Skip to main content

Full text of "Magyar tájszótár : a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából"

See other formats 


jro  ^ 


f  r 


MAGYAR  TÁJSZOTAR 


MAGYAR  TÁJSZÓTÁR 


A  MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA   MEGBÍZÁSÁBÓL 


SZERKESZTETTE 


SZINNYEI  JÓZSEF 

EGYETEMI  TANÁR,  A  M.  T.  AKADÉMIA  R.  TAGJA. 


ELSŐ      KÖTET. 
A-NT. 


BUDAPEST, 

HORNYÁNSZKY    VIKTOR     KIADÁSA. 

1893-1896. 


HOBNTÁNHZKY  V    KÖNYVNYOMDÁJA. 


MAGYAR  TÁJSZÓTÁR 


# 


f  /  / 


A  M.  TUD.  AKADÉMIA  MEGBÍZÁSÁBÓL 


SZERKESZTETTE 

SZINNYEI JÓZSEF 

EGYETEMI  PROFESSZOR. 


E  L  S  Ó    KÖTET. 


BUDAPEST 

KIADJA    HORNYÁNSZKY    VIKTOR    KÖNYVKERESKEDÉSE 

1893. 


PH 

kői  i 


/  1  V 


Hornyánszky  Viktor  könyvBajtója. 


BEVEZETÉS. 


AM.  Tud.  Akadémia  nyelvtudományi  bizottsága  1884  végén  elhatá- 
rozta, hogy  új  Magyar  Tájssótár-t  ad  ki,  és  szerkesztésével  engem 
bízott  meg.  Első  teendőm  a  nyomtatásban  megjelent  népnyelvi  közle- 
mények földolgozása,  vagyis  a  bennük  foglalt  tájszavak  összeírása  volt.  Föl- 
dolgoztam a  Hunfalvy  Pál  szerkesztette  Magyar  Nyelvésset-et,  a  Nyelv- 
tudományi Köslemények-et,  a  Magyar  Nyelvőr-t,  Erdélyi  János,  Kriza 
János,  Arany  László  és  Gyulai  Pál,  Kálmány  Lajos  népköltési 
gyűjteményét,  Hermán  Ottó-nak  Magyar  Halászat  Könyvé-i  és  a  régi 
Magyar  Tájssótár-t  Nyomtatott  forrásaim  közül  ezek  voltak  a  legfőbbek. 
Ezeken  kívül  több  nagyobb  kézirati  gyűjteményhez  is  hozzájutottam.  Ilyenek: 
a  régi  Magyar  Tájssótár-ndik  el  nem  készült  második  kötetébe  szánt  tájszó- 
gyűjtemények, Kriza  János  hagyatéka  (legnagyobbrészt  Kiss  Mihály 
árkosi  unitárius  esperes  gyűjtése),  Győrffy  Iván  tetemes  székely  szógyűj- 
teménye, a  melyeket  a  M.  T.  Akadémia  bocsátott  a  rendelkezésemre;  Csaplár 
Benedek  és  Király  Pál  gyűjteménye,  a  melyeket  a  t.  gyűjtők  voltak 
szívesek  átengedni;  ezekhez  járultak  még  az  ismerőseimtől  és  egyetemi 
hallgatóimtól  kapott  eggyes  adatok  és  végül  a  magam  gyűjtései.  Ezekből  került 
ki  az  új   Tájssótár  anyaga,  a  mely  80,000-nél  több  adatból  áll. 

A  kijelölt  gyűjtemények  földolgozása,  minthogy  az  egész  munkát  magam, 
minden  segítség  nélkül  végeztem,  hetedfél  évig  (1885  elejétől  1890  derekáig) 
tartott;  de  a  gyűjtést  természetesen  azon  túl  is  folytattam.  Az  adatok  rende- 
zésével eggy  év  alatt  készültem  el;  azután  (1892-ben)  hozzáfogtam  a  szer- 
kesztéshez, a  mely  csakhamar  annyira  haladt,  hogy  a  szótár  kiadását  meg 
lehetett  kezdeni. 

Hogy  a  Tájssótár-ha,  mit  vegyek  föl,  mit  ne,  azt  a  nyelvtudományi 
bizottságnak  az  én  közreműködésemmel  készített  utasításai  határozták  meg. 
Ezek  szerint  a  szótár  tartalma  a  következő: 

1.  Tulajdonképpeni  tájssavah,  a  melyek  a  köznyelvben  teljesen  isme- 
retlenek és  csak  a  nyelvjárásokban  fordulnak  elő,  pl.  abajdoc,  abajdok, 
abora,  acintos,  adaj,  áglál,  ajang,  harkács,  hütü,  cábár,  cuca. 

2.  Jelentésben  tájszavak,  a  melyek  a  köznyelvben  is  megvannak,  de 
a  nyelvjárásokban  a  köznyelvitől  külömböző  jelentésük  van,  pl.  aggódik : 
túróvá  képződik;  alkalom:  alku,  eggyezség;  állat:  testalkat,  termet,  növés, 
állás;  apró:  himlő,  kanyaró;  alacsony:  alávaló,  aljas,  becstelen;  beszéd:  mese. 

I* 


IV 

3.  Alaksserinti  tájszavak,  vagyis  a  köznyelvi  szavaknak  olyan  hang- 
alaki változatai,  a  melyek  az  illető  nyelvjárásnak  rendes  ós  szabályba  foglal- 
ható hangalaki  eltérésén  és  sajátságain  kívül  állanak,  pl.  [csalán]:  csalány, 
csana,  csanál,  csanár,  csénál,  csihány,  csüán,  csinál,  csóvány,  ssillán  stb. 

Ezek  teszik  a  szótár  főrészét,  a  mely  után  külön-külön  jegyzékbe 
foglalva  következnek:  a  dajkanyelv  (gyermeknyelv)  szavai,  a  keresztnevek 
nyelvjárási  változatai,  az  állatok  tulajdonnevei  s  az  állat-hivogató  és  mő 
szavak. 

Nincsenek  fölvéve  a  szótárba: 

1.  A  kiolvasásokban,  találós  mesékben,  gyermekversikékben  stb.  elő- 
forduló értelmetlen  szavak,  pl.  zibordom-záhordom,  dihin-dohondáré,  gyittes- 
gyattos,  bimhoró,  didánom. 

2.  A  meg  nem  honosodott  idegen  szavak,  a  melyeknek  népnyelvbeli 
alakja  csak  a  hibás  kiejtésnek  tulajdonítandó,  pl.  gyepitáció:  deputáció ; 
gyenegyólia:  genealógia;  ilyenek  különösen  a  kaszárnyai  szavak,  pl.  dinstis- 
prémia:  dienstesprámie,  felibung :  feldübung,  kopószter :  kopfpolster. 

Ezek  közül  csak  a  következők  vannak  benne  a  szótárban: 

1.  A  félig-meddig  meghonosodottak,  pl.  lénung,  silbak. 

2.  A  magyaros  végzettel  vagy  képzővel  ellátottak,  pl.  frajbiligos:  frei- 
williger,  sálka:  schale. 

3.  A  nép-etimológia  termékei,  pl.  délibarátom:  deliberatum,  capistráng: 
zapfenstreich,  almarázó:  armer  reisender,  vasparádé:  w^aschapparate,  babilon: 
pavillon,  tagravert:  tagrapport,  árvalajbi:  ármelleibel. 

A  nyelvtudományi  bizottságtól  kapott  utasítások  azt  is  föladatommá 
tették,  hogy  eggyes  írókból  is  gyűjtsem  össze  ,azon  tájszavakat,  a  melyeket 
mint  ilyeneket  készakarva  használtak,  azt  esetleg  jegyzettel  tüntetvén  föl'. 
Ezt  a  meghagyást  is  készséggel  teljesítettem  volna,  de  az  irodalom  mezején 
megkezdett  tájszótarlózás  közben  csakhamar  rájöttem,  hogy  ez  olyan  szapo- 
rátlan  és  háládatlan  munka,  a  mely  sok-sok  esztendővel  megkésleltetné  a 
szótár  elkészülését,  s  mégis  kevés  volna  benne  a  köszönet.  Végig  kellett 
volna  böngésznem  legalább  is  az  utóbbi  félszázad  szépirodalmának  java 
részét,  a  mi  nekem  —  minthogy  eggymagam,  dolgozótársak  nélkül  végeztem  s 
akartam  is  végezni  az  adatok  összeírását,  —  rengeteg  időmbe  került  volna. 
Azt  pedig  nem  tudtam  volna  tenni,  hogy  csak  innen-onnan,  találomra  szede- 
gessek, mert  a  felibe-harmadába  végzett  munka  nekem  nem  kenyerem.  De 
nem  is  a  munka  nagysága  riasztott  vissza,  hanem  inkább  a  tarlózás  ered- 
ményének ki  nem  elégítő  volta.  Nem  csak  az,  hogy  nem  sokat  találtam,  de 
a  mit  találtam,  annak  az  értéke  is  nem  eggy  esetben  kétségesnek  látszott. 
A  szülőföldjéről  elszakadt  írónak  (s  a  legtöbb  elszakadt  onnan),  bármennyire 
erős  is  a  gyermekkori  környezet  beszédjének  hatása  alatt  kifejlődött  nyelv- 
érzéke,  mégis  nem  eggyszer  meg-meghibban  az  emlékezete  s  olyan  tájszó-alakot 
vagy  jelentést  csúsztat  a  tolla  alá,  a  melyet  sem  ott,  a  hol  a  bölcsőjét  ren- 


V 

gették,  sem  egyebütt  nem  ismernek  és  nem  is  ösmertek  soha.  Találtam  fél- 
tájszókat, a  melyek  eszembe  juttatták  a  római  költő  mondását:  ,desinit  in 
piscem  mulier  formosa  superne';  az  eléjük  valamely  tőről-metszett  tájszónak 
a  fölső  teste,  de  a  végük  már  csúnya  halfark  volt,  a  mely  az  egész  alakot 
eléktelenítette.  Találtam  ál-tájszókat,  a  melyek  nem  a  népnek,  hanem  az 
írónak  —  bizonyára  nem  tudatos  —  alkotásai  voltak.  És  ha  mi  igazgyöngyöt 
találtam  is,  nem  tudhattam  sok  esetben,  hogy  csakugyan  arról  a  vidékről 
való-e,  3^  melynek  szülötte  az  író,  vagy  pedig  neki  is  talán  könyvből  tanult 
szava.  Hogy  az  irodalomban  előforduló  tájszavaknak  mennyire  lehet  hitelt 
adni,  arra  csak  eggy  példát  idézek.  Körülbelül  eggy  évtized  óta  széltében 
használja  boldog-boldogtalan  a  ssélhámos  szót  ,schwindler*  értelemben. 
A  nép  nemcsak  hogy  ezt  a  jelentését  nem  ismeri,  de  nem  ismeri  semmi 
olyan  jelentését  sem,  a  melyből  ez  fejlődhetett  volna.  A  Magyar  Nyelvőr 
kérdésére  (XI.  185)  eggyetlen-eggy  helyről,  a  zemplénmegyei  Deregnyőről 
érkezett  válasz,  a  mely  szerint  ott  a  közlő  ezt  a  kifejezést:  ssélhámos  jány 
eggyszer  hallotta  ,fatri,  kacki,  szeles,  vizsla'  értelemben  (,Oszt  az  a  szélhá- 
mos jányok  is  olyan  jóféle,  de  azért  mondaná  csak  valaki  az  annyának'; 
XI.  332).  Azóta  még  két  adat  került  elő;  Gömörmegyóben,  Otrokocson  a 
ssélhámos  szónak  a  jelentése:  ,szeleburdi'  (Nyr.  XXI.  91),  s  eggy  hallgatóm 
közlése  szerint  Szász-Nyiresen  és  Bálványos-Váralján  ssélhámos  Zo-nak  a 
,lógóst'  nevezik.  Az  a  kinek  ez  a  szó  megtetszett,  úgy  hogy  fölkapta,  nem 
is  a  nép  nyelvéből  vette,  hanem  a  Kresznerics  szótárából  halászta  elő, 
a  kinél  a  ssél  ,ventus'  szó  összetételei  között  ott  van  a  ssélhámos,  ezzel  a 
Pázmány-ból  idézett  kifejezéssel  igazolva:  ,Két  ssélhámos  tévelygés',  de 
minden  értelmezés  nélkül.  S  ott  van  előtte,  szintén  magyarázat  nélkül,  a 
Faludi-ból  vett  következő  idézet:  ,Ssélhám^mal  jár'.  Ez  a  két  adat,  vala- 
mint az,  hogy  a  szó  a  ,ventus'  jelentésű  ssél  összetételei  közé  van  sorozva, 
tévesztette  meg  a  szótárnak  valamelyik  átböngészőjét.  Azt  képzelte,  hogy  a 
ssélhámos,  ssélhámmal  járó  nem  lehet  egyéb,  mint  olyan  ember,  a  ki  ,nagy 
széllel  jár,  nagy  szelet  csap',  s  így  teljesen  alkalmas  a  ,schwindler'  fogalom 
kifejezésére.  Pedig  az  egész  tévedésen,  még  pedig  legelőször  is  Kresznerics 
tévedésén  alapszik.  Ha  ö  a  ssélhámos  szót  nem  a  ,ventus',  hanem  —  a  mint 
kellett  volna,  —  az  ,extremitas'  jelentésű  ssél  összetételei  közé  sorozza, 
akkor  senkinek  sem  jut  eszébe,  hogy  a  ,schvv^indler'-t  ssélhámos-ndik  keresz- 
telje. A  nép  nyelvéből  fönnebb  idézett  adatok  harmadika  mutatja,  hogy  a 
szónak  tulajdonképpeni  jelentése:  ,szélső-hámos,  szélső  hámba  fogott',  más- 
képp ,lógós'  (ló).  Minthogy  pedig  az  ilyen  ló  szabadabban  mozoghat,  ficán- 
kolhat, mint  a  rúd  mellé  fogott,  a  ssélhámos  szó  könnyen  fölvehette  a 
,szeles,  szeleburdi'  jelentést,  a  melyből  aztán  a  ,kacki'  jelentés  fejlődött. 
Pázmány,  a  ki  kétségkívül  a  nép  ajkáról  leste  el  e  szót,  más  átviteles 
értelemben  használta;  ezt  a  Magyar  Nyelvtörténeti  Ssótár-hd^n  található  követ- 
kező két  idézet  tanúsítja:    ,Az    ecclesia    itt    is    két    ssélhámos   eretnekséget 


VI 

meg-vetvén,  azt  tanítja',  és  ,Az  csudák  dolgában  kózép  úton  kel  járnunk, 
hogy  két  szélhámos  tévelygéstúl  magunkat  meg-óltalmazhassuk'.  Világos, 
hogy  ezekben  szélhámos  a.  m.  ,szélső,  szélsőséges,  szélsőségbe  csapó'.  íme 
tehát  sehol  semmi  nyoma  a  ,schwindler'-féle  jelentésnek,  a  melyben  a  mai 
irodalom  használja  a  szélhámos  szót.  Ez  csak  eggy  példa,  de  van  efféle 
akárhány.  Még  csak  azokra  a  palóc  tájszavakra  utalok,  a  melyek  L  i  s  z  n  y  a  i 
Kálmánnak  Palóc  dalok  és  Új  palóc  dalok  című  költeményeiből  vannak 
kiszedegetve  és  a  M.  Nyelvőr  XIX.  kötetében  közölve;  ezek  között  is  vannak 
olyanok,  a  melyek  hitelesekűl  semmiképpen  el  nem  fogadhatók,  vagy  leg- 
alább is  fölötte  gyanúsak,  pl.  taláca:  légyott,  szempere:  szerény,  ilin:  udvarias, 
megkedveltető,  fyiiny :  az  ajak  belső  nedves  részének  a  széle,  ül  (nyilván  az 
illan-bó\  elvonva)  stb.  A  jámbor  tájszóböngésző,  a  ki  az  írókból  is  böngész- 
get, lépten-nyomon  megtévedésnek  van  kitéve.  A  hapax  legomenákat  minden- 
esetre kételkedéssel  kell  fogadnia,  nagyobb  kételkedéssel,  mint  a  népnyelvi 
közlésekben  előforduló  ,eggyetleneket';  csak  azokban  a  szavakban  bízhatik 
meg  nyugodt  lélekkel,  a  melyekre  amúgy  is  vannak  igazoló  adatai  az  eredeti 
forrásból,  a  nép  nyelvéből.  Azért  jobbnak  láttam  az  írókból  való  böngészést 
abbanhagyni,  mert  sokkal  több  időmbe  és  munkámba  került  volna,  mint  a 
mennyit  a  gyűjtögetés  eredményének  megbízható  része  megért  volna.  Ter- 
mészetes, hogy  azért  a  véletlenül  elembe  akadt  adatokat,  ha  megbízhatók 
voltak,  beiktattam  a  szótáramba. 

A  szótár  berendezése,  melyet  a  nyelvtudományi  bizottság  az  én  közre- 
működésemmel állapított  meg,  a  következő : 

A  mutató-szók  köznyelvi  alakjukban  vannak  kitéve.  A  nyelvjárási 
alakok  a  mutató-szó  után  rekeszjelek  között  betűrendben  következnek,  s 
mindeggyik  után  ki  van  téve  az  előfordulás  helye  és  a  forrás.  Ha  valamely 
szónak  két  hangrendbeli,  vagyis  magas-  és  mélyhangú  alakja  van,  pl.  dagad 
és  deged,  ezeket  külön-külön  iktattam  be  a  maguk  helyére,  utalással  eggy- 
másra;  csak  az  idegenből  átvett  szavaknak  soroztam  eggyüvé  mind  a  magas-, 
mind  a  mélyhangú  alakjait. 

Ha  a  szó  csakis  a  nyelvjárásokban  él,  és  több  alakja  van,  akkor  a 
legelterjedtebb,  vagy  ha  ezt  meg  nem  lehet  állapítani,  a  legeredetibbnek 
tartható  alak  a  mutató-szó,  s  ez  után  következnek  betűrendben  a  változatok. 

A  mely  szó  vagy  alak  több  vidéken  járatos,  annál  az  előfordulásnak 
minden  eggyes  helye  ki  van  téve,  hogy  a  szó  vagy  az  alak  elterjedtsége 
kitűnjék.  A  hovávalóságot  a  Balassa-féle  nyelvjárás-fölosztás  sorrendjében 
mutatom  ki.  Ebben  eltértem  a  bizottság-adta  utasítástól,  a  melyben  a  Nyelvőr- 
kalauz földrajzi  mutatójának  sorrendje  volt  elém  szabva,  mert  akkor  még 
nem  jelent  volt  meg  Balassa  Józ  se  f-nek  a  magyar  nyelvjárásokról  szóló 
munkája,  a  melynek  a  fölósztása  pontosabb. 

A  mutató-szó  után   következő    változatokat   a    szótár   végéhez    csatolt 


VIT 

ssómutatóhan  lehet    megtalálni,    a    mely    szoros    betűrendbe    szedve    foglalja 
őket  magában,  az  illető  mutató-szóra  való  utalással. 

Az  etimológiai  rendesést  (a  nyelvtudományi  bizottság  utasítására) 
mellőstem,  vagyis  a  származék-szókat  nem  az  alapszavukhoz  fogtam,  hanem 
mindeggyiket  mint  külön  mutató-szót  a  maga  betűrendi  helyére  iktattam  be; 
így  pl.  eggymás  után  következnek :  doh,  doha,  dohár,  dohass,  dohhan,  dohi, 
dohog,   dohogál,  dőhogtat,    doholód-ik,  dohontató  stb. 

Természetes  dolog,  hogy  a  szócsaládok  tagjai  így  is  jobbára  össze- 
kerültek, hacsak  eggyiknek-másiknak  az  alakja  nem  nagyon  elütő  a  többieké- 
től. Kissebb  alaki  eltérés  miatt  a  szót  nem  szakítottam  ki  a  családi  sorból, 
hanem  ilyen  esetben  rekeszjel  közé  tett  mutató-szóval  soroztam  be  a  társai 
közé;  pl.  a  dángohál  szót  a  dánguha  és  a  dánguhás  közé  helyeztem  így: 
[dánguhál],  dángohál;  a  dupla  szó  után,  a  melynek  dufla  változata  is  van, 
következnek:  [duplomj  duflamul  és  [duplomosj,  dmflowios;  fakad,  fakadék 
után  [fakadvány],  fokadvány. 

A  hetürendre  nézve  megjegyzem,  hogy  a  hosszú  magánhangzók  a  meg- 
felelő rövidektől  nincsenek  külön  választva,  tehát  pl.  az  e,  é,  é,  é  hangok  hol  meg- 
előzik, hol  követik  eggymást,  a  szerint,  hogy  minő  mássalhangzókkal  vannak  eggyütt. 
Az  összetett  szavakat  az  előtagjuknál  sorolom  elő,  vagyis  az  illető  eggyszerű 
mutató-szóhoz  fogom ;  csakis  az  igekötős  igéket  és  névszói  származékaikat 
tettem  oda,  a  hová  az  utótagjuk  (illetőleg  az  utótag  névszói  származéka) 
tartozik,  pl.  az  apacs-kő,  arany-málingó,  apró-kőte  mutató-szava :  apacs, 
arany,  apró ;  ellenben  még-hókláz,  el-ár,  meg-arcol  mutató-szava :  hóklás, 
ár,  arcol.  Az  összetételek  tagjai  vonáskával  vannak  eggymástól  elválasztva, 
de  a  származékaikból  ez  az  elválasztó  vonás  el  van  hagyva,  pl.  az  ad  mutató- 
szóhoz fogva:  he-ad,  föl-ad,  ki-ad;  az  adó  mutató-szóhoz  fogva:  eladó,  kiadó, 
és  nem  el-adó,  ki-adó.  (A  nép-etimológiákat,  a  melyek  rendszerint  valamely 
idegen  szónak  két  magyar  szóra  bontásai,  olybá  vettem,  mintha  csakugyan 
abból  a  két  szóból  volnának  összetéve,  a  melyekből  összetetteknek  a  nép 
nyelvérzéke  veszi,  s  a  szerint  soroztam  be  őket,  pl.  almu-rázó:  ,armer  reisender,' 
cirok-féreg:  ,fillokszéra'  mutató  szava:  alma,  cirok). 

Ha  az  összetétel  utótagja  maga  is  önálló  tájszó,  az  is  be  van  külön 
iktatva  a  maga  helyére  és  ezen  kívül  a  szómutatóba. 

Az  ikerszavak  szintén  az  első  tagjuk  szerint  vannak  beiktatva,  de  az 
utótagjuk  (hacsak  nem  önálló  tájszó  is  eggyszersmind)  külön  sem  a  szótárban, 
sem  a  szómutatóban  nem  foglal  helyet. 

Mint  mutató-szók  a  ragozható  névszók  eggyesszámi  puszta  alanyese- 
tükben, az  igék  pedig  folyamatos  jelenbeli  eggyes-sz.  3.  szem.  alanyi  ragozású 
alakjukban  vannak  kitéve  (az  ikes  igék  az  -ik  rag  különválasztásával,  pl. 
csök-ik,  esedés-ik). 

Az  azonos  alakú  szavak  eléjük  tett  számmal  (1.  2.  3.)  vannak  meg- 
külömböztetve. 


VIII 

Az  eggyes  cikkely  eh  berendelése  a  következő : 

1.  Az  alakszerinti  tájszavaknál :  a)  a  mutató-szó ;  h)  a  változatai,  mind- 
eggyik  után  kitéve  az  előfordulás  helye  és  a  forrás.  Ezeknél  értelmezésre 
nincsen  szükség,  mert  a  mutató-szó  köznyelvi  lévén,  jelentése  úgyis  ösmeretes. 

2.  A  tulajdonképpeni  és  a  jelentésbeli  tájszavaknál :  a)  a  mutató-szó, 
h)  a  változatai,  mindeggyik  után  kitéve  az  előfordulás  helye  és  a  forrás ; 
c)  a  jelentés  vagy  a  jelentések  (fejlődésük  sorrendjében),  mindeggyik  után 
megint  kitéve  az  előfordulás  helye  meg  a  forrás.  Ha  a  szónak  többféle  alakja 
és  eggyszersmind  többféle  jelentése  is  van,  s  ezek  az  alakok  szerint  oszlanak 
meg,  a  jelentés  elé  ki  van  téve  az  illető  alak  is. 

A  főjelentések  arab  számokkal,  a  főjelentések  árnyéklatai  pedig  betűkkel 
vannak  jelölve. 

A  különféle  népnyelvi  közleményekben  adott  értelmezéseket  össze- 
vontam, összeeggyeztettem  és  szabatos  rövidséggel  iparkodtam  kifejezni. 
A  jelentéseket  magyarul  teszem  ki ;  csak  a  természetrajzi  neveknél  latin 
műszóval  is,  esetleg  csak  azzal,  s  a  mesterszóknál  némettel  is,  esetleg  csak 
azzal.  Megjegyzem,  hogy  az  ú.  n.  ,illetlen  szavak'  értelmezésénél  ok  nélkül 
valónak  tartottam  a  szemérmeteskedést ;  a  szótárban  mint  mutató-szók  úgyis 
benne  vannak,  azért  a  magyarázatban  sem  volt  miért  kerülnöm  őket. 

A  hol  a  jelentés  megvilágítására  szükséges,  példamondatokat  is  idézek, 
ha  tehetem.  Sajnos,  hogy  nem  tehetem  mindig,  mert  nem  állanak  a  rendel- 
kezésemre. 

A  szólások  és  a  közmondások  külön  szakaszokban  követik  az  illető  szót. 

A  források  közül  a  legfőbbek  és  leggyakrabban  előfordulók  a  szo- 
kásos rövidítéssel  vannak  idézve,  pl.  Nyr.,  NyK,  MNy.,  Vadr.,  Tsz.  (vö. 
ezeknek  a  jegyzékét).  A  kéziratból  vagy  szóbeli  közlésből  vett  adatok  mellé 
a  gyűjtő  vagy  a  közlő  neve  van  kitéve.  A  régi  Tájszótár  második  kötetébe 
szánt  tájszavak  gyűjtőinek  a  neve  után  a  beküldés  évét  is  jónak  láttam 
kitenni. 

Az  új  Tájszótár  a  régitől  nemcsak  abban  külömbözik,  hogy  sokkal 
tartalmasabb  és  célszerűbben  van  berendezve,  hanem  egyébben  is.  A  régi 
Tájszótár  igen  becses,  de  teljesen  kritikátlan  betűrendes  adattár,  a  melyben 
eggyszerűen  le  vannak  nyomtatva  a  beküldött  és  betűrendbe  szedett  adatok ; 
sem  az  összetartozó  változatok  nincsenek  eggyüvó  foglalva,  sem  a  jelentések 
nincsenek  rendezve,  összeeggyeztetve,  sem  eggyáltalában  nincsen  benne  semmi 
nyoma  a  kritikának.  De  ezt  nem  is  kívánta  senki  a  régi  Tájszótár  szerkesz- 
tőjétől, Kecskeméti  Csapó  Dánie  1-től,  s  ón  sem  gáncsképpen  említem. 
Az  új  Tájszótár  nem  puszta  betűrendes  adatgyűjtemény,  hanem  tervszerűen 
rendezett  és  kritikával  szerkesztett  munka. 

A  Magyar  Nyelvtörténeti  Szótár  szerkesztői  elpanaszolják  a  beveze- 
tésükben azt  a  sok  bajt,  akadékot  és  bosszúságot,  a  melyet  az  adatok  össze- 
íróinak  némelyike  másolói  hibáival    és   némelykor   mulatságos   baklövéseivel 


IX 

szerzett  nekik.  Nekem  is  van  elég  fölpanaszolni  valóm,  mert  a  nyelvjárási 
adatok  gyűjtői  és  közlői  között  akadnak  megbízhatatlanok,  fölszínesek,  értel- 
metlenek és  naivok  is;  olyanok,  a  kik  fél  füllel  hallottak  valamely  szót,  és 
sem  helyesen  leírni,  sem  a  jelentését  helyesen  megállapítani  nem  tudják;  a 
kik  a  szónak  nyelvjárási  alakját  egész  nyugodt  lélekkel  köznyelvire  változ- 
tatják, s  a  szónak  valamely  esetleges  alkalmazását  tulajdonképpeni  jelentéséül 
tüntetik  föl,  vagy  pedig  a  hallott  mondatból  teljesen  helytelenül  állapítják 
meg  a  szó  alakját  és  jelentésót.  íme  néhány  példa  a  sok  közül: 

Csalamádé:  ,tüskés  széna';  helyesen:  sűrűn  vetett  takarmánykukorica 
V.  általában  zöld  takarmány  (takarmány-árpa  v.  rozs;  bükkönyös  zab;  eggyütt 
elvetett  kukorica,  bükköny  és  zab).  Gondra:  ,gatya';  nem  helyes,  mert 
jelent  sok  minden  egyebet:  darócot,  daróc-fölöltőt,  ringy-rongy  ruhát,  ringyót, 
pajkos  kis  leányt  stb.,  csak  éppen  gatyát  nem.  Cinkus:  ,vásári  cikk' 
(nyilván  azért,  mert  cinkus-hiró:  vásárbíró);  helyesen:  marhapasszus.  J^áií-i/a- 
gödör:  ,rucacsúsztató' ;  helyesen:  olyan  gödör,  a  melyből  vályogot,  sárga 
földet  V,  homokot  szednek  ki.  Csitkó :  ,vehem'  (elvonás  a  csitkósni  =,  vem- 
hezni'-ből);  helyesen:  csikó.  Tyurak:  ,női  ruhára  való  posztó';  helyesen: 
bőrrel  béllelt  prémes  női  fölöltő.  Eme:  ,ártány';  helyesen:  emse,  koca-disznó. 
Déványos:  ,a  mi  nem  legjobb,  középszerű'.  Ezt  az  értelmezést  a  közlő  a 
következő  példával  igazolja:  ,Eszt  ne  vedd  meg,  ez  us  se  legdiéványosabb' ; 
pedig  ebből  a  szónak  éppen  ellenkező  jelentése  vehető  ki;  helyesen:  pompás, 
díszes,  kitűnő,  becses.  Bukáta:  ,tarisznya'  (elvonva  a  felhukátáz-^  ,íe\- 
tarisznyáz'-ból) ;  helyesen:  eledel.  Gyuha:  ,lényeg'  (pl.  ördög  bújjék  a 
gyuhádba);  helyesen:  gyomor.  Csökfenöl  (eggy  szónak  véve):  ,nem  nő';  he- 
lyesen: csökfe  nól,  azaz:  csökve  nő  =  növésében  megakad.  Alig:  ,gyengél- 
kedő';  ezt  a  jelentést  a  közlő  az  ,alig  vagyok'  kifejezésből  vonta  el. 

A  sajtó-  és  az  íráshibákkal  is  számot  kell  vetni.  Azt  olvasom  pl.  eggy 
mesében:  hiidákodom;  ez  az  alak  eggymagában  állván,  gyanúsnak  tetszik, 
azért  kérdést  intézek  a  közlőhöz,  és  kiderül,  hogy  a  gyanúm  alapos  volt, 
mert  ez  a  furcsa  szó  nem  egyéb  mint  búslakodom.  A  régi  Tájssótár-bsin  a 
csin  és  a  csinga  szavak  között  áll  csing:  ,valami  tett  vétek';  a  sorrend 
arra  vall,  hogy  ez  nem  a  betűszedő  vagy  a  javító  hibája,  hanem  a  másolóé; 
könnyű  rájönni,  hogy  helyesen:  csiny.  Ugyanott  (msgjejtődsm  így  van  értel- 
mezve: ,meghűlni';  helyesen  ,megehülni'.  A  csóválni  szó  értelmezésében 
ezt  olvassuk:  ,a  szalmát  sutakot  a  beléje  tett  tűzzel  sebesen  mozgatni,  hogy 
lángra  lobbanjon'.  Azt  hihetnők,  hogy  a  szalmát  ós  a  sutakot  szavak  közül 
elmaradt  a  vessző,  s  itt  a  csutak  szó  változatával  van  dolgunk;  pedig  nem, 
mert  az  a  két  szó  a  kéziratban  így  van  írva:  ssalmátsutakot,  azaz:  ,szalma- 
csutakot'*)  Szintén  a  régi  Tájssótár-hdin  olvasható  (s  ebből  a  Czuczor- 
Fogarasiék  szótárába  is  belekerült)  ez  a  két  különös  szó:  husak,  husany; 

*)  Megemlítem  itt  eggyúttal,  hogy  a  régi  Tájszótár  gyújtöínek  kéziratai  közül  eggy- 
néhány  a  kezemnél  volt,  s  a  hol  kétségem  támadt,  összevetettem  a  kiadást  az  eredetivel. 

SZINNYBI :  MAQTAB  TÁJSZÓTÁR.  11 


X 

amannak  az  értelme:  ,kása,  zsemlyekása',  emezé:  ,nyomtató,  cséplő'.  Erősen 
gyanús  volt  nekem  mind  a  kettő,  mert  a  régi  Tájssótár-on  és  a  C  z  u  c  z  o  r- 
Fogarasiék  szótárán  kívül  sehol  sem  akadtam  a  nyomukra;  a  régi  Táj- 
szótár-ha,  Cserey  Elek  révén  kerültek  bele,  ennek  a  közlései  pedig  eggy- 
általában  megbízhatatlanok.*)  Nem  kellett  hozzá  sok  fejtörés,  a  míg  rájöttem, 
hogy  ez  a  két  álszó  eggyszerű  másolói  botlásnak  köszöni  a  lételét.  Kétség- 
telen, hogy  a  bóbiskolva  másoló  előtt  ez  állott:  Busákása,  zsemlyekása. 
Busanyomtató,  cséplő;  ő  pedig  így  olvasta  és  írta  le  a  régi  Tájssótár  szá- 
mára: Busák,  kása,  zsemlyekása,  Busany,  nyomtató,  cséplő.  Az  ilyen  hibák 
észrevevéséhez  és  elkerüléséhez  nem  kellett  egyéb  az  éber  ügyeletnél,  eggy  kis 
utána-nézésnél  vagy  utána-tudakozódásnál.  Némelyiknek  a  kiderítése  azonban 
eggy  kis  tanulmányomba  is  került;  ilyen  pl.  a  haráncsik,  haránssik  szónak 
állítólagos  basánssik  változata,  a  melyről  a  M.  Nyelvőr-hen  (XXII.  115.) 
kimutattam,  hogy  nem  lehet  hiteles. 

De  azért  nem  mind  hiba,  a  mi  első  tekintetre  annak  látszik.  Pl.  a 
meregető  edényt,  meregető  csöbröt  jelentő  cserpák  mellett,  a  melyre  éppen 
tizenkét  adat  volt  a  kezemnél,  előfordult  eggyetlen-eggyszer  cserpál.  Először 
majdnem  bizonyosra  vettem,  hogy  ez  sajtóhiba;  de  utána  jártam,  és  kitűnt, 
hogy  (az  ószl.  crüpalo,  ,haustrum',  or.  éerpalo,  cseh  cerpadlo  tanúbizony- 
sága szerint)  a  cserpál  alak  bizony  mégis  csak  igaz  kamarán  költ. 

A  jelentések  megállapításánál  kellő  óvatossagpO['^''"es  kritikával  ipar- 
kodtam eljárni.  A  magyarázat  nélkül  közölt  textusokból,  az  eggyszer  kevés- 
szavú, máskor  bőbeszédű,  eggymástól  eltérő  és  eggymásnak  sokszor  ellen- 
mondó értelmezésekből  akárhány  esetben  nem  volt  könnyű  kivennem  a  szó 
igazi  értelmét.  A  mi  érthetetlen,  gyanús  vagy  kétséges  volt,  annak  utána 
jártam,  hogy  megbizonyosodjam  felőle.  S  nem  rajtam  múlt,  ha  minden  fára- 
dozásom, fejtörésem,  utánajárásom  eredményeként  a  szótárba  itt-ott  mégsem 
kerülhetett  bele  egyéb,  mint  eggy  kérdőjel,  a  mely  azt  jelenti,  hogy  ,kétsé- 
ges'  vagy  ,nem  tudom'. 

De  nem  mindent  kérdőjeleztem  mog,  a  mit  kétségesnek  tartottam,  sőt 
még  sok  olyan  adatot  sem,  a  melynek  nem-hiteles  volta  vagy  részbeli  hibás- 
sága  teljesen  kétségtelen.  Azt  a  kritikát  ugyanis,  a  melyet  a  jelentések  fölött 
nemcsak  jogom,  hanem  kötelességem  is  volt  gyakorolni,  az  alakokra  csak 
kissebb  mértékben  volt  szabad  kiterjesztenem.  Mint  már  említettem,  sok 
adatközlő  pontatlanul  leírva,  a  nyelvjárási  alakot  köznyelvire  áttéve  jegyezte 
föl  azt,  a  mit  hallott;  részint  azért,    mert  nem  tudta  a  helyes  közlés    (neve- 

*)  Cserey  Elek  ugyanis,  a  ki  a  régi  Tájszótár-han.  található  erdővidéki  székely 
szavak  beküldője  volt,  olyanokat  is  közölt,  a  melyeket  maga  soha  sem  hallott,  hanem  régibb 
szótárakból  —  még  pedig  nem  eggyszer  a  bennük  esett  másolási  vagy  sajtóhibával  eggyütt  — 
irogatott  ki  (vö.  pl.  a  honczol  szót,  a  melynek  a  történetét  Volf  György  megírta  a  Nyelvőr- 
hen:  XIII.  517).  Ennélfogva  figyelmeztetem  a  szótáram  használóit,  hogy  a  régi  Tájszótár-hó\  átvett 
erdővidéki  adatokat,  még  ha  nincsenek  is  megkérdőjelezve,  óvatossággal  fogadják,  mert  ki- 
hagyni csak  azokat  hagytam  ki,  a  melyek  kétségkívül  hamisaknak  bizonyultak. 


XI 

zetesen  a  hangjelölés)  módját,  részint  mivel  a  megfigyelése  a  fonetikai  képzés 
hiánya  miatt  pontatlan  volt,  vagy  többnyire  abból  az  okból,  hogy  a  szónak 
az  ő  lelkében  élő,  köznyelvi  formájában  megállapodott  hangképe  megveszte- 
gette a  hallását.  így,  hogy  eggy  nagyon  eggyszerű  példát  említsek,  az  é 
helyett  ö-vel  beszélők  nyelvjárásából  közölt  adatok  között  akárhányszor  akad- 
nak e-vel  Írottak,  pl.  föl,  szög,  lőtt,  szöm  helyett  fél,  szeg,  lett,  szem. 

A  kevésbbé  pontos  közlőknek  úgyszólván  rendes  hangjelölésbeli  vétségei 
a  következő  pontokban  foglalhatók  össze:  1.  a  zárté" (és  sokszor  a  neki  megfelelő  ö) 
helyett  e-t,  2.  az  /í/-ből  fejlődött/ helyett  ?í/-t  írnak  (a  köznyelv  helyesírása  szerint); 
3.  a  kettős  magánhangzókat  gyakran  pontatlanul  jelölik  vagy  helyettük  hosszú 
magánhangzót  írnak;  4.  a  magánhangzók  hosszúságának  és  rövidségének 
jelölésében  ingadoznak,  különösen  az  i,  u  é^  ü  hangnál;  5.  a  zöngés  és  a 
zöngétlen  mássalhangzók  összekerülésénél  történő  hasonulást  nem  jelölik  meg, 
pl.  attam,  szettem  helyett  adtam-ot,  szédtem^-et  írnak. 

Nekem  természetesen  úgy  kellett  a  szók  alakjait  a  szótárba  fölvennem, 
a  hogy  nyomtatva  vagy  írva  kaptam,  még  ha  szembetűnő  volt  is  a  hang- 
jelölésnek a  kiejtéstől  való  eltérése,  s  ha  az  illető  nyelvjárás  hangbeli  saját- 
ságainak ismeretével  könnyen  és  biztosan  kiigazíthattam  volna  is  a  hibásan 
közölt  alakot.  Ilyen  helyreigazítást  még  abban  az  esetben  sem  engedtem 
meg  magamnak,  ha  a  szónak  igazi  alakját  a  magam  tapasztalásából  ismertem, 
hanem  ilyenkor  az  illető  közlő  adata  mellé  oda  iktattam  a  magamét.  Csakis 
akkor  igazítottam  ki  a  szónak  nyomtatásban  helytelenül  közölt  alakját,  ha 
magától  a  közlőtől  kaptam  a  helyreigazítást.  A  magam  tudása  szerinti  helyre- 
igazítgatás  forrásaim  adatainak  önkényes  meghamisítása  lett  volna,  s  mivel  az 
összes  nyelvjárási  alakokat  lehetetlen  a  magam  tapasztalásából  ismernem,  s 
épp  oly  kevéssé  lehetséges  minden  eggyes  adatnak  a  helyességéről  teljesen 
megbízható  gyűjtők  útján  megbizonyosodnom,  a  rektifikálgatás  úgyis  csak  féleges 
munka  lett  volna.  A  nyelvész,  ki  szótáramat  forgatni  fogja,  amúgy  is  külön  tudja 
majd  választani  a  pontosan  leírt  alakokat  a  kevésbbé  pontosan  lejegyzettektől. 

El  vagyok  rá  készülve,  hogy  sokan  azt  fogják  mondani  az  új  Táj- 
szótár-m:  nem  teljes;  nincs  meg  benne  minden  tájszó,  sem  a  benne  levők- 
nek minden  változatuk  és  jelentésük.  És  igazuk  lessz.  Ezért  azonban  a  hozzá- 
értők előtt  nem  kell  magamat  mentegetnem,  mert  azok  tudják,  hogy  a  nem- 
teljesség közös  fogyatkozása  a  világ  valamennyi  szótárának,  nem  véve  ki 
még  azokat  sem,  a  melyeknek  a  címlapján  ott  büszkélkedik  a  ,teljes'  szó. 
Teljes  szótárát  csak  holt  nyelvjiek  lehet  megírni.  A  ki_vaJ,amell,..élő  ny^^^^^ 
nek^^akaJMiá-^iiiegszerkeszteni  a  teljes  sz'óTafaí,'""a^  a  Danaidák  vagy  a  Sisy- 
phus  mnunkájára^yálíalk^^^  ~~--~™^-~.._,. .,._..     ...  -.^^.»..,„^».„»«.«<««,..«»*.«^. 

Végül  még  köszönetemet  kell  nyilvánítanom  mind  azoknak,  a  kik 
szótáramnak  mennél  teljesebbé  és  hibátlanabbá  tételéhez  szíves  adatközlé- 
seikkel, kérdezősködéseimre  adott  válaszaikkal  hozzájárultak, 

Szinnyei  József, 

n* 


A  NYOMTATOTT  FORRÁSOK  JEGYZÉKE. 


Arany-Gyulai  NGy.  =-^  Magyar  népköl- 
tési gyűjtemény.  Új  folyam.  A  Kisfaludy-Tár- 
saság  megbízásából  szerkesztik  és  kiadják  Arany 
László  és  Gyulai  Pál.  I— III.  Pest,  (Budapest) 
1872—1882. 

GsF.  =  A  magyar  nyelv  szótára.  A  Ma- 
gyar Tudományos  Akadémia  megbízásából  ké- 
szítették Czuczor  Gergely  és  Fogarasi  János. 
I— VI.,  Pest  (Budapest),  1862—1874. 

Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  =  Magyar 
népköltési  gyííjtemény.  Népdalok  és  mondák. 
A  Kisfaludy-Társaság  megbízásából  szerkeszti 
Erdélyi  János.  I— III.  Pest,  1846—1848. 

Ethnographia  =  Ethnographia.  A  Magyar- 
országi Néprajzi  Társaság  és  a  Magyar  Nemzeti 
Múzeum  Értesítője.  I — .  Budapest,  1890 — . 

Hermán  0.  Halászat  K.  =  k  magyar 
halászat  könyve.  A  kir.  magyar  természet- 
tudományi társulat  megbízásából  írta  Hermán 
Ottó.  I.  II.  Budapest,  1887.  (Mester  -  szótár 
769—843.  1.) 

Kálmány  L.   Koszorúk  =  Koszorúk   az 


Alföld   vad   virágaiból.    Köti   Kálmány    Lajos. 
I.  II.  Arad,  1877.  1878. 

Kálmány  L.  Szeged  népe  =-  Szeged 
népe.  I.  Ös  Szeged  népköltése.  Gyűjtötte  Kál- 
mány Lajos.  Arad,  1881.  II.  Temesköz  nép- 
költése. Arad,  1882.  III.  Szeged  vidéke  nép- 
költése. Szeged,  1891. 

MNy.  =--  Magyar  Nyelvészet.  Szerkeszti 
Hunfalvy  Pál.  I.— VI.  Pest,  1856—1861. 

NyK.  =  Nyelvtudományi  Közlemények. 
Kiadja  a  M.  Tud.  Akadémia  nyelvtudományi 
bizottsága.  Szerk.  Hunfalvy  Pál,  Budenz  József, 
Simonyi  Zsigmond.  I — .  Pest  (Budapest)  1862 — . 

Nyr.  =  Magyar  Nyelvőr,  A  Magyar  Tudo- 
mányos Akadémia  nyelvtudományi  bizottságá- 
nak megbízásából  szerkeszti  s  kiadja  Szarvas 
Gábor.  I—.  Budapest,  1872 — . 

Tsz.  =  Magyar  Tájszótár.  Kiadta  a  Magyar 
Tudós  Társaság.  Buda,  1838. 

Vadr.  =  Vadrózsák.  Székely  népköltési 
gyűjtemény.  Szerkeszti  Kriza  János.  I,  Kolozs- 
vár, 1863. 


EGYÉB  Rövidítések  es  jelek  majgyarazata. 


á.  é  =  átvitt  értelemben. 
csáng.  =-  csángóság. 
i.  h.  =  az  idézett  helyen  vagy   helyeken. 
kül.  ^^  különösen. 
m.  =■-  megye. 
mell.   ---  melléke. 
tréf.  -^  tréfás,  tréfásan. 
uo.  =^  ugyanott. 
V.  =  vagy. 

vki,  vmi,  vmely  -^  valaki,  valami,  vala- 
mely. 

vid.  ^^-  vidéke. 
vö.  =  vesd  össze. 


<vi  =  ugyanazon  jelentés,  mint  az  előbbi 
szóé. 

?  =  az  alaknak  vagy  a  jelentésnek  kétes 
voltát  jelöli. 

A  római  számok  a  kötetet,  az  arab  számok 
a  lapot  jelölik ;  az  arab  szám  mellé  tett  a  -^ 
baloldali  hasáb,  h  =  jobboldaU  hasáb. 

A  régi  Tájszótárból,  a  Vadrózsák  szótárá- 
ból és  Hermán  0.  Halászat  Könyvének  mester- 
szótárából vett  adatok  mellé  csak  olyankor 
tettem  ki  a  lapszámot  és  a  hasáb-jelölő  betűt, 
mikor  az  illető  szó  nem  mint  mutató-szó  fordul 
bennük  elő. 


A.  Á. 


ABA:  flanell  (Csallóköz  Nyr.  1.231). 

aba-posztó:  durva  fehér  házi-posztó  (Sáros- 
patak Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  11.249 ;  Székely- 
föld Tsz.;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

ABAPINÁL:  derekasan  megvesszőz,  elver 
(Székelyföld  Tsz.). 

ABAJDOC  (Bodrogköz  Tsz. ;  Székelyföld  Tsz. ; 
abajdos  Csallóköz  Nyr.  XXI.279;  Király  Pál; 
Fölsó-Csallóköz  Nyr.  VI1I.92 ;  Gyöngyös  vid.  Nyr. 
11.180;  ahajmóc  Göcsej  Nyr.  XII.46;  abajnac  Sop- 
rony  m.,  Vas  m.  Kemenesalja,  Göcsej,  Balaton 
mell.  Tsz. ;  abanajc  Göcsej  Tsz.) :  1.  abajnac,  aba- 
najc :  keverék,  zagyvalék  (Göcsej  Tsz.) ;  abajnac : 
kevert  lakosok  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.); 
2.  abajdoc,  abajdos,  abajnac:  kétszeres,  kevert  ga- 
bona, rozzsal  kevert  búza  (Soprony  m.,  Vas  m., 
Balaton  mell.,  Bodrogköz  Tsz. ;  Csallóköz  Király 
Pál;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.92;  Székelyföld 
Tsz.);  3.  abajmóc:  vad  gabona,  gabona  alja  v. 
akárminek  az  alja,  hitványja  (Göcsej  Nyr.  XII.46; 
Bódiss  Jusztin).  Abajmóc  niepség  a  horvát  (Göcsej 
Nyr.  XII.46);  4.  abajdos:  az  olyan  szemes  ga- 
bona, a  mely  nem  tiszta,  hanem  szemetes  (Csalló- 
köz Nyr.  XXI.279);  5.  abajdos:  kuszált  (Gyön- 
gyös vid.  Nyr.  11.180.). 

ABAJDOK:  1.  idomtalan,  aránytalan  (Udvar- 
hely m.  Fehér-Nyikó  mell.  Nyr.  XVIII.479).  Nagy 
abajdok  ember  (Háromszék  m.  Vadr.).  Abajdokúl 
rakott  asztag,  boglya  v.  kalongya:  olyan,  hogy 
minden  pillanatban  ledöléstől  félthetni  (Három- 
szék m.  Vadr.  Kriza) ;  2.  lepcses,  lompos  (Maros- 
Vásárhely  Nyr.  1X.428);  3.  együgyű,  ügyetlen 
(Székelyföld  Györfify  Iván ;  Udvarhely  m.  Kóbori 
János)  [vö.   tabajdok], 

ABAJGALÓD-IK :  veszekedik  (Zala  m.  Nyr. 
11.427). 

ABAJGAT:  1,  kiabál  (Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  V.426 ;  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  H. 
467);  áthajszol,  zaklat,  nyaggat,  bolygat  (Vasm. 
Kemenesalja  Tsz. ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVHI. 
46 ;  Palócság  Nyr.  XXH.Sl ;  Nógrád  m.  Rimóc 
Nyr.  VI.273;  Sziny  érváralj  a  vid.  Nyr.  XV.188). 
Ezt  is  megabajgatták  istenesen.  Ne  abajgasd  úgy 
azt  a  dézsát,  mert  kilocsog  a  viz  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  XVn.375). 

ABAJGÓS:  tántorgó,  dülöngő  (Bereg  m.  Pap 
Károly). 

ABAJOG:  panaszkodik  (Moldva,  Klézse  Nyr. 
IV.  142). 

9ZINNTEI:  HAOrAR  TÁJBZÓTÍ.R, 


ABANYUD-IK :  megalszik,  megsúrúdik  (a  tej) 
(Békés  m.  Nyr.  ni.524). 

[ABÁR]. 

aba-kása :  aba-lével  főzött  köles-  v.  pohánka- 
kása, mely  hurkatöltelékül  is  szolgál  (Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

abár-ló  (Bereg  m.  Király  Pál ;  aba-lé  Veszprém 
és  Fehér  m.  Király  Pál;  Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XIX.431;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.305;  Cegléd 
Nyr.  XXI.279 ;  Csallóköz  Nyr.  XXI.279 ;  Csaplár 
Benedek;  abá-lé  Tata  Matusik  Nep.  János  1839; 
abdlle  Palócság  Nyr.  XXI.421 ;  XXn.31 ;  oba-lé 
Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.431):  víz,  a  melyben 
disznóöléskor  a  hurkát,  kolbászt  v.  a  hurkába, 
kolbászba  való  húst-mit  nagyjából  megfőzik, 
megabárolják ;  a  megfőzött  disznóaprólék  leve. 
Obalére  kell  venni  azt  a  hurkát  (Tolna  m.  Paks 
Nyr.  XIX.431). 

abár-zsír:  hurkafőzéskor  kivált  zsír  (Rima- 
szombat Nyr.  XV.382). 

ABÁROL  (Somogy  m.  Nyr.  XIV.479;  Sátor- 
alja-Ujhely  Nyr.  XXI.330;  Rimaszombat  Nyr.  XV. 
382 ;  ábárol  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45 ;  Gömör 
m.  Hanva  Nyr.  XX.286;  abál  Somogy  m.  Nyr. 
XXI.279;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Veszprém  m.  Nyr.  XXI.518;  Szentes  Nyr.  VI. 
179 ;  Vin.331 ;  Félegyháza,  Szeged  Nyr.  XXI.330; 
abáll  Pannonhalma  Nyr.  XII.187;  Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  abállom  Háromszék  m. 
Tsz.  MNy.  VI.221 ;  áfeáZZanyi  Gömör  m.  Hanva 
Nyr.  XX.286;  abdllStB  Borsod  m.  Sáta  vid.  Nyr. 
XXI.328 ;  abányi  Komárom  Nyr.  Vn.281 ;  abdrol 
Palócság  Nyr.  XXI.421):  1.  nagyjából,  félig- 
meddig  megfőz,  fonnyaszt,  köveszt  (húst,  disznó- 
tüdőt, májat,  szalonnát,  hurkát);  2.  abáll:  a  fövő 
húslé  habzó  fölét  leszedi  (Háromsáók  m.  Tsz.); 
3.  abál:  az  asztalnál  a  tálban  ide-oda  keresgél 
(Somogy  m.  Nyr.  XXI.279). 

még-abál:  1.  =  abárol  1.  (Veszprém  m.  Nyr. 
XXI.518;  Győr  vid.,  Cegléd,  Bács  m.  Ada,  Abauj 
m.  Vilyi  puszta,  Csallóköz  Nyr.  XXI.279) ;  2.  meg- 
igazít. Megabálja  vkinek  a  ruháját  (Zala  m.  Tűrje 
és  vid.  Bódiss  Jusztin;  Szentes  Nyr.  VI.  179). 

össze -abál:  1.  hevenyében  összekotyvaszt 
(ételt)  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839); 
2.  rendetlenül  össze-vissza  hány.  Összeabálja  a 
ruháit  (Zala  m.  Tűrje   és  vid.   Bódiss  Jusztin). 

[ABÁBOLÉK],  ABÁLÉK:  a  megfőzött  disznó- 
aprólék leve  (Győr  és  Baranya  m.  Sztrokay  Antal). 

i 


ABAROLO— ABLAK 


ABLAKOS— ABRUKAL 


[ABÁROLÓ],  ABÁLÓ:  víz,  melyben  disznó- 
öléskor a  hurkát,  kolbászt  v.  a  hurkába,  kol- 
bászba való  húst-mit  nagyjából  megfőzik,  meg- 
abárolják ;  a  megfőzött  disznó-aprólék  leve  (Győr 
és  Baranya  m.  Sztrokay  Antal). 

abáló-ló  (Alföld  Nyr.  XV.281 ;  ahálló-U  Szeged 
Csaplár  Benedek) :  iv  A  torkaiját  tedd  he  az  ábáló 
lébe,  jó  lesz  hurkába  (Alföld  Nyr.  XV.281). 

abárló-villa :  hosszú  ágú  vasvilla,  a  mellyel 
az  abárolt  húst-mit  forgatják  és  a  fazékból 
kiveszik  (Székelyföld  Kriza). 

[ABÁROLT]. 

abátt-lé  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  abád-lé 
Heves  m.  Simonyi :  Az  analógia  hatásairól  30 ; 
ábdtt-le  Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.334):  a  meg- 
főzött, megabárolt  hurka  leve. 

ABÁZOL  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XIV.526;  Fehér 
m.  Nyr.  V.129-,  Balaton  melL  Fábián  Gábor 
1839;  abázul  Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr. 
Vm.431;  abézol  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.236; 
XV.213;  obézol  Tolna  m.  Nyr.  VL230).  Abázol, 
abézol:  bőven  bánik  vmivel,  pazarol,  veszteget 
vmit  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XIV.526;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XrV.236).  Az  idén  nem  lehet  a  takar- 
mányban abázolni;  ke\'és  van  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XIV.526). 

el-abázol  (Fehér  m.  Nyr.  V.129;  el-obézol  Tolna 
m.  Nyr.  VI.230):  elpazarol,  elveszteget,  elpo- 
csékol, kelleténél  többet  használ  el  v.  aprít  föl. 

Ig-abázol:  leaprít,  összemetél  (Balaton  mell. 
Fábián  Gábor  1839).  Mindent  leabázid  a  fárúl: 
leeszik,  lezabál  (Fölső-Somogy,  Balaton  mell. 
Nyr.  Vm.431). 

ABDÁL  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz,;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  X.92;  ábdál  Pápa  vid.  Ma- 
ties  Imre;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  ábdám 
Orosháza  Nyr.  VI.179):  tákol. 

[Szólások].  Áhdányi  magát:  összeszedni  magát, 
magához  térni.  Beteg  vótam,  nem  tuttam  magamat 
dbMnyi  (Veszprém  m.   Csetény  Halász   Ignác). 

meg-ábdál  {meg-ábdáni  Orosháza  Nyr.  VI.179): 
hamarosan  megvarr,  összeállít,  összetákol  (ruhát). 

őssze-abdál  {essze-ábdál  Székelyföld  Győrffy 
Iván) :  összetákol,  össze told-f old.  Jól-rosszul  össze- 
abdáltn  a  csizmámat  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  X.92). 

ABLAK  {éVlak  Győr  vid.  Nyr.  V.522). 

ablak-homlok:  az  ablakmélyedés  fölső  ívezete 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ablak-szgm  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  II. 
517;  Palócság  Ethnographia  III.359;  Deésakna 
Nyr.  1.381;  ablak-szöm  Eszék  vid.  Nyr.  V.270): 
az  ablak  üvegtáblája. 

ablak-tányér:  ablakfiók,  ablaktábla  (Udvar- 
hely Király  Pál). 


ablak-tölgy:  az  ablak  oldalfája  (Csík  m.  Gyer- 
gy ó-Remete  Nyr.  XIX.419). 

ABLAKOS:  üveges;  házaló  üveges  tót  (Ba- 
ranya m.  Tsz.;  Ormányság  MNy.  V.150;  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

ABOLYOG :  eszelősködik,  bolondoskodik  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

ABORA  (Mármaros  m.  Baligó  János,  Czimmer- 
mann  János ;  Krassó  és  vid.  Nyr.  XIX.335 ;  ahara 
Szinyérváralja  vid.  Nyr.  XV.188;  aborha  Bereg 
m.  éjszaki  vid.  Pap  Károly):  széna-  v.  takar- 
mánytartó és  -védő  alkotmány,  mely  négy  vastag 
karóból  v.  faoszlopból  és  följebb  vagy  lejjebb 
csúsztatható  könnyű  födélből  áll. 

ABRAK:  árpakása-étel  (Somogy  m.  Tsz.). 

/  abrak-cipó :  zabkenyér  (Erdővidék  Tsz.). 

[ABRAKOL]. 

még-abrakol:  jól  elver  (Pápa  vid.  Matics  Imre). 

[ABRAKOS]. 

abrakos-tarisznya :  [tréf.l  tunika  (Tata  vid. 
NyTvlfájr- '■ '^~^~ 

ÁBRÁNDOZ  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.192;  ábrán- 
doz-ik  Karcag  Nyr.  X.326) :  ácsorog,  bámészkodik. 

ÁBRÁNDOZÁS:  káprázat,  elkábult  v.  álmá- 
ból fölijedt  ember  látományai  (Balaton  mell., 
Székelyföld  Tsz.). 

ÁBRÁZATLAN  {ábrdzatlan  Palócság  Nyr. 
XÍU.cíi'/rT.'^iK^^cú,  csúnya  (Palócság  Nyr. 
XXn.31;  Btnr^TTT'-SStrtM:  Nyr.  XXI.328; 
Nógrád  m.  Nyr.  XXI.279;  Erdővidék  Tsz.; 
Udvarhely  m.  Kóbori  János);  2.  illetlen,  arcát- 
lan, szemtelen  (Félegyháza  Nyr.  XX1.B30;  Palöc- 
s^g  ITyí-:  ltXn.31;  Nógrád  m.  Nyr.  XXI.279; 
Borsod  m.  Sáta  vid.  Nyr.  XXI.328). 

ÁBRÁZATOS:  szép  arcú  (Erdő vidék  Tsz.). 

ABRONCS  {abréncs  Zala  m.  Tapolca  Nyr. 
XVI.327;  abrincs  Balaton  mell.  Tsz.;  Nyitra  m. 
Vág-Hosszúfalu  Nyr.  XX.24). 

ABRONICA  (Török-Becse  Nyr.  IX.92;  abro- 
nyica  Zenta  Nyr.  XVIII.383;  obrányica  Torontál 
m.  Szöreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  1ÍI.113): 
1.  vízhordó  rúd,  a  melynek  két  végére  akasztják 
a  sajtárokat  (i.  h.) ;  2.  abronica :  hálószerű  kötél- 
fonadék,  a  melyben  az  ételes  fazekat  viszik  a 
mezőre  (Fehér  m.   Szolgaegyháza  Nyr.  IV.44). 

ABROSZ  {abroc  Göcsej,  Páka  Nyr.  L417): 
mindenféle  terítő,  pl.  asztal-,  ágyterítő,  lepedő, 
gabonaszárító  ponyva  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.477;  Brassó  m.  Tatrang  _Nyr.  n.476). 

[ABRUKÁL]. 

mgg-abrukál 

Nyr.  XX.  144) 


megver  (Csík  m.  Csík-Madaras 

tv 


ACAT— ACSORI 


ÁCSOROG— AD 


[ACAT]. 

acat-macat:  ici-pici  (Szeged  vid.  Nyr.  IV.168). 

ACÉL  {acil  Soprony  m,  Nyr.  XIL382). 

[ACÉLL],  ACHj  :  megacéloz  (Repce  mell.  Nyr. 
XX.412). 

ACÉLOS  (Esztergom  vid.  Nyr.  XIV.282;  ace- 
las  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841): 
kemény.  Acélos  jég.  Acelas  föld:  tippadt,  nehezen 
munkálható. 

ACINTOS:  1.  acélos.  Acintos  fejsze  (Torda 
Kanyaró  Ferenc);  2.  kemény,  pl.  a  nagyon  ki- 
száradt föld,  a  jófajta  búza  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.  141 ;  Székelyföld  Tsz.,  Kriza,  öyőrffy  Iván). 

AdNTOSKOD-IK :  akaratoskodik  (Székely- 
föld Tsz.). 

[ACINTOSOD-IK]. 

meg-acintosodik :  megkeményszik.  Ojati  az 
agyag  föd;  ha  szárad,  megacintosodik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

ÁCS  {dics  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.456). 

ÁCSA:  szitakötő  (libellula)  (Nagy - Szalonta 
Nyr.  VII.456). 

acsa-lapi:  vizenyős  helyeken  termő,  keserű- 
lapuhoz  hasonló  növény  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ÁCSÁNKOD-IK  (Kunság  Nyr.  XIV.525;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.141;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
236;  Szeged  Nyr.  11.377;  ácsánykod-ik  Szeged 
vid.  Nyr.  11.43):  1.  erősen  vágyakozik,  sóvárog, 
áhítozik.  Ácsánkodik  vmire;  2.  irigykedik  (i.  h.) 

ACSARI:  fanyar.  Acsari  bor  (Heves  m.  Név- 
ieV^rwm^ '—'--^^ 

[ÁCSEB]. 

[Szólások].  Ácser  neki:  nA^q  ^^ki!  (Nagy-Kún- 
ság, Túrkeve  l\yr.  WM), 

ÁCSINGÓZ-IK  (Orosháza  Nyr.  IV.330;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.141 ;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIII.527;  ácsinkóz-ik  Zemplén  m.  Tállya 
Nyr.  IV.476):  erősen  vágyakozik,  sóvárog,  áhí- 
tozik. Addig  ácsingózott  az  ajtó  előtt,  míg  adnom 
kellett  néki  valamit  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIII.527).  [vö.  kácsingóz-ik]. 

ACSÍT :  kiabál,  ordít.  Ne  acsíts  már !  (Kunság, 
Kisújszállás  Nyr.  XX.190). 

ÁCSONG  {ácsong  Palócság  Nyr.  XXI.418;  XXII. 
31) :  1.  ácsorog,  álldogálással  tölti  az  időt  (Kún- 
Szent-Márton  Nyr.  11.474;  Palócság  Nyr.  XXII. 
31;  Gömör  m.  Sajóvölgye,  Hanva  Nyr.  XX.286); 
2.  rendetlenkedik  (Palócság  Nyr.  XXI.418). 

.  [ÁCSORI],  ÁNCSORI:  1.  ácsorgó,  bámészkodva 
álldogáló  (Székelyföld  Tsz.;  Arany-Gyulai  NGy. 
III.417;  Csaplár  Benedek;  Udvarhely  m.  Nyr. 
XXI.520;  Háromszék  m.  MNy.  VI.316;  Győrffy 
Iván);  2.  illetlenül  nevetgélő,  vigyorgó  (Székely-  , 
föld  Kriza).  I 


ácsori-vicsori :  vigyorgó  (Somogy  és  Baranya 
m.  Tsz.). 

ÁCSOROG  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.  141 ;  Szé- 
kelyföld Nyr.  XV.432;  ácsorog  Palócság  Nyr. 
XXII.31 ;  áncsolgó  Háromszék  m.  Tsz. ;  áncsorgó 
Udvarhely  m.  Nyr.  XXI.520;  ancsorog  Ermellék 
Nyr.  V.425;  ancsorog  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.92;  Gömör  m.  Sajó 
völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286 ;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  Xni.527;  Zilah  Nyr.  XIL285;  Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XI.188;  Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  111.377;  Tsz.;  Háromszék 
m.  Nyr.  X.39;  Erdélyi  Lajos,  Dézsi  Mihály;  an- 
csorog Gömör  m.  Nyr.  XVIII.501 ;  ánycsorog 
Háromszék  m.  Nyr.  ni.324):  tétlenül,  bámész- 
kodva álldogál  V.  csavarog. 

AD:  1.  enged,  megenged.  A  hüt  nem  adja 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  X.105);  2.  -at,  -et,  -tat,  -tet. 
Adtam  hozni  egy  korec  krumplit:  hozattam  egy 
véka  krumplit.  Add  ide  azt  a  gombot,  mit  zsebbe 
adtam  dugni  (Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.573). 

[Szólások].  Adja  még:  a  hordó  v.  más  edény, 
mikor  sok  csapolás  v.  öntés  után  is  még  mindig 
van  benne  (Zala  m.  Tűrje  és  vid.  Bódiss  Jusz- 
tin). Aggyisték:  adjon  isten  kendne|i.  (jó,  jJiapftt)--- 
(KecsTíemet^Nyf.  TII.376).  Észire  aggyá,  neki,l„^ 
értéseié,  .aíUa  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 
135).  Jól  adja:  megjegyzés  olyan  emberre,  a  ki 
kissé  szerénytelenül  viseli  magát  (Zala  m.  Tűrje 
és  vid.  Bódiss  Jusztin). 

be-ad:  1.  fölad,  beárul,  bevádol  (Somogy  m., 
Székelyföld  Tsz.);  2.  a  ráfordított  költségnek 
megfelelő  hasznot  hajt.  Drága  cselédét  nem  tart- 
hatok, mert  nem  adja  be:  nincs  belőle  annyi 
hasznom  (Somogy  m.  Szőllős-Györök  Nyr.  XVI.45). 

[Szólások].    Beatta  a  kézit:  meghalt  (Szeged      ,  : 
Nyr.  11.40).  Beadta  a  korsót:  megbékült  (Veszp-  f^^i>^ 
rém  m.  Pápa  Nyr.  XVI.527). 

föl-ad:  1.  előad.  Hát  a.  mint  ott  ókumláhhr; 
mögszóllit  ám  valaki  a  hátam  mögű,  oszt  így  aggyor 
föl  a  szót:  Mit  bámúsz,  az  apád  istenit!  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  Vin.42);  2.  feladja  magát:  föl- 
veti magát,  följön.  Feladja  magát  a  fenékvíz: 
fölszivárog  (Esztergom  vid.  Nyr.  XI.381).  Mikor 
a  mély  vízből  feladja  magát  (a  ponty,  akkor 
szigonyozzák)  (Keszthely  Hermán  0.  Halászat  K.). 

ki-ad:  férjhez  ad.  Égy  lánijtúikat  és  kiláttuk 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  III.  3). 

[Szólások].  Kiadja  magát:  kialakul,  kiformáló- 
dik, megmutatja  az  alakját  (épület  v.  bármely 
más  mú)  (Zala  m.  Tűrje  és  vid,  Bódiss  Jusztin). 
JJc^rji,dja  ki  magát,  mikor  készen  van  (Udvar- 
hely m."''Ny£' TriL472).  Kiaggya  a  magát,  csak 
legyen  készönn  egésszenn  (Erdővidék  Nyr.  XXI.328). 

[lé-ad]. 

[Szólások].  Leadja  a  tehén  a  tejet,  mikor  fejik. 
Nem  adja  lé,  mikor  nem  az  feji,  a  ki  rendesen 
szokta,  V.  más  vmely  okból  (Zala  m.  Tűrje  Bódiss 
Jusztin). 


ADABEZKOD-IK— ADD 


ADDIG— ADOGAL 


8 


ÁDÁBÉZKOD-nC :  áldázkodik,  fohászkodik, 
jajveszékel  (Udvarhely  1SI?'í^0lré^^yikó  mell.  Nyr. 
XVIII.479). 

AD  AJ:  lim-lom  (Kecskemét  Váczy  János). 

ADÁL:  kínál,  ígér.  Mit  adáltak  az  ökriért? 
(Bereg  m.  Munkács,  Bereg-Rákos  Pap  Károly). 

[ÁDÁM]. 

Ádám-civil:  [tréf.]  meztelenség.  Né  jöj  hé, 
met  még   Ádám-civilbe  vagyok  (Székelytőllfflíyf;"' 

xvr"' " "  


[ADAS]. 

beadás :  a  háló-vetés  elkezdése  (Szeged  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

kiadás :  előadás.  Ennek  a  papnak  jó  kiadása 
van  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

ráadás  {rádás  Fölső-Bácska  Nyr.  Xn.216 ; 
Sárospatak  Nyr.  XVII.528). 

ráadás-név:  ragadvány-név,  ráadott  név.  Az 
egész  regiment  úgy  nevezett:  Kancsós.  így  hívnak, 
de  ez  csak  ráadás-nevem  (Lisznyai  K.  Palóc  dalok 
130:  Nyr.  XIX.140). 

ADAZ-IK  {ádáz  Csallóköz   Csaplár  Benedek; 
ádáz-ikYa.%  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  ádáz-ik,  ádádz-ik  \ 
Balaton  mell.  Tsz. ;  ádádz-ik  Háromszék  m,  Nyr,  í 
n.521):  erősen  vágyakozik,  esenkedik. 

meg-ádádzik.  Csaknem  megádádzott  érte:  majd 
megette  a  méreg,  hogy  el  nem  érte,  a  mi  után 
vágyódott  (Balaton  mell.  Tsz.) 

ádáz-bodáz  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  ádáziú- 1 
bódászni    Csallóköz  Nyr.  1.378) :  erősen   vágya-  \ 
kőzik,  esenkedik.  Mit  ádáz-bodázol  érte  (v.  utánna) 
annyit;  nem  neked  való  az!  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  [vö.  bodáz]. 

^  ADAZKOD-IK :  erősen  vágyakozik,  esenkedik. 
Úgy  ádázkodik  utánna,  hogy  majd  mégvesz  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

[ÁDÁZÓD-IK]. 

beló-ádázodik:  bele  elegyedik.  Nem  ádázodom 
belé  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.34). 

ki-ádázódik:  kivergödik  (bajból)  (Háromszék 
m.  MNy.  VL335 ;  Háromszék  m.  Szotyor  Győrffy 
Iván). 

[ADD]. 

add-ide  {adde  Nagy-Körös  Nyr.  VI.423;  adi 
Nógrád  m.  Nyr.  IV.  142). 

add-sza,  add-szi  (accasza,  accag  Háromszék 
m.  Vadr.;  accé  Somogy  m.  Újmajor  Nyr.  VIII. 
140;  acci  Debrecen  Nyr.  VIL90;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIII.527;  ace  Fehér  m.  Nyr. 
X.185;  aci  Esztergom  Nyr.  IX.543;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.  118;  Abauj  m.  Pusztafalu  Szádeczky 
Lajos;  Rozsnyó  Nyr.  Vin.564;  ecce  Repce  mell. 
Nyr.  XX.415;  Balaton  mell.  Tsz.). 


addsza-ide  jaccide  Veszprém  m.  Nyr.  VI.321 ; 
qcé  Vas  ni.  Őrség  Nyr.  VII.272;  ácédé  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  IV.521 ;  acide  Komárom  m.  Naszvad 
Nyr.  IV.235;  Esztergom  Nyr.  IX.543;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.  118;  Rozsnyó  Nyr.  VIII.564;  ecejde 
Balaton  mell.  Tsz. ;  ecejdé  Repce  mell.  Nyr.  XX. 
415). 

ADDIG  {addég  Háromszék  m.  Vadr.;  adzig 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVIII.374;  Fehér 
m.  Király  Pál ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek,  Nyr. 
1.378;  aggyig  Csallóköz,  Ekecs  Nyr.  X.525;  Gyön- 
gyös Nyr.  XVI.522;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XV.329;  Borsod  m.  Nyr.  VI.462;  Gömör  m.  Runya 
Nyr.  XIX.523;  Moldvai  csáng.  Nyr.  in.2.  5; 
aggyit  Palócság  Nyr.  XXI.311;  ággyit  Gömör  m. 
Nyr.  XVin.455;  aggyit  Palócság  Nyr.  VI.466; 
VII.34;  agyíd  Palócság  Ethnographia  III.362). 

[ADÉKONY]. 

feladókony:  magát  könnyen  föladó  (Udvar- 
hely m.  Győrffy  Iván). 

[ADJ]. 

[adj -végy]. 

agyvígyez :  1.  a  labdázni  készülő  gyermekek 
vezérei  agyvigyéznek,  vagyis  az  aggy  (adj)  és  vígy 
(végy)  szavakat  intézve  egymáshoz,  fölváltva  egy- 
egy  labdázó  társat  választanak  a  maguk  csapat- 
jába  {A.  mondja:  aggy!  B.  feleli:  vígy!  Erre 
A.  választ  maga  mellé  egy  társat.  Most  B.  mondja: 
aggy!  s  A.  feleli:  vígy!  és  erre  B.  választ  maga 
mellé  egyet.  így  foly  az  agyvígyézís,  míg  a  szük- 
séges szám  mind  a  két  félen  ki  nem  telik); 
2.  munka  megkezdéséhez  sokáig  készülődik,  a 
fölött  beszélget,  szót  vált.  Né  agyvígyézzeték  már 
annyi  ideig,  hanem  lássatok  dologhoz!  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  n.l35). 


[ADJAZ]  {aggyazni  Makó  Nyr.  IX.377)  ^  agy- 
vígyez 1. 

[ADÓ]. 

eladó  (eledó  Debrecen  Nyr.  VII.188;  IX.162. 
267):  1.  leány.  Eladó!  gyüjön  ide,  az  én  tejem 
jobb,  —  így  híja  a  piacon  a  tejes  asszony  a  szol- 
gálót, a  ki  tejet  akar  venni  (Esztergom  vid. 
Nyr.  XIX.239) ;  2.  leány-állapot.  Vigyázz,  rózsám, 
mett  maradhatsz  könnyen  eladóba:  pártában  (Há- 
romszék m..  Erdővidék  Vadr.  176). 

kézreadó:  lopott  jószág  átadója  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  VIII.47). 

kiadó :  házi  cseléd,  Id  a  tolvajnak  eszére  adja, 
mi  módon  lehet  vmit  ellopni  (Alföld  Nyr.  IV.329). 

adó-piszkos:  [tréf.  nép-etimológia]  adó-biztos, 
adó-behajtó  (Szentes  Nyr.  VI.  179). 

ADÓD-IK:  esik,  történik.  Ha  úgy  adódnék: 
ha  úgy  esnék,  történnék  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ADOGÁL  (Mátyusfölde  Nyr.  XX.262;  Nógrád 
m.  Nyr.  IV.93;  Bars  m.  Vass  József  1841;  adigál 
Udvarhely  m.  Kiss  Mihály;  ádogáXíAk:  adogáltak 


ADONYI— AGÁR 


AGARASZ— AGG 


10 


r 

fi 


Nógrád  m.  Nyr.  VI.134):  1.  adigdl:  adogat  (Udvar- 
hely m.  Kiss  Mihály):  2.  adoadih  ádogd\-thk] : 
IdnáLigér.  Tíz  forintot  adogált  érte  (Mátyusfölde 
TIJyrTxXráö'S).  Keveset  adogáltak  a  huzamé  (Nógrád 
m.  Nyr.  IV.93).  Öt  forintot  ádogdták  á  búzájáé 
(Nógrád  m.  Nyr.  VI.  134). 

1  ADONYI:  magát  könnyen  odaadó(nő).  Meg- 
i  csali  a  zurát,  mer  uján  adonyi  (Dráva  mell.  Ko- 
ipács  Nyr.  XVI.41). 

ADORNYÁZ :  hordó  tartalmát  meg-méri  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.527). 

[ÁG]. 

[ág-bog]. 

[Szólások].  Annak,  gazd'  uram,  szere  [kezelési 
rendje]  is  van,  Mme  [tapintati  fogása]  is  van, 
ága-boga  [több  oldalú  gyakorlati  ismerete]  is 
van,  s  mind  a  hárommal  beszélni  kell  [tisztában 
kell  lenni]  (Székelyföld  Nyr.  1.181;  Kiss  Mihály). 

ág- fa  (ág a- fának  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.290).  Dijófának  ága  mellett,  ága-fának 
tüze  mellett  (i.  h.) 

[ág-hégy]. 

ághégy-háló:  két  keresztbe  összekötött  ab- 
roncsnak a  négy  végére,  tehát  négy  ág  közé 
kifeszített  négyszögletes  háló,  hosszú  rúdra  al- 
kalmazva (Turahát  Hermán  0.  Halászat  K.). 

ág-in:  vesszős  hajtás,  szőlővessző,  sarjvessző, 
fattyúhajtás,  kivált  cseresnyefán  v.  mogyoró- 
bokron  (Homoród  Király  Pál). 

ág-lik:  a  jég-alatti  halászatnál  a  kétoldalt 
futó,  soros,  apró  lékek,  a  melyeken  át  a  háló 
vezérrúdját  a  jég  alatt  hajtják  (Balaton  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

ÁGABOGÁL  (Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.316;  Győrffy  Iván;  ágal- 
bogal  Udvarhely  m.  Vadr. ;  ágál-hogál  (Székely- 
föld Kiss  Mihály) :  1.  ágal-bogal,  ágál-hogál:  himez- 
hámoz,  tétováz,  kifogásokkal  él,  furfangoskodik, 
csúri-csavarja  a  dolgot;  2.  agabogai:  akadozva, 
hitvány  okokkal  mentegetődzik  (i.  h.) 

ÁGÁL:  1.  urat  játszik,  fitogtatja  magát,  hen- 
ceg, hetvenkedik  (Debrecen  Nyr.  III.563;  VH.QO; 
Hajdú  Nagy  Sándor;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.566;  Háromszék  m.  Vadr.;  Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár).  KosMkötő-já^^^ 
^4^.-.úL.  J(%Ío&(j.„43zatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
VIII.288).  Ne  ágájj,  mint  a  kutya  a  talluseprüvel 
(Szatmár  m.  Kömörő  Nyr.  XIV.138).  Aj  Julcsa 
neinyi  elkezdett  a  szolgahiraóná  ágányi  keizvel- 
láhval,  hogy  igy,  hogy  ugy  (Gömör  m.  Otrokocs 
Nyr.  XXI.92) ;  2.  megszól.  [A  napa]  mindig  ágála 
a  szegin  menyecskét  (Komárom  m.  Für  Nyr. 
XX.479). 

AGÁR  {agár  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály):  so- 
vány (Székelyföld  Nyr.  XV.432). 

AGÁR:  fűzcserjékkel  benőtt  zátony  (Csalló- 
köz Nyr.  1.231). 


AGARÁSZ:  [tréf.]  egerész.  Elment  a  tarka 
macska  agarászni  a  csürhe  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

ÁGAS  {ágocs  Göcsej  MNy.  V.118;  águcs  Vas 
m.  Őrség  Tsz.,  MNy.  V.118):  1.  ágas:  köcsög- 
tartó (Török-Becse  Nyr.  IX.92);  2.  ágas:  oszlop, 
pl.  kapufélfa  v.  deszka-kerítés  oszlopa  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII.46;  Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.283) ;  3.  ágas :  a  kocsi  rúdját  két  felől 
összefoglaló  horgas  fa  (Székelyföld  Nyr.  Vin.48 ; 
hely  nélkül  Nyr.  VIII.48);  ágocs,  águcs  (i.  h.): 
CV3 ;  4.  ágas :  a  szák  nyelén  a  villás  rész  (Komá- 
rom Hermán  0.  Halászat  K.) 

[^zoié^^ok].  Fejjük^meg  az,  ágQtSÍ>,rÚR(i^  tejünk 
(Szatmár  m.  Itomörö  Nyr.  XIV.90).    " 

ágas-tartó:  alkalmazzák  a  kocsinak  hátulsó 
tengelyére,  hogy  a  kocsioldal  a  kerékkel  ne 
érintkezzék  (Csongrád  Nyr.  IX.89). 

ÁGASKOD-IK  {ábaskod-ik  Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr.  MNy. 
VI.223;  áboskod-ik  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.488; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89).  Ágaskodik,  áboskodik: 
nagyra  tartja  magát  (Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89). 
Nagyra  ábaskodik:<x  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ÁGAZAT:  család,  nemzetség.  Más  ágazat: 
mondják  oly  családra,  a  mely  egy  másikkal 
azonos  nevú,  de  nem  rokon  (Arad  m.  Majláth- 
falva  Nyr.  Vin.224.) 

ÁGCSA  {ácska  Homoród  vid.  Vadr.  98).  Ültess 
akármi  kis  ácskát  (i.  h.) 

ÁGÉSZ:  száraz  ágakat  szedeget  az  erdőn 
(Veszprém  Király  Pál). 

1.  AGG :  1.  első  széna,  elő-széna.  Több  sargyu 
lett,  mint  az  aggyá  (Zala  m.  Lesence-Istvánd 
Nyr.  XVI.93);  2.  agg  út  (Csallóköz  Nyr.  1.231.). 

agg-dada:  vén  asszony,  vén  banya  (Erdő- 
vidék Tsz.) 

agg-fű:  az  a  fú,  a  melyet  legelőször  kaszál- 
nak, s  a  mely  megszárítva  széna.  Aggfű-kaszá- 
láskor:  széna-kaszáláskor  (Göcsej  MNy.  11.408.)^ 

agg-in  {ag-in  Székelyföld  Tsz.) :  szőlőtőke  vas- 
tag dereka. 

agg-lamos  {ag-lamos  Balaton  mell.  Tsz.) :  vén 
korában  is  ágyba  vizelő  [vö.  Nyr.  XIX.105]. 

agg-legény  (Soprony  m.  Rábaköz  Nyr.  III.280; 
Balaton  mell.  Tsz.;  Veszprém  m.  Nyr.  XXI.518; 
ah-legény  Vas  m.  Tsz.;  Somogy  m.  Nyr.  XXI. 
279;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.380;  ab-leginy 
Szombathely  vid.  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond. 
1.126;  ag-legény  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.380; 
ag-legi"  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVni.47; 
hab-legén  Vas  m.  Tsz.) :  pite,  zsírban  v.  vajban 
kisütött  lepény-  v.  pogácsaszerú  száraz  tészta, 
a  melyet  forralt  tejjel  v.  tejes  lével  leöntve)^ad- 
I  nak  az  asztalra. 


11 


AGG— AGGAT 


AGGATEK— AGGSAGOSKOD-IK 


12 


agg-nenő :  nénike,  mami  (Debrecen  Nyr.  IX. 
526). 

agg-széna  {ak-széna  Zala  m.  Lesence-Istvánd 
Nyr.  XVI.93):  első  kaszálási  széna. 

2.  AGG  (Repce  mell.  Nyr.  XX.416;  Göcsej  Nyr. 
XIV.395 ;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  XIL281 ;  Zala  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  111.473;  óg  Komárom  m. 
Alsó-Csallóköz  Nyr.  XVII.  287):  aggódik,  törő- 
dik, gondol  vmivel.  Ne  agg  rá:  ne  törődjél  vele 
(Repce  mell.  Nyr.  XX.416).  Mit  aggok  'en  rajt: 
mi  gondom  reá!  (Göcsej  Nyr.  XIV.395).  Mék- 
kötöztem  a  zsákokat,  fedobátom  a  szekérre,  asztán 
nem  aggattam  velék  többet  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
Xn.281). 

[AGG-IK]. 

meg-aggik :  túróvá  keményedik  (a  tej)  (Palóc- 
ság Nyr.  XXIL31.). 

AGGACSOL:  aggat  (Nyitra  m.  Pográny  és 
vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

[AGGALÓD-IK,  AGGALÓDZ-IK]. 

fel-aggalódik,  fel-aggalódzik :  pendelyének, 
rokolyájának  alsó  szélét  a  korckötésbe  bele- 
aggatja, hogy  víz  v.  sár  ne  érje  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

AGGASZKOD-IK  ----^  felaggalódik,  felagg alódzik 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.  527). 

fel  -  aggaszkodik :  cv  (Balaton  mell.  Fábián 
Gábor  1839). 

1.  AGGASZT:  1.  túrót  készít,  úgy  hogy  az 
aludt  tejet  megmelegíti  s  azután  zacskóba  kötve 
fölfüggeszti.  Tejet  aggaszt.  Túrót  aggaszt  (Cegléd 
Nyr.  XXI.279;  Csongrád  m.  Mindszent  Hám  Sán- 
dor; Palócság  Nyr.  XXI.328;  XXn.31;  Rima- 
szombat Nyr.  XVn.524;  Nógrád  m.  Nyr.  XXI.279); 
2.  a  túrót  retek-formára  összegyúrva  füstre  teszi 
(Zala  m.  Tűrje  és  vid.  Bódiss  Jusztin). 

2.  AGGASZT:  alkalmatlankodik,  akadékosko- 
dik, útban  van,  akadályoz.  Menj  innét,  ne  aggaszd 
az  embert!  Vidd  el,  hogy  ne  aggasszon  ííí/ (Baranya 
m.  Patacs  vid.,  Szeged  Csaplár  Benedek). 

AGGASZTAL  (ággásztál  Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286)    - 1.  aggaszt  (túrót  aggaszt). 

[AGGASZT  ALÓD-nC]. 

meg-aggasztalódik :  összecsomósodik  (a  tej) 
(Szentes  Nyr.  VI.  179). 

AGGASZTÓ :  vászon-zacskó,  a  melyben  a 
a  túrót  aggasztják  (Cegléd  Nyr.  XXI.279). 

AGGAT:  1.  alkalmatlankodik,  akadékoskodik, 
útban  van,  akadályoz  (Baranya  m.  Ormányság 
MNy.  V.126;  Tsz.;  Tolna  m.  Tsz.;  Szegszárd- 
Palánk  Nyr.  XI.527).  Ereggy  odébb,  ne  aggass  itt 
neköm  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.46) ;  2.  nagy 
öltésekkel  varr  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

bé-aggat:  nagy  öltésekkel  bevarr.  Béaggatom 
ezt  a  feslést  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


meg-aggat:  nagy  öltésekkel  megvarr  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

rea-aggat:   ráver  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

aggat-baggat :  1.  apró-cseprő,  pepecselő  mun- 
kán dolgozgat  (különösen  varrásra  és  szőlő-kötö- 
zésre mondják)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.139);  2.  nagyjából  megfércelget  (Háromszék 
m.  Vadr.  492). 

AGGATÉK  {aggatík  M^CG  meW.  Nyr.  XX.411): 
1.  fogas.  Védd  lé  az  aggatékról  a  szűrömet.  Akaszd 
fél  a  sipkámat  az  aggatékra  (Zala  és  Vas  m.  Nyr. 
XVII.132;  aggatik  i.  h.);  2.  fogadott  gyermek 
(Gömör  m.  Nyr.  XVII.132.  176);  3.  lazán  össze- 
állított, összeaggatott  ruha  (Udvarhely  m.  Nyr. 
XVn.132). 

AGGATÓDZ-EK,  AGGATÓZ-IK  {ággáta'dz-ik 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.501):  1.  aggatózik-^  aggasz- 
kodik, aggalódik,  aggalódzik  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIII.527);  2.  aggatódzik,  aggatózik: 
kötekedik,  kötelődzik,  beleköt  vmibe  v.  vkibe. 
Ne  aggatódznál  másokba!  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). Nem  mond  semmi  okosat,  hanem  csak  agga- 
tózik (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.527). 

fel-aggatódzik  {fel-agatódzik  Szatmár  m.  Kö- 
mörő  Nyr.  XIV.90).  Az  a  lu  is  jó  felagatódzott : 
sovány  (i.  h.) 

AGGATOLÓDZ-IK  =--  aggatódzik  (Kis-Kún-Ha- 
las  Nyr.  XV.214). 

AGGÓD-IK :  túróvá  képződik  (aludt  tej  meleg 
helyen)  (Nógrád  m.  Nyr.  XXI.279). 

meg-aggódik :  összeesik  (szőlő  a  kosárban) 
(Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.182). 

[AGGOTT]. 

aggott-tej:  aludt-tej  (Szeged  Csaplár  Benedek; 
Udvarhely  m.  Kóbori  János). 

AGGSÁG  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.46; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.236;  agság  Keszthely 
vid.  Nyr.  VI.522;  Repce  mell.  Nyr.  XX.412; 
Zala  m.  Kővágó-Örs,  Rév-Fülöp  Nyr.  XIX.48; 
Szegszárd-Palánk  Nyr.  XI.527 ;  Eszék  vid.  Nyr. 
VII.231;  akság  Dunántúl  Nyr.  XVI.189;  Vas  m. 
Kemenesalja,  Jánosháza  Nyr.  XV.141):  aggoda- 
lom, gond,  baj.  Aggság  van  rajtam  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.46).  Sok  rajtam  az  akság  (Vas 
m.  Kemenesalja,  Jánosháza  Nyr.  XV.141).  Menyi 
agságot  csinál  nekem !  (Zala  m.  Kővágó-Örs,  Rév- 
Fülöp  Nyr.  XIX.48).  Valahánszor  engem  még 
ámomba  kutya  még  akart  harapni,  mindég  valami 
agságom  lett  (Eszék  vid.  Nyr.  Vn.231). 

1.  AGGSÁGOSKOD-nC:  aggódik  (Tata  Matusik 
Nep.  János  1841). 

2.  AGGSÁGOSKOD-IK  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.46 ;  agságoskod-ik  Fölső-Somogy,  Bala- 
ton mell.  Nyr.  Vin.431):  akadékoskodik,  iitban 
van,  akadályoz. 


13 


AGILIS— AGY 


AGY— AGYAL 


14 


AGILIS  (Somogy  és  Baranya  m.  Nyr.  XXI.330; 
ágyilis  Balaton  mell.  Nyr.  11.93;  Veszprém  m. 
Csajág  Nyr.  XXI.280;  Győr  m.  Nyr.  XXI.519; 
árgyirus  Dunántúl  MNy.  V.68):  agilis,  félnemes 
(olyan  ember,  a  ki  maga  nem  volt  nemes,  de 
nemes  leányt  vett  el  s  a  feleségének  nemesi 
jogait  gyakorolta)  (Nyr.  XXI.330). 

ÁGLÁL  (Somogy  m.  Nyr.  11.375 ;  Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  IV.40;  Baranyám.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841 ;  Balaton  mell.  Tsz. ;  aglál 
Göcsej  Tsz. ;  aklál  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ; 
ákláxíyi  Göcsej  MNy.  11.408) :  told-fold^  hevenyé- 
ben összetákol,  összeaggat,  tataroz,  pl.  megbom- 
lott kertel  ést,  házfödelet,  ruhát.  Az  a  ház  csak 
uv  van  öszvö  ákláva  (Göcsej  MNy.  11.408). 

AGLÁLÓD-IK:  akadékoskodik  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  11.278). 

ÁGODA :  fái  eper  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.202). 

AGONIZÁL :  az  időt  haszontalanul  tölti,  této- 
vázik, ámolyog  (Nagy -Kunság  Nyr.  XIX.576; 
Debrecen  Nyr.  VII.90). 

AGOS:  szőrösen  született,  szornyavalyában 
sínlődő  (csecsemő)  (Székelyföld  Tsz.)  [vö.  eh- 
agos]. 

[AGY]. 

agy-fa:  a  szarvazatokban  az  épület  tetejét 
összefoglaló  fa  (Székelyföld  Tsz.). 

agy-fúró:  kerékagy-fúró  (Győr  Nyr.  XI.528). 

agya-fúrt:  1.  makacs  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839);  2.  furfangos,  ravasz  (Debrecen 
Nyr.  VI.91);  3.  kevés  eszű,  együgyű  (Székely- 
föld Kriza). 

agya-furti:  elmés,  találékony  eszű  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XIX.333). 

agya-fuvó  [?]:  dühös  (Erdővidék  Tsz.). 

1.  AGY:  ágynemű.  Kiraktam  mind  a  zágyat 
a  hátúsó  házbú.  Sok  fehér  ágya  van  (Tolna  m. 
Bátta  Nyr.  XVIIL334). 

ágy-bér :  párbér  (Bodrogköz  Tsz. ;  Gömör  ra. 
Hollók  Imre). 

ágy-eiha:  párnára,  takaróra,  dunyhára  reá 
húzott  vászon-tok  (Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin; 
Veszprém  m.  Nyr.  XXI.519;  Soprony  m.  Hor- 
pács,  Abauj  m.  Vilyi  puszta  Nyr.  XXI.279.  280; 
Rimaszombat  Nyr.  XII.47o). 

ágy-fekvő :  ágyban  fekvő  beteg.  A  sok  verés- 
től ágyfekvö  lett  (Kapnikbánya  vid.  Nyr.  11.181). 

ágy-lep:  ágynemű  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
GyőríTy  Iván ;  Udvarhely  m.  Kóbori  János ;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.316;  Csík  m.  Gyergyó 
Qyörfify  Iván). 

ágy-odra  (Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVIII.527;  ágy-udra  Székelyföld 
Köváry  László  1842) :  az  ágy  fája,  oldaldeszkája. 


ágy-törő:  mikor  a  leányt  férjhez  viszik  az 
apai  háztól,  másnap  a  leányos  házhoz  tartozó 
rokonok  a  vőlegény  házához  mennek  látogatóba, 
lakomára,  s  erre  mondják,  hogy  agytörőbe  men- 
nek (Udvarhely  m.  Vadr.). 

ágy- vető:  1.  ágyas,  ágyastárs,  hálótárs  (nő- 
személy) ;  2.  ásítás.  Kűdi  előre  az  ágyvetöt :  ásít. 
Megérkeztek  az  ágyvetők  (Székelyföld  Nyr,  1.134; 
Kiss  Mihály). 

2.  AGY:  ágyásol,  gabona-kévéket  cséplés  v. 
nyomtatás  alá  a  szérűre  tereget  (Háromszék  m. 
MNy.  VL209.  316;  Győrffy  Iván). 

be-ágy  (bé-ágy):  1.  cv  (Székelyföld  Nyr.  IX.175; 
MNy.  VI.317 ;  Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m. 
Győrflfy  Iván).  Az  idő  miatt  nem  lehet  beágyni 
(Szatmár  m.  Nyr.  VIII.39) ;  2.  a  kicséplendő  ké- 
véket az  udorból  lehányva  a  csűr  egyik  olda- 
lában összerakja  (Udvarhely  m.  Kóbori  János). 
A  cséplők  béágytak  (Háromszék  m.  Vadr.;  Kiss 
Mihály). 

le-ágy  =  5.  ágy  (Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843). 

AGYABÜGYÁL  (Fehér  m.  Nyr.  V.129;  Oros- 
háza Nyr.  VI.133;  Szeged  vid.  Nyr.  VI.87;  Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  IX.139;  Debrecen  Nyr. 
IX.207;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.237;  Csallóköz, 
Bacsfa  Nyr.  XVI.47;  Rimaszombat  Nyr.  IV.560; 
XV.429;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Bol- 
dizsár; Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
ágyábugyál  Gömör  m.  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr. 
XX.286;  ágyábugydnyi  Félegyháza  Nyr.  VI.43; 
egyebugyá  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII. 
143;  egyehugyál  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  egyebugyáll  Fehér  m. 
Nyr.  X.186;  hegyebugyál  Székelyföld  MNy.  VI. 
175):  agyba-föbe  ver,  derekasan  eldönget. 

AGYAG  {agyig  Palóeság  Tsz.;  Ipoly  völgye. 
Kővár  vid.  Nyr.  XVII.425). 

AGYAGOL  {agyagul  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek ;  agyakóni  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286). 

el-agyagul :  elver,  eldönget  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

ki-agyakol  {ki-agyakóm) :  cv  (Somogy  m.  Vis- 
nye Nyr.  XVII.286). 

meg-agyagul :  cv>  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

AGYAL:  agyba-főbe  ver  (Háromszék  m.  Vadr.). 

fel-agyai:  kiveszi  az  agyvelejét  (Háromszék m. 
Győrffy  Iván). 

le-agyal :  a  két  oldalról  már  kicsépelt  kévéket 
egymás  mellé  állítva  leesépeli  egészen  a  kötésig 
(Udvarhely  m.  Kóbori  János).  A  gabonát  elsőben 
leagyalik,  osztán  elődozik  a  köteleket,  és  úgy  ki- 
hadarik,  azután  kirázik.  A  zsúpnak  meg  a  kús- 
kának  valót  nem  agyalik  le,  csak  kiódalazik 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVI.  470). 

még-agyal:  1.  agyba-főbe  ver  (Csallóköz, 
Szeged  Csaplár  Benedek) ;  2.  =  le-agyal  (Székely- 


15 


AGYAL— AGYAROG 


AGYAS— ÁHÁ 


16 


föld  Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.,  Győrífy  Iván; 
Háromszék  m.  Uzoii  Erdélyi  Lajos)  [vö.  meg- 
egyel]. 

[ÁGYAL]  {ágyai  Abauj  m.  Beret  Nyr.  III.522) : 
ágyat  vet. 

AGYAR:  irigy,  kaján  (Zala  m.  Türjétől  Keszt- 
helyig Bódiss  Jusztin;  Balaton  mell.  Tsz.) 

AGYARAS:  irigy,  kaján  (Csallóköz,  Szeged 
Csaplár  Benedek). 

AGYARGÓS:  mérges,  dühös  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.316; 
QyőrfFy  Iván). 

AGYARKÁZT  AT :  csiráztat  (Gömör  m.  Rozsnyó 
vid.  Nyr.  XVn.476). 

AGYARKOD-IK  {acsarkod-ik  Somogy  m.  Tsz.; 
Nagy -Kunság  Nyr.  XVI.141;  Hódmező-Vásárhely 
Nyr.  IX.91 ;  Szentes  Nyr.  VI.179;  Debrecen  Nyr. 
Vn.90;  IX.206;  Hajdú  Nagy  Sándor;  dcsárkod-ik 
Gömör  m.  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286; 
icsarkod-ik  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.520): 
1.  acsarkodik:  fogait  csikorgatja  dühében  (Somogy 
m.  Tsz.);  2.  acsarkodik :  mérgeskedik  (Debrecen 
Nyr.  IX.206) ;  mérgében  ordít,  sír,  kiabál  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.141;  Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
IX.91;  Debrecen  Nyr.  Vn.90;  Hajdú  Nagy  Sán- 
dor); 3.  icsarkodik:  nagyon  erőlködik  (Zemplén 
m.  Tállya  Nyr.  IV.520);  4.  acsarkodik:  vissza- 
tetszőén mosolyog  (Szentes  Nyr.  IV.  179);  5.  agyar- 
kodik:  irigykedik,  gyűlölködik  (Zala  m.  Szepezd 
Nyr.  XXI.518;  Kaposvár  Bódiss  Jusztin;  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Udvarhely  m.  Erdő- 
vidék Nyr.  XXI.329). 

neki-agyarkodik,  neki-ácsárkodik :  1.  neki- 
agyarkodik:  dühösen  nekitámad.  Neköm  agyar- 
kodott,  mintha  fel  akart  vőna  falni  (Udvarhely  m. 
Erdóvidék  Nyr.  XXI.329);  2.  neki-ácsárkodik: 
mérgesen,  keményen  nekifog  vminek  (Gömör 
m.  Sajóvölgye,  Hanva  Nyr.  XX.286). 

rá-agyarkodik :  rárivall  (Somogy  m.  Visnve 
Nyr.  XVII.334). 

AGYAROD-IK:  dühösen  kiált,  rivall.  Ojant 
agyarodott  neki  egyet,  hogy!  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

neki-agyarodik:  dühösen  rárivall  és  nekimegy 
(Udvarhely  m.  Kóbori  János;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.316). 

AGYAROG  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XXI.518; 
Háromszék  m.  Tsz.;  Udvarhely  m.  Vadr.  86; 
acsarog  Kunság  Nyr.  XIV.525;  Hont  m.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVII.96;  Karancs  vid.  Nyr.  XXI.477; 
Székelyföld  Tsz.;  acsarog  Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286;  acsarog  Hont  m.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.380;  ácsorog  Székelyföld  Nyr. 
XV.432):  1.  agyarog,  acsarog:  fogait  vicsorgatja, 
csikorgatja  dühében  (Karancs  vid.  Nyr.  XXI.477; 
Háromszék  m.  Tsz.);  2.  agyarog  (Udvarhely  m. 
Vadr.  86),  ac.varo.^  (Székelyföld  Tsz.) :  mérgeskedik, 
diihösködik.  Jaj  be  mérges  az  én  gazdám,  örökké 


csak  agyarog  rám  (Vadr.  86);  3.  acsarog  (Hont 
m.  Kővár  vid.  Nyr.  XVII.96),  acsarog  (Hont  m. 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.380),  ácsorog  (Székelyföld 
Nyr.  XV.432):  sivalkodik,  ordít,  éktelenül  lármáz. 
Acsarog,  mert  gyűlik  a  keze  (Hont  m.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVIL96);  4.  acsarog:  vihog,  nevetgél 
(Kunság  Nyr.  XIV.525). 

AGYAS:  okos,  eszes  (Székelyföld  Kriza). 

ÁGYÁS:  1.  cséplés  v.  nyomtatás  alá  letere- 
getett gabonakéve-rakás  (Balaton  mell.  Tsz.; 
Veszprém  m.  Nyr.  XXI.519 ;  Veszprém  m.  Olasz- 
falu Nyr.  XVn.46;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XV1.141; 
Kunság  Nyr.  X1V.525;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
236;  XV.305;  Cegléd  Nyr.  XXI.280;  Mezőtiir 
Nyr.  VIII.139;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVI. 
470) ;  2.  rakás,  pl.  egy  ágyás  tapasztó  sár  (Tisza- 
Dob  Nyr.  XIX.47);  3.  vetemény-ágy  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.236;  Háromszék  m.  MNy.  VI.218. 
316).  Egy  ágyás  hagyma  v.  murok  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

ÁGYÁSOL :  1.  gabona-kévéket  cséplés  v.  nyom- 
tatás alá  letereget  (Tisza  mell.  CzF.) ;  2.  csomóba 
kötöz  vmit,  pl.  szénát  (Baranya  m.  Tsz.). 

ÁGYAZ  {ddzarú  Borsod  m.  Sáta  vid.  Nyr. 
XXI.328;  ágyaz  Palócság  Nyr.  XXIIM)^ ágyásol 
1.  (Cegléd,  Abony,  Kőrös  Nyr.  XXI.280;  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

be-ágyaz  (Veszprém  m.  Nyr.  XXI.519;  Veszp- 
rém m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.46;  Szeged,  Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek;  &e-áíÍ2;ani  Palócság  Nyr. 
XXI.364;  be-ágyaz  Palócság  Nyr.  XXn.32;  be- 
ágyaz Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVI.470):  <v>. 

meg-ágyaz:  a  kinyútt,  megfésült  nyers  ken- 
dert a  guzsalyra  tevés  előtt  fejenként  szépen 
rendbe  rakja  (Cegléd,  Szatmár  m.,  Alsó-Zemplén 
Nyr.  XXI.280 ;  Zemplén  m.  Deregnyö  Nyr.  XII. 
94;  Nógrád  m..  Szigetköz  Nyr.  XXL280). 

ÁGYBÉLI :  ágy  nemű  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ÁGYÉKOS :  sérvéses,  tökös  (Göcsej  Tsz.  MNy. 
V.127). 

AGYINTUS:  uradalmi-  segédfölügyelő,  ispán 
(adjunktus)  (Bereg  m.  Bereg-Rákos  és  Munkács 
vid.  Pap  Károly). 

ÁGYLÁS  =  ágyás  (Háromszék  m.  Győrífy  Iván). 

ÁGYÚ  {álgyú  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.456). 

AGYUTÁNYOS :  adjutáns  (Kaszárnyai  szó 
Nyr.  VI.44). 

[ÁGYZÁS]  [ádzás  GömÖr  m.  Sajó  völgye,  Hanva 
Nyr.    XX.286;    ádzás    Palócság   Nyr.    XXI.507; 
XXII.31;  Borsod  m.   Sáta  vid.  Nyr.  XXI.328)  = 
ágyás  1. 

ÁHÁ  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m.  Vadr.  458.  459; 
aJiha  Bánság  Csaplár  Benedek):  [bosszankodás, 
zsémbelődés  szava].  Ahá,  mire  való  beszéd  ez 
megint!   (Szeged,    Csallóköz    Csaplár   Benedek). 


17 


AHADDIG— AHAJTOS 


AHARRA— AJ 


lö 


Áhá,  miért  jövel  ide !  (Székelyföld  Tsz.)  Áhá,  ne 
husúj  sönimit,  édös  fiam!  Áhá,  ne  busúj  azon! 
(Udvarhely  m.  Vadr.  458.  459).  Ahha,  menj  már, 
ne  hoszonfs!  (Bánság  Csaplár  Benedek). 

AHADDIG:  addig  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.,  Erdövidék  Vadr.  554;  Csík  m.  Tsz.  103b; 
Vadr.  554)  [vö.  eheddig]. 

AHAJON:  azonnal.  Hogy  a  gyerek  kimene  a 
házból,  ahajon  leszálla  egy  csomó  veréb  előtte. 
Eccer  éccakának  üdejin  rívást  hall  a  dajka;  ki 
es  mene  ahajon  (Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  VIIL228; 
X.40). 

[AHAJOS]. 

ahajos-ahajt  (Székelyföld  Nyr.  XIII.509;  ahaj- 
jos-ahajt  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.81):  1.  ott; 
2.  azonnal.  Áhajjos-ahajt  úgy  fédnralta  a  száját, 
mind  égy  kakas-pujka  (i.  h.). 

AHAJT  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  V.175.  222. 
376;  Arany-Gyulai  NGy.  III.22.  25.  330;  Maros- 
szék, Karácsonyfáivá  Nyr.  VII.191;  Udvarhely  m. 
Vadr.;  Nyr.  111.512;  IV.276;  VI.465.  517;  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.149;  Vadr.  449.  450.  451.  458. 
459.  461.  554;  Székely-Udvarhely,  Bethlenfalva 
Nyr.  VII.377;  Udvarhely  m.  Homoród-Almás  Nyr. 
V.266;  Csík  m.  Vadr.  491.  554;  Csik-Sz.Király 
Nyr.  VIIL190;  Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  VIII.89. 
230;  X.45;  Erdővidék  Nyr.  IV.39;  ahejt  Udvar- 
hely és  Csík  m.  Csaplár  Benedek;  ajt  Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  1.157):  1.  ott.  Ahajt  a 
lejtön  a  kabala  úgy  neki  melegödött,  hogy  hát 
ahajt  hattá  a  gazdáját  (Udvarhely  m.  Nyr.  VI. 
465).  Meglátok  egy  bolhát  ahajt  a  sod  mellett 
(Csik-Sz.Király  Nyr.  VIII.190);  2.  azonnal.  Ö 
mingyár  oda  fut,  a  legküssebbiknek  ékapja  ahajt 
a  gúnyáját,  megfutamodik  (Udvarhely  m.  Vadr. 
459).  Hát  éccö  csak  ide  jö  apád  urad,  s  ahajt 
félbe  kellött  hogy  haggyam  a  szorgos  dogom  (Székely- 
föld Nyr.  V.175).  Ahajt  megfordula,  haza  felé  téré 
(Udvarhely  m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.149).  Ahajt 
megfogaggya  a  fiút  a  möndölecskék  mellé  (Udvar- 
hely m.  Vadr.  449);  3.  [elbeszélésben:]  arra, 
azzal,  azután  [s  néha  puszta  kisegítő  toldalékszó]. 
Ahajt  szépön  fizetés  nékül  eleresztötte  (Udvarhely 
m.  Vadr.  450).  Ahajt  ö  bizon  visszanéz  (Udvar- 
hely m.  Vadr.  458).  Ö  bizon  ahajt  fogja  magát, 
ébúcsuzik  az  egéssz  háztó  (Udvarhely  m.  Vadr. 
461).  Ahajt  a  legén  mimiyát  papot  hivattata  (Gyer- 
gyó-Sz.Miklós Nyr.  X.45).  Elgondolkozott  magába, 
hogy  lesz  imán  ahajt  nekik  egy  kicsi  legénkéjök 
(Gyergyó-Szt.Miklós  Nyr.  VIII.89).  Ahajt  a  lel- 
kömtöl  szakait  édös  komámasszon!  Élmények  Palát 
Jóskáni  s  hát  ahajt  mit  látok,  uram  fia!  (Udvar- 
hely m.  Homoród-Almás  Nyr.  V.266)  [vö.  ehejt]. 

[AHAJTOS]. 

ahajtos-ahajt :  cv.  Kalapács  Anti  bátyámnak 
es  a  nagyobbik  fija  így  viséte  vót  magát,' s  ahaj- 
tos-ahajt szépön  ki  is  szinöte  Anti  bá  a  fiját  min- 
dön  vagyonba  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.227).  Mihen- 
töst  ennyire  kapás  valaki,  ahajtos-ahajt  megkerüli 
a  szekér  a  lovakot  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.276). 

SZINNVKI  :   MAGYAR  TÁJSZÓTÁH. 


AHARRA  (Udvarhely  m..  Erdővidék,  Csík  m. 
Vadr.  173.  554 ;  ahara,  aharé  Udvarhely  m..  Csík 
m.  Vadr.;  aharég  Székely-Udvarhely,  Bethlen- 
falva Nyr.  VII.377;  aharré  Udvarhely  m.  Nyr. 
in.512.  553):  oda.  Hogy  repüjjön  el  aharra,  barna 
babám  ablakára  (Háromszék  m.,  Erdővidék  Vadr. 
173).  Od'aggyuk  a  cédollát  égy  embörnek  s  leüllünk 
aharég  elő  (Székely-Udvarhely,  Bethlenfalva  Nyr. 
VIL377)  [vö.  eherré]. 

[AHARRÓL]  {aharól  Udvarhely  m..  Erdővidék, 
Csík  m.  Vadr.  473.  491.  554;  aharól  uo.  Vadr. 
473.  554):  onnan.  Etünik  a  róka  esmét  aharól 
(Udvarhely  m.  Vadr.  473)  [vö.  eherről\. 

[AHATTÓTÓL]. 

ahattótól-fogva :  attól  fogva  (Csík  m.  Tsz.; 
Vadr.  554)  [vö.  eheftötöl-fogva]. 

ÁHI  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.316;  Győrffylván;  Vadr.;  áhé 
Székelyföld  Tsz.,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Tsz.):  tátott  szájú,  hülye,  bamba,  ügyetlen,  él- 
hetetlen. 

ÁHÍT  (Balaton  mell.  Tsz.;  Szeged  Csaplár 
Benedek;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.182;  áhit- 
íani  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  áhít,  ájit  Pa- 
lócság Nyr.  XXI.419;  XXn.31 ;  ájit  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  XVn.131;  ávit  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXI.  144):  kíván,  erősen  kíván.  A  beteg  ájítja  a 
bort  (Vas  m.   Őrség  Nyr.   XVn.131). 

még-ávít:  megkíván.  Úgy  mégávitottam  égy 
kicsi  tyukhúst,  hogy...  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXI.  144). 

ÁHÍTATOS,  ÁJTATOS  {áhétatos  Székelyföld 
Tsz. ;  ájtotos  Veszprém  Nyr.  VIII.513).  De  ájtotos 
idő  ez:  [mondják  borús  időre]  (Veszprém  Nyr. 
VIII.513). 

[ÁHÍTKOZ-IK]  {ahükoz-ik  Csallóköz  Csaplár 
Benedek):  óhajtozik,  kívánkozik,  vágyódik. 

kíÚJHOZ-miájítoz-ik  Repce  mell.  Nyr.  XX.41 1 ; 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  XVII.131). 

AHOL,  AHÜN  {ahun  Repce  mell.  Nyr.  XX.368; 
Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác;  Orosháza 
Nyr.  IV.422;  Szeged  Csaplár  Benedek;  Temes- 
köz Kálmány  L.  Szeged  népe  11.237;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Rimaszombat" vid.  Nyr.  X.87; 
Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.476):  1.  ott;  2.  [tol- 
dalékszó] :  Hát  ahun  azt  gondótuk  bizon  mink, 
hogy...  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

1.  AJ:  hajh,  jaj  (Háromszék  m.  Vadr.). 

2.  [AJ]. 

aj-baj  :  baj,  vesződség,  kellemetlenség.  Be  sok 
(^j-bajjal  jár  ez  a  mezei  gazdálkodás !  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Nyr.  1.378), 

1.  AJ:  1.  [erdő-,  szántó-,  rét-,  völgy-nevekben: 
völgy?].  Nagy-áj,  Szilas-áj  (erdők,  Deésakna  Nyr. 
1.381).  Ilyés-áj,  Rakotyás-áj,  Tamás-áj  (szántók, 

2 


Í9 


AJ— AJANGOL 


AJÁNL— AJO 


20 


Kaál  Nyr.  11.382).  Elö-áj  (rét  neve  uo.)  Kis-áj, 
Nagy-áj  (völgyek,  Erdővidék,  Bánt  Nyr.  XVII.266). 
[Vö.  Kresznerics:  álly:  köz-föld,  Őr  vid.  Vas  m., 
a  hol  a  szántóföldeket  nem  liold-számra,  hanem 
álly-számra  nevezik;  így:  egy  álly,  két  álly:  egy 
köz,  két  köz];  2.  V  alakú  jegy,  a  mellyel  a 
juhok  fülét  jegyzik  meg  (Székelyföld  Nyr.  XV. 
432)  [vö.  2.  ájó]. 

2.  ÁJ:  ás  (Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.473 ; 
Göcsej  MNy.  11.406.  408;  Budenz-Album  165;  Nyr. 
11.422;  XIII.255;  Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVIII.334; 
Somogy  m.  Nyr.  XI.39;  Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  111.182 ;  Baranyám.  Onnányság  Tsz. ;  Baranya 
m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841).  A  magyar 
ember  eccer  égy  kerek  méj  gödröt  ájt  az  udvarába 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVII.278).  Nem  mehetek 
kolompér  ájni.  A  sasok  ájják  ki  a  szömit  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.41). 

áj-váj :  (titkot)  fürkész  (Brassó  m.  Hétfalu, 
Bácsfalu  Nyr.  in.523). 

AJAK:  áll  (Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.181; 
Székelyföld  Kiss  Mihály). 

AJÁNDÉK  {ivándék  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
V.330 ;  jándék  Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Udvar- 
hely m.  Vadr.  476 ;  Nyr.  IV.427 ;  Háromszék  m. 
Nyr.  IX.32;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478; 
jándik  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.188; 
vándék  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.378). 

AJÁNDÉKUL:  ajándékoz  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[AJÁNDÉKOZ]. 

el-ajándókoz:  1.  [tréf.]  elveszít  (Erdővidék 
Nyr.  VIII.  142);  2.  megveszteget.  Elajándékozták 
a  fiskálisokat,  osztán  elvesztette  a  perit  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XIX.334). 

1.  AJANG  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
in.309;  Nyr.  V.376;  XVn.266;  Háromszék  m. 
Tsz.;  VadT.;  MNy.  VI.316;  Nyr.  IV.426.  561;  IX. 
32;  X.39;  XVIH.239;  Erdóvidék  Nyr.  Vm.l42; 
ajong  Székelyföld  Nyr.  XVn.266;  Udvarhely  m. 
Nyr.  XVII.266 ;  anajog  Háromszék  m.  Király  Pál) : 
1.  restéi,  szégyell,  átall.  Ajangottam  megszólítani 
(Háromszék  m.  Nyr.  IV.  426).  Ajangom  megmon- 
dani (Háromszék  m.  Vadr.)  Ajangom  magam:  szé- 
gyellem magamat  (Háromszék  m.  Nyr.  XVIII.239). 
Ne  ajangd  úgy  dógozni  (Háromszék  m.  Vadr.) 
Ajangottam  tovább  is  ott  áncsorogni  (Háromszék 
m.  Nyr.  X.39).  Úgy  anajogtam,  hogy  nem  tuttam 
annak  a  kéregetönek  semmit  se  adni  (Háromszék 
m.  Király  Pál) ;  2.  habpz,  kétkedik  (Székelyföld 
Nyr.  XVn.266). 

2.  AJANG  (Háromszék  m.  Nyr.  XVIU.81 ;  ajong 
Erdély  Király  Pál) :  esenkedik,  vágyakozik.  Min- 
denki ajong,  hogy  bejusson  a  gráciájába  (Erdélv 
Király  Pál).  ■         ■         y         J 

[AJANGOL]. 

el-ajangol :  elrestel  vmit  félelemből  v.  szemé- 
remből (Háromszék  MNy.  VI.323  ;  Vadr. ;  Győrffy 
Iván). 


AJÁNL  {agyáll  Farkasfa  Nyr.  III.179;  ajál 
Székelyföld  Nyr.  IX.426;  ajáll  Hódmezö-Vásár- 
hely  Nyr.  IX.375;  Mátyusíolde  Nyr.  XX.223): 
bemutat  (Székelyföld  Nyr.  IX.426). 

[Szólások].  Istennek  ajállom:  [így  köszönnek 
távozáskor]  (Mátyusfölde  Nyr.  XX.223). 

még-ajánl  {meg-ajáll  Zala  m.  Tűrje  Bódiss 
Jusztin;  mög-ajálloita,  Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
IX.375):  megad  vkinek  vmit,  a  mit  kér.  Mivel 
nagyon  kérte,  csak  engedött  szavának,  mögajállotta 
osz  od'atta  ak  kutyát  (Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
IX.375). 

ÁJAS:  fecskefarkú,  a  mi  fecskefark  módjára 
van  nyitva  (Udvarhely  m.  Vadr.;  Nyr.  XVII. 10). 

ÁJAZ  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  XV.432;  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván,  Király  Pál;  ájoz  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Csík  m.  Tsz.) :  ki- 
feszít, szétfeszít,  fölpeckel,  pl.  állat  száját,  láda 
födelét.  Föl-  V.  kiájaz.  Felájazták  a  ludjait  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

AJDABAJDÁLL :  óbégat,  sopánkodik  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

ÁJÉB  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  11.185 ;  Mező- 
túr Nyr.  VIII.359;  ájer  Debrecen  Nyr.  III.563; 
Vn.91;  IX.476;  X.567;  XI.476;  Székelyföld  Nyr. 
V.221 ;  Csík  m.  Nyr.  V.468;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.356) :  1.  levegő.  Hűvös  az  ájer  (Debrecen  Nyr. 
IX.476);  2.  szellő,  szél.  A  ház  enyhibe  ül,  a  hol 
a  hideg  ájer  nem  éri  (Szentes  Nyr.  XVII. 205). 
A  Hargita  felöl  az  ájer  ojan  csúful  fú  (Csík  m. 
Nyr.  V'.468). 

ÁJEBES:  szellős,  hűvös.  Ájeres  a  levegő 
(Debrecen  Nyr.  IX.476). 

[ÁJÍT]. 

el-ájít:  ájulásba  ejt.  Elájitotta  szegint  a  nab 
bánat  (Vas  m.  Nyr.  XVU.131 ;  Repce  mell.  Nyr. 
XX. 410).  Majd  hogy  el  nem  ájított  ez  a  gonosz 
hír  (Kisvárda  Nyr.  XVII.  131).  Ez  a  nagy  füst 
egészen  elájitott  (Szatmár  m.  Nyr.  XVII.  131).  Bor- 
zasztó beszéded  szinte  elájit  (Udvarhely  m.  Lövéte 
Nyr.  XVn.131). 

ÁJKÁL :  áskál,  vájkál  (Békés  m.  Király  Pál). 

AJNÁROL  ^    ajnároz  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

AJNÁROZ :  ápolgat,  gondoz,  dédelget  (Szeged 
Csaplár  Benedek;  Tsz.;  Vass  József  1841;  Makó 
Nyr.  XV.335;  Algyő  Nyr.  Vni.516).  Ölbe  kapta 
a  gyönyörű,  teremtést,  bevitte  a  házba  s  lefektette 
a  nyoszolyára,  ölelte,  csókolta,  ajnározta,  mire  az 
nemsokára  magához  jött  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.384) ;  2.  rendezget,  igazgat  (Bács 
m.  Nyr.  V.471 ;  Szeged  Nyr.  VII.473). 

AJNÁBOZÁS:  igazítás,  rendbehozás  (Szentes 
Nyr.  VL179). 

1.  ÁJÓ:  ásó  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr. 
1U.90). 


21 


AJO— AKÁC 


AKACIO— AKADÓ 


22 


2.  ÁJÓ:  félhold  metszetű  jegy  a  szarvasmarha 
fülén  (Gyergyó  Kiss  Mihály)  [vö.  1.  áj]. 

AJOG  {ajgani  Székelyföld  Kriza):  kissé  fél. 
Nem  ajgott  a  szüve  ojan  gyenge  léfire,  mikor  azt 
a  nagy  puskát  sütögette? 

AJTÓ  (á  templom  ájtyá,  ájtydn  Gömör  m. 
Hanva  Nyr.  XX.141.  142;  áttó  Karancs  vid.  Nyr. 
XXI.477). 

[Szólások].  Ajtóra  írni  a  kanalat:  nem  várni 
ebédre;  pl.  az  ebédhez  későn  jövő  gyermek- 
nek mondják:  No  gyerek,  kevésbe  múlt,  hogy  az 
ajtóra  nem  irtuk  a  kanalat  v.  kanaladat  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 

ajt^ó-fejfa:  ajtófélfa  {Palócság  Nyr.  XXII.31). 

ajtó-fül:  fülke  (Háromszék  m.  Nyr.  XVII.132). 

ajtó-lók:  a  jég  alatti  halászatnál  az  a  nagy 
lék,  a  melyen  a  hálót  kihúzzák  (Balaton  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

[ajtu-pélhe]. 

ajtupélhe-lik :  kulcslyuk.  Bekukucskál  az  ajtu- 
péíhelikon  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.470;  Xn.281). 

ajtó-retec:  ajtó-zár  (Fölső-Somogy,  Maróth 
puszta  Nyr.  X.190). 

[ajtó-szár]. 

ajtószár-fa:  ajtófélfa,  ajtóragasztó  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  III.479;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.46). 

ajtó-szemöld  [?] :  az  ajtó  fölső  része  (Székely- 
föld Nyr.  V.376). 

ajtó-tölgy:  ajtófélfa,  ajtóragasztó  (Csík  m. 
Gyergy ó-Remete  Nyr.  XIX.419). 

ajtótügy-fa:  cv  (Csík  m.  Gyergyó-Ditró  Nyr. 
XIX.419). 


ÁJUL; 

VI.462). 


lohad.  Ajúl  a  daganattya  (Eger  Nyr. 


le-ajúl:  elbágyad.  Le  van  ájulva:  bágyadt  (Bor- 
sod m.  Szíhalom  Nyr.  IX.331). 

AKÁC  {ágác  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.18'8; 
dgác-fa  Palócság  Nyr.  XXI.310;  agaci-ía.  Repce 
mell.  Nyr.  XX.367 ;  agáci-fa  Soprony  és  Vas  m. 
Nyr.  X.331;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.330;  Közép- 
Baranya  Nyr.  III.327;  agáco-fa  Soprony  és  Vas 
m.  Nyr.  X.331 ;  agacs  Komárom  m.  Naszvad 
Nyr.  IV.235;  Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.187; 
Komárom  m.  Für  Nyr.  XX.479;  Hont  m.  Nyr. 
XVm.517;  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575;  Heves 
m.  Nyr.  VIL41 ;  ágács  Érsekújvár  Nyr.  Vin.282 ; 
agács-fa,  Hont  m.  Nyr.  VI.181;  ágdcs-ía  Nógrád 
m.  Tolmács  Nyr.  XV.327 ;  ágácsa  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.188;  agacsi  Heves  m.  Nyr.  VIL41 ; 


Névtelen  1840;  agagyín-ía  Borsod  m.  Mezö-Kö- 
vesd  vid.  Pap  Károly;  agárca  Göcsej,  Páka  Nyr. 
1.375;  Szegszárd-Palánk  Nyr.  XI.527). 

ÁKÁCIÓ :  izgágaság,  akadékoskodás,  kötekedés 
(Székelyföld  Nyr.  1.134;  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

ÁKÁCIÓS  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII. 
527;  Szolnok-Doboka  m.  Horgaspatak  Nyr.  XI. 
478;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  1.134;  Kriza;  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.317;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.478;  ákáciás[?]  Hétfalu  Nyr.  V. 329) :  izgága, 
akadékoskodó,  kötekedő,  gáncsoskodó. 

ÁKÁCIÓSKOD-IK  (Szabolcs  ra.  Besenyőd  Nyr. 
Xn.47;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.237;  Udvar- 
hely m,  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVIII.479 ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  ágációskodm  Szat- 
már m.  Patóháza  Nyr.  XVI.95):  izgágáskodik, 
akadékoskodik,  kötekedik,  gáncsoskodik. 

ÁKÁCIÓZUS  ^  áMdds  (Zilah  Nyr.  XIV.286; 
Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

1.  AKAD:  akadó.  Akadha  menni:  akadóba 
menni  a  hálóval,  azaz  oly  helyre,  a  hol  a  háló 
tőkébe,  keleviszbe  akad  (Komárom  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

2.  AKAD:  1.  jut,  kerül.  Ment,  ment  a  fiu, 
kereste  a  hejjit  magának  s  akatt  egy  emberhez,  a 
ki  öt  megfogadta  a  juhok  mellé  (Háromszék  m. 
Vadr.  427).  Akkor  kaptam  a  bajomat,  mikor  a 
kis  lyán  hozzám  akatt:  fogamzott  (Zala  m.  Nyr. 
XIII.477);  2.  talál.  Nem  akadom  a  kis  kést  (Pa- 
lócság, Apátfalva  Nyr.  V.225). 

bele-akad:  beleköt  vkibe,  kötekedik  vkivel, 
izgágáskodik  (Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin). 

elő-akad:  találkozik  (Háromszék  m.  Győrflfy 
Iván).  Elöakadtam  János  bátyóval,  aztán  betértünk 
egy  pohár  borra  (Alföld  Nyr,  Xin.237). 

[meg-akad]o 

[Szólások].  Szinte  elposztúla,  csak  élig  akada 
meg:  csak  alig  maradt  életben.  Kicsiden  akatt 
meg,  hogy  meg  nem  hót:  kicsiben  múlt.  Addég 
s  addég  viszi  a  gonosságot,  hogy  eccer  megakad: 
hurokra  kerül  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

őssze-akad:  1.  összetalálkozik.  Soká  késik  a 
koma,  bizonyosan  összeakadt  a  sógorával  (Somogy 
m.  Nyr.  XXI.280);  2.  összekap,  összetűz,  össze- 
vesz (Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin ;  Cegléd,  Bács 
m.  Ada,  Alsó-Zemplén,  Nógrád  m.  Nyr.  XXI.280; 
Udvarhely  m.  Erdővidék  Nyr.  XXI.329). 

AKADÉK  (Göcsej  Nyr.  XrV.166;  Budenz-Album 
161 ;  akadik  Repce  mell.  Nyr.  XX.411):  akadály. 

AKADÉMIKUS :  [nép-etimológia]  akadékos- 
kodó. Akadémikus  ember  (Bács  m.  Vojtkó  Pál). 

AKADÓ:  földdel  töltött  fűzfakosarak,  a  me- 
lyeket a  halasvíz  örvényes  helyein,  a  hol  a  hal 

2* 


23 


AKADOZ— AKKO 


AKKOR-AKO 


24 


tartózkodni  szeret,  hosszú  gallyaknál  fogva  május 
elején  elsüllyesztenek,  hogy  ott  hálóval  halászni 
ne  lehessen  (Körös  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) 

akadó-törós :  az  akadok  fölszedése  (Körös  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

[AKADOZ], 

beló-akadoz :  bele-beleköt,  ingerkedik,  köte- 
kedik vkivel  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

AKÁR  {aká  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.372;  Bé- 
kés-Gyula Nyr.  IX.187;  akar  Veszprém  m.  Cse- 
tény  Nyr.  XXI.382;  Kis-Kún-Félegyháza  Nyr. 
XrVM86;  Palóeság  Nyr.  XXL360). 

AKARCSÁL  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  IX.530; 
ákárcsál  Moldvai  esáng.  Nyr.  HI.oO) :  akar.  Nem 
ákárcsál  dolgozni. 

AKARÓDZ-IK  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.93 ;  Borsod 
m.  Diósgyőr  vid.  Nyr.  rV.43 ;  Abauj  m.  Névtelen 
1839;  ákáródz-ik  Abauj  m.  Beret  Nyr.  n.422; 
akavódz-ik  Palócság  Nyr.  XXL504;a/i;aroír-iA;Kap- 
nikbánya  vid.  Nyr.  11.181).  Akar'ódzik:  akar  (Pa- 
lóeság Nyr.  XXI.504). 

[Szólások].  Nem  akaródzik  neki:  nem  akar, 
nincs  kedve.  Jó  feje  van,  de  nem  akaródzik  neki 
tanulni  (Abauj  m.  Névtelen  1839).  Nem  akaródzik 
neki  dógozni.  Nem  akaródzik  neki  felkelni.  De  áká- 
ródzék,  mer  mingyán  kirántom  alóla  a  vackot 
(Abauj  m.  Beret  Nyr.  n.422). 

AKASZT:  üt.  Ma  olyant  akasztok  a  farodra, 
hogy  a  helye  mind  elég:  a  helyén  égő  seb  lesz 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

el-akaszt:  kikérdezés  közben  zavarba  hoz 
(Nagy-Kálló  Nyr.  Xn.430). 

meg-akaszt:  nagy  öltésekkel  megvarr  (Pannon- 
halma Nyr.  Xn.l87;  Alföld  Nyr.  IV.379;  Csík- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.238). 

[őssze-akaszt]. 

[Szólások].  Összeakasztották  a  tengőt:  összevesz- 
tek (Cegléd  Nyr.  XXI.280). 

AKASZTAL:  akadályoz  (Erdövidék  Tsz). 

[AKASZTALÓD-IK]. 

ki-akasztalódik :  kiakaszkodik  (Háromszék  m. 
Nyr.  n.522). 

[AKASZTÓ]. 

akasztó-fa :  fogas,  melyre  a  leölt  disznót  föl- 
akasztják (Tata  vid.  Nyr.  V.329). 

AKCENTUS:  ecetesség.  Akcentust  kapott  a 
hor;  akcentusa  van:  meg  van  ecetesedve  (Zemp- 
lén m.  Tállya  Nyr.  IV.476). 

ÁKICS:  tüske,  tövis  (Balaton  mell.  Tsz.). 

AKKÓ :  [?]  Tik  monyára,  szőlőhegynek  akkajára 
(Fehér  m.  Torna,  Csákvár,  UgocsaNyr.  X.522). 


AKKOR  {akko  Kolozsm.  SzucsákNyr.  XIV.  187; 
akkó  Deés  Nyr.  Xn.l86;  akkő  Kecskemét  Nyr. 
IX.360;  okkor  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.482). 

AKKORA  {akkoru  Csallóköz  Nyr.  1.231;  ak- 
korú  Csallóköz  Csaplár  Benedek):  1.  olyan.  Ak- 
kora szép:  olyan  szép  (Csík  m.  Gyergyó  Nyr. 
IV.283) ;  2.  annyi.  Csak  akkora  essil  se  vőt,  hogy 
a  hanyak  átvidesütek  vóna  (Göcsej  Nyr.  XIV.451). 
Akkorán:  annyira  (Göcsej  Nyr.  XIV.451),  úgy. 
Akkorán  nj/öttö  a  nyirfát,  éppeg  mint  az  asszonyok 
a  kendört.  Akkorán  gyúrta  a  vasat,  mind  az  asz- 
szonyok  a  tésztát  a  tekenyübe.  Akkorán  ögyü  sütö- 
gette a  mellit,  hoh  hom  még  (Göcsej  Nyr.  n.370). 
Akkorán  kenek  ünöni:  annyira  kellene  ülnöm 
(fáradt  vagyok ;  Göcsej  Nyr.  n.474).  Akkorán  fáj 
érte  a  hesü  részem  (Göcsej  Nyr.  n.l79). 

AKKORÁCSI:  azon  korú  (Nógrád  m.  Fabó 
András  1841). 

AKKORÁTSÓ:  cv)  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.380).  A  ke  lyány  ja  akkor  átsó,  mint  az 
Ancsur  nenéje  (uo.  Nyr.  XVII.425). 

AKKORTA:  akkor  (Hajdú-Böszörmény  XH. 
475). 

AKKÜRÁTOS  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.141 ; 
Debrecen  Nyr.  XI.189;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr. 
rv.476 ;  akurátus  Nógrád  m.  Nyr.  IV.93) :  1.  pon- 
tos, rendes  (Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.476; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.  141).  Akurátosan:  pon- 
tosan, rendesen  (Szeged  vid.  Nyr.  VII.473); 
2.  derék,  becsületes  (Debrecen  Nyr.  XI. 189; 
Nógrád  m.  Nyr.  IV.93). 

AKLOS:  ló-ólas  (Csallóköz  Nyr.  1.231). 

AKNA,  AKONA:  1.  akna:  kémény  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  111.479 ;  Somogy  és  Baranya  m.  Nyr. 
V.128;  Baranya  m.  Tsz.;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.46;  Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr.  XI.238; 
Ormányság  Nyr.  III.182;  Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.283;  Szlavónia  Nyr.  V.ll);  2.  akona: 
hordó  szája,  lyuka  (Balaton  mell.  Tsz.);  hordó 
fölső  lyuka  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz ;  Csongrád 
m.  Mindszent  Hám  Sándor);  3.  akona:  hordó 
dugója  (Soprony  m.  Horpács  Nyr.  V.269 ;  Balaton 
mell.  Tsz.;  Fehér  m.  Vaál  Nyr.  XVIII.573) ;  aArwa .• 
<>o  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.284;  Tisza- 
Örs  Csaplár  Benedek;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI. 
237);  akona,  akna:  hordó  fölső  dugója  (Somogy 
m.  Nyr.  Xn.335;  Somogy  m.  Zselic  Nyr.  V.128); 
4.  akona :  hordó-donga  [?]  (Győr  vid.  Nyr.  VI.272). 

akona-fa :  az  a  donga-rész,  a  melyben  a  fölső 
lyuk  van  (Csongrád  m.  Mindszent  Hám  Sándor). 

akna-söprő  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.41 ; 
akna-seprő  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.46): 
kéménysöprő. 

[AKÓ]. 

akó-páco:  pálca,  mellyel  a  liordók  tartalmát 
mérik  (Somogy  m.  Nyr.  XII.335). 


25 


AKOL— AL 


ALA— ALAMUSZI 


26 


AKOL  {akoj  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Györífy 
Iván;  okoly  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483). 

[AKOLBÓLÍT]. 

ki-akolbolít :  kidob  (Alföld  Nyr.  XXI.519 ;  Ceg- 
léd, Abauj  m.  Vilyi  puszta  Nyr.  XXI.280;  Bácska 
Nyr.  XXI.519 ;  Bódiss  Jusztin ;  Szilágy-Somlyó 
Nyr.  XVI.237).  Ki  van  akolbólítva :  [mondják 
arról,  a  ki  birtokát  kénytelen  elhagyni]  (Somogy 
m.  Nyr.  XXI.280). 

ÁKOMBÁK:  ákombákom  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

ÁKOVITA  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  áka- 
vita  Háromszék  m.  Tsz. ;  ákovitá  Abauj  m.  Beret 
Nyr.  11.422):  1.  pálinka  (i.  h.);  2.  ákovita:  petró- 
leum (Bukovina  Nyr.  VI.472). 

AL  {aj,  ally  Székelyföld  Tsz.;  ally  Palócság 
Nyr.  XXI.360;  á-szög  Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr. 
XI.238;  aí/a-szég  Beszterce-Naszód  m.  Zselyk 
Nyr.  XVIII.576;  ol  Göcsej  Nyr.  XIII.254;  d-szél 
Fertő  mell.  Hermán  0.  Halászat  K. ;  o-szié  Vas 
m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.574).  Gyere 
le  az  ólba:  aljba  (Göcsej  Nyr.  XIII.254). 

aj-bor,  ally-bor:  pálinkafőzéskor  az  első  le- 
jártatás után  nyert  gyöngébb-nemű  folyadék 
(Székelyföld  Tsz.). 

al-cseróny:  a  szekér  alján  levő  két  deszka 
(Kecskemét  Nyr.  XIX.46). 

al-fa  {aj-fa  Székelyföld  Tsz.):  a  járom  alsó 
keresztfája  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.236;  XV.28; 
Székelyföld  Nyr.  n.380;  hely  nélkül  Nyr.  n.380). 

[al-föld]. 

alföldsóg:  alföld  (Heves   m.  Névtelen  1840). 

al-ín  (Balaton  mell.,  Bodrogköz  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  al-i  Kis-Majtény  uo.):  1.  alÍ7i:  az 
öregháló  alsó,  kettős,  ólmos  és  pősös  kötele 
(Balaton  mell.,  Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat 
K.);  2.  ali:  a  kece-háló  alsó  ina  (Kis-Majtény, 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

alinas:  az  a  halászlegény,  a  ki  a  galacséros 
inat  húzza  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.). 

ál-peres : 

Nyr.  V.ll). 

al-szeg  (Háromszék  m.  MNy.  VL316.  327; 
d-szeg  Székelyföld  Győrffy  Iván ;  d-szög  Somogy 
m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;  afa-s^Jéfir  Beszterce- 
Naszód  m.  Zselyk  Nyr.  XVIII.576):  a  falu  alsó 
része. 

al-szól  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI. 
477;  Balaton  mell.  Tsz.;  ó-szél  Fertő  mell.  Her- 
mán 0.  Halászat  K. ;  ó-szié  Vas  m.  Répce-Szent- 
györgy Nyr.  XVIII.574):  1.  déli  szél;  2.  ószél: 
északi  szél  (Fertő  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.); 
3.  alszél:  [tréf.]  fing  (Erdő vidék  Tsz.) 

al-vóg  (Abauj  m.  Névtelen  1839;  al-veg  Palóc- 
ság Nyr.  XXII.31 ;  ál-vég  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.45):  a  falu  v.  város  alsó  vége  (része). 


[nép-etimológia]   esperes  (Szlavónia 


ALA  {alája:  alája  Székelyföld  Nyr.  XV.432; 
alajjá:  alája  Vas  m.  Órség  Nyr.  11.374). 

[alá-s-föl]. 

alásfelez  (alásfelez):  1.  föl  s  alá  jár  (Három- 
szék m.  Vadr.;  MNy.  VI.316;  Győrffy  Iván);  2. 
hímez-hámoz,  tétováz,  kifogásokkal  él  (Szilágy 
m.  Nyr.  IX.181;  Torda  Nyr.  XVm.184;  Székely- 
föld Tsz.  Kriza ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  MNy. 
VL316;  Győrffy  Iván). 

ALABABD  {halapárda  Csongrád  m.  Ploetz 
1839). 

ALACSONY  {alacsany  Kis-Ktiküllő  m.  Szőke- 
falva Nyr.  XIV.46;  alacsin  Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  III.182;  alacson  Háromszék  m.  MNy. 
VI.243):  alávaló,  aljas,  becstelen  (Kis-Küküllő 
m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.46;  Zilah  Nyr.  XIV.286; 
Székelyföld  MNy.  V.358;  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.243;  Nyr.  VI.473.). 

ALACSONYKOD-IK :   aljaskodik  (Háromszék 

m.  Nyr.  VI.473). 

ALAFA:  étel-porció  (Pápa  vid.  Matics  Imre; 
Erdővidék  Tsz.). 

ALAFÁL :  megver  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

ALAK, LAK:  1.  báb,  baba  (Székelyföld  Tsz.; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.;  MNy.  VI. 
209;  Nyr.  n.523;  Lécfalva  Hantz  Jenő;  Sepsi- 
Uzon  Nyr.  IX.40);  2.  kép,  festett  kép.  Ojjan 
szép,  ügtjes  gyerek  vót  az  a  fiam,  a  ki  meghalt, 
mint  egy  alak  (Udvarhely  m.  Király  Pál);  3. 
kedves,  szerető  (Erdély  Vadr.  242;  Székelyföld 
Tsz.;  Homoród  vid.  Vadr.  100;  Háromszék  m.. 
Erdő  vidék  Vadr.  147);  4.  szép  [?]  (Székelyföld  Tsz.) 

alak-játékos:  komédiás  (Erdővidék  Tsz.). 

ALAKOB :  tönköly  (Szatmár  m.  Csaholc  Nyr. 
XIX.335;  Székelyföld  Kriza). 

ALAKOS:  álarcos  (Székelyföld  Tsz.). 

[ALAKOZ-EK],  LAKOZ-IK:  bábuzik,  bábuval 
játszik  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  VIII. 515;  Három- 
szék m.  Nyr.  n.523). 

ALAMAB:  lusta,  rest,  álomszuszék  (Göcsej 
Tsz.). 

ALAMAZIA:  pálinka  (Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVL95). 

ALAMÁZIÁZ[-IK  ?] :  pálinkázik  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XVI.95). 

ALAMIZSNÁLKOD-nC : 

(Székelyföld  Tsz.). 


alamizsnát   osztogat 


ALAMUSZI  (alamuci  Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  n.517;  XX.411;  Zala  m.  Hetes  vid.  Nyr. 
n.372 ;  Csepreg  Nyr.  11.371 ;  alamusz  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIII.527;  álámúsz  Abauj  m. 
Beret  Nyr.  III.522;  alamuszi  Hont  m.  Ipolyság 
Nyr.  XIX.45):  1.  alamuszi:  aluszékony  (Somogy 
és  Baranya  m.  Tsz.);  alamuci:  oo  (Zala  m.  Hetes 


27 


ALAMUSZTA— ALAPOS 


ALARMA— ÁLDOMÁS 


28 


vid.  Nyr.  11.372) ;  2.  alamuszi :  csendes  eggyügyú, 
ügyefogyott  (Balaton  mell.  Tsz.;  Csallóköz  Nyr. 
XVL330);  3.  alamuci:  gyáva  (Zala  m.  Hetes 
vid,  Nyr.  IL372);  4.  alamuszi:  alattomos,  sunyi, 
eggyiigyúnek  látszó  ravasz  (Dunántúl  Nyr.  XVL 
189;  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVin.480; 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVIL144;  Göcsej  Tsz.: 
Kecskemét,  Szeged,  Bánság  Csaplár  Benedek; 
Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  Xm.527;  Palócság  Nyr.  XXL508; 
XXIL31 ;  CsallóközNyr.  Vin.92;  Csaplár  Benedek ; 
Székelyföld  Nyr.  XV.432) ;  alamuci :  cv  (Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  n.517;  Csepreg  Nyr.  n.371); 
alamusz:  cv  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XHL 
527);  dlámúsz:  cv  (Abauj  m.  Beret  Nyr.  nL522); 
alamuszi:  cv  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45). 

[Közmondások].  Alamusz  macska  nagyot  ugrik 
s  egeret  fog  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XHL 
527).  Alamuszi  macska  nagyot  ugrik  (Szeged,  Bán- 
ság Csaplár  Benedek).  Alamuszi  macska  nagyot 
ugrik,   oszt  egeret  fog   (Palócság  Nyr.  XXn.31). 

ALAMUSZTA:  1.  aluszékony,  lomha,  tunya 
(Gömör  m.  Nyr.  XVn.132 ;  Székelyföld  Tsz. 
Kriza;  Marosszék  Nyr.  XVn.132;  Udvarhely  m. 
Eted  Nyr.  XVn.86;  Háromszék  m.  Nyr.  XVH. 
86);  2.  ügyetlen,  ügyefogyott,  energia  nélküli 
(Zilah  Nyr.  XVn.132;  Székelyföld,  Nyárád  mell. 
Nyr.  XVn.132);  3.  alattomos,  sunyi  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  IX.566;  Xin.527;  Erdély  Nyr. 
XVn.86;  Kolozsvár  Nyr.  XVn.86;  Székelyföld 
Tsz.;  Nyr.  XV.432;  XVn.86;  Marosszék,  Nyárád 
mell.  Nyr.  XVn.132;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.180; 
Udvarhely  m.  Eted  Nyr.  XVn.86 ;  Udvarhely  m. 
Nyikó  mell.  Nyr.  XVH.SB;  Háromszék  m.  Nyr. 
XVn.86;  Erdővidék  Nyr.  XVn.86). 

[Közmondások].  Alamuszta  macska  hamarébb 
megfogja  a  férget  (Háromszék  m.  Nyr.  XVn.86). 
Alamuszta  macska  fogja  meg  a  férget  (v.  az  egeret) 
(Székelyföld  Nyr.  XV.432;  Udvarhely  m.  Nyikó 
mell.  Nyr.  XVn.86).  Ojan  alamuszta,  mind  a  pap 
macskája  (Udvarhely  m.  Etád  Nyr.  XVn.86). 

ALAMUSZTI  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Vadr. 
388;  alamúszti  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m. 
Nyr.  IX.  183):  cv. 

ALANGYAB :  1.  szelíd,  jámbor.  Alangyár  ember,  i 
Alangyár  bor,  dohány:  gyenge  (Csallóköz  Nyr. 
1.231.  378;  Csaplár  Benedek;  Fölső-Csallóköz 
Nyr.  Vin.92;  Alsó-Csallóköz,  Patonyszél  Nyr. 
XII.  142);  2  ügyefogyott,  bárgyú,  hülye  (Győr  m. 
Szigetköz,  Duna-Szentpál  Nyr.  Vin.522;  Csalló- 
köz Nyr.  XVI.330). 

ALAPÍT.  [Ha  ^valamely  összevarrt  füzet  már 
tele  van  írva:]  Uj  könyvet  költene  alapítani  (Arad 
m.  Majláthfalva  Nyr.  Vni.224). 

[Szólások].  Nagyot  alapít  magáról  v.  maga 
felől:  nagyra  van  magával,  rátartós,  gőgös  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek). 

ALAPOS:  1.  testes,  köpcös,  vaskos,  elhízott 
(Pannonhalma  Bódiss  Jusztin) ;  2.  jómódú,  va- 
gyonos (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


ALÁBMA  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  V.331 ;  alárma 
Palócság  Nyr.  XXII.31):  riadó. 

ALÁBMÁZ :  riadót  fúj  (Mátyusfölde  Nyr.  XX. 
170;  katonaviselt  paraszt  mondta). 

ÁLÁS :  édes  pálinka  (nyilván :  allasch)  (Nagy- 
Kálló  Nyr.  Xn.429). 

ALÁSZ[?]:  aljas  (Hely  nélkül  Nyr.  XH.  526). 

ALATKA :  a  tönkölynek  kalásztalan  szára 
(Gömör  m.  Tsz.). 

ALATT :  alul,  lenn  (Székelyföld  Györffy  Iván ; 
Udvarhely  m.  Vadr.  444;  Háromszék  m.  Vadr. 
365).  Lecsákjázott  a  tetörö  s  alatt  talpra  ugrott 
(Udvarhely  m.  Vadr.  444). 

[Közmondások].  Fenn  karicsál  s  alatt  tojik  meg 
(Háromszék  m.  Vadr.  365). 

[alatt-fenn]. 

alattfennez :  rendetlenkedik  (Gyergyó-Ditró 
Nyr.  Xn.281). 

ALATTOMOS  {alattonyos  Temesköz  Kálmány 
L.  Szeged  népe  n.233). 

ALATTONNYÁBA:  alattomban.  Alattonnyába 
megy  a  pletyka  (Bács  m.  Jankovác  vid.  Anna- 
udvar Nyr.  X.472). 

ALATTSÁG :  hajó-  v.  ladik- vontató  kötél  (So- 
mogy m.  Tsz.;  Baja  Nyr.  XVII.240;  Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

ALÁZ:  meggyőz  (Erdővidék  Tsz.). 

ALÁZATOS  (kírem  átossan  Mátyusfölde  Nyr. 
XIX.559 ;  köszönöm  aláson  Székelyföld  Nyr.  XV. 
432). 

ALÁZATOSSÁG  (kírem  átossdggal  Mátyusfölde 
Nyr.  XIX.559 ;  kérem  átossdgvál  Nógrád  m.  Nyr. 
VI.  135). 

ALÁZKOD-IK :  magát  megalázza  (Székelyföld 
Nyr.  n.  426). 

[ÁLD]. 

[mgg-áld]. 

[Szólások].  Hogy  a  fene  (az  avas  fene,  a  nehés- 
ség,  a  nyomorúság)  áldjon  még!  [átkozódások] 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 

ÁLDÁZKOD-nC  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.416 ;  ádászkod-ik  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.357;  hádázkod-ik  Háromszék  m. 
Nyr.  X.39):  áldásokat  mond,  hálálkodik. 

ALDÁZÓD-IK:  hosszasan  búcsúzik  (Székely- 
föld Nyr.  XV.432). 

ÁLDOGAT :  áld.  A  zisten  áldogassa  meg  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  IX.  132). 

[ÁLDOMÁS]. 

áldomás-ital  (ádomás-itd  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
IV.38;  ádomás-ital  Őrség  Nyr.  III.283):  kézfogó 
alkalmával  tartott  mulatság.  Ádomás-itábavótunk. 


29 


ÁLDOZ— ALIGOS 


ALIQSEG— ALJAZ 


30 


[ÁLDOZ]. 

fél-áldoz:  megöl.  Te,  minnyá  feláldozlak!  (Szé- 
kelyföld Nyr.  XV.432). 

ALÉGOS.  Alégos  a  gyomrom,  hervad  a  hesü 
részem:  alélt,  bágyadt  vagyok  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  11.472). 

ALÉL  (Nagy-Kanizsa  Király  Pál;  alil  Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  11.517) :  émelyeg  (a  gyomor). 
Nem  eszem  gyümöcsöt,  mer  alél  tüle  a  gyomrom 
(Nagy-Kanizsa  Király  Pál). 

ALÉLKOZ-IK:  ájuldoz  (Szentes  Nyr.  XVII.221). 

ALÉLT  {alétt  Veszprém,  Sümeg,  K.-Komárom 
Király  Pál):  nagyon  éhes.  Jaj,  de  alétt  vagyok: 
annyira  éhes  vagyok,  hogy  szinte  szédülök. 

ALICKÁBB:  alább  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
454). 

ALIG  {alég  Erdővidék  Tsz.;  allyig  Palócság 
Nyr.  XXI.312;  elég  Mezőtúr  Nyr.  VIII.336;  Csík 
m.  Jakabfalva  Nyr.  VIII.336 ;  elég  Garam  völgye, 
Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.287;  élig  Jászkunság  Nyr. 
VII.525;  Kis-Kún-Majsa  Nyr.  1.418;  Szlavónia 
Nyr.  V.ll;  Csongrád  m.  Mindszent  Kis  Sándor; 
Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.241 ; 
Rozsnyó  Nyr.  VIII.564 ;  Ugocsa  m.  Tamásváralja 
Nyr.  XIV.375;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII. 
315;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XII.525; 
Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.336;  Székely- 
föld Nyr.  1.181.  465;  Arany-Gyulai  NGy.  in.321 ; 
Gyergyó-Sz.  Miklós  Nyr.  VIII.90;  Csík  m.  Gyímes 
Nyr.  IX.504;  Háromszék  m.  Vadr.  Nyr.  IV.554; 
MNy.  VI.214;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283;  Erdő- 
vidék  Nyr.  1X.430;  Kiss  Mihály;  Brassó  m.  Hét- 
fejű, Zajzon  Nyr.  III.326;  Moldvai  csáng.  Nyr. 
ni.52;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V.288;  élig  Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381). 

alig-alig  {elig-elig  Udvarhely  m.  Nyr.  V.231; 
1X.39). 

alig-ha:  alkalmasint.  Aligha  lé'ssz  eső  (Dráva 
mell.  Nyr.  V.379). 

[ALIGNYIBA],ELIGNÉBE:  csak  alig  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.323;  Vadr.  497.  554)^ 

ALIGNYIRA.  Alignyira  sem  hittem,  hogy  így 
kifigurázzon  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.34). 

[ALIGOCSKA],  ELIGÉCSKE :  csak  alig,  alig- 
alig  (Háromszék  m.  MNy.  VI.323;  Vadr.  497; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

ALIGOS.  Meggyógyul  ke  imá  ?  Még  csak  ollan 
aligossan  vagyok:  gyenge  erőben  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  Vn.467). 

eligés-elig  (Csík  m.  Nyr.  VII.42 ;  Csík-Sz.  György 
Nyr.  X.331;  elégés-elig  Csík  m.  Nyr.  V.468;  eliges- 
elig  Csík  m.  Nyr.  XII.  524):  alig-alig. 

eligös-onság:  cv  (Háromszék  m.  Vadr.  497. 
554;  Erdővidék  Kiss  Mihály). 


[ALIGSÉGJ,  ÉLIGSÍG:  alig  (Ipoly  völgye. 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381). 

aligség-alig  (Abauj  m.  Beret  vid.  Nyr.  11.475; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  Vin.225;  IX.139; 
X.333 ;  ályigsig-ályig  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VII. 
38;  éligsíg-elig  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVII.425):  alig-alig  [vö.  dénés-elig], 

1.  ALÍT  (a/ayí  [?]  Erdő  vidék  Tsz.;  aZéí  Udvar- 
hely m.  Eted  Nyr.  XVn.86 ;  alit  Székelyföld  Tsz.; 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr.  93;  Nyr.  XXI. 
329;  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XIL281 ;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.316;  Nyr.  XVin.143;  Kiss  Mihály; 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  11.327;  alít  Háromszék 
m.  MNy.  VI.357;  aZiíí  Háromszék  m.  Vadr.;  állit 
Soprony  m.  Beled  Nyr.  VII.128):  1.  vél,  sejt,  gon- 
dol, gyanít.  Alitom  éii,  hogy  mibe  mestörködik 
(Udvarhely  m.  Erdővidék  Nyr.  XXL329).  Nem 
is  alétotta,  hogy  leskelődnek  utána  a  többiek  (Ud- 
varhely m.  Eted  Nyr.  XVII.86).  A  köcsönt  meg- 
kapjátok, mikő  nem  is  alittsátok  (Udvarhely  m. 
Vadr.  93);  2.  üg;yet  vet  rá,  számba  vesz,  hajt 
rá  (pl.  szóra).  (Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m. 
Vadr.  Kiss  Mihály ;  Gyergyó-Ditró  Nyr.  Xn.281). 
Nem  es  alittsa:  kevésbe  veszi,  semmibe  veszi. 
Nem  is  alittom,  akármit  mondjon. 

[Szólások].  Nagyot  alit:  nagyra  van,  sokat  kép- 
zel magáról  (Székelyföld  NyK.  X.334;  Három- 
szék m.  Vadr.  Kiss  Mihály).  Nagyot  állít:  oo  Ez 
is  tud  ám  nagyot  állítani  magáról  (Soprony  m. 
Beled  Nyr.  Vn.l28). 

2.  ALÍT  (Bábolna  Nyr.  XVH.183;  aíéí  Zala  és 
Győr  m.  Bódiss  Jusztin;  alit  Göcsej  Nyr.  XIV. 
164;  Budenz- Album  159;  Csík  m.  MNy.  VL317; 
Györffy  Iván;  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.281 ;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  HI.336;  állit  Tolna  m.  Nyr.  V.523): 
1.  altat  (Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.281 ;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  III.336) ;  2.  alélttá  tesz  (Göcsej  Nyr. 
XIV.164;  XXI.519;  Budenz-Album  159).  Ez  az 
étel  alíttya  az  embert:  bódítja  [?]  (Bábolna  Nyr. 
XVn.183;  XXI.520);  3.  bágyaszt,  fáraszt  (Zala  és 
Győr  m.  Bódiss  Jusztin;  Csík  m.  MNy.  VI.317).  Ez 
a  fü  allitja  a  marha  bélit  (Tolna  m.  Nyr.  V.523). 

3.  ALÍT  (alit) :  alább  hagy,  enged,  tágít  (Gyer- 
gyó-Ditró Nyr.  Xn.281). 

ALÍTKOZ-IK,  ALÉTKOZ-IK:  ájuldozik,  el- 
ájul (Szentes  Nyr.  XVn.221.  222). 

[ALÍTOZ-nC],  ALÉTOZ-nC:  í.  ájuldozik  (Vas 
és  Zala  m.  Nyr.  XVn.132);  2.  émelyeg;  émely- 
gése van.  Alétozik  a  gyomrom  (Somogy  m.  Nemes- 
Déd  Nyr.  XVn.86).  Alétozom  (Győr  m.  Sokoró- 
aljai  járás  Nyr.  XVII.87). 

ÁLIVÁNY:  gyönge  teremtés,  vékony  bordá- 
ban szőtt  ember  (Csík  m.  MNy.  VI.368). 

ALJAS  {ajjas  Székelyföld  Kiss  Mihály) :  zömök, 
vaskos.  Ajjas  marha. 

ALJAZ  {ajjaz  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.  141; 
Mezőtúr  Nyr.  X.285):  ló  v.  szarvasmarha  alá 
éjtszakára  almot  hint. 


31 


ALJAZO— ALKUSZ-IK 


ALKUVASZ— ÁLL 


32 


ki-ajjaz:    az    almot    kihordja    (Mezőtúr   Nyr. 

X.285). 

ALJAZÓ  [allyazó  Heves  m.  Sírok  Nyr.  III.43) : 
kinyomtatott  szalma. 

ALKALMAS  {akamas  Zala  m.  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  XV.190;  akamas  Göcsej  Nyr.  11.178;  akomas 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  VI1.466;  XII.281 ;  akomas 
Göcsej  Nyr.  XIV.451):  1.  meglehetős.  Akamas 
V.  akomas  nagy  (Göcsej  Nyr.  11.178;  Őrség  Nyr. 
VII.466 ;  X1I.281).  Akamas  üdü  jár  (Hetes,  Dob- 
ronak Nyr.  XV.190).  Akamaskin:  meglehetősen 
(Hetes,  Dobronak  Nyr.  XV.190).  No  én  alkalmason 
megr eszegettem:  meglehetősen,  derekasan  (Szé- 
kelyföld Nyr.  XV.432) ;  2.  akomasint  (Őrség  Nyr. 
Vn.466;  XII.281),  akamaskin  (Hetes,  Dobronak 
Nyr.  XV.190),  dkomast  (Göcsej  Nyr.  XIV.451): 
alkalmasint. 

ALKALMATOSKOD-IK  (óA;owaíosA;o(í-íA;  Veszp- 
rém m.  Torna  Nyr.  XVII.431) :  kedveskedve  for- 
golódik. Mindig  ókómatoskodik  körülöttö,  azt  gon- 
dujja,  hogy  maj  kap  valamit  tűle. 

ALKALMATOSSÁG :  1.  alkalmas  vmi,  pl.  hely, 
lakás,  épület  (Csík  m.  Nyr.  VI.470).  Mindenféle 
alkalmatosság  van  az  életin:  mindenféle  épület 
van  a  telkén  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos); 
2.  alkalmi  fuvar,  kocsi,  szekér  (Zala  m.  Tűrje 
Bódiss  Jusztin;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.237). 
Alkalmatosságot  kaptam  (Csík  m.  Nyr.  VI.470). 

ALKALOM:  1.  alku,  egyezség  (Székelyföld 
Tsz.  MNy.  VI.283;  Háromszék  m.  MNy.  V1.243; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  X.153).  Alkalomra  ereszkedünk 
(Háromszék  m.  NyK.  111.15).  Úgy  vót  az  alkalmam 
vele,  pájinkát  kell  vegyen  sz  a  maga  karucáján 
vigye  viszva  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.  1 53) ;  2,  vagy  on- 
beli  mód,  tehetség  (Somogy  m.  Nyr.  XX1.281). 
Biz  nekönk  csak  ile"  szögényös  alkalmank  van  ám 
(Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  V1IL524);  3.  kénye- 
lem. Csupa  alkalom  ez  a  nadrág  (Heves  és  Borsod 
m.  Nyr.  Vin.568). 

alkalom-ejtve :  alkalmilag  szerit  ejtve  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek). 

ALKONYAT  (akőmat  Vas  m.  Őrség  Nyr.  I. 
421). 

ALKONYOD-IK  {akomod-ik  Göcsej  MNy.  H. 
408;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.39;  Vn.322;  Őrség, 
Szalafö  Nyr.  VII.87 ;  okonod-ik  Veszprém  m.  Cse- 
tény  Nyr.  XVin.43;  Csallóköz  Kóssa  Albert; 
okonyod-ikQyÖTl^yr.  XIX.288;  ókonyod-ik  Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  111.230 ;  "qkomod-ik  Repce 
mell.  Nyr.  XX.368). 

[ALKÜDHATATLAN],  ALKODHATATLAN : 

rossz  lelkiismeretű  (Erdővidék  Tsz.). 

ALKUM  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVni.46; 
Eszék  vid.  Nyr.  V.270;  oAr^m  Baranya  m.  Mecsek- 
hát Thomaer  Ignác  1841):  alku. 

ALKUSZ-IK,  ALKUD-IK  {alkad-ik,  alkadiímak, 
alkasz-ik,  alkasznak  Mo\áw&i  csáng.  Nyr.  IX.531; 


alkodom  Erdővidék  Tsz. ;  óksz-ik  Közép-Baranya 
Nyr.  IV.237;  ókusz-ik  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  in.230). 

ALKUVASZ:  alkudozik  (Abauj  m.  Király  Pál). 

ALKUZÁS:  alkuvás,  alku  (Nyitra-Gerencsér 
Nyr.  XV11.132).  Minek  az  a  sok  alkuzás,  mikor 
köztünk  már  kész  az  alku  ?  (Gömör  m.  Nyr.  XVll. 
132).  Hát  mégvan  az  alkuzás?  (Zala  m.  Nyr. 
XVn.132). 

1.  ÁLL:  a  horog  szakája,  visszhorga  (Keszt- 
hely Hermán  0.  Halászat  K.). 

áll-deszka:  az  ökör  álla  alatt  levő  deszka 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.324). 

áll-kapca  {ál-kápcá  Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286). 

áll-szárny  {álla  szárnya  Szeged  Hermán  0. 
Halászat  K.):  a  hal  hónalj-úszószárnya. 

2.  ÁLL :  1.  marad,  megállapodik  vmiben.  Mán 
csak  ebbe  állyunk:  ennéV  maradjunk,  ebben  álla- 
podjunk meg  (Miskolc  és  vid.  Nyr.  V1.227); 
2.  kiáll,  eltűr.  Ajja  (a  szidást  vagy  a  verést), 
mint  a  koszos  malac  a  vakarást  (Szeged  vid. 
Nyr.  Vn.519). 

[Szólások].  Elejét  állani:  elejét  venni.  Mivel 
lehetne  annak  elejét  állani,  hogy  az  ö  lánya  ne 
lenne  mindig  olyan  szomorú  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.404).  Idejit  ájja:  elmúlik,  lejár 
(bizonyos  ideig  tart,  aztán  megszűnik).  A  szagá- 
nak fogfájása  vagyon,  de  idejit  ájja  (Szilágy  m. 
Nyr.  IX.478).  Rúdnak  áll:  engedelmeskedik  (Kecs- 
kemét Nyr.  IX.93).  Törvényt  áll:  kihallgatáson 
van  (Heves  és  Borsod  m.  Nyr.  IX.  178).  Nem 
ájja  a  törvényt:  föllebbez  (Komárom  m.  Nagy- 
Igmánd  Nyr.  Vin.83).  Állja  a  vadat  a  kutya: 
lesi,  szemmel  tartja  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XV.237).  Má  ott  áll:  halálán  van  (Tamási  Nyr. 
XXI.526). 

be-áll:  befagy  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Csallóköz,  Arak  Nyr.  X.382). 

el-áll:  1.  elakad.  Hát  a  hogy  gyünne  háza,  én 
nagy  homokba  élát  (Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VI. 
469).  Elá  a  káposzta,  mikor  nincs  neki  esseje 
(Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin) ;  elá  a  gabonaszál 
a  nagy  szárazságban:  nem  fejlődik  (Veszprém 
m.  Olaszfalu  Nyr.  XVIL46) ;  2.  kifárad  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Hogy  járjak  annyit,  mikor 
ugy  elállottam,  hogy  .  .  .  (Háromszék  m.  NyK.  III. 
16).  Elállt  minden  tagom  (Abauj  m.  Vilyi  puszta 
Nyr.  XXI.281) ;  3.  kiáll,  kibír,  elbír,  eltűr  (Fehér 
m.  Szolgaegyháza  Nyr.  IV.44;  Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

elóbb-áll :  odább  áll,  megszökik.  Innét  elébbőjunk 
(Udvarhely  m.  Bethlenfalva  Nyr.  XVI1.332).  Ne- 
hogy féltödbe  elébb  áj  hazól  (Udvarhely  m.  Vadr. 
486). 

fólre-áll:  megszökik  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X. 
152). 


33 


ÁLLADZÓ— ÁLLAS 


ÁLLAT— ALLITO 


34 


[föl-áll]. 

[Szólások].  Föláll  (feláll)  vki  mellett:  védelmére 
kel,  pártját  fogja  (Komárom  m.  Fűr  Nyr.  XVIII. 
528;  Háromszék  m.  NyK.  III.  11).  Feláll  az  idő 
(üdö):  kiderül,  kitisztul  (Kis-Küktillő  m.  Szőke- 
falva Nyr.  XV.336;  Háromszék  m.  NyK.  HLll; 
Sepsi-Uzon  Nyr.  VIII.225;  Moldvai  csáiig.  Nyr. 
X.104).  Ha  az  üdö  felállana,  hetfünn  megkezdenök 
az  aratást  (Udvarhely  m.  Erdővidék  Nyr.  XXI. 
329). 

ki-áll:  1.  kilép,  kimarad;  kiszünik.  Kiáll  az 
iskolából  (Kis-Kúii-Halas  Nyr.  XV.142;  Szolnok- 
Doboka  m.  Nyr.  XVII.317).  A  homlokomat  hasi- 
gatta  [a  fájdalom],  most  má  Mát  belőle  (Nógrád  m. 
Nagy-Oroszi  Nyr.  XII.279);  2.  kifárad.  Kiáltot- 
tam a  sok  menístül  (Debrecen  Nyr.  VI.268).  Ki- 
állt a  lábam  (Miskolc  vid.  Nyr.  VIII.40).  Ki  vótam 
alva  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVn.317). 

még-áll:  1.  megállapodik  vmiben.  Utójjára  is 
abba  állott  mög,  hogy  legjobb  lössz  a  mostoha 
fiára  bízni  (Nagy -Kőrös  Arany-Gyulai  NGy .  1.407) ; 
2.  [?].  Kértem  iitet,  hogy  ne  pocskoljon  engemet ; 
kevesebbel  is  megáll  az,  mert  ha  nem  vagyok  is 
az  urammal  megesküdve,  világeredetje  nem  vótam 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.286). 

[neki-áll]. 

[Szólások].  Neki-áll  az  idő:  csendesedik,  derül 
(Nógrád  m.  Nyr.  XXI.281).  Majd  csak  neki-áll 
már  az  idő:  [szokták  mondani  különösen  akkor, 
mikor  hosszas  esőzés  után  száraz  idő  kezd  lenni] 
(Abauj  m.  Vilyi  puszta  Nyr.  XXI.281).  Mikor  áll 
neki  ez  az  idő?:  mikor  szűnik  meg  a  zivatar? 
(Debrecen  Nyr.  XV.279). 

[rá-áll]. 

[Szólások].  Rá-áll  a  szerszámra :  az  eggy  közös 
halász-szerszámmal  dolgozó  bokorból  (halász- 
szövetkezetből) kilépett  tag  helyébe  lép  (Tihany 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

ÁLLADZÓ  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.236 ;  állagzó 
Győr  Nyr.  Xn.96;  állazó  Székelyföld  Tsz.;  állodzó 
Győr  Nyr.  XI.430):  1.  álladzó:  szíj  v.  szalag,  a 
mellyel  a  kalapot  az  állhoz  erősítik  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.236);  2.  álladzó:  kis  gyermeknek 
álla  alá  kötött  ruha  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
236);  3.  állazó,  állodzó:  a  kantárhoz  tartozó 
lánc  V.  szíj,  a  mellyel  a  szilaj  paripa  állát 
fölszorítják  (Székelyföld  Tsz;  Győr  Nyr.  XI.430). 

állagzó-lánc  ^=  álladzó  3.  (Győr  Nyr.  XII.96). 

ÁLLAS:  a  csúr  földje  fölött  a  két  gerenda- 
fára csinált  széna-  v.  gabona-tartó  hely,  csűr- 
padlás (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék m.  Ko vászna 
Butyka  Boldizsár). 

kiállás:  1.  vasúti  állomás  (Heves  és  Borsod 
m.  Nyr.  VIII.569);  2.  kimerülés.  Egész  kiállásig 
volt,  ugy  elfáradott  (Kún-Szentmárton  Nyr.  III.31). 

megállás:  mérséklet,  megtartóztatás.  Nagy 
megállás  lén  tölled  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

SZINNYKI:    MAGYAR  TÁJSZÓTÁR. 


1.  ÁLLAT:  1.  testalkat,  termet,  növés,  állás. 
Jé  állatu  legény,  fa,  szekér,  köntös  (Székelyföld 
Kiss  Mihály).  Nagy  állat  nagy  ember,  nagy  állat 
nagy  fa:  szerfölött  nagy  ember,  fa  (Háromszék 
m.  Vadr. ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 
Három  órára  a  nagy  állat  nagy  puiszka  [rengeteg 
nagy  rakás  puliszka]  mind  el  vót  hordva  (Három- 
szék m.  Vadr.  399).  Nagy  állat  egy  ember:  nagy 
termetű  ember  (Székelyföld  Nyr.  IX.175);  2.  lé- 
nyeg. Ez  a  dolog  álattya  (Cegléd  Széchy  Károly). 

[Szólások].  Álattyára  (állattyára)  odavan:  na- 
gyon oda  van,  egészen  oda  van  (betegség,  bús- 
lakodás  stb.  következtében)  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX. 
47;  Félegyháza,  Sátoralja-Ujhely  Nyr.  XXL281. 
330).  Álattyára  legyalázta  ez  a  gonosz  betegség; 
nincs  ennek  mé.j  jártánnyi  ereje  se  (Tisza-Dob  Nyr. 
XVin.571). 

2.  ÁLLAT:  [az  áll  míveltetője].  Mit  állacc  itt 
uján  soká?  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214). 

ÁLLDOGÁL  {ádigá  Keszthely  Nyr.  XI.237; 
ádigál  Repce  mell.  Nyr.  XX.365;  Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  VnL92). 

ALLÉR:  ellenkezés,  civódás.  Allerbe  vadnak 
egymással  (Háromszék  m.   Uzon  Erdélyi  Lajos), 

ALLÉRKÉD-IK:  ellenkezik,  civódik  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

ÁLLHATATLAN  (áhatatlan):  1.  kiállhatatlan 
(Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin);  2.  élhetetlen 
(Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin;  Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841). 

[ÁLLHATÓS]. 

[kiállhatós],  kiáhatós:  meglehetős  (Tolna  m. 
Sár-Sz.Lőrinc  Nyr.  Hl.  177). 

ÁLLINGOL:  álldogál  (Háromszék  m.  MNy. 
VL215.  357). 

ÁLLINQÓZ-IK  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.215;  Győrffy  Iván;  állin- 
goz-ik  Háromszék  m.  MNy.  VI.357):  cv, 

[ÁLLÍT]. 

V  be-állít :  berúg,  megrészegszik  (Hely  nélkül 
Nyr.  XVII.235).  Be  volt  állítva  (Nagy-Kálló  Nyr. 
Xn.429). 

meg-állít:  megállapít  (Erdély  Szinnyei  József). 

ÁLLÍTÁS:  1.  háló  összeállítása,  teljes  föl- 
szerelése; 2.  az  öreghálónak  minden  tizedrésze 
(egy  állítás  10  öl)  (Csongrád  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

[ÁLLÍTÓ]. 

állító-fa :  másfél  méter  magasságú  erős  cölöp, 
a  melyhez  háló-állításkor  a  háló  inát  odakötik 
(Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

állító-tű :  nagy  háló-tű,  melyet  a  hálódarabok 
összetűzésénél  használnak  (Szolnok  Hermán  0. 
Halászat  K.). 


35 


ALLO— ALLTAT 


ALLTATAS— ALMOTTAM 


36 


ÁLLÓ:  1.  dohány-szárító  állvány,  mely  négy 
ágasból  és  a  tetejükbe  egymással  párhuzamosan 
helyezett  két  rúdból  áll  (Bodrogköz  Tsz.) ;  2.  álló- 
szék (nagyobbacska  gyalogszék,  a  melynek  desz- 
káján kerek  lyuk  van;  ebbe  állítják  bele  a  kis 
gyermeket,  hogy  állani  tanuljon)  (Somogy  m. 
Tsz.;  Szeged,  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Sza- 
lonta  Nyr.  Vin.430). 

[Szólások].  Állóját  áta  a  fájás :  elállt,  megszűnt 
(Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.335). 

fönnálló:  1.  f emiálló:  kivert  fenekű  hordó, 
a  melyben  a  szőllőt  a  borházba  hordják  (Tolcsva 
Nyr.  IX.480);  2.  fmnálló:  szekrény  (Tolna  m. 
Fölső-Nyék  Nyr.  VL274). 

álló-dél :  pont  12  óra  délben  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Készüj  hónap  álló  déré  (Udvarhely  m. 
Vadr.  8).  Mönny  el  oda  éppen  álló  délbe  (Udvar- 
hely m.  Vadr.  457).  SoKse  láttam,  álló  délbe  kar- 
inat hulljon  le  a  földre  (Alsó-Háromszék  Nyr. 
XXI.48). 

álló-kép:   szobor  (Székelyföld   Kiss   Mihály). 

álló-pénz :  heverő  pénz,  a  melyet  nem  kama- 
toztatnak (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[Szólások].  Üljön  kend  le;  nincs  nekünk  álló 
pénzünk:  [ezzel  ültetik  le  a  vendéget]  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 

ÁLLOGAT  {álogat,  áligat  Zala  ra.  Hetes,  Dob- 
ronak  Nyr.  ni.473;  dlligat,  aZ%aí  Palócság  Nyr. 
XXI.  307.  418):  állítgat. 

ÁLLOMA  (Baja  Nyr.  XXII.  149;  állama,  aóMoma 
Szlavónia  Nyr.  V.ll):  állomás.  Én  maár  vaótáni 
az  aállomdnd  (Szlavónia  Nyr.  V.ll). 

[ÁLLOMÁS]. 

kiállomés:  vasúti  állomás  (Nógrád  m.  Nyr, 
IV.  142). 

ÁLLONGÁL  (Háromszék  m.  MNy.  VI.215;  állin- 
gál  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  álongál  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  Xin.527 ;  Rimaszombat  Nyr.  XV. 
382);  1.  állingál,  állongál:  álldogál  (Székelyföld 
Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  MNy,  VI,215) ;  2.  álon- 
gál: meg-megáll  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
Xni.527;  Rimaszombat  Nyr.  XV.382). 

ÁLLONGAT  (Debrecen  Nyr.  VII.91 ;  álingat 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.527):  állítgat. 
Állongazsd  fel  ászt  a  rakás  követ  [téglát]  élire 
(Debrecen  Nyr,  VII.91). 

[ÁLLÓS]. 

elállós:  hamar  elfáradó  (ló)  (Háromszék  m. 
Györffy  Iván). 

ÁLLOVÁNY :  víz  mélye  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

[ÁLLTAT],  ÁTAT  -=  2.  állat.  Mit  átacc  itt 
uján  soká'^  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214). 


ÁLLTATÁS  [altatás  Dunántúl  Xyr.  V.128): 
karó-kerítés. 

ÁLLTIT  (Göcsej  Budenz-Album  158;  Nyr.  XIV. 
164;  Kardos  Albert;  átit  Göcsej  MNy.  H.408): 
állít.  Az  istennek  se  átitottam  meg  ökreimeket 
(Göcsej  MNy.  n.408). 

[ÁLLTÓ]. 

autó-hely  (átó-hely  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
213):  álló-hely  (Rimaszombat  Nyr.  XV.382).  Álltó 
helyében  (Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  VI.325; 
Szatmár  Nyr.  IX.265);  álltó  helyibe  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr,  XIII.527).  Egy  álltó  helyében  meg- 
ivott egy  icce pályinkát  -.  egy  helyen  állva  (Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  XIX.235). 

ALMA  [ajma  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr,  XII.526;  auma  Nagy-Becskerek  Nyr.  XII.480; 
ólma  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.50;  óma  Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr,  11,561 ;  Dráva  mell.  Nyr. 
XnL476;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr,  XVI.474; 
óma  Érsekújvár  Nyr.  VIII.332). 

alma-huUomás  {dma-hullomás  Udvarhely  m. 
Vadr,  333):  alma-hullás.  Férges  dma-hullomás; 
ha  ez  éhagy,  kapok  mást  (táneközbeli  mondóka). 


alma-kiszí : 

xn.i90). 


alma-leves    (Rimaszombat    Nyr, 


alma-rázó:  [nép-etimológia]  armer  reisender 
(Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  Xn.330). 

alma-víz:  alma-ecet  (Erdő vidék  Tsz.). 

ALMÁmOM  (olmáriom  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  XX,366;  ómárgyom  Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr,  VI.274;  ómáriom  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  n.561;  XX.366;  Veszprém  m.  Szent- 
gál Nyr,  111,184;  ómárium  Veszprém  Nyr.  VIII. 
329;  ómárjom  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.  11.185.). 

ÁLMÉLKOD-IK :  elbámészkodik,  elszórakozik. 
Hát  te  mit  álmélkodol,  hogy  még  azt  sem  veszed 
észre,  a  mi  ott  van  az  orrod  előtt!  (Udvarhely 
m.  Brdővidék  Nyr.  XXI.329). 

[ALMIKA],  ÓMIKÁ:  alma  (Dráva  mell.  Nyr. 
Xni.476;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.474). 

[ÁLMOD-IK]. 

el-álmodik:  gondolatokba  merülve  v.  elbámész- 
kodva magáról  elfelejtkezik  (Zala  m.  Tűrje, 
Esztergom,  Szombathely  Bódiss  Jusztin;  Szeged 
Tsz.;  Háromszék  m,  NyK,  HI.IO), 

[ÁLMOS]. 

álmo8-pila:  álmos  nőszemély  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

ámos-szgr:  altató  szer  (Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  XXI.383). 

ALMOTTAM  (Udvarhely  m.  Vadr.  556;  Há- 
romszék m.  Vadr.;  ámattam  Udvarhely  m.  Olasz- 
telek Nyr,   XVI.43.   86;  ámottam  Udvarhely  m. 


37 


ALO— ALSÓ 


ÁLTAL— ÁLTALÁNOS 


38 


Száldobos  Nyr.  IV.42;  Csík  m.  Nyr.  VI.471 ; 
Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  X.43):  álmomban.  Álmot- 
tad:  álmodban,  álmotta:  álmában  (Udvarhely  m. 
Vadr.  556;  Háromszék  m.  Vadr.) 

ALÓ  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  IL403;  álló 
Orosháza  Nyr.  VL371):  rajta,  nosza,  uccu.  Álló, 
vezsd  é  magad !  (Orosháza  Nyr.  VL371). 

ALÓLUNNAN,  ALÓLUNNAT,  ALÓLÜNNÉN, 
ALÓLUNNÉT:  alulról  (Háromszék  m.  NyK.  HLö). 

ALOM  {ólom  [?]  Háromszék  m.  Tsz.). 

[ÁLOM]. 

álom-fíkom:  lappantyú  (caprimulgus,  nacht- 
schwalbe)  (Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVL92). 

álom-nesz.  Álomnesszel:  álmosan,  fél-álom- 
ban (Udvarhely  m.  Arany-Gyulai  NGy.  L177). 

álom-szellő:  álmot  okozó  szellő  (Heves  m. 
Párád  Király  Pál). 

álom-szesz.  Álomszesszel  --  álomnesszel.  Álom- 
szesszel észre  sem  vettem  jól  (Székelyföld  Nyr. 
IX.175). 

álom-szíj  (Győr  Nyr.  XL430;  álom-szijju  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály) :  a  gyeplő  száráról  még 
hátrább  nyúló  eggy  ág  szíj,  mely  a  lőcs  köré 
van  kötve,  hogy  a  gyeplő  szára,  ha  a  kocsis 
el  talál  aludni,  a  lovak  közé  ne  essék. 

álom-szuszék  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XnL527 ;  Székelyföld  Kriza ;  álomszuszék  Heves 
m.  Névtelen  1840;  Rimaszombat  Nyr.  XV.382; 
Székelyföld  Kiss  Mihály):  nagyon  álmos  termé- 
szetű, sokat  alvó,  nagyalható,  álomtáska. 

álom-szuszi:  cv.  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
Xm.527). 

álom-tarisznya:  cv  (Szeged,  Bánság,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

álom-táska:  cv  (Szeged,  Bánság,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

ALOÉS:  1.  egy  pálinka-fajta;  2.  pálinka  (Nagy- 
várad Nyr.  XVL572). 

ALPÁRI  (Tolnám.  Paks  Nyr.  XIX.431 ;  Somogy 
m.  Nyr.  XXL281 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIE. 
46;  Szeged  Csaplár  Benedek;  Mezőtúr  Nyr.  X. 
477;  Bács  m.  Ada  Nyr.  XXL281 ;  Szatmár  Nyr. 
Vn.l90;  Borsod  m.  Sáta  vid.  Nyr.  XXL328;  al- 
páré  Veszprém  és  Fehér  m.  Király  Pál ;  Szeged 
Csaplár  Benedek;  alpári  Palócság  Nyr.  XXn.31): 
hitvány,  silány,  nem  sokat  érő. 

ALPARIAS :  o  (Veszprém  m.  Devecser  Benézik 
Ferencz;  Pest  m.  Gyömrő  vid.  Pap  Károly). 

ALSÓ  {arsó  Kalotaszeg  Nyr.  XX.468):  utolsó 
(Csallóköz  Nyr.  L231). 

alsó-ár :  utolsó  ár  (Kolozsvár  Szinnyei  József). 


alsó-ing:  pendely  (Erdővidék  Tsz). 

alsó-serte :  a  ponty  alsó  sörényének  első,  fogas 
sertéje  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

ÁLTAL,  ÁTAL  {áta  Göcsej  MNy.  V.89;  átál 
Gömör  m.  Nyr.  XVin.459;  áte  Vas  m.  Kör- 
mend vid.  Nyr.  m.380;  áté  Göcsej  MNy.  V.89; 
áti  Göcsej  MNy.  n.408;  V.89;  Budenz-Album 
171;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.139;  Zala  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  n.234.  323 ;  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  n.l76;  Vn.467;  Őrség,  Szalafő  Nyr.  VII.181 ; 
Nagy-Kanizsa  Király  Pál ;  Eszék  vid.  Nyr.  XV.  181 ; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  V.220;  XVL331 ;  átil 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  V.220;  átji  Vas  m. 
Körmend  vid.  Nyr.  HL429 ;  áto  Soprony  m.  Hor- 
pács  Nyr.  IV.430;  Repce  mell.  Nyr.  XX.370; 
Göcsej  MNy.  V.89;  ííííí  Balaton  mell.  Nyr.  m.94 ; 
Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  IV.40 ;  átú  Somogy 
m.  Mosgó  Nyr.  V.142;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XVm.373;  Tihany  Nyr.  m.466;  Tolna  m.  Duna- 
földvár Nyr.  XVn.189;  átül  Somogy  m.  Babod 
Nyr.  Xn.233) :  1.  átolja  (átol-ja) :  az  egymás  mel- 
lett bevetett  eresztő-hálóknál  a  póta  és  a  kő 
feszítésétől  eredő  átbúvók,  a  melyekben  a  hal 
megnyaklik  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) ; 
2.  átal:  közép-arány.  Atajját  venni  vminek  (Három- 
szék m.  MNy.  VL359;  Vadr.;  Győrfify  Iván). 

[Szólások].  Átalt  vesz:  elhatározza,  elszánja, 
eltökéli  magát.  Átalt  veszek  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.)  Égy  átalt  vettem  (Balaton  mell.  Fábián  Gábor 
1839;  Veszprém  Nyr.  XIX.375). 

átal-egyenesbe  (Háromszék  m.  MNy.  VL316; 
Vadr.;  átal-igyenesbe  Háromszék  m.  NyK.  HL  17): 
átellenben. 

átal-egyenest  (Háromszék  m.  MNy.   VL316; 

átal-igyenest  Háromszék  m.  Vadr.):  cv... 

átal-fa:  átfogó  fa,  közfa  (Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  Háromszék  m.  MNy.  VL316 ;  Vadr. ;  Csap- 
lár Benedek,  Győrffy  Iván). 

átal-halál:  megátalkodott  gonosz  ember  (Udvar- 
hely m.  Vadr.  524). 

átal-kapu :  közkapu,  a  szomszédba  nyíló  kapu 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VL317;  Vadr.). 

átál-telek :  szántóföld  neve  (Gömör  m.  Radnót 
Nyr.  Vin.432;  XVm.459). 

átó-toap:  [faház  része]  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
IH.479). 

által-út  (Cegléd  Nyr.  XXI.281 ;  átal-út  Zala  m. 
Tűrje  Bódiss  Jusztin;  Udvarhely  m.  Nyr.  XXI. 
281;  átal-út  Palócság  Nyr.  XXI.417;  Borsod  m. 
Sáta  vid.  Nyr.  XXI.328):  a  rendes  útról  letérő 
rövidebb  út.  Által-utat  vettem  a  szőlején  (Cegléd 
Nyr.  XXI.281).  Átal-ut  alatt :  [nádas  neve.]  (Tolna 
m.  Bátta  Nyr.  VI.383).  Átalabb  út:  rövidebb  irá- 
nyú (Háromszék  m.  MNy.  V1.316;  Vadr.). 

[ÁLTALÁNOS].  Átallomosan:  egészen,  telje- 
sen (Háromszék  m.  Tsz.). 

3* 


39 


ALTALASKI— ALTAT 


ALUGAT-IK— AMA 


40 


[ALTALASKI],  ÁTALASKI :  általában  (Csalló- 
köz Nyr.  1.231). 

ALTALJÁBAN  {átdjában  Udvarhely  m.  Nyr. 
VIII.472;  átollába  Vas  m.  Őrség  Nyr.  XII.281; 
áttaljába,  áttajjáha,  áttallába  Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVII.285;  átujába  Veszprém  m.  Szentgál 
Nyr.  ni.89):  egészben,  mind  egybe  véve,  sum- 
másan.  A  gabonámat  nem  adom  vékánkint,  hanem 
csak  átdjában  (Udvarhely  m.  Nyr.  Vin.472).  Hogy 
aggyá  ezt  a  kupoc  gubacsot?  Hogyan?  Funtszám 
vagy  átollába?  (mérés  nélkül;  Őrség  Nyr.  XII. 
281).  Attajjába  attam  el  a  szénámat  20  forintér 
(Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.285).  Átujába  csak 
nem  áthatom  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.89). 

^  [ÁLTALJÁS],  ÁTAJJÁS :  1.  áltáljában  vállalt. 
Átajjás  munka  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.305); 
2.  olyan  munkás,  a  ki  vmely  munkát  áltáljában 
vállal  el  (Nagy -Kanizsa  Király  Pál;  Csongrád 
m.  Hám  Sándor). 

[ÁLTALKOD-IK]. 

meg-átalkodik :  megcsökönyösödik.  Megátal- 
kodott a  lovam,  osztán  nem  indított  a  zistennek  se 
(Gömör  m.  Nyr.  XXI.520). 

ÁLTALKODÓ  (Erdővidék  Tsz. ;  átalkodó  Zala 
m.  Tűrje,  Gömör  m.  Nyr.  XXI.520) :  1.  általkodó, 
átalkodó:  makacs,  nyakas,  ellenszegülő  (Zala  m. 
Tűrje,  Gömör  m.  Nyr.  XXI.520;  Erdővidék  Tsz.); 
2.  átalkodó:  restelkedő,  szégyenkező  (Gömör  m. 
Nyr.  XXI.520). 

[ÁLTALL],  ÁTALL  (áZíoííani  [helyesen:  áltol- 
/ani.?[  Székelyföld  Nyr.  XV.432;  áío/Zani  Dunántúl 
Nyr.  XXI.281;  átú,  átull  Fehér  m.  Nyr.  X.185; 
átüja,  Csallóköz,  Baesfa  Nyr.  XVI.47). 

el-átal:  elgátol,  eláll  (utat),  megakadályoz, 
útját  állja  vminek  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
11.375).  A  sors  elátalta  abbeli  szándékát  (Székely- 
föld Nyr.  IV.404). 

mög-átall.  Megátallotta  magát:  1.  megkötötte 
magát,  megmakaesodott  (Cegléd  Nyr.  XXI.281); 
2.  elrestelte,  elszégyelte  magát  (Eszék  vid.  Nyr. 
Vn.231). 

ÁLTALLAO  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván; 
átallag  Székelyföld  Csaplár  Benedek ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI,316 ;  Vadr.  491b) :  1.  keresztül ;  2.  átlag. 

átallag-vóve :  átméröleg  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek). 

[ÁLTALOS],  ÁTALOS:  széles.  Átalos  épület 
(Csík  m.  Nyr.  VI.471). 


[ÁLTÁLBÓL],  ÁTURU; 

Nyr.  Vn.467). 


túlról  (Vas  m.  Őrség 


ÁLTÁNY:  1.  erkély  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.566;  Zilah  Nyr.  XIV.286);  2.  kőműves- 
állvány  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.566). 

ALTAT  {ótat  Háromszék  m.  NyK.  HLö). 


ALUGAT-IK  :  aluddogál  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

ALUL  {ólul  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.482). 

ALUNNAN,  ALUNNAT,  ALUNNÉN,  ALUN- 
NÉT:  alulról  (Háromszék  m.  NyK.  III.6). 

ALUSZ-IK  {alasz-ik,  alasznak,  aladydRSik,  alad- 
jál  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.531 ;  alosz-ik  Moldva, 
Klézse  Nyr.  III.336 ;  ósz-ik  Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  11.88;  Dráva  mell.  Nyr.  V.522).  Alszik 
a  hal,  mikor  éjnek  idején  egy  helyen  veszteg 
áll  (Bódva  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

le-aluszik  (le-aludni  Baranya  m.  Ormánvság 
Nyr.  IX.285):  lefekszik. 

meg-aluszik :  1.  elalszik  (időt).  MegaludM  az 
időt  (Komárom  m.  Ktirth  Nyr.  XIX.187);  2.  el- 
zsibbad (Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly); 
3.  megfagy.  Csendesen  folyó  víz  télben  megaluszik 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  ni.l59). 

ALUT:  1.  altat  (Háromszék  m.  NyK.  III.5); 
2.  megaludtat  (tejet)  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
316). 

el-alut:  elzsibbaszt.  Elalutotta  a  karomat  az 
ütés  (Háromszék  m.  NyK.  IIL5). 

meg-alut:  megaludtat,  pl.  vért  (Háromszék  m. 
NyK.  in.5). 

ALVADÁSOS :  aludtas  (vér).  Ojjan  sasos,  alva- 
dásos tört  vér  ment  tőlem  (Tisza-Dada  Nyr.  XIX. 
95). 

ALVÁS  {alás  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.374 ;  VII. 
372;  Göcsej  Nyr.  Xin.495). 

ALVÓ  {aló-he\y  Palócság  Nyr.  VIII.451 ;  alu 
Bereg  m.  Munkács,  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 
Alu :  rögtönzött  mezei  bölcső,  a  mely  két  K  alakú 
karópárból  és  reája  kötött  lepedőből  áll  (Bereg 
m.  Munkács,  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

ALVÓKA:  álom-méz,  a  mellyel  az  álmatlan 
kisdednek  a  szeme-héját  kenegetik  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

ÁM  {án  Zala  m.  Pölöskefő  Nyr.  XIV.43;  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  1.422;  n.41.  374;  III.179;  IV.38; 
V.31;  VH.321.  467;  Xn.380;  Vas  m.  Őrség,  Sza- 
lafő  Nyr.  VII.38;  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.375;  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  Vn.l31;  XV.280;  Zala  m. 
Hetes,  DobronakNyr.  n.l33.  233.  323.  466;  IH. 
319;  Somogy  m.  Nyr.  n.375;  Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  in.l40.  318;  Szeged  vid.  Nyr.  Hl. 
30;  IV.421;  VII.473.  518). 

AMA  (Eszék  vid.  Nyr.  VIH.140;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.41.  284;  XVn.237;  ámá  Szla- 
vónia Nyr.  V.ll ;  ama  a  Eszék  vid.  Nyr.  V.270): 
nini.  Ama,  gyün  a  zaknasöprö.  Ama,  mégent 
lampog  a  rét.  Ama,  mijén  sok  varjúnk  van  a 
teplonyon  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.41.  284; 
XVn.237). 


41 


AIHAZ— AMOTTEET 


AMPICSOROD-IK— ANGARIA 


42 


[AMAZ]. 

amaz-előkké :  azelőtt.  Amaz-elökké  két  forinton 
is  lehetett  kapnyi  eggy  akó  bort  (Veszprém  m. 
Csetény  Halász  Ignác). 

ÁMBITUS  (Kassa  vid.  Nyr.  XVIII.430 ;  hambit 
Hont  m.  Páld  Nyr.  XrV.575 ;  hambitus  Komárom 
m.  Fúr  Nyr.  XX.479). 

ÁMBOLYA:  ámolygó.  Ámbolya  ember,  állat 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Csík  m.  MNy.  VI.174). 

[ÁMBOLYOG],  ÁMBOJOG  (Székelyföld  Nyr. 
V.222;  XVn.94;  Kriza;  Udvarhely  m.  Nyr.  V. 
180;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.42;  Udvar- 
hely m.  Eted  Nyr.  XVII.94;  Udvarhely  m.  Fehér- 
Nyikó  vid.  Nyr.  XVin.479;  Erdővidék  Nyr.  XVII. 
95;  Erdővidék,  Olasztelek  Nyr.  XV.575;  abajog 
Heves  m.  Névtelen  1840;  ábolyog  Háromszék  m. 
Tsz.  MNy.  V.174;  VI.332):  céltalanul  bolyong, 
bódorog,  ténfereg,  ácsorog,  támolyog.  Ez  a  fiú 
semmit  sem  dolgozik,  egész  nap  csak  ámbojog  az 
uccán  (Székelyföld  Nyr.  XVII.94).  Siess,  ne  ám- 
bojogj  az  úton,  me  messze  ke  menned !  (Udvarhely 
m.  Eted  Nyr.  XVII.94).  Az  egész  iskolasereg  a 
piacon  ámbojog  (Udvarhely  m.  Eted  Nyr.  XVII. 
94).  Egész  nap  a  vásáron  ámbojogtam,  hogyha 
találkoznám  vélle  (Erdővidék  Nyr.  XVII.95).  Ojan 
rosszul  érözi  magát,  hogy  menni  sem  tud,  csak 
ugy  ámbojog  (Udvarhely  m.  Nyr.  V.180). 

föl-ámbojog:  föltápászkodik.  Úgy  ékábútam, 
hogy  élig  tuttam  a  födro  fölámbojogni  (Udvarhely 
m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVni.479). 

AMBBA  {amber  Erdővidék  Tsz.). 

ÁMMOG :  1.  ámolyog,  lebzsel  (Háromszék 
m.  Vadr.);  2.  nyámmog  (Erdővidék  Nyr.  IX.41). 

AMODA :  amott.  Amoda  van  egy  kis  ház  (Csong- 
rád m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.279).  Amoda  van 
ész  szép  kis  kápolna  (Torontál  m.  Szőreg  Kálmány 
L.  Szeged  népe  III.  146). 

[ÁMOLYI],  ÁMOJI :  bámészkodó,  csodálkozva 
bámuló  (Székelyföld  Kriza)  [vö.  ányoli], 

[ÁMOLYOD-nC]. 

meg-ámolyodik :  elbámészkodva  megáll  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

ÁMOLYOG,  ÁMOJOG:  1.  céltalanul  bolyong, 
bódorog,  ténfereg,  ácsorog,  támolyog,  lebzsel 
(Somogy  m.  Tsz.;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.141; 
Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.138;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.174); 
2.  ábrándozik  (Zala  m.  Nyr.  XIX.528);  3.  ímmel- 
ámmal  tesz  vmit  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 
ányolog]. 

AMOTT  {omott  Moldvai  csáng.  Nyr.   IX.482). 

AMOTT ANGAT :  cv  (Veszprém  Király  Pál). 

AMOTT^ÉG:  cv  (Palócság  Nyr.  XXI.467). 
Ámottég-lá:  cv  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII.505). 

AMOTTEÉT:  cv.  (Palócság  Nyr.  XXI.467). 


[ÁMPICSOROD-IK]. 

el  -  ámpicBorodik  :  elbámészkodik,  elbámul 
(Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.477;  V.31).  [vö.  el- 

kámpicsorodik] . 

ÁMPOLNA  {ampóna  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek): 1.  ampóna:  templomi  ampulla  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek);  ámpolna:  öblös  palack  (Szé- 
kelyföld Tsz.);  2.  ampóna:  cók-mók,  dib-dáb 
portéka.  Magával  hordja  mindennemű  ampónáját 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

AMPULA  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.89 ; 
Somogy  m.  Nyr.  VI.367 ;  ampuli  [?]  Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  III.89;  hampula  Veszprém  m.  Pápa 
Nyr.  XVI.527) :  száj,  nagy  száj.  Ne  járasd  az 
ampuládat!  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.89). 
Fogd  be  az  ampuládat !  (Somogy  m.  Nyr.  VI.367). 
Ne  járjon  a  hampulád  (Veszprém  m.  Pápa  Nyr. 
XVI.527)  [vö.  pampula]. 

[AMÚGYOS].  Amugyosan :]ie\ytélem\\.  No  ugyan 
amugyosan  van  öltözködve :  ugyancsak  cifrán,  ren- 
detlenül. Ugyan  amugyosan  beszélt  (Göcsej,  Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.)  [vö.  emigyes]. 

[ÁNCSI]. 

áncsi-picsori :  ferde  szájú  (Fölsö-Somogy,  Bala- 
ton mell.  Nyr.  Vni.431). 

[AND  A]. 

Anda-monya:  eke-szeg  (Csík  m.  Csaplár  Bene- 
dek, Győrffy  Iván). 

ANDAC :  a  szeszgyárakban  a  burgonya  össze- 
gyűrve és  átdesztillálva  (Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430). 

[ANDALOD-nC]. 

bele  -  andalodik :  belemerül ,  belemelegszik. 
Hogy  bele-andalodott  a  játékba,  egészen  bele-bódult! 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  ándorod-ik], 

[ÁNDOROD-IK,  ÁNTOROD-IK]. 

bele-ándorodik :  belemerül ,  belemelegszik, 
lassanként  beleszokik  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Somogy 
m.  Visnye  Nyr.  XVn.285;  Tolna  m.  Sár-Sz.- 
Lőrinc  Nyr.  III.87).  Egészen  bele-ándorodott  a 
játékba,  táncba,  ivásba  (Balaton  mell.  Tsz.)  Bele- 
ándorodott,  nem  akari  fébe  hanni  (Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVII.285).  [vö.  andalod-ik]. 

neki-ántorodik:  neki-melegszik,  neki-bolondul. 
Ha  neki-ántorodik,  megtesz  a  mindént  (Békés  m. 
Nyr.  III.524). 

ANGALIT :  ácsorgó,  lebzselő,  lassúskodó  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Háromszék  m.  Tsz.). 

1.  ÁNGÁRIA  {ángárijá  Gömör  m.  Hanva  Nyr. 
XX.286):  fizetési  részlet  nagyobb  időközről,  pl. 
negyedévről  (Dunántúl  Vajda  Gyula;  Jászkunság 
Nyr.  VII.525 ;  Abauj  m.  Szádeczky  Lajos ;  Kolozs- 
vár Schilling  Lajos).  Fértáj  esztendei  ángária 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  Vin.83). 

2.  ÁNGÁBIA :  zűrzavar.  Nagy  ángáriába  vótak 
(Csongrád  m.  Mindszent  Hám  Sándor). 


43 


ANGLIA— ÁNGYI 


ANGYIKA— ANUVAL 


44 


ANGLIA  {ánglia  Székelyföld  Nyr.  XXI.521): 
angol  posztó.  Felöltözik  ruhájába,  térdig  érő  ang- 
liáha  (Marosszék  Arany-Gyulai  NGy.  1.138).  Fel- 
öliözék  gúnyájába,  talpig  vörös  angliába  (Udvar- 
hely m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.140). 

ANGOLNA  {ángvilla  Komárom  Hermán  0. 
Halászat  K.;  ingola  Székelyföld  Nyr.  IX.177). 

ÁNGY  [ángyomcá,  ángyomcsá  Szlavónia  Nyr. 
V.61.  62;  gyámgyom :  ángyom  Alsó-Baranya,  Pel- 
lérd  Nyr.  XI.382):  1.  a  testvérbátya  felesége 
(Zala  m.  Tűrje,  Veszprém  m.,  Somogy  m..  Fél- 
egyháza, Gömör  m..  Székelyföld  Nyr.  XXI.o21. 
528) ;  2.  a  nagybátya  felesége  (Zala  m.  Szepezd, 
Tiirje,  Félegyháza,  Székelyföld  Nyr.  XXI.521); 
3.  az  unokatestvér  felesége  (Zala  m.  Szepezd, 
Tiirje  Nyr.  XXI.521);  4.  az  öregapa  testvérének 
a  felesége  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XXI.o21);  5.  az 
öregapa  testvére  fiának  a  felesége  (Zala  m.  Sze- 
pezd Nyr.  XXI.521);  6.  a  sógor  második  felesége 
(Félegyháza  Nyr.  XXI.521);  7.  minden  idősebb 
rokon  felesége  (Zala  m.  Bódiss  Jusztin ;  Veszprém 
m.Nyr.XXI.521 ;  Szeged  Ábrahám  János;  Székely- 
föld Nyr.  XXI.521).  [vö.   ángyi,  ángyika,  ángyó]. 

[ANGYAL], 

angyal-bakkancs :  [tréf.]  a  leölt  disznó  lábáról 
lehúzott  köröm  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
Xin.527). 

angyal-bőr :  [tréf.]  katona-ruha  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  Vin.42). 

angyal-csík:  karáesonybőjti  mákos  metélt 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

angyal-fla:  karácsonyi  ajándék  (Székely-Ud- 
varhely Király  Pál). 

angyal-flastrom :  [nép-etimológia]  angol  flast- 
rom (Kecskemét  Nyr.  X.380). 

angyal-fűzött:  angyal-füzte.  Angyalfüzött  bocs- 
kor (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.205). 

angyal-hullás:  porond  (Mezőtúr  Nyr.  IX.479). 

angyal-saem :  rézvirág  (zinnia)  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

[ANGYALI]. 

angyali-kolbász:  adventban  készült  kolbász 
(Gömör  ra.  Hollók  Imre). 

angyali-mise:  adventi  mise  (Gömör  m.  HoUók 
Imre). 

ANGYÉLIKA:  színes  papiros  (Zilah  Nyr. 
XIV.286). 

ÁNGYI  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  n.84;  Xn.281 ;  Zala 
m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.319;  Zala  m.  Tiirje, 
Veszprém  m.,  Félegyháza  Nyr.  XXI.521 ;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.304;  Szeged,  Bánság,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Székelyföld  Nyr.  XXI.521; 
Győrfly  Iván; Csík m.  MNy.  VI.368;  gyángyi  Göcsej 
MNy.  11.41 1 ;  Zala  m.  Tűrje,  Veszprém  m.  Nyr.  XXI. 


521 ;  Dráva  mell.  Nyr.  V.423;  Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVl.SSO):  1.  ángy,  ángyocska;  2.  ángyi: 
unokatestvér  (Őrség  Nyr.  XII.281);  3.  ángyi, 
gyángyi:  [ismerős  asszony  megszólítása  a  fiata- 
labb részéről]  (Őrség  Nyr.  XII.281 ;  Dráva  mell. 
Nyr.  V.423)  [vö.  ángyika,  ángyó]. 

ÁNQYIKA  ángy,  ángyocska  (Veszprém  m.. 
Félegyháza  Nyr.  XXI.521 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.304;  Érsekújvár  vid.  Csaplár  Benedek;  Szé- 
kelyföld Nyr.  XXI.521). 

ÁNGYÓ  (Alföld  Nyr.  n.514 ;  Szeged  Nyr.  1.325 ; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.473;  Nyíregyháza 
Nyr.  XXI.521;  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XVIII.505 ; 
Székelyföld  Nyr.  XXI.o21;  Győrffy  Iván;  ángyo 
Gömör  rii.  Nyr.  XXI.521):  c^. 

[Szólások].  Letörött  az  ángyó  szekere:  megszülte 
a  gyermeket  (Szeged  vid.  Nyr.  11.369). 

ÁNIS  {ányizs  Szolnok  Nyr.  XI.42). 


ANKAL 

Vin.142). 


lanyhán   dolgozik  (Erdővidék   Nyr. 


ÁNKÓ:  tátott  szájú,  hülye,  bamba,  ügyetlen, 
élhetetlen  (Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m. 
Vadr.  491). 

ángo-bángo  (Háromszék  m.  Tsz.;  angó-pángó 
Udvarhely  m.  Nyr.  Vin.471):  cv.. 

ÁNKÓDI  (Székelyföld  Kriza;  ánkodi  Három- 
szék m.  Vadr.  491):  cv. 

ÁNKUCA:  bámészkodó  (Székelyföld  Kriza; 
Homoród  vid.  Vadr.  491.  560). 

ÁNKUCÁSKOD-IK :  bámészkodik  (Homoród 
vid.  Kriza,  Vadr.). 

[ÁNSLÓG]  {anislag  Göcsej  MNy.  V.67 ;  ánisldg 
Göcsej,  Nagy-Lena:yel  Nyr.  X.191 ;  ánizslag  Vas 
m.   Répce-Sz.György  Nyr.   XVin.480;    Zala   m. 
\  Gelse    és    vid.    Nyr,    XV.572;    anslog   Dunántúl 
!  MNy.  V.67 ;  áslag  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  áslang 
I  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274;  áslóg  Székely- 
föld Kiss  Mihály;   áslong  Dunántúl  MNy.  V.67; 
azsnag  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.372 ;  losláng 
Tisza  mell.  Tsz.):  boros  hordó  büdöskövezésére 
való  kénlap,  kénrudacska  (einschlag). 

[ÁNSLÓGOL]  (áslagol  Székelyföld  Kiss  Mihály) : 
kénez,  büdöskövez  (hordót). 

[ÁNSLÓGOS]  {áslogos  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
lóslángos  Tisza  mell.  Tsz.) :  kénezett,  büdösköve- 
zett (hordó,  bor).  Jaj  mijén  áslogos  vagy,  barátom: 
[tréf.]  borszagú  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[ÁNSLÓGOZ]  {ánslágoz  Sárköz,  Kalocsa  Nyr. 
VIII.463)       ánslógol 

[ANTI]. 

ánti-világ:  régi  világ,  régi  kor.  Régön,  még 
az  ánti-világban  (Udvarhely  m.  Vadr.  481). 

ANUVÁL :  beleegyezik,  rááll.  A  vén  asszony.. . 
csak  rimánkodott,  hogy  engedjen  még  neki  egy  kis 


45 


ANYA— ANYAJOS 


ANYAKA— ANNYI 


46 


időt,  ha  nem  sokat  is ;  a  halál  még  se  akart  anu- 
válni  (Csongrád  m.   Arany-Gyulai  NGy.  11.437). 

ANYA:  napa  (Dráva  mell.  Nyr.  V.379;  az 
igazi  anyát  édes  anyám-asszony-nnk  szólítják). 
Anyám:  napam-asszony  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

[Szólások].  Anyu  rokon:  anyai  részről  rokon 
(Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác). 

anya-fű:  székfú  (Marosvásárhely  Nyr.  XXI. 
522). 

anya-gyülekezet:  anya-egyházhoz  tartozó  hí- 
vek gyülekezete,   községe   (Balaton  mell.  Tsz.). 

anya-lapi:  szenna-levél  (Marosvásárhely  Nyr. 
XXI. 521)  [vö.  anya-levél  1.] 

anya-lók  ajtó-lék  (Szeged  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

anya-levól:  1.  szenna-levél  (Marosvásárhely 
Nyr.  XXI.522)  [vö.  anya-lapi] ;  2.  (fölső  ?)  dohány- 
levél (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  Vin.239) ;  3.  vmely 
állatnak  (kül.  lónak)  leszármazását  kimutató  levél 
(Heves  m.  Szűcsi  Nyr.  XXI.522). 

anya-meder:  a  patak  eredeti  medre,  a  mely- 
től a  dugat  ássák  (Székelyföld  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

anya-ponty:  öreg  ponty,  a  melyet  tenyész- 
tésre használnak  (Tata  Hermán  0.  Halászat  K.). 

anya-szarv :  az  eke  nagyobbik  szarva,  a  melybe 
a  gerendely  vége  van  befoglalva  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

anya-szült.  Anya-szüt  mezittelen:  teljesen  mez- 
telen (Udvarhely  m.  Vadr.  473.  475). 

anya-társ  (Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály; 
Bukovina  Nyr.  VI.472 ;  anya-táss  Székelyföld 
Győrffy  Iván) :  a  férj  anyja  meg  a  feleség  anyja 
anyatársak. 

anya-tartotta :  ember.  Isteni  őrözzön  meg  minden 
anyatartottát  aféle  veszedelemtől,  kártól  (Udvarhely 
m.  Nyr.  V.230). 

anyám-asszony  {ám-asszonyM.a,Tcal  mell.Acsády 
Sándor;  anyám-asszon  Vas  m.  Őrség  Nyr.  XII. 
281 ;  Eszék  vid.  Nyr.  XV.181 ;  anyám-asszo~  Fehér 
m.  Nyr.  X.189):  1.  napam-asszony  (Fehér  m.  Nyr. 
X.189;  Eszék  vid.  Nyr.  V.270;  XV.181);  2.  gyenge, 
gyáva  (férfi).  Anyámasszon  ember  (Őrség  Nyr. 
. XII. 281).  Amasszony  katonája:  gyáva  ember 
(Marcal  mell.  Acsády  Sándor). 

[ANYÁCA],  ANYÁCO :  anyácska.  Sarkonn  ugró 
Juliska  szeretne  anyáco  lénnyi,  hogyha  évenní  ütet 
az  Andriska  (Győr  m.  Szigetköz,  Kis-Bajcs  Nyr. 
VI.  189). 

ANYAJ:  anya!  [megszólításkép]  (Székelyföld 
Vadr.  380). 

ANYAJOS  (Balaton  mell.  Tsz.;  anyáis  Zala 
m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573;  anyáus  Vas  m. 
Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.480;  Repce  mell. 


Nyr.  XX.411;  Repce  mell.  Nemes-Viss  Nyr.  XVII- 
336):  anyányi  (madárfi,  leány). 

ANYAKA  (Székelyföld  Tsz.;  anyáké  Ipoly 
vid.  Nyr.  111.427) :  1.  anyaka :  anyácska,  anyuska 
(Székelyföld  Tsz.);  2.  ánydká:  öreganya  (Ipoly 
vid.  Nyr.  III.427). 

[ANYALOD-IK].  ^ 

neki-anyalodik :  neki-fanyalodik,  kénytelen- 
kelletlen hozzáfog  V.  rászánja  magát  (Csík- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.330). 

ANYALOG :  kelletlenül  tesz  vmit  (Csík-Szent- 
györgy Nyr.  X.330)  [vö.  2.  enyeleg]. 

anyalog-f anyalog :  c\-  (Háromszék  m.  Nyr. 
X.327). 

ANYÁNYI  (annyányi  Kecskemét  Csaplár  Bene- 
dek). 

ANYÁS :  1.  anyjához  szokott,  mindig  az  anyja 
mellett  lenni  akaró  (gyermek)  (Balaton  mell. 
Tsz.;  Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek);  2.  anyásan,  anyáson:  derekasan,  erő- 
sen, hatalmasan,  emberül.  A  két  karjával  egy 
jó  kemény  ágat  olyan  anyásan  megölelt,  hogy 
onnét  semmi  úton-módon  nem  tudá  [a  megáradt 
patak]  lesodorintani  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  ni.330).  Anyáson  dolgozik,  iszik,  tud  futni, 
küzsdeni,  nyelvelni.  Itt  anyáson  kell  vigyázni  (Há- 
romszék m.  Kiss  Mihály). 

ANYÁSI:  1.  anyányi  (Fölső-Somogy,  Balaton 
mell.  Nyr.  VIII.431 ;  Somogy  m.  Szőllős-Györök 
Nyr.  XVI.45);  2.  -  anyás  1.  (Fölső-Somogy, 
Balaton  mell.  Nyr.  Vin.431). 

ANYÁSOD-IK:  tollasodik,  any ányivá  lessz  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.). 

ANYÁSUL:  a5  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

[ANYÁZ]. 

mög-anyá2 :  anyával  ellát  (méhrajt)  (Arad  m. 
Majláthfalva  Nyr.  IX.378). 

ANYIKA:  anya,  anyuska  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  11.131). 

ANYJUK  (annyok,  anyok):  1.  feleség  [kül. 
megszólításkép].  Édes  annyukom  (Kecskemét, 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Háromszék 
m.  Tsz.;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVIII.527);  2.  annyok,  anyok: 
napa,  anyós  (Abauj  m.  Pusztafalu  Szádeczky 
Lajos;  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII.231. 
234)  [vö.  any  ók]. 

ANNYI  {anné  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.485; 
annyé  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m. 
Vadr.;  Sepsi-Uzon  Nyr.  VIII.375).  —  [Annyiig]: 
1.  annyég:  addig,  odáig.  Annyég  nem  monyok  el 
(Udvarhely  m.  Vadr.);  2.  annyiég :  annyi  ideig 
(Székelyföld  Nyr.  V.175).  —  Annyira  [annyélag 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  annyilag  Háromszék 
m.  MNy.  VI.316;  Győrffy  Iván;  annyirag  Osöc^e} 


47 


ANNYIKO— APÁCA 


APACS— APADOTT 


48 


Nyr.  XIV.163.  451 ;  annyírag  Göcsej,  Xagy-Leii- 
gyel  Nyr.  VI. 228).  Csak  annyélag  van  ide  a  tempo- 
lom,  mind  egy  jó  puskalövés  (Székelyföld  Győrffy 
Iván).  A  ki  handoklik,  leteszik  a  fődre  szómára, 
hogy  a  rósz  lélek  ne  kisircse  annyírag  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.228). 

annyi-vógrü:  annyira  (Zala  m.  Hetes,  Dobro- 
uak  Nyr.  XV.  190). 

ANNYIKÓ:  1.  annyicska  (Szolnok-Doboka  m. 
Nyr.  XVII.316);  2.  akkorácska.  Csak  annyikó 
ember  volt,  mint  az  öklöm  v.  mint  az  ujjom 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.527). 

ANN YOTLAN :  anyátian.  Annyotlan  csikó  (Há- 
romszék m.  NyK.  III.16). 

ANYÓ,  ANYÓJ:  anya  [megszólításkép]  (Szé- 
kelyföld Vadr.  380). 

ANYÓK:  madarak,  bogarak  s  egyéb  kissebb 
állatok  nősténye  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX. 566). 

anyók-liba :  öreg  liba  (Szatmár  m.  Mánd  Nyr. 
XIX.335;  Heves  m.  Szűcsi  Nyr.  XXI.522). 

ANYÓKA:  1.  anyácska,  anyuska  (Székelyföld 
Vadr.  380 ;  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Győrffy 
Iván).  Édes  anyókám  (Torockó  Arany-Gyulai  NGy. 
1.422);  2.  madarak  nősténye  (Szolnok-Doboka 
m.  Nyr.  XVn.316). 

ÁNYOLI:  gyáva,  ügyefogyott,  élhetetlen  (Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.316;  Győrffy  Iván),  [vö.  ámolyi]. 

ANYOLOG:  ügyetlenül  enyeleg  (Székelyföld 
Tsz.). 

ÁNYOLOG:  ámolyog,  bámészkodik  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek,  Andrássy  Antal  1843; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.317). 

ANYÓS:  koros  anya  (Balaton  mell.  Tsz.). 

APA  {epám  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.50):  ipa 
Dráva  mell.  Nyr.  V.379 ;  az  igazi  apát  édes  apám- 
Mraw-nak  szólítják). 

[Szólások].  Apú  rokon:  apai  részről  rokon 
(Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác).  Apúl  test- 
vérek: csak  apáról  testvérek  (Somogy  m.  Király 
Pál). 

apa-társ  (Székelyföld  Tsz.  Kiss  Mihály;  Buko- 
vina Nyr.  VI.472;  apa-táss  Székelyföld  Győrffy 
Iván) :  a  férj  apja  meg  a  feleség  apja  apatársak. 

apám-uram:  ipam-uram  (Fehér  m.  Nyr.  X. 
189;  Eszék  vid.  Nyr.  V.270;  XV.181). 

APÁCA:  szűz  toklyó  (Kunság,  Tisza-Sz.Imre 
Nyr.  X.329). 

apáca-birka:   meddő   birka  (Mezőtúr  Nyr.  X 

477). 

apáca-fúró:  aspro  vulgáris  (Szentes  Hermán 
0.  Halászat  K.). 


APACS :  vezérfa  az  öregháló  két  végén  (Vas 
m.  Kemenesalja,  Bodrogköz  Tsz;  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

apacs-fa:  ex;  (Körös-Tarcsa  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

apacs-horog:  horgas  fa,  a  mellyel  az  apacsot 
kifogják  (Karád  Hermán  0.  Halászat  K.). 

apacs-kő:  az  apacs  súlyozója  (Bodrogköz  Her- 
mán 0.  Halászat  K.);  a  gyalom  kátaköve  (Latorca 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[APACSAL]. 

apacsal-fa :  prunus  padus  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XH.477). 

APACSIN  (Szatmár  vid.  Tsz.;  Szatmár  m. 
Szamoshát  Nyr.  X.138;  Szabolcs  m.  Tisza-Dob 
Nyr.  XX.192;  Csík  m.  Győrffy  Iván,  Dézsi  Mihály; 
Gyergyó  Csaplár  Benedek;  apacsén  Csík  m.  Dézsi 
Mihály;  apacsi  Székelyföld  Kőváry  László  1842; 
apacsina  Gyergyó  Kiss  Mihály ;  apacsiny  Szatmár 
m.  Szamoshát  Nyr.  X.138):  evező,  talp-evező, 
tutaj  evező-lapátja. 

AP ÁCSOS :  1.  a  jég  alatt  való  halászatnál  az 
apacsot  tartó  ember  (Karád  Hermán  0.  Halászat 
K.) ;  2.  valaminemú  gyermekjáték  (Rábaköz  Nyr. 
XVni.44). 

APACSÚR  (Palócság  Tsz.;  apacsu  Győr  Nyr. 
XI.429;  apacsur  Csongrád  Nyr.  VII.526;  apasúr 
Palócság  Tsz.;  apattyú  Budapest  Hermán  0. 
Halászat  K.):  1.  =^  apacs;  2.  az  apacs  villája, 
mely  a  súlyozó  téglát  körülfogja  (Komárom  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

APACSÚROS:  a  halász-bokornak  az  az  em- 
bere, a  ki  a  partra  való  halászáskor  a  parton 
marad  s  az  egyik  apacsot  a  part  közelében  meg- 
tartja, míg  a  többi  a  ladikon  beevez,  kiveti  a 
hálót,  kerít  s  a  másik  apacsot  kihozza  a  partra 
(Körös  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

APAD  {opod  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483) :  fogy, 
soványkodik.  Ez  a  jószág  sokat  apadott  (Tass 
Nyr.  XVn.221;  Szabolcs  m.  Nyr.  XVn.413). 

el-apad :  tejét  veszti,  a  tejelést  elhagyja  (Fehér 
m.  Nyr.  XVII.221 ;  Veszprém  m.  Nyr.  XVH.413). 
Egészen  elapadtak  már  a  juhok,  nincs  semmi  tejük, 
el  kell  választani  a  bárányokat  (Hely  nélkül  Nyr. 
XVn.271). 

le-apad:  lefogy,  lesoványkodik.  Már  nincs  a 
juhoknak  mit  enni,  nagyon  le  vannak  apadva  (Sza- 
bolcs m.  Nyr.  XVII.221).  Takarmányt  kell  venni, 
mert  a  juhok  ezen  a  sovány  eleségen  leajjadnak 
(Hely  nélkül  Nyr.  XVII.271). 

meg-apad :  cv.  Csa  ugy  lézeng  a  za  ju,  annyira 
megapatt  (Zemplén  m.  Toronya  Nyr.  XVII.221). 

APADOTT:  teje-vesztett,  lesoványkodott,  el- 
száradt. Apadott  juh  (Szent-Endre,  Pomáz,  Tass 
Zemplén  m.  Toronya,  Csallóköz  Nyr.  XVII.221. 
222). 


49 


APAKA— APOROD-IK 


ÁPORODOTT— APRÓ 


50* 


APAKA:  apácska,  apuska  (Székelyföld  Tsz.). 

APASZT :  fogy,  soványodik.  Ez  a  jószág  sokat 
apasztott  (Szabolcs  m.  Nyr.  XVIL413). 

ÁPERTÉ  (Debrecen  Nyr.  X.567 ;  ápertén  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  ápperte  Zilah  Nyr. 
XIV.286) :  nyiltan,  egyenesen,  tartózkodás  nélkül. 
Megmonta  ápperte. 

APÉTITUS  {ápétus  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
III.89;  ápititus  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.285; 
ápitus  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.89 ;  Somogy 
m.  Visnye  Nyr.  XVII.285;  epitetus  Székelyhíd 
Nyr.  VI.46;  epitus  Kún-Sz.Miklós  Nyr.  VII.379). 

APIKA  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.130; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.531 ;  X.152 ;  ápiká  Moldvai 
csáng.  Nyr.  III.5):  apuska,  apó. 

APJÓK:  madarak,  bogarak  és  egyéb  kissebb 
állatok  hímje  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.566), 

APJUK  (apjok):  1.  férj  [kül.  megszólításkép].  JÉtZes 
apjukom  (Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVIII.527);  2.  apjok:  após,  ipa 
(Abauj  m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos;  Tornám. 
Torna-Ujfalu  Nyr.  XVn.231.  234). 

APÓ:  apa  (Székelyföld  Vadr.  380;  megszólí- 
táskép). Mamámat,  ajjómat  etemettem  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  nL2.). 

APÓK :  élemedett  apa  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

APÓKA:  homokkő  (Gömör  m.  Almágy  Nyr. 
XXL336). 

hapoka-keő  (hápoká-ke") :  cv  (Gömör  m.  Nyr. 
XVnL458;  XXL523). 

APÓKA :  1.  apácska,  apuska  (Székelyföld  Vadr. 
380 ;  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  GyőrfFy  Iván) ; 
2.  madarak  hímje  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVn.316). 

ÁPOL  {ápol  Torda  Nyr.  XVnL95). 

ÁPOLGAT,  ÁPOLGAT  (ajmlgat  Székelyföld 
NyK.  X.325;  apolygat  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.341):  1.  ápolgat:  csókolgat  (Székelyföld 
NyK.  X.325);  2.  apolygat:  ápolgat  (Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11341). 

ÁPORKOD-IK:  kakaskodik,  ingerkedik,  ber- 
zenkedik (gyengébb  az  erősebb  ellen)  (Székely- 
föld Tsz.  Kiss  Mihály,  Csaplár  Benedek;  Udvar- 
hely m.  Vadr.;  Háromszék  m.  MNy.  VI.316.  357; 
Győrflfy  Iván). 

ÁPOROD-IK  {dporogy-ik  Palócság  Nyr.  XXII. 
31) :  megromlik,  megbüdösödik,  megzápul,  kelle- 
metlen ízt  és  szagot  kap  (Vas  m.,  Göcsej  Tsz.; 
Zala  m.  Tűrje,  Veszprém  m.  Nyr.  XXI.522). 

[Szólások].  El  vagyok  áporodva:  el  vagyok 
állva,  törődve  (Szatmár  Nyr.  VII.190). 

SZINNYKI  :   MAGYAR  TÁJSZÓTÁR, 


ÁPORODOTT  {áporodott  Orosháza  Nyr.  IV. 
330):  megromlott,  megbüdösödött,  megzápult, 
kellemetlen  ízűvé  és  szagúvá  vált  (Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.517;  Balaton  mell..  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz. ;  Veszprém  m.  Nyr.  XXI.522). 

A'PO'ROO  =  áporodik  {Zala  m.  Tűrje,  Veszprém 
m.  Nyr.  XXI.522;  Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr. 
X.138). 

APÓS    {apósz    Moldvai    csáng.    Nyr.    X.154): 

1.  após:  élemedett  apa  (Balaton  mell.  Tsz.;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek);  2.  após:  öregapa  (Balaton 
mell.  Tsz.);  3.  após  (Balaton  mell.  Tsz.),  apósz 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  X.154):  ősapa,  dédapa. 

APOSTOL  {apostal  Repce  mell.  Nyr.  XX.366). 

APRADÁN  (Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
aprodán  Háromszék  m.  Győrffy  Iván):  apódon- 
ként, apránként. 

APRÁDONKÉNT :  apródonként,  apránként 
(Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván). 

ÁPRILIS  {aprélus  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

APRÍT  (apritt):  1.  apró  lépésekkel  szaporán 
lépked  V.  táncol  (Székelyföld  Tsz.  Nyr.  XV.432 ; 
Kiss  Mihály;  Zetelaka  Nyr.  11.89).  Apritts:  taka- 
rodj innen  (Háromszék  m.  MNy.  VI.317 ;  Vadr.) ; 

2.  szaporán  beszél,  hadar  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
IV.426;  Balaton  mell.  Tsz.;  Somogy  m.  Tsz.). 
Aprítja  a  beszédet,  az  imádságot:  szaporán,  hadarva 
beszél,  imádkozik  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

el-apritt:  szaporán  lépkedve  elmegy  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  No,  ugyan  elapríta  innen  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

APRÍTÓS.  Aprittóson  táncol:  apró  szapora 
léptekkel  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

APRÓ:  1.  himlő  (Balaton  mell.  Tsz.;  Székely- 
föld Tsz.;  Kiss  Mihály,  Győrflfy  Iván;  Csík  m. 
Nyr.  VII.331;  Háromszék  m.  Vadr.  491.554; 
Nyr.  IV.561;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXn.48). 
Nagy  apró :  hólyagos  himlő ;  küs  v.  kicsid  apró: 
vörös  íiimlő,  kanyaró.  Megköte  a  nagy  apró: 
meghimlőzött  (Székelyföld  Vadr.  491.  554); 
2.  kanyaró  (Göcsej,   Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

apró-fa:  a  kalabinának  egy  része  (rövid,  göm- 
bölyű, a  két  végén  vékonyra  faragott  fa)  (Rima- 
szombat Nyr.  V.272). 

apró-jószág:  baromfi  (Nagy-Kún-Karcag  Nyr. 
XIII.432). 

apró-kőte:  himlőhelyes  (Székelyföld  Tsz.  Nyr. 
XXI.522;  Kiss  Mihály). 

aprókőtes:  cv>  (Székelyföld  Nyr.  XXI.522; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.). 

aprókőtes:  cv  (Háromszék  m.  Vadr.), 

[apró-szentek]. 

meg-aprószentekel :  megkorbácsol,  megver 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 


51 


APROGAT— ARANY 


ARANYASZ— ARC 


52 


APROGAT:  aprítgat  (Dunántúl  Nyr.  XVI.189). 

APRÓKÁS :  apró,  aprós  (Székelyföld  Nyr.  XV. 
432). 

APRÓLÉK;  baromfi,  aprómarha  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

APRÓS  (apr^os  Palócság  Nyr.  XXL504):  1.  apró. 
Apvós  gyermek  (Palóeság  Nyr.  XXI.504).  Aprós 
köhögise  van:  rövides  (Nyitra  m.  Parkasd  Nyr. 
XX.263) ;  2.  himlős  (Székelyföld  Tsz. ;  Nyr.  XXI. 
522);  3.  himlőhelyes  (Zala  m.  Tűrje,  Szepezd; 
Székelyföld  Nyr.  XXI.522).  Aprós  a  ked  lánya 
képe  (Háromszék  m.,  Erdővidék  Vadr.  165). 

[APRÓSOD-IK]. 

meg-aprósodlk:  meghimlőzik  (Csík  m.  Gyergyó 
Kiss  Mihály). 

[APRÓZ-IK]. 

meg-aprózik :  cw  (Székelyföld  Tsz.;  Csík  m. 
Gyergyó  Kiss  Mihály). 

[1.  ÁR]. 

[Szólások].  Nagy  árba  vótam  vele:  sok  bajom 
volt  vele,  nehezen  tudtam  vmiröl  meggyőzni 
(Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VL462). 

[2.  ÁR]. 

el-ár:  eláraszt,  elönt,-  pl.  vizével  a  folyó 
(Szatmár  m.  Kömörő  Nyr.  XIX.335). 

ÁR-IK :  romlik,  rothad,  poshad  (főtt  étel, 
kenyér,  málé,  víz)  (Moldva,  Klézse  Nyr.  VII. 
237;  IX.428). 

ÁRAD  {árjád  Heves  m.  Névtelen  1840) :  nemi 
ösztön  bántja,  ingerli  (Göcsej  MNy.  V.128). 

ÁRADALMAS:  bőbeszédű,  áradozó  beszédű 
(Alföld  Nyr.  Xin.192). 

ARANKA :  félkupás  csupor  (Csík  m.  Gyergyó 
Tsz.). 

ARANY   {arangy  Székelyföld  Győrífy    Iván). 

arany-állu :  sárga-rigó,  aranybegy  (oriolus 
galbula)  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.575), 

arany-áruló:  citrom-sármány  (Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  n.279;  XIX.575). 

arany-esont :  [pólyás  gyermekhez  intézett  ked- 
veskedő megszólítás]  (Fehér  m.  Perkáta  Nyr. 
11.519). 

arany-kacsa:  [gyermekhez  intézett  kedveskedő 
megszólítás]  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[arany-mái]  {alamár  Göcsej  Király  Pál;  olo- 
mári  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.330;  XIX.575): 
sárga-rigó,  aranybegy  (oriolus  galbula). 

arany-málingó  (Dunántúl  Nyr.  V.128;  aram- 
málingó,  aram-mállingó  Zala  m.  Szepezd  Nyr. 
XVII.144;  aran-máringó  Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  ín.  140;  arany-máringó  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
11.562;  VII.330;  XIX.575):cv. 


[arany-málú]  {aram-máluó  Soprony  m.  Nyr. 
V.425):  sármány. 

[arany-pehely]  {arany-pili  Háromszék  m.  MNy. 
VI.316;  Nyr.  11.521):  aranyfüst,  aranyozó  lemez. 

[aranypelyhes]  {aranypülüsV dvarhélym.  Vadr. 
334):  aranyfüstös. 

[aranypelyhez]  {aranypiliz  Háromszék  m.  Nyr. 
11.521 ;  aranypülüz  Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó 
mell.  Vadr.  111):  aranyfüstöz,  aranyfüsttel  bevon. 

1.  ARANYÁSZ:  aranymosó  (Torda-Aranyos 
m.  Sinfalva,  Szentmihályfalva,  Topánfalva  Ka- 
nyaró Ferenc;  [gúnynév]  Veszprém  Nyr.  IX.287). 

2.  ARANYÁSZ :  aranyat  mos  (Torda-Aranyos 
m.  Sinfalva,  Szentmihályfalva,  Topánfalva  Ka- 
nyaró Ferenc). 

ARANYKA:  réti  szironták  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

ARANYOS  {arangyas  Székelyföld  Győrff'y  Iván). 

aranyos-csíz:  tengelic  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

ARÁNYOS  {erányos  Tisza-Sz.Imre  Nyr.  X.329) 
[vö.  irány os]. 

ARASZ  {araszt  Palócság  Nyr.  XXII.31 ;  Kap- 
nikbánya  vid.  Nyr.  11.277). 

ARASZKORA:  arasznyi.  Araszkora  hal  (Ud- 
varhely m.  Derzs  Kanyaró  Ferenc). 

ARASZOS  {arasztos  Torontál  m.  Ó-Szent-Iván 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.79). 

[ARATÁS]. 

aratás-tű.  Aratás-tűbe  vót  az  idő  (Soprony  m. 
Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.335). 

ARATÓ :  1.  aratni  való.  Van-e  még  sok  arató- 
tok? (Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  aratás.  Ara- 
tóba menyek  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Vgy-e  a 
ténnap  és  hiválak,  hogy  a  Rózsikáékot  segidd  még 
az  aratóba?  (Udvarhely  m.  Nyr.  VI.517). 

ARBÁJTOS  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  V.331 ;  or- 
bajtos  Nyr.  VI.234):  napos. 

ÁRBOC  {árbuc  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.244):  nagy  fenyűszál,  a 
melyet  magas  épület  építésekor  állás-oszlopnak 
használnak  (Háromszék  m.  MNy.  VI.244). 

[ARC,  ORCA],  ^rcmí  (Fertő  mell.  MNy.  ni.242 ; 
Gyór-Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin ;  arc-szint  [nép-eti- 
mológia] Győr  m.  Nyalka  Bódiss  Jusztin;  orcént 
Győr-Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin;  orcény  Győr-Sz. 
Márton  Bódiss  Jusztin;  Baranya  m.  Dráva  mell. 
Nyr.  Vin.427 ;  orcét  Győr-Sz.  Márton  Bódiss  Jusz- 
tin; Baranya  m.  Ormányság Nyr.  n.279):  szembe, 
szemtől  szembe.  Arcint  nézni:  szemtől  szembe, 
erősen  v.  jól  megnézni.  Arcint  látni:  színről- 
színre látni  (Győr-Sz.  Márton  Bódiss  Jusztin). 
Orcét  fogad :  szívesen  lát,  jól  v.  vendógszeretőleg 


53 


ARCAZ— ARGUVALOD-IK 


ARISTOM— ÁRNYÉKA 


54 


fogad  (Győr-Sz. Márton  Bódiss  Jusztin;  Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  11.279).  Orcény  várik  ükét: 
szívesen  látják,  fogadják  (Baranya  m.  Dráva 
mell.  Nyr.  VIII.427).  —  [Arcul]  {arcé,  orcé  Bara- 
nya m.  Tsz.;  orcé  Baranya  m.  Sz. Lőrinc  Nyr. 
XVII.380).  Orcé  vár:  elvár,  szembe  vár  (Baranya 
m.  Sz.  Lőrinc  Nyr.  XVIL380). 

[Szólások].  Arccal  vár:  szívesen  l|p,t  (Baranya 
m.  Csaplár  Benedek). 

orca-nókütt-való :  arcátlan,  szemtelen  (Szol- 
nok-Doboka m.  Szász-Nyíres  Kovács  Dezső). 

arcai-jászol:  olyan  jászol,  a  melynek  mind 
a  két  oldalára  lehet  lovat  állítani;  ellentéte: 
félszer-j aszol  (Nagy-Kúnság  Nyr.  in.233). 

[AECÁZ,  ORCÁZ]. 

le-orcáz:  lepirongat  (Székelyföld  Kriza). 

meg-arcáz  (meg-orcáz):  megpirongat  (Három- 
szék m.  MNy.  VL340;  Kiss  Mihály). 

[ÁRCIÁL]. 

még-árciál:  megszólít  vmíért,  kérdőre  von 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[ARCOL]. 

meg-arcol :  megpirongat,  szemrehányással  illet 
(Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

ARCULAT  {arcilat  Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr. 
Vm.234). 

ÁRDÉJ  (Brassó  m.  Hétfalu  Hoffmann  Frigyes ; 
árdé  Brassó  Hoffmann  Frigyes ;  árdél  [?]  Brassó 
m.  Tatrang  Nyr.  n.476 ;  árdély,  árgyéj  Brassó  m. 
Hétfalu  Hoffmann  Frigyes):  paprika. 

[ARÉDÁL,  ÁRIDÁL]. 

lé-aredál :  letartóztat.  Lovam  le  van  aredálva, 
magam  estem  nagy  rapságba  (Torontál  m.  Monos- 
tor Kálmány  L.  Szeged  népe  HL  16). 

meg-árédál  (meg-áridál) :  út  közben  megszólít 
V.  kérdőre  von  (Zala  m.  Szepezd,  Tűrje,  Veszprém 
m.  Nyr.  XXL522;  Veszprém  vid.  Nyr.  XIX.574). 

ÁRÉNDÁZ :  árendál,  bérel  (Pest  m.  Szeremle 
Nyr.  XVI.505). 

ÁRGUVÁL  {árbuvál  Török-Sz.  Miklós  Nyr.  IX. 
523 ;  árgovál  Tata  Matusík  Nep.  János  1841 ; 
ar^ouaí  Rozsnyó  Nyr.  \^II.564):  1.  árgovál:  rimán- 
kodik, kunyorál  (Tata  Matusík  Nep.  János  1841) ; 
2.  árbuvál :  alkudozik  (Török-Sz.  Miklós  Nyr.  IX. 
523) ;  3.  argóval :  álldogál,  ácsorog.  Ne  árgoválj, 
ha  eredj  dolgodra  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.564). 

ÁRGUVÁLÓD-IK  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.429.  437 ;  árgovállód-ik  Pannonhalma  Nyr. 
Xn.l87;  árgoválógy-ik  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII. 
39 ;  árguvállód-ik  Kís-Kún-Halas  Nyr.  XIV.236) : 
1.  rimánkodik,  kunyorál  (Kís-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.236 ;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.429. 
437;  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  Vn.39) ;  2.  felesel  (Pan- 
nonhalma Nyr.  XII.187);  3.  céltalanul  ide  s  tova 
lézeng  (Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.39). 


ÁRISTOM  {áristrom  Csík  m.  MNy.  VI.368). 

[ÁRJÁNYOS], 

árjányos-hitü:  hitetlen  (Szeged  Nyr.  Vn.180). 

ÁRKÁNY:  félig  lószőrből,  félig  kenderből  font 
s  a  végén  hurkos  kötél,  a  mellyel  a  szilaj  lovat 
a  ménesből  kifogják  (Kís-Kún-Halas  Nyr.  XIV.236). 

ÁRKOS:  gödrös.  Maj  itt  észt  az  árkossal  [az 
út  gödrös  részét]  közietem  (Tapolca  Nyr.  Vni.372). 

ÁRLA:  szúz  leány  (Szatmár  m.  Lauka  Gusz- 
táv 1842). 

ÁRMÁDIA  {ármádzia  Torontál  m.  Száján  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  11.58). 

[ÁRMÁNY]. 

[Szólások].  Ejnye  ahhármánnyát !  (Kís-Kún  Fél- 
egyháza Nyr.  XVn.133). 

ÁRMÁS:  községi  szolga  (Szilágy  m.  Berettyó 
mell.  Nyr.  IX.  181). 

ÁRMOZOTT:  ármányos,  átkozott.  A  műt 
tavasszé  én  is  ászt  az  ármozott  rósz  köket,  a 
Gyancsi  gyereket  elöküttem  az  iskolába  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  1.421). 

ARMURÁR:  1.  marha-tályog ;  2.  marhatályo- 
got  gyógyító  növény  (carduus  marianus,  silybum, 
mariendístel)  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  III.373). 

ÁRNICS  (Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.476;  ár- 
nyincs  Hétfalu  MNy.  V.346) :  színes  gyapot-fonal. 

ÁRNYAD:  elernyed,  ellankad,  elerőtlenedik, 
elalél,  félholttá  lesz  (Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek; Csík  m.  MNy.  VI.368;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.316;  Győrffy  Iván). 

ÁRNY  ADÓZ:  döglőf élben  van.  Árnyadoz  a 
csiirke  (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék 
m.  MNy.  VL316;  Győrffy  Iván). 

ÁRNYANG  [?]:  csak  árnyéka  már  annak,  a 
mi  volt  (Hely  nélkül  Nyr.  Xn.526). 

ÁRNYÉK:  1.  széltől,  fagytól  védett  hely,  csen- 
des hely,  pl.  nád  v.  bokor  melléke  (Fehér  m. 
Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVII.430;  Somogy  m. 
Szőllős-Györök  Nyr.  XVI.45);  2.  félszer,  szín. 
Béfekütt  a  tehén  az  éccakára  az  árnyék  alá,  meg- 
változik az  üdö  {Székelyfölá  Kíss3Iihály).  Taszitsd 
bé  ezt  a  szekeret  az  árnyék  alá  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

árnyék-alja  (árnyék-aja  Udvarhely  és  Csík 
m.  Csaplár  Benedek,  Győrffy  Iván;  árnyék-ajja 
Székelyföld  Nyr.  XV.432;  Udvarhely  m.  Homo- 
ród  vid.  Vadr.  560;  Erdővidék,  Olasztelek  Nyr. 
XV.336.  575 ;  Háromszék  m.  Vadr.) :  félszer,  szín. 

árnyék-tartó :  napernyő  (Csík  m.  Gyímes  Nyr. 
IX.504). 

[ÁRNYÉKA]. 

árnyéka-víz:  [nép-etimológia]  arnica  (Maros- 
Torda  m.  marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád). 


55 


ÁRNYÉKOL— ARRUNT 


ART— ARVAHOD-IK 


56 


ÁRNYÉKOL :  1.  árnyékban  hever,  hűsöl  (Göcsej 
MNy.  V.129;  Budenz- Album  160;  Nyr.  XIV.165); 

2.  lustálkodik,  tétlenkedik  (Göcsej  MNy.  V.129). 

[ÁROK]. 

árok- vájó:  kapa-módra  használt  csáklya  (Szi- 
lágy-Somlyó Nyr.  XVI.237). 

[ÁROL]. 

meg-árol:  árt  szab,  megbecsül  (Székelyföld 
Tsz.). 

ÁROS,  ÁRUS  (áros^  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.202) : 
1.  árosz,  árosz  ember:  kereskedő  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  X.202);  2.  áros  (Csallóköz  Nyr.,  1.231). 
árus  (Tisza-Beő  Nyr.  VIII.  186):  drága.  Áros  mes- 
terség: jó  keletű  mesterség  (Dunántúl  Nyr.  V.264); 

3.  árú.  Mi  árus  ez  a  ruha:  mi  az  ára?  (Göcsej 
Budenz-Album  162;  Nyr.  XIV.167).  Mellen  árus 
ez  a  pár  csizsma?  (Repce  mell.  Nyr.  XX.366). 

[ÁROSOD-nC]. 

meg-áro8odik:  megdrágul  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.340;  Györffy 
Iván). 

ÁRPA  (árpa  Nyitra  m.  Farkasd  Nyr.  XIX. 
461;  orpa  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  Vin.471). 

árpa-lángos :  [tréf .]  katonai  vászonruha  (Nógrád 
m.  Fabó  András  1841). 

[ÁRPÁRI]. 

árpári-alma:  aratáskor  érő,  kellemes  ízű,  jó 
fajú  savanyú  alma  (Moldva,  Klézse  Nyr.  VII.382). 

ÁRPIKA  (Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.504; 
árpiká  Szlavónia  Nyr.  V.61):  árpa,  árpácska. 

ARRA  {óra  Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr. 
Vn.478;  Baranya  m.  Dráva  meU.  Nyr.  Vin.427). 

ARRÁBB  [arr'ebh  Repce  mell.  Nyr.  XX.365; 
árre^hh  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.422). 

[ARRÁNAK]  {arránok  Repce  mell.  Nyr.  XX. 
414):  arra,  arra  felé. 

[ARROTT],  AROTT:  arra.  Arott  estem  (Vas 
m.  Nyr.  XVm.144). 

ARRUNNAN,   ARRÜNNAT,   ARRUNNÉT 

(drunnan  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.328; 
XIII.527;  arrunnat  Háromszék  m.  NyK.  III.6; 
arrunnét  Háromszék  m.  Vadr. ;  Háromszék  és 
Csík  m.  összeszögellésénél  Vadr.  554):  arról,  arról 
felől  [vö.  errmmen]. 

ARRÜNNÓL:  cv  (Háromszék  m.  Vadr.;  Három- 
szék és  Csík  m.  összeszögellésénél  Vadr.  554) 
[vö.  errünnől]. 

ARRUNT :  a  tájt  (Háromszék  m.  Vadr.  491 ; 
Háromszék  és  Csík  m.  összeszögellésénél  Vadr. 
554)  [vö.  erriint]. 


1.  ÁRT:  romlott,  rothadt,  poshadt  (főtt  étel, 
kenyér,  málé,  víz)  (Moldva,  Klézse  Nyr.  VII.237). 

2.  ÁRT,  ÁT  {árt  Abauj  m.  Beret  Nyr.  III.522 ; 
át  Székelyföld  Tsz.). 

[Szólások].  Ártja  v.  bele-ártja  (ártyá,  áttya) 
magát  vmibe:  bele-avatkozik  (Abauj  m.  Beret 
Nyr.  in.522;  Székelyföld  Tsz.  Csaplár  Benedek). 

ARTÉ  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.  181;  árté  Három- 
szék m.  Vadr.) :  1.  arté :  egyenesen,  nyíltan,  a 
szemébe  (megmondani).  Már  én  asztat  arté  még- 
mondom néki  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.181);  2.  árté: 
derék,  pompás.  Árté  vendégség.  Vessünk  egy  árté 
pipázást  (Háromszék  m.  Vadr.) 

ÁRTOGAT:  alkalmatlankodik  (Abauj  m.  Név- 
telen 1839). 

[ÁRUL]. 

el-árúl :  [tréf.]  elveszt.  A  ját  elárulta  a  kalap- 
ját (Háromszék  m.  Nyr.  X.3'8). 

ÁRVA:  1.  özvegy  (Kolozsvár  Kanyaró  Ferenc); 
2.  hitvány;  ügyefogyott,  élhetetlen  (Székelyföld 
Kiss  Mihály).  Nincs  egy  árva  garas  is  a  zsebembe. 
Még  csak  egy  árva  baromfi  sincs  a  házánál.  Csak 
egy  árva  asztalkát  se  láttam  a  szobájába  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

[árva-in]. 

[Szólások].  Arva-ina  kilátszik:  [mondják  sovány 
lóról,  bárányról  stb.,  a  melynek  a  hátulsó  comb- 
ján horpadtság  fut  végig]  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

árva-jószág:  silány  holmi  v.  hitvány,  göthös, 
beteges  ember,  marha  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

árva-lajbi:  [nép-etimológia]  ármelleibel  (Kaszár- 
nyai szó  Nyr.  VI.44).  * 

árva-leves:  hús  nélkül,  hagymával  készített 
vékony  rántott  leves,  a  melybe  tarhonyát  v. 
metéltet  főznek  bele  (Kolozsvár  Szinnyei  József). 

árva-szájú :  kevés-szavú,  csendes,  jámbor  (em- 
ber) (Pest  m.  Virág-Peregh  Király  Pál). 

árva-szíj  :  a  ló  marján  és  szügyén  levő  hámo- 
kat összefoglaló  szíj  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

árva-tőke:  más  helyről  hozott  és  elültetett 
szőllővessző  (ellentéte  az  anyjáról  húzott  tőkének; 
vö.  húz)  (Deljrecen  Nyr.  IX.  144). 

árva-viola  {árvo-violla  Soprony  és  Vas  m. 
Nyr.  X.331)  —  árvácska. 

ÁRVÁCSKA  {árvácska  Soprony  és  Vas  m.  Nyr. 
X.331) :  1.  viola  tricolor  grandiflora  (Torontál  m. 
Nyr.  XVII.522;  Gömör  m.  Zabar  Nyr.  IV.72); 
2.  százszorszép  (Eger  Nyr.  IV.72). 

[ÁRVAHOD-IK]. 

el-árvahodik :  elárvul  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugo- 
csa  m.  Nyr.  IX.  135).  Ugyancsak  elárvahodott  az 


57 


ARVASZOD-IK— ASPOL 


ASZ-IK— ASZOK 


58 


istenadta:  elszegényedett,  a  ruha  levedlett  róla 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.527).  Elárva- 
hodott:  elárvult,  elhagyott,  tengődő  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  ni.233;  Mezőtúr  Nyr.  X.477). 

[ÁRVÁSZOD-IK,  ÁRVÉSZOD-IK]. 

el-árvászodik  (Háromszék  ra.  Vadr. ;  el-árvé- 
szodik  Székelyföld  Kiss  Mihály):  cv. 

[ÁS]. 

[el-ás]. 

[Szólások].  Elásta  magát:  eljátszotta,  eltemette 
a  becsületét.  Nem  bánom,  hadd  ássa  é  magát 
(Udvarhely  m.  Nyr.  IV.176).  Elás  a  viz:  más- 
felé ellopja,  elfúrja  magát  a  folyó,  pl.  a  gátnál 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ás-nyes :  fúr-farag,  faragcsál  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.  139). 

ás--vós :  cv)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.  139). 

[ÁSÁNKOD-IK]. 

neki-ásánkodik :  neki-fohászkodik,  neki-gyür- 
kőzik,  nagy  buzgósággal  fog  vmihez  (Jászberény 
Nyr.  XIX.183). 

ÁSINGOL:  ámuldoz  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
141;  Kún-Sz.  Márton  Nyr.  11.474). 

ÁSÍTOZ-IK:  áhítozik  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.237). 

ÁSPA  (Dunántúl  Nyr.  V.128;  Rábaköz  Tsz.; 
Baranya  m.  Ormányság  Tsz. ;  Baranya  m.  Bara- 
nya-Sz.  Lőrinc  Nyr.  XVII.335 ;  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.;  ásfa  Gömör  m.  Krasznahorka-Váralja 
Nyr.  III.184;  ásoi)  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.324;  áspó 
Göcsej  Tsz.;  áspu  Vas  m.  Őrség  MNy.  V.78; 
ázsop  Göcsej,  Résznek  Nyr.  XIL188):  motolla. 

ÁSFÁL  (Baranya  m.  Baranya-Sz.  Lőrinc  Nyr. 
XVII.335;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.46; 
Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.380;  Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839):  motoUál. 

ÁSPÁLÓ :  motolla  (Somogy  m.  Nyr.  XIV.479). 

áspáló-fa :  cv  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII,46). 

áspáló-vas:  az  a  kis  vas-rudacska,  a  melyet 
a  rokka  orsójába  dugnak,  midőn  róla  a  reá  font 
fonalat  föl  akarják  motollálni;  ezen  forog  az 
orsó  (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.380). 

ÁSPIS  (Háromszék  m.  Vadr.  396 ;  sáspis,  sáspi 
Háromszék  m.  Vadr.):  mérges  kígyó,  vipera. 
A  kirájné  az  áspis  szemivel  csakhamar  megesmérte 
köztik  a  dogot  (Háromszék  m.  Vadr.  396).  Te  sás- 
pis teremtés!  (Háromszék  m.  Vadr.  515). 

áspis-kígyó :  cv  (Hely  nélkül  Arany-Gyulai  NGy. 
L189). 

[ÁSPOL,  ÁSPÓL]  (áspunyi  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
ll.S2á)--=áspáL 


ASZ-IK  {ajszani  Hargita  vid.  Vadr.  95;  assz 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Nyr. 
n.521). 

ASZAL  {aszol  Székelyföld  Tsz.  204b):  szárít 
(Erdővidék  Tsz.)  Üljön  le  sz  aszalja  meg  magát 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  X.153). 

ki-aszol:  kiszárít.  A  nagy  meleg  a  plántákat 
kiaszolja  (Székelyföld  Tsz.). 

ASZALÉK :  mindenféle  aszalt  gyümölcs  (Bala- 
ton mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

[ASZALÓ]. 

aszaló-sövény :  aszaló  lésza  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

ASZÁLY  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.431;  aszáhj 
Csallóköz  Fábián  Gábor  1839) :  szoknya  s  egyéb 
hosszú  köntös  alja  v.  szegélye;  —  a  hosszú 
szúr  bőségét  meghatározó  darab,  mely  egész  az 
aljáig  lenyúlik  (Hely  nélkül  Nyr.  Xn.239). 

[ASZÁLYOS],  ASZALÓS:  bizonyos  módon  varrt 
8  pántlikákkal  kicifrázott  kis  női  fölöltő  (Baranya 
m.  Tsz.). 

[ASZALYOZ]. 

be-aszalyoz :  (a  szűrt)  a  bőségéhez  megkíván- 
tató darabokkal  ujjával  eggyütt  összevarrja  (Hely 
nélkül  Nyr.  Xn.239). 

ASZAT  (Repce  mell.  Nyr.  XX.411;  Soprony 
és  Vas  m.  Nyr.  X.331;  Tisza-Sz.Imre  Nyr.  IX. 
137;  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.380; 
Udvarhely  m.  Vadr.;  Kiss  Mihály;  acat  Szeged 
Csaplár  Benedek;  ászát  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.45;  aszót  Vas  m.  Sztrokay  Antal  1842; 
aszott  Vas  m.  Kemenesalja  Horváth  Zsigmond 
1839;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Szilágy  m. 
Nyr.  IX.181):  szántóföldeken  élősködő  szúrós, 
tüskés   tövises  növény. 

[aszat-tövis]  {aszatövis,  aszatöviss  Udvarhely 
m.  Kiss  Mihály) :  <v. 

[ASZATKA]  [oszotka  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.323;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XHI. 
235):  cv. 

ASZATOL  (Tisza-Sz.Imre  Nyr.  IX.137;  Deb- 
recen Király  Pál;  acatol  Alföld  Nyr.  Xin.192; 
Szentes  Nyr.  VIII.331;  Szeged  Csaplár  Benedek): 
aszatot  gyomlál. 

ASZÓ:  olyan  völgy,  a  melyen  végig  esős 
időszakban  és  tavaszi  olvadáskor  kissebbszerú 
patak  foly,  de  egyébkor  száraz  (Székelyföld 
Nyr.  1.384).  Völgy-nevek:  hosszú-aszó,  hév-aszó, 
hideg-aszó,   nagy-aszó  (Erdély  Nyr.   1.384.   385). 

ASZOK:  1.  gerenda,  melyen  a  malomkerék 
tengelye  nyugszik  (Győr  Nyr.  XI.288 ;  Baja  Nyr. 
XVII.239) ;  2.  kender-  v.  len-áztatásnál  használt 
rúd ;  kettőt  tesznek  a  kévék  alá,  kettőt  föléjük, 
úgy  foglalják  őket  össze  (Zemplén  m.  Deregnyő 
Nyr.    Xn.93);   3.   téli   gyümölcs    (alma,    körte) 


59 


ASZOKOLTAT— ASZTAL 


ASZTORKA— ATABOTAL 


60 


eltartására  gerendákból  és  deszkákból  v.  vesz- 
szöfonatokból  készült  polcos  állvány  (Székely- 
föld Nyr.  XXI.522). 

ászok-fa:  1.  az  a  fa,  a  melyre  a  tűzhelyen 
a  tüzet  rakják.  Ászokfára  rakd  a  tüzet  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XVni.431);  2.  fölső  gerendá- 
zat  (Szatmár  m.  [?]  Nyr.  XVIII.431). 

ÁSZOKOLTAT :  pihentet,  rajta  hagy  az  ászo- 
kon (olyan  bort,  a  melyet  aligha  lehetne  kide- 
ríteni) (Győr  m.  Bódiss  Jusztin). 

ASZOVÁNY :  sorvadás  (tabes,  pl.  tabes  mesa- 
raica,  midőn  a  gyermek  hosszas  hasmenés  kö- 
vetkeztében elsorvad).  Aszoványhan  van  a  gyer- 
mekem (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI.333). 

ASZOVÁNYOS  :  sorvadásos.  Aszoványos  a 
gyermekem  (Mátyusfölde,   Tallós  Nyr.  XVI.333). 

ASSZÉKUBÁCIÓ  {szekurácció  Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  X.191):  biztosítás. 

ASSZÉKUBÁL  {szekurál  Bihar  m.  Fugyi- Vá- 
sárhely Nyr.  in.232;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr. 
IV.521):  biztosít. 

be-asszekurál :  {he-ászekurái  Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  111.89;  be-asszekurát  Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVn.285;  bé-ásszékurd  Hont  m. 
Ipolyság  Nyr.  XEX.188;  be-szekurália  magát 
Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.477):  becsíp,  meg- 
részegszik. 

ASSZONY  (ajszon  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  nL232;  Hargita  vid.  Vadr.  95).  —  Asszo- 
nyom: 1.  sógorasszony.  Nem  gyű  ke,  asszonyom? 
Nem  vöt  itt  a  zasszonyom  ?  (Tolna  m.  Bátta  Nyr, 
XVnL334).  így  nevezi  és  szólítja  a)  az  öcs  a 
bátyja  feleségét  (Tolna  m.  Nyr.  XXI.528) ;  b)  az 
eggyik  testvér  felesége  a  másikét  (Fehér  m. 
Nyr.  X.189;  Alföld  Nyr.  n.424);  c)  az  öcs  fele- 
sége a  férje  bátyjának  a  feleségét  (Tolna  m. 
Kölesd  Nyr.  ni.271 ;  Komárom  m.  Perbete  vid. 
Gáncs  Géza).  —  Orebbik  asszonyom:  így  nevezi 
és  szólítja  a  menyecske  a  férje  nénjét  (Győr 
vid.)  y.  a  férje  bátyjának  a  feleségét  (Fehér 
m.);  kissebbik  asszonyom:  így  nevezi  a  menyecske 
a  férje  húgát  (Győr  vid.)  v.  a  férje  öccsének 
a  feleségét  (Fehér  m.)  (Nyr.  VL325;  X.187); 
—  2.  így  nevezi  a  féríi  a  házastársát,  a  kivel 
nincsen  összeesketve  (Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VH. 
40)  [vö.  ember  2.]. 

asszony-ember  (Bodrogköz  Tsz.;  Székelyföld 
Tsz.;  asszony-embör  Udvarhely  m.  Nyr.  V.175): 
asszony. 

asszony-néném:  a  jobbmódú  asszonyok  meg- 
szólítása (Kecskemét  Nyr.  IV.284). 

ASSZONYIÁLKOD-IK :  asszony-módra  visel- 
kedik. Ne  asszonyiálkodj :  mondják  a  nyávogó, 
síró  férfinak  (Udvarhely  m.  Lövéte  Nyr.  XVH. 
133). 

ASZTAL  {asztál  Kún-Sz.Márton  Nyr.  n.475; 
asztó  Eszék  vid.  Nyr.  V.270 ;  osztal  Maros-Torda 
m.  marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád):  a  jéghalá- 


szatnál az  a  négyzet  alakú  nagy  lék,  a  melyen 
a  hálót  beeresztik  (Erdélyi  Mezőség  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

[Szólások].  Asztalt  ad:  kosztot  ad.  Két  deák- 
nak ad  asztalt.  Jó  asztalt  ad,  de  jól  meg  is  fizet- 
teti a  föztit.  Nagy  asztalt  tart:  jól,  fényesen  él, 
sok  vendéget  lát  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

asztal-borító  {ásztál-borUó  Gömör  m.  Jánosi 
Nyr.  XIX.91):  asztal-térítő. 

asztal-fia  {aszta-fia  Vas  m.  Őrség  Nyr.  XIL 
281) :  asztalfiók  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Udvarhely  és  Három- 
szék m.  NyK.  X.325). 

asztal-pénz  (aszta-pénz  Göcsej  Nyr.  XII.94): 
a  kattíolikus  papnak  készpénz-fizetése. 

asztal-szék:  alacsony  asztal,  a  melyet  szék- 
nek is  használnak  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.441;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  ni.36). 

asztal-szög:  az  utolsó  hely  az  asztalnál  (Palóc- 
ság Nyr.  XXn.31). 

ÁSZTORKA:  vastag  vászondarab,  a  mellyel 
a  tele  töltött  zsák  száját  befödik  és  befűzik 
(Szeged  Nyr.  1.136;  Csaplár  Benedek). 

ASZÚ,  ASSZÚ  {ajszu  Székelyföld  Nyr.  XV. 
432;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  n.476;  Hétfalu 
Nyr.  XVI.477;  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  in.326): 
aszott,  aszalt,  száraz.  Asszú  ág :  száraz  ág 
(Moldva,  Klézse  Nyr.  X.479).  Ajszu  szilva:  aszalt 
szilva  (Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  ni.326). 

ASZÚSÁG  {asszuság  Székelyföld  Kiss  Mihály) : 
száraz  ág-bog.  Menny  az  erdőbe,  hozz  egy  szekér 
asszuságot.  Szerezz  valahonnét  e'  kicsi  asszuságot 
erre  a  tűzre. 

ÁTA-BOTA  {dta-bota  Palócság  Nyr.  XXII.31; 
áta-bata  Szeged  vid.  Nyr.  IV.168;  áta-bóta  Veszp- 
rém m.  Csékut  Nyr.  XIV.192):  1.  hebehurgya 
(Palócság  Nyr.  XXII.31).  Áta-bata--^- átabotában 
(Szeged  vid.  Nyr.  IV.168);  2.  rendetlen  (Palóc- 
ság Nyr.  XXn.31).  De  áta-bóta  ember  e,  csak 
u'  lig-lóg  rajt  a  ruha  (Veszprém  m.  Csékut  Nyr. 
XIV.  192)  [vö.  váta-bota,  váta-hota]. 

ÁTABOTÁBAN  (Veszprém  m.  Csékut  Nyr. 
XIV.192;  átabotába  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Fölső-Somogy,  Marót  puszta  Nyr.  X.189;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.237;  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek; átabotába  Palócság  Nyr.  XXII.31;  áto- 
botábo  Vas  m.  Répce-Sz.  György  Nyr.  XVIII.480 ; 
Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.572 ;  áttabotába 
Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XXI.47):  össze-vissza, 
rendetlenül,  imígy-amúgy.  Átabotába  van  a  szoba 
(Fölső-Soraogy,  Marót  puszta  Nyr.  X.189).  Csak 
átabotában  vegeszte  el  a  dogot  (Veszprém  m. 
Csékut  Nyr.  XIV.  192).  Hova  mész  már  oda  áta- 
botába [pl.  a  kerti  vetemények  közé]  mindent 
összegázolni?  Elment  átabotába,  maga  se  tudja 
hova  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

ÁTABOTÁL :  keresztül-kasul,  össze-vissza  jár 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


61 


ATABOTAVAL^AVAR 


AVAS— AVATÁS 


62 


ÁTABOTÁVAL  {átabotávál  Baranya  m.  Nyr. 
III. 565)  =  átabotában. 

ÁTALAG  {antálag  Zemplén,  Szatraár,  Bereg 
m.  Pap  Károly;  ántalag  Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVI.143). 

[ÁTÁNKOD-IK]. 

neki-átánkodik :  neki-támad  (szóval).  Úgy  ne- 
kem átánkodott,  hogy  alig  tudtam  a  lobomon  meg- 
állani (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VIII.379). 

ATILLA:  kardos,,  feleselő  (menyecske).  De 
atilla  egy  asszony!  (Érsekújvár  Nyr.  XXI.93). 

[ATKÁS]. 

atkás-fenók :  víz-fenék,  a  melyen  sok  az  aka- 
dékos  gyökér  stb.  (Komárom  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

[ÁTKOZJ. 

[Szólások].  Átkozom  a  lelkit  a  gonosz  fattyának! 
[szitkozódás]  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

ÁTKOZOLÓD-IK :  átkozódik  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.214). 

ATTÓL :  azért  [ellentétes  mondatokat  kapcsoló 
kötőszó].  En  az  igaz,  hogy  nagy  embör  vagyok, 
de  attól  apád  hejett  apád,  anyád  héjett  anyád  löszök 
(Udvarhely  m.  Vadr.  457).  Legkisebb  köztök,  attól 
mégis  legelső  (Háromszék  m.  Nyr.  11.522;  XX.331). 
Attól  ő  nem  haragszik  (Háromszék  m.  Nyr.  11.522). 
Attól  még  es  élmények  (Háromszék  m.  Vadr.). 

[ATTÓTÓL]. 

attótól-fogva :  attól  fogva  (Háromszék  m. 
Vadr.  491.  554). 

[ATYAFISÁG]. 

[Szólások].  Jó  atyafiságba  gyöttek:  jó  barátok 
lettek  (Mezőtúr  Nyr.  Vin.138). 

AVAD  [ovad  Repce  mell.  Nyr.  XX.410) :  1.  ócs- 
kává, elnyütté  lessz  (ruhanemű,  bőr,  kötél)  (Bihar 
m.  Sárréti  járás  Nyr.  XVII.87;  Gömör  m.  Nyr. 
XVII.133).  Meglehetős  avadt  gúnyába  jött  hozzám. 
Az  öreg  is  meg  avadt  már  (Szatmár  m.  Nyr.  XVII. 
133).  Öjan  avatt,  rongyos  ujjas  vót  rajta,  hogy 
még  hat  macska  se  fogott  vóna  meg  benne  egy 
egeret.  Nem  fog  megavadni  soha  rajtad  a  gúnya, 
szógám:  beteg  vagy,  meghalsz  (Udvarhely  m. 
Eted  Nyr.  XVII.87);  2.  avasodik  (Repce  mell. 
Nyr.  XX.410;  Tolna  m.  Tamási  Nyr.  XVIL133; 
Ráckeve  Nyr.  XVII.133);  3.  megmaródik,  megfő, 
megpuhul  (a  hús,  forró  vízben  v.  ecetben  a  tűzön 
állva).  Má  megavatt  a  hus  az  ecetben  (Zala  és 
Vas  m.  Nyr.  XVII.133.  177);  4.  evesedik,  genyed 
(a  seb)  (Vas  m.  Nyr.  XVII.133).  Szegénnek  meg- 
avatt a  keze  (Zala  m.  Nyr.  XVII.133). 

AVALKOD-nC:  óbégat  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

AVAR:  kiaszott  fú  (Balaton  mell.  Tsz.;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Mezőtúr  Nyr.  IX.183; 
Székelyföld,  Csík  m.  Tsz.). 


AVAS:  1.  állott,  állásban  megromlott,  meg- 
büdösödött. Avas  víz.  Avas  virág:  a  mely  a 
virágcsuporban  régóta  áll  (Abauj  m.  Gönc  Nyr. 
V.272).  Avas  bor  (Balaton  mell.  Tsz.);  2.  avas 
szalonna  v.  disznóhús.  Köss  avast  a  sebre  (Erdő- 
vidék Nyr.  Vin.142;  Háromszék  m.  Nyr.  X.40); 
3.  régi,  nagyobbrészt  már  kopárosodó  erdőrész 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr. 
XXI.523;  Erdővidék  Nyr.  Vin.142). 

AVASKA:  füstölt  hús  cigányos  neve  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

AVAT :  1.  az  egyházba  bevezet,  beiktat,  meg- 
szentel :  a)  új  asszonyt  v.  új  házaspárt  (bizonyos 
szertartással  v.  pusztán  miseszolgáltatással)  a 
lakodalom  után  való  reggel  (Soprony  m.  Nyr. 
XVI.46;  Miskolc  vid.  Nyr.  XVH.88;  Pozsony  m. 
Deáki  Bódiss  Jusztin) ;  b)  gyermekágyból  fölkelt 
asszonyt  és  kisdedét  (Miskolc  vid.  Nyr.  XVII. 
88 ;  Székelyföld  Bódiss  Jusztin) ;  2.  beáztat  (posz- 
tót, vásznat  stb.,  hogy  összehúzódjék)  (Zemplén 
m.  Nyr.  XVn.273;  Zilah  Nyr.  XVn.134). 

be-avat:  1.=  avat  1.  a.  J.  tiszlendúr  beavatá 
Erzsikét  az  asszonyok  közé  (Háromszék  m.  Nyr, 
XVII.133);  2.  =  avat  2.  (Debrecen  vid.  Nyr. 
XVn.87;  Miskolc  Nyr.  XVn.133;  Kolozsvár  Nyr. 
XVn.87;  Nagy-Enyed  Nyr.  XVn.133;  Székely- 
föld Nyr.  XVII.88;  Udvarhely  m.  Eted  Nyr. 
XVn.88). 

ki-avat :  =  avat  1.  b.  (Somogy  m.  Szőllős- 
Györök  Nyr.  XVI.46). 

meg-avat:  1.  -=  avat  2.  (Jászkunság  Nyr.  XVII. 
134;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVII.87;  Szatmár  m. 
Nyr.  XVn.134;  Kolozsvár  Nyr.  XVn.87;  Nagy- 
Enyed  Nyr.  XVn.133;  Zilah  Nyr.  XVn.134; 
Gömör  m.  Nyr.  XVII.134;  Marosszék,  Nyárád 
mell.  Nyr.  XVn.133;  Székelyföld  Nyr.  XVn.88; 
Udvarhely  m.  Eted  Nyr.  XVII.88).  Ha  a  búzát 
megavatják,  nem  lesz  üszkös  (Hegyalja  Nyr.  XVII. 
133);  2.  pácol,  abárol  (Vas  és  Zala  m.  Nyr. 
XVII.175.  178);  3.  megstopfol.  Végy  fonalat  és 
töt  a  kezedbe  s  avasd  meg  a  strimflit.  Aggyá  ide 
kéjed  azt  a  strimflit,  mingyárt  megavatom  (Három- 
szék m.  Nyr.  XVn.133). 

AVATAG,  AVATÉG  {avadag  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  XVII.133;  avadég 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  avadék  Székelyföld  Tsz. 
Nyr.  XVIL87;  avatag  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Székelyföld  Tsz.  Kiss  Mihály;  C5,ík  m.  Csík-Sz, 
György  Nyr.  X.330;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
242.  316;  Nyr.  IV.561;  XVn.133;  avatég  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  avaték  Háromszék  m.  Vadr. 
415):  ócska,  elviselt,  elnyűtt.  Szép  drága  köntös- 
siből  levetkeztették,  valami  rongyos  avatékba  ötöz- 
tették  (Háromszék  m.  Vadr.  415). 

AVATAGSÁG:  ócska  holmi  (Székelyföld  Csap- 
lár Benedek ;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván).  Már 
hogy  tudtál  azért  a  hasznavétlen  avatagságért  annyi 
pénzt  kidobni?  (Alföld  Nyr.  Xin.525). 

AVATÁS  {avatás  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr. 
XVII.233) :  az  asszonynak  az  esküvő  utáni  napon 


63 


AVATÓ— AZ 


AZ 


64 


V.  a  gyermekágy  után  a  templomba  való  beve- 
zetése és  megáldása  (Somogy  m.  Vajda  Gyula; 
Alföld  Hám  Sándor;  Zemplén  m.  Nyr.  XVII.273; 
Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII.233). 

AVATÓ :  cv)  (Szeged,  Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.113;  11.215). 

[AVATÓD-IK],  ÁTÓD-IK:  avatásra  áll  (gyer- 
mekágy után  az  asszony).  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.489;  Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.428). 

AVÍTT  (Dunántúl  Nyr.  XVI.190;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.213;  Kecskemét,  Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Palócság  Nyr.  XXU.31; 
avét  Soprony  m.  Szakony  Király  Pál;  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  1.422;  Keszthely  vid.  Nyr.  VI.522; 
Tihany  Hermán  0.  Halászat  K.;  avétt  Soprony 
m.  Szakony  Király  Pál;  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
n.324;  Somogy  m.  Babod  Nyr.  Xni.285;  Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVin.478 ;  avit  Soprony  m.  Röjtök 
Nyr.  ni.514;  avttott  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
avitt  Repce  mell.  Nyr.  n.517;  XX.365;  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  Xn.281 ;  Keszthely  Nyr.  XI.237; 
ovított  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  ovííí  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek):  ócska,  elnyűtt. 

AVUL  {ovul  Székelyföld  Tsz.   Győrffy  Iván). 

beló-avul ;  bele-rögződik  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.317). 

meg-ovul :  megavasodik.  Annyi  szalonnája  van, 
hogy  mire  éfogy,  fele  megovú  (Székelyföld  Győrífy 
Iván). 

[AVVAL],  AVAL:  akkor.  S  avat  alig  várják 
(Székelyföld  Kriza). 

AZ  (ajz  Hargita  vid.  Vadr.  557;  jaz  Zala  m. 
Tapolca  Nyr.  XVI.327;  oz  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.482).  Istók,  hun  vótá?  Jaz  erdőbe  (Zala  m. 
Tapolca  Nyr.  XVI.327).  A:  igen  [feleletül].  ,Vol- 
tál-e  ott?  „A."  (Csallóköz  Csaplár  Benedek) 
[vö.  addig,  akkor,  arra,  attól,  avval,  azért], 

[Szólások].  Abban  (abba)  vagyok:  azt  gondolom, 
úgy  vélekedem,  azt  tartom  (Csallóköz  Nyr.  1.379; 
Székelyföld  Nyr.  XV.432).  Avvd  vagyok:  cv  Má 
én  csak  avvd  vagyok,  hogy  huncut  a  némöt,  ammég 
meleg  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.517,;  XV.355). 
Avval  tartyák:  azt  tartják,  azt  hiszik,  úgy  vélik 
(Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  n.419). 

az-hogy,  ahhogy,  ahogy:  csakhogy,  úgy  de, 
igen  de.  Ahogy  ö  másképpen  értette  s  azétt  nem 
egyezett  hete  (Háromszék  m.  Nyr.  11.521). 

a-ki.  Akit:  csakis.  Nem  vótam  még  ndla,  akit 
most  (Heves  m.  Sirok  Nyr.  VIII.567). 

[az-már-az],  amája:  az  ám  [ironice].  Te  öt 
forintná  is  többet  árutá.  —  Amája!  (Eszék  vid. 
Nyr.  XV.  181). 

[az-mondó]  {ammondó  Székelyföld  Nyr,  XV. 
432;  ammond^ó  Palócság  Nyr.  XXI.417;  ámmondó 
Abauj  m.  Beret  Nyr.  11.422), 


[Szólások].  Ammondó  (ámmondó)  vagyok:  azt 
mondom,  azt  gondolom,  azt  tartom,  úgy  véleke- 
dem (Csallóköz  Nyr.  XV.432;  Abauj  m.  Beret 
Nyr.  n.422). 

az-óta  {auta  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr. 
11.467;  Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  IX.281 ; 
X.87;  ázilta  Szlavónia  Nyr.  V.63;  azíta  Eszék 
vid.  Nyr.  VIII.373;  azolta  Gyöngyös  vid.  Nyr. 
11.180;  azőte  Közép-Somogy  Nyr.  Vni.218;  Bács 
m.  Zenta  Nyr.  XVin.383;  Mátyusfölde  Nyr.  XX. 
23;  azuta,  azúta  Göcsej  Nyr.  XIV.453;  Kardos 
Albert;  azüte  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III. 
182;  Ipoly  mell.  Nyr.  III.428).  —  Azuta,  azúta: 
azután  (Göcsej  Nyr.  XIV.453).  Eggyi  ott  mingyár 
meghat  a  csatábo,  a  másikot  azúta  ispitálbo  vüt- 
tik  (Göcsej  Kardos  Albert)  [vö.  ez-óta.] 

azótától  {azótától  fogva  Gömör  m.  Nyr.  XVÜI. 
505;  azótátú  Nógrád  m.  Nyr.  IV.142;  ázőtétő 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.188;  azutátu  fogva 
Veszprém  Nyr.  IV.135):  azóta. 

azütületten  {azütületten  mekfokton  Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  11.131.  132;  zütületten  mé'g- 
fogton  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  1.424):  az- 
óta, attól  fogva. 

az-után  (aoszteég  Gömör  m.  Radnót  Nyr.  VIII. 
428;  aótán  Debrecen  Nyr.  IX.  165;  as^rí  Hódmező- 
vásárhely Nyr.  IX.88;  Csanád  m.  Puszta-Föld- 
vár Kálmány  L.  Koszorúk  11.165;  Cegléd  Nyr. 
11.517;  aszta  Veszprém  Nyr.  VII.234;  Veszprém 
m.  Csetény  Nyr.  XVn.378;  asztdnék  Zala  m. 
Tapolca  Nyr.  XVI.327;  asztányég  Somogy  m. 
Kapoly  Nyr.  rV.85 ;  dtán  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
dtén  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  autá"  Szlavónia 
Nyr.  V.63;  aMíáwVasm.ÖrségNyr.IV.472;  Vn.467; 
Göcsej  Nyr.  11.371;  Zala  m.  Kővágó-Örs,  Rév- 
fülöp Nyr.  XIX.48 ;  Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr. 
X.87;  Debrecen  Nyr.  Vn.91 ;  Vin.45;  Mátyus- 
földe Nyr.  XIX,558 ;  aután-asztán  Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  11.133 ;  aután-osztán  Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  n.323;  Debrecen  Nyr.  Vn.91 ; 
VIII.45;  a"tdn  Gömör  m.  Runya  Nyr.  XIX.525; 
autdn  Vas  m.  Baltavár  Nyr.  X.183;  Palócság  Nyr. 
XXI.467;  autdn-osztann  Palócság  Nyr.  XXI.467; 
aütdn  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.457;  azut  Zemplén 
m.  Nyr.  IV.522.;  Sátoralja-Ujhely  Nyr.  XVI.42; 
XVII.278;  Zemplén  m.  N.-Tárkány  Nyr.  VII.45; 
Szatmár  m.  Király  Pál;  azutáng  Udvarhely  m. 
Agyagfalva  Nyr.  XVIII.  141 ;  Moldvai  csáng.  Nyr. 
ni.51;  azutángon  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr. 
XVII.40 ;  azutángon-osztég  Torna  m.  Torna-Ujfalu 
Nyr.  XVII.  187;  azutég  Zemplén  m.  Tállya  Nyr. 
IV.521;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.80;  azutég-osztég 
Abauj  m.  Beret  vid.  Nyr.  n.475;  azutén-osztén 
Mátyusfölde  Nyr.  IV.174;XIX.558;XX.23;  azuténg 
Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.380;  ázuté'ng 
Nógrád  m.  Nyr.  VI.134;  azuténg  Torna  m.  Torna- 
Ujfalu  Nyr.  XVn.232.  234;  Torna  vid.  Nyr. 
XVII.324;  azuteing  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr. 
XXI.93;  azuténgon  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr. 
XVn.186;  Torna  vid.  Nyr.  XVII.323;  esztág  Vd- 
varhely  és  Háromszék  m.  Vadr.  511;  észtánVá- 
varhely  m.  Vadr.  559 ;  észté  Heves  m.  Istenmezeje 
Nyr.  XV.230;  míe^  Csík  m.  Gyímes  Nyr.  IX.504; 


65 


AZ 


AZ 


észté"  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XV.40;  ojsztán 
Csík-Gyergyó,  Hétfalu,  Hargita  vid.  Vadr.  511. 
557;  ojsztántoson  Hétfalu  Vadr.  511 ;  ostá  Szlavónia 
Nyr.  V.63;  ostég  Szilágy  m.  Nyr.  VI.473;  osz 
Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX.375;  Bács  m.  Baj- 
mok  Nyr.  Vn.425.  523;  Vin.227.  520;  Debrecen 
Nyr.  IX.207;  oszt  Dunántúl  Nyr.  V.264;  Soprony 
m.  Horpács  Nyr.  IV.431 ;  Zala  m.  Dergecs  Nyr. 
ni.33;  Keszthely  Nyr.  XI.237;  Veszprém  Nyr. 
IV.135;  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XV.40; 
Somogy  m.  Nyr.  01.468 ;  Somogy  m.  Marót  puszta 
Nyr.  in.511;  Somogy  m.  Körmend  vid.  Nyr. 
ni.476 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  Vm.42 ;  Félegyháza 
Nyr.  VI.319;  Nagy-Kőrös  Nyr.  VI.423;  Szeged 
vid.  Nyr.  m.368.  424;  V.265;  Hódmező-Vásár- 
hely Nyr.  IX.88.  375;  Orosháza  Nyr.  IV.138; 
Szolnok  Nyr.  V.417;  Nagy-Szalonta  Nyr.  XH. 
376;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.463;  Bihar  m. 
Székelyhíd  Nyr,  V.268 ;  Békés  m.  Uj-Kigyós  Nyr. 
IV.232;  Csongrád  m.  Algyő  Nyr.  Vin.517;  Bács 
m.  Bajmok  Nvr.  Vn.425.  475 ;  Vni.191.227 ;  Fölső- 
Bácska  Nyr."^Xn.217;  Debrecen  Nyr.  V.518;VI. 
332;  Vn.521;  IX.207.  475;  Szatmár  m.  Nyr.  VE. 
524;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VÍII.225; 
Zemplén  m.  Nyr.  IV.522;  Sátoralja-Ujhely  Nyr. 
in.515 ;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.521 ;  Zemplén 
m.  N.-Tárkány  Nyr.  V1I.45 ;  Abauj  m.  Gönc  Nyr. 
VII.44;  Abauj  m.  Buzita  Nyr.  Vn.l34;Bereg  m. 
Munkács,  Bereg-Rákos  Pap  Károly;  Ugocsa  m. 
Gödényháza  Nyr.  ni.369;  Palócság  Nyr.  VI.518; 
Vn.34;  XXn.78 ;  Gyöngyös  Nyr.  n.275 ;  Gyöngyös 
vid.  Nyr.  V.273;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.142.  425. 
472;  Nógrád  m.  Szécsény  Nyr.  IV.277;  Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.526 ;  Gömör  m.  Nyr. 
XVIII.459;  osztd  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  IV. 
523;  Göcsej  Nyr.  n.370;  Őrség  Nyr.  Vn.322.  372; 
Zala  m.  Dergecs  Nyr.  nL31 ;  Somogy  m.  Kör- 
mend vid.  Nyr.  nL522 ;  Veszprém  m.  Nyr.  Vn.36. 
279 ;  osztag  Küküllő  mell.  Kelementelke  Ravasz 
Árpád;  Székelyföld  Kriza,  Kiss  Mihály;  Udvar- 
hely m.  Vadr.  Nyr.  IV.422 ;  Udvarhely  m.  Homoród 
vid.  Vadr.559;  Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XX. 
144;  Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  Vni.90;  Három- 
szék m.  Vadr.  358.  430.  511;  Sepsi-Uzon  Nyr. 
VIII.374;  Moldvai  csángóság  Nyr.  X.202;  osztan 
Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.240. 
242;  n.203;  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.141; 
osztan  Komárom  m.  Duna- Almás  Nyr.  in.279; 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.94;  osztan  Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  11.560 ;  Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  IV.431;  Őrség  Nyr.  IV.472;  V.125;  VE. 
467;  Őrség,  Szalafő  Nyr.  VE.87.  181;  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.477;  VII.35.  85.  131.133; 
VEI.89;  Esztergom  Nyr.  IX.232.  540.;  Komárom 
m.  Duna-Almás  Nyr.  111,279 ;  Fehér  m.  Polgárdi 
Nyr.  VE.284;  Veszprém  m.  Nyr.  VE.37.  279; 
Somogy  m,  Mesztegnye  Nyr.  VE.377;  Baranya 
m.  Nagy-Harsány  Nyr.  VII.477;  Tolna  m.  Ozora 
Nyr.  V.477;  Orosháza  Nyr.  EL557;  IV.139.  375. 
423.  473.  517;  V.43.  327.  421;  VI.370;  VII.182 
Somogy  m.  Mosgó  Nyr  V.178;  Szlavónia  Nyr, 
V.ll;  Alföld  Nyr.  E.513;  Kecskemét  Nyr.  IX 
361 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VEI.42.  85 ;  Szeged  vid 
Nyr.  IIL226.  424;  IV.421 ;  Hódmező-Vásárhely 
Nyr.  IX.375;   Nagy-Becskerek  Nyr.  V.225.  469 


Vn.87;  Cegléd  Nyr.  11.516;  Bihar  m.  Székelyhíd 
Nyr.  V.226.  524;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.519; 
Fölső-Bácska  Nyr.  XE.216;  Abauj  m.  Nyr,  VI, 
171 ;  Zemplén  m,  Nyr,  rV.522 ;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr,  IX.132;  Szatmár  m,  Patóháza  Nyr, 
XEI,572;  XIV.189;  Ugocsa  m.  Gödényháza  Nyr. 
IE.369;  Debrecen  Nyr.  VE.477.  521;  VEI.45; 
Deés  Nyr.  XE.185;  Mátyusfölde  Nyr.  XIX.558; 
XX.23;  Hont  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.369;  Nógrád 
m.  Megyer  Nyr.  VI.469.  520;  VE.37;  Pest  m. 
Tinnye  Nyr.  VE.133;  Székelyföld  Nyr.  V.122. 
175.  221 ;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.227,  427 ;  Ud- 
varhely m.  Korond  Nyr,  IV,181 ;  Udvarhely  m. 
Homoród-Almás  Nyr,  VII.95 ;  Csík  m,  Nyr,  V, 
467;  Háromszék  m,  Nyr,  IV.470;  V.30;  Hétfalu 
Nyr.  IV.556;  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  V.376; 
Moldvai  csángóság  Nyr.  IE.5;  osztan  Dorozsma 
Nyr.  VII.334;  Palócság  Nyr.  XXI.467;  Nógrád 
m.  Megyer  Nyr.  VI.  175;  osztánaton  Ormányság 
Nyr.  IE,230;  osztánd  Esztergom  Nyr,  IX,543; 
Fölső-Bácska  Nyr,  XE,262 ;  Zilah  Nyr,  XIV,91 ; 
osztándég  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.191;  osz- 
tándig  Mátyusfölde  Nyr.  IV.  174 ;  XX.23 ;  osztándig- 
lan  Tata  vid.  Nyr.  V.474;  osztdnég  Ipoly  vid, 
Nyr,  EL 428;  osztáng  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr. 
XVIE.185;  XXL91;  Gömör  m.  Majom  Nyr.  XIX. 
426.  427;  Gömör  m.  Runya  Nyr.  XIX.524.  526; 
osztáng  Göcsej  Nyr.  IL86;  XIV.163;  Esztergom 
Nyr.  IX.543;  Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr. 
Xm.89;  Dráva  mell.  Nyr.  V.522;  XIIL475;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr,  XVI,42,  474,  572;  Eszék  vid. 
Nyr,  VE,231.  277;  VIIL43,  140,  180,  227.  279. 
326;  XV.181;  Alföld  Nyr.  IL514;  Szeged  Nyr. 
IV.138;  Szeged  vid.  Nyr.  IL463;  IV.421;  V.266; 
Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89;  Gömör  m.  Runya 
Nyr.  XIX.526 ;  Székelyföld  Nyr.  V.175.  221  ; 
Udvarhely  m.  Nyr.  VL465;  Vadr.  511;  Három- 
szék m,  Vadr.  511;  MNy.  VL215,222;  NyK.  EL 
7;  Nyr.  11.522;  Báromszék  m.  Angyalos,  Bese- 
nyő, Gidófalva  Nyr.  XVTII.574;  Moldvai  csángó- 
ság Nyr.  IIL2;  osztáng  Palócság  Nyr.  XXI.467; 
osztangat  Nógrád  m.  Karancs  vid.  NyK.  III.7; 
osztdngatlan  Dráva  mell.  Nyr.  V.522 ;  osztann 
Palócság  Nyr.  XXI.467;  osztdnnak  Ormányság, 
Göcsej  MNy.  V.99;  osztánnék  Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.277;  osztánnék  Rábaköz  MN^.  V. 
99 ;  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.560 ;  Őrség 
Nyr.  V.126;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.277, 
319,  368.  421 ;  osztánn'ek  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  XX.365.  415;  osztánnénak  Rábaköz 
MNy.  V.99;  osztánnig  Őrség  Nyr.  IV.472;  osz- 
tánnik  Őrség  Nyr.  XII.281 ;  osztány  Tolna  m. 
Görbő  Nyr.  III.468  ;  Torna  m.  Torna-Ujfalu 
Nyr,  XVII,41;  oszté  Eger  Nyr.  XV.183;  oszteg 
Hegyalja  Nyr.  V.324;  osztég  Soprony  m.  Röjtök 
Nyr.  n.369;  Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  IX. 
281;  Ormányság  Nyr.  11.88;  Baranya  m.  Nagy- 
Harsány  Nyr.  Vn.477 ;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.474;  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVE.187; 
Abauj  m.  Buzita  Nyr.  VIL134;  Zemplén  m,  Nyr. 
IV.522;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.521;  Szat- 
már m.  Patóháza  Nyr.  XIII.572 ;  Szilágy  m.  Nyr. 
IX.565;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.286;  Zilah  Nyr. 
XIV.430;  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VE.132;  Heves 
m.  Sirok  Nyr.  Vm.44;  Székelyföld  Nyr.  V.175; 


ÖZINNYKI  :   MAGVAK  TÁJBZÓTÁK. 


67 


AZ 


AZ-IK— AZONSAGOS 


Udvarhely  m.  Vadr.  511;  Nyr.  III.512.  554;  IV. 
33.  81.  176.  276;  VI.465;  Udvarhely  m.  Siklód 
Vadr.  96;  Csík  m.  Nyr.  Vin.183;  Háromszék  m. 
Vadr.  511;  MNy.  VI.215;  osztég  Palócság,  Apát- 
falva Nyr.  V.224;  Heves  m.  Istenmezeje  Nyr. 
XV.230;  Heves  m.  Pétervásár  Nyr.  XIX.240; 
Gömör  m.  Nyr.  XVni.459;  Gömör  m.  Berzéte 
Nyr.  XIX.477;  oszt^ég  Palóeság  Nyr.  XXI.306.  467; 
oszteég  Palócság  Nyr.  VI.466.  517;  VII.35;  ősz- 
iéig Gömör  m.  Majom  Nyr.  XIX.427;  oszték 
Zemplén  m.  SzürnyegNyr.  XVII.376.  426;  XIX. 
375;  oszten  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.94;  Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.526;  Nógrád  m. 
Tolmács  Nyr.  XV.328;  osztén  Keszthely  Nyr. 
XI.237;  Esztergom  vid.  Nyi;.  XIX.239;  Mátyus- 
földe  Nyr.  XIX.558;  XX.23;  Érsekújvár  Nyr.  VIH. 
332;  Komárom  m.  Perbete  vid.  Gáncs  Géza; 
Rimaszombat  Nyr.  XV.233;  oszteng  Nógrád  m. 
Nyr.  rV.425;  oszteng  Gyöngyös  Nyr.  XVI.523; 
Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.84;  Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.526;  Gömör  m.  Otrokocs 
Nyr.  XIX.184;  oszteng  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  n.279;  Szilágy  m.  Nyr.  VII.381 ;  Gyöngyös 
Nyr.  XVI.523;  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XIX. 
573;  Gömör  m.  Majom  Nyr.  XVnL373;  Gömör 
m.  Á.-Hangony  Nyr.  XIX.330;  Torna  vid.  Nyr. 
XVn.323;  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVH. 
232;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  in.304; 
oszteng  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XVIII.  185;  osz- 
teing  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XVin.185;  XXI. 
93;  Gömör  m.  Majom  Nyr.  XVIII.373;  oszte'ng  Gö- 
mör m.  Nyr.  XVIII.422.  459;  Gömör  m.  Runya 
Nyr.  XIX.525;  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.  143; 
osztengat  Veszprém  Király  Pál;  Bars  m.  Nyr. 
X.138;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.425;  osztengat  Keszt- 
hely Nyr.  XI.237;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 
94;  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.526; 
osztengat  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.84 ;  osztengat 
Esztergom  vid.  Nyr.  XIX.239;  oszténghát  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XX.45;  oszténgon  Torna  vid.  Nyr. 
XVII.323;  os-ííeww  Bars  m.  Nyr.  X.138;  oszt'étP&- 
lócság  Nyr.  XXI.306.  467 ;  otán  Pozsony  m.  Tár- 
nok Nyr.  Vin.471 ;  ótán  Komárom  m.  Perbete 
vid.  Gáncs  Géza;  oután  Karcag  Nyr.  X.326).  — 
Azután:  azóta.  A  tielen  kiét  hétig  beteg  vőtam, 
azután  neni  jártam  otthon  (Göcsej  Nyr.  XIV.453; 
Kardos  Albert)  [vö.  ez'Után]. 

[az-valló]  (ávválló  Xhaui  m,  Beret  Nyr,  11.422; 
avvalő  Csallóköz  Nyr.  1.231.  378). 

[Szólások].  Avvaló  (ávválló)  vagyok:  azt  mon- 
dom, azt  gondolom,  azt  tartom,  úgy  vélekedem 
(Csallóköz  Nyr.  1.231.  378;  Abauj  m.  Beret  Nyr. 
11.422). 

ahhoz-lóve  (Háromszék  m.  MNy.  VI.316;  ahoz- 
léve  Háromszék  m.  Vadr,  422.  491 ;  Györffy  Iván) : 
ahhoz  képest.  Hitték,  hogy  kirájfiu  s  ahozléve 
bántak  vélle  (Háromszék  m.  Vadr.  422). 

ahhoz-lóvest:  cv  (Székelyföld?  Nyr.  XII.526). 

ahoz-vóve:  cv  (Háromszék  m.  Györffy  Iván). 

annak-elébbi :  annak  előtte,  azelőtt  (Palócság 
Ethnographia  UI.359.  362). 


arravaló-képest:  arra  nézve,  ahhoz  képest, 
a  tekintetben  (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

[ÁZ-IKj. 

el-ázik:  lerészegszik  (Szilágy-Somlyó  Nyr. 
XVI.238). 

meg-ázik :  cv  Meg  van  ázva :  részeg  (Szolnok- 
Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  Xni.377). 

ÁZALÉK :  1.  főzelék  (Baranya  m.  Ormányság 
Tsz.;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.143;  Gömör  m. 
Hollók  Imre;  Szolnok-Doboka  m.  Horgaspatak 
Nyr.  XI.478) ;  2.  disznó-aprólék  (Kis-Küküllő  m. 
Szőkefalva  Nyr.  XIV.46;  Háromszék  m.  Vadr.) 

[ÁZALOD-IK]. 

bele-ázalodik :  belemerül,  belemelegszik.  Bele- 
ázalodott  az  olvasásba  (Nagy-Kúnság  Nyr,II.135.) 

neki-ázalodik :  nekimelegszik,  nekibolondul, 
Neki-ázalodott  az  olvasásnak  (Nagy-Kúnság  Nyr, 
11.135), 

ÁZALOG:  (hordó  v.  más  efféle  edény)  a  benne 
tartott  folyadékot  apródonként  átereszti,  kiszivá- 
rogtatja (Heves  m.  Névtelen  1840). 

ÁZASZT:  áztat  (Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  Györffy  Iván ;  Brassó  m.  Hétfalu 
MNy.  VI.316;  Nyr.  n.327). 

AZÉRT  (ait  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr. 
n.l33.  233.  323.  467;  ajét  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
VII.372.  467 ;  ajit  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Xn.281 ; 
Göcsej,  Páka  Nyr.  11.42 ;  ajitt  Göcsej,  Páka  Nyr.  II. 
133;  azé,  azér  Marosszék,  Udvarhely  m.  Vadr.; 
azétt  Háromszék  m.  Vadr. ;  azí  Komárom  m.  Für 
Nyr.  XVin.528;  ozétt  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.482). 

ÁZOLÓD-IK:  ázik  (Komárom  m.  Kürth  Nyr. 

XIX.187). 

AZON  (azon  Szlavónia  Nyr.  V.61):  ugyanazon, 
,Minden  jókat!'  —  „Azon  jókat!"  (Soprony  m. 
Horpács  Nyr,  V.269),  Azon  jókat  kívánom,  á  mit 
magának  kelmed  kíván  (Szlavónia  Nyr,  Y.Ql).Azon 
melegibe  megette  (Nagy-Kúnság  Nyr,  XVI.141). 

azon-aránt:  1.  azon  irányban  (Udvarhely  m, 
Nyr.  XXI.523;  Háromszék  m.  Vadr.);  2.  azon- 
képpen (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Udvarhely 
ra.  Nyr.  XXI.523;  Háromszék  m.  MNy.  VI.316). 

azon-bakság :   szószaporítás  (Erdövidék  Tsz.) 

azon-fele:   hasonfele    (Háromszék   m.  Vadr.) 

azon-Bzerint :  hasonlóképpen,azonképpen  (Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.380). 

AZONBAN:  1.  azomba:  azon  közben,  a  közben. 
Azomba  érközik  erdéji  kapitány  (Udvarhely  m. 
Vadr.  9);  2.  ezomba:  azonban  (Udvarhely  m. 
Zetelaka  Kriza). 

AZONSÁOOS.  Azonságoskepenn :  azonképpen 
(Palócság  Nyr.  XXI,423). 


69 


AZONT— ÁZTATOTT 


AZSAG— AZSAGOL 


70 


[AZONT]. 

azont-ugy:  azonképpen,  éppen  úgy  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.316;  Győrffy  Iván)  [vö.  ezént]. 

AZONTAG :  azonképpen  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.222;  Király  Aladár),  [vö.  ezenteg]. 

[AZONTElSTEN]. 

ázonteisten-mingyá:  azonnal  (Gömörm.  Hanva 
Nyr.  XX.143). 

AZONTOSAN :  azonnal  (Zala  m.  Hetes,  Dobro- 
nak  Nyr.  n.133). 

AZONTÚL  (ajontúl  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Xn.281) : 
azután.  Csak  aggydk  kü  a  jussomat,  ajontúl  nem 
hánom,  akárhogy  eszi  is  őket  a  fénye. 

AZONVÁST :  azonnal.  A  hun  a  gonoszok  mög 
a  ruháik  érték,  ott  azonvást  össze  lőtt  éggetve  (Kis- 
Kúnság  Herrmann  A.  Ethnolog.  Mittheilimgen  aus 
Ungarn  1.172). 

ÁZT  (ászt) :  áztat.  Kendert  ásztani  {Zala,  Szat- 
már,  Udvarhely  m.  Nyr.  XVn.134). 

ÁZTATOTT :  vízzel  elegyített  polyva  és  sarjú 
(marhák  számára)  (Udvarhely  m.  Győrffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XIV.288 ;  Csík  m. 
Csaplár  Benedek). 


AZSAG  (Torda  Kanyaró  Ferenc;  Marosvásár- 
hely Nyr.  IX.428;  Csík  m.  Nyr.  VI.471;  Udvar- 
hely m.  Fehér-Nyikó  mell.  Nyr.  XVin.479 ;  Ud- 
varhely m.  Olasztelek  Nyr.  XV.575 ;  Háromszék 
m.  Nyr.  IV.561 ;  V.465 ;  X.327 ;  Erdővidék  Nyr. 
IX.41 ;  arzsag  Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.92;  Csap- 
lár Benedek;  arzsak  Csallóköz  Nyr.  1.231;  asag 
Erdővidék  Tsz.;  zsazsa  Ormányság  MNy.  V.lOl; 
zsazsag  Baranya  m.  Tsz. ;  zsazsak  Dunántúl  Nyr. 
V.229 ;  Baranya  m.  Tsz.  Nyr.  XIV.142 ;  Ormány- 
ság Tsz.  Nyr.  1.379) :  li  piszkafa:  2.  asag,  zsazsak: 
pemete  (Erdövidék  Tsz. ;  Baranya  m.  Nyr.  XIV. 
142) ;  3.  arzsag,  arzsak :  dorong,  pózna  (Csallóköz 
Nyr.  1.231;  VIII.92);  á.  zsazsag:  nyárs  (Baranya 
m.  Tsz.);  5.  mutató-újj  (Baranya  m.  Tsz.) 

[Szólások].  Azsagon  jár:  arról  mondják,  a 
ki  vmely  útját  nagyon  hamar  megjárja  (Maros- 
vásárhely Nyr.  IX.428;  Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó 
vid.  Nyr.  XVIII.479).  TJgy  jár,  mintha  azsagon 
hordoznák :  véletlenül  érkezett  meg,  korább  mint 
hitték.  Mindenit  ugy  eltakarított,  hogy  még  az 
azsagot  is  elvitte  (Háromszék  m.  Nyr.  V.465). 

[AZSAGOL]. 

el-azsagol : 

VI.471). 


megver,    elpáhol   (Csík   ra.    Nyr. 


meg-azsagol  (Csík  m.  Nyr.  VI.471 ;  Erdővidék 
Nyr.  IX.41 ;  meg-arzsakol  Csallóköz  Nyr.  1.231 ; 
meg-zsazsakol  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  I. 
379):  <v. 


5* 


B. 


[BAB]. 

bab-szakai,  bab-szaka:  tragopodon  (Nógrád 
m.  Nyr.  IV.23). 

bab- vető :  javas,  a  ki  babszemek  ide-oda 
hányásából  jövendöl  v.  olvas  ki  vmely  titkot 
(Háromszék  m.  Tsz.). 

BÁB:  1.  kép  (Erdövidék  Tsz.);  2.  egy  csomó 
fonatlan  szösz  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVI. 
95);  3.  ^=  bába  5.  (szusztora)  (Szeged  Csaplár 
Benedek ;  hely  nélkül  Nyr.  1.425) ;  4.  a  szövőszék- 
nek vmely  része  (Orosháza  Nyr.  IV.382). 

báb-sütő:  mézeskalácsos  (Somogy  m.  Tsz.). 

BABA  {buba  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
47 ;  Dráva  mell.  Nyr.  VI.43 ;  Eszék  vid.  Nyr. 
V.270;  Szeged  Csaplár  Benedek;  Hódmező-Vásár- 
hely  Nyr.  IX.87;  Csongrád  m.  Algyő  Nyr.  VIII. 
517;  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  VI.474;  Deés  Nyr. 
XIL45 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.207;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89;  IX. 
425):  1.  szerető  (Zala  m.  Gelse  Nyr.  Xin.575; 
Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.169); 
2.  a  szövőszéknek  vmely  része  (docke)  (Győr 
Nyr.  XI.382). 

[baba-ruha]. 

babariLház :  gyermek-módra  bánik,  tréfálkozik 
vkivel.  En  velem  né  babaruházzon!  (Tolna  m. 
Nyr.  IV.516;  V.523). 

BÁBA  {bábú  Moldva,  Klézse  Nyr.  Vn.237; 
bóba  Dunántúl  Nyr.  V.128;  Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  III.  182):  1.  bába,  bábo:  vén  asszony 
(Moldvai  csángóság  Nyr.  X.203 ;  Moldva,  Klézse 
Nyr.  VII.237;  bóbám-asszony :  nagyanyó,  nagy- 
mami (Somogy  és  Baranya  m.  Tsz.);  2.  bába: 
pecsenyesütőben  sült  kalács  (Gömör  m.  Kraszna- 
horka- Váralja  Nyr.  III.184);  3.  bába:  labda-lyuk 
(Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII.429) ; 
4.  bába:  a  borsajtó  fölső  lapja  (Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  VII.34);  5.  kenyérberakásnál  a  &?^á;o- 
/iba  szúrt  vékony  fácska,  a  végén  zsíros  rongy,  a 
melyet  meggyújtanak,  hogy  a  kemencébe  világít- 
son (másutt :  szusztora)  (Csongrád  Nyr.  XVII.45). 

bába-bokor  (Hont  m.  Horváth  József  1841; 
bába-bukor  Hont  m.  Horváth  József  1841;  Hont 
m.  Kemence  Nyr.  XIV.518;  bába-buk  Nyitra  m. 
Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841 ;  bába- 
bukra  Palócság  Tsz.;  Székelyföld  Győrffy  Iván; 
bdba-bukra  Palócság  Nyr.  XXII.32):  szivárvány. 


bába-cinege:  egy  cinke-faj  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

bába-fergeteg  (Udvarhely  m.  Nyr.  111.261  ; 
bába  fergetege  Székely-Udvarhely  Király  Pál; 
bábák  fergetege  Kis-KüküUő  m.  Szőkefalva  Nyr. 
XV.335 ;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.476) :  tavaszi 
hófergeteg. 

bába-fog :  bukta,  paripa-fing  (sütemény)  (Sze- 
ged Nyr.  Vn.380). 

bába-fű:  [?]  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
323). 

bába-guzsaly :  közönséges  zsurló  (Palócság 
Ethnographia  in.360). 

bába-kakas:  1.  legyeskedő,  vékony  hangú, 
rossz  tojózó,  minden  tyúknak  hízelkedő  kakas; 
2.  legyeskedő,  nők  után  járó  ember  (Kassa  vid. 
Nyr.  XVin.430). 

bába-kalács :  kuglóf  (Bács  m.  Horváth  József 
dr.  1843). 

bába-kenyér:  tv-  (Hely  nélkül  Fábián  Gábor 
1839;  Barna  Ferdinánd). 

bába-szarka:  havasi  szarka  (Székelyföld  Tsz.). 

bába-szék:  szülő  szék  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

bába-szilva:  üszög  v.  egyéb  baj  miatt  korán 
lehuUadozó,  belül  többnyire  üres  szilva  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.323). 

bába-zile  =  bába-fergeteg  (Udvarhely  Király 
Pál;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  n.476). 

[BÁBÁDZ-IK]. 

le-bábádzik:  időnek  előtte,  éretlenül  lehull 
(gyümölcs)  (Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVII. 
383).  Lébábádzik  a  szilva  a  fárü.  A  műtkor  is, 
hogy  ojan  nagy  essö  vót,  annyi  lébábádzott  (Csong- 
rád m.  Szentes  Nyr.  XVI.94). 

1.  BABAJKÓ:  ifjú  ponty  (Balaton  mell.  Hermán 
0.  Halászat  K.) 

2.  BABAJKÓ:  eszelős  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.237)  [vö.  bajkó]. 

BÁBÁL:  gyöngéden,  kényeztetőleg  ápol  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 


73 


BABALKOD-IK— BABIRKAL 


BABITTU— BABOS 


74 


BÁBÁLKOD-IK  (körülötte):  cvd  (Uo.) 

BÁBÁSOD-IK:  férgesedik,  üszkösödik  (gyü- 
mölcs) (Kecskemét  Király  Pál;  Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

BÁBÁSODÁS:  a  növények  szárának,  pl.  a 
káposzta-palántának  kövér  föld  okozta  fölpuffa- 
dása V.   ellaposodása   (Nógrád  m.  Nyr.  111.543). 

[BABÁZ-IK]. 

meg-babázik  (mégbubáz-[ik]  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.   XVIII.47.   286';   Szeged  Csaplár  Benedek). 

BABBOGTAT:  1.  tántorogva  jár;  2. tétovázva, 
akadozva  tesz  vmit.  Most  kezdi  habhogtatni  az 
olvasást  (Székelyföld  Nyr.   1.134;  Kiss  Mihály). 

[BABOSA]  (babcá  Szlavónia  Nyr.  V.61):  bab, 
babocska. 

[BÁBÉ]. 

bábó-ház  (háhi-ház):  baba-ház,  a  melyet  kis 
gyermekek  játék  közben  fa-darabkákból,  forgács- 
ból stb.  építenek  (Csík  m.  Nyr.  VI.471 ;  Csík-Vár- 
dótfalva  Péter  János). 

[BABÉR]. 

babér-mag :  a  borsnál  nagyobb  fűszer,  melyet 
némely  étkekbe  tesznek  (Csík  m.  Tsz.) 

BABEBJíYÁL :  babrál  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.  46). 

BABIOA :  1.  kis  baba  (gyermek)  (Torontál  m. 
Lőrincfalva  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.86); 
2.  szerető.  Szeret  engemet  a  babicám  (Fehér  m. 
Nyr.  XI.228).  Pénzes  Julcsa  volt  a  kedves  babicám 
(Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  11.519). 

BABIKA:  1.  kis  baba  (gyermek)  (Pest  m. 
Nyáregyháza  Szinnyei  József);  2.  szerető.  Ott 
állott  az  babikám  gyászba  borulva  (Vác  Nyr.  XX. 
96). 

BABIKÓ:  lósóska  (Göcsej  Tsz.;  Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XVII.477). 

BABILLÓ:  cv  (Balaton  mell.,  Kemenesalja 
Tsz). 

BABILON:  [nép-etimológia]  pavillon  (Kaszár- 
nyai szó  Nyr.  III.327;  V.331;  VI.44). 

BABIRKA:  petty  (Háromszék  m.  MNy.  VI.317). 

BABIBXÁL  (papirkál  Zala,  m.  Hetes  Nyr. 
XX.47) ;  1.  babirkál :  babrálgat,  motozgat  (Debre- 
cen Nyr.  VII.91;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XI.  188;  Székelyföld  Tsz.  Kriza).  Babirkált 
a  fejemben  (Göcsej  Tsz.)  Hol  csiklik  az  embernek 
egéssz  ábrázattyán  leginkább,  ha  tollúval  vaj  szalma- 
heggyel  rajta  babirkálnak?  (Háromszék  m.  Vadr. 
372).  Mit  babirkálod  mindig  azt  a  sebedet!  (Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek) ;  2.  papirkál:  szőllőt 
böngész  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XX.47).  [vö.  biber- 
gél,  bibirkál]. 


BABITTU :  nagylevelű  vizi  növény  (sagittaria 
sagittaefolia)  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.142). 

BABIZÁZ:  markokba  szed  (Somogy  m.  Nvr. 
n.375).  ^ 

1.  BABKA:  házfödélnek  való  fejes  zsúp  (Nóg- 
rád m.  Tolmács  Nyr.  XVin.48). 

[2.  BABKA]. 

babka-levól :  babérlevél  (Mátyusfölde  Nyr.  XIX. 
511;  XX.322;  Nyitra  m.  Vág-Sellye  Nyr.  XV.517; 
Komárom  Beöthy  Zsolt). 

BABKAB, :  házaló  kereskedő  (Soprony  m. 
Röjtök  Nyr.  ni.556;  Fehér  m.  Nyr.  IX.284), 

BABKÁROS  (gúnynév;  Kis-Hegyes  Nyr.  XI. 
46;  bopkáros  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.39):  cv. 

BABLON  (Palócság  Tsz.;  bablona  Nógrád  m. 
Nyr.  IV.425):  gyapot. 

1.  BABÓ:  vad  bab  (Szeged  Tsz.) 

2.  BABÓ :  1.  juhszőrből  készített  bolyhos  utazó 
pokróc,  a  melyet  a  térdre  v.  a  hátra  terítenek 
(Udvarhely  m.  Nyr.  XVII.432) ;  2.  guba,  szőrével 
kifelé  fordított  juhbőr-bunda  (Székelyföld  Tsz.; 
Györffy  Iván ;  Kriza ;  Udvarhely  m.  Vadr. ;  Nyr. 
XXI.523;  Csaplár  Benedek). 

3.  BABÓ:  tetű  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.181). 

BABÓCS  (Repce  mell.  Nemes- Viss  Nyr.  XVII. 
336;  Vas  m.  Tsz.;  bagóc  Győr  m.  Nyr.  III.427; 
bagócs  Soprony  m.  Rábaköz  Nyr.  III.280;  Marcal 
mell.  Acsády  Sándor;  bangócs  Rába  mell.  Nyr. 
XVn.523):  1.  bögöly;  2:babóc:  cserebogár  (Sop- 
rony m.  Röjtök  Nyr.  III.555). 

BABÓCSÁS :  babos,  pettyegetett.  Babócsás  alma 
(Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVL92). 

BABOGAT:  pettyeget  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.317;  Győrffy  Iván). 

BABÓKA:  petty  (Háromszék  m.  MNy.  V.317; 
Győrffy  Iván). 

BÁBOLÓD-nC:  bíbelődik,  szaporátlan  v.  alkal- 
matlan munkával  bajlódik  (Bihar  m.  Pocsaj  Nvr. 
Vni.379).  ^    ^ 

BABONÁL:  babonáz  (Szeged,  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Erdő  vidék  Tsz.). 

BABONÁS:  ördöngös,  biivös,  javas  (Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Erdővidék  Tsz.). 

BABOS :  pettyes,  pettyegetett,  babhoz  hasonló 
foltokkal  tarkázott  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Székelyföld  Tsz.;  Erdővidék  Tsz.) 

babos-képű :  himlőhelyes  (Tolna  m.  Nyr.  IV. 
516). 

BABOS :  mumus,  ijesztő  (Székelyföld  Tsz. ; 
Erdő  vidék  Nyr.  IX.41)  [vö.  bakos]. 


75 


BABOS— BÁBUK 


BABUKA— BACSIKO 


76 


BÁBOS :  mézeskalácsos  (Dunántúl  Király  Pál ; 
Somogy  m.  Nyr.  XIV.479). 

BABOSGAT  (Veszprém  és  Somogy  m.  Nyr. 
XVII.88;  Jászkunság  Nyr.  XVII.  134;  Félegyháza 
Nyr.  XVII.88;  Sárospatak  Nyr.  XVII.134;  Hegy- 
alja Nyr.  XVn.134;  Kassa  Nyr.  XVII.134;  Jászó 
Nyr.  XVII.134;  Bereg  m.  Tisza-Kerecsény  Nyr. 
XVII.134;  Udvarhely  m.  Nyr.  XVII.135;  hahós- 
gat  Szentes  Nyr.  XVII.222;  Borsod  m.  Ónod 
vid.  Nyr.  XVII.383 ;  babusgat  Mánnaros  és  Bereg 
m.  Nyr.  XVIL134;  Zemplén  m.  Nyr.  XVII.273; 
Sárospatak  Nyr.  XVII.  134;  Gömör  m.  Nyr. 
XVU.134;  Losonc  és  vid.  Nyr.  XVII.134;  babus- 
gat Losonc  Nyr.  XVII.88;  bábúzsgát  Gömör  m. 
Nyr.  XVin.501):  aprólékos  figyelemmel  gondoz; 
dédelget,  becéztet,  kényeztet.  Mindig  babosgatja 
a  kis  lányát.  Úgy  szereti  az  urát,  mindig  babos- 
gatja (Hely  nélkül  Nyr.  XVII.135).^  Ne  babusgass 
engemet,  nem  vagyok  én  gyermek.  Úgy  elfáradtam, 
hogy  babusgatás  nélkül  is  elalszom  (Gömör  m. 
Nyr.  XVII.134).  A  kend  veje  csak  babusgati  a 
ken  jányát  (Zemplén  m.  Nyr.  XVII.273).  Mindig 
csak  a  tükör  előtt  babosgatja  magát:  olyanra 
mondják,  a  ki  cifrálkodik  (Kassa  Nyr.  XVII.  134). 

el-babosgat  (rajta  v.  vele):  elbabrál,  eljátszik 
vele  (Veszprém  és  Somogy  m.  Nyr.  XVII.88). 

BABOSKA:  babos,  pettyes  szövetből  készült 
ruha  (Baranya  m.  Tsz.  Nyr.  XVI.92). 

BABÓSKA  =  babos  (Erdővidék  Nyr.  IX.41). 

[BABOZ]. 

meg-baboz:  (kakas  a  tyúkot)  megciceréli, 
megtojózza  (Soprony  m.  Nyr.  IV.87). 

BABRA :  babrálás,  pepecselés,  aprólékos  pisz- 
mogó munka.  Mennyi  babra  van  vele !  (Debrecen 
Nyr.  Vn.91). 

babra-munka:  aprólékos,  piszmogó,  pepecselő 
munka  (Debrecen  Nyr.  VH.Ql;  IX.206;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.317). 

BABBÁL  (bafrál  Udvarhely  m.  Nyr.  V.176); 
kotorász,  motozgat.  Most  mán  bafrálhatsz  a  vires 
ládába;  tudom,  hogy  nem  tanássz  egyebet,  mind 
égy  tyukketrec-alja  ribi-rongy  foncsikát. 

BABRÁS:  babos,  súrú-pettyes,  tarka  (Székely- 
föld Andrássy  Antal  1843 ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.317;  Győrfify  Iván). 

BABRATÉROZ:  babrál,  piszmog,  pepecsel, 
aprólékos  munkát  végez  (Szamosköz  Nyr.  XI.92; 
Szatmár  m.  Mánd  Nyr.  XIX.335). 

[BABRIKÁL],  PAPRIKÁL :  piszmogva  dolgo- 
zik (Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc 
1841). 

BABSÁL:  vesződik  vmivel  (Fölső-Csallóköz 
Nyr.  VnL93). 

BABÜGOS:  csecses,  tőgyes  (Erdővidék  Tsz.) 
BÁBUK:  csecs,  tőgy  (Erdővidék  Tsz.). 


1.  BABUKA:   babácska,   szerető.   Édes  dudu, 
duduskám,  szép  babuka,  babuskám  (Fehér  m.  Erdélyi 


u,uu,utin,am,  sXftijj  unuu/tu,  uu 

J.  Népd.  és  mond.  1.9). 


2.  BABUKA  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.144; 
Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.89;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek ;  babák  [?]  Erdővidék  Tsz. ;  bá- 
buba [?]  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  Vin.469;  babuta 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.517;  Soprony 
m.  Horpács  Nyr.  IV.182 ;  Göcsej  Tsz. ;  MNy.  V.154; 
Göcsej,  Őrség,  Balaton  mell.  MNy.  V.153;  bábuta 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  XIX.576;  babutka 
Somogy  m.  Tsz.;  babutyka  Szent-Endre,  Pomáz 
Nyr.  XVII.224);  1.  büdös  banka  (upupa  epops); 
2.  babuka,  babuka-forma  v.  -formájú:  a  ki  a 
fejét  a  kendőjébe  egészen  beburkolja  (Somogy 
m.  Visn'ye  Nyr.  XVII.285) ;  3.  babutyka,  vén  babuka: 
magába  vonult  szentes  vénasszony  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.283 ;  Székesfehérvár  Nyr.  VII. 
138)  [vö.  büdös-babuk]. 

babuka-köntös :  vminemú  kúszó  fű,  a  mely 
leginkább  erdei  kaszálókon  szokott  nőni  (Veszp- 
rém m.  Fábián  Gábor  1839). 

BABUKOL:  1.  sötétben  botorkál  (Székelyföld 
Tsz.  Kriza,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Tsz. 
Kiss  Mihály);  2.  búvá  dolgozik  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.317 ;  Vadr.) ;  3.  akadozva,  baktatva  olvas 
(Székelyföld  Győrffy  Iván) ;  4.  babukkol:  kukucs- 
kál. A  kócsjukon  babukkol  (Háromszék  m.  Nyr. 
XVn.381). 

fenn-babukol :  éjjel  fenn  jár-kel  (Háromszék 
m.  Vadr.  Kiss  Mihály). 

BABUSKA  =  1.  babuka  (Fehér  m.  Erdélyi  J. 
Népd.  és  mond.  1.9). 

BACA:  csendes  természetű,  szelíd,  jámbor, 
eggyügyű  gyermek  (Dunántúl  CzF. ;  Göcsej,  Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.) 

BÁCS :  1.  juhász,  öreg-juhász,  számadó  juhász, 
juhászgazda  (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr. 
XV.335;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  in.408; 
Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Homoród-Szt.Márton 
Nyr.  IH.566;  Csík  m.  Tsz.  Arany-Gyulai  NGy. 
L126;  Háromszék  m.  MNy.VI.356;  Nyr.  IV.426; 
V.37 ;  VI.473) ;  2.  a  major  (juhpásztor)  szolgája  [?] 
(Székelyföld  Nyr.  V.186). 

[Közmondások].  Ötven  molnár,  ötven  bács,  ötven 
korcsmáros  másfél-száz  tolvaj  (Székelyföld  Nyr. 
V.186). 

BACSA  (Palóeság  Tsz. ;  baca  Nógrád  m.  Nyr. 
IV.425)  ^  bács  1. 

BACSAG,  BACAG:  baktat  (Csallóköz  Nyr. 
1.231).  ^ 

BÁCSI  (hacsi  Eszék  vid.  Nyr.  Vni.227;  Palóc- 
ság Tsz.) 

BÁCSIKÓ :  bácsi,  bácsika  (Szolnok-Doboka  m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.382). 


77 


BÁCSKAI— BAGDACSOL 


BAGDAL— BAGOLY 


78 


BÁCSKAI:  1.  mindenki,  a  ki  nem  a  közel 
vidék  szülötte;  2.  bitang,  rossz  (Eszék  vid. 
Nyr.  V.270;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.283). 

BACSÓ  (Győr  m.  Böny  Nyr.  XVI.143;  Hajdú 
m.  Nádudvar  Nyr.  Vin.234;  Szatmár  m.  Nyr. 
XI.284;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839;  Gömör 
m.  Hollók  Imre ;  bacsó  Rimaszombat  Nyr.  VI.91 ; 
Hegyalja  Nyr.  X.284;  bácso  Abauj  m.  Beret  Nyr. 
11.557):  1.  =  bács  1. ;  2.  bacsó:  öreg  ember  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  Vn.237). 

[Szólások].  Veri  á  bácso  a  feleségű:  akkor 
mondják,  mikor  szamárbőgést  hallanak  (Abauj 
m.  Beret  Nyr.  n.557). 

BACSUS  =  bács\.  (Tisza-Sz.-Imre Nyr.  IX.137). 

BADÁE :  szép  (Erdőháza  Nyr.  XI.285).  Badar 
idő  (Nagy-Kőrös  Nyr.  VI.423).  Egy  vén  ember 
mellett  egy  gyönyörű  badar  fiatal  menyecske  fekszik 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.466)  [vö.  badi\. 

BÁDÉRKA  (Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XIX. 
527;  bádirka  Székelyföld  Nyr.  XIV.47):  hor- 
dócska. 

BADI:  szép  (Hajdu-Hadház  Nyr.  IX.524)  [vö. 
badar]. 

BADIAN:, süteménybe  való  szeges  fűszerszám' 
(illicium,  stern-anis)  (Székelyföld  Tsz.). 

BÁDOG  (bádig  Háromszék  m.  Kiss  Mihály; 
bádik  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  1.152 ; 
Győrfty  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.;  bddok  Palóc- 
ság Nyr.  XXI.311;  bágyog  Repce  mell.  Nyr.  XX. 
368;  Zala  m.  Nyr.  n.427;  bátok  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.66 ;  Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  Vin.238). 
Bádog:  bádogból  való  kissebbfajta  vízmeregető 
és  ivó  edény.  Két-három  bádoggal  sem  tudta  el- 
oltani szomját  (Szilágy-Somlyó    Nyr.    XVI.238). 

BÁJDOQZ-IK:  homályosodik,  homályzik,  homá- 
ly og  (a  haldoklónak  a  szeme).  Bádogzik  előttem 
minden  (mondta  egy  szürke-hályogos  beteg)  (Tisza- 
Dob  Nyr.  XIX.47). 

BAGANCOS:  kócos  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.274)  [vö.  gubancos]. 

[BAGALÓZ-nC]. 

bele-bagalózik:  1.  belemegy,  belebújik;  2.  be- 
leszeret, belebolondul.  Nem  is  szeretném,  ha  [a 
jány]  ojjan  félkótyába  bagalózna  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  VIII.226;  Katona  Lajos). 

BAGAZIA:  fölhajtott  színes  szegélyű  szoknya 
(Kolozs  m.  Györgyfalva  Szádeczky  Lajosné). 

BAGDACSOL  (Balaton  mell.  Tsz.;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  Tsz. ;  bagdáncsol 
Székelyföld  Kiss  Mihály ;  bagdáncsol  Háromszék 
m.  Nyr.  V.465;  bakdáncsol  Székelyföld  NyK.  X. 
326;  bakdáncsol  Udvarhely  m.  Nyr.  V.230;  bog- 
dácsoí  Székelyföld  Tsz. ;  Csík  m.  Győrffy  Iván) : 
baktat,  bukdácsolva  lépked,  lassan  ugrosva  lép- 
ked s  közben  meg-megáll. 


BAGDAL :  cv ,  Ebagdal,  mind  a  nyúl  a  vetisbe 
(Tamási  Nyr.  XXI.526). 

BAGDÁN :  vágó  marhának  vmely  része  (Deb- 
recen Nyr.  XIV.278). 

BÁGÉ :  bámészkodó,  szájatáti  (Debrecen  Nyr. 
Vn.91;  XXI.476;  Hajdú  Nagy  Sándor)  [vö.  bagi, 
bakó]. 

BAGGAD:  szenderül  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.317;  Győrffy  Iván). 

BAGGADOZ:  1.  akadoz  (beszédben,  olvasás 
közben)  (Debrecen  Nyr.  XL189;  Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Bagg adózva  olvas  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.141);  2.  bóbiskol  (Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr. 
VL231). 

1.  BAGGAT:  akadozva,  baktatva  olvas.  Későre 
baggatnád  átal  a  bibliát.  Valahogy  csak  elbagga- 
tok  rajta  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

2.  BAGGAT  (boggat  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.  188):  varr,  nagy  öltésekkel  varr, 
fércei  (Zilah  Nyr.  XIV.286;  Háromszék  m.  Vadr.) 
Egész  nap  mind  csak  baggattam  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.  188)  [vö.  aggat-baggat]. 

BAGI :  eggyügyű  (Háromszék  m.  MNy.  VI.226. 
317;  Győrffy  Iván)  [vö.  bágé,  bakó], 

BAGIFONA:  bogács  (Kecskemét  Nyr.  X.380). 

BAGLINCA:  apró  légy  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.46;  Baranya  m.  BélyeNyr.XVin.286). 

BAGLYOSKOD-EK  (baglyoskogy-ik  Palócság 
Nyr.  XXI.421.  503;  XXH.Sl):  éjtszakázik  (Nóg- 
rád m.  Nyr.  IV.  142). 

BAGÓ  (bagoj  Szolnok-Doboka  m.  Décse  Kovács 
Dezső). 

BAGÓCA:  rác-bab  (Hont  m.  Sztrokay  Antal 
1842;  Bars  m.  Nyr.  XVin.384). 

BAGOLY  (bagó  Esztergom  Nyr.  IX.541 ;  Kecs- 
kemét Csaplár  Benedek;  Nyitra  m.  Vághosszu- 
falu  Nyr.  XIX.554;  bagó,  plur.  bagvak  Zala  m. 
m.  Alsó-Lendva  Király  Pál ;  bagój  Csallóköz  Nyr. 
XV.432;  bagu  Őrség  Nyr.  Vn.330;  bagú  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  bogoly  Zemplén  m.  Nyr. 
IV.424;  Abauj  m.  Beret  Nyr.  n.422).  Bagó:  szé- 
les szájú  cserép-  v.  üveg-kancsó  -(Komárom  Ki- 
rály Pál;  Komárom  m.  Kürth,  Fűr  Nyr.  XIX.187; 
XX.479).  Bagoly :  [nép-etimológia]  waggon  (Palóc- 
ság Nyr.  Vin.451). 

[Szólások].  Hogy  a  bagú  rúgjon  meg!  (tréfás 
szidalom;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

bagó-fő :  1.  ,pikó ;  premonda  cipó'  (Somogy  m. 
Tsz.);  2.  tökfilkó,  ostoba  fajankó  (Vas  m.  Kör- 
mend Bódiss  Jusztin);  3.  nagy  hópehely.  Bagó- 
fejek esnek  (Keszthely  Bódiss  Jusztin). 

bagófejes :  sárga  foltokkal  tarkázott.  Bagófejes 
zsebkendő :  piros  zsebkendő,  a  melyen  sárga  fol- 
tok vannak  (Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin). 


79 


BAGOS— BAGZAS 


BAGZO— BA,IKO 


80 


[bagó-hit]. 

[Szólások].  Bagóhüen  élnek  (Kis-Kúnság  Nyr. 
IX.567);  hagóhitén  él  vele  (Kún-Sz.Miklós  Nyr. 
VII.324);  nem  vót  annak  ollyan  (törvényes)  fele- 
sége, hanem  ollyan  hagóhitén  vót  (Gyöngyös  vid. 
Nyr.  IX.331):  törvénytelen  házasságban,  ágyas- 
ságban. 

bagoly-keszeg,  bagó-keszeg:  abramis  sapa 
(Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

bagoly-láb ;  1.  a  meggyengült  kerékfallioz  tá- 
maszul odaütött  ágasfa  (Székelyföld  NyK.  X. 
327;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.317. 
355;  Győrífy  Iván).  Szakát  vete  a  kerekem,  s  ba- 
golylábat vetek  neki  (Székelyföld  Tsz.).  Kilódult 
agyából  a  kerekem,  bagolylábra  kell  vennem:  ki- 
lódultak a  küllők  kerekem  agyából,  támaszfákkal 
kell  gyámolitanom,  megerősítenem  (Székelyföld 
Nyr.  Vin.462) ;  2.  eszterha-deszkát  tartó  láb  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

bagú-lepencs :  fűzfákon  tartózkodó,  bagoly- 
képü  nagy  éjjeli  lepke  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

bagoly-süveg,  bagó-süveg:  fekete  szőrös  bőr- 
ből készült  kétrétű  süveg,  a  melynek  külső  rét- 
jét le  lehet  húzni  a  fülre  (Balaton  mell.,  Somogy 
m.,  Csallóköz  Tsz.). 

bagoly-tüdő  (Kecskemét  Nyr.  XIX.46;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  Xni.577;  Bodrogköz 
Tsz.;  bagó-tüdő  Kecskemét  Nyr.  IV.284;  bagoj- 
tüdö  Szeged  Nyr.  Vn.380;  Kolozs  m.  Szucsák 
Nyr.  XVni.575;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  bagój- 
ÍM(ío  Székelyföld  Nyr.  XV.432) :  aszalt  alma,  körte. 

BAGÓS :  sokat  dohányzó  (Tolna  m.  Fölső-Nyék 
Nyr.  VI.274). 

BAGRENA  (Bács  m.  Nyr.  XVI.144;  bagrana 
Torontál  m.  Török-Becse  Nyr.  IX.92):  akácfa, 
ákác-virág. 

BAGOZ,  BAGZ-IK :  párosodik  (kutya,  macska, 
nyúl,  farkas,  róka ;  hal)  (Somogy  m.  Ádánd  Nyr. 
IV.186;  Fehér  m.  Nyr.  X.185;  Baranyám.  Tsz.; 
Szeged  Csaplár  Benedek;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  Xn.384;  Palócság  Nyr.  XXn.31 ;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Erdővidék  Tsz.). 

[Szólások].  Tüzet  bagzani:  tüzet  rakni,  élesz- 
teni (Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  1.467). 

le-bagoz  (ágyat):  lehidal,  ledöncöl  (Balaton 
mell.  Tsz.  29b.). 

[meg-bagzík]. 

[Szólások],  Megbagzott  a  krumpli:  meghűlt 
(Bereg  m.  Fornos  Nyr.  XX.476). 

BAGZADÍK:  ugorka-szaporitó  növény  (cen- 
toria)  (Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr. 
XIII.331). 

BAGZÁS :  állati  párosodás  (Balaton  mell.  Tsz.). 


[BAGZÓ]. 

bagzó-hónap :  koslatás  ideje  (kutyáknál,  mikor 
a  nemi  ösztön  leginkább  hajtja  őket)  (Nagy-Kálló 
Nyr.  Xn.430). 

bagzó-kender :  virágzó  s  egyszersmind  mag- 
termő kender  (Soprouy  m.  Tsz.). 

BAGZÓD-IK:  párosodik  (macska)  (Székelyföld 
Nyr.  XVn.137). 

BÁGYIRKA;  bágyadozó  (gyermek,  csirke  s 
egyéb  apró  állat)   (Balaton  mell.  Fábián  Gábor 

1839). 

[BÁGYÓD-IK]. 

mög'-bágyódik :  elbágyad.  Szörnyen  mögbágyó- 
dott  a  karján  a  szép  Jézus  (Torontál  m.  Száján 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.112). 

[BÁGYUL]. 

el-bágyul:  elbágyad,  elgyengül  (Gömör  m., 
Udvarhely  m.  Nyr.  XVII.  135).  Úgy  elgyötört  az 
a  nyavala,  hogy  egészen  elbágyultam.  Oll  bágyult 
lettem,  alig  hirtam  a  lobomon  állni  (Zala  m.  Nyr. 
XVn.135). 

BÁHOMOS:  gazos.  Báhomos  hely  (Bereg  m. 
Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

BAJ:  akadály.  Igen,  de  haj  van  A;Ö2;&ó7 (Székely- 
föld Nyr.  XV.432).  Bajvál :  bajosan.  Bajval  lessz 
(Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.380). 

[Szólások].  Baj  ára  menyen:  szükségére  (Székely- 
föld Győrffy  Iván).  Ellátta  a  haját:  ellátta  a  dol- 
gát (Dunántúl  Nyr.  V.128). 

baj-vivó:  bajvívás.  Nem  szabad  vót  neki  baj- 
vivóra  gyünni  (Torontál  m.  Száján,  Szőreg  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  11.243). 

BAJDORA  (Cegléd  Király  Pál ;  Bihar  m.  Pocsaj 
Ny.  VI.424;  bajdura  Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
11.374):  1.  hajdora,  bajdura:  bamba,  féleszű,  ügye- 
fogyott, élhetetlen  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424; 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.374);  2.  hajdora: 
ezermester;  fúró-faragó,  minden  kézimunkához 
értő  ember  (Cegléd  Király  Pál). 

BAJDORGAT :  bolygat.  Ne  hajdorgasd  ászt  a 
virágot:  ne  játsszál  vele  (Mezőtúr  Nyr.  X.86). 
A  ház  tetejét  soha  senki  meg  nem  hajdorgatta 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.398). 

BAJKA  (Jászkunság  Nyr.  VII.525;  Heves  m. 
Csépa  Nyr.  III.288;  majka  Fehér  m.  Seregélyes 
Nyr.  X.189;  Nagy-Szalonta  Nyr.  XV.470):  rövid 
női  kabátka. 

1.  BAJKÓ,  (Somogy  m.  Fájsz  Nyr.  VII.428; 
Somogy  m.  Ádánd  Nyr.  III.475 ;  Tolna  m.  Bátta 
Nyr.  XVIII.334;  bajkuó  Vas  m.  Répce-Sz.-György 
Nyr.  XVIII.480;  majkó  Soprony  m.  Rábaköz  Nyr. 
III.281;  Fehér  m.  Nyr.  X.187;  Fehér  m.  Lovas- 
berény  Nyr.  XVn.576;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.323;  majkuó  Soprony  m.  Horpács  Nyr.IV.181): 


81 


BAJKO— BAJOS 


BAJOSKOD-IK— BAK 


82 


1.  cv ;  2.  majkiió:  férfiak  mándlija   v.   dolmánya 
(Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.181). 

2.  BAJKÓ :  eszelős  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
237)  [vö.  babajkő]. 

BAJLADOZ-IK:  bajlódik,  vesződik.  Az  ember 
annyit  hajladozik  az  életben  (Zala  m.  Nyr.  XVII. 
135). 

BAJLAKOD-IK  (Szentes  Nyr.  XIX.48;  baj- 
kalód-ik  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.143):  bajló- 
dik, vesződik. 

BAJLÓKOD-IK:  cv  (Csongrád  m.  Tápé  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  III.  152). 

BAJMÁSZ:  lehajolva,  tapogatva  keres  vmit 
(Moldva,  Klézse  Nyr.  VII.478). 

BAJMOLÓD-IK:  bajlódik,  vesződik  (Repce 
mell.  Nyr.  XX.410;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  Nyr.  XVII.381). 

BAJMOLÓDÁS :  bajlódás,  vesződség  (Balaton 
mell.  Tsz. ;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

BAJNAB  (Baranya  m.  Tsz.  Csaplár  Benedek; 
bajmár  Dunántúl  Nyr.  V.  128) :  korán  érő  szőllő, 
bajor  szőllő,  gohér. 

BAJNOK:  alkalmatlan,  kötekedő,  akadékos- 
kodó, nehéz  természetű  (Székelyföld  Tsz.;  Három- 
szék m.  Vadr.  Kiss  Mihály). 

BAJNOKA:  bajvívás.  Jere  ki,  pajtás,  bajno- 
kára, mogyorófa  botókára  (gyermekvers ;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.364). 

BÁJOL  {vajol  Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  XXII. 
95):  1.  bajlódik,  vesződik  (Zala  m.  Nyr.  XVII. 
135;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 132;  Katona 
Lajos;  Abauj  m.  Beret  Nyr.  III.522;  Eger  Nyr. 
XVin.25;  Heves  m.  Bakta  Nyr.  XVII.135;  Nógrád 
m.  Nyr.  V.181 ;  Gömör  m.  Nyr.  XVII.135;  Szé- 
kelyföld Nyr.  XVn.135;  Győrffy  Iván;  Udvarhely 
m.  Nyr  XVII.135;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 
Bájol  vkivel:  veszekszik  vele,  bosszantja,  bántja, 
gúnyolja,  ócsárolja,  rágalmazza  (Székelyföld  Nyr. 
XVII.135;  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  XVH. 
135;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály);  2.  szükségét 
végzi  (Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIV. 
525;  Székelyföld  Nyr.  XVn.135;  Kiss  Mihály); 
3.  közösül.  Velem  nem  bájoltál  soha  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

BAJOLGAT :  bajlódik,  vesződik.  Egyszer  épen 
egy  nagy  tőkével  hajolgatott  (Palócság  Nyr.  XXI.46). 

BAJOR  (Győr  m.  Sztrokay  Antal  1842;  Somogy 
m.  Adánd  Nyr.  IV.334 ;  vajor  Somogy  m.  Ádánd 
Nyr.  IV.334)  =--  bajnár. 

BAJOS  {haos  Pest  m.  Kóka  Nyr.  XII.381). 
Bajos  ember:  nyűg,  nehéz  természetű  (Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

[BÁJOS],  BÁJOSZ  :  kuruzsló  (Szlavónia  Nyr. 
V.ll). 

8Z1NNTE1  :   MAGYAR  TÁJSZÓTÁR. 


BAJOSKOD-IK:  bajlódik  (Szeged  Kálmány  L. 
Koszorúk  11.75). 

[BAJOSOD-IK]. 

meg-bajosodik:  nehéz  természetűvé  válik  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

[BÁJOSSÁG],  BÁUSÁG:  búbájosság,  babona- 
ság (szándékosan  elvetett  rongy-  v.  papiros-cso- 
mag, a  melybe  liszt,  korpa,  krajcár,  sárgarépa, 
kenyérélesztő  stb.  eff.  van  belekötve  babona- 
ság végett,  hogy  azt,  a  ki  fölveszi  és  kibontja, 
megrontsa.  Ilyesmire  azt  mondják :)  Fe  ne  vedd, 
mé't  háuság  van  benne!  (Vas  m.  Őrség,  Szalafő 
Nyr.  VII.  181). 

BAJSZI:  bajuszos  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

BAJUSZ  {hajc  Göcsej  MNy.  V.155;  Veszprém 
m.  Nyr.  V.223;  hajcája:  bajusza  Göcsej  MNy. 
11.409;  bájc  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.454;  bajsz 
Repce  mell.  Nyr.  XX.366 ;  bajúc  Esztergom  Nyr. 
IX.542;  bajucc  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  bausz 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIIL85 ;  bojsz  Szolnok-Doboka 
m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.382) :  1.  a  szőllő  kacska- 
ringója, indája  (Szentes  Nyr.  VIII.  187;  Nógrád  m. 
Nyr.IV.24);  a  dinnye  kacsocskája  (Makó  Nyr.  XXL 
523) ;  2.  a  búza  kalászszálkája  (Makó  Nyr.  XXI. 
523;  Szentes  Nyr.  VIII.187);  3.  a  harcsa,  ponty, 
márnahal,  menyhal  bajuszszerű  nyúlványai  (Sze- 
ged Hermán  0.  Halászat  K.);  4.  az  állóbárka 
orrának  erősítésére  való  könyökös  deszka  (Szeged 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

[Szólások].  Hogy  vág  ab  bajusz?:  hogy  vagy? 
(Palócság  Nyr.  XXI.510). 

bajusz-kura :  bajuszpödrö  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

bajusz-mók:  uagybajuszú  ember  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XR^.237). 

bajusz-pedrő :  rosszabb  vetésekben  előforduló 
kórófaj,  a  melyet  másutt  kecskeszakál-nak  nevez- 
nek (Pest  m.  Tinnye  Nyr.  Vn.39). 

BAJUSZOS  {bajcos  Veszprém  Nyr.  11.513 ;  Tolna 
m.  Nyr.  V.569;  Székesfehérvár  Nyr.  Vn.l29; 
bajuccos  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

BAJZ-IK:  közösül  (Karancs  vid.  Nyr.  XXI. 
477)  [vö.  hajol  3.]. 

[BAJ20M]. 

[Szólások].  Bajzomra  jár  (vmely  tárgy,  eszköz, 
bútor):  romlásnak  indul  (Hont  m.  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.380).  Bajzomra  jár  ez  a  szekriny,  össze- 
rontotta az  a  sarha  szógáló  (Hont  m.  Kővár  vid. 
Nyr.  XVn.96). 

BAK :  1.  hím.  Bak  macska,  veréb,  galamb,  réce, 
pulyka  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIIL46;  So- 
mogy m.  Nyr.  XIX.287 ;  Székelyföld  Tsz.) ;  2.  áll- 
vány, a  melyre  a  munkába  vett  tárgyat  ráteszik : 
a)  favágó  bakja,  a  melyre  a  fűrészelni  való  fát 
ráhelyezi  (Kolozsvár  Szinnyei  József);  b)  tímár 
bakja,  a  melyre   a  bőrt  helyezi,  mikor  faragja 

6 


83 


BAK 


BAK-IK— B  AKAF  ANTO  S 


84 


(Szeged  Nyr.  rv.527);  c)  kovács  bakja,  a  melyen 
patkoláskor  a  ló  körmét  reszeli  (Heves  m.  Név- 
telen 1840);  3.  a  szövőszéknek  az  a  része,  a 
melyre  a  fonalat  föltekerik  (Bodrogköz  Tsz.; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325) ;  4.  cölöpverő 
nehéz  vas-sulyok  (Zemplén  m.  Nyr.  XVII.273); 
5,  szőllőben  télre  összerakott  karó-rakás  (Nógrád 
m.  Fabó  András  1841) ;  6.  hurok  (Szatmár  és  Bereg 
m.  Nyr.  XVII.135.  178).  Bakba  kötötték  a  zsivánt 
(Zemplén  m.  Nyr.  XIX.375);  7.  az  őrösháló  (örvös- 
háló)  rúdjának  a  végén  az  a  kampó,  a  melyre 
a  háló  akasztva  van  (Bereg  m.  Nagy-Dobrony 
Hermán  0.  Halászat  K.);  8.  vastag  fejfa-forma, 
a  melynél  fogva  az  állóbárkát  kikötik  (Altalános 
haszn.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[Szólások].  Bakra  virágzik  a  fa:  sok  virágot 
lehullat  (Garam  völgye,  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.287). 
Bakul  cselekedted:  balgatagul,  bolondul  (Székely- 
föld CzF.;  Erdővidék  Tsz.). 

bak-arasz  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIH. 
577;  Székelyföld  Nyr.  IX.175;  bak-araszt  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.o77):  a  hüvelyk-  ós  a 
mutató-újjal  mért  arasz,  kurta  arasz  (máskép: 
elő-arasz). 

bak-asszon:  csira,  hermafrodita  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 


bak-csacsa  = 

bak-fejórnóp 

Mihály). 


bakszekér  3.  (Göcsej  Tsz.) 
--^  bak-asszony  (Székelyföld  Kiss 


bak-hát:  1.  a  két  kerékvágás  között  levő 
föld-emelkedés  (Hely  nélkül  Nyr.  XVn.236); 
2.  a  szőllőtőke-sorok  között  töltésszerűen,  nyer- 
gesre fölkapált  föld  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
144).  Bakhátro  kapányi  (Balaton  mell.  Nyr.  XII. 
474) ;  3.  hosszú  homokdomb  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.237);  4.  szőllőnek  fával  beültetett  partos 
széle  (Kecskemét  Hám  Sándor). 

[Szólások].  Sok  neki  a  bakhát:  ittas  (Hely  nél- 
kül Nyr.  XVn.236). 

bak-kapocs :  kajmós  kapocs,  a  melyet  a  nős- 
tény-kapocs gyűrűjébe  bele-akasztanak  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

bak-level:  a  szövőszéknek  vmely  része  (Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr,  X.325). 

bak-ostor :  négy  lóra  való  ostor  (Zemplén  ía. 
Szürnyeg  Nyr.  X.324). 

bak-rima:  [nép-etimológia]  packriemen  (Ka- 
szárnyai szó  Nyr.  VI.44). 

bak-szakáll  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.330 ;  XII. 
380 ;  bak-szaka  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Csík  m. 
MNy.VI.369;  Háromszék  m.  MNy.  yi.317;  Győrffy 
Iván):  1.  bak-szakáll:  fa-moha  (Őrség  Nyr.  VII. 
330;  XII.380);  2.  bak-szaka:  vajfű;  bütykös,  fehér- 
nedvű  réti  növény  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Csík 
m.  MNy.  VI.369;  Háromszék  m.  MNy.  VI.317; 
Győrfify  Iván). 


bak-szán:  1.  vontató  szán  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843);  2.  vesszőből  csinált  szánforma  gyer- 
mekjáték (Háromszék  m.  Dézsi  Mihály)  [vö.  ber- 

szán]. 

bak-szánka  --  bak-szán  2.  (Csík  m.  MNy.  VI. 
369). 

[bak-szar]. 

bakszar-alma:  egy  alma-faj  (Zemplén m.  Szür- 
nyeg Nyr.  X.323). 

[bak-szarvú]. 

bakszarvú-fü :  trigonella  foenum  graecum 
(Hely  nélkül  Nyr.  VII.502). 

bak-szekér :  1.  kétkerekű  káré,  kordé  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  Gömör  m.  Hollók  Imre);  2.  tar- 
gonca (Vas  m.  Kőszeg  Király  Pál ;  Vas  m.  Répce- 
Sz.-György  Nyr.  XVIIL480) ;  3.  vesszőből  csinált 
szánforma  gyermekjáték  (Göcsej  Tsz.  30a;  Kis- 
Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.-  XIV.46). 

bak-szíj :  [nép-etimológia]  packriemen  (Kaszár- 
nyai szó  Nyr.  VL44). 

bak-tüske  ^  -^  aszat  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839). 

bak-zsupp:  kettős  zsupp  (Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVn.286). 

[1.  BAK-IK]. 

le-bakik:  lebukik  (Komárom  m.  Kürth  Nyr. 
XIX.187).  Bakjunk  lé,  gyerekek  (Komárom  m.  Nagy- 
Igmánd  Nyr.  XVn.183). 

2  BAK-IK:  közösül  (Karancs  vid.  Nyr.  XXI. 
477). 

BAKA:  marha  lábszárbőre,  a  melyből  bocskort 
készítenek  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[Szólások].  Nem  valami  baka:  nem  valami  kü- 
lönös, kiváló  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI.381), 

BAKÁCS:  három-élú  sás  (Saród  Hermán  0. 
Halászat  K.) 

BAKACSIN:  feketére  festett  vászonszövet,  a 
milyennel  némely  vidéken  a  koporsót  szokták 
bevonni  (Orosháza  Nyr.  VI.133;  Debrecen  vid. 
Nyr.  XII.475;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII. 
47).  Csináltatok  néki  márvánkö  koporsót,  be  is  be- 
huzatom  földig  bakacsinnal  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  in.4). 

BAKÁDZ-IK:  lökés  következtében, bukdácsol, 
bukfencezik  (Alföld  Nyr.  XIII.  192).  Úgy  megrúg- 
lak, hogy  hatot  is  bakádzó  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.237). 

BAKAFÁNTOS  (Veszprém  m.  Pápa  Nyr.  XVI. 
527;  Debrecen  Nyr.  VII.91 ;  Heves  m.  Névtelen 
1840;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  bakafáncosl^  agy - 
Kunság  Nyr.  XVI.141 ;  Szilágy  m.  Nyr.  XIV. 
576) :  kötekedő,  kapcáskodó,  csökönyös,  nyakas. 


85   BAKAFANTOSKOD-IK— BAKFINCAL 


BAKFINCOZ— BAKÓ 


86 


BAKAPÁNTOSKOD-IK  (Abauj  m.  Nyr.  V.272; 
bakafáncoskod-ik  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVI. 
95):  kötekedik,  kapcáskodik,  nyakaskodik. 

BAKAPITYERE:  kötekedő  gyermek  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

BAKANCS {bokkancs  Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.,  Erdővidék  Vadr.  166). 

1.  BÁKÁNY:  kákabot,  kákának  buzogány os 
feje  (Dunántúl  MNy.  V.82;  Göcsej  MNy.  V.121 ; 
Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  111.140). 

2.  BÁKÁNY :  fürge  (pl.  kis  gyermek)  (Csík  m. 
Nyr.  VL471). 

BAKARASZ  (Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.317;  Vadr. ;  Győrffy  Iván; 
bagarász  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.380 ; 
XVII.425 ;  bakaiász  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
46 ;  bakrász  Székelyföld  Csaplár  Benedek ;  Három- 
szék m.  Győrffy  Iván;  boklász  Győr  m.  Sziget- 
köz Nyr.  XIX.190;  bokrász  Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.318;  Győrffy 
Iván):  1.  bakrász,  boklász,  bokrász:  keres,  kutat, 
fürkész  (pl.  kopó  a  bokorban)  (Győr  m.  Szigetköz 
Nyr.  XIX.190;  Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.318;  Győrffy  Iván);  2.  ba- 
garász: keresve  legelész  (a  marha)  (Ipoly  völ- 
gye, Kővár  vid.  Nyr.  XVI.380).  Ott  bagarász  a 
tehén  a  tollak  körül,  de  sehogy  se  jovúl  (Ipoly 
völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVII.425);  3.  bakaiász: 
bukdácsol  (pl.  a  nyúl)  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.46);  4.  bakaiász,  bakarasz:  összevissza,  kap- 
kodva, akadozva  beszél  v.  olvas  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.46 ;  Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek; Háromszék  m.  MNy.  VI.317;  Vadr.;  Győrffy 
Iván). 

BÁKÁSZ :  mumus,  ijesztő  (Fölső-Somogy,  Ba- 
laton mell.  Nyr.  VHI.525). 

BAKATOR  {bákor  Balaton   mell.  Tsz.   351b). 

BAKCSAS:  fésületlen,  kócos  (Eszék  vid.  Nyr. 
V.270;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.283).  Ama 
mejen  bakcsas  gyerökcse  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII. 
140).  Nagyon  fájt  a  bakcsas  feje  (Dráva  mell. 
Nyr.  Xin.475). 

BAKCSÓ:  gémfajta  vizi  madár,  vak-varjú 
(ardea  nycticorax)  (Szeged  Tsz.  Hermán  0.  Ha- 
lászat K. ;  Kőrös  mell.  Gabányi  Endre;  Szőreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.92;  Heves  m.  Csépa 
Nyr.  III.479). 

[Szólások].  Úgy  néz,  inint  a  bakcsó:  mereven, 
mozdulatlanul  (t.  i.  a  bakcsók  sokszor  csopor- 
tosan 3 — 4  óra  hosszatt  is  mozdulatlanul  állanak) 
(Szeged  Tsz.). 

BAKPINC:  bukfenc  (Balaton  mell.  Tsz). 

BAKPINCÁL:  bukfencezik  (Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  ni.473). 

Ig-bakflncál:  lebukfencezik  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
1.422;  11.176). 


BAKPINCOZ :  bukfencezik  (Vas  m.  Őrség  Tsz.). 

kl-bakfíncoz :  kihengerít.  Kibakfincozták  e  hor- 
duót:  a  szélére  hajtva  kihengerítették  (Göcsej 
MNy.  n.409). 

lé-bakflncoz :  lebukfencezik  (Soprony  m.  Hor- 
pács  Nyr.  IV.181 ;  Xn.270). 

BAKPING :  bukfenc  (Zemplén  m.  Tállya  Nyr. 
IV.476). 

BAKPINGOZ,  BAKPINGOZ-IK  (Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  IV.476 ;  bakfingóz-ik  Abauj  m.  Puszta- 
falu Szádeczky  Lajos) :  bukfencezik,  bukfencet  vet. 

fel-bákflngozlk  (Abauj  m.  B eret  Nyr.  IV.329; 
fel-bakfing ózoXi  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.477) : 
fölbukik. 

BAKPITTY  (Debrecen  Nyr.  VII.91 ;  bakk fütty 
Marosvásárhely  Nyr.  XVII.283 ;  Székelyföld  Nyr. 
XIV.334) :  bakugrásos  gyermekjáték,  amely  abból 
áll,  hogy  a  fiúk  egymás  hátán  átugrálnak  vagy 
egymás  hátára  ugorva  fölülnek. 

BAKKAN:  zökken  (Palócság  Nyr.  XXI.418; 
XXH.31). 

BAKKAN-^Ó :  kátyú,  zökkenő  hely  a  szekér- 
uton  (Palócság  Nyr.  XXI.308;  XXn.32). 

BAKKANT :  vakkant,  vakkantással  megijeszt 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.141)  [vö.  vakkant]. 

bele-bakkant :  belekottyan  (a  beszédbe).  Jobb 
lett  volna,  ha  bele  sem  bakkantasz  (Alföld  Nyr. 
Xin.192). 

el-hsikkant.  Elbakkant ja  mag  át :  elszólja  magát. 
No  te  ugyan  szépen  elbakkantottad  magad !  (Alföld 
Nyr.  Xin.192). 

ki-bakkant :  kikottyant,  kiböffent  (vmit,  a  mit 
nem  kellene  megmondani)  (Alföld  Nyr.  11.426). 
Ez  az  ostoba  gyerek  ott  volt,  azután  szépen  kibak- 
kantotta  (Alföld  Nyr.  XnL192). 

[BAKL-IK]  (bakly-ik  Palócság  Nyr.  XXL312; 
506;  XXn.32). 

meg-baklik  (meg-báklik,  meg-baklyik) :  1.  meg- 
botlik (Gömör  m.  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr.  XX. 
286);  2.  kifordul  vmiből,  belebukik  vmibe  (Ka- 
rancs  vid.  Nyr.  XXI.477) ;  3.  megköti  magát,  meg- 
bicsakolja  magát,  megcsökönyösödik  (ló,  ember) 
(Palócság  Nyr.  XXI.506;  XXn.32;  Gömör  m. 
Nyr.  XVH.88;  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286). 

BAKLAT:  koslat  (kutya,  macska,  farkas)  (Szé- 
kelyföld Tsz.  Nyr.  X1V.47 ;  Háromszék  m.  Király 
Pál ;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

BAKL^ÓS:  olyan  ló,  a  mely  folyton  csóválja 
a  fejét  V.  gyakran  megcsökönyösödik  (Palócság 
Nyr.  XXII.32). 

1.  BAKÓ:  1.  cölöpverő  fa-  v.  vas-sulyok  (Tisza- 
Szamosköz,  Gömör  m.  Nyr.  XVII.136);  2.  pőröly, 
kalapács  (Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839 ;  Torna 

B* 


87 


BAKÓ— BAKOL 


BAKOLOD-IK— BAKOZ 


m.  Szín  Király  Pál)  ;•  kötörő,  kendertőrö  eszköz 
(Gömör  m.  Nyr.  XVII.136);  3.  fa-szerszám,  a 
melyen  kendert  tilolnak  és  karót  hegyeznek 
(Szent-Endre  Nyr.  XVII.136). 

[bakó-alja]. 

bakóallya-kender :  az  a  csomó  kender,  a  me- 
lyet eggyszerre  tesznek  a  törő  alá  (Gömör  m.  Nyr. 
XVII.136). 

2.  BAKÓ :  szőr-  v.  vászontarisznya  (Esztergom 
vid.  Nyr.  XI.381 ;  Jászkunság  Nyr.  XVII.136; 
Nagy -Kunság  Nyr.  XVI.141;  Nagy -Kunság,  Tür- 
kévé Nyr.  III.229;  XVII.136;  Békés-Doboz  Nyr. 
VIII.330;  Bihar  m.  Sárréti  járás  Nyr.  XVII.88; 
Bihar  m.  Fúrta  vid,  Nyr.  IV.43;  Debrecen  Nyr. 
VII.91;  Szabolcs  m.  Kisvárda  Nyr.  XVIL136; 
Szabolcs  m.  Berkesz  Nyr.  XVII.88;  Hajdú-Szo- 
boszló  Nyr.  XVII.136;  Hajdú  m.  Tetétlen  Nyr. 
XVII.136;  Szilágy  m.  Kőváry  László  1842;  Szat- 
már  m.  Nyr.  X.430;  Bereg  m.  Tisza-Kerecsény 
Nyr.  XVII.136;  Zemplén  m.  Őrös  Nyr.  XVII.135; 
Érmeilék  Nyr.  XVII.135;  Heves  m.  Déva-Ványa 
Nyr.  XVn.136). 

3.  BAKÓ:  kis  szán,  gyermek-szánkó,  gyalog- 
szánkó (Székelyföld  Nyr.  XV.432-,  Csík-Csicsó 
Nyr.  XVn.136). 

4.  BAKÓ:  karikára  tekergetett  cérna  (Rima- 
szombat vid.  Nyr.  XVn.524). 

BAKÓ  (bakó  Félegyháza  Nyr.  IV.560) :  eggy- 
ügyű,  bamiaa,  oktondi,  bászli,  ügyefogyott  (Somogy 
m.  Tsz. ;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy .  11.397 ; 
Hódmező-Vásárhely  Nyr.  VIII.92;  Szeged  Csap- 
lár Benedek)  [vö.  hágé\. 

BAKÓC:  tűzre  való  apró  ág-bog.  Tégij  hakócot 
a  tűzre  (Brassó  m.  Hétí'alu  Nyr.  XVI.478;  XXI. 
144;  Tatrang  Nyr.  11.476;  Zajzon  Nyr.  ni.326). 

BAKOQ:  dadog,  hebeg,  akadozva  beszél  (Mátra 
vid.  Nyr.  XXn.240;  Háromszék  m.  NyK  HI.IO) 
[vö.  makog]. 

BAKÓKAL  =  hagdácsol  (a  nyúl)  (Zemplén  m. 
Kolbása  Szádeczky  Lajos). 

BÁKÓKOD-IK  -  hákóskod-ik  (Orosháza  Nyr. 
VLL33). 

BAKOL  (bakói  Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVH. 
383;  bákal  Gömör  m.  Nyr.  XVHLSOl ;  Gömör 
m.  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286;  bak" ól  Palóc- 
ság Nyr.  XXI.419;  XXn.32);  1.  cölöpöt  ver  (Esz- 
tergom Nyr.  XVn.88;  Szentes  Nyr.  XVIL222; 
Bihar  m.  Sárréti  járás  Nyr.  XVn.89;  Zemplén 
m.  Nyr.  XVIL273) ;  2.  kendert  tilol,  tör  (Pest  m. 
Szent-Endre  Nyr.  XVn.135;  Gömör  m.  Nyr. 
XVHLSOl);  3.  bólintgat  (a  ló:  fejét  le  s  föl  moz- 
gatja); bóbiskol  (Palócság  Nyr.XXI.419;  XXII.32; 
Gömör  m.  Nyr.  XVn.135;  Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286;  Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr. 
XVn.383;  Miskolc  vid.  Nyr.  XVH.88).  Bakol, 
mint  a  ló:  mondják  emberre,  mikor  a  fejével 
igent  int  (Gömör  m.  Nyr.  XVII.135);  4.  kötélen 
v.  gúzson  bakot  (hurkot)  csinál  (Szatmár  m.,  Be- 


reg  m.  Tisza-Kerecsény  Nyr.  XVIL135);  5.  karót 
hegyez   (Pest  m.  Szent-Endre    Nyr.    XVII.  135). 

le-bakól :  lever  (Bereg  m.  Rákos  Pap  Károly). 

meg-bakol:  összehurkol  (Szatmár  m.  Nyr. 
XVH.  135). 

[Szólások].  Megbakolja  magát:  megköti  magát, 
megbicsakolja  magát,  megcsököny  ösödik  (Kapnik- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.378;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.476;  Kolozsvár  Pap  Károly; 
Székelyföld  Nyr.  XVn.88;  Győrffy  Iván;  Udvar- 
hely m.  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Eted  Nyr. 
XVH.  135). 

BAKOIjÓB-IK(bakalód-ik) :  1.  öklelődzik  (kos), 
lökdösődik  (Erdély ;  Deés  és  vid.  Nyr.  XVII.88) ; 
2.  akadékoskodik,  makacskodik,  dacoskodik(Deés- 
akna  Nyr.  1.381). 

BAKONTA,  BAKONCA  {bakóca  Háromszék 
m.  Nyr.  IV.561):  1.  bakonta:  faeregető  bakszán  v. 
talpszán,  erdőlő  szán  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  VL 
317;  Vadr.;  Nyr.  IL327;  XXL144;  Győrffy  Iván); 
erdőlő  szánnak  az  a  nyújtványa,  a  melyre  a 
terhet  fölrakják  (Hétfalu  Nyr.  XVI.478 ;  Tatrang 
Nyr.  11.476);  2.  bakonca,  bakóca:  fakószekér, 
négykerekű  fahordó  szekér  (Székelyföld  Nyr. 
VIH.462 ;  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.561). 

BAKONYÁS:  kiskereskedő,  szatócs  (Nagy- 
Enyed  Tsz.). 

BAKOS :  1.  kanos,  kurafi,  ledér,  fehérnép  után 
bolonduló.  Csak  úgy  bolondul  a  fehérnép  után. 
Már  az  igaz,  fene  bakos  gyerek  (Fehér  m.  ?  Rác- 
keve? Nyr.  XVII.136);  2,.  olajütő  malomban  dol- 
gozó munkás,  a  ki  az  olajtartó  ékét  nagy  fa- 
furkóval  v.  kalapáccsal  veri  (Kecskemét,  Szeged 
Csaplár  Benedek;  Mezőtúr  Nyr.  XVH.136;  Szen- 
tes Nyr.  XVII.222 ;  Hajdú  m.  Tetétlen  Nyr.  XVH. 
136);  olajütő  malombeli  fölügyelő  (Szabolcs  m. 
Nyr.  XVII.136);  3.  ^  bakos-ostor  (Zemplén  m. 
Nyr.  XVII.273). 

bakos-gyeplő :  négyes  lófogathoz  való  gyeplő 
(Gömör  m.  Nyr.  XVH.136). 

bakos-ostor:  hosszú  ostor,  a  mellyel  a  négyes 
lófogatot  a  bakról  hajtják  (Zemplén  m.  Nyr. 
XVH.273;  Gömör  m.  Nyr.  XVH.136). 

BAKOS  (Háromszék  m.  Vadr.  Nyr.  IV.426; 
bakos  Nógrád  m.  Nyr.  V.181):  mumus,  ijesztő 
[vö.  babos]. 

BÁKÓSKOD-IK :  bambáskodik,  máléskodik, 
ostobáskodik  (Hódmező-Vásárhely  Nyr.  VIII.92). 

[BAKOSOD-IK]. 

mgg-bakosodík :  elromlik  (étel)  (Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  V.572). 

BAKÓZ:  cölöpöt  ver  (Tisza-Szamosköz  Nyr. 
XVn.136). 

le-bakóz:  cvj  (uo.). 


89 


BAKSA— BAL 


BÁLA— BALIDÓ 


90 


1.  BAKSA:  1.  bak-kecskegödölye  eggy  éves 
koráig  (Székelyföld  Gálffy  Sándor) ;  2.  eggy  éves 
berbécs  (Székelyföld  Kriza;  Háromszék m.  Vadr.). 

2.  BAKSA:  aspius  rapax  (Tisza  mell.  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

BAKSÁL :  szöllőt  böngész  (Dunántúl  Nyr.  V. 
128;  Baranya  m.  Tsz.  113a;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.XVni.46;  Baranyám.  Nagyfalu  Nyr.  XX.47). 

BAKTAT.  Baktatva :  akadozva  (Gömör  m. 
Tsz.).  Baktatva  heszil  (Debrecen  Nyr.  VII.91). 

[BAKUL]. 

le-bakul:  négykézlábra  áll  (Torontál  m.  Lő- 
rinefalva  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.120). 
Bakulj  le,  majd  én  rád  állok,  úgy  elérem  (Alföld 
Nyr.  Xni.192). 

[BAL]. 

[Szólások].  Bal  a  fél  fülére:  nem  jól  hall  (Szat- 
már  m.  Nyr.  III.276).  0  visszafelesött  neköm,  én 
pedég  ismég  halabbú  felétem :  keményebben,  éle- 
sebben (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.81). 

bal-fülű:  süket  (Székelyföld  Nyr.  XV.432). 

bal-kéz.  Balkézt:  balkézről,  balkéz  felöl  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Balkézzel  vár:  nem  vár  (pl.  az  étellel; 
a  későn  jövőnek  mondják:)  Majd  balkézzel  vár- 
tmik (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

bal-körmű:  1.  zsivány,  tolvaj  (Abauj  m.  Nyr. 
III.85.  223;  Abauj  m.  Szikszó  Király  Pál;  2.  ki- 
hágó, feslett  életű  (nő)  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr. 
Vin.379;  Abauj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

[bal-nyak?],  banyák:  balkezü  (Rimaszombat 
Nyr.  XVn.524). 

bányák-kezű:  cv (Gömör m.  Sajó  völgye,  Hanva 
Nyr.  XX.286). 

bal-pál,  bópál:  balpárti  (Zala  m.  Hetes,  Dob- 
ronak  Nyr.  n.l33;  Hetes  Nyr.  L381). 

[bal-sarkú],  básarku:  megesett  személy  (Vas 
m.  Kemenesalja  Nyr.  HLST). 

[bal-szgm]. 

balszemez:  félre  néz,  sandít  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  m.233;  XVL141). 

1.  BÁL  [táncmulatság]  {báld  Vas  m.  Répce- 
Sz.György  Nyr.  XVnL480;  Repce  mell.  Nyr. 
XX.369;  Fehér  m.  Nyr.  IX.284;  Pestm.  Gyömrő, 
Monor  Pap  Károly;  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Palócság  Vyr.  VnL451). 

2.  BÁL:  nagy  áru-csomag;  a)  2 — 5  mázsás 
dohány-csomag  (Alföld  Nyr.  XnL525;  Arad  ra. 
Majláthfalva  Nyr.  Vni.238;  b)  a  megmért  és 
rendbe  rakott  szárított  halak  tömege  (Körös-Tar- 
csa  Hermán  0.  Halászat  K.). 

bál-fa:  a  dohánybál  talpfái  (Arad  m.  Majláth- 
falva Nyr.  Vni.238)  és  leszorító  fái  (Alföld  Nyr. 
Xni.525;  Csongrád  Nyr.  Vn.526). 


[BÁLA]. 

bala-kovács:  juh-tetű  (Csík  m.  Csaplár  Bene- 
dek, Győrffy  Iván). 

bala-tetű:  cv  (uo.). 

BALAPÁNT:  vmely  szőlőfaj  (Abauj  m.  Név- 
telen  1839;   Zemplén  m.  Tolcsva  Nyr.  IX.480). 

BALAKA:  kisértet  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.380). 

BALAMUTA:  baj,  galiba,  alkalmatlanság,  kelle- 
metlenség. Nekem  te  mindig  balamutát  csinálsz 
(Kassa  vid.  Nyr.  XVII.238;  Zemplén  m.  Nyr. 
IV.424). 

[BALAMUTÁL]  {báldmutál  Abauj  m.  Beret 
Nyr.  n.422):  ácsorog,  lopja  a  napot  [?]. 

BÁLÁN  (Marosszék  Vadr.;  bálánk  Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.203;  fto?áw  Csík  m.  MNy.  VL368): 

1.  bálánk:  fehér   (Moldvai    csáng.   Nyr.   X.203); 

2.  bálán:  szőke   szőrű  juh   (Marosszék  Vadr.); 

3.  bolán:  buta-szarvú  moldovai  ökörfaj  (Csík  m. 
MNy.  VI. 368). 

BALASKA  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Vas 
m.  Kemenesalja,  Nemes-Magasi  Nyr.  XIX.191; 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVn.144;  Göcsej  MNy. 
11.409;  Veszprém  Nyr.  XV.384;  Fölső-Somogy, 
Balaton  mell.  Nyr.  VIII.431 ;  balatka  [?]  Veszprém 
m.  Nyr.  XV.285;  baracska  Somogy  m.  Kálmáncsa 
Nyr.  XI.238;  valaska  Balaton  mell.  Tsz.  74b.; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Csallóköz,  Bacsfa 
Nyr.  XVL140;  Csallóköz,  Somorja  Nyr.  XXIL 
135;  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  VIII.471):  rövid- 
nyelű  kis  fejsze,  faragó  fejsze. 

BALAZ,  BÁLOZ:  dohányt  bálba  (nagy  cso- 
magba) köt  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII.239 ; 
Heves  m.  Tisza-Sz.Imre  Nyr.  X.329). 

BALAZÓ :  1.  dohánybálazáshoz  való  készülék 
(Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  Vin.239);  2.  az  a 
kunyhó,  a  melyben  a  bálokba  kötött  szárazhal 
el  van  téve  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

bálazó-kaloda:  dohánybálazáshoz  való  készü- 
lék a  bálfával  eggyütt  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr, 
VnL239). 

BALÉTA :  cédula,  melyet  a  fogyasztási  hiva- 
talban adnak  a  juh-  és  sertésvágóknak  (Alföld 
Nyr.  11.424). 

BALFASZ  {balfasz  Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286;  bófás  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
n.472;  Xn.381):  tréfás,  bolondos,  eszelős,  buta, 
esetlen,  faragatlan  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472 ;  XII. 
381 ;  Pápa  vid.  Matics  Imre ;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.141;  Debrecen  Nyr.  Vn.91;  Palócság  Nyr. 
XXII.32;  Gömör  m.  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr. 
XX.286;  Székelyföld  Tsz.). 

BALIDÓ:  nők  nyári  kabátkája  (Győr  m.  Duna- 
Sz.Pál  Nyr.  Vin.522). 


91 


BALIGA— BALLANGO 


BALLOKAZ— BALSO 


92 


BALIGA:  kulcsra  kötött  fa-kolonc  (Karancs 
vid.  Nyr.  XX1.477). 

BÁLIKÓ:  kákabot,  kákának  buzogányos  feje 
(Göcsej  Tsz.). 

BÁLIN  (Duna  mell.  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
Háromszék  m.  Nyr.  IV.561;  bam  Eszék  vid.  Nyr. 
Vni.140;  haing  Szatmár  m.  Hermán  0.  Halászat 
K. ;  balín  Komárom  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
balind  Győr  Nyr.  XI.429;  bálind  Duna  és  Tisza 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.;  bálink  Brassó  m. 
Hétfalu  MNy.  V.347;  balint  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Sepsi-Uzon  Nyr.  VIII.383; 
Erdélyi  Lajos;  bálint  Duna  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  balling  Bereg  m.  Nagy-Dobrony 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  boín  Bodrogköz  Hermán 
0.  Halászat  K. ;  bólén  Göcsej  Hermán  0.  Halá- 
szat K. ;  bolyin  Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat 
K. ;  polind  Nógrád  m.  Ipoly-Nyitra  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  pólind  Ipoly  mell.  Hérman  0.  Halá- 
szat K.):  ragadozó  ön  (aspius  rapax). 

BÁLIS,  BÁLIZS:  házaló  olasz,  a  ki  áruit  a 
hátán  egy  szekrényben  hordva  faluról  falura 
jár  (Soprony  m.  Horpács  Nyr.  V.269;  Soprony 
m.  Röjtök  Nyr.  III.556;  Vas  m.  Tsz.;  Vas  m. 
Répce-Sz.György  Nyr.  XVIII.480 ;  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  IV.228 ;  XH.SSO). 

BALKA:  balog,  balkezes.  Balkán:  balkézzel, 
balkezúleg  (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Há- 
romszék m.  Vadr.;  MNy.  VL317;  Nyr.  IL522; 
Győrffy  Iván). 

BALKÁNY,  BALKÁN:  vizállásos  hely,  a  mely 
esős  időben  v.  árvizek  alkalmával  valóságos  tó 
(Szatmár  m.  Nyr.  Vin.523;  X.430 ;  XIL527[?]; 
Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XIX.335;  Szatmár  m. 
Porcsalma  Király  Pál). 

BALLÁ:  nádnak  bogláros,  buzogányos  feje, 
bugája,  bojtja  (Alsó-Csallóköz  Tsz.) 

BALIí^Q  (ballog  Székelyföld  NyK.  X.325;  Kiss 
Mihály;   Háromszék  m..  Erdővidék  Vadr.    139). 

lé-ballag:  (a  lelőtt  vad)  magasból  esik  le  (Fe- 
hér m.  Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVII.431). 

BALLAGCSÁL:  lassan  ballag  (Balaton  mell. 
Tsz.;  Vas  m.  Jánosháza  Nyr.  XVL141;  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

BALLAGDOGÁL :  cv  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

BALLANG  --  ballangó  (Győr  és  Pest  m.  Sztrokay 
Antal). 

ballang-kóró:  cv  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839). 

BALLANGÓ  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.237; 
Csongrád  m.  Kis-Hegyes  Nyr.  XI.45;  Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.140.  150;  barlangé 
Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.351.  352.  372; 
Csanád  m.  Kálmány  L.  Koszorúk  11.224;  Cegléd 
és  a  Tápió  vid.  Nyr.  IV.122;  Heves  m.  Tisza-Sz.- 
Imre  Nyr.  IX.137):  ördögszekér  (salsola  tragus; 


tüskés  bokor,  a  mely  ősszel  kiszáradván  és  tövé- 
ről fölszakadván,  a  széltől  űzve  hengereg,  kering 
a  földeken). 

ballangó-kóró  (Somogy  m.,  Kecskemét  vid. 
Tsz.):  cv. 

[BALLÓKÁZ]  {bállá  káz  Gömörm.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286):  ballag. 

BÁLMOS:  kukoricalisztből  íróval  v.  tejföllel 
készített  étel  (Mármaros-Sziget  Hajdú  Nagy  Sán- 
dor; Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVIII.o75;  Székely- 
föld Tsz. ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.216 ;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  V.528). 

BALQC :  balog,  balkezes  (Hont  m.  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.380). 

[BALOG]. 

balog-hajtás:  balkézzel  való  hajítás.  Balog- 
hajtásnyéra :  a  mennyire  balkézzel  lehet  hajítani 
(Háromszék  m.  Vadr.  492a.) 

balog-méh:  olyan  méhraj,  a  mely  sejtjeit  sza- 
bálytalanul össze-vissza  építi  (Székelyföld  Király 
Pál). 

balog-ökör :  a  melynek  az  eggyik  szarva  előre, 
a  másik  hátra  áll  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

balog-sete:  balog,  balkezes  (Soprony  m.  Röj- 
tök Nyr.  ni.556). 

balog-süti  (Göcsej  Tsz.;  Zala  m,  Arács  Nyr. 
XXH.192;  Fehér  m.  Nyr  X.186;  bnlog-siitü 
Veszprém  m.  Pápa  Nyr.  XVL527):c\3. 

BALOGÁCS  (Göcsej  Tsz. ;  baligács  Vas  m.  Őr- 
ség Nyr.  XII.380;  bidigács  Őrség  Nyr.  11.562; 
galbács  Nyitra  m.  Vág-Séllye  Nyr,  XX.324): 
balog,  balkezes. 

BALOGOL :  balkézzel  tesz  vmit,  balkézzel  üt 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek,  Kiss  Mihály ;  Há- 
romszék m.  Vadr.  492a.;  Győrffy  Iván). 

BALOGOS:  1.  balog,  balkezes  (Székelyföld 
Kiss  Mihály);  2.  befelé  álló.  Balogos  körmű  ló 
(Székelyföld  Nyr.  XIV.334). 

BALOS  [ballos  Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr. 
VI.325):  1.  balos:  ügyetlen,  félszeg  magatartású. 
Balos  kis  lány:  a  ki  nem  tud  hogy  állani,  nem 
tudja  a  kezét  hová  teniíi  (Gyón  Nyr.  IV.323); 
2.  balos:  süket  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  IH. 
89);  3.  ballos:  hóbortos  (Somogy  m.  Nemes-Déd 
Nyr.  VI.325). 

BÁLOZ,  BÁLOZ-IK  {báldozni  Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.205;  Pest  m.  Gyömrő, 
Monor  vid.  Pap  Károly). 

[Szólások].  Mind  csak  bálozik:  untalan  eddegél 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

BALSÓ:  balfelől  való  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  n.374). 


93 


BALTA— BAMBUC 


BAMBUC— BAN 


94 


BALTA  (bóta  Zala  m.  Dergecs  Nyr.  111.33; 
Somogy  m.  Tsz. ;  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
III.471 ;  Eszék  vid.  Nyr.  V.270 ;  Gömör  m.  Rima- 
és  Balogvölgy  Tsz.;  Hont  m.  Nyr.  V.426.  Hoiitm. 
Páld  Nyr.  XIV.575 ;  b»óta  Palócság  Nyr.  XXII.32). 

BALTAT:  botot  mesterségesen  hajt,  forgat 
(Somogy  m.  Tsz.  CzF.). 

BALTÁZ:  vminek  utána  kap,  hogy  megkar- 
molja (a  macska)  (Csongrád  Nyr.  IX.89). 

BALTIKA:  baltácska  (Torontál  m.  Szőreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.95). 

BALUSTYA:  eggyügyú,  ügyefogyott,  oktondi, 
buta,  ostoba  (Tolna  m.  Sárköz  Tsz.;  Békés  m. 
Sárrét  Nagy  Sándor;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VIII. 
379;  Debrecen  Nyr.  VII.91 ;  Hajdú  Nagy  Sándor; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.577). 

BÁLVÁNY  {válvány  Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.233):  1.  szobor  (ellentétben  a 
szentképpel)  (Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.181); 
2.  nagy  dorong  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  IX. 
378) ;  3.  szárazmalomban  a  középső  (külső)  nagy 
tengely  (Nagy-Kiinság  Nyr.  XVI.141;  Zemplén 
m.  Bodrogköz  Tsz.);  4.  olajsajtóban  az  a  két 
nagy  fa,  mely  a  közötte  levő  anyagból  az  olajt 
kinyomja  (Szeged  Csaplár  Benedek) ;  5.  az  álló- 
bárka oldalait  alkotó  vastag  borítódeszkák  (Sze- 
ged Hermán  0.  Halászat  K.,  Csaplár  Benedek) ; 
e.  tutaj,  láp  (Török-Becse  Nyr.  IX.92):  7.  ren- 
geteg nagy,  óriási,  idomtalan  nagy.  De  nagy 
halvány  kútágas!  Jó  fogás  volt;  szép  darab 
bálvány  harcsát  fogtunk  (Bereg  m.  Tiszahát  Pap 
Károly). 

[Közmondások].  TJgy  táncol,  mint  malom  alatt  a 
bálvány  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVIII.140). 

bálván-fa:  rus  typhina  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.46). 

bálván-kíp :  szobor  (ellentétben  a  szentképpel) 
(Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.181). 

BALZSAMOM:  balzsam  (Bihar  m.  Székelyhíd 
Nyr.  VI.184). 

BAMBA  {banga  Göcsej  Nyr.  XI.546;  XIII.351. 
493 ;  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác ;  Bala- 
ton mell..  Vas  m.  Kemenesalja,  Győr  m.  Tsz.; 
Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.431;  Békés  m.  Nyr. 
in.524). 

BAMBÓ:  a  pihörnye  v.  buzgány  nevű  vízi 
növénynek  tömött,  pelyhes  bojtja  v.  bunkója 
(Dráva  mell.  Nyr.  VI.374). 

BAMBOLYOG:  mélázva,  bámészkodva  ácso- 
rog, bódorog,  lebzsel  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
317;  Győrffy  Iván)  [vö.  bandalog]. 

BAMBU:  bamba  (Zemplén  m.  Bodrogköz  Tsz.). 

1.  BAMBUC:  mogorva,  szótalan,  bamba,  buta 
(Székelyföld  Tsz.  Kriza;  Udvarhely  m.  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Tsz.). 


2.  BAMBUC  (Székelyföld  Nyr.  IV.88;  Arany- 
Gyulai  NGy.  ni.316;  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  és  Csík  m.  Csaplár  Benedek ;  bambus 
Székelyföld  Kiss  Mihály):  mumus,  ijesztő.  Vigyön 
el  a  bambiid  (Nyr.  IV.88). 

BAMBUK:  bamba  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

BAMBUSZKOD-IK :  álmosan  tesz  vmit  (Szé- 
kelyföld Borbély  Samu). 

BÁMÉSZKOD-IK  {bámászkodm  Vas  m.  Tsz.; 
bávaszkodni  Székelyföld  Tsz.  Kriza;  bávászkod-ik 
Torda-Aranyos  m.  Kövend  Kanyaró  Ferenc; 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr. 
481 ;  bávészkod-ik  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Jávos^- 
kodom.  Székelyföld  Tsz.  34b.). 

BAMPLI:['?]  A  mulatság  után  barnai  lettem 
(Gyöngyös  Nyr.  IX.332). 

[BÁMÍT]. 

el-bámít:  bámulásra,  csodálkozásra  gerjeszt, 
elrémít  (gyermeket  rémes  dolgok  elmondásával) 
(Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Erdövidék 
Tsz.). 

BAMMOG :  magában  dünnyög  (Háromszék  m. 

Tsz.)  [vö.  mammog,  mitmmog], 

[BÁMOLYOD-IK]. 

el-bámolyodik :  elbámul  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.323;  Győrffy  Iván). 

BÁMOLYOG :  ámolyog,  bámészkodik  (Három- 
szék m.  Győrffy  Iván). 

1.  BÁMUL  {bámol  Soprony  m.  Röjtök  Nyr. 
in.465;  hávul  Székelyföld  Tsz.). 

meg-bámul:  elbámul.  TJgy  megbámul  a  nép, 
hogy!  (Udvarhely  m.  Vadr.  461). 

[2.  BÁMUL,  BÁMOL]. 

be-bámul:  betölt.  Bebámulja  a  szobát  a  virág 
szaga  (Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  XVII.89). 

el-bámul,  el-bámol:  1.  el-bámul:  ellep,  elborít. 
Annyi  a  kacsa,  hogy  egésszen  ébámúja  a  vizet. 
Annyi  itt  a  szárcsa,  hogy  ébámüják  a  vizet  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.477;  XVn.89);  2.  el-bámol: 
elhord  [?].  Elbámolta  a  viz  a  folyó  partját  (Pest 
m.  Fájsz  Nyr.  Vn.281.  428). 

BÁN:  1.  sajnál.  Szegén  asszon  mindég  sír-ri; 
igen  bánnya  a  gyerekét  (Somogy  m.  Király  Pál); 
2.  fájdít.  Igeíi  bánnyo  a  lábát  (a  barom):  nem 
hagyja  megfogni  a  fájós  lábát  (Somogy  m.  Nyr. 
Xn.279). 

[Szólások].  Száz  forintom  bánnya:  száz  forin- 
tomba került  (Csallóköz  Szinnyei  József). 

be-bán:  ellát;  betakar,  begyújt.  Bebántam  a 
barmaimat.  Bebántam  a  szénát  (Göcsej  MNy.  V. 
129). 


95 


BAN-IK— BANDSA 


BANDSAL— BANGUL 


96 


[még-bán]. 

[Szólások].  Mehhcínnyá  egy  húsz  forintom:  bele- 
kerül húsz  forintomba  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
505). 

BAN-IK :  él  vmivel.  Igyon  velünk  egy  pohár 
bort.  —  Nem  szoktam  vele  bánnyi  (Bács  m.  Mély- 
kút Nyr.  XX.283). 

BÁNANDÓ:  sajnálandó  (Erdővidék  Tsz.). 
[BÁNAT]. 

bánat-malom :  olyan  malom,  a  melynek  ritkán 
van  őrlője  v.  vize  nincs  (Háromszék  m.  Vadr.). 

[BÁNÁTI]. 

bánáti-bodor :  [tréf.]  suba  (Szentes  Nyr.  VI.232). 

[BÁNATOS]. 

bánatos-ruha:  gyászruha  (Baranya  m.  Nyr. 
V.330). 

[BÁNATSÁG],  BÁNATSZÁG:  bánat,  bánkódás. 
Bánatszágból  lett  neteró  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X. 

BANCSÓKOS :  csókás  szemű  (a  kinek  a  kan- 
csalsága  miatt  a  szeme  fehére  nagyon  kilátszik) 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

BANDA  {banda  Háromszék  m.  Orbai  járás 
Nyr.  Vn.283). 

BÁND  ALI:  ámolyogva,  mélázva,  bámészkodva 
ténfergő,  lebzselő  (Zilah  Nyr.  XIV.286 ;  Székely- 
föld Kriza,  Kiss  Mihály). 

BANDALOG  =  bambolyog.  Ne  bandalogj  annyit, 
hanem  szedd  össze  mag  adót,  ne  ereszd  el  az  eszedet 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

BANDÁR:  kő-süllő  (luciopercavolgensis)  (Buda- 
pest), ifjú  kő-süllő  (Baja  Hermán  0.  Halászat  K.). 

BANDI:  1.  helytelen;  2.  féleszű  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

1.  BANDÓ:  ostoba,  eggyügyű,  ügyefogyott 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.283)  [vö.  bangó]. 

2.  BANDÓ,  BONDÓ:  1.  bondó:  bendő  (Szat- 
már  vid.  Tsz.);  2.  bandó:  bőszájú  hasas  korsó 
(Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr.  XI.238)  [vö.  bendő, 
bangyos]. 

3.  BANDÓ  (Szentes  Nyr.  Vin.331 ;  bandú  Sze- 
ged Kálmány  L.  Koszorúk  11.102):  szegélydísz 
(bordűré)  szoknyán  v.  kötényen. 

BÁNDOGAL:  időnként  bán,  bánkódik  (Szé- 
kelyföld Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.). 

BÁNDOR:  pacal  (Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr. 
ni.523). 

BANDSA:  kancsal  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVm.46;  Palócság  Tsz.;  Hont  m.  Páld  Nyr. 
XIV.575;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


BANDSAL  (Esztergom  Nyr.  III.34 ;  Nagy -Kun- 
ság Nyr.  XVI.141 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.237; 
Palócság  Nyr.  XXL508 ;  XXn.32 ;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  bándsál  Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286):  1.  cv;  2.  bamba,  hülye 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.141;  Gömör  m.  Sajó 
völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286). 

BANDSALI:  1.  kancsal  (Zemplén  m.  Bodrog- 
köz Tsz.);  2.  bámészkodó,  bamba  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XIX.333;  Zemplén  m.  Bodrog- 
köz Tsz.). 

BANDSALÍT  {bándsálít  Nógrád  m.  Nyr.  VI. 
134;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.501):  kancsalít. 

[BANDSALOD-IK[. 

el-bandsalodik:  elbámul  (Zemplén  m.  Bodrog- 
köz Tsz.). 

BANDSALOG :  mélázva,  bámészkodva  őgyeleg 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.  142). 

BANDSI  {bándsi  Gömör  m.  Sajó  völgye,  Hanva 
Nyr.  XX.286):  1.  kancsal  (Palócság  Nyr.  XXH. 
32 ;  Gömör  m.  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286) ; 
2.  bamba,  hülye,  eggyügyű,  ügyefogyott,  élhetet- 
len (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424;  Hajdú  m. 
Nádudvar  Nyr.  VIII.234;  Borsod  m.  Ónod  vid. 
Nyr.  XVII.383;  Gömör  m.  Sajó  völgye,  Hanva 
Nyr.  XX.286). 

BANDSÍT  (Palócság  Nyr.  XXII.32 ;  Esztergom 
Nyr.  III.34;  bándstt  Nógrád  m.  Nyr.  VI.134): 
kancsalít. 

BANDUKOL  (Kunság  Nyr.  XIV.525;  Palóc- 
ság Nyr.  XXI.419;  XXII.32;  Heves  m.  Névtelen 
1840;  Heves  m.  Tisza-Örs  Csaplár  Benedek; 
Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  VIII.568 ;  Rimaszombat 
Nyr.  XV.383;  bandukol  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.477;  Alföld  Nyr.  Xni.192;  Debrecen  Nyr. 
XXI.476;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.141;  Kassa  vid. 
Nyr.  XVII.238):  lassan,  mélázva,  gondolatokba 
merülve  ballag.  Mit  bandukolsz;  menj  szaporán, 
hogy  pattogjon  a  sarkad  (Alföld  Nyr.  XIII.  192), 

BANDURKA:  burgonya  (Zemplén  m.  Nyr. 
XVn.274;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  Xni.191), 

[BÁNPIj. 

Bánfi-mag:  [tréf.]  kecskebogyó  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

BANGÁT :  vonít  (a  kutya)  (Dunántúl  Nyr.  V. 
181)  [vö.  bankói,  baunkol]. 

BANGITA:  viburnum  lantana  (Göcsej  MNy. 
V.153;  Balaton  mell.  Tsz.  MNy.  V.153). 

BANGÓ:  bamba,  féleszű,  mamlasz, ügyefogyott 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.578;  Udvarhely 
m.  Nyr.  IV.32;  Háromszék  m.  Tsz.  29b;  MNy. 
VI.317;  Győrfify  Iván)  [vö.  L  bandó]. 

BANGUL:  bámul,  bámészkodik  (Kecskemét 
Király  Pál). 


97 


BANGULA— BANYA 


BANYA— BANYO 


98 


BANGULA:  bamba  (Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  III.182). 

BANGY:  ringy-rongyból  való  göcs  (Somogy 
és  Baranya  m.  Tsz.) 

BANGY ALISTA:  főkötő  (Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  n.279). 

BANGY ALOD-IK:  bágyad  (Karancs  vid.  Nyr. 
XXI.477). 

BÁNGYORGÓS :  beteges,  göthös  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  III.  140). 

BÁNGYORI:  cv  (Orosháza  Nyr.  VI.133). 

BÁNGYOROG:  betegeskedik,  göthösködik  (So- 
mogy m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.  140). 

BANGYOS :  bőszájú  hasas  korsó  (Baranya  m. 
Baranya-Sz.Lőrinc  Nyr.  XVII.335)  [vö.  2.  bandó, 
bendös]. 

BANKA:  mumus,  ijesztő  (Udvarhely  és  Csík 
m.  Csaplár  Benedek)  [vö.  bankus]. 

BANKA:  seborvosok  köpölyöző  harangja  (Pa- 
lócság Tsz.) 

BÁNKÁZ  {bánkázüi):  [vmif éle  játék]  (Somogy 
m.  Tsz.) 

BANKÓ  [bangó  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.31;  Pécska  Nyr.  VII.124;  Kálmány  L. 
Koszorúk  1.49.52 ;  Torontál  m.  Lőrincfalva  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  III.46;  Hajdú  m.  Hajdú- 
Hadház  Nyr.  IX.524;  bangó  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.165;  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  Vadr.  169.  492;  MNy.  VI.209.  223;  Háromszék 
m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283 ;  Háromszék  m.  An- 
gyalos, Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII.527 ;  Há- 
romszék m.  Sepsi-Uzon  Nyr.  IX.40;  Erdővidék 
Vadr.  169). 

[Szólások].  Bankokat  ereget:  bodor  füstöket  fúj 
a  pipából  (Kunság,   Kisújszállás  Nyr.   XX.190). 

[bankó-fürdő]. 

[Szólások].  Hibázik  a  bankó-fürdő :  nincs  pénz 
(Miskolc  vid.  Nyr.  VIII.40). 

BANKOL:  vonít  (a  kutya)  (Csík  m.  Győrffy 
Iván)  [vö.  bangát,  baunkol,  mankói,  maunkol,  nyan- 
kol,  nyaunkol\. 

BANKUS  {baukusy^]  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
317.  nyilván  sajtóhiba) :  mumus,  ijesztő  (Három- 
szék m.  Tsz.  Györfify  Iván)  [vö.  banka]. 

[BÁNOM]. 

bánom-árok:  bánomkerten  át  ásott  árok  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.237;  XV.305). 

bánom-kert:  olyan  kert,  a  melyet  a  víz  gyak- 
ran meg  szokott  nyomni  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.237;  XV.305). 

BANYA  {bánya[^  Rimaszombat  Nyr.  IV.560; 
XVIII.505) :  1.  banya  =  banya-lúd  (Csallóköz  Nyr. 

SZINNYEI  :   MAGYAB  tAjBZÓtAk. 


1.231;  2.  banya  banya-kemence  (Kecskemét  Nyr. 
IV.284;  Csaplár  Benedek);  bányall]:  fazekas-ke- 
mence (Rimaszombat  Nyr.  IV.560;  XVin.505) 
[vö.  1.  bonya]. 

banya-kemence:  sárral  tapasztott  parasztke- 
mence, boglyakemence  (Somogy  m.  Tsz.) 

banya-lúd:  anyalúd  (Csallóköz  CzF.) 

banya-posz :  pöfeteg-gomba  (Hely  nélkül  Nyr. 
VI.271). 

banya-tapló:  érett  és  kifőzött  cserfa-tapló 
(Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VIII.431). 

BÁNYA:  1.  meleg  fürdő  (Békés  m.  Vésztő 
Borbás  Vince;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.43; 
Szilágy  m.  Nyr.  IX.181;  Nógrád  m.  Ipoly-Litke 
Nyr.  IV.225 ;  Borbás  Vince) ;  2.  azon  gödör,  a 
melyben  a  vályognak  való  agyagot  tapossák 
(Heves  m.  Névtelen  1840) ;  3.  sertésnek  összetúrt 
fekvőhelye  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

bánya-gödör:  gödör,  amelyből  vályogot, sárga 
földet  V.  homokot  szednek  ki  (Szentes  Nyr  Vin. 
187;  Négyesy  László). 

bánya-paraszt:  a  kubik-gödrök  között  levő 
érintetlen  föld,  a  mely  az  eggyes  gödröket  el- 
választja egymástól  (Szabolcs  m.  Tisza-Dob  Nyr. 
XIX.47). 

bánya-pásztor:  bányarém  (Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  n.374). 

bánya-tükör.  ,Néhol  új  bányákban  a  hajtá- 
sok oldalán  ajtóforma  mélyedéseket  látunk;  a 
vénák  vannak  ott  föltárva,  s  új  menetet  akarnak 
kezdeni;  az  ily  helyet  bányatükör-nek  nevezik.' 
(Zalathna  vid.  Nyr.  XnL237). 

bánya-virág:  szép  alakban  kristályosodott  ás- 
vány (Nagybánya  vid.  Nyr.  X1V.239). 

BANYÁSKOD-IK:  pletykáz  (Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

[BANYÁSOD-IK]. 

meg-banyásodik :  (a  túró)  a  hosszú  állásban 
megromlik,  megnyálkásodik  és  összeráncosodik 
(Göcsej  Tsz.) 

BANYI:  banya  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
in.324;  Kiss  Mihály). 

BANNYA:  bolyhos  guba-szöVot  (Hely  nélkül 
Nyr.  Xn.239). 

BANNYAS:  bolyhos,  bozontos,  gubancos  (Győr 
m.  Tsz.). 

BANNYASAG:  bolyhosság,  bozontosság,  gu- 
bancosság (Hely  nélkül  Nyr.  Xn.239). 

[BANNYASKA],  BANGYOSKA:  bolyhoska. 
Szőröském,  bangyoskám  (találós  mesében) :  bunda 
(Somogy  m.  Sellye  Nyr.  in.234). 

BANYÓ :  banya  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  in.343;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr. 
70;  Háromszék  m.  Vadr.  423). 


99 


BANYOKA— BARÁT 


BARATINA— BARÁZDÁS 


100 


BANYÓKA:  öreget  játszó  kis  leány-gyermek 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

BANYOS:  megnyálkásodott,  megpimpósodott 
(túró)  (Komárom  Nyr.  VIL282). 

BÁB :  legalább.  Aggy  bár  hát  egy  tiz  forintot 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.46)'. 

bár-ha:  aligha  [?]  (Hont  m.  Tsz.). 

bár-is-hogy:  habár.  Én  is  eszem,  bár-is-hogy 
nem  vagyok  éhes  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII. 
316). 

[bár-hogy],  bá-hogy:  nem  hiába,  hogy.  Bd- 
hogy  gazdag,  de  győzi  is  pénzvei  (Heves  m.  Sirok 
Nyr.  Vin.567). 

BABABOLY  (Székelyföld  Tsz. ;  barabuj  Három- 
szék m.  Tsz.;  berebuj  Erdővidék  Vadr.):  vad 
turbolya  (chaerophyllum  bulbosum). 

BARACK  {barac  Zala  m.  Pölöskefő  Nyr.  XIV. 
43;  báráksz  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.188; 
boroc  Somogy  m.  Nyr.  11.375;  Somogy  m.  Sima 
Nyr.  XIX.380;  Keszthely  Nyr.  XI.237;  borock 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  n.517;  XX.366; 
Zala  m.  Kis-Kanizsa  Nyr.  VIII.526;  Fehér  m. 
Nyr.  X.189;  Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Sz.Pál 
Nyr.  VIII.522;  borocka  Baranya  m.  Nyr.  XIV. 
142 ;  Baranya  m.  Pataes  vid.  Csaplár  Benedek). 

BARÁNCSIK  (Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  III.326; 
baránzsik  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.144;  bazán- 
zsik[?]  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.329;  vö.  Nyr. 
V.416;  XI.17;  XXII.115):  selyem  fátyolkendő. 

BÁBÁNY:  1.  kocsi-juh  alatti  fakarika  (Heves 
m.  Névtelen  1840) ;  2.  eggybe  olvadt  vöröstéglák 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

bárány-csécs  (Soprony  m.  Nyr.  XII.186;  XVII. 
416;  Vas  m.  Nyr.  XVII.416;  bárány-csecs  Dunán- 
túl Nyr.  XVI.190):  bárányhimlő. 

bárány-fark:  ehenopodium  botrys  (Nógrád  m. 
Nyr.  IV.  122). 

bárány- farsang :  húsvét  és  pünkösd  közötti 
időszak  (Báes  m.  Zenta  Nyr.  IX.378). 

[bárány-mosaó]. 

báránymosaó-haó :  kései,  tavaszi  hó,  mely 
a  legelőre  kihajtott  bárányokat  éri  a  mezőn  (Mátra 
vid.  Nyr.  XXn.240). 

bárány-tartó:  a  juh  poklája  (placenta),Mátyu8- 
földe,  Tallós  Nyr.  XVI.333). 

(BÁBÁNYOS]. 

bárondos-fölhüő :  bárányfelhő  (Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVin.47). 

BÁRÁNYOZ:  bárányt  ellik  (Háromszék  m. 
Vadr.  401). 

BABÁT  {barát  Érsekújvár  Nyr.  VIII.282;  bérát 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.271 ;  borát  Őrség  Nyr. 
VH.271 ;  Palócság  Nyr.  XXI.214). 


barát-fasz :  magyar  bucó  (aspro  Zingel)  (Velen- 
cei tó,  Duna,  Tisza,  Kőrös  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

barát-fül,  barát-füle:  derelye  (Dunántúl  Döb- 
rentei  Gábor;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.46; 
Somogy  m.  Tsz.;  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Érsekújvár  Nyr.  Vin.282). 

barátok-tepertője :  paptöpörtyú,  ajakvar(Heves 
m.  Névtelen  1840). 

BARATINA:  barátné  (Békés  m.  Sárrét  Nagy 
Sándor). 

BARÁTOS:  barát  (amicus)  (Udvarhely  m. 
Nyr.  VIII.472). 

BARÁTSÁG  (baráccság) :  [nép-etimológia]  be- 
reitschaft  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.44). 

BARÁTSÁGOS  (baráccságos,  báráccságos)  : 
1,  baráccságos  széna:  tüskés  (Szentes  Nyr.  VI. 
268);  2.  báráccságos  kés,  bicski,  beretva:  életlen, 
fenetlen  (nem  vágja  meg  az  ember  kezét) 
(Háromszék  m.  Nyr.  V.465). 

BARÁZDA  (berázda  Dunántúl  MNy.  V.98; 
berázda  Repce  mell.  Nyr.  XX.365;  Zala  m.  Kő- 
vágó-Örs, Rév-Fülöp  Nyr.  XIX.48;  Őrség  Nyr. 
VII.271;  Veszprém  m.  Nyr.  V.224;  berázdo _^^o^- 
rony  m.  Horpács  Nyr.  X.267;  berázna  Őrség 
Nyr.  III.283;  borázda  Őrség  Nyr.  Vn.271;  borozda 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.65;  Kalocsa  Nyr.  n.335; 
Duna-Vecse  Nyr.  11.528;  Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
IX.86;  Torontál  m.  Lőrincfalva  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  III.121;  Szatmár  m.  Sárköz  Nyr.  II. 
240;  Bereg  m.  Pap  Károly;  Rimaszombat  Nyr. 
Xn.l90;  Borsod  m.  Sáta  és  vid.  Nyr.  XXI.214; 
Heves  m.  Névtelen  1840;  Pest  m.  Tinnye  Nyr. 
VII.39;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m. 
Rava  Nyr.  m.l43;  Háromszék  m.  MNy.  VI.208; 
Erdő  vidék  Tsz.  Nyr.  Xin.576;  Csík  m.  Nyr.  V. 
519;  borozda  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.453;  brázda 
Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes-Magasi  Nyr.  XIX. 
191 ;  Göcsej  Nyr.  XII.94 ;  Baranya  ra.  Ibafa  Nyr. 
XX.46  ;  brázdo  Repce  mell.  Nyr.  XX.367 ;  brázna 
Göcsej  Nyr.  XnL353). 

borozda-billencs :  barázda-billegető  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

bérázna-f éreg :  földi  giliszta  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  III.  283). 

BARÁZDÁS  (Szolnok-Doboka  m.  Bálványos- 
Váralja  Szathmáry  Ákos;  bé'rázdás  Zala  m.  Kő- 
vágó-Örs, Rév-Fülöp  Nyr.  XIX.48 ;  birizdös,  boroz- 
dás  Kecskemét  Nyr.  IX.376):  1.  tőszomszéd  (a 
kitől  csak  eggy  barázda  választ  el).  Bé'rázdás 
velem:  szőUőszomszédom  (Zala  m.  Kővágó-Örs, 
Rév-Fülöp  Nyr.  XIX.48);  2.  borozdás:  csíkos. 
Borozdás  szőttes  (Udvarhely  m.  Felméri  Lajos). 

[Szólások].  Egy  borozdás  vele:  eggyforma  vele 
vmi  tekintetben  (Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  IX. 
331). 


101 


BARAZDOL— BARKA 


BARKACS— BAKKAL 


102 


BABÁZDOL  {bárázdol  GömÖr  m.  Nyr.  XVIII. 

501 ;  horozdol  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.65;  Székely- 
föld Kiss  Miliály,  Csaplár  Benedek;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.318;  Győrffy  Iván). 

BABÁZS:  a  föld  szinét  kapával  vékonyan 
fölszíja,  legfölső  rétegét  v.  a  gyepet  róla  kapá- 
val lehúzza  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.574). 

BAEBANÓK:  hedera  lielix  minor  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.577). 

BABBOLY:  Ügyetlen  (Csík-Gyergyó  Csaplár 
Benedek). 

BABBOBA  (Palócság  Tsz.;  barabora  Dunán- 
túl MNy.  V.125):  bőgő,  brúgó. 

BAEBOBÁS :  bőgős,  brúgós  (Gömör  m.  Hollók 
Imre). 

BABCAG,  BABCOG:  szól  (a  szarvas)  (Erdő- 
vidék  Tsz.;  hely  nélkül  Nyr.  Vn.335). 

[BÁBD]. 

bárd-keszeg:  abramis  brama  (Balaton-Füred 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

BÁBÉDOG  (Közép-Baranya  Nyr.  11.237 ;  bárá- 
dag  Ormányság  Nyr.  III.182;  bárédok  hely  nél- 
kül Tsz.  299b,):  eggyügyú,  bárgyú. 

BÁBESZTE:  kényes,  rátartós  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XIX.576). 

BABGÓ:  maskara  (Udvarhely  m.  Homoród 
vid.  Vadr.). 

BABGYA:  hitvány,  silány  (Győr  m.  Sztrokay 
Antal  1842). 

BÁBGYÚ:  szomorkás,  kedvetlen  (Hontm.  Tsz.). 

[BÁBGYUL]. 

meg-gárgyul;  bárgyú,  eszelős,  bolondos  lessz 
(Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139). 

BABI:  a  kin  jegy  van[?]  (Hely  nélkül  Nyr. 
Xn.527). 

BABIS:  barna  disznó  v.  kutya  (Szilágy  m. 
Nyr.  IX.  181.  566). 

1.  BABISKA:  bárányka  (Nógrád  m.  Nyr.  IV. 
425). 

2.  BABISKA:  maszlagos  redőszirom  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

BÁBKA:  1.  lyukacsos  láda,  a  melyben  a  ha- 
lakat elevenen  tartják  a  halászok  (Hermán  0. 
Halászat  K.;  Győr  vid.  Nyr.  VL192;  Balaton 
mell.  Tsz.);  2.  koporsó  borítékául  szolgáló  deszka- 
foglalvány  (Szatmár  Nyr.  Vin,187);  3.  kőműve- 
seknek deszkából  csinált  négyszögletes  mész- 
tartója (Székelyföld  Kiss  Mihály);  4.  gát,  töltés 
(Udvarhely  m.  Vadr.). 

bárka-baba :  az  állóbárka  orrán  az  a  faragott 
rész,  a  mely  a  bőgő  fejéhez  hasonlít  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.) 


bárka-rakodó :  a  halászbárkák  kikötőhelye 
(Csanád,  Baja  Hermán  0.  Halászat  K.) 

bárka-sütő:  fanyélbe  erősített  vas,  a  mellyel 
a  bárka  haltartó  részének  a  lyukait  kisütögetik 
(Szolnok  Hermán  0.  Halászat  K.) 

BABKÁCS:  1.  mézárus,  a  ki  faluról-falura 
járva  maga  veri  ki  a  méheket  a  kasból  s  véka- 
számra veszi  a  lépes  mézet  (Tisza-Örs  Csaplár 
Benedek;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  VII.474; 
XVn.183;  Hegyalja  Nyr.  XVn.137);  2.  fúró-faragó 
ügyes-kezú  ember,  ezermester  (Szeged,  Félegy- 
háza Csaplár  Benedek;  Cegléd  vid.  Király  Pál; 
Debrecen  Nyr.  VL91;  XVn.89;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek);  3.  enyves  kezű  ember,  tolvaj,  a 
ki  nem  lop  éppen  egyenesen,  hanem  mégis  meg 
nem  engedett  úton-módon  szerez.  Hej,  nagy  bar- 
kács  ember  az  a  Gáspár  uram  majorosa!  (^==  a 
hol  lehet,  a  gazdájától  eggyetmást  a  maga  hasz- 
nára fordít).  Hogy  megszedte  magát  ez  az  uraság 
kertésze!  —  Jaj  komám,  mindig  barkács  ember 
volt  az  világ-életében  (^^  nem  egészen  igaz  úton 
gazdagodott,  de  rásütni  azért  mégsem  lehet, 
hogy  lopott)  (Debrecen  Nyr.  XVn.89). 

BABKÁCSOL  (bárkácsónyi  Félegyháza  Nyr. 
IV.559;  barkácsul  Soprony  m.  Rábaköz  Nyr.  XVII. 
137):  1.  büdösköves  ronggyal  kiveri  a  méheket 
a  kasból  s  azután  kiveszi  a  lépes  mézet  (vö.  bar- 
kács 1.)  (Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  VII.474; 
XVII.  183);  2.  fúr-farag,  ezermesterkedik  (Szeged 
Csaplár  Benedek;  Szentes  Nyr.  XVII.90;  Debre- 
cen Nyr.  Vn.91;  XVn.89;  Hajdú  m.  Tetétlen 
Nyr.  XVII.  137).  Barkácsoló  ember:  fúró-faragó 
ember,  ezermester;  a  ki  nem  mesterember,  de 
mégis  fúrás-faragásból  él,  sőt  még  házat  is  épít; 
kontár  ács,  asztalos,  építő  (Szentes  Nyr.  VIIL187; 
XVIL90).  Nagyon  ügyes  barkácsoló  az  az  ember, 
maga  csinálta  a  házát,  a  szánkáját,  a  szekerét 
(Debrecen  Nyr.  XVII.89) ;  3.  tesz- vesz,  apró-cseprő 
munkát  végez,  babrál  (Balaton  mell.  Tsz.;  Sze- 
ged Tsz.  Csaplár  Benedek;  Félegyháza  Nyr. 
rv.559;  Csaplár  Benedek:  Debrecen  Nyr.  VII.91 ; 
Kassa  vid.  Nyr.  IX.557;  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). Bir-e  még  dőgozni  az  öreg?  —  Hát  csak 
ébarkácsol  a  ház  körű  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVII, 
89).  Esett  az  eső,  nem  mehettem  a  munkába,  hát 
csak  elbarkácsoltam  a  ház  körül  (szemetet  gereb- 
lyélt,  járomszöget  faragott,  ostort  font,  az  ökröt 
vakargatta,  a  láncot  a  kovácshoz  vitte  stb.)  (Hegy- 
alja Nyr.  XVII.137);  4.  ballag,  cammog;  lassan, 
nehezen,  üggyel-bajjal  megy,  pl.  hóban,  sárban, 
sötétben.  Maj  csak  ébarkácsolunk  valahogy  (Győr 
m.  Nyr.  XVII.222).  De  biz  ébarkácsőjunk  hazáig, 
mer  este  van:  mondja  a  későre  maradt  vendég, 
mikor  marasztalják  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVII. 
89);  5.  tétlenül  v.  kutatva,  vizsgálódva  jár-kel, 
settenkedik  (a  hol  semmi  dolga,  csak  el  akar 
vmit  csenni)  (Soprony  m.  Rábaköz  Nyr.  XVII. 
137;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XVII.184;  Be- 
reg  m.  Munkács,  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

BABKÁL :  imitt-amott  meghánt :  a)  új  szőllő- 
ültetéskor  a  szöllővessző  végét  késsel  imitt-amott 
meghántja;  b)  botot  cifráz,  tarkáz  (hántogatással) 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

7* 


103 


BARKAS— BÁRSONY 


BARZSING-BASZGURAL 


104 


BABKÁS:    bárányfelhős    (az   ég)    (Heves    m. 

Névtelen  1840). 

BARKÁZÓ;  vmely  tímár-eszköz  (Szeged  vid. 
Nyr.  III.479). 

1.  BARKÓ  {barka  Debrecen  Nyr.  IX.206). 

2.  BARKA  Ó:  j,  a  palócvidék  eggyik  legtös- 
gyökeresebb  népe;  2.  ostoba,  illetlen  (Palócság 
Nyr.  XXII.32). 

1.  BARKÓCA:  furkósbot  (Göcsej  Tsz.)  [vö. 
berkőcés-bot]. 

2.  BARKÓCA :  barka  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.  46). 

BARKÓCSÁL:  kószál,  kóborol  (Vas  m.  Bö- 
göte  Nyr.  XVI.92)  [vö.  barkácsol]. 

BARLA:  mankó.  Barlán  jár  a  sánta  (Ipoly 
völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.380). 

BARLANG  (ballang  Veszprém  Nyr.  VII.474; 
Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVI.277):  bordélyház 
(Erdővidék  Tsz.). 

ballang-hel:  rossz  hely  (Veszprém  Nyr,  VII. 
474). 

[BARMOL]. 

el-barmol:  elront  (Mezőtúr  Nyr.  X.285). 

össze-barmol :  összetákol,  nagyjából  durván 
elkészít  (Szeged  Csaplár  Benedek;  Heves  m. 
Makáry  György  1839). 

[BARMÜL]. 

el-barmul:  elparasztosodik  (Háromszék  m. 
Győrfify  Iván). 

[BARNA]. 

[Szólások].  A  kazal  barnáját  keresi:  árnyékát 
(Szentes  Nyr.  XVn.206). 

[BÁROK]. 

barok-háló  =^^^  ághegy-háló  (Budapest,  Győr 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

BAROM:  1.  baromcsorda.  Két  barom,  három 
ménös  járja  a  főggyit  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
237) ;  2.  baromvásár.  Begyült  v.  beállott  a  barom. 
Ma  nagy  barom  van  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

barom-élő  (Csallóköz  Nyr.  1.231 ;  Csaplár  Be- 
nedek; barom-illő  Komárom  m.  Naszvad  Nyr. 
IV.283):  legelő. 

barom-kert:  akol  (Csík  m.  Kiss  Mihály). 

BARSÓKA :  varsinta  (acerina  cernua)  [?]  (Bala- 
ton mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) 

[BÁRSONY]. 

bársony-kupak :  [nép-etimológia]  kopaiva  bal- 
zsam (Palócság  Nyr.  XIV.90). 


bársony-rózsa:  pirosas  színű  tagetes  erecta 
V.  patula  (Csallóköz,  Duna-Szerdahely  vid.  Csap- 
lár Benedek). 

bárson- virág :  a  compositákhoz  tartozó  sárga 
kerti  virág  (Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.331). 

BÁRZSING  (bázsing  Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839):  1.  nyelőgége  (Szeged  Tsz.), 
Kiálthatsz  én  tőlem  százat  is,  akár  addig,  míg  a 
bárzsingod  ki  nem  szakad  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.385) ;  2.  marhabél  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839);  3.  a  disznóbél  belső 
oldalán  levő  kövérség  v.  nyúlós,  zsírszerú  hús 
(Szeged  Csaplár  Benedek) ;  4.  salvia  pratensis 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  ló-bárzsing]. 

[BÁS-INGYÉN]. 

[Szólások].  Bás-ingyé'n  úgy  van:  éppen  úgy  van 
(Dunántúl  Nyr.  V.128). 

BASA:  nagyfejű,  kövér  fejű  (Vasm,  Kemenes- 
alja Tsz.) 

basa-kutya :  [szidalom-szó]  (Ipoly  völgye.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.380), 

BÁSGULUBÁS:  ügyetlen  (Gyergyó  Csaplár 
Benedek,  Győrffy  Iván), 

BÁSTOL :  púpozva  fölhalmoz,  föltölt  (Zala  m, 
Bódiss  Jusztin), 

föl-bástol:  1.  megerősít,  pl.  a  megzsuppolt 
háztetőnek  fölső-  és  oldalszegélyét  vesszővel 
{bástoló  vesszővel)  megerősíti  {meg-  és  fölbástolja) ; 
a  leszakadt  ruhát,  szoknyát  gombostűvel  föltúzi 
(Somogy  m,  Nyr.  XVII.137);  2.  púpozva  fölhal- 
moz, föltölt  (Zala  m.  Bódiss  Jusztin).  Úgy  föl- 
bástolta  ászt  a  krumlit,  hogy  maj  mind  légurog. 
Mér  bástolod  föl  ászt  a  sánc  partyát,  maj  mind 
leomlik  (Zala  m.  Nyr.  XVII.  137). 

BÁSTYA :  minden  kissebb  kőkerítés  (Balaton 
mell.  Tsz.) 

BASZAGURDA:  a  mi  nagy  izgalmat  okoz 
(Háromszék  m.  Felméri  Lajos). 

[BASZÁR]. 

baszár-keszeg :  abramis  ballerus  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

BASZÁRKA:  1.  tarisznya  (Baranya  m.  Tsz.; 
Közép-Baranya  Nyr.  11.236 ;  Baranya  m.  Baranya- 
Sz.Lőrinc  és  Ormányság  Nyr.  XVII.335:  Somogy 
m.  Tsz,) ;  2.  ház  körül  viselt  könnyű  női  fölöltő 
(Kassa  vid,  Nyr,  XVIII,430;  Miskolc,  Eger  Csap- 
lár Benedek), 

BASZATYI :  szatyor,  kosár,  a  melyben  a  sváb 
asszonyok  a  hátukon  viszik  a  gyermeküket  (Vác 
vid,  Csontosi  János), 

BASZGURÁL :  bolygat,  bizgat,  bosszant,  inge- 
rel. Ne  baszgurálj,  mer  fejbe  kollintlak  (Abauj  m. 
Szádeczky  Lajos). 


105 


BASZLI— BÁTYA 


BATYKO— BAZSALYÍT 


106 


BÁSZLI:  tátott  szájú,  málé  szájú,  ostobácska, 
eggyügyú,  gyámoltalan,  ügyetlen,  alamuszi  (Du- 
nántúl Nyr.  XVI.190;  Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  11.517;  Rábaköz,  Beö-Sárkány  Nyr.  XVIII. 
47;  Vas  m.  Répce-Sz.  György  Nyr.  XVIII.480; 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Zala  m.  Nyr.  XVII. 
138;  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII.331  ; 
Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VIII.431 ;  Ba- 
laton mell.  Tsz. ;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII. 
477;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIIL477;  Baja 
Nyr.  XXI.327;  Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor; 
Hont  m.  Nyr.  VI.181 ;  Pozsony  m.  Taksony  Nyr. 
XV.190). 

BASZTIKULI:  [tréfás  káromkodás]  (Cegléd 
Széchy  Károly). 

[Szólások].  A  basztikulijdt  magánok!  [tréfás 
káromkodás]   (Vas  m.  Baltavár  Nyr.  X.183). 

BATKA  {hakma  Nagy -Kunság  Nyr.  XVI.141 ; 
Debrecen  Nyr.  XI.477). 

BATLA:  1.  fekete  szalonka  (Szeged  Tsz.  Csap- 
lár Benedek);  2.  halász-madár  (Szeged  Csaplár 
Benedek) ;  fekete  hattá :  vmely  vízi  madár  (Heves 
m.  Csépa  Nyr.  in.479). 

BATONA:   gödény   (Eszék  vid.   Nyr.  V.270). 

BATONY :  a  horog  inán  az  a  vékonyabb  rész, 
a  melyre  a  horog  reá  van  kötve  (Szeged  Her- 
mán O.  Halászat  K.) 

BÁTOR:  1.  gyors.  Bátor  hajtás  (Dunántúl 
Simonyi:  A  Magyar  Nyelv  11.206);  2.  szelíd, 
jámbor,  jó  (ember,  állat)  (Zala  m.  Alsó-Lendva 
vid.  Nyr.  Xm.331;  Göcsej  Nyr.  n.l79);  3.  szép. 
Bátor  idő  {Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII, 
331). 

BÁTOROD-IK  {bátrod-ik  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Udvarhely  m.  Vadr.  481). 

BATRAMOSKOD-IK  (Alföld  Nyr.  11.424;  XIH. 
192;  Szeged  Nyr.  IX.237;  botromdskoniiyi  Pélegy- 
házaNyr.  V.35):  1.  batramoskod-ik,  botromdskod-ik: 
lábatlankodik,  alkalmatlankodik  (Alföld  Nyr.  XIII. 
192;  Szeged  Nyr.  IX.237;  Félegyháza  Nyr.  V.35); 
2.  batramoskod-ik:  félsötétben  ide-oda  kóvályog 
(Alföld  Nyr.  11.424)  [vö.  botromász]. 

BÁTYA  {bá  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu 
Nyr.  XV.382;  Székelyföld  Nyr.  V.175.  221;  Ma- 
rosszék, Búzaháza  Nyr.  V.96;  Udvarhely  m.  Vadr. 
93.  380.  492;  Nyr.  VI.465.  517;  Csik  m.  Vadr.; 
Háromszék  m.  MNy.  VL209;  Erdövidék  Vadr. 
380;  baá  Palócság  Nyr.  VL518;  Vn.34;  Heves 
m.  Bátor  Nyr.  Vin.88 ;  báám  [bátyám]  Eszék  vid. 
Nyr.  Vn.231 ;  Vin.227 ;  bácsa,  bácsám  Baranya 
m.  Abaliget  Csaplár  Benedek;  Baranya  m.  Or- 
mányság  Tsz. ;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841 ;  bácsom  [bátyám]  Udvarhely  m.  Nyr. 
V.231 ;  bágya,  bágyám  [bátyám]  Dráva  mell.  Nyr. 
V.380;  Xni.475;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
331 ;  Eszék  vid.  Nyr.  V.270 ;  feáöíí/e  Moldva,  Klézse 
Nyr.  VII.237;  bátyom,  bátyod  [bátyám,  bátyád] 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.42;  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Siklód  Vadr.  97; 
Háromszék  m..  Erdővidék  Vadr.  168). 


BATYKÓ:   álarcos,   maskara   (Udvarhely  m. 
j  Nyr.  V.230;  XXI.528). 

BÁTYÓ  (bágyó  Torockó  Kriza):  bátya,  bácsi 
(Göcsej,  Balaton  mell.  Tsz. ;  Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.331;  Eszék  vid.  Nyr.  V.270;  Vin.140; 
Rimaszombat  Nyr.  IV.560;  Udvarhely  m.  Vadr. 
56). 

BATYÓKA :  eggyügyú  (Udvarhely  m.  Kiss 
Mihály). 

BATYU  [batu  Palócság  Nyr.  XXI.314;  XXII. 
32 ;  butyu  Mátyusfölde  Nyr.  XIX.563 ;  XX.73.  170) 
[vö.  motyó]. 

BATYUKA:  maskara,  álarcos  (Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV. 
42 ;  Erdővidék  Nyr.  IX.41 ;  Kiss  Mihály). 

BÁTYUS  [batus  zsidó  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVI.279). 

BAUNKOL:  vonít  (a  kutya)  (Udvarhely  m. 
Csaplár  Benedek;  Csík  m.  Nyr.  VL471 ;  Csaplár 
Benedek)  [vö.  bankói,  maunkol,  mankói,  nyaunkol, 
nyankol,  bangát], 

[BAVARUS],  BABARUS:  rossz  pénz  (bajor 
pénz?)  (Somogy  m.  Tsz.). 

BAZDOaOS:  [?].  Bazdogos  haj  (Kalotaszeg  Nyr. 
XVn.474). 

[BAZSA]. 

bazsa-rózsa  {basa-rúzsa  Bács  m.  Borsod  Nyr. 
V.381). 

BAZSAGOL :  [?]  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m. 
Nyr.  IX.  183). 

[BÁZSAKORA,  BÁZSIKURA]. 

[Szólások].  Bázsakorába  {bázsikurába)  jár  vkivel: 
tréfálkodik,  tréfás  hiábavalóskodással  bosszantja, 
packázik  vele,  csúfot  úz  belőle  (Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  n.371.  374;  Nyr.  11183;  Szolnok- 
Doboka  m.  Nyr.  XVn.381). 

[BÁZSAKORÁZ],  BÁZSIKURÁZ  -  bázsikurába 
jár  (vö.  bázsakora)  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII. 
381). 

[BAZSAL]. 

ki-bazsal :  [tréf .]  kinéz,  kiles  .(Kún-Majsa  Nyr. 
VIII.470 ;  Félegyháza  Czimmermann  János).  Má 
kibazsátad,  melyik  a  legszöbb  Ián!  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.237). 

BAZSALIK  --=  bazsalikom  (Ireg  Erdélyi  J.  Népd. 
és  mond.  1.88). 

BAZSALIKOM  {bázsályikom  Gömör  m.  Nyr. 
XVIII.453) :  ocimum  odoratum  (basilicum). 

BAZSALIKUS:  kötekedő  (Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  VI.424). 

BAZSALYÍT:  eggyet  mosolyodik  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  n.l35). 


107 


BAZSALYOG— BECE 


BECEK— BECSI 


108 


BAZSALYOG  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.135;  XIV. 
237;  bassalyog  Kunság,  Kisújszállás  Nyr.  XX. 
190;  hazsajog  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.142):  mo- 
solyog. Bazsajog,  mint  a  fazikas  tót,  mikor  a  sze- 
kere feldűl  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.142). 

1.  BE,  BEH  {beg  Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III. 
465;  Debrecen  Nyr.  VI.329;  IX.  165;  Tasnád  Nyr. 
VI.281 ;  Háromszék  m.  Nyr.  11.522).  Beg  észóttad 
magad,  ecsém!  (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.465). 
Beg  elaluttatok!  (Debrecen  Nyr.  VI.329;  Tasnád 
Nyr.  VI.281).  Begh  állhatatlan  vagy !  (Háromszék 
m.  Nyr.  n.522). 

2.  [BE,  BÉ]. 

be-fl:  1.  bejárós,  benfentes  (Erdély  Csaplár 
Benedek);  2.  kegyenc.  Ez  a  tiszttartó  hefi  a 
grófjánál  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

be-fő.  Befövel:  fejjel  befelé.  Tanát  egy  kutat, 
abba  befövel  csü7igött  égy  ólomparipa  (Nógrád  m. 
Tolmács  Nyr.  XV.328.  329). 

be-harangszó  (be-harankszó) :  beharangozás,  mi- 
sére hívó  harangszó  (Nógrád  m.  Ipoly-Litke  Nyr. 
IV.226).  Hánkor  szokták  Dencsénn  a  beharankszót 
tennyi?  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  in.275). 

be-tórjék:  útba  eső  betérő  hely  (Szentes  Nyr. 
VIII.331). 

BÉ,  BÉN  [bé  Zala  m.  Nyr.  11.427 ;  bejnyst,  Zala 
m.  Hetes  vid._  Nyr.  11.45 ;  béjok,  bész,  bén,  bájunk, 
bétok,  bénák  Őrség  Nyr.  XII.380 ;  bén  Őrség  Nyr. 
11.374;  VII.420;  Király  Vá\;  [béok  Őrség  Tsz.; 
bétt  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.418):  bőg. 

[BEBÉGŐ],  BEBŐOŐ:  hebegő,  dadogó  (Udvar- 
hely m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVin.479). 

BÉBILLÉB:  1.  vmely  háznál  bejáratos,  ben- 
fentes, kotnyeleskedő,  hírhordó  személy  (Kisúj- 
szállás Nyr.  XIX.238 ;  Szatmár  m.  Barna  Ferdi- 
nánd ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XX.431 ; 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.333;  Zilah  Nyr. 
XIV.286);  2.  kisegítő  asszony  (pl.  lakodalmi 
előkészületnél)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.135;  Debre- 
cen Nyr.  in.563 ;  Érmeilék  Nyr.  V,425). 

BÉBOBT:  hóbort  [?].  Idegen  [nyelv  bébortja 
nyom  (Moldva,  Forrófalva  Arany-Gyulai  NGy. 
1.298). 

[BEBRÉL]. 

bebról-babrál:  babrálgat  (Szilágy-Somlyó  Nyr. 
XVI.238). 

BÉCE  {becce  Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr. 
XVII.383 ;  bé'cce  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  II. 
517;  bece  Göcsej,  Vas  m.  Kemenesalja,  Balaton 
mell.  Tsz. ;  Aranyos-  és  Marosszék  NyK.  X.325 ; 
Háromszék  m.  MNy.  Vl.337 ;  bé'ce  Komárom  m. 
Naszvad  Nyr.  IV.286;  Háromszék  m.  Vadr.  492; 
NyK.  X.325;  Csík  m.  NyK.  X.325;  bed  Somogy 
m.  Tsz. ;  böcce  Őrség  Nyr.  11.374 ;  Kaposvár 
Király  Pál;  Somogy  m.  Neraes-Déd  Nyr.  VIH. 
524;  Székesfehérvár  Nyr.  Vn.l38;  böce  Dunán- 


túl Nyr.  V.128;  Göcsej  Vass  József  1841;  Balaton 
mell.  Tsz.;  Fehér  m.  Nyr.  X.186;  Baranya  m. 
Nyr.  XVin.47; Udvarhely  m.  NyK.  X.325);  1.  borjú 
(i.  h.)  Hej,  maratt  ék  kis  böcce:  mondják  a  kéve- 
kötőnek, mikor  az  egész  kéve  mellett  még  meg- 
marad néhány  gabonaszál  (Somogy  m.  Nemes- 
Déd  Nyr.  Vin.524);  2.  bece,  bé'ce,  böce  v.  kényes 
{kényes,  kényös)  b. :  kényes,  kényeztetett  gyermek 
(Székelyföld  Tsz.  MNy.  VI.337;  NyK.  X.325; 
Vadr.  492);  3.  böce:  serdülő  leány  (Tata  vid. 
Nyr.  V.473). 

bece-fiú :  kényeztetett  fiú  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  in.362). 


kis  borjú  (Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 


BÉCÉK; 

XXI.47). 

BECÉL  (Háromszék  m.  Vadr. ;  böcél  Udvar- 
hely m.  Vadr.  492a):  kényeztet. 

BECÉSKED-IK :  kényeskedik  (Székelyföld  Tsz. 
34b.). 

BECÉZ:  kényeztet  (Szilágy  m.  Tasnád  Nyr. 
VI.474;  Kassa  vid.  Nyr.  XVin.430;  Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843). 

BÉCÉZ-IK  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  meg- 
becézett,  meg-beccézett  Somogy  m.  Tsz.  34b.  253) : 
borjazik.  Majd  kapsz  fiam  báráuykát,  ha  a  pirók 
tehén  csikót  becézik  [tréfás  gyermek -biztatás] 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

BECÉZ:  ábécéz,  olvasni  tanul  (Szilágy  m. 
Nyr.  IX.181). 

ki-bócéz:  kiszedeget  (szemenként)  (Komárom 
m.  Sz.  Péter  Tsz.)  Majd  én  téneköd  kibécézöm  a 
mazsoláját!  (Nagy-Kőrös  Nyr.  VI.424). 

BECÉZTET:  kényeztet  (Háromszék  m.  MNy, 
VI.319;  Vadr.  492a). 

BECKŐ  (Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.476; 
béckö  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478):  leves- 
ételnek megkészített  báránybél. 

BECŐ:  hüvelyes  vetemény  (bab,  borsó,  lencse) 
(Erdővidék  Tsz.). 

1.  BÉCS:  boros  pince  (Moldvai  csángóság  Nyr. 
m.2). 

2.  BÉCS:  helység  külső  v.  szélső  része,  kül- 
város. —  Tolna  m.  Tamásiban  a  nyugoti  város- 
rész. Gyerünk  vizér  a  becsre  v.  a  becsbe.  — 
Abauj  m.  Aszaló  mezőváros  déli  vége,  a  melyet 
a  helység  fölső  (templomos)  részétől  a  Bársonyos 
folyó  választ  el.  Megyék  a  becsbe.  Ott  lakom  a 
becsén.  —  Makón  az  eggyik  külváros  neve :  cigán- 
bécs  (Király  Pál). 

BECSEL:  öklelődzik.  Becseinek  a  birkák  v. 
az  ökrök:  összeütik  a  fejüket  (Csík  m.  Kóródy 
Miklós). 

[BÉCSI]. 

bécsi-mész :  félelem  (megfelel  a  szurok,  drukk 
deák-műszavaknak)  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  VL44). 


109 


BECSIKE— BECSÜLETES 


BEDEREG— BEGGYEZ 


110 


bécsi-rongy:  arcpirosító  (Szentes  Nyr.  VIII. 
187). 

BÉCSIKE :  calliopsis  tinctoria  (Gömör  m.  Zabar 
Nyr.  IV.24). 

[BÉCSKÉRÉZ],  BÖCSKÉRÖZ:  becsülget,  né- 
zeget (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.213). 

BECSMÉREL  {böcsmöl  Debrecen  Nyr.  XXI.476). 

BÉCSMÉRÉS:  drágás.  Bécsmérés  ember  (Csík 
m.  Csík-Madaras  Nyr.  XIX.527). 

[BECSTELEN],  BESTELEN  (Zilah  Nyr.  XIV. 
286 ;  Erdély  Torma  Károly ;  Háromszék  m.  Tsz. 
MNy.  VI.223;  béstelen  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
böstelen  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály):  1.  utálatos, 
rút,  csúf  (Erdély  Torma  Károly;  Székelyföld 
Felméri  Lajos,  Kiss  Mihály);  2.  idomtalan,  eset- 
len, otromba  (Zilah  Nyr.  XIV.286). 

BECSŰ  {becsű  Háromszék  m.  Nyr.  XVn.137; 
Erdövidék  Nyr.  XVII.90;  becsű  Háromszék  m. 
Nyr.  XVII.90 ;  böcsü  Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
bücsü  Udvarhely  m.  Vadr.  80) :  1.  becsület.  Ennek 
az  Estdnnak  már  kevés  becsüje  van :  kevés  becsü- 
lete van,  nem  sokra  becsülik  (Háromszék  m. 
Nyr.  XVII.  137).  Miért  megy  ö  a  szomszédba;  nincs 
neki  mdr  ott  becsüje  (Háromszék  m.  Nyr.  XVII. 
90).  Mig  a  holmimbe  tartott,  addég  bézzég  vot 
becsüm  (Erdővidék  Nyr.  XVII.90).  Idegönnek  s 
jövevénnek  nincsen  bücsüje  szégénnek  (Udvarhely 
m.  Vadr.  80) ;  2.  böcsü :  becsüs,  becslő  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

becsű-kár:  olyan  kár,  a  melyet  a  bíró  fölbecsül. 
Ifiur  becsükárt  tett,  miér  átugorta,  a  söín'nz/í  (Göcsej, 
Résznek  Nyr.  XII.  188). 

BÉCSÜL  {beesői  Gömör  m.  Rima-  és  Balog- 
völgy Tsz. ;  bücsül  Udvarhely  m.  Vadr.  44 ;  Há- 
romszék m.  Nyr.  IV.469) :  nem  tegez.  Nem  is 
bécsüli  az  urát  (pl.  az  úri  asszony) :  tegezi  (Fél- 
egyháza Nyr.  VI.134;  Szigetvári  Iván), 

mög-béesül :  nem  tegez.  En  ötét  mégbécsütem, 
ő  még  engem  nem  (Félegyháza   Szigetvári  Iván). 

BECSÜLET  {böcsület  Kis-Kún-Haias  Nyr.  VIII. 
42;  Bács  m.  Baja  Nyr.  XII.378;  bücület  Moldvai 
csángóság  Nyr.  IX.484;  bücsület  Udvarhely  m. 
Nyr.  VI.517 ;  Háromszék  m.  Nyr.  V.466 ;  Gyergyó- 
Sz.Miklós  Nyr.  Vni.229 ;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.478;  bücsüllet  Székelyföld  Nyr.  V.175). 

[Szólások].  Aszondom  neki  böcsületté  [t.  i.  kö- 
szönve] (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.42).  Becsülletét 
lenyomni:  sarkára  hágni  (Erdő vidék.  Olasztelek 
Nyr.  XIV.89).  Emut  mán  ennek  a  böcsülete :  elmúlt 
már  ennek  az  ideje  (Bács  m.  Baja  Nyr.  XII.378). 

bgcsület-rovás.  Becsület-rovásra:  hitelbe  (Kap- 
nikbánya  Nyr.  H.182). 

BECSÜLETES  {böcsolletés  Palócság  Nyr.  XXI. 
308 ;  bücsületös  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.427 ;  Ud- 
varhely m.  Homoród- Almás  Nyr.  V.232 ;  bücsüUe- 
tös  Udvarhely  m.  Nyr.  III.512). 


BEDEREG:  gondozatlanul  hányódik-vetődik 
(vmely  portéka,  szerszám)  (Udvarhely  m.  Firtos- 
alja  Nyr.  VI.324)  [vö.  hedereg]. 

BEDINTER:  kisegítő  szolgáló-féle,  a  ki  nem 
bérért,  hanem  lisztért  s  egyéb  apróságokért  végez 
konyhai  dolgokat  (Zemplén  m.TállyaNyr.IV.477). 

1.  BÉDÓ:  nyírfa-kéreg,  nyírfa-héj  (Somogy 
m.  Sima  Nyr.  XIX.380 ;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XXI.47). 

2.  BÉDÓ:  buta,  bamba,  faragatlan  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.) 

BÉGET  {béget  Komárom  m.  Alsó-Csallóköz 
Nyr.  XVn.287). 

BEGY  {bögy) :  csecs  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

[Szólások].  Az  nem  fér  a  bögyibe  [azért  harag- 
szik], hogy  a  szomszédja  boldogul  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

BÉGYBELÉK:  göngyöleg  (Kapnikbánya  vid. 
Nyr.  n.l81). 

[BÉGYÉKE],  BÖGYÖKE  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.  119a.;  bögyöge  Zala  m.  Gelse  és  vid. 
Nyr.  Xy.572):  kőkorsó,  köcsög. 

BEGYEKES:  öblös,  hasas  (edény)  (Balaton 
mell.  Tsz.) 

[BEGYEKEZ],  BEGYEGEZ :  öblösít,  hasasít 
(edényt)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.578). 

[BÉGYÉLEGÉS],  BÖGYÖLEGES :  buggyos, 
pőtyögős.  Bögyölegesen  áll  a  nadrág  (Csallóköz 
Nyr.  L231). 

BÉGYÉS  {bögyös  Fölső-Somogy,  Balaton  mell. 
Nyr.  Vin.431 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.47): 
1.  bögyös:  melles,  nagycsecsű.  Bögyös  leány  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.47);  2.  begyes,  bögyös: 
kevély  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Fölső-Somogy,  Bala- 
ton mell.  Nyr.  VHI.431 ;  Székelyföld  Tsz. ;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek);  3. bögyös:  akaratos  (Fölső- 
Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VI1I.431). 

BÉGYÉSKÉD-IK  {bögyösköd-ik) :  kevélykedik 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

BÉGYÉSKÉDŐ:  kevélykedő,  rátartiskodó,  a 
kérőket  megvető  (nőszemély)  (Balaton  mell.  Tsz). 

BÉGYÉZ:  biggyeszt.  Bégyézi  magát:  oda  bigy- 
gyeszti  magát  olyan  helyre,  a  mely  nem  illeti 
meg  (Háromszék  m.  Vadr.) 

[BÉGGY]. 

[beggy-kő]. 

béggykövez:  pittykövez  (kavicsokkal  játszik) 
(Udvarhely  m.  Nyr.  XIX.527)  [vö.  pittykövez]. 

BÉGGYEZ  (Csík  m.  MNy.  VI.369;  Csík  m. 
Csík-Madaras  Nyr.  XIX.527 ;  böggyezés  Udvarhely 
m.  Nyr.  IV.82):  cv. 


111 


BEGYO— BÉKA 


BEKAL— BÉKÍT 


112 


BÉGYÓ:  beteges  (Kecskemét  Nyr.  IV.284). 

BÉGYÓKÁS  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  hégyokás  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  X.  475; 
bigyókás  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839): 
beteges,  göthös  [vö.  bengyókos,  petyákás]. 

BEGYŰLÖD-IK :  bíbelődik,  foglalatoskodik 
vmivel  (Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.92). 

BÉHÉMA:  idomtalan  (Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  1.424)  [vö.  böhönye]. 

BÉELA.  {béka  Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.331 ; 
bika  Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.283;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVL142;  Nyitra  m.  Magyar-Soók 
Nyr.  XX.26):  1.  béka:  süldő-leány  (13—15  éves) 
(Alföld,  Háromszék  m.  Nyr.  IV.191);  2.  béka: 
szarvasmarha  nyelve  alatt  támadt  csomós  daga- 
nat. Ennek  a  marhának  békázás  kell,  mett  békdjja 
van.  Dagadó  béka  (Székelyföld  Kiss  Mihály); 
3.  béka:  várszerű  csomó  a  ló  térdénél  (Heves 
m.  Névtelen  1840);  4.  béka,  bika:  a  disznó  szivé- 
nek eggy  darabja  (a  szívtőhöz  hozzánőtt  hiisdarab), 
a  melyet  el  szoktak  dobni,  mert  meg  nem  ehető 
(Heves  m.  Névtelen  1840;  Komárom  m.  Naszvad 
Nyr.  IV.283);  5.  béka:  a  fölső  kar  izomzatának 
kiduzzadó  része  (Kolozsvár  legifj.  Szinnyei  József). 

bóka-cimpó :  félig  kifejlett  kis  béka  (Székely- 
föld Győrflfy  Iván)  [vö.  cimpó], 

[bóka-fog]. 

békafogas:  kicitkezett,  caknis.  Kennek  varok 
üngöt,  gatyát,  békafogasra  hagyom  az  ajját  (Toron- 
tál m.  Lőrincfalva  Kálmány  L.  Szeged  népe  III. 
205). 

béka-hajma:  muscari  (Soprony  és  Vas  m. 
Nyr.  X.331). 

béka-kalán:  kagyló  (Somogy  m.  SzőUős-Gyö- 
rök  Nyr.  XXII.238). 

béka-láb :  kis  gyermek  orrából  kilógó  takony 
(Tisza-Dob  Nyr.  XX.192). 

béka-lány:  süldő-leány  (13 — 15  éves)  (Alföld, 
Háromszék  m.  Nyr.  IV.191). 

béka-lencse :  mocsaras  vizeken  úszkáló  híná- 
ros  növény,  vízfonál  (Balaton  mell.  Tsz.;  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.46;  Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

béka-nyál:  cv  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Őr- 
ség Nyr.  XII.380;  Nógrád  m.  Ipoly-Litke  Nyr. 
III.544;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

béka-nyúzó  (Rimaszombat  Nyr.  V.271 ;  béka- 
nyuzó  Nógrád  m.  Fabó  András  1841 ;  Háromszék 
m.  Vadr.  368;  bika-nyúzó  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.  142):  rossz,  életlen  bicska  v.  kés. 

béka-piszle:  tojásból  kikelt  békafi  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVni.46). 

béka-rokka  {béka-rokka  Soprony  és  Vas  m. 
Nyr.  X.331):  equisetum  palustre  (Zala  m.  Sze- 


pezd  Nyr.  XVII.144;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX. 
575;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Közép-Baranya  Nyr.  ni.282). 

béka-só  [beka-s^ó    Palócság    Nyr.     XXII.32) : 

1.  fehér  kavics;  (Debrecen  Nyr.  XXI.476;  Zemp- 
lén m.  Nyr.  IV.424;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVin.48;  Csík  m.  Csík-Sz.-György  Nyr.  X.237); 

2.  kova,  tűzkő  (Bereg  m.  Munkács  és  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly). 

bóka-tőr:  keskenylevelú  gyékény  (typha 
angustifolia)  (Hajdú  -  Szoboszló  Nyr.  XIV .421 ; 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

béka-tutaj :  hydrocharis  (Szabolcs  m.  Nyr. 
III.544). 

béka-var:  az  ökör  csülke  vályújában  nőtt 
varas   daganat  (Somogy  m.  Nyr.    XII.  186)   [vö. 

béka  3.] 

béka- virág:  leontodon  taraxacum  (Kolozs  m. 
Szucsák  Nyr.  XVIII.575);  leucojum  vernum 
(Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XIII.477). 

BÉKÁL  {békányi):  békákat  fogdos  (Nógrád 
m.  Patak  Nyr.  Vin.560). 

BÉKÁLKOD-IK:  izél.  Ne  békálkodj:  ne  izélj 
(Csík  m.  Tsz.). 

BÉKÁS:  fehérneműn  levő  diszítmény  (Rima- 
szombat Nyr.  Xn.90). 

BÉKÁZ:  szarvasmarha  nyelve  alatt  támadt 
daganatot  [béka  2.)  orvosol  érvágással  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

meg-békáz  (horgot):  békát  húz  reá  (Tisza 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

BEKCSIÁS:  robotos,  szolga  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.284). 

[BÉKE]. 

béke-türetlen:  nem  béketűrő,  türelmetlen 
(Veszprém  m.  Nyr.  XII.279). 

BEKECS  {bekes  Székelyföld  Kriza ;  bekes  Csík 
m.  MNy.  VI.368). 

BEKEG:  mekeg  (Göcsej  MNy.  V.82;  Balaton 
mell.  Tsz.  MNy.  V.82). 

BÉKÉL:  békében  él  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.531). 

BÉKÉN :  vaslemezből  készült  sütő-edény  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.  144)  [vö.  beknyő\. 

[BÉKI]. 

béki-fájdalom  [?]:  gyomorfájás  (Erdővidék 
Tsz.). 

BÉKÍT  {békit):  nyugtat,  csendesít.  Egyre  békí- 
tett, mer  nagyon  sírtam  (Fehér  m.  Iváncsa  Nyr. 
XVI.334). 


113 


BEKNYŐ— BELÉ 


BELEGET— BELGAZ 


114 


BEKNYŐ  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  11. 
185;  hekenyö  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  VIII.92): 
tepszi-féle  sütő-edény  (kül.  rétes-,  pogácsa-sütésre) 
[vö.  héken]. 

BÉKÓ  [béklyó  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.324;  Erdővidék  Tsz.):  szabadban  legelő  lovak 
lábára  való  nyűgöző  vas-szerszám  (Balaton  mell. 
Tsz.;  Szentes  Nyr.  VIII.187). 

BÉL:  1.  gyomor  (Palóeság  Nyr.  IV.561); 
2.  vászon  hele:  eintrag  (takács  mesterszó)  (Győr 
Nyr.  XI.382). 

bél-deszka:  a  járomnak  rúd  felőli  oldalán 
levő  deszka  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.324). 

bél-ember:  gyomrát  szerető  ember  (Fertő 
mell.  MNy.  III.406). 

bél-fa  {bér-fa  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
324;  bér-fa  Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr.  XX.191; 
bir-fa  Bereg  m.  Nyr.  VI.425 ;  bőr- f a  B&laXon.  mell. 
Tsz.;  Győr  Nyr.  X1.478;  bűr-fa  Érmeilék  Nyr. 
V.425;  Szatmár  Nyr.  XX.191):  1.  bél-fa:  a  járom 
közepén  fölnyúló  függőleges  fa  (Székelyföld 
Tsz. ;  hely  nélkül  Nyr.  11.380) ;  2.  bér-fa,  bér-fa, 
bőr- fa,  bűr-fa :  vmely  szekér-rész  (Győr  Nyr.  XI. 
478 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.324 ;  Szatmár 
m.  Porcsalma,  Szatmár  Nyr.  XX.191);  bir-fa: 
szekéroldal  (Bereg  m.  Nyr.  VI.425);  3.  bőr-fa, 
bűr-fa :  korcsolya-féle,  melyet  a  szekéren  a  hordók 
alá  tesznek  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Érmellék  Nyr. 
V.425);  4.  bél-fa:  szövőszék  része  (Szatmár  m. 
Krassó  Nyr.  XVI.335;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

bél-fonál :  eintrag  (takács  mesterszó)  (Pozsony 
Nyr.  X1V.48). 

bél-hus:  a  marha  hátán  a  lép  körül  elnyúló 
porhanyó  hús,  vese-pecsenye  (Székelyföld,  Három- 
szék m.  Tsz.). 

bél-menős:  hasmenéses  (Veszprém  m.  Szent- 
gál Nyr.  111.184). 

bél-pecsenye :  vesepecsenye  (Kezdi- Vásárhely 
Nyr.  XVI.479). 

bél-reszelő:  homorú  reszelő  (Háromszék  m. 
MNy.  V1.317;  Győrffy  Iván). 

bél-szín  (Kolozsvár  Szinnyei  József;  bő-szín 
Debrecen  Nyr,  IX.476):  vesepecsenye. 

bóle-büzhödt  (Fertő  mell.  MNy.  III.406 ;  Bala- 
ton mell..  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  béle-bűszödt, 
béle-büszött  Fertő  mell.  MNy.  III.406;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.284;  XV.215;  Fölső-Csallóköz 
Nyr.  V1II.93):  kényes  gyomrú,  rossz  gyomrú, 
étvágytalan,  beteges,  göthös. 

[BÉLA]. 

béla-gyöngy  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
1.172.  173.  186;  111.63;  bila-gyöngyM.o\ú.ydÁ  csáng. 
Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.423) :  fehér  gyöngy. 

[BELÉ]. 

beié-való:  főzeléki  cikkek  azoneggy  főzetbe 
(Zala  m.  Bódiss  Jusztin ;  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Nyr.  XV.554). 

bZINNVKl  :   MAUYAK  TÁJSZÚTÁR. 


BELEGET  (Székelyföld  Nyr.  XVn.90;  belget 
Szeged  vid.  Nyr.  n.43;  Székelyföld  Nyr.  XV. 
432 ;  belléget  Gömör  m.  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr. 
XX.286) :  1.  beleget,  belget :  (kis  gyermeket)  bel-bel 
V.  beli-beli  szóval  ringatva  altat  (Szeged  vid.  Nyr. 
n.43 ;  Székelyföld  Nyr.  XV.432 ;  XVn.90) :  2.  bel- 
léget: (bölcsőt)  ringat  (Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286). 

BÉLÉND  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  belind 
Dunántúl  MNy.  V.77;  bellény  Dunántúl  MNy.  V. 
77;  bilind  Székelyföld  Kiss  Mihály;  bölénd  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  bőling[?]  Erdővidék  Tsz. 
NyK.  X.326;  böllény  Dunántúl  MNy.  V.77;  Göcsej 
MNy.  V.96) :  hyosciamus  niger. 

bélénd-lapi:  bolondító  csalmatag  (datura  stra- 
monium)  (Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XIX.527). 

BÉLÉNDÉK(&i/wáeA;  Heves  m.  Névtelen  1840; 
bilindök  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.65 ;  bölendék  Sop- 
rony  és  Vas  m.  Nyr.  X.SSÍ)  =  béíénd. 

BÉLÉS  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  Xn.380 ;  Komárom 
m.  Naszvad  Nyr.  IV.235 ;  béles  Rimaszombat  Nyr. 
IV.560;  bélés  Nógrád  m.  Vecsekle  Nyr.  V.571 ; 
bélles  Dunántúl  Csaplár  Benedek;  b'elés  Rima- 
szombat Nyr.  XVIII.503):  túróval,  káposztával 
V.  egyébbel  töltött  réteges  sütemény  (lepény, 
rétes). 

BELEZ:  belét  kivájja.  Hát  te  csak  belezed  a 
kenyeret?  (Alföld  Nyr.  Xni.192). 

ki-belez  :  cv  (Háromszék  m.  MNy.  VI.335 ; 
Győrffy  Iván).  Jánoska  kibelezte  a  kenyeret,  a 
haját  meg  ott  hagyta  (Alföld  Nyr.  XIII.192). 

BÉLÉZNA  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvar- 
hely m.  Olasztelek  Nyr.  XV.384 ;  Udvarhely  m. 
Száldobos  Nyr.  IV.42;  Háromszék  m.  Nyr.  11.175; 
Csík  m.  Nyr.  VI.471 ;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXI.144;  belezna  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  Vin.462; 
Kriza;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.180;  berezna  Gömör 
m.  Hollók  Imre;  Gömör  m.  Serke  Nyr.  XIX.44; 
bilizna  Zemplén  m.  Bodrogköz  Tsz.) :  szövés  köz- 
ben történt  hibás  öltés  v.  eggy  szálfonal  elszaka- 
dása következtében  a  vásznon  támadt   hézag. 

BELGA  (Fehér  m.  Lovas-Berény  Nyr.  XVI. 
334;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285;  belga  Győr 
m.  Bőny  Nyr.  XrV.526;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.142;  Debrecen  Nyr.  Vn.91 ;  Pest  m.  Tinnye 
Nyr.  VII.39;  béjá,  béjgá  Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286) :  1.  belga,  bdga,  béjgá,  béjá: 
hibás  nyelvű,  dadogó,  hebegő  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.285;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XIV.526; 
Debrecen  Nyr.  Vn.91 ;  Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286);  2.  belga,  belga:  ügyefogyott, 
eggyügyú,  hülye  (Fehér  m.  Lovas-Berény  Nyr. 
XVI.334;  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  Vn.39). 

belga-nyelvű  (Nagy-Kúnság,  Nyr.  XVI.142; 
Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.39;  béíga-nyévű  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.285 ;  béjgá-nyelvű  Gömör  m. 
Sajó  völgye,  Hanva  Nyr.  XX.28Q)^bélga  1. 

BELGAZ :  akadozva,  dadogva,  hebegve  beszél 
(Győr  m.   Bőny  Nyr.  XIV.526). 


115 


BELHÖS— BELSŐ 


BELSŐS— BENCE 


116 


1.  BELHŐS:  bolyhos  (Háromszék  m.  Győrfify 
Iván). 

2.  BÉLHŐS:  bohó  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
317). 

BÉLICE,  BÖLICE:  tiszta  fehér  bárány,  mely- 
nek a  szeme  körül  nincs  meg  a  szokott  fekete 
gyúrúkarika  (Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m. 
Vadr.) 

BELIK:  bizonyos  adó-nem  (Moldvai  csángóság 
Nyr.  IX.447). 

BÉLLÉGET :  beszél,  híresztel,  pletykál,  emle- 
get. Azt  hellegetik,  hogy  Farkas  Jancsi  sok  mónár- 
pogácsát  eszik;  azé  vészen  a  megye  mónárné  ojan 
sok  vámot.  Ugyan  sokat  hellegeted;  má  montam, 
hogy  nem  láttam  (Udvarhely  m  Eted  Nyr.  XVH. 
90). 

BÉLLEL,  BÉLEL  {héllenyi  Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.240;  hérel  Székelyföld  Nyr.  XV.  432;  hérlel 
[rímelve:  megérteié — meghérlelé]  Brassó m.  Hétfalu, 
Zajzon  Nyr.  V.275). 

el-bóUel,  el-bólel;  elpalástol,  elcsinál,  eltussol 
(hamissággal,  megvesztegetéssel)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.323 ;  Vadr.)  Elhéllették  a  dolgot  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.360.  362). 

BÉLLÉS,  BÉLÉS  {béles  Eszék  vid.  Nyr.  VHI. 
327 ;  bérlés  hely  nélkül  Nyr.  XVn.288) :  1.  bélés, 
bélés :  vörös  v.  kék  tarkázatú  pamukos  vászonból 
varrt  alsó-ing,  a  melyet  az  asszonyok  télen- 
nyáron viselnek  (Eszék  vid.  Nyr.  V.270;  Vm.327); 
2.  bélés:  szénás  szekéren  a  négy  szögletére  össze- 
göngyölgetett csomók  {szarvak)  közötti  széna 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.326). 

BELLEŐ;  bölcső  (Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286). 

BELL^ŐKE:  fölfüggeszthető  vászonhinta,  a 
melybe  a  kis  gyermeket  fektetik  (Palócság  Nyr. 
XXn.32). 

BÉLBIE:  kifejletlen,  növésében  elmaradt,  tör- 
pén maradt  (növény,  állat,  ember)  (Székelyföld 
Nyr.  1.135;  Kiss  Mihály). 

BÉLMECSKE:  <x>.  Ez  a  búza  bélmecske  (Szé- 
kelyföld Nyr.  L135;  Kiss  Mihály). 

BÉLMES :  mályva- virág  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.216.  317.  357;  Győrífy  Iván). 

BELŐBŰNNEN:  belülről  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  Xni.527). 

BELSŐ  {bersö  Kolozs  m.  Sztána  Nyr.  IV.502 ; 
Kalotaszeg  Nyr.  XX.468 ;  bésö  Csallóköz,  Bacsfa 
Nyr.  XVI.47;  Csallóköz,  Patonyszél  Nyr.  XH.142; 
bessőEáromazék  m.  Sepsi-UzonNyr.  VnL374;  besső 
Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XIX.527 ;  besü  Vas  m. 
őrség  Nyr.  III.283):  1.  belső:  szobalány  (Kolozs- 
vár Szinny ei  József) ;  2.  bésö :  balról  befogott  ló 
(Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.47);  belső:  jobbról 
befogott  ló  (Heves  m.  Névtelen  1840);  3.  besső: 
lakó  telek  (Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  X1X.527). 


belső-csapő:  az  evező  szárának  az  a  fele, 
mely  a  húzópánt  és  a  toll  között  van  (Balaton 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

belső-ember  {belsö-embör  Szeged  vid.  Nyr.  11. 
85):  világi  V.  egyházi  hivatalt  viselő  ember 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Szeged  vid.  Nyr.  11.85);  a 
Székelyföldön  csak  a  pap  meg  az  iskolamester, 
meg  ezek  segédje  v.  helyettese  (NyK.  X.326). 

belső-kű :  a  fenékhorognál  a  folyóba  szolgáló 
véghez  kötött  nagyobb  kő  (Szeged  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

belső-leány:  szobalány  (Kolozsvár  Szinnyei 
József). 

belső-ló  (béső  ló):  balról  befogott  ló  (Csalló- 
köz, Patonyszél  Nyr.  XII.142);  jobbról  befogott 
ló  (Csallóköz  Nyr.  1.231.  279). 

belső-szegllk :  a  balatoni  őshalászatnál  az  a 
két  szeglik,  a  mely  a  bedöntőhöz  legközelebb 
esik  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[BELSŐS]. 

bésős- viselet :  félig  uras,  félig  mesteremberes 
viselet  (Baranya  m.  Baranya-Sz.Lőrinc  Nyr.  XVII. 
335). 

BELSŐSÉG:  a  faluban  v.  a  városban  benn 
levő  telek  (akár  van  rajta  ház,  akár  nincs)  (Szé- 
kelyföld Nyr.  V.514)  [vö.  benn-való]. 

BELÜL,  BELŐL  {bellü  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII. 
467  -.belü  Göcsej  MNy.  n.409 ;  b^évol  Palócság  Nyr. 
XXI.310;  bevűl  Heves  m.  Tisza-SzőUős  Nyr.  H. 
554 ;  bévül  Fehér  m.  Király  Pál ;  Csallóköz  Nyr. 
L248;  Mátyusfölde  Nyr.  1.248;  XIX.560):  1.  bellü 
(v.  bellürii) :  belülről.  Hunná  fuj  a  szé  ?  Inne 
bellii  V.  inne  bellürii  (Őrség  Nyr.  VII.467) ;  2.  bevül, 
bévül:  belül  (Heves  m.  Tisza-Szőllős  Nyr.  11.554; 
Csallóköz  Nyr.  1.248;  Mátyusfölde  Nyr.  1.248; 
XIX.560);  3.  belü:  be.  Gyere  belü  (Göcsej  MNy. 
n.409). 

BÉLYEG  {bélyag  Heves  m.  Névtelen  1840; 
bijog  Debrecen  Nyr.  VIL91;  Szatmár  m.  Gencs 
Nyr.  X.525;  bíjog  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.  142; 
billeg  Vas  m.  Őrség  Nyr.  XII.380 ;  Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  biliig  Göcsej  Nyr.  XIIL258; 
billog  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.46;  billyeg 
Erdővidék  Tsz.;  bilyog  Göcsej  Nyr.  Xni.258; 
Debrecen  Nyr.  IX.266)  [vö.  billenés]. 

bélyeg-kóstoló:  [tréf.]  finánc  (Csongrád  Nyr. 
IX.89). 

BÉLYEGEZ  (billyegez  Erdővidék  Tsz.). 

BÉLYEGZŐ  {billegöző  Arad  m.  Majláthfalva 
Nyr.  Vni.478). 

BÉNA  {bénna  Székelyföld  Tsz. ;  binya  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.65). 

BENCE:  1.  nyúl  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Zala  m.  Nyr.  11.427) ;  2.  böde  (coccinella)  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  VU.330). 


117 


BENCLI— BENN 


BENNÉG— BERBENCI 


118 


BÉNCLI:  gyepmester,  hóhér  (Komárom  Nyr. 
VIL281 ;  vö.  serha  Tsz.). 

BÉNDÉRÉSZ :  bögyörész  (kakas)  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.317;  Győrffy  Iván).  A  kakas  meg- 
hénderészi  a  tyúkot:  meghágja  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

BÉNDÉREZZ-IK  (Udvarhely  m.  Kóbori  János ; 
Erdő  vidék  Nyr.  IX.37 ;  hénderezz-ik  Udvarhely  m. 
Melich  János;  höndérez-ik  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  ni.293) :  cv.  Réten  hizik,  falun  az  asszo- 
nyok hasán  bendérezzik  (találós  mese;  --^  szita) 
(Erdővidék  Nyr.  IX.37). 

BENDI:  bő  szájú  hasas  korsó  (Baranya  m. 
Ormányság  Tsz.)  [vö.  bendö,  bendös]. 

BENDŐ,  BÖNDŐ  {gönde  Háromszék  m.  MNy. 
VI.328;  Győrffy  Iván;  göndő  Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Csík  m.  MNy.  VI.371 ;  Háromszék 
m.  MNy,  VI.328 ;  Győrffy  Iván) :  1.  göndő  ^=  böndő 
[köznyelvi  értelmében]  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.328;  Győrffy 
Iván);  gömböc  (Csík  m.  MNy.  VI.371);  2.  gönde, 
göndő:  nagyhasú,  pókhasú  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.328;  Vadr. 
501b;  Győrffy  Iván;  Csík  m.  MNy.  VI.371); 
3.  bendő,  böndő:  bőszájú  hasas  korsó  (Dunántúl 
Nyr.  V.128;  Baranyám.  Tsz; Nyr.  n.237)  [vö.  2. 
bandó,  bendi,  bendős,  bangyos]. 

BENDŐS  (Baranya  m.  Tsz. ;  Ormányság  MNy. 
V.150;  feewáés  Közép-Baranya  Nyr.  11,237 ;  bendis 
Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVin.334;  böngyös  Baranya 
m.  Baranya-Sz.Lörinc  és  Ormányság  Nyr.  XVE. 
335):  bőszájú  hasas  korsó  [vö.  bangyos,  bendi, 
bendő,  2.  bandó]. 

BENGÁR:  erős,  vaskos  (gyermek).  Mivel  tart 
anyád,  te  bengár  ?  Huszárnak  nevel,  ugy-e  ?  (Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

BENGES :  házi  mulatság  (Mármaros-Sziget 
Hajdú  Nagy  Sándor). 

BENGYELE  (Csongrád  m.  Ploetz  1839;  bön- 
gyöle  Szeged  Tsz.) :  érett  gyékénykákának  meg- 
száradt lisztes  töve,  a  melyből  ínség  idején 
kenyeret  lehet  sütni. 

böngyöle-pogácsa :  gyékény  káka-lisztből  sütött 
pogácsa  (Szeged  Tsz.). 

BÉNGYÓKOS:  kedvetlen,  egészségtelen  (Oros- 
háza Nyr,  VI.133)  [vö.  bégyókás]. 

BENN  {bende:  benne  Vas  m.  Őrség  Nyr.  V.31). 

ben-fentes:  vmely  házhoz  bejáratos  s  annak 
dolgaiba  beavatott,  kotnyeles  (Nagy-Kőrös  Király 
Pál;  Kisújszállás  Nyr.  XX.190;  Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  VIII.379;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr,  XX. 
431 ;  Pest  m.  Gomba  Nyr.  IX.231). 

ben-füles:  cv  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.325;  XVI. 
142). 

benn- való:  1.  a  faluban  v.  a  városban  benn 
levő  telek  (akár  van  rajta  ház,  akár  nincs)  (Szé- 


kelyföld Nyr.  V.514 ;  Győrffy  Iván)  [vö.  belsőség] ; 
2.  vásár  napja  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

BENNÉG:  kényeskedve,  kedvetlenkedve  sír 
(Moldva,  Klézse  Nyr.  V.378). 

BENNETEKET  [bennőtöket  Torontál  m.  Száján 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.137.  138). 

[BENNETT] :  között.  Hány  mázsa  van  egy-egy 
szekerükön?  Bennettek  van  45;  van  50  mázsás 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVni.231). 

BENTÜNNET :  belülről  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  n.374). 

BENZER  (Baranya  m.  Nyr.  n.l84;  pencel  Ud- 
varhely m.  Nyr.  Vin.473) :  spencer  (vágott  derekú 
gombos  ujjas). 

BERBÉCS  (Zilah  Nyr.  XIV.286;  Székelyföld 
Tsz.;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.41 ;  Sepsi-Uzon 
Nyr.  Vin.429;  berbec  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
berbécs  Székelyföld  Tsz.  51a;  berbécs  Szilágy 
m.  Nyr.  VII.381 ;  berbics  Rimaszombat  Nyr.  Xlll, 
417;  XV.257;  Erdély  Dobál  Antal;  birbics  Tolna 
m.  Gyönk  Nyr.  V.378;  Békés  m.  Gyula,  Bihar 
m.  Sarkad  Márki  Sándor;  Sárospatak  Szádeczky 
Lajos;  Erdély  Moldován  Gergely;  börbecs  Szé- 
kelyföld Tsz.;  börbécs  Székelyföld  Nyr.  V.175; 
Udvarhely  m.  Nyr.  IV.227):  1.  berbécs,  berbécs, 
berbécs,  börbecs,  börbécs :  ürü,  kos  (i.  h.) ;  2.  bör- 
bécs: pokróc-természetű,  durva  ember  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  IV.227);  3.  berbécs:  a  kolozsvári 
unitárius  deákok  gúnyneve  (Kanyaró  Ferenc); 
4.  berbec:  báránybőr-süveg,  bagó-süveg  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.);  berbécs:  fekete  bársony  süveg 
(Marcal  mell.  Acsády  Sándor);  5.  berbics{-yáték), 
birbics:  szerencsejáték,  a  melyet  pörgetyúvel  v. 
golyóval  játszanak;  kocka-játék  (Tolna  m.  Gyönk 
Nyr.  V.378;  Rimaszombat  Nyr.  Xin.417;  XV.257; 
Sárospatak  Szádeczky  Lajos;  Erdély  Dobál  Antal, 
Moldován  Gergely) ;  6.  birbics :  körbeforgó  hinta 
(ringelspiel)  (Békés  m.  Gyula,  Bihar  m.  Sarkad 
Márki  Sándor). 

[BERBÉCSÉS],    BERBICSES,     BIRBICSES : 

1.  berbicses:  a  ki  a  berbics-játékban  a  bankot 
tartja  (Rimaszombat  Nyr.  Xin.417) ;  2.  birbicses: 
kucséber  (Sárospatak  Szádeczky  Lajos). 

BERBENCE,  BÖRBÖNCE:  1.  berbénce:  hor- 
dócska (Szatmár  vid.  Tsz.) ;  nagyobbfajta,  tonna- 
számba menő  döbön,  bödön  (Ung  m.  Nyr.  XVII. 
421);  úti  tarisznyába  való  túrós  faedény  (Szé- 
kelyföld Kriza);  medence  v.  kanna  aljául  szol- 
gáló széles  faedény  (Hely  nélkül  Nyr.  XII.475); 

2.  berbénce  (Székelyföld  Kriza;  Erdő  vidék  Tsz.), 
börbönce  (Kecskemét  Nyr.  X.380 ;  Erdővidék  Tsz. 
—  vö.  NyK.  X.327);  szelence  [vö.  berbenke,  ber- 
bőke]. 

[BERBENCI]. 

berbenci-szilva  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.323;  perpence-szilva  Székelyföld  Győrffy  Iván): 
magva- váló  (máskép:  besztercei)  szilva. 

8* 


119 


BERBENKE— BERECES 


BERECKEL— BERGBNGOCIA 


120 


BERBENKE  (Zemplén  m.  Mád  Nyr.  VL285; 
börbönke  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.  143):  hordócska 
[vö.  berbence,  berböke]. 

BEBBITÉL  (Erdély  Salamon  Ferenc;  Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.334;  Székelyföld 
Győrffy  Iván;  berbetél  Székelyföld  Tsz.  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár; 
bérbetél  Székelyföld  Nyr.  XV.432 ;  berbitál  Somogy 
m.  Tsz. ;  birbüél  [?]  Erdővidék  Tsz. ;  börbétel  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.357;  börbitél  Erdő  vidék 
Tsz.;  Nyr.  V.175;  Kriza):  mormol  (imádságot, 
leckét),  darál;  idétlenül,  vastag  hangon,  fül- 
sértően énekel.  Berbetél,  mint  az  oláh  pap  (Szé- 
kelyföld Tsz.)  Hdgass,  Jidgass,  te  világ  futó  bo- 
longya,  ne  börbitéjj,  mind  valami  börbécs  (Székely- 
föld Nyr.  V.175). 

BEBBŐKE :  nagyobbfajta,  tonnaszámba  menő 
bödön,  döbön  (Zemplén  m.  Bodrogköz  Nyr.  XVII. 
421)  [vö.  berbence,  berbenke], 

[BÉRC],  BÖRC :  1.  szikla.  Börcös  föd  (Vas  m. 
Kemenesalja  Nyr.  III.88);  2.  domb,  dombocska 
(Vas  m.  Kemenesalja  és  Baranya  m.  Tsz.;  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.477) ;  3.  tüskés,  bok- 
ros, kavicsos,  göröngyös  hely  (Zala  m.  Szepezd 
Nyr.  XVII.144);  4.  fonálon  levő  csomócska,  gör- 
csöcske  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) 

1.  BÉRCE  (Háromszék  m.  Tsz.;  feáce  Velence, 
bérce  Komárom  Hermán  0.  Halászat  K. ;  bérce 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  börc  Tihany,  börce 
Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.):  1.  bérce,  bérce: 
járom  bélfája  (középső  lapos  fája)  (Székelyföld 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Tsz.) ;  2.  béce,  bérce, 
börce,  börc:  az  a  fácska,  a  melyre  a  háló  szemeit 
kötik  (Velence,  Komárom,  Tihany,  Szeged  Her- 
mán 0.  Halászat  K.)  [vö.  oldal-berce,  bordica]. 

2.  BÉRCE:  durva  fehér  daróc-nadrág [?]  (Erdő- 
vidék Tsz.)  [vö.  börhe]. 

1.  BÉRDÓ  (Fehér  m.  Nyr.  XVI.576;  Komárom 
m.  Nyr.  IV.283;  berdő  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
142 ;  Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr.  ni.229 ;  bördö 
Tisza-Dob  Nyr.  XX.192):  üres  növényszár,  pl. 
hagymaszár,  kukoricaszár,  csodafa  (datura)  szára. 

2.  BÉRDÓ :  bogár-szúrta  idétlen  növésű  szilva 
(Brassó  m.   Hétfalu  Nyr.  XXI.144)  [vö.  birtoka]. 

3.  BERDŐ:  megállj!  (wer  da)  (Gyergyó-Sz.- 
Miklós  Nyr.  X.44;   kaszárnyai   szó  Nyr.  VI.44). 

1,  BÉRE :  magvas  kender  feje,  bugája  (Balaton 
mell.  Tsz.). 

2.  [BÉRE]. 

bere-karó :  azon  szőllőkaró,  a  melyet  nem  hasí- 
tott, hanem  egészen  ép  vékony  tölgy-  v.  más 
fából  készítenek  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
Xni.578).  ej'       j'       j 

BEREC:  ripacs,  himlöhely  (Győr  m.  Tsz.). 
BERECES :  ripacsos,  himlőhelyes  (Győr  m.  Tsz.) 


BERECKEL:  hajt,  úz,  kerget  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.335). 

BÉRÉG  (Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.472;  Erdő- 
vidék Nyr.  XVII.91 ;  Csík-Szentkirály  Nyr.  XH. 
287;  bereg  Székelyföld  Tsz.  Nyr.  XVn.137;  ber- 
reg Székelyföld  Tsz. ;  bé'rrég  Székelyföld  Kriza; 
Háromszék  m.  Vadr. ;  börrög  Székelyföld  Kriza) : 
párosodik  (juh).  A  johok  megberregtek  (Székely- 
föld Kriza).  A  csűr  alatt  árpatörek,  kén  tám  bérég- 
hetnék, öreg  ?  (táncközbeli  mondóka)  (Csík-Szent- 
király Nyr.  Xn.287). 

BEREK:  vízjárta  rét,  posványos  hely,  láp 
(Dunántúl  Nyr.  V.128;  Somogy  m.  Szöke-Dencs 
Nyr.  III.  140;  Somogy  m.  Szőllős-Györök  Nyr. 
XXII.238 ;  Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VHI. 
431 ;  Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Ba- 
ranya m.  Ormányság  Tsz.). 

berek-alja:  berek  melletti  föld,  mezőség  (Zala 
m.  Tűrje,  Vas  m.  Sárvár  Bódiss  Jusztin). 

berek-fa  (Somogy  m.  Nyr.  XVIII.239;  Göcsej 
MNy.  11.409;  berök-fa  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 
380):  égerfa. 

[BÉREL]. 

fel-bórel :  fölingerel  vmire  (Székelyföld  Tsz.). 

BERENKA:  izlandi  moha  (Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  n.476). 

BERETVA,  BOROTVA  {bereta,  borota  Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

beretva-kós:  beretva  (Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841). 

[BERETVÁL],  BOROTVÁL:  levágja  a  súrű 
fiatal  harasztot,  mielőtt  makkot  teremne  (Balaton 
mell.  Tsz.). 

meg-beretvál :  leszid.  Téged  jól  megberetválának 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[BÉRÉTVÁLKOZ-IK,    BOROTVÁLKOZ-IK]. 

[Szólások].  Csínnydnborotvdkozz :  jól  viseld  ma- 
gadat V.  mérséklettel  bánj  vmivel  (JPalócság  Nyr. 
XXI.510). 

[ki-beretválkozik]. 

[Szólások].  Kiberetválkozott  az  idő:  kemény 
hideg  lett  (Kolozsvár  Nyr.  VI.  171). 

[neki-bgretválkozik,  neki-borotválkozik]. 

[Szólások].  Neki-bérétválkozott  az  ég:  derült 
idő  van  (Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XVI.134).  Neki- 
borotfákozik  a  zidö:  kiderül,  kitisztul  (Somogy 
m.  Újmajor  Nyr.  VHI.  179). 

BERGÁNY:  tüzes  ló  (Alsó-Baranya,  Pellérd 
Nyr.  XI.238). 

[BERGÉNGÓCIA],  GERGÉNGÓCIA:  Fölső- 
Somogyban  így  hívják  Karád  hápa-hupás  vidékét 
(Nyr.  XVI.190). 


121 


BÉRGET— BÉRNYASZKOD-IK 


BÉRRAN— BÉRZÉNKED-IK 


122 


1.  BÉRGET:  ingerel.  Ne  bé'rgesd  azt  a  kutyát 
(Szilágy  m.  Nyr.  VI.473;  IX.181)  [vö.  hérget]. 

2.  BÉRGET :  beregtet  (coire  facio ;  vö.  bérég). 
Bergessétek  meg  azt  a  johot  aval  a  berbéccsel 
(Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.  492  b). 

1.  BERHE:  istrángot  szorító  szíjacska  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

berhe-gúzs:  hajlott  vaskapocs,  mely  az  igás 
szekér  derekát  alul  átköti  (Bereg  m.  Rákos  vid. 
Pap  Károly). 

2.  BERHE :  fonálban  levő  csomó  (Székelyföld 
Tsz.). 

BERHEL ;  alkalmatlankodik,  lábatlankodik.  Ne 
berhelj  itt  a  lábam  alatt !  {Szabolcs  m.  Besenyőd 
Nyr.  XII.47). 

el-berhel :  1.  elhány,  elszór.  Hánszor  megmon- 
tam  má,  hogy  semmit  el  ne  berhejj  a  kezem  alól! 
(Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.333) ;  2.  elcsen, 
ellop  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.142;  Szatmár  m. 
Barna  Ferdinánd).  Elberhelte  a  cigány  a  malacot 
(Debrecen  Nyr.  VII.91). 

le-berhel  (Szatmár  m.  Barna  Ferdinánd;  le- 
bőrhöl  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285):  vigyázatlan- 
ságból leszór  vmit.  Má  lebörhötétök  errü  az  asz- 
tdrií  a  papirosokat!  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285). 

BERKE  (Szatmár  m.  Nagy-Károly  Szinnyei 
József;  Palócság  Nyr.  XXII.32;  birke  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  XVII.469;  bűrke[?]  Erdővidék 
Tsz.):  1.  berke,  bürke[?]:  barka  (Palócság  Nyr. 
XXII.32;  Erdővidék  Tsz.);  2.  berke,  birke:  kuko- 
rica virágja,  kalásza  (Szatmár  m.  Nagy-Károly 
Szinnyei  József).  Gsüzik  a  tengeri;  a  birkét  mán 
régen  kihánta  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVII. 
469);  3.  bürke[?]:  fenyőgyümölcs  (Erdő vidék  Tsz.). 

berke-bárány :  apró  fodorszőrű  bárányka  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

BERKENYE  {berekenye  Somogy  m.  Tsz. ;  bele- 
kenyér [nép-etimológia]  Székelyföld  Győrffy  Iván ; 
Csík  m.  Tsz. ;  berekenyér  [nép-etimológia]  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.578). 

[BERKŐCÉS]. 

berkőcós-bot :  görcsös  bot  (Somogy  m.  Tsz.) 
[vö.  1.  barkóca]. 

[BÉRMÁL]. 

el-bórmál  [e-bérmáll):  elkeresztel  (csúfnévre). 
A  bujtárjait  mind  ébérmáta  csúfnévre  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  Vin.85;  XIV.477). 

még-bérmál :  [tréf.]  újra  megver.  Tudod,  hogy 
megkereszteltelek  [^-  egyszer  megvertelek],  most 
majd  megbérmállak   (Szeged   Csaplár  Benedek). 

BERNICE:  övkötő  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 
3;  X.203). 

BÉRNYÁSZKOD-IK  (Székelyföld  Tsz.  Kiss 
Mihály;  burnyászkod-ik[?]  Udvarhely m.  Tsz.NyK. 
X.327):  1.  nemi  ösztöntől  ingerlődik  (macska); 
2.  fölindul  vkire. 


BÉRRAN:  mordul  (kutya).  Éggyü  bé'rranytak 
a  kutyák  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.  142). 

BÉRROG  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.142;  berreg 
Győr  m.  Tsz.):  morog. 

BÉRSZÁN :  vesszőből  csinált  szánforma  gyer- 
mekjáték (Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  ni.523)  [vö. 
bak-szán]. 

BERTÁFOL  (Somogy  m.  Nyr.  X.476 ;  bertáfú 
Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.47 ;  bé'rtáfunji 
Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  11.371):  1.  bertáfol: 
bámul  (Somogy  m.  Nyr.  X.476) ;  2.  bertáfü,  ber- 
táfunyi:  virraszt  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVni.47;  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  11.371). 

BERTALAN:  a  csacsi  csúfneve  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  Vin.86). 

BERTŐ.  Bertók:  korner  (kissebb-nagyobb  go- 
lyóbis formájú  darabokba  összefutott  ezüst-apró- 
lék ;  —  ezüstműves  mesterszó)  (Hely  nélkül  Nyr. 
XV.48). 

BERVÉNY  (Erdővidék  Tsz. ;  börving  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323):  szalakfú,  lonc  (per- 
vinca;  clematis,  vinca). 

BERZED:  borzad.  Ugy  berzedé'k  tőle  (Brassó 
m.  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  III.224). 

[BÉRZÉGET],'BÖRZÖGET :  borzogat.  A  hideg 
is  börzögetett  (Vas  m.  Jánosháza  Nyr.  XIV.568). 

BÉRZÉL  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII.422;  bérzel 
Háromszék  m.  MNy.  VI.317;  berzel  Háromszék 
m.  Győrffy  Iván):  borzol. 

[BÉRZEN]. 

fel-berzen:  fölgerjed  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Székelyföld  Csaplár  Benedek,  Győrffy  Iván.). 

BÉRZÉNE  (Háromszék  m.  MNy.  VI.317;  Vadr. 
492b. ;  Erdővidék  Nyr.  IX.235 ;  Brassó  m.  Hét- 
falu, Bácsfalu  Nyr.  III.523;  berzene  Háromszék 
m.  Győrffy  Iván;  berzenye  Székelyföld,  Csík  m. 
Tsz. ;  berzenye  Székelyföld  Nyr.  XV.432 ;  Csík  m. 
Nyr.  Xn.235;  bezzene  Udvarhely  m.  Száldobos 
Nyr.  IV.42 ;  börzöne  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.235) : 
kenderföldön  a  nyövés  után  ott  maradt  és  a 
lábán  megszáradt  apró  kender  v.  letörött,  le- 
taposott kenderhulladék;  kender  alja,  utolja  [vö. 
herzóka,  börze]. 

BÉRZÉNGET,  BÖRZÖNGET  :  ingerel,  mér- 
gesít (Kecskemét  Nyr.  X.380). 

BÉRZÉNKÉD-IK  {berzenked-ik  Bars  m.  Nyr. 
X.138;  Székelyföld  Tsz.;  börzenked-ik  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz. ;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  V1II.93 ; 
börzenköd-ik  Nagy -Kőrös  Nyr.  VI.423 ;  börzönköd-ik 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.47;  Szeged  Nyr. 
VII.235;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek): 
1.  mérgelődik,  mérgeskedik  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.47;  Szeged  Nyr.  VII.235;  Bars  m. 
Nyr.  X.138);  2.  mérgében  zsörtölődik,  fölingerül- 
ten beszél  (Szeged  Csaplár  Benedek ;  Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  VIII.93) ;  3.  kötekedik  (Nagy-Kőrös  Nyr. 


123 


BERZESKED-IK— BESZEL 


BESZERTES— BEZDIT 


124 


VI.423);   4.  —  vmi  ellen:  ellene  szegül,   ellene 
törekszik  (Csallóköz  Szinnyei  József). 

föl-börzönködik :  haragra  lobban,  fölbőszül 
(Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[BERZESKED-IK]. 

össze-berzeskedik :  berzenkedve  szembeszáll, 
összekap  (Székelyföld  Tsz.) 

[BERZESZKED-IK]. 

fel-berzeszkedik:  1.  tollait  fölberzeszti ;  2.  ha- 
ragra lobban,  fölbőszül  (Székelyföld  Tsz.) 

BÉRZÓKA  (Háromszék  m.  Vadr. ;  hezzók  Ud- 
varhely m.  Nyr.  IV.378)  --  bérzene. 

BESTIA  {beste  Vas  m.  Tsz. ;  Rimaszombat  Nyr. 
XV.383;  Bars  m.  Nyr.  XVIII.384;  Csík  m.  Csík- 
Szentkirály  Nyr.  VIII.190;  bestye  Hont  m.  Tsz.; 
bestyi  Heves  m.  Névtelen  1840):  1.  beste,  bestye, 
bestyi :  kutya  (Bars  m.  Nyr.  XVin.384 ;  Hont  m. 
Tsz.;  Heves  m.  Névtelen  1840);  2.  bestia:  kurva 
(Szatmár  m.  Lauka  Gusztáv  1842).  —  Beste 
kurafi  (Vas  m.  Tsz.);  beste-lélek  (Vas  m.  Tsz.; 
Rimaszombat  Nyr.  XV.383);  beste  kúra  huncvut 
(Csík-Szentkirály  Nyr.  Vni.190) :  [szidalmazások]. 

BESZÉD:  mese  (Kis-KüküUő  m.  Szőkefalva 
Nyr.  XIV.574).  Mongyon  egy  beszédet,  Gyurka  bá! 
Jó  van  no,  hát  émongyam-é  av  veres  kakas  be- 
széggyit?  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[Szólások].  A  beszédként:  a  mint  mondani  szok- 
ták. A  beszédként  többet  ér  a  becsület  a  szalonás 
káposztánál  (Székelyföld  Nyr.  XV.432). 

beszéd-hintő :   hazudozó  [?]    (Erdővidék   Tsz.) 

BESZÉDES:  szónok  (Somogy  m.  Nemes-Déd 
Nyr.  VI.325). 

^  BESZÉL  (beszél  Erdőháza  Nyr.  XI.285) :  szól, 
énekel.  Beszélnek  a  nádi  verebek  (Fehér  m.  Ve- 
lencei tóvidék  Nyr.  XVII.430). 

[Szólások].  Beszél,  mint  a  hegedű:  fecseg  (Maros- 
Vásárhely  Nyr.  IX.428). 

[ki-beszél]. 

[Szólások].  Kibeszél  vkit  az  esziböl:  szándékáról 
lebeszéli  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

lö-beszól  (le-beszél  Erdőháza  Nyr.  XI.285;  lé- 
beszéni,  le-beszínyi  Soprony  m.  Szil-Sárkány  Nyr. 
VL472;  le-beszü  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  IX.558): 
elbeszél. 

meg-beszél :  elbeszél.  Éppen  csak  azétt  jöttem, 
hogy  az  ámamot  mé'gbeszéjjem  (Udvarhely  m. 
Olasztelek  Nyr.  XVI.43). 

[rá-beszél]. 

[Szólások].  Rábeszélik  az  árát:  fölverik  az  árát 
(Heves  m.  Tisza-Sz.Imre  Nyr.  IX.  130). 

vissza-beseél :  szavát  visszavonja  (Heves  és 
Borsod  m.  Nyr.  Vn.569). 


BESZERTES:  könnyelmű,  szeles,  helytelen 
(Orosháza  Nyr.  VI.133). 

[BETEG]. 

beteg-látó;  betegápoló  (Szlavónia  Nyr.  V.U). 

[BETEGÉD-IK,  BETEGSZ-IK]. 

le-betegszik:    megbetegszik    (Háromszék    m. 

Nyr.  VI.473). 

meg-betegedik,  meg-betegszik :  lebetegszik, 
gyermekágyba  esik  (Székelyföld  Nyr.  XV.432; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  VI.473). 

BÉTIA :  nyavalyatörés  [?].  Törjön  ki  (v.  rontson 
ki)  a  bétia  (v.  a  nagy  bétia) !  (Háromszék  m.  Vadr. 
Kiss  Mihály).  Ne  törjön  annyit  a  betia !  (Három- 
szék m.  Vadr.  364).  A  betia  vigyen  el!  (Csík  m. 
MNy.  VI.367). 

BETŰ  {bető  [?]  Erdővidék  Tsz.  NyK.  X.326; 
bütü  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.) 

[BETŰZ]. 

le-betüz:  vitatkozásban  legyőz,  lefőz,  ügy 
lebetűzte,  hogy  az  se  tudta,  mit  mondjon  (Tolna  m. 
Paks  Nyr.  XIX.479). 

BÉTYA :  szurok ;  szurokból  és  faggyúból 
készült  kenőcs  a  vargafonál  bekenésére  (Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  XXI.  144;  Tatrang  Nyr.  n.476;  Bács- 
falu  Nyr.  ni.563). 

BETYÁR  {betyár  Félegyháza  Nyr.  VI.134; 
pityár  Göcsej  Nyr.  XIII.352):  1.  olyan  legény 
V.  leány,  a  ki  rendes  szolgálatba  nincsen  el- 
szegődve, hanem  csak  napszámba  járogat  (Göcsej 
Tsz.;  Alföld  Nyr.  XIII.192;  Félegyháza  Nyr.  VI. 
134;  Szeged  Tsz.;  Heves  m.  Nyr.  Vn.41); 
betyár  béres:  a  ki  csak  télen  béreskedik  (Félegy- 
háza Nyr.  VI.134);  2.  urasági  cseléd,  vmi  közép 
a  csikós,  béres  és  a  birka-úsztató  között  (Szentes 
Nyr.  VI.179);  béresek  mellett  szolgáló  segéd- 
ostoros (Csongrád  m.  Lauka  Gusztáv  1842); 
3.  zsellér  (Pest  m.  Túra  Nyr.  ni.46);  4.  föl- 
fogadott gyermek  (Heves  m.  Csépa  Nyr.  V.334). 

betyár-szomorító :  hosszúnyelú  vasvilla,  a 
melyet  kazalrakásnál  használnak  (Karancs  vid. 
Nyr.  XXI.477). 

BÉVED  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.46; 
bévöd  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285;  XV.67;  Kún- 
Sz.Miklós  és  vid.  Nyr.  XXII.44 ;  böved  Kecskemét 
Nyr.  IV.284);  1.  böved:  az  esztendő  utolsó  estéje 
(Kecskemét  Nyr.  IV.284) ;  2.  béved  :  karácsony 
estéje  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.46). 

bévöd-este,  bóved-estóje:  az  esztendő  utolsó 
estéje  (Kis-Kúnság  Nyr.  XXn.222;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.285;  XV.67;  Kún-Sz.Miklós  és 
vid.  Nyr.  XXn.44). 

BÉZDIT:  könnyedén  érintve  mozdít,  kissé 
megmozdít  (pl.  száradni  kezdő  szénát  villahegy- 
gyel).  Bézditsd  meg  azt  a  szénát!  Bézdits  rajta! 


125 


BEZZEG— BIBECS 


BIBELEG— BIBLIA 


126 


(Székelyföld  Kiss  Mihály).  Bezditts  azon  a  szénán ! 
(Erdővidék  Vadr.  492  b)  [vö.  bezzeget,  bizgat, 
bizzent]. 

1.  BEZZEG  {bizzé'g  Zala,  m.  Dergecs  Nyr. 
III.32;  bözzög  Kecskemét  Nyr.  X.380). 

[Szólások].  Ez  itt  a  bözzög:  a  bökkenő,  a  baj, 
a  hiba  (Kecskemét  Nyr.  X.380).  Megverem!  — 
Bezzeg  sajt,  ha  bírnád:  felelik  a  fenyegetődző- 
nek  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

2.  [BEZZEG],  BÖZZÖG:  óramutató.  Igazicsd 
mög  a  bözzögjit  (Kecskemét  Nyr.  X.380). 

3.  BÉZZÉG:  sárlik  (a  közösülni  vágyó  nő, 
kanca,  tehén  nemi  része).  De  bezzeg  ennek  a 
leánynak  a  mihanyája!  {Zala,  m.  Tűrje  Balog 
János). 

[BÉZZÉGET],  BÉRZÉGET:  könnyedén  érintve 
megmozgat,  megbolygat  (pl.  száradni  kezdő 
szénát  villaheggyel)  (Háromszék  m.  Vadr.)  [vö. 
bezdtt,  bizgat]. 

BEZZEGETŐ:  rugós  billentyű,  a  mellyel 
vmely  gépezetet  működésbe  hoznak,  pl.  szifónos 
üvegnek  a  nyomója  (Alföld  Nyr.  XIII.  192)  [vö. 
bezzentyü,  bizgentyű], 

[BÉZZÉGŐ],  BÉDZEG^Ő:  holmi.  J"ó  ember, 
de  sok  bedzeg''ője  van!  (mondják  az  elül-hátuí 
megrakodott  tót  házalónak)  (Gömör  m.  Serke  és 
vid.  Nyr.  XVIII.139). 

BEZZENTYÜ:  puska  ravasza,  billentyűje 
(a  mellyel  elsütik)  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839)  [vö.  bezzegető,  bizgentyű]. 

BEZSENÁL :  zsibongva  beszélget  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  n.325;  XVI.  142). 

BIBÁN:  részeges,  ital-kedvelő  (Szolnok-Do- 
boka m.  Nyr.  IX.427). 

BIBABAZ:  cibálja  vkinek  a  haját  (Aranyos- 
szék Borbély  Samu). 

,  BIBASZ  (Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.235; 
Érsekújvár  Nyr.  Vni.282;  Nógrád  m.  Nyr.  VI. 
134;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVI.46;  bibász 
Gömör  m.  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286; 
bibaszt  Dunántúl  Nyr.  XVI.190;  Repce  mell.  Nyr. 
n.517;  XX.369;  Vas  m.  Répce-Szt.György  Nyr. 
XVIII.480;  XIX.82;  Vas  m.  Kemenesalja,  Göcsej, 
Balaton  mell.  Tsz.;  Tata  vid.  Nyr.  V.473 ;  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  VIII.93;  bibászt  Gömör  m.  Sajó 
völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286) :  1.  eggyügyű,  ügyet- 
len, ügyefogyott,  ostoba  (i.  h.);  2.  bibasz:  pimasz 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.  142). 

BIBE  (Balaton  mell.  Tsz. ;  bibi  Alsó-Csallóköz, 
Patonyszél  Nyr.  Xn.l43):  baj.  Itt  a  bibi. 

bibi-főkötő:  olyan  finom  csipkézetú  főkötő, 
hogy  ha  csak  eggy  újjal  érintenék  is,  hiba  esnék 
benne  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

BIBECS :  haszontalan  beszédű  (Erdővidék  Tsz.), 


BIBÉLÉG :  haszon  nélkül  munkálkodik,  haszon- 
talankodik  (Háromszék  m.  MNy.  Vr.341 ;  Vadr. 
509b.;  Moldva,  Klézse  Nyr.  IV.  142). 

BIBEB  (Baranya  m.  Tsz.  Nyr.  XIV.142;  Ba- 
ranya m.  Sziget  vid.  Tsz. ;  Baranya  m.  Baranya- 
Szt.Lőrinc  Nyr.  XVII.335;  biber  Alsó-Baranya, 
Pellérd  Nyr.  XI.238):  paprika. 

[BIBÍIIUÉL],  BIBÖBÉLL :  újjá  között  morzsol- 
gat (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285). 

BIBEBÉSZ :  keresgél  (Fölső-Somogy,  Balaton 
mell.  Nyr.  Vni.431). 

BIBEBGÉL :  babrálgat  (Orosháza  Nyr.  VI.  133 ; 
Kassa  vid.  Nyr.  XVn.238)  [vö.  babirkál,  bibirkál]. 

BÍBIC  {bébic  Soprony  m.  Nyr.  XVn.523 ;  Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.;  béböc  Dunántúl,  Rába  mell. 
Nyr.  XVn.523)  [vö.  klébic,  libuc]. 

bíbic-nap.  Bíbic-napkor:  soha  (Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381).  Szent  bibic-napkor  se 
leszek  készen  (Csongrád  m.  Nyr.  VIII.513). 

BIBIBC:  bibiresó  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

BIBIRCSES  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  bi- 
bircsös  Szeged  Csaplár  Benedek) :  bibircses,  patta- 
násos. 

BIBIRCSÓ  (Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89 ;  buborcsó 
Tolna  m.  Nyr.  XJV.567). 

BIBIRCSÓK  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  So- 
mogy m.  Nyr.  XX.430;  Érsekújvár  Nyr.  V1I.40 ; 
biborcsék  Balaton  mell.  Tsz.  MNy.  V.154;  Göcsej 
MNy.  V.154;  böbörcsék  Somogy  m.  Nyr.  XX.430; 
buborcsék  Göcsej  Tsz.  MNy.  V.154;  Balaton  mell. 
MNy.  V.154;  Dráva  mell.  Nyr.  VI.374 ;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.285 ;  buborcsik  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
XII.381):  cv. 

BIBIRCSÓKOS  (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 
380;  Szeged  Csaplár  Benedek ;  buborcsikos  Ya,sm. 
Őrség  Nyr.  Xn.381) :  bibircsós,  pattanásos.  Bubor- 
csikos  a  tészta:  apró  búbocskák  vannak  rajta 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  XU.381). 

BIBIRCSÓS  {buborcsos  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek). 

BIBIRICSKÓ  :  burgonya  (Beszterce  m.  Zselyk 
Nyr.  XVIII.576)  [vö.  bubulyicska]. 

BIBIRKA:  babrálgató,  pepecselő,  motozgató 
(Csík  m.  MNy.  VI.368).  De  bibirka  ember  vagy! 
(Háromszék  m.  Vadr.  492b.) 

BIBIRKÁL  (Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII.477; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.188;  Há- 
romszék m.  Vadr.;  Csík  m.  MNy.  VI.368;  bibérkél 
Balaton  mell.  Tsz. ;  bibirkél  Debrecen  Nyr.  Vn.91. 
137) :  babrálgat,  motozgat  [vö.  babirkál,  biber  gél]. 

BIBIRKÓ :  bodza-bogyó  (Hajdú  m.  Hajdú-Had- 
ház Nyr.  XIX.143). 

BIBLIA  {biglia  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.32). 


127 


BIBO— BICSAK 


BICSAK— BIGEC8 


128 


BÍBÓ :  10—20  literes  hordócska  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.325). 

1.  BIBOG:   bíbelődik  (Csallóköz  Nyr.   1.231). 

2.  BIBOG:  érthetetlenül  beszél  (Székesfehér- 
vár Nyr.  V11.138). 

BIBOLA:  hajfürt,  rojt  (Erdő vidék  Tsz.). 

BÍBOR  {héhor  Erdő  vidék  Tsz.).  Bibor:  fehér 
fátyol  (Tolna  m.  Sárköz  Nyr.  1V.418). 

[BIBRÉL]. 

blbról-babrál :  babrálgat,  motozgat  (Szeged 
vid.  Nyr.  VI.87). 

[BIBRI]. 

bibri-babra:  babrálás,  pepecselés,  aprólékos 
munka.  Sok  bibri-babra  lessz  avval  (Gyöngyös  Nyr. 
IX.332). 

BICA :  inda,  kacs  (Baranya  m.  Ormányság  Tsz.). 

BICC,  BBICC:  pilincke-játékban  a  pilincke 
„biccentése,"  azaz  föl-  és  kiütése  (Dorozsma  Nyr. 
XIV.234). 

BICCEN  (beccen  Csík  m.  Nyr.  VI.471). 

BICCENT:  1.  bólint.  Hát  ke  aluszik?  —  Nem 
biz  én,  csak  eggyel  biccentettem  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
V.31);  2.  sántít  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285); 
3.  a  pilinckét  föl-  és  kiüti  (Dorozsma  Nyr.  XIV. 
234). 

BICCENTÉS:  pilincke-játékban  a  pilincke  föl- 
és  kiütése  (Dorozsma  Nyr.  XIV.234). 

BICE:  sánta  (Szeged  Tsz.  Nyr.  VII.380;  To- 
rontál m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III. 
118;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285). 

bice-bóca.  (A  sántát  így  csúfolják:)  Sánta 
bice-bóca  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285). 

BICEG  {beceg  Székelyföld  Tsz. ;  beceg  Székely- 
föld Nyr.  XV.432;  bicög  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
285). 

BICKÉCE :  egres  (Nyitra  m.  Pográny  és  vid. 
Drnovszky  Ferenc  1841). 

BICKÖL :  bólogat,  bóbiskol,  szundikál  (Palóc- 
ság Tsz.;  Gömör  m.  Hollók  Imre). 

1.  BICSAK,  BICSKA  {bicske  Göcsej  Tsz.  40a; 
Vass  József  1841;  Győr  Nyr.  XI.528;  Szeged, 
Kalocsa,  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Hont  m. 
Nyr.  V.426 ;  Gyöngyös  Nyr.  1.282 ;  bicski  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.  Nyr.  V. 
465;  hicskia  Debrecen  Nyr.  XIII.432;  Szatmár 
vid.  Tsz.  40a;  Sárospatak  Nyr.  XVII.565;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  bicsok  Zilah  Nyr.  XIV. 
286;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Maros-Torda  m. 
Éhed  Nyr.  VI.229 ;  bizsgia  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Te  istennek  fanyelű  bicskája:  sem- 
mirekellő ember  (Háromszék  m.  Vadr.  492b.) 

bioska-kasza :  kissebb  nád  vágó  (Fehér  m.  Velen- 
cei tóvidék  Nyr.  XVII.430). 


2.  BICSAK:  8—10  szemből  álló  vaslánc,  a 
mellyel  téli  erdőlés  alkalmával  a  szán  állát, 
mikor  lejtőre  érnek,  átövezik,  hogy  nehezebben 
csússzék  (Csík  m.  Nyr.  VI.471 ;  T.  Nagy  Imre). 

BICSAKL-IK  {bicakl-ik  Balaton  mell.  Tsz.  40  a. 
67b;  cibakl-ik  QyÖT  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.190): 
1.  bicsakl-ik:  forgóban,  csuklóban  megrándul, 
félrecsuklík  (a  láb).  Megbicsaklott  a  lábam  (Göcsej 
Tsz.).  Mögbicsaklott  a  lába  [a  lónak]  (Somogy 
m.  Visnye  Nyr.  XVII.334) ;  2.  bicsakl-ik,  bicakl-ik, 
cibakl-ik:  botlik,  csetlik-botlik  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVI.143;  Balaton  mell.  Tsz.).  Bicsaklik  a  nyelve: 
akadoz  (Szilágy  m.  Nyr.  XIV.576).  Megbicsaklott 
a  nyelve:  vmi  helytelen,  illetlen  szót  talált  mon- 
dani (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.577).  Meg- 
cibaklik  az  ember  nyelve  (Győr  m.  Szigetköz  Nyr. 
XIX.190). 

1.  [BICSAKOL]. 

[be-bicsakol]. 

[Szólások].  Ugyan  bebicsakoltak  neki:  beadtak 
neki,  megadták  neki  (Komárom  m.  Tsz.). 

2.  [BICSAKOL]. 

meg-blcsakol  (Szeged  Csaplár  Benedek ;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr. 
XVI.92;  Szilágy  m.  Nyr.  XIV.576;  meg-bikacsol 
Szilágy  m.  Nyr.  XIV.576;  Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.340;  Győrffy 
Iván).  Megbicsakolja  v.  -bikacsolja  magát:  meg- 
köti magát,  makacskodik,  nem  enged. 

BICSKÁS :  verekedő  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
142;  Debrecen  Nyr.  Vn.l37;  Gömör  m.  Sajó 
völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286 ;  Háromszék  m.  Vadr. 
492b). 

[BICSKÁSOD-IK]. 

mög-bicskásodik  ■=  bicsaklik  1.  Mögbicskáso- 
dott  a  lába  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.334). 

BICSKÉRÉZ:  ámolyog,  lebzsel.  Elbicskérezi 
a  drága  időt:  eltarisznyázza,  eltölti  tétlenül 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

BICSKÓ:  bicska  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVn.316). 

BICSKOS  :  fennhéjázó  peckes  legény  (Három- 
szék m.  Vadr.  492b). 

BIDLI  (Kecskemét  Nyr.  IV.284;  Hódmező- 
vásárhely Nyr.  VIII.92;  bili  Kolozsvár  Péter 
Pál):  éjjeli  edény. 

[BIDRÉS]. 

bidres-bodros :  bodros  szalagokkal  fölpiperé- 
zett (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.139;  Ud- 
varhely m.  Nyr.  III.512). 

1.  BIQECS:  őszi  vetések  között  növő  tövis 
(Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.138). 

2.  BIQECS :  gyümölcsös  a  szöllőben  (Hajdú  m. 
Hajdú-Hadház  Nyr.  XIX.  143). 


129 


BIGIÓ— BIKA 


BIKÁL— BILIKÁKÓZ-IK 


130 


BIGIÓ :  gubacs  (Udvarliely  m.  Száldobos  Nyr. 
IV.42)  [vö.  csere-bigió], 

BIGLYÉSZ:  motoz  (Gömör  m.  Serke  Nyr. 
XIX.44). 

BIGOT  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.431 ;  Miskolc 
Orosz  József;  bagót  uo.;  big^ót  Palócság  Nyr. 
XXII.32):  ostoba,  eggyügyú,  esztelen,  bolond. 

BIGYEG:  fityegve  mozog  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.319). 

BIGYERÉSZ :  babrálgat,  piszkálgat,  motozkál 
(Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIIL94 ;  Csalló- 
köz Nyr.  1.231). 

BIGGY:  buggyosság.  Biggyet  vet  (a  ruha): 
kibuggyosodik  (Háromszék  m.  MNy.  VI.317; 
Győrffy  Iván). 

BIGGYEDT:  rátartós,  elbizakodott  (Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  VIII.93)  [vö.  biggyeszkedö], 

BIGGYEN:  fittyen,  billen  (Csíkm.  Nyr.  VI.471). 

ki-biggyen;  kifittyen,  kibillen.  Kibiggyen  a 
gyermek  a  böcsüböl  (Székelyföld  Kiss  Mihály); 
kiakad  (Székelyföld  Nyr.  XV.472). 

le-biggyen :  lefittyen,  lebillen.  Lebiggyen  a 
sajt  a  pácról  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

meg-biggyen:  megbillen.  Olyan  hegyke,  hogy 
meg  se  biggyen  a  kalap  a  fején  (Deésakna  Nyr. 
1.382). 

BIGGYESED-IK :  buggyosodik  (a  ruha)  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.317). 

BIGGYESZKEDÖ  =  biggyedt  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek), 

BIGYISZ :  téli  nadrág  (Veszprém  m.  Várpalota 
Nyr.  XXI.477). 

BIHANNY-nC:  bőg  (a  marha)  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  n.562). 

BIK-IK :  közösül  (Karancs  vid.  Nyr.  XXI.477) 
[vö.  bikhat-]. 

BIKA :  1.  bak  (eggy  méter  hosszaságú  vastag 
fa,  az  eggyik  végén  két  lábbal),  a  melyet  a 
malomkő  alá  tolnak,  mikor  emelik  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.326);  2.  --  apacs  (Saród  Her- 
mán 0.  Halászat  K.),;  3.  gyermekjáték,  a  melyet 
három  v.  öt  sima  kaviccsal  játszanak  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.577);  4.  bölöm- 
bika (Eszék  vid.  Nyr.  V.270). 

bika-csök  (Abauj  és  Borsod  m.  Király  Pál; 
Székelyföld  Tsz.;  bika-cseke  Hont  m.  Nyr.  VI. 
181;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45;  bika-csög 
Székelyföld  Győröy  Iván):  1.  bika-cseke,  bika- 
csök: bika  nemző  vesszeje  (Hont  m.  Nyr.  VI. 
181;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45;  Abauj  és 
Borsod  m.  Király  Pál;  Székelyföld  Tsz.);  2.  bika- 
csök, bika-csög:  bikának  megszárított  nemző  vesz- 
szejéből  való  a)  pálca  (Abauj  és  Borsod  m.  Király 
Pál);  b)  lőcsszoritó  gúzs  (Székelyföld  Győrffy 
Iván)  [vö.  1.  csök]. 

SZINNYKI:   MAGYAK  TÁJSZÓT Ar. 


bika-játék:  1.  nyerekedő  játék,  melyet  dióval 
V.  mogyoróval  játszanak  (pározás)  (Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVII.285) ;  2.  bika-játék :  mikor  mind 
a  két  félnek  ugyanannyija  van  (Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  in.89). 

bika-nyál:  ökörnyál,  a  levegőben  szállongó 
pókhálóféle  (Szeged  Csaplár  Benedek;  Heves  m. 
Névtelen  1840). 

bika-tej :  [tréf.]  káposzta-lé  (Háromszék  m. 
Nyr.  IV.431). 

bika-tutaj :  gyékényből  kötött  nagy  úsztató, 
az  öregháló  nehéz  részeinek  úsztatására  (Bala- 
ton mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) 

bika-virág :  vad  lóher  virága  (Erdő vidék  Nyr. 
IX.41;  Kiss  Mihály). 

[BIKÁL]. 

meg-bikál :  megver  (Hont  m.  Nyr.  XVIII.430). 

BIKÁZ-IK :  bikát  játszik  [vö.  bika  3.]  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIIL577). 

[BIKÉD]„ 

bikéd-bököd :  bököd.  Biké'dik-böködik  egymást 
(Somogy  m.  Nyr.  III.452). 

BIKFIC:  oktondi,  ostoba,  idétlen'  (Veszprém 
Nyr.  XV.334;  Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.  189). 

'  [BIKHAT-].  Bikhatnék:  közösülni  szeretne. 
Megfarólna-e  a  kjentök  lánya?  met  a  mü  fiúnk 
már  bikhatnék  [tréfás  leánykérés]  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  III.286)  [vö.  bik-ik]. 

BEKI:  fattyúgy érmek  (Udvarhely  m.  Nyr.  IX. 
235). 

BIKLA  {vikla  Dunántúl  Nyr.  V.181 ;  Baranya 
m.  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  III.  190):  pendely, 
alsó-szoknya  (Somogy  m.  Nyr.   11.375;   Somogy 
m.  Csurgó  Nyr.  XXI.47 ;  Fölső-Somogy,  Balaton 
mell.  Nyr.  VIII.431;  Baranya  m.  Tsz.  Nyr.  V.330 
Király  Pál;  Baranya  m.   Pellérd  Nyr.  XI.238 
Baranya  m.  Baranya-Szt.Lőrinc  Nyr.   XVII.335 
Ormányság  Nyr.  1.379;  XVII.335). 

BIKLÁS :  a  Sümeg  és  Sellye  között  lakó  ma- 
gyarok neve  (nem  gúnynév,  csak  olyan,  mint 
pl.  a  csángó  név)  (Baranya  m.  Király  Pál). 

BILDALDA:  kis  liba  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX. 
576). 

BILIC :  halász-fecske  (Zala  m.  Hetes  vid.  Nyr. 
n.372). 

BILIKAKÓ  :  deszka-hinta  (fatönkön  v.  geren- 
dán keresztbe  fektetett  deszka,  a  melynek  a 
végén  ülnek  a  hintázok)  (Békés,  Csanád,  Bihar 
m.  Márki  Sándor). 

BILIKÁKÓZ-IK :  deszka-hintán  hintázik  (Bé- 
kés, Csanád,  Bihar  m.  Márki   Sándor). 

9 


131 


BILINCS— BILLOKAZ-IK 


BIMBALGU— BINCSOLOD-IK 


132 


1.  BILINCS  {belléncs  Dunántúl  MNy.  V.77; 
helléncs  Göcsej  Nyr,  XIII.257;  hölléncs  Dunántúl 
MNy.  V.77;  Göcsej  MNy.  V.96;  gilincs  Három- 
szék m.  MNy.  VL358;  Csík  m.  Csík-Bánfalva 
Nyr.  XI.96). 

2.  BILINCS:  ütés  v.  esés  következtében  tá- 
madt seb,  sérülés  (Soprony  m.  Nyr.  V.425). 

BILINCS&S:  sebes,  kisebesült.  Büincses  kéz 
(Győr  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.190). 

BILING  (Dunántúl  Nyr.  V.128;  Veszprém  és 
Zala  m.  Nyr.  XIV.526;  Keszthely  Nyr.  XI.237; 
Balaton  mell.  Tsz.  Nyr.  XII.474;  Pápavid.,  Fehér 
m.  Zámoly  Király  Pál ;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr. 
IV.43;  billeng  Makó  Nyr.  IX.377;  biliing  Göcsej 
MNy.  11.409;  Kisújszállás  Nyr.  XIX.2SS ;  piling 
Veszprém  és  Komárom  m.  Király  Pál) :  néhány 
szemből  álló  szőUőfürt  v.  a  szőllőfürtnek  eggy 
mellékszáron  levő  kis  része  [vö.  csilleng,  filleng]. 

BILINOÉIIÉZ:  böngész  (Balaton  mell.  Tsz. 
41a;  Veszprém  és  Zala  m.  Nyr.  XIV.526;  Veszp- 
rém m.  Várpalota  Nyr.  XXI.477 ;  Tolna  m.  Nyr. 
XX.47;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274; 
Fehér  m.  Vaál  Nyr.  XVIII.573). 

BILINKEL  (bilinkél  Háromszék  m.  Vadr.) :  bil- 
legve jár,  sántikál  (Háromszék  m.  MNy.  VI.319) 
[vö.  libinkel\. 

el-bilinkel:  elsántikál  (Háromszék  m.  MNy. 
VL323;  Győrffy  Iván). 

BILLE :  kis  fiú  penise  (Pápa  vid.  Matics  Imre). 

[BILLEG]  {bilög  Göcsej  MNy.  V.162;  büllög 
Udvarhely  m.  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m..  Erdő- 
vidék Vadr.  179):  ballag.  Mühelest  meglátott, 
üstölliést  f elejém  bilögött  (Göcsej  MNy.  V.162). 
Zsúpot  kötött  a  hátára,  ugy  büllögött  a  vásárra 
(Háromszék  m.,  Erdővidék  Vadr.  179).  Felbüllög 
a  hegyre  (Udvarhely  m.  Kiss  Mihály). 

billeg-ballag  {billög -ballag  Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.212):  ballagcsál,  lassan  ballag 
(Göcsej  Vass  József  1841 ;  Székesfehérvár  Nyr. 
VII.429;  Debrecen  Nyr.  III.413;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.139;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

BILLEGET:  próbálgat  (Deésakna  Nyr.  1.381). 

BILLEGETŐ:  hat  lyukú  síp  (Somogy  m.  Tsz.). 

BILLBNCS :  bélyeg  (Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XXI.47). 

[BILLESZT]. 

félre-hilleBzt  (férre-billeszt) :  félrebillent,  félre- 
hajlít (Háromszék  m.  MNy,  VI.328). 

BILLtNG :  vinca  minor  (Nógrád  m.  Ipoly-Litke 
Nyr.  III.543). 

BILLINT:  billent.  Billincsd  ki  a  gyilekezetbe: 
hajtsd  ki  a  csordába  (Gömör  m.  FreyseisenÁ.). 

[BILLÓKÁZ-IK],BILLAOKÁZ-IK:  billeg,  inog, 

reng.  Büla'>kázik  a  csónak  (Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286). 


BIMBALGU:  bojt,  cafrang  (Zalám.  Alsó-Lendva 
Vörös  Balduin;  Hetes  vid.  Nyr.  11.372). 

BIMBIC :  magánháznál  tartott  mulatság  (Csong- 
rád m.  Hám  Sándor). 

BIMBÓ  {bingió  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.235; 
bingó  Székelyföld  Tsz.  Kiss  Mihály,  Andrássy 
Antal  1843;  Aranyosszék  Kriza;  Udvarhely  m. 
Nyr.  IV.144;  Háromszék  m.  MNy.  VI.317;  Erdő- 
vidék Nyr.  IX.235;  Csík  m.  Nyr.  VI.471;  Moldvai 
csángóság  Nyr.  IX.488;  Moldva,  Klézse  Nyr. 
VII.478;  bingyió  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.235; 
bingyó  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XX.431 ; 
Székelyföld  Tsz.  Kiss  Mihály ;  Aranyosszék  Kriza; 
Udvarhely  m.  Vadr.  85;  Nyr.  XVn.432;  Győrffy 
Iván,  Dézsi  Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.317; 
Dézsi  Mihály;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr. 
Vn.283;  Csík  m.  Nyr.  VI.471 ;  Győrffy  Iván; 
binyó[?]  Udvarhely  m.  Szál  dobos  Nyr.  IV.42): 
1.  bingó,  bingyó:  éretlen,  ki  nem  fejlődött,  hit- 
vány apró  gyümölcs  v.  bogyó  (Székelyföld  Tsz. ; 
Udvarhely  m.  Nyr.  XV1I.432;  Győrffy  Iván, 
Dézsi  Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.317; 
Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr,  VII.283;  Dézsi 
Mihály;  Csík  m.  Győrfl'y  Iván) ;  2.  bingyó:  [tréf.] 
kis  fiú  nemi  része  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 
bincsó,  bingolyo]. 

BIMBOLÓZÁS:  összebonyolódás,  összeveszés 
(Háromszék  m.  Vadr.  Kriza). 

BIMBOLYOG  =  im,bolyog  (Hely  nélkül  Nyr. 
XVII.141). 

BINCSALÉK :  összegomolyodott  vmi,  pl.  ruha 

aljához  V.  állat  szőréhez  tapadt  és  csomósán 
megszáradt  sár,  ganéj  (Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Udvarhely  m.  Dézsi  Mihály).  Fonal-bincsalék  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály)  [vö.  böncsölék]. 

[BINCSALKOD-IK]. 

belé-bincsalkodik :  belécsipeszkedik,  beleka- 
paszkodik (Háromszék  m.  Vadr.  491b)  [vö.  bin- 
csolódik,  csimpajkodik,  csimpajkódzik,  csimpal- 
kódzik]. 

BINCSÉLŐD-rK:  foglalkozik,  bíbelődik  vmivel 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

BINCSÓ:  1.  hitvány,  apró  gyümölcs  (Szolnok- 
Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIII.331);  2.  bi- 
bircsó,  pörsenés,  pattanás  (Szatmár  m.  Kömörő 
Nyr.  XII.564)  [vö.  bimbó  (bingyó),  1.  bincsok]. 

1.  BINCSOK:  bibircsó,  pörsenés,  pattanás 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.)  [vö.  bincsó]. 

2.  BINCSOK :  sántaság  [?]  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.) 

1.  BINCSÓKOS:  varos  (a  gyermek  feje)  (Vas 
m.  Hegyhát  Nyr.  1.467). 

2.  BINCSÓKOS:  sánta  (Soprony  m.  Csepreg 
Nyr.  H.371). 

BINCSOLÓD-IK :  összegomolyodik,  összebo- 
nyolódik (pl.  fonal),  összefogódzik  (két  vereke 


133 


BINCSOK— BIRACS 


BIRAK— BIRKA 


134 


ölre  menve)  (Háromszék  m.  Vadr.)  [vö.   hincsal- 
kod-ik]. 

BINCSŐK :  csombók,  görcs  (Zemplén  m.  Bod- 
rogköz Tsz.) 

BINDA:  buta,  bamba  (Székelyföld  Nyr.  11.426; 
Kiss  Mihály). 

BINGA :  hitvány  (gyerek)  (Somogy  m.  Szöke- 
Dencs  Nyr.  III.  140). 

BINGOLYO  =  bingó,  bingyó  1.  [vö.  bimbó] 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.317;  Győrffy  Iván). 

BINGOLYOD-IK :  összegomolyodik,  össze- 
bonyolódik (Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

BINGYERED-IK:  fejlődik,  dudorodik  (csecs- 
bimbó) (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.    XIII.577). 

BINGYÉRÉG :  inog  (Zala  m.  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  III.473).  Bingyéreg,  mind  a  rossz  kerék 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.267). 

BINTOS:  a  kinek  az  ujjai  sebesek  (Három- 
szék m.  Nyr.  Vin.473). 

[BINYA]. 

binya-mónes:  hámos  lovak  ménese  (meg- 
külömböztetésül  a  szilaj  ménes-iöi)  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

[BÍR]. 

[Szólások].  Jól  birja  magát:  jól  van  (egészség 
V.  vagyon  dolgában)  (Zala  m.  Tűrje  Bódiss 
Jusztin). 

ki-bir;  kitölti  a  birtoklás  idejét.  A  bérlett 
jószágot  kibirta  (Háromszék  m.  MNy.  VI.335). 
Kibírta  a  bérletet  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

le-bir:  lehúz.  Birja  le  a  feje  az  öreg  mószujt 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  X.150). 

meg-bir:  legyőz.  Ojan  embör  egy  sincs  a  főd 
kerekségin,  a  kit  az  ö  apja  meg  ne  bírna  (Udvar- 
liely  m.  Vadr.  446). 

BIR-nC :  jut.  A  mely  ház  gondatlan  kézre  birik, 
lesorvad  (Székelyföld  Nyr.  III.423).  Bea  birik: 
rá  jut  birtokul  (Háromszék  m.  MNy.  VI.346; 
Vadr. ;  Győrffy  Iván).  Bea  birik  a  jószág  (Három- 
szék m.  Vadr.)  Bea  birik  az  örökség.  Bea  bírt 
az  apja  vagyona  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Bám 
bir  [így]  vmí  (Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  III.88). 
Jaj,  mire  bírtam :  mire  jutottam !  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.228).  Ha  arra  birik,  hogy  a  maga 
asszonya  lessz:  ha  arra  a  sorsra  jut  (Békés  m. 
Sárrét  Nagy  Sándor).  Csak  egy  ingre  bírt:  csak 
eggy  inggel  maradott  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
228.  359).  Torára  se  bírjon:  temetésére  se 
maradjon  (Székelyföld  Nyr.  IX.  176).  Elbírik 
kéziről  a  juss :  másé  lessz,  más  kezére  jut  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.228;  Vadr.). 

BIRACS :  költés  (kicsiráztatott  rozsból  és  liszt- 
ből készített  édes  eledel)  (Barsm.  Nyr.  XVIII.384). 


BIRAK:  birkózás  (Zala  m.  Lesence-Istvánd 
Szabó  Iván). 

BIRALKOD-IK,  BIRALKOZ-EK:  bír  vmivel 
(van  neki)  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.374; 
Székelyföld  NyK.  n.374;  Nyr.  1.135;  XV.472; 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr.)  Bossz  egés- 
séggel,  gyenge  erővel,  kutyás  természettel,  hitvány 
testtel,  nem  sok  vagyonnal  biralkozik  (Székelyföld 
Nyr.  1.135;  Kiss  Mihály). 

BIRASZKOD-IK :  támaszkodik.  Ne  biraszkogy- 
gyék,  ifiur,  az  ődalho,  mer  elcsusszan  (Göcsej 
Budenz-Album  159;  Nyr.  XIV.165). 

BIRBITÉL:  babrál.  Elbirbitél  rajta  (Szentes 
Nyr.  XIX.48). 

BIRGE  (Palócság  Tsz. ;  Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286;  bürge  Nagy-Kúnság  Nyr. 
III.233;  XVI.142;  Palócság  Nyr.  XXL218;  Rozsnyó 
Nyr.  VIII.564):  1.  birge:  pörsenés  [vö.  birgés]  (Gö- 
mör m.  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286) ;  2.  birge, 
bürge:  rüh  (Palócság  Tsz.  Nyr.  XXI.218;  XXII. 
32;  Rozsnyó  Nyr.  VIII.564);  3.  bürge:  beoltás 
után  támadt  himlő-seb  (Nagy-Kúnság  Nyr.  III. 
233;  XVI.  142). 

BIRGÉS  (bürgés  Palócság  Nyr.  XXII.32) :  1.  rühes 
(Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.87) ;  2.  pörsenéses.  De 
birgés  a  tested,  gyerek,  mind  felszette  a  nap  a  bőröd 
(Gömör  m.   Sajó  völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286). 

BIRHATÓS:  vagyonos,  tehetős  (Baranya  m. 
(Ormányság  Nyr.  11.278). 

BIRI:   nosza,   rajta!   (Csík  m.  Győrffy  Iván). 

BIRITTY:  tövis-bokor  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.142). 

BIRITTYÓ:  bibircsó  (Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XIX.431). 

BIRITTYÓS:  bibircses  (Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XIX.431). 

BIRIZGÁL  (Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr 
VIII.431 ;  Tolna  m.  Sárköz  Tsz. ;  Tata  Matusik  Nep 
János  1841 ;  birizgáll  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV- 
285;  bridzgol  Rozsnyó  Nyr.  VIU.235;  brizgál 
Kassa  és  vid.  Nyr.  XVn.482;  XIX.189;  Abauj 
m.  Jászó  Nyr.  IX.478):  1.  birizgál,  birizgáll:  ujjai- 
val piszkálgat,  babrálgat,  motozgat  (i.  h.) ;  2.  briz- 
gál, bridzgol  (vizet):  locsol,  fecskend  (i.  h.) 

[BIRIZGÁLKOD-IK],  BRIZGÁLKOD-IK :  tur- 
kál az  ételben  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.  143). 

BIRKA,  {birge  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.142; 
Félegyháza  Nyr.  XII.473;  Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.58;  Ploetz  1839;  Heves  m.  Nyr. 
VII.41 ;  Névtelen  1840;  birke  Debrecen  Nyr.  VII. 
91 ;  Mátyusfölde  Tsz. ;  bürge  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
Vni.85;  Kecskemét  Nyr.  IV.284;  Vn.376;  X.380; 
Szentes  Nyr.  VIII.187;  Torontál  m.  Klárafalva 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.186;  Rimaszombat 
vid.  Nyr.  X.87).  —  Birke:  tetű  (Somogy  m.  Nyr. 
n.375]. 

9* 


135 


BIRKÁS— BIRTOKA 


BIRTOKOS— BITANG 


136 


BIRKÁS:  juhász  (Dunántúl  MNy.  V.98;  Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.  140). 

BIRKE:  berek  [?]  (Erdővidék  Tsz.) 

BIRKÓZ-IK  {hirakaz-ik  Kis-Küküllő  m.  Szöke- 
falva  Nyr.  XIV.47 ;  hírkoszni,  birkózni  Torontál  m. 
Lőrincfalva  KálmányL.  Szeged  népe  III.160. 161). 

BIBMITYÜL:  hangosan  darálva  olvas,  tanul 
(több  gyermek  eggyszerre)  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

BÍBÓ:  konnányos  (Tihany  Hermán  0.  Halá- 
szat K.)  —  Bírákok  {bírókok  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  V.426) :  falu  elöljárói  (Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  in.323;  Győr  vid.  Nyr.  VI.272;  Udvarhely 
m.  Nyr.  in.261). 

bóbíró  :  a  kinek  más  község  határában  is  van 
földje,  birtoka  (Székelyföld  Nyr.  XV.432)  [vö. 
béhirós,  bébirtokos], 

BIRODALOM :  1.  munkabíró  erő.  Nehéz  immá 
nékem  a  kepálás ;  az  üdő  tellik,  mü  es  téliünk,  nincs 
birodalom  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III.2);  2.  föld- 
birtok (Göcsej  Nyr.   XIV.394;  Székelyföld  Tsz.) 

[BIROGAT]. 

[Szólások] .  Hogy  birogatod magad ?  ==  hogy  vagy  ? 
(Nagy-Kúnság,  Sz.Imre  Nyr.  VII.  180). 

[BÍRÓL]. 

bé-bírol:  bepanaszol  (Baranya  m.  Nyr.  11.184). 

[BÍRÓS]. 

bébirós:  1.  =  bébíró  (Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek, Győrfify  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.317); 
2.  bejáratos,  benfentes  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

BIRS  {bis  Háromszék  m.  MNy.  VI.219). 

bis-alma  (Moldva,  Klézse  Nyr.  VII.382;  bis- 
óma  Somogy  és  Tolna  m.  Tsz. ;  bizs-alma  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323). 

bizs-körté  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323). 

[BIRSÓKA],  BISÓKA:  birsalma  (Nógrád  m, 
Nyr.  IV.122;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

[BÍRSONY]. 

birsony-bársony  {birsomba-bársomba  Szatmár 
m.  Csaholc  Nyr.  XVI.  189;  bírsinyba-bársonyba 
Abauj  m.  Korlát  Nyr.  VI.  143). 

BIRTAT:  juttat  (vkit  vmire  v.  vmit  vkire) 
(Csik  m.  Kiss  Mihály). 

BIRTOKA  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII. 
577;  Székelyföld  Tsz.  Kriza,  Andrássy  Antal 
1843;  Udvarhely  m.  Dézsi  Mihály;  Háromszék 
m.  Nyr.  XVn.381 ;  Dézsi  Mihály;  Háromszék  m. 
Kg  vászna  Butyka  Boldizsár;  bergyók  Udvar- 
hely és  Háromszék  m.  Dézsi  Mihály;  bircsók 
Udvarhely  és  Háromszék  m.  Dézsi  Mihály;  bir- 
csóka  Háromszék  m.  Nyr.  XVII.381 ;  birtok 
Székelyföld    Kriza;     birtok    Székelyföld •  Tsz.; 


birtoka  Székelyföld  Kriza;  birtyoka  Marosszék 
Győrffy  Iván;  birtyoka  Szilágy  m.  Nyr.  XV.576; 
Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.46;  Székely- 
föld Tsz.  42a):  éretlen,  idétlen,  elkorcsosodott 
szilvabogyó  [vö.  2.  bé'rdó]. 

[BIRTOKOS]. 

bébirtokos  ^  bébíró  (Székelyföld  Csaplár  Be- 
nedek; Háromszék  m.  MNy.  VI.317;  Győrffy  Iván). 

BIRUSKA :  libuska,  libácska  (Torontál  m.  Szá- 
ján Káinlány  L.  Szeged  népe  11.62). 

[BIRZÉS]. 

bírzes-borzas :  borzas  (Orosháza  Arany-Gyulai 
NGy.  Í.80). 

BIRZSÁK :  kissebbfajta  zsebbevaló  kés  (Somogy 
m.  Csurgó  Nyr.  XXI.47). 

BISLES :  képzeletbeli  jó.  étel.  Ha  ezt  nem  sze- 
reted (v.  lia  e  nem  kell),  egyél  bislest  (Székelyföld 
Nyr.  1.135;  Kiss  Mihály). 

BISLET  (Székelyföld  Tsz.  Nyr.  Vin.462 ;  Kiss 
Mihály ;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldi- 
zsár) :  untalan  jön-megy,  ide  s  tova  v.  ki  és  be 
jár,  koslat  [vö.  fislat,  fislet,  vizslat]. 

[Szólások].  Bislet,  mint  a  szuka  kutya  (Székely- 
föld Nyr.  Vni.462). 

BISZ-BASZ,  BUSZ-BÁSZ:  imígy-amúgy,  tel- 
tül. Levágjuk  mink  ászt  rendesen,  nem  csak  úgy 
bisz-basz  (Gömör  m.  Berzéte  Nyr.  XIX.478).  Per 
busz-bász  végzi  a  dógát  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.  139). 

BISZIÓK  (Udvarhely  m.  Vadr.  331;  Három- 
szék m.  Vadr. ;  bosziók  Háromszék  m.  NyK.  XII. 
97;  busziók  Arad  m.  NyK.  XII.97):  bazsalikom 
(ocimum  basilicum,  basilienkraut). 

[Szólások].  Biszióknak  es  megjár,  olyan  szép: 
nem  igen  szép  (Háromszék  m.  Vadr). 

BISZKE  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
bicke  Szentes  uo.;  büszke,  piszke  Szeged  Tsz. 
42a.):  1.  biszke,  bicke:  hegyes  vasalású,  néha 
csak  kihegyezett  erős,  karószerű  bot,  a  melyre 
a  laptáros  hálóhúzáskor  támaszkodik  (másképp : 
szolgabot)'  (i.  h.);  2.  büszke,  piszke:  hajósok 
kajmós  rúdja,  a  mellyel  a  hajót  v.  a  talpat  a 
parthoz  húzzák  (i.  h,). 

piszke-vas :  a  szolgabot  végének  hegyes  vasa- 
lása (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

BITANG:  1.  eltévelyedett,  gazdátlan.  Bitang 
marha  (Székelyföld  Tsz.);  2.  fattyú-gyermek 
(Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  NyK.  111.10; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[Szólások].  Bitangot  vetett:  fattyú-gyermeket 
szült  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

bitang-ág:  vmely  nemzetségnek  olyan  ága, 
a  mely  törvénytelen  gyermektől  származott  (Szé- 
kelyföld Tsz.) 


137 


BITANGODZ-IK— BIVAHOL 


BIVALY— BIZGENTYŰ 


138 


[BITANGODZ-IK]. 

meg-bitangodzlk :  megfattyazik,  törvénytelen 
gyermeket  szül  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

BITANGOL:    1.    bitorol    (Székelyföld    Tsz.); 

2.  másnak  a  gabonájába  beleereszti  a  saját 
marháját    (Háromszék   m.    Butyka    Boldizsár); 

3.  szándékosan  kárt  okoz  vkinek  (Szentes  Nyr. 
VIII.187);  4.  elfecsérel,  elveszteget,  elprédál 
(pénzt,  jószágot)  (Pápa  vid.  Matics  Imre;  Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839);  5.  csavarog 
(Debrecen  Nyr.  VII.91;  Szatmár  m.  Gencs  Nyr. 
X.525;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.87). 

BITÓ:  1.  cövek  (Szilágy  m.  Kőváry  László 
1842);  2.  kendertörő  eszköz  (Gömör  m.  Tsz. 
392a;  Heves  m.  Sz.Erzsébet  Nyr.  XIX.144). 

bitó-fa:  útmutató  oszlop;  tilalomfa  (Somogy 
m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;  Baranya  m.  Nyr. 
VI.474;  Ormányság  Nyr.  Vn.524). 

BITOL:  koszlat,  koszpitol,  elnyú  (ruhát) 
(Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.374). 

[BITOLYÍT]. 

fólre-bitolyít  (férre-bitolyif) :  félrebillent,  félre- 
hajlít (Háromszék  m.  MNy.  VI.328). 

BITOL YOD-IK:  félredül,  félrehajlik  (Szilágy- 
Somlyó  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
317.  357)  [vö.  fitorod-ik], 

BITOLYOG  {bitojog):  inog  (Zilah  Nyr.  XIV. 
286).  Eggyik  fogam  bitojog.  Tégy  valamit  az 
asztal  lába  alá,  métt  bitojog.  Lódujj  az  iskolába, 
ne  bitojogj  itt  elé  s  hátra:  ne  ténferegj  (Szilágy 
m.  Nyr.  IX.181)  [vö.  fitorog]. 

BITONYA :  seb,  fekély  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.357). 

BITONYÁS:  1.  nyavalygós,  göthös  (Három- 
szék m.  Vadr.  492b);  2.  sebekkel,  fekélyekkel 
ellepett  (Székelyföld  Tsz.) ;  3.  fájós  lábú  (Három- 
szék m.  MNy.  VL317 ;  Vadr.  492b). 

BITOS :  c^3  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843 ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.317;  Vadr.;  Győrffy 
Iván). 

BITRED-IK:  torzul  (arc)  (Csík  m.  MNy.  VI. 
317;  Győrffy  Iván). 

BITRINGES  {betrénges  Palócság  Nyr.  XXH. 
32):  1.  beteges,  göthös  (Borsod  m.  Szíhalom  Nyr. 
IX.333;  Heves  m.  Névtelen  1840);  2.  rossz  lábú, 
fájós  lábú  (Eger  Csaplár  Benedek)  [vö.  bitringós]. 

BITRINGESKED-IK:  betegeskedik,  göthös- 
ködik,  nyavalyog  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

BITRINGÓS  =  Utringes  2.  (Miskolc  Csaplár 
Benedek). 

BITYÉR:  pálinkás  pohár  (Kaszárnyai  szó 
Kóssa  Albert). 

BIVÁHOL:  bővelkedik,  dúslakodik  (Gömör 
m.  Gortva  völgye  Nyr.  XV.383). 

SZINNYBI:   IdAGYAK  TÁJSZÓTÁK. 


BIVALY  {beal  Zala  m.  Hetes  Nyr.  n.44;  behal 
Háromszék  m.  Nyr.  IV.555;  bial  Palócság  Nyr. 
XXL176;  XXIL32;  Moldvai  csángóság  Nyr.  IX. 
490 ;  bial  Abauj  m.  Beret  vid.  Nyr.  11,475 ;  bihá 
Somogy  m.  Szőke-Denes  Nyr.  111.140;  Somogy 
m.  Csurgó  Nyr.  XXI.47;  bihaj  Zilah  Nyr.  XIV. 
286;  Deés  Nyr.  XVin.572;  Kis-Küküllő  m.  Szőke- 
falva Nyr.  XIV.46 ;  Maros-Torda  m.  marosi  alsó- 
járás Ravasz  Árpád;  Háromszék  m.  MNy.  VT. 
223.  358;  Háromszék  m,  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
bilial  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.517;  XX. 
369;  Vas  m.  Horváth  József  1839;  Őrség  Nyr. 
n.l76;  Vn.323;  Göcsej  MNy.  n.406;  Nyr.  XIH. 
496;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  ni.558;  Bánffy- 
Hunyad  Nyr.  X.22;  Kolozs  m.  Sztána  Nyr.  IX. 
503;  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.335; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XIII.379 ;  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  MNy.  V.353 ;  Nyr.  IV.189 ;  Udvar- 
hely m,  Nyr.  ni.554;  Udvarhely  m.  Száldobos 
Nyr.  IV.42;  Háromszék  m.  Vadr.  431 ;  Nyr.  IV.96; 
VI.46 ;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidó- 
falvaNyr.  XVin.527;  Csík  m.  Nyr.  VHL 184;  bihó 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  n.517 ;  bihő  Dunán- 
túl Nyr.  XVI.190;  bihol  Csík  m.  Csík-Szentkirály 
Nyr.  VIII.334;  bihm  Göcsej  MNy.  11.409;  bih^ó 
Repce  mell.  Nyr.  XX.370;  biláj  Abauj  m.  Beret 
vid.  Nyr.  n.475).  —  Bihaj:  a  cséplőgép  lokomo- 
büja  (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.46). 
Otromba  bihal:  lokomotív  (Székelyföld  Nyr.  IV. 
189). 

bihal-szekér:  bivaly-húzta  szekér  (Háromszék 
ra.  Vadr.  431). 

BIVALYOS  {bihalos  Dunántúl  Nyr.  XVL190; 
Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.  132). 

[BÍZ]. 

föl-bíz:  fölbiztat  (Komárom  m.  Kürth  Nyr. 
XIX.187). 

njeg-bízo  Megbízta  magát:  elbízta  magát  (Három- 
szék m.  Vadr.  419). 

BIZGAT,  BIZGET  {bezget  Őrség  Nyr.  XII. 
380 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  bezget  Erdővidék 
Vadr.  492b):  1.  bezget,  bizget:  mozgat.  Megbez- 
getik  a  szénát  (Erdővidék  Vadr.  492b).  Bizgesd 
meg  a  tüzet  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
XI.39);  2.  bizget:  bolygat.  Ne  bizgesd  azt  a  dogot 
(Háromszék  m.  Vadr.)  Azt  a  dogot  minek  bizgeted 
annyit?  (Háromszék  m.  Vadr."  498a);  3.  bizgat, 
bizget,  bezget:  izgat,  ingerel,  háborgat,  bosszant, 
bánt  (Őrség  Nyr.  XII.380;  Komárom  m.  Kürth 
Nyr.  XIX.187;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.142 ;  Palóc- 
ság Nyr.  XXI.418;  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  ni.389;  Háromszék  m.  Vadr.  498a;  Csík 
m.  MNy.  VI.368)  [vö.  bezdit,  bezzeget]. 

BIZGENTYŰ,  BIZGENTYŰ  {bezgmtyű  Szat- 
már m.  Barna  Ferdinánd):  1.  bizgentyü:  rugós 
billentyű  v.  pecek,  a  mellyel  vmely  gépezetet 
működésbe  hoznak  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.317;  Vadr.  Győrffy  Iván); 

2.  bizgentyü:  picsa  pecke  (Alföld  Nyr.  XIH.  192); 

3.  bezgentyű :  fasz  (Szatmár  m.  Barna  Ferdinánd) 
[vö.  bezzentyü,  bezzegetö]. 

10 


139 


BIZONY 


BIZONYGAT— BIZSEREL 


140 


BIZONY  {hen  Udvarhely  m.  Homoród  vid. 
Vadr.  560;  Un  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  VI.231; 
leon  Vas  m.  Hegyhát,  Vasvár  Nyr.  Vni.468; 
heon  Göcsej  Nyr.  n.86 ;  hien  Udvarhely  m.  Homo- 
ród vid.  Vadr.;  Uján  Somogy  m.  Mesztegnye 
Nyr.  IX.281 ;  Ujon  Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr. 
VI.141;  Debrecen  Nyr.  VH.Ql.  522;  Palócság 
Nyr.  VI.466.  518 ;  VII.35 ;  Heves  m.  Istenmezeje 
Nyr.  XV.230;  Gyöngyös  Nyr.  XVI.523;  Hont  m. 
Ipolyság  Nyr.  XIX.45 ;  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr. 
XVin.185;  XIX.184;  Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  VIH. 
229;  Ujong  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XVIII.372; 
426;  XIX.184.  573;  Gömör  m.  Berzéte  Nyr.  XIX. 
478;  Ujony  Gömör  m.  Runya  Nyr.  XIX.524; 
Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.140;  Uon  Soprony 
m.  Nyr.  IV.419 ;  Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.465. 
514;  Rábaköz  MNy.  V.92;  Őrség  Nyr.  1.422; 
n.84;  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.418;  Veszprém  Nyr. 
n.40;  Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  X.86;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  VnL83;  Kecskemét  Nyr.  IX.360; 
Debrecen  Nyr.  Vn.91.  521;  IX.164;  Eger  Nyr. 
V.87;  Eger  vid.  Nyr.  XVn.429;  Gyöngyös  vid. 
Nyr.  n.l80;  Gömör  m.  Radnót  Nyr.  VIII.428; 
Gömör  m.  Padár  Nyr.  VII.132;  Nógrád  m.  Rimóc 
Nyr.  VI.84;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.231 ;  Három- 
szék m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr. 
XVm.527 ;  Uony  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.457 ;  Uza 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  in.319;  Nagy-Becskerek 
Nyr.  VII.86.  87;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XIV.425;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI.517;  Uzan 
Őrség  Nyr.  VII.272 ;  Uze  Udvarhely  m.  Nyr.  III. 
553;  IV.80.  227.  275;  Uze  Hetes  Nyr.  1.380. 
423;  n.372;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  n.l32.  233. 
323.  467;  III.319.  474;  Székelyföld  Kriza ;  Déva 
Nyr.  XV.516;  Üzen  Udvarhely  m.  Homoród  vid. 
Vadr.  492b.  560;  Üzen  Erdővidék  Nyr.  IV.39; 
Déva  Nyr.  XV.516;  Uzo  Gömör  m.  Rima-  és 
Balogvölgy  Tsz.;  Uzom  Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  ,,  népe  11.237;  Debrecen  Nyr.  VL331 ; 
Uzzan  Őrség  Nyr.  VII.373 ;  hon  Palócság,  Apát- 
falva Nyr.  V.225.  326;  Udvarhely  m.  Homoród 
vid.  Vadr.  492b;  hoon  Palócság,  Apátfalva  Nyr. 
V.225;  pize  Halmágy  Nyr.  IX.426;  Rozsondai 
József;  —  [biz]:  héz  Vas  m.  Farkasfa  Nyr.  III. 
178;  U  Gyöngyös  vid.  Nyr.  n.l80;  Uj  Palóc- 
ság Nyr.  VI.466.  518;  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr. 
XIX.184;  —  [Uzott]:  ugy  Uzott:  úgy  bizony, 
Háromszék  m.  Sepsi-Uzon  Nyr.  VIII.427;  abU- 
jott:  az  bizony,  úgy  bizony.  Tolna  m.  Bátta  Nyr. 
XVin.334).  —  Bizony:  bizonyság  (Székelyföld 
Nyr.  Vin.462). 

[Szólások].  Bizonyomra  mondom :  becsületemre 
mondom  (Gömör  m,  Berzéte  Nyr.  XIX.477). 
Bizonyt  fújni:  bizonyozni,  esküdözni  (Vas  m. 
Tsz.)  Még  a  bizonyát  is  elfújta  (Vas  m.  Nyr. 
XVIII.231).  Bizonyt  érni:  eggyezségre  jutni.  így 
sose  eireönk  bizont.  Ha  má  igy  bizont  eirteönk 
(Gömör  m.  Berzéte  Nyr.  XIX.478). 

bizony-szó  (Székelyföld  Györffy  Iván;  hizon- 
szó  Háromszék  m.  MNy.  VI.318):  becsületszó. 

bizom-viz:  [?].  Égy  gyerekese  bizomvizet  árutt 
ott;  még  annak  a  szagát  sem  erösztem;  lám  annak 
peding  méjen  szép  szaga  van  (Eszék  vid.  Nyr. 
VII.277). 


[BIZONYGAT],  BIZONGAT :  bizonyoz,  bizony 
szóval  erősítget  (Kecskemét,  Csallóköz,  Székely- 
föld Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.234.  318;  Kiss  Mihály). 

[BIZONYGATÁS]. 

[Közmondások].  Bizony gatás  még  nem  bizonyí- 
tás (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

BIZONYGOLÁS:  bizonygatás,  vmely  állítás- 
nak sok  szóval  erősítése  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839), 

BIZONYRÓL  =^=  bizonygat  (Göcsej  Vass  József 
1841). 

még-bizonkol :  [?].  A  Sipos  megbizonkót,  hogy 
émehetek  haza  (Zala  m.  Nyr.  XXI.43). 

BIZONYOS  {bizomos  Palócság  Nyr.  XXII.32; 
Esztergom  vid.  Nyr.  IV.  174;  bizomosanFalócság 
Nyr.  XXI.314). 

BIZONYOZ:  állítása  mellett  erősködik.  Bizo- 
ny ózott  velem  (Szentes  Nyr.  VIII.331). 

[BIZONYSÁG],  BIZONSÁG:  tanú.  Engemet 
bizonságnak  hittak  ide.  Engemet  ne  tegyenek  bizon- 
ságnak  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  A  biró  előtt 
meghütötették  a  bizonságokat  (Székelyföld  Győrfí'y 
Iván). 

BÍZOTT :  bizalmas.  Égy  iródiákom  mé  nincsen 
énneköm?  Egy  iródiákom,  egy  bízott  emböröm? 
(Udvarhely  m.  Vadr.  11). 

mögbízott:  bizonyos.  Az  Úristen  lekütte  az  ü 
szent  anygyalát,  hogy  egy  mögbízott  asszont  hoz- 
zon föl  vagy  testöstül-lelköstül,  vagy  éppen  csak 
a  lelkit  (Torontál  m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged 
népe  n.l50). 

BÍZTALAN  {bísztalan  Rimaszombat  Nyr.  XII. 
190;  XVIII.459;  &t^íaZa%  Palócság  Nyr.  XXII.32; 
biztálán  Gömör  m.  Nyr.  XVni.502) :  bizonytalan. 

BIZTOGAT:  biztatgat  (Kecskemét  Nyr.  IX.376; 
Kis-Kün-Halas  Nyr.  XV.214). 

[Közmondások].  Biztogat,  mint  a  tót  a  szógáját 
(Kecskemét  Nyr.  IX.376). 

[BIZTOSÍT]. 

be-biztosít:  biztosít.  Nem  vót  bebiztosítva  (a 
ház)  (Mátyusfölde  Nyr.  XX.262). 

BIZZENT:  könnyedén  érintve  mozdít,  kissé 
megmozdít  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  bézdít]. 

BIZSÁN:  erős,  izmos  ökör  (Csík  m.  MNy. 
VI.368). 

BIZSÉRÉL  {bizerél  [?]  Debrecen  Nyr.  Vn.91 ; 
bizserél  Pest  m.  Nyr.  XII.279 ;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.142;  Debrecen  Nyr.  in.514;  XXI.476;  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.350 ;  Uzsöréll  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.285) :  1.  bizerél  [?],  bizserél:  gyengén  csik- 
landoz. Ne  bizseréld  a  gyerek  lábát,  mer  níma 
tanál  maradni  (Debrecen  Nyr.  III.514),  Úgy  bizse- 


141 


BIZSERGET— BOCEROS 


BOCERTOS— BOCSKOR 


142 


réli  [az  elektromosság]  a  tagot  (Pest  m.  Nyr. 
XII.279);  2.  hizsöréll:  újjá  között  morzsolgat 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285). 

BIZSERGET,  BEZSERGET :  gyengén  csik- 
landoz (Alföld  Nyr.  11.424). 

BIZSÓK:  harántékosan  eltörött  v.  köszörült 
zsebkés,  a  melyet  élesre  kifennek  és  leginkább 
fejfák  fölirásának  kivágására  használnak  (So- 
mogy m.  Sima  Nyr.  XIX.380). 

BLIZINA :  disznó  lépé  (Rozsnyó  Nyr.  Vni.564). 

BOBAJKA  (Torna  vid.  Nyr.  XVII.323 ;  babájka 
Szatmár  m.  Adorján  Nyr.  X.431 ;  bobályka  Szat- 
már  m.  Nyr.  X.430):  kenyértésztából  készült 
pogácsaszerü  karácsonyi  sütemény. 

BOBÁLY;  umbra  canina  (Komádi  Sárrét, 
Bihar  Hermán  0.  Halászat  K.) 

BÓBINÁL :  bóbiskol  (Balaton  mell.  ?  Tsz.  42b.) 

1.  BÓBISKA:  1.  jácint  (Brassó  m.  Hétfalu 
MNy.  V.346) ;  2.  chaerophyllum  bulbosum  (Zemp- 
lén m.  Deregnyő  Nyr.  Xni.92). 

2.  BÓBISKA  (bobiska):  1.  farsangi  maskara, 
torz-alak  (Székelyföld  Tsz.  Andrássy  Antal ;  Csík 
m.  Nyr.  VI.471) ;  2.  ijedős.  Ne  légy  ollyan  bóbiska 
(Székelyföld  Tsz.) 

BÓBISKÁL  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.333;  Nógrád 
m.  Rimóc  Nyr.  VI.273 ;  b"óbiskál  Gömör  m.  Sajó 
völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286;  buviskál  Nógrád 
m.  Tolmács  Nyr.  XVin.48;  Heves  m.  Névtelen 
1840):  bóbiskol,  szunyókál,  szundikál. 

BÓBISKÁS :  maskara-módra  fölcifrázott  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

BÓBISKOL  [bóbicskol  Balaton  mell.  Tsz.; 
bóbicskul  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  n.371 ; 
bóbicskúl  Székesfehérvár  Nyr.  VII.  138). 

BÓBITA  (góbéta  Háromszék  m.  Vadr.  MNy. 
VI.328;  Győrffy  Iván):  1.  bóbita:  [tréf.]  cifra 
női  fejdísz  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.527); 
2.  bóbita:  magas  tetejű  főkötő  (Marcal  mell. 
Acsády  Sándor). 

BOBOJÓ:  paradicsom  (Szlavónia  Nyr.  V.U). 

BOBOLNYIK :  vizi  saláta  (Torna  m.  RuehietJ 
Miklós  1839). 

BOC :  túrós  málé  gombolyítva  (Moldva,  Klézse 
Nyr.  V.89). 

[BÓCÉR], 

bócór-Kata:  1.  borzas,  kócos,  fésületlen,  ku- 
szált hajú  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek) ; 
2.  iringó  (eryngium  vulgare)  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

BÓCÉROS,  BOCÉROS:  borzas,  kócos,  fésü- 
letlen, kuszált  hajú  (Somogy  m..  Szeged  Tsz.; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285 ;  Kecskemét,  CsaUó- 


köz  Csaplár  Benedek).  Bocéros  szénaszekér :  zilált 
(Borsod  m.  Mező-Kövesd  Nyr.  XIX.333). 

BÓCÉRTOS:  cv  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285). 

^  BÓCIKÁL :  ingadozva  jár  (kis  gyermek). 
Éhatta  a  kecélést,  mos  md  bócikál  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  1.424). 

BOCKÓ :  gólya  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.279)  [vö.  bocog]. 

BÓCMÁNY:  alma-faj  (Zemplén  m.  Deregnyő 
Nyr.  XVII.229). 

bócsmány-alma :  cv>  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XX.  323). 

BOCOG:  gólya  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.424; 
Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  in.561 ;  Xin.235) 
[vö.  bockó]. 

[Szólások].  Megvágta  a  bocog  a  kezét:  kifújta 
a  szél  (Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  Xni.235). 

BÓCOROG  (bocorog  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  1.424;  búcorog  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
286):  1.  ide-oda  jár,  kódorog,  bódorog,  bolyong 
(Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  Vni.94 ;  Komá- 
rom m.  Kürth  Nyr.  XIX.187;  Tolna  m.  Simon- 
tornya Nyr.  V.230;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
286;  Mátyusfölde  Nyr.  XX,  123.  170).  Mindéttig 
bócorog,  mint  a  rossz  lilék  (Komárom  m.  Nagy- 
Igmánd  Nyr.  Vni.83).  Még  fent  bócorog:  még 
fönn  jár  (Csallóköz  Nyr.  1.231) ;  2.  ingadozva  jár 
(kis  gyermek)  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  I. 
424;  Kecskemét  Király  Pál). 

el-bócorog :  elbódorog,  kóborolva  eltéved 
(Komárom  Király  Pál ;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX. 
431). 

BOCS :  1.  bivaly,  medve  és  borz  kölyke,  borja 
(Székelyföld  Tsz.  Győrffy  Iván);  2.  borjú  [?] 
(Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283). 

BOCSÁT  (bocsit  Göcsej  Tsz. ;  bucsát  Rozsnyó 
vid.  Nyr.  XVII.476;  bucsdt  Rozsnyó  vid.  Nyr. 
XVIII.453;  bucsit  Bereg  m.  Király  Pál;  Nyitra 
völgye  Tsz.). 

BOCSING:  marhának  lábaszára  (Soprony  m. 

Nyr.  Xn.382.  383). 

BOCSKA,  BÜCSKA:  1.  bocska:  félhordó,  kád 
(a  melyben  a  szőllőt  tapossák,  a  káposztát  tart- 
ják) (Zala  m.  Király  Pál ;  Zala  m.  Szepezd  Nyr. 
XVII.144;  Balaton  mell.  Tsz.) ;  2.  &oc.sA;a ;  viertel 
[molnár  mesterszó]  (Győr  Nyr.  XI.287);  3.  bucska: 
hordócska  (Göcsej,  Őrség  Tsz. ;  Göcsej  MNy.  H. 
409;  V.160;  Nyr.  in.426;  Őrség  Nyr.  XII.381; 
Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.572 ;  Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XVII.477;  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.380). 

BOCSKÁS :  csobolyó  (Közép-Baranya  Nyr.  El. 
282). 

BOCSKOR   (bőskor  Szilágy  m.  Nyr.  Vn.381; 

Szilágy  m.  Sz.Király  Nyr.  Vn.424). 

10* 


143 


BOCSKOROS— BODAZ 


BODAZ— BODON 


144 


bocskor-dió:  hosszú  dió  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVI.  143). 

bocskor-pofa :  [szemtelen  emberre  mondják] 
(Dunántúl  Nyr.  V.264). 

bocskor-szájju :  nagyszájú  (Rábaköz,  Beő-Sár- 
kány  Nyr.  XVIII.47). 

bocskor-ták:  bőrfolt  a  bocskoron  (Balaton 
mell.  Tsz.) 

bocskor-telek :  bocskor-szíj  (Balatou  melléke 
Tsz.) 

bocskor-varsa :  vékony  vesszőből  kötött  hal- 
fogó (Erdővidék,  Olt  mell.  Hermán  0.  Halászat 
Könyve). 

bocskor-zsir :  megromlott  zsiradék  (Közép- 
Baranya  Nyr.  ni.282). 

[BOCSKOROS]. 

bocskoros-tojás:  berántott  savanyú  lehevert 
tojás  (Dunántúl  Csaplár  Benedek)  [vö.  bosporos]. 

[BOCSKOROZ]. 

el-bocskoroz :  eleblábal,  elillan,  odább  áll 
(Göcsej  Tsz.) 

BOCSOCSKA:  kis  bivaly-  v.  medve-bocs  (Há- 
romszék m.  NyK.  ni.l6;  Kiss  Mihály). 

[BOCSOS]. 

bocsos-bunda :  medvebőrös  bunda  (Székely- 
föld Tsz.) 

BODAG,  BODAK  (bodág,  bodák) :  1.  vakarcs- 
féle lepény  (Tolna  m.  Csapó  Dániel ;  Somogy  m. 
Nyr.  n.377;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.142;  Nagy-Kőrös  vid.  Nyr.  V. 
69;  Makó  Nyr.  IX.377;  Kecskemét  Nyr.  X.380; 
Csaplár  Benedek ;  Szeged  Csaplár  Benedek ;  Bán- 
ság Csaplár  Benedek;  Torontál  m.  Török-Becse 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.144;  Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.240;  Garam  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Bars  m.  Nyr.  X.138;  XVin.384;  Nógrád  m.  Litke 
Nyr.  IV.286;  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VII.37; 
Gömör  m.  Hollók  Imre ;  Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286;  Rimaszombat  Nyr,  XV.383); 
2.  bodák:  sovány  cipó  (Gömör  m.  Runya  Nyr. 
XXn.286). 

bodag-mejjű:  lapos  mellű  (Szeged  vid.  Nyr. 
n.368).  ^ 

BODÁSZ :  csavarog,  bódorog,  kóborol,  bolyong 
(Karancs  vid.  Nyr.  XXI.477;  Gömör  m.  Sajó 
völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286). 

BODÁZ,  BODÁZ-IK:  1.  bodáz-ik :  cv.  Sokfelé 
bodásztam  én  mán,  tens  uram.  Nem  hodázok  én 
a  lóval  az  úton  sehol  (Gömör  m.  Rimaszombat 
V.  Bátka  Nyr.  XVn.524) ;  2.  bodáz:  erősen 
vágyódik,  bolondul  vmi  után.  Mit  bodázol  utánna! 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  ádáz-bodáz]. 

még-bodázik:  megbolondul,  megvesz.  Bodáz- 
zon  még!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


BODAZ:  mozgat.  Bódázd  helyére  (Csallóköz 
Nyr.  1.231). 

BODÁZÓD-IK  [bodázuónnyi  Göcsej  MNy.  V. 
159):  esenkedik,  erősen  vágyódik  vmi  után. 
Be  kár  a  niásié  után  illy  szőre  bodázuónnyi 
(Göcsej  MNy.  V.159). 

1.  BÓDÉ  (búdé  Nyitra  m.  Vág-Séllye  Nyr. 
XV.517;  XX.74). 

2.  BÓDÉ  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839 ;  Kopácsi  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Torontál 
m.  Gyála  Kálmány  L.  Szeged  népe  111.303 ;  bode, 
boda[^]  Erdő  vidék  Tsz.;  &oáf  a  Zemplén  m.  Petrahó 
Hermán  0.  Halászat  K.) :  markolat,  fogantyú  : 
a)  bódé :  kard  markolatja  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839;  Torontál  m.  Gyála  Kálmány 
L.  Szeged  népe  III.303);  b)  bódé,  bódva:  evező 
mankója  (Hermán  0.  i.  h.) 

BODEBGA:  eggytigyű  (Székelyföld  Tsz.  109b.; 
Nyr.  Vin.462). 

BÓDI:  bohó,  dőre,  féleszű,  ügyetlen  (Szeged 
Csaplár  Benedek ;  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Há- 
romszék m.  Tsz.  29b;  MNy.  VI.318;  Nyr.  V.30. 
465;  Győrffy  Iván;  Csík  m.  Nyr.  VI.471). 

[BÓDIS]. 

bódis-ház:  hamuház  (Veszprém  m.  Szentgál 
Nyr.  n.l85). 

BODNÁR:  kulcsár  [?]  (Erdővidék  Tsz.) 

BODOBÁCS  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr. 
in.l40:  IV.381  ;  bodobáncs  hely  nélkül  Nyr. 
rV.238 ;  budabács  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ; 
budabácsi  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  VI.  158 ; 
Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr.  XVIII.480) :  böde, 
Ilona-bogár  (coccinella;  fekete-pettyes  piros  bo- 
gárka). 

BODÓCS  (bodacs  Székelyföld  Tsz.  Nyr.  n.426  ; 
XV.472;  bodocs  Székelyföld  Tsz.  Kriza,  NyK. 
X.326):  1.  bodócs:  rügy  (Hétfalu,  Zajzon  Nyr. 
111.326);  bimbó  (Székelyföld  NyK.  X.326;  Kiss 
Mihály;  Hétfalu  Nyr.  V.329;  XVI.478);  bogyó 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Háromszék 
m.  Vadr.;  Hétfalu  Nyr.  XVI.478);  éretlen  apró 
gyümölcs  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  Nyr.  IV.561 ;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr. 
Vn.283).  A  szilva,  alma,  körtve  bodocs  korában 
nem  egészséges  (Székelyföld  Tsz.) ;  2.  bodacs 
(Székelyföld  Tsz.  Nyr.  n.426;  XV.472),  bodocs 
(Székelyföld  Kriza),  bodócs  (Udvarhely  m.  Vadr.) : 
csiribiri  apró  szarvasmarha,  tinó. 

bodocs-eszü:  éretlen  eszű  (Székelyföld  Tsz.) 

BODÓCSOZ-IK:  bimbózik  (Székelyföld  Kriza; 
Háromszék  m.  Vadr.) 

1.  BODON,  BÖDÖN  {bodony  Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  11.137;  Székelyföld  Tsz.;  bödön 
Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.46;  bödöny, 
bődöny  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286): 
1.  bodon,  bodony,  bödön,  bödöny,  bödöny:  abron- 
csos faedény,  a  melyben  vizet,  zsírt,  vajat,  túrót 


145 


BODON— BODOROD-IK 


BÓDOROG— BODZA 


146 


stb.  eff.  tartanak  (Székelyföld  Tsz.;  Szeged, 
Kecskemét  Csaplár  Benedek ;  Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVn.286);  2.  hódon,  hődön,  hödöny,  hődön: 
kiodvasodott  v.  kivájt  faderék-rész,  a  melyet  kis 
kutakba  víztartóul  alkalmaznak  (Balaton  mell. 
Tsz.;  Ormányság  Nyr.  11.137;  Somogy  m.  Sima 
Nyr.  XIX.380;  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr. 
XVII.46) ;  3.  hődön :  az  eggy  fatörzsből  vájt  lélek- 
vesztő ladik  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat 
K.)  [vö.  döhön]. 

bodon-kút:  bodonos  kút,  köpüs  kút  (Balaton 
mell.  Tsz. ;  Szatmár  m.  Nagybánya  NyK.  11.374). 

2.  BODON:  eggy  szőUőfaj  (Bereg  m.  Dercén 
Nyr.  XX.432). 

BODONKA  (Székelyföld  Tsz.  Nyr.  n.426; 
Csík  m.  Nyr.  VI.471 ;  hudonka  Székelyföld  Tsz. ; 
budunka  Székelyföld  Nyr.  XV.472;  Udvarhely 
m.  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Tsz. ;  Háromszék 
m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVin.527; 
Csík  ni.  Nyr.  VI.471 ;  húdunka  Székelyföld  Nyr. 
VIII.462;  bugyonka  Csík  m.  Tsz.):  hordócska; 
alul  szélesebb,  fölül  keskenyebb  ugorkás,  káposz- 
tás, ecetes  v.  víztartó  hordócska  [vö.   dohonka]. 

[BODONOS],  BÖDÖNÖS.  Bödönös  kút:  bodo- 
nos kút  (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.380).  Bödö- 
nyös  fa:  odvas  fa  (Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr. 
XVn.46). 

BODOB  (hondor  Mezőtúr  Nyr.  IX.  183;  bongyor 
Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.47;  Vas  m. 
Tsz. ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  Xni.577 ; 
Ugocsa  m.  Nyr.  XV.574).  Bongyor  hajam  rövidre 
lesz  levágva  (Ugocsa  m.  Nyr.  XV.574).  —  Bondor: 
forgács  (Mezőtúr  Nyr.  IX.  183). 

bodor-Éva:  hóbortos  leány  v.  asszony  (Ipoly 
völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381). 

bodor-hinár :  utricularia  vulgáris  (Szolnok 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

[BÓDOE]. 

bódor-keszeg :  scardinius  erythrophthalmus 
(Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.) 

BÓDORGÁNY :  [csúfnév]  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.226). 

BÓDORI:  bódorgó,  kóborló,  kószáló  (Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

BODORINT:  bodrosan  ereszt  (füstöt  pipából) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.318;  Győrfly  Iván). 

BODORKA:  görögdinnye  pöndörkéje.  Édes 
apám,  hogy  lehet  megtudni,  melyik  az  érett  görög- 
dinnye? —  Nézd  meg  a  bodorkáját;  ha  el  van 
száradva,  leszakaszthatod  (Alföld  Nyr.  XIII.192). 

[BODOROD-IK]. 

neki-bodorodik :  neki  vidul.  Egy-egy  kicsit 
neki-hodorodik  a  szegény  ember  is  egy  pohár  bor 
után  (Kecskemét  Csaplár  Benedek). 


BÓDOROG  (bodolog  [?]  Göcsej  Tsz.) :  kóborol, 
kódorog,  kószál,  bolyong  (Baranya  m.  Bélye 
Nyr.  XVin.477;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.  142 ; 
Rimaszombat  Nyr.  XV.383 ;  Székelyföld  Tsz. 
Nyr.  Vin.462;  Andrássy  Antal  1843;  Csík-Sz.- 
György  Nyr.  X.237)  [vö.  hődöröj]. 

el-bódorog  (el-b"ódorog  Palócság  Nyr.  XXII. 
33) :  elkószál,  elbolyong  (Komárom  m.  Naszvad 
Nyr.  IV.283;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 
138). 

BODORU  (hodoró  Székelyföld  Tsz.) :  eggyetlen. 
Csak  egy  hodoru  forintom  van.  Csak  egy  hodoru 
leányunk  van.  Egy  pár  hodoru  alma  termett  ezen 
a  fán  (Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr.  493. 
559). 

BODRÉJOS,  BUDRÉJOS :  1.  bodréjos  [?] :  bod- 
ros (Háromszék  m.  Vadr.  493b.);  2.  budréjos: 
nagy  taréjú  és  sokrétű  fehér  v.  fekete  csipké- 
vel díszített  bodros  főkötő  (Székelyföld  Nyr.  V. 
376.  514). 

BODRI  {hudri  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII. 
315):  bodorhajú,  göndörhajú  (Kecskemét,  Csalló- 
köz, Székelyföld  Csaplár  Benedek ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.318;  Győrffy  Iván). 

BODRÓ:  a  mogyorófának  azon  kinövése,  a 
melyből  a  gyümölcs  lessz  (Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVI.95). 

[BODROS],  BONGYOROS:  kondor,  göndör 
(Vas  m.  Tsz.  46b). 

BODRÜOKOS :  bodros  (főkötő)  (Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVin.47). 

BÓDUL  (hóditam:  bódultam  Zala  m.  Hetes  Nyr. 
11.372;  búdú  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVL47 ; 
búdul  Csallóköz  Csaplár  Benedek):  takarodik. 
A  jánynak  bódulnia  kellett  a  háztúl  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XII.  525). 

el-bódul  (el-búdul  Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
el-búdúi  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.47) :  eltéved, 
utat  veszt  (Zala  m.  Arács  Nyr.  XXII.93 ;  Veszp- 
rém Nyr.  XV.334;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XVin.285;  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVn.46; 
Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV. 283).  A  mut  ke- 
tödko  bőditam  e  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.372). 

meg-bódul:  1.  eltéved  (Komárom  m.  Alsó- 
Csallóköz  Nyr.  XVII.287) ;  2.  meg-húdul:  megká- 
bul, megbolondul  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 
Megbúdút  elméjében:  megzavarodott  (Csallóköz, 
Bacsfa  Nyr.  XVI.47). 

1.  BODZA  {barza  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva 
Nyr.  XIV.574 ;  6oc-fa  Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
XVI.95 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323 ;  Nóg- 
rád m.  Nyr.  IV.122;  Hont  m.  Helemba  Nyr.  VII. 
43;  Heves  m.  Névtelen  1840;  ftoj^^a  Székelyföld 
Kriza;  Csíkm.  MNy.  VI.369;  Vadr.  557;  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  V.329;  XVI.478;  borza  Soprony 
m.  Nyr.  X.331;  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV. 
181;  Zala  m.  Dergecs  Nyr.  III.32;  Zala  m.  Sze- 
pezd  Nyr.  XVn.144;  Veszprém  m.  Nyr.  IV.515; 


147 


BODZA— BOG 


BOGÁCS— BOGAROZ 


148 


Somogy  m.  Nyr.  V.372;  Fölső-Somogy,  Balaton 
mell.  Nyr.  Vn.523;  ¥111.431;  Baranya  m.  Aba- 
liget  Csaplár  Benedek;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.46;  Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XVin.525; 
Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46 ;  Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVI.283;  ZilahNyr.  XIV.286;  Szolnok- 
Doboka  m.  Nyr.  XVI1.315 ;  Székelyföld  Tsz. 
MNy.  VI.174;  Háromszék  m.  Vadr.  557;  Kiss 
Mihály;  borzag  Palócság  Tsz.;  Gömör  m.  Hollók 
Imre;  Mátra  vid.  Nyr.  XXIL240;  Nógrád  m. 
Nyr.  in.544;  borzág  Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Hanva  Nyr.  XX.286;  borzang  Hont  m.  Tsz.  ;^ 
Hont  m.  Tesmag  Nyr.  Vin.570;  Hont  m.  Ke- 
mence Nyr.  XIV.518;  borzeg  Gömör  m.  Hollók 
Imre;  borzing  Hont  m.  Kemence  Nyr.  XIV.518; 
bozda  Dunántúl  Nyr.  V.128;  Somogy  m.  Nyr.  II. 
375;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.140;  So- 
mogy m.  Visnye  Nyr.  XVII.  285;  Somogy  m. 
Sima  Nyr.  XIX.380;  bozza  Dunántúl  Nyr.  V.128  ; 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  H.  517;  XX.370; 
Vas  m.  Nyr.  X.331 ;  Zala  m.  Bókaháza  Nyr.  XIV. 
570;  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI. 
272;  Udvarhely  m.   Keresztúr  vid.  Vadr.  557). 

bodza-vőgy :  bodza  bele  (Nógrád  m.  Nyr.  IV. 
122). 

2.  BODZA  (Túrkeve  Nyr.  XIV.  140;  bozda 
Veszprém  m.  Borszörcsök  Nyr.  XVIL140):  láb- 
daganat (cirsus,  varix,  krampfader)  (vö.  Nyr. 
XVn.129.  166.  177). 

BODZÁS,  BOZDÁS,  BOZZÁS:  dagadt  (vari- 
cosus,  cirsoides).  Bodzás  (bozdás,  bozzás)  lába  van 
(Veszprém  m.  Borszörcsök  Nyr.  XIV.140). 

bodzás-lábú  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Tolna  m. 
Dombóvár  Nyr.  XrV.140;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.93;  Túrkeve  Nyr.  XIV.140;  bozdás-lábú 
Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  XIV.93;  bozzás- 
lábú  Balaton  mell.  Tsz.) :  dagadt  lábú  [vö.  2. 
bodza]. 

[BODZÁSOD-IK,  BOZDÁSOD-nC]. 

el-bodzásodik,  el-bozdásodik :  megdagad.  TJgy 
elbodzásodott  a  lába,  hogy  ki  is  sebesült,  nem  bir 
menni  (Zala  m.  Nyr.  XVII.  140)  [vö.  2.  bodza]. 

[BODZÁSÜL]. 

meg-bodzásul :  <x)  (Rábaköz  Nyr.  XVn.140). 

BÓPINTA:  ügyetlen,  eggyügyű  (Zilah  Nyr. 
XVn.138;  Háromszék  m.  Nyr.  Vin.473). 

1.  BOG:  1.  csomó,  göcs  (Székelyföld  Tsz.) 
Bogot  vetni  vmire  (Deés  Nyr.  XII.  185).  Édös  kicsi 
karcsú  bogom,  dé'rékadot  öllel  fogom  (táncközbeli 
mondás;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  329); 
2.  fonott  kalács  (Csík  m.  Nyr.  VI.471). 

bog-só:  kő-só  (Háromszék  m.  MNy.  V1.318; 
Győrfify  Iván). 

2.  BOG  (Csallóköz  Nyr.  1.231 ;  Fölső-Csallóköz 
Nyr.  Vin.93;  bőg  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  VEI. 
470;  bók  Csallóköz   Csaplár  Benedek):  hámfa. 


bog-karika:  a  tengely  végében  levő  karika 
(Háromszék  m.  Dézsi  Mihály). 

BOGÁCS  {bugacs  Ipoly  völgye.  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.381). 

BOGÁNC:  papucs  [?]  (Brdővidék  Tsz.). 

BOGÁR  (bugár  Somogy,  m.  Gabányi  Endre ; 
Esztergom  Nyr.  IX.540;  Érsekújvár  Nyr.  VIII. 
46;  Gömör  m.  Krasznahorka- Váralj  a  Nyr.  III. 
184;  bugár  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.453):  1.  légy 
(Soprony  m.  Rábaköz  Nyr.  ni.280;  XV.431 ; 
Soprony  m.  Horpács  Nyr.  X.265;  Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Somogy  m.  Nyr.  X.476; 
Gabányi  Endre;  Somogy  m.  SzőUős-Gy örök  Nyr. 
XXII.238);  2.  [tréf.]  ló.  Dejszen  az  én  bogaraim 
kitesznek  magukért  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

bogár-csapó:  légycsapó  (Somogy  m.  Szőllős- 
Györök  Nyr.  XXn.238). 

bogár-kórdós :  furfangos  kérdés.  Öcsém,  bogár- 
kérdés e;  nagyapád  se  felelné  meg  hamarjában 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 

bogár-szarvu  (marha) :  a  melynek  föláUó  szarvai 
a  végükkel  eggymás  felé  vannak  fordulva  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

BOGARACSKA :  marhácska.  Van  egy  parányi 
házacskám,  van  egynéhány  bogaracskám  (Pest  m. 
Domony  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  in.40). 

BOGARAS :  bogarak  (legyek,  bőgölyök)  csípé- 
sétől nyugtalankodó,  szüaj  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.;  Szeged  Csaplár  Benedek).  De  bogaras  ez 
a  jószág,  aligha  esőt  nem  kapunk  (Hely  nélkül 
Lehr  A.  Toldi  16). 

BOGARÁSZ :  szőréről  szálára  keres  (Székely- 
föld Tsz.). 

BOGARICA :  bogárszarvú  tinó  v.  más  marha 
(Háromszék  m.  Vadr.). 

BOGÁRKA:  marhácska  (Nyitra  m.  Pográny 
és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

BOGÁROZ,  BOGÁROZ-IK,  BOGÁRZ-IK  {bo- 
garaz  Göcsej  Nyr.  XIV.165;  Budenz-Album  159): 
1.  legyektől,  bőgölyöktől  üldözve  futkos,  megfut 
(marha)  (Balaton  meU.  Tsz. ;  Torontál  m.  Száján 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.140;  Torontál  m. 
Csóka  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.172;  Sátor- 
alja-Ujhely  Nyr.  XVI.42);  2.  fickándozik,  szök- 
décsel, dévajkodik  (Balaton  mell.,  Bodrogköz  Tsz.). 

[Szólások].  Mikor  a  tök  virágozik,  a  vén  asszon 
bogározik,  akkor  lészön  nyár  (Udvarhely  m.  Nyr. 
V.231;  vö.  Nyr.  1.326). 

bó-bogározik :  befut,  futás  közben  betéved. 
A  bornya  bébogározott  vöt  a  pap  udvarára  (Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  482). 

el-bogároz[ik] :  elfut,  elbódorog  (Kis-Küküllő 
m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.335 ;  Udvarhely  m.  Nyr. 
ni.553). 


149 


BOGDANY—BOGONYAVERI 


BOGOS— BOHAJ 


150 


föl-bogároz[ik] :  oo.  Föbugárzott  a  tehén  (Mátyus- 
földe  Nyr.  XX.262). 

meg-bogároz :  1.  fejével  megtaszít  (Fehér  m. 
Nyr.  X.186);  2.  meg-bogdrozik,  meg-hogárodzik 
(a  tehén) :  megfutosik  (Brassó  m.  Hétfalu  Vadr. ; 
Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  in.224). 

vissza-bogároz[ik] :  visszafut.  Még  tehent  is 
hármat  hoztak,  de  mind  visszabogároztak  (Udvar- 
hely m.  Vadr.  57). 

[BOGDÁNY]. 

bogdány-idő :  havat  v.  dara-esőt  csapkodó 
kavargó  csípős  széllel  járó  zimankós  idő  (Baranya 
m.  és  Kún-Sz.Miklós  Király  Pál). 

BOGLYA  (baggya  Fehér  m.  Nyr.  X.185;  bagla 
Soprony  m.  Tsz.;  baglya  Balaton  mell.  Tsz.; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  búgja  Szatmár  m. 
Adorján  Nyr.  X.431 ;  Segesvár  Nyr.  IX.43 ;  Szé- 
kelyföld Tsz.  45a.  54a.;  NyK.  X.326;  Háromszék 
m.  Vadr.  Kiss  Mihály;  Hétfalu  Nyr.  VI.181 ; 
buglya  Hont  m.  Nyr.  VL181).  —  Boglya:  boglya- 
kemence (boglya-alakú  sárkemence)  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.426)  [vö.  bogoly  a,  1.  bugolyék]. 

BOGLYAS  (bagjas  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
237;  baglas  Göcsej,  Tolna  m.  Tsz.;  Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVn.285;  Esztergom  Nyr.  ni.34; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  boglyos  Rimaszombat 
Nyr.  IV.560;  ftw^yas  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.  142; 
Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.382; 
bugjos  Debrecen  Nyr.  Vn.91 ;  IX.206 ;  buglyos 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.427;  XIII.48). 

[BOGLYASKA],  BOGLYOCSKA:  kis  boglyas, 
kócos,  fésületlen  hajú  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.424). 

BOGLYÁZ  {bagláz  Göcsej  Nyr.  XIV.165;  Bu- 
denz-Album  159;  bugjáz  Háromszék  m.  Vadr. 
498a). 

fél-bugjáz:  boglyába  rak.  Félbugjázta  a  leá- 
nyát: túlságosan  fölcicomázta  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

BOGNÁR:  a  ponty  és  a  márna  sörényének 
első,  fűrészes  csontsugara  (Szeged  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

[BÓGOLYA]  {bog ója  Székelyföld  Tsz.  45a; 
bugla  Csallóköz  Nyr.  1.231;  buglya  Csallóköz 
Csaplár  Benedek ;  bugoja  Székelyföld  Gálffy  Sán- 
dor; buguja  Székelyföld  Kiss  Mihály):  madár- 
konty,  toUtaréj,  bóbita. 

BOGOLYÁS  (Csík  m.  MNy.  VI.368;  bogojás 
Udvarhely  m.  Vadr.  88 ;  Csík  m.  Nyr.  VI.471  ; 
buglás  Csallóköz  Nyr.  1.231;  buglyás  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  bugojás  Székelyföld  Kriza, 
Gálffy  Sándor ;  bugujás  Udvarhely  és  Háromszék 
m.  Kiss  Mihály):  bóbitás  (tyúk,  galamb). 

BOGOLLYA:  tütott  szerető  (Székelyföld  Tsz.) 

BOGONYAVÉRI:  denevér  (Torockó  Vadr.) 


[BOGOS]. 

bogos-hurkáju :  furfangos,  alattomos,  rossz- 
lelkű.  Bogos  vót  neki  még  a  hurkája  is  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

bogos-lelkü :  cv  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

BOGRÁCS  (bográncs  Somogy  m.  Tsz. ;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  Vin.86;  XV.64;  bokrács  Toron- 
tál m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.116). 

[BÓGYI]. 

bógyi-szilva :  Boldogasszony  szilvája  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

BOGGYÉSZ:  bogyó  (Tata  vid.   Nyr.  V.329). 

1.  BOGYÓ  {bogya  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.144;  bojó  Szeged 
vid.  Nyr.  V.37;  Jászkunság  Nyr.  XVn.138 ; 
bolyé  Jászkunság  Nyr.  XVII.138;  Mezőtúr  Nyr. 
XVn.138;  Szentes  Nyr.  XVn.223;  Félegyháza 
Czimmermann  János;  Kassa  vid., Nyr.  XVIII.430; 
Bodrogköz  Tsz.;  Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr. 
XVn.383;  Hely  nélkül  Nyr.  XVn.92;  bolyó 
Palócság  Nyr.  XXI.310;  XXH.32;  bolya"  Gömör 
m.  Radnót  Nyr.  XVIII.456 ;  Gömör  m.  Sajó  völ- 
gye, Hanva  Nyr.  XX.287;  bugya  Őrség  Nyr. 
IV.426;  Göcsej  Tsz.  Nyr.  Xn.46;  Xin.256 ; 
XIV.167;  Budenz-Album  158;  Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.140):  1.  bogyó:  éretlen  kis  alma 
(Székelyföld  Tsz.);  2.  bolyó:  fejletlen  paradi- 
csom-alma, a  melyet  ugorka  közé  tesznek  el 
télire  (Kassa  vid.  Nyr.  XVni.430);  3.  bugya: 
gubacs  (Göcsej  Tsz.;  Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  in.  140);  4.  bogyó:  a  kosztos  horog  inán 
az  a  fácska,  dugó,  gyékény  stb.,  mely  a  vizén 
úszik  s  megmozdul,  mikor  a  hal  a  horgot  rán- 
gatja (Ipoly-Nyitra  Hermán  0.  Halászat  K.) 
[vö.  a  dajka-szókat]. 

2.  BOGYÓ :  gyepmester,  kutyapecér  (Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.238). 

BOGYOLÁL  (Hont  m.  Horváth  József  1841 ; 
bagyulál  Fertő  mell.  MNy.  ni.406;  bugyelál 
Kassa  vid.  Nyr.  XVIII.430) :  gondosan  burkolgat, 
takargat  (kendőbe,  ruhába).  Ne  bugyeláld  mán 
ugy  azt  a  gyereket,  hisz  nincs  odaki  hideg  (Kassa 
vid.  Nyr.  XVin.430)  [vö.  bongyol\. 

be-bogyolál  (Hont  m.  Horvá:th  József  1841 ; 
be-bagyulál  Fertő  mell.  MNy.  III.406) :  gondosan 
beburkolgat,  betakargat  (kendőbe,  ruhába). 

BOGYOLÁZ:  cní  (Hont  m.  Horváth  József 
1841)  [vö.  bongyolász]. 

BOHAJ,  BOHAJ :  1.  bohaj :  hosszú  szúr  (Gömör 
m.  Krasznahorka- Váralja  Nyr.  III.  184);  2.  boháj: 
szoknya,  ruha.  Add  ide  a  bohámat!  Vidd  innét 
a  rongyos  boháj  ódat!  (Zala  m.  Nyr.  XVII.  1 38) ; 
3.  boháj:  a  bocskor  fölött  a  lábikrához  idomí- 
tott ócska  csizmaszár,  melyet  a  végett  hordanak, 
hogy  a  magas  tarló  a  lábat  ki  ne  verje  (Zemplén 
m.    Őrös  Nyr.  XVn.138). 


151 


BOHÓ— BOJSZOS 


BOJT— BÓK 


152 


bohaj-szür :  fehér  szúrposztóból  készült  hosszú 
ruha  (Krasznahorka  Nyr.  XVII.138). 

BOHÓ  (bakó  Székelyföld  Tsz.  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Tsz.)  [vö.  bolyhó,  holyó]. 

[BOHÓZ,  BAHÓZ]. 

[Szólások].  Ne  hahózzuk  egymást:  kettőnk  közül 
eggyikiiek  sincs  kevesebb  tört  cserepe,  hát  hall- 
gassunk vele,  ne  emlegessük  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

BÓJA:  balga,  féleszű  (Háromszék  m.  Vadr. 
493a;  Kriza)  [vö.  holy6\. 

BÓJÁL:  fölpuhít,  fölbolyhol  (Háromszék  m. 
•MNy.  VI.318;  Győrffy  Iván)  [vö.  hójaszt]. 

1.  BÓJÁSZ  (Székelyföld  Tsz.  NyK.  X.326 ; 
bóhász-ik  Bereg  m.  éjszaki  vid.  Pap  Károly; 
bólyász  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  nL326;; 
bányász  Székelyföld  Nyr.  XV.472) :  1.  bóhász-ik, 
bójász,  bólyász,  bónyász:  kóborol.  Beér  egy  ren- 
geteg nagy  erdőbe  s  ott  bólyász  reggeltől  estig, 
estétől  reggelig  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
in.326).  Elbónyász  az  állat  (Székelyföld  Nyr. 
XV.472);  2.  bójász:  kutat,  keres,  tarlóz  (Bihar 
m.  Pocsaj  Nyr.  VH1.379;  Orosháza  Nyr.  V1.134). 

2.  [BÓJÁSZ],  BÓNYÁSZ:  kóborló.  Bónyász 
marha  (Székelyföld  Nyr.  XV.472). 

BÓJASZT :  fölpuhít,  fölbolyhol  (Háromszék  m. 
MNy.  V1.318;  Győrffy  Iván)  [vö.  bójái]. 

BOJNYIK  (bojnyík  Tata  Matusik  Nep.  János 
1841 ;  Érsekújvár  Nyr.  Vn.40 ;  bonyik  Kis-Kún- 
ság  Nyr.  III.564 ;  bujnyik  Győr  m.  Tsz. ;  Kecske- 
mét Tsz.;  bunyik  Kis-Künság  Nyr.  HL  564 ; 
Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.476;  bunyik  Gömör 
m.  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286;  zbunyik 
Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  rV,476):  1.  zsivány, 
útonálló  (Tata  Matusik  Nep.  János  1841;  Kecs- 
kemét Tsz. ;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.476 ; 
IPalócság  Tsz.;  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.286; 
Érsekújvár  Nyr.  Vn.40) ;  2.  kuszált  hajú  és  sötét 
arcú,  mogorva  nézésű  (zsivány-tekintetű)  ember 
V.  gyermek  (Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.476 ; 
Hont  m.  Nyr.  V.426;  Gyöngyös  vid.  Nyr.  11.180); 
3.  bujnyik:  eggyügyú,  félénk  ember  (Győr  m. 
Tsz.);  4.  bojnyik:  hagymához  hasonló  növény, 
a  mellyel  szükség  esetében  a  szőUőt  kötözik 
(Gyöngyös  vid.  Nyr.  n.l80). 

BOJSZÁLL:  ügyet  vet,  hederít  rá.  Oda  se 
bojszáll  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285). 

BOJSZI :  bolyhos  szőrű,  boglyas.  Bojszi  kutya 
(Torontál  m.  Jázova  Kálmány  L.  Szeged  népe 
11.134;  Kálmány  Lajos). 

BO  JSZINT  -  bojszáll  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
285).  Rá  se  bojszints.  Oda  sem  bojszint  (Alföld 
Nyr.  Xin.192). 

BOJSZOS:  szőrös,  bolyhos  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.285). 


[BOJT,  BOJT]. 

összü-bojt:  összeveszít.  Az  öreg  embernek  é'ggyik 
fija  valamiképpen  ugy  esszübojtotta  a  három  utast, 
hogy  azok  szerén  ekesztek  egymás  koszt  pörünyi 
(Vas  m.  Őrség,  Szalafő  Nyr.  V1I.88). 

még-bójt:  megbolygat,  megbont  (Székelyföld 

Nyr.  XV.472). 

BOJTÁR  [bujtár  Repce  mell.  Nyr.  XX.366; 
Somogy  m.  Nágocs  Nyr.  VI.429;  Veszprém  m. 
Mihályháza  Nyr.  V.480;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 
84;  Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VI1I.225;  Heves 
m.  Pásztor  Nyr.  Vni.284). 

BÖJTI,  BÓJTI :  bojtos  szőrű  (tinó)  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.318;  Győrffy  Iván);  olyan  szarvas- 
marha, a  melynek  szarva  közötti  homlokszőre 
nagyon  bojtos  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

BOJTIKA:  bojtocska  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

BOJTOCSKA:  bellis  perennis  (Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  Xin.92). 

[BOJTOL,  BÓJTOL]. 

fel-bojtol,  fel-bójtol :  fölbiztat,  fölbujtogat 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.325;  Győrffy  Iván). 

BOJTORJÁN  {bójtergyán  Zala  m.   Gelse    és 
vid.  Nyr.  XV.572 ;  hojtoráng  Kalló  Nyr.  Xn.475 
bojtorjáng  Zemplén  m.   Szürnyeg  Nyr.    X.323 
bojtorváng  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XIII.92 
bujtergyán  Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.331 ;  Repce 
mell.  Nyr.  XX.365 ;  bujtorján  Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

BOJTORJÁNKOD-IK  {bójtorjánkod-ik  Három- 
szék m.  MNy.  V1.318):  tolakodólag,  arcátlanul 
ragaszkodik  (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Há- 
romszék m.  Győrffy  Iván). 

belé-bojtorjánkodik:  belekapaszkodik,  mint 
a  bojtorján.  Sok  gics-göcs  van  az  erdőn  is,  a 
mi  a  köntösbe  belé-bojtorjánkodik  (Udvarhely  m. 
Nyr.  in.513). 

BOJTORKOD-IK  {bujtorkod-ik  Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVL381) :  bele-beleköt,  kötekedik, 
akadékoskodik,  kapcáskodik  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIII.527;  Ipoly  völgye.  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.381;  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

bele-bojtorkodik:  1.  belekeveredik.  Ugy  bele- 
hojtorkodott,  hogy  se  ki,  se  be  (Rimaszombat  Nyr. 
XV.383);  2.  beleakad,  beleköt.  Belébojtorkodott, 
mint  a  bojtorján  a  ló  serényébe  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

BOJTORKODÓ :  kötekedő,  akadékoskodó  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

BOJTOS :  boglyas,  kócos,  lompos  (Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.235;  Rimaszombat  vid. 

Nyr.  X.87). 

BÓK  {bókk  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

[Szólások].  Bókkot  hajt:  a  fejét  fölemelgeti 
és  lehajtogatja  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 


153 


BOKA— BÓKLÁZ 


BÓKLÁZ— BOKOR 


154 


[BOKA]. 

boka-csik :  bokacsont  (Győr  m.  Szigetköz, 
Duna-Sz.Pál  Nyr.  VIIL522). 

boka-szíj:  1.  két-újjnyi  széles  szíj,  a  mellyel 
a  bocskorban  járó  nép  a  bokatekerőt  fölülről 
lefelé  körülcsavarja  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.427;  Csomár  István);  2.  lábikra  (Bereg  m. 
Munkács  vid.  és  Bereg-Rákos  Pap  Károly). 

boka-tekerő :  széles  kapca,  melyet  a  bokacsont 
fölső  részétől  a  lábikráig  v.  a  lábikra  fölső 
részéig  fölcsavarnak  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.427;  Csomár  István). 

BÓKA:  gyerek  (Debrecen  Nyr.  Vn.91). 

BOKÁCSOL :  köhög  (Szüágy  m.  Nyr.  IX.181). 

BOKÁKOL  (Fehér  m.  Király  Pál;  hokákul 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  bokákúl  Pölső-So- 
mogy,  Balaton  mell.  Nyr.  Vin.431 ;  hukákol 
Göcsej  Vass  József  1841 ;  Győr  vid.  Nyr.  V.522): 
1.  ökrendezik,  hányási  ingertől  hákog;  2.  huká- 
kol: fulladozik  (Győr  vid.  Nyr.  V.522)  [vö.  hö- 
kékei]. 

[BOKÁL,  BOKÁLA]  {bokáj  Székelyföld  Tsz. 
Győrfifylván;  Erdővidék  Király  Pál ;  Háromszék 
m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII. 
527 ;  Csík  m.  Nyr.  VI.471 ;  Csík-Gyergyó  Győrfify 
Iván ;  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.281 ;  bokály  Három- 
szék m.  Nyr.  IV.561 ;  Csík  m.  Tsz. ;  bokála  Göcsej 
MNy.  11.408;  Ormányság,  Drávafok  Nyr.  11.473; 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  128b. ;  bokálla  Somogy 
m.  Csurgó  Nyr.  XXI.47;  Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839;  bukán  Szentes  Nyr.  VI.179.226): 
cserépkorsó. 

bokálla-korsó :  cv  (Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes- 
Magasi  Nyr.  XIX.191). 

BÓKÁSZOLÓD-IK :  tévelyeg,  bolyong  (Baranya 
m.  Nyr.  n.l84). 

[BOKÁZ-IK]. 

el-bokázik:  elsiet,  eleblábal,  odább  áll.  Hama- 
rosan bokázott  (Dunántúl  Nyr.  V.264). 

[BOKÁZÓ],  BAKÁDZÓ:  vastag  fúró  (Török- 
Becse  Nyr.  IX.92). 

bokázó-furu:  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
í  Erdő  vidék.  Olasztelek  Nyr.  XIV.288;  Háromszék 
f      m,  Vadr.  370). 

BÓKLÁL :  lábatlankodik,  láb  alatt  jár  (Somogy 
m.  Csurgó  Nyr.  XVn.477). 

BÓKLÁSZ:  kóborol,  bolyong  (Komárom  m. 
Alsó-Csallóköz  Nyr.  XVn.287)  [vö.  1.  bókláz], 

BOKLÁZ:  bóbiskol,  álmosan  bólogat  [?]  (Ba- 
ranya m.  Ormányság  Nyr.  11.278). 

1.  BÓKLÁZ  —  bóklász  (Székesfehérvár  Nyr. 
VIL138). 

SZIMNTEI :  HAaTAB  TÁJ8ZÓTÁB. 


{2.  BÓKLÁZ]. 

meg-bókláz:  megnéz,  megvizsgál,  megmér 
(Orosháza  Nyr.  VI.179). 

[1.  BOKLYÓ]  {bakaló  Csallóköz  Nyr.  1.231; 
bakalló  Pozsony  Nyr.  Xin.479 ;  hely  nélkül  Nyr. 
XIL239;  bakló  Vas  m.  Tarodháza  Nyr.  X.89; 
Zala  m.  Nyr.  XVn.138;  Balaton  mell.  Tsz.; 
bogjó,  boglyó  Fehér  m.  Szolgaegyháza  Nyr.  IV. 
44;  6o5foíí/(í  Székelyföld  Tsz.  44b;  &oA/d  Tolna  m. 
Nyr.  V.523;  bokló  Somogy  és  Zala  m.  Nyr. 
XVn.138;  Veszprém  Nyr.  XVn.223):  \.  hógolyó: 
éretlen  almabogyó  (Székelyföld  Tsz.  44b) ;  2.  bakaló, 
bakalló,  bakló,  bokjó,  bokló:  bojt,  cafrang  (Vas  m. 
Tarodháza  Nyr.  X.89;  Somogy  és  Zala  m. 
Nyr.XVn.138;  Veszprém  Nyr.  XVn.223 ;  Tolnám. 
Nyr.  V.523;  CsaUóköz  Nyr.  1.231;  Pozsony 
Nyr.  Xm.479 ;  hely  nélkül  Nyr.  Xn.239) ;  3.  bakló, 
bogjó,  boglyó:  a  disznó  álla  alatt  két  felől  lelógó 
húsos  leffentyű  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Fehér  m. 
Szolgaegyháza  Nyr.  IV.44). 

bokjó-virág:  [?]  (Tolna  m.  Nyr.  V.523). 

[2.  BOKLYÓ],  BOGOLYÓ:  csobolyó,  légely 
(Erdővidék  Tsz.) 

[BOKLYÓS]. 

bukolyós-korsó :  szűkszájú  korsó  (Nyitra  m. 
Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

BÓKOL  {ba'kol  Gömör  m.  Nyr.  XVin.501 ; 
h"ókol  Palócság  Nyr.  XXII.32 ;  Gömör  m.  Hanva 
Nyr.  XX.286):  bólogat,  szundikálva  le-leüti  a 
fejét  (Kis-Kún-Halas  Nyr,  XIV.285).  Evés  után 
le-leb"ókol:  lekönyököl  az  asztalra,  úgy  alszik 
(Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.286). 

BÓKON Y  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
Győr  vid.  Nyr.  V.522.567;  VI.272;  Hont  ra. 
Nyr.  VI.181;  balkon  Bodrogköz  Tsz.;  bálkony 
Latorca  mell.  Hermán  0.  Halászat  K. ;  bokkon 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  bókom  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVm.477 ;  bokony  Baja  Nyr.  XVH. 
239;  bokum  Eszék  vid.  Nyr.  Vm.373;  burgony 
Szeged  Hermán  0.  Halászat  K. ;  burkony  Szeged 
Tsz.):  1.  hajó  V.  ladik  bordája,  könyökfája,  a 
melyhez  az  oldal-  és  a  fenékdeszkák  szegezve 
vannak  (i.  h.);  2.  hókony:  evező  mankója  (Fertő 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.);  3.  bókony:  az 
ághegyháló  rúdján  levő  mankó,  a  melynek  a 
halász  nekiveti  a  lábát  (Simontornya  Hermán  0. 
Halászat  K.) 

BOKOR  {búkor  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XX. 
479;  Kecskemét  Nyr.  IX.359;  Palócság  Nyr. 
XXn.32 ;  Eger  Nyr.  XVin.l8 ;  Nógrád  m.  Nvr.  IV. 
473;  Nógrád  m.  Lapujtő  Nyr.  XI.239;  Érsek- 
újvár Nyr.  Vni.282;  búkra  Bereg-Som  Nyr. 
XV.470):  1.  búkor:  sűrű  nád-üstök  (Agárd  Her- 
mán 0.  Halászat  K.);  2.  bokor,  búkra:  csokor 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  n.3;  Bereg- 
Som  Nyr.  XV.470).  Bokorra  köti  a  pántlikát 
(Zemplén  m,  Szürnyeg  Nyr.  XIX.375).  Varkocsom 
bokrának  a  két  aga  szoknyingom  ajáig  ért  le 
(Tornám.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVIL186);  3.  bokor: 

11 


'1S5 


BOKRADEKOS— BOKTAT 


BOLDOG— BOLHAZ 


156 


pár.  Egy  bokor  galamb  (Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVI.95).  Egy  bokor  szarufa  (Tisza-Dob 
Nyr.  XX.192);  4.  bokor:  csapat,  csoport,  sereg. 
Egy  bokor  fogojmadarat  láték  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Egy  bokor  lúd:  eggy  csapat  lúd,  [külö- 
nösen tavasszal:]  eggy  anyalúd-alja  libasereg 
(Egervár  Király  Pál).  Egy  bokor  arató  ember: 
hat  emberből  álló  arató-csapat  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Egervár  Király  Pál); 
[a  halászoknál:]  az  eggy  szerszámhoz  tartozó 
halászok  szövetkezete  (Balaton  mell.  Hermán 
0.  Halászat  K.);  5.  bokor:  csomó,  nyaláb.  Hozz 
égy  bokor  salátát  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Közmondások].  A  nyomorúság  bokrával  jár 
(Székelyföld  Nyr.  n.232). 

bokor-fánk:  forgácsfánk  (Fertő  mell.  MNy. 
III.243). 

bokor-hal:  seregesen  járó  hal  (Balaton-Füred 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

bokor-háló :  rúdra  alkalmazott,  félkörös-szájú 
zsákháló,  a  melyet  víz  ellenében  a  patakokba, 
kivált  bokros  helyeken  beállítanak,  s  a  melybe 
a  halakat  a  zurboló  fákkal  bekergetik  (Bodrog- 
köz Hermán  0.  Halászat  K.) 

bokor-iszák:  cv  (Székelyföld  Tsz.  116a). 

bokor-szák  (Győr  Nyr.  XI.429;  bukor-szák 
Szolnok  Hermán  0.  Halászat  K.):  cv. 

bokor-ugrós.  Bokor-ugrós  szoknya :  rövid  szok- 
nya (Győr  m.  Nyr.  ni.427). 

BOKBADÉEOS:  bokros  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843). 

BOKRÉTA  {bukréta  Duna-Vecse  Nyr.  11.478; 
Kecskemét  Nyr.  IX.359;  Bács  m.  Bajmok  Nyr. 
VIII.92;  bukr^éta  Palócság  Nyr.  XXII.32;  bukreHá 
Gömör  m.  Nyr.  XVin.453). 

BOEBOS:  bokros,  cserjés  hely  (Balaton  mell. 
Tsz.) 

BOKBOSÍT:  sokasít,  szaporít.  Miért  bokrosi- 
tod  evvel  is  bajaidat?  (Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek). 

[BOKBOSOD-IK]. 

meg-bokrosodik:  megzavarodik,  zavarba  jő 
(Háromszék  m.  Győrfify  Iván). 

BOEBOSODÁS :  töprenkedés,  fönnakadás,  tá- 
jékozatlanság, nem-haladhatás  (Udvarhely  m. 
Kiss  Mihály). 

[BOKBOZ-IK]. 

mög-bukrozik :  bokrot  ereszt,  bokros  lessz. 
Tessék  csak  elütetnyi  [a  virágot],  égy  hét  alatt 
úgy  mégbukrozik!  (Eger  Nyr.  XVIII.25). 

[BOKBOZÓ],  BÜKBOZÓ  --  bokor-háló  (Ipoly 
mell.  Varbó  Hermán  0.  Halászat  K.) 

BÓKTAT :  fejét  föl-alá  hányja  (a  ló)  (Sárköz 
Tsz.) 


BOLDOG  {bődog  Göcsej  Nyr.  Xn.94;  bódog 
Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr.  V.92.  183.  574;  Sza- 
bolcs m.  Földes  Nyr.  III.285;  Udvarhely  m. 
Nyr.    V.569).    —    Bődog:    gazdag   (Göcsej   Nyr. 

xn.94). 

boldog-anya  {bódog-anya  Karancs  vid.  Nyr. 
XXI.477):  a  mestergerendát  tartó  faoszlop  a 
parasztházakban  (Heves  m.  Makláry  György 
1839 ;  Névtelen  1840;  Karancs  vid.  Nyr.  XXI.477 ; 
Gömör  m.  Hollók  Imre). 

[boldog-asszony]. 

boldogasszony-lapu :  eggy  szagoslevelú  növény 
(Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVin.575). 

boldogasszony-tenyere:  széles  menta  (Po- 
zsony m.  Tárnok  Nyr.  IX.281);  kerti  szagos  fú 
kis  tenyérnyi  levéllel,  frauendistel  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

BOLDOGSÁG.  Nyolc  boldogság:  zsinórmadzag 
a  szövőszékben  (Orosháza  Nyr.  IV.382). 

BOLDOGTALAN  [bódogtalan  Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  465 ; 
boldogtalan  Rimaszombat  Nyr.  XV.383 ;  Székely- 
föld Kiss  Mihály):  ügyefogyott,  eggyügyű,  fél- 
kegyelmű (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.143;  Gömör 
m.  Nyr.  XVm.506;  Rimaszombat  Nyr.  XV.383; 
Züah  Nyr.  XIV.286 ;  Torockó  Arany-Gyulai  NGy. 
1.422;  Torda  Nyr.  XVin.95;  Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  465). 

[BOLDOGUL]. 

el-boldogúl:  elvan,  sikeresen  elél  vmivel 
(Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.375). 

BOLHA  {bóha  Győr  vid.  Nyr.  V.522;  Csalló- 
köz Király  Pál;  buha  Zala  m.  Nyr.  11.427; 
Őrség  Nyr.  Vn.330):  1.  bóha:  kis  ék  (Győr  vid. 
Nyr.  V.522);  2.  bolha:  kötél-eresztésnél  négy 
kötél-ág  összesodrására  szolgáló  fa  (Heves  m. 
Névtelen  1840);  3.  bóha:  pige,  pilincke  (gyer- 
mekjáték; a  két  végén  meghegyezett  fácska) 
(Csallóköz  Király  Pál). 

bolha-madzag:  [takács-mesterszó]  (Orosháza 
Nyr.  IV.382). 

bolha-szedő :  [tréf.]  lábfejig  érő  nadrág  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

bolha-szeg:  lapos  ékszeg,  a  mellyel  a  meg- 
tapasztandó gerendákat  kiverik,  hogy  a  sár 
jobban  oda  tapadjon  (Székelyföld  Nyr.  VIII.462; 
Csík  m.  MNy.  VI.368;  Háromszék  m.  Angyalos, 
Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVm.527). 

bóha-torku:  [tréf.j  a  ki  vizet  szeret  inni 
(Dunántúl  Nyr.  V.263). 

BOLHÁZ  {balház  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.478). 

ki-bolház:  1.  ki-balház:  kikeres,  kikutat  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.478);  2.  ki-bolház -. 
kifoszt.    Kiholházom    a   zsubrákokat,    más    vérén 


157 


BÓLINT— BOLT 


BOLT— BOLYGÓ 


158 


hizott  fukarokat  (Arad  m.    Pécska  Kálmány  L. 
Koszorúk  1.40). 

BÓLINT  {hóllint  Balaton  mell.  Tsz.) 

BOLOND :  vászonba  varrt  kőnehezék,  a  mely 
a  szövőszékben  levő  fonálon  keresztül  tett  fára 
van  kötve,  hogy  a  fonalat  feszesen  tartsa  (Szé- 
kelyföld Nyr.  1.281 ;  Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m. 
Olasztelek  Nyr.  XV.384;  Háromszék  m.  Dézsi 
Mihály). 

bolon-bingó  :  nadragulya  (Erdővidék  Nyr. 
IX.236). 

bolond-csóva :  ügyetlen  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIII.578). 

bolond-juh:  kerge  juh  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

bolond-kocsi:  1.  vontató-kocsi  (boglyák  és 
kalangyák  behordására),  mely  2 — 4  alacsony 
kerékből  és  tengelyükhöz  függesztett  két  hosszú 
és  vastag  póznából  áll  (Szalonta  vid.  Nyr.  XVIH. 
565;  Hódmező-Vásárhely  Nyr.  Vin.92;  IX.91  ; 
hely  nélkül  Nyr.  11.379);  2.  holon-kocsi :  forgós 
komédia  (ringelspiel)  (Torontál  m.  Pádé  és  vid. 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.243). 

bolond-malom :  forgós  komédia  (ringelspiel) 
(Orosháza  Nyr.  IV.330). 

bolond-szekér  -=  bolond-kocsi  1.  (TúrkeveNyr. 
ni.472). 

BOLONDÁZ  :  bolondozik  (Dunántúl  Nyr.  XVI. 
190;  Repce  mell.  Nyr.  XX.410). 

BOLONDIKUS:  bolondos,  bolondforma,  bolon- 
dozó (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.46; 
Korond  Nyr.  IV.181). 

[BOLONDÍT]. 

gssze-bolondit:  összekuszál  (fonalat)  (Székely- 
föld Nyr.  XV.472). 

ki-bolondit :  (összekuszált  fonalat)  rendbe  hoz. 
Bolondítsa  ki  a  fonalat,  ha  ésszeholondítottad 
(Székelyföld  Nyr.  XV.472). 

[Szólások].  Kibolondít  az  eszemből  (Kapnik  vid. 
Nyr.  n.235). 

BOLONDÍTÓ :  1.  halmaszlag  (Székelyföld  Nyr. 
1.152);  2.  pálinka  (Nagyvárad  Nyr.  X\1.572). 

BOLONDUL  {bolondü^^:  bolondultak  Dráva 
mell.  Nyr.  Xin.476). 

el-bolondul  {e-bolondul) :  eltéved  (Repce  mell. 
Nyr.  XX.416;  Csik-Várdótfalva  Péter  János; 
Borszék  Csiky  Lajos).  Bele  értek  égy  sűrű  erdőbe, 
ott  osztán  elbolondutak  (Őrség,  Szalafő  Nyr.  VII. 
87).  Ének  évadán  mentem  az  erdün  körösztű,  még 
se  bolondútam  e  (Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr. 
XV.  190). 

1.  BOLT  {bód  Pest  m.  Kóka  Nyr.  Xn.381 ; 
Palócság  Nyr.  VIII.451 ;  baőd  Palócság  Nyr. 
VI.466). 


bót-konyha:  bolthajtásos  konyha  (a  szabad 
konyha  ellentéte)  (Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp 
Nyr.  XIX.48). 

2.  BOLT  (Erdély  Nyr.  XX.31 ;  Háromszék 
m.  Győrffy  Iván;  bőt  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Kriza;  Háromszék  m.  MNy.  VI.209.  318;  Vadr. 
493.  554):  boltoz. 

BOLTÁS  (Székelyföld  Nyr.  XX.31 ;  Háromszék 
m.  Győrffy  Iván ;  bótás  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.218.  318;  Vadr.  493): 
boltozat. 

BOLTI  {bődi  Pozsony  m.  Zsigárd  Nyr.  XV.517). 

bódi-segéd:  bolti  segéd  (Pozsony  m.  Zsigárd 
Nyr.  XV.517). 

BOLTOS  (baődos  Palócság  Nyr.  VI.466  ; 
ba"dos  Gömör  m.  Nyr.  XVni.455;  bódos  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.283). 

BOLTOTT:  boltozatos.  Boltott  fedél.  Boltott 
hiu  (Kapnikbánya  Nyr.  XX.31). 

BOLYDÍT  (Háromszék  m.  MNy.  VI.318;  bojdit 
Háromszék  m.  Vadr.) :  megbolygat. 

BOLYDÜLÁS  (Háromszék  m.  MNy.  TI.318; 
Győröy  Iván;  bojdulás  Háromszék  m.  Vadr. 
493):  fölháborodás,  zavarodás. 

[BOLYGÁSZ],  BOLGÁSZ :  bolyong.  Egész  nap 
künn  bolgászott  az  ő  ura  (Kalotaszeg  Nyr.  XVI. 
142). 

1.  BOLYGAT  {bőgat  Dráva  mell.  Nyr.  V.379; 
Nyr.  VI.373). 

[2.  BOLYGAT],  BOJGAT:  bolyong.  Mindétig 
bojgat  (Veszprém  m.  Nyr.  VIII.224). 

[BOLYGATAG],  BOJGATAG :  nyugtalanul 
ide  s  tova  járó,  helyt  nem  ülő,  bolyongó  (Szé- 
kelyföld NyK.  X.326;  Kiss  Mihály). 

BOLYGATAGSÁG :  1.  bolyongás  (Háromszék 
m.  Vadr.  493);  2.  fölháborodás,  zavarodás,  föl- 
bolydultság  (Háromszék  m.  MNy.  VL318;  Győrffy 
Iván). 

[BOLYGÍT]. 

fel-bolygít:  fölfordít.  Felbolygitja  a  kádat 
(Moldvai  csángóság  Nyr.  X.202). 

BOLYGÓ  {bojgő  Szüágy  m.  Nyr.  IX.181; 
Zilah  Hegedűs  István;  Maros-Vásárhely  Nyr. 
XV.238;  bolyga'  Gömör  m.  Nyr.  XVHI.455; 
Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.287;  bulygó  Bánfify- 
Hunyad  Nyr.  X.21) :  1.  bojgó:  kanyargós  mellék- 
ucca  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.181;  Zilah  Hegedűs 
István);  2.  bojgó:  örvény  (Maros- Vásárhely  Nyr. 
XV.238);  3.  bolygő,  bolyga'':  bohó,  bolondos 
(Abauj  m.  Szepsi  Nyr.  III.480;  Gömör  m.  Nyr. 
XVin.455;  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.287) 
[vö.  bolyhó]. 

bolygó-álom:  alvajárás  (midőn  vki  álmában 
jár-kel,  nem  tudja,  mit  tesz ;  de  nem  holdkóros) 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVm.46). 

11* 


Í59 


BOLYGÓCSKA— BOMLASZT 


BOMLOD— BONÉ 


160 


bolygó-idő  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  bolygó- 
üdő  Székelyföld  Kiss  Mihály) :  változékony,  sze- 
szélyes időjárás. 

BOLYGÓCSKA:  bohócska  (Abauj  m.  Szepsi 
Nyr.  m.480). 

[BOLYGÓS],  BOLOGÓS:  kósza.  Bologós  tehén 
(Zala  m.  Király  Pál). 

BOLYHÓ :  eggyügyű,  félkegyelmű ;  bohó,  bo- 
londos (Székelyföld  Nyr.  XVII.92)  [vö.  hohó, 
bolygó,  bolyó]. 

BOLYHOL:  fölbolyhoz,  fölpuhít  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.318). 

BOLYHOS:  boglyas,  kócos  (Szentes  Nyr. 
Vin.187). 

BOLYÓ :  eggyügyű,  félkegyelmű ;  bohó,  bolon- 
dos (Székelyföld  Nyr.  XVn.92)  [vö.  bohó,  bója, 
bolygó,  bolyhó,  bolyok,  bolyókás]. 

BOLYOK:  cv  (Zala  m.  Nyr.  XVII.138). 

BOLYÓKA :  burgonya  (Kalotaszeg  Nyr.  XVII. 
47). 

BOLYÓKÁS  (Balaton  mell.  Tsz.;  Bodrogköz 
Tsz. ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIII.48 ; 
Zemplén  m.  Őrös  Nyr.  XVn.138 ;  ballyokás, 
hollyokás  Erdővidék  Tsz.)  =  bolyó. 

BOLYVÁSKOD-EK :  lopja  a  napot  (Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381 ;  XVn.425). 

BOMBÉK:  bimbó  (Baranya  m.  Ormányság 
Tsz.) 

BOMHÉC:  nagyhasú,  pohos,  nagybélú,  evés- 
ivásban  telhetetlen  (Somogy  m.  Nyr.  XIV.479). 

BOML-IK  {boll-ik  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.374): 
1.  bolondozik,  ingerkedik  (Bihar  m.  Márki  Sán- 
dor; Csongrád  m.  Hám  Sándor;  Nagy-Kőrös  és 
vid.  Pap  Károly ;  Palócság  Tsz. ;  Gömör  m. 
Hollók  Imre);  2.  vágyakodik,  epekedik,  bolon- 
dul (vM  V.  vmi  után).  Hogy  bomlik  a  fiu  az  után 
a  lány  után!  (Nagy-Kőrös   és  vid.  Pap  Károly). 

el-bomlik :  eloszlik.  Elbomlik  a  gyűlés.  Elbom- 
lottak a  gyűlésből,  az  asztaltól  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Elbomlott-e  már  a  kolégyom  [kollégium]  ? 
(Kolozsvár  Szinnyei  József).  Elbomlott  a  színház: 
vége  a  színháznak  (Maros-Vásárhely  Nyr.  IX. 
428). 

éssze-bomlik :  összegubancosodik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

m3g-bomlik :  megbolondul.  Hát  megbomlottal? 
(Nagy-Kőrös  és  vid.  Pap  Károly). 

BOMLAJT:  bomlaszt  (Palócság  Nyr.  XXI.419). 

[BOMLASZT]. 

[Szólások].  Bomlasztotta:  [tréfás  káromkodás] 
(Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381). 


[BOMLOD-].  Bomloggyon:  boraoljék  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Egyetemes  Philologiai  Közlöny 
XV.1051). 

[BÓNA]. 

bóna-óra  (Győr  m.  Tsz. ;  bona-hóra  Heves  és 
Borsod  m.  Nyr.  IX.  178):  bolond  óra.  Eljött  a 
hóna-órája  (Győr  m.  Tsz.) ;  feljött  a  bona-hórája : 
nem  fér  a  bőrében,  rossz  kedvében  van,  veszek- 
szik szüntelen  (Heves  és  Borsod  m.  Nyr.  IX.  178). 

BÓNÁS:  bódult,  kábult,  bolond  (Vas  m.  Nyr. 
XVni.144). 

BONC:  comb  (Dunántúl  Tsz.  Nyr.  V.128;  Győr 
m.  Szigetköz,  Duna-Sz.Pál  Nyr.  Vni.522 ;  Tolna 
m.  Bátta  Nyr.  XVin.334;  Baranya  m.  Tsz.; 
Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr.  Xin.89 ;  Baranya- 
Sz.Lőrinc  Nyr.  XVII.335;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.46;  Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár 
Benedek;  Ormányság  Tsz.  MNy.  V.87;  Dráva 
meU.  Nyr.  VI.87;  Eszék  vid.-  Nyr.  V.270;  Szla- 
vónia Nyr.  V.U;  Abauj  m.  Jászó  Nyr.  IX.478; 
Torna  m.  Tsz.  Ruehietl  Miklós  1839;  Palócság 
Nyr.  Vin.451;  XXI.313;  XXn.32;  Nógrád  m. 
Nyr.  IV.425;  IX.332;  Gömör  m.  Tsz.  Nyr.  XVHI. 
458 ;  Rimaszombat  Nyr.  V.271 ;  Rimaszombat  vid. 
Nyr.  X.87;  Rozsnyó  Nyr.  VIII.564)  [vö.  buc,  comb]. 

BONCOS  {bancos  Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XVn.285):  kócos,  gubancos,  nehezen  bontható 
V.  fésülhető  (haj)  (Göcsej  MNy.  11.409;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  ni.233;  XVI.142;  Szatmár  m.  Sza- 
moshát Nyr.  X.138). 

1.  BONCS:  örökzöld,  télizöld  (vinca  minor) 
(Soprony  m.  Nyr.  Xni.559;  Rábaköz  Nyr.  XVI. 
135;  Soprony  m,  Horpács  Nyr.  IV.lSl ;  Soprony 
és  Vas  m.  Nyr.  X.331 ;  Vas  m.  Kemenesalja 
Nyr.  ni.88;  Somogy  m.  Nyr.  XVn.139;  Somogy 
és  Zala  m.  Nyr.  XIV.513;  Zala  m.  Nyr.  XVn.139; 
Veszprém  m.  Borszörcsök  Nyr.  XVII.  139). 

bonos- virág:  co  (Soprony  m.  Völcseje  Nyr. 
XIII.559). 

2.  BONCS:  csomó,  bog  (Udvarhely  m.  Eted 
Nyr.  XVn.139). 

BONDOB:  1.  apró  kender,  alja  kender  (Ka- 
rancs  vid.  Nyr.  XXI.477) ;  2.  ördögszekér  (salsola 
rosacea)  (Kunság  Nyr.  IX.137;  hely  nélkül  Nyr. 
Vm.521). 

BONDEUS :  maskara,  mikulás  (Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  n.373). 

BONDSÚR  (Heves  m.  Bakta  és  Eger  vid. 
Nyr.  XX.335;  Eger  vid.  Nyr.  XVn.429;  bandsur 
Békés-Doboz  Nyr.  Vin.287;  Palócság  Nyr.  XXU. 
32;  bandsúr  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.237;  XV. 
282;  Heves  m.  Bakta  és  Eger  vid.  Nyr.  XX.335; 
Eger  vid.  Nyr.  XVII.429;  bondsur  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XIX.576):  dolmányforma  kurta  kabát,  be- 
kecs. 

BONÉ :  1.  a  hosszú-kece  vasas  ina  (Szentes 
Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  hóné  v.  negyedrész 


161 


BONES— BOR 


BOR^ 


162 


boné:  csúcsra  végződő  háló;  egész  boné:  széles 
háló,  mellyel  a  vizet  széltében  elfogják  (Tisza- 
Abád-Szalók  Nyr.  IX.144). 

bónó-fa:  a  hosszú-kece  fakerete  (Körös-Tarcsa 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

BÓNÉS:  a  hosszú-kecével  és  fenékhoroggal 
járó  kishalász  (Szolnok  Hermán  0.  Halászat  K.) 

1.  BONGOB:  parázsra  főzött  búza  (Baranya 
m.  Király  Pál). 

2.  BONGOK:  apró  vad  fákkal  és  bokrokkal 
súrün  benőtt  hely  (Udvarhely  m.  Vadr.    Kriza). 

[BONGYOL], 

bó-bangyal:  begöngyöl,  beburkol.  Gyere,  met 
bébangyaltam  a  ruhácskájidat  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.93)  [vö.  bogyolál,  bongyo- 
lász,  bónyál,  bonyolgat]. 

[BONGYOLÁSZ],  BANGYALÁSZ:  gondosan 
begöngyölget,  beburkolgat  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.93)  [vö.  bongyol,  bogyoláz]. 

BONT:  kukoricát  hánt.  Jertek  este  hezzánk 
bontani !  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

fel-bont:  fölboncol  (Abauj  m.  Kis-Kér  Nyr. 
XIX.330). 

BONTA  (Göcsej  MNy.  n.409;  Somogy  és 
Baranya  m.  Tsz. ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285 ; 
Erdövidék  Tsz.;  bunta  Vas  m.  Kemenesalja, 
Balaton  mell.  Tsz.):  tarka,  kétféle  szinű  (disznó). 

[BONTAKOZ-IK]. 

meg-bontakozik:  a  házból,  a  telekről,  a  hely- 
ségből elmegy,  elköltözik  (Székelyföld  Tsz.  Győrffy 
Iván). 

[Szólások].  Mégbontakozik  az  üdö:  rosszra  for- 
dul az  időjárás  (Komárom  m.  Kömlőd  Nyr. 
XVni.283). 

BONTÓ :  kukorica-hántó.  Bontók  jöttek.  Hijja- 
tok  estére  bontót!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

1.  BONYA:  öreganya  (Kalotaszeg  Nyr.  XVI. 
143)  [vö.  banya], 

2.  BONYA:    ügyetlen,   bámész   (Szatmár  m. 

Nyr.  XL284). 

BÓNYÁL  {bonyál  Háromszék  m.  MNy.  VI.318; 
Győrffy  Iván) :  göngyöl ;  gondosan  beburkol,  be- 
takar (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.577; 
XX.431).  A  fejire  ruhát  bónyált.  A  fejit  ruhával 
bébónyálta  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  bogyolál, 
bongyol,  bonyolgat]. 

BONYOLGAT:  göngyölget,  burkolgat,  takar- 
gat. Bonyolgasd  bé  jól  a  subába  a  gyermeket, 
mett  hideg  van  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 
bogyolál,  bongyol,  bónyál]. 

BOR  (bar  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.484). 

bor-betegsóg:  [tréf.]  részegség  (Erdővidék  Tsz.) 


bor-bíró :  a  városi  korcsmák  fölügyelője  (Fél- 
egyháza (Nyr.  XVn.138). 

bor-bogár:  1.  apró  legyecske  (muszlica),  a 
mely  leginkább  a  kénezetlen  hordókat  lepi  el 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839);  2.  [tréf.] 
iszákos  (Erdővidék  Tsz.) ;  3.  [tréf.]  hivatalos  bor- 
vizsgáló (Heves  m.  Czimmermann  János). 

bor-csiszár :  [tréf.]  iszákos  (Erdővidék  Tsz.) 

bor-ógetós:  pálinka-főzés  (Székelyföld  Nyr. 
Vin.462). 

bor-fosa:  borseprő  (Tolna  m.  Nyr.  V.523). 

bor-füge:  vörös-szőllő,  ribizli  (Székelyföld 
Tsz.;  Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XIX.527). 

bor-iszák:  részeges  (Szeged  Nyr.  VI1.235). 

boriszákos :  cv  (Göcsej  Nyr.  XIV.167;  Budenz- 
Album  162). 

bor-ízü  {bor-ézü  Gömör  m.  Nyr.  XVUI.454; 
bür-üzü  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVIII.575). 

bürüzü-alma:  borízű  alma  (Kolozs  m.  Szucsák 
Nyr.  XVin.575). 

bor-kedvű:  kissé  becsípett,  spicces  (Három- 
szék m.  Nyr.  IV.561). 

bor-korcsolya :  1.  azon  fa-készülék,  a  melyen 
a  boroshordót  a  kocsiról  a  földre  s  a  pince  tor- 
kából le  a  pincébe  csúsztatják  (Zala  és  Győr 
m.  Bódiss  Jusztin);  2.  borhoz  való  sütemény 
(a  melyre  a  bor  ,c8Úszik')  (Dunántúl,  Alföld 
Szinnyei  József). 

bor-kút:l.  [tréf.]  iszákos  ember  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.285) ;  2.  savanyú- víz  (Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.374). 

bor-szőUő:  szőUö  (Háromszék  m.  Vadr.  415). 

bor-tőtike:  hosszúkás,  alul  tölcsérrel  ellátott 
sajtár,  a  melyen  át  a  bort  a  hordóba  eresztik 
(Somogy  m.  Nyr.  Xn.335). 

[bor- vada]. 

borvada-piz :  az  a  borravaló,  a  melyet  szőllök 
adása-vevésekor  a  hegybíró  szokott  kapni  (Pest 
m.  Tinnye  Nyr.  Vn.39). 

bor-vállu  =  bor-tőtike  (Somogy  m.  Nyr.  XII. 
335). 

bor- villa:  midőn  eggy  lábnál  is  hosszabb  csa- 
pokat hagynak  a  szőllőtőkén  (Kecskemét  Nyr. 
XIX.46). 

bor-viz:  savanyú-víz  (Erdély  Szinnyei  József; 
Székelyföld  Tsz.  Nyr.  XXI.520;    Győrffy  Iván). 

borvizes:  savanyúvizes.  Borvizes  bor:  sava- 
nyúvízzel kevert  bor  (Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI. 
238;  Erdély  Szinnyei  József). 

bor-zsufa:   borleves  (Debrecen   Nyr.  VII.91). 

borba-körte:  borban  főtt  körte  (Gömör  m. 
Nyr.  XVni.459;  Rimaszombat  Nyr.  V.271). 


163 


BORBAT— BORDODZ-IK 


BORDUL— borítós 


164 


BORBÁT:  1.  gyors,  serény,  szorgalmas  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Háromszék  m.  Tsz.;  Brassó  m. 
Hétfalu  Felméri  Lajos ;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr. 
11.476;  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  III.523;  V.122). 
A  lassan-csárdást  es  onnyan  borbáton  járja,  mind 
a  kerékforgót  (Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXII. 
238);  2.  fecsegő  (Erdővidék  Nyr.  Vin.142). 

BORBÉLY  (barbé  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
in.89;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVn.285;  Gömör 
m.  Nyr.  XVin.454 ;  barbi  Repce  mell.  Nyr.  XX. 
366;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.144). 

BORBOLYA  (borboja) :  egérfar kú  fú  (Csík  m. 
MNy.  VI.369;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

BORBÓL YÓ  (Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  III.523; 
borbolo  Székelyföld  Tsz. ;  borboló  Brassó  m.  Hét- 
falu Győrffy  Iván):  csobolyó,  légely  (laposas 
hordócska,  a  melyben  a  mezei  munkások  az 
ivóvizüket  tartják). 

BOROS:  savanyú  lé,  korpa-cibere  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  IX.428). 

BORCSA  (borcá):  bor,  borocska  (Szlavónia 
Nyr.  V.61.  63). 

BORDA;  takácsborda,  a  szövőszék  rámája 
(Győr  Nyr.  XI.382;  Gömör  m.  Serke  Nyr.  XIX. 
45 ;  Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XVI.335 ;  Udvarhely 
m.  Olasztelek  Nyr.  XV.384). 

[Szólások].  Nem  haggya  bordába  vásznát:  se- 
rény, ügyes  (Szatmár  m.  Kömörő  Nyr.  XIV.90). 

borda-haj  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
325;  Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XVI.335;  borda- 
héj Székelyföld  Kiss  Mihály):  a  szövőszékben 
azon  járom-alakú  szerkezet,  a  mely  a  karfákról 
csüng  le  s  a  melybe  a  borda  belé  van  helyezve. 

borda-láda :  a  szövőszéknek  eggy  része  (rohr- 
blatt)  (Rábaköz  Nyr.  XV.286;  Győr  Nyr.  XI.382). 

[BORDÁS]. 

bordás-leves:  csigatészta-leves  (Mátra  vid. 
Nyr.  XXII.240). 

BORDÉLY  {bordéj  Moldvai  csángóság  Nyr. 
in.3;  bordí  Moldvai  csángóság  Nyr.  X.203 ; 
burde  [?]  Székelyföld  Tsz. ;  burdé  Székelyföld  Nyr. 
V.515;  Kiss  Mihály,  Győrflfy  Iván;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  burdéj  Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár):  hitvány  kunyhó, 
viskó,  putri. 

BORDICA:  járom  bélfája  (középső  lapos  fája) 
(Székelyföld  Tsz.;  Arany-Gyulai  NGy.  m.245; 
Udvarhely  m.  Kiss  Mihály,  Dézsi  Mihály;  Udvar- 
hely m.  Olasztelek  Nyr.  XIII.578;  Udvarhely 
m.  Száldobos  Nyr.  IV.42;  Csík  m.  Nyr.  VI.471 ; 
Győrffy  Iván)  [vö.  1.  bérce]. 

bordica-furu :  vminemű  fúró  (Udvarhely  m. 
Olasztelek  Nyr.  XIV.288). 

BORDÓDZ-IK:  ágyban  hever,  szunyától  (Fertő 
mell.  MNy.  in.406)..  .  ,    . 


BORDUL :  fordul.  Bele-bordul  (Fehér  m.  Szol- 
gaegyháza Nyr.  IV.44)  [vö.  borul,  fordul]. 

BORÉK:  burok,  boríték.  A  borékja  levelemnek 
[nemes-levelemnek]  egy  katona-béles  (Debrecen, 
Nyitra  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.243)  [vö. 
burok,  2.  bürök]. 

BORGÓ :  kukorica-szár  (Pest  m.  Virág-Peregh 
Király  Pál). 

BORHOLY  (porhó):  acerina  cernua  (Bereg 
m.  Nagy-Dobrony  Hermán  0.  Halászat  K.) 

[BORI]. 

Bori-bácsi:  asszonyos  hajlamú,  természetű 
férfi  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  Xm.577). 

BORICA:  eggy  régi  csángó  tánc  (Brassó  m. 
Zajzon  Nyr.  in.326). 

[BORÍT]. 

[Szólások].  Jól  (v.  rosszul)  borít  a  háló:  jól 
(v.  rosszul)  fogódzik  meg  benne  a  hal  (Szeged 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

meg-borít  (halat) :  az  áradás  után  álló  vizek- 
ben vesszős  hálót  (milyen  a  csibék,  libák  borí- 
tója) csap  rá  a  halra  (Tisza-Földvár  Hermán  0. 
Halászat  K.) 

BORÍTÉK  {borájték,  borájték  [?]  Hont  m.  Visk 
Nyr.  V.478;  XII.336.  gyermekversikében). 

[BORÍTKOZ-IK]. 

bé-boritkozik  (az  üdő):  beborul  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

neki-boritkozik  (az  üdő) :  cv  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

BORÍTÓ  {borító  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVni.46;  borittó  Udvarhely  és  Csík  m.  Győrffy 
Iván;  burétó  Göcsej  Nyr.  XIIL256;  buréttó  Keszt- 
hely Hermán  0.  Halászat  K. ;  buritó  Soprony 
m.  Tsz.):  1.  borító,  burétó,  buritó:  vesszőből  font, 
alul  széles,  fölül  szúk  nyílású  tágas  kosár,  a 
mely  alá  a  baromfiakat  rekesztik  (Soprony  m. 
Tsz.;  Göcsej  Nyr.  Xin.256;  Balaton  mell.  Tsz.) ; 
2.  borító,  buréttó:  tapogató  (halfogó  eszköz:  ab- 
roncs-keretre vont  nyeles  v.  nyeletlen  háló, 
mely  olyan  kosárhoz  hasonlít,  a  minővel  a  tyú- 
kokat szokták  borítani;  sekély  vízben  a  halász 
majd  ide,  majd  oda  borít,  azaz  tapogat  vele,  a 
menekülő  hal  a  hálóba  ütődve  érezteti  jelenlé- 
tét; sokszor  az  egész  vesszőből  van  fonva) 
(Keszthely  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.46);  3.  borító,  borittó:  kerek 
alakú  fa-doboz  v.  döbön,  a  melybe  túrót,  ordát, 
hájat,  sót  stb.  eff.  szoktak  útra  v.  mezőre  tarisz- 
nyáim (Székelyföld  GálfiFy  Sándor;  Udvarhely 
és  Csík  m.  Győrffy  Iván;  Csík  m.  Nyr.  VI.471). 


[BORÍTÓS],  BORITTÓS 

föld  Nyr.  XIV.47). 


borító  3.  (Székely- 


165 


borított— BORJÚ 


BORKAZAS— BORONA 


166 


[BORÍTOTT]. 

boritott-szekór :  egész  borítékú  szekér  (ellen- 
tétben a  kóboros-szekérrel,  a  melynek  két  oldalt 
leleplezhető  ablaka  van)  (Háromszék  m.   Vadr.) 

BORITOZ-IK  {borittoz-ik) :  borul,  felhőzik 
(Székelyföld  Gálffy  Sándor ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.234.  318;  NyK.  ELIT;  Vadr.  Győrffy  Iván). 
Esmég  boriftozik  az  ég,  nemsokára  és  az  esső 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

BORITVÁNYOS:  sűrű  bokros  (árok,  völgy) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.318;  Győrffy  Iván). 

[BORJ]. 

borj-verób :  eggy  verébfaj  (Veszprém  m.  Nyr. 
11.134). 

BORJAS,  BORJÚS  {burusz  Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.483). 

[BORJASUL,  BORJÚSÜL]  {buruszol,  buruszúl 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483.  531) :  borjazik. 

[BORJÁSZ],  BORNYÁSZ :  borjú-pásztor  (Szat- 
már  vid.  Tsz.;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

BORJAZ-IK,  BORJTJZ-IK  [borgyaz  Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII.286 ;  bornyazni  Somogy  ni. 
Sima  Nyr.  XIX.380 ;  bornyudz-ik  Székelyföld 
Győrffy  Iván;  bornyuz-ik  Deés  Nyr.  XII.94). 

[BORJAZÓD-IK],  BORNYAZÓD-IK:  elletik. 
Milyen  idős  ez  a  borjú?  Ót  hónapos;  februárba 
bornyazódott :  jött  a  világra  (Eger  Nyr.  XVIII.25). 

BORJÚ  {baorgyú  Somogy  m.  Szólád  Nyr. 
Vin.326;  bérgyu  Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  1.467; 
V.219;  borgyu  Soprony  m.  Nyr.  Xn.382;  Soprony 
m.  Csepreg  Nyr.  IV.562;  Soprony  m,  Horpács 
Nyr.  VL122;  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVH. 
184;  Repce  mell.  Nyr.  XX.368;  Zala  m.  Nyr. 
XX.238;  Göcsej  MNy.  11.409;  Őrség  Nyr.  VIL322; 
XII.381 ;  Somogy  m.  Nyr.  III.454 ;  Somo^  m. 
Szöke-Dencs  Nyr.  111.141.  275;  Somogy  m.  Adánd 
Nyr.  VI.335;  FÖlső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr. 
VII.475;  Baja  Nyr.  Xn.378;  borgyú  Somogy  m. 
Nemes-Déd  Nyr.  VIII.  525;  Baranya  m.  Bélye 
Nyr.  XVin.46;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67;  Fölső- 
Bácska  Nyr.  Xn.217 ;  Gömör  m.  Sid  Nyr.  XVHI. 
456;  bornya'  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.454 ;  bornyau 
Apátfalva  Nyr.  V.384;  bornyu  Debrecen  Nyr.  IX. 
163;  Székelyföld  Nyr.  Vm.217;  bornyú  Eszter- 
gom Nyr.  IX.542;  Cegléd  Nyr.  ni.329;  Szentes 
Nyr.  VI.42;  VIII.331 ;  Debrecen  Nyr.  n.464; 
IV.135.  282;  Palócság  Tsz.;  Nagy-Kúuság,  Sz. 
Imre  Nyr.  Vn.l80;  Gyöngyös  Nyr.  III.332;  Gö- 
mör m.  Hanva  Nyr.  XVIII.456;  Rimaszombat 
Nyr.  VI.83 ;  Gömör  és  Torna  m.  Tsz. ;  Udvarhely 
m.  Nyr.  III.554 ;  IV.227 ;  buru  Moldvai  csángóság 
Nyr.  IX.491). 

[Szólások].  Mé'gfordü  benne'  a  borgyu:  megbé- 
kül (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVII.  184). 

borjú-csorda:  ökörcsorda  (Csongrád  m.  Nyr. 
VI.373). 


[bornyú-kötól]. 

[Szólások].  Bornyú-kötelen  van:  [tréf.]  nem  sza- 
bad a  feleségét  elhálnia  (Bihar  m.  Márki  Sándor; 
Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  134). 

BORKÁZÁS :  [gyermekjáték]  (Eggy  deciméter 
hosszaságú  és  szélességű  hengeralakú  fadara- 
bot eggy  gyerek  a  kör  közepén  bottal  a  kezében 
őriz ;  a  többi  gyerekek  a  kör  szélén  eggymástól 
bizonyos  távolságban  állanak,  szintén  bottal  a 
kezükben,  eggy-eggy  kis  lyuk  mellett.  Most  ütni 
kezdik  az  őrző  fadarabját,  hogy  a  kör  kerületén 
kívül  legyen,  s  annál  könnyebben  üthessék  to- 
vább; de  a  kör  szélén  állóknak  ügyelniök  kell, 
nehogy  az  őrző  a  botját  valamelyik  lyukba  be- 
tegye, mert  akkor  az  illető  lessz  a  pásztor) 
(Háromszék  m.  Nyr.  XIX.  186). 

[BORNYASZTÓ]  {borny aszta"):  borzasztó.  Bor- 
nyászta '  náty  forga"  sze'  (Gömör  m.  Runya  Nyr. 
XIX.525). 

BOROGAT :  lop.  Biz  ö  kéme  borogatott  a  szöl- 
löbe  es,  a  pincébe  es,  de  még  a  házba  es  (Szilágy 
m.  Nyr.  IX.181). 

1.  BORÓKA  {buroóka  Palócság  Nyr.  XXII.32). 

2.  BORÓKA:  a  sásnak  pelyhet  eresztő  fás 
virágszára  (Szatmár  m.   Nagybánya  Nyr.  XIII. 

527). 

BORÓKÁS :  borozás  után  gyöngélkedő  (katzen- 
jammer-es)  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.89). 

1.  BORONA  {barána,  bárána  Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ;  báránya  Bara- 
nya m.  Patacsvidék  Csaplár  Benedek ;  báránnyá 
Baranya  m.  Nyr.  XrV.142;  barona  Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.517;  XX.366;  Pápa  „Nyr. 
XVI.527;  beránna  Dunántúl  MNy.  V.98;  Őrség 
Nyr.  XV.574;  beránnya  Hetes  vid.  Nyr.  11.44; 
berena  Debrecen  Nyr.  IX.162;  Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XVni.431;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.325;  Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVn.315;  Szé- 
kelyföld Tsz.;  berena  Szilágy  m.  Nyr.  VII.381; 
borna  Székelyföld  Tsz.  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.244;  bórna  Szé- 
kelyföld Nyr.  XV.472;  brána  Göcsej  Nyr.  11.473; 
Xn.94.  234;  Xm.309;  bránna  Dunántúl  MNy. 
V.98;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.574). 

2.  BORONA  {berena  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr. 
IV.43;  Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  Vin.234;  Debre- 
cen Nyr.  IX.206;  Csaplár  Benedek,  Kóssa  Albert; 
Szatmár  m.  Nagy-Károly  Szinnyei  József;  Szi- 
lágy m.  Nyr.  XIV.576 ;  Belső-Szolnok  m.  Horgas- 
patak Nyr.  XI.478;  berena  Hajdú  m.  Földes  Nyr. 
Vn.234;  borna  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m. 
Olasztelek  Nyr.  Xin.578;  XV.336;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.209.  244;  Nyr.  IV.561;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  bórna 
Székelyföld  Nyr.  XV.472;  borona  Göcsej  Nyr. 
XVn.508;  Őrség  Nyr.  in.479;  Szilágy  m.  Nyr. 
Vn.381;  IX.565;  Zilah  Nyr.  XIV.286;  Csík- 
Gyergyó  Kiss  Mihály;  Bukovina  Nyr,    VI.472): 


167 


BORONÁL— BOROSOD-IK 


BOROSOZ-IK— BORSETA 


168 


1.  berena,  borna,  bórna,  borona:  (fenyú-  v.  tölgy-)fa- 
szál,  gerenda,  épületfa  (Göcsej  Nyr.  XVII.508; 
őrség  Nyr.  111.479;  Belső-Szolnok  m.  Horgas- 
patak  Nyr.  XI.478;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  XV. 
472;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XV.336; 
Háromszék  m.  MNy.  VL244;  Nyr.  IV.561 ;  Három- 
szék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár ;  Csík-Gyer- 
gyó    Kiss    Mihály ;    Bukovina    Nyr.    VI.472) ; 

2.  berena,  berena,  borona:  deszka-kerítés,  palánk 
(Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.43 ;  Hajdú  m.  Föl- 
des Nyr.  Vn.234;  Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr. 
Vin.234;  Debrecen  Nyr.  IX.206;  Csaplár  Bene- 
dek, Kóssa  Albert;  Szatmár  m.  Nagy-Károly 
Szinnyei  József;  Szilágy  m.  Nyr.  Vn.381 ;  IX. 
565;  XIV.576;  Zilah  Nyr.  XIV.286). 

borona-fa  {berena-fa,  berenye-fa  Bodrogköz 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  borna-fa  Háromszék  m. 
Nyr.  IV.561 ;  Kiss  Mihály):  1.  borona-fa,  borna-fa: 
gerenda,  épületfa  (Göcsej  MNy.  n.409;  Három- 
szék m.  Nyr.  IV.561 ;  Kiss  Mihály) ;  2.  berena-fa, 
berenye-fa  =  apacs  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

boma-kert :  gerenda-kerítés,  korlát  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

berena-szál :  fenyű-szál  (a  tutajban)  (Mármaros 
m.  Csaplár  Benedek). 

BOBONÁL  {baranyai  Baranya  m.  Nyr.  11.184; 
bárónál  Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV.425 ;  berenál 
Ugocsa  m.  Nyr.  VIII.425;  bornál  Csík-Sz.György 
Nyr.  X.330;  bornál  Székelyföld  Nyr.  XV.472). 

el-boronál  (el-bornál) :  elleplez,  elszinel,  eltus- 
sol (igazságot,  hiányt),  kiszépít  (hibát,  rút  dol- 
got) (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Csík-Sz.György 
Nyr.  X.330). 

[Szólások].  Elboronáli  (elbaronáli)  a  halottat: 
eltemeti  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVni.477; 
Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV.425). 

[BOEONÁS]. 

boronás-épület:  eggymásra  rakott  gerendákból 
épített  és  sárral  betapasztott  épület  (Göcsej  MNy. 
n.409). 

[BOBONÁZ],  BBÁNÁZ:  boronál  (Göcsej  Nyr. 
Xn.l88;  XIV.450). 

BOBONÁZAT:  gerendázat  (Göcsej  MNy.  II. 
409). 

BOBONGAT  (Hegyalja,  Bodrog-KeresztúrNyr. 
V.329;  Székelyföld  Győrfify  Iván;  Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  347.  348;  boringat  Gyön- 
gyös-Oroszi  Nyr.  XIII.478) :  borogat.  Uton-utfélén 
üstöt  borongatnak  (Hegyalja,  Bodrog-Keresztúr 
Nyr.  V.329).  Útfélen  üstököt  borongatnak  (Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  348)  [találós  mese ; 
=-  vakondtúrás]. 

BOBOS :  ittas  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
46;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

BOEOSOD-IK:  ittasodik  (Erdővidék  Tsz.). 


BOBOSOZ-EK:  cv.  A  legényök  megborosoznak 
(Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.505). 

BOBOSTA  {borostya  Fölső-Somogy,  Balaton 
mell.  Nyr.  Vin.431):  1.  kefe,  takács-kefe  (Zala 
m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin;  Somogy  és  Baranya 
m.  Tsz.;  Pápa  vid.  Matics  Imre;  Győr  m.  Nyr. 
XI.382;  Heves  m.  Nyr.  1.281 ;  Orosháza  Nyr.  IV. 
382;  Torontál  m.  Magyar-Ithabé  Nyr.  Vni.478; 
hely  nélkül  Nyr.  XIII.95);  2,  meszelő  (Baranya 
m.  Tsz.). 

BOBOSTYÁN  {barisnya  Göcsej  MNy.  11.409; 
bruscsin  Sárospatak?  Eger?  Nyr.  XVn.526;  bu- 
rusnyán  Udvarhely  m.  Dézsi  Mihály):  orgona- 
bokor, -virág  (Kolozsvár  Szinnyei  József;  Kolozs 
m.  Szucsák  Nyr.  XVII1.575;  Csík  m.  Tsz.). 

BOfeOSZLÁN:  cv  (Tolna  m.  Nyr.  VI.230;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Csík  m.  MNy.  VI.369; 
Háromszék  m.  Dézsi  Mihály), 

BOBOZ  {borz-ik  Somogy  m.  Balaton  mell, 
Nyr.  XVI,477). 

be-boroz:  becsíp,  megittasodik  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  Xni.527). 

BOBS  {boss  Palócság  Nyr.  XXn.32;  Karancs 
vid.  Nyr.  XXI.477 ;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  Xn.278;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV. 
42).  Boss:  (többnyire)  paprika.  J"óféle  boss:  bors 
(Palócság  Nyr.  XXn.32). 

bors-fenyű  {boss-fenyő) :  boróka-fenyű  (Három- 
szék m.  Győrffy  Iván). 

bors-fü:  csombord  (Somogy  m.  Tsz,), 

[bors-hún]. 

borshimes :  szőttes  neme,  a  melyből  a  székely 
asszonyok  a^iztalnemút  készítenek  (Háromszék 
m,  Vadr.). 

bors-kupec :  kiskereskedő,  szatócs  (Kecskemét 
és  vid.  Czimmermann  János). 

[bors-őrlő],  börsöUü :  sótörő  mozsár  (Zala  m. 
Hetes  Nyr.  n.44). 

[boss- tartó]. 

[Közmondások].  Ojan  mérges,  mind  a  boss-tartó 
(Háromszék  m.  Vadr.) 

[bors-törő],  boss-törő  (Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
besterő  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.476;  besterö 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478 ;  frösfóVő  Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Szalonta  Nyr. 
Vffl.430;  Szüágy  m.  Nyr.  VI.473;  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  XVI,478;  böstörü  Göcsej  Nyr,  XIH. 
307;  Őrség  Nyr,  IV,521;  Xn,381;  bösztörü[f] 
Őrség  Tsz.;  vö.  Nyr.  Xn.381):  fa-  v.  cserép- 
mozsárka. 

borsért-járó :  virgonc  leány  (Moldva,  Klézse 
Nyr.  IX.429). 

BOBSÉTA:  félselyem  (Marcal  mell.  Acsády 
Sándor). 


169 


BORSIKA— BORUL 


BORULÁS— BOSPOR 


170 


BOESIKA:  1.  gyalogfenyú,  boróka  (-fenyú, 
-bogyó)  (Szatmár  vid.  Nyr.  Vin.523 ;  Székelyföld 
Tsz.  MNy.  VL174;  Nyr.  V.376;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár); 
2.  saturea  hortensis  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.71). 

BORSÓ  {barsó  Székelyföld  Tsz.;  Maros-  és 
Aranyosszék  Kiss  Mihály ;  borsu  Őrség  Nyr.  IV 
521 ;  bosró  Karancs  vid.  Nyr.  XXI.477 ;  bossó 
Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.334;  Rozsnyó  vid 
Nyr.  XVn.476;  Rimaszombat  Nyr.  XVn.525 
Ugocsa  m.  Fertős-Almás  és  vid.  Nyr.  IX.230; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX.427 ;  Udvar- 
hely m.  Száldobos  Nyr.  IV.42;  Háromszék  m. 
Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVin.527; 
boss"ó  Palócság  Nyr.  XXII.32).  —  Borsó,  borsu: 
bab,  paszuly  (Dunántúl  Nyr.  V.128;  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  IV.521;  Xn.381 ;  Balaton  mell. 
Tsz.;  Keszthely  vid.  Nyr.  VL523;  Somogy  m. 
SzőUős-Györök  Nyr.  XXn.238;  Mátyusfölde  Nyr. 
XVn.478). 

BOBSOS  {borsós  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.142;  bossos  Palócság  Nyr.  XXIL32;  Három- 
szék m.  Vadr.  493a):  1.  borsos:  házaló  olasz 
V.  horvát,  a  ki  áruit  a  hátán  hordja  (Zala  m. 
Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.572;  Zala  m.  Szepezd 
Nyr.  XVn.144);  2.  borsós:  összefont  zsebkendő- 
nek göbös  végével  való  ütés  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.  142);  3.  borsos:  drága  (Szeged 
Csaplár  Benedek;  Csallóköz  Szinnyei  József; 
Csík  m.  MNy.  VI.369) ;  4.  borsos :  nehéz.  A  nád- 
vágás is  borsos  lesz  (Fehér  m.  Velencei-tó  mell. 
Nyr.  XVn.430). 

bossos-csuka :  fagyökerű  növény  (Három- 
szék m.  Vadr.  493a.) 

borsos-fű :  a  marha  húsának  a  füle  felöl  való 
része,  füle  töve  (Szatmár-Németi  XIV.277). 

[BORSÓS]. 

borsós-hús :  a  disznó  torka-aljának  laza  húsa 
(Zemplén  m.  Nyr.  XH.382). 

BOBSOSKA:  mézes-kalács,  mézes-báb  (Zalám. 
Nyr.  ni.27;  Pannonhalma  Nyr.  Xn.l87;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII. 
93 ;  Pozsony  m.  Nyr.  III.27 ;  Pozsony  m.  Tárnok 
Nyr.  Vni.142;  Palócság  Tsz.;  Mátyusfölde  Nyr. 
XIX.288). 

BORSOSKÁS ;  1.  mézeskalácsos,bábsütő  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek) ;  2.  drága  (Szeged  Csaplár 
Benedek). 

BORTA:  odvas  v.  kivájt  fatörzzsel  béllelt 
és  kővel  födött  mezei  kút  (Szolnok-Doboka  m. 
Kovács  Dezső)  [vö.  burtuka]. 

BORUL  {buró  Hont  m.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
381;  XVII.42;  burő  Palócság  Nyr.  XXI.364; 
bűről  Palócság  Nyr.  XXII.32 ;  búrul  Vas  m.  Őri- 
Sz.Péter  Nyr.  III.432;  Göcsej  Nyr.  XIV.454; 
Hetes,    Dobronak  Nyr.  IIL319.473)  [vö.   borául]. 


möjöget  terijje.  Ollan  ámotlan  vaok,  majnem  ebu- 
rulok  a  lábomru  (Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.319). 
Az  üstökös  csillag  ászt  jegyzi,  hogy  éburul  a  világ 
(Göcsej  Nyr.  XIV.454). 

[Szólások].  A  látásom  elborút  (Nógrád  m.  Nyr. 
Xn.279). 

le-borul:  lefordul.  Szürke  lóról  leborula  (Ud- 
varhely m.  Vadr.  67). 

BORULÁS  {bundás  Erdővidék  Tsz.):  1.  boru- 
lás :  [tréf.  mondják  nagyon  barna,  fekete  emberre :] 
Nini,  ahun  gyün  egy  nagy  borulás  (Tisza-Dob 
Nyr.  XX.192);  2.  burulás:  elmerülés  (Erdővidók 
Tsz.). 

BORÚS  {borhús  Balaton  mell.  Tsz. ;  Ormány- 
ság.  Drávafok  Nyr.  11.473). 

BORZA:  laza,  pl.  a  boglya  v.  a  petrence. 
[Nagy  testű,  de  puha,  gyenge  .emberre  is  mond- 
ják:] Millen  ménkű  nagy  ember  az  Istuk,  mégis 
csak  negyvenöt  kila!  —  Ja,  borza  az  ember!  {Zala 
m.  Hetes  Nyr.  XIX.575). 

BORZAS  {borzos  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr. 
XXn.284;  borzos  Székelyföld  Nyr.  XV.472;  boz- 
zas  Székelyföld  Nyr.  V.175;  bozzos  Udvarhely  m. 
Nyr.  IX.39;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.42). 

BORZASZT :  borzol.  Szőrét  borzasztani  (Belső- 
Somogy  Nyr.  n.306). 

borzasztó    (Ennellék   Nyr. 


BORZASZTATO 

V.425). 

[BORZÍT]. 

fel-borzltt :  fölborzol  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

BORZOGAT :  borzolgat.  Borzogatni  kezdi  arany- 
színű haját  (Marosszék,  Karácsonyfalva  Nyr.  VII. 
143). 

BÓSÁL :  [?]  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr. 
IX.183)- 

1.  BÓSÁS:  kapatos,  kissé  becsípett,  spicces 
(Gyöngyös  Markovics  Sándor)  [vö.  bozás]. 

2.  BÓSÁS:  kontyos [?].  Ha  tyúkot  akarsz  ül- 
tetni, az  urad  szalmakalapjábul  rakd  alá  a  tojást, 
és  a  csirke  mind  szép  bósás  lesz  (Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  V.326)  [vö.  bótyás]. 

[BOSO]. 

boso-Dora  ^-  bodor-Eva  (Ipoly  völgye.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.381). 

BOSONYÁZ:  csavarog,  kószál  (Torda  Nyr. 
XVIII.  184 ;  Kanyaró  Ferenc ;  Udvarhely  m.  Szál- 
dobos Nyr.  IV.42). 

el-bosonyáz :  elmegy,  elvándorol.  Elbosonyázott 
Kolozsvárra  (Torda  Kanyaró  Ferenc).  Elbosonyáz- 
tok  lakni  innen  (Torda  Nyr.  XVIII.  184). 

el-borul  {e-burul,   é-burul):  fölfordul.   Eburut,   I       BOSPOR  {bocspor  Szombathely  vid.   Erdélyi 
hab-burullon  e,  uk-kö  nekijjé,  illen  gyelé's  nap  mét  '  J.  Népd.  és  mond.  1.122):  1.  húshoz  való  mártás 

8ZINNYEI  :  UAOTAB  TÍ.JSZÓTÁB.  lg 


171 


B08P0R0S— BOSZTAN 


BOSZTÁNYOS— BOTL-IK 


172 


(Abauj  m.  Jászó  Nyr.  IX.478);  2.  vastagétel 
burgonyából  súrúre  főzve  (Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
235). 

BOSPOBOS:  tojás  vagy  maradék-pecsenye 
fűszeres  savanyú  lével  elkészítve  (Dunántúl 
Csaplár  Benedek;  Bácska  Nyr.  11.447;  IIL458; 
Debrecen,  Nyitra  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond. 
1.242)  [vö.  bocskoros-tojás]. 

bosporos-ló:  hosszú  lére  eresztett  tokány 
(Székelyföld  Győrfify  Iván). 

BOSZA :  öregapa  (Kalotaszeg  Nyr.   XVI.  143). 

BOSZOBXÁNY  {baszorka  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  n.467;  baszorkán  Őrség  Nyr.  Vn.272 ; 
boszorka  Békés  m.  Új-Kigyós  Nyr.  IV.233). 

boszorkány-pille:  halálfejú  lepke  (Vas  m. 
Sorok  meU.  Nyr.  XXn.144). 

boszorkány-tej:  [növény]  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.823). 

BOSZOBÓ:  férfi-boszorkány  (Haranes  vid. 
Nyr.  XXI.477). 

BOSSZANKOD-IK  {boszonkod-ik  Székelyföld 
Szinnyei  József;  Erdővidék  Tsz.) 

,  BOSSZANT  {boszint  Repce  mell.  Nyr.  XX.865 ; 
Őrség  Nyr.  XII.381;  Veszprém  m.  Deveeser 
Nyr.  XVni.478;  Tolna  m.  Nyr.  V.523;  boszont 
Gömör,  Hont,  Nógrád  m.  Király  Pál ;  Gyöngyös 
Nyr.  XXI.214;  bosszint  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.46). 

[ki-boszint]. 

[Szólások].  Kiboszintotta  magát:  kicsinosította 
magát  (Veszprém  m.  Nyr.  VIII.224). 

BOSSZANTÓ:  szedett  tunika,  turnúr,  far- 
dagály  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  I.  Be- 
vezető Xn.  1. ;  Kálmány  Lajos)  [vö.  segg-bosszantó]. 

BOSSZÚ  {bujszu  Hargita  vid.  Vadr.  95 ;  busszu 
Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell.  Vadr.  114; 
buszú  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m. 
Száldobos  Nyr.  IV.42;  Háromszék  m.  Vadr.; 
Háromszék  m.  Kis-BorosnyóNyr.XVI.47;  Csíkm. 
MNy.  VI.369;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V.192;  IX. 
483):  bosszúság  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  V.192).  Szeress,  rózsám,  akit  tetszik, 
nekem  boszúmra  nem  esik;  én  szeretek,  a  kit 
tetszik,  neked  mind  boszúdra  esik  (Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.  153).  Neköm  örömömre, 
másnak  bujszujára{E&TgitSi  vid.  Vadr.  95).  Valami 
buszú  érte  az  arrát,  azétt  tözzsöli  (Székelyföld 
Kiss  Mihály).  Világ  buszujára  (Háromszék  m. 
Vadr. ;  Csík  m.  MNy.  VI.369). 

[Szólások].  Buszút  üz  vélem  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Cák  á  bosszút  üzi  neköm;  turkos-turkig 
vágyok  vele  (Szlavónia  Nyr.  V.65). 

BOSZTÁN:  1.  konyhakert,  veteményes  kert 
(Török-Becse  Nyr.  IX.92;  Torontál  m.  Padé  és 
vid.  Kálmány  L.   Szeged  népe  11.243);  dinnyés 


kert  (Déli-Bácska  Nyr.  XL88);  2.  úri-tök  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.203)  [vö.  Nyr.  XI.88;  XXn.171]. 

bosztán-mag :  tökmag  (Csík  m.  Nyr.  XVIH. 
239). 

BOSZTÁNYOS:  konyhakertész  (Torontál  m. 
Padé  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.184). 

BOSZTIHÓ,  BOSZTOHÓ:  esetlen,  ügyetlen, 
buta  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 
Nagy  bosztohó:  nagy  mihaszna,  idomtalan  kamasz 
(Székesfehérvár  Nyr.  VII.  138). 

BOSZVÁNY  :  kalács,  a  melyet  a  férjhez  ment 
leány  a  fonóházhoz  visz,  a  melybe  leány-korá- 
ban járt  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381). 

BOT"  {bat  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.484). 

bot-nyelv.  Nem  tudok  én  botnyelven:  [tréf.] 
németül  v.  tótul  (Pest  m.  Tsz. ;  Sáros,  Zemplén, 
Abauj  m.  CzF.) 

botra-tekercs :  dorongfánk,  kürtöskalács  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr. 
XVI.47;  Székelyföld  Kriza;  Csík  m.  Derzsi  Mózes). 

BÓTA:  fenyúfa- víztartó  (tréfás  nevén:  vizes 
tarisnya)  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.561). 

BOTÁZ,  BOTÁZ-IK :  tévelyeg,  botorkál,  tén- 
fereg (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Kiss  Mihály ; 
Háromszék m. MNy.  VI.318;  Vadr.;  Győrífy  Iván). 

bé-botáz[ik] :  bevetődik,  bebotlik.  Bébotázott 
ide  hezzánk  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

belé-botázik :  belebotlik,  akaratlanul  beleártja 
magát  (vmibe)  (Háromszék  m.  Vadr.) 

BOTHÁL :  (össze-vissza)  hány-vet,  földöntöget 
(Székelyföld  Kriza;  Udvarhely  m.  Firtosalja 
Nyr.  VI.324;  Háromszék  m..Vadr.).  A  lábán  is 
csak  élig  ál,  mindönt  éssze-vlssza  bothál  (a  részeg 
ember)  (Udvarhely  m.  Vadr.  52). 

BOTI:  cottus  gobio  (Erdővidék  Hermán  0. 
Halászat  K.)  [vö.  botos-kölönte]. 

BOTIKA  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.304;  botyika 
Nógrád  m.  Nyr.  VI.134):  botocska. 

BOTIKÓ:  cv  (Csík  m.  Csík-Sz.György  Nyr. 
X.330). 

BÓTKA:  topán,  topánka  (Palócság  Tsz.) 

[BOTL-IK]; 

be-botlik:  bevetődik,  véletlenül  bemegy  vhová. 
Té'nnap  a  szomszéd  bebotlott  hozzám  (Csallóköz 
Szinnyei  József). 

el-botlik :  elvetődik,  véletlenül  elmegy  vhová. 
Éccé'r  megén  ébotlottak  az  erdő  felé  (Veszprém 
Nyr.  Vni.330). 

meg-botlik:  teherbe  esik  (leány)  (Udvarhely 
m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVIII.52o). 


178 


BOTLÓ— BOTOS 


BOTOSASZ— BOZSIK 


174 


1.  BOTLÓ:  a  kapunyílás  közepén  levő  vastag 
cövek,  a  melyre  a  becsukáskor  a  kapuszárnyak 
sarkát  fölteszik   (Kis-Kún-Halas    Nyr.  XIV.28o). 

2.  BOTLÓ  (Hernád  völgye  Nyr.  XVII.566; 
Bódva  mell.  Hermán  0.  Halászat  K. ;  bútoló-fa, 
Ipoly  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.):  zurboló-fa 
(rúd,  a  végén  talpszerűen  reászegezett  bőrdara- 
bokkal; a  halaknak  a  kövek,  bokrok,  kakás, 
gyékényes  közül  való  kizavarására  szolgáló  szer- 
szám). 

botló-háló  ■^^--'-  bokor-háló  (Kopácsi  Hermán  0. 
Halászat  K.) 

BOTLÓL:  a  botlóval  a  halat  rejtekhelyéből 
kizavarja  s  a  bokor-hálóba  v.  varsa-hálóba  be- 
kergeti (Bódva  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) 

[BOTLOTT]. 

botlott-hús :  döglött  marha  húsa  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

BOTLÓZ  --  bottól  (Hernád  völgye  Nyr.  XVH. 
566). 

BOTOG:  dologtalanul  ide  s  tova  jár,  téb-láb 
(Udvarhely  m.  Vadr.) 

eló-botog:  renyhén,  kelletlenül  előáll,  előjön, 
előbotorkál  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

BOTÓKA  (botoka  Székelyföld  Tsz.) :  botocska, 
almatörő  bot  (Háromszék  m.  MNy.  VI.364). 

BOTOLÁS:  botozás,  bottal  ütögetés  (Udvar- 
hely m.  Vadr.  94). 

BOTOLÓZ-IK  :  cammog.  Nem  botolózik  é  á 
szentegyházba?  (Szlavónia  Nyr.  V.U). 

BOTOR:  hebegő,  akadozó  nyelvű  (Marcal 
mell.  Acsády  Sándor). 

BOTOBÁSZ-IK:  botorkál  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.240). 

BOTORKÁL:  keresgél  [?]  (Kecskemét  Nyr. 
VII.376). 

1.  BOTOS:  1.  csősz,  mezőpásztor  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839) ;  2.  a  halászbokor 
főembere  (Kopácsi  Hermán  0.  Halászat  K.). 

botos-kölönte :  eottus  gobio  (Erdővidék  Her- 
mán 0.  Halászat  K.)  [vö.  boti,  butikó]. 

2.  BOTOS:  pézsma-virág  (Székelyföld   Tsz.). 

3.  BOTOS:  1.  szőrből,  gyapjúból,  szúrposztó- 
ból,  nemezből  készült  nagy,  meleg  cipő  v.  csizma 
(Szentes  Nyr.  VnL187;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
285;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.142;  Nyitra  m. 
Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841;  Hont 
m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45;  Nógrád  m.  Tolmács 
Nyr.  XVIIL48;  Gömör  m.  Hollók  Imre;  Rima- 
szombat és  vid.  Nyr.  X.87;  XV.383 ;  Csík-Gyergyó 
Győrffy  Iván);  2.  harisnya  (Baranya  m.  Okorág 
Király  Pál;  Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr.  XI.238; 
Debrecen  Nyr.  III.563;  Zelizy  D.  Debrecen  le- 
írása 272;  Csík  m.  Madaras  Nyr.  XIX.527). 


BOTOSÁSZ:  botos-kölöntét  szigonyoz  (Egy- 
házas-Oláhfalu  Hermán  0.  Halászat  K.) 

BOTOSÁSZÓ:  1.  botos-kölöntét  szigonyozó 
halász;  2.  szigony,  a  mellyel  a  botos-kölöntét 
szúrják  (Egyházas-Oláhfalu  Hermán  0.  Halá- 
szat K.) 

BOTOSKA:  kézi  balta  (Keszthely  Nyr.  XI.237). 

BOTRÁNGOL  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.278). 

bé-botrángol :  bebotorkál  (Kapnik  vid.  Nyr. 
11.182). 

BOTRÁNKOD-IK :  botorkál,  lábatlankodik 
(Veszprém  Nyr.  Vn.375). 

BOTRÁNKOZ-IK :  vétkezik  Biz,  uram,  sokat 
botránkoztam  (Göcsej  Tsz.) 

[BOTROGYI]. 

botrogyi-hajnal :  késő  reggel  [Botrogy  bereg- 
megyei  helység]  (Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr. 
Xn.47). 

BOTROMÁSZ:  ügyetlen,  botor,  hülye  (Bala- 
ton mell.  Tsz.;  Tolna  m.  Sár-Sz.Lőrinc  Nyr. 
in.l77)  [vö.  batramoskod-ik], 

BÓTYÁS :  kontyos.  Bótyás  tyúk  (Szatmár  Nyr. 
X.476)  [vö.  2.  bósás]. 

1.  BOZA:  kölesből  készült  sörféle  ital,  a  mely- 
lyel  a  kunok  még  e  század  harmadik  évtizedé- 
ben is  éltek  (Hasznos  Mulatságok  1826.  48.  51. 
52.  sz.;  Nyr.  XVII.93.  140.  179). 

2.  BOZA:  fa  revessége  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

1.  BOZÁS  (Gömör  m.  Nyr.  XVII.  140;  Mis- 
kolc vid.  Nyr.  XVH.93;  bodzás  Szatmár  vid. 
Nyr.  VIIL523 ;  XVn.223):  ittas,  becsípett,  jókedvű 
az  italtól. 

2.  BOZÁS:  1.  reves  (fa)  (Heves  m.  Névtelen 
1840) ;  2.  visszás,  facsaros  rétegű  s  azért  egye- 
nesen nem  hasítható  (fa)  (Gömör  m.  Nyr.  XVH. 
140). 

BOZLÁN:  L  levágott  v.  letörött  és  a  földön 
megszáradt  leveles  ág  (Székelyföld  Tsz.  NyK. 
X.326;  Nyr.  XVII.417;  Kiss  Mihály);  2.  kóróján 
megaszott  késői  hitvány  sarjúdohány  (Székely- 
föld NyK.  X.826;  Kiss  Mihály). 

BOZOGÁNCS :  bojtorján  (Veszprém  m.  Mező- 
Komárom  Király  Pál). 

BOZÓT  {bozut  Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.372). 

[BÓZSA]. 

bózsa-bogár :  vörös -szárnyú  kerti  poloska 
(Somogy  m.  Nyr.  XX.430). 

BÓZSIK :  pénzhordó  madár  [ijesztő  szó]  (Nóg- 
rád m.  Tolmács  Nyr.  XVin.48). 

12* 


175 


BOZSOG— BÖDÖRÖG 


BŐDÖRÖG— BÖGRE 


176 


BOZSOG  {bosong  Balaton  mell.  Tsz.):  bizseg, 
rajzik,  hemzseg  (Balaton  mell.  Nyr.  11.93).  Mikor 
a  hangyahozsótot  mégpiszkálják,  akkor  a  hangyák 
bozsognak  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286). 
Csak  ugy  bozsogott  a  sok  embertől  (Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  01.89)  [vö.  pezseg]. 

BOZSONGÓS:  borongós  (idő)  (Nyitra  m.  Ma- 
gyar-Soók  Nyr.  XX.81.  322). 

BOZSONYOG:  borong,  esőre  készül  (az  idő) 
(Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XVII.431). 

BŐ  (bé  Mátyusfölde  Nyr.  XX.30.  76 ;  bej  Somogy 
m.  Nyr.  11.375;  bíjj  Fehér  m.  Nyr.  X.186;  bü 
Mezőtúr  Nyr.  Vin.360;  Debrecen  Nyr.  IX.161; 
Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.134). 

bő-eresztő :  eresztős,  szapora,  szemet  v.  levet 
bőven  adó  (gabona,  szőllő,  szalonna  stb.)  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.318;  Győrfify  Iván). 

bő-költő  (bő-kőtő) :  bőven  költő  (Csallóköz, 
Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.318;  Győrffy  Iván). 

bő-mondó:  szájas  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

BÖCÖLÉZ  (Somogy  m.  Nyr.  n.375;  böcöUész 
Győr  m.  Tsz. ;  Simontornya  Nyr.  V.230 ;  böcölléz 
Székesfehérvár  Nyr.  Vn.l38;  böcölléz-ik  Fölső- 
Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  Vin.431;  böcörész 
Csallóköz  Szinnyei  József;  bötörész  Nagy-Kúnság 
Nyr.  ni.233;  bötyörész  Nagy-Kúnság  Nyr.  III.233; 
XVI.  142) :  ingadozva,  tántorogva  jár  (mint  a  járni 
kezdő  kis  gyermek,  az  elgyengült  öreg  v.  a 
részeg  ember). 

BÖCÖLŐD-IK:  (erős  lökéstől)  ingadoz  (Bala- 
ton mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

BÖCÖBÖG:  tántorog.  Böcörög,  mint  a  részeg 
ember  (Győr  m.  Tsz.) 

BÖCSKÖSSÉG:  haszontalanság  (Moldva,  Klé- 
zse  Nyr.  V.89). 

BÖCSÖK:  haszontalan  (Moldvai  csáng.  Nyr 
X.205;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89). 

BÖDE:  kis  gömbölyű  testű,  piros  hátú  bogár 
(coccinella)  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGv 
n.266).  "^  ^ 

[BŐDINT]. 

el-büődint.  Elbüödinti  magát:  elbődül  (Rába- 
köz, Beő-Sárkány  Nyr.  XVII.322). 

BÖDÖC:  szalmazsák  (Zala  m.  Alsó-Lendva 
vid.  Nyr.  Xin.331). 

BÖDÖLŐ:  b»don,  bödön  (pl.  liszttartó  b.) 
(Kalotaszeg  Nyr.  XVII.526). 

BÖDÖRÉKÖL:  nehezen  jár,  alig  bír  járni. 
Mikő  én  láttam,  bödörékölt  mán  (Torontál  m. 
Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.243). 

1.  BŐDÖBÖG:  sírdogál,  bőgicsél  (pl.  az  el- 
kényeztetett gyermek)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.135). 


2.  BŐDÖRÖG:  bódorog,  kódorog,  ténfereg 
(Szentes  Nyr.  Vin.187;  Kecskemét  Király  Pál; 
Orosháza  Nyr.  VI.  134;  Kikinda  Arany-Gyulai 
NGy.  I.IOO)  [vö.  bódorog]. 

BÖPÉKEL:  ökrendez  (Győr  m.  Tsz.) 

BÖFFENT,  BÜFFENT:  1.  eggyet  vakkant, 
csahint  (kutya)  (Abauj  m.  Király  Pál;  Székely- 
föld Nyr.  XV.472);  2.  kelletlenül,  gorombán 
odavet  eggy-két  szót  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.142; 
Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  III.36).  Ha  kérdi  az 
ember,  nem  szól,  csak  úgy  büffent.  Büffents  már 
te  is  vagy  egyet!  (haragos,  durva  fölszólítás) 
(Abauj  m.  Király  Pál)  [vö.  buffan  2.]. 

ki-böflfent:  meggondolatlanul  kimond,  kikoty- 
tyant, (Balaton  mell.  Tsz.;  Fehér  m.  Nyr.  X.187). 

BÖFÖG  {befog  Székelyföld  Tsz.;  büfög  Kecs- 
kemét Csaplár  Benedek). 

BÖGLÉSZ:  böngész  (Balaton  mell.  Tsz.) 

BÖGLYÖZ:  nyugtalankodik  (Csallóköz  Nyr. 
1.231). 

BŐGŐ:  bükköny  (Szatmár  m.   Nyr.  X.430). 

BŐGŐ  (Z'ó'áTöro  Győr-Sz.Márton  Bódiss  Jusztin, 
Somogy  m.,  Balaton  mell.  Tsz.;  Kis-Kún-Halas 
Korda  Imre;  Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.) 
1.  böggö:  az  állóbárka  orrán  az  a  faragott  rész 
mely  bőgő  fejéhez  hasonlít  (Szeged  Hermán  0 
Halászat  K.);  2.  hőggö,  bőgő:  nagy  gereblye 
(Győr-Sz.Márton  Bódiss  Jusztin;  Mezőtúr  Nyr. 
IX.479). 

bőgő-gerebje :  nagy  gereblye  (Arad  m.  Mai- 
láthfalva  Nyr.  Vin.238). 

bőgő-tarisnya :  síró-rivó  gyermek  (Székely- 
föld Nyr.  XV.472). 

BÖGÖCS:  bögöly  (Duna-Pentele  Király  Pál). 

BÖGÖLY  {bégéj  Székelyföld  Kriza ;  bőgő  Fehér 
m.  Boglár  Király  Pál ;  bögöj  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.285;  Korda  Imre;  bögöly  Somogy  és  Baranya 
m.  Tsz.;  bögü  Vas  m.  Őrség  Tsz.) 

bögöj-fejű  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.  285; 
Korda  Imre ;  bögő-fejü  Kis-Kúnság  Nyr.  III.564) : 
nagyfejű. 

böggő-szömű :  kidülledt  szemű  (Kecskemét 
Nyr.  VII.376;  X.380). 

BŐGÖZ:  széles  nagy  gereblyével  (vö.  bögö- 
gerebje,   bőgő   2.)  gereblyél  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 

BÖGRE  {bégre  Palócság  Nyr.  XXI.309;  Abauj 
m.  Szikszó  Király  Pál;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
423;  Gömör  m.  Alsó-Balog  Nyr.  XVII.524;  Eger 
és  vid.  Nyr.  XVn.429;  XVni.l9;  bődre  Erdély 
Nyr.  XVII.229;  bőgőre  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.283.  431;  börge  Dunántúl  Nyr.  V.263;  gébre 
Hont  m.  Nyr.  V.426;  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575; 
Komárom  m.  Für   Nyr.  XVIII.528;  Érsekújvár 


177 


BÖGRIKE— BÖK 


BÖKE— BÖLCSŐ 


178 


Nyr.  VIII.282;  göhre  Kőhidja,  Komárom  Király 
Pál;  Palócság  Tsz.) 

[Szólások].  Mázos  a  hörgéje:  fösvény,  a  ki  rit- 
kán és  keveset  főz  (Dunántúl  Nyr.  V.263). 

[BÖGRIKE],  BÉGRIKE:  bögrécske  (Nógrád 
m.  Nyr.  VI.134). 

BÖGYÖRŐ  (Pápa  vid.  Matics  Imre;  Alföld 
Nyr.  XIII.192;  Szatmár  m.  Lanka  Gusztáv  1842; 
hegyerö  Alföld  Nyr.  XIII.192;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.317  [itt  hegyező  áll,  de  nyilván  sajtó- 
hiba] ;  Győrffy  Iván ;  hegyörö  Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.380) :  faszoeska  (leginkább  gyerme- 
keké és  szárnyas  állatoké). 

BÖHÉNY :  szarvasmarha  gyomra,  bele  (Göcsej 
MNy.  11.409). 

BÖHŐ :  lármás,  nagyhangú,  otromba  beszédű 
(Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVI.94;  Orosháza 
Nyr.  IV.330). 

BÖHÖNYE :  nagy,  kövér,  hájfejú  ember  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.285)  [vö.  behéma]. 

BŐHŐS:  1.  nagybélú,  nagyehető;  2.  potrohos 
(Pannonhalma  vid.  Bódiss  Jusztin). 

BÖJT  (bűt  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  111.89 ; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.47;  Alföld  Nyr. 
1V.328;  Szeged  Nyr.  VII.235;  Torontál  m.  Szőreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.129;  Bács  m.  Baj- 
mok  Nyr.  Vn.520;  Szentes  Nyr.  VI.380;  Bihar 
m.  Pocsaj  Nyr.  VL519;  Debrecen  Nyr.  IX.  161; 
Szatmár-Németi  Nyr.  XV.516;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  XIX.236;  Abauj  m.  Nyr.  IV.323). 

bőjt-eleség :  böjti  eleség  (Háromszék  m.  MNy. 
VL318). 

[böjt-fogadó]  (beöjt-fogadao  Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.240):  hamvazó  szerda. 

böjtfogadó-szerda :  hamvazó  szerda  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

BÖJTELES  (Háromszék  m.  MNy.  VL318;  böj-  \ 
teles  Somogy  m.  Tsz. ;  Heves  m.  Névtelen  1840 ;  : 
Bars  m.  Csaplár  Benedek;  Székelyföld  Csaplár  j 
Benedek,  Győrffy  Iván ;  hoteles  Nógrád  m.  Pabó  \ 

András  1841):  bőjtös,  böjti  (eledel).  1 

i 

BÖJTÖL    {hütöl   Alföld  Nyr.    IV.328;  Cegléd  ''■■ 
Nyr.  n.516;  Szeged  vid.  Nyr.  in.320;  Bihar  m.  í 
Er-Keserú  Nyr.   V.177;   Debrecen  Nyr.  IX.266; 
Züah  Nyr.  Xn.375;  &MÍ^<7  Veszprém  Nyr.  VII.428). 

[BŐJTÖLŐS],  BŰTŰLÖS:  bőjtös  (Szolnok-  '' 
Doboka  m.  Nyr.  XVn.316). 

BŐJTÖS  {bütes  Maros-Torda  m.  marosi  alsó-  j 
járás  Ravasz  Árpád).  j 

I 

1.  BÖK:  göcs,  bog,  domború  kinövés  élőfák  i 
oldalán  (Székelyföld  Kriza)  [vö.  göb],  \ 

2.  BÖK  [ige]  {bük  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  ! 
XVn.185;  XVni.47).  ; 


1.  BŐKÉ  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat 
K. ;  büké  uo.):  leuciscus  rutilus. 

2.  BŐKÉ:  horgas,  görbe  (Erdővidék  Tsz.). 

BÖKÉKÉL:  ökrendezik,  hányási  ingertől  há- 
kog  (Csallóköz   Csaplár  Benedek)   [vö.  bokákol\. 

[BÖKKED,  BÉKKED]. 

fel-bökked,  fel-békked:  bökkenve  fölmozdul 
(az  étel  a  gyomorból)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ki-bekked:  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Ki- 
bekkedem  miatta:  undorodom,  émelyeg  a  gyomrom 
(Háromszék  m.  Vadr.  50oa.)  [vö.  kibeké'd-ik]. 

[BÖKKEDÉS]. 

kibekkédés:  utálat,  irtózat.  Kibekkedés  nézni 
is  (Háromszék  m.  Vadr.). 

BÖKKENÉS:  tétovázás,  cstiggedezés  (Erdő- 
vidék Tsz.). 

BÖKKENŐ :  föltűnő  (Fölső-CsaUóköz  Nyr.  VIIL 
93). 

BÖKKENT :  pálcát  v.  rudacskát  úgy  hajít  el, 
hogy  a  végére  esve  tovább  bukfencezik  (Három- 
szék m.  Vadr.)  [vö.  böktet]. 

BÖKKENTYŰ:  bökkenő.  Ennek  a  dolognak 
másutt  van  a  bökkentyüje  (Kapnik  vid.  Nyr. 
n.l82). 

BÖKLE :  alburnus  lucidus  (Komárom  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

BÖKÖDŐS :  bökős,  öklelődzni  szerető  (pl. 
bika)  (Göcsej  Nyr.  XIV.166;  Budenz-Album  160). 

BÖKÖRÖL:  böfög  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVn.381). 

BÖKÖS:  göbös,  göcsös,  bogos  (pl.  fatörzsök) 
(Szüágy  m.?  Nyr.  XIV.576). 

BÖKTET  =  hökkent  (Székelyföld  Tsz.). 

[BÖLCSEL]. 

el-bölcsel.  Elhölcseli:  elokoskodja,  elvitatja 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.323;  Győrffy  Iván). 

le-bölcsel  (le-hőcsel):  okoskodva  ledisputál, 
letanácsol,  lebeszél  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
337;  Győrffy  Iván).  Nem  szeretem  szóba  állani 
vélle,  met  minyát  leböcseli  az  embert  (Háromszék 
m.  Nyr.  IV.402). 

[BÖLCSES],BŐCCSES:  bölcs  (Kecskemét  Nyr. 
IX.376). 

BÖLCSKÖD-IK  (böcsköd-ik) :  elbizakodva,  hen- 
cegve, sértőleg  beszél  (Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Bukovina  Nyr.  VI.472). 

BÖLCSŐ  {bőcsü  Csík  m,  Csík-Madaras  Nyr. 
XIX.527;  hücsü  Nógrád  m.  Nyr.  IV.142). 


179 


BÖLEK— BÖMBÖLÖG 


BÖMBÖS— BÖNGÉZ 


180 


bőccső-háló:  kávás,  kanálhoz  hasQiiló  válto- 
zata a  farkashálónak  (Udvarhely  m.  Uj-Székely, 
Nagy-Küküllő  m.  Héjasfalva  Hermán  0.  Halá- 
szat K.) 

bőcső-növendók :  csecsemő  (Szlavónia  Nyr. 
V.ll). 

BÖLEK:  tuskó   (Somogy  m.  Nyr.   XIX.287), 

BÖLIN:  cigányhal  (Beregm.  Munkács  és  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly). 

BÖLLENKÉD-IK,  BÖLLÖNKÖD-IK:  1.  ellen- 
kezik, pörlekedik,  civakodik  (Somogy  m.  Tsz. 
Nyr.  XII.472 ;  Somogy  m.  Szöke-Dencs  Nyr.  Hl. 
140);  2.  ingerkedik  (Göcsej  Tsz.;  Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XXI.47 ;  Baranya  m.  Tsz. ;  Pest  m. 
Gyömrő  Pap  Károly;  Jász-Nagykún-Szolnok  m. 
Túrkeve  Nyr.  V.227).  Ne  böllönköggy  avval  a 
kutyává,  mer  mögharap  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
285);  3.  mérgelődik.  Sose  böUenkéggyék  annyit, 
komámasszon  (Veszprém  Nyr.  Vn.474) ;  4.  gondol- 
kozik, tusakodik,  ügy  elböUönködött  azon  a  dogon, 
még  se  tolatta  el  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVni. 
47). 

BÖLLÉR  {bellér  Makó  Nyr.  VII.163;  IX.377; 
Székelyföld  Tsz.) :  1.  disznó-ölő  (nem  tanult  hentes) 
(Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.383;  Fehér  m.  Vaál  Nvr. 
XVin.573 ;  Somogy  m.  Nyr.  n.375 ;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVin.47;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
285;  Kecskemét  Nyr.  IV.284;  X.380;  Makó  Nyr. 
VII.163;  IX.377;  Rimaszombat  Nyr.  XV.383); 
2.  marhákkal  kereskedő  ember,  csiszár,  kupec 
(Bánság  Csaplár  Benedek;  Székelyföld  Tsz.; 
Háromszék  m.  Ko vászna Buty ka  Boldizsár);  zsib- 
vásáro8[?]  (Székelyföld  Tsz.). 

BÖLLÉRESKED-IK:  disznókat  öl.  Sokat  böllé- 
reskedett  a  télen :  sok  disznót  leölt  a  télen  (Győr 
m.  Bőny  Nyr.  XV.383). 

[BÖLLÉBKÉD-IK],  BELLÉRKED-IK :  csere- 
berél, ad-vesz  (marhát)  (Székelyföld  Tsz.;  Há- 
romszék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

BÖLŐKE :  levágott  kissebb  fának  földből  kiálló 
törzse,  tőkécske,  tuskócska  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.;  Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVI.92). 

[BÖLÖM]. 

bölöm-bika :  bolondító  csalmatag  (Veszprém 
m.  Csetény  Nyr.  V.426). 

BÖLÖNCS:  összegomolyodott  vmi,  pl.  ruha 
aljához  v.  állat  szőréhez  tapadt  és  csomósán 
megszáradt  sár,  ganéj  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
318.  357;  GyőrflFy  Iván). 

[BŐM]. 

bőm-bika :  bölömbika.  Bömbölsz-e  még,  te  böm- 
bika?  (Háromszék  ra.  Vadr.  360). 

BÖMBÖLÖO :  bömböl.  Új-Szögedön  de  sok  ágyú 
bömbölög  (Torontál  ra.  Szöreg  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  m.50). 


[BÖMBÖS]. 

bömbös-bika :  bölömbika.  Bömbölsz  mán  megint, 
te  bömbös-bika!  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII. 
379). 

BÖMHEC  (Pannonhalma  vid.  Bódiss  Jusztin; 
bömhéc  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  bömhesz  Pan- 
nonhalma vid.  Bódiss  Jusztin;  bümhec  Rábaköz 
Bódiss  Jusztin):  1.  bömhéc:  pocak,  feneketlen 
gyomor  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.);  2.  bömhéc, 
bömhesz,  bümhec :  hasas,  pocakos,  potrohos  (Rába- 
köz, Pannonhalma  vid.  Bódiss  Jusztin)  [vö.  bömhéc]. 

BÖMHETT:  1.  nagybélü,  nagyehető;  2.  pot- 
rohos (Pannonhalma  vid.  Bódiss  Jusztin ;  Soprony 
m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.475). 

BÖNCSŐ:  a  fenékhorog  hosszában  minden 
tizedik  horog  után  kötött  kissebb  süllyesztő-kő 
(Szeged  Hermán  0.   Halászat  K.)  [vö.  csömbő], 

BÖNCSÖLÉK  (Győr  m.  Tsz. ;  böncsölék  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek):  összegomolyodott  vmi, 
pl.  ruha  aljához  v.  állat  szőréhez  tapadt  és 
csomósán  megszáradt  sár,  ganéj  [vö.  bincsalék, 
csömbőlék]. 

BÖNCSÖLGET:  szájában  forgat  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.318.  358;  Vadr.;  Győrffy  Iván)  [vö. 
csömbölyget]. 

BÖND:  töltés,  víz  ellen  emelt  gát  (Mohács 
Király  Pál). 

BÖNDÉSZ:  oktondi,  ostoba  (Göcsej  Tsz.). 

BÖNDÖLY  (Nagy-Kőrös  Király  Pál;  Szeged 
Tsz. ;  böndö  Dunántúl  Nyr.  V.128;  böndsö  Dunán- 
túl Nyr.  V.128;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285): 
ritkaszemű  szőllőfürtöcske. 

BÖNDÖLYÖZ:  böngész  (Nagy-Kőrös  Kii-ály 
Pál). 

[BÖNDÜL]. 

el-böndül:  zúgva,  dongva  elröpül  [?].  Úgy  föld- 
höz vágta  a  kanalat,  hogy  a  szemem  mellett  elbön- 
dült  (Csallóköz  Nyr.  1.231). 

BONG:  fürt,  szőUőfürt  (Balaton  mell.,  Fehér 
m.  Zámoly  Király  Pál;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XIV. 
526;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.   Vin.94). 

BÖNGE  (Dunántúl  Tsz.;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.285;  XVn.91;  Kecskemét  Nyr.  XVn.223; 
benge  Vas  és  Bars  m.  Nyr.  XVII.137;  benge  Szen- 
tes Nyr.  XVn.222;  Hont  m.  Nyr.  VI.181):  olyan 
gyümölcs,  a  melyet  szedéskor  v.  szüretkor  a 
szedő  a  fáján  v.  a  tőkéjén  felejtett.  Bönge  (benge) 
szőllö,  dió,  körte,  alma,  kukorica,  burgonya. 

BÖNGÉSZ  (bengész  Palócság  Nyr.  XXI.309; 
XXn.32). 

BÖNQET:  dübörög  [?].  Bönget  utánunk  a  sze- 
kér (Csallóköz  Nyr.  1.231). 

BÖNGÉZ  (Kecskemét  Nyr.  XVn.223;  bengéz 
Kecskemét  Erdélyi  J.  Népd.   és   mond.    1.258; 


181 


BÖNTÖRKÖD-IK— BÖRHÉS 


BŐRKE— BÖSTÖRKÖD-IK 


182 


Békés  m.  Király  Pál ;  Kassa  vid.  Nyr.  XVn.238 ; 
béngéz  Palócság  Nyr.  XXI.419;  XXII.32;  bengéz 
Nógrád  m.  Rimóe  Nyr.  VI.273):  böngész. 

BÖNTÖRKÖD-IK:  [?]  (Csallóköz  Nyr.  1.231). 

BŐNYE :  nyúlós,  zsírszerú  hús  (Szeged  Csap- 
lár Benedek). 

BÖNYÖRGÉS :  sírva  v.  erőltetett  sírással  való 
kérés,  panaszolás  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.288;  Katona  Lajos). 

BÖNYÖRÖG:  sírva  v.  sírást  erőltetve  kér, 
panaszol  (gyermek)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Ka- 
tona Lajos). 

BŐR  {bör  Bereg  m.  Dercén  Nyr,  XX.431 ;  bűr 
Soprony  és  Győr  m.  Nyr.  VII.273;  Veszprém  m. 
Nyr.  VI.422 ;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.426 ; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.283 ;  Mezőtúr  Nyr. 
Vm.360;  Szeged  Nyr.  VIII.234;  Debrecen  Nyr. 
VI1.189;  IX.161;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.132). 

bőr-cigár:  szivar  (Bukovina  Nyr.  VI.472). 

bür-harang:  hírhordó,  pletykázó,  pletyka-ter- 
jesztő (Alföld  Nyr.  IV.328). 

[bőr-híd]. 

bőrhidáz:  a  vékony,  még  ropogós  jég  hátán 
csúszkálva  keresztül  szaladgál  (Érsekújvár  Nyr. 
VIL40;  XIX.457;  XX.322). 

bőr-horgoló :  szűcs-szerszám,  a  mellyel  a  bőrt 
puhítják  (Székelyföld  Tsz.). 

bőrjánoskod-ik:  részegeskedik.  (Bőr  János 
részeges  ember  volt)  (Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89). 

bőr-kolomp  (Hódmezö-Vásárhely  Nyr.  11.367 ; 
bür-kolomp  Szeged  Nyr.    V1I.235)  ^  bőr-harang. 

bőr-madár  (ftor-waííar  Palócság  Nyr.  XXII.32): 
denevér  (Esztergom  vid.  Nyr,  XIX.239 ;  Hont  m. 
Nyr.  VL181). 

bőr-szivar :  szivar  (Kolozsvár  Szinnyei  József; 
Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XV11I,575;  Udvarhely 
m,  Nyr,  VII,324;  Bukovina  Nyr,  VI,472), 

BÖRCÖL:  megúz,  meghág  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.) 

1.  BÖRCÜL  :  kérődzik  (Vas  m.  Hegyhát  Nyr, 
1.467),  ^ 

2,  BÖRCÜL  :  botot  úgy  hajít  el,  hogy  a  föl- 
det a  végeivel  váltakozólag  érintve  bukfencez- 
zék (Vas  m.  Sztrokay  Antal). 

BÖRDÖL:  gázol  (Bereg  m.  Munkács  és  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly), 

BÖRHE:  szúk  szabású  daróc  parasztnadrág 
(másképp:  harisnya)  (Erdővidék  Tsz,) 

BÖRHÉS:  törekes  (Göcsej  Nyr.  11.473). 


1.  BŐRKE  {bürke  Nagy-Kanizsa  Király  Pál; 
bürke  Soprony,  Vas,  Zala,  Somogy,  Veszprém, 
Fehér,  Komárom  m.  Király  Pál ;  Tolna  m.  Csapó 
Dániel;  Marcal  mell.  Acsády  Sándor):  szalonna- 
bőr (Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Fehér  és  Veszprém  m.  Király  Pál). 

bőrke-sajt,  bürke-sajt:  disznósajt  (Veszprém, 
Fehér,  Komárom  m.  Király  Pál). 

2,  BŐRKE:  párhagyma  (Székelyföld  Tsz.) 

BÖRMICŰL :  dörmög  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr, 
XX.46), 

[BŐRÖDZ-nC]. 

bé-bőrödzik:  1.  beheged,  beforr  (seb)  (Szé- 
kelyföld Tsz,  Kiss  Mihály) ;  2.  hártyaszerű  réteg- 
gel bevonódik  (tej,  kása,  kocsonya,  bor)  (Gyön- 
gyös Nyr,  IX,332;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[BŐRŐL]. 

meg-bőröl  {meg-börel  Háromszék  m.  MNy. 
VL340):  megver  (Székelyföld  Nyr.  XV.472 ; 
Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

[BÖRÖML-IK]. 

össze-börömlik :  összekeveredik  (Alsó-Bara- 
nya, Pellérd  Nyr.  XI.382), 

[BŐRÖS]. 

bőrös-pecsennye :  disznósült,  a  melynek  a 
szélén  kis  szalonnaréteg  van  (Csongrád  Nyr, 
IX.89). 

BÖRTÖNYÖS:  börtön-őr  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  1X.284). 

BÖRZE  (Győr  m.  Csécsény  Nyr.  XIL236; 
börzö  Balaton  mell.  Tsz.):  kenderföldön  a  nyö- 
vés  után  ott  maradt  és  a  lábán  megszáradt 
apró  kender  v.  letörött,  letaposott  kenderhulla- 
dék; kender  alja,  utolja  [vö.  bé'rzéne]. 

BÖRZIKE:  magos  kender  apróbb  szálaiból 
kötött  csomó  (Göcsej  MNy,  V.152). 

BÖRZÖN :  földi  bodzából  égetett  szeszes  ital 
(Hont  m.  Nyr.  IV.  174). 

BÖRZÖNKE:  cxd  (Hónt  m,  Nyr,  IV.174), 

BÖSKE,  BÖSZKE :  szerető  (Torontál  m.  Szá- 
ján Kálmány  L,  Szeged  népe  11,199;  Kálmány 
Lajos), 

BŐSÖRÉL:  [?]  (Székelyföld  Tsz.) 

BÖSÖVÉNY:  sima  bürök  mogyorónyi  gyö- 
kere, a  melyet  —  eggy-két  levelét  meghagyva  — 
salátának  öntenek  (Székelyföld  Tsz.) 

BÖSTET:  fürkészve  jár-kel  (Orosháza  Nyr. 
IV.330). 

BÖSTÖRKÖD-IK:  1.  zsémbel,  csöröl-pöröl, 
pörpatvarkodik,  házsártoskodik  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.;  Zala  m.    Szepezd  Nyr.   XVII.144; 


183 


BÖSTÖRÖG-BÖZSÖRÍKEL 


BRAHA— BRUNCLIK 


184 


Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XXI.47;  Fehér  m.  Nyr. 
IX.284;  Székesfehérvár  Nyr.  VIL138;  Komá- 
rom m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VnL94);  -2.  inger- 
kedik (Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII.  144 ; 
Veszprém  m.  Pápa  Nyr.  XVI.527;  Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841)  [vö.  peszter- 
ked-ik]. 

BÖSTÖRÖa :  cv)  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
144 ;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.278). 

BÖSZME :  faragatlan,  goromba,  buta  (Vas  m. 
Kemenesalja,  Balaton  mell.  Tsz.) 

BÖSZMETT,  BŰSZMETT :  1.  böszmett:  ostoba, 
bámész  (Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.572); 
2.  büszmett:  duzmadt,  kedvetlen  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

BŐSZŐB:  boszorkány  [szelídebben  kifejezve] 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[BŐSZÜL].  >».. 

beló-bŐBzül:  belebolondul,  erősen  beleszeret 
(Székelyföld  Tsz.) 

BÖTÖN-IK  {ki-bödönt  Torontál  m.  Száján 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.118):  bukkan.  Egy- 
szer megint  elébe  bötönik  az  a  nagyszakálú  ősz 
öreg  ember  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
11.400).  Alighogy  kibötönt  a  födbü  ez  a  pántlika, 
mingyá  möglepte  a  bóka  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XrV.285).  Mikor  az  mögszületött,  abba  az  órába 
kibödönt  éty  kis  fa  a  kertbe  (Torontál  m.  Száján 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.118). 

BÖTÖNET  (Veszprém  Nyr.  XV.384;  betűnet 
Balaton  mell.  Tsz. ;  bütünet  Zala.  m.  Szepezd 
Nyr.  XVIL144):  hiba.  Te  mindenbe  biitüneté't 
talász  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.  144). 

BÖTYKÖS:  peckes,  rátartós,  kevély.  Gryün 
ám  haza  felé  nagy  bötykösen  (Orosháza  Nyr.  IV. 
423)  [vö.  peckes]. 

BÖTYÖG:  totyogva,  kelletlen  lassúsággal  jár; 
botorkázik  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XIX.388). 

BŐVELL  (boveU):  bónek  tart  (Palócsáar  Nyr. 
XXI.360). 

BŐVÍT:  tódít.  Ki  bőviccs:  ne  tódítsd  a  dol- 
got, ne  hazudj  (Székelyföld  Nyr.  ni.423;  Kiss 
Mihály). 

BŐVÍTÉK  {bővitték):  ruhának  bő  eresztéke, 
bővített  része  (Háromszék  m.  MNy.  VI.318 ; 
GyőríTy  Iván), 

[BŐVÖS]. 

[Szólások].  Bűvös  benne:  böviben  van,  bővel- 
kedik benne  (Kapnik  vid.  Nyr.  n.l82). 

BÖZSGED:  hemzseg  (Székelyföld  Nyr.  IX. 
426)  [vö.  pezseg], 

BÖZSÖRÍKEL  (gözsörikél):  bizsereg  (Alföld 
Nyr.  XIII.479)  [vö.  pezsereg]. 


BRÁHA  (Szatmár  m.  Tsz.;  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  brága  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.  144; 
braha  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.  143;  XVL46): 
1.  bráha,  brága:  sörfőzés  után  maradt  moslék, 
a  mellyel  a  marhákat  hizlalják  (Szatmár  m. 
Tsz.;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XXI.  144);  2.  bráha:  pálinka-seprő 
(Székelyföld  Kriza);  3.  braha:  a  legsilányabb- 
fajta  pálinka,  zsidópálinka  (Nógrád  m.  Tolmács 
Nyr.  XV.143 ;  XVI.46). 

BRANCS:  pálinka  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVI.46). 

BRÉGÓS:  öregbéres  (Komárom  m.  gesztesi 
járás  Csontosi  János). 

1.  BRÉGYÓ:  édes  pálinka  (Gyöngyös  Nyr. 
IX.332). 

2.  BREGYÓ:  ringyó  (Komárom  m.  Tata  Csap- 
lár Benedek;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.142;  Szat- 
már m.  Lauka  Gusztáv  1842;  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.374). 

BRENCÓ:  1.  baranyai  magyar  (Szlavónia 
Nyr.  V.ll);  2.  szlavóniai  magyar  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVni.47). 

BRÉNGÁCS:  1.  keskeny  szalag,  a  mellyel 
a  leányok  a  hajfonatjukat  összekötik  (Nógrád 
m.  Tolmács  Nyr.  XV.143);  2.  azon  csokor,  a 
melyet  a  parasztleányok  elül  a  pruszlin  horda- 
nak (Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381). 

BRIDOS:  piszkos  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.564). 

BRIGACSIN:   kötény  (Szlavónia  Nyr.  V.ll). 

BRINDUSKA  (Szolnok-Doboka  m.  Horgos- 
pataka  Nyr.  XI.478;  bindruska  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.373):  kökörcsin  (colchicum  autum- 
nale). 

BRINGA:  torokdaganat  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  n.366.  373). 

BRINGÁS:  [a  betegen  leölt  sertés  húsáról 
mondják]  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.373). 

BRIZLI:  a  levágott  borjúnak  vmely  része 
(Soprony  m.  Nyr,  Xn.382). 

BRÓNABÚGY :  eggy  almafaj  (Gömör  m.  Hollók 
Imre). 

BRÓTVAN  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.564;  brótván 
Kassa  Nyr.  XVII.482;  brótvány  Abauj  m.  Jászó 
Nyr.  IX.478):  lábas. 

BRŰGAT :  búgat  (kövecset  úgy  hajít  el,  hogy 
búgó  hangot  ad)  (Hont  m.  Nyr.  VI.181). 

BRÚGÓ :  cipó  (Kecskemét  Tsz, ;  Rimaszombat 
vid.  Nyr.  X.87). 

[Szólások].  Már  a  brúgó  csontja  sincs:  semmi 
sincs  belőle  (Hegyalja  Nyr.  VI.425). 

BRUNCLIK:  kis  ember  (Nógrád  m.  Nyr.  IV. 
142).  ^ 


18B 


BRUNCSOG— BÚBOS 


BUBOTA— BUCSALOD-IK 


186 


BRUNCSOG:  morog,  dörmög  (Rozsnyó  Nyr. 
VIII.235). 

[BRUSZTUJ]. 

brusztuj-lapi  =  burduj-lapi  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

BÚ  {búj  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VI.  176). 

[bú-bánat]. 

búbánaskod-lk :  búbáuatoskodik,  búsul.  Nem 
élők,  nem  halok,  csak  búbdnaskodok  (Torontál  m. 
Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.10). 

bú-fa :  szomorú-fűz  [?]  (Palócság  Nyr.  XIX.93). 

bú-fej.  Bú- feje  (bu-feje):  szegény  feje!  szegény! 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.318;  Győrffy  Iván). 

bú-látott  [bu-látott  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
318) :  a  ki  sok  bút,  nyomorúságot  szenvedett 
(Háromszék  m.  Győrffy  Iván).  A  szegény  legény- 
nek búlátott  fejére  (Pest  m.  Domony  Erdélyi  J. 
Népd.  és  mond.  111.89). 

BÚB  ipub  Zala  m.  Nyr.  XIV.44;  bubh  Szat- 
már  m.  Nyr.  XIX.333).  —  A  képem  búbja  fáj 
(Zala  m.  Nyr.  XIV .44).  Fa  búbja:  fa  csúcsa 
(Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr.  XI.382). 

[Szólások].  Bubbon  üt:  fejbe  üt.  ügy  bubbon 
ütlek,  hogy  mingyá  arrul  kódulsz  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XIX.333). 

BUBÁS  (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Köszönik 
1.235;  bóbas  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII. 
187):  bóbitás,  kontyos  [vö.  búbos]. 

BUBLI :  gyorsan  készült,  kontár  munka  (Szé- 
kesfehérvár Nyr.  Vn.l38). 

[BÚBÓL]. 

meg-búbol  (mög-bubol) :  megver,  fejbe  ver 
(Somogy  m.  Nyr.  X.476;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.282;  Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX.91). 

BUBOLA :  eggyügyű,  bamba,  hülye  (Zala  m. 
Gelse  Király  Pál). 

BUBOR:  pacsirta  (Nyitra  m.  Pográny  és  vid. 
Drnovszky  Ferenc  1841). 

BUBOROD-IK:  fejbe  megyén,  fejesedik  (a 
káposzta-palánta)  (Nyitra  m.  Pográny  és  vid. 
Drnovszky  Ferenc  1841). 

fel-buborodik :  földomborodik  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván). 

BÚBOS  {bobos  Heves  m.  Névtelen  1840;  Heves 
m.  Sirok  Nyr.  VIII.567;  búbos  Somogy  m.  Nyr. 
X.476;  Erdővidék  Tsz.):  1.  búbos:  púpos  (Erdő- 
vidék Tsz.);  2.  búbos,  bobos:  bóbitás,  kontyos. 
Búbos  (bobos)  tyúk  (tik)  (Somogy  m.  Nyr.  X.476; 
Heves  m.  Névtelen  1840 ;  Heves  m.  Sirok  Nyr. 
VIII.567);  3.  süveg-alakú  nagy  kemence  (Palóc- 
ság Nyr.  XXn.32)  [vö.  bubás\. 

8ZINNYE1  :   MAGYAR  TÁJSZÓTÁB. 


BUBOTA,  BUBUTA :  kenyértésztából  készült 
pogácsaszerű  karácsonyi  sütemény  (Somogy  m. 
Nyr.  X.430;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III. 
140;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.380). 

[BÚBOZ]. 

még-búboz  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839 ;  mé'g-buboz  Pápa  vid.  Tsz.  142b. ;  Székes- 
fehérvár Nyr.  VII.187;  [meg]guboz  Gömör  m. 
Tsz.) :  megcibál,  megver. 

BÚBUL YICSKA:  burgonya  (Szatmár  m.  Lanka 
Gusztáv  1842)  [vö.  bibiricskó]. 

BUC  (Székelyföld  Tsz.;  Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  V.329;  bucc  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 
478;  Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.428):  comb  [vö. 
bonc,  cúb]. 

BUCI:  vastag  combú  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.318;  Győrffy 
Iván). 

BUCIZ,  BUCSIZ:  oldalevezös  ladikon  evez 
(Eszék  vid.  Nyr.  V.270;  VnL227). 

BUCKA:  ritkás  nádas-hely  (Fehér  m.  Velen- 
cei-tó mell.  Nyr.  XVn.430). 

BUCKÁND-nC:  bukfencezik,  bukfencet  vet 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.318.  319;  Vadr.  493b). 

BUCKÁNDOZ-IK :  cv  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.319). 

1.  BUCÓ,  BOCÓ :  1.  bucó:  pufók,  kövér  arcú; 
tömzsi,  kövér,  vastag  (Nyitra  m.  Pográny  és 
vid.  Drnovszky  Ferenc  1841 ;  Nyitra  m.  Magyar- 
Soók  Nyr.  XX.322);  2.  bocó:  ostoba  (arc)  (Bala- 
ton mell.  Nyr.  n.93). 

2.  BUCÓ  (Csongrád,  Tisza-Földvár  Hermán 
0.  Halászat  K. ;  búcú  Torontál  m.  Szőreg  Kál- 
mány L.   Szeged  népe  III.76):   aspro   vulgáris. 

bucó-keszeg:  aspius  rapax  (Körös-Tarcsa 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

1.  BUCOK:  aspro  vulgáris  (Zala-Tapolca  Her- 
mán 0.  Halászat  K.) 

2.  BUCOK:  egres  (Hont   m.  Nyr.  XVin.430). 

3.  BUCOK:  földben  maradt  fatörzs,  tuskó 
(Tolna  m.  Nyr.  VI.230)  [vö.  buksz]. 

BUCOROG :  gornyadoz,  betegeskedik,  nyava- 
lyog, szomorkodik,  nyöszörög  (Győr-Sz.Márton 
Bódiss   Jusztin;   Somogy   és   Baranya  m.   Tsz.) 

BUCSAK:  1.  tuskó,  vastag  tőke  (Székelyföld 
Tsz.;  Háromszék  m.  MNy.  VI.318;  Győrffy  Iván); 

2.  apró  szarvú,  rövid  lábú,  zömök  testű  szarvas- 
marha   (Székelyföld  NyK.  X.327;  Kiss  Mihály); 

3.  buta  ember  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

BUCSÁLÓD-IK  (Székelyföld  Kriza;  Udvar- 
hely m.  Agyagfalva  Nyr.  XVIII.  141 ;  Háromszék 
m.  Vadr.;  MNy.  VI.318;  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Ko vászna  Butyka  Boldizsár ;  Háromszék 

13 


187 


BUCSÉR— BUCSUZÓD-IK 


BUDA— BUDOGTAT 


188 


m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Hétfalu  MNy.  V.347; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.428;  bucálod-ik  Moldvai 
csángóság  Nyr.  IX.488;  bucsalod-ik  Székelyföld 
Nyr.  VIII.462;  hucsálod-ik  Hétfalu  Nyr.  V.329; 
húcsálod-ík  Háromszék  m.  Nyr.  IV.561 ;  húcsálód-ik 
Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  ni.364;  Kiss 
Mihály;  Csík  m.  Nyr.  VI.471 ;  Hétfalu  Nyr.  XVI. 
478;  husálód-ik  Moldvai  csángóság  Nyr.  IX.449. 
488 ;  huszálód-ik  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.488)  i 
búslakodik,  töprenkedik. 

BUCSÉB  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Somogy 
m.  Nyr.  XVI.239;  Fölső-Somogy,  Balaton  mell. 
Nyr.  Vni.431 ;  bucsiér  Göcsej  MNy.  n.409 ;  hucsír 
Vas  m.  Kemenesalja,  Balaton  mell.  Tsz.)r  szal- 
mából kötött  kosár,  a  melyben  tojást  v.  lisztet 
tartanak. 

BUCSI:  kis  hordó,  csobolyó  (Somogy  m.  Nyr. 
n.375). 

BUCSKA:  bukfenc.  Bucskát  vet:  bukfencet 
vet  (Háromszék  m.  Vadr.  493b.;  Győrffy  Iván). 

BUCSKÁZ-IK:  bukfencezik,  bukik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.  MNy. 
VI.318;  Gyórífy  Iván;  Sepsi-Uzon  Nyr.  VIII.375). 
Keresztül  bucskázott  a  fején.  Bucskázott  egyet 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.366.  367). 
Én  a  fejemén  átalbucskázom  (Háromszék  m.  Vadr. 
400).  Szaladt  a  kútra,  hanem  úgy  bele  bucskázott, 
mintha  ott  se  lett  volna  (Székelyföld  Aranv-Gyulai 
NGy.  ni.409). 

fel-bucakáaik :  fölbukik,  fölfordul  (Székely- 
föld Kiss   Mihály;   Háromszék  m.   NyK.  III.16). 

meg-bucskázik:  megesik,  megfattyazik  (leány) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

BÚCSÚ  {bocso  Erdővidék  Tsz.;  bócsó  Gömör 
m.  Hollók  Imre;  bocsú  Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 
228;  bócsu  Székelyföld  Kiss  Mihály;  bócsú  Gö- 
mör m.  Hollók  Imre;  bolcsu  Székelyföld  Győrffy 
Iván;  bulcu,  bulszu  Moldvai  csángóság  Nyr.  IX. 
491;  bulcsó  Erdő  vidék  Tsz.)  —  Búcsú:  vásár 
(Göcsej  Nyr.  XIV.455). 

búcsú-fla  (bucsú-fia) :  1.  búcsúról  hozott  aján- 
dék (Szeged,  Bánság,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Heves  m.  Névtelen  1840);  2.  vásárfia 
(Göcsej  Nyr.  XIV.455). 

[BÚCSÚS],  BOCSOS :  vallásos  (Erdővidék  Tsz.) 

buoBus-keresetfa:  födött  keresztfa  (Udvarhelv 
m.  Győrffy  Iván). 

BÚCSÚZ-IK  {bocsozom  Erdővidék  Tsz. ;  bocsu- 
zik  Csík  m.  Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  VIII.232- 
bocsúz  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.329;  bócsuzni 
Udvarhely  m.  Nyr.  IV.428;  bócsuz-ó,  -ás  Udvar- 
hely m.  Nyr.  IV.478;  bolcsuz  Hétfalu  Nyr.  XVI. 
478;  6o/csM^-íA  Székelyföld  Győrffy  Iván;  bulcsú- 
zik  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.456). 

BUCSUZÓD-IK:  búcsúzik.  Keserves  könnyek 
közt  ők  elbucsuzódtak  (Udvarhely  m.  Oláhfalu 
Arany-Gyulai  NGy.  ni.81). 


1.  BUDA:  árnyékszék  (Fehér  m.  Ugocsa  Nyr. 
X.522;  Székelyföld  Tsz.  Nyr.  XV.472;  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Tsz.  Nyr.  V.35)  [vö.  1. 
budár,  budi]. 

2.  BUDA :  hely,  a  hol  a  fát  földolgozzák,  vág- 
ják és  árulják  (Török-Becse  Nyr.  IX.92). 

3.  BUDA :  vminemú  mezei  játékhoz  való  karó 
(Palócság  Tsz.) 

4.  BUDA:  női  fölöltő  (Szolnok-Doboka  m. 
Horgaspatak  Nyr.  XI.478). 

BUDÁK:  eggyügyú,  bamba,  oktondi,  bászli, 
ügyefogyott  (Somogy  m.  Tsz.  30b.)  [vö.  budakos]. 

BUDÁK:    fejsze    (Arad   m.    Majlátfalva  Nyr. 

IX.378). 

BÚDÁKOL,  BUDÁKOL:  bujkál,  bujdosik, 
bujdokol;  bújósdit  játszik  (Székelyföld  NyK.  X. 
327;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.234;  NyK.  EI.IO;  Vadr.  417). 

BÜDAKOS  ==  budak   (Somogy  m.   Tsz.   30b.) 

1.  BUDÁB  [buddr  Palócság  Nyr.  XXU.32) : 
árnyékszék  (Veszprém  m.  Pápa  Nyr.  XVI.527; 
Bereg  m.  Pap  Károly;  Kassa  vid.  Nyr.  XVII. 
238 ;  Abauj  m.,  Palócság  Tsz. ;  Nógrád  m.  Litke 
Nyr.  IV.424;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273; 
Borsod  m.  Diósgyőr  vid.  Nyr.  IV.43)  [vö.  1.  buda, 
budi]. 

2.  BUDÁR:  újonnan  ültetett  fiatal  szőUö 
(Szeged  és  vid.  Nyr.   n.43;   Csaplár  Benedek). 

3.  BUDÁR:  szőllőpásztor,  szőllő-csősz  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.286 ;  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek). 

BUDÁZ :  karókkal  játszik  (Palócság  Tsz.  53a) 
[vö.  S.  buda]. 

BUDBOKA  (Győr-Sziget  Nyr.  XVn.224;  Ceg- 
léd .Nyr.  XVII.224;  budbóka  Somogy  m.  Nyr. 
XVII.224;  budoga  Baranya  m.  Tsz.;  Baranyám. 
Csúza  Nyr.  XVin.47;  Pécs  vid.  Nyr.  XVn.223; 
búdoga  Ormányság  Nyr.  XVII.224;  bugyboka  So- 
mogy és  Baranya  m.  Tsz. ;  bugybóka  Somogy  m. 
Nyr.  XVII.223.  224;  Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  in.l40;  Somogy  m.  Szőllős-Györök  Nyr. 
XVI.45;  Tolna  m.  Nyr.  XVn.224 ;  butybóka 
Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XL238):  1.  büdös 
banka;  2.  budboka  (Cegléd  Nyr.  XVII.224),  bugy- 
bóka (Szent-Endre,  Pomáz  Nyr.  XVII.224):  bíbic 
[vö.  fostos-budboka], 

BUDDOG:  bujkál,  lappang  (Gömör  m.  Serke 
és  vid.  Nyr.  XVHI.UO;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

BUDI  {bugyi  Palócság  Nyr.  XXI.313;  Bars  m. 
Nyr.  X.138;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.455):  árnyék- 
szék (Túrkeve  Nyr.  in.472;  Debrecen  Nyr. 
Vn.91;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.135; 
Borsod  m.  Diósgyőr  vid.  Nyr.  IV.43)  [vö.  1.  buda, 
1.  budár]. 

BUDOGTAT:  elmerülj?]  (Erdővidék  Tsz.) 


189 


BUDOKAL— BUFTI 


BUG— BUÖATO 


190 


BUDOKAL :  bújósdit  játszik  (Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

BUDSI:  ivóedény  (Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  1.424). 

BUDULÉK :  fából  késztilt  víztartó  edény  (Szé- 
kelyföld Nyr.  XIV.47)  [vö.  vatalé\. 

BUFA:  1.  pofa  (Erdővidék  Tsz.  —  vö.  NyK. 
X.327)  ;  2.  pufók,  kövér  arcú  (Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843). 

BÜPÁL:  hátba  ütöget  (Fölső-Csallóköz  Nyr. 
VIII.93)  [vö.  dufál,  pufáV[. 

BUFALAGOS:  pufók,  telt  képű,  kövér,  elhí- 
zott (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VII.524; 
Baranya-Sz.Lőrinc  Nyr.  XVII.335). 

BUFFAN;  1.  puffan  (Székelyföld  Tsz.  NyK. 
X.327;  Háromszék  m.  Vadr.  493b.) ;  2.  kelletlenül, 
gorombán  odavet  eggy-két  szót.  Alig  buffan  egyet- 
egyet  az  embernek  (Székelyföld  Kriza)  [vö.  böjfent]. 

[BUFFANT]. 

meg-bufifant :  hasba  v.  hátba  üt  (Háromszék 
m.  Vadr.  493b.;  Erdélyi  Lajos)  [vö.  még-duffant]. 

[BÜFFANTÓ]. 

buffantó-vas  :  buzogány  (Székelyföld  Nyr. 
Xni.510)  [vö.  diiffantó]. 

BUFFOGATÓ:  furkó  alakú,  kivájt  fejű  szer- 
szám, a  halak  beriasztására  (Veszprém  m.  Kenése 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

BÜPLI  (Szeged  Csaplár  Benedek;  mufli  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.475;  Sziny  érváralj  a 
vid.  Nyr.  XV.189):  ostoba,  bamba,  ügyetlen, 
mamlasz,  buksi. 

BUFOG,  BÜFFOG:  pufog.  Biifog  a  viz  a 
fazékban:  pufogva  forr.  Vastagon  hufog  (buffog) 
a  bő  forrásvíz:  bugyborékolva  ömlik.  Bufog 
{buffog)  a  sertés,  a  kan:  disznót  jellemző  hangot 
ad  ki,  a  mikor  búghatnék.  Buffog  az  ember :  dúl- 
fúl,  dirmeg-dörmög,  haragosan  jár-kel  (Székely- 
föld NyK.  X.327;  Háromszék  m.  Vadr.  493b.; 
Király  Aladár,  Incze  Béni). 

1.  BUFOL:  1.  püföl,  dönget  (hátba)  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.318;  Győrffy  Iván);  2.  lékes 
halászat  alkalmával  az  ajtóléknél  a  bufolóval 
(buffogatóval)  zurbolja  a  vizet,  hogy  a  halakat 
a  hálóba  visszariassza  (Balaton  mell.  Tsz.) 

2.  BUFOL :  pofoz  [?]  (Erdővidék  Tsz.) 

BUFOLÓ  {búfonó  nép-etimológia)  =-  buffogató 
(Tihany  Hermán  0.  Halászat  K.) 

BUFTI:  1.  pufók,  teli  képű,  duzzadt  pofájú 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  [mint  csúf- 
név] Háromszék  m.  MNy.  VI.226) ;  2.  eggy  tompa- 
orrú  madár  (Székelyföld  ?  Kapnikbánya  és  vid.  ? 
NyK.  11.374);  3.  duzmadt,  magában  duzzogó, 
bumfordi,  akaratos,  megátalkodott,  konok  (Szé- 
kelyföld Kriza). 


1.  BÚG  (Szeged  Csaplár  Benedek;  Székely- 
föld Nyr.  XVn.137;  bug  Székelyföld  Tsz.;  Kis- 
Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.335 ;  búg-ik  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  meg-bukoiX  [?]  Brassó  m. 
Zajzon  Nyr.  ni.224) :  párosodik  (sertés).  Megbúg 
a  disznó  a  kocával  (Szeged  Csaplár  Benedek). 
Megbúgott  a  gője.  Megbúgta  a  kam.  Búghatnék  a 
gője  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

2.  BÚG  {bung  Balaton  mell.  Tsz. ;  Horváth 
Zsigmond  1839;  Őrség  Nyr.  XII.381).  Bung  a 
csiga  [midőn  az  ostorról  kieresztik]  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839).  Csodálatossan  bungott 
az  a  masina  (Őrség  Nyr.  Xn.381). 

1.  BUGA  {guba  Heves  m.  Névtelen  1840; 
vö.  gubis):  1.  apró  szarvú  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.285;  Szeged  Tsz.);  szarvatlan  (Fertő  mell. 
MNy.  ni.243;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.  144; 
Göcsej  Tsz.;  MNy.  V.161 ;  Balaton  mell.  Tsz.). 
Guba  tehefi:  összeálló  kisszarvú  tehén  (Heves 
m.  Névtelen  1840).  Buga  szarvak :  eggymás  felé 
összehajló  szarvak  (Bács  m.  Bajmok  Nyr.  XVI. 
321);  2.  ostoba,  buta;  sült  paraszt  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285; 
Szeged  és  vid.  Nyr.  11.43;  Csaplár  Benedek). 
Ne  gondolja  az  úr,  hogy  én  olyan  buga  paraszt 
vagyok  (Bács  m.  Bajmok  Nyr.  XVI.321)  [vö.  buta]. 

buga-ködmön :  prém  telén  ködmen  (Pécs  CzF. 

Nyr.  XV.410). 

2.  BUGA:  1.  gubacs  (Somogy  és  Baranya  m. 
Tsz.);  2.  némely  növények  bogos  feje,  mag- 
tokja, virága:  a)  len,  kender  feje,  magtokja 
(Őrség  Nyr.  XII.381 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
285 ;  Szatmár  m.  Tsz. ;  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Alsó-Csallóköz,  Patonyszél   Nyr.    XII.  142) ; 

b)  mákfej    [?]   (Csallóköz  Nyr.   1.231;   XII.142); 

c)  napraforgó  tányérja  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI. 
143;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285);  d)  dohány- 
nak ki  nem  nyílt  bimbója  (Arüd  m.  Majláthfalva 
Nyr.  VIII.238) ;  3.  csomóba  kötött  len  v.  kender 
(Szeged  Tsz.  Csaplár  Benedek);  4.  szemgolyó 
(Székelyföld  Tsz.)  [vö.  guba,  kupa]. 

1.  BÚGAT:  párosodtat,  meghágat  (sertést). 
Megbúgattuk  a  kammal  a  göjénket  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

2.  BÚGAT  (bungat  Szeged  Csaplár  Benedek) : 
1.  zúgat.  Búgatnak  a  nagy  haranggal  (a  halottnak) 
(Tolna  m.  Paks  Nyr.  XVII.425).  Újvároson  szól 
a  harang,  búgattyák  (Szabolcs  m.  Balmaz-Ujváros 
Nyr.  VII.96);  2.  bungat:  döngeí  (Szeged  Csaplár 
Benedek). 

3.  [BÚGAT],  BUNGAT:  búg.  Bungat  a  csiga 
[midőn  az  ostorról  kieresztik]  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

BÚGATÓ  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  bú- 
gattyú  Kecskemét  Nyr.  XIX.46;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.286;  Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX.91 ; 
Csongrád  m.  Mindszent  Kis  Sándor;  bungató 
Balaton  mell.  Nyr.  11.93):  búgó  játékszer  (mad- 
zagra kötött  zsindely  v.  lénia,  a  melyet  a  leve- 
gőben gyorsan  körülforgatnak),  búgó  csiga. 

13* 


191 


BUGAZ— BUGGY 


BUGGYADT— BUGYOG 


192 


[BUGÁZ]. 

ki-bugáz:  kiveri  a  magját  (lenuek,  kender- 
nek, napraforgónak)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
285;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XII.93). 

[neki-bugáz]. 

[Szólások].  Neki-bugázza  magát:  [?]  (Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  IX.558). 

BUGÉR:  fölvidéki  kaszás  tót  (v.  morva,  cseh, 
lengyel)  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  VIII. 
432;  XV.469;  XVI.477).  Oyünnek  a  hugérok  ka- 
száni  (Fehér  m.  Király  Pál). 

1.  BUQOLYÉK  (bugojék):  boglyáeska  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.318;  Vadr.) 

2.  BUGOLYÉK  (bugojék):  1.  búvó  lyuk,  búvó- 
zugoly (Háromszék  m.  MNy.  VI.318.  321 ;  Győrífy 
Iván);  2.  rejtekfiók  (Háromszék  m.  MNy.  VI.321) 
[vö.  dugolyék]. 

BUGRIS,  PUGBIS :  1.  világtól  elmaradt  buta 
közpolgár  (Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89) ;  2.  pa- 
raszt (Székesfehérvár  Nyr.  VII.138;  Szeged 
Nyr.  Vn.380;  Kálmány  L.  Szeged  népe  I.  Be- 
vezető VTI.  1.);  3.  ostoba,  nehéz  fölfogású  (Vas 
m.  Répce-Sz.György  Nyr.  XVni.480;  Nagy-Kőrös 
Nyr.  VI.423) ;  4.  neveletlen,  műveletlen  (Székes- 
fehérvár Nyr.  VII.138);  5.  vásott,  rosszindulatú 
(Zemplén  m.  Nyr.  rV.522);  6.  nagyfejű  (Nagy- 
Kőrös  Nyr.  VI.423) ;  7.  borzas,  rendetlen  (Ugocsa 
m.  Nyr.  XV.574). 

fBUGYANOD-IK]. 

mög-bugyanodik:  megsavanyodik  (tej)  (Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.  III.183). 

BÜGYBORÉK  (bugybarék  Kis-Küküllő  m.  Sző- 
kefalva Nyr.  XIV.574;  bugyburék  Bámág,  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  bugyburik  Fehér 
m.  Nyr.  X.186;  bugyorék  Kapnik  vid.  Nyr.  II. 
182):  buborék. 

BUGYBORÉKOL  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.  138;  Székelyföld  Nyr.  XV.472;  bugyborikol 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.  142;  bugyburékol  Bánság, 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  bugyburikú 
Fehér  m.  Nyr.  X.186;  bugyburíkul  WeBz^rém  m. 
Csetény  Nyr.  111.372):  1.  buborékol;  2.  bugyog. 

BUGYÉLLA:  tárca  (Szlavónia  Nyr.  V.ll). 

BUGYELLÁRIS  {pugyiláris  Háromszék  m. 
Uzon  Nyr.  IX.40;  Háromszék  m.  Angyalos,  Bese- 
nyő, Gidófalva  Nyr.  XM\l\.hl4:;  pigyulárus  Nagy- 
Becskerek  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  11.188). 

[BÚGYÉRKÁZ]. 

be-búgyórkáz :  gondosan  beburkolgat,  betakar- 
gat. Bebúgyérkászta  ér  rósz  sejöm  kendővel  a  fejit 
(Torontál  m.  Lőrincfalva  Kálmány  L.  Szeged 
népe  ni.l62). 

BUGGY:  1.  buborék.  Úgy  áll,  mint  vizén  a 
buggy:  szegény  lábon   áll,  könnyen  elbukliatik, 


libeg  a  jövője  (Kecskemét  Király  Pál).  Akár- 
milyen mély  viz  legyen,  ha  követ  hanyittasz  belé, 
buggyot  vet  (Háromszék  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
III.301);  2.  dudorodás  (ruhán)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

BUGGYADT :  ingoványos  (Komárom  m.  Kürth 

Nyr.  XIX.  187). 

[BUGGYAN]. 

l§-buggyan :  lepottyan.  Lebuggyant  a  kerek  az 
árokba,  oszt  kidobott  a  kocsi  (Gyöngyös  vid.  Nyr. 
V.273). 

meg-buggyan.  A  föld  mögbuggyan  [mikor  sok 
esőt  kap]  (Arad  m.   Majláthfalva  Nyr.  Vm.225). 

BUGGYANT  {bugyantom,  pl.  eggy  kocsi  szal- 
mát [?])  (Szentes  Nyr.  Vin.187). 

mög-buggyant :  megment  (pl.  korsót  a  víz- 
ben) (Nagy-Kőrös  Nyr.  VI.424 ;  Szentes  Négyesy 
László). 

BUGGY ANTÓ :  lialhólyag  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.47). 

BUGGYOS:  dudorodott  (pl.  ruliaújj),  bő,  pőtyő- 
gős  (pl.  nadrág)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

1.  BUGYI:  gyermek-bugyogó  (Szeged  vid. 
Nyr.  n.43). 

2.  BUGYI:  bőbeszédű  (Háromszék  m.  NyK. 
III.IO)  [vö.  1.  bugyog]. 

1.  BUGYLI  [budli  Torontál  m.  Monostor  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  III.lOl):  fanyelű  bicska 
(Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  IIL323 ;  Halász  Ignác ; 
Balaton  mell.  Tsz.  Fábián  Gábor  1839;  Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III. 140 ;  Fölső-Somogy, 
Balaton  mell.  Nyr.  VIII.432;  Tolna  m.  Szegszárd- 
Palánk  Nyr.  XI.527;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
XI.421 ;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.431 ;  Fehér  m. 
Nyr.  X.189;  Fehér  m.  Velencei-tó  mell.  Nyr. 
XVn.430;  Székesfehérvár  Nyr.  Xni.477;  Közép- 
Baranya  Nyr.  IV.236;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
286;  Kecskemét  Nyr.  X.380;  Félegyháza  Nyr. 
V.35.  373;  Bács  m.  Nyr.  XVI.  144;  Bereg  m. 
Pap  Károly). 

bugyii-bicska  {budli-bicska  Csanád  m.  Puszta- 
Földvár  Kálmány  L.  Koszorúk  11.213):  cvd  (Halas 

Nyr.  XX.478). 

[2.  BUGYLI]. 

bugyii-nadrág:  zsákszövetből  varrt  nadrág, 
a  milyet  a  napszámosok  szoktak  viselni  (Kecs- 
kemét Nyr.  X.380). 

1.  BUGYOG  {bugyag  Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XI.335;  gugyog  Székelyföld  Kiss 
Mihály):  1.  bugyog:  gagyog  (Háromszék  m.  Tsz.). 
Méjenjól  bugyog  a  kicsi  fia!  (Székelyföld  Nyr. 
XV.472).  Né  bugyogj:  ne  lármázz!  (Szeged  vid. 
Nyr,  11.369) ;  2.  bugyag :  lassan,  magában  beszél 
(Szoluük-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.335). 


193 


BUGYOG— BUHU 


BUJ-IK— BUJTÓ 


194 


2.  BUGYOG:  turkál,  áskál.  Mindég  a  szöllejéhe 
bugyog  (Kis-Kúu-Halas  Korda  Imre)  [vö.  1.  huty- 
kál], 

BUGYOGAS:  érthetetlen  beszéd,  csácsogás 
(Erdővidék  Tsz.). 

BUGYOGÓ  (Göcsej  Nyr.  XIV.449 ;  Göcsej,  Rész- 
nek Nyr.  XII.188;  6^íg'í/^■^o  Székelyföld  Szinnyei 
József;  hugyoga  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.517;  Őrség  Tsz.  Nyr.  VII.330;  XII.381 ;  Göcsej 
MNy.  11.409 ;  Nyr.  XIII.256 ;  Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  VII.480;  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr. 
Xni.331 ;  Vas  m.  Tsz, ;  Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.):  1,  bugyigó:  bugyogó,  bő  nadrág  (Székely- 
föld Szinnyei  József);  2.  bugyogó,  bugyoga:  szűk- 
szájú,  füles,  csecses  korsó  (i.  h.). 

bugyogó-ló:  [tréf.]  rossz  sör  (Tata  Nyr.  V.473). 

BUGYOGÓS  {bugyigós  Székelyföld  NyK.  X. 
327):  1.  bugyigós:  bugyogós,  bőnadrágos  (Szé- 
kelyföld NyK.  X.327) ;  2.  bugyogós  ^  bugyogó  2. 
(buqyoga)  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.329;  XVI. 
478;  XXI.  144;  Tatrang  Nyr.  11.476 ;  Zajzon  Nyr. 
III.376;  Bácsfalu  Nyr.  III.523)  [vö.  bütykös]. 

bugyogós-korsó  {butyogós-korsó  Zala  m.  Kis- 
Kanizsa  Nyr.  VIII.526)  -  bugyogó  2.  (bugyoga) 
(Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.90;  Székely- 
föld NyK.  X.327;  Kiss  Mihály). 

BUGYOGTAT:  vízbe  merítget[?].  Nem  bugyog- 
tathatom  a  malomkereket,  ha  a  vizet  eleresztem 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.284). 

BUGYORGÓ :  [?]  (Apáca  Kálmány  L,  Koszorúk 
11.221). 

BUGYORI  =-  bugyuta  (Zilah  Nyr.  XIV.286). 

BUGYUTA  [bulyuta  Háromszék  m.  Nyr.  IV. 
561) :  buta,  ügyefogyott,  mafla  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.132;  XIII.578;  XX.431 ;  Katona 
Lajos;  Zilah  Nyr.  XIV.286;  Kalotaszeg  Végh 
Arthúr;  Székelyföld  Kriza,  Szinnyei  József). 

BUHA:  borzas  (Szolnok-Doboka  ni.  Horgas- 
patak Nyr.  XI.478).  Erigy,  te  buha,  vess  annak 
a  marhának  (Szatmár  m.  Nagybánya  és  Szatmár 
vid.  Nyr.  XI.571). 

buha-Mári:  ügyetlen,  eggyügyú  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  IX.  132;  XIII.578;  Katona  Lajos). 

BUHÁLÓ  buha-Mári  (Szatmár  m.  Nagy- 

bánya Nyr.  IX.132;  Xin.578;  Katona  Lajos). 

BUHINT :  köhint  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
III.89;  Bánóczi  József). 

BUHNÁTOL:  hátba  ver  (Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
235). 

BUHOG :  huhog  (a  bagoly)  (Székelyföld  Kriza). 

BUHU  {búhú  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  VI.231) : 
1.  buhu,  búhú:  bagoly  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXI.  144;  Bácsfalu  Nyr.  VI.231 ;  2.  buhu:  buksi 
(Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  III.523). 


puhu-bagoly : 

telén  1840). 


eggy  bagolyfaj  (Heves  m.  Név- 


[BÚJ-IK,  BXJV-IK]  (bunni):  víz  alatt  elúszik 
(Eszék  vid.  Nyr.  V.270). 

meg-buj:  meglapul.  Bújj  meg!  —  mondják  a 
kitanított  vadászebnek  (Háromszék  m.  NyK.  III. 
12). 

BUJÁK:  féktelen,  szilaj  természetű  (Szolnok- 
Doboka  m.  Malom  Muzsi  János). 

BÚJAL:  szemrehányásokat  tesz  (Balaton  mell.  [?] 
Tsz.  UOa). 

BUJDOSÁS  {búdosás  Udvarhely  m.  Vadr.  5; 
budosás  Erdő  vidék  Tsz.). 

BUJDOSÓD-IK:  bujdosik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[BÚJJ]. 

bujj-beló  {bujbé  Kalotaszeg  Nyr.  XVII.526; 
bujjbele  Székelyföld  Nyr.  V.376 ;  bujjbelé  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  bujbelé  Szolnok-Doboka  m. 
Nyr.  XVIL562;  bujjbeli  Nagy-Szalonta  Nyr.  XV. 
470;  bujbeli  Debrecen  Nyr.  III.563;  Szilágy  m. 
Nyr.  XIV.576):  női  kabátka. 

1.  BUJKA:  A3  (Aszód  Nyr.  IX.525;  Alföld  Nyr. 
XIII.  192;  Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor;  Szilágy 
m.  Nyr.  XIV.576 ;  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  II. 
374;BánfFy-Hunyad  Nyr.  X.23;  Szolnok-Doboka 
m.  Malom  Muzsi  János;  Bethlen  Nyr.  XV.469) 
[vö.  bujkó]. 

2.  BUJICA :  bújósdi,  bújócska  (Szolnok-Doboka 
m.  Malom  Muzsi  János). 

BUJKÁL  {búkál  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.463 ; 
butykál  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.47 ;  Eszék 
vid.  Nyr.  V.270 ;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
283).  Mindég  oda  butykál  a  rétbe:  oda  kószál 
(Eszék  vid.  Nyr.  Vin.279). 

BUJKÓ  bujjbelé  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVn.562)  [vö.  1.  bujka]. 

BÚJÓS :  bujósdi  (játék)  (Rábaköz  Nyr.  XVIII. 
44). 

BUJT  {bojt  Somogy  m.  Nyr.  11.375):  homlít 
(Dunántúl  Nyr.  V.128;  Somogy  m.,  Vas  m.  Keme- 
nesalja, Balaton  mell.  Tsz.). 

[BUJTÁS]. 

bujtás-kapa:  keskeny  kapa,  a  mellyel  pin- 
cét, gödröt  ásnak  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
47)  [vö.  buj tó-kapa], 

[BUJTÓ]. 

bujtó-háló  =^  borító  2.  (Kopácsi  Hermán  0. 
Halászat  K.) 

bujtó-kapa  -==  bujtás-kapa  (Zala  m.  Szepezd 
Nyr.  XVn.144). 


196 


BUK— BUKKOL 


BUKLO— BUKTATÁS 


196 


[BUK]. 

ki-buk:  1.  kiköp,  kilök  a  szájából  (vizet  a 
szája  kiöblítése  utáu;  tejet  a  kis  gyermek 
szopáskor  v.  etetéskor)  (Somogy  m.  Szőllős-Gyö- 
rök  Nyr.  XXII.238;  Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  X. 
189;  Fehér  m.  Lovas-Berény  Nyr.  XVII.576); 
2.  kikottyant,  meggondolatlanul  kimond.  Minek 
buktád  niá  ki?  (Fehér  m.   Perkáta  Nyr.  11.520). 

BUK-IK  {bukk-ik  Abaúj  m.  Király  Pál ;  Udvar- 
hely m.  Vadr.  92.  493;  Kriza;  Háromszék  m. 
Vadr.  402) :  bukkan.  Hát  a  mint  ás,  öccörre  egy 
más  ajtóra  bukik  (Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr. 
IX.282)  [vö.  bak-ik]. 

ki-bukik:  kiüti  magát  a  földből  (a  búza) 
{Simontornya  Nyr.  V.230). 

BUKÁKOL :  zurbol,  pózna  végére  csinált  kör- 
alakú  falappal  a  vizet  zavarja  (Göcsej  Vass 
József  1841). 

BÜKÁTiŐ ;  a  ladiknak  nád  között  való  tolá- 
sára szolgáló  hosszú  rúd,  az  alján  elálló  fakö- 
römmel,  hogy  az  iszapba  ne  hatoljon  (Balaton 
mell.  Boglár  vid.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

bukáló-háló  borító  2.  (Göcsej  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

BUKÁBOZ[-IK  ?] :  vízben  bukdácsol,  le-lebukik 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

BUKÁ.S:  gabonának  a  földből  való  kiütése. 
A  búza  btikása  szép  v.  rossz  (Simontornya  Nyr. 
V.230)  [vö.  ki-bukik]. 

BÜKÁTA  (Háromszék  m.  Tsz. ;  vö.  Nyr.  XXI. 
469 ;  bukáté  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.203) :  eledel. 

IBÜKÁTÁZ]. 

fel-bukátáz:  föltarisznyáz  (eleséggel  az  útra) 
(Háromszék  m.  Tsz.  55a). 

BUKÁZ-nC  (Székelyföld  Szinnyei  József;  buk- 
kádz-ik  Székelyföld  Győrffy  Iván ;  bukkáz-ik  Szé- 
kelyföld Tsz.  Győrffy  Iván):  bukfencezik. 

BUKDOZ :  ki-kilöki  v.  köpi  a  vizet  száj-öblö- 
getés  közben  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839). 

ki-bugdoz :  kiköpdös,  kiereget  a  szájából  (tejet 
a  kis  gyermek  szopáskor  v.  etetéskor)  (Somogy 
m.  Szőllős-Györök  Nyr.  XXn.238). 

BUKPETTY:  bukfenc  (Heves  m.  Névtelen 
1840)  [vö.  buksegg]. 

BÜKK:  cv  (Székelyföld  Győrflfy  Iván). 

BUKKA:  <n5  (Székelyföld  Győrflfy  Iván)  [vö. 
kecske-buka]. 

BUKKANÓ :  hirtelen  ereszkedő  lejtő  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

BUKKOL:  föl-fölbukva  vergődik  (a  hálóba 
került  tok)  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 


BÜKLÓ  -  buffogató  (Somogy  m.  Balaton  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

bukló-lók:  a  jég  alatti  halászatnál  az  ajtólék 
előtt  levő  lék,  a  mely  arra  való,  hogy  kihúzás- 
kor a  buklóval  belé  csapdossanak  s  így  a  halat 
a  zsákba  riasszák  (Keszthely  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

BUKLUK:  baj  (Bukovina  Nyr.  VI.472). 

[1.  BUKÓ]. 

bukó-galamb:  cokimba  gyratrix  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

2.  BUKÓ:  petrence  (boglya-alakú  kis  csomó 
széna,  szalma,  repce;  több  ilyenből  raknak  aztán 
eggy  boglyát)  (Szatmár  vid.  Nyr.  XIII.577 ;  Ugocsa 
m.  Nyr.  XV.574;  Alföld?  Nyr.  XIV.476;  hely 
nélkül  Nyr.  XJX.335). 

BUKOLI:  eggy  csomó  összenyomott  nyers  föld, 
a  melybe  a  szusztorát  szúrják  (Szentes  Nyr. 
XVII.45.). 

BUKSEGG  (Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Sza- 
bolcs m.  Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47 ;  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  bukseng  Szentes  Nyr.  XIL228;  Szeged 
Nyr.  VIII.234;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.425;  busseng 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.188;  bükseng  Hont 
m.  Nyr.  VI.181 ;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.188; 
büsseng  Ipoly  mell.  Nyr.  III.428 ;  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.188):  bukfenc  [vö.  bukfetty,  bükk]. 

[BUKSEGGÉL]  {buksingel  Bereg  m.  Gát  vid. 
Pap  Károly ;  büssengöl  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVIII.48):  bukfencet  vet,  bukfencezik. 

BUKSI  [baksi  Háromszék  m.  Vadr. ;  fco^&,?i  Mold- 
vai csáng.  Nyr.  IX.490):  1.  nagyfejű  (Fehér  m. 
Nyr.  X.  186 ;  Bodrogköz  Tsz. ;  Gömör  m.  Hanva  Nyr. 
XX.287;  Csík  m.  MNy.  VI.369;  Erdő  vidék  Nyr. 
VIII.  142);  borzas,  bozontos  fejű  (Csík  m.  Nyr. 
VI.471) ;  2.  önfejű,  makacs  (Fölső-Csallóköz  Nyr. 
VIII.93 ;  Székelyföld  Kriza) ;  3.  alattomos,  sunyi 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839 ;  Pozsony 
m.  Taksony  Nyr.  X.192);  4.  ostoba,  bamba,  tök- 
fejű, fajankó  (Veszprém  Nyr.  VII.428 ;  Debrecen 
Nyr.  Vn.91;  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.287; 
Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  MNy.  VI.318; 
Győrffy  Iván;  Erdővidék  Nyr.  Vin.142). 

BUKSZ       3.  bucok  (Tolna  m.  Nyr.  VI.230). 

BUKTA  {bukta  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.287): 
[tésztás-étel] :  a)  kelt  tésztából  való  sütemény, 
ízzel  töltve  V.  a  nélkül  (Csallóköz  Sándor  József) ; 
b)  szárított  perec-féle  (Győr  m.  Sztrokay  Antal 
1842);  c)  élesztős  tésztából  csinált  keményebb 
fánk  (Heves  és  Szolnok  m.  Makáry  György 
1839);  d)  kukorica-gombóc  v.  inkább  haluska 
(Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.287;  Rimaszombat 
és  vid.  Nyr.  V.271 ;  X.87;  Rozsnyó  Nyr.  Vni.235) ; 
e)  bobajka  (Hely  nélkül  Nyr.  X.430)  [vö.  2. 
bukti]. 

BUKTATÁS:  homlítás  (Gyöngyös  Nyr.  1.334). 


197 


BUKTI— BUNDÁS 


BUNDIKA— BURDUGA 


198 


1.  BUKTI:  bukás,  veszteség  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.47;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
213;  Heves  m.  Névtelen  1840).  Vöttem  el  lovat 
nyócvan  forinté,  elattam  hatvané,  húsz  forint  a 
bnkti  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.286). 

2.  BUKTI :  költ  mácsik,  pupora  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839)  [vö.  bukta]. 

BULÁNDRA  (Székelyföld  Kriza ;  pulendra 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  X1X.379):  rongyos 
öltözet,  koldús-condra. 

BULES:  perca  fluviatilis  (Drávafok,  Béllye 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

BULL:  búj  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214). 

BULZ:  kis  sajt  (Kolozs  m.  Szucsák  Nyr. 
XVI1I.575). 

BÚMA  (Debrecen  Nyr.  XIII.432 ;  puma  Gyön- 
gyös Nyr.  1.282):  [csizmadia-szerszám]. 

[BUMPORDÁL],  BUMPURDÁL  :  duzzog.  Ma- 
gába mirgelödött,  bumfurdált  (Orosháza  Nyr.  VII. 
183). 

BUMPORDI  (Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek ;  Érsekújvár  Nyr.  V11.40 ;  bom- 
fordi  Balaton  mell.  Tsz. ;  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek ;  bonfordi  Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.93 ;  Ud- 
varhely m.  Nyr.  \1.272 ;  bumforgyi  Palócság  Nyr. 
XX1I.32;  bumfurdi  Tolna  m.  Nyr.  V.523;  Oros- 
háza Nyr.  1V.330;  Szilágy  m.  Nyr.  XIV.576 ; 
bunfordi  Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573; 
Fehér  m.  Nyr.  V.129;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
142;  Csallóköz  Csaplár  Benedek):  1.  mogorva, 
barátságtalan,  duzmadt  (Fehér  m.  Nyr.  V.129; 
Orosháza  Nyr.  1V.330;  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek ;  Érsekújvár  Nyr.  VII.40) ;  2.  otromba,  idom- 
talan,  durva,  esetlen,  ügyetlen,  félszeg  (Zala  m. 
Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573;  Balaton  mell.  Tsz.; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.  142;  Kecskemét,  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Fölső-Csallóköz  Nyr. 
Vni.93;  Szilágy  m.  Nyr.  XIV.576);  3.  bamba, 
féleszű,  tökfilkó  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Kecskemét, 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Udvarhely 
m.  Nyr.  VL272) ;  4.  furcsa,  szeles  ember  (Tolna 
m.  Nyr.  V.523). 

[BÜNA]. 

buna-világ :  forradalmi  világ  (Török-Becse  Nyr. 
IX.92). 

BUNDA :  1.  ködmen ;  2.  bőrmellény,  a  melyet 
télen-nyáron  hordanak  (Baranya  m.  Patacs  vid. 
Csaplár  Benedek). 

bunda-dukki:  bunda-újj  (Háromszék  m.  An- 
gyalos, Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVni.527). 

bunda-ló :  pálinka  (Nagyvárad  Nyr.  XVI.572). 

BUNDÁS:  1.  regruta  (Székesfehérvár,  kaszár- 
nyai szó  Nyr.  XVII.284);  2.  másodéves  katona 
(Kaszárnyai  szó  Nyr.  V1.44). 


bundás-kenyér :  kirántott  kenyérszelet  (Veszp- 
rém m.  Fábián  Gábor  1839;  Heves  m.  Névtelen 
1840). 

BUNDIKA  (bungyika):  1.  bundika:  bőrmellény 
(Székelyföld  Nyr.  V.376);  2.  bungyika:  ujjatlan 
ködmen  (Palócság  Tsz.) 

BUNDIKÓ:  bundácska  (Háromszék  m.  Kiss 
Mihály). 

BUNDIRA:  bécsi  tök  (Dunántúl  Nyr.   V.128). 

1.  BUNDSI:  boglyas,  borzas,  bozontos  hajú 
(Szeged  Vin.138.  234). 

2.  BUNDSI:  fölső  ruha  (Abauj  m.  Jászó  Nyr. 

IX.478). 

[BUNDSÓ]. 

[Szólások].  Ej,  a  ki  bundsója  van  a  világnak! 
[káromkodás]  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
n.464). 

BUNKÓ  {bink''ó  Palócság  Nyr.  XXI.306;  XXll. 
32):  1.  fatörzsök  (Debrecen  Nyr.  VII.91);  2.  su- 
lyok (Borsod  m.  Diósgyőr  vid.  Nyr.  IV.43). 

BUNKÓS  {bonkos  Székelyföld  Kriza;  bontos 
Székelyföld  Tsz.) 

bonkos-lábú  (bontos-lábú) :  kificamodott,  bogos 
lábú  (Székelyföld  Tsz.  Kriza). 

[BXJRj. 

búr-fa  {bur-fa,  bura-fa  Esztergom  vid.  Nyr. 
XIX.239):  fenyü-féle  (pinus  strobus?)  (Mátyus- 
földe  Nyr.  XVII.478;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 

188). 

búr-fenyü:  cv  (Mátyusfölde  Nyr.  XVn.478). 

BURBUKOL,  BURBÍKOL:  1.  burbukol:  tor- 
kát öblögeti,  gargarizál  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII. 
478);  2.  burbíkol:  zavarja  a  moslékot  a  vályú- 
ban (sertés)  (Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky 
Ferenc  1841). 

BURCSÁK :  szüret  utáni  új  bor  (Bars  m.  Nyr. 

XVIIL384). 

BURCSELLA:  puhafa-hajó  (Kis-Duna  mell. 
Győr  és  Mosony  közt  Nyr.  XI.43). 

BURCSIK:  gyékényből  v.  ponyvából  való 
kocsi-ernyő  (Heves  m.  Névtelen  1340). 

BÜRDÁNY:  pozsgás  ember  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

BURDÓ  (Székelyföld  Nyr.  1.135;  Kiss  Mihály; 
burdu  Székelyföld  Kriza ;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
V.329):  tömlő.  Burdóban  áll  a  túró  (Háromszék 
m.  NyK.  111.10).  Jó  a  túró,  csak  kár,  hogy  rossz 
burduban  van  (Székelyföld  Kriza). 

bordó-síp:  duda  (Erdővidék  Tsz.) 

bordósípos:  dudás  (Erdővidék  Tsz.) 

BURDUGA:  csorgó  (Székelyföld  Tsz.) 


199 


BURDUJ— BURRAN 


BURRANAT— BURZUKOS 


200 


[BÜBDUJ]. 

burduj-lapi:  széles  lapu-féle  (Háromszék  m. 
Tsz.)  [vö.  brusztuj-lapi\. 

[BURGÁNY,  BÜRGÁN]. 

burgán-malac :  kurta  fehér  göndör  szőrű  ma- 
lac (Szatmár  m.  Nyr.  VIIL523;  vö.  Nyr.  XIX. 
381a). 

BURGI :  burgundia-répa  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII . 
523 ;  Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI.333 ;  Pozsony 
m.  Pered  Nyr.  XV.517). 

BÜRGOJÓ;  1.  pálinkás  kondér;  2.  ugorka- 
sózó öblös  edény  (Székelyföld  Kriza). 

BURGONYA  {burgundia  Komárom  m.  Kürth 
Nyr.  XIX.187;  gurgonya  Hely  nélkül  Tsz.) 

BÜRGYA:  földülés.  Ügyelj,  mert  mindjárt 
burgya  lesz  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XX.431). 

BURJADT :  elburjánosodott  (Székelyföld  Tsz.) 

BURJÁN  {búrja  Heves  m.  Névtelen  1840; 
burnya  Nógrád  m.  Fabó  András  1841 ;  burnyá 
Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.287). 

[BURJÁNOZ]. 

[neki-burjánoz]. 

[Szólások].  Neki-burjánozza  magát:  fölhevülve 
neki-készül  (Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly). 

BURJÁS:  buján  nőtt  (szőllő,  fa  stb.)  Burjás 
nedves  idő:  tenyésztő  idő  (Szeged  Tsz.) 

BURKOS  {burgus  Alsó-Háromszék  m.  Nyr. 
XXI.47;  burtos  Székelyföld?  Nyr.  V,376):  lom- 
bos, sűrű  lombú,  terebélyes  (Udvarhely  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.139;  Háromszék  m.  Vadr.  493b.; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  III.334)  [vö.  buros,  burtukos]. 

BURKÓS:  borús,  borongós.  De  burkós  ildö 
van  (Veszprém  m.  Nyr.  VIII.40). 

BUROK  {burik  Szatmár  m.  Nyr.  X.474).  Burik- 
ban  született  (uo.)  [vö.  borék,  2.  bürök]. 

BUROS  (Deésakna  Nyr.  1.381;  Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
318;  Vadr.  493b.;  Udvarhely  m.  Győrflfy  Iván; 
burus  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  1.553; 
Marosszék  Arany-Gyulai  NGy.  1.137;  Háromszék 
m.  Vadr. ;  burús  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
1.142):  lombos,  sűn\  lombú,  terebélyes  [vö.  búr- 
kos,  burtukos]. 

BUROZ-IK:  lombosodik  (Udvarhely  m.  Győrflfy 
Iván). 

[BURRAN]. 

fel-burran  (fel-húrran  Háromszék  m.  Nyr.  IV. 
561):  fölröppen  (madár,  kül.  több  eggyszerre, 
nagy  szárnysuhogással)  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.) 


[BURRANAT].  Burrantában,  burranfába:  föl- 
röppentében, éppen  a  mint  fölröppen  (Székely- 
föld Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.318;  Győrffy  Iván).  Burrantába  lőttem  (Három- 
szék m.  NyK.  HL  18). 

BURRANTYU:  pörgetyű  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.318;  GyőrflPy  Iván). 

BURROG:  1.  dong  (a  cserebogár)  (Háromszék 
m.  Vadr.) ;  2.  erősen  búg  (a  disznó)  (Háromszék 
m.  Nyr.  IV.561);  3.  burrog  a  hajó,  mikor  a 
hullámzó  víz  a  fenekét  üti  (Komárom  Hermán 
0.  Halászat  K.) 

BURTOK:  lombos,  terebélyes  ág  (Székely- 
föld Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.325;  Győrffy  Iván). 

BURTUKA  borta  (Szolnok-Doboka  m.  Ko- 
vács Dezső). 

BURTUKOS  {burtukos  Székelyföld  Tsz.  NyK. 
X.327):  lombos,  sűrű  lombú,  terebélyes  (Szé- 
kelyföld NyK.  X.327;  Kiss  Mihály;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.318;  Nyr.  IV.561 ; 
Kiss  Mihály;  Erdő  vidék  Nyr.  VIII.  142).  Burtukos 
fejű:  bozontos  (Székelyföld  NyK.  X.327)  [vö. 
buros,  burkos,  burzukos]. 

BURUKKOL  (Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely 
m.  Fehér-Nyikó  mell.  Vadr.  118;  brukkol  Veszp- 
rém Nyr.  XV.334 ;  btirokol  Székelyföld  Tsz. ; 
burukol  Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m.  Angya- 
los, Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII.527;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  VII.478):  1.  turbékol  (i.  h.)  Élnek, 
élnek  ők  együtt,  min  két  páros  galamb ;  sugnak- 
búgnak,  burukkőnak  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó 
mell.  Vadr.  118);  2.  burokol:  zsörtölődik,  zsém- 
beskedik  (Csik  m.  Csík-Várdótfalva  Péter  János) 
[vö.  bürükköl], 

BURUNG :  dong,  dongva  röpül  (a  cserebogár) 
(Háromszék   ra.   Győrflfy  Iván)  [vö.  csereburung]. 

BURUNGOZ  :  ^  (Háromszék  m.  MNy.  VI.215; 
Győrflfy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

el-burungozlk :  nagy  sebesen  elmegy.  ZTgy 
elburung ózott !  (Háromszék  m.  Lőte  József). 

BURUNGOZTAT:  gömbölyű  kövecskét  úgy 
hajít  el,  hogy  süvítő  hangot  ad  (Csík  m.  Csík- 
Várdótfalva  Péter  János). 

BURUNKOL  -^-  burung,  burungoz  (Csík-Qyer- 
gyó  Nyr.  IV.282). 

BURUNKOZ-IK:  a;  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
318;  Vadr.  493b). 

BURUSÁN  (Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr. 
XIII.331;  borosán  Göcsej  Nyr.  11.473):  apró- 
fenyú,  búsfenyű-bokor.  Burusános  erdü:  apró- 
fenyús  erdő  (Göcsej  Nyr.  XII.234). 

BURVÁNYL-nC:  vergődve  hullámot  vet  (a 
hal)  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.) 

BURZUKOS:  borzas,  ágas-bogas  (Csík-Sz.- 
György  Nyr.  X.330)  [vö.  burtukos]. 


201 


BUS— BUSZMOG 


BUTA— BUTYKA 


202 


BŰS.  Búsan  terem:  busásan,  dúsan  (Kecske- 
mét Nyr.  IX.93). 

BUSA:  1.  kövér,  köpcös,  zömök,  duzzadt,  vas- 
tag (Vas  m.  Kemenesalja,  Somogy  m.  Tsz. ; 
Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.93);  2.  nagyfejű  (Bala- 
ton mell.  Tsz.) 

BÚSÍT  (busit  Bihar  és  Szatmár  m.  Barna 
Ferdinánd;  búsit  Ipoly  vid.  Nyr.  III.427;  busitt 
Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.423;  búsitt  Székelyföld 
NyK.  X.327;  Kiss  Mihály):  1.  búsul.  Mit  búsit 
ke,  ápdkdm?  (Ipoly  vid.  Nyr.  111.427);  2.  tart, 
fél.  Azt  busittom:  attól  tartok,  attól  félek  (Zala 
m.  Hetes  Nyr.  1.423);  3.  kéréssel  háborgat  (Bi- 
har és  Szatmár  m.  Barna  Ferdinánd;  Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Azétt  búsittanám:  arra  kérném. 
Búsittanám,  édes  jó  asszonyom,  egy  markocska 
lisztéit.  Engedelmet  kérek,  egy  kevés  búsittására 
jöttem  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[BÚSKA]. 

[Szólások].  Búskát  adott  neki :  kikosarazta 
(Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.43). 

BÚSKODÁS:  búslakodás  (Gyergyó-Sz.Miklós 
Nyr.  Vin.230). 

BÜSTYÁLLÓ  =-  ágké'gy-Mló  (Kopácsi  Her- 
mán 0.  Halászat  K.) 

[BÚSUL]. 

még-búsul:  1.  megszomorodik.  Be  megbúsult, 
mikor  [a  levelet]  elolvasta !  (Háromszék  m.  Vadr. 
416).  Mé'gbusútam  magamat:  elbúsultam  maga- 
mat (Eszék  vid.  Nyr.  VII.278) ;  2.  megbán,  meg- 
keserül. Azt  reám  tedd  [==  reám  bizonyítsd],  mett 
ha  nem,  megbúsulod  (Háromszék  m.  Vadr.    369). 

BUSZ  (Tolna  m.  Nyr.  VI.230;  Marcal  mell. 
Acsády  Sándor;  Baranya  m.  Abaliget  Csaplár 
Benedek;  bús  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.47 ; 
Alföld  Nyr.    XIX.321 ;   busz  Baranya  m.   Tsz.): 

1.  busz:  fojtó  levegő,  gőz,  pl.  kútban  v.  pincé- 
ben   megromlott    levegő    (Baranya    m.    Tsz.)  ; 

2.  busz,  busz:  rekkenő  hőség  (Marcal  mell. 
Acsády  Sándor;  Baranya  m.  Tsz.);  3.  busz: 
alattomos.    Busz  ember  (Tolna  m.  Nyr.  VI.230). 

búsz-meleg  (Tolna  m.  Nyr.  VT.230;  Baranya 
m.  Abaliget  Csaplár  Benedek;  bús-meleg  Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVni.47;  Alföld  Nyr.  XIX.321): 
rekkenő  hőség. 

[BÚSZÁMOD-IK]. 

neki-búszámodik:  neki  dühödik  (Tolna  m. 
Nyr.  VI.230). 

BUSZLA:  ügyefogyott,  mamlasz,  tehetetlen 
(Orosháza  Nyr.  IV.330). 

BUSZMA:  buta,  bárgyú,  faragatlan,  nevelet- 
len (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVm.47;  Kecs- 
kemét Király  Pál;  hely  nélkül  Tsz.  299b). 

BUSZMOG:  ímmel-ámmal  csinál  vmit  (Sze- 
ged Nyr.  Vn.380). 

SZINMYBI  :   MAGTAR  TÍJBZÓTÁB, 


BUTA:  1.  tompa,  életlen  (kés,  fejsze)  (Csík 
m.  Király  Pál);  2.  szelid.  Buta  tehén:  nem  rugós 
(Kolozs  m.  Sztána  Nyr.  IX.503)  [vö.  1.  buga, 
1.  buti,  butó,  butu]. 

BUTÁLÓD-IK:  1.  butul  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
165;  Budenz-Album  159);  2.  ostobáskodik  (Gö- 
csej Budenz-Album  159). 

BUTÁBÓL :  lim-lomol,  sürgős  keresés  közben 
hány-vet,  szerteszór  (holmikat)  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.287;  Katona  Lajos). 

1.  BUTI:  buta  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.85; 
XIV.286;  XV.305)  [vö.  butó,  butu]. 

2.  BUTI:  fejsze  (Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI. 
505). 

BUTIK,  BUDIK:  kis  kunyhó  (Dunántúl  Nyr. 
V.128). 

BUTKA  (Abauj  m.  Névtelen  1839;  bútka 
Rozsnyó  Nyr.  Vin.564;  butyka  Győr  m.  Bőny 
Nyr.  XVI.  143):  bódé. 

BUTÓ:  buta  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.381)  [vö.  buti,  butu]. 

BUTÓJ:  hordó  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V. 
329). 

BUTOJKA :  hordócska  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 

XVI.478). 

BÚTOR  {búter  Palócság  Nyr.  XXI.306;  XXH. 
32;  Gömör  m.  Serke  Nyr.  XVin.422;  butyor 
Kecskemét  Nyr.  X.380;  Szeged  Nyr.  V.571). 

BUTTOGÓ :  buta.  Buttogóvá  tötte  a  zsidót: 
bolonddá  tette,  eljáratta  vele  az  áprilist  (Toron- 
tál m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.243). 

BUTU  {butú  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.286 ; 
Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381):  buta 
(Gömör  m.  Nyr.  XVIII.453;  Rimaszombat  és  vid. 
Nyr.  X.87;  Xn.l90;  Nyitra  völgye  Nyr.  in.28; 
Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc 
1841)  [vö.  1.  buti,  butó]. 

BUTUJ,  BUTÚJ:  buta,  esztelen  (Orosháza 
Nyr.  VI.134;  Debrecen  Nyr.  XXI.476)  [vö.  mutuj]. 

BUTUK:  1.  tuskó,  vastag  tőke  (Deésakna  Nyr. 
1.381) ;  kolonc  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  süveg, 
kucsma  és  sapka  kikészítéséhez  való  fa-tőke 
(Kezdi- Vásárhely  Nyr.  XIV.239) ;  2.  kaloda  (Ud- 
varhely m.  Vadr.;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.561; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  X.202);  3.  áristom,  tömlöc 
(Székelyföld  Nyr.  XV.472;  Csík  m.  Csík-Sz. 
György  Nyr.  X.330;  Csík-Várdótfalva  Péter  János). 

1.  BUTYKA:  pálinkás-üveg  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.319). 

[2.  BUTYKA]. 

butyka-horog :  a  buttyogató  tartozéka;  erős 
inon  függő  kettős  harcsa-horog  (Baja  Hermán 
0.  Halászat  K.) 

H 


203 


BUTYKAL— BUTYKO 


BÜTYKÖS— BÚZA 


204 


[1.  BÜTYKÁL],  BÜTYKÁLL:  turkál,  áskál. 
Hán  döntést  csinyát  ked  a  télön?  Kétezröt;  de 
sokat  is  hutykátam  ebbe  a  kutya  vadasba  [szöUö- 
ben,  tréf.]  (Kis-Kün-Halas  Nyr.  XIV.286;  Korda 
Imre)  [vö.  2.  bugyog,  butykász], 

[2.  BUTYKÁli]. 

meg-butykál :  lopva  megdézsmál  (boros  hor- 
dót). Megvenném  a  kété'k  borikot,  de  kéték  min- 
dég megbutykálik  [így]  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.  179). 
Pöcsétője  lé  kigyelmed  a  hordót,  mer  ez  a  vessző- 
vágó  meg  találi  butykáni  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.283). 

[BUTYKÁS]. 

butykás-Kató :  pacsirta,  búbos  pacsirta  (Szi- 
lágy m.  Nyr.  IX.181). 

BÜTYKÁSZ-IK :  1.  turkál.  Ne  butykássz,  mint 
a  disznó,  az  ételben  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
Xn.378) ;  2.  duskálkodik.  Butykászik  a  gyümölcs- 
ben (Bereg  m.  Pap  Károly)  [vö.  1.  butykál,  buty- 
káz-ik]. 

[BUTYKÍSZÓ]. 

butykásza°-rúd  =  butykázó-rúd  (Gömör  m. 
fíanva  Nyr.  XVni.501 ;  XX.287). 

BUTYKÁZ-IK:  turkál,  válogat  (az  ételben), 
finnyáskodik  (Heves  m.  Névtelen  1840)  [vö. 
bufykász-ik\. 

[BÜTYKÁZÓ]. 

butykázó-lyuk:  nagy  lék,  a  melyen  az  örvös- 
hálót leeresztik,  és  a  melyen  át  a  butykázó- 
rüddal  a  halat  is  kergetik  (Miskolc  Hermán  0. 
Halászat  K.) 

butykázó-rúd:  az  a  rúd,  a  mellyel  téli  halá- 
szatkor a  butykázó-lyukon  át  a  halat  az  örvös- 
háló felé  hajtják  (Miskolc  Hermán  0.  Halászat  K.) 

BÜTYKÓ  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.286 ;  Bánffy- 
Hunyad  Nyr.  XII.379  ;  botikó  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.358;  Nyr.  IV. 
561 ;  buckó  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  H. 
517;  Balaton  mell.  Tsz.;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.319;  bucku  Zala  m.  Hetes  Nyr.  n.372 ;  butikó  \ 
Székelyföld  Tsz.  Kiss  Mihály ;  Csaplár  Benedek ;  | 
Udvarhely  m.  Hermán  0.  Halászat  K.;  Három- 
szék m.  Vadr.  493b;  MNy.  VI.318.  358;  butyikó 
Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr.) : 
1.  buckó,  butikó,  butyikó,  butykó:  bütyök,  bog, 
görcs,  csomós  kidudorodás  (Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.517;  Balaton  mell.  Tsz.;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.286;  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.318; 
Vadr.);  2.  botikó,  butikó:  nád,  káka  stb.  növé- 
nyek szára  hegyén  levő  buganemú  csomó  (alul 
kerek  csomó-,  fölül  meszelő-alakú  megszáradott 
virágcsésze)  (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m. 
Nyr.  IV.561);  3,  buckó,  bucku,  butykó:  tuskó, 
nagy  kó-  v.  földhömpölyeg  (Zala  m.  Hetes  Nyr. 
n.872;  Bánffy-Hunyad  Nyr.  Xn.379;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.319).  Kútgém  butykója:  azon  idom-  i 


talán  vastag  fatuskó,  a  melyet  a  kútgém  végére 
kötnek  (Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII.379);  4.  butikó: 
cottus  gobio  (Udvarhely  m.  Hermán  0.  Halászat 
K.)  [vö.  bütykő]. 

BÜTYKÖS  (butykós  Dunántúl,  Gömör  és  Torna 
m.  Tsz.):  1.  butykós:  öblös  hasú,  szúk  szájú, 
bugyogós  korsó  (Dunántúl  Tsz.;  Gömör  és  Torna 
m. ?  Tsz.);  2.  bütykös:  szúknyakú  pálinkás  üveg 
(Komárom  m.  Perbete  Gáncs  Géza)  [vö.  bugyo- 
gós 2.] 

[BUTYKÓS]  (bitykós  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
botkos  Erdővidék  Tsz.;  buckos  Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.274;  butikos  Székelyföld  Tsz.  56b; 
butyikós  Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr. 
493b):-  bütykös,  csomós,  görcsös.  Bitykós  láb- 
ujjak: bütykös  lábujjak  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Botkos  lábú :  nagy  bokájú  (Erdővidék  Tsz.) 
Butyikós  bot:  bunkós  bot  (Székelyföld  Kriza). 
A  butyikós  fele  a  dolognak:  a  nehéz  oldala 
(Háromszék  m.  Vadr.  493b)  [vö.  bütykös]. 

BXJTYOR  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.47; 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  bugyor  Sop- 
rony m.  Röjtök  Nyr.  III.465;  Vas  m.  Tsz.;  Vas 
m.  Répce-Sz.György  Nyr.  XVin.480;  Fölső-So- 
mogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VIII.432;  Székesfehér- 
vár Nyr.  VII.138;  &Míí/or  Erdő  vidék  Tsz. ;  pútyor 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67):  1.  bugyor,  bútijor, 
pútyor:  batyu  (Vas  m.  Tsz.;  Vas  m.  Répce-Sz.- 
György Nyr.  XVin.480;  Székesfehérvár  Nyr. 
VII.138;  Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VIH. 
432;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.47;  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.67);  2.  bugyor:  uti  tarisznya  [?].  Mégkönnye- 
dült  a  bugyra  (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.465); 
3.  butyor:  tüsző,  tarsoly  [?]  (Erdő vidék  Tsz.) 

bugyor-száju :  vastag  ajkú  (Székesfehérvár 
Nyr.  Vn.l38). 

BUTYRA,  BITRA:  fanyelű  bicska  (Baranya 
m.  Tsz.) 

BÜTTYOGATÓ:  talpas  fácska,  a  mellyel  a 
vízbe  vágnak  s  buty,  kuty  v.  futy  hangot  csal- 
nak ki,  azaz  a  béka  hangját  utánozzák  és  ezzel 
a  harcsát  a  horogra  csalják;  Komáromban  kis 
bádogpohárral  kuttyogatnak  (Szeged,  Csongrád, 
Szolnok-Kopácsi,  Komárom  Hermán  0.  Halászat 
K.)  [vö.  futtyogató,  kuttyogató,  puttyogató]. 

BÚVÁR  {buár  Erdő  vidék  Tsz. ;  bujár  Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XVn.284;  Fehér  m.  Nyr.  IX.284; 
Fehér  m.  Velencei-tó  mell.  Nyr.  XVn.430;  Fehér 
m.  Tabajd  Király  Pál):  1.  bujár:  vöcsök  (podi- 
ceps)  (Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVII.430); 
2.  búvár:  társaságot  kerülő,  magának  élő  (Zemp- 
lén m.  Tállya  Nyr.  IV.476). 

BÚVÓ:  búbos  vöcsök  (Eszék  vid.  Nyr.  V.270). 

BUVÓSDI:  bújócska  (játék)  (Háromszék  m. 
Vadr.  381). 

BÚZA:  fölső  ajak  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
V.329). 


205 


BÚZA— BUZOGÁNY 


BUZZAN-BÜDÖS 


206 


BÚZA  (búza):  a  tiszta  búza  és  a  rozs  közös 
neve  (Kis-Kún-Halas  Korda  Imre;  Kún-Majsa 
Nyr.  VIIL470;  Ettvel  Gyula;  Palócság  Nyr.  XXL 
507). 

búza-ir:  {huza-ír):  szar  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály, Győrffy  Iván). 

buza-szer:  búza-sor,  búza-piac  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.328.  345). 

búza- viasz:  szar  (Székelyföld    Győrffy  Iván). 

BÜZÁTA  (buzata  [?]  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXL  144) :  1.  kifordult  vastag  ajkú  (Háromszék 
m.  és  Fogaras  vid.  Czinege  J. ;  Brassó  m.  Hét- 
falu Hoffmann  Frigyes);  2.  duzzogó,  neheztelő 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.577);  3.  hu- 
zata [?] :  ,zabola,  vmi  seb  az  ajkak  végén,  tisz- 
tátalanság miatt  származik'  [?]  (Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XXL144). 

BÜZDER  :  ragadványfü  (Torna  m.  Ruehietl 
Miklós  1839). 

[BÜZÉR,  BUZSÉR],  MÚZSÉTR|:  festőfú,  piro- 
sító (rubia  tinctorum)  (Udvarhely  m..  Erdővi- 
dék Kiss  Mihály). 

BUZGALÓ:  mindenféle  mérges  v.  haszna- 
vehetetlen növény  (Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.93). 

BUZGÁR:  folyó  víznek  forgó,  örvénylő  része; 
olyan  hely  a  folyóban,  a  hol  vakforrás  van  s  a 
víz  fölbuzog  (Szeged  Tsz. ;  Tisza-Dob  Nyr.  XIX. 
47 ;  Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139).  Buzgárt 
vet  (a  hal  sebes  úsztában  v.  az  evező-lapát) 
(Szeged  Tsz.) 

BUZGÁROS :  1.  vízfakadásos,  forrásos.  Biz  a 
kalocsai  határba  igen  sok  buzgáros  [forrásból 
táplálkozó  mocsáros]  hely  van  (Kalocsa  Nyr.  VI. 
173);  2.  forgó,  örvénylő.  Buzgáros  víz  (Hely 
nélkül  Nyr.  XII.527). 

BUZGÁRZ-IK:  fodrozódik  (a  víz)  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XIX.333). 

BUZIKA  (húziká):  búzácska,  búza  (Pest  m. 
Szeremle  Nyr.  XVI.504;   Szlavónia  Nyr.  V.64). 

BUZOG   {bucog  Karancs  vid.    Nyr.  XXI.477). 

BUZOGÁNY  [bozogán  Soprony  és  Vas  m.  Nyr. 
X.331 ;  buzogány  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV. 
181;  Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr.  XVnL480; 
buzdogány  Fehér  m.  Forna,  Csákvár,  Ugocsa 
Nyr.  X.521 ;  buzdován-kövte  Baranya  m.  Patacs 
vid.  Csaplár  Benedek  ;  buzdugán  Székelyföld 
Győrffy  Iván;  buzdugány  Kis-Küküllő  m.  Szőke- 
falva Nyr.  XIV.  574;  buzgány  Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVI.283  ;  buzugán  Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  462.  493) :  1.  bozogán,  bozo- 
gány,  buzgány,  buzogány:  bunkós-tetejű  sásféle 
(Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.331 ;  Soprony  m. 
Horpács  Nyr.  IV.  181 ;  Somogy  m.  Nyr.  X.431 ; 
Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.283);   2.  bozogány.   a  nádnak 


bunkós    teteje    (Vas  m.   Répce-Sz.György  Nyr. 
'  XVin.480). 

buzgány-bot :  bunkós  bot  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.283). 

buzdován-körte :  Kálmán-körte  (Baranya  m. 
Patacs  vid.  Csaplár  Benedek). 

[BUZZAN]. 

fel-buzzan :  hirtelen  fölbuzdul,  fölbuzog.  Fel- 
buzzant  a  víz :  forrásnak  indult  (Székelyföld  Tsz.) 

BUZSÉNYICA  {bozsonica,  bozsonyica):  füstölt 
juh-  V.  kecske-hús  (Székelyföld  Kriza,  Győrffy 
Iván,  Szinnyei  József). 

BUZSNYA:  zsidótemplom  (Ung  és  Bereg  m. 
Számek  György). 

1.  BŰ  (bü):  1.  ronda,  undok,  ocsmány,  utála- 
tos (Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  n.l24. 
234;  Székelyföld  Tsz.  Nyr.  Vin.462;  Udvarhely 
m.  Király  Pál:  Háromszék  m.  Tsz.  Vadr.  MNy. 
VL244.  318;  Nyr.  IV.561;  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283;  Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  MNy.  VI.369;  Csík- 
Sz.György  Nyr.  X.330;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V. 
89).  Bűnél  is  büvebb  (Háromszék  m.  Vadr.).  Bü 
állat:  undok  lény  (Háromszék  m.  Vadr.  417). 
Bü  szag  (Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe 
11.124.  234).  Bü  személy:  förtelmes  ringyó  (Há- 
romszék m.  Vadr.  MNy.  VI.318;  Győrffy  Iván). 
Bü  szerzet:  ronda,  ocsmány  nép,  utálatos  terem- 
tés (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Három- 
szék m.  Vadr.  MNy.  VI.226.  318;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván).  Bü  teheny:  lusta  disznó  (Három- 
szék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár);  2.  ronda- 
ság (Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.  429) ;  3.  büszkeség. 
Majd  megeszi  a  bü  (Nagy-Kálló  Nyr.  XII.429). 

[2.  BŰJ. 

[bű-báj]. 

bűbájos  (bibdnyos  Palócság  Ethnographia  IH. 
351.  355;  bibdnyos  Mátra  vid.  Nyr.  XXn.240; 
búvájos  Torontál  m.  Morotva  Kálmány  L.  Szeged 
népe  IL102). 

[3.  BŰ]. 

bű-bá.  Asse  monta,  hü-je  vaj  bd,  csak  mé'gát 
mind  ed  daraffa  (Veszprém  m.  Cgékút  Nyr.  XIV. 
192). 

[BŰDIj. 

bűdi-boszor  v.  -boszorkány:  [gúnynév]  (Gö- 
mör  m.  Hanva  Nyr.  XX.287). 

BÜDÖS  {bödös  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.431): 
1.  kelletlen,  nem  tetsző.  Büdös  neki  ott  járni: 
nem  mer  ott  járni,  mert  vmi  rossz  fát  tett  ott 
a  tűzre  v.  nem  szabad  neki  (Székelyföld  Nyr. 
11.39;  Kiss  Mihály);  2.  börtön  (Kecskemét  Nyr. 
X.380);  3.  kifutós  labdajáték  (méta).  Nagy  bü- 
dös :  az  a  hely,   a  hová  ezen  játék  alkalmával 


207 


BÜDÖSKE— BÜKK 


BÜKKÖG— BÜRÜ 


20& 


a  bentlevők  kifutnak;  az  ütő-hely  mellett  van 
a  kis  büdös  (Torontál  m.  Csóka  Kálmány  L. 
Szeged  népe  III.279)  [vö.  büdü,  bűz  2.] 

[Szólások].  Büdösben  maradt:  kudarcot  vallott 
(Somogy  m.  Tsz.) 

büdös-babuk:  büdös-banka  (Erdővidék  Tsz.) 
[vö.  2.  babuka]. 

[büdös-kő]. 

büdösköves-szálka  :  gyufa  (Székelyföld  Nyr. 
XV.472). 

BŰDÖSKE  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  HL 
140;  büdöcske  Göcsej  Tsz.):  büdös-féreg,  poloska. 

BŰDÖSÖD-IK  {m'égbigyesed-ik  Moldvai  csáng. 
Nyr.  111.50;  Szarvas  Gábor;  m'égbüdössöd-ik  Ud- 
varhely m.  Nyr.  IV.81). 

[meg-büdössödik]. 

[Szólások].  Ez  a  vereködés  még  valakinek  meg- 
büdössödik  :  szomorúságot,  kellemetlenséget  sze- 
rez (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.81). 

BÜDŰ:  börtön,  áristom  (Székelyföld  Nyr.  II. 
426;  IV.88;  Arany-Gyulai  NQy.  m.316;  Kriza; 
Háromszék  m.  Vadr.)  [vö.  büdös  2.] 

[Szólások].  Büdübe  estél:  bajba  jutottál  (Szé- 
kelyföld Nyr.  n.426).  Büdübe  vinni:  veszede- 
lembe, bajba  juttatni  (Székelyföld  Győröy  Iván; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.359;  Vadr.). 

BŰGE;  gyönge  elméjű  (Kecskemét  Nyr.  X. 
380;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.286). 

BÜKK  [bikk  Palócság  Nyr.  XXI.309;  bikk-U, 
bik-fsi  Gömör  m.  Nyr.  XVni.423;  Székelyföld 
Tsz.). 

[bükk-fa]. 

bikfa-bigyo :  bükkfán  levő  oldalbog  (Székely- 
föld Tsz.). 

bitfa-embör:  esetlen,  faragatlan  ember  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  11.472). 

bükkfa-kolomp  {bükfa-kolomp) :  tökfejű,  ok- 
talan, érzéketlen,  konok  (Fehér  m.  Nyr.  V.129; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Eredj  előlem,  te 
megátalkodott  bükfakolomp!  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

bükkfa-nagyrág :  kendervászon-nadrág  (Csík 
m.  Nyr.  VI.471). 

[bükk-fej]. 

bükfejes:  konok,  makacs  (Székelyföld  Kriza; 
Udvarhely  és  Csík  m.  Győrfify  Iván;  Háromszék 
m.  Vadr.). 

bük-fejű:  :v  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

bikk-makk:  a  bükkfa  gyümölcse  (Nógrád  m. 
Litke  Nyr.  IV .72). 


bikmakkol:  akadozva,  untatva  beszél  v.  men- 
tegetődzik  (Székelyföld  Tsz.). 

BÜKKÖG :  lüktet  (az  ér)  (Moldva,  Klézse  Nyr. 
VII.478). 

BÜKKÖNY  {bököny  Bereg  m.  Munkács  és 
Bereg-Rákos  vid.  Pap  K. ;  bükkön  Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.). 

BÜKLEDEZ:  bukkadoz  (sziklás  fenéken  a 
víz)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.318). 

BÜKLEN :  bukfencezik,  bukfencet  vet  (Csík 
m.  Kóródy  Miklós). 

BÜKLET:  buktat,  bukkadoztat  (az  erdőn  fát 
be  eggy  gödörbe)  (Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.318). 

BÜKLÖG:  bukkadoz  (le  a  meredeken)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.318;  Győrffy  Iván). 

BÜLŐKE:  fiatal  juh,  bárány  (Nagyvárad  Ki- 
rály Pál). 

BŰN :  adósság  (Moldvai   csáng.  Nyr.   X.150). 

BÜNG:  bong,  búg  (Vas  m.  Őrség  Tsz.) 

BÜNHÖD-IK:  vétkezik  (Erdővidék  Tsz.) 

[BÜNTET]. 

rea-büntet :  büntetésül  reá  ró  (vkire  vmit) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.346.  360;  Győrffy  Iván). 

BÜNNYÖG:  duzzogva  sír,  pityergő  hangon 
hümmög,  plünnyög  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.182; 
Háromszék  m.  Kovászna Butyka  Boldizsár).  Büny- 
nyög  a  tehén  (Csík-Sz.György  Nyr.  X.330). 

BÜRGE :  a  mi  nagyon  vastag  és  hamar  nő 
(Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89). 

BÜRGÖS:  vastagszárú  (fű,  burján)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

BÜRÖGLE:  fazék-emelő  bot  (Zala  m.  Alsó- 
Lendva  vid.  Nyr.  Xin.331). 

1.  BÜRÖK  {bireg  Nyitra  m.  Pográny  és  vid. 
Drnovszky  Ferenc  1841;  börög  Nógrád  m.  Nyr. 
in.543;  bükör  Torontál  m.  Csóka,  Egyházas- 
Kér  Kálmány  L.  Szeged  népe  in.l02;  bürög 
Háromszék  m.  NyK.  III.IO). 

[Szólások].  Tám  bürgöt  ettél?:  megbolondul- 
tál? (Háromszék  m.  NyK.  IH.IO). 

2.  BÜRÖK:  burok.  Bürökbe  születőit  (Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.198.  200).  A  ki  bü- 
rökbe születik,  azon  nem  fog  a  gojó  (Szeged  Nyr. 
IV.137).  Bürögben  termett  (Bihar  m.  Tsz.  302a). 

BÜRÜ  (bőrű  Vas  m.  Őrség  Tsz. ;  Göcsej  Nyr. 
Xm.257;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.228): 
gyaloghíd,  árkon  v.  patakon  keresztül  tett  deszka- 
palló V.  gerenda  (Göcsej  MNy.  V.156;  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VIII.48;  Balaton  mell..  Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr. 
XXn.144;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.380;  So- 
mogy m.  Csurgó  Nyr.  XXI.47). 


209 


BÜRÜKKÖL— BÜTÜRMESZ 


BÜTÜS— BŰZ 


210 


BÜRÜKKÖL  (Hetes,  Dobronak  Nyr.  XIV.191 ; 
hürüköl  (Moldva,  Klézse  Nyr.  VIL478):  1.  hürük- 
köl:  turbékol  (Hetes,  Dobronak  Nyr.  XIV.191); 
2.  bürükköl:  a  vízben  buborékol  (Hetes,  Dobro- 
nak Nyr.  XIV.191);  3.  hürüköl:  (a  gyomor)  széllel 
visszaböfög  (Moldva,  Klézse  Nyr.  Vn.478)  [vö. 
hurukkoT\. 

BŰSÉG  {hűség) :  rondaság,  undokság,  ocsmány- 
ság,  utálatosság  (Székelyföld  Tsz.  57a;  Három- 
szék m.  MNy.  VL318 ;  Nyr.  IV.561 ;  Háromszék 
m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283;  Moldva,  Klézse 
Nyr.  IX.429). 

BŰSÉGES  =  hü  (Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89). 

[BÜSZKE]. 

[Szólások].  Büszke  idő  van:  éjszaki  szél  fúj 
(Fehér  m.  Velencei-tó  mell.  Nyr.  XVnL523). 

[BÜSZKÉLL]. 

meg-büszkéll.  Meghüszkélli  magát:  megköti 
magát,  megbicsakolja  magát  [?].  Égy  kicsit  mé'g- 
büszkellettem  magamat,  mégvagdótam  a  lovakat, 
ehajtottam  (Eszék  vid.  Nyr..  Vn.232). 

[BÜSZKÉLLŐD-IK]. 

föl-büszkóuődik :  megköti  magát,  megbicsa- 
kolja magát  [?].  Fölhüszkéllötfem,  osztáng  nem  en- 
gettem  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284). 

BÜSZTÖN :  bot  végére  alkalmazott  háromszög 
alakú,  éles  végú  vasdarab,  a  melyet  gabona- 
gyomlálásra  használnak  (Heves  iji.  Szűcsi  Nyr. 
XXn.281). 

BÜTÜ  (Székelyföld  Tsz.  Nyr.  n.426 ;  Andrássy 
Antal  1843;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.325;  Vadr.;  höt  Székelyföld  Nyr.  IV.190; 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  hüt  Székelyföld  Nyr. 
IV.190;  hütö  Deésakna  Nyr.  1.381;  hütü  Három- 
szék m.  Nyr.  in.324;  hütü  Székelyföld  Nyr.  V. 
515):  1.  vég,  elvágott  vég,  lapos  vég.  Gerenda, 
pálca,  tengely  bütüje  v.  böte ;  kéve  hütüje,  seprű 
hütüje:  vágott  vége;  ház  höte\  fedél  hütüje  (i.  h.); 
2.  hütö:  harangnyelv  (Deésakna  Nyr.  1.381).  Ha- 
rang hütüje  (Kolozsvár  Szamosi  János,  Szath- 
máry  Ákos). 

bütü-kert 
föld  Tsz.). 

BÜTÜL :  véget  csinál,  vminek  a  végét  egye- 
nesre vágja.  Meghütülte  ah  hot  végit  ah  hicskájá- 
val  (Székelyföld  Győrffy  Iván).  Mintsehh  (mincsem, 
hoccsem)  veled  táncolnék,  inkáhh  tökét  hütülnék 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.251;  Csík 
m.  Nyr.  VII.471;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  330). 

BÜTÜLL-IK :  sarkallik,  vhová  dül  a  végével. 
Oda  hütüllik  a  háza  v.  a  földje  (Udvarhely  m. 
Felméri  Lajos). 

BÜTÜRMESZ:  zömök  termetű,  alacsony  és 
vastag  (Csík  m.  Nyr.  VI.471). 


:  telek  végén  levő  kerítés  (Székely - 


BÜTÜS:  vágott  végű,  lapos  végű  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Bütüs  végű:  oo  (Háromszék  m. 
Vadr.  493b).  Bütüs  fedél:  tűzfalas  födél  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.325). 

BÜTÜZ :  1.  --  hütül  (Székelyföld  Tsz.  Győrffy 
Iván).  Megbütüzni  a  végit  (Háromszék  m.  Vadr. 
493b) ;  2.  hütüznek  a  kosok :  összeverik  a  homlo- 
kukat (Göcseji?]  Vass  József  1841). 

BÜTYKŐ  (Heves  m.  Névtelen  1840;  hötkö 
Erdővidék  Tsz.):  bütyök,  bog,  görcs,  csomós 
kidudorodás  [vö.  hutykó]. 

BÜTYKÖCSKE  {hötköcske  Erdővidék  Tsz.) 

BÜTYKÖL:  közösül  (Békés  m.  Kóssa  Albert). 

[BÜTYKÖS],  BÖTYKÖS :  hasas,  domború  (pl. 
a  lámpa-üveg,  a  torony-tető)  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVni.47). 

[BÜTYKÖS],  BÖTKŐS:  bogos  (Erdő vidék  Tsz.) 
[vö.  hutykós]. 

BÜTYÖK  {böcek  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
höcök  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  in.l40;  hö- 
csök  Somogy  m.  Nyr.  XIX.287;  bőtök  Balaton 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.):  1.  höcsök:  göb  a 
fában  (Somogy  m.  Nyr.  XIX.287);  2.  hőtök:  az 
öregháló  mind  a  két  húzókötelének  hossza  köze- 
pén kötött  bog  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.) ;  3.  höcek :  tőkécske,  tuskócska  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.);  4.  höcök:  a  talaj  kis  emel- 
kedése, domborulata  (Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  in.l40). 

[BŰVÖL]. 

el-büvöl:  összerondít  (Háromszék  m.  Vadr. 
493b). 

BÜVÖLKÖD-IK  {hűvölkőd-ik) :  mocskolódik, 
mocskoskodik,  disznólkodik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  Háromszék  m.  MNy.  VL244.  319 ;  Vadr. 
493b ;  Győrffy  Iván).  Mivel  hüvőlköttél,  hogy  ojant 
csináltál  magadhói?  Mind  héhüvölkőtted  magadot 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[BŰVÖS]. 

[büvös-bájos],  bűjös-bájos:  javas,  kuruzsló 
(Heves  m.  Tisza-Sz.Imre  Nyr.  IX.  137). 

BŰVÖSKÖD-IK  =-  büvölköd-ik  (Székelyföld 
Nyr.  Vm.462). 

BŰZ  {hiz  Soprony  m.  Horpacs  Nyr.  VI.122; 
hüz  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Csík  m.  Nyr.  XIL 
524 ;  Gyergyó  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.318.  360;  Moldvai  csáng.  Nyr.  in.2):  1.  hüz, 
hüz:  szag  (Csík  m.  Nyr.  XII.524;  Gyergyó  Kiss 
Mihály).  Nem  állhassa  a  fűszereknek  a  hüzit  (Mold- 
vai csáng.  Nyr.  IIL2).  Mién  jó  hüze  van  ennek  a 
virágnak  (Brassó  m.  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  HL 
224).  Kűdőtt  neki  egy  far  aj  tói  jó  hüzü  mozsdó 
vizet  (Háromszék  m.  Vadr.  415).  Ez  a  virág  jó 
hüzü  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.156) ;  2.  hüz,  hüz : 
a  kifutós  labdajátékban  (méta)  az  a  hely,  a  hova 
a  bennlevők  kiszaladnak  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.318;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván)  [vö.  hüdös  3]. 


211 


BÜZLEGÉL— BÜZLET 


BÜZLÖG— BÜZÖZÉS 


212 


[Szólások].  Bűzt  kap  (ételben):  hibát  talál. 
Egyél,  ne  konkorgasd  az  arrodat.  Immán  ebbe  is 
bűzt  kaptál-e?  (Székelyföld  Nyr.  1.181).  Bűzt  tett 
(tött):  rosszat  tett,  csínyt  tett  (Szentes  Nyr.  VI. 
267;  Szeged  Nyr.  IX.85).  Bűzbe  kever:  rossz 
hírbe  kever  (Háromszék  m.  MNy.  VI.360 ;  Erdő- 
vidék  Tsz.). 

büz-futós:  kifutós  labdajáték  (Csík  m.  Csík- 
Várdótfalva  Péter  János). 

büz-kapó :  hiba-kereső,  akadékoskodó,  gáncsos- 
kodó (Háromszék  m.  MNy.  VI.318 ;  Győrfify  Iván). 

bűz-kürtő:  [tréf.]  segg  (Székelyföld  Győrfify 
Iván). 

büzbe-futó  =  hűz-futós  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.318;  Győrfify  Iván). 

BÜZLEGÉL,  BÜZLEQEL  {büzlögel  Háromszék 
m.  Vadr.  508b):  szagolgat  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.561).  Megbüzlegeli 
a  kankutya  a  szukát,  a  bika  a  tehenet,  a  ménló  a 
kancát,  a  méh  a  kas  lyukát.  A  kutya  a  kenyér- 
héjjat  megbüzlegelte  s  aval  ott  hattá  (Székelyföld 
Kiss  Mihály).  A  marka  a  kóstot  niegbüzlögeli  s  ott 
hagyja  (Háromszék  m.  Vadr.  508b). 

BŰZLET:  szagolgat,  szimatol  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.318; 
Győrfify  Iván). 


BŰZLÖG  -  büzlegéí.  Ezek  am  marhák  csak 
éppeng  hogy  ek  kicsit  megbüzlögik  a  kóstot  s  aval 
ott  hagyják  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

BÜZLÖGET :  finnyáskodva,  válogatva,  kényes- 
kedve turkál  az  ételben.  Büzlögeti  az  (tét  (Pannon- 
halma Nyr.  XII.  187).  Majd  nem  bűzlögetsz  abban 
az  ételben,  csak  a  magad  kényerére  juss  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

BŰZÖL  {bűzül  Marosvásárhely  Nyr.  IX.428; 
bűzül  Székelyföld  Nyr.  XV.472 ;  Csík-Sz.György 
Nyr.  X.237) :  1.  bűzöl,  bűzöl :  btizít  (Balaton  mell. 
Tsz. ;  Szeged  Csaplár  Benedek) ;  2.  bűzöl,  bűzül, 
bűzül :  szagol  (Szatmár  vid.  Tsz. ;  Székelyföld  Nyr. 
XV.472;  Marosvásárhely  Nyr.  IX.428;  Csík-Sz. 
György  Nyr.  X.237);  3.  bűzöl:  szeretgetni  kezd 
vkit  (Balaton  mell.  Tsz.). 

BŰZÖLINT:  1.  buzit.  Elbuzölinti  magát  (Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek) ;  2.  megszagol  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.319;  Vadr.  518b). 

BŰZÖLÖG  {bűzölög) :  kínnal  égve  füstölög 
(nyers  fa)  (Somogy  m.  Tsz. ;  Csallóköz  Szinnyei 
József). 

BŰZÖS  -=  büz-futós  (Csík  m.  Nyr.  VI.471). 

BŰZÖSDI:  cv  (Csík  m.  Nyr.  VI.471). 

BŰZÖZ  {büzösni  [így]):  kifutós  labdajátékot 
játszik  (Csík  m.  Nyr.  VI.471).  [vö.  bűz  2.,  bűz- 
futós]. 

BŰZÖZÉS  =  bűz-futós  (Csík  m.  Nyr.  VI.471). 


c. 


CÁBÁR  (Heves  m.  Tisza-Szőllős  Nyr.  V.91; 
Debrecen  Nyr.  Vn.l37;  IX.206;  Hajdú  Nagy 
Sándor ;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  Vin.379 ;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.  143;  cabár  Szatmár  vid. 
Tsz.;  cábér  Szatmár  Nyr.  Vn.282;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.  143;  Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  n.375 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.320 ;  Győrffy 
Iván;  cábir  Zilah  Nyr.  XIV.286;  cábír  Szatmár 
m.  Nagy -Dobos  Nyr.  IX.138 ;  cajber  Szeged  Nyr. 
11.378;  cajber  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
1.213;  cdjbé'r  Félegyháza  Nyr.  V.35):  1.  cábár, 
cábir:  lompos,  rendetlen  v.  elhanyagolt  öltözetű 
(Debrecen  Nyr.  VII.137;  IX.206;  Hajdú  Nagy 
Sándor ;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VIII.379 ;  Szatmár 
m.  Nagy-Dobos  Nyr.  IX.138;  Vozári  Gyula); 
2.  cabár,  cábár,  cábér:  szabadjára  hagyott,  hely- 
telen magaviseletű,  vásott  (gyermek)  (Szatmár 
vid.  Tsz. ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.143 ; 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.375;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.320 ;  Győrffy  Iván) ;  3.  cábár,  cábir : 
kétes  jellemű,  gyanús,  aljas,  cudar  (Heves  m, 
Tisza-Szőllős  Nyr.  V.91;  Zilah  Nyr.  XIV.286); 
4.  cajber,  cajber,  cajber:  feslett  erkölcsű  nősze- 
mély (Félegyháza  Nyr.  V.35;  Szeged  Nyr.  II. 
378;  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.213);  b.  cábir: 
olyan  lúd,  a  mely  a  lábait  föltartja  és  emelt 
fővel  jár  (Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr.  IX.  138). 

CAFAT:  1.  rongy,  lefityegő  rongy  (Göcsej 
Tsz.;  Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  Vin.432; 
Fehér  m.  Nyr.  X.186;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVni.93 ;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.47).  Papri- 
kásnak való  a  szive  cafatja:  lelógó  apró  része 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.383) ;  2.  piszkos  üledék 
(Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.40);  3.  kacat,  dib-dáb 
holmi  (Győr  m.  Tsz.);  4.  lompos,  elhanyagolt 
öltözetű,  rongyos  (Balaton  mell.  Tsz.) ;  5.  hitvány, 
haszontalan,  semmirekellő  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.191;  Orosháza  Nyr.  IV.330).  Rongy,  cafat 
ember  (Zala  m.  Kővágó-Örs,  Rév-Fülöp  Nyr.  XIX. 
48);  6.  kétes  hírű,  feslett  erkölcsű  nőszemély 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  XII.476 ;  Székesfehérvár  Nyr. 
VII.  138)  [vö.  cefet]. 

CAPATOS  {cafantos  Göcsej  Tsz.):  1.  rongyos 
(Göcsej  Tsz.;  Őrség  Nyr.  XII.476;  Fehér  m. 
Nyr.  X.186;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93; 
Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.40);  2.  lucskos  (Göcsej 
Tsz. ;  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  Vn.40 ;  Kis-Kün-Halas 
Nyr.  X1V.383;  Kassa  vid.  Nyr.  XIX.189;  Csalló- 
köz, Bacsfa  Nyr.  XVI.47). 

CAFKA :  nyomtató  rúd  v.  fa  (Székelyföld  Tsz.). 


CAFLAT  (Debrecen  Nyr.  VII.137;  Szabolcs 
m.  Földes  Nyr.  XVI.383;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.96 ;  Erdőháza  Nyr.  XI.285 ;  Palócság 
Nyr.  XXII.32;  cablat  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.309;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár;  Erdővidék  Nyr.  IX.41 ;  cáflát  Nógrád 
m.  Rimóc  Nyr.  VI.273 ;  caplat  Nagy-Kúnság  Nyr. 
11.135;  XVI.191;  Makó  Nyr.  IX.377;  Miskolc 
Csaplár  Benedek):  1.  caflat,  caplat:  sárban  gá- 
zolva cammog  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.135;  Makó 
Nyr.  IX.377;  Debrecen  Nyr.  Vn.l37;  Miskolc 
Csaplár  Benedek);  2.  caflat,  cáflát,  caplat:  jön- 
megy,  jár-kél,  csatangol  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
191 ;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  XVI.383 ;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.96 ;  Palócság  Nyr.  XXII. 
32;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273;  Erdőháza 
Nyr.  XI.285);  3.  cablat:  tilosban  jár  (Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Erdővidék  Nyr. 
IX.41).  Egész  éjen  cablatott  a  lovával  (Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  m.309)  [vö.  ceflet]. 

CAPOQ :  sárban  gázolva  cammog  (Göcsej  Tsz.). 

CÁFOL  :  csicsereg  (Alsó  -  Csallóköz  Kóssa 
Albert). 

CÁFOL,  CÁFOL  {cabol  Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843 ;  cáfol  Balaton  mell.  Tsz. ;  capol  Al- 
föld Nyr.  IV.328;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.383; 
Heves  m.  Névtelen  1840;  száfol  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVn.45):  1.  capol:  sárban  gázolva 
cammog,  jár-kel  (Alföld  Nyr.  rV.328;  Heves  m. 
Névtelen  1840);  2.  cabol:  tilosban  járva  legázolja 
a   vetést   (Székelyföld   Andrássy    Antal    1843); 

3.  capol:  fáradozik  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.383) ; 

4.  cáfol,  száfol:  gyaláz,  ócsárol  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.383).  Minek  száfósz  té'engömet,  nem  bántot- 
talak én  tégödet  Héba  száfolod  a  lovamat,  üssem 
adom  alább  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVIL45); 
vkire  bosszantásul  kellemetlen  dolgokat  hoz  föl 
(Arad  m.  Majlátfalva  Nyr.  IX.378) ;  5.  cáfol: 
kötelődzködik,  ellenkezik  (Karancs  vid.  Nyr.  XXI. 
477);  6.  cáfol:  hátrál  (a  ló)  (Csallóköz  Nyr.  1.232). 

13-cáfol  (lé-cafol  Balaton  mell.  Tsz.) :  1.  lé'-cáfol, 
le-cafol:  legázol,  letapos  (füvet,  vetést)  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Szegszárd- Palánk  Nyr.  XI.527); 
2.  lé'-cáfol:  lehord,  legyaláz  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVni.93.  286;  Félegyháza  Nyr.  XIV.186). 

még-cáfol:  gyaláz,  ócsárol.  Má  ez  a  zasztag 
úgy  van  rakfa,  hogy  ászt  nem  lehet  mékcáfőnyi 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.139). 


215 


CÁFOLKODÁS— CAJG 


CAJTLI— CANCER 


216 


CÁFOLKODÁS :  viszálkodás  (Félegyháza  Nyr. 
XIV.  186). 

1.  CAPBA  (cavira  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
210;  cofra  Székelyföld  Tsz.  Nyr.  V1II.462;  cófra 
Háromszék  m.  MNy.  VI.226.  358):  1.  szajha, 
ringyó  (Pápa  vid.  Tsz.;  Pest  m.  Tinnye  Nyr. 
Vn.39 ;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238 ;  Csallóköz, 
Bacsfa  Nyr.  XVI.47 ;  Székelyföld  Tsz.  Nyr.  VEI. 
462 ;  Győrffy  Iván) ;  2.  pajkos  kis  leány  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek ;  Székelyföld  Tsz.)  [vö.  caf- 
rang, cafri,  cafrinka,  1.  cefre]. 

2.  CAPBA :  fonóházi  vendégség  (Balaton  mell. 
Tsz.). 

CAPRANG  {cafrang  Göcsej  Tsz.):  L  szajha, 
ringyó  (Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238 ;  Háromszék 
m.  Dézsi  Mihály) ;  2.  pajkos  kis  leány  (Aranyos- 
szék Borbély  Samu)  [vö.  1.  cafra]. 

CAPRANGOS  {cafragos  Soprony  m.  Nyr.  XII. 
383;  cafrangas  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr. 
XIV.574 ;  cáfrángos  Félegyháza  Nyr.  V.35) :  1.  cáf- 
rángos:  piszkos  (Félegyháza  Nyr.  V.35);  2.  caf- 
rangas, cafrangos:  haszontalan,  semmirekellő, 
rosszféle,  kicsapongó,  feslett  erkölcsű  (Kis-KüktiUő 
m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.574;  Székelyföld  Kriza). 

cafragos-fősál:  marhacomb  eleje  (Soprony  m. 
Nyr.  XU.383). 

CÁPHÁS :  1.  cafatos,  kirojtosodott  (Göcsej  Tsz.) ; 
2.  borzas,  kócos  (Zala  m.  Nyr.  11.427;  Hetes  Nyr. 
1.380;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.184). 

CAPRI  {cufri  Tata  Matusik  Nep.  János  1839): 
ringyó,  szajha  (Göcsej  Tsz.  MNy.  V.154;  Balaton 
mell.  MNy,  V.154)  [vö.  1.  cafra]. 

CAPRUíKA  (Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr.  IH. 
522;  Székesfehérvár  Nyr.  Vn.l38;  Kunság  Nyr. 
XrV.526;  cafringa  Mezőtúr  Nyr.  IX.183;  cáfrinká 
Félegyháza  Nyr.  V.35 ;  csafrinka  Győr  Tsz. ;  Érsek- 
újvár Csaplár  Benedek):  1.  cafringa,  cafrinka: 
ringyó,  szajha  (Székesfehérvár  Nyr.  VII.138; 
Mezőtúr  Nyr.  IX.183);  2.  cafrinka,  cafrinka,  csaf- 
rinka :  pajkos  kis  leány  (Győr  Tsz. ;  Kunság  Nyr. 
XIV.526 ;  Félegyháza  Nyr.  V.35;  Érsekújvár  Csap- 
lár Benedek)  [vö.  1.  cafra,  cefrinkő]. 

CAPULÓD-IK:  eafatosodik,  elrongyoUik,  be- 
piszkolódik (Székesfehérvár  Nyr.  VII.138;  Győr 
m.  Szigetköz,  Duna-Sz.Pál  Nyr.  Vni.522). 

CÁGÉR,  CÁJGÉR:  1.  cáger:  útmutató  (Dunán- 
túl Nyr.  V.128);  2.  cáger:  óramutató  (Somogy 
m.  Csurgó  Nyr.  XXI.47 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.93);  3.  cájger:  a  mutatóval  (fekete  tollal) 
megjelölt  meddő  anya-juh  (Komárom  m.  Nyr. 
XVI.510)  [vö.  cégér]. 

CAJG  (Veszprém  Nyr.  XVII.229;  Nagyszom- 
bat vid,  Nyr.  XX. 192;  cájg  Veszprém  Nyr.  VII. 
428;  cájg  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274; 
cök  Abauj  m.  Jászó  Nyr,  XVII.229;  Erdély  Nyr. 
XVII.229;  Székelyföld  Tsz.;  cök  Szabolcs  m. 
Tisza-Dob  Nyr.  XX.192;  Szatmár  m.  Nyr.  XVII. 


230;  Szüágy  m.  Nyr.  XVn.230;  Zilah  Nyr.  XIV. 
286;  Erdély  Nyr.  XVII.229.230 ;  Barna  Ferdinánd ; 
Székelyföld  Győrffy  Iván):  1.  cajg,  cájg,  cájg: 
élesztő  (i.  h.) ;  2.  cök,  cök :  kenyérsütéshez  való 
kovászolásnak  eggy  neme  (i.  h.) 

CÁJTLI :  fejő  gatya  (melyet  a  juhászok  csak 
koronként,  nevezetesen  fejesnél  használnak)  (Ko- 
márom m.  Nyr.  XVI.510). 

CAKK:  pofa-szakáll  (Heves  m.  Tisza-Sz.Imre 
Nyr.  IX.137). 

CAKKENES:  csipkézettel  kicifrázott  (ruha, 
párnahaj)  (Székelyföld  Kriza). 

[CAKKOZOTT]. 

kicakkozott:  kicsipkézett,  kivagdalt  szélú. 
Kicakkozott  pappiros   (Debrecen  Nyr.   XIII.288). 

CAKNI:  kicitkezett,  kicsipkézett,  kivagdalt 
fehérnemű-dísz.  Török  Zsuzsi  fehér  szoknyát  vá- 
ratott, az  ajjára  körű  caknit  rakatott  (Csanád 
m.  Puszta-Földvár  Kálmány  L.  Koszorúk  n.67). 

CAKNIS:  kicitkezett,  kicsipkézett  szélű.  Cak- 
nis  ajjú  szoknya  (Szeged  Nyr.  V.144). 

1.  CAKÓ:  gólya  (Tiszahát  Nyr.  XII.475). 

2.  CAKÓ:  teher  (Baranya  m.  Nyr.  11.184). 

CAKOLÁS :  cv.  Szegény  ember  nagyobb  cako- 
lást  visel  (Baranya  m.  Nyr.  11.184). 

CAKOMPART:  pofa-szakáll  (Pest  m.  Monor 
Nyr.  XI.477)  [vö.  pakompart]. 

CAKONYI:  nagyevő,  telhetetlen  (Orosháza 
Nyr.  VI.  134). 

CAKOR:  patkány  (Eszék  vid.  Nyr.  V.270; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.283;  Baranya  m. 
Bélye  Nyr.  XVin.93). 

CAKÜMPAK  (cakompak,  cakompakk):  1.  teljes 
katonai  fölszerelés  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  V1.88); 
2.  étel,  a  melyben  hús,  főzelék  és  tészta  össze 
van  keverve  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.88);  3.  min- 
denestül (Debrecen  Nyr.  XI.476). 

CALBÁJ:  fejtéskor  zavaros  bor  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVni.93). 

CALLANG:  orsóra  sodoritott  gyapot  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.320.  357;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

CAMMOG  {cámog  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.  138)  [vö.  kammog]. 

CANCÉKOL:  csatangol,  kódorog,  csavarog 
(Szatmár  m.  Nagybánya ,  Nyr.  IX.132;  Katona 
Lajos;  Deés  Szathmáry  Ákos). 

CANCÉKOZ-IK:  cv  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVn.224). 

CANCÉR:  csatangoló,  kóborolni  szerető  (Szat- 
már m.  Adorján  Nyr.  X.431). 


217 


CANDA— CANKÓZ-IK 


CAP— CÉDA 


218 


CANDA:  rendetlenül,  hanyagul,  rongyosan, 
piszkosan  öltözött  v.  rendetlenül,  gondatlanul, 
hanyagul  dolgozó  (Rábaköz  Nyr.  XV.430). 

CANDI:  szajhácska,  ringyóeska  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.) 

CANGA  (csanga  [?]  Szentes  Nyr.  VI.179.  464): 
fejős  juh,  a  melynek  a  bárányai  elhullottak  v. 
el  vannak  tőle  választva  (Pest  m.  Páhi-puszta 
Nyr.  XVIII.231 ;  Jászkunság  Nyr.  VII.525;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.191 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 
86;  XIV.383;  Karcag  Nyr.  XIII.432;  Füzes-Gyar- 
mat, Ványa  Nyr.  XII.475;  Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.51 ;  Szentes  Négyesy  László ; 
Heves  m.  Névtelen  1840). 

[CANK]. 

cank-szeg:  szeg,  a  mellyel  az  ekét  mélyebbre 
eresztik  v.  kijjebb  emelik  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

CANKÓ  (Sátoralja-Újhely,  Gönc  Nyr.  XVII. 
224;  cangó  Székelyföld  Nyr.  11.426;  canko  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  csángó  Székelyföld  Kriza,  Kőváry 
László  1842;  Udvarhely  m.  Vadr.):  1.  catigó, 
canko,  cankó:  savanyú  bor,  vinkó  (Sátoralja-Uj- 
hely.  Gönc  Nyr.  XVII.224;  Székelyföld  Tsz.  Nyr. 
11.426) ;  2.  canko :  megsavanyodott  sör  (Székely- 
föld Tsz.);  3.  csángó:  pálinka  alja,  mely  a  tisz- 
táláskor  az  üst  fenekén  maradt  (Székelyföld 
Kriza,  Kőváry  László  1842 ;  Udvarhely  m.  Vadr.) 

[CANKÓD-IK]. 

el-eankódik 

272). 

[CÁNKOL]. 

meg-cánkol :  megmér  (hordó  tartalmát  vessző- 
vel, pálcával).  Megcánkoltam  a  húdunkát,  sok  a 
héja  (Székelyföld  Nyr.  VIII.462). 

CANKÓS.  Cankósan  jár:  lábait  össze-vissza 
hányva  jár  (Sátoralja-Ujhely  Nyr.  XVII.224). 

[CANKÓZ]. 

még-cankuóz :  oda  lopódzva  meglep.  Mékcan- 
kuóztam  a  nyulat,  osztán  az  ösztökiévié  agyonn 
csaptam  (Hely  n.  [Rábaköz?]  Nyr.  XVII.224). 

1.  CANKÓZ-IK:  cankót  (eggyszerú,  savanyú 
bort)  iszik.  Megiható  az  a  cankó;  el  is  cankóz- 
tunk  ugy  éjfél  utánig  (Sátoralja-Ujhely,  Gönc  Nyr. 
XVn.224). 

2.  CANKÓZ-IK,  CANKOZ-IK :  1.  kószál,  csa- 
varog, csatangol  (Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr. 
VIII.469;  Szolnok-Doboka  és  Alsó-Fehér  m.  Nyr. 
XVII.224;  hely  nélkül  Nyr.  XVn.224);  2.  utána 
kullog,  nyomában  jár  (gyermek,  csikó  az  anyjá- 
nak, csirke  a  kotlónak)  (Bonchida,  Marosszék, 
Nyárád  mell.  Nyr.  XVn.224). 

el-cankózik :  elillan,  elkotródik,  eltakarodik 
(Mosony  m.  Szigetköz  Nyr.  XVII.224;  Vas  és 
Zala  m.  Nyr.  XVn.224.  271)  [vö.  el-cankódik]. 

9ZlNNYfa:l  :  MAQYAB  TÁJSZÚTÁK. 


el-cankózik  (Zala  m.  Nyr.  XVII. 


CAP  {cap  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.383;  capf, 
capp  [?]  Komárom  m.  Nyr.  XVI.510):  1.  cáp: 
bak,  kecskebak  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván,  Gálffy  Sándor ;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos;  Erdővidék  Tsz.).  Cáp-őz,  öz-cáp: 
özbak  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  capf,  capp]^]-. 
hibásan  herélt,  félig  kos-bárány,  ürü,  toklyó 
(Komárom  m.  Nyr.  XVI.510) ;  3.  cap :  vén 
korában  kiherélt  és  járomba  fogott  bika  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.383);  4.  cap:  vén  ember, 
a  ki  ifjú  korában  kicsapongó  volt  (Kis-Kún-Halas- 
Nyr.  XIV.383). 


CÁPA: 

X.203). 


vöröshagyma  (Moldvai  csángóság  Nyr. 


CAPANY  (cápán  Háromszék  m.  MNy.  VI.321) : 

1.  gyomor,  gyomorburok,  bendő  része  (Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  Nyr.  IV. 
561);  2.  picsa  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos.). 

CAPISTRÁNG  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.88; 
capistrák  Szatmár  Nyr.  IX.520 ;  csapisták  kaszár- 
nyai szó  Nyr.  VI.88) :  esti  takarodó  (zapfenstreich). 

CAPON:  nyomban,  eggyszeriben.  Gapon  me- 
gyek utánna  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424). 

CÁPSA:  kis  kecskebak  (Udvarhely  m.  Vadr.) 

CARINA:  jószág,  szántóföld,  mező  (Bukovina 
Nyr.  VL472). 

CABNOK:  levagdalt  és  megszáradt  vékony 
faágak  (Udvarhely  m.  Vadr.). 

CEBEDA:  oktalan,  esztelen  nőszemély.  Ó  te 
vén  cebeda,  kérőre  vársz,  még  sincs  egy  gyüszünyi 
eszed  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

CÉGÉN  {ceceny,  cecenye):  nászruha,  öltözet 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.320 ;  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván). 

CECENYKE:  cv:  (Háromszék  m.  MNy.  VI.320). 

1.  CÉCÓ:  1.  mulatság,  zajos  mulatság  (Bara- 
nya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93 ;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
n.l35;  XVI.191 ;  Félegyháza  Nyr.  IV.559;  Kecs- 
kemét Nyr.  IV.284;  Szeged  és  vid.  Nyr.  VI.88; 
Csaplár  Benedek ;  Bácska  Nyr.  XXI.517 ;  Szatmár 
Nyr.  Vn.l90;  Xn.475  ;  Nagybánya  Nyr.  XX.431); 

2.  ceremónia.  Nagy  cécóval  jár  a  dolog  (Három- 
szék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár) ;  3.  civako- 
dás (Szeged  vid.  Nyr.  VI.88). 

eócó-ház:  az  a  ház,  a  melyben  a  fiatalság 
vasárnaponként  összejön  mulatni  (Szentes  Nyr. 
VI.179). 

2.  CÉCÓ:  pólya  (Dunántúl  Nyr.  V.128). 

CÉDA  {ciéda  Győr  m.  Rábaköz  Nyr.  XV.430) : 
1.  rendetlenül,  hanyagul,  rongyosan,  piszkosan 
öltözött  V.  rendetlenül,  gondatlanul,  hanyagul 
dolgozó  (Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  11.371 ;  Rába- 
köz Nyr.  XV.430 ;  Balaton  mell.  Nyr.  XVn.225 ; 
Veszprém  m.  Nyr.  XVII.4Í3;  Fehér  m.  Nyr.  X. 

l9 


219 


CEDAKOD-IK— CÉDULA 


CEPET— CÉGÉRfíS 


220 


186;  Tata  Nyr.  XVn.225 ;  Kassa  vid.  Nyr.  XVII. 
225;  Jászó?  Nyr.  XVII.225;  hely  nélkül  Nyr. 
XVII.225);  2.  csintalan,  pajkos,  könnyúvérú, 
kacér,  csélcsap,  csapodár,  kicsapongó,  feslett 
erkölcsű  (Soprony  m.  Nyr.  XVIL225;  Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  n.517 ;  Zala  m.  Nyr.  XVII. 
225.  272;  Őrség  Nyr.  XII.476;  Veszprém  m. 
Nyr.  XVII.  413;  Tolnám.  Simontornya  Nyr.  V. 
230;  Balaton  mell.  Tsz.  Nyr.  XVIL225;  Fölső- 
Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VIII.432;  Somogy 
m.  Nyr.  XVn.225;  Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XVn.286;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841;  Szent-Endre,  Pomáz  Nyr.  XVII.225; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Komárom  m.  Nyr. 
XVII.225 ;  Nyitra  m.  Magyar-Soók  Nyr.  XX.323 ; 
Sátoralja-Újhely  Nyr.  XVIL225;  Jászó?  Nyr. 
XVn.225;  Bodrogköz  Nyr.  XVII.225;  Székelyföld 
Tsz.).  Oly  pajkos,  céda  egy  kölyök  ez,  alig  lehet 
vele  birni.  Bossz  egy  céda  leány  ez,  mindig  a 
legények  után  fut.  Olyan  céda  ez  a  ló,  csak  ugy 
szök-rug,  nem  hiába  Céda  a  neve  (Zala  m.  Nyr. 
XVn.272).  Céda  öltözetű :  a  ki  föltűnően,  szemér- 
metlenül öltözködik  (Veszprém  m.  Nyr.  XVII. 
413). 

CÉDÁKOD-IK:  1.  rendetlenül,  hanyagul,  félig 
öltözve  jár.  Ugyan  ne  cédákoggyá  má  olyan  soká; 
gyere,  őtözzé  fő:  mondják  a  gyermeknek,  mikor 
reggel  öltözetlenül  játszadoz,  futkos  (Veszprém 
m.  Nyr.  XVIL414) ;  2.  pajkoskodik,  csintalanko- 
dik, dévajkodik,  kacérkodik,  csélcsaposkodik.  Ne 
ugrálj,  ne  cédákodj,  te  fiú!  Mit  cédákodsz  a  legé- 
nyek közt !  (Zala  m.  Nyr.  XVII.272). 

CÉDASÁG :  1.  rendetlenség,  hanyagság,  ronda- 
ság (Tata  Nyr.  XVII.225;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
VIII.84);  2.  csintalanság,  pajkosság,  kacérság, 
csapodárság,  kicsapongás,  paráznaság  (Zala  m. 
Nyr.  XVII.272;  Somogy  m.  Nyr.  XVII.225; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Komárom  m.  Nyr. 
XVII.225;  Jászó?  Nyr.  XVII.225;  Bodrogköz 
Nyr.  XVII.225;  hely  n.  Nyr.  XVII.225). 

CÉDÁSKOD-IK  (ciédáskod-ik)  ^-  cédákod-ik. 
Dologra  nincs  esze,  hanem  csak  ciédáskodik  (Győr 
m.  Rábaköz  Nyr.  XV.430). 

CÉDÉKÉL:  kopácsol  (Erdövidék  Nyr.  VIII. 
142). 

CÉDÉLE  {cedele):  férfiak  téli  daróc-fölöltöje 
(Székelyföld  Tsz. ;  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  II. 
324;  Győrffy  Iván;  Nyr.  Xni.510 ;  Udvarhely 
m.  Nyr.  III.513;  Háromszék  m.  Tsz.  MNy.  VI. 
358;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Kis-Borosnyó 
Nyr.  XVI.47;  Háromszék  m.  Uzon,  Brassó  m. 
Hétfalu  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  Nyr.  VI.524; 
Király  Pál ;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.202). 

[CÉDRUS]. 

oódms-fa:  akácfa  (Szlavónia  Nyr.  V.ll). 

[CÉDULA]. 

[Szólások].  Cédulára  élnek:  törvénytelen  házas- 
ságban (Kunság,  Tisza-Sz.Imre  Nyr.  X.329). 


códula-keszeg :  blicca  argyroleuca  (Balaton 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) 

CEPET :  1.  lompos,  elhanyagolt  öltözetű,  ron- 
gyos (leány)  (Somogy  m.  Nyr.  XIX.287) ;  2.  rin- 
gyó (Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.473;  Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XVII.477)  [vö.  cafat]. 

cefet-cafat:  rongyos  (Balaton  mell.  Nyr.  II. 
93)  [vö.  cifit-cafat]. 

CEPLET  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
96;  ceplet  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191):  jön-megy, 
jár-kél  [vö.  caflat]. 

1.  CEFRE  {cevere  Bodrogköz  Tsz.;  Székely- 
föld MNy.  VI.174;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Tsz.  MNy.  VL210;  Csík  m.  Nyr.  VL 524;  Gyer- 
gyó  vid.  Kiss  Mihály;  cibre  Székelyföld  Tsz. 
88b;  csevere  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
IX.427) :  L  cefre,  csevere :  szajha,  ringyó ;  cudar, 
orcátlan,  alávaló,  semmirekellő  nőszemély  (Veszp- 
rém m.  Fábián  Gábor  1839;  Orosháza  Nyr.  VI. 
134;  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.143;  Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.238;  Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  IX.427;  Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.358;  Csík  m.  Nyr.  VI. 
524) ;  2.  cefre,  cevere,  cibre :  virgonc,  pajkos, 
csintalan  leányka  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
Vin.226;  IX.132;X.335;  Katona  Lajos;  Bodrog- 
köz Tsz.;  Székelyföld  Tsz.  88b;  MNy.  VI.  174; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Tsz.  MNy.  VL210; 
Csík  m.  Nyr.  VI.524;  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály) 
[vö.  1.  cafra], 

2.  CEFRE :  összetört  és  poshadó-félben  levő 
gyümölcs  (szilva,  alma,  barack),  a  melyből  pálin- 
kát főznek  (Dunántúl  Nyr.  V.128;  Pest  m.  Sztro- 
kay  Antal  1842;  Pest  m.  Ácsa  Hajdú  Nagy 
Sándor;  Kunság  Nyr.  XIX.287;  Kecskemét,  Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

3.  CEFRE:  levágott  és  elhányt  száraz szőllő- 
vessző  (Somogy  m.  Nyr.  XIX.287). 

CEPRINKÓ :  virgonc,  pajkos,  csintalan  leányka 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Katona  Lajos)  [vö.  caf- 
rinka]. 

CÉGE :  erős  husángokból  álló  halfogó  rekesz- 
tek (Bereg  m,  Nagy-Bereg  Hermán  0.  Halá- 
szat K.) 

CÉGÉR  [cigér  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV. 
237.  374;  cőgér  Székelyföld  Győrffy  Iván) :  1.  cí- 
gér:  bokréta  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.237. 
374);  2.  cőgér:  cudar,  csúf,  becstelen  (Székely- 
föld Győrffy  Iván).  Beh  cégérül  néz  ki:  csúful 
(Székelyföld  Nyr.  11.230)  [vö.  cágér]. 

[Szólások].  Cégérré  tesz:  rossz  hírbe  kever 
(Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

CÉGÉRÉS  {cégérös  Kecskemét,  Szeged  Csap- 
lár Benedek):  hírhedt,  megbélyegzett.  Cégérés 
(cégérös)  tolvaj,  ringyó  (Kecskemét,  Szeged,  Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek). 


221 


CÉGÉRESÍT-^CEKULA 


CELA— CELLENGEZ 


CÉGÉBÉSÍT:  rossz  hírbe  kever  (Kecskemét, 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek), 

[CÉGÉRÉZ]. 

ki-eégéréz  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  M-cőgérez  Székelyföld  Győrfíj  Iván):  csúf- 
ságra, botrányra  kitesz,  rossz  hírbe,  gyalázatba 
kever. 

CÉGÉRÉZTET:  ~  (Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek; Háromszék  m.  MNy.  VI.321). 

CÉGÉRSÉG:  botrányos  csúfság,  botrányosság 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.321 ;  Győrflfy  Iván). 

CÉGET:  uszít  (Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.281). 

[CÉH]. 

cóh-mester  {cié-mestér  Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  rv.181):  egyházfi,  sekrestyés  (Soprony  m. 
Horpács  Nyr.  IV.  181;  Göcsej  Nyr.  Xn.95;  XVII. 
510). 

CÉHBELI  {cébali  Székelyföld   Győrffy  Iván). 

CEJTE  (Szolnok  Király  Pál;  ceté,  cetté  Bara- 
nya m.  Tsz.;  cojta  Komárom  Nyr.  VIII.471): 
vizi  malmot  tartó  gúzskötél. 

CÉKÁL:  kószál,  csavarog,  csatangol,  kóborol, 
őgyeleg  (Csík  m.  Kóródy  Miklós). 

1.  CÉKÁSZ:  cv  (Székelyföld  Tsz.  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.471 ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

[2.  CÉKÁSZ]. 

el-cékász :  elpusztít  (Győr  m.  Böny  Nyr.  XVI. 

CEKAZ :  kószál,  csavarog,  csatangol,  kóborol, 
őgyeleg  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.418 ; 
Kriza,  Győrffy  Iván;  Erdővidék  Nyr.  IX.41). 

CÉKLA  (Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVm.575; 
Csík  m.  Tsz. ;  cigra-répa  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.93;  cikla  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XX.479; 
cviklá  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.188):  vörös- 
répa. 

CÉKLÁL:  kószál,  csavarog,  csatangol,  kóbo- 
rol, őgyeleg  (Fertő  mell.  MNy.  III.245;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

CÉKLÁZ:  c\3  (Vas  m.  Kemenesalja,  Szeged 
Tsz.;  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.384>. 

CÉKLÉROZ :  cv  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

CÉKLÉSZ:  (v  (Csongrád  m.  Ploetz  1889;  Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

CÉKLÉZ:  cv  (Szeged  Tsz.;  Torontál  m.  Szőreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.176). 

CÉKULA:  kecske  (Székelyföld  Kiss  Mihály) 
[vö.  cicula]. 


1.  CÉLA:  épület  (Baranya  m.  Tsz.). 

2.  CÉLA:  a  gyékény-  és  öregháló  húzóköte- 
lén, a  bőtökön  innen  és  túl  befűzött  posztóda- 
rabkák (a  húzás  egyenletességének  biztosítására 
való  jelek)  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) 

[CELE]. 

cele-bula:  cók-mók,  mindenféle  ringy-rongy, 
hitvány  ruhanemű  (Székelyföld  Kriza)  [vö.  cula- 
bula], 

cele-cula  {celle-cuUa  Félegyháza  Nyr.  VI. 
43;  Csallóköz  Csaplár  Benedek):  1.  cele-cula, 
celle-culla :  co  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Fél- 
egyháza Nyr.  VI.43;  Szeged  vid.  Nyr.  VI.87; 
Bánság  Csaplár  Benedek;  Debrecen  Barna  Fer- 
dinánd; Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.140; 
XIV.328 ;  XX.431 ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
Székelyföld  NyK.  X.328;  Háromszék  m.  Kiss 
Mihály).  Szedd  össze  a  celeculádat,  oszt  menny! 
Ez  is  éhoszta  minden  celeculáját  (Félegyháza  Nyr. 
XIV.228).  Nem  vót  osztáng  mást  met  tönni,  össze- 
szőttük a  celeculát,  hát  bizon  haza  cihelöttünk 
(Szeged  vid.  Nyr.  IV.421).  Magára  szedi  minden 
celeculáját  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIX.375) ; 
2.  cele-cula :  aj-baj,  akadék,  kellemetlenség.  Sok 
celeculával  jár  az  őrletés  (Veszprém  m.  Nyr.  V. 
380). 

CELLA:  a  nádnak  tavaszi  kinövése,  újulása 
(Szatmár  m.  Nyr.  XI.284). 

CELLENG  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Szé- 
kelyföld Nyr.  n.426;  XV.473;  Andrássy  Antal 
1843;  cellöng  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  cselleg 
Csongrád  Nyr.  IX.90;  Hódmező-Vásárhely  Csap- 
lár Benedek;  cselleng  Szentes  Nyr.  XIX.48; 
cselleng  Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139; 
csellög  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.480;  Szeged 
Csaplár  Benedek):  kószál,  kóborol,  csavarog, 
őgyeleg,  lézeng.  Mit  cellengtek  ide  s  tova;  mért 
nem  ültök  odahaza?  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 
ügy  elcsellengtem  ezt  a  napot,  hogy  semmi  látattya 
nincs:  elténferegtem,  csináltam  is  valamit,  nem 
is.  Ma  csak  csellengék  (Szentes  Nyr.  XIX.48). 
Cselleg  az  út:  kanyarog  (Hódmező-Vásárhely 
Csaplár  Benedek).  Cselleg  a  vad,  a  madár:  foly- 
tonosan jobbra-balra  kitérve  szalad  v.  röpül 
(Csongrád  Nyr.  IX.90).  Alig  cselleng  egy-két  ember 
a  templomba:  alig  lézeng,  kevés  van.  Cselleng 
egy  kis  viz  az  edény  fenekén :  kevés  van  (Szatmár 
m.  Szamoshát  Nyr.  X.139).  Cselleg  az  úszó  deszka, 
az  elszabadult  csónak:  libeg  (mikor  a  víz  fodra 
csak  ingatja,  de  nem  viszi  tova)  (Csongrád  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

csellög-esavarog :  cw  (Szeged  Nyr.  IX.287). 

[CELLENGÉL],  CELENGEL  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.215;  cilingél  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
szélingél  Háromszék  m.  MNy.  V.215):  cv  [vö.  Ci- 
linkéi]. 

CELLENGEZ  (Háromszék  m.  MNy.  VI.215; 
célingez  Háromszék  m.  MNy.  VI.215 ;  cellengez-ik 
Székelyföld  Nyr.    XV.473;     cilingéz,     cilingéz-ik 

15* 


223 


CELLENGÖ— CEMPEL 


CfiMPELEZ— CERKÓ 


224 


Háromszék  m.  Vadr.  MNy.  VI.321 ;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  szélingez  Háromszék  m.  Vadr. 
495b;  MNy.  VI.321;  Győrffy  Iván;  szilingez  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.215;  Vadr.  495b):  cc.  Ide 
s  tova  cüingeznek  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 
No  ezek  és  igazán  cüingeznek  egymás  után: 
szállingóznak  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

elé-cilingSzik:  elÖszállingózik.  A  marhák  elé- 
cilingéznekeggyenként  a  háló  v.  a  déllö  helyre 
(Háromszék  m.  Kiss  Mihály)  [vö.  elé-cilinkél]. 

CELLENGÖ:  csavargó  (Kolozsvár  Szinnyei 
József). 

[CÉLOL],  CÉLÓ:  céloz  (Nógrád  m.  Megyer 
Nyr.  VI.176). 

CÉLOZ  [ciloz  Debrecen  Nyr.  X.567) :  1.  vhová 
indul  (Kecskemét  Nyr.  XIX.90).  Hova  indultál, 
hova  céloztál?  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  479);  2.  figyel.  Meglehet,  hogy  ha  ezt  az 
eseményt  tudtam  volna,  jobban  oda  céloztam  volna 
(Tisza-Eszlár  Nyr.  XII.507);  3.  ráemlékszik.  Nem 
célozok  rá:  nem  jut  eszembe  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  XVn.375);  4.  ciloz:  vélekedik.  Aszon- 
gya  a  járásbiró  úr,  —  úgy  cilozok,  a  vót  .  .  . 
(Debrecen  Nyr.  X.567). 

CELŐKE  {cselőke  Pölső-Somogy,  Balaton  mell. 
Nyr.  Vm.432;  Csallóköz  Nyr.  1.232;  cselöte 
Csallóköz  Nyr.  1.232) :  pózna,  dorong,  karó,  nagy 
bot  (Balaton  mell.  Tsz. :  Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  in.l40;  Veszprém  m.  Nyr.  V.330;  Király 
Pál;  Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XV.382;  Pápa 
vid.  Tsz. ;  Zala  m.  Király  Pál ;  Fehér  m.  Király 
Pál;  Fehér  m.  Vaál  Nyr.  XVIII.573;  Győr  m. 
Tsz. ;  Győr  Nyr.  VI.268 ;  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841;  Palócság  Tsz.). 

CÉMBŐ:  a  leányok  nyakán  levő  gyöngysor- 
ról lefüggő  szalag-csokor  (Hont  m.  Nyr.  V.426). 

CEMENDE  {cemé'nde  Vas  m.  Répce-Sz.György 
Nyr.  XVin.480;  Göcsej  MNy.  11.409;  Székes- 
fehérvár Nyr.  VII.138;  céménde  Veszprém  m. 
Torna  Nyr.  XVn.431;  cemönde  Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVn.286):  1.  lompos,  rendetlen  öltözetű, 
ronda  (Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr.  XVni.480; 
Göcsej  MNy.  n.409).  Cemende  ruha:  szennyes 
ruha  (Ormányság  Nyr.  IX.285);  2.  cók-mók. 
Vidd  el  a  cemendédet !  (Győr  m.  Tsz.) ;  3.  szajha, 
ringyó  (Fertő  mell.  MNy.  in.242;  Vas  m.  Keme- 
nesalja Nyr.  ni.88;  Zala  m.  Nyr.  XVII.225; 
Göcsej  MNy.  11.409;  Őrség  Nyr.  Xn.476;  Bala- 
ton mell.  Tsz.;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII. 
477;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVn.286;  Veszp- 
rém Nyr.  XV.334;  Veszprém  m.  Torna  Nyr. 
XVn.431 ;  Pápa  vid.  Tsz. ;  Székesfehérvár  Nyr. 
VII.138;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1841). 

CEMPEL:  1.  cérna-  v.  szalagtartó  karika 
(Tolna  m.  Nyr.  VI.230) ;  2.  kolbászforma  tekercs, 
a  melyen  a  gyapotot  pödrik,  sodorják  (Székelv- 
föld Tsz.). 


cempel-asszony  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.;  pencel-asszony  v.  -asszon 
Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.473;  Homoród  Nyr.  IX. 
38):  lakodalmi  menet  közben  a  menyasszony 
holmiját  (ruháit,  ágyneműjét)  szállító  szekérre 
fölügyelő  asszony. 

CÉMPÉLÉZ:  gyapotot  a  fonásra  előkészít, 
sodor  (Erdővidék  Nyr.  Vin.142). 

[CÉNFEBIT]. 

ki-cénferit:  kidob  (Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII. 

378). 

CENK:  legényke,  serdülő  legény,  suhanc 
(Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.525). 

cenk-kutya :  pumi-kutya,  kis  kutya  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

cenk-legóny  ==  cenk  (Szatmár  m.  Nyr.  X.430). 

1.  CEPE:  kancsó  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
383). 

[2.  CEPE]. 

cepe-cupa:  cók-mók,  lim-lom,  hányt-vetett 
apró  ruhanemű  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.135;  Bihar 
m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.43). 

CÉPÉNKE  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  11.327; 
cepenke  Háromszék  m.  MNy.  VI.321 ;  Hétfalu 
Győrffy  Iván):  csipkés  fodrozat  (ruhán). 

CÉPOKSÁG :  soványság  (Heves  m.  Saár  Nyr. 
ni.92). 

CEPŐLÉK=  celöke  (Győr  m.  Szigetköz,  Duna- 
Sz.Pál  Nyr.  Vni.522). 

CEPP  {cep,  cép):  csücske,  sarka,  hegyes  része 
vminek  (Háromszék  m.  MNy.  VI.321 ;  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  11.327;  Győrffy  Iván;  Hoffmann 
Frigyes).  Megdöfte  az  ódalam  az  asztal  ceppje 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.  144). 

[CÉRKAD]. 

még-cérkad  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr. 
III.182;  meg-cerkad  Somogy  m.  Nyr.  11.376;  Ba- 
ranya m.  Tsz.;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
474;  meg-cserked  Repce  mell.  Nemes- Viss  Nyr. 
XVII.336) :  1.  meg-cerkad,  meg-cserked :  megdöglik 
(Repce  mell.  Nemes-Viss  Nyr.  XVII.336 ;  Baranya 
m.  Tsz.;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.474); 
megfullad  (Somogy  m.  Nyr.  n.376);  2.  meg-cer- 
kad: hőségtől  eltikkad,  ellustul  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  in.l82). 

1.  CEBKÓ:  1.  nádból  v.  kukorica-szárból  csi- 
nált kunyhó  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.135;  Tisza- 
örs Csaplár  Benedek);  2.  zsidótemplom  (Abauj 
és  Zemplén  m.  Szádeczky  Lajos). 

2.  CEBKÓ :  halászmadár-fajta  (Szeged  Csaplár 
Benedek). 


225 


CÉRNA— CIBAROL 


CIBÉK— CICA 


226 


[CÉBNA]. 

cérna- varsa:  a  halak  betévedésére  számító, 
hálóból  kötött,  abroncs-keretű  halász-eszköz,  a 
melyet  karók  közé  feszítenek  ki  (Székelyföld 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

cérna- vásár:  mikor  a  vásáros  napok  közé 
vasárnap  esik  (Háromszék  m.  Vadr.  515b). 

CETHAL:  [nép-etimológia]  tetszhalott  (Hely 
nélkül  Nyr.  Vin.69). 

CETKÉNY :  vízi  malmot  tartó  gúzskötél  (Sze- 
ged Tsz.). 

CEVERNYE:[?]   (Kalotaszeg   Nyr.    XVI.142). 

CIÁKOL:  rekedten  kiáltoz  (Vas  m.  Horváth 
József  1839)  [vö.  csiápol]. 

CIBABÓ:  pele  (Züah  és  vid.  Nyr.  IX.182; 
XIV.286)  [vö.  cibóka]. 

1.  CIBAK  {cibakk  Erdővidék,  Olasztelek  Nyr. 
XnL578;  civak  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
IX.285):  1.  cibak,  civak:  cövek  (Tolna  m.  Nyr. 
VI.230;  Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár  Bene- 
dek; Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.285;  Sze- 
ged Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  cibak:  fa-csat- 
lás,  kút-ágas  szege,  a  melyen  a  kútgém  az  ágas 
szarvai  között  fordul  (Szeged  Tsz.) ;  3.  cibak :  a 
végén  ketté  hasított  vékony  faág,  a  melybe  a 
megsütendő  szalonnát,  éretlen  kukoricát  közbe 
csíptetik  (Szatmár  m.  Pap  Károly);  4.  cibakk: 
farszeg  (ekében)  (Erdővidék,  Olasztelek  Nyr. 
Xni.578)  [vö.  cövek]. 

cibak-tartó:  [kocsi  része]  (Arad  m.  Majláth- 
falva  Nyr.  Vni.479). 

2.  CIBAK:  meztelen  (Gömörm.  Krasznahorka- 
Váralja  Nyr.  ni.l84;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós 
1839). 

3.  CIBAK  (cibak  Dráva  mell.  Nyr.  Xni.283): 

1.  cibak,  cibak:   kétszersült  (Göcsej,    Nagy-Len- 
gyel Nyr.   X.191;  Dráva  mell.    Nyr.  XIII.283); 

2.  cibak:   ostyának  elnyírt  széle  (Balaton  mell. 
Tsz.). 

1.  CIBAKOL:  cövekéi,  karóz  (Baranya  m. 
Patacs  vid.  Csaplár  Benedek). 

2.  CIBAKOL:  1.  cibál  (Balaton  meU.  Tsz.); 
2.  szaggatva,  tépve  metél  (sült  húst)  (Székely- 
föld Tsz.). 

CIBÁL  (cimbál  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.384; 
XV.213;  Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX.91;  Heves 
m.  Névtelen  1840;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XV.237.  375;  cimbdl  Gömör  m.  Nyr.  XVni.459; 
cimpál  Győr  m.  Tsz. ;  cipál  Baranya  m.  Ormány- 
ság Tsz.;  Székelyföld  Tsz.  Győrffy  Iván;  Udvar- 
hely m.  Vadr.  80;  Háromszék  m.  MNy.  VI.357. 
358).  ^ 

CIBAROL  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
XI.93;  cipárol  Székelyföld   Tsz.):   cibál,   tépász.   ; 


A  kutya  mind  elcibárolta   a   virágokat  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.98). 

CIBÉK:  1.  villás  bot,  nyele  végén  lánccal  és 
hámmal  (kötélhúzó  szerszám)  (Balaton  mell.  Tsz. 
Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  pecekkel  ellátott 
heveder,  melyet  a  kötélre  csavarnak  (Duna  és 
Tisza  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) 

cibék-vágás:  a  cibék  villájával  való  megcsa- 
pás  (büntetés  halászoknál)  (Tihany  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

CIBERE,  CIBRE  (cibere):  leves-étel  (savanyú 
böjti  leves;  szilva-leves,  híg  keszőce).  Korpa- 
cibre,  kendermag-cibre,  szilva-cibre  (Kecskemét 
Tsz.;  Hódmező-Vásárhely  Nyr.  11.188;  Bihar  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  1.460 ;  Debrecen  és  vid.  Tsz. 
203b.;  Nyr.  III.563;  VII.137;  Szatmár  vid.  Nyr. 
XVni.379;  Palócság  Nyr.  XXII.32;  Heves  m. 
Kengyel  Nyr.  V.430;  Hont  m.  Nyr.  VI.  182;  Hont 
m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45 ;  Gömör  m.  Tsz. ; 
Gömör  m.  Sajóvölgye,  Hanva  Nyr.  XX.287 ; 
Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVin.575;  Székelyföld 
Tsz.;  Arany-Gyulai  NGy.  m.225.  243;  Kiss  Mi- 
hály ;  Háromszék  m.  Tsz. ;  MNy.  VI.209 ;  Három- 
szék m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.47;  Háromszék 
m.  Uzon  Nyr.  IX.40;  Csík-Sz.Király  Nyr.  XH. 
287;  Bukovina  Nyr.  VI.472). 

CIBIKEL:  sántikál  (Székelyföld  Tsz.  Kriza, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.). 

CIBÓKA:  mókus  (Kalotaszeg  Nyr.  XVn.526) 
[vö.  cibabó]. 

CIBRA:  rendetlen,  kacér  (Gyöngyös  Nyr.  IX. 

ÓÓJl), 


CIBRAKOD-IK 

IX.332). 


kacérkodik  (Gyöngyös  Nyr. 


CIBRIK:  gyufa  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.203). 

1.  CIC:  gysLTpotszÖYetCic-fersing  (Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.230);  cic-karton  előkötö (Deb- 
recen Erdélyi  J.  Népd..  és  mond.  11.16);  cic-kendö 
(Hely  nélkül  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.240); 
cic-kötő  (Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged 
népe  III.263 ;  Aradm.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk 
1.186.  202);  cic-rokoja  (Torontál  m.  Szőreg  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  III.74). 

[2.  CIC]. 

cic-pad:  [takács-mesterszó]  (Orosháza  Nyr.  IV. 
382;  Torontál  m.  Magyar-Ithabé  Nyr.  Vni.478; 
Heves  m.  Nyr.  1.281). 

CICA,  CICE:  1.  cice:  kis  macska  (Soprony 
m.  Nyr.  XVII.414 ;  Balaton  mell.  Tsz. ;  Veszprém 
Nyr.  11.134;  Székelyföld  Győrffy  Iván);  2.  cice: 
cicázás  (gyermekjáték)  (Erdély  Nyr.  XVn.226; 
Háromszék  m.  Kiss  Mihály);  3.  cica:  hajfona- 
dék, varkocs  (Baranya  m.  Nyr.  V.330;  Ormány- 
ság Nyr.  III.182)  [vö.  2.  cika]. 

cica-berke:  barka  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.182). 


227 


CICÁK— CICEEKEL 


CICES— GIDRI 


228 


cice-futás:  cicázás  (gyermekjáték)  (Három- 
szék m.  GyőrfFy  Iván). 

oioa-maca  (cice-maca  Veszprém  m.  Nyr.  XVII. 
414;  Vas  m.  Tsz.;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Zala  m.  Nyr.  XVII.272) :  barka,  fűzfa  v.  rekettye 
barkája  (Somogy  m.  11.375;  XVII.225;  XIX.575). 

cice-mice:  cica.  Cice-mice,  mit  fogtál?  Egeret. 
Csapd  a  földhöz,  ha  lehet  [gyermekversike]  (Er- 
dély Nyr.  XVn.226). 

CICÁK:  tyúk  nyelve  hegyén  támadt  vesze- 
delmes bőrkeményedés  (Fertő  mell.  MNy.  III. 
244)  [vö.  cipák]. 

CICÁS,  CICÉS:  1.  cicés :  barkás  (Veszprém 
m.  Nyr.  XVn.414).  Cicés  ág:  barkás  ág  (Zala 
m.  Nyr.  XVU.272;  Zemplén  m.  Deregnyö  Nyr. 
XVn.226);  2.  cicés:  barkás  ág  (Szent-Endre, 
Pomáz  Nyr.  XVII.226);  3.  cicás,  cicés:  rekettye-, 
nyár-,  fűzfa  barkája  (Hely  nélkül  Nyr.  XVII.226); 
4.  cicás:  cicázó,  cicázni  szerető  (Abauj  m.  Szá- 
deczky  Lajos).  Cicás  jány  vót  annak  idejébe 
(Torna  vid.  Nyr.  XVII.226);  5.  cicás  (Soprony 
m.  Nyr.  XVn.414;  Zala  m.  Nyr.  XVII.272),  cicés 
(Rábaköz  Nyr.  XVm.44;  Zala  m.  Nyr.  XVn.272): 
cicázás  (gyermekjáték). 

oicés-játék:  cicázás  (gyermekjáték)  (Veszprém 
m.  Nyr.  XVn.414). 

[CICÁZ],  CICÉZ  (cicézm):  cice-játékot,  cicá- 
zást  játszik  (Erdély  Nyr.  XVIL226 ;  Háromszék 
m.  Győrfify  Iván)  [vö.  1.  cikáz-ik,  cikóz{-ik?)]. 

CICCENT :  összecsucsorított  ajakkal  cuppant, 
csettent  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

CICCÉB:  cistercita  (Eger  Nyr.  XVin.20). 

CICÉGTET:  összecsucsorított  ajakkal  cuppo- 
gat,  csettentget  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

CICEB:  bab  (Bars  m.  Nyr.  XVIII.384)  [vö. 
csicseri]. 

CICEBE  (Zala  m.  Nyr.  XVn.272;  Zemplén 
m.  Deregnyö  Nyr.  XVII.226;  csicsere  Zemplén 
m.  Deregnyö  Nyr.  XVn.226);  cicoma,  pipere. 

CICEBÉL :  meghág,  megbúboz  (kakas  tyúkot) 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Esztergom,  Tata, 
Szent-Endre,  Pomáz  Nyr.  XVII.226). 

CICEBES :  cicomás.  Szebb  az  egyszerűség,  mint 
a  te  cicerés  piperéd  (Zala  m.  Nyr.  XVII.272). 

[1.  CICEEÉZ]. 

oioeróz-piperóz :  cicomáz  (Zemplén  m.  Dereg- 
nyö Nyr.  XVn.226). 

2.  CICEBÉZ  -  dceré/ (Esztergom,  Tata,  Szent- 
Endre,  Pomáz  Nyr.  XVII.226). 

CICEBKÉL:  cicomáz  (Zala  m.  Nyr.  XVII.272). 


[CICES]. 

cicós-korsó:  csecses  korsó  (Zemplén  m.  De- 
regnyö Nyr.  XVn.22o). 

CICÉZ:  cicomáz  (Torna  vid.  Nyr.   XVII.226). 

1.  CICKA:  cica  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVI.281). 

cicka-farka :  achillea  nobilis  (Nógrád  m.  Nvr. 
IV.122).  ^ 

cicka-mogyoró :  turbolya  (Nyitra  m.  Pográny 
és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

[2.  CICKA]. 

cicka-flcka:  irka-firka,  ákom-bákom  (Székes- 
fehérvár Nyr.  Vn.429). 

CICKELEVÉNY:  denevér  (Sárospatak  Szá- 
deczky  Lajos). 

[CICKÉZ]. 

mög-cickóz:  megver  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
282). 

CICÜKA:  barka,  rekettye  v.  fűzfa  barkája 
(Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.575). 

cicuka-macuka.  Cicukám-macukám,  fogtál-e 
egeret?  (fogósdi  játék  közben  énekelt  versben) 
(Rimaszombat  Nyr.  VI.383)  [vö.  cicurka-macurka]. 

CICÜKÁS  =  cicuka  (Hely  nélkül  Nyr.  XV1I.226). 

CICULA  :  kecske-gidó,  kis  kecske  (Székely- 
föld Kőváry  László  1842;  Torockó  Dézsi  Mihály) 
[vö.  cé'kula]. 

[CICUEKA]. 

cicurka-macurka.  Cicurkám-macurkám :  cicus- 
kám  (Orosháza  Nyr.  IV.179)  [vö.  cicuka-maeuka]. 

CICUS:  L  cica  (Erdély  Nyr.  XVn.225);  2.  barka, 
fűzfa-barka  (Erdély  Nyr.  XVn.225;  Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

cicus-perhács :  denevér  (Lelesz  Nyr.  XVllI. 
231). 

CICUSKA:  barka,  fűzfa-barka  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.323;  Zemplén  m.  Deregnyö 
Nyr.  XVn.226;  Erdély  Nyr.  XVII.225). 

CICVABA  {csicsvara  Bánság  Csaplár  Bene- 
dek): lisztből  és  tojásból  tejföllel  készült  süte- 
mény (Szeged  és  vid.  Nyr.  1.425 ;  Csaplár  Bene- 
dek). 

CIDÁZ:  hegedül  (Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XXI.  143). 

CIDEBÁL:  alig-alig  éldegél,  alig  tengődik 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

CIDBI:  [tréfás  elriasztás  v.  tiltás  -^  azt  ne 
bántsd,  ahhoz  ne  nyúlj,  arról  ne  beszélj  stb.] 
(Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  Xni.331 ; 
Székelyföld  Kiss  Mihály). 


229 


CIFEG— CIGÁNY 


CIGANYKOD-IK— CIGAR 


230 


[CIPÉG]. 

eifég-cafog:  líg-lóg  (a  rongyos  ruha  az  embe- 
ren) (Veszprém  m.  Csékút  Nyr.  XIV.192). 

CIFIRTES:  rongyos,  szurtos  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  IX.427). 

[CIPIT]. 

cifit-cafat:  cafatos,  lucskos  (az  emberen  a 
ruha,  midőn  pl.  harmatos  fűben  jár)  (Veszprém 
m.  Csékút  Nyr.  XIV.192)  [vö.  cefet-cafat]. 

CIFRA  {dpra  Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.423;  II. 
44;  Dobronak  Nyr.  n.234;  Göcsej  Nyr.  XIII. 
852).  —  Cifra:  rajz,  kép  (Dráva  mell.  Nyr.  VI. 
373 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93).  Ne  csak 
a  cifrát  nézd,  hanem  óvass  is  (Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVI.283).  Cifrát  ir:  rajzol  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93)  [vö.  nyifra]. 

cifra-kulcsos:  fölcifrázott  lakodalmi  kalács 
(Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  11.519). 

cifra-metóllő :  sarkantyú-forma  konyhai  esz- 
köz, a  mellyel  a  csipkés  tésztát  csinálják  (Győr 
Nyr.  XI.528;  Tata  Csaplár  Benedek). 

cifra-sás:  pántlika- virág  (Vas  m.  Nyr.  XVIII. 

232). 

[CIFRÁZ]. 

ki-cifráz:  kinulláz,  kisemmiz.  Te  bizon  kicif- 
ráznád az  embert  (Veszprém  m.  Nyr.  rv.229). 

CIFRIT:  cifráz  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.182). 

CIGÁNY  {cigán) :  hamis,  ravasz,  alattomos. 
Cigán  ember  (Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV. 
573). 

[Szólások].  Ez  cigányu  van  mondva:  ez  hazug- 
ság (Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII.328). 

cigány- bab:  eggy  bab-fajta  (Bars  m.  Nyr. 
XVIII.384). 

oigány-boliia  (Székelyföld  Tsz.;  cigán-bóha 
Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.  140):  1.  az 
izzó  vas  sziporkája  (i.  h.);  2.  cigán-bolha:  vmi 
növény  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323). 

oigán-dohán:  nagyon  erős,  csípős,  kábító  do- 
hány (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

cigány-fog  (cigán-fog):  [?].  Csak  a  cigánfo- 
gamra  aggy  egy  kicsinyt  (v.  egy  harapást)  (Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.428;  XVn.375). 

cigány-görhe :  hüvelyes  növényfaj  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

cigány-hajnal:  késő  reggel  (7 — 8  óra  tájt) 
(Szentes  Nyr.  VIII.  187;  Szabolcs  m.  Besenyőd 
Nyr.  Xn.47). 

cigány-hideglelés:  fázás  (Heves  m.  Névte- 
len 1840). 


cigány-hitü  {cigán-kiitü) :  hiteszegett  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

cigány-kacsa:  vadréce-faj  (Heves  m.  Névte- 
len 1840). 

cigány-kopagtató :  harkály  (Huny ad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXn.336). 

cigány-lakodalom:  veszekedés  (Zilah  Nyr. 
XIV.286). 

cigány-miatyánk :  mesterségesen  összebonyo- 
lítható sodronykarikákból  álló  játékszer,  a  mely- 
nek kifejtéséhez  ügyesség  kell  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

cigány-mogyoró :  xanthium  strumarium  (Zemp- 
lén m.  Deregnyő  Nyr.  Xin.92). 

cigány  -  röpike  :  [nép  -  etimológia]  cigaretta 
(Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVin.334). 

cigány-szar:  vas-salak  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

cigány-szőlő:  apró  fekete-szemű  szőllő  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

cigány-szurok:  fekete  gyanta   (Göcsej  Tsz.). 

cigán-tetü:  vmi  növény  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg Nyr.  X.323). 

[cigány-torok], 

[Szólások].  Cigány-torokba  ment:  a  nyeldeklő 
cső  helyett  a  lélekző  csőbe  tévedt  (az  étel  v. 
az  ital)  (Veszprém  m.  Nyr.  VI.418). 

[cigány-ucca]. 

[Szólások].  Cigány-uccára  tévéit  =^  cigány-to- 
rokba ment  (Csallóköz  Szinnyei  József). 

[cigány-ut]. 

[Szólások].  Cigány-utra  szalatt  =  cigány-torokba 
mént  (Csongrád  m.  Mindszent  Hám  Sándor). 

cigány- virág :  tavaszi  sárga  virág  (Udvarhely 
m.  Győrffy  Iván). 

cigány-zabla:  közönséges  zabola,  megkülöm- 
böztetésül  a  feszítőtől  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

CIGÁNYKOD-IK  (cigánkod-ik) :  1.  hazudik, 
füllent  (Rimaszombat  Nyr.  XV.383);  2.  hízeleg 
(Segesvár  Nyr.  IX.43).  Tudom,  mé  cigánkocc;  má 
mögen  krajcár  kék,  ugy-e?  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XrV.384);  3.  erősen  kér,  kunyorál,  rimánkodik 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.384;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.191;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  Vn.234;  Hód- 
mező-Vásárhely  Nyr.  IX.91;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XrV.96). 

CIGAR  (Komárom  ra.  Fúr  Nyr.  XVni.528; 
szigor  [nép-etimológia]  Kis-Küküllő  m.  Szőke- 
falva Nyr.  Xn.330) :  szivar. 


231 


CIGARE— CIHENT 


CIHER— CIKÁKOL 


232 


CIGÁBÉ:  cv  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VIL 
131;  Veszprém  Nyr.  VL480;  Szlavónia  Nyr. 
V.ll). 

CIGÁRKA.:  <v  (Palócság  Nyr.  VI.466). 

CIGÍJRE  (Szentes  Nyr.  XVII.226;  Dorozsma 
Nyr  XIV.233;  cigere  Szabolcs  m.  Balmaz-Ujvá- 
ros  Nyr.  XII.475;  Szüágy  m.  és  Erdély  Nyr. 
XVII.226;  cigle  Szilágy  m.  és  Erdély  Nyr.  XVII. 
226;  Kolozsvár  és  vid.  Nyr.  XVII.226;  Szinnyei 
József,  Pap  Károly;  Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII. 
379;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  cikle  Szilágy  m. 
és  Erdély  Nyr.  XVII.226):  mind  a  két  végén 
kihegyezett  fácska,  a  melyet  a  földről,  eggyik 
végén  bottal  megütve,  fölpattantanak  s  azután 
a  levegőben  messzire  kiütnek  (más  nevei:  pige, 
dóié,  pincke,  pilincke  stb.) 

CIQÉRÉZ  (Kis-Kúuság  Nyr.  IV.43;  cigerézés 
Szentes  Nyr.  XVII.226 ;  cigléznek  Szilágy  m.  és 
Erdély  Nyr.  XVII.226 ;  cigUz-ik  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  cikléznek  Szilágy  m.  és  Erdély  Nyr. 
XVII.226):  cigerével  játszik. 

CIGüNIA:  cigányok  lakta  hely  (Segesvár  Nyr. 
IX.43). 

CIH,  CIHA:  piha!  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.321;  Vadr.  419;  Győrffy 
Iván).  Cih!  be  büdöss  ez  a  csáva  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

CIHA  {ciha  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.384): 
vánkos-héj,  párna-tok,  dunyha-héj  (Göcsej  Vass 
József  1841;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  IIL184;  So- 
mogy m.  Sima  Nyr.  XIX.380;  Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  VI.424;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Csalló- 
köz Szinnyei  József). 

CIHANT:  tüsszent  (Zala  m.  Nyr-  XVIL272; 
hely  nélkül  Nyr.  XVn.227)  [vö.  cihent]. 

CIHÁZ:  zaklat.  Ne  cikázd  annyit  e  kutyát, 
hadd  nyugugyék.  Elcikázta  az  ülü  a  tyúkokat 
(Háromszék  m.  Vadr.). 

CIHEL:  csihol  (tüzet).  Cikeljen  ken  egy  kis 
tüzet.  Jól  cikel-é  a  kova?  (Zemplén  m.  Deregnyő 
Nyr.  XVn.227)  [vö.  csikot\. 

CIHELŐD-IK  (cükölőd-ik  Zala  m.  Nyr.  11.427; 
Vas  m.  Horváth  József  1839;  Balaton  mell. 
Tsz.):  lassan,  késedelmesen  készülődik,  szede- 
lödzködik,  öltözködik  (Vas  m.  Horváth  József 
1839;  Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXn.144;  Veszp- 
rém m.  Torna  Nyr.  XVn.431 ;  Veszprém  m.  Vár- 
palota Nyr.  XXI.477;  Fehér  m.  Nyr.  X.186; 
Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.235;  Tata  Matu- 
sik  Nep.  János  1841 ;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
191;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.384;  Kecskemét 
Nyr.  X.380;  Szeged  vid.  Nyr.  IV .421;  Orosháza 
Nyr.  IV.380;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
143;  XX.431;  Székelyföld  Tsz.)  [vö.   cikolód-ik]. 

CIHENT:  1.  tüsszent  (Zala  m.  Nyr.  XVn.272; 
Szabolcs  m.  Vencsellő  Nyr.  XVn.227;  Zemplén 
jn.  Deregnyő  Nyr.   XVn.227;   hely  nélkül  Nyr. 


XVII.227);  2.  csettenve  tüzet  üt.  Nem  ért  az  a 
puska  [kovás  puska]  egy  kajító-fát  se;  eggyet 
cikentett  a  kakas,  a  tőtés  bent  maradt,  a  nyúl 
elment  (Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XVn.227) 
[vö.  cikant]. 

CIHER:  csalitos,  cserjés,  apró  bokrokkal  sű- 
rűn benőtt  hely  (Székelyföld  Tsz.  MNy.  VI.  174; 
Arany-Gyulai  NGy.  ELllO.  369.  390;  Marosszék 
Győrfíy  Iván ;  Háromszék  m.  Tsz.  Nyr.  IV.561 ; 
Erdővidék  Tsz.  Király  Pál;  Csík  m.  Nyr.  VI. 
524;  Győrffy  Iván;  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr. 
XXn.284)  [vö.  cirke]. 

CIHERES:  csalitos,  cserjés,  apró-bokros  (Er- 
dély Király  Pál;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
in.351). 

CIHÉRGET  :  édesget,  hivogat,  gyöngéden 
vonogat,  csábitgat  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

CIHÓ  {cikuó  Rimaszombat  Nyr.  XV.430) :  1.  do- 
logkerülő, léhűtő  (Balaton  mell.  Tsz.).  Vín  cikuó, 
nem  szigyelled  magadat?  —  mondják  leánynak, 
a  ki  fölserdült  létére  nem  szeret  dolgozni  (Rima- 
szombat Nyr.  XV.430);  2.  szajha,  ringyó  (Vas 
m.  Kemenesalja  Nyr.  III.88 ;  Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVn.286). 

CIHOG :  vihog  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 
cikog]. 

cihog-vihog  :  ihog-vihog  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

CIHOL:  tüsszent  (Hely  nélkül  Nyr.  XVn.227). 

CIHOLÓD-IK  =  cihelőd-ik.  Ne  cikológy  má 
ojan  soká,  me  itt  maracc  (Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XIX.333). 

CIHOS :  lólopásban  segédkező  (Udvarhely  m. 
Vadr.). 

1.  CIKA:  1.  csira  (Ormányság  Nyr.  XVII.227 ; 
Szent-Endre  és  Pomáz  Nyr.  XVn.227;  Erdély 
Nyr.  XVn.227;  Kolozsvár  Nyr.  XVn.227;  Szé- 
kelyföld Tsz.  Nyr.  XVII.227;  Győrffy  Iván; 
Marosszék,  Nyárád  mell.  Nyr.  XVn.227);  2.  ká- 
poszta-torzsa a  rajta  levő  apró  levelekkel  eggyütt 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.578;  Erdély 
Nyr.  XVII.227;  Csaplár  Benedek;  Kolozsvár  Nyr. 
XVII.227;  Szinnyei  József;  Segesvár  Nyr.  IX. 
43;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVn.227;  Székely- 
föld Nyr.  XVn.227;  Győrffy  Iván;  Udvarhely 
m.  Nyr.  XVn.227;  Háromszék  m.  MNy.  VI.350; 
Vadr.  518b). 

2.  CIKA  (Rimaszombat  Nyr.  XVII.227;  ceka 
Székelyföld  Nyr.  XV .472;  Kiss  Mihály;  Udvar- 
hely m.  Kiss  Mihály;  Erdővidék  Nyr.  IX.41 ; 
ceka  Csík  m.  MNy.  VI.370):  cicázás,  cicézés 
(gyermekjáték).  Gekát  fut:  cicázik,  cicézik  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Erdővidék  Nyr.  IX.41) 
[vö.  cica], 

CIKÁKOL  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11. 
517;  Balaton  mell..  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Csallóköz    Csaplár    Benedek,    Szinnyei  József; 


283 


CIKAS— CIKLEND 


CIKLI— CIMBALMOS 


234 


ciháJcol  Bánság  Csaplár  Benedek;  cíkákú  Rába- 
köz, Beő-Sárkány  Nyr.  XVII1.47;  cikákul  Fehér m. 
Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVII.430;  Győr  m.  Nyr. 
III.427;  cipákol  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
sikákú  Rábaköz  Nyr.  *^  XI.  190):  torkán  akadt 
vmitől  fulladoz  és  sziszegő  hangot  ad  lélekzés 
közben  [vö.  zihákol]. 

CIKÁS:  1.  csirás,  kicsirázott  (Szent-Endre, 
Pomáz ;  Marosszék,  Nyárád  mell.  Nyr.  XVII.227). 
Sok  pityóka  cikás  lett  a  pincében  (Erdély  Nyr. 
XVn.227);  2.  káposzta-cikával  való.  Cikás  borsó: 
borsó-főzelék  káposzta-cikával  (Erdély  Csaplár 
Benedek). 

1.  crKÁZf-IK]  {cekázni  Székelyföld  Tsz.;  ce- 
kdziú  Székelyföld  Nyr.  XV.473):  1.  cikáz-iú, 
cekáz-m,  cékáz-ni:  ciee-játékot,  cicázást  játszik 
(Kecskemét  Nyr.  XVII.227;  Szabolcs  m.  Bal- 
maz-Ujváros  Nyr.  XII.475;  Székelyföld  Tsz. 
Nyr.  XV.473);  2.  cikáz-ni:  futkos,  szaladgál 
(Csík  m.  Tsz.).  Cikázik  az  egér  (Szatmár  Nyr. 
XI.478).  Kis  pej  lovam  alattam  cikázik  (Arad  m. 
Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.152);  9.cikáz-xá: 
bolondoskodik  (Bodrogköz  Tsz.)  [vö.  cicáz, 
cikóz{-\k?)]. 

[2.  CIKÁZ-IK]. 

ki-cikázik  (ki-cikádzik) :  kicsírázik  (Erdély 
Tsz. ;  Kolozsvár  Nyr.  XVII.227 ;  Székelyföld  Tsz. 
Nyr.  XVII.227;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván). 

CIKEL;  csen   (Heves  m.  Névtelen  1840). 

CIKIDLI :  karon  hordott  kosár  (Torontál  m. 
Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.262)  [vö. 
cökör]. 

[CIKK]. 

[Szólások].  Cikk  volt:  csak  alig  érintette  a 
labdát  az  ütőfa  (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr. 
XIV.574). 

1.  CIKKEL:  csihol  (tüzet)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.321 ;  Győrffy  Iván). 

2.  CIKKEL :  cikkekre  vagdal,  szeldel  (Három- 
szék m.  MNy.    VI.321 ;    Győrffy  Iván). 

CIKKELY  {cükkü  Őrség  Tsz.):  szelet.  Egy 
cikkely  alma  (Nagy-Kúnság  Nyr,  XVI.191)  [vö. 
cikli\. 

[CIKKÉNT]. 

le-cikkent :  lecsippent,  hirtelen  v.  eggyszerre 
leszel  (Háromszék  m.  MNy.   VI.337;  Vadr.). 

1.  CIKLEND  (Kőrös-Tarcsa  Nyr.  XVI.559; 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  ciklany  Csongrád  Nyr. 
XVI.559;  ciklon  Komárom,  ciklony  Csongrád 
Hermán  0.  Halászat  K.):  az  evező  beakasztá- 
sára  való  peckes  szíjhurok. 

2.  CIKLEND :  kavarva,  tartóztatva  evez,  kivált 
kecézéskor  (Kőrös-Tarcsa  Hermán  0.  Halászat  K.) 
[vö.  ciklony oz]. 

SZl.NNVKI  :   MAOyAR  TÍ.J8ZÓTÁK, 


CIKLI:  az  ing  bővítésére  való  ék-alakú  be- 
toldás (Szatmár  Nyr.  X.430)  [vö.  cikkely,  cikula]. 

CIKLONYOZ-=-5.  ciklend  (Csongrád  Hermán 

0.  Halászat  K.). 

1.  CIKÓ:  1.  kuckó,  sut,  kemence  mögé  (Ba- 
ranya m.  Tsz.;  Közép-Baranya  Nyr.  III.282; 
Ormányság  Tsz,  Nyr.  III.182;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.XVIII.477;  Szlavónia  Király  Pál);  2.  kemence 
(Szlavónia  Nyr.  V.ll)  [vö.  kucik,  kuckó]. 

2.  CIKÓ  {cekó  Udvarhely  m.  MNy.  VI.370): 
barka,  fúzfa-barka  (Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843,  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály). 

ciko-fa:  barkás  ág  (Székelyföld  Tsz.). 

3.  CIKÓ  (Baranya  m.  Király  Pál;  cika  [?] 
Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VIII.234 ;  dA;^  Fehér  ra. 
Nyr.  XI.228;  Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  Vin.234): 

1.  cikó,  ciku :  a  homlokról  két  oldalt  a  fül  mögé 
hajló  vékony  hajfonadék  (Fehér  m.  Nyr.  XI.228; 
Baranya  m.  Király  Pál);  2.  cika  [?],  ciku:  két- 
ágú szalmakoszorúba  font  vöröshagyma.  Ciku 
hagyma  (Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VIII.234). 

CIKOG:  1.  =  cikákol  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek); 2.  keserves  sírás  után  csuklásszerú  han- 
gokat ad,  zokog  (Csallóköz  Szinnyei  József; 
Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.94) ;  3.  neve- 
tését elfojtani  akarva  eggy et-eggy etjvihog  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839)  [vö.  cihog,  kikog]. 

CIKORA. :  csira  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr, 
XVn.227), 

CncOBÁS:  csirás,  kicsírázott  (Baranya  m, 
Ormányság  Nyr.  XVII.227). 

CIKÓRIA:  tavaszi  vad  saláta  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

CIKÓZ[-IK?]  =^-^  i.  cikáz[ik].  Az  egerek  cikóz- 
nak  a  kamarába.  A  szógálók  és  a  bornyuk  cikóz- 
nak  (Szilágy  m,  Nyr.  IX.  181), 

CIKULA  {cigula  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.93):  közbevarrt  posztó-  v.  bőrszelet  (szűrön, 
csizmán)  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93; 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek)   [vö.   cikli]. 

CIKUIIDOM :  picinyke,  parányi  (Karancs  vid. 
Nyr,  XXI.477), 

CIKUS:  malac  (Zemplén  m,  Myr,  IV,425), 

CILINDÉB  (Gömör  m,  Sajó  völgye,  Hanva 
Nyr.  XX.287;  cilinder  Borsod  m.  Diós-Győr  vid. 
Nyr.  IV.43):  palack,  pintes  üveg. 

[CILINKÉL]. 

elé-cilinkel :  előszállingózik  (Háromszók  m. 
Kiss  Mihály)  [vö,  cellengél,  elé-cilingezik]. 

CILOK :  vmely  tímár-edény  (Szeged  vid.  Nyr. 
in.479). 

CIMBALMOS  {cinbolondos  Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  ni.l40;  cindolmos  Háromszék  m. 
Alsó-Torja  Király  Pál). 

16 


235 


CIMBALOM— CIMPÓ 


CIN— CINCOGAS 


236 


CIMBALOM  {cinbolond  [nép-etimológia]  So- 
mogy m.  Szóke-Dencs  Nyr.  III.  140;  cindalom 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVIII.527;  cindolom  Háromszék  m.  Alsó- 
Torja  Király  Pál). 

cimbalom-szög:  kiütésekkel  járó  venerikus 
betegség  (Szeged  Nyr.  VIII.234). 

CIMBORA  {szimbora  Erdő  vidék  Tsz.):  társ, 
a  ki  a  maga  igavonó  állatját  eggy  másikéval 
eggybe  fogja  (Háromszék  m.  Tsz.). 

CIMBORÁL:  társul,  szövetkezik,  összefog 
(Erdély  Tsz.). 

CIMBORÁLÓ    {szimboráló    Székelyföld  Tsz,). 

CIMBORÁS :  cimbora,  társ,  pajtás  (Dunántúl, 
Gömör  és  Torna  m.  Tsz.). 

CIMBORASÁG :  az  eggy  szerszámhoz  tartozó 
halászok  szövetkezete  (Bodrogköz  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

CIMBRÁZ:  mássát  v.  párját  szerez  vminek 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.384). 

CÍMER  [cémer  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár;  cimber  Dunántúl  Nyr.  XVI. 190;  Rába- 
köz, Beő-Sárkány  Nyr.  XVni.47 ;  cimer  Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XVII.144;  cimét^  Tihany  Hermán  0. 
Halászat  K.):  1.  cémer,  cimer,  cimer:  eggy  negyed 
(borjú,  bárány)  (Szeged  Tsz.).  Egy  bárány-cémert 
vettem  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldi- 
zsár). Égy  cimer  hús  (Csik-Sz.Király  Nyr.  VIII. 
190);  2.  cimer:  a  tető-él  két  végébe  dugott, 
szalmával  szépen  körülfont  cövek  (Veszprém m. 
Nyr.  XVIII.287);  3.  cimber,  cimer,  címer,  cimér: 
nád  V.  kukorica  virágja,  üstöke  (Dunántúl  Nyr. 
XVI.190;  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVin.47; 
Tihany  Hermán  0.  Halászat  K.;  Zalám.  Szepezd 
Nyr.  XVn.144;  Somogy  m_.  Sima  Nyr.  XIX.382). 
Még  nem  hoszta  ki  a  cimergyét  a  kukorica  (Somogy 
m.  Szöllős-Györök  Nyr.  XXn.239). 

címör-fa:  a  címerszöget  tartó  fa  az  ekében 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

címör-lyuk:  szántóvas  lyuka  a  címervas  át- 
eresztésére  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

címör-szög :  a  címervas  lyukai  vmelyikén  át- 
dugott s  annak  följebb  emelésére  v,  lejjebb 
eresztésére  szolgáló  vas-szög  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

cim3r-vas:  a  szántó-vasat  tartó  s  ennek  föl- 
jebb emelésére  v.  lejjebb  eresztésére  szolgáló 
vas  az  ekében  (Heves  m.  Névtelen  1840 ;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

CÍMERES:  nagy  kiálló  szarvú  és  jól  meg- 
termett (tehén)  (Kecskemét  Tsz.). 

•    [CIMPA]. 

cimpa-orrú:  lapos  orrú  (Balaton  mell.  Tsz,). 

CIMPÓ:  félig  kifejlett  kis  bóka  (Székelyföld 
Györflfy  Iván)  [vö.   béka-cimpó]. 


[CIN]. 

cin-vessző :  [molnár-eszköz]  (Tisza  mell.  Nyr. 
in.238). 

CINÁBOR  (cinabár  Heves  m.  Névtelen  1840) : 
cingár,  vézna,  sovány  (Balaton  mell.  Fábián 
Gábor  1839;  Kis-Kún-Halas  Nyr,  XIV.384;  Kecs- 
kemét Király  Pál ;  Orosháza  Nyr.  IV.330 ;  Hajdú 
m.  Nádudvar  Nyr.  Vin,234;  Bihar  m,  Pocsaj 
Nyr,  VI.424;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

CINADÓ:  chelidonium  május  (Zemplén  m, 
Deregnyő  Nyr.  Xin.92). 

CINAK:  cingár,  vézna,  gyenge  ember  (Hajdú 
m.  Nádudvar  Nyr.  VIII.234). 

CINCÁL  (cMíca7Z  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.384): 
cibál,  rángat,  ráncigál,  nyaggat  (Dunántúl  Nyr. 
XVn.228;  Soprouy  m.  Nyr.  XVn,228;  Zala  m. 
Nyr,  XVII.272;  Komárom  m,  Nagy-Igmánd  Nyr, 
Vm,94;  Szent-Endre  és  Pomáz  Nyr.  XV1I.228; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.384).  Haza  cincát  eggy 
ágot:  haza  vonszolt  (Fehér  m.  Vaál  Nyr.  XVII. 
228).  Megcincáltam  az  ebadtát:  megtépáztam, 
megráztam  (Abauj  m.  Jászó?  Nyr.  XVII.228). 
Jókedvű  a  lova,  meg -meg  cincálj  a  magát:  föl-föl - 
kapja  a  fejét  (Csallóköz  Nyr.  XVII.228).  Szegény 
embert  jól  meg  cincálták :  jól  megrántották,  kifosz- 
tották, pl,  kártyajátékban  (Szabolcs  m,  Nyr,  XVII, 
414),  Addig  cincálod  magadat,  míg  leeső:  addig 
izegsz-mozogsz,  rángatod  magadat  (Veszprém  m. 
Nyr,  XVII,414),  Ne  cincáld  mindég  ászt  a  szegény 
gyereket:  ne  nyaggasd,  ne  csiklandozd,  ne  csip- 
kedd (enyelegve).  Hogyha  egyre  cincáljátok,  hát 
nem  nyö  még  nagyobbra  (Hont  m,  Nyr,  XVII.228). 
Ugyan  né  cinedd  ma  annyit  (azt  a  gyereket) 
(Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr,  XVII,228), 


szúnyog  (Moldvai    csáng.   Nyr. 


1.  CINCÁR; 

X.203). 

2,  CINCAR:  kontár  mészáros  (nem  tanult 
mészáros)  (Kis-Kún-Halas  Nyr,  XIV,384;  Bács 
m,  Zenta  Nyr,  IX,378),  Juh-cincár:  juh- vágó, 
juhokkal  kereskedő  ember,  a  ki  a  juhot  le  is 
vágja  és  a  húsát  eladja  (Szeged  vid.  Nyr.  1,425). 

CINCE:  cinege  (Pannonhalma  Nyr,  XII,  187; 
Csallóköz  Nyr,  1,232)  [vö.  cinégé]. 

CINCÉG:  cincog  (Székelyföld  Györfify  Iván) 
[vö.  cincog]. 

1.  CINCI:  alattomos  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX, 
576)  [vö,  cincius]. 

[2,  CINCI], 

cinci-flnci :  inci-finci  (Moldva,  Klézse  Nyr,  IX, 
429). 

CINCIUS:  alattomos,  ólálkodó,  fondorkodó 
ember  (Háromszék  m.   Tsz.)   [vö.   cinci,  cincos]. 

CINCOG  {cicog  Vas  m.  Tsz,)  [vö.  cincég]. 

CINCOGAS  {cicogás  Csík  m,  Gyergyó  Nyr. 
1V,336), 


237 


CINCOS— CINKA 


CINKO— CIPA 


238 


CINC08  ~=^--  cincius[?].  Oh  te  gonosz  cincos,  te! 
(Zala  m.  Nyr.  XVII.272). 

CINCOSKOD-IK :  ólálkodik  [?]  (Zala  m.  Nyr. 
XVII.272). 

CINDER :  bátorság,  mersz  (Szolnok-Doboka 
m.  Horgaspatak  Nyr.  XI.478). 

[CINÉ]. 

cine-rendibe  [cine-rendibe  Udvarhely  m.  Nyr. 
XV,239):  sorjában,  sorrendben.  Cinerendihe  áll- 
nak a  kalongyák.  Szép  cinerendihe  repülnek  a  vad- 
ludak, sétálnak  a  hangyák.  Oan  szép  cinerendihe 
eregetlek  egymásután,  mind  al  ludak  (Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Györífy  Iván). 

CINEGE,  CINKE  {cenege  Székelyföld  Tsz.; 
Háromszék  m.  Arany-Gyulai  NGy.  ni.301;  ce- 
nege Háromszék  m.  Vadr.  370 ;  cinige  Udvarhely 
m.  Kriza,  Felméri  Lajos;  cinöge  Somogy  m. 
Sima  Nyr.  XIX.380)  [vö.  cince]. 

cinke-káplár :  tüdővészes,  cingár,  vékony 
ember  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.431). 

CINGA:  ereszről  lelógó  jégcsap  (Kalocsa  Király 
Pál). 

CINGAMANGÁL;  ráncigál  (Kis-Kúnság  Nyr. 
III.564). 

CINGÁR  (csingár  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.  500a;  Nyr.  IV.561;  csingér 
Háromszék  m.  Tsz.):  vékony,  sovány,  vézna 
(Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVn.144;  Pápa  Nyr. 
XVI.527;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191;  XIX.576; 
Szeged  Nyr.  1.136;  Szatmár  vid.  Tsz.;  Abauj 
m.  Nyr.  VI.173;  Kassa  vid.  Nyr.  XVn.238;  Hont 
m.  Nyr.  VI.182)  [vö.  csongár]. 

CINGÁRDI  (Háromszék  m.  Vadr.  500b;  csin- 
gárdi  Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell.  Nyr. 
XVni.479 ;  Háromszék  m.  Vadr.  500a ;  csingárgyi 
Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell.  Nyr.  XVHI. 
479):  cvj;  sugár,  magas  termetű  és  sovány. 

CINGLI:  aspro  zingel  (Duna  mell.  és  Szeged 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

CINGOLÓD-IK:  nyugtalankodik,  hánykolódik 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.321;  Győrfify  Iván)  [vö. 
csingolód-ik], 

CINGRÁT :  békarokka,  sikár  (zinnkraut)  (Pest 
m.  Tinnye  Nyr.  Vn.39). 

CINI-CENE:  [zene  hangját  utánzó  szó]  (Sze- 
ged vid.  Nyr.  VI.87). 

CINIPAJ:  apró,  halavány  szemű,  kis-fürtű 
szőllőfaj  (Nyitra  völgye  Vass  József  1841). 

CINIGÉL:  hegedül  (Moldvai  csáng.  Nyr,  X. 
202)  [vö.  cinil  a  dajka-nyelv  szavai  között]. 

CINK  A:  1.  malac  (Bereg  m.  Pap  Károly); 
2.  növendék  leányka  (Székelyföld  Nyr.  VIII. 
462;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.423)  [vö.  1.   cinkó]. 


1.  CINKO  {cinko  Székelyföld  Tsz.):  1.  növen- 
dék leányka  (Székelyföld  Tsz.;  Gyergyó  Kiss 
Mihály) ;  2.  kis  fiú  (Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  VIII. 
90)  [vö.  cinka], 

2.  CINKÓ :  a  hagymanemű  növényeknek  még 
föl  nem  repedt  magtokja  s  a  vöröshagymának 
kora  tavasszal  kihajtott  első  csira-szára  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.96)  [vö.  csinko]. 

CINKOS  {cinkus  Torontál  m.  Rabé,  Lőrincfalva 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.18.  221 ;  Kolozsvár 
Schilling  Lajos ;  Székelyföld  Nyr.  n.426 ;  XV.473 ; 
Győrffy  Iván ;  Deák  Pál,  Szacsvay  Dénes ;  Udvar- 
hely m.  Felméri  Lajos,  Kóbori  János;  Három- 
'szék  m.  MNy.  VI.360):  1.  cinkos,  cinkus:  sors. 
Cinkost  V.  cinkust  húzni :  sorsot  húzni,  pl.  osztály- 
részre V.  katona-sorozásnál  (sbrszámot,  a  mely- 
nek rendjében  mennek  be  a  legények  a  sorozó 
bizottság  elé)  (Székelyföld  Nyr.  11.426;  Győröy 
Iván ;  Szacsvay  Dénes ;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
360 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) ;  2.  cin- 
kos: sorshúzás  útján  jutott  osztályrész  (Háromszék 
m.  Tsz.);  3.  cinkus:  jegy,  bárca(pl.  tisztítani  adott 
keztyűért,  sütni  vitt  kenyérért  v.  napszámosoknak 
készpénz  helyett  adott  bárca)  (Kolozsvár  Schilling 
Lajos ;  Székelyföld  Deák  Pál ;  Udvarhely  m.  Fel- 
méri Lajos);  4.  cinkus:  igazolvány  (pl.  pálinka- 
főzésrejogosító); marhapasszus  (Székelyföld  Nyr. 
n.426;  XV.  473;  Győrffy  Iván;  Szacsvay  Dénes; 
Udvarhely  m.  Kóbori  János) ;  5.  cinkus:  cinkos, 
cinkostárs  (Torontál  m.  Rabé,  Lőrincfalva  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  ni.l8.  221). 

cinkus-biró:  vásárbíró,  vásárfölügyelő  (Szé- 
kelyföld Nyr.  11.426;  Szacsvay  Dénes). 

CINKOTÁZ:csintalankodik,pajkoskodik(Csalló- 
köz  Nyr.  1.232). 

CINKUS :  hegyes  vaseszköz,  melyet  a  bányá- 
szok feszítésre  használnak  (Szatmár  m.  Nagybánya 
vid.  Nyr.  XIV.238). 

CINTERÉM  (Szilágy  m.  Nyr.  VII.381 ;  cinterem 
Szatmár  Nyr.  Vn.l90;  Zilah  Nyr.  XIV.286; 
Kolozsvár  Szinnyei  József;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.356 ;  cinterém  Kolozs  m.  Zsobok  Melich  János ; 
cintorom  Székelyföld  Nyr.  XV.473 ;  Győrffy  Iván  ; 
Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.42 ;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Háromszék  m.  Angya- 
los, Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVni.527;  Csík- 
Somlyó  Nyr.  XIX.336) :  a  templom  és  a  kerítése 
közötti  tér,  a  templom  udvara. " 

CINTÓRIA  (cintoria  Nógrád  m.  Ipoly-Litke 
Nyr.  IV.122):  erythrea  centaurium  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.323 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 


CINTUS, 

V.280). 


CINKUS:  jácint  (Szeged  vid.  Nyr. 


CIP 

330). 


csorgós-kút  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V. 


[CIPA]. 

oipa-kutya :  [?]  (Székelyföld  Tsz.  87b). 


16* 


239 


CIPAK— CEPOK 


CIPŐKÉ— CIRME 


240 


CIPÁK:  tyúk  nyelve  hegyén  támadt  vesze- 
delmes börkeményedés  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek) [vö.  cicák]. 

CIPEHED-IK:  nagy  lassan,  lomha  készülő- 
déssel fölszedelődzködik,  fölcihelődik  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.96;  XX.431). 

CIPEKED-IK  {cepeked-ik  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.191):  1.  hurcolkodik,  eggyetmást  ide-oda  cipel 
(Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVIIL48 ;  Székelyföld 
Győrffy  Iván);  2.  csipeszkedik  (vkibe),  ráakasz- 
kodik (Szatmár  vid.  Tsz.). 

CIPEL  {cepel  Marosvásárhely  Nyr.  XV.238; 
szipel  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.488). 

ki-c§pel :  kifoszt.  Kicepelte  az  urát  s  aztán  haza 
ment  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

[CIPELEK],  CEPÉLÉK :  cipelni  való  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

CIPELLŐ  {cipelle"  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX. 
142 ;  cipellüö  Rábaköz  Nyr.  XV.430) :  cipő  (Veszp- 
rém m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.46;  Fölső-Somogy, 
Balaton  mell.  Nyr.  Vin.432;  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.  87b;  Komárom  m.  Duna- Almás  Nyr, 
n.432;  Nagy-Szalonta  Nyr.  XV.470;  Csongrád 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.227;  Karcsa  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.265;  Szeged  Csaplár  Benedek; 
Bács  m.  Bajmok  Nyr.  VIII.92;  XV.469;  Debrecen 
vid.  Nyr.  V.180;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

CIPELLŰS  (Zala  m.  Szentgyörgyvölgye  Nyr. 
n.279;  cipelis  Vas  m.  Horváth  József  1839; 
cipellés  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  87b;  cipellis 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.517):  cv. 

CIPÓ  [cepó  Udvarhely  m.  Vadr.  60):  1.  gyürke. 
Kenyér  cipója:  gyürkéje,  forradása  (Szentes  Nyr. 
XVIL46) ;  2.  kukorica-pattogatásnál  ki  nem  pat- 
togott ropogós  kukorica-szem  (Debrecen  Nyr.  IX. 
206 ;  Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47) ;  3.  hátbaütés  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

CEPÓS.  Cipős  tengeri:  kukorica-pattogatásnál 
ki  nem  pattogott  szem.  Kenyér  cipóssa:  gyürkéje, 
forradása  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191). 

CIPÓZ;  megver  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVin.431). 

CIPŐ  {cipe  Palócság  Tsz. ;  Nógrád  m.  Vecsekle 
Nyr.  V.571). 

cipe-szájú:  [szarvasmarha  gúnyneve]  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

CIPŐK  (Szatmár  Nyr.  XV.44;  Udvarhely  m. 
Fehér-Nyikó  mell.  Vadr.  118;  cepó'A;  Székelyföld 
Nyr.  11.426;  Kriza,  Kiss  Mihály,  Győrífy  Iván; 
Háromszék  ra.  Kovászna  Butyka  Boldizsár; 
Maros-Torda  m.  marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád ; 
Csík  m.  Király  Pál ;  cepők  Segesvár  Nyr.  IX.43 ; 
Székelyföld  Nyr.  XV.473;  Kiss  Mihály;  Udvar- 
hely m.  Száldobos  Nyr.   IV.42;   Háromszék  m. 


Vadr.  Nyr.  VI.473 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  cipek  Dráva  melL  Kopács  Nyr.  XVI.284 ; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93 ;  Eszék  vid.  Nyr. 
V.270;VIII.279;có>ó7c  Udvarhely  m.  Nyr.in.512) : 
1.  cipő,  oldalt-fűzős  bakancs,  topánka  (i.  h.);  2. 
cipők:  fölálló  görbe  fa  a  hidasok  oldalán  (Bod- 
rogköz Tsz.). 

[CIPŐKÉ],  CEPŐKE:  cipő  (Háromszék  m. 
Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr.   XVin.527). 

CIPP-CÜPP :  [a  csók  cuppanásának  utánzása] 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.  140). 

CIPRUS  {cidrus  Zala  m.  Gelse  Nyr.  XIX.428; 
Somogy  m.  Adánd  Nyr.  VI.191;  Tolna  m.  Ozora 
Nyr.  V.43;  cifrus  Szatmár  Nyr.  VIIL187;  citkos 
Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.213 ;  citrus 
Székelyhíd  Nyr.  V.131 ;  Háromszék  és  Erdővidék 
Vadr.  141 ;  Erdővidék  Tsz.). 

[cm]. 

eir-seprő:  sorghum  vulgare  (Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  XIII.92)  [vö.  cirok]. 

1.  CIRE:  pózna,  rúd  (dióverő  pózna;  mérő-rúd 
a  tutajoknál)  (Székelyföld  Kriza;  Gyergyó  vid. 
Kiss  Mihály). 

2.  CIRE:  száraz  ág-törmelék  (Székelyföld 
Kriza)  [vö.  cirme]. 

[Szólások].  Cirébe  ment:  izré-porrá  törött  (Szé- 
kelyföld Kriza). 

3.  CIRE:  első  bárányzású  juh  (Székelyföld 
Tsz.  Kriza;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

CIRÉZ :  L  hadonáz  (Székelyföld  Győrffy  Iván, 
Kriza;  Udvarhely  m.  Nyr.  XV.239;  Háromszék 
m.  Vadr.;  Erdővidék  Nyr.  VIII.  142);  2.  legyez. 
Nő  ez  a  lő  ugyan  ciréz  (Udvarhely  m.  Agyag- 
falva Nyr.  XXII.336). 

CIRGAT:  sürget  (Somogy  m.  Nyr.  11.375) 
[vö.  szorgat], 

CIRHE :  bokros  hely  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
V.329)  [vö.  ciher]. 

CIRKÁL :  firkál  (Háromszék  m.  MNy.  VI.244. 
321;  Győrffy  Iván). 

CIRKÁLÓ :  1.  csősz,  rétpásztor  (Balaton  mell. 
Tsz.) ;  2.  titkos  őr,  a  ki  mulatságok  alkalmával  a 
rendre  ügyel,  de  úgy,  hogy  a  mulatók  ne 
vegyék  észre  (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.   11.369). 

CIRKÁLOM  {cirkallyomDunántül  Nyr.  in.276). 

CIRKULÁL :  pirongat,  dorgál  [?].  A  kihez  men- 
tek vala  lelkiatyához  győnni,  az  cirkulálá  ököt, 
hogy  merték  elhagyni  a  gyereket,  nem  hogy  fel- 
ődozná  őköt  (Gyergyó-Sz.  Miklós  Nyr.  VIII.232) 
[vö.  cirmol]. 

CIRME  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843; 
Csík  m.  Nyr.  VL524;  Háromszók  m.  MNy.  VI. 
321 ;  Győrffy  Iván;  cemere  Csík  m.  MNy.  VI.321 ; 
Háromszék   m.    Győrffy    Iván;   cemere  Csík  m. 


241 


CIRMELYE— CITERA 


CITKES— CÓKÓ 


242 


Nyr.  VI.524):  száraz  ág-bog,  ágtörmelék  [vö.  2. 

cire,  cir melye], 

CIRMELYE,  CÖRMÖLYE :  cv  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.321)  [vö.  csörmöjös]. 

1.  CIHMOL:  1.  mocskol,  piszkol  (Székelyföld 
Nyr.  V.515);  2.  szid,  korhol,  dorgál,  pirongat, 
gyaláz  (Székelyföld  Nyr.  V.515;  Csík  m.  Nyr. 
VI.524;  Háromszék  m.  Vadr.  411). 

le-eirmol :  leszid,  lepirongat,  legyaláz  (Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  ni.369;  Háromszék  m. 
Vadr.  MNy.  VI.339;  Nyr.  11.523). 

2.  CIBMOL:  karmol  (a  macska)  (Székelyföld 
Nyr.  V.515). 

CIRMOLÁS :  szidás,  korholás,  dorgálás,  piron- 
gatás,  gyalázás  (Székelyföld  Nyr.  V.221 ;  Udvar- 
hely m.  Nyr.  IV.  176) 

CIRMOS :  1.  piszkos,  mocskos,  kormos  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  Csík  m.  MNy.  VI.370 ;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  V.89).  Cirmos  macska:  szürke, 
szennyes  színű.  Cirmos  alma:  lugosi  alma  (Szeged 
Csaplár  Benedek).  Cirmos  juh:  babos  pofájú 
juh  (Csík  m.  MNy.  VI.370);  2.  tolvajságáról 
ismeretes,  rosszhírű  (Háromszék  m.  Tsz.). 

[Szólások].  Cirmos  az  orra:  bűnös,  vétkes 
(Székelyföld  Nyr.  XV.473 ;  Csík  m.  Nyr.  VI.524). 

[CIRMOZ]. 

be-eirmoz:  bepiszkol,  bemocskol,  bekormoz. 
Becirmozta  az  orrát  (Csík  m.  Nyr.  VI.524). 

CIRÓGAT  {cirógat,  ctVowgíaí  Székelyföld  Györffy 
Iván). 

CIROK  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  [ciwA;  sajtó- 
hiba]; cirák  Zemplén  m.  Dereguyő  Nyr.  XVII. 
228;  cirM-seprű  Szatmár  Nyr.  VII.190;  Beregm. 
Pap  Károly) :  sepröfű,  cirköles  (holcus  sorghum) 
[vö.  cir]. 

cirok-féreg :  [nép-etimológia]  fillokszéra  (Bihar 
m.  Komádi,  Sárrét  Király  Pál). 

CIRÓKAL:  cirógat,  nyájasan  magához  édesget 
(Balaton  mell.,  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m. 
Száldobos  Nyr.  IV.42). 

CIROM :  piszok,  mocsok  (Moldva,  Klézse  Nyr. 
V.89). 

CITÉK  (Csongrád  m.  Mindszent  Hám  Sándor; 
citök  Szeged  Sümeghy  Pál  1841) :  cikk ;  három- 
szögű bőrfoltocska,  a  minőkből  pl.  a  labda  van 
összevarrva.  Ec  citek  alma  (Csongrád  m.  Mind- 
szent Hám  Sándor).  Olyan  munka  az,  hogy  ezer 
kocsinak  is  elég  volna  száz  esztendeig,  még  akkorra 
se  hordaná  el  mind  egy  citökig  (Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.451).        '  | 

CITERA  {citora  Szeged  Kálmány  L.  Koszorúk  | 
II.6;  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  II.  Be-  j 
vezető  XX.  1.;  zitera  Szabolcs  m.  Dessewfíy  í 
Nyr.  XXn.141).  j 


CITKÉS  (Csongrád  m.  Mindszent  Hám  Sándor; 
citkös  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.22): 
cakkos,  csipkés  szélű.  Citkös  a  [nyárfa]  levele 
(Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.22). 

[CITKÉZ]. 

ki-citkez  (Csongrád  m.  Mindszent  Hám  Sándor; 
ki-citköz  Szeged  Kálmány  Lajos) :  kicakkoz,  szélét 
kicsipkézi. 

CITLING:  vakaró-vas,  símító-vas,  színlő-vas 
[asztalos-szerszám]  (Győr  Nyr.  XI.528 ;  Heves  m. 
Csépa  Nyr.  III.382). 

CITROM  {citrony  Repce  vid.  Nyr.  XX.368; 
Nyitra  m.  Vág-Hosszúfalu  Nyr.  XX.81). 

CIVÓDI:  civakodó  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
321;  Győrffy  Iván). 

COBUKÁL :  bukdácsol  (mély  hóban)  (Bodrog- 
köz Tsz.)  [vö.  csubukol]. 

CÓDLI :  szajha,  ringyó  [félig  tréfás  szidó  szó] 
(Dunántúl  Nyr.  XIV.228). 

CÓDOR:  vezetéknév  (Balaton  mell.  Tsz.). 

cuodor-nóv :  cv  (Hegyhát  Nyr.  1.467)  [vö.  cődör- 
név]. 

COHAJDA :  haszontalan  nőszemély  (Komárom 
m.  Naszvad  Nyr.  IV.235). 

COHÓ:  rest  dög  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

COHOL:  indulásra  nógat  (lovat,  marhát) 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

COJTA:  rúd,  nehéz  bot  (Szatmár  m.  Nyr. 
XI.284;  Szinyérváralja  vid.  Nyr.  XV.189). 

[CÓK]. 

cók-mók  {cók-móg  Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII. 
189;  cók-m"ók  Gömör  m.  Sajó  völgye,  Hanva 
Nyr.  XX.287;  cokostul-mokostul  Veszprém  m. 
Csékut  Nyr.  XIV.192):  1.  mindenféle  csekély 
értékű  holmi,  kül.  ruhanemű  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.;  Kis-Kún-HalasNyr.  Vm.85;  XIV.384; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 140;  Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.238;  Rimaszombat  Nyr.  XV. 
383;  Gömör  m.  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr. XX.287; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Cokostul-mokostul: 
mindenestül,  szőröstül-bőröstül  (Veszprém  m. 
Csékut  Nyr.  XIV.192);  2.  dirib-darab  hús  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Fölső-Csallóköz  Nyr. VIII. 
189)  [vö.  cuvag  és  Nyr.  XVn.228). 

COKI  [vö.  az  állat-hivogató  és  űző  szavakat]. 

ooki-kása:  kitoló  kása(SzékelyföldKÍ8s  Mihály). 

CÓKÓ  (Soprony  m.  Nyr.  XVn.273;  Félegy- 
háza Nyr.  IV.559 ;  cokkő  Szeged  vid.  Nyr.  V,266 ; 
XVII.229):  1.  cókó  [fa-cókó]:  facipő  (Soprony  m. 
Nyr.  XVn.273);  2.  cokkó,  cókó:  láb  (Félegyháza 
Nyr.  IV.559 ;  Szeged  vid.  Nyr.  V.266 ;  XVn.229). 
Siess  mán  no,  hogy  a  Kirisztus  álgya  mög  a 
cokkódat  (Szeged  vid.  Nyr.  V.266). 


243 


COL— CONDOLOD-IK 


CONDOROL  — COPAKAS 


244 


COL  {colt  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93; 
colt  Közép-Baranya  Nyr.  III.282) :  hüvelyk  (zoIl). 

col-kert:  olyan  kerítés,  a  melyben  a  falu 
minden  lakosa  annyi  ölet  tartozik  fölállítani, 
a  mennyit  kirónak  rá  (Székelyföld  Kriza). 

CÓL:  pokróc,  takaró-pokróc  (Brassó  m.  Hét- 
falu  Nyr.  XVI.478;  Tatrang  Nyr.  11.476). 

COLONK:  rendetlen  öltözetű,  a  kin  úgy  áll 
a  ruha,  mintha  vasvillával  hányták  volna  rá 
(Gömör  m.   Sajó   völgye,   Hanva  Nyr.  XX.287). 

COMB  {com  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV  .42 ;  Csíkm. 
MNy.  VI.369;  Háromszék  m.  MNy.  VI.358; 
Vadr.)  [vö.  honc,  cúh]. 

1.  COMPÓ  {comhó  Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839):  1.  bába  mellett  segédkező, 
ftirösztő  asszony  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Hajdú-Szoboszló  Nyr.  XIV.331.  421.469; 
Debrecen  Nyr.  XIV.469);  2.  segítő,  útmutató, 
követ.  Még  compót  kell  utánnad  küdeni,  a  ki 
megmongya,  hogy .  . .  Ojan  sokáig  vótál,  hogy  má 
compót  akartam  küdeni.  Nem  vóna  jó,  ha  egy 
compó  menne  veled?  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVL9o;  Bartók  Jenő). 

2.  [COMPÓ],  CAMPÓ:  tinca,  schlein  (hal) 
(Győr  Nyr.  XI.429). 

3.  COMPÓ:  a  segg  szőrözetére  száradt  szar 
(Vác  Markovics  Sándor). 

[COMPÓK]. 

compók-hal :  scardinius  erythrophthalmus 
(Bódva  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

COMPÓKA,  PONCÓKA:  poronty  (Zala  m. 
Tapolca  Nyr.  X.476). 

[COMPOB]. 

compor-kert:  falvak  végein  az  u.  n.  tanór- 
kapu  (vetéskapu)  mellett  kétfelől  való  kertelés 
(Székelyföld  Kriza;  Udvarhely  m.  Vadr.). 

1.  CONDOLL-IK:  rongy ollik,  rongyosodik 
(Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrflfy  Iván).  Gon- 
dollott:  rongyos  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VIII.379). 

el-condollik:  elrongy ollik,  elrongyosodik  (Szé- 
kelyföld Tsz.  Győrffy  Iván).  Elcondollott  épség: 
elrongyosodott,  időtől  megviselt  épület  (Három- 
szék m.  Vadr.  497b). 

meg-condoUik :  oo  (Székelyföld  Kriza). 
(2.  CONDOLL-IK]. 

meg-condoUik  (Palócság  Nyr.  XXII.77;  Bor- 
sod m.  Szíhalom  Nyr.  VIII.568;  mög-candallik 
Szeged  Csaplár  Benedek):  elszégyelli  magát, 
szemrehányás  következtében  megilletődik,  elko- 
molyodik [vö.  cöndöll-ik,  szontyolod-ik]. 

[CONDOLOD-IK]. 

mög-candalodik :  cv  (Szeged  Csaplár  Benedek) 
[vö.  szontyolod-ik]. 


[CONDOROL]. 

el-condorol.  Elcondorolja  magát:  cv  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

CONDRA  {candra  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
144 ;  Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tsz. ;  Székes- 
fehérvár Nyr.  VII.138;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.93 ;  Gyöngyös  Nyr.  ni.288 ;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Kis-Küküllő  m.  Szökefalva  Nyr. 
XIV.574;  Székelyföld  MNy.  YÍ.S77 ;  codora  Szé- 
kelyföld Nyr.  II.  426;  Erdővidék  Tsz.;  condora 
Székelyföld  Tsz.  Győrffy  Iván;  condrá  Gömör 
m.  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr.  XX.287;  cundra 
Kassa  vid.  Nyr.  XVn.238;  Székelyföld  MNy. 
VI.377;  Győrffy  Iván):  1.  codora,  condra:  daróc 
(Székelyföld  Nyr.  n.426;  Csík  m.  Nyr.  VI.524); 
2.  candra,  condora,  condra,  cundra:  férfiak  daróc- 
fölöltője  (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV. 
574;  Székelyföld  Tsz.  MNy.  VI.377;  Nyr.  V.376; 
Kriza,  Győrffy  Iván) ;  3.  condra,  condrá :  ringy- 
rongy  ruha  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Gömör  m.  Sajó  völgye,  Hanva  Nyr.  XX. 
287);  4.  candra,  condra,  cundra:  ringyó,  szajha 
(Balaton  mell..  Pápa  vid.  Tsz. ;  Székesfehérvár 
Nyr.  Vn.l38;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.93 
Kassa  vid.  Nyr.  XVn.238;  Palócság  Nyr.  XXII 
33) ;  5.  candra,  condra :  ronda,  rendetlen  (Nagy 
Kunság  Nyr.  XVI.191 ;  Palócság  Nyr.  XXn.33 ; 
Gyöngyös  Nyr.  III.288);  6.  candra:  pajkos  kis 
leány  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVIL144;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

[COP]. 

cop-hát:  háton- vitel,  hátas  játék  (Vas  m.  Ke- 
menesalja Tsz.). 

CÓP:  hajfonadék,  varkocs,  copf  (Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  XXI.144). 

COPA:  keletlen  kenyérnek  szalonnás,  szap- 
panos része  (Székesfehérvár  Nyr.  Vn.l38)  [vö. 
copákás]. 

1.  COPÁK:  hajfonadék,  varkocs,  copf  (Már- 
maros  m.  Czimmermann  János). 

2.  COPÁK:  magyar  szóra  adott  német  gye- 
rekek gúnyneve  (Rábaköz,  Beö-Sárkány  Nyr. 
XVnT.47). 

[COPÁKA],  CUPÁKA :  fehér  föld  között  talál- 
kozó kődarab,  kőgöröngy  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek); agyagos  kő  (Alsó-Csallóköz,  Patonyszél 
Nyr.  XH.142). 

COPÁKÁS  {cupákás  Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XX.46;  Csallóköz  Nyr.  1.232;  Alsó-Csallóköz,  Pa- 
tonyszél Nyr.  XII.  142):  1.  copákás,  cupákás:  sza- 
lonnás (kenyér)  (Zala  m.  Tapolca  Nyr.  X.475; 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.144;  Somogy  m. 
Vajda  Gyula ;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  IV. 
470;  Székesfehérvár  Nyr.VII.138;  Szeged  Tsz.; 
Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46;  Csallóköz  Nyr. 
1.232) ;  2.  cupákás:  agyagos,  tapadós  (föld)  (Csalló- 
köz Nyr.  1.232;  Szinnyeiné  Gáncs  Klementina; 
Csaplár  Benedek;  Alsó-Csallóköz,  Patonyszél  Nyr. 
XII.  142)  [vö.  copa,  copáka,  corókás]. 


245 


COR— CÖLÖNKÖL 


CÖLÖP— CUBÓK 


246 


COR:  fonó  keréken  levő  húr.  Fölvetette  a 
cort  s  fon  mint  a  sebes  szél  (Székelyföld  Nyr. 
VIIL462). 

CORHOL  {curhol  Szeged  Tsz.) :  1.  corhol,  curhol: 
vakar,  takarít,  tisztít,  puhít,  kihúzogat  (bőrt  a 
szűcs  V.  a  tímár)  (Szeged  Tsz. ;  Székelyföld  Tsz. ; 
Háromszék  m.  Kiss  Mihály);  2.  corhol:  húz-von. 
Eleget  corholt  minket  {Marosszék  Vadr.);  3.  corhol: 
korhol  (Háromszék  m.  MNy.  VI.321)  [vö.  cürhöl]. 

[CORHOLÉK],  CORHALÉK :  elpetyhüdt  hús, 
marha  nyaka  alatt  lecsüngő  húsos  bőr,  leber- 
nyeg (Brassó  vid.  Nyr.  ni.565). 

CORHOLÓ:  bőr  puhítására,  vakarására,  ki- 
huzogatására  szolgáló  szűcs-  v.  tímár-szerszám, 
a  mely  eggy  rúdból  s  ennek  végére  alkalmazott 
kampós  alakú  éles  vasból  áll  (Bánffy-Hunyad 
Nyr.  Xn.379). 

corholó-kós :  =«  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
ni.380). 

corholó-vas :  cv  Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XIV. 
239). 

CORÓKÁS:  keletlen,  szalonnás  (kenyér)  (So- 
mogy m.  Csurgó  Nyr.  XXI.143)  [vö.  co2MÍkás]. 

CORONG  (Udvarhely  m.  Dézsi  Mihály ;  colong 
Bánffy-Hunyad  Melich  János):   dorong,  husáng. 

CŐDÖR:  1,  rosszhírű,  rossz  viseletű  nősze- 
mély (Zala  m.  Tűrje,  Keszthely  Bódiss  Jusztin) ; 
2.  rongyos  (Balaton  mell.  Nyr.  11.93). 

cődör-nóv:  ragadványnév,  csúfnév  (Göcsej 
Nyr.  XIV.453)  [vö.  códor]. 

cődör-asszony :  házasságszerzö  asszony  (Ka- 
ranes  vid.  Nyr.  XXI.477). 

CŐK:  kötés  az  alkuban  (Somogy  m.  Nyr.  U. 
375). 

CŐKÖR  {ciiökör  Soprony  m.  Hegykő  Hermán 

0.  Halászat  K.):  szatyor  (Székelyföld  Tsz.;  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478;  XXI.  144;  Tatrang  Nyr. 
11.476)  [vö.  cikidli]. 

CÖLÖNK  (Székelyföld  Nyr.  XV.473;  Kriza, 
Kiss  Mihály;  hely  nélkül  Tsz.;  cöllenk  Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.39;  cölömp  Zala 
m.  Szepezd  Nyr.  XVII.144;  Balaton  mell.  Tsz.; 
csölönk  hely  nélkül  Tsz.  89b) :  1.  kolonc,  kútgém 
végére  nehezékül  ráerősített  tuskó  v.  állat  nya- 
kára akasztott  fadarab,  mely  az  első  lábai  közé 
akadva  a  futásban  akadályozza  (Balaton  mell. 
és  nely  nélkül  Tsz. ;  Zalám.  SzepezdNyr.  XVII.144 ; 
Székelyföld  Kriza,  Kiss  Mihály).  Nagy  cöllenk 
gyermek :  vaskos,  testes  (Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XI.39);  2.  cölönk:  mindig  az  anyja 
után  járó  alkalmatlankodó  gyermek.  Ne  járj 
örökké  a  sarkamba,  te  cölönk  (Székelyföld  Nyr. 
XV.473)  [vö.  kolonc f  kölönc]. 

CÖLÖNKÖL    {cölönkül  Őrség  Nyr.    XII.476): 

1.  lóg,  fityeg  (Őrség  Nyr.  XII.476);  2.  anyja 
után  jár  (gyermek)   (Székelyföld  Nyr.  XV.473); 


3.  cipel.  Cölönköld  ide  ászt  a  zsákot  (Székelvföld 
Nyr.  XV.473). 

CÖLÖP  {colop  Bodrogköz ;  cölömp  Baranya  m. 
és  hely  nélkül   Tsz.;   zölöp  Balaton  mell.  Tsz.). 

CÖMPÖJ:  levágott  faderék-rész,  a  mekkora 
éggy  szekéren  elfér  (Székelyföld  Kriza ;  Udvar- 
hely m.  Vadr.). 

CÖNDÖLL-IK  -,2.  condoll-ik  (Somogy  m.  Nyr. 
n.375). 

CÖNDÖLÖDÖTT :  gyűrődött  (Zala  m.  Tapolca 

Nyr.  X.475). 

CÖPEK:  alacsony,  tömzsi,  pocakos  emberke 
(Zala  m.  Tapolca  Nyr.  X.475;  Veszprém  Király 
Pál). 

CÖPEKES :  vastag,  izmos  (Balaton  mell.  Tsz.) 
[vö.  cupakos]. 

[CÖTKE]. 

cötke-szivar :  Portoricco-szivar  v.  az  u.  n. 
hosszú  szivar  (Hódmező-Vásárhely  Nyr.  VIII.92). 

CÖTKÉNY  {cetkény  Szeged  Tsz. ;  cötkén  Hód- 
mező-Vásárhely Nyr.  VIII.92) :  farkasfű  (euphor- 
bia  palustris)  (Szeged  Csaplár  Benedek;  Csongrád 
m.  Tápé  Hermán  0.  Halászat  K.);  butomus 
umbellatus  (Hódmező-Vásárhely  Nyr.  VIII.92; 
Arany-Gyulai  NGy.  1.494). 

CÖVEK  {civek  Palócság  Nyr.  XXII.32;  cüek 
Veszprém  Nyr.  IX.524;  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  V.426 ;  Veszprém  m.  Mező-Komárom  Király 
Pál;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XXI.  143;  cüjek 
Somogy  m.  Nyr.  11.375;  XX.430;  Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  111.140;  cüvek  Szeged  Csaplár 
Benedek;  Palócság  Nyr.  XXII.32;  Udvarhely  m. 
Nyr.  VI.272;  Csík  m.  Ditró  Nyr.  VI.  177;  Gyergyó 
Nyr.  IV.282;  cüvek  Udvarhely  m.  Nyr.  VI.465) 
ivö.  1.  cibak]. 

[Szólások].  Veri  a  cüveköt:  köhög  (Udvarhely 
m.  Nyr.  VI.465). 

CÖVEKED-IK  :  növekszik,  fölserdül,  fölnyúlik 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

[CÖVEKL-IK]. 

meg-cöveklik :  megáll  mint  a  cövek  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.321 ;  Győrffy  íván). 

[CÖVEKÉL],  CŰVEKÉL:  1.  cövekhez  köt 
(lovat) ;  2.  köhög.  Ez  a  ló  kehes,  met  erőst  ciíve- 
lek  (Székelyföld  Nyr.  XV.473). 

CÖVEKES:   erősen   álló   (Balaton  mell.  Tsz. 

89b). 

CÚB:  comb,  különösen  szárnyasok  v.  vágó 
marha  combja.  Onnét  a  cúbjából  mérjen  nekem! 
Legjobb  a  lúdnak  a  cúbja  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  [vö.  comb,  buc\. 

CUBÓK  (Abrudbánya  Nyr.  XVII.229 ;  Székely- 
föld Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;   Háromszék  m. 


247 


CUC— CÚCIK 


CUCLIZ— CUGAT 


248 


Kiss  Mihály:  Csik-Sz.György  Nyr.  X.330;  cohok 
Erdély  Nyr.'  XVII.229:  Székelyföld  Tsz.  88b; 
cohók  Szent-Endre,  Pomáz  Nyr.  XVIL229;  Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
215;  Nyr.  IV.561 ;  cuhák  Szilágy  m.  Nyr.  XVII. 
229;  Erdély  Nyr.  XVII.229;  Kolozsvár  Szinnyei 
József;  Abrudbánya  Nyr.  XVII.229;  Székelyföld 
Györffy  Iván ;  Maros-Torda  m,  Nyárád  mell.  Nyr. 
Vni.281):  szárnyas  állatok  combja. 

CUC  {cúc) :  fonál-mosáskor  v.  -pároláskor  való 
vendégség  (Baranya  m.  Ormányság  Tsz.  Nyr. 
IX.285)  [vö.  fonál-cuc]. 

1.  CUC  A  (Rábaköz,  Beö-Sárkány  Nyr.  XVIII. 
47 ;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839 ; 
Veszprém  m.  Várpalota  Nyr.  XXI.477;  Győr 
Nyr.  XI.43;  Komárom  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
Alföld  Nyr.  XXI.371 ;  Karcag  vid.  Csaplár  Bene- 
dek; cúca  Baranya  m.  Abaliget  Csaplár  Benedek; 
Békés  m.  Füzes-Gyarmat  Nyr.  XII.475;  Alsó- 
Csallóköz  Kóssa  Albert;  szulica  Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.491):  1.  cuca,  szulica:  lándsa  (Rábaköz, 
Beö-Sárkány  Nyr.  XVIII.47 ;  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.491) ;  2.  cuca:  eggyik  végén  hegyesen  vasalt 
vastag,  hosszú  dorong,  mely  a  hajónak  a  part- 
hoz való  hirtelen  rögzítésére  szolgál  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.);  3.  cuca,  cúca:  mérnöki 
jelző-rúd  (Alföld  Nyr.  XXI.371 ;  Békés  m.  Füzes- 
Gyarmat  Nyr.  XII.475) ;  4  cuca,  cúca :  kormány- 
rúd toldalék-póznája,  a  mely  arra  való,  hogy 
vele  a  kormány  rudat  a  hajón  kívülre  is  lehessen 
szorítani  (Győr  Nyr.  XI.43 ;  Alsó-Csallóköz  Kóssa 
Albert);  5.  cuca:  dorong,  a  mellyel  a  lágy  föl- 
det szokták  ledöngölni  (Veszprém  m.  Várpalota 
Nyr.  XXI.477);  6.  cúca:  vas-szög  (Baranya  m. 
Abaliget  Csaplár  Benedek);  7.  cuca:  mécsbél- 
V.  bocskor-fúző  tú  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839);  8.  cuca:  hegyes  tetejű  nádrakás 
V.  nádkunyhó  (Karcag  vid.  Csaplár  Benedek). 

[Szólások],  Úgy  áll,  mind  a  cuca:  mereven 
(Veszprém  m.  Apáthy  István). 

2.  CUCA:  cucli  (rongyocskába  kötött  szopni 
való,  a  melyet  kis  gyermek  szájába  adnak)  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.384). 

CüCAJ :  kis  mellény  (Nógrád  m.  Vecsekle 
Nyr.  V.571). 

CUCÁL  {cucáll  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.384): 
1.  cucál:  bököd,  piszkál  (pl.  verebet)  (Zala  m. 
Lesence-Istvánd  Szabó  Iván;  Keszthely  Gailik 
Oszvald ;  Tata  Matusik  Nep.  János  1 839) ;  2.  cu- 
cáll: szopás  közben  döföl  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.384). 

mőg-oucál :  1.  megnyomogat,  megtapogat  (Vas 
m.  Sárvár  Benedek  Jusztin) ;  2.  elhal  (nőt)  (Zala 
m.  Tűrje  Benedek  Jusztin). 

ICtJCÁZ]. 

ki-cúcáz:  mérnöki  jelző-rúddal  kijelöl,  kimér 
(Békés  m.  Füzes-Gyarmat  Nyr.  XII.475). 

CÚCIK:  pipacs  (Karancs  vid.  Nyr.   XXI.477). 


CUCLIZ:  koccint  húsvéti  piros  tojással  (játék; 
ketten  a  piros  tojásuk  hegyét  összeütik,  s  a  kié 
betörik,  az  a  vesztes  és  a  maga  piros  tojását 
tartozik  oda  adni  a  másiknak)  (Torontál  m.  Száján 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.209). 

[CUCOL],  CUCU :  cirógat.  Hogy  a  fene  cucúna 
mög!  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XXn.283). 

CUCÓLÉK  {cocolék  Fölső-Somogy,  Balaton 
mell.  Nyr.  Vin.432 ;  cucolék  Zala  m.  Nyr.  XVII. 
273) :  batyu,  kendőbe  bekötött  ruhaféle  v.  egyéb 
holmi  (Somogy  m.  Nyr.  XIX.287;  hely  nélkül 
Nyr.  XVII.230)  [vö.  pucólék]. 

CUCOB  (Dunántúl  Nyr.  VIII.216;  cúcor  Pest 
m.  Tinnye  Nyr.  VII.39):  kender-szöszből  csinált 
kis  gombolyag,  a  melyet  a  fonók  játékból  meg- 
gyújtanak, erre  fölszáll  a  levegőbe,  s  aztán  a 
kezükkel  tapsolva  kergetik  [vö.  1.  cucorka]. 

CUCORÁSZ:  cibál  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
321 ;  Győrffy  Iván). 

CUCOBÁZ  {cucuráz  Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVII.382):  cibál,  megrángat,  megfogdos,  meg- 
markolász (Székelyföld  Nyr.  1.135;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.).  Jól  meg- 
cucorázta  a  gazdasszony  a  szógálóját  (Háromszék 
m.  Vadr.). 

1.  CUCORKA  (Dunántúl  Nyr.  VIII.216;  cúcorka 
Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.39)  =  cticor. 

2.  CUCORKA:  vakarcs  (Somogy  m.  Sima 
Nyr.  XIX.380). 

3.  CUCORKA:  pünkösdi  királyné  (kis  leány, 
kinek  a  föltartott  két  kezét  összekötik  s  így 
letakarják,  hogy  nagy  alaknak  lássék)  (Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  XVI.477).  Cucorkám:  galam- 
bom, kedvesem  (Vasm.  Kemenesalja  Nyr.  III.88). 

1.  CUCORKÁL:  a  cucorka  (meggyújtott  és 
fölszálló  szösz-gombolyag)  lángolásából  jövendöl 
(Csallóköz  Tsz.). 

2.  CUCORKÁL:  bököd,  piszkál  (pl.  verebet) 
(Zala  m.  Lesence-Istvánd  Szabó  Iván;  Keszt- 
hely Gailik  Oszvald). 

CUCORMÁNY:  babonázás,  igézés.  A  bizonyos 
időre  határozott  cucormányt  az  idő  lefóta  előtt 
nem  lehet  visszavönnyi  (Göcsej  MNy.  V.128). 

CUCUL :  nyelvével  csettentgetve  nógat  (lovat) 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VII.525). 

CUDAR  {cudor  Székelyföld  Győrffy  Iván): 
rongyos,  szakadozott,  szennyes  öltözetű  (Székely- 
föld Tsz.;  Háromszék  m.  Tsz.)  [vö.  kudar]. 

CUDÁT.  Cudátúl:  csúful  (Moldvai  csángóság 
Nyr.  X.202). 

CUDRI:  szajha,  ringyó  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.;  Göcsej  és  Balaton  mell.  MNy.  V.154). 

CÚGAT  (cugatéis  Udvarhely  m.  Vadr.  94) :  in- 
dulásra nógat  (lovat)  (Székelyföld  Győrffy  Iván) 
[vö.  culálgat]. 


249 


CUHADOS— CULA 


CULA— CUPPAN 


250 


CUHADOS:  hírhordó,  pletykaterjesztő  (Simon- 
tornya Nyr.  V.230;  Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839). 

CUJKA:   pálinka  (Székelyföld  Nyr.    IX.426). 

CÚKA:  zsákocska  (Baranya  m.  Ormányság 
Tsz.). 

[CUKK]. 

eukk-ház:  fogház  (Segesvár  Nyr.  IX.43). 

CUKKOS :  szakaszvezető  (Kaszárnyai  szó  Nyr. 

VI.88). 

CUKMIS:  1.  édesség,  nyalánkság  (Fehér  m. 
Nyr.  V.129;  Félegyháza  Nyr.  IV.559);  2.  főzelék 
Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Neki  nem  járt  jól  ki  a  cukmis: 
mondják  sovány  emherről  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.470). 

CUKOJ:  rendőr  (Moldvai  csáng.  Erdélyi  J. 
Népd.  és  mond.  1.429). 

[CUKOR],  CUKER,  CUKKER:  cékla,  vörös- 
répa (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

cukor-asszony:  mindig  nyájas,  vidám, jószivú 
asszony  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.431). 

oukor-Palkó :  [nép-etimológia]  cukrász  (zucker- 
bácker)  (Dunántúl  MNy.  V.67). 

CUKROS:  cukorgyárhoz  tartozó  (Debrecen 
Nyr.  XI.  189). 

1.  CULA  (cúla  Szlavónia  Nyr.  V.ll  ;  culla 
Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XXII.382;  Csallóköz, 
Duna-Szerdahely  Nyr.  XIV.228 ;  Csallóköz,  Bacsfa 
Nyr.  XVI.47) :  1.  cula,  cúla,  culla :  cók-mók,  min- 
denféle ringy-rongy,  hitvány  ruhanemű  (Győr 
m.  Böny  Nyr.  XVI.143;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.283;  Szlavónia  Nyr.  V.ll;  Kún-Sz.Miklós ? 
Nyr.  XIV.328 ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
143.328;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVin.431 ; 
Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.47 ;  Székelyföld  NyK. 
X.328;  Nyr.  XV.473;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván; 
Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  X1X.527);  szennyes 
ruha,  szennyes  fehérnemű.  Szedd  össze  a  ctdldt, 
mer  haónap  mosni  fogaónk  (Rimaszombat  és  vid. 
Nyr.  XXII,382);  2.  cula:  rongy-ember,  hitvány 
ember.  Coki  cula!  [mondta  vki  csitításul  eggy 
ittasan  hencegőnek]  (Félegyháza  Nyr.  XIV.228) ; 
3.  cula,  culla:  ringyó,  szajha,  cafra  (Dunántúl 
Nyr.  XIV.228;  Hajdú-Szoboszló  Nyr.  XIV.468; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.328;  Csalló- 
köz, Duna-Szerdahely  Nyr.  XIV.228;  CsaUóköz, 
Bacsfa  Nyr.  XVI.47;  Kis-Kűküllő  m.  Nyr.  XIV.228 ; 
Székelyföld  Tsz.;  Aranyosszék  Borbély  Samu). 

eula-bula  {cúla-bula  Székelyföld  Nyr.  VIII. 
462):  c^  (Székelyföld  Nyr.  Vin.462;  XV.473; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.321 ;  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Erdővidék  Nyr. 
IX.41)  [vö.  cele-bula]. 

cula-mula:  cv  (Erdővidék  Nyr.  IX.41). 

8ZINNYK1  :   MAGYAR  TÁJSZÓtAk, 


2.  CULA :  zsákocska  (Göcsej  Tsz. ;  Somogy  m. 
Nyr.  XVn.171). 

CULÁGÉR:  tógla-adogató  (Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.517). 

CULÁK  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  XVII. 
230;  Szabolcs  m.  Nyr.  XVn.414;  Sárospatak 
Nyr.  XVII.230;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.325;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XVII.230; 
Sátoralja-Ujhely  Nyr.  XVn.230;  hely  nélkül 
Nyr.  XVn.230;  culáp  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI. 
143 ;  Nagy -Kunság,  Túrkeve  Nyr.  III.229 ;  Tisza- 
Dob  Nyr.  XIX.47;  Debrecen  Nyr.  IX.206 ;  Szabolcs 
m.  Besenyőd  Nyr.  XII.47;  Szatmár  vid.  Nyr. 
XIV.143;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.333; 
Sátoralja-Ujhely  Nyr.  XVII.230;  cúláp  Szabolcs 
m.  Nyr.  XVII.414;  szulák  Zemplén  m.  Nyr. 
XVII.273;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XVII.230 ; 
Bereg  m.  Pap  Károly;  hely  nélkül  Nyr.  XVII. 
230;  szúláp  Szabolcs  m.  Nyr.  XVn.414):  fa- 
oszlop, cölöp.  Kö-culáp:  tégla-oszlop  (Nagy- 
Kúnság,  Túrkeve  Nyr.  in.229). 

CULÁLGAT :  indulásra  nógat  (lovat)  (Szilágy 
m.  Nyr.  IX.182)  [vö.  cúgat\. 

CUNDROS :  rongyos  [?]  (Zemplén  m.  Szürnyeg 

Nyr.  Xin.48). 

CUPAKOS:  erős,  vastag  tövű,  pl.  szeg  (Hely 
nélkül  Tsz.)  [vö.  cöpekes]. 

CUPOG  (Zala  m.  Nyr.  XVII.273 ;  copogT^oXdim. 
Nyr.  XVII.273;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
XVII.229;  hely  nélkül  Nyr.  XVn.229;  cupag 
Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  IX.427 ;  cuppog  Balaton 
mell.  Tsz. ;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XVII.229) : 
cuppanó  hangot  ad  (ló  lába  v.  kocsi  kereke  a 
sárban;  kenyérdagasztásnál  a  kéz  a  tésztában) 
(Zalám.  Nyr.  XVII.273 ;  Balaton  mell.  Tsz.; 
hely  nélkül  Nyr.  XVII.229).  Már  tán  ehetnénk 
is  az  árpával  érő  körtéből,  Pesta  bácsi;  lecopog 
[lehull  cuppanó  hangot  adva]  a  lassan,  még 
megérik,  ugy  veszem  észre.  Pesta,  add  el  már  a 
szotykos  körtét  a  Selypének  [eggy  zsidó],  mert  igen 
cuppog.  Ojjan  kurnyavica  vót  a  múlt  éccaka,  hogy 
aliidni  se  tuttam  az  aszalóba,  mer  az  édes  bóc- 
mány  [nagy  almafaj]  ojjan  cupogást  fett  (Zemplén 
m.  Deregnyő  Nyr.  XVII.229).  Jaj  be  nagy  halak 
cupagnak  itt:  vickándoznak  cuppanó  hangot  adva 
(Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX.427)  [vö. 
csubog]. 

CUPOGAT:  cuppogó  hangot  ad  (pl.  evés 
közben).  Hogy  cupogatnak  azok  a  csikók  a  tejes 
zsemlén  (Zala  m.  Nyr.  XVn.273). 

[CUPOGTAT]  (copogtat  Zala  m.  Nyr.  XVII. 
273;  csuppogtat  Csík  m.  Jakabfalva  Nyr.  VIII. 
336):  cv.  Ugy  szopnak  ezek  a  malacok,  csak  ugy 
copogtatnak  (Zala  m.  Nyr.  XVn.273).  Csókolódzni 
elég  győznek,  és  az  ágyba  hengergőznek,  henger- 
gőznek,  csuppogtatnak  (Csík  m.  Jakabfalva  Nyr. 
Vin.336). 

CUPPAN:  cuppanó  hangot  ad  (pl.  vízbe  eső 
tárgy).   A  kocperdom  [macskafark]  ért  a  vizbe,  á 

17 


251 


CUPPANÓS— CUVAG 


CU— CVILIK 


252 


cuppant  olyan  nagyon.  Hoztuk  mi  az  iskátulyát, 
de  becuppant  [bepottyantj  a  vízbe  (Nógrád  m. 
Tolmács  Nyr.  XVI.281)  [vö.  csiibban]. 

CUPPANÓS:    csók   (Rábaköz   Nyr.  XV1II.44). 

CUBHA :  ringyó,  szajha  (Dunántúl  Nyr.  XIV. 

228). 

CUEHÓ  (Dunántúl  Nyr.  V.128;  XIV.228;  Pápa 
vid.  Tsz. ;  Tata  Matusik  Nep.  János  1841 ;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  X1V.96;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  culhó  Vas  m,  Kemenesalja  Tsz.; 
cuUm  Őrség  Nyr.  XII.476):  1.  oo;  2.  curhó  élet: 
piszkos,  nyomorult  élet  (Csallóköz  Nyr.  1.232). 

CÜRUKKOLTAT :  hátráltat  (lovat)  (Szombat- 
hely Nyr.  XVI.429;  Bars  m.  Nyr.  X.138). 

CÜSPÁJSZ  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  11.185; 
csújszpájsz  Csepreg  Nyr.  IV.523 ;  csuszmájsz  Tisza- 
Sz.  Imre  Nyr.  VI1L525;  csúspájz  Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  V.427;  csuszpájsz  Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  11.185;  csuszpajz  Kaszárnyai  szó 
Nyr.  VL88):  főzelék,  vastagétel. 

CUVAG  (Őrség  Nyr.  XII.476 ;  cók  Székelyföld 
Tsz.  Andrássy  Antal  1843,  Csaplár  Benedek, 
Györífy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.320.  321. 
356;  GyőrfFy  Iván;  copák  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
Vin.86;  cubak  Dunántúl  Nyr.  V.128;  cubák^dügj- 
Kúnság  Nyr.  XVI.  191;  cujbak  Dunántúl  MNy. 
V.67;  cupák  Kecskemét  és  vid.  Nyr.  X.380; 
XV.74;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.384):  1.  cók, 
cubak,  cubák,  cujbak,  cupák,  cuvag:  húsnyom- 
taték  (i.  h.);  2.  copák,  cubák,  cupák:  inas  láb- 
szárcsont ;  a  birka  hátulsó  lábának  inas  térde- 
kalácsa; inas  hús  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.86; 


XIV.384;  Korda  Imre;  Kecskemét  Nyr.  X.380; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191);  3.  cók:  ingó  bútor 
lába  alá  pótlékul  tett  fadarabka  v.  forgács  (Szé- 
kelyföld Tsz.  Andrássy  Antal,  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.321). 

CŰ :  tyhű !  [csodálkozás]  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

CŰRHŐD-IK  (Békés  m.  Sárrét  Nagy  Sán- 
dor; cülhöd^í]  Nagy-Kálló  Nyr.  X1I.430;  csűlhöd-ik 
Bihar  m.  Pocsaj  Nyr,  V.572):  vesződik,  bajlódik. 

CŰRHÖL:  korhol  (Háromszék  m.  MNy.  V1.321) 
[vö.  corhol]. 

CŰRMÖL:  1.  kedveskedve  simogat,  cirógat 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  11.327);  2.  hozzásimul, 
dörgölődzik  vkihez  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 321  ; 
Győrffy  Iván). 

CÜRMÖLŐD-IK:  cv  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
n.327). 

CVÁNCIGOL :  németül  beszél,  alkudozik. 
Cváncigolnak  a  zsidók:  mikor  többen  eggyütt 
állanak  és  németül  beszélgetnek  (Bars  m.  Zeliz 
vid.  Nyr.  XIV.287). 

CVERK:  [timár-eszköz]  (Szeged  Nyr.  IV.527). 

CVERKEL:  [tímár-mesterszó]  (Szeged  Nyr. 
IV.527). 

[CVILIK]. 

cvilik-nadrág :  zwilch-hose  (Székesfehérvár, 
kaszárnyai  szó  Nyr.  XVn.283). 


Cs. 


CSÁ :  [marha-terelő  szó] :  1.  jobbra !  (Székely- 
föld Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván) ;  2.  csára,  csávái 
(Bodrogköz  Tsz.),  csáhal  (Túrkeve  Nyr.  III.472): 
balra.  —  Hun  csárú,  hun  hajszárú  ütötte  mög  a 
nyakát  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.84).  Nem  csára, 
nem  bárra,  hanem  arra  .  .  .  (Debrecen  Nyr.  VI. 
328).  Kivezetem  az  ökrököt;  fogom  a  csást  hócs- 
ból,  a  hócsost  csáhól  (Háromszék  m.  Vadr.  429) 
[vö.  csábeli,  cságat,  csás]. 

[Szólások].  Csá  daru:  akkor  mondják,  mikor 
vki  elfordítja  a  beszéd  értelmét  (Háromszék  m. 
Vadr.  373). 

csára-hajszra :  jobbra-balra,  össze-vissza  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.  140). 

CSABA:  csámpás  (Rábaköz,  Beö-SárkányNyr. 
XVn.192;  XVin.47). 

CSABA  [csapa  Csallóköz  Nyr.  1.231) :  bárgyú, 
bamba,  félkegyelmű.  Bizony  csa  ojjan  csába  az 
isten  atta;  ászt  niondik,  hogy  meg^'ontották  {Zemp- 
lén m.  Deregnyő  Nyr.  XVII.414). 

CSABAJKOS :  csámpás  (Rábaköz,  Beö-Sárkány 
Nyr.  XVin.47). 

CSABÁK :  aspius  rapax  (Szeged,  Kórös-Tarcsa 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

CSÁBELI  {csábali  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.304;  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.Kóbori 
János;  Csík  m.  Balló  István;  Erdővidék  Nyr. 
Vni.lBB):  1.  jobbfelőli  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.314;  Háromszék  m.  Butyka  Boldizsár) ; 
2.  balfelőli  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvar- 
hely m.  Kóbori  János;  Csík  m.  Balló  István; 
Háromszék  m.  Vadr.  502b)  [vö.  csá,  cságat,  csás]. 

CSABLÉZÁS  :  [gyermek- játék]  (Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  n.302). 

CSABRÁDI:  meggondolatlan,  szeles  (Oros- 
háza Nyr.  VI.  134). 

CSABUKKOL:  csatangol,  csavarog  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.). 

CSÁBÚL:  elámul  (Szatmár  vid.  Tsz.). 

el-esábul:  elszédül,  elkábul  (Zilah  Nyr.  XIV. 
287). 

meg-csábul  {mé'ccsdbú  Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
335 ;  meg-csabulRozsnyó  Nyr.  VIII.565 ;  meg-csdbúl 
Abauj  m.  Beret  Nyr.  III.523) :  megbolondul  (Sza- 


bolcs m.  Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430;  Szatmár  m. 
Gencs  Nyr.  X.525;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XIX.333;  Kassa  vid.  Nyr.  IX.557;  Abauj  m. 
Jászó  Nyr.  IX.478;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
XVn.414 ;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.501 ;  Rimaszom- 
bat vid.  Nyr.  X.89;  Szolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  János). 

CSÁBÜLÁS:  kábultság  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.  190). 

CSÁBÜLT :  1.  bágyadt  (Debrecen Kóssa  Albert) ; 
2.  örült  (Torna  m.  Ruehietl  Miklós). 

CSACSA:  kavics  (Tolna  m.  BáttaNyr.  XVIII. 
334). 

CSÁCSÁBOZ :  csacsog,  csácsog,  fecseg  (Kecs- 
kemét  Csaplár  Benedek;    Szeged  Nyr.  11.377). 

CSACSI  (csucsi  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.207;  Heves  m.  Névtelen  1840).  Csacsi: 
[szövőszék  része]  (Orosháza  Nyr.  IV.382). 

CSACSOG  {csácsog  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
429;  csácsogó  Udvarhely  m.  Vadr.  11). 

CSÁCSORI:  lármás.  Csácsori  ember  (Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  IV.470). 

CSÁCSOS:   c^  (Orosháza  Nyr.  IV.330). 

CSADAR:  L  zavar  (pl.  nyájat,  mikor  legel 
(Csík  m.  MNy.  VI.370);  2.  zavarosan,  hadarva, 
sokat  összehabarva  beszél  (Háromszék  m.  Kiss 
Mihály). 

CSÁDÉ  (Balaton  mell.  Tsz.  MNy.  V.150;  Nyr. 
11.93;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Zala  m.  Szepezd 
Nyr.  XVn.144;  Göcsej  MNy.  V.150;  Veszprém 
vid.  Nyr.  XIX.574;  Marcal  mell.  Tsz.;  Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.  140;  Somogy  m.  Nemes- 
Déd  Nyr.  Vin.524;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.274;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.235;  Győr 
vid.  Nyr.  VI.272;  Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr.  XI. 
239;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII.96.  431; 
Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XIX.335 ;  Szinyérvár- 
alja  vid.  Nyr.  XV.189;  Szilágy  m.  Kőváry  László 
1842;  csadaj  Erdő  vidék  Tsz.;  csádié  Göcsej  MNy. 
11.409 ;  csaté  Vas  m.  Kemenesalja,  Balaton  mell., 
Marcal  mell.  Tsz.;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.  143; 
Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.326;  Abauj  m. 
Nyr.  IV.lll;  Bereg  m.  Tiszahát  Pap  Károly; 
Nógrád  m.  Nyr.  III.544;  saté  Székelyföld  Nyr. 
V.424. ;  sáté  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Udvarhely 
m.  Oláhfalu  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.; 

17* 


255 


CSADEZ— CSAGAT 


CSAGATO— CSAJBATAG 


256 


sátéj  Székelyföld  Kiss  Mihály):  1.  csádé,  csaté, 
saté,  sáté,  sátéj:  sás  (Marcal  mell.  Tsz.;  Tolna 
m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274;  Győr  vid.  Nyr.  VI. 
272;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.143;  Komárom  m. 
Naszvad  Nyr.  IV.235;  Abauj  m.  Nyr.  IV.lll; 
Nógrád  m.  Nyr.  III.544;  Székelyföld  Nyr.  V.424 ; 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Oláhfalu  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Tsz.);  2.  csádé:  kukorica 
közé  vetett  magos  kender  (Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVIII.96.  431;  Szatmár  m.  Krassó  Nyr. 
XIX.335 ;  Sziny  érváralj  a  vid.  Nyr.  XV.189 ;  Szilágy 
m.  Kőváry  László  1842);  3.  csadaj,  csádé,  csádié: 
csalit,  cserjés,  bokros  hely  (Göcsej  MNy.  11.409; 
Balaton  mell.  Tsz.;  Erdővidék  Tsz.);  4.  csádé: 
levágott  fa  ága-boga  (Balaton  mell.  Nyr.  11.93; 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.  144;  Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  111.140);  5.  csádé,  csaté:  giz- 
gaz,  gyim-gyom,  dudva  (Balaton  mell.  és  Göcsej 
MNy.  V.150;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Veszprém 
vid.  Nyr.  XIX.574;  Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr. 
Vni.524;  Alsó -Baranya,  Pellérd  Nyr.  XI.239; 
Bereg  m.  Tiszahát  Pap  Károly). 

ceádó-bádó:  szőllőbenv.  gabona  között  magasra 
nőtt  mindenféle  fú,  gyom  (Veszprém  m.  Csékút 
Nyr.  XIV.192). 

CSADÉZ:  a  tekepálya  mellett  nőtt  gyom  között 
jár  (a  golyó)  (Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr. 
VIII.524). 

CSAPÁS:  sült  kecskehús  (Erdély  Nyr.  XXII. 
224).  ^     ^ 

CSÁPÉR:  furkós  bot  (Zala  m.  Kis-Kanizsa 
Király  Pál). 

CSÁPLA:  pofon-ütés,  nyakleves  (Erdővidék 
Nyr.  IX.41). 

CSAPLING  (Székelyföld  Győrffy  Iván ;  csopling 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.375) :  hegyes  végú, 
láncos  vasfogantyú,  a  melyet  a  hegyről  levon- 
tatandó fatörzsbe  vernek  bele. 

CSÁPOG:  esipeg  (a  csirke)  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

CSÁPORDI:  ostoba,  bamba  (Bereg  m.  Gát 
vid.  Pap  Károly). 

CSÁPOBI:  szájas  (nő)  (Zala  m.  Hetes  Nyr. 
11.44). 

CSÁPOBÍT  (Göcsej  Tsz.;  csáforétt  Zala  m. 
Gelse  és  vid.  Nyr.  XV,573;  csávorit  Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XVn.477;  sáforit  Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839) :  szájaskodik,  hangosan 
tereferél  [vö.  csefertt].  j 

CSÁGAT:  1.  jobbra  terel  (Háromszék  m.  Vadr. ;  | 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  ' 
MNy.  VI.369).  Gságasd  a  Bimbót,  te  hó,  hadd  \ 
térjen  jobbra!  (Székelyföld  Győrffy  Iván);  2.  i 
balra  terel  (Túrkeve  Nyr.  III.472);  3.  elfor-  | 
dítja  a  beszéd  értelmét.  Cságassa  a  dogot.  Ne  \ 
cságass,  héj!  (Háromszék  m.  Vadr.  373,  493a)  ' 
[vö.  csá,  csáligat].  ; 


CSÁGATÓ  (Székelyföld  Tsz.  Nyr.  Vin.462; 
Háromszék  m.  Tsz.  Kiss  Mihály;  cságacsú  Baja 
Nyr.  XVII.240;  cságaté  Ormányság  Nyr.  VII.525; 
cságatyú  Szentes  Nyr.  XVII.45 ;  Heves  m.  Csépa 
Nyr.  n.380;  Csík  m.  MNy.  VI.369 ;  cságattyu 
Túrkeve  Nyr.  III.472 ;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
190 ;  cságattyu  hely  nélkül  Nyr.  XII.475 ;  cságóté 
Balaton  mell.  Tsz. ;  cságotu  Őrség  Tsz. ;  cságotyú 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  csigattyú  Soprony 
m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.373).  Cságató,  cságaté, 
cságatyú,  cságattyu,  cságattyu,  cságóté,  cságotu, 
cságotyú:  eke-talyiga  rúdját  kormányozó  görbe 
fa  V.  vas. 

cságacsú-kötél :  kötél,  a  mellyel  a  malmot 
a  szállításnál  kormányozzák  (Baja  Nyr.  XVII.240.) 

esígattyú-szeg :  a  legnagyobb  járomszeg  (Sop- 
rony m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.373). 

CSAHIN:  élénk,  csintalan,  pajkos,  rendetlen 
(Szatmár  m.  Kömörő  Nyr.  XII.564;  Szatmár  m. 
Mánd  Nyr.  XIX.335). 

CSAHINSÁG :  csintalanság  (Szatmár  m.  Mánd 
Nyr.  XIX.335). 

CSAHIT:  csahol  (kutya  v.  róka)  (Zala  m. 
Hetes  Nyr.  XIX.  142). 

CSAHITÁL:  csaholgat,  minduntalan  csahol 
(Balaton  mell.  Tsz.  MNy.  V.154). 

CSAHITÜL:  csahol  (kis  kutya)  (Pölső-Somogy, 
Balaton  mell.  Nyr.  Vin.432). 

CSAKLIZ:  csereberél  (Nógrád  m.  Nyr.  V.181) 
[vö.  csakli-makliz]. 

el-csahliz:   elcserél  (Nógrád  m.  Nyr.   V.181). 

CSAHÓ:  evet,  mókus  (Hely  nélkül  Tsz.). 

CSAHOL  {csavol  Komárom  m.  Lak-Szakálos 
Király  Pál ;  csihol  Székelyföld  Tsz.  Kiss  Mihály) 
[vö.  csehél\, 

CSAHOS  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.422 ;  Veszprém 
Nyr.  11.134;  csahás  Zala,  m.  Nyr.  11.427):  beszé- 
des, csacska,  fecsegő. 

CSAJA  {csalya  Hont  m.  Nyr.  V.426 ;  sala  So- 
mogy m.  Nyr.  XX.430):  1.  csaja,  sala:  szőllő- 
pusztító  bogár  (lethrus  cephalotes)  (Somogy  m. 
Nyr.  XX.430;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.  143;  Pest 
m.  Tinnye  Nyr.  VII.39 ;  Hegyalja,  Abauj-Szántó, 
Tállya,  Tokaj  Nyr.  XVII.414.  415) ;  2.  csaja,  csa- 
lya: cserebogár  (Hont  m.  Nyr.  V.426;  Nyitra 
vid.  Kelecsény  József  1843;  Nyitra  m.  Pográny 
és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841)  [vö.  csajkó]. 

[CSAJBA]. 

csajba-bajba :  girbe-görbe  (Veszprém  m.  Szent- 
gál Nyr.  HI.89). 

CSAJBATAG  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.378;  Csík 
m.  Nyr.  VI.524;  csajbutag  Székelyföld  Tsz.):  fél- 
eszű [vö.  csajpota,  gajbatag]. 


257 


CSAJBÓK— CSAJKOS 


CSAJLA— CSAK 


258 


CSAJBÓK :  1.  görbe  lábú  (Kis-Kúii-Halas  Nyr. 
XIV.429);  2.  esetlen,  ügyetlen,  lompos  (Bereg 
m.  Gát  vid.  Pap  Károly);  3.  féleszű,  félbolond, 
bárgyú,  hülye  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XTX.576;  Arad 
Nyr.  VIII.281 ;  Abauj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

CSAJBÓKÁS:  féleszű  (Nagy-Kúnság,  Túrkeve 
Nyr.  Vni.469). 

CSAJBÓKOS :  1.  görbe  lábú,  görbe  karú  (Rima- 
szombat Nyr.  XV.383) ;  2.  ügyetlen  (Rimaszombat 
Nyr.  XV.383);  3.  féleszű,  félbolond,  eszelős,  hó- 
bortos (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.325 ;  XVI.191 ;  Deb- 
recen Nyr.  VILI 37;  Hajdú  Nagy  Sándor;  Bihar 
m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424 ;  Abauj  m.  Szikszó  Király 
Pál);  4.  bolondos,  bolondozó  (Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  VI.424;  Abauj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

[CSAJDA]. 

csajda-bajda:  neveletlen,  könnyelmű  (Oros- 
háza Nyr.  VI.134). 

CSAJFITÁS:  [gyalázó  szó]  (Bihar  m.  Fúrta 
vid.  Nyr.  IV.43). 

CSAJH  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.429;  csajka 
Torontál  m.  Csóka  Kálmány  L.  Szeged  népe 
III.263;  csahaj  Szentes  Nyr.  XVI.94):  lucsok, 
csaták.  Nagy  a  harmat,  csupa  csajh  vagyok  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  X1V.429).  Csupa  csahaj  a  ruhám 
(Szentes  Nyr.  XVL94)  [vö.  csajt]. 

CSAJHOS  (Kecskemét  Nyr.  X.380;  Csaplár 
Benedek;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.429;  XVH. 
576 ;  Bács  m.  Nyr.  V.471 ;  Bács  m.  Bajmok  Nyr. 
Vm.l91;  Hódmező-Vásárhely  Király  Pál;  Szeged 
Sümeghy  Pál  1841,  Csaplár  Benedek;  Torontál 
m.  Tisza-Hegyes  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.33; 
Békés  m.  Fábián  Gábor  1839 ;  Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  XVI.94;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839; 
Heves  m.  Névtelen  1840;  csajkos  Tolna  m. 
Paks  Nyr.  XXII.  383;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVni.93;  Kecskemét  Nyr.  X.380;  Debrecen 
Nyr.  VIL137;  Pozsony  m.  Farkashida  Nyr.  XVIII. 
232;  csajtos  Heves  és  Szolnok  ra.  Makáry 
György  1839 ;  Heves  m.  Gyöngyös  Czimmer- 
maun  János ;  Heves  m.  Visonta  Nyr.  I.  327 ; 
Kecskemét  Nyr.  X.380 ;  Abauj  m.  Szikszó  Király 
Pál;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XU.523;  XIH. 
48;  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.431 ;  csalyhos 
Palócság  Nyr.  XXH.  33) :  1.  lucskos,  csatakos, 
sáros  (ruha  alja);  2.  csalyhos:  rossz  nőszemélyek 
mellékneve  (Palócság  Nyr.  XXII.  33). 

[CSAJKA]. 

csajka-bajka :  girbe-görbe  (Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  Hl.  140). 

CSAJKÓ :  szőllópusztító  bogár  (lethrus  cepha- 
lotes)  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.  144;  Fehér 
m.  Nyr.  XVII.415 ;  Torontál  m.  Pécska  Kálmány 
L.  Koszorúk  1.229)  [vö.  csaja]. 

CSAJKOS  (Fehér  m.  Lovas-Berény  Nyr.  XVII. 
576;  Székesfehérvár  Nyr.  VII.138  ;^  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  X1V.429 ;  csajbos  Vas  m.  Őrség  Tsz. ; 
Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.372;   csajgos  Hetes  Nyr, 


11.372) :  1.  csajbos,  csajgos,  csajkos :  girbe-görbe 
(Vas  m.  Őrség  Tsz. ;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.372 ; 
Székesfehérvár  Nyr.  VII.138);  2,  csajkos:  görbe 
lábú,  csámpás  (Fehér  m.  Lovas-Berény  Nyr. 
XVn.576;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.429). 

CSAJLA:  piszkos,  sáros  (Kecskemét  Nyr.  X. 
380). 

CSAJPOTA  {csajbota  Háromszék  m.  Nyr.  XVII. 
381):  1;  csajpota:  ügyetlen,  esetlen,  félszeg  vi- 
selkedésű (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos); 
2.  csajbota,  csajpota:  féleszű  (Székelyföld  NyK. 
X.327 ;  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Nyr. 
XVIL381)  [vö.  csajbatag,  csajpoti]. 

CSAJPOTÁSSÁG :  féleszúség,  oktalanság  (Há- 
romszék m.  Vadr.  493a). 

CSAJPOTI:  féleszű  (Székelyföld  NyK.  X.327; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.  493a).  , 

CSAJPOTISÁG  =  csajpotásság  (Háromszék  m. 
Vadr.  493a). 

CSAJT :  lucsok.  Csupa  csajt  a  ruhád  (Abauj  m. 
Szikszó  Király  Pál;  Heves  m.  Névtelen  1840) 
[vö.  csajh]. 

[CSAJTA]. 

csajta-bajta :  [?]  (Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.429). 

CSAJTORÁS:  görbe,  görbe  lábú,  csámpás 
(Zala  m.  Nyr.  11.427;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  in.283). 
Csajtorás  lábú  (őrség  Nyr.  11.562).  Nagy  csajtorás 
kalaptya  vót:  girbe-görbe  karimájú  (őrség  Nyr. 
Xn.475). 

CSAJVADÉK  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841;  csajvadik 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.517;  csavajdék 
Győr  m.  Tsz.) :  1.  csajvadék,  csavajdék :  csőcselék- 
nép,  gyülevész-nép,  zajongó  népcsoport  (Balaton 
mell.,  Győr  m.  Tsz.;  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841);  2.  csajvadik:  zajongás 
(Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.517)  [vö.  csej- 
vedék]. 

CSAJVINKÓ :  túlságosan  megvizezett,  hitvány, 
zavaros  bor  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839). 

CSAK  {csa  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XVII. 
183.226 ;  Zemplén  m.  Toronya  Nyr.  XVIL221 ; 
Sátoralja-Újhely  Nyr.  XVII.278;  Rozsnyó  Nyr. 
Vin.564 ;  csa^  Dráva  mell.  Nyr.XV.425;  Szolnok- 
Doboka  m.  Nyr.  XVII.381 ;  esek  Göcsej  MNy. 
1.219;  Vas  m.,  Palócság  Tsz.;  csók  Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  V.466;  Fölső-Nyék  Nyr.   VI.421). 

csak-meg  [?] :  csaknem  (Soprony  m.  Tsz.) 

csak-ném  {csakmen  Soprony  és  Vas  m.  Tsz.; 
Repce  mell.  Nyr.  XX.371). 

csak-szi:  ha  csak,  vajha  (Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
564). 


259 


CSÁKÁNY— CSAKLYAZ-IK 


CSÁKÓ— CSALÁD 


260 


CSÁKÁNY  {csákán  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.279 ; 
csókán  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.204;  csokány 
Brassó  m.  Tátraiig  Nyr.  11.476):  1.  csákán,  csá- 
kány: fokos  (Dráva  mell.  Nyr.  V.380;  Eszék 
vid.  Nyr.  VIII.279);  2.  csókán:  metszőfog  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.204). 

csákány-orru :  sas  -  orrú  (Marosszék  Kiss 
Mihály). 

[CSAKLI]. 

csakli-makli :  csereberélő  (Kassa  vid.  Nyr. 
XIX.189). 

csakli-makliz :  csereberél  (Kassa  vid.  Nyr. 
X1X.189)  [vö.  csaUiz]. 

CSÁKLYA  {csákja  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.  181; 
Erdély  Máté  Sándor;  Segesvár  Nyr.  IX.43; 
Székelyföld  Felméri  Lajos ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  csoklya  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXL144):  1.  csáklya:  erős,  hosszú,  tompavégú 
villás-  V.  ágasfa,  mellyel  a  jég  alatti  halászat- 
nál az  eresztő-  és  az  ajtó-lék  körül  a  hálót 
rakosgatják  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat 
K.) ;  2.  csáklya :  meggyengült  kerékfalhoz  táma- 
szul odaütött  ágasfa  (Székelyföld  NyK.  X.327); 
3.  csákja:  faláb,  a  melyen  sáros  időben  járnak 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX.  181);  4.  csákja,  csáklya: 
korcsolya,  korcsolyának  használt  csont  v.  fa 
(Zilah  Nyr.  XIV.287;  Erdély  Máté  Sándor;  Seges- 
vár Nyr.  IX.43;  Székelyföld  Felméri  Lajos; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  5.  csoklya: 
fa-szállító  gyalogszán  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXI.144). 

csáklya-fa:  ladik  tolására  való  hosszú  rúd 
(Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVII.430). 

csáklya-háló :  rúd  nélküli  és  szélességénél 
hosszabb  ághegyháló  (Mármaros  m.  Hermán  0. 
Halászat  K.) 

[CSÁKLYÁL]. 

kí-csáklyál:  kimódol.  De  azétt  az  asszony 
addég  s  addég,  hogy  mindön  nap  kicsáklyáta  a 
fijának  az  önni  valót  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.228). 

CSÁKIiYÁS:  korcsolyás,  korcsolyázó  (Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  444). 

csáklyás-pálca :  korcsolyázó  pálca  (szeges 
végű  pálca,  a  mellyel  a  korcsolyázó  magát  a 
jégen  tovább-tovább  löki)  (Háromszék  m.  Dézsi 
Mihály). 

CSÁKLYÁZ[-IK]  {csáklyázm  Zilah  Nyr.  XIV. 
287 ;  Székelyföld,  Csík  m.  Tsz. ;  csákjázni  Erdély 
Máté  Sándor;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  444;  csákjáz-ik  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  csákliázni  Deés  Nyr.  XX.429) :  korcsolyázik. 

ki-osáklyáz:  1.  ágasfával  megtámaszt  (meg- 
gyengült kerékfalat)  (Székelyföld  NyK.  X.327); 
2.  helyre  hoz,  eligazít  vmely  dolgot.  Valahogy 
csak  kicsákjázzuk  (Székelyföld  NyK.  X.327; 
Kiss  Mihály). 


CSÁKÓ:  1.  kiálló  szarv  (Balaton  mell.  Tsz.); 
2.  kiálló  szarvú.  Csákó  ökör  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

csákó-szarvú :  kiálló  szarvú  (marha)  (Somogy 
m.  Tsz.). 

[CSÁKÓZ]. 

fel-csákóz :  fölpofoz  (Szatmár  m.  Nyr.  VII.33). 

CSÁKVÁBI:  nagy  kolomp  (Szilágy  m.  Nyr. 
Vn.381). 

[CSAL]. 

[Szólások].  Csalba  hannyi  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.240),  csalba  v.  csóha  hanni  (Baranya  m. 
Bélye  Nyr.  XV.372;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.93):  megcsalni.  Csalt  vetni:  lesbe  állani; 
cselt  vetni,  gáncsot  vetni  (Balaton  mell. Horváth 
Zsigmond  1839 ;  Zala  m.  Kővágó-Örs  Nyr.  XVII. 
415;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.429;  Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

csal-tojás:  a  fészek  fenekén  avégből  hagyott 
tojás,  hogy  a  tyúk  onnan  el  ne  kapjon  (Abauj  m. 
Beret  Nyr.  IL422). 

[CSALA]. 

[Közmondások].  A  csere  csalávd  jár  v.  csere 
csatával  jár:  a  ki  cserél,  az  megcsalódhatik  v. 
azt  megcsalhatják  (Őrség,  Szalafő  Nyr.  VI.318; 
Szeged  vid.  Nyr.  VI.88).  Csere  csala:  <x  (Zala 
m.  Kővágó-Örs  Nyr.  XVn.415;  Makó  Nyr.  XVH. 
362;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  IX.141)  [vö.  csere-csala]. 

CSALÁD,  CSELÉD  [csalárd  Győr  vid.  Nyr. 
VI.272 ;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.94 ; 
Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr.  VII.477;  Alföld 
Nyr.  IV.329;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
I.  Bevezető  XI.  1.;  Torontál  m.  Monostor,  Egy- 
házas-Kér  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.71. 182; 
Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVTI.476;  Abauj  m.  Puszta- 
falu Szádeczky  Lajos ;  Székelyföld  Győrfify  Iván ; 
csalárd  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.459 ;  cselérd  Göcsej 
Nyr.  XIV.163;  Ormányság  MNy.  V.96;  cselid 
Őrség  Nyr.  m.283;  Xn.475;  cselid  Őrség  Nyr. 
IV.521):  1.  csalárd,  csalárd:  család  (Győr  vid. 
Nyr.  VL272;  Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr. 
VII.477;  Alföld  Nyr.  IV.329;  Szeged  Kálmány 
L.  Szeged  népe  I.  Bevezető  XI.  1. ;  Torontál  m. 
Monostor,  Egyházas-Kér  Kálmány  L.  Szeged 
népe  in.71.182;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.459; 
Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII.476;  Abauj  m.  Puszta- 
falu Szádeczky  Lajos ;  Székelyföld  GyőrfPy  Iván) ; 
cseléd:  cv>  (Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.235; 
XX.23 ;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.43J ;  2.  cselérd: 
cseléd  (Göcsej  Nyr.  XIV.163;  Ormányság  Tsz. 
MNy.  V.96);  3.  család,  csalárd:  családtag,  gyermek 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.93;  Komárom  m. 
Nagy-Igmánd  Nyr.  Vin.94;  Halas  Nyr.  XIX.184; 
Szilágy  m.  Nyr.  IX.  181);  cseléd,  cseléd,  cselid, 
cselid:  co  (Őrség  Nyr.  ni.283;  IV.521 ;  Xn.475; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.426;  Baranya  m. 
Bélye  Nyr.   XV.424;    Baranya  m.    Csúza  Nyr. 


261 


CSALAFINTA— CSALÁN 


CSALAT8AQ— CSALIQAT 


262 


XVIIL93;  Bács  m.  Zenta  Király  Pál;  Pest  m. 
Tinnye  Nyr.  VIL90;  Félegyháza  Nyr.  VL134; 
Csongrád  m.  Lauka  Gusztáv  1842;  Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  L  Bevezető  XI.  1.; 
Torontál  m.  Majdan  Kálmány  L.  Szeged  népe 
III.206 ;  Bihar  m.  Fugyi-Vásárhely  Nyr.  III.232 ; 
Zemplén  m.  Nyr.  IV .425;  Zemplén  m.  Deregnyő 
Nyr.  V.326;  VII.472;  XVII.226;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  XIX.235 ;  Bodrogköz  Tsz. ;  Szilágy 
m.  Nyr.  IX.181 ;  Hont  m.  Nyr.  V.426;  XVin.430; 
Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII.476 ;  Kalotaszeg,  Szolnok- 
Doboka  m.  Malom  Muzsi  János;  Székelyföld 
Nyr.  V.515;  Kriza;  Csík  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
1.122;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  IV.556;  Brassóm. 
Zajzon  Nyr.  III.224;  Moldvai  csáng.  Rozsondai 
József).  Sok  családom  van  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.93).  Sok  cselédem  van {BihsíTin.Fugji- 
Vásárhely  Nyr.  III.232).  Sok  cseléddel  vagyok 
(Baranya  m.  Bélye,  Csúza  Nyr.  XV.424;  XVHI. 
93).  Húsz  hód  föggyök  van;  hat  cselid  csak  megél 
helüllö  (Őrség  Nyr.  XII.475).  Meghalt  szegény, 
öt  ilő  csalárdot  hagyott  hátra  (Komárom  m.Nagy- 
Igmánd  Nyr.  Vin.94).  Uj  házhói  ha  kihal  a  gazda, 
nemsokára  mindön  családja  utána  megy  (Halas 
Nyr.  XIX.  184). 

CSALAFINTA:  1.  csalfa,  csintalan,  dévaj 
(Balaton  mell.  és  Kemenesalja  Tsz.  MNy.V.  153); 
2.  csalárd,  álnok,  furfangos,  ravasz,  fortélyos 
(Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván)  [vö. 
cselefendes,  cselefendi]. 

CSALAFINTÁS :  1.  csintalan;  2.  féleszű  (Debre- 
cen Nyr.  XXI.476). 

CSALAMÁDÉ  (csalamdd'éPalóeság  Nyr.  XXII. 
33):  1.  sűrűn  vetett  takarmánykukorica  (Tolna 
m.  Nyr.  V.523;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XIV.527; 
Pest  m.  Tinnye  Nyr.  Vn.39  ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.429;  Szentes  Nyr.  VI.179;  Négyesy  László; 
Torontál  m.  Nyr.  XVI.382;  Szabolcs  m.  Besenyőd 
Nyr.  Xn.47;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.192;  Újváros 
Nyr.  Xn.475;  Palócság  Nyr.  XXn.33;  Rima- 
szombat Nyr.  XV.383;  Komárom  m.  Fűr  Nyr. 
XX.479;  Nyitra  m.  Vág-Séllye  Nyr.  XX.323); 
2.  zöld  takarmány:  a)  takarmány-árpa  v.  rozs 
(Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII.47);  b)  bükkö- 
nyös  zab  (Tolna  m.  Nyr.  V.523);  c)  takarmány- 
nak eggyütt  elvetett  kukorica,  bükköny  és  zab 
(Bihar  és  Békés  m.  Márki  Sándor). 

CSALAMBOKOL  :  hímez-hámoz.  Ne  csalam- 
hokolj  annyit,  mond  meg  az  igazat!  (Székelyföld 
Nyr.  VIII.462)  [vö.  csalámboz]. 

CSALÁMBOZ:  kószál,  csavarog  (Udvarhely 
m.  Vadr.). 

CSALÁN  (csaláng  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIIL93;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVL284; 
csaláng  Szlavónia  Nyr.  V.63;  csana  Nógrád  m. 
Nyr.  V.181;  csáná  Gyöngyös  vid.  Nyr.  IX.331; 
csana  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.421 ;  csanál  Nógrád 
m.  Nyr.  IV.71;  Rimaszombat  Nyr.  XVn.524; 
Rozsnyó  vid.  Nyr.  XV.571 ;  Székelyföld  Tsz.; 
csánál  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.421 ;  csanál  Palóc- 
ság Nyr.   XXI.311;  XXn.33;   csanár   Bereg  m. 


Nyr.  XVII.525;  csenál  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.323;  csenál  Abauj  m.  Beret  Nyr.  III.522; 
csián  Székelyföld  Tsz.  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.219;  Nyr.  IV.561 ;  csihán  Székely- 
föld Tsz.  Kiss  IVIihály ;  Maros-Vásárhely  Szádeczky 
Lajos;  Marosszék,  Nyomát  Nyr.  XV.288  ;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.214.  219;  Vadr.  494a;  Nyr. 
IV.561 ;  Háromszék  m.  és  Erdővidék  Vadr.  178  ; 
csihány  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.26; 
Kriza;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283; 
Háromszék  m.  Ko vászna  Butyka  Boldizsár; 
csiján  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XV. 
522;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Vadr.  359.  494 ;  csijány  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
csilán  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.365 ;  csilánk 
Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  Xn.47 ;  csilánt  Szabolcs 
m.  Besenyőd  Nyr.  Xn.47 ;  Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVIII.96.  431;  csilyán  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.355;  csinál  Debrecen  Nyr.  IX.267; 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XX.191 ;  Zemplén 
m.  Nyr.  IV.425;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.323;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  Xm.92 ; 
csinár  Szatmár  m.  Mánd  Nyr.  XIX.335;  csohán 
Deés  Nyr.  XX.283;  csojány  Veszprém  m.  Cse- 
tény  Nyr.  V.427 ;  csójány  Fehér  m.  Csurgó  Nyr. 
X.185;  csójján  Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp 
Nyr.  XIX.48;  csójjányos  Fehér  m.  Csurgó  Nyr. 
X.96 ;  csollán  Repce  mell.  Nyr.  XX.366 ;  Soprony 
és  Vas  m.  Nyr.  X.331 ;  Fölső-Bácska  Nyr.  XIL 
216;  csollánt  Őrség  Nyr.  1.422;  csollány  Göcsej 
MNy.  V.96;  csolyán  Veszprém  m.  Nyr.  IV.229; 
csona  Nógrád  m.  Nyr.  IV.425 ;  csonál  Nógrád  ra. 
Nyr.  rV.425;  csonár  Bereg  m.  Nyr.  XVn.525; 
Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly;  cso- 
vány  Hont  m.  Nyr.  V.426;  Ipoly  völgye.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.381 ;  csóvány  Mátyusfölde,  Tallós 
Nyr.  XVI.333;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Ko- 
márom m.  Naszvad  Nyr.  IV.235;  Nógrád  m.  Tol- 
mács Nyr.  XV.237 ;  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575 ; 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.188;  csujány  Kis- 
Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.574;  szillán 
Moldvai  csáng.  Nyr.    IX.486). 

CSALATSÁG:  csalódás  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek). 

CSÁLÉ,  CSALI:  1.  balra  [ökörterelő  szó] 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Csáléra- hajszra: 
balra-jobbra  (Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  csálé: 
balfelőli  (ökör)  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.); 
3.  csali:  jobbra.  Ha  nem  akarsz  balra  menni, 
hát  menny  csalira  (Veszprém  m.  Nyr.  IV.276 ; 
Bánóczi  József). 

CSÁLÉS :  balfelőli  (ökör)  (Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.517 ;  Balaton  mell.  Tsz. ;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

CSALPÁS:  csalfa  (Udvarhely  m.  Száldobos 
Nyr.  IV.42). 

CSALI:  1.  csalfa  (Háromszék m.  Vadr.);  2.  csal- 
étek (Marcal  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

CSÁLIGAT :  csáli-i  mond  az  ökörnek  (Göcsej 
Nyr.  XIV.165;  Budenz-Album  160)  [vö.  csálé, 
cságat]. 


263 


CSALINT— CSAMISZKOL 


C8AMMANT— CSAMPORODOTT 


264 


CSALINT :  kacsint  (Dráva  mell.  Nyr.  VI.373). 

CSALIT:  lehullott  száraz  falevelek  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.). 

CSALLÓKÖZI.  Csallóközi  szerencse:  ha  az 
utasnak  nem  kell  a  révben  várakoznia,  hanem 
mindjárt  átviszik  (Győr  m.  Tsz.;  id.  Szinnyei 
József). 

CSALMA:  1.  turbán  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839) ;  2.  hosszú  kucsma,  süveg  (Szé- 
kelyföld Kriza ;  Háromszék  m.  Tsz.  MNy.  VL357). 

CSALÓKA :  1.  csalóka  madár,  hivóka,  a  mely- 
lyel  a  madarászok  a  madarakat  lépre  csalogat- 
ják (Mátyusfölde  CzP.;  Székelyföld  Kiss  Mihály); 
2.  csalétek  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  3.  fenyú- 
alma,  fenyútoboz  (Székelyföld  Tsz.  Nyr.  V.376; 
Gyergyó  Győrffy  Iván). 

CSALOS:  csalóka.  Csalos  vétel:  a  melynél  a 
nyereség  nem  bizonyos  (Nagy-Kúnság  Nyr.  Hl. 
233). 

CSALSÁG:  csalárdság  (Kapnik  vid.  Nyr.  H. 
182). 

CSAMANGÓ ;  1.  kutyapecér,  sintér  (Kecskemét 
Tsz.  Nyr.  IV.284;  IX.93;  Csaplár  Benedek,  Jár- 
vás  Mihály) ;  2.  dologtalan  ember  (Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XXI.144). 

CSÁMBÁB :  csatakos,  lucskos,  piszkos  (Gömör 
m.  Runya  Nyr.  XXn.286). 

[CSÁMBOROD-IK]. 

el-esámborod-ik:  elkószál,  elbolyong,  elkó- 
borol (Kisújszállás  Nyr.  XIX.238). 

CSÁMBOROG :  kószál,  bolyong,  kóborol  (Bihar 
m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.43;  Debrecen  Nyr.  XI. 
189;  Szatmár  Nyr.  Vin.187;  KáUÓ  Nyr.  Xn.475). 

CSÁMCSOG  {csámcsog  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.45;  csámcsog  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.  191 ; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.  138;  Szatmár 
m.  Gencs  Nyr.  X.525 ;  Szolnok-Doboka  m.  Apa- 
Nagyfalu  Nyr.  XV.382). 

CSÁMESZ  {csamac  Török-Becse  Nyr.  IX.92; 
csamasz  Alsó-Tisza  mell.  Zenta,  Ada,  Moholy 
Nyr.  XIX.83;  csáméc,  csámic  Török-Becse  Nyr. 
IX.92;  csomasz  Zenta  Nyr.  XVni.383) :  1.  kissebb- 
fajta  komp,  dereglye,  a  melyet  leginkább  két  part 
közötti  közlekedésre  használnak  (Török-Becse 
Nyr.  IX.92;  Alsó-Tisza  vid.  Zenta,  Ada,  Moholy 
Nyr.  XIX.83;  Zenta  Nyr.  XVm.383;  Tisza-Dob 
és  vid.  Nyr.  XVin.565;  XX.192;  Tisza-Dada, 
Tisza-Luc  Nyr.  XVin.565 ;  Heves  m.  Tisza-Szőllős 
Nyr.  V.91;  Bereg  m.  Tiszahát  Pap  Károly); 
2.  csámesz:  négy  v.  két  alacsony  keréken  járó 
repce-  v.  boglya-vontató  szekér  (Alföld  Nyr. 
XVni.522;  Jászkunság  Nyr.  Vn.525;  Debrecen 
vid.  Nyr.  XVin.566 ;  [tréf.]  Tisza-Dob  Nyr.  XVHI. 
566). 


CSAMISZKOL 

Mihály). 


csomoszol  (Székelyföld  Kiss 


1.  CSAMMANT:  nagyot  csámcsog   (Palócság 
Nyr.  XXn.33). 


2.  CSAMMANT; 

XXI.477). 


közösül   (Karancs  vid.  Nyr. 


CSÁMPA  (Csallóköz  Szinnyei  József;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.  143 ;  zsámba  Háromszók 
m.    Vadr. ;    Brassó    m.   Hétfalu   Nyr.   XXII.94) : 

1.  csámpa :  nagy  láb  (Csallóköz  Szinnyei  József) ; 

2.  csámpa,  zsámba:  nehézkes,  ügyetlen,  lassú 
járású,  félszeg  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
143;  Brassóm.  Hétfalu  Nyr.  XXII.94) ;  3.  zsámba: 
sánta  (Háromszék  m.  Vadr.). 

csámpa-fészek:  [szidalom-szó].  Te,  te  csámpa- 
fészek! ügyetlen,  rest!  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.  143). 

CSÁMPÁS  {zsámbás  Udvarhely  m.  Nyr.  XV. 
239;  Háromszék  m.  MNy.  VI.355;  Vadr.  524b; 
Győrffy  Iván):  1.  csámpás:  nehézkes,  ügyetlen, 
lassú  járású  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
143) ;  2.  csámpás,  zsámbás :  beteges  (Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  11.374;  Udvarhely  m.  Nyr.  XV.239; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.355 ;  Vadr.  524b ;  Győrffy 
Iván) ;  3.  csámpás :  haszontalan,  mihaszna  (Csík 
m.  Nyr.  VI.524). 

CSAMPOROD-IK  {hámporodott,  hámporod\a 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.330;  XVL478;  kám- 
porod-ik  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.236;  Udvarhely 
m.  Fehér-Nyikó  mell.  Nyr.  XVIII.480):  megerjed, 
megsavanyodik,  megkeseredik  (leves  ételnemű, 
sör)  (Székelyföld  Tsz.  Nyr.  XVII.415;  Andrássy 
Antal  1843;  Győrffy  Iván;  Kriza;  Udvarhely 
m.  Homoród  vid.  Kriza ;  Csík  m.  Nyr.  VI.524 ; 
Háromszék  m.  Vadr.  508b  ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos ;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár). 

[Szólások].  Kedve  csámporodott :  kedve  kere- 
kedett (Székelyföld  Tsz.). 

el-csámporodik :  1.  elkeseredik  (az  ember) 
(Csík  m.  Nyr.  VI.524).  El  van  csámporodva  v. 
hámporodva :  savanyú,  fanyar  képet  vág  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478);  2.  eltorzul  (arc,  pl. 
nagyon  részeg  emberé)  (Székelyföld  Nyr.  XVII. 
415);  3.  elbágyad,  ellankad,  elerőtlenedik  (Három- 
szék m.  Barátos  Király  Pál). 

még-csámporodik :  1.  megerjed,  megsavanyo- 
dik, keserű  lessz  (leves  ételnemű,  sör)  (Három- 
szék m.  Barátos  Király  Pál ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  Nyr.  VI.524);  2.  meg- 
bolondul. Talán  bizon  megcsámporodtál  (Székely- 
föld Nyr.  XVn.415). 

CSÁMPORODOTT  (csámpirodott  Alföld  Nyr. 
IV.328;  hámporodott  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V. 
330 ;  XVI.478) :  1.  csámporodott,  hámporodott : 
megerjedt,  megsavanyodott,  keserű  (Székelyföld 
Tsz. ;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  V.330);  2.  Mw^^oroííoíí.- elkedvetle- 
nedett (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478) ;  3.  csám- 
porodott:  ittas,   részeg   (Udvarhely  m.  Nyr.  IX. 


265 


C8AMR0G— CSANIGA 


CSÁNK— CSAP 


266 


235);  4.  csámpirodott :  elmálékodott  (Alföld  Ny r. 
IV.328). 

CSAMBOG :  beszél  (Hont  m.  Nyr.  XVIII.430). 

CSANAK  {csanyak  Gömör  és  Torna  m.  Tsz. 
67a):  1.  kis  cserép-edény  (Veszprém  m.  Torna 
Nyr.  XV.382;  Szalonta  Nyr.  VIII.430;  Szatmár 
vid.  Tsz.;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr. 
IX.183;  Ugocsa  m.  Nyr.  XV.574;  Züah  Nyr. 
XIV.286 ;  Érmellék  Nyr.  V.425  ;  Kalotaszeg  Nyr. 
XVn.526;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVIL381 ; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX.427) ;  2.  fából 
készült,  néhol  kanál-alakú,  hosszabb  v.  rövidebb 
nyelű  vízmerítő,  melyet  a  víznek  a  csónakból 
való  kihányására  v.  ivásra  használnak  (Somogy 
m.  Tsz.;  Szatmár  m.  Kis-Majtény  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  Palócság  Nyr.  XXn.33 ;  Heves  m. 
Névtelen  1840)  [vö.  csini-csanak]. 

[CSANDA]. 

csanda-szög:  a  klubb  gúnyneve  (Rimaszombat 
Nyr.  IV.560). 

CSANDAEGAT :  1.  csóvál.  Farkát  csandar- 
gatja  (Csík  m.  MNy.  VI.371 ;  Háromszék  m.  Vadr. 
499a);  2.  kever  (vizet  vmely  edényben;  forrá- 
zást V.  malátát  a  kádban)  (Csík  m.  MNy.  VI. 
369;  Háromszék  m.  Vadr.)  [vö.  kandargat]. 

CSANDABITT  :  dagaszt  (tésztát)  (Háromszék 
m.  Vadr.  493a)  [vö.  katidarit]. 

CSANDAROG:  farkát  csóválja,  ide  s  tova 
hányja  (Székelyföld  Tsz.). 

CSANDÉB:  hamis,  gonosz  (Rimaszombat  és 
vid.  Nyr.  XXn.382). 

CSÁNGÁL :  1.  vmely  tárgyat  (pl.  vasat)  verve 
fülsértő  hangot  idéz  elő  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos);  2.  rosszul  harangoz  (Udvarhely 
és  Háromszék  m.  Nyr.  XIV.519);  2.  csacsog, 
fecseg,  hiábavalóságokat  beszél  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

CSÁNGAT :  rosszul,  kongatva,  lármásan  haran- 
goz V.  csenget  (Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Három- 
szék m.  Vadr.). 

[CSÁNGATÁS],  CSÁNGOTÁS:  rossz  haran- 
gozás  V.  csengetés  (Székelyföld  Nyr.  11.426). 

CSÁNGÓ:  rosszul  hangzó  magyar  (beszéd) 
(Székelyföld  Nyr.  n.426). 

CSÁNGÓD-IK:  eloláhosodik,  a  székely  szo- 
kásoktól eltér  (Csík  m.  Nyr.  IX.445). 

CSÁNGURDI  (cámburdi  Kalló  Nyr.  XII.475): 
ügyetlen,  esetlen,  buta,  hóbortos,  féleszű  (Bihar 
m.  Fúrta  vid.  Nyr.  rv.43;  Szatmár  vid.  Nyr. 
XIV.143;  Bereg  m.  Gát  vid.  Pap  Károly). 

1.  CSANIGA  =  csánk  (Dunántúl  Nyr.  V.128; 
Baranya  m.  Ormányság  Tsz.). 

2.  CSANIGA :  ,lödöri,  szigorú,  csajta-bajta 
ember'  (Székelyföld  Tsz.). 

BZtNNYKI:   MAGYAR  TÁJSZÓTÁR. 


CSÁNK:  1.  állati  boka,  bokacsont,  hátulsó 
lábak  hajlása,  térde  (Dunántúl  Nyr.  V.128;  Bala- 
ton mell.  Tsz.;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr. 
III.  140;  Tolna  m.  Király  Pál;  Szatmár  m.  Porcs- 
alma  Király  Pál);  2.  láb  (Győr  m.  Tsz.;  Tolna 
m.  Paks  Nyr.  XXII.383).  Jó  föszedd  a  csánktyai- 
dat:  gyorsan  járj  (Zala  m.  Kis-Kanizsa  Nyr.  IX. 
280). 

[Szólások].  Csánkot  vetni:  lábat  vetni,  gáncsot 
vetni  (birkózás  közben)  (Hely  nélkül  Tsz.). 

CSÁNKÁL:  őgyeleg,  kószál,  kóborol  (Szat- 
már m.  Szamoshát  Nyr.  X.139). 

CSÁNKOS:  csámpás,  görbe  lábú  (Tolna  m. 
Király  Pál). 

CSANTALÓDZ-IK :  ide-oda  verődik,  pl.  oldott 
lánc  a  kerekekhez  (Karancs  vid.  Nyr.  XXI.478). 

CSANTRA  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.143;  Tisza- 
Dob  Nyr.  XX.192;  csontra  Hajdú  m.  Hadház 
Nyr.  XIX.  143):  csorba. 

[CSANYAK], 

osányák-bicska :  nyaka-hátratörött  bicska  (Gö- 
mör m.  Runya  Nyr.  XXII.286). 

1.  CSAP:  pof,  arcul-ütés.  Unyan  csapot  adok, 
hogy!  Jó  csapot  kapott  a  képire  (Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XVI.478;  XXI.  144)  [vö.  csepa]. 

2.  CSAP :  1.  fenyú-gally,  fenyúfa-ág  (Székely- 
föld Tsz.  Nyr.  V.515;  Csík  m.  Nyr.  VI.524;  Há- 
romszék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.144);  2.  termésre  hagyott 
(eggy  arasznyira  lemetszett)  szőllövessző  (Debre- 
cen Nyr.  IX.144;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Eger 
Nyr.  III.43);  3.  a  kerékben  a  két  falat  eggybe- 
foglaló  szeg  (Székelyföld  Tsz.). 

csap-ágy:  a  min  a  malomban  a  csap  forog 
(Baja  Nyr.  XVII.240). 

csap-alja :  hordócsap  alá  tett  edény,  kádacska 
(Somogy  m.  Tsz.). 

csap-fiók:  a  hordócsap  eresztője,  fordítója 
(Háromszék  m.  MNy.  V1.319;  Győrffy  Iván). 

csap-füle:  cv  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839). 

csap-hagyma:  fejetlen  sugár  hagyma,  mely 
tavalyi  apró  hagymából  tavasszal  ültetve  nőtt 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

csap-ház:  korcsma  (Csallóköz  Nyr.  1.231). 

csap-karó :  nagyobb  fenyü-ágból  csinált  szőllő- 
karó  (Székelyföld  Nyr.  V.515). 

csap-kulcsa  =  csap-fiók  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

csap-nyelve :  cv  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839). 

csap-pipája:  os  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839). 

18 


267 


CSAP— CSAPÁS 


CSAPAT— CSAPLÁROS 


268 


csap-pöcse:  cv?  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839). 

3.  CSAP:  1.  tilól  (Rimaszombat  és  vid.  Nyr. 
XXII.382);  2.  csapva:  színig  töltve  s  csapófával 
lehúzva  (véka)  (Hont  m.  Nyr.  VI.181).  Csapig: 
színig,  színültig.  Töcse  meg  az  üveget  csapig  (Gö- 
csej, Résznek  Nyr.  X1I.188)  [vö.  csapat,  csapás], 

át-csáp:  átmegy.  Csapjunk  át  a  másik  félre 
(Érsekújvár  Nyr.  VnL282). 

be-csap:  1.  becsuk  (Dunántúl  Nyr.  XVI.  190); 
2.  befordul.  Csapjunk  he  [ebbe  az  uccába]  (Érsek- 
újvár Nyr.  Vni.282) ;  3.  rászed  (Göcsej  Nyr.  XII. 
95;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXn.383;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.283).  Minket  becsapott  a  kasz- 
nár ewé  a  főddé,  nem  terem  rajt  semmi  (Göcsej 
Nyr.  XIV.454). 

el-osap :  eldob,  elhajít  (Rimaszombat  Nyr.  XH. 
475). 

[Szólások].  Elcsapta  a  hasát  (pl.  a  szilva) :  has- 
menést okozott  neki  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XVII. 
425;  Debrecen  Nyr.  VIII.426;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

ki-csap:  1.  kiont.  Kicsaptam  a  sÖröcskét,  már 
nem  volt  jó  (Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.573 ;  Haraszti 
Gyula);  2.  ki-csáp:  sáros  vízzel  kisimítja  a  szoba 
V.  a  konyha  földjét  (Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV. 
575 ;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.46) ;  3.  kisöpör. 
Csapd  ki  ja  zésö  házat:  söpörd  ki  az  uccai  szo- 
bát (Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVin.334). 

még-csap:  1.  szerez.  A  tavaszi  munkába  50 
pengőt  csaptam  még  (Mezőtúr  Nyr.  IX.479);2.visz- 
szafordít,  visszaterel.  Csapd  mög  a  lovakat  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIX.335). 

CSAPA :  nyom.  Kerék  csapója,  szekér  csapája, 
nyúl  csapája,  disznuk  csapája  (Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  n.517;  Göcsej  MNy.  n.409;  Nyr.  XH. 
46;  XIV.166;  Budenz-Album  160;  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  Xn.475). 

CSAP  ADÓ :  márga,  csapóföld  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.357;  Győrffy  Iván). 

CSAPÁL:  dobál  (Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.574). 

CSAPÁNG:  nagy  bot,  rudacska  (Szatmár  m. 
Nyr.  XI.284). 

CSAPÁS:  1.  nyom  (halászok  nyoma  a  jégen) 
(Fehér  m.  Velencei-tó  mell.  Hermán  0.  Halászat 
K.);  2.  gyalogút  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
in.89;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286 ;  Alföld 
Nyr.  IV.329;  Szentes  Nyr.  Vin.187;  Hódmező- 
vásárhely Nyr.  IX.88) ;  3.  nyílás  a  sűrű  erdőben, 
marhajárás  (Csík  m.  Nyr.  VI.524;  XVin.143); 
4.  a  nád  között  vágott  utak,  a  melyekben  a 
halászok  a  varsákat  elhelyezik  (Fehér  m.  Velen- 
cei-tó vid.  Nyr.  XVn.430;  Hermán  0.  Halászat 
K.);  5.  az  urasági  birtok  eggyes  táblái  között 
csinált  széles,  egyenes  utak  (Somogy  m.  SzőUős- 
Györök  Nyr.  XXn.238). 

[Szólások].  Csapást  van  (a  véka) :  csapva,  csapó- 
fával elsimítva  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XV1.191). 


CSAPAT.  Csapiig :  színig,  színültig  (pl.  meg- 
tölteni) (Vas  m.  Sztrokay  Antal  1842)  [vö.  8.  csap]. 

[Szólások].  Csapatint  van  (a  mérő):  csapva, 
csapófával  elsimítva  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839)  [vö.  3.  csap], 

CSAPATOS:  többször  megcsapott,  megvert. 
Elmégy,  te  sáros-hátu,  csapatos,  facsikos  kurva! 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XI1I.578;  Katona 
Lajos). 

[CSAPÁZ]. 

el-csapáz:  nyomára  jut  a  kártevő  marhának 
V.  tolvajnak  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839). 

CSAPDA,  CSABDA  {csapta  Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839 ;  Veszprém  Nyr.  11.431 ; 
Győr  Nyr.  XI.528).  CsaMa;  1.  csapodár,  csélcsap 
(Somogy  m.  Nyr.  11.375;  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek); 2.  csintalan,  pajkos  (Kunság  Nyr.  XIV. 
525;  Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Alattyán  Nyr. 
X.142;  Szeged  Nyr.  1.136)  [vö.  csapdi]. 

CSAPDI,  CSABDI :  csapodár,  csélcsap  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz ;  Somogy  m.  Nyr.  11.375 ;  Sze- 
ged,   Csallóköz   Csaplár   Benedek)    [vö.  csapda, 

csapzi], 

CSAPDISÁG:  csapodárság,  csélcsapság  (Sze- 
ged, Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

CSAPDISKOD-nc :  csapodárkodik,  csélcsapos- 
kodik  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

CSAPICA:  konty  (Baranya  m.  Nyr.  V.330) 
[vö.  csepé'sz]. 

CSAPINT,  CSAPÍNT:  eggyet  csap,  hirtelen 
csap.  Se  szél  nem  fuvinta,  se  ág  nem  esapinta 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.21).  A  bal- 
táját igazgatja,  a  nyakának  csapintotta  (Csanád 
m.  Magyar-Bánhegyes  Kálmány  L.  Koszorúk  II. 
78). 


csaponólag  (Három- 


CSAPINTÓ.  Csapintólag 
szék  m.  Győrffy  Iván). 

CSAPITKA :  görbe  vas-eszköz,  a  mellyel 
vályút  V.  teknőt  vájnak  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

CSAPKOLÓD-IK :  vergődve  hullámot  vet  (a 
hal)  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

CSAPLAL :  csatlófával  leszorít  (szekérre  rakott 
fát)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.319;  Győrffy  Iván). 

CSAPLÁL :  fejszével  nagyjából  megfarag  (Al- 
föld Nyr.  Xin.236;  Szilágy-Somlyó  Győrffy  Iván; 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.374;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.319). 

CSAPLÁB :  korcsma  (Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr. 
Vin.232;  Erdővidék  Tsz.). 

CSAPLÁBOS  (csőpldros  Torna  m.  Torna-Uj- 
falu  Nyr.  XVII.232). 


269 


CSAPLAS— CSAPOD 


CSAPÓD-IK— CSAPÓS 


270 


[CSAPLAS]. 

csaplás-páca :  [szekér  része?]  (Arad  m.  Maj- 
látfalva  Nyr.  VIIL478)  [vö.  csatlás]. 

CSAPÓ  (csapaó  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XXI. 
96) :  1.  szúrposztó-készítő  (Hely  nélkül  Nyr.  XII. 
238) ;  2.  kalitka-alakú  galambfogó  (Szeged  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  1.215);  3.  ostorhegy,  az 
ostornak  szíj-  v.  szőr-fonadékkal  v.  egyébbel 
kitoldott  vége,  a  mellyel  csördíteni  szoktak 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.429 ;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.191;  Debrecen  Nyr.  IX.206;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.319 ;  Győrffy  Iván,  Dézsi  Mihály).  Ken- 
der-csapó, sejem-csapó,  réz-csapó.  Kösd  az  ostor 
hegyire  a  patkószeget,  s  ojan  csapó  nincs  több 
(Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  4.  aratáskor  a  kasza 
nyelére  erősített  görbe  pálca,  mely  a  gabona 
szárát  szépen  letakarja  (Győr  m.  BőnyNyr.  XVI. 
143;  Debrecen  Nyr.  VII.137);  5.  játék,  mely 
abból  áll,  hogy  10 — 15 — 20  fiú  erősen  össze- 
fogódzva  sugár  alakban  forog  a  sor  végén  sar- 
kon forgó  fiú  körül,  miután  ez  (a  csapaó  v.  csa- 
varintaó)  őket  erősen  megrándította  (Szentes 
Nyr.  XXI.95 ;  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.96). 

[Szólások].  (Nem  kél  a  búza).  Ezután  lesz  annak 
a  csapója  (Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  IV.372). 

csapó-fa :  1.  a  vékába  v.  mérőbe  töltött  gabona 
lesimítására  való  fa  v.  deszka  (Vas  m.  Horváth 
József  1841 ;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191 ;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325) ;  2.  emelő-rúd  (Győr 
m.  Bőny  Nyr.  XVI.143;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.192; 
Szamosköz  Nyr.  XI.92). 

csapó-galicka ;  madárcsapda  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

csapó-horog :  halászó  horog,  mely  zsinegénél 
fogva  vesszőre  v.  babkaróra  van  kötve  (Komá- 
rom Hermán  0.  Halászat  K.). 

csapó-hurok:  vékony  pózna  végére  erősített, 
lószőrből  sodrott  hurok,  melyet  a  vízben  álló 
csuka  nyakára  vetnek  (Győr  m.  Pinnyéd  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

csapó-sinór :  zsinór,  a  melyet  vörös  v.  fekete 
krétával  megkrétázva  valamely  tárgyra  feszíte- 
nek s  aztán  megpattantanak,  hogy  egyenes 
vonalú  színes  nyomot  hagyjon  rajta  (Balaton 
mell.  Tsz.). 

csapó-toU:  szárnynak  nagyobb  tolla  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

csapó-vég:  a  halászszerszámnak  az  a  vége, 
a  mely  a  vízbe  jár  v.  a  víz  felé  sújt,  pl.  a  horog 
vesszejének  v.  karójának  az  a  vége,  a  melyre 
a  zsineg  van  kötve;  a  másik,  a  mely  a  halász 
kezében  van,  a  fogóvég  (Több  helyen  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

[CSAPOD]. 

még-csapod:  megcsapkod  (Székeljrföld  Kiss 
Mihály). 


[CSAPÓD-IK]. 

[Szólások].  Égy  hejbe  csapódjik  mind:  csopor- 
tosuljon (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János). 

CSAPODÁR  =  csapódás  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

CSAPÓDÁS:  erdőlés  nyomán  ott  maradt  oldal- 
és  hegy-ágak,  a  melyeket  a  fejsze  élével  harán- 
tékosan  csapdostak  le  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

CSÁPOL:  csapkod,  hadonáz  (ostorral,  korbács- 
csal, vesszővel,  kézzel  v.  egyébbel)  (Nagy-Kún- 
ság Nyr.  XVI.191;  Debrecen  Nyr.  Vn.l37;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.96;  Szilágy  m. 
Nyr.  IX.  181.  478).  Ne  csápojj  azzal  az  ostorral, 
még  kiütöd  az  ember  szemit  (Debrecen  Nyr.  VH. 
137).  A  mint  ostorával  csápolt,  az  ín  lovam  is 
irdekelte  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.478). 

meg-csápol:  elver,  elpáhol  (Bereg  m.  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly). 

[CSAPON,  CSAPON-IK]. 

meg-csaponik  (mé'g-csápon  Abauj  m.  Beret 
Nyr.  ni.522):  megsoványodik  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
nL233;  XVI.383;  Heves  m.  Névtelen  1840)  [vö. 
meg-csappan]. 

CSAPONGÓ  (csapongó):  bujkáló  szökött  katona 
V.  gonosztevő  (Abauj  m.  Beret  Nyr.  n.422). 

CSAPONÓ,  CSAPONYÓ  {csapanóíag  Székely- 
föld Tsz.  61a;  csapanyó,  csapinó  Székelyföld 
Kiss  Mihály) :  rézsútos  (Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.214).  Gsaponólag,  csapo- 
nyólag,  csapanólag :  rézsútosan  (Székelyföld  Tsz. 
Kriza;  Nyr.  Vin.463 ;  Udvarhely  m.  Nyr.  VH. 
324;  Vin.472;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Csík  m.  MNy.  VI.369).  Csaponyón:  co  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI,319). 

CSAPONÓS,  CSAPONYÓS  (csapongos  [nyilván 
sajtóhiba  csaponyos  helyett] ;  Udvarhely  m.  Szál- 
dobos Nyr.  rV.42;  csaponyos&n  Székelyföld  Tsz. 
61a):  rézsútos  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Csík  m. 
Nyr.  VI.524).  Gsaponosan,  csaponyóslag :  rézsú- 
tosan (Székelyföld  Tsz.  61a;  Kiss  Mihály;  Csík 
m.  Nyr.  VI.525). 

CSAPONTÓS:  .  Gsapontóson:  rézsútosan,  lej- 
tősen (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

CSAPOS:  1.  csapláros,  bormérő  (Somogy  m. 
Nemes-Déd  Nyr.  VIII.524;  Heves  m.  Névtelen 
1840;  Székelyföld  Nyr.  V.376);  2.  részeg  (Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381);  3.  hosszú, 
sudár,  fiatal  fényű  (Csík  m.  Tsz.;  Nyr.  VI.524). 

csapos-kert:  fiatal  fényükből,  fenyütetőkből 
V.  ágakból  rakott  kerítés  (Székelyföld  Tsz.  Nyr. 
V.515 ;  Csík  m.  Nyr.  VI.524). 

csapos-korsó :  kis  boros  edény,  mely  a  csap 
alá  fér  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVn.144). 

CSAPÓS:  csapófával  lesimított  (véka).  Tetés 
vagy  csapós  véka.  A  gabonát  tetésen  vagy  csapó- 
son mérik  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIV.43). 

18* 


271 


CSAPOTT— CSARA 


CSARABUL— CSÁRMÁLÓD-IK  272 


[CSAPOTT]. 

osapott-farú :  1.  lapos  farú.  Csapott  farú  ló 
(Zala,  Veszprém,  Fehér,  Győr,  Esztergom,  Komá- 
rom m.  Bódiss  Jusztin ;  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  IX.286);  2.  csapott- farú  ló:  a  melynek  a 
farka  hosszú  lévén,  föl  van  kötve  kétrétűen 
(Zala  m.  Alsó-Lendva  Bódiss  Jusztin). 

csapott-orrú :  lapos  orrú  (Mátyusfölde,  Tallós 
Nyr.  XVI.333). 

CSAPÓZ  {csapaóznji  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr. 
XXL96):  csapót  játszik  (vö.  csapó  5.)  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  XVI.191;  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr. 
XXI.96). 

[CSAPOZÓ]. 

csapozó-fúró :  zapfenbohrer  (Győr Nyr.  XI.528). 

[CSAPPAN,  CSAPPAN-IK]. 

meg- csappan  (mek-csappafí  Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVni.143;  meg-csappanik  Göcsej 
Vass  József  1841):  megfogy,  megsoványodik 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839 ;  Zemp- 
lén m.  Tállya  Nyr.  IV.520;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  [vö.  még-csaponik]. 

CSAPTÁR:  egérfogó  (Marcal  mell.  Tsz.). 
[CSAPTAT]. 

ki-csaptat:  kifeszít  (csizma  torkát)  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 

meg-csaptat :  magasról  ömlő  hideg  vízzel 
megöblít  (birkát  az  úsztatáskor,  miután  szappan- 
gyökérrel megmosták)  (Dunántúl  Nyr.  XVin.42). 

CSAPTATI:  csapda  (Balaton  mell.  Tsz.  61a). 

CSAPTATÓ  (csaptatu  Zala  m.  Hetes  Nyr. 
XIX.142;  csaptattyu  Csík  m.  Nyr.  VI.524):  1.  csap- 
tató:  csapda,  két  eggymás  fölé  tett  deszkából 
álló  egérfogó  (Balaton  mell.  Tsz.);  2.  csaptató: 
lehúzott  faág,  a  melyre  a  kutyát  nyakánál  fogva 
fölkötik  s  aztán  föleresztik  (Székelyföld  NyK. 
X.328 ;  Kiss  Mihály) ;  3.  csaptató,  csaptatu,  csap- 
tattyu: szorító  pózna  v.  rúd  (házfödél  nádjának 
v.  szekérre  rakott  fának  leszorítására)  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.142;  Csík 
m.  Nyr.  VI.524). 

CSAPZ-IK:  kihajt  (a  fa)  (Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  in.140).    . 

CSAPZÁS:  fattyúhajtás  (Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  in.l40). 

CSAPZI:  1.  magakellető,  tetszeni  vágyó,  csa- 
podár (Gömör  m.  Nyr.  XVII.415;  Háromszék 
m.  Vadr.);  2.  pajzán,  pajkos.  Csapzi  gyermek. 
Gsapzi  kedve  van  (Szabolcs  m.  Gyulaj,  Nyír-Bátor 
Nyr.  XVII.  416)  [vö.  csapdi]. 

CSABA:  reismesser  [nyeregg}'ártó  szerszám] 
(Győr  Nyr.  XI.430). 


CSARABUL :  rimánkodással  kicsal.  Beh  alkal- 
matlan ember  ám  még  ez  is;  valahányszor  jön, 
mindig  csarabul  valamit.  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). Nem  nyugszik  addig,  míg  néhány  garast 
ki  nem  csarabul  az  embertől  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

ki-csarabul:  cv  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

CSÁRÁMPOLÁSZ :  giz-gazt  irtogat  (Gömör  m. 
Nyr.  XVni.501). 

CSARAPA  (Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVni.334; 
csarap,  csorab  Szlavónia  Nyr.  V.ll):  1.  csarap, 
csorab:  harisnya,  botos  (Szlavónia  Nyr.  V.ll); 
2.  csarapa:  posztó  félcipő  (Tolna  m.  Bátta  Nyr. 
XVIII.334)  [vö.  cserepár]. 

CSÁRDA:  1.  az  állóbárka  farán  levő  elzárt 
hely,  a  melyben  szerszámot  stb.  tartanak  (Álta- 
lánosan haszn.  Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  a 
vándor  (piszkés)  halászok  gyókénysátra  (Ko- 
márom Hermán  0.  Halászait  K.). 

csárda-karó :  a  halász-sátor  karózata  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

CSÁRDÁK,  CSÉRDÁK:  1.  csárdák:  hajón 
levő  házikó  (Szeged  Csaplár  Benedek);  2.  cser- 
dák: pitvar  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.2()4). 

CSÁRDÁS:  1.  kurva.  A  ki  csárdás,  az  is 
marad  örökre  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
1.68).  Vasárnap  csárdás  vagy  (Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.190).  Csárdás  kis  lány, 
a  pézömé  ki  wevá^d  a  í^se&ömeí  (Szeged  Kálmány  L. 
Koszorúk  11.108).  Néköm  is  van  fsárdás  feleségöm 
(Csanád  m.  Puszta-Földvár  Kálmány  L.  Koszorúk 
11.214);  2.  kurvás.  Csárdás  kis  kalapot  veszek 
(Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.65). 
Olyan  csárdás  a  kalapja,  még  a  nap  is  megáll 
rajta  {BalaXoR  mell.  Arany-Gyulai  NGy.  1.336). 

CSARINTOS :  foltos,  varacskos,  köves,  éretlen 
(körte)  (CsaUóköz  Nyr.  1.232), 

CSÁRMA :  1.  lárma,  asszonyok  v.  gyermekek 
lármája  (Székelyföld  Győrffylván;  Udvarhely  m. 
MNy.  VI.319;  Csík  m.  Gyergyó  Felméri  Lajos; 
Háromszék  m.  Győrfify  Iván;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos) ;  2.  lármás,  szájas,  csacska, 
hahotázó  (Vas  m.,  Kemenesalja  Tsz.);  3.  csa- 
podár, hízelgő  (Balaton  mell.  Tsz,). 

CSARMAKOD-IK :  vkihez  szép  szín  alatt 
fortélyoskodva  közeledik  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839). 

CSÁRMÁL:  lármáz  (Győr  m.  Szigetköz  Nyr. 
XIX.190;  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV. 
46;  Segesvár  Nyr.  IX.43;  Udvarhely  m.  Vadr.; 
Háromszék  m.  Nyr.  IV.561 ;  Háromszék  m.  Albis 
vid.  Pap  Károly;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Csík-Sz.György  Nyr.  X.330). 

CSÁRMÁLÓD-IK:  (x  (Székelyföld  Kriza). 


278 


CSARMAS— CSAT 


CSATA— CSATARA 


274 


CSÁBMÁS:  lármás  (Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  IV.470;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.XVII.287; 
Kajászó-Sz.Péter  Király  Pál). 

CSÁRMÁZ  (Dunántúl  Nyr.  V.172;  csaramáz 
Repce  mell.  MNy.  11.409):  lármáz. 

[CSABNA]. 

csarna-kötél :  árboc-kötél  (Szeged  Tsz.). 

CSABNOK  (csomók  Erdővidék  Tsz.). 

CSÁBOG  (csárrog  Székelyföld  Kriza,  Győrffy 
Iván):  1.  károg  (Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  VIII.228.229) ;  2.  lármáz, 
fecseg  (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.514;  Szentes 
Nyr.  VI.179;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424; 
Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.561 ; 
Csík  m.  Nyr.  VI.525;  Csík-Sz.György  Nyr.  X. 
330)  [vö.  csávog]. 

CSABTALLÓZÍ-IK  P] :  zörög  (Gömör  m.  Serke 
Nyr.  XIX.44). 

CSABTAT:  zörög,  csörög  (Rimaszombat  és 
vid.  Nyr.  XXII.382). 

CSÁS:  1.  jobbfelőli  (Háromszék  m.  Butyka 
Boldizsár);  2.  balfelőli  (Somogy  m.  Nyr.  IV.  174; 
Móczár  József;  Szeged  vid.  Csóti  Márk ;  Székely- 
föld Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr.  429).  Levágom  azt  a  csás  fiiledet  (Somogy 
m.  Nyr.  IV.  174). 

[1.  CSÁSZ]. 

csász-csiga:  csippel-csuppal,  imígy-amúgy  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.). 

[2.  CSÁSZ]. 

osász-mász:  1.  csúsz-mász  (Hetes,  Dobronak 
Nyr.  11.466);  2.  civódik,  verseng  [?]  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.). 

[CSÁSZÁB]. 

császár-fasza:    erős,    vastag    szeg    a    régi 
faekében  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.429). 

császár-szakái  (szakáll):  kaiserkrone  (Soprony 
és  Vas  m.  Nyr.  X.332;  Deés  Nyr.  XII.472). 

császár-szög  =  császár-fasza  (Heves  m.  Csépa 
Nyr.  11.380). 

1.  CSÁSZKÁL:  vízzel  megházasít,  kever  (bort) 
(Balaton  mell.  Tsz.  389b)  [vö.  csaviszka]. 

2.  CSÁSZKÁL; 

476=. 


járkál  (Debrecen  Nyr.  XXI. 


CSASZKANTYÚ:  edény,  bútor  (Szolnok-Do- 
boka m.  Domokos  Nyr.  IX.427). 

CSASZLI:  pálinkás  pohárka  (Komárom  m. 
Perbete  vid.  Gáncs  Géza). 

CSAT  [csatt  Háromszék  m.  Vadr.). 

csatt-kő:  az  öreghálón  a  berena-fa  (apacs) 
felől  az  első  nagyobb  kő,  a  mely  arra  való, 
hogy  az  apacs  a  víz  fenekén  egyenletesen  járjon 
(Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.). 


CSATA  {csata  Abauj  m.  Beret  Nyr,  11.422. 
423;  csataj  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVI.95; 
Szamosköz  Nyr.  XI.92) :  1.  csataj :  csapat  (Szat- 
már m.  Patóháza  Nyr.  XVI.95 ;  Szamosköz  Nyr. 
XI.92).  Ökör-csata:  ökörcsorda  (Székelyföld  Kriza; 
Udvarhely m.  Homoród  vid.  Vadr.;  Győrffy  Iván). 
Nekem  is  van  egy  csata  rkröm  (Kolozs  m.  Kolozs 
Kanyaró  Ferenc).  Te  tán  azt  gondolod,  hogy  én- 
nekem nincsen  jó  csata  ménesem,  jó  esztena  juhom 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.  14;  Udvarhely 
m.  Vadr.).  Egy  csata  kenyér  v.  kalács:  eggy  sütet. 
Egy  csátá  kényeret  mar  kiszéttünk;  most  rakjuk 
be  a  másodikát.  Bizon  csak  sok  kényérét  észnek 
még  ézék  az  aratók;  é  hétén  mar  a  harmadik 
csátá  kényérét  fogyasztyák  (Abauj  m.  Beret  Nyr. 
11.422. 423) ;  2.  —  csatán,  csatába,  csatára :  —  ízben, 
-szer.  Több  csatán :  több  ízben  (Zemplén  m.  Barna 
Ferdinánd).  Két  csatán  is  montam  már  neki  (Abauj 
m.  Nyr.  IV.277).  Egy  csatába:  eggy  ízben,  eggy- 
szer,  eggy  alkalommal  (Heves  m.  Tisza-SzőUős 
Nyr.  V.91).  Vótam  én  ott  már  öt  vagy  hat  csatára 
is  (Heves  m.  Nyr.  XVin.91).  Egy  csatára  kiderült 
(Heves  és  Borsod  m.  Nyr.  IX.  178).  Két  csatára 
is  beteg  vótam  e  tavaszon  (Abauj  m.  Nyr.  IV. 
277).  Egy  csatára  már  él  is  válták.  Ez  idén  [a 
vetést]  már  háromszor  csatára  vérté  még  a  jég 
(Abauj  m.  Beret  Nyr.  n.423);  3.  csata:  éjjeli 
csorda-őrizet,  melyet  az  eggyes  gazdáktól  rendre 
küldött  éjjeli  őr  (csalás)  teljesít  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.319;  Háromszék  m.  Szotyor  Győrffy 
Iván ;  Udvarhely  m.  Vadr.). 

CSATÁK :  lucsok.  locs-pocs  (Soprony  m.  Nyr. 
Xn.561 ;  Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr.  XVHI. 
480;  őrség  Nyr.  XII.475;  Veszprém  vid.  Nyr. 
XIX.574;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV,  143 ;  Abauj  m.  Szikszó 
Király  Pál;  Zilah  Nyr.  XIV.286;  Rimaszombat 
vid.  Nyr.  X.87 ;  Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVII. 
383 ;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János ;  Székely- 
föld Andrássy  Antal  1843).  Csaták  az  egész  ru- 
hád (Őrség  Nyr.  XII.475).  Ne  járgy  ebbe  a  csa- 
tákba, meglucskosodik  a  lábbelid  (Veszprém  vid. 
Nyr.  X1X.574).  Csupa  csaták  a  ruhája  (Abauj  m. 
Szikszó  Király  Pál).  Csupa  merő  csaták  (Borsod  m. 
Ónod  vid.  Nyr.  XVn.383). 

CSATAKOS  {csatkos  Debrecen  Nyr.  VII.137; 
tacsakos  Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839) :  lucs- 
kos, sáros  (Soprony  m.  Nyr.  XII.561 ;  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  XII.475; 
Veszprém  vid.  Nyr.  XIX.574;  Baranya  m.  Nyr. 
III.565;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVr.191;  Debrecen 
Nyr.  Vn.l37;  Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.525; 
Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  183; 
Abauj  m.  Szikszó  Király  Pál;  Zilah  Nyr.  XIV. 
287;  Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVII.383;  Rima- 
szombat és  vid.  Nyr.  XXII.382;  Székelyföld  Kriza). 

CSATANGOL  {katangol  Kolozsvár  Király  Pál) 
[vö.  csatrangol]. 

CSÁTÁL  {csátá):  kotkodácsol  (Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVin.47). 

CSATÁBA  {csadara  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
csatora   Székelyföld   Csaplár    Benedek):   lárma 


275 


CSATARAL— CSATLAS 


CSATLAT— CSATTAN 


276 


zaj,  csete-paté,  veszekedés,  verekedés  (Zemplén 
m.  Tarcal  Nyr.  XVII.416;  Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.319;  Győrfify 
Iván)  [vö.  csávára,  esetére]. 

[CSATARÁ.L],  CSATORÁL :  1.  lármáz,  kiabál, 
nyelvel,  hangosan  fecseg  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.191;  Karcag  Nyr.  XIII.432;  Debrecen  Nyr. 
VII.137;  Tisza  vid.  Nyr.  XVII.416;  Szatmár  m. 
Patóliáza  Nyr.  XVIII.431);  2.  az  ajtón  nagy  zaj- 
jal ki-  s  bejár.  Ne  csatorály,  mert  az  ajtóba  csu- 
kom a  sarkad  (Szeged  vid.  Nyr.  11.43;  Csaplár 
Benedek)  [vö.  csavar  ál,  csitorál-csatoráT\. 

CSATARÁSZ:  hadarász  (ostorral,  vesszővel) 
(Gömör  m.  Nyr.  XXI.  140). 

CSATABÁZ  (Vas  m.  Őrség  Tsz. ;  Hetes,  Dob- 
ronak  Nyr.  11.323 ;  Zemplén  m.  Tarcal  Nyr.  XVII. 
416;  csátárdz  Abaúj  m.  Beret  vid.  Nyr.  11.475; 
csatiráz  Göcsej  Tsz.;  csatoráz  Őrség  Nyr.  IV. 
143;  Szeged  Csaplár  Benedek):  1.  ,zajt  csap, 
csattog,  lármáz,  kiabál,  veszekszik  (Őrség,  Gö- 
csej Tsz.;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.323;  Zemp- 
lén m.  Tarcal  Nyr.  XVII.416;  Abaúj  m.  Beret 
vid.  Nyr.  11.475).  A  csatorázu  ménkű  üssön  még 
(Őrség  Nyr.  TV.  143);  2.  az  ajtón  nagy  zajjal  ki- 
s  bejár  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

CSATÁROZÁS  (Baranya  m.  Nyr.  11.184;  csa- 
tározás Baranya  m.  Nyr.  III.565) :  szóvita. 

CSATÁS:  éjjeli  csorda-őr  (Székelyföld  Nyr. 
VIII.462;  Udvarhely  m.  Vadr.  493b;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.319;  Háromszék  m.  Szotyor  Győrffy 
Iván)  [vö.  csata]. 

[CSATÁZ]. 

lé-esatáz :  leüt.  Csatázd  lé  ászt  a  bábut  [teke- 
bábot] (Palócság,  Apátfalva  Nyr.  V.224). 

CSATÉ:  lárma.  Csatét  csap  (Érmellék  Nyr. 
V.425). 

csaté-paté:  csete-paté  (Debrecen  Nyr.  VII. 
137;  Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430). 

CSATÉZ :  lármáz,  veszekszik  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.188). 

CSATINÁZ :  zajt  csap,  lármáz  (Balaton  mell. 
Tsz.). 

CSATÍT  (csatit):  lármáz,  kiabál,  hangosan 
pöröl  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.135;  XVI.191;  Túr- 
keve  Nyr.  VIII.469;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.468;  Debrecen  Nyr.  Vn.l37;  IX.206; 
Hajdú  Nagy  Sándor;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr. 
III.36). 

CSÁTKÁL  (Veszprém  Nyr.  VIII.40;  csdtkdnyi 
Félegyháza  Nyr.  V.35) :  töltöget,  méreget  (folya- 
dékot). Né  csátkád  asz  a  zétét  (Veszprém  Nyr. 
Vni.40). 

CSATLÁS:  1.  szekérre  rakott  fának  lánccal 
való  leszorítása  (Háromszék  m.  Tsz.);  2.  azon 
keresztbe  tett  fa,  mely  a  szekérrúd  ágasán  fek- 
szik s  a  tengely  végéhez  két  felöl  vassal  van 


kötve,  s  a  melyhez  a  hámfák  vannak  kapcsolva 
(Háromszék  m.  Tsz.  Kiss  Mihály;  Erdővidék, 
Olasztelek  Nyr.  XIII.578) ;  3.  a  szekéroldal  fölső 
rúdjait  összekapcsoló  fa  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván);  4.  parasztszekér  vas  hágcsója 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

CSATLAT:  kóborol  (Kisújszállás  Nyr.  XXI. 
143.  335). 

CSATLÓ :  faág  v.  karó,  a  mellyel  a  szekérre 
rakott  fának  összetartó  láncát  megfeszítik  (Heves 
m.  Névtelen  1840;  Csík  m.  Csík-Várdótfalva 
Péter  János;  Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

csatló-fa:  cvj  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.   XVII.555;    Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

CSATLÓS:  kancsó,  kulacs  (Zilah  Nyr.  XIV. 
287;  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály;  Háromszék m. 
MNy.  VI.319;  Győrffy  Iván). 


CSATOKA; 

Nyr.  XIL281). 


sallang,    fityegő  (Gyergyó-Ditró 


CSATOL  {csattol  Háromszék  m.  Vadr.  493b). 

CSATÓLÁL  (Balaton  mell.  Tsz.;  csatóllál 
Repce  mell.  Nemes-Viss  Nyr.  XVII.336 ;  csattolál 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) :  csatangol,  csavarog, 
kószál,  jár-kel. 

CSATORNA  {csatornya  Tolna  m.  Nyr.  V.523) : 
utakkal  közbefogott  szőllősorok  eggyüttvéve  (He- 
ves m.  Névtelen  1840). 

csatorna-fő :  szőUőcsatorna  fölseje  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

1.  CSATRA:  kotnyeles  (Alföld  Nyr.  Xin.236). 

[2.  CSATRA]. 

csatra-bojta :  apróságos  (Csallóköz  Nyr.  1.231). 


CSATRALKOD-IK : 

Nyr.  Xin.236). 


kotnyeleskedik    (Alföld 


CSATRANG:  fasz  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.381). 

CSATRANGOL  {csatringol  Orosháza  Nyr.  VI. 
134):  1.  csatrangol:  csatangol,  kószál,  csavarog 
(Palócság  Tsz. ;  Rimaszombat  és  vid.  Nyr,  XXII. 
382);  2.  csatrangol:  sárban,  vízben  jár  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.429);  3.  csatrangol,  csat- 
ringol: alkalmatlankodik  (Orosháza  Nyr.  VI.  134; 
Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XVni.185). 

CSATRANGOS:  sáros,  mocskos,  rongyos, 
cafatos  (pl.  dologtalan,  csavargó  nőszemélyre 
mondják)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.429 ;  Szatmár 
m.  Nyr.  XI.284). 

[CSATTAN]. 

fel-csattan:  1.  fölhólyagzik  (bőr),  pattanás 
támad  rajta  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  haragra 
lobbanva  fölpattan  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


277 


CSATTANÁS— CSAVAR 


CSÁVÁRA— CSAVAROS 


278 


[meg-csattan], 

[Szólások].  Megcsattant  a  szava:  megvastago- 
dott, mélyebb  lett  a  hangja  (Balaton  mell.  Fábián 
Gábor  1839).  Megcsattant  a  bátorsága:  megszep- 
pent (Gömör  m.  Nyr.  XVII.418).  Olyan  piros  az 
orcája,  tnajd  megcsattan  (Balaton  mell.  Fábián 
Gábor  1839)  [vö.  mé'g-csetten]. 

CSATTANÁS ;  pattanás,  pörsenés  (a  bőrön) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

felcsáttanás :  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

CSATTANÓ,  CSATTANÓS:  hirtelen  haragú 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

CSATTI  (csati) :  eggy  eperfaj  (Székelyföld  Nyr. 
n.  426;  Kiss  Mihály)  [vö.  csattogó]. 

csatti-eper:  cv:  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
[CSATTOG]. 

fel-csattog:  fölhólyagzik,  fölpattogzik,  patta- 
násos, pörsenéses  lessz  (a  bőr)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

ki-csattog:  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

CSATTOGÓ;  1.  eggy  eperfaj  (Balaton  mell., 
Győr  m.  Tsz.) ;  2.  réti  gaz  faja  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

[CSATTOGÓZ-IK]. 

le-csattogózik :  lepattogzik.  Vér,  termés  és 
hájog !  Szakadozzatok  és  csattogózzatok  lé  ennek 
a  szömirül!  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
1.116). 

CSATTOGTAT:  kelepel  (a  gólya)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

[CSATTOGZ-IK]. 

fel-csattogzík 

Mihály). 

ki-csattogzik :  cv  (Székelyföld   Kiss    Mihály). 

CSÁVA:  1.  moslék  (Fájsz  Nyr.  VII.428; 
Csongrád  Nyr.  IX.89;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.192); 
2.  mosléktartó  edény  (Fehér  m.  Zámoly  Király 
Pál). 

CSAVAJKA:  teknő-forma  völgy  v.  árok 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

CSAVAR  [csafar  Rimaszombat  és  vid.  Nyr. 
XXn.382;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVn.315; 
Székelyföld  Tsz.  Nyr.  XIX.126;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.358;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos ;  csór  Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  VI.180;  Hetes  Nyr.  n.372;  XIX.142;  Kör- 
mend vid.  Nyr.  IV.180;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.188):  1.  csafar:  csavar,  facsar  (Rimaszom- 
bat és  vid.  Nyr.  XXn.382 ;  Szolnok-Doboka  m. 
Nyr.  XVn.315;  Székelyföld  Tsz.  Nyr.  XIX.126; 
Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  MNy.  VL358 ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Kicsafarom  a  nya- 


fel-csatiog  (Székelyföld  Kiss 


kádat:  kitekerem  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Ki- 
csafarta  a  ruhából  a  vizet  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos);  2.  csór:  csóvál  (pl.  üszköt  se- 
besen körülforgat)  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VL180).  A  kutya  csórgya  a  farkát  (Hetes  Nyr. 
11.372).  Mjér  csórgya  a  kutya  a  farkát  ?  (Körmend 
vid.  Nyr.  IV.180);  3.  csór:  üt.  ügy  fejbe  csór- 
lak! Odalba  csórta  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX. 
142);  4.  csór:  lop  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.188). 

el-csór :  1.  eldob,  elhajít  (Zala  m.  Hetes  Nyr. 
i  XIX.  142;  Keszthely  Király  Pál);  2.  elcsen,  ellop 
j  (Keszthely  Király  Pál). 

még-csór ;  megüt.  Ne  járgy  itt  a  kezem  alatt, 
mer  megcsórlak  (Keszthely  Király  Pál). 

rá-csór:  ráüt,  rácsap  (Zala  m.  Hetes,  Keszt- 
hely Király  Pál). 

CSÁVÁRA :  lárma,  zaj,  csetepaté,  veszekedés, 
verekedés  (Torda  Nyr.  XVin.95;  Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Andrássy  Antal  1843;  Udvarhely 
m.  Vadr.  91 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.319;  Vadr.; 
GyőrflFy  Iván)  [vö.  csatara,  zavara]. 

CSAVARÁL:  lármáz,  zajong  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.319)  [vö.  csatárai]. 

CSAVARGÓ  {csafargó^zeké\.yí'ó\&  Kiss  Mihály). 

[CSAVARINGÁL],  CSÓRINQÁL  (Göcsej  Nyr. 
Xin.496;  XIV.164;  Budenz-Album  158):  gabonát 
szór  (Göcsej  Nyr.  Xni.255). 

[CSAVARINT],  CSÓRINT:  1.  csavarint  (Göcsej 
Nyr.  Xin.496);  2.  hadonáz  (Hetes  Nyr.  n.372); 
3.  csen,  lop  (Hetes  Nyr.  11.372). 

el-CBÓrint:  elhajít.  Úgy  ecsórintotta  a  zé'stá- 
pot,  hogy  a  zördög  se  találla  meg  (Hetes,  Dob- 
ronak  Nyr.  XV.190). 

még-csórint:  1.  elgáncsol  vkit  birkózás  köz- 
ben (Zala  m.  Lesence-Istvánd  Szabó  Iván) ;  2.  el- 
ver (Keszthely,  Szolnok  Bódiss  Jusztin).  Erősen 
csórintsd  meg  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.142). 

[CSAVARÍT]. 

[Szólások].  Nótákat  csavarit  (Bács  m.  Zenta 
Nyr.  IX.378). 

CSAVARÓ :  iparkodó,  szorgalmas  (Alsó-Bara- 
nya, Pellérd  Nyr.  XI.239). 

[Szólások].  Csavaró  víz  vagyok  (Borsod  m. 
Domaháza  Nyr.  XVIII.473);  csafaró  viz  vagyok: 
csupa  víz  vagyok,  egészen  át  vagyok  ázva 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

CSAVAROD-IK  [csafarod-ik  Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

CSAVAROS  (Háromszék  m.  Nyr.  IV,431 ;  csafa- 
ros  Székelyföld  Tsz.  113a;  Háromszék  m.  Vadr. 
498a):  ravasz,  alattomos,  csalárd,  álnok.  Csafa- 
ros  lelkű  (Székelyföld  Tsz.  113a;  Háromszék  m. 
Vadr.  498a;  Nyr.  IV.431). 


279 


CSÁVÁS— CSECS 


CSECS— CSEFE 


280 


CSÁVÁS :  1.  moslékos.  Csávás  sajtár  (Zala  m. 
Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573).  Csávás  hordó  (Heves 
m.  Névtelen  1840);  2.  moslékos  dézsa  (Dunán- 
túl Nyr.  V.128;  Göcsej  Tsz.;  Ormányság  Nyr. 
1.424;  Hódmezö- Vásárhely  Király  Pál;  Szatmár 
m.  Nyr.  XIX.380);  moslékos  vályú  (Tolna  m. 
Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274);  3.  moslék,  disznó-ele- 
ség  (Rába  mell.  Nyr.  XVII.523). 

CSÁVÁZ:  locs-pocsot  csinál  mosás,  mosogatás 
v.  mosdás  közben  (Nagy-Kálló  Nyr.  XII.429). 

be-csáváz:  beszennyez  (Abaúj  m.  Szikszó 
Király  Pál).  Hiába  adok  erre  a  gyerekre  tiszta 
ruhát,  mingyán  becsávázza  (Abaúj  m.  Nyr.  VI.172). 

[Szólások].  Becsávázta  magát:  bajba  keverte 
magát  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.523). 

CSÁXTÉ :  fecsegő,  szószátyár,  hiábavalóságokat 
beszélő.  Csávé  ember  (Székelyföld  Tsz.) 

CSÁVIG,  CSÁVIK :  sóska,  sóskának  ennivaló 
szára  (Gömör  m.  Tsz. ;  Rimaszombat  Nyr.  XXII. 
383)  [vö.  cséve]. 

CSAVILLÁZ-IK:  zavartan  össze-vissza  beszél 
(Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381)  [vö. 
kavillál]. 

[CSAVIRGAl. 

csavirga-bor :  savanyú,  rossz  bor  (Heves  m. 
Névtelen  1840)  [vö.  csaviszka]. 

CSAVIBKÁL:  1.  csavarog;  2.  csűr-csavar 
vmely  dolgot,  fortélyoskodik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

CSAVISZKA  (Balaton  mell.  Tsz.  62b;  389b; 
csavicka  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.96): 
1.  csavicka:  túlságosan  megvizezett,  hitvány, 
zavaros  bor,  pálinka,  sör  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.96);  2.  csaviszka:  hitvány  étel 
(Szatmár  m.  Tsz.). 

csaviszka-bor :  túlságosanmegvizezett,hitvány, 
zavaros  bor  (Balaton  mell.  Tsz.  62b;  389b)  [vö. 
csavirga-bor]. 

CSÁVOG:  1.  szól  (a  csóka)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.319) ;  2.  csacsog  (Háromszék  m.  Győrfify 
Iván)  [vö.  csárog], 

[CSÉBÉR],  CSÖBŐB:  vízhordó  rúd  (a  köze- 
pén lánc  lóg  le,  ennek  a  végén  olyan  hámfa-féle, 
a  melyet  az  itató-sajtár  két  fülén  átdugnak) 
(Rábaköz,  Beö-Sárkány  Nyr.  XVin.47). 

oseberbe-hágó  (Heves  m.  Névtelen  1840;  csö- 
börbe-hágó  Győr  m.  Nyr.  111.427).  Cs.  ló:  a  mely 
a  hátulsó  lábát  minden  lépésnél  fölkapja. 

CSEBBEZ:  a  szőllőt  kádban  töri  szüretkor 
(Nógrád  m.  Fabó  András  1841). 

CSECS,  CSÖCS  {ceccopó,  céccopó  [csecsszopó] 
Udvarhely  m.  Vadr.  28;  Háromszék  m.  Vadr. 
Kiss  Mihály;  csics  Deés  Nyr.  XII.140;  Székely- 
föld Kiss  Mihály,   Györffy  Iván;  Udvarhely  m. 


Száldobos  Nyr.  IV.42;  Csík  m.  MNy.  VI.369; 
Háromszék  m.  Vadr.  325.  494).  Kenyér  v.  bur- 
gonya csecse:  kidudorodása  (Nógrád  m.  Nyr.  IV. 
24;  Székelyföld  Tsz.).  Puska  csöcse:  kapszlitar- 
tója,  a  melyre  a  kakas  rácsappan  (Baranya  ra. 
Csúza  Nyr.  XVIII.93). 

csöcB-fog :  tejfog,  csikófog  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.430). 

csics-gomb :  csecsbimbó.  Oan  szernyen  fáj  acs 
csicsem  gombja  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

csics-kupa :  szopóka  (kis  gyermekeknek  való) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

csecs-szopó  {ceccopó,  ceccopó  Udvarhely  m. 
Vadr.  28;  Háromszék  m.  Vadr.  Kiss  Mihály): 
csecsemő. 

1.  CSECS  {csecs  Dunántúl  Nyr.  XVI.190;  csi- 
écs  Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr.  XVIII.480; 
csiécs  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  X.265):  himlő, 
kanyaró  (Dunántúl,  Soprony,  Vas,  Zala  m.  Kő- 
vágó-Örs Nyr.  XVII.416 ;  Soprony  m.  Nyr.  XII. 
186;  Vas  m.  Tsz.;  Vas  m,  Kemenesalja  Tsz.; 
Szombathely  vid.  Fejérpataky  László.) 

csócs-helyes :  himlőhelyes  (Vas  m.  Nyr.  XVII. 
416;  Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXn.144). 

2.  CSECS:  cifra  aranyos  v.  ezüstös  keskeny 
szalag,  a  mellyel  a  leányok  és  a  fiatal  me- 
nyecskék nagy  selyemkendőjüket  díszítik  (Ba- 
ranya m.  Tsz.;  Eszék  vid.  Nyr.  V.270;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.283). 

CSECSEGET :  kecsegét,  gyügyöget  (gyermek- 
nek) (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.374). 

CSECSEL:  szoptat  (Vasm.  Kemenesalja  Tsz.). 

[CSÉCSÉLÉK],  CSŐCSELÉK:  csecsemő  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.). 

CSECSEBÉL  (Bodrogköz  Tsz.;  csicserél  Sza- 
bolcs m.  Földes  Nyr.  III.  180):  pajzánkodva 
össze-vissza  fogdos,  megmarkolász  (nőszemélyt), 
csecsét  fogdossa,  tapogatja,  markolássza. 

CSÉCSÉBÉSZ  (Nógrád  m.  Nyr.  V.181 ;  cse- 
cseresz Palócság  Nyr.  XXII.33 ;  csicserész  Székely- 
föld Győrffy  Iván;  Csík  m.  MNy.  VI.369):  cv. 

CSECSEBÉZ  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191; 
csicseréz  Háromszék  m.  Vadr.  494a;  esöcsöréz 
Székelyföld  Tsz.):  cv. 

CSÉCSES:  himlőhelyes.  Te  ronda,  csécses 
pofájú  (Zala  m.  Kővágó-Örs  Nyr.  XVII.416). 

CSÉCSKÉS:  szürkés-tarka,  iromba  (Maros- 
szék Nyr.  1.135;  Kiss  Mihály).  Valami  csécskést 
láttam  (nyúl  volt)  (Székelyföld  Kriza). 

CSEDEBINT:  erősen  oda  vág  vmihez  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XVin.431). 

[CSEPEJ. 

csefe-osafa :  csacsogás  (Hely  nélkül  Nyr.  XII. 
527). 


281 


CSEPERÍT— CSEKÉLY 


CSEKÉLYSÉG— CSELEFENDI 


282 


CSEPEBÍT:  hangosan  tereferél,  ihog- vihog 
(Őrség  Tsz. ;  Hetes  Nyr,  n.44)  [vö.  csáforU]. 

CSEFPTET :  locsog,  fecseg.  Ne  csefftes  (Fölső- 
Somogy,  Marót  puszta  Nyr.  X.189). 

1.  CSEGE:  cserebogár  (Nyitra  m.  Pográny  és 
vid.  Drnovszky  Perenc  1841 ;  Nyitra  vid.  Kele- 
csény  József  1843). 

[2.  CSEGE]. 

csege-biga:  sok  apró  rész,  elegy-belegy  por- 
téka. No  ugyan  sok  csege-bigdja  van  (az  órának) 
(Székelyföld  Tsz.). 

csege-bige:  csög-bog  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.320;  Nyr.  in.452). 

CSEGELY  (Székelyföld  Nyr.  11.426;  csegej 
Udvarhely  m.  Sóvidék  Hegedús  István;  csegej 
Csík  m.  Nyr.  VI.525 ;  csegely  Háromszék  m.  MNy. 
VI.319;  csegély  Székalyföld  Tsz.):  ékalakú  föld 
(rét,  kaszáló,  sziget). 

CSEGELYES  (Székelyföld  Nyr.  Vin.463 ;  cse- 
gélyes  Székelyföld  Tsz.) :  ékalakú.  Csegelyes  a 
föld,  s  nehéz  szántani  (Székelyföld  Nyr.  Vin.463). 

CSEGBES  =  csiger  1.  (Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841). 

1.  CSEHEL:  csahol  (a  róka)  (Hely  nélkül  Nyr. 
VII.335)  [vö.  csahol]. 

2.  CSEHEL:  csihol  (tüzet)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály.  Győrflfy  Iván)  [vö.  csihol]. 

CSEHETEL :  veszekszik,  pöröl,  civódik  (Gyer- 
gyó-Ditró  Nyr.  XII.281). 

CSEJVE:  lármázó  gyülevész  sokaság  (Szeged 
Sümeghy  Pál  1841). 

CSEJVEDÉK:  csőcselék-nép,  gyülevész-nép, 
zajongó  népcsoport  (Baranya  m.  Mecsekhát  Tho- 
maer Ignác  1841)  [vö.  csajvadék,  csevejde]. 

CSÉKA:  1.  disznó  (Udvarhely  m.  Melich  János) ; 
2.  malac  (Pölső-Háromszék   m.   Melich   János). 

CSEKE:  eggy  szőllőfaj  (Göcsej  MNy.  IL410; 
Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.477). 

CSEKEG:  csahol  (a  róka)  (Hely  nélkül  Nyr. 
Vn.335). 

CSEKÉL :  megköt  (Nyitra  m.  Pográny  és  vid. 
Drnovszky  Ferenc  1841). 

CSEKÉLY  {csikér  Vas  m.  Tsz. ;  csökéi  Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93;  kecséj  Tisza-Dob  Nyr. 
XX.285 ;  kecsély  Jászkunság  Nyr.  VII.525 ;  kecsely 
Palócság  Nyr.  XXL368;  XXn.76;  kecsí  Tisza- 
Dob  Nyr.  XX.285;  kecsily  Kunság,  Kisújszállás 
Nyr.  XX.288;  siker  Dunántúl  Nyr.  IX.125;  Sop- 
rony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.335; 
Repce  mell.  Nyr.  XX.368;  Repce  mell.  Nemes- 
Viss  Nyr.  XVn.336;  Vas  m.  Fölső-Őr  Király 
Pál;  Zala  m.  Arács  Nyr.  XXII.239;  Sümeg  vid. 
Nyr.    XXn.286;    Keszthely    vid.    Nyr.    VL523; 

8Z1NKYB1  :   MAGYAR  TÁJBZÓTÁU. 


Somogy  m.  Nyr.  XIX.287;  Somogy  m.  Balaton 
mell.  Nyr.  XVI.477 ;  Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Székesfehérvár  Nyr.  Vn.l88;  Győr 
m.  Tsz.;  síkér  Orosháza  Nyr.  VI.  179):  1.  csökéi, 
kecséj,  kecsély,  kecsely,  kecsí,  kecsily:  csekély, 
kevés  (i.  h.).  Siker  vetés:  ritkás  (Vas  m.  Fölső- 
Őr  Király  Pál) ;  2.  siker,  síkér :  sekély,  nem  mély 
(pl.  víz,  tányér,  tál,  tepsi)  (i.  h.). 

CSEKÉLYSÉG  (kecsélység  Gömör  m.  Rozsnyó 
vid.  Nyr.  XVII.476;  kecselyseg  Palócság  Nyr. 
XXI.368;  kecse'lyse'g  Gömör  m.  Rozsnyó  vid. 
Nyr.  XVni.458). 

CSEKERÖG:  nyikorog,  nyekereg  (Udvarhely 
m.  Vadr.  510b). 

CSEKLE  (Pozsony  m.  Nyr.  XVI.559;  cökle 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93 ;  csikle  Pest  m. 
Szeremle  Nyr.  XVI.560):  1.  csekle,  cökle :  maáéíT- 
fogó  hurok,  madártőr  (Pozsony  m.  Nyr.  XVI.559 ; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93);  2.  csikle: 
madárkalitka  (Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.560). 

[CSEKLÉL],  CEKLYÉL :  tőrbe  csal  (madarat) 
(Hely  nélkül  Nyr.  XII.527). 

CSÉKLYE:  állat  nyakára  akasztott  fadarab, 
mely  az  első  lábai  közé  akadva  a  futásban  aka- 
dályozza (Borsod  m.  Nyr.  XIV.84). 

[CSÉKLYÉS]. 

csóklyós-lábú :  botorkálva  járó  (Borsod  m. 
Nyr.  XIV,84;  Eger  vid.  Csaplár  Benedek). 

CSEKKEN:  nyekken  (Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XIX.431). 

CSEKMET :  lim-lom  (Zala  m.  Gelse  Nyr.  XV. 
573). 

CSEKÖRTES :  bütykös  (fa)  (Somogy  m.  Csurgó 
Nyr.  XXI.  143). 

CSEKTI:  sánta  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVin.47). 

CSEL:  selyemből,  tollból  és  disznó-sertéből 
készült  mesterséges  légy,  a  mellyel  a  pisztrángot 
és  a  pérhalat  fogják  (Mármaros  m.  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

CSÉLCSAP:    kicsapongó    (Szeged  vid.  Nyr. 

VI.88). 

CSÉLCSAPI:  léha  (Szeged  Nyr.  IX.237). 

[CSELE]. 

csele-csala  ^=  csere- csala  (Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.212). 

CSELEPENDÉS :  csalfa,  csalárd,  ravasz,  for- 
télyos. Csele fendé'sen  bánt  el  a  dologgal  (Mezőtúr 
Nyr.  VIII.139.360)  [vö.  csalafinta]. 

CSELEFENDI  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI. 
424;  Debrecen  Nyr.  XXI.476;  cselefendri  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.191):  1.  cselefendi:  csintalan, 
alkalmatlankodó,  kotnyeles  (Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  VI.424;  Debrecen  Nyr.  XXI.476);  2.  csele- 
id 


283       CSELEFENDISKED-IK— CSEMÁJ 


CSEMBOK— CSEMPE 


284 


fendi,  cselefendri :  nyegle,  szeles,  féleszű  (Nagy- 
Kúűság  Nyr.  XVI.  191 ;  Debrecen  Nyr.  XXI.476) 
[vö.  csalafinta,  csele fendes], 

CSELEPENDISKÉD-rK :  pajzánkodik  (Mező- 
túr Nyr.  X.285.  sajtóhibával :  csele fenkiskedik). 

CSELEKÉD-EK,  CSELEKSZ-IK  (cselekönni)  : 
szarik  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXII.377). 

[Közmondások].  Könnyű,  mint  az  ágyba  csele- 
könni (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXn.377). 

el-cselekszik :  elcsen  (Zemplén  m.  Tállya 
Nyr.  IV.477). 

CSELEKEDET:  dolog,  munka  (Rozsnyó  vid. 
Nyr.  Xni.571 ;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVin.527). 

[CSELEKEDŐ]. 

oselekedő-űst :  mindennap  használt  kicsiny 
üst  (Székelyföld  Tsz.  Nyr.  XIV.335). 

CSELLEMBOKOL  (Székelyföld  Tsz.;  cselen- 
hokol  Háromszék  m.  Nyr.  IX.34):  tétováz. 

CSELLEMBOKOZ :  cv  (Székelyföld  Tsz.). 

CSELETEL:  zajt  csap,  cseveg  (Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843). 

CSELEZ :  megcsal,  rászed.  A  nyúl  cselezi  az 
agarat:  egér-utat  keres,  hogy  menekülhessen 
(Fehér  m.  Bicske  Király  Pál). 

CSELPES:  ravasz  (Hely  nélkül  Tsz.). 

CSELLÉ:  phoxinus  levis  (Erdővidék  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

[CSELLEN]. 

ki-esellen :  (a  vad)  oldalvást  kitér  a  lövés  elől 
(Csongrád  Nyr.  IX.90). 

CSELLENG :  toldalék  (Nagy-Kúnság,  Túrkeve 
Nyr.  Vin.469). 

CSELLŐ :  ingatag,  könnyelmű  (Szeged  Csap- 
lár Benedek). 

[CSELLÓZ]. 

el-csellőz :  dologtalanul  tölt  el  (időt),  Elcsellözi 
a  napot  (a  mesterlegény)  (Eger  vid.  Nyr.  XVH. 
429).    ^ 

CSELŐ:  [marha-terelő  szó].  Cselöre  áll  a  ba- 
jusszá: az  eggyik  fele  le,  a  másik  fölfelé  áll  (Al- 
föld Nyr.  V.123). 

CSEL  VÉNY:  csel,  csalfa  fogás  (Kapnik  vid. 

Nyr.  n.l82). 

CSÉLTA :  vízmelléki  madárfaj  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

CSELLYE :  parasztszekér  (Gömör  m.  Tsz.). 

CSEMAJ  {csémáj  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Líijos):  ügyetlen,  pipogya  (Kis-Küküllő  m. 
Szőkefalva  Nyr.  XIV.574;  Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár;  vö.  Nyr.  XXÍT.í>!0). 


[CSEMBŐK]. 

osemb  ők- virág  :  cacalia  (Nógrád  m,  Nyr. 
IV.72). 

CSEMBŐKE:  cv  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.72). 

[CSEMCSÉGET]. 

mög-csömcsöget :  csemcsegve  megesz.  Hogy 
a  fénye  csömcsögesse,  rágicsájja  mög  a  kié-ke 
hurkikáját  (Tolna  m.  Sárköz  Nyr.  IV.418). 

CSEMEGE  {cemegéz  Zala  m.  Nyr.  XVII.272; 
csömöge  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.430) :  szüretien 
must,  mely  a  törköllyel  még  össze  van  keve- 
redve; hordóban  v.  kádban  összetiprott  leves 
szőllő  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.430 ;  Kalocsa 
Király  Pál). 

CSEMÉL:  csimpajkodik,  csüngeszkedik  (Ka- 
rancs  vid.  Nyr.  XXI.478). 

CSEMETE  {csemöge  [kis  gyermekről  mondva; 
úrias  kifejezés  akar  lenni]'  Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.371;  csimota  Balaton  mell.  Tsz.;  Balaton  mell., 
Őrség,  Göcsej  MNy.  V.153;  Fölső-Somogy,  Marót 
puszta  Nyr.  X.189;  Alföld  Nyr.  XIII.577;  csomota 
Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Alattyán  Nyr.  X.144; 
Palócság  Nyr.  Vni.450). 

CSEMMÉG  (csemnieg):  csemcseg  (Háromszék 
m.  Tsz.;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.237). 

CSEMMÉGTET  {csemmegtet) :  oo  (Csík-Szent- 
györgy Nyr.  X.237 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

CSÉMMESZT  :  odaragaszt  (Palócság  Nyr. 
XXn.33). 

1.  CSEMPE  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
L152;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Homoród  vid. 
Vadr.  560;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Csík  m.  Nyr. 
VL525;  csemp  Székelyföld  Nyr.  XVIL416;  csempe 
Zala  m.  Arács  Nyr.  XXn.192;  Gömör  m.  Tsz.; 
Székelyföld  Tsz.;  MNy.  VL175;  Győrfify  Iván; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  III.54;  csempely  Csík  m. 
Tsz. ;  csömpe  Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.235) : 
1.  csempe,  csempe:  kályhacserép,  kályhaszem 
(cseréptábla  v.  -fiók,  a  milyenekből  a  kályhát 
rakják)  (Székelyföld  Tsz.  MNy.  VI.  175;  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.152;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván; 
Csík  m.  Nyr.  VI.525);  2.  csemp,  csempe,  csempe, 
csempely:  kályha  (Székelyföld  Tsz.  Nyr.  XVII. 
416;  Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr.  560; 
Csík  m.  Tsz.  Nyr.  VI.525 ;  Háromszék  m.  Vadr. ; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  111.54);  3.  csempe:  cserép- 
edény (Zala  m.  Arács  Nyr.  XXII.192);  a)  csempe: 
kis  fazék  (Gömör  m.  Tsz.);  b)  csömpe:  nagy 
cserépcsésze  (Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV. 
^35). 

csempe  -  füttő  :  cserépkályha  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

2.  CSEMPE  {csemfe  Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XVII.477;  csömpe  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.40; 
Kecskemét  Nyr.  IV.284 ;  Csallóköz  Csaplár  Bene- 


285 


CSEMPELY— CSEMPÜL 


CSEND— CSENDÜL 


286 


dek) :  1,  csorba  (Rába  mell.  Nyr.  XVII.523 ;  Somogy 
m.  Nyr.  XVII.417 ;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII. 
477;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.431 ;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.93;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
429;  Kecskemét  Nyr.  IV.284;  Békés  m.  Nyr. 
111.524);  2.  csorba  rész,  lecsorbult  rész  [?].  A 
högre  csempéjét  tedd  a  szádhoz  (Borsod  m.  Kis- 
Györ  Nyr.  XVn.417). 

csempe-szájú  {csömpe-szájú) :  ferde,  lelefegő, 
hibás,  csorba  szájú  (Veszprém  m.  Csetény  Halász 
Ignác ;  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.40 ;  Kecskemét, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

CSEMPELY :  halász-háló  neme  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

CSEMPES:  1.  csenegető ;  2.  torkos,  nyalakodó 
(Veszprém  m.  Nyr.  XVII.416). 

L  CSEMPÉS:  cserépkályha  (Udvarhely  m. 
Tsz.). 

2.  CSEMPÉS:  ferde,  ferde-szájú  (Hely  nélkül 

Tsz.). 

CSEMPESKED-IK :  1.  settenkedik,  suttyom- 
ban tesz  vmit,  fondorkodik  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek) ;  2.  legyeskedik,  szerelmeskedve  forgo- 
lódik vki  körül.  Ugyan  nem  röstelli  kigy elmed  vén 
létire  csenipeskedni !  Bizony  jobb  lenne,  ha  kevesebbet 
csempeskednél  a  legények  körül  (Veszprém  m.  Nyr. 
XVn.416). 

1.  CSEMPÉSZ:  kétfülú  cserép-edény  (Győr  m. 
Tsz.;  Fehér  m.  Bódiss  Jusztin). 

[2.  CSEMPÉSZ],  CSÖMPESZ:  törpe,  hitvány 
termetű.  Eredj,  te  csömpesz,  nem  közibénk  való 
vagy  te  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

3.  CSEMPÉSZ:   vmi  hájféle  (Háromszék  m. 

MNy.  VI.320). 

csempesz-háj :  1.  külön  fajta  háj  a  disznó 
hátulsó  lába  alatt  (Györ-Sz.Márton  Bódiss  Jusztin). 
Ollan  disznut  ötünk,  hogy  három  hája  vót,  úgy- 
mint: csempész  hája,  monya  hája  meg  az  igaz 
hája  [tréfás  mondás]  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  III. 
320) ;  2.  ,a  szalonnának  a  háj  alatt  levő  kövér- 
sége* [?]  (Balaton  mell.  Tsz.) ;  3.  edényre  tapadt 
zsiradék  (Fehér  m.  Bódiss  Jusztin). 

[4.  CSEMPÉSZ]. 

csempesz-száju  =  csempe-szájú  (Zala  m.  Király 
Pál;  Szolnok  Bálint  Kalazant). 

CSEMPÍT :  csorbít  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX. 

431). 

ki-csempit :  kicsorbít.  Kicsempitették  a  kardnak 
élét  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.431). 

[CSEMPÜL]. 

be-esömpül :  begörbíü,  begyűrödik,  pl.  a  könyv 
táblájának  v.  leveleinek  a  sarka  (Kecskemét 
Király  Pál). 


[CSEND]. 

esénd-őr  {csendér  Kolozs  m.  Sztána  Nyr.  IX. 
502 ;  csendér  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
csöndér  Baja  Bayer  József;  Torontál  m.  Tisza- 
Hegyes  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.105). 

CSENDÉ:  rőzse  (Zala  m.  Sümeg  vid.  Nyr. 
XXn.286). 

CSENDEL :  csenget  [?].  Lassan  csendeljetek,  én 
apró  diákim  (Nyitra  m.  Kolony  Erdélyi  J.  Népd. 
és  mond.  in.l49). 

CSÉNDÉBI  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478 ; 
XXI.  144;  Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  in.524;  csenderi 
Udvarhely  m.  Nyr.  XV.239 ;  csenderi  Háromszék 
m.  Nyr.  VI.272 ;  Kiss  Mihály ;  Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  V.  329;  csenderü  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
319.  357;  Győrffy  Iván;  cséwáéVM  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos):  cserebogár. 

CSENDERÍT:  csen,  lop  (Bodrogköz  Tsz.). 

el-csenderít :  elcsen  (Bereg  m.  Rákos  Pap 
Károly). 

CSENDES  {csindesz  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX. 
575;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  in.319.  473;  csön- 
desz  Soprony  m.  Tsz. ;  csöndös  Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.176).  Csendes:  bocskor  (Somogy  m.  Nyr.  XIX. 
287;  Maros-Torda  m.  marosi  alsó-járás  Ravasz 
Árpád). 

esöndös-beszégetés :  négy  szem  közti  beszél- 
getés. Meg  es  mondám  neki  ténnap  csöndös  beszé- 
getésse.  Égy  küs  csöndös  beszégetésöm  lönne  az  úr 
ő  kjeméve  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.  176). 

[CSÉNDESÉD-IKj. 

még-csöndesödik :  megáll  (a  lovakkal)  (Tolna 
m.  Sár-Sz.Lőriuc  Nyr.  IH.177). 

[1.  CSENDÍT],  CSÖNDÍT  (Torontál  m.  Magyar- 
Sz.Mihály  Kálmány  Lajos;  csindít  Torontál  m. 
Padé  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.168;  Kálmány 
Lajos):  csendesít. 

2.  CSENDÍT  {cendit  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
530 ;  csöndit  Közép-Baranya  Nyr.  IV.236) :  lélek- 
haranggal csenget  (mikor  vki  haldoklik  v.  meg- 
halt), temetésre  csenget  (Balaton  mell.  Tsz.; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191 ;  Hont  m.  Nyr.  VI. 
181 ;  Gömör  m.  Tsz.).  Még  az  hitték,  hogy  a  delet 
húzzák,  pegyig  halára  esett  dítettek.  Neki  csendí- 
tenek (Palócság  Ethnographia  ni.356). 

[CSÉNDÍTÉS]. 

csendittésre-harangozás :  vecsernyére  (A ve 
Mariára)  v.  takarodásra  harangozás  (Csík  m. 
Gyergyó  Kiss  Mihály). 

CSENDÍTŐ:  kis  harang,  lélekharang  (Palóc-^- 
ság  Tsz.). 

CSENDÜL :  csendesedik.  Csendül  az  zííő  (zivatar 
szüntével)  (Balaton  mell.  Tsz.;  Szolnok  Bálint 
Kalazant). 

19* 


287 


CSENESZ— CSENTEZ 


CSENTRE— CSEPELES 


288 


CSENÉSZ  {csenészni) :  szerelmesen  incselkedik 
(Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vm.l89). 

CSENEVÉSZ  {csendevész  Zilah  Nyr.  X1V.287; 
mecsevész  Székelyföld  Tsz.  Győrffy  Iván ;  Csík  m. 
Nyr.  VIII.379 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.358)  [vö. 
sindevész]. 

CSENEVÉSZ-IK  (mecsevészm  Székelyföld  Fe- 
renezi  János;  ehnecsevészek  Székelyföld  Tsz.  106b. 
253a;  Győrflfy  Iván). 

CSÉNPE :  csalfa  (Karancs  vid.  Nyr.  XXI.477) 

1.  CSENG  (csönög  Repce  mell.  Nyr.  XX.366; 
Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  IV.479;  Tolna 
m.  Ozora  Nyr.  V.382;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII. 
384 ;  Duna-Pentele  Király  Pál ;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.93.  236). 

[2.  CSENG]. 

cseng-leng :  teng-leng.  Alig  cseng-leng  egy-két 
ember  az  egész  faluban  v.  öt-hat  valamire  való 
tehén  az  egész  csordában  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.141). 

CSÉNGÉR  Udvarhely  m.  Vadr. ;  csender  Szé- 
kelyföld Nyr.  11.426;  Kiss  Mihály;  csender  Csík 
m.  Nyr.  VI.525;  csenger  Szatmár  m.  Porcsalma 
Király  Pál;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
448  ;  csöngör  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
448;  Udvarhely  m.  Vadr.  493b):  bokros  sűrűség, 
bozót. 

CSÉNGETYŰ  {csengető  Háromszék  m.  Vadr. ; 
csönget" ö  Repce  vid.  Nyr.  XX.368):  1.  csengető: 
nagyobbfajta  vas-kolomp  (Háromszék  m.  Vadr.) ; 
2.  csengetyü:  télre  fölkötött  fürtös  szöUővessző 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

CSÉNGÉZ  {cséngézni):  összefogódzva  táncol 
(több  gyermek)  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  II. 
278). 

[CSENGŐ]. 

csengő-bengő :  csengő-pengő  (Bihar  m.  Szé- 
kelyhíd Nyr.  VI.276). 

CSÉNIKA:  malac  (Fölső  -  Háromszék  m.  Me- 
lich  János)  [vö.  csoni\. 

[CSÉNKA]. 

csönka-fa:  juharfa  (Erdővidék  Nyr.  Vin.142). 

CSENKESZ:  rozsnok  (Marosszék  Kriza). 

CSENTERÉG:  ,sáros,  csetrés  a  szoknya  alja'  [?] 
(Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.189). 

CSENTÉZ  (Kolozsvár  Szinnyei  József;  Székely- 
föld Nyr.  IX.426;  csentész  Maros-Torda  m.  Nyr. 
Xm.518;  Marosvásárhely  Nyr.  XV.238;  csöntés 
Tolna  m.  Nyr.  XIV.86):  félkrajcár.  Egy  csen- 
tézzel  se  vagyok  adóssok  (Kolozsvár  Szinnyei 
József).  Nem  adott  egy  árva  csöntést  se  (Tolna  m. 
Nyr.  XIV.86). 


[CSENTRE]. 

esentre-csantra :  mindenféle  törött  edény 
(Mezőtúr  Nyr.  Vin.189). 

CSÉP  {csép  Székelyföld  Győrffy  Iván;  csíj) 
Beszterce-Naszód  m.  Zselyk  Nyr.  XVIII.576). 
Csép,  csép :  szövőszékhez  tartozó  f onál-elválasztó 
lapos  pálcika  v.  deszkácska  (Székelyföld  Nyr. 
VIII.463;  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Olasz- 
telek Nyr.  XV.384)  [vö.  csépke]. 

csép-fej :  az  a  bőr,  a  mellyel  a  csép-hadarót 
a  nyélre  erősítik  (Vas  m.  örségNyr.  XII.476 ;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325). 

csép-kápa:  a  cséphadarót  és  a  nyelet  össze- 
kötő k,ét  vastag  szíj  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI. 
143;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325). 

esóp-kődöke:  cv  (Háromszék  m.  Dézsi  Mihály). 

CSEPA:  pof,  arcul-ütés  (Nógrád  m.  Tolmács 
Nyr.  XV.143)  [vö.  1.  csap].. 

CSÉPÁNYOS:  gazos,  elfüvesedett.  Csépányos 
gabona  (Csík  m.  MNy.  VI.370). 

CSÉPÁZ:  pofoz  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVin.48). 

CSEPCSEGTET:  csapkodja  a  víz  fölszinét 
a  tenyerével  fürdés  közben  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

CSEPCSEL :  cv  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

CSEPE:  fiatal  tölgyfa  (Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  n.279;  Göcsej  Nyr.  XIV.163; 
Budenz-Album  163;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX. 
142)  [vö.  csepeles]. 

csepe-fa:  <v>  (Göcsej  Tsz.  MNy.  V.160). 

[CSÉPÉG]. 

csépeg-csupog.  Csepegve-csupogva :  apródon- 
ként (Érmellék  Nyr.  V.425). 

CSÉPÉGÉS:  ház-eresz.  Beállott  a  csepegés  alá. 
Maradj  a  csepegés  alatt,  ott  nem  ér  az  esső  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály).  Kimenyék  a  csepegés  alá 
(Udvarhely  m.  Nyr.  IV.374). 

[CSÉPÉGETÉS],  CSÖPÖGETÉS :  cv  (Baranya 
m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841). 

CSÉPÉGŐ :  1.  ház-eresz  csurgója.  Ásd  el  a 
csepegő  alá  (Debrecen  Nyr.  XX.570);  2.  eresz- 
alja (a  hová  a  víz  az  ereszről  lecsurog)  (Debre- 
cen Nyr.  XX.570;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
Xin.233). 

CSÉPEL  (csepé]ü]s.  [így]  Zala  m.  Tapolca  Nyr. 
XVI.327;  csépül  Veszprém  NyP»Vn.428;  csöpVöi- 
tünk  Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.421). 

é-csépül:  elver  (Veszprém  Nyr.  Vn.428). 

CSEPELES :  tölgyes  (Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  11.279;  Göcsej  Nyr.  XIV.163 ;  Budenz- 
Album  163)  [vö.  csepe]. 


289   CSEPPELLÉREZ-IK— CSEPÉSZ 


C8EPESZ— CSEPLET 


290 


CSEPELLÉRÉZ [-IK] :  1.  csepereg,  cseperész 
(az  eső)  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  V.572);  2.  apró- 
donként  tesz  vmit  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.135; 
XVI.191). 

CSEPEL YEGES  {csepejeges,  csepeljeges):  1.  raga- 
dós anyagtól  összetapadt,  összekócosodott  (haj, 
szösz,  szőr)  (Székelyföld  Tsz.);  2.  szilánkos  (fa) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.319;  Győrffy  Iván)  [vö. 
csepüs,  cseplyés]. 

CSEPÉR:  csepergő  eső  (Csík  m.  MNy.  VI. 
319;  Győrffy  Iván). 

CSÉPÉRÉD-IK  (Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes- 
Magasi  Nyr.  XIX.191 ;  csepered-ik  Rimaszombat 
Nyr.  XV.383;  Szatmár  vid.  Tsz.;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.143;  Szolnok-Doboka  m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.382;  Székelyföld,  Három- 
szék m.  Tsz.;  csöpöröd-ik  Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.140;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
430) :  megnő,  fölserdül.  Szépen  felcseperedett  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.  143). 

1.  CSÉPÉRÉG  (Szentes  Nyr.  XVII.46;  Palóc- 
ság Nyr.  XXII.33;  csepeleg  Oöcsej  Nyr.  XIV. 
165;  Budenz-Album  160;  csepereg  Debrecen  Nyr. 
XXL  476;  csipéreg  Karancs  vid.  Nyr.  XXI.478; 
csöpörög  Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr.  XVII. 
383;  Csallóköz  Nyr.  1.378):  csepeg. 

2.  CSÉPÉRÉG:  apró  (Háromszék  m.  Incze 
Béni).  Haszontalan,  küs  növésű,  csepereg  lovak 
(Háromszék  m.  Vadr.  363).  Te  kis  csepereg  gyer- 
mek (Hajdú  m.  Csege  Jakab  Miklós). 

CSEPERGET:  apródonként  szerezget  (pénzt 
V.  egyebet)   (Alföld  Nyr.  11.424)   [vö.  csuporgat]. 

föl-cseperget :  fölnevel.  Már,  édes  fiam,  föl- 
cseperg ettelek  annyira  a  mennyire  (Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.375). 

CSEPERKE:  hó-  és  esővízből  lett  tavacska 
(Szeged  Tsz.). 

[CSÉPÉRŐ]. 

csgpérő-esépp  (Háromszék  m.  Vadr. ;  csepperö- 
csepp  Székelyföld  Kriza;  csöpörö-csöpp  Udvarhely 
m.  Vadr.  494a):  alig  eggy  csepp,  végcsepp. 
Csöpörő-csöppig :  mind  eggy  cseppig,  az  utolsó 
cseppig  (Udvarhely  m.  Vadr.  494a)  [vö.  cseppé- 
dös- csepp,  cseppendő-csepp]. 

CSEPES:  csíkos.  Csepes  szoknya  (Székelyföld 
Nyr.  Vni.515). 

CSEPÉSZ  (Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV. 
42 ;  Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XX.46 ;  Három- 
szék m.  Vadr.  MNy.  VI.243 ;  Háromszék  m.  Kis- 
Borosnyó  Nyr.  XVI.47;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos;  csápsza  Székelyföld  Tsz.  65a;  cse- 
pesz  Székelyföld  Tsz.  Arany-Gyulai  NGy.  III.251 ; 
Andrássy  Antal  1843;  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  Győrffy  Iván,  Király  Pál ;  Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  Vin.427;  IX.40;  Csík  m.  Győrffy  Iván; 
Csík-Mindszent  Nyr.  XIX.237;  csepsz  Székelyföld 
Tsz.  Nyr.  V.514 ;  Andrássy  Antal  1843 ;  Győrffy 


Iván;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.561 ;  X.39;  Vadr. 
143;  csepsze  Székelyföld  Kőváry  László  1842; 
csessz  Háromszék  m.  Nyr.  IV.515):  1.  főkötő  (i. 
h.) ;  2.  csepsz :  a  disznó  nagyobbik  gömböce  (Há- 
romszék m.  Nyr.  IV.561)  [vö.  csapica]. 

[Szólások].  Csepszet  vet  vkinek:  fejbe  üti.  Vi- 
gyázz, me  most  minyá  ojan  csepszet  vetek  neked, 
hogy  elviheted  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos). Feltette  a  csesszél  v.  feltette  a  moslékos  csep- 
szet: megrészegedett,  becsípett  (Háromszék  m. 
Nyr.  IV.515;  X.39). 

CSEPÉSZ:  töpörtő  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.93). 

[CSÉPET]. 

osepet-háj  :  disznóbélen  levő  kövérség  (Rima- 
szombat Nyr.  XVII.525)  [vö.  cseplesz-háj]. 

CSÉPKE  (Szatmár  m.  Nyr.  XVn.417;  csipke 
Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XVI.335) :  szövőszékhez 
tartozó  fonál-elválasztó  lapos  pálcika  v.  desz- 
kácska  [vö.  csép]. 

CSEPLESZ  {ceflesz  Orosháza  Nyr.  VI.  134;  csép- 
lesz  Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Csík  m.  Nyr.  VI. 
525;  cseplesz  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV. 
42;  cseplesz  Balaton  mell,  Nyr.  XV.73;  csepresz 
Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII.429) : 
1.  ceflesz,  cseplesz,  cséplesz,  cseplesz:  apró,  fej- 
letlen, vézna,  csenevész,  hitvány,  silány,  gyér. 
Cseplesz  erdő,  ághog,  fű,  gabona,  haj,  szakáll, 
ember,  gyermek,  korlát,  épület  (Orosháza  Nyr.  VI. 
134;  Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139;  Seges- 
vár Nyr.  IX.43;  Kis-Küküllő  m.  Nyr.  XV.38 ; 
Székelyföld  Tsz.  Nyr.  XV.38;  Kiss  Mihály;  Ud- 
varhely m.  Száldobos  Nyr.  IV.42 ;  Háromszék  m. 
Dézsi  Mihály ;  Uzon  Nyr.  VIII.374 ;  Erdélyi  Lajos; 
Csík  m.  Nyr.  VI.525).  Cseplesz  erdő:  gyér,  ritkás, 
apró  bokrokból  és  bokorforma  fiatal  vadfákból 
álló  erdő  (Székelyföld  Nyr.  XV.38 ;  Kriza).  Cseplesz 
ember:  vézna,  csenevész,  sovány,  erőtlen,  apró 
V.  gyenge  fölfogású,  fejletlen  eszű  v.  haszon- 
talan, szavahihetetlen,  hazudozó,  fecsegő,  hit- 
vány, alávaló  ember  (Székelyföld  Nyr.  XV.38; 
Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  1V.42;  Szolnok- 
Doboka  m.  Nyr.  XI.93).  Oh  mennyetek  el,  te  csep- 
leszek,  fám  ászt  gondojjátok,  hogy  ingem  elvisztek 
innét!  (Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII.374);  2. 
cseplesz,  cséplesz:  apró  csenevész  bokor,  apró- 
bokros erdő,  itt-ott  fölverődött  sarjadzás,  haraszt 
(Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  ■X.139;  Székely- 
föld Andrássy  Antal  1843;  Kiss  Mihály;  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Tsz.);  3.  cseplesz,  csepresz:  vékony  ág-bog,  rőzse 
(Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII.429) ; 
4.  cseplesz,  cseplesz:  perje-fíéle  tarack,  mely  a 
rossz,  sovány  földeken  nagyon  el  szokott  hatal- 
masodni (gramen  inexpugnabile)  (Balaton  mell. 
Nyr.  XV.73). 

cseplesz-háj :  disznóbélen  levő  kövérség  (Deb- 
recen Nyr.  XVII.525)  [vö.  csepet-háj]. 

[CSÉPLET],  CSÖPLET:  csépeltet  (Göcsej  Nyr. 
XIV.165;  Budenz-Album  160). 


291 


C8EPLYE— CSEPPENŐ 


CSISPPENT— CSÉPÜSÖD-IK 


292 


CSEPLYE:  1.  bokor,  cserje  (Palócság  Nyr. 
XXII.33);  2.  tőről  fakadt  fiatal  (1—5  éves)  erdő 
(Heves  in.  Maconka  Nyr.  IV.24);  súrú,  terjedel- 
mes és  fölkapó  cserjékből,  bokrokból  álló  v.  föl- 
kapó-félben  levő  erdő  (Nógrád  m.   Nyr.   IV.24). 

cseplye-perje:  elhanyagolt  szőllökben  fölsar- 
jadzó  dudvanemú  sásféle  fü  (Hegyalja  Nyr.  XVH. 
417). 

CSÉPLYÉS:  szilánkos  (fa)  (Háromszék  m. 
MNy.  V1.319)  [vö.  csepelyeges], 

CSEPLYES :  cserjés  hely  (Palócság  Nyr. 
XXn.33). 

CSÉPLŐ :  {csöplü  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.41 ; 
1V.521):  csép  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XV1I1.93). 

CSEPŐS:  görcsös  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XV1.381). 

CSEPŐTE  (Somogy  m.  Nyr.  11.375;  Fölsö- 
Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  V1I1.432;  Balaton 
mell.  MNy.  V.154;  Nyr.  XV.73;  Göcsej  MNy. 
V.154;  Kecskemét  vid.  Nyr.  XV.73;  hely  nélkül 
Tsz. ;  csepéte  Győr  m.  Tsz. ;  csepött  Göcsej  Tsz. ; 
csejMÖte  Göcsej  MNy.  V.  160;  csöpéte  Marcalmoll., 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839 ;  csöpőte  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek): 1.  cserjés,  bokros,  harasztos  hely,  növendék 
erdőcske;  2.  csöptöte:  csemete.  Te  kis  csöpőte: 
gyermek  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[CSEPŐTÉS],  CSEPITÉS  (Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  111.140;  csöpetés  Veszprém  m.  Nyr. 
XVn.419 ;  csöpetés  Marcal  mell.  Tsz.  78a) :  cserjés, 
bokros,  harasztos  hely. 

[CSEPŐTÉSÍJD-IK]. 

el-csöpetésedik :  elbokrosodik,  eleserjésedik, 
elharasztosodik  (Veszprém  Nyr.  XV11.419). 

[CSÉPPÉDŐS]. 

csgppödős-csepp  (Háromszék  m.  Vadr.  426. 
494;  csöppedös-csöpp  Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XXI.143):  alig  eggy  csepp,  végcsepp.  Cséppedös- 
cséppig,  csöppedös-csöppig :  mind  eggy  cseppig,  az 
utolsó  cseppig  [vö.  cseperö-csepp,  cseppen dö-csepp], 

[CSEPPEN],  CSIPPEN:  csepeg  (Tolna  m. 
Fölső-Nyék  Nyr.  V1.274). 

bele-cseppen :  belepottyan  (Alföld  Nyr.  XIII. 

el-cseppen:  elesik  (vraitől).  Attól  te  elcseppentél 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

lé-esöppen :  lepottyan  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[CSÉPPENDŐ]. 

oseppendő-csepp :  eggyetlen  csepp.  Cseppendö- 
csepp  sincs  (Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVI.92)  [vö. 
cseperő-csepp,  cséppé'dős-csepp] . 

[CSEPPENŐ],  CSÖPPENŐ:  Üde  (Győr-Szt.- 
Márton,   Szolnok   Bódiss    Jusztin).    Piros    ajka, 


mint  a  rózsa,   csöppenő  (Vas  m.  Marác  Nyr.  IV. 

288). 

CSEPPENT  {csippent  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  in.328). 

meg-cséppent :  megfej  (tehenet,  mikor  kevés 
tejet  ad)  (Háromszék  m.  Vadr.). 

[CSEPPENTET],  CSÉPENTET  (Kapuik  vid. 
Nyr.  11.182;  ceppentet  Kapuik  vid.  Nyr.  11.182; 
csöppentet  Csallóköz    Csaplár  Benedek):   csepp. 

CSÉPPINKÓ,  CSÉPINKÓ :  csepp,  cseppecske, 
nagyon  kevés  v.  kicsiny  (Kapuik  vid.  Nyr.  11. 
182). 

[CSÉPPŰL]. 

el-ceppül:  elkevesedik  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
1X.531). 

CSEPRENTE :  1.  apró  fajövés,  sarjadzás,  fáról 
hullott  magból  kelt  hajtás  (Szatmár  Nyr.  VII. 
190;  Hajdú  Nagy  Sándor;  Szatmár  m.  Szamos- 
hát Nyr.  X.139) ;  2.  apró-cseprő  (Érmellék  Nyr. 
V.425). 

[CSÉPTETYÜ]. 

eséptetyű-ág :  a  szekérrúd  kétágú  része  az 
első  tengely  alatt  (Palócság  Nyr.  XXII.33 ;  Gömör 
m.  Nyr.  XVni.502). 

CSÉPÜ  (csöppü  Veszprém  vid.  Nyr.  X1X.574 ; 
Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VI1.475 ;  csüpü 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Vadr. 
17;  csüpű  Udvarhely  m.  Vadr.). 

csöppü-tutyi :  vmi  papucsféle  (Fölső-Somogy, 
Köttse  Nyr.  VI1.480)  [vö.  tutyi]. 

CSÉPÜL  {csepül  Háromszék  m.  MNy.  V1.320 ; 
csöppel  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  csöpül  Udvar- 
hely m.  Vadr.  59;  csüpüll  Székelyföld  Győrffy 
Iván) :  1.  csepül :  összekócosít,  gubancosít  (Három- 
szék m.  MNy.  V1.320);  2.  csüpüll:  rongyol  (Szé- 
kelyföld Győrfíy  Iván) ;  3.  csöppel,  csöpül :  ócsá- 
rol, megszól,  szól-szapul  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.;  Udvarhely  m.  Vadr.  59). 

lé-csöpül :  leszid,  lehord  (Szilágy  m.  Nyr.  IX. 
564). 

[CSÉPŰLŐD-IKJ. 

éssze-osüpűlődik :  összebomlik,  összeguban- 
cosodik  (haj,  szőr)  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

[CSÉPŰS],  CSÉPÉS :  ragadós  anyagtól  össze- 
tapadt, összekócosodott  (haj,  szőr)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.319;  Győrffy  Iván)  [vö.  csepelyeges]. 

[CSÉPÜSÖD-IK,  CSÉPÉSÉD-IK]. 

meg-csepgsedik :  összetapad,  összekócosodik, 
összegubancolódik  (haj,  gyapjú)  (Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  Győrífy 
Iván). 

össze-osöpüsödik :  cv  (Háromszék  m.  Kiss 
Mihály). 


293 


CSEPÜSÜL— CSERCSE 


CSERE— CSERENY 


294 


[CSÉPÜSŰL,  CSÉPÉSÜL]. 

mgg-csgpgsül :  (VI  (Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843). 

[CSÉPZ-IK]. 

össze-csöpzik :  cv)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.319). 
Összecsebzett  a  haj  (Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr. 
X.139). 

CSEB  {csere  Háromszék  m.  MNy.  VI.210.  214. 
244;  sere  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.485). 

[Szólások].  Cselbe  Jianni  (Tolna  m.  Nyr.  V.523), 
csérbe  hagyott  (Udvarhely  m.  Vadr.  38),  csűrben 
hagyni  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839) : 
cserben  hagyni  (hagyott). 

cser-bajor :  eggy  BZőllöfaj  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

csere-bigió :  gubacs  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván). 

csere-boly  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843; 
csere-bulya  Székelyföld  Andrássy  Antal  1843; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.319 ;  Győrffy  Iván ;  csere- 
bura Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
319;  Győrffy  Iván):  cser-csemete,  cser-bokor, 
levágott  cser-ágak. 

cser-fa  {08ere-fa  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  1.202;  Udvarhely  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
1.195.  229;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.567;  Vadr. 
138;  Erdővidék  Arany-Gyulai  NGy.  in.88). 

cser-kabAla  {cser-kabala,  csé'r-kabola) :  ördög- 
motoUa,  forgó-hinta  (cöveken  forgó  rúd,  gerenda 
V.  deszka,  a  melynek  két  végén  eggy-eggy  gyer- 
mek ül  V,  lóg,  s  úgy  forgatják  körben)  (Székely- 
föld Tsz. ;  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
319;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Csík  m.  MNy. 
VI.369). 

csere-kokó:  gubacs  (Bereg  m.  Dercén  Nyr. 
XX.431). 

cser-varga:  pálca-vető  (karikáztató)  játék 
(Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc 
1841). 

cser-vessző :  két-éves  szőllővesszö  (Kecskemét 
Nyr.  XIX.46). 

CSÉB  {csiér  Göcsej  MNy.  11.409):  sár,  kátyú 
(Vas  m.  órség  Nyr.  IV.521;  Xn.476;  Vas  m. 
Hegyhát  Nyr.  1.467;  Zala  m.  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  11.233)  [vö.  cséros]. 

CSÉBCSB  (Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.42 ; 
Háromszék  m.  Vadr. ;  cserese  Székelyföld  Kriza, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  NyK.  III.IO;  Csík 
m.  MNy.  VI. 369;  csercselye  Moldvai  csáng.  Nyr. 
III.3 ;  csercselye  Háromszék  m.  NyK.  III.IO; 
Moldvai  csáng.  Nyr,  IX.532  ;  X.203 ;  csörcse  Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván):  1.  fülbevaló,  fülönfüggő 
(Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Szál- 
dobos Nyr.  IV.42;  Háromszék  m.  NyK.  III.IO; 
Moldvai   csáng.  Nyr.  in.3;   IX.532;  X.203);  2. 


cserese,  cserese:  apró  barmok  (juhok,  kecskék, 
sertések)  álla  v.  torka  alatt  lelógó  kinövés  v. 
bőrfityegő  (Székelyföld  Kriza,  Győrffy  Iván ; 
Háromszék  m.  Vadr. ;  Csík  m.  MNy.  VI.369). 

1.  CSEBE:  cserjés,  bokros  hely  (Abauj  m. 
Szikszó  Király  Pál;  hely   nélkül  Nyr.  Vn.413). 

[2.  CSEBE]. 

esere-csala :  cserebere  (Kecskemét  Nyr.  IX.93) 
[vö.  csala,  csele-csala]. 

CSEEEBI:  közönséges  alja-dohány  (Palócság 
Tsz.). 

CSEBEBÓ  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Má- 
tyusfölde  Nyr.  XVII.478;  XIX.560;  cserebók  Zala 
m.  Szepezd  Nyr.  XVII.144;  Göcsej  Vass  József 
1841;  Veszprém  m.  Nyr.  11.330;  Pápa  Nyr. 
XVI.527 ;  csereboly  Alsó-Csallóköz,  Komárom  m. 
Nyr.  XVII.287):  cserebogár. 

CSEBEBOGÁB  (csebogár  Zala  m.  Bókaháza 
Nyr.  XIV.384;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
n.220). 

CSEEEBUBUNQ:  cv  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.319;  Vadr.;  Győrffy  Iván)  [vö.  burung]. 

CSEBEPICSÉL :  tereferél,  trécsel  (Bodrogköz 
Tsz.)  [vö.  tereficsél], 

CSEBEKLYE  (Fertő  mell.  MNy.  IIL406; 
Mátyusfölde  Nyr.  III.27 ;  Győr  m.  Tsz. ;  Székely- 
föld Tsz.  Nyr.  V.376.  515;  XVH.417;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  Csík  ra.  Nyr.  XVn.418;  Győrffy 
Iván;  Csík-Gyergyó-Kászon  Nyr.  XVII.418;  cse- 
leke Csík-Gyergyó  Nyr.  IX.425;  csereglye  Csík- 
Gyergyó  Nyr.  IX.425;  csereke  Székelyföld  Tsz. 
Andrássy  Antal  1843;  Győrffy  Iván;  Nyr.  V.376; 
cseréke  Háromszék  m.Kiss  Mihály;  cserekje  Alsó- 
Csallóköz  Kóssa  Albert;  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  cserékje  Háromszék m.  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  m.  Vadr.;  csérékje  Csík  m.  Nyr.  VI.525; 
cserökje  Udvarhely  m.  Vadr.  494a):  1.  cseleke, 
csereglye,  csérékje,  csereklye:  fenyűfa  túlevele 
(Székelyföld  Tsz.;  Csík  m.  Nyr.  VI.525;  XVI.418; 
Csík-Gyergyó  Nyr.  IX.425 ;  Csík-Gyergyó-Kászon 
Nyr.  XVII.418).  A  sok  lehullott  csereklyétöl  nem 
nőhet  a  fű  (Csík  m.  Nyr.  XVII.418);  2.  cserekje, 
csereklye:  száraz  ág-bog,  ághulladék,  rőzse  (Fertő 
mell.  MNy.  111.406;  Székelyföld  Nyr.  V.376.  515; 
XVII.417;  Győrffy  Iván);  3.  cserekje,  csereklye: 
nádtarló  (Győr  m.  Tsz.;  Alsó-Csallóköz  Kóssa 
Albert) ;  4.  csereke,  cseréke,  cserekje,  cserékje,  cse- 
reklye, cserökje :  létrát  pótló  ágasfa  (Székelyföld 
Tsz.  Nyr.  V.376;  Andrássy  Antal  1843;  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr.  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  Kiss  Mihály). 

CSEBEKLYÉS :  1.  fenyú-erdő  (Csík-Gyergyó- 
Kászon  Nyr.  XVII.418) ;  2.  száraz  fenyűághulla- 
dékkal  borított  hely  (Székelyföld  Nyr.  XVII.417). 

CSEBÉLÉS  {cserelés  Vas  m.  Nyr.  XVIII.  144). 

CSEEÉNY  {cseréj  Torontál  m.  Gyála  Kálmáiiy 
L.  Szeged   népe  ni.251 ;    cserén   Fölső-Somogy, 


295 


CSERÉP— CSEREPCSIK 


CSEREPEL— CSERES 


296 


Balaton  mell.  Nyr.  Vni.432 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
VIII.479  ;  csörény  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
382  ;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XXI.  143  ;  Félegy- 
háza Czimmermann  J. ;  sirin  Zenta  Nyr.  XVIII.383 ; 
sörény  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.382 : 1.  vessző- 
V.  nádfonadékból  v.  lécből  való  alkotmány:  a)  cse- 
rény,  csörény,  sörény:  a  konyhaajtón  kívül  levő 
félajtó,  rácsajtó,  vesszőajtó  (Göcsej  Tsz. ;  Bara- 
nya m.  Tsz. ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.382 ; 
Baranya  ra.  Nagyfalu  és  vid.  Király  Pál;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.429;  Kecskemét  Nyr.  XIX. 
46;  Horváth  József);  b)  cserény:  sövénykapu, 
mely  közönségesen  nyírfa-gallyakból  készül,  s  a 
melyet  kis-  és  nagykapunak  v.  kocsiszín-kapu- 
nak használnak  (Somogy  és  Vas  m.  Király  Pál) ; 
c)  cserén:  vesszőből  font  kerítés  (Fölső-Somogy, 
Balaton  mell.  Nyr.  VIII.432);  d)  cserén:  vessző- 
ből font  véka  (Fölső-Somogy,  Balaton  mell. 
Nyr.  VIII.432);  e)  sirin:  vesszőből  font  szekér- 
oldal (Zenta  Nyr.  XVIII.383);  f)  cserén,  cserény, 
csörény:  [veszszőből  font]  szekér-saroglya  (Fölső- 
Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VIII.432 ;  Somogy  m. 
Kálmáncsa  Nyr.  XI.238 ;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XXI.143);  g)  cserény:  (vesszőből  font)  teherhordó 
(pl.  trágyahordó)  saroglya  (Balaton  mell.,  Baranya 
m.  Tsz.) ;  h)  cserény  :  szabad  tűzhely  fölötti  füst- 
és  szikrafogó  (Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi 
János;  Székelyföld  Andrássy  Antal  1843);  i)  cse- 
rény: parasztház  pitvarának  vesszőből  font  pad- 
lása (Székelyföld  Tsz.);  j)  cserény:  gyümölcs- 
szárító (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.);  k)  cserén, 
cserény,  csörény:  nád-  v.  vesszőfonadékból  v. 
kukorica-szárból  csinált  pusztai  hajlék  csikósok, 
gulyások,  juhászok  számára  (Félegyháza  Czimmer- 
mann János;  Kecskemét  és  vid.  Tsz.  Horváth 
József;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  Vin.84.  479;  XIV. 
429).  A  három  cserénye  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 
42);  2.  cserény:  szobai  kemencék  belső  kő-  v. 
téglafala,  a  melyre  a  kályhacserepeket  ragaszt- 
ják (Udvarhely  m.  Vadr.);  3.  cserény:  a  tűzhely- 
nek azon  falrésze,  a  melyre  edényt-mit  raknak 
(Udvarhely  m.  NyK.  X.328;  Kiss  Mihály). 

cseróny-ajtó;  léc-ajtó  (Göcsej  Tsz.). 

cserén-korc:  a  cserény  falára  minteggy  fél 
magasságban  alkalmazott  vízszintes  összefoglaló 
léc  V.  vesszőnyalábka,  a  melyhez  a  fal  nádja 
v.^  rőzséje  hozzá  van  erősítve.  A  cserén-korcha 
vót  tűzve  a  cifra  fözökalány  mög  a  borotvátok 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.84;  Korda  Imre). 

CSEBÉP  {csirip  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI. 
144):  éjjeli  edény  (Hódmező-Vásárhely  Nvr. 
Vin.92).  ^       ^ 

CSEREPÁR  {csiripár  Székelyföld  Kiss  Mihály): 
gyalog  katona  (fekete  harisnyás)  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.)  [vö.  csarapa]. 

CSEREPCSIK  (Győr  Nyr.  XI.430;  Hont  m. 
Nyr.  V.426;  Szentes  Hermán  0.  Halászat  K.; 
cselepcsik  Nyitra  vid.  Kelecsény  József  1843- 
cserepcsép  Szatmár  m.  Nyr.  X.430;  Szatmár  m. 
Krassó  Nyr.  XVI.334;  Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.    XIX.334;   cserepcsép  Szamosköz  Nyr.    XI. 


92;  cserepcsík  Kis-Kún-Halas  Nyr.  X1V.429; 
Heves  m.  Névtelen  1840;  cserepcsip  Balaton  vid. 
Horváth  Zsigmond  1839;  csipcsalap  Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  VII.525 ;  csiripcsik  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.325 ;  XIV.523 ;  csiripcsip  Abauj 
m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos;  kerekcsip  Szé- 
kelyföld Tsz.):  csíptető  fa:  a)  cserepcsép,  cse- 
repcsép, cserepcsik,  csiripcsik,  csiripcsip:  kender- 
V.  len-áztatásnál  a  kender  v.  len  összeszorítására 
való  csíptető  póznák  (Szatmár  m.  Nyr.  X.430; 
Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XVI.334;  Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XIX.334;  Szamosköz  Nyr.  XI.92; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325;  XIV.523; 
Abauj  m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos ;  Hont  m. 
Nyr.  V.426);  b)  cserepcsík,  cserepcsip,  csipcsalap: 
lóherélésnél  a  herezacskó  összeszorítására  al- 
kalmazott csíptető  fák  (Balaton  vid.  Horváth 
Zsigmond  1839;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
VII.525;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.429);  c)  cserep- 
csik :  a  fenékhorgok  fölvételére  való  csíptető  fa 
(Szentes  Hermán  0.  Halászat  K.);  d)  cserepcsík: 
a  fölöző  seprű  vesszeit  összetartó  csíptető  fács- 
kák (Heves  m.  Névtelen  1840);  e)  cselepcsik : 
dohány-  v.  szénatartó  lógó  fák  (Nyitra  vid.  Kele- 
csény József  1843);  f)  cserepcsik,  kerekcsip:  szíj 
ráncainak  kihúzására  való  csíptető  (klobholz;  szíj- 
gyártó-eszköz) (Győr  Nyr.  XL430;  Székelyföld 
Tsz.  Frecskay  János);  g)  kerekcsip:  borjú  orrára 
a  végből  kötött  szeges  bőr,  hogy  meg  ne  szop- 
hassa az  anyját  (Székelyföld  Tsz.). 

CSEREPEL  {cserepönyi) :  fecseg  (Félegyháza 
Nyr.  IV.559)  [vö.  cserfel]. 

1.  CSEREPES  {cserpes  Alsó-Csallóköz,  Komá- 
rom m.  Nyr.  XVII.287):  1.  fölcserepzett,  meg- 
repedezett (ajak,  föld)  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839;  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  II. 
375) ;  2.  cserepező,  háztető-cserepező  (Pápa  vid. 
Tsz.);  3.  cserép-kályha,  kemence  (Székelyföld 
Tsz.  Győrflfy  Iván;  Udvarhely  m.  Vadr.  55;  Kiss 
Mihály;  Csík  m.  Kiss  Mihály,  Győrífy  Iván); 
4.  elkényeztetett,  konfidens,  helytelen,  vásott, 
rakoncátlan  (gyermek)  (Székelyföld  Győrífy  Iván; 
Marosszék  Felméri  Lajos;  Csík-Gyergyó  Kiss 
Mihály).  Cserepes  malac:  konyháról  élő,  kézhez 
szoktatott,  gazdasszony  nyomában  futkosó  ké- 
nyeztetett kis  malac  (Kolozsvár  Fábián  Gábor 
1839;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr.;  Csík-Gyergyó  Kiss  Mihály). 

2.  CSEREPES :  szájaskodó,  nyelvelő,  feleselő 
(Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.375)   [vö.  cserfes]. 

CSEREPESSÉG :  rakoncátlanság,  vásottság 
(Csík  m.  Kuncz  Elek)  [vö.  cserfesség], 

CSEREPZ-IK:  megrepedezik,  megkérgesedik 
(az  ajak,  ha  kifújja  a  szél)  (Csík  m.  MNv.  VI. 
369). 

ki-oserepezik ;   cv   (Dunántúl   Nyr.    XVI.239). 

CSERES:  sáros,  gyékényes  és  kakás  hely 
(Ecsedi  láp  éjszaki  mell.  Hermán  0.  Halászat 
K.).  [vö,  cserét]. 


297 


CSERES— CSERKA 


CSERKÁLÓ— CSERMELYE 


298 


CSERÉS:  fiatal  tölgyerdő  (Szatmár  m.  Mánd 
Nyr.  XIX.335). 

[Szólások].  Cseréssé  tettek:  csúffá  tettek  (Szat- 
már vid.  Nagy-Dobos  Nyr.  VIIL524). 

CSERESZNEK  (Karancs  vid.  Nyr.  XXL478; 
Gömör  m.  Tsz.  340b ;  Gömör  m.  Serke  Nyr.  XIX.44 ; 
cselesznek  Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky 
Ferenc  1841 ;  cseresnyek  Heves  m.  Sirok  Nyr. 
Vin.567):  1.  cselesznek:  kemence  eleje,  szája  kör- 
nyéke (Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky 
Ferenc  1841);  2.  cseresznek,  cseresznyék :  kemence 
füstfogója,  nyitott  kürtője  (Karancs  vid.  Nyr. 
XXL478;  Gömör  m.  Serke  Nyr.  XIX.44;  Heves 
m.  Sirok  Nyr.  Vni.567). 

CSERÉT:  nádas,  kakás  sűrűség  a  vizenyős 
réten  (Bihar  m.,  Szatmár  m.  Ecsed  Király  Pál ; 
Szatmár  m.  Börvely  Hermán  0.  Halászat  K.). 
[vö,  cseres], 

CSERPE:  szájas,  nyelves,  kofa-szájú,  szó- 
szátyár (Székesfehérvár  Nyr.  VIL138)  [vö.  cser- 
fes]. 

CSERPEL  (Kún-Sz.  Miklós  Nyr.  Xn.475 ;  csör- 
föl  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVn.478) :  trécsel, 
szájaskodik,  nyelvel  [vö.  cserepei]. 

CSERFES  (Veszprém  Nyr.  n.l34;  Fehér  m. 
Nyr.  X.186;  cselfes  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVnL47 ;  cselyfes  Adony  Király  Pál ;  cserfes  Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  V.426;  Somogy  m.  Nyr. 
XIX.287;  Fehér  m.  Nyr.  V.129;  cser/'ös  Veszprém 
Király  Pál ;  csörfös  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
V.230;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XVn.477;  Sümeg,  Kajászó-Sz.  Péter 
Király  Pál) :  beszédes,  csacska,  fecsegő,  lármás, 
nyelves  [vö.  2.  cserepes]. 

cserfés-száju :  mocskos  szájú  (Veszprém  Nyr. 
n.l34). 

CSERFES  --=  cserfe  (Székesfehérvár  Nyr.  VH. 
138). 

CSERFESSÉG :  csíny.  Sok  cserfességet  tesznek 
a  diákok  (Csallóköz  Nyr.  L232)  [vö.  cserepesség]. 

CSERGE,  CSERGE  {csé'rga  Segesvár  Nyr.  IX. 
43;  csörge  Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.; 
serge  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.449) :  pokróc,  ló- 
pokróc,  takaró-pokróc  (Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.177;  Tsz.  Nyr.  V.376;  IX.426;  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván,  Kőváry  László  1842 ;  Udvar- 
hely m.  Arany-Gyulai  NGy.  111.85.  86;  Nyr. 
XV.239;  XVn.432;  Király  Pál;  Csík  m.  Tsz.; 
Csík-Gyergyó  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.358 ;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  \1I.283). 

[CSERI]. 

eseri-vereb :  vörhenyeges  fejű  apró  v  eréb 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

CSERKA:  göndör,  kondor  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.). 

SZlN'NyKl:   MAGYAll  TÁJSZÚTÁ^. 


[CSERKÁLÓ]. 

cserkáló-háló  =  csáklya-háló  (Mármaros  m. 
Visk  Hermán  0.  Halászat  K.) 

1.  CSERKE:  nem  tökéletes,  csonka,  ferde, 
hibás  (alak)  (Zala  m.  Gelse  Király  Pál). 

2.  CSERKE:  a  horog  inán  az  a  vékonyabb 
rész,  a  melyre  a  horog  rá  van  kötve  (Tihany 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

cserkóre-való :  csalétek  (Tihany  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

CSERKEL:  alattomban,  bujkálva  leselkedik 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Göcsej  MNy.  n.410 ; 
Veszprém  Nyr.  VI.89;  hely  nélkül  Tsz.). 

meg-eserkel :  megles.  Megcserkütö :  megleste 
(Göcsej  MNy.  n.410). 

CSERKELŐD-IK:  lopva  közelít  vmihez  (Bala- 
ton mell.  Tsz.). 

CSERKESZ :  keskeny  karimájú  kalap  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.), 

1.  CSERKÉSZ,  CSERKESZ:  1.  cserkész:  ke- 
reső, kutató  (Sárospatak  Nyr.  XVII.418) ;  2.  cser- 
kész: erdő-őr  (Veszprém  m.  Nyr.  XVII.418); 
3.  cserkész,  cserkesz:  halász-segéd  a  jég- alatti 
halászatnál  (Balaton  mell.  Tsz.  Hermán  0.  Halá- 
szat K. ;  Zala  m.  Kővágó-Örs,  Veszprém  m.  Nyr. 
XVn.418). 

2.  CSERKÉSZ  {csürkészni  Udvarhely  m.  Vadr.) : 
1.  keresgél,  kutat,  (eleséget,  vadat)  keresve, 
kutatva,  böngészve  jár-kel  (Soprony  m.  Röjtök 
Nyr.  in.465;  Veszprém  m.  Nyr.  XVn.418;  Bihar 
m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.43;  Sárospatak  Nyr. 
XVII.418).  A  disznók  szerte-széllyel  cserkésztek 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  n.434).  Hajcs 
ki  a  malacot,  hacs  cserkéssze  ki  magát  (Debrecen 
Nyr.  VII.  137) ;  2.  leányt  néz,  leány  nézőbe  megy. 
Estve  emmenönk  Bangyival  cserkésznyi  (Gömör 
m.  Radnót  vid.  Nyr.  XXII.383);  3.  segédkezik 
(hálót  húz)  jégalatti  halászatnál  (Zala  m.  Kővágó- 
Örs  Nyr.  XVn.418). 

CSERKÉZ:  vad  után  kutatva  jár  (Soprony 
m.  Nyr.  XVn.418). 

CSERMÁL :  1.  csen,  lop  (Debrecen  Nyr.  VII.  137 ; 
Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr.  V.91;  Szilágy  m. 
Nyr.  X1V.576);  2.  csereberél,  ravaszul  elcserél 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.96;  Kolozs 
m.  Zsobok  Melich  János). 

CSERMÁSZ:  lop  (Debrecen  Nyr.  VII.137). 

CSERMELYE  (Győr  m.  Tsz.;  cserméíe  Sop- 
rony m.  Horpács  Nyr.  XIV.432 ;  csermillye  Bala- 
ton mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  csermölye 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  csormó,  csormoly, 
csormolya  Nógrád  m.  Nyr.  IV.72;  csormojá-a 
Székelyföld  Nyr.  11.383;  Kiss  Mihály;  csörmöje 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.430;  csörmöl  Göcsej  Nyr. 
11.473 ;  csörmöly  Somogy  m.  Nyr.  11.375 ;  Somogy 

20 


299 


CSEROG— CSESZ 


CSÉSZE- CSESZNYIT 


300 


m.  Szőke-Dencs  Nyr.  111.140;  csörm%-í'ú  Szerencs 
Kassai  J.  Szókönyv  V.216;  csörmölye  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Hont  m.  Nyr.  VI.182;  csurmoja 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr. 
VI.272):  melampyrum  arvense,  kuhweizen. 

CSÉROG :  nyafogva  nyugtalankodik  (gyermek) 
(Szeged  Király  Pál). 

csérog-csörög  ~^=  csörög-csérog  (Szeged  Nyr. 
IX.237). 

CSÉROS  {csiéros  Göcsej  MNy.  11.409 ;  csiérosz 
Göcsej  MNy.  V.160;  csiros  Göcsej  Kassai  J. 
Szókönyv  V.199) :  sáros,  sárvizes,  lucskos  (Göcsej 
Tsz.;  Őrség  Nyr.  1.422.  462;  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  n.233). 

CSERŐ:  súrú  tüskebokor  (Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.163;  Kálmány  Lajos). 

CSERŐKE :  sűrű  tüskebokrocska  (Torontál  m. 
Magyar-Sz.-Mihály  Kálmány  Lajos). 

CSERPÁK  {cserhák  Eger  Nyr.  III.43 ;  cserpák 
Palócság  Nyr.  XXII.33;  csorpák  Mármaros  m. 
Visk  Hermán  0.  Halászat  K.):  1.  cserpák,  cser- 
hák: meregető  edény,  meregető  csöbör  (Arad 
m.  Majláthfalva  Nyr.  Vni.238 ;  Szatmár  m.  Por- 
csalma  Nyr.  V.91 ;  Szatmár  m.  Nagybánya  vid. 
Nyr.  XIV.238;  Kassa  vid.  Nyr.  IX.  557;  Zemp- 
lén m.  Mád  Nyr.  VI.285;  Zemplén  m.  Tolcsva 
Nyr.  IX.480;  Zemplén  m.  Sztirnyeg  Nyr.  X. 
825;  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.431;  Gömör 
és  Torna  m.  Tsz.;  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Gyöngyös  Nyr.  1.834 ;  Eger  Nyr.  111.43) ;  2.  cser- 
pák: ivó  bögrécske  (Palócság  Nyr.  XXII  .33); 
3.  csorpák:  aprószemú  ághegyháló  (Mármaros 
m.  Visk  Hermán  0.  Halászat  K.) 

CSERPÁL :  meregető  edény,  meregető  csöbör 
(Sátoralja-Újhely   Nyr.    XV1.287.) 

CSERPÁLÓ :  bányászfiú,  a  ki  a  bányában 
helyenként  összegyűlt  vizet  cserpákkal  mere- 
geti (Szatmár  m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  X1V.238). 

CSERSZEG  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Csík-Sz.-György  Nyr.  X.331 ;  csesszeg  Csík 
m.  Nyr.  Xin.329):  serceg. 

CSESNYÁK:  piszkos,  lomha  ember  (Hajdú 
m.  Nádudvar  Nyr.  VIII.234)  [vö.  csesznye]. 

CSESZ,  CSESZ-nC :  1.  könnyedén  érint,  alig  érint 
(pl.  a  labda  azt,  a  kit  meg  akartak  vele  dobni) 
(Debrecen  Nyr.  XXL477).  Cseszte:  alig  érintette 
[labdázok  szava]  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVllI. 
93;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191;  Debrecen  Nyr. 
VII.137).  Cseszis  nem  iris  [labdázok  mondása] 
(Debrecen  Nyr.  VII.137);  2.  közösül  (Göcsej  Vass 
József  1841 ;  Balaton  mell.  Tsz. ;  Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.334;  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Győrffy  Iván;  Csík-Sz.-György  Nyr.  X. 
237). 

el-csesz:  elront.  Elcseszted  már  ezt  is  (Gyön- 
gyös Nyr.  IX,  332). 

még-csesz:   elhal.   Csezd  meg   [bosszankodás, 


nem-tetszés,  visszautasítás  durva  kifejezése]  (Vas 
m.  Répce-Sz.-György  Nyr.   XVin.480;  XIX.82). 

CSÉSZE:  piszkafa  (Baranya  m.  Tsz.) 

CSÉSZE  {cséze  Torontál  m.  Szőreg  vid.  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  11.233) :  1.  kis  cserép- 
edény, a  melyben  mindenfélét  tartanak  (Szat- 
már m.  Patóháza  Nyr.  XV1II.431);  2.  mérleg, 
mérőfont  [?]  (Csík  m.  Tsz.) 

CSÉSZÉN:  selypít  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839). 

CSESZER :  1.  csavar,  teker,  ficamít  (Heves  m. 
Makáry  György  1839);  2.  közösül  (Kecskemét, 
Szeged  Csaplár  Benedek,  Debreceni  János).  Hogy 
cseszerHé  meg  a  munkáját!  [bosszankodás,  nem- 
tetszés durva  kifejezése  uo.] 

CSÉSZKELŐD-IK  (csüszkölöd-ik) :  közösülget, 
paráználkodik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

CSÉSZKÓ  (cseszkó) :  csizmadiák  gúnyneve 
(Győr  m.  Tsz.;  Győr  Nyr.  VL192;  Baja  Bayer 
József). 

CSESZKŐD-IK  (cseszköd-ik) :  1.  közösülget,  pa- 
ráználkodik (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
X1.334;  Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  pepecsel- 
get,  babrálgat,  bajlódik  vmivel  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

CSÉSZLE  {cseszte,  cseszte):  1.  szúnyogforma 
apró  légy,  borbogár,  muslica  (Székelyföld  Tsz. ; 
Kassai  J.  Szókönyv  V.197;  Kőváry  László  1842, 
Andrássy  Antal  1843,  Kiss  Mihály;  Udvarhely 
m.  Kriza ;  Háromszék  m.  Dézsi  Mihály ;  Három- 
szék m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.47 ;  Csík  m.  Nyr. 
VI.525;  Gyergyó  Nyr.  1V.282);  2.  kicsi  hitvány, 
csenevész  (Karancs  vid.  Nyr.  XXI.478 ;  Székely- 
föld Tsz.) 

CSESZNYE  {tesznye  Gömör  m.  Tsz.;  Gömör 
m.  Détér  Nyr.  XV.474 ;  Gömör  m.  Serke  és  vid. 
Nyr.  XVin.139;  Eger  és  vid.  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.107;  Borsod  m.  Sáta  és  vid.  Nyr.  XXI. 
314):  1.  csesznye,  tesznye:  piszkos,  ronda  (Hajdú 
m.  Nádudvar  Nyr.  VI1I.234;  Heves  m.  Névtelen 
1840 ;  Heves  m.  Tisza-Szőllős'  Nyr.  V.91 ;  Gömör 
m.  Détér  Nyr.  XV.474);  2.  csesznye,  tesznye: 
csúnya,  rút  (Eger  Nyr.  XXII.33 ;  Gömör  m.  Tsz. ; 
Tokaj  vid.  Pap  Károly);  3.  csesznye:  csenevész 
(Tisza-Roff  Markovics  Sándor);  4.  csesznye:  hit- 
vány, smucig.  Csesznye  eggy  ember  (Eger  vid. 
Nyr.  XVII.429) ;  5.  csesznye,  tesznye :  lusta,  lomha 
(Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  V1I1.234 ;  Eger  és  vid. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.107.  179;  Gömör  m.  Serke 
és  vid.  Nyr.  XV11I.139)  [vö.  tesznyéked-ik\. 

[Közmondások].  Tesznye,  mind  a  zabari  kend'ö: 
[lustálkodóra  mondják]  (Gömör  m.  Serke  és  vid. 
Nyr.  XVin.139). 

CSESZNYÍT  (csesznyit):  1.  piszkol,  csunyít, 
rondít,  szarik  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Eger 
vid.  Nyr.  XVII.429);  2.  fingik  (Eger  vid.  Nyr. 
XVn.429). 


301 


CSESZTET— CSETENYES 


CSETÉR— CSETL-IK 


302 


CSÉSZTET,  CSISZTET:  tó,  folyó  v.  tócsa 
színére  laposkás  kavicsokat  lehetőleg  vízszin- 
tesen úgy  dobál,  hogy  többször  föl-fölugrálja- 
nak  (Győr  Nyr.  VI.226). 

CSÉSZVAI:  fölsült  újságmondó,  a  ki  ismert 
dolgot  beszél  el  új  gyanánt  (Kís-Kúnság  Nyr. 
III.564). 

1.  CSET.  Csettel  főtt  káposzta:  lucskos  ká- 
poszta (Székelyföld  Nyr.  IX.426). 

[2.  CSET.]. 

eset-káka:  vmí  réti  gaz  (Heves  m.  Névtelen 
1840);  vmí  kákafaj  (Zemplén  m.  Taksa-Szada 
Kassai  J.  Szókönyv  V.179). 

CSÉTA :  1.  alacsony,  de  igen  erős  fajtájú 
(szarvasmarha);  2.  tagbaszakadt  (ember)  (Zala 
m.  Nyr.  XXI.566). 

1.  CSETE:  1.  földi  bodza,  bodza-bogyó  (Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  V.426;  Balaton  mell. 
Fábián  Gábor  1839;  Fölső-Somogy,  Balaton  mell. 
Nyr.  VIII.432 ;  Fehér  m.  Nyr.  IX.284 ;  Fehér  m. 
Seregélyes  Nyr.  XIX.288;  Közép-Baranya  Nyr. 
IV.236);  2.  földibodza-lekvár  (Zala  m,  Vászoly 
Király  Pál;  Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr. 
VJII.432). 

2.  CSETE :  csetézésre  való  lapos  fácska  (Al- 
föld Nyr.  XIII.236)  [vö.  csetéz]. 

3.  CSETE:  lakoma,  melyet  az  új  hivatalra 
megválasztott  a  hivatalba  lépés  alkalmával  ad 
(Székelyföld  Kriza;  Udvarhely  m.  Vadr.) 

[4.  CSETE]. 

csete-bota  {csöte-botá) :  csetlő-botló,  ügyetlen, 
esetlen  (Balaton  mell.  Tsz.  67b;  79a). 

[5.  CSETE]. 

csete-paté  {cseté-paté  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.141;  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  csite-pate 
Gömör  m.  Tsz.). 

CSETEKL-IK:  bícsaklik,  nyaklik  (a  megtá- 
gult kés)  (Vas  m.  Kemenesalja, Balaton  mell.  Tsz.). 

CSÉTÉNYE  (Kolozs  m.  Zsobok  Melich  János; 
Brassó  m.  Hétfalu  Kolumbán  Samu ;  Király  Pál ; 
Nyr.  XXI.  144  fitt  csesenye  hiba] ;  csetene  Csík  m. 
T.  Nagy  Imre;  csetina  Háromszék  m.  Tsz.;  csétina 
Csík  m.  MNy.  VI.373;  T.  Nagy  Imre):  1.  cseténye: 
zöld  fenyúgally  (Kalotaszeg  Nyr.  XVI.  143; 
Kolozs  m.  Zsobok  Melich  János;  Brassó  m.  Hétfalu 
MNy.  V.346;  Nyr.  XVI.  478;  XXI.144;  Kolumbán 
Samu;  Tatrang  Nyr.  11.476;  Zajzon  Nyr.  ni.326; 
Bácsfalu  Nyr.  III.524);  2.  cseténye:  bokor,  cserje 
(Kolozs  m.  Zsobok  Melich  János);  3.  csetina: 
ujjnyi  vastagságú  fenyű-vessző  (Háromszék  m. 
Tsz.) ;  4.  csétina :  husáng,  dorong  (Csík  m.  MNy. 
VI.373 ;  T.  Nagy  Imre). 

csetenye-fa  : 

X.23). 


fenyűfa    (Bánífy-Hunyad    Nyr. 


CSETENYÉS   (Csík  m.  T.  Nagy  Imre;  Csík- 
Sz.-György  Nyr.   X.330;   csétinás  Csík  m.  MNy. 


VI.373;  T.  Nagy  Imre):  fiatal  (még  csak  cserjés, 
bokros)  bükk-erdő  (a  melyben  a  bükk  cserjék 
között  másféle,  pl.  mogyoró-,  nyár-  v.  nyír-bokrok 
is  lehetnek). 

csetenyós-szekér :  fenyúgallyakkal  földíszített 
nász-szekér,  a  melyen  a  menyasszonyt  viszik 
(Kalotaszeg  Nyr.  XVI.  142.  143). 

1.  CSETÉR:  lucsok.  Csupa  cseíér  (pl.  a  szok- 
nyája) (Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  XV.190)  [vö. 
1.  csetres], 

2.  CSETÉR  (cseter):  csavar,  teker  (Vas  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.180;  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.;  Zala  m.  Sümeg  vid.  Nyr.  XXII.286). 

CSETERE:  lárma,  zaj,  csete-paté,  veszeke- 
dés, verekedés  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván) 
[vö.  csatara]. 

CSÉTÉRT  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Csík  m. 
Nyr.  VI.525;  Háromszék  m.  Vadr.  495a;  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478 ;  Hétfalu,  Bács- 
falu Nyr.  III.524;  cseter  Szatmár  vid.  Tsz.;  Szat- 
már m.  Nyr.  XI.284 ;  Bereg  m.  Munkács  és  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly ;  Székelyföld  Tsz. ;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.320;  Brassó  m.  Hétfalu  Király 
Pál;  cseter  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  ni.326;  cseter 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr, 
495a;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.144;  cseterkt  Székelyföld 
Nyr.  IX.177;  esetért  Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.320;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.330; 
csőtört  Háromszék  m.  Kiss  Mihály;  csütőrt  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.320 ;  Vadr. ;  Győrffy  Iván) : 
1.  hosszú  fahasáb  (négy-  v.  többfelé  hasított  fa- 
tönknek eggy  hasábja)  (Bereg  m,  Munkács  és 
Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly ;  Székelyföld  Tsz. ; 
Kiss  Mihály ;  Csík  m.  Nyr.  VI.525 ;  Háromszék  m. 
Vadr.  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.330;  XVI.478; 
XXI.144.;  Király  Pál;  Brassó  m.  Zajzon  Nyr. 
ni.326 ;  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  III.524) ;  2.  ke- 
rülete V.  vastagsága  (átmérője)  vmely  kerek 
tárgynak.  Megmérni  a  fa  csetertjét  v.  csütörtjét: 
vastagságát  (Háromszék  m.  MNy.  VI.320 ;  Vadr. 
495a;  Győrffy  Iván).  Nagy  cseterktje  van  a  fának: 
kerülete  (Székelyföld  Nyr.  IX.  177).  Egy  arasz 
a  kenyér  csetertje:   átmérője  (Székelyföld  Tsz.). 

cseter-deszka :  szálán  hasított  (nem  fűrészelt) 
deszka  (Szatmár  m.  Nyr.  XI.  284). 

csetért-fa  {cseter- fa,  cseter- fa,  csőtőrt- fa)  =  ese- 
tért 1.  (Székelyföld  Tsz.  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos). 

CSETÉZ:  ujjai  közé  fogott  két  lapos  fácská- 
val  csettegtet  (Alföld  Nyr.  Xni.236)  [vö.  2. 
esete], 

CSETL-nC  {esetei  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843):  L  botlik  (Székelyföld  Tsz.;  Andrássy  Antal 
1843);  2.  romlik.  A  csetlett  kereket  meg  kell  ven- 
dégfentöznőm  (Háromszék  m.  NyK.  IH.IS). 


303 


CSETLET— CSETRES 


CSETRES— CSEVETEL 


304 


el-csetlik :  elromlik  (a  kerék)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.823;  Győrfify  Iván). 

ki-csetlik:  ki-  v.  félre  bicsaklik  (a  kés,  a 
kocsikerék)  (Pápa  vid.  Tsz.). 

csetlik-botlik  (Székesfehérvár  Nyr.  VII.429; 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  IX.140;  cseter-hotor  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  csötlik-hotlik  Fehér  m.  Nyr. 
V.130;  Szeged  és  vid.  Nyr.  VI.87;  IX.237;  Csap- 
lár Benedek;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Szé- 
kelyföld Kriza;  csötöl-botol  Balaton  mell.  Tsz.; 
csüüik-hotlik  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
381):  1.  botorkál,  téb-láb,  bukdácsol,  esik-kél 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Fehér  m.  Nyr.  V.130;  Szé- 
kesfehérvár Nyr.  VII.429;  Szeged  és  vid.  Nyr. 
VL87;  IX.237;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 
140;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Székelyföld 
Kriza);  2.  csötlik-hotlik:  tesz-vesz,  a  ház  körül 
holmi  apró  munkával  foglalkozik,  szüntelenül 
dolgozik,  fáradozik  (Szeged  Nyr.  IX.237;  Csap- 
lár Benedek).  Hiába  csötlöttem-hotlottam  egész 
életömbe,  még  sincs  böcsületöm  (Szeged  Csaplár 
Benedek);  3.  csötlik-b ötlik,  csütlik-botlik :  lábat- 
lankodik, útban  van,  alkalmatlankodik  (Szeged 
Nyr.  IX.237;  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
381). 

CSETLET:  dörömböl  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843). 

CSÉTNIK  {esetnek  Dunántúl  Nyr.  V.128;  Bácska 
Tsz.  284a) :  1.  csétnik,  csetnik :  pandúr  (Eszék 
vid.  Nyr.  V.270;  VII.232.  277;  Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVL283 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVI. 
571;  XVin.93);  2.  esetnek:  vármegye  szolgája 
(Bácska  Tsz.  284a);  3.  esetnek:  kisbíró  (Dunán- 
túl Nyr.  V.128). 

CSETEE :  lucskos,  csatakos,  sárvizes  (Mátyus- 
földe  Nyr.  XVII.478). 

1.  CSETRÉS  (csentrös  Szeged  vid.  Nyr.  1.425; 
csetresz  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.383 ;  Pest  m.  Nyr. 
XVIII.573;  csetrös  Kis-Kúu-Halas  Nyr.  XIV.429; 
Kecskemét  Nyr.  XIX.46):  1.  csetres,  csetres:  lucs- 
kos, csatakos,  sárvizes  (Baranya  m.  Nagy-Har- 
sány Nyr.  Vn.477;  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Fölsö-Csallóköz  Nyr.  VIII.189;  Pozsony  m.  Tak- 
sony Nyr.  XV.190;  Pozsony  m.  Farkashida  Nyr. 
XVIII.232;  Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.187). 
Csetres  edény:  mosatlan  edény  (Mohács  Kassai  J. 
Szóköuyv  V.180);  2.  csetres,  csetresz,  csetrös, 
csentrös:  mosatlan  evő-  v.  főző-edény  (Győr  m 
Bőny  Nyr.  XV.383;  Baranya  m.  Nagy-Harsány 
Nyr.  vn.477;  Félegyháza  Nyr.  V.35;  Kecske- 
mét Nyr.  XIX.46).  Ha  ettél,  mosd  el  a  csentröst 
(Szeged  vid.  Nyr.  1.425);  csetrös:  cserép-edények 
gyűjtőneve  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.429);  3.  cset- 
res: [tréf.]  házaló,  konyhában  ácsorgó,  katlan- 
támasztó személy  (Balaton  mell.  Fábián  Gábor 
1839);  4.  csetresz:  szeméthordó  ponyva  (Pest  m 
Nyr.  XVin.573).  i'    J      \ 

2.  CSETBÉS:  csacsogó,  csacska,  lármás  (So- 
mogy m.  Csurgó  Nyr.  XVII.477;  Tata  Horváth 
Ignác). 


CSETRES:  helyettes,  a  kit  a  halászbokor 
vmely  tagja  maga  helyett  állít  (Tihany  Hermán 
0.  Halászat  K.) 

CSETRÉSKÉD-EK :  lucsokban,  sárban  csa- 
tangol (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

1.  CSETRI:  phoxinus  laevis  (Zala  m.  Tapolca 
Nyr.  VIII.469;  Hermán  0.  Halászat  K.) 

2.  CSETRI :  (rosszul  sikerült)  lapos  sült  tészta 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  Xn.476). 

[3.  CSETRI]. 

csetri-bodri.  Csetri-bodri  kócos :  fésületlen 
suhanc  polgár-leányka  (Baranya  m.  Nagy-Har- 
sány Nyr.  VIL477). 

[CSETTEG],  CSÖTTÖG:  ketyeg  (az  óra)  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93). 

csettög-esattog  :  csitteg-csattog  (Szeged  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  1.212). 

CSETTÉGET:  ropogtat;  [A  róka]  mégin  ot 
csettegette,  poreogatta  a  halat  (Veszprém  m.  Cse- 
tény  Nyr.  XVin.44). 

[CSETTEN]. 
[még-csetten], 

[Szólások].  Megesetten  a  gyermek  hangja:  meg- 
vastagszik, mélyebb  lessz  (Erdély  Nyr.  XVII.418). 
Megcsettent  a  bátorsága :  megszeppent  (Gömör  m. 
Nyr.  XVII.418)  [vö.  meg-csattan]. 

CSÉTVA:  rossz  tehén  (Vas  m.  Őrség  Nvr. 
n.562).  ^ 

CSEVA:  elhanyagolt  öltözetű  nő  (Háromszék 
m.  Dézsi  Mihály). 

CSÉVE :  sóska  (Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  IV. 
560  [itt  cséré  hiba];  X.87;  Xn.l91 ;  XXII.383) 
[vö.  csávig]. 

CSEVEJDE:  1.  helytelenkedő  gyülevész  nép 
(Szeged  Nyr.  11.377) ;  2.  lábatlankodó  gyermekek 
(Szeged  Nyr.  VII.235)  [vö.  csajvadék,   csejvedék]. 

CSÉVÉL YÉG  (Karancs  vid.  Nyr.  XXI.478; 
csévelyeg  Heves  m.  Névtelen  1840;  csivejeg  Bihar 
m.  Poesaj  Nyr.  V.572 ;  csivejeg  Debrecen  Hajdú 
Nagy  Sándor;  csíveleg  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; csívelyé'g  Nógrád  m.  Nyr.  V.181;  csivelyeg 
Debrecen  Nyr.  IX.266 ;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr. 
IV.43):  1.  csévelyeg,  csévelyeg,  csivejeg,  csivelyeg, 
csivelyeg:  tévelyegve  jár,  bolyong,  őgyeleg  (Deb- 
recen Hajdú  Nagy  Sándor;  Bihar  m.  Fúrta  vid. 
Nyr.  IV.43;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Nógrád  m. 
Nyr.  V.181);  2.  csivejeg:  kél-fekszik,  betegeske- 
dik (Bihar  m.  Poesaj  Nyr.  V.572);  3.  esiveleg: 
tengődik  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

CSEVET:  lárma,  zsivaj  (Győr  m.  Nyr.  III. 
427). 

CSEVETEL  (Balaton  mell.  Tsz.;  csevetünyi 
Csallóköz  Csaplár  Benedek) :  cseveg,  lármáz,  zsi- 
vajog. 


305 


CSEVETÜLES— CSIBBED 


CSIBE— CSICCSED 


306 


CSEVETŰLÉS :  csevegés,  lárma,  zsivaj  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

csevetülós-csivatulás :  cv.  A  sok  csevefülés- 
csivatulás  csak  munka-mulasztás  a  cselédek  közt 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

CSEVICE  {cevice  Kecskemét  Nyr.  X.380 ;  cevice 
Gömör  m.  Radnót  Nyr.  VIII.  428 ;  csevicce  Rima- 
szombat Nyr.  IV.  560 ;  csevize  Borsod  m.  Cser- 
nely  Nyr.  XXII.33):  1.  cevice,  csevicce,  csevice, 
csevize:  savanyú- víz  (Borsod  m.  Csernely  Nyr. 
XXII.33;  Gömör  m.  Tsz.;  Rimaszombat  és  vid. 
Nyr.  IV.560;  XXII.383;  Gömör  m.  Radnót  Nyr. 
VIIL428);  2.  csevice:  savanyúvizes  kút  (Kassa 
vid.  Nyr.  XVn.238) ;  3.  csevice :  lőreféle  savanyú 
bor  (Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238) ;  cmce  .•  sűrű 
aljbor  (Kecskemét  Nyr.  X.380);  4.  csevice:  pá- 
linkafőzésre való  meggy-,  szilva-  v.  egyéb  gyü- 
mölcszagyvalék (Szeged  Csaplár  Benedek). 

CSÉZA  {csésa  Eszék  vid.  Nyr.  V.270;  Bódiss 
Jusztin) :  hintó,  kis  födeletlen  hintó,  stájer  kocsi 
(sandlaufer)  (Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr. 
VIII.432;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XXI.  143;  Pápa 
vid.  Tsz.;  Esztergom  Nyr.  VIII.512). 

[CSI]. 

csi-bogár:  marhákat  csipkedő  légy  (Székely- 
föld Tsz.). 

CSIA  {csiha  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.281) :  csin- 
talan, pajzán  (Székelyföld  NyK.  X.328;  Kriza; 
Háromszék  m.  Vadr. ;  Kiss  Mihály). 

CSIÁPOL  (siápol  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
hely  nélkül  Tsz.  68b):  1.  csipog  (az  anyjától 
eltévedt  v.  enni  akaró  csirke)  (Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek ;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII. 
189;  Székelyföld  Tsz.  Kiss  Mihály;  Csík  m.  Tsz.; 
Háromszék  m.  Vadr.  375);  2.  kiáltoz  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  V.180;  Csík  m.  MNy.  VI.370). 
Ojan  erössen  csiápol,  mind  a  csürke  (Háromszék 
m.  Vadr.  375) ;  3.  alig  teng  (ember,  idétlen  bete- 
ges állat,  növésében  elmaradt  gabona  v.  egyéb 
növény)  (Soprony  m.,  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

CSIATAG  {csihatag  Veszprém  m.  Nyr.  V.330 ; 
Fehér  és  Baranya  m.  Király  Pál;  Baranya  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.185  [itt  csihatar  hiba]; 
csivatag  Balaton  mell.  Tsz.  335a) :  1.  csiatag,  csi- 
hatag: fattyúhajtás,  gyökérhajtás  (Somogy  m. 
Nyr.  111.543;  Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr. 
VIII.432;  Veszprém  m.  Nyr.  V.330;  Fehér  és  Ba- 
ranya m.  Király  Pál;  Kassai  J.  Szókönyv  V. 
185);  2.  csiatag:  fiatal  erdő  (Vas  m.  Király  Pál); 
3.  csiatag,  csivatag:  pózna,  dorong,  szorító  rúd 
(a  mellyel  pl.  hordót,  követ  a  szekéren  meg- 
erősítenek (Balaton  mell.  Tsz.  335a;  Vas  m. 
Király  Pál). 

CSÍBA:  a  talieska  vastengelye  (Alföld  Nyr. 
n.424). 

CSIBAB :  sovány.  Ölöget  öszik,  mégis  csak 
ollan  csihár,  fonyár  (Szeged  Nyr.  V.571). 

CSIBBED  (Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  Vni.229; 
csibböd  Udvarhely  m.  Vadr.):   csiped,  csipked. 


CSIBE  {cibe  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V. 
182 ;  Palócság  Tsz. ;  Gömör  m.  Tsz. ;  Gömör  m. 
Hanva  Nyr.  XX.  287;  Gömör  m.  Balogi  Nyr. 
XX.570;  Gömör  m.  Runya  Nyr.  XXII.286;  csebe 
Palócság  Tsz.  85b).  —  Csibe:  a  learatott  gabona 
összegyűjtése  után  elmaradt  eggy-eggy  kalász 
(Győr  m.  Szigetköz,  Duna  Szentpál  Nyr.  VIII.522 ; 
Győr  m.  Csécsény  Nyr.  XII.236). 

csibe-gomba:  eggy  gombafaj  (levesbe  való) 
(Hont  m.  Nyr.VI.181)  [vö.  csibiske-gomba,  csirke- 
gomba], 

CSIBÉLE :  csibe  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  XII.  476). 

CSIBELLÉREZ :  szedeget,  csipeget  (Vas  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.182 ;  Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.) 

el-csipelléresz  :  ellegelészget  (szálanként  csi- 
pegetve a  füvet).  A  marha  itt  [ezen  a  kiégett, 
kopár  mezőn]  el  nem  élhet,  de  a  birka  elcsipellé- 
resz  (Hely  nélkül  Kresznerics  F.  Szótár  1.83). 

CSIBENKÉD-IK :  1.  vmibe  kapaszkodva  lóg, 
kapaszkodva  függeszkedik;  2.  lábujjhegyre  ágas- 
kodva nyúl  vmi  után  (Érsekújvár  Nyr.  VIIL282) 
[vö.  csübenkez-ik]. 

[CSIBÉS]. 

csibós-tyúk:  fiastyúk  (csillagzat)  (Komárom 
m.  Für  Nyr.  XX.479). 

CSIBÉZ:  a  gyűjtés  után  elmaradt  gabona- 
fejeket összeszedi  (Győr  m.  Csécsény  Nyr.  XII. 
236). 

CSIBISKE  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.425;  cibüske 
Ipoly  vid.  Nyr.  III.427 ;  csibüske  Érsekújvár  Nyr. 
Vin.46.  282):  csibe,  csibécske. 

csibiske-gomba :  csuport-gomba  (Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.  188)  [vö.  csibe-gomba,  csirke-gomba]. 

CSIBOLYÓ :  pacsirta  (Vas  m.  Fölső-Ör  Király 
Pál). 

CSIBORÁL :  szedeget,  csipeget,  böngész  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  V.183). 

CSIBORÁZ-IK:  szedeget,  csipeget  (az  apró- 
jószág eleséget  a  fűből)  (Gömör  m.  Tsz.) 

CSIBOROG:  sipog,  énekel,  zajong  (Orosháza 
Nyr.  VI.134). 

1.  CSICSA:  ostoba,  ügyetlen  vén  ember  (Pápa 
vid.  Tsz.).  Te  vén  csicsa !  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

2.  CSICSA:  malac  (Hont  m.  Visk  Nyr,  V.334). 

CSICSAG:  hallgass,  hallga!  (Rozsnyó  Nyr. 
Vin.564;  Abauj  m.  Jászó  Nyr.  IX.478),  Csicsa- 
togjatok:  hallgassatok  (Rozsnyó   Nyr,   VIII,564), 

CSÍCSÁG:  szúró  bogáncs  (Szlavónia  Balassa 
József). 

CSICCSED  :  poshad,  erjed  (Szeged  Kassai  J. 
Szókönyv  V.203;  Tsz.) 


307 


CSICCSEN— CSICSffil 


CSICSIRKO—CSIFOROG 


308 


[CSICCSEN]. 

meg-csiccsen  :  megvizesedik  és  megsavanyo- 
dik (a  másnapra  eltett  maradék-kása)  (Somogy 
m.  Csurgó  Nyr.  XVII.477). 

[CSICSÉG],  CSICSÖG :  csics  hangot  ad  (vmely 
puha,  nedves  tárgy,  mikor  nyomkodják)  (Sze- 
ged Csaplár  Benedek)  [vö.  csicsog]. 

CSICSEREG  (csücsörög  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek): csics  hangot  adva  fakadoz  (a  víz  süp- 
pedékes helyen  a  járó  lába  nyomában)  (Balaton 
mell.  Tsz.) 

CSICSEBÉL :  csicsereg  (Zemplén  m.  Nyr.  X. 
280). 

CSICSERÉSZ :  cv  (Fehér  m.  Nyr.  XL228 ;  Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

[CSICSERGŐ],  CSÜCSÖRGŐ :  pacsirta  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

CSICSERI  ==^  csicseri-borsó  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
XII.  476)  [vö.  cicer]. 

csicseri-borsó  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191; 
csícsere-borsó  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323 ; 
csincseri-borsó  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191 ;  csü- 
csör-borsó  Székelyföld  Tsz.  NyK.  X.328):  1.  csi- 
cseri- V.  csincseri-borsó:  kerek,  szepesi  borsó 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191);  2.  csücsör-borsó  : 
borsónemú  vadnövény  (Székelyföld  NyK.  X.328) 
[vö.  csincseriz,  csúcsor-borsó\. 

CSICSERKE  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  csü- 
csörke  Palócság  Tsz. ;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Nyr.  VIII.94;  csücsürke  Komárom  m.  Naszvad 
Nyr.  IV.235))  1.  csücsörke,  csücsürke:  pacsirta 
(Palócság  Tsz.;  Komárom  m.  Naszvad,  Nagy- 
Igmánd  Nyr.  IV.235;  VIII.94);  2.  csicserke:  csacska 
(Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.202 ;  Vas  m.  Ke- 
menesalja Tsz.) 

CSICSERKÉL :  csicsereg  (Balaton  mell.  Tsz). 

CSICSERKÉZŐ :  vmely  gyermekjáték  (a  leá-  | 
nyok   körbe  fogódzanak  és  dalolva  forognak  s  ! 
aztán  leguggolnak)  (Torontál  m.  Száján  Kálmány 
L.  Szeged  népe  11.203). 

CSICSÉRLI  (Dunántúl  Halász  Ignác ;  csicsédli 
Zala  m.  Arács  Nyr.  XXII.  192) :  ezüst  hatos  (tíz- 
krajcáros). 

CSICSIGAT:  altat  (kis  gyermeket  altató  dal- 
lal és  ringatással)  (Balaton  mell.  Tsz.). 

CSICSIKOL;   csiripel  (Udvarhely  m.  Kriza). 

CSICSIKOMÁZ:  csicsikoma  nevű  gyermekjá- 
tékot játszik  (Somogy  m.  Nyr.  1.149). 

[CSICSIMÉ]. 

csiosimé-madár :  fringilla  celebris  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII.477). 

CSICSIBI:  kis  vöcsök  (podiceps  minor)  (Ve- 
lence Hermán  0.  Halászat  K.). 


CSICSIRKÓ :  jégcsap  (Karancs  vid.  Nyr.  XXL 

478). 


csicsigat   (Békés-Doboz   Nyr. 


CSICSISGAT 

XVIII.96). 

CSICSKURA  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  X1X.334; 
csicskara  Alföld  Nyr.  II.  424):  bogáncs,  koldús- 
tetű  (növény-tüsök,  mely  a  ruhába,  állat  gyap- 
jába,  szőrébe  ragad). 

CSICSKURÁZ :  a  gyapjú  közül  kiszedi  a  csics- 
kurát  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIX.334). 

[CSICSÓ]. 

csicsó-rópa :  disznó-répa,  földi  alma  (Somogy 
m.  Tsz.) 

1.  CSICSOG  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
XI.477;  csícsag  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
93):  bojtorján. 

2.  CSICSOG:  1.  csics  hangot  ad  (az  esőverte 
föld  a  lépés  alatt)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XX.431);  2.  harsog  (a  gyolcs,  mikor  hasítják) 
(Orosháza  Nyr.  VI.134);  3.  hamiskásan  beszél 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.278)  [vö.  csi- 
cseg]. 

CSICSÓKA  {csics'-óka  Palócság  Nyr.  XXII.38) : 
nagy  levelű  növény,  a  melynek  burgonyaforma 
gumóját  nyersen  eszik;  tót  répa  (émelygős  édes, 
burgonyaforma  répafaj ;  helianthus  tuberosus) 
(Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.331 ;  Tolna  m.  Tsz. ; 
Pápa  vid.  Tsz.;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
V.203 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323 ;  Zemp- 
lén m.  Deregnyő  Nyr.  Xin.92;  Székelyföld  Kő- 
váry  László  1842). 

CSICSONKA  (Erdély  Csaplár  Benedek;  Ko- 
lozsvár Szinnyei  József;  csiszinka  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  csiszonka  Székelyföld? 
Nyr.  IX.236) :  csuszka  (jég,  a  melyen  csuszkái- 
nak). 

[Szólások].  Csiszinkát  ver:  csuszkát  készít  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

CSICSONKÁZ[-IK]  (Zilah  Nyr.  XIV.287 ;  Erdély 
Csaplár  Benedek ;  Kolozsvár  Kriza,  Szinnyei 
József;  Marosszék,  Aranyosszék  Kiss  Mihály; 
csicsankázni  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV. 
335 ;  csicsinkáz[-ik]  Kolozsvár  Kriza ;  Kis-Küküllő 
m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.335;  Segesvár  Nyr.  IX. 
43;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  csiszinkáz-ik  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  csiszonkázm 
Erdély  Tsz.;  smn/cá^^ni  Marosvásárhely  Nyr.  IX. 
428;  sisonkázm  Székelyföld  ?  Nyr.  XV.335) :  jégen 
csuszkái. 

CSIDU:  kis  csikó  (Bodrogköz  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.183;  Tsz.). 

CSIPLINCS :  1.  hitványság ;  2.  vézna  (Nógrád 
m.  Tolmács  Nyr.  XVI.46). 

CSIPOROG,  CSUPOROG :  csikorog,  nyikorog. 
Fintorog  a  szoknyája,  csiforog  a  csidmája  (Erdő- 
vidék  Nyr.  1X.41).   Hallod-é  Miska,  hogy  csufo- 


309 


CSIG-IK -CSIGER 


CSIGESZTEL— CSIHAR 


310 


rog  a  Ripacsos  Tóth  Gazsi  kereke;  bizonyosan 
elfogyott  az  avas  háj.  De  csuforog  a  csezmád; 
tán  nem  fizetted  ki  az  árát,  ecsém!  (Hely  nélkül 
Nyr.  XVII.419). 

[CSIG-IK]. 

meg-csigik :  megsavanyodik  (Somogy  m.  Csurgó 

Nyr.  XVII.477). 

CSIGA  (nyaka  csugája,  Kolozsvár  vid.  Kassai  J, 
Szókönyv  V.218) :  kútgém  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Tsz.;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93). 

csiga-ágas :  kút-ágas  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.93). 

csiga-biga:  1.  bonyodalom,  szövevény.  Ennek 
a  dolognak  sok  csigabigája  van  (Székelyföld 
Tsz.);  2.  hitvány,  korcs,  törpe,  vézna.  Csigabiga 
ember  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843). 

csiga-boga ;  csiga,  csiga-biga  (Nógrád  m.  Nyr. 
11.330). 

csiga-bogás :  kivarrott  diszítmény  fehérneműn 
(Rimaszombat  Nyr.  XII.  190). 

csiga-buga:  csiga,  csiga-biga  (Pest  m.  Nyr. 
1.44;  Cegléd  Nyr.  1.183). 

osiga-liga:  cvi  (Pannonhalma  Nyr.  XII.187; 
Csallóköz  Nyr.  1.232;  Csaplár  Benedek). 

csiga-riga:  cv  (Veszprém  Nyr.  11.134;  Fehér 
m.  Nyr.  11.330;  Fehér  m.  Sárbogárd  Nyr.  1.185). 

CSIGAR  (Soprony  m.  Szil-Sárkány  Nyr.  VI. 
471;  csihar  Göcsej  Nyr.  VII.282;  csihár  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz. ;  csihar  Vas  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.185):  husáng. 

csigar-fa:  törpe  fa  (Győr  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.185). 

[CSIGÁS]. 

csigás-kút:  gémes  kút  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVni.93). 

CSÍGAT  (Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L, 
Szeged  népe  111.212;  Simontornya  Nyr.  V.230; 
csigát  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XX.479;  csiggat, 
csiggat  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.429;  Kecske- 
mét, Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek) :  csi- 
tít,  csitítgat. 

[CSIGÁZ]. 

meg-csigáz :  elbágyaszt  (Nagy-Kálló  Nyr.  XII. 

CSIGÁZÁS:  tavaszi  gyermekjáték,  a  mely 
abból  áll,  hogy  eggy  háromujjnyi  magasságú 
esztergályozott  fa-kúpocskát  ostorral  csapkodva 
körben  táncoltatnak  (Hajdú-Hadház  Nyr.  IX.238). 

CSIGER  (ciger,  cigere  Soprony  és  Vas  m. 
Nyr.  XVII.272 ;  csege  Soprony  m.  Fölső-Szakony 
Nyr.  XVII.383;  csenge  Komárom  Király  Pál; 
csenger  Palóeság  Tsz,  69b ;  csengér  Hont  m.  Páld 


Nyr.  XIV.575;  csengér  Esztergom,  Kőhíd-Gyar- 
mat  Király  Pál ;  csige  Palócság  Tsz. ;  csiger 
Dunántúl  Nyr.  V.128;  csiger  Veszprém  Király 
Pál ;  Debrecen  Nyr.  XXI.477 ;  csiger  Cegléd  Nyr. 
XXII.375;  csiger  Soprony  ra.  Csepreg  Nyr.  II. 
371;  Cegléd  Nyr.  XXn.375;  csigeré  Zala  m. 
Nyr.  XVIL272;  Balaton  mell.  Tsz.;  Veszprém 
Nyr.  VIII.513;  Király  Pál;  csigeré  Sümeg  vid. 
Nyr.  XXII.286 ;  csigír  Bihar  m.  Fugyi- Vásárhely 
Nyr.  in.232;  csigör  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVni.93 ;  csinger  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXn.383  ; 
Kassa  vid.  Nyr.  XVn.238;  Palócság  Tsz.  69b; 
csingér  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.90 ;  Gödöllő  és 
vid.  Király  Pál;  Tata,  Vác  Markovics  Sándor; 
Nógrád  m.  Fabó  András  1841 ;  Nógrád  m.  Rimóc 
Nyr.  VI.273 ;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVin.48 ; 
Nyitra  Nyr.  XVn.140;  Nyitra  m.  Magyar-Soók 
Nyr.  XIX.503;  csügör  Székelyföld  Tsz.  Győrffy 
Iván ;  Csík  m.  Nyr.  VI.525 ;  Csík-Gyergyó  Győrffy 
Iván ;  Háromszék  m.  Tsz.  NyK.  III.3 ;  csügör 
Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.42) :  1.  ciger, 
cigere,  csege,  csenge,  csenger,  csenger,  csengér, 
csige,  csiger,  csiger,  csiger,  csiger,  csigeré,  csigeré, 
csigir,  csigör,  csinger,  csingér:  lőre,  vinkó,  silány 
bor  (vízzel  fölöntött  törkölyből  sajtolt  bor)  (i.  h.) ; 
2.  csügör,  csügör:  vadalma  v.  vadkörte  leve  (i.  h.) 
[vö.  csegres]. 

CSÍGESZTEL  (csig  esztel) :  csitít,  csendesít 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Fölső-Csallóköz  Nyr. 
Vin.189). 

1.  CSIGGASZT :  cv  (Székesfehérvár  Nyr.  VII. 
138). 

2.  CSIGGASZT :  csigáz,  elcsigáz.  [A  nyulacska] 
agaramat  fárasztya,  paripámat  csiggasztya  (Kis- 
Kún-Majsa  Nyr.  11.429). 

1.  CSIGOLYA  {csigola  Somogy  m.  Nyr.  XII. 
382;  csuguja  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu 
Nyr.  XV.326).  Csigola:  a  sonka  kikerekítése  után 
ott  maradó,  némi  hússal  takart  csont  (Somogy 
m.  Nyr.  XII.382). 

[Szólások].  Akkor  lássalak,  mikor  a  nyakam 
csugujáját  (Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr. 
XV.326). 

2.  CSIGOLYA  (Szeged,  Székelyföld  Tsz. ;  Há- 
romszék m.  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Kiss  Mihály ; 
cigle  Komárom  Nyr.  VIII.  471;  Csallóköz  Nyr. 
1.232;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vni.189;  Erdély  Nyr. 
IX.527;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Erdővidék 
Király  Pál):  parti  fűz,  kosárkötö  fűz. 

csigolya-fűz :  apró,  törpe  fűz  (Erdély  Kassai  J. 
n.242). 

CSIGRA :  csapó-csiga  (gyermekjáték)  (Bácska 

Nyr.  XVII.180). 

CSIHAD :  csendesedik  (a  szél,  az  eső)  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.191 ;  Füzes-Gyarmat  Nyr.  XII. 
475;  Hódmező-Vásárhely  Nyr.  11.421).  Nagyon 
megcsihatt  a  kocsmáros,  a  mint  rákiabáltunk  (Hajdú 
m.  Nádudvar  Nyr.  IV.372)  [vö.  csihed]. 

CSIHÁR:  ritkás,  ritkaszemú.  Csihár  szőlőfürt 
(Fehér  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.185). 


311 


CSIHE— CSIKAR 


CSIKARASZ— CSIKL-IK 


312 


CSIHE.  Egy  csihe  szína:  kis  szekér  széna 
(Debrecen  Nyr.  VII.137). 

[csmÉ]. 

csihé-puhé  (csihe'-puhe'  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
459;  csíhi-puhi  Szeged  vid.  Nyr.  IV.168):  ütés- 
verés (Mezőtúr  Nyr.  VIII.  189;  Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.467;  Szeged  vid.  Nyr.  IV. 
168).  Nem  sokat  lármáz  a  cselédre,  hanem  min- 
gyán  csihé-puhé  (Nagy-Kúnság  Nyr.  III.233)  [vö. 
csuhé-puké]. 

CSIHED  =  csihad  (Szeged  Kassai  J.  Szókönyv 
V.185;  Tsz.) 

CSIHEB:  jött-ment,  sehonnai,  paraszt  [szidó 
szó]  (Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XXII.383). 

CSIHES;  esínytevő,  gonosz  (Bihar  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  V.185). 

CSIHÉS :  1.  félénk,  ijedős,  nyavalyatörős  (Hód- 
mező- Vásárhely  Nyr.  11.188;  Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XIX.334).  ügy  megijesztettem,  hogy 
majd  csihés  lett  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX. 
334);  2.  a  kin  a  többi  kifog,  belőle  tréfát,  csú- 
fot úz  (Makó?  Nyr.  XVII.418). 

CSIHOL  (cihol  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIII.578;  csahol  Baranya  m.  Tsz.  205a;  Gyön- 
gyös vid.  Nyr.  11.180;  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
csókol  Duna  mell.?  Kassai  J.  Szókönyv  V.207) 
[vö.  cihel\. 

CSÍHOS :  csinos  (Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XVIII. 
456;  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XIX.184). 

CSIJAS:  ravasz,  furfangos,  hamis,  fortélyos 
(Székesfehérvár  Nyr.  XVIII.232). 

CSIJJESZT:  csitít,  csitítgat,  csendesít,  csilla- 
pít (Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek) [vö.  csillaszt]. 

CSÍK:  1.  metélt  (tészta)  (Dunántúl  Tsz. ;  Palóc- 
ság Nyr.  XXI.507;  XXII.33;  Nógrád  m.  Litke 
Nyr.  IV.334;  Nógrád  m.  Vecsekle  Nyr.  V.571 ; 
Gömör  m.  Tsz.;  Rimaszombat  Nyr.  XVII.525); 
2.  disznó  torkában  levő  mirigy  (Székelyföld  Tsz.) 
[vö.  csikmák,  mácsik]. 

csík-bogár:  hydrophilus  és  dytiscus  (Bereg 
m.  Szernye  Hermán  0.  Halászat  K.) 

osik-dáma:  cobitis  fossilis  (Szatmár  m.  Bör- 
vely,  Szamos  és  Maros  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.) 

csík-tök:  a  cucurbita  lagenaria  körtealakú 
fajtája,  melyet  kasornyába  foglalva  csíkszállí- 
tásra használnak  (Szatmár  m.  Börvely,  Kis-Maj- 
tény  Hermán  0.  Halászat  K.) 

CSEKA:  esikócska  (Vác  Czech  János  1840). 

CSIKAE:  1.  facsar  (Szeged  Csaplár  Benedek; 
Palócság  Tsz.);  2.  csíp.  Oda  csikarta  az  ujját 
(Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.573) ;  3.  karcol,  karmol, 
horzsol  (Kecskemét  Tsz.;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.191;  Nagy-Kúnság,   Túrkeve  Nyr.  ni.229; 


Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47 ;  Palócság  Nyr.  XXI.505 ; 
Rimaszombat  Nyr.  XVII.525;  Borsod  m.  Diós- 
Győr  Nyr.  IV.43;  Eger  vid.  Nyr.  XVII.476). 

CSIKÁBÁSZ :  csikargat  (Gömör  m.  Nyr.  XVIH 
501). 

CSIKARI  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  sikari 
Szeged  Csaplár  Benedek) :  pénz-csikaró,  zsugori. 

CSIKABÍTTYÚ  (Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI. 
47;  sikarityú  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  IX.281): 
ördög-motolla ;  ördög-malom,  forgó-hinta  (ringel- 
spiel-féle). 

CSIKASZ:  sovány,  horpadt  hasú  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  V.185.  186.  188 ;  Tisza-Dob 
Nyr.  XX.  192;  Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XXII. 
383;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839). 

1.  CSIKASZ:  csíkfogó;  csíkhalász  (Göcsej  Nyr. 
XIV.167;  Budenz-Album  162;  Sárrét,  Ecsed, 
Bereg  m.  Szernye  Hermán  0.  Halászat  K.) 

csikász-varsa :  csíkfogó  varsa  (Erdővidék,  Olt 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) 

2.  CSIKÁSZ[-IK] :  csíkot  fog  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
165;  Budenz-Album  160;  Szatmár  m.  Nagy- 
Dobos  Nyr.  IX.  138). 

CSIKAVÉNY:  1.  csiklandós  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.);  2.  kacérságra  hajlandó  (Balaton 
mell.  Tsz.) 

CSIKERÉSZ  {csükerészek  Székelyföld  Tsz.): 
böngészve,  csipegetve,  szálalva  legel  (gyér  nö- 
vényzetű ugaron  v.  száraz  parlagon)  (Göcsej 
Vass  József  1841). 

CSIKÉSZ,  CSÜGÉSZ :  tarlóz,  böngész  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  in.261;  Kiss  Mihály). 

CSIKKAN  (sikkan  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
348 ;  Vadr. ;  kisikkan  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
11.208):  1.  sikkan:  csusszan  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.348;  Vadr.);  2.  csikkan:  ficamodik,  hibban 
(Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Marosvásárhely  Nyr, 
IX.428;  Csík  m.  MNy.  VI.370;  Háromszék  m. 
Győrífy  Iván). 

ki-csikkan  {ki-sikkan  Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.208):  kificamodik  (Torda  Nyr.  XVIH. 
371 ;  Székelyföld  Nyr.  XVn.418;  Andrássy  Antal 
1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.319;  Nyr.  V.37; 
Borszék  Hegedűs  István). 

1.  CSIKKANT:  ficamít  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

ki-csikkant:  kificamít  (Székelyföld  Győrífy 
Iván). 

2.  CSIKKANT:  csippent,  hirtelen  el-  v.  le- 
csíp (ollóval),  oda  csíp  (ajtó  v.  láda  nyílása  közé) 
(Abaúj  m.  Király  Pál;  Heves  és  Szolnok  m. 
Makáry  György  1839). 

el-csikkant:  elcsen  (Abauj  m.  Király  Pál). 

CSIKL-IK:  csiklandik  (Székelyföld  Győrffy 
Iván).  Kjed  ugyan  csiklik,  húgom.  Jaj,  ne  nyójjon 


313 


CSIKLANDÉKOS— CSIKÓ. 


CSIKOL— CSILIKANYOZ. 


314 


a  hónyom  alá,  mett  ugy  csiklom,  hogy!  Mikor  a 
hegedűszót  meghajja,  csiklik  a  vére  belé  (Három- 
szék m.  Vadr.  359.  362). 

CSIKLANDÉKOS :  csiklandós   (Veszprém   m. 

Nyr.  VL418). 

CSIKLANDÓ:  csikló,  picsa  pecke  (clitoris) 
(Balaton  mell.  Tsz.) 

CSIKLANT :  csikland,  csiklandoz  (Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.219). 

CSIKLAT :  oo  (Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr. 
Vn.283). 

1.  CSIKLI:  deszkából  összerótt  kicsiny  halász- 
ladik (Dráva  mell.  Nyr.  V.423;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.283;  XVn.44.  237;  Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVin.93;  Eszék  vid.  Nyr.  V.270; 
Vm.lSO.  373). 

2.  CSIKLI :  csizmasarok  (Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.381). 

CSIKLIND :  csikland,  csiklandoz  (Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381). 

CSIKLINT:  cv  (Nógrád  m.  Nyr.  V.181;  Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván ;  Csík-Sz.-György  Nyr.  X. 
331). 

CSIKLÓS:  csiklandós  (Háromszék  m.  Vadr. 
359). 

CSIKMÁK  {csikmakk  Gyöngyös,  Nyitra  Erdé- 
lyi J.  Népd.  és  mond.  1.112):  metélt  (tészta) 
(Göcsej  MNy.  V.88;  Kecskemét  Nyr.  X.380;  Sze- 
ged vid.  Nyr.  in.278;  Csallóköz  Nyr.  1.232 ;  Csaplár 
Benedek;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.189;  Csalló- 
köz, Bacsfa  Nyr.  XVI.47 ;  Mátyusfölde  Nyr.  XVH. 
478;  Érsekújvár  Nyr.  VIII.282;  Komárom  m. 
Nász  vad  Nyr.  IV.  235). 

CSIKNYUL :  koccint  húsvéti  piros  tojással 
(játék ;  ketten  a  piros  tojásuk  hegyét  összeütik, 
s  a  kié  betörik,  az  a  vesztes,  és  a  maga  piros 
tojását  tartozik  oda  adni  a  másiknak)  (Csik  m. 
Gyergyó  Kiss  Mihály)  [vö.  csoknyál], 

CSIKÓ  {csitkó  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  V. 
189;  Beszterce-Naszód  m.  Zselyk  Nyr.  XXII. 
376;  Maros-Torda  m.  Maros-Bükkös  Nyr.  X.48; 
Aranyosszék  Nyr.  IV.237 ;  Székelyföld  Nyr.  1.151 ; 
Vin.217;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  III. 
553;  Arany-Gyulai  NGy.  1.228;  Udvarhely  m. 
Fehér-Nyikó  mell.  Vadr.  119;  Medösér  Arany- 
Gyulai  NGy.  ni.l49;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
221.  358;  NyK.  III.16;  Nyr.  IV.561 ;  Háromszék 
m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  Tsz.;  Nyr.  IX. 
37;  Csík  m.  Nyr.  XXn.334;  Csík-Madaras  Nyr. 
XIX.527;  szitku  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483. 
492).  Csikó:  1.  szőllőkötéskor  kihagyott  eggy  szál 
szőllővessző  (Gyöngyös  Nyr.  1.334) ;  2.  szekunda 
(deáknyelven)  (Nagy-Kálló  Nyr.  Xn.429). 

esltkó-bitykó ;  csikó-karabély  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

8Z1MNYE1  :   MAGYAB  TÍJBZÓTÍ.it. 


csikuó-fa :  szövőszék  része.  (,A  csikuó-fa  arra 
valuó,  hogy  ha  elüőre  szövi  a  vásznot,  evvel 
ereszt  rajta  vissza')  (Rábaköz  Nyr.  XV.521). 

csikó-foga :  törött  árpa  levesben  (Tata  vid.  Nyr. 
V.329). 

csikó-szájú:  nagy  boros  edény  (Somogy  és 
Baranya  m.  Tsz.) 

CSIKOL:  csiklandoz  (Szatmár  m.  Nyr.  XI. 
284 ;  Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rákos .  vid. 
Pap  Károly). 

CSIKOR:  fagy.  Megszaporodott  az  éjjel  a  csi- 
kor  (Csallóköz  Nyr.  1.232). 

CSIKÓRA:  csira  (Tolna  m.  Nyr.  VI.230)  [vö. 
cikora], 

CSIKORÁSZ:  tengődik  (Győr  m.  Szigetköz, 
Duna-Szentpál  Nyr.  VIII.522)  [vö.  csikorog]. 

CSIKORGÁS  {csitorgás  Csík  m.  Gyergyó  Nyr. 
IV.335). 

CSIKORGAT  {csttorgat  Kászon,  Jakabfalva 
Nyr.  Vni.336). 

CSIKORGÓS :  nyikorgó.  Csikorgós  csizma 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93). 

CSIKORÍT :  keményen  megfenyít  (Repce  mell. 

Nemes- Viss  Nyr.  XVII.336). 

CSIKOROG  {csitarag  Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XI.188;  csitorog  Székelyföld  Győrífy 
Iván;  csitorg\áR  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII. 
231):  1.  szól  (a  szárcsa)  (Fehér  m.  Velencei  tó 
mell.  Nyr.  XVII.430);  2.  fagy  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.191);  3.  tengődik,  nyomorog  (Vas  m. 
Kemenesalja  Nyr.  III.88;  Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVII.286).  Alig  csikorgott  a  szegény  halász 
(Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.573)  [vö.  csikorász]. 

CSIKÓZ[-IK]  {csikuzYaa  m.  Őrség  Nyr.  XII.476; 
cszYZrdá^'-iA;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  csitkóz-ik  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos):  1.  ellik  (ló  v. 
szamárkanca)  (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.380; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.286;  Székelyföld 
Győrffy  Iván) ;  2.  szül  [tréf .  v.  megvetőleg  mondva]. 
A  nyavalya  törtö  vóna  fe  édes  anyádat,  mikor  e 
világra  kücsikuzott  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  XIL476). 

CSILA :  kancsal  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.429) 

[vö.  csillás], 

•    CSILÁJ :  csitt  (Gömör  m.  Runya^Nyr.  XXII.286). 
Csiláj,  párászt!  Gömör  m.  Hanva  Albert  János). 

[Szólások].  Csiláj,  párászt,  mer  zörög  á  haraszt 
(Gömör  m.  Runya  Nyr.  XXn.286). 

CSILIGE :  csiga  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.429). 

csilige-buga :  csiga-biga  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.286). 

CSILIGÉZ :  gyermekmódra  játszogat.  Mind  e- 
csiligézi  az  időt  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.429). 

CSILIKANYOZ:  földbe  dugott  karón  körül- 
lendíti magát  (Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  1.467). 

21 


315 


CSILING— CSILLAMPOZ-IK. 


CSILLANKOZ-IK  ~  C8ILLENT. 


316 


CSELING :  sterna  hirundo  (Baranya  m.  Csiiza 
Nyr.  XVin.93). 

CSILINGÁL :  vmibe  kapaszkodva,  vmire  füg- 
geszkedve himbálódzik  (Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XVIL477). 

CSILINGEL  (csüingönyi) :  eseng.  Csörgőt  hal- 
lok csilingömji;  nem  tom,  ki  gyilhet  szánkó"  (So- 
mogy m.  Újmajor  Nyr.  VIIL139). 

CSrLINK,  CSÖLÖNK  ;  csengetyü  (Balaton 
mell.  Fábián  Gábor  1839). 

CSELINKOL:  csenget  (kis  haranggal,  csen- 
getyúvel)  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

CSILKÓ,  CSILGÓ :  kis  fiú  bögyörője  (Mátyus- 
földe,  Tallós  Nyr.  XVI.333). 

CSILLA  {álla  Fertő  mell.  MNy.  111.405): 
1.  csilla :  zöld  gyékény  v.  sás,  a  mellyel  a  szőllöt 
kötözik  (Szeged  Tsz.;  Csallóköz  Nyr.  1.232; 
Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.191);  2.  csilla: 
gyékénybél,  a  melyet  nyár  elején  a  gyékényből 
és  a  kötösásból  kifejtenek  és  megesznek  (Csong- 
rád m.  Ploetz  1839);  3.  cilla:  nádhegy,  a  melyet 
zölden  learatnak  s  a  marháknak  eledelül  adnak 
(Fertő  mell.  MNy.  III.405). 

CSILLAG  {csellag  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  III.286 ;  Kalocsa  vid.  Hilye  puszta  Nyr.  IX. 
384;  Palócság  Nyr,  XXI.216;  Gyöngyös  vid.  Nyr. 
11.180;  Nyitra  m.  Vág-Hosszúfalu  Nyr.  XX.29). 

csillag-billag : 

234). 

csillag-eresztós  :  röppentyüzés  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.319; 
Győrflfy  Iván). 

csillag-perc :  szikra  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
319). 

CSILLAGZ-IK:  csillagos.  Sürün  csillagzik  az 
ég  (Udvarhely  m.  Vadr.  63). 

CSILLÁMPOD-rK :  virradni  kezd  (Székelyföld 
Győrífy  Iván). 

CSrLLÁMPOL  {csildmpol  Székelyföld  Nyr.  II. 
426;  Háromszék  m.  MNy.  VI.319):  gyengén  vilá- 
gol, pislog  (az  alvó  félben  levő  v.  rosszul  égő 
mécs,  gyertya,  tűz)  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr.).  Ablak  elötb 
gyenge  világ  csillámpol  (Háromszék  m..  Erdővidék 
Vadr.  170). 

CSILLÁMPOZ-IK  (Háromszék  m.  Vadr.  494a ; 
csilámpoz-ik  Háromszék  m.  MNy.  VI.319 ;  Győrffy 
Iván ;  szillámpóz-ik  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530) : 

1.  csillámpoz-ik :  cvj  (Háromszék  m.  Vadr.  494a); 

2.  csillámpoz-ik,  csilámpoz-ik:  káprázik  (a  szem) 
(Háromszék  m.  Vadr.  494a;  MNy.  VI.319;  Győrffy 
Iván). 


eltűnik   (Kecskemét  Csaplár 


(Somogy  m.  Sellye  Nyr.  III. 


[Szólások], 
tetszik,  úgy 
530). 


ügy  szillámpózik  szememnek:   úgy 
rémlik    (Moldvai    csáng.   Nyr.   IX. 


I       el-csilámpózik : 
I  Benedek). 

I       CSILLÁNKOZ-IK :   kapaszkodik   (Somogy  m. 
Nyr.  n.375). 

CSILLANT:  csitít,  csöndesít  (Mohács  Király 
Pál). 

CSILLAP.  Csillapjáha:  nesztelenül,  lopódzva 
(menni)  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

CSILLAPÍT  (csiplagii  Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII. 
476;  csipíaA;ií  Palócság  Nyr.  VIII.451):  tartóztat. 
Csillapiccsátok  a  doktor  urat,  hogy  é  ne  mennyen, 
a  mire  én  visszagyiivök  (Fehér  m.  Lovas-Berény 
Nyr.  XVI.334), 

[CSILLAPOD-IK]. 

meg-csillapodik :  lecsillapodik  (Tolna  m.  Paks 
Nyr.  XX1I.430). 

CSILLÁS :  kancsal  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
III.89)  [vö.  csila]. 

CSILLASZT  :  csitít,  csillapít,  csendesít  (Alföld 
Nyr.  Xin.236;  Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  VI.320; 
Nyr.  11.327;  Győrffy  Iván).  Gsillaszd  ászt  a  gye- 
reket, ne  ordíccson.  Ugyan  csillaszd  le  má  ászt  a 
kutyát,  ne  voníccson  (Alföld  Király  Pál)  [vö.  csij- 
jeszt]. 

CSILLÁT :  ugrat,  szöktet,  ficánkoltat  (Székely- 
föld Tsz.) 

1.  CSILLE:  kis  fiú  bögyörője  (Mátyusfölde, 
Tallós  Nyr.  XVI.333)  [vö.  csillicskó]. 

2.  CSILLE  (csijje  Győr  m.  Király  Pál):  kis 
szállítmány  (fa,  szalma,  széna).  Egy  csille  széna 
(Fertő  mell.  MNy.  in.405;  Győr  m.  Tsz.). 

3.  CSILLE :  bányában  szénhordásra  való  láda- 
kocsi (Erdővidék,  Köpec  Király  Pál). 

CSILLEGET :  lopogat,  cseneget  (Göcsej  MNy. 
n.409). 

CSILLEGETŐ  (csillegetü  Göcsej  Nyr.  XIII. 
258 ;  csillegetüö  Göcsej  MNy.  11.409) :  lopogató, 
csenegető  (Göcsej  MNy.  1.219 ;  n.409 ;  Nyr.  XIH. 

258). 

CSILLEGŐ  {csellegő  Puszta-Kaszaperegh  Nyr. 
VII.45) :  garat  alatti  deszkaedényke,  mely  a  ga- 
bonát a  malomkövek  közé  hullatja  (Tisza  mell. 
Nyr.  in.238;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

1.  CSILLENG  (Eger  Nyr.  IV.24 ;  Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.240;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.191; 
csiling  Bodrogköz  Tsz.):  szőllőfürt,  eggynéhány 
szemből  álló  szőUőfürtöcske. 

[2.  CSILLENG]. 

csilleng-csüllöng:  líg-lóg,  csüng-leng.  Csak  itt- 
ott  csilleng-csüllöng  egy  fürtöcske  a  karikán  (Szat- 
már  m.   Nagybánya  Nyr.  IX.140)  [vö.  csüllöng]. 

CSLLLENT :  csen,  lop  (Balaton  mell..  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz. ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.96)  [vö.  csillont]. 


317 


CSILLICSKÓ— CSMASZ. 


CSIMAZ— CSIMPAJGODZ-IK. 


318 


el-cslllent:  1.  elcsen,  ellop,  ügyesen  elcsillentette 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.96);  2.  eggy 
vágással  lenyír  (Háromszék  in.  Vadr.) 

CSILLICSKÓ :  kis  fiú  bögyörője  (Mátyusfölde, 
Tallós  Nyr.  XVI.333)  [vö.  1.  csille]. 

CSILLIGE:  hojsza,  halászmadár  (Baranyám. 
Ormányság  Nyr.  11.  137). 

[CSILLOG]. 

csillog-billog :  csillog- villog  (Szeged  vid.  Nyr. 
VL88). 

[CSILLONT]. 

el-csillont :  elcsen,  ellop  (Göcsej  Tsz.  71b). 

CSILONGÁS:  érett-piros.  Csilongás  mogyoru 
V.  magyarú  (Zala  m.  Szentgyörgyvölgye  Nyr.  II. 
279;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472;  XII.  476). 

csllongás-szemü :  fényes,  ragyogó  szemű  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  11.472).: 

CSIMA  (Palócság  Nyr.  XXI.46.  507 ;  Eger  ós 
vid.  Kassai  J.  Szókönyv  V.191;  Nyr.  XVII.  429; 
Gyöngyös  vid.  Nyr.  11.180;  Nógrád  m.  Nyr.  IIL 
544;  Rimaszombat  Nyr.  XVII.525;  cima  Dunán- 
túl Nyr.  V.128;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
1.424;  cumma  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93; 
csuma  Kecskemét  Tsz.;  Szeged  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.221;  Tsz.;  Arad  m.  Majláthfalva  Nyr. 
Vm.238;  Torontál  m.  Nyr.  XVII.479;  Eger  vid. 
Nyr.  XVII.429) :  l.csuma: gyümölcs-szár,  pl.  cseres- 
nye  v.  meggy  szára  (Kecskemét  Tsz. ;  Szeged  Kas- 
sai J.  Szókönyv  V.221;  Tsz.);  2.  csinia,  csuma: 
torzsa,  káposzta-torzsa  (Palócság  Nyr.  XXI.  46. 
507 ;  Eger  és  vid.  Kassai  J.  Szókönyv  V.191 ;  Nyr. 
XVII.429;  Gyöngyös  vid.  Nyr.  11.180;  Nógrád 
m.  Nyr.  III.544 ;  Rimaszombat  Nyr.  XVII.  525) ; 
8.  cima,  cumma,  csuma:  csutka,  kukorica-csutka 
(Dunántúl  Nyr.  V.128;  Ormányság  Nyr.  1.424; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93;  Torontál  m. 
Nyr.  XVII.479);  4  csuma:  dohánylevél  középső 
ere  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  Vm.238)  [vö. 
csuma]. 

CSIMANGÓS  {csimangaós) :  piszkos,  mocskos 
(Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XXII.  383). 

CSIMASZ  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr,  11.518 ; 
Őrség  Nyr.  XII.476;  Vas  m.,  Balaton  m.  Tsz.; 
Kecskemét  Nyr.  X.380;  Rimaszombat  Nyr.  XV. 
430 ;  Csík  m.  Gyergyó  Győrffy  Iván ;  csemez-szagú 
Hely  nélkül  Tsz. ;  csimaz  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.380;  Kecskemét  Tsz.;  Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár;  csimmasz  Kolozs  m. 
Zsobok  Melich  János ;  Székelyföld  Győrffy  Iván ; 
csimmaz  Székelyföld  Kriza;  csömösz  Közép-Bara- 
nya Nyr.  11.237 ;  csömöz  Somogy  m.  Nyr.  11.375) : 
1.  csimasz,  csimaz,  csömösz,  csömöz :  poloska 
(Somogy  m.  Nyr.  11.375;  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.380;  Közép-Baranya  Nyr.  U.237;  Kecske- 
mét Tsz.  Nyr.  X.380);  2.  csimasz,  csimaz,  csim- 
masz, csimmaz:  cserebogár  kukaca,  pondrója, 
bábja  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518; 
Őrség  Nyr.  XII.476 ;  Balaton  mell.,  Vas  m.  Tsz. ; 


Rimaszombat  Nyr.  XV.430;  Székelyföld  Kriza, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár);  3.  csimasz:  dohány  gyökerét  rágó 
féreg  (Csík  m.  Gyergyó  Győrffy  Iván) ;  4.  csim- 
masz: árpa  (a  szemen).  Nini,  mijén  nagy  csim- 
masz van  a  szé'mibe!  (Kolozs  m.  Zsobok  Melich 
János). 

csemez-szagú :  muskotály  (szőllő)  (Hely  nól' 
kül  Tsz.) 

[CSIMAZ],  CSÜMÁZ:  gyümölcs-szárral  szag- 
gatósdit  játszik  (Kecskemét  Tsz.  79b). 

CSnVEBA:  függő  hinta  (Vas  m.  Őrség  Tsz. 
Nyr.  Vn.330;  Xn.476). 

CSIMBÁKOL  (Vas  m.  Őrség  Tsz.  71b;  csim- 
bákul  Őrség  Nyr.  XII.476;  csimbáukul  Vas  m. 
Farkasfa  Nyr.  III.  178):  hintázik,  himbálódzik, 
lóbáló  dzik.  Mán  éseg  ajon  a  fán  csimbákusz? 
(Őrség  Nyr.  XII.476).  Mikor  a  gabona  áro  eccer 
if  fen  csimbáukul,  üdöü  költ  aho,  míg  az  alább 
szálinkoózik  (Vas  m.  Farkasfa  Nyr.  III.  178). 

CSIMBÁLKOZ-IK :  ráakaszkodik  (a  szekér  v. 
kocsi  hátuljára)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
V.192). 

CSIMBÁLÓD-IK :  hintázik,  himbálódzik  (Vas 
m.  Őrség  Tsz.  71b). 

CSIMBÁZ:  cv  (Vas  m.  Őrség  Tsz.  71b). 

CSIMBÓ:  szösz-csomócska,  a  melyet  a  fonó 
asszony  a  szájában  forgat,  hogy  nyála  gyűljön 
(Tiszahát  Vozári  Gyula;  Szatmár  vid.  Tsz.) 

[CSIMCSÉM]. 

esimcsém-béncsem :  csecsebecse  (Karancs  vid. 
Nyr.  XXI.477). 

[CSIMÉ]. 

csimó-csomó  (Érmeilék,  Székelyhíd  Nyr.  V. 
265 ;  csimí-csomó  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
11.366):  csomó.  Csimé-csomó,  meg  egy  zsák  motyó 
(Érmeilék,  Székelyhíd  Nyr.  V.265).  Lyik-lyuk, 
csupa  lyuk,  csimí-csomó,  csupa  csomó  (találós 
mese; --háló)  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
11.366)  [vö.  csiming-csoming], 

CSIMÉNY,  CSÖMÉNY :  apró  darázs,  kecske- 
darázs, poszméh  (Csallóköz  Nyr.  1.232;  Király 
Pál). 

[CSIMING]. 

csiming-csoming  =  csimé-csomó  (Érmellék  Nyr. 
V.425.  513). 

CSIMÍT:  takarít  (Rozsnyó  Nyr.  VIIl.564). 

CSIMMANT :  hamiskásan  pislant.  Hogyan  köll 
a  szép  lyányokra  csimmantanyi?  {Zala  m.  Nyr. 
XVni.287). 

CSIMMEGTET :  kutyát  uszítgat  (e  szóval : 
csim  meg  --=  csípd  meg)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

CSIMPAJGÓDZ-IK  (Debrecen  Nyr.  VII.137; 
csimpalygózm  Tolna  m.  Tsz.) :  kapaszkodik,  ka- 
paszkodva függeszkedik. 

21* 


319  CSIMPAJKOD-IK— CSIMPESZKED-IK. 


CSIMPOLYA— csín  AL . 


320 


CSIMPAJKOD-IK    (Szentes    Nyr.    VIIL187; 

csimbojkod-ik  Szilágy  m.  Nyr.  IX.182;  Székely- 
föld Kiss  Mihály) :  ^".  Belé  csimbojkodott.  Essze 
csimbojkodott  a  sok  hernyó,  geleszta  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

CSIMPAJKÓDZ-IK  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
213;  csimpajkóz-ik  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 

XIV.143):cv. 

[CSIMPALKÓDZ-IK],  CSIMBALKÓDZ-IK :  cv. 

Ne  csimbalkódzatok  má  mindég  a  nyakamba  (Zemp- 
lén m.  Deregnyő  Nyr.  VII.474)  [vö.  bincsalkod-ik]. 

[CSIMPAJOG],  CSIMBOJOG:  <v.  Ott  csimbo- 
jognak  a  denevérek,  a  méhek:  összekapaszkodva 
eggymáson  fityegnek  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

CSIMPASZKOD-IK  (Nógrád  m.  Rimóc  Nyr. 
VI.273;  csimbaszkod-ik  Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  11.518;  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  11.371; 
csimbószkod-ik  Repce  vid.  Nyr.  XX.410;  csi- 
paszkod-ik  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
XVI.377) :  CV).  Jöttek  eggy  hejen  s  eggy  tóba  meg- 
látták a  nyilat;  s  öten  vótak,  hát  öten  neki  csi- 
paszkottak,  s  csak  úgy  húzhatták  ki  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XVI.377). 

CSIMPELKED-IK  (Alföld  Nyr.  XIII.236 ;  csim- 
melked-ik  Tolna  m.  Ireg  Király  Pál ;  csimpelkegy-ik 
Mátra  vid.  Nyr.  XXII.240 ;  csümmelkéd-ik  Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839) :  1.  cv.  Nem  szégyen- 
led magad  anyád  szoknyájába  csimpelkedni,  hisz 
nagy  vagy  már.  Ez  a  gyerek  mindig  a  nyakamon 
csimpelkedik  (Alföld  Nyr.  XIII.236);^  2.  csimmel- 
ké'd-ik :  lábujjhegyen  ágaskodik.  En  vagyok  a 
nagyobb.  —  Az  ám,  mer  te  csimmelkecc !  (Tolna  m. 
Ireg  Király  Pál). 

CSIMPELKŐDZ-rK :  kapaszkodik,  kapaszkod- 
va függeszkedik.  Bele  csimpelködzött  (Csanád  m. 
Batonya  Kálmány  L.  Koszorúk  11.211). 

CSIMPESZKÉD-IK  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.284;  Gömör  m.  Nyr.  XVII.417;  Hely  nélkül 
Tsz. ;  csemeszked-ik  Gömör  m.  Nyr.  XVII.417;  csem- 
pesked-ik  Szentes  Nyr.  Vni.187;  csempeszked-ik 
Gömör  m.  Nyr.  XVIL417;  csibeszked-ik  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  VIII.93;  csimbeszked-ikEger Kassai 
J.  Szókönyv  V.192;  csimbeszköd-ik  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.213 ;  csimeszked-ik  Gömör  m.  Nyr.  XVII. 
417;  csimmeszked-ik  Tolna  m.  Ireg  Király  Pál; 
csimpeszköd-ik  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.213;  csi- 
peszked-ik,  csipeszked-ik  Veszprém  m.  Nyr.  XVII. 
419;  Balaton  mell.,  Tolna  m.  Tsz.;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.143 ;  XX.431 ;  Székelyföld 
Tsz. ;  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.39 ;  Csík  m.  Gyer- 
gyó  Nyr.  IV.336;  csippeszköd-ik  Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  440) :  1.  cv.  Ne  csimpeszkeggy 
rám  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284).  A  kis 
gyermek  az  anyja  nyakába  csempeszkedett.  A  kis 
gyermek  rácsemeszkedett  az  apja  karjára.  Belé 
csimpeszkedett  az  anyja  ruhájába.  Bácsimeszke- 
dett  a  fa  ágára  (Gömör  m.  Nyr.  XVII.417).  Elig- 
elig  héjza  érék,  a  kezemhez  csipeszké'dék  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  IX.39).  No  hun  bé  a  szömödöt  s 
csippeszköggy  belém  jól  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  440) ;  2.  lábujjhegyen  ágaskodik.  Én 


vagyok   a  nagyobb.  —  Az  ám,   mer  te  csimmesz- 
ké'ttél!  (Tolna  m.  Ireg  Király  Pál). 

CSIMPOLYA,  CSIMP'OJA  {csampolya  [?]  Szé- 
kelyföld Tsz.;  vö.  NyK.  X.327):  1.  duda  (Zilah 
Nyr.  XIV.287;  Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  tilinkó, 
furulyácska  (Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu 
Nyr.  XV.382;  Udvarhely  m.  Czimmermann  János) ; 
3.  kis  dob,  a  melyet  az  ujjak  hegyével  vernek 
(Székelyföld  NyK.  X.327;  Kiss  Mihály). 

csín,  csín  :  faedénynek  fenekén  kívüli  pár- 
kánya V.  azon  bevágása,  a  melybe  a  feneket 
illesztik  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  V.  194; 
Göcsej  MNy.  11.409;  Fölső-Somogy,  Balaton  mell. 
Nyr.  Vin.432;  Baranya  m.  Tsz.;  Szeged  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  1.125;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.96).  Csinnyára  átitnyi  a  horduót: 
fölállítani  (Göcsej  MNy.  11.409).  Égyugott  egy 
aranyat  a  véka  csíny ába  (Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.125. 

csin-fa :  szövőszék  része  (schrankholz)  (Rába- 
köz Nyr.  XV.286;  Győr  Nyr.  XI.382). 

csín-szög:  azon  szö-g,  a  mely  a  tengelyt  a 
rúdágassal,  szekérágassal,  ekevezérrel  összefog- 
lalja (Heves  m.  Névtelen  1840). 

CSINÁ:  csikó  (Nógrád  m.  Nyr.  VI.134)  [vö. 
csinu,  csinuská]. 

CSINÁL  {cánunk,  cáníá\  Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.158;  csal  Székelyföld  Győrflfy  Iván;  Maros- 
Torda  m.  Maros-Bükkös  Nyr.  X.48 ;  Maros-Torda 
m.  marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád;  Udvarhely 
m.  Király  Pál;  Háromszék  m.  MNy.  VL219; 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  IV.556;  VI.181 ;  XVI. 
478;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.476;  Brassó  m. 
Bácsfalu  Nyr.  III.524;  Brassó  m.  Hosszúfalu 
Nyr.V.374.  375;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXH. 
336.  358.  407;  csalok,  csánsz,  csány,  csánynuk 
Moldvai  csáng.  Nyr.  III.6;  csányjam,  csány- 
ják,  csányta,  csánytam,  csántunk  Moldvai  csáng. 
Munkácsi  Bernát ;  cseá,l  Székelyföld  Tsz.  Győrffy 
Iván ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.219 ;  csé'nál  Udvar- 
hely m.  Nyr.  III.554;  Udvarhely  m.  Száldobos 
Nyr.  IV.42;  Erdő  vidék  Nyr.  VIII.  142;  csiál  Csík 
m.  Nyr.  Vin.182;  Háromszék  m.  NyK.  in.l4; 
csinyál  Dunántúl  Nyr.  XVI.190;  Fehér  m.  Pol- 
gárdi  Nyr.  Vn.240;  Székelyföld  Győrífy  Iván).  — 
Itt  csántunk:  élődtünk,  nőttünk  föl  (Moldvai 
csáng.  Munkácsi  Bernát). 

[Szólások].  Fődet  csé'nálni:  a  parlagot  fölszán- 
tani vagyis  termőfölddé  tenni  (Erdővidék  Nyr. 
VIII..  142).  Meleget  csinálok:  melegítek  (Szolnok 
Nyr.  XXII.332).  Csinájja  magát:  hányivetiskedik, 
henceg,  nagyra  van  (Háromszék  m.  Vadr.  359; 
Kóbori  János). 

be-csinál  (be-csinál  Érsekújvár  Nyr.  VII.40): 
(szántóföldet)  megszánt,  bevet  és  megboronál 
(Göcsej  MNy.  V.129;  Érsekújvár  Tsz.) 

el-csinál:  elhajt  (magzatot)  (Csík  m.  MNy. 
VL371). 


321 


CSINÁLÁS— CSINEG. 


CSINETfíR— CSINGEZ. 


322 


föl-csinál  {füö-csinyál  Soprony  m.  Nyr.  V.425) : 
teherbe  ejt  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy,  É. 
230). 

ki-csinál  {ki-csány  Moldvai  csáng.  Munkácsi 
Bernát):  1.  ki-csinál:  kitálal  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Az  eyinivalót  kicsinálta  (Háromszék  m. 
Vadr.  434);  2.  ki-csány:  elvégez.  A  páter  szolgá- 
latát kicsányta  (Moldvai  csáng.  Munkácsi  Bernát). 

meg-csinál  (meg-csinyám  Segesvár  Nyr.  IX.43) : 
megbabonáz  (Csík  m.  MNy.  VI.374;  Háromszék 
m.  Nyr.  IX.34). 

CSINÁLÁS:  1.  kerítés,  kertelés  (Fájsz  Nyr. 
VII.428);  2.  csinyálás:  vonítás    (Dunántúl   Nyr. 

V.128). 

CSINÁLMÁNY :  kuruzslat,  megbabonázás ; 
megrontó  vmi,  a  mit  a  nép  babonás  hite  szerint 
vmely  boszorkánysághoz  értő  asszony  készít  és 
rejt  el  azon  a  telken,  a  melynek  a  lakóit  meg 
akarja  rontani.  Azért  mondják,  mikor  vmely 
ház  népét  sok  baj  éri:  Csinálmány  van  az  élet- 
tyiken  [telkükön]  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Nem  tudok  alunni,  mintha  csinálmány 
volna  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.182). 

CSINÁLÓD-IK  {cánod-ik  Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.200;  cánód-ik  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.488; 
X.158;  csánód-ik  Moldvai  csáng.  Munkácsi  Ber- 
nát;   szánód-ik    Moldvai    csáng.    Nyr.    1X.488): 

1.  cánod-ik,  cánód-ik:  születik.  Ide  hé  cánodtam 
(cánódtam):  itt  benn  (Móduvában)  születtem 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  X.200;  Munkácsi  Bernát); 

2.  cánód-ik,  csánód-ik:  érik  (Moldvai  csáng.  Mun- 
kácsi Bernát).  Kedveszek  a  gabonák,  jól  cánódnak 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  X.158). 

[CSINÁLT]. 

csinált-bor:  asszúbor  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVI.  143). 

csinált-út:  országút  (Bereg  m.  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly). 

[CSINÁLTAT]. 

még-csináltat :  megboszorkányoztat,  megron- 
tat (a  boszorkánnyal)  (Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos). 

CSINCSÉB:  békó,  bilincs  (Nagyvárad  Barna 
Ferdinánd;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.195). 

CSINCSEREG:  szól  (a  cinege)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály)  [vö.  csincserget]. 

CSINCSEBEBE:  cinege  (Göcsej  Vass  József 
1841). 

CSINCSERGET  =  csincsereg  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

CSINCSERIZ:  körben  forog,  kering  (a  ,csin- 
cseri  borsó'  kezdetű  verset  énekelve)  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  in.233;  XVI.191)  [vö.  csicseri]. 

[CSINÉG]. 

esineg-csönög :  cseng-peng  (Veszprém  m.  Nyr. 
IV.  177). 


[Közmondások].  Csineg-csönög,  mintha péze  vóna 
(Veszprém  m.  Nyr.  IV.177). 

CSINETÉR:  kova-féle  feketés  kő,  a  melyet 
kova  hiányában  túz-ütésre  használnak  (Csík- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.237). 

CSINGA:  ragaszték,  toldalék,  függelék  (Gö- 
csej Tsz.) " 

1.  CSINGÁL:  kapaszkodik,  kapaszkodva  füg- 
geszkedik (Göcsej  Tsz.) 

2.  CSINGÁL  {cingál  Vas  m.  Nyr.  XVII.228); 
1.  csingál:  labdázik  (Somogy  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.194);  2.  csingál,  cingál:  kifutós  labda- 
játékban cselfogással  él  v.  incselkedik  [vö.  csinge, 
csinga  3.]  (Soprony  m.  Nyr.  XVII.418;  Vas  m. 
Nyr.  XVIL228);  3.  csingál:  ingerkedik,  verseng. 
Addig-addig  csingátok,  hogy  utójáro  ugy  esszü- 
komlottak  [helyesen;  bomlottak?],  hogy  egymást 
réndessen  erakták  (Őrség,  Szalafő  Nyr.  VII.88) 
[vö.  csingáz]. 

CSINGALASZKOD-IK :  kapaszkodik,  kapasz- 
kodva függeszkedik,  csüng  (Göcsej  Vass  József 
1841). 

CSINGALLÓZ-IK:  c%=  (Somogy  m.  Nyr.  n.375). 

CSINGASZKOD-IK:  cvd  (Balaton  mell.  Tsz.) 

CSINGÁZ  =  2.  csingál  2.  (Soprony  m.  Nyr. 
XVn.418). 

CSINGÁZ-IK:  hintázik  (Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  XVI.478 ;  Király  Pál).  Ez  a  ló  alig  tud  csin- 
gázni  a  lábán:  alig  áll  a  lábán  (Hétfalu,  Zajzon 
Nyr.  ni.224). 

CSINGE,  CSINGA  [csinga   Soprony  m.  Nyr. 
XVn.418.  419;   Zala  m.   Tapolca   Nyr.    X.475 
Somogy    m.    Kassai  J.   Szókönyv    V.194;    Nyr 
11.375;    csinge    Baranya  m.   Tsz.;    Baranya  m 
Csúza  Nyr.   XVin.93;   Eszék  vid.   Nyr.  V.270 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.41.  283;  Szlavónia 
Balassa   József;    csönge    Dunántúl  Nyr.   V.128 
Somogy  m.  Nyr.  11.375;  Baranya  m.  Nyr.  XIV^ 
142;  Ormányság  Nyr.  n.l37;  in.l82):  1.  csinga 
csinge,    csönge:    labda    (Dunántúl    Nyr.    V.128 
Somogy  m.  Nyr.  11.375;  Baranya  m.  Tsz.;  Nyr 
XIV.  142;    Baranya    m.    Csúza    Nyr.    XVin.93 
Ormányság    Nyr.    11.137;   111.182;  Dráva  mell 
Kopács  Nyr.  XVI.41.  283;  Eszék  vid.  Nyr.  V.270 
Szlavónia  Balassa  József);  2.  mw^a;  labdajáték 
(Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.194);  3.  csinga 
kifutós  labdajátékban  (métázás,  nyulasdi)  hasz- 
nált cselfogás    V.   incselkedés    (midőn   a  labda 
kézbentartója  úgy  tesz,  mintha  dobni  akarna  v. 
midőn  a  két  főember  incselkedve   eggymásnak 
dobja  a  labdát)  (Soprony  m.  Nyr.  XV1I.418;  Vas 
m.  Nyr.  XVII.228) ;  4.  labdajátékban  a  csingálás 
alkalmával  a  két  főember  közötti  hely,  a  hová 
a  válságba  jutott  félnek  eggyik  ügyes  embere 
áll  (Soprony  m.  Nyr.  XVII.419;  Zala  m.  Tapolca 
Nyr.  X.475). 

CSINGÉZ:  labdázik  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVm.93;  Eszék  vid.  Nyr.  VIH.  373). 


323 


CSINGO— CSINTALANSAG. 


CSINTOVA— CSIPA. 


324 


[CSINGÓ]. 

csingó-bingó :  ingó-bingó  apróság  (Csík  m. 
Nyr.  VI.525). 

CSINGÓKOD-IK :  kapaszkodik,  kapaszkodva 
függeszkedik  (Veszprém  m.  Nyr.  XVIL418). 

CSINGOLÁDZ-IK  {csingoláz-ik  Háromszék  m. 
Vadr.):  vmibe  kapaszkodva,  vmiről  alá-függve 
himbálódzik  (Székelyföld  Tsz.  Győrffy  Iván). 

CSINGOLÓD-IK :  cv.  Mit  csingolódsz  azon  az 
ágon,  bizony  letörik  alattad!  Ne  csingolódj  a  szé- 
kem hátán,  mert  még  feldöntesz.  Gyerekek,  men- 
jetek innét,  ne  csingolódj  átok  a  nyakamon:  ne 
alkalmatlankodjatok  (Zala  m.  Nyr.  XVn.272)  [vö. 
cingolód-ik], 

[CSINI]. 

csini-csanak:  haszontalan  apró  edények  (Szol- 
nok-Doboka m.  Nyr.  XVII.381)  [vö.  csanak]. 

CSINKÓ :  kövér  trágyadombokon  tenyésző  nö- 
vény, a  melynek  levelei  vastagok,  puhák,  be- 
vagdaltak, s  gyümölcse  hasonlít  a  szerbtövis 
gyümölcséhez;  magvaiból  orvosságot  főznek 
hólyagkőben  szenvedők  számára  (Székelyföld 
Nyr.  VIII.474)  [vö.  2.  cinkó]. 

CSINÓD  (Gyergyó-Ditró  Nyr.  XIL281 ;  csinót 
Csík  m.  Gyergyó  Kiss  Mihály):  víz-ér. 

CSINOS :  furcsa  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV. 
143). 

[CSÍNT]. 

csint-csont:  csontok,  csupa  csont  (Érmeilék 
Nyr.  V.425).  Elejbém  hoznak  csintet-csontot :,  az 
gondóják,  az  ember  hoty  kutya  (Veszprém  Nyr. 
IV.413). 

CSINTALAN  (csentálán  Gömör  m.  Aggtelek 
Nyr.  VII.33) :  1.  csintalan :  tisztátalan,  piszkos,  ren- 
detlen (ruha,  edény,  szoba,  udvar,  gyermek,  állat) 
(Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47;  Rimaszombat  és  vid.  Nyr. 
XVII.525;  XVIII.288;  XIX.288;  XXII.383;  Rozs- 
nyó vid.  Nyr.  XXI.475);  2.  csentálán  mdszátú: 
a  mit  nehéz  megmászni.  Csentálán  mdszátú  Bá- 
rádlá-teteő  (Gömör  m.  Aggtelek  Nyr.  VII.33). 

[CSÍNT  ALANÍT]. 

be-c8intalanit :  bepiszkol,  bemocskol,  beron- 
dít (Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XXII.383). 

lö-csintalanít :  lecsunyít,  lefos  (Rimaszombat 
és  vid.  Nyr.  XXII.383).  A  gyerek  lécsintalanitotta 
a  padot  (Eger  vid.  Nyr.  XVII.476). 

össze-csintalanit :  cv  (Eger  vid.  Nyr.  XVII. 
477). 

CSÍNT ALANKOD-IK :  csúnyát  mond  v.  tesz. 
Ugyan  ne  csintalankoggyatok  az  uccán,  hisz  min- 
denki hallja  (Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XXII. 
383). 

CSINTALANSAG:  rendetlenség,  piszok.  A  bol- 
hának a  csintalansága  (Heves  m.  Verpelét  Nyr. 
XX.93;  Rimaszombat  Nyr.  XVII.525). 


CSINTOVA:  pocsolya  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.429). 

CSINU:  kis  csikó  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.183.  195)  [vö.  csiná]. 

CSINUSKÁ:  csikó  (Nógrád  m.  Nyr.  VI.134) 
[vö.  csiná], 

CSINVAT  {csimbat  Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  csinat  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Pozsony  Nyr.  XIV.48;  csinvad-wAszonj  Somogy 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.194):  négynyüstös  vá- 
szon (kittől;  zwilch)  (Győr  Nyr.  XI.382;  Palóc- 
ság Tsz.;  hely  nélkül  Nyr.  Xn.565;  Xin.95). 

CSINNY-IK:  csöndesedik  (Hely  nélkül  Nyr. 
XIL527). 

[CSIÓ]. 

csió-grádics  :  csigalépcső  (Székesfehérvár  Nyr. 
XVni.232). 

csió-lóposő:  cv)  (Székesfehérvár  Nyr,  XVIH. 
232). 

[1.  CSÍP]. 

csip-csóka :  eggv  játék  (Vas  m.  Horváth  József 
1839). 

[2.  CSÍP]. 

csip-szar :  verébszar  (Heves  m.  Névtelen  1840) 

[vö.  csipisz]. 

[3.  CSÍP]. 

csip-csup :  keveses,  apró,  apránként  való  (Sze- 
ged, Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  csipeg- 
csupog,  csirip-csup]. 

[Szólások].  Csipp-csopp  módra  (Székelyföld Kiss 
Mihály),  csibbe-csobba  (Székelyföld  Nyr.  V.175), 
csipbe-csopba  (Udvarhely  m.  Vadr.),  csibbe-csubba 
(Udvarhely  m.  Nyr.  Vni.472),  csippe-csoppa  (Gö- 
csej Tsz.),  csippel-csoppal  (Bodrogköz  Tsz.) :  apró- 
donként. 

csippel-loppal :  <^  (Bodrogköz  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.197). 

CSÍP  (csípők  Eger  Kassai  J.  Szókönyv  V.198 ; 
csípőit,  csí^ítam  Rimaszombat  Nyr.  XXI.336;  cs^ta 
Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.206). 
Csib-meg-fog-meg  legény:  erős  legény  (Udvarhely 
m.  Nyr.  IX.235;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

[föl-csíp]. 

[Szólások].  Felcsípi  magát:  kicsípi,  fölcico- 
mázza magát  (Mezőség  Kiss  Sándor). 

flé-csíp]. 

[Szólások].  Lecsípni  az  életet:  leinni  magát 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX.  563). 

CSIPA  {csapa  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.784). 

osipa-vakarék  :  csipás  gyermek  csúfueve 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


325 


C8IPÁG— CSIPERESZ. 


CSIPERKE -CSIPISZ. 


326 


CSIPÁQ:  csipeget,  szedeget  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.)  Ehessek  a  zsibák,  hajcs  ki,  iécsi- 
págnok  ed  darabig  (Rábaköz  Nyr.  XV.480). 

CSIPÁKOL :  csipog  (a  csirke)  (Szoliiok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  IX.427;  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.408.  459)  [vö.  sipákol\. 

CSIPÁROZ-IK :  1.  bogárzik  (Somogy  m.  Tsz.) ; 
2.  tétlenkedik  (Kis-Cell  vid.  Bódiss  Jusztin). 

CSIPÁS   (csapás  Székelyföld  Győrfify  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.  369 ;  Csík  m.  Nyr.  VI.524). 

csipás-málé:  a  görhöny  tréfás  neve  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

[CSIPDAL],  CSIBDÁL:  csipdel,  csipdes  (Gö- 
mör  m.  Nyr.  XVIII.501). 

CSIPDELKÉS :  kiszaggatott  szélű  (Nógrád  m. 
Nyr.  IV.122). 

CSIPDELT :  újjal  szaggatott  tészta  (Palócság 
Nyr.  XXL507;  XXII.33). 

csíped  :  csipked,  csipdes  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.219.  320;  Győrffy  Iván). 

CSIPEDÉS:  1.  nyilalás,  szegezés  (Pozsony, 
Nyitra,  Bars,  Hont  m.  Nyr.  XVni.232);  2.  has- 
rágás (Nyitra,  Bars,  Hont  m.  Tsz.) 

CSIPÉDÉTT  [csípődött  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
X1V.429):  1.  újjal  szaggatott  tészta  (Tolna  m. 
Tsz.  73a;  Cegléd  Nyr.  XXII.375;  Csongrád  m. 
Nyr.  VI.373 ;  Mátyusfölde  Tsz. ;  Érsekújvár  Nyr. 
VII1.282;  Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  árpa- 
lisztből készült,  csaléteknek  való  kis  gombócok 
(Heves  m.  Csépa  Nyr.  III.287)  [vö.  csipedö,  csi- 
petke, csípett,  csipkedett]. 

CSIPÉDŐ  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  csi- 
péde,  csipöde  Mátyusfölde  Nyr.  XVII.478 ;  csípődő 
Pannonhalma  Nyr.  XII.187)  =--  csípedett  1.  [vö. 
csipetke,  csípett,  csipkedett], 

1.  CSIPÉG  {csíheg  Fehér  m.  Nyr.  XI.228;  csi- 
pog Udvarhely  m.  Vadr.  46).  Csipeg  mint  a  pis- 
leny  (Székelyföld  Nyr.  IX.176).  Hiáha  csipegsz, 
mett  abból  nem  kapsz  (Székelyföld  Kiss  Mihály) 
[vö.  csipog]. 

[2.  CSIPÉG]. 

esipeg-csupog :  csipeg-csöpög  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  IX.  140).  Csípegve-csupogva  fizeti 
az  adósságot:  apródonként  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.  140)  [vö.  csip-csup]. 

CSIPEGET:  lopkod,  cseneget  (Szolnok-Doboka 
m.  Nyr.  XVn.381). 

CSIPÉB:  csípő-vas,  fogó  (Balaton  mell.  Tsz). 

csipér-vas:  cv  (Zalám.  Szepezd  Nyr.  XVII.144; 
Veszprém  Nyr.  VII.381 ;  Veszprém  m.  Várpalota 
Nyr.  XXI.477;  Győr  Nyr.  XI.528  [itt  csipét-vas 
hiba]). 

CSIPEBÉSZ :  csipeget  (Vas  m.  Izsákfa  Kresz- 
uerics  F.  Szótár  1.83), 


CSIPEBICE  (Pápa  vid.  Tsz. ;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek ;  Székelyföld  Tsz. ;  cseperke  Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.358;  cseperke  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.144; 
csepörke  Vas  m.  Őrség  Nyr.  XII.476;  csöpörke 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  csuporka  Székely- 
föld Tsz.  73a ;  pecérke  Bodrogköz  Tsz. ;  Zemplén 
m.  Szüruyeg  Nyr.  X.323;  pecsérke  Nógrád  m. 
Nyr.  ni.543;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.237; 
picérke  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk 
1.230):  1.  eggy  gombafaj  (agaricus  campestris, 
champignon).  Jányok picérkéje,  emberek  gombája: 
mondják  a  leányok  körül  ácsorgó  fiúra  (Arad 
m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.230);  2.  cse- 
perke, cseperke-kalap :  keskeny  karimájú  pörge 
kalap  (Somogy  m.  Király  Pál;  Székesfehérvár 
Nyr.  Vn.l38). 

CSIPEBKÉD-IK  {csüperked-ik  Háromszék  m. 
Dézsi  Mihály) :  kapaszkodik,  kapaszkodva  füg- 
geszkedik (pl.  a  szekér  hátuljára)  (Kolozsvár 
Arany-Gyulai  NGy.  1.467;  Székelyföld  Győrffy 
Iván).  Ne  csíperkedj  reám  (Háromszék  m.  Vadr.) 
[vö.  csütörköd-ik]. 

CSIPERTES  (Göcsej,  Vas  m.  Kemenesalja, 
Balaton  mell.  Tsz.;  csepertes  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz. ;  csibertes  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII. 
477):  sántító,  sántikáló  [vö.  csipörts]. 

CSÍPÉBZ-IK:  bogárzik  (a  marha)  (Baranya  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.196). 

CSIPET:  igen  kicsiny,  igen  kevés  (Vas  m. 
Kemenesalja,  Göcsej  [csipot  hiba]  Tsz.;  Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XVII.144;  Somogy  m.  Nyr.  XX. 
430;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274;  Fehér 
m.  Nyr.  V.130;  Hont  m.  Nyr.  V.426;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek).  Csak  egy  csipet  volt  ez  a  gye- 
rek, mikor  megszületett  (Kassa  vid.  Nyr.  XVH. 
238). 

[CSIPETÉZ]. 

össze-csipetéz :  összegyújtöget,  összeszedeget. 
Ugyan  má  csípetézd  össze  a  kalászokat  azzal  a 
böggövel  (Győr-Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin). 

CSIPETKE  (Tolna  m.  Tsz.;  Fehér  m.  Nyr. 
X.189;  Tata  Csaplár  Benedek;  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.188;  csípőiké  Torontál  m.  Száján 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.73):  újjal  szagga- 
tott tészta  [vö.  csípedett,  csipedö,  csípett,  csipke- 
dett]. 

csipetke-bankó:  1849-beli  szaggatott  német 
bankó-szelet  (Kis-Kúnság  és  soUi  járás  Nyr. 
XVin.231). 

[CSÍPETT],  CSIPÖTT  =  csipetke  (Szeged  Nyr. 
VIII.234 ;  Csaplár  Benedek)  [vö.  csípedett,  csipedö, 
csipkedett], 

CSIPISZ:  1.  szar,  csipszar  (Göcsej,  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
V.196;  Tata  Matusik  Nep.  János  1841).  Csipisz 
az  órodra  (Somogy  m.  Vajda  Gyula).  Kapsz  ám 
csipiszt:  mondja  a  gyermek  vmit  kérő  társának 
fügét  mutatva   (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  II. 


327 


CSIPKE~CSIPKÖLÖD-IK. 


CSÍPNI— CSIRA. 


328 


185).  Aggyal  ek  kis  kinyeret!  —  Kapsz  csipiszt: 
szart  kapsz,  semmit  sem  kapsz  (Baranya  m, 
Bélye  Nyr.  XV.425).  Engem  is  elvisznek  a  kocsin.  — 
Csipiszt:  szart,  azaz:  nem  visznek  (Veszprém 
Nyr.  IX.282) ;  2.  haszontalan  semmi  ember  (Oros- 
háza Nyr.  IV.330)  [vö.  csip-szar]. 

CSIPKE  (Szeged  vid.  Nyr.  V.426;  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323;  bicske  Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  V.426;  Baranya  m.  Patacs  vid. 
Csaplár  Benedek ;  bücske  Somogy  m.  Sellye  Nyr. 
III.233;  csipnye-hokoT  Udvarhely  m.  Homoród 
vid.  Vadr.  494a;  Kriza;  csitke  Soprony  m.  Nyr. 
X.331;  csitnye-hokoT  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.23;  csüpke  Udvarhely  m.  Vadr.  494a; 
csütke  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.42): 
1.  bicske,  bücske,  csipke,  csitke:  a  csipkerózsa 
(rosa  canina)  termése  (Soprony  m.  Nyr.  X.331 ; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.426;  Somogy  m. 
Sellye  Nyr.  ni.233;  Szeged  vid.  Nyr.  V.426; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323);  2.  csipke: 
tövis,  tüske  (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m. 
Vadr.;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö. 
csipkenye]. 

csipke-bojt :  spongia  cynosbati  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

csipke-fal :  tűzfal,  ház  homloka  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839). 

csipke-szőlő  {-szöllö) :  egres  (Veszprém  m.  Nyr. 
XVIII.233;  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.378). 

csipke-vágó:  zangeleisen  (nyereggyártó-esz- 
köz) (Győr  Nyr.  XI.430). 

[CSIPKEDETT]. 

csipkédett-leves  (csipkedett-leves) :  olyan  leves, 
a  melybe  újjal  szaggatott  tészta  van  befőzve 
(Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.  144;  Kassa  vid. 
Nyr.  XVII. 238)  [vö.  csipedett,  csipé'dő,  csipetke, 
csipétt]. 

CSIPKENTYÜ:  ürgefogó  kelepce  (Komárom 
m.  Kürth  Nyr.  XIX.432). 

CSIPKENYE  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V. 
185;  csicskenye  Vas  m.  Tarodháza  Nyr.  X.89; 
csiggenye  Vas  m.  Perenye  vid.  Kresznerics  F. 
Szótár  I.  81 ;  csitkenye  Vas  m.  Nyr.  X.331) :  a 
csipkerózsa  (rosa  canina)  termése. 

CSIPKÉS:  vásárról- vásárra  járó  rőfös  keres- 
kedő (Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XIL47). 

csipkés-káposzta  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839;  csipkés-káboszta  Székelyföld 
GyőrfFy  Iván) :  bodros  káposzta,  fodor-káposzta. 

CSIPKOD:  csipked  (Bács  m.  Nyr.  XVI.  144; 
Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.232; 
Csanád  m.  Apáca  Kálmány  L.  Koszorúk  11.185. 
189). 

CSIPKOLÓD-IK:  csipkelődik  (Temesköz,  Tö- 
rök-Becse Kálmány  L.  Szeged  Népe  11.86.  241). 

CSEPKÖLŐD-nC:  cv  (Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  népe  U.241). 


[CSÍPNI]. 

csipni-való:  italhoz  való  falat,  harapni  való 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.320;  Győrífy  Iván). 

CSIPOG  (csíbog  Veszprém  m.  Nyr.  V1.422): 
1.  csipeg.  Hát  ott  má  csibogtak  a  [rihnadár]  fiai 
(Veszprém  m.  Nyr.  VI.422);  2.  csipog  a  csép: 
mikor  nem  taktusban  csépelnek  (Heves  m.  Név- 
telen 1840)  [vö.  csivog]. 

CSIPOTKA:    levélnek,    dohánylevélnek    ere 

(Rimaszombat  Nyr.  XVIL525). 

CSÍPŐ  (csipöle:  esipője  Baranya  m.  Ormáuy- 
ság  Nyr.  111.182). 

csipő-remek:  a  vágómarha  vastagoldalának 
vékony  részén  levő  csontos  hús  (Szatmár-Németi 
Nyr.  XIV.278). 

CSIPÖRTÖS :  kicsiny,  apró,  kis  termetű  (Eszék 
vid.  Nyr.  V.270;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
283;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.477).  Elven- 
ném a  fiamnak,  ha  csipörtös  nem  vóna:  nem  bán- 
nám, hogy  a  fiam  feleségül  vegye,  ha  még 
gyermek-leány  nem  volna  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.41)  [vö.  csipertes]. 

CSÍPŐS :  sovány,  kiálló  csípőjű  (állat)  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

1.  CSIRA  {céra  Székelyföld  Nyr.  XV.473;  cira 
Székelyföld  Tsz.  Nyr.  XV.473;  Györffy  Iván; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.223.  350;  Vadr.  518b; 
csir  Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.198): 
1.  céra,  cira,  csira:  veszedelmes  kelés  a  ló  fejé- 
ben (Székelyföld  Tsz.  Nyr.  XV.473)  v.  éneklő 
madár  farka  tájékán  (Heves  m.  Névtelen  1840). 
Hogy  a  céra  verjen  lé:  mondják  kecskének  és 
lónak  (Székelyföld  Nyr.  XV.473);  2.  dra.- ká- 
poszta oldal-cikája  (Háromszék  m.  MNy.  VI.350 ; 
Vadr.  518b). 

csira-málé :  kicsiráztatott  búzából  készült  málé 
(édes  lepényféle  puha  sütemény)  (Tolna  m.  Tsz. ; 
Mohács  Király  Pál ;  Alföld  Nyr,  Xni.236 ;  Szen- 
tes Nyr.  Vin.187). 

csir-pite :  cv3  (Szabolcs  m.  Egyek  Kassai  J. 
Szókönyv  10.131 ;  V.199). 

2.  CSIRA  {csíra  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.383 ; 
Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.215;  scsirá 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.95;  stira  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  V.199):  1.  csira:  meddő 
tehén  (Heves  m.  Nyr.  VII.41);  2.  csira:  kis-szarvú, 
vöröses-tarka,  apró  fajta  svájci  tehén  (Göcsej 
MNy.  11.410;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839 ;  Somogy  m.  Nyr.  n.375 ;  Somogy  m.  Bala- 
ton mell.  Nyr.  XVI.477;  Somogy  m.  Szöllős- 
Györök  Nyr.  XXn.238;  Tolna  m.  Nyr.  V.523; 
Fehér  m.  Nyr.  X.186) ;  3.  csira:  vörös.  Csira 
ember  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.144;  Veszp- 
rém Nyr.  XV.334);  4.  csira,  csíra,  scsirá,  stira: 
hermafrodita  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.383;  XVI. 
143;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45;  Szeged  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  1.215;  Kassa  vid.  Nyr. 
XVII.238;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.95;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  V.199). 


329 


CSIRAS— CSIRIKOL. 


CSIRIMPAL- ~CSIRKAZ-IK. 


330 


csira-tehén:  riska-tehén  (Somogy  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  V.199). 

CSIBÁS :  az  urasági  tehenek  gulyása  (Somogy 
m.  Szöllős-Györök  Nyr.  XXII.238). 

CSIBÁSUL  (csirásúl):  csirázik  (Göcsej  Nyr. 
XIV.165;  Budenz-Album  159). 

CSIBÁZ-IK  {céráz-ik,  círáz-ik  Székelyföld  Nyr. 
XV.473). 

[CSIRÉG]. 

csireg-csurog :  apródonként,  lassan,  vékonyan 
csurog  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  1X.140). 

[csmi]. 

csiri-biri :  1.  apró-cseprő,  csekély  értékű,  jelen- 
téktelen, haszontalan  (ember,  állat,  tárgy)  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Veszprém  m.  Csékút  Nyr. 
XI.190;  Székesfehérvár  Nyr.  VII.429;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  IX.  141;  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.429);  2.  sokat 
beszélő  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45). 

csiri-csáré  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Sze- 
ged Kálmány  L.  Szeged  népe  1.212;  Debrecen 
Nyr.  VII.328;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 
140;  csiri-csáre  Szeged  vid.  Nyr.  TV.  168;  csiri- 
csári  Székesfehérvár  Nyr.  VII.429 ;  Tiszántúl 
Nyr.  XIX.  480) :  1.  csiri-csáré :  apró-cseprő,  cse- 
kély értékű,  jelentéktelen,  haszontalan  (Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.212;  Debrecen  Nyr. 
VII.828);  2.  csiri-csáre,  csiri-csáré:  haszontalan 
fecsegés  (Szeged  vid.  Nyr.  IV.168;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  IX.  140);  3.  csiri-csáré :  csacska, 
fecsegő,  sok  beszédű  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) ; 
4.  csiri-csári :  szeles,  szeleburdi  (Tiszántúl  Nyr. 
XIX.480);  5.  csiri-csári:  rikitó,  össze  nem  illő 
szinű  (Székesfehérvár  Nyr.  VII.429). 

csiricsáréz:  lassan  mulat,  úgy  hogy  nem  is 
lehet  mulatságnak  mondani  (Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.212). 


CSIBIBABO:   vörös 
apterus)  (Szilágy  m 


poloska-faj 
Nyr.  IX.  182). 


(pyrrhocoris 


CSIBIBEL:  veszekedve  nyaggat  (veréb  ve- 
rebet), tréfából  megcibál  (Balaton  mell.  Tsz.) 

[CSIBIG]. 

csirig-csörög :  csireg-csörög.  Szánt  az  eke, 
csirig-csörög  a  járom  (Arad  m.  Pécska  Kálmány 
L.  Koszorúk  1.115). 

CSIBIGÜLYA  (Gömör  m.  Krasznahorka-Vár- 
alja  Nyr.  III.184;  csiriguja  Háromszék  m.  Dézsi 
Mihály):  1.  csirigulya:  ördög-motolla,  ördög-ma- 
lom, forgó-hinta  (ringelspiel-féle ;  földbe  vert 
karón  vízszintesen  körbenforgó  rúd)  (Gömör  m. 
Krasznahorka- Váralja  Nyr.  III.184);  2.  csiriguja: 
két  végén  kihegyezett  fácska,  a  melyet  bottal 
föl-  és  kiütnek  (pincke,  pilincke,  pige,  dóié  stb.) 
(Háromszék  m.  Dézsi  Mihály). 

CSIRIKOL:  csiripel  (Székelyföld  Nyr.  1.129; 

8Z1MNYE1  :   MAGYAR  TÁJSZÓTÁR. 


Arany-Gyulai  NGy.  1.175;  Kiss  Mihály;  Udvar- 
hely m.  Száldobos  Nyr.  IV.42;  Háromszék  m. 
Vadr.  366.  494a)  [vö.'csivikol]. 

CSIBIMPÁL :  cv  (Karancs  vid.  Nyr.  XXI.478). 

CSIBIMPOL :  oc  (Csanád  m.  Batonya  Kálmány 
L.  Koszorúk  IT.211;  Heves  m.  Névtelen   1840). 

CSIBINKÜL:  csüng;  vkinek  a  nyakán  van,  ku- 
nyorálásával  alkalmatlankodik  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

CSIBINKÜLŐD-IK :  cvj.  Ugyan  állj  odább  már 
és  ne  csirinkülődjél  annyit  a  nyakamon  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

1.  CSIBIP:  csíp.  Mé'gcsiripte  a  boncomat  (Szla- 
vónia Nyr.  V.ll)  [vö.  csiripöl]. 

[2.  CSIBIP]. 

csirip-esup:  apróság,  maradék  (Szeged  és 
vid.  Nyr.  VI.87 ;  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.212) 
[vö.  csip-csup]. 

CSIBIPÁLY:  lármás.  Csiripály  gyermek  (Ud- 
varhely m.  MNy.  VI.320;  Győröy  Iván). 

CSIBIPISZLI:  kicsiráztatott  búzából  és  liszt- 
ből készült  puha  lepényszerú  édesség  (költés) 
(Komárom  m.  Nagy-Igmáud  Nyr.  VIII.94). 

CSIBIPÖL :  csipked  (Torontál  m.  Száján  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  11.203). 

CSIBITTYÁS  :  cserjés,  bozótos,  tüskés-bokros 
hely  (Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139;  Szi- 
nyérváralja  vid.  Nyr.  XV.  189;  Bereg  m.  Dercén 
Nyr.  XX.431;  Bereg  m.  Fornos  Nyr.  XX.476; 
Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly). 

CSIBIZ  {csiliz  Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVII. 
479) :  keletlen  v.  sületlen  kenyérnek  szappanos, 
szalonnás  alsó  rétege  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

csiriz-rágó:  csizmadia  [gúnynév]  (Veszprém 
Nyr.  XV.334;  Győr  Nyr.  VI.92). 

[CSIBIZÉS]. 

csirizes-belü :  szalonnájS  (kenyér)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

CSIBKA:  csira  (Komárom  m,  Für  Nyr.  XX. 
479). 

CSIBKADOZ:  csírázásnak  indul  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

CSIBKÁZ-IK  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVni.47;  Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839; 
Komárom  m.  Fűr  Nyr.  XX.479;  Hont  m.  Nyr. 
V.426;  csirkádz-ik  Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.213 ;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek) :  1.  csirázik  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.213;  Komárom  m.  Fűr  Nyr.  XX.479;  Hont 
m.    Nyr.    V.426 ;   Csallóköz   Csaplár    Benedek) ; 

22 


331 


CSIRKE— CSIRÜKE. 


CSffiÜ8KE— CSITOL. 


332 


2.  pitymallik,  hajnalodik,  virrad  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond,  Fábián  Gábor  1839).  Csirká- 
zik  a  nap  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.47). 

CSIBIOS  [csike  Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.182.  186;  Baranya-Sz.Lőrinc  Nyr.  XVII. 
335;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1841;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331.  473. 
474;  Ormányság  Tsz.  MNy.  V.81.  121;  csürke 
Segesvár  Nyr.  IX.43;  Székelyföld  Tsz.  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.42; 
Csík  m.  Nyr.  VI.525;  XII.235;  Háromszék  m. 
NyK.  III.3;  csürke  Háromszék  m.  Kis-Borosnyó 
Nyr.  XVI.47).  Csirke:  a  rendnek  (  eggy  leka- 
szált sor  gabonának)  eggy  villára  való  része,  a 
melyből  petrence  lessz  (Heves  m.  Sirok  Nyr. 
nL43;  hely  nélkül  Nyr.  n.380). 

csirke-gomba  ^  csibe-gomba  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.323 ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
V.200). 

csirke-jány :  fejletlen  kis  leány.  Csirke-jány 
az;  még  fonája  sincs  (Abauj  m.  Király  Pál). 

csirke-vakító:  tavaszi  kék  virág  (Heves  m. 
Névtelen  1840)  [vö.  tyúk-vakitó]. 

CSIBKÉCSKE  {csürkecske  Segesvár  Nyr.  IX. 
43;  Csík  m.  Nyr.  VI.525;  Háromszék  m.  Vadr. 
553). 

CSIRKÓ:  rövidre  nyírt,  kurta  hajú  (Vas  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.  199;  Kemenesalja  Tsz.) 

CSIROGLYA:  siker  (Rimaszombat  és  vid. 
Nyr.  XXn.383). 

CSIROS :  füles  gomb  (Veszprém  m.  Pápa  Nyr. 
XVI.527).  ö         V        i'  í'      J 

CSIROZ:  gombokkal  lyukba-rúgatóst  játszik 
(Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XV.382). 

CSmPELEG:  cirpel  (a  tücsök)  (Hely  nélkül 
Nyr.  Vn.335). 

[CSIBBEN]. 

csirren-csörren :  meg-megcsörren  (Szeged  Nyr. 
IX.237). 

fCSIRSZ]. 

csirsz-csorsz :  csoszogó  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.140). 

CSIBTA :  morzsányi  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 
<i ;  X. Jüo), 

CSIBTOS  {csírtos  Gömör  m.  Serke  Nyr.  XVIII. 
422):  szurtos,  piszkos  (Gömör  m.  Nyr.  XVIH. 
455;  Gömör  m.  Serke  és  vid.  Nyr.  XVIII.140) 
[vö,  szurtos]. 

CSIBU:  kukorica-lisztből  készített  étel,  pu- 
liszka (Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly). 

CSIBŰKE:  csibe,  csibécske  (Palócság,  Bodony 
Nyr.  XVUI.232). 


CSIRÜSKE::v  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[CSISZ]. 

csisz-csosz:  csoszogó  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

[CSISZ  A]. 

csisza-kő :  fenő-kő  (Balaton  mell.  Tsz.) 

CSISZÁL :  fen,  csiszol  (Vas  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.200;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

CSISZÁR:  1.  marha-kereskedő  (Szentes  Nyr. 
VIII.187);  2.  lókötő,  lótolvaj  (Szatmár  m.  Gencs 
Nyr.  X.525)  [vö.  ló-csiszár]. 

[CSISZE]. 

csisze-csosza :  csoszogó  (Hely  nélkül  Nyr. 
Vin.283). 

[CSISZI]. 

csiszi-csoszi:  ügyefogyott,  totyogó,  tutyi-mutyi 
(Veszprém  Nyr.  VIII.40). 

CSISZKOL :  időközönként  súrol  (pl.  a  ferdén 
álló  kerék  a  kocsioldalt)  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.213:  Korda  Imre). 

CSISZLA:  adókivetés  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.<^02). 

CSISZLÁL :  kivet  (adót)  (Bukovina  Nyr.  VI. 

[CSISZLI]. 

csiszli-csuszli :  csuszkáió-mászkáló  (gyermek), 
csúszó-mászó  (ember)  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

CSISZLIK:  1.  csizma  sarkába  való  bőrrel 
bevont  fakéreg  (afterleder)  (Székelyföld  Tsz.; 
Kezdi- Vásárhely  Nyr.  XVII.479);  2.  csizmadia, 
csizmadia  inas  [gúnynév]  (Heves  m.  Névtelen 
1840;  Heves  m.  Csépa  Nyr.  V.335.  383;  Szat- 
már m.  Lauka  Gusztáv  1842;  Bánffy-Hunyad 
Nyr.  X.23;  Maros- Vásárhely  Nyr.  XV.238). 

CSISSZEN:  csusszan  (Háromszék  m.  Győrfify 
Iván). 

CSISSZENT:  hirtelen,  eggyszerre  (el-  v.  le-) 
szel,  vág.  A  gyalu  a  bogot  lecsisszenti.  A  hóhér 
csisszentsen  egyet  a  nyakadon!  (Háromszék  m. 
Kiss  Mihály)  [vö.  nyisszent]. 

CSITAJOL :  lármáz  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVni.48). 

[CSITINGŐj. 

csitingő-csatangó :  csatangoló,  leányok  után 
járó  (Veszprém  m.  Csékút  Nyr.  XI.190). 

CSITLIKOL:  csicsereg  (a  fecske)  (Szabolcs 
m.  Egyek  Kassai  J.  Szókönyv  V.202). 

CSITOL  {csitól  Háromtizek  m.  Uzon  Erdélyi 


S3S 


CSITOLGAT— C8IVAL 


C8rV^AN-IK— CSIZMA. 


834 


Lajos):  csitít  (Székelyföld  Tsu.  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Tsz.  MNy.  VI.320;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván). 

CSITOLGAT:  csitítgat  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

ICSITORÁL]. 

csitorál-csatorál :  az  ajtón  nagy  zajjal  ki-  s 
bejár  (Szeged  vid.  Nyr.  IV.168)  [vö.  csatarái]. 

CSITKI  {csutri  Göcsej  Vass  József  1841 ;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály ;  csütöri  Székelyföld  Győrffy 
Iván):  1.  csitri:  kurta,  kurtára  nyírt.  Csitri  haj 
(Gömör  m.  Runya  Nyr.  XXII.286).  Csitri  hajú 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.199);  2.  csitri, 
csutri:  kurta  hajú  (Göcsej  Vass  József  1841; 
Balaton  mell.  Tsz.;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191; 
Békés  m.  Nyr.  III.524;  Hajdú  ra.  Földes  Nyr. 
VII.234 ;  Bihar  m.  Barna  Ferdinánd ;  Hont  m.  Nyr. 
VI.182;  Székelyföld  Kiss  Mihály);  3.  csitri: 
kurta  haj  (Bodrogköz  Tsz.) ;  4.  csitri :  süldő- 
leányka (Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor);  5.  csitri: 
kicsiny,  apró,  jelentéktelen  (Fölső-Somogy,  Bala- 
ton mell.  Nyr.  Vin.432;  Fehér  m.  Nyr.  V.130; 
Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381) ;  6.  csitri: 
haszontalan  kicsinység  (Székesfehérvár  Nyr.  VII. 
138);  7.  csitri,  csütöri:  haszontalan  kis  fityfiritty 
(gyerek  v.  emberke)  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

esitri-csutri :  1.  kurta  hajú  (Szeged  vid.  Nyr. 
IV.  168) ;  2.  kurta  sörényű  (ló)  v.  kurta  szarvú 
(marha)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

csitri-kopasz :  tövig  lenyírt  (Mezőtúr  Nyr.  IX. 
479;  Csallóköz  Szinnyei  József). 

CSITBIS  (Bars  m.  Nyr.  X.138;  csötrös  Gömör 
m.  Tsz.):  kurta  hajú  (leány). 

[1.  CSITT]. 

csitt-csatt:  csattogás  (Debrecen  Nyr.  IV.317). 

[2.  CSITT].  Csittatok:  hallgassatok!  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  V.203). 

csitt-patt :  csitt !  (Szatmár  m.  Nagvbánya  Nyr. 
IX.140). 

CSIVAJOG:  1.  sivalkodik  (Heves  m.  Tisza- 
Sz.Imre  Nyr.  IX.137);  2.  sipog  (a  pulyka)  (Hely 
nélkül  Nyr.  VII.335) ;  3.  zajong,  lármázik  (Gömör 
m.  Runya  Nyr.  XXII.286;  Rimaszombat  és  vid. 
Nyr.  XXII.383)  [vö.  zsivajog]. 

CSrVAKOD-IK:  síró  nyöszörgéssel  ugat,  ug- 
rándozva csahol,  kaffantgat.  Ni,  hogy  csivaJcodik 
ez  a  kutya.  Csak  ugy  csivakodott  utána  [a  kutya 
a  nyúl  után,  mikor  kergette]  (Zala  m.  Nyr. 
XVn.273)  [vö.  sivalkod-ik]. 

1.  CSIVÁL:  eggy  evezővel  kormányozva  evez 
(Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.) 

2.  CSIVÁL :  foszt,  hánt  (kukoricát)  (Bihar  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.204)  [vö.  csuhaj]. 


[CSIVAN-IK], 

el-csivan[-ik  ?] :  elcsendesedik  (Csallóköz  Nyr. 
1.232). 

CSIVÁB :  lárma,  zaj  (Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XI. 39). 

CSIVÁZ:  foszt,  hánt  (kukoricát)  (Bihar  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.204)  [vö.  csuhaj]. 

CSÍVÁZ:  csóvál.  Csívázza  a  fejit.  Csívázta  a 
fejit  az  a  rücskös  és  nézett  rám,  mint  a  hágó 
(Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381 ;  XVII. 
425). 

CSIVIKOL:  csiripel  (a  fecske)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály)  [vö.  csirikol]. 

[CSIVIRGÓ]. 

csivirgó-esavargó  [találós  mesében]  (Szentes 
LVyr.  VI.372). 

[CSIVIRGÓS]. 

csivirgós-csavargós :  tekervényes  (Heves  m. 
Sirok  Nyr.  Vin.567). 

[CSIVIRGŐS]. 

csivirgős-csavargós :  <^.  Azért  olyan  girbe- 
gurba, csivirgös-csavargós  a  Tisza  folyása  (Hód- 
mező-Vásárhely  Arany-Gyulai  NGy.  1.494). 

CSIVIRGÜLÉS :  1.  csavargás,  kószálás ;  2.  be- 
széd csavargatása  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[CSIVIRINT]. 

csivirint-csavarint.  Csivirintem-csavarintom 
(Hely  nélkül  Nyr.  VIII.283).  Csivirintom-csava- 
rintom  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.212). 

CSIVOG  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424;  Szé- 
kelyföld Nyr.  IX.  176;  c.w'afjr  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.39;  Hely  nélkül  Nyr.  VH. 335; 
csivvog  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.3):  1.  csivog, 
csivag:  csipeg,  csipog,  sipog  (csirke,  pulyka, 
veréb)  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424;  Székely- 
föld Nyr.  IX.176;  Hely  nélkül  Nyr.  Vn.335); 
2.  csivag,  csivvog :  zsibong,  lármáz,  csacsog  (Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XI.39;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  III.3)  [vö.  csipog]. 

CSIVOGÁS:  csiripelés   (Bars  m,  Nyr.   XVIII. 

384). 

[CSIVOG]. 

csivög-csavog :  fecseg  (Tolna  m.  Nyr.  VI.230). 

CSÍZEL  {csizel  Debrecen  Nyr.  XI.189):  csen, 
lop.  Elcsizel  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191;  Bihar 
m.  Pocsaj  Nyr.  V.572). 

[CSÍZIÓS]. 

csíziós-madár  :  lutri-számokat  húzó  madár 
(Hely  nélkül  Márki  Sándor). 

CSIZMA  {csezma  Hely  nélkül  Nyr.  XV1I.419; 

22* 


335 


CSIZMADIA— CSOBAN. 


CSOBAN— C80DA. 


836 


csidma  Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  11.285.  419; 
V.240;  XVI.383;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
III.23;  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  111.512; 
1V.422;  V.180.  231;  V1II.527;  Vadr.  8.  494; 
Arany-Gyulai  NGy.  III.99;  Csík  m.  Nyr.  V.468; 
VII.47.  140;  IX.42;  XIII.378;  Csík-Sz.Király  Nyr. 
VII.479;  Gyergyó  Nyr.  IV.336;  Háromszék  m. 
Nyr.  1X.34;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVII1.527;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  Nyr.  IV.39;  IX.41 ; 
csimma  Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.513;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.358;  NyK.'lII.18;  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  V.329;  csisdma  Székelyföld  Kriza; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  330;  csizsma 
Kecskemét  Nyr.  IX.359;  Szeged  Nyr.  V.144; 
Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.233; 
Palócság  Nyr.  XXI.313 ;  Maros-Torda  m.  marosi 
alsó-járás  Ravasz  Árpád  ;  csizsmá  Gömör  m.  Nyr. 
XVni.455;  tyiznm  Palócság  Tsz.  XXI.314;  Gö- 
mör m.  Tsz.;  Nógrád  m.  Ipoly-Litke  Nyr.  XII. 
331). 

CSIZMADIA  (csidmadia  Udvarhely  m.  Fehér- 
Nyikó  mell.  Vadr.  114;  Csík  m.  Nyr.  Vn.47; 
csizmazia  Repce  mell.  Nyr.  XX.367;  Rábaköz, 
Szabolcs  m.  Erdélyi  Népd.  és  mond.  1.59;  Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  XXII.378). 

CSIZMATIKUS :  görög-keleti  vallású  (Három- 
szék m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr. 
XVin.527). 

CSIZMIKA:  csizmácska  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.474). 

CSOBA:  pofa,  száj  (Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XVn.477. 

1.  CSOBAK  {csabak  Tisza-Dob  Nyr.  XIX. 47)  .- 
1.  csobak:  fáról  levágott  száraz  görcs,  görcsös 
gyökérdarab,  kissebbszerú  görcsös  fahasáb  (Bod- 
rogköz Kassai  J.  Szókönyv  V.205;  Tsz.;  Szat- 
már  m.,  Bereg  m,  Munkács  és  Rákos  vid.  Pap 
Károly);  2.  csabak:  a  letarolt  berekaljának  cso- 
mós, görcsös  tövei.  Megbotlottam  ebbe  a  csabakba 
(Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47);  3.  csobak:  a  lekaszált 
fűnek,  lóherének,  kórós  dudvának  ott  maradt 
törzse  (Szatmár  m.  Pap  Károly).  Ne  járj  ott 
mezítláb,  mer  a  csobak  felhasítja  a  talpadat. 
Vigyázz,  csobakba  ne  hágj!  (Alsó-Bereg  Király 
Pál). 

2.  CSOBAK:  a  végén  két  vas-szeggel  ellátott 
hosszú  pózna,  a  melyet  a  halászok  a  víz  fene- 
kének megvizsgálására  használnak  (Fertő  mell. 
MNy.  III.243). 

1.  CSOBÁN,  CSOBÁKY:  1.  -  csobolyó  1.  (Kis- 
Kúnság  Nyr.  ni.568;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
191 ;  Mezőtúr  Nyr.  Vin.138;  Szolnok  Király  Pál; 
Szalonta  Nyr.  VnL430;  Debrecen  Nyr.  Vn.l37; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.205;  Szabolcs 
m.  Földes  Nyr.  XVI.383;  Szatmár  és  vid.  Nyr. 
X.476;  XIV.96;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
825;  Ugocsa  m.  Király  Pál;  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr.  Kiss  Mihály;  hely 
nélkül  Tsz.);  2.  eggy  neme  a  vedernek  (Repce 
mell.  Nemes-Viss  Nyr.  XVIL336). 


2.  CSOBAN,  CSOBÁNY:  1.  rsohán,  csobáiiy : 
juhász  (Háromszék  m. Uzon  Erdélyi  Lajos;  Brassó 
in.  Hétfalu  Nyr.  11.476;  Király  Pál);  2.  csobány: 
nagy  juhászkutya  (Udvarhely  m.  Vadr. ;  Csík  m. 
MNy.  VI.370). 

CSOBÁNC  -  csobolyó  1.  (Komárom  Király 
Pál). 

CSÓBIKA      csóniga  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

csóbika-tűnkő :  a  csóbika  fája  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

CSOBOLYÓ  (Baranya  m.  Nyr.  IIL565;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  VIII.84 ;  Kecskemét  és  vid.  Tsz. 
Nyr.  X.380;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVL191 ;  Békés 
m.  Nyr.  XIV.334;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.202;  Zemplén,  Szatmár  és  Bereg  m. 
Pap  Károly;  Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XIL190; 
XXIL383;  Gyöngyös  vid.  Nyr.  11.180;  csobilló 
Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;  csobojó 
Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.46 :  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.429;  Bács  m.  Nyr.  V.471 ;  Oros- 
háza Nyr.  VII.183;  csobolló  Vas  m.  Ság  Kresz- 
nerics  F.  Szótár  1.85;  Somogy  m.  Mesztegnye 
Nyr.  V.235;  Gömör  és  Torna  m.  Tsz.;  csobolya 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.87;  Cooborló  Soprony 
m.  Tsz. ;  csorbolyó  Hont  m.  Nyr.  V.426 ;  csöböllö 
Somogy  m.  Király  Pál;  csubujó  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.238) :  1.  mezei  munkások- 
nak és  pásztoroknak  kulacsforma  lapos  víztartó 
hordócskája;  2.  csobolyó:  kissebbfajta boros  edény 
(Zemplén,  Szatmár  és  Bereg  m.  Pap  Károly); 
3.  csubujó:  bányászok  olajtartója,  a  melyet  a 
táskájukban  magukkal  hordanak  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.  238). 

CSOBONTOS:  ágas-bogas.  Csobontos  fa  (Gö- 
csej, Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.180). 

[CSÓCSI]. 

esóesi-ember :  csókolni  való  kedves  ember 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.217). 

CSODA,  CSUDA  {cseda  Őrség  Nyr,  1.421.  462; 
Vn.272;  Göcsej  Nyr.  n.371 ;  Hetes  Nyr.  1.423; 
n.44;  DobronakNyr.  n.234.  466;  Zala  m.  Alsó- 
Lendva  Király  Pál;  truda  [?]  Kalotaszeg  Nyr. 
XVn.526).  CsMíía.- 1.  csodálat,  csodálkozás.  Ámél- 
kodik  csudájába  (Háromszék  m.,  Erdővidék  Vadr. 
178);  2.  bosszúság.  Csudájának  esik:  bosszan- 
kodik, zokon  veszi  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
11.371);  3.  rút,  piszkos,  szennyes  (Nyitra  m. 
Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

[Szólások].  Oh  hogy  a  csuda  egyen  meg !  [átko- 
zódás ;  annak  is  szokták  mondani,  a  ki  vmi 
nevetségest,  mulattatót  mond]  (BánflFy-Hunyad 
Nyr.  XVII.  143).  A  csuda  fog  el  (Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  n.363).  É fogyott  a  csudám:  nem 
győztem  csodálkozni  (Szombathely  Fejérpataky 
László).  Csudájának  esik  (vö.  csoda,  csuda  2.). 
Ez  az  ember  nekem  csudám:  gyűlölöm  ezt  az 
embert.  Nem  lett  őna  csudám:  nem  csodáltam 
volna  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXn.458). 


337 


CSODALATOS— C80KMANY. 


C80KNYAL— CSOMA. 


838 


csuda-fa:  datura  stramonium  (Hegyalja  Kas- 
sai J.  Szókönyv  V.206;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.323 ;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XIIL92). 


csuda-römpöl 
VIII.564). 


orgonavirág    (Rozsnyó    Nyr. 


CSODÁLATOS,  CSUDÁLATOS  {csedálatos 
Zala  m.  Tsz.).  Csudálatos:  utálatos,  gyalázatos 
(Göcsej  Nyr.  XVII.507). 

CSODÁLKOZ-IK,  CSUDÁLKOZ-IK  {csodák- 
sz-ik  Vas  m.  Őrség  Nyr.  ¥11.373). 

be-csudálkozik :  megrészegszik  (Torontál  m. 
Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.243).  Iszonyú 
hé  vót  csudákozva :  nagyon  részeg  volt  (Kis-Kún- 
Félegyháza  Nyr.  XIV.  186).  Be  van  csudálkozva 
(Szentes  Nyr.  VIII.324).  Becsudálkozott :  leitta  ma- 
gát (Szatmár  m.  Nyr.  VII.130;  Zilah  Nyr.  XIV. 
286).  Becsudálkozott  állapotban:  becsípve  (Nagy- 
várad Nyr.  XVI.572). 

meg-csodákoz-ik:  elcsodálkozik  (Komárom  m. 
Duna-Almás  Nyr.  111.279). 

[CSODÁS],  CSUDÁS :  nehéz  természetű,  zsém- 
bes  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.375). 

CSOPRINKÁL:  jár-kél,  cél  nélkül  bolyong 
(Kis-Kúnság  Nyr.  in.564). 

CSÓGGAT:  csókolgat  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.  320;  Győrffy  Iván). 

CSÓK  {csolk  Repce  mell.  Nyr.  XX.369 ;  Marác 
Nyr.  IV.288;  Zala  m.  Bókaháza  Nyr.  XIV.336; 
Göcsej  MNy.  1.219;  Nyr.  XII.192;  XIV.163;  Fehér 
m.  Perkáta  Nyr.  11.527;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
456;  Hont  m.  Tesmag  Nyr.  IX.336). 

CSÓKA:  1.  nagy  és  bizonytalan  színű  szemű 
(Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vni.189);  2.  a  szemnek 
ívhártyáját  körülvevő  üvegszerű  gyűrű,  a  mely 
a  szemgolyó  nagyobb  részére  kiterjed  [? —  vö. 
csóka-szem  CzF.].  Csóka  vót  a  szémin  (azért  vak 
volt  a  gúnyneve)  (Heves  m.  Karácsond  Nyr.  V.46). 

csóka-bugy :  madárlábfú  (ornithopus  major) 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.205). 

csóka-féreg :  kemény  szerszámfáknak  szú- 
fúrta lyukacsai  (Csongrád  m.  Szegvár  Nyr.  XVII. 
559). 

csóka-répa:  édes  ízű  vad  burgonya  (másképp: 
tót-répa)  (Csík  m.  Gyergyó  Győrffy  Iván). 

csóka-szemű:  kékszemű  (barna  ember  v.  ló) 
(Háromszék  m.  Vadr.). 

csóka-szőllő :  fekete  szemű  szőllő  (Pest  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.205). 

CSOKMÁNY :  faragó  fejsze  (Sziget  vid  Tsz.), 

csokmán -fejsze:  fejsze  (Baranya  m.  Baranya- 
Sz. -Lőrinc  Nyr.  XVn.335). 


[CSOKNYAL]. 

essze-csoknyál :  összeüt  (tojást,  fejet)  (Udvar- 
hely m.  Kiss  Mihály)  [vö.  csiknyul]. 

CSÓKOGBÁP  [?] :  olyan  találmány,  a  mellyel 
csókot  lehet  küldeni  távolra  is  (Arad  Nyr.  VIII. 
281). 

CSÓKOL  {csolkol  Rábaköz  Nyr.  XVIII.45; 
Veszprém  vid.  Nyr.  1.329;  Veszprém  m.  Szent- 
gál Nyr.  III.330;  Esztergom  Nyr.  III.284 ;  Fehér 
m.  Perkáta  Nyr.  n.519;  Tata  Nyr.  IX.528 ;  csői- 
kül Győr-Sz.-Márton  Nyr.  11.144). 

CSÓKOLKOZ-IK:  csókolódzik  (Török-Becse 
Kálmány  L.  Szeged  népe  n.86). 

CSÓKOLÓ :  a  vágó-marha  fején  levő  szurókás 
hús.  A  mint  a  marha  a  fejin  kétfelé  hasitódik, 
látunk  ojan  szurókás  húst;  észt  nevezzük  csókoló- 
nak  (Szatmár-Németi  Nyr.  XIV.277). 

[CSÓKOLÓD-IK]. 

meg-csókalódik :  összecsókolódzik.  Megcsóka- 
lódtak  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.459). 

[CSÓKOLÓDZ-IK]. 

csókolódzik-mókolódzik :  csókolódzik  (Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai  NGy.  in.394). 

CSÓKOLÓDZKOD-IK:  csókolódzik  (Veszprém 
Nyr.  Vin.330). 

CSOKOR  {csukor  Székelyföld  Tsz.  Nyr.  1.135). 

[CSOKROS],  CSUKROS:  teljes,  bokros  szirmú. 
Csukros  szé'kfü,  viloja,  rózsa  (Székelyföld  Tsz. 
Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Vadr.  67;  Három- 
szék m..  Erdővidék  Vadr.  190). 

,  CSOLLÁK :  1.  kancsal  (Nagy-Kőrös  Császár 
Árpád);  2.  félszemű  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
429). 

CSOLNAK,  CSÓNAK  {csólnok  Bodrogköz  Tsz. ; 
csónik  Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX.378;  Tisza  mell. 
Nyr.  III.238;  Szeged  Nyr.  V.571 ;  csónok  Veszprém 
m.  Nyr.  VI.422 ;  csőnyak  Torontál  m.  Szőreg  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  III.173;  csa"nyák  Gömör 
m.  Runya  Nyr.  XXII.286;  csónyik  Szeged  Her- 
mán 0.  Halászat  K. ;  Csaplár  Benedek ;  Torontál 
m.  Száján,  Szőreg  Kálmány  i  Szeged  népe 
n.l48;  in.l64). 

CSOMA,  CSUMA:  1.  pestis  (Székelyföld  Tsz.; 
Háromszék  m.  Vadr.);  2.  fene  [?].  Ne  egyen  a 
csuma!  (Kunság  Nyr.  XrV.525);  3.  ijesztő  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.  143;  Székelyföld 
Győrffy  Iván.)  Olyan  mint  egy  csuma  (Szatmár 
m.  Gencs  Nyr.  X.525). 

[Szólások].  Hogy  a  csoma  vigyen  el!  (Három- 
szék m.  Vadr.)  Vigyön  el  a  csoma!  (Székelyföld 
Nyr.  IV.88).  Nem  ke  neköm  cicoma,  vigye  el  ászt 
a  csoma!  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
336.) 


889 


CSOMAGOL— CaOMBOLYIT. 


CSOMBOLYOD-IK— CSOMOJKAS.      840 


[CSOMAGOL]. 

be-csomagol  [?]:  becsíp,  leissza  magát  (Hely 
nélkül  Nyr.  XVIL236). 

CSOMAK:  ék-fejsze  (Somogy  m.  Nyr.  11.375). 

CSOMASZT,  DSOMASZT :  nyomasztva  taszít. 
Haragjában  társát  az  ajtó  megé  csomasztőfa  [így] 
(Kapnik  vid.  Nyr.  11.182). 

CSOMBÉK  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek ;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.560  ;  csomb^ék  Palócság 
Nyr.  XXI.307):  csomó. 

CSOMBÓ  {csomb''ő) :  csomó  (Palócság  Nyr. 
XXIL83;  Rimaszombat  Nyr.  IV.560). 

[Szólások].  A  kákán  is  csombót  keres:  izgága 
(Rimaszombat  Nyr.  IV.560). 

CSOMBÓK  (Szeged  Csaplár  Benedek;  Hegy- 
alja, Bodrog  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  V.192. 
205 ;  Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Nóg- 
rád m.  Nyr.  IV.560;  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
csimbók  Zala,  m.  Nyr.  XIV.513 ;  Sárospatak  Tsz. 
Nyr.  XVn.527;  hely  nélkül  Tsz.;  csimMkos 
Békés-Doboz  Nyr.  Vni.287;  csimbok  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  VHI.BS ;  csomb"ók  Palócság  Nyr.  XXI. 
307) :  csomó,  bog  [vö.  csömbök]. 

[CSOMBÓKOS],  CSIMEÓKOS :  csomós,  bogos. 
Csmbókos  ostor  (Zala  m.  Nyr.  XIV.513).  Csim- 
bókos  Szabó  (gúnynév;  nagy  hajat  viselt,  s  két 
oldalt  két  ágba  fonva,  a  végén  csomót  kötött) 
(Békés-Doboz  Nyr.  Vni.287). 

CSOMBOLÉK:  csomó  (Balaton  mell.  Tsz.; 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  csöm- 
bölék]. 

CSŐMBŐL YGAT  (Háromszék  m.  Vadr.  519a  ; 
csombojgat  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ; 
Udvarhely  m.  Kóbori  János ;  csongojgat  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Udvarhely  m,  Kóbori  János; 
Csík  m.  Csík-Várdótfalva  Péter  János) :  1.  cso7i- 
gojgat:  göngyölget  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Györfify  Iván) ;  2.  csombojgat,  csombolygat,  cson- 
gojgat :  a  szájában  forgat  (Székelyföld  Kiss 
Mihály,  GyőrfPy  Iván;  Udvarhely  m  Kóbori 
János;  Háromszék  m.  Vadr.  519a)  [vö.  csöm- 
hölyget]. 

[Szólások].  Csongojgattya  a  száját:  vonogatja, 
húzogatja  (a  kinek  vmi  nem  tetszik)  (Udvarhely 
m.  Kóbori  János;  Háromszék  m.,  Csík  m.  Vár- 
dótfalva  Péter  János). 

CSŐMBŐL YÍT  (Székelyföld  Tsz.  35a;  csom- 
bajít  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.38; 
csombojit,  csombojit,  csombojitt  Székelyföld  Nyr. 
XVII.417;  Győrífy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr. 
399 ;  csombolyit  Háromszék  m.  Nyr.  IV.561 ;  cson- 
gojít,  csongojitt,  csongojítt  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály, Györffy  Iván;  Csík  m.  Vadr.;  Csík  m. 
Csík-Várdótfalva  Péter  János;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;   csongolít  Székelyföld  Nyr. 


XVII.419;  csongolyit  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
V.210;  Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V.347);  1.  gön- 
gyölít, göngyöl.  Csombojítsd  össze  holmidat  s 
aztán  eredj,  a  merre  a  szemeddel  látsz  (Székely- 
föld Nyr.  XVII.417),  Bécsongojitotta  a  kenyeret 
az  abroszba  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Csombo- 
lyítsa  bé  a  gyermeket,  hogy  ne  fázzék  (Székely- 
föld Tsz.  3oa) ;  2.  csomóba  gyújt.  A  havat  öszve- 
csombolyitani  (Székelyföld  Tsz.  35a).  Csombojítsuk 
össze  a  szénánkat,  mert  eső  jő  (Székelyföld  Nyr. 
XVn.417). 

CSOMBOLYOD-IK  (Háromszék m.  Nyr.  IV.561 ; 
csomhojod-ik  Székelyföld  Nyr.  XVII.417;  Györffy 
Iván;  csongojod-ik  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.330; 
csongolód-ik  Székelyföld  Nyr.  XVII.419);  gön- 
gyölödík.  Csombolyodik  a  káposzta.-  borul,  feje- 
sedik,  fejjé  gömbölyödik  (Háromszék  m.  Nyr. 
rV.561).  Nappal  esszezándorodnak  s  este  esmét 
szépen  egymás  mellé  csomboj ódnak :  összefe kúsz- 
nék (Székelyföld  Györffy  Iván).  A  gyermek  a 
szegeletbe  csongojodott :  húzódott,  húzta  meg  ma- 
gát (Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.330)  [vö.  csongo- 
rodott]. 

CSOMBOLYOG  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  554;  Kriza;  csombojog  Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Györffy  Iván ;  Udvarhely  m.  Vadr. ;  Csík- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.330;  csongojog  Székelyföld 
Kiss    Mihály ;    Csík-Szentgyörgy    Nyr.    X.330) : 

1.  csombojog :  lábatlankodik,  settenkedik  vki  kö- 
rül. Vidd  el  a  gyermeket,  ne  csombojogjon  körül- 
tem (Udvarhely  m.  Vadr.) ;  2.  csombojog,  csom- 
bolyog,  csongojog :  éldegél.  Jól  csombolyognak 
együtt:  jól  élnek  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  554).  Ez  a  szegény  asszony  a  keresetéből 
ojan  jól  csombojog  (Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.330). 
Valahogy  csak  elcsombojgok  (Székelyföld  Kriza). 
0  is  elcsombojog  a  többi  között:  elvan,  megél 
(a  fölfogadott  gyermek)  (Székelyföld  Kriza ;  Ud- 
varhely m.  Vadr.). 

CSOMBOB  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Szé- 
kelyföld Kriza ;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.561 ;  com- 
bor  Szeged  Csaplár  Benedek;  csombord  Kolozs- 
vár Szinnyei  József;  Székelyföld  Tsz.;  csombor 
Háromszék  m.  MNy.  VI.320):  borsfú  (satureia 
hortensis,  mentha  pulegium). 

CSOMÓ  {csomóé  [?]  Nagy-Küküllő  m.  Halmágy 
Vadr.  561;  vö,  Steuer:  A  székely  nyelv  hang- 
jai 15):  1.  csomó:  gabonakereszt  (Gömör  m.  Tsz); 

2.  c.9omó  .-szénarakás  (Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI. 
238);  3.  csomóé  [?]:  túrós  puliszka  (Halmágy 
Vadr.  561). 

csomo-taszigáló  [így] :  asztalos  [gúnynév]  (Gyór 
Nyr.  VI.192). 

CSOMOJKA  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  cso- 
mójka  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  cso- 
mólyka  Háromszék  m.  NyK.  III. 10):  csomócska 
(dohos  lisztben,  nem  jól  kevert  kásában  v.  pu- 
liszkában) [vö.  csomojkó]. 

CSOMOJKAS  (csomójkás) :  csomócskás  (dohos 


341 


CSOMOJKO— CSONI. 


CSONIGA— CSONT. 


342 


liszt,  nem  jól  kevert  kása  v.  puliszka)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos)  [vö.  csomojkós]. 


CSOMOJKO 

hály). 


csomojka  (Székelyföld  Kiss  Mi- 


CSOMOJKÓS  (csomolykós)  csomojkás  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  III.233;  XVL191). 

[CSOMÓ  JKÓZ-nC]. 

őssze-csomolykózik :  összecsomósodik,  cso- 
móba összeáll  (a  nedvesen  eltett  gabona,  a  nyir- 
kos helyen  tartott  liszt)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  III. 
233). 

CSOMÓKA:  disznóhúsban  előforduló  borsó- 
alakú mirigyféle  húsrész  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

CSOMOLYAG  :  göngyöleg  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván). 


CSOMOROS 

XIV.430). 


csomós    (Kis-Kún-Halas    Nyr. 


CSOMOSZLÓ  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
11.290;  csomoszló-ía,  Zemplén  m.  Mád  Nyr.  VI. 
285;  Gyöngyös  Nyr.  1.334;  csomiszló  Tolna  m. 
Paks  Nyr.  XXII.383;  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác;  hely  nélkül  Tsz.  [itt  csimoszló 
hiba] ;  csumiszló  Szeged  Csaplár  Benedek) :  szől- 
lözúzó  bunkós  fa  [vö.  csömöszölő]. 

CSOMOSZOL  (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 
381 ;  Szatmár  vid.  Tsz. ;  Zemplén  m.  Mád  Nyr. 
VI.285.;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.210; 
csomiszol  Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  V.210 ;  Kecs- 
kemét Nyr.  IX.93 ;  hely  nélkül  Tsz.  75a ;  csu- 
miszol  Szeged  Csaplár  Benedek) :  (szőllőt  v.  más 
gyümölcsöt  a  kádban  v.  csöbörben  bunkós  fával 
V.  doronggal)  zúz  [vö.  csömöszöT\. 

CSOMÓTA:  gabona-hordáskor  v.  kazal-rakás 
alkalmával  elhullott  egész  és  tört  kalászokból 
összesöpört  rakáska  (Borsod  m.  Paszlavszky 
Sándor;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.326). 

CSOMOZIL:  botoz  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X. 
205). 

CSONGÁR :  vékony  lábszár  (Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381)  [vö.  cingár]. 

CSONGOLY,  CSONGOLYA:  göngyöleg  (Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.320;  Győrffy  Iván). 

CSONGORA:  rossz  szalmájú  gabona  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.320;  Győrffy  Iván). 

CSONGORODOTT :  kunkorodott  (állatnak,  kül. 
disznónak  a  füle  v.  a  farka)  (Háromszék  m.  Ki- 
rály Pál). 

CSONI,  CSONIKA:  malac  (Csallóköz  Szinnyei 
József)  [vö.  císenika]. 


CSÓNIGA :  fa-kúpocska,  a  melynek  lapos  vé- 
gébe jobb  és  bal  felől  eggy-eggy  toll  van  bele 
erősítve,  s  az  egészet  a  játszó  gyermek  ostorka 
segítségével  magasra  röpíti  (Győr  m.  Tsz.)  [vö. 
csóhika]. 

CSONKA  {sonka  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
449) :  1.  hibás  kezű  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839 ;  Rimaszombat  Nyr.  IV.560) ;  2;  balog 
(Rimaszombat  Nyr.IV.560;  XVin.505)  [vö.  tonka]. 

[Szólások].  Csonkájába:  félbe,  hiányosan  (Szé- 
kelyföld Nyr.  1.135;  Kiss  Mihály). 

csonka-bonka :  csonka  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.305). 

csonka-gerenda :  malmoknál  az  őrhajót  a 
főhajóval  összekapcsoló  gerenda ;  kettő  van : 
első  és  hátulsó  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
Vn.524). 

csonka-hót:  az  a  hét,  a  melybe  karácsony 
ünnepe,  húsvét  és  pünkösd  hétfője  esik  (Kolozs- 
vár Szinnyei  József;  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr. 
XVin.575;  Székelyföld  Szinnyei  József ;  Három- 
szék m.  Vadr.  369). 

[csonka-toll], 

csonkatollas :  fiatal  madáríiók  (Szilágy  m. 
Nyr.  XIV.576). 

CSONKÁZ:  1.  botol,  lebotol  (fát)  (Borsod  m. 
Ónod  vid.  Nyr.  XVII. 383).  Lécsonkázták  a  fákat 
(Szentes  Nyr.  XVI.94);  2.  a  szőllőtőnek  tavaszi 
új  hajtásait  kettő-három  híján  letöri  (Kolozsvár 
Szinnyei  József). 

CSONKÍT  {é-csonkéta,  összerántva  ebből :  é- 
csonkétotta  Győr  m.  Vének,  Győr-Sz.Márton  és 
vid.  Bódiss  Jusztin;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XX.46). 

CSONKÍTÁS:  termő  ág  éretlen  végének  el- 
metszése  (Székelyföld  Tsz.) 

CSONKOL :  botol,  lebotol,  sutára  lenyes  (élő- 
fát) (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[CSONT]. 

[Szólások].  Csontot  vetett:  gyermeket  szült  (Há- 
romszék m.  Nyr.  IX.32). 

csont-bont:  apró  csontok  (Tolna  m.  Nyr.  VI. 
230). 

csont-evő:  [tréf.]  kutya.  Észt  bizon  még  a 
csontévö  is  megteszi  (Veszprém  m.  Nyr.  V.224). 

csont-fa:  lonicera  tatarica  (Borsod  m.  Nosz- 
vaj  Kassai  J.  Szókönyv  V.211). 

csont-hagyó:  [tréf.]  húshagyó  (Háromszék  m. 
Vftdr.  364). 


343 


CSONTIKA— CSOPORT. 


CSOPORT— CSORAL 


344 


esont-küszürü :  száraz,  vézna.  Ojan  mind  éyy 
csont-küszürü  (Csik  m.  Nyr.  VI.525). 

csont-orgona :  cv.  Ojan  mind  egy  csont-orgona 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

csont-rakó :  kuruzsló  (Duna-Szekcső  Nyr.  XVII. 
276). 

csont- vágó:  [tréf.]  ész  (Debrecen Nyr.  XXI.43). 

[Szólások].  Felérni  a  csontvágóval:  fölérni  ész- 
szel (Debrecen  Nyr.  XXI.43). 

1.  CSONTIKA:  csontocska,  csont  (Őrség  MNy. 
V.127;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  443).  Minden  csontikáját 
esszezergetem  (Háromszék  m.  Vadr.).  A  Bábi 
egészen  lepaszót  [lesoványodott],  csak  a  csontikája 
meg  a  huri  van  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
431). 

2.  CSONTIKA:  1.  pipagyújtó  fácska  v.  vékony 
fenyűszilánk  (Zala  m.  Szentgyörgyvölgye  Nyr. 
n.279;  Őrség  MNy.  V.127);  2.  fenyű-fáklyának 
el  nem  égett  maradék-része  (Göcsej  Tsz.  MNy. 
V.152;  Őrség,  Ormányság  MNy.  V.152). 

CSONTOLÓ :  kés,  a  mellyel  a  timár  a  bőrről 
levágja  a  csontokat  (Szeged  Nyr.  IV.527). 

CSONTOLÓD-IK:  vki  mellé  telepszik,  fekszik, 
ül.  Oda  csontolódott  melléje  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

CSONTORAG  {sontorog  Brassó  m.  Hétfalu 
Király  Pál):  1.  csontorag,  sontorog:  csonka,  béna, 
nyomorék  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály;  Brassó 
m.  Hétfalu  Király  Pál).  Csontorag  fa :  megcson- 
kított, töredezett  ágú  élőfa.  Csontorag  ló:  béna 
ló.  Csontorag  fog  (Háromszék  m.  Vadr.) ;  2.  cson- 
torag: kiaszott  és  letörött  fatető  (Székelyföld 
Kriza)  [vö.  csöntörge]. 

CSONTORGÓ :  csonttá  s  bőrré  aszott  so- 
vány [?]  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

CSONTORJA:  világításra  használt  vékony 
hasított  fácska  (Karancs  vid.  Nyr.  XXI.478). 

CSONTORKA:  cv  (Karancs    vid.    Nyr.    XXI. 

478). 

[CSONTOS]. 

csontos-hús:  sertéshús  (öömör  m.  Tsz.) 

CSONYÓ :  sziklacsúcs,  sziklaszál  (Székelyföld 
Nyr.  V.376). 

QSOPÁK  (Abauj  és  Zemplén  m.  Szádeczky 
Lajos;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.212; 
copák  Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  V.212):  galíciai 
kajla  szarvú  marha  [vö,  2.  copák], 

1.  CSOPORT  {csiport  Csallóköz  Nyr.  1.232 ;  Csap- 


lár Benedek;  csopor  [egy  csopron,  öcs  csopron: 
eggy  csoportban]  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV. 
575 ;  Somogy  m.  Nágocs  Nyr.  VI.428 ;  csuport 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Székelyföld  GyőrfFy 
Iván).  Csiport,  csoport,  csuport:  göröngy  (Balaton 
mell..  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Pozsony  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  V.213;  Csallóköz  Nyr.  1.232; 
Csaplár  Benedek). 

2.  CSOPORT:  kukorica-csutka  (Eszék  vid. 
Nyr.  V.270;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVL283). 
Ircsunk  le  hama  észt  a  zsákcsa  kukorickát;  a 
csoportyát  meg  maj  étüzéjünk  (Eszék  vid.  Nyr. 
VIII.227).  Csoporttal  tűzetem,  mer  nem  vót  fácsi- 
kám  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII.  191). 

[CSOPORTKA],  CSIPORKA:  göröngyöcske 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

CSOPORTOS  {csiportos  Pozsony  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  V.198;  csuportos  Borsod  m.  Bogács 
Kassai  J.  Szókönyv  V.213):  1.  csiportos:  görön- 
gyös (Pozsony  m.  Kassai -J.  Szókönyv  V.198); 
2.  csuportos  cseresnye :  fürtös,  bokros  cseresnye 
(Borsod  m.  Bogács  Kassai    J.  Szókönyv  V.213). 

CSOPORTOZ-IK :  csoportban  járkál,  sétál. 
Akkor  szép  a  kis  lány,  mikor  csoportozik  (Toron- 
tál m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.262; 
Kálmány  Lajos). 

CSÓR,  CSŰR  {csorr  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos).  Csak  egy  csór:  csorrantásnyi  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.320;  Győrffy  Iván).  Égy  csorr 
ecet  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Csurig : 
csordultig  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.574). 
Csurig  van  a  bögre  vizze  (Veszprém  m.  Nyr. 
Vin.224). 

csűr- víz  (csur-viz):  egészen  átázott  (Vas  m. 
Vép  Király  Pál;  Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.320;  Győrffy  Iván)  [vö. 

csurom-víz]. 

[CSÓR]. 

[Szólások].  Csórt  vetett:  cselt  vetett  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VIII.82). 

CSÓRAG  {csaorag  Somogy  m.  Szólád  Nyr. 
VIII.326;  csorag  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
1.424):  1.  pózna,  gyümölcs-verő  (pl.  dió-verő) 
pózna,  dorong  (Somogy  m.  Nyr.  n.375;  XIX.287; 
Somogy  m.  Csurgó  Nyr.XVn.478;  Fölső-Somogy, 
Balaton  mell.  Nyr.  Vin.432;  Baranya  m.  Tsz.; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  1.424;  III.182; 
Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841); 
2.  elágazó  gyökérből  készített  ütleg  (,az  eccérre 
többet  üt')  (Rába  mell.  Nyr.  XVn.524). 

CSÓRAGOL  (csorag ol  Baranya  m.  Ormány- 
ság Nyr.  1.424)  .•  csóraggsd  ver  (le-,  meg-)  (Rába 
mell.  Nyr.  XVII.524;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XVII.478;  Baranya  m.   Ormányság  Nyr.  1.424). 

CSÓRÁL:  csóvál  (botot,  tüzes  csóvát  (Pápa 
Király  Pál)  [vö.  csavar]. 


345 


CSORBA     CSŐRE. 


CSORE—CSORGAS. 


346 


csórál-mórál  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V. 
214;  csóra-mórál  Győr  m.  Szigetköz,  Duiia-Sz.- 
Pál  Nyr.  VIII.522;  csordl-morál  Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz. ;  Veszprém  m.  Csékút  Nyr.  XI.190) : 
1.  tétovázik,  csűr-csavar,  a  dolgot  kerülgetve  v. 
szépítgetve  beszél.  Ne  csóráld-móráld :  ne  keríts 
a  dolognak  oly  nagy  feneket  (Balaton  mell.  Tsz.). 
Ne  csordd-morád,  hanem  add  ide,  ha  akarod 
(Veszprém  m.  Csékút  Nyr.  XI.19()).  Ne  csóra- 
móráj  annyit  (Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Sz.-Pál 
Nyr.  VIII.522);  2.  csordl-morál:  kelletlenül,  ím- 
mel-ámmal tesz  vmit  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

CSORBA  {csérha  Palócság  Nyr.  XXI.306;  XXII. 
33 ;  Esztergom  vid.  Nyr.  XIX.239 ;  Hont  m.  Páld 
Nyr.  XIV.575;  cserbá  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.45 ;  Érsekújvár  Nyr.  VIIL46 ;  XIX.457 ;  cserba 
Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.87)  :  a  kinek  az 
elülső  fogai  közül  eggy  v.  több  hiányzik  (Sop- 
rony  m.  Nyr.  XII,279;  Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839).  Csorba  part:  régi  omlások  miatt 
nagy  darabon  beszakadt,  tehát  könyökösen  be- 
szökő part  (Sajó  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) 

csorba-szájú:  nyúlajkú  (Tisza-Dob  Nyr.  XX. 
192). 

CSORBÓKA.  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
323;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.215;  cser- 
bóka Nógrád  m.  Nyr.  IV.  122;  csé'rb" óka  Paíócság 
Nyr.  XXI.306;  XXn.33):  cikk-cakkos  levelű  lapu 
(sonchus  oleraceus;  hasenkohl). 

CSORDA  (csé'rda  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVIII. 
528;  sorda  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.449.  488: 
szorda  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.488). 

csorda-járó:  1.  csordára  járó  (marha)  (Csalló- 
köz, Székelyföld  Csaplár  Benedek) ;  2.  legelő,  a 
melyet  a  csorda  jár  (Csallóköz,  Székelyföld 
Csaplár  Benedek);  3.  csorda-út,  csorda-csapás 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.320;  Győrffy  Iván). 

csorda-kelő:  csorda-gyúlő  hely  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.320;  Győrffy  Iván). 

csorda-nyom:  csorda-út,  csorda-csapás  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek). 

CSORDÁS  {cserdás  Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV,521 : 
eserdás  Göcsej  Tsz. ;  csordós  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.518;  csorduós  Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVIII.47):  tehénpásztor,  gulyás. 

[CSORDÍT],  CSURDÍT:  szalonnát  süt  (Kún- 
Majsa  Nyr.  Vni.470). 

CSORDOGÁL:  apródonkénl,  lassan  csurog. 
Könny  szememből  csordogál  (Szabolcs  m.  Erdélyi 
J.  Népd.  és  mond.  11.33). 

[CSORDULAT].  Csurgutig:  csordultig  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  Xn.476). 

1.  CSÓRÉ  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX.576;  Csong- 
rád m.  Czimmermann  János;  Kassa  vid.  Nyr. 
XIX.189;  Szatmár  m.  Lauka  Gusztáv  1842; 
Zilah  Nyr.  Xn.375;  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr. 
XIV.187;  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV. 

WZIKNVKT  :    IIÁGVAK  TÍJ8ZÓTÁK, 


574 ;  Segesvár  Nyr.  IX.43 ;  Székelyföld  Tsz.  Nyr. 
n.426 ;  XV.29 ;  Kiss  Mihálv ;  Csík  m.  Nyr.  VI. 
525;  XXn.334;  Gyergyó-Sz. Miklós  Nyr.  VEI. 
229 ;  Háromszék  m.  Nyr.  III.324 ;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr. 
IV.5r7 ;  Moldva,  Klézse  Nyr.  VII.478;  csőre  Ma- 
rosszék Nyr.  VIII.474;  Háromszék  m.  Nyr.  TV. 
561;  csóró  Székelyföld  Győrffy  Iván;  csórd  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Kriza;  Háromszék  m. 
Vadr.  396.  494;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  csorró  Székely-Keresztúr  Nyr.  XXII.335) : 
1  csóré,  csóró,  csorró:  cigány  (Szatmár  m.  Lauka 
Gusztáv  1842;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Szé- 
kely-Keresztúr Nyr.  XXII.335);  csóró:  cigányfiú 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos) ;  2.  csóré:  barna  bőrű.  De  szép 
csóré  lánya  van.  De  szép  csóré  menyecske  (Kassa 
vid.  Nyr.  XIX.189);  3.  csóró:  növendék  fiú,  le- 
gényke, suhanc  (Székelyföld  Kriza ;  Háromszék 
m.  Vadr.  396.  494);  4.  csóré,  csóré:  meztelen, 
csupasz  (Csongrád  m.  Czimmermann  János ;  Zi- 
lah Nyr.  xn.375 ;  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XIV. 
187;  Kis-Küküllö  m.  Szőkefalva  Nyr.  X1V.574; 
Segesvár  Nyr.  IX.43;  Székelyföld  Tsz.  Nyr.  II. 
426 ;  Kiss  Mihály ;  Marosszék  Nyr.  VIII.474 ;  Csík 
m.  Nyr.  VI.525;  XXII.334;  Gyergyó-Sz.Miklós 
Nyr.  Vin.229;  Háromszék  m.  Nyr.  in.324;  IV. 
561;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Brassó 
m.  Hosszúfalu  Nyr.  IV.517;  Moldva,  Klézse  Nyr. 
VII.478).  Csóré  veréb:  tollatlan,  még  csak  pely- 
hes  verébfiú  (Háromszék  m.  Nyr.  III.324).  Csóré 
bőr:  szőrtelen  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Csóré  mogyoró:  tokjából  kijött,  héjatlan 
mogyoró  (Székelyföld  Nyr.  XV.29);  5.  csóré:  fél- 
kegyelmű (Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX.576). 

csóró-bóró:  meztelen  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

csóré-szájú :  bajusztalan  (Háromszék  m.  Nyr. 
III.324;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö. 

2.  csóré]. 

2.  CSÓRÉ:  1.  összefutott  tej  (Hont  m.  Nyr. 
V.426) ;  2.  savó  (Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273) ; 

3.  kis  gyermek  szájából  szopás  után  kibuggyanó 
tejes  nyál  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.430;  XVIH. 
191;  Szentes  Nyr.  Vin.187);  4.  savóból  tejjel 
és  tojással  készült  étel  (Fájsz  Nyr.  VII.428) ; 
5.  szesz  alja  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 191). 

csóré-szájú:  mosdatlan  szájú,  illetlen  beszédű 
(Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  II.3.75)  [vö.  1.  csóré]. 

CSÓRÉSZ:  [tréf.]  veréb  (Somogy  m.  Csurgó 
Nyr.   XXI.  143;   Nagy-Kanizsa  Király   Pál)    [vö. 

csulesz]. 

CSÓRÉZ,  CSÓRÉZ-IK:  kihányja  a  tejet  (szo- 
pós gyermek)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.430 ; 
XVin.191 ;  Kecskemét  Nyr.  Xn.283). 

[CSORGÁS],  CSÜRGÁS :  1.  asztagrakáskor  ki- 
pergett  V.  cséplőgépből  kihullott  gabona  (Heves 
m.  Névtelen  1840;  Rimaszombat  Nyr.  XVII.525). 
A  csvrgást  félöntöttük  a  garatra,  A  csurgást  fel- 
töltik, de  a  pelyvát  nem  (Rimaszombat  Nyr.  XVII. 

23 


347 


CSORGATAG-CSORONKAL. 


CSORONKAZ-IK     CSOSZOGAT. 


n48 


525);  2.  eresz  alja  (hova  a  házíodélről  leíoly 
az  esővíz)  (Baranya  m.  Onnányság  Nyr.  1.379; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284). 

CSORGATAG :  csorgó  eső,  zápor.  TJgyan  lén  e 
csorgatag  iidö  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[CSORGATÉ],  CSÜRQATÉ:  ház-eresz  csur- 
gója. Tedd  ezt  a  melencei  a  csurgaté  alá,  hat 
tejjék  meg  e  kis  jó  essövizzé  (Veszprém  vid.  Nyr. 
XÍX.574). 

CSORGATÓ:  aj  (Balaton  mell.  Tsz.) 

be-csorgataó :  [tréf.]  pálinka  (Gömör  m.  Czim- 
mermann  János).  Meg  oszteg  még  egy  kis  becsor- 
gataó  is  szükségeltetyik,  mer  hijong  a  pájinkátaó 
gyöm  meg  a  zembér  ereje  (Gömör  m.  Berzéte  Nyr. 

XIX.478). 

CSORGÓ  {csorgó"  Kalotaszeg  Melich  János): 

1.  forrás,  a  melyből  a  víz  kis  vályufélén  foly  ki 
(Zilah  Nyr.  XIV.287 ;  Kalotaszeg  Melich  János) ; 

2.  kis  vízesés  (Bódva  mell.  Hermán  0.  Halászat 
K.);  3.  forrás  szájához  tett  fa-  v.  kő  vályú,  a 
melyen  a  víz  lecsorog  (Székelyföld  Tsz.) 

[Szólások].  Csurgóra  ereszt  (hordót):  lefelé  for- 
dít. Eressze  ke  csurgóra  jászt  a  hordót  (Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  IX.285). 

CSÓRIGÁL :  csurgat,  vékonyan  csurgat,  több- 
ször eggymás  után  csurgat  (Balaton  mell.  Tsz. ; 
Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVn.478;  Orosháza 
Nyr.  IV. 330).  Ne  csórigád  azt  az  étét  (Veszprém 
m.  Nyr.  Vni.224). 

CSORINGÁR:  bojtár  (Szilágy  m.  Kőváry 
László  1842). 

CSÓRMÁNY:  vad  meggyfa-faj,  zelnice-meggy, 
kutya-cseresnye,  vad  cseresnye,  gerézdes  cse- 
resnye  (prunus  padus)  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr. 
XVI.333). 

08Órmány-fa :  cv  (Csallóköz    Nyr.   1.232.  379). 
[CSOROG]. 

csorog-osöpörög :  csöpörög  (pl.  a  ház,  ha 
rossz  a  tető ;  eggy  kis  haszon,  vö.  ,ha  nem 
csordul,  csöppen')  (Szeged  Nyr.  IX.237). 

CSÓROL :  csurgat,  fej  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.) 

[CSOROMÁNDÉ]. 

[Szólások].  Óján  mind  a  csoromándé:  mindenét 
elissza,  maga  pedig  rongyos  (Szolnok-Doboka 
m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.568). 

CSORONKA  {csorinka  Háromszék  m,  Vadr. 
494b):  1.  csoronka:  vízcsurgó  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.320  ;  Vadr. ;  Győrflfy  Iván) ;  2.  csorinka: 
eggy  csorrantásnyi  ital.  Ma  egy  csorinkát  sem 
ittam  (Háromszék  m.  Vadr.  494b). 

CSORONKÁL:  csordogál,  vékonyan  csurog 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Csík  m.  MNy.  VI.369; 


Háromszék  m.  MNy.  VI.351 ;  Vadr.  494b).  Ennye, 
alig  csoronkál  a  viz  ezen  a  csapon  (Erdély  Király 
Pál). 

CSORONKÁZ-IK :  cvi  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
351). 

CSORONKOL:       (Székelyföld    Kiss  Mihály). 

CSOROSZLYA  {cséréslyá  Gömör  m.  Serke 
Nyr.  XVIII.422 ;  csoroszla  Arad  m.  Majláthfalva 
Nyr.  Vni.479;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.189): 
az  ekegerendelyből  lenyúló  kés-alakú  barázda- 
hasító vas  (Balaton  mell.  Tsz.;  Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek).  Vén  csoroszlya:  vén  banya 
V.  vén  gebe  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

[CSOROTOS]. 

csorotos-csóré :  anyaszült  meztelen  (Udvar- 
hely m.  Vadr.)  [vö.  csurutos-csurdé]. 

[CSORRANT],  CSURRANT  :  fej  (tehenet). 
Röktönn  csurrants,  mertt  majd  kihajt  a  rikkants 
(Csallóköz  Kassai  J.  Szókönyv  V.216). 

meg-csurrant :  megfej  (Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  V.215). 

CSORRINT:  csurdít  (Háromszék  m.  Vadr. 
494b). 

CSORSZOG:  csoszog,  csörtetve  jár  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Tsz.  Vadr.) 

CSORSZOK:  lábmérték  (Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  XVI.478;  Király  Pál).  Csinájjon  égy  pár 
csizmát,  a  csorszokomat  má  tudja  (Hétfalu  Nyr. 
XXI.478). 

CSORSZOL  -  csorszog  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.320;  Győrffy  Iván). 

CSORVASZ:  paraszt,  ripők  (Göcsej  Király 
Pál;  Zemplén  m.  Hám  József;  Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  IV.477). 

CSOSZA,  CSÉSZA :  eggyügyú,  magával  tehe- 
tetlen, hanyag,  piszkos  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin). 

CSOSZKA:  1.  csoszogó  [gúnynév]  (Jász-Nagy- 
kún-Szolnok  m.  Jánoshida  Nyr.  IX.191);  2.  tehe- 
tetlen, ügyetlen  (Csík  m.  Nyr.  VI.525);  3.  utá- 
latos nő  V.  barom  (Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.429). 

CSOSZKAT :  csoszog  (Balaton  mell.  Tsz. ; 
Csallóköz  Szinnyei  József). 

CSOSZÓ:  bakonta  (erdőlő  szán)  elé  akasztott 
szán-orr,  csúsztató  szántalp,  a  melyet  hegymere- 
deken való  fa-csúsztatásnál  használnak  (Brassó 
m.  Hétfalu  MNy.  VI.320;  Nyr.  11.327;  Győrfify 
Iván)  [vö.  csúszó]. 

CSOSZOG  {csozog  Háromszék  m.  Tsz.;  csuszog 
Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.7). 


CSOSZOGAT :  csoszog  (Székelyföld  Tsz. 
romszék  m.  Ko vászna  Butyka  Boldizsár). 


Há- 


349 


CSOSZOGÓ— CSÓVA. 


CSÓVA— CSO. 


350 


CSOSZOGÓ  {csuszogó  Torontál  m.  Magyar-Sz. 
Mihály  Kálmány  Lajos):  1.  papucs  (Debrecen 
Nyr.  XI.477);  2.  csuszogó:  facipő  (Torontál  m. 
Magyar-Sz.Mihály  Kálmány  Lajos);  3.  olyan 
(többnyire  vén)  asszony,  a  kit  a  végből  küldenek 
a  leányos  házhoz,  hogy  kitapogassa,  vájjon  haj- 
landók-e leányukat  az  illető  legényhez  férjhez 
adni  (Soprony  m.  Rábaköz  Nyr.  111.280);  4.  há- 
zasságkötés ügyében  való  puhatolódzás.  Csoszo- 
góha  jár  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr. 
XXL381). 

CSOSZOGÓS  :  eggy  táncnem  (Kalotaszeg, 
Zsobok  Melich  János). 

[CSOSSZAN]. 

bé-csosszan:  betoppan,  ügyetlenül  v.  helyte- 
lenül beállít  vhová  (Székelyföld  Kiss  Mihály) 
[vö.  tosszan]. 

1.  CSOSSZANT:  sovány  (Csallóköz  Nyr.  L232). 

[2.  CSOSSZANT]. 

be-csosszant  {hé-csosszant)  ---■  bé-csosszan  (Bala- 
ton mell.  Tsz.) 

[3.  CSOSSZANT]. 

bé-csosszant:  ügyetlenül  v.  helytelenül  fölvet 
V.  közbe  vet  vmit  (Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Udvarhely  m.  Gálffy  Sándor,  Kiss  Mihály)  [vö. 
tosszard]. 

[CSOSSZINT]. 

oda-csosszint :  hebehurgya  módon  oda  ad 
(Háromszék  m.  Vadr.). 

CSOSZTAT :  csoszog  (Fölső-Somogy  Nyr.  VIIL 
432;  X.190). 

CSÓTÁNY  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.431 ; 
Pápa  vid.  Csaplár  Benedek ;  csóta  Tolna  m.  Paks 
Nyr.  XIX.431;  csótán  Dunántúl  Nyr.  V.128): 
svábbogár. 

1.  CSÓTÁB:  nyereg  alá  v.  fölé  való  takaró 
(Balaton  mell.  Tsz.) 

2,  CSÓTÁB  =-  csoroszlya  (Vas  m.  Őrség  Tsz). 

CSÓTOLOG:  kószál,  csatangol  (Vas  m.  Ke- 
menesalja   Tsz. ;    hely    nélkül    Kresznerics    F. 

Szótár  L87). 

1.  CSÓVA  {csáva  Rimaszombat  és  vid.  Nyr* 
XXn.383;  Abauj  m.  Nyr.  VL172;  csdva  Palóeság 
Nyr.  XXn.33):  1.  tűzgyújtásra  való  szalmacsutak 
V.  szénából,  gazból,  csepüből  csavart  tekercs,  a 
melybe  tüzes  taplót  v.  üszköt  tesznek,  azután 
kinyújtott  karral  sebesen  föl  s  le  lóbálják,  hogy 
tüzet  fogjon  (Alföld  Nyr.  XXL371 ;  Csongrád  m. 
Ploetz  1839;  Debrecen  Nyr.  VIL138;  Abauj  m. 
Nyr.  VL172);  2.  jelül  (többnyire  póznára)  kitű- 
zött szalmacsutak:  a)  annak  jelzésére,  hogy  az 
illető  tárgy,  a  melyre  föl  van  tűzve,  eladó 
(Alföld  Nyr.  IV.329);  b)  annak  jelzésére,  hogy 
abban  a  házban  katona  van  beszállásolva  (Kecs- 


kemét vid.  Tsz.);  c)  földmérésnél  használt  jelző- 
pózna  végére  kötött  szalmacsutak  (Alföld  Nyr. 
XXL371);  d)  tilalomjel  (Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVin.431 ;  Székelyföld  Tsz..;  Csík  m.  Nyr. 
VI.525 ;  Győrffy  Iván) ;  e)  madár-ijesztő  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Tsz.);  3.  jelül 
szolgáló  egyéb  vmi:  a)  kis  gödröcskék  annak 
jelölésére,  hogy  ott  kocsival  átmenni  nem  szabad 
(Jászkunság  Nyr.  Vn.525);  b)  szántóföld  szélén 
az  út  mellett  ásott  gödröcske  annak  jelölésére, 
hogy  a  földre  nem  szabad  belépni  (Szatmár  m. 
Czimmermann  János) ;  c)  szántó-  v.  kaszáló-föld 
határának  jelölésére  földből  hányt  halmocska  v. 
két  eggymásra  tett  hant-hasáb  (Alföld  Nyr.  XXL 
371;  Csongrád  m.  Ploetz  1839);  d)  csdva:  kis 
fakereszt,  mely  a  tilost  jelzi  (Palócság  Nyr. 
XXH.33);  e)  csáva:  a  mesgyék  elé  tilalomfául 
vert  karó,  a  melynek  a  végébe  néha  szalma- 
csutak van  tűzve  (Rimaszombat  és  vid.  Nyr. 
XXn.383). 

2.  CSÓVA:  taliga  v.  kocsi,  a  melyen  az  őrölni 
való  búzát  a  malomba  összehordják  (Szentes 
Nyr.  IX.94)  [vö.  csúvár], 

CSÓVÁS:  az  a  legény,  a  ki  az  őrölni  való 
búzát  a  malomba  taligán  v.  kocsin  összehordja 
(Szentes  Nyr.  IX.94)  [vö.  csúvár]. 

CSOVÁSZKA:  soványka.  0  te  nyomorult  cso- 
vászka,  alig  tucc  bőrt  húzni  a  fogadra!  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

CSÓVÁZ  {csovázm  Székelyföld  Tsz.) :  csóvával 
megjelöl.  Föl-  v.  ki-csóváz  (Alföld  Nyr.'  XXL371). 

CSOZ-IK  (esőzni):  közösül  (Nagy-Kálló  Nyr. 
Xn.429). 

CSOZÉ:  elzüllött  rongyos  ember,  naplopó, 
csavargó  (Szentes  Nyr.  VL179;  IX.94 ;  XVn.46 ; 
Négyesy  László). 

CSOZGA:  apró  cserbokorból  gyűjtött  tűzifa 
(Háromszék  m.  Tsz.) 

CSÓZNIK,  CSÓZNYIK:  pózna,  a  mellyel  a 
gyümölcsöt  a  fáról  leverik  (Zala  m.  Hetes  Nyr. 
IL372;  XIX.142;  Király  Pál). 

CSŐ  {csé  Szeged  Király  Pál;  csév  Győr  Nyr. 
XL382;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.93;  Eszék 
vid.  Nyr.  V.270;  Vin.227;  Kis-Kün-Halas  Nyr. 
XV.67;  Gömör  m.  Krasznahorka- Váralja  Nyr. 
in.l84;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45;  Székely- 
föld Tsz.;  cséve  Zala  m.  Arács  Nyr.  XXII.  192; 
Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  Vin.432  ; 
Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVIL477;  Somogy  m. 
Sima  Nyr.  XIX.380;  Győr  Nyr.  XI.382;  Csalló- 
köz Nyr.  1.232;  Xn.l42;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.45;  cséve  Vas  m.  Őrség  Nyr.  XII.476;  csfv 
Szentes  Nyr.  IX.94;  Esztergom  Nyr.  IX.540; 
Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XX.479;  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.45;  csive  Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  11.560;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr. 
IV.235;  Pozsony  Nyr.  XIII.528;  csíve  Soprony 
m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.373;  Veszprém  m.  Cse- 

23* 


351 


CSÖCSÖRÖG—CSÖG. 


CSOG— CSÖK, 


352 


tény  Nyr.  V.426;  Somogy  m.  Szőke-Denes  Nyr. 
111.140;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Alsó-Csalló- 
köz, Patonyszél  Nyr.  XIL142;  csíve  Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.518;  XX.365;  csü  Dehrecen 
Nyr.  IX.161 ;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr. 
IX.135;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325;  Rima- 
szombat és  vid.  Nyr.  X.87;  XVII.52o):  1.  cső: 
erjedő  bort  tartalmazó  hordó  dugasza  (másképp : 
szádlő)  (Zemplén  m.  Mád  Nyr.  VI.285) ;  2.  csö, 
csü:  kemence  sütője.  Tedd  a  csűbe  a  pecsenyét, 
haggy  süjjön  meg  (Rimaszombat  Nyr.  XVII.525); 
3.  cséve,  csív,  csíve:  fej  (kukorica-fej).  Kukorica- 
csiv.  Égy  cswe  kukorica  (Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  V.426;  Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr. 
VIII.432;  Esztergom  Nyr,  IX.540;  Komárom  m. 
Fúr  Nyr.  XX.479);  4.  cséve,  csive,  csíve,  csü:  a 
vetélőben  levő  hengerded  fácska,  a  melyre  a 
szövésnél  a  fonalat  rágombolyitják  (weberspule) 
(Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V,426;  Győr  Nyr. 
XL382;  hely  nélkül  Nyr.  XVI.335), 

[Szólások].  Itt  vónánk  csüstül:  mindnyájan.  Van 
péze  csüstül:  sok  pénze  van  (Rimaszombat  vid. 
Nyr.  X.87).  (7sMSí^íZM%^/íaneA;^  (Szatmár,  Szabolcs, 
Ugocsa  m.  Nyr.  IX.135). 

CSÖCSÖRÖG:  fogai  között  vizet  szortyogtat 
(Csík  m.  Győrffy  Iván). 

CSŐDELÉK  :  csőcselék  (Székelyföld  Tsz. ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.223). 

CSŐDÖR  {cödör  Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Fehér  m,  Nyr,  IX.284).  Csődör: 
lófasz  (Somogy  m.  Király  Pál). 


csődör-kaszárnya 

József). 


méntelep     (Baja    Bayer 


CSÖG  {cseg-hog  Székelyföld  Nyr.  XV.472; 
csök  Győr  m.  Tsz.  Nyr.  VIII.217;  Csallóköz  Nyr. 
1.232.  379;  Gáncs  Géza;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr. 
XVI,47 ;  Komárom  m.  Alsó-Csallóköz  Nyr.  XVII. 
287):  1.  csög:  bog,  csomó  (a  fában)  (Székely- 
föld Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.  MNy.  VL358; 
Nyr.  IV.561;  V.35;  Csik-Sz. György  Nyr.  X.330); 
2.  csög,  csök:  fatuskó,  fatörzsök,  tönk,  kiásott 
fagyökér  (Csallóköz  Nyr.  1,232.  379;  Gáncs 
Géza ;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.47 ;  Komárom 
m.  Alsó-Csallóköz  Nyr.  XVII.287 ;  Győr  m.  Tsz.). 
Legcsöge  magyar:  legtörzsökösebb  (Csallóköz Nyr. 
1.378);  3.  csök:  a  halászcsónak  belső  oldalába 
illesztett  kurta  cövek,  a  melybe  a  háló  kötelét 
akasztják  (Tápé  Hermán  0.  Halászat  K.);  4.  csög: 
mind  a  két  végén  meghegyezett  fácska,  a  melyet 
a  játszó  gyermekek  bottal  föl-  és  kiütnek  (Al- 
föld? Nyr.  XV.95). 

osög-bog  {cseg-hog,  csüg-hog) :  1.  cseg-hog :  bog 
(Székelyföld  Nyr,  XV.472);  2.  csög-bog,  csüg- 
hog:  igen  kicsiny,  csenevész,  eléhezett  (állat); 
apró,  púpos,  horgaslábú  (ember)  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr,  III.140;  Udvarhely  m.  Vadr.) 
[vö.  csüg-hüg], 

cBÖg-bőg:  1.  csög-hökfa:  meddő,  terméketlen 
gyümölcsfa  (Somogy  m.  SzőUős-Györök  Nyr.  XVI. 
45) ;  2.  szemét  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.44) ;  3.  hi- 


bás testalkotású  ember,  a  ki  pl.  púpos  és  hozzá 
még  sánta  v.  csonka  is  (Veszprém  m.  Csékút 
Nyr.  XI.  190). 

csök-gyök.  Csupa  csök-gyök:  mondják  az  irtás- 
földről  (Győr  m.  Nyr.  Vin.217). 

[CSŐG]. 

csőg-lőg :  csüng-lóg.  Az  ördög  vigye  é,  mindig 
az  ember  nyakán  csög-lög:  mondják  alkalmatlan 
vendégről  (Veszprém  m.  Csékút  Nyr.  XI.  190). 

[CSÖGLÖTT]. 

csöglött-bot :  hántott  szúrós  v.  bogos  bot 
(Székelyföld  Tsz.  77b). 

CSÖGÖL:  fiatal  fának  a  héját  meghántja, 
hogy  kiforrjon  (Székelyföld  Tsz.). 

CSÖGÖS:  1.  bogos,  csomós,  görcsös  (Bánffy- 
Hunyad  Nyr.  X.21 ;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.561 ; 
Csík-Szeuigv»"rgy  Nyr.  X.330);  2.  sánta  (Udvar- 
hely és  Csík  m.  Győrffy  Iván). 

cseges-bogos :  bogos,  csomós,  görcsös  (Szé- 
kelyföld Nyr.  XV.472). 

csögös-bögös :  bokros  (Zala  m.  Hetes  Nyr, 
n,44), 

CSÖGÖZ:  1.  göcsöz,  bogba  köt  (Kalotaszeg 
Bánffy-Hunyad,  Zsobok  Melich  János ;  Udvarhely 
m.  Kóbori  János ;  Háromszék  m.  Koczián  Lajos) ; 
2.  ~  csürköz  (csűrökkel  játszik)  (Székelyföld  Tsz.) 

csögőz-bogoz,  cs§gez-bogoz :  göcsözget,  bogba 
kötözget  (Udvarhely  m.  Kóbori  János). 

[Szólások],  Ne  cségé'zd-hogozd  annyit,  hanem  mond 
ki,  a  mit  akarsz:  ne  csúrd-csavard  (Udvarhely 
m.  Kóbori  János). 

1.  CSÖK  (Göcsej  NyK.  11.375;  Somogy  m. 
Nyr.  n.375;  Kecskemét  Nyr.  X.380;  Abauj  és 
Borsod  m.  Király  Pál;  Csík  m.  MNy.  VI.370; 
csék  Kecskemét  Nyr.  X.380;  hely  nélkül  Tsz.; 
bika  cseke  Hont  m.  Nyr.  VI.  181 ;  csög  Háromszék 
m.  Vadr.  Kiss  Mihály):  bika  nemző-vesszeje 
[vö.   bika-csök]. 

csög-háj:  a  sertés  nemi  része  körül  való  háj 
(Kapnikbáuya  és  vid.  NyK.  11.375). 

2.  CSÖK  (csög  Szeged  Csaplár  Benedek ;  csökk 
Csongrád  m.  Nyr.  VII.526) :  keresztelési  lakoma 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.430;  Kecskemét  Hám 
Sándor;  Szeged  Nyr.  n.377;  Sümeghy  Pál  1841), 

3.  CSÖK  {csüg  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr. 
XIV.574;  csuk  Szilágy  m.  Nyr.  VI.473):  1.  csuk: 
döf  (Szilágy  m.  Nyr.  VI,473);  2.  csüg:  összeüt 
(piros  tojást).  Gyere  Jóska,  csügjünk;  lássuk, 
kinek  erSsSbb  a  pirastajássa  (Kis-Kükttllö  m. 
Szőkefalva  Nyr.  XIV.574). 


ki-csök:  kiüt  mást 
láncszemezés  közben) 
Győrffy  Iván). 


a  lyukból    (gombozás  v. 
(Háromszék    m.    Vadr. 


353 


CSOK-IK— CSOLL. 


CSÖLLE -CSÖLLÖNGÉRÖZ. 


354 


CSÖK-IK  {csek-ik  Udvarhely  m.  Kóbori  János): 

1.  növésében  elmarad,  kicsinv  marad  (Háromszék 
m.  Vadr. ;  Csík  m.  MNy.  VI.370).  Csökfe  nöl[?  női] 
a  gyerök:  nem  nő  (Baranya  m.  Nyr.  11.184). 
Csökve  nőtt :  kicsiny  maradt  (Háromszék  m. 
Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr.   XVni.527); 

2.  csökken,  összeesik,  kissebb  lessz  (Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ;  Eszék  vid.  Nyr. 
V.270). 

meg-c8Ökik  (még-csekik  Udvarhely  m.  Kóbori 
János):  1.  növésében  elmarad,  kicsiny  marad 
(Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  ni.l82;  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Maros- Vásárhely  Nyr.  XV.38; 
Udvarhely  m.  Király  Pál,  Kóbori  János ;  Három- 
szék m.  Nyr.  IX.423;  Vadr.  494b;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Szeretetünk  félbe  esőit, 
oh  barátságunk  megcsőkőft  (Homoród  vid.  Vadr. 
104);  2.  megcsökönyösödik  (Komárom  m.  Kürth 
Nyr.  XIX.  187). 

CSÖKEVÉNY:  kis  növésű,  törpe,  satnya, 
fejletlen,  csenevész  (pl.  gyermek,  borjú,  csikó, 
malac,  oltovány)  (Székelyföld  Nyr.  XV.38). 

CSÖKEVÉSZ:  cv  (Székelyföld  Györflfy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.  494b ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  Nyr.  IX.41 ;  Csík  m. 
MNy.  VI.370). 

CSÖKÉZ :  tarlóz  (Székelyföld  Nyr.  V.376 ;  Kriza). 

CSÖKI  --^--  csökevény,  csökevész  (Háromszék  m. 
MNy.  VL320;  Vadr.  494b;  GyőrfTy  Iván). 

[CSÖKKED]. 

meg-csökked :  megfogy,  lefogy.  Ez  a  tehén 
ajan  jó  húsba  vót,  s  úgy  megcsőkkett,  hitványodott 
(Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XVII.563). 

[CSÖKKEN]. 

meg-csökken :  összemegy,  összeaszik.   A   hő- 

ségtü  megcsökkent  a  jószág :  összeaszott  a  gabona-  j 
szem  (Göcsej  Nyr.  XIV.449). 


CSÖKKENTYÜ:  csikó  (Baranya  m.  Kórógy 
és  Szlavónia  Nyr.  III.565). 

CSÖKKESZT :  lehajt,  lehorgaszt.  Nagy  mada- 
rat láték  nagy  bánatba,  fejit  földbe  csőkkesztette 
(Moldvai  csáng.  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.434). 

CSÖKLETŐ:  fecskendő   (Göcsej   Nyr.   V.35). 

CSÖKÖN-IK:  fogy,  apad,  alább  hagy  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.430). 

CSÖKÖNYÖS  (csökőnős  Somogy  m.,  Balaton 
mell..  Szeged  Tsz.) 

CSÖKÖTT  -  csőkevény,  csökevész  (Somogy  m. 
Nyr.  XVni.239;  Somogy  m.  Tarany  Nyr.  XIV. 
568:  Székelyföld  Tsz.;  Maros- Vásárhely  Nyr.  XV. 
38;  Háromszék  m.  Tsz.) 

CSÖKTET:  akadozva  megy,  baktat  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.) 

CSŐLL    (Borsod   m.   Diós-Győr  vid.  Nyr.  IV. 


43;  Háromszék  m.  MNy.  VI.320.  357:  Vadr. 
Nyr.  IX.40;  Győrffy  Iván;  csévél  Csongrád  m. 
Nyr.  VI.373 ;  csévél  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII. 
477;  csévől,  csévöm  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 
380 ;  csívínyi  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.427 ; 
csőll  Szatmár  m.  Nyr.  XIX.380;  Háromszék  m. 
Győrffy  Iván ;  csoll  Palócság  Nyr.  XXII.33 ;  csőről 
Székelyföld  Nyr.  XVn.420;  csőről  Kis-Küktillö 
m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.46;  csőről  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.  494b;  Kiss 
Mihály;  csőrüá  még  Göcsej  Nyr.  11.474;  csüll 
Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XVI.335;  több  helyen 
Nyr.  XIX.335;  csüröl  Debrecen  Nyr.  Vn.138; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.  143):  1,  csévél, 
csívínyi,  csévől,  csőll,  csoll,  csőll,  csőről,  csőről, 
csüll:  fonalat  gömbölyít  a  csőre  (vö.  cső  4.) 
(Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.427;  Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XVII.477;  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.380;  Szatmár  m.  Nyr.  XIX.380;  Szatmár 
m.  Krassó  Nyr.  XVI.335;  Palócság  Nyr.  XXH. 
33 ;  Borsod  m.  Diós-Győr  Nyr.  IV.43 ;  Kis-KüküUő 
m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.46;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.320;  Vadr.  Nyr.  IX.40;  több  helyen  Nyr.  XIX. 
335);  2.  csőll,  csőll,  csőről,  csőről,  csüröl:  tág 
torokkal  iszik  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
143;  Székelyföld  Nyr.  XVII.420;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.320;  Vadr.  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván).  Csőr  öli,  bécsőrőli  az  italt  (Három- 
szék m.  Kiss  Mihály).  Ki-,  be-,  le-csőröl  vmi 
italfélét  (Székelyföld  Nyr.  XVII.420).  Jól  becsü- 
rőlt :  teleszítta  magát,  ittas  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.  143);  3.  csüröl:  töltöget  (vmi 
folyadékot)  (Debrecen  Nyr.  VII.138);  4.  csőrül: 
fej.  Csőrüd  meg  a  tehenet  (Göcsej  Nyr.  11.474); 
5.  csévél:  kifejt  a  hüvelyéből.  Faszulyt  csévélni: 
babot  fejteni  (Csongrád  m.  Nyr.  VI.373) ;  6.  csőről 
[ki-,  el-?]:  helyéből  könnyedén  kimozdít,  eltávolít 
(Székelyföld  Nyr.  XVn.420). 

1.  CSÖLLE:  nádkóve  (Komárom  m.  Naszvad 
Nyr.  IV.235). 

2.  CSÖLLE:  hajócska  (Csallóköz  Nyr.  1.232). 


j       CSŐLLŐ  (Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.  172 ;  csévéllő 
;  Győr  Nyr.  XI.382 ;  csévőllő  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
I  XIX.380 ;   csivellő  Heves  m.  Nyr.  1.281 ;  csivillő 
i  Komárom    m.    Naszvad    Nyr.     IV.235;    csivillő 
j  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.426;   csívlő  Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381 ;  csőllö  Szatmár 
I  m.  Nyr.  XIX.380;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr. 
'  XV.384;  Csík  m.   Tsz.;  csörlő  Gömör  m.,   Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Kis-Küküllő  m. "  Szőkefalva  Nyr. 
XIV.46;    csörlő  Nógrád  m.   Litke  Nyr.  IV.  172; 
Háromszék  m.  Nyr.  IV.561 ;    cseőrleő  Mátra  vid. 
:  Nyr.  XXII.240;   csövőllő  Orosháza  Nyr.  IV.382; 
I  csüllő  Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XVI.335 ;  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325 ;  Bodrogköz  Tsz. ;  Bereg 
m.  Munkács  és  Bereg-Rákos   vid.   Pap  Károly; 
csüvölő  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.43):  szövő- 
székhez tartozó  rokkaforma   eszköz,   a   mellyel 
a  fonalat  a  csőre    (vö.   cső  4.)  rágombolyítják 
(spulrad). 

CSÖLLÖNGÉBÖZ :  kószál,  kóborol,  csatangol 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.430)  [vö.  ceUeng\, 


355 


CSÓMBO— CSÖMÖRL-IK. 


C8ÖMÖRLÖD-IK  -CSŐR. 


856 


CSÖMBŐ  (Szeged  Csaplár  Benedek;  csemhö 
Palócság  Tsz.):  1.  csömbő:  összegomolyodott  vmi, 
pl.  ruha  aljához  v.  állat  szőréhez  tapadt  ós 
csomósán  megszáradt  sár,  ganaj  (Szeged  Csaplár 
Benedek);  2.  csemhö:  cafrang  (lószerszámon, 
kostökön)  (Palóeság  Tsz.)  [vö.  höncsö]. 

CSÖMBŐK  (Somogy  m.  Tsz.;  Szeged  Király 
Pál;  csömhök  Székelyföld  Tsz.):  1.  csömbők: 
csomó,  bog  (Szeged  Király  Pál);  2.  csömbők  =- 
csömbö  1.  (Somogy  m.  Tsz.);  3.  csömbők:  kurta, 
vastag,  lábát  vonó  ember  (Székelyföld  Tsz.) 
[vö.  csombók]. 

CSÖMBŐLÉK  (csömbölék  Somogy  m.  Csurgó 
Király  Pál) :  1.  csomó  (cérnán,  madzagon,  füvön ; 
rántásban,  lisztben)  (Zala  m.  Nyr.  XIV.513; 
Somogy  m.  Csurgó  Király  Pál);  2.  ruha  aljához 
V.  állat  szőréhez  tapadt  és  csomósán  megszá- 
radt sár,  ganaj  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek);  3.  aprólék,  hulla- 
dék (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.430)  [vö.  böncsölék, 
csombolék], 

CSŐMBŐL YEG  (Székelyföld  Győröy  Iván; 
csömpölyeg  Alföld  Nyr.  XIII.236):  csomó,  gömbö- 
lyeg.  Ide,  emberek;  lássunk  a  dologhoz.  Te  Jancsi 
jól  összevágod  azt  a  sarat,  szalm,ával  jól  össze- 
taposod; te  Pista  csinálod  a  csömpölyegeket,  de 
jól  megforgasd  a  szalmában,  hogy  elég  kemény 
legyen;  te  pedig  Gyurka,  ott  a  villa,  felhányod  a 
padlásra:  én  meg  majd  csöm,pölyegezem  a  belső 
padlást  (Alföld  Nyr.  XIIL236). 

CSŐMBŐLYGET  (Háromszék  m.?  MNy.  VI. 
318;  csömpölyget  Alföld  Nyr.  Xlll.^Sl)  böncsöl- 
get  [vö.  csombolygat], 

CSŐMBŐBŐG :  gurul,  hempereg  (Eger  Kassai 
J.  Szókönyv  V.229). 


csomoszol   (Kecskemét 


CSŐMCSÓTAT    [?] 
Nyr.  IX.93). 

CSŐMEK:  élőfán  kinőtt  nagy  forradás  (Vas 
m.  Őrség  Tsz.) 

CSŐMÖCSKÖL  =  csomoszol  (Székelyföld  Kiss 
Mihály)  [vö.  dömöcköl]. 

CSŐMŐB  {csernél  Udvarhely  m.  Homoród  vid., 
Kénos;  Háromszék  m.  Bölön,  Kőröspatak;  Torda- 
Aranyos  m.  M.-Léta  Kanyaró  Ferenc;  csemé'l 
Háromszók  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  csemer  Ud- 
varhely m.  Kénos ;  Háromszék  m.  Bölön,  Kőrös- 
patak Kanyaró  Ferenc;  csömer  Torda-Aranyos 
m.  Kövend ;  Kis-Küküllő  m.  Kelementelke 
Kanyaró  Ferenc). 

CSŐMŐBKÉL:  titkon  jár,  lappang,  bujkál 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) 

CSÖMÖRL-nC  {cséméíl-ik  Udvarhely  m.  Kóbori 
János ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  csemelly-ik  Palócság 
Nyr.  XXn.77). 

raég-cséméllik :   fölpuffad,    földagad    (a    föld, 


ha  eső  éri)  (Háromszék  m.  Király  Aladár),  Ojan 
az  agyagfőd :  ha  essö  van,  minnyát  megcsemellik 
(Háromszók  m.  Kiss  Mihály):  hamar  megtelik 
vízzel,  úgy  hogy  ez  ki  is  foly  belőle  (Udvarhely 
m.  Kóbori  János). 

CSŐMŐRLŐD-IK.  Csömörlödik  a  gyükér,  mög- 
vesz :  elromlik  (Kecskemét  Nyr.  IX.376). 

CSŐMŐSZŐL:  1,  összenyomkod  (Debrecen 
Nyr.  XXL477);  2.  gyömöszöl,  tömköd  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.191)  [vö.  csomoszol,  gyömöszöl]. 


csomoszló  (Bereg  m.  Dercén 


CSŐMÖSZŐLŐ 

Nyr.  XX.431). 

CSŐMPŐRŐD-IK :  aszik,  fonnyad,  zsugorodik 
(össze-)  -  (Göcsej  Nyr.  XIV.  165  ;  Budenz-Album 
159;  Göcsej,  Résznek  Nyr.  XII.188)  [vö.  csöpö- 
rödött,  töpöröd-ik]. 

CSONKÍT :  csonkít  (Kecskemét  Nyr.  XIL283). 

CSŐNKŐ :  kivágott  fának  a  földből  kiálló 
csutkója  (Udvarhely  és  Csík  m.  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.  494b)  [vö.  tönkő]. 

1.  CSŐNKŐLY:  a  disznó  sonkája  mellett  levő 
körte-alakú  csont,  a  melyet  a  füstre-tótel  előtt 
kivesznek,  hogy  a  sonka  meg  ne  büdösödjék 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Vas  m.  Jánosháza, 
Balaton-Füred,  Veszprém  Bódiss  Jusztin ;  Tolna 
m.  Paks  Nyr.  XXn.430). 

2.  CSŐNKŐLY:  összecsomósodott,  összegöm- 
bölyödött része  vmely  állat  farka  szőrének  (Győr 
m.  Pázmándhegy  Bódiss  Jusztin). 

CSŐNTÖRGE  =^  csönkö  (Háromszék  m.  Vadr.) 

[vö.  csontorag,  töncsöreg], 

CSŐNTŐRGÉS.  Csöntörgés  part:  gyökeres, 
gazos,  málló  part  (Székelyföld  Hermán  0.  Halá- 
szat K.) 

CSŐNTŐRŐG  {csöndörög  Veszprém  m.  Cse- 
tény  Halász  Ignác) :  1.  csöntörög :  hentereg,  hever 
(Repce  mell.  Nemes- Viss  Nyr.  XVII.336 ;  Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.140;  Balaton  mell.  Tsz.); 
2.  csöndörög,  csöntörög:  kószál,  kóborol,  ténfe- 
reg (Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XVII.431).  Az  a 
gyerek  odaki  csöndörög  (Veszprém  m.  Csetéuy 
Halász  Ignác)  [vö.  csötörög]. 

el-osöntörög :  botorkál,  téb-láb,  holmi  apró 
munkával  foglalkozva  ide  s  tova  tipeg.  Az  öreg 
megvan  köztünk  békével;  elcsöntörög  a  ház  körül 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[CSŐPŐRÍT]. 

mög-csöpörít :  megkuporít,  megtakarít  (pénzt) 
(Szeged  Csaplár  Benedek)  [vö.  meg-csuportt]. 

CSŐPŐRŐDŐTT :  aszott,  fonnyadt,  ráncos 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.)  [vö.  csömpöröd-ik, 
töpörödött]. 

[CSÖRÍ. 


357 


C8ÖRCSÖNY  -CSÖRGŐ. 


C8ÖRGÖLí3— CSÖR()G. 


',58 


cBÖr-pör:  pörpatvar.  Ez  az  asszony  mindég 
csörre-pörre  fogaggya  az  urát  (Kalocsa  Király 
Pál). 

CSÖRCSÖNY :  kapókő  (játék)  (Nagy-Szalonta 
Gabányi  Endre). 

[CSÖEDÍT],  CSERDÍT:  pattant  az  ostorral 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.  191).  Cserdíts  ma,  Andris, 
a  lovak  közé!  (Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XXII. 
383). 

ki-cserdit:  kikottyant  (titkot)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.335;  Győrflfy  Iván). 

[CSORDUL]. 

őssze-csőrdül:  összezördtil  (Komárom  m.  Kürth 
Nyr.  XIX.188). 

[CSŐRE]. 

csöre-mőre :  ételmaradék  (Mezőtúr  Nyr.  VIII. 
189). 

[1.  CSŐRE]. 

csőre-nád:  apró,  ritka  nád  (Fertő  mell.  MNy, 
111.406). 

[2.  CSŐRE], 
[csőre-gatya]. 

csőregatyás:  széles,  rojtos  gatyájú.  Ez  a 
legény  csöregatyás  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.14;  Kálmány  Lajos). 

1.  CSÖRGE:  töpörtyú  (Dunántúl  Nyr.  V.  128 
XVL190-,  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518 
Soprony  m.  Szakony  Király  Pál;  Göcsej  Tsz 
Nyr.  VII.282;  Őrség  Tsz.  Nyr.  VII.282;  XII.476 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Fehér  m.  Nyr.  X.186 
Győr  Nyr.  XIV.230;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Nyr.  VIII.94). 

2.  CSÖRGE:  patak,  kis  folyó  (Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841). 

[CSÖRGET],  CSERGÉT  (csergét):  kerepel 
(Debrecen  Nyr.  VII.137;  Szatmár  m.  Bartók 
Jenő;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V.378). 

CSÖRGETŐ  (Baranya  m.  Tsz. ;  csergetö  Szat- 
már m.  Bartók  Jenő ;  csergetyü  Székelyföld  Tsz. ; 
csergetyü  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.240 ;  Moldva,  Klé- 
zse Nyr.  V.378;  csörgetü  Őrség  Nyr.  XII.476; 
csörgetyű  Csallóköz  Csaplár  Benedek) :  1.  cserge- 
tyü, csörgetyü:  csörgő  játékszer  (csecsemőké) 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.240);  2.  csergetö,  csergetyü,  csergetyü,  csör- 
gető, csörgetü:  kereplő  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  XII. 
476 ;  Baranya  m.  Tsz. ;  Szatmár  m.  Bartók  Jenő ; 
Székelyföld  Tsz.;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V.378). 

CSÖRGŐ  {csergő  Hont  m.  Nyr.  V.426;  csürgö 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XV.471 ;  Bartók  Jenő) : 

1.  csergő:  csörgő  játékszer  (Hont  m.  Nyr.  V.426); 

2.  csörgő:   vizi  malomnak  vmely  része    (Tisza 


mell.  Nyr.  111.238);  3.  csürgő:  agyagból  égetett 
apró  golyócska,  a  milyeneket  a  fazekasok  a 
korsóba  szoktak  tenni  (Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XV.471 ;  Bartók  Jenő). 

[CSÖRGÖLŐ]. 

csőrgölüő-uóma :  almafaj,  a  melynek  magvai 
a  tokjukban  csörögnek  (Göcsej  MNy.  11.410). 

[CSÖRGŐS]. 

csergős-bergős :  csörgő,  csengő-pengő.  Cser- 
gős-bé'rgős  sarkantyú  (Arad  m.  Pécska  Kálmány 
L.  Koszorúk  1.149). 

csörgős-bot :  csőszök  és  pásztorok  furkós  botja, 
a  melynek  furkós  vége  felé  eggy-két  vaskarika 
van  láncdarabként  oda  alkalmazva  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

csörgős-körmü:  fajtalan  életű  (asszony)  (Csong- 
rád Nyr.  IX.374). 

CSÖRKÜL :  sütöget  vmit  zsíron,  serpenyőben 
(apró  húsdarabkákat,  vesét,  lúdvért).  Mit  csör- 
kültök  már  megint,  mi  seszterég  abban  a  serpenyő- 
ben? Jól  ki  van  csörkülve:  szárazra,  ropogósra 
van  sütve  (pl.  szalonna)  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

csörkül-pörkül :  ^v.  Mindig  csörkülnek-jmrkül- 
nek  valamit  ebben  a  konyhában  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

CSÖRKŰLŐD-IK :  zsörtölődik,  zúgolódik,  pör- 
lekedik, kocódik  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

CSÖRME:  forgácsfánk  (Baranya  m.  Tsz.) 

CSÖRMELÉK  {csermelék  Szeged  Kassai  J. 
Szókönyv  V.230):  törmelék,  morzsalék,  hulla- 
dék (Szeged  Kassai  J.  Szókönyv  V.230;  Tsz.) 
[vö.  törmelék]. 

CSÖRMŐ :  nádtörmelék,  a  mely  csak  tüzelésre 
használható  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XXI.332)  [vö. 
dörmó']. 

csőrmő-paprika :  a  melyet  a  vörös  paprika 
aprajából  törnek  (Szeged  és  vid.  Nyr.  11.43 ; 
Csaplár  Benedek). 

CSÖRMÖJÖS:  apró,  darabos,  dirib-darab  (Kecs- 
kemét   Király  Pál)  [vö.  cirmely«\. 

[CSŐRŐ]. 

csŐTŐ-kosár:  karra  való  kosár  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVni.93). 

CSÖRÖG  {csereg  Arad  m.  Pécska  Kálmány 
L.  Koszorúk  1.138;  csereg  Gyöngyös  Nyr.  IX. 
332 ;  csé'rg  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.240 ;  cserreg 
Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVin.91 ;  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  ni.33;  cserreg  Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  IV.374 ;  csürög 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XV.471 ;  Bartók  Jenő) : 
1.  csereg,  cserreg,  cserreg:  szól  (a  szarka)  (Győr 
m.  Bőny   Nyr.  XVin.91 ;  Arad  m.  Pécska  Kál- 


359 


CSÖRÖGE— CSÖSZR. 


CSŐSZE -C8UBB. 


360 


mány  L.  Koszorúk  1.138;  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  111.33;  Kiss  Mihály;  Hétfalu,  Zaj- 
zon  Nyr.  ÍV.374).  Cserreg  a  szarka  a  ház  előtt, 
vendég  jön  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVIII.91) ;  2.  cse- 
veg: csörgedez  (Gyöngyös  Nyr.  IX.332). 

csőrög-csattog  {csűrűg-csattog  Szatmár  m. 
Krassó  Nyr.  XV.184).  Csak  ugy  csűrűgött-csatto- 
gott  a  laska-nyutó  a  szegen.  Csak  úgy  csürügött- 
csattogott  a  fejsze  foka  (i.  h.) 

csörög-csérog :  szól  (a  szarka)  (Szeged  Nyr. 
IX.237)  [vö.  csérog-csörög]. 

CSÖRÖGE  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.86;  csö- 
rege  Szilágy  m.  Nyr.  IX.  182;  csőrege  Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  XVI. 191;  Szeged  Király  Pál,  Csaplár 
Benedek;  csörge  Közép-Baranya  Nyr.  III.282; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.430;  Kecskemét  Csap- 
lár Benedek ;  csőrige  Baranya  m.  Tsz.  78b ;  Király 
Pál;  Szlavónia  Balassa  József ;  c.9Örö.9f?  Abauj  m. 
Király  Pál):  forgácsfánk. 

[Szólások].  Essék  beléd  a  csörege !  [tréfás  átok] 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX.182). 

csflwöge-metólő  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
V.230;  csörge-metéllő  Kecskemét  Csaplár  Bene- 
dek): sarkantyú-forma  konyhai  eszköz,  a  mely- 
lyel  a  forgácsfánkot  csinálják. 

CSÖRÖGLŐ :  keresztelő  (Pest  m.  Bogyiszló 
Nyr.  ni.46). 

[CSÖRÖL]. 

esörül-pörül:  zsémbeskedik,  zsörtölődik.  Egész 
nap  duzzog,  csörül-pörül,  még  sincs  a  házánál 
különös  láttattya  a  dolognak  (Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

CSÖRREN  {csérren  Palócság  Nyr.  XXI.309). 

CSÖRTET :  robajjal  megy,  rohan  (Kecskemét, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

1.  CSÖRTÖG:  robajjal  megy,  rohan  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

2.  CSÖRTÖG:  tesz-vesz,  apróbb  dolgok  el- 
végzésével tölti  a  napot  (Bács  m.  Zenta  Nyr. 
IX.378). 

CSŐSZ  {csüösz  Rábaköz,  Beö-Sárkány  Nyr. 
XVin.47;  csüs  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIX. 
236). 

csüősz-lik:  gödröcske,  a  milyenekkel  a  tag- 
útak  széleit  kijelölik,  hogy  a  szekerek  a  szántó- 
földekre ne  menjenek  (Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVni.47). 

osősz-szög:  a  halászcsónak  belső  oldalába 
illesztett  kurta  cövek,  a  melybe  a  háló  kötelét 
akasztják  (Szolnok  Hermán  0.  Halászat  K.) 

1.  CSŐSZE:  selyp,  selypes  (Somogy  m.  Nyr. 
11.377;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  1.424 ;  Kis- 


Kún-Halas  Nyr.  XIV.430;  XV.334).  Csőszén  beszél: 
selypít  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93)  [vö. 
pösze]. 

[2.  CSŐSZE]. 

csösze-f orma :  idétlen,  eggyügy ű,  félkegyelmű, 
lassan  járó,  totyogó  (Vas  m.  Kis-Cell  vid.,  Győr- 
Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin).  Csösze-forma  ember: 
fapapucsban  nehézkesen  járó  (Balaton  mell.  Nyr. 
11.93). 

csősze-fosza :  lassan  járó,  tunya  (Zala  m. 
Lesence-Istvánd  Szabó  Iván)  [vö.  tesze-fosza]. 

CSÖSZKÖRÉL:  kosztat,  koptat  (Szatmár  m. 
Bartók  Jenő  ;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr. 
IX.183). 

ki-csöszkörél :  kikosztat,  kikoptat.  Kicsöszkö- 
réli  a  nadrágja  ajját  (Szatmár  m.  Bartók  Jenő). 

[CSŐTÖNÖL],  CSÖTÖNŰ:  folyton  jön-megy 
s  tesz-vesz  (Székesfehérvár  Nyr.  VII.  139). 

CSÖTÖNÖZ  (Zala  m.  Bódiss  Jusztin;  Nyitra 
m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841; 
csötönyöz  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.572 ; 
Győr-Sz.Márton  Bódiss  Jusztin) :  1.  csötönöz,  csö- 
tönyöz: cél  nélkül  jár-kél,  botorkál,  keresgél, 
tapogatódzik  (Zala  m.,  Győr-Sz.Márton  Bódiss 
Jusztin);  2.  csötönöz:  tétlenül  álldogál,  vesztegel 
(Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc 
1841). 

CSÖTÖRÖG :  kóvályog,  kószál,  bolyong  (Győr- 
Sz.Márton  Bódiss  Jusztin).  Csötörtökön  csötörö- 
günk  (Soprony  m.  Horpács  Nyr.  V.141)  [vö.  csön- 
törög]. 

CSÖTÖZ  :  láb  alatt  van,  alkalmatlankodik 
(Balaton  mell.  Tsz.) 

CSÖVES  {csévis  Vas  m.  Öri-Sz.Péter  Nyr. 
III.432 ;  csivis  Vas  m.  Magyar-Gencs  Nyr.  XVIII. 
240;  c.9Ó's-cseber  Székelyföld  Tsz.;  csűves  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  VIII.88).  Dupla  csévis  pisztol 
(Vas  m.  Őri-Sz.Péter  Nyr.  III.432).  Dupla  csivis 
pisztol  (Vas  m.  Magyar-Gencs  Nyr.  XVIIL240). 
1.  csöves:  hűtőkád,  a  melyen  a  lepároló  üst 
födőjének  csövei  átmennek  (Heves  m.  Névtelen 
1840);  2.  csüves:  szarvasmarha  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  Vin.88). 

esős-cseber  —  csöves  1.  (Székelyföld  Tsz.) 

CSŐZ-IK  (Tisza  mell..  Hegyalja  Kassai  J, 
Szókönyv  11.162 ;  V.227;  csüz-ik  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg Nyr.  XVII.469) :  csövedzik,  csövesedik  (a 
kukorica).  Immá  esőznek  a  törökbuzák  es  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  III.3).  Csüzik  a  tengeri  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  XVII.469). 

CSÜBB  (^90/;  Székelyföld  Nyr.  XVn.419): 
loccsanás  hangja,  a  melyet  a  vízbe  dobott  kő 
V.  a  víznek  kézzel  v.  lábbal  csapkodása  okoz, 
Csubbot  üt  V.  ver  (az  úszó)  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  Vadr.  494b). 


361 


CSUBBADEK— CSUCSOR. 


CSUCSOR!— CSUGOR. 


362 


CSUBBADEK ; 

Györflfy  Iván). 


fölvert  hullám  (Háromszék  m. 


CSUBBAN  (Székelyföld  Nyr.  XVII.419;  Kiss 
Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr.  431 ;  csobban  Zala 
m.  Kővágó-Örs  Nyr.  XVII.419-,  Győr  vid.  Csaplár 
Benedek;  Szatmár  és  Gömör  m.  Nyr.  XVII.419; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Székelyföld  Nyr. 
XVn.419;  csobbanáa  Veszprém  m.  Nyr.  XVII. 
419;  Szatmár  és  Gömör  m.  Nyr.  XVII.419;  csup- 
pan  Székelyföld  Nyr.  XVII.419;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos) :  loccsan,  cuppan.  Nagyot 
csobbant  a  víz  (mikor  nagy  követ  dobtak  bele) 
(Szatmár  és  Gömör  m.  Nyr.  XVII.419).  Kútba 
dobtam,  csak  úgy  csobbant  {Zala.  m.  Kővágó-Örs 
Nyr.  XVII.419).  En  az  Otnak  köllös  közepibe  belé 
csubbanék  (Háromszék  m.  Vadr.  431).  De  e  [csók] 
már  igy  igen  nagyokat  csubban,  meghajják  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály)  [vö.  cuppan,  poccsan]. 

[CSUBBANAT],  CSOBBANAT :  loccsanás  (Győr 
vid.  és  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

CSÜBBANT:  loccsant  (követ  dob  a  vízbe  v. 
úszás  közben  kézzel,  lábbal  üti  a  vizet)  (Szé- 
kelyföld Kriza ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.320 ; 
Vadr,;  Györflfy  Iván). 

CSUBBOL:  paskolja  a  vizet  úszás  közben 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.320;  Vadr.  494b;  Györflfy 
Iván). 

CSUBOG,  CSOBOG :  1.  csobog :  locsog,  pocsog 
(a  víz)  (Győr  vid.  és  Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
Hely  nélkül  Tsz.);  2.  csubog:  cuppog  (ló  lába 
V.  kocsi  kereke  a  sárban;  kenyérdagasztásnál  a 
kéz  a  tésztában ;  agyagtaposó  lába  az  agyagban) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály);  3.  csobog:  paskolja, 
pocskolja  a  vizet,  lubickol  (Somogy  m.  Tab  Nyr. 
XV.240).  Csobog  a  bujár  a  nád  közt  (Fehér  m. 
Velencei  tó  vid.  Nyr.  XVII.430)  [vö.  cupog]. 

CSUBOGTAT :  paskolja  a  vizet  úszás  közben 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[CSÜBOBOG],  CSOBOBOG:  paskolja,  pocs- 
kolja a  vizet,  lubickol.  Csoborog  a  vadréce  a 
nádasban  (Tolna  m.  Nyr.  V.523). 

CSÜBUKOL  {cubukkol  Szatmár  vid.  Tsz.; 
cubukol  Székelyföld  Győrffy  Iván):  vízben,  sár- 
ban gázol,  lubickol  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  Marosszék,  Nyárád  mell.  Vadr. 
352;  Háromszék  m.  Tsz.;  MNy.  VI.215.  320; 
Vadr.  494b)  [vö.  zobukol]. 

CSÚCS :  az  eggyszárnyú,  öthagyású  varsa  má- 
sodik vörcsöke  (Kopácsi  Hermán  0.  Halászat  K.). 

CSUCSKA:  csúcs  (Csallóköz  Nyr.  1.232). 

CSUCSKÓ:  lencse  (Tata  vid.  Nyr.  V.329). 

[CSUCSOR]. 

csucsor-ajk:  csókra  termett,  majdnem  kicsat- 
tanó piros  ajak  (Vas  és  Győr  m.  Bódiss  Jusztin). 

8ZINNVE1:   MAGYAR   TÁ.IBZÓTÍK. 


CSÜCSÖRI ;  csucsorodott.  Csücsöri  szájú  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.320;  Györflfy  Iván)  [vö. 
csücsöri]. 

1.  CSUCSORKA:  burgonya  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.  211a). 

2.  CSUCSORKA :  korsónak  kiálló  hegyes  ajka 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.320;  Vadr.;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván)  [vö.  csücsörke]. 

CSUCSOROD-IK:  földagad  (kelés)  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839)  [vö,  csücsöröd-ik], 

[Szólások].  Kedve  csucsorodott:  kedve  szottyant, 
kedve  kerekedett  (Mezőtúr  Nyr.  X.86). 

[CSÚCSOS]. 

csúcsos-fazék:  köcsög  (Eszék  vid.  Tsz,;  Bara- 
nya m.  Ormányság  Nyr.  III.182). 

[CSÚCSÚD]. 

csúcsúd-rúzsa :  szamártövis  (onopordon  acan- 
thium)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVni,191). 

CSUCSUJGAT  (Nagy-Kúuság,  Túrkeve  Nyr. 
VIII.469;  csucsúgat  Apátfalva  Nyr.  V.384;  csú- 
csujgat  Heves  m.  Kengyel  Nyr.  IV.525):  1.  csu- 
csujgat:  dédelget  (Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr. 
VIIÍ.469);  2.  csúcsujgat:  altatgat  (Heves  m.  Ken- 
gyel Nyr.  IV.525)  [vö.  totojgat]. 

CSUCSUKÁS:  lóherés.  Csucsukás  széna  (Csík 
m.  MNy,  VI,371)  [vö.  disznyó-csucsu]. 

[CSÚF], 

[Szólások].  Csúfra  kelni:  összekapni,  össze- 
csapni (Heves  és  Borsod  m.  Nyr.  IX.  178). 

CSXJFLÉTA:  csúf  teremtés  (Zala  m.  Nyr.  II. 
427). 

CSUPLINKA:  örvény  (Szatmár  m,  Patóháza 
Nyr.  XIX.334;  Bartók  Jenő)  [vö.  csutrinka]. 

CSUPLINKÁZ-IK :  a  víz  alá  merül,  majd  ismét 
fölbukik  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVni.96; 
XIX.334). 

[CSÚFOL]. 

föl-csúfol:  csúflfá  tesz,  megjáratja  vele.  No 
Petiheli,  füöcsufútál  elüöször,  maj  füöcsufúlak  má- 
soccor  (Rábaköz  Nyr.  XVI.135). 

CSÚFONDÁROS  {csufandáros  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos ;  csufandáros  Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  IX.427):  1.  csufandáros:  csúf- 
szájú, csúfbeszédü  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos)  ;  2.  csufandáros :  veszekedő  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX.427). 

CSÚFONDÁROZ:  csúfondároskodik  (Szatmár 
vid.  Kassai  J.  Szókönyv  V.218;  Tsz.) 

CSUGOR:  gömbölyded  vmi,  dudor  (Gyergyó- 
Ditró  Nyr.  XH.281). 

24 


mn 


C8UHA— C8UHR:?. 


C8UH0GAT -CSUKLÓ. 


P,64 


CSUHA  (csMw  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.140.  279; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.283;  Szlavóuia 
Balassa  József) :  1.  ruha,  derékra-való,  mellény, 
kabát,  fölöltő,  köpönyeg,  szúr  (Somogy  és  Bara- 
nya m.  Tsz.;  Baranya  m.  Okorág  Király  Pál; 
Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr.  XI.238;  Eszék  vid. 
Nyr.  V.270;  VIII.43.  140.  279;  Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  1.380;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.283;  Palócság  Nyr.  XXII.33;  Nógrád  m. 
Vecsekle  Nyr.  V.571 ;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr. 
VI.273;  Gömör  m.  Tsz.).  Kis  csuha:  mellény; 
nagy  csuha:  fölöltő  (Baranya  m.  Suniony  Nyr. 
III.320);  2.  csuha:  madárijesztőnek  való  ron- 
gyos ruha  (Kolozsvár  vid.  Kassai  J.  Szókönyv 
V.218)  [vö.  1.  csuhé\. 

[csuha-újj]  {csuhúj,  csuhújj  Palócság  Nyr.  VI. 
467;  XIX.93;  XXI.363.  51Ó ;  Rimaszombat  és 
vid.  Nyr.  XXII.383):  szúr-újj. 

[Szólások],  Mi  van  acs  csuhújba?:  mit  titkol? 
mit  rejteget?  (Palócság  Nyr.  XXI.510). 

CSUHAJ  (Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.431  ; 
hely  nélkül  Nyr.  XIV.479 ;  csiha  Bihar  m.  Miske 
Király  Pál;  csiva  Bihar  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
V.204;  csuha  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Bihar  m.  Czimmermann  János;  csuhaj 
Debrecen  Nyr.  XXI.477 ;  csuhéj  Hódmező-Vásár- 
hely  Király  Pál ;  súh  Bereg  m.  Munkács  és  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly):  1.  csiha,  csiva,  csuha, 
csuhaj,  csuhaj,  csuhéj,  súh:  kukoricahéj,  kuko- 
ricacső takarója  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Bihar  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.204;  Czim- 
mermann János;  Bihar  m.  Miske  Király  Pál; 
Debrecen  Nyr.  XXI.477 ;  Hódmező-Vásárhely 
Király  Pál;  Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly;  hely  nélkül  Nyr.  XIV.479); 
2.  csuhaj:  a  kukorica  virága,  selyme  [?]  (Bereg 
m.  Dercén  Nyr.  XX.431). 

1.  CSUHÉ :  térdig  érő  prémes  női  bunda 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.430)  [vö.  csuha]. 

2.  CSUHÉ  (Baja  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
csuhé  Tolna  m.  Nyr.  VI.230 ;  csuhi  Alduna  mell. 
Hermán  0,  Halászat  K. ;  suhé  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVni.382)      ághegy-háló. 

[3.  CSUHÉ]. 

csuhó-puhó  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV, 
148;  csuhi-puhi  Dráva  mell.  Kopács  Nyr,  XVI, 
41 ;  suhé-puhé  Debrecen  Nyr.  VII,328)  -  csihé- 
puhé. 

1.  CSUHÉB:  karcsú,  Gsuhér  leány  (Veszprém 
m.  Csetény  Halász  Ignác). 

2,  CBUHÉR :  kóborló,  korhely  pajtás,  hitvány 
ember  (Győr  m.  Tsz.;  Győr  vid.  Nyr.  V.478; 
Palócság  Tsz.) 

CSUHÉSZ:  [tréf.]  veréb  (Esztergom,  Komá- 
rom és  Nyitra  m.  Fialowszki  Lajos)  [vö.  csulé'sz]. 

CSUHEZ:  rossz  seprő  (Saatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XIX.334). 


CSUHOGAT,  CSUJOÖAT :  tánc  közben  kur- 
jongat (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János). 

CSUHU  (Rábaköz  MNy.  n.409;  Vas  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  V.219;  Zala  m.  Nyr.  XVm.287;  Zala 
m.  Kővágó-Örs  Nyr.  X.479;  Zala  m.  Szepezd 
Nyr.  XVIL144;  Balaton  mell.  Nyr.  XXII.512; 
Csaplár  Benedek,  Király  Pál;  Győr  vid.  Nyr. 
VI.272;  csuhi  Somogy  m.  Nyr.  XIV.479;  Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.  140;  Somogy  m.  Szöl- 
lős-Györök  Nyr.  XXIL238  [itt  csuti  hiba] ;  Fehér 
m.  Nyr.  IX.284;  Balaton  mell.  Nyr.  XXn.512; 
csuhit  Somogy  m.  Nyr,  11.376;  Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  V.219;  csuit  Somogy  m.  Nyr.  XVIII. 
239):  vékony  káka,  árva  káka,  béka-szittyó, 
béka-sás  (szalmaszál  vékonyságú,  eggy  méter 
magasra  is  megnövő,  teljesen  sima,  csomótlan, 
gömbölyű  szárú  sásféle  növény,  a  melyet  szá- 
rítva szőllőkötözésre  használnak)  (juncus  eífusus). 

[CSUK]. 

fő-csuk:  fölnyit,  kinyit  (Nagy-Kanizsa  Király 
Pál). 

ki-csuk:  kinyit.  Kicsuktdk  az  ajtót  (Tornám, 
Torna-Ujfalu  Nyr.  XVn.233). 

mgg-csuk:  becsuk  (Alsó-Csallóköz,  Komárom 
m.  Nyr.  XVII.287), 

[CSUKA]. 

csuka-szájú:  tátott  szájú  (Nyitra  m,  Magyar- 
Soók  Nyr.  XX.216). 

CSUKA:  [?]  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m. 
Nyr.  IX,135). 

[Közmondások],  Csuka  csukával,  lóg  a  lógával 
(Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m,  Nyr.  IX.135). 

CSUKÁS:  csikós  (Szilágy  m.  Nyr.  Vn.381), 

[CSUKASZKOD-IK], 

be-csukaszkodik :  bezárkózik  (Hely  nélkül 
Kresznerics  F.  Szótár  1.90), 

CSUKKANÁS :  hirtelen  becsukódás,  Ugy  csu- 
kóggyon  a  szivükbe  a  szándék,  mint  ennek  a 
ládának  a  csukkanását  hallották  (Lúgos  Nyr,  III, 
226). 

CSUKL-IK  {csikl-ik  Székelyföld  Tsz.  Kriza; 
GyőríTy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.214;  Vadr. 
Kiss  Mihály). 

CSUKLÓ  {csikla  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m,  MNy.  VI. 
208,  214;  Vadr,;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr,  V.330; 
csikló  Győrm.  Bőny  Nyr.  XVI,  143;  Székelyföld 
Györffy  Iván;  csiklya  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.478;  sikla  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Vadr.).  Csikló:  az  evező  beakasztására 
való  mély  bevájás  a  csónak  oldalában  (Komá- 
rom Nyr.  XVI.559;  Hermán  0,  Halászat  K.). 


365 


C8UKL0D-CSULA. 


C8ULAK— CSUNDI. 


366 


csikló-pánt:  scharnierband  [lakatos  mester- 
szó]  (Sárospatak  Nyr.  XII. 287). 

C8ikló-vas :  födéltartó  [kocsikovács  mesterszó] 
(Sárospatak  Nyr.  XII.288). 

[CSUKLÓD-].  Csukloggyon  [a  csuM-ik  ige  föl- 
szólító módjának  eggyes-sz.  3.  személybeli  alakja 
helyett)  (Fehér  m.  Gárdony  Egyetemes  Philologiai 
Közlöny  XV.1051). 

CSUKLYA:  1.  kucsma  (Háromszék  m.  Angyalos, 
Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII.527);  2.  szúr 
(Székelyföld  Tsz.). 

[CSUKLYÁL]. 

még-csukjál:  megtréfál,  megjáratja  vele.  En- 
gem jól  meg  csukj  alának  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

CSÜKLYON,  CSUKJON  (Brassó  m.  Hétfahi 
Nyr.  III.524 ;  XXI.478 ;  Király  Pál;  csukoly  [?  nyil- 
ván a  közlő  elvonása]  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.478):  hegynyak,  hegynyereg.  A  csukjononn 
menyek  keresztül  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI. 
478). 

CSUKOMÁNY:  zár  (Nyitra  m.  Pográny  és 
vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

CSUKORAT:  csoport  (ember,  marha,  csibe). 
összegyűltek  egy  csukoratba,  mint  a  fogolymadár 
(Székelyföld  Nyr.  1.135;  Kiss  Mihály). 

CSUKORÉK  (Székelyföld  Nyr.  1.135;  Kiss 
Mihály ;  Udvarhely  m.  Vadr. ;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos ;  csuporék  Háromszék  m. 
MNy.  VI.320;  Győrffy  Iván):  cv. 

CSUKORGAT:  összerétel,  csucsorítgat,  zsugor- 
gat.  Csukorgassa  a  száját.  Ésszecsukorgatta  az 
abroszt.  Csukorgat  valamit  az  ölibe,  a  kebelibe,  a 
markába  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  zsugorgat]. 

mög-csukorgat :  megzsugorgat  (Háromszék  m. 
Vadr.) 

[CSUKORÍTj. 

föl-csukorít.  Feksukorította  oda  magát:  föl- 
kuporodott (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

CSUKOROD-EK:  húzódik,  kuporodik.  Melléje 
csukorodott:  melléje  kuporodott,  húzódott  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály)  [vö.  csupor od-ik]. 

CSUKÓS:  elzárható,  záros.  Csukós  kelen  van 
(Soprony  m.  Csorna  Nyr.  XXII.330). 

CSUKÚL :  lapul.  Bújj,  bújj,  ha  bújhacc,  kerék 
alá  csukúlhacc  (búvócskázás  közben  énekelt  gyer- 
mekvers) (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  II. 
302). 

CSULA  {csulya  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575; 
Nógrád  m.  Fabó  András  1841;  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  sula  Székelyföld  Tsz.).-  1.  csula, 
csulya,  sula:  kajla,  lefityegő   (fül,  kalapkarima). 


Csula  füle  van.  Csulya  disznó:  lelógó  fülű.  Csulya 
kalap  (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk 
1.179;  Heves m.  Névtelen  1840;  Székelyföld  Tsz.); 
2.  csilla,  csulya:  apró  v.  vágott  fülű  (Nógrád  m. 
Fabó  András  1841 ;  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575 ; 
Hont  m.  Nyr.  XVII.271) ;  3.  csula :  apró  szarvú, 
vézna  riska  (tehén)  (Baja  vid.  Bia  Nyr.  XIV.229) ; 
4.  csula:  [gúnyszó,  a  mellyel  gyermekek  csú- 
folják eggymást]  (Maros- Vásárhely  vid.  Nyr.  XIV. 
229)  [vö.  1.  csuhl 

CSULAK :  nagy  hordó,  nagy  edény  (Nyitra  m. 
Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

CSULÉSZ :  [tréf.]  veréb  (Csallóköz  Erdélyi  Pál) 
[vö.  csuhesz,  2.  csuli,  csór  esz]. 

1.  CSULI  {csulyi  Heves  m.  Névtelen  1840; 
csűri  Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.): 

1.  csuli,  csulyi:  kajla,  lefityegő  (fül,  fülú)  (Fél- 
egyháza Nyr.  XIV.229;  Heves  m.  Névtelen  1840); 

2.  csuli,  csűri:  csonka,  suta  (Székelyföld  Kriza"; 
Háromszék  m.  Vadr. ;  Csík  m.  Nyr.  VI.525).  Csűri 
bicsok  (Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.); 

3.  csűri,  suli:  a  kinek  a  haja  tövig  le  van  nyírva 
(Háromszék  m.  Tsz.  Vadr.);  4.  csuli:  esetlen 
testalkotású  (Félegyháza  Nyr.  XIV.229);  5.  csuli: 
[gúnyszó,  a  mellyel  gyermekek  csúfolják  eggy- 
mást] (Maros- Vásárhely  vid.  Nyr.  XIV.229)  [vö. 
csula,  csuliga]. 

2.  CSULI  (csűri  Csallóköz  Erdélyi  Pál;  Pápa 
Nyr.  XVI.527):  [tréf.]  veréb,  verébfl  (Dunántúl 
Nyr.  ni.27 ;  Tata  és  vid.  Nyr.  V.325.  473 ;  Hor- 
váth Ignác;  Fehér  m.  Nyr.  V.36;  Székesfehérvár 
Heller  Ede;  Csallóköz  Erdélyi  Pál). 

[Szólások].  Emlögetik  a  csulik  a  lószarba  (Tata 
vid.  Nyr.  V.325). 

CSULIGA :  kis,  lekonyult  szarvú  (tehén)  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  1.  csuli]. 

csuliga-buliga :  (^3  (Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos). 

[CSULLANKOD-IK]. 

be-c8ullankodik :  belopódzik  (Veszprém  m. 
Fábián  Gábor  1839)  [vö.  sullog,  sullong,  sullongol]. 

CSULYA:  bunium  bulbocastanum  (Heves  m. 
Tisza-Füred  Kassai  J.  Szókönyv  V.220)  [vö. 
1.  csúnya]. 

CSUMA  {csumma  Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  V. 
204.  221) :  kukorica-héj,  a  kukoricacső  takarója 
(Somogy  m.  Nyr.  XIV.479;  Király  Pál;  Fölső- 
Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  Vni.432). 

CSUMÁS:  fenésedett  nedvű  (burgonya,  ha  a 
héja  megromlik)  (Deésakna  Nyr.  1.381). 

CSUMMOG :  alattomoskodik,  ólálkodik  (Göcsej 
Vass  József  1841)  [vö.  sunnyog]. 

CSUNDI:  rövidnyelű  kanász-ostor  (Veszprém 
ra.  Nyr.  V.330;  Fehér  m.  Nyr.  IX.284). 

24* 


367 


CSUNGAL— CSUPA. 


CSUPÁDOKON— C8UP0RÍT. 


368 


CSÜNGÁL;  csen,  sikkaszt  (Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.320; 
Vadr.  494b;  Győrffy  Iván). 

1.  CSÚNYA:  szántóföldeken  termő  rovátkos 
fehér  édes  gyökér,  vadlencse-virág  gyökere 
(Székelyföld  NyK.  X.328;  Kiss  Mihály);  bara- 
boly  [?]  (Székelyföld  Tsz,  33a.  79b  [itt  csunga 
hiba];  vö.  NyK.  X.328)  [vö.  csulya]. 

2,  CSÚNYA :  vad,  megvadult  (ló,  bika,  ember) 
(Tolna  m.  Nyr.  V.523). 

csúnya-féreg:  farkas  (Gömör  m.  Tsz.) 

csunya-nyavaja :  nyavalyatörés  (Tisza-Dob 
Nyr.  XVIII.571)  [vö.  nyavalya]. 

CSUNYÁLKOD-IK :  csintalankodik  (Gömör  m. 
Tsz.). 

CSUNYÁLL  :  csúfnak  tart.  Ne  tégy  ilyet,  csu- 
nydllom  én  azt   (Heves  m.  Sirok  Nyr.  Vni,567). 

CSÚNYASÁG:  1.  genyedtség  (Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  V.427;  Fehér  m.  Nyr.  X.189;  Bereg 
m.  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly); 
2.  nyavalyatörés  (Bereg  m.  Munkács  és  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly). 

CSUNYÁZ:  kakál.  Összeesunyázta  a  A;mí(Eger 
vid.  Nyr.  XVn.429). 

CSUNYÍT  {csunyét  Baranya  m.  Ormáuyság 
Nyr.  n.278;  Eger  vid.  Nyr.  XVn.429):  1.  piszkít 
(Göcsej  Vass  József  1841);  2.  kakál  (Göcsej  Vass 
József  1841 ;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Szeged,  Bánság,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Eger  vid.  Nyr.  XVIL429).  Összecsunyttotta 
magát  (Szeged,  Bánság,  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek) ;  3.  hitványkodik.  Ne  csunyéj  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  n.278). 

CSUNYUL  {csunyéj  meg  Közép-Baranya  Nyr. 
11.237;  csunyél]  meg  Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.221;  csunyiiion  meg  Baranya  m.  Nyr. 
XIV.  142). 

még-csunyul :  megvesz,  megdühödik  (eb)  (Ba- 
ranya m.  Tsz.;  Vass  József,  Csaplár  Benedek), 
Csunyijjon  meg  (Baranya  m.  Nyr.  XIV.  142).  Csu- 
nyúlj  V.  csunyélj  meg  (Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  V.221).  Csunyéj  meg.  Csunyéjon  meg  a 
gégéd  (Közép-Baranya  Nyr.  n.237). 

[CSÜNYULT]  {csunyét  Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  1.470;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr, 
n,278;  csunyitt  Baranya  m,  Ormányság  Tsz.: 
csunyutt  hely  nélkül  Tsz.):  veszett  (eb). 

CSUP  {csúp  Erdély  Nyr.  XVn,420) :  csúcs  (hegy 
V.  párna  csúcsa)  (Székelyföld  Nyr.  V.376;  XVH. 
419.  420). 

[CSUPA]. 

osupa-cBÖcs :  igen  nagy  csecsű  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.305), 


CSUPÁDOKON  :  csupán.  Nincsen  semmije, 
csupádokon  ek  kis  hurubája  (Szatmár  m,  Nyr, 
XXI,286)  [vö,  csupándokon]. 

csupádokon-csupa :  1.  csupa,  Gsupádokon-csupa 
víz  vót,  úgy  megázott  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr,  IX,141);  2.  csupán.  Csupádokon-csupa  csak 
annyit  montam  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.  132). 

CSUP  ADÓN.  Csupádon  olyan,  csupádon  az: 
szakasztott  olyan,  szakasztott  az.  Csupádon  csak  : 
csupán  csak  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.375). 

cBupádon-csupa  {csupadon-csupa  [?]  Gömör  m. 
Nyr.  XVIII.505):  csupa  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX. 141).  Az  én  kabátom  csupádon-csupa  sár 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII,428).  Csupádon- 
csupán:  csupán  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Kap- 
nikbánya és  vid,  NyK,  11.375;  Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m,  MNy,  VT,320),  Csupá- 
don-csupán  csak  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

CSUPÁL:  gyomlál,  szálanként  kitép  (gazt, 
dudvát,  gyomot)  a  földből  (Baranya  m.  Kassai  J. 
Szóköuy V  V.222 ;  Nyr,  VI,474 ;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII,477 ;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841). 

CSUPÁNDOKON :  csupán  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
ni.233;  XVI.191)  [vö.  csupádokon]. 

CSUP  AZ  csupál.  Egész  nap  csupáztam  a  párét 
(Alföld  Nyr.  Xin.237). 

ki-csupáz:  kigyomlál,  kitép.  Avval  a  rossz 
fésűvel  mind  kicsupázod  a  hajam  (Alföld  Nyr. 
Xin.237). 

CSUPOH  {csipor  Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.198,  212;  Tsz,;  Nyr,  IX,426;  Arany- 
Gyulai  NGy,  ín.  186;  Győrffy  Iván;  Csík  m. 
Király  Pál;  Háromszék  m.  MNy.  VI.214;  Vadr.; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVni.527;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.330;  Brassó 
m.  Zajzon  Nyr.  III.326 ;  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr. 
III.524;  csopor  Erdővidék  Tsz.).  Csu])or  (vkinek 
a  csupra):  picsa  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

[Szólások].  Eltörött  a  csipor:  elpityeredett  (Há- 
romszék m,  Vadr,) 

[Közmondások],  Kicsi  csupor  hamar  felforr 
(Háromszék  m.  Tsz.) 

CSUPORGAT :  kuporgat  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  [vö.  cseperget]. 

[CSUPORÍT]. 

mög-csuporít :  megkuporít,  megtakarít  (pénzt) 
(Csallóköz   Csaplár  Benedek)  [vö.  mög-csöpörít], 

össze-csuporit :  összehúz,  összecsucsorít  (Vas 
m.  Tsz.) 


369 


CSUPORKASDI— CSURDE. 


CSURDIK— CSUSZA. 


370 


CSÜPOBKÁSDI:  játék,  a  melyet  nagyobbak 
és  kissebbek  eggyütt  játszanak,  s  a  melyben  a 
kissebbek  a  nagyobbaknak  csuporkái  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

CSUPOBOD-IK:  összehúzódik  (Göcsej  Tsz.) 
[vö.  csukorod-ik]. 

CSÜPPANTÉ :  fattyúhajtás  (Alsó-Baranya,  Pel- 
lérd  Nyr.  XI.239). 

CSUPROZ:  apródonként  tesz,  piszmog.  Ne 
csuprozz,  hanem  tégy  ügyesen!  Nem  csuprozunk, 
hanem  jól  neki  állunk  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

fCSUPBOZÁS]. 

[Szólások].  Gsuprozással  is  megjárná :  jó  volna 
nem  olyan  bőven  költeni  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

CSUB:  öntöz  ('Fájsz  Nyr.  VII.428). 

CSUBA :  csikó  (Somogy  m.  Csnrgó  Nyr.  XXI. 
143). 

CSUBAK  {curák  Szlavónia  Balassa  József; 
csurák  Közép-Baranya  Nyr.  11.237 ;  tyurak  Alföld 
Nyr,  XV.281 ;  Bácska :  Baja,  Zombor,  Zenta,  Ada, 
Újvidék  vid.  Nyr.  XXI.276.  277;  Török-Becse 
Nyr.  IX.93 ;  Bánság  Csaplár  Benedek) :  bőrrel 
béllelt  prémes  női  fölöltö  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.477;  Kún-Majsa  Nyr.  VIII.470;  Sze- 
ged és  vid.  Nyr.  11.43 ;  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.7;  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe 
II.  Bevezető  XX.  174 ;  Hódmező-Vásárhely  Király 
Pál;  Baja  Nyr.  XXI.277;  Bács  m.  Bajmok  Nyr. 
XV.469 ;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.52 ; 
Szentes  Nyr.  VI.179;  VIII.187)  [vö.  csurapé]. 

CSUBAPÉ  {csűr api  Rimaszombat  és  vid.  Nyr. 
XXII.383 ;  csuraplyé  Abauj  m.  Jászó  Nyr.  IX.478  ; 
tyurapé  Baja  Nyr.  XXI,276):  lo  durva  szőrharisnya 
(Baja  Nyr.  XXI.276);  2.  ködmen,  mente,  szúr  (Sop- 
rony  m.  Csorna  Nyr.  XXI.523 ;  Soprony  m.  Nyr. 
XVII.429;  Félegyháza  Nyr.  XXI.330;  Nagy-Kún- 
ságNyr.  XVI.191;  XIX.576;  Kecskemét  Csaplár 
Benedek;  Baja  és  vid.  Nyr.  XXI.276.  277;  Abauj 
m.  Jászó  Nyr.  IX.478;  Rimaszombat  és  vid.  Nyr. 
V.182;  XXII.383;  Rozsnyó  Nyr.  VIII.564);  3.  olyan 
rossz  kalapféle,  melyet  a  szegények  süveg  helyett 
használnak  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVI.95) 
[vö.  csurak]. 

CSÜBDÁL  (Háromszék  m.  MNy.  VI.320;  Vadr. 
494b ;  csurgyál  Székelyföld  GyőrfFy  Iván ;  Három- 
szék m.  Vadr.  417.  494;  csurgyiál  Székelyföld 
Kriza ;  surgyál  Zilah  Nyr.  XIV.287 ;  el-surgyárni  [?] 
Torda  Nyr.  XVIII.95) :  csen,  sikkaszt. 

[CSUBDÁLÓD-IK]. 

el-csurgyálódik :  elsikkad.  A  kérdezésre  kikere- 
kedett az  es,  hogy  a  levelek  hogy  csurgyálóttak  el 
(Háromszék  m.  Vadr.  418). 

CSÜBDÉ  {csurde  [?]  Marosszék  Nyr.  VIII.474) : 
meztelen,    csupasz    (Szilágy    m.    Nyr.    IX.  182 ; 


Zilah  Versényi  György;  Erdély  Szinnyei  József; 
Deés  Nyr.  XI.526;  XII.45;  Segesvár  Nyr.  IX. 
43;  Székelyföld  Kriza;  Kis-Küküllő  m.  Szőke- 
falva Nyr.  XIV.574;  Maros- Vásárhely  Nyr.  IX. 
428). 

[CSÜBDIK]. 

csurdik-YÍz  =  csurom-víz  (Vas  m.  Vép  Király 
Pál). 

1.  CSÜBI  =---■  csurak.  Pipiszörös  csuriba  (Arad 
m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.205;  Kál- 
mány Lajos). 

[2.  CSCJBI]. 

csuri-muri:  hitvány,  haszontalan  (Háromszék 
m.  Vadr.  494b). 

CSUBMÁNCS :  apróság,  kicsiny  (Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr,  XIX.  188). 

[CSUBOM]. 

csurom-víz  (Vas  m.  Vép  Király  Pál;  Alföld 
Nyr.  XIII.237;  Érsekújvár  Nyr.  Vin.46;  vö.  282; 
csuron-viz  Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839; 
Veszprém  Nyr.  Vin.513;  Pápa  Nyr.  XVI.527; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  csúron-viz  Vas  m. 
Vép  Király  Pál ;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V. 
427;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93;  súron- 
viz  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.427):  egészen 
átázott.  Csúron-viz  (súron-viz)  vagyok  (Veszprém 
m.  Csetény  Nyr.  V.427).  Egész  csurom-viz  vagyok 
(Alföld  Nyr.  XIII.237).  Csupa  csuron-viz  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek).  Csurom-víz  á  ruhám  (Ér- 
sekújvár Nyr.  Vin.46;  vö.  282)  [vö.  csór:  csur-viz]. 

CSÜBUSZOL:  csiszol  (Gömör  m.  Serke  Nyr. 
XIX.45). 

[CSÜBUTOS]. 

csurutos-osurdé :  anyaszült  meztelen  (Udvar- 
hely m.  Vadr.  494b)  [vö.  csorotos-csóré]. 

CSUBZLI :  parittya    (Losonc    Czimmermann 

János). 

CSÚSZ-IK  {tyúsz-ik  Palócság  Nyr.  XXI.314; 
XXn.80;  Nógrád  m.  Nyr.  V.182;  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.95 ;  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.574;  XVn.425). 

el-csúsz:  elkel.  Elcsúsz  neki  (Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.363).  Elcsúszna  a  bor,  a  pánkó,  a 
szerelem.:  elkelne,  jó  volna  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

1.  CSUSZA:  1.  kukorica-csutka  (Székelyföld 
Tsz.  GyőrfFy  Iván);  2.  kukorica-csőnek  lehán- 
tott borítéka  (Háromszék  m.  MNy.  VL219.  320; 
Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Vadr.)  [vö.  csusznya]. 

[2.  CSUSZA]. 

csusza-antágoló :  számvevő  altiszt,  a  ki  ki- 
jelöli, ki  mennyit  kap  enni  (kaszárnyai  szó; 
Székesfehérvár  Nyr.  XVII.284). 


371 


CSUSZAMOD-IK— CSUSZPITOL. 


CSÚSZTATÓ— CSUTKA. 


872 


csusza-bankó  ---  csipetke-bankó  (Kis-Kúuság  és 
solti  járás  Nyr.  XVIII.231). 

CSÜSZAMOD-IK  {el-csiszamodm  [?]  Erdővidék 
Tsz. ;  vö.  NyK.  X.328  ;  csuszamodni  Balaton 
mell.  Tsz.) 

CSUSZÁNKOD-IK:  csuszkái  (jégen)  (Erdély? 
Tsz.  74a). 

CSUSZIKA :  kukorica-csőnek  lehántott  borítéka 
(Udvarhely  m.  Vadr.  494b;  Udvarhely  m.  Ke- 
resztúr vid.  Vadr.  330). 

CSUSZKA:  harkály  nemű  madárfaj  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

CSÚSZKÁL:  levág,  leüt,  lever,  leszed  (Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XI.335). 

1.  CSÜSZKÓ:  lejtőn  leereszkedő  kocsi  kereke 
alá  illesztett  vas-  v.  fadarab  (Szeged  Csaplár 
Benedek). 

2.  CSÜSZKÓ :  galuska  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek; Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVL47). 

CSUSZKOND-IK:  csuszkái  (Nógrád  m.  Nyr. 
IV.93). 

CSUSZKOBA :  csuszka  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

CSUSZKORÁL :  csuszkái  (jégen)  (Soprony  m. 
Nyr.  V.425;  Csallóköz  Nyr.  1.378;  Csaplár  Be- 
nedek; Csallóköz,  Arak  Nyr.  X.382). 

CSUSZKOROND-IK  {csoszkorond&ni  Túróc  m. 
Czimmermann  János;  csuszkorondanyi  Gömör  m. 
Otrokocs  Nyr.  XVIII.185;  kuszkorondani  Rima- 
szombat Nyr.  V.183):  csuszkái  (jégen). 

CSUSZKOTOL :  csuszkái  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

CSUSZNYA:  1.  kukorica-csutka  (Szilágy  m. 
Nyr.  IX.182;  Zilah  Nyr.  XIV.287);  2.  kukorica- 
csőnek lehántott  borítéka  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.219)  [vö.  1.  csusza,  csutna]. 

CSÚSZÓ  (csúszó):  kígyó  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.477 ;  Tisza  mell.  Kassai  J.  Szókönyv 
V.223;  Szatmár  m.  Tsz.  Nyr.  XI.284;  Barna 
Ferdinánd ;  Szatmár-Németi  Nyr.  X.432 ;  Szatmár 
m.  Nagy-Dobos  Nyr.  IX.  138;  Abauj  m.  Ploetz 
1839;  Zemplén  m.  Nyr.  IV.425;  Bodrogköz  Tsz.; 
Ugocsa  m.  Nyr.  Vni.426)  [vö.  csoszó]. 

CSUSZOGAT :  csusztatgat,  csoszogtat.  Szoricsd 
hozzád,  csuszogasd  (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L. 
Koszorúk  1.175;  Kálmány  Lajos). 

CSÚSZOL:  csuszkái  (jégen)  (Erdély?  Tsz.  74a). 

CSUSZORÁL :  dörzsöl  (Szabolcs  m.  Kis-Bese- 
nyöd  Nyr.  IX.136;  Torontál  m.  Morotva  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  n.l33). 


CSUSZPITOL 

XVL143). 


csuszkái  (Győr  m.  Bóny  Nyr. 


be-esuszpitol :  becsoszog  (Nagyvárad?  Nyr. 
XVI.572). 

[CSÚSZTATÓ]. 

csusztató-fa :  vontató  dorong,  a  melyet  szük- 
ség esetében  az  úton  eltört  kerék  helyett  a 
tengely  alá  illesztenek  (Balaton  mell.  Tsz.) 

CSUTA:  1.  csutka  (alma,  szilva,  szőllő,  ku- 
korica stb.  csutkája,  szára)  (Vas  m.  Sorok  mell. 
Nyr.  XXn.144;  Somogy  m.  Babod  Nyr.  Xni.91 ; 
Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.381 ;  Fehér  m.  Nyr. 
XL228;  Mohács  Király  Pál;  Szatmár  m.  Sárköz 
Nyr.  n.l91;  Gyöngyös  Nyr.  IX.332);  2.  fog  gyö- 
kere. Megvan-e  még  a  zápfoga?  —  Nincs  biz  a, 
csak  a  csutája  (Mohács  Király  Pál).  Vén  már  ez 
a  tehén,  bátya!  —  Megvan  még  a  foga.  —  Meg 
ám,  de  csak  a  csutája  (Alföld  Nyr.  Xni.237). 

CSUTAJ:  cserje,  bokor  (Borsod  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  V.223). 

1.  CSUTAK  {tucsak  Komárom  Hermán  0. 
Halászat  K.) :  1.  maroknyi  csomóba  összecsavart 
szalma,  széna,  kukoricahéj,  cirok,  gaz  v.  egyéb 
efféle  (súrolásra,  tűzgyújtásra,  fűtésre)  (Balaton 
mell.  Tsz ;  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr. 
XXn.144;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191;  Debrecen 
Nyr.  VIL138;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.96) ;  2.  mosogató  rongy  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVL143). 

[Szólások].  Csutakjába:  eg§y  csomóban,  eggyütt 
(nagyobb  mennyiségben).  Én  a  borvizes  évegököt 
csutakjába  [50 — 50  darabot  eggy  ládában]  rak- 
tam le  (Csík  m.  Felméri  Lajos). 

2.  CSUTAK:  tuskó,  tönk  (Székelyföld  Tsz.; 
Arany-Gyulai  NGy.  in.24.  391;  GyőrfFy  Iván; 
Háromszék  és  Csík  m.  Tsz.).  Csutak  ember:  törpe 
ember  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.224)  [vö. 
kutak]. 

csutak-szarvú :  rövid  és  vastag  szarvú  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

[CSUTAKOL]. 

be-csutakol:  bedug  (csutakkal)  (Hegyalja  Kas- 
sai J.  Szókönyv  1.455;  V.223). 

CSUTAKOS:  a  kivágott  erdő  törzsökös  marad- 
ványa (Moldva  Klézse  Nyr.  VII.478), 

CSÚTI:  hallgass!  eláll!  le  van  főzve!  (Három- 
szék m.  Nyr.  IV.431), 

CSUTIKA:  csutka  (Székelyföld  Tsz.;  Györffy 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.210;  Háromszék 

I  m.  Tsz.  Nyr.  III.374;  Kiss  Mihály,  Dézsi  Mihály; 
Háromszék  m.    Uzon    Erdélyi    Lajos;    Csik-Sz. 

1  Király  Nyr.  Xn.287). 

CSUTÍT:  mutat  (Jászberény  Nyr.  XII.475). 

CSUTKA  (cupka  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575 ; 
csuga  Háromszék  m.  MNy.  VI.320;  Vadr.  494b; 


878 


CSUTKAZ— CSUVAR. 


CSÚZ— CSÜCSÖRÍT. 


874 


Nyr.  IX.34;  Győrffy  Iván;  Gyergyó-Ditró  Nyr. 
XII.281;  csúga  Csík  m.  MNy.  VI.370;  csuka  Repce 
mell.  Nyr.  XX.370 ;  Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III. 
556;  Udvarhely  m.  Vadr.  494b;  csupka  Alföld 
Nyr.  XIII.237 ;  Fehér  m.  ?  Ráckeve  ?  Nyr.  XVII. 
420;  csiipká  Érsekújvár  Nyr.  VIII.282;  XIX.457): 
1.  csutka:  kukorica-szár  (a  kukorica-csőnek  a 
nyele)  (Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VIII.284;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.96 ;  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Nyitra  m.  Magyar-Soók  Nyr.  XX. 
323);  2.  csupka:  a  répának  a  földből  kiálló 
félteke-alakú  része,  a  melyen  a  levelek  sarjad- 
zanak  (Fehér  m.?  Ráckeve?  Nyr.  XVn.420); 
3.  csuga :  maradék-darabka.  Csak  add  ide  a  szap- 
pan-csugát  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.34). 

csutka-kalapács:  a  cinkéknek  vörhenyeges 
begyű  nagyobb  faja  (Bodrogköz  Tsz.) 

CSÜTKÁZ  {cipkázMfóW?  Nyr.  XIII.287;  csup- 
káz  Alföld  Nyr.  XIII.237;  csupkdz  Érsekújvár 
Nyr.  VIII.46):  1.  csupkdz:  csutkájától,  szárától 
megtisztít  (pl.  aszalt  szőUőt).  Csupkázd  meg  ezt 
a  szőlőt,  de  azután  el  ne  fogyjon  (Alföld  Nyr. 
XIII.237);  2.  csupkdz:  cseresny e- szárral  játszik 
(két  cseresnye-szárat  eggymásba  akasztanak,  az- 
után széthúzzák,  s  a  kié  elszakad,  az  a  vesztes) 
(Érsekújvár  Nyr.  Vin.46). 

CSUTKÓ :  tuskó,  vastag  töke,  kivágott  fának 
a  földben  hagyott  törzsöke  (Zilah  Nyr.  XIV.287; 
Székelyföld  Tsz.  81a;  Győrffy  Iván). 

CSÜTKOS :  lenyesett  s  aztán  kisarjadzott  (fa) 
(Somogy  m.  Tsz.) 

CSÜTNA:  csutka.  Kukorica-csutna  (Szeged 
Csaplár  Benedek)  [vö.  csusznya], 

CSUTORA:  1.  mezei  munkásoknak  és  pász- 
toroknak kulacsforma  lapos  víztartó  hordócskája 
(csobolyó,  légely)  (Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  V. 
205) ;  2.  pipaszár  szopókája  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVI.  143;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.430;  Kecske- 
mét vid.  Tsz.;  Rimaszombat  Nyr.  IV.560;  Szé- 
kelyföld Győrfify  Iván;  Háromszék  m.  NyK. 
m.lO). 

csutora-hódja:  a  kulacs  eggyik  oldalában  levő 
kerek  pótlék  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.93). 

CSUTORÁS:  esztergályos-féle  mesterember, 
a  ki  pipaszárakat  csinál  (Rimaszombat  Nyr.  IV. 
560);  esztergályos  (Somogy  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.224). 

CSUTRA:  csutak  (Rimaszombat  és  vid.  Nyr. 

XXn.383). 

CSUTRAKOS:    kontyos,    csokros.  Csutrakos 

főkötő:    kontyos    v.    csokros    főkötő  (Tiszahát, 

Bereg    m.    Vozári    Gyula;    Szatmár,  Szabolcs, 
Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  183). 

CSUTRINZA:  örvény  (Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVin.96;  Bartók  Jenő)  [vö.  csuflinka]. 

CSÚVÁR :  a  malmoknak  ki-  s  behordó  kocsisa 
(Szentes  Nyr.  VI.179)  [vö.  2.  csóva,  csóvás]. 


CSUZ  {csusz  Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv 
n.216;  Soprony  m.  Nyr.  XVn.218;  Vas  ra. 
Simonyi  Nyr.  XIV.44;  csúsz  Dunántúl  Nyr.  XII. 
186;  Göcsej  Tsz.;  Ugocsa  m.  Nyr.  XIV.187): 
1.  csusz,  csúsz:  orbánc  (Dunántúl  Nyr.  XII.  186; 
Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  11.216;  Soprony 
m.  Nyr.  XVn.218;  Vas  m.  Simonyi  Nyr.  XIV. 
44) ;  2.  csúz :  görvélyes  szemgyuladás,  görvélyes 
nátha  (ozaena  scrophulitica)  (Hely  nélkül  Nyr. 
XVII.130);  3.  csúz:  sziíilis  (Hely  nélkül  Nyr. 
XVn.130) ;  4.  csúsz:  reuma  (Göcsej  Tsz.); 
5.  csúz:  folyó  nátha  (Somogy  m.  Tsz.) 

CSUZMA:  pózna  (Tolna  m.    Éjszaki  Károly). 

CSŰBENKEZ-rK  (Komárom  m.  Naszvad  Nyr. 
i  IV.285;  csühenkez-ik  [?]  Gömör  m.  Nyr.  XVIÍ.417) : 
I  vmibe  kapaszkodva  lóg,  kapaszkodva  függesz- 
j  kedik  [vö.  csibenkédik], 

CSŰCS  (csücs):  csúcs,  csücske,  pl.  zsák  v. 
párna  csúcsa,  sarka  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV, 
430;  Bács  m.  Zenta  Nyr.  XVIII.383;  Csongrád 
m.  Ploetz  1839 ;  Palócság  Nyr.  XXn.33 ;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

[CSŰCCSENT,  CSICCSENT]. 

be-csüccsent,  be-csicosent :  becsíp,  megitta- 
sodik (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX,46;  hely  nélkül 
Nyr.  XVII.236)  [vö.  csücsörint], 

CSÜCSKE:  csúcs,  pl.  zsák  v.  párna  csúcsa, 
sarka,  kenyér  gyürkéje  (Veszprém  Nyr.  11.134; 
Győr  m.  Nyr.  XVII.422;  Komárom  m.  Naszvad 
Nyr.  IV.235;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr. 
VIII.94;  Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  csücsök]. 

[CSŰCSKÉS], 

csücskés-korsó :  szükszájú,  füles,  csecses 
korsó  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Komárom 
Nyr.  VII.282). 

CSŰCSKŐ:  csúcs,  csücske,  pl.  zsák  v.  párna 
csúcsa,  sarka  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.430). 

CSŰCSKÖS:  1.  gyürkés.  Csücskös  kenyér  (Győr 
m.  Nyr.  XVII.422);  2.  hegyes  kupakú  sipka 
(Kecskemét  Király  Pál). 

CSŰCSÖG:  gyügyög,  gagyog,  gőgicsél  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

CSÜCSÖK  --  csücske  (Győr  m.  Nyr.  XVII.422  ; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.430;  Palócság  Nyr.  XXH. 
33;  Hont  m,  Ipolyság  Nyr.  XIX.188;  Érsekiíjvár 
Nyr.  Vm.282). 

CSÜCSÖRI :  csucsorodott.  Csücsöri  szájú  (Csík 
m.  MNy.  VI.369)  [vö.  csücsöri]. 

[CSÜCSÖRINT,  CSICSÖRINT]. 

be-csicsörint:  becsíp,  megittasodik  (Baranya 
m.  Ibafa  Nyr.  XX.46)  [vö.  csüccsent]. 

CSÜCSÖRÍT:  csücsörít  (Bánság  Csaplár  Bene- 
dek; Palócság  Nyr.  XXn.33). 


375 


CSÜCSÖRKE— C8ÜDÖZ. 


CSÜDÖZŐ-CSÜLLÖNG. 


87fi 


CSÜCSÖRKE:  korsónak  kiálló  hegyes  ajka 
(Háromszék  m.   MNy.   VI.320;  Vadr.   494b)  [vö. 

csucsorka]. 

CSŰCSÖRÖD-IK:  csucsorodik  (ajak)  (Három- 
szék m.  Vadr.  494b ;  Csík  m.  MNy.  VI.369).  Csu- 
csorodott szájó  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr,  XIX.  188). 

CSŰCSŰKÉL:  csücsül  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

CSŰD,  CSŰG  {csög  Székelyföld  Nyr.  11.555; 
csüd  Győrflfy  Iváu;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.378; 
Háromszék  m.  Dézsi  Mihály;  csűd  Torontál  m. 
Csóka,  Egyházas-Kér,  Lőrincfalva  Kálmány  L. 
Szeged  népe  III.275 ;  Hegyalja,  Miskolc  Nyr.  XVII. 
420;  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  V.231;  csilg 
Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVII.322;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.430;  XV.67;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.320.  361;  GyőríTy  Iván;  csűg  Erdély  Kassai 
J.  Szókönyv  V.231;  Székelyföld  Tsz.  Győrffy 
Iván;  Csik  m.  MNy.  VI.370;  csMig  Palócság 
Nyr.  XXI.46):  1.  csiid,  csiig,  csür[\\^]:  csukló,  ló 
és  marha  patája  fölötti  csukló  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  IV.430;  XV.67;  Hegyalja,  Miskolc  Nyr. 
XVII.420).  Hisz  a  mi  lovunknak  csüriig  se  ér, 
pornak  is  kicsi  oda  (Palócság  Nyr.  XXI.46); 
2.  csög,  csüd:  csikónak  v.  lónak  lábszárcsontja, 
a  melyet  korcsolyának  használnak  (Székelyföld 
Nyr.  11.555;  Háromszék  m.  Dézsi  Mihály);  3.  csög, 
csüd,  csüd,  csüg,  csüg :  dögcsont,  vadállattól  meg- 
marcangolt dög-maradék  (Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.231;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  11.555; 
Udvarhely  m.  Nyr.  IV.378;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.320.  361;  Győrffy  Iván;  Csík  m.  MNy.  VI. 
370).  Csügre  ment:  kiment  meglesni  a  vadat, 
ha  még  visszatérne  a  dögmaradékra  (Székely- 
föld Tsz.).  Ugyan  rossz  csüdöt  akasztott  ki  a 
mészáros:  hitvány  húst  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 
378);  4.  csüd,  csüg,  csüg:  haszontalan,  hitvány, 
utálatos,  semmirevaló  (Székelyföld  Győrffy  Iván ; 
Csík  m.  MNy.  VI.370).  Te  rusnya  csüd  béka 
(Székelyföld  Győrffy  Iván);  5.  csüd:  alma  nagy- 
ságú és  alakú  fa  (gyermekjáték),  a  melyet  bottal 
kiütnek  (Torontál  m.  Csóka,  Egyházas-Kér, 
Lőrincfalva  Kálmány  L.   Szeged  népe  111.275). 

[Szólások].  Csügig  áztom:  bőrig  áztam  (Rába- 
köz, Beő-Sárkány  Nyr.  XVII.322).  A  vad  még 
megkeresi  a  csügit:  előbbi  rossz  életmódjára  visz- 
szakivánkozik   (Háromszék  m.  MNy.  VI.361). 

osüg-büg  (csig-big  Udvarhely  m.  Vadr.;  csüg- 
büg  Csík-Sz.György  Nyr.  X.237):  1.  csüg-büg: 
vadállattól  megmarcangolt  húsos  dögcsontok  (Csík 
m.  Nyr.  XVIII.  143);  2.  csüg-büg:  húsnyomtaték 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.320);  3.  csig-big,  csüg- 
büg,  csüg-büg:  igen  kicsiny,  csenevész,  eléhezett 
(állat),  apró,  púpos,  horgaslábú  (ember)  (Szatmár 
m.  Szamoshát  Nyr.  X.139;  Székelyföld  Kriza, 
Andrássy  Antal  1843,  Győrffy  Iván;  Udvarhely 
m.  Vadr.;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván;  Csik- 
Sz.György  Nyr.  X.237)  [vö.  csög-bog]. 

CSÜDŐZ :  lócsontoü  korcsolyázik  (vö.  csüd  2.) 
(Háromszék  m.  Dézsi  Mihály). 


CSUDÖZŐ:  eggy  gyermekjáték  (Torontál  m. 
Csóka,  Egyházas-Kér,  Lőrincfalva  Kálmány  L. 
Szeged  népe  III.275)  [vö.  csüd  5.]. 

CSÜGG,  CSÜNG  (m^f-lóg  Baranya  m.  Nyr. 
ILI  84). 

csüng-lüng:  csügg-lóg  (Háromszék  m.  MNy. 
VL320). 

esig-lóg:  késedelmez  (Baranya  m.  Nyr.  11.184). 

le-csügg:  elnyomorodik  (Ipoly  völgye.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.525). 

vissza-csűgg :  elmarad  a  növésben.  Vissza 
va~  csügve,  a  ki  hét  hónapos  korábo  született 
(Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác). 

CSÜGGED  {csüged  Komárom  m.  Naszvad  Nyr. 
IV.235) :  L  csüged:  vmibe  kapaszkodva  lóg  (Komá- 
rom m.  Naszvad  Nyr.  IV.235);  2.  csügged:  las- 
sabban megy.  Csüggedj  egy  kiesig,  hadd  menjek 
előre  a  lámpással  (Mohács  Nyr.  XVIII.232). 

CSÜGGESZKED-IK:  kapaszkodva  függeszke- 
dik (Háromszék  m.  MNy.  VI.320;  Győrffy  Iván). 

CSÜGGESZTŐ:  a  hálóhúzáshoz  való  övön 
(bőrből  való  erős  derékhámon)  levő  két  rövid, 
a  végén  csombókos  kötéldarab,  a  mellyel  a 
háló  kötelét  fogják  (Soprony  m.  Hegykő  Hermán 
0.  Halászat  K.) 

CSÜGGET:  ölelget  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy. 
VI.320;  Nyr.  11.327;  Győrffy  Iván). 

CSÜGGÖLŐD-IK:  ölelkezik  (Brassó  m.  Hét- 
falu MNy.  VL320;  Nyr.  IL327;  Győrffy  Iván). 

CSÜHEBJDE:  csőcselék,  szedett-vedett  nép 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XX.431). 

CSÜKÖRÖG       csütörköd-ik  (Székelyföld  Tsz.) 

CSÜLLED:  1.  dülled,  kidülled,  kiáll  (Székely- 
föld Tsz.  Kiss  Mihály);  2.  meghal  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  V.89). 

fel-csüUed:  fölül,  fölemelkedik  (kis  gyermek 
a  bölcsőben  v.  az  ágyban)  (Székelyföld  Tsz.  82a). 

ki-csüUed:  kidülled  (pl.  a  szem),  kidudorodik 
(pl.  a  sebből  a  rossz  hús)  (Székelyföld  Tsz.; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

CSÜLLEDÉZ:  kidülledez  (pl.  a  szem)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[CSÜLLESZT]. 

ki-osüUeszt :  kidülleszt,  kidudorít  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

CSÜLLÖG  (Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89;  csüllüg 
Göcsej  MNy.  11.409):  1.  csüllüg:  kullog,  lézeng 
(Göcsej  MNy.  11.409);  2.  csüllög:  lábbadozik 
(Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89). 

CSÜLLÖNG:  csüng  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek) [vö.  csilleng-csüllöng]. 


377 


CSÜLLÖNQÓ— CSŰR. 


CSŰR— CSŰRÖK. 


378 


CSÜLLÖNGŐ :  ruhán  fityegő  cifraság  (szalag, 
rojt,  cafrang)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.191). 

CSÜMÜLYE  (Moldva,  Klézse  Nyr.  VI.374 ; 
cümülye  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.203;  csümüly 
Moldva,  Klézse  Nyr.  IV.143):  mese. 

[CSŰMŰLYÉL],  CÜMŰLYÉL:  mesél  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.203). 

CSÜMÜLYET;  cv  (Moldva,  Klézse  Nyr.  VI. 
374). 

CSŰMÜLYGET:  cv  (Moldva,  Klézse  Nyr.  IV. 
143).  ^ 

CSÜN-IK  {csűn-ik  Balaton  mell.  Tsz.):  növé- 
sében elmarad,  kicsiny  marad  (gyermek,  állat, 
gabona)  (Balaton  mell.  Tsz.;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek).    Csünve  nyüött   (Göcsej  ,MNy.  V.161). 

még-csünik  (Komárom  m.  Perbete  Szinnyei 
József;  még-csün  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI. 

467):    cv. 

CSÜNDÖRÖD-IK:  kondorodik  (fonal)  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.320;  Győrfify  Iván). 

[CSŰNGE]. 
[csünge-lógaj. 

csünge-lógáz  {csüng elógóz-ik  Kapuik  vid.  Nyr. 
11.182):  hintázik,  himbálódzik  (Székelyföld  Csap- 
lár Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.320;  Vadr. 
Györffy  Iván). 

csünge-lünge :  csüngő  virágú  növény,  talán 
fukszia  (Háromszék  m.  MNy.  VI.320;  Vadr.  494b). 

[CSÜNGŐ]. 

csüngő-lüngő :  cv  (Háromszék  m.  MNy.  VL320). 

CSÜNI:  ernyedő  (Hely  nélkül  Nyr.  XII.527). 

CSÜNÖTT,  CSÜNT:  növésében  megakadt, 
satnya,  csenevész  (Győr  m.  Duna-Sz.-Pál,  Sziget- 
köz Nyr.  VIII.522;  Csallóköz  Nyr.  1.232).  Be 
nagyon  csünten  növekszik  ez  a  gyerek:  igen  lassan, 
alig  észrevehetőleg  (Csallóköz  Csaplár  Benedek)! 

[CSŰNTET]. 

le-osüntet:  1.  lekonyít;  2.  lehangol,  elkedvet- 
lenít (Háromszék  m.  MNy.  VI.337). 

(1.  CSŰB]. 

csür-döngölő :  eggy  táucnem  (Erdély  Nyr. 
XVn.423;  Székelyföld  Szinnyei  József). 

csür-kert;  barom-udvar  (Háromszék  m.  MNv 
VI.323).  ^ 

[osűr-lyuk],  esüUik:  csűr  (Karancs  vid.  Nvr. 

XXI.478).  ^ 

2.  CSŰR:  a  csürcsavarintót  játszó  fiúkból  álló 
lánc  (Nagy-Kőrös  Nyr.  XXI.96). 

SZIMNTSI  :   MAOYAB  TÁJ8ZÖTÁK. 


OBŰr-csavarintó  (csür-csavarintó) :  játék,  a  mely 
abból  áll,  hogy  10—15—20  fiú  erősen  összefo- 
gódzva  sugár-alakban  forog  a  sor  végén  sarkon 
forgó  fiú  körül,  miután  ez  őket  erősen  megrán- 
dította (Nagy-Kőrös  Nyr.  XXI.96;  hely  nélkül 
Nyr.  XXI.  141). 

3.  CSŰR:  pörgőnek  orsója  (Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  11.137). 

4.  CSŰR:  csavarog,  tekereg,  utat  veszt  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.) 

CSÜRHE:  1.  fiatal,  hizlalóba  még  be  nem 
fogott  disznók  csordája  (Alföld  Hám  Sándor, 
Márki  Sándor,  Számek  György ;  Debrecen  Hajdú 
Nagy  Sándor);  2.  gyermek-sereg  (Hely  nélkül 
Tsz.) ;  3.  nyolc-kilenc  éves  gyerkőce  (Gömör  m. 
Tsz.);  4.  piszkos  gyermek  (Bereg  m.  Számek 
György). 

[csürhe-járás]. 

[Szólások].  Töri  a  csürhejárást:  töri  az  eszét, 
töri  a  fejét  (Debrecen  Nyr.  11.130). 

CSÜRHELE  :  gyermek  -  sereg  (Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381). 

CSÜRHÉS:  kanász,  disznó-pásztor  (Debrecen 
Hajdú  Nagy  Sándor;  Szatmár  vid.  Tsz.) 

[CSŰRI]. 

csüri-csavari :  hazug,  fortélyoskodó.  Gsiiri- 
csavari  ember  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 
140;  Zemplén  m.  Nyr.  IV.425). 

CSÜRKŐ :  meggyújtásra  hagyott  üreg  a  szén- 
égetésnél (Székelyföld  Nyr.  V.376). 


csűrökkel     játszik 


CSÜRKÖL     (csürkünyi) 
(Göcsej  MNy.  n.410). 

CSÜRKÖS:  csámpás,  lőcslábú,  kaszás  lábú 
(Göcsej  MNy.  n.410;  V.160;  Balaton  mell.  Tsz. ; 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVn.144). 

osürkös-lábú :  cv  (Göcsej  MNy.  11.410). 

CSÜRKÖZ  {csürköz):  csűrökkel  játszik  (Fehér 
m.  Forna,  Csákvár,  Ugocsa  Nyr.  X.522 ;  Szatmár 
m.  Nyr.  VIII.286;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
Xni.335;  Székelyföld  Nyr.  XIV.47;  Györffy  Iván). 

CSÜRKÖZÉS:  csürök-játék  (Balmaz-Uj város 
Nyr.  XII.475)  [vö.  csűrök]. 


CSŰRÖK,  CSÜLÖK:  1.  csülök:  csomó,  hurkos 
csomó.  Kötél  csülke  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
XVI.94);  2.  csülök:  kövecs  v.  márványgolyó, 
melyet  a  játszó  gyermekek  bottal  v.  kézzel 
lyukba  hajtanak  (Győr  m.  Tsz.);  3.  csűrök:  mind 
a  két  végén  kihegyezett  hengerded  fácska,  a 
melyet  a  játszó  gyermekek  bottal  föl-  és  kiütnek 
(Székelyföld  Nyr.  XIV.47;  Györffy  Iván;  Csík 
m.  Nyr.  VI.525;  Péter  János);  4.  csülök,  csűrök: 
gúla-alakú  kis  fadarab,  a  melyet  a  játszók  körül- 
állva  botokkal  találgatnak  (Hont  m.  Ipolyság 
Nyr.  XIX.45);   ^.   csűrök:   háromlábú   fácska,    a 

25 


379 


CSŰRÖM— CSÜRRENT. 


CSÜRÜSZKÖL  -CSVIRINGOL. 


380 


melyet  a  játszó  gyermekek  bottal  ütögetnek 
(Göcsej  MNy.  11.410;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.); 

6.  csűrök:  henger-alakú  fácska,  a  melyet  a  játszó 
gyermekek  bottal  ütögetnek  (Szatmár  m.  Pató- 
háza  Bartók  Jenő ;  Udvarhely  m.  Kóbori  János) ; 

7.  csűrök:  pálinkafőzéskor  a  katlanban  befojtott 
rövid  égő  fa  (Csík  m.  Vadr.  499b). 

[Közmondások].  Úgy  áll,  mint  a  csűrök:  mere- 
ven áll  (Hegyalja  Nyr.  V.324). 

[CSŰKÖM,  CSŰBÖM]. 

csűröm-lika  (Komárom  m.  Ászár  Nyr.  XXI.96 ; 
csiiröm-lyuka  Csallóköz  Csaplár  Benedek):  labda- 
játék, a  mely  abból  áll,  hogy  eggy  vonalban 
négy-öt  lyukat  ásnak  s  azok  fölött  gurítják  el 
a  labdát,  s  a  ki  úgy  tudja  gurítani,  hogy  eggyik 
lyukba  sem  esik  bele,  az  a  nyertes. 

CSŰRÖS:  gyermek-játék,  a  mely  abból  áll, 
hogy  eggy  kijelölt  kör  közepében  ásott  gödröcs- 
kébe  a  labdát  v.  bogyót  bepiszkálni,  behajtani 
iparkodnak  (Göcsej  Tsz.) 

cBürös-kert:  szérű  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

CSÜRRENT:  1.  vadra  rárivall,  durrant  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.320;  Vadr. ;  Győrffy  Iván); 
2.  sivít,  süvölt  (a  szél,  midőn  vmely  lyukba  fúj) 
(Háromszék  m.  Nyr.  IV.561). 


CSÜRÜSZKÖL  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.93 ;  Palóc- 
ság Nyr.  XXI.419;  XXII.33):  kosztat,  dörzsölve 
koptat  (pl.  csizmáját  a  csúszkáló  gyermek). 

CSÜTÖRKÖD-IK  (Székelyföld  Tsz.  118a; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Csík  m.  Tsz.;  Nyr.  IX.528;  Csík-Madaras  Nyr. 
XIX.527;  csücsörköd-ik  Székelyföld  NyK.  X.329; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.320;  Győrffy 
Iván;  csükörköd-ik  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János) :  kapaszkodik,  aggaszkodik,  függeszkedik 
[vö.  csükörög]. 

fSl-esütörködik  (fel-csücsörködik):  fölkapasz- 
kodik, fölaggaszkodik,  fölfüggeszkedik.  Félcsü- 
törködött  V.  féícsücs őrködött  a  nyakamba,  a  kocsi 
hátuljára,  a  kakasüUöre  (Székelyföld  NyK.  X.329; 
Kiss  Mihály ;  Csík  m.  Nyr.  IX.528 ;  Csík-Madaras 
Nyr.  XIX.527). 

CSÜTÖRTÖK  {cetertek  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.481;  csétérték  Gömör  m.  Nyr.  XVin.423; 
Eger  vid.  Nyr.  VI.  526 ;  csitertek  Nógrád  m.  Nyr. 
IV.425;  csitertek  Palócság  Nyr.  XXI.309;  Hont 
m.  Visk  Nyr.  V.335;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.423; 
csötörtök  Veszprém  m.   Csetény  Halász  Ignác). 

CSVIRINGOL:  cincog  (a  cigány  a  bőgőn) 
(Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381). 


D. 


DÁBOBIZ :  fülsértő  hangon  dalol,  gajdol  (Vas 
m.  őrség  Nyr.  VIL330)  [vö.  dávorikol]. 

DACÁZ:  dacol  (Szeged  Nyr.  11.378). 

DACOS:  kevély,  büszke  (Vas  m.  Kemenes- 
alja, Székelyföld  Tsz.).  Dacos  ló:  büszkén  ugrán- 
dozó, táncoló,  szilaj  ló  (Erdély  Kassai  J.'Szó- 
könyv  1.415;  Székelyföld  Tsz.) 

DADA:  1.  vénasszony,  banya  (Erdő vidék  Tsz.); 
2.  dajka  (Somogy  m.  Adánd  Nyr.  III.475;  Sze- 
ged vid.  Nyr.  V.37 ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

DADÁBA:  hadarva  beszélő  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.476)  [vö.  dadorog,  dadri]. 

DADÓ :  dade  (vén  cigány) ;  vén  ember.  Gyere 
be  te  vén  dádó,  mer  odaki  megfagyó  (Somogy  m. 
Nágocs  Nyr.  VL428). 

DADOGA:  mély  hangon  dörmögő  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.) 

DADOROG:  dadog  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII. 
384)  [vö.  dadára,  dadri]. 

DADBI:  dadogó  (Hódmező-Vásárhely  ?  Nyr. 
11.367)  [vö.  dadára,  dadorog], 

DADVAS:  kócos  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
11.278). 

DAGA:  pufók  képű  (Vas  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1.406;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) 

[DAGAD;  vö.  deged]. 

föl-dagad:  fölkel  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.285).  Földagait  a  zágyhú  (Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVI.41). 

meg-dagad:  vizekkel  telik  meg  (a  láp)  (Bereg 
m.  Szernye  Hermán  0.  Halászat  K.) 

[DAGADÁS]. 

kidagadás:  kiáradás  (Erdő vidék  Tsz.) 

DAGADÓ :  a  marha  lágyékának  vékony  húsa 
(Kecskemét  és  vid.  Nyr.  XIV.278). 

dagadó-bóka:  lassú  gyuladásos  dagadás  a 
marha  nyelv-erén,  nyelvfene  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[DAGADT]. 

dagatt-fülü :  paraszt  (Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
Vni.92). 


DAGÁLY:  1.  gőg  (Erdövidék  Tsz.)  [?];  2.  érzó- 
kény,  ingerlékeny,  bosszús  (Székelyföld  Ferenezi 
János)  [vö.  méreg-dagály], 

DAGÁLYOS  (dagájos):  gőgös,  dölyfös  (Bala- 
ton mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.476). 

DAGONYA:  sűrű,  tapadós  sár  (Nagy-Kálló 
Nyr.  XII.430;  Bodrogköz  Kassai  J.  Szókönyv 
1.407;  Tsz.) 

DÁGVÁNY:  pocsolya,  mély  sár,  sáros  hely 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  1.407 ;  Szamosköz 
Nyr.  XI.92). 

DAJBAS:  kövér,  testes,  tenyeres-talpas  nő- 
személy (Torockó  Vadr.) 

DAJKA.  Edös  szülő  dajkám:  anyám  (Szeged 
Nyr.  VII.235). 

dajka-far:  hirtelen  hajló,  lejtős,  nem  göm- 
bölyű fara  a  lónak  (Székelyföld  Tsz. ;  Udvarhely 
m.  Kóbori  János). 

DAJNA  {dajla  Mezőtúr  Nyr.  IX.  183):  1.  dajna: 
banya,  elmatrónásodott  kövér  asszony  v.  leány 
(Székelyföld  Tsz.);  2.  dajla,  dajna:  szajha,  rin- 
gyó (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.476;  Mezőtúr  Nyr. 
IX.183;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.47). 

DAJNÁL :  énekel  (nagy  hangon,  nem  szépen), 
gajdol,  kornyikál  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.566 ;  XX.431 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály,  GyőrfiFy 
Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Brassó 
m.  Zajzon  Nyr.  III.326).  Nem  valami  szépen  dalol, 
hanem  csak  dajnál  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.143). 

DAKÜ:  ködmenféle  fölöltő  (Alföld  Nyr.  XIÜ. 
237;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.476;  Szeged  vid. 
Nyr.  11.43;  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszo- 
rúk 11.83;  Torontál  m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged 
népe  II.  Bevezető  XIX.l.;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XIX.576;  Sárrét,  Kisújszállás  Nyr.  Vin.430). 

daku-kődmen  {-ködmön):  cv  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  Vin.86;  XIV.476;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
236;  Sárrét,  Kisújszállás  Nyr.  Vni.430). 

DALI:  gúzsba  v.  húzószegbe  akasztható  nagy 
evező  (Kopácsi  Hermán  0.  Halászat  K.) 

dali-evező  {dali-evezü  Eszék  vid.  Nyr.  VHI. 
227):  oldal-evező  a  nagyobb  ladikokon  (Eszék 
vid.  Nyr.  V.270). 

2ö* 


383 


DALLADZ— DANGS. 


DANCSOL— DANU. 


384 


DALLADZ  (Tisza  mell.  Hermán  0.  Halászat 
K. ;  Csongrád  Nyr,  VII.526;  dallaz  Szeged  Tsz.; 
dalloz,  daloz  Szeged  Kassai  J.  Szókönyv  1.409): 
gúzsba  akasztott  nagy  evezővel  evez. 

DALLADZÓ  :  beakasztható  evező  (Szeged 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

DALLOS:   [tréf.]   suba  (Szentes  Nyr.  VI.232). 

DALMA:  káposzta-töltelék,  takart  (Székely- 
föld Nyr.  1.135;  Kriza). 

DALMAHOD-IK  {dalmohod-ik  Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XVni.96):  nekitelik,  testesedik, 
kövéredik,  hízik  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.237; 
Nagy-Szalonta  Nyr.  1.245;  Vin.430;  Mezőtúr 
Nyr.  X.477 ;  Kisújszállás  Nyr.  XIX.238;  Szatmár 
vid.  Tsz.).  Ez  a  lány  egészen  neki  van  dalmahodva 
(Szikszó,  K.-Madaras  Király  Pál). 

DALMAHODOTT:  testes,  vaskos,  kövér,  el- 
hízott (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  V.572;  Kunhegyes 
Zoványi  Jenő;  Abauj  m.  Nyr.  IX.231 ;  Szilágy 
m.  Kőváry  László  1842).  Ugyan  kicsoda  ez  a 
dalmahodott  ember?  (Szikszó,  K.Madaras  Király 
Pál).  Kicsin  lesz  arra  a  fiúra  ez  a  dolmány.  — 
Aj  dehogy!  Vékony  ő,  nem  olyan  dalmahodott 
(Abauj  m.  Baksa  Király  Pál). 

DALMÁS:  töltelékes,  ^takartos.  Dalmás  ká- 
poszta: töltött  káposzta,  takartos  káposzta  (Szé- 
kelyföld Nyr.  1.135;  Kriza), 

DÁMA;  szajha,  ringyó  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.25;  Heves  m.  Pétervásár  Nyr. 
XIX.240). 

DAN:  nóta.  Ennek  a  versnek  a  dana  igö"  szép 
(Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  Vm.524;  X.22) 
[vö.  1.  dana,  danaj,  danu]. 

.  1,  DANA:  korhely  nóta,  fajtalan  dal  v.  ének- 
lés (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.)  [vö.  dan,  danaj, 
danu]. 

2.  DANA :  gyermekjáték,  a  melyet  késsel  ját- 
szanak; a  nyertes  a  vesztesnek  a  fülét  cibálva 
kérdezgeti:  ,Dana,  dana  fukszányez,  hány  ez?'  - 
8  a  fülcibálás  addig  tart,  míg  a  vesztes  el  nem 
találja  a  hát  mögött  mutatott  ujjak  számát  (Baja 
Bayer  József). 

DANAJ:  1.  dalolás  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII. 
470);  2.  dal  (Vas  m.  Őrség  MNy.  V.131;  Nyr. 
Vn.330;  Xin.383;  Hetes  Nyr.  n.372);  3.  a  dal 
verse  (Repce  mell.  Nyr.  XX.411;  Göcsej  Nyr. 
XII.46;  Budenz-Album  161)  [vö.  dan,  1.  dana, 
danu]. 

DANÁZ :  áawa-játékot  [vö.  2.  dana]  játszik 
(Baja  Bayer  József). 

DANCA:  zsombékos  fenék,  melyben  a  hó  víz, 
esővíz  meg  szokott  állani,  s  a  melyen  aztán 
néha  nagyon  jó  kaszáló  is  kerül  (Mezőtúr  Nyr. 
X.144.  285). 

DANCS  (Zilah  Nyr.  XIV.287;  Erdély  Kassai 
J.  Szókönyv  1.411;  Nagy-Enyed  Kozma  Józsefné; 


Székelyföld  Tsz. ;  Marosszék,  Udvarhely  és  Csík 
m.  Győrflfy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VL358; 
Qyőrffy  Iván ;  doncs  Erdély  Tsz. ;  Segesvár  Nyr. 

:  IX.44;   Székelyföld  Tsz.;  Kriza,   Győrffy    Iván; 

i  Udvarhely    m.    Nyr.    VIII.472;    Háromszék    m. 

I  MNy.  VI.358):  ronda,  undok. 

1  DANCSOL:  korhelykedik  (Kisújszállás  Nyr. 
\  XX.190). 

I  DANDwALLÓ:  idomtalan  nagytestű  hetyke 
i  nőszemély  (Háromszék  m.  MNy.  VI.321 ;  Győrffy 
I  Iván). 

I       1.  DANDÁR:  halmaz,  sokaság.  Dandárja  van 
I  most  a  papucsnak  (Debrecen   Nyr.   XI.477).    Itt 
!  nincs  ojan  nagy  dandárja  a  homoknak,   mint   ott 
(Debrecen  Nyr.  XI.189). 

2.  DANDÁR:  lódarázs  (vespa  crabro)  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  1.410). 

DANDÁROZ  {dandároz-ik) :  dáridóz,  dombéroz 
(Udvarhely  m.  Vadr.  Győrffy  Jván).  Erdőn  terem, 
rétén  hizik,  asszonyok  koszt  dandár ozik  [találós 
mese;        szita]  (Heves  m.  Sírok  Nyr.  IIÍ.38). 

[DANGÓ]. 

dangó-dongó :  dongó  [?]  (Moldva,  Klézse  Nyr. 
IX.429). 

DÁNGÓ:  vékony,  cingár  (Csongrád  m.  Kis 
Sándor).  Az  a  hosszú,  dángó  ember  (Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.394). 

DÁNGOBA:  ráadás,  a  melyet  a  hajóslegé- 
nyek a  kialkudott  díjon  fölül  kapnak  (Kis-Duna 
mell.  Győr  és  Mosony  között  Nyr.  XI.43). 

DÁNGÜBA:  veszteglés.  Volt-e  sok  dángubá- 
tok? vesztegeltetek-e  sokat?  (hajósok  a  szél 
miatt  V.  teherre  várva)  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

[DÁNGUBÁL],  DÁNGOBÁL :  álldogál,  lebzsel. 
Eldángobáli  az  időt.  Eldángobál  az  úton  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVin.93). 

DÁNGUBÁZ  {dángubáz-ik) :  lebzsel,  dologta- 
lanul  álldogál  v.  csavarog  (Esztergom  m.  Pilis- 
Maróth  Győrffy  Iván ;  Bács  m.  Nyr.  V.471 ; 
Szentes  Nyr.  VI. 180;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.209).  A  huszár  ott  dángubázott  a  möny- 
ország  körül  ed  darabég  (Torontál  m.  Szöreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.  176). 


DANIKAL 

VI.321). 


danol gat    (Háromszék    m.    MNy. 


-wíiö'iafií  :  ■». 
DANNA,  DANA:  rossz  szellem,  ördög.  Dana 
verje  meg!  (Zala  m.  Kresznerics  F.  Szótár  1.96). 
Danna  bújjék  bele  !  Danna  vigye  el!  (Göcsej  1816. 
Nyr.  XVIL508).  Dana  vigye!  (Göcsej,  Nagy-Len- 
gyel Nyr.  XIV.  140). 

DANOGAT:    dalolgat    (Vas    m.    Őrség   Nyr. 
Xin.383). 

DANU:  dal  (Szeged  Sümeghy  Pál    1841)  [vö. 
dan,  1.  dana,  danaj]. 


S85 


DARA--DARASZOL. 


DARA8Z0LÓ— DARVADOZ. 


386 


DABA  {dera  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.236 ; 
Tisza-Dob  Nyr.  XX.192;  dere  Alföld  Nyr.  11.424): 
1.  dere:  darabosra  tört  v.  őrlött  kukorica  (Alföld 
Nyr.  11.424) ;  2.  dara :  apróra  reszelt  v,  morzsolt 
tészta  (Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.    Tsz.) 

DABAB  {deréb  [?J  hely  nélkül  Nyr.  XII.527; 
dorob  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.452;  dórób  Szla- 
vónia Nyr.  V.61):  1.  húsz-harminc  zseréb  (Csík 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.279);  2.  ivadék,  sarja- 
dék. Te  Sándor-darab,  te!  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.176);  3.  csorda  (Gömör  és  Torna  m.  Tsz.) 

DABABÍT :  darabol,  darabokra  vág.  Ugy  dara- 
híttya  az  ember  a  bőrt,  a  hogy  lehet  (Veszprém 
Király  Pál). 

DABABOL  {fel-drombol  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  1.452). 

fel-drombol :  földarabol  (fátokét  fejszével) 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  1.452). 

le-darabol:  leszid.  Ugy  ledarabolta,  hogy  nem 
hagyott  rajta  egy  krajcár  ára  becsületet  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

DABABONT  [darabant  Bánffy-Hunyad  Nyr. 
X.21) :  mindenes  férficseléd,  udvari  legény  (Zilah 
Nyr.  XIV.287;  Kolozsvár  Szinnyei  József). 

DABABOS :  1.  göröngyös.  Darabos  a  föd 
(Vas  m.  őrség  Nyr.  Xni.383);  2.  durva.  Dara- 
bosan szóltam  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János) ; 
3.  derék  (Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  Vni.470).  — 
Daraboslag  (Göcsej  Nyr.  XIV.166;  Budenz-Album 
162);  darabosnak  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  Xn.281 ; 
Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.575) :  helyenként, 
hellyel-közzel.  Daraboslag  sziép,  daraboslag  si- 
lány a  vetis  (Göcsej  Budenz-Album  162). 

DABÁL  {dérál  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.261 ;  tárái  Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes- 
Magasi  Nyr.  XIX. 191):  sokat  beszél,  fecseg 
(Göcsej  MNy.  11.410;  Csallóköz  Szinnyei  József; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  1.411;  Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Kriza).  Rulam,  mindent  összetárdl  a 
világ  (Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes-Magasi  Nyr. 
XIX.191)  [vö.  derél]. 

dara-ducsál :  tereferél.  Eldaraducsálta  az  egész 
napot  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.  184)  [vö. 
dere-ducsál\. 

DABÁLÓ  {deráló  Hajdú-Hadház  Nyr.  IX.524). 

DABASZOL  (Deés  Király  Pál;  Kolozs  m. 
Szucsák  Nyr.  XVIII.575;  Torda  Nyr.  XVni.95; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.93;  doro- 
szol  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  1.451;  Tsz.; 
Gyórffy  Iván  ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.223 ; 
duruszol  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  Dézsi  Mihály;  Csík  m.  Nyr.  VII.42;  garacal 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.93 ;  garacol 
Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.382;  garaszol  Szat-  \ 
már  és  vid.  Tsz.  Nyr.  VIII.187;  Bereg  m.  Pap 
Károly;  Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  MNy, 
VI.223 ;  Vadr. ;  karaszol  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 


142;  taraszol  Hont  m.  Horváth  József  1839); 
1.  daraszol,  doroszol,  duruszol,  garacal,  garaszol, 
karaszol:  gaztól  megtisztít  (kerti  utakat,  szöllöt 
—  kapával,  gereblyével  stb.)  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.142;  Szatmár  Nyr.  Vin.187;  Deés  Király 
Pál;  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVIII.575;  Torda 
Nyr.  XVin.95;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVH. 
382 ;  Székelyföld  Kassai  J.  Szóköuyv  1.451 ; 
Kriza,  Győrfly;  Háromszék  m.  MNy.  VI.223; 
Vadr.;  Dézsi  Mihály);  2.  doroszol:  másodszor 
kapál  (szöllöt)  [?]  (Székelyföld  Tsz.);  3.  duruszol: 
lapáttal  fölváj.  Felduruszojja  a  sárt  (Csík  m. 
Nyr.  VII.42);  4:.  garaszol:  összegyújt,  összehuzo- 
gat  (gereblyével  v.  villával,  elmaradt  szénát  v. 
szalmát)  (Bereg  m.  Pap  Károly);  5.  taraszol: 
széttereget  (szalmát,  zsuppot)  (Hont  m.  Horváth 
József  1839)  [vö.  döröszöl]. 

[DABASZOLÓ],  KABASZOLÓ :  gyom-írtó  esz- 
köz (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.142). 

DABÁZS  {derázs  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.271. 
330;  dorázs  Őrség  Nyr.  VII.271). 

darázs-f  észgk ;  összeillesztett  fánk-alakú  tészta- 
darabok, a  melyek  szilvaízzel,  mazsola-szöllővel 
V.  apró-szöllővel  vannak  töltve  (Vác  Czech 
János  1840). 

DABDA:  szeles,  szeleburdi  (Rábaköz,  Beö- 
Sárkány  Nyr.  XVIII.47). 

DÁBDÁNYOS :  [?].  Dárdányos  forrásvíz  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[DÁBÉj. 

dáró-vöcsök  :  búvár-madár  (Csongrád  Nyr. 
IX.90). 

DÁBÉS :  csinos,  kackiás,  nem  egészen  jó  hír- 
ben álló  (asszony)  (Orosháza  Nyr.  IV.330). 

DÁBIDÓ  {dálibú  Pozsony  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1.410;  dálidó  Csallóköz  Nyr.  1.232). 

DABÓC:  vmiféle    férfi-fölöltó  (Nagy-Szalonta 

Nyr.  XV.470). 

[DABU]. 

daru-döbörgő  (Szentes  Nyr.  VI.232;  daru- 
döbögö  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.476) :  [tréf.]  suba. 

daru-gém :  eggy  halászó  madár  (ardea  cinerea) 
(Soprony  m.  Hegykő  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
Heves  m.  Névtelen  1840). 

daru-láb :  a  chondrilla  juncea  növény  gyöke- 
rén levő  madárláb-forma  gyenge  csirahajtás,  a 
melyből  tavasszal  salátát  készítenek  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.476). 

daru-nyak:  nádvágó  eszköz  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

daru-tehen:  kékes-fehér  tehén  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

DABVADOZ  (darvadoz-ik) ;  1.  szélledezve  jár. 
kél,  szállingózik  (Balaton  mell.  Tsz,;  Kis-Kún- 


387 


ÖARVAG— DEÁK. 


DfíÁKOL— DÉC. 


388 


Ság  Nyr.  111.564;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  X1V.476). 
Ennye,  ugyan  mit  darvadoztok;  mér  nem  gyüttök 
mind  eccerre?  =  miért  jöttök  eggyenként  szál- 
lingózva ?  (Abauj  m.  Király  Pál) ;  2.  gubbaszko- 
dik (ázva-fázva,  göthösködve)  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.;  Somogy  m.  Szöke-Dencs  Nyr.  III. 
141;  Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XV1.94);  3.  lé- 
zeng, várakozva  lebzsel  (pl.  a  munkás,  ha  esős 
időjárás  miatt  nem  lehet  dolgozni)  (Csongrád 
m.  Szentes  Nyr.  XVI.94 ;  Félegyháza  Nyr.  V.35) ; 

4.  alkalmatlankodik  vki  körül,  láb  alatt  van 
(Vas  m.,    Erdély   Kassai    J.    Szókönyv    1.415); 

5.  kénytelen-kelletlen  tesz  vmit  (Félegyháza 
Csaplár  Benedek);  6.  virraszt.  Éfélig  fönn  dar- 
vadoztunk  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.476). 

DAEVAG:  1.  lebzsel,  tétlenkedik.  Ne  darvag- 
jatok,  hanem  tegyetek  valami  hasznosat  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek);  2.  cseveg,  tereferél.  Eldar- 
vagnának  nepestig,  s  nem  állna  be  a  szájok  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

DARVAS:  1.  dús  (Gömör  m.  Czimmermann 
János).  A  sarnyu  se  lé'ssz  valami  darvas  (Gömör 
m.  Berzéte  Nyr.  XIX.477) ;  2.  igen  nagy  szarvú 
ökör  (Udvarhely  m.  Vadr.) 

DAUZSOL:  kuruzsol  (Székelyföld  Tsz.) 

DÁVORIKOL  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
1.417;  Kemenesalja,  Pápa  vid.  Tsz.;  dádorikol 
Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII.478;  dávirikol 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.476;  dáviriku  Zala  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  XIV.333;  dávorikól  Kis- 
Kúnság  Nyr.  IIL564):  fülsértő  hangon  danol, 
gajdol,  kornyikál.  Ev  vezeti  a  poroseciut;  akár 
ijott,  akár  öjött,  még  ehös  gyomorré  es  ott  dávi- 
riku a  poroseciu  elütt  (Hetes,  Dobronak  Nyr.  XIV. 
333). 

DÁVOROG:  -^  (Nagy-Kőrös  Nyr.  IV.66). 

DE  {deg  Debrecen  Nyr.  VI.329;  IX.  165;  Há- 
romszék m.  Nyr.  11.522;  Csík  m.  Gyergyó  Nyr. 
IV.282):  1.  Igen,  deg  acs  csak  csé'szlecsipés  vót  a 
zenyimhez  képest  (Csík  m.  Gyergyó  Nyr.  IV.282) ; 
2.  Deg  a  farába  nyilallott!  (Debrecen  Nyr.  VI. 
329). 

de-hi8z3n  {dejsze  Vas  m.  Répce-Sz.-György 
Nyr.  XVIII.480;  dejszen  Repce  mell.  Nyr.  XX. 
371 ;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Kecskemét  Nyr. 
IX.361 ;  Gömör  m.  Tsz. ;  dejszön  Somogy  m. 
Mesztegnye  Nyr.  VII.377;  deszik  Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  III.  182).  —  Dejszeny:  [tréf.] 
suba  (Szentes  Nyr.  VI.232). 

de-lá,  de-láék:  hm,  mégis!  (Baranya  m.  Nagy- 
Harsány  Nyr.  Vn.477). 

DEÁK  {deják  Csík  m.  Nyr.  XVin.143;  divák 
Kunság  Nyr.  XV.520 ;  doják  Udvarhely  m.  Vadr. 
60;  gyák  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.203;  gyeák 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.449;  X.203;  gyiák  Palóc- 
ság Nyr.  Vin.450;  XXI.313;  XXn.35;  gyijak 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.458;  gyivak  Gömör  m. 
Nyr.  XVIII.455.  458):  1.  deák,  deák,  gyák,  gyeák: 


kántor  (Moldvai  csáng.  Nyr.  11.487 ;  X.203 ;  Buko- 
1  vina  Nyr.  VI.472) ;  2.  deák :  szúr  (Szolnok-Doboka 
;  m.  Horgaspatak  Nyr.  XI.478). 

deák-sövény:  vesszőből  v.  nádból  fonás  nél- 
kül készült  kerítés,  a  melynek  alsó  vége  a  földbe 
van  ásva,  s  a  közepe  táján  meg  van  korcolva 
(Tisza-Dob  Nyr.  XX.192). 

DÉÁKOL:  magyaráz  (Fölső-Csallóköz  Nyr. 
VIII.189). 

DÉÁKOS:  írni-olvasni  tudó.  Dé'ákos  ember 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.464). 

[DÉB]. 

déb-dob  :  céltalanul  jövő -menő  nőszemély 
gúnyneve  (Csík  m.  Nyr.  VII.41). 

DÉBÉDONDA:  nagytestű  (Zala  m.  Nyr.  II. 
427)  [vö.  do7ida]. 

DÉBÉLLA  (debella) :  1.  otromba  nagytestű  nő- 
személy (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.476;  XV.27: 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.236;  Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XVIII.431 ;  Szabolcs  m.  Besenyőd 
Nyr.  XII.47 ;  Palócság  Nyr.  XXII.33 ;  Rimaszom- 
bat Nyr.  XV.383);  2.  otromba,  buta  (Szabolcs 
m.  Besenyőd  Nyr.  XII.47) ;  3.  cselédleány  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XIX.576) ;  4.  szajha,  ringyó  (Mező- 
túr Nyr.  IX.  183). 

DEBERKE  {döbörke  Erdély  Nyr.  XV1I.421): 
döbönke,  bödönke  (alul  szélesebb,  fölül  keske- 
nyebb hordócska  alakú  faedény,  a  melyben 
túrót,  sajtot,  vajat,  zsírt,  szilvaízt  stb.  eff.  tar- 
tanak) (Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XVII.420; 
Szatmár  m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  XVII.421 ; 
Erdély  Nyr.  XVII.421 ;  Szolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  János;  Székelyföld  Andrássy  Antal  1843; 
Háromszék  m.  Nyr.  XVn.421). 

DEBLÁK :  sütő-tök  (Udvarhely  és  Háromszék 
m.  Dézsi  Mihály)  [vö.  döblec]. 

DEBONDA:  vagyon  (Brassó  m.  Tatrang  Nyr. 
11.476)  [vö.  dobéndál]. 

DÉBORA  :  féleszű,  eszelős.  Débora  ember 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.478;   Király  Pál). 

DÉBŐL:  lenyom,  föltúr,  rendetlenségbe  hoz 
(megvetett  ágyat)  (Szeged  Nyr.  VII.380)  [vö. 
dibol]. 

lé-dóböl:  cv.  Ne  déböld  le  az  ágyat!  (Szeged 
vid.  Nyr.  1.425). 

DEBRE,  DEBRŐ  :  gödör,  mély  vízmosás 
(Bodrogköz  Kassai  J.  Szókönyv  1.418;  Tsz.) 

[DÉCj. 

dóc-bunda  (Fertő  mell.  MNy.  III.242;  Rába- 
köz, Fehér,  Békés,  Csongrád,  Szabolcs  m.  Erdélyi 
J.  Népd.  és  mond.  1.219;  Szatmár  m.  Király 
Pál ;  dez-bunda  Szentes  Nyr.  VI.  179  ;  diéz-bunda 
Vas  m.  Répce-Sz.  György  Nyr.  XVin.480) :  posztó- 
val borított  prémes  bunda. 


389 


DECÜL— DEGED. 


DEGEDÖS— DEHONESTÁL. 


390 


dédelget   (Alföld   Nyr.   11.424)    [vö. 


dóc-mente  :  rókatorokkal  prémezett  mente 
(Vas  m.  Horváth  József  1839). 

DECÜL:  igazságtalanul  lenyom,  elnyom  (Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  VIII.189)  [vö.  döncöl]. 

DECSÁK:  1.  vérmes  fickó,  délceg  suhanc 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek) ;  2.  dicsekedő  (Hely 
nélkül  Tsz.) 

DED :  1.  kisded.  Ded  kenyér  (Debrecen  Hajdú 
Nagy  Sándor) ;  2.  kisded,  gyermek  (Göcsej  Tsz.) 

DEDEG,  DÖDÖG:  didereg  (Székelyföld  Kas- 
sai J,  Szókönyv  1.418). 

DÉDEL 

gedél]. 

DÉDELGET  {gédelget  Garam  vid.  Arany-Gyulai 
NGy.  1.430;  Bodrogköz  Kassai  J.  Szókönyv  n.266; 
Székelyföld  Kriza;  gidelget SzatmáT  Nyr.  VII,190). 

DEDEBÜJA:  [tréf.]  suba  (Szentes  Nyr.  VI. 
232). 

DEDÓ  (Szeged  Nyr.  Vn.380;  Csaplár  Bene- 
dek ;  Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor ;  Szatmár  m. 
Nagybánya  NyK.  XXin.230;  Bihar,  Zemplén, 
Gömör,  Szolnok-Doboka  m,  Simonyi  Zs.  A  ma- 
gyar nyelv  1.20;  Csallóköz  Szinnyei  József;  dadó 
Zala,  m.  Gyula-Keszi  Nyr.  V.277;  Szeged  Nyr. 
Vn.380;  Csaplár  Benedek;  Rimaszombat  vid. 
Nyr.  X.87;  dada"  Gömör  m.  Nyr.  XVni.422): 
kisdedóvó  intézet.  Te  is  a  kisdedőba  jársz  ?  Nem ; 
én  már  a  nagy  dedóha  járok  [értsd:  az  elemi 
iskolába]  (Abauj  m.  Enyicke  NyK.  XXin.230) 
[vö.  kisded-óvó], 

DÉDÓ:  dőre,  hülye,  gyüge  (Győr  m.  Sziget- 
köz Nyr.  XIX.190;  Csallóköz  Nyr.  XVL330: 
Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vni.189). 

DEFT^B :  kissebb  kereskedő  üzleti  könyve 
(Szilády  A.  A  defterekről  6 ;  Székelyföld  Szinnyei 
József). 

DÉGÁL :  henyél,  lopja  a  napot  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.236;  Zilah  Nyr.  XIV.287). 

DÉGE:  dongó  (Székelyföld  Kőváry  László 
1842). 

DEGED:  dagad,  puffad,  duzzad  (nyirkosság- 
tól) (Székelyföld  Tsz.;  Andrássy  Antal  1843; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.322).  Bele  degedt  a  szeg 
a  fúru-jukba:  (az  esőtől  megázva)  beleszorult, 
úgy  hogy  nem  lehet  kihúzni  (Székelyföld  Kriza). 
Bele  deged  a  gyürü  az  ujjába  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.322). 

fel-deged:  földagad  (Csík  m.  Gyímes  Nvr. 
IX.504).  ^ 

mög-deged:  1.  megdagad,  fölpuffad,  megduz- 
zad (Kolozsvár  Szinnyei  József).  A  csebrem  meg- 
ereszkedett, s  vízbe  tettem,  hogy  megdegeggyen 
(Segesvár  Nyr.  IX.44).  Megdeged  a  ló  a  zabálás- 
tól (Háromszék  m.  MNy.  VI.322);  2.  meggebed, 
megdöglik.   Degedj  meg!  (Háromszék  m.   MNy. 


VI.322;  Vadr.  495a).  Ejnye,   hogy  degednél  meg! 
(Alföld  Nyr.  Xin.237). 

DEGEDŐS:  könnyen  dagadó,  puffadó  (Három- 
szék m.  Vadr.). 

DEGENYEG  {degenet  Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1.419;  degenyeg  Csík  m.  Gyergyó  Nyr. 
IV.282;  dögenyeg  [?]  Erdő  vidék  Tsz.):  szekér- 
kenőcs (Székelyföld  Tsz.  92b;  Győrffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Nyr.  ni.261 ;  XV.239). 

1.  DEGESZ:  1.  duzzadt,  tele,  tömött,  kövér  (To- 
rontál-Vásárhely Kis  Sándor;  Zilah  Fóriss  Mik- 
lós). Degesz  a  hasam:  szinte  kemény  a  jóllakás- 
tól  (Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor).  Ez  a  zsák 
degeszebb,  mind  amaz.  Ez  a  lány  degeszebb,  mind 
tavaj  vót.  De  degesz  ez  a  malac!  (Debrecen  Ki- 
rály Pál).  Degesz  hasú  disznó  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XVIII.191).  Degez  bugyelláris  (Szentes  Nyr. 
VIII.  187);  2.  halmaz,  rakás.  Horta  elém  a  könyvet 
ijjen  degeszekkel,  né!  (mutatja  a  szóló  öblösen 
nyitott  két  karjával)  (Debrecen  Király  Pál). 

2.  DEGESZ:  1.  szalmával  v.  kákával  körül- 
csavart fadugó,  a  mellyel  a  szapuló-kád  lyukát 
bedugják  (Kolozs  m.  Gyalu  Kanyaró  Ferenc); 
2.  káka  v.  egyéb,  a  mivel  a  dongák  közeit  be- 
tömik (Kolozs  m.  Nagy-Kapus  Kanyaró  Ferenc). 

DEGESZT:  dagaszt,  puffaszt  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.  322;  Vadr.  495a). 

meg-degeszt  :  1.  megdagaszt,  megpufifaszt, 
megduzzaszt  (úgy  hogy  tele  szitatja  vízzel  v. 
megkeni  zsiradékkal).  Megdegesztem  a  csebret,  a 
hámot  (Háromszék  m.  Sepsi-Kőröspatak,  Erdő- 
vidék Kanyaró  Ferenc);  2.  megken.  Megdegesz- 
tem a  tengejt  (Kolozs  m.  Magyar-Fenes  Kanyaró 
Ferenc). 

DEGET  (Erdély  Nyr.  XVn.421 ;  Székelyföld 
Kassai  J.  Szókönyv  1.419;  Tsz.;  Háromszék  m. 
Nyr.  XVII.421 ;  Csík  m.  Nyr.  XVII.421 ;  degecs 
Dunántúl  Kassai  J.  Szókönyv  1.419 ;  degesz  Kolozs 
m.  Magyar-Fenes  Kanyaró  Ferenc;  Szolnok- 
Doboka  m.  Szász-Nyíres,  Retteg  Kovács  Dezső; 
degett  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Tsz.;  MNy.  VI.221  ;  Csík  m.  Győrffy  Iván; 
dehec  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  1.419;  dekec 
Abauj  m.  Nyr.  V.68;  Zemplén  m.  Deregnyő 
Nyr.  XVII.421;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
1.419;  dikhec  hely  nélkül  Kassai  J.  Szókönyv 
1.419;  dohát  Székelyföld  Tsz.  92b;  dohot  Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  1.419;  dohott  Bánfíy-Euny&á 
Nyr.  X.23;  Székelyföld  Tsz.  92b):  szekér-kenőcs. 

DEGETTEZ :  kátrányoz  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[DEGGET]. 

degget-duggat :  dugdos  (Ermellék  Nyr.  V.425. 
513). 

[DEHONESTÁL]. 

,  [Szólások].  Dehonestált  neki :  neheitelt  érette 


(Ermellék  Nyr.  V.425). 


391 


DEJ— DÉL. 


DÉLCEG— DELI. 


392 


DEJ  {dé,  déé  Szlavónia  Nyr.  V.ll ;  dé,  dej 
Szlavónia  Balassa  József;  deji  Baranya  m.  Nyr. 
VI.474) :  1.  miuteggy,  körülbelül.  Dej  húsz  (Dunán- 
túl Nyr.  V.128).  Deji  lehetett  három  ember  ott 
(Baranya  m.  Nyr.  VI.474).  Dej  két  iccét  (Bara- 
nya m.  Ormányság  Tsz.).  Hány  terö  mustunk 
lessz?  Léssz  dej  öt.  Kell  dej  hat  napszámost  fo- 
ganni (Eszék  vid.  Nyr.  V.270 ;  VIII.327.  378). 
Hozzon  ke  dej  hat  g öcsöt  a  vásárru.  Dej  ötven 
lánca  szénám  lett.  En  attam  néki  dej  négy  ómikát 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331.  432.  474). 
Dé  tíz  liter  szilvám  termött  (Szlavónia  Balassa 
József).  Vánnák  ott  déé  hármán  (Szlavónia  Nyr. 
V.ll);  2.  legalább  (Zalám.  Kassai  J.  Szókönyv 
1.419;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  1.419; 
Tsz.).  Szóljon  az  úr  dej  mellettem  (Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841);  3.  [jelentés- 
nélküli pótlékszó].  Dei  má  réggel  jüttem  éde, 
Úgy  dej  sokábhig  tárt.  Dei  vót  nagy  kolera  (Szla- 
vónia Nyr.  V.ll.  61.  65). 

DÉKÁNY  {dekán  Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVII. 
480) :  1.  a  fazekas  céh  béli  ifjak  társulatának 
elöljárója.  Nagy  dékány,  kis  dékány  (Sárospatak 
Nyr.  XVII.528);  2.  a  céhnek  azon  tagja,  a  ki 
gyűlések  v.  más  összejövetelek  alkalmával  az 
egész  társaságnak  szolgálni  tartozik  (Kézdi-Vá- 
sárhely Nyr.  XVI.528).  Fő  dekán,  kis  dekán 
(Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVII.480);  3.  egyházfi 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) 

dókány-asszony :  1.  kápláuyok  anyja ;  azelőtt : 
2.  Mária  képére  fölügyelő  asszony  (Gömör  m. 
Tsz.) 

DEKBET  {dökret  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  484.  495a):  dörömböl,  zakatol,  dübörög 
(Székelyföld  Kriza,  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m. 
Vadr.).  Dekret  az  ajtón  (Háromszék  m.  Kiss 
Miliály).  Dekret  a  ló  a  hidláson  (Erdővidék  Nyr. 
VIII.  142).  Dörömbözve,  dökretve  nyargaltak  azon 
a  hídon  körösztül  (Udvarhely  ra.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  484). 

[DEKRETÉS],  DÖKRETÉS :  dörömbölés,  za- 
katolás, dübörgés.  Nagy  dökretéssel  mönyön  az 
üres  hordót  vivő  szekér  (Udvarhely  m.  Vadr. 
495a). 

DÉL  :  ebéd  (Székelyföld  Kriza ;  Háromszék  m. 
Vadr.  496a;  Nyr.  VI.473).  Déít  vinni:  ebédet 
vinni  (a  munkásnak)  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVIII.431).  Delet  vinni  az  aratóknak  (Székely- 
föld Kriza).  Viszik  a  delet  (Maros-Torda  m.  marosi 
alsó-járás  Ravasz  Árpád;  Háromszék  m.  Vadr. 
496a).  Csak  tessék  isten  áldásából,  tnett  mű  mán 
megettük  a  délt  (Háromszék  m.  Vadr.  373).  Mind 
a  ketten  delet  ettek  (Háromszék  m.  Vadr.  395).  — 
Délkor :  délután.  Délkor  mindenki  vérágot  hozzon 
(Eszék  vid.  Nyr.  Vni.180). 

dól-ebód  {dü-ehid  Mezőtúr  Nyr.  IX.479) :  ebéd 
(Szlavónia  Nyr.  V.ll ;  Alföld  Nyr.  11.513;  Maros- 
Torda  m.  marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád;  Udvar- 
hely m.  Agyagfalva  Nyr.  XVni.141 ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.243;  Vadr.  373.  496a;  Moldvai  csáng. 
Nyr.  IIL53):  (déli  12  órai)  ebéd  [vö.  ebéd]. 


délebédöz:  ebédel  (Torontál  m.  Ó-Sz.Iván 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.  172). 

[dél-est]  (del-est  Gömör  m.  Tsz. ;  deli-est  Szé- 
kelyföld Kassai  J.  Szókönyv  1.421 ;  délly-est 
Borsod  m.  Nyr.  VI.462):  délutáni  idő,  délután. 
Ma  dellyest  temik  (Borsod  m.  Nyr.  VI.462). 

[dél-hajlat]  [dé-hajlat  Dunántúl  MNy.  V.89; 
dié-hajlat  Göcsej  MNy.  V.159):  2  és  3  óra  kö- 
zötti idő  délután. 

dólig-látó :  hajnalka  (virág)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  V.36). 

DÉLCÉG  {deceg  [?]  Erdővidék  Tsz. ;  déceg  Gyer- 
gyó-Ditró  Nyr.  XII.281 ;  délceg  Csallóköz  Nyr. 
1.232):  pajkos,  büszkén  hánykolódó,  szilaj,  fék- 
telen (Balaton  mell.  Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr. 
400;  Erdövidék  Tsz.;  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII. 
281). 

DELEL  {déléi  Székelyföld.  Kiss  Mihály;  déréi 
Erdő  vidék  Vadr.  495a;  Kriza;  déröl  Udvarhely 
m.  Vadr.). 

DELELŐ  (Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  VIII. 
524;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  déllelő  Bala- 
ton mell.  Tsz. ;  dellö  [szántóföld  neve]  Marosszék, 
Csíkfalva  Nyr.  11.331;  bornyú-tíeZfó'  [rét  neve] 
Losonc  Nyr.  n.280;  déllő  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
209;  Háromszék  m.  Sepsi-Sz.Király  Nyr.  II. 
332;  Csík  m.  MNy.  VI.370;  délő  [kaszáló,  rét 
v.  legelő  neve]  Háromszék  m.  Nagy-Ajta  Nyr. 
11.525.  526) :  1.  delelő,  déllelö,  déllő:  delelő-hely 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr. 
VIII.524;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Székely- 
föld Kiss  Mihály,  Andrássy  Antal  1843;  Csík 
m.  MNy.  VI.370);  2.  déllő:  szántóföldnek  délre 
fekvő  lába  (Csík  m.  MNy.  VI.  370). 

[DELES],  DELLYES :  déli,  déli  álom.  Alussza 
a  dellyest  (Karancs  vid.  Nyr.  XXII.48). 

deles-dél.  Deles-dílbe :  éppen  délben  (Repce 
mell.  Nyr.  XX.417). 

DÉLET:  delel  (Szeged  vid.  Bódiss  Jusztin). 
Déletének  [így]  a  marhák :  delelnek  (Vas  m.  Hegy- 
hát Nyr.  1.467). 

DELI  {dali  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
ni.29.  43.  77;  Kriza,  Győrffy  Iván;  Udvarhely 
m.  Firtosalja  Nyr.  VI.324;  Háromszék  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  1.409;  Kiss  Mihály;  Erdővidék 
Tsz.;  Csík-Sz.György  Nyr.  X.331).  Dali  szép 
ifiak.  Dali  Dakó  Sándor.  Nagy  török  császárnak 
dali  udvarába  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
III.29.  43.  77).  Eegből  szállott  dali  madár  dali 
táncot  járja  (Moldvai  csáng.  Erdélyi  J.  Népd.  és 
mond.  1.433). 

deli-vörös  (Fehér  m.  Nyr.  IX.284;  dali-veres 
Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.308 ;  dali- 
vé'rés  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XIV.567). 
Tuli-piros,  deli-vörös,  hupi-kék:  tarka-barka  (Fe- 
hér m.  Nyr.  IX.284).  Vészek  neköd  szép  ruhát, 
dáli-vérésset,   hoppi-kéköi,   látatlan  színűt,  hallat- 


ws 


DELI— DERCE. 


DERCÉS— DERÉK. 


394 


lan  hírűt  (Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XIV. 
567).  Hozok,  fiam  [vásárfiát],  dali-veresset,  hoppi- 
kéket,  látatlan  zödet  (Székelyföld  Vadr.  382). 

[DÉLI]. 

déli-bátor:  1.  tolvaj  (vásári  tolvaj,  a  ki  dél- 
ben bátran  lop,  mialatt  a  vásárosok  ebédelnek) 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.476) ;  2.  délibáb  (Temes- 
köz Kálmány  L.  Szeged  népe  11.81.  206). 

déli-bátoros,  déli-vátoros :  őgyelgő,  kóborló. 
Déli-bátoros  v.  -vátoros  cigány  (Temesköz  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  11.206). 

déli-ebéd:  ebéd  (Baranya  m.  Ormányság  Tsz.) 

deli-kényerézés :  ebéd  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
335). 

DÉLIBÁB  {délibába  Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.206;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

DÉLIBARÁTOM:  deliberatum  (az  egyházi  tör- 
vényszéknek váló  perekben  kimondott  Ítélete) 
(Háromszék  m.  Nyr.  IV.426;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

DELLÁN:  bolond  (Erdővidék  Nyr.  Vin.142). 

DELLííNQ;  ácsorogva  őgyeleg,  bámészkodva 
júrk..!  Gyerekek,  ha  kimönfök  az  úccára,  osztán 
ne  dellengjötök!  (Ráckeve  Király  Pál). 

[DÉLSŐ]  {diésüö  Göcsej  MNy.  V.161) :  délre 
fekvő. 

DÉNÁR.  ,Kisujszálláson  hasonlóan  a  forintos 
elnevezés  van  használatban;  a  forint  102  dénár- 
ral számíttatik;  eggy  forintos  föld  - 1000''.  (Szá- 
zadok X1V.682;  Nyr.  XVn.575). 

DENEVÉR  {benevér  Abauj  m.  Beret  Nyr.  H. 
422)  [vö.  lapatér  és  Nyr.  V.152]. 

DEPÓ :  áristom  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
93). 

[DÉR]. 

dér-dúr  {dil-dúl  Helemba  Nyr.  IV.270.  319; 
dir-dur  Göcsej  Nyr.  V111.41 ;  tízeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek):  1.  zsörtölődés,  zsémbelödés, 
haragos  csapkodás  (Marcal  mell.,  Szatmár  vid. 
Tsz.).  Nagy  dérrel-dúrral  fog  vmihez  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 184).  Nad  dirré-durré 
tette  (Göcsej  Nyr.  V1I1.41).  Oly  nagy  dir-durral 
jött  haza,  mintha  ki  akart  volna  bennünket  pör- 
zsünyi  a  házbú  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek) ;  2.  zsörtölődő,  zsémbeskedő.  Dér-dúr  ember 
(Székelyföld  Kriza).  A  vén  asszony  dér-dúr  (Hely 
nélkül  Nyr.  IV.319).  Cigány  asszony  dil-dúl  (He- 
lemba Nyr.  IV.270.  319)  [vö.  gér-gúr]. 

DÉRA:  gyalu  (Vas  m.  Tarodháza  Nyr.  X.89). 

DERCE  {derce) :  korpás  liszt  (Göcsej  Tsz. ; 
Duna  mell.  Tsz.;  Marcal  mell.  Tsz.;  Balaton 
mell.  Tsz.;  Horváth  Zsigmond  1839;  Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  IX.283;  Tolnám.  Nyr.  XVIL 
422;   Győr  m.   Böny  Nyr.   XVI.143;    Komárom 

•ZIVRYKl  :   MAOTAB  tAJSZÓtAk. 


m.  Fúr  Nyr.  XX.479;  Baranya  m.  Nyr.  XVIL 
421;  Szeged  vid.  Nyr.  XV1I.422;  Bihar  m.  Fúrta 
vid.  Nyr.  IV.44;  Debrecen  Nyr.  VI1.188;  Szat- 
már m.  Nyr.  XVII.422;  Zemplén  m.  Deregnyő 
Nyr.  XVIL  421;  Bodrogköz  Tsz.;  Palócság  Nyr. 
XXn.33 ;  Borsod  m.  Nyr.  XVn.422 ;  Mátra  vid. 
Nyr.  XXn.240;  Heves  m.  Nyr.  XVIL421;  Rima- 
szombat Nyr.  IV.560;  XVn.421 ;  Erdély  Nyr. 
XVI.421.  422;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
IIL176;  Marosszék  Nyr.  XVII.422;  Csík  m.  Tsz.) 

DERCÉS  {dérces  [nyilván  hiba  dercés  helyett ; 
vö.  dercésked-ik  uo.]  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
1.425):  vad,  szilaj,  pajzán  (ló). 

dercés-durcás :  duzzogó  (Debrecen  Nyr.  lU. 
413). 

DERDE :  féleszű  (Győr  m.  Tsz.) 

[1.  DERE]. 

dere-bere :  terefere  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

dere-bura :  terefere.  Egy  kis  nyálazó  [borocska] 
mellett  jól  esik  olykor  a  barátságos  dere-bura  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

[2.  DERE]. 

dere-dura:  pajkos,  tréfás,  bohókás  (Szeged 
és  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.212; 
11.243)  [vö.  tere-tura]. 

D£iRÉC  (deréc):  kasza  megnádalása,  kasza 
fokán  a  fölhajló  párkány  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
V.330;  XVL478). 

[DEREGLYE],  DEREGLE  :  takarmányhor- 
dásra való  saraglyás  eszköz  (Csallóköz,  Bacsfa 
Nyr.  XVI.47). 

DSRÉK  {darák  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  495a;  Háromszék  m.  MNy.  VL214.  358;  Csík 
m.  Király  Pál;  darék  Székelyföld  Győrffylván;  Ud- 
varhely m.  Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.;  Háromszék  m.  MNy.  VL214.358;  NyK. 
111.10;  Nyr.  111.324;  Háromszék  m.  Angyalos,  Be- 
senyő, Gidófalva  Nyr.  XV111.527 ;  Háromszék  m. 
Kovászna Butyka  Boldizsár;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  dárék  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.81 ; 
darik  Moldvai  csáng.  Nyr.  1X.448;  darok  Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván ;  deraka.  Debrecen  Nyr. 
IX.267;  derakasan  Debrecen  Nyr,  IX.162;  derikra, 
Debrecen  Nyr.  111.563  ;  deriko.  Szatmár  m.  Avas- 
Uj  város  Nyr.  X1X.335;  derík  Soprony  m.  Nyr. 
IV.  419;  Pannonhalma  Nyr.  XIL  187;  Debrecen 
Hajdú  Nagy  Sándor ;  derok,  dé'rokam,  dé'rkam 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  derok  Nyítra  m. 
Magyar-Soók  Nyr.  X1X.563;  XX.24;  dórik  Uold- 
vai  csáng.  Nyr.  IX.448 ;  dőrék  Somogy  m.  Vajda 
Gyula;  Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  X1.238) : 
1.  dé'rék :  faháznak  eggy  szakasza  (Zala  m.  Nyr. 
111.  479).  Hány  derékbúi  álló  az  épületed?  (Gö- 
csej Nyr.  XV11.508);  2.  derék,  derék,  dőrék: 
országút  (Dunántúl  Nyr.  V.128;  Somogy  m. 
Kálmáncsa  Nyr.  X1.238;  Baranya  m.  Tsz.;  Kö- 
zép-Baranya Nyr.  IV.236;  Baranya  m.   Patacs 


395 


DEREKAS— DERÉL. 


DERELYE-DERMESZ. 


39B 


vid.  Csaplár  Benedek ;  Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr. 
XVII.  335);  3.  ddrék,  derék:  tökepénz.  Nem 
hogy  a  darékot,  de  még  az  interessit  se  tuggya 
fizetni  (Háromszék  m.  KovászuaButyka  Boldizsár). 
Se  interes,  se  dereka  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.94). 

derék-pénz:  {derík-pinz,  -piz):  tőkepénz  (Sop- 
rony  m.  Nyr.  IV.419;  Pannonhalma  Nyr.  XII. 
187;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93 ;  Csallóköz  Nyr. 
1.232 ;  Székelyföld  Tsz.). 

dörék-szeg  v.  -szög:  az  első  tengelyben  levő 
vastag  szeg,  mely  a  nyújtót  tartja  (Győr  Nyr. 
XI.479;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.  143;  Arad  m. 
MajlátfalvaNyr.  Vni.479;  Székelyföld  Tsz.;  Erdő- 
vidék, Olasztelek  Nyr.  Xin.578;  Csík  m.Nyr. 
VII.41). 

derék-szék :  törvénybírói  Ítélőszék  (Három- 
szék m.  NyK.  Hl.  10). 

d3rék-út  v.  -ut  (darék-út) :  országút,  töltött  út 
(Dunántúl  Nyr.  V.128;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XXI.  143;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1841 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.93 ;  Három- 
szék m.  Vadr.  NyK.  HI.IO;  Csík  m.  Kriza;  Csík- 
Sz.-György  Nyr.  X.237). 

derékra- való  (derikra-való,  derikre-való) :  mel- 
lény, ujjas  mellény  (Debrecen  Nyr.  111.563;  X. 
567;  Hajdú  Nagy  Sándor). 

DEREKAS:  mellénv  (Szabolcsra.  Nyr.  XIV. 
144). 

DÉBÉKAZ:  derekat  rak  a  boglyának  (Mező- 
túr Nyr.  X.285). 

[DÉRÉKAZÓ]. 

derekazó- villa :  hosszúnyelú  boglya-rakó  villa 
(Hely  nélkül  Nyr.  n.379). 

DERÉKLI:  hálókabát  v.  ingféle  fölöltő  (Sza- 
bar  Király  Pál). 

[DÉRÉKOL]. 

át-darókol:  derékon  átfog  (Bereg  m.  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly). 

DERÉKSÓ  (Orosháza  Nyr.  IV.330;  derékső 
Vas  m.  Ság  Kresznerics  F.  Szótár  1.98) :  középső. 

DERÉL :  tereferél  (Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Győrffy  Iván)  [vö.  darál]. 

dere-berél:  terefelél  (Háromszék  m.  ?  MNy. 
VL321)  [vö.  tere-peréi]. 

dere-burái:  tereferél  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

derél-darál  (Háromszék  m.  MNy.  VI.321 ;  dere- 
darál Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tsz.;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  IX. 185):  cv  [vö.  diri-daráll]. 

dere-ducsál :  tereferél  (Szatmár  vid.  Tsz. ; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.184)  [vö.  dara- 
ducsál]. 


DERELYE  (derelle  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI. 
47;  derellye  Gömör  és  Torna  m.  Tsz.;  dérérét 
Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.406)  [vö.  dödölle  2.]. 


derelye-fülü 
XIX.576). 


nagyfülü    (Nagy-Kúnság  Nyr. 


DÉRÉNDÓCIA  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  Vadr.;  Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár;  déréndac  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  derendóc  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.309 ;  dérendócia  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.185;  XIV.144;  derenduca  Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  484;  Háromszék  m.  Vadr. 
495a;  dérénduca  Csík  m.  Nyr.  VI1I.183;  dérenduz 
[gúnynév]  Háromszék  m.  MNy.  VI.226) :  1.  teke- 
tória, zajos  készülődés,  lármás  menet  (Székely- 
föld Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr,).  Jaj,  a 
bálba-menés  nagy  déréndóciával  jár  (Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár).  Elmene  nagy 
derendóccal  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
309).  Nagy  derenducával  s  nem  szép  csöndösön 
möntek  azon  körösztül  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  484).  Nem  bánom,  de  szépen  vigyetek; 
mét  ha  ojan  derenducával  visztek,  mind  a  lei- 
kékét, vége  életétéknek  (Csík  m.  Nyr.  VIII.  183); 
2.  nagyképúsködés,  fontoskodás,  körülményes- 
ség (vminek  elbeszélésében)  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.  185;  XIV.  144;  Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

[DÉRÉNDÓCIÁZ-IK],DERENDUCÁZ-IK :  nagy 
zörgéssel,  csörömpöléssel  megy  (pl.  rossz  fakó- 
szekéren) (Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m. 
Vadr.  495a). 

DÉRÉZDE  (derézde):  réti  patakokban  termő 
kövér  szárú  és  vastag  levelű  parajféle  növény, 
melyet  a  libák  számára  szoktak  szedni  (veronica 
beccabunga)  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  1.423; 
Kemenesalja  Tsz. ;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
144;  Somogy  m.  Nyr.  X.476). 

DÉRGÁL :  1.  mángorol  (Zala  m.  Gelse  és  vid. 
Nyr.  XV.573;  Göcsej  MNy.  n.410;  Nyr.  XIII. 
308) ;  2.  a  len  bugáját  leszaggatja  a  gerebenen 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.324 ;  z'ala  m.  Hetes  Nyr. 
XIX.  575)  [vö.  dérzsál]. 

[DÉRGÁLÓj.DÉRGÁLÜ:  lenbuga-tisztító  (Zala 
m.  Szentgyörgyvölgye  11.279;  Hetes  Nyr.  XIX. 
575). 

dergáluó-fa:  mángorló-fa  (Göcsej  MNy.  11.410). 

[DERMED]. 

fel-dermed:  1.  megdöglik  (Hely  nélkül  Tsz.); 
2.  illetlenül,  tunyán  leheveredik  (Székelyföld 
Tsz.) 

mög-dermed:  megdöglik  (Balaton  mell.  Tsz.) 

DERMEDEZ[-IK  ?] :  nyújtózik  (Baranya  m. 
Tsz.) 

DERIMEDT:  döglött  (Gömör  m.  Tsz.) 

DERMESZ:  tarka  v.  kék  flanelból  v.  posztó- 
ból készült,  combközépig  érő  kabát  (Csík  m. 
MNy.  VI.370). 


397    DEEMESZKED-IK— DÉVÁNY08. 


DÉVÁNYOZ— DIB-DÁB. 


398 


DERMESZKED-IK :  nyújtózkodik  (Brassó  m. 
Hétfalu  MNy.  V.346;  Nyr.  V.330;  XVI.478). 

DERNYE:  dér  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.532; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  V.378). 

DÉRZSÁL,  DÉRZÁL:  1.  derzsál --dérgál  2. 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.374 ;  XIX.575) ;  2.  dérzál: 
reszel,  szeletel,  gyalul  (répát,  káposztát)  (Vas 
m.  Körmend  vid.  Bódiss  Jusztin). 

DÉSKÉNTÁL:  ráolvas  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.203). 

DESZINKE :  kis  vászon-tarisznya  (Baranya  ra. 
Sz.Lőrinc  és  Ormányság  Nyr.  XVII.335). 

DESZKA  {decka  Székelyföld  Tsz.;  Györffy  Iván ; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVni.527;  decka  Zilah  Nyr.  X1V.287;  Bánflfy- 
Hunyad  Nyr.  X.21 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Erdővidék  Nyr.  IX.37;  Udvarhely  m.  Száldobos 
Nyr.  IV.42;  docka  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Ud- 
varhely m.  Keresztúr  vid.  Kiss  Mihály;  Udvar- 
hely m.  Zetelaka  Nyr.  11.89;  Hétfalu,  Zajzon 
Nyr.  III.326;  doszka  Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv II.5e5;  Tsz.  92a;  Udvarhely  m.  Nyr.  XV. 
569;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.476;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  III.3). 

[Szólások].  Deszkát  árul:  meghalt  (Tokaj  Nyr. 
XX.238). 

DÉSZKÁLÁS :  deszka-kerítés,  palánk  (Zala- 
Egerszeg  Király  Pál). 

DÉVAI:  esztelen  (Baranya  m.  Tsz.) 

DÉVAJKOD-IK:  részeg  állapotban  lármáz,  ká- 
romkodik (Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  XV.190). 

DÉVÁNKOD-IK:  1.  tanácskozik  (Hely  nélkül 
Tsz.) ;  2  tűnődik  (Somogy  m.  Nyr.  11.376) ;  3.  so- 
pánkodik CMezőtúr  Nyr.  X.285);  4.  késlekedik. 
Ugyan  ne  dévánkodjatok  már,  hanem  siessetek! 
(Szatmár  m.  Puszta-Daróc  Nyr.  11.554);  5.  kor- 
helykedik, dorbézol  (Abauj  m.  Nyr.  V.lll);  6. 
dévajkodik,  tréfálkozik  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1.431). 

DÉVÁNKOZ-IK  [dévánkoznyi  Félegyháza  Nyr. 
IV.559):  1.  tanácskozik  (Szentes  Nyr.  VI.180); 
2.  tűnődik,  tanakodik,  haboz  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.236;  Félegyháza  Nyr.  IV.559;  Kún-Majsa 
Nyr.  VIII.470;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
n.416;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  in.36);  3.  ímmel- 
ámmal  készülődik  (Arad  Nyr.  VIII.281);  4.  kor- 
helykedik, dorbézol  (Abauj  m.  Nyr.  V.lll). 

[DÉVÁNY],  DIÉVÁNY:  gyűlés.  Bizony  sok- 
szor mégdorzatt  reám  a  feleségem  korábbi  idők- 
ben, mikor  még  a  vármegye  diévánnyaira  is  el- 
jártam (Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Fater  József). 

DÉVÁNYOS,  DÉVÁLYOS  {devalis  Mátyus- 
földe,  Tallós  Nyr.  XVI.381;  dévályos  Győr  m. 
Tsz.;  déványos  Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr. 
XVn.383;  Repce  mell.  Nemes- Viss  Nyr.  XVH. 
336;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.420;  diévá- 


nyos  Győr  m.  Csécsény  Nyr.  XII.236:  divalis 
Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVL381 ;  divális  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek ;  divályos  Pozsony  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  1.144):  pompás,  díszes,  kitűnő, 
becses.  Ez  már  aztán  divális !  [mondják  gúnyo- 
san a  cifrán  kiöltözöttnek  a  ruhájára]  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek).  Nem  igen  dévályos  (Győr  m. 
Tsz.),  nem  valami  devalis  v.  divalis  (Mátyusfölde, 
Tallós  Nyr.  XVI.381):  nem  valami  különös.  Divá- 
lyos testű  ember:  erős,  izmos,  jól  megtermett 
(Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv  1.441).  Észt  né 
védd  még,  ez  üsse  legdiéványosabb  (Győr  m.  Csé- 
csény Nyr.  XII.236). 

[DÉVÁNYOZ],  DIÉVÁNYOZ:  1.  gyűlésez  (Zala 
m.  Egerszeg,  Kustánszeg,  Paisszeg  Bódiss  Jusz- 
tin) ;  2.  heverész,  komótizál,  tunyálkodik,  tétlen- 
kedik, uraskodik,  jó  módja  van  (Göcsej  MNy. 
V.161 ;  Zala  m.  Alsó-Lendva  Vörös  Balduin;  Vas 
m.  Körmend  vid.,  Győr-Sz.-Márton  Bódiss  Jusz- 
tin). 

DÉVÉR :  keszeg  (Marcal  mell.  Kreszneriös  F. 
Szótár  I.IOO;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVni.93). 

dévór-keszeg  (Duna  és  Tisza  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  dévért-keszegi  Göcsej  Hermán  0. 
Halászat  K.):  abramis  brama. 

DEVERNYÉS :  civakodó,  kötekedő  (Mátyus- 
földe, Tallós  Nyr.  XVL333)  [vö.  tivornya]. 

DÉVLA :  ördög  (Győr  vid.  Nyr.  V.522). 

DÉZÉNTOR  {dézentor  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 
42) :  1.  katonaszökevény  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 
42;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.455).  Gyere  haza,  te 
dézentor  (mondják  kóborló  gyermeknek)  (Bara- 
nya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.477) ;  2.  erdei  csavargó, 
betyár  (Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.477) ;  3.  paj- 
kos csínytevő  (a  ki  elillan  a  csíny  elkövetése 
után  (Debrecen  Nyr.  XI.476;  Vozári  Gyula). 

dezentor-bor  :  [nép-etimológia]  csemege  (des- 
sert)-bor  (Göcsej,  Nagy-Lengyel   Nyr.  Vn.l31). 

DÉZSA  {dézsa  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII. 
431):  1.  magas,  alul  szélesebb,  fölül  keskenyebb 
vajköpülő  fa-edény  (Székelyföld  Tsz.;  Kriza); 
2.  döbönke,  túrós  döbönke  (Székelyföld  Tsz. 
Kőváry  László  1842 ;  Csík  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  L121). 

DIADALOM:  diadal  (Palócság:  Nyr.  XXI.421). 

[DIÁKÍRÓM]. 

diákirom  -  flastrom :  diákulum  (diachylum)- 
ílastrom    (Háromszék  m.  Nyr.  III.324). 

DIATÓMOZ.  Diatómozza:  kedveskedik  neki 
vmivel  (Gömör  m.   Gortvavölgye  Nyr.  XV.383). 

DIB-DÁB,  DÍB-DÁB :  haszontalan,  haszna- 
vehetetlen, hitvány,  silány,  ügyefogyott.  Díb- 
dáb  portéka;  dib-dáb  ember  (Marcal  mell.  Tsz.; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX.  576;  Szeged  vid.  Nyr. 
VI.135 ;    Hegyalja,  Kassai.  J.   Szókönyv   1.433 ; 

26* 


399 


DIBBANCS— DIDAK. 


DIDEG— DIKHANC. 


400 


Szilágy  m.  Nyr.  XIV.576;  Szilágy- Somlyó  Nyr. 
XVI.238;  Segesvár  Nyr.  IX.44;  Székelyföld  Tsz.; 
Csík  m.  Nyr.  VII.41). 

DIBBANCS  :  perca  fluviatilis  (Heves  m.  Név- 
telen 1840 ;  Eger  Hermán  0.  Halászat  K.)  [vö. 
dobáncs]. 

DÍBOL :  összegyűr,  tör,  rongál  (Komárom  m. 
Czimmermann  János ;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
236)  [vö.  déböl]. 

Ig-dibol:  1.  lenyom,  föltiir,  rendetlenségbe  hoz 
(megvetett  ágyat)  (Makó  Nyr.  1X.377);  2.  föld- 
höz ver  (Szentes  Nyr.  Vni.281). 

m§g-díbol :  összeront,  összetör  (Hajdú  m. 
Földes  Nyr.  Vn.23o). 

össze-díbol ;  össze-vissza  hány  v.  döntöget 
(Mezőtúr  Nyr.  X.477).  Ne  dihold  össze  az  ágyat! 
Ősszedibolta  a  jég  az  árpát  (Debrecen  Nyr.  VH. 
188). 

szít-díbol :  CND  (Mezőtúr  Nyr.  X.477). 

[DÍBOLTAT]. 

öszve-díboltat :  összegázoltat  (vetést)  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  1.433). 

riCEGŐS:  döcögős  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.274). 

DICS :  dicsér.  Dicsi :  dicséri.  Még  és  dicste 
(Zala  m.  Dobronak  Nyr.  11.467). 

DICSÁKTU :  nézd  csak !  Dicsáktn,  milyen  hírre 
[hetykén]  beszél !  (Abauj  m.  Beret  ís'yr.  III.522). 

DICCSAK:  cv  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 
188)  [vö.  dik]. 

DICSÉR  (csérjök  a  Jézust  [köszöntés]  Zala  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.132;  csértessék  Göcsej 
MNy.  V.IOO;  Kecskemét  Nyr.  IX.361 ;  Szeged 
Nyr.  IV.83;  csértessik  Repce  mell.  Nyr.  XX.371; 
csétessék  Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XVII.431  ; 
csirtessjék  Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr.  III.476; 
dicstesBék  Göcsej,  Páka  Nyr.  11.133;  ííicstessik 
Göcsej  Nyr.  11.178;  stesseék  Palócság  Nyr.  VI. 
466;  Vn.35). 

[Szólások].  Csak  beszélj,  majd  ném  dicsérünk 
férhöz  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI.477). 

be-díosór:  ,dícsértessék'-kel  köszönt  be.  Elő- 
tanáiak  égy  házat,  abba  bemöntek.  oszt  abba  vót 
12  holló;  bedícsértek :  Dicsértessék  a  Jézus  Krisz- 
tus! (Csanád  m.  Apáca  Kálmány  L.  Koszorúk 
11.217). 

[DICSEI  P]. 

dicskin-űuő  :  8— 10  éves  leányka  (Pozsony 
m.  Tárnok  Nyr.  IX.281). 

DICSÖS :  dicséretre  méltó  (Zala  m.  Hetes  Nyr. 
n.372). 

DIDÁK :  farsangi  szerb  alakos.  Vén  didák : 
^gúnynév]  (Baja  Bayer  József). 


didák-járás :  szerb  alakosok  fölvonulása  a 
farsangban  (Baja  Bayer  József). 

[DIDÉG]. 

didég-dudog:  lassú  hangon  magában  dörmög 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

DIDEREG  {dedereg  Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1.418;  dedergek  Vas  m.  Kemenesalja, 
Székelyföld  Tsz.;  dödörgök  Erdővidék  Tsz.;  dö- 
dörög  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  1.418).  — 
Didereg  a  réce  csőre,  mikor  a  szemet  fölkap- 
kodja (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.575)  [vö.  3.  du- 
dor og]. 

DIFÁMÁL  (Mezőtúr  Nyr.  X.477;  Brassó  m. 
Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  III.524;  diflámál  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos):  leszól,  gyaláz, 
rossz  hírbe  kever. 

DIFI:  tündöklő  (Hely  nélkül  Nyr.  XII.527)  [vö. 
1.  döfi\. 

DIFINYA:  szép,  finom,  jó,  kiváló  (Kunság 
Nyr.  XIV. 526).  Nem  valami  difinya:  nem  valami 
különös  (Félegyháza  Nyr.  IV.559). 

DIPINYI  (Szeged  és  vid.  Nyr.  1.425 ;  Csaplár 
Benedek;  definye  Szeged  vid.,  Hódmező-Vásár- 
hely  Csaplár  Benedek):  cv>.  Biz  e  nem  igen  difi- 
nyi  posztó  (Szeged  Csaplár  Benedek)  [vö.  finyi). 

DIFINYÓ:  cv  (Kis-Kún-Halas   Nyr.  XIV.477). 

DIFINYÓS :  cv  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477). 

DIGDÁNCS :  hitvány  ló,  gebe  (Pápa  Nyr.  XVI. 
527;  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác). 

[DIGID]. 

digid-dagad:  dagad.  Kinyeret  aprítottam  be- 
léje, úgy  mögdigidött-dagadott,  hogy!  (Szeged  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  1.64). 

DIGÓ:  olasz  munkás,  a  ki  taligán  földet  hord 
j  (Szeged  Baligó  János). 

I       PÍJ]. 

I  [Szólások].  A  tavaji  dijára  jutott  (mondta  vki 
I  eggy  emberről,  a  kinek  mult-évi  lábfájása  ki- 
I  újult;  Debrecen  Nyr.  VII.  188). 

! 

j       DÍJALMAS:  jövedelmes.  Nem  ment  kárba  a 
!  puskapor \   dijalmasan  jöttem   haza:   jó    vadász- 
zsákmánnyal (Szilágy  m.  Nyr.  XVII.422). 

i  DIJJAD :  élénken  nő,  díszlik  (vetés).  A  tavaszi 

j  meleg  esőre  dijjannak  a  vetések  (Göcsej  Nyr.  VIH. 

!  532).   A  tavasszá,  mikó  miég  köpeszek  vuótak  a 

i  mezüők,   nem  szuót  semmit;  de  muta  esüö  esött, 

:  iés  a  vetiésök  dijjanyi  keztek,  azt  monda  stb.  (Gö- 

I  csej  MNy.  V.159). 

■       [DIK]. 

[Szólások].  Dik  csak :  mondd  csak  (Hont  m. 
Nyr.  XVIII.430)  [?  —  vö.  diccsak]. 

DIKHANC:  gebe  (Rimaszombat  Nyr.  V.271). 


401 


DEKHEC— DIMBEL. 


DIMBES—DIÓ. 


^m^ 


DIKHEC  (Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.477; 
gyikhéc  Érsekujyár  Nyr.  VII.40) :  vége  van.  Dik- 
hec  mán  neki.  Anák  ma  gyikhec  (i.  h.) 

DIKHIC :  ütleg.  Héj,  bikfic,  kell-é  dikhic  ? 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

DIKHICÉL :  ütlegel  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek) [vö.  dikicsel\. 

DIKICS  [hikics  Kalocsa  Nyr.  VIII.335;  dikics 
Debrecen  Nyr.  XIII.432 ;  dikis  Somosjy  m.  Csurgó 
Nyr.  XXI.143;  Székelyföld  Tsz.;  Kézdi-Vásár- 
hely  Nyr.  XVII.480 ;  dükis  [rímeltetve  ezzel :  tük 
is]  Székely-Keresztúr  Nyr.  XV.427). 

[DIKICSÉL]. 

el-dikicsöl :  eldönget.  Jól  edikicsőték  a  hátát 
(Szeged  Csaplár  Benedek)  [vö.  dikhicél]. 

ki-dikisel:  kicsinosít,  kicsíp,  fölpiperéz.  Ki- 
dikiselte  magát  (Székelyföld  Kriza). 

DIKÓ  {dikaó  Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XXII. 
383;  íííM  Hajdú  m.  Hadház  Nyr.  XIX.143;  gyikó 
Kalló  Nyr.  XV.520):  ágyféle:  a)  hevenyészett, 
összetákolt  ágy  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.192);  b)  szal- 
mából font  nyugvó-ágy  (lésza)  (Kalló  Nyr.  XV. 
520;  Hajdú  m.  Hadház  Nyr.  XIX.143);  c)  kere- 
kes ágy,  ágyfiók  (ágynak  kihúzó  alja)  (Sáros- 
patak vid.  Zoványi  Jenő);  d)  sarokba  állított 
szánkaforma  gyermek-ágy  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVI.143);  e)  az  ólban  a  kocsis  számára  készí- 
tett fekvőhely  (Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XXII. 
383). 

DIKTA:  négynyüstös  vászon  (Hegyalja  Kas- 
sai J.  Szókönyv  1.438)  [vö.  fél-dikta]. 

DIKTÉRA:  [tréf.jsuba  (Szentes  Nyr.  VI.232). 

DILLÓ  {dilló  Csík  m.  Nyr.  VII.41):  1.  eggy- 
ügyü,  féleszű,  idétlenkedő,  bohó  (Székelyföld 
Tsz.;  Andrássy  Antal  1843;  Csík  m.  Nyr.  VII. 
41);  2.  mpgvetett  fehérszemély  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.321)  [vö.  idilló]. 

DILONG:  otromba  kamasz  (Abauj  m.  Névte- 
len 1839;  Abau]  m.  Jászó  Nyr.  IX.478;  Rozs- 
nyó Nyr.  Vin.564). 

DÍMATLAN,  DIMATLAN  (dijmatlan  Hajdú 
m.  Nyr.  XVII.171):  idomtalan,  esetlen,  otromba 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.236;  Mezőtúr  Nyr.  IX. 
183;  Kisújszállás  Nyr.  XIX.238;  Hajdú  m.  Föl- 
des Nyr.  VII.234;  Debrecen  Nyr.  ÍX.163.  206; 
XI.189;  Hajdú  Nagy  Sándor)  [vö.  2.  divatlan- 
kod-ik]. 

[DBIB]. 

dimb-domb:  sok  domb,  csupa  domb  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.185;  Szatmár  m. 
Nagy-Dobos  Nyr.  IX.138). 

[DIMBÉL]. 

dimbel-dombol :  dorbézol,  dombéroz,  vígan 
lakmározik  (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Há- 
romszék m.  Győrffy  Iván).  . 


[DIMBÉS]. 

dimbes-dombos:  dombos,  sok  dombú  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  IX.185;  Szatmár  m. 
Nagy-Dobos  Nyr.  IX.138). 

DIMES:  kitűnő.  Nem  igen  dimes  a  márfája 
(Háromszék  m.  Nyr.  X.39). 

DIMOS    {dinos    Háromszék    m.    Nyr.    V.36)  : 

1.  dimos,  dinos :  finom,  szép,  takaros,  csinos 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.243.  321;  Nyr.  V.36; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 

2.  dimos :  rátartós,  hetyke,  kevély,  kényes,  negé- 
des (Székelyföld  Tsz.  Nyr.  IX.206 ;  Kiss  Mihály  ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.  321). 

1.  DINKA:  eggy  szőllőfaj  (Tisza-Vezseny  Er- 
délyi J.  Népdalok  és  mond.  111.82).  Piros  dinka, 
fehér  dinka  (Somogy  m.  Adánd  Nyr.  IV.334). 

dinka-szőlő:  cv  (Hely  nélkül  Tsz.) 

2.  DINKA  (Nagyvárad  vid.  Kassai  J.  Szókönyv 
1.434;  Hajdú  m.  Hadház  Nyr.  XIX.143;  Unka 
Eger  vid.  Kassai  .1.  Szókönyv  L434;  Debrecen 
vid.  Pap  Károly;  Balmaz-Újváros  és  vid,  Nyr. 
XIX.143;  Pap  Károly):  sütő-tök,  úri-tök. 

DINOGÁL:  iddogál,  borozgatva  mulat  (Kun- 
ság Nyr.  XV.520;  Nagy-Kúnság  Nyr.  n.325 ; 
XVI.236). 

DINNYE  {dinyá  Szlavónia  Balassa  József; 
Szeged  Csaplár  Benedek ;  dinye  Kolozs  m.  Sztána 
Nyr.  IX.503;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  dinnya 
Eszék  vid.  Nyr.  V.270 ;  Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.284;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
1.207;  Csaplár  Benedek;  Török-Becse,  Torontál 
m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.87 ;  III. 
80;  Somogy  m.  Nyr.  XVIII.239;  XIX.  143;  So- 
mogy m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;  Baranya  m. 
Nyr.  XIV.142;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46; 
Baranya-Sz.Lőrinc  Nyr.  XVII.335 ;  Ormányság, 
Drávafok  Nyr.  11.473;  ginnye  Borsod  m.  Sáta 
és  vid.  Nyr.  XXI.312;  gyingye  Csallóköz  Nyr. 
1.278;  Csaplár  Benedek;  Alsó-Csallóköz,  Patony- 
szél  Nyr.  XII.  143;  gyinnye  Pest  m.  Gyömrő  vid. 
Pap  Károly;  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Ko- 
szorúk 1.153;  Palócság  Nyr.  XXI.218;  Borsod 
m.  Sáta  és  vid.  Nyr.  XXI.312 ;  Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.449).  —  Dönnye:  úri-tök,  sütő-tök  (So- 
mogy m.  Nyr.  XIX.  143). 

dönnye-tök:  1.  dinnye  (Somo'gy  m.  Nyr.  XVIII. 
239;  Somogy  m.  Csurgó  Király  Pál;  Baranya- 
Sz.Lőrinc  Nyr.  XVII.335);  2.  úri-tök,  sütő-tök 
(Somogy  m.  Nyr.  XIX.  143). 

DIÓ  {dia  Göcsej  Nyr.  XIII.256;  Somogy  m. 
Nyr.  XVni.  239;  Király  Pál;  Baranya  m.  Nyr. 
XIV.142;  Ormányság  Tsz.  MNy.  V.80;  Ormány- 
ság, Drávafok  Nyr.  11.473;  Baranya  m.  Patacs 
vid.  Csaplár  Benedek;  Baranya-Sz.Lőrinc  Nyr. 
XVII.335;  Baranya  m.  Kisasszonyfa  Kassai  J. 
Szókönyv  1.432;  dijó  Vác,  Hévíz  Király  Pál; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323;  Háromszék 
m.   Angyalos,  Besenyő,    Gidófalva   Nyr.  XVIII. 


403 


DIÓKORA— DISPUTÁL. 


DÍSZ— DISZNÓ. 


404 


527;  divó  Soprony  m.  Alsó-,  Közép-  és  Fölsö- 
Bük  Nyr.  VIII.384 ;  Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy- 
Miháli  Nyr.  XXI.432 ;  Repce  mell.  Nyr.  XX. 
369;  Zalám.  Dergecs  Nyr.  III.34;  Zala  m.  Sümeg 
vid.  Nyr.  XXII.286;  Veszprém,  Szombathely  Ki- 
rály Pál;  Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Sz.Pál  Nyr. 
VIII.522;  Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  11.519;  III.35; 
Fehér  m.  Lovas-Berény  Nyr.  XVII.576;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI-331;  Háromszék  m.  An- 
gyalos, Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII.527;  Kézdi- 
Vásárhely  Kiss  Mihály ;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
V.330;  XVI.478;  divuó  Göcsej  MNy.  11.410; 
gyija  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.458;  Komárom  Ki- 
rály Pál;  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVIII.528 ; 
Palócság  Nyr.  VIII.450;  Gömör  m.  Tsz.;  Nóg- 
rád m.  Rimóc  Nyr.  VI.  273;  Nógrád  m.  Tol- 
mács Nyr.  XV.326;  gyió  Palócság  Kassai  J. 
Szókönyv  1.435;  gtjia  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
455;  gyió  Palócság  Nyr.  XXII.35;  gyivó  Rába- 
köz, Göcsej,  Balaton  mell.  MNy.  V.80 ;  Veszprém 
m.  Csetény  Nyr.  V.427 ;  Palócság  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1.435 ;  Tsz. ;  Eger  Kassai  J.  Szókönyv 
n.285). 

[dió-bél]. 

dióból-tincs :  diógerezd  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

DIÓKOBA:  dió-nagyságú  (Háromszék  m.  Vadr. 
503b). 

[DIÓS],  DIÁS:  diófa-ültetvény.  Gyerünk  a 
didsba  (Somogy  m.  Király  Pál). 

[DIBÉG]. 

direg-dörög :  dirmeg-dörmög(Szatmárm.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.Í85). 

[DIEI]. 

diri-daráll :  fecseg,  jár  a  szája,  mindent  össze- 
vissza beszél  (Fehér  m.  Nyr.  X.186)  [vö.  derél- 
darál]. 

[DmiB]. 

dirib-darab  {direb-darab  Érmeilék  Nyr.  V. 
425). 

DIKIBOL:  darabol  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
GyőrfFy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ; 
Erdővidék  Tsz). 

DIBICEL :  érdes,  fülsértő  hangon  cincog,  nyi- 
szereg  (Székely-Keresztúr  Nyr.  XXII.335). 

[DIBRÉG]. 

dirrög-durrog.  Dirrög-durrog  az  ostor  (Szeged 
vid.  Nyr.  VI.  135). 

[DISIPÁL]. 

el-di8ipál:  elpusztít,  elveszteget.  Minden  jó. 
szagát  eldisipálta  (Udvarhely  m.  Nyr.  V.180). 

DISPUTÁL  {diskutál  Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVn.315),  . 


DÍSZ:  bő  termés,  bőség.  Disze  van  a  szőlőnek: 
bőven  van,  bőven  terem  (Somlyó  vid.  Nyr.  XIV. 
140).  Dísze  van  a  gabonának,  gyümölcsnek  (mikor 
jó  termés  Ígérkezik)  (Repce  mell.  Nyr.  XX.416). 
Az  idén  nincs  disze  a  gyümőcsnek  (Göcsej  Nyr. 
XIV.395).  A  zidin  nem  nagy  disze  vót  a  gyümücs- 
nek.  Nad  disze  [keletje]  uaw  most  a  bundának, 
mét  hideg  van  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  XIII.383). 

DISZKÉ  [biszke  Székelyföld  Tsz.;  diszké  Há- 
romszék m.  Nyr.  X.39;  döszke,  düszke  Három- 
szék m.  Vadr.  495a):  fiatal  juh,  kecske,  tehén 
V.  bivaly,  a  mely  még  nem  ellett  v.  előhasú 
(Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  1.438;  Tsz. 
Kriza ;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.42 ;  Csík 
m.  Győrffy  Iván ;  Gyergyó  Kiss  Mihály ;  Három- 
szék m.  Tsz.  Vadr.).  Szép  döszkéje  van:  szép 
fiatal  felesége  (Háromszék  m.  Vadr.  495a). 

DISZKÓ :  cv.  Diszkó  juh  (Székelyföld  Tsz.) 

1.  DÍSZL-IK  (diszl-ik):  szépen  tenyészik,  bő- 
ven terem  (Repce  mell.  Nyr.  XX.416;  Somlyó 
vid.  Nyr.  XIV.140 ;  Vas  m.  Jánosháza  Nyr. 
XVI.  141).  A  reszneki  határon  nem  jól  diszlik  a 
dohány  (Göcsej  Nyr.  XIV.395). 

2.  DISZL-IK :  ízlik.  Ez  a  bor  nem  diszlik  úgy 
utánno  (a  jobb  után  a  kevésbbé  jó)  (Vas  m.  János- 
háza Nyr.  XVI.141). 

DISZNÓ  {desznu  Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.380. 
521 ;  desznyu  Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr. 
VII.477;  desztó  Bereg  m^.  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly ;  dé'sztu  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.41 ;  diszna, 
plur.  disznák  Szlavónia  Nyr.  V.61 ;  disznu  Göcsej 
Nyr.  XIV.164;  disznyó  Székelyföld  Tsz.;  Csík 
m.  Nyr.  Vn.47.  427 ;  Csík-Csekefalva  Nyr.  XHI. 
575;  disztó  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  V.521;  VL420; 
Debrecen  Nyr.  V.141.  470;  ■vn.l88;  IX.163.  203  ; 
Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  11.479;  Tisza-Sz.Imre 
Nyr.  IX.129;  Ermellék,  Székelyhíd  Nyr.  V.264. 
328;  VI.276;  Zemplén  m.  Nyr.  IV.425;  Zemplén 
m.  Nagy-Tárkány  Nyr.  VII.32;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  1.439;  n.268;  Ugocsa  m.  Gődény- 
háza  Nyr.  III.371 ;  Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly;  Szilágy  m.  Nyr.  VI.473;  Vn.381; 
IX.566 ;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János ;  disztu 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  L421.  462;  Vn.272.  322.  371. 
467;  Zala  m.  Szentgyörgy  völgye  Nyr.  11.279; 
Göcsej  Nyr.  Xin.353;  Hetes  Nyr.  1.380;  Dobronak 
Nyr.  11.233;  dittó  Tisza-Dob  Nyr.  XX.192;  gyesznő 
Palócság  MNy.  V.80;  gyisznó  Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.114;  Palócság  Tsz.; 
gyisznaó  Palócság  Nyr.  VI1.34;  Eger  vid.  Nyr. 
VL185).  —  Disznó:  a  pukkantó  (datura  stramo- 
nium)  termése  (Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVIII. 
576). 

[Szólások].  Disznyó  keringette  [káromkodás] 
(Székelyföld  Kiss  Mihály).  Disznó  veszett  [károm- 
kodás] (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.32). 

disznó-apró :  kevésbbé  veszedelmes  himlő- 
fajta,  a  mely  nyomokat  nem  hagy  (Zala  m.  Sze- 
pezd  Nyr.  XXI.522). 


405 


DISZNÓS -DISZNÓZÁS. 


DÍVÁN— DOB. 


406 


disznó-bab :  nagyszemú  babí'aj  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.323). 

disznó-borz :  sündisznó  (Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  1.441). 

disztu-bál:  disznótor  (Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  11.279). 

disznyó-csucsu :  lóhere  (Csík  m.  MNy.  VI.371) 
[vö.  csucsukás]. 

dösztu-embörsig  (Őrség  Nyr.  11.41 ;  disznem- 
hörsig  Göcsej  Nyr.  V.35.  122) :  szalonna. 

disznó-hal:  acerina  cernua  (Erdővidék  Her- 
mán 0.  Halászat  K.) 

[disznó-költség]  [disznó-köccség  Székelyföld 
Kiss  Mihály ;  disznyó-köccség  Háromszék  m.  Vadr. 
491b):  disznó-aprólék. 

disznó-kenyér :  kúnrépa(cyclamen  europaeum) 
(Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  1.441). 


[disznó-orja],     disznó-arja 

(Rimaszombat  Nyr.  XV.383). 


disznófő    eleje 


disznó-pajta:  disznó-ól  (Székelyföld  Tsz.) 
[disznó  -p  ásztor] . 

[Szólások].  Disznópásztor  a  kanász  [tréfás  szit- 
kozódás] (Kecskemét  Csaplár  Benedek).  Disznó- 
pásztor, fakanásztor :  <x  (Szeged  Csaplár  Bene- 
dek). 

disznó-sajt:  vastag  hurkaféle,  a  mely  apróra 
vagdalt  disznófülből,  bőrkéből,  szalonnából  és 
vérből  készül  (presswurst)  (Bars  m.  Zeliz  vid. 
Nyr.  XIV.287;  Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.334). 

disznyó-szaka :  disznó  szája  szélein  támadt 
börkeményedés  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

disznyó-szőcs  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  disznó- 
szögy  Székelyföld  Kriza):  sündisznó. 

disznó-tök:  eggy  tökfaj  (Zemplén  m.  Szürnyeg 

Nyr.  X.323). 

DISZNÓS :  gyermekjáték,  a  mely  abból  áll,  | 
hogy  eggy  kijelölt  kör  közepében  ásott  gödröcs-  \ 
kébe  a  labdát  v.  bogyót  bepiszkálni,  behajtani  I 
iparkodnak  (másutt:  csűrös)  (Tisza  mell.,  Mátyus-  '< 
földe,  Csallóköz  CzF.)  i 

i 

[Szólások].  Disznós  atta  [káromkodás]  (Udvar-  ■ 
hely  m.  Nyr.  IV.32).  | 

disznós-ól :  disznó-ól  (Baranya  m.  Bélye  Nyr.  ! 
XVI.134).  i 

DISZNÓSÁG :  disznó-aprólék  (Nagy-Kálló  Nyr.  ! 
XI1.429;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238;   Csalló- 
köz Szinnyei  József). 

[DISZNÓZ]. 

[Szólások].  Disznózom  atta  [káromkodás]  (Ud- 
varhely m.  NyrTTSST"**'*''^"' 

DISZNÓZÁS:    fiatal  legények  játéka,  a  mely 


i  abból  áll,  hogy  eggy  nagyobb  fatekét  botokkal 
1  iparkodnak  a  helyéből  elütni  (Nyitra  m.  Pog- 
i  rány  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

DÍVÁN   [dévány  Szeged  Kálmány  L.   Szeged 
I  népe  1.213). 

DIVAT:  1.  díszlés,  bő  termés,  bőség.  Vminek 
divatja  van.  Divatjában  van  (,uton-utfélen  hall- 
ható' Nyr.  ViII.70).  Egyetek,  igyatok  gyerekek, 
most  van  a  divattya  (a  szőllőnek,  mustnak ;  mond- 
ják szüretkor)  (Déva-Ványa  Nyr.  XIX.82).  Leg- 
divatjába:  legbővében  (Székelyföld  Csaplár  Be- 
nedek; Háromszék  m.  MNy.  VI.337;  Győrffy 
Iván);  2.  ideje  vminek.  Megájj  csak,  jobb  lessz, 
ha  bejön  a  munka  divattya.  Majd  akkor,  ha  bejön 
a  takarásnak  divattya  (Déva-Ványa  Nyr.  XIX.82). 

DrVATKOZ-IK :  vitatkozik  (Szatmár  m.  Nagy- 
Dobos  Nyr.  Vin.524). 

DIVATLAN  (Székelyföld  Tsz. ;  Andrássy  Antal 
1843;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.322. 
358;  Csík  m.  Nyr.  Vn.41;  XH.281 ;  diatlan  Csík 
m.  Várdótfalva  Péter  János;  duvatlan  Székely- 
föld Tsz.  Andrássy  Antal  1843;  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  m.  Nyr.  IX.235 ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.322.  358;  Győrffy  Iván):  evésben  mértéktelen, 
telhetetlen,  nagybélú,  nagyehető. 

1.  DIVATLANKOD-IK  (Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Erdővidék  Tsz.;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI. 
465;  Csík  m.  Nyr.  XII.281 ;  diatlankod-ik  Csík 
m.  Várdótfalva  Péter  János ;  duvatlankod-ik  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Háromszék  m.  MNy.VI,322;  Győrffy 
Iván):  evésben  mértéktelenkedik,  telhetetlen- 
kedik). 

2.  DIVATLANKOD-IK:  ügyetlenkedik  (Gyer- 
gyó-Ditró  Nyr.  XII.281)  [vö.  dímatlan]. 

DIVATOS  {dévatossíin.  Somogy  m.  Nyr.  XX. 
430). 

DrviDÁL  :  veszteget  (Szatmár  m.  Nagy-Dobos 
Nyr.  VIII.524). 


el-dividál:  elveszteget.  Eldividálja  a  napot 
(Cegléd  Nyr.  XIX.211). 

szét-dividál :  szétoszt  (rossz  értelemben)  (Gö- 
mör  m.  Serke  és  vid.  Nyr.  XVIII.  140). 

1.  DOB:  1.  a  nagy  háló  varsánál  a  vörösökön  túl 
levő  test  (Szatmár  m.  Kis-Majtény  Hermán  0. 
Halászat  K  );  2.  a  szélmalom  vmely  része  (Puszta- 
Kaszaperegh  Nyr.  VII.45). 

[Szólások].  Döbbefakadva  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.231),  dogvafakadva  (Csongrád  m  Mindszent 
Hám  Sándor):  bosszúsan,  dúlva-fúlva.  Itt  vót  a 
zsidó,  hogy  fizessék  ke  neki;  alig  bírtam  kianni 
rajta.  —  De  hát  émönt  má?  —  Emönt  osztán 
nagy  döbbefakadva,  de  aszonta,  hónap  mögin  együn 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.231)  [vö.  M.  Nyelvtört. 
Szótár  2.  dob:  Szólások]. 

dob-farka:  [tréf.  v.  gúny.]  adóbehajtó  (, végre- 
hajtó') (Palócság  Nyr.  XXI.509). 


407 


DOB— DOBBAN. 


DOBBANTÓ— DOBONKA. 


408 


dob-szár:  a  szélmalom  vmely  része  (Puszta- 
Kaszaperegh  Nyr.  V1L45). 

2.  DOB:  1.  üt  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
429).  Kászuluggyá  immá  fö,  a  marháidak  éhön 
vannak;  nézz  a  dógodho,  né  peheggy,  mét  dobok 
egyet!  {Zala.  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.323). 
Oat  dobott  nekem,  hogy . . . :  akkorát  ütött  rám 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.421).  Pofon  dob  (Zala  m 
Gelse  és  vid.  Nyr.  XV. 573) ;  2.  elér,  eltalál 
(Szlavónia  Balassa  József). 

le-dob :  lehajlik,  négykézlábra  áll  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  III.281). 

még-dob:  megüt.  Mégdobta  a  kezével  (Zala, 
Esztergom  m.  Nyr.  rV.173).  Um  mégdobtam  a 
tomporámat  (Őrség  Nyr.  1.422).  E  minap  elesett 
az  öcsiém  iés  um  megdobta  magát,  hon  no  (Göcsej 
MNy.  11.410). 

DÓBA :  mészhordó  láda  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.375). 

DOBAJ :  dobogás  (Balaton  mell.  Fábián  Gábor 
1839). 

DOBÁL:  ütlegel.  Hát  csak  ekeszté  istentelenü 
dobánya  a  hátát,  csak  u  bétt  belé  (Göcsej,  Páka 
Nyr.  i.418). 

DOBÁNCS :  leuciscus  virgo  (Erdély  Hermán  0. 
Halászat  K.)  [vö.  dibbancs]. 

DOBÁB:  duzzadt,  puffadt,  teletömött  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.477).  Dobár  erszény,  zacskó, 
has  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.316. 
494).  Könnyen  beszél,  kinek  dobár  a  zsebje:  a 
kinek  sok  pénze  van  (Szeged  Nyr.  V.571)  [vö. 
dobasz]. 

[Szólások].  Iszka  dobár,  kinn  a  pohár!  [kur- 
jantás tivornya  közben]  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
374;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  n.273). 

DÓBÁB  {dóber,  dúbár,   dúber,    dúbér,    dúbír):  j 
1.  dobár:  leuciscus  virgo  (Bodrogköz  Hermán  0.  i 
Halászat   K.) ;    2.    dóber   (Berettyó-Újfalu    Her- 
mán 0.  Halászat  K.),   dúbár  (Karád  uo.),  dúber 
(Szolnok    uo.),    dúbér   (Tisza   mell.    uo.),    dúbír  \ 
(Zemplén  m.  Kesznyétem  Kassai  J.   Szókönyv 
1.453):  sügér  (perca  fluviatilis). 

DOBÁS :  eggy  vetés  a  dobó-hálóval  (Tolna 
m.  Paks  Nyr.  XIX.431). 

DOBASZ      dobár  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.182). 

dobasz-hasú :  duzzadt,  puffadt,  tele  hasú 
(Abaúj  m.  Jánok  Kassai  J.  Szókönyv  1.444). 

[DOBB],  DABB :  dobbanás  (Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.408.  459). 

DOBBAN:  toppan.  Oda  dobban:  ott  terem 
(Székelyföld  Kiss  Mihály).  Éccö  csak  haza  dob- 
ban :  otthon  terem  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  437). 


le-dobban:  cv  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
11.384). 

DOBBANTÓ:  1.  meghökkentő  [?J.  Dobbantó 
munka  (Hely  nélkül  Nyr.  XII.527) ;  2.  =~  ághégy- 
háló  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.). 

DOBÉNDÁL  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  débéndál  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  dohondál  Háromszék  m.  Vadr.):  rávesz, 
rábeszél.  Réá  débéndálá,  hogy  megvegye  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  debonda]. 

[DOBI]. 

[Közmondások].  Egyszer  dobi,  másszor  köpi: 
eggyszer  bőven,  máskor  szűken  (Háromszék  m. 
MNy.  VL361;  Nyr.  IV.187).  Dobi  — köpi:  dínom- 
dánom' után  koplalás  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván).  Nagy  dobinak  nagy  kopija  van  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  IV.275  [itt  koszija  hiba];  Felméri 
Lajos). 

DOBINT:  eggyszer  v.  hirtelen  dob  (Csík  m. 
MNy.  VI.373). 

DOBL-IK:  táskásodik  (a  fal  v.  rajta  a  vako- 
lat, mielőtt  lehull)  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.  192). 

DOBÓ :  két  darab  fa-abrincs,  mely  félkörben 
van  összehajlítva,  s  a  kettő  eggymáshoz  mint- 
eggy  20  cm.-nyire  összekötve  és  zsineggel  ritkán 
behálózva;  ezzel  hordanak  szalmát  a  marhák 
és  a  lovak  alá  (Dráva  mell  Kopács  Nyr.  XVI.284). 

DOBOG  {dubag  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XI.189)  [vö.  döbög]. 

DOBOGÁL  (Háromszék  m.  MNy.  VI.338 ;  NyK. 
111.16;  Kiss  Mihály;  dobigál  Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr. ; 
Kiss  Mihály):  dobál,  hajigál. 

[DOBOGÁLÓD-IK],  DOBIGÁLÓD-IK :  dobá- 
lódzik,  hajigálódzik  (Háromszék  m.  Vadr.  495a). 

DOBOGÓ :  1.  fahíd,  gyaloghíd  (Dunántúl  Nyr. 
V.128;  Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  L445; 
Baranya  m.  Tsz. ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477 ; 
Mezőtúr  Markovics  Sándor;  Sárrét  Tsz.) ;  2.  emel- 
kedett, dombosabb  hely  a  síkföldön  (Szatmar 
m.  Krassó  Nyr.  XIX.335). 

[DOBOGTAT]  {dubagtat  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XL189;  dubogtat  Székely  föld  Kiss 
Mihály) :  dobog,  dörömböl,  neki-neki  zúdul  (erős 
szélroham,  láng  a  kemencében). 

POBÓKA:  alburnus  lucidus  (Balaton  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K). 

[DOBOL]. 

ki-dobol:  (méheket)  más  köpübe  hajt  át  (He- 
ves m.  Névtelen  1840). 

DOBOLÓD-IK :  öklével  ver,  vereget  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 


DOBONKA  {döbönke   Székelyföld  Tsz.)  -  6o- 
fel-dobban :  ájultan  lerogy  (Balaton  mell.  Tsz.)  '  donka  (Segesvár  Nyr.  IX.44 ;  Udvarhely  m.  Kiss 


409 


DOBONTATO— DOCOG. 


DOCSKA—DOKA. 


410 


Mihály;  Muzsi  János;  Udvarhely  m.  Száldobos 
Nyr.  IV.42;  Székely-Keresztúr  Nyr.  XXII.335; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.321 ;  Győrffy  Iván;  Erdő- 
vidék Nyr.  IX.41 ;  Csík  m.  Nyr.  VII.42). 

DOBONTATO:  rúdra  alkalmazott,  félkörös- 
szájú zsákháló,  a  melyet  víz  ellenében  a  pata- 
kokba, kivált  bokros  helyeken  beállítanak,  s  a 
melybe  a  halakat  zurboló  fákkal  bekergetik  (Tö- 
rök-Becse Nyr.  IX.92;  Hermán  0.  Halászat  K.) 

DOBÓRÓL:  dübörget,  pörrögtet  (dobot)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.321 ;  Győrffy  Iván). 

DOBOS:  potrohos  (Udvarhely  m.  Győrffy  Iván). 

dobos-acsa :  nagy-potrohú,  cserebogár-színú 
sötétsárga  szitakötő  (Nagy-Szalonta  Nyr.  VII. 
456). 

DOBOSKA,  DOBOSZKA:  1.  doboska:  kará- 
csonyi mákos  tészta  (Kassa  vid.  Nyr.  XVII. 
238)  ;  2.  doboszka :  tejben  főtt  apró  gombóc 
(Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839). 

DOBOZI :  nagyehető  (Marosszék  Győrffy  Iván) 
[vö.  dobri]. 

DOBBA:  vízmosta  gödör  (Komárom  m.  Fúr 
Nyr.  XX.479). 

DOBRI:  nagyehető  (Marosszék  Győrffy  Iván) 
[vö.  dobozi]. 

DOBROC  (Göcsej  Tsz. ;  dabronc  Göcsej  Tsz. ; 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.144;  dobróc  Somogy 
m.  Nyr.  XII.186;  döbröc  Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  1.465;  Tsz.;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.93.  477):  hamar  múló  vörös,  tüzes,  visz- 
keteges bőrkiütés.  Kihánta  a  dabronc  (Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XVII.  144).  Dobroc  üssön  ki!  (Gö- 
csej Tsz.). 

[DOBROCOSOD-IK]. 

még-dobrocosodik :  kiütéses  lessz,  földagad. 
Úgy  ütlek  pofon,  hom  mingyá  mé'gdobrocosodik  a 
kípes  feled  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII. 
95.  143). 

DOBZÁS,  TOBZÁS  :  1.  dobzás :  kétágú  fából 
faragott  ék,  melyet  a  lőcskarikába  tesznek,  hogy 
a  lőcs  magasabban  tartsa  a  szekér  oldalát  (Vas 
m.  Nyr.  XV1II.144);  2.  dobzás:  bőrdarab,  melyet 
a  leszállott  ajtó  sarka  alá  tesznek  (Pápa  Nyr. 
XVI.527) ;  3.  tobzás :  folt,  a  melyet  akkép  vet- 
nek, hogy  a  szélét  a  lyuk  széléhez  varrják,  s 
a  folt  széle  nem  ér  túl  a  szakadáson  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.473). 

DOBZÓ  {dobző  Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X. 
332 ;  dobzuó  Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr,  XVIII. 
480):  gömbölyű  szilva. 

[DOCA]. 

doea-fari :  nagyfarú  (leány)  (Szeged  vid.  Nyr. 
VI.  135)  [vö.  duci-faros]. 

DOCOG:  döcög,  baktat,  kocog  (a  ló)  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek)  [vö.  döcög]. 

öi^lNNYKl  :   MAtiYAK  TÍJSÜOTÁH. 


DOCSKA :  házfödésre  való  kissebb  szalma- 
köteg (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.383). 

[DODOG]. 

dodog-dadog :  dadog  (Moldva,  Klézse  Nyr.  IX. 
429). 

DÓDÓZ :  vmiféle  gyermekjátékot  játszik  (Bé- 
kés m.  Sárrét  Nagy  Sándor). 

DOGÁNY:  mészárszék  (Székelyföld  Kassai  J. 
Szókönyv  1.445;  Tsz.;  Csík  m.  Tsz.) 

DOGGYA :  kövér,  vaskos  (személy)  (Rima- 
szombat Nyr.  Xn.l90). 

DOHÁNY  {duhán  Szlavónia  Akadémiai  Érte- 
sítő 1893.  611;  duhán  Dráva  mell.  Nyr.  VI.43; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVni.94). 

dohány-csőss :  [tréf.]  finánc  (Bars  m.  Léva 
Czimmermann  János). 

dohány-csutka  (csutkája)  :  dohány-kocsány 
(Hely  nélkül  Tsz.) 

dohány-kóró:  a  dohány  alsó  szára  (Arad  m. 
Majláthfalva  Nyr.  Vin.238). 

dohány-szusztora :  [tréf.]  szivar  (Makó  Nyr. 
IX.378). 

dohány  -  tukarcs  :  dohánytekercs  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  1.446). 

DOHL-IK  (Székelyföld  Csaplár  Benedek ; 
dolh-ik  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  doll-ik  Pannon- 
halma Nyr.  Xn.l87;  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.221.  321; 
Győrffy  Iván):  1.  dohosodik;  2.  doll-ik:  korhad 
(Székelyföld  Nyr.  n.426). 

gssze-dolllk:  összekorhad  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.344;  Vadr.  511b). 

DOHOG  {duhog  Palócság  Nyr.  XXII.33 ;  Kap- 
nikbánya  és  vid.  NyK.  11.375):  magában  dör- 
mög, zsörtölődik  (Tolna  m.  Tsz.;  Kunság,  Kis- 
újszállás Nyr.  XX.190;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.  143).  A  vén  asszon  köszörűkü,  mindég 
dohog,  mint  a  ménkű  (Ugocsa  m.  Nyr.  XV.574); 
2.  zúg.  Az  ágyú  duhogott  (Torontál  m.  Lőrincfalva 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.49).  Duhog  a  kohó 
tüze  (a  sebes  légáramlástól)  (Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  n.375). 

dohog-mohog :  <v  (Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr. 
X.139). 

DÓK  {dok  Székelyföld  Tsz.) :  gyapotfonó  kerék 
fölálló,  választékos  orra,  a  melybe  a  fonó  vas- 
orsót illesztik  (Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr. 
XV.384;  Háromszék  m.  MNy.  VL321 ;  Vadr.; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos). 

DÓKA :  rövidebb  v.  hosszabb  dolmány-forma 
kabát  (Kis-Kún-Halas  Nyr.   XIV.477;   XIX.523; 

27 


411 


DOKANY  -DOLOG. 


DOLOGS  A  G  -DOMIK  A . 


412 


Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX.576 ;  Nagy-Szalonta  Nyr. 
XV.470;  Szeged  Csaplár  Benedek;  hely  nélkül 
Tsz). 

DOKANY:  eggyszerü  gombos  kabát  (Pannon- 
halma Nyr.  XII.187;  Csallóköz  Nyr.  1.232;  V. 
376 ;  Csaplár  Benedek ;  Fölső-Csallóköz  Nyr. 
Vin.189;  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  VIII.470). 

DOKTOR  {daktor  Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.21 ; 
datkor  Háromszék  m.  Vadr.  426) :  borbély  (Sze- 
ged Nyr.  V.571). 

[DOKTORI]. 

doktori-orvosság:  orvosi  rendelvény  szerint 
készített  orvosság  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 

IX.285). 

DOKÜMÁNY:  dokumentum,  okirat  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  X.191). 

DÓLÉ :  mind  a  két  végén  meghegyezett  fácska, 
a  melyet  a  gyermekek  bottal  föl-  és  elütnek 
(Makó  Nyr.  IX.377;  Dorozsma  Nyr.  XIV.233; 
Orosháza  Nyr.  IV.330;  Szeged  Nyr.  Vn.380; 
Csaplár  Benedek). 

DOLGOS:  munkás  (Székelyföld  Nyr.  n.426). 

DOLGOSSÁG :  dolog  (Szatmár  m.  Nagy-Dobos 

Nyr.  IX.138). 


megver.  Jól  megdógozta  (Három- 
368). 


[DOLGOZ]. 

meg-dógoz : 

szék  m.  Vadr. 

[DOLGOZÓ]. 

dolgozó-náp  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45; 
dógozó-nap  Nógrád  m.  Riraóc  Nyr.  VI.273):  hét- 
köznap. 

DOLHAD,  DOLHOD-IK  (dolhad  Háromszék 
m.  Nyr.  IV.561 ;  dolhod-ik  Székelyföld  Tsz. ;  Há- 
romszék m.  Kiss  Mihály):  dohosodik. 

DOLHADT,  DOLHOTT  {dolhadt  Háromszék 
m.  Nyr.  IV .561 ;  dolhott  Háromszék  m,  Nyr.  IX. 
235;  Kiss  Mihály;  dollott  Udvarhely  m.  Nyr. 
IX.235):  dohos. 

[DOLHODZ-IK]. 

mgg-doUiodzik 

Kiss  Mihály). 


megdohosodik   (Székelyföld 


T>OIiUÁNY{dolománt  Székelyföld  Győrffy  Iván ; 
dolomány  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  1.145. 
148;  ni.l70;  Nyr.  XIH.SIO;  dómán  Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  n.518). 

dolmány-szűr:  térdig  érő  szűr,  a  melynek 
csak  kicsiny  fölálló  szegett  v.  prémezett  gallérja 
van  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  1.447;  hely 
nélkül  Nyr.  X  11.239). 

DOLOG  (dalag  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.484). 

[Szóltok].  Mágá  dógára  megy:  szükségére 
megy  (Érsekújvár  Nyr.  VIII.283). 


dolog-bíró:  munkabíró   (Kapuik  vid.  Nyr.  11. 

182). 

dolog-fogó :  dolgozni  szerető  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.321;  Győrffy  Iván). 


nem  munkabíró   (Kecske- 


dolog-tehetetlen ; 

mét  Nyr.  Xn.232). 

[dolog-tévő]. 

dologtévő-nap  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr. 
IX.283 ;  dologté-nap  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
n.518;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVn.144;  Vas, 
Zala,  Tolna  m.  Király  Pál;  dologtej ö-nap  Vas 
m.  Őrség  Király  Pál;  dologtéö-nap  Vas  m.  Őr- 
ség Nyr.  1.422;  Király  Pál;  dologtéuö-nap  Vas 
m.  Őrség  Király  Pál;  dologtivő-nap  Fehér  m. 
Nyr.  X.189;  dologtö-nap  Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  11.518;  dölögté-nap,  dölögtéü-nap  Göcsej  Nyr. 
XIII.496 ;  dölögtévö-nap  Soprony  m.  Széplak  Nyr. 
XIX.45;  dölögtévü-nap  Göcsej  Nyr.  XIII.307; 
dölögtevüö-nap  Göcsej  MNy.  1.219;  dölögtivüö- 
nap,  dölögtiv" ö-nap  Soprony  m.  Horpács  Nyr. 
IV.  181;  XVIII.513;  dölögtövő-nap  Vas  m.  Répce- 
Sz.György  Nyr.  XVIII.480;  dölögV' ö-nap  Repce 
mell.  Nyr.  XX.364.  370):  hétköznap. 

,  DOLOGSÁG:  dolog  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 
0  édös  szerelmetes  Jézusom,  hol  állanánk  műnk 
most,  ha  ez  a  disznózom-atta  dologság  úgy  meg 
nem  rántott  vóna  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.32). 

DOMBÁR:  meneteles  hegy-  v.  domboldal,  ka- 
paszkodó, hágó,  lejtő  (Göcsej  Tsz.;  MNy.  V.160). 

DOMBÉROZ  {domberoznyi  Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.240;  domhéroz-ik  Göcsej  Nyr.  XIV.  189; 
Göcsej,  Páka  Nyr.  11.43):  1.  dorbézol,  dőzsöl, 
tivornyáz  (Göcsej  Tsz.;  Alföld  Nyr.  Xin.237; 
Tisza  vid.  Nyr.  XIX.125;  Kecskemét,  Csallóköz, 
Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.240;  Háromszék  m.  MNy.  VI.323;  Győrffy 
Iván);  2.  ugrál,  dobog  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.93).  Erdün  terem,  réten  hizik,  asszonyok 
koszt  dotnbérozik  (találós  mese ;  =^~^  szita)  (Göcsej, 
Páka  Nyr.  n.43). 

DOMBOLAG:  dombos  hely  (Somogy  m.  Nemes- 
Déd  Nyr.  VI.325). 

DOMBOLAGOS  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII. 
286;  domholagas  Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  III. 
88):  dombos. 

[DOMICA]. 

domica-leves :  bableves  kolbásszal  és  aszalt 
szilvával  (Kecskemét  Nyr.  XIX. 46). 

DOMIKA,  DOMIKÁT  {damika  Csík  m.  MNy. 
VI.370;  Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525;  demi- 
kát  Palócság,  Gömör  m.  Tsz. ;  Rimaszombat  vid. 
Nyr.  X.88;  Erdély  Csaplár  Benedek;  demikdt 
Rozsnyó  Nyr,  VIII.564;  domika  Székelyföld 
Győrffy  Iván ;  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály ;  Erdő- 
vidék Tsz.;  domikát  Abauj  m.  Jászó  Nyr.  IX. 
478;  Kassa  vid.  Nyr.  XIX. 189):  túrós  leves. 


4  in 


DOMO— DONGÓ. 


DONyESZ-- DOROZSBA. 


414 


DOMÓ  {dom"ó  Palócság  Nyr.  XXI.507;  XXII. 
38;  doma'  Gömör  m.  Runya  Nyr,  XXIL286): 
1.  a  kenyérnek  sülés  közben  kihasadt  és  ki- 
duzzadt része,  dureása,  gyürkéje  (Szentes  Nyr. 
XVII.46;  Szeged  Csaplár  Benedek;  Hajdú  m. 
Nyr.  XVII.422;  Szolnok  Nyr.  XVII.422;  Rima- 
szombat Nyr.  V.271 ;  XVII.422 ;  Borsod  m.,  Mis- 
kolc vid.,  Heves  m.,  Gyöngyös  vid.,  Gömör  m. 
Balog  völgye  Nyr.  XVII.422) ;  2.  olyan  kukorica- 
szem,  a  mely  a  pattogatáskor  nem  tarajosodik 
ki  egészen,  hanem  csak  megrepedezik  (Szolnok 
és  Gyöngyös  vid.  Nyr.  XVII.422 ;  Bács  m.  Zenta 
Nyr.  IX.378)  [vö.  2.  döme]. 

DOMÓS:  1.  gyürkés.  Domós  kenyér  (Szeged 
Csaplár  Benedek);  2.  =^^domó  2.  (Szolnok  és 
Gyöngyös  vid.  Nyr.  XVII.422). 

DÓN;  lerakott  száldeszkák,  a  melyeken  a 
bányában  a  kőszállító  kerekes  ládákat  tolják 
(Szatmár  m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV.238). 

DONDA:  idomtalan,  otromba  (pl.  viselős  asz- 
szony)  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.478 ;  Király 
Pál).  Te  dónda  [mondják  dologtalan  nagy  leány- 
nak] (Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  V.91)  [vö.  dehe- 
donda]. 

[1.  DONG]. 

dong-szgg  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
143 ;  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.375 ;  don-szeg 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.375):  nagy,  vas- 
tag, csaknem  fél  lábnyi  hosszú  vasszeg. 

2.  DONG  {donog  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.274). 

[Szólások].  Dongják  a  legyek  a  tejes  fazakat; 
améhek,  dongók  a  virágokat:  körüldongják,  dongva 
belepik  (Udvarhely  m.  Vadr.  495b).  Dongják  a 
leányt:  körülveszik,  ostromolják,  udvarolnak  neki 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

3.  DONG :  szivárog  (a  víz  a  föld  alól)  (Bara- 
nya m.  Csúza  Nyr.  XVTII.93). 

át-dong:  átszivárog.  Átdongi  a  viz:  átszivá- 
rog rajta  (Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV.372). 

DONGA  {duga  Dunántúl  Nyr.  XVI.  190;  Somogy 
m.  Babod  Nyr.  XII.278;  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.381;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.94; 
Baranya  m.  Abaliget  Csaplár  Benedek).  Ojan 
dugábo  vót,  egészen  össze  vót  dőve,  é  van  romóva 
(Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI.477). 

duga-dült :  düledező,  rozzant  (hordó  v.  más 
faedény)  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
vö.  renyhó  Tsz.) 

DONGAS:  talajvíz  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.93). 

DONGÓ  {dungó  Alföld  Nyr.  V.86 ;  Szeged  Nyr. 
VII.380;  Székelyföld  Györffy  Iván;  Háromszék 
m.  Vadr. ;  Erdővidék  Tsz.) 

[Szólások].  Dungó  van  a  fülibe:  lehorgasztott 
boros  fejjel  botorkál  (Alföld  Nyr.  V.86). 


dungó-virág:  tüdő-fű  (Háromszék  m.  Vadr. 
496a). 

DONYÉSZ:  szerető   (Gömör  m.   Runya  Nyr. 

XXII.286). 

DOP  (Székelyföld  Ferenczi  János ;  dtip  Brassó 
m.  Hétfalu  MNy.  V.347;  Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr. 
III.524):  dugó,  szöszdugó. 

[DOPOL]. 

bó-dopol :  bedug  (dugóval)  (Székelyföld  Tsz. ; 
Ferenczi  János). 

DORBÉLYOZ:  dorbézol  (Göcsej  Tsz.  96b). 

DORGÓ:  lég-eresztő  cső  a  hamuzsírfőzésnél 
(Háromszék  m.  Vadr.) 

DORHOL:  hengerel,  mángorol  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.321;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

[DÓRI]. 

dori-korsó:  nagy,  vörös,  mázatlan  cserép- 
korsó (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283). 

DORKÓ  :  fa-ivóedény,  kupa  (Szeged  vid.  Nyr. 
11.43). 

DORNA :  iszákos,  részeges  (Rimaszombat  Nyr. 
V.271). 

DOROL:  dong  (Háromszék  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  1.372).  Dorolják  a  legyek  a  tejes  fazakat;  a 
méhek,  dongók  a  virágokat:  körüldongják,  dongva 
belepik  (Udvarhely  m.  Vadr.).  A  sebet  dorolják 
a  legyek  (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  1.450). 

[DOROMBOLÓ]. 

doromboló-madár :  nádi  fülemile  (locustella 
luscinioides)  (Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr. 
XVn.430). 

DORONG  {doromb  Palócság  Nyr.  XXI.314; 
XXII.33;  döröng  Hont  m.  Tesmag  Nyr.  VHI. 
570 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.322 ;  durong  Göcsej 
Nyr.  XII.95 ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  durung 
Somogy  m.  Nyr.  XIV.479;  Balaton  meU.  Tsz.; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.94 ;  Bács  m.  Baj- 
mok  Nyr.  VII.520;  düring  Szatmár  vid.  Tsz.): 
1.  döröng:  nagy  tönk  (Háromszék  m.  MNy.  VT. 
322) ;  2.  düring :  bunkós  bot  (Szatmár  vid.  Tsz.) 

dorong-fánk,  durung-fánk  t  kürtös-kalács 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Tata  Csaplár  Benedek). 

DOROZMÁS  {dorocsmás  Keszthely  Nyr.  XI. 
237;  duruzsmás  Pécs  Király  Pál):  durva,  érdes, 
darabos  (pl.  liszt ;  papiros ;  az  ember  bőre  a  behe- 
gedt seb  helyén)  (Balaton  mell.  Tsz.;  Somogy 
ra.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.  141).  Ha  a  mész  do- 
rozmás,  hamar  hullik  a  máitér  (Zala  m.  Nyr. 
XVni.  287). 

DOROZSBA  (Bars  m.  Czimmermann  János; 
dorosba  Gömör  m.  Tsz. ;  dorosbá  Érsekújvár  Nyr. 
VII.40;  XIX.457;  drusba  Nógrád  m.  Tolmács 
Nyr.   XVIII.48;   druzsba  Pest  m.  Túra  Nyr.  IH. 

27* 


415 


DORVATT— DÖBLEC. 


DÖBÖCSK— DÖCCÖS. 


416 


46;  Palócság  Tsz.;  druzshá  Hont  m.  Ipolyság 
Nyr.  XIX.  188;  duruzsba  Hont  m.  Nyr.  V.426): 
vőfély. 

DORVATT:  akaratos,  nyakas  (Zala  m.  Gelse 
Király  Pál). 

DOBZA  (Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Bódiss 
Jusztin;  derza  Göcsej  MNy.  V.159) :  mérges, 
dühös.  Ükeme  derzán  neköm  futott  iés  ékiátotta 
magát:  Csak  ne  hajtsd,  majd  megimádlokí  (Göcsej 
MNy.  V.159). 

[DORZAD]. 

mSg-dorzad:  megmérgelőd-ik,  megdtihösödik, 
megharagszik.  Bizony  sokszor  megdorzatt  reám 
a  feleségem  korábbi  időkben  (Zala  m.  Hetes,  Dob- 
ronak  Fater  József). 

BORZADOTT :  mérges,  dühös  (Zala  m.  Alsó- 
Lendva  vid.  Bódiss  Jusztin). 

DOSZPOL  :  hancúroz,  hentereg.  Mindig  azon 
a  divánon  doszpol  az  a  rossz  kölyök  (Kassa  vid. 
Nyr.  XIX.  189). 

l@-do8zpol:  leriyomkod,  legyúr,  legázol,  ren- 
detlenségbe hoz  (megvetett  ágyat,  szalmarakást, 
szénaboglyát  —  rajta  ugrándozva,  hancúrozva) 
(Abaúj  m.  Király  Pál). 

őssze-doszpol :  cv  (Abaúj  m.  Király  Pál). 

DOSSZOL:  alkalmatlankodva  unszol  (Székely- 
föld Kassai  J.  Szókönyv  1.451 ;  Tsz). 

DOSZT  {duszt-ig  Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1.451 ;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.34) :  untig 
elég.  Annyit  elében  rakott,  hogy  doszt  vót  ászt 
mind  fölönni  (Hódmező- Vásárhely  Nyr,  XVI.42). 
Dosztig:  untig,  torkig  (pl.  evett,  ivott)  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Közép-Baranya 
Nyr.  IV.236;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
n.462;  Debrecen  Nyr.  VH.ISS;  Abauj  m.  Beret 
Nyr.  III.522 ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  1.452 ; 
Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly;  Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1848).  Dosztig  van:  jól 
van  lakva  (Szentes  Nyr.  VI.267).  Dosztig  jól 
laktunk  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVII.375). 
Dusztig  ittam,  de  fogyatékán  is  borom  (Három- 
szék m.  Nyr.  IX.34).  Dosztig  vagyok  már  vélted 
úgyis  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.  132). 

DÖBBEN  {meg-debben  Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XI.93;  dübben  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.357). 

(DÖBLE]. 

döble-tök ;  úri-tök,  sütő-tök  (Maros-Ujvár  Ki- 
rály Pál)  [vö.  döblec], 

DÖBLEC  (Zilah  Nyr.  XIV.287;  Kolozsvár  Márki 
Sándor,  Szinnyei  József;  Kolozs  m.  Szucsák 
Nyr.  XVni.575;  Székelyföld  Csaplár  Benedek, 
Andrássy  Antal  1843,  Győrffy  Iván;  Udvarhely 
m.  Dézsi  Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.226. 
322;  Vadr.;  NyK.   III.18;    Győrfify    Iván,   Dézsi 


Mihály ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  deb- 
lec  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  deblec, 
döblec,  döblöc  Maros-Ujvár  Király  Pál;  döglesz 
Szabolcs  és  Hajdú  m.  Kóssa  Abert):  1.  úri-tök, 
sütő-tök;  2.  döblec:  vastag  testű,  köpcös,  tömzsi 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek,  Andrássy  Antal 
1843 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.226.  322 ;  Győrffy 
Iván)  [vö.  deblák,  döble-tök,  dölec]. 

DÖBÖCSK,  DÖBÖCK:  tömő,  gyömöszölő  fa 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843). 

DÖBÖCSKÖL :  gyömöszöl,  gyúr,  gyomroz 
(Székelyföld  Győrffy  Iván,  Kriza;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.322;  Vadr.;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  MNy.  VI.370).  Döböcs- 
köli  a  bihal  a  legyúrt  embert  a  térgyivel.  Döböcs- 
köli  a '  tésztát  a  teknőbe.  Döböcsköli  a  túrót  a 
dézsába  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  dömöcköl, 
töcsköl]. 

még-döböcsköl :  cv  (Székelyföld  Győrffy  Iván ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  A  bihal  a 
térdivei  megdöböcsköli  az  embert  (Háromszék  m. 
Vadr.).  Legyúrta  Pistát  s  a  hasát  jól  megdöböcs- 
költe  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

[DÖBÖCSKÖLŐ]. 

dübiekölő-malom :  zúzó  malom  (Szatmár  m. 
Király  Pál). 

DÖBÖG  {debeg  Heves  m.  Névtelen  1840;  déMg 
Udvarhely  m.  Vadr.;  dübög  Csongrád  m.  Nyr. 
IX.374;    Szatmár    m.    Pangyola    Nyr.    in.521): 

1.  döbög,  dübög:  dobog.  Döbög  a  szivem  (Komá- 
rom m.  Nyr.  XIV.187).  Úgy  dübögött  a  szíve, 
mint  a   bárány  farka  (Csongrád   Nyr.    IX.374); 

2.  débég,  döbög,  dübög:  dobogva  jár,  dübörög, 
dörög  (Szatmár  m.  Pangyola  Nyr.  III.521 ;  Udvar- 
hely m.  Vadr.).  Ki  döbög^  ott  ható?  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.  284).  ügy  hallom,  valaki  döbög 
utánnam  (Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  111.124);  3.  döbög:  aggódik.  Mind  azon 
döbögtem,  hon  nem  gyün  el  (Rábaköz  Nyr.  XV. 
430), 

DÖBÖN  (Esztergom  Nyr.  1.277;  m.34;  deben 
Heves  m.  Névtelen  1840;  deben  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.  188;  döböny  Hont  m.  Nyr.  VI.182) 

bodon,  bödön  1. 

DÖBÖRÖD-EK  {döbörödni;  nyilván:  össze-d.): 
összepöröl  (Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.  189). 

DÖBÖRÖS:  göröngyös,  rögös,  pl.  friss  szán- 
tású  föld,  a  melyen  a  nedves  hantok  hirtelen 
száradás  következtében  kemény  rögökké  váltak 
(Fehér  és  Komárom  m.  Király  Pál). 

DÖBÖSZ :  tálacska  (Nyitra  m.  Pográny  és  vid. 
Drnovszky  Ferenc  1841). 

DÖBRŰKÖD-IK :  töprenkedik.  Ezen  annyit 
döbrüköttem  (Veszprém  Nyr.  VIII.40). 

DÖCCÖS:  döccenős  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
322;  Győrffy  Iván). 


417 


DÖCÖG— DÖDÖLLE. 


DÖF— DÖG. 


418 


DÖCÖG  {cleceg  Balaton  mell.,  Marcal  melL  Tsz. ; 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  döcsög  Udvarhely  m. 
Nyr.  VI.272;  Csík  m.  Gyímes  Nyr.  IX.504;  el- 
dözzög  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII.384;  dücög 
Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János).  —  Deceg  : 
vacog,  csikorgó  hidegben  a  fogait  összeveri 
(Balaton  mell.  Tsz.)  [vö.  docog]. 

DÖCÖGET  {deceget  Marcal  mell.  Tsz.  92a). 

[DÖCÖGŐS]. 

[Szólások].  Ekézd  nad  döcögössen  nevetnyi  (Őr- 
ség, Szalafő  Nyr.  VII.88)  [vö,  göcög]. 

[DÖCÖGTET]. 

meg-döcögtet :  [tréf.]  megtáncoltat  (Székely- 
föld Vadr.  382). 

DÖCÖGTETŐ:  [tréf.]  táncvigalom.  Azéttjövénk 
kjetekhez,  hogy  aggyák  ide  Katót,  hogy  vigyük  el 
a  döcögtetöbe  (Székelyföld  Vadr.  382). 

[DÖCÖLÉSZ]. 

fő-döcölósz:  föltápászkodik  (Somogy  m.  Ná- 
goes  Nyr.  VI.428). 

DÖCÖNYEG:  döcögős  szekér  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván). 

DÖDDŐ  (Győr  m.  Tsz.;  düddö  Csallóköz  id. 
Szinnyei  Józsefné):  eggyügyú,  bamba,  gyüge, 
hülye  [vö.  gyüggyö]. 

DŐDIKE;  búzavirág  (centaurea  cyanus)  (Zemp- 
lén m.  Nyr.  IV.425 ;  Zemplén  m.  Deregnyö  Nyr. 
XII.94;  XIIL92). 

dődike-szin:  búzavirág-színű.  Eszem  ászt  a 
dődike-szin  szemécskéd  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.425). 

DÖDÖG:  magában  dörmög,  motyog  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX. 
283;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXIL384)  [vö.  dudogó\. 

[Szólások].  Dödög,  mind  a  fatarisznya  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.267). 

DÖDÖLLE  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv 
1.465;  Rábaköz  Nyr.  XI.189;  Rábaköz,  Beő-Sár- 
kány  Nyr.  XVIII.47 ;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.142 ; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.427;  Pápa  vid., 
Marcal  mell.,  Győr  m.  Tsz.;  Fehér  m.  Forna, 
Csákvár,  Ugocsa  Nyr.  X.522;  Komárom  m,  Sziny- 
nyei  József;  dedelle  Győr  m.  Szigetköz  Nyr. 
XIX.190;  Bars  és  Hont  m.  Czimmermann  János; 
Hont  m.  Nyr.  V.426;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.45;  Érsekújvár  Nyr.  Vni.282;  dedellye  Ba- 
laton mell.  Tsz. ;  didelle  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV. 
575;  dödöjje  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VL274; 
dödöle  Vas  m.  Őrség  Nyr.  XIII.383 ;  dögölye  Kis- 
Kúnság  Nyr.  III.564) :  1.  dedelle,  dedellye,  dödöjje, 
dödöle,  dödölle,  dögölye:  köles-  v.  kukorica-kásá- 
ból készült  galuska-nemű  főtt  tésztás-étel  (Duna 
mell.  Kassai  J.  Szókönyv  1.465;  Rábaköz  Nyr. 
XI.189;  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVin.47; 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  XIII.383 ;  Zala  m.  Hetes  Nyr. 
XIX.  142;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.427;  Pápa 


vid.,  Marcal  mell.,  Balaton  mell.  Tsz.;  Tolna 
m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VL274;  Fehér  m.  Forna, 
Csákvár,  Ugocsa  Nyr.  X.522;  Győr  m.  Tsz.; 
Győr  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.  190 ;  Komárom 
m.  Szinnyei  József;  Kis-Kúnság  Nyr.  111.564); 
2.  dedelle,  didelle:  derelye,  barátfüle  (Hont  m. 
Nyr.  V.426;  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575;  Hont 
m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45;  Hont  és  Bars  m. 
Czimmermann  János ;  Érsekújvár  Nyr.  VIII.282). 

DÖF  {düf  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.137) 
[vö.  duf]. 

ki-döf:  kihajt.  Döfd  ki  a  gyülekezetbe:  hajtsd 
ki  a  csordába  (Székelyföld  Nyr.  11.231). 

DÖPDÖS:  döföl,  döföget.  Hanyatt  vetik,  oszt 
hűssel  döfdösik  (találós  mese ;  =  dagasztó  teknő) 
(Göcsej  Nyr.  Xn.234). 

DÖPET :  döf.  Meg  ne  döf  ess  a  csáklyával  (Hely 
nélkül  Nyr.  IV.  175). 

1 .  DÖFI ;  alkalmas.  E  má  döfi :  ez  már  meg- 
járja (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.236)  [vö.  difi,]. 

2.  DÖFI:  ügyetlen  (Csallóköz  Nyr.  1.232). 

DÖFLEK :  kalács  (Csongrád  m.  Nyr.  VI.373). 

DÖFŐDZ-IK:  döfölődzik  (Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.4). 

DÖFÖL :  döföd,  döfköd  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván).  Hanyatt  fekszik,  hússal  döfölik  (találós 
mese ;  =  dagasztó  teknő)  (Nagy-Beeskerek  Nyr. 
V.422). 

DÖFÖNYÖL:  cv  (Deésakna^  Nyr.  1.381). 

DÖFÖTÖL:  cvd  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.335;  XIV.143;  Katona  Lajos;  Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

DÖFÖTYŰ,  DÖFÖTTYŰ  (düföttyü)  :  1.  döfö- 
tyű,  döföttyü:  mézes-mákos  lepényféle  sütemény, 
a  melynek  a  tetejét  megszurkálják  (Székelyföld 
Kresznerics  F.  Szótár  1.105;  Kassai  J.  Szókönyv 
1.465);  2.  düföttyü:  nagyfarú  nőszemély  (Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XI.39). 

DÖG  [dögü  [?]  Fertő  mell.  MNy.  in.405) : 
1.  [tréf.]  cigánypecsenye.  Eriggy.  szalaggy  s  hoz- 
zál három  krajcár  ára  dögöt  (Marosvásárhely 
Nyr.  XV.239);  2.  nyavalya.  Benne  van  a  dög 
(Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek);  3.  beteg 
(Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  0:275;  Nógrád  m. 
Nyr.  IV.142);  4.  lomha,  rest  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVL284 ;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Brassó  m. 
Bácsfalu  Nyr.  V.91).  Dögnél  dögebb  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  5.  rondaság,  piszok, 
szemét.  Puszta  dög  vagyok  ebbe  a  londa  munkába. 
Csupa  dög  az  udvara  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.284);  6.  ronda,  piszkos,  szennyes  (Eszék 
vid.  Nyr.  V.270).  Kend  meg,  kincseském,  a  zor- 
kádat,  mer  dög:  töröld  meg,  kincsem,  az  orro- 
dat, mert  taknyos  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.431). 


419 


DÖGESZ— DÖGLÖTT. 


DÖGÖL -DÖHEDER. 


420 


[Szólások].  Dög  verje  meg !  (Duna  melL  Kassai 
J.  Szókönyv  L467).  Döge  van,  dögivé  van:  na- 
gyon bőven  van.  Döge  vót  ma  a  piacon  a  gabo- 
nának, a  halnak  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841 ;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 
Dögivé  van  (Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XXI.143; 
Baja  Nyr,  Xn.378).  Annyi  van,  mind  a  dög :  cv 
(Baja  Nyr.  XII.378). 

dög-fü :  datura  stramonium  (Baranya  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  1.466). 

[dög-rovás]. 

[Szólások].  Dög -rováson  van:  utolját  járja, 
közel  van  a  halálhoz  (Szeged,  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek,  Szinnyei  József). 

dög- víz :  olyan  víz,  a  melyben  a  hal  meg  nem 
élhet  (Kőrös-Tarcsa  Hermán  0.  Halászat  K.). 

dögön-bőgő  [dögön-höggö  Hódmező-Vásárhely 
Nyr.  n.366) :  [gúny.]  halott  fölött  éneklő  deák 
(Szentes  Nyr.  Vni.331 ;  Debrecen  Nyr.  IX.206). 

[DÖGÉSZ],  DÖGISZ;  [tréf.]  halottvizsgáló 
(,halottkémO  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  Xni.383). 

DÖGEVÉNY :  dögleletes.  Dögevény  avar  (Sza- 
bolcs m.   Tisza-Dob  Kassai  J.   Szókönyv  1.466). 

DÖGHENDI :  lomha  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Székelyföld  Csaplár  Benedek,  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.226.  322; 
Győrffy  Iván). 

DÖGIT :  1.  dögleszt.  A  zisten  dögiccsen  meg ! 
(Kolozsvár  Szinnyei  József);  2.  rondít  (Eszék 
vid.  Nyr.  V.270). 

DÖGL-IK :  1.  beteg  (Csallóköz  Szinnyei  József) ; 
2.  fekszik  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.524). 

lé-döglik:  lefekszik  (Szeged,  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Székelyföld  Nyr.  XVin.371).  Bizon 
nem  dógozott  éggyet  se  azutáng,  hanem  elmönt  s 
égy  fa  alá  ledöglött  (Udvarhely  m.  Agyagfalva 
Nyr.  XVin.141). 

DŐGLEL:  restell.  Dögleli  a  munkát  (Három- 
szék m.  Vadr.) 

[DÖGLESZT]. 

[meg-dőgleszt]. 

[Szólások].  A  zisten  döglessze  még!  (Zala  m. 
Nyr.  XXn.429). 

DÖGLŐD-IK:  1.  döglöfélben  van  (Tata  vid. 
Nyr.  V.329);  2.  hever,  lustálkodik  (Udvarhely 
m.  Agyagfalva  Nyr.  XVIII.141). 

mgg-döglődik :  megdöglik  (Dráva  mell.  Nyr. 
XV.425). 

DÖGLŐDŐ :  lomha,  rest,  dologtalan  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

DÖGLÖTT:  büdös  (Erdővidék  Tsz.) 


döglött-osomó :  mesterségesen  össze-vissza 
kötött  csomó  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIX.334). 

döglött-főd:  rossz,  terméketlen  föld  (Zala 
m.  Kövágó-Ors,  Révfülöp  Nyr.  XIX.48). 

döglött-hab:  az  apadó  víznek  lassan  múló 
habja  (Csongrád  m.  Mindszent  Kis  Sándor). 

döglött-szín:  megfakult  szín  (Balaton  mell 
Horváth  Zsigmond  1839). 

döglött-tűz :  eggy  csomóban  levő  sok  parázs 
miatt  rosszul  égő  tűz  (Fehér  m.  Vaál  Nvr  XVHI 
573).  ^ 

döglött-víz:  poshadt  víz  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

DÖGÖL:  restell.  Dögli  a  dolgot  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

DÖGÖNYÖL 

Vni.472). 


dögönyöz  (Udvarhely  m.  Nyr. 


DÖGÖNYÖZ  {dögönöz  Balaton  mell.  Tsz.): 
öklével  nyomkod,  dönget,  ütlegel  (Vas  m.  Répce- 
Sz.György  Nyr.  XVin.480;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.236;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  1.467; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.144;  Gyöngyös 
Nyr.  IX.332).  ^ 


el-dögönyöz ; 
XVni.477). 


elver  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 


meg-dögönöz:  cv  (Balaton  mell.  Tsz.) 

DÖGÖS:  lomha,  rest  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

DÖGÖSKÖD-IK :  1.  göthösködik  (Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek);  2.  lustálkodik  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284;  Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

DÖGSÉG:  1.  nyavalya.  Benne  van  a  dögség 
(Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek) ;  2.  lomha- 
ság, restség.  Dögség  vót  egész  nap  alunni  (Három- 
szék m.  Kiss  Mihály). 

[DÖGÜ]. 

[Szólások].  Dögii- félben  van:  döglő  félben  (Fertő 
mell.  MNy.  in.405). 

DÖGÜL   [dögit:    dögült  Dráva  mell.   Kopács 

Nyr.  XVI.284). 

el-dögül :  1.  ellomhul  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.323;  Győrffy  Iván);  2.  elpiszkolódik.  Mitől 
dögit  el  a  ruhád?  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
284). 

DÖGVÉNYES:  összebomló,  földre  hajló,  meg- 
dőlt (növényzet)  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.192). 

DÖHEDÉR  (Keszthely  Király  Pál;  döheder 
Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVin.47;  döhöder 
Vas  és  Somogy  m.  Király  Pál;  Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XVII.478) :  nagytestű,  otromba  test- 
alkatú, nehézkes,  elhízott,  vaskos. 


421 


DÖHER-DŐLINGEL. 


DÖLINGEZ-IK-DŐLT. 


422 


DÖHEB  (Soprony  m.  Eópce  mell.  Nyr.  11.518; 
Fertő  mell.  MNy.  III.242;  Zala  m.  Aráes  Nyr. 
XXII.192;  Vas  és  Somogy  m.  Király  Pál;  So- 
mogy m.  Újmajor  Nyr.  VÍII.ISO;  déher  Zala  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  III. 3 19.  473;  döher\&.^m. 
Kemenesalja  Tsz.;  düher  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály): cv  [vö.  dühére]. 

DÖHÖD-IK  {dühöd-ik  Vas  m.  Őrség  Nyr.  XIII. 
384):  1.  döhöd-ik:  korhad,  rothad  (Göcsej  Vörös 
Balduin).  Foktam  magam,  összeszabtam  [össze- 
vágtam, az  eltörött  szövőszéket],  kivettem  a 
színbe;  ott  had  döhödjék!  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
1,422) ;  2.  döhöd-ik :  elmaradoz,  sokáig  nem  halad 
előre  (az  útban,  a  növésében)  (Vas  m.  Bódiss 
Jusztin);  3.  döhöd-ik,  dühöd-ik:  mulatozik  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  XIIL384).  Ténnáp  is  a  kocsmába 
döhödött  egész  nap  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.421). 

DÖHÖL:  1.  ver,  üt,  ütlegel  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.322;  Vadr.;  Nyr.  V.36;  Győrffy  Iván); 
2.  szurkálva  nyúz  (Háromszék  m.  MNy.  VI.322). 

meg-döhöl :  megütlegel,  elpáhol.  Jól  megdöhöl- 
lék  (Háromszék  m.  Vadr.  495b).  TJgy  megdöhölte, 
hogy  szinte  megölte  (Háromszék  m.  Vadr.  357). 

DÖHÖME  (Veszprém  m.  Várpalota  Nyr.  XXI. 
477;  döhönye  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  II. 
518;  XIX.576) :  idomtalan,  otromba,  esetlen  nagy- 
testű. 

[DÖK]. 

még-dök:  megüt,  megkollint.  Megdökte  af  feje- 
met ak  kujakjávd  (Székelyföld  Győrffy  Iván)  [vö. 
mé'g-zök]. 

DŐL,  DŰL  (m'ég-döjt :  megdőlt  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  U.472;  M-dön  Göcsej  Nyr.  n.371;  dön,  kü- 
í^őn  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.322;  Xin.384). 

el-dül:  elesik.  Eldűlt  a  fiu  (Fölső-Csallóköz 
Nyr.  Vin.333). 

[még-dől]. 

[Szólások].  Megdöjt  az  idő:  meglágyult  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  n.472). 

DÖLEC:  testes,  kövér.  Dölec  asszony.  Égisz 
egy  dölec  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424)  [vö. 
döblec,  dölleszki,  dölmesz]. 

DŐLED,  DÜLLED  {ki-düjjed  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  Xn.427). 

[DŐLÉDÉZ],  DŰLÉDÖZ:  düledez  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.213). 

DŐLÉNDÉZ :  dülöng  (Háromszék  m.  Vadr.) 

DŐLESZT,  DÜLLESZT  [düjjeszt  Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

DŐLINCSEL:  dülöng  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.215). 

DŐLINGEL  (Székelyföld  Nyr.  n.l82;  Három- 
szék m.  Vadr.  495b ;  dölingél  Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.215) :  -<. . 


DŐLINGEZ-IK  (Marosszék  Nyr.  1.322 ;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.215;  dölingez  Székelyföld  Győrffy 
Iván ;  Háromszék  m.  Vadr.  495b ;  dölingez  Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  1.468):  c\d. 

DŐLLENT,  DÖLLENT :  félre  billent  (Három- 
szék m.  MNy.     VL322;  Vadr.  495b). 

DÖLLESZKI :  nagyhasú,  pocakos,  vaskos, 
nagytestű,  elhízott  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.  495b)  [vö.  dölec]. 

DÖLLÖG,  DÜLLÖG:  1.  £^07%;  dülöngve  jár 
(Háromszék  m.  Vadr.  495b ;  Csík-Sz.György  Nyr. 
X.237);  2.  düllög:  lustán,  kelletlenül  jár  (Oros- 
háza Nyr.  VI.  134). 

DÖLMESZ,  DÖLMEC  =  dölleszki  (Székelyföld 
Tsz.;  Kiss  Mihály) 

DŐLŐ,  DŰLŐ  {déllö  [?]  Háromszék  m.  Vadr. ; 
döllö  Székelyföld  Tsz.;  döllő  Nyitra  m.  Vág- 
királyfa  Nyr.  XIX.561 ;  XX.30;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos ;  doll^ö  Palócság  Nyr.  XXI. 
360;  düllö  hely  nélkül  Nyr.  11.380;  ildöllö  Szé- 
kelyföld Tsz.;  Udvarhely  m.  Tsz.;  üdüllö  Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843):  több  párhuza- 
mos szántóföld  lábánál  keresztben  elnyúló  föld 
V.  mező,  a  melyre  a  szántóföldek  vége  kimegy. 

[dőlő-fól]. 

[Szólások].  Most  van  éppeg  dőlő-félön:  lebete- 
gedéshez,  szüléshez  közel  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.275). 

dülő-út:  mellékút  (Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr. 
IV.44). 

[DŐLÖNGÖL],  DÜLÖNGÖL:  dülöngözik  (Kap- 
nik  vid.  Nyr.  11.182). 

DŐLŐS.  Dölös  út  V.  hely:  a  hol  a  szekér 
könnyen  földülhet  (Székelyföld  NyK.  X.328 ;  Kiss 
Mihály). 

[1.  DŐLT]. 

átidőtt  (Zala  m.  Nyr.  11.427;  átödütt  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  1.421):  rendetlen,  hanyag. 

[2.  DŐLT],  DŐLT  (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L. 
Koszorúk  I.IOO;  Nyr.  Vn.l25;  döjt  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  döjt  Háromszék  m.  MNy.  VI.216; 
Vadr. ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Csík 
m.  MNy.  VI.370;  Nyr.  Xn.235;  döt  Heves  m. 
Névtelen  1840;  Háromszék  m.  Vadr.  495b;  düt 
Abauj  m.  Buzita  Nyr.  VII.133;  dűt  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.65.  213;  Szeged  vid.  Nyr.  IIL278;  IV. 
33;  Debrecen  Nyr.  VI.333;  IX.164;  Orosháza 
Nyr.  Vn.l83;  Hegyalja  Nyr.  X.284;  Tasnád  Nyr. 
VI.279):  L  dönt;  2.  döjt,  döt:  fektet  (kévéket 
cséplés  alá)  (Háromszék  m.  Vadr. ;  Csík  m.  MNy. 
VL370);  3.  döt:  bujt  (szőllőtőkét)  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

[Szólások].  Eldöjtötte  a  macska  a  tejet:  elej- 
tette a  becsületet    (Háromszék  m.  Vadr.  495b). 


423 


DÖLTÉS-^DÖMSE. 


DÖMSI— DÖNDÖREJ. 


424 


[DŐLTÉS],  DÖJTÉS  (döjtés,  dőtés) :  1.  dötés: 
homlítás  (Gyöngyös  Nyr.  1.334);  2.  dötés:  bujtott 
szőllőtő  (Heves  m.  Névtelen  1840);  3.  döjtés,  döjtés, 
dötés:  cséplés  alá  kiteregetett  kévék  (a  meny- 
nyit eggy szerre  leraknak)  (Háromszék  m.  Vadr. 
495b;  Győrflfy  Iván;  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;   Csík  m.  MNy.  VI.370). 

DÖLTÖGET :  döntöget.  Mindjárt  templomunk- 
nak estek,  az  oldalát  döltögették  (Arad  m.  Pécska 
Nyr.  Vn.l25 ;  Kálmány  L.  Koszorúk  1.127). 

1.  DÖME:  1.  zömök,  vaskos  ember  (Palócság 
Tsz.);  2.  pisze  (Alföld  Nyr.  IV.329)  [vö.  dömhe, 
dömse,  dömsi\. 

2.  DÖME :  1.  a  kenyérnek  sülés  közben  kiha- 
sadt és  kiduzzadt  része,  durcása,  gyürkéje  (Szol- 
nok Markovics  Sándor) ;  2.  keletlenül  sült  kalács 
(Alföld  Nyr.  IV.329)  [vö.  domó]. 

DÖMHE :  törpe,  zömök  (Szeged  Csaplár  Bene- 
dek) [vö.  döme,  dömse,  dömsi]. 

DÖMLÖK:  hüvelykujj  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy. 
V.346;  XVI.478;  XXI.478;  Király  Pál;  Brassó 
m.  Tatrang  Nyr.  11.476). 

DÖMÖCKÖL  (Tolna  m.  Tsz.;  Nagy -Kunság 
Nyr.  XVI.236;  Szatmár  m.  Tsz.;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  IX.566;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  1.468;  Rozsnyó  Nyr.  VII1.564;  dömec- 
kel  Szolnok  Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.93; 
XIII.526;  dömöcsköl  Kecskemét,  Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  gyömöcköl  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  IX.  566):  1.  dömeckel,  dömöcköl, 
dömöcsköl,  gyömöcköl:  nyomkod,  tömköd,  gyö- 
möszöl, zúz  (szőllőt  a  kádban  bunkós  fával  v. 
doronggal)  (Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.566 ;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  1.468;  Rozsnyó  Nyr. 
VIII.564;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.93;  XnL526); 
2.  dömeckel,  dömöcköl,  dömöcsköl:  ver,  ütlegel 
(Szeged  Csaplár  Benedek;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.236;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI. 
93);  3.  dömöcköl:  jól  megráz  (Tolna  m.  Tsz.) 
[vö.  csömöcsköl,  döböcsköl,  dürücköl,  zömöcsköl]. 

el-dömeckel :  elver,  eldönget,  elpáhol,  ügy 
eldömeckellek,  hogy  soha  se  felejtessz  el  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.93). 

még-dömöcsköl :  cv)  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

DÖMÖCKÖLŐ:  rúd,  a  mellyel  a  kádban  a 
szőllőt  összezúzzák  (Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX. 
431). 

DÖMŰŐK :  vaskos,  pufók  [gúnynév]  (Rába- 
köz, Beő-Sárkány  Nyr.  XVn.l92). 

DÖMÖSZKE:  zömök,  köpcös,  vaskos,  pufók 
(Háromszék  m.  Tsz.)  [vö.  zömöcskös]. 

DÖMSE :  cv  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Má- 
tyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI.333)  [vö.  1.  döme, 
dömhe,  dömsi,  dömsödi,  tömzsi]. 


DÖMSI:  ^  (Békés  m.  Nyr.  III.524;  Érsek- 
újvár Nyr.  VII.40)  [vö.  1.  döme,  dömhe,  dömsödi, 
tömzsi]. 

DÖMSÖDI  (Fehér  m.  Nyr.  X.186;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Székelyföld  Kriza;  demsedi 
Győr  m.  Tsz.;  dömzsödi  Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  NyK.  X.328;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.322;  Vadr.;  Győrffy  Iván):  cv  [vö.  1.  döme, 
dömhe,  tömzsi]. 

DÖNCÖL  (Csallóköz  Szinnyei  József;  dencel 
Balaton  mell.  Tsz.;  dencéí  Fölső-Csallóköz  Nyr. 
Vin.189;  dencöl  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.476; 
Csallóköz  Nyr.  1.232;  dencül  Pannonhalma  Nyr. 
XII.187;  döncül  Győr  m.  Tsz.):  1.  dencel,  dencöl, 
dencül,  döncöl:  lenyomkod,  legyúr,  rendetlen- 
ségbe hoz  (megvetett  ágyat  —  rajta  ugrándozva, 
hancúrozva)  (Pannonhalma  Nyr.  XII.187;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.476;  Csallóköz  Nyr.  1.232; 
Szinnyei  József;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.  189). 
JSlédencely rajta:  ne  gyűrődjél  rajta  (Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  VIIL189);  2.  ííöwcwZ;  taszigál  (Győr  m. 
Tsz.);  3.  dencel:  térdén  hintáz  (kis  gyermeket) 
(Balaton  mell.  Tsz.);  4.  dencel:  testét  hányva- 
vetve  jár  (Balaton  mell.  Tsz.)  [vö.  decül]. 

le-döneöl  (Csallóköz  Szinnyei  József;  lé'-den- 
cöl  Kis-Kún-Hítlas  Nyr.  XIV.476):  lenyomkod, 
legyúr,  rendetlenségbe  hoz  (megvetett  ágyat  — 
rajta  ugrándozva,  hancúrozva)  [vö.  le-döngöT]. 

össze-dűncöl     (Csallóköz     Szinnyei     József; 

össze-dencöl  Csallóköz  Nyr.  1.232) :  cv. 

DÖNCÖLŐD-IK  (Csallóköz  Szinnyei  József; 
döncülöd-ik  Győr  m.  Tsz.):  gyúródik,  gyúródik, 
hentereg  (a  megvetett  ágyon  s  azt  lenyomja, 
rendetlenségbe  hozza). 

DÖNDI:  hasas,  pocakos,  pohos,  zömök,  köp- 
cös (Hont  m.  Nyr.  V.426;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Székelyföld  Csaplár  Benedek,  And- 
rássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.322; 
Vadr.  495b;  Győrffy  Iván),  Szalonnás  döndi;  pók- 
hasú döndi  (Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö. 
döndics]. 

DÖNDICS:  cv  (Háromszék  m.  Vadr.  495b). 

DÖNDÍT  (Háromszék  m.  Tsz. ;  döndit  Három- 
szék m.  MNy.  VI.322;  Vadr.;  Győrffy  Iván;  dön- 
ditt  Székelyföld  Nyr.  IX.41):  buffant  (hátba  pl. 
ököllel  V.  labdával). 

föl-döndit :  lebuktat,  hogy  döng  belé  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.322;  Vadr.) 

le-döndit :  lebuffant  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
322). 

DÖNDÖBE:  1.  göndör  szőrű.  Döndöre  juh  (Vas 
rá.  Kassai  J.  Szókönyv  1.468);  2.  göndör  szőrű 
magyar  juh  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) 

DÖNDÖREJ :  dörömbölés.  Nagy  döndörejjel 
leesett  a  láda  (Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr. 
XV1I.383). 


425 


DÖNDÜL— DÖNGÖL. 


DÖNGÖLET— DÖRGÖL. 


426 


DÖNDÜL:  buffan.  Jéh,  hogy  elesek  v.  lesek  1 
[leesék]  az  a  nagy  ember;  jéh,  mient  döndült!  \ 
ugy  oda  rittyenté  [egy  bikfa  tövibe],  hogy  jó  \ 
nagyot  döndült  (Háromszék  m.  NyK.  IILll.  15).  j 
A  nagy  fát  levágtam ;  ujant  döndült,  hogy  messze 
elhalcott  (Brassó  m.  Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  VL 
231). 

be-döndül :  betoppan.  Este  vagyon,  szürkül 
be;  a  tűzhelyet  seperd  be;  mert  nem  tudod,  ki  jő 
be;  egy  szép  legény  döndül  be  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.120). 

1.  DÖNG  {dong  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva 
Nyr.  XIV.574) :  hátba-ütés  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Marosszék  Nyr.  XVIL423;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.322;  Vadr.  495b;  Nyr.  V.36; 
Györfify  Iván;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár;   Háromszék  m.   Uzon  Erdélyi  Lajos). 

2.  DÖNG   {denga  Szlavónia   Balassa   József): 

1.  döng:  fatönk,  fatörzsök  (Somogy  m.  Nyr.  II. 
376;    Somogy   m.    Szöke-Dencs    Nyr.    in.l41); 

2.  döng,  denga:  vég  (vászon)  (Eszék  vid.  Nyr. 
V.270 ;  Szlavónia  Balassa  József).  Egy  egész  döng 
vásznat  fölszabtam  neki  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.284).  Égy  dengdbá  vót  a  gyócs  (Szlavónia 
Balassa  József);  3.  dö7^g :  eggy  kötés  (20  font) 
len  (Somogy  m.  Nyr.  11.376);  4.  döng:  csomó, 
rakás.  Süttem  a  kinyé^-ré  egy  döng  laksát  (Eszék 
vid.  Nyr.  VIII.44). 

döng-fa :  dongának  való  fa  (Somogy  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  1.468). 

döng-len :  körülbelül  tíz-fontos  lencsomó  (Ba- 
ranya m.  Kassai  J.  Szókönyv  1.469;  11.291). 

3.  DÖNG  [ige]  {deng  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

DÖNGET  {denget  Székelyföld  Győrffy  Iván): 
ököllei  ütve  veszekedik  (Moldva,  Klézse  Nyr. 
V.378). 

DQNGÖL  (meg-déngel  Csík-Sz. György  Nyr. 
X.238;  déngöl  Székelyífold  Nyr.  n.276):  1.  dön- 
get, püföl,  hátba  ütöget  (Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Marosszék  Nyr.  XVII.423;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.318.  322;  Nyr.  V.36;  Háromszék  m.  Ko- 
vászna Butyka  Boldizsár);  2.  keményre  lever 
(földet  vmi  bunkó-  v.  sulyokfélével)  (Kolozsvár 
Szinnyei  József ;  Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Há- 
romszék m.  Tsz.) 

é-döngöl :  eldönget,  elver  (Udvarhely  m.  Nyr. 
VI.516). 

l§-döngöl :  1.  keményre  lever  (földet  vmi 
bunkó-  ,v.  sulyokfélével)  (Szatmár-Németi  Nyr. 
XVn.423;  Erdély  Nyr.  XVIL423;  Kolozsvár 
Szinnyei  József);  2.  lé-döncöl.  Ledöngöli  az 
ágyat  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.236). 

mgg-döngől  (meg-déngé'l) :  1.  meg-dengel:  meg- 
ütlegel, megver  (Csík-Sz.György  Nyr.  X.238); 
2.  meg-döngöl :  keményre  lever  (földet  vmi  bunkó- 
V.  sulyokfélével)  (Szatmár  m.  Nyr.  XVn.423; 
Erdély  Nyr.  XVII.423;  Kolozsvár  Szinnyei  József). 

SKINNyEi:   UAGYAK   TÁJ8ZÓTÁK. 


DÖNGÖLET,  DÖNGŰLET :  kerek  halom,  kis 
földdomborulat;  halmos,  dombos,  hullámos  föld 
(Dunántúl  Nyr.  XVin.288;  Göcsej  MNy.  n.410; 
Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.473;  Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.141)  [vö.  döngör]. 

DÖNGÖK :  cv  (Dunántúl  Nyr.  V.128 ;  Baranya 
m.  Sz.Lőrinc  Nyr.  XVII.335). 

DÖNT :  homlít  (szőllöt)  (Somogy  m.  Nyr.  XIV. 
479). 

DÖNTI:  magas  termetű  s  ügyetlen  járású 
(Pannonhalma  Nyr.  XII.187;  Csallóköz  Nyr. 
1.232). 

DÖNTŐ  {düntö-íébe  Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XXII.283). 

[Szólások].  Ma  oa"  düntö  fébe  vagyok :  min- 
dent földöntök  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XXII. 
283). 

be-döntő :  a  jég  alatti  halászatnál  az  a  nagy 
lék,  a  melyen  a  hálót  leeresztik  (Balaton-Füred 
Hermán  0.  Halászat  K.). 


DÖPÉS 

János). 


telegramm    (Zala  m.   Czimmermann 


DÖRC :  domb,  halom,  dimbes-dombos  hely 
(úton,  uccán,  mezőn,  hegyoldalon  (Somogy  m. 
Nyr.  XIX.287;  Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr. 
IX.283;  Somogy  m.  Szőllős-Györök  Nyr.  XXII. 
238;  Király  Pál;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV. 
143). 

DÖBDÍT  {dérdit  Székelyföld  Győrffy  Iván). 
DÖRDÜL   {dér dűl  Székelyföld  Győrffy  Iván), 

DŐBÉSZ :    tréfál,    bolondozik    (Pannonhalma 

Nyr.  Xn.l87). 

DŐRÉZ:  cv  (Csallóköz  Nyr.  1.232). 

DÖRGÉCSE  (Győr  vid.  Hermán  0.  Halászat 
K. ;  dörgicse  Győr  m.  Pinnyéd  uo. ;  dörgöce  Fertő 
mell.  Kresznerics  F.  Szótár  1.105;  dörgöcseKo- 
pácsi  Hermán  0.  Halászat  K.):  acerina  cernua. 

[DÖRGÉS], 

[dürgis-dorgás]. 

[Szólások].  Tuggya  a  dürgís-dorgást :  jártas 
vmely  dologban  v.  helyen  (Debrecen  Nyr.  II. 
130). 

DÖRGET :  1.  kopogva  jár  (deszkapadlón)  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  V.378);  2.  kerepel  (Háromszék  m. 
Nyr.  XV.47). 

[DÖRGŐ]. 

dörgő-dübörgő :  [tréfás  káromkodás]  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  IX.185)  [vö.  dörgös-dübörgés]. 

DÖRGÖL:  súrol  (Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr. 
XV.573;  hely  nélkül  Tsz.) 

28 


427 


DÖRÖÖS— DÖRÖSZÖL. 


DÖRÖZGŐ— DŐZSÖLÉS. 


428 


fel-dörgöl:  elhal.  Ha  beteg  vagy,  dörgöltesd 
fel  magadot,  s  jobban  léssz.  A  mónárné  beteg 
vót,  feldörgölték,  s  jobban  vöt  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

meg-dörgöl:  megken  (megcsömörlöttet  szap- 
panyos  vízzel)  (Csík  m.  Nyr.  VII.42). 

DÖRGŐS:  göröngyös,  rázós.  Jó  dörgős  az  út 
(Vas  m.  Kemenesalja,  Jánosháza  Nyr.  XV.141). 

dörgős-dübörgős :  [tréfás  káromkodás].  Dör- 
gös-dübörgős  atta  embere!  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.185)  [vö.  dörgő-dübörgő]. 

DÖKMŐ,  DÖEME:  törmelék.  Nád-dörmő :  ár- 
hordta  nádtörmelék.  Fa-dörmő:  ág- törmelék  (Má- 
tyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI.333)  [vö.  csörmó\ 

DÖRMÖLŐS :  rágcsáló,  vmin  rágódó  [?]  (Hegy- 
alja Nyr.  X.285)  [vö.  törmöl]. 

DÖRNYE:  [?]  (Mátyusfölde  Nyr.  III.27). 

DÖRÖG  {dérég  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

dörög-morog :  dörmög,  mormog  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  IX.  185). 

DÖRÖKLŐ  (Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.472 ;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.322;  Csík  m.  Kászon- 
Jakahfalva  Nyr.  VIII.336 ;  döröke,  döröklye  Három- 
szék m.  MNy.  VI.322;  Győrffy  Iván).  Döröke, 
döröklye  =  döröklő-fa  1.  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.322;  Győrffy  Iván). 

döröklő-fa :  1.  tömő-fa,  gyömöszölő-fa  (malom- 
ban, a  liszt-tömésre)  (Csík  m.  Kászon-Jakabfalva 
Nyr.  VIII.336) ;  2.  puska-vessző,  a  mellyel  a 
fojtást  beverik  (Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.472). 

döröklő-páca  =  -  íZöröA;?ó'-/a  1.  (Háromszék  m. 
MNy.  VI. 322).  Elveszett  a  mónárok  dörökölő-pá- 
cája:  lágyan  töltik  a  zsákot  (Háromszék  m.  Vadr. 
495b). 

DÖRÖKÖL :  tömköd,  gyömöszöl  (lisztet  a 
zsákba,  túrót  a  dézsába)  (Székelyföld  Tsz. ;  Kriza ; 
Udvarhely  m.  Nyr.  Vni.472;  Háromszék  m.  Vadr.) 

DÖRÖMB:  dombocska,  alacsony-dombos  hely 
(Dunántúl  Nyr.  V.128;  Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  1.448.  470;  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  11.137;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.94; 
Eszék  vid.  Nyr.  V.270). 

DÖRÖNGÖZ :  dörömböl  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Háromszék  m.  MNy.  VI.215.  223.  321)  [vö. 
durungoz-ik]. 

le-döröngözik :  nagy  dörgéssel  lehull  v.  legu- 
rul, pl.  nagy  tönk  v.  kő  a  lejtőről  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.321;  Kiss  Mihály). 

DÖRÖSZÖL,  DÜRŰSZÖL :  1.  döröszöl  (Három- 
szék m.  Dézsi  Mihály),  dürüszöl  (Csík  m.  Nyr. 
VQ.Á2)  =  daraszol  1.  3.;  2.  döröszöl  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos),  dürüszöl  (Csík  m.  Csík- 
Madaras  Nyr.  XIX.527):  dörzsöl,  súrol. 


lé-dürüszöl:  letologat  (pl.  trágyát  a  hidlás- 
ról)  (Erdővidék,  Olasztelek  Nyr.  XV.575). 

meg-dőröszöl :  meggyömöszöl  (lisztet  a  zsák- 
ban, rúddal)  (Csík  m.  Csík-Sz.György  Nyr.  X. 
330)  [vö.  dörököl,  dürücköl]. 

DÖRÖZGŐ :  murva,   kavics  (Fehér  m.  Ercsi 
I  Nyr.  IV.24). 

i       [DÖRRENT]. 

1       be-dörrent:   becsíp,   megittasodik  (Hely  nél- 
j  kül  Nyr.  XVn.236). 

j       rá-dörrent:  ráreccsent,  ráijeszt  (Zala  és  So- 
j  mogy  m.  Király  Pál). 

[DÖRÜL]. 

i  neki-dörül :    unszol,    nekihajt,     rákényszerít 

I  Zala  m.  Alsó-Lendva  Bódiss    Jusztin).  Montam 

I  má,   millen  embör  a  gazdám;  ha  mást  haza  mö- 

í  gyök,    tüstién   neki-dörü   a  zsuppolásnok  (Göcsej 

i  MNy.  V.160). 

I  DÖRZSÖL  {törzsöt  Bereg  m.  Rákos  és  Mun- 
kács vid.  Pap  Károly;  Székelyföld  Tsz.;  tözzsöl 
Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván). 

DÖRZSÖLÉS  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XI.572;  törzsölés  Bereg  m.  Rákos  és  Munkács 
vid.  Pap  Károly):  a  már  kitilolt,  de  még  poz- 
dorjás  szösznek  a  lábbal  való  kidörzsölése,  ki- 
tiprása. 

DÖRZSÖLKÖD-IK  {törzsölköd-ik  Szatmár  m. 
Tsz.) 

[DÖRZSÖLŐDZKÖDŐ],DÖRZSÖLŐSZKÖDŐ: 

hízelkedő  (Somogy  m.  Sima  Nyr.XIX.381). 

[DÖRZSÖLTES],  TÖRZSÖLTES :  reszeltes, 
reszelt  (tészta)  (Brassó  m.   Hétfalu  Király  Pál). 

DÖZMÖL:  töm.  Né  dözmöljetek  már  annyit  a 
szájába  annak  a  gyereknek  (Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

be-dözmöl:  betöm.  Bedözmölte  azt  a  száraz 
kenyeret:  magába  tömte,  megette  (Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

DŐZS:  1.  dőzsölés.  Lesz  majd  este  nagy  dözs 
(Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI.333;  XX.171); 
2.  lárma,  zsivaj  (Csallóköz  Nyr.  1.232).  Dőzst 
hallani  (Alsó-Csallóköz,  Komárom  m.  Nyr.  XVH. 

287). 

DŐZSÖL  {dézsüm  Vas  m.  Kemenesalja,  János- 
háza Nyr.  XV.141):  1.  dézsűni,  dőzsöl:  henyél, 
vesztegel,  hiába  tölti  az  időt  (Szatmár  vid.  Tsz.). 
Ott  dézsütem  egy  egész  óráig  (Vas  m.  Kemenes- 
alja, Jánosháza  Nyr.  XV.141);  2.  dőzsöl:  ellen- 
kedik, ingerkedik,  torzsalkodik.  Már  régóta  dő- 
zsöltek egymással;  utoljára  összeverekedtek  (Győr 
m.  Bőny  Nyr.  XIV.527). 

DŐZSÖLÉS  {bösölés  Székelyföld  Tsz.) 


429 


DRACCOL— DROMBE. 


DROMBEZ— DSAVANY. 


430 


DRACCOL:  messze  kiüt  (gombozás  közben) 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVni.191). 

DRÁGA  [darága  Háromszék  m.  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVni.527;  dárága  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  in.22 ;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
449;  dérága  Mezőtúr  Nyr.  Vni.443;  í^era'fira  Hajdú- 
Hadház  Nyr.  IX.525;  derága  Repce  mell.  Nyr. 
XX.365;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  HI.STS;  derdga 
Palócság  Nyr.  XXn.33 ;  derágo  Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.421). 

[Szólások].  Drágába  van:  sokba  került  (Gömör 
m.  Runya  Nyr.  XXn.286).  Derága  módon  elkészí- 
tette e  levest:  igen  jóizúen  (Hajdú-Hadház  Nyr. 
Vni.178). 

DRANCIR,  DRANCÍR:  zsaroló,  nyúzó  (a  ki 
drágán  fizetteti  meg  a  portékáját)  (Rozsnyó  Nyr. 
Vni.564;  Abauj  m.  Jászó  Nyr.  IX.478). 

DRANGÁL :  ráncigál.  Ne  drangáld  már  azt  a 
gyereket  (Kassa  vid.  Nyr.  XIX.189)  [vö.  dringál]. 

DRÁNICA  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  n.374 ; 
Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Csík  m. 
Tsz.;  Bukovina  Nyr.  VI.472;  daranica  Székely- 
föld Kriza;  daránica  Székelyföld  Nyr.  n.426; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.  500b;  dra- 
nica  Csík  m.  Gyergyó  Győrflfy  Iván;  drányic 
Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi  János;  gará- 
nica  Székelyföld  Kiss  Mihály;  gránica  Székely- 
föld Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr.) :  nagyobb- 
fajta fenyú-,  bükk-  v.  cserfa-zsindely. 

DRÉMÁL  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.94;  dremál 
Rozsnyó  vid.  Nyr.  XIII.571):  szunyókál. 

DRENGYÓ :  óra  sétálója,  járója  (pendel)  (Nyitra 
m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

DRENGYOK:  cv  (Nyitra  vid.  Kelecsény  Jó- 
zsef 1843). 

DREPTÁL :  pörlekedik  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.373).  >''Kl 

DRIFINYÁL :  gyöngén  döföl  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.143). 

DRIMBA:  otromba,  nagyon  ügyetlen,  nehéz- 
kes járású  ember  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.144). 

DRINCS,  DERINCS :  csere  (Székelyföld  Kas- 
sai J.  Szókönyv  1.424.  452). 

DRINCSEL,  DERDÍCSEL:  cserél  (Székely- 
föld Kassai  J.  Szókönyv  1.175.  176). 

DRINGÁL:  1,  lötyögtet  (kis  gyermeket,  ölbe 
kapva).  Dringáld  már  ezt  a  gyereket,  hogy  ne 
sírjon  (Kassa  vid.  Nyr.  XIX.  189);  2.  üget  (aló) 
(Abauj  m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos)  [vö. 
drangál\. 

DROMBÉ :  doromb  (Szeged  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  1.6). 


DROMBÉZ :  dorombol,  dorombon  játszik  (To- 
rontál m.  Magyar-Sz.Mihály  Kálmány  Lajos). 

DROMBUJA:  doromb  (Baja  Kálmány  Lajos). 

DRÓT  {darót  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m,  Vadr.  368;  Kiss  Mihály;  darruót 
Rábaköz  Nyr.  XV.521 ;  derót  Székelyföld  Győrffy 
Iván;  dorót  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Kiss  Mihály):  telegráf.  Igaz-é  vájjon, 
hogy  onnét  fejünnen  a  drótot  imán  háromszor  es 
megüttették,  hogy  a  kik  katonák,  hé  kell  rukkolni? 
(Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII.276). 

drót-funt :  spirális  rugóra  járó  mérleg  (Tihany 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

DRUGÁCS:  fenyúfa-dorong  (Nagy-Kálló  Nyr. 
Xn.429). 

DRÜGÁL:  vastag  rúd,  a  tutaj  kormányrúdja 
(Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.143). 

DRUGÁN:  nagy,  vastag  faszái,  a  melyen  a 
dohányt  szárítják  (Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VIH, 
234). 

DRUMÓ:  a  hajókötélnek  azon  csomója,  a 
melybe  a  vontató  ló  hámját  akasztják  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 

DRUNGÁLÓ:  ügyetlen  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.  138)  [vö.  tránkáló]. 

DRUSZA  {durusza  Repce  mell.  Nyr.  XX.367; 
Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr.  XVIII.480 ;  Tisza- 
Sz.Imre  Nyr.  X.329;  Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
IX.91).  Durusza:  cimbora,  barát  (Hódmező-Vá- 
sárhely Nyr.  IX.91);  drusza:  co  [így  szólítják 
eggymást  az  eggykorú  fiatal  férfiak]  (Palócság 
Nyr.  XXII.512). 

DSADSA:  eggy  madárfaj  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

DSAMA:  ügyetlen,  élhetetlen  (Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  IV.477). 

DSAMÁL :  1.  markolászva  zúz,  morzsol  (szől- 
lőt,  rothadt  szilvát  v.  körtét);  2.  kever,  elegyít 
(főtt  burgonyát  korpával  a  disznók  számára; 
különféle  ételeket  a  gyermek)  (Abaúj  m.  Szik- 
szó, Aszaló  Király  Pál). 

DSAMAT :  1.  összezúzott  meggy,  szitán  áttört 
paradicsom  fönmaradt  salakja,  palinkává  főzendő 
összetört  gyümölcs);  2.  disznó  számára  készí- 
tett kevertes  (Komárom,  Fehér  m.  Boglár  Király 
Pál)  [vö.  gyomátos], 

DSAMATOL :  1.  szőllőt  tapos  v.  zúz ;  2.  disznó- 
nak való  kevertest  csinál  (Komárom,  Fehér  m. 
Boglár  Király  Pál)  [vö.  gyamátol]. 

DSANGA :  kukorica-csomó,  a  melyről  a  csö- 
vek már  le  vannak  szedve  (Hódmező-Vásárhely 
Csaplár  Benedek). 

DSAVANY:  veréb  (Nyitra  m.  Czimmermann 
János).  -'  .ífíi) ;.  w*>uii  ^ii^l)hutbhhl^  ,'.■'  \ 

28* 


431 


DSBLEL— DUC. 


DUCI— DUD. 


432 


DSELÉL:    haszon   nélkül  beszél  (sok  ember 
eggyszerre)  (Moldva,  Klézse  Nyr.  IV.  142). 

DSIGEBJ!D-IK  :    megállapodik    (Félegyháza 

Nyr.  V.35). 

DSINDSA  (Rábaköz  Király  Pál ;  Győr  m.  Tsz. ; 
Fehér  m.  MNy.  V.72;  Fehér  m.  Baracska  Tsz. ; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.94 ;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.477;  gyingya  Tolna  m.   Sárköz   Tsz.): 

1.  dsindsa:  bozótos,  nádas,  zsombékos,  posványos, 
ingoványos  hely;  vízvette,  tocsogós  rét  (i.  h.); 

2.  gyingya:  zátony  (i.  h.) 

[DSINDSÁR],  CSINCSÁR  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  sísár,  sísára  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek): mocsáros  hely. 

[DSINDSÁROS],  CSINCSÁROS :  iszapos,  vize- 
nyős, mocsáros,  ingoványos  (Csallóköz  Nyr.  I. 
232). 

DSINDSÁS  (Tata  Horváth  Ignác;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  IX.382;  XIV.477;  csincsás  Pest  m. 
Tinnye  Nyr.  VII.39 ;  dsindsánds  Somogy  m.  Ka- 
poly  Nyr.  IV.85) :  1.  csincsás,  dsindsás :  posvá- 
nyos, ingoványos,  zsombékos,  vizenyős  (Tata 
Horváth  Ignác;  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.  39); 
2.  dsindsánds,  dsindsás:  posványos,  ingoványos, 
zsombékos,  vizenyős  hely  (Somogy  m.  Kapoly 
Nyr.  IV.85;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  IX.382;  XIV. 
477). 

DSŐG:  lármáz  (Moldva,  Klézse  Nyr.  IV.142). 

DSŐGÉS:  lárma  (Moldva,  Klézse  Nyr.  IV. 
142). 

DSÜDSA:  vakszoba,  a  melybe  el  lehet  bújni 
(Kassa  vid.  Nyr.  XIX.189). 

DSUPKOL:  fát  vékonyra  hasogat  (Rozsnyó 
Nyr.  Vra.235). 

[DÚ]. 

dú-méh:  tolvaj-méh  (Komárom  m.  Kocs  Kresz- 
nerics  F.  Szótár  1.108). 

DUBÁL:  ványol  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXn.502). 

DUBALLÓ  :  dobogva  jár  (Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI. 381). 

DÜBALLOG:  ív  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.? 
Nyr.  XVI.381). 

DÜBIB:  domború,  dagadt.  Ez  a  keze  dubi- 
rabb,  mint  a  másik  (Kunság,  Kisújszállás  Nyr. 
XX.  190). 

I.DÜC,  DTJC :  fatámasz,  faoszlop  (Dunántúl  Nyr« 
XVI.190;  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  1.460; 
Kemenesalja,  Marcal  mell.,  Balaton  mell.  Tsz.; 
Szegszárd  vid.  Nyr.  VII.382). 

2.  DUC,  DŰC  {dóc  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 
478;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.476 ;  ducs  Szatmár 
m.  Szamoshét  Nyr.  X.139);  1.  dóc,  duc,  dúc,  ducs: 
púp,  kidudorodás,  kinövés  (fán,  kenyéren).  Kenyér 


ducca  V.  d.úcca:  stilés  közben  kiliasadt  ós  kiduz- 
zadt része,  durcása,  gyürkéje  (Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  Hl.  141;  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
1.460;  Bihar  és  Szabolcs  m.  Barna  Ferdinánd- 
Szatmár  m.  Nyr.  Xni.287;  Barna  Ferdinánd- 
Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139;  Alsó-Csalló- 
köz, Komárom  m.  Hajdú  Nagy  Sándor;  Erdély 
Nyr.  XVn.46;  Erdövidék  Tsz.;  Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XVI.478;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11. 
476);  2.  dúc:  hátbaütés  (Székelyföld  Győrffy 
Iván).  Még  néhány  dúcot  is  mérnek  a  hátára 
(Háromszék  m.  Vadr.  381)  [vö.  d,urca]. 

1.  DUCI:  kabát-  v.  mellényféle  ruhadarab: 
a)  leányok  mellénye  (Mohács  Király  Pál) ;  b)  bél- 
lelt téli  kabát  (Dunántúl  Csaplár  Benedek); 
c)  dolmány,  spencer  (Baranya  m.  Nyr.  11.184; 
III.282);  d)  fiatal  nőknek  testhez  álló  rövid  téli 
fölöltője  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477;  Szeged 
Kálmány  Lajos) ;  e)  szúr,  levess  [vö.  ezt]  f?]  (Török- 
Becse  Nyr.  IX.92). 

2.  DUCI:  kövér,  piros-pozsgás  szolgáló  v. 
parasztleány  (Pápa  vid.  Fábián  Gábor  1839). 

duoi-faros:  kövér-farú,  széles-farú  (Vas  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  1.460;  Kemenesalja  Tsz.; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477)  [vö.  doca-fari]. 

[1.  DÜCOL]. 

mög-ducöl  (még-ducúnyi) :  megtámaszt  (Dunán- 
túl Nyr.  XVI.  190;  Vas  m.  Baltavár  Nyr.  X.183). 

2.  DÜCOL,  DÚCOL :  karján  ringat  (kis  gyer- 
meket) (Alföld  Nyr.  11.424;  Szeged  Csaplár  Be- 
nedek; Orosháza  Nyr.  VI.134;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.  143)  [vö.  dúcoUat]. 

3.  DUCOL,  DÚCOL ;  hátba  üt  v.  ütöget  (ököl- 
lel) (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.  143;  Szé- 
kelyföld Nyr.  IX.426;  Győrffy  Iván). 

le-ducol:  letapos,  legyúr.  Azok  a  gonosz  gyer- 
mekek felhágtak  a  szénabugjára  és  lednroUók 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  VI.181). 

DTJCOLTAT:  ringat  (gyermeket  az  ölében) 
(Pest  m.  Kassai  J.  Szókönyv  1.461)  [vö.  2.  ducol]. 

DUCOROG:  döcög,  totyog  [?].  Farkast  emle- 
getünk, a  kert  alatt  kullog;  im  az  öreg  Koridúl 
itt  ducorog  (Heves  m.  Pásztó  Nyr.  Vni.284). 

[DŰCOS]. 

dúoos-hátú:  púpos-hátú  (Tisza-Dob  Nyr.  XX. 
192). 

DÜCSKÓ :  tuskó  (Ugocsa  m.  Tamás  váralja 
Nyr.  XIV.377 ;  Szatmár  és  Bereg  m.  Pap  Károly) 
[vö.  diicskő], 

DÚD,  DÜD :  dal,  ének,  nóta  (Kalotaszeg  Nyr. 
XVII.47;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János; 
Bánöy-Hunyad  Nyr.  X.22;  Kolozs  m.  György- 
falva Muzsi  János;  Aranyosszék  Kriza).  Ojan 
dúdat  csapati:  úgy  énekelt!  (Torda  Nyr.  XVIH. 
95). 


438 


DUDA— DUDU. 


DUDU— DUFPANTO. 


484 


DUDA:  szeder  (Somogy  m.  Nyr.  XIX.287; 
Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XXI.  143). 

duda-fa  {dud-fa  Közép-Baranya  Nyr.  III.282) : 
szederfa  (Somogy  m.  Kassai  J.  Szóköny v  1.454 ; 
Nyr.  11.376;  XVIII.239;  XIX.287). 

].  DUDÍZ:  szedret  szed  (Somogy  m.  Nyr. 
XVIII.239;  XIX.287). 

[2.  DÜDÁZ]. 

mög-dudáz:  beszéddel  meggyőz  (Tata  vid. 
Nyr.  V.473). 

[DÚDÉLLA]. 

[Szólások].  Dúdéllát  csinát  a  véíla:  leesvén,  a 
földbe  fúródott  a  hegyével  és  megállt  (Szeged 
Nyr.  Vin.277). 

DTJDIKÁL :  dalolgat  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.284). 

DUDLA:  mód  nélkül  kövér,  formátlan  asszony 
(Kassa  vid.  Nyr.  XVIII.431). 

DUDLOS :  búbos  (pl.  lúd)  (Nógrád  m.  Karancs 
vid.  Nyr.  XXII.48). 

DÜDOQÓ:  magában  beszélő,  motyogó  (Bala- 
ton mell.  Tsz.)  [vö.  dödög]. 

DÚDOL  {dudul  Repce  mell.  Nyr.  XX.410; 
Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál):  1.  dúdol,  dudul: 
danol,  énekel  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János ; 
Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál);  2.  dudú:  vonít 
(a  kutya)  (Fehér  iii.  Csurgó  Nyr.  X.185)  [vö. 
tutnl]. 

DUDOBÁSZ :  dúdolgat,  dalolgat  (Szatmár  vid. 
Tsz.;  Székelyföld  Kassai  .T.  Szókönyv  1.453; 
Tsz.) 

[DÜDOROD-IK]. 

[Szólások].  Jó  kedve  dudorodott:  jó  kedve  ke- 
rekedett (Háromszék  m.  Vadr. ;  Csík  m.  MNy. 
VI.871). 

[DUDORODOTT]. 

dudorodott-szájú :  széles,  vastag  ajkú  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  Xni.384). 

1.  DÜDOROO:  dúdol,  halkan  énekel  (Vas  m. 
Répce-Sz. György  Nyr.  XVn.423). 

2.  DUDOBOG  (Baranya  m.  Nyr.  XVIL423; 
dudrog  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  Xn.523): 
magában  dörmög.  Medve  ménen,  mája  morog, 
méges  égy  helybe  dudorog  (találós  mese ;  --^  malom) 
(Moldva,  Klézse  Nyr.  V.268). 

3.  DUDOBOG :  didereg  (Székelyföld  Kassai  J. 
Szókönyv  1.418;  Tsz.)  [vö.  didereg]. 

DUDBAL:  magában  dörmög.  Belé  bújt  már 
az  ördög,  csak  dudrdl  magába  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg Nyr.  XII.523)  [vö.  dtmdrdi]. 

1.   DUDU:   öreganya   (Csallóköz   Nyr.    1.232; 


Csaplár  Benedek;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vni.189; 
Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  VIII.470). 

2.  DUDU:  tejes  fazék  (Dunántúl  Nyr.  V.128) 
[vö.  dudulló]. 

3.  DUDU,  DÚDÚ:  1.  kútbödön,  kétfelé  hasí- 
tott és  kivájt  faderékból  készített  kútfal  (Bara- 
nya m.  Ormányság  Nyr.  11.137);  2.  tölgyfából 
vájt  hajó,  a  melyen  a  malom  áll  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  Vn.525;  Vni.47). 

DUDULLÓ:  szájas  korsó  (Baranya  m.  Or- 
mányság Nyr.  1.424)  [vö.  2.  dudu]. 

DUDUSKA:  kedves,  szerető.  Édes  dudu-du- 
duskám,  szép  babtikám,  habuskám.  (Fehér  m. 
Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.9). 

1.  DUDVA  {dud-kÓTÓ  Heves  m.  Nyr.  XVn.423; 
dudó  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.489). 

dudva-kóró,  dud-kóró :  a  magvassá  nőtt  pa- 
rajfélék közös  neve   (Heves  m.  Nyr.  XVI1.423). 

2.  DUDVA  :  nagy  farú  (Vas  m.   Kemenesalja 

Tsz.) 

DUFi  döf  (Vas  m.  Horváth  József  1839). 

DUFA:  lépes  vessző  (Szeged  és  vid.  Nyr.  II. 
43;  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.216). 

DUFÁL  {duffál  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV:144):  1.  döföl  (Dunántúl  Nyr.  XVII.423; 
Repce  mell.  Nyr.  XX.410 ;  Répce-Sz.György  Nyr. 
XVn.423).  A  borgyu  dufállo  az  annya  tögyit: 
mohón  szopva  döföli  az  orrával  (Vas  m.  Ke- 
menesalja, Jánosháza  Nyr.  XV.141).  A  szopós 
borjú  úgy  dufálja  az  anyját,  hogy  majd  eldönti 
(Baranya  m.  Nyr.  XVII.423);  2.  hátba  ütöget 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VnL226;  XIV.144; 
Mármaros  m.  Nyr.  XVII.423)   [vö.   bufál,  pufál]. 

DUPABT  (átí/arí  Rozsnyó  Nyr.  Vni.564):  kapu 
alja  (Kassa  Nyr.  XVII.482 ;  Abauj  m.  Jászó  Nyr. 
IX.478;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88). 

[DUPÁZ]. 

Ig-dufáz:  hosszú  vékony  rúdra  alkalmazott 
lépes  vesszővel  megfogja  a  galambot  (Szeged 
és  vid.  Nyr.  11.43;  Kálmány  L.  Szeged  népe 
1.216). 

DUPÁZÓ :  lépes  vesszővel  ellátott  galambfogó 
rúd  (Szeged  Kálmány  L.  Szegtd  népe  1.216). 

DUPAZÓDÁS:  döngetődzés  (Hunyad  m,  Lo- 
zsád  Nyr.  XXn.459). 

DUPP  {duf  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
408.  459):  hátba-ütés  (Vác  Markovics  Sándor; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.  144). 

[DUPPANT]. 

még-duffant :    megüt   (Dráva    mell.    Kopács 

Nyr.  XVI.284)  [vö.  még-buffant]. 

DUPP ANTÓ :  hátba-ütés  (Szatmár  Nyr.  V.574; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.  144). 


435 


DUFFAT— DUGACSOL. 


DUGÁS— DUGOL. 


436 


DUFFAT:  rossz  bor,  a  mely  íolpuffasztja  az 
embert  (Zala  m.  Kresznerics  F.  Szótár  1.107). 

duffat-bor:  cv  (Zala  m.  Kresznerics  F.  Szó- 
tár 1.107). 

DÜFÓS:  döfős.  Dufós  telién  (Vas  m.  Horváth 
József  1839). 

DÜFÜNG:  kövér  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.372). 

1.  DUG:  dugó,  dugasz  (Zala  m.  Bódiss  Jusztin; 
Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.575;  Vas  m. 
Bódiss  Jusztin;  Somogy  m.  Bódiss  Jusztin;  So- 
mogy m.  Szőke-Dencs  Nyr.  HLUl;  Győr-Sz. 
Márton  Bódiss  Jusztin).  Dugig:  tömve  tele,  zsú- 
folásig (Nagy-Kúnság  Nyr.  III.233).  Dugig  van 
a  zsák.  Dugig  eszik :  addig  eszik,  mig  az  ujjával 
el  nem  éri  (Abaúj  m.  Király  Pál)  [vö.  áugat\. 

gyug-hel:  dugóhely  [?].  ^[aszdj  mög  a  gyug- 
helt  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45.  304). 

2.  DUG  {gyug  Repce  mell.  Nyr.  XX.368; 
Veszprém  Nyr.  VI.528;  Fájsz  Nyr.  Vn.428; 
Fehér  m.  Nyr.  X.186;  Duna- Almás  Nyr.  ni.279; 
Esztergom  Nyr.  in.284;  IX.234;  Alföld  Nyr. 
in.479;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67;  Szeged  vid. 
Nyr.  ni.368;  V.272;  Cegléd  Nyr.  m.329;  Bács  m. 
Bajmok  Nyr.  VII.425;  Nógrád  ra.  Tolmács  Nyr. 
XVI.46;  Éger  és  vid.  Nyr.  VI.381;  XXII.35; 
Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.287).  Dug:  1.  töm  (libát, 
ludat)  (Szatmár  Nyr.  Vni.187;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.o24 ;  Palócság  Nyr.  XXI.506 ;  XXH. 
33;  Borsod  m.  Diósgyőr  Nyr.  IV.43;  Kapnik 
vid.  Nyr.  11.236).  Dugva  tele  v.  teli:  zsúfolva, 
egészen  tele  (Kapnik  vid.  Nyr.  n.l82;  Csik  m. 
MNy.  VI.371).  Dugva  tele  volt  a  templom  néppel 
(Kapnik  vid.  Nyr.  11.182);  2.  tol  (Baranya  m. 
Bélye  Nyr.  XV.425;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.94;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284; 
Eszék  vid.  Nyr.  V.270).  Dugd  haza  észt  a  dög 
taliccsát  (Eszék  vid.  Nyr.  Vni.227). 

DÚG:  zúg,  búg  (Mátyusfölde  Nyr.  XX.170). 
Dugnak  a  fülemben:  zúg  a  fülem  (Mátyusfölde 
Nyr.  XVn.478). 

DÜGA  (Székelyföld  Nyr.  V.376 ;  Andrássy 
Antal  1843;  Udvarhely  m.  Hermán  0.  Halászat 
K.;  Háromszék  m.  Vadr.  MNy.  VI.321.  357; 
Győrfify  Iván ;  duga,)  Háromszék  m.  Vadr.  496a ; 
dugály  Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.321.  357;  Győrffy  Iván): 
kis  gát,  ároktöltés,  a  patak  vizének  eggy  ponton 
való  elzárása  és  elvezetése. 

DUGACS:  dugasz,  dugó  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.234;  Palócság  Nyr.  XXI.423; 
Székelyföld  Tsz.). 

DUGACSOL,  DUGOCSOL:  dugdos  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.321; 
Vadr.;  Kiss  Mihály). 

be-dugacsol:  bedugaszol  (Nagyvárad  Nyr.  IX. 
525). 

el-dugocsol:  eldugdos,  elrejteget  (Háromszék 
m.  Vadr.). 


DUGÁS:  az  öregháló  zsákjának  eggy-eggy  da- 
rabja (Tihany  Hermán  0.  Halászat  K.). 

DUGASZ  (Szatmár  vid.  Tsz.;  Szatmár,  Sza- 
bolcs, Ugocsa  m.  Nyr.  IX.183;  dagasz  Somogy 
m.  Nagy-Atád  Hermann  Mihály ;  Baranya  m.  Szi- 
get vid.  Tsz. ;  gyugac  Alföld  Nyr.  XIII.479 ;  Kap- 
nik vid.  Nyr.  11.183;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
329;  GyőrfFy  Iván).  Dugasz,  gyugac:  rejtekhely, 
rejtek-zug,  rejtek-fiók  (i.  h.).  Dugaszba  tart  (Szat- 
már, Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  183).  Tedd 
oda  a  gyugacba  (Alföld  Nyr.  XIII.479). 

DUGASZOL,  GYUGASZOL :  dugdos  (Kecske- 
mét, Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

el-dukaszol :  eldugdos.  A  kiröndölt  földeket, 
kukoricát,  bükkönt,  fűmagot,  krumplit  elvetöttem; 
mindönt  eldukaszótam  a  földbe  (Somogy  m.  Babod 
Nyr.  XnL330). 

[DUGASZT]. 

ki-dugaszt:  kitorlasz.  (vizet  az  árkából)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.335). 

DUGAT :  dugás.  Egy  dugat  szalma :  a  mennyi 
eggy  dugással  befér  a  kemencébe.  Hozz  egy  duga- 
tot  a  kemencébe  (Debrecen  Nyr.  VI.268 ;  IX.204). 
Dugtig  (Székelyföld:  Andrássy  Antal  1843),  duttig 
(Erdővidék  Nyr.  IX.41) :  egészen  tele,  zsúfolásig. 
Duttig  tőtötte  a  zsákot  [vö*.  1.  dug]. 

DUGCSÁL:   tologat   (Eszék  vid.   Nyr.  V.270). 

DUGICSKÁL:    dugdos    (Kapnik   vid.   Nyr.  H. 

182). 

[DUGGAT],  DAGGAT:  dugdos.  Ha  daggatod 
végig  a  csikli  [halász-ladik]  fenekét  ?  =  mikor  dug- 
dosod be  (ronggyal  v.  mohával)  a  repedéseit? 
(Dráva  mell.  Nyr.  V.423;  Baranya  m.  Kopács 
Császár  Lajos). 

DUGLÁS:  istállóbeli  csatorna  bedugása  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.321). 

DUGÓ  {dongó  Csík  m.  Csik-Madaras  Nyr.  XIX. 
527;  gyugó  Pannonhalma  Nyr.  XII.187;  Fehér 
m.  Nyr.  X.186;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIH. 
190;  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XX.479;  Alföld 
Nyr.  XIII.479).  Dugó:  1.  dugás  (kis  csomó  nád, 
a  mennyit  eggyszerre  a  kályhába  dugnak)  (Szat- 
már m.  Kömöró  Nyr.  XII.564);  2.  derékig  érő 
ujjas  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály);  3.  kis  bőr- 
bundára varrott  flanel-  v.  daróc-újj  (Háromszék 
m.  Kiss  Mihály). 

dugó-háló  -  bokor-háló  (Simontornya  Her- 
mán 0.  Halászat  K.) 

bedugó:  karmantyú  (Szatmár  Nyr.  XV,335; 
XIX.335). 

kigyugó:    fölső    párna  (Ipoly    vid.   Nyr.   III. 

428). 

DUGOL:  1.  dugdos  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
321 ;  Győrfify  Iván) ;  2.  szalmafödél  rongyoUását 
kiújítja  (Háromszék  rii.  Kiss  Mihály). 


437 


DUGOLYEK— DUKKI. 


DUL— DUN. 


438 


DUGOLYEK  -  2.  hiigolyék  (Háromszék  m. 
MNy.  VL321). 

DüGÓSDI  {gyugósdi  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek): eldugós  játék  (Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek; Háromszék  m.  MNy.  VI.321 ;  Győrffy  Iván). 

DUGOSKOD-IK:  tolakodik  (Eszék  vid,  Nyr 
V.270). 

DUGOTT:  tömött.  Dugott  liba  (Szatmár  Nyr- 
Vin.187;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88).  Tátog, 
mint  a  dugott  Zi6a  (Szatmár  Nyr.  XVIII.185;  XX- 
44). 

DUGTON :  dugva  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván)' 

1.  DUHAD  (tuhad  Szatmár  vid.  Tsz.;  Ugocsa 
m.  Péterfalva  Nyr.  Vni.523) :  dugul,  bedugul 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.235). 

be-duhad  (Szatmár  Nyr.  Vn.l90;  be-tuhad 
Ugocsa  m.  Péterfalva  Nyr.  VIII.523):  bedugul. 
Az  egyik  pipaszár  nagyon  be  van  tuhadva  (Ugocsa 
m.  Péterfalva  Nyr.  Vni.523). 

2.  DUHAD:  [?]  A  lövés-szer  előtte  olvad,  a 
vágott  vas  szőrré  duhad  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  n.l95). 

DUHAJ  {duhaly  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
1.424):  1.  dorbézoló,  betyáros,  verekedő,  hetyke 
(Balaton  mell.  Nyr.  11.93;  Közép-Baranya  Nyr. 
in.282;  Kecskemét  Nyr.  X.380;  Palócság  Nyr. 
XXn.33;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.188) ;  2.  tol- 
vaj, betyár,  zsivány  (Göcsej  Nyr.  111.425;  So- 
mogy m.  Sima  Nyr.  XIX.381;  Baranya  ra.  Or- 
mányság Nyr.  1.424;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
477;  Szeged  Nyr.  1.136;  Gömör  m.  Aggtelek 
Nyr.  Vn.33). 

DUHAJKOD-IK:  betyárkodik,  verekszik  (Kecs- 
kemét Nyr.  X.380;  Rimaszombat  Nyr.  XV.383; 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.188;  Udvarhely  m. 
Nyr.  XV.239). 

DUHAJOS :  tolvaj,  betyár  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.477). 

DUJGAT:  zörget,  dörget,  dörömböl.  Dujgat 
a  disznó  a  hidasba  (Veszprém  m.  Nyr.  Vin.224) 
vö.  durgat]. 

DUJKI :  mellényszerú  ruhadarab  (Csík-Remete 
Felméri  Lajos)  [vö.  1.  bujka,  dukki]. 

DUJOM :  korcsmabeli  lármás  mulatság,  duhaj- 
kodás,  verekedés  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.532; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  VI.374). 

DUKÁL  {dukd  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.240): 
1.  jár  (vkinek  vmi)  (Pápa  vid.  Tsz.;  Mátra  vid. 
Nyr.  XXII.240);  2.  illik  (Szolnok-Doboka  m.  Apa- 
Nagyfalu  Nyr.  XV.568;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 


ki-dukál:  jár  (vkinek  vmi) 
XXI.  144.  335) 


(Kisújszállás  Nyr. 


DUKKI  {duki  Székelyföld  Nyr.  V.376) :  1.  mel- 


lény, ujjas,  ujjas  mellény  (Székelyföld  Nyr.  V.376 ; 
VIII.515;  Győrffy  Iván);  2.  bundának  pusztóból 
varrt  újjá  (Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  IX.40)  [vö. 
bunda-  dukki,  dujki] . 

DÚL  {duM  Moldva,  Klézse  Nyr.  VI.374; 
dullam  Háromszék  m.  Tsz.):  büntetésül  lefoglal 
(marhát)  (Háromszék  m.  Tsz.) 

fő-dúl:  1.  fölforgat.  Fődúta  a  zegész  házat 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284) ;  2.  megmotoz 
(Eszék  vid.  Nyr.  VII.231);  3.  meglop.  Fődúta  a 
kosaramat  (Dráva  mell.   Kopács  Nyr.  XVI.284). 

meg-dul:  1.  megmotoz  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván);  2.  megegzekvál  (Székelyföld  Tsz.  99b; 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

DULÁB,   DULÁP:   L    duláb :   négy-öt  vastag 
I  fenyúszálból  álló  tutaj  (Marosszék  Vadr.) ;  2.  du- 
láp :   ruhás  szekrény   (Moldvai   csáng.   Nyr.    X. 
203). 

[DÚLAT],DULLAT :  megbírságol,megegzekvál 
(Székelyföld  Tsz.). 

[DÚLÓ],  DULLÓ:  1.  szolgabíró  (Székelyföld 
Tsz.;  Vadr.  243;  Nyr.  U.426;  Csaplár  Benedek, 
Kőváry  László  1842,  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.221;  NyK.  III.4;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  Nyr.  IV.39); 
2.  adó-behajtó  hajdú  (Dunántúl  Király  Pál ;  Rába- 
köz MNy.  11.410;  Balaton  mell..  Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.) ;  3.  csavargó  (Soprony  m.  Csepreg 
Nyr.  11.371). 

DXJLSÁG  (Balaton  mell.  Tsz.;  duság  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  11.562):  pusztítás.  A  szénában  dul- 
ságot  ne  tégy,  kocsis,  mert  kevés  termett  az  idén 
(Balaton  mell.  Tsz.).  Ha  én  a  nagy  fejszimme 
neki  mehetnik  ennek  az  erdünek,  tudom,  hogy  ten- 
nik  bendé  duságot  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.562). 

1.  DUMÁL:  hajigál  (Alföld  Nyr.  11.424). 

2.  DUMÁL:  hátba  üt  v.  ütöget  (Székelyföld 
Nyr.  11.424)  [vö.  dumé\. 

DUMÁTÓL:  gyúr  (tésztát),  gyömöszöl  (Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XI.93).  Ne  dumá- 
told annyit  a  gyermeket:  ne  kínozd  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XIII.526). 

DÜMÉ :  hátba-ütés  (Székelyföld  Győrffy  Iván ; 
Marosvásárhely  Nyr.  XV.239).- 

DÜMENTÁT  :  a  hajónak  az  a  helye,  a  hol  a 
kormányos  járkál  (Török-Becse  Nyr.  IX.92). 

[DUMÉZj. 

el-duméz:  hátba  ütöget  (Marosvásárhely  Nyr. 
XV.239). 

meg-duméz:  a;  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

DÜMMOG:  dünnyög,  dörmög,  morgolódik  (Hely 
nélkül  Tsz.)  [vö.  diimmög]. 

[DUN]. 


439 


DUNA— DUPLOM. 


DUPLOMOS— DURCÁ. 


440 


fel-dun:  fölgátol,  íolrekeszt.  Feldunják  a  vizet 
a  (láttál  (Udvarhely  m.  Vadr.  496a). 

1.  DUNA:  kövér,  nagytestű  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Csík  m.  MNy.  VI.370). 

2.  DUNA:  árvíz  (Ipoly  vid.  Nyr.  III.428). 

Duna-hagyás:  vízhagyta  föliszapolt  partszél 
(mikor  a  Duna  a  jobb  partból  lemos  pár  ölet, 
a  balpartiak  meg  ugyanannyi  szárazat  kapnak  a 
föliszapolt,  elsekélyedett  mederből)  (Csallóköz 
Nyr.  IX.  126). 

DUNÁS :  víznek  fölgátolása,  fölrekesztése  (Ud- 
varhely m.  Vadr.) 

DUNCSI:  buksi,  pufók,  ostoba  (Székelyföld 
GyörflTy  Iván). 

DUNDI:  kövér  (gyermek)  (Veszprém  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  1.457 ;  Kapnik  vid.  Nyr.  11.276) 
[vö.  dundus]. 

DUNDRÁL :  lo  magában  dúdol,  dünnyög,  mo- 
tyog ;  2.  hadarva  beszél  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.143)  [vö.  dudrál]. 

DUNDUS:  kövér  (gyermek)  (Kassa  vid.  Nyr. 
XVII.238)  [vö.  dwidi,  dnrdus]. 

DUNGÁSZKODÓ :  heverő  (Balaton  mell.  Tsz.) 

DUNI:  pisze  orrú  (Szeged  vid.  Nyr.  11.43). 

[DUNTAT]. 

fel-duntat :  fölgátol,  fölrekeszt.  Feldmitatta  a 
jég  a  vizet  (Udvarhely  m.  Vadr.  496a). 

DUNYHA  {donyka  Székelyföld  Tsz.;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.321 ;  Győrffy  Iván). 

dunyha-ciha:  dunyha-héj  (Soprony  m.  Hor- 
pács  Nyr.  XXL279;  Csallóköz  Szinnyei  József). 

DÜNNYÖG,  DUNNOG:  1.  dtmnyog :  dünnyög- 
magában  dörmög,   motyog  (Székelyföld  Kriza); 

2.  dunnoy:    orrából    beszél    (Székelyföld   Tsz.); 

3.  dunnog:  dong.  Hess,  légy,  ne  dunnogj!  (Udvar- 
hely m.  Fehér-Nyikó  mell.  Vadr.  112)  [vö.  düny- 
nyög]. 

1.  DUPÉ:  háromlábú  lyukas  szék  (Mezőtúr 
Nyr.  IX.479). 

2.  DUPÉ:  a  fül  táján  gömbölyűre  sodorított 
hajzat  (Szatmár  m.,  Zemplén  m.  Szerencs  Pasz- 
lavszky  Sándor).  Hajamat  elöl  szép  fényes  dupéra 
fösülték  (Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII.  186). 

DUPLA  [dufia  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
284;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67;  Magyar-Bán- 
begyes  Kálmány  L.  Koszorúk  11.78;  Debrecen 
Nyr.  IX.163;  XI.476;  Harangod  Nyr.  VI.427; 
Székelyföld  Győrífy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  duM  [?]  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.284). 


,  [DUPLOM].    í>ufíam,ul : 
(Ermellék  Nyr.  V.425). 


duplán,    kétszeresen 


[DUPLOMOS],  DUPLOMOS :  dupla,  kétszeres 
(Székelyföld  Győrffy  Iván).  Duflomoson,  duplomo- 
son:  duplán,  kétszeresen  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Háromszék  m.  MNy.  VI.356). 

DUPÓ :  1.  a  kalácsnak  eggy  neme  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  XVI.236);  2.  megcsomózott  kendő 
V.  akármi  vászonféle,  mellyel  a  gyermekek 
játék  közben  eggymást  ütik  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
11.135);  3.  hátba-ütés  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
236). 

[DUPÓZ]. 

meg-dupóz:  megütöget,  hátba  ütöget  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  n.l35). 

DUBÁL:  erősen  fúj  (a  szél)  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  1.458). 

fel-durál:  1.  feldurálja  magát:  megdagad  (ütés 
helye,  áradó  víz),  megkel  (tészta)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály).  Valami  tolvajok  a  szép  patakon 
lopott  lovat  vittek  által,  de  a  hogy  gázlattak, 
ahajt  ugy  feldurálfa  magát,  hogy  lovastul  együtt 
elseperte;  az  napságtól  fogva  a  leghíresebb  halászó 
s  rákászó  patak  lett  belőle  (Székelyföld  Arany- 
öyulai  NGy.  in.330) ;  2.  feldurálja  magát :  meg- 
haragszik, megmérgesedik  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Udvarhely  m.  Kóbori  János;  Háromszék 
m.  Vadr.).  0  visszafelesött  neköm,  én  pedég  ismég 
balabbú  felétem,  s  ahajjos-ahajt  úgy  féduralta 
[így]  a  száját,  mind  égy  kakaspujka  (Udvarhely 
m.  Nyr.  IV.81). 

még-durál.  Megdurálja  magát:  megköti  magát, 
megmakaesodik  (Pápa  vid.  Tsz.) 

neki-durál.  Nekidurálja  magát:  1.  megköti 
magát,  megmakaesodik  (Székelyföld  Arany-Gyu- 
lai NGy.  in.356;  Kiss  Mihály,  Győrfify  Iván); 
2.  elszánja  magát,  neki-ttizelődik,  elszántan  neki- 
fog (Pápa  vid.  Tsz.;  Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
XVI.94;  Szeged  vid.  Nyr.  n.463;  Szüágy-Som- 
lyó  Nyr.  XVI.286;  Székelyföld  Győrfíy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.  498a). 

DURÁLÓD-IK:  megdagad  (ütés  helye,  áradó 
víz),  megkel  (tészta)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

DURÁNCI,  DURÁNCI:  magva-nem-váló  (ba- 
rack, szilva)  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  XIII.384 ;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323;  Nógrád  m.  Nyr. 
IV.122). 

DURÁZ :  két  oldalra  billegtet  (csónakot,  hogy 
a  jégzajlásból  kisegítse)  (Tisza-Dob  Nyr.  XX. 
192). 

1.  DUHBANCS:  eggy  szőllőfaj  (Somogy  m. 
Horváth  Zsigmond  1839). 

2.  DURBANCS  (Tisza  mell. ;  durbincs  Szeged 
és  vid.  Hermán  O.  Halászat  K.) :  acerina  ceraua 

[vö.  1.  dürgencs]. 

DURBANCSOS:  erős,  kövér  (Zala  m.  Nyr. 
11.427). 

DURCA   (Komárom   m.   Fábián   Gábor  1839; 


441 


DURCAL— DURGOLOD-IK. 


DURGOTT— DURULLYA. 


442 


durc  Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor) :  kenyérnek 
sülés  közben  kihasadt  és  kiduzzadt  része,  gyür- 
kéje [vö.  2.  duc]. 

durca-borca:  durcás,  duzzogó  (Szatmár  ni. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.  144). 

duroa-pila:  kötözködő,  makrancos  (Orosháza 
Nyr.  IV.330). 

DUBCÁL :  durcáskodik,  duzzog  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.  144). 

DURCÁS:  1.  gyürkés.  Durcás  kenyér  (Komá- 
rom m.  Fábián  Gábor  1839;  Debrecen  Hajdú 
Nagy  Sándor).  A  kenyér  durcása:  gyürkés  része, 
gyürkéje  (Szilágy  m.  Király  Pál);  2.  dacos, 
makrancos,  akaratos,  fejes,  duzzogó  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Fehér  m.  Nyr.  V.130;  Debrecen  Nyr. 
VII.188;  Szatmár  vid.  Tsz.;  Székelyföld  Kriza; 
Erdő  vidék  Tsz.)  [vö,  durcos]. 

DURCOK:  fkoszorúfa  (Heves  m.  Csépa  Nyr. 
ni.287). 

DURCOS    ^  durcás  2.  (Göcsej  Tsz.) 

1.  DURDA:  acerina  ceruua  (Komárom  Her- 
mán 0,  Halászat  K.). 

2.  DURDA :  pálinka  alja  (Somogy  m.  Csertő 
Nyr.  XIX.287). 

DURDÁK :  cv  (Dunántúl  Nyr.  V.128.  [itt  dun- 
dák  nyilván  hiba] ;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1.459;  Ormányság  Tsz.)  [vö.  durják]. 

DURDUS:  vaétag  (gyermek)  (Jász-Nagykún- 
Szolnok   m.   Alattyán  Nyr.   X.142)  [vö.  dwndus]. 

DÜRQA  {druga  Szolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  János):  1.  druga:  nagy  orsó,  a  melyen  a 
gyapjút  fonják  (Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi 
János);  2.  durga:  eggy  orsó  fonál.  Egy  nap  hat 
durgát  es  lehet  fonni  (Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár);  3.  durga:  durva  lepedőféle 
V.  ponyva,  a  melyet  többnyire  búzaszárításra 
használnak  (Székelyföld  Kriza,  Kőváry  László 
1842;  Marosszék,  Kőrispatak  Nyr.  IX.236;  Ud- 
varhely m.  Vadr.;  Nyr.  IX.235;  XV.239). 

1.  DURGÁL  (Udvarhely  m.  Király  Pál;  dru- 
gál  Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi  János) : 
gyapjút  fon,  sodor,  gyapjúfonalat  készít  a  pok- 
róc-szövéshez. 

[2.  DURGÁL). 

durgál-purgál :  hajt  (a  hashajtó  szer)  (Bara- 
nya m.  Ormányság  Nyr.  VII.525). 

DURGAT:  zörget,  dörget,  dörömböl,  csattog- 
tat, pattogat,  durrogtat  (pl.  ostorral  pattogat, 
kukoricát  pattogtat)  (Zala  m.,  Gyór-Sz.Márton 
Bódiss  Jusztin;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVHI. 
94).  Durgatta  az  ajtukat:  csapkodta  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  Xin.384). 

DURGOLÓD-IK :  zajosan,  dörömbözve  készü- 
lődik (a  szürethez)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
1.458). 

SZINNYKI  :   MAOTAK  TÁJSZÓTÁK. 


DURGOTT :  pattogatott.  Durgott  kukorica 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.94). 

DURHAS:  potrohos  (Tata  Csaplár  Benedek). 

DURHÓDOS:  az  eszelősségig  makacs  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Csík  m.  Vadr.). 

DURJÁK:  pálinka  alja  (Eszék  vid.  Nyr.  V. 
270)  [vö.  durdák]. 

1.  DURKÓ:  duránci  szilva  (Rimaszombat  vid. 

Nyr.  X.88). 

2.  DURKÓ:  fakupa  alakú  cserépedény  (Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

3.  DURKÓ:  rékli,  kacabáj  (Szeged  Csaplár 
Benedek). 

DURMONYAS  (Háromszék  m.  Tsz.;  hurtm- 
nyas  Székelyföld  Tsz. ;  durmonyás  [?]  Székely- 
föld Tsz. ;  duzmonyas  Tsz.  másolói  hiba) :  hara- 
gos, durcás,  duzzogó,  duzmadt. 

[DURMONYASKOD-IKJ,  DURMAN  YASKAD- 

IK:  haragszik,  haragot  mutat  (Szolnok-Doboka 
m.  Nyr.  XI.188). 

DURMOSZKA :  somfa  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy. 
V.346). 

[DURRAN]. 

fel-durran:  haragjában  fölpattan,  fölfortyan 
(Székelyföld  Kriza). 

ki-durran:  kipattan.  Mas  mingyá  kidurran  a 
széniem  (Vas  m.  Simonyi  Nyr.  XIV.44). 

[DURRANT]. 

rá-durrant:  ráijeszt  (Alföld  Nyr.  XV.  187). 

DURRASZT  (dúr ászt  Kapuik  vid.  Nyr.  11.182): 
hirtelen  gerjeszt  (nagy  tüzet)  (Kapnik  vid.  Nyr. 
11.182;  Székelyföld  Kriza).  Jó  tüzet  durrasztőtt 
(Háromszék  m.  Vadr.  407). 

DURRASZTÓ  :  krinolín  (Háromszék  m.  Nyr. 
IV.554). 

[DURRASZTOL]. 

fél-durrasztol :  földuzzaszt.  A  dérékán  alóÜ 
ugy  féldurrasztolta  magát  [a  krinolinnal],  mind 
éggy  kád  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.554). 

DURROG  {durjog  Eszék  vid.  Nyr.  V.270). 

DURROGATOTT :  pattogatott.  Durrogatott  ku- 
korica (Csallóköz  Nyr.  1.232;  Csaplár  Benedek; 
Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  Vni.142). 

DURROGTAT  {durjogtat  Eszék  vid.  Nyr.  V. 
270).  Kukoricát  durjogtat:  pattogtat. 

[DURULLYA]. 

duruUya-madár :  [?J  (Baranya  m.  Ormányság 
Kassai  J.  Szókönyv  1.459). 


443 


DURUNGÁZ— DUSZI. 


DUSZIL— DUVASZKA. 


444 


DURUNGÁZ:  bukfencet  vet,  fölbukik  (Bara- 
nya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.94). 

[DURUNGOZ-IK]. 

le-durungozik :  nagy  dörgéssel  lehull  v.  le- 
gurul, pl.  nagy  tönk  v.  kő  a  lejtőről  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.321 ;  Nyr.  11.523)  [vö.  le-dörön- 
gözik]. 

DURUSBE :  kenyérmorzsa  (Göcsej  1827.  Nyr. 
XVIII.  128). 

DURUZSOL,  DURUZSOL  (durusol  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XX.431):  1.  duruzsol,  duru- 
zsol: dörmög,  mormog,  zúgolódik  (magában)  (Al- 
föld Nyr.  XIII.237;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477; 
Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX.91 ;  Szeged  és  vid. 
Nyr.  1.425  ;  VIII.235;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.236; 
Debrecen  Nyr.  III.563;  Rimaszombat  vid.  Nyr. 
X.88;  Heves  m.  Névtelen  1840).  Van  nekem  egy 
mostohám,  a  ki  mindig  duruzsol  rám  (Csongrád 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.119);  2.  durusol,  duru- 
zsol: halkan  dúdolgat  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.235;  XX.431). 

[DURZSÁL]. 

meg-durzsál :  hátba  ütöget  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.335;  Katona  Lajos). 

DÚS  {dúz,  dúz-ga,záa,g  Török-Becse  Kálmány  L. 
Szeged  népe  n.l44.  233). 

1.  DUSKA:  1.  duskálás,  dorbézolás,  vesztegető 
vendégség  (Székelyföld  Csaplár  Benedek);  2.  áldo- 
más (Pápa  vid.  Tsz.). 

2.  DUSKA:  hidegláz.  Duska  törjön  ki  (Nyitra 
m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

DÚSKÁL  [duszkál  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mi- 
hály): 1.  bőviben  van  vminek.  Dúskál  v.  dusz- 
kál a  sok  pénzbe  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  válogat 
vmiben,  a  minek  bőviben  van,  pl.  ételben  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.143;  Székelyföld 
Tsz. ;  Háromszék  ra.  Nyr.  IX.34 ;  Csík  m.  Nyr. 
VIL42).  Csak  duszkál  az  ételbe.  Látszik,  hogy  elég 
van  előtte,  mett  csak  duszkál  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

DUSKÁLÓD-IK :  mindennek  bőviben  van,  bő- 
ségben él  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

DUSKÁSKOD-IK:  bőségben  él,  dorbézol  (Pápa 
vid.  Tsz. ;  Torontál  m.  Száján  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  in.237). 

DUSZA  (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  l. 
460;  Tsz.;  Kőváry  László,  Kriza;  Udvarhely 
m.  Nyr.  XV.239 ;  dusze  Udvarhely  m.  Tsz. ;  duszi 
Udvarhely  m.  Vadr.  517a;  Csík  m.  Nyr.  VH. 
42):  szalmazsák. 

DUSZI  (Szatmár  m.  Ó-Pályi  Nyr.  Xn.333; 
dúszi  Nagy -Kalló  Nyr.  XIL429 ;  duzsi  [?]  Szatmár 
m.  Porcsalma  Nyr.  V.91):  megfőtt  és  összetört 
burgonya  töpörtyúvel  és  tejjel  v.  az  utóbbi  nél- 
kül. 


[DUSZIL].  Duszilt  grulya  :  péppé  összetört 
burgonya  (Gömör  m.  Krasznahorka- Váralj  a  Nyr. 
m.l84). 

[DUSZMA]. 

duszma-orrú :  lapos  orrú  (Mátyusfölde,  Tallós 
Nyr.  XVI.333). 

1.  DUTKA:  búbos  banka  (Hont  m.  Páld  Nyr. 
XIV.575). 

2.  DUTKA,  DUTKÓ :  négykrajcáros  pénzdarab 
(Székelyföld  Nyr.  XIV.47;  Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár). 

DUTYI  {tutyi  Zala  m.  Bódiss  Jusztin):  áris- 
tom;  kóter,  tömlöc  (Zala  m.  Bódiss  Jusztin; 
Veszprém  m.  Nyr.  V.330;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
in.233;  XVI.236;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr. 
Xn.48 ;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  XVI.383 ;  Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  IX.566;  Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XVin.431 ;  Szatmár,  Szabolcs, 
Ugocsa  m.  Nyr.  IX. 183;  Háromszék  m.  Angyalos, 
Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVin.527). 

DUVAC :  az  orsóról  lehúzott  fonaltekercs  (Kap- 
nikbánya  és  vid.  NyK.  n.375;  Győrflfy  Iván; 
Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.321)  [vö.  duvaszka]. 

DUVAD  {dovad  Háromszék  m.  Nyr.  VI.473 ; 
duhad  Háromszék  m.  MNy.  VI.321 ;  Vadr. ;  Györffy 
Iván):  omlik  (a  fal,  a  föld,  a  hó  a  házfödélről) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.321  ;  Vadr. ;  GyőrfFy 
Iván;  Csík  m.  MNy.  VI.371 ;  Nyr.  Vn.42).  Ne 
botorkájj  a  farakás  mellett,  mett  rád  duvad  (Csík 
m.  Király  Pál).  A  legény  erszényéből  még  annál 
bővebben  duvadt  a  szép  sárig  arany  (Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.345)  [vö.  guvad,  kuvad], 

ki-duvad  [ki-dovad  Háromszék  m.  Nyr.  VI. 
473) :  kitolul,  kibújik.  Eiduvad  a  fűz  [a]  héjából : 
kijön  a  fás  része  (Székelyföld  Tsz.).  Kidovad  a 
tolu  a  vánkosból  (Háromszék  m.  Nyr.  VI.473). 
Kiduvad  a  könyöke  az  ujjassából  [mert  ez  ki  van 
lyukadva]  (Csík  m.  Csík-Várdótfalva  Péter  János). 

le-duvad:  leomlik.  A  mit  [a  kőművesek]  nap- 
pal raktak,  éjjel  leduvada\  a  mit  éjjel  raktak, 
leduvadt  nappalra  (Erdővidék,  Kis-Bacon  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.73).  Siess  te,  minyá  leduvad  a 
nap:  leszáll,  lenyugszik  (Csík  m.  Király  Pál). 

meg-duvad:  1.  meghámlik  (pl.  a  fúzfagally, 
mikor  furulyát  készítenek  belőle)  (Csík  m.  Nyr. 
VII.42);  2.  [gúny.]  gyermeket  szül  (Székelyföld 
Vadr.  382 ;  Kiss  Mihály) ;  3.  meghál,  meggebed ; 
(Csík  m.  Nyr.  Vn.42). 

[DUVADAT].  Duvadtig :  torkig  (pl.  ette  magát) 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843). 

DUVADÉK :  levált  vakolat  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.322;  Vadr.  496b)  [vö.  duvatag]. 

DUVASZKA  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843; 
Csík  m.  MNy.  VI.321;  Nyr.  Vn.42;  Győrffy  Iván; 
duviszka  Csík  m.  Nyr.  VII.42):  aa  orsóról  le- 
húzott fonaltekercs  [vö.  duvac]. 


445 


DUVA8ZKI— DUZMAL. 


DUZMÁLÓ— DÜGSKŐ. 


446 


DUVASZKI :  oo  (Segesvár  Nyr.  IX.44 ;  Udvar- 
hely m.  Nyr.  IX  .235). 

DüVASZT :  héjából  kivesz  (pl.  diót)  (Székely- 
föld Tsz.),  hánt,  héját  lehúzza  (fának)  (Csík  m. 
MNy.  VI.371).  Tilinkát  duvaszt  (fúzfagallyból  ki- 
veszi a  fás  részt  s  az  épen  maradt  héjából 
tilinkót  csinál)  (Székelyföld  Tsz.  101a;  Csík  m. 
Csík-Várdótfalva  Péter  János)  [vö.  guvaszt,  ku- 
vaszt]. 

[Szólások].  Mán  a  fejérnépeköt  mind  haza  du- 
vasztották:  haza  vitték  (Udvarhely  m,  Nyr.  IV. 
33). 

ki-duvaszt:  kiölt,  kidug,  kinyom  (pl.  süveg 
tetejét)  (Segesvár  Nyr.  IX.44;  Kezdi- Vásárhely 
Nyr.  XIV.239). 

le-duvaszt:  leront.  Jézus  leduvasztotta  a  tdp- 
lonyt  [templomot]  (Háromszék  m.  Felméri  Lajos). 

DUVATAG:  levált  vakolat  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.322;  Vadr.)  [vö.  duvadék]. 

DXJVERTI  {duverc  [?  —  alkalmasint  hiba  du- 
verti  helyett,  a  mely  úgy  lehetett  írva,  hogy  a 
-ti-t  C2r-nek lehetett  nézni]  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVII. 
576):  zűrzavar,  össze-visszaság,  fölfordult  álla- 
pot (Kis-Kún-Halas  Korda  Imre).  Jaj,  ne  adjon 
forintot;  abba  a  nagy  duvercbe  [?]  ottkinn  [a 
konyhálaan]  még  fö  találom  tüzelni  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XVII. 576).  Dúvertibe  vagyunk :  össze- 
vissza,  fölfordult  állapotban  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.231 ;  Korda  Imre). 

DUZ:  haragban  ég,  dúl-fúl  (Székelyföld  Nyr. 
n.426). 

[fel-duz,  föl-dúz]. 

[Szólások].  Felduzza  v.  föl(fö)dúzza  az  orrát 
(arrát,  őrát):  megharagszik,  megorrol  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.477;  Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
IX.229;  Debrecen  Nyr.  n.l30;  Abauj  m.  Beret 
Nyr.  11.557;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.321). 

le-duz :  lepittyeszt.  Leduzta  az  ajakát  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.337 ;  Vadr. ;  Kiss  Mihály). 

1.  DÜZMA:  tajték,  hab  (Pápa  vid.  Tsz.). 

2.  DUZMA :  haragos.  A  legduzmábban  bele- 
vágto  nagy  piszmasággal  a  tüsök  közi  (Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  VII.525). 

[DÜZMAD]. 

mgg-duzmad :  megharagszik  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

DUZMADT  (Pápa  vid.  Tsz.;  dozmadott  Zala 
m.  Nyr.  n.427 ;  duzmatt  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek, Szinnyei  József;  duzmatt  Abauj  m.  Be- 
ret Nyr.  III.522) :  haragos,  duzzogó.  Duzmatt  em- 
ber. Duzmatt  idő:  kedvetlen  idő  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek,  Szinnyei  József). 

[DUZMÁL]. 


fől-duzmál.  Föduzmálja  magát:  megharagszik. 
A  szegén  legén  föduzmálta  magát,  kimönt  nagy 
morgolódva  a  házbó  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  484). 

[DÜZMÁLÓ] 

duzmáló-szék :  duzzogó-szék  (Székelyföld  Nyr. 
11.426). 

DUZMÁLÓD-IK :  1.  haragszik,  dúl-fúl,  duzzog 
(Székelyföld  Kriza ;  Udvarhely  m.  Vadr.);  2.  hány- 
kolódik (pólyájában  a  gyermek)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.321;  Győrffy  Iván). 

DUZMATYI :  haragos,  duzzogó,  durcás  (Oros- 
háza Nyr.  IV.330). 

DUZMOG  {dúzmog  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa 
m.  Nyr.  IX.183):  duzzog,  dúl-fúl,  magában  zsém- 
belödik  (Pápa  vid.  Tsz.;  Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

DUZZAD  {durzad  Nógrád  m.  Karancs  vid. 
Nyr.  XXn.48). 

DÜZZADOTT.  Duzzadottan  beszél:  haragosan 
(Zala  m.  Szentgyörgyvölgye  Nyr.  111.466). 

DUZZADOZ:  duzzog  (Háromszék  m.  Tsz.). 

[DUZZAN-IK]. 

[Szólások].  Jó  kedve  duzzant:  kerekedett  (Bala- 
ton mell.  Tsz.)  ^  ^mU'. 

meg-duzzan[-ik  ?] :  megharagszik  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.340). 

DtTZZASZKOD-nC:  fuvalkodik  mérgében  (Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy, 
VI.321). 

[DUZZASZT]. 

le-duzzaszt:  lepittyeszt.  Leduzzasztya  az  aja- 
kát (Háromszék  m.  MNy.  VI.337 ;  Kiss  Mihály). 

DUZZI:  duzzogó  (Székelyföld  Tsz.  101a). 

DUZZOGÓ:  1.  kemence  padkája  (Hódmező- 
vásárhely Nyr.  11.188);  2.  szilárdnak  látszó, 
könnyen  beszakadó  veszedelmes  hely  a  lápon 
és  az  erekben  (Ecsedi  láp  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

DÜBBENCS  {döbbencs  Palócság  Nyr.  XXII. 
33) :  1.  döbbencs,  dübbencs :  tenyeres-talpas  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.237;  Mezőtúr  Nyr.  X.477;  Sza- 
bolcs m.  Földes  Nyr.  ni.36 ;  Palócság  Nyr.  XXII. 
33) ;  2.  dübbencs :  túróslepényforma  tészta  (Hajdú 
m.  Hadház  Nyr.  XIX.  143). 

[DŰBÖRGET],  DÖBÖRGET:  pörget,  pörrög- 
tet  (dobot)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.322). 

DÜBÖRÖG  {debereg  Moldva,  Klézse  Nyr.  VII. 
478 ;  döbörög  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
391). 

DŰCSKŐ:  tuskó  (Szatmár  m.  Nyr.  Xin.287; 

'29* 


447 


DÜDÜLLÖ— DÜLEKED  ÉS . 


DÜMMÖG— DZADZOG. 


448 


Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139;  Bodrogköz 
Tsz.;  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  XÍX.238)  [vö. 
ducskő]. 

DÜDŰLLŐ :  kövér,  lomha  (Debrecen  Nyr.  VII. 
188). 

DÜGENY:  kanta  (Szlavónia  Nyr.  V.ll). 

DŰH  (dühíi  Háromszék  m.  Vadr.).  Dühühe 
hozni  vkit  (Háromszék  m.  MNy.  VI.210). 

dühü-betegség :  veszettség  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.210). 

dühü-bogár :  hosszú,  fekete-zöld,  lágytestü, 
szárnyatlan  májusi  mászó  bogár  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.210.  322;  Vadr.;  Kiss  Mihály). 

DŰHEN :  zuhan  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.143). 

DÜHENT:  böffent,  büffent,  kelletlenül  oda- 
vet eggy-két  szót  (Palóeság,  Apátfalva  Nyr,  V. 
873). 

DŰHERC:  vén  ló  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
322;  Vadr.;  Győrífy  Iván)  [vö.  döher]. 

DŰHÖD-IK  {meg-dühüdik  Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

meg-dühüdik:  megvesz  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

[DÜHÖDT],  DŰHÜTT:  veszett  (Szilágy  m. 
Nyr.  VII.381). 

DÜHÖS  {dihös  Székelyföld  Tsz.;  döhös  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  1.421;  IV.143;  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  III.319;  Göcsej  MNy.  n.410;  Nyr.  Xin.257; 
dühüs  Őrség,  Szalafő  Nyr.  VII.88;  Zala  m.  Ha- 
lász Ignác;  Háromszék  m.  MNy.  VI.210.  322: 
NyK.  III.3;  gyihos  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVn.185;  gyühös  Dunántúl  MNy.  V.80):  1.  dühös, 
dühüs:  veszett.  Dühüs  kutya  (Székelyföld  Sziny- 
nyei  József;  Háromszék  m.  MNy.  VI.322).  Dühös 
kutyó  (Szlavónia  Balassa  József);  2,  dühüs. \  mér- 
ges. Dühüs  medécina:  mérges  orvosság  (Őrség, 
Szalafő  Nyr.  VII.88);  3.  gyihos:  tüzes.  Gyihos, 
mind  a  fija-szamár  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVn.185). 

dőhös-kő :  mennykő.  Hogy  a  döhös-kö  vággyon 
a  zédös  annydbo  (Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr. 
111.319). 

DÜLEKEDÉS:  dulakodás  (Eger  Nyr,  XVHI. 
20)  [vö.  külekéd-ik]. 


DÜMMÖG:  dünnyög  (Hódmező- Vásárhely  Nyr. 
IX.91)  [vö.  dummog]. 

DÜNNYÖG  {dönnyög  Tolna  m.  Tsz.;  Somogy 
m.  Kapoly  Nyr.  IV.84;  Szatmár  m.  Tsz.;  Szat- 
már, Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  183;  dünnög 
Moldva,  Klézse  Nyr.  V.378):  1.  dönnyög,  dünnyög: 
magában  dörmög,  motyog  (Somogy  m.  Kapoly 
Nyr.  IV.84;  Tolna  m.  Tsz.;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.566;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIH. 
189);  2.  dünnög,  dünnyög:  orrából  beszél  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.237;  Nagy-Kőrös  Nyr.  VI.423; 
Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  Moldva,  Klézse 
Nyr.  V.378);  3.  dünnyög:  a  sípfúvás,  furulyázás 
mellett  a  torkával  zúg  (Bodrogköz  Tsz.). 

1.  DÜRGENCS  (dörgencs,  dirgencs):  1.  dür- 
gencs:  acerina  cernua  (Duna  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K.) ;  2.  dörgencs,  dirgencs :  perca  fluvia- 
tüis  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.431)  [vö.  2.  dur- 
hancs]. 

2.  DÜRGENCS:  kicsi,  csekély  (Ipoly  völgye. 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381). 

DÜRÜCKÖL  (Debrecen  Nyr.  VII.188;  c^óVöcs- 
köl  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  1.470;  türückö- 
nyi  Félegyháza  Nyr.  IV.560;  türücsköl  Csongrád 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.428;  türüszköl  Torna 
m.  Ruehietl  Miklós  1839):  1.  dürücköl,  türückö- 
nyi :  nyomogat,  nyomkod  (Félegyháza  Nyr.  IV. 
560;  Debrecen  Nyr.  VII.188);  2.  döröcsköl:  zúz 
(szöllőt  a  kádban  bunkós  fával  v.  doronggal) 
(Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  1.470;  11.290);  Z.  tü- 
rüszköl: lever  (földet  sulyokkal)  (Torna  m.  Rue- 
hietl Miklós  1839)  [vö.  dömöcköl,  dörököl]. 

meg-dürücköl,  meg-türücsköl :  öklével  meg- 
nyomogat, meggyomroz  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  n,428;  Debrecen  Nyr.  VII.  188).  ' 

DÜRÜCKÖLŐ  (Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX. 
431 ;  Székelyföld  Nyr.  V.376 ;  Háromszék  m,  Vadr. 
495b ;  döröckölö  Háromszék  m.  Vadr.) :  1.  dürüc- 
kölö:  rúd,  a  mellyel  a  szöllőt  a  kádban  össze- 
törik (Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.431);  2.  döröc- 
kölö, dürückölö:  ványoló  (Székelyföld  Nyr.  V. 
376 ;  Háromszék  m.  Vadr.). 

DURUZSOL  {dürűzsőrvyi) :  zajong  (Félegyháza 
Nyr,  V,35). 

DZADZOG:  csacsog  (a  madár)  (Szeged  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  1.208). 


E,  E.  E. 


É  (hallod-a  Udvarhely  m.  Oroszhegy  Kanyaró 
Ferenc ;  ládd-é  Göcsej  Halász  Imre ;  elménünk-é 
Kalotaszeg,  Bánflfy-Hunyad  és  vid.  Melich  János ; 
tudod-é  Torda  vid.  Kanyaró  Ferenc;  elvette-é 
Udvarhely  m.  Tordátfalva  Melich  János;  elmö- 
nyünk-é  Székely-Keresztúr  Kanyaró  Ferenc ;  jó-é 
Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.500;  tudad-é^-é, 
hallad-é^-é  Aranyosszék  Borbély  Samu;  látod- 
ék-e  Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  1.467;  Baranya  m. 
Ormányság  Tsz.;  nem-i,  el-i  Esztergom  Nyr. 
IX.544;  ugy-i  Komárom  Szinnyei  József;  ad-i, 
adsz-i  Eger  és  vid.  Nyr.  XXI.213;  van-?'  Zemp- 
lén m.  Bodrog-Szerdahely  és  vid.  Nyr.  XXK. 
478). 

[ÉB]. 

éb-acsku  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.228;  XII. 
281 ;  eb-acskú  Göcsej  Nyr.  Xn.46) :  ebadta  [tréfás 
szitokforma].  Ennye  eh-acsku,  észt  a  dogot  hát 
elhibintottam  (Vas  ni.  Őrség  Nyr.  ÍV.228).  Hát 
é'bacsku,  az  é'ggyik  [zsák]  féődott,  osztánnik  fele 
búza  is  küfót  beüllö  az  utón  (Vas  m.  őrség  Nyr. 
Xn.281), 

[eb-adó]. 

[Szólások].  Itt  hagyott  bennünket  ébadóba:  el- 
ment szó  nélkül,  cserben  hagyott  (Szeged  Csap- 
lár Benedek).  Odajár  az  ebadóba:  kóborol,  kószál 
(Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88). 

éb-adott:  ebadta.  Ébadott  kölyke  (Gömör  m. 
Nyr.  XVni.459). 

öb-attású:  cv  (Debrecen  Nyr.  Vn.521). 
éb-attig:  cv  (Veszprém  Nyr.  Vn.375). 

eb-ag:  soványító,  sorvasztó  gyermekbetegség 
(Tisza-Dob  Nyr.  XIX.95;  XX.192). 

ebagos  (Marosvásárhely  Kácáve  József;  aha- 
gos  Háromszék  m.  Vadr.):  szőrösen  született 
V.  nagy-  és  szőrösfülü  (gyermek;  ú.  n.  ,elvátott 
gyermek')  [vö.  agos]. 

éb-anyáju :  [szidó  szó].  Ülnék  arr'  a  lepcses 
szádra,  ebanyájíi!  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.132). 

eb-fing:  a  nyelven  támadt  kis  kelevény  (más 
néven:  pinke)  (Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  111.88). 

[öb-ijesztő]. 


ebijesztő-péntek ;  húsvét  utáni  péntek  (a  me- 
lyen, mint  tréfásan  mondják,  az  eb  a  csak  imént 
múlt  hosszú  böjtnek  újrakezdődésétől  retteg)  (Du- 
nántúl Vajda   Gyula;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

öb-kapor:  cotula  foetida  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

eb-láb:  szövés  közben  keresztbe  fogott  két 
szál,  nem  a  maga  helyére  befogott  szál  (Szat- 
már m.  Krassó  Nyr.  XVI.336;  Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.  189). 

[éblábal]. 

el-öblábal,  el-éblábol  [eblábál  [?]  Székelyföld 
Tsz.) :  elkotródik,  odább  áll,  elhordja  magát 
(Szentes  Nyr.  Vin.187;  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238). 

[gb-lé]. 

[Szólások].  Ebiébe  vetette:  használatra  befogta 
(Ugocsa  m.  Homonna  Nyr.  VIII.427). 

[öb-rúd]. 

[gbrudal]. 

ki-ebrudal:  ebrúdon  kidob,  kikerget  (Alföld 
Nyr.  XIV.190;  Csallóköz,  Székelység  Csaplár 
Benedek). 

[gbrudaz]. 

ki-ébrudaz :  cv  (Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár 
Benedek). 

eb-8émgreg  (éb-semeleg  Erdővidék  Nyr.  IX.42)  : 
viszketeges  bőrkiütés  (Udvarhely  m.  Nyr.  VIII. 
472;  Háromszék  m.  MNy.  VI.322;  Vadr.;  Győrffy 
Iván;   Brassó  m.   Hétfalu,   Zajzon  Nyr.  IV.374). 

öb-téj:  cotula  foetida  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839). 

öb-únta:  [szidó  szó].  Ott  játszóg gyek  az  ébúnta, 
!  nemsokára   teszek   róla   (Moldva,  Klézse  Nyr.  V. 
192). 

ebén-lógó:  1.  [tréf.]  pléd  (Dunántúl  Nyr,  V. 
128);  2.  [tréf.]  bő,  könnyű  női  kabát  (Komárom 
m.  Fűr  Nyr.  XVIII.528). 

EBBED :  rosszabbodik,  rosszabbul  lessz  (Szé- 
i  kelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.12) 


451 


EBÉD— EBESGET. 


EBESZ— ECETEZ-IK. 


452 


el-ebbed;  1.  ellankad  (Háromszék  m.  Vadr. 
496a ;  Győrffy  Iván) ;  2.  elsárosodik  (az  út  a  sok 
esőtől),  elpiszkosodik  (a  takarítatlan  szoba),  el- 
vetemedik (a  gondozatlan  seb)  (Székelyföld  Tsz. ; 
Torda  Nyr.  XVIIL95 ;  Háromszék  m.  Vadr.  496a). 

fel-ebbed:  fölszakad,  elsárosodik  (a  fagy  ki- 
engedésekor az  út)  (Székelyföld  Tsz.  105a;  Ud- 
varhely m.  Nyr.  VI.272). 

EBÉD  {eMd  Komárom  Szinnyei  József;  Hajdú 
m.  Földes  Nyr.  VII.234):  reggeli  (Baranya  m. 
Ormányság  Tsz.;  Mezőtúr  Nyr.  IX.479;  Székely- 
föld Győrffy  Iván;  Maros-Torda  m.  marosi  alsó- 
járás  Ravasz  Árpád;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
243;  NyK.  III.  10;  Vadr.;  Nyr.  VI.473;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Moldvai  csáng. 
Nyr.  III.53)  [vö.  dél-ehéd,  paraszt-ebéd,  ré'ggeli- 
ehéd\. 

ebéd-fia:  villásreggeli  (délelőtti  11  óra  tájban 
való  evés)  (Göcsej  Tsz.). 

[ebód-látő]. 

ebídlátó-hégy  :  a  tagon  levő  magaslat,  a  mely- 
ről nézik,  hogy  hozzák-e  már  az  ebédet  (Ko- 
márom m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.94). 

ebéd-véka:  a  cséplőknek  élelmezés  fejében 
járó  gabona-rész  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ebédre-járó:  [tréf.]  bő  ruha  (a  melyben  sokat 
lehet  enni)  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.431). 

EBÉDEL:  reggeliz  (Erdővidék  Tsz.;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  III.53). 

EBÉDÉLÉS  {ebédeUés  Zala  m.  Kővágó-Örs, 
Révfülöp  Nyr.  XIX.48). 

EBÉDEZ:  ebédel  (Zala  m.  Kővágó-Örs,  Rév- 
fülöp Nyr.  XIX.48;  Göcsej  Nyr.  XIV.165:  Budenz- 
Album  159). 

EBEKLÓD-IK :  [?].  Ebeklódik,  most  kínlódik 
(mondják  síró  gyermekről)  (Debrecen  Nyr.  XXI. 
43). 

[ÉBELKÉD-IK],  ÉBÉKÉD-IK :  ebek  módjára 
játszadozik,  kergetődzik,  enyeleg.  Dologhoz  lás- 
satok, ne  ébékeggyetek !  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

[ÉBELL]. 

|el-gbell]. 

[Szólások].  Elebellette  magát:  csínyt  tett,  rossz 
fát  tett  a  tűzre  (Zala  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.12). 

EBELL-IK:  rossz  lessz,  semmirekellő  lessz, 
elvetemedik  (Zala  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.12). 

ÉBER.  Ébrent  aluszik   (Csallóköz  Nyr.  1.232). 

EBÉSGET  {ebresget  Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
könyv  11.20):  rebesget,  emleget  (Székesfehér- 
vár Nyr.  VII.  139).  Mindig  csak  a  fiját  ebesgeti 
(Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.94). 


EBÉSZ:  kutyapecér  (Erdővidék  Tsz.). 

ÉBHENDI :  huncut,  tréfás,  furfangos,  víg- 
kedvű, csintalan  (Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

ÉBHENDISÉG :  huncutság,  csintalanság  (Sze- 
ged, Bánság,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

ÉBHENDISKÉD-IK :  huncutkodik,  csintalan- 
kodik, tréfálkozik,  enyeleg  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

[ÉBI]. 

ébi-bihal  ^  ebi-hal  2.  (Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr. 
XXn.144). 

ebi-borz:  borz   (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 

381).  ^ 

öbi-hal :  1.  umbra  eanina  (Tihany  Hermán  0. 
Halászat  K.);  2.  kutyahal,  a  béka  első  alakja 
(mikor  a  tojásból  kikel  s  niég  nincsenek  lábai) 
(Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII.  144;  Somogy  m. 
Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.477). 

ÉBRED  [ébred  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  Vadr.  511b;  ébred  Udvarhely  m. 
Király  Pál ;  Homoród  vid.,  Háromszék  m.  Vadr, 
511b;  öbred  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.469 ;  Dráva 
mell.  Nyr.  XIII.475;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.41;  Udvarhely  m.  Vadr.  43;  Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  442.  457.  511;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  IX.452). 

még-ébred  (Vas  m.  Kemenesalja,  Jánosháza 
Nyr.  XV.  141 ;  még-ébred  Udvarhely  m.  Király 
Pál;  meg-öbred  Udvarhely  m.  Vadr.;  Keresztúr 
vid.  Vadr.  442.  457) :  fölébred. 

ÉBREJT  (ebrejt):  ébreszt  (Palócság  Nyr.  XXI. 
421). 

ÉBRES :  éber  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  IX. 
378). 

ÉBRESZT  {íöl-öbreszt  Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Vadr.  461). 

EC  [?] :  ékszer  (Hely  nélkül  Nyr.  XII.527)  [vö. 
ecéz]. 

ECEDRÉZ-IK:  haragosan  és  sebesen  beszél 
(Heves  m.  Csépa  Nyr.  V.334). 

ECET  {ect  [?]  Pest  m.  Gyömrő  és  Monor  vid. 
Pap  Károly). 

ecet-fa:  rhus  typhina  (Soprony  m.  Nyr.  X. 
332;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  Xni.92). 

ECETES  [ectés  Gömör  m.  Nyr.  XVin.454; 
Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.334). 

ECETÍlSÉD-nc  (m'ég-ectésédik  Eger  vid.  Nyr. 
XVn.476). 

[ECETÉZ-IK]. 


453 


EGEZ— ECSET. 


ECSETEL— ÉDES. 


454 


mőg-eoetözik:  megecetesedik,  megsavanyodik 
(í'ehér  m.  Bodrogköz,  Mátyusfölde,  Csallóköz, 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XVII.553). 

ECÉZ  [?] :  ékszerekkel  ékesít  (Hely  nélkül 
Nyr.  XII.527)  [vö.  ec]. 

[ECKE]. 

ecke-fieke :  1.  nyalka,  kevély,  kacérkodó,  ka- 
csingató (Székelyföld,  Háromszék  m.  Tsz.) ;  2.  ék- 
szerekkel tele  rakott  [?]  (Hely  nélkül  Nyr.  XH. 
527). 

ECS  -^  ecselő  (Szatmár  vid.  Tsz.) 

ECSEKLÉL  (ecseklényi) :  hivalkodik  (Félegy- 
háza  Nyr,  V.35). 

ECSEL  (Balaton-Füred  Király  Pál;  Abaúj  m. 
Király  Pál;  Szatmár  vid.  Tsz.;  Maros-Torda  m. 
marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád;  öcsel  Göcsej 
Nyr.  11.474;  Bars  m.  Nyr.  XXI.470;  öcsöl  Abaúj 
m.  Ploetz  1839) :  1.  ecsel,  öcsel,  öcsöl:  gerebenez 
(Abaúj  m.  Ploetz  1839 ;  Király  Pál ;  Szatmár  vid. 
Tsz.).  Kendért  ecsel  v.  öcsel  (Bars  m.  Nyr.  XXI. 
470;  Maros-Torda  m.  marosi  alsó-járás  Ravasz 
Árpád) ;  2.  ecsel,  öcsel :  fésül.  Jókor  gyiitt ;  éppen 
még  a  hajamat  ecseltem  (Abaúj  m.  Király  Pál). 
Öcséd  még  a  fejedet  (Göcsej  Nyr.  n.474) ;  3.  ecsel : 
fej  (tehenet)  (Balaton-Füred  Király  Pál);  4.  ecsel: 
közösül  (Hely  nélkül  Tsz.). 

ECSELKÉD-IK  {ecselked-ik,  ecselkedni  Csong- 
rád m.  Nyr.  VL373;  Nyitra  völgye  Nyr.  III.28; 
öcsékenni  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVIIL528; 
öcselked-ik,  öcselkénni  Csallóköz  Kóssa  Albert; 
Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.188;  föl-öcselködik 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIX.334 ;  Kecskemét  Király 
Pál):  1.  öcsékenni,  öcselkéd-ik,  öcselkenni:  fésül- 
ködik (Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVnL528 ;  Komá- 
rom m.  Kürth  Nyr.  XIX.188;  Csallóköz  Kóssa 
Albert);  2.  ecselkedni:  fej  (tehenet)  (Csongrád 
m.  Nyr.  VI.373). 

föl-öcselködik :  fölcihelődik,  fölkászolódik,  föl- 
készülődik (útra  V.  kimenőre)  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIX.334;  Kecskemét  Király  Pál). 

ECSELŐ :  1.  apró-,  vékony-,  súrúfogú  gereben, 
a  melyen  a  finomabb  szálú  len-  v.  kenderszöszt 
szokták  még  tisztább  szálúvá  tenni  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.235;  Hont  m.  Visk 
Király  Pál);  2.  kis  vas-gereblye,  a  melynek 
kurta  nyelét  a  guzsalyba  illesztik,  és  ebből  fon- 
ják be  a  szösz  alját,  az  apró  szöszt  (Szatmár  m. 
Nyr.  X.430). 

ECSELŐD-IK:  időzik,  forgolódik.  Ott  ecselö- 
dött,  a  késsel  a  meggyilkoltnál  (Baranya  m.  Nyr. 
n.l84). 

ECSENKED-IK :  hiába  erőlködik,  pl.  kis  gye- 
rek, mikor  nagyot  akar  megverni  (Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  IX.283). 

ECSET,  ÖCSÉT:  1.  ecset:  gereben  (Torna  m. 
Ruehietl  Miklós  1839);  2.  öcsef:  hajkefe  (Tata 
Matusik  Nep.  János  1839). 


ECSETEL:  tesz-vesz,  pepecsel  (Göcsej,  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.)  [vö.  ekecsel]. 

ÉDDÉGrÉL  {eddé'gel  Udvarhely  m.  Zetelaka 
Nyr.  n.88;  édegel    Palócság  Nyr.  XXI.217). 

EDDIG  {edzig  Fehér  m.  Király  Pál ;  Győr  m. 
Szigetköz  Nyr.  XIX.190). 

[EDE]. 

ede-boda :  csekély  értékű  holmi,  cók-mók. 
Magával  hurcolja  minden  edebodáját  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

EDE  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  ni.89;  So- 
mogy m.  Visnye  Nyr.  XVII.286 ;  Tisza-Dob  Nyr. 
XIX.95;  XX.192;  Szatmár  m.  Kömörő  Nyr.  XIX. 
382;  Abaúj  m.  Király  Pál;  Bereg  m.  Rákos  és 
Munkács  vid.  Pap  Károly ;  Rimaszombat  és  vid. 
Nyr.  XXn.383 ;  ide  Karcag  Nyr.  Xin.432 ;  Hajdú- 
Hadház  Nyr.  VIII.178;  ide  Nagy-Kúuság  Nyr. 
XVI.286;  ied,  ieííe  Tiszahát  Nyr.  Vin.178):  édes 
anya,  édes  anyám  [ritkábban :  édes  apám].  Ede, 
nekem  a  pillis  kell  (Szatmár  m.  Kömörő  Nyr. 
XIX.382).  Idééknek  őrünk:  édes  anyáméknak  őr- 
lünk  (Hajdú-Hadház  Nyr.  Vin.178).  Édem:  édes 
anyám  (Alföld  Nyr.  Xin.286 ;  Nyírség  Czimmer- 
mann  János)  [vö.  éden,  édes,  édö]. 

[ÉDELEG]. 

edeleg-bedeleg :  ácsorog,  ténfereg  (Csallóköz 
Nyr.  1.232;  Csaplár  Benedek). 

ÉDEN.  Édenem :  édes  anyám  (Alföld  Nyr.  XIII. 
286). 

EDÉNY:  1.  szekér  (Somogy  m.  Kapoly  Nyr. 
IV.85;  Szegszárd  vid.  Nyr.  Vn.382;  Fehér  m. 
Nyr.  X.186);  2.  hajó  (Szegszárd  vid.  Nyr.  VH. 
382);  csónak  (Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVin.334); 
a  halászok  és  révészek  mindennemű  csónakjai- 
nak, bárkáinak,  haltartó  és  szállító  eszközeinek 
összefoglaló  neve  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.192);  3.  bú- 
tor (Csallóköz  Nyr.  1.232). 

ÉDES  {dés  anyám  Repce  mell.  Nyr.  XX.363? 
Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr.  XVin.480;  écs- 
apám,  écs-anyám  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  I.  Bevezető  XI.  1.;  Nyr.  VII.235;  éccs-ám 
[anyám]  Csongrád  m.  Mindszent  Hám  Sándor; 
édös  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286;  Hód- 
mező-Vásárhely  Nyr.  VIII.92;  eéldes  Gömör  m. 
Radnót  Nyr.  IX.336;  ejcs  apám- aram  Gömör  m. 
Otrokocs  Nyr.  XVIII.426;  éldes  Palócság  Nyr. 
XXI.46;  Eger  Nyr.  XIX.217;  Gömör  m.  Varbóe 
Nyr.  XIX.384.  432;  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr. 
XVn.188;  Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.429;  éldés 
Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.18; 
Nyr.  Vn.l24;  Heves  m.  Nyr.  Xn.480;  Gömör 
m.  Nyr.  XVin.456;  Csík  m.  Nyr.  VI.286;  éldes 
Palócság  Ethnographia  III.355;  éldés  Mátra  vid. 
Nyr.  XXII.240;  Heves  m.  Párád  Nyr.  XXn.475; 
eldés  Palócság  Nyr.  XXI.362;  és-anya,  és-smyám 
Csík  m.  Nyr.  VIII.Í82;  Háromszék  m.  NyK.  Hl. 
15;  és-apád  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  III. 
319;  (?.§-anyám  Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XXII. 


455 


EDESD— EG. 


EGDEGEL— EGER. 


456 


383;  ides  Debrecen  Nyr.  IX.161.  207;  ides  Oros- 
háza Nyr.  IV.330;  ides  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
286 ;  ídés  Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.513 ;  Karcag 
Nyr.  Xm.524;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  XVL384; 
í-es'pám  [édes  apám]  Tiszahát  Nyr.  VIII.178): 
1.  édes  anya  [ritkábban:  édes  apa,  öreganyaj 
(Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.513;  Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVIL286;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
286;  Orosháza  Nyr.  IV.330 ;  Hódmezö-Vásárhely 
Nyr.  Vni.92;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  XVI.384; 
Debrecen  Nyr.  IX.161.  [207;  Marosvásárhely 
Nyr.  XV.239);  2.  ides:  népies  izzasztó  kúra,  a 
melyhez  ú.  n.  római  gyökeret  használnak.  ídesre 
fogtak  (Karcag  Nyr.  XIII.524). 

ódés-éggy:  1.  testvér  (Alföld  Nyr.  XIII.286; 
Székelyföld  Csaplár  Benedek,  Kiss  Mihály,  And- 
rássy  Antal  1843;  Háromszék  m.^MNy.  VL322; 
Vadr.  343.  496;  Győrffy  Iván).  Édes-eggyek  va- 
gyunk. 0  velem  édés-eggy  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). Az  ö  apja  az  én  apámmal  édesegy  vót 
(Háromszék  m.  Vadr.).  Egész  édeseggyek:  apáról, 
anyáról  testvérek  (Székelyföld  Kiss  Mhály).  Édes- 
egy barátság;  édesegy  két  ország :  édesegy  két  szív 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.322 ;  Vadr.) ;  2.  atyafi  [?] 
(Udvarhely  m.  Nyr.  in.261). 

édés-kedvü  (édes-kedvü) :  jóízű  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.235 ;  Székelyföld  Nyr.  XV. 
29;  Kiss  Mihály). 

édes-telelő:  Boldizsár-alma  (Székelyföld  Tsz.). 

ÉDESD.  Édesden :  édesdeden  (Tisza-Dob  Nyr. 
XX.192). 

[ÉDÉSÉD-IK], 

éssze-édesedik :  összeszokik,  összesimul  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[ÉDESKE]. 

édeske-fa:  tiszafa  (taxus  baccata)  (Zemplén 
m.  Deregnyő  Nyr.  Xni.92). 

ÉDETLEN :  nem  édes  (Szombathely  Nyr.  XIII. 

EDŐ:  1.  édes.  Aggyá  ide  egy  forinté  azt  a 
ludat!  —  Ne^n  adhatom,  édöm  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XVIII.191);  2.  édes  anya,  édes  anyám  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.477;  XVin.191 ;  Kecske- 
mét vid.  Tsz.)  [vö.  éde]. 

[1.  ÉG]. 

ég-hasító  :  tarajos  kalap  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

ég-igéje :  szemhatár.  Setét  éjjel  csak  az  ég  igé- 
jében láthatni  vkit  (Baranya  m.  Mecsekhát  Tho- 
maer  Ignác  1841). 

égre-nyiló:  az  olyan  szoba  v.  lakás,  a  mely 
konyha  v.  előszoba  nélkül  egyenesen  az  udvarra 
nyílik  (Szatmár  Nyr.  IX.520). 


föl-ég:  lesül  (az  ember  bőre  a  napon)  (So- 
mogy m.  Szöllős-Györök  Nyr.  XXn.238). 

még-óg;  megéget.  Hogy  a  tűz  lángja  égjen 
meg!  (Udvarhely  m.  Nyr.  XVIII.329).  Ó,  hogy 
a  tűz  lángja  égje  meg!  (Háromszék  m.  Vadr. 
359). 

ÉGDÍSGEL:  lassacskán  ég  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

ÉGEDELÉM  (Székelyföld  Nyr.ni.423;  Három- 
szék m.  Vadr.;  égedelem  Alföld  Nyr.  XIII.286; 
Székelyföld  Andrássy  Antal  1843 ;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.322;  NyK.  ni.l6;  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  égedelömVAydiúxQÍy  m..  Vadr.  496a;  Erdő- 
vidék, Olasztelek  Nyr.  XV.575;  égödelem  Nagy- 
Kálló  Nyr.  XII.430;  égödelöm  Kis-Kúnság  Nyr. 
1.122;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.478;  Kecskemét 
Nyr.  IX.376;  igedelem  Mezőtúr  Nyr.  X.285): 
1.  erős  bosszúság,  méreg,  epesztő  aggodalom, 
szorongató  helyzet,  nyomasztó  szükség,  forró  vágy 
(Alföld  Nyr.  Xin.286;  Székelyföld  Nyr.  ni.423; 
Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
322;  Vadr.;  Kiss  Mihály;  Győrffy  Iván;  Udvar- 
hely m.  Vadr.  496a;  Erdő  vidék,  Olasztelek  Nyr. 
XV.575).  Mennyi  égedelmem  van  evei  a  haszon- 
talan gyermekkeel,  ketek  es  lássáák  (Háromszék 
m.  NyK.  111.16).  A  rossz  cseléddel  igedelem  a 
gazdasszonykodás  (Mezőtúr  Nyr.  X.285).  Égöde- 
löm rossz,  égödelöm  kegyetlen,  égödelöm  jószivű: 
rendkívül,  képzelhetetlenül  rossz,  kegyetlen,  jó- 
szívű (Kecskemét  Nyr.  IX.376;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.478).  Égödelöm  beszéd,  égödelöm  károm- 
kodás: éktelen  beszéd,  éktelen  káromkodás  (Kis- 
Kúnság  Nyr.  1.122);  2.  égödelem:  zaj,  sürgölődés 
(Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430). 

[Szólások].  Hol  az  égedelömbe  (v.  isten  harag- 
jába) vótál?  (Udvarhely  m.  Vadr.  496a). 

EGER  {egér  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVU.19Ü) : 

1.  lót-fut,  ide  s  tova  jár.  csavarog  (Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XVn.190;  Somogy  m;  Nyr.  11.376; 
Király  Pál).  Üjj  le  má;  nem  kell  mindig  egerni 
(Somogy  m.  Király  Pál).  Ne  egergy  mindig  a 
leányok    után    (Veszprém    vid.    Nyr.    XIX.574); 

2.  vágyódik,  sóvárog,  esenkedik  (Szeged  Csaplár 
Benedek).  Utána  egér  vminek  v.  rá-eger  [vmire] 
(Somogy  ni.  Juta,  Baranya  m.  Patacs,  Pozsony 
ra.  Szene  Kassai  J.  Szókönyv  11.35;  Nyr.  XVH. 
553).  A  gyermek  egér  a  gyümölcs  után  (Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

EGÉR  [egér  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.  143; 
Palócság  Nyr.  XXII.33 ;  Gömör  m.  Rozsnyó  Nyr. 
XVIII.421;  egér  Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr. 
IX.138):  kelés,  a  mely  állat  nyakán,  füle  tövén 
V.  torkában  szomjúságtól  támad  (Somogy  m.  Nyr. 
XII.186;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.85;  Heves  m. 
Névtelen  1840;  Torontál  m.  Száján  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.160:  Kálmánv  Lajos;  Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

eger-fark:  achillea  millefolia  (Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  Xin.92). 


2.  ÉG   («(/ 
138). 


Szatmár  ni.   Nagy-Dobos  Nyr.  IX. 


egerfark-góré  : 

X.323). 


(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 


457 


ÉGER— EGÉSZSÉGES 


EGÉSZSÉGÉSED-IK-EGZECÍROZ       458 


egér-fog:  tejfog  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.371).  [EGÉSZSÉGÉSÉD-IK]. 


egór-fogató:  egérfogó  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVÍII.142.  335). 

egér-fogó:  squalius  dobula  (Duna  mell.  Ercsi 
Hermán  0.  Halászat  K.). 


egér-kő  :  arzenikum  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  1       [égetŐI 


ki-egéssógesödik :    meggyógyul    (Ugocsa    m. 
Nyr.  XIV.  187). 

ÉGET  {égget  Kis-Kúnság  Hermann  A.  Ethno- 
log.  Mittheilungen  aus  Ungarn  1.172). 


EGÉR,  EGÉR  (jéger-fa  Érmellék  Nyr.  V.127; 
Heves  m.  Névtelen  1840;  Heves  m.  Bátony 
Nyr.  III.543;  jégér-fa  Torontál  m.  Szöreg  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  III.192). 

egér-bingó:  egerfa  bogyója,  gyümölcse,  a 
melyet  festék-anyagul  használnak  (Háromszék 
m.  Incze  Béni;  Erdővidék  Nyr.  IX.235). 

EGERCSÉL  {egercsel  Székelyföld  Tsz.;  eger- 
eséi Csík  m.  Nyr,  VII.42):  1.  egercsel:  lassan- 
lassan  előbbre  halad  |(,mint  a  róka,  mikor  ege- 
rész') (Székelyföld  Tsz.);  2.  egereséi;  egerészget 
(Székelyföld  Kiss  Mihály);  3.  egeresei,  egereséi: 
szálanként  szedeget  (az  elébe  tett  takarmány- 
ból a  jóllakott  v.  beteg  marha),  fogheggyel 
eszik  (pl.  a  fákról  rügy  eket,  gallyakat),  böngész- 
get (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  n.39;  Székely- 
föld Nyr.  IL426;  Kiss  Mihály;  Marosvásárhely 
Nyr.  XVII.553).  A  marhák  ott  egereséinek  a  kert- 
ben (Csík  m.  Nyr.  Vn.42). 

ÉGÉRÉS  {egres  Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr. 
XX.191). 

EGERÉSZ  {egerészni) :  keresgél  (Tolna  m.  Nyr. 
V.523). 

EGERÉZ  (egerézek) :  szemtelenül  tapogatód- 
zik (Gömör  m.  Tsz.). 

ÉGÉS:  tűzvész  (Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr. 
XV.573;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

EGÉSZ.  Egész  fejérnép :  testes,  vaskos,  tenye- 
res-talpas nőszemély  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Egészleg :  egészen  {Göcsej  Nyr.  XIV.166;  Budenz- 
Album  162 ;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286). 
Egészlen :  egészen  (Zala  m.  Köves-Kál  Nyr.  XIX. 
48;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVn.286;  Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.  III.89). 

egész-tengelyü.  Egész-tengelyü  szekér :  na- 
gyobb szekér  (a  melyen  szénát,  gaboiiát-mit 
hordanak)  (Maros-Torda  m.  Mező-Fele  Kolum- 
báu  Samu)  [vö.  fél-tengelyü]. 

egész-vágás.  Egész-vágás  szekér:  cv;  (Maros- 
Torda  és  Háromszék  m.  Kolurabán  Samu ;  Erdő- 
vidék, Olasztelek  Nyr.  XIII.578)   [vö.  fél-vágás]. 

egész-vágásu.  Egész-vágásu  szekér:  cv  (Maros- 
Torda  m.  Mező-Fele  Kolumbán  Samu)  [vö.  fél- 
vágdsíi]. 

EGÉSZSÉGES  (egésségés):  1.  jókora.  Egéssé- 
gés  hordó,  palack,  kupa  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály) ;  2.  egésségés  hab :  gyorsan  múló  buborékos 
hab  (az  áradó  víz  habja)  (Csongrád  m.  Mindszent 
Kis  Sándor). 

SZINNYEI  :   MÁtíYAK  TÁJ8ZÓTÁK. 


é^etü-olaj:  égő-olaj,  égetni  való  olaj  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  V.272). 

[ÉGEVÉNY]. 

égevény-föld  {egevemj-f'-öd  Palócság  Nyr.  XXI. 
504;  XX1I.34):  homokos  v.  kavicsos,  sovány, 
meleg,  könnyen  kiszáradó  föld,  a  melyben  a 
vetés  kisül  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI.333; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

ÉGEVÉNYES  (Csallóköz  Nyr.  1.232;  Csaplár 
Benedek;  égvényes  Esztergom  vid.  Nyr.^  XI.381 ; 
ígevinyes  Pannonhalma  Nyr.  XII.  187).  Égevényes 
(égvényes,  ígevinyes)  föld  -^  égevény-föld. 

[ÉGI]. 

égi-csuda :  nagy  csoda  (Dráva  mell.  Nyr.  V. 
379;  Csallóköz  Szinnyei  József). 

égi-kincs:  primula  (Soprony  és  Vas  m.  Nyr. 
I  X.331). 

égi-meszelő :  hosszú  vékony  ember  (Kunság 
;  Nyr.  IX.523). 

I       égi-túz:   villám,   mennykő    (Eszék    vid.    Nyr. 
:  VIII.  180). 

égi- virág:  búzavirág  (Székelyföld  Tsz.). 

ÉGLEL :  1.  vekszál  (Győr  m.  Tsz.) ;  2.  piron- 
!  gat  (Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.25 ;  Nyr. 
I  11.376). 

^       [EGRÉL]. 

egre-bugrá:  ugrándozik  (Győr  m.  Szigetköz, 
í  Duna-Sz.Pál  Nyr.  VIII.522)  [vö.  ugra-bugrál]. 

EGRES   {egris   Udvarhely,    Csík,    Háromszék 
!  m.  Kiss  Mihály). 
í 

egres-leves:   savanyú   szőllőből   főzött    leves 

:  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.  142). 

EGRÉZSD :  bokros  hely  (Zala  m.  Szentgyörgy- 
!  völgye  Nyr.  11.279). 

EGRI:  phoxinus  laovis  (Udvarhely  m.  Oláh- 
1  falu  Győrffy  Iván). 

I       egri-hal :  c\3  (Erdővidék  Hermán  0.  Halászat  K.) 

egri-ponty :  cv  (Udvarhely  m.  Hermán  0. 
i  Halászat  K.) 

í  ÉGZÉCÍROZ  {agracéroz  Gömör  m.  A.-Hangony 
Nyr.  XIX.330;  eglacéroz  kaszárnyai  szó  Nyr. 
VI.88;   egrecéloz  Arad  m.   Pécska  Kálmány   L. 

30 


459 


EGZSEKTOR— EOYEL 


EGYELlíiD-iK— Egyem 


460 


Koszorúk  1.139;    egrecéroz,  egrecíroz    kaszárnyai 
szó  Nyr.  III.327;  VI.88). 

EGZSEKTOR :  adószedő  (exactor)  (Zemplén 
m.  Tállya  Nyr.  IV.477). 

[ÉGY]. 

[égy-ház]. 

égyház-kelós :  a  gyermekágyból   fölkelt  asz- 
szonynak  az  egyházba  való  bevezetése,  beikta- 
tása, megszentelése  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VI.467;   Balaton  mell.  Tsz.;   Csallóköz   Csaplár  | 
Benedek).  ! 

ögyház-kelő:  cv  (Fertő  mell.  MNy.  III.242). 

[EGYE].  I 

egye-bugya   (egye-bugja  [?]    Zala  m.   Nyr.  II.  j 

427) :  1.  holmi,  cók-mók  (Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  | 

XVI.47);   2.  formátlan,  idomtalan,  esetlen,  ren-  I 

detlen,  ronda,  hitvány  (ember)  (Fertő  mell.  MNy.  | 

III.406;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Zala  m.  Nyr.  ^ 

11.427;  Balaton  mell.  Tsz.;  Nyr.  11.93;  Veszprém  \ 

m.  Csékút  Nyr.  XI.191 ;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  i 
Nyr.   III.141;    Somogy   m.    Csurgó    Nyr.    XVII. 

478;  Fölső-Somogy,  Marót  puszta  Nyr.   X.189;  i 

Pannonhalma  Nyr.   XII.187;   Csallóköz  Csaplár  ; 

Benedek) ;  3.  buta,  bárgyú,  balga,  esztelen  (Szé-  \ 

kelyföld  Kriza).  I 

EGYÉB   {egyáb  Vas   m.  Őrség  Nyr.  XII.380;  ; 
égyábkó:  egyébkor  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.467;  ] 
egyébkor  Baranya   m.   Ormáuyság  Tsz. ;    egyéb 
Székelyföld  Győrfify  Iván ;  egyéb  Heves  m.  Párád  ; 
Nyr.  XXIL475 ;  egyebb-ivávA  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  XXII.379 ;  ögyebb  Nagy-Kőrös  Arany-Gyulai 
NGy.  1.415). 

egyób-ha:  csak  ha.  Nem  akar  segíteni,  egyéb- 
ha  megfizessük  (Háromszék  m.  MNy.  VI.324; 
Vadr.). 

EGYEBÜNNET :  egyebünnen  (Háromszék  m. 
NyK.  in.6). 

[EGYED). 

egyed-begyed:  [?]  (Szatmár  m.  Mánd  Nyr. 
XIX.335). 

[ÉGYEDfiS]. 

égyedés-egyedül :  eggyes-egyedül  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

[EGYEDÜL]. 

egyedül- való  bakság :  [tréf.]  nőtelenség  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály), 

ÉGYEDŰTT.  Égyedütt  ember:  nőtelen  ember 
(özvegy  ember  v.  agglegény)  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
449;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472). 

[EGYEL]. 

meg-egyel  (Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenes- 
alja,  Tolna  m.,   Komárom  m.  Tsz.;    meg-egyyel 


Csallóköz  Csaplár  Benedek;  mög-eggyel  Szeged 
Nyr.  I.  415):  megver  [vö.  meg-agyal]. 

EGYELÉD-IK:   világosodik   (a    szöUő)  (Pápa 
Nyr.  XVL527). 

neki-egyeledik :  neki  indul  (a  növésnek)  (Bala- 
ton mell.  Nyr.  XE.  474). 

EGYELES :  érőfélben  levő,  világosodó.  Egye- 
les  a  szőlő  (Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XV1.92). 

ÉGYÉM  (Pest  m.  Bogyiszló  Nyr.  111.48 ;  Pest 
m.  Szeremle  Nyr.  XVI.505;    egyem  Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  11.87 ;  egyem  Baranya  m.  Tsz. ; 
é'gyöm    Baranya   m.    Orm.ányság    Nyr.    111.182; 
Dráva  mell.   Nyr.    V.423;   Szlavónia  Nyr.  V.ll. 
65;  eigyen  Dunántúl  Nyr.  V.128;  gyöm  Szlavónia 
Nyr.  V.ll.  62.  65.;  igyem  Baranya  m.  Tsz.  103a; 
Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr.  VIL477;  Dráva 
mell.  Nyr.  XIII.  476;  igyém   Tolna  m.  Nyr.  IV. 
372;  Dráva   mell.  Nyr.  V.423;  Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVI.41 ;  Baranya'  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
190;  Eszék  vid.  Nyr.  Vn.277 ;  VI1I.43.  279;  igyö 
Dráva  mell.  Nyr.  V.423 ;  igyöm  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.  190;  Ormányság,  Drávafok  Nyr.   II. 
473;   igyon   Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVI1I.190; 
igyon  Baranya  m.    Bélye    Nyr.    XVI.187.    188; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVI.471 ;  XVn.43.  278; 
ögyöm  Baranya  m.   Nyr.  11.184):  1.  azt  mondja 
V.   mondják,  úgymond   [használják,  mikor  más- 
nak a  szavait  idézik]  (Dunántúl  Nyr.  V.128;  Ba- 
ranya m.  Ormányság  Nyr.  III.182).  Addég  nem 
adok  egyem  tejesét  a  szögény  kakaskának,  mondi 
a   tehén,   még   nem   hozó  szénát   a   rétrü.    Addég 
nem   adok   egyem  szénát,  mondi  a  rét,   meddig  a 
bothó  é  nem  mész  kaszáér  (Baranya  m.  Ormány- 
ság Nyr.  11.87).  Élveszett  igyem  a  pipája.  A  gyer- 
kök  igyem  hónap  gyünnek  meg  a  hé'gyrü  (Dráva 
mell.  Nyr.  V.423).  ,Csakhogy  meggyűlt  ke!  Mongya 
csak,   mit   tettek   keddi?'    Igyem    nem    bántották, 
csak  mé'gtudikóták,  hogy  hutyon  híják,  még  az  én 
nevemet  is   igyem,    osztáng   másnap    eleresztették 
(Eszék  vid.  Nyr.  VII.277.)  Mos  [a  gyerök]   min- 
dég rév,  hogy  vegyek  másikat  [t.  i.  másik  ruhát], 
ebbe  igyem  szégyöl   oskolába  menni   (líszék  vid. 
Nyr.   VIII.43).    Olyan  fistös   rajta  a  ruha,  éppen 
mint  a   szurok;  nem   vesz  rá  tisztát;  igyém  oda 
a  londa  here  éjen  ruha  kell  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII. 
279).  Meg  a  vén  papó  oda  gyütt  hozzám  a  kocsiho, 
osztáng    kérdözte  igyem,   beteg   vagyok-e   még,  jó 
ülésem  van-e  igyem  (Dráva  mell.  XIII.476).  Mátyás 
kiráj   mingyá  megismerte,    mer    azelőtt  katonája 
vót.   Asz   mondi  az   öregnek:    ,Tisztésséggel  öreg, 
igyon!'   Ev  visszaszól:  „Köszönöm  az  asszonnak, 
igyon."  —  ,Hán  pézér  dolgozik  ke?'  —  „Hát  ké- 
rem  alássan,  igyon,  hátér!"  —  ,Meg    tunná-e  ke 
még   a   bakkecskéket   fejni?'   Asz  feleli  az  öreg: 
„De  meg  ám,  igyon!"  —  Azok  csak  nem  hattak 
neki   békit,   hogy  mongya  még.   —  „Mégmondom 
igyon  tíz  aranyér".  —  ,Mijér  monta  ke,  hogy  kö- 
szönöm  az   asszonnak?'    —  „Azér  igyon,  mer  az 
asszon  mosi  rám  a  ruhát."  —  ,Hát  az   mi,  hogy 
hám  még  a  harminckettő?'  —  „Észt  is  megmon- 
dom igyon  tíz  aranyér"  (Baranya  m.  Bélye  Nyr. 
XVI.  187.    188).   Asz  mondi:  ,Má  én   átmehetnék 


461 


EGYENEL— Egyenes 


EgyenEsEd-ik— Eggy 


462 


igyon,  de  téged  nem  akarlak  elhagyni''  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVI.471).  Asz  mondi  neki  igy'ón : 
jMicsoda mestörembör  maga  igyon?'  —  ,.Hát  laka- 
tos igyon."  —  ,Hát  honnan  gyün  igyon?'  —  ,,En 
most  Batinárul  gyüvök  igyon."  —  ,Túdom,  tudom 
igyon.  Hát  hova  igyekszik?'  —  „Megyék  Eszékre 
igyon"  (Baranyám.  Csúza  Nyr.  XVII.43).  Aszondi 
igyon,  n  nem  jöhet  igyon,  mer  nagyon  beteg  igyöm. 
Hallottam  a  Julistul,  ugy  megveri  igyon  a  gyer- 
köt,  hogy  elég  neki  igyon  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.190);  2.  [jelentés  nélküli  pótlékszó]  (Baranya 
m.  Tsz.;  Nyr.  11.184;  Baranya  m.  Nagy-Har- 
sány Nyr.  VII.477;  Ormányság  Nyr.  III.182; 
Ormányság,  Drávafok  Nyr.  11.473;  Pest  m.  Bo- 
gyiszló  Nyr.  III.48 ;  Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI. 
505).  Ugyan  igyé'm  hány  fiikád  van?  (Tolna  m. 
Nyr.  IV.372).  Tuggyá  gyöm  tisztölendö  uram,  öt 
esztendig  vöt  égyöm  é'tthon  (Szlavónia  Nyr.  V.  11). 
Ugy  fdjjik  gyöm  á  hdtám,  huty  nem  is  fekhetöm 
rajta  (Szlavónia  Nyr.  V.62).  Gőzölték  égyöm.,  gyó- 
gyították, de  ménd  héjába.  Én  ném  fétem  [a  kolerá- 
tól]. A  bátor  szivü  gyözősebb  még  a  nyáválákon  is. 
Osztá  gyöm  nem  is  vaót  kapós  (Szlavónia  Nyr. 
V.65).  A  kit  kigyó  mégcsíp,  igyé'm  a  gyéktu  is  fél 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.41). 

[EGYENEL]. 

meg-egyenel :  kedvetlenül  vesz.  Eddig  a  ke- 
rekes  kútról  hordtam  vizet,  de  a  gazdája  meg- 
egyenlette  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

EGYENES  {egenyes  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  XIV.43 ;  Abauj  m.  Beret  Nyr.  IV.329 ;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.28;  égenyés  Eger  és 
vid.  Nyr.  XXI.312;  égenyös  Baranya  m.  Ibafa 
Nyr.  XX.46;  igenes  Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.476 ;  igénes  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI. 
273;  Hont  m.  Kővár  Nyr.  XVn.42;  igenyes  Be- 
reg  m.  Pap  Károly;  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr. 
XVn.187;  igenés  Vas  m.  Őrség  Nyr.  \1I.322; 
igényes  Repce  mell.  Nyr.  XX.366 ;  Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  III.183;  Fehér  m.  Nyr.  X.187; 
igényes  Kolozs  m.  Sztána  Nyr.  IX.502;  igényes 
Esztergom  Nyr.  IX.540;  Szentes  Nyr.  VI.378; 
igenyös  Kecskemét  Nyr.  IX.359;  Békés  m.  Új- 
Kigyós  Nyr.  IV.232;  Szeged  Nyr.  Vin.235;  ige- 
nyös Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373;  Udvarhely  m. 
Nyr.  III.513;  igyenes  Székelyföld  Tsz.;  igyenés 
Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI.477;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.;  NyK. 
III.17 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  igyenös 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  Vin.42;  XV.65;  Udvarhely 
m.  Vadr.).  —  Egyenest  (égenyést  Gömör  m.  Nyr. 
XVni.456;  egyenessel  Mátyusfölde  Nyr.  XIX.568; 
XX.26.  265 ;  est  Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár 
Benedek;  igénést  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV. 
328;  igényessel  Mátyusfölde  Nyr.  XIX.568;  XX. 
26.  265;  igényest  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr. 
XVII.187;  igényest  Kún-Sz.Márton  Nyr.  11.474; 
Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287 ;  igényest  Bács  m.  Bor- 
sod Nyr.  V.576;  Heves  m.  Párád  Nyr.  XXn.475; 
igenyöst  Csongrád  m.  Tápé  Kálmány  L.  Szeged 
népe  III.159;  igyenést  Háromszék  m.  Kiss  Mi- 
hály; Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  igyenöst 
Udvarhely  m.  Kiss  Mihály):  egyenesen. 


[Szólások].  Igyenéssen  v.  igyenössen  rigy  van: 
valósággal   úgy  van  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ÉGYENÉSÉD-IK  {M-igeneséttek  Moldva,  Klé- 
zse  Nyr.  V.48). 

[EGYENGET]. 

el-égyenget:  elver  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

még-egyenget :  megver  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

EGYENLŐ  {igyenlö  Székelyföld  Tsz.). 

EGYÉNÜL:  egyenesedik  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
165;  Budenz-Album  159.  160). 

EGYEPETYE:    étvágy    (Székelyföld    Kriza). 

ÉGGY  {éggy  Deés  Nyr.  XII.  185;  ögyöm  Ba- 
ranya m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841): 
1.  eggyetlen.  Ne  sírj,  ögyöm !  (Baranya  m.  Mecsek- 
hát Thomaer  Ignác  1841);  2.  eggy-értelmü,  eggy- 
akaratú,  eggyetértő,  eggyütt-érző.  0  velem  egy 
(Székelyföld  Kiss  Mihály).  Két  égy  szünek  még 
kéli  válni  (Háromszék  m.,  Erdővidék  Vadr.  176) ; 
3.  minteggy,  körülbelül  (Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XVII.286).  Van  legalább  égy  húsz  hete  (Veszp- 
rém m.  Nyr.  IV.322).  Mikor  már  egy  harminc 
lípísre  vótak.  Na  má  körülbelül  egy  negyven  fo- 
rintot nem  sajnálok  érte  (Mátyusfölde  Nyr.  XX. 
213).  Mébbdnnyá  égy  húsz  forintom:  belekerül 
vagy  húsz  forintomba  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
505).  Egy  délig.  Egy  estig.  Egy  hajnalfeléig.  Ez 
a  gyermek  el  tud  számlálni  egy  tizig  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Egy  éfél  után  (Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  478.  479).  0  a  papságot 
viselte  egy  25  esztendeig  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  480).  Egy  éfélikor  lehetött  (Udvarhely 
m.  Keresztúr  vid.  Vadr).  Egy  6  óra  tájait  lehe- 
tett (Háromszék  m.  Vadr.  554).  —  Egybe:  rög- 
tön, azonnal  (Palócság  Nyr.  XXI.46;  XXII.33; 
Mátra  vid.  Nyr.  XXII.240 ;  Heves  m.  Párád  Nyr. 
XXn.477;  Gyöngyös  vid.  Nyr.  H.lSl;  Gömör 
m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.91 ;  Gömör  m.  Majom 
Nyr.  XXII.572).  Egybe  ott  lészék  (Palócság  Nyr. 
XXI. 508).  Egybe  oda  kiátott  ez  urának.  Egybe 
ellapút  a  feödön  (Palócság  Ethnographia  III.352). 
Mihincst  meggyüttem,  egybe  .  .  .  (Nyitra  m.  Far- 
kasd  Nyr.  XX.217).  Mirkó  kirájfi  egybe  rendölést 
tött  a  készülődésre  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  445).  Azok  egybe  Stünnek  (Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  460).  — '  Azon  egybe:  cv. 
Ha  hozzá  mersz  nyúlni  a  szilvához,  azon  egybe 
megöllek  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIV.188). 
—  Egybest:  cv.  Égybest  elfeledem  (Nógrád  m. 
Bodony  Nyr.  XVIII.232).  —  Egyként:  eggyrészt 
(Göcsej  Nyr.  XIV.453).  —  Eggyszér  {éccer  Deés 
Nyr.  XII.185):  előbb,  először.  Kifogom  egyszer 
az  ökröt,  azután  mehetek  fát  vágni  (Szinyérvár- 
alja  vid.  Nyr.  XV.189).  Éccé  se:  eggyszér  sem, 
soha  sem  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.182).  Écci-mácci: 
eggyszer-másszor  (Udvarhely  m.  Oláhfalu  Nyr. 
IX.235). — Éggyönk:  eggyikünk;  éggyőnk-másónk : 
eggyikünk-másikunk  (Somoay  m.  Visnye  Nyr. 
XVII.286). 

30* 


463 


fiGGY 


Eggy 


464 


[Szólások],  Én  biz  egyet  sem  táncolok.  Egyet 
sem  menyek  többet  guzsajasba  (Háromszsék  m. 
Vadr.). 

éggy-ablakos :  félszemű  (Szeged  Nyr.  VII. 
235). 

egy-almu  (eggy-almú) :  eggy-alombeli,  eggyütt  j 

növekedő  (borjú,  csikó,  malac ;  gyermekekről  is  { 

mondják,    kik    eggyütt  nőttek  föl)    (Székelyföld  \ 

Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.322;  l 

Vadr.).  Ez  a  tarka  malac    avval  a  fehérrel  nem  \ 

egyalmú,  mert  az  más  álombeli  (Alföld  Nyr.  XIII.  I 

192).  I 

gggy-aránsu  {egy-aránsó  Háromszék  m.  MNy.  i 

VI.317;  NyK.  III.5):  egyenlő,  eggyméretü,  eggy-  j 

magasságú   (Szilágy   ra.   Nyr.  IX.  182;   Székely-  : 

föld  Kiss   Mihály;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  \ 

Lajos).  Maketten  egyaránsuak  vagyunk.  Egyaránsu  i 

ivók,  küzsdök  (Székelyföld  Kiss   Mihály).    Olyan  \ 

egyaránsuak,  mintha   ikrek  vónának.  Egyaránsu-  j 

lag  lépnek  (Háromszék  m.  Vadr.  491b).  Bécs  nem  \ 
minden   embernek   van   egyaránsu    távul  (Három- 
szék m.  Vadr.  376). 

éggy-aránt,  éggy-iránt:  folyton.  Eggyaránt 
jár  a  szája  (Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác). 
Egyaránt  beszélnek  a  nádi  verebek  (Fehér  m. 
Velencei  tó  vid.  Nyr.  XVII.430).  Ejis  egyiránt 
eszik  tökmagot  (Zala  m.  Nyr.  XXI.43).  Nyiret 
egyiránt  az  üszi  bogár:  folyton  fütyöl  a  hegyi 
tücsök  (Zala  m.  Lesence-Istvánd  Nyr.    XVI.93). 

öggy-arántos  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
VII.525;  egy-irántos  Göcsej,  Résznek  Nyr.  XII. 
188) :  egyenlő,  eggy  forma.  A  bor  különféle,  de  a 
jó  pézz  eggyarántos  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
Vll.  525). 

öggy-arányos :  oc  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839). 

éKgy-öggy*  némely.  Eggy-eggy  embernek  oan 
fénye  ákációs  természettye  van,  hogy  lehetetlen- 
képes ésszeférkezni  vé//e  (Székelyföld  Györffy  Iván). 

ögy-fl:  eggyetlen  fiú.  Nem  vitték  katonának, 
mert  egyfi  (Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  11.519). 

égy-fízású:  eggykorú  és  igen  hasonló  áb- 
rázatú (Borsod,  Abaúj,  Zemplén  m.  Király  Pál) 
[vö.  fiz  ás]. 

égy-forma  {effurma  Nógrád  m.  Megyer  Nyr. 
Vn.37;  égy-furma  Eger  Nyr.  XVHLIS). 

éggy-formású  :  eggyforma  (Kis-Kún-Halas 
Korda  Imre). 

öggy-liasi.  Egyhasiak:  1.  eggy  anyától  való 
testvérek  (Szeged  Nyr.  11.40);  2.  ikrek  (Oros- 
háza Nyr.  VI.  134). 

egy-íváaú  (Alföld  Nyr.  XIII.577;  egy-ivásu 
Békés-Doboz  Nyr.  VIII.325;  é'gy-ívású,  egy-vívásu 
Palócság  Nyr.  XXII.33):  eggy-idős,  eggykorú. 

öggy-ivatú  (egy-ivatú) :  cv  (Balaton  mell.  Nyr. 
XXI.331.  Horváth  Zsigmond  1839). 


egy-kora :  egyenlő  nagyságú  (Pest  m.  Tinnye 
Nyr.  VII.40;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

egy-korácsú  (Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273 ; 
Gömör  m.  Nyr.  XXIII.44;  Rimaszombat  vid. 
Nyr.  X.88;  é'ggy-korácsu  Komárom  m.  Kürth 
Nyr.  XIX.187;  egy-korácsú  Palócság  Nyr.  XXII. 
33;  eyy-kordsú  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287;  é'gy- 
korású  Kis-Kún-Halas  Korda  Imre;  egy-korású 
Szatmár  Nyr.  VIII. 187):  eggykorú,  eggy-idős. 
Majnem  egy-korású  veled  a  jányod  ura,  mégis  úgy 
mondod  neki,  hogy :  fijam  (Szatmár  Nyr.  VIII. 
187). 

egy-korás :  egyenlő  nagyságú,  eggyidős,  eggy- 
korú (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.141 ; 
Fehér  öi.  Barna  Ferdinánd). 

egy-korus  (Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr. 
IX.  136;  egy-korós  Repce  mell.  Nyr.  XX.411;  ek- 
kuóruós  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  V.269) :  1.  ék- 
kuóruós  :  egyenlő  nagyságú  (Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  V.269);  2.  egy-korós,  egy-korus:  eggy-idős, 
eggykorú  (Repce  mell.  Nyr.  XX.411;  Szabolcs 
m.  Kis-Besenyőd  Nyr.  IX.  136). 

éggy-más.  Egymás  után :  gyorsan  (Félegyháza 
Nyr.  VI.  134).  Egymássával  v.  egyivel-mássával : 
eggyre-másra,  nem  válogatva  (adni,  venni,  pl. 
almát,  káposztát)  (Háromszék  m.  Vadr.;  Kiss 
Mihály). 

eggy-nóhány  {ennihány  Debrecen  Nyr.  IX. 161 ; 
ennyihán  Kis-KÜTí-EsLl-ds  Nyr.  XV.66;  ennyihány 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.371 ;  ennyihány  Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518;  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  XXn.378 ;  Halász  Ignác ;  Aszód  Nyr.  1.330 ; 
Szeged  Nyr.  Vni.235). 

eggy-nyomra :  eggymás  után.  Ma  mag  kéccer 
eny  nyomra  gyüvök  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.240). 

[8ggy-oltáros],  égy-ótájos:  református  (Du- 
nántúl Nyr.  V.263). 

egy-testvór  (Székesfehérvár  NyK.  XXIII.36; 
egy-testvér  Pannonhalma  Nyr.  XII.188;  Eger 
Nyr.  XVin.25;  egy-testvír  Orosháza  Nyr.  IV.519): 
testvér,  édes  testvér.  Három  egytestvér  nevin 
állott  a  jószág  (Eger  Nyr.  XVIII.25).  Azok  egy- 
testvérek  (Székesfehérvár  NyK.  XXIIL36). 

[öggy-ügyű],  éggy-űgyű:  szelíd,  jó  (Baranya 
m.  Bélye  Nyr.  XVIII.  142). 

egy-vaszki:  eggy  vacokból  való,  eggy  ellésü 
(kutya,  malac)  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

ögy-vógbe :  1.  azonnal,  tüstént,  rögtön  (Mátyus- 
földe  Nyr.  XVII.479) ;  2.  egy-vegbe :  sorban,  eggy- 
más után  (Palócság  Nyr.  XXII.33). 

egy-vógtibe :  eggyfolytában  (Székelyföld  Csap- 
lár Benedek). 

égybesten-egybe  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.24Ü; 
Heves  m.  Párád  Nyr.  XXII.475;  égyvesten-egyeb 


465 


F.GGYECSKE— EGGYESÜL 


EGGYETLEN— ÉGGYSZfíRI 


466 


(Mátra    vid.    Nyr.    XXIÍ.240):    rögtön,    azonnal, 
eggyszeriben. 

éggyet-más :  1.  eggy  s  más,  holmi  (Kecskemét 
Csaplár  Benedek;  Udvarhely  m.  Nyr.  III.513; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.322 ;  NyK.  III.6 ;  Győrffy 
Iván).  Egyetmással  foglalkozik  (Szeged  Csaplár 
Benedek).  Házi  eggyetmás:  házi  bútor  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.477) ;  2.  ruhanemű,  ruhadarabok 
(Székelyföld  Tsz. ;  Csík  m.  Nyr.  VÍL42 ;  Három- 
szék m.  Győrffy  Iván).  Összeszedte  az  eggetmását 
s  tovább  állt  (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 
Vedd  elé  az  egyetmásodat  s  ötözz  (Székelyföld 
Kiss  Mihály).  Levetkezett  s  csórén  bement  a  tóba, 
hogy  a  fé'nkövet  keresse  meg;  de  addig  az  egyet- 
mássát  is  a  tó  martyáról  ellopták  (Háromszék 
m.  Vadr.  425).  Magára  vitte  vasárnapi  é'gyet- 
mássát  (Udvarhely  m.  Nyr.  III.513). 

egyetmásol:  üt-ver,  ütlegel.  Csihé-puhé,  csihé- 
puhé !  ugyancsak  egyetmásolja  ám  az  öreg  koldust 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.467). 

egynűl-egyig:  eggytöl  eggyig  (Bodrogköz  Nyr. 
XVn.553). 

ögyre-mást:  eggyre,  eggymás  után.  Egyre- 
mást  küldte  a  sok  postát,  üzenetet.  Egyre-mást 
költi  a  sok  pénzt  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek. 

együl-egyig:  eggytől  eggyig  (Abauj  m.,  Bod- 
rogköz, Gömör  m.,  Vác  vid.  Nyr.  XVII.553). 

[ÉGGYECSKE],  ÉGYECSKE :  ismeretes  gaz- 
ember (Zemplén  m.  Nyr.  IV.425), 

[EGGYEL],  EGYEL:  a  répa-veteményböl  az 
eggymás  mellett  levő  szálakat  kiszedi,  hogy  eggy 
helyen  csak  eggy  szál  maradjon  (Soprony  m. 
Horpács,  Győr  m,  Bőny  Nyr.  XIV.527)  [vö.  eggy  ez]. 

lÉGGYEMBEN], 

ÉGGYEMBEN-ÉGGY ;  eggyetlen-eggy  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

ÉGGYES  (egyes):  1.  eggysziilött,  eggyetlen 
gyermek  (Vas  m.  Nyr.  XVIII.144);  2.  eggy-por- 
ciós  üveg  (Gömör  m.  Tsz.);  3.  eggy  személyre 
való  börtön  (Nagy-Kúnság  Nyr.  III.233);  4. 
eggyező,  békés  (Nagy-Kúnság  Nyr.  III.233).  — 
Egyesibe :  eggyszerre  (Nyitra  m.  Pográny  és  vid. 
Drnovszky  Ferenc  1891).  —  Eggyesleg:  eggyen- 
ként  (Dunántúl  Nyr.  XVIII.42). 

[ÉGGYESÍT]. 

ésszü-éggyesit :  összebékít  (Vas  m.  Őrség, 
Szaiafö  Nyr.  VII.88). 

[ÉGGYESŰL]. 

bele-éggyesül :  beleeggyezík  (Balaton  mell. 
Nyr.  XII.474 ;  Szatmár  m.  Nagy-Károly  Szinnyei 
József). 

még-éggyesül :  megeggyez,  eggyességre  jut 
Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.432 ; 
Zala   m.   Hetes,  Dobrouak  Nyr.   11.323;    Göcsej 


Nyr.  XIV.165;  Budenz-Album  159;  Veszprém  m. 
Olaszfalu  Nyr.  XVII.47 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
282).  Ha  meg  nem  egyesül  ke,  fiskár ist  kell  foganni 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VIII.47). 

összé-öggyesül :  összebarátkozik  (Mátra  vid. 
Nyr.  XXII.335). 

[EGGYETLEN]. 

éggyetlenben-éggy :  eggyetlen-eggy  (Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  in.319;  Kiss  Mihály, 
Szinnyei  József;  Háromszék  m.  Nyr.  III.375). 

öggyetlenbenről-eggy : 

Mihály). 


(Székelyföld  Kiss 


ÉGGYEZ  eggyel  (Soprony  m.  Horpács,  Győr 
m.  Bőny  Nyr.  XIV.527 ;  Vas  m.  Répce-Sz.-György 
Nyr.  XVin.480). 


ki-egyez : 

XVn.383). 


(Soprony  m.  Fölsö-Szakony  Nyr. 


ÉGGYEZ-IK:  eggyezkedik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

be-öggyezik:  beleegggyezik  (Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.336). 

reá-  V.  rea-egyezik  :  beleeggyezik  (Deésakna 
Nyr.  1.382). 

ÉGGTTEZÉS:  eggyezkedés  (Somogy  m.  Bala- 
ton mell.  Nyr.  XVI.477). 

ÉGGYEZŐD-IK  (egyezöd-ik) :  eggyezkedik 
(Deésakna  Nyr.  1.381 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ÉGGYIK  {eggyi  Göcsej  Budenz-Album  168). 
Egyik :  eggy  [?]  (Palócság  Tsz).  —  Egyikőjük : 
eggyikük.  Egyikőjük  se  mer  attúl  az  időtűi  fogva 
a  másikéhoz  nyúlni  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XlV.188). 

egyik-a-másul :  eggyformán,  eggyik  úgy  mint 
a  másik  (Háromszék  m.  Vadr.). 

[ÉGGYKESÉG],ÉTYKESÉG:eggy-gyermeke8 
rendszer  (Tolna  m.  Márki  Sándor). 

[ÉGGYÖLENDŐ]. 

egyölendő-egy :  eggyetlen-eggy  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.41). 

[ÉGGYSZÉRÉS]. 

eccönös-éccé :  eggyetlen-eggyszer  (Udvarhely 
m.  Nyr.  VI.465). 

eoceres-éoceribe :  rögtön  (Háromszék  m.  Vadr.; 
Kiss  Mihály). 

[ÉGGYSZÉRI].  Écceri  —  é'cceri:  eggyik  —  má- 
sik (Göcsej  Nyr.  11.473 ;  XVII.508).  Egyszeri  illen, 
egyszeri  ollan  (Göcsej  MNy.  11.410).  Ecceri  már 
el  is  csöpletett,  ecceri  mieg  be  se  takarittott 
(Göcsej  Nyr.  XIV.451). 


'467 


ÉGGYÜNNET— ÉH 


EH 


468 


[ÉGGYÜNNET],  ÉGYÜNNET 
(Háromszék  m.  NyK.  III.U). 

[ÉGGYŰS]. 


eggy   helyrí"^] 


együs-egyig :  eggytöl  eggyig  (Vác  vid.  Nyr. 
XVn.553;  Háromszék  m.  Nyr.  XVII.553). 

ÉGGYÜVÉ  {eggyü  Göcsej  MNy.  1.220;  Budenz- 
Album  171;  Pápa  Király  Pál;  eggyü  Göcsej, 
Résznek  Nyr.XH.lSS;  eggyü  Göcsej  Nyr.  XIV.216; 
Göcsej,  Páka  Nyr.  1.375.  418;  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
V.125;  Őrség,  Szalafő  Nyr.  VII.88;  Zala  m. 
Hetes  Nyr.  XIX.  142;  Hetes,  Dobroiiak  Nyr.  XV.  190; 
együ  Göcsej  Nyr.  XVII. 508;  együhe,  együvé  Gsík 
m.  Nyr.  VI1.42;  öggyü  Göcsej,  Páka  Nyr.  11.179; 
Zala  m.  Zala-Istvánd  Nyr.  XIX.  138;  Somogy  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.43;  ögyü  Göcsej  Nyr.  11.370; 
III.425) :  1.  eggyü,  eggyü,  eggyü,  együ,  öggyü,  ögyü : 
össze  (i.  h.).  Ébcsont  éggyü-forr  (Göcsej  Nyr. 
XIV.216).  Öggyü-vesztek  (Zalám.  Zala-Istvánd  Nyr. 
XIX.  138);  2.  együvé,  [néha]  együhe  .sem;  sehová, 
sehol  sem.  Együvé  sem  jártam  (Csík  m.  Nyr. 
VII.42. 

eggyü- vissza :  össze-vissza.  Éggyü-vissza  pörüt 
avve  a  királkisasszonnye  (Göcsej,  Páka  Nyr. 
1.375). 

1.  ÉH  (é/í-fájás  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.41;  éAom  Dráva  mell.  Nyr.  VI.373;  XHI.476: 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.41;  Eszék  vid. 
Nyr.  VII.277;  éhom,  éhod,  éha.  Csík  m.  Gyergyó- 
Ditró  Nyr.  Xn.282 ;  é^om,  éha,  Baranya  m.  Nyr. 
11.184;  e^-om  Szlavónia  Nyr.  V.ll;  éha  [éhá-ja] 
Baranya  ra.  Kassai  J.  Szókönyv  11.49 ;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.478;  XV.45;  Székelyföld  Kőváry 
László  1842;  Kriza;  Háromszék  m.  Dézsi  Mihály; 
Csík  m.  Győrffy  Iván,  Kóródy  Miklós ;  Udvar- 
hely m.  Kiss  Mihály;  gyeha  Kis-Kún-Halas  Nyr 
XV.27.  45 ;  gyéha  Baranya  m.  Ormányság  Kassai 
J.  Szókönyv  11.49 ;  gyoha  Zala  m.  Nyr."  11.427 
gyuha  Dunántúl  Nyr.  V.181;  Balaton  mell.  Tsz 
181b;  Veszprém  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.49 
Veszprém  Nyr.  XII.  561 ;  Somogy  m.  Nyr.  X.476 
Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  VI.  325;  Somogy 
in.  Újmajor  Nyr.  VIII.  179;  Somogy  m.  Csurgó 
Nyr.  XVn.478;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.381; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45;  (hom  Székelyföld 
Kovács  János;  iha  Szentes  Nyr.  VI.  178;  Székely- 
föld Tsz.;  Kőváry  László;  Udvarhely  m.  Dézsi 
Mihály  ;^M  Heves  m.  Csépa  Nyr.  11.380;  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  X.324;  juh  [juh-a]  Palócság 
Nyr.  XXIL75;  Hegyalja,  Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.49;  Tokaj  Nyr.  XIX.383;  juha  Balaton 
mell.  Tsz.;  Győr  Nyr.  XI.478;  Baranya  m.  Ormány- 
ság Nyr.  IX.285;  Túrkeve  Nyr.  ni.472;  Székelyföld 
Kőváry  László  1842 ;  hely  nélkül  Nyr.  VIII.48 ;  juha 
Gömör  m.  Nyr.  XVII1.454 ;  zéha  [zéhá-j&]  Baranya  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.49);  1.  éh,  éh,  gyeha,  gyéha, 
gyoha,  gyuha,  íh:  gyomor  (Dunántúl  Nyr.  V.18Í;  Zala 
m.  Nyr.  II.  427 ;  Veszprém  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.49;  Veszprém  Nyr.  XII.561;  Somogy  m.  Nyr. 
X.476;  Somogy  m.  Újmajor  Nyr.  VIII.  179;  Somogy 
ni.  Csurgó  Nyr.  XVII.478 ;  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.381;  Dráva  mell.  Nyr.  Ví.373;  Dráva  mell. 


Kopács  Nyr.  XVI.41 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.27. 
45;  Székelyföld  Kovács  János;  Csík  m.  Gyergyó- 
Ditró  Nyr.  XII.282).  Fáj  az  éhom  (Baranya  m.  Nyr. 
11.184).  Fajik  az  éhom  (Dráva  mell.  Nyr.  XIII.476). 
Ékezdett  az  éhom  fájni  (Eszék  vid.  Nyr.  VII.277). 
Jaj  de  fdjjik  az  éhom  (Szlavónia  Nyr.  V.ll). 
Kutya  bújjék  a  gyéhádha !  (Baranya  m.  Ormány- 
ság Kassai  J.  Szókönyv  n.49).  Ördög  bújjék  a 
gyuhádba  (Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  VÍ.325). 
A  zördög  bujék  v.  bújjék  a  gyuhájába  a  rondu 
döggyének  (Somogy  m.  Újmajor  Nyr.  VIIL179); 
2.  éha,  gyuha,  iha,  ju,  juh,  juha,  juha,  zéha:  a 
szekérrúd  szárnya  végén  a  nyújtó  alatt  kereszt- 
ben fekvő  fa,  mely  a  rudat  egyenesen  tartja 
(reibscheit)  (Balaton  mell.  Tsz.;  Győr  Nyr. 
XI.478;  Baranya  ra.  Kassai  J.  Szókönyv  11.49; 
Ormányság  Nyr.  IX.285;  Túrkeve  Nyr.  ni.472; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.478 ;  XV.45;  Szentes 
Nyr.  VL178;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  n.49; 
Tokaj  Nyr.  XIX.383 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.324;  Palócság  Nyr.  XXn.75;  Heves  m.  Csépa 
Nyr.  n.380;  Gömör  m.  Nyr.  XVni.454;  Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  11.49;  Székelyföld  Tsz.;  Kő- 
váry László  1842;  Kriza;  Udvarhely  m.  Kiss 
Mihály,  Dézsi  Mihály;  Háromszék  m.  Dézsi 
Mihály;  Csík  m.  Győrffy  Iván,  Kóródy  Miklós; 
hely  nélkül  Nyr.  VIIL48)  [vö.  2.  léha]. 

éh-fájás:  gyomorfájás  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.41). 

2.  ÉH  (é,  e',  eh):  1.  éh:  éhség.  Valamit  koty- 
vasztok a  számodra,  a  mivel  az  éhedet  elüsd 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  H.  381).  Éhhel: 
éhen  (Kolozs  m.  Zsobok  Meiich  János).  Máskü- 
lömben  meghót  vóna  éhei:  éhen  (Háromszék  m. 
Vadr.  405);  2.  é,  éh,  eh  e' :  éhes  (Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  VI.82;  Brassó  m.  Hétfalu,  Zajzon 
Nyr.  III.378).  Ojan  é  vagyok,  mind  a  farkas  (Csík 
m.  Nyr.  VII.42).  Ősznek,  isznak,  de  azé  mégis 
örökké  ehök,  szonnyak  lösznek  (Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  452).  Éh  tyúk,  e'  tyúk:  éhes 
tyúk  (Palócság  Nyr.  XXn.33 ;' Gömör  m.  Nyr. 
XVIII.459).  Mit  eshend  utánna,  mint  az  éh  tyúk 
a  nyálra?  (Bodrogköz  Nyr.  XVII.555).  Bekapta, 
mindaz  eh  tyúk  a  taknyot  (Palócság  Nyr.  XXI.417). 
Bekapja,  mint  éh  tyúk  a  taknyot  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XXn.377). 

ó-fót:  1.  kis  gyermek  álladzója  (partli);  2. 
mindenféle  fölölthető  ruhadarab.  Vesd  le  má  azt 
az  é-fótot  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.478). 

óh-kopp  (é-kop  Kolozsvár,  Szolnok-Doboka 
m.  Malom  Muzsi  János):  üres  nyelés,  száraz 
korty.  Nyeli  az  ékoppot  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Eszel  ékopot:  koplalsz  (Kolozsvár,  Szolnok- Do- 
boka m.  Malom  Muzsi  János). 

óh-nyál:  étlen  vagy  éhes  ember  nyála,  pl. 
reggel  evés  előtt  való  nyál,  a  mellyel  a  nép 
kivált  a  fájós  szemet  szokta  kenegetni  (Abaiij 
m.  Király  Pál).  Oan  szaga  vót  [a  bográcsos  hús- 
nak], hogy  az  éhnyála  kicsurdút  rá  az  emhörnek 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  VHÍ.SS). 


469 


EHEDDIG— ÉHEZ-IK 


EHEZET— EJ 


470 


ó-szór  (Soprony    m.    Miháli,    Kisfalud    Nyr. 

XXII.47B;  ié-sziér   Rábaköz,   Beö-Sárkány  Nyr. 

XVIII.94):  falánk;   a   ki    sokat    eszik  s   mégis 
sovány. 

[éh-szom]. 

[ó-szom-i-szá].  Eszom-észára  (Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  1.424),  észom-észámra  (Somogy  m. 
Nyr.  11,376) :  éh-gyomorra. 

[Szólások].  Eszom-iszára  mondom:  igazi  józan- 
sággal állítom  (Balaton  mell.  Tsz.  103b)  [vö. 
MUSz.  306;  és  vö.  éhom]. 

éhen-kórász  (éhen-kárász  [?]  Szabolcs  m.  Föl- 
des Nyr.  III.39). 

EHEDDIG:  eddig  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid,.  Erdővidék,  Csík  m.  Vadr.  554)  [vö.  ahaddig]. 

EHEJT  {ehajt  Udvarhely  m.  Nyr.  III.512;  ehejt 
Udvarhely  m.  Nyr.  IV.32):  1.  itt  (Ktiktillő  mell. 
Kelementelke  Ravasz  Árpád;  Székelyföld  Nyr. 
V.376;  XIII.509;  Arany-Gyulai  NGy.  III.23 ;  Udvar- 
hely m.  Tsz.;  Vadr.  491a;  Nyr.  III.512;  IV.32; 
VI.517;  Csík  m.  Vadr.  491a;  Nyr.  IV.471 ;  VII.42; 
XIII.378) ;  2.  [jelentés  nélküli  pótlékszó]  (Udvar- 
hely és  Csík  m.  Vadr.  491a].  No  hát,  Pözzsi  nén, 
ne  haragugyék ;  egymást  ehejt  kifizetők  petákkal 
meg  sutákkal,  há  má  most  békéjjünk  még  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  V.221)  [vö.  ahajt]. 

ÉHÉN  (Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  IX.333;  öhön 
Alföld  Nyr.  IV.379) :  igen,  úgy  van. 

EHERRÉ  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
III.27;  Udvarhely  m.  Nyr.  III.512;  Csík  m.  Nyr. 
V.467.  519;  eheré  Udvarhely  és  Csík  m.  Vadr. 
474.  491a;  eheré  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  474;  ekerre  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid., 
Csík  m.,  Erdővidék  Vadr.  554) :  ide  [vö.  aharra]. 

[EHERRŐL]  (eheről  Udvarhely  és  Csík  m.  Vadr. 
485.  491a;  eha^ől  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.. 
Csík  m..  Erdővidék  Vadr.  554):  innen  [vö.  aharról]. 

ÉHES  {éhes  Fehér  m.  Nyr.  IX.284 ;  ehés  Dunán- 
túl Nyr.  XII.279;  Repce  mell.  Nyr.  XX.362;  Rába- 
köz Nyr.  XV.430;  Bakony  vid.  Nyr.  V.88; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  111.323;  Fehér  m. 
Nyr.  X.186 ;  ehös  Somogy  m.  Újmajor  Nyr.  VIII.  140). 

[EHETNÉM]. 

ehetném-ember:  nagy  ehető,  nagybélú  ember 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

EHETNÉMNÉ :  nagyehető,  nagybélú  asszony 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[EHETTŐTŐL]. 

ehettőtől-fogva :  ettől  fogva.  Ehettötől-fogva 
ahaddig  (Csík  m.  Tsz.)  [vö.  ahattótól-fogva]. 

ÉHÉZ-IK  {m'ég-ehésztem  Heves  m.  Pásztó  Nyr. 
VIII.284;  ehözöti  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr. 
XVI.86;  m'ég-ehösztek  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  11.87). 


EHEZET :  esti  idő.  Ehezetkor:  este  felé,  vacsora 
idején  (Csík  m.  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282.) 

ÉHE25ETES :  a  ki  folyton  éhes,  soha  sem  bír 
eleget  enni  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.235). 

[EHÍTŐD-IK],  EJTŐD-IK:  evés  után  pihen, 
emészt.  Hadd  ejtödjem  (Hely  nélkül  Tsz.). 

[EHÍTŐDZ-IK],  EJTŐDZ-IK:  cv.  (Fertő  mell. 
MNy.  in.242;  Alföld  Kassai  J.  Szóköuyv  11.112; 
Szeged  vid.  Nyr.  VII.518). 

meg-ejtődzik:  megehül,  megéhezik  (Balaton 
mell.  Tsz.). 

[EHÍTŐZ-IK]. 

még-ehitüzik,  még-ej tűzik :  megéhezik  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  n.374;  IV.426;  V.122).  Szerén 
mégejtüsztek  a  lovaimak  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.426). 

ÉHOM  (Balaton  mell.  Tsz.;  éhomva,  Somogy 
m.  Sima  Nyr.  XIX.381 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.478;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.333 ;  Rimaszombat  vid. 
Nyr.  X.88 ;  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381 ; 
Székelyföld  Nyr.  VIII.461 ;  e/iowra  Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.240;  éhóm  Somogy  m.  Nyr.  XI.40;  Csalló- 
köz, Arak  Nyr.  X.382;  éhodm  Csík  m.  Nyr. 
Xni.459;  éhére  Székelyföld  Nyr.  Vin.461 ;  Erdő- 
vidék Tsz. ;  éjomra,  Bereg  m.  Pap  Károly;  éjom-ét 
Szatmár  vid.  Tsz.) :  éh-gyomor.  Éhomra,  ehomra, 
éhóra,  éjomra :  éh-gyomorra  (Balaton  mell.  Tsz. ; 
Somogy  m.  Nyr.  XI.40;  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.381;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIX.478;  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Csallóköz,  Arak  Nyr. 
X.382;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vni.333;  Mátra  vid. 
Nyr.  XXIL240;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88; 
Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381 ;  Bereg  m. 
Pap  Károly).  Hány  tojást  tudnál  megenni  éhodra  ? 
(Csík  m.  Nyr.  XIII.459).  Éhomra  veszem  hé  az 
uruságot,  ö  is  éhére  teszi  ezt  (Székelyföld  Nyr. 
V1II.461)  [vö.  Simonyi:  A  magyarnyelv  11.196]. 

[Szólások].  Éhomra  mondom:  józanul,  higgad- 
tan, komolyan  (Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.381)  [vö.  észom-iszára :  2.  éh]. 

óhom-ebód :  reggeli  (Jász-Nagykúu-Szolnok  m. 
;  Király  Pál). 

!       ójom-ót:  reggeli  (Szatmár  vid.  Tsz.). 

[ÉJ]. 

I       ój-fól    {i-fél    Göcsej     Nyr.  "xi.479).    Éfélikor 
(Háromszék  m.  Vadr.  407.   496),   éjfélikor  (Há- 
i  romszék  m.  Nyr.  VI.473),  ifilakor  (Bars  m.  Nyr. 
I  X.138):  éjfélkor. 

ój-hált:  éjt  állott,  éjtszakán  át  állott.  Éjhált 
I  víz  (Alföld  Nyr.  Xm.286;  Háromszék  m.  MNy. 
\  VI.323;  Vadr.;    Győrfify  Iván).   Kenegesd   meg  a 

torkadot  éjhált  nyáladdal,  s  meggyavul  (Háromszék 

m.  Kiss  Mihály). 

ój-nap;  éjjel-nappal  (Székelyföld  Csaplár  Be- 
nedek). Éjnaponta:  cv  (Háromszék  m.  Vadr,  496b). 
Éjen-nap:  cv  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.  140). 


471 


ÉJEDÉZ-IK— EJT 


EJTEGET— EKE 


472 


éj-szak  (észk&  Marosszék,  Sz.-Háromság  Nyr. 
1.427 ;  Marosszék,  Vadad  Nyr.  11,382;  észke  Udvar- 
hely m.  Rava  Nyr.  III.  143;  íszek  Szoliiok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.93):  éjszakos  hely,  éjszaki 
rész  V.  oldal. 

éjszakos  {észkos  Erdély  Sziiinyei  József;  iszkes 
Beszterce-Naszód  m.  Zselyk  Nyr.  XVIII.576): 
éjszaki. 

éjjel-kórász:  éjjeli  kóborló  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.323;  Györffy  Iván). 

[ójt-nap],  ét-nap  (Győr-Sz.-Márton  Bódiss  Jusz- 
tin; ít-naj)  Rábaköz,  Beö-Sárkány  Nyr.  XVIII.94): 
egész  napon  át. 

[Szólások].  Hátán  horta  a  napot  itnap:  egész 
nap  dolgozott  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli 
Nyr.  XXI.431). 

[éjt-világ],  ét-világ:  éjjel-nappal.  Az  emhör 
csak  szé'ginnek  van  terente,  étvilág  dógoznya  kö 
(Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.423). 

[ÉJEDÉZ-IK],  IJEDEZ-IK:  esteledik,  éjjele- 
dik  (Csík  m.  Gyergyó  vid.  MNy.  VI.332). 

EJHA :  léha.  Ejha  gyermekek  biz  ezek  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.478). 


[ÉJJELI], 
éjjeli-bátor; 


[tréf.]  macska  (Csík  m 
(Háromszék 


Tsz.) 
m.    Felméri 


éjjeli-lesbeteg: 

Lajos). 

ÉJJÉSZÉS:  éjjeli  virrasztás,  éjjelezés  (Há- 
romszék m.  Vadr.  496b).  A  sok  éjjészés  mián  a 
szemem  pillája  leszakatt  (Háromszék  m.  Vadr. 
413). 

EJNYE  {ajnye  Palócság,  Apátfalva  Nyr.  V.326 ; 
ánye  Csongrád  m.  Algyő  Nyr.  VIII.517;  Hódmezé- 
Vásárhely  Nyr.  IX.86;  "ónnye  Palócság  Nyr. 
XXII.78 ;  aMw?/é' Heves  m.  Istenmezeje  Nyr.  Xy.229 ; 
ennye  Zala  m.  Dergecs  Nyr.  III.32;  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  IV.228;  Vn.467;  Somogy  m.  Szöke-Dencs 
Nyr.  III.  141;  Orosháza  Nyr.  V.421;  Abauj  m. 
Nyr.  VI.419;  Abauj  m.  Buzita  Nyr.  Vn.519; 
Rimaszombat  Nyr.  VI.93 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  m.  Nyr.  in.512;  Csík  m.  Nyr.  V.467; 
Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  VI.231 ;  ennye  Szeged 
vid.  Nyr.  VII.518 ;  Palócság  Nyr.  XXI.218;  'énnye 
Palócság  Nyr.  XXI.218;  innye  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI.517;  XI.37;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.214;  Vadr,;  ónye  Gömör 
m.  Alsó-Hangony  Nyr.  XIX.330). 

EJT :  1.  szitál  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
Háromszék  m.  NyK.  III.  10;  Háromszék  m.  Ko  vászna 
Butyka  Boldizsár).  Vedd  elé  az  ejtegetöt  s  ejts 
egy  kicsi  törökbuza-lisztet  (Háromszék  m.  Vadr. 
496b);  2.  szikrát  üt,  tüzet  üt  (az  acél  a  ková- 
ból). Legény,  ugyan  rosszul  ejt  a  tüzszerszámod 
(Székelyföld  Györffy  Iván). 

ki-ejt :  kisöpör.  Ejtsd  ki  egy  kicsit  ezt  a  szobát 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


még-ejt:  megszitál,  megrostál  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  IV.426;  Mezőtúr  Nyr.  IX.479;  Székelyföld 
Kiss  Miliály;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.424;  Há- 
romszék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár).  Ejtsd 
meg  azt  a  lisztet  a  gyakor  szitával  (Székelyföld 
Kiss  Mihály).  Szemetes  a  gabnám,  hónap  meg- 
ejtem (Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.426). 

EJTEGET:  szitál  (Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m,  NyK,  III.IO). 

EJTEGETŐ:  szita  (Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek; Háromszék  m.  MNy.  VI.323;  NyK.  HI.IO; 
Vadr. ;  Györffy  Iván). 

EJTEL  {ejtöl  Udvarhely  m.  Homoród-Almás 
Nyr,  V.  266) :  kupa,  pint,  icce  (Székelyföld  Tsz. ; 
Nyr.  VIII.463 ;  Kiss  Mihály,  Köváry  László  1842, 
Györffy  Iván;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr. 
IV.93;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.424;  Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Csík  m.  Tsz.; 
Brassó  m.  Hétfalu,  Zajzon  .Nyr,  111,326). 

[EJTINT]. 

még-ejtint:  hamarosan  megszitál.  Megejtintém 
ezt  a  lisztet  (Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XX.  144). 

EJTŐ.  Jó  ejtő:  jó  tűz-ütö  (acél) ;  hö  ejtő :  jól 
fogó  (faragó  szerszám)  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.323;  Györffy  Iván). 

EJTŐS :  jó  tűz-ütö  (acél)  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.323;  Györffy  Iván). 

[ÉK]. 

ík>-szeg:  a  marha  patájába  vert  jégszeg  (Há- 
romszék m.  Vadr.  503a). 

EKBÁLIC :  gyáva,  gyámoltalan,  ügyetlen 
(Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VHI.  234). 

[EKCE]. 

ekce-monca  {ekce-mence  Göcsej,  Nagy -Lengyel 
Nyr.  VII.131):  összehányt-vetett  haszontalan 
holmi,  lim-lom,  poggyász  (Vas  m,  Kemenesalja 
Tsz,;  Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVni.480; 
Tapolca  Nyr.  VIII.372 ;  Veszprém  m.  Csékút  Nyr. 
XI,190;  Győr  m.  Tsz,;  Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVI,95)  [vö,  szeksze-monca], 

EICE  {zeke  [?]  Pozsony  m.  Kassai  J,  Szókönyv 
11.49,  53), 

eke-bér :  lélekpénz,  párbér  (a  papnak  fizetett 
adó)  (Gömör  m.  Tsz,), 

eke-csín:  eke-szerszám  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

eke-fej :  eketalp  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr. 
V1II.479 ;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály ;  Erdővidék, 
Olasztelek  Nyr.  XIII,578). 

[eke-géréndély]  {eke-gé'rendéj  Erdővidék,  Olasz- 
telek Nyr.  XIII,578;  eke-gé'rendü  Zala  m.  Hetes 
Nyr.    XIX,142;    eke-girindü   Pannonhalma    Nyr. 


473 


EKECSEL— EKEL 


ÉKEL— EL 


474 


Xn.l87):   azon  hosszú   görbe  fa,   a  melyre  az 
ekefej  van  illesztve  [vö.  gerendely]. 

eke-járovány;  [tréf.]  kenyér  (Székely-Udvar- 
hely Schilling  Lajos). 

eke-kabala  {eke-kabola  Bánffy-Hunyad  Nyr. 
Xn.379) :  az  ekének  kétágú  csúsztató  fája  (Szé- 
kelyföld Kassai  J.  Szókönyv  IL  57;  Tsz.;  Há- 
romszék m.  Nyr.  V.  36;  Csík  m.  Tsz.). 

eke-kapa  =-  eke-fej  (Arad  m.  Majláthfalva 
Nyr.  VIIL479). 

feke-kormány],  eke-tormány :  az  eke  kor- 
mányvasa (Fölső-Somogy,  Marót  puszta  Nyr.  X. 
190)  [vö.  kormány]. 

eke-köldök:  az  eke  talpát  a  gereudellyel 
összetartó  fa  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

eke-ló  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.57;  eke-lú  Veszprém  m.   Olaszfalu 
Nyr.  XVII.46;  Bánffy-Hunyad  Nyr.   Xn.379) 
eke-kabala. 

eke-nád:  az  eketalp  bal  fokán  levő  vaspánt 
(Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.47;  Három- 
szék m.  Kiss  Mihály). 

eke-talyiga:  taliga,  a  melyhez  az  ekerúdat 
csatolják  (Bars  m.  Nyr.  X.138). 

eke-vánkus:  az  eketengelyen  a  gerendely 
alatt  levő  fa  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

eke-vezér:  az  eketengelyből  kinyúló  rúd,  a 
melyhez  a  szántó-tézsolát  csatolják  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

EKECSEL,  EPECSÉL  {ekecsel  Göcsej  Tsz. 
102a;  ekecsül  Vas  m.  Őrség  Tsz.;  ne  ekecsü 
Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.423;  ekecsünyi  Zala  m. 
Hetes  Nyr.  11.372 ;  epécsél  Háromszék  m.  Vadr.) : 
pepecsel,  tesz-vesz,  piszmog  [vö.  ecsetel]. 

meg-epecsel:  [?].  A  mint  menteni  egy  kis 
utcán,  egy  kis  fekete  pap  belém  ragadt  s  jól  meg- 
epecselt    (találós    mese;  bolha)  (Ugocsa    m. 

Fertős-Almás  MNy.  IV.316). 

EKECSÉLŐD-IK,  EPECSÉLŐD-IK  {ekecse- 
lödni  Balaton  mell.  Tsz.  102b;  ekecsöliiönnyi 
Göcsej  MNy.  11.410;  epecshlöd-ik  [így]  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  Vin.333):  bajlódik,  vesződik, 
pepecsel,  piszmog  vmivel. 

ÉKÉCSKE:  gyík  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXI.478;  Király  Pál). 

[EKÉL]. 

ekel-mekel  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  ekel-mekel  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Nyr.  VIII.474;  eköl-meköl  Udvar- 
hely m.  Nyr.  VI.272):  akadozva,  ügyetlenül, 
össze-vissza  beszél.  Annyit  ekéít-mekelt,  mint 
egy  bolond  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

el-ekel-mekel : 

föld  Nyr.  1.225). 


akadozva  mond   el  (Székely- 


SZIMNYEI  :  MAGTÁR  TÁJSZÓTÁR. 


[ÉKEL]. 

fel-ókel :  ketté  hasít  (épületfát  az  ács)  (Három- 
szék m.  Sepsi-Kőröspatak  Kanyaró  Ferenc). 

ÉKEZ:  ékel  (Göcsej  Nyr.  XIV.  165;  Budenz- 
Album  159). 

[ÉKHETETLEN],  ÉGHETETLEN:  éktelen, 
szörnyú  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XIX.498;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.222.  322;  Vadr.). 

ÉKHETETLENSÉG:  szörnyűség,  üf  fáj,  hogy 
ékhetetlenség  (Vas  m.  Kemenesalja,  Jánosháza 
Nyr.  XV.141). 

EKHÓ:  szekér-ernyő,  a  mely  négy  lábon  a 
szekér  két  oldalához  van  erősítve  (Debrecen 
Kassai  J.  Szókönyv  H.108:  Nyr.  XL189). 

EKKÉDIG:  ez  ideig  (Pozsony  ra.  Kassai  J. 
Szókönyv  n.58). 

EKKÉTIGLEN:  ez  ideig  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

EKKOR  {ékkő  Fölső-Bácska  Nyr.  XII.216). 

EKLÉCŐL,  EKLÉCŐ :  tataroz,  javít  (kül. 
faedényt)  (Kecskemét  Király  Pál). 

EKLENDÉZ,  EKRENDÉZ  {eklendéz[-ik]  Du- 
nántúl Nyr.  XVI.190;  Rábaköz  Nyr.  XI.190; 
XV.430;  Göcsej  MNy.  n.410;  Őrség  Nyr.  V.31 ; 
Hetes  Nyr.  11.44;  Orosháza  Nyr.  VI.134;  eklen- 
dez[-ik]  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518; 
Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII.477;  Zala  m. 
Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII. 331;  Somogy  m. 
Nemes-Déd  Nyr.  VI.325;  Mohács  Király  Pál; 
éklendez  Zala  m.  Nyr.  11.427 ;  ekrendez[-ik] 
Tolna  m.  Király  Pál;  ekréndeznyi  Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  V.427;  Halász  Ignác;  ekrendez 
Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.58;  Balaton  mell.. 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Veszprém  m.  Nyr. 
V.330;  ekrendez  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
190):  1.  akadékoskodik,  útban  van,  alkalmatlan- 
kodik. Mindig  itt  ekrendez  a  nyakamon  (Veszprém 
m.  Nyr.  V.330).  Ne  ekrendezz  mindég  (Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XVII.  190).  Né  ekrendezz  itt  a 
kezetn  alatt  (Tolna  m.  Király  Pál).  Né  eklendézz 
mindig  eliiöttem,  hanem  maraggy  üvö  a  hetedén 
(Rábaköz  Nyr.  XV.430) ;  2.  eklendéz,  éklendez : 
hadonász  (Dunántúl  Nyr.  XVI.190;  Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.518;  Orosháza  Nyr.  VI.134). 

ÉKTELEN.  Éktelen  nagy,  éktelen  szép:  rend- 
kívül nagy,  szép  (Makó  Nyr.  IX.377;  Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy  III.320;  Háromszék  m. 
Vadr.). 

[1.  EL]. 

el-ház:  L-alakú  ház  (Hajdú-Böszörmény  Nyr. 

xvn.3i). 

[2.  EL]. 

el-felé,  el-fele:  el.  Menjünk  innen  elfelé.  El- 
felé kezd  alunni  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.182). 

[el-tovább],  e-tuábbra:  majd  később,  továbbad 
(Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.44). 

31 


475 


ÉL— ÉLfíGET 


Elégít— ELEINTEBBEN 


476 


[1.  ÉL]c 

[Szólások].  Élbe  áll  vkivel:  szembe  száll,  pörbe 
száll,  civakodni  kezd  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Az  asszonyokkal  gyakran  élbe  áll  (Kolozs- 
vár Király  Pál).  A  zisten  se  veri  jeH  ki  jáz 
é.lyibe"   (Gömör  m.  Runya  Nyr.  XXIL286). 

2.  ÉL :  1.  használ.  Az  a  hel  a  mihénk  volt,  de 
most  ők  élik  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IILS).  Porokat 
rendéit  az  orvos,  hogy  azokat  éljem:  szedjem 
(Rákos-Palota  Nyr.  XIV.  187) ;  2.  közösülésre  hasz- 
nál (nőt).  Megházasodott-e  mán  az  a  Bükkös  fiú  ? 
—  Nem  biz  a;  még  mindég  azt  a  Bőgi  Tercsát 
éli  (Abaúj  m.  Király  Pál).  Más  éli  a  feleségit 
(Háromszék  m.  Nyr.  IX.423).  Ez  is  élte  a  fele- 
ségedet (Dunántúl  Nyr.  XVm.90). 

[Szólások],  Ha  élvén  vóna  szögén  néném:  ha 
élne  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286). 

el-ól:  elfogyaszt  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr. 
XVL333).  En  éltem  el  mindönit  (Torontál  m. 
Csóka  Kálmány  L.  Szeged  népe  nL203).  A  két 
kirájfi  kincsit  már  elélték  azok.  Te  ojat  hoztál, 
a  mit  soha  el  nem  élhetünk  (Arad  m.  F.-Varsánd 
Nyr.  XIII.574). 

ki-ól:  átél.  En  má  kittem  ászt  (Mátyusfölde 
Nyr.  XX.262). 

még-ól :  elfogyaszt.  Ászt  monta  az  akasztófára 
való,  hogy  én  ütem  még  a  vagyont:  én  ettem, 
ittam  meg  (Mezőtúr  Nyr.  X.477). 

[ELÁLLIj. 

elálli-alma  :  [nép  -  etimológia]  erlauer  apfel 
(Hely  nélkül  Nyr.  XIII.347.  536). 

ELÉG  {ölég  Somogy  m.  Szenna  Király  Pál ; 
Szeged  Nyr.  XV.492;  ölöget  Soprony  m.  Miháli, 
Kisfalud  Nyr.  XXII.473).  Elég  hányszor:  elég 
sokszor.  Megmondtam  már  elég  hányszor,  hogy 
ezt  ne  tedd  (Abauj  m.  Király  Pál). 

„  élég-tehetetlen :  eleget  nem  tehető,  nem  képes. 
0  arra  élégtehetetlen  (Kapnik  vid.  Nyr.   n.l82). 

[ÉLÉGÉD-EK,  ÉLÉGSZ-IK]. 

be-glégszik:  belenyugszik.  Beélégétt  (Somogy 
m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVL477). 

mgg-elégszik :  jóllakik.  Megelégedett:  ióW^koii 
(Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVm.334).  Megelégszem: 
nem  tetszik  vmi[?]  (Csallóköz  Nyr.  L232). 

ELÉGEL:  éldegél.  Elégelünk,  kitől  hogy  lehet 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ELÉGENDŐ  {elégedendő  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.215). 

ELEGENDŐSÉG:  járandóság,  vkinek  járó  v. 
vkit  megillető  rész.  Az  öcsém  nem  akari  a  fér- 
tóbul  az  elegendőséget  kiannyi  (Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  VIL525). 

ELÉGET:  él,  éldegél  (Göcsej,  Páka  Nyr.  I. 
376;  Háromszék  m.  Vadr.  405). 


[ELÉGÍT]. 

ki-glégit.  Kielégíti  magát:  mérgét,  bosszúságát 
kiönti,  kifújja  magát.  A  kasznár  úgy  megdüJiö- 
dött,  egy  nap  se  elégíttette  ki  magát  (Göcsej  Nyr. 
XIV.450). 

ELÉGSÉGES :  elég.  Vót  dogunk  elégséges  (Torna 
m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVn.185). 

ELEGY  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXin.47;  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  elevegy 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr 
XVin.527;  elvegy  Tolna  m.  Nyr.  VI.230;  Székely- 
föld Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
MNy.VI.324.  358;  Nyr.  X.328;  Erdővidék  Tsz.): 
1.  elegy,  elevegy,  elvegy.  elegyes.  Elvegy  v.  elegy 
gabona;  elvegy  v.  elegy  búza  (i.  h.);  2.  elegy, 
elvegy:  kétszeres,  rozzsal  kevert  búza  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XXIII.47;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

elegy-belegy :  1.  elegyes,  kevert,  zagy valékos 
(Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI:238;  Gyöngyös  Nyr. 
IX.332).  Elegy-belegy  népség  (Szeged  vid.  Nyr. 
VI.135);  2.  zagyvalék  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.142;  Félegyháza 
Nyr.  VI.43;  Szeged  vid.  Nyr.  VI.135). 

ELEGYÉD-IK  {egyeled-ik  Szatmár,  Szabolcs, 
ügocsa  m.  Nyr.  IX.133;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVII.316 ;  ögyeled-ik  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.432). 

még-őgyelédik :  megbolondul  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.432;  Kisújszállás  Nyr.  XX.288;  Hajdú 
m.  Tetétlen,  Kába  Nyr.  XXin.38). 

ELEGYES  {egy éles  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János;  egyelösi  Közép -Baranya  Nyr.  11.237; 
egyelőst  Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr.  XI.382;  el- 
vegyés  Székelyföld  Nyr.  1.152;  Kiss  Mihály). 
Hogy  van  Erzsók  néni?  Hát  csak  úgy  elegye- 
sen (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János).  El- 
vegyes  az  életünk.  Elvegyéssen  élünk  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Egyeles  volt  a  búza:  dudvás 
(Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János).  Egyelőst, 
egyelőst:  elegyest,  vegyest,  keverve  (Közép- 
Baranya  Nyr.  11.237 ;  Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr. 
XL382). 

ELEGYÍT  (Göcsej  MNy.  V.88;  egyelit  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.358;  egyvelit  Ermellék 
Nyr.  V.425 ;  egyveltt  Palócság  Kassai  J.  Szókönyv 
11.68;  őgyit  Szentes  Nyr.  IX.94;  Kecskemét, 
Szeged  Csaplár  Benedek;  őgytt.  Palócság  Kassai 
J.  Szókönyv  11.68). 

ELEIN:  ezelőtt  eggynéhány  héttel,  hónappal. 
Ecsém  az  elein  itt  járt  (Csík-Sz.-György  Nyr. 
X.329). 

ELEINTE  {eleint  Palócság  Nyr.  XXI.  558; 
elejénte  Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  XVIII.524). 
—  Eleinte  -  elein.  Csak  az  eleinte  vettem  észt  a 
két  ökröt  (Csík-Sz.-György  Nyr.  X.329). 

ELEINTEBBEN :  előbb  (Kapnikbánya  é«  vid. 
NyK.  n.375). 


477  ELEINTEkEN— ÉLÉNKENY 


ÉLÉS— ÉLET 


478 


ELEINTÉKÉN  (eleinteken):  1.  eleinte  (Szi- 
lágy m.  Nyr.  IX.  182;  Zilah  Nyr.  XIV.  287; 
Háromszék  m.  MNy.  VL221);  2.  nem  rég,  mi- 
nap (Szilágy  m.  Nyr.  IX.182;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.323;  Vadr.;  Győrfify  Iván).  Az  elein- 
teken vőtunk  a  városba  (Székelyföld  Nyr.  XXI.331). 

[ELEKÉD-IK]. 

bele-elekedik :  belemerül.  Beleelekedé'tt  az 
álomba  (Alsó-Csallóköz,  Komárom  m.  Nyr. 
XVn.287). 

[ELÉL]. 

élél-amoda:  ottan,  amott,  ott  távol  (Szatmár 
m.  Nagy-Dobos  Nyr.  VEI.  524). 

élél-amott :  cv  (Bereg  m.  Munkács  és  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly). 

[ÉLELEM],  ÍLELEM:  1.  termés.  Ha  nem 
kapunk  ílelmet,  nem  kenyerezünk  (Kalotaszeg, 
Zsobok  Melich  János);  2.  főzelék  (Bihar  m. 
Fúrta  vid.  Nyr.  IV.94). 

[ÉLELMETÉS],  ÉLÉMETÖS :  élelmes  (Csong- 
rád m.  Algyő  Nyr.  VIII.517). 

[ÉLEMEDETT],  ÍLEMEDETT :  élénk,  vidám. 
A  gyermek  ajan  beteg  vót,  de  most  mán  Üemedettyebb 
(Szolnok-Doboka    m.    Domokos    Nyr.  XVII.554). 

megilemedött :  meglett,  fölnőtt  (ember)  (Mező- 
túr Nyr.  IX.479). 

ELEMENTÉSSÉG :  elevenség,  élénkség.  Möte 
ollyan  beteg  vót  az  én  Marikám,  azüte  nincs  benne 
semmi  elementésség  (Ipoly  vid.  Nyr.  III.428). 

ÉLEMÉSZ:  élénk,  életrevaló  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

ELEMEZNE:  1.  hanyagul,  rendetlenül,  pőrén 
öltözött  (Vas  m.  Kemenesalja,  Komárom  m. 
Tsz.;  Komárom  m.  Perbete  vid.  Gáncs  Géza; 
Csallóköz  Nyr.  1.232;  XII.  142;  Csaplár  Benedek; 
Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.47;  Csallóköz,  Arak 
Nyr.  X.382;  Alsó-Csallóköz,  Patonyszél  Nyr. 
XII.142);  2.  pajkos  (Pozsony  m.  Tárnok  Nyr. 
VIII.470);  3.  alamuszi  [?]  (Csallóköz  Kassai  J. 
Szókönyv  11.69)  [vö.  elemutyi]. 

ELEMÓZSIA  (Őrség,  Szalafő  Nyr.  Vn.38; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.84 ;  elem"ózsia  Palócság 
Nyr.  XXn.33;  élemozsina  Csík  m.  Nyr.  IX.525): 
ennivaló. 

ELEMUTYI:  rendetlen  öltözetű  (Pozsony  m. 
Taksony  Nyr.  XV.190)  [vö.  elemezne]. 

[ELÉNÉS]. 

elénös-elig  (Háromszék  m.  Vadr.  399.  497a; 
elénné's-elig  Székelyföld  Győrffy  Iván;  elines-elig 
Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.325;  elenös- 
elig  Udvarhely  m.  Nyr.  V.180;  elönös-elig  Udvar- 
hely m.  Kriza):  alig-alig. 

ÉLÉNKÉNY.  Legélénkenyebb :  legélénkebb 
(Vas  m.  Nyr.  XVin.144). 


[ÉLÉS]. 

éles-mosó:  sikár,  zsurlófú  (equisetum  hiemale) 
(Túrkeve  Nyr.  V.227;  Debrecen  Nyr.   Vn.l89). 

ÉLÉS :  1.  ennivaló,  eleség  (Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  l.  Bevezető  XII.  1.)  J6  élés  van  a 
legelön,  az  erdőn,  a  tollóba  a  marháknak  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály).  Méjen  jó  élés  van  most 
[t.  i.  a  legelőkön]  (Csík-Sz.-György  Nyr.  X.330) ; 
2.  legelő   (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  1.424). 

élés-keszeg:  apró  abramis-  és  alburnus-faj 
(Tisza  mell.,  Szeged  Tsz.  203b;  Hermán  O. 
Halászat  K.). 

élésre- való  ('éPesre-válő) :  életrevaló  (Gömör 
m.  Nyr.  XVni.502). 

megélés:  elköltés,  elfogyasztás,  megevés. 
Aggyon  isten  egésseget  a  disznó  megéléséhez  (Rima- 
szombat Nyr.  XXn.377). 

ELESÉG  {eleség  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  elesfg 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518) :  takarmány 
(Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518;  Pápa  vid. 
Tsz. ;   Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

ÉLESZ  {éleszf-m&g  Székelyföld  Tsz.) :  élesztős 
keverék  (Székelyföld  Nyr.  XIV.334;  Andrássy 
Antal  1843;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.358;  Vadr.;  Győrffy  Iván;  Kézdi-Vásárhely 
MNy.  VI.323).  Küs  (v.  kis)  élesz:  a  pálinkának 
való  anyag  megélesztésére  külön  kis  cseberben 
elkészített  élesztős  keverék  (Székelyföld  Nyr. 
XIV.334;  Andrássy  Antal  1843,  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.335;  Kézdi-Vásárhely 
MNy.  VI.323). 

élesz-mag  {éleszt-mag  Székelyföld  Tsz.) :  élesz- 
tős keverék  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván;  Kézdi- 
Vásárhely  MNy.  VI.323)  [vö.  mag-élesz]. 


ÉLET   {élet  Dráva  mell.    Kopács   Nyr.   XVI. 
284;  elet  Palócság  Nyr.  XXI.506;  ilet  Tisza-Sz.- 
Imre  Nyr.  X.329;   Szilágy  m.  Nyr.   IX.182;  Üet 
Soprony  m.  Horpács  Nyr.  XIV.432;  Nagy-Kún- 
8ág  Nyr.  XVI.286;  Mezőtúr  Nyr.  IX.479;  Szatmár 
m.  Nyr.  VII.33) :  1.  gabona  (Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  XIV.432;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.380;  Alföld 
Nyr.    IV.329;    Kecskemét   Nyr.    X.381;    Szeged 
vid.  Nyr.  III.30 ;  Jászkunság  Nyr.  VII.525 ;  Nagy- 
Kúnság   Nyr.    XVI.286;   Mezőtúr   Nyr.    IX.479 
Szentes  Nyr.  Vin.187;  Tisza-Sz.Imre  Nyr.  X.329 
Bihar  m.  Sarkad  Nyr.  XIV.230;  Tisza-Dob  Nyr, 
XX.192;   Zemplén  m.   Szürnyeg  Nyr.  XVI.470 
Zemplén   m.    Bodrog-Szerdahely    és    vid.    Nyr 
XXn.478;  Szatmár  m.  Nyr.  Vn.33;  Pap  Károly 
Bereg  m.  Pap  Károly;  Ugocsa  m.  Nyr.  XV.574 
Szilágy  m.  Nyr.  IX.182;  Palócság  Nyr.  XXI.506 
Gömör   m.   Nyr.  XVin.421 ;   Rimaszombat   vid 
Nyr.  X.88;  Ipoly  vid.   Nyr.  ni.428;  Heves  m 
Nyr.  Vn.41;  Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Sok 
élettye  termett.  Az  emberek  mán  mindenütt  aratik 
az  életet.  Két  szekérvei  hordtuk  az  életet  (Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  XVI.470).  Szűk  az  élet:  silány 
a  termés  (Zala  m.   Hetes  Nyr.  1.380);  2.  belső 
telek,  gazdasági  udvar  mind&n  épületestül  (Szé- 

31* 


479 


ÉLETfig— ELEVEN 


ELEVENDÜL— ÉLHETŐ 


480 


kelyföld  Tsz.;  Nyr.  V.376.  514;  IX.176;  Győrffy 
Iván,  Kőváry  László  1842;  Udvarliely  m.  Nyr. 
VI.465;  Udvarhely  ra.  Keresztúr  vid.  Vadr.  466; 
Erdövidék,  Olasztelek  Nyr.  XV.575;  Háromszék 
m.  Tsz.;  Vadr.;  MNy.  V1.243,  323;  NyK.  m.l4; 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Árkos  Nyr.  XIII.328 ; 
Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Csík 
m.  Nyr.  VII.42;  Csík  m.  Borszék  Felméri  Lajos; 
Bukovina  Nyr.  VI.472). 

[Szólások].  Ez  a  fiu  mindenre  ojan  élet:  eleven 
természetű  (Tolna  m.  Sár-Sz.-Lőrinc  Nyr.nL178).  | 

élet-mag:    [tréf.]    serét,     golyó    (Székelyföld  I 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.  377).  j 

[Szólások].  Életmagra  kap:  1.  fölvergödik,  zöld  ! 
ágra  vergődik,  megélhető  állapotra  tesz  szert  ■ 
(Hajdú  m.  Csege  Jakab  Miklós;  Kapnik  vid.  : 
Nyr.  11.183;  Udvarhely  m.  Kóbori  János;  Há- 
romszék m.  Király  Aladár);  2.  fölélénkülj  meg-  | 
ügyesedik,  életrevaló  lessz,  megjő  a  szava  ! 
(hallgatag  embernek),  kinyílik  a  szeme  (élhetet-  ! 
lennek,  ügyefogyottnak)  (Udvarhely  m.  Kóbori  | 
János). 

ólet-szér:  mindenféle  gazdasági  épülettel  és 
eszközzel  fölszerelt  beltelek  (Háromszék  m, 
Vadr.  496b:  Kiss  Mihály). 

élet-tartás:  gazdaság  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.323;  Vadr.  496b;  Győrffy  Iván). 

élet-tartó :  gazda.  Jó  élettartó  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.323.  Vadr.  496b). 

életre-létt  (iletre-lett) :  életrevaló  (Göcsej  Nyr. 
n.87;  XIV.449). 

[ÉLETÉS],  ÉLETÖS:  életrevaló  (Udvarhely 
m.  Zetelaka  Kriza). 

életös-kamara :  hombár  (Somogy  m.  Nemes- 
Déd  Nyr.  Vni.524). 

ÉLETTEN:  elevenen,  élve.  Égy  nagy  orosz- 
lányra rászalattak  a  kutyák,  oszt  mögfokták 
életlen  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.155). 

ELEVE  {elev-éTÖ  Gömör  m.  Tsz.;  Bodrogköz 
Kassai  J.  Szókönyv  11.62;  Tsz.)  [vö.  2.  elő]. 

ELEVEN  [eleveny  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.274 ;  eveién  Baranya  m.  Ormányság  Tsz.;  MNy. 
V.87;  Palócság  Nyr.  VII.35;  Ipoly  vid.  Nyr. 
1.178;  Háromszék  m.  NyK.  IH.IO). 

eleven-csomó :  ügyesen  kötött  csomó,  a  mely 
eggyetlen  rántásra  kioldódik  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIX.334). 

eleven-ér:  lüktető  ér  (artéria)  (Torontál  m. 
Nyr.  XVII.479). 

eleven-föld:  1,  termőföld  (Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Heves  és  Borsod  m.  Nyr. 
IX.  178);  2.  az  alsóbb  földréteg,  a  melyet  nem 
szoktak  művelni.  Vllan  szárazság  őt,  hogy  [mi- 
kor szántottak]  az  eleven  főd  is  felhámlntt  (Hu- 
nyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXn.458). 


eleven-gát:  lyeium  (Nógrád  m.  Litke  Nyr. 
IV.71). 

[eleven-idő],  eleven-üdő :  derült  idő  (Székely- 
föld Nyr.  L327;  Kiss  Mihály). 

eleveny-kónyeső :  kéneső  (Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.274). 

eleven-kényöcse :  [nép-etimológia]  cv  (Baranya 
m.  Ibafa  Nyr.  XX.46). 

eleven-kényös :  [nép-etimológia]  cv  (Baranya 
m.  Ibafa  Nyr.  XX.46;    Csurgó  vid.  Király  Pál). 

eleven-kines-üőg :  [nép-etimológia]  cv.  (Sop- 
rony  m.  Horpács  Nyr.  V.269). 

eleven-özvegy :  elvált  asszony  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  III.  141). 

eleveny-semmi :  kéneső  (Tolna  m.  Fölső-Nyék 
Nyr.  VI.274). 

eleven-szén:  parázs,  tüzes  széndarab  (Fehér 
m.  Perkáta  Nyr.  11.519;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.506; 
Háromszék  m.  Nyr.  III.324). 

eleven-üst :  kéneső  (Ipoly  völgye.  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.381)  [vö.  ezüst]. 

[ELEVENDÜL]. 

meg-elevendül  (mé'g-elevendű  Tolna  m.  Nyr. 
IV.516;  eg-elevendill  Balaton  mell.  Nyr.  XII.474): 
megelevenedik,  fölfrissül,  fölélénkül. 

ELEVENÉD-IK  {evelened-ik  Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[ELEVENKÉD-IK]. 

fel-elevenkédik:  fölelevenedik,  föléled,  meg- 
éled, életre  kap  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ELEVENTEN :  elevenen,  élve  (Tolna  m.  Paks 
Nyr.  XXIL384;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.  114; 
Torontál  m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe 
11.190;  Komárom  m.  Barna  Ferdinánd).  Mostan 
mán  elevenfen  mögnyúzlak  hennötöket  (Torontál  m. 
Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.138). 

[ELEVENÜL]. 

még-elevenül :  kiderül.  Megelevenült  az  üdö 
(Székelyföld  Nyr.  1.327;  Kiss  Mihály). 

ELEVES :  ősi.  Eleves  mente:  ősi  mente,  pré- 
mes mente  (Heves  m.  Sirok  Nyr.  VIII.567). 

[ÉL£z]. 

mgg-élgz  :  megélesít  (vésőt)  (Kapnik  vid.  Nyr. 
n.236). 

ÉLHETETLEN  (Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr. 
VI.471;  ilhetetlen  Repce  mell.  Nyr.  XX.416): 
gaz,  rossz,  gonosz. 

ÉLHETŐ:^  a  miből  meg  lehet  élni.  Jó  pa- 
rókhia?   —  Élhető  (Csík  m.  Szinnyei  József). 


481 


ftLLfiGET— ELŐ 


ELÓ 


482 


ÉLLÉGET  (Háromszék  in.  Vadr. ;  elleget 
Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  II. 8;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.221 ;  elleget-ik  Háromszék  m.  Vadr.  356 ; 
Kiss  Mihály;  elleget-ik  Udvarhely  m.  Nyr. 
XV.239;  öllöget  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  497a):  eddegél,  eszeget. 

ÉLLEL:  élesít  (pl.  szántóvasat)  (Háromszék 
m.  Nyr.  IV.427). 

[ELLEN]. 

ellembe-át  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286 ; 
ellemhát  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.89): 
átellenben. 

ellenb-átú  (Győr  vid.  Nyr.  V.522;  ellenhátor 
[nép-etimológia]  Zala  m.  Sümeg  vid.  Nyr. 
XXII.286 ;  ellenh-átuó  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVni.47) :  cv. 

[ELLENÉZ]. 

ki-ellenez:  1.  kiparíroz  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek);  2.  szeget  ellenszeggel  kiüt  a  helyé- 
ből (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[ELLENKÉZ-IK],  ELLENKÖZ-IK :  [?J.  A  gal- 
léros kapa  ellenközik  a  téglán  (Kecskemét  Nyr. 
IX.93). 

[ELLENKEZŐ],  ELLENKEZÜ:  ellenpárti, 
ellenjelölt.  Nem,  vőt  ellenkezü,  hát  hé  sem  is  men- 
tünk a  követválasztásro   (Göcsej   Nyr.  XIV.449). 

ELLENSÉG :  zivatar,  égiháború.  Beszalatt  az 
ellenség  elöl  a  házba  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.477). 

ELLET:  csirás  szőllővesszőt  ültet  (Győr  m. 
Tsz.  107b). 

ELLETÉS:  1.  legújabb  ültetésú  szöllö,  növen- 
dék-szöllő,  a  mely  még  nem  volt  homlítva 
(Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.40;  Győr  m.  Tsz. 
Sztrokay  Antal;  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575); 
2  szöllő  szakasza.  A  szöllöm  alsó,  középső  és 
felső  elletése  (Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.40). 

ELLETŐ  :  juhok,  lovak,  szarvasmarhák  elke- 
rített ellő-helye  (Bodrogköz,  Borsod  m.  Ónod 
vid.,   Mátyusfölde,   Székelyföld    Nyr.   XVII.554). 

ELLINT:  hirtelen  ellik,  eggyet  ellik  (Csík  m. 
MNy.  VI.373). 

ELMÉS  :  ép  eszű,  józan  eszű.  Tökéletes  bolond, 
nem  is  elmés  ember  (Rába  mell.  Nyr.  XVII.524). 

[ÉLNI]. 

[ólni-halni],  inyi-hányi :  hamarjában  (Győr 
m.  Szigetköz,  Duna-Sz.-Pál  Nyr.  Vin.522). 

1.  ELŐ :  1.  eleje :  férfi  v.  nőszemély  szemérem- 
test-tája  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  eleje: 
feje,  főembere  a  halászfelekezetnek,  pl.  a 
selyemtársaság  eleje:  kormányosa,  bírája  (Balaton 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.);  3.  ős.  Az  én 
élőm  akkor  királybíró  volt,  mikor  a  székelyekre 
]76$-ban  feladták  a  fegyvert.  Mikor  a  mádé  falvi 


siculicidium  történt,  egyik  élőm  épen  királybiró 
vala  (Háromszék  m.  Király  Pál).  Az  én  eleim 
(Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  4.  előpénz,  foglaló 
(Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  5.  szántóföldnek  olyan 
szélességű  szalagja,  a  melyet  a  vető  eggyszeri 
végigmentében  bevet.  Három  élőbe  is  elég  lesz 
fogni  ezt  a  keskeny  földet  (Heves  m.  Névtelen 
1840).  —  Elejbe  (az  istáló  elejbe  Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  XXI.382).  Helejbe:  kiáltják,  mikor 
vkit  kergetnek  (Félegyháza  Nyr.  XVII.  133). 
Elibém  (Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVn.234). 
Elejbéd  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr. 
XXI.381).  Elejbéje,  elejbíjük  (Baranya  m.  Ibafa 
Nyr.  XX.  46). 

[Szólások].  Élőt  fog  a  kaszás:  az  első  kasza- 
vágással szélességet  vesz  a  rendhez  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.61 ;  Zemplén  m.  Szerencs 
Paszlavszky  Sándor).  Élőt  vág:  o^  (Szerencs  Pasz- 
lavszky  Sándor).  Élőt  venni  vkin :  fölülmúlni  (Szé- 
kelyföld Kriza).  Elejit  dllya :  útját  állja.  A  betyá- 
rok elejit  állottak  a  kirdfiúnak  (Mátra  vid,  Nyr. 
XXII.240).  Elejét  állani:  elejét  venni.  Mivel 
lehetne  annak  elejét  állani,  hogy  az  ö  lánya  ne 
lenne  mindig  olyan  szomorú  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.404). 

elő-arasz:  a  hüvelyk-  és  a  mutató-újjal  mért 
arasz,  kurta-arasz  (máskép :  bak-arasz)  (Székely- 
föld GyőrflFy  Iván). 

elő-bor:  áldomás  [?]  (Erdővidék  Tsz.). 

elő-bőr:  bőr-kötény  (Szeged  Nyr.  IV.527; 
Marosvásárhely  Király  Pál). 

elő-csahos:  lármás  szóvivő  v.  vezető  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  Vni.87;  XIV.477). 

elő-fü:  első  kaszálási  széna  (Balaton  mell. 
Tsz.). 

[elő-has]. 

előhasi  {elühasi  Zala.  m.  Hetes  vid.  Nyr. 
11.372;  elüöhasi  Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr. 
XVIII.480) :  1.  első  szülötte  vmely  házi  állatnak, 
kül.  első  borja  a  tehénnek  (Repce  mell.  Nyr. 
XX.411;  Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVIII. 
480;  Győr  m.  Nyr.  ni.427;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XrV.477);  2.  első  ízben  vemhes,  először  ellő 
(Dunántúl  Nyr.  XVI.190;  Soprony  ra.  Repce 
mell.  Nyr.  11.518;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  n.372; 
Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XVII.190;  Kecskemét  Nyr.  X.381 ; 
Kassa  vid.  Nyr.  XVII.238). 

elő-hasú:  1.  első  ízben  vemhes,  először  ellő 
(Zemplén  m.  Nyr.  IV.425;  Heves  és  Borsod  m. 
Nyr.  Vin.568;  Székelyföld  Kiss  Mihály);  2. 
fiatal,  tapasztalatlan.  Mijén  előhasu  módra  okos-, 
kodik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

elő-kone:  vorderes  markbein  (marha  része) 
(Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVI.479). 

elő-kötő  (Palócság  Tsz.;  Nyr.  V.416;  ele-kötő 
Göcsej  Tsz. ;  ele-kötü  Zala  m.  Szentgyörgyvölgye 
Nyr.  11.279;  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr. 
Xin.331  ;  Vas   m.  Őrség  Nyr.   IV.426) :   kötény. 


483 


ELŐ— ÉLŐ 


PLÖBB— ELÖS 


484 


elő-lév:  must,  mely  az  összezúzott  szőllöböl 
sajtolás  nélkül  foly  ki  (Balaton  mell.  Tsz). 

elő-pénz:  foglaló  (Székelyföld  Győrfty  Iván; 
Erdő  vidék  Tsz.). 

elő-rend.  Élö-rendibe  v.  elő-rendin:  eleinte, 
kezdetben  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.o24;  Győrffy  Iván).  Elörendin  jártam 
ott,  de  azután  nem  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

elő-ruha  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  11.185; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  1.379;  Székelyföld 
Tsz.;  Udvarhely  m.   Arany-Gyulai  NGy.  I.loO 
Háromszék  m.  MNy.  VI.242;  NyK.  Hl.  12;  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.478;  e-ruha  Dunántúl  Nyr 
V.128;  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.11;  Bara- 
nya m.  Tsz. ;  Baranya  m.  Sumouy  Nyr.  III.320 
Baranya  m.  Ormányság  MNy.  V.IOO;  Nyr.  11.130 
e-ruha   Baranya    m.    Nyr.    11.184;   Baranya-Sz. 
Lőrinc  Nyr.   XVII.335;   é-ruha  Baranya  m.   Or 
mányság  Tsz.  110b;  elö-ruva  Csík  m.  Nyr.   VII 
42 ;    eró-ruha  f?]   Baranya  m.    Ormányság  Tsz. 
erő-ruha    Baranya   m.    Ormányság   Nyr.    1.379; 
eroVa  [?]  Baranya  m.  Ormányság  Tsz.  110b;  Simo- 
nyi  Zs.  A  magyar  nyelv  0.103;  esó-ruha  [sajtó- 
hiba]  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III.  182;  IV. 
29 ;  zéruha  [nyilván:  a  zéruha]  Baranya m.  Ormány- 
ság Nyr.  XVn.335):  kötény. 

elő-széna :  első  kaszálási  széna  (Dunántúl  Nyr. 
V.128;  Balaton  mell.  Tsz.  106b). 

elő-táj.  Előtájha:  elül,  elülfelül  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.325). 

elő-tór:  pitvar  (Dunántúl  Nyr.  V.128). 

2.  ELŐ,  ELÉ:  1.  el,  meg,  haza.  A  Gyancsi 
gyereket  elö-küttem  az  iskolába  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  1.421).  Mikaó  jele-gyiin  az  este  .  .  .  Mikor 
pegy  a  temetés  ideje  is  elé-gyütt  .  .  .  (Heves  m. 
Párád  Nyr.  XXII.476).  Este,  a  hogy  ele-gyün  a 
menyecske  ura  a  feödrü,  aszongya  an  neki:  Hallya-e 
kied,  eldes  uram,  régvei  elö-menek  én  is  a  kom- 
pért kapányi  (Palócság  Ethnographia  III.356). 
Elő-jött:  megjött  (Gömör  és  Torna  m.  Tsz.). 
Elő  lett  a  kesö :  meglett,  előkerült  a  kesely. 
Nincs  elő  a  késő:  nincs  meg  (Heves  m.  Sz.Do- 
monkos  Nyr.  XXII.525).  Ennye  de  mögütem; 
émék  elő  [haza]  no;  isten  maraggyék  kentökkel 
(Alföld  Nyr.  11.514) ;  2.  először,  előbb.  Elő  eregy  á 
pincébe,  ázuténg  á  kerbe  (Nógrád  m.  Nyr.  VI.  134) 
[vö.  eleve], 

elő-s-tova :  ide  s  tova  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.  185;  X.328). 

elő-s-tovább :  ide  s  tova,  előre-hátra  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  IX.132;  Katona  Lajos). 

[ÉLŐ]. 

élő-bárka :  kis  halászatnál  használt  kis  bárka 
(Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

ólő-ór:  lüktető  ér,  verő  ér  (artéria)  (Győr  m. 
Bőny  Nyr.  XVI.143;  Mátyusfölde  Nyr.  XVn.479). 

élő-főd:  szántóföld  (Veszprém  Nyr.  IV.82). 


[ólő-haló]. 

élőhaló-fű:  mesebeli  életadó  fű  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

élő-in :  élet-ér.  Elvágják  a  tyúknak  az  élő-inát 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

élő-fánk :  [nép-etimológia]  elefánt  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

ELŐBB,  ELÉBB  {elibb  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XVI.379;  elübb  Zala  m.  Hetes 
Nyr.  XIX.575):  odább,  tovább  (Udvarhely  m. 
Homoród  vid.  Nyr.  IX.39).  Mentek  elibb  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XVI.379).  Onnat  elébb 
möntek  a  möndölecskék.  Égy  arany  búzaszálat  égy 
horokáj  a  fődön  húz  elébb-elébb.  A  horokáj  elébb- 
elébb  szökött  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
451.  456). 

elébb-hátrébb :  előbb-utóbb  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

elébb-odább  :  előbb-utóbb  (Soprony  m.  Nyr. 
IV.419). 

ÉLŐBBED  (Veszprém  m.  Nyr.  Vin.224;  eliibbet 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.467;  Göcsej,  Páka  Nyr. 
1.418) :  előbb.  Elübbet  mégés  csak  jobb  világ  vót, 
mim  mást  (Őrség  Nyr.  VII.467). 

ELŐBBRE :  előbb,  azelőtt.  Előbbre  is  fájt  már. 
Az  is  vót  előbbre  (Veszprém  m.  Nyr.  XVIII.287). 

ELŐBBSZÖB:  1.  előbb  (Háromszék  m.  Nyr. 
V.186);  2.  először  (Gömör  m.,  Mátyusfölde,  Ud- 
varhely m.  Nyr.  XVII.554). 

ELŐD.  Elödjire:  először  (Debrecen  Nyr.  IX. 
205;  Kunos  Ignác). 

ÉLŐD-EK:  nemi  közösülést  tart.  Élődni  vele 
(Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.371). 

ELŐGET:  elfogja  a  világosságot  (Komárom 
m.  Naszvad  Nyr.  IV.235;  Csallóköz  Szinnyei 
József;  Nógrád  m.   Tolmács  Nyr.  XV.  143). 

ELŐKE:  kis  gyermek  nyakába  kötött,  mellét 
elfödő  ruhadarab  (hangedli,  partli)  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XVni.192)  [vö.  előte]. 

[ELŐLSŐ],  ELESSŐ :  első.  Szeptember  elessején 
(Gyöngyös  Nyr.  IV. 373). 

ELÖLTÖN:  az  előrészben  (Moldvai  esáng. 
Nyr.  IX.533)  [vö.  előtőre]. 

ELŐLŰNNET:  elülröl  (Háromszék  m.  NyK. 
ni.6). 

ELŐRŰNNEN:  elülröl  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.235). 

[ELŐS].  Elüősnek:  előre.  lén  iéménék  elüősnek, 
csak  gyertek  utánnom,  maj  megvártok  benneteket 
(Rábaköz  Nyr.  XV.430).  Elüősnek  szalad:  elébe 
kerül  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.47). 


485 


ELÖTE— ELSŐDSZÖR 


ÉLTETÉS— EMBfíRECSKE 


486 


ELŐTE  (Tolna  m.  Tsz.;  Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVI.143;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477;  Csong- 
rád m.  Ploetz  1839;  Szentes  Nyr.  VIII.187; 
Szeged  Nyr.  VII.235 ;  Kálmány  L.  Szeged  Népe 
I.Ul;  Mezőtúr  Nyr.  X.477;  Hajdú  m.  Nádudvar 
Nyr.  VIIL234;  Bihar  m.  Fúrta  vid^  Nyr.  IV.44; 
Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  elote  Gömör  m. 
Nyr.  XVIII.455;  elitö  Szatmár  m.  Geucs  Nyr. 
X.525;  elöke  Abauj  m.  Nyr.  V.70;  eWYő  Hegyalja 
Kassai  J.  Szóköuyv  n.68;  Nyr.  XV.32):  1.  kemen- 
cének sárból  tapasztott  ajtaja  (i.  h.);  2.  elöte: 
kötény  [?]  (Szlavónia  Nyr.  V.ll)  [vö.  tevő,  tűz- 
elöte]. 

ELŐTŐRE :  előre  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.533). 

ELŐTTENYI ;  régi,  hajdani.  Elöttenyi  idők 
(Heves  m.  Sirok  Nyr.  Vni.567).  Ott  van  azok  az 
elöttenyi  pénzek,  a  hun  a  barboncás  monta  (Heves 
m.  Sirok  Nyr.  Vni.370). 

ELŐZ  {eliéz  Göcsej  MNy.  11.410;  elüöz  Rába- 
köz Nyr.  XV.430;  elűz  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
1V.426):  1.  előtte  v.  elébe  áll  vkinek,  elfogja  a 
világosságot  (Rábaköz  Nyr.  XV.430;  Vas  m, 
Kemenesalja  Tsz.;  Somogy  m.  Szöke-Dencs 
Nyr.  ni.141;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477;  Sze- 
ged vid.  Nyr.  IV.82).  Ne  elüözz,  nem  látok  (Rá- 
baköz Nyr.  XV.430);  2.  előre  halad.  Étagadtá 
5  frtomat,  pedig  avvá  nem  sokat  előző:  azzal 
nem  sokra  mégy  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477 ); 
3.  sebesen  égő  szalmatüzet  csinál  a  kemence 
szájánál  (Mezőtúr  Nyr.  X.336);  4.  először,  nagy- 
jából kicsépel.  Eliézétt  gabona:  az  első  v.  elő- 
cséplés    eredménye    (Göcsej    MNy.  11.410). 

el-előz :  nagyjából  kicsépel  (Vas  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.62;  Kemenesalja  Tsz.). 

m@g-előz :  1.  foglalót  ad.  Kifizetéd-e  ?  —  Nem, 
de  megelőztem  öt  forinttal  (Székelyföld  Kiss 
Mihály);  2.  még-elüz:  nagyjából  kicsépel  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  'lV.426). 

ELSŐ  {ejsö  Losonc  vid.  Nyr.  XXm.39; 
ersö  Kolozs  m.  Sztána  Nyr.  IX.502;  Kalotaszeg 
Nyr.  XX.468 ;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János ; 
essö  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.230):  legfino- 
mabb. Telyi  lett  az  edény  fajin,  elseö  liszttel.  A 
legény  ollyan  becsületes  elseö  kendeöt  vett  a  meny- 
asszonyának (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.240).  —  El- 
sőbe, ersőbe:  először  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János).  Elsöjibe:  először  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XVH.  554). 

ELSŐBB  :  először,  előbb.  Útet  kerestem,  othun 
elsőbb  (Mátyusfölde  Nyr.  XX.  176).  Elsőbb  a  meny- 
asszony táncot  jártuk  el  (Torna  m.  Torna-Ujfalu 
Nyr.  XVII.232).  Elsőbben:  zo.  Elsőbben  is  ettünk, 
ittunk  (Torna  m.  Torna-Ujfalu   Nyr.   XVn.232). 

ELSŐBBET  (Toroutál  m.  Száján  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.150;  elsöbet  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVL237):  először,  előbb. 

ELSŐDSZÖR  (ésöccör):   először   (Mátyusfölde  ^       [EMBÉRÉCSKEJ.íJm&éré'c/cém;  férjein  (Moldvai 
Nyr.   XVII.554;   XIX.464;  Csallóköz  Nyr.  1.232;      csáng.  Nyr.  ni.2). 


Pozsony  m.  Deáki  Nyr.  XIX.506).  Még  szánthatták 
volna  e  tagot  harmadszor  is,  nem  csupán  elsöd- 
ször,  oly  jó  idő  szolgált  rá  (Mátyusfölde  Nyr. 
XVn.554). 

ÉLTETÉS :  fölköszöntés  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván).  Volt-e 
éltetés  a  lakodalomban,  Gyurka?  —  Volt  bizony! 
A  fejér  násznagy  olyan  éltetést  penderített,  hogy 
csak  úgy  pattogott  az  asszonyok  pöndöl-madzaga 
(Alföld  Nyr.  XJH.  286). 

ELŰNNEN:  elülről  (Székelyföld  Győrffy  Iván. 

ELÜNNÉT,  ELÜNNET:  elülről  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

ELV:  vmin  túl  fekvő  hely.  A  Feketeügy  elve: 
a  Feketetigyön  túl  fekvő  rét  (Háromszék  m. 
Szörcse  Péter  Mózes).  Hid-elve:  a  hídon  túl 
fekvő  városrész  (Kolozsvár  Kassai  J.  Szókönyv 
11.72;  Szinnyei  József).  Malom  elve:  környéke 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.229;  Kriza).  Völgy  elve 
(szántó  neve;  Háromszék  m.  Sepsi-Sz.-Király 
Nyr.  11.333).  A  Feketeügy  elvett:  a  Feketeügyön 
túl  (Háromszék  m.  Szörcse  Péter  Mózes;  Bar- 
caság  Király  Pál).  A  Feketeügy  elvről  v.  elvéről: 
a  Feketeügyön  túlról.  A  Feketeügy  elvére:  a 
Feketeügyön  túlra  (Háromszék  m.  Szörcse  Péter 
Mózes). 

EMB£r  (embör):  1.  férj  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
1.421;  11.41;  Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVin.334; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  1.379;  Bács  m. 
Zenta  Nyr.  XVin.383;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.505; 
Kolozs  m.  Zsobok  Melich  János;  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.);  2.  embör: 
vadházasságban  élő  nőszemély  házastársa  (Pest 
m.  Tinnye  Nyr.  VII.40)  [vö.  asszony  2.]. 

[Szólások].  Emberré  ténnyi:  megsegíteni.  Hej 
fiaim.,  ha  én  tunnám,  de  emberré  is  tennélek 
benneteket!  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.240). 

ember-bor :  erős  ó-bor  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.235). 

ember-izink  :  az  emberiség  szemetje  (Erdő- 
vidék Nyr.  Vni.142). 

ember-palánt :  gyermek  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

ember-zBir :  [tréf.]  izzadság  (Szatmár  és  Ugo- 
csa  m.  Vozári  Gyula). 

[Szólások].  Emberzsirral  kend  meg,  pallérozd 
ki  [mondja  pl.  a  mester  a  legényének,  mikor 
panaszkodik,  hogy  nehezen  megy  v.  nem  akar 
sikerülni  a  munka]:  feszítsd  meg  az  erődet 
(Rimaszombat  Nyr.  IV.560;  Findura  Imre). 

emberék-báttya :  falusi  cselédeknek,  szolgák- 
nak kék  parget  házi  zubbonya  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  in.283). 


487 


EMBEREL— EMELI 


EMELIK— ÉMfiTT 


488 


[EMBÉRÉL]. 

még-embérél  {mög-emhöröl) :  1.  szívesen  lát, 
étellel-itallal  jól  tart  (Székelyföld  Tsz.);  2.  meg- 
emberéí  (mög-emhöröl)  miivel:  ad  v.  kölcsön  ad 
neki  vmit.  Emherelj  meg  egy  pár  forinttal  (Bihar 
és  Szatmár  ni.  Barna  Ferdinánd).  Mög-emhöröt 
egy  forinttá  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.282).  Emhö- 
röjjön  kend  mög  egy  pipa  dohánnyal  (Szeged  vid. 
Nyr.  11.86).  Mögemhörlött  tiz  forintig  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 

[EMBÉBKÉD-IKj. 

mög-embörködik :  emberkorba  lép,  ember- 
sorba jut,  fölnő  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.282; 
Szeged  vid.  Nyr.  11.86). 

EMBÉBNTI  {embörnyi):  1.  meglett,  fölnőtt. 
Embernyi  ember  (Somogy  m.  Nyr.  XX. 430) ; 
2,  derék.  Embörnyi  enibör  (Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Vadr.). 

[EMBERSÉG],  EMBÖRSÉG:  jóltartás.   Vót   a 

lakodalomban  tisztösség  is,  embörség  es:  szívesen 
fogadtak  s  jól  elláttak  enni-inni  valóval  (Szeged 
vid.  11.85).  Az  embörséggé  nagyon  csinnyá  borot- 
vákoztak :  .  .  .  avvd  vótak:  ha  gyüttök,  lösztök, 
ha  kosztok,  ösztök  (Szeged  vid.  Nyr.  IV.421). 

[1.  EME]. 

eme-felől :  inneu-felől,  erről  (Hunyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXII.459;  XXIII.46). 

2.  EME:  emse,  kocadisznó  (Nógrád  m..  Maros 
mell.  Király  Pál;  Csík  m.  Gyergyó  Nyr,  VII.42; 
Gyergyó-DitróNyr.  XII.282;  Besztercém.  Zselyk 
Nyr.  XVIII.576)  [vö.  emics,  emse]. 

ÉMED :  ébred  (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv 
11.19)  [vö.  émen,  émetf], 

EMEL  {ömétem   Komárom  m.   Nyr.  XIV.  187). 

el-emel:  ellop  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX.576; 
Heves  m.  Névtelen  1840;  Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

EMELCSŐ :  csúrkapu  fölötti  fölemelhető  fedő- 
lék (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.427). 

emelcső-hálló  --  ághegy-háló  (Dunántúl  Kassai 
J.  Szókönyv  11.81). 

emelcső-rúd :  az  emelcsö  föltámasztására  való 
két  rúd  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.427). 

EMELET :  emelés.  Ez  a  gyerek  égy  égisz 
emelet:  jó  nehéz  (Vas  m.  őrség  Nyr.  V.31). 

[EMELGETŐ]. 

emelgető-háló  ^^-  ághegy-háló  (Székelyföld 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

EMELGETŐS ;  a  maga  erejéből  fölkelni  nem 
bíró  (barom)  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

EMELI  -=  ághégy-hálő  (Csongrád  m.  Nyr.  VII. 
526). 


EMELIK :  ^^  (Heves  m.  Csépa  Nyr.  III.286). 

EMELINTET:  eggy  emelintésnyi,  eggy  eme- 
líntésre  való  (teher)  (Kapník   vid.    Nyr.   11.182). 

EMELÍT:  emelint  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI. 
463). 

[EMELKÉD-IK]. 

fel-emelkedik :  fölnő.  Itt  emelkedtem  fel  Szabó- 
falán (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.151). 

[EMELKÉZ-IKj. 

f el-emelkezik :  többször  fölemelkedik,  fölemel- 
geti a  lábát  V.  a  ruháját  (Deésakna  Nyr.  1.381). 

EMELŐ  ághegy-háló  (Szentes  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

emelő-háló;  cv  (Török-Becse  Nyr.  IX. 92). 

EMELŐZ-IK:  fölemelgeti,  fölfogja  a  ruhája 
alját  (Deésakna  Nyr.  1,381). 

ÉMEN:  ébren,  öntudattal.  Többet  beszél  eszén 
kívül  [a  beteg],  mint  émen  (Győr  m.  Tsz.)  [vö. 
érned,  émé'tt]. 

[EMÉSZT]. 

el-emészt:  1.  elveszt,  elhány.  Má  ászt  a  kést 
is  elemísztétted !  (Csallóköz  Szinnyei  József) ; 
2.  magába  szí  Megéri  a  föd  elemészteni  jászt  a 
sok  vizet  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.285). 

lé-emészt:  leesz,  lelop,  letorkoskodik  (gyü- 
mölcsöt a  fáról)  (Soprony  m.  Rábaköz  Nyr. 
III.281). 

EMÉSZTET:  szar  (Fertő  mell.  MNy.  III.405; 
Torontál  m.  Nyr.  XVII.523;  Tisza-Dob  Nyr. 
XX.240). 

EMÉSZTŐ :  1.  trágya-gödör,  pőce-gödör  (So- 
mogy m.  Vajda  Gyula;  Somogy  m.  Babod  Nyr. 
Xin.330;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XXII.325) ; 
2.  --==  emésztö-adó  (Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr. 
VI.325). 

emósztő-adó :  fogyasztási  adó  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  III.141). 

emésztő-gödör  emésztő  1.  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XXn.325). 

[ÉMÉTT,  ÍMÍjTT].  Émetten  (Debrecen  Nyr. 
VII.189;  Székelyföld  Tsz. ;  Udvarhely  m.  Király 
Pál;  imetten  Debrecen  Nyr.  VII.189;  Székely- 
föld Tsz.;  Háromszék  m.  MNy.  VI.332;  Vadr.): 
ébren.  Sokat  lát  ö  nemcsak  álmába,  hanem  még 
émetten  es  (Udvarhely  m.  Király  Pál).  Éméttem, 
émetted,  émétte  (Székelyföld  Vadr.  556;  Kiss 
Mihály;  Csík  m.  Nyr.  VII.236;  imé'tiem,  imetted, 
imette  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.332;  Vadr.  503a;  Csík  m.  Nyr. 
VII.236;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V1I.478;  ímettem 
Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.93;  imöttem 
[így]   Székelyföld  Nyr.  V.222;  imette  Gyergyó- 


489 


EMICS— ENCSKN 


ENDE— ENGEDELMESKÉÜ-IK 


490 


Sz.Miklós  Nyr.  X.43) :  ébrenlétemben,  -létedben, 
-létében  [vö.  érned,  émen]. 

EMICS:  nőstény-malac  (Szolnok-Doboka  m, 
Domokos  Nyr.  X.239)  [vö.  eme,  emse]. 

[EMÍGYÉS].  Emigyesen:  ugyancsak  pípesen, 
kevélyen  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.)  [vö.  amúgyos]. 

EMING:  sajtból  kisajtolt  sós  savó  (Zala  és 
Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.79). 

EMINK:  falánk,  torkos  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
III.233;  XVI.237;  Mezőtúr  Nyr.  X.477). 

[EMINNENSŐ],  EMINENTSŐ:  innenső.  Égy 
görbe  kard  vót  a  jobb  kezébe,  az  eminentsőbe 
pejig  mög  égy  nagy  köröszt  (Somogy  m.  Mesz- 
tegnye  Nyr.  IX.281). 

EMLÍT :  emlékezik.  Jól  említem,  mit  csele- 
kedtél (Dunántúl  Kassai  J.  Szókönyv  11.74). 

[Szólások].  Említi  magát:  emlékezik.  Említse 
magát  a  nemzetségére  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.75). 

EMLITSÉG :  említés,  megemlékezés  (Kapnik 
vid.  Nyr.  11.183). 

EMSE  {emcse  Csík  m.  Gyergyó  Kiss  Mihály; 
e^icse  Palócság,  Apátfalva  Nyr.  V.225):  1.  nős- 
tény. Emse  szamár  (Zala  m.  Alsó-Lendva  Király 
Pál).  Emse  madár  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.274).  Mind  a  kettő  [mind  a  két  nyúl]  encse 
(Palócság,  Apátfalva  Nyr.  V.225);  2.  nőstény 
disznó,  koca  (Soprony  m.,  Balaton  mell.,  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz. ;  Vas,  Veszprém  és  Komárom 
m.  Király  Pál;  Csík  m.  Gyergyó  Kiss  Mihály) 
[vö.  eme,  emics]. 

ÉN  {en  Palócság  Nyr.  XXI.423).  Engem  (Gömör 
m.  Sid  Nyr.  XVIII.422 ;  engem  Somogy  m.,  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.83 ;  ingem  Csík-Sz.Király 
Nyr,  Vni.190;  ingom  Udvarhely  m.  Vadr.  6; 
ingömet  Csík  m.  [?]  Nyr.  IX.484 ;  Moldvai  csáug. 
Nyr.  IX.483):  engem,  engemet.  Engeönknek: 
nekünk  (Palócság  Nyr.  Vn.34).  Ingünket:  min- 
ket (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483.  533).  Engönknyi: 
hozzánk  (Udvarhely  m.  Nyr.  IX.533). 

[ENCSÉN]. 

encsén-bencs,  encsén-bencsen  {encem-benc'ém 
Baranya  m.  Nyr.  ni.565;  encön-benc  Kecskemét 
Csaplár  Benedek;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477; 
encsén-bencs  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Szé- 
kelyföld Győrflfy  Iván;  encsem-bencsem  Pélegyháza 
Nyr.  VI.43 ;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238 ;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.I80;  Rimaszombat 
Nyr.  XV .429;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
IX.427;  Székelyföld  Tsz.;  encsen-bsncsen  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály ;  encsöm-bencsöm  Szeged  és 
vid.  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.212;  Nyr.  VI.135; 
Csaplár  Benedek;  encsön-bencsön  Szeged  vid. 
Nyr.  IV. 168):  haszontalan  apróság,  haszontalan 
holmi,  értéktelen  lim-lom,  hiábavalóság,  sem- 
miség. 

SZIMNYBl:  HAOTAR  TÁJIZÓTÁK. 


[ENDE]. 

ende-monda :  mende-monda  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

ende-mondál :  mendemondáz  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

ende-mondáz :  tv  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

ENDELÉD-IK:  émelyedik  (Székelyföld  MNy. 
VI.  173;  Háromszék  m.  Vadr.). 

el-endeledik :  elgyengül  (éhségtől,  hidegtől) 
(Székelyföld  Nyr.  n.426;  Andrássy  Antal  1843; 
Csík  m.  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.323;  Vadr.  497b). 

fel-endeledik :  fölháborodik  a  belseje.  Fel- 
endeledtem  (Háromszék  m,  Vadr.  497b). 

ENDELÉG:  émelyeg  (Csík  m.  Győrffy  Iván; 
Gyergyó  Kiss  Mihály).  Endelgek:  émelyeg  a 
gyomrom  (Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX. 525). 

ENDELGŐS:  émelyítő.  Endelgős  íz  (Udvar- 
hely m.  Felméri  Lajos). 

ENDELLŐS:  émelyítő  (Háromszék  m.  Vadr, 
497b). 

ÉNEK  {ünök  Vas  m.  Őrség  Tsz.;  MNy.  V.79; 
Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XV.191;  ünök 
Göcsej  Nyr.  XIII.257).  ínek:  templomi  dicséret 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX.478). 

ÉNEKEL  {inökö  Csurgó  vid.  Király  Pál; 
ünökü  Vas  m.  őrség  MNy.  V.93;  űnökönyi  Gö- 
csej MNy.  V.76). 

[ÉNEKES]. 

énekös-hal:  teknősbéka  (Kecskemét  Nyr. 
XIX.46). 

ENGECS :  összefoglaló  vaskapocs,  a  melynek 
széles  háta  és  két,  derékszögre  hajlítható  hegyes 
vége  van  (Dráva  mell.  Nyr.  V.472;  Baranyám. 
Kopács  Császár  Lajos). 

[ENGECSÉL]. 

be-engecsel :  összefoglaló  vaskapoccsal  (en- 
gecs)  leszorít,  leszögez  (Dráva  mell.  Nyr.  V.472). 

ENGED  {önged  Székelyföld  Nyr.  IV.88 ;  Udvar- 
hely m.  Nyr.  IV.228;  Vadr.  3;  Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.;  Udvarhely  m.  Oroszhegy 
Nyr.  Vn.l87). 

[ENGEDELEM],  ENGEDELÖM:  a  szövőszék- 
nek vmely  része  (Torontál  m.  Magyar-Ithabé 
Nyr.  Vni.478). 

ENGEDELMES :  lágy,  enyhe.  Engedelmes  idő 
(Vas  m.  Fejérpataky  László ;  Heves  m.  Névtelen 
1840;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.576).  Engedelmes  az 
üdő:  olvad  a  fagy  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX.95). 

[ENGÉDELMESKÉD-IK]. 

[Szólások].  Engedelmeskedjék  egy  kicsit:  térjen 
ki  az  útból  (Bács  m.  Zenta  Nyr.  XVIII.383). 


491 


ENGESZTEL— ENY 


ENYEKEDÉS -ENNYI 


492 


ENGESZTEL:  olvaszt,  leolvaszt  (vmi  oda- 
fagyottat) (Hunyad   m.   Lozsád  Nyr.   XXIII.46). 

f öl-engesztel :  cv.  Engeszteld  föl  az  ajakát  [a 
mely  az  ablakhoz  fagyott]  (Zala  m.  Nyr.  XXIII.48). 

ki-engesztel :  cvd.  Engeszteld  ki  az  ajakát;  ada 
fagyatt  az  ablakra  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXII.456). 

[ENGÜL]. 

fel-engül  (fél-éngül  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
n.327) :  fölenged,  fölolvad  (Alföld  Nyr.  Xni.382 ; 
Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
Győrífy  Iván;  Brassó  m.   Hétfalu  Nyr.  11.327). 

[ENNI]. 

enni-való:  csalétek   (Székelyföld  Nyr.   1.151). 

ENTYINÁL:  bólint  (Brassó  m.  Tatrang  Nyr. 
n.476). 

[ENY]. 

eny-hely  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XVII.425 ;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XVILll;  XIX.334;  Szeged  Tsz.; 
enyhere  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVII.172;  Szentes 
Nyr.  XVn.204;  enyhej  Szentes  Nyr.  XVn.204; 
enyhei  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVn.172) :  védett  hely 
(a  hol  szél,  eső,  hó,  nap  heve  nem  éri  az  em- 
bert, állatot).  Enyhelyre  húztuk  magunkat  (Szeged 
Tsz.).  Itt  hálálunk  az  enyhelyön  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIX.334).  A  jószágnak,  mikor  szél  fú,  ott 
adnak  enni  a  szárnyék  mellett,  az  enyhelyen  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XXIII.47).  Jobb  enyhelyet  tart 
(szél  ellen  a  csónakban)  (Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XVII.425).  Menjünk  vmi  enyhelyre  (a  forró  nyári 
nap  heve  elöl)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVH.ll). 
Mennyünk  vmi  enyhejre.  Essö  elű  enyhére  húzót- 
tam  (Szentes  Nyr.  XVII.204).  Lefekütt  a  nyárfa 
enyhéjibe  (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszo- 
rúk 1.31).  A  pumaharcsa  tökében,  fa  enyhében 
lakozó  . . .  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.).  Égy 
torom  láccik  amott  tova  az  ég  enyhébe:  az  ég 
alján,  szélén  (Borsod  m.  Király  Pál).  Tiszta  az 
idő;  csak  az  ég  enyhébe  láccik  egy  kis  felleg 
(Abaúj  m.  Király  Pál).  Ház  enyhibe:  árnyékába, 
hűvösébe  (Szentes  Nyr.  VIII.281).  A  ház  enyhit 
keresi.  A  ház  enyhibű  nézi  a  férgetegét.  A  ház 
enyhibe  húzódik.  A  kazal  enyhibe  húzódik  az  em- 
ber télen  alkalmatlan  időben,  mert  ott  ,nem  éri 
a  rossz  üdő'.  A  kis  liba  kora  tavasszal,  mikor 
még  könnyen  fázik,  a  ház  enyhibe  ül,  ,a  hol  a 
hideg  ájer  nem  éri'.  Ha  hideg  szél  fúj,  a  ko- 
csin az  apja  enyhibe  húzódik  a  gyerek.  A  részes 
a  boglya  enyhibe  gyújt  rá,  hogy  a  masinát  el 
ne  fújja  a  szél.  A  disznót  is  jobb  nagy  szélben 
a  ház  V.  az  istálló  enyhibe  perzselni,  mert  ott 
nem  ér  a  szél  és  nem  hordja  el  a  parazsat. 
Taszídd  a  kocsit  az  eperfa  enyhibe,  né  süsse  a 
nap.  A  kíminy  enyhibe  [a  hova  nem  sütött  a  nap, 
éjszak  felül]  nem  olvatt  el  a  dér.  A  fű  mindenütt 
elsült,  csak  a  ház  enyhibe  nem  (Szentes  Nyr. 
XVII.204.  205).  Jó  neki  a  kulacs  enyhibe  [tréf.] 
(Szentes  Nyr.  XVII.205).  A  ház  enyhe  (Szeged 
és  Szentes  Nyr.  XVn.204). 


ENYEKÉDÉS:  genyedés.  Enyekédésbe  mégy 
a  vérzés  (Vas  m.  Jánosháza  Nyr.  XVI.  141). 

ENYEKÉS  {énekes  Zala  m.  Diás  Nyr.  XIII.477) : 
nyálkás,  nyúlós  (pl.  túró) ;  genyedt  (seb)  (Balaton 
mell.,  Pápa  vid.  Tsz.)  Enyekés  az  uborka:  rom- 
lott (Vas  m.  Jánosháza  Nyr.  XVH41). 

ENYEKESED-IK; 
(Vas  m.  Tsz.  108b). 


nyálkásodik,    nyúlósodik 


j       ENYEKESSÉG :  nyálkásság,  nyúiósság  (Bala- 
I  ton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

ENYEKESŰL:  nyálkásodik,  nyúlósodik  (Vas 
j  m.  Tsz.  108b). 

I         1.  ENYELEG  {enyeleg,  enyelög):  1.  izeg-mo- 

I  zog,  pajkoskodik,  ficánkol  (Debrecen  Nyr.  IX.476). 

Kis  pej  lovam  csárda  előtt  enyelög  (Torontál  m. 

Deszk  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.254),  Az  én 

lovam  a  kapuba  enyelög  (Udvarhely  m.  Korláth- 

I  falva  Nyr.    Vni.144);   2.  hely   nélkül  van.   Sok 

\  leány  enyeleg  Keszthelén  (Keszthely  Halász  Ignác). 

1       enyelög-fanyalog :  enyeleg,  tréfálkozik,  ízet- 
lenkedik    (a  leány   a  legénnyel)    (Szeged    vid. 
\  Nyr.  IV.  168)  [vö.  fény  elég]. 

I       2.   ENYELEG:   kelletlenül  tesz   vmit   (Csík- 
:  Sz.-György  Nyr.  X.330)  [vö.  anyalog]. 

\       enyeleg-fenyeleg :  gyáván  beszél  (Háromszék 
1  m.  Győrffy  Iván). 

ENYELGET;  tréfál  (Kecskemét  Nyr.  IX.376). 

ENYÉM  {étn  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XX.288; 
XXII. 357. 358.407).  Enyém  szivem:  az  én  szivem 
(Palócság  Ethnographia  III.358).  Enyim  lábam 
(Heves  m.  Sirok  Nyr.  111.38).  Enyim  szám  (Gyön- 
gyös Nyr.  III.555).  Enyim  szavam  (Palócság  Nyr. 
VII.34).  Enyém  fijam  (Heves  m.  Sirok  Nyr. 
VIII.370).  Enyém  ház,  enyém  kenyér  (Nógrád  m. 
Nyr.  IX.332).  Ém  lovam  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXin.46). 

[ENYÉSZLŐD-IKj. 

bó-enyószlődik :  beszívódik,  beszivárog  (pl. 
olaj  a  fába)  (Székelyföld  Kriza). 

ENYETT  {ényett  Székelyföld  Kriza;  ennyett 
Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282):  1.  által  (Székely- 
föld Kriza ;  Udvarhely  m.  Nyr.  XVII.266).  EnyeUe 
kaptam  meg  e  hivatalt  (Udvarhely  m.  Vadr.) ; 
2.  -ért,  miatt,  végett  (Udvarhely  m.  Nyr.XVII.266; 
Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282).  Mikar  katonának 
mentem,  mantam,  ne  zokogj  eny ettem  (Kü küllő  m. 
Nyr.  VI.  144).  Enyetted  tűrtem  (Udvarhely  m. 
Vadr.)  Enyetted  jól  lakám:  a  te  kedvedért  engem 
is  jól  tartottak  (Háromszék  ra.  Tsz.)  Eny  ettem 
összevesztetek  (Székelyföld  MNy.  V.362);  3.  he- 
lyett, gyanánt  (Székelyföld  Tsz.). 

ENYHES:  langyos  (Hajdú  m.  Kóssa  Albert). 

ENNYI  {enné  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.485). 
Ennyirag:  ennyire  (Göcsej  Nyr.  XIV.163). 


493 


fíNNYIKÓ— ÉPÍTÁMFIA 


EPLENY— ÉPPEN 


494 


ÉNNYIKÓ:  ekkorácska  (Kalotaszeg,  Zsobok 
Melich  János). 

ENYV  {enyü  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.358;  Háromszék  m. 
Uzon  Nyr.  IX.40 ;  enyü  Udvarhely  m.  Száldobos 
Nyr.  IV.93.) 

[ENYVESJ. 

enyves-kezű:  tolvaj  (Kunság  Nyr.  IX.523). 

EPCÉL,  EKCÉL:  összetákol,  összetold-fold, 
összecsinál  (vmit,  a  mi  el  vau  töi-ve  v.  szakadva) 
(Veszprém  m.  Deveeser  Benczik  Ferenc). 

[EPE]. 

epe-kórság:  kolera  (Komárom m.  Szend  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.315). 

epe-sár:  a  kihányt,  epetartalmú  gyomoruedv 
(Tisza-Dob  Nyr.  XX.240). 

EPED.  Nagyon  eped  a  szám :  ki  vau  száradva, 
rossz  a  szájam  íze  (Nagy-Kőrös  Nyr.  X1V.283). 

meg-eped:  eltikkad,  elalél.  Eröss  meleg  vót, 
meg  vótmii  szonnyulva,  hogy  majt  megepettem 
(Háromszék  m.  Vadr.  431).  ügy  ihatnám,  epedek 
meg  (Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VnL225). 

ÉPELY:   híg  sár  (Szatmár  m.   Pap  Károly). 

EPER  {eperé  Moldvai  esáng.  Nyr,  IX.485; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  VII.383;  epergye  Rábaköz, 
Balaton  mell.,  Göcsej  MNy.  V.81 ;  epergye  Vas 
m.  Nyr.  X.331 ;  eperj  Göcsej  Nyr.  XIV.163; 
Gömör  és  Torna  m.  Tsz.;  eperje  Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ;  epérnye  Ba- 
ranya m.  Ormányság  Nyr.  1.424;  Dráva  mell. 
Nyr.  VI.133;  epörje  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
11.137;  epörnye  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.142). 
Eper,  eperj,  epé'rnye:  szeder  (Dráva  mell.  Nyr. 
VI.133;  Csongrád  m.  Hám  Sándor;  Csanád  és 
Bihar  m.  Márki  Sándor;  Baja  Bayer  József; 
Gömör  és  Torna  m.  Tsz). 

EPÉS:  mérges  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.274). 

EPESÉG:  epekedés,  bánat  (Erdővidék  Nyr. 
IX.42). 

EPINANC  :  elmehetsz  (Tata  vid.  Nyr.  V.473). 

[ÉPÍT]. 

[Szólások].  Nem  sokat  épít  a  helölle:  nem  sokat 
ad  V.  hederít  rá,  nem  csinál  belőle  vmi  nagy 
dolgot  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János). 

fel-ópit :  1.  fölvilágosít,  megtanít  ['?]  (Gyergyó- 
Sz.Miklós  Nyr.  X.43);  2.  teherbe  ejt  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

meg-ópit:  teherbe  ejt  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
liály). 

ÉPÍTÁMPIA:  [nép-etimológia]  sírkő  (Nagy- 
Kúuság  Nyr.  XIX.576). 


EPLÉNY  {emplény  Marcal  mell.  Tsz.;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  eplíny  Békés  m.  Sárrét 
Nagy  Sándor ;  eprény  Háromszék  m.  Tsz. ;  zeplin 
Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.239) :  a  szán- 
nak elülső  és  hátulsó  keresztfája,  mely  a  szán- 
talpakat összetartja  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Győr  Nyr.  XI.478;  Szentes  Nyr.  XVI.94;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.324 ;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Székelyföld  Tsz. ;  Nyr.  VIII.5 16;  And- 
rássy  Antal  1843 ;  Udvarhely  m.  ülasztelek  Nyr.  . 
X1II.578;  Csík  m.  Nyr.  VII.42;  Háromszék  m. 
Nyr.  V.36 ;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIII.46). 

EPLÉNYES  :    szánkó,    melynek    elül    kiálló 
rúdja  van  (Veszprém  Nyr.  XV.334). 

[ÉPPEDÉS]. 

éppedés-éppen :  éppen  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

[ÉPPEGÖS,  ÉPPENGES]. 

éppegös-éppeg :  éppen   (Székelyföld   Nyr.  V. 
175;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.227). 

eppenges-éppeng :  oo  (Udvarhely    m.    Homo- 
ród  vid.  Vadr.  559). 

ÉPPEN  {épe  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXII. 
237;  épeg  Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.421 ;  11.189;  Jász- 
kunság Nyr.  VII.525 ;  é2)end  Bánffy-Hunyad  Nyr. 
X.22;  eppeg  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
364;  Háromszék  m.  MNy.  VI.358;  Gyergyó-Sz. 
Miklós  Nyr.  X.41 ;  éppeg  Göcsej  Nyr  11.178;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI.465  ; 
Háromszék  m.  Vadr.  400.  497b;  eppeg  Székely- 
Udvarhely,  Bethlenfalva  Nyr.  VII.378 ;  éppeg  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  VII.468;  Zala  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.95;  Göcsej  Tsz.  Nyr.  n.86.  370;  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.  131  ;  Kis-Küküllő  m. 
Szőkefalva  Nyr.  XIV.473.  574;  XV.144.  283; 
Székelyföld  Nyr.  V.221 ;  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
327;  Kriza;  Udvarhely  m.  Nyr.  m.512;  IV.227. 
275;  VI.517;  éppég  Göcsej  Nyr.  XIV.163;  éppen, 
éppen  Háromszék  m.  Vadr.;  éppeng  Székelyföld 
Győrffy  Iván ;  Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr. 
559;  Háromszék  m.  MNy.  VI.222;  NyK.  in.l8; 
éppeng  Háromszék  m.  MNy.  VI.222 ;  Vadr.  497b ; 
Csík  m.  Nyr.  VIII.182;  Moldvai  csáng.  Nyr.  IH. 
51;  ipeg  Szilágy  m.  Nyr.  IX.564;  ipjje  Sopron^ 
m.  Horpács  Nyr.  X.266 ;  Szolnok-Doboka  m.  >íipa- 
Nagyfalu  Nyr.  XV.382 ;  ippeg  Zala  m.  Kis,-Kani- 
zsa  Nyr.  X.184;  Göcsej  MNy.  11.412-.  Somogy 
m.  Darány  Nyr.  XXII.333;  Tolna  r^^  Bátta  Nyr. 
XVIII.334;  Debrecen  Nyr.  IX.47';:,  ^  Szatmár  Nyr. 
VII.282;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.132; 
X.135.  328.  335;  Zilah  Nyr..  XIV.334 ;  Kolozs  m. 
Szucsák  Nyr.  XVI.328 ;  S^^oiu^k-Doboka  m,  Nyr. 
XVII.316;  Szolnok-Dobo'xa  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr. 
XV.382;  Hunyad  m.  J^oKsád  Nyr.  XXn.356.  407; 
ippejg  Zala  m.  Ge^^^  és  vid.  Nyr.  XV.573;  Zala 
m.  Hetes,  Dobror^^k  Nyr.  11.466 ;  ippen  Veszprém 
m.  Csetény  H^^^sz  Ignác;  Esztergom  Nyr.  IX. 
232;  Eszék  vj^^  ^yr.  VII.231 ;  Dráva  mell.  Nyr. 
Xin.475-^  ippend  Kalotaszeg  Nyr.  XVn.47;  ippeng 
Fölső-P^ácska  Nyr.  XII.262;   Hunyad  ra.  Lozgád 

32* 


495 


ÉPPENÉS— ÉR 


ÉR-IK— ÉRDEMES 


496 


Nyr.  XXII.407;  —  épest  Vas  m.  Kemenesalja 
Nyr.  III.88;  éppest  Balaton  mell.  Tsz.;  ippejst 
Somogy  m.  Nyr.  III.467;  ippencst  Veszprém  m. 
Csetény  Halász  Ignác;  ippenst  Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  11.185;  III.183). 

[ÉPPENÉS]. 

éppenes-óppen  (Háromszék   m.   Vadr.  497h 
Csík  m.  MNy.  VI.371;  éppenös-éppen  Háromszék 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.374):  éppen. 

ÉPPENSÉG.  Épenség:  éppen,  éppenséggel 
(Csík  m.  Nyr.  Vn.472).  Épenség  olyan  (Zemplén 
m.  Monok  vid.  Nyr.  Vni.39). 

ÉPPENSÉGÉS.  Épenségesenn  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  11.93),  eppenségesen :  éppen  (Három- 
szék m.  Vadr.  374). 

[EPRES]. 

eprós-alj  [így] :  hegy  lába,  cserjés,  bokros  alja 
(a  hol  eper  terem)  (Torda-Aranyos  m.  Sinfalva, 
Kövend,  Marosszék  Kanyaró  Ferenc ;  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  XXI.  478). 

[EPRÉZ],  EPRÖZ :  epret  szed  v.  eszik  (Hód- 
mező-Vásárhely  Nyr.  Vin.92). 

EPRÖNDÖZ[-IK  ?]  (epröndözm) :  eprészik  (Tolna 
m.  Duna-Földvár  Nyr.  XIX.432). 

ÉPSÉG :  épület  (Abauj  m.  Beret  Nyr.  111.523 ; 
Székelyföld  Nyr.  V.376;  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.  Nyr.  IV.427;  XVIH. 
143;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[ÉPÜL]. 

meg-ópül:  meghízik.  Jól  hozzá  látok  a  tinók- 
hoz s  addig  tincselgetem,  míg  megépülnek  (Székely- 
föld Nyr.  VIII.462). 

1.  ÉR  (ér  Zemplén  m.  Nyr.  IV .425;  ír-kilís 
Debrecen  Nyr.  VIII.523).  Ér:  ideg  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

ér-kelés  {ir-kilis  Debrecen  Nyr.  VIII.523). 

2.  ÉR  {ér  Mátra  vid.  Nyr.  XXn.288):  1.  elér. 
Legelőbb  is  érnek  egy  gyönyörüségös  szép  rétet 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  450).  Ér- 
nek egy  magos  högyet  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  464).  Mire  más  napot  ér,  vége  van 
(Zala  m.  Lesence-Istvánd  Nyr.  XVI.93);  2.  ér- 
kezik. Kísön  ér  a  kocsi.  Ep  mazsd  értem  (Somogy 
m.  Nemes-Déd  Nyr.  VIII.524);  3.  bír.  Megvenné, 
de  nem  éri  az  erszénye  (Háromszék  m.  Nyr.  IX. 
424).  Elütné  [a  kártyát],  de  nem  éri  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.324;  Győrflfy  Iván). 

[által-érj. 

[Szólások].  Általéri  az  esze:  fölfogja,  megérti 
Kapnik  vid.  Nyr.  11.181). 

el-ér:  elkészül.  Az  én  fözöném  soha  sem  ér  el: 
soha  sem  készül  el  a  kellő  időre,  pl.  az  ebéddel 
(Kolozsvár   Szinnyei    József).    Ne   fejj,    hónapig 


ügyes  elérek  vele  (Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  Vlll. 
427). 

még-ér:  1.  elér,  átér.  Ez  a  kötél  kétrétüleg  is 
megéri  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  ráér.  Még- 
éröm  hónap  bemeszelni  (Baranya  m.  Bélye  Nyr. 
XV.373) ;  3.  beér.  Megérhetné  egy  rózsával  (Vásá- 
ros-Námény  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  III. 53). 
írd  meg  a  magad  bajával  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.131);  4.  alig  győz.  Meg'erem  észt 
a  zsákot  estélig  megfödani.  Meg'erjük  mámo  a 
sáncot  bek'apálittani  (Göcsej  Nyr.  XIV.450).  Té- 
lön  a  havat  mögéri  az  embör  hányni.  A  kocsik, 
szekerek  ugy  összetörtek  a  boglári  föhnönetellel, 
hogy  mögéröm  őket  mögcsinálni  (Somogy  m. 
Babod  Nyr.  XIII.43.  91).  Megéri  a  főd  elemészteni 
jászt  a  sok  vizet  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
IX.285)-. 

reá-ér[-lk]  {rá-er  Mátra  vid.  Nyr.  XXn.335): 
rájön.  Be  rosszkor  érett  reá!  (Göcsej  Nyr.  XVII. 
508).  Ugyan  reád  ért  a  bolondság!  Mikor  ugy 
reád  érik  [a  sírás,  köhögés,  x^súfolkodás  stb.  efif".], 
sokáig  tart-e?  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[ÉR-IK]. 

ki-érik:  megérik  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János). 

ÉRBEJ:  kényes,  nyűgös,  kelletlen  [?].  Ne 
nyujj  hozzá  [a  beteg  gyermekhez],  hiszen  látod, 
hogy  mijén  érbej  (Szatmár  vid.  Nyr.  VIII.523). 

ERDEI  {erdéli  betyár  Soprony  m.  Csorna  Nyr. 
XXn.330). 

ÉRDÉKÉL  {érdekel  Csík  m.  Borszék  Hegedűs 
István;  iérdekel  Szatmár  m.  Nagy -Dobos  Nyr. 
IX.138;  írdekel  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.286; 
Szilágy  m.  ^  Nyr.  IX.478) :  ér,  érint,  érintget. 
A  kit  az  Úr  szeret,  bódog  valójába,  az  áldás 
érdekli  maj  mindén  órába  (Szabolcs  m.  Földes 
Nyr.  III.475).  A  mint  ostorával  csápolt,  az  ín 
lovam  is  irdekelte.  Egy  szavával  engem  is  írde- 
kelt  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.478).  írdeklik  egymást: 
verekednek  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.286).  Az 
újonnan  megfestett  ruhát  hideg  v  Ízzel  kell  iérde- 
kelni,  hogy  a  szine  ki  ne  menjen  (Szatmár  m. 
Nagy-Dobos  Nyr.  IX.  138).  Egy  kis  paprikával 
érdekli  az  ételt:  cggy  kis  paprikát  tesz  bele  (Szat- 
már m.  Király  Pál).  Orvossággal  érdekli :  orvos- 
sággal kezeli  (Hajdú  m.  Tetétlen  Kába  Nyr. 
XXin.37). 

még-érd@k@1  (meg-érdekel) :  megérint,  meg- 
érintget (Szatmár  m.  Király  Pál).  Ek  kicsit  mé'g- 
érdékéltt  az  ura  a  hátát:  megütlegelte,  elpáholta 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

ÉRDEMES  {érdelmes,  érdelmesz  Moldvai  csáng. 
Nyr.  III.5;  IX.491):  1.  derék,  jóravaló,  jelenté- 
keny. Érdemes  ember,  ház,  dolog  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek);  2.  érdömös:  értékes  (Szeged  Csap- 
lár Benedek);  3.  képes,  elegendő.  Nem  érdemes 
a  házát  ellátni  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841). 


497 


ERDŐ— ERED 


ERED-IK— ERELTET 


498 


[ERDŐ]. 

erdő-berdő;  [játszi  ikerszó]  (Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  VI. 423;  Ermellók  Nyr.  V.127). 

erdő-biró:  erdő-fölügyelö  (Alberti-Irsa  vid, 
Vacsi  puszta  Nyr.  XVIL138;  Háromszék  m.  Nyr. 
XVII.  137.  138). 

erdő-tolvaj  :  faféreg  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ERDŐL :  fát  vág  v.  gyújt  az  erdőn  és  szállít 
onnan  haza  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Udvar- 
liely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  487;  Háromszék  m. 
Nyr.  ni.324;  V.36)  [vö.  erdöz]. 

[Szólások].  Erdöl  vkin :  a  nyakán  van,  kérés- 
sel alkalmatlankodik  neki.  Ne  erdöjj  annyit  az 
emberen!  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Mindég  raj- 
tam eríió7  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.303). 
Addig  erdőitek  az  apjukon,  míg  el  nem  eresztette 
országot-világot  látni,  szerencse-próhálni  (Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  III.343). 

ERDŐLÉS  (Udvarhely  m.  Nyr.  III.512 ;  erdöl- 
lis  Pannonhalma  Nyr.  XII. 187):  fának  az  erdőn 
levágása,  összetakarítása  és  haza-szállítása. 

ERDŐLŐ :  erdőlésre  való.  Erdölö  szekér  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.331).  Erdölö  szán  (Csík  m. 
Nyr.  X.90). 

ERDŐS:  erdő-kerülő,  erdő-őr  (Vas  m.  Sorok 
mell.  Nyr.  XXII.  144). 

ERDŐZ  erdöl  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
n.l33). 

ERE:  gyeplő , (Dunántúl  Nyr.  V.128;  Szlavó- 
nia Akadémiai  Értesítő   1893.  611;  Király  Pál). 

ERED  {eriggy  Repce  mell.  Nyr.  XX.366 ;  Kis-   , 
Kún-Halas  Nyr.  XV.  117).  j 

el-ered:  1.  elmegy.  Ergye  (Keszthely  vid.  Nyr. 
VI.522  ;  Veszprém  Nyr.  Vn.375 ;  Somogy  m.  Tab 
Nyr.  XV.240;  Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr. 
IX.283;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Tolna  m.  Nyr.  III.558;  Tolna  m.  Bátta  Nyr. 
XVni.334;  Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.505; 
Baranya  m.  Suniony  Nyr.  III.320;  Baranya  m. 
Ibafa  Nyr.  XX.46;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67. 
118;  XVin.191 ;  Pozsony  m.  Ciffer  Arany-Gyulai 
NGy.  1.307;  ergyi  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX. 
46):  eredj,  menj.  Ergye  he:  gyere  be  [?]  (Fehér 
m.  Nyr.  IX.284).  Ergyetök:  eredjetek,  menjetek 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.118);  2.  elterjed,  el- 
mérgesedik (seb)  (Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.325;  Vadr.).  El- 
érett a  kezem :  tüzes  daganatok,  kelések  lepték 
el  (Székelyföld  Tsz.  105b;  Csík  m.  T.  Nagy 
Imre). 

meg-ered:  1.  megfogamzik  (a  palánta,  ültet- 
vény V.  a  faoltás)  (Balaton  mell.  Tsz.;  Pécs 
Kassai  J.  Szókönyv  11.96.  211);  2.  hasadni  kezd 
(a  fa,  ha  a  favágó  jól  eltalálta,  a  hol  leg- 
könnyebben hasad)  (Székelyföld  Kiss  Mihály); 
3.  meggenyed,   meggyűlik.   Egy  makula   szálka 


belement  a  körmöm  alá,  s  megérett  az  ujjom.  Csak 
egy  akkora  szálka  mént  a  lobomba,  mind  egy 
makula- mákszem,  mégis  megérett  (Csík  m.  Nyr. 
VIII.379.  380;  T.  Nagy  Imre). 

ÉRED[-IK?]  (Mátyusfölde  Nyr.  XX.  123;  Nyitra 
m.  Vág-Séllye  Nyr.  XV.517;  eregy-ik  Palócság 
Nyr.  XXI.418;  XXn.34):  érik. 

EREDÉS:  tüzes  daganat,  kelés,  meggyúlés. 
Eredés  lett  a  kezemen  (Székelyföld  NyK.  X.328 ; 
Kiss  Mihály,  Győrfly  Iván ;  Udvarhely  m.  Vadr. ; 
Csík  m.  T.  Nagy  Imre). 

eleredés:  1.  víznek  másfelé  való  eltérése, 
félrekapása  (Székelyföld  NyK.  X.328;  Kiss  Mi- 
hály) ;  2.  eredés  [?]  (Székelyföld  Tsz. ;  NyK. 
X.328;  Kiss  Mihály). 

[EREDÉZ]. 

el-eredéz  el-ered  2.  Eleredezett  a  kezem  (Csík 
m.  T.  Nagy  Imre). 

[EREDŐ]. 

[Szólások].  Már  régóta  fújja  az  eredőt:  már 
régóta  emlegeti,  hogy  ki  akar  állani  a  szolgá- 
latból (cseléd)  (Balaton  mell.  Tsz.). 

ERÉGEL,  ERÉGÉL :  mendegél,  lassanként 
tovább  halad  (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv 
11.106;  Tsz.;  Arany-Gyulai  NGy.  111.353;  And- 
rássy Antal  1843;  Kiss  Mihály,  GyőrfiFy  Iván; 
NyK.  X.328;  Háromszék  m.  Tsz.  MNy.  VI.357; 
Nyr.  V.36;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Csík  m.  Nyr.  Vn.42). 

ERÉGELTET :  (baromcsordát)  legeltetve  to- 
vább hajtogat  (Székelyföld  NyK.  X.328). 

EREGET:  1.  tetéz,  púpoz  (mérőt,  vékát). 
Eregetve  van  a  mérő  (Balaton  mell.  Horvátli 
Zsigmond  1839).  A  mérőt  vagy  eregetfe  adják, 
vagy  lécsapfa  a  csapófává  (Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  XIV.432);  2.  a  töltő  eke  után  a  kukoricát 
igazgatja   (Baranya  m.    Csúza  Nyr.    XVIII.477). 

lé-eréget:  megrágva  lehullat.  Léerégette  a 
vüncellér-hogár  a  divót:  megrágta,  s  aztán  le- 
hullottak (Perkáta  Nyr.  ni.35). 

ÉRÉGET :  érintget  (Székelyföld  Kiss  Mihály)' 

EREKÉ :  a  varsa  szája  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

[EREL). 

mög-erel  (még-erém) :  eret  vág  (Tolna  m.  Nyr. 
VI.524). 

ÉREL:  érlel  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ERELÉS :  érvágás  (Kún-Sz.-Márton  Nyr.  XIV. 
44). 

ERELTET:  eret  vágat  (Kún-Sz.-Márton  Nvr. 
XIV.44). 


499 


ERESSEG- ERESZT 


ERESZT— ERESZTEK 


500 


ERESSEG:  testvizes  ér  a  földszín  alatt,  víz- 
hagyásos  nedves  árok,  esővíz  lefolyásának  ren- 
des árka  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

ERESZ  (ereszét  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477 ; 
XV.304;  Kún-Majsa  Nyr.  VIII.470;  Csongrád 
Nyr.  IX.90 ;  Hódmező-Vásárhely  Csejthey  Antal ; 
Bács  m.  Bajmok  Nyr.  VIII.228 ;  Torontál  m.  Morotva 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.183 ;  ereszt  Gömör  m. 
Tsz.) :  1.  eresz:  pitvar,  tornác,  előszoba  (Székely- 
föld NyK.  X.328;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Tsz. 
MNy.  VI.243;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Csík  m.  Tsz.;  Csík-Madaras  Nyr.  XIX.527); 
2.  ereszt:  toldás  a  női  ingben  (Gömör  m.  Tsz.). 

eresz-ajtó:  pitvar-ajtó  (Székelyföld  MNy.  VI. 
173). 

[ereszbe-vert], 

ereszbevert-kópű :  ragyás  (Kisuiszállás  Nyr. 
XX.  190). 

ERESZKÉD-IK  (ériszked-ik  Kalotaszeg,  Zso- 
bok  Melich  János) :  1.  indul.  Titánná  ereszköttem, 
de  nem  foghattam  meg  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVII.191) ;  2.  enyhül.  Ereszkedik  az  idő,  a  hideg, 
a  fagy  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Háromszék 
m.  Győrffy  Iván). 

be-ereszködik :  hegyoldalon  bejön  (Udvarhely 
m.  Homoród  vid.  Nyr.  XXIII.43). 

el-ereszkedik :  elerőtlenedik,  ellankad,  elalél, 
elhagyja  magát  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.323;  Győrffy  Iván).  Ne 
ereszkedj  úgy  el,  mett  ina  feleleveiiítlek  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

lé-ereszkedik :  1.  leül  (Baranya  m.  Tsz.); 
2.  huggyozik  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.152). 

meg-ereszkédik  (mög-ereszködik) :  megnyirko- 
sodik,  pl.  a  száraz  dohány  a  pincében,  a  só 
esőre  hajló  időben  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.282 ; 
Tokaj  Nyr.  XXI1.330;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

össze-ereszkedik :  összetársul,  szövetkezik, 
bizalmas  társalkodásba  bocsátkozik  (Balaton  mell. 
Tsz.). 

ERESZKÉDET:  csermely,  ér  (Háromszékül. 
Vadr.). 

ERESZKEDŐ:  lejtő   (Balaton  mell.   Horváth 

Zsigmond  1839;  Orosháza  Nyr.  IV.330). 

ERESZT  (eriszt  Eger  és  vid.  Nyr.  XV1I.429; 
XVni.l8;  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VI.469;  Ipoly 
völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381;  erissz:  eressz 
Eger  és  vid.  Nyr.  XVII.429;  XVIH.IS;  erisszen: 
eresszen  Hont  m.  Kővár  Nyr.  XVII.42) :  1.  fingik 
(Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr.) ; 
2.  ad  (szemet  a  gabona,  mustot  a  szőllő).  Jól 
ereszt  (a  búza) ;  vékonyan  ereszt  (az  élet)  (Hajdú- 
szoboszló,   Bihar    m."  Sarkad    Nyr.    XVII.230). 


Kérésztye  [a  búzának]  nem  ereszt  fő  köblöt  se 
(Zala  m.  Tapolca  Nyr.  XVI.327).  Keresztye  [a 
búzának]  nem  ereszt  fél  köblöt  (Debrecen  Nyr. 
IX.207).  Hogy  ereszt  az  ilet?  (Szatmár  m.  Nyr. 
Vn.33).  Egy  szaput  ereszt  az  élet  (Csallóköz  Nyr. 
XIV.329).  Az  idén  a  rozs  rosszul  ereszt  (Székely- 
föld Győrffy  Iván).  Hogy  ereszt  a  szőlő?  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.329);  3.  tenyészt, 
rajt  ereszt.  Három  tik-ajja  csibét  eresztettem 
(Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XV11.190).  Ereszt  a  méh 
(Somogy  m.  Nyr.  XIV.479;  Arad  m.  Majláthfalva 
Nyr.  IX.378;  Háromszék  m.  Vadr.);  4.  szétrak. 
Téglát  ereszteni  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  IX. 
378);  5.  tágít.  Egyet  vagy  kettőt  eresztek:  eggy 
V.  két  gombomat  kigombolom  (Háromszék  m. 
Vadr.);  6.  fordít.  Jere,  eressz  egyet  ezen  az  osz- 
továtán:  fordíts  eggyet  a  fordító-  v.  feszítő-fával 
(Háromszék  m.  Vadr.);  7.  gerebenez  (Baranya 
m.  Ormányság  Tsz.). 

[Szólások].  Magára  ereszt:  a  maga  szabadjára 
V.  kényére  hagy  (Háromszék  m.  Vadr.).  Magamra 
eresztettem  (az  ellenséget,'  a  rossz  embert,  a 
kutyát):  magamra  szabadítottam  v.  bátorítottam 
engedékenységemmel  (Háromszék  m.  Vadr.). 
Ereszt  illen  szavakot:  ilyen  szavakat  mond  (Sop- 
rony  m.  Csorna  Nyr.  XXII.330). 

[Közmondások].  Ha  a  tetüt  a  lábadra  ereszted, 
f elmész  a  fejedre  (Háromszék  m.  Vadr.). 

be-ereszt :  igen  híg  sárral  kisimítja  a  tapasz- 
tott földet  (Szerencs  Paszlavszky  Sándor).  El- 
sőbben is  a  ház  főggyit  tapasztottam  be,   meg  be 
is  eresztettem  utána  (Torna  ra.  Torna-Ujfalu  Nyr. 
I  XVn.234). 

1       fel-ereszt:  maga  fölött  mást  elhatalmasodni, 
i  uralkodni  enged  (Székelyföld  Tsz.). 

I       [le-ereszt]. 

[Szólások].  Leeresztette  a  fülit:  elment  a  kedve, 
elkedvetlenedett  (Háromszék  m.  Vadr.  497b). 
Jaó  tehén  könnyen  leereszt  [rendesen  a  könnyen 
elpityeredő  gyermekre  mondják]  (Heves  m.  Pá- 
rád Nyr.  XXII.429). 

meg-ereszt :  1.  kiereszt,  szabadon  ereszt  (lovat, 
ökröt  a  hámból,  igából,  hogy  pihenjen  és  legel- 
jen) (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr.  497b) ;  2.  megtágít  (vésett  lyukat,  hogy  a 
beleillesztendő  fa  csapja  jobban  belemenjen) 
(Háromszék  m.  Vadr.  497b);  3.  meglágyít  (ke- 
mény vasat  a  kovács)  (Háromszék  m.  Vadr. 
497b);  4.  megfen,  megélesít  (Háromszók  m. 
Vadr.  497b). 

ERESZT  (ereszt):  érlel.  Ez  a  nap  most  jól 
ereszti  a  gabonát  (Palócság  Nyr.  XXI,419 ;  XXII. 
34;  Nyitra  m.  Magyar-Soók  Nyr.  XV.517;  XX. 
324). 

ERESZTÉK :  1.  kijjebb  eresztett  rész  (ruhán, 
épületen)  (Háromszék  m.  >INy.  VI.324;  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iváu);  2.  betoldás  (ingben,  ga- 
tyában)  (Szeged,    Csallóköz    Csaplár   Benedek; 


501 


ÉRE8ZTEL— ÉRfiZ 


ERGE— ERKÖLCSÖS 


502 


Székelyföld  NyK.  X.328;  Andrássy  Autal  1843, 
Kiss  Mihály);  3.  vmely  étel  (pl.  cibere)  föleresz- 
tésére  való  keverék   (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ÉRESZTEL :  érlel  (Csallóköz  Nyr.  1.232).  Ha 

nem  éreszteli  mög  a  vető  huzat,  akkor  nem  sokat 
ér  a  föld  (Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe 
11.241). 

EBESZTÉS:  rajzás,  méhek  rajzása  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.467). 

ERESZTŐ :  1.  eggy  semlyékes,  alacsony  fek- 
vésű, vízeres  puszta  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 
42) ;  2.  öreges  szemű,  finom  fonalból  kötött  nagy 
háló,  a  melyet  kövekkel  süllyesztenek  le  a  vízbe 
(Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

eresztő-háló :  öregháló,  nagy  kerítóháló  (Már- 
maros  m.  Visk  Hermán  0.  Halászat  K.). 

eresztő-lék:  fő-lék,  a  melyen  a  hálót  be- 
eresztik (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

kieresztő:  [faháznak  vmely  része]  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  in.479). 

ERESZTŐS:  1.  ereszkedő,  lejtős.  Eresztös part : 
már  nem  lankás,  de  még  nem  is  meredek  (Ti- 
sza mell.  Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  szapora, 
jól  fizető,  szemet  v.  levet  bőven  adó  (gabona, 
szőllő,  szalonna  stb.)  (Győr  m.,  Hajdu-Szoboszló, 
Bihar  m.  Sarkad,  Szatmár  m.,  Mármaros  m. 
Visk  Nyr.  XVn.230.  329;  Székelyföld  Győrflfy 
Iván) ;  3.  nyirkos  (gabona,  liszt)  (Kecskemét  Nyr. 
XVn.329;  Baja  Nyr.  XVII.230);  4.  az  a  halász, 
a  ki  leginkább  eresztő-hálóval  halászik  (Bala- 
ton mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

ERESZTŐTLEN :  nem  szapora,  nem  jól  fize- 
tő, kevés  szemet  adó  (gabona)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.324;  Győrflfy  Iván). 

ERESZTVÉNY:  fiatal,  fakadó,  sűrű  bokros 
erdő  (Göraör  m..  Hernádvölgy  és  Cserehát,  Szé- 
kelyföld Nyr.  XVn.554.  555). 

ÉRETLEN  {értelen  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
532):  kényes,  ingerlékeny,  nyaffadt.  Ugyan  mi 
haja  ennek  a  gyereknek,  hogy  ojan  éretlen?  (Vö. 
Ojan  ez  a  gyerek,  mint  az  éretlen  kelés.  De  nyif- 
fatt  vagy  ma,  te  éretlen  kelés!)  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

ÉRETLENKÉD-IK:  kényeskedik  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

ÉREZ  {eröz  Eszék  vid.  Nyr.  VII.277;  fel-eré^r  I 

Palócság   Nyr.    XXI.505;    XXn.34;   még-ériszte  I 

Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VI.469 ;  eriz  Nógrád  m.  1 

Megyer  Nyr.    VL175;    fél-ériz   Mátra  vid.  Nyr.  I 

XXn.287).  I 

föl-órez  {föl-érzeit  Mátyusfölde  Nyr.  XX.262;  i 
föl-érzött  Torontál  m.  Száján  Kálmány  L.  Sze-  ; 
ged  népe  11.118;  féí-érez  Arad  m.  Pécska  Kál-  í 
mány  L.  Koszorúk  1.236;  fel-érez  Kún-Sz.-Már-  \ 
ton  Nyr.  11.474;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  | 
fel-érez   Palócság  Nyr.  XXI.505;  XX.34;  fel-ériz  \ 


Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287;  Heves  m.  Párád  Nyr. 
XXn.477):  fölébred,  föleszmél. 

1.  ERGE,  ÉRGE:  1.  lapályos  hely  a  mezőn 
(Szatmár  m.  Németi  Nyr.  VIII.523) ;  2.  eggy  kis 
ér  neve  (Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139); 
3.  [erdőrészek  neve] :  God  ergéje.  Csillagdomb 
ergéje,  Domhós  ergéje,  Turhuc  ergéje  (Szatmár- 
Németi  Nyr.  X.432). 

erge-eresztós :  [?]  (Sárospatak  Nyr.  XVII.  528). 

2.  ERGE :  csintalan,  helytelen  (Kőhidja  Király 
Pál). 

ERGÉKÉD-IK :  csintalankodik,  hp-ly telenke- 
dik  (Kőhidja,  Esztergom  Király  Pál). 

ERGELLÉS  (Soprony  m.,  Balaton  mell.  Tsz. ; 
ergellés  Repce  mell.  Nemes-Viss  Nyr.  XVII.336; 
ergellös  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  ergelös  Szé- 
kelyföld Nyr.  11,426 ;  ergyeles  Somogy  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  1.343 ;  11.107  [az  utóbbi  helyen  er- 
gyeles hiba] ;  Nyr.  11.376) :  1.  ergellés,  ergellés : 
mérges,  hirtelen  haragú,  durcás,  dacos,  ma- 
kacs (Repce  mell.  Nemes-Viss  Nyr.  XVII.336; 
Soprony  m.,  Balaton  mell.  Tsz.);  2.  ergellös,  er- 
gelös: változó  eszű,  eszelős  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.;  Székelyföld  Nyr.  11.426);  3.  ergyeles: 
bohó  (Somogy  m.  Nyr.  n.376). 

ERGOJA  (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m. 
Vadr.  497b;  Győrflfy  Iván;  erhuja  Székelyföld 
Kriza ;  Udvarhely  m.  Vadr.  497b ;  ergéje  Udvar- 
hely m.  Vadr.  82.  497b ;  ergojó  Székelyföld  Tsz. 
267b;  ergíMja  Székelyföld  Kriza) :  1.  ingerlékeny, 
hirtelen  haragú;  2.  eszelős,  féleszű. 

ERGO JÁS :  eszelős,  féleszű  (Székelyföld  Győrflfy 
Iván). 

[ÉRKÉZ-IK], 

[Szólások].  Ojan  lassan  beszét,  hogy  szava  alig 
érközött  [t.  i.  a  hallgatókhoz]  (Arad  m.  Majláth- 
falva  Nyr.  VIII.225).  Rassz  kedve  (rkezik  (Hunyad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXII.458). 

[ÉRKÉZÉT].  Érkeztibe:  a  mikor  ráér  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.325). 

ÉRKEZTET  (érkésztet):  készít,  elkészít  (Há- 
romszék m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283). 

ERKÖLCS  {éköcs  Szilágy  m.  Nyr.  IX.182; 
erköcs  Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430 ;  erkölcs  Székely- 
föld Kiss  Mihály):  1.  természet.  Kutya  erkölcs 
van  benne  (t.  i.  a  lóban) :  csökönyös,  makrancos 
(Szeged  vid.  Nyr.  VII.473 ;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
505).  Vadacska  az  erkölcse.  Jámbor  erkölcsű,  rossz 
erkölcsű  marha  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Ez  az 
asszon  erős  éköcsü  :  kiállhatatlan  természetű  (Szi- 
lágy m.  Nyr.  IX. 182);  2.  magaviselet.  De  csú- 
nya erköcsötök  van!  (Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430); 
3.  rossz  természet.  Az  öreg  papónak  éköcse  van 
(Szilágy  ra.  Nyr.  IX.182). 

ERKÖLCSÖS  {ékőcsös  Szilágy  m.  Nyr.  IX. 
182) :  csökönyös,   makrancos,   rossz   természetű 


§03 


ÉRLEL— ERO 


ÉRÖ— ERÖSÖD-IK 


504 


(Göcsej  MNy.  11.410;  Tisza  és  Maros  mell.  Csap- 
lár Benedek;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVL237;  Csong- 
rád m.  Mindszent  Kis  Sándor;  Szeged  vid.  N/r. 
VIL473 ;  Abauj  m.  Beret  Nyr.  n.423 ;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  V,228;  Szatmár  m.  Nyr.  XL 
284;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.505;  Székelyföld 
Györffy  Iván).  Erkölcsös  lú  ez;  nem  indít  a  szent- 
nek se,  ha  eccer  belebújik  az  ördög  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  Xn.523).  A  feleségemmé  nem  élhe- 
tek, métt  éköcsös  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.  182). 

ÉRLEL :  szemrehányásokkal  illet.  A  feleségein 
sokat  érlelt,  mivel  ökreim  árát  a  vásáron  elvesz- 
tettem (Balaton  mell.  Tsz.). 

ÉBLELŐ :  kelevény  megérését  és  kifakadását 
elősegítő  írféle  (Vác  vid.,  Sárospatak,  Székely- 
föld Nyr.  XVII.555). 

ÉRMÉNSÉG :  értés,  tudomás.  Érménségére 
adom  a  tekintetes  úrnak  (Szabolcs  m.  Kis-Bese- 
nyöd  Nyr.  IX.  135). 

1.  ÉRMES,  ÍRMES:  1.  érmes:  könnyen  érő 
(Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr.  XVII.383) ;  2.  el- 
érett, kelleténél  jobban  megérett  (Györ-Sz.Már- 
ton  Bódiss  Jusztin);  3.  irmes:  termékeny,  zsíros, 
elég  nedves,  porhanyó,  könnyű  szántású  (föld) 
(Pannonhalma  vid.  Bódiss  Jusztin).  írmes  a  föd: 
,se  nedves,  se  szároz,  ippen  jó  szántanyi'  (Sop- 
rony m.  Röjtök  Nyr.  III.555). 

[2.  ÉRMES],  IRMES:  eres.  Irmes  knimpli: 
a  melynek  a  közepétől  a  héjáig  erek  hiizódnak 
(Győr  m.  Pázmándhegy  Bódiss  Jusztin). 

ÉRNYE:  forrás  (Székelyföld  Nyr.  V.376). 

ERNYED:  1.  enyhül,  enged,  lágyul  (az  idő, 
a  jég)  (Szatmár  Nyr.  IX.525) ;  2.  kopik,  foszlik 
(ruha)  (Pécs,  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv 
n.l08). 

el-ernyed:  elmállik,  elfoszlik  (bőr,  ruha)  (Vas 
m.  Tsz, ;  Székelyföld  Andrássy  Antal  1843). 

ERNYEDT  (ernyett):  elnyűtt,  foszladozó,  mál- 
ladozó (vászon,  ruha,  hajó)  (Pápa  vid.,  Balaton 
mell,  és  hely  nélkül  Tsz.). 

elernyett:  betegségtől  megviselt,  elsoványo- 
dott (Székelyföld  Kriza). 

[ERNYÉSÉD-IK]. 

meg-ernyésedik :  megsikosodik.  Megernyése- 
dett  az  ut  (Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr. 
508.  560;  Kriza). 

ERNYETEG:  elnyűtt,  foszladozó,  málladozó 
(Csallóköz,  Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m. 
Györflfy  Iván). 

ERŐ:  vagyon  (Nógrád  m.  Hajdú  Nagy  Sán- 
dor; Moldvai  csáng.  Nyr.  X.107). 

[erő-szak]. 

erősaakos:  szeles,  hűvös  (idő)  (Fehér  m.  Ve- 
lencei-tó vid,  Nyr,  XVIII.523). 


I  erő-szer.  Eröszerrel :  erőszakkal  (Kapuik  vid. 
'  Nyr.  ILI 83). 

'        [1.  ÉRŐ]. 

í 

!       [Szólások].  Erőt  ér:  1.  sokat  ér,  sokra  megy. 

\  Az  a  csitkó  nekem   érőt  ér.   Jó  feleséggel  érőt  ér 

I  az  ember  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrífy  Iván); 

1  2.  (szükségből,  kénytelenségből)    elvan,   célt  ér 

i  vmivel.  Érőt  ér  vele  (t.  i.  vmi  hitványabbal) :  csak 

úgy  elvan  v.  célt  ér,  mint  a  jóval  (Heves  és 
;  Borsod  m.  Nyr.  IX.  178).   Ócska  mán  ez  a  guba, 

éd's  apám.  —  Sebaj,  fiam;  érőt  érsz  még  te  avval 

e  télen  (Abaúj  m.  Nyr.  V1.419). 

érő-kártya:  ütő-kártya  (Háromszék  m,  MNy, 
VI.324). 

2.  ÉRŐ.  Elejin-érő  (Rimaszombat  Nyr.  V.271), 
elev-érő  (Bodrogköz,  Gömör  m.  Tsz.),  elöven-érő 
(Dráva  mell.  Nyr,  VI.373):  korán  érő. 

\  ERŐS  {erőss  Székelyföld-  Kiss  Mihály ;  Udvar- 
j  hely  m.  Nyr.  XL38 ;  Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó 
í  mell.  Vadr,  315;  Háromszék  m.  Vadr.  426.  431): 
I  1.  kemény.  Jó  volna  egy  kis  esső,  hogy  megverné 
I  a  földet,  mert  igy  nagyon  erős,  nem  fogja  az  eke 
\  (Baranya  m.  Abaliget  Csaplár  Benedek) ;  2.  ter- 
i  hes,  zivataros.  Erős  egy  idő  van  (Fehér  m.  Szolga- 
I  egyháza  Nyr.  IV.44J.  Erőss  üdő  (Udvarhely  m. 
!  Nyr.  XL38),  Erőss  üdő  vala,  záporeső  hnlla 
I  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó    mell.    Vadr.    315). 

Erőss  üdő  van  lágy  embernek:  restnek  nehéz 
!  nagy  melegben  dolgozni.  Erőss  üdő  akar  lenni: 
\  zivatar  készül,  [á.  é.]  verekedés  készül  (Székely- 
I  föld  Kiss  Mihály) ;  3.  nehéz.  Erős  menni  (Gömör 
I  és  Torna  m.  Tsz.).  Azoktól  erős  megkapni  a  pénzt 
:  (Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.287).  Erősségi  mehe- 
'   tünk  (Zilah  Nyr.  XIV.287).  A  király  leánya  erőss 

beteg  vót  (Háromszék  m.  Vadr.  426).  —  Erössen: 

nagyon.  Erőssen  nagy  (Zilah  Nyr.  XIV.287).  Erős- 
I  sen  hideg  van,  erőssen  jó,  erőssen  ügyes  (Székely- 
i  föld  Nyr.  XVHI.ll.  129,  172),  Erőssen  gyenge 
!  (Székelyföld  Győrífy  Iván),  Erőssen  megörvendett 
!  (Háromszék  m,  Vadr.  405).  —  Erősképen,  erős- 
1  képpen:  erősen  (Csallóköz  }íyr.l.2S2).  Nyög,  jaj- 
i  gat    erősképpen    (Udvarhely    m.    Keresztúr    vid. 

Vadr.  476).   —  Erőst:    erősen   (Háromszék  m. 

Vadr.) 

erős-fű :  ezerjófű  (Hely  nélkül  Tsz.). 

erős-inú:  furmint  (szőUőfaj)  (Szilágy-Somlyó 
Nyr.  XVI.238). 

ERŐSKÖD-IK:  L  makacsul  állít,  vitat  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.235 ;  Székelyföld 
Győrffy  Iván),  Már  ü  csak  mind  a  mellett  erős- 
ködik, hogy  a  jószág  ütet  illeti  (Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek);  2.  makacsul  kér  v. 
unszol,  kéréssel  v.  követeléssel  nyaggat  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Háromszék  m.  MNy,  VI.325), 

[ERŐSÖD-IK]. 

[Szólások],  Zapjára  erősödik:  eléri  erőben  az 
apját  (Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr,  XI.382), 


505 


ERŐSSÉG— ÉRTÉK 


ÉRTÉKES— ES-IK 


506 


EBŐSSÉG:  ólmos  eső.  Hűli  az  erősség  (Halas 
Nyr.  IV.275;  Felméri  Lajos). 

EBBE  {ére  Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr. 
Vn.478;  őre  Rozsnyó  Nyr.  Vin.567). 

[EBBŐL]. 

errül-tul:  imígy-amúgy,  félig-meddig,  hanya- 
gul. Csak  amúgy  errül-tul  fésülködött  meg  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.185). 

EEBŰLSŐ:  innenső  (Kapnik  vid.  Nyr.  n.l83). 

EBBÜNNEN,   EBBÜNNET,   EBBŰNNÉT 

[érünnen  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.328; 
XIV.235 ;  errünnet,  errünnét  Háromszék  m.  Vadr. 
498;  Háromszék  és  Csík  m.  összeszögellésénél 
Vadr.  554):  erről,  erről  felől.  Ha  a  hideg  léi, 
mikor  ippeg  rád  jön,  eriggy  ki  a  temetőbe,  válassz 
ki  egy  sirt,  is  azon  érünnen  is  meg  arunnan  is 
hengerdőzz  meg  háromszor,  a  hideg  elhagy,  asz 
mongyák  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.328) 
[vö.  arrunnan]. 

érünnen-árunnan :  innen-onnan  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  X.91). 

EBBÜNNŐL:  erről,  erről-felől  (Háromszék 
m.  Vadr.  498a;  Háromszék  és  Csík  m.  össze- 
szögellésénél Vadr.  554)  [vö.  arrunnól]. 

EEBÜNT :  e  tájt  (Háromszék  m.  Vadr.  498a ; 
Háromszék  és  Csík  m.  összeszögellésénél  Vadr. 
554)  [vö.  arrunt]. 

ÉBSEKES  {érseges  Békés  m.  Sárrét  Gabányi 
Endre):  gőgös,  irigy,  áskálódó  (Békés-Doboz 
Nyr.  Vni.325 ;  Békés  m.  Sárrét  Gabányi  Endre). 
Érsekes  Balog  [gúnynév]  (Békés-Doboz  Nyr.  VIII. 
287). 

EESZÉNY  {eszrény  Baranya  m.  Sziget  via. 
Tsz.;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1841 ;  eszrin  Baranya  m.  Patacp  vid.  Csaplár 
Benedek). 

[1.  ÉRT-]:  1,  érkezés,  ráérés.  Ha  van  érték 
rá:  ha  ráérnek  (Tisza-Sz.Imre  Nyr.  IX.137); 
2.  értembe,  értedbe,  értibe:  abban  az  időben,  a 
melyet  én  megértem,  te  megértél,  ő  megért  v. 
a  melyre  én  emlékszem,  te  emlékszel,  ö  emlék- 
szik (Háromszék  m.  MNy.  VI.324;  Vadr.). 

[2.  ÉRT-].  Értire  ad:  értésére  ad  (Mohács 
Király  Pál;  Alföld  Nyr.  XnL286;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.324;  Vadr,;  Győrfify  Iván). 

3.  ÉRT:  megtud.  Úgy  értettem  tőlle  (Szilágy 
m.  Nyr,  IX.182). 

[Szólások].  Szót  értök:  megtudakolom  (Kecs- 
kemét Nyr.  IX.376).  Nagyot  ért  maga  felől:  ke- 
vély (Háromszék  m.  Vadr.  359). 

ÉBTEGET :  ért  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530). 

ÉRTÉK  {érték  Hont  m.  Horváth  József  1841 ; 
Hont  m.  Kővár  és  vid.  Nyr.  XVI.381 ;   XVII.42 ; 

SZINMYSl  :    MAGYAK  XAjSZÓTÁK. 


Székelyföld  Győrffy  Iván ;  értek  Erdővidék  Tsz.) : 
érkezés,  ráérés.  Nincs  értekém  v.  értékém:  nem 
érek  rá  (Tisza-Roff  Markovics  Sándor;  Hegyalja 
Nyr.  VI.425;  Hont  m.  Horváth  József  1841; 
Hont  m.  Kővár  és  vid.  Nyr.  XVI.381 ;  XVn.42). 
Megteszem,  ha  értékém  lesz  (Abaúj  m.  Nyr.  VI. 
419). 

ÉRTÉKES :  birtokos.  Értékessé  vminek  (Tolna 
m.  Sár-Sz.Lőrinc  Nyr.  in.86). 

ÉRTELÉM  {értelém  Gömör  m.  Magyar-Hegy- 
meg  Nyr.  XVIII.502):  1.  mivolta  vminek.  Min- 
gyá,  csak  mégmondom  az  értelmit  neki  (Miskolc 
vid.  Nyr.  VIII.40) ;  2.  értesítés.  Ha  értelém  lenné 
nekem  akkorára:  ha  értesítést  kapnék  (Gömör 
m.  Magyar-Hegymeg  Nyr.  XV.429;   XVIII.502). 

ÉRTET :  juttat.  Tavaszfélen  jobb  féle  takar- 
mányhoz fogom  a  tehenem  értetni  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

ÉRTETLEN  (értetlen):  értelmetlen,  bolond, 
ostoba  (Palócság  Nyr.  XXn.34). 

ÉRTŐD-IK:  értetődik  (Háromszék  m.  MNy. 
VL325). 

ÉRÜL:  ér  (hozzá,  bele)  (Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  n.327). 

ÉRVÉNYES  {élvényes  Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  XV.575;  örvényes  Palócság  Nyr.  Vni.450; 
Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  IX.333;  Eger  vid.  Nyr. 
XVII.477).  Érvényes,  élvényes:  érdemes,  jóra- 
való, jó  (Göcsej,  Nagy -Lengyel  Nyr.  XV.575; 
Túrkeve  Nyr.  V.227).  A  tengeri  az  idén  nem  volt 
érvényes.  Ez  a  széna  a  lónak  nem  érvényes.  Szé- 
pen beszélt,  de  nem  volt  érvényes  (Túrkeve  Nyr. 
V.227).  Érvényes  beszéde  van:  helyesen  beszél 
(Hajdú  m.  Tetétlen,  Kába  Nyr.  XXni.37). 

ÉRVÉNYTELEN :  rossz.  Érvénytelen  háló  (Fe- 
hér m.  Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVn.430). 

ÉRZÉKENY:  1.  éber  figyelmű,  körültekintő, 
előrelátó  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály);  2.  serény, 
munkás  (Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525); 
3.  lelkiismeretes,  becsületes  (Székelyföld  Nyr. 
11.426;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

1.  ES  (Erdély  Nyr.  XVIU.232;  és  Szilágy  m. 
Nyr.  Vn.424):  eső. 

[2.  ES]. 

[Szólások].  Nagy  esre-hitre:  nagy  esdeklésre, 
sok  kérésre  (Vas  m.  Hegyhát  és  Őrség  Nyr.  l. 
91;  Csallóköz  Nyr.  XVII.555).  Csak  nagy  esre- 
hitre  atta  oda  (Csallóköz  Szinnyei  József).  Nagy 
esre-kérésre :  cs:)  (B.e\y  nélkül  Nyr.  XII.527). 

[3.  ES]. 

es-kutya :  [tréf .  nép-etimológia]  esküdt  (Zemp- 
lén m.  Tállya  Nyr.  IV.565).    [vö.  fias-kutya]. 

ES-IK  (és  Baranya  m.  Kassai  J,  Szókönyv 
n.ll6;   Szalonta  Nyr.   Vin.431 ;    IX.186;    Zilah 

38 


507 


ES-IK 


ÉS— ESDÖD-IK 


508 


Nyr.  XIV.287;  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
116;  Nyr.  XVIII.232;  Kolozsvár  legifj.  Szinnyei 
József ;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János;  Bánffy- 
Hunyad  Nyr.  X.21 ;  és  Szilágy  m.  Sz.Király  Nyr. 
VII.424;  ess  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv 
11.116;  Andrássy  Antal  1843;  Csaplár  Benedek; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.324;  Vadr. ; 
Nyr.  IX.31;  Győrffy  Iván;  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Dalnok  Márton  Imre ;  Brassó  m.  Hétfalu,  Bács- 
falu  Nyr.  III.564;  Csík  m.  Jenőfalva  Nyr.  VIII. 
528;  Csík-Rákos  Dobos  András;  Moldvai  csáng. 
Nyr.  ni.53;  esseni,  ess'éXi,  essene,  ességet  Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m. 
Vadr;  Nyr.  IX.31) :  1.  esik  (az  eső)  (i.  h.)  Hal- 
lod-e, hogy  ess  odaki?  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Esseni  akar  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.31).  Es  az 
eső  (Szalonta  Nyr.  Vin.431).  És  az  es  (Erdély 
Nyr.  XVin.232).  És  az  és  (Szilágy  m.  Sz.Király 
Nyr.  VII.424).  Ess  az  essö  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.324;  Brassó  m.  Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  III. 
564;  Csík  m.  Jenőfalva  Nyr.  VIII.528;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  III.53);  2.  apad,  leszáll  (bor,  víz) 
(Székelyföld  Tsz.);  3.  jut,  akad,  kerül.  Miuta 
ehhö  a  férfihó  estem:  kerültem,  mentem  férjhez 
(Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI. 
432).  A  világon  ollan  erüs  ember  nincs,  kinek 
párjo  ne  essik  (Göcsej  Nyr.  XIV.450). 

[Szólások].  Úgy  esik  mondanom:  úgy  mondhatom 
(Fehér  m.  Szolgaegyháza  Nyr.  IV.44).  Tojásro 
V.  fészekre  esik  (a  tik,  mikor  megültetik,  azaz 
mikor  már  kotlik)  (Veszprém  m.  Csetény  Halász 
Ignác). 

el-esik :  elhull,  megdöglik.  Húsz  juhom  elesett 
(Szeged  vid.  Nyr.  1.425). 

[Szólások].  Elesett  a  kedve:  elment  a  kedve 
(Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.287). 

fenn-esik:  rosszul  esik,  zokon  esik  (neki) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

hézza-esik :  hozzásimul  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

ki-esik:  kimarad.  Kiesik  a  szolgálatból:  el- 
veszti a  szolgálatát  (Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  II. 
520). 

lé-esik:  1.  leszáll,  lelohad  (a  kelő  tészta,  a 
daganat)  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  elesik. 
Ez  a  gyerek  a  jégén  leesett  (Esztergom  vid.  Nyr. 
XIX.239). 

m@g-esik :  1.  elesik  (Komárom  m.  Kürth  Nyr. 
XIX.187;  Csík-Sz.György  Nyr.  X.238);  2.  össze- 
esik (Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly); 
8.  megapad  (folyadék)  (Csík-Rákos  Dobos  András) ; 
4.  megüllepszik  (fölzavart  folyadék)  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Dalnok  Márton  Imre). 

[Szólások].  Megesett  szüvibe:  megszomorodott 
(Háromszék  m.  Vadr.). 

össze-esik:  összekerül  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 


rea-esik:  kéréssel  ostromol.  Beám  esett  min- 
denképpen, hogy  neki  vegyek  puskát.  TJgy  reám 
esett,  hogy  nem  tudok  tőle  mentődni  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

utána-esik :  utána  megy,  utána  jár,  utána 
veti  magát  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

1.  ÉS  (is  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII. 
181.  225.  466;  IX.131.  132;  Szilágy-Somlyó  Nyr. 
XVI.  188).  A  góját  nem  tanácsos  bántani  a  f ész- 
kin, me  hamar  megharagudhat  is  osztán  tüzes  üsz- 
köt  viszen  a  házra,  a  meiken  megbántották,  is  fel- 
gyuttya.  Mikor  szapulsz  is  a  lúgot  a  szapuló  kádba 
a  szennyes  ruhákra  feltötöd,  köpj  a  kádba  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.181).  Legyen  ojjan 
jó  szivvel  hozzám  is  aggyon  ennek  az  én  nyeve- 
rémnek '  abbul  a  fedelencbül.  Mos  vót  itt  is  má 
mijjen  hamar  ellobbant  (225).  Együtt  vacsoráltak 
is  osztán  lefeküttek  az  árok  mellé  (466).  Még  éccer 
a  torkodra  for  a  pletyka,  is  többel  kötöd  be  (IX. 
131).  Még  a  zannya  teje  a  száján  van,  is  má  hová 
áll  a  szeme  (132).  Egyszer  vót,  hun  nem  vót,  eggy 
ember  is  eggy  asszony.  Az  ember  ögyvez  vót  is 
mindegyre  az  asszonytul  kirt  lapátot,  szinvonót 
(Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.188). 

[2.  ÉS]. 

és-ves:  ás-vés  (Palócság  Nyr.  XXI.306). 

ESD :  1.  megszáll.  Esdi  a  légy  a  marhát  (Szé- 
kelyföld Tsz.).  Essö  lessz,  met  erőssenn  esdik  al 
legyek  a  marhát  (Székelyföld  Győrffy  Iván).  No 
ugyan  esdik  ezt  a  leányt  a  legények:  ostromolják 
(Székelyföld  Tsz.) ;  2.  erősen  kíván.  A  légy  esdi 
a  mézet  (Háromszék  m.  MNy.  VI.324;  Vadr. 
498a ;  Győrffy  Iván).  TJgy  ezsdi  a  kény  eret  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Ezsdi  [ezt  v.  azt 
az  ételt]  (Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XIX.527). 

rea-esd:  1.  rájár;  2.  rávágyik  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.346;  Győrffy  Iván). 

ESDEG:  az  űzött  vadhoz  kapkodva  ugat  (az 
eb)  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

ESDEK :  áhítozik,  vágyakozik  (Hernád  völgye 
Nyr.  XVn.555). 

ESDEKEL :  1.  nekiesik.  A  kutyák  esdeklik  az 
embert:  nekiesnek,  nekitámadnak  (Tisza-Dob 
Nyr.  X1X.95).  Úgy  esdekel  ez  a  cudar  légy:  rá- 
rászáll  az  emberre  (Kisújszállás  Nyr.  XX.  190); 
2.  erősen  kíván.  Ugy  ezsdékli  a  kényeret  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

ESDES:  eseget,  el-elesik  (Háromszék  m.  NyK. 
m.lO). 

ESDŐD-IK:  vágyódik,  sóvárog,  esenkedik, 
esdve  kér  (Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.324;  Vadr.;  Győrffy 
Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Három- 
szék m.  Dalnok  Márton  Imre ;  Csík-Rákos  Dobos 
András).  Úgy  esdődik  érte,  hogy . . .  (Háromszék 
m.  Vadr.).  A  gunyájáér  esdödö  szép  tündér-leány 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  458). 


509 


ESEDfiZ-IK— ESETÉS 


ESETT— ESŐ 


510 


ESEDÉZ-IK:  eseget,  el-elesik,  hulladoz  (Ud- 
varhely m.  Vadr.).  Ez  a  hitvány  kabala  fojvást 
esedezik  ezenn  a  kutya  meredek  kaptatónn  (Szé- 
kelyföld Győrff'y  Iván).  Porka  havak  esedeznek 
(Udvarhely  m.  Kénos  Vadr.  532). 

[ESÉGÉL],  ESSÉGÉL:  esik  (esdegél)  az  eső 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Dalnok 
Márton  Imre;  Csík-Rákos  Dobos  András). 

[ESÉGET],  ESSÉGET  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos ;  Dalnok  Márton  Imre ;  Csík-Rákos 
Dobos    András;    esszeget   Moldvai    csáng.     Nyr. 

IX.530):    cv. 

ESEKED-IK  :  esenkedik,  esdve  kér  (Székely- 
föld Győrfíy  Iván). 

ESELLŐ  :  esernyő  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.422). 

ESENG :  gyári  ecet  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.431;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.142). 

ESENCIA  {essentia  [?\  Nagyvárad  Nyr.  XVI. 
572) :  1.  magától  leszivárgó  asszú-lé  (Zemplén  m. 
Mád  Nyr.  VI.286) ;  2.  pálinka  (Nagyvárad  Nyr. 
XVI.572). 

ESENKÉD-IK :  erősen  vágyik,  sóvárog,  esdve 
kér,  rimánkodik  (Göcsej  Nyr.  Xn.95;  XIV.165; 
Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII.331 ;  Bala- 
ton mell.,  Pápa  vid.  Tsz.;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.237).  Á  tehén  esenkedik  a  riepáért  (Göcsej 
Budenz-Album  159).  A  ló  esenkedik  az  abrakit 
(Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.  142). 

ESENKEZ-IK :  cv  (Csík  m.  Gyergyó-Sz.Miklós 
Nyr.  X.41). 

ESENLEG,  ESENLEGESÉNN :  esetleg  (Szé- 
kelyföld Győrflfy  Iván). 

ESENLŐ:  esővíznek  a  rétről,  mezőröl  való 
levezetésére  szolgáló  kisded  meder  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

1.  ESENNEN  {esennyen  Zala,  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  II.Ul):  sóvárogva,  vágyakozva  (Gö- 
csej, Vas  m.  Kemenesalja,  Balaton  mell.,  Pápa 
vid.  Tsz.;  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.113; 
Székelyföld  Győrffy  Iván). 

2.  ESENNEN  esetleg  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

ESÉS  (Abaúj  m.  Nyr.  IV.323;  esés  Gömör  m. 
Síd  Nyr.  XVin.502):  eső. 

ESET :  1.  esés.  Ennek  a  víznek  nincs  jó  esettye, 
mét  ez  a  malom  csak  alig  lüktet  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  IV.426).  Jó  esetje  van  a  malomnak,  a  folyó- 
nak. Nagy  esetje  van  a  gát  vízinek  (Székelyföld 
Kiss  Mihály);  2.  fogás.  Ennye  de  jó  eseti  van 
ennek  a  küjnek,  ustornak  (Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  in.l41). 

ESETÉS:  jól  álló,  helyesen  álló,  jó  fogású 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.).  Esetés  ember:  jó 
termetű  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  ILI  13^. 


ESETT :  megdöglött.  Esett  juh  (Szeged  vid. 
Nyr.  1.425).  Esett  hus:  dög,  de  nem  betegség- 
ben elhullott,  hanem  pl.  fölpuffadt  (Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  IX.283). 

[ESÉTTSÉG]. 

megesettség :  baj,  kellemetlen  eset.  Tündé- 
rek, tündérek,  fújjátok  a  forró  ólmot,  mert  az 
éjjel  nagy  megesettségünk  lesz  (Gömör  m.  Nyr. 
XXnL44). 

ESHEND:  áhítozik,  vágyakozik.  A  lyányra 
vetette  a  szemét,  de  a  lyány  is  eshend  utánna. 
Mit  eshend  utánna,  mint  az  éh  tyúk  a  nyálra ! 
Eshendő:  áhítozó,  vágyakozó  (Bodrogköz  Nyr. 
XVn.555). 

1.  ESK :  eskü.  Nem  vették  bé  az  eskit  neki: 
nem  fogadták  el  az  esküjét  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

2.  ESK:  esküszik.  Erössen  gyanóba  vót  fogva 
a  verekedés  mián,  de  a  felétetéskor  eleské  a  dogot 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

ÉSKÉREP  (Karancs  vid.  Nyr.  XXII.48;  és- 
karaplya  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.240) :  szalamandra. 

ESKET,  ESKÜT  {esküt  Székelyföld  Győrffy 
Iván).  Esket:  [tréf.]  ver.  Eskette  a  kutyát,  a  lovat. 
Esketik  egymást :  yerekeánek.  A  tanító  ugyancsak 
esketi  a  gyerekeket  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.237 ; 
Túrkeve  Nyr.  V.227). 

essze-esküt :  összeesket.  Ha  eccer  a  pap  essze- 
esküti  ököt,  hát  akkő  csak  ásó-kapa  válassza  el 
egymástó  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

ESKŰD-IK,  ESZKED-IK  [esküd-ik  Szentes  Nyr. 
VIII.370;  eszkedm  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.531): 
esküszik. 

ESKÜDŐ  {esküdeö  napja  Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
287) :  esküvő  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
1.120.  140;  Torontál  m.  Pádé,  Szőreg  Kálmány 
L.  Szeged  népe  n.33.   211;  ni.41.  231). 

ESKÜSZ-IK,  ESKESZ-IK  {eskesz-ik  Székely- 
föld Tsz.;  Győrffy  Iván;  esküszni  Soprony  m. 
Csorna  Nyr.  XXn.330). 

ESŐ  {essö  Somogy  m.  Nágocs  Nyr.  VL468; 
Kecskemét,  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Bánffy- 
Hunyad  Nyr.  X.21;  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  n.  MNy.  VI.324; 
Három^szék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Dalnok  Már- 
ton Imre ;  Brassó  m.  Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  III. 
564;  Csík  m.  Jenőfalva  Nyr.  Vin.528;  Csík- 
Rákos  Dobos  András;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 
53;  essü  Göcsej  Nyr.  XIV.164). 

esső-fogó:  esernyő  (Somogy  m.  Csurgó  Ki- 
rály Pál). 

eső-ruha :  eső  ellen  védelmül  használt  abrosz- 
féle (Nagy-Kúnság  Nyr.  VI.413). 

eső-tartó  (esső-tartó) :  esernyő  (Székelyföld 
Nyr.   XVIII.329;  Kiss  Mihály,  Szinnyei  József; 

33* 


511 


ESOLEK— ESTENDEN 


BSTENNÉS— ESZÉD-IK 


512 


Udvarhely  m.  Nyr.  III.261 ;  Csík  m.  Gyímes  Nyr. 
IX.504). 

ESŐLÉK  (Vas  m.  Kemenesalja,  Baranya  m. 
Tsz. ;  Borsod  m.  Ernőd  Király  Pál ;  eseHe'k  Gö- 
mör  m.  Nyr.  XVIII.502;  esölik  Debrecen  Nyr. 
VII.189):  hulladék. 

ESŐS  {esses,  essés  Göcsej  Nyr.  XIII.256 ;  XIV. 
164;   essés  Zala,  m.   Kővágó-Örs  Halász  Ignác). 

[Esőz-nc]. 

meg-esőzik :  esősre  változik  (az  idő)  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.340;  Győrffy  Iván). 

ESPÉLY :  faszeg,  a  mellyel  a  sátor  ponyváit 
összefoglalják  (Pápa  vid.?  Tsz.). 

ÉSPÉRÉS  {esperest  Háromszék  m.  Nyr.  IV. 
470;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Dalnok 
Márton  Imre;  Csík-Rákos  Dobos  András). 

ESPIÁSKOD-IK  {espiáskonnya) :  kémkedik 
(Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.372). 

EST,  ESTE,  ESTVE  {esve  Tisza-Dob  Nyr. 
XX.240;  Palóeság,  Várkony  Nyr.  XXL460;  ósíe 
Bánífy-Hunyad  Nyr.  X.21 ;  Kolozs  m.  Szucsák 
Nyr.  XVI.328;  Deés  Nyr.  XXn.284;  Székelyföld 
Nyr.  11.471;  Marosszék,  Nyomát  Nyr.  XV.287; 
östve  Székelyföld  Tsz. ;  öszte  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.481).  Esteleg,  estélleg :  este  felé  (Székelyföld 
Nyr.  11.39;  Kiss  Mihály,  Csaplár  Benedek;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.324;  Győrflfy  Iván);  estéHeg: 
oo  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[Szólások].  Estére  kéve:  este  (Győr  m.  Sziget- 
köz Nyr.  XIX.190). 

ESTÉÉD-IK:  esteledik  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

bé-estóédik :  beesteledik  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

ESTELÉD-IK  {Q\-estéledQiX  Háromszék  m.  Vadr. 
421). 

ESTÉLÉG:  esteledni  kezd  (Székelyföld Győrffy 
Iván). 

[ESTELÉS]. 

estelös- estig  (Háromszék  m.  Vadr.  498a; 
Győrffy  Iván;  estelös-estig  Háromszék  m.  MNy. 
VI.324;  estöllös-estig  Székelyföld  Győrffy  Iván): 
egész  estig. 

[ESTÉLL-IK]. 

bg-estöUik  {he-estéll'éXX) :  beesteledik  (Heves 
m.  Párád  Nyr.  XXn.477). 

ESTENDEN  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 
132;  Katona  Lajos;  estenden  Csallóköz  Csaplár 
Benedek ;  estendön  Udvarhely  m.  Vadr. ;  estendőn 
Székelyföld  Nyr.  11.39;  Kiss  Mihály;  estemen 
hely  nélkül  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  11.175 ; 
estönde  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  estünnen 
Dráva  mell.   Kopács  Nyr.   XVI.573):   este  felé. 


[ESTÉNNÉS]. 

estönnes-estig;  egész  estig  (Székelyföld  Győrflfy 
Iván). 

ÉSTÉR  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
ester  Székelyföld,  Erdővidék  Tsz. ;  esztér  Három- 
szék m.  Kiss  Mihály ;  hestér  Eszék  vid.  Nyr.  VIII, 
326):  meddő,  magtalan. 

[ESTET]. 

[el-estet]. 

[Szólások].  Elestetett  az  üdö:  eső  lett  (Három- 
szék m.  Vadr.  498). 

ÉSZ-IK.  Még  fekete  kávét  is  ettünk  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.332). 

[Szólások].  Eszi  magát:  mérgelődik,  bosszan- 
kodik (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381 ; 
Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVni.528). 

ÉSZ  {esz  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác ; 
Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr.  560;  Három- 
szék m.  Vadr.;  Nyr.  IV.514;  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Csík-Rákos  Dobos 
András).  Adjon  isten  észt  (Háromszék  m.  Vadr.). 

[Szólások].  Éggyik  eszemmel  el  és  mennék,  a  má- 
sikkal itt  és  maradnék ;  nem  tudom,  mitévő  legyek 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Dalnok 
Márton  Imre).  Vmi  esz  érte:  eszébe  jutott  vmi 
(Háromszék  m.  Incze  Béni).  Vmi  esz  érte  ezt  az 
embert,  visszaindult,  mintha  vmi  megülte  volna  az 
orrát  (Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr.  560). 
Elindult  vala  hézzám,  de  vmi  esz  érte,  ugy  meg- 
tért, mintha  az  arrát  megülték  vóna  (Háromszék 
m.  Kiss  Mihály).  Eszit  veszteni:  elfelejteni  (Erdő- 
vidék Nyr.  VIII.142).  Űzi  az  eszit:  bolondos  tré- 
fákat művel  (Székelyföld  Győríiy  Iván).  Eszhe 
vesz :  észre  vesz  (Somogy  m.  Király  Pál).  Észhe 
kap:  eszébe  ötlik  vmi,  észreveszi  magát  ideje- 
korán, mielőtt  pl.  elszólná  magát  (Cegléd  Király 
Pál). 

észméricskel :  ésszel  föl  akar  fogni.  Hasz- 
talan észméricskelek,  nem  megy  sehogysem  a  fe- 
jembe (Alföld  Nyr.  Xin.286). 

észméricskelés :  ésszel  fölfogni  akarás  (Há- 
romszék m.  Győrflfy  Iván). 

[ósz-rekedet].  Eszerekedtén  van:  eszén  kívül 
van,  nincs  elég  esze,  nem  találja  föl  magát 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.359;  Kiss  Mihály). 

esz-tok :  [tréf .]  koponya.  Nem  sok  van  az  esztok- 
ban  (Háromszék  m.  Vadr.  498a;    Győrflfy  Iván). 

esze-fitty:  feledékeny  (Alföld  Nyr.  XIII.237; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.324;  Vadr.  498b;  Győrflfy 
Iván). 

eszén -levő.  Eszenlevő  ésszel:  józan  ésszel 
(Fájsz  Nyr.  Vn.429). 

ESZÉD-IK,  ESZŐD-IK,  ESZÜD-IK  ieszéd-ik 
Székelyföld;  Tsz.;  Andrássy  Antal  1843;  Három- 


513       ESZEGELŐD-IK— ESZÉNKED-IK 


ESZENT— ESZMED-IK 


514 


szék  m.  MNy.  VI.324.  357;  Vadr. ;  Győrffy  Iván; 
eszéjed-ik  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.324;  Vadr.  498b;  fel-  v.  fö\-esződ-ik 
Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XXL143;  Székely- 
föld Nyr.  V1IL463;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.424; 
eszüd-ik,  föl-  V.  fe\-eszüd-ik  Repce  mell.  Nyr. 
XX.411 ;  Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr. 
Kiss  Mihály) :  magához  tér,  eszméletre  tér. 

föl-  V.  fel-eszédik,  -esződik,  -eszüdik:  föl- 
eszmél, fölocsudik,  magához  tér,  fölébred  (Repce 
mell.  Nyr.  XX.411;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XXL143;  Székelyföld  Tsz.  112a;  Nyr.  Vin.463; 
Kriza,  Andrássy  Antal  1843 ;  Háromszék  m.  Vadr. ; 
Nyr.  IX.424 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

ki-eszüdlk:  oc  (Háromszék  m.  Vadr.  498b). 

még-eszüdik :  cv  (Háromszék  m.  Vadr.  498b). 

ESZEGELŐD-IK :  eddegél  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.427). 

ESZEL  {eszéüi  Simontornya  Nyr.  V.230;  föl- 
eszéll  Székesfehérvár  Nyr.  VII.  139):  1.  észrevesz 
(Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381).  Ugy 
eszeltem,  hogy  nem.  jó  szemmel  néztek  rám  (Tisza- 
Eszlár  Nyr.  XII.507);  2.  oktat  (Szeged  Csaplár 
Benedek;  Borsod  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.11  ; 
Simontornya  Nyr.  V.230). 

föl-eszöl  {föl-eszell  Székesfehérvár  Nyr.  VII. 
139):  1.  fölgondol  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.381);  2.  fölvilágosit,  fölnyitja  a  szemét, 
kapacitál  (Tolna  m.  Nyr.  V.524;  Székesfehér- 
vár Nyr.  Vn.l39). 

ki-eszél:  kitalál,  kigondol  (Kún-Sz.Márton 
Nyr.  11.474).  Kieszötem,  mére  járnak  a  szarvasok 
meg  a  zözek,  oda  vettem  a  tűret  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.430).  Ezt  ugyan  jól  kieszelte  a 
német  (Alföld  Nyr.  XIV.  190).  Ármányos  embör, 
kieszöl  mindönt.  Dejszen  rég  kieszölte  azt  már  a 
paraszt  nép  is  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

mgg-eszel :  1.  észrevesz,  neszét  veszi,  fölfog 
(Székelyföld  Gyórffy  Iván ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.340;  Vadr.;  Háromszék  m.  Szotyor  Gyórffy 
Iván).  Jókő  mégeszéte  a  dogot  (Székelyföld  Gyórffy 
Iván);  2.  megtanít,  eszét  kineveli.  Megeszeli 
okos  Péter  tudatlan  Fáit,  hogy  mit  mondjon  (Hely 
nélkül  Nyr.  XII.528).  Öleget  eszelte  az  apja,  de  biz 
azt  még  sem  eszelhette  meg  igazában.  Okos  apának 
dolga  jól  megeszelni  a  fiját,  mielőtt  a  világba  küldi 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[ESZÉLKÉD-IK],  ÉSZELKÖD-IK :  megért,  föl- 
fog [?].  Nem  észelködöm  a  mogik  szovikat  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  IX.454). 

ESZELŐ :  oktató,  tanácsadó  (Simontornya  Nyr. 
V.230). 

ESZELŐKÖS:  eszelős  (Túrkeve  Nyr.  VIII. 
469;  Debrecen  Nyr.  Vn.l89.  521;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.235). 

ESZÉNKÉD-IK  (Háromszék  m.  Vadr.  498b; 
eszenked-ik  Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.471 ;   eszén- 


kéd-ik  Székelyföld  Gyórffy  Iván;  Erdővidék  Ki- 
rály Pál;  í'él-eszinkédxú.  Háromszék  m.  Vadr. 
498b):  magához  tér,  eszméletre  tér. 

f él-eszinködik :  föleszmél,  magához  tér,  esz- 
méletre tér,  fölébred  (Háromszék  m.  Vadr.  498b). 

[ESZÉNT]. 

még-eszént :  megsejt  (Székelyföld  Kriza), 

ESZENYÁK:  nagyehető,  telhetetlen,  mohó 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

[ESZÉSÉD-IK]. 

mög-eszesegyik :  megnő  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
335). 

ÉSZKÁBA  (Tisza- Abád-Szalók  Nyr.  IX.  144; 
Székelyföld  Kriza ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Csík-Rákos  Dobos  András;  iszkába  Sze- 
ged, Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Békés  m. 
Király  Pál;  Baja  Bayer  József;  Török-Becse 
Nyr.  IX.92;  Kolozsvár  Erdélyi  Lajos;  Székely- 
föld Kriza ;  Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.472 ;  iszkápa 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Komárom  Kóssa 
Albert ;  iszkáva  Heves  m.  Király  Pál) :  1.  össze- 
foglaló vaskapocs,  a  melynek  két  hegyes  vége 
derékszögre  van  hajlítva  (i.  h.);  2.  iszkába: 
durva  famunka  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr. 
IX.283). 

ESZKÁBÁL  {eszkábál  Palócság  Nyr.  XXII.34 : 
iszkábál  Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283; 
Komárom  Borbély  Kornél;  Békés  m.  Nyr.  III. 
525 ;  Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek ;  Ud- 
varhely m.  Nyr.  IX.236 ;  iszkápál  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek) :  1.  eszkábál,  eszkábál,  eszkábál,  isz- 
kábál: nagyjából  összeüt,  összecsinál,  összetákol 
(Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283;  Komá- 
rom Borbély  Kornél;  Kún-Sz.Miklós  Nyr.  VII. 
379;  Békés  m.  Nyr.  111525;  Szentes  Nyr.  VIH. 
187 ;  Kecskemét  Nyr.  XIX.46 ;  Csaplár  Benedek ; 

j  Szeged  Csaplár  Benedek ;  Tisza- Abád-Szalók  Nyr. 

I  IX.144;   Szatmár  m.   Nagy-Dobos   Nyr.  IX.562; 

I  Palócság  Nyr.  XXn.34;  Bars  m.  Nyr.  X.138; 
Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  Udvarhely  m.  Nyr. 
IX.236;  Erdő  vidék  Nyr.  IX.236);  2.  iszkápál: 
ösztönöz,  döfköd  (Csallóköz  Csaplár  Benedek); 
3.  iszkápál:  kapaszkodik  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

ki-eszkápál :  kivergődik  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.356;  NyK.  III.12).  Elönösel-ig  £szkápála  ki  abból 
a  &<yi(íZ  (Udvarhely  m.  Nyr.  V.231). 

ESZKÖZ:  igás  fogat  (Csallóköz,  Bacsfa  Nyr. 
XVI.47). 

ÉSZKÜTNYÉNYIK :  a  papnál  (papi  bér  fejé- 
ben) szolgálatot  teljesítő  paraszt  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  in.3;  X.203). 

[ESZMÉD-EK]. 

fel-eszmeedik :  föleszmél,  fölocsúdik,  fölébred. 
Alig  eszmeedtem  fel,  ugy  elaludtam  volt  (Székely- 
föld Nyr.  Vin.463). 


515 


ESZMÉL— ESZTERHA 


Í5SZTERHA 


516 


[ESZMÉL]. 

ki-eszmél:  kivesz  (a  szemével),  megismer. 
Látom,  de  nem  tudom  kieszmélni  (Mélykút  Nyr. 
XIL280). 

[ESZMÉLED-IK]. 

ki-eszméledik :  kitalál  vmit  (Himyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.459). 

ESZMÉLETES :  gondolkodó,  elmélkedő  (Csalló- 
köz Nyr.  1.232). 

ESZMÉLKÉD-IK  (Hajdú  m.  Tetétlen,  Kába 
Nyr.  XX1II.37 ;  észméked-ik  Tolna  m.  Sár-Szt.Lő- 
rine  Nyr.  III.177;  eszmÜked-ik  Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  VI.424;  IX.558):  1.  gondolkozik,  töri  a  fe- 
jét. Azon  eszmékedik,  hogy  csdhasson  (Tolna  m. 
Sár-Sz.Lőrinc  Nyr.  III.  177);  2.  emlékszik.  Esz- 
mélkedem arra  az  esetre  (Hajdú  m.  Tetétlen,  Kába 
Nyr.  XXin.37).  Eszmílkedem  rá.  A  minapéba, 
teccik  eszmílkedni  a  mint  lebeszütem,,  szintígy  jár- 
tam vele  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  V1.424 ;  IX.558). 

[ESZMÉLŐD-IK],  ISZMELŐD-nC:  eszméletre 
tér,  magához  tér,  ébred  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  X.239). 

[ESZMÜL]. 

fő-eszmül:  fölébred  (Zala  m.  Hetes,  Dobro- 
nak  Nyr.  11.467). 

ÉSZTÉNA  {észtina  Kalotaszeg  Nyr.  XX.467; 
észténa  Udvarhely  m.  Nyr.  111.512;  isztinaK&lot&- 
8?eg  Nyr.  XX.467;  Székelyföld  Tsz.  112b):  a 
juhoknak  sövénnyel  bekerített  fejő-  és  alvó- 
helye (Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván;  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.14.  389.  410;  Udvarhely  m. 
Nyr.  in.512;  Háromszék  m.  MNy.  VI.215.356; 
Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Dalnok  Márton 
Imre ;  Csík-Rákos  Dobos  András ;  Bukovina  Nyr. 
VI.472). 

esztena-biró :  a  juh-fejő  tanya  fölügyelője 
(Háromszék  m.  Nyr.  XVn.138). 

gsztena-fejés:  juh-állomány  fejese  (Udvar- 
hely m.  Korond  Nyr.  IV.235). 

ESZTERGÁLYOS  (isztorgálos  Somogy  m.  Ki- 
rály Pál). 

ESZTERÁG,  ESZTRÁG:  gólya  (Székelyföld 
Tsz.). 

ÉSZTÉRHA  (eszterha)  (Pápa  vid.  Tsz. ;  Szat- 
már  és  Bereg  m.  Pap  Károly;  esztérgya,  eszter- 
gya  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518;  XX. 
368 ;  Soprony  m.  Nyr.  IV.77 ;  S9prony  m.  Szil- 
sárkány Nyr.  VI.373;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV. 
521 ;  észtérgye,  esztergye  Zala  m.  Szepezd  Nyr. 
XV1I.190;  Veszprém  vid.  Nyr.  XIX.574;  észtérhaj, 
eszterhaj,  eszterháj  Abauj  m.  Beret  Nyr.  11.423; 
Abauj  m.  Buzita  Nyr.  VII. 134;  Zemplén  m. 
Erdélyi  J,  Népd.  és  mond.  1.29;  Palócság  Nyr. 
XIX.93;  XXII.34;  észtérhé  Háromszék  m.  Uzon 


I  Erdélyi  Lajos;  Dalnok  Márton  Imre;  Csík-Rákos 
{  Dobos  András ;  észtérhéj,  eszterhéj  Palóeság  Nyr. 
XIX.93;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m. 
Zetelaka  Nyr.  11.89 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Dalnok  Márton  Imre;  Csík-Rákos  Dobos 
András;  Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XIX.527; 
eszterhéja  Bukovina  Nyr.  VI.472 ;  észtérhéjj  Ud- 
varhely m.  Olasztelek  Nyr.  XV.336 ;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Dalnok  Márton  Imre; 
Csík-Rákos  Dobos  András ;  eszterja  Balaton  mell., 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  észtre,  észtre  Tata  vid. 
Nyr.  V.473;  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVin.528; 
Érsekújvár  Nyr.  VIII.282;  esztré-kjia.  Komárom 
m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  Vni.94;  észtréha  Nógrád 
m.  Nyr.  V.  181 ;  észtri,  esztri  Hont  m.  Nyr.  VI. 
182;  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575;  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.45;  Bars  m.  Léva  Czimmermann 
János;  isztérgya  Veszprém  m.  Várpalota  Nyr. 
XXI.477;  Somogy  m.  Csurgó  vid.  Király  Pál; 
isztérgye,  isztergye  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVH. 
190;  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.183;  Ba- 
laton mell.  Fábián  Gábor.  1839;  Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  IX.283;  Tolna  m.  Nyr.  VI. 
274;  iszterhaj  Dunántúl  Nyr.  V.181;  isztérhéj 
Kecskemét  Nyr.  XIX.46;  isztorhaj  Kis-Kún-Ha- 
las  Nyr.  XIV.477;  XV. 142;  isztorhé  Baranyám. 
Ormányság  Nyr.  1.379;  Alsó-Baranya,  Pellérd 
Nyr.  XL382;  isztorhéj  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
142;  isztorhéj  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
191 ;  isztörnye  Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI. 
238;  isztre  Nyitra  vid.  Kelecsény  József  1843; 
isztri  Hont  m.  Nyr.  XVII.271 ;  Bars  m.  Léva 
Czimmermann  János ;  oszré  Baranya  m.  Mecsek- 
hát Thomaer  Ignác  1841 ;  szérha,  szerha  Abauj 
m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.326 ;  Alsó-Csallóköz,  Komárom 
m.  Nyr.  XVII.287;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr. 
IV.236;  Csallóköz,  Féli  Király  Pál;  Mátyusfölde 
Nyr.  XIX.459;  Pozsony  m.  Király  rév,  Nyitra  m. 
Vág-Hosszúfalu  Nyr.  XIX.556 ;  Nyitra  vid.  Kele- 
csény József  1843;  szérha  Érsekújvár  Nyr.  VII. 
41 ;  szérhaj  alá  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XVIII. 
185;  szérká  [?]  Érsekújvár  Nyr.  Vin.332;  XIX. 
457;  üsztörgye  Somogy  m.  SzőUős-Györök  Nyr. 
XVI.46) :  1.  eszterháj,  észtre,  isztre,  szérha,  szerha, 
szérha,  szérká  [?] :  háztető  (nád-  v.  szalma-födél) 
(Abauj  m.  Beret  Nyr.  n.423 ;  Csallóköz,  Féli  Ki- 
rály Pál ;  Alsó-Csallóköz  Komárom  m.  Nyr.  XVII. 
287;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.236;  Má- 
tyusfölde Nyr.  XIX.459;  Nyitra  vid.  Kelecsény 
József  1843;  Érsekújvár  Nyr.  Vn.41;  Vin.282. 
332;  XIX.457);  2.  er^sz  (az  1.  és  3.  alatt  nem 
idézett  helyeken  és  Érsekújvár  Nyr.  Vin.282. 
332;  XIX.457);  3.  észtérhéj,  észtre,  esztri,  isztér- 
gya: eresz  alja  (Veszprém  m.  Várpalota  Nyr. 
XXL477;  Tata  vid.  Nyr.  V.473;  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.45;  Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr. 
XIX.527). 

[Szólások].  Nekiment  az  esztergyének :  ripacsos, 
ragyás  (Veszprém  vid.  Nyr.  XIX.574). 

[gsztgrha-alja]  {esztré-djja  Komárom  m.  Nagy- 
Igmánd  Nyr.  VIII.94;  szerhajja  Abaúj  m.  Puszta- 
falu Szádeczky  Lajos):  eresz  alja. 


517 


BSZTERIC— ESZTRMGAL 


ÉSZTRINGOL— ÉTELÖD-IK 


518 


ESZTERIG  :  eggy-rúdú  lajtorja,  a  melynek  a 
fogai  két  felül  kiállanak  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839)  [vö.  ösztörü]. 

ÉSZTOVÁTA  {asztalváta  [nép-etimológia]  Besz- 
terce m.  Zselyk  Nyr.  XVIII.576 ;  esztaváta  Bereg 
m.  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly; 
eszteváta  Székelyföld  Tsz.;  esztováta,  esztováta 
Szatmár  m.  Nyr.  XVn.417 ;  Szatmár  m.  Krassó  Nyr. 
XVI.335;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVI1I.432; 
Züah  Nyr.  XIV.287;  Kalotaszeg  Nyr.  XX.467; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVIII.527 ;  Brassó  m.  Hétfalu,  Zajzon  Nyr. 
in.326;  esztováta  Abauj  m.  Beret  Nyr.  n.423; 
eszváta  Bodrogköz,  Gömör  m.  Tsz.  113a.  329b; 
Borsod  m.  Diósgyőr  Nyr.  IV.43;  eszváta  Mátra 
vid.  Nyr.  XXII.287;  isztőháta  [nép-etimológia] 
Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII.379;  isztováta  Kalota- 
szeg Nyr.  XX.467;  osztováta  Kolozs  m.  Szucsák 
Nyr.  XVin.576;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  1.281; 
IX.177;  Kiss  Mihály;  Maros-Torda  m.  Nyr.  Xü. 
425;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XV.384; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVIII.527;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Háromszék  m.  Közép-Ajta  Király  Pál; 
Csík  m.  Nyr.  VnL93,;  Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr. 
XX.144;  oszváta  Bukovina  Nyr.  Vl.525 ;  szágyfa 
[nép-etimológia]  Gömör  m.  Tsz.  113a;  szátva 
Abauj  m.  Király  Pál ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.325;  Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.  172;  Ipoly  völgye. 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381.  526.  574;  szátyfa  [nép- 
etimológia] Gömör  m.  Krasznahorka- Váralja  Nyr. 
III.185;  szátyiva  Bereg  m.  Munkács  és  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly;  szátyva  Palócság  Nyr. 
XXII.79):  szövőszék. 

ÉSZTRÉNGA  {észtérunga  Udvarhely  m.  Szál- 
dobos Nyr.  IV.93;  Csík-Rákos  Dobos  András; 
esztrenga,  esztrenga  Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Pápa  vid.  Tsz.;  Hajdú  m.  Nádud- 
var Nyr.  Vin.234;  Abauj  m.  Beret  Nyr.  ni.523; 
Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.225;  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Székelyföld  Győrfify  Iván;  Erdővidék 
Tsz. ;  isztronga  Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek; osztronga  Abauj  m.  Pusztafalu  Szádeczky 
Lajos) :  bekerített  juh-fejő  hely. 

[Szólások].  Esztreyigára  hajt  (Balaton  mell.  Tsz. 
113a),  esztrengát  (esztrengát,  osztrongát)  hajt:  a 
juhokat  eggyenként  fejesre  hajtja  (Abauj  m.  Beret 
Nyr.  III.523;  Abauj  m.  Pusztafalu  Szádeczky 
Lajos;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

[isztronga-lik]. 

isztrongalik-lábú :  kifelé  görbült  lábú  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  VnT.41). 

ÉSZTRÉNGÁL  (Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575; 
Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273 ;  eszterengál  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.237;  isztringál  Bácska  Csap- 
lár Benedek;  isztrongál  Kis-Kún-HalasNyr.  XVIII. 
192;  Kecskemét  Nyr.  XIX.46;  Bácska  Csaplár 
Benedek ;  Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX.378) :  a  juho- 
kat eggyenként  fejesre  hajtja. 

meg-esztrengál :  1  megfej  (Pápa  vid.  Tsz.); 
2.   meg-esztrengál,    [meg-?]isztringál :   erős  fenyí- 


ték alá  vesz,  ráncba  szed,  megzaklat,  megver 
(Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tsz.;  Zala  m.  Nyr. 
11.427). 

[ÉSZTRINGOL]. 

meg-észtringol :  elpáhol,  jól  elver  (Ipoly  völ- 
gye, Kővár  vid.  Nyr.  XVI.526).  Úgy  mégesztrin- 
góta,  hogy  a  füle  is  kétfelé  át  (Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVn.425). 

1.  ÉT  {iüi  Debrecen  Nyr.  IX.477;  i'íiír  Deb- 
recen Nyr.  XIX.288):  1.  evés.  Falárd  embernek 
sokba  kerül  az  éte  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.31); 
2.  étel.  Nem  volt  se  éte,  se  ita  (Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.387).  Komámat  itt  étén, 
itán  tartják;  mire  vágyik  még?  (Szatmár  Nyr. 
IV.372),  Sem  étem,  sem  itom  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.225).  Egyik  napra  úgy  mint  a  másikra  kijár 
éte,  bére  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  II. 
375).  Éte-bérejér  szógál  (Szentes  Nyr.  XVII.85), 
ítiir-biriír  szógál:  nem  fizetnek  neki,  csak  azért 
szolgál,  a  mit  megeszik  (Debrecen  Nyr.  XIX. 
288).  Még  árvább,  a  kinek  éte-bére  sincs  (Szentes 
Nyr.  XVII.85).  Itit,  bírit  várja,  a  ki  szógál  (Deb- 
recen Nyr.  IX.477) ;  3.  étvágy.  Az  étem  elmaratt 
(Tisza-Dob  Nyr.  XX.240). 

2.  ÉT  {éjt  Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  vid. 
Nyr.  XVIII.479):  1.  etet.  ,No  Pista,  mit  csinál 
anyád?'  „Hát  éti  éds  apámat."  ,Hát  beteg  apád?' 
„Nagyon  biz  a."  ,Hát  mivel  éti?'  „Hát  fenével'' : 
fenével  eteti,  vagyis  azt  mondogatja,  hogy  egye 
meg  a  fene  (Alföld  Nyr.  Xin.286) ;  2.  méreggel 
etet,  mérgez  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell. 
Nyr.  XVin.479;  Háromszék  m.  MNy.  VI.209. 
324;  Győrfify  Iván;  Vadr.  498b;  Csík  m.  MNy. 
VI.371). 

még-ót :  megmérgez  (Székelyföld  Arany-Gyu- 
lai NGy.  III.7;  Andrássy  Antal  1843;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Csík  m.  Nyr.  VIII. 
380). 

ÉTEL:  1.  leves  étel.  Kása  nem  ítél  (Szilágy 
m.  Nyr.  IX.478);  2.  burgonya-  v.  bab-leves  v. 
-főzelék  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.44;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVL284)  [vö.  rossz-ételü], 

ÉTELÉS:  alul  szélesebb,  fölül  keskenyebb 
kétfülű  ételhordó  faedény,  a  melynek  a  födele 
úgy  van  készítve,  hogy  megfordítva  tálul  hasz- 
nálható (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[ÉTELÉZ]. 

meg-ótelez :  megesz.  Megételezi  a  macska  {M.old- 
vai  csáng.  Nyr.  IX.531;  Munkácsi  Bernát). 

[ÉTÉLLŰ]. 

ótéllü-óccaka  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  V.273; 
éttelü-éccaka  Győr  m.  Ság,  Győr-Sz.Márton  Bódiss 
Jusztin):  egész  éjjel,  egész  éjen  át. 

ÉTÉLŐD-IK  {épelöd-ik  Vas  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.95;  Vas  m.  Kemenesalja,  Gömör  m. 
Tsz. ;  ételöd-ik,  ételöd-ik  Székelyföld  Tsz. ;  Csaplár 
Benedek;  Arany -Gyulai  NGy.  in.303;  Nyr.  VIH. 


519 


ÉTEMBÉLÓ— ÉTÖ 


ÉTÖD-IK— EVECSKÉL 


520 


462;  Háromszék  m.  MNy.  VL324;  NyK.  III.16; 
Vadr. ;  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Dalnok  Márton  Imre;  étölőd-ik  Csallóköz 
Szinnyei  József;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr. 
XV.575;  ipelőd-ik,  ítelöd-ik,  itíllöd-ik  Csallóköz 
Csaplár  Benedek) :  1.  bosszankodik,  mérgelődik, 
töprenkedik,  gondokkal  emészti  magát  (Vas  m. 
Kemenesalja,  Gömör  m.  Tsz. ;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek,  Szinnyei  József;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr. 
Vni.462;  Háromszék  m.  MNy.  VI.324;  NyK.  HL 
16;  Vadr.;  Győröy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Dalnok  Márton  Imre);  2.  évelő- 
dik,  veszekszik,  civakodik  (Vas  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.95).  Mindig  ételödik  velem  ez  a  macska- 
béka (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  ni.303). 
Ne  étölöggyél  örökkétig  (Udvarhely  m.  Olasztelek 
Nyr.  XV.575).  Ugyan  mit  ttülödtök  már  olyan 
hitványságon,  gyerékségen !  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  [vö.  évelőd-ik]. 

[ÉTÉMBÉLŐ]. 

eétőmbeélő-éccaka :  egész  éjjel.  Menteönk 
egeész  eétemheélö  eéccaka  (Palócság  Nyr.  VII.34). 

[ÉTENDŐ]. 

étendő-étnap :  egész  nap  (Hely  nélkül  Nyr. 
Xn.527). 

[ÉTESTEM]. 

étestem  bé  világ  nap  [?j:  egész  nap  (Göcsej 
Nyr.  V.35). 

ÉTET :  eggy  öl  eleség  (a  mennyit  eggyszerre 
a  marhák  elé  vetnek)  (Repce  mell.  Nyr.  XX. 
411;  Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr.  XVin.480). 
Bajt  van  még  égy  étet  (tej  a  macska  lábán) 
(Tolna  m.  Paks  Nyr.  XVn.425). 

[ÉTET]. 

még-ótet  {mög-ötet  Kecskemét  Nyr.  X.381): 
megmérgez  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.236; 
Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVIL47;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.478;  Kecskemét  Nyr.  X.381; 
Brassó  m.  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  III.224). 

ÉTETŐ:  méreg  (Soprony  m.  Rábaköz  Nyr. 
in.280;  Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.505). 

ÉTKÉS  {etkes  Palócság  Nyr.  XXn.34;  ítkes 
Fehér  m.  Nyr,  X.187):  1.  jó  étű,  jó  étvágyú, 
nagyehető,  nagybélú  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.374 ; 
Fehér  m.  Nyr.  X.187;  Abauj  m.  Beret  Nyr.  H. 
475;  Palócság  Nyr.  XXIL34;  Nógrád  m.  Nyr. 
IV.94;  Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár  Benedek ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.324;  Győrffy  Iván); 
2.  tápláló  (lóhere)  (Csallóköz  Nyr.  1.232). 

[ÉTLEN],  ITLEN:  éhes   (Győr  vid.  Nyr.  VI. 

272). 

ÉTŐ  {ejtő  Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell. 
Nyr.  XVIIL479) :  méreg,  mérgező  étel  (Székely- 
föld Nyr.  Vin.463 ;  Andrássy  Antal  1843 ;  Há- 
romszék  m.  MNy.   V1.209.  324;  Vadr.;  Győrffy 


Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Dal- 
nok Márton  Imre;   Csik-Rákos   Dobos   András). 

ótő-gyík  V.  -gyek:  targyík  (salamandra  ma- 
culata)  (Székelyföld  Nyr.  V.376;  Kriza,  Kiss 
Mihály). 

ÉTŐD-IK :  tűnődik  (Székelyföld  Kriza). 

ÉTT  :  mikor.  Mük  es  csak  ullyanak  voltunk, 
étt  kicsi  gyermekek  voltunk  (Moldva,  Klézse  Nyr. 
in.336). 

ETYEPETYE  (Székelyföld  Győrffy  Iván ;  etye- 
pitye  Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  VIL377): 
étvágy.  Sömmi  etyepityéje  sincs  a  számnak,  mintha 
valaki  csak  beletojott  vóna  (Somogy  m.  Mesz- 
tegnye' Nyr.  VII.377). 

1.  ÉV  (Balaton  mell.  Nyr.  XIV.223;  Horváth 
Zsigmond  1839;  ev  Pápa  vid.,  Székelyföld  Tsz.; 
Nyr.  XIV.223):  genyedtség. 

2.  ÉV  (harmad  éha,  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 
511;  XV.65;Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  IX.378  ; 
negyed  éha,  harmad  éva,  Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  népe  n.243). 

ÉVAD,  IVAD  {évad  Zala  m.  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  n.466;  Vin.128;  XV.190;  Szolnok  Nyr. 
Vni.128;  Kecskemét  Nyr.  Vin.175;  Cegléd  Nyr. 
IV.78;  Vin.119;  Szeged  és  vid.  Nyr.  n.40.  43; 
IV.56;  V.571;  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged 
népe  11.243;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478; 
évad,  évad  Palócság  Nyr.  XXII.34 ;  évand  Toron- 
tál m.  Deszk  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.243; 
évod  Torockó  Nyr.  IV.78;  ivad  Komárom  m. 
Kürth  Nyr.  Vin.67.  80.  81;  XIX.  187;  Kún-Sz. 
Miklós  Nyr.  VII.422 ;  Heves  m.  Déva-Ványa  Nyr. 
Vni.71 ;  ivadáján  Komárom  m.  Kürth  Nyr.  VIII. 
80.  81 ;  vad  Tolna  m.  Nyr.  VI.45 ;  Palócság  Eth- 
nographia  in.351.  358.  359;  Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.240;  Heves  m.  Párád  Nyr.  XXIL476):  idő. 
Éjnek  évadján,  ének  évadán,  éccakának  évaggyán, 
éccakának  évangyán,  ének  évodába  v.  évadán,  éj- 
szakának ivadán,  éjszaka  ivadáján,  éccakának 
vadán:  éjnek  idején  (Zala  m.  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  n.466;  Vin.128;  XV.190;  Komárom  ro. 
Kürth  Nyr.  Vin.67.  80.  81;  Kecskemét  Nyr. 
Vin.175;  Cegléd  Nyr.  IV.78;  VIILllO;  Szeged 
és  vid.  Nyr.  11.40.  43;  IV.56;  V.571;  Temesköz 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.243;  Torontál  m. 
Deszk  Kálmány  L.  Szeged  népe  IL243;  Palóc- 
ság Ethnographia  III.351.  358.  359;  Mátra  vid. 
Nyr.  XXn.240;  Heves  m.  Párád  Nyr.  XXn.476 ; 
Torockó  Nyr.  IV.78;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.478).  Tavasz,  nyár,  ősz,  tél  ivadán.  Gyapjú- 
nyírás ivadán.  Erdöirtás  ivadán  (Komárom  m. 
Kürth  Nyr.  VIII.67.  81).  Légy  ivadán:  mikor  a 
légy  bántja  a  marhát  (Heves  m.  Déva-Ványa 
Nyr.  VIII.71).  Kukorica-szüret  évaggyán  (Szolnok 
Nyr.  VIII.  128).  Hadd  egyenek  [gyümölcsöt],  most 
van  a  vadja!  (Tolna  m.  Nyr.  VI.45).  Igén  elműt 
má  az  ijen  formájú  cserép- edénynek  az  ivaggya 
(Kún-Sz.Miklós  Nyr.  VII.422). 

ÉVÉCSKÉL:eddegél  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


521 


EVEDTSÉG— Evő 


ÉVÓD-IK~EZ 


522 


EVEDTSÉG  (evettség):  geiiyedtség  (Pápa  vid., 
Székelyföld  Tsz.  113b;  Nyr.  XIV.223). 

EVEDZ-IK:  gyűlik,  genyed  (Moldva,  Klézse 
Nyr.  VII.478). 

ÉVÉGET  (Palócság  Nyr.  XXII.34;  éeget  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  VII.469;  Zala  m,  Szeutgyörgy- 
völgye  Nyr.  III.466;  éjegetnyi  Zala  m.  Nyr.  II. 
427;  öjöget  Zala  m.  Dobronak  Nyr.  11.466;  Gö- 
csej Nyr.  XIV.164;  ööget  Göcsej,  Páka  Nyr.  II. 
133):  eszeget,  eddegél,  eszik. 

meg-ééget:  megesz  (Göcsej  Nyr.  11.370). 
[ÉVÉGETŐ]. 

éhegetü-olaj :  ennivaló   olaj   (Vas  m.    Őrség 

Nyr.  V.272). 

[ÉVEKÉD-IK],  IVEKÉD-IK  {ivekednyi,  üveked- 
nyi) :  felesel,  veszekszik  (Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.476). 

ÉVELŐD-IK  {ivelöd-ik  Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.476;  ivelődni  Hont  m.  Páld  Nyr, 
XIV.575)  :  1.  évelöd-ik,  ivelöd-ik :  mérgelődik, 
bosszankodik,  töprenkedik  (Szeged  Sümeghy  Pál 
1841;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.142;  Ipoly  völgye. 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476).  Ugyan  ne  évelödjél 
azon  a  kicsiségen  (Alföld  Nyr.  XIII.286) ;  2.  ívelö- 
dik:  vesződik  (Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575); 
3.  évelöd-ik:  tréfál  (Csongrád  m.  Nyr.  VI.373) 
[vö»  étélőd-ik], 

EVES :  genyedtséges  (Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr. 
XXn.144;  Pápa  vid..  Székelyföld  Tsz.  113a) 
Moldva,  Klézse  Nyr.  Vn.478), 

EVÉS:  rég  fölhagyott  bányák  kiásott  üregei 
(Zalathna  vid.  Nyr.  Xin.237). 

ÉVES:  öreg,  éltes  (Tisza-Sz.lmre  Nyr.  IX. 
130). 

EVESSÉG :  genyedtség  (Nagy-Kanizsa  Király 
Pál). 

EVETKE   {eletke  Heves    m.   Névtelen   1840). 

EVEZ:  1.  hintáz  (Somogy  m.  Nyr.  XVIII. 
239) ;  2.  ötöl-hatol,  hímez-hámoz,  tétováz  (Bereg 
m.  Gát  vid.  Pap  Károly). 

evez-haboz:  tétováz,  hímez-hámoz.  Ne  evezz- 
hahozz  (Bereg  m.  Gát  vid.  Pap  Károly). 

ki-evez:  kiúszik,  kievickél,  kilábal  (bajból) 
(Duna  mell.  Nyr.  IV.191 ;  Dunántúl  Bódiss  Jusztin.) 

EVEZKÉL  {evezkém):  ladikázik  (Dráva  mell. 
Nyr.  V.379). 

EVEZŐ :  {evedzö  Komárom  Hermán  0.  Halá- 
szat K.;  Győr  vid.  Nyr.  VI.272;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.325;  övedzö  Körös-Tarcsa 
Hermán  0.  Halászat  K.).  —  Evedzö:  tolórúd 
(Soprony  m.   Hegykő  Hermán  0.  Halászat  K.). 

EVICKE:  ecet-nyű  (Hely  nélkül  Tsz.). 

EVICKÉL  {ebiekéi  Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XXI.143). 

[ÉVŐ]. 

8ZIMNTEI  :   HAOYAB  TÍJSZÓTÍB. 


megevő  :  megenni  való.  Mind  csak  szántunk, 
mind  csak  vetünk,  még  sincs  megevő  kényerünk 
(Háromszék  m..  Erdővidék  Vadr.  167). 

ÉVŐD-IK  {évődj  Bereg  m.  Nyr.  XXA7Q-Jévöd-ik 
Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr.  IX.562) :  1.  évöd-ik, 
jévöd-ik :  mérgelődik,  bosszankodik,  töprenkedik, 
emészti  magát  (Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr. 
IX.562;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.142).  Jévödik  magába, 
búsul  bánattydba.  Jévödik  magába,  majd  megöli 
magát  (Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr.  IX.562); 
2.  évöd-ik,  évöd-ik :  bajlódik,  vesződik  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVin.142;  Bereg  m.  Nyr.  XX. 
476).  Ne  évődj  má  megéntelen  vele  (Bereg  m. 
Nyr.  XX.476);  3.  évöd-ik:  ingerkedik  (Bereg  m. 
Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly); 
4.  évöd-ik:  felesel  (Borsod  m.  Diósgyőr  vid.  Nyr. 
IV.43). 

[ÉVŐKE],  ÖVŐKE:  [tréf.]  száj.  Ögye  mög  a 
[fene]  az  övökédet  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  11.230). 

ÉVÜL:  korosodik  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X. 
202). 

meg-évül :  cv  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.202). 

[ÉVŰLTJ. 

elévült:  megvénhedett.  Elévült  hal:  vénhedt 
ponty,  a  melyet  tenyésztésre  használnak  (Tata 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

EZ,  E:  1.  ez:  az  uram,  a  férjem  (Udvarhely 
m.  Nyr.  IX.235;  Háromszék  m.  Orbai  járás 
Nyr.  VH.283;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIH. 
427 ;  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  VI.231) ;  2.  ez,  e : 
[határozott  névelő].  Elatta  e  házot.  Éejj'e  ez  e 
szek'er?  Há  vezeted  e  tin"ót?  E  macska  mim  meg- 
kötő ez  egereket  ez  ijj'e  e  pajtábo  (Repce  mell. 
Nyr.  XX.364).  E  sógorom  elatta  e  lovát  (Vas  m. 
Nyr.  XVIII.  144).  Eressz  át  e  hidadon  (Vas  m. 
Körmend  vid.  Nyr.  III.380).  Bárcsak  mán  e  pi- 
ros hajnal  hasanna!  Szereti  e  napsugár  e  vilá- 
got, de  még  jobban  én^  e  kedves  babámot  (Vas  m. 
Marác  Nyr.  rv.288).  ügy  eldobom  e  labodát  e  kug- 
ligolóvel  (Szombathely  Nyr.  VI.121).  Szako  mént  e 
lábábo  (Vas  m.  Balta  vár  Nyr.  X.183).  Kifogdos- 
ták e  némöt  lovait  (Eszék  vid.  Nyr.  VII.232). 
Mönny  e  högyre  (Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr. 
VII.478),  Ez  e  Sándor  akkor  lett,  mikor  80  esz- 
tendős vótám  (Szlavónia  Nyr.  V.61).  E  mi  urunk 
(Palócság  Nyr.  VII.34).  Nem  gyövök  én  többet  e 
té  fonótokba  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.96).  E  siklódi  legé- 
nyeknek bocskorik  van  szegényeknek.  Eszem  ezt  e 
piros  meggyet  (Udvarhely  m.  Vadr.  557).  Mü  bi- 
zony e  csűrbe  béálittsuk;  e  kakasülőről  úgy  éddé- 
gelte  e  szénát  e  kutya  kabala  (Udvarhely  m. 
Zetelaka  Nyr.  11.88).  Bajom  vóna  ezékvel  ez  asz- 
szonyembérékvel.  Erősszen  szeretik  e  vizet.  Még  ez 
elmúlt  nyáron  esett.  Ez  e  hel  vala  a  mihénk 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  III.49).  A  magyar  ember  fél- 
ment  e  németre.  Melyikbül  cánják  e  kény  eret?  E 
szegin  magyar  ész  eszik  belőle,  ha  van  parásza  e 
szeginnek.  Menjenek  fel  e  hedre.  Jobban  eszik  e 
kinér.  Ez  egerek  futnak  elölik.  Ez  iszten  béren- 
deli.  E   mószujnak   ed  dorob   idötül  elhibázott  a 


523 


EZ 


EZEL— EZSEREG 


524 


feje  (Moldvai  csáng.  Nyr.  1X.452).  Nézz  kevesdég 
e  fejembe.  Égy  csepp  künyü  lecseppene  ez  idegén 
arcújára  (Moldva,  Klézse  Nyr.  III.335).  Szélyes 
víz  e  Nyilkó  (Moldva,  Klézse  Nyr.  III.384).  Agy- 
gyig  nőttek,  nödögéltek,  míg  ez  oltárt  meghdlátták. 
Mind  e  ketten  legörbültek  (Moldva,  Klézse  Nyr, 
V.48).  —  Ezzel:  erre.  Ezzel  elkeserettem  (Soprony 
m.  Csorna  Nyr.  XXII.330).  Ezen:  e  miatt.  Ezen 
üldösztek  (Soprony  m.  Csorna  Nyr.  XXII.330). 

e-mi,  e-mink,  e-mienk  {emi  Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381 ;  emmi  Gömör  m.  Nyr. 
XVIII.420  ;  XVIII.422 ;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XV.376;  Heves  m.  Istenmezeje  Nyr.  XV.280; 
emü  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381 ; 
—  emink  Ipoly  vid.  Nyr.  111.428;  emming  Hont 
m.  Nyr.  XVIII.517 ;  emmink  Palócság  Tsz. ;  Ipoly 
völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381 ;  Király  Pál ; 
Hont  m.  Kemence  Nyr.  XIV.518;  emmünk  l]^olj 
völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.381  ;  —  emménk 
Heves  m.  Istenmezeje  Nyr.  XV.229;  etnm'énk 
Palócság  Nyr.  XXI.469 ;  XXn.33  ;  emmienk  Gö- 
mör m.  Nyr.  XVIII.420.  505):  a  mi,  a  mienk. 
Emmi  lovaink  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII.422).  Emmi 
sógorunk  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.376), 
Emmi  kis  harangaónk  (Heves  m.  Istenmezeje 
Nyr,  XV.230).  Emü  kanalunk  (Ipoly  völgye.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.381).  Emink  lovunk  mán  égy  hetye 
van,  hon  nem  dogozik.  ,Kié  ez  a  gyerécske?' 
„Eminké"  (Ipoly  vid.  Nyr.  III.428).  Nészi  Béra, 
minyö  nat  tamplom  ez  itté;  emménk  csak  kölök- 
kutya  a  helyette  (Heves  m.  Istenmezeje  Nyr.  XV. 
229). 

[ez-óta],  ez-uta:  ezután.  Közebb  lesz  ezuta 
Baksáro  menni,  ha  az  igyenes  utat  megcsinájjok 
(Göcsej  Nyr.  XIV.453;  Kardos  Albert)  [vö.  az- 
óta]. 

ez-övé,  ez-övék  {ezövé  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
420;  ezövéi  Gömör  m.  Nyr.  XVIU.505;  —  ezövék 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45;  ezövek  Gömör 
m.  Nyr.  XVIII.422;  ezövé'k  Gömör  m.  Nyr. 
XVm.505):  az  övé,  az  övék. 

e-tied,  e-tiet8k  {etted  Hont  m.  Nyr.  XVIII. 
517;  Hont  m.  Kemence  Nyr.  XIV.518;  Hont  m. 
Ipolyság  Nyr.  XIX.45 ;  Heves  m.  Sirok  Nyr.  III. 
38;  Eger  Nyr.  XV.183;  Nógrád  m.  Nyr.  VI.134: 
Király  Pál;  Gömör  m.  Nyr.  XVni.420;  Gömör 
m.  Otrokocs  Nyr.  XVII1.427;  etted  Nógrád  m. 
Megyer  Nyr.  VII,38;  eíí^éd  Palócság  Nyr.  XXI. 
422.  469;  XXII.34;  ette'd  Gömör  m.  Nyr.  XVHI. 
422;  etté'd  Gömör  m.  Nyr.  XVin.505;  —  ettétek 
Hont  m.  Nyr.  XVIII.517  ;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.45;  Gömör  m.  Nyr.  XVni.420;  ett'étek  Pa- 
lócság Nyr.  XXI.422.  469;  XXn.34;  ette'ték  Gö- 
mör m.  Nyr,  XVIII,422;  ette'ték  Gömör  m.  Nyr. 
XVIII,505),-  a  tied,  a  tietek.  Etted  lábad  (Heves 
m,  Sirok  Nyr.  III.38).  Neked  adom,  legyejk  az 
etted  (Gömör  m.  Otrokocs  Nyr,  XVIII,427). 

ez-után  {esztág  Székelyföld  Kiss  Mihály;  66,2- 


tán  Veszprém  Nyr.  IX.282;  Nyitra  m.  Negyed 
Nyr.  XX.23;  észtán  Udvarhely  m.  Vadr.;  ezutég 
Udvarhely  m.  Nyr,  1V.275;  IX,454). 

[EZÉL]. 

eze-uzál  {eze-uzdnyi) :  tréfál  (Félegyháza  Nyr. 
VI.43). 

[EZÉNBEN],  EZÖMBEN  (Közép-Baranya  Nyr. 
III.282 ;  ezömbe  Baranya  m.  Király  Pál) :  éppen 
most,  eggyszeribe,  rögtön. 

EZENNEL:  azonnal,  rögtön,  most  mindjárt 
(Zala  m.  Kővágó-Örs,  Rév-Fülöp   Nyr.   XIX.48). 

EZÉNT:  1.  azonnal,  rögtön,  eggyszeriben  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI,325;  NyK,  111.10;  Vadr.); 
2.  e  szerint,  ezenképpen  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.325 ;  Vadr.;  hely  nélkül  Nyr,Xn.527)  [vö.  azont]. 

EZÉNTE :  mindjárt,  nemsokára  (Soprony  m. 
Horpács,  Vép  Király  Pál). 

EZÉNTEG  (Soprony  m.  Horpács,  Vép  Király 
Pál;  ezeniég  Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  11.129; 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  ezentig  Soprony  m. 
Horpács,  Vép  Király  Pál;  Repce  mell.  Nyr.  II. 
518;  XX.414;  ezentig  Rábaköz  Nyr.  XV.430) : 
mindjárt,  nemsokára.  Ezénteg  itt  lessz  a  krumpli- 
hányás  [ásás]  ideje.  Ezentig  itt  léssz  a  tavasz 
(Soprony  m,  Horpács,  Vép  Király  Pál),  Ezentig 
itt  lesz  karácsony  (Repce  mell,  Nyr,  XX,414), 
Ezentig  itt  lessz  a  tiél,  osztán  miég  csizsmám  sincs 
(Rábaköz  Nyr.  XV.430)  [vö.  azontag], 

EZÉNTEN :  cv)  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11,518;    Soprony   m.   Horpács    Nyr.   XVIII.513). 

[EZÉB], 

[Szólások].  Ezeriben  egyszer:  nagy  ritkán  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr,  IX,427),  Éze'ribe  éccér  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos), 

EZBEDÉS  {ezé'redés  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos ;  ezöredös  Somogy  m.  Szenna  Király 
Pál). 

EZRES  {ezé'res  Háromszék  m,  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  ezörös  Somogy  m.  Szenna  Király  Pál), 

EZÜST  {üst  Rábaköz,  Göcsej  MNy,  V,92;  Győr 
m.  Szigetköz,  Duna-Sz.Pál  Nyr.  Vin,523 ;  Bácska 
Király  Pál ;  Csallóköz,  Arak  Nyr.  X.382 ;  Nyitra 
m.  Magyar-Soók,  Vágséllye  Nyr.  XIX.559)  [vö. 
eleven-üst], 

ezüst-bankó:  bankjegy  (Baranya  m.  Mecsek- 
hát Thomaer  Ignác  1841). 

EZÜSTÖS  {üstös  Vas  m.  Körmend  vid,  Nyr. 
in.380). 

EZSEG :  zümmög  (Hely  nélkül  Nyr.  Xn.527). 
EZSEREG :  cv  (Hely  nélkül  Nyr.  XII.527). 


F. 


PA  (/b-vágó  Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi 
János ;  fua  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.322) :  1.  hordó 
(Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  III.88;  Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVII.286;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.477 ;  Kecskemét  Nyr.  IX.93 ;  Szentes  Nyr. 
VIII.332) ;  2.  akó  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII. 
286) ;  3.  fa-abroncs.  Két  hordóm  van  vasban,  a 
többi  fában  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[Szólások].  Fát  vág:  köhécsel  (Háromszék  m. 
Nyr.  XVin.239). 

fa-bíró:  1.  erdó-fölügyelő  (Szabolcs  m.  Kis- 
várda,  Udvarhely  m.  Eted  Nyr.  XVn.138;  hely 
nélkül  Nyr.  XVn.223);  2.  fa-becslö  (Veszprém 
m.  Borszörcsök  Nyr.  XVn.138.  176). 

[fa-csík]. 

facsikos:  botütésektől  csíkos  hátú  [szidó  szó; 
fajtalan  nőszemélyre  mondják]  (Szatmár  m.  Avas 
Szinnyei  József).  Elmegy,  te  sáros  hátú,  csapatos, 
facsikos  kurva!  (Szatmár  m.  Nagybánya  Katona 
Lajos). 

fa-csipa :  mézga  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.323;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.122). 

fa-csög :  fa-görcs  (Székelyföld  Kiss  Mihály) 
[vö.  fa-göcs]. 

fa-dörmő:  ágtörmelék,  fatörmelék.  Menjünk 
az  erdőre  fadörmőt  hárítani :  faágat  gyűjteni 
(Mátyusfölde,  Tallós   Nyr.  XVI.333)  [vö.  dörmő]. 

fa-ember:  ügyefogyott,  gyüge  ember  (Zala 
m.  Nyr.  XXIII.30)  [vö.  bükk:  bitfa-embér]. 

fa-eregető  :  fabecsúsztató  hely  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván). 

fa-fltak:  1.  hányt-vetett  fadarab;  2.  kölyü-fa 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.325 ;  Győrffy  Iván)  [vö.  fitak]. 

fa-fütyök :  cv  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 

fa-göcs:  fa-görcs  (Székelyföld  Kiss  Mihály) 
[vö.  fa-csög]. 

fa-guja :  fa-bog  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 
fa-gusá\. 

[fa-guriga]. 


fagurigáz:  [tréf.  nép-etimológia]  figuráz,  tré- 
fál (Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVL476). 

fa-gusa :  fa-bog  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 

fa-guja]. 

fa-hajtó :  a  jég  alatt  való  halászatnál  az,  a  ki 
a  vezért  (rudat)  tolja  (Keszthely  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

fa-hang:  taplósodás,  fának  elrevesedett  v. 
reteknek  eltaplósodott  bele  (Nógrád  m.  Nyr. 
IV.24). 

[fa-högy]. 

[Szólások].  Fahegy  tájba:  déltájban,  mikor  a 
nap  a  fa  hegyére  egyenesen  süt  (Tisza  mell. 
Heves  m.  szélén  Nyr.  XVni.232). 

fahegy-keszeg :  abramis  brama  (Balaton-Füred 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

fa-jankó:  két  eggymásba  illesztett  fáeskából 
álló  gyermekjáték  (Hajdú-Hadház  Nyr.  IX.238). 

[fa-kán],  fo-kán  (Székelyföld  Tsz. ;  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr,  XXI.528;  Kriza,  Rozsondai  József ; 
Király  Pál;  Tatrang  Nyr.  11.476;  Zajzon  Nyr. 
ni.326.  376;  Bácsfalu  Nyr.  in.524;  Hosszúfalu 
Nyr.  IV.557;  fa-kány  Bárcaság  Családi  Kör  1861. 
200 ;  fo-kány  Székelyföld  Győrffy  Iván) :  fa-kanna, 
vizes  kanta. 

fa-kopáncs :    harkály  (Zemplén  m.  Szürnyeg 

Nyr.  X.279). 

fa-kotogató :  cv  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
142). 

fa-kula:  fanyelű  bicska  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.237;  Kisújszállás  Nyr.  XX.Í90). 

fa-kúsz :  harkályféle  madár  (Nagy-Szalonta 
Nyr.  Vn.456). 

fa-kutya:  1.  csizmahúzó  faeszköz;  2.  búgó- 
csiga  (játékszer)  (Abaúj  és  Borsod  m.  Király 
Pál;   hely  nélkül  Nyr.  XVII.563). 

fa-küjü:  kútfoglalvány  (Székelyföld  Nyr.  V. 
376). 

fa-lelkü:  érzéketlen,  mást  megszánni  nem 
tudó  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Nyr.  IV.554 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

34* 


527 


FA 


FABULAS— FACSAR 


528 


fa-maeska:  1.  fából  készült  egérfogó  (Abaúj 
m.  Névtelen  1839 ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
11.38.  134;  Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  bak 
(Székelyföld  Nyr.  11.426). 

fa-mászó:  folytonosan  mulató  (Szeged  vid. 
Nyr.  11.43). 

fa-nyelvű  {fa-nyiévü  Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVII1.47):  akadozó  nyelvű,  hebegő  (Rába- 
köz, Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.47;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.142). 

fa-pina:  vetélő  (Csongrád  m.  Pap  Sándor). 

fa-plajbász:  ceruza  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.  142). 

fa-pörzsöl:  eggy  négyszögletű  fa  (a  malom- 
ban), a  melybe  a  vaspörzsölt  teszik  (Baja  Nyr. 
XVII.240). 

fa-ró :  fa  revessége,  pudvássága  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  V.227). 

fa-ríkató :  1.  ftréf.]  muzsikus  cigány ;  2.  [tréf.] 
hegedű  (Alsó-Bereg  m.  Király  Pál). 

fa-saráng:  ölfa-sorompó  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  n.373). 

fa-sisér :  erdőben  dolgozó  favágó  (Göcsej  MNy. 
11.411). 

fa-szer:  fapiac  (Háromszék  m.  MNy.  VI.328). 

fa-tégla :  bükkfa-zsindely  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.  500b). 

fá-tenyeré :  fa  kérgén  levő  zuzmó  (öömör  m. 
Runya  Nyr.  XXn.287). 

fa-tetü :  ,poszita-madár'  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.) ;  harkályféle  madár  (--  fakiisz,  szatty  v. 
szotty)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

fa-vágató  {fa-vágataó  Palócság  Nyr.  VI.518): 
1.  favágó  (favágásra  való).  Favágat"ó  főszőve: 
favágó  fejszével  (Heves  m.  Sz.Domonkos  Nyr. 
XXII.525);  2.  favágó  tőke  (Hont  m.  Nyr.  VI. 
182) ;  3.  favágó  hely  az  udvarban  (Palócság  Nyr. 
VI.518;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

fa-vágító  (Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.;  Vas  m.  Répce-Sz. György  Nyr.  XVIII. 
526;  Debrecen  Nyr.  VII.189;  fa-vágitó  Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518;  Somogy  m.  Nemes- 
Déd  Nyr.  VI.325;  Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr. 
XI.288;  Göcsej,  Baranya  m.  Ormányság  MNy. 
V.158;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.240;  Szilágy  m.  Nyr. 
XrV.576;  fa-vágituó  Rábaköz  Nyr.  XV.431 ;  fa- 
vágittó  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.46; 
Somogy  m.  Babod  Nyr.  XIL233;  fa-vágitt'o  Repce 
mell.  Nyr.  XX.410 ;  fa-vágittuó  Soprony  m.  Nyr. 
V.425;  fa-vágittu  Zalsi  m.  Hetes  Nyr.  XIX.142; 
fágutu  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.330;  Zala  m. 
Szentgyörgyvölgye  Nyr.  11.279):  1.  favágó  (fa- 
vágásra való).  Favágitó  töke  (Tisza-Dob  Nyr. 
XX.240) ;  2.  favágó  tőke  (Rábaköz  Nyr.  XV.431 ; 


Zala  m.  Szentgyörgyvölgye  Nyr.  11.279 ;  Szilágy 
m.  Nyr.  XIV.576);  3.  favágó-hely  az  udvarban 
(Soprony  m.  Nyr.  V.425;  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.518 ;  Balaton  mell..  Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.;  Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr. 
XVin.526;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.330;  Zala  m. 
Hetes  Nyr.  XIX.142;  Veszprém  m.  Olaszfalu 
Nyr.  XVII.46;  Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  VI. 
325;  Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;  Somogy 
m.  Babod  Nyr.  XII.233;  Göcsej  és  Baranya  m. 
Ormányság  MNy.  V.153;  Debrecen  Nyr.  VII. 
189). 

fágutu-klrály :  ökörszem  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
VII.330;  Zala  m.  Szentgyörgyvölgye  Nyr.  II. 
279). 

fa-vágó  {fáguo  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
11.137;  fo-vágó  Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi 
János) :  1.  fa-vágó:  favágó  kamara,  fás-kamara 
(Esztergom  vid.  Nyr.  XIX.239);  2.  fo-vágó:  az 
a  hely  az  udvarban,  a  hol  az  erdőről  behozott 
fát  tartják  és  földarabolják  (Szolnok-Doboka  m. 
Malom  Muzsi  János);  3.  fáguo:  favágó-hely  a 
konyhában  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.137). 

fa-virics :  tavasszal  megfúrt  fából  kifolyó  édes 
nedv  (Erdővidék  Tsz.). 

fára-tekeres  :  kürtös-kalács  (Székelyföld  Nyr. 
IX.426)  [vö.  botra-tekercs]. 

PABÜLÁS:  sokat  tudó,  sokat  beszélő.  Fabu- 
lás  embör  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  Vni.225). 

PÁCÁN  (pácán  Nyitra  m.  Vág-Hosszúfalu, 
Magyar-Soók  Nyr.  XV.518;  pácány  Fehér  m. 
Lovasberény  Nyr.  XVII.576;  Mátyusfölde  Nyr. 
XX.81). 

[PÁCÁNOSOD-IK]. 

meg-fáeányosodik  :  megbüdösödik  (a  hús) 
(Debrecen  Kóssa  Albertné). 

PACÉR:  1.  munka  v.  szolgálat  nélkül  való 
(mesterlegény,  cseléd)  (Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  11.518;  Székesfehérvár  Nyr.  VH.  139;  Kecs- 
kemét Nyr.  X.381);  2.  peckesen  járó.  Facér 
jány  (Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432);  3.  hordár 
(Keszthely  Halász  Ignác). 

PACÉRKOD-IK:  munka  v.  szolgálat  nélkül 
van  (mesterlegény,  cseléd)  (Kecskemét  Nyr.  X. 

381). 

PÁCIÁZ :  [/ado-ból ;  olyan  ember  elbeszélésé- 
ben fordul  elő,  a  kinek  a  beszédje  tele  van  el- 
ferdített latin  szavakkal].  Héj,  könnyen  is  fáciász- 
tom  én  akkor,  mer  vót  gerácia  még  cerepócia 
[gratia,  cerimonia]  a  kedvünkér!  (Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  VILI 31). 

PACSAR:  csavar  (Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Maros-Torda  m.  Maros-Bükkös  Nyr.  X.48;  Há- 
romszék m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr. 
XVin.527). 


529 


FACSAREK— FACSIKA 


FACSINKA— FAGY 


630 


ki-facsar  :  kiteker.  Kifacsarom  a  nyakadot 
(Székelyföld  Győrfty  Iván). 

[meg-facsar], 

[Szólások].  Megfacsarta  a  fülit:  megalázta  (a 
kevélyt),  kiábrándította,  észre  térítette  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 


[FACSAREK]. 

facsarók-dohány ! 

Kiss  Mihály). 


dohánytekercs  (Székelyföld 


PACSARGAT :  csóválgat.  Erössen  facsargassa 
af  fejit  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

PACSARI :  fösvény  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ; 
Veszprém  m.  Nyr.  VIII.224;  Gömör  m.  Nyr. 
XVIII.455)  [vö.  faszari,  szara-facsari], 

PACSARISKOD-IK :  fösvénykedik  (Gömör  m. 
Otrokocs  Nyr.  XIX.184). 

[PACSARÓ]. 

[Szólások].  Csupa  facsaró  viz  vagyok,  úgy  meg- 
ásztam  (Szatmár  Nyr.  VIII.187).  Facsaró  viz  az 
inge  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IT.154). 

[PACSARODOTT]. 

elfacsarodott.  Istentől  elfacsarodott:  istentől 
elrugaszkodott,  templomkerülő,  vallástalan,  elve- 
temedett (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PACSAROG:  csavarog  (Szilágy  m.  Nyr.  VII. 
381;  Kalotaszeg,  Bánffy-Hunyad,  Zsobok,  Sár- 
vásár Melich  János;  Székelyföld  Tsz.;  Győrffy 
Iván). 

[el-f acsarog]. 

[Szólások].  Elf acsargott  az  idő :  olyankor  mond- 
ják, mikor  reggel  esőre  áll,  de  úgy  délig  elhúzó- 
(}ik  (Maros-Torda  m.  marosi  alsó -járás  Ravasz 
Árpád). 

PACSAROS  {facsaras  Kis-Küküllő  m.  Szőke- 
falva Nyr.  XIV.574):  1.  csavaros  (Székelyföld 
Tsz.).  Még  a  hurkája  és  facsaros:  [mondják  ra- 
vasz, alattomos,  csalárd,  álnok  emberről]  (Erdő- 
vidéke Nyr.  IX.35);  2.  ravasz,  alattomos,  csa- 
lárd, álnok  (Háromszék  m.  Vadr.).  Facsaros  a 
lelke  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVIII. 
479;  Háromszék  m.  Nyr.  X.327).  Facsaros  (facsa- 
ras) lelkű  (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV. 
574;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.359). 

PACSAROSKOD-IK  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
facsaraskad-ik  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr. 
XIV.574):  ravaszkodik,  alattomoskodik,  csalárd- 
kodik, fortélyoskodik. 

PACSI:  sovány-fajta  marha  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

PÁCSIKA:  fácska  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVn.44.  191;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


PÁCSINKA :  illatos  ibolya  (Brassó  m.  Hétfalu 

Nyr.  XXI.478). 

PACSINTOS :  1.  horgas-,  eggymást  súrló  lábú 
(Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.154;  Tsz.; 
Háromszék  m.  Vadr.) ;  2.  helytelen  magaviseletű 
(Háromszék  m.  Vadr.). 

PÁCSKA  {facska  Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Facska:  fa- 
szilánk  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

PÁDUL:  [?]  (Mátyusfölde  Nyr.  ni.27). 

PÁÉSZ  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Veszprém  Király 
Pál;  fájész  Fölső-Somogy,  Marót  puszta  Nyr. 
X.189;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XXL143):  tüzelő- 
fát szed  és  hord  haza  az  erdőről. 

PÁÉSZAT:  tüzelőfa-szedés  az  erdőn  (Bala- 
ton mell.  Tsz.  113b). 

FÁÉZ  =  fáész  (Fehér  m.  Király  Pál). 

PÁÉZÁS  (Fehér  m.  Király  Pál;  fajzás  Sáros 
m.  Czimmermann  János)  =  fáészat.  A  város 
aggyá  a  fajzást  az  iskolának:  a  város  látja  el 
fával  (Sáros  m.  Czimmermann  János). 

[PAGGASZT]. 

meg-faggaszt:  megfakaszt,  szétfakaszt.  Meg- 
f aggasztják  a  paradicsom-almát.  Megfaggasztották 
a  fejemet:  bezúzták  (Csallóköz  Nyr.   XVIL556). 

PAGGAT  {faggat  Nógrád  m.  Nyr.  IV.473; 
foggat  Háromszék  m.  Tsz.;  ki-foggat  Három- 
szék m.  MNy.  VI.335;  Vadr.):  1.  faggat:  szét- 
fakaszt (paradicsomot,  szilvát)  (Pest  m.  Nyr. 
XVII.556;  Fölső-Nyáregyháza  Szinnyei  József; 
Csongrád  m.  Szegvár  Nyr.  XVII.556) ;  2.  foggat: 
kopácsolja  a  tojást  (a  tyúk,  hogy  a  csirke  ki- 
kelhessen belőle)  (Háromszék  m.  Tsz.);  3.  fag- 
gat: ki  kezd  fakadni.  Mán  faggat  á  kukó,  ki 
akar  keni  (Nógrád  m.  Nyr.  1V.473). 

be-faggat:  befakaszt,  beszakít.  Nagy  vereke- 
dés vót,  a  Pista  feje  mind  he  van  faggatva  (Hely 
nélkül  Nyr.  XVn.556). 

ki-foggat:  kipuhatol,  kikémlel  (Háromszék 
m.  MNy.  VL335;  Vadr.). 

[PÁGLÁL]. 

é-fáglál :  elfogad  (Baranya  m.-  Ormányság  Nyr. 
n.278). 

PAGY  (fagy-ik  Baja  Nyr.  XIV.330;  fogy  Bereg 
m.  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károjy; 
Maros-Torda  m.  marosi  alsó-járás  Ravasz  Ár- 
pád; Háromszék  m.  MNy.  VI.214;  Nyr.  VI.473). 

[be-fagy]. 

[Szólások].  Befagyott:  nem  sikerült  neki  vmi 
(Szentes  Nyr.  Vin.332). 

PÁGY  {fagyni,  fánnyi  Tihany  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  M-fáty  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVIII. 
191):    1.    összeszed,    összehajt,    összegöngyölít. 


531 


FAGYAL— FAJAL 


FAJAS— FAJOZ 


532 


rendbe  rak  (kötelet,  hálót,  vásznat)  (Tihany 
Hermán  0.  Halászat  K, ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.571);  2.  fal,  habzsol,  mohón  eszik  (Baranya 
m.  Ormányság  Kassai  J.  Szókönyv  n.l35).  Csak 
'^Oy  fagyta  az  ökör  a  szénát:  sodorintotta  a  nyel- 
vével befelé.  Fággya  az  ételt,  mint  valami  marha 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXni.47);  3.  kutat,  motoz 
(Fájsz  Nyr.  Vn.428). 

[Szólások].  Egymás  bélit  fagyják:  verekednek 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.423). 

föl-fágy:  1.  fölgöngyölget.  A  korsó  kötelit  a 
keze  szárára  fölfággya  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXHI. 
47);  2.  fölfátyni  magát:  fölkúszni  vmire  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XVni.191);  3.  fölfal.  Fölfágylak! 
(Udvarhely  m.  Győrffy  Iván). 

FAGYAL  {fagyó-fa  Palócság  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.l36;  fagyor-fsi  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[PAGYALKA],  PAGYAKA  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  n.l36;  fagyuka-fa  Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  n.279):  fagyai,  fagyalfa. 

PAGYAS :  eggy  csomó  v.  vágás  (széna),  eggy 
fogás  (fonál)  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  H. 
278). 

PÁGYATÉK :  cv  (Baranya  m.  Ormányság  Tsz.). 

[PAGYLAL]. 

bó-fagylal:  befagyaszt.  Ez  a  letyes-potyos,  sí- 
kos, sáros,  havas  idő  héfagylalta  a  száját  (Deb- 
recen Nyr.  VI.829). 

meg-fagylal :  megfázít.  Egésszen  meg  fagylalád 
ezt  a  gyermeket.  Vidd  hé  arról  a  hidegről,  ne 
fagylald  meg  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[PÁQYÓ]. 

fágyó-kötól:  vékony,  rövid  kötél,  a  mellyel 
a  háló  húzókötelét  a  jég  alatt  járó  vezérhez 
(rúdhoz)  kötik  (Balaton-Füred  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

PAGYÓKA:  dara-hó,  dara-esö  (Szabolcs  m. 
Anarcs  Király  Pál). 

PAGYOS :  fázékony  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek, Szinnyei  József). 

[PAJ]. 

[Közmondások].  Fajra  jár  az  ész  is  (Három- 
szék m.  Tsz.  114a). 

faj-fok;  faj-osztály,  fajzat.  Buta  fajfok  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

PÁJ  {fáj-ik  Dráva  mell.  Nyr.  Xni.476;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.41 ;  Baranya  m.  Csúza 
XVin.142). 

[Szólások].  Hej,  sokba  fáj  a  nekem :  sokba  ke- 
rült (Debrecen  Nyr.  IX.475). 

FAJAL:  fáj.  Mindig  fáj  ált  a  szemem  (Nógrád 
m.  Nagy-Szécsény  Nyr.  Xin.478). 


FÁJÁS:  1.  bárminemű  betegség  (Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841);  2.  nyilallás 
(Baranya  m.  Ormányság  Tsz.). 

FAJDAL.  Fajdalja  vmijét :  fájdítja  vmijét, 
fáj  neki  vmije.  Fejét  fajdalja  (Vas  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.139).  Fájdali  [a  szömit]  a  Förge 
borgyú  is  (Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  VIII. 
525). 

FÁJDÍT:  1.  fájdítja  vmijét:  fáj  neki  vmije. 
Fájdíttya  az  ödálát  (Dunántúl  Nyr.  XVI.190). 
Fájdíttya  a  fejét  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.518).  Fájdittya  a  lábát  (Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.141).  Fájdíjja  a  lábát  (Mátyus- 
földe  Nyr.  XX.125.  262);  2.  fájdítja  vmijét: 
mondja,  hogy  fáj  vmije.  A  fejit  fájdíttya  (Csalló- 
köz Szinnyei  József). 

FÁJÉSZ :  fájlal,  sajnál  (Balaton  mell.  Tsz. ; 
Fölső-Somogy,  Marót  puszta  Nyr.  X.190). 

FAJFA  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325; 
Abaúj  m.  Nyr.  XXII.431 ;  fajfi  Gömör  m.  Nyr. 
XXII.431):  a  szövőszéknek  az  a  része,  a  melyre 
a  nyers  (fehérítetlen  cérnát)  föltekerik. 

FÁJLÉSZ:  fájlal,  sajnál.  Az  ithont  fájlészta: 
haza  vágyódott,  az  otthonért  fájt  a  szíve  (Vas 
m.  Kemenesalja,  Jánosháza  Nyr.  XV.141). 

FÁJN,  FÁIN,  FAJIN  {fáin  Zala.  m.  Dobronak 
Nyr.  n.234;  Palócság  Nyr.  VI.517;  Vn.34;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI. 356;  fáinnyan  Zala  m. 
Dobronak  Nyr.  11.234;  fajin  Göcsej,  Nagy-Len- 
gyel Nyr.  VII.131;  Békés  m.  Uj-Kigyós  Nyr. 
IV.90;  Zilah  Nyr.  XIV.92;  Székelyföld  Nyr.  V. 
221;  fajin  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.240;  fájing 
Kolozs  m.  Sztána  Nyr.  IX.502;  fájint  Repce 
mell.  Nyr.  XX.369 ;  fájiny  Udvarhely  m.  Agyag- 
falva Nyr.  XVni.141;  fajn  Tolnám.  Fölső-Nyék 
Nyr.  VI.274;  fájn  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.277;  Eszék  vid.  Nyr.  Vn.232;  fájn  Három- 
szék m.  MNy.  VI.242) :  finom,  pompás  [vö.  finyi]. 

[FÁJNOS].  Fáinoson:  pompásan.  Az  apám  laka- 
dalmát fáinoson  meginnapoltuk  (Háromszék  m. 
Vadr.  432). 

[FÁJNTÉTOMOS],  FÁJINTÉTOMOS :  finom, 
pompás  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.420). 

FÁJNTOS  (Dunántúl  Szinnyei  József;  faintos 
Jászkunság  Nyr.  VII.525 ;  fájintos  Debrecen  Nyr. 
IX.  165 ;  fájintos  Gömör  m.  Nyr.  XVni.458) :  cv. 

FÁJOLL.  Fájollja  vmijét:  fáj  neki  vmije. 
Fájollom  a  nyakamat  (Somogy  m.  Szőke-Dencs 
xNyr.  in.l41). 

FÁJONGÁL:  fájdogál.  Fájongát,  de  tűrhető 
volt  a  fájdalom  benne  (Nógrád  m.  Nagy-Szécsény 
Nyr.  Xni.478). 

[FAJOZ]. 

ki-fajoz.  Kifajzotta  magát:  kiparáználkodta 
magát,  sokat  paráználkodott  (fajtalan  férfi)  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.138). 


533 


FAJSZLI— FAK 


FAKA— FÁKLYA 


534 


PÁJSZLI:  3—5  kilogramm  súlyú  kétfejű  bá- 
nyász-kalapács, a  mellyel  a  fúrót  (vésőt)  ütik 
a  szikla-repesztésnél  (Szatmár  m.  Nagybánya 
vid.  Nyr.  XIV.238). 

FAJT:  faj,  fajta  (Zala  m.  Kővágó-Örs,  Rév- 
Fülöp  Nyr.  XIX.48;  Somogy  m.  Adánd  Nyr. 
IV.334;  Bodrogköz  Nyr.  XVII.556). 

FÁJT:  fájdalom.  Fájtja  (Csík  m.  Gyergyó- 
Ditró  Nyr.  XII.282). 

FAJTALAN:  magtalan,  gyermektelen  (Zala 
m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XIV.191 ;  Göcsej  Király 
Pál). 

FÁJTAT  (fajtat):  fájdít  (Palócság  Nyr.  XXI. 
419).  Fejét  fajtatja  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.l39).  Fajtatja  al  lahát  (Palócság  Nyr. 
XXI.503).  Kezét-lábát  fajtatja  (Rimaszombat  Nyr. 
XV.232). 

FAJTÁZ[-IK?]:  üt  (vkire).  Kire  fajtázott  ez  a 
gyerök?  (Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV.373). 

el-fajtáz[-ik  ?]:  elfajul,  elfajzik  (állat,  növény) 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

FAJTOL :  eggy  szőllöfaj  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVI.143). 

FAJTÓL  :  megnedvesít,  megvizez  (pl.  ruhát 
a  vasalás  előtt)  (Abaúj  m.  Király  Pál). 

be-fajtol  (Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVH. 
383:  be-fajtól  Abaúj  m.  Nyr.  VI.171;  Király  Pál; 
Borsod  m.  Nyr.  XVni.514;  vö.  ném.  be-feuch- 
ten) :  cv).  Mán  mind  befajtóltam  a  ruhát,  csak 
vasalni  kell  (Abaúj  m.  Király  Pál).  No  hisz  ez 
az  idő  jól  bef ajtóit  bennünket:  jól  megáztunk 
(Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVII.383). 

FAJTOLÓ:  ruhadarab,  a  mellyel  a  tímár  a 
kicserzett  és  kiszáradt  bőröket  megnedvesíti 
(Szeged  Nyr.  IV.527). 

[FAJUL]. 

el-fajul  {el-fájul  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Úgy  elfajult  a  Jézustul  (Eger  vid. 
Nyr.  XVn.429). 

FAJZ:  szövőszék  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.422; 
n.324). 

FAJZ-IK:  származik  (Göcsej  Nyr.  XIV.165. 
396 ;  Budenz-Album  160). 

el-fajzik:  elszaporodik.  Még  köll  öni  a  tarka 
libákat,  hogy  el  ne  fajozzanak  (Rába  mell.  Nyr. 
XVn.524). 

[FAK]. 

fak-szeg:  az  ekének  emelésére  és  süllyesz- 
tésére való  fa-ékszeg  (Székelyföld  Gyarmathi 
S.  Vocabularium  98;  Kassai  J.  Szókönyv  n.56. 
141 ;  Tsz. ;  Győrffy  Iván)  [vö.  far-szeg,  vak-szeg]. 


FAKA :  nagyhasú,  pocakos  (Vas  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.141;  Kemenesalja  Tsz.). 

FAKAD  ifokad  Debrecen  Nyr.  VIL189;  IX. 
161.  206.  266;  hé-fokad  Eszék  vid.  Nyr.  VIII. 
279). 

[Szólások].  Döbbefakadva,  dogvafakadva  [vö. 
1.  dob]. 

bé-fakad  (bé-fokad):  beszakad,  betörik.  Bé- 
fakatt  a  feje.  Béfakatt  alatta  a  jég  (Dráva  mell. 
Nyr.  V.380).  A  zéggyik  ugy  rávágott  a  fokossá, 
hogy  mingyá  béfokatt  a  feje  a  másiknak  (Eszék 
vid.  Nyr.  Vin.279). 

FAKADÉK  {fokadék  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrfíy  Iván) :  1.  fakadék,  fokadék :  kissebb  kelés- 
féle, pattanás,  pörsenés  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  " 
Iván);  2.  fakadék:  forrásos  hely,  a  hol  minde- 
nütt víz  szokott  fölbugyogni  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

FAKADÓS:  gyenge  káposzta.  Fene  egye  meg 
a  kétek  szamarát,  mind  lerágta  azt  a  genge  faka- 
dóst  (Vác  Czimmermann  János). 

[FAKADVÁNY],  FOKADVÁNY :  vízfakadásos 
hely  (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

[FAKADVÁNYOS],  FOKADVÁNYOS:  vízfa- 
kadásos, forrásos  (hely)  (Háromszék  ra.  MNy. 
VI.327;  Györfty  Iván). 

FAKAJT :  1.  fakaszt  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
213;  Korda  Imre;  Palócság  Nyr.  XXI.419 ;  Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476 ;  Borsod  m.  Sáta 
és  vid.  Nyr.  XXI.307).  El  né  tessék  fakajtani  a 
hójagot,  mer  kipukkad  (Rimaszombat  Nyr.  XXI. 
336);  2.  vall,  megvall.  Az  asszony  eleöször  séhossé 
akart  fakajtanyi  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287).  Kér- 
dezték teőlle,  hogy  mi  baja,  de  sehosse  akarta 
fakajtanyi  (Palócság  Ethnographia  III.353). 

FAKASZT  {fakiszt  Kecskemét  Váczy  János; 
Jászkunság  Nyr.  VII.525):  megmond,  megvall 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

FAKÍT :  fakaszt  (Fehér  m.  Király  Pál ;  Eger, 
Miskolc  Nyr.  XXI.307.  419). 

FÁKLYA  (Karancs  vid.  Nyr.  XXI.478 ; /ofc/a 
Vas  m.  Horváth  József  1839;  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  1.422  ;  Göcsej  Tsz.;  MNy.  11.411 ;  Nyr.  XVH. 
508;  Somogy  m.  Csurgó  vid.  Király  Pál';  fokja 
Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XVII.431 ;  foklya  Vas 
m.  Ori-Sziget  Nyr.  XIV.518):  1.  fáklya,  fokla, 
foklya:  világításra  használt  fenyú-szilánk  (Vas 
m.  Horváth  József  1839;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  I. 
422;  Vas  m.  Őri-Sziget  Nyr.  XIV.518;  Göcsej 
Tsz.;  MNy.  11.411;  Nyr.  XVn.508;  Somogy  m. 
Csurgó  vid.  Király  Pál ;  Karancs  vid.  Nyr.  XXI. 
478);  2.  fokja:  vesszőre  tűzött  tenyérnyi  nagy- 
ságú nyírfahéj-darab,  a  melyet  a  sz.  Iván  esté- 
jén rendezett  tűzijáték  alkalmával  meggyújta- 
nak és  a  levegőben  csóválnak  (Veszprém  m. 
Torna  Nyr.  XVII.431). 


535 


FAKLYAZ— FAKTURAS 


FAL— FALANGAT 


536 


[PÁKLYÁZ],  POKJÁZ:  vesszőre  tűzött  és 
meggyújtott  nyírfaliéj-darabot  [vö.  fáklya  2.]  a 
levegőben  csóvál  (Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XVII. 
431). 

FAKÓ :  vasazatlan.  Fakó  kerék  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Kún-Sz.Márton  Nyr. 
11.474;  Erdővidék,  Olasztelek  Nyr.  XIII.578). 
Fakó  szekér  (Balaton  mell.  Tsz.;  Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

PAKÓCA  -=  fakó  szekér  (Székelyföld  MNy.  VI. 
325;  Kriza;  Háromszék  m.  MNy.  VI.357;  Győrflfy 
Iván;  Brassó  m.  Hétfalu  Vadr.). 

PAKÓOD-IK:  fakul  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PAKSZIÓ,  PASSZIÓ:  szerződés  (Kún-Majsa 
Nyr.  VIII.470). 

PAKTAT  (Göcsej  Tsz.  116b;  foflííaí  Balaton 
mell.  Tsz.  116b;  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.212;  Kemenesalja  Tsz.):  faggat,  vallat. 

PAKTATULÓD-IK :  faggatódzik.  Mikor  má 
evett  [a  gyerek],  kírdé'szte  tüle  [a  gazdaember], 
hom  micsoda  járódba  va".  A  gyerek  nem  akarta 
mégmondanyi;  aszta"  annyira  faktatulódott  tüle, 
hom  muszáj  vót  kivallanyi  (Bakony  vid.  Nyr.  IV. 
558;  Halász  Ignác). 

PAKTUM  (Kassa  vid.  Nyr.  IX.557;  foktőm 
Pest  m.  Dömsöd  Nyr.  IV.372;  Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  V.572;  Debrecen  Nyr.  V.177;  Vn.l89;  IX. 
266;  XI.476;  foktum  Szeged  vid.  Nyr.  IV.34). 
Foktőm:  tett  (Debrecen  Nyr.  IX.266 ;  XI.476). 

[Szólások].  Faktumra  v.  foktomra  kerül:  tettre 
kerül.  Faktumra  került  a  dolog  (Kassa  vid.  Nyr. 
1X.557).  Mikor  a  foktomra  került  (Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  V.572).  Ha  foktomra  kerül  a  sor,  nem  tud 
semmit  se  (t.  i.  megtenni)  (Debrecen  Nyr.  V.177). 
Legínkedik  ü  csak,  pedig  ha  foktomra  kerül  a 
dolog,  semmit  se  tesz  (Debrecen  Nyr.  VII.  189). 
Foktumra  vötte  a  dogot:  jól  meggondolva,  jól 
meghányva-vetve  hozzáfogott  a  dologhoz  (Sze- 
ged és  vid.  Nyr.  IV.34;  Ferenczi  János).  Fok- 
tomra fog:  vallatóra  fog.  Én  a  lant  foktomra 
foktam,  de  nem  vd  semmit  (Pest  m.  Dömsöd  Nyr. 
IV.372).  Erős  fogtomra  vették:  keményen  vallat- 
ták (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.212).  Fok- 
tomra vette  a  fiút  a  király  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
287). 

PAKTUBA,  PIKTUBA:  1.  faktúra:  furfangos- 
kodás,  cselszövés,  ármánykodás,  agyafúrtság 
(Csongrád  m.  Szegvár  Nyr.  XVII.565);  2.  fiktura: 
tréfálkodás,  pajzánkodás,  enyelgés  (Csongrád  m. 
Szegvár  Nyr.  XVn.565). 

PAKTÜBÁS,  PIKTÜBÁS  {faktorás  Füzes- 
Abony  Nyr.  VIII.568;  fakturás  Csongrád  m.  Szeg- 
vár Nyr.  XVn.565;  hely  nélkül  Nyr.  XVn.565; 
fakturás  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII.47 ;  fiktóriás 
Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII. 131 ;  fikturás 
Csongrád  m.  Szegvár  Nyr.  XVII.565;  frekturás 
Székelyföld  Nyr.  XIV.335) :  1.  fakturás,  frektu- 
rás: furfangos,  cselszövő,  ármánykodó,  agyafúrt 


(Csongrád  m.  Szegvár  Nyr.  XVn.565;  Székely- 
föld Nyr.  XIV.385;  hely  nélkül  Nyr.  XVn.565); 
2.  faktorás,  fakturás :  durcás,  bakafántos,  szigorú, 
kemény,  indulatos,  mérges  (ember)  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XXni.47;  Füzes-Abony  Nyr.  VIII. 
568);  3.  fiktóriás,  fikturás:  tréfálkozó,  bohós- 
kodó, pajzánkodó,  enyelgő  (Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  VII.131;  Csongrád  m.  Szegvár  Nyr.  XVII. 
565). 

1.  PAL  (/ar-alya  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XV1.478;  Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  in.326;  Brassó 
m.  Bácsfalu  Nyr.  III.524;  fó  Gömör  m.  Rima-  és 
Balogvölgye  Tsz.):  1.  donga.  Az  edény  fala:  a 
hordó  dongája.  Falakot  összeereszteni  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  keréktalp  (a  kerék 
küllőire,  kereken  körül  ráhúzott  fák)  (Székely- 
föld Nyr.  XVII.556);  3.  a  csíkvarsa  vagy  kas 
tömlöcrésze  (Bereg  m.  Nagy-Bereg  Hermán  0. 
Halászat  K.);  4.  külső  színe  a  ruhának.  Buha 
fala  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.382). 

fal-al  {fal-al  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII. 
40.  41 ;  far-alya  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 
478;  Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  UI.326:  Brassó  m. 
Bácsfalu  Nyr.  III.524):  ház  fala  melletti  töltés. 
A  harmadik  határ  dűlőjére  mentem  sárga  meg  kék 
fődér,  hogy  a  falalt  megszépiccsem.  Szépen  kita- 
pasztottam a  falalt  (Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr. 
XVII.40) 

fal-fa:  keréktalp  (Kalotaszeg  Király  Pál;  Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XI.187). 

,  fál-támogátó :  munka  nélkül  ácsorgó  ember 
(Érsekújvár  Nyr.  Vin.282;  XIX.457). 

fal-tetü:  poloska  (Brassó  m.  Hétfalu  Király 
Pál). 

falhoz-verő:  gyermekjáték,  a  melyet  gomb- 
bal V.  krajcárral  játszanak  (Torontál  m.  Csóka 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.278). 

falra- való :  pad  mögötti  deszka,  mely  az  ülő- 
nek feje   tetejéig   ér  (Székelyföld  Nyr.  V.376). 

2.  PAL  {fal-ik  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m. 
Nyr.  IX.183):  falatozik,  eszik  (Csallóköz,  Csap- 
lár Benedek;  Kún-Majsa  Nyr.  VIII.470;  Erdély 
Szinnyei  József;  Udvarhely  m.  Nyr.  III.512; 
XI.37). 

PALÁMOL  (Debrecen  Nyr.  VII.189;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.143;  halámol  Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  XV.46;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  XVI. 
383):  1.  mohón  eszik  (i.  h.);  2.  halámol:  erősen 
dolgozik,  töri  magát,  hogy  mennél  több  vagyont 
szerezzen.  Ugyan  ne  halámolj,  mintha  a  világot 
akarnád  elnyelni;  van  már  neked  elég  (Alföld 
Nyr.  Xni.525). 

PALÁNQAT :  szid,  korhol,  pirongat  (Székely- 
föld Tsz.;  Andrássy  Antal  1843;  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.144;  Csík 
m.  Várdótfalva  Péter  János)  [vö.  2.  falaz]. 


537 


FALÁNGATÓD-IK— FALINKA 


FAL  INT— FALLAL 


538 


le-falángat:  leszid,  lehord,  lehurogat  (Szé- 
kelyföld Nyr.  IL470.  555;  Kriza;  Andrássy  Antal 
1843;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.231 ;  Háromszék  m. 
Nyr.  IX.33). 

PALÁNGATÓD-IK:  csipkelődik,  sérteget,  gya- 
lázkodik (Csík  m.  Várdótfalva  Péter  János). 

[PALÁNGOL]. 

le-falángol:  lehurogat,  szidva  elhallgattat 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX.564). 

PALÁNK  {folánk   Palócság  Nyr.  XXI.214). 

PALÁNKSÁG:  nyalánkság,  csemege  (Göcsej 
Vass  József  1841). 

PALÁRD:  nagy-étú,  nagyehetö.  Falárd  em- 
bernek sokba  kerül  az  éte  (Háromszék  m.  Nyr. 
IX.31). 

[PALÁS]. 

falas-torony:  [nép-etimológia]  flastrom  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

PALÁS:  1.  falat  (Hont  m.  Kővár  és  vid. 
Nyr.  XVI.476;  XVII.43;  Erdély  Torma  Károly, 
Szinnyei  József;  Székelyföld  Nyr.  1.466;  Arany- 
Gyulai  NGy.  in.351;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.124; 
Csík  m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.123;  Csík-Szent- 
király Nyr.  Vin.286;  Háromszék  m.  Vadr.  398); 
2.  kis  darab.  Falás  föld  (Hont  m.  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.476);  3.  kicsi,  kicsike.  Lelkem,  falás 
galambom!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FALAT:  pattanás  (nyelv  hegyén  v.  ínyen) 
(Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr ; 
Erdővidék  Tsz.).  Falat  kelé  nyelvemre  (Három- 
szék m.  Vadr.  383). 

PALATKA:  cv  (Háromszék  m.  MNy.  VL325. 
364;  Vadr.  498a;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Brassó  m.  Hétfalu,  Zajzon 
Nyr.  IV.324). 

1.  PALAZ:  1.  összeállítja  a  hordó  dongáit. 
Két  legény  falaz,  egy  meg  mindég  ontráz  meg  fene- 
kel, még  se  győzi  a  váltót  (Bodrogköz  Nyr.  XVII. 
556);  2.  talpal,  talpaz  (kereket),  talpakat  rak  a 
kerék  küllőire  (Bodrogköz,  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos,  Székelyföld  Nyr.  XVn.556;  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Csík  m.  MNy.  VL371). 

2.  PALAZ :  szid,  korhol,  pirongat  (Székelyföld 
Kiss  Mihály)  [vö.  falángat]. 

PALC  (Sátoralja-Újhely  Nyr.  XVL287;  farc 
Szeged  vid.  Nyr.  in.479;  Székelyföld  Tsz.) :  bőr 
puhítására,  vakarására,  kihuzogatására  szolgáló 
szűcs-,  timár-  v.  varga-szerszám,  a  mely  eggy 
rúdból  s  ennek  a  végére  alkalmazott  kampós 
alakú  éles  vasból  áll  (más  néven:  corholó). 

PALCOLÓ:  <x.  (Szeged  Nyr.  IV.527). 

PALCS,  PARCS:  hamis,  ál.  Falcs  v.  farcs 
ember,  bangó  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

PÁLINKA:  falat  (Bars  m.  Léva  Czimmer- 
mann  János). 

SZINNTEI  :   HAOVAB  TÁJSZÓTÁK. 


PALINT:  eggyet  fal,  hirtelen  eszik  (Csík  m. 
MNy.  VI.373). 

FALKA  {fajka  Székelyföld  Györfify  Iván ; /(íAa 
Dunántúl  Tsz.;  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
n.518;  Vas  m.  Nyr.  XXL28;  Göcsej  Tsz.  126a; 
Balaton  mell.  Tsz.;  Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  IX.283;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVII. 
428;  Fehér  m.  Nyr.  IX.284;  Fehér  m.  Velencei-tó 
vid.  Nyr.  XVII.430;  Tolna  m.  Duna-Sz.György 
Nyr.  VII.278;  Baranya  m.  Ormányság  MNy.  V. 
90;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.142;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.28;  Gömör  és  Torna  m.  Tsz. 
114b;  Csallóköz  Nyr.  1.278;  Csaplár  Benedek; 
/o/ca-nyáj  Veszprém  m.  Mihályháza  Nyr.  V.480; 
foka  Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVin.334 ;  fuóka  Gö- 
csej MNy.  n.414):  1.  fóka:  rész.  A  gabonának 
egy  fókáját  learattuk.  A  csibéknek  egy  fókáját  el- 
adtam (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518). 
fA  pénzemnek]  egy  fókáját  már  elköltöttem.  A 
búzámnak  egy  fókáját  eladom.  Égy  fókája  vetése- 
met elvágta  a  jég  (Vas  m.  Nyr.  XXI.28) ;  2.  falka : 
rakás.  Megettem  ed  falka  málét  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  X.154).  Nekem  egy  falka  dolgom  van  (Brassó 
m.  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  III.224);  3.  falka:  sok. 
Falka  almát  láttam  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.478).  Falka  idő  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.155); 
4.  falka,  fóka:  néhány  v.  több  (eggymás  után 
következő).  Falka  esztendőben:  néhány  eggymás 
utáni  évben  (Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr.  VIII. 
469).  Fóka  esztendő.  Fókán:  többször  eggymás 
után  (Csallóköz  Nyr.  1.278) ;  5.  falka,  fóka :  múlt, 
nemrégiben  múlt,  minapi.  Fóka  esztendő:  múlt 
év  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.  142).  A  falka 
esztendőbe:  az  alig  múlt  esztendőben  (Karcag 
Nyr.  XIII.432).  A  falka  esztendőben:  3—4  évvel 
ezelőtt  (Hajdú-Szoboszló  Nyr.  XIV.421).  A  falká- 
ban (Hajdú-Szoboszló  Nyr.  XIV.421), /b'^áfea  (Eszék 
vid.  Tsz.),  a  fókába,  a  fókán  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek),  a  fókán  (Hely  nélkül  Nyr.  XH.527): 
a  minap,  minapában,  nemrégiben. 

fóka-nyáj  :  nyáj,  juhnyáj  [?]  (Ves?pr,éjii  m. 
Mihályháza  Nyr.  V.480).  '  --'-—'  • 

FALKA:  állkapca  (Brassó  m.  Hétfalu  Király 
Pál). 

[PALKÁS],  PÓKÁS :  a  takarmányt  hordó  álla- 
tok mellett  levő  béres  (Tolna  m.  Duna-Sz.György 
Nyr.  Vn.279). 

PALKÁZ  (Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839; 
fókázni  Tolna  m.  Duna-Sz.Györg;y  Nyr.  VII.279) : 
1.  falkáz:  egyenlő  részekre  oszt,  darabol  (Torna 
m.  Ruehietl  Miklós  1839);  2.  /dMz;  takarmányt 
hord  szekéren  a  juhoknak  (Tolna  m.  Duna-Sz. 
György  Nyr.  VII.279). 

[PALKÁZÓ],  FÓKÁZÓ :  a  juhoknak  takar- 
mányt hordó  szekér  elé  fogott  állat  (Tolna  m. 
Duna-Sz.György  Nyr.  Vn.279). 

FALLAL :  tétlenkedik,  henyél  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

el-fallál:  haszontalanul,  tétlenül  tölt  el  (időt) 
(Csallóköz  Nyr.  1.278;  Csaplár  Benedek;  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  Vin.333).    Ne  falláld  el  potomra 

3ö 


539 


PALSÓ-PALUSI 


PALUZ— FANCSAL 


540 


az  időt  (Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Az  idő^  el- 
falláltam  (Pölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.333). 

PALSÓ :  a  fal  felül  való  (Szabadka  Nyr,  XIV. 
223). 

FALU  (Alibán-/"a,  Apát-/"a,  Boldog-/^,  Bodor-/a, 
Böte-/a,  Fitye-/a,  Keméiiy-/a,  Mike-/a  stb. 
Zala  m.  MNy.  1.220;  V.89;  Betlen/a/a,  Só-/"aZa, 
Máré-/aZa,  betlen/aZi,  só/aö,  máré/a/i  Székely- 
föld Győrflfy  Iván;  Agyag-/aía  Brassó  m.  Hótfalu, 
Zajzon  Nyr.  IV.330;  /aZ-nagy  Székelyföld  Nyr. 
V.376;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  VI.181 ;  XXI.478; 
Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  III.224.  326;  Brassó  m. 
Bácsfalu  Nyr.  III.524;  foUi  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.482). 

falu-dóga :  köteles  munka,  a  melyet  az  eggyes 
lakosok  a  falu  számára  végezni  tartoznak.  Falu- 
dógára  menni  (Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly). 

falu-farka  :  mindig  kószáló  (Rábaköz  Nyr. 
XI.190;  Alföld  Nyr.  1.370;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.237). 

falu-fél.  Falu-félen:  a  falu  közelében  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.328). 

falu-kata  :  a  faluban  kószáló  nőszemély  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

falu-kati :  cw  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Csík- 
Sz.György  Nyr.  X.237). 

falu-kovász  :  csavargó  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  X.239;  XL188). 

falu-költés:  a  falu  fölkeltése  (vészkor,  nyo- 
mozáskor) (Háromszék  m.  Györfify  Iván). 

fal-nagy :  falu  bírája  (Székelyföld  Nyr.  V.376 ; 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  VI.181;  XXI.478;  Király 
Pál;  Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  in.224.  326;  Brassó 
m.  Bácsfalu  Nyr.  IIL524;  Brassó  m.  Hosszúfalu 
Nyr.  XXn.284). 

falu-nyele :  [tréf.]  falu  templomának  a  tornya 
(Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr.  VII.478). 

falu-szája:  a  falu  szószólója,  szóvivője,  elő- 
csahosa  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

falu-szeg:  falu  szöglete  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.328). 

PALUKOZ[-IKP]  ifalukozüi) :  faluról-falura  ván- 
dorol (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46). 

FALUL:  a  szomszédban  jár  és  soká  odama- 
rad. Ne  falúj  örökké,  te  falu-kati !  (Csík-Sz.György 
Nyr.  X.237). 

[FALUS]. 

falus-biró:  falu  bírája  (Erdély  Szinnyei  Jó- 
Ésef;  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

falus-fél :  eggyfalubeli.  A  sokadalomba  ednihán 
falusfelemre  akadék   (Székelyföld  Győrflfy  Iván). 

FALUSI:  falubeli.    Csak  bisztassok  és  a  falu- 


siankakat,  hogy  e  ne  állónak  attu  (Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  n.l33). 

FALUZ :  falun  jár,  kószál  (Veszprém  m.  Olasa- 
falu  Nyr.  XVn.46). 

FAMÍLIA  {falamia  Székelyföld  Győrflfy  Iván; 
falámia  Zala.  m.  Kis-Kanizsa  Nyr.  X.183;  famillia 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

1.  FAN  {fon  Abaúj  m.  Király  Pál;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.144;  Nyr.  VI.425;  Szé- 
kelyföld Nyr.  XV.38;  XVin.511 ;  XXn.132; 
Győrflfy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.214; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  fona  Abaúj 
m.  Király  Pál) :  1.  fon,  fona :  a  nemzőrész 
körül  levő  szőrzet  (Székelyföld  Nyr.  XV.38; 
XVin.5Íl;  XXn.132;  Győrflfy  Iván;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.214).  Úgy  félemelte  az  ingét,  hogy 
a  fona  is  kiláccott.  Csirke  jány  az\  még  fonája 
sincs  (Abaúj  m.  Király  Pál) ;  2.  fon :  apró, 
finom  gyökér-  és  szőrszálak  (Hegyalja  Nyr. 
XXn.132). 

fan-ggrezna :  sovány,  száraz  ember  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.571  [itt  fagérézna  sajtóhiba]; 
Korda  Imre)  [vö.  géréznye]. 

[2.  FAN]. 

[fan-far]. 

fanfaros  (Székelyföld  Győrflfy  Iván;  fanfarus 
Székelyföld  Tsz.;  NyK.  X.329):  félrejáró  farú, 
ferde  farú. 

FÁNC:  1.  berovás,  bevágás,  a  melybe  vala- 
mit beleillesztenek  (pl.  az  ablak  keresztjének 
berovása,  a  melybe  az  ablakráma  belejár;  a 
zsindely  fokának  bevágása,  a  melybe  a  má- 
sik zsindely  élét  beleütik  (Székelyföld  Tsz. ; 
Győrflfy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) ; 
2.  a  kasza  nyakán  kiemelkedő  szegély  (Három- 
szék m.  Tsz. ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

FANCILLA :  kicsi  rongyos  szolgáló  v.  szegény 
leányka  (Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy  Iván). 

FANCOG:  fanyarán,  kényeskedve,  affektálva 
beszél  (Alföld  Nyr.Xin.382;  Háromszék  m.  MNy. 
VL325;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

FÁNCOL :  a  kerékre  vonandó  sínvaskarikába 
négyszögletű  lyukat  vés,  hogy  szeget  lehessen 
beleütni  (Háromszék  m.  Tsz.). 

őssze-fáncol :  összeilleszt  (zsindelyeket  eggy- 
más  rovátkába)  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

FÁNCOZ :  szegnek  való  lyukat  vés  (Székely- 
föld Tsz.). 

1.  FANCSAL:  1.  kancsal  (Székelyföld  Nyr. 
XVII.556);  2.  irigy,  kaján.  Fancsal  ördög  (Qö- 
mör  m.  Nyr.  XVn.556). 

[2.  FANCSALj. 

össze-fanosal :  rendetlenül  összefog,  össze- 
göngyölít (Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.556). 


541 


FANCSALOD-IK— FANYALGOS 


FANYALO— FAR 


542 


[PANCSALOD-IK]. 

é-fancsalodik:  elszomorodik  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XVIII.191). 

FANCSALOG  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Szüágy  m.  Nyr.  VII.381 ;  Székely- 
föld öyőrffy  Iván;  Kriza;  Udvarhely  m.  Vadr.; 
fancsarog  Háromszék  m.  Tsz.  115b;  fáncsorog 
Székelyföld  Györffy  Iván;  fantarog  Háromszék 
m.  Tsz.) :  1.  fancsalog,  fancsarog,  fáncsorog :  csa- 
varog (Szilágy  m.  Nyr.  VII.381;  Székelyföld 
Kriza,  Györffy  Iván;  Udvarhely  m,  Vadr.);  2. 
fantarog:  vánszorog  (Háromszék  m.  Tsz.);  3.  fan- 
csalog: enyeleg,  hálálkodik  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

PANDI:  kutyapecér  (Mármaros  m.,  Erdély 
Nyr.  IV.284). 

[PÁNI],  PÓNI:  [tréf.],  fanos,  fanszörös.  Hova 
menyen,  főni?  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

FÁNK  (pánk  Baranya  m.  Ormányság,  Dráva- 
fok Nyr.  11.473).  Fánk:  forgácsfánk  (Csallóköz, 
Bacsfa  Nyr.  XVI.47)  [vö.  pánkó]. 

fánk-szakajtó :  eszköz,  a  mellyel  a  fánkot  ki- 
szaggatják (Győr  Nyr.  XI.528). 


FANOS  [fonos  Háromszék 
Lajos):  fanszőrös  [vö.  1.  fan] 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Hunyad 
XXII.557).  ^Fanos  szöllövesszö: 
ága,  a  melyet  lehajtva  földdel 
gyökereket  hajtott  (Borsod  m 
Szókönyv  11.144).  Fanos  répa: 
sica  rapa)  (Duna  mell.  Kassai  J. 


m.  Uzon  Erdélyi 
I  (Háromszék    m. 

m.  Lozsád  Nyr. 

szőllőtőke  termő 
betakartak,  s  így 
.  Emőd  Kassai  J. 

töves  répa  (bras- 
,  Szókönyv  11.144). 


[FANOSOD-EK],  PONOSOD-IK:  szőrösödik  (a 
nemző-részek  tájékán)  (Székelyföld  Nyr.  XV.38 ; 
XXII.132;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos). 

PANTALLÉBOZ :  fantáziál,  félrebeszél  (Gö- 
csej, Nagy-Lengyel  Nyr.  X.191). 

PÁNTI :  1.  horgas  lábú,  félszeg  járású  (Csík 
m.  Nyr.  Vn.92);  2.  féleszű  (Székelyföld  Tsz.). 

FÁNTON-PÁNT:  1.  hasonlót  hasonlóval  [?]. 
Mit  korhol  ö  engem!  Fántom-fánt!  [a  közlő  ér- 
telmezése szerint:  ,csak  olyan,  nem  külömb*] 
(Heves  m.  Sírok  Nyr.  VIIL567) ;  2.  semmi  áron, 
semmiképpen.  Ha  csakugyan  fánton-fánt  nem 
akarja  (Érmeilék  Nyr.  V.425). 

PANYÁKOL  (Székelyföld  Kriza;  fonyákol 
Gyergyó-Dítró  Nyr.  XII.282):  betegeskedik,  gyen- 
gélkedik [vö.  fanyalog]. 

PANYALGAT  (Háromszék  m.  MNy.  VI.325; 
Györffy  Iván;  fanyolgat  Háromszék  m.  Vadr. 
498a;  fonyolgat  Háromszék  m.  MNy.  VI.325): 
fanyarán  nyeleget. 

FANYALGÓ:  kelletlen,  kedvetlen  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.). 

FANYALGOS :  nyavalygós,  beteges  (Székely- 


föld Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
325;  Vadr.  498a;  Györffy  Iván). 

FANYALÓ :  fanyar  (Szilágy  m.  Nyr.  VI.473 ; 
ZUah  Nyr.  XIV.287). 

PANYALOD-IK,  PANYABOD-IK.  Fanya- 
lodik: gyengén  megfagy,  megdermed  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XIX.334).  Fanyarodott:  eggy 
kicsit  fagyott  (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 
381). 

neki-fanyalodik :  nagy  nehezen,  kénytelen- 
kelletlen rászánja  magát,  nekifog  (Rimaszombat 
vid.  Nyr.  X.88;  Székelyföld  Kriza)  [vö.  neki- 
anyalodik]. 

rá-fanyarodik :  c\3  (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 
381;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX. 
184). 

FANYALOQifonyolog  Székelyföld  Tsz. ;  Györffy 
Iván) :  1.  kedvetlenül,  kelletlenül,  ímmel-ámmal, 
vontatva  tesz  vmit,  kelletlenkedik,  vonakodik 
(valaminek  megtevésétől,  megmondásától,  meg- 
evésétől)  (Balaton  mell.,  Pápa  vid.,  Szatmár  vid. 
Tsz.;  Szeged  Csaplár  Benedek;  Rimaszombat 
vid.  Nyr.  X.88;  Székelyföld  Kriza,  Györffy  Iván; 
Háromszék  m.  Tsz. ;  Vadr.) ;  2.  kelletlenül  ide- 
oda  jár,  lézeng  (Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.333 ;  Székelyföld  Kas- 
sai J.  Szókönyv  11.144;  Kriza,  Csaplár  Benedek, 
Andrássy  Antal  1843;  Firtosalja  Nyr.  VI.324) 
[vö.  fanyákol]. 

FANYAR  {fonyár  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX. 
575).  Fanyarán:  kedvetlenül  (Székelyföld  Csap- 
lár Benedek;  Háromszék  m.  Györffy  Iván). 

PANYABI:  kedvetlen,  kelletlen,  rosszkedvú 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.325;  Vadr.  498a;  Györffy 
Iván). 

FÁNYOL :  puszta  helyet  kertté  alakítva  igen 
vékony,  gyenge  kerítéssel  körülkerít  (Három- 
szék m.  Tsz.). 

FÁNYÓS :  nagy  és  súrú  sárral  borított  (út) 
(Baranya  m.  Nyr.  11.184). 

PAB :  a  hegynek  olyan  kissebb  része,  a  mely 
a  lapos  fölött  hirtelen  fölemelkedik  (Borsod  m. 
Domaháza  Nyr.  XVin.473). 

far-bosszontó :  [tréf.]  női  ruha  hátulján  levő 
csokor  V.  rojt  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.94). 

far-csima  :  [nép-etimológia]  =  f arcsok,  farcsík 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

far-ék :  azon  ék,  a  mely  a  gerendelyt  az  eks- 
szarvba  szorítja  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

far-hám :  heveder,  a  mellyel  a  parton  haladó 
laptáros  a  bejáró  kötelet  a  mataknál  fogva  tartja 
(Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.) 

[Szólások].  Farhámba  ült:  megbicsakolta  ma- 

35* 


543 


FARABELI— FAEADT 


FARAG— FARAZAT. 


544 


gát,  megkötötte  magát,   megmakacsolta  magát 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

farhámos :  makrancos  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

far-karó  :  1.  a  csónak  farán  tartogatott  rövid, 
hegyes,  karvastagságú  cölöp,  mely  a  gyors  ki- 
kötésre való ;  t.  i.  a  nyargaló  apacs  vontatására 
siető  legénység  a  farkarót  hirtelen  beveri,  hogy 
a  csónakot  hozzákötve,  a  vontatáshoz  láthasson 
(Csongrád  Hermán  0.  Halászat  K.) ;  2.  az  a  karó, 
a  melyhez  a  szárnyas-varsa  farka  kötve  van 
(Ecsedi  láp  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 


far-kereszt ; 
Iván). 


farcsont    (Székelyföld    Györffy 


far-kövóos:  a  fenékhorog  végköve  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

far-matring  {far-mating  Nagy-Kúnság  Nyr' 
XVI.237;  Vác  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.133). 

far-rend :  a  kiérelt  talpbőrnek  far  felőli  része 
[tímár  mesterszó]  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

far-satú :  az  a  vas-csavar,  mely  a  puska  csö- 
vét az  agyához  szorítja  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839). 

far-szák :  rúdra  alkalmazott,  félkörös-szájú 
zsákháló,  a  melyet  víz  ellenében  a  patakokba, 
kivált  bokros  helyeken  beállítanak,  s  a  melybe 
a  halakat  zurboló  fákkal  bekergetik  (Székely- 
föld Tsz.;  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII.383;  Er- 
délyi Lajos). 

far-szeg:  az  ekének  emelésére  és  süllyesz- 
tésére való  fa-ékszeg  (Székelyföld  Kassai  J. 
Szókönyv  11.56;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

far-tő  (far-tü  Soprony  m.  Nyr.  V.425;  XII. 
383) :  1.  far-tő,  far-tü :  a  levágott  marhának  fara 
tövén  (hegyén)  levő  húsa  (Soprony  m.  Nyr. 
Xn.383;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek); 
2.  far-tü :  bujtásra  hagyott  szőllővessző  (Soprony 
m.  Nyr.  V.425). 

far-tőke:  a  ladik  hátulját  alkotó  erős  fa,  a 
njelyhez  a  két  oldal  és  a  fenék  erősítve  van 
(Altalános  haszn.  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Kis- 
Duna  mell.  Győr  és   Mosony  közt  Nyr.  XI.43). 

far-zsába  {far-sába  Szatmár  vid.,  Székelyföld, 
Erdővidék  Tsz.) :  iszkiász,  farcsontfájás,  farzsib- 
badás  (Szatmár  vid..  Székelyföld,  Erdővidék 
Tsz.;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Dézsi  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[PÁBABELI]. 

fárobeli-mester:  egyházfi  (Göcsej  Nyr.  XII.95) 

FÁBAD :  soványodik  (Heves  m.  Makáry 
György  1839). 

meg-fárad:  elfárad  (Háromszék  m.  Vadr.  431). 

FÁRADT    {fáradt    Palócság    Nyr.    XXI.508; 


XXn.34;  Mátra  vid.  Nyr.  XXn.287):  1.  állott. 
Fáradt  víz  (Veszprém  Nyr.  VII.381);  2.  sovány, 
száraz,  göthös  (Palócság  Nyr.  XXI.508;  XXII. 
34;  Heves  m.  Makáry  György  1839;  Eger  Nyr. 
XVIII.25;  Gömör  m.  Tsz.;  Rimaszombat  Nyr. 
XXn.431;  Fülek  Nyr.  Vin.471 ;  Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.287;  Hegyalja  Kassai  J.  .Szókönyv  n.l35. 
146).  Fáradt  hal:  csenevész,  hitvány  hal  (Nógrád 
m.  Lázi  Hermán  0.  Halászat  K.) 

[FARAG]. 

[Szólások].  Szereted,  ha  elejbéd  faragják  a  be- 
szidet,  asztán  csak  hdgatod:  szereted,  ha  más 
beszél  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr. 
XXI.381).  Szemödökfát  farag:  [tréf.]  a  szemét 
álmosan  le-lehúnyja  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  - 

fólre-farag:  kitérőleg  válaszol,  vonakodik, 
szavát  nem  tartja,  huncutságon  töri  az  eszét 
(Sárospatak  Nyr.  XVn.557;  Székelyföld  Nyr. 
XVn.557;  Arany-Gyulai  NGy.  in.309;  Kiss 
Mihály).  Teljes  életében  olyaii  félrefaragó  [barát- 
ságtalan, magának  való,  árulkodó]  ember  volt; 
se  istennek,  se  embernek  nem  használt  (Bodrogköz 
Nyr.  XVn.557). 

FARAGÁS:  a  bőrről  a  húsolóval  lefaragott 
hús  (máskép  húslás)  [tímár  mesterszó]  (Szeged 
Nyr.  IV.527). 

FARAGCSÁL  (faricskál  Nagy-Kúnság  Nyr, 
XVI.237;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.207; 
Csaplár  Benedek;  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII,429; 
XV.382;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FARAGÓ :  balta,  szekerce  (Ugocsa  m.  Nyr. 
Vni.426). 

faragó-kasza :  falzmesser  [nyereggyártó-szer- 
szám] (Győr  Nyr.  XI.430). 

faragó-tőke:  falzbock  [nyereggyártó-eszköz] 
(Győr  Nyr.  XI.430). 

FÁRAJT:  fáraszt  (Palócság  Nyr.  XXI.419) 
[vö.  fárít], 

ki-fárajt:  kifáraszt  (Eger  Nyr.  XXI.307). 

FARAMÉK  [?]:  fartő  (marhában)  (Gyöngyös 
Kassai  J.  Szókönyv  11.146). 

FARAMUCI  (Kis-Kúnság  Nyr.  ni.564;  ka- 
szárnyai szó  Pap  Sándor,  Márki  Sándor;  fara- 
mucsi  Cegléd  Széchy  Károly;  kaszárnyai  szó 
Schilling  Lajos):  bakajáték,  a  mely  abból  áll, 
hogy  körben  ülve  herezacskójukra  spárgát  köt- 
nek, mindeggyik  spárgaszál  végét  más  fogja  és 
húzza,  s  a  ki  legelőször  följajdul,  az  a  vesztes. 

[FÁRÁS]. 

f árás-mester :  egyházfi  (Göcsej  Nyr.  Xn.95). 

FARAZAT:  1.  a  háztetőnek  lecsapott  fölső 
szöglete  (a  mely  tehát  nem  függőleges,  mint  a 
vértelek,   hanem   rézsútos,    meneteles  és  zsin- 


545 


FARBA— FARÉ 


FARI— FARKALOD-IK 


§46 


dellyel  v.  náddal  van  födve)  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  11.147;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.240); 
2.  [?]  (Baja  Nyr.  XVII.240). 

FARBA;  festék  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.88), 

[PARBÁZ], 

be-farbáz :  befest  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  III. 
525;  VI.88). 

PARCINÁL  (Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa  vid. 
Tsz.;   Somogy  m.   Kassai  J.   Szókönyv  11.152 
farcimál  Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283 
farcináll   Göcsej,    Nagy -Lengyel    Nyr.    X.191) 
1.  faréinál:  erősen  faggat,  firtat,  vallat,  kikérdez 
(Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa  vid.  Tsz.;   Somogy 
m.    Kassai    J.    Szókönyv   11.152);    2.   farcináll: 
erőltet,   erőszakol  (Göcsej,   Nagy-Lengyel    Nyr. 
X.191);  3.  farcimál:  Ígérettel,  biztatással  csalo- 
gat (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283)  [vö. 
farcináz,  far  cingál,  fircangol\. 

PARCINÁZ :  1.  faggat,  vallat  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.571);  2.  leckéztet  (Alföld  Nyr.  IV.329) 
[vö.  farcinál,  farcingál,  fircangol]. 

PARCINGÁL:  faggat,  firtat,  vallat  (Vas  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.152)  [vö.  farcinál\. 

PARCSOK  (Székelyföld  Tsz. ;  Udvarhely  m. 
Király  Pál;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVIII.527;  farcsika  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  hely  nélkül  [Pápa  vid.?]  Tsz.; 
farcsuk  Háromszék  m.  Dézsi  Mihály;  forcsok 
Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  MNy.  VI.215; 
NyK.  III.  16;  Vadr. ;  Háromszék  m.  Orbai  járás 
Nyr.  VIL283;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Háromszék  m.  Ko vászna  Butyka  Boldizsár) :  csí- 
pőcsont, csípő,  far.  Milyen  derék  farcsuka  van 
ennek  a  fejérnépnek  (Háromszék  m.  Dézsi  Mihály). 
Indulj,  mert  létöröm  a  forcaokadot!  (Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár).  Te,  leütöm  a 
farcsokodot!  (Udvarhely  m.  Király  Pál). 

PARCSOKOLÓ:  félrejáró-farú  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

PARCSOKOS:  cn=  (Székelyföld  NyK.  X.329; 
Kiss  Mihály). 

PARDA :  ferde  (leginkább  a  dinnyéről  mond- 
ják, ha  az  eggyik  oldala  laposan  maradt,  nem 
gömbölyödött  ki).  Farda  csupor.  Farda  korsó 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  n.325;  XVI.237 ;  Szerencs 
Kassai  J.  Szókönyv  11.149). 

1.  PÁRÉ:  plébánia.  Fáréja  van  imá  (Fehér 
m.  Nyr.  V.273). 

2.  PÁRÉ :  bérlevél  (Tolna  m.  Nyr.  VI.230). 

3.  PÁRÉ:  baj,  viszontagság,  balsors.  Sok  farén 
járt:  sok  bajon,  viszontagságon,  nyomorúságon 
ment  keresztül  (Székelyföld  Tsz.)  Sok  faré  érte 
(Háromszék  m.  NyK.  III.  11). 

[Szólások].  Eljárta  a  farét  v.  a  fáréját:  eljárta 
a  bolondját.  Ne  járd  a  farét  v.  a  fárédat:  ne 
bolondozzál  (Szeged  Csaplár  Benedek). 


[PARI]. 

fari-szoknya :   [?]  (Dorozsma  Nyr.  XVII.557). 

PÁRISZT  (Bács  m.  Bajmok  Nyr.  VIII.143; 
Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476;  fáriszt 
Fölső-Bácska  Nyr.  Xn.262);  fáraszt. 

PÁRÍT  (Tisza-Roff  Markovics  Sándor;  Nagy- 
Kőrös,  Kecskemét,  Szeged  Nyr.  IX.126;  Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.85;  Temesköz  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  11.243;  fárít  Palócság 
Nyr.  XXI.419;  Eger  Nyr.  XXI.307):  ^  [vö. 
fárajt], 

PARK  {farok  Komárom  Hermán  0.  Halászat 
K. ;  Baranya  m.  Nyr.  V.330) :  vég :  a)  Falu  farka, 
ünnep  farka,  höjt  farka,  hónap  farka,  farsang 
farka  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.32 ;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos).  Farsang  farka,  fassang 
farka:  farsang  utolja,  utolsó  három  napja 
(Palócság  Nyr.  XXI.509;  Mátyusfölde,  Tallós  Nyr. 
XVL333).  Nád  farka:  üstöke,  lobogója  (Fehér 
m.  Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVIII.523);  b)  farok, 
fark:  hajfonadék  vége  (Baranya  m.  Nyr.  V.330) ; 
c)  fark:  aratatlan  v.  kaszálatlan  hagyott  kis 
szeglet  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  d)  farok:  a 
vízbe  hosszan  benyúló  partrész  v.  szigetvég 
(Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.) 

fark-háló:  rúdra  alkalmazott,  félkörös-szájú 
zsákháló,  a  melyet  víz  ellenében  a  patakokba, 
kivált  bokros  helyeken  beállítanak,  s  a  melybe 
a  halakat  zurboló  fákkal  bekergetik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Erdő  vidék,  Olt  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K.) 

farka-kő :  a  fenékhorognál  a  folyóba  szolgáló 
véghez  kötött  nagyobb  kő  (Csongrád  Hermán 
0.  Halászat  K.) 

fark-pénz,  farka-pénz  {farka-piz):  borravaló, 
a  melyet  a  ló-  v.  disznó-kereskedő  cselédje  a 
vevőtől  az  állat  haza-vezetéséért  v.  -hajtásáért 
kap  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVni.47;  Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek). 

farka-répája  (a  lónak):  farka  torzsája  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[PARKAL]. 

el-farkal:  eleblábal,  odább  áll.  Az  adósságot 
ott  hagyta  s  elfarkalt  (Hely  nélkül  Nyr.  XVII. 
557). 

PARKLALLÓ    {farkaló  Kőrös-Tarcsa  Hermán 

0.  Halászat   K.;    Székelyföld   Nyr.    XVn.557): 

1.  az  a  kő  v.  tégla,  mely  a  hosszú  kece  végébe 
van  kötve,  hogy  a  hálót  feszítse  (Kőrös-Tarcsa 
Hermán  0.  Halászat  K.) ;  2.  lejtős  úton  leeresz- 
kedő terhes  szekér  végéhez  akasztott  és  kerék- 
kötő helyett  szolgáló  nagy  ágas  fa  v.  rőzsenyaláb 
(Székelyföld  MNy.  VI.174;  Nyr.  XIV.47;  XVII. 
557 ;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván,  Andrássy  Antal 
1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.325;  Győrffy  Iván) 
[vö.  farkazó], 

PARKALÓD-IK:  forgolódik  (vki  körül),  foly- 


547 


FARKAS 


FARKAZÓ— FAROLÓD-IK 


548 


ton  utána  jár,  nyomában  van  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.235;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Mind  itt  kürülöttünk  farkalódik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

FARKAS:  1.  kópé  (Csallóköz  Nyr.  1.278;  III. 
28);  2.  a  farbőrnek  a  lovaglástól  való  föltörése 
(Heves  m.  Névtelen  1840) ;  3.  bevágással  fogakra 
osztott  deszkácska,  a  mellyel  borlefejtéskor  a 
hordó  belső  végét  emelik  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.  142);  4.  búgó-csiga  (játékszer)  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek). 

farkas-áldomás :  potya.  Szereti  a  farkas-áldo- 
mást (Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  11. 
243). 

farkas  -  osengőfú  :  convallaria  polygonatum 
(Borsod  m.  Noszvaj  Kassai  J.  Szókönyv  11.152). 

farkas-fog :  1.  két  tárgynak  (pl.  keréknek)  v. 
eggy  tárgy  két  felének  eggymásba  illő  fogai. 
Almát  vágtunk  farkas-fogba  kétfelé  (Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Györffy  Iván);  2.  csörgő-fű  (rhi- 
nanthus  crista  galli)  (Borsod  m.  Noszvaj  Kassai 
J.  Szókönyv  11.151). 

[Szólások].  Farkas-fogba  esett:  bajba,  vesze- 
delembe került  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

farkasfogas :  csipkézett  szoknyadísz  (Szabolcs 
m.  Besenyőd  Nyr.  Xn.48). 

[farkas-fű]. 

farkasfü-tej :  euphorbia  esula  és  cyparissias 
(mérges  fú)  (Székelyföld  Hermán  0.  Halászat  K). 

[farkas-gége]. 

farkasgégén-nevekedett :  haragos,  haragtartó, 
sértődékeny,  bosszúálló  (Szeged  Csaplár  Bene- 
dek). 

farkas-guzs ;  gúzs,  a  mellyel  vkinek  kezét  és 
lábát  szorosan  összekötik  (Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  V.269). 

farkas-hárs:  daphne  mezereum  (Borsod  m. 
Noszvaj  Kassai  J.  Szókönyv  n.l51). 

farkas-hurok:  kettős  hurok  (Alföld  Nyr.  XIII. 
382). 

[farkas-kasza]. 

[Szólások].  Farkas  kaszájára  bízni:  kitenni  a 
vagyont  a  veszélynek,  hogy  szétforgácsolódjék 
(Szeged  Nyr.  IX.376).  Farkas  kasszájára  [így] 
jutott:  elprédálták  (Somogy  m.  Visnye  líyr.  XVII. 
286). 

farkas-köröm:  trigonella  foenum  graecum 
(Borsod  m.  Noszvaj  Kassai  J.  Szókönyv  11.151). 

farkas-madár:  nagyobbfajta,  hamuszínű,  tarka 
szarkabojtorján  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

farkas-nyil:  földi  tövis  (koldústetű)  (Márma- 
ros  m.  Visk  Király  Pál). 


farkas-óma :  aristolochia  clematilis  (Soprony 
és  Vas  m.  Nyr.  X.331). 

farkas-ordító  (farkas-ordittó) :  1.  elhagyott, 
puszta  hely  v.  elhanyagolt  nagyobbacska  lakó- 
telek (Háromszék  m.Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  hi- 
deg, fűtetlen  szoba  (Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV. 
477;  Csallóköz  Szinnyei  József). 

farkas-sötét  {farkas-setét  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.151):  szembetegség,  a  melyben  az 
ember  napnyugta  után  nem  lát.  Farkas-sötétje 
van  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XIV.527;  Csallóköz 
Szinnyei  József). 

farkas-tej:  az  ebtejkórónak  nagyobbik  faja 
(Hely  nélkül  Tsz.) 

farkas-torok :  csecsemőnek  torokbaja,  a  mely 
miatt  nem  szophatik  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

farkas-ügetés :  könnyed  ügetés  (Göcsej  Tsz.). 

farkas-ügetve :  lassan  ügetve,  baktatva,  cam- 
mogva, kullogva  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.511; 
Mezőtúr  Nyr.  VIII.511;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  Vin.559;  Székelyföld  Nyr.  Vin.510). 

FARKAZÓ  =  farkalló  2.  (Csík  m.  Nyr.  VII. 
92;  Győrfify  Iván). 

FARKICA:  farkacska  (Veszprém  m.  Nyr.  V. 
520). 

FARKINCA  {farkonca  Csallóköz  Nyr.  1.278): 
L  farkinca:  cv  (Alföld  Nyr.  Xni.382;  Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  III.261;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.325;  Györffy  Iván;  Csík  m.  Nyr.  VH. 
46);  2.  farkonca:  végecske,  pl.  gyertyavégecske 
(Csallóköz  Nyr.  1.278). 

FAROL,  FARL-IK  {fall-ik  Háromszék  m. 
Vadr. ;  Csík  m.  MNy.  VI.371 ;  fara  Veszprém 
m.  Csetény  Nyr.  V.427;  farúnyi  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek):  farával  ide  v.  oda  fordul.  Farol 
a  marha  (Szeged,  Bánság,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek).  Farúj  odább:  húzódjál  félre  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek).  Farol,  fara,  fall-ik  a 
szekér  v.  a  szán:  oldalog,  a  hátulja  oldalvást 
csúszik  (lejtön)  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V. 
427;  Palócság  Nyr.  XXII.34;  Háromszék  m. 
Vadr.;  Dézsi  Mihály;  Csík  m.  MNy.  VI.371).  Fara 
a  kerék :  nem  forog  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
V.427). 

[Szólások].  Farolva  szegi  a  kenyeret:  görbén, 
ferdén  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.188). 

meg-farol:  vmibe,  habár  nehezen  is,  bele- 
eggyezik  (Szeged  vid.  Nyr.  11.92).  Mégfarólna-e 
a  kjentök  lánya,  met  a  mii  fiúnk  már  bikhatnék  ? 
[tréfás  leánykérés]  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
ni.286). 

FÁRÓL:  bejárja  a  bányát.  Fáról  a  hukmány 
[bányafölügyelő]  (Szatmár  m.  Nagybánya  vid. 
Nyr.  XIV.238). 

FAROLÓD-IK :  farával  taszigálódik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 


549 


FAROLÓS— FARTAT 


PÁRTAT— FASZ 


5S0 


[FAROLÓS],  PALLÓS  :  oldalos,  lejtős.  Fallós 
hejj:  a  hol  a  szekér  v.  a  szán  farolni  szokott 
(Háromszék  m.  Vadr,  498a). 

PÁROLTAT  (farútat):  faránál  fogva  (lovat 
V.  marhát)  tovább  léptet,  félre  nyom  v.  szorít 
(Szeged,  Bánság,   Csallóköz   Csaplár  Benedek). 

PÁROS:  a  ki  a  csónakot  kormányozza,  tehát 
a  farán  áll  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.) 

faros-bárka:  kis  bárka,  a  melyet  a  kecés  a  j 

ladik    után  szokott  kötni,  hogy  a  fogott  halat  | 

élve    rakhassa   el   (Szolnok   Hermán   0.    Hala-  \ 

szat  K.)  1 

faros-kas:  zárt  végű  szekérkas  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  n.l47.  148).  | 

faros-legény :  annak  a  dereglyének  a  kor- 
mányosa, a  melyen  a  gyalom  van  (Bodrogköz 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

FARSANG  {farsang  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  Vin.226;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvar- 
hely m.  Nyr.  IV.32;  Háromszék  m.  Nyr.  IV. 
384;  fásáng  Székely-Udvarhely,  Bethlenfalva 
Nyr.  VII.377;  fassang  Palócság  Ethnographia 
III.359;  fassáng  Udvarhely  m.  Homoród  vid. 
Vadr.  108;  fássáng  Székelyföld  Györfify  Iván). 
Farsang,  fassáng:  cégéres  öltözet,  cégéres  öltö- 
zetű (Udvarhely  m.  Vadr.;  Háromszék  m.  Kiss 
Mihály).  Ereggy  innen,  te  farsang!  (Udvarhely 
m.  Kriza). 

fassang-farka :  farsang  vége  (Palócság  Nyr. 
XXI.509). 

[PARSANGOS],  PASSÁNGOS:  álarcos  (Udvar- 
hely m.  Vadr.  498a). 

PART :  meredek  part,  partos  szíklaoldal  (Csík 
m.  Telekfalva  Király  Pál),  [vö.  fartól,  fartol]. 

"FkwSi  létra,  a  melyen  az  aknába  lejárnak 
[bányász-mesterszó]  (Szatmár  m.  Nagybánya  vid. 
Nyr.  XIV.238). 

PARTAL,  PÁRTOL:  farával  ide  v.  oda  for- 
dul, oldalvást  hátrál  (Palócság  Nyr.  XXII.34; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XVII.557; 
Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Kiss  Mihály). 
Fartal  a  szán  v.  a  szekér:  sikos  és  lejtős  úton 
erre  v.  arra  csúszik  a  fara  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos).  Beléfartalt  a  szán  az  árokba  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

PARTALÓD-EK:  farával  taszigálódik  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

PARTALÓS:  oldalos,  lejtős  (hely,  a  hol  a 
szekér  v.  a  szán  farolni  szokott)  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  XI.477). 

PARTALTAT,  PARTOLTAT:  faránál  fogva 
(lovat  V.  marhát)  tovább  léptet,  félre  nyom  v. 
szorít)  (Székelyföld  Kiss  Mihály  ;  Háromszék  m. 
Tsz.;  hely  nélkül  Nyr.  XVn.557). 

1.  PÁRTAT:   1.   farával   ide  v.   oda  fordul, 


hátrál  (ló,  marha,  szekér,  szán)  (Tolna  m.  Paks 
Nyr.  XIX.432;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Csík 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.127).  Kifelé  fartat:  ki- 
felé húzódik,  hátrál  (Székelyföld  Nyr.  V.376); 
2.  faránál  fogva  (lovat  v.  marhát)  tovább  léptet, 
félre  nyom  v.  szorít,  hátráltat  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.235;  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Győrffy  Iván). 

2.  PÁRTAT:  1.  vallat,  kérdezősködéssel  fag- 
gat (Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVIII.526; 
Göcsej  Tsz. ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.477 ; 
Fölső-Csallóköz  Nyr.  VHI.  333;  Székelyföld 
Győrffy  Iván);  2.  erősen  unszol,  kényszerít  (Gö- 
csej Tsz.;  Székelyföld  Győrffy  Iván)  [vö.  firtat, 
firtet,  1.  fitat,  fitet], 

fel-fartat:  kifürkész,  kikutat  (Székelyföld 
Nyr.  V.376). 

meg-fartat:  szoros  kérdőre  vesz  (Székelyföld 
Tsz.;  vö.  NyK.  X.334). 

PARTATÓ:  [tréf.]  pálinka  (Udvarhely  m.  Szál- 
dobos  Nyr.  IV.93). 

PARTATÓS:  dülős  (út,  hely)  (Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.325 ;  Vadr. ; 
Győrffy  Iván). 

[PÁS]. 

fás-kert:  faiskola  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.142). 

PASINA:  1.  vesszőnyaláb,  rőzse  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.142;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.285 ;  Török-Becse  Nyr.  IX.92) ;  2.  omló  víz- 
part oltalmára  készített  védő-gát  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

PÁSKOD-IK:  erősen,  keményen  tartja  magát, 
nem  enged  (pl.  alkuvásnál)  (Nagy-Kúuság  Nyr. 
n.l35;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.235; 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVI.95).  Ha  ilyen 
drágán  aggyá,  nem  férünk  össze;  ne  fáskodjon! 
(Szatmár  m.  Kömörő  Nyr.  XIV.90).  Ugy  fásko- 
dik  a  tisztelendő  ur,  pedig  hát  engedhetne  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XVnL96). 

PÁSLIZ  {hé-fászliz  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

FÁSULT:  meredt  (Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII. 
333). 

[FASZ]. 

fasz-gógó:  éjjeli  gém  (nycticorax  griscus) 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.477).  Úgy  ül,  mint  a  fasz-gógó: 
összegörnyedve  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
284). 

fasz-katl:  féríifogású,  férfinak  való  munká- 
hoz értő  és  olyant  végezni  szerető  nőszemély 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

fasz-margit:  hermafrodita  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 


551 


PASZARI— FATYINGOL 


FATYINKÁLKOD-IK— PAZÍÍKAS        552 


fasza-ragi  {faszo-rági  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
305) :  fösvény,  zsugori  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
237;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.571)  [vö.  faszari]. 

fasza-rágó  {fasza-ráguó  U&baköz,  Beö-Sárkány 
Nyr.  XVIII.47):  cv  (Pápa  vid.  Tsz.;  Somogy  m. 
Kaposi  Gyula;  Tata  Matusik  Nep.  János  1841) 
[vö.  faszari]. 

PASZARI  ifacari  Gömör  m.  Nyr.  XXII.481 ; 
fászári  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.502):  cv  (Mezőtúr 
Nyr.  VIII.498;  Szatmár  m.  Lauka  Gusztáv  1842; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.335;  Palócság 
Nyr.  XXI.508;  XXII.34;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.142; 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.502;  XXII.431 ;  Székely- 
föld Győrffy  Iván ;  hely  nélkül  Tsz.)  [vö.  faesari, 
fasza-rági,  fasza-rágó,  faszarodott,  szara-facsari]. 

FASZARODOTT  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVIII.47;  faszaradatt  Aranyosszék  Kriza):  cv. 

FASZOL:  kap  (vmi  járandóságot).  Ma  poró- 
fontot  faszolunk  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  111.186. 
525;  VI.88).  Pénzt  faszol  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

ki-faszol :  kikap,  verést  kap  (Komárom  Szinnyei 
József;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  ka- 
szárnyai szó  Nyr.  VI.88). 

[FASZOS]. 

faszas-öker:  bika  (Mármaros  m.  Visk  Nyr. 
XV.520). 

FASZULY  (Csongrád  m.  Nyr.  VI.373 ;  faszolya 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478;  XXL478; 
fuszolya  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  III.326): 
bab,  paszuly  [vö.  paszuly]. 

FASZUL YKA  (Udvarhely  m.  Nyr.  XV.239; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVIII.527 ;  faszolyka  Brassó  m.  Hétfalu, 
Zajzou  Nyr.  III.326;  faszujka  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  VI.473;  IX.236; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Csík  m.  Nyr.  Vn.331 ;  Kiss  Mihály;  Csík-Sz.- 
György  Nyr.  IX.431 ;  Bukovina  Nyr.  VI.472; 
[fajuszka  Tsz.  hiba;  vö.  NyK.  X.329];  fuszujka 
Kolozsvár  Szinnyei  József;  Kis-Küküllö  m.  Csapó 
Nyr.  XIV.480;  Székelyföld  Tsz.;  Arany-Gyulai 
NGy.  ni.217;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV. 
93;  Udvarhely  m.  Homoród- Almás  Nyr.  V.267; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.214;  Erdő  vidék  Nyr.  IX. 
236;  fuszulyka  Székelyföld  Nyr.  11.426;  Csík  m. 
Nyr.  XXn.334):  cv. 

FATARÓ,  PATARÓ :  1.  olyan  hím  állat  (férfi, 
kakas  stb.),  a  melynek  születés  szerint  nemző 
ereje  nincs,  hermafrodíta  (Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Marosszék  Vadr.  512a;  Udvarhely  m.  Kiss 
Mihály);  2.  fataró:  ügyetlen,  gyáva,  onanizáló 
(Székelyföld  Nyr.  1.135). 

FATER :  apa  (Tolna  m.    Gyönk  Nyr.  V.378). 

PATYÉK:  ekegúzs  (Győr  m.  Tsz.) 

FATYINGOL :  hízelkedik,  kedvében  jár  vki- 
nek  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476). 


FATYINKALKOD-IK :  idétlenül  hízelkedik 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

FÁTYOL  {fágyol  Békés  m.  Gyula  Nyr.  VIII. 
236;  fátyol  Torna  m.  Torna-Újfalu  Nyr.  XVII. 
186;  fátyor  Székely -Udvarhely,  Bethlenfalva 
Nyr.  VII.378).  Fátyol:  patyolat.  Fejér  fátyol 
szoknyingot  vettem  fel  (Torna  m.  Torna-Újfalu 
Nyr.  XVn.186). 

[FATTYAS]. 

fattyas-para :  az,  a  melyet  eggy  kitört  pára 
helyébe  kötnek,  tehát  nincs  fölfűzve  (Komárom 
Hermán  O.  Halászat  K.) 

FATTYAZ,  FATTYTJZ:  l.fattyaz:  fattyúhaj- 
tásoktól-  megtisztít  (kukoricát)  (Alföld  Nyr.  XIII. 
382);  2.  fattyúz :  fattyúnak  nevez  (Alföld  Nyr. 
Xin.382). 

FATTYÚ  ifattyi  Vas  m.   Őrség  Nyr.  11.562). 

[Szólások].  Fattyat  vet:  törvénytelen  gyerme- 
ket szül  (Kecskemét,  Szeged,  Komárom  vid. 
Csaplár  Benedek). 

fattyú-laptáros :  kisegítő  laptáros  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

fattyú-ólom :  ha  sebes  a  víz,  jobban  súlyoz- 
zák az  öregháló  inát,  s  ezt  a  rendesnél  több 
ólmot  nevezik  fattyúnak  (Szolnok  Hermán  0. 
Halászat  K.) 

fattyu-rozs :  az  érve  eldűlt  rozson  keresztül, 
a  szála  közt  fölsarjadzott  zöld  rozs-szálak  (Szé- 
kelyföld Tsz.) 

[FÁZ]. 

föl-fáz  :  fölrakja  a  szarufázatot  a  házra.  Föl- 
fázták a  házat  az  ácsok  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXin.47). 

FÁZ  AT  :  fázás.  Ápolgatja  ö  szent  annya  fá- 
zattyába:  fáztában  (Udvarhely  m.  Bethlenfalva 
Nyr.  XVII.330;  karácsonyi  misztériumban). 

FÁZÉCSKÁ:  kis  fazék  (Nógrád  m.  Nyr.  VI. 
134). 

FAZÉK  ifazak  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  VI. 
474;  Csík  m.  Kiss  Mihály;  Csík  m.  Gyímes  Nyr. 
IX.504;  Csík-Csekefalva  Nyr.  XIII.575;  fazaksit, 
fazakak  [de :  fazék]  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  fázik  Debrecen  Nyr.  IX.161 ;  fázok  Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.238). 

fazék-kötő:  vastag  fonalból  v.  hársból  ké- 
szült ritka  hálószerű  fonadék,  a  melyben  az 
ételhordó  edényeket  a  mezei  munkásoknak  ki- 
viszik (más  néven :  kasornya)  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.382). 

FAZEKAS  {fazakas  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr. 
VI.474;  Zilah  Nyr.  XIV.287;  Háromszók  m.  Nyr. 
VI.473;  fazokas  Szatmár  és  vid.  Nyr.  IX.264; 
X.334). 


553 


FAZÍT— FECSKE 


PECSKÉL— FEHÉR. 


564 


[PÁZÍT,  PÁZAJT]. 

át-fázajt:  átfázat.  Átfázajtották  a  gyereket 
(Rimaszombat  Nyr.  XVIII.288;  XIX.288). 

meg-f ázít:  megfázat.  Ugyan  megfázttott  kend 
az  ácsorgáshan  (Bodrogköz  Nyr.  XVII.557). 

PÁZKÓD-IK:  fázik  (hosszabb  ideig).  Minek 
fászkóggyak  otkinn  a  hidegbe!  (Csallóköz  Szinnyei 
József). 

el-fázkodik :  hosszabb  ideig  fázik  (Kapnik 
vid.  Nyr.  11.182). 

PÁZLAL :  fázat,  fázni  hagy  (Székelyföld  Nyr. 
XVII.557). 

meg-fázlal :  megfázat,  meghút.  Úgy  megfáz- 
laltad  azt  a  gyermeket  (Hegyalja  Nyr.  XVII.557), 
Megfázlalta  a  gyereket,  hát  meghalt  belé  (Bodrog- 
köz Nyr.  XVn.557). 

PÁZLÓD-IK:  fázik  (Szabolcs  m.  Dessewffy 
Nyr.  XXn.143). 

[PÉCS]. 

feos-tej  (Abaúj  m.  Nyr.  IV.477;  Háromszék 
m.  Nyr.  IX.34;  fecs-téj  Balaton  mell.,  Székely- 
föld Tsz. ;  fes-téj,  fes-téj  Székelyföld  Győrflfy 
Iván;  fest-téj  [?  a  közlő  elemzése  v.  másolási 
hiba  fesz-téj  helyett]  Csík  m.  Tsz.;  fesz-téj  Szé- 
kelyföld Kriza;  Háromszék  m.  Vadr. ;  föcs-tej 
Zala  m.  Arács  Nyr.  XXn.192;  föccs-tej  Repce 
mell.  Nyr.  XX.409;  fös-téj  hely  nélkül  Tsz.; 
fösz-tej  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.143;  frecs- 
tej  Abaúj  m.  Nyr.  IV.477 ;  péc-tej  Palócság  Nyr. 
XXn.78;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.94.  142.  225;  Gömör 
m.  Nyr.  XXin.45;  pec-tej  Borsod  m.  Nyr.  XVIH. 
514;  Rimaszombat  Nyr.  V.229):  az  a  rosszízű 
sűrű  tej,  a  melyet  a  tehén  a  megborjazása  utáni 
napokban  ad  [vö.  feszes-tej], 

[PÉCSÉG],  PÖCSÖG:  fercseg  (Göcsej  Budenz- 
Album  158).  Úgy  megverte,  csak  úgy  föcsögötí 
belülié  a  vér  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVHI. 
142)  [vö.  focsog], 

FECSEGI:  fecsegő   (Debrecen  Nyr.  Vn.l89). 

PÉCSÉL  ifecsel  Baranya  m.  Király  Pál ;  föcsül 
Göcsej  Nyr.  Xn.95;  XIV.164;  Budenz-Album 
158;  föcsül  [?]  Dunántúl  Nyr.  XVI.  190) :  fecskend. 

[PÉCSÉBÉG],  PICSÖRÖG:  csepereg  (az  eső) 
(Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár  Benedek). 

[PÉCSI]. 

feosi-loosi:  fecsegő,  csacska  (Érmeilék  Nyr. 
V.425.  513). 

[1.  PÉCSKE]. 

feoske-looska :  fecsegő,  csacska  (Debrecen 
Nyr.  .m.418;  XI.  189;  Székelyföld  Kriza). 

2.  PÉCSKE  {feske,  féske  Szilágy  m.  Nyr.  VI. 
473;    IX.  182;    féske    Kalotaszeg   Nyr.    XX.468; 

8ZINNTB1  :  MAOYAS  TÁJ8ZÓTÍB. 


föcske  Győr  Nyr,  VI.192;  föcsöke  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  VII. 330).  Kazari  fecske:  lábatlan  fecske 
(Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  XXII. 95) :  1.  föcske: 
kőmívesek  gúnyneve  (Győr  Nyr.  VT.  192) ; 
2.  fecske:  venyigékből  csinált  és  körültapasztott 
hordó-szádló  (dugó),  a  melyet  musthordáskor 
használnak  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

fecske-farkú :  alburnus  bipunctatus  (Márma- 
ros  m.  Visk  Hermán  0.  Halászat  K.) 

fecske-hasu.  Fecske-hasu  paszur:  nagyszemú 
fehér  bab,  a  melynek  az  egész  alsó  felén 
(,ha8án')  piros  csík  vonul  végig  (Alföld  Ferenczi 
János ;  Szeged  Csaplár  Benedek). 

főcske-szájú:  pállott  szájú  (Veszprém  m.  De- 
vecser  Benczik  Ferenc). 

fecske-vakolás :  a  falra  csak  rácsapkodott, 
de  el  nem  simított  vakolat  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

fecske-virág :  fecskefú  (chelidonium)  (Erdő- 
vidék  Tsz.). 

PECSKÉL:  fecskendeztet  (Kapnik  vid.  Nyr. 
n.l83). 

PÉCSKENDÉZ  {fecskendez  Székelyföld  Kiss 
Mihály)  [vö.  ficskándoz]. 

PECSICENDI :  csacska,  mindent  kifecsegő 
(Balaton  mell.  Tsz.) 

PECSKÉZŐ:  gyermekjáték,  a  mely  abban 
áll,  hogy  az  eggyik  játszó  fölhajítja  karja-nagy- 
ságú botját,  a  másik  pedig,  mikor  lefelé  jön, 
iparkodik  a  maga  botjával  visszaütni;  ha  elta- 
lálja, eggy  fecskéje  van;  szerepüket  váltogatva 
folytatják  (Torontál  m.  Egyházas-Kér  Kálmány 
L.  Szeged  népe  ni.277). 

PEDELENC  (fedélenc) :  orgona-fa,  orgona- virág 
(syringa  vulgáris)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
Vin.225;  XIV.235;  Kapnik  vid.  Nyr.  11.183; 
Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

PEGYVER  (/eáver  Esztergom  Nyr.  IX.542). 

PEHÉR,  FEJÉR  {feér  Székelyföld  Győrflfy 
Iván;  feir  Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál;  fejír 
Palócság  Nyr.  XXI.310).  Fejér:  1.  tiszta  fehér- 
nemű (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 
Vagyon  nektek  mostohátok,  ki  fejért  aggyon  reá- 
tok; mikor  fejért  ad  reátok,  vérrel  virágzik  háta- 
tok (Háromszék  m.  Erdővidék  Vadr.  171) ;  2.  [ser- 
tés fejére]:  szalonna.  Hány  ujjnyi  fejére  volt  a 
sertésednek?  (Székelyföld  Tsz.) 

fejér-ember :  kisértet  (Kis-KüküUő  m.  Szőke- 
falva Nyr.  XIV.46). 

fehér-hal :  keszeg,  paduc  stb.  Csak  fehér-halat 
fogtunk :  csekély  értékű,  szálkás  halat  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

fehér-nép,  fejór-nóp  {fehiér-níp  Soprony  m. 
Rábaköz  Nyr.  XIII.430):  fehércseléd,  fehérsze- 
mély,   nőszemély    (Soprony    m.    Rábaköz    Nyr. 

36 


555 


FEHÉRÍT— PEJ 


FEJ 


556 


XIII.430;  Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr.  XVII. 
384;  Kolozsvár  Szinnyei  József;  Deés  Nyr.  XI. 
526;  Székelyföld  Nyr.  VIII.462 ;  Kiss  Mihály, 
Györffy  Iván;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.180;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

fehór-pónz:  ezüstpénz  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

[fejór-ruha]. 

fejórruhás:  fehérszemély,  nőszemély  (Göcsej 
Nyr.  XVn.510). 

fejér-vér:  [tréf.]  takony  (Hely  nélkül  Tsz.) 

[FEHÉRÍT],  FEJÉRITT :  meszel  (Székelyföld 
Györffy  Iván). 

[PEHÉRKE],  PEJÉRKE:  ezüst  tízkrajcáros 
(Csík  m.  Nyr.  IX.525;  [találós  mesében]  Heves 
m.  Kengyel  Nyr.  V.227). 

1.  PEJ,  PŐ  {fé  Mezőtúr  Nyr.  Vin.443;  fü 
Mezőtúr  Nyr.  VIII.360;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.182; 
Beszterce-Naszód  m.  Zselyk  Nyr.  XXII.376; 
Maros-Torda  m.  marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád; 
Erdővidék,  Olasztelek  Nyr.  XIV.89;  Kolumbán 
Samu):  1.  fej,  fő:  kalász,  fürt,  (kukorica-)cső. 
Fejet  szénni:  kalászt  böngészni  (Dunántúl  Nyr. 
XVIII.42).  Búza-,  rozs-,  árpa-fő  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Fej-szöllő  (Zala  m.  Alsó-Lendva  vid. 
Nyr.  Xm.331;  Baranyám.  Csúza  Nyr.  XVin.142). 
Fej  kukorica  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVni.142); 

2.  fej,  fű  (kender,  len):  néhány  marokhói  álló 
kender-  v.  len-csomó  (Soprony  és  Vas  m.  Nyr. 
XI.572;  Zemplén  m.  Dereguyő  Nyr.  Xn.93; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIV.523;  Szolnok- 
Doboka  m.  Nyr.  XI.573;  Székelyföld  Nyr.  XI.573; 
Maros-Torda  m.  marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád). 

3.  fej:  fejedelem  (Moldvai   csáng.  Nyr.   X.104). 

[Szólások].  Ne  légy  ojan  fü:  ne  légy  olyan 
kész,  ne  légy  mindenben  első  (Erdővidék,  Olasz- 
telek Nyr.  XIV.89;  Kolumbán  Samu).  Fejéhen: 
1.  nevében.  Búcsúzom  az  egísz  sokaság  f éjiben 
(Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr.  VI.235;  vőfélymon- 
dókában); 2.  vmihez  illőleg.  Hetfii  fejibe  jól 
indult.  Vasárnap  fejibe  jól  kinyújtja  az  álmát 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

fej-al  {féhó  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
IX.285;  fej-all  Göcsej  Nyr.  XII.46;  XIV.453; 
fébó  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.156; 
Ormányság  Tsz.;  fej-el  Palócság  Nyr.  XXI.46. 
363;  XXn.34;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Gömör 
m.  Nyr.  XVin.422;  Rozsnyó  Nyr.  Vin.564; 
Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  IV.21;  XVn.525; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  n.59 ;  fej-ell  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.  180;  févaj  Baranya  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11156;  Torockó  Vadr. ; 
Dézsi  Mihály;  Székelyföld  Kriza;  févajj  Hód- 
mező-Vásárhely  Nyr.  IX.91;  Torockó  Kiss  Mi- 
hály ;  féval  Baranya  m.  Nyr.  V.330 ;  févalja  Szé- 
kelyföld Nyr.  V.376 ;  févaly  Baranya  m.  Ormány- 
ság Nyr.  1.424;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
11.420;  févó  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
n.l56;  Tsz.;  Nyr.  V.330;    Közép-Baranya   Nyr. 


ni.282;  Baranya-Sz.Lőrinc  Nyr.  XVn.335;  Ba- 
ranya m.  Ormányság  Nyr.  IX.285;  févó  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.142;  fial  Göcsej 
Tsz. ;  pépó  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.285 ; 
pévó,  pévalykó  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
IL156;IV.113;  Ormányság  Tsz.  117a):  1.  fej-el, 
févaj,  févajj,  févalja,  févaly,  fial:  párna,  vánkos 
(Göcsej  Tsz.;  Csongrád  ra.  Arany-Gyulai  NGy. 
H.420;  Hó dmező- Vásárhely  Nyr.  IX.91;  Palócság 
Nyr.  XXI.46.  363;  XXn.34;  Heves  m.  Névtelen 
1840;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.422 ;  Rozsnyó  Nyr. 
Vin.564;  Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  IV.21; 
XVII.525;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.59; 
Torockó  Vadr. ;  Kiss  Mihály,  Dézsi  Mihály ;  Szé- 
kelyföld Nyr.  V.376;  Kriza);  2.  fébó,  féhó,  féval, 
févaly,  févó,  févó,  pépó,  pévalykó,  pévó:  ruha- 
tekercs, a  melyet  a  fejen  vitt  teher  alá  tesznek 
(Baranyám.  Kassai  J.  Szókönyv  11.156;  IV.113; 
Tsz.;  Nyr.  V.330;  Baranyám.  Ormányság  Tsz.; 
Nyr.  1.424;  IX.285;  Közép-Baranya  Nyr.  in.282; 
Baranya-Sz.Lőrinc  Nyr.  XVII.335;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVm.142);  3.  fial:  tűzgyújtásnál 
keresztbe  tett  darabfa,  a  mélyre  a  többit  hosz- 
szában  rárakják  (Göcsej  Tsz.);  4.  fejeli:  szőllő- 
lugasok  melletti  földtöltés  (Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  VI.  180);  5.  fej  all  (szekér  fej  álla):  megrakott 
szekérnek  eggyik  szárnya,  csúcsa  (Göcsej  Nyr. 
Xn.46;  XIV.453);  6.  fejall  {föld  fejalla):  a  föld- 
nek keresztben  szántott  széle,  vége  (Göcsej 
Nyr.  Xn.46;  XIV.453);  7.  fial:  szőUőnek  fölső 
vége  (Göcsej  Tsz.) 

fej-bíró:  a  ki  azt  akarja,  hogy  mindig  igaza 
legyen  (rechthaberisch)  (Vas  m.  Kis-Cell  Beöthy 
Zsolt). 

[fej-bojt]. 

[Szólások].  Feje  bojtját  se  hajtja  arra:  rá  sem 
hederít  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[fej-bot]. 

[Szólások].  Feje  botját  se  hajtja  arra:  rá  sem 
hederít  (Heves  m.  Névtelen  1840.) 

fej-fa  [föl-fa  Torontál  m.  Lőrincfalva  Kálmány 
L.  Szeged  népe  III.25):  a  szövőszéknek  az  a 
része,  a  melyre  a  fonalat  föltekerik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

[fő-gerenda],  fű-gerenda  (Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVII.286;  fii-gerenda  Vas  m.  Kemenesalja 
Nyr.  III.88):  a  ház  falán  végigfutó  gerenda,  a 
melyen  az  ollótartó  nyugszik. 


fő-hasigatás 
Nyr.  XII.279). 


fej  szaggatás    [?]    (Nógrád    m. 


fej-kő:  az  a  kő,  a  mellyel  a  fenékhorgot  el- 
j  süllyesztik  (Komárom  Hermán  0.   Halászat  K.) 

I  fej -kötő,  fő-kötő  {feketéié  Arad  m.  Pécska 
i  Nyr.  Vn.l23;  féketö  Félegyháza  Nyr.  XIV.186; 

Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.571 ;  Mezőtúr  Nyr.  VIII. 

443;  Szeged  Nyr.  Vin.235;  Csaplár  Benedek; 
I  Bánság  Csaplár  Benedek ;  Heves  m.  Csépa  Nyr. 
'  in.288;  Gyöngyös  Nyr.  ni.288;  Nógrád  m.  Nyr. 


557 


FEJ 


FEJ— FEJESED-IK 


558 


IV.142;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  fékettt 
Nagy-Becskerek  Nyr.  VI.132;  fekét'ö,  fékePö 
Palócság  Nyr.  XXI.309.  461;  XXII.34;  fékötö 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.156;  fiketö 
Pannonhalma  Nyr.  XII.187;  Debrecen  Nyr.  IX, 
161;  Beszterce  m.  Zselyk  Nyr.  XVIII.576;  Szol- 
nok-Doboka m.  Nyr.  XVn.315;  Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  IX.427;  fiketö  Mezőtúr  Nyr. 
VI1I.443;  IX.179;  fiketö  Debrecen  Nyr.  VII.189; 
IX.162;  Nagy-Károly  Nyr.  VII.229;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Komárom  m.  Für  Nyr.  XVIII. 
528 ;  Érsekújvár  Nyr.  VIII,282 ;  Beszterce-Naszód 
m.  Zselyk  Nyr.  XXII.376;  fiketö  Mezőtúr  Nyr. 
VIII.359;  fikötö  Dráva  mell.  Nyr.  V.380;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284  ;  fötökö  Csík  m.  Csík- 
Madaras  Nyr.  XX.46;  füketö  Maros-Torda  m. 
marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád), 

fikető-kető:  fejkötőnek  kötőszalagja  (Besz- 
terce m.  Zselyk  Nyr.  XVni.576). 

fej-lánc:  az  a  lánc,  a  mellyel  az  állóbárka 
macskáját  a  sárkányhoz  kötik  (Szeged  Hermán 
O.  Halászat  K.) 

fej-madzag:  az  a  madzag,  a  mely  a  fenék- 
horog csíptetőjére  van  kötve  s  a  melynél  fogva 
a  horgot  viszik  v,  fölakasztják  (Komárom  Her- 
mán 0.  Halászat  K.) 

fő-meredek:  fejjel  le  (Hely  nélkül  Nyr,  XII, 
527). 

fej-ruha  (Dunántúl  Nyr.  V,181;  fé-ruha  Somogy 
m,  Sándor  József;  Baranya  m.  Baranya-Sz.Lő- 
rinc  Nyr.  XVII.335 ;  feje-ruha  Somogy  m.  Sándor 
József;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  1.379) : 
fejre  való  kendő. 

fej-szedő:  kalász-szedő  (Székelyföld  Tsz.) 

fű-szösz,  fü-szösz :  szösz-csomó,  a  mely  eggy- 
eggy  kenderkévéből  kerül  ki  (Szatmár  m.  Szat- 
már  vid.  és  Nagybánya  Nyr.  XI.572;  Szatmár 
m.  Krassó  Nyr.  XVI,334). 

fő-úr:  főtisztelendő  úr  (Jászberény  Simonyi 
Zs.  A  magyar  nyelv  1.14;  Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

fej-zsengéje :  feje  lágya  (Háromszék  m.  MNy, 
VI,327), 

feje-bóbás :  bóbitás  fejű  (Háromszék  m.  NyK, 
in.l8), 

feje-foka:  rokona,  hozzátartozója  (Szatmár 
m.  Szamoshát  Nyr,  X.139),  Minthogy  a  megbol- 
dogult királynak  nem  volt  semmi  feje-foka,  Józsira 
maradt  egész  országa  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.454). 

feje-ment:  eszement,  eszeveszett  (Székely- 
föld Kriza). 

feje-szösz :  a  szösznek  a  legjava  (Szatmár  m. 
Krassó  Nyr.  XVI.335;  Szabolcs  m.  Tiszahát 
Vozári  Gyula). 


fejre-való,  főre-való  {farvaló  Brassó  m.  Hét, 
falu  Nyr.  XVI.478):  1.  fejre-való,  főre-való:  kalap, 
sapka  (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.46; 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2. 
fejre-való,  farvaló:  fejre-való  kendő  (Vas  m., 
Pápa  vid.,  Balaton  mell.  Tsz. ;  Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478). 

[Közmondások].  Kinek  mijén  fejrevalója  van, 
ojannal  köszön  (Háromszék  m.  Vadr.  376). 

[főtől-való]. 

fütülvaló-fa :  sírfejfa  (Nagy -Kunság  Nyr.  XIX. 
576). 

2.  PEJ:  a  kihúzott  hálót  ismét  kivetésre 
rendbe  rakja  (Keszthely  Hermán  0.  Halászat  K.) 

be-fej :  beszolgáltatja  a  fejt  tejet  (a  juhász, 
ha  túróért  és  vajért  ki  nem  bérelte  a  fejés 
hasznát)  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

föl-fej :  a  hálót  húzogatva  a  vízből  kiszedi 
(Balaton  mell.  Hermán  0,  Halászat  K.) 

ki-fej :  jobb  és  bal  kézzel  fölváltva  kihúzgálja 
a  lékből  a  kijáró  kötelet  v,  a  hálót  (Balaton- 
Füred,  Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.) 

PEJBELI,  PŐBELI:  fejrevaló  (kalap,  sapka) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.325;  Győrffy  Iván). 

[FEJBÉSZ]. 

meg-fejbísz:  fejbe  ver  (Fölső-Csallóköz  id, 
Szinnyei  Józsefné;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr. 
IV.235). 

FEJECSKE:  kalász.  Fejecskét  szedni:  gabona- 
félét böngészni  (Al-Csík  Nyr,  XX.47). 

FEJEDELEM.  Legfejedélemebb:  legfőbb  (He- 
ves m,  Sirok  Nyr,  Vin.370). 

[FEJEL]. 

ki-fejel:  1.  kihagy  a  részesítésből,  kisemmiz. 
Engem  szépen  kifejelének  belölle  (Székelyföld  Kiss 
Mihály) ;  2.  leszól,  legyaláz.  Jól  ki  tudja  fejelni, 
a  kihez  hezzafog  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FEJELŐD-IK :  rajta  mászkál,  gyúródik,  hancú- 
roz  (gyermek  a  meglett  emberen)  (Udvarhely 
m,  Nyr.  Vm.471)  [vö,  fejöd-ik]. 

FEJES  (/osleg,  fősül  Háromszék  m.  MNy. 
VI.327;  /Ms-kender  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.325):  1.  oktalan  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.274) ;  2.  fejjel  lefelé  ugrás  (a  fürdőben)  (Szé- 
kesfehérvár Nyr.  XVI.  140).  —  Fejesleg,  fösleg, 
fősül:  fejenként  (pl.  adni  v.  venni  a  káposztát) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.327;  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m,  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

fejes-bocskor :  lábszárig  érő  bocskor  (Csong- 
rád Nyr.  IX.90). 

PEJESÉD-IK  (/Msöíí-iA;Kapnikvid.  Nyr.  11.183), 

36* 


559 


FEJETEK— FEJSZE 


FEJT— FEKETE 


560 


FEJETEK:  forrás  (Somogy  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.161 ;  Baranya  m.  Mecsekhát  Tho- 
maer  Ignác  1841;  Ormányság  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.l25.  161;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.571). 

fejeték-árok:  hó-  v.  esővizet  levezető  árok 
(Baranya  m.  Nyr.  11.184). 

FEJETÉKES:  vizenyős.  Fejetékes  hely  (Ba- 
ranya m,  Nyr.  11.184). 

FEJEZ:  1.  levágja  a  rozsfejeket  a  búzában 
(Repce  mell.  Nyr.  XX.410) ;  2.  céloz.  Nem  tudom, 
mire  fejez  (Szentes  Nyr.  VI.268). 

rá-  V.  reá-fejez :  a  deszkán  átütött  vasszegnek 
kiálló  hegyét  visszahajtja  és  a  deszkába  bele- 
veri) (Csongrád  m.  Szegvár,  Bodrogköz,  Székely- 
föld Nyr.  XVIL564). 

FEJEZET :  1.  a  szőUőben  az  esővíz  pusztításai 
ellen  keresztben  húzott  barázdák  ormozata  (Ba- 
laton mell.  Tsz.);  2.  szőllő-mesgye.  Eggy-,  két- 
stb.  fejezetes  szőllö  (Somogy  m.  Nyr.   XIX.287). 

FEJL-IK:  foszlik,  könnyen  foszlik  (a  kuko- 
rica) (Bereg  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.193). 

el-fejlik:  elfeslik  (Borsod  m.  Bogács  Kassai 
J.  Szókönyv  n.l93). 

FEJŐ:  tejelő  juhok  serege  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

fejő-pitli:  fejő-sajtár  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XIV.527). 

FEJŐD-IK:  körülötte  sürgölődve  alkalmatlan- 
kodik. Mindég  anyján  fejődik  (az  anyás  gyermek) 
(Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.)  fvö, 
fejelöd-ik]. 

FEJŐKÉ:  fejő  sajtár  (Dunántúl  Nyr.  V.180; 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Tolna  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.159;  Nagy-Kúnság  Nyr.   XVI.237). 

FEJŐTÉK :  lábszár  alsó  része  [?]  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839). 

FEJSZE  {féci  Moldvai  csáng.  Nyr.  IIL2 ;  fejsze. 
Küküllő  mell.  Kelementelke  Ravasz  Árpád; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  554;  féjszi 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr. 
432.  499a;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  IV.556; 
XVI.478;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  n.476;  fésze 
Szilágy  m.  Nyr.  IX.  182;  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  ni.254.  386;  Győrffy  Iván;  Maros- 
szék, Nyárád  mell.  Vadr.  195;  Udvarhely  m. 
Száldobos  Nyr.  IV.93;  Udvarhely  m.  Olasztelek 
Nyr.  XIV.288;  Háromszék  m.  Vadr.;  Brassó 
m.  Hosszúfalu  Nyr.  V.374;  feszi  Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  in.226;  Kiss  Mihály;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Tsz.;  Vadr.  499a.  554; 
MNy.  VL214;  Nyr.  V.35;  Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  IX.40;  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  Nyr.  X.90; 
Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  Vni.228;  Brassó  m. 
Báesfalu  Nyr.  in.524;  Brassó  m.  Hosszúfalu 
Nyr.  V.374;  főszövé  Heves  m.  Sz.  Domonkos 
Nyr.  XXII.525).  Egy  fejsze  föld:  [?]  (Jászkunság, 
Dózsa  Nyr.  XVU.576). 


[Közmondások].  Rossz  feszi  nem  vesz  el  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos). 

fej sze-f okozó :  hackendorn  [kovács  mester- 
szó]  (Sárospatak  Nyr.  XII.288). 

fészi-kapa:  irtó  kapa  (Székelyföld  Nyr.  VIH. 
462;  Kiss  Mihály). 

[FEJT]. 

meg-fejt:  megnyúz.  Megfejtettek  él  lovat,  an- 
nak a  büribe  belevarták  [Brunsvikot]  (Veszprém 
m.  Nyr.  VI.422). 

FEJTŐ :  színes  gyapotfonal  (Békés-Doboz  Nyr. 
VI1I.330;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  Vni.182; 
XIV.235;  Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván). 

FEJZ-IK:  kalászosodik  (Székelyföld  Nyr. 
n.383). 

[FÉK]. 

fók-szotyor:  vastag  fonalból  készült  ritka 
hálószerű  fonadék,  a  melyben  az  ételhordó  edé- 
nyeket a  mezei  munkásoknak  kiviszik  (más  né- 
ven: kasornya)  (Székelyföld  Kőváry  László  1842). 

FEKE^L:  fekszik  (frequ.,  durat.)  (Gömör  m. 
Nyr.  XVni.501.) 

FÉKEL :  faragcsál,  fúr-farag  (Bereg  m.  Bereg- 
Rákos  és  Munkács  vid.  Pap  Károly). 

FEKÉLY  ifeki  Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr. 
in.229;  Debrecen  Nyr.  V.141;  Vn.l89;  IX.206; 
fekíjj  Szilágy  m.  Nyr.  XrV.576;  főkén  Göcsej 
Nyr.  Vn.282;  Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV. 
573;  fökény  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11,472;  Somogy 
m.  SzőUős-Györök  Nyr.  XXn.238;  fököm  Csík 
m.  Nyr.  Vn.92;  Győrffy  Iván;  Csík-Madaras 
Nyr.  XX.46;  fököny  Baranya  m.  Mecsekhát  Tho- 
maer  Ignác  1841 ;  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Csík  m.  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.327.  357;  fököny  Székelyföld  Kassai  J. 
Szókönyv  11.135;  Tsz.;  Csík  m.  Tsz.).  Fököm, 
főkön,  fököny,  fököny:  szemölcs  (Székelyföld 
Kassai  J.  Szókönyv  11135;  Tsz.;  Csík  m.  Tsz. 
Nyr.  VII.92;  Győrffy  Iván;  Csík-Madaras  Nyr. 
XX.46;  Háromszék  m.  MNy.  VI.327.  357).  Fö- 
köm ember:  kis  ember  (Csík  m.  Nyr.  VII.92). 

[Szólások].  A  fekibe:  a  fenébe  I  (Debrecen  Nyr. 
IX.206).  A  feki  egye  meg!  (Debrecen  Nyr.  Vn.l89). 
Feki  dűccse  el!  (Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr. 
in.229). 

FEKÉLYET :  fekély,  kelevény  (Bodrogköz  Nyr. 
XVn.558). 

FÉKET:  fektet  (Bánffy-Hunyad  Nyr.  ,X.22; 
Maros-Torda  m.  marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád). 

FEKETE  (,Dű  dú  hegedű,  a  ki  húzza,  feketü' 
[gyermekversike]  Veszprém  Simonyi  Zs.  Á  ma- 
gyar szótők  1.28;  feteke  Göcsej  MNy.  V.87; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  n.Í64;  Torna  vid. 


561 


FEKETÍT— FEKÜSZ-IK 


FEKVÉS— FEL 


562 


Nyr.  XVIL324;  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr 
XVn.40. 186;  Gömör  m.  Tsz.;  Székelyföld  Kassai 
J.  Szókönyv  11.164;  Tsz.;  Arany-Gyulai  NGy. 
III.24;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr.  9; 
Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.93 ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.223.  358;  NyK.  111.18;  Nyr.  VI.473; 
Csík  m.  Nyr.  VI1I.379;  XII.  189;  XIIL378;  Csik- 
Sz.Király  Nyr.  VII.335;  VIII.190;  Gyergyó-Sz.- 
Miklós  Nyr.  X.42;  Csík-Madaras  Nyr.  XIX.527; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 53;  Moldva,  Klézse  Nyr. 
III.240;  V.47;  f eteké  Palócság  Nyr.  XXII.34; 
Heves  m.  Sz.Domonkos  Nyr.  XXII.524;  Gömör 
m.  Nyr.  XVIII.458).  Szömöm  feketéje:  szemem 
bogara,   pupillája  (Pest  m.  Páty  Nyr.  XII.280). 

feteke-fenye :  üszög,  üszkösödés  (sebben)  (Szé- 
kelyföld Győrflfy  Iván). 

fekete-gyürő :  cornus  sanguinea  (Zemplén 
m.  Deregnyő  Nyr.  XIII.92). 

fekete-leves:  az  a  lé,  a  melyben  disznóölés- 
kor a  hurkát  kifőzik,  s  a  melyet  aztán  levesül 
esznek  (Soprony  Király  Pál). 

fekete-szeg :  feketébe  hajló  arc-színű  (Három- 
szék m.  NyK.  III.ll). 

[fekete-szőr]. 

feketeszőrös:  úri  ember  (t.  i,  a  nép  fehér- 
ben jár)  (Szlavónia  Nyr.  V.ll). 

FEKETÍT  {fetektt  Csík  m.  Nyr.  Xni.329). 

PEKHETŐSÉG :  fekvőség,  fekvő  birtok  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

PEKLE^L :  fekszik  (frequ.,  durat.)  (Gömör  m. 
Nyr.  XVin.501). 

FEKTET:  a  delelő  csordát  őrzi  (a  bojtár) 
(Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  1.467). 

[FEKTŐ]. 

fektő-hel:  fekvő-hely.  Főverik  az  embört  fektő- 
helibü  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.213.) 

PEKŰDDÉGEL :  fekszik  (frequ.,  durat.)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

PEKÜGET  (Göcsej  Nyr.  XIV.  164;  feküget-ik 
Székelyföld  Kiss  Mihály):  ad. 

[FEKŰLL]. 

le-fekűU:  lefekszik  (Malomfalva  Nyr.  VII.427; 
misztériumban). 

FEKŰLLŐS :  fekvő.  Lefekűllék  fekiíllős  ágyam- 
ba (Malomfalva   Nyr.   VII.427;   misztériumban). 

PEKÜSZ-IK,  PEKSZ-IK  [fekesz-ik,  fekeszn&k, 
fekeggy,  fekeggyék  Moldvai   csáng.  Nyr.  IX.531). 

[Szólások].  Utolsót  fekszik:  haldoklik  (Fehér 
m.  Szolgaegyháza  Nyr.  IV.44). 

el-fekszik:  1.  elalszik  (vmit).  Effekütte  az 
imáccságot  (Tamási  Nyr.  XXI.526);   2.  elfekszik 


a  csuka  a  zsombékok  közt:  veszteg  állva  lesi  a 
prédát  (Agárd  Hermán  0.  Halászat  K.) 

még-fekszik:  fekszik  (betegen).  Szé'gin  ember 
vagyok,  nem  tehetem,  hogy  mé'gfekhessem  (Vas  m. 
Kemenesalja,  Jánosháza  Nyr.  XV.141). 

FEKVÉS  ifekés  Vas  m.  Nyr.  XVIII.144;  Zala 
m.  Nyr.  Xin.477;  Xr^.44;  Göcsej  Nyr.  Xin.495; 
Pest  m.  Tápió-Györgye  Nyr.  XIV.283;  Kún-Sz.- 
Márton  Nyr.  11.474;  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.476;  fekis  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.372). 
Fekés:  a  nyúl  fekvőhelye,  vacka  (Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476). 

FEKVŐ  ifekö  Heves  m.  Névtelen  1840 ;  Rima- 
szombat Nyr.  V.271 ;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.200; 
fekő-hely  Palócság  Nyr.  VIII.451 ;  féke"  Gömör 
m.  Nyr.  XVIII.457 ;  feküö-helj  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  XIX.235;  fekü-fn  Háromszék  m.  MNy. 
VI.241.  327.  354;  Vadr.  523a;  Győrffy  Iván; 
áialfekü  Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.241.  316;  Győrffy  Iván; 
feküvö-heteg  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).— 
Fekő:  1.  fekvő  beteg.  Bősz  máléból  lett  fekö 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  X.200);  2.  gyermekágyas 
nő  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Rimaszombat  Nyr. 
V.271). 

I  fekü-fa:  vész-döntötte  erdei  nagy  fa  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.241.  327.  354;  Vadr.  523a; 
Győrffy  Iván). 

átalfekü:  keresztben  fekvő  (szántóföld,  gyep) 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Háromszék 
m.  MNy.  VL421.  316;  Győrffy  Iván). 

[1.  FÉL]. 

[Szólások].  Ászt  féte:  attól  félt  (Baranya  m. 
Ibafa  Nyr.  XXII.282). 

2.  FÉL   {fő  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  XVI.327). 

[Szólások].  Félen  van  [ez  meg  ez  a  falu] :  félre 
esik  (az  úttól)  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Félen  néz:  gúnyosan  néz  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.325).  Félén  szülik:  időnek  előtte 
születik.  Akármiféle  szaparadás  lesz  (v.  ha  gyer- 
mek lé'ssz),  félén  szülik  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXn.457;  XXin.47). 

[fól-ág]. 

félág-gyeplő :  eggyes  gyeplő  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.325;  Győrffy  Iván).    - 

fél-ajtó :  két  részből  álló  konyha-ajtónak  alsó 
és  fölső  fele  (Ungvár,  Munkács  Nyr.  XVn.274). 

fél-akarva:  félig-meddig,  nem  határozottan 
akarva  (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

[fél-bőrkapca]. 

félbűrkapcás :  kötekedő,  eszelős  (Debrecen 
Nyr.  VII.521). 

fél-OBÍpejű. Félcsipejü  gazda:  kisbirtokú  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  n.274). 


563 


FEL 


FÉL 


564 


[f ól-deszka]. 

fédeszkás:  szeles,  hebehurgya  (Baranya  m. 
Ibafa  Nyr.  XX.46). 

fél-dikta :  bolondos,  szeles  (Rimaszombat  Nyr. 
XII.190)  [vö.  dikta]. 

fól-ebód.  Déli  félebéd:  mezei  munkásoknak 
8,  9  V.  10  óra  tájban  való  étkezése  (Tiszahát, 
Bereg  m.  Vozári  Gyula).  Harangoznak  délre, 
déli  félebédre  (Ungvár  Nyr.  XX.48). 


fól-ójjel: 

487). 


éjfél   (Szlavónia  Nyr.  V.ll;  XVII. 


fél-esztelen:  féleszű  (Dunántúl  Nyr.  XVI.190). 

fél-fa :  fele-hosszában  elmetszett  termő-vessző 
(Debrecen  Nyr.  IX.144). 

fél-farcsoku :  félrejáró  farú  (Székelyföld  NyK. 
X.329;  Kiss  Mihály). 

fél-'feneküo  Fél  fenekű  cseber  :  eggy  fenekű 
(Tordá  Nyr.  XVin.95). 

fél-haj  {fé-haj,  fé-haj):  félszer  (rendesen  az 
épület  hátulsó  részéhez  ragasztott  födött  hely, 
a  melynek  fala  nincs,  csak  oszlopok  tartják  a 
födelet),  kocsiszín  (Komárom  m.  Nyr.  III.511 ; 
Komárom  m.  Fűr  Nyr.  XVin.528;  Tata  vid. 
Nyr.  V.473;  Hont  m.  Nyr.  VI.182;  Hont  m. 
Ipolyság  Nyr.  XIX.188;  Nyitra  m.  Pográny  és 
vid.  Drnovszky  Ferenc  1841;  Bereg,  Ugocsa, 
Ung,  Szabolcs,  Gömör  m.  Nyr.  III.510). 

fél-hangú  (fél-hangu):  féleszű,  hóbortos  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.326;  Vadr.;  Nyr.  1X.425; 
GyőrfiFy  Iván). 

[fél-házhely]. 

félházhejes  (félházhejjes) :  helytelen  magavi- 
seletű, féleszű  (Szeged  Nyr.  IX.237;  Csaplár 
Benedek;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

fél-ing  ifély-ing  Aszód  Nyr.  1X.525):  1.  fél- 
ing: rövid  női  ing  (Falócság  Tsz.);  2.  fély-inq: 
ingván  (Aszód  Nyr.  IX.525). 

fél-istrángú :  féleszű  (Borsod  m.  Szíhalom 
Nyr.  IX.332). 

[fél-kalap]. 

[Szólások].  Azt  sem  mondd:  fél-kalap:  semmibe 
sem  vette  a  dolgot  (Székelyföld  Tsz.). 

fél -kegyelmű:  féleszű  (Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nvr. 
XIV.236).  6J       J-       j 

[fél-kerék]. 

[Szólások].  Fé-kerékén  vöt:  ittas  volt  (Soprony 
m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.475). 

[fél-kéz]. 

félkéz-kalmár  (fékéz-kómdr) :  1.  tolvaj  (Bala- 
ton   mell.    Horváth    Zsigmond    1889;    Vas   m. 


Kemenesalja  Nyr.  III.88;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.237;  Féiegyháza,  Szeged  Csaplár  Benedek; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.571 ;  XV.305;  Szentes 
Nyr.  VIII.332) ;  2.  a  ki  az  ellopni-valót  a  tolvaj- 
nak kiadja  (Alföld  Nyr.  IV.329);  3.  kiskeres- 
kedő, szatócs  [?]  (Hely  nélkül  Tsz.). 

félkéz-kasza:  fába  ékelt  éles  vasdarab,  a 
melyet  a  szűcsök  a  bőr  puhítására  használnak 
(Bánffy-Hunyad  Nyr.  Xn.379). 

fékéz-kosár :  kissebb  kosár,  a  melyet  a  karra 
öltve  lehet  vinni  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVn.190). 

fél-korú:    középkorú    (Csallóköz  Nyr.  1.278). 

fól-kótya  {fél-kútya  Bánffy-Hunyad  Melich 
János):'  féleszű,  félbolond,  eszelős,  bolondos 
(Szatmár  m.  Nyr.  XVII.  142;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  Vni.226;  IX.131;  XIV.236;  Szatmár, 
Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.183;  Ugocsa  m. 
Homonna  Nyr.  VIII.427;  Szilágy  m.  Nyr.  VII. 
381 ;  Zilah  Nyr.  XIV.333 ;  -Kolozsvár  Szinnyei 
József). 

félkótyás:  cv  (Csík  m.  Nyr.  Vn.331). 

fél-kótyó  (Szatmár  m.  Nyr.  XVII.142;  Szat- 
már Nyr.  VH.190;  Vin.188;  fél-kátyó  [?]  Szatmár 
m.  Mánd  Nyr.  XIX.335):  cv=. 

[fél-láb]. 

félábos:  az  olyan  csizma,  a  melyet  változ- 
tatni nem  lehet  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
190). 

féllőkős :  féleszű,  eszelős  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.237)  [vö.  lökös]. 

[fél-mente]. 

fél-méntés :  féleszű  (Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Erdővidék  Nyr.  IX.42). 

fél-metszés :  kétfelé  metszett  hordó  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.173). 

fól-nadrág  (fé-nadrág) :  féleszű  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.237;  Túrkeve  Nyr.  Vin.469;  Szeged 
Nyr.  Vn.235). 

fénadrágos:  cv3  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.571; 
Kalocsa  Nyr.  Vin.461), 

fél-neder,  fé-neder  (féleder  [?]  Nagy-Kőrös 
Nyr.  VI.424):  cv  (Szeged  és  vid.  Nyr.  n.44; 
VII.235). 

[fél-nesz]. 

féneszés:  cv  (Zalám.  Szepezd  Nyr.  XVII.190). 

fé-neszü:  (v  (Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr. 
Vn.377). 

[fél-nóta]. 

fénótás:  cvd  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVn.190; 
Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286;  Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XXI.  143). 


565 


FÉL 


FEL 


fól-odru:  az  olyan  csűr,  a  melynek  csak  az 
eggyik  felébe  lehet  gabonát  rakni,  a  másik 
felében  meg  istálló  van  (Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy 
Iván). 

fél-oldal.  Fél-oldaltok:  féloldalt,  oldalvást  (Szé- 
kelyföld Györffy  Iván). 

fél-óra:  két  negyed  eggyre  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  V.31). 

fél-pászma :  féleszű  (Hódmezö-Vásárhely  Nyr. 
11.421 ;  IX.91). 

fél-salavári :  cv  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa 
m.  Nyr.  IX.183;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.236;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  III.36). 

[fél-sallang]. 

fólsallangos :  (x  (Hódmező-Vásárhely  Nyr.  II. 
421). 

fél-szak.  Fészakra:  félig,  félvállra,  rézsút. 
Ha  nagy  a  meleg,  fészakra  mindig  kinyitom  az 
ablakot:  az  ablak  eggyik  szárnyát  (Pest  m. 
Ráckevi  Király  Pál).  De  lecsúszik  ez  a  mándli, 
mer  csak  ugy  fészakra  tettem  (Tapolca  Nyr.  VIII. 
373).  Fészakra  át:  rézsút  állott  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  1.422). 

[fél-szántoku].  Feszántokulag :  rézsútosan,  ha- 
rántosan  (Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.472). 

fél-szántu:  harántos,  rézsútos  (Csík  m.  Nyr. 
Vn.92).  Félszántulag  (fészántulag) :  rézsútosan, 
harántosan,  oldalaslag  (Segesvár  Nyr.  IX.44; 
Székelyföld  Kriza ;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr. ;  Dézsi  Mihály)  {vö.  két-szántu]. 

fél-szár:  hálófoltozásnál  két  kiszakadt  szem 
eggyesítése  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

fél-szög:  1.  a  kinek  vmi  testi  fogyatkozása 
van  (Székelyföld  Györffy  Iván;  Háromszék  m. 
NyK.  III.17).  Leginkább  szemibe  akatt  a  kirájnak 
három  félszeg  kódus:  egyik  vót  egy  vén  asszon,  a 
kinek  szeme  pillája  ugy  lefittyent,  hogy  az  egész 
ábrázattyát  eltakarta;  másik  vót  egy  pittyett  ajakú 
vén  asszon,  a  kinek  az  ajaka  szinte  a  térgyit 
verte;  a  harmadik  vót  egy  lapos  fenekű  vén  asszon, 
a  kinek  ojan  lapos  vót  az  iilete,  mind  egy  kerek 
lapittó.  Ezeket  béhitta  s  elbeszéltette  véllik,  hogy 
lettek  ojan  félszegek  (Háromszék  m.  Vadr.  413); 
2.  sérvéses,  tökös  (Pozsony  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.l73). 

fél-szer.  Félbe-szerbe :  féjig-meddig  (Három- 
szék m.  Vadr.).  Félszerint:  x>  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.327). 

félszer-j aszol:  eggyoldalú  jászol  (ellentéte: 
arcai-jászol)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  111.233). 

félszeres:  félszer  (Szabolcs  m.  Földes  Nyr. 
ni.552)  [vö.  fél-haj\. 

fél-szerü:  félig  való,  hiányos  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.327). 


fél-táne :  féleszű  (Arad  Nyr.  Vin.281). 

fél-táncú :  cv  (Szatmár  Nyr.  VII.275). 

fé-tasz:  cv)  (Pest  m.,  Gyöngyös  Kassai  J. 
Szókönyv  n.l97;  V.64). 

fél-tengelyü.  Fél-tengélyü  szekér:  kissebb 
szekér  (a  melyen  trágyát,  követ,  fát  stb.  hor- 
danak) (Maros-Torda  m.  Mező-Fele  Kolumbán 
Samu)  [vö.  egész-tengelyü]. 

fól-türkü:  íxj  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.325). 

fél-ügyü:  cvD  (Székelyföld  Nyr.  11.426;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.326;  Győrffy  Iván). 

fél- vágás.  Fél-vágás  szekér:  cv>  (Maros-Torda 
és  Háromszék  m.  Kolumbán  Samu;  Erdővidék, 
Olasztelek  Nyr.  XI1I.578)  [vö.  egész-vágás]. 

fél- vágású.  Fél-vágásu  szekér:  cv  (Maros-Torda 
m.  Mező-Fele  Kolumbán  Samu)  [vö.  egész-vágásu]. 

fél-záp.  Félzápra  forditani  (pl.  lapátot):  fél- 
oldalra (Heves  m.  Névtelen  1840). 

fele-máso  Felemás  állat:  csodaszülött  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.325;  Győrffy  Iván).  Felemás 
ember:  esetlen,  ügyetlen,  pipogya  ember  (Szé- 
kelyföld Györffy  Iván).  Felemásilag:  felerész- 
ben másként  (Székelyföld  Csaplár  Benedek).  — 
Mikor  a  gombozó  gyermekek  annyi  gombot 
látnak  háttal  fölfelé  fordulva,  mint  a  mennyit 
a  fülével,  azt  kiáltják:  felemás!  (Szeged  Csap- 
lár Benedek). 

fele-nyájo:  maga-fajtája,  hasonszőrű.  Minden 
céhbeli  jobb  szereti  a  felé'-nyáját  (Rába  mell.  Nyr. 
XVn.524). 

fele-póta:  nagyobb  gyékény-úszó,  mely  a 
háló  szárnyának  fele-hosszát  jelezi  (Keszthely 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

fele-szeg.  Fele-szegén:  félig-meddig,  félbe- 
szerbe (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Fele-szégire :  co 
(Erdővidék  Nyr.  IX.42). 

fele-társ  {fele-táss  Székelyföld  Győrffy  Iván): 
1.  fele-táss:  társ,  feles-társ  (vmely  vállalatnál) 
(Székelyföld  Győrffy  Iván);  2.  fele-társ:  házas- 
társ. Nem  jó  az  embernek  egyedül  élni,  hanem  kel 
anak  ilendö  fele-társat  keresni  (Gömör  m.  Jólész 
Nyr.  Vni.561). 

felibe-harmadába  :  gondatlanul,  hanyagul, 
félig-meddig,  hányd-el-vesd-el  módra  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  IX.567). 

fólbe-szilva :  megkezdett  és  félig  elfogyasz- 
tott szilva-befőtt  (Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  XIX. 
238). 

félen-való:  félre-való,  félreeső  helyen  való 
(Háromszék  m.  MNy,  VI.325;  Győrffy  Iván). 

félig-ember:  haszontalan,  hitvány,  komisz 
ember  (Abaúj  és  Borsod  m.  Király  Pál). 

félig-furmán :  úgy  félig.  Mikor  félig-furmán 


567 


FELCSER— FÉLEGfíZ 


PELEJDEK— FELEL 


568 


léereszkettem,  a  kötél  elszakatt  (Csanád  m.  Batonya 
Kálmány  L.  Koszorúk  11216). 

félig-kalap:  [tróf.]  1.  ernyős  sipka,  katona- 
csákó; 2.  rossz  kalap  (Abaúj  m.  Király  Pál). 

fólre-hely.  Férre-helyt:  félre  való  helyen  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.326). 

FELCSEB  (Udvarhely  m.  Homoród  vid,  Vadr. 
500a;  kaszárnyai  szó  Nyr.  in.525 ; /ewcseZ  Tisza- 
Sz.Imre  Nyr.  Vin.525;  fencser  kaszárnyai  szó 
Nyr.  in.525;  VL88;  féncsér  Csík  m.  Nyr.  VIL 
92):  1.  felcser,  f emséi,  fencser:  kirurgus,  tábori 
orvos  (Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr.  500a; 
Tisza-Sz.Imre  Nyr.  VnL525 ;  kaszárnyai  szó  Nyr. 
in.525;  VL88);  2.  fencser:  kontár  (Csík  m.  Nyr. 
Vn.92). 

FELÉ  {feli  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.467). 

FÉLE  {ki- féli,  mi- feli  Heves  m.  Párád  Nyr. 
XXn.475).  Félénk,  mi  v.  mü  félénk  •  mi  hozzánk 
(a  mi  pártunkhoz,  felekezetünkhöz)  tartozó  (Bi- 
har m.  Kéri  János;  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  m.  Kóbori  János;  Háromszék  m. 
Vadr.;  Butyka  Boldizsár)  [vö.  félék]. 

fólónk-való :  cns  (Udvarhely  m.  Kóbori  János). 

[FELED]. 

feled-magával:  egyedül,  társ  nélkül,  özve- 
gyen (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FELEDÉS :  feles  (a  ki  a  földet  a  fele-termés 
fejében  munkálja,  a  másik  felét  pedig  a  tulaj- 
donosnak szolgáltatja  be)  (Kis-KüküUő  m.  Szőke- 
falva Nyr  XIV.574). 

[FELEDKÉZ-IK], 

rá-feledközik:  merően  rábámul  (Zala  m.  Gelse 
és  vid.  Nyr.  XV.573). 

[FÉLEGÉL]. 

el-fóleg§l:  elnagyol,  nagyjából  v,  félig-meddig 
tesz  V.  mond  vmit  (Székelyföld  Nyr.  n.426; 
Kiss  Mihály,  öyőrfify  Iván ;  Háromszék  m.  MNy. 
VL323;  Vadr.;  Győrffy  Iván).  Csak  elf elégeli  a 
beszédet  (Háromszék  m.  Vadr.) 

FÉLEGÉS:  félig-való,  félig-meddig- való  (Ko- 
lozsvár Szinnyei  József).  Ért  ö  kéme  a  dologhoz, 
de  csak  ugy  félegesen  (Kolozsvár  Király  Pál). 
Féleges  edény,  hordó,  korsó:  a  mely  nincs  egé- 
szen tele  (Kolozsvár  vid.  Kassai  J.  Szókönyv 
n.l72). 

[FÉLEGÉSÍT]. 

mög.fólegösít  (meg-felegesít  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.378):  meghiányosít  (pl.  vmely  edény 
tartalmát),  megcsonkít  (pl.  összeget)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.340). 
Hogy  tele  vót  ez  az  edény  l  Kár  vót  megfélegesi- 
teni  (Kolozsvár  Nyr.  VI.  171). 

[FÉLEGÉZ]. 


meg-félegez :  oo  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

FELEJDÉK:  feledékeny  (Kapuik  vid.  Nyr. 
n.l83;  Győrffy  Iván). 

[FELEJT]. 

[Szólások].  Nyakon  felejt:  nyakon  csap  (Tata 
Matusik  Nep.  János  1841).  Pofon  felejtlek:  pofon 
váglak  (Háromszék  m.  Vadr.  369;  Segesvár 
Nyr.  IX.44).  Hogy  szavadat  ne  felejcsd  v.  hogy 
szavát  ne  felejcse  [mondja  az,  a  ki  másnak  a 
szavába  vág]  (Erdély  Szinnyei  József). 

[el-felejt]. 

elfelejtem-olaj :  [?]  (Gömör  m.  Nyr.  XVII.566). 

FELEJTŐS:  feledékeny  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

FÉLÉK.  Féléke  vkinek  v.  vminek:  hozzá  tar- 
tozó, vele  eggy  fajtájú,  pl.  eggyik  juh  féléke  a 
másiknak:  vele  eggy  anyától  való  (Udvarhely 
m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVIII.479).  A  mü  félé- 
künk: mi  hozzánk  (a  mi  pártunkhoz,  felekeze- 
tünkhöz) tartozó  (Székelyföld  Kriza,  Kiss  Mihály ; 
Háromszék  m.  Vadr.  498b;  Csík  m.  MNy.  VI.371). 

[PELEKÉZ-IK]. 

meg-felekezik :  meghasonlik,  pártokra  szakad 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.341;  Győrffy  Iván). 

szót-felekezik :  cv  (Székelyföld  Csaplár  Be- 
nedek). 

FELEKEZET  {felekezet,  feleközet):  1.  nemzet- 
ség, család.  Ki  felekezetihez  tartozik?  =  ki  fia? 
(Perbetevid.  Gáncs  Géza);  2.  csoport,  csapat  (pl. 
munkás,  arató)  (Szegszárd-P alánk  Nyr.  XI.527). 
Egy  felekezet  fogoly  (Esztergom  vid.  Nyr.  XI.381) ; 
eggy  szerszámhoz  tartozó  halászok  szövetkezete 
(Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) ;  3.  testvér, 
rokon.  Ket  felekezet  vaót,  de  az  eggyik  éhdt  (Szla- 
vónia Nyr.  V.ll);  4.  rész.  Fgy  féleközet  kender 
möv  van  má  tilüva  (Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVIII. 
334).  Éf  felekezet  rozs  vaót,  mds  felekezet  mé'b 
búza  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287);  5.  egy,  két 
felekezetbe:  eggy,  két  ízben,  eggyszer,  kétszer 
(Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273). 

FELEL:  mond.  Bocsásson  még,  ha  magának 
felelém  (Soprony  m.  Csorna  Nyr.  XXII.330). 
Nem  magának  felelem  (Szentes  Nyr.  IX.94).  — 
Felelve:  1.  kezeskedve.  Felelve  adom  (Háromszék 
m.  Vadr.);  2.  alkalmasint  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Háromszék  m.  MNy.  VI.325 ;  Vadr. ;  Győrffy 
Iván;  Háromszók  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283). 

be-felel:  megfelel  (talpraesetten,  erősen,  go- 
rombán) (Gömör  m.  Nyr.  XVII.558).  Ez  ugyan 
jól  befelelt  neki:  jól  visszavágott  (Csongrád  m. 
Szegvár  Nyr.  XVII.558).  Csak  gyűjön  elébem  á 
híres,  majd  béf eleiek  én  neki!  (Dorozsma  Nyr. 
XVn.558). 

föl-felel :  felel.  Szóval  fölfeleli  nagyobbik  nyo- 
szolyó  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.  14). 


569 


FELELET— FELHÖZ-IK 


FELIGITT— FEN 


570 


FELELET:  föltétel.  Ullan  felelet  alatt  (Hu- 
iiyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIL457;  XXin.47). 

FELELTET :  vallat,  kikérdez  (vádlottat,  tanút) 
(Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály). 

FELELTETÉS :  vallatás,  tanú-vallatás  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Győrffy  Iván). 

FELES :  1.  felesen,  felesleg :  felenként  (Három- 
szék m.  Vadr.);  2.  páros.  Feles-e  vagy  feletlen? 
(Háromszék  m.  MNy,  VL327);  3.  a  ki  a  földet 
a  fele-termés  fejében  munkálja,  a  másik  felét 
pedig  a  tulajdonosnak  szolgáltatja  be  (Komárom 
m.  Perbete  Szinnyei  József;  Erdély  Nyr.  XVE. 
558) ;  4.  a  jég  alatti  halászatnál  az  a  legény,  a 
ki  a  kötelet  húzza  (Karád  Hermán  O.  Halászat  K.) 

FELES 

in.360). 


félelem     (Palócság     Ethnographia 


PELESGÉL  :  felesel,  feleselget  (Alföld  Nyr. 
Xm.382;  Kapnik  vid.  Nyr.  H.IBS;  Háromszék 
m.  MNy.  VL325;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

PELESGET:  cv  (Székelyföld  Kriza;  Három- 
szék m.  MNy.  VL234.  325;  NyK.  IIL16;  Győrffy 
Iván). 

[PELESÍT]. 

meg-felesit :  megpárosít  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.340). 

FELESSÉG:  felesi  viszony  [vö.  feles  3.]  (Sá- 
rospatak, Gömör  m.,  Bodrogköz  Nyr.  XVII.558). 

PELETLEN:  páratlan.  Feles-e  vagy  feletlen? 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.327). 

FELÉZOL :  fölvált  (őrt)  (Kaszárnyai  szó  Nyr. 
VI.88;  Ballagi  Aladár). 

[FÉLHETEG],  PÉLYHETEG:  felhő,  felhőzet, 
borulat.  Nagy  felyheteg  gyűtt  össze  (Gömör  m. 
Balog  Nyr.  XXn.431).' 

[FÉLHÍT]. 

bé-felhitt :  befellegzik  (Székelyföld  Tsz.). 

FELHŐ  {föjM  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII, 
142;  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  1L233; 
fölyhö  Csongrád  m.  Algyő  Nyr.  VIII.517). 

fölhő-vizsgáló  :  [tréf.]  dologtalan  ember  (Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

[felhő-zsák]. 

[Szólások].  Felhő-zsák  esett  le:  záporeső  esett 
(Somogy  m.  Tab  Nyr.  XV.240). 

PÉLHŐZ-IK,  PÖLHŐZ-IK  {felhödzni  Kisúj- 
szállás Nyr.  XIX.238;  felhödz-ik  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  felhőz  Kis-Kúnság  Nyr.  XVn.558; 
felhőzni  [felhozni  sajtóhiba]  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.237;  felhőz-ik  Szatmár  és  Abaúj  m.  Király 
Pál;  féíyhőzni  Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  IX.333; 
föjhődz-ik  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.572;  föjhöz-ik 

szinnyei:   magyar   TÁ.J8ZÓTÁK. 


Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.  142;  fölhödz-ik 
Csongrád  m.  Szegvár,  Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr. 
XVII.558):  1.  föjhöz-ik,  fölhőz-ik:  borul  (az  ég) 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.  142;  Pozsony  m. 
Deáki  Nyr.  XX.324) ;  2.  felhödz-ik,  felhőz,  fel- 
hőz-ik, felyhöz-ik,  föjhődz-ik,  fölhödz-ik:  fél.  sze- 
peg, tart  vmitől,  aggódik,  aggodalmaskodik, 
haboz,  töprenkedik,  tűnődik,  mentegetődzik,  sza- 
badkozik (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.237 ;  Kis-Kún- 
ság Nyr.  XVn.558;  Kisújszállás  Nyr.  XIX.238; 
Csongrád  m.  Szegvár  Nyr.  XVIL558;  Szatmár 
és  Abaúj  m.  Király  Pál;  Borsod  m.  Szíhalom 
Nyr.  IX.333;  Heves  m.  Névtelen  1840).  Ugyan 
föjhödztem  ám,  hogy  rám  is  kerül  a  sor  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.572).  A  Dani  azon  felhőzik, 
hogy  éjjel  kellene  menni  (Abaúj  m.  Király  Pál). 
Mondtam  neki,  hogy  győjjön  el,  de  igen  fölhőd- 
zött  (Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVn.558). 

meg-felhődzik,  meg-felhőzik :  megijed,  aggo- 
dalomba esik  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.326;  Kisúj- 
szállás Nyr.  XIX.238). 

PÉLIGITT:  féllé  tesz,  fogyaszt  (Göcsej  Nyr. 
XnL310). 

[PÉLIGNYI].  Felignyire:  félig.  Felignyire  se 
vagyok  éhes  (Székelyföld  Nyr.  VIII.516). 

PELLÁBAS:  szabadságon  levő  katona  [vö. 
ném.  verlaub]  (Szabolcsm.  Besenyőd  Nyr.  XII.48). 

FELLEG  ifellyeg  Karancs  vid.  Nyr.  XXII.48). 

FELLEGES :  fehér,  kék  v.  veressel  vegyített 
fonál,  V.  tarka  szövet  (Székelyföld  Tsz.). 

FÉLLENDÉN,  PÉLLENDIN  :  fölszínesen 
(Székelyföld  Tsz.;  Andrássy  Antal  1843;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.326;  Vadr.;  Győrff"y  Iván). 

FÉLŐS :  1.  félénk  (Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  népe  n.242;  Torna  vid.  Nyr.  XVn.324); 
2.  félő,  félni  lehet.  Innét  elébb-őjunk,  met  félős, 
vad  mián  a  nyájha  kárt  vallunk  (Udvarhely  m. 
Bethlenfalva  Nyr.  XVII.332). 

[FÉLSZKE],  FEJSZKE:  félénk  (Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  V.330). 

FÉLT  {fejt  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvar- 
hely m.  Fehér-Nyikó  mell.  Vadr.  115;  Háromszék 
m.  Vadr.;  Háromszék  m.   Uzon  Erdélyi  Lajos). 

PÉLTŐS  {féjtős  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) :  1.  vkit  vki- 
től  V.  vmitől  féltő,  féltékeny.  A  papa  ollan  fél- 
tős:  pl.  félti  a  gyereket,  hogy  le  talál  esni 
(Rába  mell.  Nyr.  XVIL524).  Féjtős  ember:  félté- 
keny (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  félteni  való, 
drága,  becses.  Féjtős  portékávái  járok  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

FEN:  kenyérnek  szalonnás  része.  Fene  a 
kenyérnek  (Abaúj  m.  Sepsí  Kassai  J.  Szókönyv 
11.180). 

PÉN  {fen-kő  Csík  m.  Tsz.;  fen-küő  Göcsej 
MNy.  V.160;    fen-tok   Szatmár  m.   Nyr.    X.430; 

87 


571 


FENCSERIT— FENEK 


FENEKED-IK— FENEKLES 


572 


fén-kő  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Erdővidék, 
Olasztelek  Nyr.  X1V.288 ;  Csík  m.  Tsz.  120a ; 
fén-kű  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.304;  fén-tok 
Abaúj  m.  Névtelen  1839 ;  kasza-Zen  Zala  m.  Nyr. 
XIX.528-,  Zenta  Nyr.  XVIII.383;  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  fen  Palócság  Nyr.  XXI.217;  fény-kő 
Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.74;  fin-kő 
Aranyosszék  Borbély  Samu ;  fin-kű  Mezőtúr  Nyr 
IX.479;  fin-tok  Nagy-Kúnság  Nyr.  11.135;  XVI 
237;  Mezőtúr  Nyr.  IX.479).  Fm:  fenő  kő,  kasza- 
fenő kő  (Palócság  Nyr.  XXI.217)  [vö.  kasza-fén] 

fón-kő  {fen-kö  Csík  m.  Tsz.;  fen-küö  Göcsej 
MNy.  V.160;  fén-kö  Székelyföld  Kiss  Mihály 
Erdővidék,  Olasztelek  Nyr.  XIV.288;  Csík  m 
Tsz.  120a;  fén-kü  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.304 
fény-kő  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.74; 
fin-kő  Aranyosszék  Borbély  Samu;  fin-kü  Mező- 
túr Nyr.  IX.479):  cv. 

fén-tok  {fen-tok  Szatmár  m.  Nyr,  X.430; 
fén-tok  Abaúj  m.  Névtelen  1839;  fin-tok  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  n.l35;  XVL237;  Mezőtúr  Nyr. 
IX.479):  kaszafenő  kő  tokja. 

PENCSERÍT :  ken-fen  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  n.l85). 

FENE  {fénye  Dunántúl  Nyr.  XVI.190;  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  Vn.322;  Zala  m.  Nyr.  XXn.429; 
Somogy  m.  Szenna  Király  Pál;  Somogy  m. 
Mesztegnye  Nyr.  Vn.377 ;  Tolna  m.  Sárköz  Nyr. 
IV.418;  Csík  m.  Vadr.;  Nyr.  IV.19q;  Csík  m. 
Gyímes  Nyr.  IX. 504;  pene  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
VII.322;  Budenz  J.  Magyar-ugor  összehasonlító 
szótár  513).  Feteke  fene,  pircsi  fene,  veres  fene, 
rágó  fene,  bécsi  fene,  fitty  fene,  görbe  fene,  jóféle 
fene  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Tóti  fene  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.524). 

[fene-evő]. 

[feneövő-szó]. 

[Szólások].  Nem  illettek  engöm  de  még  csak 
egy  fenyeévö-szóvd  söm:  nem  mondták,  hogy 
,egyen  meg  a  fene'  (Somogy  m.  Darány  Nyr. 
XXII.333). 

fene-keszeg:  aspius  rapax  (Kis-Majtény  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

fene-viz:  [tréf.] 
Mihály). 


fenyő-víz  (Székelyföld  Kiss 


FENÉK  {fenek  Palócság  Nyr.  XXII.34;  fenek- 
fészek  Heves  m.  Névtelen  1840;  Szabolcs  m. 
Király  Pál;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr. 
IX.  183;  fének-fész'ék  Abauj  m.  Beret  Nyr.  11.423): 
1.  vízjárta  hely,  a  melynek  mélyedéseiben  a 
víz  az  áradás  visszavonulása  után  is  meg  szo- 
kott állani  (Csongrád  m.  Szegvár,  Bodrogköz 
és  hely  nélkül  Nyr.  XVII.558.  559);  2.  olyan 
hely  vmely  folyó  v.  patak  mentében,  a  hol  a 
megáradt  víz  kavicsot,  fövenyt  v.  iszapot  szo- 
kott lerakni,  mivel  az  a  víz  sodrán  kívül  esik 
(Székelyföld  Nyr.  XVn.558) ;  3.  segg  (Háromszék 
ra.  Vadr.  432).  —  Feneket:  fenekestül.  Feneket 
felfordult  (Háromszék  m.  Vadr.)  [vö.   fenekel]. 


[Szólások].  Feneket  venni,  feneket  szántani:  a 
szántásnál  az  utolsó  fogatást  kiszántani,  a  ba- 
rázdát megszántani  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.  142). 

fenék-fészek  (Udvarhely  m.  Kóbori  János; 
fenék-fészek  Székelyföld  Tsz. ;  fenek-fészek  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.183;  Szabolcs  m. 
Király  Pál;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr. 
IX.183;  Heves  m.  Névtelen  1840;  fenek-feszek 
Palócság  Nyr.  XXII.34;  fenék-fészek  Abaúj  m. 
Beret  Nyr.  11.423) :  1.  legutoljára  kikelt  madárfi, 
idétlen  madárfióka  (Palócság  Nyr.  XXII.34; 
Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.423) ;  2.  legutolsó  gyermek 
(Palócság  Nyr.  XXII.34;  Heves  m.  Névtelen 
1840;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  n.423;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.183;  Szabolcs  m.  Király 
Pál;  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m.  Kóbori 
János)  [vö,  fészek-fentő]. 

fenék-hal :  olyan  hal,  a  mely  leginkább  a  víz 
fenekén  tartózkodik,  mint  a  csík,  a  küllő  stb. 
(Duna  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) 

fenék-horog:  vagy  20—40  méteres  ín,  a 
melyre  60 — 80 — 150  horog  van  kötve,  s  a  végén 
kő,  a  mellyel  elsüllyesztik  (Komárom  Hermán 
0-  Halászat  K.) 

fenek-széna:  vízjárta  réteken,  vizenyős  mélye- 
désekben termett  széna  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

fenók-víz 

XVI.47). 


talajvíz   (Csallóköz,    Bacsfa    Nyr. 


PENEKÉD-IK  {fenekedő  Balaton  mell.  Tsz.): 
agyarkodik,  irigykedik,  gyűlölködik,  rosszat  for- 
ral vki  ellen  (Csallóköz  Szinnyei  József;  Szé- 
kelyföld Tsz.). 

[FENEKEL]. 

fel-fenekel:  megver,  seggére  ver  (Debrecen 
Nyr.  IX.206)  [vö.  fenék  3.;  fel-finakol]. 

még-f énekel:  c\d  (Háromszék  m.  MNy.  VI.340). 
Gyerek,  vigyázz  magadra,  mert  meg  fenekellek ! 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[FENEKÉLT]. 

fenekelt-ujjú-szür :  olyan  szűr,  a  melynek  az 
ujjai  be  vannak  alul  varrva,  úgy  hogy  zseb 
gyanánt  szolgálnak  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

FENEKBS:  fenékhoroggal  halászó  halász  (Sze- 
ged Hermán  0.  Halászat  K.),  —  Fenekest:  fene- 
kestül. Fenekest  feldől:  fölfordul  (Vác  vid.  Nyr. 
XVII.559).  Az  edény  fenekest  feldőlt;  nem  maradt 
benne  semmi  (Gömör  m.  Nyr,  XVII.559). 

fenekes-horog  -  fenék-horog  (Balaton,  Duna, 
Tisza  mell.  Hermán  0.  Halászat  K,), 

PENEKL-IK:  1.  kisül  vkire  vmi.  Ö  rajta  fe- 
nekük a  csiny,  a  bűn,  a  zuvatolás;  2.  rajta  marad 
(nem  tud  tőle  szabadulni),  Feneklik  vkin  az 
adósság,  a  kár  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 
feneklőd-ik], 

FENEKLES:  vizi  malomnak  vmely  része. 
Első  és  hátulsó  feneklés  (Tisza  mell.  Nyr.  III.238), 


573 


FENEKLOD-IK— FENTEREG 


PENTERÖ— FÉNY 


574 


PENEKLŐD-IK  fenekl-ik  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos), 

PENES :  csizmadiák  áztató  edénye  (a  fenkő 
és  holmi  dirib-darab  bőr  áztatására)  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szóköuyv  11.180). 

PENESÉG  (Csallóköz  Szinnyei  József;  fenye- 
ség  Csík  m.  Vadr.  499a) :  baj,  bökkenő. 

[PENETES], 

fenetes-fenékig:  egész  fenékig.  Fenetes- fenékig 
kifogyott  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  ni.313). 

PENÍT:  fen.  Fenüsd  meg  ezt  a  kést  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  H.ISO). 

PENKE:  kis  fenkő  (Duna  mell.  Kassai  J. 
Szókönyv  n.180). 

PENKÖL,  PENKELY:  1.  fenköl:  az  eggy- 
költésbeli  madárfiak  közül  az,  a  mely  legutol- 
jára kelt  ki,  a  leghitványabb,  s  azért  legutol- 
jára kelhetett  szárnyra  (Göcsej  Tsz..  120a;  122a); 
2.  fenköl:  nyomorult  (Göcsej  Tsz.);  3.  fenkely: 
kényes  (Háromszék  m.  MNy.  VI.326;  Győrffy 
Iván). 

[PBNŐJ. 

fenyő-kő :  kaszafeuő-kő  (Hont  m.  Nyr.  V.426). 

PENÖGRÉK :  trigonella  foenura  graecum  (Hely 
nélkül  Nyr.  Vn.502). 

1.  PENTÉR:  kaszafenő-kő  tokja  (Szatmár  m. 

Nyr.  X.430). 

2.  PENTÉR:  I.  legutoljára  kikelt  madárfi; 
2.  sovány,  gyenge  ember  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
n.562). 

PENTÉRÉDÉTT :  féleszű,  bárgyú  (Dunántúl, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  finté'réd-ik]. 

PENTEREG  (Csongrád  m.  Szegvár,  Borsod 
m.  Ónod  vid.,  Gömör  m.,  Bodrogköz  Nyr.  XVII. 
559;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.184;  Ko- 
lozs  m.  Kolozs,  Szolnok-Doboka  m.,  Szolnok-Do- 
boka m.  Domokos  Nyr.  XVII.559;  Székelyföld 
Kassai  J.  Szókönyv  n.l84;  Tsz.;  Nyr.  XVn.559; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.358;  hely  nélkül  Nyr. 
XVn.559;  fénfereg  Sárospatak  Nyr.  XVII.559; 
féntéreg  Székelyföld  Kiss  Mihály;  fintereg  Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843;  vintörgek  Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.):  hentereg,  fetreng,  láb 
alatt  van.  A  disznó  sárban,  a  gyerek  a  porban 
feutereg.  A  részeg  ember  a  kocsmában,  a  gyerek, 
az  apróbb  házi  állat  láb  alatt  fentereg  (Csongrád 
m.  Szegvár  Nyr.  XVII.559).  Ott  fentereg  a  sárba, 
mint  egy  disznó  (Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVII. 
559).  Részegen  a  sárban  fentereg  (Gömör  m.  Nyr. 
XVII. 559).  Olyan  részeg,  hogy  csak  a  sárban  fen- 
tereg (Bodrogköz  Nyr.  XVII.559).  Ez  a  gyermek 
mind  a  lábam  alatt  fentereg  (Székelyföld  Nyr. 
XVII. 559).  ^e  féntéreg j  itt,  kölyök,  erigy  dogodra! 
(Sárospatak  Nyr.  XVII.o59).  Né  féntérégj  a  lábam 


alatt,  mett  ferruglak!  (Székelyföld   Kiss  Mihály) 
[vö.  finté'réd-ik,  finteri]. 

PENTERŐ  (Gömör  m.  Tsz.  120b ;  ferentő 
Palócság  Nyr.  XIX.93;  Nógrád  m.  Király  Pál; 
Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.286) :  csigamódra  össze- 
csavargatott, kicsipkézett  szélű  mézes-mákos 
kalács  [vö.  2.  fentö  2|. 

PENTES:  emelt,  emelkedett  (hely)  (Gömör 
m.  Tsz.;  Bodrogköz  Kassai  J.  Szókönyv  11.185; 
Tsz.). 

PENTET:  1.  térdét  v.  bokáját  járás  közben 
összesúrolja.  Né  fentess  oly  rútul,  mikor  jársz! 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  láb  alatt  van, 
alkalmatlankodik  vkin  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

1.  PENTŐ  {frentö  Szolnok  Hermán  0.  Halá- 
szat K.):  1.  fentö:  kerék-küllő  (Erdély  Kassai 
J.  Szókönyv  n.l85;  Székelyföld  Tsz.  Nyr.  XVH. 
559;  Arany-Gyulai  NGy.  in.416;  Győrífy  Iván; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  349;  Erdő- 
vidék Király  Pál;  Erdővidék,  Olasztelek  Nyr. 
Xin.578 ;  Csík  m.  Nyr.  VII.92)  ;  2.  fentö : 
ágasfa  (konyha  előtt  álló  vagdalt  ágú  nyírfa,  a 
melyre  az  edényeket  aggatják)  (Aranyosszék 
Borbély  Samu);  3.  fentö,  frentö:  kősúllyal  ellátott 
ágasbogas  fa,  a  mellyel  a  halász  a  fenekes 
horgokat  a  víz  fenekén  keresi  és  onnan  fölszedi 
(Komárom,  Szolnok  Hermán  0.  Halászat  K.); 
4.  fentö  ^  fmtö-fű  (Székelyföld  Tsz.)  [vö.  kerék- 
fentö,  vendég -fentö]. 

fentő-fű:  fú  neme,  a  melynek  minden  izénél 
nagy,  fölfelé  álló  szakálla  van;  surlófü,  mezei 
zsurló  (Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m.  Angyalos, 
Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVni.527 ;  Csík  m.  Nyr. 
Vn.92). 

2.  PENTŐ;  1.  hagyma  sásából  v.  kukorica 
háncsából  való  fonadék,  a  melybe  a  hagyma- 
fejek V.  a  kukorica-csövek  közbe  vannak  fonva 
(Pest  vid.  Nyr.  XVn.559;  Vác  Győri  Gyula; 
Tata  Matusik  Nep.  János  1841 ;  Csallóköz  Nyr. 
1.278 ;  Csaplár  Benedek ;  Mátyusfölde  és  Csalló- 
köz Nyr.  XVII.559;  Palócság  Tsz.);  2.  fentö, 
fent-'ö:  kicsiny  csavargatott  mézes-mákos  kalács, 
a  melynek  kerülete  koszorú  alakú  (Palócság 
Nyr.  XXn.34;  Heves  m.  Sírok  Nyr.  Vin.567; 
Gömör  m.  Tsz.)  [vö.  fenterő]:,  3.  parázsban  sült 
vakarcs,  pogácsa  (Csallóköz  Király  Pál). 

3.  PENTŐ :  kisded  sajtár  (Marcal  mell.  Tsz.). 

PENTŐS  {fenytös  Szeged  Kassai  J.  Szókönyv 
11.185;  Tsz.):  pállott,  nyirkos,  bűzös  (pl.  fentös 
lessz  a  füstre  akasztott  sertéshús  lanyhás  őszi 
időben)  (Alföld  Nyr.  Xni.383;  Szeged  és  vid. 
Nyr.  n.43;  IX.376). 

PENTŐSÖD-IK:  szagot  kap,  romlani  kezd 
(a  hús)  (Szeged  vid.  Nyr.  11.43). 

[PÉNY[. 

fíny-gépész :  [nép-etimológia]  fényképész  (Deb- 
recen Nyr.  Xn.330). 

37* 


575 


FENYEGET— FENYŐ 


FENYÖS  FÉREG 


576 


FENYEGET  {feneget  Palócság  Nyr.  XXI.418; 
fenyiget  Torontál  m.  Szajáii  Kálmány  L.  Szeged 
népe  11.37). 

PENYELÉG :  ügyetlenül  enyeleg  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.327;  Vadr.;  Győrffy  Iván)  [vö.  1. 
enyeleg]. 

PENYER  {fenér,  fenyér) :  1.  fenyer :  lucerna 
(Dunántúl  Nyr.  V.  181;  Baranya  m.  Baranya-Sz.- 
Lőrinc  Nyr.  XVII.335;  Baranya  m.  Patacs  vid. 
Csaplár  Benedek) ;  2.  fenyer :  lóhere  (Rába  mell. 
Nyr.  XVII.524;  Baranya  m.  Tsz.);  3.  fenyér: 
vékony  szálú  réti  fú,  a  mely  leginkább  a  víz- 
járta földeken  terem  (Szeged  Tsz.);  4.  fenér: 
mezei  moha  (Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr.  IX. 
136);  5.  fenyer:  [növénynév]  (Nagy-Szalonta  Nyr. 
Vn.457). 

PÉNYL-IK  {féml-ik  Marcal  mell.  Tsz.;  Fehér 
m.  Perkáta  Nyr.  11.519 ;  Csanád  m.  Puszta-Föld- 
vár Kálmány  L.  Koszorúk  11.146;  Torontál  m. 
Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.8 ;  Szatmár 
Nyr.  VII.190;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XIV. 
567;  Háromszék  m.  MNy.  VI.242;  Háromszék 
m.,  Erdővidék  Vadr.  184;  Csík  m.  Gyergyó- 
Ditró  Nyr.  VIII.480;  fiml-ik  Repce  mell.  Nyr. 
XX.363;  fvml-iJc  Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr.  VI. 
140;  ÉrmellékNyr.  V.425;  Zilah  Nyr.  XIV.333). 

[PÉNYLED-].  Fényleggyen  [használják  a  fényl-ik 
ige  fölszólító  módja  helyett]  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Egyetemes  Philologiai  Közlöny  XV.1051). 

PENNYEDÉN:  csak  úgy  a  fölszinen.  Nem 
tudta,  hogy  mélyen  szántson-e  vagy  fennyedén 
(Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Szolnok,  Cibakháza 
Nyr,  XXn.228). 

[PENYŐ]. 

[fenyő-alja],  fenyü-alla  (Zala  m.  Hetes  Nyr. 
XIX.142;  fenyalla  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.562; 
Göcsej  Nyr.  Xn.47.  188;  Xni.310):  fenyő  alján 
termő  gomba,  fenyő-gomba. 

fenyalla-gomba :  cv  (Somogy  m.  Simonyi  Zs. 
A  magyar  nyelv  11.92). 

fenyő-alma:  fenyőtoboz  (Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Erdővidék  Tsz.). 

fenyő-boss:  fenyőmag  (Erdély  Király  Pál; 
Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

fenyő-suska:  fenyő-toboz  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

fenyő-törőbúza :  fenyőtoboz  (Kolozs  m.  Szu- 
csák  Nyr.  XVin.575). 

fenyő-varjú :  loxia  curvirostra  (Kolozs  m. 
Szucsák  Nyr.  XVnL575). 

fenyő-viasz:  fenyőszurok  (Erdővidék  Tsz.). 

fenyő-viz  {fenyű-viz) :  fenyőmag-pálinka,  bo- 
rovicska (Székelyföld  Nyr.  XXI.520;  Kőváry 
László  1842;  Győrfly  Iván;  Csík  m.  Tsz.)  [vö. 
fene-viz\. 


PENYŐS  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.489 ;  fenyüs 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.372):  fenyves  erdő. 

[1.  PÉR]. 

hozzá-fér.  Hozzá- férve:  szerit  téve  (Csallóköz, 
Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

meg-fór:  elfér.  Annyi  asszony  van  a  papnál, 
hogy  alig  férnek  még  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XVII. 
425). 

rea-fér:  reá  illik  (Székelyföld   Győrffy  Iván). 

[2.  PÉR]. 

fór-nagy:  altiszt  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.372). 

PERC  {firc  Alföld  Nyr.  11.514) :  1.  fércelő  cérna 
(Szeged  Nyr.  1.415);  2.  fércelés,  ritka  öltésü 
varrás.  fVolt  a  ringyes-rongyos  szoknyának]  min- 
den fércében,  korcában  egy-egy  csorda  bolha  (Csong- 
rád m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.436). 

[Szólások].  Ruhájába  hattá  a  szabó  a  fércöt 
V.  benne  hattá  a  szabó  a  fircöt:  nincs  kifizetve 
a  ruhája  (Alföld  Nyr.  11.514;  Szeged  Nyr.  1.415). 

PÉRCÉL  {fircel  Palócság  Nyr.  XXII.34 ;  Gömör 
m.  Nyr.  XVni.453;  fircünyi  Csallóköz  Csaplár 
Benedek):  kanoz.  A  himréce  férceli  a  nőstényt 
(Balaton  mell.  Tsz.  120b;  160a;  MNy.  V.130). 

[PÉRCSÉG],  PÖRCSÖG  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Tsz.;  fértyeg  Székelyföld  Győrffy  Iván): 
frecseg  (pl.  a  víz). 

[PÉRCSEN],  PÉRTYEN :  freccsen  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 


[PÉRCSENT],    PÉRTYENT: 
kelyföld  Győrffy  Iván). 


freccsent  (Szé- 


PÉRDEL  {ferdéi  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
11.188;  firdel  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
235) :  rendetlenül  v.  rossz  késsel  vagdal,  szeldel 
(Székelyföld  Kiss  Mihály).  Elképtem  rajta,  úgy 
férdelte  a  kenyeret  (Székelyföld  Nyr.  IX. 175). 

el-fórdel:  rendetlenül  v.  rossz  késsel  vag- 
dalva, szeldelve  elcsúfít,  ügy  elférdelték  ezt  a 
kenyeret,  hogy  nem  képes  egy  becsületes  szeletet 
vágni  belölle  v.  mintha  a  férgek  (v.  a  macskák) 
rágták  (v.  mosztóták)  vóna  össze  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

le-firdel:  rendetlenül  leszeldel,  lefarag  (ke- 
nyeret). Melyiktök  firdelte  így  le  ezt  a  kenyeret? 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.235). 

PÉR£G  iférög,  firég) :  1.  mindenféle  kártékony 
állat  (Győr  vid.  Nyr.  VI.272);  a)  egér  (Győr  vid. 
Nyr.  VI.272;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.44; 
Székelyföld  Tsz.;  MNy.  VI.172;  Kriza,  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Tsz.  Nyr.  XV.239;  Udvar- 
hely m.  Oláhfalu  Nyr.  III.555;  Udvarhely  m. 
Száldobos  Nyr.  IV.93 ;  Háromszék  m.  Vadr.  MNy. 
VI.244;  Nyr.  III.324;  XVII.381 ;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283 ;  Kézdi- 
Vásárhely  Horváth  Farkas;  Háromszék  m.  Ko- 


577 


FERETLEN— FERGETYU 


FERGETYŰZÉS— FBRGEZ 


578 


vászna  Butyka   Boldizsár;   Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;   Csík  m.   Gyergyó  Nyr.  IV.282; 
Brassó  m.  Hétfalu   Király  Pál;   Brassó  m.   Hét- 
falu,  Zajzon  Nyr.   ni.326;  Brassó    m.    Hétfalu 
Báesfalu  Nyr.  III.524);  h)  patkány   (Soprony  m 
Rábaköz  Nyr.   ni.280;    Győr  vid.   Nyr,  VI.272 
Bihar   m.    Fúrta  vid.   Nvr.   IV.44;   Szabolcs  m 
Földes  Nyr.  XVI.384 ;  Székelyföld  Győrflfy  Iván) 
c)   görény   (Soprony    m.   Rábaköz  Nyr.  III.280 
Győr  vid.   Nyr.  VI.272;   Bihar  m.   Fugyi-Vásár- 
hely  Nyr.   ni.232);   d)   farkas   (Baranya  m.  Or- 
mányság  Tsz. ;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác    1841;  Zemplén  m.  Szürnyog  Nyr.  X.279; 
Székelyföld    Horváth    Farkas;    Háromszék    ra. 
Vadr.);  é)  medve  Székelyföld  Horváth  Farkas); 
2.  minden  különös  állat.  Jaj  de  csúnya  fíreg  e! 
(Veszprém   m.   Csetény  Nyr.  V.427);  3.  minden 
állat,  kül.  vadállat  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII.479.) 

féreg-fogó :    egérfogó    (Székelyföld    Kiss    Mi- 
hály; Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

fóreg-kő:   egórkő  (arsenicum)  (Háromszék  és 
Csík  m.  Kiss  Mihály). 


fóreg-üttető 

Mihály). 


egérfogó     (Székelyföld     Kiss 


PÉEETLEN :  1.  nyughatatlan ;  2.  illetlen  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.327;  Vadr.)  [vö.  férhetetlen]. 

FÉRFI,  FÉRFIÚ  {förfi  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
n.324;  Zala  m.  Szentgyörgyvölgye  Nyr.  IL279; 
Göcsej  MNy.  L219;  Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  ni.90;  főrfi  Somogy  m.  Nyr.  XL40;  fűrfiú 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.482). 

[FÉRGEDZ-IK]. 

le-fórgedzik :  férgesedés  következtében  lehull 
(gyümölcs)  (Szatmár  m.  Király  Pál). 

FÉRGEL:  (horgot)  gilisztával,  lótetúvel  hal- 
fogásra fölszerel  (Tápé  Hermán  0.  Halászat  K.) 

fel-fórgel:  cv)  (uo.) 

FÉRGES  {férgefi  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.330). 

PÉRGÉSZ[-IK] :  1.  egerész  (Háromszék  m. 
NyK.  in.l8;  Kiss  Mihály);  2.  orozva  csipeget, 
gyűjtöget  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FERGETEG :  békebontó,  háborúságszerző  em- 
ber (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  förnieteg\. 

[FERGETEGES],    FÖRGETEGÖS :    1.    béke- 
bontó, háborúságszerző.  No  ide  nem  valami  för 
getegös   menyecskét  a  házunkhoz,   hogy   zenebonát 
csinájon  a  házná   (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  483) ;  2.  bolond  (Háromszék  m.  [?]  Vadr.) 

förgeteges-répa :  répa-főzelék  köleskásával 
(Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  Xin.332). 

FÉRGETYÜ  (Palócság  Nyr.  XXI.421 ;  XXn.34; 
Gömör  m.  Nyr.  XVni.422.  502;  fergentyű  Szi- 
lágy m.  Nyr.  IX.182;  fergettyü  Győr  m.  Bőny 
Nyr.  XVI.143;  Bodrogköz  Tsz.;  Székelyföld  Tsz. 


Nyr.  V.376.  515;  Kriza;  Udvarhely  m.  Nyr. 
Vin.472;  hely  nélkül  Nyr.  XVn.563;  fergettyü 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.324;  Bodrogköz 
Nyr.  XVII.563 ;  firgetö  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.474;  förgetö  Repce  vid.  Nyr.  XX.364;  för- 
getyil  Győr  Nyr.  XI.478;  förgetyü  Atsíú  m.  Maj- 
láthfalva  Nyr.  VIII.479 ;  Mátyusfölde,  Tallós  Nyr. 
XVL333;  förgeityü  Marcal  mell.  Tsz.;  fürgentyü 
Erdővidék,  Olasztelek  Nyr.  Xin.578 ;  Háromszék 
m.  Dézsi  Mihály;  Csík  m.  Nyr.  Vn.92;  fürgetö 
Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVnL48;  Repce 
mell.  Nemes- Viss  Nyr.  XVn.336;  Pápa  Nyr. 
XVL527 ;  Brassó  m.  Hétfalu,  Báesfalu  Nyr.  Hl. 
524 ;  fürgetü  Vas  m.  Őrség  Tsz.  MNy.  V.79 ;  Nyr. 
n.374;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.143;  Göcsej 
Nyr.  XnL308;  .,XIV.166;  Budenz-Album  160; 
fürgetü  Vas  m.  Őrség  Nyr.  ni.479 ;  Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  18S9 ;  fürgetüö  Göcsej  MNy. 
n.411  ;  fürgetyü  Vas  m.  Őrség  Nyr.  n.374;  für- 
gettyü  Zemplén  m,  Szürnyeg  Nyr.  X.325):  1. 
fergetyü,  fergettyü,  fergettyü,  firgetö,  förgetö,  för- 
getyü,  förgetyü,  förgettyü,  fürgentyü,  fürgetö,  für- 
getü, fürgetü:  a  szekérnek  első  tengelyére  alkal- 
mazott forogható  fa,  a  melynél  fogva  a  szekér 
eleje  ide  s  tova  fordulhat  (Repce  mell.  Nyr. 
XX.364;  Repce  mell.  Nemes- Viss  Nyr.  XVn.336; 
Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVm.48;  Győr  Nyr. 
XL478;  Győrm.  Bőny  Nyr.  XVL143;  Pápa  Nyr. 
XVL527;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Marcal  mell.  Tsz.;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.  143; 
Göcsej  Nyr.  XIV.166;  Budenz-Album  160;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.474;  Zemplén  ra.  Szür- 
nyeg Nyr.  X.324;  Bodrogköz  Nyr.  XVn.563; 
Palócság  Nyr.  XXI.421 ;  XXn.34;  Gömör  m. 
Nyr.  XVni.422.  502;  Mátyusfölde,  Tallós  Nyr. 
XVI.333;  Székelyföld  Tsz.  Nyr.  V.376.  515; 
Kriza;  Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.472;  Erdővidék, 
Olasztelek  Nyr.  XIII.578;  Háromszék  m.  Dézsi 
Mihály ;  Csík  m.  Nyr.  VII.92 ;  Brassó  m.  Hétfalu, 
Báesfalu  Nyr.  III.524);  2.  fergettyü:  ablakra  al- 
kalmazott bádog  füsthajtó  (Bodrogköz  Tsz.); 
3.  fergentyű,  fürgetü,  fürgetü,  fürgetüö,  fürgetyü: 
ajtóra  billenő  fa-zár  (az  ajtó-sasra  közepénél 
fogva  szegezett  kis  fa,  a  melynek  akármelyik 
végét  rá  lehet  az  ajtóra  fordítani)  (Vas  m.  őr- 
ség Tsz.  MNy.  V.79;  Nyr.  n.374;  in.479;  Gö- 
csej MNy.  n.411;  Nyr.  Xin.308;  Szilágy  m. 
Nyr.  IX.  182);  4.  fürgettyü:  szövőszéknek  vmely 
része  (,a  kin  a  nyüst  fel  s  alá  jár')  (Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325) ;  5.  fergettyü :  forgatyú, 
pergetyű  (játékszer;  ,a  diót  kifúrják,  a  lyukban 
fonallal  eggy  pálcát  forgatnak,  a  melynek  vé- 
gére eggy  krumpli  van  erősít/e')  (Hely  nélkül 
Nyr.  XVn.563)  [vö.  forgatyú]. 

[FERGETYŰZÉS],  FÜRGETTYŰZÉS :  per- 
getyúzés  (,eggy  újj-hosszúságnyi  fácskát  a  köze- 
pén kilyukasztanak,  s  bele  kis  spárgát  húzván, 
kétfelé-húzással  a  fácskát  forgatják)  (Hajdú- 
Hadház  Nyr.  IX.338). 

[PÉRGEZ]. 

ki-férgez:  férgektől  megtisztít.  Bodzát  hajt 
le,  azzal  férgezi  ki  a  gulyát  (Bodrogköz  Nyr. 
XVn.560). 


579 


PERGEZES -FÉRJ 


FERKÁL— FERTÁLY 


580 


FÉRQEZÉS:  házi  állatoknak  férgektől  való 
megtisztítása  (Bodrogköz,  Gömör  m.  Nyr.  XVII. 
559.  560). 

PERHÉC  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.324; 
Sárospatak  Nyr.  XIL288;  Csallóköz  Nyr.  1.278; 
hely  nélkül  Nyr.  VIII.48 ;  farhéc  Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XVI.478;  farhérc  Brassó  m.  Tatrang 
Nyr.  11.476;  felhérc  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.237; 
Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  Vin.234;  Székelyföld 
Tsz.;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.358; 
felhérc  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  fel- 
hőc  Székelyföld  Nyr.  n.476;  XVI.478;  féíhöc 
Erdövidék,  Olasztelek  Nyr.  XIII.578;  firheic 
Gömör  m.  Nyr.  XVIIL423 ;  firhesz  Palócság  Nyr. 
XXI.308;  XXIL34;  föhéc,  fölhéc  Cegléd  Nyr. 
XXn.375;  förhéc  Vas  m.  Nyr.  XVIII.144;  Pápa 
Nyr.  XVL527;  Győr  Nyr.  XI.478;  Kecskemét 
Nyr.  X.381;  Cegléd  Nyr.  in.l89;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek ;  förhenc  Alsó-Baranya,  Pellérd 
Nyr.  XI.382;  förhénc  Balaton  mell.  Tsz.;  Vas 
m.  Nyr.  XVIII.144;  Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr. 
XI.238;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XXI.  143;  fürénc 
Vas  m.  őrség  Tsz.  343a;  fürhéc  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Heves  m.  Csépa  Nyr.  11.381;  fürhéc 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.455;  fürhénc  Göcsej  Nyr. 
Xin.354;  fürhész  Palócság  Nyr.  XXI.214.  308; 
XXII.34):  a  szekérrúdon  az  első  kerekek  előtt 
keresztben  fekvő  megvasalt  fa,  a  mely  a  kisa- 
fát  tartja  és  föllépőül  is  szolgál. 

ferhéc-páca  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
324;  fürénc-páca  Vas  m.   Őrség  Tsz.  343a):  [?]. 

FERHEL  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.285 ; 
kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.  136;  felher  Székelyföld 
Kiss  Mihály ;  férhet  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.374. 
571;  ferhér  Borsod  m.  Domaháza  Nyr.  XVIII. 
473):  kihallgatás  (verhör). 

[Szólások].  Viszi  a  férhet:  szalad,  elszalad, 
elkotródik  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.374.  571). 
Elvitte  a  ferhelt:  elhordta  magát  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.285).  Vittük  a  ferhért:  eloson- 
tunk (Borsod  m.  Domaháza  Nyr.  XVIII.473). 

FEBHELEZ  (Perbete  és  vid.  Gáncs  Géza; 
ferheloz  Nyitra  Arany-Gyulai  NGy.  1.286 ;  kaszár- 
nyai szó  Nyr.  VI.  136):  kérdőre  von;  fedd, 
pirongat. 

[FÉRHETI. 

[Szólások].  Férhess:  hagyj  békét !  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.328.  360;  Vadr.) 

FÉRHETETLEN :  1.  nyughatatlan ;  2.  illetlen 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.327 ;  Vadr.  499a)  [vö. 
fér  étlen], 

FÉRINOÉZ-IK  [féringez  Háromszék  m.  MNy. 
VI.215) :  tolakodik  (helyért)  (Háromszók  m.  MNy. 
VI.326;  Vadr.;  GyőrfFy  Iván). 

FERIT:  fértet  (Göcsej  Nyr.  XIH.310;  XIV. 
164;  Budenz-Album  159). 

FÉRJ:  feleség  (Dunántúl  Nyr.  V.180;  Fehér 


m.  Tabajd  Nyr.  XV.221 ;  Zala,  Vas,  Somogy, 
Baranya  m.  Nyr.  XIV.184;  Dráva  mell.  Nyr. 
XIV.132;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284; 
Palócság  Nyr.  XIV.88.  132;  Nógrád  m.  Nyr. 
XIV.184;  Csík  m.  Nyr.  Vn.92). 

[Szólások].  Férhőz  ad:  [tréf.]  eltör.  Üggejj  te; 
n'ogy  férhöz  add  azokat  az  évegököt!  (Udvarhely 
m.  Nyr.  V.231). 

férhöz-adó:  eladó,  férjhez  adni  való  (leány) 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  474). 

FERKÁL:  szétlocsol.  Ne  ferkáld  már  ki  azt 
a  vizet!  (Kassa  vid.  Nyr.  XIX.189). 

FÉRKÉZ-nC :  összébb  szorul,  hogy  helyet  en- 
gedjen (Háromszék  m.  Vadr. ;  Csík  m.  MNy. 
VI.371).- 

[Szólások].  Férkezzetek  fazakak,  hadd  férjen  a 
csupor  es  (Háromszék  m.  Vadr.).  Férkezzetek  fa- 
zakak,  hadd  térjen   a   csipor  es  (Csík  m.  MNy. 
'  Vfil.371):    szoruljatok  összébb,    öregek,   hogy  a 
fiatalabbnak  is  jusson  hely. 

FÉRMÉLŐD-nC :  fészkelődik  (Székelyföld 
Kriza;  Háromszék  m.  MNy.  VI.326;  Vadr.; 
Győrffy  Iván)  [vö.  fürmölöd-ik]. 

FÉRŐJŰ  (férejü,  f ereje,  fére):  ennyi  meg 
ennyi  vetőmagot  magába  fogadó  (föld).  Két  véka 
féröjü  {férejü,  f ereje,  fére)  föd :  a  mekkorába  két 
véka  vetőmag  fér  belé  (Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy 
Iván,  Gálffy  Sándor).  Három  véka  fére  [ritkáb- 
ban: féle]  föd.  Öt  véka  férét  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

1.  FÉRŐS:  tágas  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
328;  Vadr.) 

2.  FÉRŐS  (Székelyföld  Gálffy  Sándor;  férés 
Székelyföld  Tsz.  121a)  féröjü.  Három  köböl 
férés  [föld]  (Székelyföld  Tsz.  121a). 

FERSING  (Zilah  Nyr.  XIV.333;  Kalotaszeg 
Nyr.  XX.468;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János; 
Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.21 ;  Kolozs  m.  Sztána 
Nyr.  IX.502;  Kolozsvár  Szinnyoi  József;  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Nyr.  V.376 ;  Arany-Gyulai  NGy. 
in.230;  Udvarhely  m.  Nyr.  in.512;  Bethlen  Nyr. 
XV.470;  félsiug  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  fersing  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.406; 
férsing  Kalotaszeg  Nyr.  XVII.47;  fessing  Seges- 
vár Nyr.  IX.44;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  fes- 
sing Székelyföld  Nyr.  IV.  183;  f örsing  Székely- 
föld Király  Pál ;  fössing  Székelyföld  Tsz.  Király 
Pál;  Udvarhely  m.  Nyr.  in.512;  Vadr.  50): 
szoknya. 

FERSLÓG:  láda  (Fehér  m.  Nyr.  XV.421 ; 
Kunság,  Tisza-Sz.lmre  Nyr.  X.329;  Debrecen 
Nyr.  XI.476;  Kolozsvár  Szinuyei  József). 

FERTÁLY  {fertá  Soprony  m.  Horpács  Nyr. 
XIV.432;  fertaj  Dráva  mell.  Nyr.  Xin.284;  fértó 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VII.525;  fortáj 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Kiss 
Mihály;  Homoród  vid.  Kriza;  fortály  Brassó  m. 


581 


FERTEHETT— FE8TER 


FfíSTET— FESZEDEZ-IK 


582 


Tatrang  Nyr.  11.476;  Brassó  m.  Zajzoii  Nyr. 
III. 326):  1.  jertá:  eggy  negyed  mérő  (Soprony 
m.  Horpács  Nyr.  XIV.432);  2.  fertáj,  fertály, 
fertály,  fortáj,  fortály:  messzely  (Székelyföld 
Györffy  Iván ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.226 ;  NyK. 
III.ll ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Brassó 
m.  Zajzon  Nyr.  III.326);  3.  fertő:  eggy  negyed 
telek  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VII.525); 
4.  fertály:  egész  telek  (Vezekényen  58,  Talló- 
son  66  hold)  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII.478) ;  5.  fer- 
táj: városnegyed  (Kolozsvár  Szinnyei  József); 
6.  fertály:  huszonöt  fontnyi  rakásokba  rakott 
és  összekötött  szárított  hal  (Balaton  mell.,  Kő- 
rös-Taresa  Hermán  0.  Halászat  K.). 

fertály-bónó :  kerítő-háló  (Tisza- Abád-Szalók 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

fertáj -kapitány :  kerületi  kapitány,  város- 
negyed  kapitánya   (Kolozsvár  Szinnyei  József). 

PERTÉHETT.  Fertéhett  kenyér:  rosszul  sült, 
szalonnás  kenyér,  a  melynek  a  héja  külön  vált 
a  belétől  (Fehér  m.  Nyr.  XVn.560). 

PÉRTÉKÜ  -  férőjü.  Hány  véka  fértékü  főd  ? 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FERTŐ :  ingovány,  a  mely  a  leapadt  víz  he- 
lyén marad  (Soprony  m.  Hegykő  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

PERTŐZ-IK  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  V.521 ; 
fertez-ik  Bereg  m.  Bereg-Rákos  és  Munkács  vid. 
Pap  Károly) :  hentereg,  fetreng. 

PESÉL,  PESL-IK  {\á-fesül  Vác  vid.  Nyr. 
XVII.560).  Fed-ik :  1.  foszlik,  könnyen  foszlik 
(a  kukorica)  (Bereg  m.  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
193);  2.  háramlik,  jut  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

[Szólások].  Nos,  hát  mi  feslett?  mi  a  baj? 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 131),  Mid  fes- 
lett? =^-  mi  a  bajod?  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVin.432). 

meg-feslik  {meg-feselni) :  megmenekszik  (vkitől 
V.  vmitől)  (Székelyföld  Tsz.) 

PESLÉS:  [tréf.]  picsa  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Nagy  ott  a  feslis:  nagy  ott  a  baj 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.  131). 

[PEST]. 

ki-fest  (vkit).-  kibeszéli  vkinek  az  erkölcsi 
hibáit.  Ha  nem  térsz  el  töllem,  ma  ugy  kifestlek, 
hogy  nem  köszönöd  meg  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PESTAMAS:  nagyralátó,  kevély,  cifra  (nő) 
(Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.92).  [vö. 
festőm  Nyelvtört.  Szótár  1.836]. 

PESTÉKES:  tarka  takaró-pokróc  (Székelyföld 
Tsz.;  Kiss  Mihály;  Csík  m.  Tsz.;  Győrffy  Iván). 

PESTÉR:  erdész  (förster)  (Csík  m.  Felméri 
Lajos). 


PESTET:  fecskend.  Annak  a  tehénnek  ugy 
teli  van  a  tőgye,  hogy  magátő  festet  a  téj  a  négy 
csicsibö.  Addég  festették  a  vizipuskával  a  tüzet,  a 
míg  valahogy  mégé's  csak  előták  (Székelyföld 
Győrffy  Iván)  [vö.  fostat]. 

[PÉSTETŐ],  PÖSTETŐ:  bodzafából  készült 
kis    kézi    vízipuska    (Székelyföld    Kiss    Mihály) 

[vö.  fostatő]. 

PESTŐS:  vászonruha-festő  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

PÉSŰ  {fejsü  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII. 
427;  féjsü  Gömör  m.  Király  Pál;  fiső  Esztergom 
Nyr.  IX.540;  físü  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.284;  fősü  Veszprém  Nyr.  n.l34;  Torna  m. 
Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII.185;  fősü  Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.481 ;  füsü  Rábaköz  és  Vas  m.  MNy.  V. 
77;  Dráva  meU.  Kopács  Nyr.  XVI.284;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.214;  NyK.  in.4;  füsü  Szeged 
Nyr.  1.324;  füsü  Repce  vid.  Nyr.  XX.363.  365; 
füsü  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  X.267;  Cegléd 
Nyr.  n.516;  Szeged  Nyr.  Vn.l80.  324;  Toron- 
tál m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.12; 
Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.420;  Debrecen  vid. 
Nyr.  V.422;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.315). 

[Szólások].    Hogy   állunk  a  görbe  füsüvel?  ^ 
jobbra  fordult-e  már  az  állapotod  ?  (Szeged  Nvr 
I  1.324).  V       6        J 

I       fósü-miska:  tehetetlen,  élhetetlen  ember  (Há- 
romszék m.  Nyr.  IV.431). 

PÉSŰL  (fősül  Veszprém  Nyr.  11.134;  Torna 
m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVn.186;  fMswí  Deés  Nyr. 
XII.46;  füsül  Torontál  m.  Száján  Kálmány  L. 
Szeged  népe  n.l2;  Deés  Nyr.  Xn.94;  füsül 
Balmaz-Uj város  Nyr.  V1I.95).  Fésül:  fésülködik 
(Göcsej  Nyr.  X1V.165 ;  Budenz-Album  159). 

be-fósül  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXn.383 ; 
Bars  m.  Nyr.  X.138;  be- füsül  Nagy-Kálló  Nyr. 
XII,430;  be-füsül  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.462;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VII.234) : 
becsap,  beránt,  rászed. 

PÉSÜLKÖD-IK  {fejsülköd-ik  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg Nyr.  XII.427;  físököggyön  Komárom  m. 
Fúr  Nyr.  XVI.234;  füsüköd-ik  Gyöngyös  Nyr. 
11.468;  füsűkönnyi  Göcsej  MNy.  11.409;  füsül- 
köd-ik  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  V.326 ;  füsül- 
köd-ik  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  IIL142.  236). 

[PÉSŰS]. 

fósűs-hal :  perca  fluviatilis  (Torna  m.  Hermán 
0.  Halászat  K.) 

fésűs-kasza:  olyan  kasza,  a  melynek  a  pen- 
géjére három-négy  farudacska  van  alkalmazva, 
hogy  kaszáláskor  a  gabona  rendbe  dűljön  (Er- 
dély Kassai  J.  Szókönyv  11.195;  Melich  János). 

PESZEDÉZ[-rK:] :  feszeleg,  feszeng,  hányja- 
veti  magát  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI. 326 ;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 


583 


FÉSZEK~FÉSZKOLÓD-IK 


PÉSZKÓTAT— FIALL-IK 


584 


FÉSZEK  {fécek,  fécek  Göcsej  MNy.  V.76; 
Göcsej,  Nagy -Lengyel  Nyr.  V1I.86;  XIV.232; 
Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573;  féckei  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  1.421;  fiécök  Göcsej  MNy.  V.160; 
físzeg  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  X.265) :  vminek 
elültetésére  vájt  v.  ásott  fészekforma  gödröcske 
(Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  XVII.561 ;  Hegyalja,  Ko- 
lozs  m.  Szuesák  és  hely  nélkül  Nyr.  XVII.561). 

fószék-fentő :  1.  legutoljára  kikelt  madárfi, 
idétlen  madárfióka  (Balaton  mell.  Tsz.;  Pest 
vid.  Nyr.  XVII.559) ;  2.  legutolsó  gyermek  (Duna 
mell.  Kassai  J.  Szókönyv  11.183;  Balaton  és 
Marcal  mell.  Tsz.;  Veszprém  m.  Nyr.  VIII.177; 
Tata  vid.  Csaplár  Benedek)  [vö.  fenék-fészek]. 

PESZENGET :  feszeget  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  n.l95). 

PESZÉNGŐS.  Feszengösen :  nyalkán,  büszke 
feszengéssel,  feszeskedve  (Deésakna  Nyr.  1.381), 

PESZENKED-IK :  feszeng  (Székelyföld  Csap- 
lár Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.326; 
GyőrfFy  Iván). 

PESZÉS:  hetyke,  nyalka,  büszke.  Feszes 
legény  (Székelyföld  Kriza). 

feszes-tej  :  [nép-etimológia]  az  anya  első  teje 
(Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45)  [vö.  fecs-tej\. 

PESZÉSKÉD-IK :  feszeng,  feszeleg  (Kecske- 
mét, Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

PESZÍT  {feszejt  Palócság  Nyr.  XXL419):  hety- 
kélkedik,  büszke  feszengéssel  jár  (Alföld  Nagy 
Sándor;  Abauj  m.  Nyr.  IV.277).  Feszít,  mint  a 
kutya  a  taluseprövel  (Abauj  m.  Nyr.  IV. 277). 
Feszit,  mint  Koszos  Pista  Jézus  nevenapján  (Győr 
Nyr.  XXin.38). 

PESZf  TEZŐD-IK :  szétterpeszkedik,  lábait 
szétterpeszti  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv   11.195). 

PÉSZKÁL[-IK  ?]  (fészkálom):  nyughatatlanko- 
dik (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

[PÉSZKÁLÓD-IK]  ifeszkalód-ik  Veszprém  m. 
Csetény  Halász  Ignác ;  fiszkalónni  Orosháza  Nyr. 
VI.178;  físzkaluód-ik  Soprony  m.  Nyr.  V.425; 
fiszkálód-ik  Győr  m.  Tsz.;  fiszkálód-ik  Repce 
mell.  Nyr.  XX.365):  fészkelődik,  nyugtalanul 
izeg-mozog.  Fiszkaluódik,  mint  a  szaruó  galamb 
(Soprony  m.  Nyr.  V.425).  [vö.  fészkolód-ik], 

PÉSZKEL:  fészekforma  gödröcskékbe  ültet 
(babot,  borsót,  burgonyát,  dinnyét,  tököt)  (Csong- 
rád m.  Szegvár  Nyr.  XVn.561). 

PÉSZEES.  Fészkesen  ültet:  fészekforma  göd- 
röcskékbe ültet  (Csongrád  m.  Szegvár,  Borsod 
m.  ónod  vid..  Hegyalja,  Székelyföld  és  hely 
nélkül  Nyr.  XVn.561).  " 

PÉSZKOLÓD-IE :  fészkelődik,  nyugtalanul 
izeg-mozog  (Keszthely  vid.  Csaplár  Benedek) 
[vö,  fészkálód-ik,  viszkolód-ik]. 


PÉSZKÓTAT:  (beverendő  cölöpöt)  befúr  a 
földbe  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI.477). 

PESZMELŐD-IK :  fészkelődik,  feszeng  (Hií- 
romszék  m.  MNy.  VI.326). 

PESZT :  erősen.  Ojan  feszt  áll,  hogy  !  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Jó  feszbe  van: 
erősen  áll,  nem  mozog  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.240). 

PESZTELENCIA :  csinosabb  tanyai  épület 
(Kunság  Nyr.  XIV.526). 

PESZÜL  {f eszel  Heves  m.  Sz.-Domonkos  Nyi. 
XXn.524). 

PETERÁJOSKOD-IK :  gondolkodik  (Bars  m. 
Léva  Czimmerniann  János). 

PÉTYÉL :  legyező  (fácher)  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

PETEBÉSZ:  váj  (a  tyúk),  locsol  (a  ruca) 
(Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  X1.93). 

Pl,  PIXJ  [filyu  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXII. 
238):  1.  fi:  ifjú,  legény  (Rábaköz  Nyr.  XIV.519); 
2.  /ia;  fattyúhajtás  a  kukoricában  (Nógrád  m. 
Rimóc  Nyr.  VI.273)  [vö.  fiók].  —  Fiunta:  fiú 
korában  [ritkán  hallható]  (Székelyföld  Nyr.  XX. 
569). 

[Szólások].  Éggy  fia  sincs:  eggyetlen-eggy 
sincs,  semmi  sincs.  Éggy  fia  csirkénk,  tojásunk, 
hagymánk,  almánk  sincs  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). Égy  fia  Hetünk  sincs  (Szilágy  m.  Nyr.  IX. 

182). 

fí-kokas:  hetyke  legény  (Somogy  m.  Balaton 
mell.  Nyr.  IX.283). 

fiu-leány  {fiu-lány) :  leány-örökös  (a  hol  nincs 
fiú  a  háznál)  (Székelyföld  Nyr.  n.426;  Kőváry 
László  1842;  Csík  m.  GyőrfFy  Iván). 

fia-csizma:  [tréf.]  cipő,  bakancs  (Nagy-Kanizsa 
Király  Pál)  [vö.  kölyök-csizma]. 

fiam-uram:  vőm  [kül.  műveltség  és  társadalmi 
állás  tekintetében  magasabban  álló  vejét  nevezi 
és  szólítja  így  az  ipa  meg  a  napa]  (Szatmár  m. 
Nyr.  XL284). 

PIACSKÓ:  állatfi,  fia-állat  (Dráva  mell.  Nyr. 
V.380;  Dráva  mell.   Kopács  Nyr.   XV1.45.  284). 

PIADZ-IK  {fiazz-ik  Rábaköz  MNy.  V.91). 

meg-fiadzik:  [tréf.]  darabokra  törik.  Né  tedd 
azt  a  kossót  oan  fokhegyre  [legszélére]  azonn  az 
asztalon,  te,  met  ma  bizon  ma  mégfiadzik  (Három- 
szék m,  Győrffy  Iván), 

PIADZÓS:  malacozó  koca  (Szilágy  m.  Nyr. 
IX. 182). 

PIADZTATÓ :  ellő-hely  (Sárospatak  Nyr.  XVII. 
554), 

[PIALL-IK], 

meg-fiallik:  mégfiadzik,  megellik  (küi.  sertés). 


585 


FIAS— PICCANT 


FICCEN— FICKEL 


586 


Kérem  alássan,  az  éccaka  megfialt  a  Csákó  (Bor- 
sod m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVII.561). 

FIAS;  1.  fias  koca:  malacos  koca  (Szilágy  m. 
Nyr.  IX.182) ;  2.  fiastyúk  (csillagzat).  A  fias  fel- 
jött (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.). 

fias-kutya:  [tréf.  nép-etimológia]  fő-esküdt  (a 
szolgabiróságnál)  (Zemplén  m.  Nagy  Gyula)  [Az 
esküdt,  föesküdt  tótos  kiejtése ;  esküt,  fieskut,  acc. 
eskuta,  fieskuta;  ebből  tréf.:  es-kutya,  fias-kutya]. 

PIASÍT:  termékenyít  (hal)  (Tápé  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

PIASÍTÁS :  a  sonkoly  sejtjeiben  levő,  fejlő- 
désnek induló  méh-lárvák  (Zemplén  m.  Deregnyő 
Paszlavszky  Sándor).  Már  én  csa  a  barkácsnak 
adom  el  ászt  a  kevés  mézet,  mer  az  az  üres  son- 
kolyt is  a  vékába  vági,  oszt  a  fiastíást  se  szede- 
geti, nyomogati  ki  a  sonkolybiil  (Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  XVII.184). 

FIATAL  {fétal  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.486; 
X.103;  fiadal  Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  X.42) : 
1.  fiatal:  növendék  fa.  Fenyő-fiatal,  csere-fiatal. 
Tilalmas  erdőbe  nem  szabad  a  fiatalt  levágni 
(Székelyföld  Győrffy  Iván);  2.  fiatal:  ág  (Gömör 
ós  Torna  m.  Tsz.);  3.  fiadal,  fiatal:  ifjú,  fiatal 
ember  (Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  X.42). 

FIATALABB  {fiatább  Göcsej  Nyr.  XIV.  163; 
Budenz-Album  163). 

[Szólások].  Fiatább on  fújd:  vékonyabban,  mh- 
gasabb  hangon  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX,575). 

fiatalabbik-uram :  így  híja  az  asszony  a  férje 
öccsét  (Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.576)  [vö.  úr]. 

[PIATALL-IK]. 

ki- fiatallik.  Kifiatallik  az  idő:  hajnalodik, 
virrad  (Hely  nélkül  Nyr.  XVII.561). 

[FICAMOD-IK]. 

ki-flcamodik:  kitér,  kifordul.  Ara  van  a  csárda, 
a  mére  az  ut  kificamodik  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XXn.282)  [vö.  ficemed-ik]. 

FICÁNKOD-IK  :  fészkelődik ,  izeg  -  mozog 
(Veszprém  Nyr.  11.134). 

FICÁNKOL  (ficánkú) :  fickándoz  (Székesfehér- 
vár Nyr.  Vn.l39). 

[FICCAN]. 

el-ficcan:  megbotlik,  megbicsaklik  (a  nyelv) 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

ki-ficcan:  1.  kificamodik  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.208) ;  2.  kipottyan,  kicsusszan  (a  szó 
a  szájából)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.335)  [vö. 
ki-ficcen]. 

FICCANT:  botlik  (a  nyelv).  Lassan  beszélj, 
ne  siess,  akkor  nem  ficcant  a  nyelved  (Alföld  Nyr, 
XIII.383). 

sz^^'^^yKl  :  magvak  tí.jbz(Vi'Ab, 


el-fiecant:  elhibáz  (szót,  a  nyelve  botlása 
miatt).  Elficcantotta  a  szót  (Csallóköz,  Székelyföld 
Csaplár  Benedek).  Már  megint  elficcantottad  a 
szót  (Alföld  Nyr.  XIII.383)  [vö.  el-ficcent]. 

[FICCEN]. 

ki-ficeen  -^  ki-ficcan  (Háromszék  m.  Györffy 
Iván)  [vö.  ki- fittyen]. 

[FICCENT]. 

el-ficeent  el- ficcant  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.323;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

FICE:  sánta  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45)  [vö. 
bice]. 

FICEMÉD-IK  ificemöd-ik) :  ficamodik.  Vagy 
kezed,  vagy  lábod  tanál  ficemönni  (Torontál  m. 
Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.37). 

ki-ficemédik  (ki-ficemödik):  kificamodik  (Fél- 
egyháza Nyr.  XIV.381 ;  Szeged  Nyr.  V.273 ;  To- 
rontál m.  Lőrincfalva  Kálmány  L.  Szeged  népe 
in.l57). 

mög-flcemődik :  cv  (Torontál  m.  Szőreg,  Egy- 
házas-Kér  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.156). 

FICEMÉDÉS  {ficemödés):  ficamodás  (Félegy- 
háza Nyr.  XIV.381 ;  Torontál  m.  Szőreg  Kálmány 
L.  Szeged  népe  III.156). 

FICEMLET:  cv3  (Félegyháza  Nyr.  11.308). 
[FICÉRE]. 

[Szólások].  Fordulj  ficere,  meghűlt  a  cibere! 
[tréfás  mondás]  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XX.431)  [vö.  Fut- fut  ficere,  így  tölti  horpaszát; 
találós  mese;  -  orsó,  Karancs  vid.  Nyr.  XXII. 
48]. 

FICERÉSZ:  nevetgélve  játszadozik  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.326;  Győrflfy  Iván). 

FICERÉZ :  szerelmeskedik,  párosodik  (vad 
madár).  A  sneff  ficeréz :  tavaszi  húzáskor  a  leve- 
gőben összeölelkezik  (Bodrogköz  Nyr.  XVII.561). 

FICERTÖS :  1.  sánta  (Alföld  Nyr.  11.424 ;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.571);  2.  csámpás  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVin.477). 

FICIMÁNTOS:  1.  cifrán  öltözködő,  cicomás, 
piperés  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.235; 
XX.431) ;  2.  kényes  természetű,  másokétól  eltérő 
szokású,  hajlamú  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.235). 

FICKÁNDOZ-IK  {picskándoz  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.335;  vickándoz  Szentes  Nyr.  VL380; 
vickándoz-ik  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) 
[vö.  vackondoz-ik].  ■  ■ 

[FICKÉL].  ,..     .,_,^ 

ki-flokel :  kicicomáz.  Huj,  de  kifickelte  magát ! 
(Csongrád  m.  Szegvár  Nyr.  XVII.561-). 

3Ö 


587 


FICKEN— FIC8fíREG 


FICSERÉKEL -FIGURÁL 


588 


[PICKÉN]. 

flckén-hurka:  disznónak  (v.  marhának)  az  a 
vékony  hurkája,  a  melybe  a  kolbászt  töltik, 
vagy  pedig  meg  nem  vakarva  és  üresen  hagyva 
kására  forgatják  (kásába  mártják),  azután  a 
kásás  oldalát  fakanál-nyélen  befelé  fordítják  és 
így  megfőzik  (néha  káposztalébe  főzik)  v.  szénen 
megsütik  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  fickó-hurka]. 

PICKÉS :  cicomás  (Csongrád  m.  Szegvár  Nyr. 
XVII.561.) 

FICKÓ  [kófic  Repce  vid.  Nyr.  XX.371) :  1.  nyalka 
legény.  De  fickó  gyerökcse  ez  az  Ábel  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.285);  2.  bányász-inas 
(Szatmár  m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV.238); 
3.  vékony  fenyüszál  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
571) ;  4.  fa-cikkelyke,  a  melyet  az  abroncs  kap- 
csa közé  szorító  pótlékul  vernek  (Heves  és  Szol- 
nok m.  Makáry  György  1839) ;  5.  kissebb  bor- 
mérő edény  (Baja,  Nógrád  m..  Heves  m.  Szűcsi 
Nyr.  XXn.385 ;  Hont  m.  Nyr.  V.426) ;  6.  molná- 
rok kissebb-nagyobb  mérő-edénye  (Somogy  m. 
Nyr.  11.376);  negyed  véka  (Somogy  m.  Csurgó 
Nyr.  XXI.  143);  7.  kissebbfajta,  de  a  serétnél 
nagyobb  puskagolyó  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.142;  Baja  Nyr.  XXn.385;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.571);  8.  negyed  telek  (Tallóson  16, 
Vezekényen  14  hold)  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII. 
479);  9.  összehajtott  papiros,  a  melyet  a  fejre- 
való kendőbe  tesznek,  hogy  a  homlok  fölött 
keményebben  álljon  (Temesköz  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  II.  Bevezető  XX.  1.) ;  10.  sör  alja,  üle- 
dék sör  (Baja  Nyr.  XXn.385)  fvö.  ficok]. 

fickó-hurka  =  fickén-hurka  ('Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

flckó-ser:  utó-sör,  savanyú  sör  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.328). 

fickó-vásár :  fia-vásár  (hetenként  rendesen 
szombaton  tartott  kis  baromvásár)  (Székely-Ke- 
resztúr  Király  Pál). 

FICKÓS:  1.  nyalka.  Fickós  légy,  ne  olyan  londa! 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.285) ;  2.  negyed- 
telkes. Fickós  gazda  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII. 
479). 

PICOK:  fickó  (Göcsej  Nyr.  V.35). 

PICOMA:  cicoma,  kül.  kirívó,  Ízléstelen  ci- 
coma (Gömör  m.  Nyr.  XVII.561). 

PICONYA:  rongy,  foszlány  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.326). 

PICOS:  cicomás,  piperés,  csinosan  öltözött 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Veszprém  Nyr.  V.224). 

PICSÁK :  vmely  madárfaj  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

FICSÉBÉG,  PICÉRÉG:  1.  ficsereg:  csicsereg 
(a  fecske)  (Mezőtúr  Nyr.  IX.  142;  Székelyföld 
Győrffy  Iván);  2.  ficérég:   pereg  (az  orsó)  (Szé- 


kelyföld Arany-Gyulai  NGy.  in.295;  Erdővidék 
Nyr.  VnL142;  IX.37). 

FICSÉRÉKÉL :  csicsereg  (a  fecske)  (Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

PICSERÉZ :  fölpiperéz,  fölciíráz  (Hely  nélkül 

Tsz.). 

PICSINKA:  lefityegő  rongy,  foszlány  (Székely- 
föld Kiss  Mihály,  Kriza,  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Vadr.  499a)  [vö.  fíityinkáz-ik]. 

PICSKANDÓ:  fecskendő  (Székelyföld  Tsz. 
122b). 

PICSKÁNDOZ:  fecskendez  (Erdély  Kassai  J. 
Szókönyv  11.208;  Székelyföld  Tsz.). 

FICSÓR,  FICSXJR  {ficsor,  fics"ór,  ficsúr):  1. 
ficsor,  ficsór:  legény  (Székelyföld  Tsz.  274a; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Marosszék, 
Nyárád  mell.  Vadr.  350);  ficsúr:  legényke,  sihe- 
der. Ni,  mán  ennek  a  ficsúrnak  is  lány  kő! 
(Cegléd  Nyr.  XXII.375);  2.  ficsór,  fics"ór,  ficsúr: 
faedény,  a  mellyel  a  molnár  az  őrleményt  meg- 
vámolja (Tisza  mell.  Nyr.  III.238 ;  Palócság  Nyr. 
XXn.34;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325); 
3.  ficsór,  ficsúr:  kis  csizma,  gyermeknek  való 
csizma  (Debrecen  Nyr.  XIII.432;  Cegléd  Nyr. 
XXn.375;  Nógrád  m.  Fabó  András  1841). 

FICSÓROS  :  legényes.  Csuka  -  orrú  ficsóros 
csizma  (Veszprém  Erdélyi  J.  Népdalok  és  mond. 
n.227). 

PIDEL :  fejrevaló  kendő  (Soprony  m.  Tsz. 
117b;  Komárom  m.  Udvardi  járás  Tsz.). 

FIDÉLIS:  [rítk.]  foga-mutogató,  szineskedo 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[FIDIBUSZ],  PIDUBÜSZ  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.276 ;  filihusz'  uo.) :  omnibusz. 

[FIDRÉS]. 

fidrés-fodros  (Palócság  Nyr.  XXI.417;  fidrös- 
fodros  Torontál  m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged 
népe  11.200). 

PIPIRKA:  írás  (Szilágy  m.  Nyr.  VI.473). 

FIGER:  sárfehér  szőUő  (Dráva  mell.  Kopács 
Császár  Lajos).  Ez  a  bor  mind  figer-  meg  irmösbü 
van  csinállal  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.  180). 

PIGUR:  [?].  ,Felső-Sz.Györgyön  egy  kötél  föld- 
ben van  4  figur  45  frtos  40  hold'  (Nyr. 
XVn.576). 

FIGURA:  1.  tréfa  (Nógrád  m.  Nyr.  V.181).  Figu- 
rdbú  észt  monta  (Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr. 
XVII.  186).  Hát  úgy  figurábú  bizony  megfeleltek 
jó  egymásnak  (Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII. 
233) ;  2.  tréfás  (Háromszék  m  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

PIGURÁL :  tréfál  (Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI. 
273). 


589 


FIGURÁS- FIKARC 


FIKAS— FINAK 


590 


PIGUKÁS:  tréfás  (Nógrád  m.  Nyr.  V.181). 

PIGUEÁZ[-IK] :  tréfál,  bolondozik  (Soprony  m. 
Csepreg  Nyr.  11.371;  Fehér  m.  Nyr.  X.186; 
Aranyosszék  Borbély  Samu;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

ki-figuráz:  1.  kigúnyol  (Nógrád  m.  Nyr.  V. 
181);  2.  rászed  (Aranyosszék  Borbély  Samu). 
No  észt  ugyan  jól  kifigurászták  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

FIGYELMEZŐ:  a  tollas-horgon  a  középső  két 
toll,  a  vezetőnél  kissebb,  a  bekapónál  nagyobb; 
a  víz  szinén  úszik  s  állítólag  figyelmezteti  a 
pisztrángot  (Egyházas-Oláhfalu  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.). 

L  FIK,  FÉK  {fikni  Pápa  vid.  Tsz.;  fékni  Zala 
m.  Orosztony  Albert  János;  Somogy  m.  Sima 
Nyr.  XIX.381):  közösül  (állat).  Megfékta  a  kakas 
a  tikot  (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.381). 

[Szólások].  Agyon  fikja  a  lovait:  agyon  hajtja 
(Marcal  mell.  Tsz.)  [Káromkodások:]  Fíkom-atta 
(Dunántúl  Nyr.  XV.271).  Fikom-atta  (Szatmár, 
Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  183).  Fikkom-atta 
(Udvarhely  m.  Vadr.  91;  Nyr.  VI.517;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.229).  Fékom-atta  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.284).  Fikom-teremtetté  (Soprony 
m.  Horpáes  Nyr.  X.265).  Fikom-teremtette  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.237).  Fikom-teremtötte  (Szé- 
kelyföld Nyr.  IV.88).  Fikom-fékom-teremtötte  (Sze- 
ged Kálmány  L.  Szeged  népe  1.212).  Fíkom  az 
anyád  (Torontál  m.  Egyházas-Kér  Kálmány  L. 
Szeged  népe  III.  185).  Ejnye  kutya-fékta  kölke! 
(Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XIV.  191).  ^ 
Basszom,  fíkom,  padra  fingom,  [tréf.  mondás] 
(Soprony  m.  Nyr.  XV.271). 

[2.  FIK].  Fikostul  v.  minden  fikostul  együtt: 
mindenestül.  Szedd  össze  magadat  fikostul,  hogy 
semmid,  itt  ne  maradjon  (Pozsony  m.  Alsó-Szeli 
Zolnai  Gyula).  Többet  ér  az  a  puszta,  mint  Sélle 
minden  fikostul  együtt  (Nyitra  m.  Vág-Séllye  Nyr. 
XX.324). 

1.  FIKA:  [tréf.,  gúny.] baka  (Balaton mell.  Tsz.; 
Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.191  ;  kaszár- 
nyai szó  Nyr.  VI.44). 

2.  FIKA:  takony  (Csongrád  m.  Mindszent 
Hám  Sándor;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
203). 

FIKARC:  1.  rost,  szál,  foszlány,  rongydara- 
bocska  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  1.414;  Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván;  Csík  m.  Csík-Mada- 
ras Nyr.  XX.46).  Oan  verekedés  vót,  hogy  fikar- 
cokra hasogatták  egymáson  az  inget  (Székely- 
föld Győrffy  Iván) ;  2.  igen  kevés,  kicsiny,  csepp- 
nyi, csipetnyi,  parányi  (Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XI.39;  Horgaspatak  Nyr.  XI.478; 
Székelyföld  Tsz.;  Andrássy  Antal  1843).  Adj  egy 
fikarc  cérnát  (Székelyföld  Tsz.).  Adj  eggy  fikarc 
fonalat.  Eggy  fikarca  sem  maradt  (Székelyföld 
Kassai  J.  Szókönyv  11.203).  Egy  fikarcot  se: 
semmit  sem  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.237;  Szat- 


már m.  Nagybánya  Nyr.  X1V.235;  Székelyföld 
Győrffy  Iván).  Egy  fél  fikarcot  se:  cv  (Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

[FIKÁSJ. 

[Szólások].  Ejnye,  a  fikását!  [káromkodás] 
(Kikinda  Arany-Gyulai  NGy.  I.iOO). 

FIKTIRI :  kis  gyermekleány  szeméremteste 
(Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor). 

FILAGÓRIA  {filágóriá  Érsekújvár  Nyr.  VII. 
40;  XIX.457;  filégória  Kalotaszeg,  Zsobok  Me- 
lich  János;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
filégória  Kolozvsár  Szinnyei  József;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  fileg'^ória  Palócság  Nyr. 
XXII.34;  fillegória  Pápa  vid.  Tsz.):  kerti  mulató- 
házacska. 

FILIGRÁN  {filégrd-muRka,  Zemplén  m.  Tállya 
Nyr.  IV.47Í) :  igen-igen  finom  és  kényes  (kisasz- 
szony)  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

FILINGÉZ-IK:  szálldogál  (a  hó)  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.215;  Vadr.)  [vö.  pilingez-ik]. 

FILINTA,  FILINKA:  1.  fiiinka:  túzkő,  kova 
(Baranya  m.  Tsz.);  2.  filinta:  puska  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.356;  Erdővidék  Tsz.). 

FILIT:  falat  (Fájsz  Nyr.  Vn.428). 

filit-falat:  dirib-darab,  elaprózott  vmi  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.305;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.204).  Bajos  gazdálkodni  Hlyen  filit- 
falat  jószágban.  Nem  sok  haszon  van  az  olly 
filit-falat  földekből  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

FILL  BNG  {fiiing  Göcsej  Tsz.) :  szőllőfürtöcske, 
néhány  szemlböl  álló  szőllőfürt  v.  a  szőllőfürt- 
nek  eggy  mellékszáron  levő  kis  része  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XI.43;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  n.204;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.  182;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály)  [vö.  biling,  csilleng]. 

FILLENGET :  fityegtet  (fenn)  (Háromszék  m. 

MNy.  VI.826). 

[FILLÉR|. 

flUér-szeg:  vmiféle  vas-szeg  (Deésakna  Nyr. 
1.381). 

FILLÉRES:  furfangos  (Erdély  Czimmermann 
János).  Filléres  ember  (Abauj  m.  Nyr.  V.272). 

FILLÓD-IK :  sürög,  forgolóaik  (Csík  m.  Gyer- 
gyó-Ditró  Nyr.  XII.282). 

[FILLOKSZÉRA],  PILOKSZÍRA :  a  bor- 
fogyasztás ellenőrzésével  megbízott  fölügyelők 
gúnyneve  (Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238). 

FIMONTOS :  drágalátos  (Baranya  m.  Ormány- 

ság  Nyr.  11.278)  [vö.  fümönt]. 

FINAK:  1.  gyerkőce,  fickó,  suhanc,  siheder 
(Torna  m.  Tsz.;  Erdély  Tsz.;  Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.39;  Székelyföld  Nyr.  V.377; 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 

38* 


591 


FINAKOL— FINDSA 


FINESZ— FINTÉRED-IK 


592 


444;  Háromszék  m.  Vadr.);  2.  nyeles  vízmere- 
gető edény  (Tata  vid.  Kóssa  Albert) ;  kis  rocska 
V.  csöbör  (Fehér  m.  Nyr.  V.36);  3.  faedény,  a 
mellyel  a  molnár  az  őrleményt  megvámolja 
(Marcal  mell.  Tsz.;  Somogy  m.  Nyr.  11.376; 
XX.430;  Fehér  m.  Nyr.  X.186;  Győr  Nyr.  XI. 
287;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  1.380)  [vö. 
szinák]. 

FINAKOL :  vámol  (Somogy  m.  Nyr.  XX.430). 

fel-flnakol:  megver.  Elhord  innen  az  irhádat, 
mer  úgy  felfinakollak,  hogy!  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  Xn.379)  [vö.  fel- fenekel]. 

FINÁNC  ifilánc  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46). 
Finánc:  [tréf.]   szamár  (Nógrád  m.  Nyr.  V.181). 

[1.  FINC]. 

[Szólások].  Fincot  rug:  1.  rúg,  kirúg,  futás 
közben  eggyet  rúg  (Vas  m.  Horváth  József 
1839;  Göcsej  MNy.  n.411);  2.  fickándozik  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  11.472). 

[2.  FINC]. 

flnc-fáne:  úrias,  cifra,  tarka  vmi  (ruha,  étel) 
(Szeged  vid.  Nyr.  VI.  135).  Bizon  ez  egyszerű 
étel,  nem  ojjan  ^wc-/anc  (Szeged  vid.  Nyr.  1V.168). 

finc-fonc:  rongy,  foszlány  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.327)  [vö.  fincfancos]. 

FINCÁL:  fickándozik,  ficánkol,  ugrándozik 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.326).  [vö.  fincol], 

FINCÁLÓD-IK:  cv  (Székelyföld  Csaplár  Be- 
nedek, Győrífy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
326). 

FINCÁKOZ  (Pápa  vid.  Tsz. ;  vincároz  Csalló- 
köz Nyr.  1.333;  Szinnyei  József):  cc  [vö.  hincá- 
roz,  vincúroz]. 

FINCFANCOS :  rongyos  (Háromszék  m.  MNy. 
VL327)  [vö.  finc-fonc]. 

FINCOL      fincál  (Székelyföld  Tsz.)  [vö.  hincol]. 

FINCOLTAT :  zaklat  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
237). 

meg-fincoltat :  megzaklat  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
III.281). 

FTNCOS:  vendéghívó  (Vas  m.  Kemenesalja, 
Nemes-Magasi  Nyr,  XIX.191 ;  Zala  m.  Zala- 
Istvánd  Nyr.  XIX.  138). 

FINCÖG:  henceg  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.81). 

FINCSALÉK:  lefityegő  rongy,  foszlány,  sza- 
kadék- v.  hulladék-rész  (Székelyföld  Kriza,  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.)  [vö. 
fityalék]. 

FINDRI:  élénk,  eleven  (Debrecen  Nyr.  VII.  189). 

FINDSA,  FINDSIA  {findsia  Zilah  Nyr.  XIV. 
333;   Háromszék  m.   MNy.  VI.210;   NyK.  in.4; 


Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  pinds'za  [?] 
Palócság  Nyr.  VI.518;  nyilván  hiba  pindsia  he- 
lyett). 

FINESZ :  1.  furfang,  fortély,  ravaszság.  Finesze 
van  a  dolognak:  vmi  ravaszság  van  benne  (Mező- 
túr Nyr.  IX.479);  2.  ravasz  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.237). 

[FING]. 

fing-tartó:  a  csónak  farában  levő  kis  hely 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325.) 

[FING-IK]. 

[ki-flngik]. 

[Szólások].  Kifingott  a  kürtőn:  meghalt  (Tokaj 
Nyr.  XXn.428j: " " " 

[FINGA]. 

flnga-bolyó  (Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagy- 
falu Nyr.  XV.382;  finga-hoj4  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály):  gubacs. 

finga-golyó:  cxa  (Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
Xm.235). 

FINGÓ  :  fűzfa-sípocska  (a  milyet  tavasszal  a 
gyermekek  csinálnak)  (Gömör  m.  Nyr.  XXII.431) 
[vö.  pingóka], 

félre-fingó  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XX. 
431;  fére-fingó  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.571): 
férjét  megcsaló,  szerető-tartó  (asszony). 

FINGÓDOZ-IK:  gyakran,  eggyre,  folyvást  fin- 
gik (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FÍNÓCA :  fillokszéra  (Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XXI.143). 

FÍNOM  {finum,  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  fínum  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.453). 

%.um-fám  (Gömör  m.  Nyr.  XVin.505 ;  finum- 
fáin  Riínaszőmbat  Nyr.  V.517):  finom,  nagyon 
finom. 

FINOROS:  ékes,  csinos,  cicomás,  piperés, 
divatos  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) 

FINTA:  1.  ferde,  görbe  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XV.384;  Székelyföld  Győrflfy  Iván);  2.  pisze, 
pisze  orrú  (Somogy  m.  Sándor  József;  Somogy 
m.  Sima  Nyr.  XIX.381).  Finta-orru  (Göcsej  Tsz.) ; 
3.  ál,  tettető,  sziueskedő.  Finta  beszéd:  hazug- 
ság (Udvarhely  m.  Király  Pál)  [vö.  fitit,  fitos, 
fitul]. 

FINTÉRÉD-IK  (helé-finderedik  Eszék  vid. 
Nyr.  VII.232)  [vö.  fentereg]. 

belé-flndörédik :  belehenteredik.  .4  némöt  min- 
denestü,  trázsástu,  kocsistu,  lovastu  helé-finderedett 
az  árokba  (Eszék  vid.  Nyr.  VU.232). 

föl-finterédik :  fölfordul,  fölhemperedik  (Abaúj 
m.  Király  Pál). 


593 


FINTERI— FINYOROG 


FINYORU-FIRKOL 


594 


lé-fintérédik :  lehenteredik.  A  fö.sö  garádicso- 
nyon  megcsúsztam,  zuhé,  finterettem  le  (Dráva  mell. 
Nyr.  Xni.476). 

PINTERI :  láb  alatt  hentergö  (gyermek)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.326;  Győrffy  Iván)  fvö. 
fentereg]. 

[PINTÉRÍT]. 

el-finterit:  elferdít,  félretol  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.325;  Vadr.)  [vö.  fintorít]. 

FINTORGAT  {fincsorgat  Gömör  m.  Nyr.  XXII. 
431).  Fintorgatja  magát:  farát  hányja- veti,  ri- 
szálja, kidülleszti  (Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.333). 

FINTORÍT  (fél-fincsorít  Gömör  m.  Nyr.  XXII. 
431):   kicsúcsosít  (Pápa   vid.  Tsz.)   [vö.  finterit], 

FINTOROG  (Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Erdő- 
vidék Nyr.  IX.42 ;  fintolog  Göcsej  Nyr.  XIIL354) : 
izeg-mozog,  billeg  [vö.  fitorod-ik,  fitorog], 

FINTOROS:  1.  ferde,  egyenetlen.  Fintoros 
posztó:  a  melynek  a  széle  ványolás  után  bő- 
vebben maradt,  mint  a  közepe,  s  így  egyenet- 
lenné lett  (Udvarhely  m.  Vadr.  Kriza,  Győrífy 
Iván).  Fintoros  kalap:  görbén  varrott  kalap 
(Kőrispatak  Nyr.  IX.236);  2.  disznónak  az  a 
vastag  hurkája,  a  melybe  a  vérest  töltik  (Há- 
romszék m.  Űzőn  Erdélyi  Lajos). 

FINYEL:  bonyolít,  kuszál  (Székelyföld  Tsz.) 
Gyeplöt,  hámot  finyelni  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.355). 

be-finyel:  bebonyolít  (Székelyföld  Tsz.) 

essze-finyel :  összebonyolít,  összekuszál  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.344;  Győrffy  Iván). 

FINTELEG:  1.  bonyolódik  (Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843);  2.  eltévelyedik,  elbódul  (pl. 
gyermek  a  sokaság  között)  (Háromszék  m.  Tsz. 
124a). 

FINYÉLŐD-IK  [finyeled-ik  Székelyföld,  Há- 
romszék m.  Tsz.) :  bonyolódik  (Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843;  Kriza,  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.327 ;  Vadr.)  [vö.  fonolód-ik]. 

bele-finyelődik :  belebonyolódik  (Székelyföld 
Tsz.  124a). 

essze-finyélődik:  összebonyolódik  (Háromszék 
m'.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

FINYI:  szép,  finom,  jó,  kiváló.  De  finyi  ép 
i^*Í^«iJVeszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.89)  [vö. 
'^Wífmya,  difinyi,  difinyó,  difinyós,  fájn]. 

FINNYA:  finnyásság  (Heves  m.  Sírok  Nvr. 
Vin.567).  ^ 

FINNYAL:  finnyáskodva  megvet,  kényeske- 
désből  fitymál  (Háromszék  m.  MNy.  VI.326.  328- 
Vadr.;  Győrffy  Iván). 

FINYOROG  ifinyolog  Székelyföld  Győrífy 
Iván):  finnyáskodik,  kényeskedik  (Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m,  Vadr.  499a). 


[FINYORÚ].  Finyorán:  finnyásán,  kényes- 
kedve (Háromszék"  m.  MNy.  VL328;  Vadr.; 
Győrffy  Iván). 

FIÓK:  1,  madárfi  (Nagy-Kőrös  Arany-Gyulai 
NGy.  1.408;  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Szol- 
nok-Doboka m.  Nyr.  XVIL382);  2.  kukorica  v. 
dohány-levél  tövéről  kinőtt  fattyúhajtás  (Soprouy 
m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518;  Székelyföld  Tsz.): 
3.  fiatal  korában  kivágott  és  megszárított  kuko- 
rica-szár (Aranyosszék  Borbély  Samu);  4,  pet- 
rence  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.199;  Deák 
Pál;  Kolozsvár  Zoványi  Jenő;  Deésakna  Nyr. 
1.381 ;  Marosszék  Király  Pál ;  Udvarhely  m.  Nyr. 
IX.235;  XVII.432;  Király  Pál)  [vö.  fi,  fióka]. 

fiók-liba:  fiatal  liba  (Szatraár  m.  Mánd  Nyr. 
XIX.335;  Heves  m.  Szűcsi  Nyr.  XXI.522). 

fijók-macska ;  fia-macska,  kis  macska  (Csong- 
rád m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.255). 

fiók-pap :  a  pap  fia  (Gömör  m.  Kelemér  Nyr. 
XXII  .431). 

fiók-szarv:  az  eke  kissebbik  szarva  (Heves 
m.  Névtelen  1840.) 

FIÓKA  {fijóka  Kalotaszeg,  Bánffy-Hunyad, 
Sárvásár,  Zsobok  Melich  János):  1.  fiacska, 
fiúcska  (Pannonhalma  Nyr.  Xn.187;  Háromszék 
m.  Nyr.  XII. 187);  2.  madárfi  (Kalotaszeg,  Bánffy- 
Hunyad,  Sárvásár,  Zsobok  Melich  János;  Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek,  Győrffy  Iván ;  Három- 
szék m.   MNy.  VI.326;   Győrffy  Iván)    [vö.  fiók]. 

FIÓKOL :  fattyúhajtásokat  nyeseget  (Székely- 
föld Tsz.  Kiss  Mihály). 

FIÓKOZ 

11.518). 


(Soprony   m.   Repce   mell.   Nyr. 


FIRCÁL :  sebesen  jön-megy,  jár-kél  ide  s  tova, 
sürög-forog,  szeleskedik  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Háromszék  m.  MNy.  VI.326 ;  Erdélyi  La- 
jos, Győrffy  Iván)  [vö.  ircál-fircál]. 

FIRCANGOL :  1.  különféle  fogas  kérdésekkel 
faggat  (Alföld  Nyr.  Xni.383);  2.  szid,  gyaláz 
(Torockó  Kriza)  [vö.  faréinál,  farcináz]. 

[FIRÉG]. 

flrég-forog:  forgolódik  (Győr  m.  Szigetköz 
Nyr.  XIX.  190). 

FIRHANG  {férhang  Szeged  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  1.213;  fiérhang  Vas  ,m.  Répce-Sz.- 
György  Nyr.  XVIII.526;  firhang  Érsekújvár  Nyr. 
V1I.40;  XIX.457):  függöny  (Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.274;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.53;  Kunság,  Tisza-Sz.Imre  Nyr.  X.329; 
Debrecen  Nyr.  XL476;  Rozsnyó  Nyr.  VIII.564; 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

FIRKÓ :  csepü  (Háromszék  m.  Vadr.)  [vö. 
len-firkó]. 

1.  FIRKOL:  farkcsóválva  kedveskedik  (kutya), 


595 


FIRKOL— FIRUNCVANCIGOL 


FISEK— FITET 


596 


kedveskedve  settenkedik  vki  körül,  ireg-forog, 
izeg-mozog,  fickándozik  (Székelvföld  Nyr.  XVII. 
562;  Győrffy  Iván;  Csík  m.  MNy.  VI.371 ; 
Győrffy  Iván;  Csík-Sz.György  Nyr.  X.330;  Há- 
romszék m.  Vadr.).  Firkol,  mind  af  fing  af 
feredöbe  (Székelyföld  Győrffy  Iván).  Firkoló  em- 
ber:  hízelgő  (Háromszék  m.  Vadr.). 

fólre-firkol :  kitérőleg  válaszol,  kerülgeti  a 
vallomást.  Né  firkojj  féré:  mondják  annak,  a  ki 
vmit  elkövetett,  és  nem  akarja  megvallani 
(Udvarhely  m.  Honioród  vid.  Nyr.  XXIIL43). 

2.  PIBKOL:  kényszerűségből  fizet  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVL237). 

PIBKOBÁCA:  a  len  esepüjéből  készült  vas- 
tag, durva  vászon  (Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  III. 
224). 

PIROGOND  {filógont,  firógond,  firogont,  firó- 
gont,  firokont):  kiszabott  munka  (pl.  a  mennyit 
eggyszerre  fonni  kiadnak)  (Székelyföld  Tsz.; 
Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.206;  Vadr. ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[Szólások].  Firokontra  (firógontra)  dolgozik : 
kiszabott  munkát  végez,  a  mellyel  bizonyos 
meghatározott  időre  el  kell  készülnie  (Három- 
szék m.  Nyr.  IX.34;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Ugy  dolgozik,  mintha  firógontra  vették 
[vetették]  vóna.  Téged  tám  firógontra  vettek  [ve- 
tettek] ?  —  kérdik  attól,  a  ki  szaporán  dolgozik 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

FIRTAT  (firtat  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424): 
1.  keres,  kutat,  fürkész  (Cegléd  Nyr.  XXII.375; 
Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424;  Palócság  Nyr. 
XXII.34;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238;  Udvar- 
hely m.  Firtosalja  Nyr.  VI.324;  Udvarhely  m. 
Homoród  vid.  Nyr.  XXIII.43;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.326) ;  2.  tudakol,  kérdezősködéssel  fag- 
gat, vallat  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.237;  Nóg- 
rád m.  Nyr.  IV.425;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.235;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XL335;  Székelyföld  Győrffy  Iván);  3.  eről- 
tet vkit  vmire  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VL424) 
[vö.  2.  fartat,  firtet,  1.  fitat,  fitet]. 

meg-firtat:  szoros  kérdőre  vesz,  apróra  ki- 
kérdez (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

flrtat-fartat:  lo  kérdezősködik;  2.  nógat  vmire 
(Szeged  vid.  Nyr.  VI.135). 

[FIRTET],  FŰRTET:  keres,    kutat,  fürkész, 

nyomoz    (Balaton    mell.  Tsz.     152a;    Horváth 

Zsigmond  1839)  [vö.  2.  fartat,  firtat,  1.  fitat, 
fitet], 

[FÍRUNCVANCIGOL], 

ki-fíruncvancigol  :  ravaszsággal,  csalással 
megfoszt  a  várt  haszontól,  kiforgat  vmi  nyere- 
ségből, osztalékból,  örökségből  (Csallóköz  Sziny- 
nyei  József).  Addig-addig  számolt  velem  az  a 
zsidó,  hogy  utójjára  is  kifíruncvancigolt  minden- 
ből; nekem  maratt  is,  nem  is  (Abaúj  m.  Király 
Pál). 


FISEK:  puska-töltény  (Baranya  m.  Tsz.) 

FISÉR  {ficsér  Balaton    mell.  Nyr.   XVII.557): 

1.  ficsér:  halász  (Balaton   mell.   Nyr.  XVII.557); 

2.  hal-kereskedő  (Eszék  vid.  Nyr.  VII.231 ;  Sze- 
ged Kálmány  L.  Szeged  népe  1.213;  általánosan 
haszn.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

FISKÁLIS  {fiskáris  Repce  vid.  Nyr.  XX.368; 
Vas  m.  Őrség,  Szalafő  Nyr.  Vn.88;  Tolna  m. 
Duna-Földvár  Nyr.  XVI.524;  Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  VIII.47 ;  Kecskemét  Nyr.  IX.359 ; 
fiskáris  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.455 ;  fiskáros  Dráva 
mell.  Nyr.  V.380). 

FISLAT :  untalan  jön-megy,  ide  s  tova  v.  ki 
és  be  jár,  koslat  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 
bislet,  fislet,  vizslat]. 

FISLET :  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Három- 
szék m.  Nyr.  VIII.474)  [vö.  fislőd-ik,  fiszlikol]. 

FISLŐD-IK :  fészkelődik  (Háromszék  m.  Ki- 
rály Pál)  [vö.  fislet]. 

FISZKA :  régi  kaszálatlan  fú  (Szolnok-Doboka 
m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  Xin.331). 

FISZLIKOL  (Háromszék  m.  Nyr.  V.36 ;  fiszti- 
kol  Székelyföld  Kiss  Mihály) :  untalan  jön-megy 
(eggyiktől  a  másikhoz,  kémlelődve,  leselkedve, 
szimatolódzva)  [vö.  fislet]. 

FITAK:  1.  hányt-vetett  darab  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.326;  Győrffy  Iván);  2.  bojt,  cafrang 
(Somogy  m.  Nyr.  n.376 ;  Baranya  m.  Tsz.  323b) 
[vö.  fa-fitak], 

1.  FIT  ÁKOS:  taknyos.  Fitakos  az  orrod,  hé! 
(Abaúj  m.  Király  Pál).  Fityakos:  [gúnynév] 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIII.48).  Öcsém 
fityakos,  tied  a  gémfos  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  Xn.379). 

[2.  FITAKOS]. 

fitakos-orru :  kutató,  fürkésző,  szimatoló  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály)  [vö.  1.  fitat]. 

1 .  FITAT :  keres,  kutat,  fürkész,  szimatol 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Palócság  Nyr. 
XXII.34;  Székelyföld  Tsz.;  Andrássy  Antal  1843; 
Győrffy  Iván;  Csík  m.  Nyr.  Vn.92;  Erdővidék 
Tsz.)  [vö.  firtat,  firtet,  fitet]. 

fitat-kutat:  fürkész,  szimatolódzik  (Székely- 
föld Nyr.  XVn.562). 

2.  FITAT:  mutat  (büszkén,  dicsekedve),  ki- 
mutat (vmely  elrejtett  tárgyból  eggy  kis  részt) 
(Pápa  vid.  Tsz.)  [vö.  fitit], 

FITET  {fütet  Vas  m,  Kemenesalja  Tsz.  ; 
Veszprém  vid.  Nyr.  XIX.574;  Cegléd  Nyr.  XXH. 
375 ;  Orosháza  Nyr.  1V.330) :  keres,  kutat,  für- 
kész, szimatol  (Kis-Kúnság  Nyr.  XVII.562;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.237;  Csongrád  m.  Szegvár 
Nyr.  XVn.562;  Szentes  Nyr.  VnL187;  Mezőtúr 
Nyr.  X.477;  Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor; 
Hajdú  m.  Földes  Nyr.   111.36;   Szabolcs  m.  Kis- 


597 


PITETI— FITOGTAT 


PITONG— FITYEGŐ 


598 


Besenyőd  Nyr.  IX.  136;  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.335;  XVIL562;  Székelyföld  Tsz. 
Nyr.  XVII.562;  Kriza,  Kiss  Mihály;  Udvarhely 
m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVIII.479;  Háromszék 
m.  Tsz.  Vadr. ;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár).  Jól  fitet  a  kutya  (Szabolcs  m.  Kis- 
Besenyőd  Nyr,  IX. 136).  Azt  te  ne  fütesd,  a  mit 
én  teszek  (Veszprém  vid.  Nyr.  XIX.574).  Mit 
fitecc  itt  annyit:  mit  járkálsz  itt  annyit  (szima- 
tolódzva,  ftirkésződve) !  (Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XVII.562).  Fiteti  a  kopó  nyelve  nyomát 
(Háromszék  m.  Tsz.)  [vö.  firtat,  firtet,  1.  fitat, 
fity  eresz]. 

fel-fitet:  fölkutat  (Székelyföld  Nyr.  XVII.562; 
Kiss  Mihály).  Mindent  felfitet  ez  a  cudar  macska 
(Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

PITETI :  fürkésző,  szimatolódzó  (eb)  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.326;  Győrffy  Iván). 

[PITINT],  PITYINT  -=  fitít.  Fityincsd:  mutasd 
(Hajdú  m.  Földes  Nyr.  HI.lSl). 

PITÍT  ifityit  Mohács  Király  Pál;  Alföld  Nyr. 
Xni.383;  Jászberény  Nyr.  XIX.183;  fityizd  [?] 
Szeged  vid.  Nyr.  1.425) :  mutat,  dicsekedve  mu- 
tat (Marcal  mell.,  Tolna  m.  Tsz. ;  Vas  m.  Répce- 
Sz.György  Nyr.  XVIII.526;  Somogy  m.  Balaton 
mell.  Nyr.  IX.283 ;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.237 ; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.571 ;  Kecskemét  Nyr. 
X.381;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.441; 
Csongrád  m.  Szegvár  Nyr.  XVII.562;  Debrecen 
Nyr.  VII.189;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
207;  Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr.  IX.138;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.235;  Palócság 
Nyr.  XXI.419;  Erdély  Nyr.  XVn.562;  Székely- 
föld Kassai  J.  Szókönyv  11.207)  [vö.  2.  fitat, 
fitint]. 

el-fitit;  elferdít  (Háromszék  m.  MNy.  VI.325). 
Addég  iszánkottok  azon  af  fénye  jegenn,  hogy  mind 
efiticcsátok  acs  csidmátok  sorkát  (Székelyföld 
Győrffy  Iván)  [vö.  finta,  fitos,  fitul], 

föl-fitit:  fölfordít  (kissebbféle  tárgyat)  (Kap- 
uik vid.  Nyr.  n.l83). 

ki-fitít:  kifordít,  kimutat.  Kifitttja  a  seggit 
(Csongrád  m.  Szegvár  Nyr.  XVII.562). 

PITÍTOTT:  fintorított.  Fititott  orr  (Székely- 
föld Nyr.  XVII.562). 

PITOG :  mozog,  inog  (Somogy  m.  Nyr.  X.476) 
[vö.  fitong,  fitorog,  1.  fityog]. 

PITOGAT  {fityogat  Torontál  m.  Száján  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  11.84):  1.  mutogat.  Ki 
mit  hozott  a  vásárbű,  ide  fityogassa  (Torontál 
m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.84);  2. 
fitogtat.  Fitogatja  magát  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.333; 
Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  in.l25). 

PITOGTAT  {ki-fityogtat  Nagy-Becskerek  Nyr. 
V.239)  [vö.  fityégtet]. 


[PITONG],  PITANG:  mozog,  inog  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.38)  [vö.  fitog]. 

PITOBOD-IK:  fintorodik,  ferdül,  bicsaklik 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.64)  [vö.  bitolyod-ik,  fintorog]. 

el-fitorodik:  elfintorodik,  elferdül,  megbicsak- 
lik (Balaton  mell.  Tsz.;  Horváth  Zsigmond  1839). 

PITOROG:  düledez,  dülöng  (Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  III.473)  [vö.  hitolyog,  fintorog, 
fitog]. 

PITOS:  1.  görbe.  Fitos  kard  (Göcsej  Vass 
József  1841);  2.  pisze,  pisze  orrú  (Somogy  m. 
Sima  Nyr.  XIX.381 ;  Gömör  m.  Nyr.  XXII.431). 
Fitos  orrú  (Balaton  mell.  Tsz.);  3.  görbe  lábú 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843)  [vö.  finta, 
fitít,  fitul]. 

[PITÜL]. 

el-fitul:  elferdül  (Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr. 
XVII.561 ;  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

fel-fitul:  fölgörbül,  fitos  lessz.  Felfitul  az  orr 
(Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr  XVn.561).  Felfitult  az 
öklömtől  az  orra.  Felfitult  orrú:  fitos  (fölfelé  haj- 
lott és  a  közepén  behorpadt)  orrú  (Gömör  m. 
Nyr.  XVn.562). 

ki-fltul:  kificamodik,  elferdül  (Borsod  m. 
Ónod  vid.  Nyr.  XVII.561).  Kifitult  orr:  fitos  orr 
(Sárospatak  Nyr.  XVn.561). 

[PITYÍ. 

fity-fene  {füty-fene  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek) :  fene  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.237 ;  Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.198;  Apáca  Kálmány 
L.  Koszorúk  11.104;  Nagy-Becskerek  Nyr.  V.422; 
Vác  Czech  János  1840).  Mi  a  fity  fene  lelt,  hogy 
ojan  szótalan  vagy?  (Kecskemét  Csaplár  Bene- 
dek). Kicsike  fekete,  ugrik  mint  a  fity  fene  [találós 
mese;  =--  bolha]  (Nagy -Becskerek  Nyr.  V.422). 
Száraz  ágra  ráfutott  a  fityfene,  irigyömhü  ötöt- 
hatot  mögönne  (Apáca  Kálmány  L.  Koszorúk  II. 
104)  [vö.  fityfiringös  fityfene,  fity onyos- fene,  fittyö- 
g  ős- fene]. 

fity-ló :  megfőzött  aszalt  gyümölcs  leve  (Deb- 
recen Nyr.  III.563). 

PITYALÉK :  1.  lefityegő  rongy,  foszlány,  sza- 
kadék- V.  huUadék-rész  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.375;  Csík  m.  Nyr.  VII.92);  2.  ivadék. 
Beke-fityalék,  Csiszér-fityalék,  Imets-fityalék  (Csík 
m.  Nyr.  VII.92)  [vö.  fincsalék,  fitymalék,  fityelék]. 

PITYEG  ifigyeg  Sátoralja-Újhely  Nyr.  XVI. 
282;  fittyög  Torontál  m.  Gyála  Kálmány  L. 
Szeged  népe  III.255 ;  fütyög  Székely-Udvarhely, 
Bethlenfalva  Nyr.  VII.378)  [vö.  1.  fityog]. 

[Szólások].  Mindég  ott  fityeg  náluk  az  a  fiu: 
mindig  ott  van,  ott  lábatlankodik  (Somogy  m. 
Pap  Gyula). 

PITYEGŐ  {fityögö  Közép-Baranya  Nyr.  11.237 ; 


599 


fityegtet — fit  YINKÓ 


PITYKAL— FITTYEN 


600 


fütyügö  Baranya  m.  Nyr.  V.330):  l.  fityegő:  caf- 
rang (Baranya  m.  Tsz.  323b);  2.  fityögö:  fülön- 
függő (Közép-Baranya  Nyr.  11.237);  3.  fütyügö: 
nyakra  való  üveg  gyöngysor  (Baranya  m.  Nyr. 
V.330). 

PITYÉQTET:  mutogat  (Bács  m.  Nyr.  V.471) 
[vö.  fitogtat]. 

PITYÉLÉK  {fityeUk  Göcsej,  Székelyföld,  Há- 
romszék m.  Tsz.;  fityőlék  Csallóköz  Nyr.  1.278 
V.376;  fütyölék  Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.333 
fütyőlék  Vas  m.  Kemenesalja,  Marcal  mell.  Tsz. 
Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  VIII.470;  fütyölik  So- 
mogy m.  Szőke-Dencs  Nyr.  111.141):  1.  fityelék, 
fityőlék:  fityegő  darabocska  v.  részecske,  függe- 
lék, sallang  (Göcsej  Tsz. ;  Csallóköz  Nyr.  V.376 ; 
Székelyföld  Háromszék  m.  Tsz.) ;  2.  fityőlék,  fü- 
työlék, fütyőlék:  maradék  (Csallóköz  Nyr.  1.278; 
Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  VIII.470).  Fütyölék  ga- 
bona (Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.3a3).  Megtelt-e 
a  zsákod?  [kérdik  a  malomból  jövőt].  Meg  bizony; 
fütyöléket  is  kaptam :  megtelt  és  még  föle  is  volt 
(Marcal  mell.  Tsz.);  3.  fütyőlék,  fütyölik:  zsá- 
kocska (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  III.  141)  [vö.  fityalék]. 

FITYENEG:  fityegő  darabocska  v.  részecske 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.326;  Győrffy  Iván). 

PITYENKE :  fityegő  darabocska  v.  részecske, 
függelék,  sallang   (Székelyföld  Nyr.  V.376). 

PITYER  :  fasz  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.476). 

PITYERÉSZ:  keres,  kutat,  fürkész  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek)  [vö.  fitet]. 

ki-fityerósz:  kikeres,  kikutat,  kifürkész.  Ár- 
mányos kölykek,  kifityerésznek  ezek  mindent,  még 
ha  a  pokol  fenekén  vóna  is!  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

PITYPIRIKÉL :  bugyborékol  (a  ruca,  mikor 
vízbe  dugja  az  orrát)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
237;  Mezőtúr  Nyr.  X.477). 

[PITYPIRINGŐS], 

fittyfiringős-fittyfene :  fene.  Vigye  biz  a  fitty- 
firing  ős- fitty  fene !  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.469). 

PITYPIRITTY:  1.  eleven,  fürge  kis  gyermek 
(kül.  leányka)  v.  emberke  (Balaton  mell.  Tsz.; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.237;  Szeged  és  vid. 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.212;  Nyr.  VI.135; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.567;  Székely- 
föld Tsz.);  2.  ugrifüles,  szeleskedő,  magafltog- 
tató,  hencegő,  haszontalan  emberke  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Vác  Czech  János  1840; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.207;  Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

PITYING:  fillér.  Nincs  egy  árva  fityingem  se 
(Szeged  vid.  Nyr.  1.425). 


hermafrodíta  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
236;  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  n.375).' 

PITYKÁL:  fütyöl  (Baranya  m.  Abaliget  Csap- 
lár Benedek;  Eszék  vid.  Nyr.  VII.231)  [vö. 
fitykél]. 

PITYKÉL  {fitykéni :  cv  (Dráva  mell.  Nyr.  V.380). 

PITYKÉSZ:  cserkészve  vadászik  (Nagy-Kún- 
ság Nyr.  XVI.237). 

PITYMALÉK :  lefityegő  rongy,  foszlány,  sza- 
kadék- V.  hulladék-rész  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.375)  [vö.  fityalék]. 

1.  PITYOG:  láb  alatt  van,  hentereg  (pl. 
gyermek)  (Kapuikbánya  és  vid.  NyK.  11.375) 
[vö.  fityeg,  fitog]. 

2.  PITYOG:  sírdogál  (titkon)  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.237;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  ni.l81) 
[vö.  picsog]. 

PITYOGÓ:  tollkés,  bicsak  (Szilágy  m.  Nyr. 
VI.473). 

PITYÓKA:  korty  (Zenta  Nyr.  XVIIÍ.383). 

[PÍTYOL], 

ki-f ityol :  kicsúfol,  fitymál  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.237). 

[PITYONYOS]. 

fityonyos-fene :  fene.  A  fityonyos  fene  egyen 
meg!  (Rimaszombat  vid.  Nyr.  XII.333)  [v'é.  fity- 
fene]. 

1.  PITTY:  fityegő,  függő  (Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.408.  459).  Fa  tetejinn  fitty.  Mi  az?  — 
Astar  [ostor]  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIII.47). 

[2.  PITTY]. 

[Szólások].  Fittyet  hány  a  jány  a  legínnek: 
semmibe  sem  veszi,  nem  törődik  vele  (Debre- 
cen Nyr.  VII.189).  Oda  mént  nagy  fittyre:  hiába 
(Hajdú  m.  Nyr.  Vn.l79). 

FITTYEN  {\e-füttyen  Kalotaszeg,  Zsobok  Me- 
lich  János;  ki-füttyen  Székelyföld  Nyr.  V.221) 
[vö.  ficcen]. 

[Szólások].  Hogy  löttyen  a  fittyen? ^[iréf.]  hogy 
vagy?  (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III.320). 

bó-fittyen:  váratlanul  betoppan  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

el-fittyen:  elesik  vmitöl,  a  mit  óhajtott  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

elé-fittyen :  váratlanul  előtoppan,  előtűnik, 
előkerül  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

haza-fittyen;  váratlanul  hazaérkezik  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 


PITYINKÓ:    asszonytermészetű    férfi,    csira,  itthon-fittyen :  -v  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


601 


FITTYENT— FIZET 


FIZETEL— FLISTRA 


602 


ki-fittyen  {ki-füttyen  Székelyföld  Nyr,  V.221): 
kipottyan  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.237;  Rima- 
szombat vid.  Nyr.  X.88).  Akkoracska  a  guzsajo- 
sod  [szeretőd]  is,  hogy  a  szeretője  lába  kifüttyent 
az  orrábó  [taknyos]  (Székelyföld  Nyr.  V.221). 

le-fittyen  {le- füttyén  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János):  lepottyan  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.237; 
Székelyföld  Kiss  Mihály).  Bizony  majd  lefittyen- 
tem  arrul  a  farul  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XIX.334).  Szeme  pillája  úgy  lefittyent,  hogy  az 
egész  áhrázattyát  eltakarta  (Háromszék  m.  Vadr. 
413).  Né  te,  mijén  kevéj !  még  rojtos  zacskója 
jmn!  .  ..a  térgyéig  fittyen  le  arojtya!  (Három- 
szelí  m.  Vadr.  379). 

PITTYENT:  fityegve  tart  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.328). 

el-fittyent:  elpottyant  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.323;  Győrfify 
Iván). 

PITTYESZT  ;  fityegtetve  leejt  [?]  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.328). 

[PITTYÖGŐS]. 

fittyögős-fene  (Szeged  KáJmány  L.  Szeged 
népe  1.198;  fütty ögös- fene  Csallóköz  Csaplár 
Benedek):  fene  [vö.  fity-fene]. 

fittyögős-fityfene :  -^  (Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.198). 

PITYULA :  csuklya,  kámzsa  (Alföld  Nyr.  XIII. 

383). 

[PIÚKA].  Fijúkám:  fiacskám  (Gömör  m.  Nyr. 
XXin.28). 

PIZÁS  ifizás  Borsod,  Abauj,  Zemplén  m.  Ki- 
rály Pál):  arckifejezés,  ábrázat  (Fájsz  Nyr.  VII. 
428).  Azért  hogy  ö  kicsint  ragyás,  az  az  igaz 
magyar  fizás  (Domony  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond. 
III.39)  [vö.  é'ggy-fizású]. 

PIZESS:  fizetés,  fizetni-való.  A  sok  adó,  a 
sok  fizess  miatt  szuszék,  járom  üress  (Háromszék 
m.,  Erdővidék  Vadr.  167). 

PIZET  (füzet  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  VI. 
122;  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVII.  1 43 ; 
Szigetköz,  Kis-Bajcs  Nyr.  VI.187;  Vas  m.  Őrség, 
Szalafő  Nyr.  VII.88 :  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XVIII.375;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.277; 
Fölső-Bácska  Nyr.  Xn.216;  Baja  Nyr.  Xn.378; 
Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.85 ;  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.355;  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.482). 

[Szólások].  Jól  V.  rosszul  fizet  (a  gabona) :  sok 
V.   kevés    szemet   ad  (Dunántúl  Tolnai  István). 

[le-fizet]. 

[Szólások].  Lefizet  engöm,et  tisztáho:  mindent 
kifizet  helyettem  (Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr. 
VnL524). 

[még-fizet]. 

SZlNNYKl:    MAGVAK     TÁJSZÓxAn, 


[Szólások].  Még  fizet  [elég]  neki  eggy  es.  Meg- 
fizet [elég]  ez  a  hétre.  Mégfizet  [elég]  éggy  gyer- 
mek (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[PIZETEL]. 

lefizetel:  lefizetés   (Kapnik  vid.  Nyr.  11.236). 

[PIZETŐ],  PÜZETŐ:  szapora,  sok  szemet 
adó.  Ez  füzetö  rozs  lesz  (Tolna  m.  Sár-Sz.Lőrinc 
Nyr.  in.87). 

PIZETSÉG  (füzeccsig  Repce  vid.  Nyr.  XX. 
412):  flzeté?,  fizetni-való  (Baranya  m.  Patacs 
vid..  Szeged  Csaplár  Benedek;  Gömör  m.  Nyr. 
XVIII.502).  Nem  nagy  fizetség:  ha  pl.  valamit 
eggy-két  krajcárral  drágábban  vesz,  mint  a  meny- 
nyi az  ára  (Bács  m.  Zeuta  Nyr  IX.91).  Ez  a  fizet- 
ségem érte:  ez  a  hála,  a  viszonzás  érette  (Veszprém 
m.  Szentgál  Nyr.  11.185). 

PLANCSIKA:  rongy,  rongydarab  (Szolnok- 
Doboka  m.  Nyr.  XVII.556;  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.38;  Xin.526)  [vö.  foncsika]. 

PLANCSIKÁS:  rongyos  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos    Nyr.   XI.38;  Xin.526)  [vö.  foncsikás]. 

PLANÉL  {falánér  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván). 

PLANGÉROZ  (Balaton  mell.  Fábián  Gábor 
1839;  Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283; 
Veszprém  m.  Várpalota  Nyr.  XXI.477;  Győr  m. 
Bőny  Nyr.  XVI.144;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa 
m.  Nyr.  IX.183;  Háromszék  m.  MNy.  VI.356; 
falangéroz  Dunántúl  MNy.  V.98;  Balaton  mell. 
Fábián  Gábor  1839;  falángéroz[ik]  Háromszék 
m.  Vadr. ;  Győrflfy  Iván  ;  falangíroz  Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Pest  m.  Tinnye  Nyr. 
Vn.89;  flangiroz  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.237; 
Háromszék  m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.47):  kó- 
szál, kóborol,  csatangol. 

PLÁSEÁ:  palack  (Nógrád  m.  Rimóc  Nyr. 
VI.84). 

PLASKÓ  (Baranya  m.  Patacs  vid..  Szeged 
Csaplár  Benedek ;  falaskó  Alsó-Baranya,  Pellérd 
Nyr.  XI.239):  cv. 

PLASTROM  {frastom  Soprony  m.  Csepreg 
Nyr.  IV.563)  [vö.  falas-torony]. 

PLASZTEROZ  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
331 ;  fiajszteroz  Pozsony  m.  Pered  Nyr.  XIX.461): 

1.  fiaszteroz:  lever,  ledöngöl  (ól  padlóját).  Észt 
az  ólat  flaszterozom,  mer  nagyon  fölhányik  a 
disznak    (Dráva   mell.    Kopács    Nyr.    XVI.331); 

2.  fiajszteroz:  (szobát)  padol  (Pozsony  m.  Pered 
Nyr.  XIX.461). 

[PLINK]. 

flink-flank:  haszontalan,  magával  keveset 
gondoló,  rest  ember  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.567). 

-  PLISTRA:  virgonc  leányka  (Kapnikbány a  és 
vid.  NyK.  n.375). 

39 


603 


FLITYINKAZ-IK  -FOG 


FOG 


604 


PLITYINKÁZ-IK :  fityeg  (Szolnok-Doboka  m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.XIII.331 ;  XV.382)  [Yó.ficsinka]. 

FLÓTA  {ful''óta  Palócság  Nyr.  XXII.34). 

PLÚDEB  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.564;  Abaúj  m. 
Jászó  Nyr.  IX.478;  fluder  Kassa  Nyr.  XVII.482): 
malomgát. 

[FOCCS]. 

[foccs-tartó]. 

foccstartó-deszka  r  [fazekas  mesterszó]  (Sáros- 
patak Nyr.  XVII.526). 

POCCSAN:  feccsen  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ki-focesan:  kifecesen.  Kifoccsan  a  vizipuská- 
ból  a  víz.  Megszorítottam  a  keléssit,  s  mind  kí- 
foccsant  helölle  a  méreg  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FOCCSANT :  feccsent  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ki-foccsant:  kifecesent.  Megszorítottam  a  ke- 
léssít s  mind  kifoccsantottam  helölle  a  mérget 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FOCSOG:  fecseg,  fereseg  (Székelyföld  Kiss 
Mihály)  [vö.  fecseg]. 

1.  FODOR  {fondor  [göndör,  kondor]  Pozsony 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.220). 

fodor-korpa:  nagy  korpa,  a  melyből  a  liszt 
nincs  teljesen  kitörve  (Heves  m.  Névtelen  1840). 
Fodor-korpára  őrölni  a  búzát:  nem  szitás  ma- 
lomban őrölni  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
11.210). 

[2.  FODOR]. 

fel-fodor:  fölfodorít  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.325). 

FODORGAT:  fodrozgat,  fodorítgat  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.328). 

FODROS  {fadrosz  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.484). 
[1.  FOG]. 

[S?ólások].  Foga  van  az  időnek:  csípős  hideg 
van  (Csallóköz  Szinnyei  József)  [vö.  fogqs-verő- 

■&É:.  " '    "     ^^^ 

[fog-agyar]. 

[Szólások].  Fog-agyarba  van  x)kivel:  haragban 
v^n  (Makó  Nyr.  XV.335). 

[fog-högy]. 

[Szólások].  Foghegyről  beszél  (Csallóköz  Szinnyei 
József),  foghegyen  beszél  (Tokaj  Nyr.  XXn.428): 
kelletlenül,  kevélyen,  félvállról  beszél.  Bogy 
mersz  te  ejn  velem  élten  foghögyön  beszejlni!  (So- 
mogy m.  Alcsok  Nyr.  XXni.40). 

foghegyez:  kelletlenül  eszik  (Alföld  Nyr. 
XnL383).  V  j 


fog-hely:  fogsejt  (alveolus  dentis)  (Mátyus- 
földe  Nyr.  XVII.479). 

fog-mester:  fogtechnikus.  Mer  ű  nem  is  fog- 
orvgs, .  csag.  ,£^n/fogmester   (Szolnok-Dobó klTTifr' 
^r.  XVn.381).^^'"~~^ 

foga-fájós  (Háromszék  m,  Győrffy  Iván;  foga- 
fáj"os  Repce  vid.  Nyr.  XX.409):  fog-fájós. 

2.  FOG:  1.  fogad.  Az  asszony  nagyon  szívesen 
fogta  míngyár  a  papot  (Somogy  m.  Zich  Nyr. 
Vni.519).  Fogom  tisztelettel  [felelik  a  köszön- 
tésre] (Pest  m.  Szeremle  Nyr,  XVI.505) ;  2.  vem- 
hébe  fogad,  megvemhesedik.  Ha  égy  nyöstén- 
még  égy  kan-kapcsot  égymásbo  akasztva  kényérbe 
a  lónak  beaggyák,  akkor  a  ló  fiat  fog  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.228).  Mikor  a  bika  leszáll 
a  tehénrü,  a  gatyamazzag  csomóját  é  kő  meccenyi 
s  ászt  kény  érbe  neki  beannyi,  akkor  fog  a  teM'B 
(Göcsej,  Nagy;Lengyel  Nyr.  XIV.424);  3.  indul, 
tér,  fordul.  Én  istenem,  vájjon  merre  fogjak? 
Mondjátok  meg,  merre  fogjak:  fel-e  vagy  alá? 
(Székelyföld  Kiss  Mihály);  4.  kezd.  Yíssza  fog- 
tam seggelni:  hátráltam  (Baranya  m.  Nyr.  VI. 
474).  Mikor  nízte  a  telekkönyvet?  —  Mikor  pe- 
relni fogtunk  (Püspök-Ladány  Nyr.  VI.174).  Mín- 
gyár homályosan  fogtam  vele  látni.  Minden  7iap 
fog  fájni:  meg-megfájdul  (Jász-Kisér  Nyr.  XIII. 
525 ;  XVL373).  Ekkor  a  leány  sírni  fog  (Székely- 
föld Vadr.  555).  Feltévé  a  szekérbe  a  gyereket, 
és  el  fogának  erdőbe  indulni.  A  gyermek  hahotá- 
val foga  mosojgani  (Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  VIII. 
228).  Ed  darab  időtől  érteni  fogtunk  valáhúl 
Kedden  fogott  eszni  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.106). 

[Szólások].  Fog  a  feje:  jó  feje  van,  könnyen 
tanul  (Tokaj  Nvr.  XXn.428).  Hideg  fogja:  hideg 
leli  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.374;  Palócság,  Gö- 
mör  m.  Tsz.  162a ;  Gömör  m.  Majom  Nyr.  XIX. 
427;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.  188).  Nem  fog 
csudám  rajta:  nem  győzöm  eléggé  csodálni 
(Kunság  Nyr.  XIII.524),  Özön  a  dolgom,  s  nem 
fog  a  munka:  nincs  kedvem  a  munkához  (Há- 
romszék m.  Nyr.  IX.423).  A  dolog  sé  fog,  ojan 
méregbe  vagyok.  Nem  fogja  az  embert  éj  énkor  a 
kacagás:  nincs  kedve  kacagni  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos).  Hogy  szavadba  fogjak  v. 
fogjalak:  hogy  szavadba  vágjak  (Kezdi- Vásár- 
hely Nyr.  IX.425).  Fog  vkí  mellett:  pártját  fogja 
(Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVI.94).  Másfelé 
fog:  kitérőleg  válaszol  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

által-fog:  keresztül  indul  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván). 

bó-fog:  beindul,  betér.  Befog  a  lőjtön  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

el-fog:  1.  elfogad  (Pest  m.  Szeremle  Nyr. 
XVI.505;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477).  Még- 
kérdésztem  a  katonáját,  hogy  éfogja-é  a  tekintetes 
ur  kegyes  kinámat,  ha  égy  kis  jó  halat  ajándékozok 
neki  (Eszék  vid.  Nyr.  VII.278);  2.  elfoglal.  Elfog 
a  mindennapi  dolog  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
VIII.226);  8.  elindul  (vmerre),  elhatározza  ma- 
gát (Székelyföld  Kiss  Mihály);  4.  megvág.  Tisz- 


605 


FOG-IK— FOÖACSIN 


FOGAD- FOGANATOS 


tára  elfokta  az  ujját:  nagyon  megvágta  (Heves 
m.  Sz.Erzsébet  Nyr.  XX.43) ;  5.  eltagad  (Dunán- 
túl Nyr.  V.128). 

[Szólások].  Azon  fétem,  hogy  a  hideg  elfog: 
kilel  (Ipoly  vid.  Nyr.  III.428). 

férre-fog:  1.  félre  indul;  2.  csalfáskodik,  csa- 
lárdkodik (Háromszék  m.  MNy.  VI.326;  Győrfify 
Iván). 

föl-fog  (fel-  V.  fé-fog):  1.  elfog.  A  mút  éjjel 
ékódorogtak  a  kabaláim,  kenem  hát  háV  istennek 
a  harmadik  faluba  féfokták  (Székelyföld  Győrffy 
Iván);  2.  bérbe  vesz.  Felfogjuk  a  fődet  (Tisza- 
Sz.Imre  Nyr.  IX.130);  3.  fölfelé  indul.  Felfog 
az  uccán  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  4.  vérét 
veszi  a  döglőfélben  levő  v.  már  megdöglött 
állatnak,  és  így  mint  rendesen  leölt  állatot  fo- 
gyasztják el  (Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.432). 

ki-fog :  1.  elkap  (labdát)  (Erdély  Szinnyei  Jó- 
zsef); 2.  kivesz  (gyermeket  az  iskolából)  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.142);  3.  kifogad,  kibérel  (pl. 
földet)  (Csongrád  Nyr.  IX.90);  4.  kitér  (pl.  az 
útból  a  rétre,  a  mezőről  az  erdőre,  a  hegyre) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Kifogja  a  hideg:  kileli  (Palócság 
Nyr.  XXI.506). 

le-fog  :  letér,  lefelé  illdul.  Megpillant  egy  szép 
völgyet,  azon  egyenest  lefog  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  in.327). 

még-fog:  1.  megtartóztat.  Megfogta  magát  az 
italtól  (Nagy -Kunság  Nyr.  III.281);  2.  meglő 
(nyulat)  (Tisza-Roff  Markovics  Sándor). 

[Szólások].  Fogjon  is  meg  az  én  átkom!  (Három- 
szék m..  Erdővidék  Vadr.  174).  Megfogta  magát 
az  idő:  kemény  hideg  van  (Esztergom  és  vid. 
Nyr.  IV.173;  XI.381).  Jó  mékfokta  a  makk  éjeket 
a  töfákakat:  sok  makk  termett  rajtuk  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  n.563). 

neki- fog:  neki-indul.  Neki-fog  egy  nagy  erdő- 
nek (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  478). 

össze-fog :  1.  eggybe  fog  (két  ember:  az  eggyik 
szekeret  ad,  a  másik  hámot,  s  mind  a  kettő 
eggy-eggy  lovat)  (Udvarhely  m.  Oláhfalu  Nyr. 
XX.571);  2.  összetart  (Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XVn.334).  Akárkit  is  letörnek  [legyőznek],  ha 
összefognak  (Tolna  m.  Sár-Sz.Lőrinc  Nyr.  ni.86) ; 
3.  hajba  kap.  Összefogtak,  verekedtek  (Perkáta 
Nyr.  in.35). 

rá-fog:  rákezd.  Meg-megtért,  meg  megint  rá- 
fogta a  fájás  (Új-Kécske  Nyr.  Xn.279). 

[POG-IK]. 

meg-fogik :  megdeged,  összedeged  (a  kiszáradt 
faedény  a  víztől)  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály) 
[vö.  meg- foglal,  meg- fogul]. 

POGACSIN   (Zala  m.   Aiacs  Nyr.   XXn.192; 


fogadni  szerető  (Háromszék  m. 


fogacsi  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) :  fogatlan,  röösz 
fogú,  kiálló  nagy  fogú. 

[FOGAD]. 

eUfogad:  kifogad,  kibérel.  Elfogadtam  a  házat 
esztendeig  napszámra.  Elfogadom  a  korcsomat  két 
ideig  száz  forintért  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

föl-fogad :  fogad.  Fogaggyunk  föl  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVin.142). 

rá-fogad:  ráfog.  Rám  fogadi  (Dráva  mell.  Nyr. 
VI.43).  Még  én  rám  fogadi,  hogy  a  papirosát 
éloptam  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.573). 

POGADKOZ-IK:  szabadkozik.  A  horokáj  fog  át- 
kozni kezdik,  hogy  ö  nem  mönyön  oda  többet,  hogy 
a  más  a  lábát  is  étörjék.  A  horokáj  fogadkozni 
kezd,  hogy  ő  igy  nem,  amúgy  nem  viszi  körösztü 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  464). 

POGADOZÓ ; 

Király  Pál). 

POGADTATÓ  ;  juhakolban  elrekesztett  szúk 
hely,  a  melybe  a  magát  szopatni  nem  engedő 
juhot  bárányostul  bezárják  (Heves  m.  Névtóléií 
1840). 

POGADTATÓS.  Fogadtatás  juh:  a  melyet  a 
fogadtatóban  szoktatnak  a  szoptatáshoz  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

POGALMAS:  jó  fölfogású,  jó  eszű  (Szatmár 
és  Gömör  m.  Király  Pál). 

POGALMATOS :  cv  (Szatmár  m.  Czlfflmermann 
János). 

[POGALMAZ]. 

[Szólások].  Fogalmaz,  mint  a  dékány  lovA:  jól 
indít  (Kecskemét  Nyr.  IX.86). 

[FOGALOM]. 

[Szólások].  Nem  lehet  ahho  fogalom,  ollyan  lusta 
(Miskolc  és  vid.  Nyr.  VI.227). 

[POGAN-nC],  POGON-IK  :  fogamzik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Hát  az  én  ostornyelem  oda 
fogont  a  fődbe,  s  akkora  fa  nőtt  belőlle,  mind  a 
bcírdssai  nagy  torony  (Háromszék  m.  Vadr.  430). 

meg-fogonik :  megfogamzik  (Székelyföld  Kise 
Mihály ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Ki 
kell  onnat  vonni  [a  viloját],  é  ke''  palántálni,  talán 
megfogonik  (Hargita  vid.  Vadr.  95). 

FOGANAT:  fogat.  TJtt  gyünnek  a  két  gerófok 
gyaluguson  és  utánnik  gyön  a  fényes  foganattyik 
(Baranya  m.  Dráva  mell.  Nyr.  VIII.426). 

FOGANATOS  {fogamatos  Losonc  Nyr.  XVII. 
190).  Hát  ez  a  kis  bika  hág-e  már?  —  Hág  bizony, 
és  pedig  foganatosabban,  mint  ez  a  másik  (Losonc 
Nyr.  XVn.190). 

39* 


607 


FOGANOD-IK— FOGASOL 


FOGÁSOS— FOGDOZTAT 


608 


[POGANOD-IK,  FOGAMOD-IK]. 

még-foganodik  (Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV. 
287;  még-fogamodik  Göcsej  Nyr.  XIV,165;  Budenz- 
Album  159;  még-foganyodik  Soprony  m.  Kisfalud, 
Nagy-Miháli  XXI.381) :  megfogamzik,  gyökeret 
ereszt. 

[POGANSZ-IK]. 

még-fogonszik :  megfogamzik  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[FOGANTAT]. 

meg-fogontat :  megavat  (száraz  faedényt  víz- 
zel, hogy  a  dongái  összedegedjenek)  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.340;  Győrffy  Iván)  [vö.  meg- 
foglal]. 

[POGANTOZ-IK],  FOGONTOZ-IK:  fogódzik, 
kapaszkodik  (a  fára  hágó  az  ághoz,  a  denevérek 
eggymásba,  a  paszuly  ina  a  karóhoz,  a  gyökér 
a  földbe)  (Háromszék  m.  Vadr.;  MNy.  VI.326). 
Komámasszon,  ne  szunoggyék,  fogontozzék,  támasz- 
koggyék  [táncközbeli  mondóka]  (Székelyföld  Nyr. 
IV.  183).  Van  itt  kihoz  fogontozzam  (Udvarhely 
m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  336).  Fogontozz  jól  belém 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  441). 

még-fogontozik :  megfogódzik,  megkapaszko- 
dik (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Üjj  fel  a  vállamra 
s  az  üstökömbe  jól  megfogontozz  (Háromszék  m. 
Vadr.  395). 

FOGANTYÚ  ifogantó  BaUton  mell.  Nyr.  11.93). 
[FOGANZ-IK]. 


el-fogonzik :   elszaporodik 
szék  m.  MNy.  VI.323). 


(növény)   (Három- 


POGAS:  1.  kemény,  szívós.  Fogas  ember  {Gö- 
csej Tsz.) ;  2.  fogas-verő  fény  (Balaton  mell. 
MNy.  V.130);  3.  vas  borona  (Rábaköz,  Beő-Sár- 
kány  Nyr.  XVni.47;  Balaton  mell.  MNy.  V.130; 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVIII.190;  Somogy  m. 
Sima  XIX.381;  Fehér  m.  Nyr.  X.189);  4.  a 
szövőszéknek  azon  része,  mely  a  fonalat  föl- 
tekeréskor tincsekre  választja  (reifkamm)  (Győr 
Nyr.  XI.382;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  hely  nél- 
kül Nyr.  XII.565) ;  5.  tálas  polc  (Gömör  m.  Balog 
Nyr.  XXn.431). 

fogas- verőfény :  téli  verőfény  (midőn  a  nap 
süt,  de  azért  csípős  hideg  van)  (Balaton  mell. 
Tsz.)  [vö.  1.  fog]. 

FOGÁS :  1.  fölfogás.  Jó  fogása  van  (Heves  és 
Borsod  m.  Nyr.  IX.178);  2.  szín,  ürügy.  Ollyan 
fogás  alatt  (Hely  nélkül  Tsz.);  3.  fonat,  kötés, 
koszorú,  füzér  (hagyma).  Égy  fogás  hagyma 
(Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Szentpál  Nyr.  VIII.522; 
Baja  Bayer  József). 

FOGASOL  (fogasónyi  Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  XV.575;  fogasul  Göcsej,  Résznek  Nyr.  XIL 
188):  boronál. 


FOGÁSOS:  1.  jó  fogású  (posztó,  vászon,  szúr, 
mely  tömött  szövetű)   (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek); 2.  ravasz,  furfangos,  leleményes,  fortélyos 
!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[       FOGÁSOSKOD-IK :    ravaszkodik,    furfangos- 

I  kodik,  fortélyoskodik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

i 

[Szólások].  Fogásoskodik,  mint  a  róka  az  agár 
előtt:  érvényes  okok  elől  ravaszul  igyekszik 
kitérni  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FOGASUL:  fogzik,  fogat  kap  (Tolna  m.  Nyr. 
V.523). 

[1.  FOGAT]. 

[Közn^ondások].  A  mely  ebet  bottá,  köll  á  nyúl 
után  hajtani,  sose  észnek  annak  á  foktáhú  (Bács 
m.  Bajmok  Nyr.  VII.520). 

2.  FOGAT:  közt  hagyva  barázdál.  Nagyot 
fogat:  nagy  barázda-közt  hagyva  szánt  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

FOGATÁS:  barázda-köz  (Zala  m.  Hetes  Nyr. 
XIX.  142;  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  Vn.39;  Heves  m. 
Névtelen  1840). 

FOGATÉ  (fogatély  [?]  hely  nélkül  Kresznerics 
F.  Szótár  1.165) :  fogantyú,  markolat  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Horváth  Zsigmond  1839). 

[FOGATKOZ-IK]. 

el-fogatkozlk :  elfoglalódik  (dologban)  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.323 ;  Vadr. ;  GyőrÖy  Iván). 

FOGATÓ:  fogó  (pl.  egérfogó)  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.142)  [vö.  egér-fogató]. 

[FOGAZ]. 

meg-fogaz:  megboronál  (Bács  m.  Zenta  Nyr. 
XVin.383). 

FOGDALÓDZ-IK  (Alföld  Nyr.  Xin.383;  fog- 
dalóz-ik  Háromszék  m.  MNy.  VI.326;  GyőríTy 
Iván):  fogdos,  fogdosva  szorongat  (pl.  agár). 

FOGDOS:  1.  befog  (lovat).  Mingyá  fogdosok 
(Dráva  mell.  Nyr.  V.380).  Más  má  kifáradt  a 
munkába,  e  még  mást  fogdos  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.432);  2.  belehuzkod  (fonalat  a  szövő- 
szék bordájába)  (Dráva  mell.  Nyr.  V.380 ;  Három- 
szék m.  Tsz.). 

be-fogdos :  befog  (lovat)  (Dráva  mell.  Nyr. 
V.380;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVni.46;  Eszék 
vid.  Nyr.  Vn.231). 

ki-fogdos:  kifog  (lovat)  (Eszék  vid.  Nyr.  VII. 
231). 

FOGDOZ:  fogdos  (Göcsej  Nyr.  XIV.164;  Bu- 
denz-Album  158). 

FOGDOZTAT :  fogdostat.  Sok  rákokat  fogdosz- 
tatott  essze  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XXII. 
380). 


609 


FOGHATÓS— FOGÓ 


FOGOD-IK— FOGVAST 


610 


FOGHATÓS :  erős,  markos,  a  ki  jól  meg  bír 
fogni,  emelni  vmit  (Göcsej  Nyr.  XIV.166;  Budenz- 
Album  160).  Jó  foghatós  (Göcsej  Nyr.  XIV.455). 

FOGLAL  {foglal  Zala  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.211;  Göcsej  Tsz.):  1.  elfog.  Aok  a  lólopuk  má 
fogláva  vannak  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373); 
2.  foglal:  fortélyosan,  mesterséges  úton-módon 
kifürkész  (Zala  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.211; 
Göcsej  Tsz.). 

el-foglal :  bevet  (földet).  Búzával  foglaltam  el 
a  földet  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János). 

ki-foglal:  kivesz  (vkiből  vmit),  kifürkész,  ki- 
tapasztal. A  mint  kifogldtam,  [a  Gyankójiék  Ru- 
zsija]  iéppen  nem  hideges  fülem  (Göcsej  MNy.  V. 
161). 

meg-foglal:  megavat  (iij  faedényt  vízzel,  új 
cserépedényt  széngőzzel)  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.340;  Győrffy 
Iván)  [vÖ.  meg-fogik,  meg-fogontat]. 

FOGLALÓ:  1.  az  a  vas,  a  mely  a  szekér 
tengelyét  a  simellyel  összetartja  (Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Heves  m.  Csépa  Nyr.  11.380.  381); 
2.  az  a  vas,  a  mellyel  a  tímár  a  bőrt  az  asztal- 
hoz csípteti  (Székelyföld  Tsz.);  3.  vizi  malom- 
nak vmely  része  (Tisza  mell.  Nyr.  III.238). 

[Szólások].  Foglalót  csinál :  más  ülőhely  hiányá- 
ban a  földre  ül  és  a  lábait  törökösen  keresztbe 
teszi  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János). 

foglaló-bor:  az  a  bor,  a  melyet  adás-vevés- 
kor  az  alku  megkötése  után  isznak  (Zala  m. 
Nyr.  XVn.139). 

POGLÁLÓD-IK:  találgat  (Zala  m.  Nyr.  11.427). 

FOGLALOM  :  fogalom  (Háromszék  m.  Angya- 
los, Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII.527). 

POGLANTYÜ:  fogantyú  (Székelyföld  Győrfify 
Iván). 

FOGLÁR:  1.  pandúr  (Vas  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.211;  Kemenesalja  Tsz.;  Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839) ;  2.  mezőpásztor  (Rába- 
köz Horváth  Zsigmond  1839). 

foglár-kutya :  [?].  ,Koslat,  kószlál,  fölebb-alább 
csatangol,  mint  a  foglár  kutya'  (Balaton  mell. 
Tsz.  216a). 

foglár-őr:  pandúr-őrmester  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

FOGLYOS  (fogjos):  1.  jó  fölfogású.  Foglyos 
eszű  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.325 ;  XVI.237) ;  2.  ka- 
pós, nehezen  kapható  (pl.  a  munkás  nagy  munka 
idején)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.212). 

[FOGÓ]. 

fogó-kötél:  1.  vető-hurok  (a  mellyel  a  lovat 
a  ménesből  kifogják)  (Tolna  m.  Nyr.  V.523); 
2.  az  ökör  szarvánál  a  járomról   lecsüngő  két- 


szeresen vett  kötél,  a  melynél  fogva  a  kéztülső 
ökröt  vezetik  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
324). 

fogó-vas :  az  a  vas,  a  mellyel  a  szűcs  a  bőrt 
az  asztalhoz  csípteti  (Székelyföld  Tsz.). 

befogó :  járomba  fogni  való  marha  (Tolna  m. 
Nyr.  V,523;  Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly). 

FOGÓD-IK  ifogúdott  Bakony  vid.  Nyr.  IV.86) : 
1.  fogódzik.  Bele  fogúdott  (Bakony  vid.  Nyr.  IV. 
86);  2.  terjed,  harapódzik.  Mindig  tovább  fogó- 
dott [a  gyulladt  terület  a  szemen]  (Fehér  m. 
Nyr.  XIV.44). 

el-fogódik:  elapad  (a  tej)  (Orosháza  Nyr.  III. 
556;  IV.230). 

[FOGÓDZKOD-IKj. 

[Szólások].  De  fene  kemennyen  fogóckodik  az 
üdö:  nagyon  hideg  van  (Veszprém  m.  Csetény 
Halász  Ignác). 

[FOGOGAT]. 

[Szólások].  Fogogattya  a  száját:  vonogatja, 
húzogatja  (a  kinek  vmi  nem  tetszik)  (Csík  m. 
Várdótfalva  Péter  János). 

[1.  FOGOLY], 

fogoj-ház :  fogház  (Torontál  m.  Szőreg  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  III.253). 

2.  FOGOLY  (/bgíor-madár  Göcsej  Budenz- 
Album  166;  /bgfM-madár  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII. 
330). 

FOGÓS:  fogékony  (Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.242). 

POGÓZ-IK:  vitatkozik  (Dráva  mell.  Nyr.  V. 
380;  Eszék  vid.  Nyr.  Vin.279). 

FOGTA:  fogva.  Őt  órától  fogta  dolgozom  (Ba- 
ranya m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.212). 

FOGTON:  fogva.  Keddtű  fogton  péntökig  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.304). 

megfogton  (mekfokton,  mékfoktón):  cv.  Azütü- 
létten  (zütületten)  megfogton  (mekfokton,  mékfok- 
tón): az  óta,  attól  fogva  (Bararya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  1.424;  11.131.  132). 

1.  FOGUL  (fogúi):  fog.  Nem  akartak  fegyvert 
fogulni.  Mindjárt  hozzá  fogútok  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.530). 

[2.  FOGUL]. 

meg-fogul :  megdeged,  összedeged  (a  kiszáradt 
faedény  a  víztől)  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály) 
[vö.  meg-fogik,  még- foglal]. 

FOGVÁST:  fogva.  Attól  fogvást  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdél3ri  Lajos).  Attú  fogvást  (Palócság 


611 


FOGY— FOGYAT 


FOGYAT— FOJTÓ 


612 


Ethiiographia  111.351).  Az  naptú  fogvást  (Eszter- 
gom Nyr.  IX.233).  Déltől  fogvást  (Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  111.130).  A  tövitö  fogvást  mind 
végig  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  456). 
Reggeltől  fogvást  (Háromszék  m.  Vadr.  373). 

FOGY  {megfogy-ik  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.  102). 

[Szólások].  Rajtam  fogyott  [mondja  az,  a  ki 
vmely  italnak  a  maradékát  itta  meg]  (Kézdi- 
Vásárhely  Nyr.  IX.425). 

átal-fogy:  átömlik  (folyadék  eggyik  edényből 
a  másikba,  vagyis:  elfogy  az  eggyikben,  mikor 
a  másikba  átöntik)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[belé-fogy]. 

[Szólások].  Beléfogyott  a  feleségébe:  lesovány- 
kodott  (a  férj),  míg  a  felesége  meghízott  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

el-fogy:  1.  megsoványodik.  Tekintetös  urnák 
is  éfogyott  az  arca  képe  (Somogy  m.  Balaton 
mell.  Nyr.  XVI.477) ;  2.  véget  ér.  Elfogy  a  szü- 
ret (Zala  m.  Lesence-Istvánd  Nyr.  XVI.93). 

fel-fogy:  semmi  sem  marad  (kivonáskor,  mi- 
kor a  kivonandó  szám  egyenlő  azzal,  a  melyből 
kivonják)  (Háromszék  m.  NyK.  III.12;  Győrffy 
Iván). 

lé-fogy:  tönkre  jut.  Lefogyott:  elgazdálkodott 
(Dunántúl  Nyr.  XVI.239). 

[mög-fogyik]. 

[Szólások].  Megfogyik  a  szava:  eláll  a  szava, 
elnémul.  Először  megütik,  leesett  a  hidra ;  másod- 
szor megütik,  megfogott  [így]  a  szava.  Szeredán 
estére  megfogyik  szavatok  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  in.l02). 

[FOGYADÉK]. 

[Szólások].  Fogyadékba  vagyok:  fogyok,  sovány- 
kódom  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI.333). 

FOGYASZT  :  1.  eggy  szem  helyett  kettőt  vesz 
(harisnyakötésnél)  (Bodrogköz  Kassai  J.  Szókönyv 
11.214;  Tsz.);  2.  végez,  bevégez.  Ma  fogyaszt- 
juk az  aratást  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841). 

f öl-fogyaszt :  elfogyaszt,  elkölt.  A  böjH  ebi- 
dömet  fölfogyasztottam  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX. 
142). 

meg-fogyaszt :  elgyöngít,  erőt  vesz  rajta.  Im- 
már engem  a  viheder  [vihar]  megfogyaszt  (Göcsej 
Nyr.  XIV.450). 

1.  FOGYAT:  fogyaszt  (Göcsej  Nyr.  XIV.164; 
Budenz- Album  159). 

bó-fogyat  (fonalat  a  szövőszéken):  leszövi 
mind,  a  meimyi  föl  volt  téve  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 


el-fogyat :  1.  elfogyaszt;  2.  elvégez  (Balaton 
mell.  Nyr.  Xn.474). 

fel-fogyat :  teljesen  földolgoz,  elvégez  (pl. 
utolsó  szálig  learat,  lekaszál,  Jesző)  (Háromszék 
m.  NyK.  in.l2). 

le-fogyat:  cv  (Háromszék  m.  NyK.  III.12). 

[2.  FOGYAT].  Má  nincs  telle  a  bokála,  fottya 
van :  híja  van  (Somogy  m.  Sándor  József).  Fottyán 
[fogytán]  van  a  dohányom  (Jászberény  Nyr.  X. 
326).  Vegyék  kietek  főttig  ászt  a  húst :  vegyék  ki 
mind  a  tálból  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

FOGYATÉK:  utolja  vminek.  Fogyaték  bor: 
csapra  vetett  kelő  bor  utolja  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839).  Fogyaték  áru,  fogyaték  hus 
(Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

[Szólások].  Fogyatékán  van :  fogytán  van  (Dunán- 
túl, Csallóköz  Kertész  Károly;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  n.215). 

[FOGYATKOZ-IK]. 

[még-fogyatkozik]. 

[Szólások].  Megfogyatkozik  az  eszibe:  megbolon- 
dul (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[FOHÁSZKOD-IK]. 

[Szólások].  Fohászkodik  vkihez:  kér  vkitől  (Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.  III.89). 

neki-fohászkodik :  erősen  hozzáfog  (Szentes 
Nyr.  VI.268;  Szatmár  m.  Nyr.  Vn.32). 

FOJL-IK  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  fójl-ik 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos):  fullad. 

FOJLAD  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  fujlad  Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Dézsi  Mi- 
hály): fullad,  fulladoz,  fuldokol. 

FOJLADÓS:  nehezen  lélekző,  pihegő,  rossz 
tüdejű  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

POJLADOZ:  fulladoz  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

[FOJLASZT],  FÜJLASZT:  fullaszt  (Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

[FOJLÓS],  FÓJLÓS  fojladós  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

FOJMINC  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.376; 
fajminc  Kapnikbánya  Kassai  J.  Szókönyv  11.140) : 
vörös  áfonya  (vaccinium  vitis  idaea). 

FOJT  {fujt  Tolna  m.  Görbő  Nyr.  in.470;  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVni.143). 

FOJTÁS:  [tréf.]  sütemény  v.  kenyér,  a  mellyel 
a  szeszes  italt  lenyomtatják  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

FOJTÓ  :  1.  nőknek  fekete  bársony  nyakszorí- 


613 


FOJTOLO— FOKOS 


FOKOZ— FOLYAMOSZ-IK 


614 


tója  (Hely  nélkül  Tsz.);  2.  pálinka-főzéskor  a 
katianban  befojtott  rövid  égő  fa  (Háromszék  ra. 
Vadr. ;  Győrífy  Iván). 

fojtó-karika:  a  szekér  párnadeszkáját  a  ten- 
gelyhez kapcsoló  széles  lapos  karika  (Székely- 
föld, Háromszék  m.  Tsz.). 

POJTOLÓ:  a  töltés  leverésére  szolgáló  esz- 
köz [bányász  mesterszó]  (Zalathna  vid.  Nyr. 
Xni.288). 

POJTÓS:  1.  elfullasztó  (Balaton  vid.  Horváth 
Zsigmond  1839).  FojPós  út  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.287);  2.  fanyar  (Balaton  vid.  Horváth 
Zsigmond  1839;  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[POJTOTT]. 

fojtott-pecsenye :  párolt  pecsenye  (Kolozsvár 
Szinnyei  Józsefné). 

fajtott-sör:  palack-sör  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.  142). 

POK :  1.  tóba  benyúló  hegy,  hegyfok  (Balaton 
mell.  Tsz.);  eggyesülő  vizek  földköze.  Sió-fok, 
Gyevi-fok  (Balaton  mell.,  Algyő  stb. ;  számtalan 
halásztanya  nevének  az  utótagja  fok :  Hermán 
0.  Halászat  K.);  2.  víz-járta  keskeny  meder, 
víz-árok,  víz-szakadék  (olyan  keskeny  meder, 
a  melyben  magas  vízálláskor  víz  szokott  lenni) 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.  142;  Fájsz  Nyr. 
Vn.428 ;  Szalonta  Nyr.  Vin.431 ;  Tisza-Dob  Nyr. 
XX.240).  Potyi-fok,  Mátéka-foka,  Dombo-fok, 
Sebes-fok  stb.  (Tolna  m.  Pilis  Nyr.  IX.287). 
Tejes-foka,  Hármas-fok,  Berka-foka  stb.  (Pest 
m.  Bogyiszló  Nyr.  III.47).  Szücs-fok  (Mezőtúr 
Nyr.  X.144). 

[fok-hagyma]. 

[Szólások].  Fokhagymát  ett:  büszkélkedik.  Küj- 
jel  ültette  a  kerten  a  fokhagymát.  Küjjel  köt  a 
kerten  a  fokhagyma  (Háromszék  m.  Vadr.  499b). 

fokhagymára-lépő :  rátartós,  büszke,  kevély 
(Udvarhely  m.  Kolumbán  Samu). 

fokhagymás :  cv..  Fokhagymáson  lépik  (Három- 
szék m.  Vadr.)  Ojan  fokhagymásán  lépik,  lelkem 
istenem,  mintha  hat  ökre  volna  (Udvarhely  m. 
Kolumbán  Samu). 

fbk-háló:  gyékényes  gyalom  (Csongrád  m. 
Algyő  Hermán  0.  Halászat  K.). 

fok-hegy:  legszéle  v.  éle  vminek.  Fokhegyén 
áll  (pl.  pohár  az  asztal  szélén,  kecske  a  szirt 
élén)  (Háromszék  m.  Vadr.)  Ne  tedd  azt  a  kos- 
sót oan  fokhé'gyre  azonn  az  asztalon,  te,  met  ma 
bizon  ma  mégfiadzik  [darabokra  törik]  (Három- 
szék m.  Győrffy  Iván). 

FOKOS:  1.  vaskos.  Milyen  fokos  könyv  lesz 
ebből  a  sok  Írásból?  (Udvarhely  m.  Nyr.  IX.230). 
Fokos  marha:  széles  testű,  jól  kiálló  tagokkal 
(Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  fejsze,  nehéz  fejsze 
(Dráva  mell.  Nyr.  V.380;  Eszék  vid.   Nyr.  VEI. 


279;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284;  XVH. 
191);  3.  csákány  (Székelyföld  Tsz.). 

POKOZ :  befűz  (cérnát  a  tű  fokába)  (Székely- 
föld Tsz.). 

belé-fokoz:  c^  (Székelyföld  Tsz.). 

POKOZÓ:  hőmérő  (Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII. 
476). 

POLD :  megdob  (pl.  labdával)  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

méf-fód:  cv  (Eger  vid.  Nyr.  XVn.476). 

POLHENKA:  teljes  viola  (Rozsnyó  Nyr.  VIIT. 
564). 

POLÓC  (Soprony  m.  Hegykő  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.;  folyosz  Fertő  mell.  MNy.  III.244): 
pára,  pálha  (floss;  átlyukasztott  kéreg-  v.  fa- 
darabok V.  gyékény-úszók,  a  melyeket  a  háló- 
zatok fölére  fűzve  kötnek,  hogy  úszva  járjanak 
a  vízen). 

[POLT],  PÓT:  1.  keréktalp  (Baranya  m.  Tsz.); 
2.  falka,  csorda,  csapat  (marha,  ökör,  lúd)  (Deb- 
recen Hajdú  Nagysándor;  Hegyalja  Nyr.  VI, 
425;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.477). 

folt-erdő:  erdőszakadék  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

fót-zsir:  arckenőcs  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVni.142). 

fóton-fót:  sokfoltú,  rongyos  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.328). 

[POLTIKA],  PÓTIKA:  foltocska  (Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.255). 

POLTOCSKA:  rántott  tésztanemú  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

POLY,  POLY-IK:  1.  fut.  Foj  a  bab  a  lécre 
(Rimaszombat  Nyr.  XVII.525);  2.  forgalomban 
van.  Ez  a  pénz  már  nem  folyik  (Bars  m.  Zeliz 
vid.  Nyr.  XIV.287). 

le-foly  (lé-fol) :  lehull  (mind  v.  majdnem  mind 
—  a  gyümölcs  a  fáról,  a  szőllőszem  a  fürtről) 
(Dunántúl  Nyr.  XVIII.42;  Soprony  m.  Rábaköz 
Nyr.  in.281;  Somlyó  vi*l.  Nyr.  XIV.140). 

[POLYADZÁS],  PAJADZÁS:  párosodás,  üze- 
kedés.  Ha  [a  tehén]  nem  lenne  barnyuzó,  azótá- 
tól  fagva  tá  elérte  vóna  újból  a  fajadzás  (Kis- 
Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.336). 

POLYAM  {fojám  Szatmár  Nyr.  VII.282). 

PÓLYÁMAT:  1.  kis  hegyi  patak  (Deésakna 
Nyr.  1.381);  2.  folyamodvány  (Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  Vn.525;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 

XVI.284). 

POLYAMOSZ-IK  {folyamoszok) :  folyamodik 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VII.525). 


615 


POLYAR— FOLYÓKA 


FOLYÓS— FONA 


616 


FOLYÁR  [fojár,  folár):  1.  folár,  folyár:  ki- 
csapongó, parázna  (Vas  m.  Ság  Kresznerics  F. 
Szótár  1.166;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Göcsej 
MNy.  11.411);  2.  fojár,  folyár:  esőtől  támadt 
vízfolyás,  patakocska  (Szatmár  vid.  Tsz.;  Szat- 
már  m.  Porcsalma  Nyr.  VIII.523). 

FOLYÁS:  a  tavaszkor  duzzadó  lápok  folyós 
erei  (Bereg  m.  Dercén  Hermán  0.  Halászat  K.). 

folyás-írás :  írás,  kézírás.  Könyvet,  táblát  csak 
elolvasok  én,  uram,  de  a  folyás-írást  má  nem  igen 
értem  (Székelyföld   Nyr.  XI.  180;   Győrffy  Iván). 

1.  FOLYAT:  folyó,  élő  víz  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
166;  Budenz-Album  161). 

2.  FOLYAT  {faját  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva 
Nyr.  XV.336;  fojat  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XIL384;  fójat  Székelyföld  Nyr.  XVn.137;  folat 
Somogy  m.  Nyr.  XIV.479;  Somogy  m.  Nemes- 
Déd  Nyr.  VIII.525) :  1.  párosodik,  üzekedik  (télién) 
(Somogy  m.  Nyr,  XIV.479;  Rimaszombat  Nyr. 
XV.429;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  Xn.384; 
Szatmár  vid,  Tsz.;  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva 
Nyr.  XV.336;  Székelyföld  Nyr.  Vni.461;  XVII. 
137;  Kiss  Mihály);  2.  párosodtat,  üzekedtet  (te- 
henet) (Palócság  Nyr.  XXI.419.  506;  XXn.34); 
3.  folati  a  szömit  a  böcce:  folyik  a  szeme  (So- 
mogy m.  Nemes-Déd  Nyr.  VIII.525). 

meg-folyat:  megüzekedik  (tehén)  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.217). 

[FOLYATÓS],  FOJATÓS:  folyékony.  Fojatós 
orvosságot  meg  port  rendűt  neki  a  doktor  ( Fehér 
m.  Iváncsa  Nyr.  XVI.334). 

FOLYDOGÁL  {folydogál  Háromszék  m.  MNy. 
VI.357). 

FOLYÓ:  keréktalp.  Kerék  folyója  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

folyó-bab:  futó  paszuly  (Rimaszombat  Nyr. 
XVII.525). 

folyó-füzfa :  litium  barbarum  (Gömör  m.  Tsz.). 

folyó-gazember :  legnagyobb  gazember  (Ma- 
rosvásárhely Nyr.  IX.428). 

folyó-gerenda :  keresztgerenda  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.426;  Sárospatak  Nyr.  XVII. 
527;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János). 

folyó-hintó:  [?].  Neked  adom,  neked  bársony 
folyó  hintóm  (Székelyföld,  Szombatfalva  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.60). 

fölfolyó:  1.  fölfutó.  Felfolyó  virág  (Bars  m. 
Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.287) ;  2.  folyondár  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

FOLYOGÁR:  tölgyfa-derékból  vájt  hajócska 
(Fertő  mell.  MNy.  m.244). 

FOLYÓKA:  1.  szulák  (convolvolus)  (Heves 
m.  Névtelen  1840) ;  2.  nyitott  csatornácska  (He- 
ves m.  Névtelen  1840;  Kolozsvár  Szinnyei  József.) 


FOLYÓS.  Folyós  viz:  az,  a  mely  a  partot 
rongálja.  A  ponty  a  legfolyósabb  szirtokon  jár 
(Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.) 

FOLYOSÓ  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  V.222 ; 
fojosó  Baranya  m.  Ormányság  Tsz.;  Tisza-Dob 
Nyr.  XX.240;  Rimaszombat  Nyr.  XX1.336;  folosu 
Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.575;  Göcsej  Tsz.):  1. 
fojosó,  folosu:  csúz  (Göcsej,  Baranya  m.  Or- 
mányság Tsz.).  Folosu  fújjon  fel!  (Göcsej  Tsz.); 
2.  fojosó,  folosu,  folyosó:  orbánc  (Zala  m.  Hetes 
Nyr.  XIX.575;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.240;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  V.222;  Rimaszombat 
Nyr.XXL336);  Z.  fojosó:  nátha  (Hely  nélkül  Tsz.). 

[FOLYTÁST],  FOJTÁST:  folyvást  (Székely- 
föld Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr.  370.  499b). 

FOLYTAT  (fojtat):  folyat,  folyni  hagy.  Végig 
folytatta  az  úton  a  szotyorból  a  káposztának  a 
levit  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  A  tilost  folytatja:  rossz  úton  jár 
(Kecskemét  Nyr.  IX.376). 

[FOLYVA],  FOLVA:  mindjárt,  azonnal,  rög- 
tön, tüstént  (Mátyusfölde  Nyr.  XV.517;  XIX.512). 
Jobb  vóna  folva  kivibe  kötni.  Folva  röktön  ékütte 
(Mátyusfölde  Nyr.  XX.324).  Folva  hozom  a  kést, 
ha  kell  (Komárom  Király  Pál). 

FON  {fony  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII. 
47;  Veszprém  Nyr.  VIIL328;  Eszék  vid.  Nyr. 
Vin.327). 

be-fony :  megcsal  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVin.47). 

meg-fon :  ellep.  Temettek  a  varjak  [csoportban 
röpültek],  leszálltak  a  kertre  [kerítésre]  s  úgy 
megfonták,  hogy  semmi  se  látcott  ki  belőle  (Csík 
m.  Gyergyó  Nyr.  Xni.328). 

[fonj]. 

fon-cica:  papmacska  (nagyon  szőrös  fekete- 
sárga csíkos  hernyó;  szálat  ereszt,  annál  fogva 
a  gyermekek  fölkapják  és  lóbálják,  s  hozzá  ezt 
danolják:  ,Fon'  cica,  fon'  cica  [azaz:  fonj  cica], 
fonj  nekem  kötelet!'  stb. ;  innen  a  neve)  (Cegléd 
Nyr.  1.183). 

FONA  (/awája  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
557).  Fonója:  fonákja,  visszája  (szövetnek,  ru- 
hának, bőrnek  stb.)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XV1.237; 
Szalonta  Nyr.  Vin.432;  Szeged  Nyr.  Vm.235; 
Debrecen  Nyr.  Vn.l89;  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  Nyr.  XXn.132;  Udvarhely  m. 
Száldobos  Nyr.  IV.93;  Háromszék  m.  MNy.  VL 
327;  Vadr.;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
132;  XXIII.47).  Ma  nem  csalnak  meg,  mét  fonó- 
jára vettem  a  rokojámat  (Székelyföld  Nyr.  XXII. 
132).  Fonójára  fordította.  Nem  látod-e,  hogy  a 
fonóját  vetted  küjjel,  te  ügyetlen!  (Székelyföld 
Kiss  Mihály).  Fonójával  kifordittani.  Az  inget 
fonójára    vetted   (Háromszék    m.    Vadr.).   Fonó- 


617 


FONADÉK— PONCSIK 


FONCSIKA— FONOZ 


618 


járú  vötte  ken  fő  az  ingöt  (Szeged  Nyr.  VIIL 
235).  A  fának  a  fonája:  háncsa  (kérge  alatti 
finom  rostos  része)  (Zala  m.  Orosztony,  Sza- 
bolcs m.  Nyr.  XX1.291). 

[Szólások].  Se  szine,  se  fonája:  nincs  külömb- 
ség  a  külseje  meg  a  visszája  között.  Szine,  fo- 
nája mindegy  (Székelyföld  Nyr.  XXII.  132). 

[FONADÉK],  PONYADÉK:  hajfonat  (Baranya 
m.  Nyr,  V.330). 

PONAK  {fanákisi  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XX1I.557) :  álnok,  ravasz.  Fonák  ember  (Szé- 
kelyföld Kriza;  Udvarhely  m.  Vadr.  499b). 

[1.  FONÁL,  FONAL],  FANAL :  fölraotoUázott 
kender  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476). 

fonál-cúc  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX. 
285;  foná-cuc  Baranya  m.  Baranya-Sz.Lőrinc 
Nyr.  XVII.335):  fonál-mosáskor  v.  -pároláskor 
való  vendégség  [vö.  cnc]. 

fonál-ki:  fonákul,  fonákjával  v.  visszájával 
kifelé  (fordítva)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.327; 
NyK.  III.5;  Győrffy  Iván). 


fonal-potya 
Nyr.  X.431). 


fonál-cúc  (Szatmár  m.  Adorján 


fonal- vető:  garnwerfer  (Szatmár  m.  Krassó 
Nyr.  XV1.335;  Háromszék  m.  Nyr.  X.327). 

[2.  FONÁL],  FONYAL  :  fonogat,  fon.  Á  leányom, 
á  kinek  fonydltám,  eJidt  (Szlavónia  Nyr.  V.62). 

[FONÁS],  FONYÁS :  fonat.  Egy  fonyás  hagyma 
(Hely  nélkül  Nyr.  Vin.522). 

FONATOS  (fontos  Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVIH. 
334;  fonyatos  Alföld  Nyr.  IV.329):  1.  fonatos, 
fontos,  fonyatos:  fonott  kalács  (Tolna  m.  Bátta 
Nyr.  XVIII.334;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIH. 
142;  Alföld  Nyr.  IV.329);  2.  fonatos:  zsírban  ki- 
sütött összefont  tésztás  étel  (fánktésztából)  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.237;  Erdély  Szinnyeiné  Rosen- 
dahl  Hilma). 

fontos-kalács:  fonott  kalács  (Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  n.379.  380.  381.  382). 

PONCA:  bányászmécs  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya és  vid.  Nyr.  XIV.235.  237;  Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  n.376). 

FONCS  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály;  fanc 
Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván;  Csík  m.  Gyergyó 
Kiss  Mihály;  fonc  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos):  rongy, 
rongydarab,  foszlány  [vö.  foncsika]. 

fonc-bone  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.327;  fonca-bonca  Három- 
szék m.  MNy.  VI.327):  cv;  ringy-rongy. 

PONCSIK  {forcsik  Gömör  m.  Kövi  Nyr.  XXI. 
290.  291):  1.  hajfonat  (Palócság  Nyr.  XVIII.560 ; 
XIX.94;  Gömör  m.  Tsz.  Nyr.  XVin.502;  XXH. 
431;  Rimaszombat  Nyr.  IV.560);  kettős  hajfonat 

SZINNYEI:   MAGYAR    TÁJSZÓTÁB, 


(Palócság    Nyr.    XXIIL94);    2.    hagymakoszorú 
(Palócság  Nyr.  XVni.560). 

FONCSIKA  (Tolna  m.  Nyr.  VI.230;  Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  11.220;  Szolnok-Doboka  m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.  Xn.429;  XIII.331 ;  Székely- 
föld Nyr.  V.176;  XVin.560;  XXII.133;  Kiss 
Mihály ;  Háromszék  m.  Tsz.  Kiss  Mihály ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Háromszék  m. 
Ko vászna  Butyka  Boldizsár;  fancsika  hely  nél- 
kül [Pápa  vid.?]  Tsz.;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVIL556;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvarhely 
m.  Nyr.  V.87.  180;  Csík  m.  MNy.  VI.371 ;  Gyer- 
gyó vid.  Kiss  Mihály):  rongy,  rongydarab,  fosz- 
lány [vö.  flancsika,  foncs]. 

[Szólások].  Ennek  a  hetvenhetedik  fancsikája 
[nemzetsége]  es  huncfut  vót  (Csík  m.  MNy.  VI. 
371). 

[FONCSIKÁL]. 

el-foncsikál :  elrongyol  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.323). 

fel-fonesikál :  földarabolgat  (Alföld  Nyr.  XIII. 
382). 

FONCSIKAS:  1.  rongyos.  A  mely  leány  pánt- 
likás, abból  lesz  a  foncsikás  (Marosszék  Nyr. 
XV.426) ;  2.  rongyszedő  (Székelyföld  Nyr.  XXH. 
133).  Fancsikás  zsidó:  rongyszedő  zsidó  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

[FONCSIKÓ],  FANCSIKÓ  =  foncsika  (Szé- 
kelyföld Nyr.  IX.426). 

[FONCSOL], 

fel-foncsol:  földarabol,  szétszaggat  (Alföld 
Nyr.  XIII.382;  Háromszék  m.  MNy.  VI.325; 
Győrffy  Iván). 

PONDOK :  a  gesztenyének  külső  tüskés  burka 
(Zala  m.  Nyr.  IV.174;  Göcsej  Nyr.  n.473;  Vass 
József  1841). 

FONKA:  fonóka  asszony  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  n.218). 

FONÓ :  fonni  való  (Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Háromszék  m.  Vadr.  413). 

fonó-mü :  kender-  v.  len-kévék  (beáztatás  vé- 
gett eggymás  mellé  rakva  és  szorító-fákkal  ösz- 
szefoglalva)  (Zemplén  m.  Deregiiyő  Nyr.  XII.93). 

FONÓKA :  anyámasszony-katonája,  elasszo- 
nyosodott,  puha,  gyáva,  jámbor  ember  (Gömör 
m.  Nyr.  XVn.563;  Székelyföld  Győrffy  Iván). 
Fonóka  ember  (Háromszék  m.  Tsz.) 

FONOLÓD-IK:  bonyolódik  (Háromszék  m. 
MNy.  V1.327;  Vadr.;  Győrffy  Iván)  [yö.finyéíőd-ik]. 

FONOTT:  fonott  kalács  (Torna  m.  Torna- 
Ujfalu  Nyr.  XVn.232). 

FÓNOZ:  újakkal  pótolja  a  kivesző  dohány- 
palántákat (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII.238). 

40 


619 


PONT— FONNYADÓ 


FONNYAN— fordító 


620 


FONT  ifunt  Soprony  m.  Nyr.  XII.382 ;  Repce 
mell.  Nyr.  11.518;  XX.366;  Zala  m.  Kővágó-Örs, 
Révfülöp  Nyr.  XIX.48;  Veszprém  m.  Szentgál 
Nyr.  11.185).  —  Font,  funt:  mérleg  (Soprony  m. 
Nyr.  XII.382;  Velence  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[Közmondások].  Megvagyunk,  mind  a  zsidó 
funtja:  félig-meddig  (Tamási  Nyr.  XXI.526). 

[FONTÁL]. 

ki-fontál :  megzálogol  (Bukovina  Nyr.  VI.472). 

FONTAT:  fonat  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FONTORGAT:  elméjében  forgat.  Ászt  és  fon- 
torgatám,  hogy  megházasoggyam  (Udvarhely  m. 
Oroszhegy  Nyr.  VE.  186). 

FONTOS  {funtos  Veszprém  Nyr.  Vn.233). 

fontos-alma:  eggy  almafaj  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

fontos-talp :  vastag  talp  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

[FONTOSKA],  FUNTOSKA  {funtuska  Győr  m. 
Szigetköz,  Duna-Sz.Pál  Nyr.  Vni.522) :  kis  fa- 
zék, a  mekkorában  eggy  font  húst  meg  lehet 
főzni  (Pannonhalma  Nyr.  XII.187;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek ;  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  VHI. 
142). 

FONTOZ:  fontonként  kimér,  elad  (Székely- 
föld Nyr.  XVII.563). 

[FONTYOROD-IK]. 

össze-fontyorodik  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839 ;  öszve-fontyorodik  Vas  m.  Ság 
Kreszneries  F.  Szótár  1.167):  összezsugorodik, 
összeaszik  (falevél,  virág). 

FONUL :  fonódik  (Háromszék  m.  Qyőrffy  Iván ; 
Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  VI.327;  Nyr.  n.327). 

FONYÁR:  soványka,  száraz  testű  (Szeged 
Nyr.  V.571;  XIX.575). 

FONNYAD  ifonyhad  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
215;  fonnyod  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483). 

FONNYADÉK,  FONNYADÍK:  1.  fonnyadt  v. 
aszott  vmi  (fonnyadt  takarmány  v.  gyümölcs, 
száraz  ág)  (Repce  mell.,  Balaton  mell.,  Szom- 
bathely, Pozsony  m.  Deáki  Bódiss  Jusztin) ;  2.  az 
u  lé,  a  melyben  a  gömböcöt,  véres  hurkát,  kol- 
bászt stb.  kifőzik  (Repce  mell.  Nyr.  XX.411; 
Zala  m.  Tűrje,  Vas  m.  Hossz ú-Pereszteg,  Győr 
m.  Ravazd,  Pázmándhegy  Bódiss  Jusztin). 

FONNYADÓ  ifonnyaduó  Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVIII.47):  1.  kisütött  faggyú  töpörtyüje 
(Balaton  mell.  Tsz.);  2.  az  a  lé,  a  melyben  a 
gömböcöt,  véres  hurkát,  kolbászt  stb.  kifőzik 
(Győr  m.  Tsz.;  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVIII.47;  Vas  m.  Nyr.  XVII.131;  Vas  m.  Ság 
Kreszneries  F.  Szótár  1.167);  3.  disznóöléskor 
és  egyébkor  lefőzött  zsiradék,  a  melyet  ételek- 
hez   nem    szoktak    fölhasználni,    hanem    csak 


csizma-,  hám-  és  szekérkenésre  (Szilágy  m.  Nyr. 
IX.477). 

[FONNYAN]. 

még-fonnyan :  megfonnyad  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XVn.563). 

FONNYASZT  [fonyhaszt  Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  IX.285) :  nagyjából,  félig-meddig  meg- 
főz, abárql  (húst,  disznótüdőt,  májat,  szalonnát, 
hurkát).  Én  ma  kalhászt  fonnyasztottam ;  a  fony- 
nyadóból  [a  kolbász  kifőtt  vizéből]  meg  jó  kis 
levest  főzök  (Vas  m.  Nyr.  XVn.131). 

[FONNYASZTÓ]. 

fonyasztó-zsir :  az  a  zsiradék,  a  melyet  a 
disznóaprólék  leverői  lefölöznek  (Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  H.376). 

[FONNYATAG],  FONYATAG:  hervatag  (Kap- 
nikbánya és  vid.  NyK.  11.376). 

FONNYÓ :  kifőzött  kövér  disznóhúsnak  a  leve 
(Békés  m.  Sárrét  Nagy  Sándor). 

FORDÉNT:  fordít  (Göcsej  Nyr.  III.180). 

FORDÍT  {fardittanyi  Zala-Szántó  Halász  Ig- 
nác) :  szerez.  Ha  az  ember  nekifog  a  dolognak, 
éty  kis  pénzt  vagy  akármit  csak  lehet  fordítnya 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  n.562). 

[Szólások].  Fordiccsa  a  szavát:  más  értelmet 
ád  a  szavának,  más  tárgyra  tér  át,  más  oldal- 
ról fogja  föl  a  kérdést  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Házos  ember  vót.  asztán  mégis  forditott:  mást 
szeret  (Soprony  m.  Miháli,  Kisfalud  Nyr.  XXII. 
473). 

[kl-fordit]. 

[Szólások].  Kifordiccsa  magát:  botrányosan, 
illetlenül  öltözködik  v.  viselkedik  v.  beszél  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

még-fordit:  1.  agyaggal  bevon,  megsikárol 
(csürföldet).  Siessetek,  emberek,  a  méréssel,  me 
még  ma  meg  is  kell  hagy  fardiccsuk  a  csűr  föggyit 
(Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.283);  2. 
megszolgál  (vkinek  vmit),  viszonoz.  Ha  isten 
felsége  őket  meghagyja,  ők  es  mégfordittyák  kégy- 
meté'knek  fáraccságát  (Moldva,  Klézse  Nyr.  III. 
285). 

FORDÍTÁS :  1.  ferdítés,  elcsavarás,  miskulán- 
cia.  Fordittás  van  a  dologba  (Székelyföld  Györffy 
Iván) ;  2.  új  bornak  ócska  seprőre  öntése  (Zemp- 
lén m.  Mád  Nyr.  VI.285). 

[Közmondások].  Fordittása  van  minden  dolog- 
nak: két  oldala,  egyenes  és  ellenkező  értelme 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FORDÍTÓ  (fordittó):  1.  ajtókilines  fordítója, 
emelője  (Csongrád  m.  Szegvár,  Bodrogköz  Nyr. 
XVII. 563).  Ne  keresd  mán  ázt  á  kúcsot!  Vedd  ki 
á  fordítót  á  zájtóbú,  osztdn  annyi  lesz,  mintha 
bezárnád  (Dorozsma  Nyr.  XVII.564) ;  2.  fakilincs 
(Kis-Kúnság,  Debrecen,  Bodrogköz,  Erdély,  Szol- 


621 


FORDÍTOTT— FORGATÁS 


FORGATYU— FORGÓS 


622 


nok-Doboka  m.  Domokos  és  hely  nélkül  Nyr. 
XVII.563.  564;  Székelyföld  Győrűy  Iván);  3.  [csiz- 
madia-eszköz:] jókora  karó,  amelyen  a  csizmát 
ÍJ  talp  föl  varrása  után  színére  fordítják  (Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  T.74 ;  Bodrogköz  Nyr. 
XVII.564). 

[FORDÍTOTT] 

forditott-ember:  álnok,  ravasz  ember  (Udvar- 
hely m.  Vadr. ;  Kriza). 

fordított-kása :  kása,  melyet  a  bográcsban 
eggy  ügyes  rándítással  megfordítanak  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  VIII.86;  Korda  Imre). 

FORDUL  {he-fordü&k  Eszék  vid.  Nyr.  VII.277; 
fordil  Eszék  vid.  Kopács  Nyr.  V.220)  [vö.  borául]. 

el-fordul:  elmegy.  Hova  lett  apád?  —  Most 
fordula  el  valamerre  (Székelyföld   Kiss    Mihály). 

[Szólások].  Elfordul  a  dolga:  jóra  v.  rosszra 
fordul  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Elfordult  a 
betegsége:  elmúlt  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János). 

fel-fordul:  1.  fölmegy,  rövid  időre  fölszalad, 
benéz  (vkihez)  (Székelyföld  Győrífy  Iván).  Maj- 
tég  felfordulok  felétek  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Holnap  reggel  felfordulok,  s  eligazítjuk  a  dolgot 
(Maros-Tordam.  marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád) ; 
2.  fölül,  fölpattan  (lóra)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Felfordúla  szépen  jó  barna  lovára.  Felfordula 
frissen  piros  pej  lovára  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  1.178.  563;  III.6);  3.  zavarossá  válik  (a 
bor)  (Dunántúl  Nyr.  V.128;  Bódiss  Jusztin). 

le-fardul:  letelik,  eltelik,  elmúlik.  Sak  jó, 
sak  rassz  lefardult  azóta  (Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.457). 

PORDULÁSZ :  fordulgat  (Göcsej  Nyr.  XIV.164; 
Budenz-Album  158). 

FORDULÓ:  ^  eggy  odamenetel  és  eggy  visz- 
szajövetel  (pl.  takarodásnál,  hajózásnál)  (Fehér 
m.  Nyr.  X.189;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.571); 
2.  a  határnak  azon  része,  a  melyet  eggyszerre 
mívelnek.  Alsó,  felső,  középső  forduló  (Székely- 
föld Tsz.). 

FORDULT:  fordít  (Dunántúl  Nyr.  V.180). 

FORGA :  folyóvíz  kanyarodása  (Vas  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.221 ;  Vas    m.  Kemenesalja  Tsz.) 

[FORGÁCS]. 

forgács-fánk:  csőröge  (ciframetélő vei  kiszab- 
dalt csipkés  szegélyű  tésztaszalagok  zsírban  ki-  í 
sütve)   (Balaton  mell.    Tsz.;    Tata   vid.   Csaplár  j 
Benedek ;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.  ' 
94;  Szatmár  m.  Nyr.  XIX.381).  | 

í 

FORGAT :  másodszor  szánt  (Székelyföld  Tsz.)  j 

FORGATÁS  (Háromszék  m.  Vadr.  369;  for-  \ 
gatás  Palócság  Nyr.  XXI.504) :  másodszori  szán-  j 
tás. 


FORGATYTJ  {forgattyú,  forgattyú):  1.  for- 
gató (vmely  gépezet  forgatója)  (Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek);  2.  ablakra  alkalmazott 
bádog  füsthajtó  (Bodrogköz  Tsz.  121a);  3.  pör- 
getyü  (játékszer,  a  melyet  a  végére  csavart  fo- 
nalspárga hirtelen  megrántásával  hoznak  for- 
gásba) (Bodrogköz,  Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVII.563)  [vö.  fergetyű]. 

,  FORGÓ :  1.  örvény  (Fertő  mell.  MNy.  III.243 ; 
Érsekújvár  Nyr.  VII.40 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
242);  2.  forgószék,  a  melyben  a  kis  gyermek 
járni  tanul  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839);  3.  az  a  hely,  a  hol  a  szántók  megfordul- 
nak (Hely  nélkül  Nyr.  11.380);  4.  a  vezérrúd 
hátulján  álló  vaskarika,  a  melybe  a  fágyó-kötél 
szolgál  (Tihany  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[Szólások].  Forgólag  bír  (szántót  v.  kaszálót, 
a  melyet  kicsiny  volta  miatt  nem  érdemes  föl- 
osztani): többed  magával  közösen  bírja,  úgy 
hogy  évenként  váltakozva  használják  (Három- 
szék m.  Kiss  Mihály)  [vö.  virgó-föld]. 

forgó-játók:  körbeforgó,  forgós  komédia  (rin- 
gelspiel)  (Rimaszombat  Nyr.  IV.560). 

forgó-karika:  érckarika,  a  mely  a  suhogó- 
ostor  szíját  a  telekkel  összefoglalja  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

forgó-kő :  köszörűkő  (Tolna  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.221). 

forgó-víz:  lassú  folyású,  mély,  örvényes  víz 
(Miskolc  Hermán  0.  Halászat  K.). 

FORGÓD-IK  {fargód-ik  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXnL46):  1.  forgolódik  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
165;  Budenz-Album  159);  2.  siet  (a  munkával), 
serénykedik  (Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr. 
Vn.283;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXn.456; 
XXIII.46).  Jól  kell  forgódnod,  hogy  valamire 
mehess  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

[FORGÓDÓ],  FORGUDÓ  (Göcsej  Nyr.  11.87; 
fprgudu  Göcsej  Nyr.  XIV .449;  forgudúk  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  IV.39):  1.  forgudúk:  vendégség  al- 
kalmával főző  és  fölszolgáló  nőszemélyek  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  IV.39);  2.  forgudó,  forgudu:  ügyes 
(Göcsej  Nyr.  n.87;  XIV.449). 

[FORGOLÓD-nC]. 

[Szólások].  Jóban  forgolódik:  vmi  kellemes 
dolgot  végez  (Békés  m.  Gabányi  Endre). 

[FORGOLÓDÓ]. 

fenforgolódó :  vendégség  alkalmával  fölszol- 
gáló személy  (Háromszék  m.  MNy.  VI.327;  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván). 

PORGOLÓDZ-IK :  forgolódik  (Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  I.l). 

FORGÓS:  1.  mindenes  cseléd  (a  kinek  meg- 
határozott kötelessége  nincsen,  hanem  ezt  is, 
azt  is  végeztetnek  vele,  a  hogy  a  szükség  kí- 
vánja) (Bodrogköz  Nyr.  XVII.563);  2.  kificamo- 

40* 


623 


FORGOSOD-IK— FORMARK 


FORMÁS— FORR 


624 


dott  forgóesontü  (szarvasmarha)  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

forgós-galamb :  eggy  galambfaj  (Szeged  Csap- 
lár Benedek). 

[PORGÓSOD-IK]. 

meg-forgósodik :  a  forgócsontja  kificamodik 
(szarvasmarhának)  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[FORGOTT], 

forgott  -  szorgott :  járt  -  kelt,  jártas  -  költés. 
Világba  forgott-szorgott  ember  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.359). 

[PORHANT]. 

[Szólások].  Ez  a  vella  forhantba  van;  nem  hasz- 
nálják, mert  van  másik  (Veszprém  m.  Nyr.  VIII. 
224). 

FORINT  {forejnt  Somogy  m.Alcsok  Nyr.  XXIII. 
41 ;  forént  Zala.  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr. 
XIX.48;  Eszék  vid.  Nyr.  Vn.278;  for'ént  Zala  m. 
Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.48). 

FORINTOS :  nagy-boltos  (Tolna  m.  Fölső-Nyék 
Nyr.  VI.274). 

forintos-föld;  eggy  katasztrális  hold  (Jász- 
Kisér),  12750"  (Kunhegyes  Nyr.  XVII.576). 

1.  FÓRIS,  FÓRIZS :  drót,  drótocska  (a  mely- 
lyel  vmely  ruhadarabot  megtűznek  v.  a  melyre 
cérnát,  pamutot  tekernek  rá)  (Vas  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.222 ;  Győr  m.  Győr-Sz.Márton,  Páz- 
mándhegy  Bódiss  Jusztin). 

2.  FÓRIS:  fonálon  levő  görcs,  sodrék  v. 
csomó  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

FÓRISOS,  FÓRIZSOS :  sodrékos,  csomós 
(fonal,  t.  i.  olyan,  a  melyet  rosszul  v.  rossz 
anyagból  fontak,  s  így  szakadós  lett  fonás  köz- 
ben, úgy  hogy  minduntalan  össze  kellett  az  el- 
szakadt végeket  sodorni,  s  ez  által  helyenként 
csomók  támadtak  rajta)  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.  127a;  Győr  m.  Bódiss  Jusztin). 

FORMA  [furma  Félegyháza  Nyr.  XIV.186; 
Torontál  m.  Majdan  Kálmány  L.  Szeged  népe 
III.178;  Palócság  Nyr.  XXII.34;  furmá  Gömör 
m.  Nyr.  XVIII.453) :  arckép.  Megkütte  a  formáját 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.474).  —  Formá- 
lag:  formán  (Székelyföld,  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.533). 

FORMÁL :  csűr-csavar,  elferdít,  más  értelmet 
ad  (a  beszédnek)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

el-formál :  cv.  Jól  el  tuggya  formálni  a  dolgot, 
mintha  nem  is  úgy  volna  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[PORMÁLÓD-IK]. 

el-formálődik :  formáját  elhagyja,  megválto- 
zik (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

FORMARK ;  elő  vásár.  Formark  hetibe :  vásár 
előtt  való  héten  (Debrecen  Nyr.  IX.476). 


FORMÁS  (Szeged  Csaplár  Benedek;  furmás 
Palócság  Nyr.  XXII.34) :  szép  alakú,  csinos  arcú. 

PORMÁSÚ:  formájú.  Ijen  v.  uján  formású: 
ilyen  v.  olyanforma  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
305;  Korda  Imre). 

FORMÁTLAN:  halavány,  sápadt  (pl.  beteg- 
ség után)   (Baranya  m.   Csúza  Nyr.   XVIII.  142). 

[FORMÁZ]. 

ki-formáz:  megalkot.  Az  ördög,  mikor  kifor- 
mászta  az  embört,  nem  bírta  talpra  alítani  (Csong- 
rád m.  Tápé  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.178). 

le-formáz :  levesz  (arcképet),  lefényképez. 
Engem  is  leformáztak  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.474). 

mök-furmáz:  megalkot.  [Az  ördög]  mökfur- 
mászta  [az  embört]  (Torontál  m.  Majdan  Kálmány 
L.  Szeged  népe  III.178). 

PORMÁZ-IK,  FORMÁDZ-IK:  hasonlít.  Hozzá 
formázik  v.  formádzik  (Fehér  m.  Nyr.  X.186; 
Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Brassó  m.  Hét- 
falu MNy.  VI.331;  Nyr.  11.327;  Győrffy  Iván). 
Egészen  a  zannyára  formádzik  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.285).  Ez  a  gyerök  az  annyára 
formádzott:  ütött  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.356). 
Báformádzott  a  gyerek  az  apjára  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.571). 

é-formádzik :  elüt  (tőle),  nem  hasonlít  (hozzá) 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.571). 

FORMINT  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.  143; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.222;  Tsz.  339b; 
furmint  Abaúj  m.  Névtelen  1839;  Kassa  vid. 
Nyr.  IX.557;  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432; 
Zemplén  m.  Tolcsva  Nyr.  IX.480) :  sárga  szöllő- 
faj. 

FORMÍT :  hasonlít.  Nagyon  formit  az  apjához. 
Nagyon  formtttya  az  apja  képét  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

FORMONDOR,  PIRMENDER,  FÜLMENDÖR: 

1.  formondor:  gyám  (Dunántúl  MNy.  V.67);  2.  fül- 
mendör:  szolga,  urasági .  inas  (Szeged  Nyr.  I. 
136);  3.  firmender:  kisbíró  (Kassa  vid.  Nyr.  XVII. 

238). 

FOROG :  párosodik  (kutya)  (Balaton  mell.  Tsz. ; 
Szatmár  m.  Nyr.  XIX.382). 

meg-forog :  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FOROGVÁNY :  kőgomb  [? talán:  kőgömb]  (Szé- 
kelyföld Nyr.  V.377). 

[FORR],  FORR-IK:  fakad  (víz,  forrás).  Az  a 
víz  onnat  foj,  em  meg  innét  forrik  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  III.4). 

[ki-forr]. 

[Szólások].  Kiforr  belőle  a  titok:  kikottyantja, 
nem  bírja  magában  tartani  (Kecskemét,  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


625 


FORRACS— FORRASZTÓ 


FORRÁZ— FORTYOG 


626 


le-forr:  lecsillapodik  (harag)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.337;  Győrffy  Iván). 

FORBÁCS :  fabuckó,  kiforradt  kéreg,  a  mely- 
ből a  pásztorok  ivó-kupát  készítenek  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

[FORRAD]. 

fel-forrad :  1.  fölforr ;  2.  fölfortyan,  fölbosszan- 
kodik, haragra  lobban  (Székelyföld  Nyr.  XVII. 
564). 

ki-forrad :  kiduzzad  (az  ökörre  sütött  bélyeg, 
az  élő  fába  tett  metszés)  (Borsod  m.  Ónod  vid. 
Nyr.  XVn.564). 

[FORRADÁS],  FORADÁS :  (hirtelen)  fölforrás. 
Várj  eggy  kicsint,  me  csak  eggy  foradás,  s  miny- 
gyárt  kíszen  van  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XVII.564). 

[FORRAJ],  FORAJ :  fölforralt  tejnek  fölső  hár- 
tyája (Abaúj  m.  Névtelen  1839). 

[FORRALINT],  FORROLINT :  hirtelen  föl- 
forral (Háromszék  m.  Vadr.  512b).  Megforrolin- 
totta  a  fejecskét  (Háromszék  m.  Vadr.  553). 

FORRAMAT:  1,  forrni  kezdés  (Székelyföld 
Győrffy  Iván) ;  2.  folyam  eredete,  folyam-tő 
(Székelyföld  Nyr.  1.381;  Háromszék  m.  Vadr.; 
Győrffy  Iván).  Ittam  a  Maros  forramatjáhól  a 
gyergyói  havason   (Háromszék  m.  MNy.  VI.327). 

[FORRAN]. 

fel-forran :  1.  hirtelen  fölforr ;  2.  haragra  lob- 
ban (Hegyalja  Tsz.  127ab). 

FORRANAT:  buzzanat  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

FORRÁSÚ:  állású,  testalkotású.  Jó  forrású 
állat  (Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVII.564). 

FORRASZT  {fóraszt  Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XVII.286):  1.  forraszt,  fóraszt:  forral  (pl.  vizet) 
(Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.89 ;  Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVII.286);  2.  forraszt:  tervez,  elmé- 
jében forgat,  vmiben  fáradozik.  Mit  forraszta- 
nak azok  az  emberek?  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[meg-f orraszt]. 

[Szólások].  Megforrasztották  a  vásárt:  meg- 
kötötték az  alkut  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FORRASZTÁS :  házasságszerzés,  házasság- 
tukmálás  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FORRASZTÉK  (forrászte'k) :  aludttejből  ké- 
szült étel  (Gömör  m.  Krasznahorka- Váralja  Nyr. 
in.l84;  XVin.502). 

[FORRASZTÓ]. 

[Szólások].  Forrasztójába  van  (vmely  dolog): 
most  tervezik,  most  fáradoznak  benne,  most  ütik 
nyélbe  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


FORRÁZ  {fóráz  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

le-forráz:  leszid,  megpirongat  (Tata  vid.  Nyr. 
V.473). 

[FORRÍT]. 

fel-forrít:  föiforral  (Esztergom  vid.  Nyr.  XI. 
381). 

FORRÓ  {fóró  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII. 
191). 

FORRÓZ  {fóróz  Szatmár  m.  Nyr.  VIII.  141): 
1.  fóróz,  forróz:  forráz  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.223;  Szatmár  m.  Nyr.  Vni.141);  2.  for- 
ráz: a  pálinkának  valót  forró  vízzel  bekeveri 
(Háromszék  m.  Vadr.;  Kiss  Mihály). 

le-forróz:  leforráz  (Szolnok  Nyr.  X.429;  Pa- 
lócság Nyr.  XXIII.94). 

még-fóróz:  megforráz  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

össze-fóróz:  összeforráz  (Szatmár  m.  Nyr. 
Vni.141). 

FORRÓZÁS :  pálinkafőzéshez  készített  maláta 
(Háromszék  m.  Vadr.  499b). 

FORSNYI :  vastag  deszka  (Bars  m.  Nyr.  XVIII. 

384). 

FORSPONT  {fospont  Székelyföld  Győrffy  Iván ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  frospont 
Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.505;  Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.378;  frospontos  Monostor 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.58 ;  rospont  Dunán- 
túl MNy.  V.67 ;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
1.213;  trospont  [?]  Gömör  m.  Majom  Nyr.  XVIII. 
373). 

FORTÉLY:  csökönyösség.  Fortélyt  vert  belé: 
addig  verte  [a  lovat],  a  míg  csökönyös  lett. 
Fortély  van  benne  (Székelyföld  Kolumbán  Samu). 
Fehér  lova  fortélyt  kapott,  véle  az  árokba  ugrott 
(Székelyföld,  Medösér  Arany-Gyulai  NGy.  Hl  83). 

FORTÉLYOS:  csökönyös  (Székelyföld  Kolum- 
bán Samu). 

FORTYAN  {frottyan  Nagy-Kőrös  Arany-Gyulai 
NGy.  1.420). 

[Szólások].  Haragra  fortyant :'  liskvagra  lobbant 
(Pápa  vid.  Tsz.).  Mérögre  frottyant:  cc  (Nagy- 
Kőrös  Arany-Gyulai  NGy.  1.420). 

föl-fortyan:  1.  hirtelen  fölforr  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.325).  Alig  tettem  a  tűzhöz,  már  föl- 
fortyant (Pápa  vid.  Tsz.);  2.  haragra  lobban 
(Zala  m.  Nyr.  n.427;  Balaton  mell.,  Hegyalja 
Tsz.;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Székelyföld 
Csaplár  Benedek,  Andrássy  Antal  1843,  Kriza; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.325). 

FORTYOG :  forty  hangot  ad  (a  megázott  csiz- 
mában a  vizes  kapca  menés  közben)  (Három- 
szék m.  Tsz.)  [vö.  fotyog]. 


627 


FORTYOGÓ— FOSOZ 


FOSTARANGOS— FOSZTOL 


628 


FORTYOGÓ:  nagy  zúgással-forrással  föllö- 
vellő ásványvízforrás  (Székelyföld  Kriza). 

FOS:   híg  sár  (Háromszék  m.  MNy.  VI.244). 

FOSÁBOS :  fosos.  Be  fosábos  lett  ez  a  gyermek 
(Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVI1.564), 

FOSADÉK:  sok  apró  hitvány  gyermek  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

FOSnCA:  kis  fos,  gyermekfos  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

FOSIKÁL[-IK] :  gyakran  fosik  apránként  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

FOSIKÁS :  hasmenős  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

FOSÓ :  eggy  szőllőfaj  (Bereg  m.  Dercén  Nyr. 
XX.432)  [vö.  fosóka-szölö]. 

fosó-gém:  1.  hamvas  gém  (ardea  cinerea) 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.279);  2.  [nép- 
etimológia] fotogén,  petróleum  (Tiszahát  Nyr. 
VIIL178). 

fosó-homok:  kút  fenekén  levő  híg  homok, 
mely  a  lejjebb-ásást  ömledezésével  gátolja  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

[FOSÓD-IK]. 

ki-fosódik:  foshoz  hasonlóan  kilövellik  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[FOSÓKA]. 

fosóka-szilva :  eggy  szilvafaj  (Nógrád  m.  Nyr. 
IV.122;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323). 

fosóka-szőlő :  világos  színű  szőllőfaj,  a  mely 
hasmenést  szokott  okozni  (Pécs,  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  n.224)  [vö.  fosó]. 

FOSOL:  pletykázik  (Csík  m.  Nyr.  Vn.92). 

FOSOS:  1.  sáros,  lucskos,  sárvizes  (út,  ruha 
alja)  (Székelyföld  Nyr.  V.221;  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.244.  328 ;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  csúfszájú,  pletykázó, 
hírhordó.  Fosos  fejérnép  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

fosos-tehén :  mindent  kibeszélő,  mindenkit  le- 
gyalázó ember  (,bármerre  jár,  mindenütt  elron- 
dítja a  helyet')  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.432). 

FOSOSKOD-IK:  pletykázik  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

FOSOSOD-IK :  besárosodik,  csatakosodik,  lucs- 
kosodik  (ruha  alja)  (Székelyföld  Tsz.  [itt  fosodni 
hiba];  Ferenczi  János). 

bé-fososodik :  cv.  Ebb'  a  rusnya  csatakos  üdöbe 
egésszen  béfososodék  a  fessingem  ajja  (Székelyföld 
Győrífy  Iván). 

FOSOZ:  szántszándékkal  besároz  (Székely- 
föld Tsz.). 


FOSTARANGOS:  pletykázó,  szószátyár,  hír- 
hordó (asszony)  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell. 
Nyr.  XVin.479;  Háromszék  m.  Vadr.  499b). 

FOSTAT :  fecskend  (Székelyföld  Győrffy  Iván) 
[vö.  festet]. 

fő-fostat:  föllövell.  A  [királyi  vár  udvarára 
bésuppant  negyven  mázsás  buzogány]  héjiről  úgy 
föfostatott  a  víz,  mind  égy  szivárván  (Udvarhely 
m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  446). 

lé-fostat:  lefecskend.  Jancsi  a  bozzafa-pus- 
kájává  min  lefostatta  vízzel  a  kalapomot  (Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

FOSTATÓ :  fecskendő,  bodzafából  készült  kis 
kézi  vízipuska  (Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.327;  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.   Uzon  Erdélyi  Lajos)   [vö.    festető]. 

FOSTOROS :  sáros,  lucskos,  csatakos  (Torockó 
Kriza ;  Székelyföld  Kriza ;  Háromszék  m.  Vadr.). 

FOSTOS  ifosztos  Székelyföld  Tsz.):  1.  fostos: 
fosos  (Tolna  m.  Simontornya  Nyr.  V.  238 ;  Heves 
m.  Névtelen ;  Csallóköz  Szinnyei  József) ;  2.  fosz- 
lós: lucskos  (Székelyföld  Tsz.;  Ferenczi  János). 

fostos-babuta :  büdös  banka  (Soprony  m.  Hor- 
pács  Nyr.  IV.  182). 

fostos-budboka :  c^  (Somogy  m.  Nyr.  XVII.224). 

FOSZL-IK :  vedlik  (madár)  (Háromszék  m.  Tsz.). 

FOSZLÁK:  foszlós,  könnyen  foszló  (Pest  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.224). 

FOSZLÁKOS :  a  (Pest  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
n.224), 

FOSZLÁNOOS :  rongyos,  szakadozott  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.). 

FOSZLÁNG:  1.  foszlány,  ruhának  lefityegő 
rongyos  része  (Székelyföld  Tsz.);  2.  fityegő 
ruha,  kabát,  hacuka  (Balaton  mell.  Tsz.  127b. 
150b). 

[FOSZLÁNGOS]. 

foszlángos-inu :  inci-finci,  gyenge  ember  (Fehér 
m.  Nyr.  V.36>. 

FOSZLÁNY:  asszonyoknak  ujjatlan  mellény- 
kéje   (Szlavónia  Akadémiai  Értesítő  1893.  611). 

FOSZT ALÉK:  lefosztott  kukoricahéj  (Alföld 
Nyr.  Xin.383). 

FOSZTÁS  {f osztás) :  cv)  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
502). 

FOSZTIKA :  rongy,  rongydarab,  foszlány  (Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.327;  Vadr.;  Győrífy  Iván). 

FOSZTÓKA:  kukorica  v.  tollfosztás  (Alföld 
Nyr.  XUI.383). 

[FOSZTOL]. 


629 


FOSZTOLÓD-IK— FŐ 


FÖCSÖREG— FÖL 


630 


fel-fosztol:  fölemel,  fölemeli  a  szoknyáját, 
pendelyét.  Felfosztolta  a  pendejét.  Felfosztolia 
a  leányt  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  fosztorgaf]. 

[POSZTOLÓD-IK]. 

fel-fosztolódik :  a  szoknyáját,  pendelyét  föl- 
fogja, fölemeli  v,  az  alsó  szélét  a  korckötésbe 
beleaggatja,  liogy  víz  v.  sár  ne  érje  (Székely- 
föld Tsz.;  Győrffy  Iván). 

[POSZTOLÓDZ-IK,  POSZTOLÓZ-IK]. 

fel-fosztolódzik,  fel-fosztolózik :  oj  (Erdély 
Nyr.  XVII.564;  Székelyföld  Kiss  Mihály).  Úgy 
felfosztolódzott,  hogy  szinte  meglátszott  mindene 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

POSZTOK;  1.  foszlányos,  szakadozott,  kopott, 
rongyos  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.224 ;  Vas 
m.  Ság  Kresznerics  F.  Szótár  1.169;  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.);  2.  elevenen  lekoppasztott 
(szárnyas  állat).   Fosztor  kakas  (Győr  m.  Tsz.). 

POSZTORGAT:  emelget,  emelgeti  vkinek  a 
ruháját  (Győr  m.  Tsz. ;  Czech  János)  [vö.  f osztói]. 

POSZTOS:  1.  rongyos  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VL327;  Vadr. 
499b ;  Győrffy  Iván ;  Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr, 
XX.46) ;  2.  csintalan  leányka  (Székelyföld  Tsz. ; 
Ferenczi  János). 

[POSZTOZ-IK,  POSZTÓZ-IK]. 

föl-fosztozik,  föl-fosztózik ;  fölfoszlik  (posztó 
széle,  zsinór)  (Kis-Kúnság  Nyr.  XVII.564). 


fel-fosztolódik  (Székelyföld 


[POSZTOZKOD-IK]. 

fel-fosztozkodik  ^ 

Győrffy  Iván). 

POSZTOZÓD-nC :  fogadkozik.  TJgy  fosztozó- 
dott,  hogy  többet  nem  iszik,  s  ténnap  is  ojan  ré- 
szög  vöt,  mint  a  disznyó  (Udvarhely  m.  Fehér- 
Nyikó  vid.  Nyr.  XVIIL480). 


fel-fosztolódik  (Székelyföld 


fől-fosztozódik 

Nyr.  XVII.564). 

POTYOG:  foty  hangot  adogat  (pl.  a  kása, 
mikor  fő)  (Szatmár  m.  Tsz.;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.523;  Katona  Lajos)  [vö.  fortyog]. 

[Szólások].  Lassan,  kása,  ne  /bíí/ogy'.' [mondják 
berzenkedő,  nagy  hangon  beszélő  csekély  ember- 
nek] (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.523). 

PŐ  {főn,  még/on  Vas  m.  Őrség  Nyr,  VII,420, 
469), 

ki-fő :  kiizzad,  tajtékzik  (a  ló  nagy  melegben 
V.  sebes  hajtásban)  (Mezőtúr  Nyr.X.  477), 

lé-fő :  kipállik,  fölpállik  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

[Szólások],  Le  kezdett  főni  a  nyaka :  restell  dol- 
gozni (Csík  m.  MNy.  VI.374). 


PÖCSÖREG :  hórihorgas,  kamasz,  siheder 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[PÖDÉS],  PEDÉS  :  szőllőtőkének  földdel  való 
betakarása  (ősszel)  (Zemplén  m,  Tolcsva  Nyr. 
IX.480). 

[PÖDŐLÉK],  FEDŐLÉK :  1.  házfödélnek  való 
anyag  (nád,  szalma,  zsindely  stb.)  (Hegyalja  Kas- 
sai J,  Szókönyv  11.157) ;  2.  a  szalmával  födött  csűr 
kapuja  fölött  levő  fölemelhető  és  föltámasztható 
eresz-rész  (Zemplén  m.  Paszlavszky  Sándor). 

PÖDÖZ:  1.  takargat  (Zala  m.  Bódiss  Jusz- 
tin). A  maga  bűnit  nem  födözi,  csak  a  másét 
(Veszprém  m.  Nyr.  VIII.177);  2.  hág  (ménló). 
Jól  födöz  ez  a  mén  (Dunántúl  Nyr.  XVIII.91), 

ISzólások],  Nem  akarom  fedezni:  nem  mondom 
ki  reája  az  igazat  (Tokaj  Nyr,  XX.336). 

[PÖDÖZŐ],  PÖDÖZÜ:  dunyha  (Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr,  11,279). 

PÖDÖZŐD-IK  {födözűnnyi) :  takaródzik  (Pápa 
Király  Pál). 

[PÖDÖZTET],  PÉDÉZTET:  hágat  (ménlóval) 
(Borsod  m.  Szíhalom  Nyr,  IX.333), 

1,  PÖL:  fölső  rész,  tető.  Füstölög  a  hegy  föle 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VIII,467). 

föl-ház:  1.  emelet  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.285 ;  Hont  m,  Páld  Nyr,  XIV.575) ;  2.  eme- 
letes ház  (Orosháza  Nyr,  VI,178;  Nagyvárad 
Nyr,  XVII,521 ;   Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

fel-in:  az  öregháló  fölső,  párás  kötele,  háló 
föle  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

felinas :  az  a  halászlegény,  a  ki  a  pálhás  inat 
húzza  (Bodrogköz  Hermán  0,  Halászat  K,). 

[föl-láb]. 

fellábos:  hosszú  lábú,  nagy  termetű  (Debre- 
cen Hajdú  Nagy  Sándor). 

fő-sál  (Soprony  m.  Nyr.  XII.383;  fersláj  Se- 
gesvár Nyr.  IX.44):  fölsár,  a  marhacomb  belső 
oldala, 

föl-szél  (Keszthely  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
fel-szél  Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr.  VIII.524 ; 
fő-szél  Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI.477; 
füő-szié  Vas  m.  Répce-Sz. György  Nyr.  XVIII.526): 
1.  éjszaki  szél  (i.  h.);  2.  éjszak.  Hogy  a  házo- 
soknak  figyerekük  legyen,  főszérü  kő  nekik  fekünnyi 
a  zagyba   (Göcsej,   Nagy-Lengyel  Nyr.  VIII.89). 

föl-szó.  Felszóval:  hangosan  (Csík  m,  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.159). 

föl-szög  {fel-szeg  Háromszék  m.  MNy.  VI.327 ; 
Győrffy  Iván ;  fél-szeg  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János ;  fér-szég  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János ; 
Hunyad  m,  Lozsád  Nyr,  XXII,406 ;  fő-szeg  Veszp- 
rém m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII,46 ;  fő-szög  Somogy 
m.  Sándor  József;  Somogy  m,  Kálmáncsa  Nyr, 


631 


FÖL— FÖLD 


FÖLDEL— FÖLDI 


632 


XL238;  fösszög  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.80):  a  falu 
fölső  része. 

fel-vég:  a  falu  v.  város  fölső  része  v.  vége 
(Baja  Bayer  József;   Abauj  m.   Névtelen   1839). 

2.  FÖL  (AéVas  m.  Őrség  Nyr.  XII.380;  fé  Szolnok 
Nyr.  XX1I.332;  Udvarhely  m.  Nyr.  111.512;  IV. 
80).  —  Főnek  (Dunántúl  Hajdú  Nagy  Sándor; 
Veszprém  Nyr.  IV.83;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XXI.  143;  főnek  Sümeg  vid.  Nyr.  XX1I.286;  /""ö- 
nek  Repce  vid.  Nyr.  XX.414) :  1.  fölfelé  (Dunán- 
túl Hajdú  Nagy  Sándor;  Repce  vid.  Nyr.  XX. 
414;  Sümeg  vid.  Nyr.  XXn.286).  A  hajó  mek- 
fordú  főnek.  A  viz  lenek  gyün,  a  mek  főnek  siet 
(Veszprém  Nyr.  IV.83) ;  2.  éjszakra  (Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XXI.  143). 

föl-feló  {fi-felé  Udvarhely  m.  fölvidékén  néhol 
Vadr.). 

fel-hanyatt :  hanyatt.  F elhány att  fektetik,  nyers 
hússal  döfölik  [találós  mese ;  ==^  az  asszony  két 
kézzel  dagasztja  a  tekenőben  levő  tésztát]  (Zemp- 
lén m.  Deregnyő  Nyr.  XVIII.377). 

fel-nyakú  (fel-nyaku):  1.  fölálló  gallérú  (ing) 
(Deésakna  Nyr.  1.381);  2.  nyakig  begombolt,  ki 
nem  vágott  (ruha)  (Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVIII. 
575). 

FÖLD :  kendő  alapszíne  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
506). 

[Szólások].  Tagatta  főttül-mentül  [tagadta  föld- 
től-mennytől]  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  V.572). 

föld-árja:  talajvíz,  fenékvíz  (mely  a  föld  alól 
veri  föl  magát)  (Szeged  Csaplár  Benedek;  Sze- 
ged vid.,  Torontál  m.  Nyr.  XVI.334;  Heves  m. 
Névtelen  1840;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[föld-gondja]. 

[Szólások].  Főd-gongya  fogott,  hogy  mi  lesz  ebhül 
á  mi  jányunkhul-  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
Vin.225). 

föld-laptája:  földgömb  (Székelyföld  Tsz.). 

föld-morzsa :  omló  partok  apró  röge,  a  melyet 
a  ponty  kedvel,  mert  sok  benne  a  növények 
finom  gyökere  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

főd-mozdulás :  földindulás,  földrengés.  Én 
nem  bánom,  rózsám,  lögyön  fődmozdulás,  hogy 
jusson  eszödhe  sok  erős  fogadás  (Udvarhely  m. 
Vadr.  16). 

főd-néma :  teljesen  néma  (Udvarhely  m,  Nyr. 
Vn.l78). 

főd-részeg:  nagyon  részeg,  holtrészeg  (Sop 
rony  m.  Nyr.  VII.129;  Soprony  m.  Beled  Nyr 
VII.128;  Győr  m.  Nyr.  Vn.l29;  Szatmár  m 
Nagybánya,  Fölsőbánya,  Szinyérváralja  Nyr.  VII 
129;  Székelyföld  Nyr.  Vn.l29;  Kiss  Mihály 
Udvarhely  m.  Nyr.  VII.  178;  Háromszék  m.  MNy 
VI.827;  Győrflfy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Er 
délyi  Lajos). 


főd-süket  {főd-siket  Szatmár  m.  Nagybánya, 
Fölsőbánya,  Szinyérváralja  Nyr.  VII. 129):  telje- 
sen süket  (Szatmár  Nyr.  VII.190;  Székelyföld 
Nyr.  Vn.l29 ;  Udvarhely  m.  Nyr.  Vn.l78 ;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.327 ;  Győrffy  Iván ;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

főd-szegény  {főtt  szegény  [nép-etimológia  v. 
a  közlő  elemzése?]  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
V1I.474):  nagyon  szegény,  földhöz  ragadt  sze- 
gény. Nem  főtt  szegény  az  ű  apja;  csak  eltartik 
othun  is  (i.  h.). 

[föld-szin]. 

[Szólások].  Földszint  van:  holtrészeg  (Tisza- 
Roff  Markovics  Sándor). 

[föld-terhe],  főt-terhe :  haszontalan,  semmire- 
való, mihaszna  (Csallóköz  id.  Szinnyei  Józsefné). 

[föld-vitel]. 

fődviteles-gödör :  földhordásra  kijelölt  hely 
(Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.94). 

fődig-ember:  [tréf.]  kis  ember  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

földön-futó :  1.  síkon  futó,  lovas  (Hely  nélkül 
Tsz. ;  ,így  csúfolják  a  hajdúk  a  lovas  katonákat' 
CzF.) ;  2.  fő-bolond  (Hely  nélkül  Tsz.) ;  3.  [gúny.] 
mérnök  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[FÖLDEL]. 

el-földel  {e-födel  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477 ; 
el-fődel  Szeged  Sümeghy  Pál  1841):  1.  eltemet 
(Szeged  Csaplár  Benedek);  2.  elpusztít,  elfecsé- 
rel, eltékozol  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477 ;  Sze- 
ged Sümeghy  Pál  1841). 

környül-földel :  földdel  körülrak,  körülhány 
(Székelyföld  Nyr.  XVII.565). 

[FÖLDELÉS],  FŐDELÉS:  a  köves  szőllőnek 
a  liptorból  kihordott  földdel  való  föJtöltése  (Zemp- 
lén m.  Tolcsva  Nyr.  IX.480). 

[FÖLDETLEN]. 

[Szólások].  Elment  födetlen  főddé:  messzire, 
nem  tudni  hová  (Nagy-Kúnság  Nyr.  III.  177). 

[FÖLDI]. 

földi-alma:  csicsóka  (helianthus  tuberosus) 
(Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.234;  V.203). 

fődi-bunk:  [nép-etimológia]  mezei  gyakorlat 
(feldübung)  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

fődi-mihe:  földi  pöször  (bombus  terrestris) 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.330). 

földi-mogyoró  {födi-mogyoró) :  1.  mogyorós 
bükköny  (Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.831) ; 
2.  burgonya  (Kalotaszeg  Nyr.  XVII.47;  hely 
nélkül  Tsz.  144a;  222a). 

fődi-sz@d§r:  brombeere  (Soprony  és  Vas  m. 
Nyr.  X.331). 


633 


FÖLÉ— FÖLÖZ 


FÖLÖZ-IK— FÖLŰRÜNNEN 


634 


fődi-tök :  bryonia  (Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X. 
331 ;  Balaton  mell.  Nyr.  Xn.474). 

FÖLÉ  (feli,  felije,  felibe  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

FÖLJEBB  [fellyáhh  Csík  m.  Gyímes  Nyr,  IX. 
504). 

[FÖLJEBBÉCSKE],  PELLEBBECSKE  (Szé- 
kelyföld Nyr.  XVn.565;  fejjebbecske  Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XVn.564):  kevéssel 
föllebb. 

[FÖLJEBBÉZ],  FÖLLEBBÉZ  (nem  ebbezek  fe 
Beszterce-Naszód  m.  Zselyk  Nyr.  XXIL376). 

[Szólások].  Föllebbezi  a  szót:  nagyobb  hangon, 
kevélyen  közbeszól  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Nyr.  Vin.83). 

[FÖLJEBBI].  Fejjebbi  esztendő:  múlt  esztendő 
(Nagy-Körös  Nyr.  IV.372). 

[FÖLJEBBKÉBB],  FELLYEBBKÉBB :  kevés- 
sel föllebb  (Abaúj  m.  Cserhát  Nyr.  XVn.564). 

[FÖLJEBBÉZŐ],  FÖLLEBBŰZÜ:  föllebbvaló 
(Zala  m.  Hetes  Nyr.  n.373). 

FŐLL:  fő  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  Vin.87;  XV. 
214;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

FÖLÖS,  FÉLÉS :  1.  számos,  sok.  Felesen :  szá- 
mosan (Erdővidék  Tsz.).  Felesén:  fölöslegesen 
(Háromszék  m.  Vadr.  498b ;  Kiss  Mihály).  Feles- 
leg: fölös  számmal  (Göcsej  Nyr.  X1V.166 ;  Budenz- 
Album  162);  fölöslegesen  (Háromszék  m.  Vadr. 
498b).  Fölösnek:  fölöslegesen  (Zala  m.  Hetes  vid. 
Nyr.  11.373);  2.  fölös:  virágos  (bor)  (Somogy 
m.  Nyr.  Xn.335). 

[FÖLÖSÖD-IK,  FÉLÉSÉD-IK]. 

rá-felesedik :  reá-sokasodik,  reágyúlik  (a  sok 
dolog).  Egyszer  azonban  nagyon  ráfelesedett  az 
emberre  egymagára  a.  dolog  (Csongrád  m,  Arany- 
Gyulai  NGy.  n.412). 

FÖLÖSTÖKÖM  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
n.518;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.374;  Veszprém 
Nyr.  n.l34;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.143; 
Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe 
111.188;  fölöstökön  Zala,  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr. 
11.466;  Somogy  m.  Kapoly  Nyr.  IV.84):  reggeli 
[vö.  frustuk,  früstök]. 

FÖLÖSTÖKÖMÖL  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XV1I1.143;  égfölöstököműt  Somogy  m.  Kapoly 
Nyr.  1V.84):  reggeliz. 

FÖLÖSTÖKÖMÖZ :  cv  (Göcsej  Nyr.  XIV.165; 
Budenz-Album  159). 

FÖLÖZ,  FÉLÉZ:  1.  fölöz,  felez:  szóráskor  a 
szemmel  lehullott  szemetet,  polyvát  fölöző  sep- 
rűvel lehárítja,  lesöpörgeti  (Fölső-Csallóköz  Nyr. 
VIII.333;  Székelyföld  Tsz.).  Lassan  szórj,  mer 
nem  győzöm  felezni,  esztán  sok  pelyva  marad 
benne    (Zemplén   m.    Szürnyeg   Nyr.    XV1.470); 

SZINNTEI  :  IfAOTAB  tIjBZÓTÁB. 


2.  fölöz,  felez:  fölülmúl,  fölülhalad,  meghalad. 
Néha  úgy  van,  hogy  fölözi  a  kétszázat  (Somogy 
m.  Balaton  mell.  Nyr.  XV1.477).  Mellik  fölözi  az 
olasz  rizlinget?  (Yas  m.  Jánosháza  Nyr.  XV1.141). 
Pécs  felezi  Győrt  szépségre  (Baranya  m.  Király 
Pál). 

le-fölöz,  le-f  élez:  fölét  letakarítja  (Kecske- 
mét, Szeged,  Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár 
Benedek). 

még-fölöz:  fölülmúl.  Senki  se  fölözte  még 
(Tolna  m.  Paks  Nyr.  XVn.425). 

[FÖLÖZ-IK,  FÖLÖDZ-IK]. 

bé-feledzik:  befölösödik  (a  tej)  (Háromszék 
m.  Vadr.). 

[FÖLÖZET],  FÉLÉZET  (felezel):  szóráskor  a 
megszórt  gabonáról  fölöző  seprűvel  letakarított 
polyva  (Székelyföld  Tsz.  369a;  Kiss  Mihály; 
Erdővidék,  Olasztelek  Nyr.  XIV.288 ;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

FÖLÖZŐ,  FELEZŐ :  hosszúnyelű  széles  cirok- 
seprű,  a  mellyel  szóráskor  a  gabonáról  a  poly- 
vát, töreket  letakarítják  (Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  XIV.432;  Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.325 ;  Háromszék  m.  Dézsi  Mihály ;  hely  nélkül 
Nyr.  11.379). 

főlöző-rosta :  ritkás  rosta,  a  mellyel  a  töre- 
ket rostálják  (Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

FÖLSÉG  {f őssége  Udvarhely  m.  Nyr.  V.231 ; 
ő  fössége  [a  király]  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  isten  ő  szent  véssége  Csík  m.  Nyr,  IV. 
471;  V.519;  ő  szent  véssége  [az  isten]  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

FÖLSŐ,  FELSŐ  {fersö  Kalotaszeg  Nyr.  XX. 
468;  fésí  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46;  fésső, 
fösső  Udvarhely  m.  és  Erdővidék  Kiss  Mihály) : 
1.  fölső:  első  (Csallóköz  Nyr.  1.278);  2.  felső: 
fölöltő,  fölső-kabát  (Kolozsvár  Szinnyei  József; 
Udvarhely  m.  Nyr.  m.261). 

fölső-küszöb :  szemöldökfa  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVnL143). 

FÖLÜL  {fejjé  Székelyföld  Győrfify  Iván ;  fejjel 
Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Vadr.;  Háromszék  tíl.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  fejül  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  X1V.187; 
Kolozsvár  Szinnyei  József;  föjel  Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  498a;  föjjel  Udvarhely  m. 
Kőrispatak  Király  Pál;   Háromszék  m.   Kriza). 

[FÖLŰNNEN],  FELÜLNEN  (Nagy-Szalonta 
Nyr.  XXL283;  fejünnen  Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  V11L276):  fölülről. 

[FÖLŰNNET],  FEJJŰNNET:  ^  (Háromszék 
m.  NyK.  in.6). 

[FÖLŰRÜNNEN],  FELŰRÜNNEN:  cv=  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.235). 

ii 


635 


FÖNNEN— PÖVÜL 


FÖZÉL— FRAKK 


636 


PÖNNEN,  FENNEN  (fennyen  Szatmár,  Sza- 
bolcs, Ugocsa  m.  Nyr,  IX.  183). 

FŐBEG  {föreg)[?]:  fejrevaló  (,föveg')  (Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  11.60.  231). 

[FÖBMED],  FERMED:  mérged  (pl.  megütött 
újj)  (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.191). 

föl-förmed:  hirtelen  haragra  lobban.  Minden 
szóra  fölförmed  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

FŐBMEDÉZŐ:  hirtelen  haragú.  Förmedező 
természetű  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

FÖRMETEG  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  III. 
372 ;  Somogy  m.  Nyr.  11.376  [itt  förmeted  hiba] ; 
Somogy  m.  Babod  Nyr.  XIII.43;  Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  XVL477;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  fernyeteg  Fehér  m.  Nyr.  XI.227.  228; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.188;  Nyitra  vid. 
Kelecsény  József  1843):  förgeteg,  zivatar,  hó- 
zivatar. 

FÖSVÉNY  {fösfín  Soprony  m.  Horpács  Nyr. 
X.265 ;  fösvény,  füsveny  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXII.356). 

FŐTLEN  ifevetlen  Palóeság  Nyr.  XXI.309). 

PŐTŐ:  hágó  (Udvarhely  m.  Nyr.  XV.239) 
[vö.  lejtő], 

FÖVELKÉD-IK :  főni  kezd  (Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.327; 
Vadr. ;  Győrffy  Iván). 

FÖVÉNY  (föhén,  föJmiyet  Dunántúl  Nyr.  XVI. 
190;  föheny  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.323;  Göcsej 
Nyr.  XII.95;  Rimaszombat  Nyr.  IV.560;  föhény 
Vas  m.  Tsz. ;  Göcsej  MNy.  n.406 :  Nyr.  Xin.496 ; 
föh'eny  Repce  vid.  Nyr.  XX.369;  föhiény  Rába- 
köz Nyr.  XV.431;  fö¥ény  Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  X.265;  /%öw-vájás  Közép-Baranya  Nyr.  II. 
237;  füven  Csík  m.  Nyr.  IX.25;  füveny  Három- 
szék m.  Vadr.;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Föheny,  föveny:  1.  homok;  2.  kavics 
(Rimaszombat  Nyr.  IV.560). 

fövóny-fuvás :  homok  (Erdő vidék  Tsz.) 

fövény-korsó :  mázatlan  cserépkorsó  (más 
néven :  vászon-korsó)  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

föveny-vágó:  cobitis  taenia  (Erdővidék  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

füön-vájás :  homokgödör  (Közép-Baranya  Nyr. 
n.237). 

FÖVENYES,  FÖVENYES  (föhenyes  Soprony 
m.  Röjtök  Nyr.  III.465;  Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  X.265;  Rábaköz  Nyr.  XV.431;  föhenyesi 
rét,  föhenyes  [így  kétszer]  Győr  m.  Koroncó  Nyr. 
VI.431 ;  füvenyes  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

FÖVŰL  {fövül):  főni  kezd  (Brassó  m.  Hétfalu 
MNy.  VI.327;  Vadr.  499b;  Nyr.  n.327;  Győrffy 
Iván). 


FŐZÉL :  főzöget,  főz  (Ipoly  vid.  Nyr.  III.428). 

FŐZELÉK :  főtt  étel.  No  Pista,  ott  jó  helyed 
lesz;  van  ott  főzelék,  sütelék  jtittig  való  (Alföld 
Nyr.  XIII.577). 

FŐZET.  Egy  főzet  étel :  a  mennyit  eggyszerre 
főznek  (Debrecen  Nyr.  IX.204). 

FŐZGÖL:  főzöget  (Debrecen  Nyr.  Vn.l89; 
Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.138). 

FŐZGÖRÉL :  cv  (Nagy-Kúnság  Nyr.  n.325 ;  VI. 
416;  XVI.237). 

FŐZŐ :  1.  fözö  [így] :  konyha  (Fehér  m.  Sere- 
gélyes Nyr.  X.189);  2.  égy  főző:  eggy  főzet,  a 
mennyit  eggyszerre  megfőznek.  Hozott  egy  fözö 
halat:  két  sigért,  három  jászt  még  égy  ha  int 
(Eszék  vid.  Nyr.  Vin.140). 

[FŐZÖGET]. 

[Szólások].  A  hideg  fözögeti  (fiiözögeti) :  [tréfj. 
a  hideg  rázza  (Pannonhalma  vid.  Bódiss  Jusztin ; 
Göcsej  Nyr.  XIV.164;  Bódiss  Jusztin). 

1.  FRAJ  (Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  Vni.234; 
Erdély  Nyr.  XVII.565 ;  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.,  XVII.565;  Maros-Ujvár,  Mező-Kövesd 
Ravasz  Árpád ;  Segesvár  Nyr.  IX.44 ;  Hunyad  m. 
Nyr.  XVn.565;  Székelyföld  Nyr.  XVn.565;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  faraj  Udvar- 
hely m.  Vadr.  9.;  Háromszék  m.  MNy.  VI.356; 
Vadr.  402;  Dézsi  Mihály):  társalgónő,  kisérőnő, 
szobalány,  komorna,  bonn  (Erdély  Nyr.  XVIl.565; 
Szolnok-Dobokam.  Domokos  Nyr.  XVIL565;Bárdy 
Zsigmond;  Maros-Ujvár,  Mező-Kövesd  Ravasz  Ár- 
pád; Segesvár  Nyr.  IX.44;  Hunyad  m.,  Székelyföld 
Nyr.  XVII.565;  Udvarhely  m.  Vadr.  9 ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.356;  Vadr.  402;  Dézsi  Mihály;  Sepsi- 
Kőröspatak  Kanyaró  Ferenc ;  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

2.  FRAJ,  FRÁJ :  szabadság.  Frájt  kapott.  Fra- 
jot  kaptunk.  Frájha  v.  frájra  megy.  Meddig  van 
a  fráj  ?  (Kaszárnyai  szó :  Kolozsvár,  Torda-Ara- 
nyos  m.  Kanyaró  Ferenc).  Frajba  menni:  [tréf.] 
vendégségbe  menni  (Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.334;  Xin.526). 

FRAJBILIGOS  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  III.  185; 
frájbiligos  kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.  136;  frájhili- 
gos  Komárom  m.  Guta  id.  Szinnyei  József ;  fráj- 
viligos  kaszárnyai  szó  Nyr.  V.331):  önkéntes 
(freiwilliger). 

FRÁJKÓR  (Szegszárd-Palánk  Nyr.  XI.527; 
frájkó  Fehér  m.  Nyr.  III.556) :  pandúr. 

FRAJLA :  1.  kisasszony  (Dunántúl  Nyr.  V.264) ; 
2.  nevelőnő  (Kolozsvár  Kanyaró  Ferenc) ;  3.  rossz 
nőszemély  (Szeged  Nyr.  VII.380). 

[FRAKK]. 

frakk-levól:  szállító-levél  (frachtbrief)  (Jász- 
Nagykún-Szolnok  m.  Tisza-Sz.Imre  Nyr.  VIII. 
525). 


637 


FRANC— FRÁSZ 


FRECSKEL— FRÍZÚRA 


638 


FRANC  (Erdély  Nyr.  XVIII.179;  Sziiinyei  Jó- 
zsef; Székelyföld  Nyr.  XVIII.  13.  130.  132;  Há- 
romszék m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.332;  Három- 
szék m.  Uzoii  Erdélyi  Lajos ;  faranc  Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr. 
IV. 176;  Homoród  vid.  Nyr.  V,32;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos ;  feránca  Dunántúl  MNy.  V. 
98;  franca  Veszprém  m.  Fábián  Gábor  1839; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.423;  Baja  Bayer  József): 
1.  faranc,  franc,  franca:  francia  betegség,  buja- 
kórság, szifilis,  fene,  rákfene  (Veszprém  m. 
Fábián  Gábor  1839;  Baja  Bayei  József ;  Erdély 
Nyr.  XVin.179;  Szinnyei  József;  Székelyföld 
Nyr.  XVm.  13.  130.  132;  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.176;  Homoród  vid. 
Nyr.  V.32;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.332).  Hogy 
a  franca  egye  meg !  (Veszprém  m.  Fábián  Gábor 
1839 ;  Baja  Bayer  József).  Ögyön  meg  a  faranc ! 
(Udvarhely  m.  Nyr.  rV.176).  Ha  nem  ad,  mond- 
jad, hogy  a  faranc  egye  meg  (Homoród  vid.  Nyr. 
V.32).  Vigyen  el  a  franc!  (Székelyföld  Nyr.  XVHI. 
13.  130.  132);  2. /eráwca;  rossz  szellem  (Dunán- 
túl MNy.  V.98);  3.  faranc:  furfangos,  akadékos, 
kötekedő,  ingerkedő,  patvarkodó,  nehéz  termé- 
szetű, gonosz  indulatú,  rosszra  hajló,  békétlen. 
Faranc  ember  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Mi  a  franca!  [csodálkozó  fölkiál- 
tás] (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.423).  Bánná  a 
faranc:  bánná  a  fene!  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 
176). 

FRANCOS  (Bács  m.  Nyr.  V.471 ;  Erdély  Sziny- 
nyei  József;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  farancos 
Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.330;  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.176):  1.  francos, 
farancos:  bujakórságos,  szifilises  (Erdély  Szinnyei 
József;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.330; 
Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.  176) ;  2.  fran- 
cos: lucskos  [?]  (Bács  m.  Nyr.  V.471), 

FRANG:  mező-  v.  szőllöhegy-bírság  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

FRÁNYA  {feránya  Dunántúl  MNy.  V.98;  ferá- 
mja  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.94): 
1.  feránya,  fránya:  rossz  szellem,  manó,  lidérc 
(Dunántúl  MNy.  V.98 ;  Tata  Matusik  Nep.  János 
1841);  2.  feránya,  fránya:  fene  (Komárom  m. 
Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.94;  Somogy  m.  Sándor 
József).  Hogy  a  fránya  ögyön  mög !  {Somogy  m. 
Sándor  József);  3.  fránya:  gonosz.  Ejnye  be 
fránya  ember  ez!  (Pápa  vid.  Tsz.)  [vö.  Simonyi 
Zs.  A  magyar  nyelv  1.109]. 

[Szólások],  Fránya  vigye!  (Pápa  vid.  Tsz.). 

FRÁSZ  (frász  Gyöngyös  Nyr.  XVI.515;  fráz 
Nógrád  m.  Fabó  András  1841):  nyavalyatörés 
(Debrecen  Nyr.  Vn.l89;  XI.476;  Borsod  m.  Diós- 
győr vid.  Nyr.  IV.43 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XIV.190).  Töri  a  frász  (Debrecen  Nyr.  Vn.l89). 
Frász  törjön  ki !  Hogy  a  frász  fogjon  meg !  (Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  XIV.190).  Hogy  a  frász 
törje  ki  a  hasát!  (Gyöngyös  Nyr.  XVI.515). 


FRECSKEL  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
236;  ferecskel  Székelyföld  Győrffy  Iván):  prec- 
kel,  szétfecskendez  (vizet  v.  más  híg  anyagot). 

FRENGÁL :  prédál,  tékozol,  pazarol  (Vác  Csap- 
lár Benedek). 

FRISKÓ  (Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu 
Nyr.  XV.382;  Székelyföld  Kőváry  László  1842; 
Kriza;  Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V.346;  firisko 
Székelyföld  Nyr.  XVII.562;  firiskó  Székelyföld 
Nyr.  V.376;  Háromszék  m.  Vadr.  499a;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár ;  Háromszék  m. 
Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.47;  Háromszék  m.  An- 
gyalos, Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII.527;  Brassó 
m.  Hétfalu  MNy.  V.346;  frisko  Szolnok-Doboka 
m.  Magyar-Szécsénd  Nyr.  XVII.562 ;  Székelyföld 
Nyr.  XIV.335;  Bethlen  Nyr.  XV.469 ;  í;ms^o  Há- 
romszék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár):  deré- 
kig érő  vászon-újjas. 

FRISS  (firis  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  VI.  123; 
Veszprém  m.  Csékút  Nyr.  VIII.237 ;  Hajdú-Had- 
ház Nyr.,  IX.525;  Küküllő  mell.  Kelementelke 
Ravasz  Árpád;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.144;  Há- 
romszék m.  Nyr.  IV.336 ;  Csík  m.  T.  Nagy  Imre ; 
Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  Vin.233;  X.44;  firiss 
Göcsej,  Résznek  Nyr.  Xn.377;  Palócság  Nyr. 
XXn.34;  Ethnographia  in.352 ;  Nyitra  m.  Negyed 
Nyr.  XIX.504 ;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.454 ;  Debrecen 
Nyr.  VL331;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvar- 
hely m.  Nyr.  in.512;  Csík  m.  Nyr.  VI.137;  firizs 
Torockó,  Udvarhely  m.  Kanyaró  Ferenc;  Három- 
szék m.  Vadr. ;  Dézsi  Mihály) :  1.  pompás,  ékes, 
díszes.  Nem  vala  hajléka,  sem  fris  palotája  (Deb- 
recen Nyr.  VI.327;  karácsonyi  misztériumban); 
2.  firis,  firizs  -Jriskó  (Küküllő  mell.  Kelemen- 
telke Ravasz  Árpád;  Torockó,  Udvarhely  m. 
Kanyaró  Ferenc;  Háromszék  m.  Vadr.;  Dézsi 
Mihály).  —  Firistibe:  frissiben.  Csak  uf  firistibe 
(Zala  m.  Dobronak  Nyr.  11.234). 

[Szólások].  Ojan  firis,  mind  a  pereszlen  (Csík 
m.  Nyr.  Xn.235  [itt  firós  sajtóhiba];  T.  Nagy 
Imre).  Frissé  egésségédre  aggyá  az  isten!  [mond- 
ják annak,  a  ki  tüsszentett]  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

FRISSEL :  megújít,  fölfrissít  (a  csíkveremben 
a  vizet  új  föltöltéssel  javítja)  (Ecsedi  láp  mell. 
Tyúkod  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[FRISSENTŐ]. 

firissentő-firiss :  egészen  friss  (Udvarhely  m. 
Nyr.  in.512). 

FRITT :  kvitt  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 

284). 

[FRITTÉL]. 

le-frittöl:  lekvittel.  Nem  adom  meg,  maj  le- 
frittölöm  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284). 

FRIZURA  (fizura  Háromszék  m.,  Erdővidék 
Vadr.  169). 

41* 


639 


FRUSKA— FUDAZ 


FUDAZO— FUJOKA 


640 


FRUSKA  {fricska-jdny  Bereg  m.  Dercén  Nyr. 
XX.432):  fürge  leányka,  süldő-leányka  (Debre- 
cen Nyr.  VII.  189;  Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430; 
Szatmár  m.  Kömörő  Nyr.  XII.564 ;  Rozsnyó  Nyr. 
XVn.416). 

fruska-leány  (Esztergom  vid.  Nyr.  XI.381 ; 
fricska-jány  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432). 

PRÜSTÜK,  PRÜSTÖK  (flöstök  Kecskeméfiüyr. 
IX.359;  fölöstök  Göcsej  Nyr.  XIII.354;  fristik 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.473;  XVI.470; 
Sátoralja-Újhely  Nyr.  XVIII.186;  fröstök  Sátor- 
alja-Újhely  Nyr.  XVII.278;  frustuk  Kalotaszeg 
Nyr.  XX.469;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV. 
93 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  frustúk 
Marosvásárhely  Nyr.  IX.428;  früstök  Szatmár 
Nyr.  XVin.141:  Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.334; 
Nógrád  m.  Lapujtő  Nyr.  XV.192;  Nógrád  m. 
Tolmács  Nyr.  XV.328;  furustok  Udvarhely  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  III.301 ;  Gyergyó-Sz.Miklós 
Nyr.  VIII.228;  furustuk  Háromszék  m.  Vadr. 
399;  Kiss  Mihály;  fürüstök  Háromszék  m.  MNy. 
VI.356):  reggeli  [vö.  fölöstököm]. 

PRÜSTUKOL,  PRŰSTÖKÖL  (fristikel  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.473;  frustukol  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  früstököt  Nóg- 
rád m.  Megyer  Nyr.  VI.520 ;  furustnkol  Gyergyó- 
Sz.Miklós  Nyr.  Vin.229). 

[PÚ]. 

fú-lencse:  béka-lencse,  békanyál  (Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  VI.424;  hely  nélkül  [Szalonta?]  Nyr. 
Vn.457). 

fú-mony :  vadréce-tojás  (Baranya  m.  Ormány- 

ság  Tsz.). 

fúmonyaz :  vadréce-tojást  keres  (Vas  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  11.226). 

fúmonyaz  (fúmonyázm):  .v  (Baranya  m.  Tsz. 
129b). 

fú-pete :  vadréce-tojás  (Szatmár  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  n.226). 

fú-róee  {fü-réce\^]  Dunántúl  Nyr.  V.181):  vad- 
réce, csörgő  kacsa  (Baranya  m.  Tsz.;  Baranya 
Sz.Lőrine  Nyr.  XVII.335;  Baranya  m.  Ormány- 
ság  Tsz;  Nyr.  XVII.335;  Szatmár  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  H.  140.  226). 

[PUCCSOL]. 

el-fucsol:  elront.  Elfucsolta  a  dogot  (Debre- 
cen Nyr.  Vn.l89). 

[PUCCSOLÓD-IK]. 

el-fuccsolódik :  elpusztul,  elromlik,  tönkre- 
megy, elpocsékolódik  (Zemplén  m.  Tállya  Nyr. 
VI.82). 

PÜCSI:  a  pozsonyi  mérő  nyolcadrésze  (So- 
mogy m.  éjszaki  vid.  Nyr.  XVn.565;  hely  nél- 
kül Tsz.)  [vö.  fuka\. 

PUDÁZ:  szeleskedik  (Erdély  Csaplár  Benedek). 


el-fudáz:  elszeleskedik,  elhamarkodik  (Erdély 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.323). 

PUDÁZÓ  (Erdély  Csaplár  Benedek;  Székely- 
föld Andrássy  Antal  1843 ;  Marosvásárhely  Györffy 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.327;  Vadr. ;  fudáz[?\ 
Háromszék  m.  Tsz.;  fudáza  Székelyföld  Tsz.; 
Kriza,  Győrffy  Iván,  Végh  Arthúr;  Udvarhely 
m.  Vadr.  499b;  Udvarhely  m.  Korond  ifj.  Fel- 
méri Lajos):  szeles,  szeleskedö,  szeleburdi,  hó- 
bortos, féleszű. 

PUPNYOS:  orrán  át  beszélő  (Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.95). 

PÚJ  ifun  Dunántúl  Nyr.  XVI.190;  Somogy  m. 
Újmajor  Nyr.  Vin.178;  Göcsej  Nyr.  XIV.213; 
fuly  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXII.238;  rá- 
^wni  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  XI.477). 

[Szólások].  Fújja  magát:  neheztel  (Háromszék 
m.  Nyr.  IX.32). 

[el-fúj]. 

[Szólások].  É fújta  magát:  megüzekedett,  páro- 
sodott (a  tehén)  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472). 

[föl-fújj. 

[Szólások].  Fölfujja  magát:  durcáskodik,  duz- 
zog, haragszik  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.384).  Fel- 
fújni az  orrát:  megneheztelni,  haragudni  (Bala- 
ton mell.  Tsz.). 

[ki-fúj]. 

[Szólások].  Fújd  ki  a  biz'  istenedet:  mondd, 
hogy  ,biz'  isten'  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[lé-fúj]. 

[Szólások].   Lefújtak  má  neki:  vége  van  (Tokaj 

Nyr.  XX.189). 

[rá-fúj]. 

[Szólások].  Fújd  rá  a  biz'  istent:  mondd,  hogy 
,biz'  isten*  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

PUJÁNT:  hirtelen  fúj,  eggyet  fúj.  Csak  eggyet 
fujántottam,  s  mingyá  elalutt  a  gyertya  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  VII.469)  [vö.  fuvint], 

PÚJDOGÁL  {fúdogal  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[PÚJICSKÁL],  PUJICSKÁ:  fújdogál  (Vas  m. 
Farkasfa  Nyr.  Hl.  178). 

[PŰJJA],  PÚJA :  leányoknak  könnyű,  vékony, 
lebegő  nyári  kabátkája  (Borsod  m.  Ónod  vid. 
Nyr.  XVn.383)  [vö.  szél-fújja]. 

PUJKÁL :  fújogat  (Nógrád  m.  Nagy-Szécsény 
Nyr.  Xin.478;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII. 
316). 

PUJKÁS.  Fujkásan  beszél :  pöffeszkedve  (Deés- 
akna  Nyr.  1.381). 

PÜJÓKA:     vastagabbfajta    lángos     (Balaton 
I  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 


641 


FUJOS— FULLAKOL 


FULLASZKOD-IK— FURCINAZ 


642 


PÚJÓS:  trombita  (Török-Becse  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.243). 

FÚJTAT  {futat  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
III.9.  211 ;  Háromszék  m.  Vadr.  405;  fúttat  Dráva 
mell.  Nyr.  V.380).  Ne  veresse  az  esővel,  ne  futassa 
hideg  széllel  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.9). 
A  porát  a  széllel  elfútatták  (Háromszék  m.  Vadr. 
405).  Az  orgonát  mi  ketten  futtassunk  (Dráva 
mell.  Nyr.  V.380). 

FUJTATÓ:  fúvó  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.143). 

FUKA:  a  véka  nyolcadrésze  (molnárok  vá- 
moló mértéke)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  III.233 ;  XVI. 
237;  Bihar  m.  Fugyi- Vásárhely  Nyr.  ni.232; 
Puszta-Kaszaperegh  Nyr.  VII.45 ;  Debrecen  Nyr. 
VII.189;  Marosszék  Kriza)  \\ö.  fucsi].  ! 

FUKARI    (Székelyföld    Kiss    Mihály;    fukári 

Gömör  m.  Nyr.  XVin.502):  fukar.  ! 

I 

FUKUZÁL  ifukuzáll  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.  j 
572) :  ].  elcsavarogja  az  időt  (az  iskolakerülő  i 
gyermek)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.572;  Nagy-  \ 
Kunság  Nyr.  XVI.237) ;  2.  henyél  (Kis-Kún-Halas  ^ 
Nyr.  XIV.572;  Szentes  Nyr.  Vni.187).  ! 

FULÁNK  (fúláng  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
11.227). 

FÚLL:  fúj  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.114.  214). 

é-fúU:  megesküszik  vmire,  elmondja  a  ,de 
biz'isten'-t  v.  ,bizony  úristen'-t.  Azt  nem  hiszöm, 
ha  csak  é  nem  fúllod  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
477). 

[PULL-IK]. 

meg-fullik:  megfullad  (Csanád  m.  Batonya 
Kálmány  L.  Koszorúk  11.184). 

FULLADT  ifullatt) :  1.  fülledt,  fullasztó  (levegő) 
(Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek) ;  2.  termé- 
ketlen (föld)  (Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr. 
XIX.48). 

FULLAJSZT :  fullaszt  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XIX.500;  XX.46). 

PÚLLAJT :  cv  (Palócság  Nyr.  XXI.419). 

FULLAJTÁR  ifelajtár  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.167;  felejtár  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  felejtár  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  459;  fellajtár  Székelyföld  Győrfify  Iván; 
fellejtár  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.418 ; 
fölajtár  Zala,  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  ni.473; 
fulejtár  Rozsnyó  Nyr.  VIII.235):  1.  fulejtár :  kül- 
dött (Rozsnyó  Nyr.  VIII.235);  2. /o7aytór;  dolog- 
kerülő hetyke  legény  (Zala  m.  Dobronak  Nyr. 
in.473) ;  3.  fölajtár :  a  ki  pártfogóul  lép  föl  vki 
mellett  (Zala  m.  Dobronak  Nyr.  ni.473). 

FULLAKOL  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.572; 
XV.213;  fulákol  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
285):  fulladoz,  fuldokol. 


FULLASZKOD-IK:  1.  fulladoz  (Mátyusfölde 
Zolnai  Gyula).  FuUaszkodik  a  lúd;  meglásd,  hogy 
meggebbed  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII.565);  2.  orrát 
fölütve  bosszankodik  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

[FULLASZT]. 

el-fuUaszt:  meg-fullaszt  (Huuyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.459).  Élfullasztatta  magát  a  vízbe:  be- 
lefullasztotta  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIII.46). 

FULLÉR:  1.  szálláscsináló  és  élelmező  al- 
tiszt (fourier)  (Szigetköz,  Kis-Bajcs  Nyr.  VI.186; 
Balázs-járásban);  2.  előfutó,  előhírnök,  postás 
(Zala  m.  Tapolca  Nyr.  X.475;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.575). 

FULYK:  kanyarodó  görcs,  csomó  (Ipoly  völ- 
gye. Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476). 

FULYKAÓ:   kulacs   (Mátra  vid.    Nyr.   XXH. 

287). 

FUNDAMÉNTOM  {fendementom  Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

FUNDAMENTOMOS.  Fundamentomos  bor:  jó, 
tiszta  bor  (Alföld  Nyr.  V.85). 

FUNDÉR:  árulkodó,  áskálódó  (Székelyföld 
Kriza). 

(FUNDUS],  FONTOS  (Baranya  m.  Nyr.  III. 
565;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.142;  Palóc- 
ság Nyr.  VIII.451 ;  funtos  Ipoly  völgye.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.  476):  telek,  belső  telek. 

PUNGÁL:  szolgál,  használatban  van,  tart 
(pl.  edény).  Még  ugyan  bizon  fungál  ez  az  edény? 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[FÚR]. 

[Szólások].  Az  fúrja  a  fejét:  azon  töri  az  eszét, 
annak  a  végrehajtásán  gondolkozik  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek).  Fúrja  az  oldalát  a  titok:  sze- 
retné elmondani  (Csallóköz  Szinnyei  József). 

FURA :  furcsa  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
284;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.  143;  Félegy- 
háza Nyr.  XIV.186;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX.576; 
Hajdú  m.?  Nyr.  XVn.171 ;  Palócság  Nyr.  XXH. 
34;  Heves  m.  Makáry  György  1839;  hely  nél- 
kül Tsz.)  [vö.  1.  furi]. 

fura-gyura:  helytelen  magaviseletű  (Szeged 
vid.  Nyr.  IV.168). 

PURABUNDUS:  nappali  gyármunkás  (feier- 
abend-os)  (Brassó  Meltzl  Hugó). 

FURANKOD-IK:  furakodik,  tolakodik  (Győr 
m.  Tsz.). 

FURBIC:  szállítmány.  Md  émönt  é'ggy  furbic, 
most  küdöm  a  másikat  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
572).  Mikó  [Csehó  Pista]  átesött  a  furbicon:  az 
ötven  boton,  a  melyet  rávágtak  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  Vni.83). 

FURCINAZ:  havas  eső  esik  (Erdő vidék  Nyr. 
Vni.142)  [vö.  furtina]. 


643 


FURCSA— FURDANCS 


FURFANGOS— FÜRT 


644 


FURCSA:  1.  meglehetős,  csinos,  formás.  Hogy 
áll  a  kukorica  ?  —  HáV  istennek,  csak  furcsán  áll 
(Tisza-Sz.Imre  Nyr.  IX.  137).  Furcsa  egy  bornyú. 
De  furcsa  jány  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47).  Furcsa 
kis  jány.  Furcsa  dísztó:  elég  kövér  (Hajdú  m. 
Nyr.  XVII.171.  267);  2.  friss  (Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  11.279). 

FURCSÁK:  kézzel  hajtott  szelelő-gép  (Bereg 
m.  Munkács   és   Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

FURCSÁL:  csudál,  furcsának  v.  különösnek 
tart  (Veszprém  Nyr.  VII.381 ;  Göcsej  Király  Pál). 

FURDA :  csizmaszár  kibéllelésére  használt 
vékony,  sárgás  szattyánbőr  (Sárospatak.  Bod- 
rogköz Nyr.  XVII.565). 

FURDÁJ  ifurdály  Székelyföld  Tsz.):  1.  alja- 
dolfány,  hulladék- dohány,  silány  kapadohány 
(Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11. 
476) ;  2.  hitvány  (Háromszék  m.  Felméri  Lajos). 

FURDAL  {furdalja,  [rímeltetve  ezzel:  tanáljn] 
Torontál  m.  Magyar-Ittebe  Nyr.  V.137). 

PURDALÉK :  fulánk  (Zala  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.227;  Göcsej  Tsz.). 

FURDÁLÓD-IK:  1.  nyugtalankodik,  aggódik, 
tépelődik,  eped  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.183 ;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.327;  Győrffy  Iván);  2.  gyanúsí- 
tással faggatódzik  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.183). 

FURDALÓDZ-IK :  1.  szóval  vagdalódzik,  csip- 
kelődik (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos); 
2.  erősen  bosszankodik  (Háromszék  m.  Tsz.). 

FURDALÓDZÓ :  másokba  célzásos  mondásai- 
val belekötölődzködő  (Székelyföld  Tsz.). 

PURDANCS,  PURDÁNCS  {furdancs  Göcsej 
Tsz. ;  Nagykun-Madaras  Nyr.  XIV.480 ;  Hajdú  m. 
Nyr.  XI.44;  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.327 ;  Győrffy  Iván ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  hely  nélkül  Nyr. 
XV.48;  furdancs  hely  nélkül  Nyr.  III.567;  fur- 
dancs Vas  m.  Őrség  Tsz.  Nyr.  VII.470;  Balaton 
mell.  MNy.  V.152;  Göcsej  Tsz.  MNy.  V.152;  hely 
nélkül  [Szalonta  ?]  Nyr.  VII.457 ;  furgancs  Heves 
m.  Csépa  Nyr.  III.383):  1.  furdancs,  furdancs, 
furdancs,  furgancs:  fúró  (nagy  forgó-fúró,  csiga- 
fúró, hajtó-fúró,  francia  fúró)  (Nagykun-Madaras 
Nyr.XIV.480;  Hajdúm.  Nyr.  XI.44;  Heves  m.  Csépa 
Nyr.  ni.383;  Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.327 ;  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  hely  nélkül  Nyr.  III.567;  VII. 
457;  XV.48) ;  2.  furdancs:  kincsásó  fúró  (Békés  m. 
Balog  István);  3.  furdancs,  furdancs:  lyukszúró 
eszköz  (hegyes  vas,  fácska  v.  csontocska)  (Bala- 
ton mell.  MNy.  V.152;  Vas  m.  Őrség  Tsz,;  Nyr. 
Vn.470;  Göcsej  Tsz.;  MNy.  Y .Íb2) ;  A.  furdancs : 
fába  belérágó  hernyó  v.  kukac  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.327);  5.  fur- 
dancs: csipkelődő,  másokba  belekötölődzködő, 
másokat  bosszantó.  Furdancs  ember  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 


FURFANGOS  (förfangos  Torontál  m.  Szőreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.232) :  agyafúrt,  különc 
(Pápa  vid.  Tsz.). 

1.  PURI:  furcsa  (Mezőtúr  Nyr.  Vni.498;  Hajdú- 
Hadház  Nyr.  IX.524)  [vö.  fura,  furicska,  furika]. 

2.  PURI:  taliga,  talicska  (Szatmár  m,  Nyr. 
X.430;  Szatmár  Nyr.  X.477)  [vö.  furik]. 

FURICSKA:  furcsa  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.284)  [vö.  1.  furi]. 

FURIK  (fúrik  Nógrád  m.  Vecsekle  Nyr.  V. 
571 ;  Gömör  m.  Nyr.  XXn.431 ;  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.45):  1.  furik,  fúrik:  eggy kerekű 
taliga,  talicska,  targonca  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVI.143;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45;  Bars 
m.  Léva  Czimmermann  János;  Nógrád  m.  Hajdú 
Nagy  Sándor;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVIII. 
48;  Gömör  m.  Tsz.;  Nyr.  XXII.431 ;  Bereg  m. 
Rákos  vid.  Pap  Károly);  2.  fúrik:  kétkerekű 
kocsi  (Nógrád  m.  Vecsekle  Nyr.  V.571)  [vö.  2. 
furi]. 

FURIKA  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284; 
furika  Szlavónia  Nyr.  V.61):  furcsa  [vö.  1.  furi]. 

PURKÁL :  fúrogat  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
A  cakorok  [patkányok]  éfurkálik  a  falat  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.283). 

FURKÓ :  1.  csomó,  görcs,  bunkó  (Balaton  mell. 
Tsz. ;  Orosháza  Nyr.  IV.330) ;  2.  kukoricalisztből 
készült  gombóc  (Érsekújvár  Nyr.  VIII.282); 
3.  föld  ledöngölésére,  karó  beverésére  v.  cser- 
törésre való  vastag  fa  (fabunkó,  fakalapács) 
(Orosháza  Nyr.  IV.330;  Debrecen  Nyr.  Vn.189; 
általános  haszn.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[Szólások].  Vigyázzatok,  esztán  gyün  a  mesém 
furkaja:  java  (Soprony  m.  Kisfalud,  Miháli  Nyr. 
XXII.522). 

FURKOLY:  villával  összehányt  apró  takar- 
mánycsomó (más  néven:  viliázat)  (Brassó  m. 
Tatrang  Nyr.  11.476). 

FURMÁNYOS :  fuvaros  (Dunántúl  Kiss  János) 
Furmányos  szekér   (Hely  nélkül  Nyr.  XVII.565) 

FÚRÓ    ifuru   Székesfehérvár    Nyr.    VII.129 
Székelyföld  Tsz.;   Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  Erdővidék,  Olasztelek  Nyr.  XIV.288 ;  furú 
Somogy    m.   Balaton  mell.    Nyr.    IX.283;    fúrú 
Mezőtúr  Nyr.  Vin.360). 

fúró-csillag :  eggy  csillagzat  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

[FÚRÓD-IK]. 

[ki-furódik]. 

[Szólások].  A  könyökén  is  kifuródik  (a  titok): 
nem  bírja  magában  megtartani  (Kecskemét,  Sze- 
ged, Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

PURT:  folytonosan,  folyvást,  szüntelen,  sza- 
kadatlanul (Erdély  Szinnyei  József;  Háromszék 


645 


PUET— FUT 


FUTA— FUTÓ 


646 


m.   Uzon  Erdélyi   Lajos)   [vö.   furtonfurt,   fiirto- 
nosan]. 

furt-örökkó :  oo  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

[FXÍRT]. 

fúrt-fejü:  ravasz,  ármányos,  megátalkodott 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

[PÜBTAT]. 

el-furtat :  alattomban  elillan,  eleblábal,  elinal 
(Bodrogköz  Nyr.  XVn.566). 

PUBTINA:  szélvihar,  zivatar  (Brassó  m.  Tat- 
rang Nyr.  n.476;  Bukovina  Nyr.  VL472)  [vö. 
furcináz]. 

PUBTONPURT:  folytonosan,  folyvást,  szün- 
telen, szakadatlanul  (Veszprém  Nyr.  n.l34;  Hont 
m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.188;  Székelyföld  Nyr.  V. 
175;  Udvarhely  m.  Homoród  Nyr.  1.135;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  fúrt]. 

PURTONOSAN  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V. 
330 ;  furtomosan  Udvarhely  m.  Homoród  Nyr.  L 
135;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478;  furtono- 
son  Székelyföld  Kiss  Mihály;  furtonosonn  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos):  tv. 

PURULYA  (furugla  Rábaköz  Nyr.  XL190; 
Repce  vid.  Nyr.  XX.369 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.143;  furuglya  Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr. 
V.236;  Érsekújvár  Nyr.  VIIL282 ;  Háromszék  m. 
Tsz. ;  furuglya  Gömör  m,  Nyr.  XVin.459). 

PURULYÁS  {furuglyás  Somogy  m.  Nágoes 
Nyr.  VL429). 

furujás-fórög:  dohány  palántát  pusztító  féreg 
(Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIU.239). 

[PÜSÉR]. 

fuser-munka:  elhamarkodott,  hanyagul  össze- 
tákolt, kontár-munka  (Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos). 

[PÜSÉRÁL]. 

el-fuserál :  elkontárkodik,  elront  (vmi  mun- 
kát) (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

PUSZEKIjI:  rövidszárú  harisnya  (Szeged  Kál- 
mány  L.  Koszorúk  n.l21). 

[1.  PÜT]. 

[Szólások].  Fut  az  esze:  változó  az  esze  (Há- 
romszék m.  Nyr.  IX.423). 

[be-fut]. 

[Szólások].  Befutotta  a  fölhö  a  napot:  elfödte 
(Zala  m.  Arács  Nyr.  XXn.93). 

meg-fut:  bika  után  jár,  folyat  (a  tehén)  (Er- 
dély-Kassai J.  Szókönyv  n.230). 

[2.  FUT}.  . 


[Szólások].  Futom  az  éldé's  anyuk  lelkit !  {károm- 
kodás;  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk 
1.162).  Ejnye,  futtom  az  irgalmát!  (tréfás  károm- 
kodás; Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  n.227). 

PÜTA :  szines  öv  (Szlavónia  Akadémiai  Érte- 
sítő 1893.  611). 

PÜTAMAT:  kelendőség.  Nincs  nékie  futamattya 
(Fölső-Somogy,  Marót  puszta  Nyr.  X.190). 

[PUTASZT]. 

ki-futaszt:  kifuttat  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XXn.93). 

■  [Szólások].  Kifutasztja  szeme  világát  az  isten: 
elveszi  az  életét  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XXn.93). 

[PUTAT].  Futtig  (Kis-KüküUő  m.  Szökefalva 
Nyr.  XIV.46;  fútig  Szolnok-Doboka  m.  Apa- 
Nagyfalu  Nyr.  XV.382):  futva,  gyorsan.  Erígy 
a  zsidóhaz  dahányér,  de  mind  futtig  járj  (Kis- 
Küküllő  m.  Szökefalva  Nyr.  XIV.46). 

futtig-futva :  sebesen  futva,  nagyon  gyorsan 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  Vni.226;  IX.568; 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.376). 

PÚTAT-IK :  párosodik,  üzekedik  (tehén)  (Szé- 
kelyföld Nyr.  XVn.137). 

PUTÉROZ  (fut^éroz  Palócság  Nyr.  XXII.34): 
futkároz  (Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.187; 
Mátyusfölde  Nyr.  XX.170). 

1.  PÜTI:  sebesen  járó  (Repce  mell.  Nemes- 
Viss  Nyr.  XVII.336)  [vö.  futika]. 

[2.  PUTI]. 

futi-kópű  V.  -pofájú :  furcsa,  elfintorodott  arcú 
(Komárom  id.  Szinnyei  József). 

PÜTIKA:  futkosó  (kis  gyermek)  (Abaúj  m. 
Nyr.  VI.  172;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály)  [vö. 
1.  fűti,  futóka]. 

futyika-eszü :  szeles  (Komárom  m.  Kürth 
Nyr.  XIX.432). 

PÜTKÁROZÓSDI:  fogócska,  fogósdi  (játék) 
(Háromszék  m.  Vadr.  381). 

PÜTKORÁSZ:  futkároz  (Debrecen  Nyr.  VII. 
189;  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

PUTKOZ :  futkos  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1.425  ;  Vas  m.  Órség  Nyr.  VII.468 ;  Göcsej 
Nyr.  XIV.164;  Budenz-Album  158). 

PÜTÓ :  1.  futár  (Torontál  m.  Száján  Kálmány 
L.  Szeged  népe  11.243) ;  2.  [nép-etimológia]  foto- 
gén, petróleum,    (Maros-Torda   m.    marosi    alsó- 
I  járás  Ravasz  Árpád;  Marosvásárhely  Nyr.  XV. 
239). 

j  futó-eszü:  a  kinek  az  esze  most  itt,  majd 
amott  jár ;  eszelős  (Székelyföld  Kiss  Mihály  ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Dalnok  Már- 
ton Imre;  Csík-Rákos  Dobos  András). 


647 


FUTÓCSKA— FUTOSÓ 


FUTOZ— FUTTATÓ 


648 


futó-gém :  [nép-etimológia]  fotogén,  petróleum 
(Kalotaszeg  Keleti  Virágok  1.80;  Kalotaszeg, 
Zsobok  Erdélyi  Lajos;  Bánífy-Hunyad  Nyr.  XII. 
379). 

kifutó:  eggy  labdajáték  (Nagy-Szalonta  Nyr. 
XIII.93)  [vö.  kifutás,  kifutósdi]. 

kifutó-fazék :  mindent  kibeszélő,  titkot  tartani 
nem  tudó  (Kapnikbánya  és  vid.   NyK.  11.371). 

FUTÓCSKA:  eggy  gyermekjáték  (Pozsony  m. 
Tárnok  Nyr.  IX.281)  [vö.  futóska]. 

PUTÓKA:  futkosó  (kis  gyermek)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály)  [vö.  futika). 

PÜTONKOL:  futkos,  futkároz  (Göcsej  Nyr. 
XIV.  164;  Budenz-Album  158). 

FUTOS,  FUTOS-IK  {megfútos-ik  Székelyföld 
Kiss  Mihály ;  megfútosott  Székelyföld  Nyr.  VIII. 
461):  1.  futos:  futkos,  futkároz  (Dráva  mell.  Nyr. 
V.380;  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.140);  2.  futos:  fut 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530);  3.  futos,  futos-ik: 
bikát  kíván,  üzekedhetnék ;  üzekedik,  párosodik 
(tehén)  (Bereg  m.  Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Ká- 
roly; Székelyföld  Tsz.  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  Tsz. ;  Brassó  m.  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  III.224). 
Futoshatnék  a  tehén  (Székelyföld  Nyr.    XIV.47). 

[Közmondások].  Jól  érzi  a  hika,  melyik  tehén 
futosik:  fölismeri  a  kurafi  a  kurvát  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

meg-futosik  (meg  -  fútosik  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  meg- futosott  Székelyföld  Nyr.  VIII.461): 
megüzekedik,  párosodik  (a  tehén)  (Székelyföld 
Tsz.;  Nyr.  Vni.461 ;  XIV.47;  Kiss  Mihály).  Meg- 
futosott a  kajla  (Erdővidék,  Olasztelek  Nyr.  XV. 
427). 

FUTOS:  jó  futó,  gyors  futó.  Nézni  jöttek,  hogy 
ki  lesz  már  futósabb :  Szélike-e  vagy  az  a  hosszú, 
dángó  ember  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
11.394). 

kifutós :  eggy  gyermekjáték  (Rábaköz  Nyr. 
XVIII.44)  (vö.  kifutó,  kifutósdi]. 

[PÜTÓSDI]. 

kifutósdi:  eggy  labdajáték  (Nagy-Szalonta 
Nyr.  XIII.93)  [vö.  kifutó,  kifutós]. 

PUTÓSKA:  1.  kézi-leány,  lótó-futó  leánycse- 
léd; 2.  a  ki  az  ,olló-játékban'  (vö.  3.)  az  ollót 
keresi;  3.  olló-játék  (a  játszók  körben  állanak, 
eggy  közbül,  s  ez  hol  az  eggyikhez,  hol  a  má- 
sikhoz megy  az  ollót  keresni ;  az  alatt  a  körben 
állók  közül  kettő-kettő  futva  helyet  cserél;  az 
olló-kereső  pedig  azon  van,  hogy  valamelyiknek 
elfoglalja  a  helyét;  ha  ez  sikerül,  akkor  a  hely 
nélkül  maradt  lessz  a  futóska);  4.  eggy  labda- 
játék (fali  méta)  (Csallóköz  Erdélyi  Pál)  [vö. 
futócska]. 

PüTOSÓ :  kisegítő  laptáros  (Tápé  Hermán 
0.  Halászat  K.).  '  ,0. !íi 


FUTOZ:  a  futuszkóval  (jókora  bot)  zörgeti, 
szurkálja,  piszkálja  a  vízparton  a  bokrokat  meg 
a  kákást,  a  gyékényest,  hogy  a  halat  a  rejtek- 
helyéből kizavarja  és  a  kerítő-hálóba  bekergesse 
(Bodrogköz  Nyr.  XVn.566). 

FÚTRA:  béllés  (futter)  (Kaszárnyai  szó  Nyr. 

PUTRÁS  (Sárospatak  Nyr.  XVII.566 ;  Székely- 
föld Nyr.  XVn.566;  futrács  Rábaköz,  Beő-Sár- 
kány  Nyr.  XVIII.48):  lovas  katonáknak  kiszol- 
gáltatott ló-eleség  (széna-csomó,  a  melyet  a 
nyeregkápához  kötve  hordanak  magukkal). 

PUTRI:  1.  szeleskedve  házaló,  pezsgővérü 
járókelő,  ugrifüles  (Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
XI.332,  [itt  fatri  hiba];  Paszlavszky  Sándor; 
Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.477;  Szatmár  m. 
Mánd  Nyr.  XIX.335);  2.  szeleskedő,  hóbortos, 
féleszű  (Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr. 
499b). 

FUTRIKA:  szaladós,  futkosó  (Kassa  vid.  Nyr. 
XIX.189). 

PUTRIKÁL:  szaladgál,  futkos  (Nagy-Kálló 
Nyr.  XII.429). 

PUTRIKÁZ-IK:  cv.  Ne  fogadd  meg  azt  a  lant 
[cselédnek],  mert  mindig  futrikázik  (Kassa  vid. 
Nyr.  XIX.  189). 

PUTRINCA:  eggy  nyaláb  széna  (Veszprém 
m.  Torna  Nyr.  XV.382). 

PUTRINCS:  szeleskedve  házald,  pezsgővérü 
járókelő,  ugrifüles  (Sárospatak  Paszlavszky  Sán- 
dor). 

FUTRINKA  (fitrinka  Bács  m.  Nyr.  V.471) : 
futkározó,  fürge,  ugrifüles  (kis  gyermek,  kül. 
leányka)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.235 ; 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.   XIX.334). 

PUTRÓ :  azon  hely,  a  hol  az  árbocfa  áll 
(Kis-Duna  mell.  Győr  és  Mosony  közt  Nyr.  XI. 
43). 

PUTTASZT :  futtat.  A  nyulacska  .  .  .  paripá- 
mat futtasztya  (Hely  nélkül  Nyr.  V.189). 

FUTTAT:  futva  visz.  A  kutya  most  futtati  a 
kenyeredet.  Futtasd  észt  a  koszért  János  bágyá- 
mékhó  (Dráva  mell.  Nyr.  V.380). 

még-futtat :  1.  sebtiben  átolvas.  Az  elejtt  [a 
hagyatéki  végzésnek]  megfuttattam,  ászt  gondol- 
tam, hogy  rendbe  van;  hát  a  többit  is  megfutta- 
tom, hát  akkor  vettem  észre,  hogy  egy  testvér  ki 
van  maradva  (Püspök- Ladány  Nyr.  VI.174); 
2.  megmér  (hosszaságot,  szélességet,  vastagsá- 
got, térfogatot  stb.)  (Tisza-Roff  Markovics  Sán- 
dor; Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[FUTTATÓ]  o 

futtató-háló:  halászháló,  a  melynek  eggyik 
végét  dézsához  kötik  és  kieresztik,  hogy  a  víz 
vigye ;  a  másik  végét  a  csónakon  tartják ;  mikor 


649 


FUTTOM-PUVALKOD-IK 


PUVAR-FŰ 


a  háló  a  dézsa  után  már  egészen  ki  van  fe- 
szítve, a  csónakkal  sebesen  evezve  a  dézsára 
kerítenek  (Komárom  Hermán   0.  Halászat  K.) 

[PUTTÓM]. 

[Szólások].  Égy  futtomban:  eggy  húzómban 
futva.  Égy  futtomban  oda  ért  (Kapnik  vid.  Nyr. 
n.l82). 

PÜTUCKÓ:  oldalzsebben  hordozható  kis  pá- 
linkás üveg  V.  szúknyakú  kis  pálinkás  kancsó 
(Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  vid,  Nyr.  XVni.480). 

PUTÜSZKÓ:  jókora  bot,  a  mellyel  a  halász 
a  vízparton  a  bokrokat  meg  a  kákást,  a  gyéké- 
nyest zörgeti,  szurkálja,  piszkálja,  hogy  a  halat 
a  rejtekhelyéből  kizavarja  és  a  kerítő-hálóba 
bekergesse  (Bodrogköz  Nyr,  XVn.566). 

PUTVÁST  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Szolnok- 
Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.382;  futmást 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V,330;  XVI.478):  futva, 
Futvást  mentem.  Sebes  futvást  indultam  neki 
(Székelyföld  Kiss  Mihály), 

PÜTTYOGATÓ  -=  buttyogató  (Szentes,  Szeged 
Hermán  0,  Halászat  K,). 

PUVAKOD-IK  (Göcsej  Vass  József  1841; 
m'égfaokodoii  Vas  m,  Farkasfa  Nyr.  in.l78; 
fuakod-ik,  fuakonnyi,  mögfuakod-ik  Göcsej  MNy. 
n.406;  V.91;  Nyr.  XIV.165;  Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVn.334;  fókod-ik  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
1.422;  n.374;  Göcsej  Nyr.  Xni.165.  496;  XIV. 
165;  Budenz-Album  159;  Zala  m.  Hetes  Nyr. 
XIX.  142;  Palócság  [?]  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
225;  m'égfuókod-ik  Vas  m.  Kemenesalja  Nyr. 
III.88):  szikkad,  szárad.  Hogi/  ez  a  fölszé  fuj, 
jót  fókodott  a  föd  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.374) 
[vö.  fuvakoz-ik,  fuvalkod-ik], 

föl-fókodik :  fölszikkad,  fölszárad.  Alig  fóko- 
dott fö  az  ut  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.422). 

ki-fókodik:  kiszárad.  Már  kifókodott  a  föd 
(Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.142). 

[még-fuvakodik]  (meg-faokodott  Vas  m,  Far- 
kasfa Nyr.  III.  178;  mög-fuakodik  Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVII.334 ;  meg-fuókodik  Vas  m.  Ke- 
menesalja Nyr.  III.88):  megszikkad,  megszárad 
(a  föld,  az  út). 

PÚVÁKOL :  fúvogat  (a  markába,  hogy  mele- 
gítse ;  a  forró  ételre,  hogy  hűtse ;  a  tűzre,  hogy 
élessze)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[PÜVAKOZ-IK],  PÁKZ-IK,PÓKZ-IK:  szikkad, 
szárad  (Zala  m.  Király  Pál)  [vö.  fuvakod-ik]. 

mgg-faókozik :  fölfúvódik.  Nagy  vizet  itt  á 
ynárhikájá  és  megfaókozott  (Szlavónia  Nyr.  V.ll). 

PÜVALKOD-IK  (Háromszék  m.  Vadr.;  fual- 
kod-ik  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) :  szikkad,  szá- 
rad. Mig  a  föd  szine  egy  kicsit  nem  fuvalkodik, 
haszontalan  a  szánfás  (Háromszék  m.  Vadr.)  [vö. 
fuvakod-ik], 

SZINNYKl  :   HAOTAR  tAjSZÓtAr. 


fél-fuválkodik :  fölfúvódik  (a  tehén)  (Gömör 
m.  Nyr.  XVin.501). 

még-fuvalkodik :  megszikkad,  megszárad  (Ba- 
laton mell.  Fábián  Gábor  1839;  Háromszék  m. 
Vadr.  499b ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

PUVAR  {fuar  Göcsej  MNy.  11.410;  fukar 
Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XX.479;  Fehér  m.  Nyr. 
X.186;  Fehér  m.  Lovasberény  Nyr.  XVI.334; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.42 ;  fór  Keszthely 
Nyr.  XI.237;  Somogy  m.  Sándor  József;  Baranya 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.214;  /worVas  m.  Kör- 
mend vid.  Nyr.  III.522;  Göcsej  MNy.  n.410; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VII.525). 

PITVAROS  ifóris  Zala  és  Győr  m.  Bódiss 
Jusztin;  főros  Dunántúl  Nyr.  XVI.190;  fóros  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  Vn.372;  Göcsej  Nyr.  n.86;  }Cin. 
496;  Zala  és  Győr  m.  Bódiss  Jusztin;  Baranya 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.214;  Közép-Baranya 
Nyr.  in.282;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III.182;  fórus  So- 
mogy m.  Sándor  József;  fórús  Zala  m.  Nyr.  II. 
427;  fuharos  Fehér  m.  Nyr.  X.186;  Bars  m. 
Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.287). 

PüVAROZ  {fóroz  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VII.  131 ;  Zala  és  Győr  m.  Bódiss  Jusztin). 

PÜVÁSZ[-IK  ?] :  vadréce-tojást  keres,  vadrécére 
vadász  (Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.431)  [vö.  fú]. 

PUVAT  {hó-fuat  Balaton  mell.  Tsz.;  fudt 
Göcsej  MNy.  n.410;  Nyr.  XIH.496;  hó-fuát  Repce 
vid.  Nyr.  XX.411 ;  fuját  Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  n.518;  XX.369;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  X. 
475;  Göcsej  MNy.  11.410;  Nyr.  Xin.496;  Somogy 
m.  Babod  Nyr.  XIII.43;  hó-fuját  Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.518;  Veszprém  m.  Szentgál 
Nyr.  in.l83;  hó-fuvát  Fehér  m.  Nyr.  XVI.334): 
hófuvat,  hófuvatag,  hótorlasz. 

PUVATAG,  PUVATÉG  {fuatag  Balaton  mell. 
Tsz.  164b;  fuatig  Göcsej  Nyr.  Xni.496;  fujátég 
Göcsej  Nyr.  Xni.496;  fujátik  [plur.  fujátikok] 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.374):  cv. 

PÚVIDSGÁL:  fújdogál,  fuvogat  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.214). 

PUVINT :  eggyet  fúj,  fuvall.  A  tátos  csak  rea 
fuvintott  a  lehölletévé  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  439).  Ág  nem  érintette,  szél  nem  fuvin- 
totta  (Udvarhely  m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.177). 
Se  szél  nem  fuvinta,  se  ág  nem  rsapinta  (Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  III.21)  [vö.  fujánf]. 

meg-fűvint:  eggyszerre  v.  hirtelen  megfúj. 
A  legény  a  furuját  megfuvintsa  (Háromszék  m. 
Vadr.  428). 

PÜVÓKA:  fúvó  hangszernek  az  a  vége,  a 
melybe  belefújnak  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PUZSITOS  (Erdély  Szinnyei  József;  fuzsitus 
Szilágy  m.  Nyr.  VIL381;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos):  féleszű,  hóbortos. 

FŰ    {fi  Dunántúl    Nyr.    V.181;    Baranya   m. 

42 


651 


FŰDÜL— FÜGGENYŐS 


FÜL 


652 


Ormányság  Tsz.;  fiv  Eszék  vid.  Nyr.  Vm.279; 
fív  Dráva  melL  Nyr.  V.380 ;  füj  Repce  vid.  Nyr. 
XX.412).  Fű:  lucerna  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
505)  [vö.  másod-,  harmad-,  negyed- fű]. 

fü-bór:  marhák  legeltetéséért  járó  díj  (Bala- 
ton mell.  Tsz.). 

fű-bíró;  kaszáló-helyek  fölügyelője  (Három- 
szék m.  Nyr.  XV11.137). 

fű-högy  ifü-högy  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.84). 
Fiihégyenn,  fűhegyen,  fühögyön:  tavasszal,  kora 
tavasszal,  májusban  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 
84;  Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván). 

fühegyi :  kora  tavaszi.  Fühegyi  sokadalom 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

fű-köröm  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.572;  Korda 
Imre;  fii-köröm  Soprony  m.  Nyr.  XII.382):  a 
szarvasmarhának  két  kissebb  (föllebb  levő) 
körme. 

fü-nőte  [fü-nöte,  fü-nőtte):  fűvel  benőtt  hely 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.327;  Vadr.;  Győrffy 
Iván). 

fűnőtés  {fünötés):  cv  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
327;  Vadr.  499b;  Győrffy  Iván). 

FŰDÜL  {fődül  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  fűdül  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
236):  1.  félredül,  félreroskad  (ház)  (Csík  m. 
Gyergyó  Kiss  Mihály);  2,  bódul,  bolondul  (Szé- 
kelyföld Kassai  J.  Szókönyv  11.236;  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.327;  Vadr.; 
Győrflfy  Iván). 

el-füdül  [el-fűdül  Csík  m.  MNy.  VI.375):  félre- 
dül, félreroskad  (Háromszék  m.  MNy.  VI.323; 
Győrflfy  Iván;  Csík  m.  MNy.  V1.375;  Vadr.; 
Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282). 

meg-füdül  {meg-fűdül  Székelyföld  Tsz.;  meg- 
hűdül  Székelyföld  Horváth  József):  megbódul, 
megbolondul  (Székelyföld  Tsz.;  Horváth  József; 
Csík  m.  MNy.  VI.341). 

1.  FÜGE  {fige  Palócság  Nyr.  XXI.309;  Gömör 
m.  Nyr.  XVm.422):  egres  (Csík  m.  Tsz.;  Győrffy 
Iván;  Gyergyó  Nyr.  IV.282;  Csík-Rákos  Dobos 
András). 

[2.  FÜGE]. 

füge-fószék  (Heves  m.  Névtelen  1840;  fige- 
fészek  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.142;  fürge- 
fészök  [nép-etimológia]  Udvarhely  m.  Vadr.  42): 
fügemadárnak  füzgyapotból  való  fészke. 

füge-madár  (Hely  nélkül  Tsz.;  fige-madár 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.142):  parus  pen- 
dulinus  (ökörszemnél  kissebb  madár). 

FÜGGELEM:  függés,  nagy  fegyelem  alatt 
létei  (Háromszék  m.  Maksa  Király  Pál). 

FÜGGENYŐS :  lejtős,  hajlós  (domb)  (Baranya 
m.  Tsz.). 


FÜL  {fii  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVn.286; 
Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.  144;  Baranya  m.  Or- 
mányság Nyr.  in.l82;  Eszék  vid.  Nyr.  Vin.279; 
Heves  m.  Sírok  Nyr.  111.38 ;  Palócság  Nyr.  XXH. 
34;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.423;  Szilágy  m.  Nyr. 
IX.182;  föl  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.431): 
1.  a  szántóvasnak  két  lecsüngő  lemeze,  a  me- 
lyekkel az  ekéhez  foglalják  (Heves  m.  Névtelen 
1840);  2,  vakablak-forma  mélyedés  (pajta,  ka- 
mara, szoba  falában)  (Zala  m.  Tűrje  Bódiss 
Jusztin);  3.  a  hálótű  lába  (Algyő  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

[Szólások].  Fél  füllel  hallottam :  neszét  vettem, 
félig-meddig  hallottam  (Csallóköz  Szinnyei  Jó- 
zsef). Fület  csinálni :  ereszteni  a  szalmából,  hogy 
a  többi  szalma  a  kocsiról  le  ne  hulljon  (Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  V1II.333).  Mozgasd  már  a  füle- 
det: szólj  már!  Mért  nem  mozgattad  a  füledet: 
mért  nem  szóitál !  (Szeged  Csaplár  Benedek). 
Fülit-farkát  eleresztette:  mondják  elfáradt  állat- 
ról, emberről;  arról  is,  a  ki  vmitől  megijedt  v. 
a  kit  vmely  helytelen  mondása  miatt  hirtelen 
elhallgattatnak  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.567). 

fül-ajtó  (Gömör  m.  Nyr.  XVII.132;  fii-ajtó 
Abaúj,  Zemplén  és  Ung  m.  Nyr.  XVII.274;  hül- 
ajtó  Székelyföld  Kriza,  Király  Pál;  Udvarhely 
m.  Nyikó  mell.  Nyr.  XVII.86) :  1. /M/-aiío:  fülke- 
ajtó (ajtófélbe  v.  falba  vágott  rejtekhely  ajtaja) 
(Gömör  m.  Nyr.  XVI1.132);  2.  hül-ajtó:  pitvar- 
nak, istállónak,  pincének  külső  lécajtaja  (Szé- 
kelyföld Kriza,  Király  Pál ;  Udvarhely  m.  Nyikó 
mell.  Nyr.  XVII.86)  [vö.  hülő-ajtó]. 

[fül-bojt]. 

[Szólások].  Filé  hojtydt  se  hajtya :  semmit  sem 
ad  rá  (Palócság  Nyr.  XXI.510). 

[fül-bot]. 

[Szólások].  Füle  hottyát  se  mozgattya:  semmit 
sem  szól  (Miskolc  Csaplár  Benedek).  Füle  boty- 
tyát  se  mozdittya :  rá  sem  hallgat  (Debrecen  Nyr. 
11.130;  XXIII.37).  A  füle  bottyát  se  hájtyá  rá:  c^ 
(Abaúj  m.  Beret  Nyr.  Hl. 522). 

[fül-csap]. 

[Szólások].  A  füled  csapját!  [mondják  annak, 
a  ki  nem  akar  vmit  hallani]  (Tokaj  Nyr.  XX. 
139). 

fül-gomba  {fül  gombája  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.238):  fülcimpa.  Annyit  beszit,  hogy 
megdagadt  a  fülein  gombája  tűle  (Tamási  Nyr. 
XXI.526). 

[fül-högy]. 

[Szólások].  Fülhéggyel  hallottam:  neszét  vet- 
tem, félig-meddig  hallottam  (Kecskemét,  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

fülhegy-fúró :  ohrenbohrer  (Győr  Nyr.  XI.528). 

fül-istráng:  a  fül  alatt  meghűléstől  támadó 
hosszúkás  daganat  (Szeged  vid.  Nyr.  11.44). 


653 


FUL-IK— FÜLEZ 


FÜLKE— FÜRD-IK 


654 


fll-kas :  fúzvesszőből  font  kétftilü  lapos  kosár 
(Hont  m.  Garamra  hajló  vid.  Nyr,  XVIII.517; 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45). 

fii-kosár:  oj  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45). 

fül-sajt:  disznófösajt  (Heves  m.  Névtelen  1840), 

fül- vásár  (Háromszék  m.  NyK.  III.  11 ;  füle 
vására  Székelyföld  Kiss  Mihály):  fülsár. 

fülön-függő :  fülbevaló,  függő  (Kecskemét 
Nyr.  X.381). 

[Szólások].  Akassz  neki  egy  fülönfüggőt:  üsd 
pofon  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.515). 

fülü-mászu:  fülbemászó  (foríiculina  auricula- 
ria)  (Vas  m.  Nyr.  VII.330). 

PŰL[-IK]  {megfüll  Udvarhely  m.  Nyikó  mell. 
Nyr.  XVII.86;  megfüU-ik  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; füll-ik  Kunság  Nyr.  Xni.524). 

[Szólások].  Nem  fűlik  hozzá  a  foga:  nem  tet- 
szik neki  (Debrecen  Nyr.  IV.135).  Nem  füllik  a 
fogáho:  o^  (Kunság  Nyr.  XnL524). 

meg-fül[-ik?],  meg-füUik:  megmelegszik,  meg- 
fülled (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.334 ;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Nyikó  mell. 
Nyr.  XVII.86).  Hogy  megfúlt  ez  az  aluttej  I  — 
csupa  túró  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.334). 

FÜLEL:  figyel,  vigyáz.  Mikoron  a  nyájat 
őrizni  nekem  kell,  egyik  szemem  alszik,  a  másik 
meg  fülel  (Sátoralja-Ujhely  Nyr.  III.515;  betle- 
hemes versben). 

é-fülel:  elhallgat  (Alsó-Csallóköz  Kóssa  Albert). 

le-fülel:  leszid,  lepirongat,  gúnnyal  legyőz, 
elhallgattat  (Szentes  Nyr.  VI.232;  Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[FÜLEMÜLE]. 

fülemüle-fü :  calendula  officinalis  (Erdély  Kas- 
sai J.  Szókönyv  V.209). 

FÜLES  ifiles  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII. 
286) :  1.  szamár  (Rábaköz,  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.);  2.  nyúl  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.425); 
3.  disznó  (Dráva  vid.  Nyr.  XV.425) ;  4.  kétfülü 
nagy  kerek  kas  (Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Sz. 
Pál  Nyr.  Vin.522);  5.  kancsó  (Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.2T4.  421) ;  6.  a  koszorúfát  tartó  fa- 
oszlop; ágas  (Rábaköz  Tsz.;  Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz. ;  Nyr.  111.88) ;  7.  files :  ügyetlen,  ostoba,  csa- 
csi (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286). 

füles-bagoly  (füle-hágó  Bars  m.  Nyr.  III.276). 

füles-pengő :  félkör-alakú  vaslemez,  a  melyet 
ütköző  helyett  a  tengelyhez  szegeznek  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

FÜLEZ :  a  hordó  csínjait  és  a  dongák  közeit 
abroncsoláskor  gyékénnyel  behuzdalja  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

meg-fülez:   fület  csinál   (edénynek).  ,A  mint 


a  nyers  edény  többször  megforgatva  megszik- 
kadt, megfülezik,  evvel  újra  szikkad'  [fazekas- 
mest.]  (Sárospatak  Nyr.  XVn.527). 

FÜLKE  ifiké  Baranya  m.  Nyr.  11.184';  Közép- 
Baranya  Nyr.  III.282;  filke  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.182;  Borsod  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.204 ;  füke  Baranya  m.  Tsz.) :  1.  fike,  filke,  füke, 
fülke:  vakablak  (Baranya  m.  Tsz.;  Nyr.  11.184; 
Közép-Baranya  Nyr.  III.282;  Borsod  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  n.204;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.  172); 
2.  fülke :  zug,  szugoly  (a  szobában)  (Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  VIII.333) ;  kemence  melletti  hely.  a  hol 
gyömbért-mit  tartanak  (Gömör  m.  Tsz.). 

FÜLLED  (Fehér  m.  Lovasberény  Nyr.  XVI. 
334 ;  fülled  Alföld  Nyr.  XIII.383) :  megmelegszik 
és  megpenészedik  (a  nedvesen  v.  zölden  össze- 
rakott takarmány). 

FÜLLENCS:  lencse-alakú  zöldség,  mely  az 
álló  vizeken  úszkál  (Szatmár  m.  Nyr.  XI.284). 

FÜLLENGŐ:  fülbevaló  (Göcsej  Vass  József 
1841). 

FÜLLESZT  {fülleszt) :  melegít  (pl.  megnedve- 
sített takarmányt)  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVni.48;   Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.334). 

meg-füUeszt :  megmelegít.  Ugy  megfüllesztette 
a  gúzst,  hogy  maj  megégett  (Szatmár  m.  Pató- 
háza Nyr.  XIX.334). 

FÜLLESZTŐ :  pelyvából  és  répából  álló  keve- 
rék (Somogy  m.  Babod  Nyr.  XII.278;  XIII.284). 

[FŰLŐ]. 

[Szólások].  Füllőbe  tenni:  (nyers  dohányleve- 
leket) eggymáson  hagyni,  míg  valamennyire  meg 
nem  sárgulnak  (Bodrogköz  Tsz.). 

[FÜLÖK],  PILŐK  (file-'k):  nagyfülű  (Gömör 
m.  Nyr.  XVin.502;  XXin.24). 

[FŰLT]. 

[fült-fonal]. 

[Szólások].  Nem  volt  fütt  fonalam:  nem  volt 
nyugtom  (Ugocsa  m.  Nyr.  VI1I.426). 

FÜLYKE:  leányoknak,  legényeknek  heten- 
ként eggyszer  tartott  esti  mulatsága  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  IX.429). 

FÜLYÖKŐS:  rojtos,  bojtos"  (Moldva,  Klézse 
Nyr.  IX.429). 

FÜMÖNT  (fümönt):  jó,  jeles,  finom  [gúnyos 
értelemben]  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.572;  XV. 
305)  [vö.  fimontos]. 

PÜBD-IK  ifeder-ik  [?]  Moldva,  Klézse  Nyr.  X. 
479;  fered-ik,  feredni  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr. 
VI.474;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.315;  Deés 
Nyr.  XI.527;  Kolozsvár  Szinnyei  József;  fered- 
ik  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr. 
499b ;  firdenyi,  firdemiyi  Palócság  Nyr.  XXI.309 ; 
XXII.34;  fird-éit  Gömör  m.  Nyr.XVni.423;  méf^r- 


655 


FURDO— FURESZ 


FŰRÉSZEL— FÚRÖDÖZ-IK 


656 


áetteöiik  Gömör  m.  Alsó-Hangony  Nyr.  XIX.331 ; 
firid-ik  Fehér  m.  Ugocsa  Nyr.  X.520;  förd-ik 
Velence  Hermán  0.  Halászat  K. ;  fördenyi  So- 
mogy m.  Sándor  József;  föröd-ik  Udvarhely  m. 
Vadr. ;  förönnyi  Repce  mell.  Nyr.  XX.366 ; 
t'ürgy-ik  Dorozsma  Nyr.  Vn.334 ;  ki-fürüdi  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  Vni.378).  Förd-ik:  ívik  (a  hal) 
(Velence  Hermán  0.  Halászat  K.). 

ki-féréd:  kitúr.  Kif eredték  a  verebek  a  kelő 
kendert  a  földhői  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Kifürüdi  magát  a  gazdaságából:  ki- 
gazdálkodja  magát  (Fölső-Csallóköz  Nyr.  VHI. 
378).  Kifiirdi  magát  a  teher  alól :  kihúzza  magát 
(Debrecen  Nyr.  IV.323). 

meg-f  őröd :  ikrával  megrak.  A  kisz  megförödi 
a  fücsomót:  rárakja  az  ikráját  (Keszthely  Hermán 
0.  Halászat  K.), 

FÜRDŐ  {f eredő  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
Vni.325;  Szilágy  m.  Tasuád  Nyr.  VI.474;  Ud- 
varhely m.  Szombatfalva  Arany-Gyulai  NGy.  Hl. 
60 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.210 ;  fé'redő  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  firedő  Bereg  m.  Rákos  és 
Munkács  vid.  Pap  Károly;  firidő  Szatmár  Nyr. 
XV.335;  Szatmár-Németi  Nyr.  X.432;  förödö 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  464). 

[FÜRDÖGET],  FÖRDÖGET :  fürdik  (Baranya 
m.  Ibafa  Nyr.  XX.46). 

FÜRDŐZ:  füröszt  (Karcag  Nyr.  XIII.525). 

FÜRÉL  [?] :  lavíroz  (Hely  nélkül  Nyr.  Xn.527). 

FÜREMÉD-IK  {megfülemödött  Udvarhely  m. 
Nyr.  V.  231):  frissen  megindul,  megelevenedik 
(betegség  után)  (Háromszék  m.  Vadr.). 

meg-füremédik  [meg-fülemödött  Udvarhely  m. 
Nyr.  V.231);  frissen  megindul,  megelevenedik 
(betegség  után)  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Ud- 
varhely m.  Nyr.  V.231 ;  Háromszék  m.  Vadr. 
499b). 

FÜREMÉTÉSKÉD-IK  {füremédesked-ik):  sürög- 
forog,  sürgölődik,  sürgölődésével  alkalmatlanko- 
dik. Ugyan  né  furemétéskéggy  itt  körültem  annyit ! 
(Bihar  m.  Rév  Király  Pál). 

[FÜREMÍT]. 

meg-füremít:  frissen  megindít,  megelevenít 
(Háromszék  m.  Vadr.  364.  499b). 

FÜRÉSZ  {firisz  Repce  mell.  Nyr.  XX.365; 
firísz  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  VI.122;  Eszter- 
gom Nyr.  IX.i540;  firisz  Komárom  m.  Naszvad 
Nyr.  IV.235;  Érsekújvár  Nyr.  VIII.46 ;  ^rfo  Bereg 
m.  Rákos  vid.  Pap  Károly):  vágó  eszköz,  a 
mellyel  a  fürész  fogait  élesítik  (Székelyföld  Tsz.). 

(fürósz-fog]. 

fürészfog-hányó :  azon  eszköz,  a  mellyel  a 
fürész  fogait  kétfelé  hajtogatják  (Székelyföld 
Tsz.;  Ferenczi  János). 


fürész-moszt:  fürészpor  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

FÜRÉSZEL:  kutat,  fürkész,  keresgél  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

FÜRGÉCSKE  {fürgecském  Udvarhely  m.  Fehér- 
Nyikó  mell.  Vadr.  117;  vö.  532.  és  Erdélyi  J. 
Népd.  és  mond.  1.409.  dalt,  a  hol  a  megfelelő 
változatban  fürjecske  áll). 

FÜRGENC  {fürgönc  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
358) :  fürge,  virgonc  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Tolna  m.  Nyr.  IV.516). 

[FÜRGÖL]. 

bé-fürgöl :  behorgol,  bezár  (ajtót,  ablakot  reá- 
billenő zárral ;  vö.  férgetyü  3.)  (Csík-Madaras  Nyr. 
XIX.527)  [vö.  he-fürmöl\. 

FÜRGÖLŐ :  ablakra  v.  ajtóra  reábillenő  zár 
[vö.  férgetyü  3.]  (Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr. 
XX.46). 

FÜRJ  {für  Fölső-Bácska  Nyr.  XII.217;  Hód- 
mező-Vásárhely  Nyr.  VIII.514;  Brassó  m.  Hét- 
falu, Zajzon  Nyr.  IV.330;  fürje  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.279). 

fűri-csibe:  fogoly  (Komárom  m.  Kürth  Nyr. 
XIX.432). 

für-fal:  háznak  homlokfala  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

[fürj -mony]. 

fürmonyas:  szeplős  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839]. 

FŰRJÉSZ  {fürész  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

[FÜRK]. 

[Szólások].  Fürköt  ütött:  1.  elveszett,  ellopták 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.359 ;  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván);  2.  tönkre  jutott,  megbukott  (Háromszék 
m.  Kiss  Mihály).  Fürtöt  [így]  vet:  megdöglik. 
Megollódzott  a  kecském,  s  fürtöt  vetettek  az  ollók 
(Székelyföld  Nyr.  IX.  177). 

1.  FÜRMÖL:  vakarcsál,  vakargat  (késsel)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.327;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

[2.  FÜRMÖL]. 

be-fürmöl :  behorgol,  bezár  (ajtót,  ablakot  reá- 
billenő zárral)  (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv 
11.240;  V.220;  Háromszék  m.  Tsz.)  [vö.  bé-für- 
göl]. 

össze-fürmöl :  összetákol.  Ez  is  csak  ugy  van 
összefürmölve  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár). 

FÜRMÖLŐD-IK:  fészkelődik  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.326;  Vadr.  499a)  [vö.  férméíőd-ik]. 

FÜRÖDÖZ-IK  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.371 ; 
förödöziú  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
458):  fürdik. 


657 


FŰRŐL— FÜSTÖS 


FÜSZKÜPÜ— FUTYKO 


658 


[FŰRŐL]. 

rá-fűröl:   rátukmál   (Rozsnyó  Nyr.  VIII.566). 

PŰRÖSZ-IK:  fürdik  (Komárom  m.  Szák  Si- 
monyi  Zs.  A  magyar  nyelv  11.107;  Arad  m.  Nyr. 
XIV.471). 

FÜRÖSZT  {fereszt  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr. 
VI.474;  feresztú,  fereszteö  Zilah  Nyr.  XII.277; 
fereszt  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  kiföröszteni  Ud- 
varhely m.  Nyr.  IV.227). 

ki-férészt  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  ki-fö- 
röszteni  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.227):  kisemmiz, 
kinulláz,  kiforgat  (a  vagyonából,  az  örökségből). 

FÜRÖSZTGET  (fé'résztget  Udvarhely  m.  Beth- 
lenfalva Nyr.  VII.384). 

FŰSEK :  fütyölő,  vadászsíp  (Baranya  m.  Patacs 
vid.  Csaplár  Benedek). 

FŰST  (^s-ház  Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII.379; 
fist  Dráva  mell.  Nyr.  VI.43):  1.  háztüz.  Minden 
füstöl  jár  nekem  eggy  véka  törökbuza  s  tiz  kraj- 
cár péz  (Torda-Aranyos  m.  Gerend  Nyr.  XXIII. 
92;  vö.  Nyr.  1.41);  2.  kevélység.  Hitván  füst 
az  a  tiéd  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Közmondások].  Se  üstöm,  se  füstöm  (Kecske- 
mét Nyr.  IX.376). 

füst-faragó :  1.  kéménysöprő  (Duna  mell.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  11.240.  241 ;  Balaton  mell.,  Pápa 
vid.  Tsz. ;  Fehér  m.  Nyr.  IX.284 ;  Bars  m.  Czim- 
mermann  János;  Erdély  Csaplár  Benedek);  2. 
semmirekellő,  naplopó  (Rimaszombat  Nyr.  IV.560). 

fis-ház :  konyha  (Bánflíy-Hunyad  Nyr.  XII.379). 

füstöm-pénz:  [tréf.]  fing.  Mit  adsz  érte?  Adok 
érte  egy  füstömpénzt  s  egy  kongarast  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

FÜSTÖL  {fisztel  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.482) : 
kevélykedik.  Né,  még  mint  füstöl  a  hitvány !  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[bé-füstöl]. 

[Szólások].  Béfüstöltek  neki  v.  héfüstöltek  a  fe- 
nekibe: az  alfelére  vertek  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

[FÜSTÖLÉS],  FÜSTELÉS :  a  pálinka-keverés 
második  lejárásának  az  eleje  (Székelyföld  Tsz. 
386b). 

FÜSTÖLŐ:  pálinkafőző  kunyhó  (Gömör  m. 
Tsz.). 

FÜSTÖS  {fistös  Somogy  m.  Kálmánesa  Nyr. 
XI.238;  Dráva  mell.  Nyr.  V.380;  Eszék  vid.  Nyr. 
VIII.140.  279;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
284.  431;  Szlavónia  Akadémiai  Értesítő  1893. 
610):  1.  fistös,  füstös:  szennyes  (Dunántúl  Nyr. 
V.180;  Keszthely  vid.  Nyr.  VI.523;  Somogy  m. 
Kálmánesa  Nyr.  XI.238;  Dráva  mell.  Nyr.  V. 
380;  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.  140.  279;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.   XVI.431);  2.  fistös,  füstös:  szeny- 


nyes    ruha  (Somogy  m.  Nyr.   XIV.479;   Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284). 

füstös-fecske:  eggy  fecskefaj,  a  mely  a  pad- 
láson fészkel  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

füstös-szalmalé :  [tréf.]  sör  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

FÜSZKÜPÜ:  olyan  ember,  a  ki  mindenbe 
beleüti  az  orrát  (Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XX. 
46)  [vö.  köszköpü,  szüszküpü,  üszküpü]. 

FŰT  ifüjt  Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vm.92). 

[Szólások].  Alája  fujtott:  elárulta,  föladta  (Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  VIII.92). 

[be-fűt]. 

[Szólások].  Be  van  fűtve:  be  van  csípve,  ittas 
(Hely  nélkül  Nyr.  XVII.236). 

el-füt  {el-füttenyi  Zala  m.  Kővágó-Örs,  Rév- 
fülöp Nyr.  XIX.48;  füccse  é  Veszprém  m.  Cse- 
tény  Nyr.  XVn.427):  befűt. 

FŰTELÉK:  fútő-anyag  (mindenféle,  a  mivel 
fűteni  szoktak)  (Vas  m.  Ság  Kresznerics  F.  Szó- 
tár 1.181). 

FÜTET :  fűtés,  fűtés  ideje  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
166).  Fütetkorba:  mikor  be  szoktak  fűteni  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  Vn.470). 

FŰTŐ  (Baranya  m.  Okorág  Király  Pál;  füttö 
Zilah  Nyr.  XIV.333 ;  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva 
Nyr.  XIV.574;  Székelyföld  Arany- Gyulai  NGy. 
111.252 ;  Marosvásárhely  Nyr.  IX.428 ;  Udvarhely 
m.,  Háromszék  m.  Kovászna  Király  Pál;  Három- 
szék m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283 ;  Csík  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.117):  kályha,  kemence. 

FŰTÖZ-IK  (Palócság  Nyr.  XXII.34;  fűtőzni 
Dunántúl,  Baranya,  Gömör,  Torna  m.  Tsz. ;  füt- 
töz-ik  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.340; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.;  Nyr.  IV.144): 
melegszik,  sütkérezik  (tűz,  kemence  v.  a  nap 
melegénél). 

[Közmondások].  A  ki  a  tűztől  távolról  füttözik, 
befagy  a  segge  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.144). 

FÜTTÖZŐD-IK:  cv  (Háromszék  m.  Kiss  Mi- 
hály). 

[FÜTYE]. 

fütye-lótya :  a  nyáj  alja,  hitványa,  kimustrált, 
dögrováson  levő  v.  levágásra  szánt  része  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.). 

FÜTYEJ:  fütty  (Vas  m.  Őrség  MNy.  V.131). 

[FÜTYÉRGET]. 

ki-füty  érget :  kifüty  ölget.  Bigó  ullyan  madár, . . . 
micsó  példát  meglát,  mind  kifütyérgeti  (Moldvai 
csáng.  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.419). 

FŰTYKŐ:  fanyelű  bicska  (Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XVUI.432)  [vö.  1.  fütyö,  fütyök]. 


659 


FÜTYKÖS—FÜVEL 


FÜVELÖ— FŰZ 


660 


FÜTYKÖS  (fitykes,  fütykes  Duna  mell.  Kassai 
J.  Szókönyv  1I.2Ó8). 

1.  PÜTYŐ  (Marosvásárhely  Nyr.  XV.239; 
Udvarhely  m.  Nyr.  IX.235;  füfyű  Marosszék 
Felméri  Lajos;  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.235):  fa- 
nyelű bicska  [vö.  fütyök]. 

2.  PÜTYŐ,  PÜTYÜ :  bot  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IX.235). 

FÜTYÖK :  fanyelű  bicska  (Székelyföld  Kriza) 
[vö.  fütykö,  1.  fütyö]. 

FÜTYÖL  {ki-fityöl  Somogy  m.  Szenna  Király 
Pál;  he- fütyül  Hódmező-Vásárhely  Nyr.  11.367). 

[be-fütyöl]. 

[Szólások].  Béfütyölt  (v.  befütyült)  neki:  be- 
adott neki,  befűtött  neki  (Hódmező-Vásárhely 
Nyr.  11.367;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

PÜTYÖLDÖGEL:  fütyörész  (Háromszék  m. 
Vadr.  399). 

[FÜTYÖLŐ],  FÜTYÜLŐ:  középső  karója  a 
sátornak  (Udvarhely  m.  Homoród  Gabányi  Endre). 

[FÜTYÖLT],  FITYŐT :  fütyöl  (Gömör  m.  Szá- 
razvölgy Nyr.  XVn.562). 

FÜTYÖBÉSZ  {fityerész  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  n.207). 

FÜTYÖRÖL  (Háromszék  m.  MNy.  VL357; 
fütyerel  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XH. 
277;  Aranyosszék  Borbély  Samu):  fütyörész. 

[FÜTTYESZT]. 

fő-füttyeszt :  fölfüggeszt,  fölakaszt.  Ezer  fö- 
füttyesznek  (Székely-Udvarhely  Melich  János). 

FÜTTYÖGTET :  füttyentget  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

FÜTTYÖS  {fittyös  Somogy  m.  Csurgó  Nyr. 
XXI.  143):  1.  füttyös:  éneklő  (madár).  0  de  picit 
eszik,  mind  éf  füttyös  madár!  (Soprony  m.  Kis- 
falud, Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.475);  2.  fittyös:  jó 
daloló  (Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XXI.  143). 

FÜTYŰ  {fütyü):  1.  fütyű:  fütty,  fütyölés,  el- 
fütyölhető dallam.  Én  a  nótát  (v.  a  verset,  ver- 
sét) nem  ismerem,  csak  a  fütyüjét  (Abaúj  m.  Nyr. 
IV.323;  Király  Pál);  2.  fütyü:  síp  (Veszprém  Nyr. 
XV.334). 

PÜTYÜRÜ:  síp  (Csík  m.  Gyergyó  Nyr.  VII. 

92). 

FŰVEL  (füjel  Vas  m.  Tsz.;  füvell  Szeged  vid. 
Nyr.  V.265) :  legel  (Kis-Kúnság,  Borsod  m.  Ónod 
vid.,  Bodrogköz,  Erdély,  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XVU.567;  Székelyföld  Nyr.  XVII. 
567;  Kiss  Mihály). 

föl-füvei :  följavul,  nekitelik,  meghízik  (csikó, 
marha  (Kis-Kúnság  Nyr.  XVU.567). 


FÜVELŐ  (Heves  m.  Névtelen  1840;  fiellö 
Baranya  m.  Nyr.  XIV.  142;  füjelö  Göcsej  MNy. 
V.83;  füvellö  [düllő  neve]  Esztergom  vid.  Nyr. 
XI.381):  legelő. 

füvelő-hely:  legelő-hely  (Erdővidék  Tsz.). 

FÜVELTET:  legeltet  (Borsod  m.  Ónod  vid. 
Nyr.  XVII.567). 

[FÜVENTEN],  FÜJENTEN  =^  füventibe.  Azt 
mondd,  hogy  füjenten  semmi  kárt  nem  töszök  a 
vetiésökbe,  aziér  csak  üörözzek  bennök  (Göcsei 
MNy.  V.159). 

FÜVENTIBE  ifüentibe  Székelyföld  Györffy 
Iván) :  zsenge  korában,  mikor  még  zöld  (a  vetés) 
(Székelyföld  Vadr.  556;  Kiss  Mihály,  GyőríTy 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.  Kiss  Mihály;  Ara- 
nyosszék Kiss  Mihály). 

FÜVES  {fives  Baranya  m.  Ormányság  MNy. 
V.79;  fives  Baranya  m.  Ormányság  Tsz.  122a; 
MNy.  V.150;  füjes  Vas  m.  .Őrség,  Szalafő  Nyr. 
Vn.  181 ;  fűs  hely  nélkül  Nyr.  XII.527).  Fives, 
fives:  javas,  kuruzsló  (Baranya  m.  Ormányság 
Tsz.;  MNy.  V.79.  150). 

füs-kata  [füskata  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.143;  fuskata  [így]  Nagy-Kőrös  Nyr.  1.188. 
mind  a  két  kiadásban) ;  Katalinka-bogár,  sz.  János 
bogara,  hétpettyes  bogár  [vö.  Simonyi  Zs.  A 
magyar  nyelv  11.162). 

FÜVEZ :  fűvel  behint  (Székelyföld  Nyr.  XVII. 
567). 

FŰZ   (fíc-fa   Nagy-Kálló   Nyr.    Xn.232.    430 
Szatmár  Nyr.  VII.282;  Szatmár  m.  Krassó  Nyr 
XV.184;    Zemplén    m.    Szürnyeg    Nyr.    X.323 
Zemplén    m.    Deregnyő    Nyr.    V.326;    Xin.92 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  1.418;   Bereg  m 
Rákos  vid.   Pap  Károly;   Szilágy  m.   Nyr.  XIV 
576;   Kis-Küküllő   m.   Szőkefalva  Nyr.  XIV.46 
fíc-f&  Segesvár  Nyr.  IX.44;  fisz-fa  Repce  mell 
Nyr.    XX.365;    Vas    m.    Répce-Sz.György    Nyr 
XVin.526;   Dráva  mell.   Kopács  Nyr.  XVI.284; 
Szlavónia  Akadémiai  Értesítő  1893.  610;  físz-f& 
Soprony  m.   Horpács  Nyr.   V.142;  Dráva  mell. 
Nyr.    V.380;   ^^-fa  Kalotaszeg,   Zsobok   Melich 
János ;  füc-fa.  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII. 
327;  Zilah  Nyr.  XIV.333;  füc-fsi  Segesvár  Nyr. 
IX.44;  füdz-fa  Zilah  Nyr.  XIV.333;  Hunyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXII.406;  fűdz-fa,  Hunyad  m.  Lo- 
zsád  Nyr.  XXII.336)  [vö.  szisz-fa]. 

füz-alma:  korán  érő  apró  almafaj,  mogyoró- 
alma (Székelyföld  Kriza ;  Udvarhely  m.  Győrfify 
Iván). 

[fűz-fa]. 

fűzfa-csíz :  ficedula  rufa,  weidenzeisig  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

fűzfa-diák:  rossz  deák  (Heves  m.  Névtelefi 
1840). 

fűzfa-hal :  alburuus  lucidus  (Kolozsvár) ;  albur- 


661 


FÜZÉR— FŰZŐ 


FŰZŐD-IK— FŰZŐS 


662 


nus  bipunctatus  (Göcsej,  Varbó  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

fűzfa-porongy :  fűzfa-vessző  (Udvarhely  m. 
Korond  ifj.  Felméri  Lajos)  [vö.  porongy]. 

FÜZÉR :  [nép-etimológia]  rovátkos  bot,  a  mely- 
lyel  a  hordóban  levő  bormennyiséget  mérik 
(visirstab)  (Szeged  Sümeghy  Pál  1841 ;  Heves 
m.  Névtelen  1840). 

füzér-bot:  cv  (Szentes  Nyr.  VIII.332). 

PŰZÉREL:  füzérbottal  méri  a  hordó  tartal- 
mát (Heves  m.  Névtelen  1840). 

FŰZI:  félbolond  (Csík  m.  Győrffy  Iván). 

FŰZŐ  (füddző  Zilah  Nyr.  XIV.333). 


füdző-rózsa :  mályvarózsa  (Udvarhely  m.  Kiss 
Mihály). 

[FŰZŐD-IK]. 

meg-fűződik :  jóllakik.  [János]  kiveszi  [a  sz6v- 
tarisznyából]  a  kenyeret,  sajtot;  mind  a  kettőnek 
egy-egy  jókora  lyukat  kanyarít  az  alján  s  úgy 
meg  fűződik  a  kenyér  és  sajt  bélivel,  hogy  csak  úgy 
duzzog  két  oldalra  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.415). 

FŰZÖLŐD-IK:  bonyolódik  (Kapnikbánya  Győr- 
ffy Iván;  Székelyföld  MNy.  VI.327). 

FŰZŐS  {füdzös  Háromszék  m.  Angyalos,  Be- 
senyő, Gidófalva  Nyr.  XVni.527). 


G. 


GABALYÍT  (Bihar  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
1.459;  gabajít  Békés  m.  Balog  István;  gahajttam 
Szeged  Tsz.;  gahalit  Csallólvöz  Csaplár  Bene- 
dek ;  gahalyit  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
382;  gabarét  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.242; 
gabaritom  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz,;  gajabtt 
Rimaszombat  Nyr.  XVII.52o;  gajahitt  Székely- 
föld Győrffy  Iván;  galabit  Csallóköz  Csaplár 
Benedek ;  galyabít  Zemplén  és  Borsod  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.248 ;  Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly) :  összerak,  Összeállít,  összetákol  (pl. 
kissebb  hajlékot,  kunyhót).  Hirtelen  jó  kis  vacso- 
rát gajabttott  a  feleségem  (Rimaszombat  Nyr. 
XVII.525).  A  gazdám  adott  egy  rongyos  darócot, 
azt  a  nyakamba  gabalyitottam:  a  nyakamba  ke- 
rítettem (Bihar  m.  Árany-Gyulai  NGy.  1.459) 
[vö.  galabint], 

össze-gabajít :  összeveszít  (Békés  m.  Balog 
István). 

GABALYOD-IK  (gabajod-ik)  :  1.  [nyilván 
össze-g.]:  összefogódzkodik,  eggymásba  kapasz- 
kodik, pl.  játék  V.  veszekedés  közben  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.382) ;  2.  [nyilván  össze-g.] : 
összevesz  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841). 

meg-gabajodik:  1.  megbomlik,  megbolondul 
(Duna  mell.,  Vas  m.  Sárvár,  Veszprém  m.  Somló 
vid.  Bódiss  Jusztin;  Abaúj  és  Borsod  m.  Király 
Pál) ;  2.  megköti  magát,  megcsökönyösödik  (Sop- 
rony  m.  Csepreg,  Balaton  mell.  Bódiss  Jusztin) 
[vö.  mé'g-gubahodik]. 

őssze-gabajodik:  1.  összekuszálódik  (Abaúj 
és  Borsod  m.  Király  Pál);  2.  összevesz.  Össze- 
gabajottak  (Alföld  Nyr.  V.123).  [vö.  össze-guba- 
hodik]. 

[GABALYOG]. 

össze-gabalog :  összevesz,  összepöröl.  Össze- 
gahalogtak  (Baranya  m.  Nyr.  VI.474). 

GABANAJC :  női  kabát  (Somogy  m.  Sándor 
József)  [vö.  gabanyica]. 

GABÁNCOL  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.284. 
384;  gobáncul  Repce  mell.  Nemes-Viss  Nyr. 
XVII.336;  Zala  m.  Hetes  vid.  Nyr.  11.373;  Győr 
m.  Csécsény  Nyr.  XII.236):  sárban,  hóban,  víz- 
ben gázolva  nehezen  cammog.  Ne  gobáncujj 
abba  a  sárba  (Győr  m.  Csécsény  Nyr.  ■XII.236). 


IJgy  éfárattam,  mire  haza  gabáncőtam  (Győr  m. 
Bőny  Nyr.  XV.384). 

GABANYICA  (Kis-Kúnság  Nyr.  XXI.139;  ka- 
bánira  Gömör  m.  Nyr.  XXI.139):  kabátfajta 
ruhadarab,  fölöltő,  köpönyeg;  ruha  [vö.  gabanajc]. 

GABBADOZ:  baktat,  cammog,  lassan  jár 
(Székelyföld  Kriza;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.231). 

GABBANCS :  gebe  (Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVIII.94)  [vö.  gamancs]. 

GABONA  {gabana  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
484) :  rozs  (Göcsej  Tsz. ;  Nyr.  XIV.448 ;  Zala  m. 
Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII.33I ;  Győr  m.  Bőny 
Nyr.  XVI.144;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.421.  505; 
Tisza-Dob  Nyr.  XX.240;  Szabolcs  m.  Besenyőd 
Nyr.  XII.48;  Ugocsa  m.  Nyr.  XV.574;  Erdély 
Nyr.  XIV.448). 

gabona-szer:  gabona-piac  (Székelyföld,  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.328 ;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

GABONÁS:  magtár  (Székelyföld,  Csík  m., 
Erdővidék  Tsz.;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

GABONCA:  keményre  gyúrt  és  kinyújtott 
sült  tészta  (Zala  m.  Szentgyörgy  völgye  Nyr. 
11.279). 

GABONÓRIUM :  gabona-pálinka  (Nagyvárad 
Nyr.  XVI.572;  Barna  Ferdinánd). 

GÁBOR:  1.  farkas  (Székelyföld  Nyr.  n.426); 
2.  nagyfejű  gábor:  banka  (Bácska  Nyr.  XVII. 
437;  Hermán  Ottó  szerint:  bábaszarlca,  lanius 
excubitor)  [vö.  gáborján]. 

GABORGYA  (Tolna  m.  Király  Pál;  gabogyia 
Szeged  Csaplár  Benedek;  gáborgya  Vas  és 
Tolna  m.  Király  Pál;  gabuorgya  Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVIII.94):  1.  gáborgya,  gáborgya, 
gabuorgya :  viharos,  zivataros,  szeles,  esős  (Rába- 
köz, Beő-Sárkány  Nyr.  XVin.94;  Vas  és  Tolna 
m.  Király  Pál);  2.  gabogyia:  bolondos,  hóhorios, 
dőre  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

GABORGYÁS  (Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr. 
VI.471;  Fertő  mell.  MNy.  IIL245;  Győr  vid. 
Nyr.  VI.272;  Vas  m.  Kemenesalja  Király  Pál; 
gaborjás  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839 ; 
gáborgyás  Vas  és  Tolna  m.  Király  Pál ;  gabogyás 


665        GÁBORJÁN— GADONGÁSKOD-IK 


GÁDOR— GAGYIBUGYI 


666 


Szatmár  vid.  Tsz.;  Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál ;  gabógyás  Szatmár 
Nyr.  XV.520;  Hajdú  Nagy  Sándor;  Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  n.376;  Székelyföld  Kriza ;  Három- 
szék m.  Vadr. ;  kabógyás  Nagy -Kunság  Nyr. 
XVI.332) :  1.  gaborgyás,  gáborgyás :  viharos,  ziva- 
taros, szeles,  esős  (Vas  m.  Kemenesalja,  Tolna 
m.  Király  Pál ;  Győr  vid.  Nyr.  VL272) ;  2.  gabor- 
jás,  gaborgyás:  haragos,  mérges,  makrancos 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Győr 
vid.  Nyr.  VI.272);  3.  gabógyás,  gaborgyás,  kabó- 
gyás: féleszű,  hóbortos,  bolondos  (Soprony  m. 
Szilsárkány  Nyr.  VI.471 ;  Fertő  mell.  MNy.  HL 
245;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.332;  Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  n.376);  4.  gabógyás,  gabógyás: 
okoskodni  akaró,  de  arra  semmi  képességgel 
nem  bíró  (Székelyföld  Kriza,  Győrffy  Iván 
Háromszék  m.  Vadr.);  5.  gabógyás,  gabógyás 
becsípett,  ittas,  részeg  (Szatmár  Nyr.  XV.520 
Hajdú  Nagy  Sándor ;  Székelyföld  Győrffy  Iván) 
6.  gabógyás:  elhanyagolt  öltözetű,  külsejű  (Brassó 
m.  Hétfalu  Király  Pál). 

GÁBORJÁN.  Nagyfejű  gáborján:  vizi  buka 
(Zala  m.  Szentgyörgyvölgye  Nyr.  11.279;  Her- 
mán Ottó  szerint:  bábaszarka,  lanius  excubitor) 
[vö.  gábor,  szarka-gáborján]. 

GÁBOS:  lanius  minor  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVni.190). 

GACSAL:  fárafutó  szőllő,  lugas-szőllő  (Hegy- 
alja és  Miskolc  vid.  Kassai  J.  Szókönyv  11.264). 

GÁCSÉB  {gácsir  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr. 
IV.44;  gádzér  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
1.167;  kácsér  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.279): 
hímkacsa,  kanréce  (Pápa  vid.  Tsz.;  Nagy-Sza- 
lonta  Nyr.  IX.186;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.109;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
279.  298;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  Xn.48; 
Székelyföld  NyK.  X.329;  Győrffy  Iván). 

GÁCSÉROZ  (gácsérozm  Székelyföld  Tsz.  [itt 
gacsétozm  hiba]  NyK.  X.329;  Ferentzi  János, 
Győrffy  Iván):  párosodik  (hímkacsa).  Gácséroz- 
nak  a  récék  (Székelyföld  NyK.  X.329). 

GÁCSI:  kacsa,  ruca  (Szatmár  m.  Mánd  Nyr. 
XIX.335). 

GÁCSÓ:  [gúny.]  tolvaj  [cigánynak  mondják, 
mikor  lopott]  (Veszprém  m.  Nyr.  V.124;  Bánóczi 
József). 

GADACS :  katonaszerető  (Kaszárnyai  szó  Nyr. 
VI.136). 

GADÓCA:  galóca  (salmo  hucho)  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

GADONGA:  ügyetlen,  esztelen  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.236). 

GADONGÁSKOD-EK :  ügyetlenkedik,  ügyet- 
lenül forgolódik  (vki  körül).  Ez  a  tatangó  Micsu 
jár  utána  [a  leány  után],  is  én  is  többször  láttam 
körülötte  gadongáskodni  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  Vin.226). 

SZINMYEI:  UAQTAB  TÁJ8ZÓTÁB. 


GÁDOR  {gádor  Somogy  m.  Balaton  melL  Nyr. 
IX.283;  gádor  Abauj  m.  Beret  Nyr.  11,423;  gá- 
dé'r-fsL  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518 ; 
gátér  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVHI. 
526;  gátőr  Pápa  vid.  Tsz.):  1.  gátér:  földre  fek- 
tetett gerenda,  mely  a  tornácot  az  udvartól  el- 
választja (Vas  m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII. 
526);  2.  gádor,  gádor,  gátőr:  eresz-alja,  tornác, 
folyosó  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Veszprém  m.  Olasz- 
falu Nyr.  XVII.46;  Pápa  vid.  Tsz.;  Tolna  m. 
Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274.  368;  Nyitra  m.  Pog- 
rány  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841 ;  Abauj  m. 
Beret  Nyr.  11.423);  3.  gádor,  gádor:  pincetorok 
(Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283 ;  Kecske- 
mét, Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek) ;  4.  gá- 
dor: sír  oldalába  beásott  fülke  (Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  IX.283)  [vö.  pince-gádor\. 

gádor-fa  {gádér-fa  Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  11.518):  földre  fektetett  gerenda,  mely  a 
tornácot  az  udvartól  elválasztja  (Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.518).  Akkora  a  lábo,  hogy 
a  gádorfát  kő  neki  hasznányi  kaptafánok  (Sop- 
rony m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.   XXI.381). 

GÁGÁROZ :  gágog  (Mezőtúr  Nyr.  X.478 ;  To- 
rontál m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III. 

271). 

GAGGANT:  eggyet  gágog  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.287)  [vö.  gágint]. 

GÁGILLÓ:  imígy-amúgy  összetákolt  kerítés 
(Fájsz  Nyr.  Vn.428). 

GÁGINT:  eggyet  gágog  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
164;  Budenz-Album  158)  [vö.  gaggant], 

el-gágint.  Elgágintotta  magát :  eggyet  gágo- 
gott (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk 
1.203). 

GAGÓ:  gólya  (Bereg  m.  Király  Pál;  Bereg 
m.  Dercén  Nyr.  XX.432;  Bereg-Rákos  és  Mun- 
kács vid.  Pap  Károly;  Székelyföld  Kassai  J. 
Szókönyv  11.244)  [vö.  gagólya]. 

GÁGÓ  (Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.226;  gagó  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
11.430).-  tátott  szájú,   ostoba,  bamba   [vö.  gugó\. 

GÁGY:  alantas  rét,  lapos  hely  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.  190.  477). 

GAGYABUGYÁL :  zavarosan,  habozva,  össze- 
vissza beszél  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
XI.334;  Xin.526). 

GAGYABUGYÁS :  részeg  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XIII.526). 

[GAGYARÁSZ]. 

é-gagyarász  {e-g  agyar  aszni):  elbeszélget,  el- 
fecseg (Orosháza  Nyr.  VI.  134). 

GAGYIBA:  hitvány,  bibasz  (Erdély  Fábián 
Gábor  1839). 


[GAGYIBUGYI]. 


43 


667 


GAÖYMAL— GAJBATAG 


GAJDA— GAJDUL 


668 


[Szólások].  Gagyihugyi  lábon  áll:  imígy-amúgy 
áll  (Erdély  Fábián  Gábor  1839). 

GAGYMAL,  KATYMAL:  1.  katymal :  koty- 
vaszt (Hely  nélkül  Tsz.) ;  2.  gagymal :  összeszed, 
igazít,  javít,  tataroz  (Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.334). 

GAGYMAT:  ronda  (kül.  sütés-főzés  körül 
rondán  eljáró  nőszemély)  (Székelyföld  Győrffy 
Iván)  [vö.  gagymati,  gamat], 

GAGYMATA:  zagyvalék,  habarék  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  1X.566 ;  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.334). 

GAGYMATI :  sütés-főzés  körül  rondán  eljáró 
(Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr. 
499a). 

GAGYMATOL  {katymatol  Székelyföld  Győrffy 
Iván;  katymatyol  Székelyföld  Tsz.):  zagyvál, 
kotyvaszt,  sütés-főzés  körül  rondán,  undorítólag 
jár  el  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  Vadr.)  [vö.  gamatol]. 

GAGYMEZ:  finánc  (Szatmár  m.  Fegyvernek 
Nyr.  XIX.334). 

GAGYMÓTA  =  gagymati  (Háromszék  m. 
Vadr.  499a). 

GAGYMÓTÁS :  cv  (Háromszék  m.  Vadr.  499a). 

GAGYOS:  félrészeg,  kótyagos  (Alföld  Nyr. 
XnL478). 

GAGYÜLA:  bamba,  buta,  féleszű  (Hely  nél- 
kül Tsz.  299a). 

GAJ  (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV. 
574;  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.244; 
Tsz. ;  Kiss  Mibály,  Kőváry  László  1842 ;  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.93;  Há- 
romszék m.  MNy.  VL328;  Vadr.  500a;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  orbai  járás  Király  Pál; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  gajd  Három- 
szék m.  Vadr.  500a;  gal  Gyergyó-Ditró  Nyr. 
Xn.282 ;  galy  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXn.457. 
557;  XXIII.96):  rög,  göröngy. 

gaj-verő :  göröngyök  szétverésére  szolgáló 
bot  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

GAJA  :  hígvelejű,  bolond  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.572). 

[Szólások].  Csecse  gajdnak:  bolondnak  a  rossz 
is  jó,  csak  cifra  legyen  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.516). 

GÁJA:  kánya,  héja.  Te,  hogy  a  gája  egyen 
meg!  (Bánffy-Hunyad  Nyr.  XVII.143). 

GAJAL:  a  göröngyöket  bottal  szétveri  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

GAJBATAG:  féleszű,  bolondos,  hígvelejű, 
buta  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.378;  VI.272)  [vö. 
esajbatag]. 


GAJDA:  duda  (Újvidék  Nyr.  XX.527). 

GAJDÁS:  dudás  (Újvidék  Nyr.  XX.527). 

GAJDÁZ-IK:   dudál  (Újvidék  Nyr.    XX.527). 

GAJDINÁS  (gajdénás  Félegyháza  Nyr.  IV.559) : 
félrészeg,  kótyagos  (Alföld  Nyr.  XIII.478;  Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

[GAJDÍT],  KAJDÍT :  bódít,  kábít,  ittasít  (Ud- 
varhely m.  Nyr.  VII.324;  Arany-Gyulai  NGy. 
in.86.  87). 

meg-kajdit :  megbódít,  megittasít,  elkábít. 
Talán  a  bor  kajditott  meg?  Mézes  szavad  kajdi- 
tott  meg  (Udvarhely  m.  Arany-Gyulai  NGy.  III. 

86.  87). 

GAJDOL  [gajdul  Veszprém  m.  Várpalota  Nyr. 
XXI.477) :  1.  össze-vissza  lármáz,  kiabál,  kurjon- 
gat, ordítoz  (Zala  m.  Nyr.  XXI.523;  Veszprém 
m.  Várpalota  Nyr.  XXI.477;  Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XVI.96);  2.  éktelenül,  lármásan  danol, 
kornyikál  (mint  a  részeg  ember)  (Balaton  mell., 
Baranya  m.  és  hely  nélkül  Tsz.;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.285 ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
236;  XXI.329;  Bereg  m.  Bereg-Rákos  és  vid. 
Pap  Károly);  3.  óbégat,  jajgat  (Nagy-Kúnság, 
Túrkeve  Nyr.  VIIL469);  4.  fecseg,  bolondul  lo- 
csog (részeg  ember)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.243;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238) 
[vö.  gajdos,  kajdász]. 

GAJDOBÁL :  éktelenül,  lármásan  danol,  kor- 
nyikál (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285). 

GAJDORÁSZ  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285; 
gajdaráz  Repce  mell.  Nemes-Viss  Nyr.  XVII.336; 
gajdurász  Nagy-Kőrös  Nyr.  VI.424):  cvi. 

GAJDOS  [gajdas  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XI.93;  Xin.526;  XX.527):  kissé  ittas,  be^ 
csípett,  félrészeg,  részeg  (Alföld  Nyr.  XIII.478; 
Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287;  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.93;  Xin.526;  XX.527;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

GAJDOSOD-IK  {gajdasad-ik  Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XX.527):  részegszik. 

bé-gajdosogyik :  becsíp  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.240). 

meg-gajdosodik  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
meg-gajdasodik  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 

Xni.526):   cxD. 

GAJDUL  {meg-kajdtdt  Udvarhely  m.  Nyr.  V. 
231). 

meg-gajdul  (meg-kajdult  Udvarhely  m.  Nyr. 
V.231):  1.  elkábul  (italtól  v.  egyébtől),  becsíp, 
megittasodik  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  XX.527; 
Győrffy  Iván).  Úgy  ütlek  fejbe,  hogy  meggajdulsz 
(Székelyföld  Nyr.  XX.527);  2.  megbolondul  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Mért  ültél  a 
kapu  tetejébe;  talán  meggajdulál?  (Háromszék 
m.  Tsz.). 


669 


GAJGONYA— GALAGONYA 


GALAMB— GALETA 


670 


GAJGONYA  (Somogy  m.  Nyr.  n.376;  Baranya 
m.  Nyr.  X.477;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIIL 
477 ;  gajdina  Baranya  m.  Ormányság  Tsz. ;  gáj- 
dinyá  Szlavónia  Nyr.  V.ll;  gajgona  Baranya 
m.  Tsz.;  Dráva  melL  Nyr.  V.423;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVL331 ;  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.140; 
hajdina  Somogy  m.  Sándor  József;  Tolna  m. 
Nyr.  VL230;  Jcajgéna  Dunántúl  Nyr.  V.181 ; 
kajgona  Dunántúl  Nyr,  V.181;  Baranya  m.  Tsz. 
133a;  kajgonya  hely  nélkül  Tsz.):  tojás-rántotta. 

GAJTÁN :  zsinór,  madzag  (Brassó  m.  Hétfalu 
Király  Pál). 

GAL:  ledőlt  nagy  fa  az  erdőn  (Székelyföld 
Tsz.). 

GÁLA:  cifrálkodó,  cifrán  öltözködő  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

GALABINT :  a  füvet  a  nyelvével  összeszedi 
eggy  csomóba  (Hely  nélkül  Nyr.  Xn.527)  [vö. 
gabalyít], 

GALABÓGYI  (Székelyföld  GyőríTy  Iván;  gála- 
gógyi  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr. ;  gelebógyi  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  Vadr.  499b;  gelegógyi  Székelyföld 
Kiss  Mihály ;  gilihógyi  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
giligógyi  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Nyr.  V.377; 
Háromszék  m.  Vadr.  499b) :  bamba,  eszelős,  fél- 
kegyelmű. 

GALACSÉR :  1.  az  öreghálónak,  gyalomnak 
stb.  cserép-súlya  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halá- 
szat K.) ;  2.  cserepes,  megrepedezett  (föld)  (Szat- 
már  m.  Nyr.  X.430). 

GALACSÉROS :  cserepes,  megrepedezett  (föld) 
(Szatmár  m.  Nyr.  X.430). 

GALACSIN  {galacsi  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
galacsint  hely  nélkül  Tsz.):  1.  sárból,  agyagból, 
kenyérbélből  gyúrt  golyó  (Kis-Kúnság  Nyr.  III. 
564;  XXI.139;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.572; 
Szeged  Nyr.  1.130;  in.28;  Abaúj-Torna  és  Zemp- 
lén m.  Nyr.  XX.567;  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
hely  nélkül  Tsz.);  2.  kavics.  Galacsinnal  van 
béterittel  a  zegész  út  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.330).  Szarja  tüzes  galacsint!  [suhanc-átok] 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.41). 

GÁLÁD  {gáldd  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.423): 
1.  gálád:  tisztátalan,  piszkos,  csúnya  (Bihar  m. 
Fugyi-Vásárhely  Nyr.  III.232;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  11.249 ;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr. 
XII.48);  2.  gálád:  piszkos  nyelvú,  rút  magavise- 
letű (Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.423);  3.  gálád: 
arcátlan  (frech)  (Hely  nélkül  Tsz.). 

GALAGONYA  (galaginya  Dráva  mell.  Nyr. 
V.423;  gáláginyá  Szlavónia  Nyr.  V.63;  gáláginyá 
Szlavónia  Akadémiai  Értesítő  1893.  611;  gala- 
ginye  Bodrogköz  Tsz. ;  galegenye  Göcsej  MNy. 
1.219 ;  gelegenye  Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv 
n.281 ;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  Vin.469 ;  Göcsej 
Nyr.  XIII.309;  gelegenye  Repce  vid.  Nyr.  XX. 
364;  gelegonya  Dráva  mell.   Nyr.   V.423;  Bara- 


nya m.  Ibafa  Nyr.  XX.46;  Székelyföld  Győrffy 
Iván;  gereginye  Zala.  m.  Szeutgyörgyvölgye  Nyr. 
n.279). 

[GALAMB]. 

galamb-begy:  1.  ranunculus  ficaria  (Zemplén 
m.  Deregnyő  Nyr.  XIII.  191);  2.  mezei  vadsaláta 
(valeriána  locusta)  (Székelyföld  Győrffy  Iván); 
3.  rigótök  (galambtojás-alakú  virágot  termő 
tavaszi  erdei  növény)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

galamb-búg:  galambdúc  (Kis-Küküllö  m.  Sző- 
kefalva Nyr.  XIV.574;  Erdővidék  Tsz.;  Nyr. 
IV.92). 

galamb-fészek :  cvd  (Bács  m.  Zenta  Nyr.  XVIIL 
383). 

galamb-saláta :  ranunculus  ficaria  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XIL477). 

GALAMBOS:  kalácstészta  vakarékából  sütött 
fonottas  (Csík  m.  Gyergyó  Nyr.  Vn.92). 

GALAMOS :  réteges,  palaköves  föld  v.  szikla 
(Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.376). 

GALAND  (Marcal  mell.  Tsz. ;  Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.274;  Palócság  Nyr.  XXn.34;  Bars 
m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.287;  Abaúj  m.  Pusztafalu 
Szádeczky  Lajos;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.427;  Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  gallant  Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.220;  gallony  Bars  m.  Czimmer- 
mann  János;  galond  Gömör  m.  Radnót  Nyr. 
VIII.428;  Rimaszombat,  Balog-  és  Szárazvölgy 
Nyr.  XXII.431):  1.  galand,  gaUant,  galond:  pánt- 
lika, keskeny  szalag  (i.  h.);  2.  gallony:  cipő- 
madzag (Bars  m.  Czimmermann  János). 

GÁLÁNTER:  karfa,  szegélyező  rostélyzat 
(gelánder)  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.373). 

GALATY :  csacsogás,  fecsegés,  értelmetlen 
beszéd  (Háromszék  m.  MNy.  VI.328)   [vö.  kara- 

GALÁZ  {garáz  Karancs  vid.  Nyr.  XXII.48): 
giz-gaz,  folyóparton  összeverődött  vízhordta  ág- 
bog,  gyökér,  szalma  s  egyéb  törmelék-holmi 
(Székelyföld  Kriza,  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  Vadr.  500a). 

[GALÁZOL]. 

el-galázol:  elgázol  (Nagy-Kúnság   Nyr.  XVI. 

285). 

[Szólások].  Elgalázolta  az  ital:  csúffá  tette, 
levette  a  lábáról  (Nagy-Kúnság   Nyr.   XVI.285). 

ki-galázol:  kigázol,  kivergödik.  Élig  galázol- 
tam  ki  a  sok  bajbúi  (Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.334). 

GALETA  (Palócság  Tsz.;  geleta  Bars  m. 
Czimmermann  János;  géíyáta  Szolnok-Doboka 
m.  Malom  Muzsi  János):  1.  galeta,  geleta:  sajt- 
V.  vajtartó  bödön  (Palócság  Tsz. ;  Bars  m.  Czim- 

4S* 


671 


GALIBA— GALUSKA 


GÁLYA— GAMATLAN 


672 


mermann  János) ;  2.  gelyáta :  fejő-sajtár  (Szolnok 
Doboka  m.  Malom  Muzsi  János). 

1.  GALIBA  (gaiba  Háromszék  m.  MNy.  VL 
359;  Kiss  Mihály;  kaiba  Háromszék  m.  Győrffy 
Iván;  kaliba  Székelyföld  Tsz.). 

[Szólások],  Gaibába  hozni:  bajba  keverni  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.359).  Kalibába  esni,  kerülni: 
bajba  keveredni.  Kalibába  ejteni  (Székelyföld 
Tsz.). 

2.  GALIBA:  1.  balga  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  II. 
374) ;  2.  gyenge  (Zala  m.  Hetes  vid.  Nyr.  11.44). 

[GALIBÁL]. 

el-galibál  {él-gaibál,  el-kaibáJ):  \.  él-gaibál:  el- 
zavar (Háromszék  m.  MNy.  VI.323) ;  2.  el-gaibál, 
el-kaibál:  elvét,  elhibáz  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

[GÁLIC]. 

gálio-kő  {kálity-küvet  Torontál  m.  Lőrincfalva 
Kálmány  L.  Szeged  népe  in.105;  káric-küvet 
Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe 
in.293). 

[Szólások].  Ebből  es  bajosan  lesz  gálickő:  aligha 
sikerül  (Csík  m.  MNy.  IV.371). 

[GALLA]. 

galla-keszeg :  pelecus  cultratus  (Szeged  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

[GALLÉBOS]. 

galléros-kapa :  [?].  A  galléros  kapa  ellenközik 
a,  téglán  (Kecskemét  Nyr.  IX.93). 

GALL^Ó:  hinta  (Palócság  Nyr.  XXI.421.; 
XXn.34)  [vö.  gingalló]. 

GALLÓEA :  c\3  (Borsod  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.251;  Diósgyőr  vid.  Nyr.  IV.43;  hely  nélkül 
Nyr.  Xn.527). 

GALLÓKÁZÍ-IK  P]  {gallókázm  Heves  és  Bor- 
sod m.  Nyr.  VIII.568;  ball^ókdz  Palócság  Nyr. 
XXn.32):  hintázik. 

GALLAÓZ[-IK] :  cv.  (Palócság  Nyr.  XXI.421. 
504;  XXn.34)  [vö.  gingallóz-ik]. 

[GALOGOD-IK]. 

belé-galogodik  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
VII.524;  bele-galódik  Somogy  m.  Sándor  József)  : 
beleszeret.  Éelégalogodott  egy  másik  asszonba 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VII.524). 

GALOPP  (kalup  kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.183). 

GALOPPÍBOZ  {él-kalupérozott  Háromszék  m. 
Vadr.  400). 

GÁLOS :  jégvette,  elszáradt  (szőllővesszö) 
(Vas  m.  Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  1.185). 

GALUSKA  {gádluská  [cigány  beszédjében] 
Szolnok  Nyr.  XXn.332;  haluska  Palócság  Nyr. 


XXII.35;  Gömör  és  Torna  m.  Tsz.;  Rimaszom- 
bat Nyr.  XVn.525;  Érsekújvár  Nyr.  Vni.282).  — 
Galuska:  káposzta-töltelék,  takart  (Bukovina  Nyr. 
VI.472;  László  Mihály). 

[GÁLYA]. 

[Szólások].  Ez  a  cseléd  [gyermek]  egész  gálya 
nekem:  nagy  teher  (Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
Vn.474). 

GALYHÓ:  csákány  (Székelyföld  Tsz.). 

[GALLY]. 

gaj-csapta :  jött-ment,  más  vidékről  oda  szár- 
mazott (Rimaszombat  Nyr.  XVII.525). 

galyra-való :  gonosz  (Hajdú-Hadház  Nyr.  IX. 
524). 

GÁLLYAgAS:  fiatal  fákkal  benőtt  hely  az 
erdőben  (Abauj  m.  Beret  Nyr.  11.423). 

GALLYAS  {gajjas,  gallyas) :  1.  gajjas,  gallyas : 
nagy  szarvú  (ökör,  tehén)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  III. 
233;  XVI.285);  2.  gallyas,  gallyas:  lompos,  ren- 
detlenül öltözött  (Abauj  m.  Beret  Nyr.  n.423; 
Abauj  m.  Kajáta  Szádeczky  Lajos). 

GÁM :  gallyakból,  tüskebokrokból  összetá- 
kolt kerítés  (Borsod  m.  Noszvaj  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.253)  [vö.  gámor]. 

GAMA :  pókos  lábú,  nehézkes  járású  ló  (Békés 
m.  Balog  István). 

GAMANCS :  gebe  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII. 

384)  [vö.  gabbancs,  görcs-gamancs]. 

[GÁMAS]. 

gámas-ódal:  a  vágómarhának  vmely  része 
(Debrecen  Nyr.  XIV.278). 

GAMAT :  1.  szenny,  piszok,  rondaság,  szemét 
(Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  XX.527 ;  Andrássy  Antal 
1843;  Győrffy  Iván;  Székely-Udvarhely  Nyr.  XX. 
527;  Háromszék  m.  MNy.  VI.329;  Nyr.  V.36); 
2.  szennyes,  piszkos,  mocskos,  ronda  (Segesvár 
Nyr.  IX.44;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  XX.527;  Kriza, 
Győrffy  Iván ;  Udvarhely  m.  Nyr.  XVII.432 ;  Szé- 
kely-Udvarhely Nyr.  XX.527:  Erdő  vidék  Nyr.  XX. 
528;  Csík  m.  Nyr.  Vn.92;  Csík  m.  Csík-Mada- 
ras Nyr.  XX.46;  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály). 
Gamat  munka  (Udvarhely  m.  Nyr.  XVII.432), 
Gamat  étel:  tisztátalanul  készített  étel  (Székely- 
föld Nyr.  XX.527).  Gamat  idő  van :  lucskos,  sáros, 
esős  (Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XX.46) ;  3.  ko- 
misz, piszkos,  hitvány  jellemű  (Székelyföld  Nyr. 
XX.527;  Udvarhely  m.  Felméri  Lajos;  Erdő  vidék 
Nyr.  XX.528)  [vö.  gagymat]. 

GAMATKOD-IK:  tisztátalankodik  (pl.  tisztá- 
talanul készít  ételt)  (Csík  m.  Nyr.  VII.92). 

[GAMATLAN]. 

gámatlan-ódal :  a  vágómarhának  vmely  része 
(Debrecen  Nyr.  XIV.278). 


673 


GAMATOL— GANCA 


GANCI— GÁNCS 


674 


GAMATOL  [kamatol  Székelyföld  Tsz.) :  1.  ga- 
matol:  piszkol,  rondít,  piszokban  vájkál  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.329;  Firtosalja  Nyr.  VI.324; 
Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály) ;  2.  gamatol : 
kotyvaszt  (Székelyföld  Győrffy  Iván);  3.  gama- 
tol, kamatol:  hány-vet  (Székelyföld  Tsz.)  [vö. 
gagymatol]. 

GAMATSÁG :  rondaság,  mocsok,  szemét  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

GAMBA:  ajak,  alsó  ajak  (kül.  a  duzzadt) 
(Palócság  Tsz. ;  Császár  Árpád ;  Rimaszombat 
Nyr.  IV.560;  Rozsnyó  Nyr.  VIII.235.  564;  Bars 
és  Hont  m.  Czimmermann  János). 

GAMBÁCS :  ajkas  korsó  (Palócság,  Gömör  m. 
Tsz.). 

GÁMBÁS:  vastag  ajkú  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.45). 

GÁMBEC:  örmény  [gúnynév]  (Erdély  Melich 
János ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.226 ;  —  Nyr.  XVII. 
382.  szerint  Szolnok-Doboka  m.-ben  az  oláhok 
gúnynevei?]). 

GÁMOR:  könnyedén  összetákolt  sövényféle 
kerítés  (Székelyföld  Nyr.  11.426;  Kriza,  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Vadr.)  [vö.  gám]. 

[GAMZSA]. 

gamzsa-háló :  a  cége  kapujába  beállítható,  ka- 
tucsra  járó  zsákháló  (Bereg  m.  Borzsa  mell.  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

GANAJ,  GANÉJ,  GANÉ  {ganyé  Veszprém  Nyr. 
11.134 ;  Somogy  m.  Király  Pál ;  Somogy  m.  Kapoly 
Nyr.  IV.85;  Fehér  m.  Nyr.  IV.420;  Udvarhely  m. 
Száldobos  Nyr.  IV.93 ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Nyr. 
VI.473;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XX.46). 

[Szólások].  Elát  a  ganéj  a:  nem  tud  szarni 
(állat?)  (Somogy  m.  Nyr.  Xl\.21^).  A  parasztnak 
gané  a  lelke  (Halas  Nyr.  XXII.331). 

GANAJL-EK:  szarik  (állat?)  (Somogy  m.  Nyr. 
Xn.279). 

[GANAJOZÁS],  GANYÉZÁS:  trágyahordás 
(Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XX.46). 

[GANAJZ-IK],GANYÉZ[-IK?]:  szarik  (állat?) 
Nem    tud  ganyézni  (Somogy   m.   Nyr.  XII.279). 

GANCA  (Soprony  m.  Nyr.  IV.419;  Baranya 
m.  Király  Pál;  Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVI. 
94;  Szeged  Nyr.  V.571 ;  Palócság  Nyr.  XXI.507; 
XXII.34 ;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.283 ;  Ér- 
sekújvár Nyr.  Vin.282.  332;  Bars  m.  Nyr.  XVIH. 
384;  Gömör  m.  Nyr.  XXn.431 ;  XXin.95;  Nóg- 
rád m.  Király  Pál ;  gáncá  Érsekújvár  Nyr.  VIII. 
47;  XIX.457;  gánca  Soprony  m.  Csepreg  Bó- 
diss  Jusztin;  Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr. 
XVIH.  526;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273; 
gánica  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.  181 ;  Göcsej 
Nyr.  n.233;  Veszprém  m.  Nyr.  IV.229;  Marcal 
mell.,. Pápa  vid.  Tsz.;   Somogy  m.  Nyr.  11.376; 


XVIII.384;  Bódiss  Jusztin;  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.381 ;  Fehér  m.  Forna,  Csákvár,  Ugocsa  Nyr. 
X.522 ;  Győr  m.  Nyr.  XXIII.38 ;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.190;  ^aw^a  Nagy-Kálló  Nyr.  XIL429; 
gránica  [?]  hely  nélkül  Tsz.) ;  1.  ganca,  gáncá,  gá- 
nica, ganza:  főtt  kukorica-,  árpa-,  hajdina-  v. 
köleskásából  kiszaggatott  galuska  (Somogy  m. 
Nyr.  n.376;  XVIII.384;  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.381;  Baranya  m.  Király  Pál;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.190;  Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
XVI.94;  Nagy-Kálló  Nyr.  Xn.429;  Palócság  Nyr. 
XXI.507;  XXn.34;  Érsekújvár  Nyr.  Vni.47.  282. 
332;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.283;  Bars 
m.  Nyr.  XVIII.384;  Nógrád  m.  Király  Pál ;  Nóg- 
rád m.  Galsa  vid.  Mikó  Pál;  Gömör  m.  Nyr. 
XXII.431;  XXin.95);  2.  ganca,  gánca,  gánica: 
megpirított  s  vízzel  és  zsírral  föleresztett  liszt- 
ből készült  morzsatészta  (isterc)  (Soprony  m. 
Nyr.  IV.419;  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.181 ; 
Soprony  m.  Csepreg,  Vas  m.  Bódiss  Jusztin; 
Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr.  XVIII.526;  Mar- 
cal mell.,  Pápa  vid.  Tsz.;  Zala,  Somogy,  Győr 
m.  Bódiss  Jusztin;  Fehér  m.  Forna,  Csákvár, 
Ugocsa  Nyr.  X.522;  Baranya  m.  Király  Pál); 
3.  gánica :  tört  burgonya  (krumpli-sterc)  (Somogy 
m.  Bódiss  Jusztin;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 
381)  [vö.  gánci,  izsgánc], 

[Szólások].  Mosolyog,  mint  a  zsíros  gánica  (Győr 
Nyr.  XXin.38). 

GANCI  (Székelyföld  Tsz.;  Erdélyi  J.  Népd. 
és  mond.  11.318;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Vadr.  499b;  Nyr.  IX.424;  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  MNy.  VI.376; 
ganzi  Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  III.326 ;  gunci  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  in.233;  XVI.285):  gunár. 

GÁNCI  =  ganca  1.  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.333;  Csallóköz, 
Bacsfa  Nyr.  XVI.47). 

GANCOL:  borzai  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
572). 

GANCOS:   borzas   (Kis-Kún-Halas  Nyr.   XIV. 

572). 

GÁNCS  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.255 ; 
Háromszék  m.  Tsz. ;  gáncs  Palócság  Nyr.  XXII.34 ; 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45 ;  Heves  m.  Névte- 
len 1840 ;  Eger  Kassai  J.  Szókönyv  11.255 ;  gan- 
csó  Szeged  vid.  Nyr.  1.425 ;  Torontál  m.  Szőreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  111.1^4;  gándsái  Eszék 
vid.  Nyr.  VIII.327;  gándsa  Dráva  mell.  Nyr.  V. 
423;  Baranya  m.  Kopács  Nyr.  XVI.330;  gándz- 
fa  Békés  m.  Fábián  Gábor  1839;  kancsót  Sop- 
rony m.  Csepreg  Nyr.  11.372;  Göcsej  NyK,  IIL 
11 ;  kancsiá  Balaton  mell.  NyK.  III.  11) :  1.  gándsa, 
gándsa :  tűzi  csáklya  (tűzveszély  idején  bontásra 
használt  hosszúnyelú  kajmós  vas)  (Dráva  mell. 
Nyr.  V.423;  Eszék  vid.  Nyr.  Vin.327;  Baranya 
m.  Kopács  Nyr.  XVI.330) ;  2.  gáncs,  kancs,  kan- 
csu :  a  lábnak  akadályul  vetése  (birkózás  közben) 
(Háromszék  m.  Tsz.).  Gáncsot  vet  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  11.255) ;  kancsót  vet  (Soprony  m.  Csep- 
reg Nyr.  11.372;  Göcsej  NyK.  III.ll);  kancsut  vet 


675 


GÁNCSOL— GANTÁR 


GÁNTÁROS—GARABONCÁS  676 


(Balaton  mell.  NyK.  III.  11):  birkózás  közben  a 
lábát  a  másiknak  akadályul  veti  s  így  leteríti; 
3.  gáncs,  gáncs:  fában  levő  csomó,  bog,  görcs 
(Heves  m.  Névtelen  1840;  Eger,  Hegyalja  Kas- 
sai J.  Szókönyv  11.255).  Gáncsra  akadt  a  fej- 
szem (Palócság  Nyr.  XXIÍ.34);  4.  gáncs:  fagolyó, 
a  mellyel  úgy  játszanak,  hogy  a  levegőbe  föl- 
hajítják s  aztán  fadarabokkal  találgatják  (Hont 
m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45);  5.  gancsó:  hónalj 
alatt  támadt,  néha  tojás-nagyságú  kelés  (Szeged 
vid.  Nyr.  1.425;  Torontál  m.  Szőreg  Kálmány 
L.  Szeged  népe  III.  154). 

gancs-lyuk:  kiesett  bog  helye  a  deszkában 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

gándz-fa:  szigony  (Békés  m.  Fábián  Gábor 
1839). 

GÁNCSOL  {gáncsówji  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr. 
VI.273;  gáncsol  Alföld  Nyr.  11.424;  el-haytcsal 
Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.47 ;  kancsóvíji 
Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  11.372) :  birkózás  köz- 
ben a  lábát  a  másiknak  akadályul  veti  s  így 
leteríti  [vö.  gáncs  2.]. 

GANCSOZ :  fagolyóval  játszik  (Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.45)  [vö.  gáncs  4.]. 

GANG  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274; 
Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.28; 
Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII.48;  Palócság 
Nyr.  XXII.34;  Gömör  m.  Nyr.  XXn.431;  gáyig 
Érsekújvár  Nyr.  VII.40;  XIX.457;  gang  Kolozs- 
vár Szinnyei  József;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
356 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) :  1.  fo- 
lyosó, tornác  (i.  h.);  2.  gang:  tempó,  bravúr 
Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373). 

1.  GANGA:  hétköznapi  vászonkötény  (Palóc- 
ság Ethnographia  ni.357;  Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
287;  Heves  m.  Sirok  Nyr.  Vin.567;  Nógrád  m. 
Király  Pál,  Hajdú  Nagy  Sándor;  Nógrád  m. 
Vecsekle  Nyr.  V.571). 

[2.  GANGA]. 

ganga-bugya:  harangvirág  (Székelyföld  Kiss 
Mihály)  [vö.  a  dajka-szók  között:  ganga]. 

GÁNGÁ :  ügyetlen,  esztelen  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.236). 

GANGICOS:  görbe  (Baranya  m.  Nyr.  11.184). 

GANGÓC:  kampó  (Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  in.l82)  [vö.  1.  kankó]. 

GÁNGOL,  GÁNGÓ:  rossz,  sorány  ló  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  Vni.85;  XIV.572). 

GANGOS:  1.  rátartós,  büszke,  hetyke,  negé- 
des járású  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  II.7; 
Gömör  m.  Nyr.  XXn.431 ;  Erdély  Tsz.;  Vadr. 
232 ;  Székelyföld  Tsz. ;  Kriza,  Kiss  Mihály,  And- 
rássy  Antal  1843,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr.;  NyK.  III.U);  2.  fúrészmalomnak  vmely 
része  (Székelyföld  Tsz.). 

GANTÁR  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 


382;  csántér  Balaton  mell.  Nyr.  11.93;  XIX.46; 
Fábián  Gábor  1839;  Veszprém  vid.  Nyr.  XIX. 
574 ;  csántér-fa  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839,  Fábián  Gábor  1839 ;  Somogy  m.  Nyr.  XII. 
335;  Sándor  József;  Tata  Matusik  Nep.  János 
1839;  hely  nélkül  Nyr.  11.328;  gadnár-fa,  hely 
nélkül  Nyr.  11.328;  gannár-í^  Tisza-Örs  Csap- 
lár Benedek ;  gántár  Vas  m.  Őrség  Tsz. ;  gántár- 
fa  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518;  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.419;  gántár-ío  Soprony 
m.  Nyr.  XII.335 ;  gantnár  Nógrád  m.  Fabó  And- 
rás 1841;  gyantdr-fa  Palócság  Nyr.  XXII.35; 
kantár  Gyöngyös  Nyr.  1.334 ;  kantár-fa  hely  nél- 
kül Nyr.  11.328;  kántár-fá  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.46):  ászok,  ászokfa. 

[Szólások].  Ez  is  má  gántárfán  fekszik:  utol- 
ját járja,  közel  van  a  halálához  (Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  VI.419).  Gántáron  járok:  alig-alig 
szédelgők,  oda  vagyok,  dögrováson  vagyok  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.). 

GANTAROS:  hasfájós,  hasmenéses  (Repce 
mell.  Nemes-Viss  Nyr.  XVII.336). 

GANTAT:  sietve  megy,  üget  (Pest  m.  Sze- 
remle  Nyr.  XVI.505)  [vö.  gentet]. 

GANTATÁS:  ügetés.  Farkas- gantatás  (Fehér 
m.  Nyr.  IX.284). 

GANYATOL :  értelmetlenül  fecseg,  össze- 
vissza beszél  (Udvarhely  m.  Nyr.  VnL472). 

GÁNYÓ  (gánnyo  Tata  vid.  Nyr.  V.473) :  1.  do- 
hány-kertész (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.572;  XVIII. 
192;  Kecskemét  vid..  Szeged  Tsz.;  Csongrád  m. 
Lauka  Gusztáv  1842);  2.  paraszt,  sült  paraszt 
(Tolna  m.  Nyr.  VI.523;  Tolna  m.  Ozora  Nyr. 
V.477;  Alföld  Nyr.  n.424;  Szeged  Nyr.  Vn.380); 
3.  dologtalan  ember  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
285);  4.  gánnyo:  veréb   (Tata  vid.  Nyr.  V.473). 

GÁNYOL  (gányal  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.38;  XVn.556):  tákol,  összetákol 
(Szatmár  vid.  Tsz.;  Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr. 
X.139;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.382; 
Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.248). 

össze-gáuyol  (össze-gányal):  1.  összetákol,  ösz- 
szeüt,  imígy-amúgy  összerak  (Hajdú  m.  Tetét- 
len  Nyr.  XVII.  137;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XVII.556);  2.  összekuszál.  Hát  má  miccsi- 
nájak  én  itt,  ha  te  úgy  összegányaltad !  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.38). 

GABA :  vasúti  állomás,  pályaudvar  (Brassó  m. 
Hétfalu  Király  Pál;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.203). 

GARABOLY  (Pest  m.  Tsz. ;  Nagy-Körös  Nyr. 
V.68;  Békés  m.  Uj-Kigyós  Nyr.  IV.233  [iii  gara- 
bos  nyilván  hiba;  vö.  319];  garabó  Fest  m.  Tsz. 
134a;  Nagy-Körös  Nyr.  V.68;  Gömör  m.  Nyr. 
XXII.431;  gárábó  Félegyháza  Nyr.  V.467;  gara- 
boj  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285;  Csongrád  m. 
Ploe*z  1839;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
L144):  kosár. 

GARABONCÁS  {barboncás  Palócság  Nyr.  VIH. 


677 


GARABONCASKOD-IK— GARANGY 


GARANGYAG -GARGARIZÁL        678 


451;  Heves  m.  Sirok  Nyr.  VIII.370;  Karancs 
vid.  Nyr.  XXI.477;  bárboncás  Gömör  m.  Sajó 
völgye,  Hanva  Nyr.  XX.286 ;  bárboncás  Palócság 
Nyr.  XXIL32 ;  Borsod  m.  Sáta,  Várkony  és  vid. 
Nyr.  XXI.314;  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.240;  gar- 
goncás  Székelyföld  Tsz. ;  gorboncás  Bánfify-Hunyad 
Melich  János).  —  Garaboncás,  gorboncás:  köte- 
kedő, házsártos  (Bánflfy-Hunyad  Melich  János; 
Székelyföld  Kriza). 

GARABONCÁSKOD-IK  [gorboncáskod-ik  Ud- 
varhely m.  Kriza). 

GARAC:  eszköz,  a  mellyel  a  sziklarepesztő 
bányász  a  fúróport  kiszedi  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.238). 

GARÁD  (Dunántúl  Tsz.;  Baranya  m.  Patacs 
vid.  Csaplár  Benedek;  Cegléd  Nyr.  XXII.375; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.572;  Borsod  m.  Diós- 
győr vid.  Nyr.  IV.43 ;  Gömör,  Torna  m.  Tsz. ;  Szat- 
már ra.  Porcsalma  Nyr.  XX.  191 ;  Szabolcs  m. 
Besenyőd  Nyr.  XII.48 ;  Szilágy  m.  Kőváry  László 
1842;  gardd  Palócság  Nyr.  XXI.310;  XXn.34; 
garágya  Bihar  m.  Fugyi-Vásárhely  Nyr.  III.232 ; 
garággya  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.44;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVL285;  garat  Palócság  Nyr.  XXI. 
310;  garód[?]  Pest  m.  Veresegyház  Nyr.  XV.520; 
gérád  Orosháza  Nyr.  V.32 ;  geráda  Debrecen  Nyr. 
IX.206 ;  gerágya  Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430 ;  gerád- 
gya,  gerággya  Kisújszállás  Nyr.  XIX.238 ;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.285 ;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI. 
463) :  1.  kerítés,  kül.  fölhányt  földből,  trágyából, 
szemétből  való  s  fűvel,  gazzal,  bokrokkal  benőtt 
kerítés ;  2.  geráda :  eresz ;  tornác  (Debrecen  Nyr. 
IX.206)  [vö.  gárd]. 

[GARÁDICS]. 

garádics-kóró :  [nép-etimológia]  =  varádics- 
kóró  (tanacetum  vulgare)  (Borsod  m.  Bogács 
Kassai  J.  Szókönyv  11.349). 

GARÁDICSONY:  garádics,  lépcső  (Somogy 
m.  Csurgó  vid.  Király  Pál;  Dráva  mell,  Nyr. 
XIII.476). 

GARAGULYA:  vízhordó  rúd  (a  két  végén 
horog,  a  melyre  a  két  vedret  akasztják;  a  vál- 
lon viszik)  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVL144). 

GARAMBÓDÁL :  nem  a  dologhoz  szól,  komoly 
kérdésre  is  tréfásan  felel,  bolondoskodik  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  11.325;  XVI.285). 

GARANCKI,  GARÁNCKI:  magavető,  hányi- 
veti, nagyok  közé  tolakodó,  nagyoskodó,  fennen 
okoskodó  (fiú,  leány)  (Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr. 
III.524).  Ne  légy  ojan  garáncki,  te  Uján,  me  neked 
is  hátúi  van  a  segged  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXI.478). 

GARANGY  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Tsz.;  Vadr.;  MNy.  VL321.  357;  darancs 
Háromszék  m.  MNy.  VI.321 ;  Vadr.  495b;  500a; 
daroncs  Székelyföld  Kiss  Mihály;  doroncs  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály,  Kőváry  László  1842; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.321;  Vadr. 


495b;  500a;  Győrffy  Iván;  garancs  Szolnok-Do- 
boka m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIX.336 ;  Háromszék 
m.  Vadr.  495b;  500a;  gorongya  Somogy  m. 
Sándor  József):  göröngy  [vö.  göröngy]. 

GARANGYAG:  hegedő  seben  levő  var  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XVL478;  XXI.478;  Kolumbán 
Samu)  [vö.  göröngyeg]. 

GARANGYAGOS :  göröngyös  (Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XVI.478)  [vö.  göröngy  eges]. 

GARANGYÉKOS  (Székelyföld  Győrffy  Iván; 
garangyikos  Gömör  m.  Tsz.):  cv. 

GARANGYOS  (Háromszék  m.  Vadr.  500a; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVIII. 527 ;  darancsos,  daroncsos  Székelyföld 
Kiss  Mihály ;  doroncsos  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr.  500a ;  garan- 
csos  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIX. 
336) :  cv)  [vö.  göröngyös]. 

GARAS :  1.  pénz.  Nagyon  kifogytam  a  garasból 
(Zemplén  m.  Bodrog-Szerdahely  Nyr.  XXII.478) ; 
2.  leányoknak  v.  fiatal  asszonyoknak  a  halánté- 
kukra előre  fésült  hajuk,  a  mely  vagy  le  van 
simítva  kereken,  vagy  pedig  a  széle  huUámza- 
tossá  van  alakítva,  ki  van  ,tolva'.  De  kitolta  a 
garasát!  [cégéres  személyek  eggyik  ismertető 
jele]  (Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.225;  Borbás 
Vince). 

GARASOS:  kis  boltos  (Tolna  m.  Fölső-Nyék 
Nyr.  VI.274). 

GARAT  {garagyha.  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.273). 

GARATULÓ :  viertel  [molnár  mesterszó]  (Győr 

Nyr.  XI.287). 

GARÁZD:  árok  (Pest  m.  déli  részében  Nyr. 
Vin.471). 

GARÁZDA  {garázna  Alsó-Fehér  m.  Nyr.  IX. 
425;  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  gerázda  Rábaköz  MNy.  V.98). 

GARÁZDÁS:   garázda  (Háromszék   m.  Tsz.). 

GÁRBOL:  elkaparít,  elhúz  vmit  vkitől,  el- 
foglal vmit  vki  elől  (Borsod  m.  Szíhalom  Nyr. 
IX.333). 

el-gárbol:  cv  (Heves  m.  Király  Pál). 

GARDA  (Balaton  mell.  Hermán  O.  Halászat 
K. ;  Király  Pál;  gargya  Kőrös-Tarcsa,  gorda 
Komárom,  gyargya  Tisza  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.):  pelecus  cultratus. 

gárda-keszeg :  cv  (Duna  mell.  Hermán  0, 
Halászat  K.). 

GÁRF:  fehérpecsenye  (Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  XXI.478). 

GARGARIZÁL  {gargalizál  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos) :  bugyogtat  (vizet)  (Békés  m.  Nyr. 
in.524). 


679 


GARD— ÖAT 


GATYA— GAZ 


680 


GÁRD  (Alföld  Nyr.  XIII.478;  Szatmár  m. 
Porcsalma  Nyr.  XX. 191 ;  Segesvár  Nyr.  IX.44; 
gárgya  Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139;  Szat- 
már m.  Matolcs  vid.  Pap  Károly ;  Székelyföld  Tsz. ; 
Győrffy  Iván;  Csík  m.  Nyr.  VII.92;  kút-gárgya 
Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr.  XX.  191 ;  Székely- 
föld Nyr.  IV. 183;  Győrffy  Iván;  kút  gárgyája 
Zilah  Nyr.  XIV.92;  Gyergyó-Sz. Miklós  Nyr.  X. 
45;  a  kút  gyárgyáa  [?]  Szatmár  m.  Csenger 
Arany-Gyulai  NGy.  1.43):  kútkorlát,  kútkáva, 
kútkerités  [vö.  garád]. 

QÁRGYÁL:  hány-vet,  szór  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XX.431). 

meg-gárgyál :  megkever  (kártyát)  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Zolnai  Gyula). 

GÁRGYÁN:  gvárdián  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

GARI :  vitéz,  derék  (Palócság  Császár  Árpád). 

GARICS  (Tisza-Örs  Csaplár  Benedek;  Szen- 
tes Nyr.  VI.180;  Torontál  m.  Száján,  Morotva, 
Török-Becse  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.17. 
26.  166 ;  galizs  Nagy-Kúnság  Nyr.  11.325 ;  XVI. 
285;  garis  Szeged  Csaplár  Benedek;  garizs 
Szentes  Négyesy  László ;  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek): tömlöc. 

GARMADA  {garmad  Torontál  m.  Padé  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  11.37). 

GARNÁCS  (Borsod  m.  Noszvaj  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.260 ;  gornács  Bodrogköz  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.297;  Tsz.):  száraz  ágtörmelék,  ághul- 
ladék. 

GARNÁCSOL :  száraz  ágtörmeléket,  ághulla- 
dékot  szedeget  az  erdőn  (Szabolcs  m.  Besenyőd 
Nyr.  XII.48). 

GÁRNÉR,  GÁRNYÉR:  szoknya  aljára  var- 
rott csipkés  cicoma,  szegély  (Székelyföld  Kriza ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.gárnérung], 

[GÁRNÉROS],  GÁRNYÉLOS :  csipkés  v.  cico- 
más szegélyű  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

GÁRNÉRÜNG,  GÁRNYÉRUNG  =  gárné-  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

GARTAT:  fartatva  jár,  hol  fél  oldalra,  hol 
keresztül  az  úton  (lóháton) ;  büszkén  körül-olda- 
log,  mint  pl.  a  szépelgő  kakas  a  tyúk  körül) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Vadr.) 

beló-gartat:  ügyetlenül,  hebehurgya  módon 
belekezd,  belekap ;  hívatlanul  v.  váratlanul  bele- 
üti az  orrát,  belekotnyeleskedik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr.). 

GARZSA:  kurta  nyélbe  könyök-irányba  erő- 
sített kaszadarab  (nád-  és  lápvágó  eszköz)  (Ecsedi 
láp  éjszaki  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.)  [vö. 
gorzsa,  kirzsa], 

QÁ.T  i  1.  sövény,  kertkerítés  (Gömör  m.  Tsz. ; 


Bars  m.  Léva   Czimmermann   János) ;   2.   árok ; 
árokpart  (Somogy   m.   Csurgó  vid.    Király  Pál). 

GATYA  {gagya  Segesvár  Nyr.  IX.44;  Székely- 
föld Kassai  J.  Szókönyv  11.244;  Tsz.  [itt  gágya 
hiba];  Arany-Gyulai  NGy.  in.79;  Nyr.  V.123; 
Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Homoród- Almás  Nyr. 
VL283 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.223 ;  Vadr.  361 ; 
Nyr,  IV.336 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ; 
Csík  m.  Kászon-Jakabfalva  Nyr.  VIII.336 ;  Csík- 
Sz.Király  Nyr.  XII.287:  Brassó  m.  Zajzon  Nyr. 
V.333;  gatye  Ipoly  vid.  Nyr.  1.178). 

[Szólások].  Nehogy  elejtsd  a  gagyádot :  nehogy 
teherbe  ejts  vmely  leányt !  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

gatya-báttyo :  vászonnadrág  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  III.  141). 

gatya-kore :  gatyaránc,  gatyaszegély  (a  melybe 
a  madzag  van  húzva)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.262;  Gömör  m.  Nyr.  XXII.432). 

gatya-ontra:  cvd  (Borsod  m.  Bogács  Kassai  J. 
Szókönyv  IL262). 

gatya-párta:  cvd  (Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.262). 

gatya-pártázat :  cv  (Zala  m.  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  XV.  190). 

[GATYÁZ]. 

el-gatyáz  (Dunántúl  Bodor  Pál ;  el-gagyáz 
Székelyföld  Kiss  Mihály) :  elsemmiskedik,  el- 
hiábavalóskodik,  elront  vmit,  haszontalanul  el- 
tölt (időt). 

meg-gatyáz:  megver  (Jász-Nagykún-Szolnok 
m.  Túrkeve  Nyr.  XV.520). 

GAVALLÁR,  GAVALLÁRIA:  ménes  (Buko- 
vina Nyr.  VI.472). 

GAVALLÉR  {gahalír  Szolnok  Nyr.  XIX.92; 
gaballér  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.234; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVIII.331 ;  galyavér 
Gömör  m.  Deresk  Tsz.). 

GAVAR:  1.  derék,  csinos  legény,  gavallér 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  n.l69;  Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  J.21 ;  Csaplár  Bene- 
dek; Palócság  Nyr.  XXI.46);  2.  uádkötőnek  la- 
pátforma szerszáma  a  nád-  v.  zsúp-eresz  fölve- 
résére (Heves  m.  Névtelen  1840). 

GAZ  {gac  Székelyföld  Nyr.  n.230;  V.84;  Ud- 
varhely m.  Kiss  Mihály;  Homoród  vid.  Nyr. 
L135;  Háromszék  m.  MNy.  VL328;  Nyr.  V.36; 
Győrffy  Iván;  Erdővidék  Nyr.  IX.42;  Csík  m. 
MNy.  VL371;  Nyr.  X.237;  Király  Pál):  1.  gaz: 
fű,  zöld  takarmány  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.190);  2.  gaz:  kis  erdő,  cserjés  erdőcske 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX.477);  3.  gac:  veszekedő, 
civakodó,  házsártos.  Mihent  egy  kis  bórt  iszik, 
minnyá  ojjan  gac  (Csík  m.  Király  Pál);  4.  gac: 
szigorú,  kegyetlen,  mordiás  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.328;    Győrffy  Iván).    Gacul   fogni  vkit  v.    a 


681 


GAZ— GAZLAT 


GAZLAT— GAZOZ 


682 


dolgot:  szigorúan  (Háromszék  m.  Nyr.  V.36). 
Gacul  megverték :  erősen,  kegyetlenül  (Erdővidék 
Nyr.  IX.42). 

[Szólások].  Kiesett  a  gac  a  szemiből:  sürögni, 
mozogni  kezdett  (Csík  m.  Nyr.  X.237).  Gacba 
lépik:  csúful  jár,  baja  lessz  (Csík  m.  MNy.  VL 
371).  Gazt  vetett  rá :  ellopta,  elsikkasztotta 
(Hajdú  m.  Hadház  Nyr.  XIX.143;  hely  nélkül 
Tsz.). 

gaz-ember:  a  jég-alatti  halászatnál  az  a  le- 
gény, a  ki  a  hálóba  akadt  gazt  kiszedegeti 
(Karád  Hermán  0.  Halászat  K.). 

gaz-fa:  leégett  v.  magától  kidőlt  korhadt  fa 

(Székelyföld  Nyr.  n.426). 

gaz-náció  (Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  gáz- 
ndció  Érsekújvár  Nyr.  VnL47) :  huncut,  gaz 
kölyök  [tréfás  szidalom]. 

gazon-futó:  gazember  (Kecskemét  Nyr.  IX. 
376). 

GÁZ :  petróleum  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  Háromszék  m.  Ko  vászna  Buty  ka  Boldizsár; 
Csík  m.  Király  Pál;  Csík-Madaras  Nyr.  XX.46). 

GAZ  ATA:  takarmányfüvek,  gazdasági  növé- 
nyek (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XL38) 
[vö.  gazmota], 

GAZDA.  A  gazdám:  a  férjem  (Palócság  Nyr. 
XXm.69). 

[Szólások].  Gazdája  akattv.  találkozott:  ellop- 
ták (Szeged  Csaplár  Benedek ;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek,  Szinnyei  József). 

gazd-asszony :  feleség  (Pest  m.  Túra  Nyr. 
in.46). 

GAZDAG  [kazdag  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.488). 

[GAZDAGOD-IK]. 

[még-gazdagodik]. 

[Szólások].  Meggazdagottam :  [tréf.j  megnáthá- 
sodtam  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

GAZDÁL:  gazdálkodik  (Kalotaszeg,  Zsobok 
Melich  János). 

[GAZDÁLKODÓ]. 

gazdálkodó-kanál:  leveses  kanál  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

GAZDÚL:  gazdagszik.  Möggazdút  (Szeged 
Nyr.  V.571). 

[ki-gazdul]. 

[Szólások].  Ugyan  ki  vótam  gazdúva  segiccség 
dógábú:  sok  segítségem  volt  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIX.334). 

GAZLAT :  dúlat,  összegázoltat  (vetést  marhá- 
val) (Háromszék  m.  MNy.  VL328;  Vadr.;  Győrfify 
Iván). 

BZUINTBI  :  HA6TAB  TÁJSZÓTÁK. 


GAZLAT :  folyón  lóval,  szekérrel  átmegy 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  nL330 ;  Három- 
szék m.  Vadr.). 

GAZLÓD-IK:  gázolva  jár  (vízben,  sárban) 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Moldvai  csáng.  Erdélyi  J. 
Népd.  és  mond.  L426). 

GAZMALÉK:  giz-gaz,  folyóparton  összeverő- 
dött vízhordta  ág-bog,  gyökér,  szalma  s  egyéb 
törmelék-holmi  (Háromszék  m.  Vadr.  500a ;  Kiss 
Mihály). 

GAZMOTA  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  gaza- 
matya  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XL38): 
(v  [vö.  gazata], 

GAZOL:  1.  szemetel,  piszkol  (Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Csík-Sz.György  Nyr.  X.237);  2.  sza- 
rik (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.328;  Csík-Sz.György  Nyr.  X.237);  3. 
összegázol  (vetést)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.328) ; 
4.  mámorosan  ténfereg  (Szatmár  m.  Nagy-Dobos 
Nyr.  VnL524);  5.  pazarol,  fecsérel,  pocsékol 
(takarmányt)  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  6.  gya- 
láz, szid,  gazemberez  (Moldvai  csáng.  Nyr.  HL 
3;  IX.531);  7.  szitkozódik,  veszekszik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Tejhe  gázolt:  rosszat  tett  (Abauj 
m.  Beret  Nyr.  11556). 

[Közmondások].  Bút  madár,  mély  fészkébe  gazol 
(Székelyföld  Nyr.  L130). 

el-gazol:  1.  elszemetel,  teleszemetel  (gazzal, 
füvei,  szénával)  (Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Csík- 
Sz.György  Nyr.  X.237);  2.  bepiszkol  (Székely- 
föld Győrfify  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  XVIL 
432);  3.  elront.  No  ugyan  egazolá  a  szabó  észt 
a  nagyrágot  (Székelyföld  Győrífy  Iván). 

le-gazol:  lerondít.  A  tyúkok,  pujkák  minlega- 
zőták  vót  [a  nyerget]  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  439). 

meg-gazol :  megszaggat,  megsebesít  (marhát 
vmely  vadállat)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.340; 
Győrfify  Iván). 

GÁZOL:  állva  úszik,  tapossa  a  vizet  (Baja 
Bayer  József). 

[Szólások].  A  69-et  gázolom:  69-edik  évemben 
vagyok  (Török-Becse  Nyr.  IX.92). 

GAZOLKOD-IK :  szemetelget,  piszkolgat  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

GAZOLÓD-IK :  szitkozódik,  gyalázkodik  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

GAZOS :  1.  ravasz,  fortélyos  (Alföld  Nyr.  XIH. 
478) ;  2.  becsípett,  ittas  (Tisza-Örs  Csaplár  Bene- 
dek; Szeged  és  vid.  Nyr.  11.44;  Csaplár  Bene- 
dek; Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  IX.378). 

GAZOZ :  szemetel,  piszkol.  A  te  séprett  háza- 
dot  más  gazozza,  de  nem  én  (Háromszék  m., 
Erdővidék  Vadr.  191). 

44 


683 


GAZSI— GEBESZKÉD-IK 


GÉBICS— GEDELET 


684 


GAZSI.  Gazsi  gyerek:  bohókás  gyerek  (Veszp- 
rém m.  Csetény  Halász  Ignác). 

GÁZSIA:  jázmin  (Szolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  János). 

GAZSÓ  {guzsó  Udvarhely  m.  Nyr.  XV.239): 
cserebogár  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843; 
Udvarhely  m.  Nyr.  XV.239;  Győrfify  Iván;  Ud- 
varhely m.  Homoród  vid.  Vadr.  560 ;  Nyr.  XXIII. 
43;  Kriza;  Székely-Udvarhely  Felméri  Lajos, 
Schilling  Lajos;  Udvarhely  m.  Szombatfalva 
Nyr.  IX.235;  Háromszók  m.  MNy.  VI.328.  357; 
Vadr.;  Győrfify  Iván)  [vö.  gorzs]. 

GÉB:  tóban  élő  hal  (talán  gobio  fluviatilis) 
(Székelyföld  Hermán  0.  Halászat  K.). 

GEBBENCS:  lomha,  lomhán  járó  (Székely- 
föld Andrássy  Antal  1843 ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.328  [itt  gebbenes  hiba];  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

GEBE  igébe  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.478). 

GEBED  {gebbed  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XI.335;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  meg- 
gebbed  Mátyusfölde  Nyr.  XVn.565;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík-Szentgyörgy  Nyr. 
X.238;  gebbegy  meg  Rimaszombat  Nyr.  XV.429). 

el-gebbed:  ellankad,  elfárad,  kimerül  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály).  Egészen  el  vagyok  geb- 
bedve  (Aranyosszék  Kriza).  Égiszen  el  vagyak 
gebbedve  a  nagy  melegsigiül  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.335)  [vö.  él-ebbed\. 

meg-gebed,  meg-gebbed:  1.  meg-gebed:  ellan- 
kad, elfárad,  kimerül  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
383);  2.  meg-gebbed:  megmerevedik  (Csík-Szent- 
györgy Nyr.  X.238) ;  3.  meg-gebbed:  nedvességtől 
megdagad  (faedény)  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.238). 

GEBEDEZ-IK:  ágaskodik,  fölnyújtózik,  ka- 
paszkodik (Heves  m.  Névtelen  1840)  [vö.  gebesz- 
ké'd-ik]. 

GEBEDT :  megmerevedett  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.). 

GÉBÉNÉDEISZ :  kötött  ujjas  rékli  (Baranya 
m.  Baranya-Sz.Lőrinc  Nyr.  XVII.335). 

1.  GÉBÉB:  a  házfödél  két  végénél  levő  deszka- 
fal (Székelyföld  Kriza,  Győrfify  Iván ;  Háromszék 
m.  Vadr.). 

géber-fal:  tűzfal  (Székelyföld  Kriza;  Három- 
szék m.  Vadr.  500a). 

2.  GÉBEB:  svábbogár  (blattá  orientális)  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  n.562). 

GÉBÉBICS:  fukar.  Gé'bérics  ember  (Hunyad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXin.96). 

GEBESZKÉD-IK  (Békés  m.  Balog  István; 
Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  in.l81 ;  gebbeszkéd-ik 
Szentes  Nyr.  VI.381;  gebeckéd-ik  Karancs  vid. 
Nyr.  XXn.48;  gebeszked-ik  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.285;  Hegyalja  Kassai  J.   Szókönyv  11.266; 


Heves  m.  Névtelen  1840;  gebeszköd-ik  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.572;  Torontál  m.  Száján  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  11.130):  ágaskodik,  föl- 
nyújtózik, kapaszkodik  [vö.  gebedez-ik,  kepesz- 
ked-ik]. 

[ki-gebeszk@dik] . 

[Szólások].  Az  már  ki  nem  gebeszked-ik  abbul 
a  betegségbűi:  ki  nem  lábal,  föl  nem  gyógyul 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVn.576). 

[GÉBICS],  GEBECS  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.266 ;  gibíz  Karancs  vid.  Nyr.  XXII.48)  : 
az  ölyvek  osztályához  tartozó  kis  ragadozó  ma- 
dár (lanius  excubitor). 

GÉBÜL YA  (Vác  Markovics  Sándor;  Bars  m. 
Léva  Czimmermann  János;  gebuja  Mátyusfölde 
Nyr.  XIX.467 ;  Nyitra  m.  Vág-Séllye  és  vid.  Nyr. 
XV.517 ;  XX.324 ;  gebulá,  gebulá  Érsekújvár  Nyr. 
VII.40;  XIX.457;  g-eÖM^í/a  Rimaszombat  Nyr.  XV. 
429):  hal-maszlag. 

GEBULYÁS :  nyavalyás,  göthös,  gubbaszkodó 
(Kunság  Nyr.  XIV.526;  Karádi  János). 

GEBURNÜS:  pálinka  (Nagyvárad  Nyr.  XVI. 
572). 

GECE:  kacsa  (Zala  m.  Dergecs  Nyr.  in.479; 
Fehér  m.  Forna,  Csákvár,  Ugocsa  Nyr.  X.522) 
[vö.  góca]. 

GÉCI :  ondó  (sperma)  (Nógrád  m.  Fabó  András 
1841). 

GÉCIZ-IK:  onanizál  (Nógrád  m.  Fabó  András 
1841). 

GÉCSA:  tüskének  eggy  neme  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVin.190). 

GED,  GYEGY  [?] :  szerelmeskedés,  szerelmes 
csókolódzás  (Hely  nélkül  Tsz.)  [vö.  gedél], 

1.  GEDE:  kecskegödölye  (Duna  mell.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.266)  [vö.  gedö,  gida,  gidó\. 

[2.  GEDE]. 

gede-guda:  ügyetlenkedő,  eggyügyú,  bamba, 
oktondi  (Szeged  vid.  Nyr.  IV.168). 

GEDÉL  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  gedel 
hely  nélkül  Tsz.;  geggyél,  geggyül  Soprony  m. 
Nemes-Viss  Nyr.  XVni.460;  gegyöl  Vas  m.  Ke- 
menesalja Tsz.;  gögyöl  Baíaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839 ;  gyegyel  hely  nélkül  Tsz.  135b ; 
gyegyöl  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.268): 
gyöngéden  bánik  vkivel,  kényeztet,  kényeztetve 
ápolgat,  cirógat  [vö.  dédel\. 

GÉDÉLÉG  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  gédeleg 
Székelyföld  Tsz.  [itt  g édeleg  hiha,;  Ferentzi  János]; 
MNy.  VI.  174;  Győrfify  Iván;  kételeg  Székelyföld 
Győrfify  Iván):  szűken  él,  tengődik,  nyomorog, 
nyavalyog. 

[GEDÉLET],  GYEGJELET :  szerelmeskedés, 
szerelmes  csókoÍ5ös  (Hely  nélkül  Tsz.  135b). 


685 


GÉDELGET— GÉM 


GEMAJNER— GÉMBERED-IK 


686 


GÉDÉLGET  (gédelgef):  szűken  táplál,  tenget 
(Szatmár  vid.  Tsz.;  Székelyföld  Tsz.  [itt  gedel- 
get  hiba;  Ferentzi  János];  Kiss  Mihály). 

GÉDŐ :  kecskegödölye  (Heves  m.  Pásztó  Nyr. 
V.TII.285)  [vö.  gede,  gida,  gidó]. 

GÉDSÓ:  vézna,  cingár  (Szeged  Csaplár  Be- 
nedek). 

GÉGE :  hebegő  [gúnynév]  (Rábaköz,  Beő-Sár- 
kány  Nyr.  XVII.192). 

GÉGE  {géga  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
49.  280;  Nógrád  m.  Nyr.  V.181;  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  gége  Közép-Baranya  Nyr.  11.237; 
Pécs  vid.  Kassai  J.  Szókönyv  11.267;  giga  Pa- 
lócság Nyr.  XXI.217;  XXn.34;  góga  [?]  Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  11.267)  [vö.  gegő]. 

GEGEG:   gágog  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

GEGERC:  gége  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.190). 

GÉGGEN  :  nyekken  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.476). 

[GEGGENTj. 

el-geggent.  Elgeggenti  magát:  eggyet  gágog 
(Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  III.430). 

GEGŐ :  gége  (Szeged  Csaplár  Benedek,  Király 
Pál). 

GEGŐZ:  énekel,  kántál  (Hódmezö-Vásárhely 
Nyr.  Vni.92). 

GEGYERÉSZ  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
II.2ü8^;  Vas"  m.  Kemenesalja  Tsz.;  gigy eresz 
Balaton  mell.  Tsz.;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.330;  gigy  erez  Vas  m.  Nyr.  XVin.144;  gö- 
györész  Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839;  Arad 
m.  Király  Pál):  enyeleg,  kedveskedik,  cirógat, 
pajzánkodva  össze-vissza  fogdos,  megmarkolász 
(nőszemélyt). 

[GÉHÉNNA],  GYEHENNA  (gyehenna):  rossz,  | 
gonosz  (ember,  állat)  (Vas  m.  Tarodháza  Nyr.  : 
X.89;  Somogy  m.  Nyr.  in.467).  | 

[Szólások].  Menny  a  gyé'hennába !  Hova  a  gye-  \ 
hennába  tudott  ellenni!  (Háromszék  m.  Uzon  j 
Erdélyi  Lajos). 

GEHER:  száraz,  sovány  (Bodrogköz  Kassai 
J.  Szókönyv  n.269;  Tsz.). 

GELEGÓGYA :  összehányt-vetett,  rendetlen 
(Erdővidék  Nyr.  Vin.142). 

GELENCE:  a  bükkfának  lecsüngő  mohája 
(Csík-Gyergyó  Nyr.  IX.425). 

GÉLÉT,  GLÉT :  edénymáznak  való  ólomsalak 

(Sárospatak  Nyr.  XVII.527). 

GÉM:  kútgém-alakú  kompkötél-tartó  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

gém-fos :  1.  fosó-gém  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
304);   2.  gólya  (Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál). 


GEMAJNER:  [tréf.]  részeg  (Bars  m.  Nyr.  X. 
138). 

[GEMANGÉS]. 

[Szólások].  Gemanges  homlokba  [mondják,  mi- 
kor vki  vmi  érdekeset,  figyelemre  gerjesztőt 
beszél  el]  (Abauj  m.  Buzita  Nyr.  VII.519). 

GÉMBÉRÉD-IK  (dimbered-ik  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  dimbered-ik  Eger  Kassai  J.  Szókönyv 
1.433;  meg-dimberédett  Gyöngyös  Nyr.  IX.332; 
gémberedni  Pápa  vid.  Tsz.;  é  van  gémberedve 
Szentes  Nyr.  VIII.324;  m'ég-gémbered-ik  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek,  Szinnyei  József;  Bánság 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  meg-gémberedeii  hely  nélkül  Tsz.;  gibe- 
red-ik  Győr  vid.  Nyr.  VI.272;  meg-gibered-ik 
Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.47 ;  gibered-ik 
Győr  m.  Tsz. ;  gibered-ik  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; gimbered-ik  Ermellék  Nyr.  V.425;  gimbe- 
redni  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.334 ;  goíbe- 
red-ik,  g(eboered-ik  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
557;  XXin.143;  göböröd-ik  Balaton  mell.  Tsz.; 
Göcsej  Tsz.; Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác; 
Győr  m.  Tsz.  137b;  hely  nélkül  Tsz.;  még-  v. 
mög-göböröd-ik  Somogy  m.  Nyr.  X.477;  Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  in.l82;  össze- göböröd-ik 
Somogy  m.  Nyr.  X.477;  gödöröd-ik  [?]  Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.202 ;  gömbörödöm,  gömbörödik  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Kiss  Mihály ;  gömöjöd-ik  Alföld 
Nyr.  IV.329;  gömöröd-ik  Alföld  Nyr.  Xni.479; 
Kisújszállás  Nyr.  XXI.143.  335;  Makó  Nyr.  IX. 
377;  Békés  m.  Balog  István;  Bihar  m.  Fúrta 
vid.  Nyr.  IV.44;  gyíbered-ik  Ipoly  völgye  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.476 ;  kömöröd-ik  Csallóköz  Nyr.  I. 
280) :  1.  dimbered-ik,  gémbered-ik,  gibered-ik,  goebe- 
ré'd-ik,  göböröd-ik,  goebceredik,  gömöjödik,  gömö- 
röd-ik, kömöröd-ik :  kissé  megfagy,  fölszinén 
megfagy,  fagyni  kezd  (föld,  sár,  víz)  (Göcsej 
Tsz.;  Somogy  m.  Nyr.  X.477;  Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.182;  Balaton  mell.  Tsz. ;  Veszprém 
m.  Csetény  Halász  Ignác ;  Győr  m.  Tsz. ;  Alföld 
Nyr.  IV.329;  Xin.479;  Kisújszállás  Nyr.  XXI. 
143;  Makó  Nyr.  IX.377;  Békés  m.  Balog  István; 
Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV .44;  Gyöngyös  Nyr. 
IX.332;  Csallóköz  Nyr.  1.280;  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXn.557;  XXin.143;  hely  nélkül  Tsz.). 
Mé'ggöbörödött  az  olaj:  megsűrűsödött  a  hidegtől 
(Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác) ;  2.  dimbe- 
red-ik, dimbered-ik,  gémbered-ik,  gibered-ik,  gibé- 
re'd-ik,  gimbered-ik,  gcebé'red-ik,  göböröd-ik,  gödö- 
röd-ik [?],  gömböröd-ik,  gyibered-ik:  hidegtől  meg- 
dermed (kéz,  test)  (Göcsej  Tsz.;  Veszprém  m. 
Olaszfalu  Nyr.  XVII.47;  Somogy  m.  Nyr.  X. 
477;  Győr  vid.  Nyr.  VL272;  Békés  m.  Balog  Ist- 
ván; Szentes  Nyr.  Vni.324;  Szatmár  m.  Pató- 
háza Nyr.  XIX.334;  Érmeilék  Nyr.  V.425;  Heves 
m.  Névtelen  1840;  Eger  Kassai  J.  Szókönyv  I. 
433;  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek,  Szinnyei  József;  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
557;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.202)  [vö.  göbörint]. 

[mög-göbörödik].  .iXÜL..  ,  .  -;>     .íí' 


687 


GÉME— GÉPEL 


GÉPELY— GERDÜL 


688 


[Szólások].  MéggöbörÖdött  az  idő:  zimankósra 
vált  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr. 
XXL381). 

GÉME:  a  jég-alatti  halászatnál  az  eltévedt 
vezérrúd  fölkeresésére  szolgáló  vaskampós,  görbe- 
nyelú  szerszám  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat 
K). 

GÉMES :  a  jég-alatti  halászatnál  használt  szer- 
szám, mely  olyan,  mint  a  cibék,  de  sok-ágú,  hogy 
a  hálóhúzásnál  többen  foghassák  (Bodrogköz  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

gemes-legóny :  a  jég-alatti  halászatnál  a  rúd- 
kereső legény  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.). 

GEMICS,  GÉMICSE  {gébics  Siófok  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  gémese  Keszthely  Hermán  0.  Halá- 
szat K.;  gemics  Balaton  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K. ;  gémicse  Balaton  mell.  Tsz. ;  germenes 
Agárd  Hermán  0.  Halászat  K.)  =  géme. 

GENDEBOJA:  féleszű,  félbolond,  eggyügyú 
(Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.272;  Tsz.; 
Györflfy  Iván). 

GENEL :  erőlködik  (kül.  a  kis  gyermek,  mikor 
járni  próbál)  (Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.505). 

GÉNEBÁLIS  (gyenyerális  Győr  m.  Szigetköz, 
Kis-Bajcs  Nyr.  VI.  187). 

GENTET :  ballag  (farkas)  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
11.374)  [vö.  gantat,  lentet], 

[GENYE]. 

genye-gunya  {genye-gonya  Göcsej,  Nagy-Len- 
gyel Nyr.  VI.420) :  1.  apró  ruhadarabok,  eók-mók 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Orosháza  Nyr.  VI.  178); 
2.  hitvány,  erőtlen,  tehetetlen,  nyavalyás  (Sze- 
ged Nyr.  IX.237)  [vö.  gesznye-gusznya]. 

[GENYEDÉK],  GENEDÉK:  genyedtség  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

GENYEDTSÉG  ^gíeweccsé^  Háromszék  m.Uzon 
Erdélyi  Lajos):  állat  ondója  (sperma)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

[GÉNYHEDj. 

el-gényhed :  elpetyhüdik,  elaggni  (Kapnik  vid. 
Nyr.  n.l82). 

GÉNYÓ:  a  korona-ákác  gyümölcse  s  ennek 
a  nedve  (Eger  vid.  Nyr.  XVII.429). 

GENYŐTE  {genyéte  Balaton  mell.  Tsz.):  ha- 
szontalan hagymalevelú  növény,  a  melynek  nagy 
bötyöktelen  szára  és  sok  magtartó  bogyója  van 
(Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.273 ;  Vas  m.  Ke- 
menesalja Tsz.;  MNy.  V.154;  Nyárád  Kreszne- 
rics  F.  Szótár  1.190). 

GEOBGINA  {gyergyina  Zemplén  m.  Szürnyeg 
ífyr.  X.323;  györgyine  Göcsej  Nyr.  Xin.309;  gyúr- 
gyina  Somogy  m.  Szöke-Dencs  Nyr.  III.141). 

GÉPEL :  géppel  dolgozik,  kül.  csépel  (Nógrád 
m.  Nyr,  V.181). 


GÉPELY:  erőmű,  gép.  Vizhúzó  gépely  (Kap- 
nikbánya  és  vid.  NyK.  n.376). 

GÉPÉSZ  {képész  Tolna  m.  Nyr.  VI.523). 

[1.  GÉR]o 

gór-gur.  Oérrel-gurral :  dérrel-dúrral,  harag- 
gal (Mezőtúr  Nyr.  VIII.189)  [vö.  dér-dúr,  géz-guz]. 

[2.  GÉB]. 

gór-vóső  (gér-viső) :  srég-véső  [asztalos  és 
kerékgyártó  szerszám]  (Nagykun-Madaras  Nyr. 
XIV.480;  Hajdú  m.  Nyr.  XI.44;  Heves  m.  Csépa 
Nyr.  III.383). 

1.  GÉBA  {gére  Szatmár  vid.  Tsz.  136b  [itt 
gere  nyilván  hiba];  Udvarhely  m.  Vadr.  500a): 
kiforrott  sós  vízből  kivált  só  (Szatmár  vid.  Tsz. ; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.382;  Szatmár, 
Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.183;  Mármaros  m. 
Király  Pál ;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.477 ;  Király  Pál ; 
Maros-Torda  m.  Király  Pál;  Székelyföld  Kassai 
J.  Szókönyv  11.276 ;  Kriza,  Győrfify  Iván ;  Udvar- 
hely m.  Vadr.).  Olyan  {ojjan)  sós,  mint  a  géra 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.382 ;  Mármaros, 
Szilágy,  Maros-Torda,  Udvarhely  m.  Király  Pál). 

góra-fü:    sónövény    (salicornia)   (Székelyföld 

Nyr.  V.377). 

2.  GÉBA :  vékony,  cingár,  vézna  (ember,  gyer- 
mek) (Szatmár  m.  Nyr.  XI.284). 

[GÉBÁZ-IK]. 

be-gérázik  {be-gérázott  Szatmár  m.  Nyr.  XI. 
284 ;  be-géradzott  [?]  Szatmár  Nyr.  VII.282) :  vé- 
konyan befagy  (víz). 

GÉBBIC:  sovány  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.135; 
XVI.285;  XIX.576;  Szatmár  Nyr.  XV.335)  [vö. 
gibercs,  girbics]. 

[GÉBCSE]. 

ggrcse-gurcsa :  girbe-görbe  (Győr  m.  Sziget- 
köz Nyr.  XIX.190). 

GÉBCSÓ :  vézna,  gyenge  testalkatú,  vékony- 
dongájú (Szeged  vid.  Nyr.  11.44). 

GÉBDÁNCS :  sovány  (Somogy  m.  Sándor  Jó- 
zsef) [vö.  gé'rdány]. 

GÉBDÁNY  (gé'rdán,  gé'rddny) :  1.  gé'rdány,  gé'r- 
dány: sovány,  vézna  (Félegyháza  Nyr.  V.35; 
Kecskemét  Király  Pál);  2.  gerdán:  testileg  és 
lelkileg  éretlen,  ferde  képzésű  (Pest  m.  Tiunye 
Nyr.  VII.89)  [vö.  gerdáncs]. 

GÉBDSA:  gerinc  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.476)  [vö.  kát-gerdsa]. 

[GEBDÜL]. 

fel-gerdül  {fel-g érdül  Háromszók  m.  Vadr.; 
föl-gördül  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
477 ;  Homoród  vid.  Király  Pál) :  fölgerjed,  fölin- 
dul, fölfortyan,  fölzúdul,  fölröffen  (Alföld  Nyr. 


689 


GERÉB— GERENCSÉR 


GERENDA— GEREZD 


690 


XIII.382;  Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.326.  330;  Győrflfy  Iván)  [vö.  herdül]. 

GERÉB :  part,  töltés,  malomkikötőhely  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek). 

[Szólások].  Fordü  a  geriébé'dre:  [tréf.]  feküd- 
jél hanyatt  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVII. 
322). 

GEREBÉLL  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  gere- 
bel  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIX. 
336;  gerehél  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVIII.528;  gerébell  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos):  gerebenez. 

GEREBÉNTÉS :  göröngyös.  Gerebényes  ez  ut 
(Göcsej  MNy.  11.411). 

GEREBLYE  {gerdbla  Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  n.518;  Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.373; 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.472;  gerábla  Somogy  m. 
Sándor  József;  Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  VII. 
377;  Pápa  vid.  Tsz.;  geráblo  Soprony  m.  Hor- 
pács  Nyr.  XIV.431 ;  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVIII.95;  geráblya  Dunántúl  MNy.  V.98;  gereb- 
grí/e Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi  János ;  giribje 
Székelyföld  Kriza;  grabla  Vas  m.  Répce-Szent- 
györgy  Nyr.  XVni.526 ;  grábla  Vas  m.  Kemenes- 
alja, Nemes-Magasi  Nyr.  XIX. 191 ;  Göcsej  Nyr. 
Xn.46.  94;  XIIL309;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VI.420;  Somogy  m.  Nyr.  XI.40;  gráblo  Soprony 
m.  Horpács  Nyr.  XIV.431 ;  Repce  mell.  Nyr.  XX. 
367):  L  [tréf.  v,  gúny.]  fésű  (Gömör  m.  Balog 
Nyr.  XXn.431.  566);  2.  vízen  úsztatott  fák  föl- 
fogására szolgáló  gát  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
n.376). 

gereblye-szák :  eggy kávás,  villásrúdon  levő 
zsákháló,  a  melyet  gereblye-módra  vetnek  a 
vízbe,  kivált  bokros  helyen,  s  a  halat  a  botló- 
val kergetik  belé  (Győr  Hermán  0.  Halászat  K.). 

GEREBLYÉL  {geráblál  Veszprém  m.  Nyr. 
XIV.526;  gerebjél  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVin.432):  fésül  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVin.432;  Gömör  m.  Balog  Nyr.  XXn.431). 

GEREBLYÉS:  azon  kalászok  összessége,  a 
melyeket  a  kévék  összekötözése  és  föltakarí- 
tása után  a  tarlón  összegereblyélnek  (Hely  nél- 
kül Nyr.  VII.89). 

[GEREBLYÉZ],  GRÁBLÁZ:  gereblyél  (Sop- 
rony m.  Röjtök  Nyr.  III.465). 

GÉRÉC:  nagy  recés-levelú  vadburján  (ser- 
tésnek kedves  eledele)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

GERENCSÉR  (Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXIL 
144;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.480;  Göcsej  Nyr. 
Vn.480;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XIV.232; 
gelencsér  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.154; 
gerencsér  Göcsej  Nyr.  11.232 ;  Göcsej,  Nagy-Len- 
gyel Nyr.  VIII.48;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.154;  gölöncsér  Somogy  m.  Nyr.  XIV. 
479;  Tolna  m.  Tsz.;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
66;  göröncsér  hely  nélkül  [Pápa  vid.?]  Tsz.): 
fazekas. 


GERENDA  (girinda  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
484).  Gerenda:  mennyezet  (Segesvár  Nyr.  IX. 
44). 

GÉRÉNDÉLY  {gerendai  Mátyusfölde  Nyr.  XIX. 
504;  Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.187;  gé'ré'n- 
dej  Szentes  Nyr.  XVII.45;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  gerendej  Zemplén  m.  Mád  Nyr. 
VI.285;  Székelyföld  Nyr.  1.281;  gerendely  Bala- 
ton mell.  Tsz.;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
325;  Heves  m.  Csépa  Nyr.  n.380;  hely  nél- 
kül Nyr.  11.379;  gerendö  Győr  Nyr.  XL287;  ge- 
rendö  Hont  m.  Nyr.  VI.182;  gerénd"ö  Repce  mell. 
Nyr.  XX.365;  gerendüő  Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVni.94;  gerendü  Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  11.518;  gerendü  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.374; 
gerendü  Vas  m.  Őrség  Tsz.;  girindely,  girindöly 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  göröndöm  Torontál 
m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.63 ;  gö- 
röndö  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Békés  m. 
Balog  István;  göröngyö  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XrV.382):  1.  gerendai,  gerendö,  gerendü:  ge- 
renda (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.374;  Mátyusfölde 
Nyr.  XIX.504;  Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX. 
187;  Hont  m.  Nyr.  VI. 182);  2.  gerendej,  geren- 
dely, gérend"ö,  gerendüő,  gerendü,  gerendü,  girin- 
dely, girindöly,  göröndöm,  göröndő:  azon  hosszú 
görbe  fa,  a  melyre  az  ekefej  van  illesztve  (Sop- 
rony m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518;  XX.365;  Rába- 
köz, Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.94 ;  Balaton  mell.. 
Vas  m.  Őrség  Tsz.;  Kecskemét  Csaplár  Bene- 
dek ;  Szentes  Nyr.  XVII.45 ;  Torontál  m.  Szőreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.63;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.325;  Heves  m.  Csépa  Nyr.  II. 
380;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  hely  nélkül 
Nyr.  11.379;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos); 3.  gerendö,  göröndő,  göröngyö:  a  nagy 
malomkerék  tengelye  (hosszú,  vastag,  kifara- 
gott gerenda)  (Győr  Nyr.  XL287;  Békés  m. 
Balog  István ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
382) ;  4.  gerendej :  a  borsajtónak  vmely  része  [?] 
(Zemplén  m.  Mád  Nyr.  VI.285);  5.  gerendej:  szö- 
vőszéknek fölálló  hosszú  derékrúdja  (Székelyföld 
Nyr.  1.281)  [vö.  eke-gerendely]. 

GERENYE:  száraz  ágtörmelék,  ághulladék 
(Borsod  m.  Noszvaj  Kassai  J.  Szókönyv  11.260). 

GEREPCSÍN;  vmi  növény  (Tisza-Örs  Csap- 
lár Benedek). 

GÉRÉZD  (eg  gerez  fokhajma  Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  III.89 ;  gerezd  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.326;  gerizd  Szeged  Kálmány  L.  Koszo- 
rúk 11.39 ;  girizd  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III. 
89;  Kún-Majsa  Nyr.  Vin.470;  Bács  m.  Zenta 
Fülöp  Adorján ;  Török-Becse  Nyr.  IX.92 ;  Gyön- 
gyös Nyr.  III.  139;  girizd  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.65 ;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.207; 
görözd  Székelyföld  Nyr.  V.222):  1.  gerezd,  gerezd: 
fürt,  szőllőfürt  (Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.476;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.326; 
Székelyföld  Király  Pál) ;  2.  gerezd :  a  szőllőfürt- 
nek  eggy  mellékszáron  levő  kis  része  (Balaton 
mell.  Tsz.);  3.  gerezd,  gerezd,  görözd:  faépület 
szeglete,  a  hol  az  eggymásba  rótt  gerendák  vége 
kiáll    (Székelyföld  Kiss   Mihály,    Győrffy   Iván, 


691  GfíRfíZDÍlL— GERINCELÖD-IK 


GERJE— GERNYE 


692 


Király  Pál;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XV. 
336;  Háromszék  m.  Tsz.;  Vadr.;  Csík  m.  MNy. 
VI.372 ;  Csík-Madaras  Nyr.  XX.46) ;  4.  [ház]gérézd, 
görözd:  háztető  gerince  vagyis  eggymásba  rótt 
gerendáinak  kiálló  végei  (Székelyföld  Nyr.  V. 
222;  Háromszék  m.  Nyr.  V.36);  5.  gerezd:  ház- 
eresz széle.  Tele  van  a  gerezd  jégcsapokkal  (Há- 
romszék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár) ;  6.  ge- 
rezd: kereszt-alakú  rakás  szalmakévékből,  gabo- 
nakévékből V.  fanemúből  (Székelyföld  Király 
Pál)  [vö.  görözdög,  ház-gerezd,  szöllö-gérezd]. 

[gerezd-szökés]. 

[Szólások].  Gerezd-szökést  csinálni:  furfangos- 
kodni,  kijátszani  vkit  (Erdővidék  Nyr.  VIII.  142). 

[görözdön-futó]. 

görözdön-futó  Mariska:  [tréf.]  macska  (Ud- 
varhely m.  Nyr.  IX.235). 

GÉRÉZDÉL:  rovátkol  ("Háromszék  m.  Nyr. 
V.36). 

GÉBfiZDÉS  (gím^^ies  Kecskemét  Nyr.  IX.359; 
Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX.91  [itt  gerizdes  hiba]; 
Fülöp  Adorján):  1.  gerezdes:  rovátkos.  T ám  juh- 
nyíró ollóvá  nyirták  meg  a  fejedet,  te  hó,  met 
ugyancsak  rusnya  gerezdesen  [garádicsosan]  hal- 
ták a  hajadot  (Székelyföld  Győrffy  Iván) ;  2.  ge- 
rezdes :  eggy  kerti  virág,  a  mely  gerezd-alakúan 
kétfelé  egyenesen  szétálló  fehér,  kék,  sárga 
és  tüdőszín  virágokat  terem  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

GÉRÉZNYE:  sovány,  vézna,  cingár  és  kis 
termetű  (Veszprém  m.  Devecser  Benczik  Ferenc) 
[vö.  fan-gerezna]. 

GÉRGÁNY  (Karancs  vid.  Nyr.  XXn.48;  ger- 
kány  Hont  m.  Nyr.  V.426) :  torok,  gége.  Sokat 
győz  a  gergányja  (Karancs  vid.  Nyr.  XXII.48) 
[vö.  girtyán]. 

GÉBGÉLICE  (Udvarhely  m.  Nyr.  IX.235; 
gergelice  Székelyföld  Győrffy  Iván;  gergerice 
Székelyföld  Tsz. ;  g eriica  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
V.330;  görgölice  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.235): 
1.  gergelice,  gergerice,  gerlica:  gabonaféreg,  búza- 
féreg, búzazsizsik  (Székelyföld  Tsz,;  Győrffy 
Iván;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.330);  2.  gerge- 
lice, görgölice:  poloska  [?]  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IX.235). 

GÉRHÁM :  sovány  (Simontornya  Nyr.  V.230). 

GÉBHÉNYA  (Somogy  m.  Sándor  József;  gér- 
henya  Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373):  gyönge  test- 
alkatú, sovány  [vö.  gé'rnye], 

GÉBINC  {gerenc  Erdővidék  Tsz.;  gé'ré'nc  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  gérénc  Háromszék  m. 
NyK.  X.329;  gerenc  Palócság  Nyr.  XXn.34 ; 
girics  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1841;  girine  Kis-Kün-Halas  Nyr.  XV.65;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  NyK.  X. 
329 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.214)  [vö.  girce]. 

GÉBEN CÉLŐD-IK  {gerincelöd-ik,  girincelöd  ik) : 


fölhorzsolódik,  göröngyösödik,  rovátkosodik  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.329;  Győrffy  Iván). 

[GÉBJE]. 

[Szólások].  Gerjére  tenni  a  titkot:  kihíresztelni 
(Borsod  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.278). 

gerje-fa:  villámtól  sújtott  és  ennek  követ- 
keztében a  lábán  kiszáradt  fa  (Udvarhely  m. 
Vadr.). 

GEBJESZKE :  tűzgyújtásra  való  apró  forgács 
(Alföld  Nyr.  Xni.478). 

GEBJESZTŐ:  tűzgyújtásra  való  apró-fa  (Ér- 
mellék  Nyr.  V.425;  Szatmár  Nyr.  VII.282 ;  Szat- 
már  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII.432;  Szabolcs  m. 
Besenyőd  Nyr.  Xn.48). 

GEBLE  {gelle  Palócság  Nyr.  XXI.46;  gille 
Palócság,  Apátfalva  Nyr.  V.225). 

GEBLICE  {gelice  Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX.576 ; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.279;  Udvarhely 
m.  Nyr.  IV.428;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Csík-Szentkirály  Nyr.  XVIII.475;  gelice 
Székelyföld  Kiss  Mihály ;  gellice  Kecskemét 
Nyr.  IX.360;  Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  IX.333; 
Háromszék  m.  Vadr.  327;  géíyice  Visonta  Nyr. 
1.328;  gilice  Repce  mell.  Nyr.  XX.370;  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  VII.330;  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.381;  Pápa  vid.  Tsz.;  gölice  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr.  18;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  görice  Moldvai 
csáng.  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.434 ;  Győrffy 
Iván;  Moldva,  Klézse  Nyr.  X.479;  görlice  Szé- 
kelyföld Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  n.323). 

gilice-tüske :  ononis  spinosa  (Soprony  és  Vas 
m.  Nyr.  X.331). 

gerlice-tövisk:  cv  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI. 
144). 

gilice-tüsök:  CV)  (szerb  tövis)  (Torontál  m. 
Száján  Kálmány  L,  Szeged  népe  11.116). 

GÉBNYÁK:  sovány  (Somogy  m.  Sándor  Jó- 
zsef) [vö.  gé'rnye]. 

GÉBNYÁNCS:  sovány,  vézna  (Zala  m.  AIsó- 
Lendva  vid.  Nyr.  XIII.332)  [vö.  gé'rnye], 

GÉBNYÁNCSOS:  sovány,  vézna  (Zala  m. 
Hetes  Nyr.  n.373;  Zala  m.  Dobronak  Nyr.  XIV. 
333;  Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573)  [vö. 
gé'rnye], 

GÉBNYÁSZ:   sovány,   vézna  (Zala  m.  Arács 

Nyr.  XX1I.192)  [vö.  gé'rnye]. 

GÉBNYE  {g  erény  a  Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó 
mell.  Nyr.  XVIII.480 ;  gérnya  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.518;  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  II. 
372;  giérnya  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII. 
94;  gérnye  Vas  m.  Ság  Kresznerics  F.  Szótár 
1.191;  Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  1.467;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.214;  görnye  Rábaköz  MNy.  11.411; 
Székelyföld   Kriza;    Győrffy    Iván):    1.  gé'renya, 


693 


GERNYÓK— GEZDERNYE 


GÉZE— GEZERNICE 


694 


gé'rnye:  gerinc,  hátgeriuc  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell.  Nyr. 
XVIII.480;  Háromszék  m.  Vadr.;  Nyr.  XVII. 
381 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) ;  2.  gér- 
nya,  giérnya,  gé'rnye,  gernye,  gérnye,  görnye: 
sovány,  vézna,  magas  és  sovány  (Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.518;  Soprony  m.  Csepreg 
Nyr.  11.372;  Rábaköz  MNy.  n.411;  Rábaköz, 
Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.94;  Vas  m.  Ság  Kresz- 
nerics  F.  Szótár  1.191 ;  Vas  m.  Hegyhát  Nyr. 
1.467;  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.260; 
Tsz. ;  Háromszék  m.  Nyr.  XVII.381 ;  Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár)  [vö.  gé'rhenya, 
gernyáncs,  gérnyáncsos,  gernyák,  gé'rnyász,  ger- 
nyók]. 

GÉRNYÓK :  sovány,  vézna  (Zala  m.  Tapolca 
Nyr.  Vni.469 ;  Közép-Baranya  Nyr.  n.237)  [vö. 
gé'rnye]. 

GERSELY:  eggy  szőllőfaj  (Abaúj  m.  Névte- 
len 1839). 

GERVEDT:   dermedt  (Csallóköz   Nyr.  1.278). 

G£RZÁN  :  gyenge  testű.  Gé'rzán  ember  (Mező- 
túr Nyr.  IX.479). 

GÉSZKENY  (Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál; 
géskeny  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.478):  szúk 
ucca,  köz,  sikátor. 

[GESZNYE]. 

gesznye-gusznya :  apró  ruhadarabok,  cók- 
mók  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.572;  Kisújszállás 
Nyr.  XX.  190)  [vö.  genye-gunya], 

GESZTENYE  {gészkenye  Hont  m.  Páld  Nyr. 
XIV.575;  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
476;  gészkenye  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  gészkenye 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVIIL528;  geszkinye  Győrffy  Iván;  gesztinye 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331 ;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVn.472). 

GESZTES  (gesztös):  fás  (dió)  (Baranya  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.281;  Ormányság  Tsz.) 
[vö.  geszti]. 

GESZTET  (Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.281 ;  Tsz. ;  gyesztet  Balaton  mell.,  Göcsej  Tsz.) : 
üget,  poroszkál,  kocogva  megy. 

GESZTI  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841;  gesztyü  Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv L436;  gösztü  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841):  fás.  G.  dia  (dió)  [vö. 
gesztes]. 

[GÉZ]. 

góz-guz.  Gézzel-guzzal :  dérrel-dúrral,  harag- 
gal (Mezőtúr  Nyr.  VIII.189)  [vö.  gér-gur], 

GEZDÉNCE :  asztag-formára  összerakott  nád- 
kévék (Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Sz.Pál  Nyr. 
Vin.522). 

GEZDÉRNYE  (Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr. 


in.319.  473;  gezderje  Fertő  mell.  MNy.  in.405; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  1.334;  gez- 
dernye  Zala,  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.281;  Gö- 
csej Tsz. ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  gezdörnye 
Zala.  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XIV.333) :  1.  gez- 
derje, gezdé'rnye,  gezdörnye:  száraz  ágtörmelék, 
ághulladék,  rözse  (Zala  m.  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  ni.319.  473;  XIV.333;  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.334);  2.  gezderje,  gezdernye: 
giz-gaz,  szemét,  pozdorja  (Fertő  mell.  MNy.  III. 
405;  Zala  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.281 ;  Göcsej 
Tsz.);  3.  gezdernye:  izgága,  civakodó,  házsártos 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[GÉZE]. 

geze-guza:  giz-gaz  (Csallóköz  Nyr.  1.278). 

geze-mice  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1834;  Veszprém  m.  Csékút  Nyr.  XL191;  Alföld 
Ferenczi  János;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285  [itt 
gere-mice  nyilván  hiba];  Kisújszállás  Nyr.  XX. 
191;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.572;  Békés  m. 
Balog  István;  Szentes  Nyr.  VI.180;  Bihar  m. 
Fúrta  vid.  Nyr.  IV.44;  Szeged  Nyr.  IX.237; 
Szeged  vid.  Nyr.  11.44;  Hajdú  m.  Földes  Nyr. 
Vn.234;  Deb/ecen  Nyr.  Vn.l89;  Szatmár  m. 
Adorján  Nyr.  X.431 ;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.236;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  hely 
nélkül  Tsz.;  deze-nice  Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVII.381 ;  gece-mice  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.212;  geze-miz  Fertő  mell.  MNy.  in.242; 
gé'ze-mize  Szilágy  m.  Nyr.  IX.477;  geze-müce 
Közép-Baranya  Nyr.  III.282):  1.  deze-nice,  geze- 
mice,  geze-miz,  gé'ze-mize,  geze-müce:  száraz  ág- 
hulladék,  törmelék,  giz-gaz,  szemét  (Fertő  mell. 
MNy.  UI.242;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond; 
Közép-Baranya  Nyr.  III.282;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.572;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285;  Kisújszál- 
lás Nyr.  XX.191;  Békés  m.  Balog  István;  Szen- 
tes Nyr.  VL180;  Szeged  Nyr.  IX.237;  Bihar  m. 
Fúrta  vid.  Nyr.  IV.44;  Hajdú  m.  Földes  Nyr. 
vn.234;  Debrecen  Nyr.  VII.189;  Szatmár  m. 
Adorján  Nyr.  X.431 ;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.236 ;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.477 ;  Szolnok 
Doboka  m.  Nyr.  XVII.381);  2.  geze-mice:  min- 
denféle díb-dáb  portéka,  lim-lom  (Veszprém  m. 
Csékút  Nyr.  XI.191 ;  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; hely  nélkül  Tsz.);  3.  geze-mice:  rosszul 
készített,  összekotyvasztott  eledel  v.  megrom- 
lott ételmaradék  (Alföld  Ferenczi  János ;  Szeged 
és  vid.  Nyr.  n.44;  IX.237;  Csaplár  Benedek) 
[vö.  gezernice]. 

geze-muza  {geze-muca  Szatmár  vid.  Tsz. ; 
gezse-muza  Székelyföld  Tsz.) :  száraz  ágtörmelék, 
giz-gaz,  szemét  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.264 ;  Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.281 ; 
Székelyföld  Nyr.  IX.477;  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.328;  Vadr.  500a;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

GEZERNICE  {gezernyice):  1.  gezernice,  gezer- 
nyice:  száraz  ágtörmelék,  giz-gaz,  szemét  (Mar- 
cal mell.  Tsz.;  Göcsej  Tsz.  137a);  2.  gezernice: 
ringy-rongy  ruha  (Marcal  mell.  Tsz.)  [vö.  geze- 
mice]. 


695 


GÉZI— GIDA 


GIDM— GILLE 


696 


[GÉZI]. 

gezi-buzi:  részeg  (Kisújszállás  Nyr.  XXL143. 
335). 

GEZSEG:  nyöszörögve  panaszkodik  (Palócság 
Császár  Árpád)  [vö.  gözsörög]. 

[GIB]. 

gib-göb:  görcs,  göcs,  bog.  Csupa  gib-göb  az 
egész  szekér  fa  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 
568)  fvö.  göh]. 

GIBERCS :  1.  nagyon  sovány  (Alföld  Nyr.  XIII. 
478;  Szeged  Csaplár  Benedek);  2.  nyomorék 
(Szeged  Nyr.  IX.376) ;  3.  gebe,  rossz  ló  (Félegy- 
háza  Nyr.  V.35)  [vö.  gérbic,  girbics]. 

GIBÉRNYUZ :  nagyon  sovány  ember  v.  gyer- 
mek (Csallóköz  Csaplár  Benedek,  Szinnyei  Jó- 
zsef). 

GIBINYE :  rüh  (Abaúj  m.  Jászó  Nyr.  IX.478). 

GIBOSZ:  görbe  hátú,  púpos  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  X.202). 

1.  GICA  {gic  Heves  m.  Névtelen  1840;  gicca 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.190;  Veszprém  m. 
Nyr.  XV.384) :  házfödésre  való  apró  zsupp,  ket- 
tős zsupp  (Göcsej  MNy.  11.411;  Veszprém  m.  Nyr. 
XVIII.287;  Veszprém  Nyr.  XXII.279;  Veszprém 
m.  Szentgál  Nyr.III.89 ;  Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  IX.283;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286). 
Kirántott  ég  gica  szuőmát  ez  üstökbü  (Göcsej  MNy. 
11.411).  Szoknyás  gicca:  a  mely  körülbelül  a  kö- 
zepén van  megkötve;  fejes  gicca:  a  mely  a  tö- 
vétől körülbelül  eggy  lábnyira  van  megkötve 
(Veszprém  m.  Nyr.  XV.384). 

2.  GICA  {gice  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III. 
89):  1.  göndör-szőrű  (malac  v.  disznó)  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.);  2.  malac,  disznó  (Göcsej 
MNy.  11.411;  Veszprém  m.  Nyr.  XVIII.287;  So- 
mogy m.  Visnye  Nyr.  XVII.286;  Fehér  m.  Per- 
káta  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.347). 

gica-disznó :  kurta  fehér  göndör-szőrű  szer- 
biai disznó  (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.381). 

3.  GICA  (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.381;  kicce 
Szatmár  m.  Nyr.  XIX.381):  vékony  pálcácská- 
nak  hasított  végébe  illesztett  rézdarabka,  a  mely- 
lyel  a  húsvéti  pirostojást  cifrázzák. 

GICÁZ:  födélzsuppokat  kötöz  v.  zsúppal  föd 
(Veszprém  m.  Nyr.  XVIII,287;  Veszprém  Nyr. 
XXn.279;  Veszprém  m.   Szentgál  Nyr.  III.89). 

[GICS]. 

gics-göcs:  bog,  görcs,  csomó  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  IX.568).  Sok  gics-göcs  van  az 
erdőn  is,  a  mi  a  köntösbe  belé-bojtorjánkodik  (Ud- 
varhely m.  Nyr.  III.513)  [vö.  1.  göcs]. 

GIDA  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Pécs  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.282;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285;  géda 
Palócság  Nyr.  XXII.34;  Heves  m.  Saár  Nyr.  H. 


525) ;  kecske-gödölye,  kis  kecske  [vö.  gede,  gedö, 
gidi,  gidó]. 

[GIDÉR]. 

gider-gödör :  gödör,  sok  gödör  (Debrecen  Nyr. 
Vn.328;   Szatmár  m.   Nagybánya  Nyr.  IX.568). 

GIDI  =  gida  (Debrecen  Nyr.  Vn.l89). 

GIDÓ  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285;  Székely- 
föld Tsz.;  Marosvásárhely  Nyr.  IX.428;  gedó 
Hegyalja  Kassai  J.  Szóköuyv  11.282;  Palócság 
Tsz.;  gedó  Heves  m.  Pásztó  Nyr.  VIII.284)  = 
gida. 

[GIDRÉS]. 

gidres-gödrös :  gödrös,  sok-gödrü,  egyenetlen 
(Mezőtúr  Nyr.  VIII.  189;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.568). 

GIDRI :  göndör  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX.576). 

[GIDÜSKA],  GEDüSKAj  kecske-gödölyécske 
(Békés  m.  Nyr.  V.94)  [vö.  gida]. 

GIGÁGÁZ:  gágog  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  nL415). 

[GIGYÉG]. 

gigyög-gagyog :  akadozva  beszél  (Szeged  vid. 
Nyr.  IV.  168). 

GIGYEREG:  vM  körül  hízelkedve  forgolódik 
és  kedveskedve  csacsog  {gyermek)  (Göcsej  Tsz. 
69a). 

[GIHEJ]. 

gihej-göhej :  árkos,  vízmosásos,  nem  igen  ter- 
mékeny vidék  (Zala  m.  Nyr.  XVIII.287)  [vö. 
göhej]. 

GILIC :  sövények  között  bujkáló  madárka 
(Szatmár  m.  Lauka  Gusztáv  1842). 

GILIL:  csiklandoz  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy. 
V.346). 

GILISZTA  {gaiszta  Szeged  Hermán  0.  Halá- 
szat K. ;  galisztya  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
190;  géjszta  Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly ;  geleszta  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.  190;  geleszta  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
III.89;  Csallóköz  Szinnyei  József;  Bánffy-Hunyad 
Nyr.  X.21 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[GILISZTÁS]. 

gelesztás-keszeg  (Szeged  Hermán  0.  Halá- 
szat K. ;  gaisztás-keszeg  Tápé  uo.):  scardinius 
erythrophthalmus. 

[GILIZ]. 

giliz-galaz :  giz-gaz  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
n.376). 

GILLE :  kis  fiú  bögyöröje  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839)  [vö.  bülé]. 


697 


GIMIZ— GIRCSAVA 


GIRCSAVA— GIZSO 


698 


[GIMIZ]. 

gimiz-gamaz :  alávaló,  aljas,  hitvány  (ember) 
(Székelyföld  Kriza,  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m. 
Vadr.). 

GIMPLI:  veresbegy  (Bereg  m.  Dercén,  For- 
nos  Nyr.  XX.432.  476). 

[GINC]. 

ginc-gönc:  cók-mók,  lim-lom  (Vas  m.  Hegy- 
hát Nyr.  1.467 ;  Zala  m.  Nyr.  XVn.273 ;  Somogy 
m.  Sándor  József)  [vö.  1.  gönc]. 

GINCÁZ:  jókedvűen  ficánkol  (ló)  (Soprony  m. 
Csepreg  Nyr.  n.372)  [vö.  hincároz]. 

1.  GINDÁR  {dindár  Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1.434) :  vékony,  sovány  (Jász-Nagykún- 
Szolnok  m.  Túrkeve  Nyr.  XV.520;  Háromszék 
m.  Vadr.). 

2.  GINDÁR:  göndör [?]  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XIX.576). 

GINDLI:  fösvény  (Tolnám.  Paks  Nyr.  XXH. 

384). 

GINGALLÓ:  hinta  (Cegléd  Nyr.  XXn.375)  [vö. 
gaU"ó]. 

GINGALLÓZ-IK :  hintázik  (Cegléd  Nyr.  XXH. 
375)  [vö.  gaU"óz-ik]. 

GINGÓ:  kopár  hegytető,  terméketlen  magas- 
lat, hitvány  földrész  (Moldva,  Klézse  Nyr.  VII. 
478). 

GIRA;  1.  márka  (pénznem);  2.  lelki  ajándék. 
Girát  osztó  Mindenható  (Háromszék  m.  Vadr.) 
[vö.  girécska], 

[GIRBE]. 

girbe-görbe  (girhi-görhe  Székelyföld  Kriza). 

girbe-gorba :  cv)  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
11.131). 

girbe-gurba :  c\:  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
1.380;  Szeged  vid.  Nyr.  VI.  135;  Debrecen  Nyr. 
VH.328;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

GIRBICS  {girbincs  Háromszék  m.  Vadr.  500a ; 
Győrffy  Iván):  1.  girbics,  girbincs:  girbe-görbe 
növésű,  idétlen  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  Vadr.  500a;  Győrffy  Iván);  2.  gir- 
bics: sovány,  vézna,  nyápic  (Bánság  Csaplár  Be- 
nedek; Székelyföld  Győrffy  Iván)  [vö.  gérbic, 
gibercs,  görbec]. 

GIRBINCSÉS  (?  gé'rbincsé's) :  girbe-gÖrbe  növésű 
(Háromszék  m.  Vadr.). 

GIRCE:  gerinc  (Gömör  m.  Nyr.  XXII.431). 

GIRCSÁS;  kehes  (ló)  (Cegléd  Nyr.  XXn.375). 

1.  GIRCSAVA  {ger csáva  Székelyföld  Tsz.;  ger- 
csáva  Székelyföld  Győrffy  Iván):  galiba,  zavar, 
izgága  (Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m. 

SZINNTF.I  :  HAaTAR  TÁJSZÓTÁB. 


Vadr.).    Eriggy  pokóba  veszekedni,  ne  csinájj  itt 
köztünk  gercsávát  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

2.  GIRCSAVA:  a  hátgerinc  alsó  vége,  fark- 
csigolya (Székelyföld  Nyr.  XIV.47). 

GIRCSÁVÁS  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  ger- 
csávás  Székelyföld  Tsz.  136b):  kötekedő,  kap- 
cáskodó,  izgágáskodó. 

GIRCSÁVÁSKOD-IK :  izgágáskodik.  Mit  a 
gútot  gircsáváskodol  annyit,  te  izgána!  (Három- 
szék m.  Vadr.  365.  500a). 

[GIRCSÉS]. 

gircses-görcsös :  görcsös,  sok-görcsű  (bot,  fa) 
(Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  V.235;  Székes- 
fehérvár Nyr.  VII.429). 

gircses-gurcsos :  tv.  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

GIRE:  barázdákon  futkosó  és  élősködő  ma- 
dárka (Szatmár  m.  Lauka  Gusztáv  1842). 

GIRÉCSKA;  pénz-adó  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.205)  [vö.  gira]. 

GIRIGÁRÉ:  [kártyázási  műszó]  a  négy  szín- 
ből' összeállítütt  hetes,  nyolcas,  kilences  és  tízes 
[kis  g.)  v.  alsó,  fölső,  király  és  ász  {nagy  g.) 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.190). 

GIRIND  (Gömör  m.  Nyr.  XXII.431 ;  Szabolcs 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.285 ;  Zemplén  m.  Tár- 
cái Kassai  J.  Szókönyv  11.285;  gered  Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.202 ;  gerind  Göcsej  Nyr.  XIV.394) : 
1.  gered,  girind:  gerinc  (Gömör  m.  Nyr.  XXII. 
431;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.202);  2.  girind: 
halomnak  teteje  és  csúcsa  (Szabolcs  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.285);  3.  gerind:  dombos  része  a 
hullámos  talajon  levő  szántóföldnek  (Göcsej  Nyr. 
XIV.394);  4.  girind:  szántóföld  széle  és  mes- 
gyéje  (Zemplén  m.  Tarcal  Kassai  J.  Szókönyv 
11.285)  [vö.  hát-girind\. 

GIRIZEL :  vakar,  kapar,  karcol  (pl.  rossz  fésű) 
(Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.382) 
[vö.  görözdöl], 

GIRTYÁN :  torok,  gége  (Udvarhely  m.  Dézsi 
Mihály)  [vö.  gé'rgány]. 

[GITHÉSKÉD-IK]. 

githgsk&dik-göthősködik :  göthösködik,  bete- 
geskedik (Tolna  m.  Nyr.  IV.37). 

GITLIC:  Ádám-csutkája  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.203). 

GÍZÉS :  gazos  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI. 
274.  277). 

gizes-gazos :  gizgazos,  gyomos  (Mezőtúr  Nyr. 
VIII.189;  itt  gires-garos  nyilván  hiba). 

GIZSÓ  (Zemplén  m.  Barkó  vid.  Paszlavszky 
Sándor;  hizsó  Zemplén  m.  Golop  Paszlavszky 
Sándor):  1.  a  tehén  nyelvén  támadt  apró  hegyes 

45 


699 


GIZSÓZ-IK— GÓC 


GOC— GOG 


700 


kelevények,  a  melyektől  nem  tud  enni  (i.  h.); 
2.  gizsója  van  a  marhának:  nyugtalankodik  a 
pőcsik  (hypoderma  bovis)  szúrásai  következté- 
ben V.  azoktól  való  féltében  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X1V.43.  368). 

GIZSÓZ-IK  {gizsázwa  [?]  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  XIV.43):  1.  gizsóz-ik  (a  tehén):  a  nyelve 
hámlása  miatt  olyan  mozdulatokat  tesz,  mint  a 
mikor  kérődzik  (holott  még  nem  tud  enni,  mert 
még  nem  múlt  el  a  gizsója)  (Zemplén  m.  Barkó 
vid.  Paszlavszky  Sándor) ;  2.  gizsáz-ik  [?] :  fickán- 
dozik. Gizsázva  mennek  a  marhák  a  délöre  (Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  XIV.43). 

GLÉDA  {geléda  Veszprém  m.  Lázi  Nyr.  XVI. 
472;  Udvarhely  m.  Vadr.  91). 

GLICSÜ:  korcsolya  (Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos). 

GLONGÁL :  fél  lábon  ugrál  (Nógrád  m.  Nyr. 
IV.94). 

GLUBA :  [?]  Megpörkölt  gluba  (Somogy  m. 
Mesztegnye  Nyr.  V.235). 

GLUGA,  GÜLUGA:  1.  guluga:  kámzsa,  csuk- 
lya  (Udvarhely  m.  Bethlenfalva  Nyr.  XVn.332; 
Csík  m.  Arany-Gyulai  NGy.  L126);  2.  gluga: 
szürféle  fölső-ruha  (Szolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  János). 

GLŰTYŰZ  {glütyüzm,  glütyüznek) :  golyócs- 
kákkal játszik  (Veszprém  m.  Pápa  Káldy  Gyula). 

GLYAMA:  nagyszájú,  nyelveskedő  (Nógrád 
m.  Tolmács  Nyr.  XV.  143). 

1.  GÓBÉ  {g^ób'é  Palócság  Nyr.  XXn.34):  1. 
műveletlen,  eggyügyű  ember  (Csallóköz  Nyr.  L 
278;  Palócság  Nyr.  XXII.34;  Székelyföld  Kriza, 
Kőváry  László  1842 ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Erdő- 
vidék Tsz.) ;  2.  székely  paraszt  (Székelyföld  Kiss 
Mihály) ;  3.  kópé  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrfify 
Iván). 

2.  GÓBÉ :  félmeztelen,  toprongyos  tyúk  (So- 
mogy m.  Kassai  J.  Szókönyv  IL287). 

góbé-tik:  farkatlan  tyúk  (Somogy  m.  Sima 
Nyr.  XIX.381). 

GOBOLY:  gobio  fluviatilis  (Erdély  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

GOBONCA :  répával,  túróval  stb.  töltött  laska- 
nemú  sült  tésztás-étel  (Vas  m.  Őrség  Tsz.). 

1.  GÓC  {góca  Vác  Czech  János  1840) :  nagy  ter- 
jedelmű és  két  oldalt  alul  nyilt  szobai  fűtő  kemence 
(Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.287.  298; 
Tsz.;  Arany-Gyulai  NGy.  in.251.  276.  336;  Kő- 
váry László  1842;  Kolumbán  Samu;  Barabás 
Samu;  Udvarhely  m.  Vadr.;  Nyr.  XV!239;  Ke- 
resztúr vid.  Vadr.  554;  Háromszék  m.  Nyr.  IX. 
34;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  Vin.373)  [vö.  góg]. 

góc-al  (Székelyföld  Tsz. ;  góc-ajja  Székelyföld 
NyK.  X,329;  góc-alja  Székelyföld  Tsz.;  Udvar- 


hely m.  Tsz.  293b;  Vadr.  500a):  kemence  alja 
vagyis  a  szobai  fűtő  kemence  eggyik  végében 
belül  levő  ülőhely  (Székelyföld  Tsz.;  NyK.  X. 
329;  Kolumbán  Samu;  Udvarhely  m.  Tsz.  293b; 
Vadr.  500a). 

góc-láb  (góc-lába  Udvarhely  m.  Vadr.  56): 
szobai  fűtő  kemence  szegletét  tartó  fa-  v.  kő- 
oszlop-forma (Udvarhely  m.  Kriza ;  Vadr.  500a). 

2.  GÓC:  aspro  Zingel  (Szeged  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.)  [vö.  2.  gócó]. 

QÓCA{guóca  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVII. 
192):  kacsa,  réce  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.279;  Rábaköz  Tsz.;  MNy.  V.130;  Vas 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.298 ;  Göcsej  Nyr.  XVII. 
507)  [vö.  gece], 

1.  GÓCÓ:  [tréf.]  fej,  fejecske  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVin.477;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
45;  Korda  Imre)  [vö.  gógyé  és  a  dajka-nyelv 
szavai  közt  gócó]. 

2.  GÓCÓ :  vmely  hal  (Torontál  m.  Szőreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.76)  [vö.  2.  góc]. 

GÓCSMA :  [?]  (Mátyusfölde  Nyr.  III.27). 

GÓCSMÁN,  GÓCSMÁNY:  egyházfi  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.478 ;  Czimraermann  János ; 
Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  III. 326). 

GÓDA :  nőstény  disznó.  A  góda  mé'gmalacazatt 
az  este  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIII.96). 

góda-vóre  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
382 ;  góda-vire  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
XII.477):  vérehulló  fű  (chelidonium  május;  cy- 
nadonia)  [vö.  gódérc]. 

GÓDÉMUSZ :  [részeg  emberről  mondják]  (Csal- 
lóköz, Bacsfa  Nyr.  XVI.47). 

GÓDÉRC  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
382;  gódirc  Szatmár  Nyr.  XV.335):  vérehulló 
fű  (cynadonia)  [vö.  góda-véré\. 

GODOLA,  GUDOLA  {gogyola  hely  nélkül 
Tsz.  138b,  kétszer):  1,  godola,  gudola:  disznó 
nyakán  támadt  genyedéses  daganat  (Zala  m. 
Hetes  Nyr.  XIX.575);  2.  gogyola:  golyva  (Hely 
nélkül  Tsz.  138b.  kétszer);  3.  godola,  gudola: 
élőfán  levő  forradás  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  n.373 ; 
XIX.575). 

GODONA :  köszméte  (Gömör  m.  Kraszna- 
horka-Váralja  Nyr.  Hl.  185). 

GODZSA  (,a  kiejtésben  a  d  alig  hangzik'): 
testes,  kövér  (Rimaszombat  Nyr.  V.271).  [vö. 
guncsá]. 

GÓG,  GÓB  {gób  Székelyföld  NyK.  X.329; 
Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr. 
104;  ^o'&ba  Székelyföld  Nyr.  V.175;  Udvarhely 
m.  Homoród  vid.  Vadr.  554;  Kriza;  góab  [?] 
Nagy-Küküllő  m.  Halmágy  Vadr.  561 ;  Csángó- 
ság [Hétfalu?]  Vadr.  500a;  gog  [?]  Székelyföld 
Tsz. ;  Nyr.  V.377 ;  góg  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 


701 


GÓGA— GÓLYA 


GOLYHO— GOMB 


702 


11.287;  Udvarhely  m.  Vadr.  500a;  Kriza,  Ro- 
zsondai  József;  Homoród  vid.  Vadr.  554.  560): 
nagy  terjedelmű  és  két  oldalt  alul  nyilt  szobai 
fűtő  kemence.  Üjj  hé  a  góbba:  a  kemence  alá 
(Székelyföld  NyK.  X.329;  Kiss  Mihály;  Udvar- 
hely m.  Vadr.  500a)  [vö.  1.  góc,  gógány]. 

góbba-termött :  élhetetlen,  tehetetlen,  pipo- 
gya. Góbba  termött  embör  (Székelyföld  Nyr.  V. 
175). 

gób-láb  {gób  lába)  =-  góc-láb  (Udvarhely  m. 
Homoród  vid.  Vadr.  104). 

GÓGA:  hinta  (Göcsej  Nyr.  XIV.  165;  Budenz- 
Album  160). 

GÓGÁL:  hintázik  (Göcsej  Nyr.  XIV.  165;  Bu- 
denz-Album  160;  Göcsej,  Résznek  Nyr.  XII.188). 

GÓGANY  {gógán  Dunántúl  és  Kalocsa  vid. 
Csaplár  Benedek ;  Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX. 
525):  1.  vesszőből  font  és  sárral  betapasztott 
kémény  v.  szikrafogó  (Dunántúl  és  Kalocsa  vid. 
Csaplár  Benedek;  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
11.267.  288;  Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525; 
Gyergyó  vid.  Győrffy  Iván);  2.  vesszőből  font 
és  sárral  vastagon  betapasztott  igen  nagy  terje- 
delmű szobai  tüzelő  kemence  (Udvarhely  m. 
Vadr.;  Kriza;  Kolumbán  Samu)  [vö.  góg]. 

GÓGÁZ[-IK?]:  hintázik  (Zala  m.  Kis-Kanizsa 
Nyr.  X.184). 

GOGNA;  szar  (Hely  uélktil  Tsz.). 

GÓGYÉ:  [tréf.]  fej  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
45)  [vö.  1.  gócó], 

GOHÉR  {góher  Debrecen  Nyr.  XXIII.93;  gó- 
hér  Zemplén  m.  Tolcsva  Nyr.  IX.480):  korán 
érő  szőllőfaj  (Gyöngyös  Nyr.  1.335;  Abaúj  m. 
Névtelen  1839;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
11.288;  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432;  Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.238;  hely  nélkül  Tsz.). 

GOHINAS:  tréfás  (Nyitra  vid.  Kelecsény  Jó- 
zsef 1843). 

GOKLESZ:  nagy  ügyetlen  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

GOLOGÁNY:  1.  négykrajcáros  pénzdarab 
(Székelyföld  Nyr.  XIV.47) ;  2.  hórihorgas,  túlsá- 
gos magas  (Erdővidék  Nyr.  VIII.  142). 

GOLONC:  csomóka  (Brassó  m.  Tatrang  Nyr. 
11.476).  Égy  golonc  agyag  (Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  XVI.478). 

GÓLYA  (gálya  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
XIII.235) :  ekeló,  ekekabola  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXin.48). 

[Szólások].  Megvágta  a  gálya  a  kezét:  kifújta 
a  szél  (Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XIII.235). 

gólya-füle:  ostobaság,  bolondság,  esztelenség, 
haszontalanság,  semmiség.  De  sok  gólyafülét 
összedaráltok !  Micsoda  gólya  füle  jutott  már  megin  i 


eszedbe!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek)    [vö.  kóla- 
füle]. 

gólya-körömke :  akácvirág  v.  az  ákácvirág- 
nak  kigörbülő  vége  (Cegléd  Király  Pál). 

GOLYHÓ  (gojhó) :  ostoba  és  ügyetlen  kamasz, 
oktondi  (Balaton  mell..  Pápa  vid.  és  hely  nél- 
kül Tsz. ;  Tata  Matusik  Nep.  János  1841 ;  Békés 
m.  Balog  István;  Torontál  m.  Egyházas-Kér 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.133;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.249;  Szatmár  m.  Lauka 
Gusztáv  1842;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.236;  Csallóköz  Szinnyei  József). 

GOLYÓ  {gojgó,  gojó  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
guju  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XV11I.190;  gujú 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  111.182;  guly^í 
Dráva  mell.  Nyr.  V.423).  Gojó:  tökgolyó,  here; 
a  töke  gojgója  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

GOLYÓBIS  (góbis  Palócság  Ethnographia  III. 
358;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.287;  golóbics  Zala  m.  Nyr.  XVn.132;  golu- 
bics  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.322). 

GOLYVA  {gejva  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.331 ;  gejva-goj^bo.  hely  nélkül  Tsz. ;  géjva 
Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX.378;  gelva  Kecskemét 
Nyr.  V.273;  gelyva  Palócság  Nyr.  XXn.34; 
Esztergom  Nyr.  IX.540;  gelyva  Gömör  m.  Serke 
Nyr.  XVIII.422;  geva  Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr. 
VIII.234;  géva  Nagy-Kúnság  Nyr.  in.233;  XVI. 

[  285;  gilva  Csongrád  m.  Hosszúhát  Kálmány  L. 

!  Szeged  népe  III.153;  Szeged  vid.  Nyr.  V.273; 
Torontál  m.  Lőrincfalva  Kálmány  L.  Szeged 
népe  111.104;  güva-^omho.  Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.284;  őfit'a-gomba  hely  nélkül  Tsz. 
136a). 

gejva-gomba  (Hely  nélkül  Tsz. ;  gilva-gomba 
Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.284;  giva- 
gomba  hely  nélkül  Tsz.  136a):  laska-goraba  (fa- 
tőkéken  termő  ehető  gomba). 

GOLYVÁS  [gelyvás  Palócság  Nyr.  XXII.34; 
gé'lyvás  Vas  m.  Őrség  Nyr.  III.479;  gilvás  Te- 
mesköz Kálmány  L.  Szeged  népe  11.209;  goly- 
hós  Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX.576). 

GOMB  {bo7ig  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv 
n.291 ;  Tsz.;  Nyr.  XV.472;  Udvarhely  m.  Győrffy 
Iván ;  Csík  m.  Vadr. ;  Nyr.  VL471 ;  Győrffy  Iván ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.358;  Háromszék  m.  Közép- 
Ajta  Király  Pál;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 
478;  XXI.  144;  Király  Pál;  Brassó  m.  Tatrang 
Nyr.  11.476 ;  fül[em]  gombájsi  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.238;  Tamási  Nyr.  XXI.526;  gomb- 
kötő Eger  Kassai  J.  Szókönyv  11.239.  291): 
1.  gomb:  csomó,  bog  (Göcsej  Nyr.  Xin.308). 
Gombra  van  kötfö  [a  kötél]  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
394) ;  2.  gomb  [tréf.]  fej.  A  gombodat  leüttetem  (Há- 
romszék m.  Vadr.  396);  3.  gomb:  evező  mankója 
(Kis-Majtény  Hermán  0.  Halászat  K.). 

gomb-fa:  fejfa  (a  kálvinisták  temetőjében) 
(Zilah,  Er-Sz.Imre  Király   Pál)   [vö.  gombos-fa]. 

gomb-ház :  a  ruha  eggyik  oldalára  varrt,  nyi- 

45* 


703 


GOMBA— GOMBOD 


GOMBOL— GOMOLY 


704 


lássál  ellátott  zsinórmű  v.  posztószalag,  a  melybe  i 
a  túlsó  oldalra  varrt  gombot  belegombolják  (Ud-  j 
varhely  m.  Győrífy  Iván). 

gomb-kötő  (gömb-kötő  Eger  Kassai  J.  Szó- 
könyv  11.239.  291). 

GOMBA:  ló  talpában  levő  taplósság,  iztapló 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[GOMBÁS]. 

gombás-talpu :  telitalpú  (ló)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

1.  GOMBÁSZ:  gombát  szed  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
165;  Budenz- Album  160). 

2.  GOMBÁSZ:  gomba-szedő  (Göcsej  Budenz- 
Album  162). 

GOMBICA:  gombóc [?].  Túrós  gomhica  (Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai  NGy.  III.221). 

GOMBÓC  {gombóc  Udvarhely  m.  Győrfify  Iván ; 
gombóca  Esztergom  m.  Nyr.  XXIII,141;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331 ;  Csallóköz  id.  Sziny- 
nyei  Józsefné ;  Borsod  m.  Bogács  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.291):  1.  gombóca:  galuska  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.331);  2.  gombóc:  kukoricaliszt- 
ből készült  tapasz  (Udvarhely  m.  Győrffy  Iván) 
[vö.  gömböce]. 

GOMBOD,  GOMBÓDA  {gombod  Székelyföld 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.209 ;  gom- 
boda  Székelyföld  Tsz.;  Aranyosszék  Borbély 
Samu;  gombóda  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
291;  Kassa  vid.  Nyr.  XIX.189;  Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  VI.82 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XV1I.469;  Zemplén,  Szatmár  és  Bereg  m.  Pap 
Károly ;  Erdély  Vadr.  241 ;  gombota  Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  VIII.333;  gombóta  Békés  m.  Sárrét 
Nagy  Sándor;  Debrecen  Arany-Gyulai  NGy.  I. 
25;  Csallóköz  Nyr.  1.278  [itt  gombáta  hiba;  vö. 
XII.278] ;  Csaplár  Benedek ;  id.  Szinnyei  József- 
né; Alsó-Csallóköz,  Patonyszél  Nyr.  XII.143; 
Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  Torna  m.  Rue- 
hietl  Miklós  1839;  hely  nélkül  Tsz.;  gomb"óta 
Palócság  Nyr.  XXI.507;  XXn.34):  1.  gombóda, 
gombota,  gombóta:  gombóc  (Csallóköz  Nyr.  1.278; 
Csaplár  Benedek;  id.  Szinnyei  Józsefné ;  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  Vin.333;  Alsó-Csallóköz,  Patony- 
szél Nyr.  XII.148;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
11.291;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839;  Erdély 
Vadr.  241);  2.  gombóda,  gombóta,  gomb^óta:  re- 
szelt V.  apróra  vagdalt  kemény  tészta  (Palócság 
Nyr.  XXI.507;  XXII.34;  Rimaszombat  vid.  Nyr. 
X.88;  Zemplén  m.  Deregnyő  Paszlavszky  Sán- 
dor); 3.  gombóda:  tarhonya  (Kassa  vid.  Nyr.  XIX. 
189) ;  4.  gombóda:  csipedett  tészta  (Zemplén,  Szat- 
már és  Bereg  m.  Pap  Károly);  5.  gombóta:  lisztpép 
(Hely  nélkül  Tsz.);  6.  gombóta:  tejbefőtt  rizs 
(Békés  m.  Sárrét  Nagy  Sándor);  7.  gombod: 
árpadarából  főzött  kása,  a  melyet  lapos  tányé- 
rok szélére  kereken  kiraknak,  s  aztán  a  közbül 
maradt  üres  helyre  tejet  töltenek  (Csík  m. 
Kolumbán  Samu). 


[GOMBOL]. 

beó-gombol:  [tréf.j  befog  (lovat).  Halli  keé, 
beégombóta  keé  az  előjárókat  ?  (Baranya  m.  Nagy- 
Harsány  Nyr.  VII.477). 

é-gombol:  [tréf.]  ellop  (Komárom  m.  Nagy- 
Igmánd  Nyr.  VIII.94). 

[GOMBOLKOZ-IK]. 

be-gombolkozik :  [tréf.]  becsíp,  megittasodik 
(Hely  nélkül  Nyr.  XVII.236). 

GOMBOLYAG,  GOMBOLYÉG  {gombajig  Szat- 
már Nyr.  IX.264;  gombojég  Szatmár  m.  Krassó 
Nyr.  XVI.335;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  gom- 
bojig  Bodrogköz  Tsz.).  Gombojag,  gombojég:  göm- 
bölyű, gömbölyded  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  gom- 
bolykó,  gömbölyeg], 

gombojag-fa :  dorongfa  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

gombojag-hús :  sárpecsenye  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

gombojag-pityóka :  héjában  főtt  burgonya 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

[GOMBOL YGAT],  GOMBOJGAT:  a  szájá- 
ban forgat  (falat  ennivalót  a  kis  gyermek  v,  a 
fogatlan  öreg)  (Székelyföld  Kriza)  [vö.  csom- 
bolygat]. 

[GOMBOLYINTÓ].  Cin  tekerintüe,  arán  gom- 
bolintóa  stb.  [forgós  gyermekjáték  közben  mon- 
dott mondóka]  (Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr.  III. 
379). 

GÖMBÖLYÍT  (gombajít,  gombojít):  kerekít, 
gömbölyít  (pl.  négyszögletes  fát  kerekre  farag) 
(Székelyföld  Tsz.). 

[GOMBOLYKÓ],  GOMBOJKÓ  :  gömbölyű, 
gömbölyded  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  Nyr. 
IX.37). 

[GOMBOL YOD-IK],  GOMBOJOD-IK:  gömbö- 
lyödik (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

GOMBOS  {bongos  Moldva,  Klézse  Nyr.  III. 
335;  bongos-iő  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478; 
bonkos-tö  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.  144;  göm- 
bös-tü  V.  -tő  Repce  mell.  Nyr.  XX.364;  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  Vn.272;  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Nógrád  m.  Nyr.  VI.134;  Esztergom  és  vid.  Nyr. 
IX.540;  XIX.239;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
n.292;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.315). 

gombos-fa :  fejfa  (a  kálvinisták  temetőjében) 
(Nagy-Kőrös  és  vid.  Király  Pál)  [vö.  gomb-fa]. 

gombos-haj :  csimbókos  haj  (Baranya  m.  Nyr. 
V.330). 

GOMOLY:   gümő,  mirigy,   métely,   kelevény 


705 


GOMOLYA— GONDOLKOD-IK 


GONDOLOM-GÓRÁL 


706 


(Balaton   mell.    Zala    és    Veszprém   m.    Bódiss 
Jusztin;  Veszprém   Kassai  J.  Szókönyv  11.303). 

GOMOLYA,  GOMOJA  {gömöje,  gömölye  Al- 
föld Nyr.  XIIL479;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45; 
Szatmár  m.  Csaholc  Nyr.  XIX.335 ;  hamulya  Nóg- 
rád m.  Nyr.  IV.94;  Rimaszombat  Nyr.  V.182; 
komolya  Palócság  Tsz.):  1.  gomoja,  gomolya: 
gombolyag,  gömb  (pl.  sárgömbölyeg,  a  mellyel 
a  padlást  betapasztják,  hogy  be  ne  éghessen; 
Szeged  Tsz.  14ib).  Hó-gomoja:  hó-golyó  (Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Kiss  Mihály).  Méjen  gomojáji  vad- 
nak! [tréf.]:  milyen  csecsei  vannak!  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  T^ajos);  2.  gomoja,  gomolya: 
gombolyag  (fonal,  cérna)  (Székelyföld  Tsz. ;  Nyr. 
1.281;  Kiss  Mihály;  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m. 
Vadr.  88;  Csík  m.  Tsz.;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.219.  358;  NyK.  in.4;  Nyr.  IX.40);  3.  gomoja, 
gomolya,  gömöje,  gömölye,  komolya:  ökölnyi  nagy- 
ságú gömbölyegbe  gyúrt  édes  juhtúró  (Alföld 
Nyr.  XHI.479;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45;  Szen- 
tes Nyr.  Vni.187;  Torontál  m.  Szőreg  Kálmány 
L.  Szeged  népe  ni.l25;  Orosháza  Nyr.  VI.178; 
Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.44;  Debrecen  Nyr. 
VI.331;  Vn.l89;  XI.189;  XIX.335;  Szabolcs  m. 
Földes  Nyr.  III.239;  Szatmár  m.  Csaholc  Nyr. 
XIX.335;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  n.293; 
Nyr.  X.281;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.326; 
Palócság  Tsz. ;  Nyr.  XXII.34 ;  Rimaszombat  vid. 
Nyr.  X.88);  4.  kamulya:  zsíron  pörkölt  lisztpép, 
lisztsterc  (Rimaszombat  Nyr.  V.182);  5.  kamulya: 
burgonyakása  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.94)  [vö.  ho- 
molyka], 

GOMOLYÉK:  göngyöleg  (Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843). 

[GOMOLYÍT],  GOMOJÍT :  gömbölyít,  göngyö- 
lít, gömbölyít  (Székelyföld  Tsz.  139a). 

GOMOLYOG  (komolyog  Háromszék  m.  Tsz.; 
MNy.  VI.330;  Győrffy  Iván;  komolgó  Székelyföld 
Nyr.  VIII.463) :  1.  komolyog :  sokaság  között  bo- 
lyong (Háromszék  m.  Tsz.).  Homolgó  emberek: 
csoportosuló  emberek  (Székelyföld  Nyr.  VIII. 
463);  2.  gomolyog:  háborog,  émelyeg  (gyomor) 
(Háromszék  m.  Vadr.)  [vö.  hurka- gomolyg ás]. 

GOND :  ürülék.  Ojan  erőssen  beteg,  kogy  min- 
den gongya  alája  menyén  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

[Szólások].  Gond  ütte :  gondolkozóba  esett. 
Itten  a  mészár os-leg ént  nag  gond  ütté  (Mátra  vid. 
Nyr.  XXII.287).  A  kirdfit  gond  ütte,  kogy  ki  éketyi 
msg  ez  eö  ételit  (Heves  m.  Párád  Nyr.  XXII.477). 

GONDOL  {gandal  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.484). 

bele-gondol:  meggondol.  Ha  belegondol  az 
ember,  kogy  még  kéli  kalni:  ha  meggondolja  (Zala 
m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.48). 

fel-gondol:  elgondol.  Felgondolom  gyengesé- 
gem (Vásáros-Námény  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond. 
III.51). 


doskodik  (Göcsej,  Páka  Nyr.  1.374)  fvö.  gondos- 
kod-ik]. 

[GONDOLOM].  Gondolom  ökrei:  tündér  ökrei 
(népmesében;  Udvarhely  m.  Vadr.). 

[Szólások].  Égyniméj  a  gondolámmal  marad 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

GONDOSKOD-IK :  gondolkozik  (Nógrád  m. 
Nyr.  IV.143;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVm.48) 
[vö.  gondolkod-ik]. 

[GONDOZÓ],  GANDAZÓ:  kurátor  (Kis-Kü- 
küllő  m.  Szökefalva  Nyr.  XIV.46). 

GONDSÁG:  gond,  töprenkedés.  Gondságba 
esik  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

GONGYOLA :  összehajtott  kender  (Gömör  m. 
Tsz.). 

[Szólások].  Nagy  gongyolát  köt  a  guzsalyra: 
messze   akar  férjhez  menni   (Ipoly  vid.  Nyr  I. 

178). 

GÓNÓ,  GÓNÉ:  eggyügyű,  bamba,  félkegyel- 
mű (Csallóköz  Nyr.  1.278;  XVI.330). 

GÓNOR :  oláh-cigány,  sátoros  cigány  (Csalló- 
köz, Nádszeg  vid.  Csaplár  Benedek). 

[GONOSZ]. 

gonosz-akaró :  rosszakaró  (Udvarhely  m.  Vadr. 

50). 

1.  GÓR:  nagytestű,  hosszúlábú,  kevés  és  föl- 
álló tollú,  csaknem  egészen  tollatlan  nyakú  s 
vastag  hangú  (tyúkfaj)  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.).  Gór-tyúk  {-tyúk,  -tik)  (Zala  m.  Tűrje  Nyr. 
XX1.523;  Balaton  mell.  Tsz.;  Veszprém  m.  De- 
vecser  Benczik  Ferenc ;  Nagybánya  és  vid.  Nyr, 
XXI.329;  Szabolcs  m.  Kalló  Nyr.  XV.520;  Abaúj- 
Torna  m.  Nyr.  XX.567 ;  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr. 
XX.528 ;  Székelyföld  Nyr.  XX.528;  Kriza,  Győrffy 
Iván).  Gór-kakas  (Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XX, 
528).  Gór-csibe  (Marcal  mell.  Tsz.). 

gór-kakas:  [gúnynév]  otthon-ülő  s  különösen 
nőtársaságtól  idegenkedő  legény  (Háromszék  m. 
Hidvég  Bogdán  Miklós). 

gór-lúd :  nagyobbfajta  lúd  (Szatmár  m.  Barna 
Ferdinánd). 

2.  GÓR:  szór,  szétszór,  háLy-vet,  széthány, 
széttúr  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.144;  Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  XVI.285;  Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47;  Szen- 
tes Nyr.  yi.l80;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
11.296).  Úgy  górtam  befelé  a  jószágot:  minteggy 
söpörtem  magam  előtt  (Szentes  Nyr.  XVI.94) 
[vö.  gorál,  góroz]. 

el-gór:  elszór,  széthány,  széttúr.  A  marka 
mind  elgórta  a  tör  eket  (Abaúj  m.  Névtelen  1839). 

szét-gór:  szétszór  (Kassa  és  vid.  Nyr.  XX. 
573). 


[GONDOLKOD-IK],    GONDÓKOD-IK  :    gon-  GORÁL :  hajigál  (Puszta-Lovászhát  Nyr.  VUI. 


707 


GORANY— GORE 


GORGOLY— GOROMBA 


708 


568;  Kisújszállás  Nyr.  XX. 191 ;  Naíiy-Kúnság 
Nyr.  XVI.285 ;  Szolnok,  Tisza-Kürt  Császár  Ár- 
pád; Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47;  Szentes  Nyr.  VI. 
180;  Debrecen  Nyr.  VII.189;  IX.206;  Hajdú 
Nagy  Sándor;  Kóssa  Albert)  [vö.  2.  gór,  góroz]. 

GÓRÁNY:  cigánykerék.  Góránytvet  (Székely- 
föld Kassai  J.  Szókönyv  11.297). 

GORC:  1.  hegygerinc  (Szatmár  m.  Bikszád 
Király  Pál);  2.  földnek  gerineformájú  emelke- 
dése, dombos  része  (Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr. 
X.139;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII.48); 
3.  szőllőhegy  tábláit  eggymástól  elválasztó  bok- 
ros kerítés  (Alsó-Bereg  m.  Király  Pál);  4.  mo- 
csáros helyen  levő  szigetecske  (Bodrogköz  Nyr. 
XIV.367;  Hermán  0.  Halászat  K.)  [vö.  goronc, 
görc]. 

1.  GORDÓ:  vöröshagyma  termés-szára  (Nóg- 
rád m.  Mikó  Pál). 

2.  GORDÓ :  1.  mély  hang;  2.  mélyhangú  (Nóg- 
rád m.  Mikó  Pál). 

GORDON  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  H. 
239.  297 ;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839 ;  gordó 
Heves  m.  Névtelen  1840;  gordony  Sátoralja-Új- 
hely  Nyr.  XIII.92;  gurdin  Nagy -Kunság  Nyr. 
XVI.285;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Heves  m. 
Tisza-Szőllős  Nyr.  V.91 ;  gurgyin  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  gurdon  Szeged  Kassai  J.  Szókönyv 
11.297;  Tsz.;  Abaúj  m.  Nyr.  IV.  122):  mindenféle 
magasra  nőtt  és  összegubancosodott  kórós  bur- 
ján V.  ilyennel  benőtt  hely  [vö.  gurdaj,  gurdancs], 

GORDÓS:  puffadt,  fölfuvódott  (a  vöröshagyma 
szára)  (Nógrád  m.   Nyr.  IV.23;  Borbás    Vince). 

1.  GÓRÉ  {gőré  Dunántúl  Nyr.  XVI.  190;  [göré 
Fölső-Csallóköz    Nyr.    Vin.333.   nyilván   hiba]): 

1.  kunyhó  (csőszkunyhó,  csősznek  magas  oszlo- 
pokon álló  vigyázó-helye,  halászkunyhó)  (Bala- 
ton mell.,  Kecskemét  Tsz. ;  Szeged  Kassai  J. 
Szókönyv  11.297;  Tsz.;  Palócság  Tsz.;  Fölső- 
Csallóköz    Nyr.    VIH.333;     hely    nélkül    Tsz.); 

2.  vesszőből  font  v.  lécekből  összerótt  kalitka- 
szerú  szellős  alkotmány,  a  melyben  a  csöves 
kukoricát  tartják  (Dunántúl  Nyr.  XVI.190;  Bala- 
ton mell.  Tsz. ;  Somogy  m.  Babod  Nyr.  XIII.91 ; 
Tolna  m.  Nyr.  V.524;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.190;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45;  Karcag 
Nyr.  XIII.432;  Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor; 
Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  IX.136;  Szatmár 
ra.  Nyr.  XVn.525;  XIX.381 ;  Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XVIII.432;  Hont  m.  Nyr.  VI.232;  Szi- 
lágy m.  Nyr.  IX.477 ;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI. 
238);  3.  istálló  padlása  (Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.381);  4.  melegágy  (deszkák  közé  szorított 
v.  sövénnyel  kerített,  jóféle  trágyával  kevert 
föld,  a  melyet  üvegtáblákkal  vagy  tövissel  föd- 
nek be;  kerti  veteményeket,  dohánypalántákat 
stb.  termesztenek  benne)  (Tolna  m.  Fölső-Nyék 
Nyr.  yi.274;  Hont  m.  Horváth  József  1839)  [vö. 
kukorica-góré,  málé-góré], 

2.  GÓRÉ :  cigánygyerek.  Csupasz  góré  (Zemp- 


lén m.  Bodrog-Kisfalud  Kassai  J.   Szókönyv  II. 

287). 

GORGOLY:  csucsomi  ember  (Rozsnyó  vid. 
Nyr.  XVn.476). 

GÓRINCA  {gárinca[?]  Székelyföld  Tsz.):  magas 
és  cingár  termetű  (Székelyföld  Győrffy  Iván, 
Gálffy  Sándor;  Háromszék  m.  Vadr.). 

GORKOVÁN:  rossz  bor,  lőre,  karcos  [ebből: 
/ío«  ka  vá"  =-  gar  kein  wein]  (Zala  m.  Istvánd, 
Balaton  mell.  Bódiss  Jusztin;  Göcsej  Király 
Pál). 

GORNYAD  :  gyengélkedik,  betegeskedik,  göt- 
hösködik  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

GOIiNYADÓ :  az  a  lé,  a  melyben  disznóölés- 
kor a  hurkát,  kolbászt  v.  a  hurkába,  kolbászba 
való  húst-mit  nagyjából  megfőzik,  megabárol- 
ják;  a  megfőzött  disznóaprólék  leve  (Balaton 
mell..  Pápa  vid.  Tsz.;  Zala  m.  Vászoly  Király 
Pál). 

GORNYADOZ  (Csallóköz  Csaplár  Benedek, 
Szinnyei  József;  hely  nélkül  Tsz.;  gorjadozni 
Göcsej  Tsz. ;  gornyadoz-ik  Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.  141;  kornyadoz  Békés  m.  Balog 
István;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.428|; 
Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  kornyadozm,  kor- 
nyadozó  Balaton  mell..  Székelyföld  Tsz. ;  Seges- 
vár Nyr.  IX.44;  kornyadoz-ik  Debrecen  Hajdú 
Nagy  Sándor;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár):  gyengélkedik,  betegeskedik,  göthös- 
ködik.  Nem  épen  beteg,  csak  kornyadoz  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.428).  Tegnap  délig  csak 
kornyadoztam,  délután  lenyomott  a  hideg  az  ágyba 
s  kilele  (Székelyföld  Tsz.)  [vö.  görnyedez]. 

[GORNYADT],  GORNYATT  {kornyat  Heves 
m.  Saár  Nyr.  11.564):  1.  gornyatt:  gyengélkedő, 
betegeskedő,  göthös  (Veszprém  m.  Csetény  Ha- 
lász Ignác ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek,  Szinnyei 
József);  2.  kornyat:  görnyedt,  összeesett  (ember) 
(Heves  m.  Saár  Nyr.  11.564). 

[GORNYASZ],  KORNYASZ:  sovány.  Egy  nagy 
fene  kornyasz  kutya  vaót  a  pitarba  (Gömör  m. 
Nyr.  XXn.526). 

GORNYASZT,  GüRNYASZT:  1,  gurnyaszt: 
magát  összehúzva  eggy  helyben  ül  (a  kinek 
vmi  baja  van)  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.144; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45;  Szentes  Nyr.  VIII. 
187;  Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  X.88;  XV.429; 
Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly) ;  2.  gor- 
nyaszt,  gurnyaszt:  szundikál  (Kunság  Nyr.  XIV. 
526;  hely  nélkül  Tsz.)  [vö.  gunnyaszt]. 

[GORNYATAG],GARNYATAG:  elvénült,  ros- 
katag (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.260; 
Tsz.;  Győrffy  Iván). 

GOROMBA:  1.  tanulatlan,  tudatlan,  ostoba 
(Göcsej  MNy.  11.411;  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841;  Gyöngyös  vid.  Nyr.  IV. 
471).  Goromba  vagyok  én  ahho:  tudatlan  (Gyön- 


709 


GOROMBÍT— GÖBBEDÉZ 


GÖBBEN— GÖBE 


710 


gyös  vid.  Nyr.  IV.471).  Goromba  még  ez  a  csikó 
(Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841); 
2.  jámbor,  szelíd  (állat)  (Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  11.279;  Zala  m,  Alsó-Lendva  vid. 
Nyr.  XIII.331). 

[GOROMBÍT],  GOROMBÉT:  korhol,  szid, 
pirongat  (Nagy-Kanizsa  Király  Pál). 

,,  le-gorombit :  leszid,  lehord,  lepiszkol  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  11.42;  Göcsej  Nyr.  11.179;  Eszék  vid. 
Nyr.  VIIL227). 

GORONC:  1.  a  kaszálónak  emelkedettebb 
része  (Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII.48);  2.  mo- 
csáros helyen  v.  nádasban  levő  emelkedett  föld- 
darab, szigetecske  (Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr. 
XIV.367;  XX.191;  Ecsedi  láp  éjsz.  mell.  Her- 
mán 0.  Halászat  K.)  [vö.  gorc], 

GOROND  (Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139; 
Szatmár  m.  Ököritó  Nyr.  XI.47;  gorand  Ugocsa 
m.  Nyr.  XV.574;  görönd  Tolna  m.  Nyr.  VI.230; 
Tolna  m.  Bátta  Nyr.  VI.383.  384;  Pest  m.  Bo- 
gyiszló  Nyr.  III.47):  domb,  halom, 

GÓROZ :  hajigál  (Pécs  vid.  Csaplár  Benedek) 

[vö.  2.  gór], 

GORZS  (Székelyföld  Kriza;  Udvarhely  m. 
Nyr.  IX.235;  XV.239;  XVn.432;  Vadr.  500a; 
gorrzs  Homoród  vid.  Vadr.  559;  gorzsa  [?]  Ud- 
varhely m.  Nyr.  III.261 ;  gozzs  Udvarhely  m. 
Vadr.  500a;  gúzs  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.235): 
cserebogár  [vö.  gazsó]. 

GORZSA:  patkószeges  fa-csáklya,  a  mellyel 
a  jég-alatti  halászatnál  a  vezért,  hajtó  lécet, 
rohonyt  hajtják  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat 
K.)  [vö.  garzsa,  kirzsa]. 

GOTHOS :  göthös,  beteges  (Gömör  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.321;  Tsz.). 

GÓTOL,  GÓTTOL:  göthösködik,  betegeske- 
dik (Fertő  mell.  MNy.  ni.243). 

GÓZSI:  ostoba  és  ügyetlen  kamasz  (Tata 
Matusik  Nep.  János  1840). 

GÓZSNYA  (Erdély  Csaplár  Benedek;  Székely- 
föld Schilling  Lajos;  gósnya  Udvarhely  m.  és 
Erdövidék  Vadr.;  guzsnya  Háromszék  m.  Fel- 
méri Lajos):  1.  gózsnya,  guzsnya:  korhelykedés 
utáni  kábultság  és  gyengélkedés  (katzenjammer); 
2.  gózsnya:  fing.  Ollyan  kevély,  hogy  a  gózsnyá- 
jához  se  rúg  (Erdély  Csaplár  Benedek);  3.  gós- 
nya: nagyon  gyorsan  harapódzó  fene  (Udvar- 
hely m.  és  Erdővidék  Vadr.). 

GÖB:  csomó,  bog,  görcs  (Kecskemét  Nyr.  X. 
381;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX,568;  Szol- 
nok-Doboka m.  Nyr.  XVII.315).  Majd  kötök  én 
göhöt  a  cérnára  (Szatmár  Nyr.  VII.282).  A  kákán 
is  göhöt  keres  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m. 
Nyr.  IX.  133)  [vö.  1.  bök,  gih-göb,  göm]. 

GÖBBEDÉZ:  merüldöz  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.328;  Vadr.). 


GÖBBEN  {gübben  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos) :  merül  (Székelyföld,  Háromszék  m.  Tsz. ; 
Győrffy  Iván). 

belé-göbben  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  belé- 
gübben  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) :  bele- 
merül. 

el-göbben:  elmerül  (Székelyföld  Nyr.  VIIL 
462;  Háromszék  m.  MNy.   VI.328;  Vadr.  500b). 

lé-gübben:  lemerül  (Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos). 

GÖBBENCSj  fiaskó  (Alföld  Nyr.  Xni.478; 
Háromszék  m.  Győrffy  Iván;  MNy.  VI.328;  Vadr. 
500b  [e  két  utóbbi  helyen  göbbenes  hiba]). 

[GÖBBENŐ],  GÜBBENŐ  :  1.  patak-  v.  folyó- 
meder fenekén  levő  vizvájta  mélyedés  (Nagy- 
Enyed  Nyr.  XVin.575;  XX.528;  Torda  Nyr. 
XVIII.95;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos); 
2.  örvény  (Torda  Nyr.  XVIII.95;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  1.  göbe], 

GÖBBENT  {gübhent  Hároipszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos):  1.  göbbent:  bemerít  (vmit,  a  mi 
göbögő  hanggal  merül  el)  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.328;  Háromszék  m.  Vadr.  500b);  2.  göbbent, 
gübbent:  kortyint,  húz  eggyet  (az  üvegből,  a 
kulacsból)  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) 
[vö.  göbbeszt,  köppent]. 

GÖBBESZKÉD-IK :  gubbaszkodik,  tollát  föl- 
borzolva eggy  helyben  ül  (Fehér  m.  Velencei-tó 
vid.  Nyr.  XVIII.430)  [vö.  gubbaszkod-ik,  gümhesz- 
ked-ik]. 

GÖBBESZT:  bemerít,  lemerít  (Alföld  Nyr. 
Xni.478;  Háromszék  m.  MNy.  VL328;  Győrffy 
Iván)  [vö.  göbbent]. 

1.  GÖBE  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  VnL463; 
XX.528;  Kőváry  László  1842;  Andrássy  Antal 
1843;  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Kőrispatak 
Király  Pál;  Háromszék  m.  MNy.  VI.328;  Vadr.; 
Győrffy  Iván;  Udvarhely,  Háromszék,  Csík  m. 
Gyergyó  Hermán  0.  Halászat  K.  [itt  göbe  hiha]; 
böge  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.285;  XXIII.47. 
143 ;  göbö  Székelyföld  Kriza ;  Győrffy  Iván ;  Há- 
romszék m.  Vadr.  500b;  Hermán  0.  Halászat 
K.;  Erdővidék  Nyr.  XX.528;  gübe  Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Csík  m.  Tsz.;  Nyr.  YlUS9;gÜbö 
Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525 ;  Udvarhely  m. 
Hermán  0.  Halászat  K.  [itt  gübő  hiba];  gübü 
Székelyföld  Nyr.  XX.528;  Kriza;  Háromszék  m. 
Nyr.  V.36):  1.  göbe,  göbö,  gübe,  gübő,  gübü:  patak- 
V.  folyó-meder  fenekén  levő  vízvájta  mélyedés 
(i.  h.);  2.  böge:  vízállás,  tóállás  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.285;  XXni.47;  Korda  Imre).  Valami 
lanyha  [eső]  löhetött  a  városban,  mind  tele  szaladt 
a  böge  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII.143);  3.  göbe, 
göbö,  gübü :  sárral,  vízzel  telt  gödröcske  (az 
úton),  pocsolya  (Székelyföld  Kriza;  Udvarhely 
m.  Kőrispatak  Király  Pál;  Háromszék  m.  Vadr.) 
[vö.  göbec,  göbedék,  göbölye,  gübü]. 

2.  GÖBE:  koca,   emse,   nőstény-disznó  (Zala 


711 


GÖBEC— GÖBÖRCS 


GÖBÖRCSÖS— GÖDÖR 


712 


m.  Zala-Szántó  Halász  Ignác;  Göcsej  MNy.  II. 
411  (itt  göhe  hiba];  Nyr.  XII.95;  XIV.451 ;  Bu- 
denz-Album  170;  Somogy  m.  Nyr.  XIV.479; 
XIX.287 ;  Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tsz. ;  Baranya 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  1.440;  11.247.  309;  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.190;  Ormányság 
Tsz.;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1841;  Szlavónia  Király  Pál;  Kis-Kúnság  Nyr. 
III.564). 

göbe-disznu:  cv  (Göcsej,   Nagy-Lengyel    Nyr. 

VI.228). 

GÖBEC  [göhéc  Udvarhely  m.  NyK.  X.329; 
gühéc  Háromszék  m.  Nyr.  V.36;  köpec  Brassó 
m.  Hétfalu  MNy.  V.346;  Vadr.):  1.  göhec,  göbéc, 
gühéc:  patak-meder  fenekén  levő  vízvájta  mé- 
lyedés V.  vízmerítő  helyül  vájt  gödröcske  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Udvarhely  m.  NyK.  X.329;  Három- 
szék m.  Tsz.;  MNy.  VI.328;  Nyr.  V.36;  Vadr.; 
Kriza,  Győrffy  Iván);  2.köpec:  tócsa  (Brassó  m. 
Hétfalu  MNy.  V.346;  Vadr.)  [vö.  1.  göbe]. 

GÖBEDÉK:  folyó-  v.  patak-meder  fenekén 
levő  vízvájta  mélyedés  (Hegyalja  CzF. ;  Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  11.310)  [vö.  1.  göbe]. 

GÖBÉSIT:  öblöz  (patak-medret)  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.328). 

GÖBÉZ:  cv  (Háromszék  m.  MNy.  VI.328;  Vadr. 
500b;  Győrffy  Iván). 

GÖBŐD,  GÖBÖD :  1.  hosszú  rúddal  beszurkál 
a  folyó  medrének  mélyedéseibe  és  partszéli 
üregeibe,  hogy  onnan  a  halakat  kizavarja  (Szé- 
kelyföld Nyr.  XX.567);  2.  döföl,  püföl,  ütlegel 
(Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.310;  Tsz.; 
Nyr.  XX.567;  Arany-Gyulai  NGy.  ni.6;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.  398.  400.  500b). 
Fogott  a  barna  ménlóhoz  s  azt  addég  ütte,  dö- 
hölte,  göbödte,  mig  kénjaba  lefekütt  (Háromszék 
m.  Vadr.  400).  [A  puiszkát]  keveri,  göbödi,  kavar- 
gassa (Háromszék  m.  Vadr.  398).  Egy  darab 
fával  jól  meggöbődték  (Háromszék  m.  Vadr.)  [vö. 
gübül], 

gssze-göbőd:  összehány,  legyúr.  Ne  göböggye 
essze  a  zágyamat  (Székely-Udvarhely  Nyr.  XX. 
567). 

GŐBÖL  (Balaton  mell.  és  hely  nélkül  Tsz.; 
Somogy  m.  Babod  Nyr.  XIII.330;  Somogy  m. 
Sima  Nyr.  XIX.381 ;  Repce  mell.  Nemes- Viss 
Nyr.  XVn.336;  göböj  Torontál  m.  Szőreg  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  III.252;  gőböly  Szeged 
Tsz.  140a;  giiöböl  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  V. 
269):  hízott  marha. 

GŐBŐLÖS:  hízó  marhák  pásztora  (Somogy 
m.  Sima  Nyr.  XIX.381). 

GŐBÖL YE:  pocsolya  (Tolna  m.  Nyr.  VL230) 
[vö.  1.  göbe], 

GÖBÖNYE :  gyomor,  bendő  (Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XVII.478). 

GÖBÖRCS:  göröngy  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  II. 
373)  [vö.  höbörcs]. 


GÖBÖRCSÖS  :  göröngyös,  érdes,  görcsös 
(Szatmár  Nyr.  IX.265;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
328)  [vö.  höbörcsös]. 

[GÖBÖRINT]. 

meg-göberint :  megfagy.  Az  iccaka  meggöbe- 
rintett  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX. 
427)  [vö.  gémbé're'd-ik]. 

GÖBÖS:  rögös,  göröngyös.  Jaj  de  sáros,  jaj 
de  göbös  ez  az  út  (Szatmár  m.  Tyúkod  Nyr.  VIII. 
191)  [vö.  gömös]. 

GÖCE:  1.  alburnus  lucidus;  2.  gobio  fluvia- 
tilis  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

GÖCÖG:  jóízűen  kacag  (mint  pl.  a  kis  gyer- 
mek, mikor  csiklandozzák)  (Balaton  mell.,  Vas 
m.  Kemenesalja,  Pápa  vid.  Tsz.;  Csallóköz 
Szinnyei  József).  Ugy  nevet,  csak  úgy  göcög 
(Veszprém  Nyr.  XIII.42)  [vö.  döcögős]. 

1.  GÖCS  {göcs  [?]  Marosvásárhely  Nyr.  IX. 
428):  1.  bog,  csomó  (Székelyföld  Tsz.;  Három- 
szék m.  Nyr.  V.36;  Kiss  Mihály);  2.  fatuskó 
(Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.45)  [vö.  csög,  gics-göcs]. 

[Szólások],  Göcsöt  vet  [a  birkózó  a  két  keze- 
feje bogjával  az  ellenfele  derekára]  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

2.  GÖCS:  köcsög.  Gyere,  hozzon  ke  dej  hat 
göcsöt  a  vásárru  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
331). 

GÖCSÖRÍT:  erőszakkal  megházasít  v.  férj- 
hez ad  (Szeged  Tsz.)  [vö.  gözsörit]. 

GÖCSÖRT:  rög,  göröngy  (Göcsej  MNy.  V. 
153;  Pápa  vid.  Tsz.). 

GÖCSÖRTÖS  {gözsörtös  Háromszék  m.  MNy. 
VI.329;  Vadr.):  1.  göcsörtös,  gözsörtös:  csomós, 
görcsös  (fa,  bot)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45; 
Erdély  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.329 ;  Vadr. ;  Győrffy  Iván) ;  2.  göcsörtös :  rögös, 
göröngyös  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.469;  Zalám. 
Szepezd  Nyr.  XVII.190;  Göcsej  Tsz.;  Komárom 
m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.94);  3.  göcsörtös: 
sovány  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.190), 

GÖCSÖS:  csomós,  görcsös,  bogos  (fa,  bot) 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.236). 

göcsös-hurkájú :  ravasz,  alattomos  (Három- 
szék m.  Nyr.  IV.431). 

GÖCSÖZ  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  meg-ge- 
cseziú  Székelyföld  Nyr.  IX.426):  bogoz,  csomóz. 

GÖDÉ:  [?]  Gödé  tyúk  (Szabolcs  m.  Földes 
Nyr.  IV.237). 

GÖDÖR  {göder  Beszterce-Naszód  m.  Zselyk 
Nyr.  XVIÍI.576;  göder  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXII.336;  göndör  Háromszék  m.  Nyr.  V.36; 
güdör  Palócság  Nyr.  XXII.35 ;  Eger  és  vid.  Nyr. 
XVn.429;  XVin.l8;  Gömör  m.  Nyr.  XVI1I.453). 
Gödör:  völgy  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.154). 


713 


GÖDÖRCSÖS— GÖLŐDÉNY 


GÖLŐDÖR— GÖMBÖLYŰ 


714 


gödör-ásó:  sírásó  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

GÖDÖRCSÖS  {gödröcsös  Háromszék  m.  Vadr.): 
gödrös,  sok  gödrú,  göröngyös  (Alföld  Nyr.  XIII. 
479;  Székelyföld  Aiidrássy  Antal  1843;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.328;  Győrffy  Iván).  " 

GÖDRI :  nagyehető,  nagybélú,  telhetetlen 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

GŐGÉRZ-IK  :  párzik  (a  gúnár  a  lúddal)  (Zala 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  n.304.  313). 

[GÖGÖJJ. 

gögöj-szömü :  kidülledt  szemű.  Gögöj-szömü 
zsidó  [gúnynév]  (Hódmező-Vásárhely  Nyr.V.526). 
[vö.  hőgöly :  böggö-szömű]. 

[GÖGY]. 

gögy-bölögy:  [tréf.]  ital,  pálinka.  Méjen  jó 
vóna  egy  kicsi  gögy-bölögy !  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

GÖGYÖG :  1.  öregesen  beszél  (Balaton  és 
Zala  mell.  Bódiss  Jusztin);  2.  öregesen  megy, 
totyog  (Zala  mell.  Bódiss  Jusztin).  Öreg  vagyok, 
gögyögök  (Soprony  m.  Nagy-Miháli,  Kisfalud  Nyr. 
XXn.473). 

el-gögyög:  eltotyog.  M-elgögyögött  a  hegyre 
(Vas  m.  Hosszú-Pereszteg  Bódiss  Jusztin). 

GÖHEJ:  árkos,  vízmosásos,  nem  igen  termé- 
keny vidék  (Zala  m.  Nyr.  XVin.287)  [vö.  gihej- 
göhej]. 

GŐJE  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely 
m.  Nyr.  XX.567;  Király  Pál;  Háromszék  m. 
Vadr.  366.  500b;  Király  Pál;  Háromszék  m. 
Orbai  járás  Nyr,  VII.283;  Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  Nyr.  XX.567;  Csík 
m.  Csík-Madaras  Nyr.  XX.46;  göje  Székely- 
föld, Háromszék  m.  Tsz. ;  göjje  Székelyföld 
Nyr.  V.221;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
gölye  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m.  Kőris- 
patak Király  Pál;  Brassó  m.  Hétfalu,  Bácsfalu 
Nyr.  V.91;  gőlye  Székelyföld  Nyr.  XXI.329 ; 
Székely-Udvarhely  Nyr.  XX.567 ;  Brassó  m.  Hét- 
falu, Zajzon  Nyr.  III.224;  gönye  Erdély  Kassai 
J.  Szókönyv  1.440):  nősténydisznó,  anyadisznó, 
koca  [vö.  hülye], 

gője-malac:  nösténymalac  (Erdővidék  Nyr. 
XX.567). 

GÖLŐDÉNY  (Perbete  id.  Szinnyei  Józsefné; 
Esztergom  Nyr.  XVin.384;  Szeged  Király  Pál; 
Torontál  m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe 
11.73;  gödölény  Torontál  m.  Török-Kanizsa  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  III.267;  gölödén  Szeged 
Nyr.  Vn.380;  gölödin  Kis-Kúnság  Nyr.  in.564; 
Bács  m.  Nyr.  XVI.144;  Vác  Czech  János  1840; 
gölödin  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45;  gölödiny 
Nógrád  m.  Nyr.  rv.425):  gombóc. 

gölődin-szömú:  nagyszemii,  bivalyszemú,  bir- 
kaszemű (Kis-Kúu-Halas  Nyr.  XXIII.48). 

SZINNTEI  :   MAGTÁR  TÁJSZÓTÁR. 


[GÖLŐDÖR],  GÖLŐDER  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.39 ;  glödör  [?  alkalmasint  hiba 
glödör  helyett]  hely  nélkül  Tsz.):  1.  glödör  [?]: 
gombóc  (Hely  nélkül  Tsz.) ;  2.  gölőder :  csomó 
(rántás-csomó).  Mind  gölödernek  csinálódott  a 
rántásom  a  fazíkha  (Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.39). 

GÖLÖDÖRÖS  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V. 
347;  gönyödörös  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXL 
478;  Király  Pál):  galuska. 

GÖLÖHŐ:  golyva  [?]  (Udvarhely  m.  Nyr. 
XV.239). 

GÖLÖHÖS  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Kriza; 
Udvarhely  m.  Vadr.;  Székely-Keresztúr  Nyr. 
XVnL143;  Háromszék  m.  Dézsi  Mihály,  Győrffy 
Iván;  gelehes  Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván; 
gölöhös  Székelyföld  NyK.  X.329;  Kiss  Mihály): 
göthös,  beteges,  köhögős  [vö.  götlöhös]. 

GÖLÖHÖSKÖD-IK :  göthösködik,  betegeske- 
dik (Székely-Keresztúr  Nyr.  XVin.143). 

GÖLY:  kenyérnek  sülés  közben  kiforradt 
része,  gyürkéje  (Abaúj  m.  Szepsi  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.313). 

GÖM:  csomó,  bog  (Somogy  ra.  Sima  Nyr. 
XIX.381)  [vö.  göb]. 

GÖMBŐ:  marha-bendő  (Székelyföld  Tsz.). 

GÖMBÖC:  1.  disznó-bendő  (Székelyföld  Tsz. 
141a);  2.  disznóvérrel  vagy  apróra  vagdalt 
disznófüllel,  bőrkével,  szalonnával  és  vérrel 
megtöltött  disznó-bendő  (Soprony  Tsz.;  Király 
Pál;  Tolna  m.  Tsz.;  Csallóköz  id.  Szinnyei  Jó- 
zsefné); 3.  fölfújt  hólyag  (Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  n.518). 

GÖMBÖCE:  gombóc  (Hont  m.  Tesmag  Nyr. 
VnL429;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.  188)  [vö. 
gombóc]. 

GÖMBÖKÉ:  kukoricalisztből  készített  gom- 
bóc (Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476). 

GÖMBÖLYEG  (Baranya  ra.  Ormányság,  Vág 
mell..  Székelyföld  Tsz. ;  gömbejég  Szatmár  m. 
Krassó  Nyr.  XVI.335;  gömböjeg  Székelyföld 
Győrffy  Iván;  gömböleg  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.375; 
gömbölyég  Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XV.184): 
1.  gömböjeg,  gömbejég,  gömböleg  gömbölyég:  göm- 
bölyű, kerek  (Göcsej,  Páka  Nyr.  1.375 ;  Szatmár 
m.  Krassó  Nyr.  XV.184;  XVL335;  Székelyföld 
Győrffy  Iván) ;  2.  gömbölyég:  gombolyag  (Székely- 
föld Tsz.);  3.  gömbölyég:  gombóc  (Vág  mell. 
Tsz.);  4.  gömbölyég:  göröngy  (Baranya  m.  Or- 
mányság Tsz.)  [vö.  gombolyag,  gömölyeg], 

[GÖMBÖLYŰ]. 

gömbölyü-borsó :  borsó  (Mátyusfölde  Nyr. 
XVII.478). 

gömböjü-pecsenye :  fehérpecsenye  (Kolozs- 
vár Szinnyei  József). 

46 


715     GÖMBÖRGET— GÖNÖYÖLÉS 


GÖNNE— GÖRBÖLŐ 


716 


GÖMBÖRGET :  gurit,  hengerget  (Abaúj  m. 
Névtelen  1839;  Hegyalja  Nyr.  X.284). 

GÖMBÖRÍT :  gurít,  hengerít  (Abaúj  m.  Név- 
telen 1839). 

GÖMBÖRÖD-IK :  gurul  (Abaúj  m.  Névtelen 
1839). 

le-gömbörödik :  legurul  (Abaúj  m.  Névtelen 
1839). 

GÖMBÖRÖG  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
V.229;  gömböjög  Udvarhely  m.  Felméri  Lajos): 
gurul.  Úgy  gömböjgött  a  könny  az  arcán:  pergett 
(Udvarhely  m.  Felméri  Lajos). 

GÖMÖLYEG:  göröngy  (Dunántúl  Nyr.  V.181) 
[vö.  gömbölyeg]. 

GÖMÖS:  csomós,  bogos  (Somogy  m.  Sima 
Nyr.  XIX.381)  [vö.  göbös]. 

1.  GÖNC:  1.  batyu,  kis  csomóba  összekötött 
ruhanemű  v.  ringy-rongy  (Veszprém  m.  Csetény 
Halász  Ignác;  Zala  m.  Sümeg,  Sárosd,  Ukk 
Király  Pál;  Fehér  m.  Forna,  Csákvár,  Ugocsa 
Nyr.  X.522);  2.  összekuszált  csomó  (Soprony 
m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.373)  [vö.  ginc-gönc]. 

2.  GÖNC:  kolonc  (nehezítő  súlyos  tárgy) 
(Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283). 

3.  GÖNC.  Rósz  gönc:  mondják  olyan  juhra, 
a  mely  a  gyapját  télen  lehullatja   (Udvarhely 

m.  Nyr.  IV.378). 

1.  GÖNCÖL  (d!öwcó7-szekér  Torontál  m.  Szőreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  in.l81 ;  göncök-szekere 
Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

2.  GÖNCÖL,  Apró  göncöl:  rizskása.  Apró 
göncöl  lúd  boncával:  rizskása  lúd-aprólékkal 
(Nógrád  m.  Czimmermann  János). 

[3.  GÖNCÖL]. 

öszve- göncöl  :  összegyúr,  összegyömöszöl 
(Kresznerics  F.  Szótár  1.194)  [vö.  döncöl]. 

GÖNCSŐ:  lisztcsomócska  (rosszul  kavart 
puliszkában)  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
XL38)  [vö.  göngyő]. 

GÖNCSÖS :  csomós  (a  rosszul  kavart  puliszka) 
(Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XL38). 

GŐNDÉB:  leuciscus  rutilus  (Sió  mell.  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

GÖNGYÖL  {gengyül  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek) [vö.  gyömből]. 

GÖNGYÖLEG :  1.  gombolyagba  tekert  len  v. 
kender  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  n.295); 
2.  hosszúkás  csomóba  csavart  len  v.  kender  (a 
mennyit  eggyszerre  föltesznek  a  guzsalyra  v. 
rokkára)  (Csallóköz  Csaplár  Benedek);  3.  sár- 
gömbölyeg,  a  mellyel  a  padlást  betapasztják, 
hogy  be  ne  éghessen  (Szeged  Tsz.). 

GÖNGYÖLÉS.  Egy  göngyöiés  sár:  a  mennyit 


a  tapasztó  ember  a  nagyobb  rakás  sárból  eggy- 
szerre kiszakít  és  összegöngyölget  (Tisza-Dob 
Nyr.  XIX.47). 

GÖNNE:  nőstény-disznó,  koca  (Székelyföld 
Kriza;  Maros-Torda  m.  Nyr.  XX.567;  Marosvá- 
sárhely Nyr.  IX.428;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI.272; 
Udvarhely  m.  Paraj d  Király  Pál ;  Háromszék  m. 
Vadr.). 

GÖNYE :  1.  görbehátú,  púpos,  nyomorék  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.45 ;  Kecskemét  Nyr.  X.381 ; 
Orosháza  Nyr.  VI.178) ;  2.  gyenge,  erőtlen  (Sze- 
ged és  vid.  Nyr.  n.44;  Vin.235). 

GÖNYI:  göndör,  göndörhajú  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  n.325;  XVI.285;  Túrkevi  Nyr.  XV.520).; 

GÖPÖLŐD-IK :    okoskodik    (Veszprém    Nyr. 

xn.56i). 

GÖR:  rög,  göröngy  (Szatmár  Nyr.  VILI 90; 
Szatmár  vid.  Tsz. ;  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  XIX. 
238)  [vö.  görös,  gyűr]. 

GÖRBE  {gerbe  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
457;  XXnL96;  girbe  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.285 ;  görge  Torontál  m.  Száján  Kálmány 
L.  Szeged  népe  11.92.  233):  1.  görbe:  sovány 
(Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.44.  45);  2.  gerbe:  rosszlelkű. 
Az  a  gerbe  nótárius  kicsalt  a  kezembül  (Hunyad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXn.457;  XXin.96). 

[Szólások].  Görbín  nevet:  sír  (Ugocsa  m.  Nyr. 
XI.37). 

görbe-padue:  pelecus  cultratus  (Erdő vidék 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

görbe-szuka:  kék  ibolya  (Rozsnyó  vid.  Nyr. 
XVn.476). 

GÖRBEC  (Háromszék  m.  MNy.  VI.328 ;  Győrffy 
Iván;  görbic  Háromszék  m.  MNy.  VI.328;  gör- 
hice  Balaton  mell.  Tsz. ;  Háromszék  m.  Nyr. 
rV.431):  púposhátú  [vö.  girbics], 

GÖRBED :  1.  görbül ;  2.  görnyed  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVnL190). 

[GÖRBEDT],  GÖRBETT :  lehorgadt  (Szé- 
kelyföld NyK.  X.329). 

[GÖRBÍT]. 

[Szólások].  Házat  cserép  alá  görbíteni  (Baranya 
m.  Nyr.  n.l84). 

[GÖRBÖL]. 

be-görböl:  körbeforgó  retesszel  bezár.  Gör- 
böld  be  az  ablakot  v.  ajtót:  fordítsd  rá  a  görbö- 
lőjét  (Szalonta  Nyr.  VnL431). 

meg-görböl :  [?].  Meggörbüjétek  jól  [a  birkának] 
a  hátát,  a  nyakát  végig!  (Tolna  m.  Nyr.  IV.516). 

GÖRBÖLŐ:  1.  körbeforgó  retesz,  a  melynek 
ráfordításával  az  ajtót  v.  ablakot  bezárják  (Sza- 
lonta Nyr.  VIII.431);  2.  ablak  akasztója  (Bihar 
m.  Pocsaj  Nyr.  Vin.379). 


717 


GÖRBÜL— GÖRGET 


GÖRGETEG— GÖRHÖ 


718 


GÖRBÜL :  kérődzik.  Ez  a  tinu  beteg,  még  m^a 
nem  görbüt  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.  143). 

GÖRBŰTET:  kérődztet.  Gyó  été  e  vöröshaj- 
ma,  métten  három  napig  és  görhütet:  jó  étel  a 
vöröshagyma,  mert  három  napig  is  a  szájam- 
ban van  az  íze  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.380). 

GÖRC:  kis  domb  (Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  111.141)  [vö.  dörc,  gorc]. 

[GÖRCS]. 

görcs-gamancs ;  nagyon  sovány  (Rimaszom- 
bat Nyr.  V.271)  [vö.  gamancs]. 

GÖRCSÖL :  1.  görcsösen  szorít  (Szolnok-Do- 
boka m.  Deésakna  Nyr.  1.382) ;  2.  kínosan  sza- 
rik (Bihar  m.  Sarkad  Márki  Sándor). 

GÖRCSÖS :  sovány  (Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVlll. 
334;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVni.190;  Bara- 
nya m.  Patacs  vid.  Csaplár  Benedek;  Dráva 
mell.  Nyr.  V1.374;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.330;  Eszék  vid.  Nyr.  Vin.140;  Szeged  Csap- 
lár Benedek)  [vö.  gircsés-görcsös,  gircsé's-gurcsos]. 

[GŐRE]. 

gőre-háló:  nagy  zsákalakú  háló,  a  melyet 
két  ladik  között  használnak  (Baja  Hermán  O. 
Halászat  K.).  [vö.  gyér-háló], 

GÖRÉNY  {gérind  Hont  m.  Visk  Nyr.  V.286; 
geriny  Pannonhalma  Nyr.  X11.187;  girfing  [tréf. 
nép-etimológia]  Gömör  m.  Nyr.  XX1I.431 ;  girhin 
Torna  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.285;  girhiny 
Torna  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.317;  girin  Hont 
m.  Páld  Nyr.  X1V.575;  girind  Palócság  Nyr. 
X1X.94;  XX1.309;  XX1I.34;  Heves  m.  Névtelen 
1840;  Nógrád  m.  Nyr.  1V.425;  V.181;  Nógrád 
m.  Ipoly  mell.  Borbás  Vince;  Gömör  m.  Nyr. 
XVni.422.  455;  Rimaszombat  Nyr.  1V.560; 
XV1I.525 ;  XX11.431 ;  giringy  Rimaszombat  Nyr. 
XX11.431;  giriny  Abaúj  m.  Nyr.  V.17;  Abaúj  m. 
Beret  Nyr.  11.423 ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
11.317;  Esztergom  m.  Magyar-  és  Német-Szöl- 
gyén  Nyr.  V1I.336;  Hont  m.  Nyr.  V.426;  giriny 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.285;  Nyitra  m. 
Vág-Hosszúfalu  Nyr.  XX.27.  78;  görén  Csík  m. 
Nyr.  V11.92;  göríny  Rábaköz,  Beö-Sárkány  Nyr. 
XVlll. 94):  1.  görén:  sovány,  száraz  (ember,  állat) 
(Csík  m.  Nyr.  VI1.92;  T.  Nagy  Imre);  2.  göríny: 
[tréf.]  leány  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVlll. 
94). 

görény-láda:  fa-csapda  (görény  s  más  kis- 
sebbfajta  ragadozó  állat  megfogására)  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

[GÖRGE]. 

görge-kés:  [?]  (Somogy  m.  Nyr.  X11.382). 

GQRGÉS:^ toznók  párzá§^(Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.).       ~^     -i,..,imr-*""^ 

GÖRGET:  1.  mennydörög  (Csík  m.  Győrflfy 
Iván;  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály) ;  2,  párzik  (a  kan- 
disznó) (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  141b).  A  kan 


meggörgeti  az  emsét  (Balaton  mell.  Tsz.  142a)  [vö. 
gurgat]. 

GÖRGETEG:  mennydörgés  (Székelyföld  Kas- 
sai J.  Szókönyv  11.50.  318;  Gyergyó-Sz.Miklós 
Nyr.  X.43). 

GÖRGETŐ:  1.  fahenger,  a  mellyel  a  görön- 
gyös földet  simára  egyengetik  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.;  itt  gergetö  sajtóhiba);  2.  nőstény- 
disznó petefészke  (Balaton  mell.  Tsz.  140a)  [vö. 
gurgatő\. 

GÖRGŐ :  1.  henger  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.425) ; 

2.  hengeres  fa,  a  melyet  fölpolcolásra  v.  kerék- 
kötésre használnak    (Tisza-Dob   Nyr.    XX.240); 

3.  nőstény-disznó  petefészke  (Szatmár  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.316)  [vö.  gurgó]. 

görgő-fa  (Balaton  mell.  Tsz. ;  hörgő-fa  Bara- 
nya m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.480;  Ormányság 
Tsz.):  fahenger. 

[GÖRHE], 

t 

görhe-fü:  büdösfú  (iberis  pinnata)  (Gyöngyös 

Kassai  J.  Szókönyv  n.317). 

GÖRHES  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  E. 
146;  Dunántúl  Nyr.  V.181;  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  n.518;  Keszthely  Nyr.  X1.237;  Zala 
m.  Tapolca  Nyr.  V11I.469;  Zala  m.  Lesence-lst- 
vánd  Nyr.  XV1.93 ;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
190 ;  Göcsej  MNy.  11.41 1 ;  Veszprém  m.  Pápa 
Nyr.  XVI.527 ;  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVH. 
46;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  X1X.381 ;  Balaton 
mell.,  Tolna  m.  és  hely  nélkül  Tsz.;  Tolna  m. 
Gyönk  Nyr.  V.378;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII. 
384;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.269. 
319;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  Xyill.190;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  X1X.576;  gérhás  Érsekújvár  Nyr. 
V1I.40;  XIX.457;  gerhes  Nagy-Kúnság  Nyr.  II. 
135;  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII. 
429;  gerhes  Palócság  Nyr.  XXI.309;  XXn.34; 
[gúnynévül]  Heves  m.  Karácsond  Nyr.  V.46;  gir- 
hes  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45  [itt  girbes  hiba] ; 
XV.65 ;  Kecskemét  Csaplár  Benedek ;  Nagy-Kún- 
ság Nyr.  XVI.285 ;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  XVI. 
383 ;  Palócság  Nyr.  XXI.46 ;  girhes  Cegléd  Nyr. 
XXn.375;  Gömör  m.  Majom  Nyr.  XXn.572): 
sovány,  száraz,  beteges,  köhögős. 

GÖRHÉZ-IK :  görbét  (görhőt,  görhönyt)  eszik 
(Palócság  Nyr.  XXI.421). 

GÖRHŐ,  GÖRHE  {görhő  Gömör  m.  Tsz.; 
Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  XII.190;  görhe 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285;  Szentes  Nyr.  VIII. 
187;  XVI.94;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.44; 
Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.525 ;  Nagy-Kálló  Nyr. 
Xn.430;  Abaúj  m.  Korlát  Nyr.  XV.472;  Zemp- 
lén m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.319;  Palócság  Nyr. 
XX1I.34;  Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.287;  Heves 
m.  Nyr.  XV11I.384):  kukoricalisztből  készült  szá- 
raz, porhanyó  pogácsa-  v.  lepényforma  süte- 
mény. 

görhe-málé:  c\d  (Debrecen  Nyr.  VII.  189). 

46* 


719 


GÖRHÖNY— GÖRÖNGYEG 


GÖRÖNGYEGÉS— GÖTHE 


720 


GÖRHÖNY  (Balaton  mell.  és  hely  nélkül  Tsz 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.  190;  Székesfehérvár 
Nyr.  Vn.l39;  Kis-Kúnság  Nyr.  III.564;  IX.567 
Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.319;  Csalló- 
köz  Csaplár  Benedek;   Csallóköz,   Bacsfa  Nyr 
XVI.47;  Bars  m.  Nyr.  XVIII.384;  gérheny  Kis 
Kunság  Nyr.  IX.567;    Kecskemét  Nyr.   X.381 
görhön  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.  190;  Ceg 
léd  Nyr.  XXII.375;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45 
Pozsony   m.    Taksony    Nyr.    XV.190;    görzsöny 
Hont  m.  Nyr.  VI.232):  cv. 

GÖBJE  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  görhe  Csík 
m.  Gyergyó  vid.  Gabányi  Endre):  udvarhely- 
megyei székely  [gúnynév]. 

GÖRNICSÖL :  röfög  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.476). 

GÖRNYEDEZ :  gyengélkedik,  betegeskedik, 
göthösködik  (Háromszék  m.  MNy.  VI.329 ;  Győrffy 
Iván)  [vö.  gornyadoz]. 

GÖRNYÖL:  karcol  (Csík  m.  Nyr.  Vn.92). 

meg-görnyöl :  megkarcol.  Meg görny ölte  a  kezét 
(Csík  m.  Nyr.  Vn.92). 

1.  GÖRÖG:  kereskedő   (Kecskemét  Nyr.  IV. 

284). 

2.  GÖRÖG  {görrög  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván):  1.  görög:  gurul.  Nagyon  izzadok, 
csak  úgy  görög  róllam  a  viz  (Cegléd  Nyr.  XII. 
280) ;  2.  görrög :  röfög  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván) ;  3.  görög,  görrög :  párzik,  párosod- 
hatnék (a  disznó)  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.316;  Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tsz.; 
Fehér  m.  Nyr,  X.186;  Soprony,  Zala,  Veszprém, 
Tolna  m.,  Csallóköz  Király  Pál;  Székelyföld 
Kiss  Mihály)  [vö.  gurog]. 

még-görög :  1.  párzik  (a  disznó)  (Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  n.558;  V.471 ;  Fehér  m.  Nyr.  X. 
186);  2.  megellik  (a  disznó)  (Fehér  m.  Tabajd 
Király  Pál). 

GÖRÖMBÉZ[-IK  ?] :  nehezen  jár  (Udvarhely 
m.  Nyr.  V.281). 

GÖRÖNCÖL  (görönciil):  1.  súrol,  dörzsöl,  kar- 
col. GöröncüU  a  torkom:  reszeli  a  torkomat  (Sop- 
rony m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.381); 
2.  csörömpöl  (a  szekérről  lelógó  lánc  a  földet 
súrolva)  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839) 
[vö.  görözdöl]. 

GÖRÖNGY  {géré'ncs  Háromszék  m.  Vadr.  500a ; 
görény  Székelyföld  Tsz.;  göringy  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.65;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285;  Deb- 
.recen  Nyr.  VII.189;  IX.162;  göröncs  Torna  m. 
Tsz.;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr.  500a ;  göröncse  Alföld  Nyr.  IV.329 ;  güröngy 
Palócság  Nyr.  XXII.35;  Borsod  m.  Sáta  és  vid. 
Nyr.  XXI.214)  [vö..  garangy]. 

GÖRÖNGYEG  (Dráva  mell.  Nyr.  V.423;  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.190;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.305;  görönyeg  hely  nélkül  Tsz.):  göröngy 
[vö.  garangyag]. 


[GÖRÖNGYEGÉS],  GÖRÖNCSEGES:  görön- 
gyös (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.321) 
[vö.  garangyagos], 

[GÖRÖNGYÖL]. 

össze-göröncsöl:  göröngyössé  tesz  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

GÖRÖNGYÖS  {gerencses  Háromszék  m.  Vadr. 
500a;  girindes  Tokaj  Kassai  J.  Szókönyv  11.244; 
görincsös  Háromszék  m.  Vadr.  500a;  göröncsös 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.236;  Három- 
szék m.  Vadr.  500a).  —  Göröncsös:  érdes,  durva 
fölszínű  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.236) 
[vö.  garangyos]. 

GÖRÖNY:  eggy  szőllőfaj  (Bereg  m.  Dercén 
Nyr.  XX.432). 

GÖRÖS:  rögös,  göröngyös  (Fehér  m.  Nyr. 
XI.228;  Szatmár  m.  Patóháza  ?  Nyr.  XVni.431; 
Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  XIX.238)  [vö.  gör,  gyü- 
rös]. 

GÖRÖZDÖG:  gerezd.  Száraz  divó  görözdögi 
(Fehér  m.  Nyr.  XI.228)  [vö.  gerezd]. 

GÖRÖZDÖL  {görözdel  Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XI.335 ;  gürüzdöl  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.236;  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr.  500b ;  Dézsi 
Mihály):  1.  görözdöl,  gürüzdöl:  horzsol,  súrol, 
karcol;  horzsolódik,  súrolódik,  karcolódik  (pl. 
az  ekevas  a  kemény,  száraz,  köves  földön,  mi- 
kor csak  fölszínesen  szánt;  a  megkötött  kocsi- 
kerék ;  a  karcos  bor  nyelés  közben)  (Alföld  Nyr. 
Xni.479 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.329;  Vadr.;  Dézsi  Mi- 
hály ;  Csík  m.  MNy.  VI.372 ;  Csík-Sz.György  Nyr. 
X.330).  Gürüzdöl  a  torka  [a  torokfájásos,  huru- 
tos,  köhögős  embernek]  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.236).  Mintha  valami  meggörözdölte  vóna 
a  torkomat  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
XI.335);  2.  gürüzdöl:  baszik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály)  [vö.  girizel,  göröncöl]. 

[GÖRÖZDÖLŐ]. 

görözdölő-hangú  V.  -ónekű:  rekedtes  hangú, 
nyikorgó  hangú  v.  énekü  (Háromszék  m.  Vadr. 
500b;  Csík  m.  MNy.  VI.372). 

GÖRÜ:  lapos  föld  (Dunántúl  Nyr.  V.181)  [vö. 

gürü]. 

GÖRZSED :  görnyed.  Kétrét  görzsed  (Győr  m. 
Tsz.). 

éssze-görzsed:  összegörnyed  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

GÖRZSETT :  görnyedt  (Székelyföld  NyK.  X. 
329). 

GŐTE:  vízi  borjú  (triton  eristatus)  (Szatmár 
vid.  Tsz. ;  itt  göre  hiba).  Iszik,  mint  a  gőte  (Szat- 
már Nyr.  Vn.l90). 

GÖTHE  {gőte  Háromszék  m.  Vadr.):   vízben 


721 


GÖTHÉS— GÖZÜ 


GÖZŰL— GRIFINC 


722 


elkorhadt  fa  (Háromszék  m.  MNy.  VI.329;  Győrffy 
Iván;  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282). 

GÖTHÉS  {götés  Háromszék  m.  Vadr.  500b): 
korhadt  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 329;  Győrífy 
Iván ;  Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XX.46 ;  Gyer- 
gyó-Ditró Nyr.  Xn.282). 

GÖTHÖS  {göthes  Pápa  vid.  Tsz.;  göthés  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  göth^ős  Palócság  Nyr.  XXII. 
35;  götös  Háromszék  m.  Vadr.  500b):  beteges, 
köhögős  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518; 
Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr.  XVIII.526;  Kun- 
ság Nyr.  XIV.526;  Kecskemét  Nyr.  X.381 ;  Bé- 
kés m.  Balog  István;  Békés-Doboz  Nyr.  VIII. 
330;  Háromszék  m.   MNy.   VI.329)   [vö.   gothos]. 

GÖTLÖHÖS  (götlöhes  Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839) :  cv  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Zala  m. 
Tapolca  Nyr.  X.475 ;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
190)  [vö.  gölöhös]. 

GÖZPÖL:  aránytalanul  nagy  csizmában  jár 
(pl.  kis  gyermek  az  apja  csizmájában)  (Csík  m. 
Nyr.  VII.92). 

GŐZLŐ :  olyan  barlang,  a  melyben  gázok  fej- 
lődnek (Háromszék  m.  Nyr.  V.36). 

GÖZME:  apró  fatörmelék  [?].  A  szivárványos 
kút,  ha  fábul  van,  mindég  teli  van  gözmével  (Ba- 
ranya m.  Ormányság  Nyr.  VII.525)  [vö.  güzmöl]. 

[GŐZÖL],  GŐZÜ:  gőzölög  (Zala  m.  Hetes  Nyr. 
n.373). 

GŐZÖS  (gödes  Kolozs  m.  Sztána  Nyr.  IX."503 ; 
X.21 ;  gőzes  Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.21 ;  gyözös 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.322):  1.  gőzös,  gödes, 
gözes,  gyözös:  gőzkocsi,  lokomotív,  vasúti  vonat 
(Soprony  m.  Horpács  Nyr.  VI.158;  Vas  m.  Hegy- 
hát Nyr.  1.372;  Őrség  Nyr.  VH.322;  Zala  m. 
Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573 ;  Somogy  m.  Balaton 
mell.  Nyr.  IX.283;  Fölső-Somogy  Nyr.  X.190; 
Somogy  m.  Kapoly  Nyr.  IV.47;  Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.41  ;  Erdély  Vadr.  244 ; 
Kolozs  m.  Sztána  Nyr.  IX.503;  X.21;  BánfiFy- 
Hunyad  Nyr.  X.21);  2.  gőzös:  szénnel  fűtött  va- 
saló (Kolozsvár  Szinnyei  József). 

GÖZŰ  (Gömör  m.  Nyr.  XIX.321 ;  hely  nélkül 
Nyr.  Vn.504 ;  gezeő  Gömör  m.  Nyr.  XXIL431 ; 
gezö  Palócság  Tsz. ;  Hont  m.  Czimmermaun  János ; 
gözöö  Tiszahát  Nyr.  VIII.  177;  ^ó,?ó' Ipoly  völgye. 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476;  gözű  Nagy-Szalonta 
Nyr.  VII.456 ;  gözsü  Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
Kalotaszeg  Melich  János;  güzü  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XXIH.48;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  Tsz.;  güzsü  Kalotaszeg  Melich  János) : 
1.  gezö,  göző,  gözsü,  güzü:  vörhenyeges  szőrű 
mezei  egér  (spitzmaus)  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXIII.48;  Palócság  Tsz.;  Ipoly  völgye.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.476;  Hontm.  Czimmermann  János; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Székelyföld  Győrffy 
Iván).  Takarít  magának  télire  valót,  mint  a  güzü 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII.48);  2.  gezö,  gözü: 
pocik  (Palócság  Tsz. ;  hely  nélkül  Nyr.  VII.504) ; 
3.  gezeő,  gözü:  ürge   (Gömör  m.  Nyr.  XIX.321 ; 


XXII.431);  4.  gezeő,  gözü:  mogyorós  pele  (Gömör 
m.  Nyr.  XIX.321 ;  XXn.431);  5.  gözöö:  vakan- 
dok (Tiszahát  Nyr.  Vin.177);  6.  güzü:  [tréf.  v. 
gúny.]  nagyon  álmos  ember,  álomszuszék  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.). 

GÖZŰL  (Nagy-Kúnság  Nyr.  H.325;  XVI.285; 

gőzül,  gőzül  Kisújszállás  Nyr.  XXI.143.  335): 
apródonként  összehord,  összeszerez  (mint  a  gözü). 

össze-gőzül  (össze-gőzül) :  cv  (Kisújszállás  Nyr. 
XXI.143.  335). 

GÖZSÖRIT:  összecsavarít,  összehúz,  össze- 
zsugorít (Háromszék  m.  MNy.  VI.329;  Vadr. 
500b;  Győrffy  Iván)  [vö.  göcsörit,  guzsorit]. 

GÖZSÖRÖD-IK:   zsugorodik   (Háromszék  m. 

MNy.  VI.328)  [vö.  gitzsorod-ik]. 

össze-güzsörödik :  összezsugorodik  (Csík  m. 
Csík-Madaras  Nyr.  XX.  144). 

[GÖZSÖRÖDÖTT],  GŰZSÖRÖDÖTT  :  gör- 
nyedt (Székelyföld  NyK.  X.329). 

GÖZSÖRÖG  (Háromszék  m.  MNy.  VI.329; 
Vadr.;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos;  gösőrög  [olvasd:  gözsörög]  Székely- 
föld Tsz.;  vö.  Gyarmathi  S.  Vocabularium  98; 
gözsörög  Csík  m.  MNy.  VI.371;  öfw^söröí/ Három- 
szék m.  Vadr.  500b):  kínjában  v.  félelmében 
összezsugorodva  meghúzza  magát,  görnyedez 
[vö.  gezseg,  guzsorog], 

[Szólások].  Ugy  gözsörög,  mint  Komolló  mellett 
a  me"kő  (Háromszék  m.  Üzon  Erdélyi  Lajos).  - 

GRÁCIA  {gérácia  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 

vn.i3i). 

GRACKA:  két  darab  fa,  a  mellyel  a  csöpü 
alját  tisztogatják  (Miskolc  Csaplár  Benedek). 

GRÁNIC  {garánic  Székelyföld  Győrffy  Iván; 
geránic  Dunántúl  MNy.  V.98 ;  grányic  Kolozs  m. 
Sztána  Melich  János ;  grányica  Vác  Nyr.  XX.96) : 
1.  határ,  határszél  (Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  II. 
372;  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.89;  Fehér 
m.  Nyr.  X.186;  Baracska,  Jász-Kisér  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.266;  Torontál  m.  Ó-Sz.Iván  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  III.55;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.356;  kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.  136);  2.  grá- 
nic :  erdőben  dolgozó  ács,  a  ki  hordó-dugókat  és 
fenekeket  készít  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII. 
286). 

GRÉBENES:  falevélnek  középső  vastag  ere 
(Soprony  m.  Rábaköz  Nyr.  in.280). 

GRÉNYA:  kis  szán,  a  melyet  kissebb  teher 
szállítására  talyiga  gyanánt  használnak  (Nógrád 
m.  Tolmács  Nyr.  XVin.48). 

GRIB:  dió-nagyságú  v.  még  kissebb  fémtar- 
talmú kő  [bányász  mesterszó]  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.239). 

GRIPINC,  RIPINC :  [gúny.  ?] :  csipke  (Somogy 
m.  Sándor  József). 


723 


gríz— GUBA 


GUBA— GUBANCOLOD-IK 


724 


GRÍZ  (Erdély  Szinnyei  József;  grizd  Dráva 
mell.  Nyr.  V.423 ;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
330;  gróz[?]  Gömör  és  Torna  m.  Tsz.):  dara, 
búzadara. 

GRÓF  {geróf  Baranya  m.  Dráva  vid.  Nyr.  VIII. 
426). 

[GRÓPÉR]. 

grófér-fa:  [?]  Micsoda  fábú  csináta  Nője  a 
bárkát?  —  Grófé'r-fábü,  az  nem  ül  le  a  vízbe 
(Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe 
III.192). 

GRÜLYA:  burgonya  (Gömör  m.  Balogvölgy, 
Szárazvölgy  Nyr.  XXII.432 ;  Rozsnyó  és  vid.  Nyr. 
VIIL564;  XVII.476;  Kassa  Nyr.  XVII.482;  Abauj 
m.  Buzita   Nyr.   VII.519;   Abauj    m.  Jászó  Nyr. 

IX.478). 

GRTJZ  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
gulúz  Ipoly-Nyitra  Hermán  0.  Halászat  K.) : 
1.  grúz:  gobio  fluviatilis;  2.  gulúz:  gobio  vul- 
gáris (i.  h.). 

1.  GUBA:  gyapjúból  készült,  talpig  érő,  bő, 
gallér  V.  hajtóka  nélküli  fürtös  fölsőruha  (Nagy- 
szalonta, Bereg-Som  Nyr.  XV.470;  Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XVin.432;  Palócság  Nyr.  XXH. 
35;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.188;  Gömör  m. 
Nyr.  XXIII.32;  Csallóköz,  Szeged,  Bánság  Csap- 
lár Benedek;  Székelyföld  és  hely  nélkül  Tsz. 
[itt  guba  hiba]). 

guba-kalló:  a  folyó  mellett  fölállított  dézsa- 
formájú edény,  a  melybe  kis  zsilipen  bocsátot- 
ták a  vizet,  s  ez  által  az  forgó  mozgásba  hozó- 
dott  benne;  ebben  mosták,  puhították  a  fürtös 
guba-szövetet  (Gömör  m.  Rima  mell.  Nyr.  XXIII. 
32). 

2.  GUBA:  1.  tölgyfa- gubacs  (Soprony  m.  Hor- 
pács  Nyr.  V.269 ;  Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXH. 
144 ;  Kecskemét  Tsz.  53b ;  Szeged  vid.  Nyr.  III. 
480;  Heves  m.  Névtelen  1840).  Zsíros  guba:  oc 
(Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII.144;  Borsod  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.300) ;  2.  gyümölcs-tok  (pl. 
gesztenye  külső  szőrös  tokja)  (Kapnik  vid.  Nyr. 
11.183);  3.  golyó  (szemgolyó).  A  szemed  gubája 
(Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.329;  Vadr. ;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos) ;  4.  gömbölyű  (v.  néhol  más 
alakú)  karácsonyi  sütemény,  a  melyet  forró  víz- 
zel leöntenek,  azután  megzsírozzák  és  meghin- 
tik túróval  V.  mákkal.  Mákos  guba;  túrós  guba 
(Alföld  Nyr.  Xin.479;  Cegléd  Nyr.  XXn.375; 
Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek;  Bács  m. 
Nyr.  XVI.144;  Palócság  Nyr.  XXn.35;  Gömör 
m.  Nyr.  XXII.432.  576;  Rimaszombat  Nyr.  IV. 
561;  Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.286;  Borsod  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.301 ;  Hont  m.  Ipolyság 
Nyr.  XIX.188;  Esztergom  Nyr.  ni.34)  [vö.  2. 
buga,  gubita,  gubó,  kupa]. 

guba-csik  =  2.  guba  4.  (Rimaszombat  Nyr. 
IV.561). 

guba-lepény :  lepény-alakú  sült  tészta,  a  me- 


lyet föltördelve  öntenek  meg  (Nógrád  m.  Litke 
Nyr.  IV.287). 

GTJBA  {guha  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
330) :  penész  (Baranya  m.  Tsz. ;  Baranya  m.  Pa- 
tacs  vid.  Csaplár  Benedek;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.45). 

GUBÁCOL:  rendetlenül  összegöngyöl  (Vác 
Czimmermann  János). 

GUBACS  {gubics  Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.122;  Székelyföld 
Győrflfy  Iván). 

[GUBAHOD-IK]. 

még-gubahodik  (Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  III. 
88;  Csallóköz  Szinnyei  József;  Csallóköz,  Bacsfa 
Nyr.  XVI.92 ;  [m'ég]-gubahodik  Pannonhalma  Nyr. 
XIL187;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vni.333 ;  Pozsony  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.301 ;  meg-gubajodik  Zala  és 
Győr  m.  Bódiss  Jusztin ;  Tolna  m.  Sár-Sz.Lőrinc 
Nyr.  in.l78;  Rábaköz,  Beő^Sárkány  Nyr.  XVHI. 
143 ;  [m'ég]-gubalyodik  Győr  m.  Tsz. ;  meg-gubao- 
dik  Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  III.88;  meg-gubo- 
lyodik  Fertő  mell.  MNy.  III.243;  Balaton  mell. 
Tsz. ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.329 ;  meg-gyubolodik 
Fertő  mell.  MNy.  IIí.243):  megbőszül,  megköti 
magát,  megcsökönyösödik,  eggyszerre  rosszkedvű 
lessz.  Meggubajodik  az  idő,  a  betegség:  rosszra 
fordul,  elmérgesedik  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVII1.143).  Meg  van  gubajodva:  meg  van  bó- 
dulva (Tolna  m.  Sár-Sz.Lőrinc  Nyr.  Hl.  178).  Tán 
meggubolyodtál:  talán  megbódultál,  elment  az 
eszed?  (Háromszék  m.  MNy.  VI.329;  Kiss  Mi- 
hály) [vö.  meg-gabajodik]. 

neki-gubalyodik  (neki-gubolyodik) :  nekibőszül 
(Győr  m.,  Balaton  mell.  Tsz.). 

össze-gubahodik  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45 ; 
össze-gubajodik  Győr  m.  Bódiss  Jusztin;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.45) :  összebonyolódik,  összekuszá- 
lódik (pl.  fonálcsomó;  vmely  tanácskozás,  mely 
nem  tud  eggyetértésre  jutni)  [vö.  össze-gabajodik]. 

[GUBAJZ-IK]. 

össze -gubajzik  {össze-gubajza,m)  :  összevesz 
(Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476). 

[GUBAJZOD-IK?]. 

össze-gubajzodik  [?] :  összevesz.  Összegubaj- 
zodtak  [így]  és  jól  megazsnakolták  egymást  (Hont 
m.  Kővár  Nyr.  XVII.43)  [vö.  össze-gubajzik]. 

[GUBÁL]. 

meg-gubál.  Mé'ggubálja  magát:  megköti  ma- 
gát, megmakacsodik  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

GUBANC :  gebe  (Kisújszállás  Császár  Árpád). 

GUBANCOL:  összekuszál  (Alföld  Nyr.  XIH. 
479). 

[GUBANCOLÓD-IK],  GUBINCOLÓD-IK :  bo- 
nyolódik.   A    faágokba   gubincolódik  a  kötél.    A 


725 


GUBANCOS— GUBIS 


GUBITA—GUGGAD 


726 


tehén  a  kötélbe  gubincolódik  (Somogy  m.   Szőke- 
Deiics  Nyr.  III.141). 

GUBANCOS :  kócos,  boglyas,  fésületlen,  össze- 
tapadt (haj)  (Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Guban- 
cos ló:  vakaratlan,  piszkos  ló  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.285)  [vö.  bagancos]. 

[GUBANCOSOD-IK]. 

neki-gubancosodik :  nekidühödik,  nekibőszül 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

GUBANCS,  GUBANC:  gyümölcs-tok  (pl.  gesz- 
tenye külső  szőrös  tokja)  (Kapnik  vid.  Nyr.  II. 
183)  [vö.  2.  guba]. 

GUBARC:  dombocska,  halmocska  (Dunántúl 
Nyr.  V.181;  Somogy  m.  Király  Pál). 

GUBÁS  {gubás  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.476) :  1.  gubás,  gubás :  bozontos,  borzas,  bog- 
lyas, kócos,  fésületlen  hajú  (Hont  m.  Czimmer- 
mann  János;  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.476);  2.  guba-készítő  (Rimaszombat  Nyr. 
XXIII.32;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238). 

GXJBÁS  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.283; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45;  gubás  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.330;  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841 ;  gubás  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.190):  penészes. 

[GÚBÁSOD-IK], 

el-gubásodik :  elpenészesedik.  Aggyon  ke  pa- 
sim egy  sarok  kinyeret;  a  zenyim  egészen  elgubá- 
sodott  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.330). 

m§g-gúbásodik :  megpenészesedik  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.45). 

GUBBAD:  görbed  (Pápa  vid.  Tsz.). 

GUBBADOZ:  görbedez  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

GUBBADT ;  meggörnyedt,  előre  hajlott  fővel 
járó  (ember)  (Fertő  mell.  MNy.  III.245). 

GUBBASZKOD-IK  {kuppaszkod-ik  Nógrád  m. 
Nyr.  IV.142;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88) : 
1.  gubbaszkod-ik,  kuppaszkod-ik:  magát  össze- 
húzva eggy  helyben  ül  (a  kinek  vmi  baja  van, 
fázik,  álmos  v.  duzzog)  (Orosháza  Nyr.  IV.473; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45 ;  Nógrád  m.  Nyr.  IV. 
142;  Rimaszombat  vid.  Nyr,  X.88;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XXI.329;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.301 ;  Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly);  2.  gubbaszkod-ik:  heverész  (a  kutya) 
(Zala  és  Győr  m.  Nyr.  XXI.523)  [vö.  göbbesz- 
ké'd-ik,  gümbeszked-ik], 

GUBERÁL  {gubé'rányi):  [kártyázási  műszó] 
(Zala  m.  Tapolca  Nyr.  Vin.469). 

GUBERT :  fodros  szalag  (Alsó-Baranya,  Pel- 
lérd  Nyr.  XI.239). 

GUBIS:  összehajló  kis-szarvú  (marha)  (Heves 
m.  Névtelen  1840)  [vö.  1.  buga]. 


GUBITA  :  tölgyfa-gubacs  (Vas  m.  Sorok  mell. 
Nyr.  XXIL144;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  Vin.469; 
Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.300;  Nyr.  II. 
376)  [vö.  2.  guba], 

GUBÓ    {buga"    Gömör    m.    Nyr.    XVIII.458): 

1.  tölgyfa-gubacs    (Somogy    m.     Nyr.    11.376); 

2.  gyümölcs-tok  (pl.  gesztenye  külső  szőrös 
tokja)  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.183);  3.  szemgolyó. 
Nagyon  fájt  a  gubója  (Bihar  m.  Kój  Nyr.  XIII. 
524)  [vö.  2.  guba]. 

GUBOJEK:  az  összegöngyölgetett  réteslevél 
végéből  elszakított  tésztadarabból  készült  csomó 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 

GUCSMI:  konty  (Háromszék  m.  Vadr.)  [vö. 
kucsma]. 

<}UCSMOL  {bucsmol  Kassa  vid.  Nyr.  XVHI. 
430;  gucsmoll  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
308):  becsmérel,  ócsárol,  gyaláz,  szid,  szól-sza- 
pul  (Szatmár  m.  Avas  Szinnyei  József;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.308;  Abauj  m.  Név- 
telen 1839;  Heves  m.  Névtelen  1840).  Mit 
bucsmol  engem  a  tekintetes  asszony ;  ha  netn  tetszik, 
hát  émehetek.  Mindig  az  urát  (v.  a  feleségét) 
bucsmolja  (Kassa  vid.  Nyr.  XVIIL430)  [vö.  becs- 
mérel]. 

GUDICS:  [vmi  növény  v.  [gyümölcs]  (Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323). 

[GUDBIC]. 

gudric-körtí:  muskotály-körte  (Debrecen  Nyr. 
Vn.l89). 

GUDÜ :  kis  lyuk,  zug,  búvóhely,  tömlöc 
(Torda  Nyr.  XVin.95;  Háromszék  m.  Vadr.).  - 

[GUDUC]. 

guduc-ember:  semmirevaló,  gazember  (Bara- 
nya m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.801). 

GUDÚC :  kis  fonott  kalács  (Szeged  Nyr.  VH. 
380). 

GÜGA:  1.  golyva  (Pápa  Nyr.  XVI.527;  Pápa 
vid.  Tsz.;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45;  Kecske- 
mét, Bánság  Csaplár  Benedek;  Szeged  Nyr. 
VIIL235;  Orosháza  Nyr.  V.32;  Palócság  Nyr. 
XXII.35;  Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  pesti- 
ses  mirigydaganat  (Hely  nélkül  Tsz.). 

[Szólások].  Gugára  játszik:  potyára  kártyázik 
(Szeged  vid.  Nyr.  V.265). 

guga-halál:  döghalál  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
45;  XIX.236).  Vigyön  el  a  guga-halál!  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.45). 

[GUGG]. 

guggon-ülő  {gugon-ülö) :  föl  nem  futó  (bab, 
borsó)  (Vas  m.  Tsz.  143a;  Somogy  m.  Szőllős- 
Qyörök  Nyr.  XVI.46)  [vö.  gugos]. 

GUGGAD:  guggol  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


727 


GUGGAN— GUGYOR 


GUGYOROD-IK— GULASZTRA 


728 


GUGGAN:  leguggol,  meghajol  (alacsony  ajtó- 
ban) (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

le-guggan:  leguggol  (Székelyföld  NyK.  X.829). 

GUGGASZT:  lehajt,  lehorgaszt,  lekonyít.  [A 
Saskirály \  az  orrát  a  földre  guggasztotta  s  meg- 
hót  (Háromszék  m,  Arany-Gyulai  NGy.  1.372). 

GUGGOL  {gugúnyi  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; gugul  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  II. 
518;  XX.366;  Yé-gugul  Torontál  m.  Száján,  Lő- 
rincfalva Kálmány  L.  Szeged  népe  11.110;  III. 
160;  gugyúva.  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XXII.282; 
gugyul  Somogy  m.  Sándor  József).  Í7a"  magosra 
rakom  a  szekeret,  még  a  pacsirta  is  gugyúva  rö- 
pül e  fölötte,  hogy  a  fejit  az  égbe  ne  üsse  (Bara- 
nya m.  Ibafa  Nyr.  XXII.282). 

GUGÓ  {guguj  Háromszék  m.  NyK.  III.ll): 
ostoba,  bamba  (Háromszék  m.  MNy.  VI.328; 
NyK.  III.ll;  Györífy  Iván)  [vö.  gágő,  kukkó]. 

GUGOLKA :  gyermekjáték,  a  mely  abból  áll, 
hogy  az  eggyik  lehajol,  leguggol,  a  másik  meg 
átugorja  (Alföld  Nyr.  Xin.479). 

GUGORA (Szeged Tsz. ;  Ferenczi  János;  Török- 
Becse  Nyr.  IX.92;  gugara  Szeged  Király  Pál; 
kukora  Szeged  Tsz.  143a):  csavaró  készülék,  a 
milyennel  a  hajót,  dereglyét,  malmot  a  partra 
ki-  V.  a  harangot  a  toronyba  fölhúzzák,  v.  a 
kompkötelet  kifeszítik. 

GUGORCOL,  GUBORCOL :  guggol  (Somogy 
m.  Sima  Nyr.  XIX.381)  [vö.  kukorcol]. 

GUGOS  :  föl  nem  futó  (bab,  borsó)  (Somogy 
m.  Csurgó  Király  Pál)  [vö.  guggon-üló]. 

GUGYELA  (Palócság  Tsz.;  Nógrád  m.  Nyr. 
XXI.280 ;  gugyola  Szeged  Csaplár  Benedek) : 
hosszúkás  csomóba  csavart  len  v.  kender  (a 
mennyit  eggyszerre  föltesznek  a  guzsalyra  v. 
rokkára). 

[GUGGYAN]. 

még-guggyan:  meglapul  (Rábaköz,  Beö-Sár- 
kány  Nyr.  XVin.143). 

GUGYI:  [tréf.]  1.  pálinka  (Veszprém  Nyr.  IX. 
282;  Somogy  m.  Sándor  József;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.285;  Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor; 
Nagy-Kálló  Nyr.  Xn.430;  Nagyvárad  Nyr.  XVI. 
572;  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.302; 
Tsz.);  2.  a  lehető  legjobb  pálinka  (Nógrád  m. 
Tolmács  Nyr.  XVI.46y;  3.  a  pálinkának  rossz 
utolja,  alja  (Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m. 
Vadr.) ;  4.  a  pálinkának  kifőzött  szilva  moslékja 
(Székelyföld  Kriza);  5.  bagó-lé  (a  pipában) 
(Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.94;  Somogy 
m.  Sándor  József)  [vö.  gurgyis,  2.  gügyü]. 

GUGYIZ[-IK  ?]  (gugyizni) :  pálinkát  iszik  (Veszp- 
rém Nyr.  IX.282). 

GUGYOR:  teknő-forma  völgy  v.  árok  (Bala- 
ton mell.  Tsz.;  Horváth  Zsigmond  1839). 


GüGYOROD-IK:  leguggol  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
45)  [vö.  kutyorod-ik]. 

GUGYULLÓ:  kunyhó  (Félegyháza  Nyr.  IV. 
559). 

1.  GUJA  {gulya):  1.  farkatlan,  kurtafarkú. 
Guja  tyúk  (gulya  tyúk)  (Mármaros  m.  Nyr.  IV. 
88 ;  Bánffy-Hunyad  Nyr.  Xn.379 ;  Segesvár  Nyr. 
IX.44;  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván;  Erdövidók 
Nyr.  XX.567 ;  Csík  m.  Győrffy  Iván) ;  2.  szarvat- 
lan.  Guja  kecske  v.  juh  (Maros-Torda  m.  Nyr. 
XX.567)  [vö.  gujac,  guji]. 

2.  GUJA  {gulja,  gulya):  1.  répa,  sárgarépa 
(Brassó- m.  Hétfalu  MNy.  V.346;  Nyr.  XVI.478; 
Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.476);  2.  henger-  v. 
teke-alakú  fadarab,  a  melyet  a  játszó  gyerme- 
kek a  balkezükkel  földobnak  s  a  jobb  kezükbe 
fogott  ütőfával  kiütnek  (Székelyföld  Tsz.;  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.;  MNy. 
VI.244;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Erdővidék  Nyr.  XX.567);  3.  ütés  okozta  daga- 
nat (a  fejen)  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.244;  Csík  m.  Csík-Várdótfalva 
Péter  János). 

GUJAC:  tollatlan  madárfi  (Dráva  mell.  Nyr. 
V.423)  [vö.  1.  guja]. 

GUJÁZ  iguljázni) :  gujával  [vö.  2.  guja  2.] 
játszik  (Székelyföld  Tsz.  143b;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Tsz.  143b ;  Vadr.). 

GUJÁZ-IK  (gujádz-ik):  dagad  (ütéstől)  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Kiss  Mihály).  Akkorát  gujázott, 
mint  a  kujakom  (Háromszék  m.  Vadr.). 

fel-gujázik  {fel-gujádzik,  fel-gulyádzik) :  földa- 
gad (ütéstől)  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.244;  Nyr.  IX.424).  Felgujázott 
V.  felgujádzott  a  fejem  (Székelyföld  Tsz. ;  Kriza ; 
Háromszék  m.  Vadr.;  Csík  m.  Csík-Várdótfalva 
Péter  János)  [vö.  fé-gusádzik], 

[GUJÁSODIK]. 

föl-gujásodik:  földagad  (ütéstől)  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.244). 

GUJBI:  kabát  (Beszterce-Naszód  m.  Zselyk 
Nyr.  XVni.576). 

GUJI:  farkatlan,  kurtafarkú.  Guji  tyúk  (Há- 
romszék m.  Nyr.  III.324;  Kiss  Mihály)  [vö. 
1.  guja]. 

GUJUL :  szakadozva  beszél  (Udvarhely  m. 
Korond  ifj.  Felméri  Lajos). 

GÚLA  {guja  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.66 ;  gulya 
kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.136).  Gujába  raktuk  a 
fegyvert.  Gulyába  rakni  a  fegyvert  (i.  h.). 

GULASZTRA  (Szatmár  vid.  Tsz.;  Kapnik- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.374;  gulászta  Nagy-Kúu- 
ság  Nyr.  XVI.285;  Debrecen  Nyr.  Vn.l89;  Szat- 
már m.  Nyr.  XI.284;  gulasztra  Szabolcs  m.  Kis- 


729 


GULYI— GÚNYA 


GÚNYA— GURDAJ 


730 


Besenyőd  Nyr.  IX.136;  gujesztra,  gulesztra  Zemp- 
lén m.  Tállya  Nyr.  IV.477;  gurdszka,  gurdszta 
Abaúj  m.  Beret  Nyr.  III.523 ;  gurdszta  Csongrád 
m.  Szentes  Nyr.  VIIL187;  Tisza-Sz.Imre  Nyr. 
X.329;  Borsod  m.  Nyr.  XVIII.514 ;  Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  11.374;  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva 
Nyr.  XV.336;  gurázda  Borsod  m.  Nyr.  XVIII. 
568;  kurászló  Bukovina  Nyr.  VI.472;  kurásztra 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.198;  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  X.326):  az  a  rosszízű  súrú 
tej,  a  melyet  a  tehén  a  megborjazása  utáni  na- 
pokban ad. 

[GULYI]. 

gulyi-fa:  kukorica-csősz  ágasfája,  a  melyre 
fölhágva  az  egész  földet  áttekinti  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

GUMI :  [tréf.]  szar  (Nógrád  m.  Fabó  András 
1841). 

GUNÁR  (ganár  Székelyföld  Győrffy  Iván ; 
Udvarhely  m.  Vadr.;  Kriza;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.215;  NyK.  IIL3;  Háromszék  m.,  Erdővidék 
Vadr.  146;  Csík  m.  MNy.  VI.376;  gunyár  Vas 
m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXn.144;. 

gunár-nyak  {gúndr-nyak  Szatmár-Németi  Nyr. 
XIV.278):  1.  gúndr-nyak:  a  levágott  marha  há- 
tulsó lábának  az  a  része,  a  melynél  fogva 
szegre  v.  ösztörúre  fölakasztják  (Szatmár-Németi 
Nyr.  XIV.278);  2.  gunár-nyak:  kalács-  v.  rétes- 
féle sült  tészta  (,kétágú  sült  kalács'  Gömör  m. 
Tsz. ;  ,rétes-alakba,  még  pedig  csiga-alakúan  v. 
hullám-alakba  összehajtogatott  tészta*  Gömör  m. 
P.-Balog  Nyr.  XXII.432). 

[GUNÁROZ-IK],  GANÁROZ-IK  (gandrozni) : 
gunárral  párosodik  (a  lúd)   (Székelyföld   Tsz.). 

GUNCSÁ,  GUNDSÁ :  1.  guncsá :  fagömb,  teke 
(Gömör  m.  Runya  Nyr.  XXII.287);  2.  gundsá: 
csomó.  Né  húzogázsd  dzt  á  gundsdt,  mer  kibom- 
lik á  béréznd,  oszt  nem  tok  szönyi  (Palócság  Nyr. 
XXn.575)  [vö.  godzsa]. 

1.  GÚNYA  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VHI. 
187;  Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.187;  Palóc- 
ság Nyr.  XXI.507;  XXn.35;  IpolyWölgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVL476;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X. 
88;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János;  Szolnok- 
Doboka  m.  Malom  Muzsi  János;  Székelyföld 
Kriza;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldi- 
zsár; hunyd  Gömör  m.  Nyr.  XVin.456;  gúnya 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
VIII.85;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX.576;  Hont  m. 
Nyr.  VI.232;  XVin.430;  Gömör  m.  Tsz.;  Nyr. 
XXn.432;  Kassa  vid.  Nyr.  XVIII.431 ;  Szatmár 
vid.  Tsz.;  Székelyföld  Tsz.;  Arany-Gyulai  NGy. 
ni.22;  Udvarhely  m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.140; 
Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283 ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  Gyergyó 
vid.  Kiss  Mihály;  hunya  Heves  m.  Sirok  Nyr. 
VIII.567;  Nógrád  m.  Borbás  Vince;  Gömör  m. 
Balog,  Radnót  Nyr.  XXII.480):  1.  hunyd,  gúnya, 
gúnya:  ruha  (i.  h.);  2.  hunya:  kabát  (Gömör  m. 
Radnót  Nyr.  XXII.480);   3.   hunya:   nadrág,  vá- 

SZINNYKI:  MAGYAR  TÁJSZÓTÁR. 


szonnadrág  (kukorica-nadrág)  (Gömör  m.  Balog 
Nyr.  XXII.480 ;  Nógrád  m.  Borbás  Vince ;  Heves 
m.  Sirok  Nyr.  VnL567;. 

2.  GÚNYA :  lomha,  hanyag  (Ipoly  völgye. 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476)  [vö.  gúnyóskod-ik]. 

GUNYAC  (Török-Becse  Nyr.  IX.92;  gunydc 
Palócság  Tsz.):  paraszt-szűr. 

GUNYÁSZKOD-IK  (gunydszkodni) :  ruházko- 
dik (Kassa  vid.  Nyr.  XVin.431). 

[GUNYÁZ]. 

fel-gunyáz:  fölruház  (Székelyföld  Tsz.). 

[GUNNYAD]. 

el-gunnyad:  elkábul,  elbódul,  elájul.  Úgy  po- 
fon ütlek,  hogy  elgunnyadsz  tüle  (Komárom 
Király  Pál). 

GUNNYASZKOD-IK :  magát  összehúzva  eggy 
helyben  ül  (a  kinek  vmi  baja  van)  (Szeged 
Sümeghy  Pál  1841).  Hol  van  Anus?  —  Ott  guny- 
nyaszkodik  a  kemencénél  (Kassa  vid.  Nyr.  XVIII. 
431). 

GUNNYASZT  (Alföld  Nyr.  Xin.479;  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Kassa  vid.  Nyr. 
XVn.238;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238;  Szé- 
kelyföld Kriza;  gunyaszt  Háromszék  m.  Vadr.; 
gúnyaszt  Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430;  gunnyaszt 
Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839;  Háromszék 
m.  Nyr.  XVin.239) :  1.  gunnyaszt,  gúnyaszt,  gúny- 
nyaszt:  cv  (Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839; 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Nagy-Kálló 
Nyr.  XII.430).  Ott  gunnyaszt  a  kemencénél  (Kassa 
vid.  Nyr.  XVII.238).  De  gunnyaszt  az  a  liba; 
talán  beteg  ?  (Alföld  Nyr.  XIII.479).  N&m  mengyen 
ü  egy  lípist  se  a  háztul;  ott  benn  gunnyaszt, 
mintha  csak  mindig  az  óravire  folyník  (Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.238);  2.  gunyaszt,  gunnyaszt, 
gunnyaszt:  szundikál, bóbiskol  (Székelyföld  Kriza; 
Háromszék  m.  Vadr.;  Nyr.  XVIII.239)  [vö.  gor- 
nyaszt], 

1.  GÚNYOL  {M-ginyol  Csallóköz  Nyr.  1.278). 

2.  GXJNYOL:  összegyúr,  gondatlanul  v.  kímé- 
letlenül visel,  szaggat  (ruhát)  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

GÚNYÓSKOD-IZ  [?]:  lomháskodik  (Ipoly  völ- 
gye.  Kővár  vid.   Nyr.   XVI.476)   [vö.  2.  gúnya], 

GURBANCS :  ágas-bogas  száraz  fatuskó  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

GURCSI:  gömbölyű  gomb  (Nógrád  m.  Nyr. 
IV.94). 

gurei-gomb:  cm  (Somogy  m.  Sándor  József). 

GURDAJ  (Szatmár  vid.  Nyr.  Vin.523;  Szat- 
már m.  Kömörő  Nyr.  XII.564 ;  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Győrffy  Iván;  gurdaly  Bodrogköz,  Szat- 
már vid.  Tsz.;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XXI.329 ;  Székelyföld,  Háromszék  m.  Tsz. ;  gurdé 

47 


731 


GURDALY08— GURGULA 


GURGULÁZ— GURIGÁZ 


732 


XV.45;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVL285;  gurgulya 
Soprony  m.  Hegykő  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
Szeged  Tsz.;  Hont  m.  Nyr.  VL232;  hely  nélkül 
Arany-Gyulai  NGy.  L103):  1.  gurgula,  gurgulya: 
henger,  fahenger  (a  melyet  szántáskor  a  hantok 
zúzására  használnak)  (Dunántúl  Bódiss  Jusztin; 
Rábaköz  Nyr.  XI.  190;  Vas  m.  Ságh  Kresznerics 
F.  Szótár  1.197;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
in.l82;  Vn.525;  Baranya-Sz.Lőrinc  Nyr.  XVH. 
335;  Szeged  Tsz.);  2.  gurguja,  gurgula,  gurgulya: 
(hengeralakú)  fa-sótartó  (Zala  m.  Nyr.  11.427; 
Bódiss  Jusztin;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45;  hely 
nélkül  Arany-Gyulai  NGy.  1.103);  3.  gurgula: 
orsó  cérna  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.190); 
4.  gurgula:  csőalakúra  összegöngyölített  ostya 
(Csallóköz  Nyr.  1.278);  5.  gurgolyó:  hengeralakú 
szalmafonat  (Udvarhely  m.  Kőrispatak  Nyr.  IX. 
236);  6.  gurguja,  gurgulya:  kerék-alakú  játék- 
szer, a  melyet  a  gyermek  ide-oda  gurít  (Nagy 
Kunság  Nyr.  XVI.285;  Hont  m.  Nyr.  VI.232); 
7.  gurgula:  karika  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
190);  8.  gurgula:  a  cserfa  gömbölyű  gyümölcse 
(Vas  m.  Répce-Sz. György  Nyr.  XVIII.526) ;  9.  gur- 
gulya: gömbölyű  kő  (nehezék)  a  gy almon  (Sop- 
rony m.  Hegykő  Hermán  0.  Halászat  K.). 

gurgula-madár :  sündisznó  (Göcsej  Nyr.  V.35). 

gurgula-szgmű :  a  kinek  nagy  a  szeme  fehére 
(Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin). 

1.  GURGULÁZ  {gurgulyáz  Hont  m.  Ipolyság 
Nyr.  XIX.45) :  1.  hengerel  (Somogy  m.  Nyr.  XI. 
39;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VII.525);  2. 
gurít  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.190);  3.  gur- 
gulával  játszik  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45 ; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

2.  GURGULÁZ:  torkát  öblögeti,  gargarizál 
(Balaton  mell.  Tsz. ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

GURGYÉSZ :  viskó,  rozzant  ház  (Székesfehér- 
vár Nyr.  VII.  139)  [vö.  gurgyó\. 

GURGYINGOS :  összekuszált,  összebonyoló- 
dott (cérna,  fonál,  kötél)  (Kecskemét  Király  Pál). 

GURGYIS:  ittas  (Heves  m.  Névtelen  1840) 
[vö.  gugyi]. 

GURGYÓ :  viskó,  cigányputri  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek)  [vö.  gurdon,  gurgyé'sz], 

GURIGA:  1.  henger-,  kerék-  v.  golyó-alakú 
játékszer,  a  melyet  a  gyermek  ide-oda  gurít 
(Tata  Matusik  Nep.  János  1839;  Alföld  Nyr.  XHI. 
479;  Kecskemét  Nyr.  Vn.376;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek) ;  2.  karika  (Tata  Matusik  Nep.  Já- 
nos 1839;  Eger  Nyr.  XXI.307.  310;  XXII.35; 
Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.44). 

GURIGÁL  (gurigám) :  gurigával  játszik,  golyó- 
zik (Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Kecskemét  Nyr. 
Vn.376). 

GURGULA    {gurgolyó   Udvarhely    m.    Kőris-  1       GURIGÁZ:  cv  (Alföld  Nyr.  Xni.479;  Kecske- 
patak Nyr.  IX.236;  gurguja  Kis-Kún-Halas  Nyr.  |  mét  Nyr.  VII.376). 


Szatmár  m.  Kömörő  Nyr.  XII.564;  Szilágy  m. 
Nyr.  IX.477;  Zilah  Nyr.  XIV.333;  Szolnok-Do- 
boka m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII.429;  Székely- 
föld Kassai  J.  Szókönyv  11.297;  Tsz.  [itt  gurde 
hiba;  vö.  Gyarmathi  S.  Vocabularium  98.];  gur- 
déj  Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr. 
500b ;  gurduly  [?]  Bodrogköz  Kassai  J.  Szókönyv 
11.297) :  mindenféle  magasra  nőtt  és  összeguban- 
cosodott  kórós  burján  [vö.  gordon,  gurdancs]. 

GURDALYOS:  mindenféle  magasra  nőtt  és 
összegubancosodott  kórós  burjánnal  benőtt  hely. 
Ott  a  gurdalyosba  vert  fiszket  a  filemile  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.329). 

GURDANCS  =  gurdaj  (Székelyföld  Kriza, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.). 

GURDÉLY:  marha  nyelve  alatt  levő  seb  (Sá- 
toralja-Ujhely  Nyr.  XVI.43). 

GURDON:  szalmakazal  aljában  hagyott  üreg, 
a  melybe  eggyetmást  (pl.  szerszámokat)  eltesz- 
nek (Győr  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.190)  [vö. 
gurgyó]. 

GURGÁCS:  gömbölyű  (Bars  m.  Léva  Czim 
mermann  János). 

GURGADOZ:  görgedez,  gurul  (pl.  cseppekben 
a  verejték)  (Balaton  mell.  Tsz.).  Mire  a  doktor 
megírkezett,  a  víz  csak  úgy  gurgadozott  rúla  (Fe- 
hér m.  Iváncsa  Nyr.  XVI.334). 

GURGAT:  gurít,  hengerít  (pl.  hordót)  (Bara- 
nya m.  Ormányság  Nyr.  Vn.525)  [vö.  görget]. 

le-gurgat:  legurít.  Mintha  legurgatták  vóna, 
ugy  éverte  a  jég  a  fődet  (Soprony  m.  Kisfalud, 
Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.335). 

GÜRGATÓ  (Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr. 
XVH.  384 ;  Vas  m.  Sárvár,  Veszprém  m.  Somló- 
Vásárhely  Bódiss  Jusztin;  gurgatuó  Soprony  m. 
Nyr.  V.425):  henger  (pl.  vékonyabb  fahenger, 
a  melynek  segítségével  a  malomkövet  a  helyére 
mozdítják)  [vö.  görgető]. 

GURGIT:  gurít  (Balaton  mell.  Nyr.  IV.37). 
Alá  gurgitottak  ég  gojót  az  ágy  alá  (Veszprém 
m.  Csetény  Nyr.  XVIII.285). 

GURGÓ  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.575 ; 
gurgu  Vas  m.  Őrség  MNy.  V.78):  henger,  fa- 
henger [vö.  görgő]. 

GURGÓZ:  hengerez  (földet)  (Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  XV.575). 

GURGUC:  görbe.  Gurguc  penna  (Nagy-Kálló 
Nyr.  Xn.430). 

GURGUL:  gurul  (Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  IX.283;  Tolna  ra.  Paks  Nyr.  n.430). 

lö-gurgul :  legurul  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII. 
384). 


733 


GURIGAZ-IK-^ÖUSZTONYOS 


GUSZTONYOZ— GUZI 


734 


GURIGÁZ-IK:  gurul,  hengeredik  (Szolnok- 
Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIII.33J). 

GUBÍTGAT  {gurigát  Eger  Nyr.  XXI.361). 

GüROG;  gurul  (Vas  m.  Őrség  Tsz.)  [vö. 
2.  görög]. 

le-gurog ;  legurul,  ügy  fölbástolta  ászt  a  krum- 
lit,  hogy  maj  mind  legurog  (Zala  m.  Nyr.  XVII. 
137). 

GUBJRAN:  gördül  (Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek). 

GURUL  {guril  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  V. 
220;  karú  Heves  m.  Sírok  Nyr.  III.38;  karúi 
Karancs  vid.  Nyr.  XXII.48). 

OUSA   igussa   Moldvai    csáng.    Nyr.    X.203): 

1.  gusa,  gussa:  golyva,  nyakdaganat  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.329;  Kolozsvár  vid., 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos,  Enyed  Nyr.  XX. 
568;  Székelyföld  Nyr.  XX.567.  568;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.;  Nyr.  V.36; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Erdővidék? 
Nyr.  XX.568;  Csík  m.  Nyr.  Vn.l39;  Csik-Sz.- 
György  Nyr.  X.330;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.203); 

2.  gusa:  begy.  Jól  lakott  a  tyúk,  me  nagy  a  gu- 
sája  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XX. 
568).  Na  te,  most  ugyancsak  ugyan  megtömted 
ászt  a  vastag  gusádat,  ugy-i !  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XXI.329). 

GUSÁL :  meggolyváaodik.  Gusálnak  a  juhok 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Csík  m.  Nyr.  Vn.l39). 

[GUSÁSOD-IK]. 

mgg-gusásodik :  meggolyvásodik  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

GUSÁZ-IK  (gusádz-ik) :  meggolyvásodik,  csomó 
támad  a  nyakán  (marhának,  sertésnek,  juhnak) 
(Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály). 

fé-gusádEÍk:  földagad,  ügy  megütték  egy  bot- 
tal a  fejit,  hogy  ahV  a  hejhe  fégusádzott  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván)  [vö.  fel-gujázik]. 

ki-gusázik:  kigolyvásodik.  A  káposztám  [így] 
mind   kigusázott  (Szolnok-Doboka   m.    Domokos 

Nyr.  XX.568). 

GUSZTÁL:  bírál  (Mezőtúr  Nyr.  X.478). 

GUSZTONY  {guszton  Csongrád  és  Heves  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.308):  szeges-végű  bot,  a 
mellyel  a  csontkorcsolyán  korcsolyázó  magát  a 
jégen  tovább-tovább  hajtja  (Csongrád  m.  Mind- 
szent Kis  Sándor ;  Szeged  Tsz. ;  Nyr.  11.378 ; 
Vn.235). 

[GUSZTONYOS]. 

guBztonyos-bot:  cv  (Szeged  Tsz.  145a). 

gusBtonyos-korcsija :  lólábszárcsontból  való 
korcsolya,  a  melyen  gusztony  segítségével  kor- 
csolyáznak (Szeged  Nyr.  VII.236). 


GUSZTONYOZ  (Szeged  Tsz  145a;  kusztonoz 
Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424;  kusztonyoz  Békés 
m.  Sárrét  Nagy  Sándor):  1.  gusztonyoz:  szurkál. 
Meg  gusztony  ózta  (Szeged  Tsz.  145a);  2.  kuszto- 
nyoz: ösztönöz,  ösztökél  (Békés  m.  Sárrét  Nagy 
Sándor);  3.  kusztonoz:  ingerel  (Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  VI.424). 

GUTA  (grwí  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
gút  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Há- 
romszék m.  Nyr.  V.36;  gutta  Szilágy  m.  Tas- 
nád  Nyr.  VI.474;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Udvarhely  m.  Vadr.  93).  Megütte  a  gut 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Grút  ütte 
(Csík  m.  Nyr.  VII.  139).  Tálam  biz  a  gút  mégütté 
(Udvarhely  m.  Vadr.  93)^  Üsse  a  gút!  (Székely- 
föld, Havasalja  Kriza).  Ó,  hogy  a  gút  üsse  meg! 
(Háromszék  m.  Vadr.  367).  Mi  az  isten  gúttya 
beszélni  valód  van  annyi?  (Háromszék  m.  Vadr. 
357). 

GUV AD,  KUVAD  (guvad  Segesvár  Nyr.  IX. 
44;  Székelyföld  Nyr.  U.427;  V.377;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Kriza;  Háromszék 
m.  Vadr.;  kuvad  Székelyföld  Tsz.;  NyK.  X.333; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.;  Csík  m. 
MNy.  VI.373;  Nyr.  Vn.331):  1.  guvad,  kuvad: 
hámlik,  lehámlik,  leválik  (fa  kérge,  gyümölcs 
tokja,  vakolat  a  falról)  (Segesvár  Nyr.  IX.44; 
Háromszék  m.  Vadr.;  Kiss  Mihály;  Csík  m. 
MNy.  VI.373;  Nyr.  VII.331).  Érett  dió  könnyen 
guvad  (Székelyföld  Győrffy  Iván).  Guvad  a  kard 
magától:  kijő  a  hüvelyéből  (Székelyföld  Nyr.  V. 
377);  2.  guvad:  dülled  (Székelyföld  Nyr.  11.427; 
Udvarhely  m.  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.)  [vö. 
duvad\. 

fel-kuvad:  fölválik  (a  kenyér  héja)  (Székely- 
föld Tsz.;  NyK.  X.333J. 

le-guvad,  le-kuvad:  lehámlik,  leválik  (fa 
kérge,  vakolat  a  falról,  bőr  a  testről)  (Székely- 
föld Tsz.;  NyK.  X.333;  Kiss  Mihály).  Oan  erős- 
sen  megköte  az  apró,  hogy  mikó  gyógyúni  kezdett, 
min  leguvadt  a  bőre  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[GUV ADÓZ],  KUVADOZ:  hámlik,  lehámlik, 
leválik  (Székelyföld  Tsz.  228b;  Háromszék  m. 
Kiss  Mihály;  Csík  m.  Nyr.  VII.331).  Kuvadoz  a 
szántás :  fölpattog  (mikor  száraz  a  föld)  (Székely- 
föld NyK.  X.333;  Háromszék  m.  Vadr.  506b; 
Kiss  Mihály). 

[GUVADT]. 

guvadt-szemű:  kidülledt  szemű,  meredt  szemű 
(Marosvásárhely  Nyr.  IX.428;  Székely  István; 
Háromszék  m.  Vadr.  500b;  Király  Pál). 

GUV  ÁSZT  {kuvaszt  Székelyföld  Tsz.;  Kiss 
Mihály):  hánt  (Segesvár  Nyr.  IX.44;  Nyr.  II. 
427;  Kiss  Mihály)  [vö.  duvaszt], 

ki-guvaszt :  meghánt,  héjából  v.  burkából  ki- 
fejt. Ügyejj  te,  mett  kiguvasztalak  a  börödbül: 
megnyúzlak  (Háromszék  m.  Király  Pál). 


[GUZI]. 


417* 


735 


GUZMAL— GUZSALYOS 


GUZSALYOSKOD-IK— GUZSOL        736 


guzi-buzi:  mindenféle  lim-lom,  ringy-rongy, 
cók-mók  (Vác  Czech  János  1840). 

[GUZMÁL]. 

össze-guzmál :  összekuszál  (pl,  cérnát)  (Mező- 
túr Nyr.  IX.183). 

GÜZMOL :  nyámmogva  eszik  (a  fogatlan  em- 
ber, nem  tudván  rágni)  (Szeged  Tsz.)  [vö.  güz- 
möt\. 

[GÚZS], 

gúzs-élet:  fáradságos,  sok  bajlódással,  veszöd- 
séggel,  nehéz  munkával  járó  élet.  Gúzs-élet  ez 
a  miénk;  gúzsnál  es  gúzsabb  (Háromszék  m.  Nyr. 
IV.554)  [vö.  gúzsl-ik,  gúzslód-ik,  gúzsolj. 

GÚZSA:  1.  összehúzódott,  összezsugorodott, 
összegörnyedt  (Győr  m.,  Bácska  Bódiss  Jusztin) ; 
2.  rövidnyakú  [?]  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.308;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

GÚZSADT  (Balaton  mell.  Tsz.;  gnzsadt  Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.  145a;  guzzsadt  Zala  m., 
Komárom  m.  Csém  Bódiss  Jusztin):  görnyedt, 
görbe. 

guzsadt-nyaku :  rövidnyakú  [?]  (Vas  m.  Ke- 
menesalja Tsz.  145a). 

GUZSALY  {guzsa-hét  Győr  vid.  Nyr.  IX.286). 
Egy  gusaly  [olv.  guzsaj]  túró:  eggy  fertály  túró 
(Székelyföld  Nyr.  VIII.463;  tkp.  talán  annyi 
túró,  a  mennyiért  eggy  guzsaly  kendert  v. 
gyapjút  lefonnak  (T.  Nagy  Imre). 

guzsa-hét :  az  OcwZi-vasárnap  után  következő 
böjti  hét  (Győr  vid.  Nyr.  IX.286). 

guzsaj-üuő :  őszike,  őszi  kikirics  (Székelyföld 
Kriza). 

guzsajüuő-fú :  cv  (Székelyföld  Győrfify  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.  373).  Élé  lehet  venni  a  gu- 
zsajat,  met  kijött  a  guzsajüllö-fü  (Háromszék  m. 
Vadr.  501a). 

guzsal-vasárnap :  a  I/aeíare- vasárnap  (Keszt- 
hely vid.  Csaplár  Benedek). 

guzsaj -virág  =  guzsajüllö-fü  (Háromszék  m. 
Vadr.  500b). 

[GUZSALYCSA]  {guzálcá,  guzálcái^s.  Szlavónia 
Nyr.  V.61):  guzsaly,  guzsalyka. 

GUZSALYOS  {guzsaj OS :  —  guzsaj as  Udvar- 
hely m.  Nyr.  IV.480;  Vadr.  17;  Győrffy  Iván; 
guzsas  Bukovina  Nyr.  VI.472):  1„  guzsalyos,  gu- 
zsajos,  guzsaj  as :  fonóház,  fonóka  (Székelyföld 
Kőváry  László  1842;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.480; 
Vadr.  17;  Erdővidék  Tsz.;  Csík  m.  Altorja  Ki- 
rály Pál).  Miklós  úrfi  gondolkodik,  guzsajasba 
szándékozik  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.480).  Este 
guzsajasba  én  é'ccör  émöntem  (Udvarhely  m.  Vadr. 
17).  Guzsalyosba  (guzsajosba)  jár:  a  fonóba  a 
leányokhoz  enyelegni,  szerelmeskedni  jár  (Szé- 
kelyföld Nyr.  V.377;  Háromszék  m.   Nyr.   IV. 


427;  VI.473;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos); 
2.  guzsalyos,  guzsajos,  guzsajas,  guzsas:  fonóba 
járó  legény,  szerető  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  V. 
221;  Győrfify  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.;  Nyr. 
VI.473;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.278;  Bukovina  Nyr.  VI. 
472). 

GÜZSALYOSKOD-IK  (Székelyföld  Tsz.  145a; 
guzsaj askod-ik  Háromszék  m..  Erdővidék  Vadr. 
179;  Győrffy  Iván;  guzsoskod-ik  Háromszék  m. 
Dézsi  Mihály) :  a  fonóba  a  leányokhoz  enyelegni, 
szerelmeskedni  jár. 

[GÜZSALYOSKODÁS],     GÜZSAJASKODÁS : 

szerelmeskedés.  Ugyancsak  reád  ért  a  guzsaj as- 
kodás!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

GÚZSBA  {gúzsba  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  II. 
477):  üstfa,  üstrúd,  szolgafa  (üsttartó  fa,  a  melyre 
az  üstöt  a  tűz  fölé  akasztják)  (Székelyföld  Tsz. ; 
Csík  m.  Tsz.;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478; 
Király  Pál).  Fordicsd  a  guzsbát,  hogy  tegyem  fél 
az  üstöt  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.478). 

[GUZSBÓT],  GUSBÓT:  turbolya  (Vasm.  Tsz.). 

[GUZSGYE],  GUSGYE :  szilva-aszaló  [?]  (Szat- 
már  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.334). 

GÚZSL-IK  (Vas  m.  Ságh  Kresznerics  F.  Szó- 
tár 1.198;  guzsl-ik  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
guzslavá  Baranya  m.   Ormányság  Nyr.  IX.285): 

1.  gúzsl-ik:  gúzzsá  csavarodik  (Vas  m.  Ságh 
Kresznerics  P.  Szótár  1.198);  2.  guzsl-ik:  szét- 
bomlik,  kibomlik  [?].  Má  mög  etörött  az  a  korbács- 
nyél? —  Nem  törött,  csak  guzslani  kezdett  (Ba- 
ranya m.  Ormányság  Nyr.  IX.285);  3.  guzsl-ik: 
bajlódik,  vesződik,  kínlódik,  csigázódik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály)  [vö.  gúzs-élet,  gúzslód-ik]. 

öszve-gúzslik :  gúzzsá  csavarodik  (Vas  m. 
Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  1.198). 

GUZSLÁS:  1.  gúzzsal  való  kötés  (Háromszék 
m.  Vadr.);  2.  elcsigázás  (Háromszék  m.  Vadr.). 

GÚZSLÓD-IK  {guzslód-ik;  —  gúzsolód-ik  (Há- 
romszék m.  Nyr.  IV.554):  bajlódik,  vesződik, 
kínlódik,  csigázza  magát,  töri  magát  (Székely- 
föld Kiss  Mihály,  Andrássy  Antal  1843,  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.472;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.328;  Vadr.  501a;  Győrffy  Iván). 
Örökké  gúzsojja  cseléggyit,  marháját;  maga  es 
eleget  gúzsolódik  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.554; 
vö.  uo.  Ha  még  es  ennyit  kell  dolgoznom,  gúzzsé 
válom.  Úgy  esszerontottam  magamot,  mintha  gúzs- 
nak megfacsartak  vóna)   [vö.   gúzs-élet,  gúzsl-ik]. 

GUZSLOTT :  elcsigázott.  Guzslott  marha  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.328;  Győrffy  Iván). 

elguzslott:  cvs.  Elguzslott  marha  (Háromszék 
m.  Vadr.  501a). 

GÚZSOL  (guzsol):  1.  kíméletlenül  össze-vissza 
csavar,  gyúr  (ruhát,  kelmét)  (Nagy-Kálló  Nyr. 
XII.429;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.236) ; 

2.  munkával  elcsigáz.   Örökké   gúzsojja   cselégy- 


737 


GUZSORIT— GÜBÜL 


GÜBŰLÖ— GÜLÜ 


738 


gyit,  marháját  (Háromszék  ra.  Nyr.  IV.554),  Van 
tehene,  két  tinója,  szegénkéköt  csak  gúzsőja  (Ud- 
varhely m,  Vadr.  71). 

el-guzsol:  elcsigáz.  A  sok  szántássá  mind  éguzs- 
lotta  az  ökreit  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

GUZSORIT:  összecsavarít,  összehúz  (görcs), 
összezsugorít  (Háromszék  m.  MNy.  VI.329 ;  Vadr. 
500b)  [vö.  gözsörit,  zsugorít], 

essze-guzsorit :  cv).  A  nagy  görcs  egésszen  essze- 
guzsoritotta  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

GUZSOROD-IK:  zsugorodik,  összehúzódik 
(Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.140;  Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  in.229;  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.328;  Győrffy  Iván;  Erdő- 
vidék Nyr.  IX.42)  [vö.  gözsöröd-ik,   zsugorod-ik]. 

GUZSOROG  (kuzsorog  Békés  m.  Új-Kigyós 
Nyr.  IV.233):  1.  guzsorog :  görnyedez  (hasfájás 
miatt)  (Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.358;  Vadr.  500b);  2.  kuzsorog:  kucorog.  Fő- 
néz  a  fára,  ott  kuzsorog  egy  vén  banya  (Békés 
m.  Új-Kigyós  Nyr.  IV.233)  [vö.  gözsörög], 

GÜBŰ  (göbü  Székelyföld  Andrássy  Antal  1843 ; 
gübü  Székelyföld  Hermán  0.  Halászat  K.  789a ; 
Erdővidék  Nyr.  XX.528) :  h  bunkós-végú  rúd,  a 
mellyel  a  halászok  a  vizet  zavarva  a  halakat 
rejtekhelyükből  kiriasztják  és  a  háló  felé  hajt- 
ják (Székelyföld  Tsz.;  Hermán  0.  Halászat  K. 
789a;  Andrássy  Antal  1843,  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  NyK.  III.12;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Erdövidék  Nyr.  XX.528;  Csík  m. 
Kóródy  Miklós) ;  2.  köpülőfa,  tejverő-fa  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.329;  NyK.  in.l2;  Vadr.;  Győrffy 
Iván);  3.  mocskos  lé,  moslék  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.329 ;  Vadr. ;  Győrffy  Iván) ;  4.  mocskos, 
ronda,  szennyes,  piszkos  (Székelyföld  Tsz.;  NyK. 
X.329;  Nyr.  Vin.462;  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  Vadr.;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván)  [vö.  1.  göbe, 
gubül\. 

gübü-fa:  bunkós-végű  rúd,  a  mellyel  a  halá- 
szok a  vizet  zavarva  a  halakat  rejtekhelyükből 
kiriasztják  és  a  háló  felé  hajtják  (Székelyföld 
NyK.  X.329;  Háromszék  m.  Vadr.  501a). 


gübü-fészek : 

Mihály). 


piszokfészek  (Székelyföld  Kiss 


gübü-juk  (gübü-juk):  lék,  a  melyen  a  halhajtó 
rudat  bedugva,  a  halat  kergetik  (Háromszék  m. 
Uzon  Nyr.  VIII.383;  Hermán  0.  Halászat  K.). 

gübü-ló :  mocskos  lé,  moslék  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

gübü-rúd  =  gübü-fa  (Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  VIII.383). 

GÜBŰL  {meg-göbűl  Székelyföld  Nyr.  Vin.463 ; 
güböl  Háromszék  m.  Nyr.  V.36;  gübül  Három- 
szék m.  Vadr.  501a;  Erdővidék  Hermán  0. 
Halászat  K.):  1.  a  bunkós-végú  halhajtó  rúddal  a 
vizet  zavarva  a  halakat  rejtekhelyükből  ki- 
riasztja (Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály ;  Három- 


szék m.  Tsz.;  Nyr.  V.36;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos ;  Erdővidék  Nyr.  XX.528 ;  Hermán 
0.  Halászat  K.) ;  2.  köpül  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.329;  Vadr."  501a);  3.  pancsol,  vájkál  vmiben 
(vízben,  piszkos  lében,  moslékban,  ételben)  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Nyr.  XV. 
47;  Firtosalja  Nyr.  VI.324).  Ne  gübüjj  belé  a  cse- 
berbe: ne  pancsolj  bele  (pl.  ne  mártsd  v.  mosd 
bele  a  piszkos  kezedet)  (Székelyföld  Nyr.  XX. 
528).  Addég  gühülted,  hogy  tiszta  egy  vacsok  lett 
belőle  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.41)  [vö.  göböd, 
köpül]. 

meg-göbűl  =  gübül  1 .  Meggöbülte  a  göbét,  ha- 
lat mégse  fogott  (Székelyföld  Nyr.  VIII.463). 

őssze-gübül  {essze-gübül) :  összepiszkol.  Mind 
esszegübülted  magadot  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Mint  összegübülted  magad!  (Háromszék  m.  Nyr. 
XV.47). 

GÜBŰLŐ  =-  gübü-fa  (Székelyföld  Hermán  0. 
Halászat  K.  789a). 

gübülő-fa:  cv  (Székelyföld  NyK.  X.329;  Há- 
romszék m.  Vadr.  501a). 

GÜBŰLŐD-IK :  piszkol,  mocskolódik  (Három- 
szék m.  Kiss  Mihály).  Te  gübü,  mit  gübülödöl 
annyit!  (Háromszék  m.  Vadr.  501a). 

GŰGŰ:  a  kenyérnek  sülés  közben  kihasadt 
és  kiduzzadt  része,  gyürkéje  (Baranya  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  11.325 ;  Király  Pál ;  Baranya  ra. 
Ormányság  Tsz. ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
190). 

1.  GÜGYŰ:  1.  a  lekaszált  rendnek  eggy  kis 
része  {=  marok;  több  ilyen  eggyütt  tesz  eggy 
kévét).  Gügyü  nem  kéve  (Marcal  mell.  Tsz.); 
2.  három-négybe  tört  és  összekötött  nádnyaláb, 
a  mekkorát  eggyszerre  dugnak  be  a  kemencébe 
(Szeged  Tsz.). 

2.  GŰGYŰ:  [tréf.]  pálinka  (Székelyföld  Tsz.) 
[vö.  gugyi]. 

GŰGYŰ  (Alföld  Erdélyi  Gyula;  Szeged  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  1.125;  Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.187;  gügyü  Szeged  Tsz.; 
gügyü  Szeged  Nyr.  1.178;  VII.235;  gügyü  Sze- 
ged Csaplár  Benedek):  házasulandók  közötti 
közbenjáró  (többnyire  asszony,  a  kit  leányké- 
rőbe V.  a  leányos  házhoz  a  vagyoni  állapot  és 
az  érzelmek  kipuhatolása  vége+t  küldenek). 

GŰGYÜL:  össze-vissza  kever,  elegyít,  pan- 
csol (Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván). 

GÜLŰ  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.187;  XXHI. 
48;  külü  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.187):  diónyi 
nagyságú  kőgolyó,  a  mellyel  a  gyermekek  ját- 
szanak. 

külü-fejü:  nagyfejű,  keményfejü  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.187). 

gülü-szömü:  nagyszemű,  bivalyszemú  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XXIII.48). 


739 


GÜLŰ— GÜRŰ 


GÜRÜC— GÜZMÖLÖD-IK 


740 


GÜLŰ:  vastag  fehér  hernyó,  a  mely  tölgy- 
fákon élősködik   (Moldva,  Klézse  Nyr.  VII.478). 

GŰLÜZ:  kőgolyóval  (gülü)  játszik  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XXIII.48). 

GŰMBESZKED-IK :  összehúzza  magát  (Fölső- 
CsallókÖz  Nyr.  VIII.333)  [vö.  gubbaszkod-ik,  göb- 
beszked-ik]. 

GŰMŐ:  darab  vmi   (Somogy  m.  Nyr.  11.376). 

GŰNYÖLŐD-IK:  kelletlenkedik,  kelletlenül 
tesz  vmit  [?].  Annyit  ne  günyölöggyél !  Günyölő- 
dik  a  munkával  (Csík  m.  Nyr.  VII.139). 

GŰNYÖLŐD-IK :  összefogódzkodik  (a  két  bir- 
kózó V.  verekedő)  (Csík  m.  Kóródy  Miklós). 

GŰBCÖL :  nagyon  erőlködik,  vmit  erőnek  ere- 
jével végbe  akar  vinni  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
285;  Szeged  vid.  Nyr.  11.44). 

GÍJtrŰ:  vizenyős  berkekben  levő  zsombék 
(Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.327)  [vö. 
görü]. 


GŰRŰC :  almacsutka  (Toroekó  Dézsi  Mihály). 

GÜTYPÜTÖL :  keverget  (Háromszék  m.  Kis- 
Borosnyó  Nyr.  XVI.47). 

GÜZMÖL:  kelletlenül,  nyámmogva  eszik, 
rágódik  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.328;  Vas 
m.  Kemenesalja,  Balaton  mell.  Tsz.)  [vö.  guz- 
mol], 

meg-güzmöl :  kelletlenül,  nyámmogva  meg- 
esz, megrág.  Majd  meggüzmölik  észt  a  szénát  is 
a  borgyuk  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III. 
141). 

GÜZMÖLŐD-IK  (Balaton  mell.  Tsz.  146a; 
Vas  m.  Kemenes  vid.  Nyr.  11.129;  Somogy  m. 
Nyr.  XIX.287;  güzmölöd-ik  Zala  m.  Tapolca  Nyr. 
X.475;  güzmölönnyi  Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  111.141):  kelletlenül,  nyámmogva  eszik, 
rágódik,  rágcsálódik,  jóllakás  után  eszeget.  Ha 
nem  eszünk  is,  komám  uram,  csak  güzmölöggyünk,  — 
azt  mondja  a  somogyi  ember-  (Vas  m.  Kemenes 
vid.  Nyr.  11.129). 


6n;-íSJu-I<;H/  \^SVívíní> 


)    .í 


(v),t:.-:\^i^    «'.'X';'J. 


„  if:^í  .(4, 


r.riTV' 


GY. 


GYAGYA  (Vas  m.  Répce-Sz.György  Nyr.  XVIII. 
526;  gyugya  Veszprém  vid.  Csaplár  Benedek): 
ostoba,  ügyefogyott  [vö.  gywngya,  gyüge]. 

GYAK-IK  (gyakni) :  baszik  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.477;  Szatmár  vid.  Nyr.  11.187; 
Ugocsa  m.  Gődényháza  Nyr.  III.371 ;  Rimaszom- 
bat Nyr.  IV.561 ;  Székelyföld  Györflfy  Iván). 

által-gyak:  átfúr  (Erdövidék  Tsz.). 

GYAKA :  meghegyezett  fa  (karó,  rúd) :  a)  he- 
gyes fáeska,  a  milyeneket  eggy-két  arasznyira 
eggymástól  a  kerítés  fölső  gerendájába  vernek, 
hogy  ne  lehessen  könnyen  bemászni  a  kertbe 
(Erdővidék  Nyr.  XX.568);  b)  hegyes  fáeska,  a 
milyeneket  az  asztag  karimájába  sűrűn  szur- 
dalnak,  hogy  a  födés-szalma  ereszét  tartsák 
(Székelyföld  Nyr.  IV.189;  Háromszék  m.  Vadr.); 
c)  hegyes  rúd,  a  milyeneket  a  csűr  hegyébe 
állítanak  (Háromszék  m.  Vadr.) ;  d)  hegyes  rúd, 
a  melyet  az  asztag  v.  a  boglya  tetejébe  szúr- 
nak (Székelyföld  Tsz. ;  Udvarhely  m.  Dézsi 
Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr.) ;  e)  szalmafödelet 
leesíptető  karó  (Székelyföld  Tsz.);  f)  szénás 
szekér  négy  szögletén  fölnyúló  nyársalakú  he- 
gyes fa,  a  melybe  szekérrakáskor  a  szögletké- 
véket belehúzzák  (Székelyföld  Nyr.  IV.189; 
Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.);  g)  szalmahordó 
hegyes  farúd,  a  melynek  közepébe  faszeg  van 
ütve  (Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidó- 
falva  Nyr.  XVIII.528) ;  h)  a  romázás  nevű  játék- 
nál használt  kurta  hegyes  fa,  a  melyet  hegyé- 
vel behajítanak  a  földbe,  hogy  aztán  a  játszók 
eggyike  más  hegyes  fával  hajítólag  kiüsse  a 
helyéből  (Háromszék  m.  MNy.VI.347)  [wö.  gyaksa]. 

GYAKÁZ :  eggy  v.  több  meghegyezett  fácskát, 
karót,  rudat  (gyaka)  üt  bele  vmibe  (pl.  asztag 
tetejébe)  (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr. 
501a). 

fel-gyakáz:  cv.  (Háromszék  m.  Vadr.  501a). 

níieg-gyakáz :  ÍS  (Háromszék  m.   Vadr.  501a). 

GYAKOR  {dakor  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530); 

1.  dakor :  gyakori  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530) : 

2.  gyakor:  sűrű.  Gyakor  szita  (Székelyföld  Kassai 
J.  Szókönyv  11.247;  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.329.  364;  Vadr.;  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Oyakran: 
sűrűn  (Székelyföld  Nyr.  n.427);  3.  sűrúbokros, 
sűrúvesszős  hely  [?].  Kis  gyakor,  küsü  kis  gya- 


kori, parragos  gyakori  fenyüs  [erdők  nevei]  (Zala 
m.  Szentgyörgyvölgye  Nyr.  III.333).  Oyakor, 
gyűrűs  gyakor  [hegyoldalak  nevei]  (Maros-Torda 
m.  Nyomát,  Udvarhely  m.   Medesér  Nyr.  11.46). 

GYAKOROL:  1.  sűrű  szitával  szitál.  Gyako- 
rold meg  észt  a  lisztet  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ; 
2.  él  (vmivel).  Gyakoroltam  én  orvossággal  (Bihar 
m.  Kój  Nyr.  XnL524). 

GYAKROZ:  sűrűn  rak  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.329;  Vadr.;  Györflfy  Iván). 

tneg-gyaTíroz:  sűrűn  rak,  sűrűn  tűzdel,  meg- 
apróz (táncot)  (Háromszék  m.  Vadr.;  Györflfy 
Iván).  Meggyakrozza  lábát  a  táncban  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.340;  Vadr.;  Györflfy  Iván). 

GYAKSA:  karó-alakú  hegyes  fa,  a  milyene- 
ket teherhordáskor  a  szekér  oldalaira  szoktak 
fölszúrni  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843; 
Háromszék  m.  Nyr.  IX.32;  Aranyosszék  Kriza; 
Alsó-Fehér  m.  Nyr.  XIV.223)  [vö.  gyaka]. 

GYALA :  gyáva,  gyámoltalan,  hitvány.  Gyala 
ember  (Pest  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.248). 

gyala-vász:  rendetlen  öltözetű,  a  kin  úgy  áll 
a  ruha,  mintha  villával  hánytákj  volna  rá 
(Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII.478)  [vö.  váz]. 

GYALABELI :  gyarló,  gyáva,  eggyügyű ;  gya- 
lázatos (mondják  pl.  kis  gyermeknek,  mikor 
összecsunyítja  magát)  (Balaton  mell.  Tsz.;  So- 
mogy m.  Csurgó  Nyr.  XVII.478). 

1.  GYALÁSZKA  {gyaluszka  Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839):  nyélre  könyökirányba 
erősített  kaszadarab,  a  mellyel  a  nádat  vágják 
V.  a  nádasbeli  csapásokat  tisztítják  (Esztergom 
vid.  Nyr.  XI.381 ;  Fehér  m.  Velence  Hermán  0. 
Halászat  K.).  .i6<C;o% 

[2.  GYALÁSZKA]. 

[Szólások].  Kint  vótam  a  gyalászkán  [mondja 
a  mesterember,  ha  a  hetivásáron  nem  árult 
semmit]  (Szeged  vid.  Nyr.  V.265). 

[GYALÁZ]. 

el-gyaláz :  elgyengít.  A  betegség  egészen  elgya- 
lázta  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47). 

le-gyaláz :  cvj.  Álattyára  legyalázta  ez  a  gonosz 
betegség;  nincs  ennek  még  jártánnyi  ereje  se 
(Tisza-Dob  Nyr.  XVin.571). 


743 


GYALÁZÓD-IK— GYALOG 


GYALOGOL— GYALUD-IK 


744 


[QYALÁZÓD-IK]. 

[el-gyalázódik]. 

[Szólások].  El  van  gyalázódva:  be  van  csípve 
(Hely  nélkül  Nyr.  XVn.236). 

GYALDI :  gyarló,  hasznavehetetlen,  semmire- 
való, semmit-érö  (Kecskemét  Király  Pál). 

GYALÍT :  csillapít,  enyhít  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
ILI 35).  A  lucskos  ruha  a  fejre  téve  gyalittya  a 
főfájást  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47)  [vö.  gyalud-ik, 
gyalusz-ik], 

el-gyalít:  1.  elbágyaszt,  elgyengít  (Szabolcs 
m.  Földes  Nyr.  IIL36).  A  betegség  egészen  elgya- 
litotta  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47) ;  2.  megdermeszt. 
A  rettentő  hideg  egészen  elgyaUtott  bennünket 
(Szabolcs  m.  Nyr.  XXL282);  3.  csillapít,  meg- 
szüntet. A  kelésre,  támadásra  tett  ir  elgyalítja  a 
fájdalmat  (Nagy-Kúnság  Nyr.  n.l35). 

l.'GYALMÁSZ:  gyalomhálóval  halászó  (Szé- 
kelyföld Hermán  0.  Halászat  K.). 

2.  GYALMÁSZ :  gyalomhálóval  halászik  (Sze- 
rencs vid.  Kassai  J.  Szókönyv  n.25l ;  Székely- 
föld Hermán  0.  Halászat  K.). 

GYALMÁSZAT :  gyalomhálóval  halászás  (Szé- 
kelyföld Nyr.  V.377). 

GYALMOL :  gyalomhálóval  halászik  (Bodrog- 
köz Hermán  O.  Halászat  K.). 

GY ALMOZ :  cx>  (Körös-Tarcsa  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.). 

[GYALOG].       '   •    'í 

gyalog-ajtó:  kis  ajtó  (Pozsony  m.  Tárnok 
Nyr.  VnL471). 

gyalog-bab:  föl  nem  futó  bab  (Abaúj  m. 
Király  Pál;  Bars  m.  Nyr.  XVni.384). 

gyalog-bíres :  ostoros  (Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  XIV.432). 

gyalog-bodza  (Erdővidék  Tsz.;  gyalog-bozza 
Székelyföld  Győrffy  Iván):  földi  bodza. 

gyalog-borsó  (Abaúj  m.  Király  Pál;  gyalog- 
Jossd' Székelyföld  Győrffy  Iván):  föl  nem  futó 
borsó. 

gyalog-fenyő :  boróka-fenyő  (Zala  m.  Szepezd 

Nyr.  XVn.190). 

gyalog-föld :  eggy  negyed  szesszió  (400  frtos 
váltságú  földnek  negyed  része)  (Jász-Apáti  Nyr. 
XVII.576);  12  régi  hold  =  56  katasztrális 
hold  =  206D''-nyi  föld  (Jász-Ladány  Nyr.  XVH. 
576). 

gyalog-fuszujka :  föl  nem  futó  bab  (Erdély 
Szinnyei  József;  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

gyalog-háló  (gyalog-hálló) :  két  embernek  való 
húzóháló,  a  mellyel  a  szélvízbeu  kifelé  halász- 


nak  (Balaton   mell.   Hermán   0.    Halászat    K. ; 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVH.  190). 

gyalog-kocsi:  1.  gyermekkocsi,  a  melyet  az 
ember  maga  tol  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.144); 
2.  velocipéd  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.  144). 

gyalog-lepe:  [tréf.]  tetű  (Palócság  Findura 
Imre). 

gyalog-orsó:  kézzel  (nem  kerékkel)  hajtott 
eggyszerú  orsó,  a  melyen  az  eggyszerű  fonalat 
fonják  meg  (Szentes  Hermán  0.  Halászat  K.). 

gyalog-rísz:  eggy  dülőföld  (Hajdú  m.  Kába 
Nyr.  XV.520). 

gyalog-sor :  községi  ingyenes  gyalog-napszám 
(Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.89). 

gyalog-szók:  kis  szék,  zsámoly  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.45;  Kecskemét  Nyr.  XIX.46 ; 
Bihar  m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.386.  387). 

gyalog-szer :  1.  gyalog-járás,  gyalogolás.  Gya- 
logszerbe indult  el  (Székelyföld  Kiss  Mihály); 
2.  gyalog  napszám,  kézi  napszám  (Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván). 

gyalogszeres:  1.  gyalog  eljáró,  gyalogposta 
(Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  gyalog  napszámos, 
tenyeres  napszámos  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII. 
427). 

[gyalog-út]. 

gyalogút-rontó :  léha,  hiábavaló  ember,  ucca- 
taposó  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45). 

GYALOGOL:  1.  magában  táncol  (leány  nél- 
kül). Gyalogolnak  a  legények  (Kalotaszeg,  Zen- 
telke Szinnyei  József);  2.  üresen  jár  (a  gép). 
Gyalogol  a  masina  (Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV. 
372;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVnL190). 

[GYALOGUL], 

é-gyalogul:  elszegényedik.  Valamikor  módos 
vót  ükeme,  de  egyalogút  (Somogy  m.  Kastély os- 
Dombó  Sándor  József). 

GYALOM  :  hetven — száz  méter  hosszú  kerítő 
öregháló,  hossza  közepén  zsákkal,  a  melyben  a 
halak  megfogódznak  (Pápa  vid.?  Tsz.;  Győr 
Nyr.  XI.429;  Bodrogköz  Tsz.;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.325). 

gyalom-deszka :  az  a  fácska,  a  melyre  a 
gyalomháló  szemeit  kötik  (Bodrogköz  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

gyalom-pogácsa :  a  nagy  gyalmon  az  alínra 
fűzött,  agyagból  készült  és  kiégetett  súlyok 
(Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.). 

GYALU  (gyaló  Abaúj  m.  Király  Pál). 

GYALUD-IK:  szűnik,  csillapodik,  enyhül  (fá- 
jás) (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45)  [vö.  gyalit, 
gyalusz-ik]. 


745 


GYALUL— GYAMOL 


GYAMOLGAT— GYANUL 


746 


meg-gyaludik :   megbékül,    megengesztelődik 

(Veszprém  Nyr.  XV.520). 

GYALUL  {gyallanyi  Palócság  Nyr.  XXL421; 
gyalól  Abaúj  m.  Király  Pál;  iBi&n-gyarolia,  tök 
Rimaszombat  Nyr.  V.182;  gyárol  Gömör  m.  Nyr. 
XVin.455). 

GYALULÁS  {gyallds  Mátra  vid.  Nyr.  XXIL 
287;  gyállds  Gömör  ra.  Nyr.  XVin.502).  Gyal- 
lds: gyaluforgáes  (Mátra  vid.  Nyr.  XXn.287). 

[GYALULÓ]  {gyalló  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Rimaszombat  Nyr.  XVn.525 ;  gyálla'  Gömör  m. 
Nyr.  XVin.454):  gyalu. 

GYALUS:  asztalos  (Somogy  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  n.252). 

GYALUSZ-IK:  szűnik,  csillapodik,  enyhül 
(fájás)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45)  [vö.  gyalu, 
gyalud-ik], 

el-gyaluszik :  1.  megcsillapodik,  megszűnik 
(fájás).  Még  gyakran  hele-heleüt  [a  fájás]  a  fo- 
gamba, de  osztán  csak  megint  elgyaluszik  (Abaúj 
m.  Nyr.  VL173);  2.  elzsibbad.  A  cingár  ember 
csak  megvan,  de  az  ilyen  kövér  embernek  min- 
gyán  elgyaluszik  a  lába  ezen  a  fene  kemény  lócán 
(Abaúj  m.  Nyr.  VL173). 

neki-gyaluszik :  csillapodni,  enyhülni  kezd. 
Neki-gy aluszik  a  fájás :  lassanként  tűrhetővé 
válik  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45). 

GY AMATOL :  gyömöszöl.  Ne  gyamátolj  annyi 
ételt  magadba!  Minek  gyamátoltok  mindent  ebbe 
a  szuglyába!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö. 
dsamatol,  gyomai,  gyomászo^,  gyömötöl]. 

GYAMBÁL  [gyambál  Háromszék  m.  Győrffy 
Iván):  1.  tépász,  tépdes  (Alföld  Nyr.  XnL479; 
Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VL329;  Vadr.;  Győrffy  Iván);  2.  gyom- 
roz,  dögönyöz  (Háromszék  m.  MNy.  VI,329; 
Vadr.;  Győrffy  Iván). 

GYÁMBÁSZ  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.329;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  Nyr.  Vin.142;  meg- 
dsámbászta,  Háromszék  m.  Vadr.  365;  gyambász 
Székelyföld  Andrássy  Antal  1843 ;  Háromszék  m. 
Győrffy  Iván):  cv. 

GYAMBÁZ  {dsámbáz,  meg-dsámbáz  Három- 
szék m.  Vadr. ;  meg-gyámbáz  Tolna  m.  Nyr.  VI. 
230):  cv.. 

GYÁMÉSZ:  ostoba  (Gyöngyös  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.253). 

[GYÁMOL]. 

fel-gyámol:  föltámaszt  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.329). 

le-gyámol :  lenyomtat  (lécekkel  boglyát)  (Há- 
romszék m.   MNy.  VI.329.  338;   Győrffy  Iván). 

öieg-gyániol :  megtámaszt,  megerősít  (támasz- 

SZINNYEI  :    HAOYAB  TÁJSZÓTÁK. 


szal,    cövekkel)    (Háromszék  m.  MNy.    VI.340; 
Győrffy  Iván). 

GYAMOLGAT:  támogat  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

iiieg-gyámolgat :  megtámogat.  Meggyámolga- 
tom  ezt  a  hitván  kertet  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

GYAMOLGATÁS  :  támogatás.  A  gyermeknek 
örökké  gyáynolgatás  kell  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

GYÁMOLÓ :  kórházi  ápolónő  (Fehér  m.  Vaál 
Nyr.  Xni.478). 

GYANÁBO:  gyanánt  (Göcsej  Nyr.  XIV.216; 
Budenz-Album  171). 

GYANAKOZ-IK:  gyanakszik  (Kalotaszeg,  Zso- 
bok  Melich  János). 

GYANAKSZ-IK  :  azt  hiszi,  azt  gondolja.  Gya- 
nakszam,  émúlt  már  délebéd.  Gyanakszam,  ö  kéme 
is  att  van  (Kis-Kűkűllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV. 
46). 

GYANÁNT  (gyalánt  Veszprém  m.  Csetény 
Halász  Ignác ;  Alföld  Nyr.  11.424 ;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.67;  Szeged  vid.  Nyr.  n.368;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.249;  Székelyföld  Tsz.; 
Győrffy  Iván ;  gyaránt  Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.249).  A  konyhát  szoba  gyalánt  is  lehet 
hasznányi  (Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác). 
Gyanántam,  -ad,  -a  [személy tévesztés].  Gyanán- 
tam  ölelte  meg  (Háromszék  m.  Vadr.). 

GYANÍT  {gyalitt  Székelyföld   Győrffy   Iván). 

GYANTA  {gyenta  Szatmár  m.  Nagy-Dobos 
Nyr.  IX.  138;  jánto  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV. 

181). 

[GYANTÁB],  GYONTÁR:  gyanta  (Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

GYANTÁROS  (Torontál  m.  Padé  Kálmány  L. 
Szeged  népe  II.2 ;  Kolozsvár  Arany-Gyulai  NGy. 
1.240 ;  Székelyföld  Nyr.  V.377 ;  gyontáros  Kalota- 
szeg Arany-Gyulai  NGy.  1.273;  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.152;  III.17;  Udvarhely  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.150;  Fehér-Nyikó  mell.  Vadr. 
113;  gfí/owtóros  Székelyföld  Kiss  Mihály) :  festett, 
tarkára  festett  (ajtó,  asztal,  láda,  bölcső,  ágy 
stb.) 

GYANTÁROZ :  1.  gyantáz  (vcnót) ;  2.  gorom- 
bán tört  gyantával  behinti  s  aztán  forró  vízzel 
leöntve  koppasztja  a  malacot  (Somogy  m.  Király 
Pál). 

GYANÚ  {gyanó  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[gyanu-pör]. 

[Szólások].  Eltem  a  gyanúperrel:  gyanítottam 
(Gömör  m.  Nyr.  XXII.432;  Csallóköz  Szinnyei 
József). 

[GYANUL], 

rá-gyanul :  gyanakszik  (Csallóköz  Nyr.  1.278). 

48 


747 


GYAPAJ— GYARLASZT 


GYARLAT— GYATRA 


748 


GYAPAJ  {tyapa  Bars  m.  Csaplár  Benedek): 
gyáva,  gyatra,  hitvány,  silány  (Kunság  Nyr. 
XIV.526;  Bihar  m.  Majsa  Király  Pál). 

QYÁPOL  {gyáfol,  \e-gyáfol  Háromszék  m. 
Vadr.;  Györfify  Iván;  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid,  Vadr.  557) :  korhol,  fedd,  szid,  gyaláz,  becs- 
mérel (Alföld  Nyr.  XIII.479;  Csík  m.  Vadr.; 
Gyergyó  vid.  MNy.  VI.329 ;  Győrffy  Iván ;  Gyer- 
gyó-Ditró  Nyr.  XII.282). 

el-gyápol:  becsmérel,  legyaláz  (Csík-Várdót- 
falva  Péter  János). 

le-gyápol,  le-gyáfol:  1.  leteper  (a  földre); 
2.  lehord,  leszid,  legyaláz  (Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.;  Csík  m.  MNy.  VI. 
372 ;  Vadr.  [az  utóbbi  két  helyen  az  igekötő 
hiányzik,  de  nyilván  hozzáértendő]). 

[GYAPOTOL]. 

meg-gyapotol :  lever,  ledürücköl  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XIX.379). 

GYAPPAN-IK :  gyullad,  lobban  (Veszprém  m. 
Pap-Keszi  Nyr.  X.471). 

bele-gyappanik :  belekap  (a  szikra,  a  túz). 
Ebbe  [a  nagyon  apróra  vágott  száraz  alágyújtó 
fába]  aztán  úgy  bele-gyappanik,  mint  a  gyújtóba 
(Veszprém  m.  Pap-Keszi  Nyr.  X.471). 

[QYAPPANT]. 

bele-gyappant :  belegyújt  (Veszprém  m.  Pap- 
Keszi  Nyr.  X.471). 

GYABAPÍT  {gyaporit  Csallóköz  Nyr.   1.278). 

GYABAPOD-IK  {gyalapod-ik  Erdővidék  Nyr. 
IX.42 ;  gyaporod-ik  Palócság  Nyr.  VIII.451 ;  fel- 
gyaporodvá  Bodrogköz  Tsz.;  gyurapod-ik  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331). 

fel-gyaporodik :  fölnő,  fölserdül  (Bodrogköz 
Tsz.). 

GYARAPUL:  gyarapodik  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
165;  Budenz- Album  159). 

GYÁRAT:  1.  gerebenez  (Duna  mell.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.258;  Veszprém  m.  Nyr.  XI.572; 
Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.381 ;  Fölső-Som.ogy, 
Balaton  mell.  Nyr.  VIII.525 ;  Győr  m.  Tsz. ;  Ba- 
ranya m.  Kassai  J.  Szókönyv  11,194;  Szeged 
Tsz.;  Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  koptat 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek);  3.  gyakran  mond 
V,  tesz  vmit  (Csallóköz  Csaplár  Benedek) ;  gya- 
korol [?].  Az  én  fiam  nem  igen  gyarattya  az  or- 
gonyistaságot  (Pozsony  m.  Deáki  Nyr.  XX.324); 
4.  sűrűn  jár,  jár-kél,  járkál,  sétál  (Pozsony  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  1.437;  n.l94.  257.  258).  Éggy 
idő  óta  nem  tom  mi  bajod  van,  hogy  mindig  szerte 
gyaratsz  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[GYARLASZT]. 

el-gyarlaszt :  elenyésztél  [Az  ökör  oldalán 
kelés  támadt,    s  a  gazda  így  biztatta  aggódó 


cselédjét:]  Sose  gondolj  véle  olyan  sokat;  nem 
veszedelmes  az,  majd  elgyarlasztja  lassankint  ma- 
gátul  is  (Sziny  érvárai  ja  vid.  Nyr.  XV.  189). 

GYARLAT:  jár-kél,  csavarog  (Pozsony  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  1.437). 

GYARLÓ  {gyalló  Csallóköz  Nyr.  XVI.330; 
gyall"ó  Palócság  Nyr.  XXII.35).  —  Gyarló,  gyalló: 
félkegyelmű,  gyüge  (Csallóköz  Nyr.  1.278 ;  XVI. 
330). 

GYARLÓD-IK  (Székelyföld  Kriza,  Gálífy  Sán- 
dor ;  gyallód-ik  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Szé- 
kelyföld Kriza,  Gálífy  Sándor;  gyállód-ik  Ipoly 
völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476  •  gyálód-ik  Ud- 
varhely m.  Nyr.  VIÍI.471):  1.  gyallód-ik:  gyar- 
lóbb léssz,  romlik.  Napról-napra  gyallódik,  kal- 
lódik a  test  (Csallóköz  Csaplár  Benedek) ;  2.  gyál- 
lód-ik, gyálód-ik:  töri  a  fejét,  töprenkedik,  aggó- 
dik (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476; 
Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.471) ;  3.  gyallód-ik,  gyar- 
lód-ik:  zsémbelődik  (Székelyföld  Kriza,  Gálffy 
Sándor). 

el-gyarlódik  {el-gyallódik,  el-gyallúdik  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek) :  elgyengül,  elerőtlenedik, 
gyarlóvá  lessz  (Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.325).  Napról  napra  gyal- 
lódik, kallódik  a  test,  míg  végre  egészen  elgyalló- 
dik.  Vénségére  elgyallúdik  a  legserényebb  ember  is 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

GYÁRTAT:  vánszorogva,  nehézkesen,  lábát 
húzva  jár  (Székelyföld  Tsz. ;  Nyr.  VIII.463 ;  Há- 
romszék m.  Tsz.). 

GYÁSZ  (jász  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.560;  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.  181;  Zala 
m.  Kis-Kanizsa  Nyr.  XIII.45;  Zala  m.  Gelse  és 
vid.  Nyr.  XV.573;  Keszthely  Erdélyi  J.  Népd. 
és  mond.  11.158;  Veszprém  m.  Csetény  Halász 
Ignác;  Somogy  m.  Szenna  Király  Pál;  Fehér 
m.  Perkáta  Nyr.  11.520 ;  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  1.424).  Ollan  vótá  fekete  jász-ruhába,  mint 
ibola  legszöbb  bimbó-korába  (Somogy  ra.  Szenna 
Király  Pál).  —  Gyász:  gyámoltalan,  élhetetlen, 
ügyefogyott,  gyáva  (Csallóköz  Szinnyei  József; 
Abauj  m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos;  Három- 
szék m.  Vadr.  401).  G^ere  már,  te  gyász  szerzet! 
(Abauj  m.  Nyr.  IV.277). 

gyász-keszeg :  fekete  keszeg  (tinca  vulgáris) 
(Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

gyász-pirittó :  víz  alatt,  főkép  fagyökereken 
levő  moha,  a  melyet  köszvény  gyógyítására  hasz- 
nálnak (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

GYÁSZOL  (jászol  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
III. 183;  Somogy  m.  Csurgó  vid.  Király  Pál). 

GYATRA  {gyetra  Félegyháza  Nyr.  IV.559; 
Túrkevi  Nyr.  XV.520) :  gyarló,  gyenge,  hitvány, 
silány,  élhetetlen,  gyáva  (Kunság  Nyr.  XIV.526 ; 
Túrkevi  Nyr.  XV.520;  Tisza-Örs  Csaplár  Bene- 
dek; Rimaszombat  Nyr.  XV.429)  [vö.  gyétvai]. 


749 


GYÁVA— GYENGE 


GYENGÉS— GYEPI 


750 


GYÁVA:  1.  ügyefogyott,  élhetetlen  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVII.185);  2.  hitvány  külsejű 
(Bars  m.  Nyr.  XVIII.384). 

[GYE]. 

gyé-gyulka  (Szeged  és  vid.  Nyr.  IV  169  [itt 
gye-gyulka  alkalmasint  hiba] ;  IX.237 ;  gyi-gyuóka 
[gúnynév]  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVn.192) : 
gyenge,  idétlen,  ügyetlen,  eggyügyú,  gyüge. 

GYÉBA:  zeke,  fölöltő  (Brassó  m.  Hétfalu 
Király  Pál). 

GYEFIL :  semmikép  sem,  sehogy  sem  (Mold- 
vai csáng.  Nyr.  IX.449;  X.203). 

GYÉKÉNY  (dékény  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
XIII,92;  haái-gyikény  Eajdú-Szohoszló  Nyr.  XIV. 
421) :  káka  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.421 ;  Zemplén 
m.  Deregnyő  Nyr.  XIII.92). 

[GYÉKÉNYES],  DÉKENYES :  kakás  hely 
(Bodrogköz,  Hernádvölgye  Nyr.  XVII.566). 

gyékényes-háló:  gyékényből  való  úszókkal 
ellátott  öregháló  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.). 

GYÉKÉNYEZŐ:  bodnár-eszköz,  a  mellyel  a 
dongák  és  a  fenekek  közé  gyékényt  eresztenek 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

GYELE :  gyékény-törmelék  v.  -hulladék  (Sop- 
rony  m.  Saród  MNy.  III.405). 

GYELEVISZI,  NYELEVISZI  :  élhetetlen, 
eggyügyú,  hígvelejű  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45. 
283). 

GYÉMÁNT  {dimánt  Hont  m.  Tesmag  Nyr.  X. 

527). 

GYEMISZTRÁL:  gyömöszöl,  gyomroz  (So- 
mogy m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283). 

GYENG:  apróbb  érckődarab,  csekélyebb  érc- 
tartalmú kő  [bányász-mesterszó ;  erzgeng]  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV.239;  Kapnik- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.380). 

gyeng-verő:  13 — 17  éves  bányászfiú,  a  ki 
olyan  apróra  töri  a  nagyobb  ércköveket,  hogy 
az  érc-zúzó  alá  kerülhessenek  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya vid.  Nyr.  XIV.238). 

GYENGE  {génge  Zala,  m.  Hetes  Nyr.  11.373; 
Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.46 ;  Pa- 
lócság Nyr.  XXI.309;  XXIL34;  Heves  m.  Pásztó 
Nyr.  Vin.285;  Eger  és  vid.  Nyr.  XVII.429;  XXI. 
312;  Borsod  m.  Sáta,  Bóta  Nyr.  XXI.312;  Nóg- 
rád m.  Lapujtő  Nyr.  1.239;  XV.192;  Gömör  m. 
Zeherje  Nyr.  Vn.l82;  XVin.456;  Abauj  m.  Beret 
Nyr.  11.423 ;  Abauj  m.  Gönc  Nyr.  VII.45 ;  Zemp- 
lén m.  Nyr.  IV.425 ;  Hegyalja  Nyr.  V.324 ;  genge 
Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr.  IX.136;  Zemp- 
lén és  Borsod  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.268; 
Szilágy  m.  Nyr.  VI.473;  Aranyosszék  Borbély 
Samu ;  jönge  Göcsej,  Résznek  Nyr.  XII.288).  — 
Génge  lélek:  tapasztalatlan  leány  v.  ifjú  (Zemp- 
lén m.  Nyr.  IX.425). 


gyénge-ténsúr:  úrfi  (Borsod  m.  Márki  Sán- 
dor). 

gyönge-virág :  ibolya  (Pozsony  m.  Tárnok  Nyr. 
Vin.471 ;  IX.281 ;  Csallóköz  Nyr.  1.278). 

gyengén-szúró  {gengén-szúró  Győr  m.  Böuy 
Nyr.  XVI.144):  szerb-tövis  (Tisza-Sz.Imre  Nyr. 
IX.  137;  Csanád  m.  Márki  Sándor). 

GYENGÉS:  gyenge.  Csak  gyengés  erővel  va- 
gyunk, megvajjuk,  elfárattunk  (Bihar  m.  Székely- 
híd Nyr.  V.380). 

GYENGESÉG  [gengeség  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.449;  gingeszég  Moldvai  csáng.  Nyr.   X.200). 

GYÉNGŰXi  {gengül  Jász-Kisér  Nyr.  XIII.525). 

1.  GYENTEL  {gyéntel  Alsó-Bereg  m.  Király 
Pál) :  1.  gyentel,  gyéntel :  gyúr,  tipor,  gázol  (Alsó- 
Bereg  m.  Király  Pál);  2.  gyentel:  dögönyöz, 
gyomroz,  kínoz  (Gömör  m.  Kertész  Sándor ; 
Rima,  Sajó,  Vály  és  Balog  völgye  Nyr.  XX.568) 
[vö.  gyöntölöd-ik,  zsentel], 

meg-gyéntel :  megszorongat.  Mé'ggyéntéllek, 
csak  gyér  ide!  (Gömör  m.  Nyr.  XXII.576). 

szét-gyentel :  széttipor,  szétgázol  (Alsó-Bereg 
m.  Király  Pál.) 

[2.  GYENTEL],  GYENTÖL  {gyéntö):  ajánl, 
ajánlgat,  elszerez  (pl.  leányt  feleségnek,  szol- 
gálónak) (Hont  m.  Nyr.  VI.232).  Sose  gyentöjj  te 
jánt  senkinek,  mer  nincs  abba  köszönet  (Eszter- 
gom m.  Muzsla  Nyr.  XXI.  139). 

é-gyentöl :  cv.  Sok  rípám  termett  az  ide ;  ugyan 
gyentőjje  é  ott  az  urak  között  (Esztergom  m.  Ebed 
Nyr.  XXI.  139). 

GYENTET:  üget,  poroszkál,  kocogva  megy 
(Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.  141 ;  Baranya 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.273.  281). 

GYEP,  GYÖP  [gyepű  Bereg  m.  Bereg-Rákos 
és  Munkács  vid.  Pap  Károly;  gyüp  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  Vin.85). 

gyep-szegés :  pázsit  föltörése,  fölszántása  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

gyep-széna:  száraz  kaszálón  termett  széna 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

gyep-szin :  erdei  föld  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVnL48). 

gyöpre-hó :  [tréf.]  haszontalan.  Eredj  te  gyöp- 
rehó,  segíteni  nem  való  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

GYÉPÉL  (gyepei) :  gyepen  legel  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.329;  Vadr.).  Hajtsd  ki  ezeket  a  libákat,  hogy 
gyepeijenek  (Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVIL567). 

[GYEPI],  GYÖPIJZala  m.  Hetes  Nyr.  XIX. 
575 ;  gyepű  Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.462 ;  gyöppi  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  Vn.281 ;  XIX.575;  Göcsej  Nyr. 
vn.281;  XIX.575;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VII.131):  gyepmester,  kutyapecér,  sintér. 

4«* 


751 


GYEPLŐ— GYEREK 


GYEREKEZ-IK— GYERTYA 


752 


GYEPLŐ  {gyöplü  Kecskemét  Nyr.  IX.359): 
ruhaszárító  kötél  (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék 
m.  Kiss  Mihály). 

gyeplő-fej :  kantár  (Perbete  vid.  Gaues  Géza). 

[GYEPLŐS]. 

gyeplős-ló  (gyeplűs-ló) :  négyes  fogatban  az 
elülső  baloldali  ló  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

[GYÉPSÉG],  GYÖPSÉG:  zsombékos  hely 
(Soprony   m.   Hegykő   Hermán  0.  Halászat  K.). 

GYEPŰ,  GYÖPÜ  {gyepű  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  11.274;  Debrecen  Nyr.  V1I.189; 
Palócság  Nyr.  XXII.35;  Gyöngyös  Nyr.  III.543; 
gyöpü  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.274;  gyüpü 
Göcsej  Nyr.  11.422) :  eleven  sövény,  szőUővenyi- 
géből  rakott  kerítés,  tüskével  megrakott  árok- 
hányás (Balaton  melL,  Marcal  mell.,  Bakony 
Tsz.;  Vas  m.  Hegyhát,  Vasvár  Nyr.  V1II.468; 
Zala  m.  Keszthely  Csaplár  Benedek;  Göcsej 
Nyr.  11.422;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.228; 
Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.381 ;  Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.319;  Közép-Baranya  Nyr.  in.282; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.274;  Debrecen 
Nyr.  Vn.l89;  Szatmár  vid.  Tsz.;  Palócság  Nyr. 
XXn.35;  Gyöngyös  Nyr.  in.543;  Székelyföld 
Tsz. ;  Háromszék  m.  Vadr.  431 ;  Csík  m.  Győrfíy 
Iván). 

[Szólások].  A  gyepüre  horgya  a  bort:  [mond- 
ják, mikor  elfagy  a  venyige]  (Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  VI.228). 

QYÉPTTL :  gyepűt  rak.  Bégyepülöm  ezt  a  hej- 
jet,  hogy  a  marhák  ne  tuggyanak  bemenni  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

GYÉR  {gyir  Székelyföld  Tsz.;  Küküllő  m.. 
Maros-  és  Aranyos-szék  NyK.  X.329 ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.329;  Győrffy  Iván).  Ugyan  gyér  ez 
a  keszkenő  (Baranya  m.  Tsz.).  Gyir  szita:  ritka, 
nem  sűrű  (Háromszék  m.  MNy.  VI.329 ;  Győrfly 
Iván). 

gyér-háló:  nagy  zsákalakú  háló,  a  melyet 
két  ladik  között  használnak  (Szeged  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

GYERÉCSKE:  kis  gyermek  (Ipoly  vid.  Nyr. 
III.428;  Érsekújvár  Nyr.  VII.40).  Gyerecském: 
fiacskám  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45). 

GYEBÉK  {gyerek,  gyerök):  fiúgyermek  (So- 
mogy m.  Nyr.  XVL190;  XXL528;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVni.190;  Fájsz  Nyr.  Vn.428;  Fél- 
egyháza Nyr.  VI.134;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
45;  Orosháza  Nyr.  IV.517;  Dorozsma  Nyr.  IX. 
379 ;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.235).  Leány  ? 
—  iSíem,  gyerek.  Négy  gyereke  van  és  két  leánya 
(Mátyusfölde  Nyr.  XX.212).  Nincs  gyeröke,  csak 
leánya  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1841).  No  hát  mi  lett  [született]:  gyerek  vagy 
lyány?  (Palócság  Nyr.  XXni.26). 

gyerök-eszü:  félkegyelmű  (Kecskemét  Nyr. 
XXI.46). 


[GYERÉKÉZ-[IK?]. 

meg-gyerekez :  gyermeket  szül  (Göcsej  Bu- 
denz-Album  159). 

[GYERÉKCSE],  GYERÖKCSE :  kis  gyermek 
(Szlavónia  Nyr.  XXin.216). 

[GYÉRÉL],  GYIREL  (Háromszék  m.  MNy. 
V1.329;  gyiröl  Udvarhely  m.  Vadr.  501b):  rit- 
kít, gyérebben  rak,  széllyelebb  rak. 

el-gyirél :  1.  ritkít,  gyérebben  rak,  széllyelebb 
rak  (Háromszék  m.  MNy.  VI.325;  Vadr.);  2.  nagy- 
jából, kihagyásokkal  mond  el  (leckét)  (Három- 
szék m.  MNy.  V1.325). 

[GYÉRÉS],  GYIRES  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály ;  Küküllő  m.,  Maros-  és  Aranyosszék  NyK. 
X.329;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván;  gyiresz 
Háromszék  m.  MNy.  VL329;  Vadr.):  1.  gyires: 
ritkás  (Küküllő  m..  Maros-  és  Aranyosszék  NyK. 
X.329);  2,  gyires,  gyiresz:  gyér  növésű  erdő 
('Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.329;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

[GYÉRÉZ],  GYIRÉZ :  1.  ritkít,  gyérebben  rak, 
széllyelebb  rak  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván); 
2.  gyéren  esik  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

GYÉRIfíT:  gyérít  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI. 
144). 

GYERMECSKE:  kis  gyermek  (Bihar  m.  Szé- 
kelyhíd Nyr.  VI.  138). 

GYERMEK  {gyermek) :  fiúgyermek  (Beszterce- 
Naszód  m.  Zselyk  Nyr.  XXII.376).  K'égy  gyer- 
meke meg  ély  lyánya  van  (Palócság  Nyr.  XXI. 
507).  —  Gyermekié:  gyermek  korában  (Székely- 
föld Nyr.  XX.569;  ritkán  hallható). 

gyermék-elcsinálás :  magzat-elhajtás  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

gyermek-halál:  [tréf.]  olyan  étel,  a  melyből 
a  gyermekeknek  nem  akarnak  adni  (Székely- 
föld Tsz.). 

GYERTYA  {gyartya  Beszterce-Naszód  m. 
Zselyk  Nyr.  XVin.576;  XXn.376;  Székelyföld 
Tsz.;  Győrffy  Iván;  Maros-Torda  _m.  Maros-Bük- 
kös Nyr.  X.48;  gyercsa  Vas  m.  Őri-Sziget  Nyr. 
XIV.518 ;  g'í/ér^í/a-gyujtatkor  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
n.374;  gyertá  Szlavónia  Nyr.  XXin.168.  214; 
gyertya  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.278  ; 
V.180;  gyírtya  Szatmár  m.  Nyr.  X.474;  gyor- 
tya  Szilágy  m.  Nyr.  V1.473  ;  Székelyföld 
Kassai  J.  Szókönyv  n.278;  V.180;  Tsz.  147a; 
Kiss  Mihály;  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Tsz.; 
Marosszék,  Sóvidék  Vadr.  215;  Aranyosszék 
Borbély  Samu;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.477; 
Zajzon  Nyr.  III.326;  Bácsfalu  Nyr.  III.524;  gyur- 
tya  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  V.180). 

[Szólások].  Elótom  a  gyortyádot:  megöllek 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

györtya-fark :  gyertyavégecske  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 


753 


GYERTYÁN— GYILÁN 


GYILKOL— GYÓGYUL 


754 


gyértya-gyujtat.  Gyertya-gyujtatkor  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  Vn.470;  Kecskemét  Nyr.  X.381 ; 
g y ergy a- gyuj tatkor  Vas  m.  Őrség  Nyr.  IL374): 
este  felé,  alkonyatkor  [vö.  vélág-gyujtat], 

gyertya-mártó :  szappanos  (Rimaszombat  Nyr. 
IV.561). 

gyertya-pecsenye:  az  a  pecsenye,  a  melyet 
a  mesterüknél  étkező  legények  ősszel,  a  gyer- 
tyavilágnál dolgozás  kezdetekor  adott  jobb  ebéd 
alkalmával  kapnak  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

gyertya-szőUő :  szőUö,  a ,  mely  éréskor  ke- 
mény, roppanós  (Somogy  m.  Ádánd  Nyr.  IV.334). 

[GYERTYÁN]. 

gyértyán-fa  {gyartyán-fa  Székelyföld  Győrffy 
Iván  ;  gyértán-fá  Szlavónia  Nyr.  XXIII.168. 
214 ;  gyortyán-fa  Székelyföld  Győrffy  Iván ; 
Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.93 ;  gyurtyán-fa 
Palócság  Nyr.  XXII.35 ;  Heves  m.  Makáry  György 
1839;  Névtelen  1840;  Nógrád  m.  Ipoly-Litke 
Nyr.  IV.  122;  Borsod  és  Gömör  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.278;  Rimaszombat  Nyr.  XVII.525; 
gyurtydn-fa  Palócság  Nyr.  XXI.308 ;  gyurtydn-fá 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.422;  gyurtyány-fa  Borsod 
és  Gömör  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.173). 

GYÉRTYÁZ-IK:  1.  éjtszakázik,  gyertyavilág- 
nál dolgozik  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek); 2.  a  gyertyát  hiába  fogyasztja  (az  olyan 
korcsmai  vendég,  a  ki  nem  költ)  (Szentes  Nyr. 
IX.94). 

GYESZIKÖL:  tömöget,  gyömöszöl  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;   Somogy  m.  Kaposi  Gyula). 

GYESZITEL  (Balaton  mell.  Tsz.;  gyeszetöl 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45) :  taszigál,  döföl, 
[gúny.]  dagaszt. 

GYÉTA:  cipő,  papucs  (Brassó  m.  Hétfalu 
Király  Pál). 

GYÉTVAI  [?]:  élhetetlen  (Félegyháza  Nyr. 
IV.559)  [vö.  gyatra], 

GYEZSEPÓGYES  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
45;  Vác  Czech  János  1840;  gyegyepógyes  Vas 
ra.  Kemenesalja  Tsz.):  eggytigyú,  ügyefogyott, 
bamba. 

GYÍK  {gyek  Tolna  m.  Nyr.  VI.82 ;  Kecskemét 
Nyr.  IX.359;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

gyík-fű :  torokgyikfú  (reseda  luteola,  a  mely- 
lyel  a  sertések  torokgyíkját  gyógyítják)  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.282). 

gyík-leső  {gyék-leső  Székelyföld  Kiss  Mihály) ; 
1.  [gúny.]  vékony  és  rövid  kard  (Csallóköz 
Szinnyei  József;  Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  kis 
kutya,  pumi  kutya  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

GYILÁN;  örvös  állat,  vagyis  a  melynek  a 
nyaka  más  színű,  mint  a  testéuek  többi  része 
(Csík  m.  Nyr.  VIL189). 


GYILKOL  {gyékónyi  Somogy  m.  Nyr.  11.376; 
gyékol  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839): 
gyomroz,  kínoz  (Somogy  m.  Nyr.  11.376;  Bala- 
ton mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

fel-gyilkol:  meggyilkol.  Felgyilkolák  életömöt 
(Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr.  105). 

még-gyilkú:  gyilokkal  megsért,  megszúr  (de 
nem  okvetetlenül  halálosan).  A  pénzű  is  evetté, 
meg  meg  is  gyilkúta;  most  is  fekszik  bele  (Veszp- 
rém m.  Olaszfalu  Nyr.  XVH.47). 

GYILKOS  [gyélkos  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
V.330;  gyirkos  Székelyföld  Kiss  Mihály):  csin- 
talan. Ez  a  gyilkos  kölök  mindenemet  édugi  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331). 

[Szólások].  Hí  gyilkost  es!  [csodálkozó  fölkiál- 
tás] (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

GYILOK  {gyilak  Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.) :  szarvasmarha  lábaszárán 
V.  bokáján  a  bőr  alatt  támadt  apró  diónagyságú, 
kemény,  mirigyszerű  sok  csomósodás,  a  mely, 
ha  elhanyagolják,  gyuladni  kezd,  s  akkor  gyó- 
gyíthatatlan (Székelyföld  Nyr.  IV.189;  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.;  vö. 
NyK.  X.329;  Vadr.). 

GYIM:  gyom.  Üti,  mind  a  gyimot  (Rábaköz 
Nyr.  XIH.73). 

gyim-gyom.  Gyim-gyom  ember:  hitvány,  gyáva, 
gyenge,  eggyügyú  ember  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
V.31;  Balaton  mell.  és  hely  nélkül  Tsz.). 

gyim-gyöm.  Gyim-gyöm  ember:  cv.  Ijen  gyim- 
gyöm  embert  se  láttam  én  még  (Veszprém  m. 
Nyr.  IV.  177). 

GYIMÉSZTELEN  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ; 
gimésztelen  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.284; 
gyimisztelen  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII.478): 
ügyetlen,  élhetetlen,  ostoba. 

[GYINGY]. 

gyingy-gyöngy :  különféle  gyöngy.  Zibet-zabot 
a  lovának,  gyingyet-gyöngyöt  asszonyának  (Rába- 
köz Nyr.  XVIII.45;  Szatmár  m.  Pangyola  Nyr. 
III.521 ;  gyermekversikében). 

GYISZTÓT  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.203 ;  gyisztó 
[?]  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.449):  teljesen,  egé- 
szen. 

GYÓCSÉ  :  kikeleti  hóvirág  (galanthus  nivalis) 
(Erdővidék  Nyr.  VIII.142)  [vö.  gyolcsinka]. 

GYÓGYÍTÓ :  kórház  (Fehér  m.  Tordacs  Nyr. 
XIV.186). 

GYÓGYÍTVÁNY :  páciens  (Esztergom  m. 
Muzsla  Nyr.  XIII.425). 

GYÓGYUL  {mé^-jadul  Rozsnyó  Nyr.  XVIII. 
455 ;  jódul,  meg-jódul  Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII. 
476;  gyógyil  Dráva  mell.  Nyr.  XIII.476;  gyógyél 
Alsó-Baranya,  Pellórd  Nyr.  XI.239). 


755 


GYOLCS— GYOMROS 


GYOMROZ— GYORS 


756 


[GYOLCS]. 

gyolcs-jég:  nagyon  tiszta  és  sima  jég  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.289). 

[GYOLCSA],  GYÓCSA:  gyolcs.  Vögyenek  gyó- 
csát!  [mondja  az,  a  ki  kis  gyermeket  a  hátára 
vesz  és  tréfából  gyolcsként  árulja]  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.45). 

GYOLCSINKA  (gyólcsinka) :  kikeleti  hóvirág 
(galanthus  nivalis)  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V. 
330;XVI.478;  XXI.478;  Király  Pál)  [vö.  gyócsé]. 

GYOM  {gyám  Győr  m.  Szigetköiá,  Duna-Szent- 
pál Nyr.  Vni.522;  Csallóköz  Szinnyei  József; 
gyem  Tolna  m.  Paks  Nyr.   XIX.478)   [vö.   gyim]. 

GYOMÁL:  töm,  gyömöszöl.  Ojjan  észér,  csak 
ugy  gyomájo  magábo  az  ítét  (Soprony  m.  Miháli, 
Kisfalud  Nyr.  XXn.473)  [vö.  gyamátol,  gyomá- 
szol]. 

[GYOMÁSZOL]. 

össze-gyomászol :  összegyűr.  Összegyomászol- 
tam  a  ruhámat  (Győr  m.  Tsz.)  [vö.  gyamátol, 
gyomai,  gyömöszöl]. 

GYOMATAG  {gyomatog  Alföld  Nyr.  XIH. 
479):  gyomnőtte,  burjános  hely,  gyomos  v.  ga- 
zos gabona  (a  míg  a  lábán  áll)  (Alföld  Nyr. 
Xni.479;  Háromszék  m.  MNy.  VI.329;  Vadr.; 
Győrífy  Iván). 

GYOMÁTOS:  ételben  válogatós,  finnyás  (Rába- 
köz MNy.  n.411). 

GYOMBORU  {gyombolyú  Somogy  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  n.315):  fagyöngy  (Somogy  m.  Nyr. 
n.376;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  ni.l41; 
Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.381). 

GYOMLÁL:  a  szőllőtőkének  tavaszi  új  haj- 
tásait kettő-három  híján  letördeli  (Pécs  Kassai 
J.  Szókönyv  1.454). 

GYOMLÁLÉK  :  szőllőből  kigyomlált  fú,  gaz 
(Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc 
1841). 

GYOMOR  {gyamor  Székelyföld  Tsz. ;  gyormom 
Szlavónia  Nyr.  V.64). 

gyomor-csepp :  [tréf.]  pálinka  (Nagyvárad 
Nyr.  XVI.572). 

gyomor-háborgás :  hányási  inger  (Mátyusfölde 
Nyr.  XVn.478). 

gyomor-ház:  szívgödőr  (scrobiculum  cordis) 
(Tisza-Dob  Nyr.  XX.285). 

gyomor-rágó :  [tréf.]  pálinka  (Nagyvárad  Nyr. 
XVI.572).  ^ 

gyomor-sikulás :  hasmenés  (Kolozsvár  Sziny- 
nyei  József;  Háromszék  m.  Nyr.  V.36). 

GYOMROS:  nagyehető  (Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.381). 


GYOMROZ :  1.  hasára  térdepelve  nyomkod 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  n.290);  2.  püföl, 
ütlegel,  dögönyöz,  agyba-főbe  ver  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XVI.96 ;  Székelyföld  Kriza); 
3.  [tréf.]  megnyom,  elhal  (nőszemély t)  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  gyömröz]. 

™eg-gyomroz :  cv  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.290 ;  Háromszék  m.  Vadr.  368 ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

GYÓN-IK  {gyivónni  Ipoly  vid.  Nyr.  III.428; 
gyoJion  Hatvan  Nyr.  IX.526;  Abaúj  m.  Beret 
vid.  Nyr.  11.476 ;  gyohonni  Abaúj  m.  Nyr.  IV.63 ; 
gyohon-ik  Heves  m.  Névtelen  1840;  gyomonnyi 
Palócság  Nyr.  XXII.35  [hivatkozással  IV.425.-re, 
a  hol  azonban  ,gyovonni'  áll];  Borsod  m.  Sáta 
vid.  Nyr.  XXI.310;  meggyo7i-ik  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  gyovon  Nógrád  m.  Megyer 
Nyr.  VI.176;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273; 
gyovonni  Cegléd  Nyr.  XIX.222;  Nógrád  m.  Nyr, 
IV.425;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  gyovont 
Szentes  Nyr.  VIII.371;  gyovonnyi  Eger  és  vid. 
Nyr.  XXI.310;  Ipoly  völgye,  Kővár  és  vid.  Nyr. 
XVI.476;  XVII.43;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 
45;  gyovonni  Cegléd  Nyr.  XXII.375;  Ipoly  vid. 
Nyr.  III.428;  gyuhoniú  Abaúj  m.  Nyr.  IV.63; 
gyúnrá  Nyitra  m.  Vág-Hosszufalu  Nyr.  XX.74): 
úrvacsorát  vesz  (református).  Gyónni  vótunk  (Há- 
romszék m.  Kiss  Mihály). 

[ki-gyovon]. 

[Szólások].  Sok  doktor  gyovont  ki  belűle:  hagyta 
abba  a  gyógyítását,  minthogy  eredménytelen 
maradt  (Szentes  Nyr.  VIII.371).  Éggyik  tanító  a 
másik  után  gyovont  ki  belüle  [a  rossz  deákból] : 
hagyta  abba  a  tanítását,  minthogy  eredmény- 
telen maradt  (Szentes  Négyesy  László). 

iiieg-gyoJiik :  úrvacsorát  vesz  (református) 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

GYÓNKOD-IK:  súgva-búgva  beszél,  panasz- 
kodik. Jobb  vóna,  tűrné  baját,  a  helyett  hogy 
mindig  gyónkodik  ojjannak  a  fülébe,  a  ki  nem 
segíthet  rajta  (Csallóköz  Csaplár  Benedek), 

GYÓNTAT  [gyohontat  Abaúj  m.  Beret  vid. 
Nyr.  11.476;  méggyontat  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  gyovontat  Cegléd  Nyr.  XIX.222). 

[Szólások].  Mindétig  firgeli,  gyóntatja  ászt  a 
szöllöt;  asz  mongya,  a  fejir  fireg  eszi  (Debrecen 
Nyr.  XXni.93). 

még-gyóntat  {mé'g-gyontat):  a  betegnél  imád- 
kozik és  úrvacsorát  ad  neki  (református  pap) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

GYOPÁR  (Torontál  m.  Száján  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.243;  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.15;  gyapár  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 
45 ;  Karancs  vid.  Nyr.  XXII.48) :  gnaphalium, 
edelweiss. 

GYORS  {dorcson  Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.429) 


757 


GYORSALKOD-IK— GYÖKINT 


GYÖKINTGET— GYÖNGY 


758 


gyors-kerék:  velocipéd  (Tapolca  Nyr.  XIX. 
516). 

GYORSALKOD-IK:  sürgölődik,  serénykedik. 
Ha  a  dologban  oly  gyorsalkodók  volnátok,  mint 
az  evésben!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

GYOSZÁR :  tavi  gyom  (Moldvai  csáng.  Erdélyi 
J.  Népd.  és  mond.  1.422). 

GYOSZOM:  tavi  gyom  (Bodrogköz  Kassai  J. 
Szókönyv  11.298;  Tsz.). 

GYÓTA:  1.  liget  (Somogy  m.  Nyr.  11.376; 
Király  Pál);  2.  legelő  (Baranya  m.  Ormányság 
Kassai  J.  Szókönyv  11.298;  Tsz.). 

GYÓTÁN:  szőllőhegyi  hajlékok  előtt  levő 
szabad  térség  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV. 
575). 

GYOTRÓ :  [gúny.]  gyomor  (Kis-Kiin-Halas  Nyr. 

XV.45). 

1.  GYÖK:  álmosság.  Gyökje  volt:  bóbiskolt, 
ültében  szunyókálva  bólogatott  a  fejével  (Szilágy 
m.  Nagyfalu  Nyr.  IX.477;  ritkán  hallani)  [vö. 
gyökint]. 

2.  GYÖK  (Nógrád  m.  Rimóc  és  Megyer,  Hont 
m.  Tesmag  Nyr.  VIII.218;  Székelyföld  Nyr.  VIII. 
217;  gyük  Palócság  Tsz.;  Nógrád  m.  Rimóc  és 
Megyer,  Hont  m.  Tesmag  Nyr.  VIII.218):  gyökér. 

GYÖKÉR  {gyüker  Palócság  Nyr.  XXII.35; 
Gömör  m.  Nyr.  XVin.421.  453;  Borsod  m.  Sáta 
és  vid.  Nyr.  XXI.214;  Heves  m.  Makáry  György 
1839  ;  gyükér  Eger  és  vid.  Nyr.  XVn.429;  XVHI. 
18;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  gyükér  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
484).  —  Gyökér,  gyükér:  petrezselyemgyökér 
(Zenta  Nyr.  XVin.383;  Eger  vid.  Nyr.  XVII.429). 

[Szólások].  A  szemed  gyükére !  =  te  ügyetlen 
(Háromszék  m.  Vadr.). 

gyökér-kasza:  a  nádasbeli  csapásoknak  víz- 
alatti tisztogatására  való,  2 — 3  méter  hosszú 
rúdra  alkalmazott  sarló  (Soprony  m.  Hegykő 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

[GYÖKEREZÉS],  GYÜKEREZÉS:  hínár-nya- 
láb segítségével  való  fortélyos  halfogás  (Keszt- 
hely Hermán  0.  Halászat  K.  310). 

GYÖKINT,  GYÖKKENT  (gyökint  Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XX.569;  Székelyföld 
Nyr.  Vin.463;  Háromszék  m.  MNy.  VI.329; 
Vadr.  500b ;  Győrffy  Iván ;  gyökkent  Erdély  Kas- 
sai J.  Szókönyv  11.313;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr. 
XX.569;  gyökkint  Erdély  Nyr.  XX.569;  Erdő- 
vidék Király  Pál;  gyökönt  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XX.569;  Zilah  Nyr.  XIV.333):  1.  gyö- 
kint, gyökkent:  sántít,  térdével  libbent  (Székely- 
föld tsz.;  Nyr.  Vin.463;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.329;  Győrffy  Iván);  2.  gyökint,  gyökkent,  gyök- 
kint, gyökönt:  ültében  szunyókálva  bólint  a 
fejével  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XX.569; 
Zilah  Nyr.  XIV.333;  Erdély  Kassai  J.  Szóköuyv 


11.313;  Nyr.  XX.569;  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XX.569;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  XX. 
569 ;  Háromszék  m.  Vadr.  500b ;  Erdővidék  Ki- 
rály Pál);  3.  gyökint:  füllent  (Háromszék  m. 
MNy.  VL329;  Győrffy  Iván)  [vö.  1.  gyök,  gyü- 
keml-ik]. 

GYÖKINTGET,  GYÖKKINGET:  ültében  szu- 
nyókálva bólogat  a  fejével,  el-elejti  a  fejét 
(Székelyföld  Kriza;  Erdő  vidék  Király  Pál). 

[GYÖKÖN-IK]. 

i»ög-gyökönik :  megrándul,  meghibban.  Még- 
gyökönt  a  lábam  (Békés  m.  Balog  István). 

GYÖKÖNTÖZ:  cv)  (Udvarhely  m.  Dézsi  Mihály). 

GYÖM :  töm.  Beléd  gyömöm.  Belé  gyömté 
(Palócság  Nyr.  XXI.310;  XXU.35). 

GYÖMBÉR  (gömbér  Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XI. 335;  gyomhér  Palócság  Nyr. 
XXI.307;  XXH.35). 

GYÖMBŐL:  göngyöl  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  n.376). 

GYÖMEG:  kis  göngyöleg  (Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  n.376). 

GYÖMÖR:  zúz  (szőllőt  a  kádban  bunkós  fá- 
val V.  doronggal)  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.290). 

GYÖMÖSZÖL  {gyömiszöl  Vas  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.314;  Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa 
vid.  Tsz.;  gyümöszöl  Alföld  Nyr.  XIII.4Í9;  gyü- 
möszöni  [így]  Kecskemét  Nyr.  IX. 93)  [vö.  csömö- 
szöl,  gyomászol,  tömiszöl], 

GYÖMÖTÖL  :  1.  gyömöszöl  (Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos). Minden  eledelt  magába  gyömötölne  (Székely- 
föld Kriza).  Teli  gyömötölte  a  hasát  étellel.  A 
hasa  alá  gyömötölte  a  fejérnépet  (Székelyföld  Kiss 
Mihály);  2.  gyomroz,  dögönyöz  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván)  [vö.  gyamátol]. 

össze-gyömötöl :  összezúz,  összegyúr,  össze- 
gyömöszöl, össze-vissza  dögönyöz  (Székelyföld 
Tsz.  [itt  össze-gyömörlöm  hiba];  Ferenczi  János; 
Kiss  Mihály). 

GYÖMÖZ:  1.  gyömöszöl  (Balaton  mell.  Tsz.); 

2.  zúz  (szőllőt  a  kádban  bunkós  fával  v.  dorong- 
gal)  (Duna  mell.   Kassai    J.    Szókönyv  11.290); 

3.  meggyomroz  (Balaton  mell.  Tsz.). 

[GYÖMRÖZj. 

meg-gyömröz 

XXI.306). 


még-gyomroz  (Palócság  Nyr. 


GYÖNGY  {gyéngy-virág  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XX.288;  gyüngy  Udvarhely  m.  Kriza;  Ho- 
moród  vid.  Vadr.  102).  —  Gyöngyén:  szépen, 
gyönyörűen  (Balaton  mell.  Tsz.). 


gyöngy-fejér: 

telén  1839). 


eggy  szőllőfaj  (Abaúj  m.  Név- 


759 


GYÖNGYÖLÉS— GYÖRKÉ 


GYÖSZÖSÖD-IK— GYUFA 


760 


gyöngyfej  ér-szőlő:  cv  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.314). 

[gyöngy-hát]. 

gyüngyhátás  [így]:  gyöngyházas.  A  kemen- 
cén egy  kést  láték,  kinek  nyele  gyüngyhátás  vót 
(Udvarhely  m.  Nyr.  IX.39). 

[gyöngy-ló]. 

gyöngyievei :  izzad,  verejtékez  (Tisza-Roflf 
Markovics  Sándor). 

gyöngy-szőlő :  hamar  érő,  bő  termésű,  gyöngy- 
höz hasonló  szőllőfajta  (Győr  m.  Tsz.). 

GYÖNGYÖLÉS:  gyöngyformára  való  kivar- 
rás  (Vas  m.  Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  1.207). 

[GYÖNGYÖLGET]  {gyöngyöget  Komárom  m. 
Fúr  Nyr.  XX.479;  gyöngyörget  Fájsz  Nyr.  VII. 
428;  Csallóköz  Csaplár  Benedek):  féltékenyen 
takargat,  dédelget,  ügy  gyöngyörgeti  ászt  az 
éggyetlen  magzatkáját,  hogy  még  a  szellőtől  is 
ótalmazza.  Vót  égy  pár  lázsiás  tallérom,  sok  esz- 
tendeig gyöngyörgettem,  az  is  odaégett  a  tűzvésze- 
delemkor  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

össze-gyöngyörget :  összehajtogat,  összeta- 
kargat (Balaton  mell.  Tsz.).  A  papirospénzt  szépen 
összegyöngyörgetve  zsebébe  dugta  (Pápa  vid.  Tsz.). 

GYÖNGYÖLŐD-IK :  szerelmesen  ölelkezik 
(Marosszék  Nyr.  11.327). 

GYÖNGYÖS  {gyüngyös  Udvarhely  m.  Bethlen- 
falva Nyr.  VII.384). 

gyöngyös-hurka :  disznónak  vékony,  porco- 
gós,  kövér,  fehér  hurkája,  a  melyet  kifordítva 
töltelék  nélkül  sütnek  meg  (Heves  m.  Névtelen 
1840;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

GYÖNTÖLŐD-IK :  töprenkedik,  tépelődik,  tű- 
nődik, töri  a  fejét  (Székelyföld  Nyr.  n.427; 
Győrífy  Iván;  Udvarhely  m.Vadr.)  [vö.  l.gyentel]. 

GYÖNTÖLÖG:  .^^  (Székelyföld  Kriza;  Udvar- 
hely m.  Vadr.  501b). 

GYÖNYÖRÍT:  titkon  szerelmeskedik  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

[GYÖNYÖRÖD-IK]. 

bele-gyönyörödik :  beleszeret.  Bélegyönyörö- 
dött  abba  a  mihaszna  leányba  (Soprony  m.  Kis- 
falud, Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.381). 

GYÖNYÖRŰ  (görönyü  Gömör  m.  Deresk  Tsz.; 
gyöngyörü  Szeged  Kálmány  L.  Koszorúk  11.43). 

GYÖNYÖRVES:  gyönyörű  (Nógrád  m.  Nyr. 
IV.  142). 

[GYÖRGY]. 

györgy-dlák:  töviszúró  gébics  (lanius  collu- 
rio)  (Heves  m.  Névtelen   1840;  Hermán   Ottó). 

GYŐRKE :  ruticilla  phoenicurus  (rothschwánz- 
chen)  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V.346). 


[GYÖSZÖSÖD-IK]. 

naeg-gyöszösödik :  elromlik  (a  gyümölcs)  (Si- 
montornya Nyr.  V.230). 

GYÖTREL:  gyötör,  kínoz  (lelkileg)  (Kapnik 
vid.  Nyr.  11.183). 

[GYÖTRÖHÖD-IK]. 

meg-gyötröhödik :  megveszekedik,  megdühö- 
dik. Gyötröhödjék  meg  (Göcsej  1816.  Nyr.  XVII. 
508). 

GYŐZ  {dőz  Moldvai  esáng.  Nyr.  ni.5;  gőz 
Göcsej  Nyr.  XIII.351 ;  XIV.165;  Budenz-Album 
159.  165). 

ki-győz  (szóval):  túlkiabál,  letorkol  (okokkal 
is,  de  kül.  nagy  hanggal,  kiabálással)  (Kalota- 
szeg Melich  János). 

i»eg-győz:  kielégít,  meglaktat.  Ezeket  a  lá- 
nyokat könnyig  bőrrel  meggyőzni  (Göcsei  Nyr. 
XIV.450). 

[GYŐZHETŐ]. 

kigyőzhető :  kiállható,  kibírható.  Eigyőzhető 
akár  vinnék,  akár  ifjúnak  (Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.458;  Kolumbán  Samu). 

GYOZKÖD-IK:  küszködik.  Lévő  óráig  [amíg 
meg  nem  született  a  gyermeke]  győzködött  a 
görccsé  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr. 
XXI. o81). 

[GYŐZŐD-IK],  GŐZID[-IK?]:  meg-,  el-,  be- 
telik (Göcsej  Nyr.  Xni.258;  XIV.  165).  A  rosta 
gőzidve  van  szemettel  (Göcsej  Budenz-Album  159). 

bele-győződik:  1.  belenyugszik,  beleeggyezik, 
meggyőződik  (vminek  a  helyességéről,  célsze- 
rűségéről stb.).  Bele  vagyok  győződve:  elvagyok 
határozva,  belenyugodtam  (Kolozsvár  Nyr.  IV. 
373).  Nem  vótam  belegyőződve :  nem  eggyeztem 
bele  (Ermellék,  Székelyhíd  Nyr.  V.264).  Belé- 
gyöződök  eim  magam  is  a  tiszteletes  ur  paran- 
csába (Gömör  m.  Berzéte  Nyr.  XIX.478) ;  2.  reá- 
bíz, bízik  benne.  Csak  tesseik  beleink  győződenyi, 
nem  lé'ssz  as  sok  (Gömör  m.  Berzéte  Nyr.  XIX. 
478). 

"íieg-győződik:  belenyugszik,  elhatározza  ma- 
gát. Meg  vagyok  győződve  (Kolozsvár  Nyr.  IV. 
373). 

GYŐZŐS:  munkabíró,  kitartó,  erős  (ember, 
állat)  (Veszprém  Nyr.  VII.474;  Eszék  vid.  Nyr. 
VII.231 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

GYUBA:  szőke,  igen  szőke,  hirtelen  szőke 
(Soprony  m.  Csepreg  Bódiss  Jusztin;  Vas  m. 
Kemenesalja  Nyr.  III.88).  Gyuba  gyermek  (Fertő 
mell.  MNy.  in.245). 

gyuba-orru:  [?]    (Fertő    mell.    MNy.    III.245). 

GYUFA  [!]  {gyuha  Karancs  vid.  Nyr.  XXII. 
48;  gyuka  hely  nélkül  Nyr.  VIII.69;  nyufa  [rit- 
kán hallani]  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.228). 


761 


GYÚJT— GYUJTOVANY 


GYÜK— GYURKOZ 


762 


GYÚJT  {gyójt  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.176; 
gyúot  [?]  Szatmár  m.  Pangyola  Nyr.  III.521 ; 
gyut  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.465 ;  gyút 
Baranya  m.  Király  Pál;  Eszék  vid.  Nyr.  VII. 
232;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.213;  Bács  m.  Baj- 
mok  Nyr.  VII.520;  VIII.428;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  VIII.327;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr. 
11.478;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr,  XVII.426; 
Ugocsa  m.  Gődényháza  Nyr.  III.370 ;  Rimaszom- 
bat Nyr.  XII.190;  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VL  [ 
520;  gyútt'dni  Orosháza  Nyr.  IV.519).  —  Gyút: 
(a  mesterember)  a  munkához  szükséges  anyagra 
ad  pénzt  (Rimaszombat  Nyr.  XII.  190).  Gyertyát 
gyújt  [labdajátékban]:  egyenesen  földobja  a  lab- 
dát (Szeged  vid.  Nyr,  IX.379). 

[el-gyújt]. 

[Szólások].  Elgyújtott  már:  rám  jött  már  a 
forróság  [mondja  az,  a  kit  a  ,gyújtványhideg' 
lel]  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47). 

ki-gyút :  gyertyát,  világot  gyújt.  Gyúccs  ki  má 
hé,  setét  van!  (Baranya  m.  Király  Pál), 

réa-gyujt :  [tréf.]  rákezd  (nótára,  beszédre, 
sírásra,  házi  perpatvarra,  vonításra  stb.)  (Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek,  Kiss  Mihály). 

GYUJTALÉK :  tűzgyújtáshoz  való  forgács, 
apró  ágtörmelék  v.  egyéb  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
166 ;  Budenz-Album  161 ;  Somogy  m.  SzöUős- 
Györök  Nyr.  XXII.238). 

GYÚJTÓ  {gyújtó  Soprony  m.  Répc3  meU. 
Nyr.  11.518;  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  VI.157; 
Somogy  m.  Sima  Nyr,  XIX.381 ;  Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  11.185;  Esztergom  vid.  Nyr.  XIX, 
239;  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.299;  gyójtu 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.176;  gyútó  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI,331;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.190;  Szlavónia  Nyr,  XXIII.168;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr,  XV.45):  1.  gyújtó:  meleg,  heves. 
Gyujtónn  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.299); 
2.  gyójtu,  gyújtó,  gyútó:  gyufa  (Soprony  m. 
Repce  mell,  Nyr,  11,518;  Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  VI.  157;  Vas  m.  Őrség  Nyr,  11.176;  Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr,  11.185  ;  Somogy  m, 
m.  Sima  Nyr.  XIX.381;  Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVL331;  Baranya  m.  Csúza  Nyr,  XVHI, 
190;  Kis-Kún-Halas  Nyr,  XV,45);  3.  gyújtó: 
alágyujtásra  való  szalmacsutak  v,  aprófa  (Esz- 
tergom vid.  Nyr.  XIX.239). 

gyújtó-szál:  g^íufa  (Csík  m.   Nyr.   XIII.329). 

gyújtó-szálka  (Udvarhely  m.  Nyr.  rV.228; 
Háromszék  m.  Nyr.  XVII,381;  gyújtó-szálka  Há- 
romszék m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr, 
XVIII.528;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Csík  m.  Nyr,  XXn.334):  cx=. 

GYÚJTOGATÓ:    gyufa   (Bukovina  Nyr.    VL 

472). 

GYÚJTÓS  (gyütős  Rimaszombat  Nyr,  XVHI. 
502). 

[GYÚJTOVÁNY]. 

SZINNYEI  :   MAGYAR  TÁJSZÓTÁR, 


gyútovány-fü,  gyútován-fü  :  hideglelés  ellen 
használt  növény  (Palócság  Nyr,  XXI.504.  557). 
Hidegfogásrő  letjohh  a  gyútován-fű  (Palócság  Nyr. 
XXI.557). 

gyujtvány-hideg  (Heves  és  Borsod  m.  Nyr, 
VnL568;  Torontál  m.  éjsz.  vid.  Nyr.  XVn.522; 
gyújtvány-Mdeg  Tisza-Dob  Nyr,  XVHI. 57 1 ;  XIX. 
47;  gyujtovány-hideg  Veszprém  m.  Nyr.  XIV. 
186;  gyútovány-hideg  Palócság  Nyr.  XXI,504): 
forró-hideglelés,  lopó-hideg,  váltó-láz,  forró-láz. 

gyujtovány-láz :  cv  (Szentendrei  sziget.  Tót- 
falu Nyr.  XVII.8). 

GYÜK:  boszorkány-lepke  (phalaena  melonella) 
(Szerencs  Kassai  J.  Szókönyv  11.303)  [vö,  per- 
gyuka]. 

1.  GYUKHEC:  hosszas  fonott  kalács  (Bács 
m.  Nyr.  XVI,  144), 

2,  GYÜKKÉC :  félig  tanult  ember  (Zala  m. 
Nyr.  n,427). 

GYTJKLI  (Somogy  m.  Csurgó  vid.  Király  Pál; 
gyúkli  Zala.  m.  Nyr,  11.427):  kabátka,  ujjas. 

GYULÁS  {gyúlás) :  égés,  tűzvész  (Dráva  mell. 
Nyr.  V.423;  Eszék  vid.  Nyr.  VnL327;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVL331). 

[GYXJLTj. 

gyút-belü :  nagyehető,  telhetetlen  gyomrú 
(Rimaszombat  Nyr.  IV.561). 

GYUNGYA:  gyámoltalan,  ostoba  (Ipoly  völgye, 
Kővár  vid,  Nyr.  XVI.476)  [vö.  gyagya], 

[GYXJB]. 

bó-gyúr  :  begyűr  (pl,  inget  a  gatyába)  (Erdély 
Kassai  J,  Szókönyv  11.305). 

el-gyur:  elgázol,  eltipor  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XIV,527). 

le-gyúr:  fölülmúl,   legyőz  (Erdővidék   Tsz.). 

gyúr-gyavar:  gyömöszöl  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV,45,  305)  [vö,  gyür-gyavar]. 

gyúr-gyömör:  <x  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Fölső-Csallóköz  Nyr,  VHI.333)  Addig  gyúrja- 
gyömöri,  inig  egésszen  összetöri-zúzza  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek)  [vö,  gyür-gyömör]. 

GYURGYA:  fehérnemű  (Székelyföld  Tsz,). 

1,  GYURGYALAG:  iszalag,  fölfutó  növény 
(Palócság  Nyr.  XXn,35). 

2.  GYURGYALAG:  büdös  banka  (upupa  epops) 
(Baranya  m.  Béiye  Nyr.  XVm.477). 

GYURGYÓKA:  parti  rigó  (merops  apiaster, 
immenwolf,  bienenfresser)  (Somogy  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  n.306). 

GYURKÓZ:  gyomroz  (Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVL476). 

49 


763 


GYURMA— GYÜJTO 


GYŰJTÖTT— GYÜPET 


764 


GYURMA  [?] :  gyuradék  (tészta  v.  agyag) 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843). 

GYUBMAT:  cv)  (Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843). 

GYÜRMATAG :  cvi  (Székelyföld  Andrássy  An- 
tal 1843). 

GYURMOL:  gyúr  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.183; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.329;  Győrffy  Iván). 

GYURMOS:  gyűrött  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.478).  Mért  óján  gyurmos  az  a  harisnya? 
(Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  VI.231). 

GYÚRÓD-IK:  dulakodik,  birkózik.  A  gyere- 
kek gyúródtak  a  szénrakáson  s  elporlasztották  az 
omlósát  (Csallóköz  Király  Pál). 

GYÜRUL:  torlódik  (pl.  a  vér  az  agyra;  sok 
ember,  állat,  holmi  eggy  rakásra)  (Székely- 
Keresztúr  Nyr.  Vni.525). 

GYUSZI:  a  hús  mellé  rakott  körítés  (garni- 
rung)  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVI.96;  XVIH. 
432). 

GYŰGE  {gyügye  Győr  m.  Tsz. ;  Csaplár  Bene- 
dek) :  félkegyelmű,  bamba,  ügyefogyott,  élhetet- 
len (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.384;  Komárom  m. 
Fúr  Nyr.  XX.479;  Csallóköz  Nyr.  XVI.330; 
Csaplár  Benedek ;  Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI. 
334;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46;  hely  nélkül 
Tsz.)  [vö.  gyagya,  gyüggyö]. 

gyüge-adó:  [tréf.,  gúny.]  hadmentességi  adó 
(Komárom  m.  Guta  id.  Szinnyei  József). 

[GYÜGÉS]. 

gyügés-eszű:  gyenge  eszű  (Mátyusfölde  Nyr. 
XX.263). 

GYŰGGYŐ :  félkegyelmű,  bamba,  hülye  (Győr 
m.  Szigetköz,  Duna-Sz.Pál  Nyr.  VIII.522;  Csal- 
lóköz 1.278)  [vö.  döddö,  gyüge]. 

GYŰGYÖG  {gügyög  Székelyföld  Tsz. ;  vö. 
NyK.  X.329 ;  gyügyeg  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.39):  gőgicsél,  gagyog  (a  kis  gyer- 
mek V.  a  meglett  ember  a  kis  gyermeknek) 
(Palócság  Nyr.  XXII.35;  Kalotaszeg,  Zsobok 
Melich  János;  Székelyföld  NyK.  X.329;  Kiss 
Mihály ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.329).  Útet  sze- 
retik a  gyermekek,  me  égisz  nap  mind  gyügyeg 
véllek  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.39). 

GYŰGYÖRÖG:  cv  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
329). 

GYŰJT  {győttQm  Somogy  m.  Marót  puszta 
Nyr.  III.511 ;  Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  VII. 
377;  gyüt  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.213;  Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.38;  gyütt  Három- 
szék m.  Uzou  Erdélyi  Lajos;  gyűttik  Hunyad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXII.407). 

GYŰJTEVÉSZ:  árvízkor  összegyűlt  giz-gaz 
8  más  anyagok  (Heves  m.  Sirok  Nyr.  VIII.567). 

GYŰJTŐ :  táncmulatság.  Eresze  Furust  a  gyűj- 


tőbe. Hő  Furust  kivezessem  a  gyűjtőbe.  Furust 
megszöktek  [megtáncoltatták]  a  gyűjtőbe  (Brassó 
m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXn.238). 

[GYŰJTÖTT]. 

gyütött-olaj :  liliom-  s  ibolyafélékkel  elegy 
olaj  (égéssebre)  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.183). 

[GYŰKEML-IK]. 

bele-gyükemlik:  belenyilallik.  Ennye,  de  bele- 
gyűkemlett  a  fogamba!  (Abaúj   m.    Nyr.  VI.419). 

meg-gyükemlik :  félre  csuklik.  Meggyükemiik 
a  lába  (Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  IX.332). 

GYŰLE :  azon  kalászok  összessége,  a  melye- 
ket a  kévék  összekötözése  és  föltakarítása  után 
a  tarlón  összegereblyélnek  (Pest  m.  Tinnye  Nyr. 
Vn.89). 

GYÜLEKEZET  {gyilekezet  Gömör  m.  Freysei- 
sen  Ádám):  csorda,  nyáj  (Mármaros  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  V.215;  Székelyföld  Nyr.  n.231; 
Kriza,  Horváth  Farkas;   Havasalja  Vadr.    382). 

GYŰLÉS  {gyűlés,  gyülis):  1.  gyűlés:  sokada- 
lom. Nagy  gyűlés  van  a  piacon  (Háromszék  m. 
Nyr.  IX.34);  2.  gyűlés,  gyűlis:  kissebb  (genye- 
déses)  kelevény  (Szeged  vid.  Nyr.  V.273;  Csap- 
lár Benedek;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

GYŰLEVÉNY:  összegyűlt  holmi,  halmaz,  cso- 
port (Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.329). 

GYŰLŐ :  temetésre  hívó  harangszó  (Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  ni.358;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár).  Húzzák  a  gyűlöt.  Meghúzták  a  gyülőt. 
Gyűlőre  harangoznak  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

GYŰLÖLKÖD-IK :  hosszú  ideig  civakodik 
Azon  gyűlölködtek,  hogy  nincs  gyerekük  (Fehér 
m.  Perkáta  Nyr.  11.519). 

GYŰLŰTELEN:  [?].  Vót  eccér  égy  igén  gaz- 
dag török,  annak  ^^  vót  écs  csúnya  vién  gyültítelen 
feleségé  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.175). 

GYÜMÖLCS  {gyémölcs  Soprony  m.  Röjtök 
Nyr.  III.465;  gyim'öcs  Palócság  Nyr.  XXI.308; 
gyime^cs  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.423;  gyim^őccs 
Palócság  Nyr.  XXII.35 ;  gyimőcs  Zala  m.  Vászoly 
Király  Pál;  gyömőcs  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János ;  gyümöcs  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46 ;  gyü- 
m^öcs  Palócság  Nyr.  XXI.308;  gyűmücs  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331):  1.  gyümöcs:  négy- 
felé vágott  és  megaszalt  alma  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.46) ;  2.  gyimőcs :  gyermek,  magzat.  Jaj, 
jaj,  meghóttál,  kedves  gyimőcsöm !  (Zala  m.  Vá- 
szoly Király  Pál). 

[GYŰMÖLCSÉNY],  GYŰMŐCSÉNY:  [erdőrész 
neve]  (Pest  m.  Bogyiszló  Nyr.  III.48). 

GYŰPET :  csomó,  nyaláb,  köteg,  rakás  (Kecs- 
kemét Király  Pál,  Váczy  János;  Palócság  Nyr. 
XXn.35;  Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  IX.333; 
Heves  m.  Makáry  György  1839;  Névtelen  1840). 


765 


GYÜPÖRGET— GYÜRKÖL 


GYÜRKÖZ-IK— GYÜVELÍS 


766 


Égy  gyüpet  széna  (Gömör  m.  Nyr.  XVni.502). 
Cfyüpetessen  jön:  csoportosan,  tömegestül  (Kecs- 
kemét Nyr.  XIX.46). 

GYÜPÖRGET:  gyűjtöget,  kuporgat  (pénzt, 
vagyont)  (Palócság  Nyr.  XXII.35). 

GYŰR  (gyűr  Vág  mell.  Tsz.):  1.  gyűr,  gyűr: 
bucka,  domb  (Vág  mell.  Tsz.;  Csallóköz  Nyr. 
1.278).  Szőlős- gyűr,  Füzes-gyür,  Töres-gyűr,  Vőrős- 
gyür  (Tolna  m.  Pilis  Nyr.  IX.287);  2.  gyűr; 
karaj,  szelet.  Aggy  é'ggy  gyűr  kenyeret  (Vas  m. 
Király  Pál)  [vö.  gőr,  gyűrös). 

[GYŰR]. 

gyür-gyavar:  tördel(-i  a  kezét)  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839)  [vö.  gyür-gyavar]. 

gyür-gyömör:  gyömöszöl  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.568)  [vö.  gyúr-gyömőr]. 

[GYŰREKSZ-IZ]. 

neki-gyürekszik :  nekitúrközik,  nekigyúrkőzik 
(Kecskemét  Csaplár  Benedek). 

[GYŰREML-IK]. 

be-gyüremlik:  begyúrödik  (Öomogy  m.  Nyr. 
XX.430). 

GYŰRET  (gyüret):  annyi  dohány,  a  mennyit 
eggyszeri  fölvágásra  szoktak  összegyúrni  (Sze- 
ged Csaplár  Benedek).  Egy  gyűret  bagó:  a  meny- 
nyit a  bagózó  eggyszerre  gyúr  bele  a  szájába 
(Gömör  m.  Nyr.  XVIII.502)  [vö.  türet]. 

GYÜRKE  {gyirka  Baranya  m.  Király  Pál; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.65;  gyirke  Komárom 
Király  Pál):  a  kenyérnek  sülés  közben  kiha- 
sadt és  kiduzzadt  része  (Duna  mell.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.313;  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.518;  Balaton  mell.  és  Tolna  m.  Tsz.;  Tolna 
m.  Gyönk  Nyr.  V.378;  Fehér  m.  Nyr.  V.130; 
Győr  m.  Czimmermann  János;  Békés  m.  Nyr. 
III.524;  Orosháza  Nyr.  XVII.46;  Tata  vid.  Csap- 
lár Benedek;  Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.326;  Szinnyei  József). 

GYŰRKÉS  {esürkés  Győr  m.  Szigetköz  Nyr. 
XIX.  190):  1.  kiforradt,  kiduzzadt  szélú  (kenyér) 
(Balaton  mell.  Tsz.  149b;  Tata  vid.,  Kecskemét 
Csaplár  Benedek).  Gyűrkése  [a  kenyérnek]  = 
gyürkéje  (Eger  Király  Pál);  2.  izmos  [?].  Gyűr- 
kés,  erős  legény  (Balaton  mell.  Tsz.  149b). 

gyiírkós-farú :  kiálló  farú,  kövér  farú  (Fehér 
m.  Nyr.  IX. 284). 

GYTTRKÉZ-IK :  gyürkét  eszik,  kenyeret  eszik 
(Baranya  m.  Baranya-Sz.Lőrinc  Nyr.   XVII.335). 

GYŰRKÖL :  gyömöszöl  (Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVIII.432). 

le-gyürköl:  legyúr,  lenyom,  leteper,  lebirkóz 


(Nagy-Kúnság  Nyr.  11.326;  XVI.382).  Az  utolsó 
falatot  már  alig  bírta  legyürkölni :  lenyelni  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  11.326). 

[GYŰRKŐZ-IK]. 

[neki-gyürkőzik]. 

[Szólások].  Nekigyűrkőzik,  mint  Bertók  a  köd- 
nek (Tokaj  Nyr.  XXII.330). 

GYŰRŐ:  súrú.  Gyűrőnn  (Baranya  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.327). 

GTTŰRÖS :  1.  dombos,  buckás,  göröngyös. 
Gyűrös  út  (Csallóköz  Nyr.  1.278);  2.  ,csádés 
helyen  termett*  [?].  Gyűrös  fű  (Csallóköz  Nyr. 
1.278)  [vö.  görös,  gyűr], 

GYŰRŰ  {gyirö  Szlavónia  Nyr.  XXIII.  168; 
gyűrő  Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  IX.334;  gyűrű 
Székelyföld  Nyr.  XVIIL511):  [tréf.j  vógbélnyí- 
lás,  segglyuk.  A  disznó  gyűrűje  [ezt  disznó- 
öléskor a  gyerekeknek  szokták  Ígérni].  Holtom 
után  neked  testálom  a  gyűrűmet  (Székelyföld  Nyr. 
XVIIL511). 

[Szólások].  Seggem  a  gyűrűd  (Székelyföld  Nyr. 
XVin.511). 

gyűrő-oéma:  az  a  cérna,  a  mellyel  a  háló 
részeit  összevarrják  (Szolnok  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

GYŰRŰS  {gyűrűs) :  jegyes.  Hol  vagyon  gyűrű- 
söm, jegyösöm?  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
III.  3).  Hon  vagy-e,  hon  vagy-e,  jegyesem,  gyűrű- 
sem? (Moldva,  Klézse  Nyr.  V.47). 

GYŰRŰZ:  gyúrúszerú  karikákat  metsz  (gyü- 
mölcsfa-ág tövébe,  hogy  teremjen;  pálcába  cif- 
raságul) (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

el-gyűrüz  (el-gyűrűz):  eljegyez  (legény  leányt) 
(Szeged  Tsz.  106a).  Egymást  elgyűrűszték  (Kún- 
szentmiklós  Nyr.  Vn.326). 

[GYŰRŰZÉS]. 

elgyűrúzés:  eljegyzés  (Szeged  Tsz.). 

GYŰSZŰ  {deszű  Székelyföld  Győrffy  Iván; 
dészű  Segesvár  Nyr.  IX.43 ;  Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.42;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.358 ;  Vadr.  554 ;  Hároüiszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
V.330 ;  dészű  Háromszék  m.  Uzcn  Erdélyi  Lajos ; 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478 ;  Király  Pál;  dűszű 
Székelyföld  Győrflfy  Iván ;  gyisző  Szlavónia  Nyr. 
XXin.168;  gyűsző  Mátyusfölde  Nyr.  XX.30). 

GYŰVB JDE :  gyülevész-nép,  csőcselék  (Alföld 
Nyr.  Xni.479). 

GYÜVELÍS:  jött-ment.  Mid  gondúsz,  hot  te 
ijen  gyűvélíshő  migy;  császár  legínyeket  is  kap- 
hacc  ölöget  (Bakony  vid.  Nyr.  IV.558). 


49* 


H. 


1.  HA  (^e  Marosszék  Győrffy  Iván) :  1.  mikor? 
(Palócság  Csaplár  Benedek;  Heves  m.  Névtelen 
1840).  Ha  érjünk  még  haza!  Ha  daggatod  végig 
a  csikli  fenekét?  (Dráva  mell.  Nyr.  V.423).  Ha 
hót  meg  apád?  (Dráva  mell.  Nyr.  V.521).  Ha 
leszel  há  a  zennyém  ?  (Baranya  m.  Nagy-Harsány 
Nyr.  Xni,89).  Még  ha  érők  haza!  Ha  látok  vacso- 
rát! (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331).  Ha 
kött?  Ma  kött  (Szatmár  Nyr.  IX.265).  Ha  lesz 
m'ég  am,  mikor  te  lovagolsz!  Ha  v"ót  az!  Ha 
vótam  én  ott,  isten  tuggya!  Ha  csindtdk  m^ég 
azt  av  ven  hazat!  (Palóeság  Nyr.  XXI.561).  Ha 
jött  ide?  (Heves  m.  Sz.Erzsébet  Nyr.  XVn.430)-, 
2.  he:  ha  .  .  .  is.  Nem  bánom  én,  he  puliszka,  he 
málé,  ammit  élőmbe  tesznek,  csak  ehessem  belőlle 
(Marosszék  QyőrfPy  Iván) ;  3.  vájjon.  Nem  tudom, 
ha  élmegyen-e  oda.  Kértem  [kérdtem]  tőle,  ha 
vót-é  ott'ég  (Palócság  Nyr.  XXI.561). 

ha-hogy:  ha  netalán.  Hát  hahogy  aztán  vala- 
mikép másra  fordulna  a  dolog?  De  hahogy  úgy 
valaki  azt  mondaná  erre  .  .  .?  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

ha-óta  {hajóta  Tisza-Roff  Markovics  Sándor; 
Mta  [?]  Fájsz  Nyr.  VII.428;  hóta  Tisza  mell. 
Nyr.  VIII.218;  Debrecen  Nyr.  XI.189):  1.  ha-óta, 
hajóta,  Mta  [?],  hóta:  mióta  (Fájsz  Nyr.  VII.428; 
Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  11.325;  Debrecen  Nyr.  XI.189).  Hajóta  nem 
láttalak!  (Tisza-Roff  Markovics  Sándor).  Ha-'' óta 
folyik  ma  az  ap  per?  (Palócság  Nyr.  XXI.562). 
Ha-ótátul  fogva:  cv  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.325). 
Ha-aótdtő  van  ez  igy?  Ha-<'ótdtő  fogva  epítyik 
ma  ezt  a  hazat?  Ha-<^ótdtő  "óta  méccsindtdk  ma 
azt  at  templomot!  (Palócság  Nyr.  XXI.562) ; 
2.  hóta:  régóta  (Tisza  mell.  Nyr.  Vni.218). 

2.  HA:  hanem  (Heves  m.  Névtelen  1840; 
Félegyháza  Nyr.  XXI.330;  Bihar  m.,  Szatmár 
m.,  Tiszahát  Simonyi  Zs.  A  m.  kötőszók  1.158). 
Nem  vizet  adok,  ha  piros  bort  adok.  Nem  meny- 
aszonyt  hosztunk,  ha  halottat  hosztunk  (Arad  m. 
Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.20;  Nyr.  VE. 
125).  De  el  nem  kerültem,  ha  bele  merültem 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NQy.  11.144).  Ne 
üzd-füzd  a  más  sorát,  ha  láss  a  magadéhon  (Sze- 
ged vid.  Nyr.  VI.275).  Mégfürődök,  .  .  .  de  nem 
vízbe,  ha  vérbe  (Békés  m.  Puszta-Földvár  Kál- 
mány L.  Koszorúk  11.66).  Nem  bort  hosztál  én 
elembe,  ha  vizet  (Torontál  m.  Szőreg  Kálmány 
L.  Szeged  népe  III.211).  Ne  nyámogj  mán,  ha 
egyél!  (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VII.235).  Nem  abba 


ja  három  lábú  veres  kukora  tekémbe,  ha  Betle- 
hembe. Nem  zsíros  perecet,  ha  keresztet  (Debre- 
cen Nyr.  VI.330).  Ne  ácsorogj  itt,  ha  halaggy, 
láss  dógodho!  (Debrecen  Nyr.  VII.90).  Nem  az 
enyém,  ha  a  tijéd.  Nem  én  bánom  meg,  ha  te 
(Debrecen  Nyr.  IX.205).  Nem  asszony  a  még,  ha 
jány  (Debrecen  és  vid.,  Szoboszló  Nyr.  XXI.89). 
ügy  csináld  ki,  hogy  ne  én  menjek  te  hozzád,  ha 
te  jöjj  én  hozzám.  Osztán  .nem  csak  ezt  adom 
neked,  ha  még  egyebet  is  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XXI.282).  Ne  úgy  fogd  a  kezedbe,  ha  így. 
Nem  apádat  láttam,  ha  tégedet  (Tokaj-Hegyalja 
Nyr.  XXI.89).  Adok  én  neked  nem  éggyet,  ha  szá- 
zat. Tandsz  ott^ég  nemcsak  eprét,  ha  mannát  is. 
Nem  hogy  élvénwém,  ha  inkább  odadom.  Nem 
tanát,  ha  inkább  ászt  is  elvesztetté,  ammi  v"ót 
(Palócság  Nyr.  XXI.561).  Né  gyüjj  te  többet  a 
fonaóba,  ha  maraggy  othon  (Heves  m.  Párád 
Nyr.  XXII.476).  0  sé  dematraka  má,  ha  osztraka 
(Eger  Nyr.  XVI.570).  Nem  cinégé,  ha  csalogány  [?] 
(Gömör  m.  Nyr.  XXII.479).  Ne  árgoválj,  ha  eredj 
dolgodra!  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.564).  Mikor  ez  a 
lévorver  a  kezembe  van,  nem  éggy  ember  vagyok 
ejn  akkor,  ha  hat  (Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XIX. 
184).  Né  ja  zerdeőre  menny  eleibb,  ha  a  reitre 
(Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.89).  Nem  ein 
zavaroktam,  ha  Sete  Kovács  Jaóci  (Gömör  m. 
Majom  Nyr.  XXI.89).  Nem  Bátyiba  vaót  colgányi, 
ha  Miskaóconn  (Gömör  m.  Balogvölgy,  Bátka 
Nyr.  XXI.89).  Nem  engem  szeret  az  raózsám,  ha 
mást  szeret  a  csalfa  (Gömör  m.  Sajó  völgye, 
Kövecses  Nyr.  XXI.89).  Métténne'k  em  ea  e'rté 
nem  csak  annyit,  há  szdsszor  annyit  is.  Fazekát 
nem  annyit  törsz,  há  többet  (Gömör  m.  Sajó  mell. 
Nyr.  XXI.139.  140).  No  csak  né  ágájj  má,  Zsuzsi, 
ha  sépérd  a  zudvart  (Gömör  m.  Majom  Nyr. 
XXII.572).  Nem  gőzösen,  ha  kocsin  utazok  (Nóg- 
rád m.  Nyr.  IV.143).  Nemcsak  az  embert,  ha  az 
istent  is  bántya  (Borsod  m.  Sáta  vid.  Nyr.  XXI. 
328).  Kapok  én  feleséget,  nem  olyat,  ha  külömbet 
(Érsekújvár  Nyr.  XXI.89).  Nem  Péter  vöt,  ha 
Pál  (Udvarhely  m.  Vadr.).  Nem  léssz  másé,  ha 
az  enyim  (Udvarhely  m.  Vadr.  97). 

[Szólások].  Nem  nézi,  mi  mászik,  ha  mi  repül: 
magasan  hordja  az  orrát,  kevély  (Szeged  vid. 
Nyr.  ni.365). 

HAB  {hob  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvar- 
hely m.  Száldobos  Nyr.  IV.93;  Háromszék  m. 
Nyr.  VI.473;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr. 
Vn.283;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.330). 


769 


HABA— HABARCS 


HABARC8AL— HABATOL 


770 


hab-pipa  (Spiékelyföld  Nyr.  VIII.462 ;  hob-pipa 
hop-pipa  Székelyföld  Győrffy  Iván,  Kriza;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.214;  Vadr. ;  Csík  m.  Nyr. 
Vin.278 ;  Mp-pipa  Székelyföld  Kiss  Mihály) : 
tajtékpipa. 

[Szólások].  Ugy  ül  [ott],  mind  egy  hoppipa: 
feszesen  (Háromszék  m.  Vadr. ;  Csík  m.  Nyr. 
Vin.278).  ügy  ágál,  mind  egy  hoppipa  (Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

hab-ütő  :  a  bödönhajó  peremére  erősített  rúd- 
keret,  mely  a  habot  visszaveti  (Balaton-Füred 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

hab-vető :  cv  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

[HAB  A]. 

haba-szélke:  féleszű   (Szeged   Nyr.  VII,235). 

HABAJDOS:  hóbortos,  féleszű  (Alföld  Nyr. 
11.424;  Balassa-Gyarmat,  Szécsény  Nyr.  XXI. 
279)  [vö.  habajka,  hahajti,  habóka], 

HABAJKA  {hahalyka) :  szeles,  szeleburdi,  hó- 
bortos, féleszű  (Gömör  m.  Nyr.  XXI.  140;  Rima- 
szombat Nyr.  XV.429;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.331)  [vö.  habajdos,  habajti,  habóka]. 

habalyka-eszú :  bolondforma  (Hegyalja  Kas- 
sai J.  Szókönyv  11.250). 

HABAJTI  =  habajka  (Gömör  m.  Nyr.  XXI. 
140)  [vö.  habajdos], 

HABÁL :  habzsol,  orrával  habarva  turkál  (állat 
az  eleségben)  (Székelyföld  Nyr.  1.466 ;  Kiss 
Mihály). 

HABAB :  1.  kever  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek ;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45 ;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  VII.237);  2.  hadar,  hadarva  beszél 
(Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Torda  Nyr. 
XXI.282;  Székelyföld  MNy.  VI.174). 

HABARA:  sebes  beszédű,  hadaró  nyelvű 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX.576)  [vö.  habra,  hara- 
bara], 

HABARÁSZ:  1.  habzsol  (Székelyföld  Tsz.; 
Ferenczi  János,  Kiss  Mihály);  2.  zavartan  be- 
szél (Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIX. 
336). 

HABARCOL:  lubickol  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  n.331)  [vö.  habuckol]. 

HABARCÜLÓD-IK  {habarculónnyi) :  cv  (So- 
mogy m.  Szőke-Dencs  Nyr.  ni.l41). 

HABARCS  {habarc  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek): 1.  habarcs:  összekotyvasztott  pép-  v.  kása- 
féle szegényes  étel  (Székelyföld  Győrffy  Iván); 
2.  habarcs:  tejes  v.  mézes  keverékes  étel  (Há- 
romszék m.  Tsz.);  3.  habarc,  habarcs:  vályog- 
vetésnél és  vályogfal  rakásánál  használt  sár 
(Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Hajdú  m. 
Földes    Nyr.    XVI.383;    Székelyföld    Andrássy 


Antal  1843);  4.  habarcs:  híg  sár,  locs-pocs  (Sze- 
ged Ferenczi  János ;  Székelyföld  Győrffy  Iván) ; 
5.  habarcs:  tisztátalan,  ronda  (Székelyföld  Kriza, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.);  6.  habarcs: 
eszelős  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  Vadr.)  [vö.  habarica,  hibarc,  kuburc]. 

HABARCSÁL,  HABIRCSÁL:  habzsol,  orrá- 
val habarva  turkál  (a  réce  a  trágyalében,  a 
disznó  V.  a  marha  a  híg  kevertben)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

HABARCSI:  hadarva  beszélő  (Udvarhely  m. 
Nyr.  IX.235)  [vö.  habari]. 

HABARÉK  {habarék  Nógrád  m.  Litke  Nyr. 
IV.334) :  1.  hamarjában  összehabart  étel  (Nógrád 
m.  Litke  Nyr.  IV.334);  Borbás  Vince);  2.  tejes 
és  ecetes  lé,  keszőce  (Göcsej  Vass  József  1841); 
3.  híg  sár,  locs-pocs  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.478) 
[vö.  kabarék]. 

habarék-sár :  híg  sár  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  n.423). 

HABÁRGYI:  [tréf.]  pálinka  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

HABARI:  1.  hadarva  beszélő  (Torda  Nyr. 
XXI.282;  Székelyföld  Tsz.;  MNy.  VI.174;  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  IX. 
235;  Háromszék  m.  Tsz.;  MNy.  VI.329;  Győrffy 
Iván) ;  2.  szeles,  mindent  sietve  tevő  v.  csináló 
(Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  haharcsi,  haba- 
ricska,  hadari]. 

HABARICA:  híg  sár,  locs-pocs  (Székelyföld 
Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.  501a)  [vö.  habarcs]. 

HABARICSKA:  szeleburdi  (Nógrád  m.  Nyr. 
IV.  142)  [vö.  habari]. 

HABARNYICA :  tejjel  föleresztett  leves  (Mar- 
cal mell.  Tsz.). 

HABARNYICÁL:  hadarva  beszél  (Somogy 
m.  Csurgó  Nyr.  XVn.478). 

HABARÓ:  1.  fölső  ajaka  a  lónak  (Székely- 
föld Tsz.;  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Olasz- 
telek Nyr.  XV.575);  2  [tréf.,  gúny.]  száj.  ügy 
megütöm  a  habaródat,  hogy  éromlik  (Udvarhely 
m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVin.480). 

[HABARODIK]. 

[Szólások].  Egymásba  habarottak:  eggymásba 
szerettek  (Székelyföld  Győrffy  Iván).  Szerelémbe 
habarottak  (Háromszék  m.  Vadr.  396)  [vö.  testibe- 
habarodott]. 

HABATOL:  szaporán,  hadarva  beszél  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
329  [itt  habaroM  hiba;  vö.  Nyr.  n.522];  Győrffy 
Iván).  Évót,  habatúta  hová,  de  én  nem  értettem 
(Veszprém  m.  Nyr.  IV.83)  [vö.  habotál,  hebetél]. 

[Szólások].  Ötöl-hatol,  habatol,  mind  az  egér- 
szégi  ménkű  katakol  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VI.419). 


771 


HABBADOZ— HABOK 


HABOKA— HABUCKOL 


772 


HABBADOZ:  habzik  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.329;  Győrflfy  Iván). 

£[ABDA:  1.  lábikra- védő  bőr  (Csongrád  m. 
Ploetz  1839) ;  i.  idomtalan  nagy  csizma  (Nagy- 
szalonta Nyr,  XXI.282).  Olyan  nagy  Jiabdák 
ezök,  alig  tudok  bennük  járni  (Kis-Kúnság  Nyr. 
XXI.140).  Vesd  ki  a  szobából  azokat  a  sáros  hab- 
dákat  (Szeged  vid.  Nyr.  XXI.  140).  Na  ugyan 
vettek  neked  egy  nagy  habdát ;  akár  a  ház  héjá- 
ról is  beleugorhatol  (Szatmár  vid.  Nyr.  XXI.  140). 
Olyan  egy  pár  habdája  van,  mint  egy  ország 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyí.  XXÍ.282).  A  Pés- 
tunak  ojjan  nagy  habdát  vé'tt  a  zannya  a  gemé'ri 
vásáron,  hogy  a  padraó  belé  ugorhatna  (Gömör 
m.  Nyr.  XXl.90).  Csák  úgy  ta"g  ál  lábamon; 
olyan  mind  egy  habda  (Gömör  m.  Nyr.  XXI.140). 
Csak  ugy  habuckolok  a  szidásba,  mind  eöszvel  a 
Jaózsi  lába  a  nagy  habdába  (Gömör  m.  Majom 
Nyr.  XXII.572). 

habda-csizma :  idomtalan  nagy  csizma  (Gömör 
m.  Nyr.  XXI.  140).  Ennek  .  .  .  ojjan  nagy  habda- 
csizmája  van,  mind  ét  tajiga  (Gömör  m.  Nyr. 
XXI.90). 

[HABÉMUSZ], 

[Szólások].  Habémussza  van:  részeg  (Csongrád 
Nyr.  IX.374). 

HABICA  =  habiia  (Hely  nélkül  Tsz.  150a). 

HABEKT  =  habita  (Balaton  lüell.  Tsz.). 

HABITA:  nádtörmelék  és  giz-gaz,  a  melyet 
a  hullám  a  partra  vet  (Balaton  mell.  MNy.  V. 
153;  Zsoldos  1840;  Siófok  Hermán  0.  Halászat 
K.;  Göcsej  MNy.  V.153;  hely  nélkül  Tsz.)  [vö. 
habica,  habikt,  habócsa]. 

HABLÁL  :  megingat  (pl.  jeget)  (Bács  m. 
Zenta  Nyr.  IX.378). 

HABLIKOD-IK:  szaporán  beszél  (Győr  m. 
Tsa.). 

HABÓCSA  =-=  habita  (Keszthely  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

HABOG:  lubickoL  Sáson  megyén,  nem  suhog; 
vizén  megyén,  nem  habog  [találós  mese;  =^  hold- 
világ] (Zemplén  m.  Öeregnyő  Nyr.  XVIII.376) 
[vö.  habuckol\. 

HABOGÓ:  szapora  szavú  (Éáromszék  m.  I^sz.) 

HABOGÓS:  szeles,  könnyelmű,  meggondolat- 
lan (Orosháza  Nyr.  VI,  178). 

HABOK  ifabók  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.571) : 
szeszély,  hóbort,  veszekedő  kedv  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  n.325;  XVI.285;  Békés  m.  Balog  István) 
[vö.  csajbók], 

[Szólások].  Egyszer  a  királynak  feljött  á  ha- 
hókja:  meg  akart  házasodni,  pedig  már  netü  volt 
valami  fiatal  ember  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.443).  Ne  szólj  hozzá;  látod,  hogy  rájött 
a  habókja  (Alföld  Nyr.  XIII.525).  Kigyütt  v.  rá- 


gyütt  a  fabókja   (Kis-Kún-Halas   Nyr.  XIV.571). 
Kilelte  a  habókját :  fortélyos  (Debrecen  Nyr.  III. 

HABÓKA:  szeles,  szeleburdi,  hóbortos,  fél- 
eszű (Gömör  m.  Nyr.  XXI.  140)  [vö.  habajka, 
habókás]. 

HABÓKÁL:  bólintgat,  föl  s  alá  lógatja  a  fe- 
jét (a  ló)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285)  [vö.  haj- 
bókol]. 

HABÓKÁS:  hóbortos,  féleszű  (Nagy-Kúnság 
Kyr.  n.325;  Kassa  vid.  Nyr.  XVin.431)  [vö. 
csajbókás,  habóka,  habókos]. 

HABÓKOS  (Alföld  Nyr.  Xni.525;  Békés  m. 
Balog  István;  hajbókos  Szatmár  Nyr.  XI.478): 
hóbortos,  bogaras,  szeszélyes,  eszelős  [vö.  csaj- 
bókos,  habókás], 

HÁBOEKOD-EK :  háborog  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.46). 

[HÁBOROD-IK]. 

össze-háborodik :  összevesz  (Háromszék  m. 
Angyalos,  Besenyő,   Gidófalva  Nyr.  XVIII.574). 

HÁfiORODOTT:  őrült  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVni.477). 

HÁBOROG:  émelyeg.  Háborog  a  gyomrom 
(Mátyusfölde  Nyr.  XVII.479).  Háborog  a  belső 
része  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HÁBORÚ  {háburu  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  551;  zdboru  Moldvai  csáng  Nyr.  IX. 
488). 

HABOTÁL :  szaporán,  hadarva  beszél  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.329  [itt  haborál  hiba] ;  Győrflfy 
Iván)  [vö.  habatoV]. 

HABRA:  sebes  beszédű,  hadaró  nyelvű  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.46)  [vö,   habara,   harabara], 

HABRIDÁL :  handabandáz,  hadarász.  Né  hab- 
ridájj  mindéig  ein  eleöttem  (Gömör  m.  Otrokocs 
Nyr.  XXI.92). 

HABUCKOL  {habucskol  Székelyföld  Tsz. ;  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr.  501a):  lubickol, 
vízben  vergődik  (kézzel-lábbal  csapkod),  vízben 
V.  sárban  gázol  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
477;  Palócság  Nyr.  XXn.35;  Borsod  m.  Sáta 
és  vid.  Nyr.  XXI.328).  Habuckol  a  gyerek  a  víz- 
ben (Gömör  m^  Nyr.  XXI.  140).  Elménteőnk  a 
gátba  [eggy  dűlő  neve],  hát  nem  ott  tanájjuk  a 
tanitaó  ur  fiját,  a  hogy  letjavába  habuckol  a 
vizbe  a  feödek  ajján.  Ott  habuckolt  a  mocsolyába 
(Gömör  m.  Álsó-Hangony  Nyr.  XXI.90).  Óra 
hosszáig  elhabuckoltak  azok  a  pulyák  abban  a 
pocsolyában  (Bereg  m.  Tiszahát  Pap  Károly). 
ügy  kiszidott  eildés  apám,  hocs  csak  ugy  habuc- 
kolok a  szidásba,  mind  eöszvel  a  Jaózsi  lába  a 
nagy  habdába  (Gömör  m.  Majom  Nyr.  XXII. 
572).  Csak  habuckolj  egymás  után,  ne  kiméld . 
azokat  a  gamókat  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XXI.282)  [vö.  habog,  habarcol]. 


m 


HABUKKOL— HAD 


HADÁBA— HADARÓ 


774 


HABUKKOL :  nem  találja  meg  a  helyes  sza- 
vakat, ötöl-hatol  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46). 

HABZ-IK  {hobz-ik  Udvarhely  m.  Vadr.  6). 

HABZÓ:  a  sóakna  mélyében  a  hajtó-torok 
alatti  talaj,  a  hol  a  fölcsigázandó  sót  fölpakol- 
ják (Deésakna  Nyr.  1.382). 

HABZSA:  kövér  legelés,  fűben  duskálás  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.329-,  Győrflfy  Iván). 

HABZSI  {hapsi  Csallóköz  Csaplár  Benedek): 
mohón  evő,  habzsoló,  falánk  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

HABZSOL   (hapsol  Vas  m.,  Pápa  vid.,  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  fe\-hapsol  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
hé-hapsolni  Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XIX.527;, 
hapsú,  hapsúnyi  Fehér  m.  Nyr.  X.186;   Csalló- 
köz Csaplár  Benedek)  [vö.  hamzsol,  kámzsát]. 

HACACÁRÉ :  korhelykedés  (Szatmár  Hajdú 
Nagy  Sándor). 

HACÜKA  {hacika  Komárom  m.  Kürth  Nyr. 
XIX.187;  hely  nélkül  Tsz.  150b;  hancuka  Toron- 
tál m.  Tisza-Hegyes  Kálmány  L.  Szeged  népe 
11.243;  hazuga  Gömör  m.  Tsz.;  hicuka  Székely- 
föld NyK.  X.330;  Kiss  Mihály):  1.  hacuka:  régi 
szabású  hosszú  német  férfi-kabát  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek);  2.  hacika,  hacuka,  hácuká, 
hazuga,  hicuka:  könnyű  női  kabátka  (Vas  m. 
Kemenesalja,  Balaton  mell.,  hely  nélkül  Tsz.; 
Székesfehérvár  Nyr.  VII.139  ;  Komárom  m. 
Kürth  Nyr.  XIX.  187;  Kunság  Nyr.  XIV.526; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285;  Félegyháza  Nyr. 
V.35;  Debrecen  Nyr.  in.563;  Tokaj  Nyr.  XIX. 
383;  Gömör  m.  Tsz.;  Székelyföld  NyK.  X.330; 
Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály) ;  3.  ha- 
cuka: elviselt  V.  a  divatból  kiment  ruha  (Sop- 
rony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518;  Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  III.474;  Debrecen  Hajdú  Nagy 
Sándor).  Magával  se  hozott  egyebet  ép  pár  hácu- 
kdná  (Losonc  vid.  Nyr.  XXIII.39).  Hacuka  lett 
má  a  kend  ködmöne  is  (Zemplén  m.  Nyr.  IV. 
425);  4.  hacuka:  női  (fehér)  harisnya  (Baranya 
m.  Nyr.  III.565 ;  Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr.  XI. 
239);  5.  hancuka:  cók-mók.  Hánd  össze  a  han- 
cukádat:  a  min  aludtál  (Torontál  m.  Tisza- 
Hegyes  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.243). 

HACSÉTOL  :  csácsog,  tereferél,  nyelvel. 
Ugyan  ne  hacsétújj  annyit  a  fülembe!  Fáj  is 
már  a  fülem,  úgy  tele  hacsétúják.ezek  a  csácsogó 
gyerekek  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

HAD  {hajd  Karancs  vid.  Nyr.  XXII.48):  csa- 
lád, nemzetség  (Pápa  vid.  Tsz.;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.285;  Debrecen  Zelizy  D.  Debrecen 
sz.  kir.  város  egyetemes  leírása  260 ;  Heves  m. 
Makáry  György  1839;  Heves  m.  Lelesz,  Nóg- 
rád m.  Nyr.  IV.24 ;  Miskolc  vid.  Nyr.  Vin.41 ; 
Gömör  m.  Tsz.;  Nyr.  XVIII.505;  Rimaszombat 
Nyr.  V.182). 

had-nagy  (hagy-nagy  Háromszék  m.  NyK. 
n.366):  1.  nemes  falu  bírája  (1848  előtt)  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek;  Fölső-Csallóköz  Nyr. 
Vin.377;   Pozsony  m.    Tárnok   Nyr.   Vni.471); 


2.  pandúr  (Kecskemét  Csaplár  Benedek) ;  3.  hely- 
ség szolgája  (Kunság  Tsz.) ;  4.  mezőkerülö  (Pest 
m.  Túra  Nyr.  in.46). 

hadak-útja:  tej-út  (az  égen)  (Székelyföld  Nyr. 
V.377;  Győrffy  Iván;  Erdővidék  Tsz.). 

HADÁBA :  nem  sokat  érő  (Tata  vid.  Nyr.  V. 
329). 

HADAR:  kotor,  széthárogat  (tüzet)  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  Tsz.)  [vö. 
kidor]. 

ki-hadar:  kicsépel  (Háromszék  ni-  Dézsi  Mi- 
hály). A  gabonát  elsőben  leagyalik,  osztán  elódozik 
a  köteleket,  és  úgy  kihadarik,  azután  kirázik  (Zemp- 
lén m.  Saürnyeg  Nyr.  XVI.470). 

öszve-hadar ;  összever  a  cséphadaróval  (Szé- 
kelyföld Nyr.  XIV.335). 

HADARA:  civakodás  (Alföld  Nyr.  XIII.525) 
[vö.  csatara,  hadra], 

HADARÁSZ :  1.  tapogatódzik  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek) ;  2.  hadarva  beszél  (Debrecen  Nyr. 
XXI.91).  Úgy  hadarászol  a  nyelvedvel  még  a  ke- 
zedvei, mind  a  hogy  ein  a  zostorommal  szoktam 
(Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.92)  [vö.  hederész]. 

HADARÉK:  zsuppba  nem  köthető,  cséptörte 
szalma  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

HADARGAT:  kotorgat,  széthárogat  (tüzet) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.329). 

HADARI:  szapora  beszédű,  hadarva  beszélő 
(Pápa  Nyr.  XXI.90;  Nagy-Szalonta  Nyr.  XXI. 
282 ;  Palócság  Nyr.  XXII.35).  Fogd  be  a  szádat, 
te  hadari  Mari!  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XXI.282)  [vö.  habari,  hadri], 

hadari-badari :  oo  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XXI.282). 

[HADARICS]. 

hadarics-csalán  {-csalány):  apró  csalán,  árva 
csalán  (Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.335; 
Nyr.  n.376). 

HADARINT:  kanyarít  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.329 ;  Győrffy  Iván).  Éggyet  hadarint  vele  [t.  i. 
a  bottal],  s  mingyárt  a  földre  terül  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek)  [vö.  hederint]. 

meg-hadarint :     megkavarint,     megkeverint. 

Hadarintsd  még  ászt  a  rántást,  nehogy  odasüjjön! 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[HAD  ARIT]. 

meg-hadaritt  ==  meg-hadarint.  Hadaritsd  meg 
azt  a  pálinkát!  .(Udvarhely  m.  Vadr.). 

HADARÓ  {hadaruó  Rábaköz,  Beö-Sárkáúy 
Nyr.  XVIII.47.  94) :  1.  mindent  összezavaró  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.);  2.  cséphadaró  (Vas  m. 
Kemenesalja,  Balaton  mell.,  Székelyföld,  Három- 
szék és  Csík  m.  Tsz.);  3.  az  eke  kormányvasa 
(Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.47.  94). 


775 


HADASZKOD-IK— HAG 


HAGCSAL— HAGY 


776 


HÁDÁSZKOD-IK:  házsártoskodik,  henceg  (Ud- 
varhely m.  Nyr.  VIII.472). 

HADAZ  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  151a; 
Tolna  m.  Tsz.;  Békés  m.  Balog  István;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.282;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  XII.428;  Tokaj-Hegyalja  Nyr. 
XXI.91 ;  Székelyföld  Tsz.;  hely  nélkül  Tsz.  150b; 
hádaz  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  III.523;  ^acío^;  Gyer- 
gyó-Sz.Míklós  Nyr.  X.41):  1.  hadoz:  hadakozik 
(Gyergyó-Sz.Miklós  Nyr.  X.41) ;  2.  kadaz,  hádaz: 
hadonáz  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  151a;  Tolna 
m.  Tsz. ;  Tokaj-Hegyalja  Nyr.  XXI.91 ;  Székely- 
föld Tsz.;  hely  nélkül  Tsz.  150b).  Ne  hadazz 
ugy  azzal  a  bottal,  mert  megütsz  valakit!  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.282).  Ne  hadazz 
itt  aval  a  hóival!  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XII.428).  Ne  hadazz,  mer  meg  tálalsz  ütni!  (Abaúj 
m.  Beret  Nyr,  ni.523) ;  3.  hadaz :  nagy  hangon, 
hadonázva  beszél  (Békés  m.  Balog  István). 

HADÁZ:  hadonáz  (Nagy-Szalonta  Nyr.  XXI. 
282).  Ne  hadázz  előttem,  mert  nem  ijedek  ám 
meg!  (Nagy-Kér  és  vid.  Nyr.  XXI.91). 

HADD  (hagy).  Hagy  rohaggyon  e  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.230).  Hagy  üjjek  má  lé 
(Eszék  vid.  Nyr.  VIII.  140).  Hagy  mennyek  má 
haza  (Eszék  vid.  Nyr,  VIII.279).  Hagy  hervagy- 
gyon  (Békés  m.  Gyula  Nyr.  IX.  188).  Hagy  vigye- 
lek haza  (Arad  vid.  Nyr.  VII.288).  Hagy  üjjön 
rajta  (Szeged  vid.  Nyr.  IIL424).  Hagy  mennyen 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVI.470).  De  hagy 
mongyam  hát  végig!  (Torna  m.  Torna-Ujfalu 
Nyr.  XVII.232).  Hagy  ülök  az  öledbe  (Palócság 
Apátfalva  Nyr.  V.384).  —  Hálám  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XXI.127),  hallá  (Vas  m.  Répce- 
Sz.György  Nyr.  XVIII.526),  hannám  (Soprony 
m.  Horpács  Nyr.  IV.  181),  hannássik  (Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.519;  Vas  m.  Répee-Sz.- 
György  Nyr.  XV III. 526) :  hadd  lám,  hadd  lássam. 

HADÉCSOL:  hadarász  (Csallóköz  Nyr.  1.278). 

HADÉZ:  lármáz.  Ne  hadézzatok!  (Udvarhely 
m.  Nyr.  IX.236). 

HADÉZÁS :  lármázás  (Udvarhely  m.  Nyr.  IX. 
236). 

HADI:  katona  (Moldvai   csáng.  Nyr.  X.202). 

hadi-gyikóny :  eggy  bronzkori  kardhoz  ha- 
sonló levelű  gyékényfaj  (Hajdú-Szoboszló  Nyr. 
XIV.421). 

HADBA:  civódás  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
329;  Győrffy  Iván)  [vö.  hadara]. 

HADBÉL:  hadarva  beszél,  fecseg  (Székely- 
föld Kiss  Mihály)  [vö.  harél]. 

HADBI :  szeles  beszédű  (Szeged  és  vid.  Nyr. 
XXI.140)  [vö.  hadanl 

[HÁG]. 

ki-hág:  meghág  (kancát  a  ménló)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 


HÁGCSÁL  {hácskál  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

HÁGCSÓ  {hácskó  Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  IX.283;  Göcsej  MNy.  V.87;  Nyitra  m.  Pog- 
rány  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841;  Hunyad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXn.336.  358.  407 ;  XXin.96 ; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  VII.237;  háksó  Udvarhely 
m.  Király  Pál ;  hárskó  Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  IX.283;  háska  Soprony  m.  Csepreg  Nyr. 
11.372;  háskó  Soprony,  Vas  m..  Őrség,  Marcal 
mell.,  Balaton  mell.  Tsz. ;  Somogy  m.  Tab  Nyr. 
XV.240;  Somogy  m.  Sima  Nvr.  XIX.381;  hásku 
Vas  m.  Őrség  MNy.  V.78;  Őrség,  Szalafő  Nyr. 
VIL181;  háskuó  Göcsej  MNy,  11.412):  1.  hácskó, 
hágcsó,  háksó,  hárskó,  háska,  háskó,  háskuó:  át- 
járó (átlépő)  rés  a  sövény-  v.  deszkakerítésben 
(gyalog  átjárásra;  két  karó  v.  eggy  kétágú  fa 
között,- föllépővel  V.  a  nélkül)  (Soprony  Tsz.; 
Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  11.372;  Marcal  mell., 
Balaton  mell.,  Vas  m.  Tsz. ;  Vas  m.  Őrség  Tsz. ; 
MNy.  V.78;  Őrség,  Szalafő  Nyr.  Vn.l81;  Göcsej 
MNy.  n.412;  V.87;  Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  IX.283;  Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI. 
238;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.381 ;  Baranya 
m.  Tsz.;  Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky 
Ferenc  1841 ;  Udvarhely  m.  Király  Pál ;  Csík 
m.  Tsz.;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXn.336. 
358.  407;  XXnL96;  Moldva,  Klézse  Nyr.  VH. 
237 ;  hely  nélkül  Tsz.) ;  2.  háskó :  küszöb  (So- 
mogy m.  Tab  Nyr.  XV.240);  3o  hákcsó:  padlás 
(Somogy  m.  Sándor  József)  [vö.  hágdosó]. 

háska-ugrő :  [tréf.]  kutya  (Soprony  m.  Csep- 
reg Nyr.  n.372). 

HÁGCSOL :  hágdos  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
357). 

[HÁGCSÓS],  HÁSKÓS :  ritkás,  kevés-szemű 
(rozskalász)  (Dunántúl  Nyr.  XVL190). 

HAGDOS:  fölhágogat,  fölmászik.  Jól  tuttam 
hágdosni;  .  .  .  felhágok  a  fára  (Háromszék  m. 
Vadr.  430). 

HÁGDOSÓ  =  hágcsó  1.  (Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván). 

HÁGÓ:  kapaszkodó,  meredek  hegyi  út  (Szé- 
kelyföld Nyr.  11.427 ;  Győrffy  Iván)  [vö.  hágtató]. 

felhágó :  auftritt  [kovács  mesterszó]  (Sáros- 
patak Nyr.  XII.288). 

HÁGTATÓ  =  hágó  (Erdély  Császár  Árpád). 

HAGY  {hadni,  hadhsLSsam,  ^aíhassam  Három- 
szék m.  Vadr.;  élhadaa  Moldvai  csáng.  Nyr. 
III.5;  hadnál  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
406 ;  hogysz  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483) :  1.  en- 
ged. Hattá  magát  élűre,  hát  úgy  nyerték  tülle  a 
pinzt  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.456) ;  2.  -at, 
-et,  -tat,  -tet.  Össze  hattá  hínya  (Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  XXII.381) ;  3.  csinál.  Keérd  még  a 
beérákot,  hogy  [a  képfaragó  a  Krisztust]  minyéőre 
haggya.  Aszongya  eő  arra  nekem,  hogy:  jaó  van 
no,  iszén  mind  eő  csinállya  a  Éirisztusokat ;  de 
meégis  minyéőre  haggyam,  nagyra-é  vagy  pegyí- 
tetlen  kicsínre?  (Palócság  Nyr.  VII.34.  35). 


777 


HAGYAKOD-IK— HAGYMA 


HAOYMAZ— HAI 


778 


[Szólások].  Itt  hayi/i  a  helét:  itt  marttá  a  \ 
uyoma  (Somogy  m.  Sándor  József).  Helyben 
hagy:  1.  jól  ellát,  megtesz  vmivel  mindent,  a 
mit  kell  (Dunántúl  Nyr.  IX.469);  2.  elver,  el- 
páhol (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.2S3; 
Zilah  Nyr.  XIV.334;  Székelyföld  GyőrÖy  Iván). 
Hagyd  létén:  hagyd,  a  hogy  vau  (Somogy  m. 
Sándor  József). 

el-hagy :  1.  elveszt.  Elhattam.  a  zsebkend  ö- 
möt  (Palócság  Nyr.  XXI.505;  XXÍI.33);  2.  el- 
enged. Haggya  el  ked  Sárit  a  szektetöhe  (Hu- 
nyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIII.46.  96). 

ki-hagy:  kirendel,  kiszab  (pl.  leckét)  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

meg-liagy :  1.  elhagy.  Olyan  kártont  miitassik, 
a  ki  nem  haggya  meg  a  színit  (Kunság  Nyr.  II. 
83).  A  ruha  meghagyja  a  színit  (Kunság  Nyr. 
XIII.523);  2.  megcsinál.  Csinállyeékszi  kied  a 
falunak  egy  Kirisztust,  de  fáinat,  met  takarost; 
oszt  embé'reő  mehhaggyd!  (Palócság  Nyr.  VII.35); 
3.  eldönget,  elpáhol  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

HAGYAKOD-IK:  rendeleteket  osztogat,  ki- 
szabja az  elvégzendő  dolgokat  (Székelyföld 
Győrfly  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.). 

HAGYAKOZ-IK:  1.  a;  2.  végrendeletet  tesz 
(Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  hagyatkoz-ik,  ha- 
gyogat, hagyogatóz-ik], 

[Szólások].  Mindsem  annyét  étélődgyem  [a  ha- 
szontalan legénnyel],  inkább  magamra  hayyako- 
zoom :  magamra  maradok  (Háromszék   m.  NyK. 

in.i6). 

HAGYÁS:  [?]  Úgyis  rósz  hagyás  vót;  nem 
kár  érte,  hogy  epusztűt  (Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  VI.227). 

HAGYASU.  Egy-hagyású  varsa:  a  melynek 
csak  két  kávája  és  eggy  vörcsöke  van  (tehát  a 
hagyás  két  abroncs  köze);  több  hagyású;  három, 
öt,  hat  hagyású;  kissebb,  nagyobb  hagyású  (Bodrog- 
köz Hermán  0.  Halászat  K.). 

HAGY  ATI :  1.  a  ki  gyakran  gazdát  változtat. 
Ojan  hagyaii  cseléd  (Csík  m.  Nyr.  VII.  139); 
2.  halogatódzó,  hanyag  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos).  Hagyati  módra  menyen  a  te  dol- 
god (Háromszék  m.  Vadr.). 

HAGYATISKOD-IK :  halogatódzik  (Három- 
szék m.  Vadr.  501a). 

HAGYATKOZ-IK:  végrendeletet  tesz,  eggyet- 
mást  eltestál  (Háromszék  m.  Nyr.  V.37;  Csík- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.330)  [vö.  hagyakoz-ik,  ha- 
gyogat, hagyogatóz-ik]. 

HAGYMA  {hajma  Duna  mell.  Kassai  J.  S^ó- 
könyv  n.338.  340;  Dunántúl  Nyr.  V.181;  Fölső- 
Bácska  Nyr.  XII.217;  hájmá  Érsekújvár  Nyr. 
VIII 47). 

hájmá-szelős :  vöröshagyma-mártás  (Szlavónia 
Nyr.  XXIII.359). 

V/.INNVBI:    láAtíTAR    TÍ.m7.f*TÍH. 


HAGYMAZ  {hagymás-heiegség  Eger  Kassai 
J.  Szókönyv  11.338;  hajmás-hetegség  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  X.  191;  hajmász  Göcse]  Tsz.). 

HAGYMÁZAT :  hagymáz  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.388.  341).  Hagymázatban  van:  esz- 
méletén kívül  van,  félrebeszél  (Tisza-Dob  Nyr. 
XIX.47). 

HAGYOGAT:  1.  rendeleteket  osztogat,  ki- 
szabja az  elvégzendő  dolgokat  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.330);  2.  vég- 
rendeletet tesz  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 
hagyakod-ik,  hagyatkoz-ik,  hagyogatóz-ik]. 

el-hagyogat:  hosszasan  rendelkezik  a  teen- 
dők felől  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HAGYOGATÓZ-IK  hagyakoz-ik.  Annyit  ha- 
gyogaiózik,  mintha  más  országba  menne  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

HAGYOMÁNY :  hagyaték  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

[HAGYOMOLT]. 

ehagyomótt:  elhanyagolt.  Ehagyomótt  szöllö 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.133).-: 

[HAGYUL]. 

meg-hagyul :  színét  veszti,  megfakul,  meg- 
;  puhul  (Szatmár  m.  Ó-Pályi  Nyr.  XII.333).  Ez  a 
j  ruha  nem  hagyúl  meg  hamar  (Szilágy  m.  Tasnád 
I  Nyr.  XIX.238).  Roppant  meghagyúltak  azok  az 
I  X.  jányok:  megvénültek  (Derecske  Nyr.  IX.520). 

i       HAHABEILAZ:   gyermek-módra  keringőzik 
;  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.)  [vö.  hajabéz]. 

1.  HAHOG:  nevet  (Gömör  m.  Nyr.  XXII.479). 

2.  HAHOG:  megszólással  beszél,  szól-szapul. 
^  Az  irigyek  mindig  rólam  huhognak  (Gömör  m. 
I  Nyr.  XXn.479). 

HAHOTA:  lármás  beszéd  (Vas  m.  Kemenes- 
I  alja  Tsz.). 

HAHOTÁL:  hahotáz  (Háromszék  m.  Tsz.). 

HAHOTÁZ :  lármásan  beszél  (Vas  m.  Keme- 
i  nesalja  Tsz.). 

I       [HÁI]. 

hái-bái  (hai-bai  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
n.329;  háji-báji  Székesfehérvár  Nyr.  Vn.430) : 
1.  mikori,  milyen  régi  (ó,  vén).  Isten  tudja,  hái- 
bái  (Pápa  vid.  Tsz.).  Ki  tudja,  hái-bái  jószág  ez 
már;  talán  még  a  tizedik  öreg  apánké  volt,  s  még 
az  is  kopottan  kapta  (Szeged,  Bánság,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek);  2.  régi,  ócska,  vén  (Duna 
mell.  Kassai  J.  Szókönyv  n.329;  Fertő  mell. 
MNy.  III.241 :  Pápa  vid.  Tsz. ;  Szeged,  Bánság 
Csaplár  Benedek;  Csallóköz  Csaplár  Benedek, 
Király  Pál;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.329); 
3.  silány  (Duna  mell.,  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.329).  Háji-báji  munka  (Székesfehérvár 
Nyr.  VII.430). 

50 


779 


HAJ— HAJBÓKOL 


HAJBÜSZTI— HAJDOÖÁL 


780 


fHAJjc 

haj-kötő  {hej-kötö  Ipoly  vid.  Nyr.  III.428): 
keskeny  szalag,  a  melyet  a  hajfonatba  fonnak 
(Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVin.528;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

haj-nevelő  {hajnal-velő  [nép-etimológia]  Kecs- 
kemét, Szeged  Csaplár  Benedek) :  széles,  vastag 
fehér  in  a  marhahúsban,  mócsing  (Abaúj  és 
Borsod  m.  Király  Pál). 

haj-nyőlesztő :  co  (Soprony  m.  Nyr.  XII.383). 

[HÁJ]. 

[Szólások].  Tudja,  ez  olyan  asszony,  szereti  a 
hájat  kifordítani:  nagyralátó,  nagyzó,  pompás- 
kodó  asszony  (Szilágy  m.   Simonyi   Zsigmond). 

háj-dederke :  hájnak  burkoló  hártyája  [?] 
(Borsod  m.  Keresztes  Kassai  J.  Szókönyv  1.418). 

HAJABÉZ :  keringőzik,  keringél,  sebesen  kö- 
rülforog (magában,  oldalt  kinyújtott  karokkal, 
vagy  ketten,  keresztben  összefogott  kézzel) 
(Cegléd  Nyr.  1.184;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII. 
142)  [vö.  háháhelláz]. 

HAJADON  {hajdon  Székelyföld  Győrfify  Iván ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Hajadon- 
tam:  hajadon  koromban  (Alföld  Nyr.  XIII.525); 
hajadonta :  hajadon  korában  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván). 

hajadon-fő.  Hajadon- fent  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.  114),  hajadon- fűnt  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVn.315),  hajdon- fejt  (Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.  ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos),  hajdon-fűnt  (Szilágy  m.  Nyr.  IX. 
477),  hajon- fé,  hajon- f én  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XX.46),  hajon-fejenn  (Székelyföld  Győrffy  Iván), 
hajon-fejt  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
258;  Győrffy  Iván):  hajadonfővel. 

HAJAS;  szőrös  homlokú  (szarvasmarha)  (He- 
ves m.  Névtelen  1840). 

hajas-kapu:  vesszőből  font  kapu,  sövénykapu 
(Palócság,  Apátfalva  Nyr.  V.384). 

[HÁJAS]. 

hájas-pecsenye:  hájhártyába  (omentum)  bur- 
kolva megsütött  disznó-vesepecsenye  (netzbra- 
ten)  (Hely  nélkül  Nyr.  XV.317). 

HÁJÁZ:  tépáz  (Moldvai  csáng.  Nyr.  ni.3). 

[HAJBÓK]. 

[Szólások].  Hajbók,  csimhók,  köszönny  asszo- 
nyodnak! —  mondogatja  a  dajka,  midőn  a  gye- 
reket kezében  tartogatva  hajtogatja  (Debrecen 
Nyr.  VII.329). 

HAJBÓKOL  {hahókol  Nagy-Kúnság  Nyr.  II. 
325;  hajb"ókol  Palóoság  Nyr.  XXII.35):  1.  a  fe- 
jét föl  8  alá  lógatja  (a  ló),  hajlong,  bókol  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  n.325;  Debrecen  Nyr.  Vn.329; 
Palócság  Nyr.  XXII.35).    Nekem  nem  uram,  nem 


hajbókolok  előtte,  ha  még  eccer  olyan  nagy  ur 
vóna  is  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI,329) ; 
2.  hízeleg  (Palócság  Nyr.  XXII.35;  Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.238);  3.  vágtat  (a  ló),  ugrán- 
dozva szalad  (a  gyermek).  A  ló  habókol.  Ne 
hahókol j  már  annyit;  majd  ágyék-szakadást  kapsz 
(Nagy-Szalonta  Nyr.  XXI.282)  [vö.  habőkál]. 

HAJBŰSZTI:  büszke,  kevély,  magát  nagyra 
tartó   (Szatmár  m.   Kis-Peleske  Nyr.   XIX.334). 

HAJCŰHEJ,  HAJCIVÉ:  1.  hajcühej :  hajsza 
(Veszprém  m.  Pápa  Nyr.  XVI.527).  Hajcühel 
tenni:  nagy  hűhóval,  lármával  (Békés  m.  Nyr. 
III.524);  2.  hajcivé:  veszekedés,  rossz  viszony. 
Hajcivében  állanak  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285). 

HAJCSÁKOL :  hajszolódik,  lót-fut.  Hajcsákol- 
tani  legénykoromba  a  jányok  után  (Kassa  vid. 
Nyr.  IX.557). 

HAJDAN  {hajdant  Palóoság  Nyr.  XXI.558).  — 
Hajdanában  {hajdinába  Kis-Kun-Halas  Nyr.  VIII. 
41 ;  hajdinában  Heves  m.  Névtelen  1 840 ;  haj- 
dinánomba  Nagy-Kúnság  Nyr.  III.233).  —  Hajda- 
nán (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  il.212). 

HAJDANSÁG:  cv  (Csík  m.  Nyr.  VII.472). 

HAJDÁSZ :  nógat,  noszogat.  Mindig  hajdászni 
kell  (Heves  m.  Nyr.  XXI.91). 

HAJDÉ  (Zala  és  Veszprém  m.  Nyr.  XX1.91 ; 
Félegyháza  Nyr.  XXI.330;  Palócság  Nyr.  XXII. 
35;  háde  Szlavónia  Nyr.  XXIII.263.  360;  hajda 
Nagy-Szalonta  Nyr.  XXI.283 ;  Brassó  m.  Hétfaln 
Nyr.  XVI.478;  XXI.478;  hajde  Borsod  m.  Sáta 
vid.  Nyr.  XXL328;  Szilágy  m.  Nyr.  XXI.91 ; 
M^d^é' Baranya  m.  Sumony  Nyr.  111.320;  Szlavó- 
nia Nyr.  V.ll;  XXnL360;  hájde  Szlavónia  Nyr. 
V.IO;  hejd  Dráva  mell.  Nyr.  V.423;  hejde  Baranya 
m.  Ormányság  Tsz.;  Nyr.  1.380;  hejdiDvéiVdL  mell. 
Nyr.  V.423;  Eszék  vid.  Nyr.  VII.232;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.190;  hójde  Háromszék  m. 
Vadr.  398) :  nosza,  rajta !  Hajda,  legén,  üssed  az 
oláhot!  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.478).  Jóska 
fiam,  hájde  be,  hájde!  (Baranya  m.  Sumony  Nyr. 
III.320).  Hájde,  igyőnk  ebbe  á  szokdkdbá  é'ggy 
pohár  pívót!  (Szlavónia  Nyr.  V.IO).  Hejd,  eregy- 
gyé'n  ke!  Hejd,  mennyünk!  Hejd,  hozzá  fivet! 
(Dráva  mell.  Nyr.  V.423).  Béfogdostunk,  osztáng 
hejdi !  (Eszék  vid.  Nyr.  VIL232).  Hejdi,  mem/ünk ! 
Hejdi,  gyeri!  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.  190). 
Hali  kéd  uram,  hadé  fordiljunk  viszra.  Hadé 
meny  el  te  bálává  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.263). 

[H.ÁJDER]. 

hájder-mónkű :  [?].  A  bunda  pitteget-pattogot, 
mint  a  hájder-ménkü  (Somogy  m.  Mesztegnye 
Nyr.  X.87). 

HAJDINA  (Vas  m.  Tsz.;  Somogy  m.  Sima 
Nyr.  XIX.381;  handina  Vas  m.  Őrség  MNy.  V. 
163;  Nyr.  1.421;  VIL322):  tatárka,  pohánka. 

HAJDOGÁL  {hajdogája,) :  hajtogat  (Arad  m. 
Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.220;  Nyr.  Vll. 
124). 


781 


HAJDOKA— HAJIT 


HAJKASZ— HAJLANDÓ 


782 


HAJDÓKA:  hinta  (Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV. 
172). 

HAJDOKOL:  hajlong  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.329;  Győrffy  Iván). 

[HAJDÚ]. 

hajdu-káposzta:  nem  lével  főzve,  hanem  csak 
pörkölve,  zsírosan,  szalonnával,  kolbásszal,  füs- 
tölt disznóhússal  készített  káposzta  (Győr  m. 
és  hely  nélkül  Tsz. ;  CzF.). 

hajdu-kása:  nem  lével  főzött,  hanem  zsíron 
pörkölt  és  szalonnaszeletekkel  kövérített  köles- 
kása (Hely  nélkül  Tsz.;  CzP.). 

HAJGÁLICSÓ:  hasított  végű  fa,  a  melynek 
hasítékából  kövecseket  hajigálnak  (Vas  m.  Ke- 
menesalja Tsz.)  [vö.  hajgicsáló]. 

h.ajgálicsó-fa :  =v^  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.341). 

HAJGICSÁL:  hajigál  (Balaton  mell.  Fábián 
Gábor  1839). 

HAJGICSÁLÓ  hajgálicsó   (Balaton    mell. 

Fábián  Gábor  1839). 

HAJHAJU;  ölyv  (Gömör  m.  Krusznahorka- 
Váralja  Nyr.  ni.185). 

HAJHÁSZOL:  hajhász,  űz-hajt  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

HAJIGÁL  {hádigál  Ipoly  vid.  Nyr.  UI.428; 
kagyigál  Esztergom  Nyr.  IX.542;  hajgál  Göcsej 
Nyr.  XIV.164;  Orosháza  Nyr  VII.182;  Udvar- 
hely m.  és  Erdővidék  Kiss  Mihály;  hanyigál 
Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Udvar- 
hely m.  és  Erdővidék  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.338;  Vadr.  507b). 

HAJINGÁL  (Szolnok  Nyr.  IV.559;  hajingái 
Palócság  Nyr.  XXI.364):  c^. 

[HAJIGALALJ  {hagyigualuányi  Palócság  Tsz.): 
hajigálódzik. 

[HAJIGÁLÓSKOD-IK],  HÁJGÁLÓSKÓD-IK : 

^>=  (Szlavónia  Nyr.  XXni.216). 

[HAJINGÁCS,  HAGYINGÁCS]. 

hajingács-  v.  hagyingács-kóró :  héjakút  (di- 
psacus  fullonum)  (Borsod  m.  Noszvaj  Kassai  J. 
Szókönyv  11.339.  341). 

HAJINT:  hajít  (Csanád  m.  Apáca,  Batonya 
Kálmány  L.  Koszorúk  11.108.  210;  Palócság 
Nyr.  XXI.418). 

[Szólások].  Nyakon  hajintotta:  arcul  ütötte 
(Bereg  m.  Fornos  Nyr.  XX.476). 

HAJÍNTÁS  :  hajítás  (Kis -Kún- Halas  Nyr. 
VIII.84). 

HAJÍT  {hagyít  Palócság  Nyr.  XXI.311;  Nóg- 
rád m.  Tolmács  Nyr.  XV.327 ;  XVI.277 ;  Eszter- 
gom Nyr.  IX.542 ;  hagyít  Gömör  m.  Nyr.  XVIll. 


456;  agyon-Aají  Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.422;  haj- 
tőit Orosháza  Nyr.  IV.139;  bele-/^a;íotta  Toron- 
tál m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.  164; 
e\-hajt  Torockó  Arany-Gyulai  NGy.  1.428;  el- 
hajtottam  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
478;  fel-hanyit  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
ni.410;  [meg-]hanyit  Csík  m.  Nyr.  Vin.182.  184; 
hanyitm  Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  in.301;  Nyr.  IX.424;  hanyitt  Három- 
szék m.  Pólyán  Erdélyi  Lajos;  hanyittam  Szé- 
kelyföld Győrfify  Iván;  Erdővidék  Nyr.  IX.236). 


be-hajít : 

nélkül  Nyr. 


becsíp,   berúg, 
XVn.286). 


megittasodik   (Hely 


HAJKÁSZ  {hajkász  Palócság  Nyr.  XXI.419 ; 
hájkásznyi  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  aX.143):  haj- 
szol, ide-oda  kerget,  úz-hajt  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.52;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.216).  A  mostoha  elkeszté  űszke  nyi,  háj- 
kásznyi ja  kákást  (Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX. 
413)  [vö.  hajkurász]. 

HAJKORA:  szeles  bolond  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.46;  XXin.142). 

HAJKURÁSZ  {hajkorász  Székelyföld  Győrffy 
Iván):  hajszol,  ide-oda  kerget,  úz-hajt  (Soprony 
m.  Röjtök  Nyr.  11.369 ;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XX.46;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVL285 ;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.46;  Debrecen  Nyr.  Vn.329;  Tokaj 
Nyr.  XXni.384;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr. 
XH.48;    Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XX.431). 

HAJKURÁSZÁS:  hajszolás,  üzés-hajtás.  Az 
egyik  tinó  a  sok  hajkurászásha  megsántult  (Bihar 
m.  Pocsaj  Nyr.  IX.558). 

HAJLA:  hajlékony  faág  (kül.  fenyúfa-,  mo- 
gyorófa- v.  fúzfa-ág)  (Székelyföld  Nyr.  XIV.47; 
Csík  m.  Nyr.  VII.139;  Kriza;  Csík-Gyergyó  Nyr. 
IX.425;  Csík-Madaras  Nyr.  XX.46). 

hajla-bojt:  levágott  fenyúfa-gally  (Csík  m. 
Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály). 

HÁJLAD  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  MNy.  V1.209;  Vadr.;  Kiss  Mihály;  haj- 
iad Csík  m.  Nyr.  VII.140):  összeszárad  (dongás 
faedény   a  napon,   úgy  hogy  folyik;    kerékfal). 

mgg-hájlad  (Háromszék  m.  NyK.  III.16;  Nyr. 
IV.477;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík 
m.  Király  Pál ;  meg-hájad  [?]  Brassó  m.  Bácsfalu 
Nyr.  VI.231;  meg-hajlad  Székelyföld  Kriza;  Csík- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.329):  -"^.  Ez  a  kád  meghá- 
jadt  [így] ;  úgy  főj,  mint  az  ördög  (Brassó  m. 
Bácsfalu  Nyr.  VI.231).  Kivát  az  elökerekek  erős- 
sen  meghájladtaak   (Háromszék  m.  NyK.  III.16). 

HAJLÁL:  hajszol  (Borsod  m.  Noszvaj  Kassai 
J.  Szókönyv  11.423). 

HAJLÁLÓ :  hajszoló  (Borsod  m.  Noszvaj  Kas- 
sai J.  Szókönyv  11.211). 

HAJLANDÓ:  behízelgő.  Az  asszony  szép  kére- 
lömmé,  hajlandó  szavakkal  lebeszélte  (Torontál  m. 
Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.150). 

50* 


783 


HAJLAT— HAJNALOD-IK 


HAJNALOS— HAJT 


784 


HAJLAT:  [?]  (pl.  az  erek  partja)  (Mezőtúr 
Nyr.  IX.  183). 

HAJLÉK  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  ni.479;  hajlik 
Göcsej  MNy.  11.409;  hajlok  Komárom  m.  Per- 
bete  vid.  Gáncs  Géza):  szőllőbeli  présház. 

HAJLINKÓZ-IK :  a  víz  leapadása  következ- 
tében hajlóssá  lett  jégen  csuszkái  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

[HAJLÍT]. 

bele-hajlít :  átruház  (adósságot  az  adós).  Bele- 
hajlitom  én  is  a  négy  forintot  (Alföld  Nyr.  n.424). 

HAJLÍTGAT    {hajligat   Palócság   Nyr.    XXI. 

418). 

HAJLÓKÁZ-IK:  korcsolyázik  (Tisza-Sz.-Imre 

Nyr.  IX.  137). 

HAJLONG  (hajiing  Deés  Nyr.  XII.46). 

HAJLONGAT :  hajlítgat  (Palócság  Nyr.  XXI. 

418). 

HAJLÓS:  hajlékony  (Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  népe  n.242). 

[HAJMÁN]. 

hajmán-tő:  einbind-ahl  [nyereggyártó-eszköz] 
(Győr  Nyr.  X1.430). 

HAJNAL  [hajnó  Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr. 
XV.573 ;  Nagy -Kanizsa  Király  Pál ;  hajn"ó  Palóc- 
ság Nyr.  XXII.35;  hajnu  Gömör  m.  Balog  Nyr. 
XXII.479 ;  zajnál  [keltegető  versben,  a  mely  így 
kezdődik:  Zajnál  zajnaízik]  Göcsej  Nyr.  11.474): 
a  násznépnek  lakodalom  utáni  reggel  a  faluban 
zeneszóval,  hejehujával  való  körüljárása.  A  zem- 
berek  muzsikaszóval  már  bejárták  a  falut;  észt 
ugy  hivik,  hogy  hajnal  (Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII. 
233). 

hajnal-fa:  fehér-  v.  lucfenyű  vörös  és  zöld 
cifrázattal  a  leány  kapujába  verve  (Székelyföld 
Nyr.  V.377). 

hajnal-járó  -  hajnalos  (Duna  mell.  v.  Hegy- 
alja? Kassai  J.  Szókönyv  11.405). 

hajnal-szőke:  vörösesbe  hajló  szőke  (Abaúj 
m.  Király  Pál). 

[HAJNALI], 

hajnali-kisasszony:  kosárvirág  (Soprony  és 
Vas  m.  Nyr.  X.331). 

HAJNALICSKA:  délignyitó  raéhpilis  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

HAJNALKA :  ipomaea  (Zemplén  m.  Deregnyö 
Nyr.  Xin.191). 

[HAJNALOD-IK]. 

[Szólások].  Szépen  ide  hajnalodám:  itt  marad- 
tam hajnalig  (Háromszék  m.  Yn.h.  376). 


HAJNALOS.  Hajnalosok :  lakodalmas  nép,  a 
mely  a  lakodalom  után  való  hajnalban  nagy 
hejehujával  és  hegedűszóval  járja  be  a  falut 
(Duna  mell.,  Zemplén  és  Borsod  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  n.405.  406.  481). 

[HAJNALOZ]. 

meg-hajnaloz :  a  lakodalom  után  való  hajnal- 
ban zeneszóval  megtiszteli  az  új  párt  (a  lako- 
dalmas nép)  (Székelyföld  Tsz.). 

HAJNALOZÁS :  népszokás,  a  mely  abban 
áll,  hogy  mulatság  után  való  reggel  a  táncos- 
sereg sorra  járja  a  lányos  házakat,  mindenütt 
eljár  eggy  pár  táncot  s  különösen  a  ház  leányát 
jól  megforgatja  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HAJÓ  (Fehér  m.  Velence  Hermán  0.  Halászat 
K. ;  hijjó  Brassó  m.  Ürmös  Erdélyi  Lajos;  hijó 
Udvarhely  m.  Vadr. ;  híjó  Erdővidék  Nyr.  XVIII. 
143) :  eggy  embernek  való  (faderékból  vájt  tek- 
nőforma)  ladik. 

hajó-húzó:  az  a  halász,  a  ki  evez,  vagyis  a 
gúzsba  akasztott  nagy  evezővel  húz  (Fertő  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

hajó-karó :  erős  hegyes  cölöp,  a  melyet  a  tó 
fenekébe  levernek,  mikor  a  tó  színén  húzzák 
ki  a  hálót  (Soprony  m.  Hegykő  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

hajó-szekrény:  bárka.  Az  Úristen  ászt  paran- 
csolta Nojénak:  csinájjon  bárkát  vagy  hajó-szek- 
rént  (Torontál  m.  Egyházas-Kér  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.182). 

HAJÓK:  hajó  (Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.344). 

[HAJOL]. 

le-hajul:  letörlesztődik  (tartozás).  Nem  adom 
mög  a  forintodat;  úgyis  kaszálunk  nállad  a  hé- 
tön,  majd  a  napszámba  lehajul  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV  237). 

rá-hajul  [rá-hajúnyi) :  beleeggyezik  (Komá- 
rom m.  Fúr  Nyr.  XX.479). 

HAJÓZ:  hajóra  fuvaroz  (Fehér  m.  Nyr.  X. 
189). 

HAJSZ  {hajszárű  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 
84):  [marhaterelő  szó].  Hajsszal  v.  hajszra  menni: 
jobbra,  tőled  (Bodrogköz  Tsz.).  Hun  csárú,  hun 
hajszárű  ütötte  mög  a  nyakát  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  Vin.84). 

HAJSZÁS:  jobbfelőli,  jobb  felől  befogott.  Haj- 
szás ökör  (Soprony  m.  Repce  mell,  Nyr.  11.519; 
Balaton  mell.  Tsz.;  Heves  m.  Nyr.  IV. 240;  Kassa 
vid.  Nyr.  IX.557). 

HAJT:  1.  mondogat,  ismételget  (pl.  gúnyne- 
vet, tréfás  mondást).  Hajcsák  (Székelyföld  Kiss 
Mihály);  2.  jövedelmez.  Annyit  hajt  a  hivatala 
a  mü  pjapunknak,  hogy  úri-módulag  megélhet  belőlle 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 


785 


HAJTÁS— HAJTOVANY 


HAJTS-HAL 


786 


[el-hajt]. 

[Szólások].  Elhajt  tizenkét  nyelvet:  tizenkét 
nyelven  beszél  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.104). 

fel-hajt:  1.  fölrendel.  A  falu  házához  [fel-?] 
hajtottam  egy  esküdt  embert  (Bihar  m.  Fugyi- 
Vásárhely  Nyr.  III.232):  2.  behajt  (tartozást) 
(Székelyföld  Tsz.);  3.  becsíp,  megrészegszik  (Se- 
gesvár Nyr.  IX.44). 

HAJTÁS:  telér-mívelés  a  bányaalap  terén 
(gangban)  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.376; 
Zalathna  vid.  Nyr.  XIII.237). 

HAJTAT:  hajt.  De  neki-haj tátott  a  hegynek 
(Palócság  Nyr.  XXI.504). 

HAJTÓ:  1.  erdőkerülő,  erdőőr,  csősz  (Deés- 
akna  Nyr.  1.382;  Maros  mell.  Maros-Ludas  és 
Radnót  vid.  Gabányi  Endre) ;  2.  a  Aa;tósokban 
dolgozó  bányamunkás  (Zalathna  vid.  Nyr.  XIII. 
237). 

behajtó:  bírságpénz,  a  melyet  a  tilosban 
kapott  és  behajtott  állatért  kell  fizetni  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  TV.374.) 

hajtó-bór:  cv  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

hajtó-torok:  a  sóakna  torka,  a  melyen  az 
akna  fenekéről  a  sót  csigakerekekkel  fölhajtják 
(Deésakna  Nyr.  1.382). 

[HAJTOGAT]. 

fél-hajtogat :  fölpanaszol,  fölhány.  De  sokszor 
félhajtogatod  ászt  a  kis  szalmát!  (Baranya  m. 
Király  Pál). 

HAJTÓKA :  1.  kis  gyermekkabát  (Tolna  m. 
Fölső-Nyék  Nyr.  VL274);  2.  hajtás,  fölhajtás. 
Eggy  hajtókával:  eggy  hajtásra  (kiitta)  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.466).  Éggy  hajtókára 
megivott  eggy  icce  bort  (Kecskemét,  Szeged  Csap- 
lár Benedek).  Eggy  hajtókára  elég  neki  eggy  csu- 
tora. Jól  ért  a  hajtókához  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

HAJTÓKÁL:  hajszol,  hajhász  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

HAJTÓKÁZ :  cv:  (Csallóköz  Nyr.  1.279 :  itt  haj- 
tóházni  hiba). 

HAJTOKVÁNY :  malomkerék  körülete  (Tisza 
mell.  Tsz.;  Nyr.  III.238)  [vö.  hajtovány]. 

HAJTÓS:  1.  lusta,  a  kit  v.  a  melyet  folyton 
hajtani,  nógatni  kell.  Pistáék  bérössük  hajtós  (Al- 
föld Nyr.  V.86).  Hajtós  ló,  ökör  (Pannonhalma 
Nyr.  XIL187;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek) ;  2.  a  melynek  nem  kell  ostor,  hanem  ma- 
gától megy.  Hajtós  ló  (Baranya  m.  Abaliget  Csap- 
lár Benedek). 

HAJTOVÁNY:  1.  kézzel  hajtott  kis  vasúti 
kocsi  (Szabolcs  m.  Zsurk,  Tisza-Sz.-Márton, 
Eszény  Király  Pál);  2.  hajlított  háló-keret  (Keszt- 
hely Hermán  0.  Halászat  K.);  3.  különféle  alakú 


sütemény:  a)  szarvas  (kiíli)  v.  patkó  (Csallóköz 
Nyr.  1.279);  b)  kelt  tésztából  készült  «  alakú 
tertyedt  sütemény,  a  melyet  hetivásárokon  a 
cigánypecsenye  mellé  árulnak  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek):  c)  kenyértésztából  sütött  olajos 
lepény  (Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.47) ;  d)  fonott 
kalács  (Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Sz.-Pál  Nyr. 
VIII. 522)  [vö.  hajtokvány]. 

[HAJTS]. 

[hajcs-ki], 

[Szólások].  Se  prücski,  se  hajcs-ki:  semmije 
(semmi  lábas  jószága)  sincs  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVI.85;  Székelyföld  [itt  így  is:  se  hecski]  Kiss 
Mihály.)  Olyan  szegén,  mint  a  templom  egere;  se 
prücski,  se  hajcs-ki  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.524).  Se  tücski,  se  hajfs-ki  (Kecskemét  Nyr. 
XTX.90).  Nincs  ott  se  tücski,  se  hajcs-ki  (Bihar 
m.  Pocsaj  Nyr.  VI.463).  Mit  búsuljak!  Nincs 
nekem  se  tücski,  se  hajcs-ki  (Alföld  Nyr.  XV.281). 
Nincs  azoknál  se  tücski,  se  hajcs-ki  (Szeged  Nyr. 
1.271).  Olyan  leány  mellett  kell  tapodni  a  földet, 
kinek  van  ptücski-hajcski  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.305).  [vö.  hecski]. 

HAJVÁB:  kaviár,  jelesen  a  csillagos-tok  (aci- 
penser  stellatus)  ikrájából  való  (Szatmár  vid. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

HAJZÁS:  házfödél,  épületfödél  (Szolnok-Do- 
boka m.  Nyr.  XVII.382;  Kapnik  vid.  Nyr.  11.183). 

HAJZLI  (hájzli  Komárom  Nyr.  VII.282):  ár- 
nyékszék (Cegléd  Nyr.  in.329;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XVin.192;  Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX. 
91;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88). 

HÁK,  HÁKK :  köpet  (Háromszék  m.  Tsz. ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

HÁKICA:  cv  (Csík  m.  Gyergyó-Ditró  Nyr. 
Xn.282). 

HÁKKOGÓ:   harákoló  (Háromszék  m.   Tsz.). 

HÁKLIS:  nyegle,  kérkedő  (Gömör  m.  Nyr. 
XXII.479). 

HÁKOQAT :  hák-oi  mond  az  ökörnek  (Göcsej 
Nyr.  XIV.165;  Budenz-Album  160). 

HAKÚBIÁS:  konok,  makacs,  mogorva  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

1.  HAL  {hauNógrM  m.  Paták  Nyr.  VÍII.560). 

[Szólások].  Oan  mint  a  vakart  hau  (mondják 
szép  kövér  marhára;  Nógrád  m.  Patak  Nyr. 
Vni.560). 

hal-ág:  halas  patak  (Csík  m.  Borszék  vid. 
Hegedús  István). 

hal-ágy :  gödör,  a  melybe  halászatkor  a  halas- 
tavakból a  halat  leeresztik  (Tata  Matusik  Nep. 
János  1839). 

hal-bába:  vágó-csík  (cobitis  taenia)  (Tisza 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 


T87 


HAL 


HAL— HALÁBÓL 


788 


hal-esáklya:  szigony  (Tokaj  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.349). 

hal-doktor:  nyálkás  compó  (tinca  vulgáris) 
(Tata  Hermán  0.  Halászat  K.). 

hal-élés:  csalétek  (Tisza  mell.  Tsz.  203b; 
Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

hal-élő:  hálózacskó,  a  melyben  (bárka  hiá- 
nyában) a  fogott  halakat  a  vízben  tartják,  hogy 
élve  maradjanak  (Komárom  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

hal-héj  {kai  haja.  Komárom  Hermán  0.  Halá- 
szat K. ;  hal-hí  Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Tisza- 
Rofif  Markovics  Sándor) :  1.  hal  haja,,  hal-héj,  hal- 
hí:  halpikkely  (Komárom,  Balaton  mell.  Her- 
mán 0.  Halászat  K. ;  Tisza-Roff  Markovics  Sán- 
dor); 2.  hal-héj:  ú.  n.  halcsont  (a  milyen  pl.  a 
női  vállfüzőkben  van)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.350);  3.  hal-héj:  oldalukra  fektetett 
nádkévékből  álló  rakás  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

[Szólások].  Halhiba  van  rakva  (pl.  a  rőzse): 
úgy  mint  a  halpikkely,  eggymást  félig  elfödve 
(Tisza-Roff  Markovics  Sándor). 

hal-hólyag:  szarvasmarha  nyelve  alatt  kelt 
veszélyes  hólyag  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

hal-hussár:  sujtásos  küsz  (alburnus  bipunc- 
tatus)  (Székely-Keresztúr  Hermán  0.  Halászat 
Könyve). 

hal-ihany:  fonal  v.  fűzfa-gúzs,  a  melyre  aa 
eladott  halakat  fűzik,  hogy  a  vevő  tisztán  és 
kényelmesen  vihesse  (Tápé  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

hal-ívás  {hal-vijás  Mármaros  m.  Visk  Her- 
mán 0.  Halászat  K. ;  hal-vivás  Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[hal-mérég]. 

halméreg-fű:  havasi  euphorbia  (Székelyföld 
Nyr.  IX.  176). 

hal-pénz  {hal  pénze :  halpikkely  (Zala  m.  Sze- 
pezd  Nyr.  XVn.190;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVm.lOO;  sok  helyen  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[hal-pikkely]. 

halpikkelyes.  Halpikkelyes  fölhö :  bárányfölhő. 
Az  ég  halpikkelyes:  szakadozott,  apró,  sűrűn 
eggymás  mellett  álló  fehér  fölhőkkel  van  borítva 
(Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVII.574). 

hal-pillangó :  halpikkely  (Veszprém  m.  Szent- 
gál Nyr.  III.  183). 

hal-pukkantó :  1.  halhólyag;  2.  szarvasmarha 
nyelve  alatt  kelt  veszélyes  hólyag  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.445). 

hal-sörény:  hátsörény-úszó  (a  fésöshalaknál) 
(Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 


hal-szárny  {hal  szárnya,):  a  hal  úszószárnya 
(Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  in.l83;  általáno- 
san haszn.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

hal -szerkő:  a  sterna-fajok  mint  halászó- 
madarak  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

hal-szűke  {hal-szűki):  vágó-tok  (acipenser  Gül- 
denstaedtii,  theuerfisch)  (Győr  Nyr.  XI.430; 
Tisza  mell.  Hermán  0.  Halászat  K. ;  a  tisza- 
melléki  halászok  szerint  ,a  halszűke  akkor  jön, 
mikor  szűkén  van  a  hal',  s  innen  a  neve). 

hal-vaeok :  az  a  hely,  a  hol  vmely  hal  állan- 
dóan tartózkodik,  mint  lyuk,  gödör,  gyökér,  kő 
stb.  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.). 

2.  HAL.  Hava  vótam:  el  voltam  ájulva  (Veszp- 
rém Nyr.  11.40). 

beié-hal :  belesüpped,  belesüllyed  (puha  derék- 
aljba) (Háromszék  m.  MNy.  VI.319). 

el-hal:  1.  elalél,  elájul  (Zala  m.  Nyr.  11.427; 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.190;  Veszprém  m. 
Nyr.  XIV. 90;  Veszprém  Nyr.  n.40;  VII.376; 
Fehér  m.  Nyr.  X.186;  •<ecskemét.  Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr. 
XIV.287 ;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  ni.523 ;  Kassa 
vld.  Nyr.  XVI.238;  Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek; Udvarhely  m.  Nyr.  VI.466);  2.  elzsibbad 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VL323 ;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván).  Elhót 
a  kezem  belé  [az  ütésbe,  ütődésbe,  szorításba] 
(Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

[meg-hal]. 

[Szólások].  Meghalt  az  orosz  pap  (mondják, 
mikor  vkinek  kilóg  a  gatyamadzagja ;  azzal 
harangoznak  az  orosz  papnak)  (Abaúj  m.-  Puszta- 
falu Szádeczky  Lajos). 

[HÁL]. 

[Szólások].  Vde  hálok:  meggondolkozom  (hol- 
napig) (Marosvásárhely  Nyr.  IX.428). 

ki-hál:  az  éjét  künn  tölti  a  barmokkal  a  lege- 
lőn (Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.238). 

HÁLA  {hála  Debrecen  Nyr.  IX.  161 ;  hála 
légyön  .  .  .  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331 ; 
istennek  hála  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr. 
XV1.43;  hála  istennek  Háromszék  m.  Vadr.  369). 

[Szólások].  Uram,  légyén  hálád!  (Hunyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXII.458).  ' 

HALÁBÓL  {halából,  haldb őnyi) :  összeszed, 
összekapar  (Palócság  Nyr.   XXI.366;  XX1I.35.) 

el-halábol :  lopkodva  elhord,  apródonként  el- 
cseneget.  Egy  kosár  almát  tettem  ide,  s  már  mind 
cihalábolták  ezek  a  huncutok  (Abaúj  m.  Király 
Pál). 

össze-halábol :  összeszed,  összekapar  (Palóc- 
ság Nyr.  XXII.35). 


789 


HALABURDI— HÁLÁL 


HÁLÁL— HALASZ 


790 


HALABURDI:  szeles,  szeleburdi  (Nyitra  m. 
Nagy-Kér,  N.-Csétény,  Tardoskedd  Nyr.  XXL91). 

HALAD  {haliad  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
nL183). 

el-halad:  meghalad.  Ninc  ed  félposzta  szem?  — 
De  elhaladja  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.201). 

le-hallad  {le-hallani,  alkalmasint  hiba  e  he- 
lyett: le-hallanni):  fölülmúl  (Göcsej  MNy.  V.129). 

meg-halad :  mellette  elhalad.  Egy  hejt  találók 
két  embert;  mikor  meghalattam  vóna  őköt,  után- 
nam  azt  kiáták  stb.   (Háromszék  m.  Vadr,  432). 

HALADÁS :  darab  út  megtevése.  Alig  mentem 
egy  jó  haladást,  eltörött  a  kerekem  (Kapnik  vid. 
Nyr.  n.l83.). 

HALADÉK:  gödör.  Mijén  haladékba  van  a 
búgja!  (Csík-Várdótfalva  Péter  János). 

HALADÉKONY  (Erdély,  Mezőség  Kovács 
Dezső;  haladikony  Debrecen  Nyr.  X,567):  1.  hala- 
dikony :  gyorsan  haladó.  Hogy  anná  haladiko- 
nyabb  legyen  a  dolog,  magamra  kapok  egy  derékra- 
valót, ...  és  felmegyek  a  Bekk-házho,  mer  hát  ott 
van  a  törvény  (Debrecen  Nyr.  X.567);  2.  hala- 
dékony:  dolgát  halogató.  A  rest  hátralékosabb  a 
haladékonynál  (felelte  az  illető  arra  a  kérdésre, 
hogy  a  h.  restet  jelent-e)  (Erdély,  Mezőség 
Kovács  Dezső.) 

[HALADKÓZ-IK],  HÁLÁTKÓZ-IK :  versenyez 
(kül.  a  kocsisokra  mondják,  mikor  az  eggyik 
meg  akarja  előzni  a  másikat)  (Szlavónia  Nyr. 
XXnL362). 

HALÁL.  Ralák:  kisértetek.  Jaj  de  szépen  süt 
az  a  holdvilág,  jaj  de  szépen  masirolnak  a  hálák 
(Palócság  Arany-Gyulai  NGy.  1.570). 

halál-élesztő :  föltámasztó,  fölelevenítő,  életre- 
keltö  (orvosság).  Nem  jól  van  rakva  ez  a  fa;  sok 
közte  a  hézag.  —  No  hát  kipótolom ;  egy-két  darab 
nem  halál-élesztő:  nem  olyan  drága,  mint  az 
orvosság  (Esztergom  m.  Dömös  Király  Pál). 

halá-madár:  halász-sas  (Csurgó  vid.  Királv 
Pál). 

halál-pánk :  halál-pókháló,  halál-homály.  A  ha- 
lál-pánk  belepte  a  szemit:  haldoklik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály)  [vö.  1.  pók]. 

halál-tojás:  [tréf.]  ágyúgolyó  (Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

halál- virág :  chrysanthemum  coronariura  (Ba- 
ranya m.  Kassai  J.  Szókönyv  n.348). 

halálra-való :  temetéshez  való  holmik  (koporsó, 
szemfödő,  halotti  ruha  stb.).  Megvették  má  a 
halálra-valóját  is  (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva 
Nyr.  XV.336). 

L  HALÁL  {meg-hálulla. :  meghálálja  Vas  m. 
Bögöte  Nyr.  XVL92). 


2.  HÁLÁL  {hálál  Gömör  m.  Nyr.  XVHLSOl ; 
Szlavónia  Nyr.  XXnL216) :  hál  (Baranya  m.  Or- 
mányság  Tsz.;  MNy.  V.127;  Nyr.  L424;  n.l31; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVnL190;  Szlavónia 
Nyr.  V.62;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.213;  XIX. 
334;  Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged 
népe  nL67;  Bánság  Csaplár  Benedek;  Mátyus- 
földe  Nyr.,  XX.325;  Nyitra  m.  Vágséllye  Nyr. 
XX.124;  Érsekújvár  Csaplár  Benedek;  Komá- 
rom m.  Perbete  és  vid.  Gáncs  Géza;  Bars  m. 
MNy.  V.127;  Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.287; 
Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVni.48;  Rimaszom- 
bat Nyr.  XV.429;  XVn.525).  Kinn  hálálok  a  ka- 
marába (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.190).  Ét 
ezön  a  hejön  a  gyerök  hálál  (Szlavónia  Nyr.  V.62 ; 
XXnL216).  Hun  hálálok  mög  az  éy^eZ  .^  (Torontál 
m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  ni.67).  Jqbb 
szeret  kemény  ágyban  hálálni,  mint  dunnákon  (Ér- 
sekújvár Csaplár  Benedek). 

HÁLÁLÁS:  meghalás  (vásárosok  meghalása 
a  korcsmában)  (Csallóköz  Erdélyi  Pál). 

HALÁLI:  halotti  (Göcsej  Nyr.  XIV.167).  Öltö- 
zöm, vetkőzöm  lialáli  ruhába  (Göcsej  Budenz- 
Album  162). 

HÁLÁLKOD-IK:  vhová  holmi  szín  alatt  be- 
járogat  és  ott  hízelegve  esenkedik  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839). 

HALÁLOZ-IK  {háláloz-ik) :  haldoklik  (Ipoly 
vid.  Nyr.  m.428). 

HÁLÁNK  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvar- 
hely m.  Agyagfalva  Nyr.  XXII.336 ; /iáiáwA:  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály) :  gyenge.  Hálánk  v.  hálánk 
fonal:  gyenge,  gyengén  sodrott,  foszló  fonal 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HALÁNTÉK  {hálánk  Nyitra  m.  Pográny  és 
vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

HALANTOZ-IK:  fonnyadoz  (növény)  (Három- 
szék m.  Nyr.  11.522). 

HALÁP  (Hajdú  m.  Nádudvar  Király  Pál ;  hal- 
láb [népetimológia?]  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVIII.94) :  1.  haláp :  vizenyős  rét,  vadvizes  föld, 
kotús  hely  (Hajdú  m.  Nádudvar  Király  Pál); 
2.  halláb:  vízszinén  úszó  növények  sűrű  és  erős 
szövevénye,  a  melyen  óvatosan  járni  is  lehet 
(Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIÍI.94). 

HALÁPOL:  sebesen  eszik,  fái,  habzsol  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.46.  213;  Gyöngyös  vid.  Nyr. 
n.l81). 

[HÁLÁS]. 

elhalás :  elájulás  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839). 

HÁLÁS :  az  a  nyugvóhely,  a  hová  éjtszakára 
hálni  hajtják  a  marhákat   (Szilágy  m.   Nyr.  IX. 

478). 

HALÁSZ.  Rövid  halász:  orozva  halászó  (Tisza- 
Abád-Szalók  Nyr.  IX.144).  Tőkés  halász:  'A.  \i-d\».- 


791 


HALASZT— HAEDOG 


HALDOKL-IK— HALKOL 


792 


szás  jogát  bérlő  társaság  tagja  (Tisza-Abád-Sza- 
lók  Nyr.  IX.  144). 

halász-bíró :  a  ki  a  halászatot  vezeti  (Balaton 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

halász-csacl; :  a  bogkötésnek  a  halászoknál 
dívó  neme.  (Általánosan  haszn.  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.). 

halász-csér:  a  sterna  hirundo  halászneve 
(Mezőtúr  Hermán  0.  Halászat  K.). 

halás2-fa:  a  jég-alatti  halászatnál  az  a  rúd, 
a  melyet  lékről-lékre  tologatnak  s  a  melyhez  a 
kihúzó-kötél  kötve  van  (Keszthely  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

halász-fonal:  az  a  fonal,  a  melyből  a  hálót 
kötik  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

halász-funt:  halászok  rugós  mérő  eszköze 
(Tihany  Hermán  0.  Halászat  K.). 

halász-kő  :  nagy  hálósúlyozó,  a  melyet  akkor 
kötnek  a  hálóra,  a  mikor  mély  vízben  halász- 
nak (Győr  m.  Pinnyéd  Hermán  0.  Halászat  K.). 

halász-szék :  eggy  v.  két  bakon  nyugvó, 
gerendákból  készült  palló,  melyet  a  halász  a 
partról  a  vízbe  állít,  hogy  az  ághegyhálónak 
megfelelő  mélységű  vizet  érjen  (Mármaros  m. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

halász-tábla:  fából  faragott  ponty,  a  mely- 
nek oldalára  a  céhmester  ráragasztja  az  üzene- 
tet (gyűlésbe,  temetésre,  kivonulásra  hívást),  s 
a  mely  kézről-kézre  járván,  visszakerül  a  céh- 
mesterhez  (Keszthely  Hermán  0.  Halászat  K.). 

halász-tű:  fából  készült,  lapos,  orros,  nyel- 
ves és  lábas  szerszám,  a  melyre  sok  fonal  reá- 
hányható s  a  mellyel  a  hálókötést  végzik  (Komá- 
rom Hermán  0.  Halászat  K.). 

1.  HALASZT:  szállat,  hárít  (vkire  vmit).  Az 
árvákra  akarja  halasztani  az  adósságát:  azokat 
akarja  vele  megterhelni  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  IX.285). 

2.  HALASZT :  közeli  halálát  jósolgatja  vkinek. 
Má  régúta  halasztyák,  pedig  esze  ágába  sincs  mög- 
háni  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46). 

1.  HALAT:  cv;.  Halattyák  a  beteget  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Meghalt;  már  két  hete  hatatták 
(Veszprém  Nyr.  XIX.375). 

2.  HALAT:  halott  (Udvarhely  m.  Nyr.  VI. 
465).  Viszik  a  halatot  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

HALATOS:  halottas.  Halatos  ház  (Székely- 
föld Qyőrffy  Iván;  Udvarhely  m.    Nyr.  VI.465). 

[HALAZ]. 

fel-halaz  (horgot) :  apró  halat  tűzöget  rá 
(Keszthely  Hermán  0.  Halászat  K.). 

HÁLDOQ:  haldoklik  (Abaúj  m.  Beret  Nyr. 
HI.523).  ^ 


HALDOKL-IK  {handokl-ik  Göcsej,  Nagy-Len- 
gyel Nyr.  VI.228). 

HALINA:  fölső-ruha  (Debrecen  Nyr.  in.563). 

HALÍT:  1.  halaszt  (Palócság  Nyr.  XXI.419); 
2.  hagy,  hárít  (másra  a  maga  dolgát)  (Pálócság 
Nyr.  XXn.35). 

1.  HALK,  HALOK  {hajik  Marosszék  Nyr.  I. 
135;  Kiss  Mihály,  Kriza;  hajk  Székelyföld  Tsz.; 
Kőváry  László  1842;  Győrff'y  Iván;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.329;  Vadr.;  hajkoi  Háromszék  m. 
Kiss  Mihály;  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  IV.517 ; 
hajók  Székelyföld  Kriza,  GyőrÖy  Iván;  Három- 
szék m.  Nyr.  L135;  Vadr.  501a;  Kiss  Mihály; 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.478;  Király  Pál; 
Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  III.524;  AaZA;  Székelyföld 
Tsz.;  Háromszék  m.  Tsz.;  Vadr.  501a;  MNy. 
VI.329;  Király  Pál;  Csík  m.  Király  Pál;  halkoX 
Székelyföld  Nyr.  IX.  176;  Háromszék  m.  Nyr. 
1.135  ;  halok  Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.472  ; 
Erdővidék  Nyr.  IX.42):  1.  darabos  forgács  v. 
szilánk,  élőfából  v.  gerendából  oldalvágással  ki- 
vágott cikk;  2.  cikkes  bevágás  fában  v.  deszká- 
ban [vö.  halkács]. 

[Szólások].  Halkot  vág  v.  vagdal  (Székelyföld 
Nyr.  IX.176;  Háromszék  és  Csík  m.  Király  Pál). 
Vágj  nagyobb  hajkot  v.  ^  végy  nagyobb  hajkot  fej- 
széd eleibe  (Székelyföld  Tsz.  152a).  Kettős  halk- 
kal vágni:  két  felől  való  bevágással.  Igen  nagy 
V.  igen  kicsi  hajkot  vett  (Háromszék  m.  Vadr.). 
Halkot  {hajkot,  hajikot)  hány  v.  vet:  nagy  for- 
gácsokat vet  (a  fa  a  berováskor)  (Marosszék, 
Háromszék  m.  Nyr.  1.135;  Kiss  Mihály).  Hajokra 
{halokra)  dolgozik  v.  lépik:  késedelmesen,  lassan, 
tempósan  (Székelyföld  Kriza,  Győrfí'y  Iván ;  Ud- 
varhely m.  Nyr.  VIII.472 ;  Háromszék  m.  Vadr.). 

2.  HALK  (^a;A;al  Békés  m.  Balog  István; 
Sziny érváralja  vid.  Nyr.  XV.189;  Zilah  Nyr. 
XIV.333 ;  háké  Nagy-Kanizsa  Király  Pál :  hakkú. 
Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác ;  hdkka  Vas 
m.  Bögöte  Nyr.  XVI.92 ;  hakkül  Szeged  Ferenczi 
János;  M^kel  Göcsej  Budenz-Album  170;  hak- 
kuó  Repce  vid.  Nyr.  XX.370 ;  hókkal  Alsó-Bara- 
nya, Pellérd  Nyr.  X1.239;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek  [  halkkal :  halkan,  csendesen,  lassan] ; 
hókk  ember  [halkan  járó,  beszélő,  csendes,  hall- 
gatag] Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  hókk&n  Pan- 
nonhalma Nyr.  XII.187;  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek;  haókksin   Csallóköz,   Bacsfa  Nyr.  XV.471). 

HALKA  (Esztergom  Nyr.  in.284;  hauka  Nóg- 
rád m.  Patak  Nyr.  VIII.560):  halacska.  Apatt- 
szemii  hauka :  hering  (Nógrád  m.  Patak  Nyr. 
Vni.560). 

HALKÁCS  (Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.24; 
haukács  Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.24;  hókács 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  111.182):  forgács 
[vö.  1.  halk]. 

HALKOL,  HAJKOL :  fejszével  ródal,  bevag- 
dal (fát),  halkot  vág  (jegyül  a  levágandó  fába) 
(Székelyföld  Tsz.  152a;' GyőrfiFy  Iván;  Három- 
szék m";  MNy.  VI.329;  Vadr.  501a)  [vö.  1.  halk]. 


793 


HALL-HAELHATATLAN 


HALLINT-HALO 


794 


le-halkol :  levág  (dombot)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.338). 

HALL :  hallgat.  Hajj  ide,  te !  (Erdély  Szinnyei 
József).  Hallyon  beszédemre!  (Brassó  m.  Hétfalu, 
Zajzon  Nyr.  V.275). 

HALLÁBOZ :  1.  lármáz,  kiabál,  lármásan  pö- 
röl (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  n.353 ;  Győr 
m.  Bőny  Nyr.  XV.384;  Tolna  m.  Sár-Sz.-Lőrinc 
Nyr.  ni.  177);  2.  zaklat  (sok  kéréssel,  pörrel) 
(Simontornya  Nyr.  V.230;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.46.  213). 

HALLÁBOZÓ:  fönnhéjázó  (Veszprém  m.  Nyr. 
Vni.224). 

HALLAT:  hírlel.  Ászt  hallattyák,  hábaru  lesz 
(Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXn.457). 

[HALLATLAN]. 

hállátlán-hirú.  Mijén  szinü  is  vót  á  ruhája  ? 
—  Hát  óján  látátlán-színü,  hállátlán-Mrü,  pupi- 
kik,  jáj-vörös  (Bács   m.   Bajmok  Nyr.  VIII.278). 

[HALLATSZ-IK]. 

[Szólások].  Ennek  nem  hallaccik  a  szó:  ez  nem 
hallja  a  szót  (Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVI.92). 

HALLATSZÓD-nC:  hallatszik  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.530). 

HALLGAT  {hógat  Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr. 
XI.382;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331). 

fel-hallgat:  fölmondat  (leckét)  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek). 

HALLGATI:  hallgatag.  Arany  János  ur  na- 
gyon hallgati  ember  volt,  de  mikor  megszólalt, 
nagyon  szépen  szólt  (Nagy-Szalonta  Nyr.  XXII. 
273). 

[HALLGATKÓDZ  -  IK] ,      HÁGATKÓDZ-IK  : 

hallgatódzik  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214). 

[HALLGATKOLÓDZ-IK],  HÁGATKOLÓD- 
Z-IK:  cv  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214). 

HALLGATKOZ-IK  (hdgatkoz-ik) :  cc  (Fehér  m. 
Szolgaegyháza  Nyr.  IV.44 ;  Tolna  m.  Sár-Sz.- 
Lőrinc  Nyr.  III.177;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XVin.376). 

HALLGATÓ.  Halgató  idő:  csöndes,  szellőtlen 
idő  (Pozsony  m.  Deáki  Nyr.  XX.216). 

[HALLGATOLÓDZ-IK],  HÁGATOLÓDZ-IK  : 

hallgatódzik  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214). 

HALLGATOLÓZ-IK  {hallgatolőzni) :  cv  (Tolna 
m.  Paks  Nyr.  XXn.384). 

[HALLGATÓZ],  HÁGATOZ:  hallgat.  Az  ab- 
lakon mind  hdgatozta,  mit  beszélünk  (Udvarhely 
m.  Nyr.  Vni.472). 

HALLHATATLAN :  hallatlan.  Hallhatatlan 
jó  ló:  igen-igen  (rendkívül,  szerfölött)  jó  ló 
(Kecskemét  Csaplár  Benedek). 

SZIMNTKI  :   MAGYAB   TÍJSZÓTÍE. 


HALLINT  :  fülheggyel  hall,  valamicskét  hall 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.330;  Vadr.;  Győrffy 
Iván).  Hogy  van  Gyurka  a  fülével?  —  Hát  biz 
az  csak  hallint  (Alföld  Nyr.  XIII.525). 


HALLODZ-IK: 

IX.580). 


hallik  (Moldvai    csáng.  Nyr. 


HALLÓKA:  [tréf.]  fül.  De  jó  hallókád  van! 
(Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46).  Ögye  mög  a 
[fene]  a  hallókádat!  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  n.230). 

HALLSZ-IK  {hósz-ik  Baranya  m.  Dráva  vid. 
Nyr.  Vin.427). 

[HALÓ]. 

haló-ágy  :  halálos  ágy  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
459). 

haló-föld:  sír  (Rimaszombat  Nyr.  V.182). 

haló-holmi:  temetéshez  való  holmi,  pl.  haló 
fejel  (Rimaszombat  Nyr.  XII.190). 

haló-levél:  halotti  bizonyítvány  (Gyöngyös  vid. 
Nyr.  IV.471). 

[haló-por]. 

[Szólások].  Agya  meg  az  isten  m'ég  a  hal'^ó- 
pordba  is\  (Palócság  Nyr.  XXI.417;  XXn.35). 
Álgya  meg  az  isten  még  a  haló-porában  is !  (Maros- 
vásárhely Nyr.  XV.  181).  Az  isten  nyuktássá  meg 
a  háló  porába  is !  (Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XVIIl. 
459). 

hal^ó-ruha :  halotti  ruha  (Palócság  Nyr.  XXI. 
417). 

1.  HÁLÓ:  hálóhely.  Az  éccaka  itt  v őt  a  háló- 
juk) Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.241), 

háló-sutty :  háló-fülke,  háló-zug  (Rimaszom- 
bat Nyr.  XXI.336). 

kiháló :  éjjeli  szállás  marhalegeltetéskor  (Szé- 
kelyföld Nyr.  11.470). 

[2.  HÁLÓ]. 

háló-állítás :  az  öregháló  külön  készült  részei- 
nek összekötése  (Tihany  Hermán  0.  Halászat  K). 

háló-bél :  az  eresztő-hálónak  középső,  apró- 
szemű  része  (Mármaros  m.  Visk  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

háló-bokor:  az  eggy  szerszámhoz  tartozó 
halászok  szövetkezete  (Balaton  mell.  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

háló-csapás:  minden  eggyes  hely,  a  melyet 
a  jég  alatt  meghalásztak  s  a  melynek  nyomát 
(csapását)  a  lékek  mutatják ;  de  a  meghalászott 
pont  mint  eggység  is.  Három  csapást  halásztunk 
meg  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.).    . 

háló-mentő :  a  karikán  az  a  keresztvas,  mely 
a  hálónak  a  tengelyre  való  föltekerődését  lehe- 

51 


795 


HALÓD-IK— HÁLYOG 


HALYOG-HAM 


796 


tétlenné  teszi  (Soprony  m.  Hegykő,  Saród  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

háló-szolga:  a  négykávás  merítő-,  tkp.  ág- 
hegyháló  rúdjának  megtámasztására  szolgáló 
piszkés,  talpas  és  ágas  fa  (Borsod  m.  Szendrő 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

háló-varsa:  a  halak  betévedésére  számító, 
hálóból  kötött,  abroncskeretű  eszköz,  a  melyet 
karók  közé  feszítenek  ki  (Szatmár  m^  Kis-Maj- 
tény  Hermán  0.  Halászat  K.). 

háló-zacskó:  kis  zacskó,  hálóból  kötve,  a 
melyben  a  halász  apró  cókmókját  v.  eleségét 
tartja  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

HALÓD-IK:  haldoklik  (Balaton  mell.  Nyr. 
ra.558;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  XVI.327;  Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  in.l41;  Szegszárd  vid. 
Nyr.  Vn.382;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV .46). 

HALOGAT:  kerül  (dolgot).  A  do" got  mindíUg 
halogatta  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János). 

[HALOMÁNY]. 

halomány-levól :  halotti  bizonyítvány  (Gyön- 
gyös vid.  Nyr.  IV.470). 

HALOMÁS  {halamás  Mátyusfölde  Nyr.  XX. 
168.  325;  Pozsony  m.  Deáki  Nyr.  XV.517):  ha- 
lálozás, meghalálozás,  halál  (Mátyusfölde  Nyr. 
XX.168.  325;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46.  213; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  ni.233;  XVI.285).  Nagy  halo- 
más  vöt  akkor  nálunk :  sokan  haltak  meg  (Nyitra 
m.  Magyar-Soók  Nyr.  XV.517).  Az  Eszterházy 
halamása  után  (Pozsony  m.  Deáki  Nyr.  XV.517). 
Komám-uram  halomásakor  történt  (Csallóköz  Er- 
délyi Pál). 

[HALOTT;  vö.  holt]. 

[Szólások].  Halottaiha  van:  haldoklik  (Három- 
szék m.  Uzon  Nyr.  IX.40). 

halott-gém :  [nép-etimológia]  ,halott-kém',  ha- 
lottvizsgáló (Maros-Torda  m.  marosi  alsó-járás 
Ravasz  Árpád;  hely  nélkül  Nyr.  VIII.69). 

halott-hordó:  saroglya,  sz.-Mihály-lova  (Szé- 
kelyföld Nyr.  V.377). 

HALOVÁNY:  lágy,  süppedős  (föld)  (Székely- 
föld Nyr.  IX.  176;  Udvarhely  és  Csík  m.  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.319.  330;  Vadr.; 
Kiss  Mihály,  Győrflfy  Iván).  A  halovány  vagy 
lágy  föld  [melybe  belesüpped  a  rajta  járó  lába] 
rosszul  szántódik  (Székelyföld  Nyr.  IX.  176). 

HÁLT:  éjtszakán  át  állott.  Hált  víz  (Fertó 
mell.  MNy.  in.242)  [vö.  éj-hált]. 

HALVÁNY:  folyónak  elhagyott  medre;  holt 
(nem  mozgó,  nem  folyó)  víz  (Szatmár  m.  Sza- 
moshát Nyr.  X.139). 

1.  HÁLYOG  {hájjag  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos;  hójog  [?]  Csík  m.  Nyr.  Vin.379). 
Akkora  hójog  van  a  szémin,  mind  egy  feketemák- 
szem, még  se  lát  (i.   h.)   fvö.   2.   hályog,   hólyag]. 


[2.  HÁLYOG,  HÁLYOG,  HALYAGj. 

hályog-eseresnye  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.355.  445;  halyag-cseresnye  Heves  m. 
Névtelen  1840;  halyag-cseresznye  Eger  Nyr.  IV. 
122;  halyog-cseresnye  Eger  Kassai  J.  Szókönyv 
11.355 ;  hályog-cseresznye  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIX.283):  vékony  héjú,  nagyszemű,  leves 
cseresnye  [vö.  hólyag os-cseresnye]. 

hályog-fa  {hályag-fa,  halyag-[ÍQ\):  cserje,  a 
melynek  keresztező  ágai  vannak,  s  apró  bogyó- 
kat terem  (Zala  és  Veszprém  m.  Nyr.  XXI.  140. 
141). 

hályog-fű:  kandilla  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.355). 

hálybg-meggy  {hajag-meggy  Alföld  Nyr.  XIII. 
525;  hajag-möggy  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46; 
halyag-meggy  Heves  m.  Névtelen  1840;  hályog- 
meggyfa,  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.283): 
vékony  héjú,  nagyszemű  meggy,  hólyagos 
meggy. 

halyog-mogyoró :  [?]  (Eger  Kassai  J.  Szókönyv 
n.355). 

hályog-szilva  {hályog-szilvafd.  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XXI.283):  [?]. 

[HÁM]. 

hám-fa:  1.  kisafa  (Balaton  mell.  Tsz.);  2.  ve- 
zérfa  az  öregháló  két  végén  (Karád  Hermán  0. 
Halászat  K.) ;  3.  trittel  [bognár  mesterszó]  (Győr 
Nyr.  XI.478);  4.  gunerholz  [takács  mesterszó] 
(Győr  Nyr.  XI.382;  Orosháza  Nyr.  IV.382). 

hámfái:  hímez-hámoz,  kerülgeti  az  igazmon- 
dást (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.285)  [vö. 
há^nfáz-ik]. 

hámfás:  1.  hám  fás  ló:  a  melynek  a  két  há- 
tulsó lába  térde  úgy  áll,  hogy  összefenődik 
(Székelyföld  Tsz.);  2.  hámfás  ló:  makrancos  (a 
mely,  a  helyett  hogy  húzna,  még  inkább  a  kisafa 
V.  hámfa  felé  hátrál)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

hámfáz-ik  hámfái  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII. 
142). 

hámfázolód-ik:cv)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII. 
142). 

[hám-fej]. 

hámfej-szdró :  riem-ahl  [nyereggyártó  mester- 
szó] (Győr  Nyr.  XI.430). 

hámfej-verő :  strickzwick  [nyereggyártó  mes- 
terszó] (Győr  Nyr.  XI.430). 

hám-ideg:  a  húzó-hámok  közét  összefoglaló 
keskeny  szíj  (Székelyföld  Tsz.  [itt  hibásan  így: 
hám,  ideg] ;  Ferentzi  János). 

hám-szárító:  [szelídebb  kifejezés  e  helyett:] 
lókötő.  Hej,  te  is  nagy  hámszárító  vótál  fijatal 
korodba!  (Kún-Madaras  Király  Pál). 


797 


HAMAR— HAMBURKAZ-IK 


HAMIS— HAMU 


798 


1.  HAMAR  {hama  Veszprém  Nyr.  Vn.375; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XXI.383 ;  XXIL379 ; 
Eszék  vid.  Nyr.  Vffl.227;  Esztergom  Nyr.  IX. 
233.  542;  Csallóköz  Szinuyei  József;  Heves  m. 
Pásztó  Nyr.  VI1I.285).  —  Hamarább  {hamarébb 
Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476;  hama- 
reibb  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.91 ;  hámá- 
re'bb  Gömör  m.  Nyr,  XVIII.422 ;  hamar'ebb  Repce 
mell.  Nyr.  XX.365).  —  Hamarábcsább :  hamarább 
(Eszék  vid.  Nyr.  VIIL227). 

[Szólások].  Hamariba  hazajeirtem  az  iskolábao. 
Amarreibb  hamareibb,  emerreibb  közeleibb  (Gömör 
m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.91). 

hamar-hamar :  gyakran  [?]  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.  190). 

hamar-karú :  hirtelen  haragú  (Nyitra  m.  Nagy- 
Kér,  Nagy-Csétény,  Tardoskedd  Nyr.  XXI.91  ; 
itt  hamar-korú  nyilván  hiba). 

hamar-kezű:  hirtelen  kezű,  a  kinél  az  ütle- 
gelés készen  áll  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

hamar-leves:  gyorsan  készülő  borsos  rántott 
leves  tarhonyával  (Szeged  vid.  Csaplár  Benedek). 

2.  HAMAR:  siet.  Hámájon  kéd,  vdgjá  föl  észt 
a  fát  (Szlavónia  Nyr.  V.62 ;  XXIII.217). 

HAMARDOS,  HAMARGYAS.  Hamardossan 
(Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.234), 
hamargyásan  (Dráva  vid.  Nyr.  XIII.475):  hama- 
rosan. 

HAMARÉDON :  hamarosan,  hamarjában,  hir- 
telenében (Csallóköz  Nyr.  1.279;  Csaplár  Bene- 
dek). 

HAMARGAT :  segítségért  kiáltoz  (Szilágy  m. 
Nyr.  IX.478). 

HAMARGATÁS :  lárma,   kiabálás  (Érmeilék 

Nyr.  V.472). 

HAMARI:  gyors,  fürge.  Hamari  ember  (Dunán- 
túl Nyr.  V.263). 

HAMARÍT;  siettet  (Háromszék  m.  Tsz.). 

HAMAROCSKA  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
hamaracska  Torda  Nyr.  XVIII.95) :  hamar,  hama- 
rosan. Hamarocska  kéne  nekem  egy  fúru.  Ha 
lehet,  legyen  Aamarocs/ca  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Hamaracska  lefeküdtünk  (Torda  Nyr.  XVIII.95), 

HAMAROL:  1.  hamarkodva  tesz  v.  csinál. 
Huffíarolja  a  ~Ttölgot  (Soprony  m.  Szilsárkány 
Nyr.  VI.472);  2.  korall,  hamarnak  tart.  Hamal- 
lom  (Gömör  m.  Nyr.  XVin.501). 

HAMARSAG:  hamar,  hamarosan  (Csík  m. 
N^rrTll:4?2tr- 

[HAMBURKÁZ-IK]. 

fel-hamburkázik :  fölbukfencezik,  fölfordul. 
Bálűttem  én  a  nyúlra,  s  fel  is  hamburkázott 
(Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII.48). 


1.  HAMIS  {hámos  Göcsej  Nyr,  XIII.256). 

2.  HAMIS.  Hamisan  (Vas  m.  Őri-Sziget  Nyr. 
XIV.518;  alkalmasint  hiba  hamisan  helyett), 
hamist  (Vas  m.  Felső-Or  Király  Pál) :  hamar, 
gyorsan. 

HÁMOLYOG:  hámladozik  (a  bőr)  [csizmadia 
mesterszó]  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

HÁMOZ:  hámba  fog  (lovat)  (Marcal  mell. 
Tsz.;  Háromszék  m.  MNy.  VI.244). 

bé-hámoz:  <^  Béhámozá  vidám  lovát  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  IV.480). 

fel-hámoz:  cv  (Csallóköz   Csaplár   Benedek). 

HÁMPOL :  gyaláz,  szid,  fedd  (Székelyföld 
MNy.  VI.331 ;  Kapnik  vid.  Nyr.  n.l83)  [vö.  kam- 
pói]. 

HAMPULÁK:  tölcséres  cserépedény  (Rozsnyó 
Nyr.  Vni.564). 

HAMU  (gyertyának  hammát  Udvarhely  ra. 
Vadr.  12;  hammu  Szatmár  Nyr.  VIII.187;  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Uzou 
Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  Nyr.  VIIL182). 

hammu-bot :  farsangi  püfölő  bot,  a  melynek  a 
végén  hamuval  töltött  zsákocska  lóg  (Udvarhely 
m.  Ferencz  Miklós). 

hammubotos:  hammubottal  járó  farsangi  alak 
(Székelyföld  Tsz. ;  Udvarhely  m.  Ferencz  Miklós). 

hamu-féreg  (Deés  Nyr.  XII.46;  hammu-féreg 
Székelyföld  NyK.  X.333 ;  Kiss  Mihály;  hamv- 
féreg [?]  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.359): 
penészféreg  (a  káposztán;  aphis  brassicae). 

hammu-hutyka  :  hamupipőke  (Székelyföld 
Tsz.;  Kiss  Mihály). 

hammu-Jutka:  cv  (Székelyföld   Kiss  Mihály), 

hamui-pipőke  {hamu-pepejke  Zemplén  m.  Szür- 
uyeg  Nyr.  XIII.48;  hamu-pipök  Pápa  vid..  Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.;  hamu-püpö  Balaton  mell. 

Tsz.). 

[hamu-ruha]. 

[Szólások].  Iszik,  mind  a  hamu-ruha:  részeges 
(Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVII.184). 

hamvába-aludt :  aluszékony,  alamuszi,  élhe- 
tetlen, ügyetlen,  rest  (Szeged,  Hódmező-Vásár- 
hely  Csaplár  Benedek). 

hamvába-dült :  oo  (Szeged,  Hódmező-Vásár- 
hely  Csaplár  Benedek). 

hamvába-fuladt :  cv  (Szeged,  Hódmező- Vásár- 
hely Csaplár  Benedek). 

hamvába-holt  (Csongrád  m.  Arany -Gyulai 
NGy.  11.396;  Szatmár  m.  Barna  Ferdinánd; 
hammába-hótt  Szatmár  m.  Kömörő  Nyr.  XIV. 
90;  hamvába-hótt  Békés  m.  Nyr.  III.84;  Balog 
István) :  cv. 

51* 


799 


HAMUZ— HAMZSOL. 


HANAK-HANCSUZ 


800 


[HAMUZ]. 

meg-hamuz :  meglúgoz  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
11.325). 

HAMVAD  (mikor  a  tűz  Vé-hammatt  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  11.175). 

HAMV  ADAG,  HAMMADAG:  hamuszínű  (Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843). 

HAMVAS  {hammas  Soprony  m.  Horpács  Nyr. 
V.269;  Repce  vid.  Nyr.  XX.371 ;  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  11.325;  Göcsej  Nyr.  XIII.494;  Kalotaszeg, 
Zsobok  Melich  János;  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván ;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
454;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.31;  Csík-Szentkirály 
Nyr.  XII.287;  hdnvas  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.  190):  1.  hammas,  hamvas,  hdnvas:  durva 
vászonból  való  lepedő,  abrosz  v.  kissebb  ponyva 
(pl.  a  szapulóban  fölül  levő  lepedő,  a  melyre  a 
hamut  teszik;  háti  ruha,  a  melyben  terhet  hor- 
danak) (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  1.379 ;  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.190;  Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.331 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
46;  Békés  m.  Balog  István;  Komárom  m.  Fúr 
Nyr.  XX.479;  Palócság  Nyr.  XXI.507;  XXII.35; 
Ethnographia  III.352 ;  Gömör  m.  Tsz. ;  Nyr.  XXII. 
479;  Rimaszombat  Nyr.  V.182;  Bars  m.  Czim- 
mermann  János,  Király  Pál;  Borsod  m.  Király 
Pál ;  Borsod  m.  Diósgyőr  vid.  Nyr.  IV.43 ;  Abaúj 
m.  Király  Pál;  Abaúj  m.  Buzita  Nyr.  VII.519; 
Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál;  Bodrogköz  Tsz.; 
Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  hamvas:  gödör,  a 
melybe  a  tímár  a  bőröket  ,hamvasodni,  mesze- 
sedni, járódni'  teszi  (Szeged  Nyr.  IV.527). 

[Szólások].  Hamvasban  van:  részeg  (Hódmező- 
vásárhely Nyr.  n.367). 

hammas-pogácsa :  hamuban  sült  pogácsa  (Ud- 
varhely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  454). 

hammas-szereda :  hamvazó  szerda  (Székely- 
föld Kiss  Mihály ;  Csík-Szentkirály  Nyr.  XII.287). 

HAMVÁSZ  (Székelyföld  Nyr.  n.427 ;  hammász 
Székelyföld  Nyr.  V.377;  Csík  m.?  Simonyi  Zs. 
A  magyar  nyelv  1.242):  1.  hammász,  hamvász: 
hamuzsír-főző  (Székelyföld  Nyr.  n.427;  V.377); 
2.  hammász:  kéménysöprő  (Csík  m. ?  Simonyi 
Zs.  A  magyar  nyelv  1.242). 

[HAMVAZÁSj. 

[Szólások].  Hamvazásban  van  a  szőlő:  hamva- 
sodik  (Vas  m.  Jánosháza  Nyr.  XVI.  141). 

HAMVAZÓ  {hammazó-Bzereási  Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

HAMZSÁL ;  habzsol.  Tám  szorgos,  hogy  ugy 
hámzsálsz  ?  Fél,  hogy  megeszik  elölle,  s  azétt  hám- 
zsájja  fel  ojan  hirtelen  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[HAMZSOL]. 

fSl-hamzsol :  fölhabzsol,  fölfal.  A  kigyó  oda 
csúszott   és   pillanat    alatt  felhamzsolta   a    levet 


(Palócság  Nyr.  XXI.46).  Má  félhamzsoltam  [a  sok 
csimát]  (Gömör  m.  Majom  Nyr.  XXII.572)  [vö. 
habzsol,  hapacsol]. 

HANÁK :  hitvány  lágy  vászon  v.  fonál  (Három- 
szék m.  Tsz.). 

HANC :  pajkosság  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
11.376)  [vö.  hancoz]. 

HANCÁROZ,  HANCÁROZ-IK:  dévajkodik, 
pajkoskodik,  ugrándozik,  huzalkodik,  tréfából 
birkózik  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283 ; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.190).  Hancároz- 
nak  a  legények  a  leányokkal  (Baranya  m.  Nyr. 
11.184)  [vö.  hancúroz,  hincároz]. 

[HANGOL]. 

le-hancul:  pajkoskodva,  ugrándozva,  hente- 
regve ledöncöl,  legyúr,  letép.  Lehancújjátok 
egészen  azt  a  szép  fölfutókát  (Baranya  m.  Ibafa 
Nyr.  XIX.500)  [vö.  hincol]. 

HANCOZ  =  hancároz  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.376;  Kolozsvár  Erdélyi  Lajos ;  Székely- 
föld MNy.  VI.331 ;  Hátszeg  vid.  Tornya  László) 
[vö.  hancúz]. 

HANCURÁKOD-IK :  cv  (Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.476). 

HANCÚROZ,  HANCÚROZ-IK  [hancúroz,  -ik): 
cv  (Kunság  Nyr.  XIV.526;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.286;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46;  Bács  m. 
Nyr.  V.471;  Debrecen  Nyr.  VII.521 ;  Palócság 
Nyr.  XXII.35;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Érsek- 
újvár Nyr.  XXI.93;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 
46;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.142;  V.182;  Nógrád  m. 
Rimóc  Nyr.  VI.273;  Rimaszombat  Nyr.  V.182; 
XV.429;  Bars  m.  Nyr.  X.138;  Bereg  m.  Pap 
Károly). 

HANCTJZ,  HANCÚZ-IK  {hancuz,  -ik):  ^  (Bé- 
kés m.  Balog  István;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VII. 
235;  Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.525;  Nagy-Kálló 
Nyr.  Xn.430;  Abaúj  m.  Névtelen  1839;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  XIV.524;  Gömör  m.  Nyr. 
XXn.479;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

HANCÚZÁS:  pajkosság  (Debrecen  vid.  Nyr. 
XXIII.286). 

HÁNCS  (hancsu  [?]  Székelyföld  Tsz. ;  Ferentzi 
János;  Háromszék  m.  Tsz.;  háncsu  Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Győrfíy  Iván ;  Háromszék  ra.  MNy. 
VI.330;  Vadr.  408.  501a;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos  ;  háncsú  Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVni.528;  hántyu  Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843). 

HÁNCSA :  tenyeres-talpas  szolgáló  [vö.  Ancsa, 
tót  Ancsa]  (Alföld  Nyr.  11.424). 

HÁNCSOL:  hánt  (pl.  fát)  (Alföld  Nyr.  XIII. 
525). 

HÁNCSÜZ :  ^^  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 


801 


HANDABANDAZ— HÁNDZI 


HANEM— HANGOS 


802 


HANDABANDAZ  (hendebandáz  Győr  m.  Tsz.). 

el-handabandáz :  elhadar,  hadarva  mond  el. 
A  Gyuri  csak  elhandahandázza  a  leckeijeit,  de  ein 
szeip  csendesen  el  tudom  mondanyi  (Gömör  m. 
Otrokocs  Nyr.  XXI.92). 

HANDALIKÁKOZ :  bottal  v.  egyébbel  hado- 
náz,  bolondoskodik  (Túrkeve  Nyr.  ni.472)  [vö. 
handarikáz]. 

HANDAREKÁZ,  HANDARIKÁZ-IK  :  1.  vígan 
ugrándoz,   futkároz,   hányja-veti   magát    (Békés   | 
m.  Balog  István;  Mezőtúr  Nyr.  X.478;  hely  nél-  \ 
kül  Tsz.) ;  2.  körbeforgót  játszik  (Nagy-Kúnság  ; 
Nyr.  XVI. 286)  [vö.  handalikákoz,  hangarikáz].        i 

HANDÁSZ:  handabandáz,  hadonáz,  hány-vet  ' 
(Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.330;  Vadr.;  GyőrfiTy  Iván)  [vö.  handáz].  ^ 

el-handász :  1.  elhány-vet  (Székelyföld  Csap-  , 
lár  Benedek) ;  2.  elhamarkodva,  hányd-el-vesd-el 
módra  csinál  meg  v.  végez  el  (Székelyföld  Tsz.; 
Kiss  Mihály) ;  3.  elúzdel,  elzavar,  elzaklat  (Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.323 ;  Győrffy  Iván)  [vö.  el-handrász]. 

HANDAZ:  handabandáz,    hadonáz,   hány-vet  \ 
(Csallóköz  Nyr.  1.279 ;  Csaplár  Benedek ;  Gömör 

m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.92 ;  Szeged,  Erdély  Csap-  ] 

lár  Benedek)  [vö.  hadáz,  handász].  ' 

[HANDRA].  i 

i 
handra-bandra :    hebehurgya    (Szatmár    m.  \ 
Nagybánya  Nyr.  IX.568). 

handrabandrál :  hebehurgyáskodik  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 568). 

[HANDRÁSZj. 

el-handrász :  1.  elhány-vet ;  2.  elhamarkodva 
csinál  meg  v.  végez  el  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.323)  [vö.  el-handász], 

HANDRIKAL  :  hadarva  beszél,  hevesen  ve- 
szekszik (Abaúj  m.  Király  Pál;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.330;  Vadr.).  [A  zsidók]  a  menyországha 
sincsenek  csendességbe,  hanem  minditig  handrikál- 
nak  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVII.471)  [vö. 
handrikol\. 

HANDRIKOL :  hadarva,  értelmetlenül  beszél 
(Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476)  [vö. 
handrikál]. 

HANDRMAJ :  hadarva  beszélő  (Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476). 

HANDSALÓD-IK:  házsártoskodik,  veszekszik, 
civakodik  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.285) 
[vö.  hándsolód-ik], 

HÁNDSOLÓD-IK  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Nyr.  VIII.94;  hánzsolód-ik  Heves  m.  Névtelen 
1840):  cv. 

HÁNDZI:  csóka  (Veszprém  Nyr.  VIL428). 


HANEM  {halom  Zala.  m.  Tsz.;  Halász  Ignác 
Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.96 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  n.l33.  234.  467;  XV.190 
Göcsej  MNy.  11.411;  XIII.307;  XIV.451 ;  Göcsej, 
Páka  Nyr.  1.375.  417;  11.133;  Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  111.141 ;  Somogy  m.  Alcsok  Nyr. 
XXIII.41 ;  Csurgó  vid.  Király  Pál ;  ham  Somogy 
m.  Mesztegnye  Nyr.  IX.281 ;  hane  Sátoralja- 
újhely Nyr.  XVII.282 ;  hanom  Göcsej  MNy.  11.411 ; 
Nyr.  Xin.307;  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.418;  halem 
Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  IX.281 ;  helém  Tolna 
m.  Nyr.  VI.523;  henem  Göcsej  Nyr.  Xm.307; 
Maros-Torda  m.  Nyárád  mell.  Nyr.  VIII.280; 
Vadr.  220 ;  Marosvásárhely  Nyr.  IX.428 ;  Udvar- 
hely m.  Vadr.  5.  502a;  Csík  m.  Nyr.  Xin.378; 
Háromszék  m.  NyK.  III.15;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos ;  henem  Csík  m.  Nyr.  V.468 ; 
kénem  Göcsej  Simonyi  Zs.  A  magyar  kötő- 
szók 1.157;  hanem  Nyitra  m.  Vágséllye,  Tor- 
nóc  Nyr.  XIX.458;  holom  Göcsej  Nyr.  Xin.307; 
Simonyi  Zs.  A  magyar  kötőszók  1.157).  —  Hanem, 
henem :  külömben.  Elment  ez  es  az  inaskával,  hogy 
[fát]  hozzon  azoknak  a  nyomorú  Hamniaséknak ; 
hanem  [  =  külömben ;  azaz :  ha  nem,  t.  i.  hoz]  az 
isten  hidege  megveszi  ököt  a  télen  (Háromszék  m. 
Uzon  Nyr.  VIII.427).  Eleget  és  montam  akkor  és, 
hogy  ményenek  el,  met  henem  [  -^  külömben ;  azaz : 
ha  nem,  t.  i.  mennek  el]  a  kántor  mégvirgász- 
tassa  (Csík  m.  Nyr.  IV.471). 

hangm-ha  {haneha  Tisza  vid.  CzF. ;  Székely- 
föld Győrffy  Iván;  heneha  Udvarhely  m.  Vadr. 
502a):  ha  csak  nem. 

[HANG]. 

[Szólások].  Egy  hang  drágája  sincs  (Nagy-Kún- 
ság Nyr.  in.l77). 

HANGARIKÁZ-IK :  hengeredik  (Érmeilék  Nyr. 

V.472)  [vö.  handarikáz]. 

HANOASZ:  zenész,  cigány-zenész  (Soprony 
m.  Rábaköz  Nyr.  XVI.336;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.190;  Baja  Bayer  József ;  Szatmár  m. 
Nyr.  Vin.141). 

HANGATLAN:   süket   (Baranya  m.   Nyr.  II. 

184). 

HANGEDLI:  kis  gyermek  nyakába  kötött, 
mellét  elfödő  ruhadarab  (előke,  partli)  (Komá- 
rom id.  Szinnyei  József;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XVni.92). 

HANGICSOL :  hangicsál  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.357). 

HANGOS  {hangas  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.334;  XIII.526):  1.  hangas:  nagyra- 
látó, kevély,  gőgös,  fölfuvalkodott  (nőszemély) 
(Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.334;  XIH. 
526);  2.  hangos:  hóbortos,  féleszű,  bolondos 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.326;  Vadr.;  Győrffy 
Iván)  [vö.  fél-hangú];  3.  hangos:  hideg.  Hangos 
szoba  [Kecskemét  Nyr.  IV. 284;  Békés  m.  Balog 
István;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Borsod  m. 
Szíhalom  Nyr.  IX.332;  Nógrád  m,  Nyr.  V.182). 


803 


HANGOSKOD-IK— HÁNY 


HÁNYAD— HANYASDI 


804 


Hangos  a  ház  (      szoba;  Szeged  vid.  Nyr.  VII. 
519).  Hangos  idő  (Kecskemét  Nyr.  XIX.46). 

HANGOSKOD-EK :  lármáz,  patvarkodik  (Há- 
romszék m.  Uzon  Nyr.  VIII.225). 

HANGOSLAT-IK  [?] :  hallatszik  (Hely  nélkül 
Nyr.  Xn.527). 

HANGYA  {hangyái,  hangyáinak,  hangyalok 
Nyitra  m.  Magyar-Soók  Nyr.  XIX.504;  hangyái 
Repce  vid.  Nyr.  XX.369;  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
Vn.330;  Göcsej  Nyr.  XIV.163;  Budenz-Album 
163;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.141  ; 
Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác;  Fehér  m. 
Gárdony  Nyr.  XIX.504;  hangyály  Soprony  m. 
Felső-Szakony  Nyr.  XVII.384;  hengya  Szatraár 
m.  Nyr.  X.430). 

hangya-baszika :  mák  (Nógrád  m.  Czimmer- 
mann  János). 

hangya-bozsót :  hangyaboly.  Mikor  a  hangya- 
hozsótot  megpiszkálják,  akkor  a  hangyák  hozsog- 
nak  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286). 

lianygya-határ :  hangyaboly  [?]  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  IV.472). 

HANKALOD-IK;  hajnalodik  (Bars  m.  Léva 
Czimmermann  János). 

HANT  {hent  Palóeság  Nyr.  Vni.450;  XXI.306 
XXII.35;  Borsod  m.  Bogács,  Noszvaj  Kassai  J 
Szókönyv  11.404;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.422 
hány,  hanyak,  hányas  Göcsej  Nyr.  XIV.451 
Göcsej,  Résznek  Nyr.  XII.188;  hont  Somogy  m 
Nyr.  XI.40;  Sándor  József;  Bodrogköz  Tsz.). 

HÁNTALÉK  [hámtalék  Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.356). 

HÁNY:  fölhány,  fölpanaszol.  A  béremet  és 
éhuzzák,  s  még  azt  a  küs  étét,  a  mit  megeszem, 
azt  és  örökkétiy  hánnyák  (Székelyföld  Győrfify 
Iván). 

,  [Szólások].  Fattyat  hány:  fattyúgyermeket  szül 
(Érsekújvár  Nyr.  VIII.282).  Fejét  hányja  [a  ten- 
geri] :  csövesedik  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
11.162).  Hütöt  hány:  esküszik  (Göcsej  MNy.  V. 
129).  Tűre  hányni  a  fonalat:  a  hálótűt  fonallal 
ellátni  (Csongrád  Hermán  0.  Halászat  K.). 

be-hány:  1.  bedob,  bevet.  Béhánfa  magát  a 
kútba  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.456 ;  XXIII. 
46);  2.  becsuk,  becsap  (könyvet).  Behányjam  a 
könyvet?  (Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.573). 

el-hány:  1.  elszüli  a  fajzatját  (az  eggyszerre 
többet  fajzó  négylábú  állat).  A  disznó  elhányja 
a  malacát,  a  kutya  v.  a  macska  a  kölykét  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály) ;  2.  elvetél.  A  tehény  éhánta 
a  bornyát  (Székelyföld  Győrffy  Iván);  3.  elver, 
megver  (Debrecen  Nyr.  IX.206).  É'  duhaj... 
azon  nyomakodott,  hogy  elhdnnyá  az  ösztöreüvé 
ászt  az  igáz  vallású  Péstát  (Gömör  m.  Aggtelek 
Nyr.  VII.33). 


fél-hány:  földob,  fölvet.  Félhánta  a  kűet  a 
házra.  Félhánta  magát  a  lúra  (Hunyad  m.  Lo- 
zsád Nyr.  XXII.456). 

ki-hány:  1.  kivet.  Kihányja  a  nyelvét  [a  kutya] 
(Tokaj  Nyr.  XXII.330) ;  2.  kivisz.  Kihánta  a  sze- 
metet (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.456) ;  3.  ki- 
varr, kicifráz.  Virággal  van  kihányva  a  szűrje 
(Miskolc  és  vid.  Nyr.  VI.227). 

[le-hány]. 

[Szólások].  Lehányni  a  szakált:  megborotvál- 
kozni (Gömör  és  Torna  m.  Tsz.). 

még-hány:  1.  megver  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.383;  Hajdú-Hadház  Nyr.  IX.524);  2.  megválo- 
gat. [A  Böske]  nagyobb  fáro  néz  án,  méghánnyo  án  a 
leginyéket  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  111.179). 

[rá-hány]. 

[Szólások].  Ráhányni  a  hálótűre  a  fonalat:  a 
hálótűt  fonallal  ellátni  (Csongrád  Hermán  0. 
Halászat  K.).  Ráhányja  a  halat  (a  hal-ihanyra) : 
fölfűzi  (Tápé  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[HÁNYAD]. 

[Szólások].  Hányadán  csépelnek?  hányadik 
véka  a  cséplőké  ?  (Háromszék  m.  Vadr.  501b. ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

HANYAG:  langyos  (Vas  m.  Kemenesalja  Nyr. 

111.88)  [vö.  hanyagos]. 

[Szólások].  Hanyag  hagyták:  nem  gondoltak 
vele  (Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVI.92).  Hanyagba  kö 
a  dogot  ténnyi:  nem  kell  erőszakolni  (Zala  m. 
Hetes  vid.  Nyr.  11.373). 

HANYAGOS :  langyos.  Hanyagos  víz  (Soprony 
m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.472)  [vö.  hanyag]. 

HANYAKOD-EK:  egre-ugrál,  esik-kel  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.46)  [vö.  hanyaksz-ik], 

HANYAKODÁS :  hánykódás,  hányavetiség 
(Rimaszombat  Nyr.  XVII.525). 

HANYAKSZ-IK     -  hanyakod-ik  (Kis-Kün-Ha- 

las  Nyr.  XV.46.  215). 

HÁNY  AB:  bolond,  balga,  eszelős;  csavargó, 
rongyos  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XIII. 
526).  Te  holand  hanyar,  nem  szígy elled  magad! 
(Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.38). 

[HÁNYÁS]. 

kihányás :  1.  az  öreghálónak  a  vízbe  való  be- 
vetése (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  ki- 
ütés. Kihányásai  vannak  a  testén  (Kecskemét 
Nyr.  XIV.568). 

HÁNYASDI.  Hányasaiba:  hányasával,  hányan 
(eggyütt)?  Hányasaiba  jár?  ^  -  hányas  fogattal 
jár?  (Háromszék  m.  MNy.  VI.359;  Vadr.).  Há- 
nyasaiba jöttetek?  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 
Hányasaiba  fogják  a  lovakot  ?  Hányasaiba  járnak 


805 


HÁNYASZTAT-IK— HÁNYÓ 


HANYODI— HAPORTY 


806 


vélik?  [a  lovakkal].  Hányasaiba   csépelnek?  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

HÁNYASZTAT-IK :  hányatik.  A  madárka  égy 
herröl  mász  Jierre  hányasztatik  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  ni.4). 

[HÁNYAT]. 

[Szólások].  Hitet  hányat:  megesket.  [A  szolga- 
bíró] Jiitet  hányatott  velem  (Göcsej  1816.  Nyr. 
XVn.508).  Hütöt  hányattak  velem  (Göcsej  MNy. 
V.129)  [vö.  hány]. 

HÁNYATOS:  sujtásos,  vitézkötéses.  Hánya- 
tás harisnya  [nadrág],  h.  lajbi  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.  359). 

HANYATT,  HÁNYATTA  {hanyatán  Brassó 
m.  Hétfalu  Király  Pál;  hanyatég  Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  ni.352;  hanyit,  hanyitt  Sze- 
ged, Torontál  m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.72;  11.106;  hanyotág  Székelyföld  Kriza, 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr. 
139.  501b;  hanyotán  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván ;  Csík  m.  MNy.  VI.372 ;  Háromszék 
m.  MNy.  VL215.  330;  Győrffy  Iván;  Brassó  m. 
Hétfalu  Király  Pál ;  /^awí/oíáwör  Székelyföld  Győrffy 
Iván;  hanyotánn  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

[Közmondások].  Ménnél  magossabb  a  f^érnép 
topánkájának  a  sorka,  annál  hamarébb  hanyotán 
esik:  mennél  cifrálkodóbb  a  nő,  annál  könnyeb- 
ben elbukik  (Háromszék  m.  Zágon  Nyr.  XVIII. 
43). 

HÁNYDÁL:  L  dobál  (Göcsej  MNy.  V.129); 
2.  hánytorgat,  szemére  vet,  fölpanaszol  (Gö- 
csej MNy.  V.129;  Vass  József  1841). 

fő-hándál:  hánytorgat,  szemére  vet,  fölpana- 
szol (Somogy  m.  Király  Pál ;  Somogy  m.  Csurgó 
Nyr.  XXI.  143).  Minek  hándálod  fő,  hogy  attál 
valamit!  (Somogy  m.  Király  Pál). 

[HÁNYGÁL],   HÁNGÁL:   hajigál   (Brassó  m. 

Hétfalu  Nyr.  XVI.478;  XXI.478). 

HÁNYKÓD-IK  {hánkod-ik  Szilágy  m.  Nyr.  IX. 
477;  hánkódni  Háromszék  m.  Tsz. ;  hánkunni  Zala 
m.  Hetes  Nyr.  XIX.575 ;  hánykod-ik  Göcsej  Nyr. 
Xn.46;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.477) :  1.  birkózik 
(Göcsej  Nyr.  Xn.46 ;  Hetes  Nyr.  XIX.575) ;  2.  ve- 
szekedik, verseng  (Háromszék  m.  Tsz.).  A  sógor- 
komám egész  nap  hánykódott  a  szomszigyával,  hogy 
műknek  van  szebb  hízója.  Ide  hallaccik,  hogy  hán- 
kodik  az  écsém  a  féleségivei;  ma  míg  megveri 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX.477). 

[HÁNYKÓDÓ],  HÁNYKODXJ:  birkózó  (Göcsej 
Nyr.  xn.46). 

[HÁNYÓ]. 

[behányó]. 

fól-behányó :  félhosszú  szénahányó  villa  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.226). 


HÁNYÓDI:  hányódó-vetődő,  tévelygő,  bo- 
lyongó, csavargó.  Hányódi-módra  menyen  az  élete 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[HÁNYOGAT]. 

meg-hányogat :  megver,  megütlegel  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Katona  Lajos.). 

HÁNYOLÓD-IK:  hányódik  (Fölső-Somogy, 
Marót-puszta  Nyr.  X.190). 

[Közmondások].  Új  szita  szegén  lóg,  utóbb  még 
a  pad  alatt  is  hányolódik  (Fölső-Somogy,  Marót- 
puszta Nyr.  X.190). 

HÁNYÓS:  rázós  (pl.  az  út)  (Csongrád  m. 
Szentes  Nyr.  XVI.94). 

[HÁNYT]. 

hánt-vetött :  megvetett  (Szeged  vid.  Nyr.  VI. 
135). 

HÁNYTOBI  (hántori):  hányi-veti,  kérkedő, 
hencegő  (Háromszék   m.   Vadr.;   Győrffy  Iván). 

HÁP :  finom  por  [bányász  mesterszó]  (Zalathna 
vid.  Nyr.  XIII.238). 

[HÁPA]. 

hápa-hupa :  gidres-gödrös,  völgyes-dombos, 
egyenetlen  hely  (Székelyföld  Gyarmathi  S.  Vo- 
cabularium  98;  Marosszék  Győrffy  Iván)  [vö.  hepe- 
hupa, vápa-hupa]. 

hápa-hupás :  gidres-gödrös,  völgyes-dombos, 
egyenetlen  (út,  szántóföld,  rét)  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.568;  Székelyföld  Tsz.  [itt  hapa- 
hupás  áll;  Ferentzi  János  kéziratában  pedig,  a 
melyben  az  ékezetek  gyakran  el  vannak  hagyva: 
hapa-hupas];  Udvarhely  m.  Nyr.  III.513)  [vö. 
hepe-hupás,  vápa-hupás]. 

HAP ÁCSOL:  habzsol.  Ne  hapacsojjék  kén! 
(Szatmár  m.  Kömörő  Nyr.  XIX.286).  Ne  hapa- 
csojj  má  annyira;  egészen  kihallaccik;  ugy  eszel, 
mint  a  disznó  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX. 
334)  [vö.  habzsol,  hamzsol,  hapátol,  happol]. 

HAPÁTOL:  habzsol,  mohón  eszik  (Székely- 
föld Kriza,  Kiss  Mihály)  [vö.  habatol,  hapacsol, 
happol,  hebetél,  hepetél]. 

bó-hapátol:  behabzsol,  mohón  megesz  (Szé- 
kelyföld Kriza,  Kiss  Mihály.) 

HAPÁTOLÁS:  habzsolás,  mohó  evés  (Erdő- 
vidék Nyr.  Vni.142). 

HAPKÁLKOD-IK :  kipked-kapkod  (Rozsnyó 
Nyr.  Vni.564). 

HÁPOG:  1.  fecseg,  2.  zsörtölődik  (Hajdú-Had- 
ház Nyr.  VIIL178). 

HÁPÓNIKA:  zsírtalan  hús  nyálkás  része 
(Csík  m.  MNy.  VI.372). 

HÁPOBTY  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
364;  Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.429;  háporcs  Szé- 


807 


HAPPARE— HARÁCSOL 


HARÁCSOL— HARANG 


808 


kelyföld  GyórfiFy  Iván ;  Háromszék  m.  Tsz. ;  ha- 
portya  Székelyföld  Nyr.  Vni.463 ;  háportya  Bor- 
sod m.  Noszvaj  Kassai  J.  Szókönyv  n.364) : 
lapos  nád-  v.  sásféle  (a  melyből  gyékényt,  sza- 
tyort  készítenek). 

[HAPPÁBÉ]. 

[Szólások].  Rájött  a  happáré  (Szatmár  m.  Kö- 
mörő  Nyr.  XIX.286).  Megjárattyák  vele  a  happá- 
rét  (Brmellék,  Székelyhíd  Nyr.  V.265). 

HAPPOL:  sebesen  eszik  (Szatmár  m.  Ador- 
ján Nyr.  X.431)    [vö.  habzsol,  hapacsol,  kapától], 

HAPPOLTAT :  hátrafelé  lépdeltet  (lovat,  mar- 
hát) (Makó  Nyr.  IX.377). 

HAPPONDÁBÉ:  félkegyelmű  (Tokaj  Nyr. 
XXin.384). 

HABA  (harály  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI. 
478 ;  herály  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.477) : 
1.  szőrszövet  (leginkább  lósörényből  készített), 
durva  csalánszövet,  csepü-vászon,  durva  vászon- 
pokróc (Nagy-Szalonta  Nyr.  XXI.283;  Érmeilék 
Nyr.  V.472).  Egész  nap  rajtunk  vót  a  nagykendő, 
mind  a  lovon  a  kara  (Abaúj  m.  Szikszó  Király 
Pál);  2.  szőrzsák  (gyapjas-zsák,  szénás-zsák) 
(Fehér  m.  Nyr.  XXL92;  Csallóköz  Nyr.  1.279; 
Komárom  m.  Geszti  járás  Nyr.  XXI.92;  Tata 
Matusik  Nep.  János  1839;  Szatmár  vid.  Tsz.; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.283;  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.478;  Brassó  m.  Tatrang 
Nyr.  n.477). 

hara-nadrág :  durva  szövésű  vastag  posztó- 
ból készült  nadrág  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XXI.283). 

hara-pokróe :  szőrpokróc  (Nagy-Szalonta  Nyr. 
XXI.283). 

hara-posztó:  durva  szövésű  vastag  posztó 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.283). 

hara-tarisznya :  erős  szőrtarisznya  (Nagy- 
Szalonta  Nyr.  XXI.283). 

hara-ujjas:  durva  szövésű  vastag  posztóból 
készült  ujjas  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI. 
283). 

hara-zsák:  szőrzsák,  durva  csalánszövetből 
varrott  zsák  (gyapjas-zsák)  (Dunántúl  Nyr.  VIII. 
344;  Fertő  mell.  MNy.  I1L243;  Veszprém  vid. 
Nyr.  XIX.574;  Veszprém  m.  Csetény  Halász 
Ignác;  Esztergom  Nyr.  III.34;  Hont  m.  Nyr.  VI. 
232). 

HABABABA:  sebes  beszédű,  hadaró  nyelvű 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX.576)  [vö.  habara,  habra]. 

1 .  HABÁCSOL :  1.  összeszed,  összegyűjt,  magá- 
hoz ragad  (pl.  kapzsi  ember  nem  igaz  úton  a 
másét)  (Cegléd  Nyr.  XXII.375;  Palócság  Nyr. 
XXII.35);  Összegyűjt,  össze-gereblyél  (pl,  fale- 
velet) (Csallóköz  Nyr.  1.279);  2.  szétdarabol, 
apróra  szel,  faragcsál  (Udvarhely  m.  Ége  Ferencz 
Miklós;  Erdöháza  Nyr.  XI.285). 


el-haráesol:  magához  ragad  (nem  igaz  úton 
a  másét).  Mindénét  elharácsolta  a  szegény  árvá- 
nak (Cegléd  Nyr.  XXn.375). 

2.  HABÁCSOL :  rekedt  hangon  kiabál  (Gyön- 
gyös vid.  Nyr.  11.181). 

HABADEK  (háradik) :  gereblyével  v.  villával 
összehárogatott  széna-  v.  kalászos  szalmahulla- 
dék (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Nyitra  m. 
Vágséllye  Nyr.  XV.518;   Heves  m.  Király  Pál). 

[HABAG]. 

[Szólások],  Haragot  tenni  vkire :  megharagudui 
vkire.  Soha  olyat,  mint  a  milyen  haragot  tettem 
én  osztán  rá!  (Rimaszombat  Nyr.  XXII.479). 

HÁBÁO  {herág  Moldvai  esáng.  Nyr.  1II.3): 
szőllőkaró  (Moldvai  csáng.  Nyr.  01.3;  X.203; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  VIL237;  XIV.42). 

[HABAGOS]. 

haragos-piros:  sötétpiros  (Csallóköz  Csató 
Károly). 

haragos-vörös:  sötétvörös  (Csallóköz  Csató 
Károly). 

haragos-zöld:  sötétzöld  (Vas  m.  Tsz.). 

HÁBAJT:  hárít  (Palócság  Nyr.  XXI.  419; 
Borsod  m.  Sáta  és  vid.  Nyr.  XXI.307). 

HABÁK:  köpet,  turha  (Háromszék  m,  MNy. 
VI.330;  Vadr.;  Győrfíy  Iván). 

HABAKOL  {herákolok   Vas  m.  Kemenesalja 

Tsz.). 

HÁBÁM:  könnyedén  rakott  tövis-gyepü  v. 
kerítés  (Háromszék  m.  Vadr. ;  Kriza). 

HABAMJA :  tolvaj  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.274). 

HÁBAML-EK  {héháráml-ik  Mezőtúr  Nyr.  X. 
478;  hároml-ik  Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván). 

bé-hárámlik:  beterjed.  [A  Kőrös  vize]  mán 
bizon  ide  is  [eggy  szoros  helyre]  béhárámlik: 
áradása  idáig  is  terjed  (Mezőtúr  Nyr.  X.478). 

el-háramlik  [el-háromlik) :  eltévelyedik,  el  bo- 
lyong, elvész  (Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.  523a;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos)  [vö.  háran]. 

[HÁBÁMOL]. 

bé-hárámol:  könnyedén  rakott  tövis-gyepü- 
vel  V.  kerítéssel  bekerít  (Háromszék  m.  Vadr. 
501b). 

HÁBAN:  eltéved,  elvetődik  (Csík  m.  MNy. 
VL372)  [nyilván:  el-háran;  vö.  el-háramlik]. 

[HABANG]. 

harang-láb:  aquilegia  vulgáris  (Nógrád  m. 
Nyr.  ni.544). 


809 


HARANGCSA— HARAP 


HARAPAT— HARIÖAL 


810 


harang-mony  (Dunántúl  Nyr.  V.181;  Székely- 
föld Nyr,  1.881;  Háromszék  m,  Győrffy  Iván; 
harang  monya  Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.380):  harangnyelv,  harang  ütője. 

harang-szék:  a  harang  álláshelye  a  torony- 
ban (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

harang-szív:  harangnyelv,  harang  ütője  (Du- 
nántúl Nyr.  V.181). 

harang-töke :  cv)  (Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr. 
IV.93). 

harang-tölgye :  cv  (Balaton  mell.  Fábián  Gábor 
1839). 

harang-ütel:  cv  (Palócság  Nyr.  XXL421 ;  XXII. 
35;  Gömör  m.  Nyr.   XVin.421.  502). 

HARANGCSA:  campanula  (Zemplén  m.  De- 
regnyő  Nyr.  XnL191). 

HARANGOS:  1.  harangozó  (Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  III.279) ;  2.  kolompos.  É  szijjhátú 
fakó  kanca  vót  a  harangos  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
Vin.42). 

[HARANGOZ]. 

[Szólások].  Harangoz  az  arrával:  hangosan 
szuszog  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HARÁNTÉKOS  {hárántíkossLü  Bihar  m.  Po- 
csaj  Nyr.  VI.420;  Debrecen  Nyr.  XXm.37). 

[Szólások].  Hárántíkosan  beszil:  furfangosan, 
nem  nyíltan  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.420).  Há- 
rántíkosan esik  a  szó:  kellemetlenül  érint  (Deb- 
recen Nyr.  XXIII.37). 

HARÁNTOS  {hárántos  hely  nélkül  [Pápa 
vid.?]  Tsz.). 

HARAP:  1.  száraz  avar,  haraszt,  lehullott 
száraz  falevelek  és  ágtörmelék  (Székelyföld 
MNy.  VI.174;  Kiss  Mihály;  Kőváry  László  1842; 
Király  Pál;  Háromszék  m.  Tsz.);  2.  avar-  v. 
tarló-égés  (Nagy-Szalonta  Nyr.  XXI.283 ;  Udvar- 
hely m.  Nyr.  IV.227  [itt  harasz  sajtóhiba;  Fel- 
méri Lajos];  V.180;  Háromszék  m.  Tsz.);  3.  meg- 
égett cserjés,  bokros  hely  (Székelyföld  Tsz.). 

harap-égés:  1.  avar-égés  (Székelyföld  MNy. 
VI.174;  Kiss  Mihály;  Andrássy  Antal  1843; 
Király  Pál;  Háromszék  m.  Nyr.  V.36);  2.  meg- 
égett cserjés,  bokros  hely  (Székelyföld  Tsz.). 

harapégés-gomba :  megégett  cserjés,  bokros 
helyen  termett  gomba  (Székelyföld  Tsz.). 

harap-gomba 

Király  Pál). 

harap-gyújtás :  avargyújtás  (Székelyföld  Ki- 
rály Pál). 

[harap-sűtte]. 

harap sütte-hely :  olyan  hely,  a  hol  az  avart 
V.  a  lehullott  száraz  faleveleket  fölgyújtották  és 
leégették  (Székelyföld  Király  Pál). 

SZINNYEI  :    MAGTAR   TÍJ8ZÖTÁR. 


kucsmagomba    (Szilágy    m. 


HARAPAT :  harapás,  falat  (Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476).  Hárápát  kenyér  (Gömör 
ra.  Nyr.  XVin.502). 

HARAPC:  olyan  gyümölcs,  a  melyből  eggy 
darabot  kiharaptak.  Add  neki  azt  a  harapcot;  ne 
bőgjék  má  annyit!  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47). 

HARAPDÁL  {harapdál  Palócság  Nyr.  XXL 
419). 

HARAPDOZ:  harapdál  (Göcsej  Nyr.  XIV.164; 
Budenz-Album  158). 

HARAPÓS.  Harapós  bor:  kemény  italú  bor 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.  180). 

HARASZT :  1.  lomb.  Sürü  harasztya  van  ennek 
a  fának  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.456.)  Hull 
már  a  haraszt  a  fákrul  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXm.96);  2.  a  lehulló  falevelek  (Nógrád  m. 
Nyr.  in.544). 

HARASZTOS:  lombos.  Még  nem  harasztosak 
a  fák  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXn.456). 

[HARÁZSLÓ]. 

harázsló-varázsló :  varázsló  (Dunántúl  Erdélyi 
J.  Népd.  és  mond.  n.l80). 

[HAMBURKÁZ-nC]. 

fel-hamburkázik :  fölbukfencezik,  fölbukik, 
fölhemperedik  (Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  Xll. 

48). 

HARCOL:  haldoklik  (Bereg  m.  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly). 

[HARCSA]. 

harcsa-féreg :  a  palingenia  longicauda  lárvája 
(Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

harcsa-pundra :  ifjú  leső-harcsa  (silurus  gla- 
nis)  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Tokaj 
Nyr.  XXni.384). 

HARÉL:  fecseg,  locsog-fecseg,  sok  minden- 
félét összebeszél  (Székelyföld  Tsz. ;  Kriza,  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr.)  [vö.  hadrél]. 

harél-karél:  cv  (Székelyföld  Tsz.  156a;  Kas- 
sai J.  Szókönyv  n.372;  Győrffy  Iván). 

HARICSKA :  tatárka,  pohánka  (Erdély  Kassai 
J.  Szókönyv  n.372;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  V. 
221;  Arany-Gyulai  NGy.  in.295;  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Tsz.;  MNy.  VI.243;  NyK.  IIL15  ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

haricska-szeg :  háromszög.  Haricskaszé'gre  fa- 
ragott fa  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

haricska-szegű:  csúcsos  szögű,  csúcsos  szögre 
faragott  (pl.  gerenda)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[HÁRIGÁL]. 

el-hárigál :  elhalaszt,  halogat.  Elhárigáltam  a 
dolgot  (Győr  vid.  Nyr.  IX.286). 

52 


811 


HARIKAL— HARIZ8AL 


HARKACS— HARMALAS 


812 


HÁBIKÁ.L :  hímez-hámoz,  haboz  a  beszédben, 
nem  egyenesen  felel  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  III.283). 

HARIMZSÁL:  horzsol  (Somogy  m.  Balaton 
mell.  Nyr.  IX.283)  [vö.  karimzsál]. 

HÁRINT:  hárít  (Repce  mell.  Nyr.  XX.410; 
Háromszék  m.  Kiss  Mihály;  Csík  m.  MNy.  VI. 
372). 

el-hárint:  elhárít.  Hárintsd  el  a  seprűvel  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

HÁRINTKOZ-IK :  félrekapkodja  magát  (ütés 
V.  fogás  elől)  (Háromszék  m.  Vadr.  501b). 

HÁRINTOZ-IK:  ad  (Háromszék  m.  MNy.  Vl. 
830;  Vadr.). 

HARIS  {hors  Zemplén  m.  Nyr.  IV.425 ;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.279). 

Haris-Antal  :  [nép-etimológia],  ,horizontal, 
(nivellálási  jelző  fölirat  a  vaspályáknál)  (Bara- 
nya m.  Nagy-Harpány  Nyr.  VII.477). 

HARISNYA:  1.  a  bocskor  fölött  az  alsó  láb- 
szárra csavart  bőr  (Gömör  m.  Tsz.);  2.  durva 
fehér  háziposztóból  készült  szűk  parasztnadrág, 
darócnadrág,  szűrnadrág  (Kolozs  m.  Szuesák 
Nyr.  XVIII.575;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII. 
382 ;  Székelyföld  Tsz. ;  Nyr.  V.377 ;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván ;  Marosszék  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
311;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.93;  Ud- 
varhely m.  Bethlen  Nyr.  XV.469;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.244 ;  Vadr.  431 ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos ;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár ;  Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  IIL326 ;  Brassó 
m.  Bácsfalu  Nyr.  VI.231 ;  Bukovina  Nyr.  VI.472). 

harisnya-csalány :  apró  csalán,  árva  csalán 
(Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.372). 

[HARISNYÁS]. 

harisnyás-ember :  paraszt-ember  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

HÁRÍT  {hárít  Borsod  m.  Sáta  és  vid.  Nyr. 
XXI.307):  1.  összegyűjti  gereblyével  v.  villával 
az  aratás  után  maradt  hulladékot  v.  a  lehullott 
faleveleket  (Csallóköz  Nyr.  1.279 ;  Csaplár  Bene- 
dek; Mátyusfölde  Nyr.  XX.210;  Nyitra  m.  Vág- 
séllye  Nyr.  XV.518);  2.  söpör  (Balaton  mell. 
Tsz.)  [vö.  karajt]. 

ki-hárít :  kisöpör  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

HARIZSÁL:  hárogat,  hadargat,  kotorgat  (pl. 
parazsat)  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843 ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.329.  330;  Vadr.;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö. 
varizsál\. 

el-harizsál :  széthadargat.  A  tyúkok  elharizsdl- 
ják  a  kiteregetett  búzát  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 

ki-harizsál:  kihárogat,  kihadar.  Ugy  kihari- 
zsálád-e  azt  a  tüzet?  (Háromszék  m.  Vadr.  501b). 


meg-harizsál :  meghárogat,  megkotor  (pl.  égő 
fát  a  kemencében)  (Erdővidék  Nyr.  IX.41). 

össze-harizsál :  össze-visza  hány-vet  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  IX.566). 

HARKÁCS:  harkály  (Borsod  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  1.460;  Heves  m.  Bessenyő  Kassai  J. 
Szókönyv  n.313). 

HARKÁLY  (harakáj  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  harka  Borsod  m.  Fölső-Tárkány 
Kassai  J.  Szókönyv  11.372 ;  harka-ma,dá,r  Soprony 
m.  Horpács  Nyr.  1V.181 ;  harkány  Rába  mell. 
Nyr.  XVII.524 ;  harokáj  Székelyföld  Győrffy 
Iván ;  harukár  Székelyföld  Nyr.  11.427 ;  herkáj, 
herkál  Mátyusfölde  Nyr.  XIX.459;  Pozsony  m. 
Deáki  Nyr.  XV.518;  XX.23;  liorokáj  Háromszék 
m.  Vadr.;  Erdővidék,  Köpec  Erdélyi  Lajos; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  456;  horo- 
kály  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Erdővidék  Tsz.). 

[HÁRL-IK],  HÁLL-IK  (Mííani) :  hámlik  (Vas 
m.  Őrség  Tsz.)  [vö.  Mrf\. 

HÁRMACSKA  {harmacska  Brassó  m.  Hosszú- 
falu Nyr.  XXII.237). 

HARMAD :  harmadik.  Harmad  kakasszókor 
(Marosszék,    Nyárád-Karácsonyfalva   Nyr.    XVI. 

48). 

harmad-ebéd:  ozsonna  (Komárom  m.  Czim- 
mermann  János;  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  VIII. 
142). 

harmad-étel:  cv  (Nógrád  m.  Fabó  András 
1841). 

[harmad-év]. 

harmadévi  {harmadivi  Rábaköz  Nyr.  XV. 
431).  —  Harmadival:  harmad-éve,  tavaly-előtt 
(Rábaköz  Nyr.  XV.431). 

harmad-fű:  három- éves  (Kecskemét  Nyr.  XIX. 

[harmad-idő].  Harmad  -  idén  :  harmad -éve, 
tavaly-előtt  (Zilah  Nyr.  XIV.431). 

harmadidei :  harmadévi,  tavalyelőtti  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

HARMADLÁS  (Zemplén  m.  Tolcsva  Nyr.  IX. 
480;  Jiarmallás  Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp 
Nyr.  XIX.96):  harmadik  szőllőkapálás  [vö.  har- 
malás]. 

HARMADOL  :  harmadszor  kapál  (szőllőt) 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.368;  Zemplén 
m.  Tolcsva  Nyr.  IX.480)  [vö.  hármai]. 

[HÁRMAL,  HÁRMOL]  {hármai  Balaton  mell.. 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  harmónji  Balaton 
mell.  Nyr.  XII.474;  hármónyi  Zala  m.  Tapolca 
Nyr.  VIIÍ.373):  harmadszor  kapál  (szőllőt)  [vö. 
harmadol]. 

HARMALÁS    (Balaton    mell.    Nyr.    XII.474; 


813 


HARMASDI— HARS 


HARSAN— HAS 


814 


harmulds  Vas  m.  Baltavár  Nyr.  X.188):  harma- 
dik szőllőkapálás  [vö.  harmadlás]. 

[HARMASDI],  HÁRMOSDI.  Hármosdiba  csép- 
lés: hármasban,  harmad-magával  cséplés  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.229). 

[HARMAT]. 

harmat-esső :  kis  eső  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Háromszék  m.  Dalnok  Márton 
Imre;  Csík-Rákos  Dobos  András). 

harmat-gomba  :  eggy  megehető  gombafaj 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.293). 

HÁRMÁTÓL:  korán  reggel  mindenféle  ház- 
körüli dolgot  végez  (pl.  tehenet  fej,  disznót  itat, 
csordába  hajt,  kaput  nyit  és  csuk  stb.)  Hej, 
sokat  harmatoltam  én  az  ő  életiben,  mégis  boszú- 
val  fizete!  (Háromszék  m.  Tsz.). 

HARMINC  [harménc  Dráva  vid.  Nyr.  XIII. 
475 ;  harniic  Dunántúl  MNy.  V.91 ;  Repce  vid. 
Nyr.  XX.370;  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  IV.562 ; 
Fehér  m.  Nyr.  X.186;  Esztergom  Nyr.  IX.542). 

HÁROGAT:   hárítgat  (Háromszék  m.  Vadr.). 

[HÁROGATÓ],  HÁRIGATÓ:  eggy  halász- 
szerszám (Komárom   m.   Naszvad   Nyr.  IV. 283). 

[HÁROM]. 

[három-fertály], 

háromfértályos  (háromfertájos,  -fértájos) :  fél- 
eszű, félbolond  (Szeged  vid.  Nyr.  XXII.48 ;  Deb- 
recen Nyr.  in.424 ;  Szatmár  Nyr.  VII.275 ;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.131 ;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos).  Háromfertájos  bolond.  0  te 
háromfertájos  Gyurka!  =  óh  te  félbolond!  [a 
megszólítottat  nem  Gyurkának  hívják]  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

három-fogú:   nyelves  (Szentes  Nyr.    VI.180). 

három-láb:  hálófoltozásnál  három  kiszakadt 
szem  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K,). 

háromláb-szék :  háromlábú  szék  (Palócság 
■Nyr.  XXI.417). 

[HÁROMOZTAT]. 

meg-háromoztat :  háromszorosát  fizetteti.  Ászt 
monta  Sz.  úr,  hogy  nincs  rajta  [a  kérvényen] 
béjé'g,  s  asztán  majd  mé'gháromoztatják  (Püspök- 
Lad'ány  Nyr.  VI.  174). 

HÁRS  (hás-t'a,  Erdővidék  Tsz.;  hass  Göcsej 
Nyr.  Xin.495;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.477;  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  hasso-ía.  Karancs  vid.  Nyr. 
XXII.48.). 

hárs-alma:  almafaj,  a  mely  akkor  érik,  mikor 
a  hárs  hámlik  (Hely  nélkül  Tsz.). 

hárs-fa  {hásfofa  Gömör  m.  Deresk  Tsz.). 


hárs-kötél :  háncs-kötél,  fahéj-hántalékból  font 
kötél  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[HARSAN]. 

föl-harsan:  fölförmed.  Oh  te  sömmirevaló  él- 
hetetlen! Tám  bizon  neköd  való  a  házasság!  — 
mongya  fölharsanva  az  annya  (Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  483). 

HÁRSOL,  HÁSSOL:  szőllőt  kötöz.  Mi  kákával 
hássolunk  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.477). 

HÁRT:  hánt  (Vas  m.  Őrség  Tsz.  154b)  [vö. 
hárl-ik]. 

HÁRTYA  :  1.  hüvelyes  vetemények  zöld 
hüvelye  szélein  levő  szíjas  szál,  a  melyet  főzés 
előtt  letisztogatnak  (Székelyföld  Kiss  Mihály); 
2.  dohánylevél  [dohánykertészeti  mesterszó] 
(Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  Vni.238). 

HÁRTYIKA :  hártyaszerű  hús  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.330;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

HARUC:  örmény  [gúnynév]  (Gyergyó-Sz.- 
Miklós  Nyr.  X.45). 

HAS  {hosz  Moldvai  csáng,  Nyr.  IX.482).  — 
Haslag:  hason,  hasán  (pl.  csúszni,  feküdni)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.330;  Vadr.  501b;  Győrflfy 
Iván;  Csík  m.  MNy.  VI.372).  Haslag  dőlt:  hasal 
(Háromszék  m.  Vadr.  501b;  Csík  m.  MNy.  VI. 
372).  —  Hasmánt  (hásmdnt  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
504):  hason,  hasán  (Békés  m.  Balog  István; 
Rimaszombat  Nyr.  XVII.525 ;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.376 ;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
459).  Hasmánt  fekütt  (Félegyháza  Nyr.  XIV.186). 
Att  fekütt  kit  napig  is  hasmánt  az  erdőbe  (Hu- 
nyad m.  Lozsád  Nyr.  XXni.96). 

[Szólások].  Égy  hassá  lőttek:  ikrek  (Baranya 
m.  Ibafa  Nyr.  XXII.283).  Hasbann  van  a  zöld 
árpa:  jam  est  in  calamo  hordeum  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.377). 

has-fa.  Has-fák:  streuhölzer  [molnár  mester- 
szó] (Győr  Nyr.  XI.287). 

has-gúzs:  az  a  gúzs,  a  mely  a  szekér  olda- 
lait a  nyújtó  alatt  összecsatolja  (Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Heves  m.  Csépa  Nyr.  n.380). 

has-kéreg:  hashártya.  A  haskérgemet  a  nagy 
fájás  szorongatja  (Vas  m.  Baba  Kresznerics  F. 
Szótár  1.224 ;  Székelyföld  Nyr.  XIV.335;  Ferenczi 
János). 

has-mars  :  hasmenés  (Heves  m.  Névtelen 
1840;  Nógrád  m.  Nyr.  V.182). 

has-pók  {has-ponk  Csík  m.  Nyr.  VII.  140) : 
1.  nagyhasú,  potrohos  (Zala  m.  Szepezd  Nyr. 
XXI.523 ;  Pápa  Nyr.  XXI.92 ;  Komárom  m.  Geszti 
járás  Nyr.  XXI.93) ;  2.  hasát  szerető  (,a  kinek  a 
hasa  az  istene')  (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 
381)  [vö.  hasók,  pók-has]. 

has-rágó:  [tréf.]  pálinka  (Nagyvárad  Nyr.  XVI. 

572). 

52* 


S15 


HA8AB— HASALÓ 


HASALY— HASMATOL 


816 


has-sikulás:  hasmenés  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály) [vö.  gyomor-sikulás]. 

hásá-istene:  nagyehető,  étel  után  esenkedö. 
Te,  te  hásá-istene,  mikor  tártolák  ma  jő  é'ccér! 
{Palócság  Nyr.  XXIII.25). 

hasa-lőgg^ó:  lógó  hasú  (Repce  mell.  Nyr. 
XX.409). 

hasa-menő:  [gúny.]  kevély  legény  (Székely- 
föld Tsz.). 

hasba-markos :  kis  termetű  potrohos  ember 
(Kúnszentmiklós  Nyr.  XV.47). 

HASÁB  (hasap-káiposzteí  [?]  Székelyföld  Tsz. ; 
Kállay  Ferenc):  1.  cikk,  gerezd,  szelet.  Éggy 
hasáb  dinnye,  káposzta,  aszalt  alma  (Balaton 
mell.  Fábián  (íábor  1839;  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek ;  Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2  besavanyított 
egész  káposztafő  (Szeged  Debreczeni  János) ; 
3.  a  szőllőnek  eggyszéltiben  v.  eggyvégtiben 
fekvő  csatornái  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

HASÁBOS  [hasápos  Szabolcs  m.  Besenyőd 
Nyr.  XII.48):  1.  hasábos:  széles  csíkú  (szövet) 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  hasápos  föld: 
az  olyan,  a  mely  szántáskor  nem  omlik  össze, 
hanem  egész  darabokban  marad  (Szabolcs  m. 
Besenyőd  Nyr.  Xn.48). 

HASAD  (hasid  Nógrád  m.  Nyr.  V.182;  Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476;  XVn.96). 

HASAD ALY  (hasadáj) :  hasadék  (Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  n.376;  Székelyföld  Győrfify  Iván). 

HASADÉK  (hasidék  Kálmány  L.  Szeged  népe 
1.207). 

HASAJT:  hasít    (Fölső-Bácska  Nyr.  XII.262). 

HASAL:  1.  hever  (Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr. 
XXn.237.  238) ;  2.  készületlenül  (,hasból')  beszél 
(pl.  a  pap)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HASALÓ,  HASLÓ  (hasajó  Mármaros  m.  Visk 
Király  Pál;  Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XVI.335; 
Székelyföld  Tsz. ;  Kassai  J.  Szókönyv  11.55 ;  Nyr, 
1.281;  Kiss  Mihály,  Győrffylván;  Udvarhely  m. 
Olasztelek  Nyr.  XV.384 ;  Háromszék  m.  Nyr.  V. 
37;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m. 
Nyr.  VII.  140;  hasalló  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.324;  hásálló  Szlavónia  Nyr.  V.ll;  MsáZo  Szla- 
vónia Nyr.  XXIII.312;  hasalyó  Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843;  Csík  m.  Tsz.;  ^asW  Bala- 
ton mell.  Tsz.;  Győr  Nyr.  XI.430.  478;  Debrecen 
vid.  Nyr.  XXIII.286;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.324;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Heves  m. 
Névtelen  1840;  hely  nélkül  Nyr.  Vni.48):  1.  ha- 
sajó, hásálló,  hasaló,  hasalyó:  szövőszék  hengere 
(kettő:  az  eggyikre  a  fonal  van  fölcsavarva,  a 
másikra  meg  a  szőtt  vásznat  csavarják  föl)  (Szla- 
vónia Nyr.  V.ll;  XXin.312;  Mármaros  m.  Visk 
Király  Pál ;  Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XVI.335  ; 
Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.55 ;  Tsz. ;  Nyr. 
1.281 ;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván,  Andrássy  Antal 
1843;  Udvarhely  m.    Olasztelek  Nyr.    XV.384; 


Háromszék  m.  Nyr.  V.37;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi   Lajos;    Csík  m.    Tsz.;    Nyr.    Vn.140); 

2.  hasalló,  hasló:  heveder,  a  ló  hasát  átfogó  őv 
(Győr  Nyr.  XI.430 ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
Heves  m.  Névtelen  1840;  Debrecen  vid.  Nyr. 
XXin.286;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.324); 

3.  hasló:  a  szekér  közepe  táján  levő  föllépő, 
mely  a  nyújtó  alatt  nyúlik  keresztül  (Balaton 
mell.  Tsz. ;  Győr  Nyr.  XI.478 ;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg Nyr.  X.324;  hely  nélkül  Nyr.  VnL48). 

hasajó-fa  (hasalyó-fa)  =  hasajó  1.  (Székely- 
föld MNy.  VI.  172;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Nyr.  IX.33). 

HASÁLY:  hasáb  (Csík  m.  Győrffy  Iván). 

HASAS:  1.  potrohos  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.274) ;  2.  terhes,  viselős  (Háromszék  m.  Vadr.) ; 
3.  hasas  ugrás:  hasraesés  vízbeugrásnál  (Székes- 
fehérvár Nyr.  XVI.  140). 

HASI:  [?].  A  ki  leghamarább  megharagszik 
valamiért,  annak  a  hátáról '  hasit  hasít  a  másik. 
Lefülelte  a  gazdát  s  hasit  hasított  a  bőréből 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  IL414.  423). 

hasi-bárány :  anyja  hasából  kivett  bárány 
(Heves  m.  Névtelen  1840;  Heves  m.  Csépa  Nyr, 
L199;  Székelyföld  Nyr.  1.151). 

hasibárány-bőr:  anyja  hasából  kivett  bárány 
bőre  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

hasi-bőr:  cv  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Heves 
m.  Csépa  Nyr.  L199). 

HÁSIKOL[?]:  hasadozik  (Hely  nélkül  Nyr. 
Xn.527). 

[HASIL]. 

el-hasil:  elhasad  (Baranya  m.  Bélye  Nvr. 
XVin.142), 

HASÍTVÁNY:  hasábfa  (Bodrogköz  Kassai  J. 
Szókönyv  11.378;  Tsz.)  [vö.  hasovány]. 

HASKA:  ,eltoprongyolt'  (elérett  és  meghasa- 
dozott?) dinnye  (Tisza  mell.  Tsz.)  [vö.  2.  haskó]. 

1.  HASKÓ  (Aas^o  Palócság  Nyr.  XXI.422;  XXH. 
35;  Borsod  m.  Sáta  vid.  Nyr.  XXI.328;  Gömör 
m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.93 ;  háska'  Gömör  m.  Nyr. 
XXI.  141):  1.  haskó,  hasko,  háska':  hasacska  (Pan- 
nonhalma Nyr.  XXI.330 ;  Debrecen  Nyr.  VII.329 ; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.283 ;  Palócság 
Nyr.  XXI.422;  XXn.35;  Borsod  m.  Sáta  vid. 
Nyr.  XXI.328;  Gömör  m.  Nyr.  XXL141 ;  Gömör 
m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.93);  2.  haskó:  nagyhasú, 
pocakos  (Pannonhalma  Nyr.  XXI.330;  Komárom 
m.  Geszti  járás  Nyr.  XXI.93;  Háromszék  m. 
Vadr.;  Csík  m.  MNy.  VI.372). 

2.  HASKÓ  -  haska.  Ez  a  dinnye  félig  haskó 
(Szeged  és  vid.?  Nyr.  XXL141). 

HASMATOL:  habzsolva  eszik  (Székelyföld 
Nyr.  11.427). 


817 


HASOGAT— HASZURA 


HAT— HAT 


818 


HASOGAT  {hasigat  Szlavónia  Nyr.  XXIII.169 
217;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.275 
Torontál  m.  Tisza-Sz.-Miklós,  Száján  Kálmány  L 
Szeged  népe  11.93;  III.166;  Csallóköz  Nyr.  1.279 
Palóeság  Nyr.  XXn.35;  Hont  m.  Nyr.  XVin.517 
hásigdt  Göraör  m.  Nyr.  XVIII.422)  [vö.  hasongaf] 

[Szólások].  A  homlokomat  hasigatta  [a  fájda- 
lom] (Nógrád  m.  Nagy-Oroszi  Nyr.  XII.279). 

[HASOGATÁS],  HASIG ATÁS:  olyan  fájdalom, 
mintha  hasogatnák  az  illető  testrészt.  A  hasiga- 
tás  kiment  a  fejem,hül  (Nógrád  m.  Nyr.  XII.279). 

[HASOGATÓS]. 

hásigatós-f áj  dalom :  a;  (Szlavónia  Nyr.  V.63). 

[HASOGATVÁNY],  HASIGATVÁNY:  haso- 
gatott gerenda,  a  milyenből  a  vakolatos  mennye- 
zet készül  (Cegléd  Király  Pál). 

HÁSÓK :  nagyhasú,  potrohos  (Gömör  m,  Nyr. 
XXin.24). 

[HASON]. 

hason-fól:  Hasonféle:  fele  (Székelyföld  Tsz.). 

HASONGAT:  hasogat  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.378)  [vö-  hasogat]. 

[HASONLÍT]. 

[Szólások].  Hasonlítja  a  zaptyát:  hasonlít  az 
apjához  (Komárom  m.  Kömlőd  Nyr.  XVin.283). 
Arra  van  hasonlítva:  alkalmazva  (Arad  m.  Maj- 
láthfalva  Nyr.  VIII.225). 

HASOVÁNY:  1.  hasábfa  (Zala  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.378);  2.  hasogatott  fából  készült 
kerítés  (Göcsej  Tsz. ;  Nyr.  11.473)  [vö.  hasitvány], 

HASPAN:  roppan,  reccsen.  Gyurku  Gyankut 
agy  a  hükfa  töjibe  vágto,  szintúgy  kaspant  (Vas 
m.  Őrség  MNy.  V.163). 

HÁSZKÁL :  haszontalanul  tölti  az  időt,  haszon- 
talanul dolgozik  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  Vni.379). 

HASZNÁL:  él  vele,  eszik  belőle.  Használja, 
ha  jól  esik!  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár). 

meg-használ :  [tréf.]  megárt.  Meghasznált  neki 
a  bor  (Göcsej  Tsz.).  Méghasznát  e  bor  (Göcsej 
MNy.  n.414).  Meghasznált  neki  [a]  hor  (Zala  m. 
Kresznerics  F.  Szótár  1.225). 

HASZON  [vö.  liba-,  tehén-,  tyúk-haszna], 

haszna-vétlen :  hasznavehetetlen  (Alföld  Nyr. 
XI1I.525;  Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek; Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

haszonra-való :  használatra,  vele-élésre  (nem 
pedig  eladásra)  való  (Csallóköz  Nyr.  1.378). 

HASZÜBA  {hacura  Csongrád  Nyr.  Vn.526): 
gyékényből,  cirokból  v.  kukoricaszárból  zsineg- 
gel összefont  takaró,  a  melybe  a  dohánybálakat 
begöngyölik  (Alföld  Nyr.  XI1I.525 ;  Arad  m.  Maj- 


láthfalva  Nyr.  VIII.238;   Bánság  Csaplár  Bene- 
dek). 

[1.  HAT]. 

[hat-ház]. 

hatházi:  kószáló,  csavargó  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  X.239;  Udvarhely  m.  Nyr. 
IX.236). 

hat-hót :  gyermekágy.  Mikor  valaki  hathétben 
van  .  .  .  (Udvarhely  m.  Nyr.  V.87). 

hathétbeli:  gyermekágyas  asszony.  Ha  szop- 
tatós asszony  látogatja  meg  a  hathétbelit .  . .  (Ud- 
varhely m.  Nyr.  V.87). 

hat-ló:  hatlovas.  Hat-ló  hintó  hozott  ide  (Há- 
romszék m.,  Erdővidék  Vadr.  146). 

hatló-lánc:  hatos  v.  ötös  fogathoz  való  lánc 
(Túrkeve  Nyr.  ni.472). 

hatló-szeg:  a  kocsirúd  végén  levő  szeg  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Kiss  Mihály). 

hat-ökör:  1.  ostoba  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.  142); 
2„  nyers,  durva  ember  (Ermellék  Nyr.  V.472). 

hat-rongyos:  sehonnai,  csavargó  (Nógrád  m. 
Nyr.  IV.142). 

2.  HAT  {hatott  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.482; 
hottott  Gyergyó-Sz. -Miklós  Nyr.  Vin.233;  be- 
hottsim  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XU.282). 

be-hott  {be-hottani  vmit) :  behatol  vmibe,  átjár 
vmit  (Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282).  A  borona  jól 
beléhossa,  hogy  eltakarja  a  magot  (Székelyföld 
Kriza). 

1.  HÁT:  hágó  (Udvarhely  m.  Zetelaka  Nyr. 
11.88 ;  Kriza).  —  Hátlag :  háttal,  hanyatt  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.330;  Győrffy  Iván). 

hát-duff :  hátba-ütés  (Abaúj,  Borsod  m.  Király 
Pál)  [vö.  duff]. 

hát-düflf:  cvi  (Abaúj,  Borsod  m.  Király  Pál) 
[vö.  hátba-düff]. 

[hát-fa]. 

[Szólások].  Égy  jó  hátfát  kapott:  jó  verést 
kapott  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

hát-gérdsa:  hátgerinc  (Ipol^^  völgye.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.476)  [vö.  gé'rdsa]. 

hát-girics :  cv>  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841)  [vö.  gerinc]. 

hát-girind:  <x  (Gömör  m.  Nyr.  XXII.431)  [vö. 
girind]. 

hát-hideg:  [nép-etimológia]  hát-ideg  (Szé- 
kelyföld Kassai  J.  Szókönyv  11.386). 

hát-ideg:  fölső  szíj  a  farhámon  (Székelyföld 
Kassai  J.  Szókönyv  11.386)   [vö.  ideg]. 

[hát-korozsnya ;  vö.  korosnya]. 


819 


HAT— HATA-VATA 


HATAG— HATÁROZ 


820 


[Szólások].  Hát-korozsnyáhan  vinni  vmit:  nye- 
reghátban   [?]  (Brassó   m.   Tatrang  Nyr,  11.477), 

hát-szin  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.387 ; 
Szatmár-Németi,  Kecskemét  és  vid.  Pest  m.  Bia 
Nyr.  XIV.278.  279;  Mci  Baja  Nyr.  XIV.279; 
hát-szí  Soprony  m.  Nyr.  XII.383) :  vágómarhának 
az  a  vastag  húsa,  a  mely  a  vállcsonttól  a  far- 
csontig a  gerinc  hosszában  terjed. 

hát- vakaró:  [tréf.]  páholó  eszköz  (korbács, 
ostor,  vizes  kötél,  pálca  stb.  eff.)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

háta-hoporjás:  gidres-gödrös,  dimbes-dombos, 
egyenetlen  (Marcal  mell.  Tsz.). 

hátba-düff  --=  hát-düff  (Debrecen  vid.  Nyr. 
XXin.285). 

2.  HÁT  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.356;  Ipoly 
völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XV1.476 ;  Gömör  m.  Nyr. 
XXn.479;  Székelyföld  Győrfify  Iván;  M  Zala 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.330 ;  Somogy  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  n.330;  Nyr.  11.376;  Dráva  mell. 
Nyr.  V.423;  Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XVI.134; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.190;  Győr  m.  Szi- 
getköz, Kis-Bajcs  Nyr.  VI.188;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.64;  Nagy-Becskerek  Nyr.  V.225;  Pozsony 
m.  Deáki  Nyr.  XIX.556;  XX.214;  Székelyföld 
Nyr.  V.174.  221  ;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  n.477; 
kán  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.388 ;  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  vn.322.  467;  Zala  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.330;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  in.319. 
474;  Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573;  Somogy 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.330.  388 ;  Nyr.  11.376) : 
hogyne !  —  bizony !  [igenlő,  erősítő  felelet].  Öszö-e 
lepént?  —  Hát!  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.356). 
Mehheretválkozott-é,  koma?  —  Hát!  Vót-é  tennap 
a  hörészhe?  —  Hát!  (Gömör  m.  Tamásfalva  Nyr. 
XXII.479).  Te  gyerek,  tudsz-e  te  olvasni?  —  Hát! 
(Székelyföld  Győrffy  Iván).  Étté-é  má?  —  Há! 
(Dráva  mell.  Nyr.  V.423).  Vótál  iskolába?  —  Há! 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.  190).  Hát  osztá  sok 
nyúl  vót  ott?  —  Hán!{Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.322). 
Hát  apátok  és  hazagyütt?  —  Hán !  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  VII.467).  Voltál-e  ma  templomban?  —  Hán, 
voltam  hizon  (Somogy  m.  Simonyi  Zs.  A  magyar 
kötőszók  1.246).  Éngöm  nem  zárnak  bé,  ha  meg- 
ölök is  valakit.  —  Nem  há,  mer  az  ajtót  zárik 
bé  (Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XVI.134.) 

hát-hiszen  {haisze  Bács  m.  Nyr.  XVI.  144; 
háiszén  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.477 ;  hájszen 
Heves  m.  Névtelen  1840;  hájszen  Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  IV.477 ;  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  VI. 
231;  hász  Palócság  Nyr.  XXni.284;  kász  Palóc- 
ság Nyr.  VI.467 ;  hásze  Szolnok-Doboka  m.  Apa- 
Nagyfalu  Nyr.  XV.382 ;  hászé,  hászén  Losonc  vid. 
Nyr.  XXIII.38;  hászén  Veszprém  Nyr.  Vn.375; 
Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.477;  heiszen  Szatmár, 
Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  183). 

[HÁTA-VATA;  vö.   áta-bota]. 

háta-vatájú:  könnyű  gondolkozású  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 


HATAG:  bőrkiütés,  pörsenések  (kül.  a  háton) 
(Székelyföld  Tsz.;  Nyr,  IV.402;  Andrássy  Antal 
1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.223,  357;  Győrffy 
Iván), 

HATAGOS:  kiütéses  (hátbőr)  (Székelyföld  Nyr. 
IV.402;  MNy.  VI,330;  Vadr.). 

[HATAGOSOD-IKj. 

el-hatagosodik:  kiütéses  lessz  (a  hátbőr)  (Szé- 
kelyföld Nyr.  IV.402;  Háromszék  m.  Győrfify 
Iván). 

HÁTAL  {hátúnji  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  VIII. 
372) :  1.  elver,  eldönget  (Székelyföld  Kriza ;  Há- 
romszék m.  Vadr.;  Erdő  vidék  Nyr.  VIII.  142); 
2.  hátas  lónak  használ,  lovaglásra  használ  (Er- 
dővidék Nyr.  VIII.  142).  Ez  a  zsömleszinű  nem 
kocsiznya  való-,  jobb  vóna  ez  hátúnyi  (Zala  m. 
Tapolca  Nyr.  Vin.372). 

el-hátal :  elver,  eldönget  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

meg-hátal:  cv  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m,  Vadr.  502a). 

HÁTALLÓ  {hdtall"ó  Palócság  Nyr.  XXII.35): 
1.  háti  ruha,  a  melyben  terhet  hordanak  (Békés 
m.  Balog  István);  2.  a  hámnak  a  ló  hátán  ke- 
resztbe-vetett  része  (Palócság  Nyr.  XXII.35). 

HATÁNGOL:  hadonáz  (Baranya  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.388). 

HATÁNKOL:  cv>  (Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.388). 

HATÁNKOLÓD-IK :  hadonáz,  handabandáz, 
lármázva  és  hadonázva  követelödzik.  A  másik 
nem  hatánkolódott  a  pénzér  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  Vn.525). 

HATÁNKOZ-IK  (hadánykoz-ik)  -=-  hatángol 
(Baranya  m.   Kassai   J.   Szókönyv  11.333.   388). 

HATÁE  {hotár  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483): 
rakás.  Millen  szép  határ  fát  vettem!  (Zala  m. 
Sümeg  vid.  Nyr.  XXII.286).  De  nagy  határrá 
van  ez  a  búza!  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr. 
III.  141).  Naty  határrá  van  ez  a  búza;  máma  né 
raktyátok  ám  naobbra!  (Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  m.275). 

határ-bíró :  pásztorok  fölügyelője  (Háromszék 
m.  Nyr.  XVn.137.  138). 

HATÁBOZ:  mérsékel.  Határozza  magát  (Szat- 
már m.  Patóháza  Nyr.  XVIII.432). 

[Szólások].  Nem  határoz  ez  itt?  nem  alkal- 
matlan ez  itt  ?  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII. 
225). 

meg-határoz:  1.  korlátoz,  mérsékel,  megtar- 
tóztat. Úm  mév  vagyok  határozva,  mint  a  csikó 
kantározva  (Gömör  m.  Nyr.  XXII.576).  Ha  az 
ember  akarja,  meghatározza  magát  a  pájinkától 
(Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII,96);    2.  elha- 


82Í 


HATAROZ-IK— HATOS 


HATOSOL— HAVAS 


822 


tároz.  A  Mráj'fiu  ugy  helészerelmesedett,  hogy  ott 
hejbe  meghatározta  magába  vélle  megeskünni  (Há- 
romszék m.  Vadr.  416). 

HATÁBOZ-IK:  [?].  Bogár  fala  hogározik,  ördö- 
gökkel határozik  (Udvarhely  m.  Vadr.  90), 

HÁTAS  {hatás  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr. 
Xn.48):  1.  hátas:  fönnsík  (Pest  m.  Tinnye  Nyr. 
Vn.89) ;  2.  hátas :  kaszálónak  emelkedettebb 
része  (Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII.48). 

HÁTI  {hátyi  Eger  és  vid.  Nyr.  XVn.430 ;  XIX. 
213):  puttonforma  háti  kosár  (Heves  m.  Névte- 
len 1840;  Eger  és  vid.  Nyr.  XVn.430;  XIX.213; 
Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVIIL48). 

háti-bőr:  kanászok  juhbőr-kacagánya,  a  me- 
lyet a  szúr  alatt  arra  fordítanak,  a  merről  a 
szél  fúj  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

HATLAT :  sebbel-lobbal  jár  v.  dolgozik  (Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843 ;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.330  ;  Vadr. ;  Győrfify  Iván ;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  2.  hatol]. 

el-hatlat:  elhamarol,  elhirtelenkedve  tesz  v. 
csinál  (Háromszék  m.  MNy.  VI.323)  [vö.  2.  el- 
hatol]. 

HATLATAL  [?] :  babrálva,  selejtesen  dolgo- 
zik [?]  (Hely  nélkül  Nyr.  Xn.527). 

HÁTLDC :  kényes,  finnyás  (ném.  heikelig) 
(Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  VI.82). 

[HATÓ],  HOTTÓ:  hathatós  (Gyergyó-Ditró 
Nyr.  XII.282)  [vö.  nagy-hatajú]. 

[1.  HATOL]. 

el-hatol :  elvergődik  (vhová).  Valahogy  elha- 
tolunk (Háromszék  m.  Vadr.  502a). 

2.  HATOL:  sebbel-lobbal  jár  v.  dolgozik 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.330)  [vö.  hatlaf]. 

el-hatol:  1.  elhamarol,  elhirtelenkedve  tesz 
V.  csinál  (Székelyföld  Csaplár  Benedek ;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.323 ;  Győrffy  Iván) ;  2.  elvégez 
(munkát).  Meghala  az  a  derék  legény ;  imán  az 
apja  ki  kell  aggyá  másnak  a  gazdaságot,  hanem 
[külömben]  nincs  a  ki  a  gazdaság  körül  holmit 
elhatojjon  (Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  IX.40)  [vö. 
el-hatlat]. 

[3.  HATOL]. 

hatol-hetel:  ötöl-hatol,  hímez-hámoz,  zavaro- 
dottan össze-vissza  beszél  (Pápa  vid.  Tsz.). 

HATOLÓ :  fakörnyitő,  mellyel  a  hordóba  bele- 
szabják a  fenekét  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839). 

HÁTOLTAT :  hátrafelé  lépdeltet  (ökröt)  (Sepsi- 
Sz.-György  Nyr.  IV.191). 

HATOS :  az  a  hatfogú  eszköz,  a  mely  a  fölső 
malomkövet  forgatja  (Zemplén  m.  Sziirnyeg  Nyr. 
X.325). 


I       HATOSOL:  hatosonként  (=  10 krajcáronként) 
[  árul  (almát)  (Rákos-Palota  P.  Thewrewk  Emil). 

HATRA.  Hátránok :  hátrafelé  (Repce  vid  Nvr 
XX.414).  ^  ' 

HÁTRÁBB  {hátrébb  Baranya  m.,  Székelyföld 
Kassai  J.  Szókönyv  11.386)  [vö.  elébb-hátrébb], 

HATRABURCS:  hirtelen  haragra  lobbanó, 
hirtelen  fölfortyanó  (gyermek).  Te  kis  hatraburcs, 
te  méreg-tarisznya!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

HÁTRÓSÁG:  (gazdaságbeli)  hanyatlás.  Miúta 
étékik    [helyesen:  étettik]    az    öregít    [helyesen: 
öreget],  nagy  náluk  a  hátróság ;  nem  hiábo  ujján 
rézmin   [pazarló]    a   fiatd    asszony   (Soprony    m 
Miháli,  Kisfalud  Nyr.  XXII.473). 

,  HÁTRÚL,  HÁTRÜL  {hdtrul  Torna  m.  Torna- 
Ujfalu  Nyr.  XVn.186):  hátul  (Abaúj  m.  Nyr.  IV. 
323;  Király  Pál;  Tokaj  Nyr.  XXin.384).  —  Hát- 
rúrú:  hátulról  (Eger  vid.  Nyr.  XVII.430). 

HÁTRÚLSÓ,  HÁTRULSÓ  (Abaúj  m.  Király 
Pál;  Tokaj  Nyr.  XXIII.384;  hátrúsó  Eger  vid. 
Nyr.  XVI1.430). 

HÁTRÜNNAT:  hátulról  (Háromszék  m.  Nyr. 
n.522).  ^ 

HÁTUL  {hátil  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  V.220; 
hdtil  Szlavónia  Nyr.  XXni.169.  216.  265).  —  Há- 
tiról (Szlavónia  Nyr.  XXIII.265). 

HÁTULSÓ  {hátissó  Udvarhely  m.,  Csík  m. 
Gyergyó  vid.  Nyr.  XXII.38;  Gyergyó-Sz.-Miklós 
Nyr.  VIII.230;  hátursó  Kalotaszeg  Nyr.  XX.468; 
hátussó  Udvarhely  m..  Csík  m.  Gyergyó  vid. 
Nyr.  XXII.38). 

HÁTUNNAN,  HÁTUNNAT,  HÁTUNNÉN, 
HÁTUNNÉT  (Háromszék  m.  NyK.  IIL6 ;  Győrífy 
Iván  ;  hátunnaj  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr. 
ni.474):  hátulról. 

HÁTÚRUNNAN  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.382;  háturúnan  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa 
m.  Nyr.  IX.183):  cv. 

HATVAN  {hadvan  Repce  mell.  Nyr.  XX.367. 
371 ;  hatfan  Repce  mell.  Nyr.  XX.367). 

HÁTVÁST:    háttal,    hátulról.    Hátvást   üt   a 
lovon:  háttal  előre   (Gyöngyös  vid.  Nyr.  V.273). 
Hátvást  támadt  még  (Pest  m.  Jjajos-Mizse  Nyr. 
.XIX.330). 

HA  VÁDI:  tavaszi  virág,  fehér  március,  fehér 
í  tavaszika,  nárcisszus  (primula  veris,  galanthus 
nivalis,  márzglöckchen)  (Székelyföld  Tsz.;  And- 
rássy Antal  1843;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.330.  357;  Vadr.  325.  502a;  Kiss  Mihály; 
Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V.346). 

HÁVÁNYOS:  szeszélyes  (ember)  (Bihar  m. 
Sarkad  Márki  Sándor ;    hely  nélkül  Tsz.  299a). 

1.  HAVAS  {hovas  Esztergom  vid.  Nyr.  XIX. 
239;  hóvas  [hegység]  Torda  Nyr.  XVin.95). 


823 


HAVAS— HAZ 


HAZ 


H24 


[2.  HAVAS]. 

havas-eszü:     hóbortos    (Heves    m.    Névtelen 

8140). 

[HAVASI]. 

havasi-meggy:  áfonya  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

havasi-páva:  süket  fajd  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

HAVASKOD-IK:  hóval  dobálódzik  (Rima- 
szombat Nyr,  XXI.336)  [vö.  havazkod-ik]. 

HAVASLÁS:  havasra  járás  (Udvarhely  m. 
Felméri  Lajos). 

HAVAZ  {hoaz  Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.489;  hóaz  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  XVT.478;  hovaz  Repce  mell.  Nyr. 
XX.366;  Maros-Torda  m.  marosi  alsó-járás  Ra- 
vasz Árpád;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  VI.  181 ;  Mold- 
vai csáng.  Nyr.  IX.482). 

meg-havaz:  hóval  megdobál  (Eger  Nyr.  XIX. 
268). 

[HAVAZKOD-IK],  HAVAZKOGY-IK :  hóval 
dobálódzik  (Palócság  Nyr.  XXII.35)  [vö.  kavas- 
kod-ik]. 

[HAVI]. 

havi-kórság:  hónapszám,  havi  vérzés  (Erdő- 
vidék Tsz.). 

HÁZ  {hdz  Szlavónia,  Rétfalu  Nyr.  XXni.310; 
Palócság  Nyr.  XXI.507;  XXn.35;  Torna  m. 
Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII.188;  hodz  Rimaszom- 
bat Nyr.  VII.182):  1.  szoba  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
IV.521;  VII.321;  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr. 
XVII.46;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274. 
319;  Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVin.334;  Fehér  m. 
Nyr.  X.189;  Fehér  m.  Seregélyes  Nyr.  X.189; 
Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ; 
Dráva  mell.  Nyr.  V.472 ;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.42;  Szlavónia  Nyr.  V.ll;  Szlavónia,  Rét- 
falu Nyr.  XXni.310;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
46;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  I.  Beve- 
zető XH.  1.;  Debrecen  Nyr.  III.514.  563;  Szatmár 
m.  Gencs  Nyr.  X.525;  Palócság  Nyr.  XXI.507; 
XXII.35;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.235; 
Nógrád  m.  Nyr.  IV.142;  Hont  m.  Nyr.  VI.232; 
Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.575;  Gömör  m.  Tsz,; 
Rimaszombat  Nyr.  Vn.l82;  Rimaszombat  vid. 
Nyr.  X.88;  Torna  m.  Torna-Újfalu  Nyr.  XVII. 
188;  Székelyföld  Nyr.  11.427;  VnL462;  Udvar- 
hely m.  Olasztelek  Nyr.  XV.336;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár;  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.456.  557;  XXin.96;  Bukovina  Nyr. 
VI.472).  Eső  ház:  uccára  néző  szoba  (Veszprém 
m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.46 ;  Tolna  m.  Fölső-Nyék 
Nyr.  VI.274.  319;  Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVIIL 
334;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.45).  Hátusó 
ház :  hátulsó  (udvari)  szoba  (Veszprém  m.  Olasz- 
falu Nyr.  XVII.46).  Nagy  ház:  uccai  (parádés, 
vendég-)  szoba;  kis  v.  kicsi  ház:  udvari  (hátulsó, 


lakó-)  szoba  (Fehér  m.  Nyr.  X.189;  Dráva  mell. 
Nyr.  V.472;  Kopács  Nyr.  XVI.42;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.46;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Kovászna  Butyka  Boldizsár).  Fejér  hodz:  pará- 
dés szoba;  mods  hodz:  paraszt  szoba  (Rimaszom- 
bat Nyr.  VII.  182);  2.  tok.  Pöle-bágyogbü  vót 
neki  [a  mappának]  háza  (Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  Vn.l31). 

ház-ajja :  a  ház  körül  a  fal  tövében  levő  föld 
(Udvarhely  m.  Ferencz  Miklós;  Olasztelek  Nyr. 
XV.336;  Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos;  Csík  m. 
Balló  István,  Dobos  András). 

ház-áldomás :  ház  elkészültekor  adott  vendég- 
ség (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

ház-gérezd :  házgerinc  (Háromszék  m.  Nyr. 
V.36)  [vö.  gerezd]. 


házgondozó    (Kapuik    vid.    Nyr. 


[ház-gond], 
házgondos : 

n.i83). 

ház-héj,  ház-híj  a  {hágsze  [?]  Baranya  m.  Sz.- 
Lőrinc  és  Ormányság  Nyr.  XVII.335;  hágszé 
Dunántúl  Nyr.  V.181;  Baranya  m.  Tsz.;  Ormány- 
ság Nyr.  1.379;  hájszja  Aranyosszék  Kriza; 
hászfé  Baranya  m.  Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.335; 
hászia  Debrecen  Nyr.  IX.164;  Tiszahát  Nyr. 
VIII.178;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  VIIL432; 
hásszé  Közép-Baranya  Nyr.  III.282 ;  hásszia,  hász- 
szija  Hajdú-Szoboszló  Nyr.  XIV.468;  hásszime  [?] 
Baranya  m.  Sumony  Nyr.  III.320;  ház-héj  Kecs- 
kemét és  vid.  Nyr.  XIV.276;  ház-héja  Hajdú- 
Szoboszló  Nyr.  XIV.277;  ház-Ma  Hajdú-Szoboszló 
Nyr.  XIV.277 ;  ház-hija  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VT. 
463;  ház-hija  Érmellék,  Székelyhíd  Nyr.  V.264; 
ház-hijja  Székelyföld  Kiss  Mihály;  ház-hijja 
Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IL420;  Bihar  m.  Fúrta 
vid.  Nyr.  IV.  182;  házszija  Hajdú  m.  Nádudvar 
Nyr.  VIIL234):  padlás,  ház  padlása  [vö.  hiu]. 


ház-láb : 

Pál). 


telek,   beltelek  (Baranya  m.  Király 


ház-nyűg  {ház-nyüg):  házi  kereszt,  bajszerző 
a  háznál  (Alföld  Nyr.  XIII.525;  Háromszék  m. 
Győrffy  Iván). 

ház-rontó:  házasságtörő  (Erdővidék  Tsz.). 

ház-szarvazat :  az  épület  falaira  fölállított,  de 
még  befödetlen  szarufák  (Székelyföld  Tsz.). 

ház-  táj :  az  egész  ház  (minden,  a  mi  a  ház- 
hoz tartozik,  tehát  a  háznép  is)  (Székelyföld 
Nyr.  V.515;  XXIL372.  469).  Nagy  háztája  van 
neki  (Székelyföld  Nyr.  XXIL372;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[ház-tető]. 

[háztetőz]. 

be-háztetőz :  födél  alá  berak.  Ojjan  kicsiny 
a  pajtám,  hogy  még  a  szénámot  se  tuttam  mind 
beháztetözni  (Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XVII.431). 


S'25 


HAZA— HÁZASUL 


HÁZBELI— HE 


826 


[ház- tűz]. 

[Szólások],  Házat-tüzet  tartok:  saját  háztar- 
tást (Erdély  P.  Thewrewk  Emil). 

háztűz-rontás :  házasságtörés  (Udvarhely  m. 
Király  Pál). 

ház-üstök:  ház-eresz  (Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  n.561 ;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.468) 
[vö.  üstök]. 

HAZA:  1.  honn,  otthon,  itthon.  Én  köllöttem 
émé'nnyi,  mer  ídes  nem  vőt  háza  (Soprony  m. 
Röjtök  Nyr.  in.513).  Mikor  háza  vót,  ü  csinálta 
á  disznáknák  á  válut  (Szlavónia  Nyr.  V.61). 
Nincs  haza,  elvan  a  mezőn  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
HLS) ;  2.  falu,  helység  (Baranya  m.  Tsz. ;  Kalo- 
taszeg, Zsobok  Melich  János).  Ezt  kívánja  az 
eqísz  haza  (Dunántúl  Nyr.  V.128).  A  szomszéd 
hazába  megyek  (Baranya  m.  Ormányság  MNy. 
V.126). 

haza-fi :  falubeli,  földi  (Rimaszombat  Nyr.  V. 
182;  XVin.505;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  Já- 
nos). Hazámfia:  földim  (Rimaszombat Nyr.  V.182). 

HAZAGLÓ :  házról-házra  járó,  minden  háznál 
megforduló,  otthon,  nem  ülő,  ténfergő  (Székely- 
föld Tsz.  157b.  158a). 

HAZAGOL:  házról-házra  jár,  dologtalanul 
kóvályog,  ténfereg,  rója  a  falut  (Székelyföld 
Tsz.;  Nyr.  XVn.265;  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  Kiss  Mihály). 

HAZAI  {hazaji  Csík  m.  Tsz.;  hazaju  Csík  m. 
Kászon  vid.  Tsz.  157b):  1.  hazai,  hazaji,  hazaju: 
menyasszony  (Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Nyr,  V.231;  Csík  m.  Tsz.;  Nyr. 
Vn.l40;  Csík-Madaras  Nyr.  XX.47;  Gyergyó 
vid.  Kiss  Mihály);  2.  hazaiak:  a  más  faluba 
férjhez  ment  menyasszony  hozzátartozói,  a  kik 
a  menyasszony  elvitele  után  a  vőlegény  házá- 
hoz mennek  nászvendégségbe  (Erdővidék  Kiss 
Mihály). 

hazai-leány:  menyasszony  (Székelyföld  Tsz.). 

HÁZALÓ  =-  házagló  (Balaton  mell.  Tsz.;  Szé- 
kelyföld Tsz.  158a). 

[Közmondások].  Jó  kutyát  is  házallővá  lehet 
tenni,  ha  mindig  huritják  (Gömör  m.  Nyr.  XXII. 
480). 

[HÁZASOD-IK]. 

Ig-házasodik :  rosszul  házasodik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Szinnyei  József). 

oda-házasodik :  házasság  útján  az  asszony 
vagyonába  lép  (Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  VIII. 
568). 

[HÁZASUL]. 

mek-házásil:  megházasodik  (Szlavónia  Nyr. 
XXni.216).  I 

SZINKYEI  :   UAOYAB  TÁJSZÓTÁK. 


HÁZBELI :  bútorzat,  házi  ingóságok  (Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

HÁZI.  Házink:  házi  barátunk,  házunkba  fo- 
gadott emberünk  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.183), 

házi-főd :  ház  után  járó  föld  (Szentes  Nyr, 
Vin.281). 

házi-lakat :  [tréf.]  házőrző.  Öregünk  a  házi- 
lakat; tőle  a  többi  bízvást  mehet  vasárnaponkint 
mulatni.  No,  ki  lesz  ma  a  házi-lakat?  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

házi-nyul:  [tréf.]  olyan  nőszemély,  a  ki  tisz- 
tességes család  tagja,  de  titokban  összeadja 
magát  a   férfiakkal   (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[HAZUDÓS],  HAZUDÓS :  hazug  (Baranya  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.393). 

[HAZUG]. 

hazug-hitü  V.  -hütü :  hiteszegett  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

hazug-lapi:   uti-lapu   (Csík  m,  Győrffy  Iván). 

HAZUGOL:  hazudtol  (Kapnik  vid.  Nyr.  H. 
188). 

HAZXJL  {hazól  Udvarhely  m.  Nyr.  VI.517; 
hazu  Vas  m.  Őrség  Nyr.  V.273;  hazú  Somogy 
m.  Darány  Nyr.  XXIII.39;  házul  Marosszék, 
Szentgerlice  Nyr.  IX.192):  hazulról.  —  Hdzilról 
(Szlavónia  Nyr.  XXin.216.  265). 

HÁZUL:  házasodik  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX, 
531). 

HÁZULT  :  házas.  Nem  vagyok  házult  (Moldvai 
csáng,  Nyr.  IX,531), 

HAZUNNAN,  HAZUNKAT,  HAZUNNÉN,  HA- 
ZUNKÉT: hazulról  (Székelyföld  Nyr,  V.377; 
Háromszék  m.  NyK.  III.6). 

HÁZSÁRT :  1,  mindenbe  belefogó  és  semmit 
sem  végező  (Udvarhely  m.  Ége  Ferencz  Miklós); 
2.  házsártos  (Csík  m,  Balló  István,  Dobos  And- 
rás; Brassó  m.  Hétfalu  Sánek  András). 

[HÁZSÁRTOS]. 

házsártos-játók:  nagy  pénzkockáztatással  járó 
szerencsejáték  (Szabolcs  m,  ?  Nyr,  XIV.364). 

HÁZSÁTÉROS  :  házsártos  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

HÁZSÁTÉROSKOD-IK :  házsártoskodik  (Há- 
romszék m,  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

HÁZSMÁROL:  forgatgat  (pl.  gesztenyét,  hogy 
meg  ne  penészesedjék),  hány-vet  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.383). 

[1,  HÉ]. 

[Szólások],  Nagy  héra:  nagy  hetykén.  Hát  eccé 
csak  beállít  nagy  héra  (Székelyföld  Győrffy  Iván) 
[vö.  hekk]. 

53 


í^7 


HÉ— HÉBER 


HEBETEL—HEBRI 


828 


[2.  HÉ], 
[hé-há]. 

ISzólások].  Nem,  tudok  hé-há  lenni:  nem  tudok 
hová  lenni  (Tolna  m.  Nyr.  XVin.91). 

[3.  HÉ]. 

[hó-hó]. 

[Szólások].  Hére-hóra  s  botra  kihinni:  bottal 
való  verekedésre  kihíni  (Székelyföld  Tsz.;  Fe- 
rentzi  János). 

[HEBBEN]. 

meg-hebben:  megijed  (Mezőtúr  Nyr.  IX.183). 

HEBEHUBÁL:  inog  (pl.  a  mérleg),  dülöng 
(pl.  a  részeg  ember)  (Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  III.141). 

HEBEHUEGYA  {hebehurja  Balaton  mell.  Tsz.) 
[vö.  hebehurgyi]. 

HEBEHÜRGYÁL :  gondatlanul,  szelesen,  ha- 
nyagul csinál  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 
568). 

[HEBEHÜRGYÁS],  HEBEHORGYÁS:  hebe- 
hurgya. Hebehorgyáson  van  űtözve:  rendetlenül, 
pongyolán  (Fölső-Somogy,  Marót  puszta  Nyr.  X. 
190). 

HEBEHURGYI:  hebehurgya  (Szeged  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  1.212). 

HEBEG  {ebeg  Szilágy  m.  Nyr.  IX.  182;  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Udvarhely  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
1.149;  Háromszék  m.  MNy.  VI.322;  ebeg  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Erdővidék  Nyr.  IX.41;  ebeg 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  ebög  Udvarhely  m. 
Vadr.  25;  heveg  Gömör  m.  Nyr.  XVIIL455 
[itt  hebeg  áll  ugyan,  de  ez  nyilván  hiba,  mert  a 
b  >~  V  hangváltozásra  van  például  fölhozva]). 
Nehezen  ebegi  ki  a  szót  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Mit  ebeg  a  gyermek?  --=  mit  gagyog?  (Udvar- 
hely m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.149).  Apjok,  ojant 
mét  ebög?  =  mért  gagyog,  kotyog?  (Udvarhely 
m.  Vadr.  25). 

ebeg-babog :  hebegve  akadoz  (beszéd  v.  olva- 
sás közben)  (Székelyföld  Kriza)   [vö.  babbogtat]. 

HEBEGŐ  {hebege  Balaton  mell.  Tsz.;  höböge 
Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.395;  Kemenes- 
alja Tsz.)  [vö.  bebögö,  habogó]. 

HÉBELYEG:  ,hóbolyog,  hóborog'  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.330), 

HÉBER  (Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII.144; 
Keszthely  vid.  Nyr.  VI.528;  Göcsej  Nyr.  XII. 
141;  Somogy  m.  Nyr.  XIX.287;  Nagy-Kúnság, 
Túrkeve  Nyr.  III.229;  hely  nélkül  Tsz.;  héber 
Bars  m.  Léva  Czimmermann  János;  héber  So- 
mogy m.  Nyr.  XII.335 ;  hévér  Komárom  m.  Fúr 
Nyr.  XVIII.528;  hőber  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841;  hőbér  Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839):  lopó  (borszívó). 


hébér-tök:  lopótök  (Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr. 
XXn.144). 

HEBETÉL,  HEPETÉL  {hebetel  Balaton  mell. 
Tsz.  158b;  Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
395;  Nyr.  n.376;  hebetöl  Orosháza  Nyr.  IV.330; 
hebetű  Fehér  m.  Nyr.  X.186;  hebetül  Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.519;  hepedel  Nagy-Kúnság 
Nyr.  n.l36;  hepetesz  Palócság  Nyr.  XXI.365; 
hepetel  Békés  m.  Balog  István ;  hepetyöl  Kecske- 
mét, Szeged  Csaplár  Benedek;  höbötül  Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  11.519):  1.  hebetel,  hebetü, 
hebetül,  hepetesz,  höbötül:  szaporán,  hadarva, 
hebegve,  érthetetlenül  beszél  (Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.519;  Balaton  mell.  Tsz.  158b;  So- 
mogy m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.395;  Nyr.  II. 
376;  F,ehér  m.  Nyr.  X.186;  Palócság  Nyr.  XXI. 
365);  hebetöl:  tréfálva  [azaz  nyilván:  tréfából 
hadarva,  szaporán  beszélve]  elodáz  vmit  (Oros- 
háza Nyr.  IV.330) ;  2.  hepedel,  hepetel,  hepetyöl : 
gyorsan,  mohón,  habzsolva  eszik  (Nagy-Kún- 
ság Nyr.  11.136;  Békés  m.  Balog  István;  Kecs- 
kemét, Szeged  Csaplár  Benedek)  [vö.  habatol, 
ha/pátol,  hebletyül], 

HÉBLYÉ:  hebegő  (Gyöngyös  Nyr.  IV.373). 
Heble  Varga  [hadarva  beszélő  ember  gúnyneve] 
(Tolna  m.  Sár-Sz.-Lőrinc  Nyr.  VE.  142)  [vö.  hebre, 
hebri]. 

heble-hubla:  értelmetlenül  össze-vissza  be- 
szélő. Heble-hubla  ember  (Székesfehérvár  Nyr. 
VII.430)  [vö.  hebre-hubra,  hekle-hukla]. 

HEBLETYÜL :  hadarva  beszél  (Tolna  m.  Sár- 
Sz.-Lőrinc  Nyr.  VII.  142)  [vö.  hebretyül], 

HEBRE :  sebesen,  szaporán,  hadarva  beszélő 
(Békés  m.  Nyr.  in.524;  Palócság  Nyr.  XXn.35). 
De  hebrén  beszél  az  az  ember!  (Békés  m.  Nyr. 
III.524)  [vö.  habra,  hé'blye,  hebri], 

hebre-hubra:  rendetlen  (Palócság  Nyr.  XXI. 
417)  [vö.  heble-hubla]. 

HEBRÉG :  hadarva  és  érthetetlenül  beszél. 
Hebrégnek  a  zsidók  [mikor  imádkoznak]  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

[HEBRÉL],  HEVRE^L:  hebeg  (Gömör  m. 
Nyr.  XVin.455.  501)  [vö.  hebrÜ]. 

HEBRENCS:  hadarva,  hebegve,  érthetetlenül 
beszélő  [?]  (Kecskemét  Nyr.  IX.376). 

HEBRENTYÜ:  bolondos,  féleszű  (Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

HEBRÉSKÉD-IK  {hebréskénui) :  szeleskedik, 
meggondolatlanul  beszél  (Orosháza  Nyr.  VI.  178). 

HEBRETYÜL:  hadarva  és  érthetetlenül  be- 
szél. Hebretyünek  a  zsidók  [mikor  imádkoznak] 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  hebletyül]. 

HEBRI:  hebegő,  szapora  beszédű  (Nagy-Kún- 
ság Nyr.  XVI.286 ;  Tisza-Roff  Markovics  Sándor ; 
Békés  m.  Balog  István ;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr. 
IIL36)  [vö.  hebre]. 


HEBRIL— HEDA 


HEDERÁL— HEGEDŰ 


HEBBÍL :  gyorsan  beszél  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVL286)  [vö.  hehrél]. 

HEBZSÉL  {hehzsel):  1.  gyorsan,  mohón,  hab- 
zsolva eszik  (Mezőtúr  Nyr.  X.478;  Békés  m.  Nyr. 
111.524) ;  2.  sebesen  beszél  (mérgében)  (Mezőtúr 
Nyr.  X.478)  [vö.  habzsol]. 

HECCELŐD-IK:  nagyra  lát  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.335), 

[HECKE]. 

hecke-fícke :  nyugtalan,  hetyke,  kevély,  maga- 
vető, hányiveti  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 
ecke-ficke,  hicki-vicki,  icki-ficki,  icki-vicki]. 

heeke-ficki:cc  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
III.384). 

HECSENPECS:  zavart  beszéd  (Szeged  Nyr. 
IX.237). 

HECSEPECS  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.383;  Rimaszombat  Nyr.  XV.430;  ecsenpecs 
Udvarhely  m.  Kiss  Mihály ;  ecsömpecs  Udvarhely 
m.  Nyr.  IX.235 ;  hécsé'mpöcs  Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.  141 ;  hecsempecs  Székelyföld  Sziny- 
nyei  József;  hecsenpecs  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály ; 
Háromszék  m.  Nyr.  V.37):  1.  ecsenpecs,  ecsöm- 
pecs, hecsempecs,  hecsenpecs,  hecsepecs:  vadrózsa 
piros  bogyója  (csipkebogyó)  s  a  belőle  főzött 
iz  (lekvár)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
383;  Rimaszombat  Nyr.  XV.430;  Székelyföld 
Szinnyei  József;  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.235; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  V.37);  2.  hé- 
csémpöcs:  szilvalé  [?]  (Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  in.l41). 

HÉCSKÁM  (Abaúj  m.  Nyr.  V.69;  Székelyföld 
Győrffy  Iván;  hecskám  Csík  m.  Nyr.  VII.  140; 
uo.  így  is :  hé'cskacskám) :  [bizalmas,  tréfás  meg- 
szólítás]. Nekem  is  van  új  csidmám,  hecskám! 
Az  én  bicskám  ugy  és  jobban  vág,  hé'cskacskám! 
(Csík  m.  Nyr.  VII.  140)  [vö.  hécske'  hécskóm,  hé- 
kám,  hékás]. 

HÉCSKE:  ^^  (Székelyföld  Győrffy  Iván).  ITaí- 
lod-e,  hécske!  Hogy  vagy,  hécske?  (Háromszék  m. 
Vadr.  553).  Úgy  biza,  hécske!  (Háromszék  m. 
Vadr.  502a).  Jere  velem,  édes  hécske !  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[HECSKI]. 

[Szólások].  Se  hecski,  se  prücski:  semmije  sincs 
(Háromszék  m.  Ko vászna  Butyka  Boldizsár)  [vö. 
hajcs-ki]. 

HÉCSKÓ  (hecskó):  1.  talicska  hevedere  (Ba- 
ranya m.  Nyr.  11.184);  2.  kötény  (Közép-Baranya 
Nyr.  in.282). 

HÉCSKÓM  --=  hecskám  (Udvarhely  m.  Felméri 
Lajos).  Hállád-é,  hécskóm,  igen  ékapott  tüktököt 
a  ló!  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.81). 

HÉDA:  fa-bölcső  (Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly). 


[HEDEBÁL]. 

!  össze -hederál:  összehadar.  Mennyi  mindent 
\  összehederáltam  a  levelemben!  (Torda  Nyr.  XVIII. 
1   184)  [vö.  hadar]. 

HEDEBED-IK:  vetődik.  Ide  hederedik.  Közibe 
hederedik:   közéje  keveredik   (Székelyföld   Kiss 
j  Mihály). 

!  el-hederedik :  elhányódik-vetődik  (Székelyföld 
j  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.  497a)  [vö. 
I  el-vederé'dik]. 

HEDEBÉG  {hedereg,  hédereg,  hederög):  1.  he- 
ver, hentereg,  ténfereg,  láb  alatt  van,  hányódik- 
vetődik  (vmely  házi  eszköz)  (Csallóköz  Nyr. 
1.279;  Székelyföld  Tsz.;  NyK.  X.330;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.);  2.  henyél  (Baranya  m. 
Ormányság  Kassai  J.  Szókönyv  11.396) ;  3.  inog, 
mozog,  lötyög  (Veszprém  m.  Kis-Szőllős  Halász 
Ignác;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII.142).  Hedereg 
ez  a  kis  szeg  a  csomóba:  lazán  van  benne  (a  fa 
csomójában)  (Veszprém  m.  Kis-Szőllős  Halász 
Ignác);  4.  haboz  (Orosháza  Nyr.  IV.330);  5. 
ferdén,  csúrve-csavarva  megy  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.;  Győr  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.190) 
[vö.  bedereg,   hendé'rég]. 

HEDEBÉSZ:  tapogatódzik  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  [vö.  hadarász]. 

HEDEBGÉL:  ferdén,  csúrve-csavarva  megy 
[?].  Ugy  hedergélt  az  utón,  mind  a  rósz  szekér 
(Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.381). 

HEDEBGET:  himbál,  hány-vet,  riszál(-ja  a 
farát).  Ni  csak,  az  a  pötyke  menyöcske  hogy  he- 
dergeti,  riszálja  a  farát,  mikő  mén!  A  birka, 
mikő  jó  kedvibe  van,  fölugrik,  fö-föszökik  a  leve- 
gőbe s  nagy  hirtelen  möhhedergeti  é'gynihánszor  a 
derekát  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXin.142). 

HEDEBINT:  hederít  (Gömör  m.  Majom  Nyr. 
XXII.572)  [vö.  hadarint]. 

HEDEBÍT :  mozdít,  biUent  (Csallóköz  Nyr.  I. 
279). 

HEGED  {hegged  Kassa  vid.  Nyr.  XVII.238). 

HEGEDŰ  {hedege  Vas,  Veszprém,  Somogy  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.171.  387.  395;  Baranya 
m.  Mecsekhát  Thomaer  Igná^  1841  ;  hedegö 
Palócság,  Gömör  m.,  Székelyföld  Tsz. ;  hedegü 
Háromszék  m.  MNy.  VI.223.  358;  Háromszék 
m.  Uzon  Nyr.  VII.429 ;  hedegü  Göcsej  MNy.  V.87 ; 
Palócság  Nyr.  XXII.35;  Hegyalja,  Székelyföld 
Kassai  J.  Szókönyv  11.171.  387.  395;  Háromszék 
m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIH. 
528 ;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.53 ;  hegede  Zala  m. 
Kis-Kanizsa  Nyr.  IX.181 ;  Zala  m.  Szepezd  Nyr. 
XVII.190;  Baranya  m.  Sziget  vid.  Tsz.;  hegede 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  XX.365;  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  VII.272;  heigede  Dunántúl  Nyr.  V. 
181).  —  Hegedű:  nyak-kaloda  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  Vin.83;  Tisza  mell.  Tsz.). 

53* 


831 


HEGEDŰL— HEGY 


HEGYÉ— HEGYfiS 


832 


[Szólások].  Te  hegedű !  [mondják  hamis  szemű,  \       hegy-nyulamat ; 
édes  szájúnak]  (Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  V.91).  |  m.  Győrffy  Iván). 

HEGEDŰL  {hedegül  Borsod  m.  Szíhalom  Nyr. 
IX.332 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Moldvai  csáng. 
Nyr.  ni.2;  hedegül  Zemplén  m.  Nyr.  1V.522; 
hegedél  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.):  1.  hedegül: 
[tréf.]  nyiszitel,  nyiszál.  Hedegüli  a  húst  rossz 
késsel  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  hegedél: 
[tréf.]  fűrészel  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

HEGEDŰS  {hedegüs  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Hedegüs  [gúnynév]  Gyergyó-Ditró  Nyr.  VI.836; 
hegedis-hogár  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.830). 

hegedis-bogár :  cincér  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
VII.330). 


hegy   nyúlása    (Háromszék 


[hegedűs-hely,  hedegűs-hely]. 

[Szólások].  Abba  a  hegedűs-helybe  v.  hedegűs- 
helybe:  épp  abban  a  helyben  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

HEGL-IK:  döglik,  gebed  (Zala  m.  Tapolca 
Nyr.  Vin.469). 

HÉGÓC,  HIQÓC:  sovány,  szikár  (Brassó  m. 
Hétfalu  Király  Pál;  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr. 
III.524). 

HEGY  {hed  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.5) :  szilárd 
síkföld  a  lápok  közt  (Szatmár  m.  Börvely  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

hegy-bíró  (hegy-biró):  szőllőfölügyelő,  a  ki 
eggyszersmind  a  szőllőcsőszök  elöljárója  is  (Ba- 
laton mell.  Tsz. ;  Baranya  m.  Nyr.  XVII.91 ;  Kis- 
várda  Nyr.  XVn.138;  Félegyháza  Nyr.  XVH. 
138;  Szentes,  Mindszent  Nyr.  XVII.223;  Hont  m. 
Nyr.  VI.232). 

högy-dinnye :  szárvégen  termett,  többnyire 
apró,  kései  görögdinnye  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

hegy-far :  hirtelen  s  meredeken  megszakadó 
hegyvég  (Hosszúmező  Ejrály  Pál). 

hegy-fark:  cv  (Abaúj  m.  Király  Pál;  Gömör 
m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.93). 

hegy-horpasz :  hegyhorpadék  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván). 

hegy-kanyarók :  hegykanyarodás  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 


hegy-lapulat : 

Győrffy  Iván). 


hegyiapály    (Háromszék    m. 


hegy-mester  (Balaton  mell.  Tsz.  159a;  högy- 
mestör  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVII.91)  =  hegy-bíró. 

[Közmondások].  Árkon  kivűl  hegymester-,  a  ki- 
nek nincs  joga  a  dologhoz  hozzászólni  (Balaton 
mell.  Tsz.  159a). 

hegy-nyak :  a  hegygerinc  tágas  mélyedése, 
hegynyereg  (Abaúj  és  Zemplén  m.  Király  Pál). 


hegy-szakadály :  hegyszakadék  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.331). 

hegye-pitty:  hegyes  végű,  csücskös  végú 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.331;  Háromszék  m. 
Szotyor  Győrffy  Iván). 

hegyen-járó:  a  balatoni  őshalászatnál  az  a 
halász,  a  ki  a  tihanyi  félsziget  ormait  meg- 
hágja, hogy  ,látott  halra'  kitekintsen ;  ez  a 
hegyenjáró  igazgatja  jeleivel  a  .látott  halra' 
iramodó  hajókat  (Tihany  Hermán  0.  Halászat 
K.). 

[HEGYÉ] :  fölé,  rá.  Hegyembe,  hegyedbe,  hegyibe, 
hegyünkbe,  hegyetekbe,  hé'gyökbe.  Hégyibém,  hegyi- 
béd,  hegyibe,  hégyibénk,  hegyibéték,  hegyibök 
(Dunántúl  MNy.  V.Ul).  Kicsin  a  rakás,  nagyot 
kíván;  hegyibe,  gyerekek!  (Szeged  Király  Pál). 
Úss  hegyibe,  ha  nem  hágat  a  szóra!  (Veszprém 
Király  Pál).  Hégyibém  gyütt  és  nyakon  ütött. 
Hégyibém  küldik  a  végrehajtót  (Zala  m.  Sümeg 
vid.  Nyr.  XXII.286).  Fene  kotorjon  hegyibéd! 
(Veszprém  m.  Simonyi  Zs.  A  magyar  határozók 
n.40). 

[HEGYEPEGYÉL]. 

meg-hegyefegyél :  megver  (Székelyföld  MNy. 
VI.  175)  [vö.  agyabugyál,  hengyebigyél]. 

[HÉGYEL]. 

rá-hégyel :  túltesz  rajta.  Bánk  hegyei :  ,hegyi- 
bénk  jön  még  vmivel'  (Dunántúl  P.  Thewrewk 
Emil). 

HEGYELLŐ:  hosszú,  vékony  fúró  (Török- 
Becse  Nyr.  IX.92). 

HÉGYÉS  {hegyes,  högyös):  hetyke,  rátartós, 
kevély,  pecke  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.519;  Vas  m.  Tsz.;  Vas  m.  Répce-Sz.-György 
Nyr.  XVni.527;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.271 ; 
Fehér  m.  Nyr.  X.186;  Heves  m.  Saár  Nyr.  III. 
92 ;  Székelyföld  Győrffy  Iván).  Hegyes  menyecske 
(Háromszék  m.  Nyr.  IV.514).  Högyös  menyecske 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  483).  Hegyes 
legín  (Túrkeve  Nyr.  IX.523).  Hegyes  legín  a  (Sza- 
bolcs m.  Földes  Nyr.  XVI.384).  Hegyessen  lépik 
(Székelyföld  Nyr.  11.39;  Kiss  Mihály).  De  még 
ugyan  hegyesen  (högyösen)  jár  ám  ez  is  (Csalló- 
köz, Szeged  Csaplár  Benedek).  Nagy  hegyesen 
kurjant  (Fehér  m.  Szolgaegyháza  Nyr.  IV.44). 
De  högyösen  pipál  ez  az  ifiur!  (Közép-Baranya 
Nyr.  U.237). 

högyés-bSgygs :  cv  (Háromszék  m.  Kiss  Mi- 
hály) [vö.  begyes]. 

högyös-fülü:  éles  hallású  (Székelyföld  Nyr. 
11.39;  Kiss  Mihály). 

hegyes-kece:  hosszúfarkú,  tükörháló  nélkül 
való,  farkalós  kece  (Szeged  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 


833 


HEGYETT— HÉJAL 


HBJAZ— HEKAS 


834 


HÉGYÉTT.  Hegyette:  rajta,  fölötte  (Soprony 
m,  Nyr.  IV .419).  Hozzá  he  répát,  te  Ián !  —  Nem 
lehet  ám,  tanittóné  asszonyom,  me  szama  van  he- 
gyette (Mező-Komárom  Király  Pál), 

HÉGTÉZ  {hedzem  Székelyföld  Tsz. ;  hé-hédzeni 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.366.  374).  —  He- 
gyezi :  lábujjhegyen  járja  (a  táncot)  (Hely  nélkül 
Nyr.  XII.527). 

bó-hégyez:  hegyesen  betetőz  (Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  11.366.  374). 

ki-högyöz:  kisemmiz  (osztozás  alkalmával) 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  X1V.472). 

HEHÉG  (heheg):  erősen  liheg  (Nagy-Szalonta 
Nyr.  XXI.283).  Nagyon  szalattam  a  szekertek 
után,  hát  azei  hehegek  így.  Bijom  meddöglött  a 
zein  szegeiny  pej  lovam ;  eleöször  elkezdett  hehegnyi 
ott  a  beji  hegyfarkná, . . .  oszteing  nagyokat  fútt, 
ledeöllött,  azuteing  kihehégté  magát  a  világbaó 
(Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XXI.93).  Hehegeő  kántor 
(Gömör  m.  Majom  Nyr.  XXII.572). 

HEHÉL :  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HÉHÉL  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  héhé  Kún- 
szentmárton  Nyr.  XV1I.46 ;  hehel  Szolnok-Doboka 
m.  Malom  Muzsi  János;  héhely  Palócság  Tsz.; 
héhő  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XV1II.528;  Komá- 
rom m.  Kürth  Nyr.  XIX.  187;  Hont  m.  Nyr.  V. 
426;  Hont  m.  Páld  Nyr.  X1V.575;  Hont  m. 
Ipolyság  Nyr.  XIX.46;  Hont  m.  Garam  mell. 
és  Bars  m.  Nyr.  XXI.470;  héhöly  Gömör,  Torna 
m.  Tsz.):  gereben. 

héhő-szög :  gereben-fog.  Annyi  vót  ott  a  zem- 
bér,  hogy  ugy  aátak,  akar  a  héhő-szög.  Ugy  áll 
ah  haja,  akar  a  héhőszög  (Bars  m.  Nyr.  XXI. 
470). 

HÉHÉLL  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  meg- 
héhéte  Kúnszentmárton,  Kecske  Nyr.  XVII.46; 
hehel  Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi  János; 
héhöl  Hont  m.  Garam  mell.  Nyr.  XXI.470 ;  hihelm 
Székelyföld  Tsz.):  gerebenez. 

HEHINT:  lehint,  heh-hangoi  ad  (Székelyföld 
Kiss  Mihály).  Hehintösön  énekel  a  mester  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

HÉJ,  HAJ  {hej,  alma-héj,  hugyma-hej  Csík  m. 
Nyr.  VI1.140;  héjj,  héjju,  héjú  Háromszék  m. 
NyK.  III.4;  Vadr. ;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos ;  hijj,  alma  hijja.  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  —  Haj:  födél,  tető. 
Eggy  haj  alatt  lakik  velem  (Heves  m.  Névtelen 
1840)  [vö.  héjazat]. 

HÉJA  {héjjá  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XH. 
48;  h'élya  Palócság  Nyr.  XXI.310)  [vö.  hejjö). 

HÉJAL  {héjjal):  hámoz,  héjától  megtisztít 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

még-héjal  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  meg-héjjal 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  meg-hajal  Szatmár 
m.  Csaholc  Nyr.  XIX.335) :  cvs  Héjjdd  még  ászt  a 


bossót  (Székelyföld  Győrffy   Iván).   Mekhajalják 
az  alakort   (Szatmár  m.  Csaholc  Nyr.  XIX.335). 

[HÉ JAZ],  HAJAZ :  fölülmúl.  Pista  még  a  Bo- 
lond Istókot  is  hajazza  bolondságban  (Szeged  Csap- 
lár Benedek). 

be-hajaz:  betetőz  (Kecskemét  Nyr.  X.381). 

fel-hajaz:  fönnhéjáz  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

fen-hiaz:  oc  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

HÉJAZÁS:  az  asztag  tetejének  leszedése 
cséplés  alkalmával  (Győr  m.  Csécsény  Nyr. 
Xn.236). 

HÉJAZAT  {héjjazat  Székelyföld  Győrffy  Iván ; 
hájazat  Kecskemét  Nyr.  X.381 ;  Székelyföld  Tsz.): 

1.  hájazat,   héjjazat:  födél,   tetőzet   (Kecskemét 
Nyr.   X.381;   Székelyföld   Tsz.;   Győrffy  Iván); 

2.  hájazat:   eresz,   eresz   alja  (Kecskemét  Nyr. 
X.381). 

[HEJDA]. 

[hej  dáról-hódára]. 

[Szólások].  Heidároll-hodára  halogat:  húz-ha- 
laszt  (Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139). 

[HEJE]. 

heje-huja:  1.  dínom-dánom,  zajos  mulatság. 
Ugyancsak  szereti  a  heje-huját,  a  dologtalan  vigsá- 
got,  eszem-iszomot  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.568);  2.  hejehujázó,  könnyelműen  mulatozó. 
Heje-huja  ember  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.568). 

[Szólások].  Hejje-hujja,  búj  bele  Balázs,  lovat 
ád  az  isten!  (Bodrogköz  Tsz.). 

HEJJŐ  (Bodrogköz  Kassai  J.  Szókönyv  11.400 ; 
Tsz.;  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.400; 
hejjü  Bodrogköz  Tsz.  159b) :  héja. 

HÉKÁM  (heikám  Gömör  m.  Majom  Nyr.  XXII. 
572):  [bizalmas,  tréfás  megszólítás]  (Pest  m. 
Fölső-Nyáregyháza  Szinnyei  Otmár ;  Alföld  Nyr. 
Xni.526;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.115;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.286;  Békés  m.  Sárrét  Nagy 
Sándor;  Szeged  Nyr.  n.40;  Vn.235;  Csaplár 
Benedek;  Torontál  m.  Lőrincfalva  Kálmány  L. 
Szeged  népe  in.l80;  Torontál  m.  Tápé  Csaplár 
Benedek ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.382 ; 
Tisza-Dob  Nyr.  XX.285;  Bereg  m.  Pap  Károly; 
Palócság  Nyr.  XXni.24;  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.374).  Mégverték  a  hékámat  [fér- 
jemet] a  kocsmába  (Pest  m.  Fölső-Nyáregyháza 
Szinnyei  Otmár)  [vö.  hécskám]. 

HÉKÁS  {hékds  Gömör  m.  Nyr.  XXn.566):  cv 
(Alföld  Nyr.  XIII.526;  XIV.95 ;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.286;  Félegyháza  Tsz.;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.115; Békés  m.  Sárrét  Nagy  Sándor;  Debrecen 
vid.  Nyr.  XXIII.286;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa 
m.  Nyr.  IX.183;  Nagybánya  Nyr.  XIV.382;  Bereg 
m.  Pap  Károly;  Palócság  Nyr.  XIX.94;  XXIH. 


835 


HEKK— HELY 


HELYBESIT— HELYES 


836 


24;  Gömör  m.   Tsz.;   Rimaszombat  Nyr.   XXIL 
479).  Hékásom  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45). 

[HEKK]. 

[Szólások].  Nagy  kekkre  (hekre):  nagy  büsz- 
kén, nagy  dologgal,  nagy  zajjal,  nagy  puffra, 
nagyot  akarva  és  semmit  sem  tehetve,  nagy 
hiába  (Háromszék  m.  MNy.  VL342;  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  554; 
Háromszék  m.  Vadr.).  Nagy  kekkre  oda  mentünk, 
azután  azt  sem  mondták:  befellegzett  (Alföld  Nyr. 
Xni.526).  Nagy  kekkre  émentünk  mük  is  a  két 
elejin,  asztán  tobbot  saka  se  vótunk  (Kis-Küküllő 
m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.47),  Az  én  lúdam  nagy 
kékre  azt  a  prádét  megtette,  térgyig  érő  nagy 
kóba  felkágott  a  tojóba  (Háromszék  m..  Erdő- 
vidék Vadr.  145).  Ojan  kékre  tartja  magát,  mind 
egy  faragott  pipa  (Háromszék  m.  Vadr.)  [vö. 
1.  hé]. 

[HEKKÉS]. 

[Szólások].  Hekkesen  v.  nagy  kekkésén  --  nagy 
kekkre  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  nL359; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.,  Háromszék  m. 
Vadr.  502a.  554).  Az  irgalmatlan  nagy  karicska 
puiszka  nagy  kekkésén  ott  ül  az  udvaron  (Három- 
szék m.  Vadr.  398). 

[HÉKLEj. 

hekle-hukla  (Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XVIL 
431 ;  keklye-kuklya  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) : 
akadozó  beszédű,  ész  nélkül  csacsogó  [vö.  keble- 
kubla]. 

HEKTIKA  {keftika  Esztergom  Nyr.   IX.542.) 

HÉKTIKÁS  (heptikás  Bihar  m.  Fugyi-Vásár- 
hely  Nyr.  III.232;   képtyikás   Hont  m.  Ipolyság 

Nyr.  XIX.  188). 

HEKTOR:  hektoliter  (Bihar  m.  Sarkad  Márki 
Sándor). 

HELÉBEL;  henyél  (Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.401.  402). 

HELEBUKSZ:  eggy  gyermekjáték  (Rábaköz 
Nyr.  XVIII.45;  itt  le  van  írva). 

HELLE-HÜLLÁBOZ:  tétlenül  jár-kel,  dolog- 
talanul  ténfereg  (Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.377)  [vö.  kullároz]. 

HELLENGŐS:  féleszű,  szeles  bolond  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.46;   XXIU.142)   [vö.  kellyő\. 

HELY  {kéj  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.; 
kejj  Háromszék  m.  Vadr.) :  telek.  Egy  kely:  eggy 
egész  telek  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII.478).  Egész 
kely:  egész  telek  (Palócság  Nyr.  XXII.35).  — 
Hejbe  (helybe):  1.  rögtön,  azonnal  (Székelyíöld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.327 ;  Kiss  Mihály) ;  2.  de- 
rekasan. Úgy  megforgatták,  kogy  ugyan  kéjbe ! 
(Háromszék  m.  Vadr.).  Ugy  megtáncoltatták,  kogy 
ugyan  kelybel  (Székelyföld  Kriza).  Az  éfjasszon- 
ból  ojan  gazdasszon  lett,  kogy  ugyan  k^bel  (Há- 
romszék m.  Vadr.  434).  Olyan  ügyes  ember,  hogy 


ugyan  kelybel  Olyan  jó  dolog,  kogy  ugyan  kelybe! 
(Székelyföld  Kiss  Mihály).  —  Hejböl:  rögtön, 
azonnal  (Székelyföld  Nyr.  V.221 ;  Kiss  Mihály). 
Hejböl  megindultak  a  lovak  a  szóra,  ügy  férre 
ránkodott  a  lovam,  kogy  kéjből  lemaradtam  a  ká- 
táról  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Várjon  kied,  mé 
hejböl  itt  léssz  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos). —  Helyt :  helyben,  eggy  helyben.  Helyt  ül. 
Nem  tud  kelyt  ülni  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
tn  vala  kéjt  az  öreg  császár  (Gyergyó-Sz. -Miklós 
Nyr.  X.42).  —  Helyebe:  helyett.  Apám  kelyebe 
V'ótam  oda.  Anyám  kelyebe  o  v"ót  az  én  anyám 
(Palóeság  Nyr.  XXI.559). 

[Szólások].  Heléyi  van  a  dúga:  jó  dolga  van 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472).  Helyén  él:  jól  él, 
kedvére  él.  Hát  tik,  Gyorkó,  miég  is  csak  kelién 
iétök  ?' [Göcsej  MNy.  V.161),  Senki  kelyényebben 
nem  él,  mint  ö:  jobban,  kényelmesebben  (Vas 
m,  Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  1.234).  Itt  kagyi 
a  kelét:  itt  marad  a  nyoma  (Somogy  m.  Sándor 
József).  Helyben  {kéjbe)  kagy:  1.  jól  ellát,  meg- 
tesz vmivel  mindent,  a  mit  kell  (Dunántúl  Nyr. 
IX.469);  2.  elver,  elpáhol  (Somogy  m.  Balaton 
mell.  Nyr.  IX.283;  Zilah  Nyr.  XIV.334;  Székely- 
föld Győrffy  Iván).  Helyte  van,  kelyte  fog:  mel- 
lette (pártján)  van,  pártját  fogja.  Fogj  kelytem! 
(Dráva  mell.  Nyr.  V.423).  Es  sé  vót  kejtem,  mind 
rám  [ellenem]  vót  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.373). 

hely-ülés :  vmely  lakatlan  pusztán  levő  kúria, 
a  melynél  fogva  a  birtokosa  azon  pusztához  való 
jogát  —  ha  az  most  már  kaszáló  v.  szántóföld 
is,  —  föntartja  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839). 

hellyel-hellyel  {kejj el-kej jel,  kellé-kellé) :  he- 
lyenként, hellyel-közzel,  itt-ott  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.305;  Háromszék  m.  MNy.  VI.331;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

helyén-ólő:  a  kinek  jó  dolga  van  (Göcsej 
Nyr.  XIV.449).  Helyén-élö  ember  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  n.472). 

helyón-lóve :  illő  móddal,  mikor  helye  van 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.330;  Győrffy  Iván). 

HELYBESIT;  helyesel  (Tolna  m.  Paks  Nyr. 

X1X.478). 

meg-hejbesit:  helyben  hagy,  beleeggyezik  (Ko- 
lozs  m.  Györgyfalva  Muzsi  János). 

[HELYÉBŐL]. 

ki-helyéböl :  elmozdít,  helyéből  eltesz,  kivesz 
(Hely  nélkül  Nyr.  XXL281). 

[HELYÉNSÉG],  HELÉNSÉG:  kényelem.  Még- 
öli a  kelénség:  nagy  kényelemben  van;  olyan 
jól  foly  a  dolga,  hogy  azt  sem  tudja,  mit  csinál- 
jon (Vas  m.  őrség  Nyr.  11.472)  [vö.  kely  (szólá- 
sok), kelyén-élö]. 

HELYES  {kejjés  Háromszék  m.  Vadr.  502a; 
kéjös  Udvarhely  m.  Vadr.  502a;  kelés  Soprony, 
Vas,  Esztergom  m.  Nyr.  XVn.218;  Komárom  és 
Fehér  m,  Nyr.  XVII.267 ;  kelös  Baranya  m.  Csúza 


837 


HELYESÍT— HEMPEe 


HEMPERED-IK— HENGER 


838 


Nyr.  XVni.lOO):  csinos,  takaros  (Soprony,  Vas, 
Esztergom  ra.  Nyr.  XVII.218;  Komárom  és  Fehér 
m.  Nyr.  XVn.267 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVm. 
190;  Mátyusfölde  Nyr.  XVn.479;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek).  Fene  helyes:  igen  szép,  jó  Msban 
(v.  színben  v.  karban)  van  (Mátyusfölde  Nyr. 
XVII.479). 

helyes-töves;  honos,  idevaló  (Heves  m.  Sirok 
Nyr.  Vni.567). 

[HELYÉSÍT]. 

[Szólások].  Helyesíteni  magát:  jól  viselni  magát 
(Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.287). 

bé-helygsít :  behelyez,  beiktat.  Itten  a  fiút 
héhelyesítették  a  kirdsdgha  (Máira  vid.  Nyr.  XXII. 

240). 

HELYETT  {hejjett  Háromszék  m.  Vadr,  434; 
Csík-Csekefalva  Nyr.  XIII.575;  hejte  Eszék  vid. 
Nyr.  VIII.373):  -hoz  képest.  Milyen  feír  a  te 
bőröd  az  enyim  helyett !  (Zemplén  m.  Király  Pál). 

HELLYŐ:  kába  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.425) 
[vö.  hellengős]. 

[HELYSÉG],  HEJSÉG  :  hely.  Fel  van  már  az 
egész  hejség  [a  levágott  erdő  helye]  szántva  (Há- 
romszék m.  Vadr.  398).  Ugyan  döngött  a  hejség 
belé  (Udvarhely  m.   Keresztúr  vid.    Vadr.  443). 

HELYŰNÉ:  helyre.  Sok  helyüné  be-benéztem. 
Rossz  helyüné  jár  az  a  legény  (Tokaj-Hegyalja 
Nyr.  XXI.93). 

HELYŰNNEN,  HELYŰNKÉT :  helyről.  Más 
helyünnen  v.  helyünnét  hordom  a  vizet  (Tokaj- 
Hegyalja  Nyr.  XXI.93).  Más  helyünnen  jött  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.283).  Helyünnen 
ugrott  fel  a  nyúl  (Nagy-Szalonta  Nyr.  XXI.283). 

HELYŰVÉ:  helyre.  Más  helyűvé  ment  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.283).  Az  ökör  he- 
lyűvé állt:  a  rendes  helyére  (Nagy-Szalonta  Nyr. 

XXI.283). 

HEMÉREL :  veszt,  elveszt,  elpusztít  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.38;  Xin.526). 

HEMÉRELŐD-IK :  pusztul  (Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  Xin.526). 

HEMMEDEZ-IK:  [?]  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  in.362). 

HEMMÉG :   száját  tátogatja   (Győr  vid.  Nyr. 

V.522). 

HEMMES :  mumus  (Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVin.94). 

[HEMMI,  HEMME]. 

hemmi-homi  (Hajdú-Böszörmény  Nyr.  VI.425; 
hemme-hummi  Mezőtúr  Nyr.  VIII.  187) :  holmi, 
eggyetmás. 

HEMPÉG:  tunya  kényelemmel  pöffeszkedik, 
ülve  parancsolgat  (Deésakna  Nyr.  1.382). 


[HEMPÉBÉD-IK]. 

át-hempörődik :  áthenteredik.  Ha  a  ló  nyáron 
áthempörödik  a  girincin,  jele,  hogy  még  kitelel 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIX.44)  [vö.  hencsered-ik, 
henteré'd-ik,  hömpölyöd-ik], 

HEMPEREG  {hempörög  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.46;  Szeged  vid.  Nyr.  III.321 ;  hömbörög  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.479):  hentereg,  hen- 
gergődzik,  hömpölyög  (Félegyháza  Nyr.  XXI. 
330;  Palócság  Nyr.  XXII.35).  Hempörög  a  fődön 
(Szeged  vid.  Nyr.  III.321)  [vö.  csömbörög,  hen- 
cserég, hendérég,   henger eg,   hentereg,   hömpölyög]. 

[Közmondások].  Új  szita  szegen  lóg,  utóbb  meg 
a  zagy  álátt  hempereg  (Bács  m.  Bajmok  Nyr. 
Vn.520). 

HEMPÉRÍT:  hengerít  (Heves  m.  Névtelen 
1840)  [vö.  hendérít]. 

[HENCSÉRÉD-EK]. 

fel-hencseredik :  fölhenteredik,  fölfordul,  föl- 
bukfencezik (Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII. 
48)  [vö.  hemperéd-ik,  hentéré'd-ik]. 

HENCSÉRÉG  {hencsereg,  hencsörög) :  hentereg 
(Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.208;  Tokaj 
Nyr.  XIX.383 ;  Sárospatak  Nyr.  XVn.559  ;  Kassa 
vid.  Nyr.  XIX.  189)  [vö.  hempereg,  hendérég,  hen- 
gérég,  hentereg]. 

[HENDEBITÉL]. 

össze-hendebitél :  összedöncöl,  hánykolódva 
összegyúr.  Összehendebitélte  az  ágynemüket  (Ud- 
varhely m.  Vadr.). 

HENDEG:  határhalom  (Tolna  m.  Sárköz  Nyr. 
IV.419)  [vö.  hant]. 

HENDÉRÉG:  1.  hengereg,  hömpölyög  (Palóc- 
ság Nyr.  XXI.314).  Lassan  hendérég  a  víz  a 
Balogban  (Gömör  m.  Nyr.  XXII.479);  2.  bandu- 
kol (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287)  [vö.  hederég,  hem- 
pereg, henger  ég,  hentereg]. 

[HENDÉRGET],  HÖNDÖRGET :  hengerget 
(Hont  m.  Király  Pál)  [vö.  hengerget]. 

HENDÉRGEŐ :  hengergő  (Gömör  m.  Nyr. 
XVIII.456)  [vö.  hengergő]. 

HENDERIKA:  hengergőzés  íKolozs  m.  Szu- 
csák  Nyr.  XVIII.575). 

[HENDÉRÍT],  HÖNDÖRÍT:  hengerít  (Hont 
m.  Király  Pál;  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287)  [vö. 
hempérít]. 

HENDSÉR:    hentes  (Kecskemét  Nyr.  X.381). 

[HENGER]. 

henger-bóc  (Soprony  m,  Csepreg  Nyr.  11.372 ; 
Balaton  mell..  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  hen- 
ger-buóc  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  XII.270 ;  Vas 
m.  Rópce-Sz.-György  Nyr.  XVIII.527):  1.  olda- 
laslag lefelé  való  hempergés  (Vas  m.  K^menes- 


839 


HENGÉR—HENGÉRGÖ 


hengErgödz-ik— hentErEg 


840 


alja  Tsz.);  2.  bukfenc  (Soprony  m.  Csepreg  Nyr. 
11.372;  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  XII.270;  Vas 
m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVIII.527);  hátrafelé 
való  bukfenc  (Balaton  mell.  Tsz.). 

[Szólások],  Hengerhócot  hány:  bukfencet  vet 
(Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  11.372);  hátrafelé 
bukfencezik  (Balaton  mell.  Tsz.). 

hengérbuőcoz :  bukfencezik,  bukfencet  vet 
(Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.181;  XII.270). 

[henger-bóca]. 

hengerbócál:  .v  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.404). 

[henger-bóga]. 

hengerbógáz[-ik?]:  hentereg  (Háromszék  m. 
Nyr.  V.37)  [vö.  kengergógáz]. 

[henger-bucka;  vö.  bucska], 

hengerbuckáz[-ik?]  bukfencezik  (Hely  nélkül 
Nyr  IV.476)  [vö.  buckánd-ik,  buckándoz-ik,  bucs- 
káz-ik,  henterbuckáz]. 

henger-buckó:  bukfenc  (Bihar,  Hajdú,  Sza- 
bolcs m.  Kóssa  Albert). 

[henger-bucok]. 

[Szólások].  Hengerbuckot  vetett:  bukfencet  ve- 
tett (Debrecen  Nyr.  m.514 ;  Vn.329). 

[henger-góga]. 

hengergógáz[ik  ?] :  lehempereg  (dombról  v. 
szalmarakásról)  (Székelyföld  Tsz.)  [vö.  henger- 
bógáz]. 

KÉNGÉB  (henger):  1.  hóhér;  2.  akasztanivaló, 
lator,  huncut,  kujon  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  ni.27;  Kriza;  Marosszék  Arany-Gyulai 
NGy.  1.189;  Háromszék  m.  MNy.  VI.356;  Nyr. 
ni.324;  Vadr.  367.502a;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  Nyr.  IX.42). 

HENGÉRÉD-IK  {hingered-ik  Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

HENGÉRÉG  {hingereg  Székelyföld  Kiss  Mihály) 
[vö.  hendereg]. 

[HENGEREL]. 

le-hengérel:  legörget,  lehidor.  A  hiúból  a 
tyúkok  hengerelik  le  ezt  a  törökbuzát  (Székely- 
föld Tsz.). 

[HENGEREL]. 

meg-hengórel:  megkínoz  (Háromszék  m.  Vadr. 
502a). 

HENGERGET  {hingérget  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály) [vö.  henderget], 

HENGÉRGŐ  (hingergö  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Aöw^öréfo  Székelyföld  Nyr.  XXI. 284).  Hön- 
görgő:  gurító  henger  (Székelyföld  Nyr.  XXL284). 
Hingergö  kő:  úton,  udvaron  hányódó  kő,  a  mely 


mindenkinek  a  lába  alá  akad  (Székelyföld  Kiss 
Mihály)  [vö  hendérge"]. 

[HENGÉRGŐDZ-IKj. 

be-hengergődzik :  behemperedik.  [A  töviskes 
disztó  a  kis  nyúlnak  a  házába]  behengergődzött 
(Debrecen  Nyr.  Vni.45)  [vö.  hengérödz-ik]. 

HÉNGÉRGŐZ-IK  (Csík  m.  Kászon-Jakabfalva 
Nyr.  VI1I.336;  Aew^reráő^í-iA;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  X.328;  hingergóz-ik,  hingergöz-ik  Székely- 
föld Kiss  Mihály):  hentereg,  hentergeti  magát 
[vö.  hengé'röz-ik]. 

még-hingergőzik :  meghentergeti  magát.  A 
bénnák  hingergözzenek  meg  . .  .  az  éjjel  hulló  har- 
matba .{Ráromszék  m.  Vadr.  404). 

HENGÉRKÉD-IK  [hengerked-ik  [?]  Háromszék 
m.  NyK.  HLll;  vö.  Nyr.  n.522):  csintalankodik, 
dévajkodik,  kujonkodik  (Háromszék  m.  Nyr.  II. 
522;  III.324;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[HENGÉRŐDZ-IK],  HINGÉRŐDZ-IK :  hen- 
tereg, hentergeti  magát  (Székelyföld  Győrfify 
Iván)  [vö.  hengérgödz-ik). 

bé-hingerődzik:  behemperedik.  Hogy  a  bérc- 
ről hamarébb  leérjek  a  vögybe,  neki  fekvém  s  bé- 
hingerődzém  az  ódaion  (Háromszék  m.  Vadr.  430). 

meg-hingerődzik :  meghentergeti  magát.  A 
lisztes  hibókába  meghingerődzött  (Háromszék  m. 
Vadr.  426). 

[HENGÉRŐZ-IK]. 

meg-hingerőzik:  cv  A  harmatos  fődön  meghin- 
gerözött  (Háromszék  m.  Vadr.  404)  [vö.  henger- 
gőz-ik]. 

I  HENGYEBIGYÉL  (Csík  m.  Nyr.  VII.  140; 
hengyepityél  Székelyföld  Kiss  Mihály) :  [tréf.]  ver 
[vö.  hegy e f egy él\. 

meg-hengyebigyól :  [tréf.]  megver.  Minnyátt 
meghengyebigy éllek  (Csík  m.  Nyr.  VII.  140), 

HENTÉL:  disznót  öl  (Gömör  m.  Nyr.  XVHI. 
501;  Gömör  m.  Otrokocs  Njrr.  XVin.372,) 

[HENTÉR]. 

[hentér-bucka], 

henterbuckáz[-ik?]:  bukfencezik  (Hely  nélkül 
Nyr,  IV.476)  [vö,  hengerbuckáz). 

[HENTÉRÉD-IK]. 

fél-hent§redik :  fölhemperedik  (a  lelőtt  vad, 
midőn  a  vízre  esvén  elvágja  magát)  (Fehér  m. 
Velencei-tó  vid,  Nyr.  XVII.430)  [vö,  hempéred-ik, 
hencséred-ik], 

HENTEREG  {hentereg  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXIII.96;  henterög BaTanyam.  Csúza  Nyr,  XVIII. 
190):  1.  forgolódik.  Biz  é'ggy  órát  elhenté'regtem, 
mig  elaluttam  (Hunyad  m,  Lozsád  Nyr.  XXIII. 
96):    2.    hömpölyög    (Baranya  m.    Csúza  Nyr. 


841 


HENTfíRQET— HEPPÉG 


HEPPEGÖ— HERBEKK 


640 


XVIII.  190)  [vö.  fentereg,  hempereg,  henderé'g,  hen- 
csereg, henger  eg]. 

[HENTÉRGET],  HENTÖRGET :  hengerez  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.  190). 

HENTERGETŐ:  henger  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.  190). 

HENTES:  nagy  kés  (Segesvár  Nyr.  IX.44). 

[HÉNYA]. 

hénya-só :  [nép-etimológia]  chinin-por  (,china- 
só')  (Palócság  Nyr.  XIV.90). 

HENYERÉL:  henyél,  henyélget  (Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  11.376;  Székelyföld  Kriza;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.331.  357). 

HENYERÉSZ:  ^  (Háromszék m. MNy.  VL357). 

HEP :  kis  fűzfasíp  (a  milyent  tavasszal  a  gye- 
rekek csinálnak)  (Gömör  m.  Kelemér  Nyr.  XXII. 
431). 

HEPC:  görbe  szeg,  a  mellyel  a  létrák  le 
vannak  foglalva  [bányász  mesterszó]  (Szatmár 
m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV.238). 

HEPCIÁS:  hetvenkedő,  kötekedő,  bakafántos, 
veszekedő  (Alföld  Nyr.  IV.329 ;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.286;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
382).   , 

HÉPCIASKOD-IZ  (hepciáskod-ik,  hepciáskony- 
nyi):  hetvenkedik,  kötekedik,  bakafántoskodik, 
veszekszik  (Dunántúl  Nyr.  XVI.  190;  Székesfe- 
hérvár Nyr.  VIL139;  Félegyháza  Nyr.  V.35; 
Békés  m.  Balog  István ;  Debrecen  Nyr.  III.563 ; 
Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

[Szólások].  Hépciáskodik,  mint  a  koszos  malac 
a  garasos  kötélen  (Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr. 
VI.516). 

[1.  HEPE]. 

hepe-hupa:  gödrös,  kátyús  út  (Kis-Kúnság 
Nyr.  IX.567)  [vö.  hápa-hupa]. 

hepe-hupás  (Kisújszállás  Nyr.  XIX.238 ;  hépa- 
hupás  Mezőtúr  Nyr.  VIII.  189;  hépe-hupás  Bihar 
m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.94;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
11.136):  egyenetlen,  dimbes-dombos,  gödrös,  gö- 
röngyös (föld,  út)  [vö.  hápa-hupás]. 

[2.  HEPE]. 

hepe-pepe:  [?]  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.212). 

HEPELA:  hóbortos  (Bars  m,  Léva  Czimmer- 
mann  János). 

1.  HEPPÉG  {heppeg  Háromszék  m.  Vadr.): 
lassan,  cammogva,  csoszogva  jár  (Székelyföld 
Kriza,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzou  Er- 
délyi Lajos)  [vö.  leppé'g]. 

[2.  HEPPÉG],  HEPPÖG:  liheg.  Mit  heppöksz, 

■ZINNTBI  :   UAOYAB  TjLjSZÖTÁU. 


mind  a  hízott  kacsa?  —  nincs  most  pokol  meleg 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII.  142). 

HEPPEGŐ:  lassú  járású,  lassú  beszédű  (Erdő- 
vidék Nyr.  IX.42). 

HEPPEN:  esik,  pottyan  (Székely-Keresztúr 
Nyr.  XXII.335)  [vö.  huppan]. 

be-heppen:  köszönés  nélkül  jön  be  és  kíná- 
lás nélkül  ül  le  (Alföld  Nyr.  Xin.526). 

ide-heppen :  itt  terem.  Be  hamar  ide-heppen ! 
(Szatmár  Nyr.  Vn.282). 

le-heppen:  leesik,  lepottyan,  letottyan  (Ko- 
lozs  m.  Zsobok,  Kis-Petri  Melich  János;  Szé- 
kelyföld Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

HEPPENDI:  a  ki  köszönés  nélkül  jön  be  és 
kínálás  nélkül  ül  le  (Alföld  Nyr.  XIII.526). 

[HEPPENT]. 

kl-heppent:  kivet,  kidob,  kilök  (Székelyföld 
Kiss  Mihály).  Addég  s  addég  fészkelödöl,  hogy 
kiheppentnek  a  fészkedből  (Székelyföld  Nyr.  V. 
122). 

le-heppent:  levet,  ledob,  letottyant  (Székely- 
föld Kriza;  Háromszék  m.  MNy.  VL330.  338; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m. 
MNy.  VI.372).  Csak  leheppenti  magát  :  leül 
heverni  (a  tunya  munkás)  (Háromszék  m.  Vadr. 
502a). 

HEPPENT YŰ:  1.  tántorogva  járó  rest  em- 
ber (Moldva,  Klézse  Nyr.  V.378);  2.  [?].  Hep- 
pentyü,  vaskesztyű,  tüzes  guta  a  ménkű  [táncköz- 
beli  mondóka]  (Fehér  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
1.323). 

[HEPRE;  vö.  hétre]. 

hepre-csóró  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46 ;  XXIII. 
142 ;  Békés  m.  Balog  István ;  Makó  Nyr.  IX.377  ; 
Szeged  Ferenczi  János;  Debrecen  Nyr.  VII.329; 
hepre-csore  Kúnszentmiklós  Nyr.  XV.47;  hepre- 
csoré  Orosháza  Nyr.  IV.330;  Szeged  vid.  Nyr. 
IV.169;  hepre-csóre  Mezőtúr  Nyr.  IX.183;  hepré- 
csóré  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.212): 
1.  szeles,  szeleburdi,  hebehurgya,  féleszű,  hely- 
telen magaviseletű,  meggondolatlan  beszédű, 
sokat  és  szaporán  beszélő  (i.  h.  kivéve  Debre- 
cent); 2.  hepre-csóré:  silány  leves  eledel  (Deb- 
recen Nyr.  Vn.329). 

HEPSÉL:  tapos,  jár  (Csík  m.  Csík-Madaras 
Nyr.  XX.47). 

[HER]. 

her-mor  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXL478 ; 
her-mór  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos  ;  her- 
mor  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  III.524;  herr-mor 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.478) :  civakodás  [vö. 
herz-morz]. 

HERBEKK:  akadozva  beszélő  ember,   kinek 

Ö4 


843 


HERCÁG— HERDÁL 


HERDE— HERÉL 


844 


a  nyelve  néha  igen  elakad,  néha  pedig  niegin- 
dulván  igen  is  szaporán  beszél  (Háromszék  m. 
Tsz.). 

HÉRCÁG:  kötekedő  (Brassó  m.  Hosszúfalu 
Nyr.  VI.475). 

[HERCE]. 

herce-hurca:  1.  hordozkodás.  Sok  bajjal  jár  ez 
a  herce-hurca  (Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2. 
aj-baj,  vergődés,  bajlódás  (Balaton  mell.  Tsz.; 
Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár) ;  3. 
veszekedés,  huzavona  (Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  IX.283) ;  4.  pirongatás,  szidalmazás,  megszó- 
lás,  rágalmazás  (Szeged  Csaplár  Benedek;  Sze- 
ged vid.  Nyr.  VI.135;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr. 
IV.94);  5.  ingóság  (Somogy  m.  Sándor  József); 
6.  hebehurgya,  hamarkodó  (Félegyháza  Nyr. 
VL43). 

hercehurcái:  1.  ide-oda  hurcol.  Mit  herce- 
hurcáljam  minden  esztendőben  máshová  a  sok  ede- 
bodámat!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  zak- 
lat, vesződtet  (Kúnszentmárton  Nyr.  n.474);  3. 
pirongat,  szidalmaz,  megszól,  rágalmaz,  gyaláz 
(Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.381 ;  Alföld  Nyr. 
11.424 ;  Szeged  Csaplár  Benedek).  Adok  én  neki, 
csak  engem  elhercehurcáljon  a  városbal  (Tokaj 
Nyr.  XXin.384)  [vö.  herce-hurcol]. 

meg-hercehurcál :  meghurcol,  legyaláz,  rá- 
galmaz (Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  VIL474). 
Meghercehurcálta  a  szeginy  ember  becsülletit  (Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.568). 

herce-hurcol:  ide-oda  hurcol  (Tisza  mell. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.409)  [vö.  hercehurcái]. 

HERGEL :  ingerel,  bizgat  (Udvarhely  m.  Nyr. 
Vin.472)  [vö.  2.  hergel]. 

HERCI.-  naiv  (Mármaros- Sziget  Hajdú  Nagy 
Sándor). 

HERCSULA:  [felelik  a  kíváncsi  gyermeknek 
azon  tárgy  neve  helyett,  a  melyet  nem  akarnak 
megnevezni]  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXn.384). 
Mit  hozott  ke?  ~  Hercsulát  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.46). 

HERDÁL  {herdál,  herdál):  harácsol,  pocsékol, 
tékozol,  fecsérel,  veszteget  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.46;  Vác  Csaplár  Benedek;  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  IV.329;  Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

el-hördál  {el-herdál,  el-herdál) :  elharácsol,  el- 
pocsékol, eltékozol,  elfecsérel,  elveszteget,  el- 
sinkófál  (Győr  vid.  Nyr.  V.522;  Komárom  id. 
Szinnyei  József;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XIX.576; 
Békés  ra.  Balog  István;  Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  XVI.94;  Palócság  Nyr.  XXn.33;  Vác  Csap- 
lár Benedek,  Markovics  Sándor;  Nógrád  m.  Nyr. 
V.181;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  IV.329;  Bereg  m. 
Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly;  Székelyföld  Győrffy 
Iván)  [vö;  el-hergel]. 


[HERDE]. 

herde-berde:  helytelen  magaviseletű,  szeles, 
szeleburdi,  félbolond  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
46.  305;  XXin.142)  [vö.  1.  herge]. 

HERDEL  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  herde- 
nyi  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  VI1I.469;  hérdéll,  ne 
hérdeá  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.190):  rendet- 
lenül, ügyetlenül,  nyiszálva  vág  (kenyeret)  [vö. 
f érdet]. 

HÉRDITT:  ingerel  (kutyát).  Eriggy,  herdtts 
eggyet  azon  a  kutyán!  (Székelyföld  Nyr.  11.39; 
Kiss  Mihály). 

meg-herditt :  fölingerel,  fölbosszant  (kutyát) 
(Székelyföld  Nyr.  11.39;  Kiss  Mihály). 

[HERDŰL]. 

fel-herdül :  fölgerjed,  fölindul,  fölfortyan,  föl- 
zúdul, fölröffen  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 
g  érdül]. 

[L  HERE], 

[here-bóca]. 

herebócál:  bukfencez,  ügy  megütötte,  csak 
ugy  herebócált  (Székelyföld  Kóssa  Albert). 

[here-bóda]. 

herebódál :  cv.  TJgy  eltaszitlak,  hogy  hármat  is 
herebódálsz  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

herebódáz:  cv  (Csallóköz   Csaplár   Benedek). 

[2.  HERE]. 

here-hura:  lóhere-féle  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

herehurás:  lóherés.  Jó  herehurás  szína  (Bihar 
m.  Pocsaj  Nyr.  V.572). 

HEREBERE:  [?].  Mit  főz  ke,  édös  anyámasz- 
szony?  —  Tengöri  hereberének  a  leppentyüjét 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXII.331). 

HERÉC  (Zala  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.406 ; 
Baranya  m.  Tsz. ;  héric  Közép-Baranya  Nyr.  III. 
282) :  1.  heréc,  héric :  patkány  (Baranya  m.  Tsz. ; 
Közép-Baranya  Nyr.  III.282) ;  2.  heréc:  a  fák  tövét 
megrágó  egérnemú  kártékony  állat  (Zala  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  IL406). 

HERÉCEL:  megcicerél,  meghág  (tyúkot  a 
kakas)  (Mátyusfölde  CzF. ;  Nyr.  VI.232)  [vö. 
herél]. 

HEREGÁN:  ingerkedő,  mindenkibe  csúfolódva 
belekötő  ember  (Udvarhely  m.  Nyr.  .IX.235). 

HERÉL  {Cherül  Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
VI.  178):  meghág  (tyúkot  a  kakas,  ludat  a  gúnár) 
(Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.519;  Balaton 
mell.  Tsz.;  Csallóköz  Nyr.  1.279)  [vö.  herécel, 
1.  hergel]. 

[Szólások].  Krumplit  (krumpit)  herél:  a  burgo- 


HERESZ— HERGE 


HERGEL— HERGIA 


846 


nyafészekből  eggyes  burgonyákat  kiszed,  a  nél- 
kül, hogy  az  egész  kupacot  kiásná  v.  a  szárat 
megsértené  (Dunántúl  Nyr.  XVni.42 ;  Cegléd 
Volf  György;  Csongrád  Nyr.  IX.90;  Nógrád  m. 
Nyr,  IV.123).  Fát  herél:  a  fasorból  itt-ott  eggyes 
fákat  gyökerestül  kivesz  (Csongrád  m.  Nyr.  IX. 
90). 

HÉBÉSZ,  HŐRÉSZ  {herész  Fertő  mell.  MNy. 
III.405;  Szatmár  m.  Tsz.;  hely  nélkül  NyK.  II. 
376 ;  herész  Nógrád  m.  Hajdú  Nagy  Sándor ; 
hérész  Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr.  III.229 ;  Tisza- 
Sz.-Imre  Nyr.  IX. 129;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.405.  406;  Eger  vid.  Csaplár  Benedek; 
Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476 ;  Kalota- 
szeg Nyr.  XVI.  143;  hérész  Szatmár  m.  Szamos- 
hát Nyr.  X.139;  heérész  Heves  m.  Bátor  Nyr. 
VIII.88;  heric  hely  nélkül  NyK.  11.376;  herisz 
Bánffy-Hunyad  vid.  Nyr.  XVII.526;  hirc  Kapnik- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.376 ;  hörész  [heöresz] 
Gömör  m.  Nyr.  XXn.479 ;  Sajó  mell.  Nyr.  XXIII. 
32 ;  Zemplén  és  Borsod  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.480;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nvr.  Xn.473 ; 
Abaúj  m.  Nyr.  VII.428;  Torna  m.  Ruehietl 
Miklós  1839;  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII. 
234):  1.  hérész,  hérész,  hérész,  heérész,  herisz,  hő- 
rész:  lakodalom  utáni  napon  v.  vasárnapon  a 
fiatal  pár  házánál  tartott  vendégség  (másutt : 
kárlátó)  (Heves  m.  Bátor  Nyr.  VIII.88 ;  Eger  vid. 
Csaplár  Benedek;  Nógrád  m.  Hajdú  Nagy  Sán- 
dor; Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476; 
Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  IX.129;  Szatmár  m.  Szamos- 
hát Nyr.  X.139;  Sajó  mell.  Nyr.  XXin.32;  Abaúj 
m.  Nyr.  Vn.428;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839; 
Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVn.234;  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.473;  Zemplén  és  Borsod 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.480;  Kalotaszeg  Nyr. 
XVL143;  Bánffy-Hunyad  vid.  Nyr.  XVn.526); 
2.  herész :  lakodalom  (Szatmár  vid.  Tsz.) ;  3.  heő- 
rész:  kézfogó,  kézfogói  vendégség  (Gömör  m. 
Nyr.  XXII.479);  4.  hirc:  böjt  utáni  lakoma  a 
görög  szertartásúaknál  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.376);  5.  hérészek:  lakodalmasok,  a  kik 
a  menyegző  után  hajnalban  nagy  hejehujával, 
hegedúszóval  bejárják  a  falut  s  azután  meg- 
látogatják az  új  házasokat  (Nagy-Kúnság,  Túr- 
keve Nyr.  III.229;  Eger  vid.  Csaplár  Benedek; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.405.  406)  [vö. 
hőre]. 

[Szólások].  Heriszt  szálának :  (a  lakodalmi  ven- 
dégek) pénzt  és  egyéb  ajándékokat  adnak  a 
fiatal  párnak  (Bánffy-Hunyad  Nyr.  XVn.526). 

[HÉRÉSZÉL]. 

ki-hérészel:  jól  eldönget  (Békés  m.  Balog 
István). 

HÉRÉSZÉS.  Hérészesek  =-  hérészek  {hérész  5.) 
(Eger  vid.  Csaplár  Benedek;  Heves  m.  Sirok 
Nyr.  Vin.567). 

1.  HERGE:  féleszű,  eszeveszett  (Pest  m. 
Tinnye  Nyr.  VII.90)  [vö.  herde-berde,  kerge]. 

[2.  HERGE]. 

herge-duda :  sípforma  gyermekjáték,  a  melybe 


tréfából  törött  borsot  v.  tubákot  tesznek,  hogy 
a  belefúj  ónak  a  szemébe  szökjék  (Balaton  mell. 
Tsz.). 

1 .  HERGEL :  cicerél,  meghág  (tyúkot  a  kakas) 
(Gömör  m.  Tsz.)    [vö.   herél,  hergész,  herkentyűi]. 

2.  HERGEL  (hergel):  izgat,  ingerel  (Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  in.379.  384;  Kriza, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.)  [vö.  hercel, 
herditt,  herget]. 

fel-herrgel  :  fölingerel,  fölbosszant,  fölbujt 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.235). 

ki-hérgel  (ki-hergel):  bosszantással  kiűz,  ki- 
szekíroz, kimar  (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék 
m.  Kiss  Mihály). 

3.  HERGEL  (hergel):  szétpiszkál,  széttúr,  szét- 
hány-vet  (Székelyföld  Csaplár  Benedek ;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.330;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

el-hergel  (el-hergéí):  elhány- vet,  elemészt,  el- 
sinkófál,  elprédál,  elpusztít,  elveszt  (Háromszék 
m.  Kiss  Mihály;  Csík  m.  MNy.  VI.371.)  Vagyo- 
nát elhergelte  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
235)  [vö.  el-hérdál], 

ki-hergel  (ki-hergel):  kipiszkál,  kitúr,  kihadar 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.). 
Kihergelte  a   tüzet  (Háromszék  m.  Vadr.  502a). 

le-hergel:  lehadar  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
338;  Győrffy  Iván). 

össze-hergel :  összetúr,  összehány-vet,  össze- 
bonyolít (Háromszék  m.  MNy.  VI.330).  Ne  her- 
geld össze  az  ágyat  (Szatmár  Nyr.  VII.282). 

szijjel-hergyel :  szétszór  (Szolnok-Doboka  m. 
Nyr.  XVII.382). 

HERGELŐ:  walkbrett  [csizmadia  mesterszó] 
(Kezdi- Vásárhely  Nyr.  XVn.479). 

hergelő-vas :  igazító  vas  [szűcs  mesterszó] 
(Székelyföld  Tsz.). 

HERGELY:  ménes  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X. 
203)  [vö.  hé'rgiá]. 

HERGÉSZ :  cicerél,  meghág  (tyúkot  a  kakas) 
(Losonc  vid.  Nyr.  XXIII.39)  [vö.  1.  hergel]. 

HÉRGET  (herget):  ingerel,  bosszant  (Alföld 
Nyr.  Xin.526 ;  Székelyföld  Nyr.  11.39  [itt  hérgeszd 
hiba  hergesd  helyett];  Andrássy  Antal  1843; 
Kiss  Mihály;  Győrffy  Iván;  Csík  m.  MNy.  VI. 
372;  Csík-Szentkirály  Nyr.  Vin.96 ;  Szolnok- 
Doboka  m.  Nyr.  XVIL382)  [vö.  1.  herget,  herditt, 
2.  hergel,  herreg,  herr égetés], 

meg-hörget :  megbosszant  (Székelyföld  Nyr. 
n.39;  Kiss  Mihály). 

HERGETEL  =  herget  (Udvarhely  m.  Nyr.  V. 
231). 

HÉRGIÁ:  ménes  (Szlavónia  Nyr.  XXni.359)     ^ 
[vö.  hergely]. 

54* 


847 


HERGOCOT— HERNYÓ 


HERNYÓDZ-IK— HfíRREN 


848 


HERGOCOT:  pántlikás  cifrázat  (Baranya  m. 
Tsz.). 

HERGYESZ:  ingerlékeny,  hirtelen  haragú, 
szőrszálhasogató  (Székelyföld  Nyr.  1.135). 

HÉRJÓKA:  héja[?]  (Szabolcs  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.407). 

HÉRKA  :  sovány  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 
46). 

HERKÁNY:  cv:  (Bars  m.  Nyr.  XVffl.384). 

[HÉRKE]. 

herke-lik  (Somogy  m.  Szöke-Dencs  Nyr.  III. 
141 ;  herke-luk  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV. 
575):  szénahányó  ablak  (lyuk,  nyílás)  az  istálló 
padlásán. 

HÉRKÉL:  horkol  (Székelyföld  NyK.  X.330; 
(Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

HERKÉL:  lecsípi  a  csúcsát.  Herkéltt  tojás: 
étel  neme  (Hely  nélkül  Kresznerics  F.  Szótár 
Í.235). 

HERKENTYŰ  (herkentyű):  vmi  tésztanemű 
(tejföllel  készített,  zsírban  sült,  perec-alakú  por- 
hanyós tészta,  a  mely  meg  van  töltve ;  morzsolt 
tészta;  kók-féle?)  (Alföld  Nyr.  Xin.526 ;  Kolozs- 
vár Nyr.  XXn.274;  Székelyföld  Nyr.  XIX.48; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.330;  Győrffy  Iván).  Mi 
van  a  kezedben  (a  zsebedben)?  —  Herkentyű  [fe- 
lelik, mikor  nem  akarják  megmondani,  hogy 
mi]  (Veszprém  m.  Nyr.  V.224). 

herkentyü-duda :  [feleli  a  megkérdezett,  mikor 
nem  akarja  megmondani,  hogy  mi  lessz  abból,  a 
mit  csinál]  (Rábaköz  Nyr.  XI.  190). 

[HERKENTYÜL;  vö.  1.   hergel]. 

meg-herkentyül  {meg -herkentyűm) :  megcice- 
rél,  meghág  (tyúkot  a  kakas)  (Hont  m.  Nyr.  VI. 
232). 

HERNYAs  (Baranya  m.  Ormányság  Tsz.  í 
herjás  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.190) :  virá" 
gos  (bor)  [vö.  hernyós]. 

HÉRNYAsoD-IK  (hernyásod-ik) :  1.  virágoso- 
dik  (a  bor)  (Kecskemét  Nyr.  IX.376;  X.381); 
2.  homályosodik  (az  ablak,  mikor  megizzad) 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46). 

HÉRNyAsz  :  hernyóz,  hernyókat  szed,  pusz- 
tít (Székelyföld  Győrffy  Iván)  [vö.  hernyósz]. 

HERNYÓ  {gernyó  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.488 ; 
X.204 ;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89 ;  harnyú  Zemp- 
lén m.  Bodzás-Ujlak  Kassai  J.  Szókönyv  11.369 ; 
408;  herja  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.190; 
herjó  Érsekújvár?  Nyr.  VIII.332;  hé'rnyú  Heves 
m.  Makáry  György  1839;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
453;  hiringó[?]  Szatmár  m.  Nyr.  X.430;  hirnyó 
Züah  Nyr.  XIV.334;  Kalotaszeg  Nyr.  XX.467; 
Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.21 ;  Háromszék  m.  Kiss 
Mihály ;  hornyu  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839 ; 
hornyú    Gömör   m.    Krasznahorka- Váralja   Nyr. 


in.l85;  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.XVI.476; 
XVII.425):  1.  hernyó,  hirnyó:  földi  giliszta  (Szé- 
kelyföld Hermán  0.  Halászat  K. ;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Kiss  Mihály);  2.  herja:  borvirág 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.190). 

[HÉRNYÓDZ-IK]. 

meg-hornyódzik :    meghernyósodik  (Bodrog- 
köz Tsz.). 


hernyó  (Veszprém  m.  Nyr.   II. 


HERNYÓK 

330). 

[HERNYÓS],  HERNYÚS:  virágos  (bor)  (Gö- 
mör m.  Tsz. ;  Gyöngyös  Nyr.  1.335)  [vö.  hernyás]. 

HERNYÓSZ:  hernyóz,  hernyókat  szed,  pusz- 
tít (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.   hérnyász]. 

HERŐCE  {her'öce  Palócság  Nyr.  XXII.35): 
csöröge,  forgácsfánk  (Félegyháza  Hám  Sándor; 
Szeged  Csaplár  Benedek;  Palócság  Császár 
Árpád;  Eger  vid.  Kassai  .J.  Szókönyv  11.409; 
Gyöngyös  vid.  Hám  Sándor;  Gömör  m.  Tsz.; 
Nyr.  XXn.479;  Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.286; 
Kassa  vid.  Nyr.  XVn.238 ;  Torna  m.  Torna-Ujfalu 
Nyr.  XVn.232). 

HERŐKB:  ca=  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.46; 
Czimmermann  János ;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós 
1839). 

[IEÉRPITAl],  HERPItA:  nehezen,  hörögve, 
fulladozva  lélekzik.  E  se  soká  él  ám,  mer  igen 
herpitá  (Dunántúl  Nyr.  XXI.284). 

HERPITÉL  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424; 
hirpitél  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.435; 
Székelyföld  Kriza;  Udvarhely  m.  "V adr. ;  hirpitél 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  hörpitel  Dunántúl,  Ma- 
rosvásárhely Nyr.  XXI.284):  f^. 

HERPITÉS  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.136;  herpi- 
tés  Palócság  Nyr.  XXII.35 ;  Borsod  m.  Sáta  vid. 
Nyr.  XXI.328):  göthös,  köhögös,  huruíos. 

HÉRRÉG  {hereg  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII. 
382 ;  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIV. 
525):  1.  i^err-hangot  ad  (a  kutya,  mikor  inger- 
lik V.  mikor  marakodni  készül)  (Balaton  mell. 
Tsz.;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVn.382;  Szol- 
nok-Doboka m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIV.525; 
Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván);  2.  mo- 
rog, zsémbel,  pöröl,  civakodik  (Balaton  mell. 
Tsz.;  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr. 
XIV.525;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[HÉRRÉGETÉS]. 

[Közmondások],  Mar  a  jó  kutya  herregetés 
[ingerlés,  bosszantás]  nélkül  is  (Háromszék  m. 
Nyr.  IV.  187)  [vö.  hérget]. 

[HÉRREN]. 

föl-hérren:  fölröffen  (a  disznó);  fölzúdul  (több 
eggy  ellen)  (Háromszék  m.  Vadr.  498b). 

össze-hőrren:  összezörren.  Összeherennek  [így] 
egymással  (Zala  m.  Lesence-Istvánd  Nyr.  XVI.93). 


849 


HERSEG— HESSEGET 


HESSENT— HÉT 


85a 


HÍiRSÉG  {herseg,  herseg):  Aérs-hangot  ad  (a 
haris:,  a  nyers  burgonya,  répa,  káposzta  stb. 
mikor  rágják,  késsel  vágják  v.  vakarják;  a  fej, 
mikor  vakarják;  a  fú  a  kasza  alatt  v.  a  ló  fogai 
között  stb.)  (Békés  m.  Balog  István;  Székely- 
föld Tsz.;  Kiss  Mihály;  Csik-Szentgyörgy  Nyr. 
X.330). 

HÉBSÉGŐS.  Hersegősön  beszélnek:  éles,  nyers 
hangon  veszekednek  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HÉRSÉGTET:  úgy  rág  vmit,  hogy  az  hers 
hangot  ad  (pl.  friss  füvet  a  ló,  káposztatorzsát 
a  gyerek)  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[HÉRSENT]. 

meg-hérsent  (meg-hersent) :  megbasz  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz. ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
477). 

HERTYEG  (Nagy-Kálló  Nyr.  XII.433;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.382 ;  herceg  Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván;  herceg  Háromszék  m. 
Vadr.  502b;  hörcög  Udvarhely  m.  Vadr.;  MVíí/ööt 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.382) :  1.  herceg, 
herceg,  hertyeg,  hörcög :  hörögve,  sípolva  lélekzik 
(Nagy-Kálló  Nyr.  XÍI.430;  Székelyföld  GyórflFy 
Iván;  Udvarhely  és  Háromszék  m.  Vadr.);  2. 
hertyeg,  hortyog:  rekedten,  rikácsolva  beszél  v. 
lármáz  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.382) 
[vö.  hiricéí]. 

HERVAD  {hirvad  Göcsej  Nyr.  XIII.258 ;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  X.39; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483 ;  Klézse,  Moldva  Nyr. 
III.240):  hervaszt.  De  jól  hervad  ma  a  nap! 
(Mezőtúr  Nyr.  X.86). 

[Szólások].  Hervad  a  tüz:  már  alig  pislog,  ki- 
alvóban van  (Tisza-Roff  Markovics  Sándor).  Alé- 
gos  a  gyomrom,  hervad  a  besü  részem:  alélt,  bágyadt 
vagyok  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472). 

HERVASZT  {hirvaszt,  el-horvaszt  Gyergyó- 
Ditró  Nyr.  Xn.282). 

el-horvaszt:  elgyengít,  betegít  (Gyergyó-Ditró 
Nyr.  XII.282). 

[HERZ]. 

herí5-borz  (Székelyföld  Kriza,  Győrffy  Iván; 
here-harc  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.409; 
herz-borz  Háromszék  m.  Vadr. ;  höz-boz  Székely- 
föld Győrffy  Iván ;  höz-boz  Székelyföld  Tsz. ; 
höz-böz  Székelyföld  Győrífy  Iván) :  hirtelen  ha- 
ragú, hirtelen  fölfortyanó. 

herz-morz:  civakodás  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály) [vö.  her-mor], 

HESNYETÖL:  késedelmeskedik.  Ne  hesnye- 
töjj,  henem  ebbe  a  pillanatos  pillanatba  itt  légy! 
(Udvarhely  m.  Nyr.  1.135). 

[HESSEGET]. 

el-hesseget:  elveszteget,  elprédál,  eltékozol, 
elpocsékol    (Balaton  mell.    Tsz.   [itt   el  nélkül]; 


MNy.  V.130).  Minden  vagyonát  elhessegette  (Bala- 
ton mell.  MNy.  V.130). 

HESSENT:  hess!-et  mond  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  in.414). 

[HÉSSINT,  HÖSSINT]. 

el-hössint:  hössl  szóval  elűz.  Ha  én  [a  kis 
macskát]  el  nem  hössintettem  vóna  (Székelyföld 
Nyr.  V.222). 

HÉSSZÉGET:  hessz!  szóval  uszítgat  (kutyát) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HESSZEGTET:  cv  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy. 
V.346). 

HÉSSZINT:  hessz!  szóval  uszít  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[HÉTJ. 

[Szólások].  Se  hete,  se  hava  a  dogodnak:  semmi 
látatja  (Háromszék  m.  Vadr.  502a)  [vö.  hetel- 
haval], 

hót-ójszakai  fagyás:  [tréf.]  suba  (Szentes 
Nyr.  VI.232j. 

hót-fő  {hetfe  Dunántúl  Tsz.;  Veszprém  m. 
Csetény  Halász  Ignác;  Somogy  m.  Adánd  Nyr. 
VI.526;  Fehér  m.  Nyr.  IX.284;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.304;  hetfé  Soprony  m.  Horpács  Nyr. 
VI.122;  X.265;  Repce  mell.  Nyr.  11.519;  XX. 
364;  Soprony  m.  Nemes-Viss  Nyr.  XVI.513; 
Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573;  hetfin,  het- 
fire,  hetfíhez  Soprony  m.  Nemes-Viss  Nyr.  XVI. 
513;  hetfü  Debrecen  Nyr.  IX.161;  Udvarhely  m. 
Száldobos  Nyr.  IV.93;  Háromszék  m.  Vadr.; 
Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Szolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  János;  hetfü  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 169; 
Debrecen  Nyr.  IX.266;  Torna  m.  Torna-Ujfalu 
Nyr.  XVII.234;  Nógrád  m.  Szécsény  Nyr.  IV. 
278;  hetve  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.427; 
Veszprém  m.  Szőllős-Györök  Nyr.  XVin.478; 
hetve  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.519;  het- 
vír  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  V.141;  Rábaköz, 
Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.572;  hetvín  Veszprém 
m.  Csetény  Halász  Ignác). 

[hétkőz -nap]. 

hétkőznapló :  hétköznapi  (ruha)  (Pannon- 
halma Nyr.  XII.  187). 

hót  sovány  esztendő :  [tréf.]  suba  (Szentes 
Nyr.  VI.232). 

hét-szám:  úrdolga  v.  robot,  a  melyet  a  job- 
bágy hetenként  tartozott  elvégezni  (Háromszék 
m.  Tsz). 

hét-újjú.  Hét-ujju,  ződ-hasu:  takácsok  gúny- 
neve (Győr  Nyr.  VI.  192). 

hétre-hódra:  sokáig,  lassan.  Alig  tud  elké- 
szülni nagy  hétre-hódra.  Hétre-hódra  tesz  mindent 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


851 


HETE— HETfíZÖD-IK 


HETI— HETYKE 


852 


[HETE]. 

[hete-bota]. 

hetebotáz-ik :  botorkálva  jár,  akadozva  be- 
szél (Kapnikbánya  és  vid.  NyK,  11.376)  [vö. 
botáz]. 

hete-vete:  1.  átalag  (kis  hordó);  2.  átalvetö 
(Udvarhely  m.  Nyr.  IX.235). 

[HETED]. 

heted-fű:  hétéves  (marha)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Hetedfűre  ment:  hetedik  évében  jár 
(Háromszék  m.  Vadr.  499b). 

heted-hét.  Hetedhét  ország:  messze  föld.  Hol 
vót,  hol  nem  vót,  hetedhét  országon  is  túl  vót . .  . 
(Ismeretes  mesekezdet).  Vót  eccer  hetethét  orszá- 
gon és  túl  egy  szegény  asszonynak  égy  fia  (Három- 
szék m.  Vadr.  395).  Möndögének  együtt  hárman  he- 
tedhét ország  ellen  (Nagy-Kőrös  Arany-Gyulai  NGy . 
1.410).  Hol  volt,  hol  nem  volt,  hetedhét  országon 
volt  egy  özvegy  asszony  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.422).  Mönyön,  mönyön  a  diák 
hetethét  országon  körösztül  (Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Vadr.  436).  Nincsen  olyan  gyönyörűség, 
hej !  hetedhét  országon  (Erdélyi  J.  Népd.  és  mond. 
1.225).  Hetedhét  házaknál  elbeszélte:  minden  felé 
(Hely  nélkül  Lehr  A.  Toldi  [1882.]  6). 

HETEDIK  {hetedik  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
451). 

HETEL :  1.  eggy  hétig  időz.  Bojtunk  hetei  az 
essö:  egész  héten  esik  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.411);  2.  tétlenül  időz,  vesztegel  (rövi- 
debb V.  hosszabb  ideig).  Indujj  biró,  ne  hetejj ! 
(Háromszék  m.,  Erdő  vidék  Vadr.  145).  Hol  he- 
heltél  ijen  sokáig?  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Ott 
hetei  (Somogy  m.    Szőllős-Györök  Nyr.   XVI.46). 

el-hetel:  sokáig  odamarad  (Kapnik  vid.  Nyr. 
11.182;  Háromszék  m.  Vadr.  502a). 

hetel-haval:  cv  (Háromszék  m.  Vadr.). 

HETELLŐ:  eggyheti  munka.  Hetellöre  mön- 
tünk:  eggyheti  fuvarozásra  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXni.142). 

HETELŐS  :  közszolgálatra  kirendelt  hetes 
(pl.  fuvaros)  (Alföld  Nyr.  IV.329;  Csongrád  m. 
Mindszent  Hám  Sándor). 

HETES:  1.  hetedik.  Hetes  gyerek  (Zala  m. 
Arács  Nyr.  XXII.378);  2.  fiastyúk  (csillagzat) 
(Csík  m.  Tsz,  122b);  3.  tizenhét  kévés  gabona- 
kereszt  (Pannonhalma  Nyr.  XII.  187). 

HETEVÉNY:  fiastyúk  (csillagzat)  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  11.137;  Székelyföld  Nyr.  11.383; 
Kőváry  László  1842;  Udvarhely  m.  Tsz.;  Vadr. 
499a;  Király  Pál;  Kriza;  Csík  m.  Tsz.  122b. 
161a;  MNy.  VI.243;  Vadr.  499a;  Gyergyó  vid. 
Győrífy  Iván;  Erdővidék  Tsz.;  Király  Pál). 

HÉTÉZŐD-IK:  kérdezősködik  (Zala  m.  Nyr. 
11.427).  Uüá  -iiíi^ 


HETI  {héti  vásár  Veszprém  Nyr.  VII.376; 
hétyi  vásár  Érsekújvár  Nyr.  VIII.282) :  heti  vásár 
(Alföld  Arany-Gyulai  NGy.  11.493).  Hogy  szógált 
a  heti?  -  hogyan  ütött  ki?  (Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  Vni.324). 

HETIS:  hetes.  Két,  négy,  hat  hetis  (Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  XX.366;  Győr  m.  Nyr. 
Vin.216;  Pápa  vid.  Nyr.  VIII.218). 

[HETLE;  vö,  hétre]. 

hetle-kotla:  1.  üres  fecsegés.  Eredj,  ne  boly- 
gasd a  fülemet  a  hetle-kotlákkal  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek);  2.  mindenfélét  össze-vissza  be- 
szélő, hadaró,  fecsegő  (Győr  m.  Szigetköz  Nyr. 
XIX.  190).  Unom  a  hetle-kotla  embert  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

hetlekotlál:  mindenfélét  össze-vissza  beszél, 
hadar,  fecseg  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

hetlekotláz:  cv  (Csallóköz   Csaplár  Benedek). 

HÉTRE :  szeles,  szeleburdi.  Hetrén  megnézni : 
fölületesen,  kellő  figyelem  híjával  (Mátyusfölde 
Nyr.  XVI1.479)  [vö.  hepre,  hetle]. 

hetre-borda:  szeleburdi  (Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár). 

hetre-főrös:  félbolond  (Csongrád  m.  Mind- 
szent Hám  Sándor)    [vö.  netre-fóré]. 

hetre-füles:  szeles,  szeleburdi,  hóbortos,  bo- 
londos (Alföld  Nyr.  XI1I.526;  Kunság  Nyr.  XIV. 
526 ;  Félegyháza  Nyr.  V.35 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XX1II.142)  [vö.  netre-füles]. 

hétre- pila:  oc  (Hely  nélkül  Tsz.  299a). 

HETRÉKED-IK,  HETRÉNKÉD-IK :  szeles- 
kedik  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII.479). 

HETÜS  {hetős,  hetűs  Nógrád  m.  Rimóc,  Me- 
gyer,  Hont  m.  Tesmag  Nyr.  VI1I.218):  hetes. 
Két,  három,  hat  hetüs  (Zala,  Somogy  m.  Nyr. 
Vin.218;  Erdély  Király  Pál;  Szolnok-Doboka  m. 
Nyr.  XVII.316;  Deés  Nyr.  XI.526;  Székelyföld 
Nyr.  V,222;  Vin.217.  218;  Győrffy  Iván). 

[HÉTY]. 

hety-hoty :  ímmel-ámmal,  kelletlenül,  lomhán. 
^é'  olyan  hety-hoty  hánd  (Szabolcs  m.  Földes 
Nyr.  in.224). 

[HETYE]. 

hetye-petye:  1.  haszontalan  fecsegés  (Sze- 
ged vid.  Nyr.  IV.  169) ;  2.  haszontalan  (Félegy- 
háza Nyr.  VI.43)  [vö.  hecsenpecs]. 

[HETYKE]. 

hetyke-petyke  (Balaton  mell.  Tsz.  [itt  hetyke- 
petye  hiba;  Horváth  Zsigmond];  Nyr.  11.93; 
Pápa  vid.  Tsz.;  Érmeilék  Nyr.  V.472;  Szatmár 
vid.  Tsz.;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  hegyke- 
begyke  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.398; 
hegyke-bégyke  Székesfehérvár  Nyr.  VII.430):  hety- 
ke, pökhendi,  rátartós,  büszke,  gőgös  [vö.pötyke]. 


853      HÍ^TTYEMPÉTTY— HEVERKÖZ-IK 


HEVERŐ— Hl 


854 


HÉTTYÉMPÉTTY:  hetyke,  nyalka  (Békés  m. 
Sárrét- Nagy  Sándor). 

HÉVAR:  jég  alatti  üresség  (Békés  m.  Balog 
István). 

HÉ  VAROS.  Hévaros  jég:  fehéres  színű  és 
gyenge,  törékeny  jég,  a  mely  alatt  üresség  van 
(Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr.  Vni.469 ;  Békés 
m.  Balog  István). 

HEVEDER:  1.  a  kapu  deszkáit  összetartó 
keresztrúd  (Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.377);  2. 
az  ajtó  vaspántja  a  sarkvason  (Balaton  mell. 
Tsz. ;  Tokaj  Nyr.  XIX.383) ;  3.  rigli  (malomban) 
(Baja  Nyr.  XVII.239);  4.  a  veder  tartója,  mely 
a  kútgémen  lóg  (Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  XV. 
190). 

heveder-nap.  Szent  heveder-nap:  [nép-etimo- 
lógia] heverő-nap  (Drebrecen  Nyr.  IX. 131)  [vö. 
.heverdel-napja]. 

HEVENTIBEN,  HEVENTIBE  (Alföld  Nyr. 
XIII.526 ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  hevendibe 
Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.330;  Györffy  Iván):  hevenyében. 

HEVENG :  szőllőfürtökkel  telefont  ágas-bogas 
vessző,  a  mely  eggy  hosszú  szőllőfürthöz  hasonlít 
(Közép-Baranya  Nyr.  IV.236 ;  Pécs  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.185.  218). 

HEVER:  1.  kólika  v.  farzsába  miatt  nem 
tudván  a  lábán  állani,  heverész  (a  ló)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály);  2.  fészket  ülni  vágyik  (a 
tyúk  stb.  efféle)  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

még-hever.  Megheveri  magát:  meghentergőd- 
zik  (pl.  a  porban)  (Szilágy  m.  László  Géza; 
Udvarhely  m.  Ege  Ferenez  Miklós;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

HEVER :  bányász  (Selmec  Czimmermann 
János). 

[HEVERD-EL]. 

heverdel-napja,  szent  heverdel-napja :  [tréf.] 
heverő-nap  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
Heves  m.  Névtelen  1840)  [vö.  heveder-nap\. 

[HEVERÉDZ-IK], 

meg-heveredzik :  .raegheveri  magát  (a  ló)' 
(Háromszék  m.   MNy.  VI.342). 

HEVERÉS:  1.  ló-  v.  tyúkheverés  helye.  He- 
verésbe lépett:  pattanásokat  kapott  attól,  hogy 
friss  ló-  V.  tyúkheverés  helyére  mezítláb  lépett 
(Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  kólika  a  lóban 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HEVERÉSZ  =  hever  1.  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

HEVERGŐDZ-IK :  heveredik  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.214). 

[HEVERKŐZ-nCJ. 

bele-heverkőzik :  beleheveredik.  Beleheverkő- 
zik  a  sárba  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.   XVL571). 


HEVERŐ:  1.  nem  tejelő.  Heverő  morha:  nem 
tejelő  csorda  (Dráva  mell.  Nyr.  V.423);  2.  kó- 
likás.  Heverő  ló  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HEVERŐS:  kólikás.  Heverős  ló  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

HEVERTETŐ:  [?]  Ojjan piszkosak  vótak,  mind 
a  disznók  a  hevertetőbe  (Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  IX.285). 

HEVES :  be  nem  fagyott  hely  a  Fertő  taván 
(Fertő  mell.  MNy.  in.243 ;  Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVni.94). 

HEVETEGES :  meleg,  égevényes  (föld)  (Csalló- 
köz Nyr.  1.279). 

HEVEZÜ  {evezü  Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss 
Mihály):  menyasszony  (Csík  m.  Gyergyó  vid. 
Tsz.  157b.  161b.  [mind  a  két  helyen  heverii  áll, 
de  ez  hiba;  Káli ay  Ferenc] ;  Nyr.  VIL140;  Kiss 
Mihály). 

HEVÍT  {hevit,  hevitt) :  1.  fút  (kemencét,  sütő- 
kemencét) (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV. 
144;  Székelyföld  Kiss  Mihály).  Éppen  kemöncét 
hevitött  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
482);  2.  túrót  hevít:  aludttejből  melegítéssel  tú- 
rót készít  (Debrecen,   Szatmár   Nyr.   XVII.524). 

bó-hevitt:  befűt  (a  kemencébe,  sütőkemen- 
cébe) (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m. 
Király  Pál). 

HEVÍTSÉG:  forróság  (Somogy  m.  Nyr.  XIII. 

478). 

HÉVIZÁL :  dologtalanul  ácsorog,  ténfereg, 
henyél  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  n.519 ; 
Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa  vid. 
Tsz.;  Vas  és  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.412.  413 ;  Keszthely  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond. 
11.153;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46;  Orosháza 
Nyr.  VL178;  Tata  vid.,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

HEZSETÉL  (hezsetel):  nyugtalanul  mozgoló- 
dik, nyüzsgölődik,  kézzel-lábbal  kapálódzik  (pl. 
kis  gyermek  a  bölcsőben,  lúd  a  ketrecben),  sze- 
leskedik  (Tolna  m.  Nyr.  VL230;  Székelyföld 
Kriza,  Andrássy  Antal  1843;  Győrífy  Iván;  Ud- 
varhely m.  Nyr.  VIII.471 ;  Kiss  Mihály ;  Három- 
szék m.  Vadr.;  MNy.  VI.330;  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

HEZSETI:  szeleskedő  (Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.  502a;  MNy.  VL330). 
Hezseti  bolond  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

1.  HÍ,  HÉ  (egy  ^éján  tíz  Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.32;  héjává  Udvarhely  m.  Nyr.  III.513;  héjjá 
Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VL274;  Nyitra  m. 
Vágséllye  Nyr.  XX.29;  Háromszék  m.  Vadr.) 
[vö.  hiú]. 

[Szólások].  Teli  van  héjává:  eggy  kevés  híján 
(Udvarhely  m.  Nyr.  III.513).  £Jzt  a   mulasztást 


855 


Hl— HIÁNYOSSÁG 


HIANYSAG— HIBBAN 


856 


Mján  vesszük  neked :  hiányzó  szerben.  Hiánabban 
(Kapnik  vid.  Nyr.  n.183). 

2.  HÍ,  HÍV  (Mn  Vas  m.  Őrség  Király  Pál; 
Somogy  m.  Nyr.  VI.368;  Torontál  m.  Deszk 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.240;  meghijtSL, 
hij\&  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XXII. 
331;  hivu  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.422; 
Szinnyei  József;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Ma- 
rosszék, Udvarhely  m.  Sóvidék  Vadr.  219). 

[Szólások].  Semminek  seMják:  semmit  sem  ér 
(Békés  és  Csongrád  m,  Gabányi  Endre). 

HIÁBA,  HIÁBAN  {ajdba  Göcsej  MNy.  11.408 
eáha  Zala  m.  Tűrje  Bódiss  Jusztin;  ejába  Göcsej 
MNy.  11.410;  gyábo  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.322 
heaba  Székelyföld  Győrffy  Iván;  hedba  Zala  m 
Tűrje  Bódiss  Jusztin ;  Háromszék  m.  Vadr.  360 
502a;  héába  Udvarhely  m.   Nyr.   IV.32;   h'édba 
Palócság  Nyr.  XXI.467;    Uba  Dráva  mell.  Nyr. 
Xin.284;    Dráva   mell.    Kopács   Nyr.    XVI.283. 
330;  XVIL44 ;  Eszék  vid.  Nyr.  Vn.277;  VIIL180. 
373;  hébá-vÁló  Szlavónia  Nyr.  XXIII.214;  héjába 
Csík  m.  Nyr.  VII.472;    héjába   Kalotaszeg  Nyr. 
XVII.474;    Székelyföld    Nyr.  V.122;  Udvarhely 
m.    Vadr.    76;    Udvarhely   m.    Olasztelek    Nyr. 
XVI.86;  Háromszék  m.  Vadr.  365;  Nyr.  VI.473; 
Csík  m.   Nyr.  VIII.182;    héjába  Szlavónia  Nyr. 
V.65;  héjába  Soprony  m.  Miháli,  Kisfalud  Nyr. 
XXII.473;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.5; 
Udvarhely  m.   Nyr.  in.o54;  IV.  175.  227;   hijjá- 
han  Palócság  Tsz. ;  hjába  Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  VII.132;  Somogy  m.  Simonyi  Zs.  A  magyar 
nyelv  11.17;  hiába  Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV. 
287;  jába   Göcsej   MNy.   11.412;    Veszprém   m. 
Lázi   Nyr.    XVI.473;   Somogy    m.    Nyr.    X.476; 
Simonyi  Zs.  A  magyar  nyelv  11.17;  Baranyám. 
Ormányság  Nyr.   11.131;  Drávafok  Nyr.  11.473; 
Aranyosszék  Kriza;  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva 
Nyr.  XV.284  ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ; 
Maros-Torda  m.  Buzaháza  Nyr.  V.96 ;  jába-vdló 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.278;  jában  Szé- 
kelyföld Nyr.   IX.  176;  jábo  Soprony  m.   Repce 
mell.  Nyr.  11561;  XX.366;  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
Vn.271;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  n.l33;   Zala  m. 
Bókaháza   Nyr.    XIV.571 ;   Göcsej    MNy.    V.IOO. 
160;    Nyr.    Xin.255;    XIV.214;    Budenz-Album 
166;  Somogy  m.  Szőke-Dencs) :  1.   hiába,   hijjá- 
ban:  ingyen  (Palócság  Tsz.;  Bars  m.  Zeliz  vid. 
Nyr.  XIV.287).  A  szilvát  hiába  adták  (Zeliz  vid. 
Nyr.    XIV.287);    2.    ajába,    é'ába,    ejába,    Mába: 
mégis  (Göcsej  MNy.  11.410.  418).  Eleget  imádko- 
zott értem  az  apám,  é'ába  katona  lettem  (Zala  m. 
Tűrje  Bódiss  Jusztin). 

HIÁNY  (héány  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
Hl.  183).  Hiányba:  hiába  (Eger  Nyr.   XVin.25). 

HIÁNYOS  {héjjános  Székelyföld  Kriza;  Há- 
romszék m.  Vadr.  502a). 

HIÁNYOSSÁG  (héjjánosság  Háromszék  m. 
Vadr.  407.  417.  502a).  Itt  letelepettek,  az  özet 
megnyúzták,  megmosták ;  s  csak  a  tüz  héjjános- 
sága  vót,  hogy  jó  vacsorát  készíthessenek  (Három- 
szék m.  Vadr.  407). 


[HIANYSAG],  HIÁNSÁG:  hiba  [?].  Hiánság  vót 
rajta  [a  szemén]  (Zala  m.  Nyr.  X11I.477). 

JUBÁDZ-lKihibádz-ik):  beteg  (Palócság Ethno- 
graphia  III.351).  Mé'mmé'g  hibádzik  az  uram  (Mátra 
vid.  Nyr.  XXn.287)  [vö.  hibáz-ik]. 

meh-hibádzik:  megbetegszik.  Mehhibádzott  az 
istenadta  gyeréki  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.335). 

HIBÁL:  hibáz  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
n.417). 

el-hibál:  hibássá  lessz  (pl.  a  juh,  mikor  meg- 
mételyesedik)  (Székelyföld  Kriza). 

meg-h.ibál:  hibássá  lessz,  hiba  esik  benne 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

HIBÁNYOS :  hibás  (Komárom  m.  Kűrth  Nyr. 
XIX.187). 

HEBAHC:  híg  sár,  kátyú,  pocsolya  (Vas  m. 
Kemenesalja,  Győr  m.  Tsz. ;  Göcsej  MNy,  V.160; 
Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841) 
[vö.  habarcs,  hibóka], 

HIBARCOS:  ingoványos  vizes  hely  (Három- 
szék m.  Vadr.  502a). 

HIBÁS:  kevés  szemű.  A  rozs  hibás:  kevés 
szem  van  benne  (Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI. 
505). 

hibás-ölü:  sérvéses,  béle-lejárós  (Kecskemét 
Nyr.  XIV.283). 

[HIBÁSÍT]. 

meg-hibásít:  hibássá  tesz.  Adott  valami  ke- 
nöléket,  az  hibásította  meg  a  szememet  (Bihar  m. 
Udvari  Nyr.  XIII.524). 

HIBÁZ,  HIBÁZ-IK :  1.  hibás.  A  fülem  is  hi- 
bázik: nagyot  hall  (Kisújszállás  Nyr.    Xn.288); 

2.  hibáz:  hiányzik  (Repce  vid.  Nyr.  XX.416); 
hibáz-ik:  hiányos.  A  rozs  hibázik:  kevés  szem 
van  benne   (Pest  m.   Szeremle  Nyr.   XVI.505); 

3.  hibáz-ik  .-eltér,  kűlömbözik.  Nem  sokat  hibázik  tőle 
[eggyik  szemüveg  a  másiktól]  (Pest  m.  Uj-Kécske 
Nyr.  XII.280)  [vö.  hibádz-ik,  hihiz\. 

meg-hibázik:  1.  hibát  kap,  hibás  lessz,  meg- 
romlik (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Meghibázott 
a  szemem  (Heves  m.  Visznyek  Nyr.  XÍI.280). 
Meghibázott  az  eszében  (Székelyföld  Arany-Gyu- 
lai NGy.  III.364);  2.  hiányzik.  Néha  még  a  tü- 
zelőfája is  méhhibázott,  annyira  szegény  volt  (Gö- 
mör  m.  Nyr.  XXIII.44). 

HIBBAD:  lappad,  lelohad  (fölfuvódott  sár) 
(Háromszék  m.  Vadr.;  MNy.  VI.330;  Győrífy 
Iván). 

HIBBAN  {hibbany-ik  Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  III.141):  1.  roggyan,  rokkan,  rándul  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Kunság  Nyr.  XIV.526). 
Hibbanyik  a  fa:  dűl,  súlyánál  fogva  vmerre 
ereszkedik  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III. 
141);  2.  botlik  [?]  (Pozsony  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.417). 


I 


857 


HIBEG— HIBOK 


HIBÓKA— HIDAS 


858 


még-hibban :  1,  megroggyan,  megrokkan,  meg- 
rándul (Nagy-Kőrös  vid.  Pap  Károly;  Mezőtúr 
Nyr.  IX.479;  Szentes  Ny r.  VIIL331).  lföőr^i&&awí 
a  derekam  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46) ;  2.  meg- 
szakad vmi  a  testében  (Kolozsvár  Pap  Károly) ; 
3.  hirtelen  lesoványodik  (Nagy-Kőrös  vid.  Pap 
Károly). 

[Szólások].  Möghihhant  az  esze:  kissé  meg- 
bomlott (Szeged  Ferenczi  János). 

HIBEG:  inog,  mozog,  lazán  áll  (pl.  a  tapasz 
a  falon,  ha  közte  s  a  fal  között  üresség  van) 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46).  [vö.  1,  hibog]. 

[HTBINT]. 

el-hibint:  elhibáz  (Vas  m.  Őrség  Nyr  IV.228) 
[vö.  hibü]. 

[HIBIEÓ]. 

hibiró-habarő :  habaró.  Hihiró-haharó  kanál 
(Heves  m.  Kengyel  Nyr.  V.227). 

HEBÍT:  1.  hibáz  (Tííagy-Kúnság  Nyr.  XVI.286; 
Szatmár  vid.  Tsz.) ;  2.  hiányzik  (Pozsony  m. 
Névtelen  1840)  [vö.  Mhint]. 

[Szólások].  Hibü  a  nyelve :  hibásan,  selypesen 
beszél  (Szeged  vid.  Nyr.  IV.34). 

el-hibít:  elhibáz  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  Xn.384; 
Szeged  Csaplár  Benedek). 

HIBIZ  [?]:  hibázik  (Szatmár  m.  Nyr.  XI.284). 

[HIBLI]. 

hibli-hubli :  szeles,  kapkodó,  szeleburdi,  meg- 
gcMd^lafTán:,  hóbortos  (Szeged  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  1.21 2 ;  Csaplár  Benedek ;  Bánság,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Székelyföld  Kriza)  [vö. 
hibri-hubri], 

HIBÓCA:  higos  hús,  hártyikás  hús  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.330;  Háromszék  m.  Szotyor 
Győrffy  Iván)  [vö.  hibonca]. 

1.  HIBOG:  1.  inog  (Székesfehérvár  Nyr.  VII. 
139;  Kecskemét  Nyr.  IX.93);  2.  süppedez  (a 
zsombékos  föld,  posvány,  ingovány  a  láb  alatt) 
(Mező-Komárom  Király  Pál;  hely  nélkül  Tsz.) 
[vö.  hibeg]. 

2.  HIBOG:  hebeg,  hebegve  beszél  (Fehér 
m.  Király  Pál)  [vö.  habogó]. 

HIBOGAT:  inogtat,  mozgat,  lazít.  Jól  leszö- 
geztem ezt  a  deszkát;  most  már  nem  mozgathatják 
ki  a  gyerekek.  —  Azok  bizony  mindjárt  hibog atják, 
mihelyt  magukra  maradnak   (Alföld   Király  Pál). 

HIBOHÁ:  langyos  víz  (Székelyföld  Tsz.; 
Győrffy  Iván). 

HIBOK:  híg  sár,  pocsolya,  csaták  (Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  11.423;  Székelyföld  Kriza, 
Győrffy  Iván ;  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV. 
93;  Háromszék  m.  Vadr.;  Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  XVI.478;  Csík  m.  Gabányi  Endre). 

SZINNVEl  :    HAOYAR   TAjbZÓrÁR. 


HIBÓKA  [hiboka  Székelyföld  Tsz.):  cv  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály,  Andrássy  Antal  1843, 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  MNy,  VI.330 ;  Vadr. 
426;  Győrffy  Iván)  [vö.  hiharc]. 

HIBÓKÁS:  ingoványos  vizes  hely  (Három- 
szék m.  Vadr.  502a). 

HIBONCA  -..  hibók  (Székelyföld  Győrffy  Iván) 
[vö.  hibóca]. 

HIBONCÁS  =  hibókás  (Háromszék  m.  Vadr. 
502a). 

[HIBRI]. 

hibri-hubri  ^  hibli-hubli  (Szeged  Nyr.  VIII. 
235). 

[HIBÚL]. 

meg-hibúl :  hibát  kap,  hibás  lessz  (Vas  m. 
Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  I.238>. 

HICCEL:  izzik  (a  kovács  vasa)  (Sárospatak 
Nyr.  XVn.527;. 

HICCES:  elbizakodott,  önhitt,  magát  nagyra 
tartó  (Baranya  ra.  Ormányság  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.420)  [vö.  hittyés]. 

[HICKI]. 

hicki-vicki  =-■  hecke-ficke  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály) [vö.  ecke-ficke,  icki-vicki\. 

HÍD  (hid):  1.  palló,  mely  az  ucca  két  oldalán 
futó  kövezett  gyalogutat  összeköti  (Kecskemét 
Nyr.  Xn.283) ;  2.  komp  (Hont   m.  Nyr.  V.377). 

hid-deszka :  a  partról  a  malomba  vivő  deszka 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VII.525). 

hid-elve,  hid-elbe:  1.  hid-elve:  a  hídon  túl  fekvő 
városrész  (Kolozsvár  Kassai  J.  Szókönyv  11.72 ; 
Szinnyei  József);  2.  hid-elbe :&  híd  följárója  [?] 
(Szatmár  m.  Géres  Király  Pál). 

hid-pádlás:  híd  padlója  (Udvarhely  m.  Ke- 
resztúr vid.  Vadr.  440). 

1.  HIDAL:  hidat  készít  v.  állít  föl  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

2.  HIDAL:  döncöl,  ráfekve  v.  rajta  hancú- 
rozva összegyúr  v.  rendetlenségbe  hoz  (ágyat).  A 
te  vetett  ágyadot  más  hidajja,  de  nem  én  (Há- 
romszék m..  Erdővidék  Vadr.  191)  [vö.  hidor]. 

le-hidal  [le-hidar  Tata  Matusik  Nep.  János 
1839 ;  le-hiduó  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII. 
143) :  ledöncöl,  ráfekve  v.  rajta  hancúrozva  legyúr 
V.  rendetlenségbe  hoz  (ágyat)  (Balaton  mell., 
Pápa  vid.  Tsz.;  Zala  m.   Arács  Nyr.  XXn.192). 

HIDAS:  1.  komp,  dereglye  (Tisza  mell.  Kassai 
J.  Szókönyv  1.423;  Tisza-Dob  Nyr.  XVIII.565; 
XX.285;  Szatmár  m.  Nyr.  XIX.381  ;  Tokaj  Nyr. 
XIX.383 ;  XXin.384 ;  Székelyföld  Tsz. ;  Nyr.  V.377) ; 
2.  disznó-Ól  (Dunántúl  Nyr.  V.181;  Zala  m.  Alsó- 
Lendva  vid.  Nyr.  XIII.332;  Somogy  m.  Kálmán- 

56 


HIDDÜGAL— HIDEGEL 


HIDEGES— HIDOR 


8160 


csa  Nyr.  XI.238;  Sompgy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 
381;  Veszprém  m.  Nyr.  Vm.224;  Veszprém  m. 
Olaszfalu  Nyr.  XVII.46;  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  11.558;  XVIII.332 ;  Tolm  m.  Tsz. ;  Székes- 
fehéryár  Nyr.  V1L139 ;  Gömör  m.  Nyr.  XXll. 
479 ;  Nógrád  m.  Terheled  Nyr.  XXII.573). 

hi)ÍQ§-fele :  istálló  fölső  padozata  (Székelyföld 
Tsz.). 

hidas-ól:  disznó-ól  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

HIDDOGAL:  hivogat  (Székelyföld  Győrfify 
Iván), 

HIDEG  {hídig  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.484) : 
hideglelés  (Palócság,  Nyr.  XX1.507). 

^  [Szólások].  Hideg  fogja:  hideg  leli  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  11.374;  Palócság  Gömör  m.  Tsz.; 
Gömör  m.  Majom  Nyr.  XIX.427 ;  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.  188).  Hideg  nyomat  tandta:  hűlt  he- 
lyet ielte  (Mátr^  vid.  Nyr.  XXII.287). 

hideg-ágy :  ravatal  (Somogy  m.  Szóllős-  Győrök 
Nyr,  XXII.238). 

hideg-asztal  .'cvi  (Baranyám-  Csúza  Nyr.  XVIII. 
190). 

hideg-boza:  [tréf.]  fing  (Palócság  Nyr.  XXIII.42). 

hideg-étek:  kocsonya  (Palócság  és  hely  nél- 
kül Tsz.). 

hideg-fogás  (hideg-fogás) :  hideglelés  (Palócság 
Tsz.  162a;  Nyr.  XXI.507 ;  Nógrád  m.  Ipoly-Litke 
Nyr.  IV.35). 

hideg-hús:  kocsonya  (Göcsej,  Gömör  m.  Tsz.). 

hideg-kása :  fagylalt  (Kecskemét  Nyr.  XIX.46). 

hideg-lelés  {hideg-lövés  Fehér  m.  Perkát^  Nyr. 
11.520 ;  hideg-lövis  Esztergom  Nyr.  IX.54Í  ;  Érsek- 
újvár Nyr.  VIII.2a2). 

hideg-lelos:  hideglelést  q^íozó.  Hidegldás  gyü- 
mölcs (Nagy-Kőrös  Nyr.  VI,424). 

hideg-szájú :  a  kinek  a  szájában  liaQi^f  elal- 
szik a  pipa  (Szeged  Nyr.  1.179). 

hideg-talpu:  indulat  nélküli,  eggyk^íjyft,  fleg- 
matikus (Székelyföld  Ts;?.;  Györffy  Iváit). 

hideg-vágó :  véső,  a  mellyel  l^ideg  vasat  vág- 
nak (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.305). 

[l|ideg  víz]. 

hidegvizei!:  hideg  vízzel  borogat  (Jász-Kisér 
Nyr.  Xni.525). 

HIDEQCSB:  hideg  (Eszék  vid.  Nyr.  Vni.140). 
[HIDEGÉL]. 

ki-hidegel[-i  a  ruhát] :  moaáa  után  hideg  víz- 
be rakja  s  abból  kiszedegetve  kiíacsí^rja  (Mezö- 
túí  Nyr.  X.478). 


HIDEGÉS:  hideg,  hűvös.  Hidegés  az  idp,  itt 
a  tél  (Somogy  n^.  Király  Pál). 

PIDEGÍT  {hidegét  Fölső-Somogy,  Marót  puszta 
Nyr.  X.190). 

[Szólások].  Hogy  a  Szűz  Mária  hidegéccsen 
meg!  (Fölső-Somogy,  Marót  puszta  Nyr.  X.19Ó). 

[HIDER]. 

hider-hadar:  hadargat,  össze-vissza  hadar 
(Mezőtúr  Nyr.  VIII.443). 

[HIDERÁSZ]. 

hiderász-hadarász :  hadarászgat  (Mezőtúr  Nyr. 
Vm.443). 

HIDLÁS  {hídlás,  hidlás) :  1.  deszkapadló  (istálló, 
ól,  pajta,   csűr,  híd  padlója)  (Torontál  m.  Rabé 
Kálmáuy  L.  Szeged  népe  III.231 ;  Palócság  Nyr. 
XXI.504;    XXII.35;    Nógrád    m.    Nyr.    IX.332 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.502 :  Tokaj  Nyr.  XIX.383 
Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430 ;  Bereg  m.  Pap  Károly 
Ugocsa  m.   Tamás- Váralja  Nyr.   XIV.379;   Szé 
kelyföld  Győrffy  Iván ;  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  437;  Udvarhely   m.  Olasztelek   Nyr. 
XV.336);  2.  fölső  padozat   (Vas  m.   Őrség  Nyr. 
III.479;    Zemplén   m.    Szürnyeg    Nyr.    X.426); 
3.  a  csűr  középső  része  fölötti   két  gerendára 
készült  padlás.    A  hidlásra  rozsot  rakunk   (Há- 
romszék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

hidlás-orom:  a  hídlás  végeinek  általfái,  a  me- 
lyekhez a  padlódeszkákat  szegezik  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

[HIDLÓ]. 

hidló-fa,  higló-fa :  azon  ékforma  fa,  a  melyet 
hordó-abroncsoláskor  a  sulyokkal  ütnek  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Fábián  Gábor  1839). 

HIDLÓS  {hidluós  Göcsej  MNy.  V.161) :  ostoros- 
gyerek (Göcsej  Tsz.)  [vö.  hidas]. 

hidlós-gyerek  :  cv  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.422). 

HJDÓ  {hidó):  cv  (Abaúj  m.  B eret  Nyr.  11.423; 
Hegyalja  Kassai  J.  SzókÖnyv  11.422;  Ipoly  völ- 
gye. Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476)  [vö.  hidos], 

HIDÓKA:  a  szövőszékbeli  cséve  vesszeje 
(Nyitra  m.  Pográny  é^  vid.  Drnovszky  Ferenc 
1841). 

HXDOB:  kotor,  hárít,  hárogat,  söpör  (Csalló- 
köz Nyr.  1.279;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.46; 
hely  nélkül  Tsz.).  Gabonát  hidor  a  zsákba  (Ko- 
márom m.  Perbete  vid.  Gáncs  Géza)  [vö.  hadar, 
2.  hidal\. 

el-hidor :  elsöpör,  elsodor.  A  hidat  a  patak  el- 
hidorja  (Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.427). 

lerhidor:  lekotor,  lehárít,  lehárogat,  lesöpör. 
Le  ne  hidord  a  babot  az  asztárú  (Hont  m.  Páld 
Nyr.  XIV.575). 


m 


flíDÓS— fiÍM 


fiÍM— HIML-IK 


862 


IIIDÓS :  ostoros-gyerek  [?]  (Vas  m.  Nyr.  11.27) 
[Vö.  hidlős,  hidő]. 

HÍDOS :  hívogat,  összehí  (Nyitra  m.  Egerszeg 
vid.  Csaplár  Benedek). 

HÍDOSÓ:  vőfély  (Nyitra  m.  Egerszeg  vid. 
Csaplár  Benedek). 

HIDiÉlÁL :  kotor,  hárít,  hárogat,  Söpör  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek)  [vö.  hidor]. 

[HÍG]. 

hig-viz :  befagyatlan  része  a  tónak  (Fehér  m. 
Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVIT.431). 

HÍGÁLYOS:  ritkaszemű  (szőllőfürt)  (Heves 
ra.  Névtelen  1840)  [vö.  vigályos]. 

HIGGAD :  1.  hígul,  hígossá  válik  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.331);  2.  lágyul  (Háromszék  m.  MNy. 
VL331) ;  3,  meggyengül,  m.eghajlik,  meggörnyed, 
ingadoz  (a  teher  alatt)  (Székelyföld  Tsz.). 

HIGGADOZ :  ingadozva  megy  (Székelyföld 
Nyr.  VIII.463). 

[HIGGAJT]. 

mgg-higgajt:  meghiggaszt,  meghigít  (Palóc- 
ság Nyr.  XXI.421). 

[HIGONYA]. 

higony a-étel:  a  tarhonyának  hígabb  nöme 
(Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr.  VII.477). 

[HÍGüL]. 

el-higul:  elájul  (Szlavónia  Nyr.  V.ll ;  XXHI. 
217.  362). 

HIHETŐSÍTŐ:  hitelesítő  (Háromszék  m.  Tsz.). 
HÍL:  hi  (Pest  m.  Király  Pál). 

HILÉBC:  ásó  (Beszterce  m.  Zselyk  Nyr. 
XVni.576). 

[HILIÍT]. 

hilitt-holott:  itt-ott.  Lesz-e  meggy?  —  Hilitt- 
holott  szömmel-szöirimel  a  fák  högyein  (Tolíia  m. 
Nyr.  IV.174). 

fHILLÁM}. 

Mtlám-hálláin :  hallomásból  vett  bízonytáían 
kósza  hír.  Annyi  hillám-hallámot  tuttok,  hogy 
szere-száma  sincs,  még  sem  tuttok  annál  többet 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HILLERKED-IK  (Marosvásárhely  Nyr.  IX.428; 
hillérked-ik  Ssíatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
382) :  katcérkodik,  hízellíédik,  nyájaskodva  séttefi- 
kedik  vki  körül. 

[1.  SÍM]. 

hím-kapocs:  a  melyet  a  másikba  (a  nöstény- 
kapocshsü)  beleakasztanak  (Csallóköz  Csaplár  Ée- 
nedek)  [vö.  kan-kapocs]. 


2.  HÍM:  szabott  mód,  mesterfogás,  fortély. 
Annak,  gazd'  uram,  szere  [kezelési  rendje]  is 
van,  Mme  [tapintati  fogása]  is  van,  ága-boga  [több 
oldalú  gyakorlati  ismerete]  is  van,  s  mind  a 
hárommal  beszélni  kell  [tisztában  kell  lenhi]  (Szé- 
kelyföld Nyr.  1.181;  Kiss  Mihály).  Eltanulta  a 
himit  (Háromszék  m.  NyK.  Hl.  10).  Megvan  min- 
dennek a  hime  (Csík  m.  Nyr.  Vn.l40).  Nincs  an- 
nak semmi  hime  (Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr. 
XIV.89). 

hiabé-nembe :  anüak  retídjé-íriódjá  szerint 
(Kún-Szentmárton  Nyr.  n.474). 

[3.  HÍM]. 

him-hám  {im-ám  Csallóköz  Csaplár  Benedek)  : 
hímezés-hámozás,  kanyargós  mentegetődzés,  hosz- 
szas  kifogásoskodás  (Csallóköz,  Székelyföld  Csap- 
lár Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.331 ;  Vadr.). 
Mire  való  az  a  sok  im-ám .'  Rajta,  hozzá  kell  fogni 
a  dologhoz  (Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö. 
ímmel-ámmal]. 

[4.  HIM]. 

him-pók:  csomósodás  a  ló  lábának  a  csánkja 
alatt  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Göcsej,  Nagy -Lengyel 
Nyr.  XIV.424;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.381) 
[vö.  1.  pók], 

himpókos  (ló):  a  íöélynek  a  lába  csánkja 
alatt  csomósodás  tárnadt  (Somogy  m.  Siöiá  Njrf . 
XIX.381)  [vö.  pókos]. 

himpókos-esaü :  részeg  (Tata  vid.  Nyr.  V.473). 

[HIMBA]. 

himba-limba :  hinta  [?]  (Palócság  Nyr.  XXl. 
417). 

EtIMBÓKA:  hinta  (Abaúj  m.  Névtelen  1839). 

HIMBÓKÁZ[^IK?]:  hintázik  (Abaúj  m.  Név- 
telen 1839;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.477). 

[HÍMÉL]. 

himél-hámol  {hímöl-hámol,  hímü-hámú) :  hímez- 
hámoz,  ötöl-hatól,  zaVaíían  íftentegetödzík,  szé- 
pítgeti a  dolgot  (Rábaköz  Nyr.  XI.19Ö;  Balaton 
mell.,  Pápa  vid.  Tsz. ;  Székesfehérvár  Nyr.  VII. 
430;  Göcsej  Vass  Józééf  1841;  Mezőtúr  Nyr. 
Vin.189;  Szeged  vid.  Nyr.  VI.135;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

HÍMES  {hirries,  hintés):  1.  kivarrott.  Himes  ing 
(Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  ín.326);  2.  tarka  (ló), 
cifrára  festett  (tojás)  (Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  in.l41;  Tokaj  Nyr.  XXin.384;  Rimaszorii- 
bat  Nyr.  V.182;  hely  nélkül  Tsz.);  3.  húsvéti 
festett  tojás  (Szabolcs  m.  Büd-Sz.-Mihály  Hajdú 
Nagy  Sándor;  Tokaj  Nyr.  XXIII.384).  Köszönöm 
a  himest  (Szabolcs  m.    Őr  Nyr.  VL236). 

HIML-IK:  1.  szétporlik,  szétomlik.  Himlik  a 
föld  [a  jó  szántás  utáii]  (Balaton  mell.,  Göésej 
Tsz.);  2.  himleni:  ,meépéímetezAi'  [?]  (Hdy  nél- 
kül Nyr.  XXI.330). 

5ö* 


863 


HIMLEL— HINCOLÓD-IK 


HINDOGAL— HINTOZTAT 


864 


el-himlik :  elporlik.  Addig  kell  a  lisztet  szára- 
gatni,  még  el  nem  himlik  (Vas  m.  Halastó  Kresz- 
nerics  F.  Szótár  1.239). 

HIMLEL:  hint,  hinteget  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Kassai  J.  Szókönyv  11.431 ;  Tsz.). 

[HIMMI]. 

himmi-hummi :  apró-cseprő  (Nagy-KúnságNyr. 
XX.45).  Himmi-hummi  dologho  nem  is  fogok  (Deb- 
recen Nyr.  IV.318)  [vö.  hemmi-homi   hun-mi\. 

HIMPELLÉB  {himpilliér  Rábaköz  Nyr.  XI. 
190):  1.  kontár,  hitvány  mesterember  (Balaton 
mell.  Tsz.) ;  2.  ügyetlen  (Marcal  mell.  Tsz.)  [vö. 
himpli-hampli]. 

HIMPÉB  (Göcsej  Nyr.  XII.  141 ;  himpér  Sop- 
fony  és  Vas  m.  Nyr.  X.331):  málna. 

[HIMPLI]. 

himpli-hampli  :  haszontalan,  semmirevaló, 
ügyefogyott,  kontárkodó  (Vác  Czech  János  1840) 
[vö.  himpellér]. 

HÍMZ-IK :  párzik  [?].  Tavasszal  a  madarak  him- 
zenek  (Pozsony  m.   Kassai  J.   Szókönyv  11.429). 

HÍNÁR  {csinár  Torontál  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.193;  hénár  Komárom  m.  Kürth  Nyr. 
XIX.187-,  heénár  Somogy  m.  Nyr.  XVIIL239 ; 
hinyár  Zalám.  Tapolca  Nyr,  VIII.469;  Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XVII.  190 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282).  —  Hinyár :  nyálka, 
köpet  (Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.  282). 

[HINC]. 

hinc-hánc  {hinc-hanc):  1.  hinc-hanc  (ember): 
a  kinek  a  szavára  nem  lehet  adni  (Kunság  Nyr. 
XIV.526) ;  2.  hinc-hánc :  üresfejű  hencegő,  hányi- 
veti fiatal  ember  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX. 568)  [vö.  hink-hánk]. 

1.  HINCÁL:  hintál  (Somogy  m.  Sándor  Jó- 
zsef). 

2.  HINCÁL:  ficánkol  (Somogy  m.  Sándor  Jó- 
zsef) [vö.  fincál]. 

HINCÁBOZ:  nevetgélve  pajzánkodik  (Zemp- 
lén m.  Tállya  Nyr.  IV.477)  [vö.  fincároz,  hancú- 
roz\. 

HINCOL:  rajta  gyúródva,  henteregve,  han- 
cúrozva rendetlenségbe  hoz  (ágyat,  szénát,  szal- 
mát) (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m. 
Nyr.  IV.378)  [vö.  fincol,  hancol]. 

el-hincol :  cv  Mind  elhincoltátok  az  ágyat  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

őssze-hincol:  cv>  Mind  összehincoltátok,  a  mi  a 
ládára  volt  rakva  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HINCOLÓD-IK:  1.  hánykolódik,  hentereg, 
hancúrozik ;  2.  rendetlenségbe  hozódik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 


HINDÓQÁL  {hindogál) :  hintázik,  himbálódzik. 
!  Hindogál  a  hintó  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
I  III.14). 

'       HINDSA:  hinta  (Vas  m.  Tsz.). 

HINDSÁL  (Vas  m.  Tsz.  163b ;  himzsá[l]  Dunán- 
túl Nyr.  XVI.  190):  hintázik. 

HINGA:  hinta  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
190). 

HINGÁROZ:  hintázik.  Ülj  rendesen  a  széken, 
ne  hingározz!  (Tolna  m.  Nyr.  XXI.141). 

[HINGÓC]. 

[Szólások].  Annak  már  hingóc:  annak  már  vé- 
ge van  (Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVII.383). 

[HINK]. 

hink-hánk  (hink-hank) :  kevés  értékű,  semmit- 
érő, selejtes  (Zilah  Nyr.  XIV.334;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Hink-hánk  ember,  dolog, 
gondolat  (Háromszék  m.  Vadr.).  Oan  hink-hánk 
emberré  szóba  sem  állok.  Minden  hink-hánk  sem- 
miség dolog  miánn  akkora  csatarát  inditt  az  uram, 
hogy  a  fődnek  nehéz  tartani  (Székelyföld  Győrffy 
Iván)  [vö.  hinc-hánc]. 

HINNA:  hinta  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.284. 
384;  Tata  Matusik  Nep.  János  1841). 

HINNÁZ:  hintázik  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV. 
285.  384;  Esztergom  vid.  Nyr.  XIX.239). 

HINODÁL:  haboz,  ötöl-hatol,  zavarában  hebeg 
(Bereg  m.  Pap  Károly). 

HINTA  {hinda  Veszprém  m.  Várpalota  Nyr. 
XXI.477)  [vö.  1.  hincál,  hindsa,  hinga,  hinna, 
hintó]. 

HINTÉZ :  hinteget.  Hammat  hinteztek  a  jeges 
útra  (Székelyföld  Győrffy  Iván).  V6t  a  pincébe 
egy  zsák  liszt;  hogy  felesége  a  borfojást  észre  ne 
vegye,  azt  mind  rea  hintezte  (Házomszék  m. 
Vadr.  426). 

HINTÓ  {hintu  Vas  m.  Őrség  Tsz ;  hintyó  Gö- 
mör  m.  Fölső-Balog  Nyr.  XXII.479).  —  Hintó, 
hintu:  hinta  (Vas  m.  Őrség  Tsz. ;  Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván;  Csík  m.  MNy.  VI.372). 

hintó-korba :  kaless-kasten  [bognár  mesterszó] 
(Győr  Nyr.  XI.478). 

HINTÓKA:  hinta  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.251). 

HINTOROG :  inog,  billeg,  dülöng.  Mindig  ide- 
oda  hintorog  [a  kocsi]  (Nyitra  m.  Vágséllye  Nyr. 
XX.325.  518)  [vö.  fintorog]. 

HINTÓZ-IK:  hintázik  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

HINTOZTAT:  hintáztat  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 


865 


HINTÓ— HIRGÁL 


HIRGAS— HIRINTOZ-IK 


866 


HINTŐ:  tejföl  (Győr  m.  Szigetköz,  Duna- 
Szentpál  Nyr.  VI1I.522). 

HINYÁROZ:  nevetgélve  pajzánkodik  (Zemp- 
lén m.  Tállya  Nyr.  IV.477;  Brassó  m.  Hétfalu 
MNy.  V.346)  [vö.  vinyároz], 

HINNYOG :  1.  vihog,  nyihog  (párosodáskor  v. 
eggymással  játszva  a  ménló  és  a  kanca)  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.283;  Székelyföld  Kassai 
J.  Szókönyv  11.431;  Kiss  Mihály) ;  2.  ihog- vihog, 
nevetgélve  enyeleg  (Hódmezö-Vásárhely  Nyr. 
IX.91;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  hely  nélkül 
Nyr.  XXI.  94).  Ejha,  de  hinnyognak  azok  a  szó- 
gálók  ott  a  kúton!  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXHI. 
142);  3.  sír  (Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX.91)  [vö. 
vinnyog]. 

HINNYOGTAT:  vihogtat.  ^é'  hinnyogtassátok 
itt  az  ablakom  alatt  ezöket  a  lányokat  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XXIII.  142). 

[HIPÉG]. 

hipeg-hupog :  pifeg-pufog.  Ugy  ütötte,  csak 
úgy  Mpegett-hupogott  a  háta  (Veszprém  m.  Cséküt 
Nyr.  XI.  191). 

hipeg-hüpőg:  ^  TJgy  everte,  mint  a  két  fenekű 
dobot;  csak  úgy  hipegett-hüpögött  a  háta  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  IX.568;  Katona  Lajos). 

HIPI:  dögnyúzó,  kutyapecér  (Marosvásárhely 
Nyr.  IX.428). 

HIPP  AD:  süpped,  süllyed  [?]  (Szilágy  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.432)  [vö.  huppad,  sijjpad]. 

HÍR  {hér  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.272;  Mold- 
vai csáng.   Nyr.  IX.485). 

[Szólások].  Hírre  beszél:  hetykén  beszél,  hen- 
ceg (Abaúj  m.  Beret  Nyr.  III.522).  Gyün-é  mán 
az  a  gyerek  ?  —  Nem  gyün  még  a  hírül  se :  még 
híre  sincs  (Abaúj  m.  Király  Pál). 

hir-harang  [hir-harang):  1.  első  (rövid)  ha- 
rangozás  temetés  alkalmával  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.190;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46);  2. 
hírhordozó  (Balaton  mell.,  Erdővidék  Tsz.). 

HIRDETŐ:  esküvő  előtti  kihirdetésért  járó 
pénz.  Kifizessük  a  hirdetőt  (Temesköz  Kálmány 
L.  Szeged  népe  11.241). 

[HIRÉG]. 

hirég-hörög :  ismételten  hörög,  hörögve  be- 
szél (Győr  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.190). 

HÍREL :  híresztel  (Debrecen  vid.  P.  Thewrewk 
Emil). 

HIRÉS:  büszke,  rátartós  (Fehér  m.  Nyr.  X. 
187).  De  hiré's  legény  vagy!  (Gömör  m.  Nyr. 
XVIII. 505).  Né  légy  olyan  hiré's,  mer  téis  meghálsz 
még  (Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.423). 

HIRGÁL:  kotor,  hárogat  (el-,  ki-,  össze-) 
(Nyitra  m.  Magyar-Soók  Nyr.  XX.325 ;  Hont  m. 
Páld  Nyr.  XIV.575;    Vág  mell.  CzF.;  Csallóköz 


Szinnyei  József;  Alsó-Csallóköz  CzF.).  A  ki- 
nyomtatott gabonát  garmadába  hirgálják  (Érsek- 
újvár Vass  József  1841).  Gabonát  hirgál  zsákba 
(Komárom  m.  Perbete  vid.  Gáncs  Géza).  Ki- 
hirgálja  pemettel  a  kemencéből  a  szenet,  hamut. 
Az  ágy  alól  kihirgálják  a  szemetet.  Hirgáld  el 
ezt  a  trágyát  a  láb  alól  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

[HIRGAS]. 

hirgas-horgas :  horgas-borgas,  csavargós,  ka- 
nyargós. Hova  ménsz,  te  hirgas-horgas?  [találós 
mesében;  =  füst]  (Erdő vidék  Nyr.  IX.37)  [vö. 
hirges-horgos]. 

HIRQE:  széles  fazék  (Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.433)  [vö.  hirgit,  hirgó]. 


[HIRGÉS]. 

hirges-horgos 
XXI.417). 


hirgas-horgas  (Palócság  Nyr. 


HIRGIT  [?]:  puliszkafőző  fazék  (Székelyföld 
Tsz. ;  vö.  NyK.  X.330)  [vö.  hirye,  hirgó]. 

HIRGÓ:  1.  puliszkafőző  fazék  (Kapnikbánya 
ós  vid.  NyK.  11.376;  Maros-Torda  m.  Marosi 
alsó-járás  Ravasz  Árpád) ;  2.  vizes  edény,  korsó 
(Gömör  m.  Détér  Nyr.  XV.430)  [vö.  hirge,  hirgit]. 

HÍRI:  cicázás,  cicézés.  Hírit  fut:  cicázik,  ci- 
cézik  (Udvarhely  ra.  Kiss  Mihály). 

HIRIBA  (Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XIX. 335; 
Székelyföld  Tsz. ;  hiriba-gomha,  Szilágy  m.  Király 
Pál;  Székelyföld  Nyr.  XVII.429;  hiribe-gomha 
Kolozsvár  Szinnyei  József;  hirip  Kolozsvár  vid. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.433 ;  Győrffy  Iván ;  hirip- 
gomba  Szilágy  m.  Király  Pál;  Székelyföld  Győrffy 
Iván) :  eggy  ehető  gombafaj  (tinóri  gomba,  cepe- 
gomba,  vargánya,  kucsma-gomba). 

HIRICÉL  {hirittyöl  Csallóköz  Nyr.  1.279) :  hö- 
rögve, sípolva  lélekziic  (Székelyföld  Tsz.;  NyK. 
X.330 ;  Kriza,  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Nyr. 
V.37).  Ugy  hiricel,  mintha  meg  akarna  dögölni 
(Háromszék  m.  Butyka  Boldizsár).  Ugy  hiricel, 
mind  a  gojvás  (Háromszék  m.  Vadr.  375).  Oly 
rekett,  hogy  alig  tud  hirittyölni  (Csallóköz  Nyr. 
1.279)  [vö.  hiripél]. 

HIRINTA:  hinta  (Pozsony  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.251 ;   Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.94). 

HIRINTÓ:  ^  (Csallóköz  Nyr.  1.279;  Csaplár 
Benedek;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVL47;  Szat- 
már m.  Nyr.  XI.284 ;  Pap  Károly ;  Szatmár  Nyr. 
IX.265). 

HIRINTÓKA  (Debrecen  Nyr.  Vn.329;  IX.206; 
hilintóka   Nagy-Kúnság    Nyr.    n.325;    XVI.286; 

Mezőtúr  Nyr.  X.478) :  cv^. 

HIRINTÓZ-IK  (Szatmár  m.  Lauka  Gusztáv 
1842;  hirinkózni  Hajdú  m.  Hadház  Nyr.  XIX. 
143):  hintázik. 


867 


HIRIPÉL— HISZ 


HlgZfíM— HITEL 


HIBIPÉL:  hörögve,  sípolva  lólekzik  (Három- 
szék ra.  Ko vászna  Butyka  Boldizsár)  [vö.  hiricél]. 

HIRIPES :  rossz  mellű,  köhögős  (Csík  m.  Nyr. 
VII.  140). 

HÍBJEL:  hírlel,  híresztel.  Gyün  a  sáska.  — 
Má  nálunk  is  Mrjelték,  de  csak  nem  gyütt,  háVis- 
tennek  (Borsod  m.  Emőd  Király  Pál). 

HÍBJESZT:  hírt  hord,  hírt  terjeszt,  híresztel 
(Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

HÍRJESZTEL:  ,a3  (Abaúj  m.  Szikszó  Király 
Pál). 

HIRTELEN  (hertelen  Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.409;  Győr  m.  Szigetköz  Csaplár 
Benedek;  hertelen  Soprony  m.  RöjtÖk  Nyr.  III. 
556;  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  V.269:  Repce 
mell.  Nyr.  XX.366;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.271; 
Göcsej  Nyr.  XIII.258;  Veszprém  m.  Olaszfalu 
Nyr.  XV.40;  Tolna  m.  Nyr.  IV.516;  Szlavónia 
Nyr.  V.63;  XXIII.168;  hertelen  Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.  141 ;  körteién  Szombathely  Nyr. 
IV.174 ;  Göcsej  Nyr.  XIII.257 ;  Baranya  m.  Csüza 
Nyr.  XVIII.190;  Alföld  Nyr.  IV.329;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  VIII.87;  XV.65;  Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.207;  Csaplár  Benedek):  1.  hirte- 
len haragú.  Asszonyom  egy  kicsinnég  hirtelen 
(Udvarhely  m.  Nyr.  V.231) ;  2.  meredek.  Herte- 
len vögy  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.141). 

[Szólások].  Hirtelenében  [hertelenihe  Győr  m. 
Szigetköz  Csaplár  Benedek ;  hirtelennyihe  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  A  keze  hirtelen: 
hamar  megüt  vele.  Az  esze  hirtelen:  futó-eszű 
(Udvarhely  m.  Nyr.  V.231). 

hirtelen-kezű :  a  ki  mindjárt  kész  ütni  (Csalló- 
köz Szinnyei  József,  Csaplár  Benedek). 

hörtelen-termószetű :  hirtelen  haragú  (Alföld 
Nyr.  IV.329). 

HIRTELENÉS.  Hirtelenesen :  hirtelen  (Mátra 
vid.  Nyr.  XXII.287). 

HISKA:  szőllőbeli  présház  (Palócság  Tsz.). 

HISZ  :  vár.  Alig  hiszi,  hogy  egyék.  Alig  hiszi 
hogy  haza  menjek  (Zemplén  m.  Mező-Zsombor 
Nyr.  VII.423). 

bele-hisz :  elhiszi.  Belehisz  kje  a  sógorom 
szuáha?  (Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XV.190). 

[el-hisz]. 

[Szólások].  Elhiszi  magát:  elbízza  magát  (Abaúj 
m.  Beret  vid.  Nyr.  n.475). 

[el-hisz8m]  {éhiszem,  ehiszöm  Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  eiszé  Maros-Torda  m.  Nyárád  mell.  Nyr. 
VIII.281 ;  eiszé'm  Háromszék  m.  Nyr.  IV.  470 ; 
eiszén  Székelyföld  Kiss  Mihály;  eiszöm  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr.;  ejisze 
Kis-KüküUö  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.284 ;  ejiszem 
Csík  m.  Nyr.  V.467;  Csík-Madaras  Nyr.  XIX. 
527;   ejiszen  Szolnok-Doboka  m.    Apa-Nagyfalu 


Nyr.  XII.429;  ejiszöm  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  456 ;  eliszem  Székelyföld  Kiss  Mihály  ; 
eliszen  Székelyföld  Dézsi  Mihály;  eliszom  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály):  azt  hiszem,  gondolom, 
talán.  Ejiszem  ^  addig  nem  kel  el  minden  (Csík  m. 
Nyr.  V.467).  Én  odaattam  [eggy  barátomnak  a 
lúdcombot],  és  eisze  még  most  is  rágja  s  eiszé 
még  most  is  tart  a  lakadalom  (Maros-Torda  m. 
Nyárád  mell.  Nyr.  Vm.281).  Eiszan  búsult  vala- 
miét (Háromszék  m.  Nyr.  IV.470).  A  református 
templomra  kitették  az  uniót,  ejisze  kanfirmáinak 
(Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.284).  Hát 
ejiszöm  én  is  annyit  szógátam  min  kijetök  (Ud- 
varhely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  456).  Elj.sz 
holnap?  —  Eliszen  elmegyek  (Székelyföld  Dézsi 
Mihály). 

[HISZEM]. 

[fiiszem-faj. 

[Szólások].  Ha  nem  hiszed,  menny  a  hiszé'mfáro 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.470). 

HISZEN  {Mszég  Csík  m.  Nyr.  Vin.183;  hi- 
szem Soprony  m.  Repce  vid.  Nyr.  XX.368; 
hiszeng  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.305; 
hiszöm  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  441 ; 
isz  Kecskemét  Nyr.  Vn.376;  Gömör  m.  Padár 
Nyr.  VIL132;  Székelyföld  Kriza;  iszé  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  V.31;  Vn.372;  Zala  m.  Hetes,  Dob- 
ronak Nyr.  III.319;  Somogy  m.  Darány  Nyr. 
XXII.333;  iszé'm  Győr  m.  Szabadhegy  Nyr  VI. 
235;  iszen  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.87;  Debre- 
cen Nyr.  IX.164;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VHI. 
90 ;  iszen  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.467 ;  Tolna  m. 
Fölső-Nyék  Nyr.  VI.277;  Orosháza  Nyr.  Vn.l84; 
Udvarhely  m.  Nyr.  IV.322;  iszé'ng  Gömör  m. 
Otrokocs  Nyr.  XVIII.372 ;  Gömör  m.  Bátka  Nyr. 
XXI.89;  „Gömör  m.  Majom  Nyr.  XXII.572;  sz 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.468 ;  Debrecen  Nyr.  IX. 
165;  Eger  Nyr.  XVI.570;  Eger  vid.  Nyr.  XVH. 
430;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.459;  szé  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  VII.468 ;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XXI.383;  XXn.380  ;  Eszék  vid.  Nyr.  Vin.43; 
szem  Aranyosszék  Borbély  Samu;  szén  Göcsej 
Nyr.  11.86;  Székelyföld  Kriza)  [vö.  hát-hiszén]. 

HIT  {hüt  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIX. 
375;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m. 
H.-Almás  Nyr.  V.233). 

[Szólások].  Hitre  mégy :  esküvőre  megy  (Mátra 
vid.  Nyr.  XXII.287).  Méngyünk  a  hütre  (Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.XIX.375). 

[Közmondások].  A  hüt  nem  kolbász  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

hittől-szakadt :  hamislelkú    (Erdő vidék  Tsz.). 

HITEKEZ-IK ;  1.  hisz,  bízik  vmiben ;  2.  eskü- 
vel erősít  (Csallóköz  Nyr.  1.279). 

HITEL  {hitej  Nógrád  m.  Patak  Nyr.  Vin.560). 

(Szólások).  Hifejbe  élnek:  vadházasságban  él- 
nek (Nógrád  m.  Patak  Nyr.  Vin.560). 


869 


HITEL— HITVÁNY 


HITVÁNYKOD-IK— HIU 


870 


elhitel:  elhivés.  Annak  a  hírnek  nehéz  elhi- 
tele  (Kapnik  vid.  Nyr.  n.l82). 

HITEL  {meghitöl  Udvarhely  m.  Felméri  La- 
jos; mökhitőnyi  Somogy  m.  Nyr.  XVIIL239; 
hütöl  Zemplén  m.  Nyr.  IV.425;  Székelyföld 
Győrfify  Iván;  elhüiöl  Kapnik  vid.  Nyr.  11.182; 
meghütöl  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIX.375; 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  hitűlwe  Tolna  m. 
Görbő  Nyr.  III.470).  —  Hütöl:  esküt  tesz,  eskü- 
szik (a  törvény  v.  a  pap  előtt)  (Zemplén  m. 
Nyr.  IV,425;  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

el-hitel,  el-hütöl:  esküvel  eltagad  (Kapnik 
vid.  Nyr.  n.l82). 

meg-hitel  {meg-hitöl,  mö g -hütöl) :  1.  megeskü- 
szik (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Nyr.  III. 373).  Az  uj  házasok  hónap  hűtőinek  meg  a 
pap  előtt  (Székelyföld  Győrffy  Iván).  A  kivel 
meghitöltél,  avval  maraggy  (Udvarhely  m.  Fel- 
méri Lajos);  2.  megesket  (Somogy  ra.  Nyr. 
XVIII.239).  Meghütölték  az  embereket  (Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  XIX. 375).  Meg  vagyok  vele 
[az  asszonnyal]  hitülve  (Tolna  m.  Görbő  Nyr.  III. 
470). 

[HITELÉS]. 

[Szólások].  Nem  hiteles  az  embernek:  nem  hisz 
az  embernek,  nem  bízik  az  emberben  (Bánflfy- 
Hunyad  Melich  János). 

[HITÉNKÉD-IK],  HŰTÖNKÖD-IK :  esküdözik 
(Göcsej  Nyr.  Xin.258). 

HITES  {hütös  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván ;  Háromszék  m.,  Erdővidék  Vadr.  145) : 
1.  falusi  esküdt  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.,  Erdővidék 
Vadr.  145) ;  2.  hitves,  hitestárs  (Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

hütös  -  embör :  esküdt  -  ember  ( Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

[HITÉSSÉIG],  HŰTÖSSÉG:  1.  esküdtség,  es- 
küdti  tiszt  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  esküdtek 
testülete  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  Vadr.  371). 

HITEZTETÉS:  esketés  (Balaton  mell.  Tsz.). 

HITLÉg:  1.  esküvés;  2.  esketés  (Székelyföld 
Kriza). 

HITVÁNY  {hidfán  Göcsej  MNy.  IIAIÍ;  hitfán 
Repce  vid.  Nyr.  XX.367;  Göcsej  MNy.  11.406; 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  XIV.  191  ;  Somogy  m. 
Szenna  Király  Pál ;  hitván  Göcsej  Tsz. ;  Székely- 
föld Győrffy  Iván;  Csík  m.  Nyr.  IV.471 ;  hitvány 
Félegyháza  Nyr.  VI.  134) :  1.  sovány,  vézna,  kis 
termetű,  gyenge,  görhes,  beteges  (Repce  mell. 
Nyr.  XX.367;  Göcsej  Tsz.;  MNy.  11-406.  411; 
V.128;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XIV.191;  Somogy 
m.  Siklóssy  László;  Somogy  m.  Szenna  Király 
Pál;  Tolna  m.  Nyr.  V.524;  Baranya  m.  Sz.- 
Lőrinc  Nyr.  XVII.335 ;  Békés  m.  Balog  István ; 
Félegyháza  Nyr.  VL 134;  Gömör  m.   Nyr.   XVIIL 


505;  Rimaszombat  Nyr.  V.182;  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.46 ;  Erdély  Csaplár  Benedek ;  Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  IX.427 ;  Szolnok- 
Doboka  m.  Málom  Muzsi  János;  Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
GidófalvaNyr.  XVin.528;  Hétfalu,  Zajzon  Nyr. 
III.326.)  Hitvány  vagy  te  még  szolgának  (Somogy 
m.  Kapoly  Nyr.  IV.84);  2.  szegény  [sajnálko- 
zólag].  Oh  te  hitván  gyermek,  hogy  megfázta!  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván.)  Az  asszon  a  gyermekek 
koszt  ugy  el  van  foglalva,  hogy  hitván  feje  ászt 
sem  túggya,  mit  csinájjon  véllik  (Csík  m.  Nyr. 
IV.471). 

[HITVÁNYKOD-IK],    HITVÁNKOD-IK :    so- 

ványkodik  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

HITVÁNYKOZ-IK  [hitvánkoz-ik) :  cv  (Székely- 
föld Győrffy  Iván;  Háromszék  m,  Vadr.  356). 

el-hitványkozik :  elsoványodik  (Háromszék  m. 
Vadr.  356). 

meg-hitvánkozik :  megsoványodik  (Székely- 
föld Nyr.  11.470;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.322; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.341;  Vadr.). 

[HITVÁNYOD-IK]. 

mek-hitfánodik :  ro  (Göcsej  Nyr.  11.87). 

HITTYÉS  {hittyes):  1.  parádés.  Hittyes  ló 
(Túrkeve  Szily  Kálmán) ;  2.  négyes  fogat  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.286 ;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr. 
III.36);  3.  a  négyes  fogat  első  két  lova  (Kisúj- 
szállás Nyr.  XX.  191)  [vö.  hicces]. 

HIÜ  (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  11.369;  Sümeg 
vid.  Nyr.  XXn.286;  Kolozsvár  Szinnyei  József ; 
Marosvásárhely  Nyr.  IX.428;  Székelyföld  Nyr. 
XIV.276;  Háromszék  m.  MNy.  VI.210.  330;  Há- 
romszék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Csán- 
góság Nyr.  XIV.276;  hé  [a  ^ába]  Vas  m.  Ori- 
Sziget  Nyr.  XIV.518 ;  Zala  m.  Nyr.  XIV.276.  469 ; 
Göcsej  Nyr.  XII.95 ;  XIV.  276;  Budenz-Album  163 ; 
Göcsej,  Résznek  Nyr.  XII.189;  Sümeg  vid. 
Nyr.  XXn.286;  Veszprém  m.  Nyr.  XIV.276; 
Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  11.185;  Somogy 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  n.394;  Nyr.  XVn.171; 
Somogy  m.  Újmajor  Nyr.  VIII.  179;  Somogy 
m.  Mesztegnye  Nyr.  VIII.528;  Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  IX.283;  Somogy  m.  Kál- 
máncsa  Nyr.  XI.238;  Tolna  m.  Gyönk  Nyr. 
V.379;  Baranya  m.  Nyr.  V.330;  Ormányság 
Nyr.  1.379;  Csurgó  vid.  Király  Pál;  hé  Zala. 
m.  Nyr.  11.427;  héba[?]  Veszprém  m.  Czimmer- 
mann  János ;  Zala,  Somogy  m.  Nyr.  XIV.276 ; 
Székelyföld,  Csángóság  [?]  Nyr.  XIV.276:  hébára 
Zala-Lövő  Nyr.  XIV.185;  Aéj  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
in.479 ;  Göcsej  Nyr.  XIV.276 ;  Somogy  m.  Bala- 
ton mell.  Nyr.  IX.283;  Kecskemét  és  vid.  Nyr. 
XIV.276;  Székelyföld  Tsz.  162b;  heja\?]  Székely- 
föld, Csángóság  Nyr.  XIV.276 ;  hél  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  III.479;  Vas'm.  Hegyhát,  Vasvár  Nyr.  VIII. 
468;  Zalám.  Nyr.  X1V.469;  Somogy  m.  Sándor 
József;  Tolna  m.  Nyr.  VI.523;  i^%  Dunántúl  Nyr. 
V.181;  hélon,  Moba,  hélloha,  Göcsej  Nyr.  XII.95; 


871 


HIÚL-HIVEDEZ-IK 


Hívó— HÍZÓ 


872 


XlV.l63;Budenz-Album  163;  Göcsej,  Páka  Nyr. 
n.43;  hi  Göcsej  MNy.  11.411;  Brassó  m.  Hosszú- 
falu Nyr.  V.375;  hí  Soprony  m.  Nyr.  XIV.277; 
Soprony  ra.  Horpács  Nyr.  X.265;  XIV .432;  Rába- 
köz Nyr.  XIV.276 ;  Repce  mell.  Nyr.  XX.366 ; 
Vas  m.  Tsz. ;  Nyr.  XIV.277 ;  Vas  m.  Körmend  vid. 
Nyr.  IV.180 ;  Vas  m.  Tarodháza  Nyr.  X.89 ;  Vas  m. 
Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.527;  Őrség  Nyr. 
1.422;  Zala,  Veszprém  m.  Nyr.  XIV.276;  Győr 
m.  Czimmermanii  János ;  Mba  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  II 519;  Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár;  M  Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVin.238;  Méha  Göcsej  Nyr.  XIV.276 ; 
^'éba  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XXIII.287; 
hiél  Vas  m.  Őrség  Budenz  J.  Magyar-ugor  ösz- 
szehasonl.  szótár  135;  Göcsej  MNy.  11.411;  kél 
Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XXin.287;  Mj 
Rábaköz  Nyr.  XIV.276;  Vas  m.  Tsz.  161b;  Csík 
m.  Nyr.  VII.140;  Mj  Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  11.519;  Marcal  mell.,  Pápa  vid.  Tsz.;  Mjj 
Göcsej  MNy.  11.411;  hijju  Székelyföld  Ferentzi 
János,  Kiss  Mihály;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 
53 ;  hijjú  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.486  ;  Mjju  Szé- 
kelyföld Nyr.  V.85;  Háromszék  m.  Vadr.  429; 
hiju  Vas  m.  Tsz.  161b;  Tisza  mell.  Nyr.  XIV. 
276;  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m.  Olasztelek 
Nyr.  XV.336;  Székely-Udvarhely,  Bethlenfalva 
Nyr.  Vn.377 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.210 ;  Csík  m. 
Nyr.  VII.  140;  Csík  m.  Kászon- Jakabfalva  Nyr.  VIH. 
336 ;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.53 ;  Mjú  Háromszék  m. 
Nyr.VI.473;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII. 
283 ;  Csík-Madaras  Nyr.  XX.47 ;  hiú  Palócság  Nyr. 
XXI.506:  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238;  Erdély 
Nyr.  Xn.95;  Csík-Madaras  Nyr.  XX.47;  Buko- 
vina Nyr.  VI.472):  1.  padlás  (i.  h.);  2.  hé,  híj: 
háztető,  házfödél  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
1.379;  Pápa  vid.  Tsz.)  [vö.  ház-héj,  1.  U\. 

hé-lik  (Göcsej  Nyr.  XIV.276 :  hél-lik  Zala  m. 
Nyr.  XIV.469):  padlás-ablak. 

hiba-hágó  tőke:  lajtorja  helyett  szolgáló  pad- 
lás-följáró  (Marcal  mell.  Tsz.). 

[HITJL]. 

el-hiul:  hiúvá  lessz  (Háromszék  m.  Györfify 
Iván). 

HIŰZ  {viáz  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  III.523). 

HÍVÁCSKOL:  hívogat  [gúnyos  értelemben] 
(Békés  m.  Balog  István). 

HÍVÁCSOL :  hívogat  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.423). 

HIVÁKOL:  cv  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.382). 

HIVATAL  {hivadal  Csík  m.  Nyr.  V.519; 
Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.232). 

HIVATALOS  (Torda  Nyr.  XVIII.95;  hivatalas 
Kis-Küküllő  m.  Szökefalva  Nyr.  XIV.575 :  hiva- 
talnok. 

HIVEDÉZ-IK :  fázik.  Mégvizeséttem  [megiz- 
aadtam)  az  ijjé,  azér  még   most  is  hivedé'zém  a 


ködmen  alatt  (Soprony  m.  Miháli,  Kisfalud  Nyr. 
XXII.473). 

Hívó  (hivó) :  csalogató  énekes  madár  (a  me- 
lyet kalitkába  zárva  kitesznek,  hogy  odacsalo- 
gassa a  többi  madarakat)  (Heves  m.  Névtelen 
1840;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.142;  Rimaszombat 
Nyr.  V.182)  [vö.  hivóka]. 

HTVÓD-IK   [hiud-ik  Moldvai   csáng.  Nyr.  IX. 

489). 

hívogat  {hiogat  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.469). 

HÍVOGATÓ:  lakodalmi  vendéghívó,  vőfél 
(Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVn.185). 

HÍVOGLÁL:  hívogat  (Borsod  m.  Noszvaj 
Kassai  J.  Szókönyv  11.423). 

HÍVOK :  [?]  Egy  hívok  széna  (Sátoralja-Újhely 
Nyr.  XVII. 278)  [talán  a  német  heu-ívagen  szóból]. 

HIVÓKA  ^  hivó  (Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843,  Kiss  Mihály). 

HIVŐD-IK  {hiud-ik  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
489). 

[HIZAKOD-IK]. 

meg-hlzakodik:  1.  meghízik  (Alföld  Kis  Sán- 
dor); 2.  meggyarapszik  (vagyonban),  megszedi 
magát.  Volt  is  ám  az  igyekezetinek  látatja,  mert 
utóvégre  úgy  megszedte  magát,  úgy  meghizakodott, 
hogy  jobban  se  kellett  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.437). 

HIZÁKONY  (hízákony):  könnyen  hízó,  hízásra 
hajlandó  (Erdély  Fabó  András  1841;  Székely- 
föld Tsz. ;  Győrffy  Iván ;  Marosvásárhely  Kassai 
J.  Szókönyv  n.58.  437). 

HIZAMOS  (hízamos) :  L  könnyen  hízó,  hízásra 
hajlandó  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVII.576) ;  2.  igen 
tápláló,  hizlaló  (eleség,  takarmány).  A  köles  hí- 
zamosabb,  mmt  a  kukorica  (Szentes  Király  Pál). 

HIZÁNK:  könnyen  hízó,  hízásra  hajlandó 
(Nógrád  m.  Fabó  András  1841). 

[HIZLAL]. 

[Szólások].  Hizlalják  a  jeget:  átjáró  készítése 
végett  a  folyónak  még  nem  elég  erős  jegére 
szalmát  raknak  és  öntözik,  hogy ,  mind  jobban 
és  jobban  összefagyjon  (Bács  m.  Ó-Kanizsa  vid. 
P.  Thewrewk  Emil). 

föl-hizlal:  meghizlal  (Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XXin,384). 

HIZLALÓ:  hízó  disznó  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.190). 

HÍZÓ  {hizó,  hizaó):  1.  hízó  disznó  (Somogy  ra. 
Nyr.  XVI.46;  Fehér  m.  Nyr.  X.187;  Rimaszombat 
Nyr.  V.182);  2.  hizlaló  hely  (Rimaszombat  Nyr. 
V.182;  Abaúj  m.  Buzita  Nyr.  VII.519). 

hizó-pajta:  disznóhizlaló  ól  (Erdély,  Székely- 
föld Tsz.). 


873 


HIZODALMAS— HO 


HÓ— HODÁLY 


874 


HIZODALMAS :  igen  tápláló,  hizlaló.  Hizodal- 
mas  moslék,  szem  [gabona]  (Rába  mell.  Nyr.  XVII. 
524). 

HIZÓKA:  szárnyas  állatok  püspökfalatja  fö- 
lötti zsíros  mirigyszerú  dudorodás  (Székelyföld 
Tsz.;  Kiss  Mihály). 

HLIPTOL:  habzsol,  lafatol  (a  kutya,  mikor 
iszik)  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.565). 

[1.  HÓ]. 

hó-bika:  hógomoly  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

hó-bolha :  podura  nivalis  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

hó-fuvát  (Fehér  m.  Nyr.  XVI.334;  hó-fuat 
Balaton  mell.  Tsz.;  hó-fuát  Repce  mell.  Nyr. 
XX.411;  hó-fuját  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.518;  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.183):  hó- 
fuvat,  hófuvatag,  hótorlasz  [vö.  fúvat]. 


hógolyó,    hólabda    (Székelyföld 
139a;   KÍBS 
(Tokaj    Nyr.    XIX.383)    (vö. 


hó-gojóbis : 

Kiss  Mihály). 

hó-gomoja:  cw  (Székelyföld   Tsz 
Mihály)  [vö.  gomolya]. 

hó-gurulya : 

grulya]. 

hó-harmat:  dér  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
1.421;  Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII.  144 ;  Vas 
m.  Őrség  MNy.  V.163;  Pápa  vid.  Tsz.;  Debre- 
cen Nyr.  IX.207;  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
1.421 ;  Szinnyei  József;  Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy 
Iván;  Marosvásárhely  Nyr.  IX.428;  Háromszék 
m.  NyK.  in.l5). 


hó-karikódzás : 

Mihály). 


hógörgeteg  (Székelyföld  Kiss 


hó-pilinke:  hópehely  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály, Győrffy  Iván). 

hó-por :  porszerű  hó  (Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  Vn.525)  [vö.  por-hó\. 

hó-suvadás :  épület  tetejéről  v.  meredek  hegy- 
oldalról csúszva  lezuhanó  hótömeg  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

hó-suvatag:  cv   (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

hó-szakadás:  vmely  magaslatról  lezuhanó 
hótömeg  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

hó-tekercs:  hógörgeteg  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

hó-víz :  [nép-etimológia]  .fehérboros'  nevű 
nagyon  sok  bort  adó  vékonyhéjú,  világos,  átlátszó 
szőUőfaj  (hochweiss;  erdélyi  szász  diai.  hjü-viz) 
(Erdély  Tsz.;  Geréb  Márton). 

[2.  HÓ]. 

[Szólások].  Se  hete,  se  hava  a  dogodnak:  semmi 
látatja  (Háromszék  m.  Vadr.  502a).  Feljön  a 
hava  (Tokaj  Nyr.  XXII.428),  feljött  a  hava  (Deb- 

8ZINMTEI  :    MAOYAB  XÁJSZÓTÁH. 


recen  Nyr.  Vin.426;  Hajdú  m.  Tetétlen,  Kába 
Nyr.  XXIII.38),  föltetszett  a  hava  (Heves  és  Bor- 
sod m.  Nyr.  IX.178) :  rájön  v.  rájött  a  bolondság. 
Feljön  a  hava,  mint  a  holdvilágnak  [mondják  na- 
gyon szeszélyes  emberről]  (Hajdú  m.  Nádudvar 
Nyr.  Vin.277). 

hó-nap  {hol- nap  Veszprém  m.  Pápa  Nyr. 
XIV.45). 

hónap-szám :  havi  vérzés  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

hónapos  (hónapis  Repce  vid.  Nyr.  XX.411). 
Hónapis  vakság :  időről-időre  beálló  vaksága  né- 
mely lónak  (Veszprém  m.  Nyr.  XIV.91). 

[3.  HÓ]. 

hó-lö:  a  hajó- vontató  lovakat  magállásra  szó- 
lító kiáltás  (Kis-Duna  mell.  Győr  és  Mosony 
közt  Nyr.  XI.43)  [vö.  hojj-ló]. 

HÓB:  eggy  eresztvénye  a  fejkötönek,  sapká- 
nak, labdának;  eggy  darabja  a  hordó  fenekének 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

[HOBBAN]. 

le-hobban :  lepottyan,  leheppen,  lepuffan  (Há- 
romszék m.  Vadr.;   Győrffy  Iván)   [vö.  huppan]. 

HÓBERKÓ:  kis  hely,  mely  a  hombártól  (a 
hajó  belsejétől)  el  van  választva  (Kis-Duna  mell. 
Győr  és  Mosony  közt  Nyr.  XI.43). 

HÓBOLYGÓ :  1.  holdkóros  (Szatmár  vid.  Tsz.) ; 
2.  bolondforma  (Borsod  m.  Noszvaj  Kassai  J. 
Szókönyv  11.250)  [vö  hód-bojgu,  höhölygö]. 

HÓBORGÓS :  hóbortos  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X1II.48)  [vö.  höhölygős]. 

HÓBORKÁS :  cv5  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
XV.575;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  m.l41. 
181). 

HÓBORT:  hóbortos  (Alföld  Nyr.  11.424)  [?  ta- 
lán sajtóhiba  hóhori  helyett;  vö.  hőhöri]. 

HÓCINKA:  hinta  (Zemplén  m.  Pap  Károly) 
[vö.  hórinka]. 

[HOD]. 

hod-vas :  csaptató-vas,  fogó  (Csallóköz  Nyr.  I. 
279). 

[HÓDI]. 

hodi-vas:  cv  (Csallóköz  Nyr.  1.279). 

HÓD  A:  gemeines  wasserhuhn,  fulica  atra 
(Háromszék  m.  NyK.  IU.4). 

HODÁJ:  hold  [?].  Sok  hodáj  földje  van  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  VI.272). 

HODÁLY,  HODÁJ  i^u-hodái,  ju-^oáába,  ju- 
hodája  Borsod  m.  Szendrő  Nyr.  XI.236;  hodaj 
Tisza-Dob  Nyr.  XX.285;  hodáj  Szlavónia  Nyr. 
XXIII.310 ;  hodál  Heves  m.  Ploetz  1839 ;  hodály 

56 


875 


HÓDÉ— HOGY 


HOGYAN 


876 


Palócság  Nyr.  XXn.35):  1.  igen  nagy  szoba  v. 
más  igen  tágas  üres  helyiség  a  házban  (Szla- 
vónia Nyr.  XXni.131.  310);  [gúny.]  rendetlen 
bútorzatú  nagy  lakószoba  (Kecskemét  Váczy 
János) ;  2.  alsó  épület,  kül.  gazdasági  v.  cseléd- 
ház (Arad  NyK.  XH.lOl);  juhászház  (Borsod  m., 
Tisza  mell.  Tsz),;  3.  akármilyen  rossz  épület 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46);  4.  juhakol  (Pest 
m.  Fölső-Nyáregyháza  Szinnyei  Otmár ;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.46  ;  Arad  m.  Nagy- Varjas  Kálmány 
L.  Koszorúk  n.Í66 ;  Torontál  m,  Kis-Orosz, 
Morotva  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.47.  102; 
Palócság  Nyr.  XXIL35;  Heves  m.  Nyr.  Vn.41 ; 
Ploetz  1839;  Borsod  m.  Tsz. ;  Nyr.  XVI.35;  Tisza 
mell.  Tsz.;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.285;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.203)  [vö.  juh-hodály]. 

[HÓD£].  Hódéra-csára :  hajszra-csáléra  (Szé- 
kelyföld Nyr.  n.427)  [vö.  hajdé]. 

[HODEB]. 

hoder-kutya:  gazdátlan,  csavargó  kutya  (Kassa 
Nyr.  XVn.238). 

HODEROSKOD-IK :  csavarog.  Hol  hoderos- 
kodsz,  te  rossz  kölyök?  (Kassa   Nyr.   XVn.238). 

HÓDITT:halavány  (Zala  m.  Hetes  vid.  Nyr. 
n.44). 

[HÓDL-IK]. 

meg-hódlik :  1.  holdkórossá  lessz  (Székelyföld 
Kiss  Mihály);  2.  hasmenést  kap,  elfogy  és  el- 
sárgul (a  népbabona  szerint  a  szopós  gyermek, 
ha  a  holdba  néz)  (Háromszék  m.  Vadr.) 

HÓDOL:  megy.  He,  hová  hódolsz?  (Szlavó- 
nia Nyr.  V.ll.  12). 

HODOLÁN:  piros  virágú  bürök  (Brassó  m. 
Hétfalu  Király  Pál). 

HODSA:  nagyszájú,  lármás  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.46). 

HODSÁL:  lármáz  (Hont  m.  Nyr.  XVni.430). 

HOP:  marha-fartő,  marha-combhús  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.478). 

HÓGAT  (A%aí  Palócság  Nyr.  XXI.503;  M^raí 
Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.330 ;  hóggat  Kecske- 
mét Csaplár  Benedek):  Ao'.'- kiáltással  megállásra 
szólít  (lovat,  igás  barmot)  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXni.l42;  Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek; Háromszék  m.  MNy.  VI.331;  Kiss  Mihály) 
[vö.  1.  hókol]. 

mSg-hógat:  hó!-t  kiáltva  megállít  (Három- 
szék m.  Nyr.  V.36). 

HOGY  {kod  Qömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XVHI. 
426;  Moldvai  csáng.  Nyr.  Hl.ö;  hugy  Veszprém 
Király  Pál;  Szlavónia  Nyr.  XXni.169.  265; 
huty  orcény  várik  ükét  Baranya  m.  Dráva  vid. 
Nyr.  Vni.427;  huty  ellyen  nyivántos  vagyok 
Szlavónia  Nyr.  V.12;  huty  nem  is  fekhetöm 
rájtá  Szlavónia  Nyr.  V.62;  éccör  agy  odattam 
Kecskemét  Nyr.  IX.360).  [vö.  héty-hoty]. 


hogy-hogy  {hoty-ugy  Bereg  m.  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  X.239;  huty-od  Szlavónia  Nyr.  XXIII.169. 
265 ;  hoty-ok,  huty-uk  Baranya  m.  Sz.-Lőrinc  Nyr. 
XVII.335;  huty-uty  Baranya  m.  Sz.-Lőrinc  Nyr. 
XVII.335;  Szlavónia  Nyr.  V.64):  hogyan.  Háli-je 
kigyelmed,  tánítóné  dszonyom,  hutyod  mé'gijetem 
ténáp.  Ldtdm  én  is  ot  á  fa  melet,  a  hutyod  dlot 
(Szlavónia  Nyr.  XXin.262.  263).  Hutyuty  sze- 
rettyék  azok  a  gyermekök !  (Szlavónia  Nyr.  V.64). 

hogy-ím    (hogy-im):  1.    hogy.    Aze  gyött  idi, 
hogy-ím  elvigye  inn'ét  eztet  (Palócság  Nyr.  XXH. 
35).  Egybe  oda  kiátott  ez  urának,  hogy-ím  gyüjjék 
firissen  (Palócság  Ethnographia  111.352).  Bemen- 
tem a  konyhába,  hogy-im  a  zsétárt  megöblingetem 
(Palócság  Ethnographia  III.353).  Eccé  csak  meffogi 
a  kalincsot,  hogy-im  bemegy  a  házba  (Heves  m. 
Kompolt,  Nógrád,  Gömör,  Bars  m.  Király  Pál); 
2.  minthogy  (Heves  m.  Névtelen  1840).  Hogy-ím 
a  béka    hun  ide,   hun    oda    ugráncozott,  sehosse 
tudott  benne  kárt  tennyi.  Hogy-ím  az  öreg  mdjaó 
nem    látott,    mellopták   eöt   'a   suhaderek    minden 
éjjel.  Hogy-im  nem  mozdútak  egy  helybü,  ^követ 
veszek  én,  hogy  maj  mehhagyigdlom  eöket.  Éküde- 
nek    engem    éccakdnak  vadán,   hogy-im    az    öreg 
jegyzeö  szörnyen  rosszú  vaót,  a  doktoré.  Hogy-im 
láttak,  ho'  ssehosse  ijedek  meg,  az  kérdezték  teöllem 
(Palócság  Ethnographia  m.352.  357.    358.  359 
361).  Hogy-ím  mindén  áron  még   ákártá    tugynyi 
já  sze'p  jány  kile'te't,  ász  gondolta  ki  (Gömör  m 
Hanva  Nyr.  XX.  142).  SzémpeHer,  hogy-ím  ék  ki 
csit  nyalánk  is   v"ót,    bion  lehajlott  (Gömör  m 
Vály  Nyr.  XXin.236).  Hogy-ím  mos  má  péz  nékű 
márátt,  náb  búsán  csak  ász  hajtotta  (Nógrád  m 
Nyr.  XXIII.332).  Hogy-im  á  papucsos  kutya  sok 
embert  mémmárt,  hát  kiáták  neki  lezsbe  (Nógrád 
m.  Terheled  Nyr.  XXII.573).  Á  szegén  kutyának 
koppant  á  szémi,  mer  hogy-im  nem   tuttá  mivel 
bizonyítani  a  jussát  (Nógrád   m.   Terheled  Nyr. 
XXni.333). 

hogy-ne  {honná  Rimaszombat  Nyr.  XVII.525). 

hogy-nem:  hogyne.  Már  hogynem  lett  vóna! 
(Mátyusfölde  Nyr.  XIX.504). 

[hogy-tetszik],  hotteccik:  [népetimológia]  alsó- 
nadrág (unterzug,  plur.  diai.  unterzieg)  (Szeged 
Nyr.  Vn.380). 


HOGYAN  {hotyan  Somogy  m.  Sándor  József; 
Baranya  m.  Ormányság  Tsz. ;  hotyó  Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ;  hugyan  Veszp- 
rém m.  Nyr.  VI.422;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
nL372;  Tolna  m.  Görbő  Nyr.  III.470;  Komárom 
m.  Duna- Almás  Nyr.  III.279;  hugyan  Veszprém 
m.  Csetény  Nyr.  XXII.380;  hutyan  Baranya  m. 
Ormányság  Tsz.  167b ;  hutyán  Szlavónia  Nyr.  V. 
64;  XXin.169.  265.  266;  hutyon  Dráva  vid. 
Nyr.  Xin.476;  Ormányság,  Drávafok  Nyr.  11.473; 
Eszék  vid.  Nyr.  Vn.277;  Vin.327;  hutyu  Bara- 
nya m.  Dráva  vid.  Nyr.  Vni.426;  hutyún  Or- 
mányság Nyr.  n.l30;  utyan  Ormányság,  Dráva- 
fok Nyr.  n.473). 


877 


HÓHÉR— HÓKA 


HÓKÁDZ-IK— HOLDAS 


878 


HÓHÉR  {hohár  Csallóköz  Csaplár  Benedek: 
hókár  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46 ;  Nyitra  m. 
Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841 :  Szé- 
kelyföld Nyr.  n.427;  hóhér  [?]  Veszprém  Nyr. 
VL480;  holhér  Kalotaszeg,  Bánffy-Hunyad  Melich 
János;  hóvér  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
475;  Homoród  mell.  Király  Pál). 

[Szólások].  Kutya  hóhár  teremtötte!  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.46).  Hohár  vágjon  lé!  Te  hohár 
kötelére  való  akasztófa-cifráló !  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

[HÓHÉROZ]. 

[Szólások],  Hóhározom  (hohározom)  attaí  [ká- 
romkodás] (Székelyföld  Nyr.  IV.88;  Arany-Gyu- 
lai NGy.  ni.316). 

[HOJC],  HÓC  (Székelyföld  Győrffy  Iván; 
hócs  Székelyföld  Győröy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr.  429):  [marhaterelő  szó]:  jobbra! 

[Szólások].  Hócsból  fogni:  jobbfelől  befogni 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Fogom  a 
csást  hócsból,  a  hócsost  csából  (Háromszék  m. 
Vadr.  429)   [vö.  hajsz]. 

HOJCÁS :  jobbfelőli,  jobb  felől  befogott  (jár- 
mos  marha)  (Háromszék  m.  Butyka  Boldizsár) 
[vö.  hajszás]. 

HO JCBELI  (Háromszék  m.  Butyka  Boldizsár ; 
hócbali  Székelyföld  Győrflfy  Iván;  hócbeli  Há- 
romszék ra.  Vadr.;  Győrffy  Iván;  hócsbali  Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván):  o^. 

HOJCOS  (Háromszék  m.  MNy.  VI.330 ;  hócsos 
Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  hójcsos 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr. 
429 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) :  ^. 

[HOJJ]. 

[hojj-ló]. 

hojjló-hojjló :  a  vontatóknak  szóló  kiáltás, 
hogy  a  lehető  leggyorsabban  húzassák  a  hajót 
(Kis-Duna  mell.  Győr  és  Mosony  közt  Nyr.  XI. 
43)  [vö.  hó-ló]. 

HOJSZOGAT:  hajt  (Székelyföld  Tsz.)  [vö. 
hajsz,  hojc], 

HÓK:  hó!  Azt  mongya  az  eggyik  ördög:  Te 
hók!  éhez  ne  nyujjunk  (Csík  m,   Nyr.  Vni.183). 

HÓKA :  1.  (olyan  ló),  a  melynek  a  homlokán 
fehér  folt  (,csillag*)  van  (Balaton  mell.,  Marcal  mell. 
Tsz. ;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  L41 ;  Po- 
zsony m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.429 ;  Hont  m.  Páld 
Nyr.  XIV.575;  Székelyföld  Andrássy  Antal  1843); 
2.  kesely-lábú,  fehér-foltos  lábú  (ló)  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Székelyföld  Andrássy  Antal  1843); 
8.  fakó,  fakó-fehér  (Bereg  m.  Munkács  és  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly ;  Székelyföld  Kiss  Mihály) 
[vö.  hőké], 

[Szólások].  Hókán  csapja:  homlokon  csapja 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIIL478)  [Y'ó.2.hókony]. 


hóka-lábú :  fehér-lábú  (ló)  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.209;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.34). 

hóka-móna:  [?]  (Somogy  m.  Nyr.  XVni.239) 
[vö.  molna]. 

hóka-orrú:  fehér-foltos  orrú  (Szabolcs  m. 
Földes  Nyr.  IV.237). 

HÓKÁDZ-IK  (Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy  Iván; 
hógádz-ik  Udvarhely  m.  Oláhfalu  Győrffy  Iván) : 
bóbiskol,  szunyókál. 

HÓKÁS:  fakultás,  itt-ott  fakó  (Bereg  m.  Mun- 
kács és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

HÓKKADT  (dókkatt):  fakó,  színehagyott;  sá- 
padt (Békés  m.  Balog  István ;  Szeged  Nyr.  VIII. 
235)  [vö.  kókkadt]. 

1.  HÓKOL:  Ad /-kiáltással  megállásra  szólít 
(lovat,  igás  barmot)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
n.443)  [vö.  hógat]. 

[2,  HÓKOL]. 

hókol-bókol :  bókol,  hízeleg  (Szeged  vid.  Nyr. 
VI.135). 

1.  HÓKON Y  {hókkon  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ; 
hókon  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.46; 
hokony  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.384) :  kicsiny, 
rövidnyelű,  félkézre  való  faragó-fejsze  (Pápa 
vid.  Tsz.;  Győr  vid.  Nyr.  V.522;  VÍ.272;  Győr 
m.  Bőny  Nyr.  XV.285;  Győr  m.  Táp  Király 
Pál). 

[2.  HÓKONY]. 

[Szólások].  Ugy  vágta  hókonyán  [úgy  fejbe  vágta], 
hogy  felhencseredett  (Debrecen  Hajdú  Nagy  Sán- 
dor) [vö.  hóka]. 

HÓKUL :  fakul  (Bereg  m.  Munkács  és  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly). 

HOL  {hói  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  Vm.374) 
[vö.  hun]. 

[1.  HOLD]. 

hód-bojgu :  holdkóros  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  II. 
374)  [vö.  hóbolygó]. 

[hold-járás]. 

hódjárásos:  eszelős  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[2.  HOLD]. 

hold-pónz:  eggy  holdnyi  dohányföldnek  meg- 
váltási ára  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII.239), 

[hold-szám]. 

holdszámoz:  fölmér  (hold-számra).  Még  nincs 
a  birtokom  holdszámozva  (Somogy  m.  Nemes-Dód 
Nyr.  VI.325). 

[HOLDAS],  HÓDAS  {hódos  [helyesen:  kódos] 
Székelyföld  Tsz.;  Ferentzi  János):  1.  hódos 
[helyesen:  hódos]:  (olyan  állat,  pl.  ló),  a  mely- 

56* 


879 


HOLDIKA— HÓLYAGOS 


HOLLYAN— HOMALYOG 


880 


nek  a  homlokán  fehér  folt  (,  csillag')  van  (Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Ferentzi  János);  2.  hódas:  holdkóros 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVHL190);  3.  hódas: 
hóbortos  (Tokaj  Nyr.  XXIII.384). 

[HOLDIKA],  HÓDIKÁ:  holdacska,  hold  (Szla- 
vónia Nyr.  V.61 ;  XXIII.216). 

HOLLÓ  {halló  Zemplén  m.  Nyr.  IV.425). 

[HOLT;  vö.  halott]. 

hót-árok :  kiszáradt  (vízhagyta)  patak  v.  folyó- 
meder (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

hót-eleven :  álhalott  (,tetszhalott')  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

holt-föld :  semmit  sem  termő  föld  (Szeged 
vid.  Csaplár  Benedek). 

[holt-szám]. 

[Szólások].  Hótszámba  fekszik:  halálos  beteg 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

hótt-szón:  (kioltott,  nem-tüzes)  üszök  (Tokaj 
Nyr.  XIX.383). 

hót-tetem  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46;  Bereg  m. 
Pap  Károly;  hótt-tete  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVm.190;  hót-tetény  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
190;  huól-tetin,  huót-tetin  Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVnL94.  377 ;  hőt-tetöm  Torontál  m.  Szőreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  111.155):  a  testnek 
vmely  részén  támadt  érzéketlen  kinövés. 

holt-tetemóny  {hótt-tetemé'n,  kótt-tetemeny) :  1, 
holttest  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.229);  2. 
a  testnek  vmely  részén  támadt  érzéketlen  kinö- 
vés (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.  180.  229). 

holt-víz :  megrekedt  folyó-ág  (Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

[HÓLYAD]. 

fő-hójad:  fölhólyagzik  (Baranya  m.  Patacs 
vid.  Csaplár  Benedek). 

HÓLYAG  {hályog  Nagy-Kálló  Nyr.  XII.232; 
hójig  Szatmár  m.  Nyr.  X.430;  hupolag  Soprony 
m.  Csepreg  Nyr.  11.372;  hupolyag  Somogy  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.444;  Balaton  mell.  és 
hely  nélkül  Tsz;  huppolyag  Göcsej  Tsz.;  kupa- 
lag  Pápa  vid.  Kresznerics  P.  Szótár  1.345)^:  lo 
hupolag,  hupolyag,  kupalag:  tüzes  pattanás,  föl- 
hólyagzás,  hólyagforma  daganat  (Soprony  m. 
Csepreg  Nyr.  11.372 ;  Balaton  mell.  és  hely  nél- 
kül Tsz. ;  Pápa  vid.  Kresznerics  F.  Szótár  1.345) ; 
2.  hupolyag :  fa  kiforradása  (Balaton  mell.  Tsz.); 
8.  huppolyag:  vizi-tök  virága  (Göcsej  Tsz.)  [vö. 
1.  hályog,  hupujka], 

hupolyag-fa:  staphylea  pinnata  (Somogy  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.444). 

HÓLYAGOS  {hupolagos  Somogy  m.  Siklóssy 
László ;  huppolyagos  Vas  m.  Kemenesalja,  Göcsej 


Tsz. ;  kupalagos  Pápa  vid.  Kresznerics  F.  Szótár 
1.345):  1,  huppolyagos,  kupalagos:  fölhólyagzott, 
fölpattogzott  (test,  bőr)  (Vas  m.  Kemenesalja, 
Göcsej  Tsz.)  Kupalagos  ennek  az  ökörnek  hőre 
(Pápa  vid.  Kresznerics  F.  Szótár  L345);  2.  hupo- 
lagos: hepe-hupás  (Somogy  m.  Siklóssy  László); 
3.  hójagos:  hasas.  Hójagos  éveg,  hójagos  kossó 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

hólyagos-cseresnye:  vékony  héjú,  nagysze- 
mű, leves  cseresnye  (fejérellő  cseresnye,  cera- 
sum  Julianum)  (Hely  nélkül  Kassai  J.  Szókönyv 
11.445)  [vö.  hályog-cseresnye]. 

HOLLYAN  (Palócság  Tsz. ;  Nyr.  XXI.360.  556; 
XXII.75 ;  Csaplár  Benedek ;  Vác  Markovics  Sán- 
dor; Heves  m.  Párád  Nyr.  XXII,477;  Losonc 
vid.  Nyr.  XXin.39;  Mátra  vid.  Nyr.  XXn.287: 
Gömör  m.  Tsz.;  Nyr.  XVm.420;  XXn.575;  Hont 
m.  Tsz.;  Hont  m.  Kemence  Nyr.  XIV.518;  Torna 
m.  Ruehietl  Miklós  1839 ;  hojan  Abaúj  m.  Szepsi 
Nyr.  in.480;  Abaúj  m.  Gönc  Nyr.  IV.234;  Tokaj 
Nyr.  XIX.383;  hóján  Szlavónia  Nyr.  V.61  ;  XXHI. 
265;  hojján  Esztergom  vid.  Nyr.  "XI.381 ;  Nógrád 
m.  Nyr.  XII.280;  holyan  Szabolcs  m.  alsótiszai 
vid.  Nyr.  XTV.382 ;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV. 
477 ;  Borsod  m.  Diósgyőr  vid.  Nyr.  IV.43 ;  Rozs- 
nyó Nyr.  Vin.565;  Rimaszombat  Nyr.  XV.430; 
Rimaszombat  Nyr.  XV.430;  holyán  Abaúj  m. 
Beret  Nyr.  11.423 ;  hollyán  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
507;  Nógrád  m.  Nyr.  VI.135;  Nógrád  m.  Terhe- 
led Nyr.  XXII.573 ;  hulyan  Ipoly  völgye.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.476):  milyen.  Áhoján:  a  milyen 
(Szlavónia  Nyr.  V.61;  XXm.265).  Sehulyan:  se- 
milyen  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476). 

[Közmondások],  Áhoján  áz  ászony,  óján  a  gaz- 
daság (Szlavónia  Nyr.  V.61 ;  XXin.265). 

[HOMA]. 

[homa-patika]. 

homapatikábóli :  [nép-etimológia]  homeopa- 
tikus.  Homapatikáhéli  orvosság  (Veszprém  m. 
Nyr.  Xin.376). 

HOMÁLY  {homáj):  1.  felleg  [?]  (Háromszék 
m.  MNy.  VL330) ;  2.  szőke,  halvány-szőke  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.46).  Nagy  homáj  fiú  (Szat- 
már Nyr.  VII.  190).  Ojjan  nagy  homáj  képi  van 
(Tisza-Dob  Nyr.  XX.285). 

[Szólások].  Homály  van  a  szemibe:  hályog  van 
a  szemén  (Háromszék  m.  MNy.  VI.330 ;  vö.  ollyan 
homályt  látok  Veszprém  Nyr.  XIL280). 

Ihomály-szín:  fehéres-barna  (Kecskemét  Nyr. 
XIX.46). 

1.  HOMÁLYOG:  homályos.  Olyan  homály og 
kinézése  van  [a  távolság  miatt  nehezen  kivehető 
tárgynak]  (Fehér  m.  Nyr.  XXI.94), 

2.  HOMÁLYOG :  homályosodik,  borulni  kezd, 
borong  (az  ég,  a  szem  látása)  (Nagy-Szalonta 
Nyr.  XXI.283). 


881 


HOMÁLYOS— HOMP 


HOMPOL— HONCSOK 


882 


HOMÁLYOS  (humályos  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.483). 

[HOMÁLYZ-IK],  HOMÁLZ-IK:  homályosan 
lát.  Homálzott  a  szemem  (Vas  m.  Nyr.  XIII.477; 
XIV.90). 

HOMBÁR,  HAMBÁB-  {hambár  Palócság  Nyr. 
XXIL35 ;  hámbár  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) :  1, 
hambár,  hambdr:  gabona-tárház,  gabonatartó 
épület  V.  kamara  (Báes  m.  Baja  Bayer  József; 
Palócság  Nyr.  XXn.35);  2.  hombár:  gabona- 
szállító hajó  belseje  (Kis-Duna  mell.  Győr  és 
Mosony  közt  Nyr.  XL43).  —  Lyukas  hombár: 
[tréf.]  rossz  gazda  (Karcag  Nyr.  Xni.432). 

[Szólások].  Hombárbo  esik  az  eső:  jókor,  a  kellő 
időben  (Tamási  Nyr.  XXL526). 

[HOMBÁROS],  HAMBÁROS:  a  gabona-tár- 
házban dolgozó  napszámos  (Bács  m.  Baja  Bayer 

József). 

HOMBIKÁZ-IK :  hintázik  (Zemplén  m.  Czim- 
mermann  János). 

HOMLOK :  [tréf.]  a  nemzőrészek  fölötti  dom- 
borúság.  Osszesúrolták  a  szőrös  homlokikot.  Tür- 
költek, s  még  se  törött  bé  a  homloka  eggyiknek  se 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

homlok-bura:  homlokra  borulva  (Erdővidék 
MNy.  VI.331). 

homlok-fa:  ajtó  szemöldökfája  (Zemplén  m. 
Szürjiyeg  Nyr.  X.426). 

HOMOK  {hámok  Zala  m.  Halász  Ignác;  hu- 
mok  Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.  187). 

[Szólások].  Homokul  eszik  a  marha:  mohón 
eszik  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  III.283). 

homok-korsó:  mázatlan  agyagkorsó  (Vas  m. 
Kemenesalja,  Nemes-Magasi  Nyr.  XIX.191). 

HOMOLYGOS:  szikár  [?]  (Székelyföld   Tsz.). 

HOMOLYKA :  ökölnyi  nagyságú  gömbölyegbe 
gyúrt  túró  (Győr  m.  Tsz.)  [vö.  gomolya]. 

HOMORÍT  :  a  szántóvasat  úgy  görbíti,  hogy  a 
földbe  beleakadjon  (Háromszék  m.  Tsz.). 

[HOMOROD-IK],  HUMOROD-IK  {humorodni) : 
simul  (vkihez)  (Erdővidék  Nyr.  VIII.142). 

neki-homorodik :  kedvét  veszti.  Neki-homoro- 
dott  (Marcal  mell.  Tsz.  165b). 

HOMP :  1.  csúcsosan  fölhányt  föld-  v.  kavics- 
halom (Göcsej,  Balaton  mell.  Tsz. ;  Vas  m.  Nyr. 
XVI.190;  Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  XIX.221;  So- 
mogy m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.450.  452;  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Nyr.  V.377 ;  Kriza,  Csaplár  Benedek ; 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  VI.181);  2.  fölszegett 
(fölszántott)  gyep,  fölvágott  v.  fölfeszegetett  hant- 
darab (Székelyföld  Tsz.  [itt  homgi  hiba];  NyK. 
X.330;  Andrássy  Antal  1843,  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.243.  381 ;  Vadr. ;  Nyr.  II. 


522 ;  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Csík  m.  Gyergyó  vid.  Győrffy  Iván). 
Ha  meghalok,  sárig  kompok  nyomják  a  mellemet 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  in.l98)  [vö. 
hant,  honosok,  hompuk,  1.  komp]. 

[Szólások].  Hompot  szegni  [szántva]  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

[homp-boly?],  homboly:  hant-halom  (Három- 
szék m.  Nyr.  11.522). 

HOMPOL:  hantol,  hanttal  borít,  hant-halmot 
rak  (Balaton  mell.  Tsz.  165b ;  Székelyföld  And- 
rássy Antal  1843,  Kiss  Mihály,  Csaplár  Bene- 
dek; Háromszék  m.  MNy.  VI.331;  Győrffy  Iván) 
[vö.  kompol\. 

fel-hompol :  fölhantol  (Székelyföld  Nyr.  XXI. 
284;  Háromszék  m.  Vadr.  502b). 

ki-hompol :  hant-halommal  kijelöl  (határt) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[HÖMPÖLYÖG],  HOMPOJOG:  hömpölyög 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

HOMPOR  (Érsekújvár  Vass  József  1841 ; 
hompora  Mátyusfölde  CzF.):  a  csecsemők  fejét 
a  hajnövés  előtt  borító  var,  ótvar. 

HOMPOZ 

Mihály). 

fel-hompoz 
Vni.463). 


hompol  (Székelyföld  Tsz.;   Kiss 
fel-hompol  (Székelyföld  Nyr. 


HOMPÜK:  hant  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX. 
575)  [vö.  homp]. 

HÓN  {hónyom,  hóny-a,}  Szilágy  m.  Király  Pál ; 
hunyom  Székelyföld  Nyr.  V.221 ;  Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  V.330;  huny-aX]  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.483). 

[hón-alj]. 

hónaj -galuska :  olyan  galuska,  a  melyet 
járva  fonás  közben  a  hónuk  alatt  gömbölyíte- 
nek keményre  (Bihar  m.  Sarkad,  Keresztúr, 
Méhkerék  Márki  Sándor). 

hónyajjaz,  hónyajoz:  letördeli  a  fölösleges 
hajtásokat.  Szöllőt,  dohányt  hónyajoznak  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

HONCSOK,  HANCSIK  {hamzsék,  hamzsik 
Heves  m.  Nyr.  VII.41 ;  hancsék  Vas  m.  Keme- 
nesalja, Zala  m.  Göcsej  Tsz. ;  hancsik  Veszprém 
m.  Torna  Nyr.  XVII.431 ;  Jászkunság  Nyr.  VII. 
525 ;  Félegyháza  Czimmermann  János ;  Mezőtúr 
Nyr.  X.478;  Csongrád  m.  Ploetz  1839;  Szeged 
Csaplár  Benedek;  Palócság  Nyr.  XXII.35;  Hont 
m.  Nyr.  V.426;  Tornám.  Ruehietl  Miklós  1839; 
hancsik-[i]más  Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr. 
XVin.527;  hancsik  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.46; 
háncsok  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  háncsuk 
Csongrád  m.  Ploetz  1839;  Szabolcs  m.  Földes 
Nyr.    in.36;    Szatmár    Nyr.    Vin.187;    handsék 


883 


HONCSOK 


HONCSOKOE.— HONTELEN 


884 


Balaton  mell.  Tsz. ;  hanzsék  Soprony  m.  Hegykő 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  hanzsik-türás  Repce 
mell.  Nemes- Viss  Nyr.  XVH.336;  homzsék  Zala 
m.  Lasztonya  Király  Pál ;  honcsog,  honcsogot  Szat- 
már  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.334 ;  honosok  Szé- 
kelyföld Nyr.  1.129;  V.175;  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.569;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.331;  Nyr.  V.37.  466;  Vadr.  502b;  Dézsi 
Mihály;  Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525;  hon- 
csok-tmás  [túrás]  Székelyföld  Tsz.;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.331 ;  Vadr. ;  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  480;  höncsök  Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  n.480;  Háromszék  m.  MNy.  VI.331 ; 
Győrffy  Iván;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 
478;  höncsök-tÚTSiS  Székelyföld  Tsz.  166a  [itt 
hörcsök-t.  hiba]):  1.  kancsik,  kancsik,  kancsók, 
háncsuk,  koncsog,  koncsok:  hant,  göröngy,  ki- 
csiny (sírhanthoz  hasonló)  földdomborulat  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.46 ;  Szeged  Csaplár  Benedek ; 
Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  Szabolcs  m.  Föl- 
des Nyr.  III.36;  Szatmár  Nyr.  Vin.187;  Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XIX.334;  Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525);  2.  kan- 
csék,  kandsék,  hanzsék,  homzsék,  koncsok:  zsom- 
bék  (ingoványos,  süppedékes,  lápos  helyeken  a 
vízből  itt-ott  földomborodó  eggy-eggy  hant)  (Ba- 
laton mell.,  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Soprony 
m.  Hegykő  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Zala  m.  Lasz- 
tonya Király  Pál;  Székelyföld  Győrffy  Iván); 
3.  kancsék,  kancsik,  koncsok,  köncsök:  vakand-tú- 
rás  (Göcsej  Tsz.;  Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XVII. 
431;  Baranyám.  Kassai  J.  Szókönyv  11.480;  Szé- 
kelyföld Nyr.  1.129;  V.175;  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.569;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.331 ;  Dézsi  Mihály,  Győrffy  Iván) ;  4. 
honcsok :  kupac.  Gané-koncsok  (Háromszék  m.  Nyr. 
V.466);  5.  kamzsék,  kamzsik,  kancsik,  kancsuk: 
határjelül  csinált  néhány  kapányi  földhányás  v. 
két  eggymásra  tett  hant-hasáb  (Csongrád  m. 
Ploetz  1839;  Szatmár  Nyr.  Vin.187;  Palócság 
Nyr.  XXn.35;  Hont  m.  Nyr.  V.426;  Heves  m. 
Nyr.  Vn.41;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839); 
6.  kancsik:  tilalomjelül  ásott  gödröcske  (Jász- 
kunság Nyr.  VIL525;  Félegyháza  Czimmermann 
János;  Mezőtúr  Nyr.  X.478);  7.  koncsok,  kön- 
csök: vakandok  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  Nyr.  V.37 ;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.478;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.569)  [vö.  hant, 
komp,  vak-koncsok]. 

[Közmondások].  Az  ördög  is  megunja  örökké 
égy  koncsokon  ülni  (Székelyföld  Nyr.  1.129 ;  Vadr.). 
Az  ördög  se  ül  örökkétig  éggy  koncsokon  (Székely- 
föld Nyr.  V.175). 

honcsok-túrás,  hancsik-túrás  {hancsik-turás 
Vas  m.  Répce-8z.-György  Nyr.  XVni.527  [itt 
kancsikurás  nyilván  hiba];  Vas  m.  Sárvár  vid., 
Zala-Apáti,  Zalavár,  yeszprém  m.  Somlyó-Vásár- 
hely, Győr  m.  Nagy-Ecs,  Pannonhalma,  Pozsony 
m.  Bódiss  Jusztin;  kanzsik-túrás  Repce  mell. 
Nemes-Viss  Nyr.  XVII.336 ;  koncsok-túrás  \. -túrás 
Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  480;  Háromszék  m.  MNy.  VI.  331;  Vadr.; 
höncsök-túrás  Székelyföld  Tsz.  166a  [itt  körcsök- 
túrás hiba]):  vakand-túrás. 


[HONCSOKOL],  HANCSIKOL  (Mezőtúr  Nyr. 
X.478;  Szentes  Nyr.  Vin.281;  kancsukol  Szat- 
már Nyr.  VIII.187):  l.  kancsukol:  hanttal  ellát 
(Szatmár  Nyr.  Vin.187);  2.  kancsikol,  kancsukol: 
határjellel  v.  tilalomjellel  megjelöl  (Mezőtúr 
Nyr.  X.478;  Szentes  Nyr.  VIII.281 ;  Szatmár 
Nyr.  VnL187). 

HONCSOKOS:  vakandtúrásos  hely  (Három- 
szék m.  Nyr.  V.37). 

HONI,  HŐNYI:  1.  konyi:  hazulról  küldött 
élelmiszer  (enni-  és  innivaló)  (Debrecen  Hajdú 
Nagy  Sándor);  2.  koni:  [tréf.]  silány.  Ojjan  koni 
kust  kozott:  színtelent,  rossz,  bágyadt  színűt 
(Veszprém  Nyr.  VIII.513). 

HONKA:  a  szelelő-rosta  csatornáján  kifolyó 
gazos  kalász  (Hont  m.  Nyr.  V.426). 

[HONN],  HON:  otthon  (Székelyföld  Tsz.; 
Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXII.237).  Honnyába : 
^  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.275). 

HONNAN,  HONNÉT,  HONNAT  {konnajd  Gö- 
csej és  Balaton  mell.  MNy.  V.99;  konnand  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  konnat  Zilah  Nyr.  XIV. 
334;  Háromszék  m.  NyK.  III.6;  Gyergyó-Sz.- 
Miklós  Nyr.  X.40;  honné  Gömör  m.  Otrokocs 
Nyr.  XIX.573;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  konnég 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  konnen  Körös-Tarcsa 
Király  Pál;  konnén  Sátoralja-Újhely  Nyr.  XVI. 
138;  konné't  Zilah  Nyr.  XIV.334;  kunnaj  Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  11.519;  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
VII.467;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XV.89; 
XVIII.332;  hunnajd  Göcsej  és  Balaton  mell.  MNy, 
V.99;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XV.92;  So- 
mogy m.  Szőke-Dencs  Nyr.  IÍI.90 ;  hunnajt  Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  XVIII.333;  Baranya  m. 
Ibafa  Nyr.  XX.46 ;  kunnan  Tolna  m.  Görbő  Nyr. 
ni.469;  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379;  Duna- 
Vecse  Nyr.  III.188;  Mezőtúr  Nyr.  IX.179;  Kecs- 
kemét, Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Orosháza  Nyr.  VILI 85;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr. 
IV.477;  Ugocsa  m.  Gődényháza  Nyr.  m.371 ; 
Heves  m.  Sírok  Nyr.  VIII.44;  kunnan  Gömör  m. 
Nyr.  XVIIL453;  kunnand  Dunántúl  Nyr.  XVI. 
190;  Somogy  m.  Babod  Nyr.  Xni.285;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  kunnant  Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  XVin.332;  kunnat  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.65;  Szeged  vid.  Nyr.  III.368 ;  Eger  Nyr. 
XV.183;  kunnen  Debrecen  Nyr.  IX.162.  266; 
kunnént  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVIII.333; 
kunnét  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379). 

HONT:  négy  apró  keréken  járó  ládás  kocsi, 
a  melyen  a  bányában  az  ércköveket  szállítják 
(Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.376;  Nagybánya 
vid.  Nyr.  XIV.238). 

hont-futó :  fiatal  bányamunkás,  a  ki  a  kontói 
(többnyire  futva)  tolja  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  n.376;  Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV.238). 

HONTELEN,  HONTELENG:  [toldalékszó] 
(Baranya  m.  Király  Pál).  Izé  hontelen:  izé  azután 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IIL182). 


885 


HOP— HOPP 


HOPPASZ— HORDOSKOD-IK 


886 


[HOP].  I 

hop~mester:  udvarmester  (Dunántúl  MNy. 
V.67). 

[HOP  A]. 

[Szólások].  Hopába  vágták  ki  [a  vágómarhát]  == 
hopsába  (Székelyföld  Győrífy  Iván). 

HÓPISTÁL  (hopistál):  1.  sokat  jár,  ide-oda 
jár,  jön-megy,  házal  (Székelyföld  Tsz. ;  Kassai  J. 
Szókönyv  ,11.453;  Kriza;  Udvarhely  m.  Nyr. 
V.ISO;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI. 
39);  2.  jár-kél  vki  körül,  udvarol,  kérlel  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.46) ;  3.  nagy  hangon  és  élénk 
taglejtésekkel  beszél,  ad  elő  vmit  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.382);  4.  prézsmitál,  hosz- 
szas  erkölcsi  oktatásokat  ad  vkinek  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  11.374). 

HOPLÁS:  1.  készakarva,  ügyetlenkedő,  gon- 
datlan (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.382); 
2.  gézengúz,  munkakerülő,  naplopó  (Zilah  Nyr. 
XIV.334). 

HOPLÁSKOD-IK :  ügyetlenkedik,  mulatságos 
félszegséggel  csinál  vmit  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.382). 

HOPOCAL  (hupocál,  hupucál) :  1.  hopocál :  tán- 
col (Moldva,  Klézse  Nyr.  VII.237);  2.  hopocál, 
hupocál,  hupucál:  alá  s  föl  hintáz  (kis  gyerme- 
ket a  térdén  v.  a  karján)  (Székelyföld  Tsz.; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  hucucál]. 

HOPOCÁLTAT:  1.  táncoltat,  ugráltat  (kis 
gyermeket  az  ölében)  (Székelyföld  Kriza) ;  2.  hu- 
pocáltassa  magát:  alá  s  föl  hintáztatja  magát 
(kis  gyermek  másnak  a  térdén  v.  a  karján) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[HOPOCÁZ],  HAPICÁZ :  pajkosságból  ugrán- 
dozik (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283). 

[HOPORCS],  HUPORCS:  göröngy  (Székely- 
föld Nyr.  V.515;  Háromszék  m.  Vadr.).  [vö.  2. 
höbörcs]. 

[HOPORCSOS],  HUPORCSOS:  1.  göröngyös, 
rögös,  gidres-gödrös,  egyenetlen  (út)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.  502b); 
2.  faragatlan  (ember),  hóbortos  (Székelyföld 
Kiss  Mihály)  [vö.  höbörcsös,  huproncsos]. 

HOPORTYAGOS:  rögös  (Csallóköz  Nyr.  I. 
279). 

[HOPP]. 

[Szólások].  Eccer  hopp,  másszor  kopp:  eggyszer 
jól  van  dolga,  másszor  rosszul  (Debrecen  Nyr. 
III.424).  Bözzög  akkó  hopp  vőt  a  Mihájj  nem- 
zeccségnek,  de  ma  bize  a  kopp  parancsa  nállok 
is  (Székelyföld  Nyr.  V.176). 

hop-rongyos:  [szegény,  de  gőgös  családra 
mondják]  (Kassa  vid.  Nyr.  XVIII.431)  [vö.  hat- 
rongyos, toprongyos]. 


HOPPÁSZ:  nagy  kutya  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.46). 

HOPPOL:  topogva  megy  (Szatmár  m.  Ador- 
ján Nyr.  X.431). 

[HOPSA,  HAPSA]. 

[Szólások].  Hopsába  {hapsába,  habzsába)  vág- 
ták ki  [a  vágómarhát] :  társaságban,  vagyis  úgy. 
hogy  többen  összeállva  megvették  s  aztán 
mindenikük  a  hozzáadott  összegnek  megfelelő 
részt  kapott  belőle.  Hapsába  ütni.  Hapsába  fel- 
vonni. Hopsába  sem  jutott  (Székelyföld  Nyr. 
11.427;  Kriza;  Andrássy  Antal  1843;  Három- 
szék m.  Vadr.;  Csík  m.  Gyergyó-Ditró  Nyr. 
XH.  282;  Csík-Madaras  Nyr.  XX.46)  [vö.  hopa\ 

HÓRA:  tánc,  táncoló  gyülekezet  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.203). 

HORÁCSOL :  tanácskozik,  összebeszél  (Komá- 
rom m.  Kürth   Nyr.  XIX.  187)  [vö.  2.  harácsol]. 

HORD :  hasonlít.  Ez  a  gyermek  hord  az  apjá- 
hoz. Inkább  az  annyához  hord.  Hord  hé'zza  erőssen 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Hordom  a  mivoltodat!  [tréfás 
káromkodás]  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

fel-hord:  fölkanalaz  (leves  ételt)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

össze-hord:  összeszid  (Székelyföld  Tsz.). 

[HORDÁL]. 

el-hordál :  elhordogat,  elhurcol.  A  rossz  gazd- 
asszony a  háztól  mindent  elhordál  (Nógrád  m. 
Sipek  Kassai  J.  Szókönyv  11.445)  [vö.  el-herdál]. 

HORDÁR  [!]  {hordáj  Debrecen  Nyr.  XI.477. 
490;  hordály  Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV. 287 ; 
Háromszék  m.  Nyr.  XXII.512). 

HORDÁS:  gabona  betakarítása  a  mezőröl 
(Soprony  m.  Horpács  Nyr.  XIV.432 ;  Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[HORDÓ]. 

hordó-csín:  a  hordónak  fenekén  kívüli  pár- 
kánya V.  azon  bevágása,  a  melybe  a  feneket 
illesztik  (Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  11.456;  Tata, 
Szeged  Csaplár  Benedek). 

hordó-homyolat :  cv  (Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv U.456). 

hordó-íz  (Erdély  Szinnyei  József;  hordó-éz 
Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr.  XX.191):  hordó- 
ízű. Ez  a  bor  hoVdó-iz  (hordó-éz)  (i.  h.) 

hordó-ontra  =  hordó-csín  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  11.456). 

hordó-szag:  hordó-szagú.  Ez  a  bor  hordó-szag 
Szatmár  Nyr.  XX.191). 

HORDOSKÓD-IK: 

Nyr,  XXin.216). 


hordozkodik    (Szlavónia 


887 


HORDOZ— HORGÍT 


HORGOCKA— HORKAN 


HOBDOZ:  1.  kocsin  visz  (Tolna  m.  Nyr. 
V.524);  2.  boronál  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  XV.575; 
Göcsej  Tsz.;  Nyr.  XII.188;  XIV.450;  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.575 ;  Öomogy  m.  Nyr. 
XIV.  479). 

be-hordoz:  beboronál  (Göcsej  Tsz.;  MNy. 
V.129). 

HOEDOZÓD-IK :  viselkedik  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.530). 

HORGACS:  csipke  (Somogy  m.  Sándor  Jó- 
zsef) [vö.  horgaska]. 

[HORGAD]. 

meg-horgad:  meggörbül  (Háromszék  m.  Nyr. 
IX.33).  Horgadjon  meg  az  orra,  mint  a  kapii 
kulcsa  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  ni.350). 

HORGAS,  HORGOS  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.ni.l82;  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrflfy 
Iván ;  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.39 ;  Homoród- Almás 
Nyr.  VL334). 

[Szólások].  Ne  nézz  olyan  horgason:  görbén, 
rossz  szemmel,  haragosan  (Udvarhely  m.  Nyr. 
XI.40). 

horgas-borgas :  sok  hajlású,  girbe-görbe 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.459). 

horgas-in  {horgas-ina  a  szarvasmarhának): 
csánk,  hátulsó  lábak  hajlása  (Székelyföld  Tsz.). 

hargas-magu :  magvaváló.  Hargas-magu  szilva 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[HORGASÍT]. 

el-hargasit:  elgörbít  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXni.46). 

HORGASKA :  csipke  (Brassó  m.  Tatrang  Nyr. 
11.477)  [vö.  horgacs,  horgocka]. 

1.  HORGÁSZ:  horoggal  halászó  halász  (Ko- 
márom Hermán  0.  Halászat  K.) 

[2.  HORGÁSZ]. 

el-horgász  [el-horkász  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  1.425) :  elhordogat,  ellopogat,  elcsene- 
get  (apródonkéut)  (Békés  m.  Balog  István ;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.46.  213  [itt  csak  horgász, 
de  , elhordogat*  értelmezéssel,  tehát  nyilván: 
el-horgász]. 

ki-horgász:  kitudakol,  kifürkész,  kitud,  kicsal 
(titkot  vkiből)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HORGÁSZÓ  {hargászó  Göcsej  Hermán  0. 
Halászat  K.) 

HORGÁSZÓD-nC :  tudakozódik,  puhatolódzik, 
fürkésződik  (titok  után)  (Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Udvarhely  m.  Vadr.) 

HORGÍT:  horgasít,  görbít  (Háromszék  m.  Nyr. 
n.522). 


el-horgít:  elhorgasít,  elgörbít  (Háromszék  m. 
Nyr.  11.522). 

meg-horgít:  meghorgasít,  meggörbít  (Három- 
szék m.  Nyr.  11.522). 

HORGOCKA:  1.  görbe  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.202) ;  2.  csipke  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 
478)  [vö.  horgaska]. 

HORGOLAT :  görbület  (Csallóköz  Nyr.  1.279). 

HORGOLÓ:  ajtóra  billenő  fa-zár  (az  ajtó- 
sasra közepénél  fogva  szegezett  kis  fa,  a  mely- 
nek akármelyik  végét  rá  lehet  az  ajtóra  fordí- 
tani) (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HORGY  [?]:  vas-szerszám,  a  mellyel  a  zsin- 
dely bevágását  csinálják  (Szatmár  vid.  Tsz.) 
[vö.  hornyoz], 

HORGYTKA:  hordócska  (Palócság  Tsz.). 

HORH  (Somogy  m.  Nyr.  IX.526;  horog  Pan- 
nonhalma vid.  Nyr.  XIX.37;  Veszprém  m.  Nyr. 
1.94;  Balaton  mell.  Beöthy  Zsolt;  Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  IX.283;  Fölső-Somogy  m. 
Nyr.  XVIII.  514) :  mély  hegyi  út,  két  hegyoldal 
közötti  szoros  út,  szakadékos  hegyoldalba  vájó- 
dott  (vízmosta)  meredek  út  [vö.  horhó]. 

HORHA:  vékony  jég,  a  mely  alól  a  víz  el- 
folyt (Győr  vid.  Nyr.  IX.286). 

[Szólások].  Horkára  fagyott:  a  víz  elfolyt  a 
jég  alól,  s  az  ennek  következtében  szakadós 
(Győr  vid.  Nyr.  IX.286). 

HORHÁCS:  fának  kiforradása  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.). 

HORHÁCSOS :  forradásos  (fa)  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.). 

HORHÓ  {horó  Somogy  m.  Kapoly  Nyr.  XVIII. 
568)  =  horh  (Balaton  mell.  Tsz.;  Somogy  m. 
Nyr.  XXI.94;  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379; 
Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.456 ;  Baranya 
m.  Ibafa  Nyr.  XX.46;  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841). 

HORHOS  (Dunántúl  MNy.  V.99 ;  Vas  m.  Nyr. 
XXI.94 ;  Zala  és  Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.455 ;  Göcsej  Tsz. ;  horgas  Győr  m.  Tsz. ;  Szat- 
már-Németi  Nyr.  X.432;  horgos  Göcsej  MNy. 
11.412;  Tolna  m.  Nyr.  V.524):  c«. 

horgas-út :  c\d  (Vas  és  Tolna  ra.  Nyr.  XXI.94). 

HÓRINKA:  kötélen  függő  hinta  (Bereg  m. 
Pap  Károly)  [vö.  hócinka]. 

[HORKAN]. 

fel-horkan  {fö-horkanyik  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
III.222):  fölfortyan,  fölförmed  (Balaton  mell. 
Tsz.;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö. 
hörken]. 

[Szólások].  Ez  mingyá  föhorkanyik,  mint  a 
cigányok  istennye  (Vas  m.   Őrség  Nyr.  III.222). 


889 


HORKANT— HOROG 


HOROL— HORPASZ 


890 


[HOEKANT]. 

fel-horkant:  álmából  (horkantással  ?)  fölser- 
ken. S  midőn  Ádám  apánk  felhorkantott,  Eva  élt 
és  szemébe  vigyorgott  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.l6). 

[HORKANYOD-IK]. 

mék-horkanyodik :  [?]  (Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.  182). 

HORKINT:  horkant  (Székelyföld  Tsz.).  A  vén 
király,  a  mint  ezt  látta,  mérgihe  egyet  nagyot  hor- 
kintott  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  in.331). 

HORNY:  zsindely  bevágása  (a  melybe  a 
másik  zsindely  élét  beleillesztik)  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.382-,  itt  hornya  áll,  de  ez 
nyilván  személyragos  alak)  [vö.  horgy]. 

HORNYÁSZKOD-IK  {hornydszkod-ik):  lior- 
dozkodik  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII.501;  Rozsnyó 
és  vid.  Nyr.  Vni.565;  XVn.476;  Rimaszombat 
és  vid.  Nyr.  X.88;  XVII.525;  Gömör  m.  Lice 
Nyr.  XXIII.140;  Torna  m.  RueMetl  Miklós  1839). 

neki-hornyászkodikrneki-kapaszkodik.  E'  du- 
haj nekihornyaszkodott  a  csé'ntálán  mdszdtú  Bá- 
rádlá-teteőnek  (Gömör  m.  Aggtelek  Nyr.  VII.33). 

[HORNYÓDZ-IK]. 

meg-hornyódzik:  meghornyosodik  (Bodrog- 
köz Tsz.). 

HORNYOLÁS :  faedény  dongáinak  bevágása, 
a  melybe  a  feneket  illesztik.  Hordó  hornyolása 
(Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  V.194). 

HORNYOLÓ :  szerszám,  a  mellyel  hornyokat 
(bevágásokat)  csinálnak  (Udvarhely  m.  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.   Olasztelek  Nyr.  XIV.288). 

[HORÓ],  HURU:  ny eső-vas  (Győr  m.  Sztro- 
kay  Antal  1842)  [vö,  horol]. 

HOROG  {harag  Mármaros  m.  Visk  Király 
Pál;  harag  Göcsej  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.44;  Székelyföld  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  hdrog 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.454).  —  Horog:  vízmerő 
kampós  fa  (Balaton  mell.  Tsz.;  Horváth  Zsig- 
mond). 

horog-derék:  erősebb  zsineg,  a  melyre  a 
horgokat  a  peklénél  v.  patonynál  fogva  fölkötik 
(Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

horog-fa:  [?].  Tónainé  rongyos  háza,  mind  ki 
van  a  horog-fája  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.222). 

horog-ín  (Szentes  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
harog-in  Egyházas-Oláhfalu  Hermán  0.  Halá- 
szat K.)  ^=  horog-derék. 

horog-palló:  cv  (Szeged  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

SZIfiNYEl  :   MAGYAR  TiÜSZÓTÁK, 


HOROL,  HÚRUL:  1.  horol:  horzsol,  súrol, 
kapar.  A  jég  horolja  a  faágakat  (Csallóköz  Nyr. 
1.279) ;  2.  húrul :  vékonyan  fölnyes  (gyepet  kapá- 
val V.  nyélbe  erősített  széles  vassal)  (Győr  m. 
Sztrokay  Antal  1842). 

ki-horol:  tisztára  kapar  (földet).  Kihorolja  a 
széröt  (Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476). 

HOROLÓ:  1.  deszkából  készült  eszköz,  a 
mellyel  a  kicsépelt  búzamagot  bevonják  a  szem- 
házba (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVL476; 
itt  hondó  nyilván  hiba);  2.  gereblye-forma 
eszköz,  a  mellyel  a  szöllő  földjét  kapálás 
után  simára  kaparják  (Gyöngyös  vid.  Nyr.  I. 
334). 

[HORP  ÁCSOS],  HOJP  ÁCSOS :  horpadtas,  kissé 
horpadt  (Háromszék  m.  MNy.  VI.330;  Vadr.  502b; 
Győröy  Iván). 

HORPAD  {hojpad  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.330;  Vadr.;  Győrffy 
Iván ;  he-horkatt  [a  főd,  oszt  őnyelte]  Szeged  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  1.137;  horvad  Székelyföld 
Tsz.)  [vö.  torpad]. 

[HORPADÁS],  HORVADÁS:  gyökerestül  ki- 
dűlt fa  helye  (Székelyföld  Tsz.)  [vö.  horvás]. 

HORPÁLY:  széles  völgyes  hely  (Fehér  m. 
Nyr.  IX.284). 

HORPASZ  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli 
Nyr.  XXI.475;  Balaton  mell.  Tsz.;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  Vni.43 ;  Szatmár-Németi  Nyr.  XIV. 
278;  Szabolcs  m.  Földes  Nyr.  ni.430;  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  XIX.375;  Tokaj  Nyr.  XXHÍ. 
384;  horpac  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  n.427;  VIH. 
509;  Arany-Gyulai  NGy.  in.295;  Udvarhely  m. 
Nyr.  VI.517;  Háromszék  m.  MNy.VI.331 ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  Nyr. 
IX.37;  Csík  m.  Nyr.  Vni.278;  horpic  Vas  m. 
Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.527):  1.  hor- 
pac: behorpadt,  beesett,  megcsappant  vékony ú 
(szarvasmarha,  ló,  disznó)  (Székelyföld  Tsz.; 
Nyr.  n.427;  Vin.509;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos);  2.  horpac:  horpadás.  Hegy  hor- 
pacca  (Háromszék  m.  MNy.  VI.331)!  3.  horpac, 
horpasz :  állat  vékonyánál  levő  horpadás,  a  mely 
a  jóllakás  után  nekitelik  (Balaton  mell.  Tsz.; 
Szatmár-Németi  Nyr.XIV.278;  Tokaj  Nyr.  XXIII. 
384;  Székelyföld  Nyr.  Vin.509;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos);  4.  horpac,  horpasz,  horpic: 
[tréf.J  has  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli 
Nyr.  XXI.475;  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr. 
XVII1.527;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  Vin.43;  Szabolcs 
m.  Földes  Nyr.  III.430;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  XIX.375;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
ni.295;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI.517;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  Nyr.  IX.37; 
Csík  m.  Nyr.  Vin.278). 

[Szólások].  Mégvette  a  horpaccát:  jóllakott 
(Csík  m.  Nyr.  VIIL278). 

57 


891 


HORPASZOS— HOSSZÚ 


HOSSZURA -HOVA 


892 


[HOBPASZOS],HOEPISZOS:  behorpadt.  Hor- 
piszos  fele  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.180). 

HOEPASZT  {hojpaszt  Székelyföld  Győrfify 
Iván)  [vö.  torpaszt]. 

HOEROG:  horkol  (Szatmár  m.  Porcsalma 
Nyr.  XX.191). 

HORSIKOL :  hörög  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.476). 

HORTYOG  {horcog  Székelyföld  Tsz. ;  öyőrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Vadr.  30)  [vö.  hortyog]. 

HORVÁS :  1.  völgyecske  (Csík  m.  Kilyénfalva 
Nyr.  IX.525) ;  2.  széltől  kiszakított  és  gyökeres- 
tül kifordult  fa  helyén  maradt  mély  üreg,  a 
melyet  dőlt  fa,  tört  ág,  indás  növény  borít  be, 
de  oly  gyöngén,  hogy  a  ki  rálép,  belezuhan 
(Csík  m.  Nyr.  XVni.143)  [vö.  horpadás]. 

HORZSALÉK:  asztalos-forgács  (Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  11.376). 

HORZSASZT:  hasít  (abroncsot)  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.331;  Győrfify  Iván). 

HOSCINA  (Bereg  m.  Pap  Károly ;  hoszcina 
Ung  m.  Hunyady  József):  vendégség,  cécó. 

HÓSTÁT  (Kolozsvár  Szinnyei  József;  hóstád 
Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János;  hóstánc  [nép- 
etimológia] Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr,  XIII. 
490;  hostya  Csongrád  vid.  Arany-Gyulai  NGy. 
1.34 ;  Csongrád  m.  Mindszent  Arany-Gyulai  NGy. 
1.74;  hóstya  Eger  és  vid.  Nyr.  XVII.430.  477; 
husták  Kassa  Nyr.  XVII.  238;  husták  Rozsnyó 
Nyr.  VIII.565;  hustát  [ucca-név]  Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  IV.95) :  külváros, 

HOSTÉL:  házhely  a  belsőségekkel  eggyütt 
(Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238). 

HOSSZADÁBA,  HOSSZADJÁBA:  hosszában 
-(Csallóköz  Csaplár   Benedek)    [vö.    hosszatjába]. 

HOSSZANT :  hosszatt.  Nap  hosszant  mulatgat. 
'^Ora  hosszant  is  eljddzik.  H^ét  hosszant  se  látom 
(Palócság  Nyr.  XXI.559). 

[HOSSZAT].  Hosszatja  [?] :  hossza  (vminek) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.331)  [vö.  hosszatjába], 

HOSSZATJÁBA  (hosszatjában) :  hosszában 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VL331;  Nyr.  11.522;  Győrfify  Iván)  [vö. 
hosszadába]. 

HOSSZÚ  {hesszi  Csallóköz  Nyr.  1.278;  hésszú 
Csallóköz,  Patonyszél  Nyr.  XII.143;  hojszu  Szé- 
kelyföld Nyr.  IX.426;  Csík  m.  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  m.  Zsombor  Rozsondai  József;  Har- 
gita vid.  Vadr.  95;  hojszú  Brassó  m.  Tatrang 
Nyr.  n.477;  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  in.524; 
hójszu  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  IV.o56;  hoszi 
Szlavónia  Nyr.  XXni.169.  312;  hoszjú  Székely- 
föld Király  Pál;  hosszi  Soprony  m.,  Rábaköz, 


Kis-Cell  Nyr.  XV.421;  Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  X1V.432;  Repce  vid.  Nyr.  XX.363.  365; 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  III.479;  Vn.272.  419.  467; 
Vas  m.  Szalafő  Nyr.  V.96;  Vas  m.  Répce- 
Szentgyörgy  Nyr.  XVn.235;  Zala  m.  Nyr.  XXI. 
44;  Göcsej  MNy.  11.412;  Veszprém  m.  Nyr.  V. 
224;  Veszprém  Nyr.  n.l86.  431;  Bakony  vid. 
Nyr.  IV.86;  Somogy  m.  Nyr.  VI.368;  XV.421; 
Somogy  m.  Adánd  Nyr.  IV.334;  Pécs  Kassai  J. 
Szókönyv  11.461 ;  Fehér  m.  Lovasberény  Nyr. 
XV1L576;  Győr,  Apostag,  Bács  m.  Bajmok, 
Bereg  m.  Bereg-Som  Nyr.  XV.421). 

[hosszú  ing]. 

[hosszúinges]. 

hosszúingesked-ik:  éjjeli  korhelykedés  után 
másnap  otthon  ,katzenjammeroskodik'  (Kún-Sz.- 
Miklós  Nyr.  Vn.324). 

hosszú-kece:  hosszúfarkú,  tükörháló  nélküli 
farkalós  kece  (Csongrád  Hermán  0.  Halászat  K.). 

hosszú-keszeg:  pelecus  cultratus  (Szeged 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

hosszú-kutya :  agár  (Háromszék  m.  Vadr.). 

hosszú-lé:  sok  lé  (pl.  gulyás  v.  paprikás-hús 
leve)  (Szeged,  Bánság,  Erdély,  Székelyföld  Csap- 
lár Benedek). 

hosszú-lépés :  [tréf.]  pálinka  (Nagyvárad  Nyr. 
XVI.572). 

hosszú-levél:  bírósági  idéző-levél  v.  végzés. 
Hosszú-levelet  kapott,  Kassára  kell  menni  (Abaúj 
m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos). 

hosszu-vas :  csoroszlya  (Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.461 ;  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv 
n.54;  Tsz.). 

HOSSZUKA:  kolbász  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  n.376). 

HOSSZUKÓ  {hosszúké):  hosszúkás  (Torda 
Nyr.  XVin.95;  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.33] ;  Győrfify  Iván;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Hasam  nyo- 
mom hasára,  hoszukomat  beleszúrom  [találós 
mese;  -=  borszívás  lopóval]  (Moldva,  Klézse 
Nyr.  V.269). 

HOTYMÁN  (Zalathna  vid.  Nyr.  XIII.238;  hok- 
mán  Zalathna  vid.  Nyr.  XIII.238 ;  hukmány  Szat- 
már m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV.237):  bánya- 
fölügyelö,  a  bányagazda  segédje  (hutmann). 

HOTYTAGOS  [?] :  részeg  (Veszprém  m.  Szent- 
gál Nyr.  in.l83)  [vö.  kótyagos]. 

HOVÁ  (há  Soprony  m.  Nyr.  IV.419 ;  VII.274 ; 
Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  11.369;  III.514;  Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  n.519;  XX.364;  Rábaköz 
Nyr.  XVL136;  Vas  m.  Tsz.;  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
1.421;    in.l79;    V.126;    VIL271.   467;   Vas   m. 


893 


HOVAJ—HOZ 


HOZ— HOZZA 


894 


Körmend  vid.  Nyr.  in.476;  Zala  m.  Hetes  Nyr. 
1.380;  n.373;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  n.323; 
Göcsej  MNy.  I.22Ü;  Nyr.  XIV.216;  Budenz-Album 
171 ;  Zala  m.  Dergecs  Nyr.  111.31 ;  Nagy-Kanizsa 
Király  Pál;  Somogy  m.  Sándor  József;  Somogy 
m,  Szóke-Dencs  Nyr.  111.318;  Somogy  m.  Kapoly 
Nyr.  IV.84;  Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  IX. 
282;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.381 ;  Veszprém 
m.  Nyr.  VII.36;  Veszprém  Nyr.  Vn.473;  Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  V.427 ;  Tolna  m.  Nyr.  VI. 
523;  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379;  Baranya  m. 
Király  Pál;  Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár 
Benedek;  Győr  m.  Nyr.  VII.274;  Gyór  m.  Sza- 
badhegy Nyr.  VI.235;  Fehér  m.  Nyr.  X.186; 
Fehér  m.  Lovasberény  Nyr.  XVII.576;  Nógrád 
m.  Hajdú  Nagy  Sándor;  Pozsony  m.  Tárnok 
Nyr.  IX. 281 ;  Alsó-Csallóköz,  Komárom  m.  Nyr. 
XVII.287;  Székelyföld  Csaplár  Benedek;  hoa 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.489;  hoá  Vas  m.  Tsz. 
149a;  Göcsej  Nyr.  11.179;  Göcsej,  Páka  Nyr.  I. 
417;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.52;  hojá  Baranya 
m.  Király  Pál;  holá  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
488;  holyá  Dunántúl  Nyr.  V.181;  huá  Soprony 
és  Vas  m.  Csaplár  Benedek;  Zala  m.  Hetes 
Nyr.  1.380;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  in.319;  Mar- 
cal mell.  Tsz.;  huva  Eger  és  vid.  Nyr.  XVII.430; 
XVIII.  18.)  —  Ahá:  a  hová  (Zala  m.  Dergecs  Nyr. 
III.31;  Somogy  m.  Kapoly  Nyr.  IV.84).  Máshá: 
máshová;  valaha:  valahová  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
216).  —  Há:  hol.  Há  vótá  (vótál)?  (Soprony  m. 
Röjtök  Ny)-.  11.369;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
V.427). 

hová-valósi  (Somogy  és  Baranya  m.  NyK; 
XXIV.137;  Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV.372; 
Vác  vid..  Hont  és  Heves  m.  NyK.  XXIV.  137; 
há-valósi  Repce  vid.  Nyr.  XX.411;  Göcsej  Bu- 
denz-Album 162;  Baranya  m.  Patacs  vid.  Csap- 
lár Benedek;  há-valusi  Göcsej  Nyr.  XIII.310. 
XIV.167;  hova-valósi  Hont  m.  Kemence  Nyr. 
XIV.  517):  hova-való  [vö.  ide-valósi,  oda-valósi]. 

HOVÁJ  (hovály):  csizmadiák  fakése  (hosszú- 
kás horgas  fája),  a  melyet  a  kaptafa  és  a  fej- 
bőr közé  vernek,  hogy  ezt  kitágítsák  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.46;  Debrecen  Nyr.  VIII.475; 
IX.206;  Gyöngyös  Nyr.  1.282;  Székelyföld  Tsz. 
[itt  hovaj  hiba] ;  Ferentzi  János ;  Kézdi-Vásárhely 
Nyr.  XVII.479). 

1.  HOZ  {oz  Kecskemét  Nyr.  IX. 360). 

[hozd-sza.  hozd-szi]  {hocca  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.118;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  hocca- 
sza  Székelyföld  Császár  Árpád ;  hocce  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  11.84;  hoci  Vas  m.  Tarodháza  Nyr. 
X.89;  Esztergom  Nyr.  IX.543;  Alföld  Nyr.  V. 
123;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.118;  Kecskemét 
Nyr,  Vn.376;  Szeged  Nyr.  Vin.235;  Bács  m. 
Nyr.  XVI.  144;  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  Vin.279; 
Hont  m.  Nyr.  V.426;  Hont  m.  Helemba  Nyr. 
Vn.93;  Tokaj  Nyr.  XXni.240;  hocci  Soprony 
m.  Röjtök  Nyr.  III.465 ;  Békés  m.  Balog  István ; 
Gyöngyös  vid.  Nyr.  11.181):  add  ide  [vö.  addsza, 
add-szi[. 


[hozdsza-ide,  hozdszi-ide]  (hadsza  ide  Szé- 
kelyföld Tsz.;  hac'  ide  Hont  m.  Nyr.  V.426; 
haccHde  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XX.479;  hoc- 
cajda  Veszprém  m.  Várpalota  Nyr.  XXI.477; 
hoc'  ide  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.519; 
Esztergom  Nyr.  IX.543 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
118;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.235;  Hont  m. 
Nyr.  XVIII.430;  Tokaj  Nyr.  XXm.240;  hoc&  ide 
Veszprém  m.  Várpalota  Nyr.  XXI.477;  Kecske- 
mét Nyr.  IX.361;  Bars  m.  Nyr.  X.138;  hoceg 
ede  Dráva  mell.  Nyr.  V.423) :  cc  [vö.  addsza-ide]. 

el-hoz :  megszül.  Elhozta-e  már  Tótné  ?  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

[ki-hoz]. 

[Szólások].  Kihozom  szóból:  megértetem,  elbe- 
szélem (Soprony  m.  Csorna  Nyr.  XXII.330). 
Még  nem  hoszta  ki  a  cimergyét  a  kukorica  (So- 
mogy m.  Szőllős-Györök  Nyr.  XXn.239). 

[mgg-hoz]. 

[Szólások].  Meghozta  a  lelkit:  megnyugtatta 
(Székelyföld  Kriza). 

2.  HOZ:  [?].  Patkóitatom  paripámot,  mönyök 
hozba  rajta  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell. 
Vadr.  531 ;  eggy  változatban :  mönyök  nászba  rajta 
Vadr.  114). 

[HOZAKOD-IK]. 

elő-hozakodik  (ele-hozakogyik) :  előhoz,  fölhoz, 
szóba  hoz,  fölemlít  (Repce  vid.  Nyi-.  XX.416; 
Szeged,  Bánság,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 
Regvei  a  fiu  eléhozakogyik,  hogy  hat  éldes  szülém, 
vaót-é  fia  klednek?  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.240). 
[vö.  elő-huzakodik]. 

fgl-hozakodik :  cv  (Békés  m.  Balog  István). 
Főhozakottunk  egyrű-másrú  (Szeged  vid.  Nyr. 
VII.518).  Felhozakottunk  mindenről  (Mezőtúr  Nyr. 

X.478). 

HOZÓS :  viselős,  terhes  (nőszemély)  (Székely- 
föld Tsz.;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Fehér- 
Nyikó  vid.  Nyr.  XVin.525). 

[HOZÓSOD-IK]. 

meg-hozósodik :  teherbe  esik  (nőszemély) 
(Székelyföld  Kriza;  Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó 
vid.  Nyr.  XVin.525). 

[HOZOVÁNY]. 

hozovány-főd :  iszap  (Abaúj  m.  Nyr.  IV.372). 

[HOZTAT],  HOSZTAT :  hozat  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  III.4). 

HOZZÁ  {hajzám  Csík  m.  Gyergyó-Sz.-Miklós 
Nyr.  X.42;  hazza  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
357;  hejza  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  Vni.233; 
X.42 ;  hezzáá,  hezza,  hezzok  Marosszék  Nyr.  VII. 
432;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.30;  Háromszék  m. 
Uzon  Nyr.  VIII.374;  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.   486;   hézzám,  hezzáá,  hézzá}&,  hé'zzá, 

57* 


895 


HOZZÁBELI— HŐ 


HÖBÖDI— HŐBÖRTÖS 


896 


hezza,  hé'zzáuk,  hezzáXok,  hé'zzik  Küküllő  mell. 
Kelementelke  Ravasz  Árpád;  Székelyföld  Nyr. 
IV.190;  V.221;  Udvarhely  m.  Vadr.  4;  Nyr.  IV. 
144.  276;  Homoród- Almás  Nyr.  V.233;  Olasz- 
telek Nyr.  XVI.86;  Háromszék  m.  Nyr.  ni.324; 
1V.180;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII. 
332;  Csík  m.  Nyr.  IV.471;  V.468;  VI.90;  VIII. 
183;  Xn.524;  Gyímes  Nyr.  IX.504;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  III.49;  X.154;  Moldva,  Klézse  Nyr. 
IV.288.  528;  V.288;  héjza  Udvarhely  m.  Nyr. 
IX.39;  hézáá,  hézáük  Udvarhely  m.  Nyr.  VIII. 
527;  hézzám,  hézzáiok  Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 
372.  478;  hizám,  hizánk,  hiza  Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  V.330;  VI.181;  XVI.478;  XXI.478; 
Király  Pál ;  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  VI.231 ; 
hojza,  hojzánk  Székelyföld  Nyr.  IX.426 ;  Gyergyó- 
Sz.-Miklós  Nyr.  X.46;  Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr. 
III.564).  —  Hozzád  {kozzádra):  balra  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Baranya  m.  Nyr.  VI.474;  Közép- 
Baranya  Nyr.  III.327 ;  Szeged,  Kecskemét  Csap- 
lár Benedek;  Hont  m.  Nyr.  VI.181 ;  Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  VIII.378;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X. 
89).  Tűle  ugyan  akár  tülledre,  akár  hozzádra 
mehetett  az  ország  dóga  (Esztergom  Nyr.  IX.231). 

[HOZZÁBELI],  HISZÁBALI:  jobbfelőli  (Ud- 
varhely m.  Nyr.  VI.272). 

[HOZZÁDOS]. 

[Szólások].  Hozzádosan  kqjcs:  szorítsd,  fogd 
rövidebbre  a  bal  gyeplőt,  hogy  jobbra  tartson 
az  iga  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII.479). 

HOZSÁLY:  kémény  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X. 
204). 

[HŐ],  HÉ   {hié   Vas  m.  Fölső-Őr  Király  Pál): 

1.  hőség  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Levágta  a 
hé  a  vetést  (Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XXII. 
93).    Héhe-fagyha    (Székelyföld    Győrffy    Iván); 

2.  forró.  Hé  vas,  hé  kemence,  hé  nap,  hé  vérű 
ember  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Hé  üdő  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván).  Hé  kemence  (Háromszék 
m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.47).  Nagyon  hevén 
süt  a  nap  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.316). 

[Szólások].  Nincsen  (nincs)  hé  lelkinek  hová 
lönni:  nem  tudja,  mihez  folyamodjék,  hova  le- 
gyen, mitévő  legyen,  mire  határozza  magát 
(Szeged  Nyr.  n.40;  VU.180;  Csaplár  Benedek). 
Nem  volt  hova  fordulni  a  hé  lelkinek  (Brassó  m. 
Bácsfalu  Nyr.  VI.231).  Nem  tud  hé  fejem  há  lenni 
(Kunság,   Csongrád  m.,  Hajdú  m.  Király  Pál). 

hó-bÚ8z  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841 ;  hé-búz  Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.394):  rekkenő  hőség  [vö.  busz]. 

hő-forrás:  kályha  (Bars  m.  Léva  Czimmer- 
mann  János). 

hó-kő  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  n.394; 
Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  in.303;  Erdővi- 
dék Nyr.  IX.35 ;  hé-kü  Somogy  m.  Sándor  József; 
hőkkü  Vas  m.  Őrség  Nyr.  V.273 ;  h"ökk"ö  Zala  m. 
AUó-Lendva  vid.  Nyr.  XXni.287 ;  hükkö  Zala  m. 
Alsó-Lendva    Vörös    Balduín):    1.  hé-kő,  hé-kü, 


hőkkü,  h"ökk"ö,  hükkö:  forró  kő  (a  melyen  előbb 
tűz  égett),  kemence  tüzes  feneke  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  V.273;  Zala  m.  Alsó-Lendva  és  vid.  Nyr. 
XXni.287 ;  Vörös  Balduín ;  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.303).  Héküre  süt  pogácsa:  sós 
pogácsa  (Somogy  m.  Sándor  József;  2.  hé-kő: 
mennykő.  Hékő  üssön  meg!  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  n.394). 

[Szólások].  Ojan,  mind  a  hé-köre  [így]  öntött: 
hamar  odavan  (Erdővidék  Nyr.  IX.35). 

hével-lével:  sietve,  lelkendezve  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  in.233). 

HÖBÖDI:  szeles,  könnyelmű  (Orosháza  Nyr. 
VI.  178). 

HŐBŐL YGŐ:  bolondforma,  hóbortos,  bolon- 
dos, bohó,  bohókás  (Abaúj  m.  Szikszó  Király 
Pál;  Borsod  m.  Noszvaj  Kassai  J.  Szókönyv 
n.250)  [vö.  hóbolygó]. 

HŐBŐL YGŐS  (hőbölgős,  h'őbölyg'ős):  féleszű, 
félbolond,  bolondos  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.47; 
Palócság  Nyr.  XXI.418;  XXn.75;  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Gyöngyös  vid.  Nyr.  11.181;  Gömör 
m.  Serke  Nyr.  XIX.  45)  [vö.  hóborgós]. 

HŐBŐL YÖG  {höbölög,  h  öbölyög) :  1.  bolondos- 
kodik,  bohóskodik  (Abaúj  m.  Szikszó  Király 
Pál);  2.  csavarog,  csatangol,  ész  nélkül  j ár-kel 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.47 ;  Palócság  Nyr.  XXH. 
75)  [vö.  hőbörög]. 

1.  HÖBÖBCS:  szeles,  eszelős  (Nyitra  m.  Pog- 
rány  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841)  [vö.  hőbörtös]. 

2.  HŐBŐRCS:  bibircsó,  görcs,  rög,  göröngy 
(Háromszék  m.  MNy.  VL331;  Győrffy  Iván)  [vö. 
göbörcs,  hoporcs]. 

HÖBŐRCSEG: 

Győrffy  Iván). 

HŐBŐRCSÖS  {höpörcsös  Székelyföld  Tsz.): 
bibircsós,  érdes,  görcsös,  rögös,  göröngyös  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.328;  Vadr.;  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  göbör- 
csös,  hoporcsos]. 

[HŐBÖRGET],  HÜŐBÖRGET:  kiabál  (Győr 
m.  Csécsény  Nyr.  XII.236)  [vö.  hőröget]. 

HŐBŐRI:  bolondforma,  hóbortos,  bolondos, 
bohó,   bohókás   (Abaúj   m.   Szikszó  Király  Pál). 

HŐBÖRÖDŐTT:  hóbortos,  bolond  (Debrecen 
vid.  Nyr.  XXni.286). 

HŐBŐRÖG:  bolondoskodik,  bohóskodik  (Du- 
nántúl Király  Pál)  [vö.  hőbölyög]. 

HŐBÖRTÖS  {höbörtes  Torda  Nyr.  XVIII.95; 
hőbörtös  Gömör  m.  Nyr.  XXTI.479):  hóbortos 
(Repce  vid.  Nyr.  XX.364;  Orosháza  Nyr.  IV.330; 
Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX.91;  Szeged  Kálmány 
L.  Szeged  népe  1.207;  SzatmárNyr.  IX.264;  Abaúj 
m.  Szikszó  Király  Pál;  Gömör  m.  Nyr.  XVm.422.) 


(Háromszék  m.  MNy.  VL331 ; 


897 


HÖCS— HÖLE 


HÖMP— HŐR 


898 


1.  HÖCS,  HÖCCS :  közönséges  ponc  v.  favágó 

(sitta  europaea)   (Vas    m.   Őrség  Nyr.  VII.330); 
harkály  (Göcsej  Király  Pál). 

hőcs-madár:  sitta  caesia  (Zalám.  Hetes  Nyr. 
XIX.  143). 

[2.  HÖCSP].  Höccse  ki:  igya  ki  (Alsó-Baranya, 
Pellérd  Nyr.  XI.239). 

HÖCSKÖNÖS:  kaszáslé,  savanyú  tárkonyos 
leves  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.478;  Király 
Pál). 

[HÖCSÖN]. 

höcsőn-szakállu:  hosszú-szakállú  (Göcsej  Nyr. 
11.370). 

[HŐD-IK]. 

meg-hődik:  meghűl  (Göcsej  Nyr.  XIV.165; 
Budenz-Album  159). 

[HŐDÖRI]. 

hődöri-Qyurka :  pimasz  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

[HŐGŐ;  vö.  hőgöU]. 

hőgő-Kata:  eggyügyú  nőszemély  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

HŐGÖLI:  eggyügyú,  hülye,  bárgyú  (Csalló- 
köz Nyr.  1.279;  Csaplár  Benedek;  Pozsony  m. 
Taksony  Nyr.  XV.190). 

HŐKÉ:  kese  v.  sárgás-fehér  színbe  vegyült 
fejű  _  (ökör,  tehén,  ló)  (Marcal  mell.  Tsz.;  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  1.416)  [vö.  hóka]. 

HŐKÖL  {meg-hököl  Esztergom  m.  Párkány 
Öimonyi  Zsigmond;  höjköl  Csík  m.  MNy.  VI. 
372;  hőjköl  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVin.528;  hükköl  Balaton  mell. 
Tsz.):  hátra  faroltat,  hőköltet  (marhát,  lovat) 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Székelyföld  Tsz.;  Udvar 
hely  m.,  Erdövidék  Nyr.  IX.236;  Háromszék  m. 
Angyalos,   Besenyő,   Gidófalva  Nyr.  XVni.528). 

mgg-hőköl:  meghátrál,  visszaretten  (Szentes 
Nyr.  VIII.331).  Á  hegybíró...  éíéínte  ugyancsak 
harsogott,  de  amint  lattá,  hogy  emberére  akátt, 
csúfosán  meghőkölt  (Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.424). 

vissza-hőköl :  cv.  Visszahőkölt  tőle  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  XVI.286). 

HŐKÖLTET  {hűkköltet  Balaton  mell.  Tsz. 
171b;  még-hükkőtet  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
236). 


HOKÖR 

V.522). 


[?]:  nagyon  bámul  (Győr  vid.  Nyr. 


HÖMP:  kő-hömpölyeg  (hegyoldalból,  hegy- 
szakadékból nagy  fölhőszakadás  alkalmával  le- 
vált és  az  áradattól  tovasodort  agyagtömeg,  a 
melybe  hengergése  közben  kövek  ragadnak  bele, 
8  az  egész  gömb-  v.  tojásdad-alakúvá  lessz  és 
később  a  szárazon  megkeményedik)  (Székelyföld 
Nyr.  XXI.284). 

hömp-kő:  c^3  (Székelyföld  Nyr.  XXI.284). 

hem-szi:  leölt  disznó  vastag  combrésze.  ,Ha 
a  lábát  levágják  a  combról,  akkor  a  megmaradt 
rész  a  hemszi'  (Mármaros  m.  Nyr.  XIV.279). 


(hömpöjeg):  1.  hógömb  (Alföld 
2.   gurító    henger  (Székelyföld 


HŐLB:  [vmi  növény]   (Vas   m.  Kemenesalja 
Nyr.  in.88).  [vö.  hüvely]. 

höle-genyőte :  hagymalevelú   haszontalan  fú 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.),  [vö.  genyőte]. 


HOMPOLYEG 

Nyr.   XIII.526); 
Nyr.  XXI.284). 

HÖMPÖLYGŐ  {hembölygő  Fölső-Csallóköz  Nyr. 
VIII.378;  hömbölgő  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr. 
VIII.471;  hömbölyyő  Csallóköz  Nyr.  1.279;  Aöm- 
pöjgő  Székelyföld  Nyr.  XXI.284) :  gurító  henger. 

[HÖMPÖLYGŐZ],  HÖMBÖLGŐZ:  hengerez 
(szántáskor  fahengerrel  szétzúzza  a  hantokat) 
(Pozsony  m.  Deáki  Bódiss  Jusztin). 

HÖMPÖLYKE:  juhocska  (mesebeli  juhocska) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.331). 

[HÖMPÖLYÖD-IK],  HÖMBÖLÖD-IK  (hömbö- 
lőd-ik):  hemperedik,  hempereg.  Écce  csak  höm- 
bölödik  a  sündisznó  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XVin.234).  Hogy  évákta  magát  Naca  ajégö"!  — 
A  zám !  Csak  uty  hömbölődik  (Somogy  m.  Újmajor 
Nyr.  VIII.179)  [vö.  hempéréd-ik]. 

HÖMPÖLYÖG  (hömbölög  Repce  mell.  Nyr. 
XX.367;  Vas  m.  őrség  Nyr.  Vn.322;  Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XXI.524;  Veszprém  Nyr.  n.l34; 
hömbölyög  Dunántúl  Nyr.  XXI.284;  Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.519;  Zala  m.  Tűrje  Nyr. 
XXI.524) :  1.  hömpölyög :  pereg  (a  könny)  (Három- 
szék m.  Tsz.);  2.  hömbölög,  hömbölyög,  hömpö- 
lyög: hempereg.  Uf  fezöktö,  csak  u  hömbölgött 
(Vas  m.  őrség  Nyr.  VII.322).  Hömbölyög  a  gyer- 
mek a  porban,  a  disznó  a  sárban  (Dunántúl  Nyr. 
XXI.284).  Nizd  csak  ászt  a  gyereket,  hogy  höm- 
pölyög ott  a  dombrul  lefelé!  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XXI. 284)  [vö.  hempereg,  hömpölyög]. 

HÖMPÖS  :  kicsiny  és  zömök,  vaskos,  vastag. 
Hömpös  asszony  (Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.480). 

HONT :  úgy  [?]  (Somogy  m.  Nyr.  n.376). 

HŐPE:  meggondolatlan,  eszelős  (Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  Vni.377). 

[HÖPPEN]. 

meg-höppen:  meghökken,  megszeppen  (Fehér 
m.,  Szabadka,  Erdély  P.  Thewrewk  Emil). 

HÖPPÖGET:  kortyintgat  (bort  a  csutorából) 
(Balaton  mell.  Nyr.  11.93)  [vö.  köppent,  koppint]. 

HŐB:  mohón,  sebesen  eszik,  habzsol.  Hallom, 
Szóga  Pistánitt  úgy  hőrnek,  úgy  hőrnek,  két-három 


899 


HÖRBIK— HÖRPÖTÉL 


HÖRREN-HUGYÓKA 


900 


falás  huliszkdvd  eggy  szöm  szilvát  enyenek  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  IV.373).  Hőrjed  hamar  ászt  a  levet 
s  láss  osztán  dogod  után!  Hord  ki  ászt  a  kicsit 
má  nő,  ne  hadd  ott!  (Udvarhely  m.  Nyr.  V.231). 

HŐBBIK:  gödröcske,  pocsolyácska  (Borsod 
m.  Ernőd  Kassai  J.  Szókönyv  11.169.  269.  284. 
311.  312.  480). 

[HÖEBÖL]. 

össze-hörből :  összezördül  (vkivel)  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  n.326). 

HÖBCSENT:  eggyet  szól  (a  hörcsök).  Nagyot 
hörcsent  "a  hörcsök  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.98). 

HÖBCSÖK  {hörcsik  Palóeság  Nyr.  XXI.309). 

HÖBCSÖKÖS  (Balaton  mell.  Tsz.;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  hörcsögös  Pápa  vid.  Tsz.; 
Somogy  ra.  Nyr.  VI.41 ;  Baranya  m.  Tsz.  164a) : 
mérges  természetű,  hirtelen  haragú.  Hörcsögös, 
mint  a  csökönös  ló  (Somogy  m.  Nyr.  VI.41). 

HŐBE  {here  [?]  Fertő  mell.  MNy.  III.405): 
lakodalom  utáni  napon  a  fiatal  pár  házánál  tar- 
tott vendégség  (Bodrogköz  Kassai  J.  Szókönyv 
11.480;  Tsz.;  Szerencs  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
480)  [vö.  kérész]. 

HŐBEJ:  hörgés  (Vas  m.  Őrség  MNy.  V.131). 

HÖBGICSÉL:  hörgésszerű  hangot  hallat  (a 
macska,  midőn  vkihez  hízelegve  hozzásimul) 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[HÖBKEN]. 

össze-hőrken :  összezördül,  összeharagszik 
(vkivel)  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  111.231) 
[vö.  horkan]. 

HÖBÖG  {hereg  Bihar  m.  Poesaj  Nyr.  VI.424; 
Bodrogköz  Tsz.). 

HŐBÖGET:  kiabál  (Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  j 
XV.190;  Csallóköz  Szinnyei  József;  Alsó-Csalló-  { 
köz  Komárom  m.  Nyr.  XVII.287)  [vö.  höbörget,  \ 
ör jeget].  j 

HŐBŐGETŐ:  német  (osztrák)  hajóvontató  ' 
(Fölső-Duna  mell.  CzF.). 

HÖBP:  hörpentés.  Egy  hörp  viz,  ital  (Tisza-  ! 
Dob  Nyr.  XIX.47).  Éggy  hörpöt  sem  ittam  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.480).  ! 

HÖBPINT  [körpiént  Vas  m.  Szombathely  Nyr.  ' 
XXI.331). 

HÖBPÖL   {hörhöl  Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr. 
VI.326 ;  Szatmár  vid.  Tsz. ;  Szabolcs  m.  Dessewífy  \ 
Nyr.    XXII.140;    Háromszék   m.    MNy.    VI.331;  ! 
hörpel   Szolnok-Doboka   m.    Apa-Nagyfalu    Nyr. 
XV.382). 

HÖBPÖTÉL,  HÖBBÖTÉL:  hörpöl,  szörpöl, 
szürcsöl  (Háromszék  m.  MNy.  VI.331;  Györfify 
Iván). 


[HŐBBEN]. 

meg-hörren :  meghajlik.  Meghörren  az  út  már 
arra  mifelénk  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX. 
285). 

HŐBTYŐG:  hortyog  (Békés  m.  Balog  István). 

HŐETYŐN-PŐBTY :  hirtelen  haragú  (Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  Vin.378). 

HŐS  (Vas  m.  Őrség  Horváth  Zsigmond  1839; 
Göcsej  1816.  Nyr.  XVH.SIO;  hés  Zalám.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  11.279;  hiés  Göcsej  MNy. 
V.161):  nőtelen.  Hős  legény,  hiés  legiény  (Vas 
m.  őrség  Horváth  Zsigmond  1839 ;  Göcsej  MNy. 
V.161).  Már  koros,  de  hős  legín  (Göcsej  1816.  Nyr. 
XVII.510).  Hés  koma:  nőtelen,  ifjú  keresztapa 
(Zala  -m.  Szentgyörgy  völgye  Nyr.  11.279). 

HŐSÉG  {héség  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  hésig 
Göcsej,  Résznek  Nyr.  XIL188). 

HŐTTÖN:  pici,  kicsi  (Vas  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.481)  [vö.  hüvelyk,  pöttön]. 

HŐTYŐG:  akadozva  beszél,  mokog  (mint  a 
gyermek,  mikor  a  leckéjét  nem  tudja;  de  azért 
nem  hebegő)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
382). 

HŐTYÖG^:  lakzi,  vendégség  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  ni.233). 

HUBBSZ :  lepény  (Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  II. 

477). 

HUCUCÁL  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XV. 
191;  Kapnik  vid.  Nyr.  11.183;  ucucál  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  11.183):  1.  hucucál:  föl  s  le 
ingatja  magát  (gyermek)  (Kapnik  vid.  Nyr.  II. 
183);  2.  hucucál,  ucucál:  karján  himbál,  föl  s 
le  hintáz  (kis  gyermeket)  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XV.191). 

HÜCSOB:  lop,  csen  (Tokaj  Nyr.  XIX.383; 
XXIII.384). 

HÚG  {hugám  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L. 
Koszorúk  n.l24). 

HÚGY,  HOGY  [így  magában?]:  csillagzat 
(Hely  nélkül  Nyr.  XII.527  ;  XXI.331)  [vö.  kasza- 
húgy]. 

[HTJGY-IK],  HüD-nC  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.366;  hudd-ik  Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
11.366;  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Györfify  Iván): 
huggyozik. 

HUGYÓ,  HüGGYÓ:  1.  hugyó :  huggyozó. 
Hallgat,  mint  a  hugyó  disznó  (Alföld  Nyr.  1.370). 
Hallgatott,  mint  a  hugyó  disztó  (Ugocsa  m.  Gö- 
dény háza  Nyr.  III.370);  2.  huggyó:  a  hal  vég- 
belének a  nyílása  (Kopácsi,  Komárom  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

[HüGYÓKA],  HUGGYÓKA:  a  hal  végbelé- 
nek a  nyilasa  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 


901 


HUGYOS— HUJAKOE 


HUJANGAT— HULLAT 


902 


HUGYOS:  ágyba  huggyozó  (Rábaköz,  Beö- 
Sárkány  Nyr.  XVn.221). 

hugyos-hus:  nierenzapfen  (Kezdi- Vásárhely 
Nyr.  XVL479). 

hugyos-lamos :  pisás,  ágyba  huggyozó  (Rába- 
köa,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVn.221 ;  XVnL94). 

HŰGYOZ,  HÚGYOZ-IK  {huddoz-ik  Székely- 
föld Kassai  J.  Szókönyv  n.464;  Győrfify  Iván; 
lé-huddoszta  Moldvai  csáng.  Nyr.  HI.S;  hudoz-ik 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  n.366). 

fm§g-hugyoz]. 

[Szólások].  Meghugyozja  magát  a  só  nedves 
üdőben :  megereszkedik,  megizzad  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.465). 

[HÚQYOZTAT],  HUDDOZTAT:  kiereszti  a 
vizet  (a  hordó)  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
n.278). 

HÜHOGAT :  rálehelget  (Torontál  m.  Lórinc- 
falva  Kálmány  L.  Szeged  népe  in.l57). 

HUHÓKOL  (Abaúj  m.  Pusztafalu  Szádeczky 
Lajos;  huhukol  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
280;  huhúkol  Ahaúj  és  Borsod  m.  Király  Pál): 
1.  huhókol,  huhúkol:  lehel  (Abaúj  és  Borsod  m. 
Király  Pál).  Huhókolj  rám,  hogy  ittál-e  bort.  A 
markába  huhókol  (hogy  fölmelegítse)  (Abaúj  m. 
Pusztafalu  Szádeczky  Lajos);  2.  huhukol:  huhog 
(a  bagoly)  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.280) 
[vö.  hujikol], 

HUHU:  bagoly  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVL 
478). 

[HUJ]. 

huj -ki-haj -be :  proletár  (pl.  olyan  fuvaros, 
zsellér,  leginkább  napszámosféle  szegény  eggyii- 
gyű  ember,  a  kivel  csupán  ételért-italért  holmi 
alábbvaló  munkákat  végeztetnek).  Mit  akar  az 
a  hujki-hajbe  nép;  hiszen  száz  embere  sem  ér 
egyet!  Majd  csak  akad  rá  [vmely  alábbvaló 
munka  teljesítésére]  egy  hujki-hajbe  ember.  Mi- 
lyen hetyke,  nagygazda  embernek  a  lyánya,  mégis 
csak  egy  hujki-hajbe  legény  jár  hozzá!  (Nagy- 
szalonta Nyr.  XV.422). 

1.  HUJA:  pihenés  (munka  közben)  [?].  Nagy 
huját  csaptak  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.190). 

[2.  HUJA,  HUJJA]. 

[Szólások].  Eggy  hujában  v.  hujjában  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz. ;  Göcsej  Vass  József  1841 ; 
Győr  Kassai  J.  Szókönyv  n.44.  466),  egy  hu- 
nyával  (Vas  m.  Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  L 
251):  eggy  folytában,  eggy  húzómban. 

HUJÁKOL,  HUJJÁKOL  {hujákul  Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  IX.283) :  1.  hujákol,  hujjákol: 
kiabál,  kurjongat,  rikoltoz  (Balaton  mell.  Tsz. 
168b;  Somogy  m.  Nyr.  XIX.287;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.47);  2,  hujákul:  huhog  (Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  IX.283). 


HUJANGAT,  HUJJÁNGAT  :  kiabál,  kurjon- 
gat, rikoltoz  (Szeged  Nyr.  Vn.235;  Kálmány  L. 
Szeged  népe  L136;  Sümeghy  Pál  1841). 

HUJÁNT,  HUJJÁNT  (ujjant  Abaúj  m.  Nyr. 
V.272):  kiált,  rikolt  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.469; 
Alföld  Nyr.  11.425;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  L119;  Csaplár  Benedek;  Torontál  m.  Száján 
Kálmány  L.  Szeged  népe  n.56). 

HUJÁZ-[IK?]:  pihen  [?]  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.190). 

HUJIKOL,  HUJJIKOL  {hújikol  Fehér  m.  Nyr. 
IX.284):  1.  lehel  (pl.  a  markába,  hogy  fölmele- 
gítse) (Somogy  m.  Nyr.  XIX.287 ;  Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XVn.478;  hely  nélkül  Tsz.);  2.  gyor- 
san lélekzik  (Fehér  m.  Nyr.  IX.284)  [vö.  huhókol], 

[HUJJÍT]. 

[Szólások].  Hujjit  a  fejem:  zúg  belé  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  IX.530). 

HUJJOGAT:  1.  hejehujáz,  rikkantgat;  2.  hujj! 
szóval  riogat  (disznókat)  (Székelyföld  Győrfify 
Iván). 

HUJJOGTAT:  kiabálva  zaklat  (Székelyföld 
Tsz.). 

HUJJONGAT :  kiabál,  kurjongat,  rikoltoz  (Ba- 
laton mell.  Tsz.). 

HULL  {Véhul-ik  Szlavónia  Nyr.  XXm.260;  le- 
húll  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIII.96) :  dől.  Az 
útan  keresztül  hullait  a  körtefa  (Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.456). 

le-húll :  ledől.  Mennék,  de  lehull  a  körtefa  s 
a  vetisemet  elroncsa  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXin.96). 

HULLÁDOZ:  szállinkózik,  eggyenként  jön 
(Balaton  mell.  Tsz. ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.213) 
[vö.  hullároz], 

HULLAJSZT:  hullat  (Fölső-Bácska  Nyr.  Xll. 
262). 

HULLAJT :  cv.  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.213 ; 
Palócság  Nyr.  XXI.419).  Értem  könnyet  né  hul- 
lajcs  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVni.192). 

[Közmondások].  Ne  rázd  azt  a  fát,  a  mely  ma- 
gától is  hullajt  (Kecskemét  Nyr.  XVIII.523). 

HULLÁL:  hullong  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
213). 

HULLÁHOZ:  szállinkózik,  eggyenként  jön 
(Pápa  Nyr.  XVI.527;  Kis-Kúnság  Nyr.  nL564; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.47.  213)  [vö.  helle-hullá- 
roz,  hulládoz]. 

HULLÁS:  asztagba  v.  csűrbe  rakáskor  elhul- 
lott kalászok  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HULLAT:  szájából  kihullatja  az  abrakot  (az 
olyan  ló,  a  melynek  a  foga  v.  az  ínye  rossz) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 


903 


HULLÓ— HUN 


HUNCPUT— HUNCUTKA 


904 


HULLÓ  {hulla  Göcsej  Nyr.  XIV.166.  449; 
Budenz-AIbum  160;  Vidóczy  Asztrik;  hullana 
Székelyföld  Győrfify  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr. 
Vin.168;  Csíkm.  Nyr.  YIIA72 ; ,  hullója  Maros- 
Torda  m.  Mező-Kövesd  Ravasz  Árpád) :  1.  lehul- 
lott V.  hullófélben  levó  vmi,  hulladék  (pl.  rakodás 
közben  a  villáról  v.  útközben  a  szekérről  lehul- 
lott széna  v,  szalma)  (Göcsej  Nyr.  XIV.166.  449 ; 
Budenz-Album  160;  Vidóczy  Asztrik).  A  széna 
hullója :  a  mit  a  b9glyáról  legereblyélnek  (Mező- 
Kövesd  Ravasz  Árpád).  Kapdosd  le  a  hulláját 
[a  szekérre  rakott  szénának]  (Udvarhely  m. 
Nyr.  VIIL168);  2.  alja,  selejtessé  vminek.  A  gyü- 
mölcs hullája:  a  fejletlenebb,  nem  ép,  rothadt 
gyümölcs,  a  mely  le  szokott  hullani  (Udvarhely 
m.  Nyr.  Vin.168).  A  gabona  hullója:  a  fejletle- 
nebb, apróbb  szemű  (Mező-Kövesd  Ravasz  Árpád). 
Bé'stáld  ki  a  hullaját.  Tovább  héjába  restálod,  met 
immán  kijött  a  hullája.  Jókaimnak  elhullott  a  hul- 
lája, csak  ajova  maratt  még  (Csík  m.  Nyr.  Vn.472). 

HULLOMÁS:  hulladék  (pl.  asztagba  v.  csűrbe 
rakáskor  elhullott  kalászok).  HuUomás  szilva, 
körte  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HÜLYA :  csomós.  A  rántás  hulyává  lesz  (Kassa 
Nyr.  XVII.482). 

HÚMOB  {hámor  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VII.131;  hunyor  Csallóköz  Csaplár  Benedek): 
1.  kedv.  Jó  hámor  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VII.131);  2.  természet.  Az  annya  humorja  van 
benne:  az  anyjára  ütött  (Tokaj  Nyr.  XX.238). 
Kutya  húnyorú  ember:  kutya  természetű  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek). 

HUN  (Soprony  m.  Tsz.;  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.519;  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  IL 
91;  Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  in.555;  Soprony 
m.  Horpács  Nyr.  IV.181 ;  Soprony  m.  Szilsárkány 
Nyr.  VI.373;  Balaton  vid.  Nyr.  IIL558;  IV.36 ; 
Bakony  vid.  Nyr.  V.87;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  III. 
179;  IV.38.  228;  V.125;  Vn.322.  468;  Szalafő 
Nyr.  IIL235;  Zala  m.  Dergecs  Nyr.  III.34;  Keszt- 
hely Nyr.  XI.237;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  n.l32; 
Göcsej  MNy.  1.220;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr, 
VI.468;  Somogy  m.  Nyr.  VI.41;  Fölső-Somogy, 
Balaton  mell.  Nyr.  VII.475;  Somogy  m.  Sellye 
Nyr.  IIL560;  Somogy  m.  Kapoly  Nyr.  IV.85; 
Somogy  m.  Nágocs  Nyr.  VI.468;  Somogy  m. 
Szólád  Nyr.  VIII.326;  Somogy  m.  Mesztegnye 
Nyr.  IX.281;  Somogy  m.  Babod  Nyr.  XII.377; 
Veszprém  m.  Nyr.  VI.418;  VII.279;  Veszprém 
m.  Szentgál  Nyr.  III.186;  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  ni.372;  Veszprém  Nyr.  11.513;  Tolna  m. 
Ozora  Nyr.  V.478;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.319;  Fehér  m.  Polgárdi  Nyr.  Vn.284;  Esz- 
tergom Nyr.  IX.540;  Győr  Nyr.  VI.269;  Komá- 
rom m.  Duna- Almás  Nyr.  III.323;  Eszék  vid. 
Nyr.  Vn.277;  Alföld  Nyr.  11.514;  Pest  m.  Bo- 
gyiszló  Nyr.  in.48;  Szolnok  Nyr.  IV.520 ;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  in.366;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 
42.  84;  XV.65;  Félegyháza  Nyr.  VI.  143;  Kecs- 
kemét Nyr.  IX.359;  Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
V.417;  Orosháza  Nyr.  IV.375.  422.  473.  517; 
V.43.  419;  VI.370;   Vn.l85;    Békés-Sz.-András 


Nyr.  in.383 ;  Békés  m.  Uj-Kigyós  Nyr.  IV.231 ; 
Szentes  Nyr.  VI.378.  522;  Arad  m.  F.-Varsánd 
Nyr.  Xni.574;  Szeged  és  vid.  Nyr.  m.424;  IV. 
137;  V.265;  VIL180;  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  VIL 
425;  Szabadka  Nyr.  VII.527 ;  Nagy-Becskerek 
Nyr.  V.469 ;  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe 
n.237;  Debrecen  és  vid.  Nyr.  V.179.  518;  VIIL 
45;  IX.163.  266;  Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr.  V. 
267;  Bihar  m.  Diószeg  Nyr.  Vn.285;  Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  IX,558;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
Vm.225;  IX.131;  Szatmár  Nyr.  IX.264;  Szabolcs 
m.  Földes  Nyr.  in.225;  Zemplén  m,  Tálly a  Nyr. 
IV.477;  Ugocsa  m.  Gődényháza  Nyr.  in.369; 
Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  VI.474;  Szilágy-Somlyó 
Nyr.  XVL188;  Heves  m.  Sirok  Nyr.  VIII.44; 
Hont  m.  Helemba  Nyr.  VII.43 ;  Nógrád  m.  Fülek 
Nyr.  y.33 ;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.84 ;  Nógrád 
m.  Megyer  Nyr.  VI.469.  520;  Csallóköz,  Ekecs 
Nyr.  X.524;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  X.475; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XIL563; 
Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIL357.  406:  XXIH. 
96 ;  hon  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379 ;  Eszék  vid. 
Nyr.  Vin.227.  326;  hu'  Balaton  vid.  Nyr.  IH. 
558;  Bakony  vid.  Nyr.  IV.85;  V.87;  hűén  [?] 
Baranya  m.  Dráva  vid.  Nyr.  VIII.426;  hún 
Veszprém  m.  Nyr.  V.224;  VI.318;  Debrecen  Nyr. 
VI.329:  IX.206;  Xin.46 ;  Palócság  Nyr.  VI.466; 
Vn.34;  hunn  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.470;  Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.327):  hol. 

[hun-mi],  hummi  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
47 ;  Szentes  Nyr.  Vin.281  ;  Szeged  Csaplár 
Benedek;  Debrecen  Nyr.  VII.328;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  Vin.181.  226;  X.384;  Eger 
Nyr.  XVL570;  Csallóköz  Csaplár  Benedek  ;  Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  IX.427;  hommi 
Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII.476;  hunii  Alföld  Nyr. 
n.424;  Kecskemét  Nyr.  Xn.283;  Csaplár  Bene- 
dek; Szeged  Nyr.  IX.376;  Baja  Bayer  József; 
Kalotaszeg  Nyr.  XVL143):  holmi  [vö.  hemmi- 
homi,  himmi-hummi]. 

hun- való  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.180; 
hunn-valu  Vas  m.  őrség  Tsz.  281a):  cv 

HUNCFUT,  HUNCUT  {huncut  Kis-Küküllő  m. 

Szőkefalva  Nyr.  XIV.47;  huncvut  Veszprém  Nyr. 
VII.375;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XXn.380): 
párbaj.  Huncfutra  hittak  (Székelyföld  Győrffy 
Iván).  Kihitta  huncutra  a  jedző  a  szolgabírót 
(Háromszék  m.  Dézsi  Mihály).  Ellövék  a  huncu- 
ton az  ujját  (Udvarhely  m.  Agyagfalva  Nyr. 
XXII.336).  Az  ángor  [angol]  fiát  huncutra  hittak 
s  levágták  a  fejit.  En  nem  mennék  huncutra,  jába 
hinna  akárki  (Kis-Küküllő  m.  Szökefalva  Nyr. 
XIV.47). 

[hunofut-le  vélje 

[Szólások].  Kiadták  neki  a  huncfut-levelet :  ki- 
csapták, elcsapták  (Székelyföld  Kiss  Mffiály). 

HUNCUTKA:  1.  a  fül  elé  lefésült  hajfürtöcske 
(Bács  m.  Nyr.  V.471;  Heves  m.  Névtelen  1840). 
BadűíLa  kend  huneutkája  (Keszthely  Erdélyi  J. 
Népd.  és  mona.li:T49);  2.  üstök  [?]  (Tata  Matu- 
sik  Nep.  János  1841);  3.  copf  [?]  (Szatmár  vid. 
Tsz.). 


905 


HUNKA -HUNYÁS 


HÚNYKOD— HUPÁL 


906 


HüNKA:    dülő-hancsik   (határjel)    (Tolna    m. 
Sárköz  Nyr.  IV.419)  [vö.  hant,  homp]. 

HUNY  {Jium,  humni  Somogy  m.  Nyr.  XIV. 
479;  Alföld  Nyr.  IV.329;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XVIII.192;  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Szen- 
tes Nyr.  VI1I.281 ;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.208;  Csaplár  Benedek;  Torontál  m.  Pádé 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.82 ;  húmrá  Szabadka 
Budenz  J.  Magyar-ugor  ossz.  szótár  122;  Bars 
m.  Léva  Czimmermann  János;  kum,  kum-ik, 
kumui  Vas  m.  Nyr.  XV.141;  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz. ;  Marcal  mell.  Tsz. ;  Somogy  m.  Nyr. 
XX.430;  Somogy  m.  Tab  Nyr.  XV.240;  Fölső- 
Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VIII.431 ;  Tolna  m. 
Tsz. ;  Nyr.  VI.523 ;  Tolna  m.  Ozora  Nyr.  V.381 ; 
Pápa  vid.  Tsz.;  Fehér  m.  Nyr.  X.187;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.67.  187;  XVni.192;  XX.429; 
kúm-ik  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV.182;  be- 
kúmjsL  Somogy  m.  Sándor  József;  hékunni  So- 
mogy m.  Tsz. ;  Sándor  József) :  1.  hum[-m], 
húm[-ni],  htinni,  kum[-ik],  kúm-[ik]:  behunyja  v. 
befogja  a  szemét  (bújósdi  játékban  a  kereső, 
míg  a  többiek  elbújnak)  (Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  IV.182;  Vas  m.  Nyr.  XV.141 ;  Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.;  Somogy  m.  Nyr  XIV,479;  XX. 
430;  Tolna  m.  Tsz.;  Tolna  m.  Ozora  Nyr.  V. 
381;  Fehér  m.  Nyr.  X.187;  Alföld  Nyr.  IV.329; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67.  187;  Kecskemét 
Csaplár  Benedek  ;  Szentes  Nyr.  VIII.281 ;  Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.208;  Csaplár  Bene- 
dek; Torontál  m.  Pádé  Kálmány  L.  Szeged  népe 
11.82;  Szabadka  Budenz  J.  Magyar-ugor  ossz. 
szótár  122) ;  2.  ^wmni,  himni:  szendereg  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  Tolna  m.  Nyr.  VI.523).  így 
ebéd  után  mindig  szokott  egy  keveset  kumni 
(humni) (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVni.192) ;  3. kumni: 
guggolva  les  (Marcal  mell.  Tsz.). 

be-húny  {be-hum  Somogy  m.  Nyr.  X1V.479; 
Alföld  Nyr.  IV. 329 ;  be-húm  Szabadka  Budenz  J. 
Magyar-ugor  ossz.  szótár  122;  Bars  m.  Léva 
Czimmermann  János;  be-kum  Somogy  m.  Tab 
Nyr.  XV.240 ;  Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr. 
Vní.431 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XX.429 ;  be-kúmj& 
Somogy  m.  Sándor  József;  bé-kunni  Somogy  m. 
Tsz.;  Sándor  József). 

[Szólások].  Békunni  a  kezét  (Somogy  m.  Tsz.), 
behúmja  a  kezét  (Szabadka  Budenz  J.  Magyar- 
ugor ossz.  szótár  122) :  behajtja,  ökölbe  szorítja. 

[huny -harap]. 

[Szólások].  Huny-harap  szemembe:  szemhunyo- 
rítással int  (Soprony  m.  Csorna  Nyr.  XXII.  330). 

[HÚNY-IK]. 

le-kumik:  lenyugszik,  leáldozik.  A  nap  leku- 
mott  (Pápa  vid.  Tsz.). 

még-hiinyik :  meghal.  Meghúnyt  (Gyöngyös 
Nyr.  IX.331). 

[HUNYÁS],  KUMÁS:  szendergés  (Tolna  m. 
Nyr.  VI.523). 

SZINNYEl  :   HAOYAB  TÁJSZÓTÁK. 


huny  1.  (Kis-Kún- 


[HUNYKOD],  KUMKOD 
Halas  Nyr.  XV.  187). 

HUNYÓ  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  hönő  [?] 
Duna-Vecse  Nyr.  III.188;  humó  Torontál  m.  Pádé, 
Ó.-Sz.-Iván  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.82 ;  III. 
106;  kumó  Komárom  Király  Pál):  a  bújósdit 
játszók  között  az,  a  melyik  a  szemét  behunyja 
V.  befogja,  míg  a  többiek  elbújnak. 

[HÜNYÓCSKA],  HÜMÓCSKA  (Torontál  m. 
Pádé,  Ó-Sz.-Iván  Kálmány  L.  Szeged  népe  II. 
82;  III.106;  kumócska  Baranya  m.  Bélye  Nyr. 
XVIII.238):  bújósdi  [vö,  hunyós,  hunyóska], 

HTJNYÓD-IK  [le-kumődik  Szabadszállás  Nyr. 
Xin.478.). 

'HJJNYO'R  (hunyor) :  zászpa  (helleborus;  pirosló 
virágú  és  szárú,  feketepettyes  zöld  levelű  nö- 
vény) (Udvarhely  m.  jFehér-Nyikó  mell.  Vadr. 
117.  502b.  531;  hely  nélkül  Tsz.). 

HUNYORI :  hunyorgós  szemű  (Csallóköz,  Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.331 ;  Györffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos;  Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V.346; 
Csík  m.  MNy.  VI.372;  Nyr.  Vn.l40). 

hunyori-disznó :  [gúnynév]  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  Xni.48). 

HUNYOROD-IK:  szenderedik  (Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  n.376). 

be-humorodik:  behunyorodik,  összecsukódik 
(a  virág  közepe,  szirma)  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXin.142). 

még-humorodik :  megfonnyad.  Méghumorodott 
a  leánder:  megfonnyadtak  a  levelei  (Mezőtúr 
Nyr.  X.86). 

HUNYÓS  (Balaton  mell.  Tsz. ;  kumós  Pápa 
Nyr.  XVI.527;  Somogy  m.  Sándor  József):  bú- 
jósdi [vö.  huny  ócska,  hmiyósdi,  hunyóska]. 

HUNYÓSDI:  cnd  (Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrflfy  Iván;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.229;  Vadr.  381). 

[HUNYÓSKA],  HUNYUSKÁ:  cv.  (Érsekújvár 
Nyr.  Vin.282;  XIX.457). 

[1.  HUNYT]. 

hunyt-Sisemű  {hunt- szemű) :  nagy  hőségtől 
összeaszott,  összetöpörödött.  Hunt-szemü  búza 
(Fertő  mell.  MNy.  ni.405).  Hunyt-szemű  eleség 
(Balaton  mell.  Tsz.) 

[2.  HIJNYT-].  Huntig:  holtig.  Hogy  huntia 
eggyik  a  másikájé  lehessünk  (Gyergyó-Sz.-MíH(6s 
Nyr.  VIir.233):        ~ 

HUPÁL:  elver,  eldönget  (Vas  m.  Őrség  Tsz.). 

meg-húpá  (Rábaköz,  Beő^Sárkány  Nyr.  XVHI. 
143;  még-hupáiom  Vas  m.  Őrség  Nyr.  V.31):c\3. 

58 


907 


HUPI— HUPPAN 


HUPPANCSOS— HURBOEi. 


908 


[HUPI]. 

hupi-kók  (Marcal  mell.  Tsz.;  Fehér  m.  Nyr. 
IX.284;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  hupi-kek 
Palócság  Nyr.  XXII.75;  hupi-kík  Göcsej  MNy. 
11.416 ;  Hont  m.  Nyr.  VI.232 ;  hoppi-kék  Székely- 
föld NyK.  X.333;  Nyr.  Vni.462;  Arany-Gyulai 
NGy.  ni.308;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Olasz- 
telek Nyr.  XIV.567;  kupi-kék  Szeged  Nyr.  1.232; 
Zemplén  m.  Nyr.  IV.522;  Palócság,  Gömör  m.; 
Tsz. ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  pupi-Mk  Bács 
ra.  Bajmok  Nyr.  Vni.278) :  1,  [tréf.j  kék  (a  milyen 
a  verés  helye).  Szabtak  neki  hupi-kék  nadrágot  jaj- 
veres posztóból:  megverték  (Marcal  mell.  Tsz.); 
2.  [tréf.]  semmilyen  szinú.  Tuli-piros,  hupi-kik 
(Göcsej  MNy.  n.416).  Tuli-piros,  deli-vörös,  hupi- 
kék (Fehér  m.  Nyr.  IX.284).  Kupi-kékből  kapsz, 
lányom,  ruhát  [tréfás  Ígéret ;  =:  semmiféle  szinú 
ruhát  sem  kapsz]  (Szeged  Nyr.  1.232).  Nem  is 
nézel  rám,  hogy  zsali  keszkenőd  van;  pedig  a  ka- 
bátod  csak  kupi-kék  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.522). 
Majd  veszek  én  neked,  fiam,  szép  ruhát,  csak  jó 
légy;  hupi-kéket,  deli-vöröset,  látatlan  színűt 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Veszünk  neked  szép 
pántikát,  dali-v eressel,  hoppi-kéket,  látatlan  szinüt 
(Székelyföld  NyK.  X.333).  Hozok,  fiam  [vásárfiát], 
dali-veresset,  hoppi-kéket,  látatlan  zödet  (Székely- 
föld Vadr.  382).  Veszek  neköd  szép  ruhát,  dali- 
veresset,  hoppi-kéköt,  látatlan  színűt,  hallatlan 
hírűt  (Udvarhely  m.   Olasztelek  Nyr.  XIV.567). 

HUPOG:  pufog  (pl.  a  pokróc,  mikor  kiporol- 
ják ;  csépléskor  a  szérű  agyagos  földje)  (Vas  m. 
Horváth  József  1841;  Göcsej  Vass  József  1841). 
Elverték,  csak  ú'  hupogott  szegénnek  a  háta  (Zala 
m.  Tűrje  Nyr.  XXI.331).  Úgy  vertem  a  hátát, 
hogy  csak  úgy  hupogott  (Zala-Egerszeg  Király 
Pál).  TJgy  megdögönyöszte,  csak  ugy  hupogott 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.285).  ügy 
elverte  a  fiát,  hogy  hupogott  a  háta  (Székelyföld 
Nyr.  XXI.285)  [vö.  hipeg-hupog,  1.  hüppög], 

HÜPOL,  HUPPOL :  ütögetéssel  puhít  (éretlen 
almát,  körtét)  (Heves  m.  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
468;  hely  nélkül  Tsz.). 

HtJPOTA  (Vas  m.  Őrség  MNy.  V.153;  Nyr. 
Vn.330;  Balaton  mell.  MNy.  V.153;  Zala  m. 
Szentgyörgyvölgye  Nyr.  11.279 ;  XIX.576 ;  Göcsej 
MNy.  V.153;  hupotta  Göcsej  MNy.  V.160;  hup- 
pota  Göcsej  Tsz. ;  ^M^^oía-madár  Zala  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.469;  huputa  Zala.  m.  Hetes,  Gö- 
csej Nyr.  XIX.575.  576;  huputa-madár  Göcsej 
Nyr.  V.35):  búbos  banka,  büdös  banka  (upupa 
epops). 

[HUPPADj. 

fel-huppad:  fölpuffad,  földagad  (Alföld  Nyr. 
XIII.382;  Háromszék  m.  MNy.  VI.326;  Vadr.; 
Győrffy  Iván). 

le-huppad:  lesüllyed  [?  talán:  lelohad]  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.338;  Vadr.  498b;  Győrffy 
Iván)  [vö.  hippad].  ,  no  ;Ji, 

HUPPAN :  puffan  (leesve)  (Szatmár  m.  Nagy- 
Pobos  Nyr.  Vin.524;  Nagybánya  Nyr.  XXI.285; 


Székelyföld  Tsz.;  Marosszék  Nyr.  XXI.285). 
ül  leesett,  csak  ú'  huppant  {Zala,  m.  Tűrje  Nyr. 
XXI.285).  ül  leesett  a  farú,  csak  uh  huppant 
(Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XXI.524)  [vö.  heppen, 
hobban,  hüppen]. 

HUPPANCSOS:  roggyanós  [?].  Ollan  huppan- 
csos  gyáráso  van,  hogy  eggyet  lép,  kettüt  toppanyik 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.229). 

[HUPPANT]. 

le-huppant:  letottyant  (úgy  ültet  le  v.  vág 
a  földhöz,  hogy  puffan)  (Székelyföld  Tsz.;  Ma- 
rosszék Nyr.  XXI.285). 

HUPP ANTÓS  (hupantós) :  puha,  szotyós  (körte) 
I  (Somogy  m.  Sándor  József;  Gyöngyös  Kassai 
!  J.  Szókönyv  11.468). 

HUPRONCSOS:  forradásos  (fa)  (Székelyföld 
Nyr.  V.515)  [vö.  hoporcsos]. 

HUPUJKA:  hólyag  (Bereg  m.  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly)  [vö.  hólyag]. 

HUPUJKÁS :  1,  fölhólyagzott  (Bereg  m.  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly) ;  2.  egyenetlen,  nem  sima, 
göröngyös  (Abaúj  m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos). 

[HUPUJKÁZ-IK]. 

föl-hupujkázik:  fölhólyagzik  (pl.  az  égés  helye) 
(Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

HUPUPOL:  szól  (a  büdös  banka)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

1.  HÚR :  bél  (disznónak  vékony  bele)  (Debre- 
cen Nyr.  VII.91;  Kardos  Albert). 

2.  HÚR,  HUR :  gumi  (gummi  elasticum)  (Dráva 
mell.  Nyr.  V.423 ;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
331). 

húr-csinge,  hur-osinge  (húrétingém  Eszék  vid. 
Nyr.  VIII.373.  nyilván  hiba  e  h.  húr-csingém): 
gumilabda  (Dráva  mell.  Nyr.  V.423 ;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.283). 

HURAJ:  kiáltozás  (Vas  m.  Őrség  MNy.  V.131). 
HURÁ.SZOL:  [?]  (Szatmár  vid.  Tsz.) 

HÜRBÁLÓD-IK:  1.  rongálódik,  rongyolódik 
(ruha);  2.  fáradozik,  nehéz  munkával  fárasztja 
magát,  töri-marja  magát,  csigázza  magát  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  hurbolód-ik]. 

HURBANCS,  GURBANCS:  hanyagul,  rendet- 
lenül, lomposan  öltözött  személy.  Hurbancs  módra 
öltözik  (Háromszék  m.  Vadr.  502b;  Kriza). 

[HURBANCSOS],  GURBANCSOS:  hanyagul, 
rendetlenül,  lomposan  öltözött.  Gurbancsoson  jár 
(Háromszék  m.  Vadr.  502b). 

HURBOL:  kíméletlenül  visel,  nyű,  rongál  (pl. 
ruhát)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.382; 
Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.471;  Székelyföld 
Tsz.;  Andrássy  Antal  1843;   Győrffy  Iván;   Há- 


909 


HURBOLO— HURIT 


HURITGAT— HURKOLAS 


910 


romszék  m.  MNy,  VI.331 ;  Vadr. ;  Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

el-hurbol:  1.  kíméletlenül  elvisel,  eliiyú,  el- 
szaggat (pl.  ruhát)  (Szatraár  m.  Nyr.  1.92;  Há- 
romszék m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  elfáraszt,  elcsi- 
gáz (nehéz  munkával)  (Székelyföld  Kiss  Mihály) 
[vö.   hurcol]. 

[HÜRBOLÓ]. 

hurboló-ruha :  nyúni-való  ruha  (a  melyet  nem 
kell  kímélni).  JEz  csak  a  hurboló  ruhám  (Szilágy 
m.  Simonyi  Zsigmond). 

HÜRBOLÓD-IK:  fáradozik,  nehéz  munkával 
fárasztja  magát,  töri-marja  magát,  csigázza  ma- 
gát (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr.  502b)  [vö.  hurhdlód-ik,  hurcolód-ik]. 

HURCÁSKOD-IK:  hurcolkodik,  hordozkodik 
(Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46)  [vö.  hurcolás- 
kod-ik]. 

HURCOL:  1.  hordoz  (pl.  kocsin),  visel  (pl. 
ruhát)  (Bács  m.  Nyr.  XVI.  144);  2.  munkával 
fáraszt,  csigáz.  Mi  egyébre  tiem  hurcoljuk  a  mar- 
hát, csak  szántani  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János)  [vö.  hurhol]. 

[HURCOLÁSKOD-IK],  HURCüLÁSKOD-IK : 

hurcolkodik,  hordozkodik  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XX.46)  [vö.  hurcáskod-ik,  hurcoló skod-ik]. 

HURCOLÁSZ:  hurcolgat  (Borsod  m.  Noszvaj 
Kassai  J.  Szókönyv  11,455). 

HURCOLÓD-IK:  fáradozik,  nehéz  munkával 
fárasztja  magát,  töri-marja  magát,  csigázza  ma- 
gát (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János)  [vö.  hur- 
holód-ik]. 

HÚRCOLÓSKOD-IK  (Debrecen  vid.  Nyr. 
XXIII.286;  hurculóskod-ik  Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XIX.498):  hurcolkodik,  hordozkodik.  \ 

HURCOSKOD-IK:  cv.  (Fölső-Bácska  Nyr.  XII.  i 
262).  I 

HtJRDUKAL :  bosszúsan  veszekszik,  zsémbe-  j 
lődik  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.383;  | 
Zolnai  Gyula). 

HURÉSZ :  kemény  hangon  parancsolgató,  kia- 
báló (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

HURÍT:  1.  kiált,  kurjant  (Heves  m.  Bátor 
Nyr.  Vin.88;  Heves  m.  Sirok  Nyr.  Vin.567; 
Gömör  m.  Nyr.  XVin.501 ;  XXn.480).  Hurijjeék 
kiéd  Péstunak,  hogy  gyereék!  (Heves  m.  Bátor 
Nyr.  VIII.88) ;  2.  kiabálva  űz-hajt  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  V.31;  Palócság  Nyr.  XXII.75;  Aranyosszék 
Borbély  Samu.) 

[Közmondások].  A  jó  kutyát  is  házallóvá  lehet 
tenni,  hamindig  hurttják  (Gömör m. Nyr.  XXII.480). 

le-hurít:  rárivallva  elhallgattat,  letorkol  (Vas 
m.  Kemenesalja,  Pápa  vid.  Tsz.;  Palócság  Nyr. 
XXI.420  [itt  le  nélkül]). 


rá-hurít:  rákiált  (Palócság  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1.450).  Hurrijék  rá,  hogy  hajtsák,  az  apja 
istenit!  (Gömör  m.  Nyr.  XXn.480). 

HURITGAT  (Gömör  m.  Majom  Nyr.  XXII. 
572;  hurigat  Palócság  Nyr.  XXI.46;  XXII.75; 
Palócság,  Apátfalva  Nyr.  V.225 ;  Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.287):  1.  hurigat,  huritgat:  kiabál,  kiáltoz 
(i.  h.);  2.  hurigat:  kiabálva  úz-hajt  (Palócság 
Nyr.  XXII.75). 

HURKA  {csulka  Abaúj  és  Zemplén  m.  Szádeczky 
Lajos;  csurka  Dunántúl  Nyr.  V.128;  Vas  m. 
Kemenes  vid.  Nyr.  11.129;  Göcsej  Tsz.;  Somogy 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.222;  Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.  141 ;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 
381 ;  Baranya  m.  Tsz. ;  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  1.380;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46;  Ba- 
ranya m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ;  Zemp- 
lén m.  Barna  Ferdinánd ;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.278;  Bereg  m.  Pap  Károly):  1.  csurka, 
hurka:  bél  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841 ;  Zemplén  m,  Szürnyeg  Nyr.  X.278). 
No  gyerek,  kifolik  a  csurkád!  [ijesztgetés,  mikor 
megvágta  a  kezét  s  ez  vérzik]  (Vas  m.  Kemenes 
vid.  Nyr.  11.129).  Meghittek  az  embört,  és  kigyütt 
a  csurkája  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  1.380). 
Kigázolom  a  hurkádat.  Rálépett  a  csirkére,  hogy 
még  a  hurkája  is  kidüt  (Dráva  mell.  Nyr.  V.423). 
Egye  meg  a  fene  a  hurkádat!  (Kalotaszeg,  Bánffy- 
Hunyad,  Zsobok  Melich  János);  2.  csurka,  hurka: 
[köznyelvi  értelmében].  Jégen  sült  hurka:  [tréf.] 
szalámi  (Kunság,  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  X.329); 
3.  hurka:  összetologatott  rend  széna  (,a  rendet 
a  réten  takaráskor  előbb  hurkába  tolják,  azután 
vidlahegybe  rakva  két  rúdon  összehordják') 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.326);  4.  csulka, 
csurka:  lelógó,  lefityegő  vmi  (pl.  az  orthodox 
zsidóknak  a  fülük  mellett  elül  lefityegő  hajfürtje, 
pájesze,  vuklija;  növő-f élben  levő  rövid  női  haj- 
nak eggyes  fürtje;  ruháról  lefityegő  foszlány) 
(Abaúj  m.  Szádeczky  Lajos ;  Zemplén  m.  Barna 
Ferdinánd,  Szádeczky  Lajos;  Bereg  m.  Pap 
Károly). 

[Szólások].  Csak  a  hurkádba  jársz,  ugy-é!  [mond- 
ják az  olyannak,  a  kinek  az  evés  a  lelke  üdvös- 
sége] (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.228). 

hurka-f aradék :  bél-vakarék  (a  mit  a  disznó- 
bélről letisztogatnak)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.l48.  469). 

hurka-gomolygás :  gyomor-émelygés  (Három- 
szék m.  Vadr.  500b). 

HURKÁD:  [?]  (Szatmár  vid.  Tsz.). 

[HURKÁS],  CSURKÁS:  kolbász-formára  föl- 
dagadt (kötéllel  V.  pálcával  való  verés  helye  a 
testen)  (Göcsej  Tsz.  80b). 

HURKOL  {urkol  Székelyföld  Tsz.). 

[HURKOLAS],  URKOLÁS:  főkötőn  v.  kesz- 
kenőn a  varrásnak  az  a  neme,  a  mellyel  a  lájb- 
lin  a  gomblyukakat  varrják  (Székelyföld  Tsz.). 

58* 


911 


HURKOS— HURUT 


HURUT— HUSÁNG 


912 


HÜKKOS,  HURKOS:  tarisznya  (Bodrogköz 
Tsz. ;  Szabolcs  m.  Túzsór,  Záhony  vid.  Pap  Ká- 
roly; Bereg  m.  Dercén,  Fornos  Nyr.  XX.432. 
475). 

[HUROGAT]. 

le-hurogat:  1.  lehord,  leszid  (Vas  m.  Sorok 
mell.  Nyr.  XXII.  144  [itt  le  nélkül];  Csallóköz 
Csaplár  Benedek) ;  2.  letorkol,  rárivallva  elhall- 
gattat (Balaton  mell.  Tsz.;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

HUROK  {urok  Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.219.  353. 
358). 

1.  HÚROL,  HUROL:  vakar,  tisztít  (disznó- 
belet kés  fokával)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
n.469;  Szatmár  m.  Nyr.  XI.284). 

le-hurol:  levakar,  letisztít  (disznóbelet  kés 
fokával)  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.236). 

még-húrol,  meg-hurol:  1.  megvakar,  meg- 
tisztít (disznóbelet  kés  fokával)  (Tolna  m.  Nyr. 
VI.230;  Mezőtúr  Nyr.  IX.479;  Udvarhely  m.  Nyr. 
Vin.169);  2.  meg-húrol:  megdorgál  (Dunántúl 
Nyr.  V.228). 

2.  HUROL:  bonyolít,  kuszál  (Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.331). 

essze-  V.  össze-hurol:  összebonyolít,  össze- 
kuszál (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.344;  Győrffy  Iván). 

HÜROM:  kovács-kohóknál  a  fújtató-csap  vé- 
géhez alkalmazott  agyagcső  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

HUROMÁL:  erősen  megszid,  lehord  (Vas  m. 
Sorok  mell.  Nyr.  XXII.144). 

1.  HÚROS :  sérvéses,  tökös  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  ni.32). 

2.  HÚROS:  rendetlenül,  hanyagul,  lomposan, 
piszkos  ócska  ruhába  öltözött  (nőszemély)  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.478;  Háromszék  m. 
Vadr.  502b). 

HURUBA  {húrba  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.203) : 
viskó,  putri,  vityilló  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.383;  XXI.286;  Erdély  Tsz.;  Torda,  Abrud- 
bánya.  Mezőség,  Kolozsvár  Nyr.  XXI.286;  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Nyr.  11.427;  V.515;  Győrffy  Iván; 
Marosszék,  Udvarhely  m.  Nyr.  XXI.286 ;  Három- 
szék m.  Tsz.;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.203). 

1.  HURUT:  aludttejből,  zöld  petrezselyemből, 
kaporból  és  hagymából  készült  túrószerú  keve- 
rék, a  melyből  húslevesbe  főzni  való  pogácsá- 
kat csinálnak  (az  örmények)  (Erdély  Szinnyei 
Józsefné;  más  magyarázat  szerint:  tejből  és 
apróra  metélt  petrezselyemből  álló  étel-anyag,  a 
melyből  savanykás  ízű  levest  főznek  [?]  Erdély 
Nyr.  XXI.286)  [vö.  hurutos-leves]. 


2.  HURUT  {horot  Bereg  m.  Bereg-Rákos  és 
Munkács  vid.  Pap  Károly ;  szamár-horott  Gömör 
m.  Jánosi  Nyr.  XVIII.288;  XIX.288;  hurótt  Ba- 
ranya m.  Ormányság  Tsz.) :  turha.  Kipöködöm  a 
hurutot  (Vas  m.  Jánosháza  Nyr.  XIV.568). 

[Szólások].  Se  köp,  se  hurut!  =  ne  tétovázz, 
hanem  fogj  hozzá  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.423). 

3.  HURUT  {horot  Gömör  m.  Krasznahorka- 
Váralja  Nyr.  III.185;  Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII. 
476;  Bereg  m.  Bereg-Rákos  és  Munkács  vid. 
Pap  Károly):  köhög  (Székelyföld  Tsz.  170b; 
Nyr.  XXI.286;  Kriza,  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  Vadr.;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Bukovina  Nyr.  VI.472;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X. 
202). 

ki-hurut:  kiköhög.  A  ki  levesre  iszik,  hóta 
után  kihurussa  (Háromszók  m.  Vadr.  361). 

HURUTÁS :  köhögés  (Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Udvarhely  m.  Tsz.). 

HURUTOL,  HOROTOL:  köhög  (Bereg  m. 
Bereg-Rákos  és  Munkács  vid.  Pap  Károly). 

[HURUTOS]. 

hurutos-leves:  húsleves,  a  melybe  hurut  {1.) 
van  befőzve  (örmény  eledel)  (Erdély  Szinnyei 
Józsefné;  más  magyarázat  szerint:  tejből  és 
apróra  metélt  petrezselyemből  főzött  savanykás 
ízű  leves  [?]  Erdély  Nyr.  XXI.286). 

HURUZSBÁL:  a  földön  hurcolva,  vonszolva 
koptat  (Szatmár  m.   Nagybánya  Nyr.  X1V.383). 

[HÚS]. 

hús-ót  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győröy^Iván; 
Maros-Torda  m.^  Marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád; 
hus-ét  Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.422 ;  husz-ít  Moldvai 
csáng.  Nyr.  IX.489 ;  hüs-it  Göcsej  Nyr.  XIII.307. 
495;  XVI.435;  hüs-iét  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid. 
Nyr.  XIII.332):  húsvét. 

[húséti].  Hüsiti  gyeles  nap:  húsvéti  ünnep 
(Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.423). 

hus-hagyat :  húshagyó  kedd  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

hús-hagyó  {hús-agy ó  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  m.  Vadr.  60;  hus-ajó  Zala  m.  Alsó- 
Lendva  vid.  Nyr.  XIII.332 ;  Maros-Torda  m. 
Marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád;  hus-ajuó  Sop- 
rony  m.  Horpács  Nyr.  IV.181;  hus-aj"ó  Repce 
vid.  Nyr.  XX.409 ;  hus-hajó  Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  in.466). 

hus-mi:  húsnemű  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
331). 

HUSÁNG  {husláng  Udvarhely  m.  Győrffy  Iván; 
suhang  Háromszók  m.  MNy.  VL348.  358;  Győrffy 
Iván;  suháng  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Szat- 
már, Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr,  IX.  184).  Nagy 
husáng  legény  (Gömör  m.  Runya  Nyr.  XXII.286). 


913 


HU8ÁNG0L— HUTYKORA 


HUTYORI~HUZ 


914 


HUSÁNGOL  {suMngol  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek; el-suhángol  Békés  m.  Balog  István;  Szé- 
kelyföld Császár  Árpád). 

HTJSLÁS :  a  bőrről  lefaragott  hús  [tímár  mes- 
terszó] (Békés  m.  Fábián  Gábor  1839;  Szeged 
Nyr.  IV.527). 

HUSNYA.  Husnyánn:  harántékosan,  rézsút 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  366.473)  [vö. 
hústántag]. 

HUSNYAS.  Husnyásann:  <^  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  n.366.  473)  [vö.  hústántag]. 

HÚSOL :  lefaragja  a  húst  a  bőrről  (a  tímár) 
(Szeged  Nyr.  IV.527). 

le-husol :  cv  (Székelyföld  Tsz.). 

[neki-húsol]. 

[Szólások].  Nekihúsolta  magát:  vérszemet  ka- 
pott (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  ni.313). 

HUSOLÓ  ^  husló-kasza  (Szeged  és  vid.  Nyr. 
III.479;  IV.527). 

husló-fa  :  szúcs-szerszám,  a  mellyel  a  bőrnek 
a  színét  a  csávától  megtisztítják  (Székelyföld 
Nyr.  XIV.335). 

husló-kasza :  tímárok  kaszaalakú  vas-eszköze, 
a  mellyel  a  bőrről  a  húst  lefaragják  (Székely- 
föld Tsz.). 

HUSSOL,  HUSOL:  kíméletlenül  visel,  nyű, 
hurcol  (ruhát)  (Kecskemét  Király  Pál). 

HÚSTÁNTAG:  rézsút  (Csongrád  m.  Mind- 
szent Kis  Sándor)  [vö.  husnya,  husnyás]. 

HÜSZAJ :  suhanc,  siheder  [?].  Minden  husza- 
jostúl :  minden  pereputtyostul  (Heves  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.199.  334.  474). 

HUSZÁR  {húszár  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János). 

huszár-fót :  vatta-párnácska,  a  melyet  a  ma- 
gyar nadrágba  a  végből  varrnak  be,  hogy  a 
kissé  befelé  hajló  láb  egyenesnek  tessék  (Vas 
m.  Nyr.  XVni.144). 

huszár-keszeg:  alburnus  lucidus  (Szentes  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

HUSZKI  (ebből :  huzd-ki) :  az  orsóról  lehúzott 
fonaltekercs  (vö.  duvaszki  >  duvaszd-ki)  (Csík 
m.  Gyergyó  vid.  Nyr.  VII. 144;  Győrífy  Iván)  [vö. 
húzd-ki\. 


HUTYORI  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  hugyori 
Csík  m.  MNy.  VI.175):  gyenge  iuú,  roggyanó 
járású  (gyermek,  csikó). 

[HUTYORÍT],  PÜTYORIT :  megsuhint  (vesz- 
szővel)  (Székelyföld  Nyr.  XUI.SIO). 

HÜTYORÓ  {futyoró  Székelyföld  Nyr.  XIII. 
510):  suhogó  vessző,  suhogó  vékony  faág,  hu- 
sáng (Székelyföld  Tsz. ;  Nyr.  XXI.287 ;  Andrássy 
Antal  1843 ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Győrffy  Iván). 
Vágjunk  pácának  eggyé  hutyorót.  Levágott  e  hu- 
tyorót  s  aval  áldotta  a  hegyen  kifelé  a  lovajit 
(Székelyföld  Nyr.  XXI.287).  Törj  vesszőt  hutyo- 
rőnak  (Háromszék  m.  Vadr.). 

HÜTYOROD-IK  (Székelyföld  Tsz.;  hugyo- 
rod-ik  Csík  m.  MNy.  VI.175):  roggyan,  rokkan, 
roskad  (az  ember  v.  állat  ina). 

el-hutyorodik :    elhajlik    (a    hosszú    vékony 
vessző),  meghajlik,   megroggyan   (pl.    az  ember 
I  V.  állat  ina)  (Háromszék  m.  Vadr.  498b). 

I       fél-hutyorodik :   fölhajlik,  fölhomorodik  (Há- 
romszék m.  Vadr.). 

j  meg-hutyorodik:    megroggyan,     megrokkan 

I  (pl.  az  igás   ökör  v.  ló  hátulsó  lábainak  az  ina 

i  igen   nagy  teher  húzásától)    (Székelyföld    Nyr. 

I  XXI.286). 

HUTYOROG  {hugyorog  Csík  m.  MNy.  VI.175) : 
I  hajladozik  (a  gyenge  vessző),  roskadoz  (az  em- 
I  ber  V.  állat  ina)  (Székelyföld  Tsz.;  Arany-Gyulai 
i  NGy.  III.416;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Keresz- 
I  túr  vid.  Vadr.  333 ;  Háromszék  m.  Vadr.  498b). 

I  HUTYOROL,  HÜTYOLL:  vesszőz,  vesszővel 
j  ver  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843,  Kriza; 
I  Háromszék  m.  MNy.  VI.331.  357;  Vadr.  502b; 
[  Győrffy  Iván). 

[HUTTYAD]. 

I  meg-huttyad :  megsoványodik,  megcsappan 
:  (Erdély  Király  Pál;  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
i  Andrássy  Antal  1843;  Udvarhely  m.  Gálflfy  Sán- 

I  dor). 

i 

j  HUTTYADT;  megsoványodott,  megcsappant 
I  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  X.330;  Kiss  Mihály, 
I  Győrffy  Iván). 

HUTTYAN :  vékonyodik,  soványodik  (Székely- 
1  föld  Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.)- 

■  meg-huttyan:  megsoványodik,  megcsappan 
;  (Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  V^adr.  502b). 


HÜSZTAJ  {hujsztaj  Brassó  m.  Hétfalu   Vadr.  \       HUVAL  (Csallóköz  Nyr.  1.279;  huvat  [nyilván 
502b;  hustaj  Brassó    m.   Hétfalu  Nyr.  XXI.478;  \  hiba,  talán  e.  h. :  Mivar]    hely  nélkül  Nyr.  XII. 
Hosszúfalu  Nyr.   XVII.381):    vadállat,   ragadozó  ■  527):  jég  alatti  üresség  [vö.  hévar]. 
állat  (medve,  farkas)  (Brassó  m.  Hétfalu  Vadr.; 
Nyr.  V.330;  XVI.478;  Király  Pál). 


HÜTKA:  büdös  banka  (Hont  m.  Nyr.  V.426). 

HUTYKORA:    bicska    (Szabolcs    m.    Egyek 
Kassai  J.  Szókönyv  11.475). 


HUZ:  gúzsba  v.  húzószegbe  akasztható  evező- 
vel evez  (Általánosan  haszn.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

[Szólások].  Az  annyáról  húzni:  a  szőllőtőke 
melletti  üres  helyre  magáról  a  tőkéről  húznak  le 


915 


HUZA— HUZAKOD-IK 


HUZAKONY—HUZINT 


916 


eggy  vesszőt  s  ebből  nevelnek  szomszéd  tőkét, 
mindaddig  az  anyatőkén  hagyva,  míg  meg  nem 
erősödik  (Debrecen  Nyr.  IX.  144).  Halálra  húz 
(Torda-Aranyos  m.  Gerend  Nyr.  XXIII.577),  húz 
halálra  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.382; 
Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.568) : 
haldoklik.  Tüinkót  húz:  a  fűzfáról  a  zöld  héját 
eggy  darabban  sértetlenül  lehúzza  (Nagy-Sza- 
lonta  Nyr.  IX.  186). 

be-húz  (bé-húz) :  1.  rászed  (Debrecen  Nyr.  III. 
424);  2.  abbanhagy  (harangozást,  zenélést)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[el-húz], 

[Szólások].  A  kölök  éhuzza  a  zannyát:  nagyon 
szopja  (Veszprém  Nyr.  VII.376). 

férre-húz:  pártoskodik,  ujjat  húz,  egyenetlen- 
kedik,  eggyet  nem  ért  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ki-húz:  1.  következtet.  Ebből  azt  húzták  ki, 
hogy  megbánta  (Háromszék  m.  Vadr.  422) ;  2.  ki- 
költözködik. Mikor  húzói  ki?  (vö.  ném.  auszie- 
hen)  (Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.573). 

hozzé-húz:  1.  vonzódik  vkihez,  szeret  vkit 
(Békés  m.  Balog  István;  Rimaszombat  Nyr.  XV. 
430;  Tokaj  Nyr.  XX.139;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.382;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
457).  Inkább  húz  Sárihaz,  pedig  szeginy  (Hunyad 
m.  Eozsád  Nyr.  XXIII.96);  2.  hasonlít  vkihez 
(Békés  m.  Balog  István ;  Rimaszombat  Nyr.  XV. 
430;  Hajdúm.  Tetétlen  Nyr.  XXII.523 ;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.382 ;  Székelyföld  Györffy 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 359). 

meg-huz:  megbasz.  Azt  beszélik,  hogy  ez  al 
legény  af  faluba  minden  valamire  való  leánt  meg 
menyecskét  meghúzott  (Udvarhely  m.,  Marosszék 
Győrffy  Iván). 

össze-húz :  1.  összetart ;  2.  eggymáshoz  vonzó- 
dik (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

rá-húz:  hasonlít  vkihez.  Húz  az  apjára  (Gömör 
m.  Nyr.  XVIII.505).  Szörnyen  húzott  a  lelkem  az 
éldes  annydra  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287), 

vissza-húz :  visszavon.  Visszahúzta  szavát  (Ko- 
márom m.  Fúr  Nyr.  XX.479). 

[HUZA]. 

huza-vona  {huza-vonya  Orosháza  Nyr.  VI.178): 

1.  húzó-vonó,  túlságos  sokat  dolgozó,  magát  a 
munkával  elcsigázó  (Csallóköz  Csaplár  Benedek) ; 

2.  civakodó  (Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.378);  3o 
erőszakos  kicsikarás  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.568)  [vö.  huzi-voni]. 


HUZAGOS :    csíkos. 
Bögöte  Nyr.  XVI.92). 


Ruzagos  alma  (Vas  m. 


HUZAKOD-IK  {huzakogy-ik  Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.287):  1.  huzakogy-ik:  nyújtózkodik  (Mátra 
vid.  Nyr.  XXII.287);  2.  huzakod-ik:  vonakodik 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  húzalkod-ik]. 


elő-huzakodik:  beszéd  közben  előhoz,  föl- 
említ. Előhuzakodtunk  egyről-másról  a  régi  jobb 
időkből  (Szeged,  Bánság,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek) [vö.  elő-hozakodik\. 

föl-huzakodik  {fő-húzakodik) :  1.  megnő  (Bara- 
nya m.  Csúza  Nyr.  XVin.142);  2.  fölöltözködik 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  VII1.42)  [vö.  fel-húzalkodik]. 

HÜZÁKONY :  hosszas  és  lassú  (beszédű)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.331). 

HUZAKSZ-IK :  nyújtózkodik  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.287). 

HÚZALKOD-IK  (huzalkod-ik) :  huzakodik,  ve- 
szekszik, kötekedik  (Debrecen  Nyr.  111.474 ;  VII. 
329;  Háromszék  m.  Vadr.)  [vö.  huzakod-ik]. 

fel-húzalkodik:  megnő,  fölcseperedik  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.476)  [vö.  föl-huza- 
kodik]. 

meg-huzalkodik :  megereszkedik,  merevségét 
elveszti  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843). 

neki-húzalkodik :  nekitámad,  kezet  v.  botot 
emel  vkire.  Egészen  nekem  húzalkodott  vőt,  hogy 
agyon  üssön  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HUZALOM:  Mzslb.  Majd  ha  huzalomba  gyün- 
nek  a  lovak  (Baranya  m.  Ormány?  ág  Nyr.  XI.477). 

HUZAMOS  {huzamóssan  Veszprém  m.  Nyr. 
IV.83). 

HUZAT:  1.  léghuzam,  légvonat  (Alföld  Nyr. 
XI1I.526);  2.  súly  (súlypont?).  Mére  van  ennek  a 
fának  a  huzattya  ?  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr. 

ni.i4i.  181). 

HÚZATÓ:  kolonc  (kútgémen  v.  sajtón)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[HÚZD-KI;  vö.  huszki]. 

húzd-ki-dugd-be :  mindenes,  mindenre  hasz- 
nált szolga  (Rimaszombat  Nyr.  V.182). 

HUZDOGÁL :  lassan  húz,  vonszol  (Udvarhely 
m.  Zetelaka  Nyr.  n.88). 

HÚZGÁL  {huzogál  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
357). 

[HÜZI].  ; 

huzi-voni:  1.  kíméletlenül  bánó  (ember);  2. 
erőszakos  kicsikarás  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.568)  [vö.  huza-vona]. 

HÚZINT:  hirtelen  húz,  eggyet  húz  (Csík  m. 
MNy.  VI.373). 

kü-huzint :  gyorsan  kihúz  (Vas  m.  őrség  Nyr. 
11.375;  Vn.469). 

rea-huzint:  eggyet  ráhúz,  rávág  (pl.  vesszővel, 
pálcával) (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.346;  Vadr.). 


917 


HUZINTÁS— HÚZÓ 


HÚZÓD-IK— HÜLEPED-IK 


918 


HUZINTÁS:  hirtelen  húzás,  rándítás  (Szé- 
kelyföld, kül.  Háromszék  m.  Nyr.  XXI.287). 

[HÚZKOD], 

[el-huzkod]. 

[Szólások].  Az  ember  elhuszkodja  magát:  ,el  van 
foglalva'  (?  talán:  elgyötri,  elcsigázza  magát) 
(Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI. 
432). 

[HUZKOL]. 

fő-hu8zkol  {fö-huszkótam) :  fölhuzogat  (?  vagy 
talán  hiba  e  h.  fö-huszkótta,m  =  fö-huszkódisi,m : 
fölhuzódtam)  (Fehér  m.  Nyr.  V.273). 

HÚZMÉNY  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
477;  Vas  m.  Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  1.252; 
huzmény  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  huzmin  Gö- 
csej MNy.  V.159) :  zsaroló,  másét  magához  ragadó 
(ember)  [vö.  huzományos]. 


HUZO 

hály). 


puska   kakasa  (Székelyföld  Kiss  Mi- 


húzó-bárka:  az,  a  melyet  a  halászatkor  a 
hajó  után  kötnek  (Fertő  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

húzó-font:  üres  csőből  álló  súlymérő,  a  mely- 
ben belül  tekervényes  rúgó  van,  s  ebben  négy- 
szögletes rudacska  jár  le  és  föl,  a  melynek  alsó 
végére  a  megmérendő  tárgyat  függesztik,  olda- 
lán pedig  a  súlyok  száma  van  följegyezve  (He- 
ves m.  Névtelen  1840). 

huzó-hám :  heveder,  a  mellyel  a  parton  haladó 
laptáros  a  bejáró  kötelet  a  maiaknál  fogva  tartja 
(Csongrád  m.   Algyő   Hermán   0.   Halászat  K.). 


húzó-muzsika 

Nyr.  XVni.190). 


harmonika  (Baranya  m.  Csúza 


húzó-pánt :  az  evező  szára  felehosszában 
alkalmazott  füles  pánt,  a  melyet  a  vonószegbe 
beakasztanak  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

húzó-szeg:  a  bödönhajó  kolonca,  a  melybe  az 
evezőt  beakasztják  (Balaton  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

húzó-vánkus:  az  a  nyerges  fa,  a  melybe  az 
evező  beléfekszik  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.). 

húzó-vas :  bodnárszerszám,  a  mellyel  a  hordó 
fenekét  fölhúzzák  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

húzó-vonó :  [tréf.]  végrehajtó,  adószedő,  jegyző 
stb.  (Tokaj  Nyr.  XXin.384). 

[kihúzó]. 

kihuzó-deszka :  az  a  deszka,  a  melyen  a 
csizmadia  a  földarabolt  bőrt  szárítja  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 


férrehuzó:  pártoskodó,  visszavonó,  egyenet- 
lenkedő,  eggyet  nem  értő,  nem  eggyező  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.326;  Győrffy  Iván). 

lehúzó:  ágytakaró  (Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
IX.91). 

HXJZÓD-IK :  idegenkedik.  Ü  nem  húzódatt, 
csak  hattuk  őna  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
457).  A  tanulástúl  ü  nem  húzódatt,  csak  hattuk 
őna  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIII.96). 

meg-húzódik :  1.  megnő ;  2.  megsoványodik, 
megcsappan.  Nem  csuda,  hogy  meghúzódott,  mett 
rég  hogy  szoptat  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

HÚZÓDOZ-IK:  nyújtózkodik  (Balaton  mell., 
Tolna  m.  Tsz.;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

HUZOG:  húzgál  (Rimaszombat  Nyr.  XVII.525; 
Ugocsa  m.  Nyr.  VII1.426). 

HUZOLOG,  HUZALOG :  húzódik,  vonul  (gőz) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.331 ;  Győrffy  Iván). 

HUZOMÁNYOS :  zsaroló,  másét  magához  ra- 
gadó. Huzományos  ember  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  II. 
472)  [vö.  huzmény]. 

HÚZÓS :  1.  [?].  Ara  szinte  jó  az  ut,  csakhogy 
huzóssabb  (Veszprém  Nyr.  IV.83);  2.  feszes. 
Mindén  szál  huzuós  (Rábaköz  Nyr.  XV.286); 
3.  fanyar  (pl.  az  éretlen  alma  v.  körte)  (Szeged 
Ferenczi  János). 

HUZUL  {be-,  el-,  ki-,  össze-h.) :  húzódik  (Deés- 
akna  Nyr.  1.381;  Deés  Nyr.  11.327;  Háromszék 
m.  Győrffy  Iván;  Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  VI. 
331;  Nyr.  n.327). 

HŰ  {Mv  Palócság  Nyr.  XXI.309.  460;  hő  [?] 
Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.  187). 

[HŰCS-KI]. 

[Szólások].  Se  hücs-ki,  se'  haj-be:  semmije 
(semmi  lábas  jószága)  sincs  (Rábaköz,  Beő-Sár- 
kány  Nyr.  XVII.143)  [vö.  hajcs-ki,  hecski]. 

HŰHÜ:  vörös  fölső  (kártya)  (Zala  m.  Nyr. 
XIX.528). 

HŰL  (hivéí,  hívei  Palócság  Nyr.  XXI.309.  506; 
XXII.35;  Eger  és  vid.  Nyr.  XVn.430;  XIX.270; 
Gömör  m.  Nyr.  XVIIL423;  Rimaszombat  Nyr. 
XVn.525;  Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVn.383; 
Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.423;  hívül  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVin.190). 

HŰLEMÉD-IK  {hülemed-ik) :  hűl.  Várj  e  kicsit, 
had  hülemeggyík  aza  zítel,  me  megígeti  a  szajkódat 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.330). 

meg-hülemédlk:  1.  meghűl,  meghüssül.  Ékicsitt 
meghülemett  az  idő  (Székelyföld  Nyr.  XXI.331); 
2.  elhűl  (belé),  ügy  meghiilemedett  az  ijecsígtül, 
hogy  csak  ugy  reszketett  belé,  mini  a  nyárfalevél 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.330). 

HŰLEPÉD-nc  {hülepedm  Szatmár  m.  Pató- 
háza   Nyr.   XIX.334) :  1.    hűl,    hüssül  (Szolnok- 


919 


HÜLEVÉNY— HÜPPÖG 


HÜR—HÜVELY 


920 


Doboka  m.  Nyr.  XVII.316;  Székelyföld  Tsz.). 
Erössen  kezd  az  üclö  hülepedni  (Székelyföld  Győrffy 
Iván) ;  2.  hüledezik.  Ojan  sáppatt  vót,  hogy  csak 
úgij  hülepettem  tiille  (Debrecen  Nyr.  IX.476). 

meg-hülepedik :  meghűl,  lehűl,  kihűl  (Három- 
szék m,  Vadr.).  Ne  igyál  mingyá,  hadd  hűlepeggy 
meg  egy  kicsit  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX. 
334). 

1.  HÜLEVÉNY:  hűs  hely  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.331). 

2.  HÜLEVÉNY :  gyáva  [?]  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.331). 

[HŰLŐ]. 

hülő-ajtó :  [nép-etimológia]  ,^  hül-ajtó  [vö.  fül- 
ajtó] (Udvarhely  m.  Keresztúr,  Só  vidék  Nyr. 
XVin.179). 

[HŰLT]. 

hült-száju  (hült-száju,  hült-szájú) :  ügyefogyott, 
élhetetlen,  málészájú,  bamba,  bárgyú,  félkegyelmű 
(Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.376;  Erdély  Csap- 
lár Benedek;  Segesvár  Nyr.  IX.44;  Kis-Küküllő 
m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.336)  [vö.   szája-hült]. 

hült-szivü:  hideg  szivü,  idegen  érzésű  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.331 ;  Győrffy  Iván).  Hült- 
szivü  rokon  biz  ökeme,  akárhogy  színlelje  (Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek). 

1.  HÜLYE:  paraszt  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X. 
202). 

hülye-bülye :  hülye  [?]  (Moldva,  Klézse  Nyr. 
IX. 429). 

hüle-füle :  hülye,  bamba,  félkegyelmű  [?]  (Győr 
m.  Tsz.  169a). 

2.  HÜLYE:  hízott  disznó  (Palócság  Nyr.  VI. 
518)  [vö.  gője]. 

HÜMMÖG:  hüm-hüm  hangot  ad  (sírás  köz- 
ben, kül.  az  elején)  (Fehér  m.  Nyr.  X.187). 

HÜNNYÖG:  dünnyög,  orrából  s  alig  érthetően 
V.  érthetetlenül  beszél  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.382)  [vö.  dünnyög], 

HÜPÖG :  szepeg,  fél  (Székesfehérvár  Matusik 
Nep.  János  1841)  [vö.  2.  hüppög]. 

HÜPPEDEZ :  hüp-hüp  hangot  ad  (a  vízbe  esett, 
a  víz  alá  bukott  v.  buktatott,  midőn  följön)  (Bala- 
ton mell.  Tsz.). 

HÜPPEN:  puffan  (leesve).  Hüppen-e  ma  Doh- 
ronba  a  zőma:  érik-e  már?  (tkp.  hull-e  már?) 
(Bereg  m.  Fornos  Nyr.  XX.475)  [vö.  huppan], 

1.  HÜPPÖG:  puflbg.  Ojjanokat  ütítt  rá,  hogy 
csak  úgy  hüppögött  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.568)  [vö.  hipeg-hüpög,  hupog], 

2.  HÜPPÖG:  hüp-hüp  hangot  ad  (a  sírás  után) 
(Székesfehérvár  Nyr.  VII.  139).  Ámomba  úgy  rít- 


tam, hogy  még  akkor  is  hüppögtem,  mikor  édes 
apám  felkötött  (Veszprém  m.  Devecser  Nyr. 
XVin.478)  [vö.  hüpög]. 

HÜR  [?] :  durva,  érdes  (Hely  nélkül  Nyr.  XII. 
527). 

HÜRGY:  fonás  közben  megnyálazott  szösz- 
tincs, a  melyet  a  fonók  tréfából  eggymásnak  az 
arcához  csapkodnak  (Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy 
Iván). 

HÜRÜPÜL:  [a  sárban  forgó  kerék  hangját 
utánzó  szó].  Hürüpül  e  keriék  e  csiérba  (Göcsej 
MNy.  n.412). 

HÜS  :  hűséges,  jóindulatú,  szíves  (Szatmár  m. 
Kapnik  vid.  Nyr.  n.l83). 

HŰSÉGÉS    {Mvseges  Palócság  Nyr.  XX1.309). 

HÜSSES:  hüvöses,  kissé  hűvös  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

HŰSSESSÉG:  hűvösség  (Zala  m.  Kővágó-Örs, 
Révfülöp  Nyr.  XIX.96). 

[HŰT]. 

el-hüt :  elidegenít  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 
Legjobb  barátomat  elhütötte  tőlem  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek),  Nem  lesznek  már  azok  eggyek, 
mert  Sári  elhütötte  Marcit  tőle  (Alföld  Nyr.  XIII. 
237). 

[HŰTŐZ-IK]. 

meg-hűtőzik :  elveszti  a  kedvét  v.  a  bizalmát 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  11.326;  XVI.383). 

HÜTTYENT :  hütty  hangot  hallat  (pl.  a  juhász, 
mikor  a  birkákat  össze  akarja  terelni)  (Alföld 
Nyr.  Xin.526). 

HÜTTYENTÍS:  hütty  hang  hallatása.  Mek- 
próbálom,  egy  hütty entísemre  vagy  egy  koccan- 
tásomra  bé  fogna-i  jönni  avvagy  se  (Debrecen 
Nyr.  VI.329). 

1.  HÜTYÜ:  bagolysüveg  (Pest  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  1.230;  n.483;  hely  nélkül  Tsz.). 

[2.  HÜTYÜ]. 

hütyü-kutya :  kis  kutya,  a  mely  a  hütty en- 
tést  [vö.  hüttyent]  érti  és  a  juhásznak  segít- 
ségére van  a  birkák  összeterelésében  (Alföld 
Nyr.  Xin.526). 

HÜVELY  [hively  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  "VI. 
521;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.422;  hively  Palócság 
Nyr.  XXI.309;  XXn.35;  hői  Vas  m.  Kemenes- 
alja Nyr.  ni.88;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VI1.372; 
bab-Aó7  Vas  m.  Hegyhát,  Vasvár  Nyr.  VI1I.468; 
szemem  hőlö  Szombathely  Nyr.  XIV.567;  hőle 
[ebből:  hőle]  Győr  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.  190; 
Vas  m.  Körmend  Király  Pál;  hölle  [ebből:  höllo] 
Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.235 ;  hőlö  [ebből : 
hőlö]  Vas  m.  Körmend  Király  Pál;  hővel  Zala 
m.   Szepezd   Nyr.   XVn.190;   Zala   ra.   Kővágó- 


921 


HÜVELYES— HÜVELYK 


HÜVELYKEM— HŰVÖSSÉG 


922 


Örs  Halász  Ignác ;  hüjel  Somogy  m.  Sándor  Jó- 
zsef; hüöl  Göcsej  MNy.  n.411 ;  Nyr.  Xni.496; 
h'öl  Repce  vid.  Nyr.  XX.370;  Mo7  Göcsej  MNy. 
n.406).  —  Hőle,  hölle,  hőlö :  a  gabonanemúek 
és  a  hüvelyes  vetemények  szemeinek  hártya- 
szerű takarója  (Vas  m.  Körmend  Király  Pál; 
Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.235;  Győr  m. 
Szigetköz  Nyr.  XIX.  190)  [vö.  1.  hüvelyk]. 


vetemény    Somogy    m. 


HÜVELYES    {hüelös 
Visnye  Nyr.  XVII.286). 

1.  [HÜVELYK],HÜVŐK:  (kukorica-)cső  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Alsó-Csallóköz  Patony- 
szél  Nyr.  Xn.l42;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVL 
47)  [vö.  hüvely], 

2.  HÜVELYK  {höveg  Zala  m.  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  XV. 190;  hövek-uj  Zalám.  Kővágó-Örs  Ha- 
lász Ignác;  hövelyk  Háromszék  m.  Angyalos, 
Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVni.528 ;  hök  Vas  m. 
Őrség  MNy.  V.91 ;  hőkk  Pápa  Király  Pál ;  hűek 
Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286;  hűek,  hüjek 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.190;  hüvek  Somogy 
m.  Visnye  Nyr.  XVn.286 ;  hüök  Göcsej  MNy.  H. 
411;  Nyr.  XIII.496;  hüök  Göcsej  MNy.  11.406 ;  V. 
91;  Somogy  m.  MNy.  V.91;  /i''ó'Möm  Repce  vid. 
Nyr.XX.370;  hüvők  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.47). 


[HÜVELYKÉM],  HÖKKÖN:  kicsi,  pici,  apró 
(ember)  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.478; 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.).  — Hüökköm  Jancsi : 
Babszem  Jankó  (Göcsej  MNy.  11.411).  Hüökköm 
Matyi:  Hüvelyk  Matyi  (Szombathely  vid.  Fejér- 
pataky  László)  [vö.  höttön]. 

HÜVELYKÉL  {raeg-Mvejkel,  hűvejkel  Csongrád 
m.  Szentes  Nyr.  XVL94):  fej  (tehenet,  kecskét 
stb.)  (Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.158; 
Székelyföld  Kriza,  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m. 
Dézsi  Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.34;  Havas- 
alja Vadr.  382;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI. 
478;  Király  Pál). 

HŰVÖS  {himes  Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Csík 
m.  Nyr.  VIL140;  himes  Csík  m.  Csik-Madaras 
Nyr.  XX.47;  hímes  Csík  m.  Kriza;  híves  Rima- 
szombat Nyr.  V.182;  hives  Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  XVn.205.  206;  hives  Palócság  Nyr.  XXI. 
309.  460;  XXn.35;  XXin.95;  Eger  Nyr.  XIX. 
268;  Rimaszombat  Nyr.  XVII.525;  hüös  Göcsej 
MNy.  n.412;  Nyr.  XIIL257).  —  A  kazal  hivessibe: 
árnyékába(n)  (Csongrád  m  Szentes  Nyr.  XVII. 
205.  206).  Lefeküdt  a  tölgyfa  hűvösébe  (Szabolcs 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.222). 

HŰVÖSSÉG  {hüsség  Zala  m.  Leseuce-Istvánd 
Nyr,  XVI.93). 


6ZINNYE1  :    HAOYAB  TÁJSZÓtAk. 


6y 


I.  I. 


pq- 

[i-fl].  Mig  Üek,  senki  ija-fija  ne  rendelkezzik  az 
ín  portámon:  senki  fia,  senki  (Szilágy-Somlyó 
Nyr.  XVI.238).  Az  egész  hadnak  [családnak,  nem- 
zetségnek] minden  ija-fija  tolvaj  vót  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  X.92).  [Minden?]  ija-fija:  egész 
családja  (Mezőtúr  Nyr.  VIIL189).  lastul-fiastul : 
családostul,  pereputtyostul  (Szeged  Nyr.  IX. 
237).  Egy  ija-fija  almát  se  kaptam  a  fán:  eggyet- 
len-eggyet  sem  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.92). 

IBELYEQ:  céltalanul  bolyong,  bódorog,  tén- 
fereg, ácsorog,  támolyog  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.332;  Győrffy  Iván)  [vö.  ámbolyog]. 

[IBERSÓ]. 

ibersó-pecsenye :  fölsár  (vö.  ném.  oberschale, 
diai.  —  ?)  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.565). 

IBOLYA  {bibola  Veszprém  m.  Devecser  Nyr. 
XVIII.478;  bibolya  Balaton  mell.  Tsz.;  ivolya 
Nyitra  m.  Kolony  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  III. 
149;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323). 

[TBRAD]. 

meg-ibrad :  fölemészkedik  vkitől  való  féltében 
(Székelyföld  Tsz.). 

[IBRANT]. 

el-ibrant:  elillan  (Eger  Kassai  J.  Szókönyv 
IIL6). 

IBBIK:  1.  kanna-alakú  (hasas,  szájas,  füles 
és  födeles)  edény  (pl.  kávés,  tejes  kanna)  (Bala- 
ton mell.,  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Szentes 
Nyr.  VI.232 ;  Tokaj  Nyr.  XIX.383 ;  Palócság  Nyr. 
XXII.75 ;  Gömör  és  Torna  m..  Székelyföld  Tsz.) ; 
2.  éjjeli  edény  (Tolna  m.  Tsz.). 

EBRIKA:  kaka  (Háromszék  m.  MNy.  VI.332). 

EBBTXÁL  (Tolna  m.  Székelyföld  Tsz. ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  ibrikál-ik  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  iprikál  Tolna  m.  Tsz.  172a; 
Békés  m.  Uj-Kigyós  Nyr.  IV.234;  iprikal  Palóc- 
ság Nyr.   XII.75;  Tokaj  Nyr.  XIX.383):  kakál. 

EBBIKOL,  IPBIKOL :  cv  (Palócság  Nyr.  XXH. 
75). 

ICACA:  női  nyári  kabát  (Hont  m.  Nyr.  V.426). 


ICCA  {ucca  Torontál  m.  Pádé  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.22) :  [jókedvű  fölkiáltás].  Iccá 
láncos  labáncos!  (Dorozsma  Nyr.  V1I.334).  Icca 
bunda,  tetves  bunda!  (Torontál  m.  Morotva  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  11.65).  TJcca  betyár,  múlik 
a  nyár!  (Torontál  m.  Pádé  Kálmány  L.  Szeged 
népe  11.22)  [vö.  iccu]. 

ICCE  {iccel  Bácska  Nyr.  VII.244). 

ICCÖLÖS:  iccés  (Dunántúl  Nyr.  Vn.244). 

ICCU,  ICU :  uccu !  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  in.252;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr. 
128;  Keresztúr  vid.  Vadr.  332;  Háromszék  m. 
Nyr.  IX.41)  [vö.  icca], 

[ICINKÓ]. 

icinkó-picinkó :  ici-pici,  icinke-picinke  (Csong- 
rád m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.440;  Hajdú  m. 
Földes  Nyr.  VII.235;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr. 
IV.520;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.91). 

[ICZI]. 

icki-fícki:  hányi- veti,  hetyke,  hencegő  (Szi- 
lágy-Somlyó Nyr.  XVI.238)  [vö,  ecke-ficke,  hecke- 
ficke], 

icki-vicki:  cv  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.91;  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.236;  Erdővidék 
Nyr.  IX.42)  [vö.  hicki-vicki]. 

[ICUBKA]. 

icurka-piourka :  ici-pici,  icinke-picinke  (Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.  11.185). 

ICSAB:  lőre,  csiger  (Hegyalja  Tsz.). 
[ICSOG]. 

icsog-picsog :  sírdogál,  minduntalan  sírva  fa- 
kad (Szeged  Nyr.  IX.237). 

icsog-vicsog :  ihog- vihog,  nevetgél  (Szeged 
vid.  Nyr.  VI.136;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.90). 

ICSONGAT:  [?]  (Székelyföld  Tsz.). 

IDDOGAT:  iddogál  (Vas  m.  Jánosháza  Nyr. 
XVI.  141). 

IDE  {ede  Somogy  m.  Szilvás-Sz.-Márton  Király 
Pál;    éde   Somogy    m.    Újmajor   Nyr.   VIII.179; 


925 


IDEBB— IDER 


IDÉTT— IDŐ 


926 


Dráva  mell.  Nyr.  V.423;  XIII.476;  Eszék  vid. 
Nyr.  VIII.140;  Szlavónia  Nyr.  V.63;  XXIII.168; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IIL2. 5 ;  ede  Soprony  m.  Röjtök 
Nyr.  III.514;  idi  Palócság  Nyr.  XXI.213;  XXII. 
75;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.453;  Király  Pál;  Gö- 
mör  m.  Balog  Nyr.  XXII.526 ;  Rimaszombat  Nyr. 
XVII.525). 

ide-eló:  régen   (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.286). 

ide-hátróbb:  előbb-utóbb  (Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván).  Tödd  el  ezt  a  rezet,  met 
ide-hátrébh  hasznát  vöszöd  (Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Vadr.  473)  [vö.  idébb-hátrébb], 

ide-oda;  innen-onnan,  nemsokára,  körülbelül. 
Ide-oda  hét  hete,  egy  éve  (Kapnikbánya  CzF.). 
Ide-oda  három  hete  lesz,  hogy  nem  láttalak  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

ide-odáz:  ide-oda  jár,  bódorog,  ténfereg  [?]; 
tétováz,  haboz  [?].  Ide-odáztam  egész  nap  (Veszp- 
rém Nyr.  XIX.375). 

ide-s-tova  {ide-s-ta  Dunántúl  Nyr.  V.181). 

ide-tova ;  maholnap,  nemsokára.  Hej  de  ingem 
ide-tova  elvisz  a  szem-Mihály-lova  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

ide-valósi  (Göcsej  Budenz-Album  162;  Somogy 
és  Baranya  m.,  Vác  vid.,  Heves  és  Hont  m. 
NyK.  XXIV.  137;  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.574;  Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.574;  id-valusi 
Göcsej  Nyr.  n.87;  Xin.310;  Göcsej,  Páka  Nyr. 
1.375;  ide-valusi  Göcsej  Nyr.  XIV.167):  idevaló 
[vö.  hová-valósi)  oda-valós^, 

[IDÉBB,  IDÁBB]. 

idóbb-hátróbb:  előbb-utóbb  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Idébb-hátrébb  és:  utóvégre  is  (Székely- 
föld Győrffy  Iván)  [vö.  ide-hátrébb]. 

idább-odább:  itt-ott.  Van-é  sok  gubacs?  — 
Idább-odább  csak  tolakszik  égy-esz  szem  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  VII.468). 

IDEG  (J^éiX-hideg,  a  hámnak  hidege  Székelyföld 
Kassai  J.  Szókönyv  11.386 ;  III.8) :  hám-szíj  (Szé- 
kelyföld Tsz.)  [vö.  hám-ideg,  hát-hideg,  hát-ideg]. 

IDEGEN  {hidegen  Göcsej  Tsz.) :  apósa  házánál 
dolgozó  vő    (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János). 

IDEGENSÉG:  gabona  között  termett  giz-gaz. 
Sok  idegenség  van  ebbe  a  búzába  (Udvarhely  m. 
Kiss  Mihály). 

[IDÉB]. 

idér-bodor  (idör-bodor  Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.369):  1.  idres-bodros.  Idér-bodor 
az  annya,  szépszemű  a  lánya,  ezér-eszű  a  veje 
[találós  mese ;  =  szőUőlevél,  szőUőszem,  borivó] 
(Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VI.271) ;  2.  (idres-bod- 
ros) cifraság,  cicoma  (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VII. 
235). 


IDÉTT:  idébb  (Fehér  m.  Velencei-tó  vid. 
Nyr.  XVn.431). 

IDÉZ  {üdöz  Háromszék  m.  Nyr.  IX.41). 

el-idóz:  elűz  (Moldvai  csáng.  Nyr.  I1I.3). 

meg-idéz  [meg-üdöz  Háromszék  m.  Nyr.  IX. 
41;  Kiss  Mihály). 

IDÉZŐ  [üdözö-cédiVLldi  Háromszék  m.  Kiss  Mi- 
hály). 

IDILLO :  ügyetlen,  esetlen,  eggyügyú,  bamba 
(Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Vadr. ; 
Csík  m.  MNy.  VI.375)  [vö.  dilló]. 

IDOM  [?  alkalmasint  a  közlő  elvonása]:  ará- 
nyosság, összeillő  alkat  (Balaton  mell.  Tsz.). 

IDOMOS,  ÉDOMOS  {edomos  Somogy  m.  Ku- 
binyi-Vahot :  Magyar-  és  Erdélyország  képekben 
III.39;  édomos  Somogy  m.  Király  Pál):  1.  edomos, 
édomos:  életrevaló,  derék  (Somogy  m.  Kubinyi- 
Vahot:  Magyar-  és  Erdélyország  képekben  III. 
39.;  Király  Pál);  2.  étZomos .•  ildomos  (okos),  ész- 
szerű (Somogy  m.  Király  Pál);  3.  idomos: 
helyes  termetű,  arányos  alkotású  (személy,  tárgy), 
csinos  viseletű  (személy)  [?]  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839)  [\ö.  ildomos:  ,illő'  (Gyön- 
gyös vid.  Nyr.  n.l81)?  Vö.  Nyr.  XXI.IO]. 

[IDOMOST ALÁN],  ÉDOMOST ALÁN  [edomos- 
talan) :  nem  életrevaló,  nem  erős,  nem  ép  (So- 
mogy m.  Kubinyi-Vahot :  Magyar-  és  Erdélyor- 
szág képekben  III.39;  Nyr.  11.376).  Édomostalan 
ék  kölök  e  (Somogy  m.  Sándor  József). 

IDOMTALAN  (Háromszék  m.  Tsz.;  édomtalan 
Dunántúl  Bódiss  Jusztin ;  Somogy  m.  Király 
Pál ;  Balaton  vid.  Sebestyén  Gyula ;  Kúnszent- 
miklós  Király  Pál;  irbontalan  Háromszék  m. 
Vadr.;  Kriza;  irdomtalan  Abaúj  m.  Szikszó  Ki- 
rály Pál ;  irgontalan  Hol  ?  P.  Thewrewk  Emil) : 
1.  idomtalan:  ügyetlen  (ember  v.  gyermek)  (Há- 
romszék m.  Tsz.) ;  2.  édomtalan ;  élhetetlen,  gyá- 
moltalan (Somogy  m.  Király  Pál);  3.  édomta- 
lan nagy,  irbontalan  nagy,  irdomtalan  nagy, 
irgontalan  nagy:  otromba  nagy,  szertelen  nagy 
(Somogy  m..  Pest  m.  Kúnszentmiklós,  Abaúj  m. 
Szikszó  Király  Pál ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Kriza ; 
Hol  ?  F.  Thewrewk  Emil)  [vö.  irdatlan ;  és  Nyr. 

XXIV.49].  ■        ^,,    ; .. 

IDŐ  {üdö  Homoród- Almás  Nyr.  VII.95;  Mold- 
vai csáng.  Nyr.  III.2;  üdö  Soprony  m.  Csepreg 
Nyr.  11.91;  Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.369; 
Repce  mell.  Nyr.  XX.365;  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
V.125;  Veszprém  Nyr.  Vin.40.  328;  Veszp- 
rém m.  Nyr.  IV.322 ;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XXI.382;  Bakony  vid.  Nyr.  IV.558;  Somogy  m. 
Zich  Nyr.  Vin.519;  Püspök-Ladány  Nyr.  VI.174; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXin.191 ;  Szeged  vid.  Nyr. 
ni.278;  Fölső-Bácska  Nyr.  Xn.216;  Kalotaszeg, 
Zsobok  Melich  János;  Maros-Torda  m.  Marosi 
alsó-járás  Ravasz  Árpád;  Székelyföld  Nyr.  V.122; 
Kriza,  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Udvarhely  m. 
Nyr.  IV.428;  Homoród  Nyr.  IX.39;  Székely-Ud- 

59* 


927 


IDÓ 


IDŐS— IFJÚ 


928 


varhely,  Bethlenfalva  Nyr.  VII.377;  Háromszók 
m.  Nyr.  V.466;  Vadr. ;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr. 
VIII.225;  Csík  m.  Nyr.  IV.472;  V.468.  519; 
Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  Vin.229;  X.43;  üd^ö 
Palócság  Nyr.  XXI.308;  XXII.80;  üdöü  Vas  m. 
Farkasfa  Nyr.  III.  178;  üdii  Vas  m.  őrség  Nyr. 
n.374;  Vn.470;  Göcsej  Nyr.  in.425;  Zala  m. 
Hetes  Nyr.  1.423;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.234. 
323.  467 ;  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XXIH. 
287) :  esztendő.  Minden  idén  ütet  fákat  (Veszprém 
m.  Csetény  Halász  Ignác).  Ha  elősző  hallod  a 
kakukszót  tavasszá,  a  hánt  ver,  annyi  üdéig  élsz 
(Szeged  vid.  Nyr.  III.278).  Elfogadom  [kibérelem] 
a  korcsomat  két  üdéig  száz  forintért.  Minden  üdőn 
(Székelyföld  Kiss  Mihály).  Ezelőtt  két  üdővel  (Há- 
romszék m.  Vadr.)  Most  harmad  ideje  (Udvarhely 
m.  Vadr.  56).  Múlt  idén  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
in.2). 

[Szólások].  Nagy  idő  jön  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.524),  nagy  üdö  jő  (Háromszék 
m.  Uzon  Nyr.  VIIT.225),  7iehiz  idő  lesz  (Szolnok- 
Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.568):  vihar 
van  keletkezőben.  Némellik  idén :  a  minap,  múlt- 
kor, eggyszer,  valamikor  (Veszprém  m.  Csetény 
Halász  Ignác).  Idő  jutva:  ha  idő  jut  rá  (Három- 
szék m.  MNy.VI.332;  Vadr.).  Idő  tanálva:  annak 
idején,  ha  idő  úgy  találkozik  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.332;  Vadr.;  Győrffy  Iván).  Üdő  rea  téve: 
idő  teltével,  idő  jártával  (Székelyföld  Győrffy 
Iván).  Kevés  üdő  várva  (v.  vártatva):  kis  idő 
muIva  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  439. 
440).  Idéttem,  idéntem,  idéntemben:  az  én  időm- 
ben (Székelyföld  Vadr.  556).  Idejébben:  koráb- 
ban (Kecskemét,  Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

idő-ereszkedés :  idő-enyhülés,  idő-lágyulás 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VÍ.332). 

üdő-hára:  olykor-olykor,  néha-néha.  Összeköt- 
ném kezét-lábát,  a  füstre  tönném;  üdőhára,  üdő- 
hára  onnét  levönném,  megölelném,  megcsókolnám, 
megint  föltönném  (Udvarhely  m.  MNy.  VI.  176) 
[vö.  időre-hára], 

idő-huzó,  üdü-huzú:  naplopó  (Göcsej  Nyr. 
Xn.95;  XIV.449). 

idő-mérték:  légsúlymérő  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.190). 

[idő-nap]. 

[Szólások].  Időnap  előtt:  időnek  előtte,  kelle- 
ténél korábban  (Zala  m.  Arács  Nyr.  XXII.93). 

idő-tőtött,  üdő-tőtött:  1.  idős,  éltes,  koros 
(Kolozs  m.  Bonchida  Melich  János;  Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.332; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos); 2.  a  ki  régóta  szolgál  eggy  helyben  (Ko- 
lozs m.  Bonchida  Melich  János). 

ideig-háig:  ideig-óráig,  ideiglenesen  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.). 


időre-hára:  idővel,  valamikorra.  Időre-hára 
csak  meglesz  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Vadr.  503a). 

IDŐS  (idés  Erdővid.  Tsz.;  üdős  Tisza-Dob 
Nyr.  XIX.96;  üdüs  Hajdú-Hadház  Nyr.  VIII.178)- 
1.  idős:  eggy-idős.  Gyuri  Palival  idős  (Vas  m" 
Hegyhát  Nyr.  1.467) ;  2.  idős:  esztendős.  Nyolcvan- 
két idős  voltam.  Huszonöt  idős  koromba  (Csongrád 
m  Arany-Gyulai  NGy.  n.337.  342);  3.  üdős,  üdűs: 
alkalmas,  helyes.  Ez  üdős.  No  komám,  ez  mán 
nem  üdős  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX.96).  Már  a  nem 
üdűs  (Hajdú-Hadház  Nyr.  VIII.  178). 

[IDŐSÖD-IK]. 

fi%S-ü^Ő8Ödii.:  megöregszik  (Székelyföld  Nyr. 

[IDŐTLEN],  ŰDŐTLEN  {Üdütlen  Göcsej  Nyr 
XIII.258):  1.  fiatal  (Göcsej  Nyr.  XIII.258;  XIV. 
167).  Ez  az  asszony  üdőtlenebb  az  uránál  (Göcsej 
Nyr.  XIV.395).  Az  ién  leányom  üdőtlenebb  a  te 
fiadnál  (Göcsej  Budenz-Album  162) ;  2.  üdőtlen  • 
idétlen  (Repce  vid.  Nyr.  XX.412). 

[IDŐZ]. 

el-üdőz:  fogságra  itél.  Miskát  egy  esztendőre 
elüdőzték  (Szeged  vid.  Nyr.  V.265). 

meg-időz:  cv   (Baranya  m.   Ormányság  Nyr. 

ID^ŐZTET :  föltartóztat.  Eriggy  ma  te,  ne  ideőz- 
tess  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287). 

[IDRES], 

idres-bodros  {idrös-bodros  Szeged  Kálmány 
L.  Szeged  népe  1.212):  nagyon  bodros,  bodros 
szalagokkal  fölcicomázott  (Arad  m.  Pécska  Kál- 
mány L.  Koszorúk  1.65;  Nagy-Becskerek  Nyr. 
V.190;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.139; 
Gyöngyös  Nyr.  III.288)  [vö.  bidres-bodros,  idrés- 
budrés,  idros-bodros]. 

idres-fodros :  nagyon  fodros,  sok-fodrú  (Veszp- 
rém m.  Nyr.  IV.282)  [vö.  fidres-fodros]. 

[IDEÉS]. 

idrés-budrés 

Vadr.  48). 


idres-bodros   (Udvarhely    m. 


[IDROS]. 

idros-bodros  ^^  idres-bodros  (Heves  ra.  Sirok 
Nyr.  in.38). 

[IFJOD-IK]. 

el-ifjodik:  [tréf.]  megvénül  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

le-ifjodik:(X3  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

IFJÚ  (é/-as8zon  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  m.  Felméri  Lajos ;  é/'-asszonyság  Csík 
m.  Nyr.  Vin.423;  é/"raság:  ifjú  uraság  Csík  m. 
Nyr.  VIII.423;  éfi  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 


929 


IFJUSAG—IGALKOD-IK 


IGÁS— IGAZSÁG 


930 


111.228.  304 ;  Kiss  Mihály ;  é/í-asszou  v.  -asszony- 
Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  111.228;  Kiss 
Mihály ;  Udvarhely  m.  Vadr.  48  ;  Moldvai  csáng. 
Nyr.  I1I.2 ;  é;?-ember  Székelyföld  Győrffy  Iván ; 
é;^-leány  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
243;  e>legén  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VI11.89; 
éfiak  Homoród-Almás  Nyr.  V.232;  é^jak  Csík  m. 
Nyr.  V.468;  efijú  Csík  m.  Nyr.  V.519;  e^/w  Ud- 
varhely m.  Nyr.  XÍ.40;  éfiu  Székelyföld  Arany-  i 
Gyulai  NGy.  111.283;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.  i 
227;  Vadr.  83;  Homoród  vid.  Vadr.  99;  Homo-  i 
ród- Almás  Nyr.  V.233:  Háromszék  m.  Vadr.;  , 
Csík  m.  MNy.  VI.370;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 
52;  IX.530;  éfiú  Udvarhely  m.  Nyr.  01.554;  IV. 
427;  éfju  Háromszék  m.  Vadr.  413;  é/^w  Homo- 
ród Nyr.  IX.37;  éfjú  Székelyföld  MNy.  V.352; 
éfü  Székelyföld  Kiss  Mihály;  ifi  leány,  ifi  em- 
ber, ifi  legény  Háromszék  m.  Nyr.  11.522;  ifi 
jasszony  Gyöngyös  Nyr.  III.288;  iftyu  Zala  m. 
Kis-Kanizsa  Nyr.  X.183;  iftí/úv  Repce  vid.  Nyr. 
XX.368;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  Vni.372).  —  Ifju: 
új  (Moldvai   csáng.  Nyr.  X.104). 

[Szólások].  M'ég  én  nagyonn  ifjont  vótam  ott: 
nagyon  ifjú  koromban  (Palócság  Nyr.  XXI.558). 
Ifjontan:  ifjú  korban  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). Ifjontam:  ifjú  koromban;  i/)'o)<ía.-  ifjú  ko- 
rában (Háromszék  m.  Nyr.  IX.34).  Éfiattam, 
éfiattad,  éfiatta :  ifjú  koromban,  -ódban,  -ában 
(Háromszék  m.  Vadr.  496a;  Csík  m.  MNy.  VI. 
370).  Ifiatta :  ifjú  korában ;  ifiattan :  ifjan  (Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek).  Ifjotta:  ifjú  korá- 
ban (Székelyföld  MNy.  V.362).  Ifjutta :  cc  {8zé- 
kelyföld  Tsz.). 

ifju-asszony  {ifijasszony) :  ténsasszony  (ha  nem 
fiatal  is)  (Gyöngyös  Nyr.  III.288;  Kalotaszeg, 
Zsobok,  Kis-Petri,  Zentelke  Melich  János). 

ófi-ember:  fiatal  házas  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

IFJÚSÁG  {éfijuság  Háromszék  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  ni.98;  Ifijuság  Homoród  Nyr.  IX.37;  éfiu- 
ság  Moldvai  csáng.  Nyr.  1X.485). 

[IGA]. 

iga-bólfa  (iga-béfá):  az  igának  fölső  és  alsó 
darabját  összetartó  két  függőleges  fa  (Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  11.519;  Balaton  mell.  Tsz.) 
[vÖ.  bél-fá\. 

IGABELI:  igás.  Igabeli  jószág  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

IQÁLKOD-IK  {igákod-ik  Mezőtúr  Nyr.  X.285) : 
fáradozik,  fáradságosan  munkálkodik,  erőlködik, 
erősen  dolgozik,  töri-marja  magát  (Alföld  Nyr. 
Xni.576;  Nagy-Kúnság  Nyr.  11.136;  XVI.286; 
Mezőtúr  Nyr.  X.285;  Heves  m.  Névtelen  1840). 
No  János,  mibe  igálkodol?  (Alföld  Nyr.  XV.236). 
Iparkodjék  a  költséget  megszerezni!  —  Sz,  uram, 
éjjel-nappal  azon  igálkodok  (Eger  vid.  Nyr.  XVII. 
430).  A  szegény  ember  sokat  igálkodik,  mégis  ke- 
vés a  haszna  (Abauj  m.  Király  Pál). 

meg-igákodik :  megdolgozik,  erősen  dolgozik. 
Úgy  mégigákodik!  (Mezőtúr  Nyr.  X.285). 


IGÁS:  1.  jó  munkás  (Nagy-Kúnság,  Túrkeve 
Nyr.  111.229) ;  2.  alkalmas,  kész  (vminek  elvég- 
zésére) (Békés  m.  Sárrét  Nagy  Sándor).  Min- 
denre igás  (Kisújszállás  Nyr.  XX11.377).  De  igás 
vagy  rá!  (mondják  pl.  a  gyermeknek,  a  kit  al- 
mát szedni  hínak,  s  rögtön  vállalkozik  rá)  (Bé- 
kés m.  Balog  István).  —  Igáslag :  párhuzamosan 
(Göcsej  Király  Pál). 

ÍGASZT :  csigáz,  elcsigáz.  Szép  lovamat  igasztj a 
(Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.85)  [vö.  2. 
csiggaszt]. 

IGAZ :  vagyon,  tulajdon  (Debrecen  Hajdú  Nagy 
Sándor).  Az  én  igazomat  né'  merészéjje  senki  el- 
venni (Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.237). 

[Szólások].  Igazomra  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XV1.476),  az  én  igazomra  (Nógrád  m.  Nyr. 
1V.425 ;  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XV1.476) : 
lelkemre,  becsületemre  (mondom). 

igaz-látó:  fölügyelő  (Kis-Kúu-Halas  Nyr.  XV. 
142). 

igáz-vállású:  derék  (ember)  (Gömör  m.  Agg- 
telek Nyr.  Vn.33). 

IGAZÁNDISKOD-IK :  váltig  vitatja,  hogy  igaza 
van  (Székelyföld?  Szász  Béla). 

IGAZGAT  {izgat  Göcsej  Tsz. ;  MNy.  V.IOO.  129). 

el-igazgat :  elutasít  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

IGAZI.  Igaziba:  igazán.  Igaziba  búsult  (Há- 
romszék m.  Vadr.). 

[IGAZÍT]. 

el-igazit  (é-igazit):  1.  elrendez  (Fehér  m.  Ve- 
lencei-tó vid.  Nyr.  XVII.430)  ;  2.  elintéz,  elvé- 
gez (dolgot)  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Szinnyei 
József);  3.  elutasít  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
477).  Házátú  eigazitotta  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  n.l32). 

IGAZÍTÓ :  csizmadiák  és  szúcsök  bőr-kinyújtó 
szerszáma  (Székelyföld  Tsz.). 

[IGAZKOD-IK.] 

el-igazkodik :  elhelyezkedik  (pl.  a  szekéren, 
az  ülésen)  (Rimaszombat  Nyr.  XV11.525). 

IGAZOD-IK :  helyre  áll,  javul.  Igazodik  már 
az  egészsége  ö  keminek  is  (Kisújszállás  Nyr. 
XX.191). 

hejre-igazodik :  megkerül.  A  kit  elloj^tak  kén- 
eseket, mind  hejre-igazodik  még  többekkel  (Gyer- 
gyó-Sz.-Miklós Nyr.  Vm.231). 

IGAZOS:  igazságos,  becsületes.  Csak  igazos- 
san  mérnének  az  uj  mértékkel!  (Fehér  m.  Csapdi 
P.  Thewrewk  Emil). 

IGAZSÁG  (igasság) :  igazolvány,  bizonyítvány, 
útlevél  (Göcsej  MNy.  11.414;  Baranya  m.  Bélye 
Nyr.  XV.425 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XV1.571 ; 
XVin.190;  Hont  m.  Horváth  József  1843;  Er- 
dély Szinnyei  József). 


931 


IGE— löY-BIÖY 


IGYEHED-IK-IGYÓK 


932 


[Szólások].  Kézibe  horgya  az  igasságát  [mond- 
ják tréfásan  kóbor  emberről  és  pásztorféle  em- 
berről, a  ki  a  botjával  igazolja  magát]  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

igasság-levól :  cv  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

IGE  {ige  Udvarhely  m.  Száldobos  Nyr.  IV.93): 
három  szál  fonal  (a  motollán)  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  11.324;  Győr  m.  Tsz.;  Torontál  m,  Magyar- 
Ithabé  Nyr.  VIIL478;  Szatmár  m.  Krassó  Nyr. 
XVI.335;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIV. 524 ; 
Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XV.384;  Három- 
szék m.  Tsz. ;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár;  Csík  m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.279; 
Nyr.  Vn.l40;  Xn.l89;  Csík-Madaras  Nyr.  XX. 
47;  Hunyad  ra.  Lozsád  Nyr.  XXin.96). 

[Szólások].  Csak  az  ige  tartsa,  hogy  egymástól 
el  nem  szakadt :  kevés  híja.  Csak  az  ige  tartott 
meg,  hogy  le  nem  estem:  kevés  híja  volt  (Csík 
m.  Nyr.  Vn.l40). 

IGÉN  {égen  Eger  Nyr.  XVin.20;  Szolnok-Do- 
boka m.  Nyr.  X.475;  XVII.315;  iigön  Pest  m. 
Szeremle  Nyr.  XVI.505 ;  Alföld  Nyr.  IV.379; 
Kalocsa,  Sárköz  Nyr.  VIII.464;  Torontál  m.  Sző- 
reg  Kálmány  L.  Szeged  népe  111.226).  Azt  igen 
szokta  tenni:  gyakran.  Azt  igen  tudom:  nagyon 
jól  (Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.183).  Igen 
úgy:  többnyire  úgy  (Háromszék  m.  Vadr.)  [vö. 
igönteleng]. 

IGÉNÉL:  restell.  Igénlette  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.288;  alkalmasint  hiba  e  h.  igénlette). 

meg-ig3nél :  megsokall.  Megigenlik  a  dogot 
(Szatmár  vid.  Nyr.  Vin.523). 

ígér  {egér  Maros-Torda  m.  Ny  arád  mell.  Nyr. 
Vni.280-  igyir,  igyir  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

IGÉZ  {meg-igiz  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  igyiz  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[mgg-igéz]. 

[Szólások].  Megigézte  magát:  sokat  tart  maga 
felől  (Háromszék  m.  Tsz.). 

IGLIC :  lidérc  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 
Iglic  jár  hozzá  (Csallóköz  Nyr.  1.279). 

IGLICE :  gerlice-tövis  (ononis  spinosa)  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.  142). 

iglice-tövis,  igrice-tövis  :  cv  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek), 

iglice-tüsök :  cv  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
190). 

IGÖNTELENG:  igen  nagyon  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  11.278). 

ÍGY.  íccsig  még  íccsig :  így  s  így,  így  meg 
így  (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  m.225). 

IGY-BIGY.  Iggyel-higgyel:  hányivetiskedve, 
hencegve,  kevélyen  (Vas  m.  Tsz.). 


[IGYEHÉD-IK]. 

f öl-igyehedik :  fölbuzdul.  A  gyerek  föligyehé- 
détt,  hogy  ü  éhajtya  [a  zsibákat]  a  vásárra  (Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  XVHI.373). 

IGYEHESZT  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
igyekeszt  [?]  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.15) : 
biztat,  nógat,  serkent,  sarkal,  loval. 

IGYÓK  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XX  .45 ;  Nagykun- 
Madaras  Nyr.  IX.523;  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  IX. 
137;  Karcag  Nyr.  V.91 ;  Kunhegyes  Zoványi 
Jenő;  Tisza-Roff  Markovics  Sándor;  Kisújszállás 
Nyr.  XXII.377;  Tisza-Dob  Nyr.  XVIII.571 ;  XIX. 
47 ;  Kalló  Nyr.  XV.520 ;  Szabolcs  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.48 ;  Nyr.  XIV.23o ;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  11.48;  Abaúj  m.  Beret  vid.  Nyr. 
11.476;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839;  Bodrog- 
köz Tsz.;  együtt  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.235 ;  igyog  Abaúj  m.  Nyr.  V.69;  igyóg  Rozsnyó 
vid.  Nyr.  XVn.476;  igyok  Arad  Nyr.  VIII.281 ;  igyók 
Karcag  Nyr.  Xni.432;  Kisújszállás  Nyr.  XX.191 ; 
igyót  Kisújszállás  Nyr.  VIII.431;  igyött  Bereg 
m.  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly; 
j"od,  ród  Palócság  Nyr.  XXI.328.  508;  XXII.75; 
Apátfalva  Nyr.  V.225 ;  jod  Borsod  m.  Diósgyőr 
vid.  Nyr.  IV.43;  jód  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Eger  és  vid.  Kassai  J.  Szókönyv  11.48;  Nyr. 
XVn.430;  XVin.22;  XIX.316;  Heves  m.  Sirok 
Nyr.  VIII.567 ;  Gömör  m.  Nyr.  XIV.235 ;  XVIII.421 : 
XXn.525;  Gömör  m.  Jánosi  Nyr.  XIX.91 ;  Gömör 
m.  Otrokocs  Nyr.  XIX.573;  Balog-,  Rima-  és 
Szárazvölgy  Nyr.  XX.332;  Rimaszombat  Nyr. 
XXI.336.  Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.  172;  Hont  és 
Torna  m.  Nyr.  XIV.235 ;  jót  Heves  m.  Sirok  Nyr. 
XVI1I.567):  eggyszeriben,  mindjárt;  majd  [vagy 
puszta  toldalékszó].  Tik  igyók  elkístek  (Nagykun- 
Madaras  Nyr.  IX.523).  Igyók  pofon  ütlek  (Tisza- 
Roff  Markovics  Sándor).  Ereggy  innen,  mert  igyók 
hátha  váglak  (Kisújszállás  Nyr.  XXII.377).  Ászt 
tuttam,  igyók  a  csúnya  nyavaja  tör  ki  rajta  (Tisza- 
Dob  Nyr.  XVIII.571).  Ne  háncsd  ászt  a  lovat,  mer 
igyók  megrúg.  Szájj  le  a  fáról,  mer  igyók  leesel 
(Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47).  Ne  okoskoggy  velem, 
mer  igyók  pofon  váglak  (Kalló  Nyr.  XV.520). 
Fuss  szilajon,  mert  igyók  elverlek  (Szabolcs  m. 
Nyr.  XIV.235).  Vigyázz,  mert  együtt  kikapsz  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.235).  Igyóg  elvesz 
(Gömör  m.  Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII.476).  így  ók 
felborulnak  (Kisújszállás  Nyr.  XX.191).  Félék, 
hoj  jód  {j"od,  j"ód)  meghal  (Palócság  Nyr.  XXI. 
328,  508;  XXII.75).  Nem  mének  oda,  mer  j"ód 
megüt.  Nem  bántom,  mer  j'^ód  összetörik  (Palóc- 
ság Nyr.  XXL508).  Nem  megyék  oda,  jaód  meg- 
ütnek V.  jaód  kikapok  (Apátfalva  Nyr.  V.225). 
Ne  állj  he  katonának,  jód  megbánod  (Heves  m. 
Névtelen  1840).  Ne  beszéjj,  mer  jód  nyakon  ütlek 
(Eger  vid.  Nyr.  XVII.430).  Nem  megyék  oda,  mer 
jód  megüt.  Nem  hántom,  mer  jód  elesik.  Vigyázz, 
mert  jód  nyakon  ütlek.  Jód  elmégy,  akkor  osztán 
mit  csinálok?  Attú  tartok,  hoj  jód  méghal  (Eger 
Nyr.  XIX.316).  Vigyázz  a  tűzre,  jód  meggyúl 
valami  (Heves  m.  Sírok  Nyr.  VIII.567).  Ne  menj 
közel  a  Biniáho,  mer  jód  beleesel  (Gömör  m.  Nyr. 
XXII.525).   Takarja   be  égy  kis  papirosba,   mer 


933 


IGYOROG— IHON 


IHU— TJESZKE 


934 


jód  bepiszkolódik  (Gömör  m.  Jánosi  Nyr.  XIX.91) 
A  kendeöd  fogd  össze,  me  jód  lefújja  a  szej' 
(Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XIX.573).  Vedd  el 
a  gyerekteő  a  korsót,  mer  jód  eltöri  (Gömör  m. 
Balog-,  Rima-  és  Szárazvölgy  (Nyr.  XX.332). 
Ne  védd  a  kezedbe,  mer  jód  eltörik.  Né  menny 
a  fára,  mer  jód  léesél.  Nem  ülök  lé  neki  [az  ügyet- 
len borbélyinasnak],  mer  jód  mévvág.  Haggy 
békét  annak  a  fának,  mer  jód  a  szemedbe  ugrik. 
Nem  mégy  el  a  majálisra  ?  —  Nem,  mer  jód  eső 
lesz  (Rimaszombat  Nyr.  XXI.  336).  Hozd  be  a 
ruhát,  jód  megázik.  Védd  el  a  gyeréktö  a  kossót, 
jód  ejtöri.  Védd  el  a  pézt,  jód  ejvesztyi  (Borsod 
m.  Litke  Nyr.  IV.  172). 

[IGYOBOG]. 

igyorog- vigyorog :  eggyre,  folyton  vigyorog 
(Székesfehérvár  Nyr.  VII.430 ;  XIII.477 ;  Mező- 
túr Nyr.  Vin.189;  Szeged  Nyr.  IX.237). 

IHANY  {iham  Csongrád  m.  Tápé  Hermán  0. 
Halászat  K.) :  1.  iham,  ihany :  fonal  v.  fúzfagúzs, 
a  melyre  az  eladott  halakat  fűzik,  hogy  a  vevő 
tisztán  és  kényelmesen  vihesse  (Csongrád  m. 
Tápé,  Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.) ;  2.  ihany  : 
a  szoknyahálóban  levő  összerántó  inak  (Dráva 
mell.  Nyr.  V.423;  itt  ihannya  nyilván  szeraély- 
ragos  alak)  [vö.  hal-ihany]. 

IHAS  {ihos  Zala  és  Vas  m.  Király  Pál): 
szomjas  (Zala  és  Veszprém  m.  Király  Pál; 
Veszprém  Nyr.  11.134;  Veszprém  m.  Várpalota 
Nyr.  XXI.477;  Tolna  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
in.4;  Király  Pál;  Fehér  m.  Nyr.  X.187;  Győr 
vid.  Nyr.  VI.272 ;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVH.574 ; 
Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  III.18 ;  Pozsony  m. 
Király  Pál ;  Csallóköz  Nyr.  1.279 ;  IX,531 ;  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  Vin.378;  Gömör  m.  Nyr.  XXH. 
525). 

IHAZ-IK  {ihazni):  szomjazik  (Csallóköz  Nyr. 
1.279;  IX.531). 

meg-ihozik:  megszomjazik.  Megihoztam  (Mold- 
vai csáng.  Nyr.  IX.531). 

[IHÉGj. 

iheg-piheg:  eggyre,  ismételve,  huzamosan 
piheg  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.92). 

[IHÉSKÉD-IK]. 

iheskedik-piheskedik :  1.  cvs ;  2.  piszmog, 
szuszi-muszi  módra,  ímmel-ámmal  dolgozik  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  III.  17). 

EBLOGY  [?];  hogyan.  Nészi  komé,  beleszáll  a 
tarka  Jézus !  Ihogy  vögyiik  ászt  ki?  (Nógrád  m. 
Vecsekle  Nyr.  V.179). 

IHON  (Csík  m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.122; 
éhén,  éhén,  éhen  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.518;  XX.368;  Vas  m.  Tsz.;  Veszprém  m. 
Csetény  Halász  Ignác ;  Székesfehérvár  Nyr.  VII. 
129;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIX.334;  Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.415;  Torontál  m.  Monostor 
Kálmány  L,  Szeged  népe  III.23;    Fölső-Bácska 


Nyr.  X1I.216;  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  VII.425; 
Hont  m.  Tesmag  Nyr.  X.526 ;  Borsod  m.  Szíha- 
lom  Nyr.  IX.333;  éhén  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.414;  éhent  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
11.185;  ehin  Debrecen  Nyr.  VI.329;  éhon  Temes- 
köz Kálmány  L.  Szeged  népe  11.237 ;  éhun  Sop- 
rony m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518;  Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  11.185;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
27;  Békés  m.  Nyr.  V.94;  Temesköz  Kálmány 
L.  Szeged  népe  11.237;  ihén  Palócság  Nyr.  VII. 
35;  ihin  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.520;  ihun 
Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  11.185;  Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  IV.520):  itt,  ime  itt,  ehol. 

IHÜ:   [csúfoló  kurjantás]    (Székelyföld    Tsz.). 

[Szólások].  Ihot  venni:  fölülkerekedni  vkin  és 
számba  sem  venni  (Székelyföld  Tsz.). 

IJED  (meg-éííek  Ipoly  vid.  Nyr.  III.428 ;  éjed, 
még-éjed  Csík  ra.  Nyr.  V.519;  Csík-Szentkirály 
Nyr.  VIII.190;  m'ég-éjjed  Repce  mell.  Nyr.  XX. 
366;  ihed,  m'ég-ihed  Palócság  Ethnographia  III. 
357;  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476; 
XVII.426;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.327; 
Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287 ;  Arad  m.  Pécska  Kál- 
mány L.  Koszorúk  1.44;  föUhhedt  Nógrád  m. 
Tolmács  Nyr.  XVI.281;  m'ég-ijjed-ik  Zala  m. 
Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.  141;  jed,  ég-jed, 
még-jed  Zala,  m.  Tapolca  Nyr.  XVI.327 ;  Göcsej 
MNy.  V.IOO;  Veszprém  Nyr.  VIII.328;  Székely- 
föld Tsz.;  Kriza,  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m. 
Nyr.  XI.37;  Keresztúr  vid.  Vadr.  480;  Székely- 
Udvarhely,  Bethlenfalva  Nyr.  VIL378;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.209.  333.  358;  Vadr.  503a; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Eajos;  Csík  m. 
Nyr.  VIII.184;  Ditró  Nyr.  VI.177;  Brassó  m. 
Hosszúfalu  Nyr.  XXn.284). 

[IJEDETT],  IJJEDETT:  ijedős,  félénk.  Ne 
nyullon  hozzá,  ollan  ijjedett  lány  az  (Göcsei  Nvr. 
XIV.454). 

lJlEDT-[émben,  -édben,  -ében  stb.]  {ihettembe 
Palócság  Ethnographia  III.358;  ihettibe  Mátra 
vid.  Nyr.  XXII.287;  ihettyibe  Heves  m.  Párád 
Nyr.  XXn.477;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVI. 
279;  jetiibe  Székelyföld  Kriza). 

IJÉGET  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  ijeget 
Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr.  IX.138;  ijjeget 
Repce  vid.  Nyr.  XX.410;  ijöget  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.214;  jégét  Székelyföld  Győrffy  Iván): 
ijesztget. 

[IJEN]. 

m§g-ijen:  megijed  (Palócság  Nyr.  XXI.418; 
XXn.77;  Borsod  m.  Sáta  és  vid.  Nyr.  XXI.328). 

IJESZKE  (Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván; 
Csík  m.  Nyr.  VIL140:  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
V.330;  éjeszke  Csík  m.  Nyr.  VII.  140;  jeszke  Szó- 
I  kelyföld  Tsz.;  Kriza,  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.209.  333;  Vadr.  431.  503a;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  V.330;  XVI.478):  ijedős,  félénk. 


935 


IJESZT— IKRED-IK 


IKRES-^IEEANT 


936 


jeszke-lány:  süldő-leány.  Az  még  csak  olyan 
jeszke-lány  (Háromszék  m.  Káinok  Nyr.  XXIII.84). 

IJESZT  {jeszt,  m'ég-jeszt  Göcsej  MNy.  V.IOO; 
Székelyföld  Tsz.  181a;  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  479;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  —  Ijeszt,  jeszt:  [tréf.?]  nyújt  (tésztát) 
(Baranya  m.  Nyr.  III.565;  Baranya  m.  Sziget 
vid.  Tsz.;  Ormányság  MNy.  V.126)  [vö.  ijesztő-fa]. 

el-ijeszt :  cv.  Elijesztettem  a  rétestésztát  (Bara- 
nya m.  Ormányság  MNy.  V.126). 

IJESZTGET  (ijjeszteget,  ijjeszteget  Göcsej 
Budenz-Album  158.  163 ;  jeszget  Székelyföld 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.333 ;  jesz- 
teget,  jeszteget  Göcsej  MNy.  V.IOO;  Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

[IJESZTŐ],  JESZTŐ:  [tréfás  nép-etimológia] 
jegyző  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  liajos). 

ijesztő-fa  (Közép-Baranya  Nyr.  III.282;  jesztö- 
fa  Baranya  m.  Nyr.  III.565 ;  Hol?  Tsz.):  sod- 
rófa,  nyújtófa. 

[IKCIS]. 

ikeis-bikcis :  hiábavalóságokat  beszélő  (Erdő- 
vidék Tsz.  40b). 

IKLAND  {iklandam):  eggy  evezőt  a  ladik 
végébe  akasztva  és  oo-szerüen  mozgatva  halad 
(Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

IKLAT  :  ösztönöz,  hajt,  hajszol,  zaklat  (Szé- 
kelyföld Tsz.).  A  kopók  a  nyulat  iklassák.  Iklasd 
belé  a  dologba  azokot  az  embereket.  Iklasd  hama- 
rébb azokot  az  ökrököt  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

IKBÁDZ-IK :  preckelődik,  fercseg  (Háromszék 
m.  MNy.  VL332 ;  Győrffy  Iván). 

IKEtÁN-IK  =  ikránd-ik  (Székelyföld  Kriza; 
Háromszék  m.  Vadr.). 

IKBÁND-IK  {ikrand-ik  Udrarhely  m.  Firtos- 
Váralja  Ravasz  Árpád;  okránd-ik  Székelyföld 
Tsz. ;  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Tsz. ;  Vadr. ; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVni.574) :  rázkódik  (pl.  féltében  v.  undo- 
rodástól),  irtózik,  undorodik  (Székelyföld  Győrffy 
Iván ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.332 ;  Vadr.). 

meg-ikrándik,  még-okrándik :  megrázkódik, 
megirtózik,  megundorodik  (Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.;  Háromszék  m.  Pó- 
lyán Erdélyi  Eajos).  Ugy  megikrándottam  attól 
ag  gamat  kotyfolástól,  hogy  majt  a  hideg  é's  kilét 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

IKRÁNDOZ-IK  =  ikránd-ik  (Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.332). 

IKRÁNKOD-IK,  OKRÁNKOD-IK:  megráz- 
kódik, megretten,  megirtózik,  megundorodik 
(Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  III.21;  Tsz.; 
Győrffy  Iván). 

IKBED-IK,  IKERED-IK:  1.  ikresen  eggybe 


ragad,   összenő   (Háromszék   m.   MNy.   VI.332); 
2.  ketté  válik  [?]  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

IKRES :  kettős.  Ikres  süveg :  kettős  hegyű  v. 
tetejű  süveg  (Háromszék  m.  MNy.  VI.332 ; 
Győrffy  Iván). 


IKRESED-IK 

VI.332). 


ikred-ik  (Háromszék  m.  MNy. 


ILANKA,  ILLÁNKA:  leányka,  járni  kezdő 
kis  leány  (Bács  m.  Topolya  Király  Pál). 

ILÁNY,  ILLANT :  cn.  (Bács  m.  Topolya  Király 
Pál). 

ILDEGES  :  [?].  Tésának  az  útja  ildeges  (Ipoly 
vid.  Nyr.  1.273). 

ILINKA  (Nógrád  m.  Nyr.  V.182;  ilonka  Nóg- 
rád m.  Litke  Nyr.  IV.172):  csuszka  [vö.  illanka, 

iringa]. 

ILINKÁZ[-IK ?]  (Hont  m.  Czimmermann  János; 
Nógrád  m.  Nyr.  V.182;  ilonkázm  Hont  m.  Czim- 
mermann János;  Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.  172): 
csuszkái  (jégen)  [vö.  illankáz-ik], 

[ILL-IK]. 

fél-illik:  ráfér,  elkel.  FelilUk  a  meleg  hodz, 
de  még  a  bunda  is,  ha  kimének  (Rimaszombat 
Nyr.  VII.182;  XVin.506).  Felillenék  a  fűtés,  olyan 
hideg  van  (Jászberény  Nyr.  XVIII.232). 

ÍLL-IK  {el-Ül-ik  Kunság  Nyr.  XIII.524;  el-il- 
leU  Félegyháza  Nyr.  XIV.  186;  szét-inl-ik  Ee\es 
m.  Nyr.  1.199). 

el-íuik,  el-illik :  elraállik,  elporlad.  A  trágyám 
jó  elillett,  födbű  és  levelekbü  van  (Félegyháza 
Nyr.  XIV.186).  Elülik  a  szén  (Kunság  Nyr.  XHI. 
524). 

szót-ínlik:  szétmállik,  szétporlad  (pl.  a  tégla 
a  földben)  (Heves  m.  Nyr.  1.199). 

[ILLAN]. 

illan-villan:  tünedez  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.332).  Illant-villant,  s  többé  nem  láttuk  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek). 

[ILLANCS]. 

illancs-plllancs :  szem  [találós  mesében]  (Szol- 
nok Nyr.  IV.559). 

ILLANGAT :  csuszkái  Qégen)  (Nyitra  m.  Pog- 
rány  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

ILLANEA:  kis  szánkó  (Nógrád  m.  Tolmács 
Nyr.  XV.  143)  [vö.  ilinka]. 

ILLANKÁZ[-IKP]  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XV.143;  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476; 
illonkázni  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.46) :  csusz- 
kái (jégen)  [vö.  ilinkáz-ik]. 

[ILLANT]. 

el-lUant:  elillan  (Palócság  Nyr.  XXII.75; 
Mátyusfölde  Nyr.  XX.  124.  325). 


937 


ILLAROZ-IK— ILONKA 


ILYEN— IMÁD 


938 


ILLÁROZ-IK :  mulatozik,  dáridóz  (Háromszék 
m.  Vadr. ;  Győrffy  Iván). 

ILLASZT:  szalaszt  (Alföld  Nyr.  XIII.576; 
Háromszék  m.  MNy.  VL832;  Vadr. ;  Győrffy 
Iván). 

el-illaszt:  elszalaszt,  elfuttat.  Elaszd  el  igen 
hamar  azt  a  cselédet  ak  korcsmába,  hadd  hojzon 
egy  fé  kupa  bort  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

ki-illaszt:  kiszöktet  (Háromszék  m.  Vadr.). 

ILLEGET[-í  magát] :  1.  cicomázza,  ékesgeti  ma- 
gát (Balaton  mell.  Tsz.) ;  2.  kevélykedik,  begyes- 
kedik  (Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  illenget]. 

ILLENDŐS:  illendő  (Abaúj  m.  Pusztafalu 
Szádeczky  Lajos). 

[ILLENGET]. 

neki-illenget[-t  magát]:  módosan  nekihelyez- 
kedik (Háromszék  m.  MNy.  VI.342;  Vadr.)  [vö. 
illeget]. 

[ILLET]. 

hozzá-illet:  hozzáillőnek  mond.  Ugyan  ne 
illesse  hozzám  [azt  a  leányt  v.  legényt]  (Kalota- 
szeg, Zsobok  Melich  János). 

ILLINT:  kortyint,  hörpint,  hirtelen  iszik  egy- 
gyet  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr.). 

ILLMES :  [?]  íJz  a  jány  íllmes,  mint  a  Kóla 
tehene  (Szatmár  vid.  Nyr.  XIII.475). 

1.  ILLOG:  bujkálva  bolyong  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.332;  Vadr.  503a;  Győrffy  Iván). 

[2.  ILLOG]. 

illog-villog :  jobbra-balra  tekintget  (Alföld  Nyr. 
Xin.577). 

ILLOGAT  [illogat-ik  Székelyföld  MNy.  VI.  174; 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr. 
XV.239):  iddogál  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
II.8;  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  III.4.  25; 
Arany-Gyulai  NGy.  in.106;  Nyr.  n.470;  Kriza; 
Udvarhely  m.  Nyr.  IV.228;  XXL331;  Udvarhely 
m.  Oroszhegy  Király  Pál;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.221;  Vadr.  503a;  Csík  m.  Nyr.  VL526;  Ki- 
rály Pál). 

[ILONA]. 

Ilona-bogár:  böde  (coccinella;  fekete-pettyes 
piros  bogárka)  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr. 
IV.381). 

Ilona-bal :  acerina  Schraitzer  (Szeged  Hermán 
0.  Halászat  K.)  [vö.  Ilonka-keszeg]. 

ILONCA:  eggy  szőllőpusztító  rovar  (Tokaj 
Nyr.  XIX.383).  j 

[ILONKA].  ! 

Ilonka-keszeg 

0.  Halászat  K.). 


Ilona- hal  (Szeged  Hermán 


SZINMTEI  :   MAQYAB  TÍJ8ZÚTÍB, 


;  ILYEN   {éjen,   éjen  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.279; 

j  Csík  m.  Nyr.  V.468;  Csík  m.  Kászon-Jakabfalva 

!  Nyr.    Vin.336;    Csík-Szentkirály   Nyr.    Xn.384. 

I  432;    ellen   Somogy  m.    Alcsok  Nyr.   XXIIL40; 

i  éllyen  Szlavónia  Nyr.  V.12;  inyen  Brassó  m.  Hét- 

I  falu  Nyr.  XVI.575;  innyen  Torockó  Vadr.  521a; 

'  Kriza). 

I       illyen-is-oUyan-is:    arcpirosító    (Baranya    m. 
;  Ormányság  Nyr.  1.424). 

IM  (im):  1.  íme,  hát.  lm  a  hogy  ott  mének, 
.  mit  látok!  (Palócság  Nyr.  XXII.75);  2.  majd, 
'  mindjárt  (Gömör  m.  Tsz.).  lm  odaadom  (Palóc- 
I  ság  Nyr.  XXII.75).  Ne  tróbálj  idi  jönni,  mert  im 
\  kikapsz.  Im  slmenönk  (Gömör  m.  Nyr.  XXII.525). 
ím  elmének  (Rimaszombat  Nyr.  XVII.525).  Im 
\  ömegyek  (Gömör  m.  Rima-  és  Balogvölgy  Tsz.); 
I  3.  majdnem.  ím  eltörtem  a  korsót  (Gömör  m. 
I  Nyr.  XVn.470)  [vö.  ime]. 

I       [im-ám]. 

j       ímmel-ámmal   (himmel-hdmmal  Mezőtúr  Nyr. 
Vni.189)  [vö.  him-hám]. 

im-hol  {im-hó  Szilágy-Szentkirály  Nyr.  VII. 
383) :  ehol,  ime  itt  (Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XVI. 
329;  Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr.  VI.90 ;  Harangod 
Nyr.  VI.476;  Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  V.333). 

im-már  {ém-má  Vas  m,  Farkasfa  Nyr.  in.l78; 
imá  Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.472;  V.31.  126;  imán 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.322.  468 ;  Háromszék  m. 
Uzon  Nyr.  Vin.225.  276;  Gyergyó-Sz.-Miklós 
Nyr.  VIII.89;  im-má  Vas  m.  Marác  Nyr.  V.48; 
Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.319;  Székely- 
föld Nyr.  V.122;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr.;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.229;  Moldvai  csáng. 
Nyr.  III.l;  im-mág  Székelyföld  Kriza,  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m,  Vadr.  503a;  Háromszék 
m.,  Erdővidék  Vadr.  156;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.47; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530;  X.201;,  Moldva, 
Klézse  Nyr.  IV.568;  m-máw  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
1.421;  Szabolcs  m.  Őr  Nyr.  VI.480;  Székelyföld 
Nyr.  V.123;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Vadr.  503a;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos;  ErdŐvidék  Kiss  Mihály;  Csík  m. 
Nyr.  IV.471;  V.468.  519;  VII.472;  Udvarhely  m. 
Nyr.  in.512.  554;  IV.228.  275.  428;  V.231 ;  VL 
465.  517;  Vadr.  4;  Székely-Udvarhely,  Beth- 
lenfalva Nyr.  VII.378;  im-mánn  Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Udvarhely  m,  Nyr.  111.512;  Homo- 
ród  vid.  Vadr.  559;  Háromszék  m.  Vadr.  503a; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Erdővidék 
Kiss  Mihály). 

[Szólások].  A  még  immán  lesz:  az  még  csak 
ezután  lessz  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

im-róg:  imént,  csak  most,  nem  rég  (Vas  m. 
Tsz.  175a). 

IMÁD  (imáldni,  imáldym\i,  imáíííhassuk,  imái- 
gyu^  Csanád  m.  Batonya,  Apáca  Kálmány  L. 
Koszorúk  n.l4.  15.  20):  1.  kér  (Csallóköz  Nyr. 

60 


939 


IMÁDSÁG— IMBOLYOG 


IME     IMOLAS 


940 


IV. 175);  2.  kínál,  ajánl  (Veszprém  m.  Olaszfalu 
Nyr.  XVII.46).  Imáitok  neki  észt  a  gyerekét  inas- 
nak (Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác).  Imát- 
tam  a  komát  egy  pohár  borral,  s  m.eg  is  itta 
(Csallóköz,  Féli  Király  Pál). 

meg-imád:  1.  megszid.  Majd  megimádom  (Vas 
m.  Őrség, Nyr.  V.31).  Ugyancsak  mégimátta  án 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.469).  Csak  ne  hajtsa, 
majd  megimádlok!  (Göcsej  MNy.  V.159);  2.  meg- 
kínál (Pápa  vid.  és  hely  nélkül  Tsz.). 

IBiÁDSÁG  (immáccság  Udvarhely  m.  Király 
Pál). 

[Szólások].  Csak  az  imádság  tartja:  kevés  híja, 
hogy  össze  nem  dúl  v.  szét  nem  szakad  stb.  Csak 
az  imádság  tartja  benne  a  lelket  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

[IMÁDKOZ-IK]. 

be-imádkozik :  [tréf.]  becsíp,  megrészegszik. 
Beimádkozott  (Hol?  Nyr.  XVII. 236). 

IMBOLYGAT  :  ingat,  hajladoztat,  A  szél  im- 
bolygatja  a  fát  (Szoboszló  és  Debrecen  vid.  Nyr. 
XVII.  141).  Azt  a  szép  virágot  szakítsd  le,  a  me- 
lyiket a  szél  im,bolygat  (Szatmár  m.  Nyr.  XVII. 
141). 

IMBOLYGÓS:  ingó,  ingadozó,  hajladozó  (Szo- 
boszló és  Debrecen  vid.  Nyr.  XVII.141). 

[IMBOLYOD-IK]. 

meg-imbolyodik:  meginog,  raegtámolyodik. 
Úgy  pofon  vágta  a  kocsisát,  hogy  megimboly adott 
belé  (Debrecen  vid.  Nyr.  XVII.94). 

IMBOLYOG  {himbolog,  himbolyog  Komárom 
m.  Nyr.  XV1I.94;  imbolyog  Bereg  m.  Munkács 
és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly;  imbolyong  Vas 
m.  Nyr.  XVII.  141):  inog,  ingadozik,  himbálódzik, 
hajladozik,  támolyog,  tántorog  (Jászkunság,  Heves 
m.  Bakta  Nyr.  XVII.  141 ;  Bihar  m.  Sárréti  járás, 
Miskolc  vid.  Nyr.  XVII.94;  Szabolcs  m.  Kisvárda 
Nyr.  XVn.141;  Debrecen  Nyr.  VII.329;  Király 
Pál ;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.334 ;  Zemp- 
lén m.  Nyr.  XVII.95;  Zemplén  m.  Őrös,  Ér- 
mellék;  Bereg  m.  Tisza-Kerecsény  Nyr.  XVII. 
141 ;  Székelyföld  Nyr.  XVII.94).  Biz  az  úgy  le- 
itta magát,  hogy  csak  úgy  imbolygott  haza  felé 
(Debrecen  vid.  Nyr.  XVII.94).  Leütötték  a  veszett 
kutyát,  de  azután  felvánszorgott,  oszt  addig-addig 
imbolygott,  hogy  egyszer  csak  elszaladt  (Debrecen 
vid.  Nyr.  XVII.94).  Az  asztal  himbolog  [ha  a  négy 
lába  közül  az  eggyik  nem  éri  a  földet]  (Komá- 
rom m.  Nyr.  XVII.94).  ügy  imbolyog  mint  o  ré- 
szeg, alig  bir  a  lábán  megállni  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  XVII.94).  Azt  a  szép  xnrágot  sza- 
kítsd le,  a  melyik  a  kezed  fejénél  imbolyog.  Alig 
volt  már  abba  lélek,  hisz  a  feje  csak  úgy  imboly- 
gott (Szatmár  m.  Nyr.  XVII.141).  Imbolyogva 
ment  haza  (Szoboszló  és  Debrecen  vid.  Nyr.  XVII. 
141).  Imbolyog  a  kútostor  (Bereg  ós  Mármaros 
m.  Nyr.  XVII.141).  Imbolyog  a  fa  (Vas  m.  Nyr. 


XVII.  141).  Olyan  ittas,  csak  úgy  imbolyog  (Hajdú 
m.  Tetétlen  Nyr.  XVII.  141).  Imbolyog  alatta  a 
föld:  be  van  csípve  (Hol?  Nyr.  XVn.236). 

[ÍME],  ÉME,  ÉMÉ :  [néha  puszta  toldalékszó]. 
Még  a  tennap  monta,  hogy  ütet  még  soha  se  bó- 
gatta  csétnik;  eme  ma  má  a  kezükbe  kerüt  (Eszék 
vid.  Nyr.  VII.277).  Éme  é'de  gyün  sopakonni  a 
kis  sányhutt  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.  140).  Ez  a 
Valkai  is  é'ggy  lump  ám  ;  eme  más  má  kifáradt  a 
munkába,  e  még  most  fogdos  (Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVI.432).  Eme  mégyök  mingydr. 
Eme  hugy  máj  méghálék  á  nagy  ijetségömbe  (Szla- 
vónia Nyr.  XXin.262.  360). 

IMECS  =  imely  (Csík  m.  Gyergyó  vid.  Nyr. 
Vn.l40). 

[ÍMÉLÉG]. 

imeleg-ámolog  :  ímmel-ámmal,  kelletlenül, 
aluszékonyan,  lustán  végez  vmit.  ímelég-ámo- 
log  a  dolog  mellett  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

IMELY  (Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.332.  358;  Győrffy  Iván; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  VII.478;  émely  Székelyföld 
Tsz.  175a;  Hol?  Tsz.;  Vas  m.  Ságh  Kresznerics 
F.  Szótár  1.137;  émöly  Vas  m.  Ságh  Kresznerics 
F.  Szótár  1.137;  ime  Szüágy  m.  Nyr.  IX.478; 
imé  Csík  m.  Gyergyó  vid.  Nyr.  VII.140;  im^j 
Székelyföld  Tsz.;  iméj  Csík  m.  Nyr.  VII.140; 
iméj  Háromszék  m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.47; 
imel  Fertő  mell.  MNy.  III.405 ;  imély  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  imö  Erdővidék  Nyr.  IX.42;  imöl 
Fertő  mell.  MNy.  III.405;  himö  Erdővidék  Nyr. 
IX.42 ;  himöl  Fertő  mell.  MNy.  III.405) :  szarvas- 
marha hátán  bizonyos  légyfaj  csípésétől  támadt 
nyüves  kelevény  v.  maga  a  benne  élősködő 
nyű. 

IMELYEDÉS:  bőr-nyüvesedés  (szarvasmarha 
hátán)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.332). 

[IMÉLYÉSÉD-IK]. 

meg-imelyesedik :  megnyüvesedik  (Székely- 
föld Nyr.  Vni.463). 

IMÉNT  {imánt  [?]  Göcsej  Tsz. ;  imint  Baranya 
m.  Tsz.). 

[IMÉNTEN],  IMINTEN:  imént  (Baranya  m. 
Tsz.  175a). 

[IMIZ]. 

imiz-amaz:    emez-amaz   (Mezőtúr   Nyr.   VIII. 

443). 

IMOLA  (Székelyföld  MNy.  VI.172;  Kiss  Mi- 
hály; imla  Csallóköz  Nyr.  1.279;  Csallóköz,  Bacsfa 
Nyr.  XVI.47;  imoja  Székelyföld  Tsz.  imolya 
Göcsej  Tsz.;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  Vin.515): 
hosszú,  kemény,  csomótlan  szárú  fú. 

IMOLÁS:  zsinór  alatti  varrás  a  nadrágon 
(Tisza  mell.  Tsz.). 


941 


IMPORIT— INAL 


INAS— INDA 


942 


IMPORÍT,  IMPORÉTT  {imporéttom) :  nógat, 
biztat,  uszít,  loval,  ingerel  (vki  ellen)  (Vas  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  III.29.  31 ;  Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.). 

1.  ÍN,  IN:  1.  uö vényszár,  inda,  kocsány.  Bur- 
jány  ina,  fuszujka  ina,  szöllö  ina  (Székelyföld 
Kiss  Mihály).  Paszulynak  futó  ina  (Szatmár, 
Dengeleg  Nyr.  XIX.335).  Dinnye  ina,  tök  ina, 
ugorka  ina  (Göcsej  Nyr.  11.86;  Komárom  m. 
Naszvad  Nyr.  IV.236;  Szatmár,  Csaholc,  Denge- 
leg; Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr.  IX.136; 
Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  háló-keretül  szol- 
gáló vastagabb  kötél  vagy  zsineg  (Általánosan 
haszn.  Hermán  0.  Halászat  K.);  3.  horgoknál, 
jelesen  a  fenekes-  és  a  tökös-horognál  az  a 
zsineg,  a  melyre  a  pekle  reá  van  hurkolva 
(Általánosan  haszn.  Hermán  0.  Halászat  K.) ; 
4.  sásból  sodort  kötélféle,  a  melyet  a  gyékény- 
szövésnél  használnak  (Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVIII.94);  5.  létra  ina:  létra  oldala  (Szat- 
már, Dengeleg  Nyr.  XIX.335). 

[Szólások].  Leütöm  az  inadat  (Bánság  Csaplár 
Benedek). 

in-hideglelés:  idegláz  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

in-kása.  Ina  kásájo:  lába  ikrája  (Dunántúl 
Nyr.  XII.186). 

ina-hajlás:  ínliajlás.  Inahajlásig  érő  ruha  (Kún- 
szentmiklós  Szikszay  Pál). 

[ina-húzó]. 

inahúzó-szék :  kis  négylábú  padka,  a  melyen 
a  háló  inát  húzó  legény  ül  (Szolnok  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

2.  ÍN.  Kenyér  ine:  szalonnája  (a  keletlen 
kenyérnek)  (Borsod  m.  Noszvaj  Kassai  J.  Szó- 
könyv in.34). 

[3.  ÍN]. 

in-kin.  ínnal-kinnal  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.461),  énnd-kénnd  (Szeged  vid.  Nyr.  II. 
86) :  nagy  nehezen,  ajjal-bajjal,  kelletlenül.  Nagy 
énnd-kénnd  látott  dógáhon  (Szeged  vid.  Nyr.  II. 
86). 

INADÉK:  lábikra  (Gyöngyös  vid.  Nyr,  IV.48). 

INAL:  1.  gyorsan  lépked,  gyalogol  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.332;  Győrffy  Iván).  Utána 
inal:  utána  megy,  kiséri  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.332) ;  2.  ösztönöz,  nógat,  gyorsít  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.332;  Győrffy  Iván);  3.  nyomban 
követve  ver  vkit  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

el-inal  {el-indl  Székesfehérvár  Nyr.  VII.  139): 
eltakarodik,  elszalad,  elillan,  gyorsan  odább  áll 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  III.23;  Békés  m.  Balog  István;  Zilah 
Nyr.  XIV.287;  Háromszék  m.  MNy.  VI.332). 


[1.  INAS]. 

inas-hus :  mócsing  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

inasok-padja:  a  háló  inát  húzók  padja  (a 
dereglyén  a  csigán  túl  levő  első  pad)  (Balaton 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

2.  INAS:  1.  fiú  (Gömör  m.  Nyr.  XXin.26 ; 
Gömör  m.  Krasznahorka- Váralja  Nyr.  III.185 ; 
Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII.476;  Gömör  m.  Kelemér 
Nyr.  XXII.525 ;  Borsod  m.  Edelény  Császár  Ar-  , 
pád;  Abaúj  m.  Ploetz  1839;  Abaúj  m.  Beret 
Nyr.  n.520;  Abaúj  m.  Szepsi  Nyr.  m.480; 
Abaúj  m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos;  Torna 
m.  Ruehietl  Miklós  1839;  Csík  m.  Kriza;  Ud- 
varhely m.  Szász-Zsombor  Rozsondai  József). 
[Inas-nák  nevezi  és  szólítja  az  apa  a  fiát  meg- 
lett ember  korában  is:]  Ugyan  hol  márátt  olyan 
sokd  áz  á  zinas?  A  feleségé  md  alyig  győzi  vdr- 
nyi!  (Gömör  m.  Nyr.  XXin.26);  2.  a  deszka 
hátulsó  végét  tartó  grádicsos  fa  [asztalos  mes- 
terszó] (Székelyföld  Tsz.). 

INASKA:  kis  fiú  (Rozsnyó  Nyr.  VnL565 ; 
Kassa  Nyr.  XVII.238;  Abaúj  m.  Szepsi  Nyr.  ffl. 
480 ;  Udvarhely  m.  Vadr. ;  Udvarhely  m.  Szász- 
Zsombor  Rozsondai  József;  Csík  m.  Kriza). 

INCÉMPINC  (Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp 
Nyr.  XIX.96 ;  incenbinc  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; incé'npinc  Zala,  m.  Arács  Nyr.  XXII.  192 ; 
Tata  vid.  Nyr.  V.473;  incenpinc  Veszprém  m. 
Csékút  Nyr.  XI.  191 ;  Pápa  vid.  és  hely  nélkül 
Tsz.;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  Vni.378;  incinfinc  Segesvár  Nyr.  IX. 
44 ;  incinpinc  Bánság  Csaplár  Benedek) :  1.  vézna, 
cingár,  gyenge,  nyápic ;  2.  jelentéktelen,  hiába- 
való, haszontalan  [vö.  encsé'n-bencs,  inci-finci]. 

INCI-PINCI:  cv  (Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr. 
XV.573;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.212; 
Rimaszombat  Nyr.  V.272;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.91 ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
III.37). 

INCIKEL:  bosszant  (Bereg  m.  Dercén  Nyr. 
XX.432). 

INCITER:  alsó  meleg  ing  (vö.  ném.  unter- 
zieher)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.286). 

[INCOG]. 

incog-vincog :  cincog  (az  egér),  nyifog  (az 
apró  kutyakölyök),  vékony  hangon  ihog-vihog 
(több  eggyütt  játszó  kis  gyerek)  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  X.92). 

INCSBLÉG:  hízelkedik,  kedveskedik.  Kegyes 
szavakkal  addig  incselgett,  míg  a  vízre  vitte  (Há- 
romszék m.  Nyr.  IX.424). 

INCSELKÉD-IK  {incserked-ik  Debrecen  Nyr. 
IX.267). 

INDA  {hinda,  töknek  v.  dinnyének  hindája, 
tök-hinda  Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.431 ; 
IU.30;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46). 

6Ü* 


943 


INDE-BINDE— ING 


INGÁD— INGESZTEL 


944 


INDE-BINDE,  INGE-BINGE:  csínja-bíiija,  for- 
télya, nyitja  (vmely  dolognak).  Ez  a  dolog  inde- 
bindéje:  nyitja,  magyarázata  (Debrecen  Nyr.  III. 
563).  Annak  a  dolognak  sok  az  ingebingéje:  sok 
formasággal  jár  (Böszörmény  Nyr.  VL425). 

INDERGET:  békítget  (Szilágy  m.  Nyr.  VI. 
473). 

INDIA:  burgonya  (Szolnok-Doboka  m.  Apa- 
Nagyfalu  Nyr.  XIX.386). 

[INDÍT]. 

[Szólások],  Indítsd  munkára  a  dolgosokat:  nó- 
gasd, serkentsd.  Indítsd  nyomászatra  a  kopókat : 
hajtsd.  Indíts  valamit:  indulj  dologra!  Indít- 
sunk valami  keresetet,  niett  semmivel  nem  élünk 
meg:  fogjunk  vmihez.  Hirt,  zuvatot,  rágalmat 
inditt:  hoz  forgalomba.  Megint  indítnak  valamit. 
Játékot  inditt:  kezd  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

INDÍTÓ:  izgató  (Zala  m.  Arács  Nyr.  XXII. 
192). 

[INDÍTVÁNY]. 

[Szólások].  Mán  akkó  indítványba  vót  a  rossz: 
megkezdődött  (Székelyföld  Nyr.  V.176). 

INDSELLÉR,  INDSÉLLÉR  (Zemplén  m.  Tály- 
lya  Nyr.  IV.520;  Székelyföld  Nyr.  V.221 ;  Kiss 
Mihály ;  hincsellér  Zemplén  m.  Nyr.  IV.425 ;  hin- 
csimér  Zemplén  m.  Nyr.  IV.425;  indselér  Deb- 
recen Nyr.  XI.476;  Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  III. 
326;  indsinér  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.520; 
Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.47 ;  ingyenéi 
[tréfás  nép-etimológia]  Zala  m.  Nyr.  XIX.528; 
inzsellér  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.131 ; 
vinzsölliér  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII. 
238). 

INDUL  {el'indol  Beregm.  Dercén  Nyr.  XX.431). 

bele-indul:  1.  belekezd;  2.  beletanul  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

mög-indul:  nőni  kezd,  növésnek  indul.  Mos 
má  mögindút  a  búza  (v.  a  rozs),  mos  má  hasba 
van  a  feji  (Somogy  m.  Visnye   Nyr.   XVII.334). 

INDULAT  {indulat):  1.  megindulás,  kezdet. 
Ennek  a  dolognak  má  az  índulattya  se  jó  (Mohács 
Király  Pál).  [A  kukoricának]  az  indulatja  szép 
(v.  rósz):  növésnek  indulása  (Simontornya  Nyr. 
V.230).  A  rozsnak  már  índulattya  van:  kezd  a 
szeme  fejlődni  (Tolna  m.  Sár-Sz.-Lőrinc  Nyr. 
III.87);  2.  fölindulás,  izgatottság.  Dej  vót  nagy 
kolera.  Szinte  fét  áz  embör,  óján  nagy  indulat 
vót;  ígön  zúgolódot  a  föd  népe  (Szlavónia  Nyr. 
V.65;  XXII.363). 

[INDULÓ]. 

induló-ház:  pályaház    (Győr  Nyr.   XIX.288). 

magán-induló:  önfejúsködő  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.339). 

ING,  ŰNG  {imeg  Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.285;   Dunántúl  MNy.  V.77;  hely  nélkül 


Tsz. ;  imög  Baranya  m.  Tsz. ;  imög  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.190;  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
168.  259.  309;  ümeg  Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.285;  ümög  Dunántúl  MNy.  V.77;  Nyr. 
V.264;  XVI.240;  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  VI. 
122;  Repce  mell.  Nyr.  11.561;  XX.365;  Zala 
m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XV.191 ;  Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  11.186;  Veszprém  Nyr.  n.l35; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.523 ;  XXI.383; 
Somogy  m.  Nyr.  X.476;  Tolna  m.  Czimmer- 
mann  János ;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.323 ; 
Fehér  m.  Nyr.  X.188;  Fehér  m.  Lovas-Berény 
Nyr.  XVII.576 ;  Komárom  m.  Alsó-Csallóköz  Nyr. 
XVII.287;  Hont  m.  Nyr.  XVin.430 ;  ümög  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.190 ;  iimmög  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

ing-alj  {ing-aj^  ing-ajj):  pendely  (Székelyföld 
Tsz.;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván). 

ümög-báttya  {ümeg-bátya  Szegszárd-Palánk 
Nyr.  XI.527;  ümög-bátya  Alsó-Baranya,  Pellérd 
Nyr.  XI.238):  vékony  szövetű  mellény  v.  ujjas 
(Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XV.191 ;  Szabar 
Király  Pál;  Somogy  m.  Sándor  József;  Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  11.137). 

ing-vau  {íng-vdl,  ing-váll):  derékig  érő  rövid 
női  ing,  a  melynek  dudorosra  föltúrhető  hosszú 
bő  újjá  van  v.  csak  puszta  dudoros  ingújj,  a 
melyet  az  inghez  külön  kötnek  föl  a  paraszt- 
leányok (Szlavónia  Nyr.  XXIII.309;  Nagy-Sza- 
lonta  Nyr.  XV.470 ;  Palócság  Nyr.  XXII.75. 
566;  XXin.32;  Gömör  m.  Nyr.  XXII.525 ; 
Nógrád  m.  Nyr.  XXIII.81 ;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  III.34;  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr. 
XVn.233). 

INGÁD:  inog,  ingadoz  (Székelyföld  Győrffy 
Iván).  Hadd  mönnyön,  hadd,  e  ne  hadd,  ne  in- 
gadgyon  az  ínad !  [táncközbeli  mondóka]  (Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  333). 

INGAT:  ringat  (Dráva  mell.  Nyr.  V.423). 

INGCSE:  ingecske  (Eszék  vid.  Nyr.  Vin.140). 

INGERI :  ingerkedő  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
332;  Vadr.  503a;  Győrffy  Iván). 

INGERIT:  ingerel  (Szatmár  m.  Kapnik  vid. 
Nyr.  11.183  [itt  ingerí  hiba] ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.332;  Győrffy  Iván). 

INGÉRKÉD-IK  {inderkedm  Vas  m.  Horváth 
József  1839;  wííerÁ;eíí-iA  Szeged  Nyr.  VII.235 ; 
inderked-ík  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VII.235 ; 
índerkéd'éit  Gömör  m.  Nyr.  XXI.520;  inderkegy-ik 
Palócság  Nyr.  XXI.314;  XXIL75 ;  índérkegy-ik 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.456 ;  índerköd-ik  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.67). 

INGERLESZT:  ingerel  (Ipoly  völgye,  Kővár 
és  vid.  Nyr.  XVI.476 ;    XVn.42). 

INGÉRSÉG  (ingerség) :  harag  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.332.  357;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

INQÉSZTEL  (Palócság  Nyr.  XXI.506;  XXII. 
75;    Heves  m.  Névtelen  1840;    ingesztel  Borsod 


946 


INGÓ— INKÁBBAT 


INKACSKABB— INNENSŐ 


946 


m.  Diósgyőr  vid.  Nyr.  IV.43;  Gömör  m.  Serke 
Nyr.  XIX.45;  égesztel  Csallóköz  Nyr.  1.232; 
Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.333 ;  igesztel  Csallóköz 
Sziimyei  József;  Pannonhalma  Nyr.  XIL187): 
1.  ingesztel,  ingesztel,  égesztel:  ingerel  {Palócság 
Nyr.  XXI.506;  XXII.75;  Heves  m.  Névtelen 
1840;  Borsod  m.  Diósgyőr  vid.  Nyr.  IV.43 ; 
Gömör  m.  Serke  Nyr.  XIX.45;  Fölső-Csallóköz 
Nyr.  VIII.333);  2.  égesztel,  igesztel:  kéréssel, 
követeléssel  kínoz,  gyötör,  zaklat  (Csallóköz 
Nyr.  1.232;  Szinnyei  József;  Pannonhalma  Nyr. 
XII.  187). 

[INGÓ],  INKÓ :  ingovány  (Marcal  mell.,  Pápa 
vid.  Tsz.). 

ingó-bingó:  1.  ingóság,  ingó  vagyon  (Szeged 
vid.  Nyr.  VI.136;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.91) ;  2.  három-esztendősnél  fiatalabb,  hámba 
V.  járomba  még  nem  fogott  marha  (Székelyföld 
Tsz.);  3.  ingó  és  ingatlan  javak  eggyütt  véve 
(Veszprém  m.  Csékút  Nyr.  XI.191). 

ingó-ház :  [nép-etimológia]  pályaház  (,indóház') 
(Kunság,  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  X.327). 

INGYEN  {ingen  Bács  m.  Jankovác  vid.  An- 
naudvar Nyr.  X.472 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XVII.376;  innyen  Csik  m.  Csík-Madaras  Nyr. 
XX.47) :  hiába  (Somogy  m.  Visnye  Nyr,  XVII. 
286;  Tolna  m.  Sár-Sz.-Lőrinc  Nyr.  III.86; 
Csallóköz  Nyr.  1.279).  Itigyén  van  minden  igye- 
kezet (Soprony  m.  Miháli,  Kisfalud  Nyr.  XXII. 
473).  Még  ászt  fogja  gondolni,  hogy  el  akartam 
tökélni;  pedig  már  asztat  ingyen  gondojja.  Akkor 
én  ingyen  jöttem  fel  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVII.381.  382.)  [vö.  ingyért]. 

[Szólások].  Ingen  szeretne  venni:  lopni  szeretne 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVII.376). 

ingyen-lesi,  ingyen-leső  :  ingyent  leső,  ingyen 
után  vágyó  (Háromszék  m.  MNy.  VI.332). 

INGYENEZ :  ajándékoz  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.332). 

INGYÉRT  (Dunántúl  Csaplár  Benedek ;  ingyé 
Kecskemét  Nyr.  IX.360;  ingyér  Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  111.183:  Kalocsa  Kassai  J.  Szó- 
könyv ni.36):  ingyen. 

INKÁBB  {ikább  Repce  vid.  Nyr.  XX.370 ; 
Göcsej  Nyr.  11.370;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XV.42;  XXI.384;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.64 ; 
Kecskemét  Nyr.  IX.360;  Debrecen  Nyr.  V1.333; 
IX.164;  XXIIL93;  Abaúj,  Zemplén  m.  Király 
Pál ;  Hont  m.  Nyr.  V.426 ;  Komárom  m.  Perbete 
vid.  Gáncs  Géza ;  Pozsony  m.  Királyrév  és  Pe- 
red Nyr.  XIX.555;  ikkáb  Zala,  m.  Hetes,  Dobro- 
nak  Nyr.  11.467;  inkább  Gömör  m.  Runya  Nyr, 
XXII.286).  —  Deinkáb:  de  igen  (Szlavónia  Nyr. 
XXin.360). 

INKÁBBACSKA:  inkább  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 


INKACSKABB:   cv  (Moldvai  csáng.  Nyr.   IX. 
532). 

INKED-IK  {inkedm):  nyomorog  (Pápa  vid. 
Tsz.). 

INNEN,  INNÉT  {enejd  Somogy  m.  Csurgó  és 
vid.  Király  Pál;  énen  Szlavónia  Nyr.  XXIII.168; 
ennen  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.179.  227;  Szlavónia 
Nyr.  V.63;  inejd  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr. 
Ili.318;  inné  Székelyföld  Győrffy  Iván;  inné 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.65 ;  innéd  Göcsej  MNy, 
11.412;  inneg-iova.  Gömör  m.  Berzéte  Nyr.  XIX, 
477;  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XIX.573;  innej 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.272;  Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  11.383,  Veszprém  m,  Csetény 
Nyr,  V,470;  Mátyusfölde  Nyr,  XIX,503  ;  XX.81; 
innej-ió  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  11.372 ;  innejd 
Repce  vid.  Nyr.  XX.415 ;  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
VI1.468;  Balaton  mell.  MNy.  V.99;  Göcsej  MNy. 
V.99;  Nyr.  XIV.163;  Göcsej,  Páka  Nyr,  1.374; 
Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.466;  Zala  m. 
Pölöskefő  Nyr.  XIV,44;  Tolna  m.  Dunaföldvár 
Nyr.  XVI.o24;  innejt  Duna  mell.  Kassai  J,  Szó- 
könyv 11,139  ;  Veszprém  m,  Csetény  Nyr,  V,470  ; 
innek-iova.  Hegyalja  Kassai  J,  Szókönyv  11.139; 
innel  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV,65 ;  innen  Temes- 
köz Kálmány  L,  Szeged  népe  11.237;  innend 
Dunántúl  Nyr,  XVI,  190;  Vas  m,  Marác  Nyr,  II. 
334;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.65;  Szeged  vid. 
Nyr.  1.376 ;  innendék  Baranya  m.  Ibafa  Nyr,  XX. 
46;  innent  Tolna  m.  Görbő  Nyr.  III.468;  innént 
Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr.  VI,373 ;  Szolnok- 
Doboka  m,  Nyr,  XVII.315  ;  innét  Temesköz  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  11.237 ;  Zemplén  m,  Szür- 
nyes  Nyr.  XII.428;  Ugocsa  m.  Tamásváralja 
NyrrxIV.378;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Csík- 
Szentkirály  Nyr.  VII.284;  Gyergyó-Sz. -Miklós 
Nyr.  X.42 ;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.4 ;  innöt 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVIII.528):  1.  innént:  előbb.  Innént  ojan 
jó  világom  vót  (Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr. 
VI,373);  2.  innejt:  innen-onnan,  maholnap.  In- 
nejt  már  30  esztendős  lészen  (Duna  mell.  Kassai 
J,  Szókönyv  11.139), 

muet-onnat :  körülbelül,  jóformán.  Gyek  kend 
velünk,  no,  a  mit  isten  adott,  osztán  lássék  hozzá! 
—    Köszönöm,    én    má    innet-onnat   kibékűtem    a 
I  gyomrommá,  (Alföld  Nyr,  11,514). 

I  inneg-tova  (Gömör  m.  Berzéte  Nyr.  XIX.477 ; 
Gömör  m.  Otrokocs  Nyr,  XIX,o73 ;  innej-tó  Sop- 
rony m,  Csepreg  Nyr,  11.372 ;  vmek-tova  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.139):  innen-oiman, 
nemsokára.  Inneg-tova  hatvahhárom  esztendeje 
(Gömör  m.  Berzéte  Nyr,  XIX,477),  Ejnye  szom- 
szejd,  de  még  is  nyeöt  má  ez  a  maga  jánya; 
inneg-tova  eladaó  is  lesz  (Gömör  m.  Otrokocs 
Nyr.  XIX.573).  Innek-tova  30  esztendős  lészen 
(Hegyalja  Kassai  J,  Szókönyv  11.139), 

innen-tul:  1,  innen-onnan,  nemsokára;  2. 
imígy-amúgy,  félig-meddig,  fölületesen  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  X,91). 


INKÁBBAT:   inkább   (Erdély   Tsz.;   Székely-  INNENSŐ,    INNEKSŐ,    INNETSŐ    {innecskő 

föld  Győrffy  Iván).  Cegléd  Simonyi  Zsigmond;  Csongrád  m.  Szentes 


947 


INNI— INTEN 


INTER— IPErED-IK 


Nyr.  XV1.94;  innekcső  Csongrád  m.  Szentes 
Nyr,  XVI.94;  inneksö  Cegléd  Simonyi  Zsigmond; 
Békés  m.  Balog  István;  Debrecen  Nyr.  XI.189; 
innencső  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.406; 
innengsö  Kalotaszeg  Nyr.  XVII.47;  innetső  Ceg- 
léd Simonyi  Zsigmond ;  Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Györflfy  Iván). 

[INNI]. 

innyavaló  viz:  sertéseknek  való,  korpával, 
kenyérhajjal  stb.  kevert  moslék  (Erdővidék  Nyr. 
VIII.142). 

[INOG]. 

inog-binog :  ide-oda  inog  (Fehér  m.  Nyr.  IV. 
420;  Szeged  vid.  Nyr.  VI.136;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.91;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII. 
378). 

INOGTAT:  ingat  (Alföld  Nyr.  XIII.577). 

INÓKÁ:  hinta  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.357). 

INÓKÁZ[-ik?]  {inókázni):  hintázni  (Szlavónia 
Nyr.  XXIII.357). 

INORICA:  gomborka  (rayagrum)  (Nagy-Kún- 
ság,  Túrkeve  Nyr.  III.229). 

ÍNSÉG  {enség  Székelyföld  Gyarmathi  S.  Voca- 
bulariura;  Tsz.;  nyilván  hiba  e  h. :  énség). 

Ínség-pokróc:  rongyból  szőtt  pokróc  (Hód- 
mező-Vásárhely  Nyr.  IX.91). 

INSTÁL  (Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238;  Er- 
dély Szinnyei  József;  Székelyföld  Győrffy  Iván  ; 
Marosvásárhely  Nyr.  IX.428;  estálom  Székely- 
föld Tsz.;  instál  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.383  [itt  ístál  hiba] ;  Katona  Eajos ;  istál  Erdély 
Szinnyei  József;  Székelyföld  Tsz.  111b;  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
241.  356;  Nyr.  V.185;  Brassó  m.  Hosszúfalu 
Nyr.  XVn.381 ;  Csík  m.  Arany-Gyulai  NGy.  I. 
114;  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.46. 
574):  kér. 

INSTANCIA  {estáncia  Háromszék  m.  Vadr. 
359 ;  istdncia  Dunántúl  MNy.  V.68 ;  Debrecen 
Nyr.  X.567 ;  Bihar  m.  Fugyi- Vásárhely  Nyr.  III. 
232)  [vö.  isten- szia]. 

[Szólások].  Asztatot  az  istánciádot!  [tréfás  ká- 
romkodás] (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.513). 

INSTRIGÁL:  [?]  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugoesa 
m.  Nyr.  IX.  183). 

INT  {hint'éiX  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472). 

INTÉBB:  olcsóbb.  Intéhh  árronn  (Pozsony  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11,37).  Intébben:  olcsóbban 
(Csallóköz  Nyr.  1.279;  Csaplár  Benedek;  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  VIII.378).  Intébbért:  .^  (Csallóköz 
Nyr.  1.279). 

INTÉN:  olcsón  (Nyitra  és  Pozsony  m.  Nyr. 
XIX.49;  Mátyusfölde  Nyr.  XV.518;  XX.325; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Fölső-Csallóköz  Nyr. 
Vm.378). 


INTÉB:  kamat  (interes).  A  pézem  intérgyibii 
niégüék  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.521). 

INTÉS:  vmivel  eggy  színben,  eggy  vonalban 
levő.  Intés  a  főddel  az  ablak  (Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  IX.285).  —  Intés,  intést,  intést, 
intöst:  1.  intés  [kétségkívül  e  h.  vagy  ebből: 
intést]:  irányában  (Baranya  m.  Tudományos 
Gyűjtemény  1828.  X.60  ;  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
37;  Baranya  m.  Ormányság  Tsz.);  2.  intést: 
eggy  színben  (Dunántúl  Nyr.  V.181);  3.  intést, 
intöst:  egyenesen.  Mék  intöst  (Baranya  m.  Or- 
mányság Nyr.  11.88.  278).  [A  Kassai  J.  Szó- 
könyvében III.37.  idézett  ormánysági  intésit  szó- 
nak ezen  értelmezése:  , alkalmas  áron'  nyilván 
tévedés]. 

INTÉZ:  hozzávet,  hozzávetőleg  mér  v.  szá- 
mít, ügy  intézem  a  szememmel,  hogy  abba  a  csor- 
dába lehet  egy  háromszázig  való  darab  marha. 
ügy  intéztem,  hogy  az  éccaka  elfogyott  egy  vidé'r 
bor.  ügy  intéztem,  hogy  ma  tiz  forintot  kötöttünk. 
Intézd  még  jól  a  szemeddel,  meddég  telik  fel  a  szú- 
szék  aval  a  gabonával.  Jól  intézted,  mett  igazán 
ugy  van.  Be  jól  van  intézve,  nincsen  benne  semmi 
külömbség]  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ÍNY  {én  Balaton  mell.  Sebestyén  Gyula; 
Veszprém  m.  Nyr.  V.224). 

[Szólások].  Német,  seggem  az  éned  (Veszprém 
m.  Nyr.  V.224). 

INYEL        inyez  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ÍNYES:  megvastagodott  ínyű  (marha,  ló) 
(Székelyföld  Tsz.). 

INYEZ:  eret  vág  a  marhának  v.  a  lónak 
megvastagodott  ínyén  (Székelyföld,  Háromszék 
m.  Tsz.). 

[INNYOG]. 

innyog- vinnyog :  csendesen  sírdogál,  csak 
olykor-olykor  hallatva  hangot  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.92). 

IPAR  {ipor  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282) : 
1.  ipar,  ipor:  iparkodó,  igyekvő,  serény,  dolgos 
(Mezőtúr  Nyr.  X.285;  Csík-Várdótfalva  Péter 
János ;  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282) ;  2.  ipor : 
bátor,  erélyes  (Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282); 
3.  ipar:  iparkodás.  Iparja  van:  iparkodik  (Hajdú 
m.  Tetétlen,  Kába  Nyr.  XXin.37). 

IPARKOD-IK  {ipirkodni  Brassó  m.  Hétfal  ii, 
Zajzon  Nyr.  111.327 ;  iporkod-ik  Székelyföld  Kiss 
Mihály)  [vö.  iperked-ik]. 

IP  AHOL :  félve  hátrál.  Egy  szikrát  sem  iparol 
(Székelyföld,  Háromszék  m.  Tsz.). 

IPAROS:  iparkodó,  igyekvő  (Háromszék  m, 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

IF£iR£|D-IK  {ipered-ik,  ipöröd-ik):  1.  üdül, 
egészségesedik,  erőre  kap,  gyarapszik,  nekitelik, 
hízik  (Fertő  mell.  MNy.  III.243;  Vas  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  III.37;   Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 


949 


IPÉREDÉTT— ÍR 


IR— IRÁNT 


950 


Vas  m.  Kemenesalja,   Nemes-Magasi  Nyr.  XIX.  | 
191).  Ipéredik  mán  az  idő:  jobbra  kezd  fordulni  í 
(Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes-Magasi  Nyr.  XIX. 
137).  Ipéredik  essö  után  a  szőlő  (Zala  m.  Lesence- 
Istvánd  Nyr.  XVL93) ;  2.  serdül  (leány)  (Székes- 
fehérvár Nyr.  XVI.140)  [vö.  iprenkéd-ik]. 

fő-ipörödik:  fölépül  (betegségből)  (Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.141). 

meg-ipéredik :  megerősödik,  összeszedi  magát 
(Fehér  m.  Nyr.  V.273;  Győr  m.,  Rábaköz  Simonyi 
Zsigmond). 

IPÉRÉDÉTT:  gyöngélkedő,  beteges  (Rábaköz 
Simonyi  Zsigmond). 

IFEBKÉD-IK:  ágaskodik  (vmi  után)  (Brassó 
m.  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  III.326). 

IPLIK:  cérnával  való  kivarrása  a  csizma 
sarkának  (Tisza  mell.,  Székelyföld  Tsz.). 

[Szólások].  Iplikre  kotyogtatni :  a  sarkantyútlan 
csizmát  a  táncban  össze-  és  nótára  verni  (Tisza 
mell.  Tsz.). 

iplik-dörgölő :  fa-  v.  csont-eszköz,  a  mellyel 
a  csizmasarknak  cérna-kivarrását  fényesítik 
(Székelyföld  Tsz.). 

IFLIKES:  cérnával  kivarrott  sarkú.  Iplikes 
csizma  (Szatmár,  Szabolcs,  llgocsa  m.  Nyr.  IX. 
183). 

IPÓS :  ipa,  após  (Heves  és  Ugocsa  m.  Simonyi 
Zsigmond). 

IPPASZKOD-IK :  iparkodik,  kapaszkodik,  csi- 
peszkedik  (Székelyföld  Kriza,  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.).  No  kis  legény,  ippaszkoggy, 
küs  leánhoz  ragaszkoggy  1  [táncközbeli  mondóka] 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  334). 

[IPRENKÉD-IK]. 

föl-iprenkédik :  fölcseperedik  (Alsó-Csallóköz, 
Komárom  ni.  Nyr.  XVTI.287)  [vö.  ipéréd-ik], 

[IR]. 

[irrel-vezirrel]. 

[Szólások].  Nagy  irrel-vezirrel:  szesszel  (Csalló- 
köz Nyr.  1.378). 

1.  ÍR  {ér-fü  Lúgos  vid.  Nyr.  XII1.287;  irjet 
Abaúj  m.  Nyr.  IV.277).  —  Kenyér  írje  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  III.34)  v.  irgye,  irgye  (Hegy- 
alja, Bodrog-Kisfalud  Kassai  J.  Szókönyv  11.180 ; 
in.34 ;  Bodrogköz  Tsz.) :  szalonnája,  szalonnás 
rétege  [vö.  irjes]. 

ér-fű:  csabaíre  (pimpinella)  (Lúgos  vid.  Nyr. 
Xni.287). 

ir-mag  (ir-mag):  legkedvesebb  gyermek  (Győr 
m.  Tsz.;  Győrm.  Szigetköz  Nyr.  XIX.190;  Csalló- 
köz Szinnyei  József). 

[Szólások].  írmagú  se  maratt  belülié:  semmi 
sem  maradt.  Ippe"  hogy  írmagnak  maratt  beliille 


valami :  nagyon  kevés  maradt  (Csallóköz  Sziny- 
nyei  József). 

2.  ÍR  (ir):  1.  rajzol.  írtam  a  porba  hat  ökröt, 
szekeret  (Kolozsvár  Arany-Gyulai  NGy.  1.466); 
2.  fest  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.153).  Már  a  kép- 
író sem  Írhatott  volna  nálánál  szebbet  (Csongrád 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.393). 

[Szólások].  írja  magát:  dicséri  magát  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  11.274). 

[alá-ir]. 

[Szólások].  Neynirok  alá:  nem  eggyezem  bele 
(Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.420). 

el-ír:  hibásan  ír.  A  nagyháznál  elírták  a  fö- 
démet: hibásan  jegyezték  be  (Félegyháza  Nyr. 
XIV.  186). 

meg-ír:  faragványokkal,  metszésekkel  kicif- 
ráz (pl.  pálcát,  guzsalyt)  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

ír-fír:  irkál-firkál.  Nem  fílek  én,  akármennyit 
összeír- f ír  is;  az  csak  ojjan  ákombákom  leszen 
(Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.237). 

IRÁOA:  fás  (füzes)  partok  közötti  mély  út 
(Kalocsa  Király  Pál). 

[IRAM,  ÍROM]. 

irom-járó:  gyorsan  járó,  szapora  lépésű,  po- 
roszkáló (ló)  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 332 ;  Vadr. ; 
Győrffy  Iván). 

IRAM-IK:  korcsolyázik  (Hont  m.  Czimmer- 
mann  János). 

IRAM:  árnyék  (kül.  átsuhanó  felleg  v.  át- 
repülő madár  árnyéka)  (Csík  m.  Gyergyó  vid. 
Kiss  Mihály;  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282). 

IRAMOD-IK  {iromod-ik  Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

[IRAML-IK],  IROML-IK:  szaporán  lépked 
(pl.  a  ló)  (Székelyföld  Tsz.). 

be-iramlik:  beiramodik.  Beiramolt  a  sürübe 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.391). 

[IRAMLÓ],  IROMLÓ:  szapora  apró  lépésű 
(ló)  (Székelyföld  Tsz.  177a). 

[IRAMTAT],  IROMTAT :  szaporán  lépked 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

IRÁNT,  IRONT:  1.  iront:  cvd  (Pápa  vid.  Tsz.; 
Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.,  Erdő- 
vidék Tsz.) ;  2.  iránt :  fél  lábára  sántít  [?]  (Csalló- 
köz Nyr.  1.279). 

IRÁNT  {aránt  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  NyK.  III.9;  Nyr.  in.324;  Csík-Szt- 
Tamás  Nyr.  IX.432;  Gyímes  Nyr.  IX.504;  é'ránt, 
eránt  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.467;  Veszprém  m. 
Csetény  Halász  Ignác ;  Székesfehérvár  Nyr.  III. 
520;  Mezőtúr  Nyr.  Vni.360;  Debrecen  Nyr.  IX. 


951 


IRÁNY— IRÁNYOZ 


IRAT-IREG 


952 


162;  Háromszék  m.  Nyr.  111.324;  erént  Három- 
szék m.  Vadr. ;  Győrffy  Iván):  L  -nek.  Hegy 
aránt  menni  (Csík  m.  Gyímes  Nyr.  IX.504); 
2.  -ért,  miatt,  végett.  Azon  az  ok  aránt  jöttünk 
(Háromszék  m.  NyK.  III.9).  Szemem  aránt  vótam 
a  doktornál.  Az  adósság  aránt  keresetek  meg  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály);  3.  -tői.  Dogom  aránt  arra 
könnyen  reja  érnék  (Csík-Szenttamás  Nyr.  IX. 
432;  versben). 

IBÁNY  {arány  Háromszék  m.  MNy.  VI.358; 
erány  Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  III.43 ; 
girány  [?]  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  11.285). 

—  Irányomban  {erány ómban  Balaton  mell.  Tsz. ; 
erányomban  Somogy  m.  Darány  Nyr.  XXII.333). 

—  Irányában,  -ba  (aránnyába  Háromszék  m.  Nyr. 
III.324;  erányába  Mezőtúr  Nyr.  VIIL360;  érá- 
nyábo  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác ;  é'rány- 
nyába  Háromszék  m.  Nyr.  III.324).  —  1.  é'rá- 
nyábo:  iránt.  Torony  erány ábo  ment  (Veszprém 
m.  Csetény  Halász  Ignác);  2.  erányomban:  át- 
ellenemben  (Balaton  mell.  Tsz.);  3.  irányába: 
-ért,  miatt,  végett.  Az  uráho  ment  a  pénz  irá- 
nyába: a  pénzért  (Miskolc  és  vid.  Nyr.  VL227). 
Födém  irányába  gyöttem  vóna :  a  földemet  illető 
ügyben  (Mezőtúr  Nyr.  VIII.  138).  Azóta  is  oda  a 
nagy  fekete  lú,  pedig  mán  javasasszonyt  is  meg- 
kérdeztünk irányába  (Debrecen  Nyr.  XXIII.383). 

[Szólások].  Az  ő  fürdöházávol  arányba  van : 
eggy  sorban,  eggy  irányban  (Somogy  m.  Bala- 
ton mell.  Nyr.  XVI.477). 

irány-szál:  ökör  szarván  levő  kötél  (Aranyos- 
szék Nyr.  1.136). 

lEÁNYÍT,  ARÁNYIT:  1.  arányit:  hozzávet, 
konyít,  sejt,  vél,  gondol  (Udvarhely  m.  Lövéte 
Nyr.  XVII.  133);  2.  irányít:  céloz.  Azzal  a  bot- 
tal ugyan  jól  irányítottál  a  Peti  fejére:  azonnal 
elbukott.  Nesze  ez  a  kő;  de  jól  irányítsd  azt  a 
verebet,  hogy  leessék  (Marosszék,  Nyárád  mell. 
Nyr.  XVII.132);  3.  arányit:  irányít.  A  toronynak 
arányitjuk  utunkat  (Félegyháza  vid.  Nyr.  XVII. 
87) ;  4.  arányit :  hasonlít,  hozzá  fog,  hozzá  mér. 
Az  a  ruha  annyival  jobban  áll,  mint  a  másik, 
hogy  arányitani  se  lehet  (Kassa  Nyr.  XVII.132). 

el-arányít :  hozzávet,  eltalál.  Hogy  mekkora 
vót  az  a  golóbics,  el  se  tudom  arányitani.  Ki 
arányíttya  el,  mellen  magos  az  a  toron  ?  (Zala  m. 
Nyr.  XVn.132). 

IRÁNYOS  (Heves  és  Borsod  m.  Nyr.  IX.178; 
Hol?  Nyr.  XII.527;  erányos  Mezőtúr  Nyr.  VIII. 
360;  erányos  Békés  m.  Balog  István;  Tisza-Dob 
Nyr.  XIX.95):  1.  erányos:  takaros,  csinos.  Erá- 
nyos lány  (Békés  m.  Balog  István);  2.  irányos: 
célirányosan  cselekvő.  Irányos  egy  ember  (Heves 
és  Borsod  m.  Nyr.  IX.  178);  3.  erányos,  irányos: 
méltányos,  elnéző,  jóravaló,  derék,  tisztességes, 
becsületes  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX.95;  Hol?  Nyr. 
XII.527)  [vö.  arányos]. 

IBÁNYOZ,  ARANYOZ  {girányoz[?]  Székely- 
föld Kassai  J.  Szókönyv  11.285):  hozzávet,  vél, 
gondol.  Ardnyzanyi  (Palócság  Nyr.  XXII.31).  Úgy 
arányzom,    hogy   ma   vendégem    érkezik   (Szeged 


Csaplár  Benedek).  Úgy  ardnzom,  hogy  k''ét-három 
mef^ődre  lessz  (Palócság  Nyr.  XXI.505).  Többet 
nem  aránzok  (Nyitra  völgye  Nyr.  IV.173).  Mit 
gondol  bátyó,  mennyit  fog  nyomni  a  pusi? —  Úgy 
arányzom,  hogy  lesz  benne  száztíz  kiló  (Losonc 
Nyr.  XVII.87).  Jól  irányoz  a  lelkem  (Mármaros 
és  Bereg  m.  Nyr.  XVn.132). 

[Szólások].  Arányzom  szerint:  hozzávetésera 
szerint,  hozzávetőleg  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVn.380). 

el-erányoz:  hozzávet,  hozzávetőleg  eltalál 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

[IRAT]. 

le-irat:  lefestet.  Leiratom  képedet,  arannyal  a 
nevedet,  gyönyörű  termetedet,  fekete  két  szemedet 
(Rábaköz,  Pöszér  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond. 
1.97). 

IRATAL :  iroda  (vö.  hivatal)  (Borsod  m.  szü- 
letésű baka  szájából  Nyr.  XXII.512). 

IRATOS:  1.  cifrára  festett  (Székelyföld  Nyr. 
11.470;  Kiss  Mihály).  Szép  iratos  festött  járom 
rajta  (Udvarhely  m.  Vadr.  54) ;  2.  faragásokkal, 
bevágásokkal,  karcolásokkal  cifrázott  v.  tarká- 
zott (pl.  pálca,  a  mely  a  héján  tarkázva  van; 
orsó,  járompálca,  tűtartó,  sulyok,  a  melyre  úgy 
fehéren  virágok,  cifrázatok  vannak  karcolva) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván);  3.  be- 
ire tt,  bejegyzett.  Már  ö  [a  kis  flú]  iratos:  be 
van  írva  (Eger  vid.  Nyr.  XVII.430). 

[IRCÁL]. 

ircál-flreál:  sebesen  jön-megy,  jár-kél  ide  s 
tova,  sürög-forog,  szeleskedik.  Ircál-fircál,  s  még 
sincs  semmi  sükere  a  dolgának  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  fircál]. 

IRDAL,  IRDOL:  1.  irdal:  bevagdal  (halat, 
fa  héját)  (Tisza  mell.  Tsz.;  Szeged  Nyr.  VIÍI. 
235;  Király  Pál);  2.  irdal,  irdol:  rövid  törfor- 
mával  a  kukorica-csőről  hosszában  eggy-eggy 
sor  szemet  lefeszeget,  hogy  azután  a  többit  eggy 
kis  darab  csutka  segítségével  könnyebben  le 
lehessen  fejteni  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVII.473; 
Makó  Nyr.  IX.377). 

[IRDALÓ],  IRDOLÓ:  rövid  tőrforma  vasesz- 
köz, a  mellyel  a  kukorica-csőről  hosszában  eggy- 
eggy  sor  szemet  lefeszegetnek  (Makó  Nyr.  IX. 
377). 

IRDAS:  szalonnás  (kenyér)  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.383)  [vö.  irjes]. 

IRDATLAN.  Irdatlan  nagy:  otromba  nagy, 
rengeteg  nagy  (Balaton  vid.  Sebestyén  Gyula; 
Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor)   [vö.  idomtalan]. 

[IRÉG]. 

ireg-forog  (Debrecen  Nyr.  III.413;  ürög- forog 
Debrecen  Nyr.  III.413;  Szatmár  m..  Nagybánya 
Nyr.  XI.42):  forgolódik  [vö.  firé'g-forog]. 


953 


IRGENYEGES- IROMBA 


IROMBÁS— IRTÓDZ-IK 


954 


[el-irég-forog]. 

[Szólások].  Úgy  el-ireg-forog  az  idő:  olyan 
gyorsan  múlik  (Csallóköz  Szinnyei  József). 

IBGÉNYEGÉS:  akadékoskodó,  kötekedő,  ve- 
szekedő, összeférhetetlen  (Rimaszombat  Nyr. 
XVII.525;  XVIII.288;  XIX.288;  Schilling  Lajos). 

[IRGET]. 

ürget-f orgat :  össze-vissza  forgat  (Csongrád 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.440).  Ürg ette- forgatta 
üres  csohollóját  (Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr. 
V.235). 

IRHA:  kikészített  puha  juh-  v.  kecskebőr 
(Balaton  és  Marcal  mell.  Tsz.).  Irha  keztyü 
(Csallóköz  Nyr.  1.279). 

[Szólások].  Hord  el  az  irhádat:  takarodjál 
(Pápa  vid.  Tsz.). 

[IRHÁS]. 

irhás-nadrág :  nadrág,  a  melynek  irhából  van 
az  ülepe  (Hol?  Tsz.). 

[IRHÁZ]. 

le-irház:  irhát  varr  az  aljára  (a  subának) 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 

IRIBIRI:  fecsegő,  sokat  beszélő  [gúnynév] 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45). 

IRIGY  {ürügy  Székelyföld  Tsz.). 

IRIGYEL  (irélli  Pest  m.  Monor  Nyr.  X1.477). 

IRIGYELKED-IK:  irigykedik  (Szolnok-Doboka 
m.  Nyr.  XVII.316). 

IRIGYKÉZ-IK :  cv  (Vas  m.  Marác  Nyr.  11.335). 

IRINGA  (Bács  m.  Nyr.  XVI.144;  Bács  m. 
Zenta  Nyr.  IX.378;  ironga  Hol?  MNy.  VI.332; 
Nyr.  XIII.577):  csuszka  [vö.  ilinka]. 

IRINGÁL  (Pest  m.  Kóka  Nyr.  X1I.381 ;  Bács 
m.  Zenta  Nyr.  IX.378;  irongál  Borsod  m.  Diós- 
győr vid.  Nyr.  IV.43;  Hol?  Nyr.  Xm.577) :  jégen 
csuszkái. 

IRJES  (Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XVII.421 ; 

irgyes,  irgyes,  írjas,  irjes  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.40;  V.212):  szalonnás  (kenyér).  A  der- 
cés  kenyér  jól  ki  nem  sült,  hát  irjes  biz  a  (Zemp- 
lén m.  Deregnyő  Nyr.  XVn.421)  [vö.  1.  ir,  irdas]. 

IRKÁL:  rajzol  (Eszék  vid.  Nyr.  Vni.227). 

IRÓ:  jegyző  (Moldvai  csáng.  Nyr.  ni.2). 

IROMBA  {Hornba  Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.25.  42;  Tsz.;  Győrffy  Iván;  iromba 
Kunság,  Kisújszállás  Nyr.  XX. 191):  tarkás,  ba- 
bos, pettyegetett,  kendermagos  (tyúk,  csirke, 
kakas),  tarka  szőrú,  barna-csíkos  szürke  (macska) 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.286 ;  Debrecen  Nyr.  VII. 
329;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  X1I.48;  Abaúj 
m.  Beret  Nyr.  11.520;  Zemplén  m.  Nyr.  IV.425; 

SZINNYEI:  MAGY4R  TÁJSZÓTAll, 


Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.25.  42;  Szat- 
már  vid.  Tsz. ;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX. 
334;  Székelyföld  Kriza,  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Vadr.  370.  503b;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Hol?  Tsz.).  [Iromba:  ,esetlen, 
durva,  személyről  szólva :  műveletlen'  [?J  (Palóc- 
ság Nyr.  XXI.508;  —  vö.  otromba).  —  Iromba 
járású  a  ló:  ,iramodó'  [?]  (Háromszék  m.  Nyr. 
X.327);  vö.  iram-járó:  ,iromba  járó  ló,  mely 
gyorsan  léptet'  Vadr.]. 

IROMBÁS :  cv  (Kecskemét  Király  Pál ;  Udvar- 
hely m.  Száldobos  Nyr.  IV.93;  Háromszék  m. 
Nyr.  X.327). 

írott,  IRT:  1.  festett.  Jroíí^a/oía  (Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  Hl.  17).  Irt  tojás  (Mold- 
vai csáng.  Nyr.  III.2) ;  2.  faragásokkal  kicifrá- 
zott (pálca)  (Székelyföld  Nyr.  IX.176;  Kiss  Mihály). 

[IRRAN]. 

el-irran:  elillan  (Háromszék  m.  MNy.  VI.323). 

[IRRANT]. 

el-irrant :  hirtelen  elcsen,  elsikkaszt  (Három- 
szék m.  MNy.  VL323.  332;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

IRT  {irit  Vas  m.  Őrség  Király  Pál;  iritt 
Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály ;  orot  Székely- 
föld Tsz. ;  Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Olasz- 
telek Nyr.  XV.575;  art  Palócság  Nyr.  Vin.450; 
XXI.307;  XXn.78;  Gömör  m.  Berzéte  Nyr.  XIX. 
477;  Abaúj  m.  Névtelen  1839;  rit,  rittnya,,  rit- 
íani,  rittanyi  Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.422;  Király 
Pál;  Göcsej  Nyr.  11.473;  Xin.310;  XVn.508; 
Baranya  m.  Ormányság  MNy.  V.88). 

lé-irt :  lemorzsol.  Ircsunk  lé  hama  észt  a  zsák- 
osa kukorickát:,  a  csoportyát  még  maj  étüzéjük 
(Eszék  vid.  Nyr.  Vni.227). 

IRTÁS  {orotás  Székelyföld  Nyr.  V.424;  Kriza, 
Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  IX.454;  Moldva,  Klézse  Nyr.  VII. 
478 ;  Orotvás  [szántó  neve]  Háromszék  m.  Sepsi- 
Szentkirály  Nyr.  11.333;  ortás  Losonc  Nyr.  II. 
280;  Gömör  m.  Berzéte  Nyr.  XIX.477;  Abaúj 
m.  Ploetz  1839,  Névtelen  1839;  ortás  Palócság 
Nyr.  XXII.78;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.422;  ritás 
Vas  m.  Őrség  Király  Pál;  rítás  Zala,  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  III.333).  —  Irtás:  kukorica- 
fosztás (Fájsz  Nyr.  VII.428). 

[IRTÓ]. 

irtó-kapa  (arP'ó-kapa  Palócság  Nyr.  XXI.307 ; 
orotó-kapa  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely 
m.  Olasztelek  Nyr.  XIV.288 ;  Háromszék  m.  Nyr. 
XVn.381;  ortó-kapa  Gömör  m.  Nyr.  XXin.45; 
Rimaszombat  Nyr.  XVII.573;  Abaúj  m.  Ploetz 
1839;  Kassa  vid.  Nyr.  XIX.190;  Abaúj  m.  Puszta- 
falu Szádeczky  Lajos ;  orta"-kápá  Gömör  m.  Nyr. 
XVIII.422.  459;  ritu-kapa  Vas  m.  Őrség  Király 
Pál). 

IRTÓDZ-IK :  irtózik  (Abaúj  m.  Simonyi  Zsig- 
mond; Hunyad  m.  Eozsád  Nyr.  XXII.336). 

61 


955 


IRTOKA— ISKALA 


TSKARC— ISMEG 


956 


[Szólások].  Irtődzik  a  viz :  bodorodik  a  széltől, 
borzolódik  (Zala  m.  Szepezd  Simouyi  Zsigmond). 

[IRTÓKA],  ORTÓKA:  irtó-kapa  (Abaúj  m. 
Névtelen  1839). 

IRTOMÁNYI:  pici,  parányi  (Csík  m.  Gyer- 
gyó-Ditró  Nyr.  XII.282). 

IRTOVÁNY,  IRTVÁNY  {iratvány  Szolnok- 
Doboka  m.  Szász-Nyires,  Bálványos- Váralja,  Ret- 
teg Kovács  Dezső ;  Szolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  János;  iroivány  Szatmár  vid.  Nyr.  XIV. 
383;  orotván  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXL528; 
Király  Pál;  orotvány  Székelyföld  Tsz.;  Győrfify 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.  511a;  Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XVI.575 ;  Orotvány  [szőllő,  rét,  szántó- 
föld neve]  Székelyföld,  Mája  Nyr.  1.384;  Szent- 
Eászló  Nyr.  n.46;  Csikfalva  Nyr.  11.331;  Szent- 
márton Nyr.  11.332 ;  ortovány  Háromszék  m.  Vadr. 
511a;  ortvány  Losonc  Nyr.  11.280;  Torna  m. 
Ruehietl  Miklós  1839). 

1.  ÍRÜL:  irtódik,  irtatik  (pl.  erdő  tisztása) 
(Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály). 

2.  írül  :  illan  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

IS  {es  Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr.  VII. 
478;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.181;  Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.427;  Homoród-Almás  Nyr.  V.233.  266;  VH. 
95;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII.374;  Csík  m. 
Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.46.  89.228;  X.42; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  III.  1;  Moldva,  Klézse  Nyr. 
X.480;  es  Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.228.  272.  521; 
Vn.467;  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  nL319; 
Székelyföld  Nyr.  V.123 ;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI. 
466.  517;  Csík  m.  Nyr.  IV.471;  V.519;  VI.414; 
Gyergyó  vid,  Nyr.  IV,383;  Gyergyó-Ditró  Nyr. 
VI.177;  Kászon-Jakabfalva  Nyr.  Vin.336;  Csík- 
Szentkirály  Nyr.  Xn.287;  Csík-Csekefalva  Nyr. 
Xni.575 ;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.567 ;  V.30 ;  Erdő- 
vidék Nyr.  IX.430;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  IV. 
556;  VI.  181;  Hosszúfalu  Nyr.  V.375;  Bácsfalu 
Nyr.  VI.231;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V^47;  és  Ud- 
varhely m.  Oroszhegy  Nyr.  VII.186 ;  es  Székely- 
Udvarhely,  Bethlenfalva  Nyr.  VII.378 ;  m  Bara- 
nya m.  Ormányság  Tsz.). 

[ÍS-IK]. 

isik-vísik  (Bihar  m.  Ppesaj  Nyr.  VI.424;  isik- 
visik  Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr.  Vni.469;  is- 
nek-visnek  Mezőtúr  Nyr.  VIII.  189;  iszett-víszett 
Békés  m.  Nyr.  IV.372) :  esenkedik,  vágyik.  Isnek- 
visnek  [a  gyermekek  vmi  után]  (Mezőtúr  Nyr. 
Vin.189). 

[Szólások].  ísik-vísik  rá  a  foga:  vágyódik  rá 
(Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424).  Isik-visik  á  lelke 
érte  (Nagykunság,  Túrkeve  Nyr.  VIII.469).  Jtszett- 
víszett  a  lelke  (Békés  m.  Nyr.  IV.372). 

ISKÁLA  (Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr.  XI.239; 
Csurgó  vid.  Király  Pál;  Hol?  Tsz.;  eskája  Ba- 
ranya m.  Tsz.  230a;  iska  Baranya  m.  Ormány- 
ság Nyr.  1.424;  III.182;  iskája  Somogy  m.  Sán- 
dor József;  Közép-Baranya  Nyr.  11.237;  Baranya 


m.  Sumony  Nyr.  III.320;  Baranya-Sz.-Lőrinc 
Nyr,  XVII.335 ;  iskájha  [nép-etimológia]  Baranya 
m.  Nyr.  11.184;  iskálya  Baranya  m.  Nyr.  XIV. 
142):  létra. 

[ISKARC]. 

[Szólások].  Iskarcot  dini:  utat  állni  (Pozsony 
m.  Tárnok  Nyr.  IX.281). 

ISKÁTÜLA  (Vas  m.  Őrség,  Szalafő  Nyr.  VH. 
96;  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.  183;  Kecske- 
mét Nyr,  IX,360;  eskatula  Palócság  Nyr.  XXI. 
362;  éskatulya  Palócság  Nyr.  XXI.216;  Eger 
Nyr.  XIX.  172;  eskátulya  Nógrád  m.  Ipoly-Litke 
Nyr,  V.570;  eskotolya  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
356;  iskatoja  Székelyföld  Kiss  Mihály;  iskátuja 
Csík  m.  Gyímes  Nyr.  IX.504;  iskatulya  Eger 
Nyr.  XIX.  172;  iskátyula  Gyöngyös  vid.  Nyr.  II. 
181 ;  iskotoja  Háromszék  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
1.364;  Győrffy  Iván;  iskutija  Szolnok-Doboka 
m,  Domokos  Nyr.  XII.563 ;  katuja  Bihar  m.  Ér- 
Keserű  Nyr.  V.  178;  Tokaj  .Nyr.  XXIV.48 ;  kátula 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr,  XVI.474;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.237 ;  katulja  Hódmező-Vásár- 
hely  Nyr.  VI.284;  kátyula  Kún-Majsa  Nyr.  VIII. 
470;  kátyulla  Torontál  m.  Száján  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.71). 

ISKOLA,  OSKOLA  {eskola  Nagy-Kúnság,  Túr- 
keve Nyr,  III.229;  Palócság  Tsz.;  Szilágy  m. 
Nyr.  VI,473;  Udvarhely  m.  Vadr.  82;  eskola 
Palócság  Nyr.  Vn.34;  Eger  Nyr.  XXI.216;  Gö- 
mör  m,  Nyr.  XVIII,454;  Fölső-Szabolcs,  Őr  Nyr, 
VI,236;  Kalotaszeg  Nyr.  XX.467;  Udvarhely  m. 
Homoród  vid.  Kriza ;  Háromszék  m.  Vadr. ; 
é'skula,  eskula  Eger  Nyr.  XIX.  172;  iskaláb  [nép- 
etimológia] Kis-Küküllő  m.  Szökefalva  Nyr.  XII. 
330;  iskolábra,  [iskolába;  nép-etimológia]  Maros- 
Torda  m.  Mező-Kövesd  Ravasz  Árpád;  uskola 
Balaton  vid.  Nyr.  III.518;  Fehér  m.  Polgárdi 
Nyr.  VII.284;  Győr  m.  Szigetköz,  Kis-Bajcs  Nyr. 
VI,  189;  Hol?  Nyr.  VI.320;  uskula  Dunántúl  Nyr. 
V.263). 

ISLANG:  ,levengős  tű'  (cifra  gombostű,  a 
milyenekkel  a  leányok  a  fejüket  ékességül  tele 
tüzködik)  (Baranya  m.  Tsz.). 

ISLANGOS.  Islangos  bársony :  ,a  mit  a  leányok 
a  fejükre  kötnek'  (és  cifra  gombostűkkel  tele 
tűzkődnek)  (Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.505). 

ISLING  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.; 
Fehér  m.  Velencei-tó  vid,  Nyr,  XVII,431;  islég 
Szeged,  isiik  Komárom  Hermán  0,  Halászat  K,) : 
erősebb  zsineg,  vékony  kötél. 

isling-tü :  nagyobbfajta  hálótű  (Komárom  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

ISMÉG  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.81;  Keresztúr 
vid.  Vadr.  487 ;  eseg,  é'ség  Soprony  m.  Tsz. ;  Nyr. 
V.425;  Repce  mell.  Nyr,  11.518;  Soprony  m. 
Horpács  Nyr,  XVIII.513;  Vas  m.  Farkasfa  Nyr. 
111,178;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  III.179;  IV.472;  VII. 
467;  XII,476;  Göcsej  MNy.  1.220;  11.410;  V.88 ; 
Nyr,    XIII.499;    Baranya   m.   Ormányság   MNy. 


957 


ISMER— ISMÉT 


ISPÁN— ISTÁLLÓ 


958 


V.88;  esek  Vas  m.  Őri-Sziget  Nyr.  XIV.518; 
esseg,  ésseg  Rábaköz  Tsz.;  Balaton  mell.  Tsz.; 
Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.115.  117;  Keme- 
nesalja Tsz.;  Őrség  Nyr.  1.422;  11.41;  Göcsej 
Tsz.;  MNy.  V.88;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
XV.231;  Baranya  m.  Ormányság  MNy.  V.88; 
ésség  Göcsej  Nyr.  11370 ;  esmeg  Torna  m.  Torna- 
Újfalu  Nyr.  XVII.41.  233;  esmeg  Székelyföld 
Győrffy  Iván ;  esmég,  esmég  Zilali  Nyr.  XIV.287 ; 
Székelyföld  Tsz. ;  Kriza ;  Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.372;  Vadr. ;  Siklód  Vadr.  96;  Háromszék  m. 
MNy.  VL213.  358;  Vadr.;  Uzon  Nyr.  VIIL.376; 
Erdélyi  Lajos ;  Dalnok  Márton  Imre  ;  Csík-Rákos 
Dobos  András;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.42. 
43;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.52.  480;  esmégeu. 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.39) :  1. 
ismét,  megint  (i.  h.);  2.  esmég:  meg.  Kend-é  az 
a  versöngölő  embör,  a  ki  ászt  a  mű  legénkénköt 
ojan  szép  versre  tanította  .  .  .,  esmég  arra  es, 
hogy  mikó  elesik  s  magát  megüti,  észt  fújja  .  .  . 
(Udvarhely  m.  Nyr.  IV.372) ;  3.  é'ség  [puszta  tol- 
dalékszó]. Ment,  mendégiélt,  hát  é'ség  é'glát  .  .  . 
(Göcsej  MNy.  11.410)  [vö.  ismét,  mé'g-éség]. 

ISMER,  ÖSMER  {esmer  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; esmér  Torontál  m,  Magyar-Ittebe  Nyr.  V. 
134;  Székelyföld  Tsz.  279b;  Kiss  Mihály ;  esmér 
Bánffy-Hunyad,  Zsobok  Melich  János ;  ismer 
BánflEy-Hunyad  Nyr.  X.21 ;  ösmér  Debrecen  Nyr. 
IX.161;  Rozsnyó  Nyr.  XVIII.423;  Székelyföld 
Tsz. ;  üsmer  Kecskemét  Csaplár  Benedek ;  Fölső- 
Bácska  Nyr.  XII.216;  Torontál  m.  Magyar-Ittebe 
Nyr.  V.133 ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Kap- 
nikbánya  és  vid.  NyK.  11.365 ;  Székelyföld  Nyr. 
IV.328;  Kiss  Mihály;  Csík  m.  Nyr.  V.519;  Gyer- 
gyó-Sz.-Miklós Nyr.  X.40 ;  Háromszék  m.  NyK. 
ni.3;  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXn.238; 
üsmér  Székelyföld  Tsz.  279b). 

be-ösmér  :  jól  megismer.  Ú  má  engem  beösmért 
(Veszprém  Nyr.  VII.376). 

el-ismer:  fölismer.  Látom,  de  nem  tudom  ki- 
eszmélni, nem  birom  elismerni  (Mélykút  Nyr.  XII. 
280).  Hát  ha  kiéd  elismerné  ki  s  ki  vaóna? 
(Mátra  vid.  Nyr.  XXIL240).  Má  re'g  aHá  látom 
gyónni,  de  nem  ismertem  el  (Gömör  m.  Runya 
Nyr.  XXn.286). 

[ISMERSZ-IK],  ÖSMERC-IZ:  látszik.  Nem 
ösmercött  (Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XV. 
190). 

ISMÉT  {esegén  Vas  m.  Tarodháza  Nyr.  X.89 ; 
esmé  Székelyföld  Győrfify  Iván ;  Udvarhely  és 
Háromszék  m.  Vadr.  498a ;  Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Vadr.  441.  458;  esmén  Székelyföld 
Győrfty  Iván ;  esmén  Székelyföld  Györffy  Iván ; 
Székely-Udvarhely,  Bethlenfalva  Nyr.  VII.378; 
esmeng,  esméng  Székelyföld  Györffy  Iván;  esméng 
Székelyföld  Györffy  Iván  ;  Udvarhely  és  Három- 
szék m.  Vadr.  498a;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos ;  Háromszék  m.  Dalnok  Márton  Imre ; 
Csík-Rákos  Dobos  András ;  esment,  esmént,  ésmént 
Székelyföld  MNy.  V.353;  Kriza;  Györffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Vadr.  498a;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.213.  222;  Vadr.  396.  498a;  Csík  m.  Nyr.  IV. 


472;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VnL232;  X.42. 
44;  Moldvai  csáng.  Nyr.  111.52;  esmént,  ésmént 
Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  nL325;  Györffy 
Iván ;  Csík-Rákos  Dobos  András ;  Gyergyó-Sz.- 
Miklós  Nyr.  Vin.228;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
213 ;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII.374 ;  Erdélyi 
Lajos ;  Háromszék  m.  Dalnok  Márton  Imre ; 
ésmént  Gömör  m.  Sid  Nyr.  XVIII.454;  esmenteg 
Háromszék  m.  MNy.  VI.222 ;  esmént'és'émi  Szé- 
kelyföld Györffy  Iván;  esmet,  esmét  Székelyföld 
Györffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.358; 
esmét,  ésmét  Ugocsa  ra.  Tamásváralja  Nyr.  XIV. 
379;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.132;  X. 
136 ;  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  VI.474 ;  Kolozs  m. 
Sztána  Nyr.  IX.502;  Kalotaszeg  Nyr.  XX.467; 
Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  X.475;  Szolnok-Dob  oka 
m.  Domokos  Nyr.  XI.39 ;  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  ni.367 ;  Kriza,  Györffy  Iván ;  Ud- 
varhely m.  Vadr.  498a;  Zetelaka  Nyr.  11.89; 
Csík  m.  Nyr.  Vin.184;  Csík-Szentkirály  Nyr. 
Vn.284;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  Vin.230;  Há- 
romszék m.  Vadr.  323.  498a;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Dalnok  Márton  Imre;  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  VI.  181;  Zajzon  Nyr.  VI.384;  es- 
mefleg  Háromszék  m.  NyK.  III.7 ;  esmétlen  Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XI. 39;  esmett 
Háromszék  m.  NyK.  III.7;  esmetteg  Háromszék 
m.  MNy.  VI.222 ;  esmön  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  468 ;  ismétt  Udvarhely  m.  Agyagfalva 
Nyr.  XVIIL141;  öswéwí  Székelyföld  MNy.  V.353 ; 
Kriza;  ösmint  Székelyföld  MNy.  V.353;  üsmét 
Kis-KüküUő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.473)  [vö. 
ismég,   még-ésmét]. 

ISPÁN  {espán  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
XVII.184;  espáng  Jászkunság  Nyr.  VII.525). 

ISPÁNOL:  istápol,  gyámolít  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XX.45). 

[ISPILÁNGI]. 

ispilángi-rózsa.  Ojjan,  mind  éggy  ispilángi-rózsa 
[mondják  különösen  csinos  öltözetű  úri  gyer- 
mekre] (Vas  m.  Kemenesalja  Király  Pál;  vö. 
Ispiláng,  ispüáng,  ispilángi-rózsa  [körbeforgós 
játék  közben  énekelt  vers  kezdete]  Tolna  m. 
Paks  Nyr.  n.430;  Hol?  Nyr.  n.479;  —  magát 
a  játékot  is  ispilátigi-rózsáuak  híják  Dunán  túl 
Nyr.  n.430). 

ISPOTÁLY  {éspita  Palócság  Nyr.  XXI.362; 
ispita  Dunántúl  MNy.  V.98;  Komárom  Hermán 
0.  Halászat  K.;  Eger  Nyr.  XVin.20;  ispitáj 
Mátyusfölde  Nyr.  XIX.468.  504;  XX.24;  ispota 
Heves  m.  Nyr.  VII.41 ).  —  Ispita :  a  halbárkának 
külön  rekesze,  melybe  a  megbágyadt  halat 
rakják  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[ISPOTÁLYOS],  ISPITÁLYOS:  beteg  juh 
(Kunság,  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  X.329). 

[ISTA-PISTA]. 

istapistáz:  tréfál  (Kecskemét  Nyr.  IX.381). 

ISTÁLLÓ  {estálló,  estállaó,  éstállaó  Palócság 
Ethnographia  in.352.  356 ;  éstállaó  Palócság  Nyr. 

61* 


959 


ISTÁP --ISTEN 


ISTEN 


960 


XXL362;XXII.33;  estuállaó  Palóc&ág  Tsz.  111b; 
estáló  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m. 
Olasztelek  Nyr.  XV.336;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr. 
Vin.374;  Erdélyi  Lajos;  estdió  Szlavónia  Nyr. 
XXni.168). 

ISTÁP  {estáp  Göcsej  Nyr.  XIV.394.  453;  es- 
táp  Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.44;  Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye  Nyr.  11.279 ;  Hetes,  Dobronak  Nyr. 
XV.190;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Háromszék  m.  Dalnok  Márton  Imre):  1.  estáp, 
estáp:  pálca,  vessző,  ostor  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
394.  453;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  n.44;  Zala  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr,  XV.190;  Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  11.279) ;  2.  istáp :  mankó  (Csík 
m.  Győrffy  Iván) ;  3.  istáp :  vezérfa  az  öregháló 
két  végén  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat 
K.);  4.  istáp:  a  szárnyasvarsa  feszítő  karója 
(Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.);  5.  istáp: 
horgászbot  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.). 

istáp-ház :  fogház  (Csík-Bánfalva  Nyr.  XI.96). 

istáp-kü:  az  istáp  (3^.)-tól  számítva  az  első 
nagyobb  kő  (Balaton-Füred  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

[ISTÁPOL]. 

még-estápol :  megver  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  III. 
283;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  IL44). 

ISTEN  {sten  Heves  m.  Sz.-Domonkos  Nyr. 
XXIL524;  stenyit  Palócság  Nyr.  XXI1I.43;  steen 
Palócság  Nyr.  VI.466;  VII.35). 

[Szólások].  Steen  jaő  napot  Mennek:  adjon  isten 
(Palócság  Nyr.  VI AQQ).  Steen  jaó  régveit  kiennek ! 
(Palócság  Nyr.  VII.35).  Sten  fáját!  [káromkodás] 
(Heves  m.  Sz.-Domonkos  Nyr.  XXII.524).  'Szóm 
a  bugyogáós  stenyit!  [káromkodás]  (Palócság  Nyr. 
XXIII.43).  Isten  igazába  hagyni  vmit:  csak  az  isten 
gondviselésére  bízva  fölügyelet  nélkül  hagyni 
(Balaton  mell.  Tsz.).  Isten  nevében  (Balaton  mell. 
Tsz.),  istennébe  (Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m. 
Tsz. ;  Vadr. ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) : 
ingyen,  könyörületből.  Istennébe  fonásért:  ala- 
mizsna gyanánt,  de  sok  fáradságért  kaptam,  azaz 
két  annyinál  is  többet  dolgoztam  érte  ingyen 
(Göcsej  Tsz.).  Isten  számába[n]  hagyni  vmit  -^- 
isten  igazába  hagyni  vmit  (Balaton  mell..  Szé- 
kelyföld Tsz.).  Isten  úgy  segéljen  {isf  uccse  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  VIIL87;  isten  uccsegen  v.  uccsé- 
gen  Székelyföld  Szinnyei  József,  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Nyr.  V.30;  isten  üccsegén  Q,s\\l  m. 
Szinnyei  József). 

isten-átkozta  tüske:  xanthium  spinosum  (Vas 
m.  Sorok  mell.  Ethnographia  III.57). 

isten-bánti:  olyan  kedvelt  személy,  a  kit 
senki  sem  bánt,  még  ha  törvénybe  ütköző  dol- 
got követ  is  el  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
331). 

isten-bántaó :  gonosz  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
288). 


galagonya  (Csík  m.  Nyr. 


isten-bille :  krumpli-núdli  (,angyal-bögyörő') 
(Győr  m.  Rábaköz  Simonyi  Zsigmond ;  Tata  vid. 
Nyr.  V.329). 

isten-bogár :  sz.  János  bogara,  Katalinka-bogár 
(Arad  Nyr.  1.44)  [vö.  istenke-bugarakája]. 

isten-cipó  :  szegények,  koldusok  számára 
sütött  apró  cipó  (a  milyeneket  halottak  napján 
sütnek  a  halottak  lelkéért  való  áldozatul)  (Csík 
m.  Al-Torja  Király  Pál). 

[isten-gyalulta]. 

isten-gyalolta  tök  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.72; 
isten-gyarolta  tök  Rimaszombat  Nyr.  V.182:  isten- 
gyároltá  tök  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.459):  magá- 
tól szétömlő  V.  szétfövő  tök  (cucurbita  mela- 
nosperma). 

isten-gyümőcese ; 
Vn.236). 

isten-haragja  (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr. 
XV.  143;  isten-harag gy a  Győr  vid.  Nyr.  VI.272): 
mennykő. 

isten-itélet :  1.  zivataros  idő,  vihar,  égiháború 
(Békés  m.  Balog  István;  Hajdú  m.  Hadház  Nyr. 
XIX.143;  Zilah  Nyr.  XIV.334) ;  2.  villám  (Hajdú 
m.  Hadház  Nyr.  XIX.143). 

isten-itélete  (Székelyföld  Kuncz  Elek ;  Három- 
szék m.  Dézsi  Mihály ;  Háromszék  m.  Torja  Nyr. 
VIII.514;  isten-itéleti,  isten-itileti  Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  isten-itüete  Csík  m.  Nyr.  VII.236 ;  isten- 
itilettye  Székelyföld  Győrflfy  Iván;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Gyergyó-Sz. -Miklós  Nyr. 
Vni.229) :  mennykő. 

isten-korbácsa  :  vmely  hosszú  kórójú  növény 
(Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839). 

isten-lova :  szamár  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.425). 
Ugyan  ne  piszmogj  mán  avval  a  dologgal,  te  is- 
ten-lova! Ugyan  hova  tetted  azt  a  kis  eszedet,  te 
isten-lova!  Ne  bambáskodj  itt,  mint  eggy  isten- 
lova! (Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

isten-nyomorókja:  szánandó  nyomorék  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

isten-nyügóje :  mafla,  tehetetlen  ember  (Zala 
m.  Arács  Nyr.  XXn.192). 

isten-ostora:  metélt  tészta  (Bars  m.  Léva 
Czimmermann  János). 

isten-ökri  :  szarvasbogár  (lucanus  cervus) 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.330;  Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  11.280). 

[isten-ölte]. 

[Szólások].  Jobb  az  isten-ölte,  mint  az  ember- 
ölte [mondják  a  cigányok,  mikor  gúnyolják  őket, 
hogy  a  döglött  állatot  megeszik]  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

isten-papucsa :  akácvirág  (Veszprém  m.  Pápa 
Nyr.  XVI.527). 


961 


ISTENES— ISTÓK 


ISTOLY— ISZAML-IK 


962 


isten-rágó  :  zsörtölődő.  Isten-ráffó  asszony 
(Veszprém  m.  Nyr.  VI.418). 

isten-szla :  [nép-etimológia]  instancia  (Szabolcs 
m.  Nyr.  XII.330). 

isten-tácska :  pásztortáska  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.190). 

isten-taszintotta :  isten-verte.  Isten-taszintotta 
embör  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI.477). 

isten  -  taszította  :  nyomorult,  gyámoltalan, 
ügyefogyott,  mamlasz,  hitvány  (Fertő  mell.  MNy. 
III.406;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

isten-tehene  :  cifra  földi  poloska,  nünüke 
(Dunántúl  Nyr.  XVI.190;  Zala  m,  Szepezd  Nyr. 
XVII.190). 

ISTENES :  1,  tűrhető  (Pannonhalma  Nyr.  XII. 
187).  Am  még  istenes:  az  még  megjárja  (Csalló- 
köz Szinnyei  József) ;  2.  szemes,  élelmes,  ügyes. 
Tál,  tángyér  elég  vót,  henem  istenes  ember  vót, 
akki  egy  csepp  levet  kaphatott.  No  iszen  még  az 
es  istenes  ember  legyen,  akki  evei  a  rusnya-száju 
fejérnéppel  meg  tud  férni  egy  födél  alatt  (Székely- 
föld Győrflfy  Iván);  3.  istenesen:  isten  igazában 
(Pannonhalma  Nyr.  XII.  187).  Ezt  is  megabajgat- 
ták  istenesen  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVII. 
375).  Istenesen  hejbe  hatták  (Székelyföld  Győrfify 
Iván). 

istenes-halál:  rendes   halál    (Mátra  vid.  Nyr. 

XXII.288). 

ISTENGET:  1.  istent  emlegeti  (siránkozás, 
panaszkodás  közben  gyakran  mondja :  ,istenem') 
(Alföld  Nyr.  XnL577;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.478; 
Székelyföld  Kriza ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.234 ; 
Vadr. ;  Győrffy  Iván) ;  2.  istennel  bizonyít,  ,bizony 
isten'-t  mondogat  (Székelyföld  Csaplár  Benedek ; 
Háromszék  m.  MNy.  V1.332). 

[ISTENKE]. 

istenke-bugarakája:  sz.  János  bogara,  Kata- 
linka-bogár  (Fóth  Nyr.  1.44)  [vö.  isten-bogár]. 

istenke-cipóka :  trifolium  pratense  (Nógrád 
m.  Nyr.  IV.72). 

ISTENKÉD-IK  (istenköd-ik) :  könyörög,  rimán- 
kodik (Baranyám.  Csúza  Nyr.  XVIII.  191;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.286;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
142;  Csallóköz  Nyr.  1.279;  Csaplár  Benedek; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.50 ;  Szilágy  m. 
Nyr.  IX.478 ;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
359;  Kriza;  Háromszék  m.  MNy.  VI.234.  332; 
Vadr.  503b;  Nyr.  IX.424). 

ISTENTELEN  {istenetlen  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.532;  Moldva,  Klézse  Nyr.  VI.374). 

[ISTÓK]. 

[Szólások].  Biz  Istók:  [tréf.]  biz  isten  (Szentes 
Nyr.  VI.379).  Istók-bárék:  oo  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.463). 


ISTOLY:  a  kissebbik  lejáró  bányacsatorna 
(stollen)  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.372). 

ISTRÁNG  {estarang  Székelyföld  Tsz. ;  esterang 
Rábaköz  MNy.  V.98;  esteráng  Nagy-Kúnság,  Tür- 
kévé Nyr.  111.229 ;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV. 
44;  Debrecen  Nyr.  IX.163;  éstrdng  Palócság 
Nyr.  XXI.362;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  in.523;  is- 
tarang  Segesvár  Nyr.  IX.44 ;  Székelyföld  Győrflfy 
Iván;  isterang  Repce  mell.  Nyr.  XX,367;  iste- 
ráng  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  in.l83;  isti- 
rang  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.80;  istráng  Kolozsvár 
Szinnyei  József;  Torda  Nyr.  XVIII.95;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Brassó  m.  Hétfalu, 
Zajzon  Nyr.  111.326;  ostoráng  Székelyföld  Győrflfy 
Iván;  Erdővidék  Tsz.;  strág  Göcsej  Nyr.  XIII. 
309;  Göcsej,  Résznek  Nyr.  XII.188). 

[1.  ISZ-IK]. 

be-iszik:  eliszik.  Van  még  egy  húszasom,  ha 
akarom,  beiszom  (Veszprém  m.  Nyr.  V.224).  Be- 
mönt éggy  kocsmába,  oszt  beitta  ap  pészt  (Hód- 
mező- Vásárhely  Nyr.  IX.88).  Beitta  a  kalapját 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 

bele-iszik:  beleszürcsöl,  belenyálaz  (Csallóköz 
Szinnyei  József).  Beleiszik  a  vizbe  (Baranya  m. 
Bélye  Nyr.  XVIII.372).  En  nem  iszok,  mer  má  te 
beleitta  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.46). 

el-iszik:  eljegyez.  Az  este  elitták  a  Katit  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  IV.39). 

le-iszik:  itallal  elhajt  (magzatot).  Leitta  a  gye- 
rökit  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

[meg-iszik]. 

[Szólások].  Mégiszi  magát:  leissza  magát  (Szla- 
vónia Nyr.  XXin.363). 

2.  ISZ-IK:  [nép-etimológia]  párosodik  (a  hal) 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIL384)  [vö.  1.  ív-ik]. 

ISZÁK:  1.  átalvető,  kettős  tarisznya  (Marcal 
mell.,  Göcsej  Tsz.;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX. 
478;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  Vin.84;  XV.142;  Békés 
m.  Nyr.  V.94 ;  Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek; Kalotaszeg  Melich  János;  Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XVI.478;  Király  Pál;  Hétfalu,  Zajzon 
Nyr.  in.326;  Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  III. 524) ; 
2.  bő  ruha,  fölöltő  (Veszprém  m.  Mező-Komá- 
rom Király  Pál);  3.  iszákos,  nagyiható  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.)  [vö.  szák].     • 

[Szólások].  No  te  is  kirágtad  az  iszákot!  =^  te 
is  rosszat  tettél  (mint  a  kutya,  a  mely  szalonnát 
érezvén  az  íszákban,  kirágta)  (Szeged  Csaplár 
Benedek). 

ISZALAG  (Balaton  mell.,  Győr  m.  Tsz. ;  iszo- 
lag  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.519;  Sop- 
rony  és  Vas  m.  Nyr.  X.331 ;  Göcsej  MNy.  V.156; 
juszalag  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.519;  Hont  m. 
Nyr.  VI. 232):  fölfutó  növény  (clematis  vitaiba). 

ISZAML-IK:  csuszamodik,  sikamlik  (Cegléd 
Nyr.  XXI.331). 


963 


ISZAMLOS^ISZKIRI 


ISZKIRIC— ISZOM 


964 


meg-iszamlik :  megcsuszamodik,  megsikamlik 
(Cegléd  Nyr.  XXI.331). 

ISZAMLÓS :  csuszamlós,  sikamlós  (Cegléd  Nyr. 
XXI.331). 

ISZAMOD-IK:  1.  csuszamodik,  sikamlik  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  NyK.  X.330;  Kiss  Mihály);  2.  futa- 
modik (Székelyföld  Tsz.;  vö.  NyK.  330). 

el-íszamodik:  szép  csendesen  elszökik,  odább 
áll  (Székelyföld  Tsz.). 

ISZÁNK:  csuszka  (Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Kriza;  Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XX. 
47;  Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V.347;  Nyr.   XVI. 

478). 

ISZÁNKA:  .-v>  (Alföld  Nyr.  XIII.577;  Székely- 
föld Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
332;  Győrfify  Iván). 

ISZÁNKÁZ[-IK?]:  csuszkái  (a  jégen)  (Erdővi- 
dék Nyr.  Vin.142). 

ISZÁNKOD-IK  (iszankod-ik  Hajdú  m.  Földes 
Nyr.  VII.235;  iszonkodni  Bihar  m.  Fugyi-Vásár- 
hely  Nyr.  in.232):  cv>  (Alföld  Nyr.  Xin.577;  Makó 
Nyr.  IX.377;  Kecskemét  és  vid.  Tsz.;  Csaplár 
Benedek;  Csongrád  m.  Ploetz  1839;  Szeged 
Nyr.  11.378;  Vn.235 ;  Csaplár  Benedek;  Székely- 
föld Tsz.;  Andrássy  Antal  1843;  Udvarhely  m. 
Kiss  Mihály;  Csík  m.  Tsz.;  Kiss  Mihály;  Csík- 
Madaras  Nyr.  XX.47;  Háromszék  m.  Vadr.;  Kriza, 
Dézsi  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon;  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  V.330;  XVI.478;  Brassó  m.  Bács- 
falu  Nyr.  VI.231). 

ISZÁNKODÓ:  csuszka  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  tiajos). 

[Szólások].  Iszánkodót  verni  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Eajos). 

ISZÁNE:ÓZ-[IE:]  :  csuszkái  (a  jégen)  (Kecske- 
mét Nyr.  IV.284;  X.381). 

ISZAP  {iszák  Palócság  Nyr.  VIII.4ol ;  iszop 
Székelyföld  Györffy  Iván;  Háromszék  m.  Orbai 
járás  Nyr.  Vn.284). 

[ISZKA]. 

[Szólások].  Iszka  dohár,  kinn  a  pohár!  [kiált- 
ják tivornyázás  közben]  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.374);  [mondják  földön  hentergő  gyereknek, 
a  kinek  kilátszik  mindene]  (Hódmező- Vásárhely 
Arany-Gyulai  NGy.  n.273.  494). 

ISZKÁNYOS:  iszákos,  részeges  (Marosvásár- 
hely Schilling  Lajos)  [vö.  itkányos], 

ISZKAB.COS:  kareos,  forrásban  levő  új  bor 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.383). 

ISZKEL:  hímez  (Bihar  m.  Fugvi- Vásárhely 
Nyr.  in.232). 

ISZKIBI  {iszkri  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 
188):  uccu,  lódulj!  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.286 ; 


Makó  Nyr.   IX.377;   Szeged   Csaplár  Benedek; 
Székelyföld  Győrfify  Iván)  [vö.  iszkol,  uszkré], 

[Szólások].  Iszkri,  vesd  el  magád!  (Hont  ra. 
Ipolyság  Nyr.  XIX.  188). 

ISZKIBIC:  cv.  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.120). 

ISZKÓD-IK  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv 
III.54,  61;  Balaton  mell..  Pápa  vid.  Tsz.;  izgód- 
ik  Veszprém  Nyr.  VII.474;  iszkud-ik  Zala  m. 
Hetes  vid.  Nyr.  11.373;  Somogy  m.  Sándor  Jó- 
zsef): 1.  iszkód-ik,  izgód-ik:  kotródik,  takarodik 
(Balaton  mell..  Pápa  vid.  Tsz.).  Izkóggy!  (Sop- 
rony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.562).  De  most  már 
sebtiben  haza  izgóggyunk  ám  (Veszprém  Nyr.  VII. 
474);  2.  iszkud-ik:  hunyászkodik  (Zala  m.  Hetes 
vid.  Nyr.  11.373).  Ott  iszkudik  a  sarokban  (Somogy 
m.  Sándor  József). 

át-izkódik:  [tréf.]  átjön.  Aztán  átizkódjék  ám, 
nótárus  uram  (Rábaköz  MNy.  V.92). 

el-iszkódik:  elkotródik,  eltakarodik  (Pápa  vid., 
Balaton  mell.  Tsz.;  Hont  m.  Horváth  József 
1841). 

ISZKOL :  kotródik,  takarodik  (Békés  m.  Balog 
István ;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VII.235 ;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.383;  Heves  m.  Névte- 
len 1840;  Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  Vin.568) 
[vö.  iszkiri]. 

el-iszkol :  elkotródik,  eltakarodik  (Mezőtúr 
Nyr.  X.478;  Békés  m.  Balog  István). 

ISZKOLA :  bükkfa-zsindely  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

ISZKOBÁL  (iszkurál  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) : 
iddogál  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX. 
183;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.334;  Sze- 
rencs Kassai  J.  Szókönyv  III.53). 

ISZKOBÁLÓ:  iddogáló  (Vas  m.,  Hegyalja, 
Szerencs  Kassai  J.  Szókönyv  IIL4.  52). 

ISZKUMFIA:  sárga  szömörce  (rhus  cotinus) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

ISZKUBÁL:  ösztönöz,  nógat  (Debrecen  vid. 
Nyr.  XXin.286). 

[ISZLI]. 

iszli-muszli :  aprólékos  (Közép-Baranya  Nyr. 
III.282)  [vö.  uszli-muszli], 

ISZLING  :  kis  rekesz,  ól,  gyékény-kunyhó 
(Fertő  mell.  MNy.  III.244;  Zala  m.  Arács  Nyr. 
XXn.192) 

ISZÓKÁS:  itatós.  Iszókás  papiros  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.142). 

[ISZOM]. 

iszom-kárász :  iszákos,  részeges  ember  (Komá- 
rom m.  Tsz.). 


965 


ISZONT— ITELET 


ITKANYOS— ITTEN 


966 


ISZONT :  iszonyít  (Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.54). 

ISZONT  ALÁN.  Iszontalan  sok  ember:  iszonyú 
sok  ember  (Csallóköz?  Simonyi  Zsigmond). 

ISZONTOS :  iddogálni  szerető,  de  nem  éppen 
részeges  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.383). 

ISZONY ATÚ:  iszonyatos.  Iszonyatú  nagy  {B.ont 
m.  Tesmag  Nyr.  X.526). 

[ISZONYKOD-IK],  ISZONKOD-IK:  iszonyo- 
dik, irtózik  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz, ;  Orosháza 
Nyr.  VI.178;  Gömör  m.  Tsz.). 

ISZONYTATÓ  [iszomtató  Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

ISZOS  [iszós  Nógrád  m.  Patak  Nyr.  VIII.560) : 

1.  iszákos,  részeges  (Balaton  mell..  Vas  m.  Tsz. ; 
Göcsej  Nyr.  XIV.  166;  Budenz- Album  160;  Győr 
m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.190;  Békés  m.  Balog 
István;  Temesköz  Kálmány  E.  Szeged  népe 
11.243;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.4;  Bars 
m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.287;  Székelyföld  Tsz.); 

2.  pityókos  (Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe 
11.243). 

ISZPANG:  piszkos  (Bars  m.  Léva  Czimmer- 
mann  János). 

ISZT :  ösztökél,  ösztönöz,  nógat.  Nem  kéli  en- 
gem iszteni  a  dologra  (Veszprém  m.  Nyr.  VIII. 
177)  [vö.  ösztökél]. 

IT :  ital.  Nem  volt  se  éte,  se  ita  (Csongrád  in. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.387),  Komámat  itt  étén, 
itán  tartják;  mire  vágyik  még?  (Szatmár  Nyr. 
IV,372).  Sem  étetn,  sem  itom  (Háromszék  m.  MNy. 
V1.225).  Sem  étem,  sem  itom  nem  esik  jól  miatta 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.332),  Sem  étem,  sem  itom 
nem  esik  jól  nekem  (Háromszék  m.  Nyr.  11,522). 

ITALOS:  1.  kellemes  ízű  (bor:  a  mely  itatja 
magát)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr,  XIV.383); 
2.  iszákos,  részeges  (Rimaszombat  Nyr.  XV.430 ; 
Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.520);  3.  szeszes  ital- 
nemű  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.84;  Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
332;  Győrffy  Iván). 

ITALÚ.  Kellemes  italu  bor:  kellemes  ízű  (Vas 
m.  Jánosháza  Nyr.  XVI.141). 

[ríAT]. 

meg-itat  :  leitat,  megrészegít  (Csík-Szent- 
györgy Nyr.  X.238), 

ITATÓ :  1.  iható.  Jó  itató  bor  (Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  XV.190);  2.  inni  való  orvosság 
(Dráva  mell.  Nyr.  V,423;  Baranya  m,  Ormány- 
ság  Nyr,  IX.285;  Baranyám.  Csúza  Nyr.  XVHI. 
191). 

ítélet  {ityüet  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.488): 
1.  zivatar,  égiháború.  Jaj,  de  nagy  itilet  van! 
(Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál);  2.  világ  csúfja. 
Jöjjön  haza  maga  itilet!  (Kolozs  m.  Zsobok 
Melich  János). 


ítílet-idő,  itilet-ü'dő :  szörnyű  zivataros,  viha- 
ros idő  (Csallóköz  Szinnyei  József;  Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

ITKANYOS  {itkámos  Csík  m.  Nyr.  VII.236; 
itkányas  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV. 
47):  iszákos,  részeges  (Erdély  Kassai  J,  Szó- 
könyv in,4.  52;  Székelyföld  Nyr.  11.470;  IX. 
176;  Andrássy  Antal  1843,  Kriza,  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  Marosszék,  Nyárád  mell.  Deák 
Lajos;  Udvarhely  m.  Nyr,  XXI.331;  Háromszék 
m.  Albis  vid.  Pap  Károly;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  Nyr.  VII.236)  [vö.  isz- 
kányos]. 

[ITKÉS]. 

itkés-bötkös :  bütykös,  sok  bütykű  (Veszprém 
m.  Nyr.  IV.282). 

ITÓKA  :  italka  (Dunántúl  Beöthy  Zsolt ;  Szat- 
már Nyr,  VII.283;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

[ITONG]. 

itong-fitong:  ide-oda  inog,  iceg-biceg  (Szat- 
már m.  Szam.oshát  Nyr.  X,139;  Hegyalja  Kassai 
J,  Szókönyv  11.208;  Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr. 
XVII.383).  Bizon  rosszul  van  összepászitva  ez  az 
asztal;  már  is  itong-fitong  mind  a  nígy  lába.  Úgy 
jár,  hogy  csak  ugy  itong-fitong  a  lába  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  X.92)  [vö.  fitong]. 

ITT  {ed  van  Baranya  m.  Nyr.  VI.474;  et  Szla- 
vónia Nyr.  XXin.168;  ett  Soprony  m.  Nyr.  IV. 
419;  Somogy  m.  Darány  Nyr.  XXII.333 ;  Csurgó 
vid.  Király  Pál;  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.140.  326; 
Szlavónia  Nyr.  V.62;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.l. 
5;  id  van  Pécs  Simonyi  Zsigmond;  idd  Bara- 
nya ra.  Ormányság  Nyr.  ni.l82). 

itt-honn  {et-hon,  ét-hon  Dráva  vid,  Nyr.  XIII. 
476;  Eszék  vid.  Nyr.  Vni.179.  279;  et-hun  So- 
mogy m.  Sándor  József;  é'tt-hun  Somogy  m. 
Darány  Nyr.  XXIII.40;  Somogy  m.  Csurgó, 
Heves  m.  Eger  Király  Pál ;  id-hon  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  VII.322;  it-hol,  itt-hol  Fölső-Bácska  Nyr. 
XH.262;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  n,476;  Ugocsa  m. 
Tamásváralja  Nyr.  XIV.378;  itt-hul  Keszthely 
Nyr.  XI.237;  it-hun,  itt-hun  Veszprém  m.  Cse- 
tény  Nyr.  11.558 ;  Somogy  m.  Nyr.  in.468 ;  Bács 
m.  Bajmok  Nyr.  Vin.143). 

itt-vaió:  idevaló  (Csallóköz  Nyr.  L279), 

ITTAS  {itas  Rákos-Palota  P,  Thewrewk  Emil ; 
Székelyföld  Kriza,  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m. 
Nyr.  n.522). 

ITTÉGYÉN  {ittegyen):  itten  (Székelyföld  Tsz, 
178b;  Nyr.  IX.426;  Kiss  Mihály,  Kriza,  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Vadr.). 

ITTEN  {ettég  Eger  Király  Pál;  ittég  Heves 
m.  Névtelen  1840;  Eger  vid.  Kassai  J.  Szókönyv 
111,56 ;  itPég  Palócság  Nyr.  XXI.467 ;  ittend  Repce 
vid.  Nyr.  XX.369;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII, 
191;  Fehér  m,  Nyr,  X.187;  Esztergom  Nyr,  IX 
543;  Alföld  Nyr,  11,425;  Pest  m.  Szeremle  Nyr, 


967 


ITUL— IVAL 


IVALGAT— IVO 


968 


XVL503;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.65 ;  Fölső- 
Bácska  Nyr.  XII.262 ;  itteneg  Dunántúl  Névtelen 
1840;  ittenek  Keszthely  vid.  Nyr.  VL523;  itte- 
niek Rábaköz  Nyr.  XI.  190;  ittenneg,  ittenneg  Zala. 
m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.96 ;  Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  111.231;  ittenneg  Székes- 
fehérvár Nyr.  XIX.96;  ittennek,  itténnek,  itten- 
nék Soprony  m.  Tsz.;  Soprony  m.  Szilsárkány 
Nyr.  VI.373;  Repce  vid.  Nyr.,  XX.415;  Göcsej 
MNy.  11.408 ;  Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr. 
XIX.96;  Veszprém  m.  Devecser  Nyr.  XVIII.478; 
Pápa  vid.  Tsz. ;  ittennék  Soprony  m.  Tsz. ;  Rába- 
köz MNy.  V.99;  Pápa  vid.  Tsz. ;  Székesfehérvár 
Nyr.  XIX.96;  ittennének  Rábaköz  MNy.  V.99; 
ittenget  Veszprém  Király  Pál;  Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476;  ittet  Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  XVIII.375 ;  itt'ét  Palócság  Nyr. 
XXI.467):  ekkor,  erre  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
288).  Itten  aly  lyány  úgy  is  tett  másnap  este. 
Itten  a  hogy  mé'vvirad,  eőmegy  Katyi  nas  sirva- 
ríva  a  vén  asszonho.  Itten  aly  lyán,  Katyi,  haza- 
mént. Itten  az  inas  téspeleögyik.  Itten  a  kiráfit 
gond  ütte,  hogy  ki  éhetyi  még  ez  eő  ételit  (Heves 
m.  Párád  Nyr.  XXII.475.  476.  477).  Ittet  levelet 
küdöznek  mindénfelé  a  doktoroknak  (Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  XVIII.375). 

[ITÜL]. 

[itul-fitul]. 

el-itul-fitul :  kimegy  az  alakjából  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos  [vö.  fitul]. 

IV-IK:  iszik.  ívom.  Nem  ivóm  (Balaton  mell. 
Nyr.  n.93;  Király  Pál). 

1.  ÍV-IK  {iv-ik  Balaton  mell.  és  hely  nélkül 
Tsz. ;  vínak  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  vij-ik  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály ;  vívnak  Székelyföld  Tsz.) : 
ikrázik,  párzik  (a  hal)  [vö.  2.  isz-ik]. 

2.  ÍV-nc :  érik,  puhul,  levesedik ;  elérik  (gyü- 
mölcs, kül.  vad  gyümölcs) ;  megporhanyul  (trá- 
gya) (Palócság  Nyr.  XXII.75;  Abaúj  m.  Király 
Pál)  [vö.  1.  év,  ívéd\. 

mgg-ívik:  co  (Palócság  Nyr.  XXII.75;  Abaúj 
m.  Király  Pál). 

[Közmondások].  Nincs  ojjan  vad  gyümőcs,  a  ki 
még  ném  ivik:  nincs  olyan  éretlen  ember,  a 
kinek  az  esze  meg  nem  jön  (Abaúj  m.  Nyr.  IX. 
231). 

IV AD:  ivadék.  Meglátszik  rajta,  hogy  annak 
az  ivadja.  Mit  bánom  én,  nekem  sem  ivadom,  sem 
csimotám!  (Alföld  Nyr.  XIII.577)  [vö.  ivoda]. 

IVAHOD-IK:  1.  evesedik;  2.  korhad,  pusztul 
(Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly). 

IVÁKAL:  iddogál  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXII.408.  459  [az  utóbbi  helyen  ivákol  nyilván 
hiba];  XXIII.96). 

IVAL:  inni  szokott  (Szlavónia  Nyr.  XXni.216). 


meg-ivál :  megiszogat  (Bars  m.  Uj-Bars  Király 
Pál). 

[IVÁLGATj. 

el-iágot :  eliddogál.  Aszta  csak  eliágottunk, 
emulatiunk  égisz  vérattig  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
1V.39). 

[IVAMOD-IK]. 

meg-ivamodik :  kificamodik.  Megivamodott  a 
kéz  V.  a  láb  (Somogy  m.  Nyr.  XVin.232). 

ÍVÁS  {hal-vivás  Székelyföld  Tsz.  388a;  Kiss 
Mihály).  Éppen  éggy  ojan  vivás  [olyan  korú] 
embör,  mind  ahajt  Jancsi  bá  ne!  (Udvarhely  m. 
Kriza)  [vö.  1.  iv-ik]. 

ÍVÁSÚ  (Agárd  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Alföld 
Nyr.  Xin.577;  ivásu  Békés-Doboz  Nyr.  VIH.325; 
ivású  Palócság  Nyr.  XX1I,33;  vivásó  Bars  m. 
Nyr.  X.138;  vivásu  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
vivású  Háromszék  m.  Nyr.  IX.41 ;  vívású  Bor- 
sod m.  Szíhalom  Nyr.  IX.33á ;  Rimaszombat  Nyr. 
1V.560;  Abaúj  m.  Király  Pál;  vivásu  Palócság 
Nyr.  XXII.33):  1.  ikrázású.  Idei  ivású,  tavali 
ivású  ponty:  a  mely  ez  idén  v.  tavai  kelt  ki  az 
ikrából  (Agárd  Hermán  0.  Halászat  K.) ;  2.  korú. 
Olyan  vivású  (Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  IX.332). 
Ö  is  olyan  vivású,  mint  te  (Abaúj  m.  Király  Pál). 
Valamivel  nagyobb  vivásu  lehet,  mind  én  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Egy-ivású,  egy-vivású  stb. : 
eggy-korú  (Alföld  Nyr.  Xin.577;  Békés-Doboz 
Nyr.  Vin.325;  Palócság  Nyr.  XXn.33;  Bars  m. 
Nyr.  X.138;  Rimaszombat  Nyr.  IV.560 ;  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.41). 

IVAT:  párzik,  ikrázik  (a  hal)  (Hol?  Tsz.). 

IVATTJ:  korú.  Éggy-ivatú  (egy-ivatú):  eggy- 
korú,  eggy-idős  (Balaton  mell.  Nyr.  XXI.331 ; 
Horváth  Zsigmond  1839). 

ÍVE:  oda,  odább,  amoda.  Ott  van  a  kés  az 
asztalon;  ereggy  ive  s  hozd  el!  Mennyen  ive 
amabba  a  házba,  ott  lakik  a  biró  (Nagyvárad 
vid.  Király  Pál). 

[ÍVÉD[-IK?] 

még-ívéd[-ik  ?]  (Palócság  Nyr.  XX1I.75 ;  meg- 
éved  Erdély  Király  Pál):  megérik,  megpuhul, 
meglevesedik ;  elérik  (gyümölcs,  kül.  vad  gyü- 
mölcs); megporhanyul  (trágya)  [vö.  2.  iv-ik, 
ivod-ik\. 

ÍVÉTT,  IVETT :  érett,  elérett  (Heves  m.  Név- 
telen 1840).  Ivett  mán  a  körte?  (Gömör  m.  Nyr. 
XXn.525)  [vö.  ivott]. 

IVICC:  elmehetsz!  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
142). 

IVINDIA.  Asu  ivindia:  alvilág  (Göcsej  Nyr. 
n.371). 

IVÓ:  1.  inni  való.  Ivó  bor  (,hitványabb  az 
eladó  bornál')  (Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV.372; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.191);  2.  ital.  A  sok 


IVOD-IK— íz 


IZ— IZEK 


970 


jó  ivó  hamar  a  fejünkbe  szállt.  A  sok  ivótúl  meg 
maj  megfűtam  (Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII. 
232.  233);  3.  ivóhelye  embernek,  madárnak 
(Rimaszombat  Nyr.  V.182);  4.  parasztok  tánc- 
mulatsága (Heves  m.  Névtelen  1840)  [vö.  ivós]. 

ÍVOD-IK  =  2.  ív-ik  (Heves  m.  Névtelen  1840) 
[vö.  íwd]. 

ívod  A:  ivadék.  Ennek  nem  ártana,  ha  el- 
pusztulna még  az  ivodája  is  (Déva-Ványa  Nyr. 
XIX.82)  [vö.  ivaő\. 

IVOGAT  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.327; 
mJb^^jogat  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.469;  iogat 
Őrség  Nyr.  VII.470):  iszogat,  iddogál. 

IVÓS:  1.  inni  való.  Ivós  bor:  lőre,  csiger. 
Dógos  embernek  ivós  bort  való  innya;  a  színbor 
mulatsághoz  való  (Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.90); 
2.  moslék  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.192.  285;  Bereg 
m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly;  Szoluok-Do- 
baka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIII.331).  Aggyal  a 
malacoknak  egy  kis  ivőst  a  csávásbul  (Tisza-Dob 
Nyr.  XX.285)  [vö.  ivó]. 

ÍVOTT  =  ívétt  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
III.57).  Puha,  mint  az  ivott  körte  (Tisza-Dob  Nyr. 
XIX.47). 

[1.  ÍZ].  ízibe  (Balaton  mell.  Tsz.;  Nagy -Kun- 
ság Nyr.  XVI.286;  Szeged,  Bánság,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek ;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88 ; 
Kalotaszeg  Melich  János ;  Háromszék  és  Csík  m. 
Tsz.;  ézibe  Abaúj  m.  Nyr.  IV.114;  Udvarhely  m. 
Kriza ;  ézibe  Gömör  m.  Sid  Nyr.  XVni.454 ;  ézzibe 
Udvarhely  m.  Nyr.  VI.516:  Keresztúr  vid.  Vadr.): 
tüstént,  eggyszeriben. 

iBró-porrá  {izre-porrá  Kalotaszeg,  Zsobok  Me- 
lich János). 

2.  ÍZ  (éz  Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr.  XX.191 ; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.57;  Abaúj  m. 
Szikszó  Király  Pál ;  Eger  és  vid.  Nyr.  XVn.429 ; 
XVIII.18;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  Székely- 
föld Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  ez  Palóc- 
ság Nyr.  XXII.34;  jó-é^ú  Szatmár  ra.  Porcsalma 
Nyr.  XX.191;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IH. 
57;  Abaúj  ra.  Szikszó  Király  Pál;  Palócság  Nyr. 
XXin.43;  üz  Zala  m.  Nyr.  XXII.430;  Székely- 
föld Kriza;  Háromszék  m.  MNy.  VI.353;  NyK. 
in.3;  Nyr.  in.374;  VI.474;  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  Közép-Ajta  Király  Pál ;  üz  Székely- 
föld Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr.):  1.  üz,  üz:  szag,  illat  (Székelyföld  Kriza, 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.353 ;  Vadr. ; 
Győrffy  Iván);  2.  iz:  gusztus.  Arra  éppen  nin- 
csen semmi  ízem  (Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr. 
IX.  136).  Nincsen  semmi  ízem  rá  (Szabolcs  m.  Be- 
senyőd Nyr.  XII.48);  3.  iz,  éz:  lekvár  (Erdély 
Szinnyei  József;  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m,  Nyr.  V.129;  Vadr.). 

[Szólások].  Tudom,  hon  nem  esett  neki  izint. 
Tudom,  nem  esett  neki  izént  az  ebéd.  Ojan  izént 
esett,  hogy  elestem.  Úm  mérrukta  az  a  ló  az  em- 
bert,  hogy   izint   esett  neki   (Rimaszombat   Nyr. 

SZINNYEI :  MAGYA.B  TÁJSZÓTÁB. 


XXI. 336).  ízivel  esik  a  dolog:  nehezére  esik 
(Debrecen  Nyr.  XXIII. 37.)  Nem  nagyon  csinnyán 
bánok  vele,  ízivel  is  esik  neki:  zokon  esik  (Bihar 
m.  Pocsaj  Nyr.  IX.559). 

3.  ÍZ  (isz  Göcsej  Nyr.  XII.46 ;  isz  Göcsej  Nyr. 
XXI.524;  iz  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  n.521 ;  Gömör 
m.  Nyr.  XXII.525;  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr. 
XVIII.426):  fene,  rákfene  (Nógrád  m.  Rimóc 
Nyr.  VI.273).  Egyen  meg  az  iz!  (Palócság  Nyr. 
XXII.75).  Hogy  áz  iz  egye  meg  á  dolgod !  (Palóc- 
ság Nyr.  XXIII.95).  Egye  még  áz  iz  a  dolgod! 
(Palócság  Nyr.  XXIII.334).  íz  egyen  meg!  Bont- 
son még  az  iz!  Tépjen  szét  az  iz!  Emésszen  még 
az  iz!  (Palócság  Csaplár  Benedek).  Egyen  meg 
az  iz!  Vigyen  el  az  iz!  (Eger  vid.  Nyr.  XVH. 
430).  Egye  még  az  iz!  Egye  ki  az  iz!  Rágjon 
még  az  iz!  Boágja  még  az  iz  [a]  moájoát!  (Kgev, 
Gyöngyös  Nyr.  XXI.524).  Egyen  meg  az  iz! 
Vigyen  el  az  iz!  (Eger  Nyr.  XXI.332).  Egyén 
még  az  iz!  (Gömör  m.  Nyr.  XXI.332).  Egyén 
még  az  iz!  (Borsod  m.  Sáta  vid.  Nyr.  XXI.328). 
Egyén  még  az  íz !  Tuggya  az  iz !  (Gömör  m.  Nyr. 
XIX.321).  Egyen  meg  az  iz !  (Gömör  m.  Nyr.  XXI. 
10).  Egyen  meg  az  iz!  Horgyon  el  aziz!  (Gömör 
m.  Nyr.  XXII.525).  Egyedi  meg  az  iz !  (Rimaszom- 
bat Nyr.  V.182).  Hogy  az  iz  egyen  meg!  (Rima- 
szombat Nyr.  XVII.525).  Hogy  az  iz  egye  még ! 
(Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XXII. 382).  Hogy  az  iz 
essejk  a  torkába!  (Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XVIIl. 
426).  Egyén  még  á  ziz!  (Abaúj  m.  Beret  Nyr.  II. 
521).  Az  iz  egye  meg !  (Abaúj  m.  Pusztafalu  Szá- 
deczky  Lajos) ;  —  a  foghúst  pusztító  rút  beteg- 
ség, kis  gyermekeknél  az  ú.  n.  szájpenész 
(Göcsej  Nyr.  Xn.46;  Veszprém  m.?  Nyr.  XXI. 
524).  A  ki  nem  gondozza  fogait,  annak  elóhb-utóbb 
megeszi  az  iz  a  száját  (Zala  m.  Tűrje  Nyr.  XXI. 
332).  Az  isz  miatt  küesétt  a  fogam;  elsőbe  az  int 
nyötte  kü,  akkor  a  fogam  sé  állott  még  (Göcsej 
Nyr.  XXI.524). 

ÍZ-IK:  tüsszent  (Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss 
Mihály;  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282). 

IZÉ  {izej  Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.423;  Hetes, 
Dobrcnak  Nyr.  n.l33.  233.  466;  III.319;  XIV.B33; 
izéje  Zala  m.  Kis-Kanizsa  Nyr.  X.184;  izély  Ya,s 
m.  Őrség  Nyr.  11.375). 

IZÉK,  ÍZEK  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Kör- 
mend Nyr.  XXI.332 ;  Balaton  mell.,  Göcsej  Tsz. ; 
Alföld  Nyr.  XXI.524;  Nagy-Kúüság  Nyr.  XXI. 
332;  Cegléd  Nyr.  XXI.332;  KigKún-Halas  Nyr. 
VIII.85;  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Tisza  mell. 
Tsz. ;  Szeged  Csaplár  Benedek,  Perenczi  János ; 
Debrecen  Nyr.  XXI.524 ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv ni.53.  57;  Borsodra.  Sáta  Nyr.  XXI.328; 
Göraör  m.  Tsz. ;  Nyr.  XXI.332 ;  Nógrád  m.  Litke 
Nyr.  IV.226;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Szé- 
kelyföld Kriza;  iszéng  Somogy  m.  Kubinyi-Vahot 
Magyar-  és  Erdélyország  képekben  111.39;  iszény[?] 
Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.53;  Nyr.  11 
376;  izek  Palócság  Nyr.  XXn.75;  izdék  ööosej 
MNy.  11.412;  izénk  Székelyföld  Kiss  Mihály 
izik,  izik,  itik  Repce  vid.  Nyr.  XX.411 ;  Vas  m 
Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIH.527;  Cegléd  Nyr 

62 


971 


IZÉKEL-ÍZELÍT 


ÍZELÍTŐ— IZOG 


972 


IV.132;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.286;  Békés  m. 
Balog  István;  Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VIII.234; 
Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.94 ;  Szatmár  m.  Nyr. 
X.474;  Csallóköz  Szinnyei  József;  Szolnok-Do- 
boka  m.  Nyr.  XVIL382;  Szolnok-Doboka  m. 
Malom  Muzsi  János;  Csík  m.  Nyr.  VIII.142; 
Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIII.96;  izink,  izink 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Szál- 
dobos Nyr.  IV.93 ;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr. 
XIV.288;  Erdővidék  Nyr.  VIIL142;  üszék  Zala 
ni.  Balaton  mell.  Nyr.  XXI.524;  Veszprém  vid. 
Nyr.  XIX.575;  üszeng{í]  Somogy  m.  Kubinyi- 
Vahot:  Magyar-  és  Erdélyország  képekben  III. 
39;  üszéng  Somogy  m.  Nyr.  11.376;  Sándor  Jó- 
zsef; üszénk  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.287; 
üszény  Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.53; 
üzék  Veszprém  és  Győr  m.  Nyr.  XXI.524) :  1.  ta- 
karmány-maradék V,  -hulladék  (a  mit  a  lábas 
jószág  az  elébe  tett  takarmányból  ott  hagy  v. 
elhullat)  (i,  h.) ;  2.  evés  után  az  asztalon  maradt 
ételhulladék  (Balaton  mell.  Tsz.;  Alföld,  Szeged 
Nyr.  XXI.524).  De  sok  üszéked  van!  (Veszprém 
vid.  Nyr.  XIX.575).  Szépen  egyetek,  izéket  ne  csi- 
náljatok! (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 
De  sok  izékét  hagytál,  mint  a  kehes  tehén !  (Gömör 
m.  Nyr.  XXI.332) ;  3.  tüzelésre  használt  nádtör- 
melék V.  kukorica-kóró,  a  melyről  a  marhák  a 
leveleket  leették  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.286; 
XXI.332;  Cegléd  Nyr.  IV.132;  Békés  m.  Balog 
István).  Nem  jut  fára,  csak  izékkel  tüzelnek  (Ceg- 
léd Nyr.  XXI.332)  [vö.  izlék,  ember-izink,  szár- 
izék]. 

[IZÉKÉL]  {izékelés  Nagy-Kúnság  Nyr.  XXI. 
332;  izikünyi  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek): itéket  csinál  v.  hagy. 

[1.  ÍZÉL],  IZŰL  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.561 ; 
űzöl  Háromszék  m.  Vadr.  522b;  űzöl  Székely- 
föld Győrfify  Iván ;  űzűl  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
353;  NyK.  III.3;  Nyr.  in.374;  Győrffy  Iván; 
Erdővidék  Király  Pál;  űzül  Erdővidék  Király 
Pál) :  szagol. 

2.  ÍZEL:  a  fenével  etet  (Palócság  Csaplár 
Benedek). 

mög-izel :  megesz  (a  fene)  v.  beleesik  a  fene[?]- 
Izéljen  meg  stb.  [káromkodás]  (Gömör  m.  Nyr. 
XXI.333). 

IZÉL:  közösül  (Vas  m.  Kemenesalja,  Gömör 
m.  Tsz.). 

[ÍZBLÉD-IK]. 

bele-ízeledik :  kedvet  kap  valamihez,  bele- 
melegszik (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  H. 
463). 

neki-izel@dik:  tv.  Nekiizelé'ttek  a  fiatalok  a 
táncnak  (Csongrád   m.   Mindszent  Kis    Sándor). 

[ÍZBLÍT]. 

[Közmondások].  Seggit  emeliti,  száját  izeliti:  a 
ki  serénykedik,  annak  jó  dolga  van  vagy  lessz 


(Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.463).  A  ki  farát  eme- 
linti,  szájat  e^zeliti:  cv  (Gömör  m.  Vály  Nyr. 
XXin.236). 

még-ízelít:  megízlel.  Ha  az  ember  valamit 
megizelít,  nincs  semmi  se  (Gyöngyös  Nyr.  IV. 
373).  A  kutya,  ha  egyszer  megizeliti  a  szőlőt, 
azután  mindég  rájár.  De  kényes  vagy,  mióta  a 
jó  élést  megizelitetted!  (Borsod,  Abaúj,  Zemplén 
m.  Király  Pál). 

ÍZELÍTŐ ;  [tréf.j  ütleg  (Borsod,  Abaúj,  Zemp- 
lén m.  Király  Pál). 

ÍZELKÉD-IK:  ízetlenkedik,  évelődik.  Sokat 
izelkédtek  egymással.  Elkergettem  a  szolgálót;  izel- 
kedjen  vele  az  ördög!  (Cegléd  Nyr.  XX1.333). 

ÍZELKÉDÉS :  ízetlenkedés,  évelődés.  Izelkédé- 
seinek  utóbb  is  az  lett  a  vége,  hogy  jól  elpáholták 
(Cegléd  Nyr.  XXI.333). 

IZERNYÉK  =  izék  1.  (Somogy  m.  Kubinyi- 
Vahot:  Magyar-  és  Erdélyország  képekben  III. 
39;  Nyr.  11.376). 

ÍZES:  büdös  szájú  (Zala  m.  Tűrje  Nyr.  XXI. 
332)  [vö.  3.  iz]. 

ÍZETLENZÉD-IK :  1.  étvágy  nélkül  eszik 
(Segesvár  Nyr.  IX.44);  2.  kötözködik,  civódik 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XXI.333;  Arad  m.  Majláth- 
falva  Nyr.  IX.378). 

IZGÁGA  {izgába  Balaton  mell..  Tolna  m.  Tsz.) 

IZGÁNA:  cv  (Háromszék  m.  Vadr.  365.  503b; 
Győrfify  Iván). 

IZGANTYÚ:  [tréf.]  rugós  billentyű,  amellyel 
vmely  gépezetet  működésbe  hoznak  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 

[IZGE]. 

izge-mozga:  nyughatatlan,  izgölődő-mozgolódó 
természetű  (Háromszék  m.  Nyr.  V.37.  514). 

IZLÉK  (Székelyföld  Nyr.  Vm.461;  Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Brassó  m.  Hét- 
falu MNy.  V.347;  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr. 
VI.475;  izelék  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
326;  izele^k  Gömör  m.  Nyr.  XVin.502)  -  izék  1. 
Nem  eszik  a  marhák  a  kóstot,  sok  izléket  hagy- 
nak belőle  (Székelyföld  Nyr.  VI1I.461).  Sok  izléket 
hagy  ez  az  ökör  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár). 

1.  ÍZLET:  a  fenével  etet  (Palócság  Csaplár 
Benedek). 

2.  IZLET:  tüsszentésre  ingerel,  prüsszögtet 
(Székelyföld  Tsz. ;  Nyr.  Vin.463 ;  Andrássy  Antal 
1843,  Győrfify  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
332;  Csík-Várdótfalva  Péter  János). 

IZOG :  izeg-mozog.  Bolha  izog,  ugrál  (Arad  m. 
Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.206). 

izog-mozog :  cv.  Izgott-mozgott  (Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  XVn.227). 


973 


IZRENDI— IZZAD 


IZZAJT— IZSGANC 


974 


IZBENDI  =  izék  1.  (Somogy  m.  Kubinyi- 
Vahot :  Magyar-  és  Erdélyország  képekben  III. 
39;  Nyr.  11.376). 

IZROM.  Izrombaln]  {izomba  Háromszék  m. 
Vadr.) :  1.  -ízben,  -szer.  Éggy,  két,  három  izrom- 
baln] (Dunántúl  Nyr.  V,181;  Ormányság,  Dráva- 
fok Nyr.  11.473 ;  Fehér  m.  Nyr.  X.187 ;  Győr  vid. 
Nyr.  IX.286;  Tata  Vass  József  1841;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.142;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.58; 
Heves  m.  Tisza-Szőllős  Nyr.  V.91).  Sok  izrába 
marasztották  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX. 
285);  2.  -szerre.  Egy  izromba  v.  izomba  [vágni 
ketté  a  fát]  (Háromszék  m.  Vadr.) ;  3.  -szeresen. 
Két  izromba  gyelös  neköm  ez  az  éccaka:  két  dolog- 
ról nevezetes  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XXII.283). 
Három  izromban  meg  vagyunk  ladolva:  három- 
szorosan meg  vagyunk  terhelve  (Baranya  m. 
Nyr.  n.l84). 

ÍZTELEN:  kedvetlen  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  H. 
375). 

IZTET :  tüsszentésre  ingerel,  prüsszögtet  (Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Qyőrffy  Iván ;  Háromszék  m. 
Vadr.;  Kiss  Mihály).  Izteti:  tüsszöghetnék  (Há- 
romszék m.  Vadr.). 

IZZAD  (idzad  Abaúj  m.  Nyr.  VI.  172;  Abaúj 
m.  Szikszó  Király  Pál ;  izzad-ik  Szolnok-Doboka 
m.  Nyr.  XVn.316). 


be-izzad :  megizzad  (talán :  beleizzad  ?)  (Komá- 
rom m.  Kürth  Nyr.  XIX.  187). 

IZZAJT:  1.  izzít;  2.  izzaszt  (Palócság  Nyr. 
XXI.419). 

IZZAJTÓ:  nyereg  alatti  pokróc.  Katonának 
álok;  kardom  is  fényös  is,  lovam  is  kényös  is, 
izzajtóm  nemzeti,  almás  is,  piros  is  (Torontál  m. 
Lőrincfalva  Kálmány  L.  Szeged  népe  111.46). 

IZZÁKONY:  izzadékony,  izzadós  (Alföld  Nyr. 
XIII.577;  Székelyföld  MNy.  VI.332;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.357;  Győrffy  Iván). 

IZZASZTÓ:  nyereg  alatti  pokróc  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

,,  IZZÓ  (izró  Hol?  Nyr.  XII.527;  izzu  Vas  m. 
Őrség  Tsz.;  Nyr.  in.222):  1.  izzó:  parázs  (Esz- 
tergom vid.  Nyr.  XIX.239);  2.  izzu:  izzadás. 
Izzuba  van,  mint  a  köszörűs  lova  v.  kutyája  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  in.222). 

IZZOL,  IZZUL:  ].  izzul:  izzad  (Göcsej  Nyr. 
Xn.95;  XIV.164;  Budenz-Album  158);  2.  izzol, 
izzúRji :  hevül.  Nem  iszom  bort,  mer  nagyon  izzo- 
lok  tűlö  (Zala  m.  Nyr.  XIV.568). 

IZZÓS:  forró.  Izzós  nap  (Vas  ra.  Kassai  J. 
Szókönyv  in.62). 

IZSGÁNC:  főtt  kukorica-,  árpa-,  hajdina-  v. 
köleskásából  kiszaggatott  galuska  (Hol  ?  Tsz. 
142b)  [vö.  ganca,  gánci]. 


62* 


J. 


í! 


JÁGINTUS  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVII.48 ; 
nácintus  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.287): 
jácint. 

JÁG^ÉR:  vadász  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
III.  183;  Somogy  m.  Nágocs  Nyr.  VI.468 ;  Toron- 
tál m.  Pádé  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.155; 
Mátyusfölde  Nyr.  XIX.459;  Hol?  Nyr.  VI.320). 

JAJ  {gyaj  Pápa  Király  Pál). 

jaj-baj:  aj-baj,  vesződség,  nyomorúság  (Szie- 
ged  vid.  Nyr.  VI.136;  Ferenczi  János). 

jaj-fa:  vizikerék  melletti  deszka  (Győr  vid. 
Nyr.  V.522). 

j.aj-kóró:  katang-kóró  (a  magtokja  kemény 
bunkó,  a  mellyel  nagyot  lehet  ütni)  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1889;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.305;  Hol?  Tsz.). 

^jaj-lapi.  Annak  az  az  urussága,  hogy  kösd  hé 
ürömfüvei  sjajlapival  (Háromszék  m.  Vadr.  356). 

jaj-malom :  kézi  malom  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

jaj-vörös,  jaj-veres:  [vö.  hupi-kék].  Mijén  szinü 
is  vót  á  ruhája  ?  —  Hát  óján  látatlan  színű,  hal- 
latlan hírű,  pupikék,  jájvörös  (Bács  m.  Bajmok 
Nyr.  VIII.278).  Szabtak  neki  hupikék  nadrágot  jaj- 
veres posztóból:  megverték  (Marcal  mell.  Tsz. 
169b). 

JAJBÉEOL:  jajveszékel  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  in.64). 

JAJDENT :  jajdul.  Ha  jén  nyakon  ütném,  nem 
jajdéntana  eggyet  se  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XXn.283). 

JAJDUL  {fén-jájdü  Szlavónia  Nyr.  XXIII.216). 

rén-jájdü:  följajdul  (Szlavónia  Nyr.  XXin.216). 

JAKAB:  a  szeremlei  kálvinisták  gúnyneve 
(Baja  Bayer  József). 

Jakab-szőlő :  Jakab-napra  megérő  szőllő  (Baja 
Bayer  József). 

JAEHEC:  zsidó  (Dunántúl  Szinnyei  József; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIIL236;  Abaúj  m. 
Király  Pál). 


JÁKOL:  ugrálva  kurjongat  (Kecskemét  Nyr. 
Xn.283). 

JÁMBOR.  Jámborul:  gyengéden,  szeliden 
(Arad  m.  F.-Varsánd  Nyr.  Xin.573). 

jámbor-fa:  [nép-etimológia]  jávorfa  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVin.236). 

[JÁMBORÍT]. 

meg-jámborit:  megfenyít  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Az  ajtón  belől  lévő  vasrudat  vedd  a  ke- 
zedbe, aval  jámboritsd  meg  mindegyikét  (Három- 
szék m.  Vadr.  399).  Hadd  el,  mett  megjámborit- 
lak!  (Székelyföld  Nyr.  n.39). 

JANCSI :  takács-szerszám,  a  mellyel  a  vetélő  t 
fölveszik  (Torontál  m.  Magyar-lthabé  Nyr.  VIII. 
478). 

JANI:  [e  h.]  manó,  fene,  mennykő.  Jani 
tuggya!  Jani  vigye!  Jani  üsse!  (Győr  vid.  Nyr. 
VI.272).  Jani  vigye!  Janikat!  =  a  manókat, 
fenéket!  (Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Szentpál 
Nyr.  Vni.522). 

JANISZTA,  JÜLISZTA:  jeneszter  (spartium) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

JANKLI  (jánkli  Zala  m.  Nyr.  11.427) :  dolmány 
(Soprony  m.  Alsó-,  Közép-  és  Fölső-Bük  Nyr. 
Vin.384;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.286;  Bars  m. 
Nyr.  XVm.384;  Érsekújvár  Nyr.  VII.40;  XIX. 

457). 

JANKÓ:  [tréf.]  apacs.  Kotor  a  Jankó:  mond- 
ják, mikor  az  apacs  sekély  vízben  akadozik 
(Bódva  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[JÁPONULA],  HÁPONYIKA:  pongyola-ruha, 
elviselt  karton  rékli  (Háromszék  m.  NyK.  III.  11 
[itt  hájponyika  hiba];  Nyr.  11.522). 

1.  JÁR  {gyár  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.375;  IV. 
143.  472;  Göcsej  MNy.  V.80.  129;  Nyr.  n.86. 
371;  XI.479;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.132;  So- 
mogy m.  Kapoly  Nyi*.  IV.84):  1.  jön.  A  tennap 
és  hézzám  jára  a  pógár  s  iskolába  parancsolá 
őköt  (Csík  m.  Nyr.  IV.471);  2.  megy.  Hazajár- 
tam. Kopálni  jártam  a  mezőre  ma  regvei  (Mold- 
vai csáng.  Nyr.  X.156);  3.  forgalomban,  haszná- 
latban, érvényben  van,  érvényes.  Ez  a  hatos  nem 
jár.  [Erre  a  tréfás  felelet :  ,Nem  ám,  mer  nincs 
lábo  ].  Bigén  ném  jár  már  a  Kossuth-pínz   (Vas 


977 


JAR 


JÁR-JÁRÁS 


978 


és  Zala  m.  Nyr.  XIV.281).  Ez  a  pénz,  öreg  bankó 
már  nem  jár  (Esztergom  vid.  Nyr.  XIV.280).  Ez 
a  bankó  v.  ez  a  hatos  már  nem  jár  (Kis-Kúnság 
Nyr.  XIV.280).  Az  ócska  banké  már  nem  jár  (Kis- 
Kúnság  Nyr.  XIV.330).  Ez  a  pénz  mán  nem  jár 
(Békés  m.  Balog  István).  Ez  a  pénz  már  nem  jár. 
[Erre  a  tréfás  felelet :  ,Nem  hát,  hanem  viszik'] 
(Dorozsma  Nyr.  XIV.281).  Ez  a  pénz  nem  jár 
(Torontál  m.  Torda  Nyr.  XIV.330).  Jár-e  még  ez 
a  bankó?  [Tréfás  felelet:  ,Honne,  ha  viszik!']. 
A  csalás  köztünk  nem  jár  (Szatmár  m.  Nagybá- 
nya Nyr.  XIV.330).  Ez  a  módi  nem  jár  (Csalló- 
köz Nyr.  XIV.281).  A  régi  forintos  nem  jár  (Deés 
Nyr.  XIV.330).  Ez  a  pénz  nem  jár  (Kis-KüküUö 
m.  Nyr.  XIV.281).  Nem  jár:  nem  érvényes  [labda- 
játék közben  mondva]  (Kis-Küküllö  m.  Szöke- 
falva  Nyr.  XV.284).  Nagyon  jár  a  városon  a  himlő: 
járványos  (Kolozsvár  Szinnyei  József).  Nagyon 
járja  az  efféle  betegség.  Ez  a  szokás  több  helyen 
járja  (Esztergom  Nyr.  XIV.330).  Mást  minálunk 
ez  a  nóta  járgyo  (Vas  és  Zala  m.  Nyr.  XIV.281). 
Nálunk  ez  a  szóbeszéd  nagyban  járja  (Arad  m. 
Nyr.  XIV.281). 

[Közmondások].  Bossz  pénz  nem  jár  (Csallóköz 
Nyr.  XIV.281). 

[Szólások].  A  te  bankód  nem  jár:  a  te  állítá- 
sod nem  való  (Tisza  vid.  és  Szatmár  m.  Nyr. 
XIV.281).  A  te  szavad  nem  jár,  mind  a  régi  kéd- 
garasos:  nem  érvényes,  nem  hiteles  (Szolnok- 
Doboka  m.  Nyr.  XVII.317).  Ennek  az  embernek  a 
szava  nem  jár  (Deés  Nyr.  XrV.330).  Ne  járj : 
hagyj  békében,  ne  alkalmatlankodjál!  (Szatmár 
m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.183;  Szolnok-Dobokft  m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.568).  Éppen  az  én  buzá- 
mot  járta  [a  malom] :  őrölte  (Háromszék  m.  Vadr. 
430).  A  pejt  nyereg  alatt  [hámban,  rúdon,  elül, 
kéztül,  belül,  lógón,  gyeplőn,  ostorhegyen]  járom : 
használom  (Heves  m.  Névtelen  1840).  Gyárgyák 
a  komám  leányát  ^iványát] :  férjhez  kérik  (Göcsej 
MNy.  V.80.  129).  Abban  járok:  azon  vagyok 
(Marosvásárhely  Nyr.  IX.428).  Nem  hogy  abba 
járna,  kogy  valamit  akasztana  a  gyermöhei  nya- 
kába :  azon  volna  (Udvarhely  m.  Homoród- Almás 
Nyr.  V.266).  Ki  elébe  jár  a  ken  fia?  =  kinél 
tanul?  (Hódmezö-Vásárhely  Nyr.  XVL42).  Nem 
tudom,  hol  van  a  korsó,  nem  járt  a  kezembe 
(Maros-Torda  m.  S»ov-át^  Simonyi  Zsigmond). 
Járj  az  asztal  körül :  teríts  asztalt  (Maros-Torda 
m.  marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád).  Végire  járni : 
elpusztítani  (Marosvásárhely  Nyr.  IX.428).  Nem 
én  jártam  vele:  nem  én  bántam  vele  (Szatmár 
m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.183).  Ne  járj  vele:  ne 
nyúlj  hozzá!  (Marosvásárhely  Nyr.  IX.428). 

el-jár:  jár.  Az  óra  nem  jár  el  (Veszprém  Nyr. 
V1I.376). 

fő-jár:  fölbuktat,  levesz  a  lábÁról.  Annyirag 
fenn  horta  a  fejit,  maj  főjárta  az  embert  (<íöcsjbj 
Nyr.  XIV.450). 

líi-jár:  1,  visszajár,  leszámítódik  (pl.  6  kr. 
1  frÖJÓl,  2  kupa  eggy  vederből)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály);  2.  végig  jár.  Kijárta  az  i^Mát  (Pápa 
Nyr.  XVI.527). 


[Szólások].  Kijárni  az  úttyát:  sok  utána-járás- 
sal  kieszközölni  vmit.  Addig  tipródik  benne,  mig 
végre  csakugyan  kijárja  az  úttyát  (Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek).  Én  máj  kijárom  mágá- 
mot:  utána-járással  kiszabadítom  magamat  (Nóg- 
rád m.  Megyer  Nyr.  VI.469). 

[lé-jár]. 

[Szólások].  Lejárt  a  bíróság  róla:  letelt  a  bí- 
róskodása  ideje  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.564). 

mög-jár:  meglátogat.  Immán  őket  es  járom 
meg  (Moldvai  csáng.  Nyr.  in.50). 

[Szólások].  Megjár:  megjárja.  Jó-e  a  bor?  — 
Megjár ^  (Erdély  Szinnyei  József;  Székelyföld 
Kiss  Mihály).  Megjárom  magamot:  járok  eggyet, 
sétálok  eggyet  (Székelyföld  Nyr.  IV.  190). 

őssze-jár:  nagy  seregben  jár  (a  küsz)  (Bala- 
ton mell.  Hermán  O.  Halászat  K.). 

(2.  JÁB?]. 

jár-mings:  [?].  Jaj  de  szipen  legel  ez  a  jár- 
miné's  (Veszprém  m.  Mihályháza  Nyr.  V.480). 

[JÁBA]. 

jára-futa:  lótás-futás  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.333;  Vadr.;  Gyórffy  Iván). 

JÁBADÉK :  a  kissebbik  lejáró  bányacsatorna 
(Zalathna  vid.  Nyr.  Xffl.237). 

JÁRÁL  (jdrdl):  járogat,  gyakran  jár,  szokott 
járni  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.213;  Tata  vid. 
Csaplár  Benedek;  Palóeság  Tsz.;  Ipoly  völgye. 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.476). 

el-járál:  1.  sorba  jár,  végig  jár.  Majd  eljá- 
rálja  érette  az  urakat,  hogy  pártját  fogják  (Tata 
vid.  Csaplár  Benedek);  2.  eljár,  közbenjárásá- 
val kieszközöl  Majd  eljáratja  az  ügyét  (Tata  vid. 
Csaplár  Benedek). 

ki-járál  (ki-jdrdl):  sok  utána-járással  kiesz- 
közöl (Esztergom  vid.  Nyr.  XI.381;  Komárom 
Beöthy  Zsolt).  Kijáratta  neki  a  szé'réncséjit  (Ko- 
márom vid.  Csaplár  Benedek).  Kijáratta  a  fiat 
a  katonaság  alól.  Kijáratta  a  vármegyén,  hogy 
nem  csukták  be  (Abaúj  m.  Beret  Nyr.  III.523). 

[Szólások].  Majd  kijáratja  neki  az  úttyát:  ki- 
eszközli  utána-járásával  (Tata  vid.  Csaplár  Be- 
nedek). 

JÁRÁS  {gyárás  Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.229; 
Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.323):  legeW 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.429;  Kecskemét  Nyr. 
X,381).  Künn  van  a  járásokon  mindm,  lábas  jó- 
szága (Szeged  vid.  Csaplár  Benedek). 

bejáráé :  céhgyűlés  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

lejárás:  lecsorgás  (pálinkafőzésnél)  (Székely- 
föld Tsz.  21b.  386b). 

végrejárás :  1.  nymaoizás ;  2.  véghezvitel  !(8aé- 
beiyföld  Győrffy  Iván). 


979 


JÁRÁSBELI— JÁRÓ 


JÁRÓ 


980 


JÁRÁSBELI  (Háromszék  m.  Vadr.  395.  415; 
járáshali  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály;  Keresztúr 
vid,  Vadr.  449.  462 ;  járásbeli  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.327):  járatbeli.  Hát  te  mi  járás- 
beli ember  vagy?  =  mi  járatban  vagy?  Nem  va- 
gyok rossz  járásbeli  (Háromszék  m.  Vadr.  395. 
415).  Écsém  uram,  mi  járásbali  ?  Hát  mi  járás- 
bali  vagy?  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
449.  462).  Mi  járásbéli  vagy?  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  ni.327). 

JÁBAT  {gyárat  Veszprém  m.  Nyr.  VII.36 ; 
gyárot  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.271).  Mi  gyáraiba 
vannak?  (Veszprém  m. /Nyr.  VII.36).  Mi  gyá- 
rotba  van  ke?  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.271). 

járat-kelet:  jártában-keltében  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván). 

JÁRGÁNY:  csavaró  készülék,  a  milyennel  a 
hajót,  dereglyét,  malmot  a  partra  ki-,  a  hajót 
a  zátonyról  el-,  a  vasmacskát  a  vízből  fölhúz- 
zák (Tisza  mell.  Tsz. ;  Török-Becse  Nyr.  IX.92). 

[JÁRI].  -t-'-rri 

jári-futi:  futkosó  (Háromszék  m.  Vadr.  503a; 
Győrffy  Iván). 

JÁRKÉL  [ebből :  jár-kél\ :  járkál.  Mit  járkész 
itt,  a  hun  nem  szabad?  (Veszprém  m.  Devecser 
Nyr.  XVin.478)  [vö.  járkiló]. 

JÁRKÍLÓ :  zsivány,  rabló  (Veszprém  m.  Torna 
Nyr.  XVn.431). 

JÁRKOL :  járkál  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván)- 
Mátyás  kiráj  kiment  járkóni  a  mezőre,  vele  ment 
sok  úr  is.  A  mint  ott  idébb-odább  járkónak  .  .  . 
(Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XVI.  187).  Sokat  járkál- 
tak a  kút  mellett,  mig  kivehették  a  beesett  mala- 
cot (Torda  Nyr.  IV.372). 


JARKOTAL 


(Háromszék  m.  Vadr.). 


JÁRKOTOL :  i>^  (Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

JÁRMA :  járó  (föld).  Bgy  napi  járma  föld 
(Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.479). 

JÁRMAZ :  járomban  járat  (ökröt)  (Székelyföld 
Tsz.). 

JÁRÓ:  1.  gyalogút,  járó  út  (Szeged  Nyr.  IV- 
164;  Csanád  m.  Apáca,  Csanád- Apátfalva,  Ba- 
tonya,  Földeák,  Jázova,  Padé,  Puszta-Földvár, 
Száján,  Török-Becse,  Szemlak  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  1.214).  Mőnár-járó,  még  pedig  alsó  és 
fölső  járó:  a)  az  a  hely,  a  hol  a  molnárok  a 
Tisza  partján  naponta  tartózkodni  szoktak.  A 
fölső  járóba  van;  b)  az  a  hely,  a  hol  a  molná- 
rok a  malomba  bejárnak  és  a  malomból,  jobban 
mondva  a  Tiszáról  kijárnak.  Ezön  ajárónnehe- 
zeb  kihozni  a  lüsztöt  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.214).  A  festők,  vargák,  hajó,  fürdő  járója: 
az  a  deszka,  a  melyen  a  festők,  vargák  lápjára, 
a  hajóra,  a  fürdőbe  járnak  (Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.214;  Nyr.  IV.165);  2.  az  a  fa,  a 
melyen  a  szokatlan  galamb  kötött  szárnyon  jár, 


sétál  a  galambház  körül  (Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.215);  3.  inga.  Az  óra  járója  (Sze- 
ged Kálmány  L.  Szeged  népe  L214);  4.  járat. 
Tudom,  mi  járóba  vagy  (Baranya  m.  Órmányság 
Nyr.  11.131);  5.  járni  való.  Minek  jársz  itt  any- 
nyit?  —  Mert  járóm  van  itt  (Debrecen  Nyr.  VI. 
366). 

járó-búza:  olyan  búza,  a  melyet  tavasszal  is 
vethetni  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

járó-híd:  komp  (Székelyföld  Tsz.). 

járó-kötél  =  bejáró-kötél  (Karád  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

[átjáró]. 

átjáró-való  út:  átjáró  út  (Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Szeged  népe  1.214). 

bejáró  {bigyáró   Vas  m.   Őrség   Nyr.    1.421) : 

1.  bigyáró:  ajtó  (Vas  m.  őrség  Nyr.  1.421);  2.  be- 
járó: céhgyúlés  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Sáros- 
patak Nyr.  XVn.528). 

bejáró-kötél:  az  a  kötél,  a  melynél  fogva  az 
öreghálót  kihúzzák  a  partra,  s  a  melyet  a  par- 
ton haladó  laptáros  a  farhámmal  tart  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

bejáró-legény :  karácsonyi  mulatságrendező 
(Kalotaszeg  Nyr.  XX.468). 

éjáró:  járó-kelő.  De  rosszak  a  deszkák,  maj 
összeszinnak  az  ejárók  (Szeged  Nyr.  IV.  165). 

elülj áró:  1.  elüőjáruó:  a  tél  elején  leölt  süldő 
(Vas    m.    Répce-Szentgyörgy    Nyr.    XVIII.480); 

2.  előjárók:  a  kocsi  elé  fogott  lovak  (Baranya 
m.  Nagy-Harsány  Nyr.  Vn.477). 

[Szólások].  Elülj  ár  óba:  mindenek  előtt  (Veszp- 
rém m.  Várpalota  Nyr.  XXI.477). 

[feljáró]o 

feljáró-őr:  a  téli  vasas  szák  kereszt-őréhez 
kötött  s  a  víz  szinét  megütő  fonal,  a  melyhez 
a  pedző  van  kötve  (Bodrogköz  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.). 

félrejáró  (férrejáró):  1.  a  ki  soha  sincs  kéz- 
nél, mikor  kell  (Repce  mell.  Nemes-Viss  Nyr. 
XVII.336);  2.  kikapós,  férjét  megcsaló,  szerető- 
tartó (asszony)  (Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Erdő- 
vidék Nyr.  IX.235). 

fönnjáró.  Fennjáró  egesség:  jó  egészség  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[kijáró]. 

kijáró-kötél :  az,  a  melyet  a  hálót  kihányok 
a  partra  kihoznak  (Komárom  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

megjáró :  a  mellékfonalnak  azon  szélső  szálai, 
a  melyek  a  bordába  nem  fértek  bele  (Székely- 
föld Tsz.;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr, 
511a;  Olasztelek  Nyr.  XV.384;  Csík  m.  Nyr. 
Vin.380). 


981 


JAROD-IK— JARTAR 


JARTAS—JAT 


982 


utána-járással  kieszközöl  (Pápa  Nyr. 


JABÓD-IK:  hamvasodik,  meszesedik  (a  bőr 
a  hamvas-  v.  meszes-gödörben)  [tímár  mester- 
szó] (Szeged  Nyr.  IV.527). 

JÁBÓDÓ:  csavargó,  kiil.  az  erdőben  kószáló 
zsiványféle  ember  (Baranya  m.  Abaliget  Csap- 
lár Benedek). 

JÁROGÁL:  járkál  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
357). 

JÁRÓKA:  1.  járni  kezdő  kis  gyermek  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Kiss  Mihály);  2.  kerekeken  álló 
készülék,  a  melyben  a  kis  gyermek  járni  tanul 
(Kassa  vid.  Nyr.  XIX.189);  3.  [tréf.]  láb  (Szeged 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.230). 

[JÁROL]. 

ki-járul; 

XVI.527). 

[JÁROM], 

járom-fa:  a  raestergerendához  v.  a  kereszt- 
gerendákhoz szegezett  álló  gerenda  (Sárospatak 
Nyr.  XVII.527). 

járom-tézsla :  kisegítő  járomrúd,  a  mely  mellé 
a  négyes  ökörfogat  első  párja  van  fogva  (Bereg 
m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

[JÁRÓNÉ]. 

bejáróné:  bejáró  takarítóné  (Erdély  Szinnyei 
József). 

JÁRÓS :  1.  járó-kelő  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek) ;  2.  bejáratos  (Csallóköz  Csaplár  Benedek) ; 
3.  járni  tudó.  Jdr''ós-e  ma  kiend  kis  fijok?  (Palóc- 
ság Nyr.  XXI.504);  4.  teherhúzó  (ló,  ökör,  a 
melyet  már  befognak)  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek); 5.  fonókába  járó  legény,  szerető  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  Vadr. ; 
MNy.  VI.333).  Ez  a  legén  a  Beké  Sári  járóssa 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

begyárós:  a  házhoz  nyalakodni,  hírt  hordani 
ellátogató  (asszony)  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472). 

[JÁRÓSOD-IK]. 

bejárósod-ik:  bejárós  lessz  (vkinek  a  házába) 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

JÁRÓTLAN :  otthon-Ülő  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.333;  Győrffy  Iván). 

[JÁRT]. 

eljárt :  honnvénült  (leány)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.323;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

kigyárt :  jártas-keltés,  világlátott.  Kigyárt  em- 
ber (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472). 

JÁRTÁNYI  (,allig  van  ártdnyi  ereje'  Palóc- 
ság Nyr.  XXn.31). 

[JÁRTÁR]. 

jártár-varnyu :  [?]  (Palócság  Nyr.  XXI.46). 


[JÁRTAS]. 

bejártás:  az  asszonynak  az  esküvő  utáni 
napon  v.  a  gyermekágy  után  a  templomba  való 
bevezetése  és  megáldása  (avatás)  (Hol?  Tsz. 
26b;  Horváth  Zsigmond). 

JÁRTAT:  folyat  (az  edény,  a  hordó)  (Bara- 
nya m.  Ormányság  Kassai  J.  Szókönyv  III.66; 
Tsz.;  MNy.  V.127). 

le-jártat :  lecsurgat  (pálinkát)  (Székelyföld  Tsz. 
19a.  365a.  386b). 

JÁRTATÁS  :  lecsurgatás  (pálinkafőzésnél) 
(Székelyföld  Tsz.  386b;  Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

lejártatás:  cv  (Székelyföld  Tsz.  19a). 

JÁRTATÓ:  edény,  a  melybe  a  pálinka  (fő- 
zéskor) lecsurog  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

JÁRVÁNY  (^íírováw-betegség  Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

járován-betegség:  járvány,  járványos  beteg- 
ség (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

JASKÓ:  kóter,  áristom,  kissebb  vétkeseknek 
való  tömlöc  (Pápa  vid.  Tsz.  125b.  180b). 

[1.  JÁSZ]. 

jász-eső  (jász-essö):  [tréf.,  gúny.]  erős  szél, 
mely  a  homokot  fölkavarja  (Csongrád  m.  Kis 
Sándor).  No,  megint  itt  van  a  jász-essö;  szemét, 
száját  teleszórja  az  embernek  homokkal  (Cegléd 
Király  Pál)  [vö.  jászsági  eső]. 

2.  JÁSZ  (jác  Palóeság,  Varbó  Hermán  0.  Ha- 
lászat K. ;  jáz  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
69;  Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.):  1.  jác, 
jász,  jáz:  squalius  dobula  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII. 
140;  Győr  Nyr.  XI.430;  Berettyó-Újfalu,  Varbó, 
Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  jáz: 
cyprinus  jeses  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
in.69). 

jász-keszeg :  1.  squalius  dobula  (Komárom, 
Szeged  Hermán  O.  Halászat  K.);  2.  idus 
melanotus  (Ercsi  Hermán  0.  Halászat  K.). 

jász-paduc :  abramis  melanops  (Borsod  m. 
Szendrő  Hermán  0.  Halászat  K.). 

JÁSZOL  {j(''SZOJ  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Csík- 
Csekefalva  Nyr.  XIII.575 ;  jászu  Repce  mell.  Nyr. 
XX.366;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  YA10:,jaszú 
Palócság  Nyr.  XXn.75). 

jászoj-kert:  kétsoros  sövénygát,  a  melynek 
köze  kövekkel  van  megtöltve  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[JÁSZSÁGI]. 

jászsági  eső  =  jász-eső  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

JÁT  ijád  Székelyföld  Nyr.  V.377;  vö.  514; 
Brassó  m.  Hétfalu  Vadr.  503a;  Kriza,  Rozsondai 


JATEK— JAVANKAD-IK 


JAVAS— JAVUL 


984 


József) :  drusza  (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv 
III.67;  Tsz.;  Nyr.  1.180;  V.515;  Udvarhely  m. 
Nyr.  III.553;  IV.227.  275;  Vadr.  71;  Felméri 
Lajos;  Csík  m.  Nyr.  XXIL334;  Háromszék  m. 
MNy.  VL357;  Vadr.  503a;  Nyr.  V.37;  X.38;  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

JÁTÉK  {jácék  [játékszer]  Zala  m.  Nyr.  11.427) : 
tágasság.  Vj  még  a  kocsi,  nem  megy  jó  a  vágóba, 
még  nem  elegendő  a  játéktya  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  IX.285).  Nagy  játéka  van  ennek  a  kerék- 
nek (Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  Xm.578). 

játók-tűz :  játszó-kedv.  Játéktüze  kerekedett 
(Háromszék  m.  MNy.  VL333). 

JÁTÉKOS:  jókedvűen  ugrándozó  (ló)  (Három- 
szék m.  MNy.  VL333;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos). 

JATOZ :  druszáz,  druszának  szólít  (Háromszék 
m.  Vadr.;  Győrfify  Iván;  Háromszók  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  MNy.  VI.333). 

JATSZ-IK  {jázz&TLük  Udvarhely  m.  Fehér- 
Nyikó  mell.  Vadr.  318). 

[Szólások].  Játszik  a  szemem :  ugrál  (Tolna  m. 
Paks  Nyr.  XXn.384).  Játszik  a  viz:  apró  hullá- 
mot ver,  fodrosodik  (Fehér  m.  Velencei-tó  vid. 
Nyr.  XVin.523). 

[meg-játsz]. 

[Szólások].  A  tenger  megjátszta  magát:  meg- 
huUámzott,  eggyet  hullámzott  (Kúnszentmárton 
Nyr.  ni.31). 

JÁTSZÓ  (jáccő) :  1.  játékszer  (Ugocsa  m.  Nyr. 
Vni.426);  2.  az  a  ház,  melyet  a  fiatalság  arra 
a  célra  tart,  hogy  ott  a  sátoros  ünnepek  har- 
madik napján  táncoljon  (Szlavónia,  Rétfalu  Nyr. 
XXm.361). 

JÁTSZOD-IK  ijácod-ik  Székelyföld  Nyr.  L327; 
Kiss  Mihály;  Győrfify  Iván;  Csík  m.  Nyr.  VH. 
272;  Háromszék  m.  MNy.  VI.222;  Moldva,  Klé- 
zse  Nyr.  IV.288 ;  jáccodni  Sátoralja-Ujhely  Nyr. 
XVIII.188;  jáccddl-íA;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.328;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  V.192):  játszik. 

[mgg-játszod]. 

[Szólások].  Hogy  az  istennyila  jácodjon  meg! 
(Székelyföld  Nyr.  1.327). 

JA  VALL  ijovall  Székelyföld   GyŐrffy  Iván): 

1.  jónak  mond,  dicsér.  Jónak  javallt  helyen  ereszti 
a  hálót  (Balaton-Füred  Hermán  0.  Halászat  K.) ; 

2.  ajánl.  Ugyan  micsoda  gyüreő  lehet  ez,  hogy  a 
kirdfiú  annyira  javallottá?  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
288). 

JAVÁN:  [gúnynév]  java  [iróniával  mondva]. 
Te  javán!  (mondja  pl.  a,  dajka  a  rosszalkodó 
gyereknek)  (Somogy  m.  Ádánd  Nyr.  III.475). 

JAVÁNKAD-IK:  jajgat  (Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XX1I.408.  459).  Meget  sivánkadtak,  javán- 


kadtak  a  szülei,  ük  azir  útnak  indulának  (Hunyad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXffl.96). 

JAVAS  {gyovas  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr. 
11.133;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.33;  javas  Balaton 
mell.,  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Baranya  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.286;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

JAVAS :  kövér  rész.  A  disznó  javasa  (Veszp- 
rém m.  Veleg  Király  Pál). 

[JAVASOD-IK]. 

meg-jovasodik:  megjavul.  Mos  mánoonmeg- 
jovasodott  a  birtok,  miuta  a  nagyságos  ur  megvette 
(Zala-Lövő  Simonyi  Zsigmond). 

JAVASOL  (jovasol  Ipoly  völgye.  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.476). 

fel-jovasol:  földicsér,  erősen  ajánl  (Szatmár 
m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.183;  Háromszék  m.  MNy. 
VL326;  Győrfify  Iván).       • 

[JAVÁT],  GYÁVÁT:  javasol,  ajánl  (Három- 
szék m.  Nyr.  IX.32.  425). 

JAVÁTÓL  (Háromszék  m.  Vadr.;  jovátol 
Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525):  cv. 

JA  VÁZ:  a  javából  parancsol.  Osztán  ha  még 
adósság  is  van,  hama  mögütik  a  dobot;  akkor 
osztán  nem  lőhet  ám  többet  javáznyi  (Somogy  m. 
Újmajor  Nyr.  Vin.179). 

JAVÍT  {gyavit,  gyavitt  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  in.349 ;  Kiss  Mihály,  Győrfify  Iván ; 
Udvarhely  m.  Vadr.  81;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.361;  Vadr.  501b;  gyávit  Uoliya,,  Klézse  Nyr. 
VI.83;  gyovit  Székelyföld  Nyr.  XIX.48;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  IX.490;  jovít  Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.476):  1.  gyavit,  gyavit,  gyavitt, 
gyovit:  gyógyít  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
ni.349;  Nyr.  XIX.48;  Kiss  Mihály,  Győrfify  Iván; 
Udvarhely  m.  Vadr.  81 ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.361 ;  Vadr.  501b ;  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
490;  Moldva,  Klézse  Nyr.  VI.83);  2.  jovít:  hiz- 
lal (állatot)  (Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
476). 

meg-gyavitt,  meg-gyovít:  meggyógyít  (Szé- 
kelyföld Nyr.  XIX.48 ;  Háromszék  m.  Vadr.  356). 

JÁVOR  (jáhor-fa  Erdővidék  Tsz.)  [vö.  jám- 
bor-fa], 

JÁVOROS  (jáhoros  [erdöbérc  neve]  Háromszék 
m.  Málnás  Tsz.). 

JAVUL  {gyavul  Székelyföld  Nyr.  1.181;  IX. 
176;  Andrássy  Antal  1843;  Kiss  Mihály,  Győrfify 
Iván;  Udvarhely  m.  Vadr.  42;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.207;  Vadr.;  Győrfify  Iván;  gyavúl  Ud- 
varhely m.  Vadr.  73 ;  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva 
Nyr.  XIV.574;  jovul  Esztergom  vid.  Nyr.  XIX. 
239 ;  jovúl  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
476 ;  XVn.425.  426) :  gyógyul  (Székelyföld  Nyr. 
1.181;  IX.176;  Andrássy  Antal  1843;  Kiss  Mi- 


985 


JÁZ— JEGELLÖ 


JEGfíNYE-JEL 


986 


hály,  Györffy  Iván ;  Udvarhely  m.  Vadr.  42.  73 ; 
Háromszék  m.  MNy.  VL207;  Vadr.;  Györífy 
Iván;  Kis-KüküUő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.574). 

fél-gyavul;  fölgyógyul  (Háromszék  m.  NyK. 
ni.l7). 

m6g  -  gyavul :  meggyógyul  (Háromszék  m. 
Vadr.  356). 

JÁZ:  csatorna  [bányász  mesterszó]  (Zalathna 
vid.  Nyr.  Xin.238). 

JÁZMIN  (józsaminya  Kolozs  m.  Györgyfalva 
Muzsi  János). 

JÉG  {gyeg  [?]  Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.380 ;  gyég 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518;  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.477;  Zala  m.  Gelse  és 
vid.  Nyr.  XV.573;  gy'eg  Repce  vid.  Nyr.  XX.368). 

jég-fú:  vadkacsa-faj,  mely  télen  a  jeges 
folyókat  lepi  el  (Bihar  m.  Sárrét  Király  Pál). 

[jég-fúró]. 

jógfúró-hal:  cobitis  taenia  (Tisza  mell.  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

jóg-patkó:  1.  négykörmú,  félkengyel  alakú 
szerszám,  a  melyet  a  talpuk  alá  kötnek,  hogy 
a  jégen  v.  sikos  úton  járva  el  ne  csússzanak 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Hermán  0.  Halászat  K.) ; 
2.  korcsolya  (Balaton  mell.  Tsz.). 

jég-riadás:  a  jégnek  nagy  darabon  való  dörgő 
meghasadása  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

jég- virág:  mesembryanthemum  crystallinum 
(Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XIII.191). 

jógen-sült  hurka:  [tréf.]  szalámi  (Kúnsáe, 
Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  X.329). 

JEGEL:  1.  jeget  vág  v.  ver  le  (pl.  kivágja 
a  magasra  fagyott  vastag  jeget,  hogy  a  víz  ne 
szoruljon  le  v.  a  jég  fokosabbra  ne  fagyjon;  a 
malomkerékről  v.  az  ereszről  leveri  a  rája  csap- 
zott jeget)  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván);  2.  léket  vág  a  jégbe  (Balaton  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

[ki-jegel]. 

[Szólások].  Kijegelni  a  csapást:  az  eggy  pont 
meghalászásához  szükséges  lékeket  kivágni 
(Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

le-jegel:  jég  közé  elrak  [?].  Lejegetük,  leköt- 
tük  jó  a  halat  (Eszék  vid.  Nyr.  VII.231). 

JEGELLŐ:  1.  az  a  halász,  a  ki  a  lékeket 
vágja  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.); 
2.  nagy  véső,  a  mellyel  a  kürtőben  a  jeget  ki- 
vésik, hogy  a  fogott  halat  kimerhessék  (Soprony 
m.  Hegykő  Hermán  0.  Halászat  K.). 

jegellő-lánc :  eiskette  [gazdasági  mesterszó] 
(Győr  Nyr.  Xn.96). 

8ZINNYEI :  MAGYAK  TÁJ8ZÓTÁK, 


JEGENYE  {egönye-fa  Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.210;  gegénye-ía  Soprony  és  Vas 
m.  Nyr.  IV.419;  X.331 ;  Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  11.518 ;  legénye-fa  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.323). 

JEGES:  1.  párától  belepett.  Jeges  pohár; 
pára-lepte  pohár  (nyáron,  mikor  kihozzák  a 
pincéből)  (Komárom  Beöthy  Zsolt) ;  2.  fagyos, 
fázékony.  Jeges  ember  (Komárom  Beöthy  Zsolt). 

jeges-alma:  téli  alma  (Baja  Bayer  József). 

jeges-kacsa :  vadkacsa-faj,  mely  télen  a  jeges 
folyókat  lepi  el  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Bod- 
rogköz Király  Pál;  Tokaj  Nyr.  XXIV.48). 

jeges-keszeg:  blicca  argyroleuca  (Soprony  m. 
Hegykő  Hermán  0.  Halászat  K.). 

JEGY  (gyegy  Repce  vid.  Nyr.  XX.368  ;  gyegy- 
gyürü  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.86) :  jegy- 
gyűrű (Szentes  Négyesy  László) ;  jegygyűrű  v. 
jegykendő  ?  (Erdővidék  Nyr.  IV.39). 

[Szólások].  Jegyben  vagyok  vkivel :  ellene  vagyok 
(Baranya  m.  Ormányság  MNy.  V.126).  Jegybe 
vette:  üldözi,  zaklatja  (a  fiatal  leányt)  (Kolozsvár 
Kanyaró  Ferenc).  Jegybe,  gyűrűbe  ül:  tétlenül 
eggy  helyben  ül,  vesztegel,  táncmulatságban 
.petrezselymet  árul'  (leány  v.  asszony,  a  kit 
ülve  hagynak)  (Nagyvárad  Nyr.  IX.230 ;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XI.43). 

jegy-bob:  1.  fejkötő;  2.  süveg.  Feltette-é már 
apád  a  jegybobot?  (Rimaszombat  Nyr.  V.182). 

jegybe-való:  a  mit  a  legény  eljegyzéskor  a 
leánynak  ad  (Zenta  Nyr.  XVni.383). 

[JEGYÉL]. 

meg-gegyül :  megjegyez,  jegyet  tesz  rá.  A 
ludaimakat  mé'ggegyütem  (Zala  m.  Hetes,  Dobro- 
nak  Nyr.  11.467). 

JEGYES  (gyegyes  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.269 ;  Kemenesalja  Tsz.) :  vmely  jeggyel  bé- 
lyegzett (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Torontál 
m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.116). 

JEGYEZ :  1.  jelez.  Mit  jegyez  az  újság  ? 
(Göcsej  Nyr.  XIV.396) ;  2.  jelent.  Zúg  a  balfülem  ; 
ez  ászt  jegyzi,  hogy  mámo  rossz  hirt  hallok 
(Göcsej  Nyr.  XIV.396) ;  3.  sejt  (Heves  m.  Sziny- 
nyei  Otmár). 

[JEGYZÉL],  JEDZÖL  :  jegyet  csinál  (ír,  varr) 
(Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

JEGYZELGET:  ^  (Háromszék  m,  MNy.  VI. 
333). 

JEGYZŐ  {edző  Ugocsa  m.  Nyr.  Vin.425; 
gyegyzü  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.322). 

JEL  {gyei  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  II. 
323;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVni.283). 

[Szólások].  Jelbe  van:  föl  van  írva,  jegyezve 
(Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.  183). 

63 


987 


JELEN— JÉRCE 


JERCIKE— JO 


988 


JELÉN  {jiélen  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.3 ; 
lejen  Bodrogköz  Tsz.) :  1.  itten.  A  kigyelmed 
mátkája  vagy  hütös  tássa  ad  kigyelmednek  ennyi 
ajándékot,  a  mennyit  én  nálam  jelön  lát  (Udvar- 
hely m.  Homoród-Almás  Nyr.  V,233);  2.  elő. 
Nékünk  a  vádé'cskánkot  jiélen  ággyák.  Műk  a 
vádé'cskáikot  jiélen  nem  aggyuk  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  III.3).  —  Jelönbe:  jelenleg  (Udvarhely  m. 
Nyr.  lll.béá).  Jelenleg :  jelen.  Igenis,  kérem  ássan, 
maj  jelenleg  leszek  (Pélegyháza  Nyr.  XIV.  186; 
nyilván  úriaskodó  beszéd). 

JELENÉST:  mostanság,  mai  napság.  Hej 
csak  a  zisten  őrizzen  mindén  fehérnépet  az  ollanos 
emhértü ;  jelenest  jobb  is,  ha  a  leány  otthun  marad 
(Veszprém  Nyr.  VII.474). 

JELENKEZ-IK :  jelentést  tesz.  Oda  ér  a 
strázsákho,  hát  azok  ászt  kérdik,  hogy  hova  megy 
édes  szüle  ?  A  királyho.  De  ők  aszonygyák,  addig 
nem  lehet,  még  ők  nem  jelenkeznek.  Jelenkeznek, 
hát  a  király  beereszti  (Hont  m.  Tesmag  Nyr.  X. 
527). 

JELENSÉG  [jelönség):  jel,  jeladás  (Mátra  vid. 
Nyr.  XXU.'^SS),  Miféle  jelönségöt  akarsz?  (Toron- 
tál m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.243). 
A  meszes  verömrül  mögen  leverték  a  lakatot,  de 
mást  nincsen  semmi  jelönsége,  hogy  ki  verte  lé 
(Somogy  m.  Babod  Nyr.  XII.427). 

JELÉNT  [gyelént  Veszprém  m.  Nyr.  XV.140; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XXII.378;  lejént 
Fülek  Nyr.  XXII.95). 

ki-jelent:  kihirdet  (házasulandókat)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

JELES  {gyelés  Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.423;  H. 
44;  Dobronak  Nyr.  in.319;  gyelös  Baranya  m. 
Ibafa  Nyr.  XXn.283):  1.  jeles:  kijelölt.  A  lucer- 
nának nem  vaót  jeles  helyi  még  ?  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.288) ;  2.  jeles :  ismerős  (de  csak  annyiban, 
hogy  láttuk  vhol)  (Borsod  m.  Szíhalom  Nyr. 
Vni.568) ;  3.  gyelös :  nevezetes,  emlékezetes. 
Két  izromba  gyelös  neköm  ez  az  éccaka  (Baranya 
m.  Ibafa  Nyr.  XXn.283). 

[Szólások].  Jelesebben  van :  jobban  van  (Csalló- 
köz Nyr.  1.279). 

jeles-nap  (Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.520 ;  gyelés- 
nap  Zala,  m.  Hetes  Nyr.  1.423;  11.44;  Dobronak 
Nyr.  in.319):  ünnep. 

JEMESKA :  tarisznya  (Balaton  mell.  Bartal 
Antal). 

JEB,  JEBE,  GYEK,  GYERE  {gyérre  Palócság 
Nyr.  XXIII.28),  Gyejde :  gyere  ide  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  m.275). 

gyere-felóm  kötő :  [valamiféle]  kötény  (Szeged 


és  mond.  11.318;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  Csík-Rákos  Dobos  András ;  gérce  Marcal 
mell.  Tsz. ;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XIV.232  ; 
Veszprém  m.  Nyr.  VII.279;  Veszprém  m.  Cse- 
tény Halász  Ignác;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX. 
46;  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.280;  'erce 
Repce  vid.  Nyr.  XX. 370 ;  iérce  Soprony  m.  Hor- 
pács  Nyr.  X.264).  —  Jérce:  [tréf.]  süldő-leány 
(Tokaj  Nyr.  XXIV.48). 

JÉBCIEE  {ércike  Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr. 
XIX.527).  —  Jércike:  két  kupányi  mérő-edény 
(Udvarhely  m.  Kriza). 

JEBiKE  {jerke  Háromszék  m.  Vadr.):  eggy 
évesnél  fiatalabb  nőstény  bárány  v.  kecske 
(Heves  m.  Csehi  Nyr.  XXII.522 ;  Kunság,  Tisza- 
Sz.-Imre  Nyr.  X.329;  Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr. 
Vin.234;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.278; 
Székelyföld  Győrffy  Iván  ;  Háromszék  m.  Vadr.). 

JETTI,  JETI:  főkép  mikor,  különösen  ha. 
Kifárad  a  kaszállásban,  jetii  v.  jeti  meleg  van 
(Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841). 
A  szászi  menyecske  midönn  tésztát  dagaszt  ke- 
nyérnek, az  üdöbenn  jetti  megizzad  a  fáradság 
miatt  [?]  (Baranya  m.  Szász  Kassai  J.  Szókönyv 
III.72). 

JÓ  {gyaó  Vas  m.  Farkasfa  Nyr.  111.178;  gyó 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.372;  Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  11.323.  466;  in.319 ;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  111.285 ;  —  jova  [java]  Borsod  m. 
Szilvás  Nyr.  XXL214;  Debrecen  Nyr.  IX.161 ; 
Csík-Szentkirály  Nyr.  VII.335):  1.  jobb.  Jó  kéz 
(Heves  m.  Névtelen  1840) ;  2.  kövér  (ember) 
(Csongrád  Nyr.  VII.526).  Sok  ja"  disznaH  haj- 
tották á  géméri  vására  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
505);  3.  jószág.  Jóra  van  szüksége  (Bánffy- 
Hunyad  Nyr.  X.22). 

[Szólások].  Jó  félbe :  ittasan  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.333;  Győrfify  Iván).  Jó  paraszt:  jámbor, 
szelíd  (szarvasmarha)  (Hajdú  m.  Egyek  Csaplár 
Benedek).  Jó  rossz:  nagyon  rossz  (Baranya  m. 
Ibafa  Nyr.  XXn.282).  Jó  órába  jött,  szólt :  alkal- 
mas időben  (Szeged  Csaplár  Benedek).  Jó  órába 
legyen  mondva,  még  az  idén  semmi  bajom  se  volt 
(Erdély  Csaplár  Benedek,  Szinnyei  József).  Jó  szív- 
vel, jó  szüvel:  szívesen  (Erdély  Szinnyei  József; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  473.  474). 
Jóba  vóták :  jó  viszonyban  (Nógrád  m.  Terheled 
Nyr.  XXIIL333).  Ülj  szépen,  mig  a  javán  vagy: 
ülj  nyugton,  ha  bajt  nem  akarsz  (Kapnik  vid. 
Nyr.  n.l83). 

jó-akarat  {jókarat  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 
87;  Székelyföld  Gálfíy  Sándor;  Háromszék  m. 
Vadr.). 

[Szólások].    Jókaratnak :    mondja    a    legény. 


Kálmány  L.  Szeged  népe  I.  Bevezető  XII.  1.).  i  mikor  a  táncban  a  másiknak  leányt  oszt  (Három- 

JÉB.CE  {érce  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  I36b ; 

Hont  m.  Nyr.  VI.  182  ;   Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.  jó-egószsóg  {jegésség  Székelyföld  Kiss  Mihály  ; 

575;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.110;  Szé-  jegésség  Csík  m.  Nyr.  XIII.378;  jögissfget  Dehre- 

kelyföld  Tsz.;  érd  Székelyföld  Erdélyi  J.  Népd.  cén  Nyr.  Vn.522). 


989 


JÓ 


JOBB— JOBBNYI 


990 


jó-ejtő :  jó  tűz-ütő  (acél)  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.323.  333)  [vö.  ejtő\. 

jó-esetü:  jó  termetű  (Vas  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv  11.113). 

jó-fajtú  (jó-fajtu):  jó-fajta,  jó-fajtájú  (Duna 
mell.  Kassai  J.  Szókönyv  11.138;  Göcsej  Nyr. 
XIV.167;  Budenz-Album  162;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  1.435). 

jó-fáju:  jól  megtermett  (ember)  (Kúnszent- 
mikiós  Nyr.  XV.47). 

[jó-forma].  Jóformálag :  jóformán  (Gyergyó- 
Sz.-Miklós  Nyr.  X.41). 

jóformásint :  cvd  (Tolna  m.  Sár-Sz.-Lőrinc  Nyr. 

ni.87). 

jó-forrású:  jó  állású,  jó  testalkotású.  Jó-for- 
rású állat  (Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVII.564). 

jó-hitü:  [?].  Á  tisztölendö  úr?  0  áz  j óhitű 
kedv  esőm  (Szlavónia,  Sz.-László  Nyr.  XXIII.363). 

jó-idején:  jókor  (Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek). 

jó-iható:  jó  inni  való  (pl.  víz,  bor)  (Alföld 
Nyr.  Xin.577;  Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

jó-izü  {jó-izü\en  Repce  vid.  Nyr.  XX.369): 
csinos,  formás  (Zilah  Nyr.  XIV.334). 

jó-kelető:  jó  kelesztő  (kovász)  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek ;  Alföld  Nyr.  Xni.577 ;  Kapnik 
vid.  Nyr.  11.183;  Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m,  MNy.  VI.333;  Gyorffy  Iván; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

jó-keletü:  jól  kelő,  kapós  (áru)  (Csallóköz, 
Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VL333). 

jó-kelvén :  jóformán,  meglehetősen  (Heves  m, 
Névtelen  1840). 

jó-kópés:  jóravaló  (Kapnik  vid.  Nyr.  n.l83). 

jó-kötósü:  jó  szervezetű  (ember)  (Háromszék 
m.  Nyr.  IV.515). 

[jó-lelkű], 

jólelkü-tóvő :  jólelkű,  jótevő  (Hunyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXn.459;  XXin.96). 

jó-mag:  [gúny.,  tréf.]  rossz  gyerek,  gazfi  (Há- 
romszék m.  MNy.  VL226.  333;  Győríí'y  Iván; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[jó-mód].  Jó-módint,  jó-módin:  jócskán,  meg- 
lehetősen (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.560). 

[jó-módú].  Jómódulag:  jóformán.  Jómódulag 
nem  is  alkudtunk,  s  megvolt  a  vásár  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.341). 

[jó-rend].  Jó-rendin,  jó-rendinn:  alkalmasint 
(Háromszék    m.    MNy.    VI.333;    Győrffy    Iván; 


Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Jó-rendire: 
c\D  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

jó-szabású:  jó  formájú,  jó  növésű.  Jó-szabású 
ember  a  szomszédom  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.34). 

[jó-szér].  Jószerént,  jószerint:  1.  szép  szerével 
(Háromszék  m.  Vadr.  518a);  2.  alkalmasint  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.333).  Jószerivé:  jóformán 
(Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác). 

[jó-tót]. 

jótét-lólök:  jámbor  lélek.  Hazajáró  jótét  lélek 
(Veszprém  m.  Bánóczi  József).  Ne  bánd  [bántsd] 
a  jótett  leiköt  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.213).  Min- 
den jótét-lélek  a  zurat  dicséri  (Veszprém  Nyr. 
VIII.328).  Kóborol,  mint  a  jóttt  lilék  (Veszprém 
m.  Torna  Nyr.  Xin.524). 

jó-tetszetü:  jó  látszatú,  tetszetős  (Csallóköz, 
Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

jóra-menendő:  nagyreményű.  Volt  egyetlen- 
egy jóra-menendő  fia  (Háromszék  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  1.361). 

jóra-telő :  jóra  forduló,  jól  végződő,  jót  hozó. 
Ezör  hétszáz  negyvenkettő !  Be  nem  válál  jóra-telő 
münekünk  (Udvarhely  m.  Vadr.  90). 

JOBB  {gyobbabb  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.419; 

jobbabb  Göcsej  Nyr.  XIV.166).  —  Jobban:  inkább 
(Baranya  m.  Ormányság  Tsz.).  Jobban  bolond, 
jobban  igaz  (Göcsej  Nyr.  XIV.398).  A  sélleiek 
jobban  tótok,  mint  magyarok  (Pozsony  m.  Zsigárd 
Nyr.  XX.214).  Sokval  jobban  lop  o,  mind  én.  Job- 
ban t'ót  0,  mind  én  (Palócság  Nyr.  XXI.508). 
Jobbann  elmének  idi,  mind  amoda  (Palócság  Nyr. 
XXII.75).  Legjobban:  leginkább  (Zalám.  Kővágó- 
Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.96).  Náj  jobban:  oc.  (Ba- 
ranya m.  Ormányság  Tsz.  181b). 

[jobb-anya],  gyóbb-anya  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
1.422 ;  job-onya  Bihar  m.  Rév  Király  Pál ;  jób- 
onya  Kalotaszeg  Nyr.  XVI.143;  Gyarmathy  Zsi- 
gáné :  Az  ifjú  pap  86) :  szép-anya,  az  öreganya 
anyja  (olykor:  öreganya)  [vö.  1.  bonya]. 

jób-apa  (Göcsej,  Nagy- Len  gyei  Nyr.  Vn.l31; 
jób-opa  Kalotaszeg  Gyarmathy  Zsigáné:  Az  ifjú 
pap  86;  Nyr.  XVI.  143  [itt  jóbosza  hiba]):  szép- 
apa, az  öregapa  apja  [vö.  bopa  a  Pótlékban]. 

jobb-sincs:  [gúny.,  tréf.]  rosszgyerek,  vásott 
gyerek  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.431). 

JOBBACSKÁBB :  valamivel  jobb.  Ez  a  bor 
má  ékkicsit  jobbacskább  (Eger  Nyr.  XIX.316). 

[JOBBAD].  Jobbadon:  jobbadán  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

JOBBOSABB:  jobbacska,  jobb.  Óra  jobbosabb 
a  zut  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XWIA74).  Hála 
légyön  %  szent  fölségének,  mos  má  jobbosabban 
vagyok  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331). 

[JOBBNYI].  Jobbnyira:  jobbára,  nagyabbára. 
Jobbnyira  az  egész  földem  vízben  áll  (Zemplén 
m.   Bodrog-Szerdahely  és   vid.    Nyr.   XXn.479). 

63* 


991 


J0BB02— JÓSZÉRŰ 


JÓZAN— JÖ 


992 


JOBBOZ:  fölül  üt  (kártyajátékban)  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.333;  GyöríTy  Iván). 

meg-jobboz:  cv  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

JOBBSÓ:  jobboldali,  jobbról  való  (Palócság 
Nyr.  XXII.574). 

JÓCSKA :  jó,  jóizú  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
TJjan  jócskát  eszem  a  kinyirhe  is  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.331). 

JÓCSEÁZ:  csikland  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.236). 

JÓFÉLE:  1.  [gúny.j  rossz  (Félegyháza  Nyr. 
VI.  134).  Itt  vagy-e,  te  jóféle?  (Székelyföld  Kiss 
Mihály) ;  2.  [tréf.]  pálinka  (Nagyvárad  Nyr.  XVI. 
572). 

JOG  (jóg  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.27;  Bánffy- 
Hunyad  Nyr.  X.21 ;  Udvarhely  m.  Nyr.  in.261). 

JÓKOD-IK :  jónak  látszik  (Orosháza  Nyr.  IV. 
330). 

[JÓKOEOL],  JÓKOLL  (jaókoll):  korall,  korai- 
nak tart.  Ja/'kollom  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII.501). 
Jókollom  még  az  időt  (Eger  vid.  Nyr.  XVII.430), 

JÓL  {gyó  Zala  m.  Dobronak  Nyr.  n.l33.  233). 

jói-bár:  jóllehet,  ámbár  (Fertő  mell.  MNy. 
in.244). 

JÓNAT:  kedvetlen,  bosszús  hangulat.  Akkor 
nagy  jónatban  voltam  (Hajdú-Böszörmény   Nyr. 

xvn.3i). 

JOPKA:  női  ujjas  (Vas  m.  Kemenesalja,  Ne- 
mes-Magasi  Nyr.  XIX.191). 

JOBDÁN:  zsidó  [gúnynév]  (Zala  m.  Nyr.  II. 
427;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.470). 

JÓSZÁG  {gyószág  Zala.  m.  Hetes  Nyr.  1.423; 
j^ószdg  Palócság  Nyr.  XXI.507;  jószág  Félegy- 
háza Nyr.  Yl.íSá -^  juószág  Göcsej  MNy.  11.412): 

1.  [mindenféle]  vagyon  (Palócság  Nyr.  XXI.507) ; 

2.  telek,  lakó-telek  (Háromszék  m.  Orbai  járás 
Nyr.  VII.284;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos);  3.  szarvasmarha,  ló,  birka,  disznó  stb. 
(Pélegyháza  Nyr.  VI.134;  Tisza-Dob  Nyr.  XIX. 
47;  Mátyásfölde  Nyr.  XVII.479;  Gömör  m.  Nyr. 
XVni.421.  505;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.563).  Lábas 
jószág  (Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379);  4.  vetés, 
gabona  (Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII. 
332;  Hetes  Nyr.  1.423;  Göcsej  MNy.  n.412;  Nyr. 
XIV. 449;  XVn.508;  Göcsej,  Résznek  Nyr.  XH. 
188;  Fehér  m.  Nyr.  V.379;  Győr  vid.  Nyr.  VL 
272;  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XX.479;  Mátyás- 
földe Nyr.  XVn.479). 

JÓSZÁGOS.  Jószágos  leány:  fekvő  birtokokat 
öröklő  leány  (fiú-leány)  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

[JÓSZÉBŰ].  Jószeriileg :  alkalmasint  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.333). 


JÓZAN  {rózan  Pest  m.  Gyömrő,  Monor  vid. 
Pap  Károly;  Esztergom  vid.  Nyr.  XI.381 ;  Ko- 
márom m.  Perbete  vid.  Gáncs  Géza;  Érsekúj- 
vár Nyr.  VIII.332;  Garam  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Ipoly  vid.  Nyr.  ni.428;  Hont  m. 
Ipolyság  Nyr.  XIX.  189 ;  Heves  m.  Makáry  György 
1839;  Gömör  m.  Nyr.  XXI1I.95;  Rimaszombat 
vid.  Nyr.  X.89;  Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVn.476 ; 
Karancs  vid.  Fülek  Nyr.  XXII.95;  Abauj  m. 
Beret  vid.  Nyr.  11.476;  Bodrogköz  Tsz.;  Zemp- 
lén m.  Bodrog-Szerdahely  Nyr.  XXII.479 ;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  III.78 ;  r"ózan  Palócság 
Nyr.  XXI.310;  XXIL79;  ra'^zan  Gömör  m.  Nyr. 
XVIII.456;  rózant  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 
189;  Karancs  vid.  Fülek  Nyr.  XXI1.95;  rózon 
Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.236).  —  Józan 
(rózan)  Md:  rossz  híd;  józan  út:  meredek  út  (a 
melyen  csak  józan  fővel  tanácsos  járni)  (Eszter- 
gom vid.  Nyr.  XI.381). 

JÓZANOD-IK  {kijózamod-ik  Esztergom  vid. 
Nyr.  IV.  174). 

JŐ  (gyön.  Vas  m.  Farkasfa  Nyr.  III.  178;  Őr- 
ség Nyr.  V.125;  Vn.322;  Őrség,  Szalafő  Nyr. 
Vn.87;  Palócság  Nyr.  VI.466;  VI.518;  Vn.34; 
Eger  Nyr.  VI.462;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI. 
84;  Rimaszombat  Nyr.  V.517;  Vn.l82;  Gömör 
m.  Padár  Nyr.  Vn.l32;  Szabolcs  m.  Őr  Nyr.  VL 
277.  333.  479 ;  gyön  [?]  Vas  m.  Őrség  Nyr.  HL 
179;  gyött,  gyött&m  Vas  m.  őrség  Nyr.  III.  179; 
IV.228;  Heves  m.  Saár  Nyr.  V.41 ;  ö^í/mu  Soprony  m. 
HorpácsNyr.  IV.181 ;  V.142 ;  Vas  m.  Körmend  Nyr. 
11.469;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.469 ;  Őrség,  Szalafő 
Nyr.  VII.  181 ;  Tihany  Nyr.  III.466 ;  Zala  m.  Dergecs 
Nyr.  in.32;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  Vn.85. 133. 
230;  Balaton  vid.  Nyr.  I1L518;  Fölső-Somogy, 
Balaton  mell.  Nyr.  VIL475;  Somogy  m.  Marót 
puszta  Nyr.  III.  512;  Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  IV.92;  Somogy  m.  Adánd  Nyr.  V.467;  VI. 
382;  Somogy  m.  Nágocs  Nyr.  VI.429.  468;  So- 
mogy m.  Mesztegnye  Nyr.  VII.377 ;  Bakony  vid. 
Nyr.  V.87;  Veszprém  m.  Nyr.  VL283.  422.  521; 
VII.36;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  n.558;  Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.  V.419 ;  Veszprém  m.  Torna 
Nyr.  Xin.524;  Veszprém  Nyr.  VI.269;  VII. 
234.  376.  474;  Tolna  m.  Görbő  Nyr.  III.469; 
Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274.  319.  421; 
Duna-Vecse  Nyr.  n.527;  in.l89;  Győr  Nyr.  VI. 
269;  Győr  m.  Szigetköz,  Kis-Bajcs  Nyr.  VL187; 
Esztergom  Nyr.  IX.232 ;  Baranya  m.  Örmányság 
Nyr.  VnL47;  Eszék  vid.  Nyr.  Vn.231.  277;  VIIL 
43.  140.  279;  Dráva  vid.  Nyr.  Vin.426 ;  Szlavó- 
nia Nyr.  V.63;  XXIIL169;  Tata  Nyr.  IX.528; 
Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VIL133;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
in.366;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  Vin.84;  Félegyháza 
Nyr.  V.373.  516;  VL143.319;  Kecskemét  Nyr. 
IX.359;  Szentes  Nyr.  VI.271;  Békés-Sz.-András 
Nyr.  in.383;  V.282;  Békés  m.  Uj-Kigyós  Nyr. 
1V.232;  Orosháza  Nyr.  IV.325.  423.  475;  V.45. 
327.  420;  VI.370;  Szeged  és  vid.  Nyr.  in.226. 
381;  IV.137;  VL135;  Vin.277;  Fölső-Bácska  Nyr. 
Xn.217;  Bács  m.  Borsod  Nyr.  V.576;  Bács  m. 
Bajmok  Nyr.  Vn.425;  VIIL91;  Szabadka  Nyr. 
Vn.527;  Nagy-Becskerek  Nyr.  V.184.  422;  VII. 
431 ;  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  IX.281 ;  Nógrád 


993 


JŐDÖGÉL 


JÖSZTE-JÖVŐ 


994 


m.  Nyr.  III.376;  Nógrád  m.  Széesény  Nyr.  IV. 
277;  Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  V.33;  Nógrád  m. 
Rimóc  Nyr.  VI.86;  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VI. 
175.  191.  469.  521;  VII.38;  Gyöngyös  Nyr.  IV. 
187 ;  V.95 ;  Heves  m.  Saár  Nyr.  V.38 ;  Abaüj  ra. 
Nyr.  VI.  172;  Abaúj  m.  Csolád  Nyr.  V.527; 
Abauj-Gönc  Nyr.  VII.44;  Hegyalja  Nyr.  V.324; 
Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXn.406;  XXin.96 ; 
gyünn  [jöjjön]  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIII. 
96 ;  gyünnyi  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.427 ; 
gyü88z  Szeged  vid.  Nyr.  III.368;  gyütt  Balaton 
vid.  Nyr.  in.518;  Bakony  vid.  Nyr.  IV.558; 
Somogy  m.  Kapoly  Nyr.  IV.84;  Duna-Almás  Nyr. 
in.279;  Orosháza  Nyr.  in.557;  IV.279.  376; 
Gyöngyös  Nyr.  III.227;  Gyöngyös  vid.  Nyr.  IV. 
470;  gyíütem  Somogy  m.  Szöke-Dencs  Nyr.  IV. 
40;  gyüttek  Orosháza  Nyr.  IV.518;  ^í/Mttök  Sze- 
ged vid,  Nyr.  IV.421;  gyüvök  Duna-Almás  Nyr. 
ni.  322;  gyüviink  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV. 
430 ;  jün  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VII.43 ;  Szlavónia 
Nyr.  XXin.169;  jütjüiön  Szlavónia  Nyr.  XXIH. 
169). 

[Szólások].  Utaznom  jő:  utazni  van  kedvem. 
Nem  jött  jácodnom:  nem  volt  kedvem  játszani 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.230).  Haragba  gyüttek 
(Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.458).  Ha  gyün 
kentök,  lösz  kentök;  ha  hoz  kentök,  ösz  kentök 
[lakodalmasok  mondása]  (Szeged  Nyr.  III.30). 
Ha  gyüttök,  lösztök;  ha  kosztok,  ösztök  (Somogy 
m.  Visnye  Vikár  Béla).  Egyességet  jöttünk  [?] : 
eggyességet  kötöttünk  (Erdöháza  [?  talán  Zala  m. 
Erdőhát]  Nyr.  XI.285). 

elő-jőn  {el'é-gyön  Eger  Nyr.  XXI.505 ;  ele-gyün 
Mátyusfölde  Nyr.  XXI.211) :  1.  megjön,  eljön. 
Előjött:  megjött  (Gömör  és  Torna  m.  Tsz.).  Mi- 
kaó  jelegyün  az  este . . .  Mikor  pegy  a  temetés 
ideje  is  elegyült . . .  (Heves  m.  Párád  Nyr.  XXII. 
476).  A  hogy  elégyün  a  menyecske  ura  a  feődrű . , . 
(Palóeság  Ethnographia  III.356);  2.  előfordul, 
megesik  (Mátyusfölde  Nyr.  XX.211).  Él'égyön 
néha  az  Hlyen  is  (Eger  Nyr.  XXI.505). 

ki-gyün:  megéri  vele,  megvan  vele.  Kigyü- 
vök  egy  hétön  négy  forinttá.  Évvé  a  nadrággá  ki- 
gyüvök  kukorica-vetésig  [vö.  auskommen]  (Szeged 
vid.  Nyr.  n.86;  Bácska  Nyr.  n.l29). 

[Szólások].  Sokból  gyün  ki:  bajjal  jár  (Gömör 
m.  Nyr.  XXIII.95).  Jó  gyün  ki  neki:  jól  illik  neki 
(Veszprém  Nyr.  Xn.561). 

mög-jő:  1.  erősen  v.  huzamosan  jön.  Bezzeg 
ugyan  megjövénk  v.  jól  megjövénk  (Székelyföld 
Kiss  Mihály);  2.  megárad.  Mögjött  a  viz  (Mold- 
vai csáng.  Nyr.  X.201). 

őssze-jőn:  összevesz  (Békés  m.  Balog  István). 
Összejöttek  (Zilah  Nyr.  XIV.431).  Ésszegyütt  vele 
(Fehér  m.  Nyr.  X.186). 

JŐDÖGÉL  (Udvarhely  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
III.66;  gyüddögéi  Soprony  m.  Miháli,  Kisfalud 
Nyr.  XX11A7S;  jődögél  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  m.4;  Háromszék  m.  MNy.  VI.357):  jövö- 
get.  Él  leginy  gyüddögét  a  házhó;  hozzám   akart 


csapónnyi    (Soprony   m.    Miháli,    Kisfalud    Nyr. 
XXn.473). 

JÖSZTE  {gyösztesze  Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár ;  gyöszti  Borsod  m.  Nyr.  IX.526  ; 
győszte  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[JÖTT],  Jöttöst  jön :  azonnal  jön  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XI.43). 

JÖVEDELEM  [gyüvedelém  Nógrád  m.  Megyer 
Nyr.  VI.469). 

JÖVEL,  JÖVENEK  {gyöve-Bzi  Gömör  m.  Tsz. ; 
gyüvejáe  [jöjj  ide]  Palócság  Tsz. ;  gyüvel  Csalló- 
köz Király  Pál;  jövenek  [jöjjenek]  Székelyföld 
Nyr.  IX.426). 

[JÖVEL],  JÜVÉL:  jönni  szokott  (Szlavónia 
Nyr.  XXni.216). 

[JÖVENDÉK]. 

jüvendék-új:  nevendék-újj  (a  negyedik  újj) 
(Szlavónia  Nyr.  XXni.361). 

JÖVENDÉNY:  jövevény  (Torontál  m.  Szöreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.127;  betlehemes 
versben). 

JÖVENDŐ  {gyüvendő  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr. 
VI.84).  Jövendő:  jövő  évben  (Kalotaszeg,  Zsobok 
Melich  János). 

JÖVENDÖL  (gyüvendőX  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr. 
VI.84). 

JÖVÉS  (Jövis  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  XIX. 
238 ;  jüvís  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János ; 
gyüvis  Orosháza  Nyr.  VII.182);  hajtás,  fiatal 
hajtás.  Szép  jüvése  van  a  vesszőnek  (Kalotaszeg, 
Zsobok  Melich  János).  Komló  jövise  (Szilágy  m, 
Tasnád  Nyr.  XIX.238).  Méglát  ám  éggy  nagyon 
szép  gyüvist  (Orosháza  Nyr.  VII.182). 

[1.  JÖVET,  JŐT].  Jőtömbe,  jőtödbe,  jőtibe : 
jöttömben,  jöttödben,  jöttében  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[2.  JÖVET]. 

le-jövet:  lefog,  lehúz,  levon  (összegből)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.338;  Györffy  Iván). 

JÖVETEL  {gyüvetel  Arad  m.  Pécska  Kálmány 
L.  Koszorúk  L120).  ;  j        ^^ 

bejövetel:  jövedelem  (Veszprém  Nyr.  Vü. 
474). 

JÖVŐ  {győ  Göcsej  Nyr.  Xin.496;  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  III.319;  Zala  m.  Gyulakeszi  Nyr. 
V.277;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.372;  Veszprém 
m.  Szentgál  Nyr.  III.89;  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  V.427;  Fehér  m.  PerkátaNyr.  n.519 ;  X.189  ; 
Győr  m.  Rábaköz  Simonyi  Zsigmond ;  gyöj,  győj 
nyár  Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  n.519;  vö.  X.189; 
píí/dw  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.234.  467;  öfí/*o  Repce 
vid.  Nyr.  XX.370;  gyüő  Göcsej  MNy.  n.411; 
Nyr.  XIII.496 ;  gyü  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr. 
in.275;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVn.286 ;  Vikár 
Béla;  Csurgó  vid.  Király  Pál;  gyüvö  Eszék  vid. 


995 


JÖVÖTENY-JUH 


JUHADZ-IK— JUJ 


996 


Nyr.  VIII.373;  Kis-Kúii-Halas  Nyr.  VIII.85;  Sze- 
ged vid.  Nyr.  III.278;  ragyüveö  Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.335),  —  Gyöü  nap :  másnap  (Hetes,  Dobro- 
nak  Nyr.  11.467). 

rágvüveö :  következő  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
335).  ' 

JÖVÖTÉNY  (Balaton  mell.  Tsz. ;  gyötény 
Rábaköz,  Balaton  mell.,  Göcsej  MNy.  V.81 ;  Zala 
m.  Lesence-Istvánd  Nyr.  XVI.93;  győtiny  Szom- 
bathely Nyr.  XVI.329 ;  gyövötény  Vas  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.321  ;  111.81 ;  Vas  m.  Sorok  mell. 
Ethnographia  III.57;  gyövötény  Rábaköz,  Ba\aton 
mell.,  Göcsej  MNy.  V.81 ;  gyövötin  Soprony  m. 
Nyr.  X.331 ;  XVI.93;  Vas  m.  Nyr.  X.331 ;  Balaton 
mell.  Nyr.  XIL474;  gyövötin  Veszprém  m. 
Olaszfalu  Nyr.  XVII.46;  gyövüötín  Soprony  m. 
Horpács  Nyr.  V.269;  gyüvötény  Marcal  mell. 
Tsz.) :  kúszó,  fölfutó  v.  a  földön  elfutó,  elterjedő 
gyom,  gaz  (convolvulus). 

[JÜG,  JUH]. 

gyuk-szól  (Soprony  m.  Új  M.  Múzeum  11.204; 
Nyr.  111.507;  IV.77;  Fertő  mell.  MNy.  III.244; 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  ju-szél  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.519;  XXin.142;  ju-szié  Palócság  Tsz.; 
juh-szél  Soprony  m.  Hegykő  és  Saród  Nyr.  XVII. 
406  ;  Somogy  m.  Nyr.  XVII.  171 ;  Kőrös,  Kecske- 
mét Nyr.  in.364;  Szeged  Nyr.  in.316;  kuk-szél 
Soprony  m.  Nyr.  IV.77 ;  Fertő  mell.  MNy.  III. 
244;  Repce  vid.  Nyr.  XX.368;  Vas  m.  Sorok 
mell.  Nyr.  XXIL144;  Somogy  m.  Szőllős-Györök 
Nyr.  XVI.46):  1.  gyuk-szél,  ju-szié,  juh-szél,  kuk- 
szél:  déli  szél  (meleg,  olvasztó,  fonnyasztó  szél) 
(Soprony  m.  Új  M.  Múzeum  11.204;  Nyr.  III.507; 
IV.77;  Fertő  mell.  MNy.  in.244;  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  Hegykő  és  Saród  Nyr.  XVn.406 ; 
Repce  vid.  Nyr.  XX.368;  Vas  m.  Sorok  mell. 
Nyr.  XXII.144;  Somogy  m.  Szőllős-Györök  Nyr. 
XVI.46) ;  csipős  szél  [?]  (Palócság  Tsz.) ;  2.  ju- 
szél,  juh-szél:  város  v.  falu  vége,  szabad  hely, 
a  falun  kívül  levő  hely  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.519;  Kőrös  Nyr.  III.364).  Odakinn  a  juhszé- 
len  van  (Somogy  m.  Nyr.  XVII.171).  Ne  vigyük 
az  uccán  végig  észt  a  kapát;  vágjunk  át  csak  itt 
a  juszélön.  Ott  laknak  a  juszélön.  No,  kiültek 
kétek  a  juszélre  ?  Csak  úgy  juszélre  töttem  észt  a 
kas  méhöt,  még  se  vitte  el  senki  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XXIII.  142).  A  juhszélen  lakom  (Kecskemét 
Nyr.  III.364).  Kiültek  a  juhszélre  [mondják  azok- 
ról, a  kik  az  ajtó  előtt  ülnek  és  elfogják  az 
.utat]  ,(Szeged  Nyr.  n.40)  [vö.  Nyr.  XXI.8]. 

JÜGOLY:  öntöző  kanna  (Baranya  m.  Szebény 
Kassai  J.  Szókönyv  III.79). 

JUH  (^ok  Hol?  Tsz.;  ih,  ^-farku  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  joh,  johok  Székelyföld  Tsz.; 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Kriza;  Csík  m.  Nyr. 
VII.472;  Háromszék  m.  Vadr.  368.  427.  503; 
joho  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.485)  [vö.  juhó]. 

juh-fark:  eggy  szőUöfaj  (Szilágy-Somlyó  Nyr. 

juh-hodály  (Borsod    ra,  Nyr.  XVI.35 ;  Abaúj 
Nyr.  V.272;  ju-hodát,  ju-hodáha,  ju-hodája, 


Borsod  m.  Szendrő  Nyr.  XI.236 ;  ju-hodáj  Pest 
m.  Fölső-Nyáregyháza  Szinnyei  Otmár;  Abaúj 
m.  Gönc  Nyr.  XI.332;  ju-hoddly  Palócság  Nyr. 
XXII.35):  juhakol. 

juh-kőltsóg :  juhtejből  való  túró,  orda,  sajt 
stb.  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

juh-szin:  juhakol  (Csallóköz  Nyr,  1.279). 

JUHADZ-IK :  csillapszik,  szelídül,  engesztelő- 
dik, békül  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.519  ;  Szeged 
Csaplár  Benedek). 

meg-juhádzik :  lecsillapszik,  megszelídül,  meg- 
engesztelődik, megbékül  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  n.387.  396;  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek). 

JUHAR  {ihar-fa.  Repce  mell.  Nyr.  XX.365; 
Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.331;  Somogy  m. 
Sima  Nyr.  XIX.381 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVni.190;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

JUHÁSZ  {ihász  Repce  ■  mell.  Nyr.  XX.365 ; 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  174a ;  Őrség  Nyr.  IV. 
521 ;  Zala  m.  Nyr.  n.427). 

ihász-dél :  tíz  óra  tájban,  mikor  a  juhászok 
nyáron  haza  szokták  hajtani  a  nyájat,  hogy 
megfejjék  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839). 

JUHÁSZÍT  (Székelyföld  Tsz.;  vö.  NyK.  X. 
330 ;  johászittani  Székelyföld  Kiss  Mihály) :  csil- 
lapít, szelídít,  engesztel,  békít. 


JUHASZKOD-IK 

377). 


juhádz-ik  (Makó  Nyr.  IX. 


m. 


JUHASZOD-IK  (Szeged,  Bánság,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Szatmár  vid..  Székelyföld  Tsz. ; 
vö.  NyK.  X.330;  johászod-ik  Székelyföld  NyK. 
X.330;  Kiss  Mihály;    Háromszék  m.  Vadr.):  cv. 

meg-juhászodik  (Szeged,  Bánság,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VII. 
235;  Rimaszombat  Nyr.  XV.474;  meg-johászódik 
Székelyföld  NyK.  X.330;  Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Vadr.  448 ;  Háromszék  m.  Vadr.  503b)  = 
meg-juhádzik. 

JUHÁSZOLÁS:  azon  neme  a  szirnyolásnak, 
a  melyet  főképpen  a  mellre  való  gallér  szíjá- 
nak levarrására  használnak,  s  a  mely  a  közönsé- 
ges szirnyolástól  abban  külömbözik,  hogy  a  var- 
rás nem  látszik  rajta  (Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII. 
379). 

JUHÁSZTAT  =^-  juhászít  (Debrecen  Nyr.  VII. 
329;  Makó  Nyr.  IX,377). 

meg-juhásztat :  cv.  Juhásztazsd  meg  ászt  a 
gyereket!  (Debrecen  Nyr.  VII.329). 

JUHÓ:  juh  (Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál). 

JUHOS  (jós  Háromszék  m.  Nyr.  V.37). 

JUJ.  Jujig,  jujjig:  színültig,  színig  tele  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.;  Csallóköz  Szinnyei  József). 


997 


JUPITER— JUT 


JUTALMAS— JÜLEP 


998 


JUPITER:  [tréf.,  gúny.]  kis  vastag  ember 
(Fehér  m.  Nyr.  IX.284). 

[JÜRKAD]. 

meg-jurkad:  kiszárad,  kiaszik,  Megjurkatt  a 
főd  (Fehér  m.  Király  Pál). 

JUSS,  JUS  {gyus  Vas  m.  Baltavár  Nyr.  X.182): 
1.  örökség.  Gyuzsha  szer  észté  (Vas  m.  Baltavár  Nyr. 
X.182);  2.  hozomány  (Zenta  Nyr.  XVIII.383). 

[Szólások].  A  gyerek  akkor  es  ügyelt  a  mar- 
hákra bücsület  jussán  :  becsületesen,  becsületből 
(Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.229).  Jus-fuss  v. 
jus-fuccs:  mondják  arra,  a  ki  a  rámaradt  örök- 
séget hamar  elpusztította  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XI.43). 

JUSZTÉG:  éppen  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
11.185). 

JUT  {gyut  Repce  vid.  Nyr.  XX.368;  Göcsej 
Nyr.  VIII.41 ;  Göcsej,  Nagy-Eengyel  Nyr.  VII. 
86.  131 ;  Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  IX.281 ; 
Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  XVI1I.524;  Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  XV.89-,  Bakony  vid.  Nyr.  V. 


88 ;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XXII.283 ;  Orosháza 
Nyr.  V1.372;  VII.183). 

[el-jut]. 

[Szólások].  El  van  jutva:  el  van  kényszeredve, 
odavan  (Borsod  m.  Szihalom  Nyr.  IX.332). 

JUTALMAS:  olcsó  (Kecskemét  Nyr.  IX.93; 
Szeged  Nyr.  V.571;  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mi- 
hály). 

JUTHATÁS:  érkezés,  ráérés.  Nincs  annyi  jut- 
hatásom  (Háromszék  m.  MNy.  VI.360). 

JUTÓ.  Jutólag:  a  szerint,  hogy  mennyi  jut 
V.  telik  (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

[JUTT-]. 

juttig-való :  elegendő  (Alföld  [?]  Nyr.  XIII.577 ; 
Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.333;  Vadr.;  Győrfify  Iván). 

JUTTASZT:  juttat  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

JŰLEP  (Erdély  Nyr.  XVH.ll ;  Kolozsvár 
Schilling  Lajos;  MÍe/)  Kolozsvár  Schilling  Lajos) : 
szörp.  Málna-jiilep  (Erdély  Nyr.  XVII.U). 


'í-rA  :JÍraÁ 


.(vl; 


eiri.r/  . 


Wió 


K. 


[KÁ]. 

ká-fa:  vezérfa  az  öregháló  két  végén  (Sop- 
rony  m.  Hegykő  Hermán  0.  Halászat  K.). 

KÁBA:  1.  kánya,  ölyv,  héja  (Gömör  m.  Nyr. 
XXn.525;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.237; 
Losonc  Czimmermann  János;  Abaúj  m.  Beret 
Nyr.  n.520) ;  2.  [gúnynév]  görbe  orrú.  Kaha  Samu 
(Gömör  m.  Nyr.  XXn.525). 

kaba-orrú :  görbe  orrú  (Abaúj  m.  Király  Pál). 

kaba-szilva :  ringlott  (reine  Claude  szilva) 
(Borsod  m.  Noszvaj  Kassai  J.  Szókönyv  ni.83). 

KÁBA:  esztelen,  bolond  (Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXnL96). 

KABALA,  KABOLA:  1.  kanca  (Székelyföld 
Tsz.;  NyK.  X.330;  Nyr. ,  Vni.515;  Marosszék, 
Makfalva,  Kibéd  Ravasz  Árpád;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.214;  Udvarhely  m.  Nyr.  in.553);  2.  ló 
(Udvarhely  m.  NyK.  X.330;  Vadr.;  Kiss  Mihály; 
Nyr.  IV.276.  374;  VL465;  Udvarhely  m.  Korond 
Nyr.  IV.  141);  3.  az  ekének  kétágú  csúsztató 
fája  (Szatmár  vid.  Nyr.  XIV.427;  Szatmár  m. 
Kömörő  Nyr.  XII.564;  Háromszék  m.  Vadr.; 
Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) ;  4.  sut,  kuckó 
(Abaúj  m.  Nyr.  Vn.l34;  Abaúj  m.  Buzita  Nyr. 
Vn.519;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.426)  [vö. 
eke-kahala], 

[Szólások].  Kabalát  (kabolát)  vetett  [a  motol- 
láló]:  vétségből  azoneggy  nyomba  kétszer  ve- 
tette a  fonalszálat  (Háromszék  m.  Vadr.;  Nyr. 
n.522;  Kriza). 

kabla-fa:  az  ekének  kétágú  csúsztató  fája 
(Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc 
1841). 

kabala-pajta:  lóistálló  (Udvarhely  m.  Kiss 
Mihály). 

kabola-tető :  sut  v.  kuckó  teteje  [?]  (Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  X.426). 

kabola-ut :  több  összevágó  szekérút  v.  gyalog- 
ösvény (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVnL96. 432). 

KÁBALYAD-IK  (káhqlyad-ik) :  tébolyodik, 
eszét  veszti  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.356 ; 
XXin.96). 


KABARÉK  (Hol?  Tsz.;  kohorék  Kis-Kún-Ha- 
las  Nyr.  XV.65.  67):  habarék,  locs-pocs  [vö. 
habarék]. 

KABASTÓ :  hegyi  borház  (Bereg  m.  Munkács 
és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

KÁBÁSZ :  kiabál,  kiáltoz  (Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVn.286). 

KABÁT  (kábát):  szoknya,  fölső  szoknya  (To- 
kaj Nyr.  XIX.383;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.520; 
Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly). 

[KABÁZ]. 

el-kábáz :  elkever,  elhány.  Elkábdsztád  [a  téli 
lajbimat]  (Palócság  Nyr.  XXin.25). 

KABÓCA  (Gömör  m.  Tsz. ;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg Nyr.  X.279;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós 
1839;  bagóca  Heves  m.  Névtelen  1840;  gabóca 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285;  gámbócá  Szlavónia 
Nyr.  XXIII.358) :  1.  bagóca,  kabóca :  szöcskő  (He- 
ves m.  Névtelen  1840;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.279;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839); 
2.  kabóca :  a  rét  füveit  emésztő  sáskafaj  (Gömör 
m.  Tsz.);  3.  gabóca,  gámbócá:  mezei  tücsök 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285 ;  Szlavónia  Nyr. 
XXin.358). 

KÁBOLQÓ :  szédülő,  szédelgő.  Kábolgó  a  feje 
(Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI. 
381). 

KABÓNA  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.426 ; 
kabona  Bodrogköz  Tsz.):  1.  kabóna,  kabona:  ke- 
resztfa a  házfödél  taréján  (hogy  a  szél  ki  ne 
bonthassa  a  szalmát)  (Bodrogköz  Tsz. ;  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  X.426);  2.  kabona:  ekefoglaló 
(Bodrogköz  Tsz.). 

KÁBTJL:  kétségbe  esik  (Bánffy-Hunyad  Nyr. 
X.23). 

meg-kábul:  megkergül  (a  birka)  (Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  VL519). 

KÁBULT  {kóbút  Baranya  m.  Mecsekhát  Tho- 
maer  Ignác  1841). 

KACA :  női  kabát,  női  dolmány,  női  télikabát 
(Soprony  m.  Rábaköz  Nyr.  III.280 ;  Hont  m.  Nyr. 
V.426;  XVin.430;  Bars  m.  Czimmermann  János) 
[vö.  kacabáj,  kacabajka,  kacabajkó,   kaci,  kacó]. 


1001 


KACA— KACAROZ 


KACÁROZ— KACIMBÁE 


1002 


KÁCA:  nagy  (szüretelő)  kád  (Vác  Divicsek 
Gyula;  Csongrád  m.  Ploetz  1839)  [vö.  kád], 

KACABÁJ  {kacabd  Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX. 
91):  női  kabát,  női  dolmány,  női  télikabát  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIIL236;  Alföld  Nyr. 
XIV.95;  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Szeged 
Csaplár  Benedek,  Császár  Árpád ;  Temesköz 
Kálmány  E.  Szeged  népe  II.  Bevezető  XX.  1. ; 
Temesvár  Czimmermann  János ;  Bács  m.  Zenta 
Nyr.  IX.91;  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  XV.469) 
[vö.  koca]. 

KACABAJKA  (Rábaköz  Simonyi  Zsigmond; 
Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.94;  Alföld 
Nyr.  XIV.95;  Kunság  Nyr.  XIV.526;  Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  XVI.332 ;  Békés  m.  Balog  István ;  Szen- 
tes Nyr.  VIII.281;  Rimaszombat  Nyr.  V.182; 
XV.430;  Abaúj  m.  Király  Pál;  Kassa  vid.  Nyr. 
XVII.238 ;  kácábájká  Félegyháza  Nyr,  V.35 ;  ka- 
camajka  Esztergom  Nyr.  III.34;  Hont  m.  Nyr. 
XVIII.430.  517;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV. 
94;  Rimaszombat  Nyr.  V.182;  kacsamajka  Esz- 
tergom vid.  Nyr.  XIX.239):  cvd  [vö.  bajka]. 

KACABAJKÓ  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
236;  kacabájkó  Zala-Lövő  Simonyi  Zsigmond; 
Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238 ;  Csurgó  vid. 
Király  Pál;  kacamajkó  Fehér  m.  Lovasberény 
Nyr.  XVII.576):  cv.  [vö.  i.  bajkó]. 

KACAPT :  disznó  ölő  ember,  böUér  (Veszprém 
m.  Mező-Komárom  Király  Pál). 

KACAG:  nevet  (rideo,  nem:  cachinnor)  (Erdély 
Csaplár  Benedek,  Szinnyei  József). 

[Szólások].  Kacag  a  kés:  harsog  (mikor  tor- 
zsás, éretlen  v.  köves  körtét  vágnak  vele)  (Csalló- 
köz Erdélyi  Pál). 

KACAGÁNY  {kocogán,  kocogány  Székelyföld 
Tsz. ;  Kriza,  Győrfify  Iván ;  Udvarhely  m.  Vadr. ; 
Nyr.  in.261 ;  XVII.432 ;  Keresztúr  vid.  Kiss  Mi- 
hály) :  1.  kacagány :  juhbőr,  a  melyet  a  pásztorok 
féloldalt  hordanak  (Gömör  m.  Tsz.) ;  2.  kacagány : 
női  mente  (Török-Becse  Nyr,  IX.92) ;  3.  kocogán, 
kocogány:  kurta  női  vászon-,  daróc-  v.  flanél- 
újjas  (Székelyföld  Tsz. ;  Kriza,  Győrffy  Iván, 
Kőváry  László  1842 ;  Udvarhely  m,  Vadr, ;  Nyr. 
III.261 ;  Keresztúr  vid.  Kiss  Mihály) ;  4.  kocogán, 
kocogány:  hosszú  daróc  téli  kabát  (Udvarhely 
m.  Nyr.  XVII.432). 

KACAJ:  pörpatvar,  zsémbelődés.  Kacajt indit: 
pörpatvart  csinál,  zsémbel  (Kecskemét  Nyr, 
XIX.90), 

KACALA:  kanca  (Udvarhely  m.  Oroszhegy 
Nyr.  VII.186;  karácsonyi   beköszöntő  versben). 

KACA'BÁZ(kácárdz):  hangosan  nevetgél  (Abaúj 
m.  Beret  Nyr.  III.523). 

1 .  KACÁROZ :  <^  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.91).  A  szakács-aszonyal  adig  kacúróztam  [így; 
nyilván  hiba  e  h,  kacároztam]  (Szolnok  Nyr.  XI. 
431), 

SZINNYEI :  MAGYAB  TÁJSZÓTÁU. 


2.  KACAROZ :  kószál,  csavarog  [?].  Az  étszaka 
is  a  lányok  után  kacároztam  (Szabolcs  m.  Des- 
sewfify  Nyr.  XXn.141). 

KACAT:  lim-lom  (Dunántúl  Nyr.  XVI.239; 
Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII.478 ;  Győr  m.  Tsz. ; 
Nyr.  III.427;  V1.272;  Győr  m.  Csécsény  Nyr, 
XII,236 ;  Győr  m.  Szigetköz  Nyr,  XIX.  190 ;  Csalló- 
köz  Csaplár  Benedek,  Szinnyei  József;  Csalló- 
köz, Bacsfa  Nyr.  XVI.91). 

KACCINT :  eggyet  kacag  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.332;  Túrkeve  Nyr.  III.229). 

el-kaccint(-ia  magát):  =«  (Mezőtúr  Nyr.  X. 
568). 

KACÉR :  1.  víg  (Szatmár  m.  Mánd  Nyr.  XIX. 
335);  2.  magasra  nyúló  perjeféle  fú,  melyet  a 
ludak  szeretnek  (Somogy  m.  Szőllős-Györök  Nyr, 
XXII,238);  3,  karcsú  nádcsóva,  melyet  téli  idő- 
ben az  eresztőhálóra  őr  helyett  jelnek  kötnek. 
(,A  kacér  a  zajló  jégnek  könnyen  enged,  innen 
az  elnevezés')  (Balaton  mell.  Hermán  0,  Halászat 
K.) ;  4.  [nép-etimológia]  pénztáros  (kassier)  (Dráva 
mell.  Nyr.  V.472;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
331 ;  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.234; 
Bács  m.  Zenta  Nyr,  IX.378 ;  Székelyföld  Győrffy 
Iván), 

[KACBRKOD-IK]. 

[Szólások],  Kacérkonnak  a  fiatal  kancák:  kezd 
bennük  az  ösizftön  ébredni  (Dunántúl  Nyr.  XVIII, 
91), 

[KACÉROL], 

el-kacérol :  hamissággal,  igazságtalanul  elvesz 
(pl.  jogot)  (Esztergom  vid.  Nyr.  XIX.239), 

KAC^ROZ-IK:  kacérkodik,  szerelmesen  enye- 
leg? A  vén  asszonyokká  kacérosztam  (Dunántúl 
Nyr.  XVI.239;  Csapodi  István). 

KACI:  női  kabát,  női  dolmány,  női  télikabát 
(Komárom  m.  Czimmermann  János;  Komárom 
m.  Fúr  Nyr,  XVIII,528;  Komárom  m,  Kürth 
Nyr,  XIX,187 ;  Komárom  m,  Perbete  vid.  Gáncs 
Géza;  Bars  m,  Nyr,  X.138)  [vö.  kaca,  kacő]. 

KÁCI:  nagy  (szüretelő)  kád  (Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Eger  Nyr.  III.43)  [vö,  káca]. 

KACIFÁNTOS:  kackiás,  nyalka,  hetyke  (So- 
mogy m.  Csurgó  Király  Pál;  Baranya  m.  Pel- 
lérd  Nyr.  XL382). 

KÁCIKA  {kácka  [?]  Somogy  m,  Nyr.  n.376): 
kádacska  (félfenekú  kádacska,  a  melybe  a  must 
csorog)  (Somogy  m,  Kubinyi-Vahot:  Magyar-  és 
Erdélyország  képekben  III.40;  Nyr.  11.376;  So- 
mogy m.  Sima  Nyr.  XIX.382). 

KACIMBÁL  {kaszibál,  kaszimbál  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek):  1.  rángat,  húzkod, 
cibál  (Félegyháza  Nyr.  IV.559;  Békés  m.  Nyr. 
111.525;  Balog  István;  Szeged,  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek);  2.  hadonáz  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.428).  Kaszimbál  a  lábával:  úgy 

64 


1003 


KACKI— KACS' 


KACSA— KACSIBAS 


1004 


hányja-veti  a  lábát,  mintha  kaszálna  vele  (Sze- 
ged, Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

be-kaeimbál:  behuzkod,  berángat  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIX.334).      í,   moí  mii 

el-kaszibál,  el-kaszimbál :  elhuzkod,  elrángat. 
Né  kaszimbáld  el  a  bötüket  v.  az  Írásodat  (Sze- 
ged, Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

ki-kacimbál :  kirángat,  kihúzkod,  kicibál  (Hód- 
raező-Vásárhely  Nyr.  IX.91). 

KACKI :  nyalka,  kackiás,  hetyke  (Tisza  mell. 
Tsz.;  Rimaszombat  Nyr.  XV.430). 

kacki-lógós:  férjes  asszony  szeretője  (Palóo- 
ság  Nyr.  XIX.94;  Hol?  Markovics  Sándor). 

KACÓ  (kácó):  női  kabátka,  rékli,  rövid  föl- 
öltő (Pest  m.  Kóka  Nyr.  XII.381 ;  Tisza-Sz.-Imre 
Nyr.  IX.137). 

KACOR  (Erdély  Tsz.  222b;  Szinnyei  József; 
Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.23;  Székelyföld  Nyr.  II. 
470;  kacar  Soprony  m.  Tsz.;  Bánffy-Hunyad 
Nyr.  X.21 ;  kacur  Szatmár  m.  Czimmermann 
János;  ZíTocér Heves  m.  Névtelen  1840;  Gyöngyös 
Nyr.  1.334 ;  kocor  Erdély  Tsz,  222b ;  Székelyföld 
Tsz.;  koszér  Dráva  mell.  Nyr.  V.380.  472;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.430;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.237;  kucor  Székelyföld  Tsz.):  1.  kacur, 
koszér:  nádvágó  sarló  v.  kasza  (Dráva  mell. 
Nyr.  V.380.  472 ;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
430;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.237;  Szat- 
már m.  Czimmermann  János);  2.  kacar,  kacor, 
kocér,  kocor,  kucor:  görbe  kés  (kertész-kés, 
szőllőmetsző-kés,  tímár-kés,  szíj  gyártó -kés)  (Sop- 
rony m.  Tsz. ;  Gyöngyös  Nyr.  1.334 ;  Erdély  Tsz. 
222b;  Szinnyei  József;  Bánffy-Hunyad  Nyr.  X. 
21.  23;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  11.470);  3.  kocér: 
lapocka-forma  eszköz,  a  mellyel  az  ásóra,  ka- 
pára tapadt  sarat  levájják  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

KACS  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX. 
283  ;  Békés  m.  Balog  István ;  Kőrös-Tarcsa  Her- 
mán O.  Halászat  K. ;  Szentes  Nyr.  VIII.281 ; 
Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII.238.  479 ;  Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.427;  Szatmár  Nyr. 
XVII.525 ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  kaccs 
Mezőtúr  Nyr.  X.285 ;  Tisza  mell.  Tsz. ;  kocs  Békés 
m.  Sz.-András  P.  Thewrewk  Emil ;  Tisza-Füred 
Csaplár  Benedek;  Debrecen  Nyr.  XVII.525;  Sza- 
bolcs m.  Besenyőd  Nyr.  XII.95 ;  Szabolcs  m.  Kis- 
várda  Király  Pál;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XI.572;  Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.;  Zemp- 
lén rii.  Szürnyeg  Nyr.  XIV.43;  Nógrád  m.  Nyr. 
IV.  24 ;  kocc$  Szabolcs  m.  Kisvárda  Király  Pál)  : 
1.  kacs,  kocs,  koccs :  vékony  növényszár,  kocsány, 
inda  (pl.  cseresnye,  szőUö,  paprika  szára ;  a 
szőllő  és  a  hüvelyes  vetemények  fogódzó  hajtása; 
tök,  dinnye  indája)  (Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  IX.283;  Tisza-Füred  Csaplár  Benedek;  Sza- 
bolcs m.  Besenyőd  Nyr.  XII.95;  Szabolcs  m. 
Kisvárda  Király  Pál ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XIV.43 ;  Nógrád  m.  Nyr.IV.24;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek) ;  2.  kacs,  kaccs,  kocs :  fattyúhajtás  (dohá- 


nyon, szőllőn,  kukoricán)  (Mezőtúr  Nyr.  X.285; 
Békés  m.  Balog  István;  Szentes  Nyr.  VIII.281 ; 
Tisza  mell.  Tsz. ;  Arad  m.  Majláthfalva  Nyr. 
VIII.238 ;  Palócság  Tsz. ;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.427) ;  3.  kacs,  kocs:  levél  ere  (Debrecen, 
Szatmár  Nyr.  XVII.  525);  4.  kocs:  másodrendű 
finomságú  szösz  (,a  leghosszabb  s  legfinomabb 
szöszt  nevezik  /M-nek ;  az  utána  következőt 
Aocs-nak  v.  koccsá-nak')  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XI.572);  5.  kocs:  kendercsomó.  Uj  kocsot 
felkötni  a  guzsalyra  (Békés  m.  Sz.-András  P.  Thew- 
rewk Emil) ;  6.  kacs,  kocs,  koccs :  kasza  v.  evező 
nyelén  levő  fogantyú  (mankó)  (Kőrös-Tarcsa, 
Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.;  Arad  m. 
Majlátfalva  Nyr.  VIII.479 ;  Szabolcs  m.  Kisvárda 
Király  Pál)  [vö.  kacska], 

kacs-kezű  {kócs-kezü  Háromszék  m.  Kiss  Mi- 
hály): 1.  összezsugorodott  kezű  (Kolozsvár  Török 
István  ;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály^ ;  2.  balkezű 
(Kolozsvár  Török  István)  [vö.  kacska-kezű]. 

KACSA  {kocsa  Palócság  Nyr.  XXI.214). 

[kacsa-láb]. 

[Szólások].  Kacsalábon  van:  alig  áll  a  lábán, 
alig  teng,  beteg  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

kacsa-nátha:   párosodási  gerjedelem    (Tokaj 

kacsa-orr:  a  viza,  tok,  sőreg,  kecsege  vagyis 
a  tokfélék  orra  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

KACSAGÓ :  pusztán  eggymagára  levő.  Nem  őt 
egyebe  csak  eggy  kicsi  kacsagóháza  (Huny ad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXin.96). 

KACSALÓD-IK  \kacsolód-ik  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.  142) :  szerelmesen  enyeleg,  pajkoskodik, 
hamiskodik  (leány  a  legénnyel)  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.142;  Kecskemét  Nyr.  IX.376;  Szeged 
és  vid.  Nyr.  VI.182;  Vin.235). 

KACSALÓDÓ  (kacsalodó):  bajlódó  (Baranya 
m.  Nyr.  n.l84;  in.565). 

KACSALOG  =-  kacsalőd-ik  (Kecskemét  Nyr. 
IX.  376). 

KACSABDA:  görbe.  Kacsardán  áll  a  lába. 
Kacsardán  áll  a  szeme  [az  ittas  embernek]  (Csalló- 
köz Szinnyei  József). 

KACSÁZÁS:  eggy  gyermekjáték  (Rimaszom- 
bat Nyr.  Xn.l90). 

KÁCSI:  kíváncsi  [?]  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX.95). 

KACSIBA,  GACSIBA :  1.  kacsiba,  gacsiba : 
görbe,  horgas  (Háromszók  m.  MNy.  VI.334;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) ;  2.  kacsiba :  a  kasza- 
nyélnek bal  fogantyúja  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839)  [vö.  kasziba]. 

KACSIBAS  (Kalotaszeg  Nyr.  XV  11.475;  gacsi- 
bás  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.263;  Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.236 ;  kacsinbás 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.  189) :  görbe, 
horgas. 


1005 


KÁCSING— KACSÓ 


KACSOCA— KADOC 


1006 


KÁCSING:  áhítozik  (Debrecen  vid.  Nyr.  XXIII. 

286). 

KACSINGAT    [kacsongat  Balaton  mell.  Tsz.) 

KÁCSINGÓZ-IK,  KÁCSINGÓDZ-IK :  áhítozik 
(Békés  m.  Balog  István ;  Békés-Doboz  Nyr.  VIII. 
330;  Hajdú  m.  Hadház  Nyr.  XIX.143;  Debrecen 
Nyr.  Vil.329;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XH. 
48;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.132;  XIV. 
428;  Katona  Lajos;  Tokaj  Nyr.  XXIV.48)  [vö. 
ácsingóz-ik], 

KACSINT  {kacsont  Gömör  m.  Király  Pál; 
kajcsint  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  11.327). 

KACSKA  {kocska  Szatmár  Nyr.  XV.335 ;  Szat- 
már m.  Kömörő  Nyr.  XII.564;  Tokaj  Nyr. 
XIX.383;    XXIV.48;    Bereg   ra.   Pap    Károly): 

1.  kacska,  kocska :  hibás  (összezsugorodott,  görbe, 
meredt,  csonka)  kezű  v.  meredt  karú  (Békés  m. 
Balog  István;  Szeged  vid.  Nyr.  V.45;  Debrecen 
Nyr.  VII.329;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III.36;  Szat- 
már Nyr.  XV.335;  Szatmár  m.  Kömöró  Nyr.  XII. 
564;  Sziny  érváralj  a  vid.  Nyr.  XV.189;  Tokaj 
Nyr.  XIX.383;  XXIV.48);  2  kacska,  kocska:  fél- 
kezű (Szatmár  Nyr.  XV.335;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.566);  3.  kacska:  balkezú,  balog 
(Cegléd  Török  István);  4.  kocska:  a  kaszanyél 
görbe  fogója  (Bereg  m.  Pap  Károly)  [vö.  kacs]. 

kacsko-bab:  a  phaseolus  multíflorus  gyümöl- 
cse (Nógrád  m.  Nyr.  IIT.544). 

kacska-kezű:  hibás  (összezsugorodott,  görbe, 
meredt,  csonka)  kezű  (Kecskemét,  Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.285) 
[yö.  kacs-kezű]. 

KACSKABINGÓS  {katykaringós  Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  kuckaringós  Háromszék 
m.  Vadr.):  1.  katykaringós:  sokráncú  (szoknya, 
pendely)  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839) ; 

2.  kacskaringós:  cíkkelyezett  [?]  (Bács  m.  Nyr. 
V.471). 

KACSMAB,  KACSMOR:  kaparít,  csen  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.142).  Ha  húst  köllött  kacs- 
marni, ára  a  Dávid  szörnyen  kantáros  vót  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  Vni.86). 

é-kacsmar  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVII.  172 ; 
el-katymalta.  Túrkeve  Nyr.  V.227;  é-kacsmójisi 
Zala  m.  Nyr.  XXI.43):  1.  é-kacsmar:  elkaparint, 
elcsen  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVn.172);  2.  el-katy- 
mal :  elhány-vet  (Túrkeve  Nyr.  V.227) ;  3.  e-kacs- 
mójja:  birkózás  közben  a  lábát  a  másiknak  akadá- 
lyul veti  s  így  leteríti.  A  Sipos  ékacsmójja  a 
lobomat  (Zala  m.  Nyr.  XXI.43). 

•  KACSMARKOD-IK :  incseleg  (a  leányokkal) 
(Fehér  m.  Nyr.  IX.284). 

KACSMABOG:  hízelkedik  vkinek,  forgolódik 
vki  körül,  teszi  vkinek  a  szépet  (Fehér  m.  Nyr. 
X.187). 

..  KACSÓ  {kocsó  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
Vi326).  ;    M  .-..  :       •■•.■    •   rv  i.- 


KACSÓCA:  kathedra  [?]  (Udvarhely  m.  Szál- 
dobos Nyr.  IV.183). 

[KACSOL],  ILACCSOL  :  a  fattyúhajtásokat 
leszedi,  letördeli  (Mezőtúr  Nyr.  X.285). 

KÁCSONG:  rendetlenkedik  (Palócság  Nyr. 
XXI.418). 

[KACSOS],  KACCSOS:  füles  v.  kézi  kosár 
(Somogy  m.  Nyr.  XX.430).        ^idOiTA'd/U.; 

[KACSOSOD-IK]. 

el-kacsosodik :  csinos,  uras  lessz  (Székelyföld 
MNy.  VI.173). 

[KACSOZ],  KACSÁZ  (Békés  m.  Balog  István; 
kaccsaz  Alföld  Nyr.  XIV.95;  Tisza  mell.  Tsz. 
196a;  kaccsoz  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  195b; 
kocsoz  Kunság,  Tisza-Sz.-lmre  Nyr.  X.329):  a 
fattyúhajtásokat  letördeli. 

KACSULA :  sapkajáték  (Udvarhely  m.  Vadr. ; 

Győrffy  Iván).  'i     ;    • 

KACSULIA:  fekete  fejű  fehér  kecske  (Szé- 
kelyföld Kriza). 

ElACSTJB :  eggy  hal  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.525). 

KADA:  folyó  fenekén  levő  vízvájta  gödör,  a 
melyben  a  halak  télen  át  tanyáznak  (Tisza  mell. 
Tsz.;  Szeged  Kassai  J.  Szókönyv  111.84). 

[KÁDÁB]. 

kádár-inas :  abroncsot  lecsiptető  kétágú  fa- 
v.  vaseszköz  (Székelyföld  Tsz.). 

KADABKA  {kádárka  Somogy  m.  Ádánd  Nyr. 
IV.334):  eggy  szőllőfaj  (Duna  mell.  Kassai  J. 
Szókönyv  111.85 ;  Zala  m.  Kresznerics  F.  Szó- 
tár 1.287;  Göcsej  MNy.  11.412;  Szeged  Csaplár 
Benedek;    Hol?  Tsz.).  j'.j;.s^.  j  :  TADO'i'íAi!. 

[Szólások].  Kadarka,  ne  taszigálj!  [tántorgó 
részeg  ember  mondása]  (Zala  m.  Kresznerics 
F.  Szótár  1.287;  Szeged  Csaplár  Benedek). 

KADÁBKA :  csöbör-alakú  edény  (Szeged  Csap- 
lár Benedek). 

KADABODZ-IK:  kerül,  kanyarodik  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  III.3). 

KADÉT  [akadét  [tréf.  népetimológia]  Zala  m. 
Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.48). 

KÁDICS:  kádacska  (Miskolc  Orosz  József). 

KÁDICSKA :  ^  (Zemplén  m.  Mád  Nyr.  VI. 
285). 

.  KÁDIKA    (Győr-Sz.-Márton    Bódiss    Jusztin; 
kuágyika  Palócság  Tsz.  183b):  tv).  ^-'^ 

KADÓC :  rántalék  (liszt,  tojás  és  kenyér-  v. 
zsemlyeaiorzsa,  a  miben  a  csirkét  kirántják). 
Kadócba  rántott  csírA;e  (Székelyföld  Nyr.  11.470). 
Kadócba  sütik  a  csirkét  (Maros-Torda  m.  Kőris- 


1007 


KADOG— KAFOL 


KAFRANCSOL— KAHOLY 


1008 


patak  Nyr,  IX,237).  Báncsd  ki  észt  a  csürhét 
kadócba  (Marosvásárhely  Kácávé  József). 

KÁDOG:  kiabál,  kiáltoz  (Mohács  Király  Pál). 

KADUCS:  könnyű  szerrel  összeütött  kister- 
jedelmű, födeles,  néha  ajtós  épület-ragaszték 
(Tisza-Dob  Nyr.  XX.285). 

[KAPATYOL].  :/;: 

össze-kafatyol :  összepiszkol  (Nagy-Kőrös  Nyr. 
VI.424). 

KÁPÉKKA  (Fertő  mell.  MNy.  III.405 ;  Baranya 
m.  Sz.-Lőrinc  Nyr.  XV1I.335;  Alsó-Csallóköz 
Kóssa  Albert;  káforka  Balaton  és  Marcal  mell. 
Tsz.;  Fehér  m.  Vaál  Nyr.  XVIII.573;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  VIII.84) :  1.  merőké,  vízmerő  faedény, 
rocska  (Baranya  m.  Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII. 335 ; 
Fehér  m.  Vaál  Nyr.  XVII1.573;  Alsó-Csallóköz 
Kóssa  Albert;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.84;  Hol? 
Tsz.) ;  2.  a  pozsonyi  mérőnek  nyolcadrésze 
(Balaton  mell.  Tsz.) ;  a  pozsonyi  mérőnek  negyed- 
része (Marcal  mell.  Tsz.);  3.  borsos  káferka : 
borsos  ládika  (Fertő  mell.  MNy.  III.405). 

KAPPANT :  1.  száját  összecsappantva  kaff- 
hangot  ad  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX. 
283;  Székelyföld  Nyr.  11.470.  555);  2.  vakkant, 
eggy  ugatás-hangot  ad  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

be-kaffant:  bekap  (a  szájával)  (Háromszék 
m.  Uzon  Nyr.  Vin.375). 

KAPPOG :  1.  száját  összecsappantgatja  (a 
kutya,  mikor  legyek  után  kapkod  v.  a  falatot 
lassanként  bekapkodja)  (Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  IX.283;  Palócság  Nyr.  XX1.418;  XXII.75); 
2.  vakkantgat,  eggyet-eggyet  vakkant  (a  kutya) 
(Palócság  Nyr.  XXII.75). 

KAPPOGAT:  1.  száját  összecsappantgatja  (a 
kutya,  mikor  legyek  után  kapkod;  a  bőszült 
disznó,  mikor  a  hidasban  meg  akarják  fogni) 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr. 
XXII.144);  2.  haragosan  rá-ráförmed.  Csak  uk 
kaffogat  az  emberre  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.375). 

[KAPPOGTAT], 

bó-kaffogtat:  kaffogva  bekapdos.  A  kenyere- 
ket a  nagyétü  csak  uyy  kaffogtatta  bé  mind 
egy  takaros  szálig  (Háromszék  m.  Uzon  Nyr. 
Vin.376), 

ICÁPIC  :  pótlék  á  kártyajátékban  (Szentes  Nyr. 
Vni.332). 

K4.POL :  pótol  a  kasszába  (a  tekéző,  a  ki 
nem  ütött  .zsinórt'  =  a  három  első  bábot;  azaz  : 
megveszi  a  jogot  arra,  hogy  tovább  játszhasson; 
vö.  kaufen)  (Gyöngyös  Nyr,  IX.332). 

'  be-káfol:  becsíp,  berúg,  megittasodik  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.142;  Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
XVI.94;  Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  IX.378;  Nagy- 
Kálló  Nyr.  XII.430;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI. 


238;  Hol?  Nyr.  XVn.235).  Be  van  káfolva  (Gyön- 
gyös Nyr.  IX.333).  Be  vót  káfolva  (Debrecen 
Nyr.  ni.514). 

KAPBANCSOL  :  nyughatatlankodik,  nyúgölő- 
dik.  Ugyan  ne  kafrancsolj  a  nyakamon!  (Kassa 
vid.  Nyr.  XVn.238). 

KAGYLÓ  {gágyó  Göcsej  Király  Pál ;  kágyalla 
Vas  m.  Fölső -Őr  Király  Pál;  kagyilló  Somogy 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  in.85;  Nyr.  XX.430; 
kagyilló  Vas  m.  Kemenesalja,  Göcsej  Tsz.;  Vas 
és  Zala  m.  Tsz.  183b;  Zala  m.  Gelse  és  vid. 
Nyr.  XV.573;  Somogy  m.  Vese  Király  Pál;  kagyó 
Balaton  vid.  Sebestyén  Gyula;  Vas  m.  Kemenes- 
alja, Göcsej  Tsz.;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
191;  kágyu  Vas  m.  Őrség  Tsz.;  Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  11.279 ;  kágyula  Vas  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  III.85;  Vas  és  Zala  m.  Tsz.; 
kigyalag  Hol?  Tsz.) :  1.  gágyó,  kágyalla,  kagyilló, 
kagyilló,  kagyó,  kágyu,  kágyula,  kigyalag :  csiga 
(Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.85;  Tsz.;  Vas 
m.  Fölső-Őr  Király  Pál;  Vas  m.  Kemenesalja, 
Őrség  Tsz.;  Zala  m.  Tsz.;  Göcsej  Tsz.;  Király 
Pál;  Zala  m.  Szentgyörgy  völgye  Nyr.  11.279; 
Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573;  Somogy  m. 
Nyr.  XX.430;  Balaton  vid.  Sebestyén  Gyula; 
Hol?  Tsz.);  2.  kagyilló,  kagyó:  meztelen  (hazát- 
lan, héjatlan)  fekete  csiga  (Zala  m.  Szepezd 
Nyr.  XVH.191;  Somogy  m.  Vese  Király  Pál); 
3.  kagyilló,  kagyilló,  kagyló:  békateknő  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  Somogy  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.85;  Esztergom,  Mezőtúr,  Arad,  Zenta 
Király  Pál);  4.  kagyilló:  csavaros  henger,  a 
melybe  a  prés  orsója  jár  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.). 

KAGYOS  :  csiga  nyálával  bevont  (Balaton  vid. 
Sebestyén  Gyula). 

KAHITOL  (Csallóköz  Nyr.  1.279;  kahittyul 
Csallóköz  Szinnyei  József) :  köhög,  köhécsel. 

KAHOG  (káhog)  :  köhög  (Palócság  Nyr.  XXII. 
75;  Heves  m.  Sirok  Nyr.  VIII.567;  Gömör  m. 
Nyr.  XVni.422). 

KAHOL  {kahul  Győr  vid.  Nyr.  IX.286) :  köhög, 
köhécsel  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.  142;  Békés  m. 
Balog  István;  Debrecen  Nyr.  VII.329;  Király 
Pál)  [vö.  kehéi]. 

KAHOLY  (Székelyföld  Nyr.  V.516;  Andrássy 
Antal  1843;  Kriza;  Udvarhely  m.  Tsz.;  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  V.377;  kahoj  Udvarhely  m.  Vadr.; 
kahój  Székelyföld  Győrfify  Iván ;  káholy  Székely- 
föld Nyr.  V.377.  516;  Háromszék  m.  Ko vászna 
Butyka  Boldizsár;  kávaj  Brassó  m.  Hétfalu  Király 
Pál):  1.  kemence,  kályha  (Székelyföld  Nyr.  V. 
516;  Győrffy  Iván;  Brassó  m.  Hótfalu  Nyr.  V. 
377 ;  Király  Pál) ;  2.  =  kaholy-fa  (Székelyföld  Nyr. 
V.377.  516;  Andrássy  Antal  1843;  Kriza,  Győrfify 
Iván ;  Udvarhely  m.  Tsz. ;  Vadr. ;  Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

kaholy-fa  (Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m. 
Homoród- Almás  Dézsi  Mihály ;  kahoj-fa  Székely- 
föld Nyr.  V.516;  Udvarhely  m.  Vadr.  504a;  kahój- 


1009 


KAJ— KAJCSOS 


KAJDA-BAJDASZ— KAJKO 


1010 


fa  Székelyföld  Győrffy  Iván;  káholy-fa  Három- 
szék m.  Nyr.  IX.34) :  kemence  fája  (azon  válu- 
formára  kivájt  szélű  gerendaféle,  a  melyen  a 
tüzelő  kemence  v.  kályha  áll). 

[KAJ]. 

kaj-neszes  {haj-neszes  Somogy  m.  Mesztegnye 
Nyr,  V1I.377) :  féleszű,  bolondos  (Szeged  Feren- 
czi  János;  Orosháza  Nyr.  VI.178).  Ne  bomojj  már, 
te  kajneszes!  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XX11I.142).  Te 
hajneszes !  Igazán,  talán  csak  nem  mönt  el  a  jó 
dogod!  (Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  VII.377) 
[vö.  kajla-neszes]. 

KAJÁBA,  KALABA :  lármás  veszekedés  (Al- 
föld Nyr.  XIV.9o). 

KAJÁCS  {kacs  Vas  m.  Őrség  Tsz.  184a ;  Nyr. 
1.422;  111,283):  1.  görbe,  horgas,  ferde,  rézsútos 
(Vas  m.  Őrség  Tsz.  184a;  Nyr.  1.422;  III.283; 
Göcsej,  Résznek  Nyr.  X11.188;  Somogy  m,  Vis- 
nye  Nyr.  XV1I.286;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III. 
36;  Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139;  Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XVnL96;  Bodrogköz  Tsz.; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.189;  Szé- 
kelyföld Tsz.;  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  Uzon  Nyr.  VII.429);  2.  görbe  lábú, 
löcslábú  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  Vadr.);  3.  formátlan  (Mezőtúr  Nyr.  IX.183; 
X.86). 

KAJÁCSOS :  görbe,  horgas,  ferde  (Székely- 
föld Nyr.  VIII,462;  Udvarhely  m,  Kiss  Mihály) 
[vö.  kalácsos], 

[KAJÁCSÜL]. 

el-kaj ácsul :  nem  egyenesen  hasad  (fa,  deszka) 
(Göcsej,  Résznek  Nyr.  XII.  188). 

KAJAPINTÁS :  1.  görbe,  ferde  (kül.  edény 
széle);  2.  hóbortos  (Debrecen  vid.  Nyr.  XXIIl. 
286)  [vö.  3.  kalafinta]. 

KAJÁL :  kiabál  (Baranya  m,  Ormányság  Nyr. 
VIII.47). 

KAJÁN  {kain  Székelyföld  Tsz.).  Kaján  v.  kaw 
ökör:  öklelős  (Székelyföld  Tsz.). 

KAJBICS :  1.  görbe ;  2.  görbe  hátú ;  3.  ügyet- 
len (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.  189). 

KAJCS,  QACS  :  1.  gacs,  kajcs :  görbe,  görcsös 
fa  V.  kajla,  görbe  láb  (Vas  m.  Őrség  Tsz. ;  Nagy- 
várad Király  Pál) ;  2.  gacs  :  görbület  (Nagyvárad 
Király  Pál). 

[Szólások].  Kajcsot  vet :  birkózás  közben  a 
lábát  a  másiknak  akadályul  veti  s  így  leteríti 
(Vas  m.  Őrség  Tsz.;  NyK.  HLll). 

KAJCSA:  görbe  lábú  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.333;  Vadr.  504a;  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  Uzon  Nyr.  VII.429). 

KAJCSOS  (Balaton  mell.  Tsz.;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.431;  gacsos  Szolnok  Nyr.  V. 
418;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285;  Szentes  Nyr. 
Vin.187;   Nagyvárad   Király  Pál;   Szatmár   m. 


Barna  Ferdinánd;  gajcsos  Somogy  m.  Ádánd 
Simonyi  Zsigmond;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
572 ;  Nagy-Kőrös  Király  Pál) :  1.  gajcsos,  kaj- 
csos :  görbe,,  girbe-görbe  (Balaton  mell.  Tsz. ; 
Somogy  m.  Ádánd  Simonyi  Zsigmond ;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.572).  Kajcsos  bőgőre  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI,431) ;  2.  gacsos,  gajcsos,  kaj- 
csos:  csámpás,  botlós  lábú,  bokázó  járású  (a  ki 
a  bokáját  járás  közben  összeüti)  (Szolnok  Nyr. 
V.418;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.285;  Nagy-Kőrös 
Király  Pál;  Szentes  Nyr.  VIII.  187;  Nagyvárad 
Király  Pál;  Szatmár  m.  Barna  Ferdinánd). 

gajcsos-lábú :  görbe  lábú,  lőcslábú  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVni.477). 

KAJDA-BAJDÁSZ  :  kiáltoz,  kiabál  (Komárom 
m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VI1L94). 

KAJDÁCSKOD-rK :  lármáz.  [Mikor  eggyes 
vadlúd  elszakad  a  falkától  s  gágogva  keresi 
társait,  azt  mondják  :]  Kajdácskodhatik,  mig  meg- 
találja pajtásait  (Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr. 
XVn.431). 

KAJDÁCSOL  {kajdácsűnyi) :  kiabál,  éktelenül 
énekel  (Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  kajdászol]. 

KÁJDÁL :  kiabál  (Gömör  m.  Nyr.  XVHI.SOl). 

KAJDÁSZ  {gajdász  Zala  m.  Nyr.  11.427 ;  Pápa 
vid.  Tsz.;  kajdáz  Fehér  m.  Nyr.  X.187) :  kiáltoz, 
tele  torokkal  kiabál  (Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  IX.283;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286; 
Tolna  m.  Sár-Sz.-Lőrinc  Nyr.  III.87 ;  Marcal  mell., 
Pápa  vid.  Tsz.;  Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr. 
XVn.431;  Duna- Almás  Nyr.  in.279;  Esztergom 
Nyr.  III.34;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay 
József;  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVin.528;  Tata 
vid.  Nyr.  V.473;  Hont  m.  Nyr.  V.426;  VI.232; 
XVIII.430.  517;  Bars  m.  Léva  Czimmermann 
János;  Pest  m.  Monor  Nyr.  XI.477;  Pest  m. 
Gyömrő  vid.  Pap  Károly;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXin.142). 

KAJDÁSZOL  (kajdászúnyi) = kajdácsol  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

KÁJPÉRTOS :  részeg  (Félegyháza  Nyr.  VI.559). 

KAJPOS  :  1.  pajkos ;  2.  dölyfös  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839). 

KAJINKOL  :  vonít  (Dunántúl  Nyr.  V.181)  [vö. 
kajkol,  kankol,  kauncol\. 

KAJINT:  nagyot  kiált  (Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVn.286). 

KLA.JKÓ  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.142;  XXIIL 
142 ;  Kecskemét  Király  Pál ;  Heves  m.  Névtelen ; 
Túrkeve  Nyr.  III.472;  gagó  Zemplén  m.  Nyr. 
IV.425;  gágó  Bodrogköz  Kassai  J.  Szókönyv  H. 
244;  Tsz.;  kakó  Túrkeve  Nyr.  IIL472;  Székely- 
föld Tsz.;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.; 
kákó  Túrkeve  Nyr.  111.472;  Bihar  m.  Fúrta  vid. 
Nyr.  IV.225;  Debrecen  vid.  Nyr.  XXIIL286; 
Szatmár  m.  Nyr.  XXIIL142;  Szabolcs  m.  Tisza- 
Dob  Nyr.  XVin.571;   Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 


1011 


KAJKOL— KAeTLAD 


KAJLÁSOD-IK~KAJMÓS 


1012 


könyv  11.57.  244;  Tokaj  Nyr.  XIX.383;  XXIV. 
48;  Szmyérváralja  vid.  Nyr.  XV.189) :  1.  gágó, 
kajkó,  kákó:  fahorog  (faágból  kivágott  kettős 
kampó,  a  melynek  az  eggyik  végét  pl.  rúdra 
akasztják,  a  másikra  meg  holmit  ráfüggeszte- 
nek ;  horgas  faág,  a  melyre  az  iskolás  leányok 
a  kaskájukat  akasztják ;  gyümölcs-  v.  hernyó- 
szedő fahorog)  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Tür- 
kévé Nyr.  III.472;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV. 
225;  Debrecen  vid.  Nyr.  XXIII.286;  Szatmár  m. 
Nyr.  XXIII.142;  Szabolcs  m.  Tisza-Dob  Nyr. 
XVII1.571;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.57. 
244;  Tokaj  Nyr.  XIX.383 ;  XXIV.48 ;  Sziny ér- 
váralja vid.  Nyr.  XV.189;  Bodrogköz  Kassai  J. 
Szókönyv  11.244 ;  Tsz.).  Nagy  legény ;  az  epret  is 
kákóval  szedi!  (Tisza-Dob  Nyr.  XVni.571);  2. 
gagó:  szénvonó  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.425);  3. 
kakó :  a  zsuppfödél  farába  szúrt  pózna  v.  karó 
(hogy  a  zsuppot  a  szél  föl  ne  bonthassa)  (Szé- 
kelyföld Tsz. ;  Győrflfy  Iván ;  Háromszék  m.  Tsz.). ; 
4.  kajkó,  kakó:  görbe  kezű  v.  lábú  (Túrkeve 
Nyr.  111.472);  5.  kajkó:  esztelen,  féleszű,  fél- 
bolond, bolondoskodó  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
142;  XXIIL142;  Kecskemét  Király  Pál)  [vö. 
gágó,  1.  kuka], 

KAJKOL  :  nyifogva  ugat  (Baranya  m.  Pellérd 
Nyr.  XI.239;  Hol?  Tsz.)  [vö.  kajinkol]. 

KAJKÓS:  görbe,  horgas,  kampós  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  n.l36;  XVI.332;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.428). 

kajkós-lábú :  görbe  lábú  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
n.l36;  XVL332;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.428). 

KAJLA  (csajla  Nagy-Kőrös  Nyr.  XIV.229. 
468 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X1I.523) :  1. 
kajla,  csajla  :  görbe,  lekonyult  (Vas  m.  Kemenes- 
alja, Balaton  mell..  Pápa  vid.  Tsz.;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.  142;  Nagy-Kőrös  Nyr.  XIV.229. 
468;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.523^;  2. 
kajla :  szeles,  vigyázatlan,  elhamarkodó,  köny- 
nyelmű  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXI1.384;  Pest  m. 
Tinnye  Nyr.  VII.90;  Békés  m.  Nyr.  in.525; 
Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay  József)  [Kajla: 
csonka  [?]  (Kecskemét  Nyr.  X.381). 

kajla-bajla :  nagy  lekonyult  fülű  (Szeged  vid. 
Nyr.  VI.182). 

kajla-kutya  olaj :  [nép-etimológia]  kajeput- 
Olaj  (fogfájás  elleni  szer)  (Palócság  Nyr.  XIV.90). 

kajla-neszes :  bolondos  (Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XXII. 384)  [vö.  kaj-neszes]. 

kajla-putya  olaj:  [nép-etimológia]  kajeput- 
olaj  (fogfájás  elleni  szer)  (Palócság  Nyr.  XIV.90). 

KAJLÁD:  hajiad,  konyul,  kajla  lessz  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.333).  " 

le-kajlad :  lekonyul.  Lekajladt  a  kedve :  le- 
lohadt, elment  a  kedve  (Udvarhely   m.  Vadr.). 


[KAJLASOD-IK]. 

[el-kajlásodik]. 

[Szólások].  El  van  kajlásodva  az  esze  -.  kissé 
bolondos  (Heves  m.  Sz.-Erzsébet  Nyr.  XX.43). 

[KAJLÚL]. 

[el-kajlúl] 

[Szólások].  El  van  kajlúlva  az  esze :  kissé  bo- 
londos (Heves  m.  Sz.-Erzsébet  Nyr.  XX.43). 

KAJMÓ,  GAJMÓ,  GAMÓ  {gajmó  Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  Bars  m.  Léva  Czimmer- 
mann  János;  Hont  m.  Nyr.  VI.182;  Kunság 
Hajdú  Nagy  Sándor;  Kalotaszeg  Király  Pál; 
gamó  Pest  m.  Sztrokay  Antal  1842;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.572;  Kecskemét  Tsz.  188a; 
Csongrád  m.  Ploetz  1839;  Szatmár  m.  Hermán 
0.  Halászat  K. ;  Szatmár  vid.  és  hely  nélkül 
Tsz.;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.236; 
XXI.282;  kajmó  Hol?  Tsz.;  kamó  Eger  Nyr.  XIX. 
173;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVI.46;  Gömör 
m.  Tsz.;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.57; 
kam^ó  Palócság  Nyr.  XXII.76;  káma"  Gömör 
m.  Runya  Nyr.  XXII.287) :  1.  gajmó,  gamó,  kamó, 
kam''ó,  káma '  :  kampó,  horog  (szénahúzó  horog ; 
akasztó  horog ;  horgos  halász-szerszám ;  fahorog, 
a  melyen  a  kötelet  sodorják,  verik)  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  Kecskemét  Tsz.  188a; 
Csongrád  m.  Ploetz  1839;  Palócság  Nyr.  XXH. 
76;  Eger  Nyr.  XIX.173;  Bars  m.  Léva  Czimmer- 
mann  János;  Hont  m.  Nyr.  VL182;  Gömör  m. 
Tsz. ;  Gömör  m.  Runya  Nyr.  XXII.287 ;  Szatmár 
vid.  és  hely  nélkül  Tsz.;  Szatmár  m.  Hermán 
0.  Halászat  K. ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
11.57;  Kalotaszeg  Király  Pál);  2.  gajmó,  gamó, 
kamó :  horgas  végű  bot,  pásztorbot  (Pest  m. 
Sztrokay  Antal  1842;  Kunság  Hajdú  Nagy  Sán- 
dor; Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.572;  Hol?  Tsz.); 
3.  kamó:  ág-bog,  ágasfa  (Nógrád  m.  Tolmács 
Nyr.  XVI.4^);  4.  gamó:  nagy  láb  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.236).  Csak  habuckolj  egy- 
más után,  ne  kíméld  azokat  a  gamókat !  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XXI.282). 

[KAJMÓL],  KÁMÓL  {kamólni,  kamónyi,  kamú- 
nyi  Eger  és  vid.  Nyr.  XVn.430;  XIX.173;  kamol 
Heves  m.  Kompolt  Király  Pál ;  káma  nyi  Gömör 
m.  Runya  Nyr.  XXII.287 ;  kam''ól  Palócság  Nyr. 
XXII.76;  ^aimoZ  Alföld  Nyr.  XIII.478 ;  é-gamúnyi 
Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác):  1.  gajmol: 
birkózás  közben  a  lábát  a  másiknak  akadályul 
veti  s  így  leteríti.  Birkózzunk,  gyerekek,  de  nem 
szabad  gajmolni  (Alföld  Nyr.  XIII.478) ;  2.  kamol, 
kamólni,  kam"ól,  kamónyi,  kama"nyi,  kamúnyi: 
baszni  (Palócság  Nyr.  XXII.73 ;  Gömör  m.  Runya 
Nyr.  XXn.287 ;  Heves  m.  Kompolt  Király  Pál ; 
Eger  és  vid.  Nyr.  XVn.430;  XIX.173). 

é-gamú:  elvesz.  Azt  i^  éga,múta  tiilem.  Min- 
dent égamú  í%íem  (Veszprém  m.  Csetény  Halász 
Ignác).  •  ''"y'-' 

KAJMÓS  {gamos  Pest  rjd.  Sztrokay  Antal  1842; 
gamós  Torontál  m.  Majdan  Kálmány  L.  Szeged 


1&13 


KAJMOZ— KAJTARKOD-IK 


KAJTÁROL— KAKADÓ 


1014 


népe  III.291);  görbe  lábú  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  X  VIII.478).  Kajmós  lábú  :  cv3  (Debrecen  Nyr. 
VII.329). 

[KAJMÓZ],  GAMÓZ-IK:  baszik  (Tokaj  Nyr. 
XXIII.336). 

é-gamóz :  elcsen  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.572). 

KAJSZA:  1.  ferde,  görbe,  félreálló,  rézsútos 
(Vas  m,  Kemenesalja,  Győr  m.  Tsz. ;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.142;  Békés  m.  Balog  István; 
Palócság  Nyr.  XXII.TS;  Rimaszombat  Nyr.  V. 
182;  Tokaj  Nyr.  XXIV.48;  Szilágy  m.  Nyr.  IX. 
563 ;  Székelyföld  Tsz.) ;  2.  görbe  szarvú  (Kecs- 
kemét vid.  Tsz.). 

KAJSZÁS :  csámpás  (ökör ;  a  mely  a  két 
hátulsó  lábával  , kaszál',  mikor  jár  (Székelyföld 
Tsz.  195a)  [vö.  kaszás]. 

KAJSZI  (Győr  m.  és  hely  nélkül  Tsz. ;  kajszén 
Udvarhely  m.  Arany-Gyulai  NGy,  1.176;  kaj- 
szin Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek).  Kajszi 
v.  kajszin  barack :  sárga  barack  (Győr  m.  és 
hely  nélkül  Tsz. ;  Kecskemét,  Szeged  Csaplár 
Benedek).  Kajszén  katrinca  (Udvarhely  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.176). 

KAJSZOL :  1.  kaszál  a  lábával  (Szatmár  m. 
Szamoshát  Nyr.  X.139);  2.  szárazmalomban  őröl 
(Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III.18J ;  Tokaj  Nyr. 
XXIV.48). 

KAJSZOS :  1.  ferde,  görbe,  félreálló,  rézsútos 
(Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.477) ;  2.  csámpás 
(Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139). 

[KAJSZUL]. 

ki-kajszul:  kitörik  [?]  (Fehér  m.  Nyr.  IX.284). 

KAJT  :  keres,  kutat  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.).  Mit  kajt  ott  az  a  gyer- 
mek ?  (Székelyföld  NyK.  X.330).  Kajcs  nékem  egy- 
nehány vesszőt.  Még  nem  kajtottál?  (Udvarhely 
m.  Nyr.  Vn.324). 

KAJTÁR:  1.  mindent  fölkutató  (Erdély  Kassai 
J.  Szókönyv  III.87;  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.38;  Székelyföld  Tsz.;  Háromszék 
m.  Nyr.  IV.427);  2.  tilosba  járó  (marha)  (Szé- 
kelyföld Tsz.);  3.  nyalánk,  torkos  (Szilágy  m. 
Nyr.  Vn.381 ;  Alsó-Fehér  m.  Király  Pál ;  Székely- 
föld Tsz.);  4.  csavargó,  kóborló  (Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1845) ;  5.  buja,  bujál- 
kodó (Háromszék  m.  Nyr.  V.90) ;  6.  kajtár  lúd : 
az  a  lúd,  a  melyet,  mikor  tavasszal  kitojta  magát, 
nem  ültetnek  el,  ha  mindjárt  kotlik  is,  hanem 
kiverik  a  gúnárhoz,  hogy  sarjúra  is  tojjon 
(Mezőtúr  Nyr.  X.568 ;  Borsod  m.  Poroszló  Kassai 
J.  Szókönyv  III.87).  Kajtár  liba :  fia  nélkül  való 
(Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  Vin.379). 

KAJTÁRKOD-IK  :  1.  kutat,  keresgél  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XVI.96;  XVin.96);  2;  tilosba 
jár  (marha)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.333) ;  3.  lopni 
akarva  ólálkodik  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVI.96;  XVin.96);   4.  kacérkodik,  rosszalkodik 


I  (Bihar   m.    Pocsaj    Nyr.    V.572);   5.  bujálkodik 
(Háromszék  m.  Nyr.  V.90). 

KAJTÁBOL :  rabol  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
333;  Győrffy  Iván). 

KAJTAT  {kojtat  Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Pápay  József) :  1.  kajtat :  kutat,  keresgél  (Gömör 
m.  Nyr.  XXII.525 ;  Nagy-Szalonta  Nyr.  Xn.376; 
Debrecen  Nyr.  VII.329;  Hajdú  m.  Földes  Nyr. 
in.36;  Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr.  IX.138; 
Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  183;  Szi- 
nyérvárálja  vid.  Nyr.  XV. 189  [itt  kujtat  sajtó- 
hiba}; Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
XI.38;  Segesvár  IX.44;  Székelyföld  Tsz.;  NyK. 
X.330;  Arany-Gyulai  NGy.  III. 305;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.  504a;  Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  VII.429 ;  Erdélyi  Lajos) ;  2.  kajtat,  kojtat : 
kóborol,  kószál,  koslat,  lót-fut,  szüntelen  ki-  s 
bejár  (ajtón)  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay 
József;  Békés  m.  Balog  István ;  Tokaj  Nyr.  XXIV. 
48)  [vö.  katat]. 

be-kajtat :  vmit  keresve,  hajszolva  lótva-futva 
bejár.  A  fél  várost  bekajtattam,  még  öt  forintot 
kaptam  (Tokaj  Nyr.  XXIV.48). 

fel-kajtat :  fölkutat  (Szinyérváralja  vid.  Nyr. 
XV.189;  Székelyföld  NyK.  X.330). 

össze-kajtat :  összekutat  (Kassa  vid.  Nyr.  IX. 
557).  Öszvekajtattam  az  egész  házat,  oszt  mégse 
akadtam  a  nyomára  (Gömör  m.  Nyr.  XXII.525). 

KAJTI :  kutató,  keresgélő  (Székelyföld  Győrffy 
Iván).  Oh  mit  kajtassz,  te  kajti!  (Háromszék  m. 
Vadr.  504a). 

[1.  KÁK]. 

kák-virág :  nárcisszus  (Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  és  Csík  m.  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  Vadr.). 

2.  KÁK :  tát  (Torockó  Vadr.). 

fel-kák:  föltát.  Kákd  fel  a  szádat  (Torockó 
Kriza). 

[KÁKA]. 

káka-bélü :  gyenge  gyomrú,  kényes  gyomrú, 
keveset  evő,  ételben  válogatós,  finnyás  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.142;  Mezőtúr  Nyr.  IX.479; 
Szentes  Nyr.  VI.232 ;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa 
m.  Nyr.  IX.  183;  Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.525; 
Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  V.182;  X.88;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek ;  Szolnok-Doboka  m.  Szent- 
Margita  Kovács  Dezső;  Hol?  Tsz.)  [vö.  kákás- 
bélü], 

KAKACA :  kis  kakas  (Udvarhely  m.  Kóbori 
János)  [vö.  kakóca]. 

KAKADÓ :  (rendesen  vattával  bélelt)  női  föl- 
öltő (Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes-Magasi  Nyr. 
XIX.191;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Rimaszom- 
bat Nyr.  V.272).  .  o...    ,.,'i.;i-;...,u>.. 


1015 


KAKAS 


KAKAS— KAKO 


1016 


KAKAS  {kokas  Vas  m.  Marác  Nyr.  IV.288; 
Veszprém  m.  Nyr.  VII.279;  Veszprém  Nyr.  11. 
134;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  IV.381;  So- 
mogy m.  Mosgó  Nyr.  V.142;  Somogy  m.  Adánd 
Nyr.  VI.334;  Fehér  m.  Eovasberény  Nyr.  XVII. 
576 ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Hajdú  m.  Föl- 
des Nyr.  III.39;  IV.137;  Bihar  m.  Er-Keserú 
Nyr.  V.178;  Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr.  V.268; 
Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.519;  Debrecen  Nyr. 
VI.330;  IX.161.  206.  266;  Szatmár  Nyr.  VII.423; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.566 ;  Szilágy  m. 
Nyr.  VII.381;  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  VI.474; 
Zilah  Nyr.  XIV,334;  Kolozs  m.  Zsobok  Melich 
János;  kokás  Érsekújvár  Nyr.  VIII.282;  kokis 
Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII.429 ;  Csík  m.  Tsz. ; 
kókis  Csík  m.  Nyr.  Vn.331;  Győrffy  Iván;  Csík 
m.  Ditró  Nyr.  VI.177;  Csík-Madaras  Nyr.  XX. 
47;  Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály;  kókus- 
töki  Heves  m.  Pásztó  Nyr.  VIII.285;  A;wA:as  Pozsony 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.89 ;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek) :  pattogatott  kukorica  (Debrecen  Nyr. 
IX.206;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.566; 
Szilágy  m.  Nyr.  VII.381;  Szilágy  m.  Tasnád 
Nyr.  VI.474;  Zilah  Nyr.  XIV.334;  Erdély  Csaplár 
Benedek ;  Kolozs  m.  Zsobok  Melich  János ;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Marosvásárhely  Nyr.  IX. 
428;  Csík  m.  Győrffy  Iván;  Csík-Madaras  Nyr. 
XX.47). 

kakas-élű :  veres  nyak-agyar  (virág)  (Erdő- 
vidék Nyr.  Vin.188). 

kakas-hágó  ménló  :  ménló,  a  mely  oly  hamar 
készen  áll  a  hágásra,  mint  a  kakas  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

kakas-harang  (kokas-harang)  :  csörgős  csengő 
(a  milyent  éjjelre  a  kakas  nyakába  is  akaszta- 
nak, hogy  a  ragadozókat  elriassza)  (Soprony  m. 
Nyr.  XXI.  141;  Vas  m.  Rába-Hidvég  Nyr.  XXI. 
95;  Zala  m.  Nyr.  XXI.141;  Somogy  m.  Nyr. 
XXI.95;  Veszprém  m.  Nyr.  XXI.95;  Komárom 
m.  Geszti  járás  Nyr.  XXI.95). 

kokas-láb :  tropaeolum  (Soprony  és  Vas  m. 
Nyr.  X.332). 

kakas-mandikó :  őszike  (Marosszék  Vadr.  500b ; 
Győrffy  Iván). 

kókis-Fanna  :  hebehurgya  nőszemély  (Csík 
m.  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály). 

kakas-szeg  (kakas-szög,  kokas-szeg) :  láncon 
függő  hajtott  szeg,  melyet  az  eke-gerendelyben 
levő  lyukak  eggyikébe  állítanak,  hogy  a  talyiga 
tengelyének  a  gerendelyre  húzott  lánca  vissza 
ne  csússzék  (Rábaköz,  Beő-Sárkánj  Nyr.  XVIII. 
94;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.57;  III. 
90;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV  142;  Heves  m.  Csépa 
Nyr.  n.380;  Székelyföld  Tsz.;  Csík  m.  Nyr.  VII. 
236;  Erdő  vidék,  Olasztelek  Nyr.  Xin.578). 

kokas-szilya :  bizonyos  légy  szúrása  követ- 
keztében fölpuffadt  szilva  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIII.577). 

kakas-taraj    {kokas-tara   Soprony  m.  Nyr.  X. 


332) :  vörösfürtú  kerti  paraj  (celosia  eristata) 
(Soprony  m.  Nyr.  X.332;  Zemplén  m.  Szüniyeg 
Nyr.  X.323;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XIII. 
191). 

kokastaró-fa  (Zala  m.  Szepezd  Nyr,  XVII.191; 
kokastora-fa  Vas  m.  Nyr.  X.332):  iharfához  ha- 
sonló fa  (rhus  typhina). 

kókis-tej  :  az  a  rossz-ízű  súrú  tej,  a  melyet  a 
tehén  a  megborjazása  utáni  napokban  ad  (Csík 
m.  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály). 

kókus-töki :  [tréf.]  kulacs  (Heves  m.  Pásztó 
Nyr.  Vin.285). 

kakas-ülő  (kakas-üllő) :  1.  azon  keresztfa,  mely 
a  szarufákat  összefoglalja  (Székelyföld  Tsz. ;  Ud- 
varhely m.  Olasztelek  Nyr.  XV.336);  2.  a  kece 
fája  (Kopácsi  Hermán  0.  Halászat  K.). 

kakas-virág :  a  zászpának  ősszel  kinövő  virága 
(Udvarhely  m.  Nyr.  IX.236). 

[KAKÁS]. 

kákás-bólü :  finnyás  természetű  (Gömör  m. 
Nyr.  XXn.525)  [vö.  káka-bélü]. 

KAKASI:  tojás  (Baranya  m.  Sumony  Nyr. 
in.320). 

KAKASKA  {kakiska  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXII.355 ;  XXIII.96 ;  kokiska  Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  Vni.429). 

KAKÁT  =  kakas-szeg  (Balaton  mell.  Tsz.)  [vö. 
kotak-szé'g,  kokotka]. 

KÁKÁZ :  kákával  betöm(-i  a  hordó-dongák 
közeit)  (Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.88). 

KÁKICS :  tejelő  szálas  gaz,  tejes  paréj,  vad 
cikória  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  VI.180;  Győr  m.  Tsz.). 

KÁKINKOD-IK:  [?]  (Moldvai  csáug.  Nyr. 
IX.455). 

[KÁKK]. 

[Szólások].  Kákkot  mond :  utolsót  lélekzik,  meg- 
hal (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[KÁKKAD]. 

el-kákkad:  tikkadtan  lekonyul  (Székelyföld 
Kiss  Mihály)  [vö.  kókkad]. 

[KÁKKAN]. 

le-kákkan  :  lekonyul  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KÁKKANTÓ,  KÁKKANTYU:  a  nyüstpálcá- 
ról  lefüggö  s  a  nyüstöt  fönntartó  karikák  (két- 
nyüstösön  fölüli  szövésnél)  (Székelyföld  Nyr. 
1.281;  Vni.474;  Kiss  Mihály). 

1.  KÁKÓ  :  káka  (Győr  vid.  Nyr.  VI.272). 

2.  KÁKÓ:  hajfonat  (Nógrád  m.  Litke  Nyr. 
IV.225). 


1017 


KAKOCA— KALABINT 


KALABOL— KALAHA 


1018 


KAKÓCA:  kis  kakas  (Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Kőrispatak  Király  Pál)  [vö. 
kakaca]. 

KÁKOMBÁK:  ákombákom  (Balaton  mell.  Tsz.). 

KÁKOMBÁKOM  :  1.  cv  (Tolna  m.  Tsz.);  2.  ért- 
hetetlen beszéd  (Marcal  mell.  Tsz.). 

KAKRI  {kákri) :  kakas  (Kecskemét,  Szeged, 
Torontál  m.  Csaplár  Benedek ;  Losonc  vid.  Nyr. 
XXIII.39). 

KAKüCS ;  közellátó  (Székelyföld  Kassai  J. 
Szókönyv  III.92;  Tsz.;  vö.  NyK.  X.330)  [vö. 
kukucsi]. 

KAKUKK  (kukuk-fű  Zemplén  m.  Sztirnyeg 
Nyr.  X.323;  kukukk-wirág  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XII.477). 

kukukk- virág:  1.  erythronium;  2.  dens  canis 
(Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XII.477). 

[1.  KALA]. 

kala-bánya :  mély  hely  a  patakban.  A  fiam 
elkottyant  a  kalahányáha ;  aligség-alig  tudott  helüle 
kikapaszkodni  (Mármaros  m.    Visk  Király  Pál). 

[2.  KALA]. 

kala-bala  :  rendetlen,  idomtalan  (Székesfehér- 
vár Nyr.  VII.430). 

kala-hajdi :  dologtalan  ember  (Udvarhely  m. 
Pehér-Nyikó  mell.  Nyr.  XVni.480). 

kala-hajtyi :  bolondos,  hebehurgya  (Palócság 
Nyr.  XXni.25)  [vö.  kele-hajti]. 

kala-kótya  {kala-kóca  Somogy  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  III.93) :  féleszű,  hóbortos,  eszelős,  szele- 
burdi (Somogy  m.  Nyr.  11.376;  Kúnszentmiklós 
Nyr.  XV.47;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.142;  XXIII. 
142;  Makó  Nyr.  IX.377)  [vö.  kalótya,  kele-kótya]. 

kala-kótyos :  szeles,  szeleburdi  (Alföld  Nyr. 
XIV.95). 

KALABA :  verekedés  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.333;  Győrffy  Iván). 

KALABALÁL :  értelem  nélkül  össze-vissza 
beszél  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.142;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

KALABÁLÉ  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  kalabala  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  X.93):  veszekedés,  csete- 
paté, zűrzavar,  galiba  [vö.  Nyr.  XXIII.IOO]. 

KALABINA :  1.  ekeló  (Gömör  m.  Tsz.  104b ; 
Karanes  vid.  Nyr.  XXII.48);  2.  sátorfa  (Rima- 
szombat Nyr.  V.182);  3.  sátor-féle  (Rimaszom- 
bat Nyr.  V.272). 

KALABINT :  elcsen,  ellop,  ügyesen  félretesz 
vmit  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.427) 
[vö.  galabint], 

«ZINNV1SI  :    MAíiYAH   TÁ.ISZiVrÁK. 


KALABOL :  vereget,  kalapál  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván). 

[KALÁC]. 

kalác-fa  (Göcsej  Nyr.  V.35;  kalác-fó  [?  nyil- 
ván hiba  e  h.  kalác-fo]  Vas  m.  őrség  Nyr.  IV. 
521) :  korlát,  kerítés. 

KALÁCS :  fej  (kender)  (Soprony  és  Vas  m. 
Nyr.  XI.572). 

kalács-fa.  Kalács- fák :  azon  görbére  hajtott 
fák  (deszkák),  melyek  a  malomkerék  szárnyait 
összekötik,  vagyis   a  malomkerék  talpfái  (Győr 

Nyr.  XI.287). 

malomkerék  körülete  (Győr 


kalácska    (Eszék    vid.    Nyr. 


kalács-kerítés 

Nyr.  XI.287). 

KALÁCSIKA  : 

VIII.326). 

[KALÁCSOL]. 

essze-kalácsol :  összekulcsol,  összefon.  Ugy 
ésszekalácsóta  vót  ak  két  lábát,  hogy  élig  lehe- 
tett evállasztani  (Székelyföld  Győrlfy  Iván). 

[KALÁCSOLÓD-IK]. 

össze-kalácsolódik  [össze-kalátyolódik  Székely- 
Keresztúr  Nyr.  VIII.525;  össze-kalócsolódik  Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843;  Győrffy  Iván; 
[ömze-]kalócsol6dik  Háromszék  m.  MNy.  VI.333) : 
1.  össze-kalácsolódik,  össze-kalócsolódik:  összefonó- 
dik, összekulcsolódik,  összetekerődik,  összeguban- 
colódik (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Andrássy  Antal 
1843,  Győrffy  Iván) ;  2.  össze-kalátyolódik :  össze- 
taszigálódik, öklelődzik.  Összekaláty ólodnak  a  mar- 
hák (Székely-Keresztúr  Nyr.  VIII.525)  [vö.  kalan- 
csolód-ik]. 

KALÁCSOS :  görbe,  horgas,  lőcsös.  Kalácsos 
láb  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  kajácsos], 

1 .  KALAFINTA :  boronahorog  (a  mellyel  a 
boronát  a  vonó  marhák  után  akasztják)  (Maros- 
szék, a  Nyárád  alsó  völgyében  Nyr.  VIII.474). 

2.  KALAFINTA:  nyakoncsapás,  nyakleves 
(Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  IV.183;  Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

3.  KLALAPENTA  :  tétovázó,  ügyetlen  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XX.479)  [vö.  kajafintás]. 


[KALAFINTÁL]. 

meg-kalafíntál 

Tsz.  185b). 

[KALAPINTÁZ]. 

meg-kalaflntáz 

VIII.474). 

KALÁHA  (Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839; 
Pölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VIII.525;  Zala 
és  Komárom  m.  Király  Pál;  Zala  m.  Szepezd 
Nyr.  XVn.191;   kalaha  Balaton  mell.  Tsz.  38a; 

65 


jól  megcsapdos  (Székelyföld 


megver  (Háromszék  m.  Nyr. 


1019 


KALAK— KALAMAJKASKOD-IK 


KALAMAJKAZ-IK^KALANGYA 


1020 


Horváth  Zsigmond  1839;  kalaháj  Somogy  m. 
Nemes-Dód  Nyr.  VIII.524;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XX.46;  kláha  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.191; 
Pápa  Nyr.    XVI.527) :    kalász  szálkája,  bajusza. 

KALÁK:  ellopott  marha  visszaszerzéséért  előre 
adott  pénz  (Udvarhely  m.  Vadr.). 

1.  KALÁKA  (kaláka)  :  1.  szomszédoknak,  is- 
merősöknek, jó  barátoknak,  rokonoknak  eggyüt- 
tes  munkavégzése  (szívességből,  nem  pénzért) 
s  az  utána  következő  vendégség  és  táncmulat- 
ság, a  mellyel  a  gazda  a  fáradságukat  meg- 
hálálja (Bihar  m.  Fugyi-Vásárhely  Nyr.  III.232; 
Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.94;  Szatmár  vid. 
Tsz.;  Abaúj  m.  Ploetz  1839;  Züah  Nyr.  XIV. 
334 ;  Kolozsvár  Horváth  József;  Székelyföld  Tsz.; 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.33;  VI.517;  XI.40;  Udvarhely  m.  Zetelaka 
Nyr.  n.89;  Csík  m.  Nyr.  Xn.235).  Fonó,  kötő, 
törökhuzafosztó  kaláka  (Kolozsvár  Horváth  József). 
Arató,  szénagyütfö,  ganyézó  kaláka  (Székelyföld 
Győrffy  Iván).  Fahozó,  tapogató,  ganyézó,  takaró, 
arató  kaláka.  [Ha  valaki  kifogyott  a  ,juhmag- 
ból',  akkor  kalákát  csinál  és  mindenkitől,  a  ki 
a  kalákában  jelen  volt,  eggy  bárányt  v.  juhot 
kap ;  ez  a]  báránylopó  kaláka.  [Hasonló  a]  kender- 
lopó kaláka  (Csík-Madaras  Nyr.  XX.47).  Vigyázz, 
nehogy  vízhordó  kalákát  csinálj :  vigyázva  bánj 
a  tűzzel !  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  házi  mu- 
latság (Nagy -Kunság  Nyr.  XVI.332) ;  falusi  nyári 
táncmulatság  (Szatmár  m.,  az  Avas  vid.  Kóssa 
Albert);  3.  lármás  veszekedés,  csetepaté,  vere- 
kedés (Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván;  Udvar- 
hely m.  Nyr.  IV.80). 

[Szólások].  Kalákába  haragszik:  barátságból 
segít  vkinek  haragudni  eggy  harmadikra,  a  ki 
pedig  neki  magának  semmit  sem  vétett  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

2.  KALÁKA:  árnyékszék  [vö.  kloáka]  (Nagy- 
Kőrös  Pap  Károly). 

KALÁKÁN :  gálic  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X. 
204). 

KALÁKÁZ  (kalákáz) :  1.  kalákába  hí  össze 
többeket,  kalákát  csinál  (Székelyföld  Tsz.  186a); 
2.  lármáz  (Csík  m.  Nyr.  V.468). 

KALAMAJKA  {kalamajka  Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár) :  1.  kalamajka :  vmi 
tánc  (Csallóköz  Szinnyei  József;  Tata  Horváth 
Ignác) ;  2.  kalamajka :  duda  (Palócság  Császár 
Árpád) ;  3.  kalamajka :  hóbortos,  féleszű,  bolon- 
dozó, bolondoskodó  (Tata  Horváth  Ignác) ;  4.  kala- 
majka: rendetlen  (Kassa  vid.  Nyr.  XV1II.431); 
5.  kalamajka :  veszedelem  (Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár)  [vö.  kalamajkó], 

KALAMAJKÁKOD-IK  {kálámájkdkonnyi) :  ug- 
rándozik (Félegyháza  Nyr.  V.35). 

KALAMAJKÁSKOD-IK  (kalamajkáskogy-ik)  : 
rendetlenkedik  (Palócság  Nyr.  XXI.503). 


KALAMAJKÁZ[-IK] :  1.  ireg-forog,  ugrál  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.478);  2.  tréfálódzik, 
bolondozik  (Kecskemét  Nyr.  VII.376). 

KALAMAJKÓ  :  1.  vmi  tánc.  Kalamajkó  köny- 
nyid  tánc  (Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr.  III.522); 
2.  hóbortos  (Győr  vid.  Nyr.  V.o22)  [vö.  kala- 
majka]. 

KALAMANTYÓZ  [nyilván  lé-k.] :  ügyetlen  kéz- 
mozdulattal vmit  letaszít  (Karancs  vid.  Nyr. 
XXn.48). 

KALAMISTRÁL :  1.  motoz,  kutat,  kotorász, 
kaparász,  rakosgat  (Szinyérváralja  vid.  Nyr.  XV. 
189);  2.  munka  közben  alkalmatlankodik,  útban 
van,  haszon  nélkül  tesz-vesz  (Zilah  Nyr.  XIV. 
334).    ,  *" 

KALAMOL  :  motoz,  kutat,  kotorász,  kaparász, 
rakosgat  (Békés  m.  Balog  István;  Debrecen  Nyr. 
VII.329;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  Xn.48; 
Szinyérváralja  vid.  Nyr.  Xy.l89).  Azért  [vágtuk 
el  a  bárány  farkát,  hogy]  mikor  fejjük,  ne  kala- 
moljon  farkával  a  tejes  edényben  (Alföld  Nyr. 
XIV.95). 

KALANCS :  tévelygős  hely,  útvesztő,  labirin- 
tus (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Három- 
szék m.  MNy.  V1.358;  Háromszék  m.  Márkos- 
falva  Győrffy  Iván). 

KALANCSAGOS :  tévelygős,  útvesztős,  teker- 
vényes (Háromszék  m.  MNy.  VI.333;  Győrffy 
Iván).  Vigyázz  azon  a  kalancsagos  úton,  félre  ne 
bódorogj!  (Alföld  Nyr.  XIV.95). 

KALANCSOL:  1.  motoz,  kutat,  kotorász,  ka- 
parász (Háromszék  m.  MNy.  VI.333);  2.  zaka- 
tolva jár  ide  s  tova  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

KALANCSOLÓD-IK:  bonyolódik,  össze-vissza 
akadoz,  keresztbe  vetődik  eggymással  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.333;  Győrffy  Iván)  [vö.  kalá- 
csolód-ik]. 

KALANCSOS  -  kalancsagos  (Alföld  Nyr,  XIV. 
95;  Háromszék  m.  MNy.  VI.333)  [vö.  kilincs- 
kalancsos]. 

KALAND  :  pajtás.  Jóskának  vendége  van;  tán 
a  kalandja  van  itt  megint  (Makó  Nyr.  XXI.273). 

KALANDÁSZ :  kalandoz,  kóborol  (Deésakna 

Nyr.  1.382). 

KALANDOROZ :  ide-oda  ütődik  (Székelyföld 
Tsz.;  Nyr.  V.377). 

KALANDOS :  tagja  a  kalandos-társaság  nevű 
régi  temetkező  társulatnak  (Kolozsvár  Szinnyei 
József,  Kanyaró  Ferenc). 

KALANDOZÓ :  [tréf.  nép-etimológia]  kalen- 
dárioin  (Békés  m.  Balog  István). 

KALANGYA  {kalqngya'  Kalotaszeg  Melich 
János;  kalongya  Szatmár  vid.  Tsz.;  Székelyföld 


1021 


KALANGYÁÉ— KALAS 


KALÁSZ— KALIBA 


1022 


Tsz.;  NyK.   X.331;  Nyr.   XI.573;   Kiss  Mihály 
Győrffy  Iván;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XI.573 
Bukovina  Nyr.  VI.472) :  1.  gabona-kereszt  (Pápa 
vid.,  Szatmár  vid.  Tsz. ;  Kalotaszeg  Melich  János 
Székelyföld  Tsz.;  NyK.  X.331 ;  Nyr.  IL555;  Kiss 
Mihály,   Győrffy   Iván;   Bukovina  Nyr.  VI.472) 
2.     szénaboglya    (Csallóköz    Csaplár    Benedek 
Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.283;  Kecskemét 
Nyr.    X.381);    3.    huszonöt-harminc    fej-kender 
eggyüttvéve   (Szolnok-Doboka  m.    Nyr.  XI.573 
Székelyföld  Nyr.  XI.573). 

[KALANGYÁL],  KALONGYÁL  :  1.  kalangyát 
rak,  kalangyába  rak  (Székelyföld  Tsz.  187b; 
Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell. 
Vadr.  113);  2.  rakosgat,  eggymásra  rakosgat 
(Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván).  Nap- 
estig csak  a  lábát  kalongydlgassa  (Háromszék 
m.  Vadr.). 

KALANTOZ:  iddogál  (Hol?  Nyr.  Xn.527). 

[KALAP]. 

[Szólások].  Kalap  alá  szedtem  a  jó  tanácsot : 
elmémbe  vettem  (Tisza-Örs  Csaplár  Benedek). 
Kalap  alatt  hált :  egész  éjjel  mulatott  és  nem 
aludt  (Szeged  vid.  Nyr.  V.265). 

kalap-csizma  :  téli  posztó-csizma  (Soprony  m. 
Nyr.  XVIII.288). 

kalap-fészke :  a  kalap  teteje  karima  nélkül 
(Csongrád  Nyr.  IX.90). 

kalap-kupakja:  cv  Ojjat  vágok  a  kalapod  ku- 
pakjára, hogy  a  fejed  is  megérzi  (Abaúj,  Borsod 
m.  Király  Pál). 

kalap-olaj  :  [nép-etimológia]  kajeput-olaj  (fog- 
fájás ellen  való  orvosság)  (Palócság  Nyr.  XIV.90). 

kalap-zsír  :  cw  (Palócság  Nyr,  XIV.90). 

KALAPÁCS  [kolopács  Udvarhely  m.  Nyr. 
VL516). 

KALAPÁL  (kalobál  Bodrogköz  Tsz.;  kolopál 
Udvarhely  m.  Nyr.  VI.516) ;  1.  hadonáz  (Székely- 
föld Kiss  Mihály);  2.  össze-vissza  beszél,  fecseg, 
locsog  (Mezőtúr  Nyr.  X.568;  Szatmár  m.  Mánd 
Nyr.  XIX.335);  3.  [tréf.]  gyereket  csinál  (Gyön- 
gyös vid.  Nyr.  11.181). 

el-kalapál :  elhamarkodva  csinál,  elsiet  (vmit) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.324). 

[KALAPOL]. 

el-kalapol :  cv  (Háromszék  m.  Vadr.). 

KALARÁBÉ  {karalábé  Debrecen  Nyr.  IX.  164; 
karaldb'é  Palócság  Nyr.  XXII.76;  keleráb  Nagy- 
Becskerek  vid.  Nyr.  IV.568). 

KALÁRI  {kalár  Háromszék  m.  MNy.  VI.333) : 
konty-tartó  lapos  hosszúkás  ón  v.  vas  (Három- 
szék m.  MNy.  VL333;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

KALAS  :  szeles  (Gömör  m.  Serke  Nyr.  XIX.45). 


KALÁSZ  {kalájsz  Hargita  vid.  Vadr.  557) : 
kalász-szálka  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván). 

KALÁSZOL  :  gabona-kalászokat  böngész  (Bor- 
sod m.  Nyr.  XX.47). 

KALATYITA  :  lapos  meleg  kövön  sütött  pala- 
csinta. Haricska-kalatyita  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

KALCON  {kálcon  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V. 
377) :  rövidszárú  csizma  (Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  XVI.526;  Király  Pál). 

KALÉNDÁRIOM  {kalandárijom  Repce  vid. 
Nyr.  XX.364;  kalandáriom  Dunántúl  Nyr.  XVI. 
239;  Debrecen  Nyr.  IX.  162;  /caíawdaWom  Palóc- 
ság Nyr.  XXI.307 ;  XXII.76 ;  kálánddriom  Gömör 
m.  Nyr.  XVIII.422.  453;  kalandárjom  Tolna  m. 
Nyr.  VI.523;  kalondáriom  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

KALÉSZÓ  :  csavargó,  futkározó  (disznó)  (Ba- 
ranya m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841). 

KALÉSZOL  =^  kalézol.  Nem  vót  arra  út  soha, 
mindig  csak  úgy  kalészótak  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  IX.285). 

KALÉZOL  (Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenes- 
alja, Pápa  vid.  Tsz.;  Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  IX.283;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.142.  213; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  kalajcul  Soprony 
m.  Csepreg  Nyr.  11.372;  kalézúni  Simontornya 
Nyr.  V.230;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46; 
kaliézúnyi  Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVIII. 
527;  kalézoll  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVH.191; 
kálózol  Szerencs  Kassai  J.  Szókönyv  III.97; 
kolézol  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay  Jó- 
zsef) :  kóborol,  csatangol,  kóvályog,  kószál. 

KALPASZ  :  öblös  hordó-eszköz  (Bars  m.  Nyr. 
XVni.384). 

KÁLHÁS:  csökönyös.  Kálhás  termiszetü  (Sop- 
rony  m.   Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.   XXI.381). 

KÁLIÁS :  részeg,  ittas  (Udvarhely  m.  -Nyr. 
V.231). 

KALIBA  (Szilágy  m.  Nyr.  VI.473;  Szilágy  m. 
Zovány  Ince  Kálmán;  Kalotaszeg,  Zsobok  Me- 
lich János;  Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván;  gu- 
liba  Fehér  m.  Nyr.  IX.284;  Kis-Duna  mell.  Győr 
és  Mosony  közt  Nyr.  XI.43;  Nógrád  m.  Fabó 
András  1841;  Szeged  Nyr.  VIII.235;  gulyiba 
Palócság  Császár  Árpád;  kaiba  Háromszék  m. 
Vadr.  417;  kajiba  Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos; 
kalyiba  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432;  kaliba 
Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János;  keriba,  ké'riba 
Moldvai  csáng.  Nyr.  III.51;  IX.448;  kolebaTórök- 
Becse  Nyr.  IX.92;  koliba  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.250;  Kalotaszeg,  Zsobok,  Farnos 
Melich  János;  Szamosujvár  Kovács  József;  ko- 
lyiba  Palócság  Nyr.  XXI.312;  XXn.76;  Gömör 
m.  Tsz.):  1.  kunyhó,  viskó  (i.  h.);  2.  guliba,  ko- 
leba :  hajó-szobácska  (Kis-Duna  mell.  Győr  és 
Mosony  közt  Nyr.  XI.43;  Török-Becse  Nyr.  IX. 

65* 


1023 


KÁLIK— KALISTA 


KALISTA -KALLANTYU 


1024 


92);  3.  kaliba,  kaiba,  kajiba:  kerti  v.  szőllőbeli 
házikó,  filagória  (Szilágy  m.  Zoltvány  Ince  Kál- 
mán; Erdély  Szinnyei  József). 

KÁLIK  (Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál;  Hét- 
falu, Bácsfalu  Nyr.  ni.563;  káli  [?]  Hétfalu  Nyr. 
XXII.48):  semmi  ember;  gyanús  hírű,  rosszféle, 
kikapó  (asszony  v.  leány).  Káli  leján  a,  ne  menny 
utána  (Hétfalu  Nyr.  XXn.48). 

1.  KALIMPÁL  {fe\-kaimpál  Abaúj  m.  Nyr.  VI. 
172;  kájimpál  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.501;  kalyim- 
pdl  Palócság  Nyr.  XXL419;  XXII.76;  karimpál 
Karancs  vid.  Nyr.  XXII.48;  kolimpál  Bereg  m. 
Dercén  Nyr.  XX.432) :  1.  kalimpál :  furcsán  megy 
(Győr  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.  190);  2.  kalimpál: 
hentereg  (Tolna  m.  Tsz.). 

íel-kaimpál :  fölbukik.  De  futika  ez  a  gyerek; 
pedig  hánszor  felkaimpál  napjába !  (Abaúj  m.  Nyr. 
VI.172). 

[2.  KALIMPÁL]. 

meg-kalimpál :  megver  (Győr  m.  Tsz.). 

KALIMPÁZ[-IK] :  1.  kalimpál,  lóbálódzik,  him- 
bálódzik (Csík  m.  MNy.  VI.372) ;  2.  esés  közben 
bukfencezik,  hempereg  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.291 ;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály).  XJgy 
eltaszülak,  hogy  hatot  is  kalyimpázol  (Abaúj  m. 
Névtelen  1839).  XJgy  lebucskázott  ab  búgja  tetejirő, 
hogy  csak  amúgy  kalimpádzott  belé  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

fel-kalimpáz[-ik?]  :  fölbukik.  Felkalinipázott 
(Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.477). 

le-kalimpáz:  lehempereg  (pl.  a  hordó  a  hegy- 
ről) (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.97). 

KALIMPÁZTAT :  keringet,  körbe  csóvál  (Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.336). 

KALINA :  solanum  dulcamara  (Nógrád  m. 
Ipoly-Litke  Nyr.  ni.543). 

KALINGYÁL :  hadonáz  (Debrecen  Nyr.  III. 
563;  Vn.329). 

KALINKÓ  (kalinkuó) :  1.  lakodalmi  fonott  ka- 
lács (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11,560;  Rába- 
köz Nyr.  in.280;  Csepreg  Nyr.  IV.332;  Horpács 
Nyr.  V.269;  Repce  mell.  Nemes -Viss  Nyr.  XVII. 
336;  Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr.  XVn.384; 
Répce-SzeutgyÖrgy  Nyr.  XVni.527;  Vas  m.  Ke- 
menesalja, Balaton  mell.  Tsz.;  Vas  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  111.97);  2.  pántlikából  készített  fejkötő- 
dísz (Hol?  Nyr.  IV.24);  3.  kicsi  véres-hurka  a 
gyermekek  számára  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVni.94). 

KALINKÓZ-IK:  esés  közben  bukfencezik  (Pápa 
vid.  Tsz.;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KALISTA :  gúzsfa,  gúzsnak  szorító  fája  (Má- 
tyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI.334;  Baja  Nyr.  XVH. 

<aö9). 


KALISTA  :  kátyú  (Veszprém  m.  Fábián  Gábor 
1839). 

KÁLISTÁS :  kátyús,  vizenyős  (Veszprém  m. 
Fábián  Gábor  1839)  [vö.  kanistás]. 

KALISZTÁL  :  ide-oda  inog  (a  megtágult  agyú 
kerék)  (Hol?  Kresznerics  F.  Szótár  1.289). 

KALISZTÁS :  bokázó  járású  (a  ki  a  bokáját 
járás  közben  összeüti)  (Hol?  Tsz.). 

[KALISZTUK?]. 

[Szólások].  Ne  eresszétek  az  állatokat  kalisz- 
tukba  (Veszprém  m.  Nyr.  VIII.224)  [vö.  kalittag]. 

KALITKA  {galicka  Székelyföld  Erdélyi  J. 
Népd.  és  mond,  11.318;  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
118;  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.227; 
Vadr.  46;  Háromszék  m.  MNy.  VI.223;  kalicka 
Repce  vid,  Nyr,  XX.367;  Veszprém  m.  Nyr,  IV, 
34;  Balaton-Füred  Hermán  0.  Halászat  K.;  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr,  XVin.237;  Moldva,  Klézse 
Nyr.  IV,528 ;  kálická  Szlavónia  Nyr.  XXIII.310) : 
1.  kálická :  a  disznóólnak  az  az  elrekesztett  része, 
a  melybe  a  hízót  teszik  (Szlavónia  Nyr,  XXIII. 
310);  2.  kalicka:  nádfalakból  készült,  sulyokkal 
az  iszapba  bevert,  tehát  át  nem  helyezhető,  a 
halak  betévedésére  számító  halászó  készülék 
(Balaton-Füred  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[KALITTAG]. 

[Szólások].  Kalittagra  hagyni :  pusztulásra,  ve- 
szendőbe, gondviselő  nélkül  hagyni  (Veszprém 
és  Komárom  m.  Fábián  Gábor  1839). 

KALIZSMÁL :  nagyjából  megfésül  (Szatmár 
m.  Szamoshát  Nyr.  X.139)  [vö.  karimzsál]. 

KALL :  áztatott  kendert  kimos,  az  iszaptól, 
békanyáltól  megtisztít  (Vas  m.  Meszlen  Király 
Pál). 

KALLANTYU  {kalantyú,  kalantyu  Balaton 
mell.  Tsz.;  Csongrád  m,  Ploetz  1839;  Kalocsa 
Nyr.  Vin.461;  Szeged  Kassai  J.  Szókönyv  in.94; 
Gyöngyös  Kassai  J,  Szókönyv  11,253;  III.94; 
Gömör  m.  Tsz.;  kallanytyu  Mezőtúr  Nyr,  VIII. 
444;  kolantyú  Jászság  Kassai  J,  Szókönyv  III, 
183):  1.  forgó  v.  rábillenő  fa-zár  (Heves  m. 
Csépa  Nyr.  III.287 ;  Hont  m.  Tsz. ;  Jászság  Kassai 
J.  Szókönyv  III.183);  2.  horog,  kajmó  (Balaton 
mell.  Tsz, ;  Arad  m.  Majláthfalva  Nyr,  Vin,238 ; 
Heves  m.  Névtelen  184Ó;  Hont  m.  Nyr.  V.426); 
3.  kerék  megakasztója  (a  szövőszékben)  (Győr 
Nyr.  XI.382;  Heves  m.  Nyr.  1.281;  Hol?  Nyr. 
XIII,95);  4.  marok-orsó  (kézi  eszköz,  a  mellyel 
kócból  durva  fonalat  fonnak  v.  a  mellyel  a 
boglyaköteleket  sodorják)  (Alföld  Nyr,  XIV.95; 
Mezőtúr  Nyr,  IX,  183;  Békés  m.  Balog  István; 
Csongrád  m.  Ploetz  1839;  Tisza  mell.  Tsz.; 
Szeged  Kassai  J.  Szókönyv  III.94;  Heves  m. 
Névtelen  1840) ;  5.  sövény  támasztó  ágasfa  (Gyön- 
gyös Kassai  J.  Szókönyv  11.253;  III.94);  6.  az 
árbocfára  szegezett  kétágú  fa  (Kis-Duna  mell. 


1025 


KÁLLANTYUZ— KALMÁR 


KALMARKOD-IK-- KALUBA 


1026 


Győr  és  Mosony  közt  Nyr.  XI.43)-,  7.  ,hol  a 
gyermekek  forgatják  eggyraást'  [?]  (Gömör  m. 
Tsz.). 

[Szólások].  Ne  tyu,  mer  kalantyu:  ne  akarj 
annyit  tudni  (Kalocsa  Nyr.  VIIL461). 

KALLANTYÚZ;    marok-orsóval    kócot    fon 
(Alföld  Nyr.  XIV.95). 

KALLAT  (kállát):  durva  darócvásznat,  fürtös 
guba-szövetet  v.  ruhaneműt  a  kalló-han  áztat, 
tisztít,  puhít  (Gömör  m.  Nyr.  XXII.525;  Gömör 
m.  Rima  mell.  Nyr.  XXIIL32;  Balog  völgye, 
•Jánosi,  Nógrád  m.  Nyr.  XXII.566). 

KALLÓ  {kalló  Vas  m.  Meszlen  Király  Pál; 
kolló  Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly).- 
1.  kalló,  kolló:  folyó  mellett  v.  sebes  hegyi 
folyócska  közepén  fölállított  készülék,  a  mely- 
ben durva  darócvásznat,  fürtös  guba-szövetet 
V.  ruhaneműt  áztatnak,  tisztítanak,  puhítanak 
(dézsa-formájú  edény,  a  melybe  kis  zsilipen 
bocsátják  be  a  vizet,  s  ez  által  az  forgó  moz- 
gásba hozódik  benne ;  v.  malomforma  készülék, 
a  melynek  kereke  forgatja  a  tisztítandó,  puhí- 
tandó szövetet,  ruhát)  (Palóeság  Nyr.  XX1II.82; 
Nógrád  m.  Nyr.  XXII.566;  Gömör  m.  Nyr.  XXII. 
525.  526;  Gömör  m.  Balog  völgye,  Jánosi  Nyr. 
XXII.566;  Rima  mell.  Nyr.  XXIII.32;  Bereg  m. 
Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly);  2.  kalló:  kender- 
áztató víz,  tó  (Vas  m.  Meszlen  Király  Pál)  [vö. 
guba-kalló]. 

KALLÓD-IK    {kallod-ik   Alföld    Nyr.    11,425; 

é-kállógy-ik  Pélegyháza  Nyr.  IV.559;  karlód-ik 
Kecskemét  Nyr.  X.381 ;  kollód-ik  Bereg  m.  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly) :  lassan  kel,  lassan  fogy 
(áru)  (Alföld  Nyr.  11.425;  Karcag  Nyr.  XIII.432; 
Kecskemét  Nyr.  X.381). 

el-kallődik:  1.  elpusztul,  elvész,  elveszelődik, 
elpocsékolódik,  elrongyolódik,  elvásik  (Veszprém 
m.  Szentgál  Nyr.  III.89 ;  Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XVII.  286 ;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.285 ;  Komá- 
rom m.  Nagy-Igmánd  Pápay  József;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.332:  Debrecen  Nyr.  VIL329);  2.  las- 
sanként elkel  (áru)  (Félegyháza  Nyr.  IV.559; 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KALLOTT.  Kallotf  disznó:  ártány,  a  melyet 
meglett  korában  heréltek  ki  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

KALMÁB.  {kalamár  Vas  m.  Őrség  Nyr.  III. 
179;  kalamár-láda.  Székelyföld  Tsz.;  NyK.  X. 
330;  Kiss  Mihály;  kalamár-tö  Székelyföld  NyK. 
X.330;  Kiss  Mihály;  kómár  Zala.  m.  Nyr.  XX. 
569;  Somogy  m.  Nyr.  VI.41 ;  Sándor  József; 
Veszprém  m.  Mező-Komárom  Király  Pál;  Baranya 
m.  IbafaNyr.  XX.46;  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
kuómár  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIL184; 
kuómár-lMo  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII. 
95):  [tréf.]  tolvaj.  Nagy  kómár  a!  (Somogy  m. 
Nyr.  VI.41). 

[Szólások].  Ez  a  tolvaj,  de  amaz  a  kalmárja: 
ügyvivője  (a  ki  a  lopott  holmit  eladja?)  (Arad 
m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII.225). 


[Közmondások].  Szereti  a  kómár,  ha  bolond 
mégy  a  vásárra  (Zala  m.  Nyr.  XX.569). 

kalamár-láda,  kuómár-ládo:  vásárra  járó 
árusok  ládája,  a  melyben  árujok  van  (Rábaköz, 
Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.95;  Székelyföld  Tsz.; 
NyK.  X.330;  Kiss  Mihály). 

kalamár-tő :  nagy  tű,  melyet  vastag  vászon- 
v.  zsákvarrásra  használnak  (Székelyföld  NyK. 
X.330;  Kiss  Mihály). 

[KALMÁRKOD-IK],  KÓMÁRKOD-IK :  1.  Ügye- 
sen csalva  kereskedik  (Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XVII.286);    2.  lop    (Vas   m.  Kemenesalja  Nyr. 

111.88). 

KALMÁROS,  KÓMÁROS.  Kalmáros  v.  kómá- 
ros  szilva:  fonnyadt,  érés  előtt  lehulló  szilva 
(Palócság  Tsz.). 

KÁLNA:  bokor  [?]  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy. 
V.347). 

KALOCSA:  1.  fogas,  a  melyre  a  levágott 
marha  húsát  aggatják  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
333;  Háromszék  m.  Kézdi-Vásárhely,  Szotyor 
Győrffy  Iván);  2.  a  szalmatetőt  átfogó  kettős 
léc  (Háromszék  m.  MNy.  VI.333;  Háromszék 
m.  Kézdi-Vásárhely,  Szotyor  Győrffy  Iván);  3. 
rakoncaforma  eszköz,  a  melyen  az  ácsok  ház- 
födéskor  a  fölhordott  zsindelyt  tartják  (Székely- 
föld Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.333;  Győrffy  Iván). 

KALODA  {kaláta  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
11.278):  1.  kaloda:  a  szalmatetöt  átfogó  kettős 
léc  (Balaton  mell..  Székelyföld  Tsz.) ;  2..  kaloda: 
ekeló,  az  ekének  kétágú  csúsztató  fája  (Székely- 
föld Máté  Sándor) ;  3.  kaloda :  a  méhkasnak  alsó 
deszka-keremetje  (Háromszék  m.  MNy.  VI.336); 
4.  kaláta:  kivágott  fa,  a  melybe  a  bognár  a 
földolgozandó  fát  beleszorítja  (Baranya  m.  Or- 
mányság Nyr.  11.278);  5.  kaloda:  a  bödönhajó 
húzó-vánkosa  (Keszthely  Hermán  0.  Halászat  K.). 

KALOKÁNY,  KARLOKÁNY,  KOLOKÁNY: 

tóban  növő  szúrós  fú  (stratiotes  aloides)  (Bodrog- 
köz Tsz.;  Zemplén  m.  Deregnyó  Nyr.  XIII.191). 

KALOTA:  zakatolás  (malom  zakatolása)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.334;  Győrffy  Iván). 

KALOTYA :  négynyüstös  vászon  (Székelyföld 
Kassai  J.  Szókönyv  III.98). 

KALÓTYA  [kalógya  Nagy-Kúnság  Nyr.  n.325 ; 
Fájsz  Nyr.  VII.428):  szeles,  meggondolatlan, 
mindenfélét  össze-vissza  fecsegő,  eszelős,  hóbor- 
tos, féleszű  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXin.142 ;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.332;  Békés  m.  Balog  István; 
Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor)  [vö.  kala-kótya]. 

[KALÓTYÁL],  KALÓGYÁL :  össze-vissza  be- 
szél (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.325). 

KALÓZ:  csavargó,  szomszédokat  járó  gyer- 
mek (Tisza-Dob  Nyr.  XX.285)  [vö.  kalézol]. 

KALÜBA :  ló-járom  (Abaúj  m.  Nyr.  XIX.379). 


1027 


KALUGERNÉ— KAMCSOL 


KÁMPOROD-IK- KAMPIS 


1028 


KALUGERNÉ;  apáca  (Brassó  m.  Király  Pál). 

KALUPOS :  csárdás-tánc  (Csík  m.  Csík-Mada- 
ras Nyr.  XX.47). 

KÁLVINISTA  {kálomista  Veszprém  m.  Szent- 
gál Nyr.  11.185). 

kálvinyista- menyország:  vmi  tésztás-étel 
(Rimaszombat  Nyr.  XII.  190). 

kálvinista-tapló:  ürömtapló  (Hol?  Nyr.  XII. 
527). 

KÁLYHA  (kájha):  eggy  darab  kályhacserép 
(Székelyföld  Tsz.).  Sok  darab  kájha  kell  egy 
kemencére  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

kájha-füttő:  cserépkályha  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

kálho-szem :  eggy  darab  kályhacserép  (Őrség, 
Szalafő  Nyr.  VII.181). 

KALYINKA:  keserédes  csucsor  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

KÁLYÓKÁ :  szeles,  meggondolatlan,  hóbortos, 
féleszű  [?].  No  te  kályóká,  hová  csemmesztétted  ma 
megint  ászt  á  tarisznyát!  (Palócság  Nyr.  XXIII. 

238). 

KÁM.  Kámgyo  [a  marhának]:  a  szivéből  ki- 
induló fő-ere  (Soprony  m.  Nyr.  XII.  383). 

KAMABA  {kamora  Orosháza  Nyr.  IV.279; 
Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  V.375 ;  kamura  Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  V.470;  Tolna  m.  Görbő 
Nyr.  in.469;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.277; 
Fehér  m.  Nyr.  X.187;  komor  a  Repce  mell.  Nyr. 
XX.366;  Soprony  m,  Horpács  Csapodi  István; 
Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XV11.41;  komorá 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.453 ;  komra  Alföld  Nyr.  II. 
514 ;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  I.  Beve- 
zető Xn.  1.;  Palócság  Nyr.  XXn.76;  Gömör  m. 
Nyr.  XXm.44;  Rimaszombat  Nyr.  VI.93;  Gyön- 
gyös Nyr.  111.227;  Heves  m.  Pásztó  Nyr.  VIII. 
286;  Borsod  m.  Sáta  és  vid.  Nyr.  XXI.214; 
Nógrád  m.  Nyr.  1V.425;  Nógrád  m.  Terheled 
Nyr.  XXm.  333;  Szlavónia  Nyr.  XXin.191).  — 
Kámárá:  az  eggy-eggy  házaspár  számára  a 
mellék-épületben  elkülönített  kis  szoba  (Szlavónia 
Nyr.  XXni.310). 

[KAMÁSLI],  KOMÁSLI:  női  cipő  (Tolna  m. 
Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274). 

KAMAT  {kamata  Háromszék  m.  Nyén  Erdélyi 
Lajos;  kámota  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 526; 
Tatrang  Nyr.  11.477). 

KAMATYOL :  baszik  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.478;  Nógrád  m.  Fabó  András  1841). 

(KAMCSOLJ. 

Át-kamcsul:  átkarol.  Átkamcsúja  a  fát  (Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  XVIII.374). 


[KAMPOROD-IK]. 

el-kámforodik :  , kámforrá  válik',  elillan,  szó 
nélkül  eltűnik.  Most  vót  itt  az  a  gyerek,  s  már 
elkámforodott  (Szilágy  m.  Király  Pál). 

[KAMIN?]. 

kamel-lyuk :  mélyedés  a  boglyakemence  pad- 
kájában (Alföld  Nyr.  n.425). 

KAMMOG:  cammog,  lustán  megy  (Orosháza 

Nyr.  VI.  178)  [vö.  cammog]. 

KAMÓCA:  lenkocs  (az  a  len,  a  mely  az  első 
ecsetelésből  lehullott,  s  a  melyet  újra  megecse- 
telnek, és  ebből  marad  azután  a  szösz)  (Bodrog- 
köz Tsz.) 

KAMPA,  KÁMPA:  1.  kampa:  labda-ütő  fa 
(Palócság  Császár  Árpád);  2.  kámpa:  kifutós 
labdajáték  (Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

kampa-verő:  kapós  (labdajáték)  (Hont  m. 
Czimmermann  János). 

KÁMPÁZ :  kifutós  labdajátékot  játszik  (Abaúj 
m.  Szikszó  Király  Pál). 

KAMPEC  (Gömör  m.  Nyr.  XX1I.526;  kampec 
Debrecen  Nyr.  XXI.43;  kampesz  Eger  Csaplár 
Benedek) :  vége  van.  Kampec  annak  (Debrecen 
Nyr.  XXI.43).  Kampec  má  neki  (Gömör  m.  Nyr. 
XXIL526).  Kampesz  már  annak  (Eger  Csaplár 
Benedek)  [vö.  tót :  uz  mu  je  kampec]. 

KAMPEL :  cv  Kampel  már  annak  (Kecskemét 
Csaplár  Benedek). 

KÁMPICSOROD-IK  {kdnficsolodm  Gömör  m. 
Serke  Nyr.  XIX.45). 

el-kámpicsorodik :  {[él-]kánficsolodm  Gömör 
m.  Serke  Nyr.  XIX.45) :  1.  elferdül,  elgörbül 
(pl.  létra)  (Bodrogköz  Tsz.);  2.  megbotlik,  félre- 
szalad (az  ember  nyelve)  (Balaton  mell.,  Vas 
m.  Kemenesalja,  Tolna  m.,  Győr  m.  Tsz.;  Győr 
m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.190;  Gömör  m.  Tsz.  [el- 
uélkül,  de  ez  nyilván  hozzáértendő];  Székely- 
föld Győrflfy  Iván).  Ékámpicsorodott  a  szám :  el- 
szóltam magamai  (\'eszprém  m.  Csetény  Halász 
Ignác).  Majném  ékámpicsorodott  a  szám  {Zala,  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.323);  3.  savanyú  képet 
vág,  sírva  fakad  (Dunántúl  Nyr.  XVII.415;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.237;  Békés  m.  Balog  István; 
Szentes  Nyr.  V1II.187;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa 
m.  Nyr.  IX.135;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.427  [itt  el-  nélkül];  Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVni.432;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  in.36; 
Zemplén  m.  Homonna  Nyr.  VIII.371);  4.  el- 
kámpicsorodik,  [e\-]kánficsorodm :  elbámul,  el- 
bámészkodik (Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX.91; 
Gömör  m.  Serke  Nyr.  XIX.45)[vö.  el-ámpicsorodik], 

KÁMPICSORODOTT:  ferdített  (Vas  m.  Tarod- 
háza Nyr.  X.89). 

KAMPIS :  ittas  (Heves  m.  Névtelen  1840). 


1029 


KAMPO-KAMZSA 


KAN— KANÁL 


1030 


KAMPÓ  :  eggy  labdajáték  (Szalonta  Nyr.  XIII. 
93)  [vö.  kampósdi]. 

KAMPOL:  fákat  eggybeköt,  összeereszt  (az 
ács)  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

KÁMPOL,  KÁMPUL  {kámbul  Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.561) :  arcfintorgatással,  nyelv- 
öltögetéssel csúfol  (Vas  m.  Tsz.;  Vas  m.  Fölső- 
Eőr  Király  Pál;  Zala  m.  Nyr.  11.427;  Göcsej 
MNy.  11.412)  [vö.  hámpol,  kápul\. 

KÁMPOLÓD-IK,  KÁMPÜLÓD-IK  :  cv  (Répce 
mell.    Nemes- Viss  Nyr.    XVII.336;   Vas  m.  Tsz. 

188a). 

[KÁMPOROD-IK],  KÁNPOBOD-IK  :  megrom- 
lik, megsavanyodik  (Udvarhely  m.  Nyr.  IX.236) 
[vö.  csámporod-ik]. 

meg-kánf orodik :  megbolondul,  elmegy  az  esze 
(Zilah  Nyr.  XIV.430;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X. 
238). 

KÁMPORODOTT :  halavány,  beteges,  Kám- 
porodott  színe  van  (Győr  m.  Tsz.)  [vö.  csámpo- 
rodott). 

KAMPÓSDI :  eggy  labdajáték  (Szalonta  Nyr. 
X1II.93)  [vö.  kampó]. 

[KÁMPUL]. 

m@g-kámpul :  megzavarodik.  Úgy  megkámpult 
a  szemem  (Békés  m.  Nyr,  III.525). 

KAMSA  (Szolnok  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
káncsa  Tápé  uo.) :  a  jég  alatti  halászatnál  az 
eltévedt  vezérrúd  fölkeresésére  szolgáló  vas- 
kampós  görbenyelü  szerszám. 

[KAMU]. 

[Szólások],  Kamubul  tenni :  kényszerűségből 
(Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr.  VIII.524). 

KAMUKA  {kamoka  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 111,99) :  damaszk  szövet  (Marcal  mell. 
Tsz.;  Csongrád  m,  Arany-Gyulai  NGy.  11.20; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Rozsnyó  Nyr,  VIII. 
565;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.99;  Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai  NGy.  in.23). 

KAMXJT A  =  kamuti  (Csallóköz  Nyr,  1,279). 

KAMUTI  {kamutyi  Csallóköz  Nyr.  1.279) : 
makacs,  alattomos,  tettetve  meghunyászkodó 
(Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.181;  Vas  és 
Veszprém  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.  100;  Zala 
m.  Szepezd  Nyr.  XVII.  191  [itt  kamusi  nyilván 
hiba];  Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenesalja,  Győr 
m.  Tsz.;  Székesfehérvár  Nyr.  Vn.l39). 

KAMVICSKA:  bádog  edény  (Bars  m.  Léva 
Czimraermann  János). 

KAMVIS :  élesfú,  zsurlófú  (equisetum  hiemale) 
(Rozsnyó  Nyr.  Vin.565). 

KÁMZSA    {kámzsa) :    1.    vastag    daróc    ruha 


(Palócság,  Gömör  m.  Tsz.);  2.  szoknya  (Rozsnyó 
Nyr.  VnL565). 

KAN  {kam  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Vadr.;  Kiss  Mihály).  —  A  kanja:  a 
java  (Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVIII.523). 
Az  égett  bor,  a  pálinka  kanja :  eleje,  java  (a  mely 
legelőször  foly  le,  mikor  megindul)  (Győr  m. 
Tsz.;  Győr-Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin). 

kam-bakter  :  [nép-etimológia]  konduktor  (Sop- 
rony m.  Horpács  Nyr.  IV.182;  VI.158)  [vö.  kan- 
doktor]. 

kan-csuli:  kan- veréb  (Komárom  Erdélyi  Pál). 

kan-doktor:  [nép-etimológia]  konduktor  (Bara- 
nya m.  Nagy-Harsány  Nyr.  VII.477). 

[kan-far], 

kanfaros  {ház) :  a  melynek  széle,  hossza  eggy, 
és  nem  is  tűzfalra  van  épitve  (Debrecen  Nyr. 
Vn.329). 

kam-faru :  csapott-farú  (ló,  szarvasmarha) 
(Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván). 

kan-felügyelő :  [nép-etimológia]  tanfelügyelő 
(Hol?  Nyr.  Vin.69). 

kan-gödör :  olyan  gödör,  a  melyből  vályogot 
vertek  v.  tapasztani  való  földet  hordtak  (Alföld 
Nyr.  XIV.95). 

kan-kapocs ;  a  kapocspár  horgas  fele,  a 
melyet  a  másikba  beleakasztanak  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVin.237;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.429;  Hol?  Tsz.). 

kan-pótra :  másfélkrajcáros  vastag  rézpénz, 
a  milyent  Mária  Terézia  korában  vertek  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

kan-zsir :  disznózsír  (Göcsej  Tsz.). 

KÁN :  [?].  Jöjjek  be  ke  már  kánom  [mondja  az 
asszony  az  urának]  (Dunántúl  Nyr.  VI.  181). 

KANAP :  vászon-rojt  (Marcal  mell.  Tsz.). 

KANAFOBIA:  [?].  Oh  be  csoda  húr  a  kántori 
húr;  ha  van  valami  hibája,  bor  a  kanaforiája 
(Pest  m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.338). 

KANÁL  {kalán  Répce  vid.  Nyr.  XX.371 ;  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  IV.228;  Göcsej  MNy.  V.87;  Zala 
m.  Szentgyörgy  völgye  Nyr,  III.466;  Veszprém 
Nyr,  Vn.234;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67;  Há- 
romszék m.  Nyr.  IX.424;  Hétfalu,  Zajzon  Nyr, 
IV.330;  Bukovina  Nyr,  VI,472;  káldn  Szlavónia 
Nyr,  XXIII.311;  kalány  Fölső-Somogy,  Balaton 
mell,  Nyr,  Vin,371;  Göcsej  Nyr.  IL232;  Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr,  V.470;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.237;  Tolna  m.  Nyr.  V.569;  Székes- 
fehérvár Nyr.  VH.  130;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  Vin.84; 
Szeged  Nyr.  n.378 ;  Szeged  vid.  Nyr.  nL321 ;  Arad 
m.  Majláthfalva  Nyr.  IX.378;  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283; 
Háromszék  m.   Uzon  Erdélyi   Lajos;    Gyergyó- 


1031 


KANALAS— KANAVASZ 


KANCA— KANCSUKA 


1032 


Sz.-Miklós  Nyr.  X.47;  kana  Heves  m.  Névtelen 
1840 ;  Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  VIII.568 ;  Mnd, 
kánál  Gömör  m.  Nyr.  XVin.421;  kányái  Tolna 
m.  Görbő  Nyr.  III. 470).  —  Ealány:  [tréf.]  pipa 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Eldobta  a  kalányát :  meghalt  (Gö- 
csej Nyr.  11.232). 

kalán-fiiru :  kerékagy-fúró  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

kalán-futi :  [nép-etimológia]  akasztófa- virág, 
kötni- való  (galgenfutter)  (Háromszék  m.  NyK. 
III.ll). 

kanál-fülű  angyal:  ördög  (Szentes  Nyr.  VI. 
232). 

kalán-háló  :  két,  eggymáson  keresztben  fekvő 
rúdra  alkalmazott  merítő-háló  (Háromszék  m. 
Uzon  Nyr.  VIII.383;  Hermán  0.  Halászat  K.). 

kanál-lopó  :  draba  verna  (Heves  m.  Névtelen 
1840;  Heves  m.  Bátony  Nyr.  in.543). 

kalán-mester  :  az  a  legény,  a  ki  a  lakodalom- 
ban terítés-  és  étkezéskor  az  evőeszközökről 
gondoskodik  (a  tányérmester  társa)  (Alföld  Nyr. 

XV.280). 

KANALAS,  KALÁNYOS,  KANÁLOS :  1.  kalá- 
nyos,  kanálos:  kanáltartó  (Szeged  Nyr.  VII.180; 
Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  IX.378;  Gömör  m., 
Bodrogköz  Tsz.);  2.  kanalas:  testhez  álló  gom- 
bos női  fölöltő  (Heves  m.  Csépa  Nyr.  III.288). 

KANALÁSZ:  kanalaz  (Fölső-Csallóköz  Nyr. 
Vin.378). 

[KANALAZ],  KALÁNYOZ-IK:  [tréf.]  pipázik 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[KANÁLI]. 

kanáli-gém :  gémfaj,  a  melynek  hosszúkás 
kanálforma  csőre  van  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.279).  | 

KANÁLIS  {kalánis  Tolna  m.  Nyr.  VI.523;  ! 
Győr  vid.  Nyr.  VI.272;  kalanyis  Török-Becse  I 
Nyr.  IX.92).  l 

[KANÁLKOD-IK],  KALÁNKOD-IK :  beleavat- 
kozik, beleártja  magát  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  1 

[KANÁSZ-IK]. 

meg-konászik :  lecsillapszik,  megengesztelő- 
dik, megszelidül  (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék 
m.  Vadr.  505b). 

[KANÁSZOD-IK]. 

meg-kanászodik,  meg-konászodik  {meg-koná- 
sződik  Székelyföld   NyK.    X.331;   Kiss  Mihály 
Udvarhely  m.  NyK.  X.330) :  cv  (Székelyföld  Tsz. 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m,  Vadr.:  Nyr.  X.327) 

KANAVASZ  {kanavác  Debrecen  Nyr.  IX.  163). 


KANCA  (kanca  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János) :  nőstény.  Kanca  birka  (Jász-N agy kún- 
Szolnok  m.  Alattyán,  Jánoshida  Nyr.  X.142). 
Kanca  borjú  (Kalotaszeg  Nyr.  XVII.526).  Kanca 
tinó  (Szilágy  m.  Nyr.  VII.382). 

kanca-hordó  :  eggyfenekű  hordó  (Jász-Nagy- 
kún-Szolnok  m.  Alattyán,  Jánoshida  Nyr.  X.142). 

kanca-kéve :  eggyes  kéve,  a  mely  a  ház- 
födésnél  a  kettős  kéve  két  része  közé  kerül 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  in.479). 

kanca-szűr :  bokáig  érő,  kivarratlan  paraszt- 
szúr (ellentéte  a  pásztorosnak)  (Göcsej  MNy.  II. 
412;  Hol?  Nyr.  XII.239). 

KÁNCTÁS  [?].  Kánctás  dicsőség:  [tréf.]  pálinka 
(Szentes  Nyr.  Vin.324). 

KANCS :  kancsal.  Te  kancs  szemű  (Tolna  m. 
Paks  Nyr.  XIX.479). 

KANCSÁLOLÜÓD-IK  :  ólálkodik,  tétlenül  lé- 
zeng (Göcsej  MNy.  11.413). 

KANCSARGÓS :  tekervényes  (út)  (Fájsz  Nyr. 
VII.428). 

[KANCSAROD-IK]. 

össze-kancsarodik :  összezsugorodik  (Ipoly 
völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.525). 

1.  KANCSI:  kancsal  (Békés  m.  Balog  István 
Debrecen  Nyr.  VII.329;  Szatmár  Nyr.  IX.264 
Tokaj  Nyr.  XXIV.48 ;  Székelyföld  Tsz. ;  Nyr.  IV 
183;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.218 
219;  Vadr.;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) 

kancsi-Fila :  kancsal  nőszemély  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

2.  KANCSI  (Pest  m.  Kassai  J.  Szókönyv  Ili. 
101;  kandsi  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.142):  kan, 
fiatal  kan. 

KANCSIT  :  kancsalít  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
218.  219;  Vadr.  504a). 

1.  KANCSÓ  {kancsu  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.373; 
kancsú  Heves  m.  Pásztó  Nyr.  VIII.286). 

2.  KANCSÓ:  fiatal  kandisznó  (Baranya  m. 
Tsz.;  Hont  m.  Nyr.  V.426). 

KANCSÓELÁS:  kancsal  (Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVn.286). 

KANCSOL:  baszik  (Nógrád  m.  Fülek  Nyr. 
XXn.95). 

KANCSUKA  {kancsik  Jászkunság  Nyr.  VII. 
525 ;  kancsika  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
1.7;  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Köszönik  I. 
36;  Nyr.  Vn.l22;  Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L. 
Szeged  népe  HL  117).  —  Kancsuka:  nyakleves. 
Kancsukát  vágni  v.  vetni  vkinek  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 


1038 


KANCSUKAZ— KANGYIKAL 


KANI— KANKALÉK 


1Ó84 


[KANCSUKAZ]. 

meg-kancsukáz :  nyaklevest  ad,  nyakon  üt 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KANDA:  savóleves,  a  melybe  túrót  tesznek 
(Szatmár  m.  Tsz.;  Nyr.  XI.284;  Zemplén  m,  Nyr. 
IV.522;  Hegyalja  Kassai  J.  Szóköuyv  11.205. 
271;  V.216). 

[KANDAL,  KANDAL]. 

be-kandál :  bekandikál  (Csallóköz  Nyr.  1.279). 

bele-kandal :  belekandikál  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XnL527). 

KANDARÁSZ :  eltávolít,  elzülleszt,  eltol,  félre- 
taszít (Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr. 
XIX.336). 

KANDARGAT :  körülforgat,  csavargat,  csóvál 
(Csík  m.  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282).  Farkát 
kandargatja  (Csík  m.  MNy.  VI.371)  [vö.  csan- 
dargat], 

KANDARÍT:  lódít.  Menj  odább,  mert  olyant 
kandarítok  rajtad,  hogy  az  eget  is  bőgőnek  nézed 
(Alföld  Nyr.  XIV.95)  [vö.  csandaritt], 

KANDAROD-IK :  pöndörödik.  A  mint  egy 
parittyahajitásnyira  halad,  egyszer  csak  megint 
elébe  kandarodik  az  öreg  ember  (Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.401). 

KANDÁSZ  :  lopni  akarva  keresgél  (Udvarhely 
m.  Nyr.  Vni.473). 

le-kandász:  leszed.  Lekandássza  az  indáról 
az  ugorkát,  a  paszulyt  (Udvarhely  m.  Nyr.  VIII. 
473).' 

1.  KANDI:  kémény  alatti  tüzelő  a  házban 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.287). 

2.  KANDI:  nagy  ólnak  orrozata,  a  melyben 
takarmányt  tartanak  (Hol?  Nyr.  XII. 527). 

KANDICS:  félszemű  (Erdövidék  Tsz.). 

KANDICSÁL:  kandikál  (Udvarhely  m.  Nyr. 
Vin.473). 

KANDÍT:  tekint.  A  puskaszóra  fölébredök, 
kanditok  össze-vissza,  hát  nem  látok  senkit  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIX.334). 

KÁNDRÓ:  tóban  éló  hal  (talán  perca  fluvia- 
tilis)  (Székelyföld  Hermán  0.  Halászat  K.). 

KANÉR:  dísz  (Pozsony  m.  Tárnok  Ny^.  VIII. 
471)  [vö.  gárnér]. 

KANÉSZ :  kan-veréb  (diák  nyelven)  (Komárom 
Erdélyi  Pál). 

KÁNGYÉR:  sárga  cukor  (Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  XXI.528;  Király  Pál). 

KÁNGYIKÁL:  sántikál  (Gömör  m.  Tsz.). 

SZINNYEI :  MAOYAR  TAJSZÓI'AB. 


KANI  (Szentes  Nyr.  VI.372;  Szeged  Kálmány 
L.  Szeged  népe  1.89 ;  Arad  m.  Pécska  Kálmány 
L.  Koszorúk  1.226;  Torontál  m.  Klárafalva  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  III.  110;  Szatmár  m.  Nyr. 
XI.284;  Abaúj  m.  Király  Pál;  kanyi,  kányi  Szol- 
nok Nyr.  V.417 ;  XXII.  332;  Palócság  Nyr.  XXI. 
313;  XXn.76;  Gömör  m.  Runya  Nyr.  XXII.287): 
1.  kani,  kanyi,  kányi:  kan,  kandisznó,  kanmalac 
(Szentes  Nyr.  VI.372;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.89 ;  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk 
1.226 ;  Torontál  m.  Klárafalva  Kálmány  L.  Szeged 
népe  III.IIO;  Abaúj  m.  Király  Pál;  Palócság 
Nyr.  XXI.313;  XXII.76;  Gömör  m.  Runya  Nyr. 
XXII.287).  Kani  kutya  (Abaúj  m.  Király  Pál). 
Kányi  disnó  [cigány  mondja]  (Szolnok  Nyr.  XXII. 
332) ;  2.  kani :  nagyon  érzókies  ember,  latorkodó. 
Nagy  kani  ez  a  Pesta  (Abaúj  m.  Király  Pál); 

3.  kani,  kanyi:  [tréf.]  férfi,  legény.  Kanyi,  oszt 
bodor  is  [mondják  feketehajú  emberre]  (Szolnok 
Nyr.  V.417).  Gyere  ide,  kani!  [mondja  legény  a 
legénynek    tréfásan]    (Abaúj    m.    Király    Pál); 

4.  kani:  férfias  természetű  nő  (Szatmár  m.  Nyr. 
XL284). 

KANISTÁS :  lucskos,  sáros.  Kanistás  a  gatyád 
(Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841). 
Kanistás  a  kerék  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
Vni.47)  [vö.  kálistás]. 

[KANK]. 

[Szólások].  Kankot  vet:  meghal  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.271).  Szegény  kis  bolond 
madaram,  addig-addig  gunnyasztott,  hogy  utoljára 
is  kankot  vetett  (Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor). 

KANKAD:  hajlik,  görbed,  görnyed  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

KANKALÉK  (Marcal  mell.,  Balaton  mell., 
Vas  m.,  Göcsej  Tsz.;  Somogy  m.  Nyr.  11.376; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  hangaléta  Mármaros 
m.  Visk  Király  Pál;  hangarék  Szatmár  m.  Sza- 
moshát Nyr.  X.139;  hankalék  Pozsony  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  n.271.  364;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.377;  Nyitra 
m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841 ; 
Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.287;  Hol?  Nyr. 
XV.  190;  hankalik  Komárom  m,  Naszvad  Nyr. 
IV.283;  hánkálík  Érsekújvár  Nyr.  VIII.282;  XIX. 
457;  kankaiét  Erdővidék  Nyr.  VIII.188;  kankalik 
Vas  m.  Tsz. ;  kankalik  Komárom  m.  Nagy- 
Igmánd  Pápay  József;  küt-kankarék  Nagy-Kún- 
ság,  Túrkeve  Nyr.  VIII.469;  kankarék-gém  Ba- 
ranya m.  Ormányság  Nyr.  VIII.47;  kankarík 
Mezőtúr  Nyr.  X.285):  1.  kútgém  v.  kútostor 
(Marcal  mell..  Vas  m.  Tsz. ;  Somogy  m.  Nyr.  II. 
376;  Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.271. 
364;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.377;  Nyitra  m. 
Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841 ;  Érsek- 
újvár Nyr.  Vin.282;  XIX.457;  Bars  m.  Zeliz 
vid.  Nyr.  XIV.287;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr. 
IV.283;  Mármaros  m.  Visk  Király  Pál;  Erdő- 
vidék Nyr.  Vin.188;  Hol?  Nyr.  XV.  190);  2.  a 
kútostor  végén  levő  vashorog,  a  melyre  a  veder 
akasztva  van  (Balaton  mell.  Tsz.;  Somogy  m. 
Nyr.  11.376;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay 


1035 


KANKALEkOS— KANKUCA 


KANKUS— KANTAROS 


1036 


József;  Nagy -Kunság,  Túrkeve  Nyr.  VI1I.496; 
Mezőtúr  Nyr.  X.285;  Szatmár  m.  Szamoshát 
Nyr.  X.139) ;  3.  a  kútgém  végén  levő  kolonc  ]?] 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek) ;  4.  horgas  fa,  melyet 
a  szénahordó  szekér  oldalának  hátulsó  zápjához 
kötnek,  hogy  a  rudazó-kötelet  rudaláskor  bele- 
húzhassák s  a  szénát  erősebben  összeszoríthas- 
sák (Göcsej  Tsz.). 

KANKALEKOS:  görbe  (Szeged  Czimmer- 
mann  János). 

KANKARINGÓ:  kacskaringós  [?].  Kankaringó 
kalács  (Udvarhely  m.  Nyr.  IX. 39). 

KANKÁSZ:  szétnéz,  ide  s  tova  néz  (Erdő- 
háza  [Zala  m.  Erdőhát?]  Nyr.  XL285). 

1.  KANKÓ  {gangó  Mezőtúr  Nyr.  X.477 ;  Csong- 
rád m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.261);  1.  kankó, 
gangó:  kampó,  horog  (Mezőtúr  Nyr.  X,477;  Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  III.IOO;  Székelyföld  Tsz.; 
Nyr.  V.515;  Arany-Gyulai  NGy.  III.37;  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  XV. 
239.  569;  Vadr.  94;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
243 ;  Vadr. ;  Kiss  Mihály ;  Brassó  m.  Krizba  Nyr. 
11.559);  2.  kankó:  mankó  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.223.  243;  Vadr.)  [vö.  gangóc]. 

kankó-szeg:  az  eketalyiga  tengelyében  levő 
horgas  szeg,  a  melyre  a  patiugnak  az  eggyik 
végét  akasztják  (a  másik  vége  a  kakas-szegre 
van  akasztva)  (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv 
11.57;  III.103). 

2.  KANKÓ  (kánkó,  kank'ó) :  rövidebb  v.  hosz- 
szabb  szúr,  dolgozó  ujjas  szűr,  szúrdolmány, 
szúrbekecs  (Balaton  vid.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Szlavónia  Nyr.  XXIII.309;  Kecskemét,  Szeged 
Csaplár  Benedek;  Török-Becse  Nyr.  IX.92;  Palóc- 
ság Nyr.  XXn.76;  Gömör  m.  Nyr.  XXn.526; 
Rimaszombat  Nyr.  V.182 ;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.46;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  1.447; 
III.IOO;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.427)  [vö. 
szűr-kankó]. 

KANKOL:  vonít  (Dunántúl  Nyr.  V.181.)  [vö. 
kajinkol,  kauncol]. 

1.  KANKÓS  (gangos  Mezőtúr  Nyr.  X.569): 
kampós.  Kankós  páca  (Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

2.  KANKÓS :  csuklyás.  Kankós  szűr  (Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  11.560). 

KANKOSDI:  kakukkvirág  (Udvarhely  m. 
Győrffy  Iván). 

[KANKÓSOD-IK]. 

.  fel-kankósodik :  fölkunkorodik  (Udvarhely  m. 
Felméri  Lajos). 

le-kankósodik :  elálmosodik.  Hajnal  felé  mán 
mind  lekankósodtak  a  legények  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.303 ;  Erdővidék  Nyr.  IX.35). 

KANKUCA:  kankó  (gonorrhoea)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 


!  KANKUS  (Veszprém   m.   Nyr.   IV.34;    kankis 

\  Rábaköz,    Beő-Sárkány    Nyr.    XVI1I.94;    kankós 

1  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839;   kankuc 

I  Somogy    m.    Alcsok    Nyr.    XXIII.40):    mumus, 

I  krampusz,  ijesztő. 

I  KANKUSKA :  hundszahn  (cynodon)  (Brassó  m. 
1  Hétfalu  MNy.  V.346). 

!  KANNA  (kán  Csík  m.  Nyr.  Vn.236.  427; 
!  kanna  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.237).  — 
I  Kán:  zöldmázas  cserépkancsó,  a  melynek  szádán 

elül  töltögető  csúcs  van  (Csík  m.  Nyr.  VII.236. 

427). 

kanna-suUó :  hegy-iszap-sás  (Székelyföld  Kiss 
Mihály), 

KANÓC  {kanót  Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa  vid. 
Tsz. ;  Csallóköz  id.  Szinnyei  Józsefné,  Csaplár 
Benedek). 

KANONOK  [kalonok  Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.234). 

KANOS  (kanos):  herélt  disznó  (Dráva  mell. 
Nyr.  V.472;  Szlavónia  Nyr.  V.ll;  XXm.358). 

KANOZ:  meghág.  A  póka  kanozza  a  nőstényt 
(Balaton  mell.  Tsz.  160a). 

1.  KANTA:  széles  szájú  füles  korsó  (Dunán- 
túl Tsz.;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.332;  Török- 
Becse  Nyr.  IX.92;  Gömör,  Torna  m.  Tsz.). 

kanta-korsó:  ívd  (Komárom  Nyr.  VII.282). 

2.  KANTA:  kullancs  (Székelyföld  Tsz.;  Há- 
romszék m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVL47). 

3.  KANTA:  kaszanyél  fogantyúja  (Csík  m. 
Nyr.  vn.236;  Győrffy  Iván). 

KÁNTÁL  {kalántál  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV. 
575) :  1.  kalántál :  karácsony  estéjén  az  ablakok 
alatt  énekel,  hogy  vmi  jutalmat  kapjon  (Hont 
m.  Páld  Nyr.  XIV.575) ;  2.  kántál :  szép  szeré- 
vel kéreget.  Ha  ráhalgattam  vőna,  most  emöhet- 
nék  kántálni!  No  te  ugyan  mögjártad:  emöhec 
kántálni!  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
1.194). 

KANTÁR  [gantár  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.382;  kentár  Háromszék  m.  Nyr.  V.37) :  vas- 
tag fonálból  V.  hársból  készült  ritka  hálószerű 
fonadék,  a  melyben  az  ételhordó  edényt  a 
mezei  munkásoknak  kiviszik  (Gömör  m.  Nyr. 
XXII.526;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
382;  Tokaj  Nyr.  XIX.383;  XXIV.48). 

KANTÁROS  :  kész  vmire,  hajlandó,  alkalmas, 
ügyes  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.86;  Kecskemét 
Váczy  János).  Hisz  te  ára  kantáros  vagy  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.  142).  A  Ián  kantáros  lett 
vóna  hozzá  menni.  Mindenre  kantáros  ez  a  gye- 
rek (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr,  in.l81).  Ha 
húst  köllött  kacsmarni,  ára  a  Dávid  szörnyen  kan- 
táros vót  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  Vni.86). 


1037 


KANTIN— kanyarít 


KANYARÓ— KAP 


1038 


[KANTIN],  KONTING  :  [gúiiy.]  kocsma,  csárda 
(Szoluok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  X.239). 

[KÁNTÜR] 

kántur-ház :  vasúti  őrház  (Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  XXI.528;  Király  Pál). 

KANZSA  {kámzsa  Háromszék  m.  Kiss  Mihály ; 
Gyergyó-Ditró  Nyr.  X1I.282);  fiatal  kandisznó, 
süldő  kan  (Székelyföld  Kriza;  Győrffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Vadr. ;  Keresztúr  vid.  Vadr.  350). 

KANZSÁR  :  buja,  fajtalan  (Göcsej  MNy.  V.154). 

KÁNYA  {gánya  Győr  vid.  Nyr.  VI.272)  [vö. 
gája]. 

kánya-begye  :  a  kányafa  bogyója  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  III.  101). 

kánya-bogyó  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
III.lOl;  kánya-hojó  Tokaj  Nyr.  XXIV.48;  kánya- 
holyó  Heves  m.  Névtelen  1840;  Tokaj  Nyr.  XIX. 
383) :  cv. 

kánya-borza  :  cv  (Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.lOl  [itt  kanya-borza  sajtóhiba]). 

kányo-borsó  :  vicia-faj  a  gabonában  (Soprony 
és  Vas  m.  Nyr.  X.332). 

kánya-fa  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  gánya-fa 
Vág  mell.  CzF.) :  a  bangiták  neméhez  tartozó 
cserjés  fa  (viburnum  opulus). 

kánya-orru  :  horgas  hegyes  orrú  (Háromszék 
m.  Vadr.). 

[KANYAKOL]. 

ki-kanyakol :  kicicomáz  (Csongrád  m.  Szeg- 
vár Nyr.  XVn.561). 

[1.  KANYAR]. 

kanyar-ucca :  [ucca  neve]  (Kecskemét  Nyr. 
XVI.96). 

2.  KANYAR :  kanyarít  [?]  (Balaton  mell.  Tsz. 
190b). 

KANYARÉKOS  {kanyarikos) :  kanyargós.  Ez 
a  zucca  kanyarékos  {kanyarikos)  (Vas  m.  Kör- 
mend Nyr.  11.469;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
Vin.468;  Zala  m.  Gelse  Nyr.  Xni.576). 

KANYARGAT :  jégen  csuszkái  (Hajdú  m. 
Hadház  Nyr.  XIX.  143;  Debrecen  Hajdú  Nagy 
Sándor). 

KANYARGATÁS  :  jégen  csúszkálás,  korcso- 
lyázás (Hajdú  m.  Hadház  Nyr.  IX.238). 

KANYARINT  :  kanyarít.  Mikor  a  zember  uj 
kenyeret  eszik,  hát  kanyarincsa  a  kézit  a  feje 
körül,  osztán  ugy  tegye  be  a  falatot  a  szájába 
(Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVin.372). 

KANYARÍT  {karamitt  Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.).  —  Kanyarít:  [a 
marha  evésére  mondják]  (Debrecen  Nyr.  VII. 
329). 


KANYARÓ  {kanyaru  Vas  m.  Őrség  Tsz.; 
MNy.  V.78;  konyoru  Göcsej  MNy.  11.412;  konyorú 
Göcsej  Nyr.  XIII.254) :  himlő  (Vas  m.  Őrség 
Tsz.;  MNy.  V.78;  Göcsej  Tsz.;  MNy.  11.412;  Nyr. 
11.473;  Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.1Ó2; 
Baranya  m.  Ormányság  Tsz.). 

KANYAROD-IK  {kamarod-ik  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  kangyarod-ik  Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  IX.285;  karamod-ik  Háromszék 
m.  MNy.  VI.334;  Vadr.  504a;  Győrffy  Iván; 
konyorod-ik  Székelyföld  Tsz.  [itt  kanyorodiú 
hiba];  Ferenczi  János;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

KANYARÓS:  himlőhelyes  (Hol?  Tsz.). 

KANYARUL  :  kanyarodik  (Balaton  mell.  Tsz. ; 
i  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

j       KAJNYÓ  :  kamasz   (Udvarhely  m.  Korond  ifj. 
Felméri  Lajos;  Háromszék  m.  Vadr.  360). 

[KANYOGAT]. 

meg-kanyogat  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.132  [itt  meg-hanyogat  hiba];  Katona  Lajos; 
meg-kanyugat  Szinyérváralja  vid.  Nyr.  XV.189): 
megver,  megrak. 

[KÁNYOS]. 

kányos-fa :  a  kútgémuek  függőlegesen  lógó 
rúdja,  a  melyen  a  veder  függ  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVni.478). 

KAP  :  talál.  Suhutt  égy  élő  leiköt  sem  kapott 
benne  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  443). 

[Szólások].  EcetÖt  kapott  (a  bor) :  megecete- 
sedett  (Kecskemét  Nyr.  IX.376).  Szájon  kaplak, 
mint  kódis  a  lisztes  tarisznyát  (Győr  Nyr.  XXIII. 

!  38).  Vérbe  kap :  megtüzesedik  (Csík  m.  Gyímes 

I  Nyr.  IX.504). 

i  be-kap :  becsíp,  megittasodik  (Csallóköz  Csap- 

i  lár  Benedek;  Palócság  Nyr.  XXI.505;   XXII.32; 

'  Bars  m.   Nyr.  X.138;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 

i  XVI.279;   Rimaszombat  Nyr.    XV.383;    Szatmár 

;  m.  Nagybánya  Nyr.  Xin.578 ;  Hol  ?  Nyr.  XVn.235). 

el-kap :  megkap.  Elkapja  hat  aranyját  (Mold- 
vai csáng.  Nyr.  X.201). 

elé-kap :  jobb  módra  tesz  szert.  Megveszi  mind, 
még  pedig  hatcoros  árrát  aggva,  hogy  a  szegény 
ember   elékaphasson    (Háromszék  m.  Vadr.  435). 

föl-kap  {fel-kap):  1.  fölszáll  (a  szárcsa  ós  a 
vöcsök  a  fölrepülésnél  eggy  ideig  a  víztükrön 
fut  s  csak  azután  emelkedik  föl  vagyis  fölkap) 
(Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVn.430); 
2.  erőre  kap  (Háromszék  m.  MNy.  VI.326; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  3.  jobb 
módra  v.  hatalomra,  tisztségre  tesz  szert  (Csalló- 
köz, Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

hozzá-kap  {hézza-kap) :  1.  hozzá  tanul,  járatos 
lessz  hozzá  (legény  a  leányhoz)  (Székelyföld  Nyr. 

66* 


1039 


KAP— KAPACOD-IK 


KAPACS— KAPARÁSZ 


1040 


11.89;  Kiss  Mihály);  2.  megkap  (ételt  a  tűz, 
úgy  hogy  odasül  az  edény  oldalához  v.  feneké- 
hez és  kozmás  lessz).  [A  birka]  nyakát  a  hog- 
ráncs  ódaláhó  [tösszik],  csontyávd  kifelé  forgatva 
az  ődalast,  azé  hogy  hozzá  né'  kapja,  mer  akkó 
kozmás  lönne  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.86). 

ki-kap:  1.  elkap,  megkap  (földobott  tárgyat, 
pl.  labdát)  (Erdély  Szinnyei  József);  2.  magát 
fölvetve  utána  kap  (a  hal  a  tiszavirág  után) 
(Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

körül-kap:    körülvesz,    körülkerít   (Arad    m. 

Fölső-Varsánd  Nyr.  Xni.574). 

le-kap:  1.  leszól,  lepirongat  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.);  2.  megbasz  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.516).  ..i 

' ) 

[Szólások].  Lekapja  magát:  leissza  magát  (Csík 

m.  MNy.  VI.374). 

meg-kap:  1.  megtalál  (Erdély  Szinnyei  József; 
Háromszék  m.  Vadr.  432) ;  2.  hozzáérve  csekély 
kárt  tesz  benne.  A  tűz  megkapta  a  házat:  kissé 
megperzselte.  A  hideg  megkapta  a  palántot: 
kissé  megcsípte.  A  kutya  ■  megkapta  a  kezemet : 
kissé  megharapta  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.564). 

oda-kap:  odaszokik.  Odakaptak  bor-inni  a 
tolvajok;  má  harmaccó  jártak  ott  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XIV.516). 

r@a-kap :  rátalál,  rábukkan.  Addig  hojog,  hogy 
ré'a-kap  ék  kicsi  házra  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  478). 

kap-fog:  hirtelen  tesz  vmit.  Kapja- fogja, 
kapta-fogta  (Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr.  VHI. 
469;  Mezőtúr  Nyr.  VHI.  189). 

1.  KÁP:  korty.  Égy  kap  viz  (Eszék  vid.  Nyr. 
Vni.179).  Aszondi,  részög  vagyok,  peding  még  ma 
egy  káp  bort  se  ittam  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.332.) 

2.  KÁP:  [szekér  része]  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.324). 

[KAPA]. 

kapa-fejsze:  keskeny  pengéjű  kapa  (irtó-kapa) 
(Szatmár  m.  Nyr.  XIX.382). 

kapa-kés:  horgas  kés  (kacor),  a  mellyel  a 
kapáról  a  reátapadt  sarat  lekaparják  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  HL  106). 

kapa-torlás  (kapa-tollás,  kapa-tolás) :  a  szőllö- 
csatorna  alsó  része,  a  hol  a  fölkapált  föld  kissé 
föltorlaszolódik  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  HL  107). 

KAPACITÁL  (kapacitál):  illik.  Az  ilyen  dolog 
nem  kapacitál  (Rozsnyó  vid.  Nyr.  Xni.571). 

be-kapaoitál.  Be  van  kapacitálva:  be  van 
rúgva  (Hol?  Nyr.  XVII,236). 

KAPACOD-IK:  kapaszkodik  (Háromszék  m. 
Király  Pál). 


KAPACS  {kapocs  Komárom  m.  Kürth  Nyr. 
XIX.  187;  Abaúj  m.  Király  Pál):  1.  kapacs, kapocs: 
csákány,  két-  v.  háromágú  kapa  (Soprony  m. 
Fölső-Szakony  Nyr.  XVII.384;  Vas  m.  Őrség, 
Balaton  mell.  Tsz.;  Komárom  m.  Kürth  Nyr. 
XIX.187);  2.  kapacs:  teknő-vájó,  vályuzó,  hor- 
nyoló görbe  fejsze  (Palócság  Tsz. ;  Gömör  m. 
Tsz.  [itt  kapars  hiba];  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.  105);  S.  kapocs:  kaszálás  után  a  réten 
a  fú  közt  meredező  kóró-csonk,  hegyes  kóró- 
torzs.  Ha  mezítláb  mécc  gyüteni,  vigyázz,  bele  ne 
hágj  valami  kapocsba,  mer  oda  lesz  a  lábod 
(Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

kapaos-orrú :  hosszú,  hajlott  orrú  (Ipoly  völgye. 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.525). 

KAPACSKA  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
105;  kapocska  Bácska  Csaplár  Benedek) :  teknő- 
vájó,  vályuzó,  hornyoló  görbe  fejsze. 

[KAP  ADÓZ]. 

[Szólások].  Má  kapadoz  a  német  szóbul:  már 
kezd  eggyet-mást  beszélni  németül  (Veszprém  m. 
Nyr.  VIII.  177).  Kap  adózza  a  nyelvet,  irást,  tudo- 
mányt: kezd  vmit  tudni  belőle  (Balaton  mell. 
Tsz.). 

KAPADOZ-IK :  fejlődik,  legénnyé  serdül  (Kun- 
ság, Kisújszállás  Nyr.  XX.287). 

KAPÁL  {képál,  képálás  Moldvai  csáng.  Nyr. 
ni.2.  5;  kopál  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483 ;  X.156.) 

még-kapál  {mek-kapdnyi) :  a  kapálást  bevégzi 
(Palócság  Nyr.  XXI.505). 

KÁPÁLÁL:  szokott  kapálni  (Szlavónia  Nyr. 
XXin.216). 

KAPÁLIT:  kapál  (Göcsej  Nyr.  XÍV.164; 
Budenz-Album  158). 

KÁPÁNY:  letört  ágak  (Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.  181). 

[KÁPÁNYOZ]. 

el-kápányoz :  elcsen  (Alföld  Nyr.  11.425). 

KAPAR  {kabar  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.525;  kopár  Udvarhely  m.  Vadr.  25;  kopor 
Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.514;  ékopor  Göcsej 
MNy.  V.160). 

1.  KAPARÁS:  vagyongyűjtés  (Cegléd  Nyr. 
XXn.375). 

2.  KAPARÁS:  első  munkás,  a  ki  vmely  mun- 
kát fölvállal  8  aztán  társakat  vesz  maga  mellé, 
a  kiktől  bizonyos  rész  jár  neki  (Szegszárd  vid. 
Nyr.  VII.382;  Dráva  mell.  Nyr.  V.472;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.431;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.237;  Baja  Bayer  József). 

1.  KAPARÁSZ  {kabarász  Székelyföld  Tsz.; 
vö.  NyK.  X.330):  kapargál,  gyűjtöget  (Szeged, 
Torontál  m.,  Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö. 
kaparáz]. 


1041 


KAPARÁSZ— KAPÁS 


KAPÁS— KAPATOS 


1042 


be-kaparász:  [tréf.]  becsíp,  lerészegszik  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.  142;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIII.578;  Zilah  Nyr.  XIV.286)  [vö.  be- 
kapar áz]. 

[2.  KAPARÁSZ]. 

kaparász-háló :  eggykávás,  villásrúdon  levő 
zsákháló,  melyet  gereblyemódra  vetnek  a  vízbe, 
kivált  bokros  helyen  (néhol  csak  a  part  felé 
kaparásznak  vele)  (Turahát  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

KAFABÁZ  {kaparáz  Palócság  Nyr.  XXI.419): 
gereblyél  (Dunántúl,  Gömör  m.,  Torna  m.  Tsz.). 

be-kaparáz  :  [tréf.]  becsíp,  lerészegszik  (Nagy- 
Kálló  Nyr.  XII.429). 

KAP  ARCSÁL  {kaparcsáló  Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.573;  kapircsál  Székelyföld  Tsz.):  ka- 
pargál. 

KAPARCSÁLÓ :  kaparó  eszköz.  Elé'tte  a  ré'zsda 
észt  a  kaparcsálót,  azér  törött  el  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.573). 

KAPARÉK  {kaparík):  gyűjtés  után  a  tarlón 
összegereblyélt  hulladék  (Alföld  Nyr.  XIV.95; 
Békés  m.  Balog  István;  Hajdú  m.  Földes  Nyr. 
III.330;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

KAP  ARI :  kuporgató,  gyűjtögető  fösvény 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.334;  Győrffy 
Iván). 

[KAPARINTGAT]. 

ÖBSze-kaparingat : össze-szerezget.  Anr^yipénzt 
öss^eAra^anngíaíoíí  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
in.416). 

[KAPARKÁL],  KAPIRKÁL :  kapargál  (Három- 
szék m.  Uzon  Nyr.  Vin.374). 

KAPARKOD-IK  (Heves  m.  Névtelen  1840; 
kavarkod-ik  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
525):  iparkodik,  kapaszkodik. 

KAPARNYÁSZ:  kaparász,  kapargál  (Csong- 
rád m.  Tápé  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.88). 

KAPARÓ  =  kaparász-háló  (Heves  m.  Névte- 
len 1840;  Tisza- Abád-Szalók Nyr.  IX.144;  Bodrog- 
köz Hermán  0.  Halászat  K.). 

kaparó-háló:  cv  (Bodrogköz  Tsz.  153a;  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

kaparó-szák:  (V)  (Szolnok  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

1.  KAPÁS:  mozdulat.  Friss  kapása  van  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[2.  KAPÁS]. 

kapás-bor:  közönséges  új  bor,  csiger,  mun- 
kások számára  való  bor  (Hol?  Nyr.   XVn.140). 


kapás-szőUő :  későre  maradt  szöUö,  a  melyet 
szüret  után  böngésznek  le  (Tata  Csaplár  Bene- 
dek; Pécs  Kassai  J.   Szókönyv  n.47;  in.l06). 

ELÁPÁS:  képes  vmire  (vö.  capax)  (Szatmár 
m.  Nyr.  XI.284;  Szatmár  Nyr.  IX.264;  Maros- 
vásárhely Nyr.  IX.428;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 
276;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  Vn.429;  Erdélyi 
Lajos).  Nem  kapás  reá  (Zilah  Nyr.  XIV.334). 
Nem  vagy  kapás  semmire  (Szolnok-Doboka  m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.326).  Kapás  rá.  Nem 
kapás  rá  (Székelyföld  Nyr.  XV.75).  Nem  kapás 
ezt  megtenni  (Háromszék  m.  Nyr.  XV.47).  Ennyire 
se  vagy  kapás!  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár). 

[Szólások].  Nem  kapás  az  ember  feje:  nem  káp- 
talan (Debrecen  vid.  Nyr.  XXm.286). 

KAPASZKOD-IK  {kapackod-ik  Esztergom  Nyr. 
IX.542 ;  kapacskod-ik  Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.426 ; 
Göcsej  Nyr.  XII.192;  Budenz-Album  159;  kapas- 
kod-ik  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVII.184; 
Orosháza  Nyr.  V.420). 

[Szólások].  Kapaskodik,  mind  a  körmetlen 
macska:  erőlködik,  de  nem  megy  semmire  (Rába- 
köz, Beő-Sárkány  Nyr.  XVn.l84). 

KÁPÁSZKOD-IK  :  kepickölődik,  ide-oda  kap- 
dosva kimenekülni  iparkodik.  A  parton  jó  sok- 
kájig  nézte,  mig  a  pap  ott  evickélt,  kapaszkodott 
a  vizbe  (Ugocsa  m.   Gődényháza  Nyr.   III.371). 

kl-kápászkodik :  kikepickölődik,  kikászolódik. 
Bele  is  esett  a  budiba,  is  csak  nas  sokára  tudott 
belüle  kikápászkonni  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  X.135). 

KAPASZKODÓ  :  hágó,  meredek  út  (Balaton 
vid.  Horváth  Zsigmond  1839 ;  Tokaj  Nyr. 
XXIV.48). 

KAPAT:  1.  hamarjában  etet,  abrakol  (lovat) 
(Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283;  Alföld 
Nyr.  XIV.95;  Békés  m.  Balog  István).  Kapas- 
sunk égy  kicsit  (Közép-Baranya  Nyr.  IV.237.  319); 
2.  szoktat.  Nem  úgy  kell  kapatni  a  gyereket 
(Debrecen  Nyr.  IX.476).  Bosszul  volt  kapatva  az 
a  gyermek  (Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor). 

ki-kapat:  kivontat,  kisegít  a  hágón  (Csík- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.238). 

meg-kapat :  hamarjában  megetet,  megabrakol 
(lovat)  (Alföld  Nyr.  XIV.95;  Békés  m.  Balog 
István). 

[Szólások].  Mégkapatta  magát:  teherbe  esett. 
Tuggya  fene,  kitü  kapatta  még  magát  (Veszprém 
m.  Nyr.  Vin.177). 

rá-kapat :  rászoktat  (Kecskemét,  Szeged  Csap- 
lár Benedek). 

KAPATOS:  becsípett,  kissé  ittas,  pityókos 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.237;  Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  XVI.332 ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
in.l04;  Tokaj  Nyr.  XXIV.48;  Bereg  m.  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap    Károly;   Hol?   Nyr.   XVn.236). 


1043 


KAPATOS— KAPICA 


KAPICSAL— KAPÓ 


1044 


KAPATOS:  1.  ragadós  (pl.  tövisbokor)  (Esz- 
tergom vid.  Nyr.  XIX.239);  2.  meredek.  Kapa- 
tos út  (Somogy  m.  Balaton  mell.   Nyr.  IX.283). 

KAPCA:  harisnya  (Dunántúl  Nyr.  V.181; 
Balaton  mell.  Tsz.;  Kecskemét,  Erdély  Csaplár 
Benedek). 

kapca-lopó :  olyan  tolvaj,  a  ki  csekély  értékű 
tárgyat  (pl.  tyúkot,  ludat)  szokott  lopni  [gúny- 
név] (Hódmező-Vásárhely  Nyr.  11.867). 

KAPCÁS :  (az  olyan  ló  v.  ökör),  a  melynek  a 
körömházán  bizonyos  baja  van  (Székelyföld  Tsz.) 
[vö.  kaptás]. 

KAPCIÁSKOD-IK:  hetvenkedik,  kötekedik, 
kapcáskodik,  bakafántoskodik  (Mezőtúr  Nyr.  IX. 
479)  [vö.  hepciáskod-ik]. 

KAPCSIL :  kiválik  a  zöld  burkából  (a  dió) 
(Tokaj  Nyr.  X1X.383;  XXIV.48).  Kapcsüó  dijó 
(Sátoralja-Ujhely  Nyr.  XVI.87)  [vö.  kapcsl-ik]. 

KAPCSÍT :  héjából,  burkából  kifejt  (diót, 
mandolát).  Diót  kapcsítnak  (Abaúj  és  Borsod  m. 
Király  Pál). 

KAPCSL-IK :  kiválik  a  zöld  burkából  (a  dió) 
(Hegyalja,  Bodrog-Kisfalud  Kassai  J.  Szókönyv 
1.461 ;  III.  106)  [vö.  kapcsü]. 

[KAPCSOL]. 

[be-kapcsol].  ,,_,, 

[Szólások].  A  kezét  lekapcsolja:  az  ujjait  a 
markába  szorítja  (Somogy  m.  Szőllős-Györök 
Nyr.  XXII.238). 

KAPDÁL:  kapkod  (Háromszék  ra.  Vadr.). 

KAPDÁNCSI:  mohón  evő,  kapzsi  (Székely- 
föld? Vadr,  518b). 

KAPDOZ  (kabdoz):  kapdos  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
VII.371;  Göcsej  Nyr.  XIV.164;  Budenz-Album 
158). 

[KAPI]. 

[Szólások].  Lesi,  vári,  kapi  nép:  más  után 
kapkodó,   tányérnyaló  nép  (Abaúj  m.  Nyr.  IV. 

277). 

bekapi:  iddogálni  szerető  s  olykor-olykor 
megittasodó  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Szen- 
tes Nyr.  VI.  179;  .^  égyesy  László). 

fölkapi  (felkapi):  fölkapott,  kapós,  divatos, 
híres.  Fölkapi  legény  (Szeged  Csaplár  Benedek). 
Felkapi  ruha  (Mezőtúr  Nyr.  VIII.498). 

kikapi:  1,  a  tisztesség  útjáról  le-letérő.  Ki- 
kapi  ember:  a  ki  nem  mindig  jár  az  egyenes 
úton  (Mezőtúr  Nyr.  VIII.498).  Kikapi  asszony  v. 
leány:  szerető-tartó  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
142.  305) ;  2.  csinos,  nyalka.  Kikapi  legény  (Sze- 
ged és  vid.  Nyr.  III.80;  Csaplár  Benedek). 

KAPICA  {kaptyica  Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor 


Ákos) :    kis    boglya   (Kapnikbánva   és  vid.  NyK. 
11.377;  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

KAPICSAL :  kapdos,  kapkod  (Heves  m.  Nagy- 
Fiiged  Kassai  J.  Szókönyv  n.341 ;  m.105). 

[KAPITÁNY] 

kapitány- víz :  tűz  esetére  az  udvaron  fönn- 
álló hordóban  tartott  víz  (a  városkapitány  ren- 
deletéből ;  innen  a  neve)  (Abaúj  és  Zemplén  m. 
Király  Pál). 

kapitányvizes  hordó :  hordó,  melyben  a  kapi- 
tányvizet tartják  (Rimaszombat  Nyr.  V.272). 

KÁPLÁB:  káplán  (Szeged  vid.  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.181). 

KÁPLI  (káfli  Zala  m.  Szentgyörgyvölgye 
Nyr.  11.279) :  fából  való  sapkaszerű  fejkötő,  a 
melyet  vörös  perkállal  s  eggy  pár  lelógó  ócska 
szalaggal  födnek  be  (Zala  m.  Szentgyörgyvölgye 
Nyr.  11.279;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI1I.47; 
Baranya  m.  Sz.-Lőrinc  Nyr.XVII.335). 

KAPÓ  {kopó  Székelyföld  NyK.  X.331 ;  Kiss 
Mihály;  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI. 
272;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.424;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  Nyr.  IX.236): 
1.  kapó:  eggy  labdajáték  (Szeged  Csaplár  Bene- 
dek) ;  2.  kapó  --  kapó-kő  (Nagy -Kunság  Nyr.  III. 
281). 

[Szólások].  Kapollan  hajicsd  a  csingét:  úgy 
hajítsd  a  labdát,  hogy  elkaphassam  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.41).  Kopóra  ütni,  hají- 
tani {hajtani,  hanyittani):  magasra  föl  (Székely- 
föld NyK.  X.331;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Nyr.  VI.272;  Háromszék  m.  Tsz. 
vö;  NyK.  X.331;  Nyr.  1X.424;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  Nyr.  IX.236). 

kapó-csont:  kockaforma  csontocska  v.  por- 
cogó,  a  milyenekkel  a  gyerekek  kapósdit  ját- 
szanak, kapóznak  (Kolozsvár  Szinnyei  József). 
Kapócsontozás  (Deés  Nyr.  XXII.478). 

kapó-hal:  a  nagy  hal  (viza,  harcsa)  mellett 
kifogott  apróbb  halak,  a  melyeken  a  legénység 
a  részén  kívül  osztozik  (Komárom  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

kapó-keszeg:  aspius  rapax  (Baja  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

kapó-kő :  a  kapósdi-játékhoz,  kapózáshoz  való 
kavics  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.106; 
Kolozsvár  Gabányi  Endre). 

kapókövez:  kapóz,  kapókővel  játszik  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  III.106;  Kolozsvár 
Gabányi  Endre). 

bekapó:  a  tollashorgon  a  tollal  fölszerelt 
horog  maga  (Egyházas-Oláhfalu  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

kikapó:  1.  szerető-tartó  (menyecske)  (Bara- 
nya m.  Csúza  Nyr.  XVHI.237 ;  Székelyföld  Tsz. ; 
Kiss  Mihály) ;  2.  mást  rászedő  (Székelyföld  Tsz.). 


1045 


KAPOCAN— KÁPOSZTA 


KÁPOSZTÁS— KAPRIC 


1046 


KAPOCÁN  (Háromszék  m.  Nyr.  V.90;  kapo- 
eóny  Csik-Szentgyörgy  Nyr.  X.330):  medve  v. 
hamis  ló  orrára  való  vaskarika. 

kapucán-szár :  eggyes  hosszú  gyeplőszíj,  a 
melynél  fogva  a  csődört  eleinte  vezetgetik 
(Balaton  vid.  Horváth  Zsigmond  1839). 

[KAPOCÁNOZ]. 

fel-kapacányoz :  fölpeckeli  a  száját  (az  elfo- 
gott farkasnak)  (Csík  m.  Nyr.  Xin.328). 

KAPOCS  (kopocs  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.331). 

kapocs-szeg:  összefoglaló  yaskapocs,  a  mely- 
nek két  hegyes  vége  derékszögre  van  hajlítva 
(eszkába)  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

KAPÓCSKA:  eggy  labdajáték  (Szeged  vid. 
Nyr.  IX.380;  Kecskemét  Csaplár  Benedek). 

KAPÓDZ-IK:   jut.  Köesz  kapódzik  az  éfiunak 
a  poráckából:   kevés  jut  az  ifjúnak  a  pénzecs- 
vkéből  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530). 

KAPOGAT :  1.  eggyszer-másszor  kap ;  2.  kezd 
kapni  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

hezza-kapogat :  kezd  hozzá  járogatni  (legény 
leányhoz)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[KÁPOLNA]. 

kápóna- virág :  [?]  (Udvarhely  m.  Vadr.  4). 

KAPÓS  {kapós,  kapós):  1.  kapós:  eggy  labda- 
játék (Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  kapós: 
labdaütő  fa  (Soprony  Nyr.  XVI.239);  S.  kapós: 
ragadós  (betegség)  (Szlavónia  Nyr.  V.65). 

kapus-fa:   labdaütő  fa   (Baja  Bayer    József). 

KAPÓSDI:  eggy  labdajáték  (Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

KÁPOSZTA  {kdboszta  Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  11.561 ;  XX.367 ;  Soprony  és  Vas  m.  Nyr. 
X.332 ;  Csepreg  Nyr.  IV.562 ;  Göcsej,  Nagy-Len- 
gyel Nyr.  VII.35;  Veszprém  m.  Nyr.  V.418; 
Veszprém  Nyr.  11.134;  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  V.471;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvar- 
hely m.  Nyi-.  VI.272;  XI.40;  kdboszta  Vas  m. 
Baltavár  Nyr.  X.183;  kábuszta  Keszthely  Nyr. 
XI.237;  kapiszta  Baranya  m.  Nyr.  XIV.  142; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII.191 ;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVni.237;  Ormányság  Tsz.;  Bara- 
nya m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ;  kápisztá 
Szlavónia  Nyr.  XXIII.212;  kápisztá  Baranya  m. 
Ormányság  Tsz.  191b;  Szeged  és  vid.  Kálmány 
L.  Koszorúk  H.lSl;  Szeged  népe  1.207;  ni.94. 
106 ;  Nyr.  V.273 ;  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged 
népe  11.73;  kápisztá  Szlavónia  Nyr.  XXIIL359; 
kaposzta-hovxxlok  Nógrád  m.  Ipoly-Litke  Nyr.  III. 
543 ;  IV.23 ;  kápuszta  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  VIII. 
428.  514). 

kaposzta-borulék :  [?]  (Nógrád  m.  Ipoly-Litke 
Nyr.  III.543;  IV.23). 


káposzta-eika :  káposzta-torzsa  a  rajta  levő 
apró  levelekkel  eggyütt  (Szatmár  m.  Király  Pál; 
Erdély  Szinnyei  József). 

káposzta-csima :  káposzta- torzsa  (Rimaszombat 
Nyr.  XVII.525). 

káposzta-haraszt :  a  káposztának  nagy  levelei 
(Nógrád  m.  Nyr.  III. 544). 

káposzta-horzsoló :  káposzta-gyalu  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.336). 

[káposzta-kert]. 

kábosztakerbe-nóző :  kancsal  (Pannonhalma 
Nyr.  Xn.188). 

káposzta-rásza,  káposzta-része:  fiatal  ká- 
poszta-palánt  (Rimaszombat  Nyr.  XVII.574). 

káposzta-sarvaló :  káposzta-gyalu  (Háromszék 
ra.  MNy.  VI.336). 

KÁPOSZTÁS  [kábosztás  Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  IV.286;  Veszprém  Nyr.  IV.135). 

[káposztás-kert]. 

[Szólások].  Kertészkedik,  mint  a  kecske  a  ká- 
bosztás kerbe  (Veszprém  Nyr.  IV.135).  Káposztás 
{káposztás)  kerbe  néz  {nez):  kancsalít.  Káposztás 
kerbe  néző:  kancsal  (Csallóköz  Szinnyei  József; 
Palócság  Nyr.  XXL510;  Abaúj  m.  Szikszó  Király 
Pál). 

KAPOTNYAK  (Fehér  m.  Forna,  Csákvár, 
Ugocsa  Nyr.  X.522;  kopotnyik  Ung  m.  Erdélyi 
J.  Népd.  és  mond.  1.63) :  asarum  europaeum 
(haselwurz).  Ki  az  urát  nem  szereti,  főzzön  ka- 
pottnyakot  neki  (Fehér  m  Forna,  Csákvár,  Ugo- 
csa Nyr.  X.522).  Ki  az  urát  nem  szereti,  kopot- 
nyikot  főzzön  neki  (Ung  m.  Erdélyi  J.  Népd.  és 
mond.  1.63). 

KAPOZ  :  kapkod  (vmi  után).  Né  kapozz,  mer 
min  levered  a  kezenibül;  maj  kapsz  otthon!  (Rába- 
köz Nyr.  XV.431). 

föl-kapoz:  fölkapkod,  hamar  fölszed  (Rába- 
köz Nyr.  XV.431). 

KAPÓZ :  1.  kapósdit  játszik  labdával  (Szeged 
Csaplár  Benedek) ;  2.  kapókövekkel  játszik  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  in.281). 

KAPPAN  {kappant  Göcsej  MNy.  11.41?; .  Nyr. 

XIV.163).  -      :::,:,;: 

kappan-háj :  [tréf.]  nőtlen  ember  kövérsége. 
Kiveri  a  kappanháj :  nőtlen  létére  hízásnak  ered 
(Tisza  vid.  Csaplár  Benedek). 

KAPPANKOD-IK :      [tréf].      agglegénykedik 

(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KÁ.PRÁNYOS:  káprázós  (a  szeme)  (Mátyus- 
földe  Nyr.  XX.  170;  Komárom  m.  Kürth  Nyr. 
XIX.187). 

KAPRIC:  makrancos,  dacos  (Gyöngyös  Nyr. 
IX.333).  ,}UiU.  >.>:>Á  i;hú^bJ.k::v 


1047 


KAPRICSKÁL^KAPTAT 


KAPTATÓ  -KAPUTITY 


1048 


KAPBICSKÁL:  kapargál  (Nógrád  m.  Nyr. 
IV.142;  Nógrád  m.  Széesény  Nyr.  IV.278). 

KAPROZ-IK:  káprázik  (a  szeme)  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  111.109). 

KAPSA:  különösen  nagy  eperfaj  (Brassó  m. 
Hétfalu  MNy.  V.347)  [vö.  kapsin]. 

KÁPSA  (Hol?  Tsz.;  kapsza  Bars  m.  Léva 
Czimmermann  János) :  tarisznya,  kenyeres  zsák. 

L  KÁPSÁL:  karmol  (Székelyföld  Tsz.;  NyK. 
X.3.S1;  Kiss  Mihály,  öyőrflfy  Iván;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.336;  NyK.  in.l2;  Vadr. ;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

el-kápsál:  elkaparint  (Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy 
Iván). 

meg-kápsál :  megkarmol  (Székelyföld  Győrffy 
Iván).  A  medve  megkápsálta  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.).  A  medve  kápsáj- 
jon  meg !  (Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m.  Vadr. 
367). 

2.  KÁPSÁL:  kéreget  (pl.  bort,  búzát,  elesé- 
get deákok  számára)  (Kecskemét  Tsz.). 

KÁPSÁLÓD-IK:  vakaródzik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr. 
504a). 

KAPSIN :  földi  eper  (Brassó  m.  Hétfalu  Király 
Pál)  [vö.  kapsa]. 

KAPSOGTAT:  csattogtat,  összecsattogtatja  a 
fogait  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Vadr.). 

[KAPSZ]. 

[Szólások].  Lesz  kapsz,  csa  jó  fökösd  a  gatya- 
dat!  [mondják  annak,  a  ki  henceg,  hogy  erősebb] 
(Zala  m.  Tapolca  Nyr.  IX.229). 

KÁPSZIDÉNGIA:  [nép-etimológia]  accidentia 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.131). 

KAPSZLI  {kafli  Tisza-Bz.-Imre  Nyr.VIIL525; 
kapszli  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  11.185). 

KAPTA :  a  ló  körme  fölött  a  csűdcsontján  elül 
képződött  kemény  daganat,  kinövés  (pók)  (Heves 
m.  Névtelen  1840;  Erdély  Barna  Ferdinánd). 

KAPTÁNY:  két  összecsapódó  félkör-alakú 
vaslemezből  álló  fogótőr  (patkány,  görény,  róka 
elfogására)  (Csallóköz,  Komárom  vid.  Csaplár 
Benedek;  Erdély,  Székelyföld  Tsz.). 

KAPTÁB :  méh-köpü,  méh-kas  (Dunántúl  Nyr. 
V.181 ;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.106). 

KAPTÁS:  csomós  csuklójú,  pókos  lábú  (ló) 
(Balaton  mell.  Tsz. ;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Pápay  József;  Erdély  Barna  Ferdinánd)  [vö. 
kapcás]. 

KAPTAT:  szoktat.  Zabra  kaptatja  a  csikót 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 


bé-kaptat :  bejáróssá  tesz  (a  házhoz)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

el-kaptat:  rászoktat  (marhát  a  prédálásra, 
legényt  a  leányhoz  járásra)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

fel-kaptat:  ölbe  szoktat  (gyereket)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

ki-kaptat:  rászoktat  a  kijárásra  (honn  ülőt) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

reá-kaptat:  rászoktat  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Háromszék  m.  Győrffy  Iván).  Nagyon  rá- 
kaptatod ezt  a  legényt  a  horivásra  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek). 

KAPTATÓ :  meredek  hágó  (Székelyföld  Tsz. ; 
Arany-Gyulai  NGy.  in.382;  Andrássy  Antal  1843; 
Győrffy  Iván). 

KÁPTYIL:  mételyes  juh  (Brassó  m.  Hétfalu 
Király  Pál). 

KAPU:  1.  a  kürtő  része:  ott  a  hol  a  lészák 
már  sarokra  hajlanak,  az  első  tágas  átbocsátó 
rész,  hová  a  hal  legelőbb  kerül  befelé  (Fertő 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  a  cége  nyí- 
lása, a  melybe  a  gamzsahálót  beállítják  (Nagy- 
Bereg  Hermán  0.  Halászat  K.). 

kapu-bálvány  {kapu-habány  Pápa  vid.  Tsz.): 
kapufélfa  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  IV.183). 

kapu-fól:  oo  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
m.llO). 

kapu-láb:  <x>  (Székelyföld  Tsz.). 

kapu-sas:  co  (Göcsej,  Nagy -Lengyel  Nyr. 
Vn.85). 

kapu-szár:  cv:  (Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv m.llO). 

kapu-szárfa:  cv  (Vas  m.  Német-Gencs  Király 
Pál). 

kapu-szobor:  <v  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

kapu-szúlánk :  c«o  (Heves   m.  Névtelen  1840). 

kapu-tuzsár:  cv  (Tolna  m.  MNy.  III.242). 

kapu-zábó  {kapu-zaba  Székelyföld  Tsz.):  cv 
(Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.575;  Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván ;  Marosszék  Győrffy  Iván ; 
Maros  fölső  vid.  Bekecs  alja  Pap  Károly:  Ud- 
varhely m.  Nyr.  V.125;  VIII.473.  509;  XV.239; 
Háromszék  m.  Vadr.;  Erdővidék  Nyr.  IV.92). 

KÁPUL:  lehord,  leszid  (Hol?  Nyr.  XII.527) 
[vö.  kámpol]. 

KAPÜSDI:  kapus  játék  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VL334;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KAPUTITY:  testhez-álló  női  kabát  (Bács  m. 
Bajmok  Nyr.  XV.469). 


1049 


KAPZSI— KAR 


KÁRA 


1050 


KAPZSI,  KAPSI :  1.  préda.  Kapsiba  is  alig 
juta  egy  marék  szilva  [mondják,  mikor  eggy 
sereg  gyereket  rászabadítottak  eggy  kosár  szil- 
vára] (Székelyföld  Tsz.).  Kapsiba  sem j'mí  (Három- 
szék m.  MNy,  VI.360);  2.  kapzsi:  hamiskás 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Horváth  Zsigmond). 

kapzsi-vári:  kapzsi  természetű  (Csallóköz, 
Komárom  vid.  Csaplár  Benedek). 

1.  KAR:  a  csíkputtonyon  az  a  két  fonadék, 
a  melynél  fogva  a  halász  a  puttonyt  a  vállára 
akasztja  (Szatmár  m.  Börvely  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

kar-evedző:  be  nem  akasztható,  mankóval 
ellátott  evező  (Keszthely  Hermán  0.  Halá- 
szat K.), 

kar-fa :  1.  szőllő-kerítés  oszlopfája,  a  mely- 
hez a  deszkákat  v.  léceket  szegezik  (Zala  és 
Veszprém  m.  Nyr.  X1V.527);  2.  szövőszék  része 
(,a  talp  első  végén  két  karfa')  (Szatmár  m. 
Krassó  Nyr.  XVI.335). 

kar-kesztyű:  aratóknak  karvédő  kesztyűje 
(Bács  m.  Bajmok  Nyr.  XV.469). 

[kar-kéz]. 

[Szólások].  Karkézön  vezeti:  karöltve  (Szeged 
Nyr.  VIL180). 

kar-mentő:  vászon-újj,  a  melyet  az  aratók 
a  karjukra  húznak  (Háromszék  m.  Vadr.)  [vö. 
karmantyú]. 

kar-pad:  szék  [?],  Ződ  asztalom,  kék  az  kar- 
padom (Keszthely  Erdélyi  J.  Népd,  és  mond. 
11.156)  [vö.  karos-pad]. 

[kar-szügy]. 

[Szólások].  Kar szügyön  vezeti:  karöltve  (Szeged 
Nyr.  Vn.180). 

[kar-tő]. 

[Szólások],  Kartön  fogta :  karon  fogta  (Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  448).  Megfogják 
kartőn  egyik  a  mást,  bésétának  a  palotára  (Ud- 
varhely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  467).  Kartin- 
fogvást :  karöltve  (Komárom  m.  Nagy-lgmánd 
Nyr.  Vin.94). 

2.  KAR:  hombár  (Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Csík  m.  Tsz.;  Nyr.  XXn.334). 

[KÁR]. 

[Szólások].  Kárba  megy:  tilosba  megy  (Szen- 
tes Nyr.  VIII.281).  Kárba  van  a  jószág  [ha  pl. 
belement  a  vetésbe  s  kárt  tesz  benne]  (Tisza- 
Dob  Nyr.  XIX.47).  Behajtott  a  kárba:  a  tilosba 
(Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XXII, 283),  Ez  a  gyerök 
mindég  kárba  van:  veszedelmes  helyeken,  pl. 
sziklákon,  vízparton  jár  (Szeged  Nyr.  V.571). 
Káré  tenni:  tönkre  tenni  (Székelyföld  Nyr.  V. 
377).  Úgy  fé'étem  a  toportyánférögtö,  hogy  ahajt 
szömbe   talál  s  káré  töszön  műnket    (Udvarhely 

SZINNYEI :  MAGYAR  TÁJSZüTAit, 


m.  Nyr.  III.513).  Feri  káré  tette  a  virágomat 
(Udvarhely  m.  Nyr.  VII.324).  Kár-Utni,  kál- 
látni  =--  kárlátóba  (Gömör  m.  Nyr.  XX1I.526 ;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

kár-látás  =-  kár-látó  (Székelyföld  Kriza). 

kár-látó  {kál-látó):  a  lakodalmas  népnek  az 
esküvő  után  eggy  nappal  v.  eggy  héttel  (néhol 
néhány  órával)  tett  látogatása  a  fiatal  pár  házá- 
nál és  az  ezen  alkalommal  tartott  vendégség 
(Balaton  mell.,  Marcal  mell.  Tsz.;  Komárom  m. 
Nagy-lgmánd  Pápay  József;  Fájsz  Nyr.  VII.428; 
Alföld  Nyr.  XV.281 ;  Kecskemét  Nyr.  X1X.46; 
Csaplár  Benedek;  Szeged  Stimeghy  Pál  1841; 
Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.215;  Pa- 
lócság Nyr.  XXni.32;  Gömör  m.  Nyr.  XVHI. 
459;  XXn.526.  566;  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.339;  Kriza;  Udvarhely  m.  Vadr.  491a). 

kár-láttatás :  kár-fölvétetés  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.334;  Győrffy  Iván). 

kár-mentő :  1.  az  ivószobában  levő  léces  nagy 
kalitka,  a  melyben  a  korcsmárosnak  minden 
portékája  van  (hogy  ha  duhajkodás  támad,  a 
törékeny  holmikat  ne  fenyegesse  semmi  vesze- 
delem) (Heves  m.  Névtelen  1840;  Szatmár  m. 
Tyúkod  Nyr.  Vni.192;  Hol?  Nyr.  XXn.317a); 
2o  a  szérű  mellett  két  oldalt  levő  deszkafal,  a 
melyet  még  be  is  szoktak  tapasztani,  hogy  csép- 
léskor a  mag  el  ne  peregjen  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.426);  3.  a  csűr  szakaszának  belső 
oldalfala  (Bodrogköz  Tsz.);  4.  edény,  a  melyet 
csepegő  V.  folyó  vminek  fölfogására  használ- 
nak: a)  jó  széles  faedény,  a  melybe  a  megtöl- 
tendő  edényt  teszik  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
191 ;  Szatmár  m.  Tyúkod  Nyr.  Vni.192);  b)  hordó 
csapja  alá  tett  széles,  alacsony  dongájú  dézsa 
(Dunántúl  Nyr.  XXII.317a;  Balaton  mell.  Tsz.; 
Gyöngyös  Nyr.  1.334);  c)  faedény,  a  melyet  a 
fölöntő  alá  tesznek,  mikor  a  szélmalomban  a 
zsákból  a  búzát  átöntik  (Puszta-Kaszaperegh 
Nyr.  VII.45);  d)  nyeles  vas-tepsi,  a  melybe  a 
nyárson  sütött  pecsenye  zsírja  lecsepeg  (Bala- 
ton mell..  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Győr  Nyr. 
XI.528);  5.  tölcsér.  Hozd  bé  a  kármentőt,  hagy 
öncsek  esencöt  a  züvegbe  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVL431);  6.  eggy  darab  talpbőr,  melyet 
a  varga  a  csizmatalp  körülvágásániíl  a  dikics 
elé  tart,  hogy  a  csizma  bőrébe  bele  ne  szalad- 
jon (Székelyföld  Tsz.;  Kezdi- Vásárhely  Nyr. 
XVII.480);  7.  a  kovácsnak  vmf  szerszáma  (Kis- 
újszállás Nyr.  1.333) :  8.  [nép-etimológia]  karrain 
(Palócság  Nyr.  XIV.90). 

[KÁRA]. 

kára-katona :  hegyes  orrú,  holló-nagyságú 
fekete  vizi  madár  (kormorán-faj  CzF.)  (Heves 
m.  Csépa  Nyr.  III.479;  Tisza  mell.  Kresznerics 
P.  Szótár  1.295). 

[Közmondások].  Kárakatonának  gődiny  a  paj- 
tása: rossz  rosszal  társalog  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
in.367). 

67 


1051 


KARÁCSÁL — KARA  JL-IK 


KARAKANKOD-IK— KARASZ 


1052 


KARÁCSÁL  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.525;  karátyál  Hol?  Nyr.  VII.335):  kotko- 
dácsol [vö.  karicsáJ\. 

KARÁCSOL:  ^-  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.525). 

[KARÁCSONYI]. 

karácsonyi  morzsika :  pyrethrum  parthenium 
(teljes  alakban)  (Heves  m.  Nyr.  IV.72). 

KARAPINA:  1.  üveg-kancsó  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.142;  Kisújszállás  Nyr.  XIX.238);  2. 
palack  (Kecskemét  Nyr.  IV.284;  XIX.46;  Csong- 
rád m.  Ploetz  1839;  Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
VIII.92  ;  Palócság  Tsz.;  Erdély  Szinnyei  József; 
Csík  és  Udvarhely  m.  Győrffy  Iván ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.356);  széles  öblösszájü  üveg  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.180);  pálinkamérték  (Kö- 
zép-Baranya Nyr.  III.282);  3.  kőkorsó  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.). 

1.  KARAJ,  KARÉJ,  KARÉ  {kajár  Gömör  m. 
Nyr.  XXIL525;  karé  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX. 
46;  karié,  karjé  Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr.  III. 
430 ;  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.527) :  1.  karé  : 
széle  vminek.  Karéról  v.  karé7i  lakik  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek).  Karérú  van  a  födje  (Csallóköz, 
Bacsfa  Nyr.  XVI.91);  2.  karé,  karéj,  karjé:  kör 
(Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr.  III.430;  Háromszék  m. 
Nyr.  IX.33).  Összü  állónak  karjéha  (Vas  m.  Kör- 
mend vid.  Nyr.  III.430).  Három  zsandár  az  aj- 
tóba leste,  hogy  karéjba  fogja  (Háromszék  m. 
Karatna  Arany -Gyulai  NGy.  IIL96).  Karéba 
rakni:  kereken  körülrakni  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos);  3.  karé:  félkör.  Karén  v.  karéba 
rakni:  félkördeden  (Háromszék  m.  Vadr.);  4.  ka- 
réj: kanyarulat  (folyó  v.  tó  kanyarulata)  (Bala- 
ton mell.  Tsz.);  5.  karé:  a  rostálásnál  fölszínre 
kerülő  mindenféle  gaz,  szemét,'  polyva,  törek, 
kalász,  melyet  kézzel  leszednek  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Székelyföld  Tsz.;  Andrássy  Antal 
1843;  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.334;  Vadr.;  Nyr.  IX.33;  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos),  Karéba  venni: 
a  csépléskor  tokosán  maradott  lört  búzafejeket 
és  szemeket  rostálással  csomóba  kanyarítva  ki- 
hányni  (Székelyföld  Kriza)   (vö.   karéi,   karésó]. 

karé-alj  :  rosta-alj  (Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843). 

karaj -fenék :  a  hordófenék  karaj-alakú  szélső 
darabja  (Hegyalja   Kassai  J.  Szókönyv  III.Ul). 

2.  KARAJ:  vágtatás  (vö.  carriére)  (Karanes 
vid.  Nyr.  XXII.48). 

KARAJ:  halom,  dombocska  (Gömör m.  Serke 
Nyr.  XIX.45). 

KARAJI:  hosszú  feketeszemű  szőllő  (Somogy 
m.  Adánd  Nyr.  IV.334). 

KARAJL-IK:  kis  kanyarodást  tesz,  lejtve 
ide-oda  hajlik  a  táncban).  A  lassú  magyart  úgy 
járja  az  ember,  hogy  hol  jobbra,  hol  balra  karaj- 
lik (Komárom  Király  Pál). 


KARAKÁNKOD-IK :  izgágáskodik  (Tisza-Örs 
Csaplár  Benedek). 

KARAKÁNY  (Tisza  mell.  Tsz.;  kolokány 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.183):  tüskés, 
éles,  bokros  sás,  vizi  articsóka,  vad  áloe 
(aloides). 

KARAKÓ:  női  otthonka  (Tisza-Örs  Csaplár 
Benedek). 

KÁRÁL  (Keszthely  Nyr.  XI.237 ;  Szalonta  Nyr. 
XX.428 ;  Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor ;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek,  Szinnyei  József;  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  VIIL378;  kárál  Balaton  mell. 
Tsz.;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.34;  Hol?  Nyr.  VIL 
335):  1.  kárál,  kárál:  sajátságosan  énekel  (a  tojó 
V.  enni  kérő  tyúk)  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Keszt- 
hely Nyr.  XI.237 ;  Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor ; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Fölső-Csallóköz  Nyr. 
Vin.378;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.34;  Hol?  Nyr. 
VII.335);  2.  kárál:  fülsértően  énekel  (Csallóköz 
Szinnyei  József);  3.  kárál:  lármásan  fecseg 
(Debrecen  Hajdú  Nagy  Sándor).  Tele  kárálja  az 
ember  fülét  sok  ostobasággal  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

[Közmondások].  A  mely  tyúk  sokat  kárál,  ke- 
veset tojik  (Szalonta  Nyr.  XX.428;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

1.  KARÁM  {karán  Szatmár  vid.  Tsz.;  Már- 
maros  m.  Visk  Király  Pál):  1.  karám:  bekerített 
hely  a  lovak,  marhák,  juhok  számára  (Hódmező- 
vásárhely Arany-Gyulai  NGy.  1.496 ;  Arad  m. 
Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.198 ;  Borsod  m. 
Nyr.  XVI.35;  Tokaj  Nyr.  XXIV.48;  Ugocsa  m. 
Nyr.  XV.574);  2.  karán:  négy  ágason  nyugvó 
szalmatető,  a  mely  alatt  a  szénát  tartják  (Már- 
maros  m.  Visk  Király  Pál);  3.  karán:  disznóól 
(Szatmár  vid.  Tsz.). 

2.  KARÁM:  lim-lom  (ném.  kram)  (Kapnik- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.366). 

KARÁNKOD-IK :  izgágáskodik  (Tisza-Örs 
Csaplár  Benedek). 

[KARAPOL]. 

be-karapol :  gyengén  beszöktet.  Alig  karapolta 
be  a  földet  a  kis  permeteg  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek),  Karpold  [így;  helyesen:  karapold\  be 
a  házat  és  sújtsd  ki  (Mátyusfölde  Tsz.). 

meg'karapol:  cv  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KARAPOLÓ:  szenteltvíz-hintö,  a  mellyel  a 
halottat  beszentelik  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

1.  KÁRÁSZ:  oldalfélt  úszó  soklábú  vizi  bo- 
gárka, a  milyen  erdei  kutakban  százával  úszkál 
(Udvarhely  m.  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

2.  KÁRÁSZ :  nagyon  sovány,  vézna  (Székely- 
föld Tsz.;  Csík  m.  Nyr.  Vni.182). 

kárász-firész :  két  ember  húzta  fűrész  (Bara- 
nya m.  Csúza  Nyr.  XVin.237). 


1053        KARASZKOD-IK— KARÁT  YOL 


KARATTYU— KARCSÚ 


1054 


KÁRÁSZKOD-IK :  ágaskodik  (pl.  a  fán  lógó 
gyümölcs  után)  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  vid. 
Nyr.  XVIII.480).  Utána  kárászkodik  (nőszemély- 
nek) :  szerelmesen  utána  jár  (Udvarhely  m.  Kiss 
Mihály). 

fel-kárászkodik :  fölágaskodik,  fölkapaszkodik 
(Udvarhely  m.  Kiss  Mihály). 

KARÁTYÁL:  fecseg  (Egei-  Énekes  Imre). 

KARATYOL  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.332; 
Félegyháza  Nyr.  V.35 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
142 ;  Kúnszentmiklós  Nyr.  XV.47  ;  Kecskemét 
Nyr.  VII.376;  Csaplár  Benedek;  Szentes  Nyr. 
VIII.281;  Szeged  Csaplár  Benedek,  Ferenczi 
János;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.94;  Debre- 
cen Nyr.  VIL329;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
III.115;  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.525; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  galagyol  Székelyföld 
Kassai  J.  Szókönyv  11.243.  249;  Tsz.;  Győrffy 
Iván ;  galagyol  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu 
Nyr.  XII.429;  galatyol  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
galatyól  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
galgyol  [?]  Udvarhely  m.  Nyr.  V.180;  garatyol 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XX.431 ;  garattyol 
Balaton  mell.  Tsz.;  kalatyol  Nagy-Kőrös  Nyr. 
VI.423;  Csallóköz  Szinnyei  József;  Székelyföld 
Nyr.  IV.183;  Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V.346; 
kalattyul  Csallóköz  Nyr.  1.279 ;  Csaplár  Benedek ; 
karattyol  Győr  m.  Tsz.;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  XII.427;  karattyú  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  V.470;  karattyul  Repce  mell.  Nemes- Viss 
Nyr.  XVII.336;  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
karattyul  Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  11.520 ;  karatyul 
Fehér  m.  Lovasberény  Nyr.  XVII.576) :  1.  kara- 
tyol:  sajátságosan  énekel  (a  tojó  v.  enni  kérő 
tyúk)  (Szeged  Csaplár  Benedek);  2.  karatyol: 
kuruttyol  (a  béka)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
III.  11 5);  3.  galagyol,  galatyol,  galatyól,  galgyol 
[?],  garatyol,  garattyol,  kalatyol,  kalattyul,  kara- 
tyol, karatyul,  karattyol,  karattyul:  sokat  beszél, 
fecseg,  össze-vissza  hadar  mindenfélét,  mindig 
jár  a  szája  (Repce  mell.  Nemes-Viss  Nyr.  XVII. 
336;  Balaton  mell.,  Győr  m.  Tsz.;  Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  V.470 ;  Fehér  m.  Lovasberény  Nyr. 
XVII.576 ;  Félegyháza  Nyr.  V.35 ;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.  142;  Kúnszentmiklós  Nyr.  XV.47; 
Kecskemét  Nyr.  VII.376;  Csaplár  Benedek; 
Szentes  Nyr.  VIII.281 ;  Szeged  Csaplár  Benedek, 
Ferenczi  János;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV. 
94;  Debrecen  Nyr.  Vn.329;  Ipoly  völgye.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.525;  Csallóköz  Csaplár  Benedek, 
Szinnyei  József;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XX.431 ;  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  n.243. 
249;  Tsz.;  Nyr.  IV.183;  Udvarhely  m.  Nyr.  V. 
180 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Brassó 
m.  Hétfalu  MNy.  V.346).  Mindég  karattyol,  mint 
a  kotlós  tyúk  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII. 
427).  Ne  karatyojj,  mint  a  tyúk  segge  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.332).  Ki  érti,  ha  úgy  galatyolsz! 
(Székelyföld  Kiss  Mihály);  á.  galagyol,  galagyol: 
gagyog  (a  kis  gyermek)  (Szolnok-Doboka  m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.  Xn.429 ;  Székelyföld  Győrffy 
Iván);  5.  kalattyul:  kerepel  (Csallóköz  Nyr.  I. 
279)  [vö.  galaty]. 


bele-kalatyol :  1.  belebeszél,  belekotyog  (a 
más  beszédjébe)  (Csallóköz  Szinnyei  József);  2. 
belekever  (pl.  eggy  ruhadarabot  a  többi  közé) 
(Nagy-Kőrös  Nyr.  VL423). 

ki-karattyúl :  kilocsog,  kifecseg.  Mindent  ki- 
karattyúl  (Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  11.520). 

[KARATTYÚ],  KALATTYU:  kerepelő  (Csalló- 
köz Nyr.  1.279). 

1.  KARAZSIA:  kétszer  ványolt  erős  posztó 
(Szatmár  m.  Nyr.  IV.524). 

karazsia-posztó :  cv)  (Hol?  Tsz.). 

2.  KARAZSIA:  körforgásos  magántánc.  Járja 
a  karazsiát  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Kerek 
karazsia  [körbeforgós  játék  közben  énekelt  vers 
eleje]  (Székelyföld    Arany-Gyulai  NGy.  in.257). 

[Szólások].  Járja  a  karazsiát  a  nyiresböl  a 
nyárasba:  ok  nélkül  v.  sikertelenül  fáradozik 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KARBUNKULUS:  vki  érdemeinek  a  halála 
után  való  fölsorolása  (Háromszék  m.  Angyalos, 
Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVni.573). 

KARC  {korec  Kassa  és  vid.  Nyr.  XX. 573); 
1.  karc,  korec :  véka  (Vas  m.  Nyr.  XVIII.  144  ; 
Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.573).  Egy  korec  krumpli 
(Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.573);  2.  karc:  papnak, 
tanítónak  gabona-illetéke,  a  melyet  vékánként 
szednek  be  minden  eggyes  háztól  (Dunántúl 
Simonyi  Zs.  A  magyar  nyelv  1.147;  Vas  m. 
Nyr.  XVni.144;  Göcsej  MNy.  n.413;  Nyr.  Xn.47). 

karc-gabona  -=  karc  2.  (Göcsej  MNy.  11.413). 

KARCÉL :  kerítés  hevedere  (Tisza  mell.  Tsz.). 
Vedd  körül  karcéllal  a  kertet  (Szeged  vid.  Nyr. 
1.425)  [vö.  korc]. 

KARCOL  {karicol  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.526). 

el-karcol :  ellop.  Elkarcolta  a  sok  pénzt  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

KARCOS :  1.  veszekedő,  izgágáskodó  (legény, 
ember)  (Tisza-Örs  Csaplár  Benedek;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  III.  117);  2.  új  bor,  savanyú 
kerti  bor,  vinkó  (Alföld  Nyr.  XIV.95;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.332;  Kecskemét  Nyr.  IV,284; 
Békés  m.  Balog  István;  Bihar  m.  Fúrta  vid. 
Nyr.  IV.94;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  XVI.384; 
Kassa  vid.  Nyr.  XVII.238;  Rimaszombat  Nyr. 
XV.430)  [vö.  iszkarcos]. 

[KARCSAI]. 

karesai-rózsa  (Csallóköz,  Duna-Szerdahely  vid. 
Csaplár  Benedek;  kajsai-rózsa  Szeged  Szabó 
Gergely ;  karsai-rózsa  Kecskemét  Csaplár  Bene- 
dek; kassai-rózsa  Hol?  Csaplár  Benedek):  ker- 
tész-virág, parasztvirág  (tagetes  patula). 

KARCSÚ   {karcsi  Háromszék  m.  NyK.  III.3). 

67* 


1055 


KARCSUOD-IK— KARELAT 


KARESO— KARIKA 


1056 


karcsu-eszü:  eggyügyű,  buta,  hülye  (Csalló- 
köz Nyr.  1.279;  Király  Pál). 

KARCSUOD-IK:  karcsúvá  lessz  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[KABDA;  vö.  garda], 

karda-hal:  pelecus  cultratus  (Duna  mell.  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

karda-keszeg  (Csongrád,  kard-keszeg  [nép-eti- 
mológia] Tisza  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.):  cv 

KARDALÉSZA  {kajdalészdha.  Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XV. 325) :  1.  kósza,  kóborló  [?]  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  n.325;  XVI.332) ;  2.  gondatlan, 
holmijával  nem  törődő,  holmiját  pusztulni 
hagyó  [?]  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
427). 

[Szólások].  Kardalészára  v.  kardalészába  [kaj- 
dalészáha):  gondviseletlenül,  elkallódásnak,  el- 
veszésnek, elpusztulásnak  kitéve,  veszendőbe(n). 
Kardalészára  van  (Nagy -Kunság  Nyr.  11.325). 
Kardalészára  hagyja  a  házát  (Székelyföld  Kriza). 
Kardalészára  hányni:  elprédálni,  elvesztegetni 
(Erdély  Salamon  Ferenc).  Kardalészára  ne  hányd 
el  holmidét  (Székelyföld  Tsz.).  Tedd  el  ászt  a 
kenyeret,  hogy  kardalészába  ne  mennyen  (Pécs 
Király  Pál).  Kardalészába  van:  csavargóban, 
bitangjában  (pl.  lábas  jószág)  (Békés-Doboz  Nyr. 
VIII.325).  Szedd  össze  ászt  a  málét;  ne  legyen  ott 
kardalészába  (Szatmár  Nyr.  VII.283).  Elmegy 
kajdalészába:  semmivé  lessz,  elpusztul  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XV.325).  Kardalésszába  tart: 
függőben  tart  [?]  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.420). 

KÁRÉ  (Csallóköz  Szinnyei  József;  Csallóköz, 
Bacsfa  Nyr.  XVI.91 ; ,  Bars  m.  Léva  Czimmer- 
mann,  János;  káré  Érsekújvár  Nyr.  VIII.282; 
káré  Érsekújvár  Nyr.  VII.40 ;  káré  Bars  m.  Nyr. 
XVIII.384):  kétkerekű  kocsi  v.  taliga. 

KARÉC:  karéj  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.369;  Andrássy  Antal  1843;  Háromszék 
m.  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldi- 
zsár). 

KARÉCOL :  karajokat  vagdal  (Háromszék  m. 

MNy.  VI.334;  Győrffy  Iván). 

KARÉL    {vciék-karé,    karéll):     a    kézi    rostát 
akkép    rázza    félkör-alakban,    hogy    a    gabona 
szemetje   a   közepére  gyűljön    (Rábaköz,    Beő- 
Sárkány  Nyr.    X\  III.  143;    Kis-Kún-Halas    Nyr. 
XV.  142;  Mezőtúr  Nyr.  IX.479;  Kecskemét  Csap- 
lár  Benedek;    Békés   m.   Balog   István;    Tisza 
mell.  Tsz.;  Szeged  Kassai  J.  Szókönyv  III.112 
Csaplár  Benedek;  Torontál  m.  Csaplár  Benedek 
Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI1I.379 ;  Csallóköz  Csap 
lár  Benedek,  Szinnyei  József ;  Székelyföld  Tsz., 
Csaplár  Benedek,  Andrássy  Antal  1843,  Győrffy 
Iván ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.334 ;  Vadr.  504a 
Nyr.  IX.33;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) 

KARÉLAT :  a  kézi  rosta  közepére  gyúlt  sze 
metje  a  gabonának  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván) 


Mikor  gabonát  rostálnak,  ha  tiszta  igen,  nincs 
karélatja  (Vas  m.  Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  I. 
293). 

KARÉSÓ  {karejsó  Győr  m.  Szigetköz  Xyr. 
XÍX.190;  karéjsó  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  XIV. 
222) :  szélső.  Karésó  ház,  karésó  föld,  karésó  sor 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Fölső-Csallóköz, 
Somorja  vid.  id.  Szinnyei  Józsefné;  Csallóköz, 
Bacsfa  Nyr.  XVI.91). 

KARFIOL,  KÁRTIPIÓL  (kerti-fiol  [nép-eti- 
mológia] Nagyvárad  Nyr.  X1I.202). 

KÁRHOSZKOD-IK :  káromkodik  (Kis-Kúnság 
Nyr.  in.568;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.142). 

KÁRHOZ-IK :  1.  nyugtalankodik,  csintalanko- 
dik, pajkoskodik,  pajzánkodik,  fajtalankodik.  Ne 
kárhozz  annyit!  Ma  mind  eggyet  [folyvást]  kár- 
hoztatok. Van-e  még  kedved  kárhozni?  Eggyütt 
szoktak  kárhozni.  Mennyit  kárhozik  az  a  kanca 
aval  a  ménlóval!  Kárhoznak  a  macskák  (Székely- 
föld Kiss  Mihály);  2.  arcátlanul  hazudik  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

el-kárhozik:  [tréf.]  eltörik  (Csallóköz  Nyr.  I. 
279).  Vigyázz,  mer  az  a  bögre  mingyár  ékárhozik! 
(Csallóköz  Szinnyei  József). 

[KARI]. 

kari-korsó :  korsó,  melyet  karra  fűzve  horda- 
nak. Akkora  csöcse  legyen  a  kétek  lyányának, 
mint  a  kari  korsó  (Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  XVI.477). 

KÁRICÁL:  énekelget,  csicsereg  (Fölső-Somogy, 
Balaton  mell.  Nyr.  VIII.525;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.237)  [vö.  kárál,  karicsál]. 

KARICS :  carassius  vulgáris  (Nógrád  m.  Lázi 
Hermán  0.  Halászat  K.) 

KARICSAL  (koricsál  Csík-Szentgyörgy  Nyr. 
X.330):  1.  énekel  (a  tojó  tyúk)  (Göcsej  Tsz.; 
Debrecen  és  vid.  Nyr.  XXIII.286;  Hajdú  Nagy 
Sándor;  Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván;  Csík- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.330;  Háromszék  m.  MNy. 
VL357;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVn.382;  Hol? 
Nyr.  VII.335);  2.  fecseg,  locsog,  haszontalanul 
beszél  (Vas  m.  Kemenesalja,  Göcsej  Tsz. ;  Deb- 
recen Hajdú  Nagy  Sándor;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  IX.566;  Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X. 
525;  Székelyföld  Győrffy  Iván)  [vö.  karitál\. 

[Szólások].  Fenn  karicsál  s  alatt  tojik  meg  (Há- 
romszék m.  Vadr.  365). 

KARICSOL  =-  karicsál  1.  2.  (Székelyföld  Tsz. ; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.  366;  Hol? 
Nyr.  Vn.335). 

[Közmondások].  A  melly  tyúk  sokat  karicsol, 
keveset  tojik  (Székelyföld  Tsz.) 

KARIKA :  hordó-dugó  (Zemplén  m.  Mád  Nyr. 
VI.285;  Zemplén  m.  Tolcsva  Nyr.  IX.480). 


1057 


KARIKAZ-IK— KARINGÓ 


KARINGOL— KARLOZ 


1058 


karika-keszeg :  leuciscus  rutilus  juv.  (tkp. 
abramis  sapa)  (Komárom  Hermán  0.  Halászat 
K.) 

KARIKÁZ[-IK] :  1.  haj  tó-karikával  játszik 
(Székelyföld  NyK.  X.331;  Hol?  Tsz.);  2.  kakál 
(Székelyföld  NyK.  X.331).  Oda  karikázott  nagy 
titkon  az  asztal  közepire,  s  a  setéibe  elébb  állott 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

be-karikáz:  bedugóz  (hordót)  (Zemplén  m. 
Tolcsva  Nyr.  IX.480). 

meg-karikáz :  karikát  húz  az  orrába  (a  disz- 
nónak, hogy  ne  tudjon  túrni)  (Székelyföld  NyK. 
X.331 ;  Kiss  Mihály). 

KARIKO:  kör.  Karikóba  állni  (Kalotaszeg, 
Zsobok  Melich  János).  Adak  én  neked  eggy  darab 
szentelt  krétát,  aval  asztán  a  sirtúl  nem  messze 
állasz,  csinálsz  eggy  karikát  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XXn.331). 

KARIKÓS:  köralakú,  karikás,  kacskaringós. 
Karikós,  mind  a  rites  (Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  III.275).  Karikós  lábú:  karika-lábú  (Három- 
szék m.  Vadr. ;  Győrffy  Iván). 

[KARTMÁSl. 

karimás-kása :  a  tálban  karima-formára  szét- 
lapogatott kása,  a  melyre  tejet  öntenek  (Deb- 
recen Nyr.  Vn.329;  IX.206;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  HLlll ;  Tokaj  Nyr.  XIX.383). 

KARIMAZ :  (a  nyomtató)  az  összetört  szalmát 
az  ágyás  körül  gereblyével  karimába  vonia 
(Tokaj  Nyr.  XIX.383). 

KARIMÓ:    karéj  (kenyér)  (Székelyföld  Tsz.). 

KARIMZSÁL  (Fehér  m.  Forna,  Csákvár, 
Ugocsa  Nyr.  X.522;  Csallóköz  Szinnyei  József; 
karizsmál  Alföld  Nyr.  XIV.95 ;  karmizsál  Palócság 
Pap  Gy.  Palóc  népkölt.  1.147;  karomzsál  Fehér 
m.  Forna,  Csákvár,  Ugocsa  Nyr.  X.522):  kar- 
molgat,  kapargat,  vakargat  [vö.  harimzsál,  ka- 
limzsál]. 

KARIMZSUL  (Veszprém  m.  Várpalota  Nyr. 
XXI.477;  Fölső-Somogy  Nyr.  X.190;  karmizsol 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVIII.192):  cv. 

KARINGAT:  keringet,  körbe  forgat  (Csalló- 
köz, Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.334;  Győrffy  Iván). 

KARINGÓ :  1.  körbeforgó  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.334;  Győrffy  Iván);  2.  körforgatyú  (Csalló- 
köz, Székelyföld  Csaplár  Benedek);  3.  örvény 
(Székelyföld  Győrffy  Iván,  Kriza ;  Háromszék  m. 
Vadr.);  4.  zsírban  kisütött  kacskaringós  fánktészta 
(Túrkeve  Nyr.  III.472 ;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  V. 
572)  [vö.  keringő]. 

karingó-bábó :  körbeforgós  gyermekjáték  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.) 
[vö.  kerim-bábó]. 


KARINGOL:  keringel,  körben  forog  (Csalló- 
köz, Székelyföld  Csaplár  Benedek)  [vö.  keringel}. 

KARISTOL,  KARISZTOL  :  1.  karistol,  karisz- 
tol:  karmol,  karcol,  horzsol  (Komárom  m.  Fúr 
Nyr.  XX.479;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.  142; 
Orosháza  Nyr.  VI.178;  Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
335;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Borsod  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  III.  116;  Tokaj  Nyr.  XXIV.48; 
Udvarhely  m.  Nyr.  V.231);  2.  karistol,  karisztol : 
nagyjából  megfésül  (Alföld  Nyr.  XIV.95;  Bihar 
m.  Pocsaj  Nyr.  VI1I.379);  3.  karisztol:  ritkás 
füvet  kaszával  lecsapdos  (Kolozsvár  Török 
István);  4.  karistol:  baszik  (Győr  m.  Szarvas 
Gábor).         ■ ■ 

el-karisztol :  elkarcol.  Úgy  elkarisztolta  a  ház 
föggyit,  hogy!  (Udvarhely  m.  Nyr.  V.231). 

még-karistol :  1.  megkarcol.  A  lábát  mek- 
karistolom  et  töviskvel  (Palócság  Ethnographia 
III.356).  Majd  megkaristó  a  za  tő  (Komárom  m. 
Für  Nyr.  XX.479);  2.  megfésül.  Te  üst-ódal,  a 
bogjast  még  se  lőhetett  mőgkaristolni  ?  (Szeged  vid. 
Nyr.  ni.365). 

össze-karistol,  össze-karisztol :  1.  őssze-karis- 
tol:  összekarcol.  A  csizmát  meg  összekaristolna 
[a  tarló]  (Nógrád  és  Gömör  m.  Nyr.  XXin.281); 
2.  őssze-karisztol :  összeborzol  (pl.  hajat)  (Békés 
m.  Balog  István). 

KARISZTOL:  rostát  v.  szitát  ráz  (Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  VIII.379;  Békés  m.  Sárrét  Nagy 
Sándor)  [vö.  karéi]. 

KARÍT:  gurít  (Palócság  Nyr.  XXI.310.  420; 
XXII.76;  Mátra  vid.  Nyr.  XXn.288). 

KARITÁL:  kiabál  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
336)  [vö.  karicsál]. 

elé-karitál:  előkiabál  (többeket)  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.323;  Győrffy  Iván). 

KARJOS  (Háromszékm.  MNy.  VI.334;  Vadr.; 
karjas,  karjus  Háromszék  m.  Kiss  Mihály): 
karosszék  [vö.  karvas]. 

karjos-szék  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  karjus-szék  Székelyföld  Kiss  Mihály) : 
karosszék. 

KARKABILLA:  1.  csiga;  2,  gólya  [?]  (Hu- 
nyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXin.96). 

KARLÓ,  KALLÓ:  aratók  karját  védő  hosszú 
vászon-újj  (Székelyföld  Tsz. ;  Andrássy  Antal 
1843;  Háromszékm.  MNy.  VI.334;  Győrffy  Iván; 
Csík  m.  Tsz.;  Nyr.  Vn.236;  Győrffy  Iván;  Csík- 
Szentimre  Dulinszky  József). 

kalló-szíj :  az  evező  beakasztására  való  pec- 
kes szíjhurok  (Szatmár  m.  Kis-Majtény  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

[KARLÓZ],  KALLÓZ:  kavarva,  tartóztatva 
evez,  kivált  kecézéskor  (Szatmár  m.  Kis-Majtény 
Hermán  0.  Halászat  K.). 


1059       KARMANTYU~KAR()MKOD-IK 


KAROMNYI— KARTILOZ 


1060 


KARMANTYÚ:    aratók   karját    védő    hosszú 
vászon-újj     (Székelyföld    Tsz. ;    Háromszék    ra.   ' 
Vadr.  504b)  [vö.  kar-mentő].  ! 

KARMÁNYOS:  ujjas,  ujjakkal  ellátott.  Kar-  \ 
mányos  derékra  való  ruha  (=  ujjas)  (Bodrogköz  ?  i 
Tsz.  373a). 

KARMAZSIN    {garmazsin    Gömör   m.   Hanva  | 
Nyr.  XVIII.336).  Karmazsin:  a  lábszár  felől  levő 
hús  (a  marhánál)  (Szatmár-Németi  Nyr.  XIV.278).  \ 

KARMOLÁZ:  karmolász  (Nagy-Kálló  Nyr. 
XIL429). 

KARÓ   {káró  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46). 

karó-csuk :  eggy  madár,  mely  karóról  karóra 
szálldogál  a  szőllőkben  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

karó-rágó:  L  jászolt  rágó  (ló)  (Nógrád  m. 
Fabó  András  1841;  Heves  m.  Névtelen  1840); 
2.  kálvinista  [gúnynév]  (Bars  m.  Léva  Czimmer- 
mann  János). 

karó-tő :  [tréf.  ?]  kartő,  hónalj-töve  a  ruhának. 
Jó  ez  a  ruha,  jó ;  de  a  karótöje  igen  vág  (Abaúj  m. 
Szikszó  Király  Pál). 

KÁROD-IK  (káronnyi) :  [?j  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
Vn.371). 

KÁROG:  1.  sokat  fecseg,  lármásan  csacsog. 
Ne  károgj  annyit  a  fülembe!  (Kecskemét,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek);  2.  zsémbeskedik.  Károg 
már  megint  a  zúzmarás  öreg  dudu,  mintha 
kárba  ment  volna  valamije  (Kecskemét,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

[KAROK]. 

károk-szók:  támlás  faszék  (Szlavónia  Nyr. 
XXIII.311). 

1.  KAROL:  karjával  dolgozik  (Székelyföld 
Tsz.).  Úgy  karolok,  hogy  szinte  gúzzsé  válom,  még 
sincs  láttatja  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

2.  KAROL  =-  karéi  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.112). 

KÁRÓL:  kárnak  tart,  sajnál  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

KAROLKOZ-IK:  karon  fogja  eggymást  (Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843). 

össze-karolkozik :  cv  (Háromszék  m.  Nyr.  Hl. 
325). 

[KÁROM]. 

károm-szó :  káromkodás  (Alföld  Nyr.  XIV.95). 

KÁROMKOD-IK  {kárinkod-ik  Háromszék  m. 
MNy.  VI.214;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Orbai  járás  Király  Pál;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  káronkod-ik  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
Vn.322;  Repce  vid.  Nyr.  XX.368;  Abaúj  m. 
Király  Pál;  Háromszék  m.  Vadr.  356). 


KAROMNYI:  karvastagságú  kalácsféle  süte- 
mény (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[KÁROMOL]. 

[meg-káromol]. 

[Szólások].  Megkáromőja  magát:  elkáromkodj  a 
magát  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  476). 

[KAROS;  vö.  karjos,  karvas]. 

karos-pad  (Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál; 
Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  III.327;  karas-pad  Hétfalu 
Nyr.  XXI.528  [itt  karat-pad  hiba];  XXII.48): 
szék,  karosszék. 

karos-szék  {karhus-szék  Tolna  m.  Nyr.  VI. 
230). 

KÁRPÁL  {kárpáll):  1.  korhol,  szid,  dorgál, 
pirongat,  ócsárol,  gyaláz  (Soprony  m.  Kisfalud, 
Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.381 ;  Győr  m.  Nyr.  Hl. 
427;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVII.575;  Tolna  m. 
Simontornya  Nyr.  V.230;.  Alföld  Nyr.  n.425; 
X1V.95;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.332;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.142;  Békés  m.  Balog  István; 
Makó  Nyr.  XXin.578;  Hajdú  m.  Földes  Nyr. 
XVI.384;  Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr.  IX. 
136;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  Zilah  Nyr. 
XIV.334).  Kárpáto  ölöget  az  istenattát  (Soprony 
m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XX1.381).  Azér 
kárpál  bennünket  [a  gazda],  mér  nem  csiny álunk 
több  trágyát.  Mindig  mást  kárpál  (Győr  m.  Bőny 
Nyr.  XVII.575);  2.  szüntelen  kér.  Ne  kárpáj 
annyit!  (Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.471);  3.  haszon- 
talanul beszél,  fecseg  (Szolnok-Doboka  m.  Apa- 
Nagyfalu  Nyr.  XV.382). 

KÁRPÁLÓD-IK:  1.  zsörtölődik  (Békés  m. 
Balog  István;  Békés-Doboz  Nyr.  Vni.330;  Ud- 
varhely m.  Nyr.  VIII.471).  Hadd  hogy  korrogjon 
és  karpálódjék  [így]  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.32. 
425);  2.  sopánkodik  (Orosháza  Nyr.  VI.178). 

KARPELY  (Abaúj  m.  Névtelen  1839;  karpo- 
lya  Heves  m.  Névtelen  1840):  töves-répa  (bras- 
sica  oleracea  napo-brassica). 

1.  KÁRT:  fakanna  (Palócság  Tsz.)  [vö.  kár- 
tya]. 

2.  KÁRT:  gereben  (Pápa  vid.  Tsz.;  Hol? 
Nyr.  Xn.239). 

KÁRTABIÁNKA:  váltó  (Dunántúl  Simonyi 
Zs.  A  magyar  nyelv  1.117). 

KÁRTÉLYOZÓ:  a  ki  a  mezőn  eggyetymást 
ellop  V.  a  marháját  tilosba  ereszti  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  11.472)  [vö.  kártiloz]. 

KÁRTICKA:  fakanna  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.454). 

KÁRTIKA:  kis  fakanna  (Palócság  Tsz.  194a) 
[vö.  kártyikó]. 

KÁRTILOZ:  kárt  tesz  [?].  Ez  a  lián  mindén 
edinyimet  összetöri;  mindig  kártiloz,  csak  ugy  ég 


1061 


KARTOL— KARVAS 


KARVAZIA— KASKA 


1062 


minden   a  kéziben  (Vas   m.    Őrség    Nyr.   IV.228) 
[vö.  kártélyozó]. 

KÁRTOL:  gerebenez  (Pápa  vid.  Tsz.). 

KÁRTYA:  fakanna  (Erdély  Nyr.  IX.563; 
Szinnyei  József;  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVIII. 
575;  Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.23;  Székelyföld  Tsz.; 
Kriza,  Győrflfy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
337;  Nyr.  V.90;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Csík  m.  Nyr.  VII.237)  [vö.  kárt,  kártyus]. 

[KÁRTYÁL]. 

meg-kártyál :  megkever  (kártyát).  Kártyáid 
meg  jól  s  osszál  (Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr. 
n.235). 

KÁRTYIKÓ :  fakanua  (Nyitra  m.  Pográny  és 
vid.  Drnovszky  Ferenc  1841)  [vö.  kártika]. 

KÁRTYTJ :  <>^  (korsó  ?).  A  tárnokiak  kátyúvá 
[így ;  tréf.  v.  hiba  ?]  merik  a  káposztát  (Pozsony 
m.  Tárnok  Nyr.  IX.281). 

KÁRTYÜJ :  ügyetlen  (Udvarhely  m.  Nyr.  IX. 
236). 

KÁRTYUS  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.563 ;  Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.238;  Zilah  Nyr.  XIV.334; 
Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.220;  Kolozs  m. 
Szucsák  Nyr.  XVIII.575;  Deés  Nyr.  XI.526; 
Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy  Iván ;  Marosvásárhely 
Nyr.  IX.428;  Háromszék  m.  Pap  Károly;  kártos 
Székelyföld  Tsz.;  kártus  Debrecen  Nyr.  VII.329; 
Szatmár  m.  ?  Nyr.  XVIIL96 ;  Szatmár  Nyr.  XVIII. 
432;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III.37;  kártyos  Szol- 
nok-Doboka m.  Malom  Muzsi  János;  kártyos 
Szilágy  m.  Nyr.  VII.381):  fakanna  [vö.  1.  kárt, 
kártya]. 

KARUCA  (kéruca  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.203) : 
1.  kis  szekér  (Zilah  vid.  Fóris  Miklós;  Kolozs 
m.  Nagy- Ida  Bodor  Ákos;  Székelyföld  Tsz.; 
Udvarhely  m.  Baczó  Mózes ;  Háromszék  m,.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Hunyad  m.  Bordeaux  Árpád; 
Kis-Ktiküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.47;  Mold- 
vai csáng.  Nyr.  X.153.  203);  2.  bányász-targonca 
(Zalathna  vid.  Nyr.  Xin.238). 

KARUL  (karú,  karút) :  gurul  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.288;  Heves  m.  Sírok  Nyr.  ni.38). 

el-kárul:    elgurul    (Nógrád    m.    Nyr.    IV.473 

[itt  elkárult  hiba]). 

KARVALY  {kara  Erdővidék  Nyr.  XIII.576; 
kardXxú  Mátyusfölde  Nyr.  XIX.461 ;  Pozsony  m. 
Deáki  Nyr.  XIX.554;  karaj  Hol?  Nyr.  VI.321 ; 
karuj  Háromszék  m.  Vadr  ;  Erdővidék,  Nagy- 
Bacon  Erdélyi  Lajos ;  karv^ó  Palócság  Nyr.  XXI. 
215). 

KARVALYKA  {karujkám  Fehér-Nyikó  mell. 
Vadr.  119). 

KARVAS:  aratóknak  karvédö  vászon-újja 
(Tokaj  Nyr.  XIX.383;  XXIV.48)  [vö.  karjos]. 

karvas-hegedú :   vékony,    sugár,    karra    való 


hegedű  (másutt:  csuka-hegedű)  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  V.220). 

KARVAZIA:  hasznavehetetlen  nagy  épület 
(Zala  m.  Arács  Nyr.  XXn.239). 

KARZAT  (karazat  Mátyusfölde  Nyr.  XIX, 
505;  Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.187). 

KAS  {kassá  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.2 ;  IX.485 ; 
kaus  Bukovina  Nyr.  VI.472;  kos  Maros-Torda 
m.  Marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád):  L  kosár 
(polyvahordó,  szemétmerő,  szaladszárító,  hal- 
szállító kas)  (Velence,  Komárom,  Balaton  mell., 
Szeged  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Székelyföld, 
Háromszék  m.  Tsz. ;  Vadr.  505b ;  MNy.  VI.244) ; 
2.  vesszőből  font  és  belül  megtapasztott  hombár 
(Vas  m.  Őrség  Tsz.  165a;  Háromszék  m.  Vadr. 
505b ;  MNy.  VI.244) ;  3.  a  vejszének  az  a  része, 
a  melybe  a  hal  betéved  (Erdélyi  Mezőség  Her- 
mán 0.  Halászat  K.);  4.  kemence  (Bereg  m. 
Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

kas-far:  a  szekérkas  hátulja  (Abaúj,  Borsod, 
Zemplén  m.  Király  Pál;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.324;  Tokaj  Nyr.  XXIV.48). 

kas-hely :  a  lábó  könyökében  v.  öblében  levő 

köz,  melyen  a  víz  átfolyhat  s  a  melybe  a  csík- 

!  kast  belefektetik,  hogy  az  úszó  csík  beletéved- 

'  jen  (Bereg  m.  Dercén  Hermán  0.  Halászat  K.). 

kas-töltő.  Kas-tötö  szél:  keleti  szél  (Három- 
szék m.  Vadr.  383). 

kas-üritő.  Kas-ürittö  szél:  nyugati  szél  (Há- 
romszék m.  Vadr.  383). 

KÁSA :  1.  kók  (így  is :  föfujott  káso)  (Dunán- 
túl Nyr.  XVI.239);  2.  malter  (Győr  m.  Tsz.). 

kása-fű:  colchicum  Bertolonii  (Baranya  m. 
Harsány  Nyr.  111.543). 

kása-himlő :  apró  vörös  himlő  (miliaria)  (Há- 
romszék m.  Vadr.  491b). 

kása-kő:  köleshántó  malomkő  (Alföld,  Szen- 
tes Király  Pál). 

KASICA:  falkötés  (fákkal)  patak  oldalán 
(Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.377). 

KASIKA:  káka,  sás,  szittyó  (juncus  effusus) 
(Palócság  Kassai  J.  Szókönyv  111.117;,  Nógrád 
m.  Nyr.  XXn.512;  Gömör  m.  Zabar  Nyr.  in.543). 

KÁSIKA:  kásácska,  kása  (B^-áva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.474). 

,  KASITA:  kosár,  kétfülű  kosár  (Szatmár  m. 
Ó-Pályi  Nyr.  XII. 333;  Nyírség  Czimmermann 
János). 

KASKA  (kacska  Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  V. 
44) :  kis  kosár,  karra  való  kosár  (Tisza-Sz.-Imre 
Nyr.  1X.137;  Békés  m.  Balog  István;  Csongrád 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.232;  Bihar  m.  Fúrta 
vid.  Nyr.  IV. 94;  Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr. 
IX.136;  X1I.48;  Abaúj,  Borsod,  Heves  m.  Király 
Pál). 


1063 


KASKAVAL— KASORNYA 


KASORNYAZ-IK— KASTOS 


1064 


KASKAVAL  (Brassó  m.  Zajzou  Nyr.  IIL327; 
káskaválé  Udvarhely  m.  Baczó  Mózes;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) :  a  havason  készült 
sajt,  a  melyet  a  hétfalusi  oláhok  árulnak. 

KASKÉTA :  ernyős  sipka  (Torontál  m.  Szőreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.261). 

KASKÉTLI:  ó-divatú  fejkötő  (Dehrecen  Nyr. 
111.563). 

1.  KASMAT,  KASMOTA:  mindenféle  hányt- 
vetett  portéka  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.334.  357;  Vadr.). 

2.  KASMAT:  vmit  keresve,  hányva- vetve 
zakatol  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván). 

KASMATI:  kutatva,  keresve,  turkálva  zaka- 
toló (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KASMATOL  {kaszmatol  Hajdú  m.  Hadház  Nyr. 
XIX.143;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.285;  Háromszék 
m.  Nyr.  V.37;  kosmatal  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.93):  kutat,  keresgél,  motoz, 
keresgélve  hány-vet,  keresgélve  jön-megy  (Bé- 
kés m.  Balog  István;  Rimaszombat  Nyr.  XV.430; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.566;  X1V.428; 
Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  III.119;  Székelyföld 
Nyr.  IV.  183;  Andrássy  Antal  1843,  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI1I.471  [itt 
kasmatalol  hiba] ;  Háromszék  m.  Tsz. ;  Vadr. 
o04b;  Nyr.  III.324;VI.473;  XVH.381;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;   Segesvár  Nyr.  IX.44). 

KASMÍR  {gácsmari  kendő  Hol?  Nyr.  IV.24; 
kazamér  Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr.  X1.239 ; 
Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  II.  Bevezető 
XIX.  1. ;  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk 
11.111;  kazimér  keszkenő  Keszthely  Erdélyi  J. 
Népd.  és  mond.  11.149;  kázimér  Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid,  Vadr.  332). 

[KASMOL]. 

meg-kasmol :  megkarmol  (Kolozs  m.  Munkácsi 
Bernát). 

KASOLYA  (Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál; 
Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  111.563;  kosoja  Székely- 
föld Győrffy  Iván ;  Udvarhely  m.  Dézsi  Mihály) : 
kis  kosár,  kézi  kosár. 

KASORNYA  (karisnya  Szatmár  m.  Kis-Majtény 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  karosnya  Tolna  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  III.  112;  kasórnya  Három- 
szék m.  Nyr.  V.90;  kaszornya  Tisza  mell.  Tsz.; 
Szeged  Kassai  J.  Szókönyv  III.117;  kosornya 
Szatmár  m.  Ó-Pályi  Nyr.  Xn.333;  Székelyföld 
Győrffy  Iván ;  Tsz.) :  1.  kasórnya,  kasórnya,  kosor- 
nya: kis  kosár,  kézi  kosár,  karra  való  kosár 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.244;  Nyr.  V.90;  X327; 
Vadr.  506a;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár) ;  2.  kasórnya,  karosnya, 
kaszornya,  kosornya:  vastag  fonalból,  vesszőből 
V.  hársból  készült  ritka  hálószerű  fonadék,  a 
melyben  az  ételhordó  edényt  a  mezei  munká- 
soknak kiviszik  (Tolna  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
III.112;  Békés  m.  Balog   István;  Békés-Doboz 


Nyr.  Vin.330;  Tisza  mell.  Tsz.;  Szeged  Kassai 
J.  Szókönyv  1ÍL117;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  XVL 
384 ;  Bihar,  Nógrád  m.  Király  Pál ;  Szatmár  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  Hl.  117;  Nyr.  X.430;  XIV. 
382;  Szatmár  m.  Ó-Pályi  Nyr.  Xn.333;  Szat- 
már m.  Kömörő  Nyr.  XII.564;  Bereg  m.  Som 
Király  Pál;  Ugocsa  m.  Nyr.  XV.574;  Zilah  Nyr. 
XIV.334;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  XIV.47);  S.  ka- 
risnya: a  rácsa  kerete  (Szatmár  m.  Kis-Majtény 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

[KASORNYÁZ-IK],  KOSORNYÁZ-IK :  kóbo- 
rol (Udvarhely  m.  Kőrispatak  Király  Pál). 

KÁSPÁLÓD-IK:  1.  fektében  v.  ültében  ide- 
oda  hánykolódik,  kapálódzik,  feszeleg  (Szeged 
Nyr.  L136;  Csaplár  Benedek);  2.  kászolódik, 
lassan  készülődik  (Kecskemét,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

KAST :  lucsok  (Békés  m.  Balog  István ;  Hajdú 
m.  Tetétlen  Nyr.  XI.36 ;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  Xin.527 ;  XIV.428 ;  Szatmár-Németi,  Nagy- 
Károly  Czirbusz  Géza;  Kapnikbánya  és  vid. 
NyK  11.377 ;  Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly). 

KASTÁNKOD-IK  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVII. 
575;  kastankod-ik  Csallóköz  Szinnyei  József): 
alkalmatlankodik,  láb  alatt  van. 

KASTÉLY    {kasti    Dunántúl    Nyr.    XVI.239; 

Soprony  m.  Nyr.  XVn.92;  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.561 ;  kastíbo.  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  XXI1.379;  kosté  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr. 
Vin.471). 

KÁSTÉLYOS  {kástélos,  kástilos,  kástílos):  1. 
zavaros,  nem  tiszta.  Már  kástélos  a  hó:  sárral, 
porral  vegyült.  Ollan  kástélos  ez  a  must,  hogy  a 
békát  se  látni  meg  benne  (Hol?  Nyr.  XVIL139). 
Kástélyos  {kástilos,  kástilos)  bor:  a)  törött  szinű, 
zavaros  bor  (Zala  m.  Nyr.  XVII.139 ;  Göcsej, 
Nagy -Lengyel  Nyr.  VI.  180;  Somogy  m.  Nemes- 
Déd  Nyr.  XV11.92) ;  b)  siller-bor  (Dunántúl  Nyr. 
XVI.239;  Soprony  m.,  Soprony  m.  Csáford, 
Keszthely  vid.,  Vas  m.  Őrség  Nyr.  XVII.92. 
139;  Somogy  m.  Nyr.  XII.335;  Pápa  vid.  és 
hely  nélkül  Tsz.) ;  2.  émelyítő,  szájízet  és  gyom- 
rot rontó  (étel,  ital),  émelygős  (gyomor)  (Tolna 
ra.  Várdomb  vid.  Nyr.  XV1I.139;  Komárom  m. 
Kürth  Nyr.  XIX.  187).  Kástélos  a  gyomrom  a  mu- 
latság után  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.237). 

[1.  KASTOL]. 

fel-kastol:  sárral  fölver  (pl.  a  köpönyegét) 
(Hol?  Tsz.  [itt  fel-kástol  nyilván  hiba]). 

2.  KASTOL ;  megvisel,  elnyú  (ruhaneműt)  [?] 
(Palócság  Nyr.  XXn.76). 

KASTOS:  lucskos,  csatakos  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.332;  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  X.326;  Békés 
m.  Balog  István;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  111.319; 
Hajdú  m.  Hadház  Nyr.  XIX.143;  Szatmár  m. 
Eauka  Gusztáv  1842;  Szatmár  vid.  Tsz.;  Nagy- 
bánya   Nyr.    XIV.428;    Szatmár-Németi,    Nagy- 


1065 


KASTU— KAS2A 


KASZAB— KASZÁS 


1066 


Károly  Czirbusz  Géza;  Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.377;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
119;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.523;  XIII. 
48;  Zilah  Nyr.  XIV.334). 

KÁSTU:  kamara  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV. 
521). 

ICÁSTYÉ ;  kincstár,  kincstartó  szoba  (Göcsej 
MNy.  V.150). 

KASUKA:  féleszű  (Balaton  mell.  Tsz.). 

KASUL  {kocsú  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.65). 

kasul-bakul:  össze-vissza  (Zilah  Nyr.  XIV. 
334). 

KASUL VA:  mohar  (Somogy  m.  Nyr.  X.476). 
[KASZA]. 

[SzólásokJ.  Kaszát  vet:  birkózás  közben  a  lá- 
bát a  másiknak  akadályul  veti  s  így  leteríti 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.  121;  Székely- 
föld Tsz.;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  NyK. 
III.ll;  Vadr.  361;  Nyr.  III.324;  Dézsi  Mihály; 
Háromszék  m.  Uzou  Erdélyi  Lajos). 

kasza-borsó:  bab,  apró  bab  (Csallóköz  Nyr. 
XVL91;  Csaplár  Benedek;  Pozsony  m.  Tárnok 
Nyr.  VIII.  142). 

kasza-dinnye:  hosszú  görögdinnye  (Szabolcs 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.121). 

kasza-fén:  kaszakő,  kaszafenő-kő  (Zala  m. 
Nyr.  XIX.528;  Zenta  Nyr.  XVIII.383;  Heves  m. 
Névtelen  1840)  [vö.  fén]. 

kasza-fogla :  a  kasza  nyelébe  ékelt  derékszögű 
fa,  mellyel  a  kaszát  tartják  (Pannonhalma  Nyr. 
Xn.l87). 

kasza-húgy:  kaszás  csillag  (Orion)  (Palócság 
Nyr.  XXI.328;  XXn.75;  Borsod  m.  Nagy-Mihály 
Nyr.  XXI.284)  [vö.  Mgy]. 

kasza-jég:  éles  jég.  Éppen  olyan  kaszajég  volt, 
hát  elindultam  szekérrel  (Szatmár  m.  Mánd  Nyr. 
XIX,335). 

kasza-keszeg :  pelecus  cultratus  (Szamos, 
Maros  mell.,  Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.). 

kasza-kocs :  kaszanyél  horga  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

kasza-makk :  a  kasza  tövénél  levő  gomb  (He- 
ves m.  Névtelen  1840). 

kasza-mankó :  a  kasza  nyeléhez  erősített  hor- 
gas fa,  a  melyet  a  kaszás  a  jobb  kezével  fog 
meg  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325 ;  Szé- 
kelyföld Tsz.) 

kasza-n3rüg :  sárga  virágú  vad  lucerna  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

kasza-örv :  vaskarika,  mely  a  kaszát  a  nyelé- 
hez szorítja  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839). 

SZINNYEI :  MAQYAE  TAJSZÓTAR, 


kasza-szék :  szék,  a  melyen  a  szúcsök  a  bőrt 
kaszálják,  lemellesztik  (Szeged  Csaplár  Bene- 
dek). 

kasza-tok:  kaszafenő  kő  tokja  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.325;  Székelyföld  Tsz.). 

kasza-ülő :  alul  hegyes  kisded  ülő,  melyen  a 
kaszás  megtompult  kaszáját  ki  élesíti  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

kasza-verő :  kaszaverő  kalapács  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.325). 

KASZAB :  disznóölő,  hentes  (Veszprém  vid. 
Nyr.  XIX.574;  Fehér  m.  Vaál  Nyr.  XVin.573; 
Hol?  Tsz.). 

KASZABA :  öldöklés  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
334;  GyőrfiFy  Iván). 

KASZABÁL :  kaszabol  (Zala  m.  Tapolca  Nyr. 
XVI.327;  Háromszék  m.  MNy.  VL357). 

KASZABASZAL:  össze- vissza  zavar,  szétüt 
(Rábaköz  Nyr.  VI.224). 

KASZÁL  [keszál  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.50) : 
a  hátulsó  lábaival  kikanyarít  járás  közben  (az 
ökör)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KASZÁLÁS  {kaszdllds) :  1.  lekaszált  szénarend 
(Palócság  Nyr.  XXI.504) ;  2.  takarmány  (Három- 
szék m.  Kiss  Mihály). 

KASZÁLAT:  kaszálás.  Kaszálatkor  (Göcsej 
Nyr.  XIV.166;  Budeuz-Album  161). 

KASZÁLT :  azon  kalászok  összessége,  a  me- 
lyeket a  kévék  összekötözése  és  föltakarítása 
után  a  tarlón  összegereblyélnek  (Hol  ?  Nyr.  VII. 
89). 

[KASZAMOD-IK]. 

el-kaszamodik :  elferdül,  elromlik.  A  csidmám 
úgy  elkaszamodott,  hogy!  Istán  bácsom  egészen 
elkaszamodott  (Udvarhely  m.  Nyr.  V.231). 

KASZANTOL:  lót-fut,  csavarog  (Fertő  mell. 
MNy.  in.242). 

[KASZABINT]. 

le-kaszarint :  leszel  (pl.  eggy  darab  kenyeret) 
(Tolna  m.  Sár-Sz.-Lőrinc  Nyr.  in.87). 

KASZÁRNYA  {kaszárma  Kolozsvár  Szinnyei 
József). 

kászárnyá-támogátó :  munka  nélküli  napszá- 
mos, a  ki  a  Kaszárnya  nevű  vendégfogadó  mel- 
lett ácsorog  (Érsekújvár  Nyr.  Vni.282;  XIX. 
457). 

KASZÁS.  Kaszás  ökör:  a  mely  járás  közben 
,kaszál'  a  hátulsó  lábaival  (Székelyföld  Tsz.) 
[vö.  kajszás], 

kaszás-zsindely :  sarkokra  alkalmazott,  hegyes 
formára  faragott  zsindely  (Tokaj  Nyr.  XXIV.48). 

68 


1067 


KASZIBA-^KASZRÓ 


KASSZA— KÁSZU 


1068 


KASZIBA :  1.  görbe,  horgas  (Székelyföld  Tsz. ; 
Háromszék  m.  MNy.  ¥1.334;  Nyr.  V.37);  2. 
görbelábú,  a  ki  járás  közben  eggyik  lábát  a 
másikkal  veri  (Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m. 
Dézsi  Mihály)  [vö.  kacsiba], 

kaszíba-lábu :  görbelábú,  kecskelábú  (Csík- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.330). 

KASZIBÁL:  kaszabol  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

le-kaszibál:  lekaszabol  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

KASZIBÁS:  görbelábú  (Szatmár  vid.  Tsz.). 

KASZKÉRCA :  sovány,  szikár  (Fehér  m.  Nyr. 
V.130). 

KÁSZKOLÓD-IK  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
III.121;  kaszkalód-ik  Abaúj  m.  Névtelen  1839): 
lassan,  késedelmesen  készülődik,  szedelödzkö- 
dik. 

[KÁSZMÁL]. 

őssze-kászmál :  összekuszál.  A  cérnát  össze- 
kászmálta  (Abaúj  m.  Névtelen  1839)  [vö.  össze- 
guzmál]. 

1.  KÁSZMÁLÓD-IK :  lassan,  késedelmesen 
készülődik,  szedelődzködik  (Kunság  Nyr.  XIV. 
526;  Rimaszombat  Nyr.  XV.430). 

ki-kászmálődik :  kivergődik  (Abaúj  m.  Név- 
telen 1839). 

2.  KÁSZMÁLÓD-IK:  bonyolódik,  kúszálódik 
(Abaúj  m.  Névtelen  1839;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  III.121)  [vö.  kuszmálóá-ik,pászmálód-ik]. 

KASZNÁRKOD-IK:  hetvenkedik  (Fölső-So- 
mogy,  Balaton  mell.  Nyr.  VIII.525), 

KÁSZOIiÓP-IK  {kacolodom  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.;  neki-gázolod-ik  Kecskemét  Nyr.  IX. 
86;  kászalód-ik  Kecskemét  Nyr.  IV.284;  főká- 
szulod-ik  Zala.  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.319; 
kászulód-ik  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  VIII.378;  íö-kászulud-ik  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  11.323):  lassan,  késedelmesen 
készülődik,  szedelődzködik  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVni.237;  Alföld  Nyr.  XIV.95;  Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  XVI.832;  Kecskemét  Nyr.  1V.2B4; 
Csaplár  Benedek;  Békés  m.  Balog  István;  Sze- 
ged, Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  VIII.378;  Szinnyei  József;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  III.121 ;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.888;  Torna  m.  Ruehietl  Miklós 
1839)  [vö.  kászkolód'ik,  1.  kászmálód-ik]. 

ki-kászolódik :  kívergödik  (Debrecen  vid.  Nyr. 
XXIII.286). 

nekl-gázolodik :  hozzáfog  (Kecskemét  Nyr,  IX. 
86). 

KASZBÓ :  sás-alakú,  hosszúkás  levelű  növény, 
mely  a  T)úza  g  kíílötiösen  a  kukorica  közt  terem 


(Bereg  m.   Munkács   és  Bereg-Rákos  vid.   Pap 
Károly). 

KASSZA  [kasza  [pénztár]  Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.331). 

[KASZTA]. 

kaszta-dió:  fás  dió  (Vas  m.  Perenye  vid. 
Kreszuerics  F.  Szótár  1.295)  [vö.  geszti], 

1.  KÁSZTA:  fölötte  pajkos  (Gömör  m.  Serke 
és  vid.  Nyr.  XVin.139)  [vö.  kásztohá]. 

2.  KÁSZTA;  [?].  Kásztaba  rakta  a  feldaraholt 
fát :  sorba  eggymás  mellé  (Székelyföld  Nyr.  IX. 
175). 

KASZTÉN  (Erdély  Szinnyei  József;  Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  III.185;  kasten  Kalota- 
szeg, Zsobok  Melich  János ;  kasznyi  Tolna  m. 
Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274;  Gömör  m.  Nyr.  XXH. 
526 ;  Nyitra  m.  Vág-Hosszufalu  Nyr.  XIX.556 ; 
kosztén  Háromszék  m.  MNy.  VI.244.  356);  1. 
szekrény  (i.  h.);  2.  kasznyi:  meszes  déjssa  (Gö- 
mör m.  Balog  Nyr.  XXn.526). 

KASZTLI  (Veszprém  m.  Nyr.  VI.521 ;  kaszli 
Baja  Bayer  József;  Heves  m.  Párád  Nyr.  XXII. 
477 ;  kászliV ai8m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII. 
527;  Somogy  m.  Marót  puszta  Nyr.  III.511). 

KÁSZTOHÁ:  fölötte  pajkos  [?].  Hol  á  cucájom 
[téli  lajbim]?  Te  kásztohá,  ma  bizonyosán  te  ká- 
bdsztád  [hánytad]  el  megint  (Palócság  Nyr.  XXIII. 
25)  [vö.  1.  kászta]. 

KASZTRÓL  (Csallóköz  Szinnyei  József; 
kastrol  Bars  m.  Czimmermann  János;  kászró 
Háromszék  m.  Nyr.  V.90;  Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár;  kaszroj  Szeged  Nyr. 
VII.380;  Debrecen  Nyr.  XI.476;  kásztró  Három- 
szék ra.  Butyka  Boldizsár;  kaszfroly  JÁszkünHág 
Nyr.  Vn.525 ;  Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVII. 
383):  serpenyő,  lábas  (casserolle). 

KÁSZU,  KÁSZXJ  {kászoj  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  kaszol  [?]  Göcsej  Tsz.;  kászuj 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Háromszók 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Brassó  m.  Hét- 
falu MNy.  V.347;  A;ás2rMZí/ Háromszék  m.  Angya- 
los, Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XV1II.573;  kázlu 
[?]  Vas  m.  Őrség  Ts«.):  fahéjból  készített  kupa, 
táska,  doboz  v.  henger  (a  mellyel  vizet  meríte- 
nek; a  melybe  epret,  málnát  szednek;  a  mely- 
ben túrót,  szurkot,  csiriat  tartanak  stb.)  (Vas  m. 
Őrség  Tsz.;  Zala  m.  Nyr.  11.427;  Göcsej  Tsz.; 
Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  IV.183;  Arany-Gyulai 
NGy.  11 50;  Háromszék  m.  Nyr.  V.187;  Három- 
szék m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII. 
573 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Három- 
szék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Brassó  m. 
Hótfalu  MNy.  V.347;  Csík  m.  Nyr.  Vn.l39.  237). 
Hozd  bé  .  . .  a  nagy  kászu  szurkot  (Marosszék, 
Nyárád  mell.  Vadr.  193).  Csilizes  kászu  (Kózdi- 
Vásárhely  Nyr.  XVII.479)  [vö.  Nyr.  XXni.151]. 

kászu-turó:  összegöngyölt  fenyúhéjba  tömött 


1069 


KASZUSZ— KATÁT 


KATER— KATLANOZ 


1070 


túró  (Alföld  [?]  Nyr.  XIV.95;  Székelyföld  Nyr. 
V.377;  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNv. 
VL334;  Győrífy  Iván). 

KÁSZÚSZ:    vmi    ács-eszköz    (Hol?  Nyr.    HL 

567). 

KATA  :  1.  szerető.  Itt  mén  a  Pétör  katája.  Jó 
világ  van  a  katákra,  haza  gyüttek  a  katonák 
(Szeged  Kálmány  Lajos);  2.  varjú  (Bars  m. 
Czimmermann  János)  [vö.  Böske]. 

Kata-könyök,  Kata-könyöke :  kenyértésztá- 
ból készült  könyökforma  v.  patkó-alakú  süte- 
mény (Kis- Kún-Halas  Nyr.  XV.142.  519;  Soprony 
m.  Rábaköz  Nyr.  111.281;  Komárom  Beöthy 
Zsolt).  ^ 

Kata-rózsa  :  halottvirág  (chrysanthemum)  (Vas 
m.  Nyr.  XVni.144). 

KATA :  a  gyalom  zsákja  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  III.122;  Karád  Hermán  0.  Halászat 
K.). 

KATAG  [?  talán  katak]:  kutat,  keresgél.  Mit 
kataksz  ott?  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.  183) 
{vö.  katakol,  kafat]. 

KATAKOL  (katakul,  katakunyi):  eörgölődik, 
zakatol  (pl.  a  gép)  (Zala  m.  Nyr.  11.427 ;  Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.181). 

[Szólások].  Katakul  mint  az  egerszegi  ménkű 
(Vas  m.  Őrség  Nyr.  ni.222).  Ötöl-hatol,  hahatol, 
mind  az  egerszegi  ménkű  katakol  (Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  VI.419).  Eajta  katakol-.  rajta  alkal- 
matlankodik (Vas  m,  Izsákfa  Kresznerics  F.  Szó- 
tár 1.295). 

KATALINA:  Katalinka-bogár,  sz.  János  bo- 
gara, hétpettyes  bogár  (Arad  m.  Pécska  Kálmány 
L.  Koszorúk  1.227). 

KATALINKA:  cv  (Pest  m.  Nyr.  1.44:  Czegléd 
Nyr.  1.183). 

katalinka-pólinka :  cw  (Nógrád  m.  Tolmács 
Nyr.  XVI.46). 

KAT AMAJKA :  cók-mók,  lim-lom  (Erdély  Csá- 
szár Árpád). 

[KATÁNG]. 

katang-kóró  {katlan  -  kóró  [nép  -  etimológia] 
Bodrogköz  Tsz.;  kattangóré  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.323). 

KAT  ANGOL,  KATYANGOL:  1.  katangol : 
zakatolva  jár  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.);  2. 
katyangol:  csatangol,  csavarog  (Balaton  mell. 
Tsz.).  ...  .    ■  ^ 

KATÁRKA,  KOTÁRKA  (Szeged,  Torontál  m. 
Csaplár  Benedek;  katorka  Heves  m.  Nyr.  VII. 
41):  vesszőből  font  v.  lécekből  összerótt  kalitka- 
szerű szellős  alkotmány,  a  melyben  a  csöves 
kukoricát  tartják. 

KATÁT:  kutat,  keresgél  (Székelyföld  Kriza; 


Udvarhely  m.  Zetelaka  Nyr.  11.88;  Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XVII.315)  [vö.  kajtat, 
ketet]. 

KATÉR :  mindenféle  giz-gaz,  a  mit  a  Balaton 
a  partra  kivetett  (Balaton  mell.  Kenesse  Hermán 

0.  Halászat  K.)  [vö.  katré]. 

[KA^I]. 

Kati-könyöke :  levágott  marhának  bizonyos 
része  (Debrecen  Nyr.  XIV.278). 

katiplla  (Kati-Pila):  nÓies  természetű,  nőies 
dolgokba  avatkozó,  női  munkát  végezni  szerető 
fiú  V.  férfi  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
427 ;  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIII. 
331;  Kis-Küktillő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.575; 
Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrfify  Iván;  Erdő- 
vidék Tsz.)  [vö.  katuska]. 

KATICÁSKOp-IK :  kotnyeleskedik  (férfi  a 
konyhában).  Mindig  katicáskodik  a  konyhában 
(Veszprém  m.  Nyr.  VI.  3 18). 

KATIKÁROL:  párzási  füttyöket  hallat  (a 
gázló  madár  tavasszal)  (Szabolcs  m.  Kóssa  Al- 
bert). 

KATKA:  vasmacska-alakba  kötött  négy  na- 
gyobb horog,  a  mellyel  a  halász  a  fenekes  hor- 
gokat a  vía  feliekén  megkeresi  és  fölszedi  (Sze- 
ged Hermán  0.  Halászat  K.). 

KATLAN  {kotla  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.332) : 

1.  katlan :  üst  v.  rézfazék  fészke,  a  mely  alatt 
tüzelnek  (Balaton  mell.  Tsz.;  Mezőtúr  Nyr.  X. 
Ö68;  Erdély  Nyr.  Vin.474) ;  2.  katlan:  kemence. 
Pilinkél  a  hó;  vess  egy  peheteget  a  katlanba 
(Háromszék  m.  Nyr.  X.327).  Égető  katlan  [faze- 
kasoknál] (Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVI.384);  3. 
katlan:  gözkocsi,  lokomotív  (Székelyföld  Nyr. 
IV,  189);  4.  kotla:  nagy  pipa  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.332). 

katlan-szari :  [?]  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
305). 

katlan'szekér :  gőzkocsi,  lokomotív  (Székely- 
föld Nyr.  IV.  189). 

katlan-támasztó :  [tréf .]  vénasszony,  a  ki  vmely 
jómódú  házhoz  bejáratos  (a  konyhában  ácsorog, 
eggyetmást  tesz-vesz,  ide-oda  küldözgetik)  (Győr 
m.  Tsz.;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.520). 

KATLANÉROZ:  1.  kotorász  (Háromszék  m. 
Dézsi  Mihály);  2.  jövés-menés  közben  holmit 
ide   s  tova  hány-vet  (Udvarhely  m.  Nyr.  VIII. 

471).  .■;,. 

KATLANOZ  {katlanaz):  1.  kótöíásZ,  kutat, 
motoz  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Csík  m.  Nyr. 
XV1II.371);  2.  zakatolva  jön-megy  (Székelyföld 
Kiss  Mihály ;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
XI.334;  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV. 
575). 

bé-'katlanoz :  bebotorkázik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

68* 


1071 


KATLIFÍROZ— KATRINCA 


KATTAN— KATYU 


1072 


belé-katlanoz :  beleártja  magát  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

KATLIFÍROZ:  kutat,  keres  (Szolnok-Doboka 
m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIII.331). 

KATÓKA  (kotoha  Székelyföld  Tsz.):  1.  katóka: 
Katalinka-bogár  (Heves  m.  Névtelen  1840);  2. 
katóka:  vmi  növényfaj  (Heves  m.  Névtelen 
1840);  3.  kotoka:  asszonyias  természetű,  puha 
férfi  (Székelyföld  Tsz.). 

katóka-bogár :  Katalinka-bogár  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  X.140). 

KATONA  {katuna  Somogy  m.  Szenna  Király 
Pál ;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.315) :  részeg 
(Eszék  vid.  Nyr.  Vin.373). 

katona-béles :  pirított  kenyérszeletek,  közéjük 
velő  téve  (Győr  m.  Tsz.). 

katona-fót':  1.  vatta-párnácska,  a  melyet  a 
magyar  nadrágba  a  végből  varrnak  be,  hogy  a 
kissé  befelé  hajló  láb  egyenesnek  tessék  (Bala- 
ton vid.  Horváth  Zsigmond  1839 ;  Szeged,  Toron- 
tál m.,  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Heves  m. 
Névtelen  1840;  Abaúj,  Borsod,  Zemplén  m.  Ki- 
rály Pál);  2.  zsák  lyukába  dugott  szalmacsutak 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

katona-lú :  szöcske  [?]  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.279). 

katona-petrezselem :  glehoma  hederacea 
(Nógrád  m.  Ipoly-Litke  Nyr.  IV.122). 

KATOR.  Toll  katra:  tollnak  lefosztott  szára. 
Seprő  katra:  elhasznált  seprő  maradványa  (Szé- 
kelyföld Kriza). 

KATRABOCA :  savó-leves,  túrós-leves  (Marcal 
mell.,  Balaton  mell.  Tsz.  [itt  katrabóca  hiba]; 
Zala  m.  Kassai  J.  Szókönyv  V.216 ;  Kővágó-Örs 
Simonyi  Zsigmond;  Somogy  m.  Nyr.  n.376; 
Sándor  József). 

[KÁTRÁNY],  KÉTRÁN,  KÉTRÁNY:  1.  kátrány 
(Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Segesvár  Nyr.  IX.44) ; 
2.  gyufa  (Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál ;  Tatrang 
Nyr.  11.477;  Zajzon  Nyr.  in.224.  327). 

KATRAT :  keresgél.  Katrass  tüzgyujtani-valót 
(Háromszék  m.  Vadr.). 

Sssze-katrat :  összekeresgél.  Katrass  essze  égy 
küs  tüzgyujtani-való  ágbogot  (Székelyföld  Györffy 
Iván). 

KATRÉ  (Tápé  Hermán  0.  Halászat  K. ;  kátré 
Szeged  Csaplár  Benedek ;  kotré  Szentes  Nyr.  VI. 
232) :  mindenféle  giz-gaz,  a  mit  a  víz  a  partra 
kivetett  [vö.  katér]. 

KATRINCA  (Erdély  Szinnyei  József;  Székely- 
föld Tsz.;  Győrfify  Iván;  karinca  Székelyföld 
Kassai  J.  Szókönyv  n.62;  Tsz.;  Nyr.  IV.183  [itt 
kasinca  hiba];  VIII.515;  XIV.47;  Arany-Gyulai 
NGy.  IU.21;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Maros- 
szék, Karácsonfalva  Nyr.  VII.191;  Csík  m.  Csík- 


Madaras  Nyr.  XX.47;  Csík-Rákos  Dobos  András; 
Háromszék  m.  NyK.  llt.5 ;  Háromszék  m.  Angya- 
los, Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVI1I.573 ;  Három- 
szék m.  Uzon  Nyr.  VII.429;  Erdélyi  Lajos;  Há- 
romszék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Buko- 
vina Nyr.  VI.472;  kirinca  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; kotránc  Szatmár  m.  Kapuik  vid.  Nyr.  II. 
235):  1.  katrinca,  karinca,  Arirmca;  kötény,  kettős 
(elül-hátul  lógó)  oláh  kötény  (i.  h.) ;  2.  kotránc : 
foszlányos  kötény  (Kapnik  vid.  Nyr.  11.235). 

[KATTAN]. 

be-kattan:  becsappan,  csattanva  becsukódik. 
Bekattant  az  ajtó  (Szatmár  m.  Nyr.  VII.283). 

KATTANT:  csattant.  Ne  kattancsd  a  fogad! 
(Szatmár  m.  Nyr.  Vn.283). 

KATTOG:  csattog  (pl.  a  fogaival)  (Békés  m. 
Balog  István;  Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
in.l23). 

KATUCS,  KOTÜCS:  csokor,  hurok  (Szatmár 
m.  Nyr.  XVIL135).  Katucsr'a  kötni  {8zatméiT'í^yT. 
vn.283). 

katucs-fa :  a  cége  kapujába  beállítható  gam- 
zsaháló  tartó  kerete  (Bereg  m.  Nagy-Bereg 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

[KATUFRÉK]. 

[Szólások].  Bosszú  áll  a  katufrékja:  szorult 
helyzetben  van  (Szeged  vid.  Nyr.  III.365). 

KATUS  :  konyhán  nyalakodó,  asszony  dolgaiba 
avatkozó,  női  munkákat  végezni  szerető  ember 
(Balaton  mell.,  Háromszék  m.  Tsz.). 

KATÜSKA:  1.  cv3  (Pápa  vid.  Tsz.;  Debre- 
cen Nyr.  IIL563);  2.  hermafrodita  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  XX.45);  3.  féleszű  (Szeged  Nyr.  VII. 
236). 

KATYAT:  fapengő  (Balaton  mell.  Tsz.). 

KATYKAMÉTÁZ:  dőzsöl  (Somogy  m.  Nyr. 
XIX.287). 

KATYMA:  bliktri,  csekélység,  semmiség. 
Hlyen  dolog  nekem  csak  katyma;  álmomban  is  el- 
végezném. Fitymált  ö  mindent,  mintha  neki  minden 
csak  katyma  vóna  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

KATYMATU :  kampó  [?]  (Csík  m.  MNy.  VI. 
377). 

KATTYOG  [kottyog  Veszprém  m.  Devecser 
Benczik  Ferenc):  lassan,  kimérten  lépked  (Fél- 
egyháza Nyr.  IV.559;  Szentes  Nyr.  VI.232)  [vö. 
1.  kuttyog]. 

1.  KÁTYÚ,  KÁTYÚ  {kátyó  Dunántúl  Nyr. 
XVI.239;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.382;  Ba- 
ranya m.  és  hely  nélkül  Tsz.;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  III.123;  kátyol  Balaton  mell..  Vas 
m.  Kemenesalja,  Göcsej  Tsz.;  Fehér  m.  Lovas- 
i  beróny  Nyr.  XVI.334;   Győr  m.  Tsz.;   Győr  m. 


1073 


KATYU— KAVANYOD-IK 


KAVARIT— KAVO 


1074 


Szigetköz  Nyr.  XIX.190)  [yö.l.kotú].  —  Kátyó: 
nyír-  v.  juharfába  baltával  csinált  négyszögű 
mély  bevágás,  a  melyen  a  fa  leve  kifoly  (So- 
mogy m.  Sima  Nyr.  XIX.382;  Hol?  Tsz.). 

2.  KÁTYÚ,  KÁTYÚ  :  nád-nyil  (gyermekjáték) 
(Tisza  mell.  Tsz. ;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV. 
94). 

3.  KÁTYÚ:  kaszafenő  kő  tokja  (Csallóköz 
Nyr.  1.279). 

KÁTYÚS  {kátyolos  Torna  m.  Ruehietl  Miklós 
1839;  kátyos  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVII.575).  — 
Kátyolos:  kissé  becsípett,  fél-ittas  (Torna  m. 
Ruehietl  Miklós  1839). 

KAUNCOL  (kavuncól  Székelyföld  Kriza):  ké- 
rőleg  nyifog  v.  vonít  (eb)  (Erdély  Kassai  J. 
Szókönyv  III.126;  Tsz.;  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.). 


KAUBMA :  pörkölthús 
Antal  1842;  Kalocsa  vid., 
Benedek), 


(Bács    m.    Sztrokay 
Torontál  m.  Csaplár 


KÁVA  (gáva  Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X. 
139;  kámva  Marcal  mell.,  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek; Csallóköz  Nyr.  1.279;  Csaplár  Benedek; 
kánva  Szentes  Hermán  0.  Halászat  K.;  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  V1II.378 ;  kányva  Érsekújvár  Tóth 
Jenő) :  1.  káva,  gáva,  kámva,  kánva :  kút  párká- 
nya, kerítése  (Balaton  mell.,  Marcal  mell.,  Tolna 
m..  Vas  m.  Tsz.;  Csallóköz  Nyr.  1.279;  Csaplár 
Benedek;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.878 ;  Szeged 
Csaplár  Benedek;  Szatmár  vid.  Tsz.;  Szatmár 
m.  Szamoshát  Nyr.  X.139);  2.  káva,  kánva:  azon 
farészek,  a  melyekre  a  hálók  feszítve  v.  kötve 
vannak  (Szentes,  Boldva  mell.  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.);  3.  káva:  a  malombeli  forgó  kő  körül 
levő  párkánydeszka  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.325);  4.  káva:  a  szita  fája  (szita-káva)  (Szat- 
már m.  Porcsalma  Nyr.  XX.191);  5.  kányva:  a 
lőcs  alján  levő  vas  (Érsekújvár  Tóth  Jenő);  6. 
káva:  a  csizmasark  köroldalára  ütött  lapos  fé- 
nyes fél  vaskarika  (Udvarhely  m..  Erdővidék 
NyK.  X.331);  7.  káva:  a  vedernek  félköralakú 
fogantyúja,  akasztója,  a  melynél  fogva  a  kút- 
ostor  végére  akasztják  (Székelyföld  Nyr.  11.555). 
Bocska  kávája:  hajtott  füle  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  III.125);  8.  káva:  vesszőkarika,  a 
mellyel  a  nyírfaseprűt  összeszorítják  (Székely- 
föld Tsz. ;  Csík  m.  Nyr.  Vn.237). 

[Szólások].  Kávára  hányni:  (a  hálót)  a  fájára 
fölkötözni  (Miskolc  Hermán  0.  Halászat  K.). 

káva-fa :  az  a  mogyorófa,  a  melyről  a  seprű- 
kávának  való  vesszőt  hasítják  (Székelyföld  Tsz.). 

KÁVAL :  darab  (Bars  m.  Léva  Czimmermann 
János). 

[KAVANYOD-IK]. 

meg-kavanyodik  :  1.  összezavarodik;  2.  össze- 
koccan (Csík  m.  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282). 


[KAVARÍT]. 

meg-ka varit :  megkavar,  megkever  (Székely- 
föld Tsz.). 

[KAVAROD-IK]. 

ki-kavarodik :  kikeveredik  (Szeged  Kálmány 
L.  Szeged  népe  1.207). 

KÁVÁS    (kámvás  kut   Fehér   m.    Seregélyes 

Nyr.  X189). 

[KÁVÁZTAT]. 

[Szólások].  Kaváztatja  [így  !1  a  lovat:  táncoltatja 
(Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  VIII.568). 

KAVÉJG,  KAVÉG :  sírva  ugat,  sír  (a  kutya) 
(Székelyföld  NyK.  X.331 ;  Kiss  Mihály). 

KÁVÉSZ:  szőUőt  böngész  (Dunántúl  Nyr.  V. 
128;  XX.47). 

KÁVÉZ-IK  {káhéz-ik  Palócság  Nyr.  XIV.88; 
kavédzani,  kávédzunk  Gyöngyös  Nyr.  XVI.523) : 
reggeliz.  Szalonnát  kábézik  (Palócság  Nyr.  XIV. 
88).  Hát  szoktak-e  ketékné  pályinkdt  kdvédzani  ? 
—  Mink  csak  szalonnát  kávédzunk  (Gyöngyös 
Nyr.  XVI.523). 

KAVICS  [gabics  Göcsej  Császár  Árpád ;  kabics 
Veszprém  m.  Várpalota  Király  Pál ;  kavacs  Pa- 
lócság Nyr.  XXI.307 ;  XX1I.76 ;  kávács  Gömör  m. 
Nyr.  XVIII.422;  kovács  Kúnszentmiklós  Király 
Pál;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János;  kovics 
Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János). 

kavics-hal:  cobitis  barbatula  (Bars  m.  Léva 
vid.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

KAVILLÁL :  1.  kóborol,  csavarog  (Szabolcs  m. 
Besenyőd  Nyr.  Xn.95;  Székelyföld  Tsz.);  2.  ide- 
oda  nézgél,  tekintget  (Debrecen  Hajdú  Nagy 
Sándor;  Szatmár  m.  Nyr.  XI.284);  3.  kuszál 
(Szeged  Csaplár  Benedek)  [vö.  csavilláz-ik]. 

össze-kavilál:  összezavar.  Összekavilájja  az 
írást  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII.432). 

KA  VILLÁS :  őszi  időben  a  mezőnek  olyan 
füves  része,  a  melybon  nyulak  tartózkodnak. 
Kavillásban  találod  ősszel  a  nyulat  (Szeged  vid. 
Nyr.  11.44). 

[KAVILLÓ]. 

[Szólások].  Kavillóba  van  v.  oda  van  kavillóba : 
1.  csavarog,  odakóborol  (Kisújszállás  Nyr.  XX. 
288 ;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.463) ;  2.  keresőben 
van  (a  mi  elhányódott)  (Túrkeve  Nyr.  III.472 ; 
Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.463). 

KAVILYKÁS:  hóbortos  (Heves  m.  CzF.; 
Névtelen  1840). 

KÁVÍT :  kérőleg  nyifog,  sírva  ugat,  sír  (a 
kutya)  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  III.126; 
Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály). 

KÁVO:  kavics  (Palócság  Császár  Árpád). 


1075 


KA  VOLYGOS— KEBEL 


KEBELE8— KfíCCINT 


1076 


[KAVOLYGÓS]. 

kávolyg^ós-eszü :  a  ki  eggyik  pillanatban 
eggyet,  másikban  mást  gondol  (Gömör  m.  Serke 
és  vid.  Nyr.  XVIII.  140)  [vö.  kábolgó]. 

KÁVOLYOG;  oíi  nélkül  elégedetlenkedik 
(Gömör  m.  Radnót  Nyr.  XXII.526). 

KAZAK  :  patkány  (Beszterce-Naszód  m.  Zselyk 
Nyr.  XVIII.576). 

KAZAL  {kaszaj,  kaszaly  Szeged  Czimmermann 
János;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  Vin.509;  Kriza, 
Kőváry  László  1842,  Győrfify  Iván;  Udvarhely 
m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  456;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.223;  Nyr.  V.90;  Vadr.  396.  504b;  Orbai 
járás  Nyr.  VII.283;  Háromszék  m.  Angyalos, 
Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII.573 ;  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  Csík  m.  Győrífy  Iván ;  Segesvár  Nyr.  IX. 
44;  kaszai  Székelyföld  Tsz.). 

KAZÁN   {kozsáng  Háromszék   m.   Angyalos, 
Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVni.573). 

[KÁZFÁL]. 

le-kázfál;  legyaláz,  leszid  (Baranya  m.  Nyr. 
n.l84)  [vö.  kázoló]. 

KAZLA  (Vas  m.  Őrség  Tsz.;  Nyr.  III.283; 
Göcsej  Tsz. ;  kászla  Vas  m.  Őrség  Nyr.  III.283 ; 
kázlo  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.  143;  kázlu  [?] 
Vas  m.  Őrség  MNy.  V.78) :  1.  az  igának  fölső  és 
alsó  _darabját  összetartó  két  függőleges  fa  (Vas 
m.  Őrség  Tsz.;  MNy.  V.78;  Göcsej  TszJ;  2. 
eggy-eggy  foga  a  szekéroldalnak  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  in.283;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.143);  3. 
eggy-eggy  íze  a  disznóoldalasnak.  Ereggy  a 
pallásra  és  mess  abból  az  oldalasból  egy  darabot 
s  főzd  meg  ebédre.  —  Hány  kászlát  messék  lé? 
—  Három  kászlát  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  III.283). 

KAZOLÓ:  rágalmazó.  Kázoló  nyelvek  {Bdnany a. 
m.  Nyr.  11.184)  [vö.  kázfál]. 

KAZUP  {kuzup  [?]  Abaúj  m.  Nyr.  V.272):  fa- 
héjból készült  kosár  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.428;  Sárospatak  vid.  Nyr.  V.71 ;  Bereg 
m.  Munkács   és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

[KAZSÜPOL]. 

el-kazsupol:  elpáhol  (Erdővidék  Nyr.  VIII. 
142;  IX.42). 

KEBEL  {geleb  Debrecen  Nyr.  IX.164.  206; 
Szatmár  m.  Czimmermann  János;  gelebem.  Bihar 
m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.44;  geleböm  Torontál  m. 
Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.281;  ge- 
lebihe  Szentes  Nyr.  VIII.187;  Négyesy  László; 
Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.62;  Zilah 
Nyr.  X1V.333 ;  kebel  Zala  m.  Király  Pál ;  Somogy 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.127;  Király  Pál; 
Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.127;  Tsz.; 
Dráva  mell.  Nyr.  V.472;  VL133;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVn.237;  Eszék  vid.  Nyr.  XV.  181; 
Szlavónia  Nyr.  V.ll.  63;  XXin.215.  309;  Mold- 
vai csáng.  Nyr.  in.52;  IX.451 ;  keleb  Békés  m. 


Balog  István;  Palócság  Nyr.  XXI.368;  XXn.76; 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.458;  Abaúj  m.  Névtelen 
1839;  Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly;  kelebem  Göcsej  MNy.  V.87;  kelebe 
Debrecen  Nyr.  VII.329;  Borsod  m.  Diósgyőr  vid. 
Nyr.  IV.43;  kelebéhe  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.43;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IIL 
127;  kelebihe  Szeged  vid.  Nyr.  11.368;  Temes- 
köz Kálmány  L.  Szeged  népe  IL234;  Rima- 
szombat vid.  Nyr.  X.88;  Nógrád  m.  Terheled 
Nyr.  XXn.573;  XXin.191 ;  kelébe  Szilágy  m. 
Nyr.  IX.563 ;  kell  [?]  Veszprém  m.  Csetény  Halász 
Ignác;  kellem  Fehér  m.  Nyr.  X.187;  P.  Thew- 
rewk  Emil;  kellihe  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
V.471 ;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.285) :  1.  kebel, 
kebel:  derékig  érő  rövid  női  ing  (fél-ing,  ing- 
váll)  (Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.  127; 
Nyr.  III.376;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VII. 
81 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.237);  2.  kebel, 
kebel:  pendely,  alsószoknya  (Dráva  mell.  Nyr. 
V.472;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  IIL  127; 
Tsz.;  Eszék  vid.  Nyr.  XV.181;  Ormányság  Nyr. 
1.379;  Szlavónia  Nyr.  V.ll  ;■  Brassó  m.  Bácsfalu 
Nyr.  VI.231;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.52);  S.  ke- 
bél:  a  nők  rendes  fölső  ruhája  (Szlavónia  Nyr. 
XXIII.309) ;  4.  kebel,  kebel :  a  parasztszoknya  al- 
ján körülfutó  tenyérnyi  széles  béllés  (Zala  és 
Somogy  m.  Király  Pál;  Keszthely  vid.  Nyr.  VI. 
523). 

KEBELES:  1.  terhes,  viselős  (Székelyföld 
Győrífy  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.);  2.  torkos, 
nagyiható  (Csík  m.  Vadr.). 

[KEBELEZ]. 

be-kebelez:  [tréf.]  becsíp  (Hol?  Nyr.  XVIL 
236). 

1.  KEC :  1.  disznó-fiadztató  rekesz  (Hajdú  és 
Szabolcs  m.  Kóssa  Albert;  Szatmár  m.  Nyr.  X. 
430;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.285;  Bodrogköz  Tsz.; 
Nyr.  XVII.554);  2.  borjúketrec  (Somogy  m.  Ba- 
laton mell.  Nyr.  IX.283). 

[2.  KEC], 

[Szólások].  Kecre  állni  (áni):  1.  négykézlábra 
állani  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283); 
2.  fejtetőre  állani  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX. 
143). 

KECCEL:  csütörtököt  mond  (a  puska)  (Há- 
romszék m.  Nyr.  V.90). 

[KÉCCEN]. 

el-keccen:  elesik  (vmitől).  Attól  elkeccentél: 
nem  lett  részed  benne  (Háromszék  m.  Vadr. 
497a). 

lé-kéccen  :;  leheppen,  lepottyan  (lóról,  hivatali 
polcról)  (Háromszék  m.  Vadr.  504b ;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván). 

[KÉCCINT]. 

el-köccint :  elcsappint  (Háromszék  m.  Vadr.). 


1077 


KECE— KECELE 


KECELUS-^KECMERED-IK 


1078 


1.  KECE:  durva  mázoló-ecset  (a  milyeunel  a 
húsvéti  pirostojást  cifrázzák)  (Hout  m.  Nyr.  VI. 
232). 

2.  KECE  :  gyermekjátékul  használt  fazékfülek 
(Vas  m.  Horváth  József  1839). 

3.  KECE:  háromszögletű,  súlyozott  fakeretre 
alkalmazott  fenékháló,  melyet  csónak  után  von- 
szolnak (Csongrád  m.  Ploetz  1839;  Csongrád 
Nyr.  VII.526;  Szeged  Hermán  O.  Halászat  K. ; 
Heves  m.  Csépa  Nyr.  in.286)  [vö.  2.  koca], 

kece-háló :  csonka-kúp  alakú  háló,  melyet 
fogóként  [?]  használnak  (Török-Becse  Nyr.  IX. 
92). 

kece-kőrőm :  a  keceháló  fakerete  (Szeged 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

4.  KECE :  hegedűnyereg,  hegedüpalló  (a  me- 
lyen a  húrok  fekszenek)  (Tisza  mell.  Tsz.  198a). 

[5.  KECE]. 

kece-flce  :  ,csipertes'  (sántító,  sántikáló)  (Győr 
m.  Tsz.). 

kece-flcél,  kece-fecél:  1.  kece-ficél:  össze-visz- 
sza  jár.  Keceficéltek  a  lábai  (Fölső-Csallóköz 
Nyr.  VIII.378);  2.  kece-fecél:  össze-vissza  zagyvál 
(Székesfehérvár  Nyr.  VII.430);  3.  kece-ficél:  aka- 
dályoz (?]  (Föiső-Somogy,  Marót  puszta  Nyr.  X. 
190). 

KílCfilO:  1.  szájával  csettegetve  hí  (malacot, 
kecskét)  (Székelyföld  Győríí'y  Iván);  2.  ketyeg, 
perceg  (az  óra)  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Há- 
romszók m.  Vadr.  504b;  3.,  ya.cog.  Keceg  a  hi- 
degtül  a  foga  (Zala  m.  Kővágó-Örs  Simonyi 
Zsigmond). 

KÉCÉGTET:  szájával  csettegetve  hajt  (lovat) 
(Székelyföld  Qyőröy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.). 

L  KECEL:  kutyakölyök  (Székelyföld  Tbz.; 
Győrffy  Iván). 

2.  KÉCÉL :  1.  kocog,  kocogat  (Háromszók  m. 
Kiss  Mihály;  Csík  m.  Nyr.  VII.237);  2.  kecel: 
szaporán  tipeg  (a  járni  kezdő  élénk  gyerek) 
(Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.505)  [vö.  kocol\. 

el-kecel;  elszalad  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
237*;  Nagykun-Madaras  Nyr.  1X.523). 

KECEL :  négykézláb  mászik,  csúszik  (kis  gye- 
rek) (Vas  m.  Horváth  József  1839 ;  Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  1.424).  Alig  kecéhet:  alig  mászik 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III.  182). 

KíICELE,  KÖCÖLB  {keccele  Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  11.279;  kecele  Hévíz  Király 
Pál;  Vas  m.  Tsz.;  Aszód  Nyr.  IX.525;  Eger, 
Gyöagyös  Kassai  J.  Szókönyv  ÍI.73;  Gömör  m. 
Tsz.;  Nógrád  m.  Hajdú  Nagy  Sándor;  Nógrád 
m.  Veosekle  Nyr.  V,571 ;  kecéíe  Nógrád  m.  Király 
Pál ;  kecele  Pest  m.  Kóka  Nyr.  XII.381 ;  kecele 
Nógrád  m,  Eimóc  Nyr.  VI.273;  Gyöngyös  Nyr. 
IT.275;    kecöle  Göcsej   MNy.   n.413;   Nyr.   XHI. 


309;  köcöle  Vas  m.  Kemenesalja,  Marcal  mell. 
Tsz.;  Göcsej  MNy.  11.413;  Zala  m.  Alsó-Lendva 
vid.  Nyr.  XIII.332;  XXin.287;  Nagy-Kanizsa 
Király  Pál;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XV.190; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Nyitra  m.  Czimmer- 
mann  János;  köcölle  Fölső-Somogy  Nyr.  X.190; 
Nagy-Kanizsa  Király  Pál ;  Komárom  m.  Csontosi 
János ;  köcölö]Q  Somogy  m.  Nyr.  VI.41 ;  köcölye 
Pápa  vid.  és  hely  nélkül  Tsz.):  1.  nagy,  széles 
és  bő  kötény  (Pest  m.  Kóka  Nyr.  XII.381;  Hé- 
víz Király  Pál ;  Aszód  Nyr.  IX.525 ;  Eger,  Gyön- 
gyös Kassai  J.  Szókönyv  11.73;  Nógrád  m.  Ki- 
rály Pál;  Hajdú  Nagy  Sándor;  Nógrád  m.  Ve- 
csekle  Nyr.  V.571;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI. 
273;  Gömör  m.  Tsz.;  Nyitra  m.  Czimmermanu 
János);  2.  vászon-lepedő,  melyet  a  nők  nyári 
kabát  gyanánt  hordanak  v.  esős  időben  magukra 
borítanak,  v.  a  melyben  háti  terhet  (szénát, 
szalmát)  visznek  (Göcsej  MNy.  U.413;  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  XV.190;  Zala  m.  Alsó-Lendva 
vid.  Nyr.  XIII.332;  XXni.287);  3.  fejrevaló 
kendő  (Vas  m.  Tsz.;  Zala  m.  Szentgyörgyvöl- 
gye Nyr.  11.279;  Csallóköz  Csaplár  Benedek); 
4.  meleg  női  ujjas  (Fölső-Somogy  Nyr.  X.190; 
Komárom  m.  Csontosi  János);  5.  ringy-rongy 
ruha  (Vas  m.  Kemenesalja,  Marcal  mell..  Pápa 
vid.  és  hely  nélkül  Tsz. ;  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek); 6.  kézben  vihető  batyu,  ruhacsomag 
(Nagy-Kanizsa  Király  Pál;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  [vö.  köcöleg,  köcölék], 

[Szólások].  A  kurvának  hét  a  köcölője;  ha  lehet, 
a  játnbornak  a  nyakába   veti  (Somogy  m.   Nyr. 

KEOELÜS:  fanyelű  bicsak  (Háromszók  m. 
Dézsi  Mihály). 

KECEBÉG:  didereg.  Em  még  hogy  kecereg, 
fél  a  viztü  (Tolna  m.  Nyr.  IV.516), 

KECES:  rekeszes.  Keces  ól  (Szatmár  m.  Nyr. 
X.430). 

KECÉS :  kecehálóval  járó  halász  (Tisza  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

KÉCÉTÉL:  kocog,  kocogat  (Csík  m.  Nyr.  VII. 
237). 

KECÉZ;  kecével  halászik  (Tisza  mell.  Her- 
mán 0,  Halászat  K.). 

KECKE:  ólbeli  takarmánytartó  rekesz  (Bod- 
rogköz Tsz. ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.426). 

KECKEBÁSZ:  kaparász  [?].  No  ma  nem  ka- 
száltunk, csak  keckerásztunk  a  bokrok  között 
[mondják  a  kaszások,  mikor  bokros  helyeken 
kaszáltak]  (Udvarhely  m.  Nyr.  V.180). 

KECMEC:  macskamóz,  mézga  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  HL  181). 

KECMERED-IK,  KESZMEBED-IK :  1.  kec- 
mered-ik:  vánszorodik  (Csallóköz  Nyr.  1.279) ;  2. 
keszmered-ik :  n&gy  nehezen  rászánja  magát  vmire 
(Kunság  Nyr.  XIV.526). 


1079 


KECMERÉG— KECSKE 


KECSKE 


1080 


KECMEBÉG,  KECMÉRÉG  {kecmereg,  kec- 
merög ;  —  gecmereg  Székesfehérvár  Halász  Ignác ; 
kecmelyeg  Bereg  m.  Tiszahát  Pap  Károly;  kesz- 
mereg  Orosháza  Nyr.  VI.  179):  1.  négykézláb 
mászik,  vánszorog,  szabadulni  iparkodva  hány- 
kolódik, kapálódzik,  evickél  (pl.  sárban,  gazban) 
(Balaton  mell.  és  hely  nélkül  Tsz.;  Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  IX.283 ;  Vas  m.  Ságh  Kresz- 
nerics  F.  Szótár  1.300;  Győr  m.  Tsz.;  Győr  m. 
Csécsény  Nyr.  XII.236;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
142;  Nyitra  m.  Magyar-Soók  Nyr.  XX.325).^  A 
gyerök  kecmerög  a  bölcsőben  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XV1II.237) ;  2.  késedelmeskedik,  kelletlenül 
kel  föl,  ügyetlenül  és  lassan  dolgozik,  tehetet- 
lenkedik  (Zala  m.  Kis-Kanizsa  Nyr.  IX.280; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.332;  Orosháza  Nyr.  VI. 
179);  3.  kuporog.  Ott  kecmergétt  szegény  a  sa- 
rokba (Veszprém  m.  Devecser  Nyr.  XVII1.479) ; 
4.  tétlenül  várakozik,  óhajtozik  vmi  után  (Palóc- 
ság Császár  Árpád).  Ott  kecmelyeg,  ott  epeszti 
magát  már  hetek  óta  (Bereg  m.  Tiszahát  Pap 
Károly). 

ki-kecmereg :  kimászik,  kivánszorog  (Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.  111.183).  A  gyerek  meg 
kikecmergett  a  teknyő  alú  (Veszprém  Nyr.  XV. 
570).  Úgy  belesülyedtünk  a  hóba,  hogy  majd  alig 
birtunk  kikecmeregni   (Somogy  m.  Nyr.  XXI.95). 

KECMERKÉD-IK,KESZMERKÉD-IK :  1.  kesz- 
merkéd-ik:  iparkodik,  kapaszkodik,  halad  fölfelé 
(a  bab,  borsó;  az  ember,  mikor  vagyonosodik) 
(Mezőtúr  Nyr.  X.568);  2.  keszmerked-ik :  szer- 
fölött töri  magát  vmiért  (Békés  m.  Balog  István) ; 
3;  kecmerked-ik,  keszmerked-ik:  készülődik  (Kis- 
újszállás Nyr.  XX.288;  Bars  m.  Nyr.  X.138). 

1.  KBCSEG:  hizeleg  (Fehér  m.  Nyr.  IX.284). 
[2.  KÉCSÉG]. 

kecs8g-f ecsög  :  locsog  -  fecseg  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

KECSEGE  (gedsge  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.330;  köcsög  Palócság,  Varbó  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  köcsöge  Győr  Nyr.  XI.430;  Komá- 
rom Hermán  0.  Halászat  K.). 

KECSEGÉT :  kényeztet.  Ez  a  kis  barna  lány 
kecsegét;  de  hijába  kecsegét,  úgy  sem  löszök,  de 
soha  sem  a  tijed  (Békés  m.  Puszta-Földvár  Kál- 
mány  E.  Koszorúk  11.112). 

KECSEGTET  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  II. 
377;  köcsögtet  Alföld  Nyr.  XIV.191):  kényeztet. 

KECSKE  {keske  Szilágy  m.  Nyr.  VI.473; 
Király  Pál;  Kalotaszeg  Nyr.  XVII.526;  keske 
Kalotaszeg  Nyr.  XX.468):  1.  szabó  [gúnynév] 
(Győr  Nyr.  VI.192);  2.  három  v.  négylábú,  kes- 
keny-padú  magas  állványszék,  a  milyeneket 
rögtönzött  deszka-asztaloknál  v.  építő-állványok- 
nál használnak  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  3.  ház- 
tető vázzá  (Szeged  Csaplár  Benedek);  4.  -  kecske- 
himlő  (Baranya  m.  Pécs,  Hertelend  Kassai  J. 
Szókönyv  n.430;  V.181). 


[kecske-ágas]. 

kecskeágas-láb :  a  tekerő-levél  része  (Három- 
szék m.  Nyr.  IX.40), 

kecske-bicska:  bukfenc  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.431). 

kecskebicskáz[-ik?] :  bukfencezik  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.431). 

kecske-bucska :  bukfenc  (Erdövidék  Vadr. 
504b)  [vö.  bucska]. 

kecskebucskáz-ik :  bukfencezik  (Székelyföld 
NyK.  X.331;  Kiss  Mihály)  [vö.  bucskáz-ik]. 

kecske-buka,  kecske-bukka :  ad  (Kolozs  m. 
Szucsák  Nyr.  XVnL575;  Székelyföld  Kriza, 
Csaplár  Benedek,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.334;  Nyr.  V.90;  Vadr.;  Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár ;  Győrffy  Iván ;  Kis- 
Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.575). 

[Szólások].  Kecskebukát  vétett  [a  dolog] :  rosszul 
sikerült  (Székelyföld  Tsz.  197b). 

kecskebukáz[-lk] :  bukfencezik  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVin.237;  Zilah  Nyr.  XIV.334; 
Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár)  [vö.  bukáz-ik]. 

kecske-cáp:  bakkecske  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

kecske-eseeső  =  kecske-csecsű  szöllö  (Bereg 
m.  Dercén  Nyr.  XX.432). 

keoske-cseesű  (kecske-csöcsű)  szőUő :  szőllő- 
faj,  a  melynek  hosszúkás,  keményhéjú,  roppa- 
nós szemei  vannak  (Somogy  m.  Ádánd  Nyr.  IV. 
334;  Zemplén  m.  Tolcsva  Nyr.  IX.480). 

kecske-darázs :  hosszúkás  sárga  darázs,  szőllő- 
darázs  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Hol?  Tsz.). 

kecske-fű:  vad  szegfű  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IX.236). 

kecske-himlő:  vörös  himlő,  kanyaró  (Bara- 
nya m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.430). 

kecske-kóra  (Székelyföld  Kriza;  Vadr.  504b; 
kecske-góra  Háromszék  m.  MNy.  VI.334 ;  kecske- 
kóré Székelyföld  Kriza) :  bukfenc. 

kecskekóráz[-ik  P] :  bukfencezik  (Székelyföld 
Nyr.  n.470). 

kecske-köröm :  vastag  laskatésztából  készült, 
kecske-köröm  nagyságúra  darabolt,  meghaso- 
gatott és  zsírban  kirántott  sütemény  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

kecske-láb:  1.  állványszék,  a  milyenekre  a 
kőmívesek  az  állás  deszkáit  fektetik  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  XIV.43);  2.  kétágú  fa,  mely  a 
csűr  V.  az  ól  födelét  v.  az  asztagot  lefoglalja 
(Abaúj  m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos). 


1081 


KECSKECSKE— KEFÉL 


KÉFÉR— KEGYELEM 


1082 


kecske-olló:  kecskegödölye  (Erdély  Kassai 
J.  Szóköuyv  IL267 ;  Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mi- 
hály, Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  III.261 ; 
XV.239;  Brassó  m.  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  III.327). 

kecske-rágító  (Vas  m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr. 
XVIII.527;  kecske-rágituó  Rábaköz  Nyr.  XV.431 ; 
kecske-rágitu  Zala.  m.  Hetes  Nyr.  XIX.576; 
kecske-rágittó  Göcsej  Buáenz-Album  158;  kecske- 
rágitP'o  Repce  vid.  Nyr.  XX.410):  kecskerágó, 
papsapka  (evonymus  europaeus). 

kecske-szakái:  rosszabb  vetésekben  előfor- 
duló kórófaj  (Hol?  Nyr.  Vn.39). 

KECSKECSKE  {kecskecske  Háromszék  m.  Vadr. 
553). 

[KECSKÉL]. 

el-kecskél:  fölállítgat  (pl.  áztatott  kender- 
kévéket, úgy  hogy  az  alsó  végüket  szétterpeszti) 
(Csík  m.  MNy.  VI.373). 

fel-kecskól:  1.  cvd  (Háromszék  m.  MNy.  VI.326; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos);  2.  eggymásra  tesz.  Felkecskéli  a  lábát 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KEDD  {kedded  Göcsej  Tsz. ;  keddöd  Göcsej, 
Páka  Nyr.  11.133;  keded  Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  III.466;  ketöd  Simonyi  Zs.  A  m. 
nyelv  1.66;   Zala  m.   Hetes  Nyr.  1.423;  n.372). 

[KEDV]. 

kedve-ment:  kedveszegett,  kedvét  vesztett 
(Kecskemét,  Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

[KEDVELL-IK]. 

meg-kedvellik :  megtetszik.  Ojan  kedves  me- 
nyecske vót,  hogy  énnekem  úgy  mekkedvellett  I 
(Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.317). 

KEDVES  (kedes  Palócság,  Apátfalva  Nyr.  V. 
224;  kedv  esz  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.158) :  jó- 
kedvű. Mást  nem  vaok  kedves,  mier  nincs  dohá- 
nyom (Göcsej  Nyr.  XIV.395).  Mihálka  há  kedvesz 
moszt  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.158). 

[KEDVESÉD-IK]. 

meg-kedveszedik :  jókedvű  lessz.  Megkedve- 
szedik  az   emher  a   bortúl  (Moldvai  csáng.  Nyr. 

X.158). 

[KEDVEZ]. 

[Szólások].  Hogyan  kedvez  egéssége?  =--  hogy 
szolgál  az  egészsége?  (Háromszék  m.  Nyr.  III. 
375). 

[KEPE]. 

kefe-kötő  (pefe-kötö  Sárospatak  Szádeczky 
Lajos). 

[KEFÉL]. 

be-kefi:  megcsal  (Rábaköz,  Beö-Sárkány  Nyr. 
XVni.47). 

BZlNNVK.l  :    MAGYAR  tA.TBZÓTÁK. 


[ki-kefól]. 

[Szólások].  Kikefélte  magát:  [tréf.]  leitta  magát 
(Székelyföld  Nyr.  1.225;  Kiss  Mihály). 

KÉPÉR    (Brassó   m.   Hétfalu    Nyr.    XVI.526 ; 

kéfer  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.528;  kéfa 
[nép-etimológia?]  Hétfalu,  Tatrang  Nyr.  n.477): 
szarufa. 

[KEPERCÉL]. 

össze-kefercél :  összekotyvaszt  (ételt).  Mit 
kefercéltél  össze?  (Kúnszentmiklós  Nyr.  VII.324) 
[vö.  kófircol]. 

[KEPPENT]. 

be-kefifent :  becsíp,  berúg  (Közép-Baranya  Nyr. 
ni.282). 

KEGYELEM:  bocsánat.  De  kegyelmet  kérek, 
csakugyan  ugy  vót,  a  hogyan  mondom  (Veszprém 
m.  Devecser  Nyr.  XVIII.479). 

kegyelme  (ő  v.  ú  kéme  Tisza-Sz.-Imre  Nyr. 
VI1.518;  Hegyalja  Nyr.  IV.566;  Székelyföld  Nyr. 
V.175;  ő  V.  ú  kéme  Szeged,  Torontál  m.,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Szatmár  Nyr.  IX.264; 
Székelyföld  Nyr.  V.175;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 
176;  ő  kemi  Kisújszállás  Nyr.  XXL336;  ő  v.  ú 
kigyéme  Eszék  vid.  Nyr.  VIIL44;  Udvarhely  m. 
Korond  Nyr.  IV.141 ;  ő  kigyelme  Udvarhely  m. 
Homoród- Almás  Nyr.  V.233;  ő  kigyme  Székely- 
föld Győrffy  Iván;  ő  kjeme,  6  kjeme  Zala  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.234.  467;  Udvarhely 
m.  Nyr.  IV. 176;  VI.517;  Homoród-Almás  Nyr. 
V.267;  ő  kögyme  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

kegyelmük  (ő  kegymik,  6  kegymék  Moldva, 
Klézse  Nyr.  in.285). 

kegyelmed  {kegyemd  Székelyföld  Nyr.  IX.426; 
kegyend,  ké'gyend,  kegyend  Székelyföld  Tsz. 
198b;  Halmágy  Rozsondai  József;  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  VI.181;  XVL526;  Király  Pál;  Hét- 
falu, Bácsfalu  Nyr.  ni.564;  VI.231;  kegymed, 
kegymed  Háromszék  m.  MNy.  VL209;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  V.378;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.199; 
kegymöd  Udvarhely  m.  Tsz.  198b;  kelmed  Deb- 
recen Nyr.  VII. 521 ;  Gömör,  Torna  m.  Tsz. ; 
kémed  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.4;  kidmöd  Szé- 
kelyföld Tsz.;  NyK.  X.332;  Kiss  Mihály;  ki- 
gy elmed  Debrecen  Nyr.  VII.521 ;  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Hompród- Almás  Nyr. 
V.233;  kigyemed  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 
526;  kigyemed  Somogy  m.  Darány  Nyr.  XXIII. 
39;  Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr.  VII.477; 
kigyend  Udvarhely  m.  Korond  Nyr.  11.231 ;  kigy- 
med,  kigymöd  Székelyföld  NyK.  X.332;  Kiss 
Mihály;  kügymöd  Székelyföld  Tsz.). 

kögyelmetök  {kegyemtek  Udvarhely  m.  Szász- 
Zsombor  Rozsondai  József;  kegymetek  Moldva, 
Klézse  Nyr.  III.285;  kelmétek  Szatmár  ra.  Nyr. 
VIII.  141 ;  kigy elmetök  Udvarhely  m.  Homoród- 
Almás  Nyr.  V.232;  kigyemetek  Esztergom  Nyr. 
IX.232;  kigyentök  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  330;  Udvarhely  m.  Pálfalva  Nyr.  11.231). 

69 


1083 


KEGYELÉM 


KEGYELET— KEGYES 


1084 


kend  {ke  Dunántúl    Nyr.  V.181;  Török-Becse 
Nyr.    IX.92;    Eger    Nyr.    XVL570;    ké    Göcsej, 
Résznek  Nyr.  XIII.239;  Mátyusfölde  Nyr.   XX. 
26;  ké  Soprony  m.   Nyr.   IV.419;  Balaton   vid. 
Nyr.  III.558;  Tihany  Nyr.  in.467;  Vas  m.  Far- 
kasfa  Nyr.  III.178;   Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.228; 
V.31;  Vn-271.  321.  466;  Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  VIL133;  Veszprém  m.  Nyr.  IV.177;  V.418; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  11.558;  111.323.372; 
Somogy    m.   Nyr.    VI.368;    Somogy    m.    Szőke- 
Dencs  Nyr.  IIL318;  Somogy  m.  Mosgó  Nyr.  V. 
178;  Somogy  m.  Szólád  Nyr.  VIII.326;  Tolna  m. 
Nyr.  IV.38;  VL172;  Tolna  m.  Decs  Nyr.  VL45; 
Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.277.  369;  Baranya 
m.    Ormányság  Nyr.   Vin.47;  Eszék  vid.   Nyr. 
VII.277;   VIII.326.    373;    Pest  m.   Tinnve    Nyr. 
Vn.l33 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.87 ;  Félegyháza 
Nyr.  Xin.186;  Kecskemét  Nyr.  IX.361 ;  Szentes 
Nyr.   VI.132;  Hódmező-Vásárhely  Nyr.   III.223; 
Nagy-Becskerek  Nyr.  VII.87;  Bács  m.   Bajmok 
Nyr.  VII.425;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Ipoly  vid.  Nyr.  III.427;  Udvarhely  m.  Nyr. 
III.554;  IV.32;  Csik-Gyergyó  Nyr.  1X.425;  Szol- 
nok-Doboka  m.    Nyr.    X.474;   keé   Baranya   m. 
Dráva  vid.  Nyr.  VIII.426 ;  kee  Baranya  m.  Nagy- 
Harsány  Nyr.  VII.477;  ké-ké  [megtisztelő   meg- 
szólítás]  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.   XIX.188;   Ko- 
márom   m.    Perbete    vid.    Gáncs    Géza;    ké-kié 
[megtisztelő  megszólítás]  Pest  m.  Bogyiszló  Nyr 
III.48;  ké-k'ed  [megtisztelő  megszólítás]  Pest  m 
Szeremle  Nyr.  XVI.504;   ked  Székelyföld   Tsz. 
Győrífy  Iván;  Háromszék  m.  NyK.  III.16;  Nyr 
X.327;   Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.   XXni.46.   96 
ked  Vas  m.   Őrség  Nyr.   VII.271;  Vas  m.   Far 
kasfa  Nyr.  HL  178;  Zala  m.  Dergecs  Nyr.  ni.32 
Tolna  m.  Nyr.  IV.516;  Eszék  vid.  Nyr.  Vn.277 
Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr.  VII.477;   Szia 
vónia  Nyr.  V.62;  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  Vn.333 
Alsó-Csallóköz,  Patonyszél  Nyr.  XII.  143 ;  Székely- 
föld Nyr.  V.175.  221  ;  Maros-Torda  m.  Buzaháza 
Nyr.  V.96;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  X.474;  kéd 
uram  [így  szólítja  az  asszony  az  urát]  Szlavónia 
Nyr.  XXIII.308 ;  kéjed,  kéjed  Háromszék  m.  MNy. 
VL209;    NyK.    in.l6;  Nyr.   XVIL133;   Csík  m. 
Nyr.  IV.471 ;  V.468.  519;  Vn.237;  Xn.524;  XIH. 
829;   kejéd  Csík  m.  Nyr.  V.519;  XIIL329.   378; 
ke"   Göcsej,    Nagy-Lengyel    Nyr.    VII.133;    ken 
Szentes  Nyr.  VI.132;   Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
XVI.42;  Debrecen  Nyr.  VI.331;  Gömör  m.  Nyr. 
XX1II.45 ;  Bodrogköz  Nyr.  XVn.225 ;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  XII.473;    Zemplén  m.  Deregnyő 
Nyr.  Vn.474;  XVII.227;  kén  Csongrád  m.  Algyő 
Nyr.   Vm.516;  kié  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVn.192;  Göcsej  MNy.  11.413;  kié-kéé  [megtisz- 
telő megszólítás]  Tolna  m.  Sárköz  Nyr.  IV.418; 
A;' e-Are  [megtisztelő  megszólítás]  Pest  m.  Szeremle 
Nyr.  XVI.504;  kied  Palócság  Nyr.  VI.466.   518; 
Vn.34;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.   V.221  ;  Három- 
szék   m.   Vadr.   345;  Háromszék  m.  Angyalos, 
Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVni.573;  Erdővidék 
Nyr.  IV.39;  Hétfalu,   Zajzon  Nyr.   III.376;    kiéd 
Soprony  m.  Nyr.  1V.419;  Baranya  m.  Nagy-Har- 
sány Nyr.  Vn.477;  Heves  m.  Bátor  Nyr.  Vnt.88; 
Mátra  vid.  Nyr.  XXn.288;  Gömör  m.  Padár  Nyr. 
Vn.l32;  Székelyföld  Nyr.  Y .175.220 -kiend  Palóc- 


ság,  Apátfalva  Nyr.  V.326;  Nógrád  m.  Nyr. 
XXin.69;  Losonc  vid.  Nyr.  XXin.39;  kiend  Gö- 
mör  m.  Padár  Nyr.  VII. 132;  kijed  Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.301 ;  Udvarhely  m.  Nyr. 
VI.517;  XI.37;  Udvarhely  m.  Homoród-Almás 
Nyr.  V.266;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XVI. 
43.  86;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  Vll.429;  Déva 
Nyr.  XV.516;  kijend  Udvarhely  m.  Nyr.  VIII. 
473;  Udvarhely  m.  Homoród  Nyr.  IX. 38;  kje 
Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.423 ;  Hetes,  Dobronak  Nyr. 
n.l33.  323.  373;  IIL319;  kjed  Hetes  Nyr.  1.423 ; 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.133;  Székelyföld  Nyr. 
1.326;  Udvarhely  m.  Nyr.  IIL513;  IV.378;  V. 
180;  VI.517;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.180.  514; 
Vadr.  356;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.41 ;  kjéd 
Székelyföld  Nyr.  V.174;  kjénd  Udvarhely  m. 
Nyr.  VI.516;   kjénd  Udvarhely  m.  Nyr.  VI.465). 

kenték  {kéeték  Maros-Torda  m.  Nyárád  mell. 
Nyr.  VIII.281 ;  keéték  Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr. 
III.379;  kéjetek,  kéjetek  Csík  m.  Nyr.  V.468.  519; 
VII.272;  XIH.329.  378;  kéjétek  Csík  m.  Nyr. 
Xni.329;  kéntök  Székelyföld  Nyr.  V.222;  ketek, 
keték  Kunság  Nyr.  XIII.524;  Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.277;  kéték  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII. 
271.  321;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.90; 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Gyöngyös 
vid.  Nyr.  IV.470;  ketök  Zala  m.  Kis-Kanizsa 
Nyr.  VI1I.526;  ketök  Tolna  m.  Decs  Nyr.  VI.45; 
kiéték  Göcsej  MNy.  11.413;  kiéték  Gömör  m.  Pa- 
dár Nyr.  VII.132;  kijenték  Udvarhely  m.  Nyr. 
V.231;  kijetök  Udvarhely  m.  Nyr.  XI.37;  Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  331 ;  Udvarhely 
m.  Pálfalva  Nyr.  11.231 ;  kjentök  Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  III.286 ;  kjetik  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  11.133;  kjetök  Hetes  Nyr.  1.423;  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  m.319). 

KEGYELET  {kegyelet) :  szivárvány  (Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  XVI.526;  XXI.528;  Király  Pál; 
Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  IV.557). 

[KÉGYELMEDÉZ],  KIGYELMEDÖZ  :  [tréf.] 
szépen  bánik  vele,  megbecsüli.  Észt  a  dókát 
csak  úgij  kigyelmedözztík  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIX.523). 

KEGYELMEZ:  megbecsülve  szól  hozzá,  ké- 
gyelmed-iiek  szólít  (Székelyföld  NyK.  X.332). 

KÉGYÉS  {kegyes  Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XVI. 
329;  Háromszék  m.  Vadr.  506a;  kegyös  Udvar- 
hely m.  Vadr.  506a;  Nyr.  in.513;  kigyes  \]d\a.r- 
hely  m.  Vadr.  506a;  kögyes  Torontál  m.  Egy- 
házas-Kér,  Monostor  Kálmány  L.  Szeged  népe 
III. 14.  16;  kögyös  Udvarhely  m.  Vadr.  506):  1. 
kedves.  Kegyes  rajom:  kedves  fiam  (Dunántúl 
Nyr.  V.181).  Van  néköm  eladó  leányom;  oly  széj), 
oly  kegyes  (Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XVI.329). 
Az  én  kedves  babám,  kinek  mögmonthatnám  szivem 
kögyes  titkát  (Torontál  m.  Monostor  Kálmány  L. 
Szeged  népe  in.l6);  2.  szép  (Udvarhely  és  Há- 
romszék m  Vadr.).  Kegyös  mána  (Udvarhely  m. 
Nyr.  in.513);  3.  víg  [?].  Merre  [v.  a  hun]  más 
jár  nagy  kégyésénn  [kégyesénn],  én  att  járak  ke- 
servesénn  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXn.457; 
XXni.96). 


1085 


KEGYETLEN— KÉK 


KEKBELIS— KEL 


1086 


kegyes-ózű :  édeses  (bor)  (Heves  m.  Névtelen 

1840). 

kögyes-szagú :  jószagú.  Kögyes-szagú  rozma- 
ring (Torontál  m.  Egyházas-Kér  Kálmány  L. 
Szeged  népe  111.14). 

1.  KEGYETLEN  (kegyötlen) :  rossz  (idő,  ember, 
ló),  vásott,  pajkos,  szófogadatlan  (gyerek)  (Tolna 
m.  Nyr.  VI.523;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVL 
431 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.237). 

2.  KEGYETLEN ;  sűrű  csalitos  hely  az  erdő- 
ben. Kéki  kegyetlen,  forrai  kegyetlen  (Abaúj  m, 
Beret  Nyr.  11.520). 

KEGYMÉL :  kényeztet,  dédelget,  gondosan 
ápol  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  V.378). 

KÉGYÖTT :  csenevész.  Kégyött  gyermök  (Eráö- 
vidék  Kiss  Mihály). 

1.  KEH:  büszke,  rátartós.  Nagyon  keh  [vö. 
ném.  keck]  (Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  IX.  130). 

2.  KEH:  hurut,  köhögés  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
in.283). 

KEHE  {kehi  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr. 
XVII.46) :  cv  (Repce  mell.  Nyr.  XX.366 ;  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  III.283;  Zala  m.  Arács  Nyr.  XXII. 
239;  Balaton  mell.  Tsz.;  Göcsej  MNy.  11.412; 
Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.46). 

kehe-csomó :  ló  torkában  támadt  csomó  (Szé- 
kelyföld NyK.  X.329;  Kiss  Mihály). 

KEHEL  {kehei,  kehöl,  kehül,  kehü):  köhög 
(Zala  m.  Sümeg  vid.  Nyr.  XXII.286;  Göcsej 
MNy.  11.412;  Nyr.  XIV.164;  Budenz-Album  158; 
Somogy  m.  Sándor  József;  Veszprém  m.  Nyr. 
VI.418;  XII.186;  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III. 
183;  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVn.46; 
Veszprém  m.  Bakony  vid.  Halász  Ignác;  Szeg- 
szárd  vid.  Nyr.  VII.382 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIIL237 ;  Székesfehérvár  Király  Pál ;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.142)  [vö.  kahol\. 

KEHÉL:   ex  (Somogy  m.  Tab  Nyr.   XV.240). 
[KEHES]. 

kehes-pihes :  kehes,  köhögős,  hurutos.  Kehes- 
pihes  ember  (Balaton  mell.  Tsz.  198b). 

KEHES:  cv  (Göcsej  MNy.  n.412). 

KEHETEGES:  cvd  (Háromszék  m.  Tsz.). 

[KÉK]. 

kék-nyelü  szőlő :  formiut  (Pécs  Kassai  J. 
Szókönyv  n.222). 

[kék  ruha]. 

kíkruhás :  kék  posztóruhában  járó  tehetősebb 
gazda-  V.  mesterember  (Szilágy  m.  Nyr.  IX. 
563). 


kék-tarka:  kék  foltokkal,  pettyekkel,  virá- 
gokkal tarkázott  (Baranya  m.  Tsz.). 

KEKBELIS  ^^  kíkruhás  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

[KÉKÉD-IK]. 

mék-kékédik:  megkékül  (Somogy  és  Eszter- 
gom m.  Simonyi  Zsigmond). 

KÉKEK:  juh-tetű  (a  juhok  gyapjában  termő 
apró  bogár)  (Moldva,  Klézse  Nyr.  VI.374). 

KÉKICSKE:  tavaszi  ibolya  (viola  odorata) 
(Abaúj  m.  Nyr.  V.272;  Zemplén  m.  Deregnyő 
Nyr.  Xin.191). 

KEL  {káli  fel  Maros-Torda  m.  Maros-Bükkös 
Nyr.  X.48):  1.  megy.  Kej  elülem!  (Bakony  vid. 
Nyr.  IV.86).  Kéjetek  az  ajtóbú!  (Fölső-Somogy, 
Marót  puszta  Nyr.  X.190).  Kéjetek  hát  drébb! 
(Tolna  m.  Nyr.  IV.516),  Kej  innen!  (Győr  m. 
Szigetköz,  Duna-Szentpál  Nyr.  VIII.522).  Kejj 
innen!  (Pannonhalma  Nyr.  XII.187).  Kéj  innen! 
Kéj  odább!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek,  Sziny- 
nyei  József)-  Töphetném,  kelj  a  töpöm  útjából! 
(Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  benő.  Pázsint 
szokta  kelni  udvarát  azoknak  (Udvarhely  m. 
Vadr.  30). 

[Szólások].  Estére  kéve:  este  (Győr  m.  Sziget- 
köz Nyr.  XIX.  190). 

el-kel:  elmegy,  elmozdul.  Kejj  e!  (Csallóköz, 
Bacsfa  Nyr.  XVI.91).  Elkel  a  hivatalából  [a  ki 
leköszön]  (Székelyföld  Nyr.  IV.403). 

föl-kel :  1.  földagad  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
571);  2.  fölpattogzik  (a  bőr  a  testen)  (Székely- 
föld Kiss  Mihály);  3.  semmi  sem  marad  (kivo- 
náskor, mikor  a  kivonandó  szám  egyenlő  azzal, 
a  melyből  kivonják)  (Székelyföld  Nyr.  IV.403; 
Háromszék  m.  NyK.  III.  12).  Játék  végén  felkel 
a  kártya  utolsó  levélig  (Székelyföld  Nyr.  IV.403). 

[Szólások].  Nem  tudom,  hogy  honnan  költ  fel: 
miként  jött  e  gondolatra  v.  cselekedetre  (Három- 
szék m.  Nyr.  1X.423). 

kl-kél:  fölkel  (beteg  az  ágyból).  Nem  tom, 
mikor  kél  ki  az  ágyból  (Debrecen  vid.  Nyr.  XXIII. 

286). 

le-kel:  csirát  ereszt  a  földbe  (a  nyirkos  he- 
lyen álló  garmada)   (Heves  m.  Névtelen   1840). 

[meg-kel]. 

[Szólások].  Megköte  v.  megkötte  az  apró:  meg- 
himlőzött  (Székelyföld  Tsz.  2oa;  Nyr.  IX.175; 
Győrffy  Iván). 

neki-kel:  nekimegy,  nekiered,  hozzákezd 
(Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Három- 
szék m.  Győrffy  Iván). 

rá-kel:  rámegy.  Bákel  a  pénz  (Székelyföld 
Nyr.  IV.403). 

69* 


1087 


KELÉ— KELENTYU 


KELENTYÜL— KELEVÉNY 


1088 


[1.  KELÉ]. 

kele-hal:  scardinius  erythrophthalmus  (Bala- 
ton mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[2.  KELÉ], 

kele-bóbál:  kóborol,  csatangol  (Vas  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  III.133;  Kemenesalja  Tsz.). 

kele-bólál :  oo.  Össze-kelebólálom  a  szöllöt  (So- 
mogy m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVL477). 

kele-hajti:  hebehurgya,  szeleverdi,  bolondos, 
eszelős  (Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa  vid.  Tsz.) 
[vö.  kala-hajtyi]. 

kele-kóla  (Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  VI. 
325;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay  József; 
kele-kula  Csallóköz  Csaplár  Benedek) :  c\d. 

kele-kólál  {kele-kolál  Vas  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.133;  kele-kuólál  Göcsej  MNy.  11.412; 
kele-kulál  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  kere-kólál 
Alföld  Nyr.  XIV.190):  1.  kóborol,  csavarog,  csa- 
tangol (Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  11.372;  Vas 
m.  Ságh  Kresznerics  P.  Szótár  1.301 ;  Kassai  J. 
Szókönyv  III.133;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr, 
III.  181);  2.  körben  forog,  lóbálódzik,  kalimpá- 
zik.  Ki  hántotta  azt  a  függő  lámpást,  hogy  kere- 
kólál?  (Alföld  Nyr.  XIV.  19Ó);  3.  tántorog  (Göcsej 
MNy.  11.412) ;  4.  mindenfélét  össze-vissza  fecseg 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

kele-kóti  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.191; 
kele-kuti  Balaton  mell.  Tsz.):  bolondos,  bohókás, 
félbolond. 

kele-kotra :  hebehurgya,  szeleverdi  (Pápa  vid. 
Tsz.  [itt  keletkotra  hiba]). 

kele-kótya:  hebehurgya,  szeleverdi,  féleszű, 
sok  hiábavalóságot  összefecsegő  (Somogy  m. 
Balaton  mell.  Nyr.  IX,283;  Székesfehérvár  Nyr. 
Vn.430;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.332;  Túrkeve 
Nyr.  III.472)  [vö.  kala-kótya]. 

kele-kotyál :  hiábavalóságokat  beszél  (Fölső- 
Somogy,  Marót  puszta  Nyr.  X.190). 

kele-kuláz:  mindenfélét  össze-vissza  fecseg 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

■  [KÉLÉMPÁJSZ]. 

kélémpájsz-madár  (kelempejsz-máddr) :  mókus 
(Zala  m.  Nyr.  11.427 ;  Kanizsa  vid.  Esztergályos 
Ágoston). 

KELEN,  KELING,  TELÉNY:  1.  kelen:  scar- 
dinius erythrophthalmus  (Göcsej  Hermán  0. 
Halászat  K.;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.143); 
2.  keling  (Szatmár  m.  Kis-Majthény),  telény  (Már- 
maros  m.):  squalius  dobula  (Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

KELENCE:  méhház  (Kalotaszeg  Nyr.  XVII. 
526). 

KELENTYU:  a  vízmerítő  veder  fogantyúja, 
a  melynél  fogva  az  ostorfára  akasztják  (Vas  m. 
Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  1.301)  [vö.  kallantyú\. 


KELENTYÜL  :  evickél  (Alsó-Csallóköz  Kóssa 
Albert). 

KELEP  :  köralakú  kis  térség.  Van-e  aranka 
a  herébe? —  Vafi  biz  ott  kelepenként  (Békés  m. 
Balog  István). 

KELEPCE  (Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.94; 
kerepce  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.468; 
Nyr.  XVII.486) :  kerepelő  [vö.  1.  kerep]. 

KELEPICÉL:  kézzel-lábbal  hadonáz,  ficán- 
kol (Vas  m.  Kassai  J.  Szóköuyv  III.133;  Keme- 
nesalja Tsz.), 

KELÉS  {kellis  Vas  m.  Répce-Szeutgyörgy 
Nyr.  XVin.527;  kellis  Soprony  m.  Nyr,  XII.186; 
kilis  Tata  Matusik  Nep.  János  1839;  Fehér  m, 
Nyr.  V,273 ;  Komárom  Nyr.  V1I.282 ;  Cegléd  Nyr. 
11.517;  Kún-Majsa  Nyr.  VIII.470;  Csongrád  m. 
Ploetz  1839;  Szeged  Nyr,  IV.138;  Debrecen 
Nyr.  IX.162;  Gömör  m.  Nyr.  XXn.526;  Rima- 
szombat Nyr.  VI.42;  Tokaj  Nyr.  XXIV.48;  Ud- 
varhely m'.  Nyr.  XV.239;  kilis  [?]  Szilágy  m, 
Nyr.  VI.473;  kilis  Szentes  Nyr.  Vin.281 ;  Szeged 
vid.  Nyr,  III.226;  Palócság  Nyr,  XXI.213;  XXIL 
76;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.453). 

[Szólások],  Ojan,  mint  az  irt  kilis:  mérges, 
indulatos    (Jász-Nagykún-Szolnok  m,   Nyr.   XV. 

182), 

KELÉSÉS  {kelléses  Göcsej  Király  Pál;  kelli- 
ses  Repce  mell.  Nyr.  XX.367 ;  kilises  Érsekújvár 
Nyr,  Vn.40), 

[KELET], 

átkelet:  átjárás,  átjáró  hely  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

bekelet :  ősz  (Baranya  m.  Tsz.). 

KELETLEN :  nem-kelesztett  tésztából  csinált 
pogácsa  (Győr  m.  Tsz,), 

KELETLENSÉG  :  rossz  vásár  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván), 

KELETŐ :  kovász  (Háromszék  m,  Győrffy 
Iván). 

KELETSŐ:  keleti  (Dunántúl  Nyr.  XVI.239; 
Keszthely  vid.  Nyr.  XIV.180;  Somogy  m.  Nyr. 
X1V.270;  XVin.239;  Somogy  m.  Babod  Nyr. 
Xn.233), 

KELEVÉNY  {kelevin  Soprony  m.  Csepreg 
Nyr.  11.372;  Repce  mell,  yr,  11.560;  keleviny 
Zala,  m.  Hetes  Nyr,  XIX,  143;  keleviny  Ipoly 
völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.525 ;  kőfiny  Vas  m. 
Őrség  Tsz,), 

[Szólások],  A  kelevény  futotta  meg:  megütötte 
a  guta  (Csongrád  Nyr.  VIII,514;  vö.  IX.90).  A 
kelevény  v,  keleviny  ölte  meg  [az  újszülöttet  v.  a 
csecsemőt;  ismertető  jelei  a  holttesten  mutat- 
kozó szederjes  foltok]  (Tisza-Dob  Nyr,  XX.285). 

kelevóny-fű  :  physalis  Alkekengi  (Zemplén  ra. 
Dereguyő  Nyr.  Xin.191). 


1089 


KELEVÉSZ— KELLET 


KELLET— KEMENCE 


1090 


KELEVÉSZ  {kelevéz,  kelevisz):  1.  kelevéz:  dió- 
verő pózna  (Marcal  mell.  Tsz.);  2.  kelevész: 
épületszarvazásnál  használt  irányjelző  rúd, 
melynek  a  fölső  végére  kötél  van  kötve  (Há- 
romszék m.  Vadr.) ;  3.  kelevisz :  az  iszapban 
fekvő  ágas-bogas  fa,  melybe  a  háló  beleakad 
(Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.);  4.  kelevéz: 
patkóalakú  fakarima,  melyet  a  ló  lábára  tesznek 
nyűgnek,  pl.  mikor  legel  (Csongrád  Nyr.  1X.90). 

KELEVÉSZ-IK :  csicseregve  lebeg  a  levegő- 
ben (a  pacsirta)  (Csallóköz  Király  Pál). 

KELEVÉSZT :  kerülőleg,  oldalaslag,  oldal- 
vást, harántékosan  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
III.133;  Kemenesalja  Tsz.). 

[KELHETŐ]. 

fékéhető :  ingóság  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 
Felkelhető  vagyon:  ingó  vagyon  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  X.91). 

KELL  {kö  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.471 ; 
Somogy  m.  Nyr.  11.376 ;  Somogy  m.  Adánd  Nyr. 
V.467;  Eszék  vid.  Nyr.  Vn.277;  Orosháza  Nyr. 
V.420;  Fölső-Bácska  Nyr.  XII.217;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  —  kék  [kellene]  Nagy-Kőrös 
és  vid.  Pap  Károly ;  Torontál  m.  Monostor  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  nL199;  Debrecen  Nyr. 
IX.165;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  IX.559;  kek, 
ke'ne  [oo]  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.459;  kének  [cv] 
Torda-Aranyos  m.  Gerend  Nyr.  XXm.577).  — 
E  köllöttem  gyiinnyi.^  Meg  köllöttem  tennyi  (Rába- 
köz MNy.  n.412).  Én  el  köll  mennyi.  Én  mek 
köll  tennyi.  Mek  köllöttem  neki  mondanyi  (Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  n.562).  A  rucákat  köllöm 
ériznyi.  Én  köllöttem  éménnyi.  É  köllik  ma  meny- 
nyi, mer  este  van  (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  IIL 
513).  É  kellettek  mennyi  (Soprony  m.  Röjtök  Nyr. 
ni.556).  lén  küö  léménnyi  (Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  IV.  182).  Még  köllünk  csinyányi  (Vas  m. 
Bögöte  Nyr.  XVI.92). 

meg-kell :  megtetszik.  A  leány  személye  meg- 
keltett neki,  s  feleségül  vette  (Háromszék  m.  Nyr. 
ni.325). 

[KELLEMETES],  KÖLLEMETÖS:  kelendő 
(Tisza-Beő  Nyr.  Vin.186). 

[KÉLLENDŐ],  KELENDŐ:  szükséges.  Ke- 
lendő volt  nekem  a  bogrács :  szükségem  volt  a 
bográcsra  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VIII. 
47). 

KELLEE:  söntés  (Dráva  mell.  Nyr.  V.472; 
Eszék  vid.  Nyr.  VIII.873). 

[1.  KELLET]. 

[Szólások].  Kelletekor,  kelletin-korán  :  ideje 
korán,  kellő  időben  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
334;  Győrffy  Iván).  Kelletin:  kellőképpen  (Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek).  Ne  sokat  aggy,  csak 
ugy  kölletiMppen :  kevesesset  (Soprony  m.  Kis- 
falud, Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.381)  [vö.  helete- 
korán  a  Pótlékban]. 


[2.  KELLET]. 

[Szólások].  Kelleti  {kelleti,  kélletyi,  kölleti)  ma- 
gát: tetszeni  iparkodik,  meg  akarja  magát  ked- 
veltetni,  kacérkodik  (Békés  m.  Balog  István; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Palócság  Nyr.  XXI. 
505;  XXn.76;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  IV.329; 
Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván). 

KÉLLET-IK  {köllet-ik):  kell  (Dunántúl  Nyr. 
Xn.278;  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  IV.332; 
Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.131;  Veszprém 
m.  Csetény  Nyr.  V.471 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIH.238;  Sátoralja-Ujhely  Nyr.  XVII.282). 

KELLETLEN  {kölletlen) :  1.  nem  kedvelt  (Gö- 
csej Nyr.  XIV.166.  449 ;  Budenz-Album  161);  2. 
kedvetlen  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVIII.192;  Sze- 
ged, Torontál  m.,  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.  187);  3.  lusta, 
renyhe  (Palócság  Nyr.  XXII.76);  4.  illetlen 
(Palócság  Nyr.  XXn.76). 

KÉLLETLENKÉD-IK  {kélletlenkegy-ik,  köllet- 
lenkéd-ik):  1.  rosszkedvű  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek);  2.  kedvetlenül  tesz  vmit  (Csallóköz 
Szinnyei  József;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos);  3.  makacskodik  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván);  4.  lustálkodik  (Palócság  Nyr.  XXII.76); 
5.  rendetlenkedik  (Palócság  Nyr.  XXII.76). 

KELLŐS  (/cöZZös-közepibe  Bakony  vid.  Nyr. 
IV.86;  A:ó7fós-közepin  Tolna  m.  Görbő  Nyr.  III. 
468 ;  Mífó's-közepe  Székelyföld  Tsz. ;  A;ö7/os-közepe 
Háromszék  m.  Vadr.). 

KÉLLŐSKÖD-IK :  tetszeni  iparkodik,  meg 
akarja  magát  kedveltetni  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.334;   Vadr.). 

KELME,  KÉME  (Székelyföld  Győrffy  Iván; 
kéme  Székelyföld  Tsz.  199b):  a  szentírásból  vett 
textus.  Mostani  tanításom  keméje  meg  vagyon 
írva  sz.  Máténál  (Székelyföld  Tsz.  199b). 

KELŐ :  átjáró  (a  kis  ereken).  Míg  a  Fertőre 
feljutottunk,  négy  kelőre  találtunk  (Fertő  mell. 
MNy.  ni.406). 

átalkelő:  átjáró  hely  (Alföld  Nyr.  XIIL192; 
Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.317;  Vadr.  491b;  Győrffy  Iván). 

KELŐS :  1.  a  mi  meg  szokott  kelni ;  2.  kapós 
(Háromszék  m.  Győrffy  Iván).    . 

[KELŐSÉG]. 

felkelőség:  ingóság,  ingó  vagyon  (Háromszék 
m.  Győrffy  Iván). 

KEMENCE  {kemence  Torontál  m.  Csaplár 
Benedek;  kemince  Szlavónia,  Kórógy,  Sz. -László 
Nyr.  XXnL169.  310;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.207;  Torontál  m.  Csaplár  Benedek;  O.-Sz.- 
Iván  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.116;  kemönce 
Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek ;  Udvarhely 
m.  Nyr.  V.221) :  kályha  (Erdély  Szinnyei  József; 
Udvarhely  m.  Nyr.  V.221). 


1091 


KEMENÉC— KEN 


KÉN— KENDER 


1092 


[Szólások].  Kemence  van  a  házba:  olyas  valaki 
van  jelen,  a  ki  előtt  nem  tanácsos  szólani  (Nagy- 
várad Nyr.  XVI.522). 

kemence-fej :  a  kemence  előrésze,  a  hol  a 
tűz  ég  (Székelyföld  Tsz.). 

kemence-láb :  a  kemence  hátsó  része  (Szé- 
kelyföld Tsz.  200a). 

kemence-tévő:  a  kemencének  sárból  tapasz- 
tott ajtaja  (Bácska  Nyr,  XIV.492)  [vö.  tévő]. 

[KEMÉNÉC]. 

keménéc-kalács :  [?]  (Vas  m,  Körmend  vid. 
Nyr.  III.379). 

[KEMÉNY]. 

kemény-természetű:  nemi  közösülésben  tel- 
hetetlen (Bács  m.  Temerin  Nyr.  VII.521). 

kemény-törvényű :  szigorú,  kérlelhetetlen 
(Bács  m.  Temerin  Nyr.  VII.521), 

KÉMÉNY  {kémen  Soprony  m.  Rábaköz  Nyr. 
111.281 ;  kémen  Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr.  VI. 
373;  Repce  vid.  Nyr.  XX.362 ;  kémén  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  kimül  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

[KÉMÉN  YSZ-IK]. 

mgg-keminszik:  megkeményedik  (Komárom 
m.  Kürth  Nyr.  XIX.  187). 

KEMŐ  (Baranya  m.  Nyr.  V.330;  kemény  Ba- 
ranya m.  Sziget  vid.  Tsz.):  a  kemence  előtti 
alacsony  ülés. 

KEN   (meg-^én  Nagy-Kúnság  Nyr.   XVI.332; 

Kunság,  Kisújszállás  Nyr.  XX.288). 

[Szólások].  A  macska,  ka  hozzáfér,  hamar  a 
szemire  keni  a  gazdasszonynak  a  tejfelt:  megeszi 
(Hódmező-Vásárhely  Nyr.  III.85). 

[Közmondások].  Kenni  kell  a  szekeret,  ha  aka- 
rod, hogy  boldogulj  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

[be-ken]. 

[Szólások].  Bekente  a  szemét:  többet  ivott  a 
kelleténél  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XX. 
431). 

el-ken:  1.  kenéssel  elvetélést  idéz  elő.  El- 
kenték a  bitangját,  s  meglett  halva  (Székelyföld 
Kiss  Mihály);  2.  megvesztegetéssel  a  maga 
javára  fordít.  Elkeni  a  pert  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

meg-ken  (meg-kén):  1.  megtöröl.  Kend  meg, 
kincseském,  a  zorkádat,  mer  dög  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XV1.431) ;  2.  [tréf.]  megver  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  1X.523 ;  XV1.332 ;  Kunság,  Kisúj- 
szállás Nyr.  XX.288;  Császár  Árpád;  Szeged 
Csaplár  Benedek). 


[KÉN]. 

kin-gyertya  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.45; 
kién-gyértya  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  X.265): 
gyufa. 

KENCEFICÉL  (Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  IX.283;  Balaton  vid.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.142;  Szeged  Nyr. 
Vm.235;  kengyefityél  Székelyföld  Nyr.  1V.183 ; 
kentefitél  Békés  m.  Balog  István;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  X.92;  X1V.428;  Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  1V.520 ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
in.l36;  kentyefityél  Udvarhely  m.  Nyr.  V1.465; 
XVI1.432;  Győrffy  Iván;  Csík  m.  Győrfify  Iván): 
J.  kenceficéi,  kentefitél:  keneget,  ken-fen,  össze- 
ken (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  1X.283; 
Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  X.142;  Békés  m.  Balog  István;  Sze- 
ged Nyr.  V1I1.235;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X.92 ;  XIV.428 ;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  1V.520). 
Kentefitéli  az  orcáját  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 111.136);  2.  kengyefityél:  paskol,  ver  (Szé- 
kelyföld Nyr.  IV.  183)  [vö.  hengyebigyél,  kenficül]. 

el-kentyefityél :  elver,  megagyabugyál.  Jól 
elkentyefityélték  (Udvarhely  m.  Nyr.  XV11.432). 

meg-kentyefltyél :  1.  megken.  Tennap  sokszé 
imöjgött  a  gyomrom;  vátig  monda  Aniska  nén, 
hogy  kentyefityéjjük  meg  (Udvarhely  m.  Nyr.  VI. 
465) ;  2.  megver,  megagyabugyál  (Udvarhely  és 
Csík  m.  Győrfify  Iván). 

[KENCEPICÉLTET],   KENTEPITÉLTET  : 

megkenet.  Mihint  egy  kicsit  rosszul  érzi  magát, 
mindjárt  kentefitélteti  magát  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.428). 

KÉNCÉS:  dohos,  fülledt  (Tolna  m.  Bonyhád 
Hajdú  Nagy  Sándor). 

KENCS:  kenőcs  (Csík  m.  Vadr.;  Győrffy 
Iván). 

KENCSE-PENCSÉL :  mázol  (Fölső-Csallóköz 
Nyr.  Vni.378). 

KENCSÉBEL:  össze-vissza  ken,  keneget 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.428). 

KEND:  pirosít.  Kendi  magát  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

KEND-IK:  törülközik  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  in.253). 

mgg-kendik:  megtörülközik  (Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  11.280). 

kendik-mozsdik :  keni-feni,  cicomázza,  ékes- 
geti  magát  (Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.  139). 

[KENDER]. 

kender-ásztő  (kendör-áztó) :  kender-áztató 
(Zala  m.,  Veszprém  m.  Borszörcsök  Nyr.  XVII. 
134;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214;  XVII.88; 
Szatmár  m.,  Szabolcs  m.  Kisvárda,  Gömör  m., 
Háromszék  m.  Nyr.  XVn.134). 


1093 


KENDERICS— KENEDEK 


KENEKÉD-IK— KENŐ 


1094 


kender-bitó;  kendertörő  eszköz  (Heves  m, 
Sz.-Erzsébet  Nyr.  XIX.  144). 

kender-kőtés :  kendernek  az  áztatóból  ki- 
szedése (Szatmár,  Bereg,  Ugocsa,  Csík  m.  Király 
Pál). 

[kendör-mag]. 

kendermagos :  szürkés-pettyes  (tyúk,  rigó, 
lajbi,  nadrág,  szoknya,  k.  hátú  játszókártya) 
(Debrecen  Nyr.  VII.329 ;  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek; Székelyföld  Tsz.;  NyK.  X.331;  Kiss 
Mihály). 

kender-szakadók:  kender-váladék  (töréskor) 
(Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

KENDERICS :  kenderice,  kenderike  (fringilla 
cannabina)  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

KENDEZŐ;  törülköző  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.530). 

kendező-kendő :  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

kendözü-ruha :  <x)  (Zala  m.  Szentgyörgy  völgye 
Nyr.  11.280). 

KENDEZŐD-IK  ;  törülközik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[KENDI]. 

kendi-fendi;  magát  behízelgő  (Székelyföld 
Kriza). 

KENDŐ;  törülköző  (Háromszék  m.  NyK.  III. 
12;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály). 

kendő-fogás:  kézfogó  (Gömör  m.  Tsz.). 

kendő-kalap:  keményített  fejkendő,  amelyet 
a  szürke-nénikék  (apácák)  fejrevalójához  ha- 
sonlóan hajlítva  hordanak  (Gömör  m.  Zeherje 
Király  Pál). 

kendő-lakás:  kézfogó  (Palócság,  Gömör, 
Torna  m.  Tsz.). 

kendő-ruvá:  törülköző  (Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
312). 

kendő-szeg:  edénytartó  fogas  (Székelyföld 
Tsz.;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Qidó- 
falva  Nyr.  XVin.573;  Csík  m.  Nyr.  V1.471). 

[KENDŐZ]. 

el-kendőz:  eljegyez  (Szeged  Tsz.  106b). 

[KENDŐZÉS]. 

elkendőzés:  eljegyzés  (Szeged  Tsz.). 

[KENDŐZŐ]. 

kendőző-kendő :  törülköző  (Udvarhely  m. 
Nyr.  IV.427). 

KENEDÉK:  ír  (Erdővidék  Tsz.). 


[KENEKÉD-IKj. 

mök-kenyeködlk ;  1.  megkeni  magát  (Toron- 
tál m.  Morotva  Kálmány  L.  Szeged  népe  II. 
102);  2.  túlságosan  jóllakik  (Szeged  vid.  Nyr. 
1.425). 

KENEKSZ-IK,  KENYEKSZ-IK;  keni  magát 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.423;  Szeged  Csaplár 
Benedek). 

[Szólások].  Kutyazsirrd  kenekszik  (kenyekszik) : 
hamis,  rossz  ember  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
423;  Szeged  Csaplár  Benedek). 

KENEPES.  Kenepes  fa :  olyan  odvas  fa,  mely 
az  erdőben  a  tövön  vágott  fából  megmaradva 
még  tüzelésre  használható  (Pest  m.  Szeremle 
Nyr.  XVI.560). 

KENÉS;  megkent  (pl.  .tengely)  (Hont  m. 
Horváth  József  1839). 

[KENÉS], 

elkenós;  magzat-elhajtás  (Háromszék  m.  Kiss 
Mihály). 

KÉNESŐ  {kénasó  [nép-etimológia]  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  kenyes^ő,  kényesed  Palócság  Nyr. 
XXI.313;  XXII.76;  kényesö  Szeged  Nyr.  Vili. 
235;  kinasó  [nép-etimológia]  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  kinyesö  Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV. 
235)  [vö.  kényes-üög,  kényesitö]. 

kényeső-madzag:  bársony  szalag  (Pozsony 
m.  Tárnok  Nyr.  Vni.142). 

KENESŐS,  Kény  esős  viz:  olyan  víz,  a  mely- 
nek állás  után  a  tetején  zsírnemű  foltok  mutat- 
koznak (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVI1I.237). 

KENET :  kenőcs  (Kecskemét  Nyr.  IX.376). 

KENPICÜL;  keu-fen,  keneget,  összeken,  be- 
ken (Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.423;  11.44)  [vö.  kence- 
ficéi]. 

KENGYEL :  1.  nadrág  talpalója,  mely  a  nad- 
rágszárat nem  engedi  följebb  csúszni  (Balaton 
mell.  Horváth  József  1839);  2.  a  darócnadrág 
alsó  végén  levő  daróe-csík,  a  mellyel  a  nadrágot 
a  lábszárhoz  kötik  (Csík-Várdótfalva  Péter  János) ; 
3.  nadrágtartó  (Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr. 
XVn.431). 

kengyel-láb;  [vízi  malom  része]  (Tisza  mell. 
Nyr.  111.238). 

KENGYELES.  Kengyeles  edén:  füles,  fogan- 
tyús  edény  (Őrség,  Göcsej  Nyr.  VII.282). 

KÉNKŐD-IK ;  rosszalkodik.  Nem  kénkődött  ez 
a  gyermek  ?  (Szatmár  m.  Nyr.  XI.284). 

1.  KENŐ  {kenyö  Győr  Nyr.  XI.382;  Temes- 
köz Kálmány  L.  Szeged  népe  11.241 ;  kenyü  Hol? 
Nyr.  XIII.95):  1.  kenő,  kenyö:  kenőcs  (Nagyvá- 
rad Nyr.  XII.280 ;  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged 
népe    11.241);    2.    kenyö,   kenyü:    finom   lisztből 


1095 


KENŐ— KENYÉR 


KfíNYÉRCE— KÉNYTELEN  1096 


főzött  híg  pép,  a  mellyel  a  takács  a  fonalszá- 
lakat simítja  (Győr  Nyr.  XI.382;  Hol?  Nyr. 
XIII.95). 

2.  KENŐ :  [nép-etimológia]  rekkenő.  Kenő 
meleg  van  (Tolna  m.  Sár-Sz.-Eőrinc  Nyr.  III. 177). 

KENŐCSE  (Somogy  m.  Nyr.  XVI.239;  kenyőcse 
Somogy  m.  Nyr.  XII.280;  Tolna  m.  Fölső-Nyék 
Nyr.  VI.274):  1.  kenőcs  (Somogy  m.  Nyr.  XII. 
280;  XVI.239);  2.  kocsikenő  háj  (Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.274). 

[KBNŐCSÉS],  KENYŐCSÉS:  kenőcsös.  Ke- 
nyőcsés  cserép  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVII, 
428). 

KENŐLÉK  {kenölik):  kenőcs  (Nagy -Kunság 
Nyr.  11.325;  XVI.332;  Bihar  m.  Udvari  Nyr. 
XIIL524). 

KENTET:  kenet,  dörgöltet  (Székelyföld  Tsz.). 

[KÉNY]. 

[Szólások].  Maga  kinyin  el  tud  mennyi:  maga 
kedve  szerint  [?  talán:  magától,  önként]  (Sop- 
rony   m.  Kisfalud,   Nagy-Miháli   Nyr.  XXI.335). 

KENYÉR  {kenyér  Háromszék  m.  Uzon  Nyr. 
VIII.376;  Csík  m.  Tsz.;  kenyér  Rozsnyó  Nyr. 
XVIII.421;  kiner  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483; 
kinyer  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.44.  140;  Szlavónia 
Nyr.  XXin.169;  Szeged  és  vid.  Nyr.  n.378; 
III.277.  365;  Fölső-Bácska  Nyr.  XII.216;  Eszter- 
gom Nyr.  IX.232.  540;  Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr. 
XIV.287;  Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  V.33;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Székelyföld  Nyr.  V.221; 
Udvarhely  m.  Nyr.  IX.484 ;  Vadr.  9 ;  Háromszék 
m.  Nagy-Borosnyó  Nyr.  XIII.576 ;  Deés  Nyr. 
XII.140;  kinyír  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
331.  431). 

[Szólások].  Kenyerünk  nincs,  s  karét  akarunk 
metszeni:  még  a  szűkölködésben  is  válogatósak 
vagyunk  (Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Attunk 
neki  é  darab  kinyeret:  hivatalt.  Kitögyük  a  ki- 
nyeribü:  kitesszük  a  hivatalából  (Szeged  vid. 
Nyr.  in.365). 

kenyér-alma:  búza-éréskor  v.  aratáskor  érő 
tojás-nagyságú  almafaj  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[kényór-ból]. 

kenyérból-virág  (kenyerbél-virág) :  1.  fülemüle- 
fű  (calendula  officinalis)  (Hol?  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.209) ;  2.  csicsóka  virága  (Csallóköz, 
Bacsfa  Nyr.  X.VI.91);  3.  napraforgó  (Soprony 
és  Vas  m.  Nyr.  X.331). 

[kenyór-bólű]. 

líenjérhéln-gomha-^kenyér-gomba  (Hol  ?  Tsz.). 

kenyér-csecs  {kenyér-csecse):  a  kenyérnek 
sülés  közben  kihasadt  és  kiduzzadt  része  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Kiss  Mihály). 

kenyér-ebéd  {kenyír-ebid) :   reggeli  8 — 9  óra 


tájban  való  étkezés  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.420;  Debrecen  Nyr.  X.567). 

kenyér  forrása  =  kenyér-csecs  (Székelyföld 
Tsz.  201a). 

kenyér-gomba :  agarius  lactifluus  (Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  III.141). 

kenyér-kő :  szivacsossá  vált  bazalt-darab  (Vas 
m.  Somlyó  vid.  Nyr.  XIV.  140). 

kenyér-kunyhó  {könyér-gunyhó) :  sok  kenye- 
ret evő  gyerek  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.423; 
Szeged  vid.  Nyr.  11.91 ;  Király  Pál). 

kenyér- virág :  napraforgó  (Soprony  és  Vas 
m.  Nyr.  X.331). 

KÉNYÉBCE,  KINYÉRCSE:  kenyérke,  ke- 
nyér (Szlavónia  Nyr.  V.61 ;  XXni.216). 

KÉNYERES  {kinyerés):  kenyérfogyasztó.  Bi- 
zony sok  kényeresre  kell  nekem  keresnem  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

[KÉNITERETLENSÉG] ,  KINYERETLEN- 
SÉG:  kenyér  nélkül  levés.  Kinyer etlenség  tala- 
jon, mégis  sönki  meg  ne  szánnyon  (Udvarhely  m. 
Vadr.  7). 

KENYEREZ:  [tréf.]  önöz  (Repce  mell.  Nemes- 
Viss  Nyr.  XVn.336). 

be-kényerez :  beédesget,  becsalogat,  becsábít- 
gat (magához)  (Veszprém  m.  Enying  Király  Pál). 

le-kenyerez:  kenyerétől  megfoszt  (Bács  m. 
Madaras  Bayer  József). 

KÉNYES  {kényes  Gömör  m.  Serke  Nyr.  XVIII. 
421;  kínyös  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.  143)  [vö. 
kévés], 

kényes-űőg:  [nép-etimológia]  kéneső  (Hol? 
Nyr.  XI.337). 

KÉNYESÍTŐ  {kénesitö  [?]  Szerencs  Kassai  J. 
Szókönyv  III.136;  vö.  kényesitő  uo.  III.141): 
[nép-etimológia]  kéneső  (Heves  m.  Névtelen 
1840;  Rimaszombat  Nyr.  V.182). 

[KÉNYSZEREDETT].  { 

! 
elkinszeredett :  lesoványodott,  kimerült  (em-        \ 
ber,    állat  —  betegség,  koplalás,  kínzás,   nagy        '■. 
fáradság  következtében)  (Debrecen  Nyr.  III.474). 

KÉNYSZÉRI:  kénytelenkedő  (Háromszék  m.        \ 
MNy.  VI.334;  Győrffy  Iván).  Be  kénszeri  módra 
menyen  a  te  dogod  (Háromszék  m.  Vadr.). 

KÉNYSZERÍT  {kiszörit  Zala  ra.  Hetes  Nyr. 
11.44;  Göcsej  Nyr.  XnL257). 

[KÉNYTELEN]. 

kénytelen-csúszó  {kéntelen-csúszó) :  ekeló  (az 
ekének  kétágú  csúsztató  fája)  (Udvarhely  m. 
Kriza;  Csík  m.  Tsz.  104b;  Király  Pál)  [vö.  ké- 
telen-csuszó]. 


1097 


KENYTELBNED-IK— KEPE 


KEPEBELI— KÉPES 


1098 


[KÉNYTELENÉD-IK]. 

el-kintelenedik :  lesoványodik,  kimerül,  oda 
lessz  (Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  IX.332). 

[KÉNYTET],  KENTET  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
288;  kintet  Csallóköz  Csaplár  Benedek):  kény- 
szerít. 

KÉP  {Mp):  1.  álarcos.  Jönnek  a  kipek  (Hajdú 
Hl.  Földes  Nyr.  VII.235) ;  2.  képviselő,  helyettes. 
A  bíró  képe  (Székelyföld  Nyr.  VIII.463). 

[Szólások].  Elindult  a  kirájné  sójom  képbe.  Üs- 
meretlen  képbe  egy  küs  városkába  húzták  meg 
magikot  (Háromszék  m.  Vadr.  401.  416).  Galam,b 
képbe  jelennek  meg  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  457).  Képlag,  képlág:  képmutatólag,  hamis 
szívvel  (Pest  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.142; 
Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.521).  Kipedre  mászok: 
megpofozlak  (Dunántúl  Nyr.  XVI.239), 

kép-mutaló :  képmutató  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.530). 

kíp-nóv :  keresztnév  [?].  Kipnevirül  nem  ismer- 
hette még  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIII.96). 

kép-utálás :  képmutatás.  Csakis  képutáláskép- 
pen  adott  neki,  a  mit  kért:  tettetett  érzelemből 
(Szeged  Nyr.  11.378)  [vö.  Nyelvtört.  Szótár  II. 
903]. 

KÉP-IK :  képped  (Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.209.  334;  Vadr.; 
Győrflfy  Iván). 

el-kópik:  elképped  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843).  Elképtem  rajta  (Székelyföld  Nyr. 
IX.  175;  Vadr.  504b). 

ki-képik:  kikel  a  képéből  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.335;  Győrflfy  Iván). 

meg-kópik:  elképped  (Székelyföld  Nyr.  IV. 
236;  Andrássy  Antal  1843;  Kiss  Mihály). 

KEPE:  1.  gabonakereszt  v.  több  gabonakereszt 
eggyüttvéve,    hosszú    keresztsor    (Soprony    m. 
Tsz.;    Soprony    m.    Szilsárkány    Nyr.    VI.373 
Balaton  mell.  Tsz.;   Somogy  m.  Nyr.   XIX.287 
Tolna    m.    Tsz.;    Csallóköz    Csaplár    Benedek 
Fölső-Csallóköz    Nyr.    Vin.378;    Alsó-Csallóköz 
Komárom    m.    Nyr.    XVIL287).    Kepét    aratok 
gabonát   (Tolna  m.  Nyr.  VI.523);   2.   arató-rész 
(Tokaj  Nyr.  XIX.383;   Tisza-Dob  Nyr.   XX.285). 
Kepére  mennek :  aratni  mennek  részért  (Palócság 
Nyr.  XXII.76) ;  3.  papnak,  kántornak  a  hívektől 
szolgáltatott  gabona  (szalmájában)  és  fa.  Búza- 
kepe, zab-kepe,  fa-kepe.  Egész  kepe,  fél-kepe  (Szé- 
kelyföld   Tsz.;    Nyr.    n.555;   Vin.369;    Kőváry 
László  1842;   Győrffy  Iván;   Torda-Aranyos  m. 
Gerend  Nyr.  XXIII.577). 

[Közmondások].  Könnyű  a  kepe  mellett  kalászt 
böngészni  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

kepe-hordat:  kepehordás  (Göcsej  Nyr.  11.87; 
XIV.166). 

SZINNTEI :  MASTAB  TÁJSZÓTiB. 


kepe-kereszt:  takarás  idején  a  részes  aratók 
munkadíjául  zöld  gallyal  kijelölt  gabouakereszt 
(Tisza-Dob  Nyr.  XX.285). 

KÉPEBELI :  képviselő.  Emberek,  látják  kend- 
tek ezt  az  urat,  ez  az  uraságnak  képebelije  (Alföld 
Nyr.  XIV.190). 

KEPECES :  [?]  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVHI. 
478). 

KEPÉL :  1.  arat  (Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr. 
XI. 238);  2.  a  részes  aratók  részkeresztjeit  ki- 
jelöli (Tisza-Dob  Nyr.  XX.285;  Tokaj  Nyr.  XXIV. 
48). 

be-kepól:  kepébe  rak.  Ma  be  is  kepétek  a 
gabnát  (Dunántúl  Nyr.  XVni.42). 

[KÉPEL]. 

fel-képei  {fel-kípel) :  fölpofoz  (Békés  m.  Balog 
István;  Szeged  Sümeghy  Pál  1841;  Hajdú  m. 
Hadház  Nyr.  VIII. 178;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugo- 
csa  m.  Nyr.  IX. 183;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.235). 

meg-képel:  szemmértékkel  megmér  (mennyi- 
séget, távolságot)  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
n.378). 

KEFÉS :  részes,  részes  arató  (a  ki  munkadíj 
fejében  bizonyos  részt  kap  a  learatott  gaboná- 
ból) (Tolna  m.  Nyr.  VI.523 ;  Tisza-Dob  Nyr.  XX. 
285). 

KÉPES :  lehetséges  (Székelyföld  Tsz. ;  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.325).  Nem  képes:  nem  lehetsé- 
ges, nincs  mód  benne,  lehetetlen  (Székelyföld 
Tsz.  266b;  Háromszék  m.  MNy.  VI.229.  337; 
NyK.  III.  17;  Vadr.).  Ha  képes,  segélj  rajtam, 
barátom  (Háromszék  m.  Tsz.).  Ugyan  hogy  képes 
ezt  tenned!  Ha  képes,  tedd  meg  (Háromszék  m. 
Vadr.;  MNy.  VI.337).  Felejteném,  de  nem  képes 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  in.l52).  Nem 
képes,  hogy  megrágjam  (Háromszék  m,  Uzon  Er- 
délyi Lajos)  [vö.  lehetetlen-képes]. 

[Szólások].  Nem  vagyok  képessé  annak  a  dolog- 
nak: nem  bírom  megtenni.  Ha  képessé  lehetnék, 
meginnám  az  egész  kutat,  ugy  szomjúhozom  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály).  Úgy  esik  az  eső;  hogy  nem 
képest  [így!] :  hogy  nem  is  hinné  az  ember  (Hajdú 
m.  Hadház  Nyr.  VIII.178).  Képessen:  módjával, 
mértékletesen,  takarékosan,  csinnyán.  Igyon  ké- 
pessen, ne  túlságosan  (Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  IX.285).  Ha  képessen  nem  bányik  vele  a 
zembé'r,  hamar  elfogy  (Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr. 
XV.573).  Képeskén:  cv  (Zala  ra.  Gelse  és  vid. 
Nyr.  XV.573).  Képesint  {képesént,  kipesint):  cv 
(Tolna  m.  Simontornya  Nyr.  V.230;  Pest  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  III.143;  Heves  m.  Sírok 
Nyr.  VIII.568).  Képesint  inni  (Kecskemét  Nyr. 
XIX.46).  Képesint  iszik  bort  (Túrkeve  Nyr.  XVIII. 
91).  Borból  a  fejérnép  képesint  fogyasszon,  mert 
nincs  rútabb  látvány,  mint  a  részeg  asszony  (Győr 
vid.  Nyr.  XIX.378).  Képesint  igyál,  úgy  meg  nem 
árt.  Képesint  élj  étellel,  itallal,  úgy  meg  ne)n  bánja 

70 


1099    KEPESZKED-IK— KÉPPEDEZ 


KÉPSÉG— KÉRDEZ 


1100 


se  egészséged,  se  erszényed.  A  képesint  való  ital 
nem  lehet  káros  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). Képesint  bánj  a  szénával,  liszttel,  pénzzel 
(Balaton  mell.  Tsz.).  Kőccsigtelen  vagyok,  csak 
kipesint  bánok  a  pizzé.  Ne  vesse  még  kevéssigün- 
ket,  mer  há  bizon  csak  uv  van  nálunk,  mind  afféle 
pógár-házná,  kipesint,  de  szives  (Soprony  m.  Kis- 
falud, Nagy-Miháli  Nyr.  XXL335.  475).  Képesint 
megrakja  ő  szénával  a  szekeret  (Békés  m.  Király 
Pál).  Ha  még  képesint  bánna  velem,  máccsak  met- 
té'nném,  de  mikő  ojjan  goromba  (Pest  m.  Tinnye 
Nyr.  VII.90). 

KEPESZKÉD-IK :  kapaszkodik,  csipeszkedik 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek)  [vö.  gebeszké'd-ik]. 

[KÉPESZKÉD-IK]. 

rá-kópeszkédik :  szemét  rámereszti  (Székely- 
föld Nyr.  11.470;  vö.  555;  Csaplár  Benedek, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.334;  Vadr.). 

REPESZTET ;  kapaszkodik,  csipeszkedik  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.). 

[Szólások].  Ha  éccé'r  a  kordé  előbbre  van,  mind 
a  csacsi,  akkor  ingyen  van  minden  igyekezet,  hé- 
jába kepesztet  (Soprony  m.  Miháli,  Kisfalud  Nyr. 
XXIL473). 

KEPÉZ:  arat  (kaszával,  nem  sarlóval)  (So- 
mogy m.  Nyr.  XIX.287;  Sándor  József). 

KÉPEZ  :  képzel.  No  azt  nem  képeztem  vóna 
magamnak  (Veszprém  Nyr.  V1II.513). 

[KEPÉZŐ]. 

kepéző-gazda :  félkepés  gazda  (a  ki  fél  kepét 
[vö.  kepe  3.]  tartozik  szolgáltatni :  a  papnak  eggy, 
a  kántornak  fél  kalongya  búzát)  (Székelyföld 
Nyr.  Vni.369). 

KEPICKÉL  (Pápa  vid.  Tsz. ;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek,  Szinnyei  József;  gebicköl  Tolna  m. 
Paks  Nyr.  XIX.431;  kepicküll  Székesfehérvár 
Nyr.  VII.139;  kipickél  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek) :  vergődik,  fickándozik,  kapálódzik,  evickél, 
ide-oda  kipked-kapkod  (pl.  az  úszni  nem  tudó 
a  vízben,  hogy  alá  ne  merüljön). 

[KEPICKÉL],  GEBICKÉL:  kapaszkodik  vmi 
után  (Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX.91). 

KEPICKÉLŐD-IK  {gebickölöd-ik  Tolna  m. 
Paks  Nyr.  XIX.431)  -=  képiekéi  (Győr  m.  Tsz. ; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek,  Szinnyei  József). 
Gebickölődve  esett  le  a  meglőtt  veréb  (Tolna  m. 
Paks  Nyr.  XIX.431). 

[KÉPPED]. 

mög-kópped:  elképped  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

KÉPFEDEZ:  ijedez  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszók  m.  MNy.  VI.334;  Győrffy 
Iván). 


KÉPSÉG:  elképpedés,  elcsodálkozás.  Elfogta 
V.  megfogta  a  képség:  elképpedt,  elcsodálkozott, 
elhűlt  belé  (Háromszék  m.  MNy.  VI.218.  334. 
359;  Vadr.  504b;  Győrffy  Iván;  Háromszók  m. 
lllyefalva  Nyr.  XVin.371). 

[KÉPT-].  Képtibe:  elképpedésében,  ámultában. 
Képtibe  eláll  szeme-szája  (Háromszók  m.  MNy. 
VI.334;  Vadr.  505a;  Győrffy  Iván). 

KÉPTET  :  ámulatba  ejt,  ijeszt,  rémít  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.334;  Vadr.  504b). 

é-képtet:  elijeszt,  elrémít.  Aval  a  sok  késér- 
tetes  mesével  egésszen  éképteted  azt  a  kicsi  gyer- 
meket (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[KÉPÜL]. 

el-kópül:  elképped,  elámul,  elhtil  (belé)  (Eger 
Nyr.  XVII.429;  XVin.23). 

[KÉPZ-IK]. 

meg-kópzik:  elképped,  megijed.  Mekképzett 
tőle  (Békés  m.'  Nyr.  IV.323). 

[KÉPZEL]. 

meg-kópzel :  cv  Aha,  jó  jány,  maj  mekkébzel- 
tem  tűled  [oly  váratlanul  jöttél  v.  úgy  el  voltam 
merülve  a  gondolataimba].  Mekkébzelt  valamitül 
[a  terhes  asszony,  azért  szült  torz-gyermeket] 
(Abaúj  m.  Király  Pál). 

KÉPZELŐD-IK :  tetszik,  rémlik.  Nekem  úgy 
képzelődik  (Háromszék  m.  Vadr.).  Nekem  ugy 
képzelődik,  hogy  én  kiedet  valahonnét  üsmerem 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

meg-képzelődik  --==  meg-képzel.  Megképzelődött 
vmitül  [a  terhes  asszony,  azért  szült  rút  gyer- 
meket] (Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr. 
XIX.336). 

KÉPZÉS :  vmit  képzelő.  A  számtartó  úr  képzés 
[azt  képzeli],  hogy  a  Bimbó  már  az  ötödik  évet 
eszi,  pedig  még  csak  negyedfüves  (Tisza-Sz.-Imre 
Nyr.  IX.130). 

[KÉB]. 

meg-kór:  elkér.  Mirkó  kirájfi  ezököt  is  meg- 
kérte az  ápjátó  (Udvarhely  m.  Vadr.-  440). 

KÉBBUNGSZ :  [?].  Mindén  ember  kellett  égy 
kérbungszot  adni  (Moldvai  csáng.  Nyr.  111.51). 

KÉECÉGTET:  rágcsál,  fogai  közt  ropogtat 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KÉBCÉL:  cv  (Háromszék  m.  Vadr.;  Kiss 
Mihály). 

el-kercel :  elrág.  [A  kötetet]  egy  féreg  ott  fenn, 
a  hol  egy  ághoz  megköttem  vót,  elkercelte,  s  én 
kötelestől  lecseppentem  (Háromszék  m.  Vadr.  431). 

[KÉBDÉZ]. 

mög-kórdöz :  megpróbál.  Ez  a  nehéz  bot,  ez  a 
féjszi,  ez  a  kasza,   ez  a  hátas  ló,   ez  a  fejémép 


ílOl         KÉRDfíZGETÜLÜD-IK— KERÉK 


KERÉK— KEREKED-IK 


1102 


tmgkérdézi  a  legént.  A  kemény  föld  mégkérdezi  a 
kapát  még  a  kapást.  Az  utazás  megkérdezi  az 
erszényt.  A  nagy  fa  megkérdezi  a  féjszit.  A  terű 
megkérdezi  a  szekeret.  Az  innep  megkérdezi  a  pa- 
pot (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KÉRDÉZGETÜLŐD-IK :  kérdezősködik  (Zala 
m.  Kővágó-Örs  Simonyi  Zsigmond). 

KERDÜL:  kergül,  megkergetegesedik.  Ker- 
dül  a  marha  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
143). 

meg-kerdül ;  megbolondul  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

KÉBEBICÉL  :  fickándozik  [?].  Nézze  nyanya, 
hogyan  kérehicél  ez  a  kis  hal  (Somogy  m.  Mesz- 
tegnye  Nyr.  VII.377). 

EEBEDÉK:  kerítek,  körület  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.336). 

KÉBÉDZ-IK  {keredzem  Komárom  m.  Kürth 
Nyr.  XIX.  187). 

KÉRÉQ  {kerég  Székelyföld  Győrffy  Iván): 
malomkő  kávája  (faburkolata)  (Győr  m.  Nyr. 
XI.287;  Baja  Nyr.  XVII.240;  Puszta-Kaszaperegh 
Nyr.  VII.45;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Székely- 
föld NyK.  X.331). 

kíreg-höcs:  harkályféle  madár  (Somogy  m. 
Szöke-Dencs  Nyr.  in.l81)  [vö.  1.  höcs]. 

kóreg-szotty :  cw  (Maros-Torda  m.  Hódos 
Schilling  Lajos)  [vö.  szatty]. 

KEBEK  {keriék  asszon,  keriék  kis  menyecske 
Soprony  m.  Horpács  Nyr.  V.238). 

[Szólások].  Kereken  járni:  körüljárni,  meg- 
kerülni (Erdély  Szinnyei  József). 

kerek-édes  körtvóly :  eggy  körtefaj  (Abaúj 
m.  Király  Pál). 

kerék-forgó  ;  körülforgó.  A  lassan-csárdást  es 
onnyan  horháton  járja,  mind  a  kerékforgót  (Brassó 
m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXn.238). 

kerék-jászol :  szénatartó  az  istállóban  (Győr 
m.  Nyr.  III.427;  Pápa  vid.  Pápay  József). 

kerék-répa :  brassica  rapa  (Soprony  és  Vas  m. 
Nyr.  X.332). 

kerek-ruha:  törlő  ruha  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
IV.521). 

EERÉE:  {kerek  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
323;  Székelyföld  Tsz.). 

kerék-csap :  a  kerékagy  gyűrűs  megvastago- 
dása  (Hol?  Nyr.  XXin.577). 

kerék-fal :  keréktalp  (a  kerék  küllőire  kereken 
körül  ráhúzott  fák)  (Erdővidék,  Olasztelek  Nyr. 
Xni.578). 

kerék-fej :  kerékagy  (Erdővidék,  Olasztelek 
Nyr.  Xin.578). 


kerék-fentő :  kerékküllő  (Erdély  Kassai  J. 
Szükönyv  III.146 ;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
in.416;  Erdővidék  Tsz.)  [vö.  1.  fentő]. 

kerék-gyártó  {kere-jártó  Nagykun-Madaras 
Nyr.  XIV.480). 

kerók-köpü  :  kerékküllő  (Abaúj  m.  Gönc  Kas- 
sai J.  Szókönyv  III.  146). 

kerek-kötetlen :  rohanva,  semmire  sem  ügyelő 
sietéssel.  A  gyerek  mégkapta  a  virágot;  mént  is 
be  vele  az  annyához  kerekkötetlen  (Abaúj  m.  Ki- 
rály Pál). 

kerék-küllő  {kerék-kévö  Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  III.  146;  kerék-külü  Csallóköz  Csapláj 
Benedek)  [vö.  1.  küllő]. 

kerék-pad.  Sebes  kerék-pad:  a  szélmalom  má- 
sodik emelete  (Puszta-Kaszaperegh  Nyr.  VII.45). 

kerék-persely  {kerék-pörsöly) :  a  kerékagy  két 
végébe  vert  vaskarika  (Arad  m.  Majláthfalva 
Nyr.  Vin.479 ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
146)  [vö.  persely]. 

kerék-ráf :  a  kocsikerék  talpára  húzott  vas- 
abroncs (Hont  m.  Nyr.  XXI.470). 

kerék-róna :  kerékvágás  (Hol  ?  Tsz.). 

kerík-sár  :  a  tengelyen  összegyűlő  szekérkenő 
(Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.   XXn.456;  XXin.96). 

kerók-sudár :  kerékküllő  (Duna  vid.  Kassai  J. 
Szókönyv  in.l46). 

kerék-szeg :  aspro  vulgáris  (Nyitra  torkolata 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

kerékszegre-járó :  kicsapongó  (Székelyföld 
Tsz.)  [vö.  szegre-járó]. 

kerék-talp  {kerek-talp  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.323) :  a  kerék  kerülete  (a  küllőkre  kere- 
ken körül  ráhúzott  fák)  (Csongrád  m.  Nyr.  IX. 
90;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

kerék-talpfa  :  a  keréktalp  eggy-eggy  darabja 
(Nyitra  m.  Negyed  Nyr.  XXIU.577). 

kerék-torka :  a  kerékagy  lyuka  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

kerék-tönk:  tengely  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.334;  Győrffy  Iván). 

kerék-záp:  kerék-küllő  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  Hl.  146). 

KEREKÉD-IK:  kerül.  Majd,  ha  haza  kereke- 
dik (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Vmibe 
kerekedik:  vmibe  kerül  (Csík  m.  Gyímes  Nyr. 
IX.504). 

ki-kerekedik :  kisül.  A  kérdezésre  kikerekedett 
az  es,  hogy  a  követ  a  levelekkel  hol  szállott  meg 
(Háromszék  m.  Vadr.  418). 

neki-kerekedik :  fogja  magát.  Éccér  neki- 
kerekedik  a  henger  tolvaj  s  élményén  rákászni 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

70* 


1103 


KEREKES— KEREMUNCA 


KÉRÉNCSÉE— KERESKED-IK        1104 


KEREKES:  kerek,  kerekded.  Kerekes,  mind 
az  óma  (Vas  m.  őrség  Nyr.  11.178). 

[KEREKEZ]. 

ki-kerekez:  csigakerékkel  kimer  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.335). 

még-kerekez :  kerékbe  tör.  A  hóhér  kerekezzen 
meg!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[KEREKÍT]. 

meg-kerekít  {mök-kerekü) :  kört  húz  körüle. 
Ha  valakinek  golyva-alakú  növése  van  a  torkán, 
ezüst  gyűrűvel  ^  kell  megkerekíteni  (Háromszék  m. 
Nyr.  IX.36).  Én  tégöd  [a  pokolvart]  mökkerekíte- 
lek  az  Atyának,  Fijúnak,  Szentlélök  istennek  ne- 
vibe  (Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged 
népe  in.l52). 

KEREKÍTŐ :  csizmadiák  talpmetsző  .  kése 
(Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.74;  Kalocsa 
Nyr.  Vin.335;  Debrecen  Nyr.  Xin.432). 

KEREKÜL YÓS  :  köralakú  (Repce  mell.  Nemes- 
Viss  Nyr.  XVII.336). 

KEREKURA:  szabálytalan  körforgásos  tánc, 
céltalan  körüljárás.  Járja  a  kerekurát  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

KEREKÜTYÓZ :  kering  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.). 

KEREKÜL:  kerekedik  (Göcsej  Nyr.  XIV.165; 
Budenz-Album  160).  Táncra  kerekül  (Göcsej 
Budenz-Album  159). 

KEREKÜLET  {kerekűlet) :  kör  (Mátra  vid. 
Nyr.  XXII.288).  Csinálok  ér  raotát  s  beleülök  a 
kerekűlet  közepibe  (Palócság  Ethnographia  III.361. 
362). 

KÉREL  (Arad  m.  Fakert  Nyr.  X.472 ;  Toron- 
tál m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.176; 
kerel  Székelyföld  Győrffy  Iván;  kérel  Palócság, 
Apátfalva  Nyr.  V.373;  ke'rel  Gömör  m.  Nyr. 
XVIII.501):  kérve  kér,  unszol,  kérlel.  Beszétem 
neki  eléget,  kéretem,  de  csak  éggyet  dühentett  rá 
(Palócság,  Apátfalva  Nyr.  V.373).  A  zsidó  egyre 
kérelte  szent  Pétört:  Éresszön  be  (Torontál  m. 
Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.176). 

KÉREMÉS  {k'éremés) :  kérvény,  folyamodvány 
(Tolna,  Fehér  m.  Király  Pál). 

KEREMET  :  1.  kerülete,  körszéle  vminek ;  2. 
kanyarulat  (Háromszék  m.  MNy.  VI.334.  357; 
Győrffy  Iván). 

[KEREMÍT]. 

le-keremit  (le-keremitt) :  kereken  leszeg  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.334.  338;  Vadr.;  Győrffy 
Iván).  Ne  keremícsd  le  azt  a  kenyeret,  vágj  a 
sorján  (Alföld  Nyr.  XIV.190). 

KEREMUNCA :  szabálytalan  körforgásos  tánc, 
céltalan  körüljárás.  Keremuncát  jár.  Járja  a 
keremuncát  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


KÉRÉNCSÉL  {ke'réncsé,  keréncsél,  k&réncse'l) : 
kéreget  (Palócság  Nyr.  XXI.217.  364.  419;  XXII. 
76;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Gömör  m.  Nyr. 
XVin.501). 

KÉRINCSÉL:  cv  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.424; 
Vadr.;  Csík  m.  MNy.  VI.373). 

KERENYE:  favágó  szín  (Somogy  m.  Hetes 
Király  Pál). 

1 .  KEREP :  kerepelő  (Palócság  Tsz.)  [vö.  ke- 
lepce]. 

2.  KEREP:  deszkából  ácsolt  hajó  (Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  VIII.47)  [vö.  sár-kerép]. 

[KEREPEL,  KELEPEL]. 

[Szólások].  Ennek  a  bornak  se  kerepötek  ám: 
nem  szőllőtőkén  termett,  csinált  bor  (Alföld  Nyr. 

V.85). 

[KEREPÍT]. 

el-kerepít:  ellódít.  Úgy  elkér  építette,  hogy  orrá- 
val túrta  a  földet  (Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly). 

ki-kerepít:  kilódít.  Kikerepítelek  ebből  a  szo- 
bából (Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

KEREPITYÉL  (kerepityényi) :  kerepel  (Heves 
m.  Istenmezeje  Nyr.  XV.230). 

KEREPLI:  cikkcakkos,  rendesen  zöld  v.  vörös 
zsinór   a  vizitkén  (Udvarhely  m.   Nyr.   IX.236). 

KEREPLŐ  {kereplye  Palócság  Nyr.  XXI.504 ; 
Gömör  m.  Tsz.). 

KEREPŐ :  kereplő  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
142.  213;  Kecskemét  Csaplár  Benedek). 

[KERES]. 

ki-keres:  javait  a  háztól  elhordja  és  elvesz- 
tegeti (az  asszony)  (Székelyföld  Tsz.). 

[még-keres]. 

[Szólások].  Perrel  megkeres:  bepöröl  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

[KERESET]. 

[Szólások].  Kérésiében  vagyon  vki  ellen:  kere- 
sete van  ellene  (Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
in.l46). 

KERESGÉLKÉD-EK :  keresgél.  Ha  én  örökké 
keresgélkédék  (Zala  m.  Nyr.  XVin.287). 

KERESKÉD-IK  :  1.  keresgél,  keresget,  keres. 
Kereskednek  mindén  felé  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Ott  kereskéggy,  káros!  (Udvarhely  m.  Székely- 
Keresztúr  Nyr.  XV.427).  Né  kereskéggy  rajtam: 
ne  keresd  rajtam  (Rimaszombat  Nyr.  XV.279; 
XVIII.501);  2.  hibát,  civakodásra  való  okot  keres 
(Borsod  m.  Nyr,  XVIII.514) ;  3.  pörösködik,  port 
folytat  (Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr.  XVII. 
384;  Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.   XIV.287).   Keres- 


1105    KERESKÖDÉS— KERESZT 


KERESZTEL— KERESZTÜL 


1106 


kedik  rajta:  kárpótlásért  pörli  (Komárom  m. 
Komlód  Nyr.  XVIIL283) ;  4.  üzekedik,  bika  után 
vágyakodik  (tehén)  (Göcsej  Tsz.;  MNy.  V.129). 

KERESKÖDÉS  {kereskődés  ?) :  követelni  való, 
követelés.  Hogy  rétam  keresködéstök  [keresködés- 
tök?)  ne  lögyön  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  479). 

KERESŐ :  1.  kenyérkereső.  Nem  lesz  kereső- 
tök, ha  meghal  apátok.  Hálát  adhatsz  az  istennek, 
leányom,  hogy  oly  jó  kereső  urat  adott  néked 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek) ;  2.  vaskampós, 
görbenyelú  szerszám,  a  mellyel  a  jég  alatt  el- 
tévedt vezérrudat  fölkeresik  és  helyrehúzzák 
(Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) ;  3.  vas- 
fentö  (a  mellyel  a  halász  a  fenekes  horgokat  a 
víz  fenekén  keresi  és  onnan  fölszedi)  (Tihany 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

[KÉRÉSZ],  KÉRÍSZ:  lakodalmi  kérő  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.332). 

KERESZT :    a  komák  gyermekei  (Bukovina 

Nyr.  VL472). 

kereszt-ág:  1.  temetéskor  a  keresztre  tűzött 
kendő,  mely  a  papé  v.  a  mesteré  (Zala  m.  Alsó- 
Lendva  vid.  Nyr.  XIII.332);  2.  a  szélmalom 
külsején  azon  két  keresztgerenda,  a  melyeken 
a  négy  vitorla  áll  (Puszta-Kaszaperegh  Nyr. 
Vn.45). 

kereszt-anya :  tisztes,  öregebb  asszony,  a  kit 
a  keresztelőben  összegyűlt  menyecskék,  leányok 
kiválasztanak  és  keresztanyjukul  fogadnak ;  ezt 
azután  mindig  keresztanyám-nok  szólítják,  s  ő  is 
keresztlányom-nak  szólítja  őket  (Gömör  m.  Hanva 
Nyr.  XVin.505). 

kereszt-csép:  a  szövőszéknek  bizonyos  része 
(Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XV.384). 

kereszt-fa:  1.  a  bokorháló  lábát  megerősítő 
fa  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.) ;  2.  taka- 
ráskor a  szekóroldalakra  a  lőcsöknél  keresztbe 
tett  két  fa,  a  melyekre  kívül  a  vendégoldalakat 
helyezik  (Nyitra  m.  Negyed  Nyr.  XXIII. 577 ; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.324). 

kereszt-háló  (köröszt-háló) :  két  keresztbe  ösz- 
szekötött  abroncsnak  a  négy  végére,  tehát  négy 
ág  közé  kifeszített  négyszögletes  háló,  hosszú 
rúdra  alkalmazva  (Mohács  Kassai  J.  Szókönyv 
III.151 ;  Kolozsvár  Hermán  0.  Halászat  K.). 

kereszt-lány  [vö.  kereszt-anya], 

kereszt-mitli :  középső  gerenda  a  szélmalom- 
ban (Puszta-Kaszaperegh  Nyr.  VII.46). 

[kereszt-nyűg]. 

[Szólások].  Keresztnyügbe  tenni:  mind  a  négy 
lábát  megkötni  (Székelyföld  Tsz.). 

kereszt-orszok :  azon  kemény  támaszrúd, 
mely  a  vonorszokon  keresztül  menvén,  ezt  a 
szán  két  orrához  erősítve  tartja  (Csík  m.  Nyr. 
X.90)  [vö.  orszok\. 


kereszt-őr:  a  téli  vasas  szák  hálóján  keresztbe 
futó  fonalak,  melyek  a  hal  jelenlétét  a  feljáró 
őr  és  pedzője  útján  elárulják  (Bodrogköz  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

kereszt-szem:  keresztalakúan  csinált  öltés  a 
kalotaszegi  varrottasban  (Kalotaszeg,  Kalota- 
Szentkirály  Király  Pál). 

keresztszemes :  kancsal  (Fehér  m.  Veleg  Ki- 
rály Pál). 

kőröszt-toap :  faháznak  bizonyos  része  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  in.479). 

[KÉRÉSZTÉL]. 

el-kgrésztel :  1.  elgátol,  eláll  (utat)  (Szatmár 
m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  IV.404;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.324;  Győrfify  Iván);  2.  útját  állja  (vmely 
tervnek),  elakaszt  (vkit  a  terve  végrehajtásában) 
(Háromszék  m.  MNy.  V.324;  Vadr.). 

mög-kérösztel :  1.  [tréf.]  megszid,  leszól,  le- 
gyaláz (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Csík-Szent- 
györgy Nyr.  X.238) ;  2.  [tréf.]  megver.  Már  egy- 
szer megkereszteltelek,  de  majd  meg  is  bérmállak! 
(Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek). 

KERESZTES :  kettős  hámfa,  mely  le-  és  föl- 
akasztható (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVII.46 ; 
Heves  m.  Névtelen  1840). 

KERESZTEZ :  1.  keresztel  [?]  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.531);  2.  indulóra  (pl.  Rákóczy-indulóra) 
táncol  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVin.94). 

el-keresztez :  1.  elgátol,  eláll  (utat).  Elkerész- 
té'zi  az  uttyát  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos) ;  2.  megindítja  az  építendő  faházat  (Három- 
szék m.  Vadr.). 

KERESZTKED-IK:  bajlódik,  kínlódik  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.334;  Győrffy  Iván). 

[KERESZTÜL]. 

körösztü-áttós :  keresztül,  át.  Egész  anyáés  a 
zsiba,  körösztü-áttós  ir  a  szárnya  (Soprony  m. 
Miháli,  Kisfalud  Nyr.  XXII.473). 

keresztül-fa :  vasúti  sínek  keresztben  fekvő 
talpfája  (Székelyföld  Nyr.  IV.190). 

[körésztül-gazszál ;  vö.  ké'ré'sztül-szalma]. 

[Szólások].  Keresztül-gasszál  semmit  se  csinál 
(Mezőtúr  Nyr.  Vni.139).  Egy  keresztül-gazszál 
hasznot  se  hajt  v.  csinál  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr. 
VI.417.  463)  [vö.  Egy  gazszálnyit  se  tesz  a  má- 
sikon keresztül:  dologtalanul  él  (Hajdú  m.  Földes 
Nyr.  VI.417)]. 

kgresztül-kasul  {ké'ré'sztű-kocsú  Félegyháza 
Nyr.  VI.43 ;  körösztü-korső  Dráva  mell.  Nyr.  VI. 
374;  körösztü-korsú  Yas  m.  Őrség  Nyr.  1.421; 
keresztü-kúcsú  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XX.479; 
keresztül-kulcsul  Mátyusfölde  CzF.  111.429). 

[keresztül-szalma;  vö.  keresztül-gazszál]. 


1107  KERESZTÜEET— KÉRGES 


KÉRGESfíD-IK— KERIM 


1108 


[Szólások].  Kereszto-szálmat  se  tett  egész  nap: 
semmit  sem  (Palócság  Nyr.  XXL417).  Nem  tet- 
tem még  ma  keresztül-szalmát  se  (Heves  és  Borsod 
m.  Nyr.  IX.  177).  Keresztül-szalmát  se  tett{Qy'ón- 
gyös  vid.  Nyr.  VI.569;  Nógrád  m.  Nyr.  VI.416). 
A  cselédem  nem  hír  délig  égy  keresztül-szalmát 
csinálni  (Miskolc  vid.  Nyr.  VIII.41).  Még  csak  égy 
kérésztö-szá"mát  sé  tesz  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.  188).  Te  minálunk  ezen  a  tengér-napon  égy 
keresztül-szalmát  sé  teszel  (Abauj  m.  Buzita  Nyr. 
VII.520)  [vö.  Szómát  sé  tesz  keresztü  a  házba: 
dologtalanul  él  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VI.416). 

KEBESZTÜLET :  keresztben-fekvés  (Székely- 
föld? Tsz.  288a:  ,Pászta  =  az  aratók  által  ke- 
resztületbe  kiszakasztatott  arató  gabona'). 

KEBESZTÜLKÖD-IK :  ellenkezik,  viszálkodik 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KÉRETŐ  :  1.  kérő  násznagy ;  2.  leánykérés. 
Kéretöbe  menni  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
237). 

KERETÖL:  körülkerít  (pl.  kertet  árokkal, 
virágágyat)  (Komárom  Beöthy  Zsolt). 

be-keretöl :  cvd  Ezt  az  ágyat  [virágágyat]  akkor 
keretöltem  be  (Komárom  Nyr.  IX.526). 

KÉRETŐDZ-IK :  kéredzik  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.213). 

KÉRETŐZ-IK :  cvd  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.237).  Hát  a  cigán  kéretözött  föl  a  kocsira 
(Somogy  m.  Nyr.  III.467). 

[KERETYÖL],  KERETTYŰ :  lármázva  cseveg 
(Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.470)  [vö.  kara- 
tyol]. 

KERGE:  szeles,  féleszű,  félbolond  (Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  Vni.378;  Csallóköz,  Csákvár 
Csaplár  Benedek;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Pápay  József)  [vö.  1.  herge]. 

[KÉRGED]. 

mgg-kérged :  megkérgesedik  (a  megázott 
csizma  bőre,  a  szilvaíz  tetején  a  cukor)  (Veszp- 
rém, Somogy  m.  Simonyi  Zsigmond). 

[KÉRGEL]. 

meg-kírgel :  megver  (Zilah  Nyr.  XIV.430). 

KERGÉLKÉD-IK:  oszelősködik,  bolondozik. 
Ereggy,  né  kergélkéggy,  légyén  már  écs  csöpp  eszed ! 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KÉRGES:  kerge,  kergeteges.  Kérges  juh  (Csík 
m.  MNy.  VI.373). 

KÉRGES  {kérges  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.271 ; 
kérges  Székelyföld  Györfify  Iván):  vézna  (Kecs- 
kemét Csaplár  Benedek). 

kórges-lelkü :  fásult  szivű,  konok  (Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


[KÉRGÉSÉD-IK]. 

mög-körgesödik :  megszárad  (az  út)  (Somogy 
m.  Visnye  Nyr.  XVn.334). 

KERGETEG:  kergeség  (juhok  betegsége) 
(Székelyföld  Tsz.).  Kiütött  a  kergeteg  (Marosszék 
Nyr.  1.322). 

KERGETEGES  {kergeteges,  kerget egös) :  1.  kerge 
(bárány,  juh,  berbécs,  disznó)  (Székelyföld  Tsz. ; 
Marosszék  Nyr.  1.322;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 
227;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík 
m.  Nyr.  Vn.237) ;  2.  igen  szeles,  hóbortos,  esze- 
veszett (Repce  mell.  Nemes-Viss  Nyr.  XVII.336; 
Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa  vid.  Tsz.). 

[Szólások].  Dőlingezik,  mint  a  kergeteges  juh. 
Keringőzik,  mint  a  kergeteges  bárány  (Marosszék 
Nyr.  1.322). 

[l.  KERGETEGÉSÉD-IK]. 

meg-kergetegesedik :  megkergül,  kergeségbe 
esik  (Háromszék  m.  Uzon-  Erdélyi  Lajos ;  Hét- 
falu, Zajzon  Nyr.  IV.375). 

[2.  KERGETEGÉSÉD-IK]. 

még-kergeteggsédik  :  [tréf.  ?]  megkérgesedik, 
megszárad.  Megkergetegésédétt  a  bocskorom,  a 
kapcám  (Csík  m.  Nyr.  VII.237). 


KERGETEGESSÉG :  kergeség  (Székelyföld 
Tsz.). 

[KÉRGÉZ-IK]. 

el-kórgezik:  megkérgesedik  (a  kapca,  ha  a 
csizmában  a  víz  általjárta)  (Kalotaszeg,  Zsobok 
Melich  János). 

KERGŰL  (Győr  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.  190; 
gergű,  gergül  Keszthely  Király  Pál) :  bolondokat 
beszél,  bolondozik,  tréfál,  enyeleg,   incselkedik. 

meg-kergül  {mög-kergül,  mök-kergü):  megbo- 
londul (Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  VIII.524; 
Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay  József;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.282). 

[KERHÓ]. 

[Szólások].  Kerhóra  vette  v.  fogta  v.  kapta: 
kérdőre  vonta,  felelősségre  vonta  (Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  X.191). 

KERICÉL:  énekel  (a  tojó  tyúk)  (Hol?  Tsz.) 
[vö.  káricái]. 

KÉRICSÉL:  kéreget  (Hol?  Tsz.  394a). 

[KERIM]. 

kerem-bába:  körbeforgás  (gyermekjáték).  A 
vén  asszon  kerémbába,  borsot  törnek  a  likába 
[táncközbeli  mondóka]  (Csík-Szentkirály  Nyr. 
Xn.287)  [vö.  kerem-bábó]. 

kerimbabáz  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr. 
IX.283;  kerém-bábáz  Csík  m.  Nyr.  Vn.237) : 
körbe  forog,  körülforog  [vö.  kerimbábóz-ik]. 


1109        KERING— KERINGOSÖD-IK 


KERINGŐZ-IK— KERO 


1110 


kerem-bábó  ^^  kerem-bába  (Háromszók  m. 
Vadr.  504b;  Győrfify  Iván;  Csík  m.  MNy.  VI. 
373).  Kerimbábó,  hull  a  bossó  [mondják  a  gye- 
rekek körülforogva]  (Székelyföld  NyK.  X.331) 
[vö.  karingó-bábó]. 

kerimbábóz[-ik],  kerembábóz[-ik]  =  keremba- 
báz  (Székelyföld  NyK.  X.331;  Kiss  Mihály;  Csík 
m.  MNy.  V.373). 

kerimbábózás :  körbeforgás  (Erdővidék  Nyr. 
IX.42). 

kerimbógáz[-ik]  =  kerimbabáz  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.334;  Vadr.;  GyőrflFy  Iván;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[kerimbókál]. 

le-kerimbókál :  legurul,  lehemperedik,  lebuk- 
fencezik. Lekerimbókálsz  árul  a  bogjárul,  oszfék 
kitörik  a  nyakad  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XIX.375). 

kerimbózsál  ^-  kerimbabáz  (Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.181;  Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr. 
VL325;  Háromszók  m.  MNy.  VI.334;  Győrfify 
Iván;  Háromszék  m.  Kis-Borosnyó  Nyr,  XVI. 
47;  Háromszók  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KERING  {keröng  Udvarhely  m.  Vadr.):  kó- 
szál, csavarog  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  IV.183; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  V.37;  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr,  VII. 
283;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidó- 
falva  Nyr.  XVIII.573;  Háromszók  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos;  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  111,373), 

el-keréng:  elkószál,  elcsavarog  (Csík-Szent- 
györgy Nyr,  X.237). 

[KERINGÉL],  KERINGÖL  (Hódmezö-Vásár- 
hely  Nyr.  VI,173;  kerengel  Háromszék  m.  MNy, 
VI.357):  kering,  körben  forog  [vö,  karingol]. 

KERINGÉL  :  1.  cv.  Keringél  a  bolond  (Temes- 
köz Kálmány  L.  Szeged  népe  11.241);  2.  félén- 
ken kerülget  vmit  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.428). 

[KERINGÉS],  KERÖNGÉS:  kószálás,  csavar- 
gás (Udvarhely  m.  Homoród-Almás  Nyr.  V,266), 

KERINGŐ:  1.  kószáló,  csavargó  (Székelyföld 
Kiss  Mihály);  2.  örvény  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Háromszék  m,  Vadr,  504b;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) ;  3.  a  szárazmalom  nagy 
kereke  (Tokaj  Nyr.  XIX.383;  XXIV.48;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.326)  [vö.  karingó]. 

KERINGŐCSKE :  néha  kószáló,  csavargó 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[KERINGŐSÖD-IK]. 

meg-kerengősödik :  megkergül,  kergeségbe 
esik  (a  juh)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
144). 


KERINGŐZ-IK :  kering.  Keringőzik,  mint  a 
kergeteges  bárány  (Marosszék  Nyr,  1.322). 

KERÍT:  kiveti  a  hálót.  Már  háromszor  keri- 
tettünk  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K,). 

[ki-kerít], 

[Szólások].  Kikeríteni  a  jeget:  a  lékek  helyét 
megjelölni  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat 
K.). 

KERÍTKÖZ-IK:  bekeríti  magát.  A  cigányok 
várat  építőitek,  szalonnává  kerítkősztek  (Torontál 
m.  Lőrincfalva  Kálmány  L.  Szeged  népe  111.83). 

KERÍTŐ:  kézi  háló  két  ember  számára  (Csong- 
rád Nyr.  VII.526;  Szeged  Hermán  0.  Halászat 
K.). 

kerítő-háló:  cxd  (Győr  Nyr.  XI.430), 

kerítő-szigony :  ötágú,  szakás  szigony,  mely- 
nek a  középső  ága  a  legrövidebb,  a  többi  foko- 
zatosan hosszabb,  úgy  hogy  az  ágak  hegyei 
eggyüttvéve  lapos  ívben  meredeznek  (Oltszem 
Hermán  0.  Halászat  K,). 

KÉRKEDŐ  {ké'rkédü  Vas  m.  Őrség  Nyr,  VII, 
271). 

1.  KERMEL:  kór.  Nagyon  kermitek  (Veszp- 
rém m.  Csetény  Halász  Ignác), 

2.  KERMEL:  kerülget  (,Szepentyó:  kurva, 
esabdi  v.  csapdi  fehérszemély,  férfiakat  kermelö. 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

KERMELGET:  kerülget  (Fölső-Somogy,  Bala- 
ton mell.  Nyr.  Vin.525). 

KERMELKED-IK :  settenkedik,  hízelkedve 
jár  (vki  körül),  nyakába  akarja  magát  varrni 
(vkinek)  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

KÉRNYÁL :  nyivákol.  Ne  kerny  áj  játok,  te! 
(Háromszék  m.  Nyr.  XVn.381). 

1.  KÉRŐ:  kérés.  Nekem  egy  nagy  kérőm  volna 
(Székelyföld  Nyr,  11,230),  Nekem  egy  nagy  kérőm 
volna,  ha  kjed  engemet  bóldogittana  (Székelyföld 
Kiss  Mihály).  Kérőért  jött:  azért,  hogy  kérjen 
vmit  (Székelyföld  Nyr,  n.230;  Kiss  Mihály). 
Kérőért  voltam  nála :  kérni  voltam  nála  (Székely- 
föld Nyr.  IX.  177). 

2.  KÉRŐ :  a  mit  a  marha  -  kérődzéskor  rág. 
A  tehén  kireje  (Rábaköz  Nyr.  XIII.  190).  Kérőt 
rág:  kérődzik  (Heves  m.  Névtelen  1840).  Kérőbe 
rág:  másodszor  megrág,  kérődzik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Kérőre  szól  [a  csengő  a  marha 
nyakán,  mikor  kérődzik]  (Háromszék  m.  Vadr.). 
A  mit  mondani  akarsz,  rágd  jól  kérőbe  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

3.  KÉRŐ:  tépés  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  IV. 
183).  Kérőt  rakott  a  sebjére  (Székelyföld  Nyr. 
IX.  177).  Tégy  a  kelésre  kérőt,  akko  meggyógijul 
(Háromszék  m.  Nyr.  XVn.381). 


1111 


KÉRŐKÉ— KERT 


KERTEL— KERÜL 


1112 


[KÉRŐKEJ. 

[Szólások].  Szép  kérőkéje  van:  úgy  tud  kérni, 
hogy  mindent  kicsal  az  embertől  (Bácska  Si- 
monyi  Zsigmond), 

KERRA:  héjjá  (Hol?  Tsz.  159b). 

KÉRRÉG,  KIRRÉG  {kíreg  Szolnok-Doboka  m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIV.525) :  1.  haragosan  nyö- 
szörög (a  kotlós  tyúk,  mikor  közelednek  feléje 
V.  mikor  ölyvet  lát)  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Nyr.  V.90;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.330;  Szol- 
nok-Doboka m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIV.525; 
Hol?  Nyr.  VIL335);  2.  haszontalanul  sokat  lár- 
máz. Ne  kerregj  annyit!  (Csík-Várdótfalva  Péter 
János);  3.  duzzog.  Ne  kíregj!  (Szolnok-Doboka 
m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIV.525). 

KÉRRÉGAT:  [?]  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VH. 
271). 

KÉRRENT,  KIRRENT:  haragosan  eggyet 
nyöszördül  (a  kotlós  tyúk)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[KÉRSEKÉL],KÍRSEKÉL  [?] :  kéreget  (Debre- 
cen Nyr.  Vn.330). 

KERT:  1.  kerítés  (Dunántúl  Nyr.  XVL239; 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  n.560;  Vas  m. 
Hegyhát  Nyr.  1.467;  Göcsej  Nyr.  Xn.234;  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.231;  Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  m.181;  Székelyföld  Nyr.  n.470; 
Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Zetelaka  Nyr.  11.88 ; 
Háromszék  m.  Nyr.  VI.473;  Nyr.  Vin.514 ;  IX. 
424 ;  Háromszék  m.  Ko vászna  Butyka  Boldizsár ; 
Erdővidék  Tsz.  [itt  keni  hiba] ;  Csík  m.  Nyr.  VEI. 
93);  2.  kertek:  káposztás  kertek  (Zala  m.  Sze- 
pezd  Nyr.  XVn.191). 

[Szólások].  Küjjel  ültette  a  kertén  a  fokhagy- 
mát: magamutogató  kevély  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

kert-ág :  elhasznált  vesszőkerítés  romja  (Szé- 
kelyföld Kriza). 

[kert-alja]. 

kertallai.  Ez  csak  olyan  kertallai  nóta  (Vas  m. 
Kemenesalja  Simonyi  Zsigmond). 

kertaljasi :  kertek  alján  lakó,  a  kertalji  dülön 
lakó  (ember)  (Hosszúmező  Király  Pál). 

[kert-fal],  ker-fó  :  kerítés,  sövény  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.431 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.237).  A  más  kerfója  alatt  halt  meg  (Bara- 
nya m.  Bélye  Nyr.  XVin.478). 

kert-fedél :  sövény  kerítésnek  tövis-  és  szalma- 
födele  (Székelyföld  Tsz.  202b). 

kert-lésza:  cv  (Székelyföld  Tsz.  202b)  [vö. 
lészás  kert]. 

kert-sátor:  cv  (Székelyföld  Tsz.)  [vö.  sátoros 
kert]. 


kerbe-nóző  {kerhe  nizö) :  kancsal  (Zala  m. 
Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573;  Fehér  m.  Nyr.  IX. 
284;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.237)  [vö. 
káposzta-kert,  káposztás-kert], 

KÉRTÉL  {kertöl,  kertül):  1.  kerítést  csinál, 
bekerít  (Marcal  mell.  Tsz.  202b;  Székelyföld 
Nyr.  IX.426;  Háromszék  m.  Ko  vászna  Butyka 
Boldizsár) ;  2.  hátulsó  lábaival  lőcsösen  kaszálva 
jár  (ökör)  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  3.  [tréf.] 
gyér  öltésekkel  varr  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ; 
4.  szökik  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX. 
283);  5.  ötöl-hatol,  hímez-hámoz,  kerülgeti  a 
szókimondást  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX. 
283 ;  Székelyföld  Györflfy  Iván).  Egyre  kertölt, 
kertölt,  de  mégse  rukkolt  ki  vele  (Szombathely 
Fejérpataky  László).  Ne  kertejj:  mondd  meg 
egyenesen  az  igazat !  (Kezdi- Vásárhely  Nyr.  IX. 
425). 

[Szólások].  Elébe  kertelek  én  annak:  bevágom 
én  annak  az  útját  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
VIII.278). 

meg-kertel :  kört  húz  körüle.  Ha  valakinek  a 
nyelvén  hójag  van,  kis  bábut  csinájjon,  erre  min- 
den hójagot  héccé  ke  megkertőnyi,  asztán  evetnyi 
a  keresztúton  (Szolnok  Nyr.  XVIII.426). 

kerte-kurtál :  csűri-csavarja  a  dolgot  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  Szeged  Nyr.  IV.221). 

KERTÉLÉS  (kertölés) :  kerítés,  sövény  (Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.  181 ;  Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

KERTELET:  nádkerítés  (Marcal  mell.  Tsz.). 

KERTÉLGET  {kertölget):  1.  kerülget.  Addig 
kertölget  mézes-mázos  beszédével,  mig  rászedi  az 
embert  (Komárom  vid.  Csaplár  Benedek) ;  2.  ötöl- 
hatol,  hímez-hámoz,  kerülgeti  a  szókimondást. 
Beszélj,  földi,  igazán,  s  ne  kertölgess  úgy  jobbra- 
balra (Komárom  vid.  Csaplár  Benedek). 

KERTÉSZ :  a  más  tanyáján  lakó  szegény 
ember  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.572). 

[KERTI]. 

kerti-fijol :  [nép-etimológia]  kartoffel  (Kis- 
Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XII.330)  [vö.  kar- 
fiol]- 

KERTICE  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ; 
kertica  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.477):  kis  pat- 
tanások. 

KERÜL :  1.  akad.  Mindig  kerü  valami  (Komá- 
rom m.  Fúr  Nyr.  XVni.528);  2.  jut.  Ebbül  az 
itelbü  nem  kerü  neked  (Göcsej  Nyr.  XIV.396). 

[Szólások].  Kerüljön,  komám,  beljebb.  Kerüljön 
elébb  V.  feljebb  {az  ajtótul)  (Békés  m.  Balog  István; 
Békés-Doboz  Nyr.  Vin.330). 

föl-kerül :  sokba  kerül.  Az  építés  jól  felkerül 
neki  (Szatmár  m,  Kapnik  vid.  Nyr.  11.183). 


1113 


KERÜLET— KÉSA 


KÉSEJŐ— KB8HED 


1U4 


kü-kerül:  kitelik.  Úgy  husztam,  a  hogy  csak 
tüllem  kükerült  (Göcsej  Nyr.  XIV.396). 

meg-kerül:  megkörnyékez,  szép  szóval  meg- 
kisért  (Hol?  Tsz.). 

KERÜLET :  martosodásuak  v.  hegyoldal  emel- 
kedésének körállása  vmely  térhely  fölött  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[KERÜLGET]. 

meg-kertilget :  megkörnyékez,  vmire  rábírni 
igyekszik  (szép  szóval).  Jó  lélek  a  mi  öregünk; 
megtesz  minden  szívességet,  csak  szép  szerivel 
meg  kell  kerülgetni  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

KERÜLKÖZ-IK  (kerököz-ik,  kerüköz-ik) :  akad. 
Maj  csak  kerüközik  neki  is  dolga  (Palóeság  Nyr. 
XXI.504).  Gondútam  magamba,  rossz  sorom  is 
kerüközik  még  véli:  még  rosszul  járok  vele  (Palóc- 
ság Ethnographia  111.360).  Keröközik  benne  csak 
jó  is  (Ipoly  vid.  Nyr.  111.428).  Kerülközik-é 
kis  mándlidban  egy  pár  vedlött  krajcár?  = 
adhatnál-e  kölcsön  eggy  pár  krajcárt?  (Szeged 
vid.  Nyr.  VII.519). 

KERÜLŐ ;  1.  csősz  (Szatraár  m.  Nyr.  X. 
430) ;  2.  faháznak  bizonyos  része  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  III.479). 

KERÜLTET:   elébe  kerül   (az   utóbb   meoö 

szekeres  az  előtte  menőnek).  Kerültess,  hé,  ne 
cammogjunk  mindenütt  amazok  után !  (Baranya 
m.  Nagy-Harsány  Király  Pál). 

[1.  KÉS]. 

kós-alja :  levágott  szőllőkaríka  (Székelyföld 
Tsz.). 

kós-pilinga :  késpenge  (Oyőr  m.  Király  Pál). 

kés-szaka :  a  késnek  a  nyelv  és  éllapja  közti 
nyakrovatéka  (Háromszék  m.  Vadr.) 

kés-villa :  1.  kés  és  villa,  a  melyet  a  köz- 
rendű férfiak  a  tüszőjükre  akasztott  hosszúkás 
bőrtokban  viselnek;  2.  asztali  villa,  evő-villa 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

(2.  KÉS].  Késen,  késenn:  szabadon,  nyűg  nél- 
kül, teher  nélkül  (hajtani  a  :  marhát)  (Baranya 
m.  Ormányság  Tsz.;  Tisza-Roff  Nyr.  VIII.569). 
Késleg:  cv  (Háromszék  m.  Vadr.;  Csík  m.  MNy. 
VI.373).  Két  ökröt  szekérbe  fogtam  s  kettőt  kés- 
leg hajtottam  (Csík  m.  Nyr.  VII.381). 

kós-kótelen :  kénytelen-kelletlen  (Szatmár  m. 
Nyr.  XI.284). 

kész-kételenség :  [nép-etimológia]  kénytelen- 
ség (Székelyföld  Győrífy  Iván). 

[Szólások].  Kész-kételenségem  tartja:  kénytelen 
vagyok  vele  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KÉSA:  szőllőrósz.  Ihatik,  hat  kásája  <;a»  (Hol? 
Nyr.  XII.527).  .        .iJ  a<,. 

SZINNYEI :  MAQYAB  TAJSZÓTAR. 


[KÉSEJŐ]. 

késejő-fa :  az  eke  vasa  melletti  fadarab  (Há- 
romszék m.  Dézsi  Mihály). 

[KÉSEL]. 

el-kesél  {el-kesei) ;  elkésik  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.240). 

[KESELY],  KESEJ,  KESE  {későt  Heves  m. 
Sz.-Domonkos  Nyr.  XXII.524.  525):  1.  kesej,  kese: 
sárgásfehér,  fakó  (ló,  ökör  stb.)  (Balaton  mell., 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek).  Kese  pofájú,  kese  szemű  ember  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek).  Kese  hajú:  szöszke, 
nagyon  világos  szőke  (Fertő  mell.  MNy.  III. 
245).  Kesej  szőllő:  félig  érett  szőllő  (Debrecen 
Nyr.  V1I.330);  2.  kesej,  kese:  fehérfoltos  (máj- 
szinű  és  fehér,  vörhenyeges  világos  fakó,  vör- 
henyeges  fehér-fekete  —  ló,  ökör  stb.)  (Fölső- 
Csallóköz  Nyr. Vni.378; Székelyföld  Tsz.;  Győrffy 
Iván;  Hol?  Tsz.);  3.  fehérkörmú,  alul  fehér  lábú 
(ló,  ökör)  (Marcal  mell.  Tsz.;  Szeged,  Torontál 
m.  Csaplár  Benedek;  Debrecen  Nyr.  VII.330; 
Székelyföld  Nyr.  V.515).  >it.(£ö 

KESELYÉD-IK :  fakul,  színehagyott  lessz 
(Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11,235). 

[KESERÉG]. 

[Szólások].  Kesereg  az  eső  (Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  XVn.46). 

KESERŰ  {kesére  Csongrád  m.  Mindszent  Kis 
Sándor;  köserü  Göcsej  MNy.  11.413).  Köserven: 
keservesen  (Vas  m.  őrség  Nyr.  11.324;  Nagy- 
Kanizsa  Király  Pál;  Göcsej  Nyr.  VIII.41). 

keserü-fog:  a  ponty  torokfoga  (Agárd  Her- 
mán O.  Halászat  K.), 

keserü-fü :  polygonum  perticaria  (Nógrád  m. 
IV.71). 

KESERVES  {köserves  Göcsej  MNy.  n.413). 

[KÉSÉS],  KÉSIS:  mulatság  (Vas  m.  őrség 
Nyr.  IV.38;  Zala  m.  Szentgyörgy  völgye  Nyr. 
11.280). 

KESHED  {keséd  Orosháza  Nyr.  VI.179 ;  Kalo- 
csa Király  Pál;  kessed  Kecskemét  Király  Pál; 
Tisza  mell.  Tsz.;  Szeged  Kassai  J.  Szókönyv 
III.157;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI. 
334;  XIII.526):  avul,  kopik,  váfik,  mállik  (ruha, 
szövet)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.142.  215;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.332;  Kecskemét  Király  Pál; 
Nagy-Kőrös  Nyr.  VI.424;  Békés  m.  Balog  István; 
Csongrád  m,  Ploetz  1839;  Tisza  mell.  Tsz.; 
Szeged  Kassai  J.  Szóköuyv  111.157;  Kalocsa 
Király  Pál;  Orosháza  Nyr.  VI.179;  Szatmár  m. 
Szamoshát  Nyr.  X.139;  Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVI.96;  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.377; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.334;  XIH. 
526). 

[Szólások].  Keséd  a  hajnal:  hasad  a  hajnal 
(Kalocsa  Király  Pál), 

71 


1115 


KESHEDEK— KÉSZ 


KESZA— KÉSZKÉD-IK 


1116 


[KESHEDEK],  KESEDÉK  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839;  Somogy  m.  Király  Pál; 
Veszprém  Nyr.  XIX.375;  Hol?  Tsz.  221a;  kese- 
dék  Győr  vid.  Nyr.  V.522;  kösedék  Hol?  Tsz.; 
kössedék  Győr  m.  Tsz.;  Győr  m.  Szigetköz  Nyr. 
XIX.190):  kopás,  megvásodás,  szakadás  (ruhán). 
Kössedék  baja  sincs  (Győr  m.  Tsz.).  Nincs  ennek 
a  ruhának  egy  kesedék  hibája  se  (Somogy  m. 
Király  Pál).  Égy  kesedék  baja  sincs:  egészen  új 
(Veszprém  Nyr.  XIX.375). 

KESHEDT  (Békés  m.  Balog  István;  Bihar 
m.  Pocsaj  Nyr.  VIII.379;  Szatmár  m.  Szatmár, 
Kömörő  Nyr.  XIX.335 ;  kesedt  Marcal  mell.  Tsz. ; 
Szeged  Csaplár  Benedek;  kessetf  Szeged  Nyr. 
VIII.235):  kopott,  kopottas,  elnyűtt,  szakadozó- 
félben  levő  (ruha). 

kikesedt:  kifeslett  (Hol?  Tsz.). 

KÉSKED-IK:  késlekedik,  Készkeggyél,  ne  kés- 
keggyel  (Szatmár  m.   Kapnik  vid.   Nyr.  11.235). 

KESL-IK  =  keshed  (Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XI.334;  Xni.526). 

KÉSLŐD-IK :  késlekedik,  halogatva  tesz  vmit 
(Bars  m.  Király  Pál). 

el-késlődik :  sokáig  késlekedik  (Szatmár  m. 
Kapnik  vid.  Nyr.  11.182). 

KÉSŐ  {JiéséM  Háromszék  m.  Vadr.).  Későrébh: 
későbben  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

kósőre-hára :  végre-valahára,  nagy-későre 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.334;  Győrfify  Iván; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  No,  csak- 
hogy későre-hára  itt  vagy!  (Alföld  [?]  Nyr.  XIV. 
190).  No,  csakhogy  megjöttél  nagy  későre-hára! 
(Székelyföld  Győrfify  Iván).  Későre-hára  egy 
fényös  rézhídhoz  érközött  (Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Vadr.  484.). 

KÉSŐBB  {késéhben  Háromszék  m.  Vadr.  505a ; 
késübb  Gömör  m.  Alsó-Hangony  Nyr.  XIX.331). 

KÉSŐBBED  (késeőbbed):  későbben  (Palóeság 
Ethnographia  III.356). 

KÉSŐDI:  késlekedő  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.334;  Győrffy  Iván). 

KÉSŐI  (kései  Vas  m.?  Kreszneries  P.  Szótár 
1.313). 

KÉSŐLL  (Tolna  m.  Nyr.  VI.523;  késeli  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály):  későnek  tart. 

[KÉSÜL]. 

mgg-kesül:  megkopik,  megfakul  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVni.286). 

[KÉSZ;  vö.  készebb]. 

kész-akarva  (kész-akarfva  Veszprém  m.  Szent- 
gál Nyr.  III.183;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XVin.284;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.213). 

kész-kópés:  kész  és  képes  (vmire)  (Szatmár 
m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.235). 


KESZA  (Szeged  vid.  Csaplár  Benedek;  késze 
Szlavónia  Nyr.  XXIII.312):  pénz-,  dohány-,  tűz- 
szerszám-tartó  zacskó  v.  tarsolyka. 

1.  KÉSZE:  fanyelű,  lapos,  hajlított  vas,  a 
mellyel  a  vályú  fenekét  tisztítják  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.237). 

2,  KÉSZE,  KESZI:  abramis  és  leuciscus 
[genus-név]   (Szeged  Hermán   0.   Halászat  K.). 

KÉSZEBB :  inkább  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.70).  Készebb  akármit  megteszek  (Dunán- 
túl Nyr.  XIV.225).  Készebb  meghalok,  mint  a 
szeretőmtől  elváljak  (Dunántúl  Nyr.  XIV.398). 
Készebb  akármit  teszek  (Veszprém  m.  Csetény 
Halász  Ignác). 

KESZEG  {keceg  Nógrád  m.  Lázi,  Udvarhely 
m.  Egyházas-Oláhfalu  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
keszeg  Tisza  mell.  Tsz. ;  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
168;  keszege  Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat 
K.). 

[Szólások].  Keszeg!  [mondják  csekély  ered- 
ményre] (Balaton  mell.  P.  Thewrewk  Emil). 

keszeg-hát:  oly  hegy,  melynek  domborulata 
az  abramis-fajok,  jelesen  az  abramis  brama 
hátának  élére  emlékeztet  (Hol?  Hermán  0. 
Halászat  K.).  Keszeghátra  mosva  [mondják  kivált 
homokzátonyokról,  mikor  élek  látszanak  rajtuk] 
(Duna  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

keszeg-oldal.  Keszeg-ódalt  (keszeg-ódát) :  fél- 
oldalt, féloldalát  előbb  hordva,  félszegen,  rézsút 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.  142).  Ez  a  fijú  ojjan 
keszeg 6 dalt  jár  (Szilágy  m.  Király  Pál).  Be  keszeg- 
ódalt  megy  az   ökör  (Szilágy  m.  Nyr.   IX.231). 

[KESZEGÉL]. 

be-keszegel:  bemegy  a  fogott  keszeggel  (a 
halászó  cigány  a  faluba)  (Szeged  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

KESZER:  1.  vájó  balta  (Szeged  Csaplár  Bene- 
dek); 2.  kapa-alakú  fejsze,  mellyel  a  hajó  ré- 
szeit készítik  (Török-Becse  Nyr.  IX.92)  [vö. 
kacor]. 

[KESZERINT]. 

le-keszerint :  leszel  (pl.  eggy  jókora  karé 
kenyeret)  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII. 
143)  [vö.  le-kaszarint]. 

KESZI:  csótány,  svábbogár  (Nógrád  m.  Ter- 
heled Nyr.  XXIL573). 

ki-kíszít:  [tréf.]  elver.  Várj,  majd  kikiszUlek! 
(Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  III.88). 

le-kószit:  elkészít,  befejezi  a  készítését.  Le- 
készítettem az  ételt.  Lekészítettem  a  csizmát  (Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

KÉSZKÉD-IK:  kész  indulattal  van.  Kész- 
keggyél, ne  késkeggyél  (Szatmár  m.  Kapnik  vid. 
Nyr.  n.235). 


1117 


KESZKENŐ— KESZTYŰ 


KÉSZÜE— KÉT 


1118 


KESZKENŐ,  KESZKENYŐ  {keszkenő  Kalota- 
szeg Nyr.  XVII.47 ;  keszkenyü  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
YII.469):  kendő  (Dunántúl  Tsz.  200b;  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  VIL469;  Veszprém  m.  Nyr.  IV.514; 
Veszprém  Nyr.  VIII.40;  Tolna  m.  Ozora  Nyr. 
VI.478;  Fehér  m.  Lovasberény  Nyr.  XVII.576; 
Aszód  Nyr.  1.275;  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  VIII. 
92;  Kalotaszeg  Nyr.  XVII.47;  Bánffy-Hunyad, 
Zsobok  Melich  János).  Siró  keszkenő:  kézben 
hordott  kendő  (Baranya  m.  Nyq;.  V.331). 

[KESZKENŐS]. 

keszkenős-pecsenye :  hájhártyába  (omentum) 
burkolva  megsütött  disznó-vesepecsenye  (netz- 
braten)  (Hol?  Nyr.  XV.317). 

KÉSZLET  (Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.334 ;  Győrffy  Iván ;  küsz- 
let  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.130):  késztet, 
unszol,  sürget  [vö.  késztet,  kisz,  kiszlel]. 

KESZŐCE  {keszörce  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
66.  142;  kiszőce  Hont  ni.  Tesmag  Nyr.  VIII.429): 
1.  ecetes  savanyú  leves,  korpaleves  (Balaton  mell., 
Marcal  mell..  Vas  m.  Tsz. ;  Szlavónia  Nyr.  XXIIT. 
359 ;  Király  Pál ;  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  NyK. 
X.332) ;  2.  szilvafőzet,  félig  megfőtt  szilvalekvár 
(Csallóköz  Nyr.  1.279;  Komárom  Nyr.  VII.282; 
Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  V1II.94;  Bara- 
nya m.  Tsz. ;  Király  Pál ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.237;  Szlavónia  Király  Pál;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.66.  142 ;  Kecskemét  és  vid.  Tsz. ;  Nyr. 
XIX.46);  3.  főtt  meggy  (fehér  kenyérrel  és  néha 
cukorral)  (Szeged  Nyr.  VII.380;  Csaplár  Benedek; 
Torontál  m.  Csaplár  Benedek). 

KÉSZSÉG  (késség,  kíssig,  kíszség) :  1.  fölszere- 
lés, szerszám,  készlet  (Alföld  Nyr.  IV.329 ;  Kun- 
ság, Kisújszállás  Nyr.  XX.288) ;  2.  a  vizi  malom 
nagy  kereke,  mely  a  vízben  jár  (Alföld  Nyr.  IV. 
329;  Tisza  mell.  Nyr.  in.238).  Vizi  kíssig-.  ^^ 
(Tisza  mell.  Nyr.  ni.238). 

KÉSZT:  késztet,  unszol,  sürget  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.334). 

[KÉSZTÉLŐD-IK],  KÍSZTELŐD-IK  [kisztelüő- 
áött) :  készülődik  (Rábaköz  Nyr.  XVI.136;  Repce 
vid.  Nyr.  XX.410). 

KÉSZTET  {késztet  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.237 ;  kisztet  Békés  m.  Balog  István ;  Szat- 
már  m.  Nyr.  VIII.91 ;  kisztet  Torontál  m.  Magyar- 
Ittebe  Nyr.  V.133). 

[Szólások].  A  hányás  késztet:  hányhatnékom 
van  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.237). 

KESZTYŰ  {keccsü  [?]  Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  IX.40;  kescsii  Udvarhely  m.  Nyr.  V.231 ; 
kestyü  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrflfy  Iván; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  kestyü  Szé- 
kelyföld Nyr.  IV.183;  Háromszék  m.  Tsz.;  kesz- 
cse  Göcsej  Nyr.  XIII.256.  352;  keszte  Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XVII.191 ;  Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  111,181;  Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI. 
238;  Fölső-Somogy  Nyr.  XV.221 ;  Fölső-Somogy,  ' 


Balaton  mell.  Nyr.  VIII.525 ;  Somogy  m.  Csurgó, 
Szenta,  Szobb,  Beleg  Király  Pál;  Baranya  m. 
Nyr.  XIV.142;  Ormányság  Nyr.  1.424;  Baranya- 
Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.335;  keszte  Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  n.560;  XX.365;  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  VII.322;  keszte  Vas  m.  Kemenesalja  Nyr. 
XIII.285;  keszti  Soprony  m.  Nemes- Viss  Nyr. 
XVI.513). 

KÉSZÜL  {készei  Palócság,  Apátfalva  Nyr.  V. 
373;  Mszöl  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
525).  —  Kiszúl:  nevelkedik  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.106). 

el-készül:    megnő,    megérik.    Nem   készül  el 
ebbe   az   esztendőbe   semmi    (Kolozs    m.    Zsobok 
I  Melich  János). 

! 

j  KÉT  {kejt-ág  Latorca  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K. ;  kétszer  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv 
in.l62). 

I  kejt-ág :  keresztkötél,  (Jjatqrca  mell.  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

[kót-ágú]. 

kétágúz:  kétágú  kapával  kapál  (Szerencs 
Kassai  J.  Szókönyv  III.161). 

[két  beköszönő]. 

kótbeköszönős :  kétszobás  ház,  a  melynek  két 
küszöbe  van  (kétszer-botlós)  (Szamosköz  Nyr. 
X1.92). 

[két  ér]. 

kóter-köz :  két  ér  közt  fekvő  terület  a  határ- 
ban (Zala  m.  AIsó-Lendva  Király  Pál). 

kót-fej :  kétfejű,  kétcsövű.  Kétfej  kukorica 
(Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.382). 

kót-husz:  negyven.  Két  húsz  fonál  (Baranya 
m.  Tsz.). 

[két-kéz]. 

kétkéz-háló :  kissebb  gyalom,  melyet  két  em- 
ber közre  vehet  és  vonhat  (Turahát  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

kótkóz-rud:  kettős  csöbör-rúd  (ketten  fogják, 
eggy  elül,  eggy  hátul,  s  a  csöbör  a  középen 
levő  keresztrúdon  függ)  (Háromszék  m.  MNy. 
VL334;  Győrflfy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos). 

kótkéz-vonó:  [bognár-szerszám]  (Arad  m. 
Majláthfalva  Nyr.  VI1I.478). 

kót-köz:  1.  =  kétkéz-háló  (Bodrogköz  Tsz. 
153a;  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr,  X.325);  2.  kétség  (Karancs  vid. 
Nyr.  XXII.48). 

[kót-nyelü], 

kétnyelű-kós  :  kétnyelű  vonókés  (Zempléü  m, 
Szürnyeg  Nyr.  X.325). 

71* 


Í119 


KETE—KETBT 


KÉTKÉS— KETTŐ 


1120 


[két  sor]. 

kétsoros.  Kétsorosán:  1.  kétszeresen;  2.  két 
ízben  (Csallóköz  Nyr.  1.279). 

két-szántu  {kézszántó  Székelyföld  Tsz.  hiba): 
harántos,  rézsútos  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Csík  m.  Nyr.  VII.331).  Kétszántulag  (Székelyföld 
Kiss  Mihály ;  NyK.  X.332 ;  Háromszék  m.  Vadr. 
498b;  kétszántólag  Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv 111.162;  Tsz.):  rézsútosan,  harántosan  [vö. 
fél-szántu]. 

kót-szól.  Kétszélleg :  kétsorosán.  A  vásznat  két- 
szélleg  összefogni:  a  két  szélét  eggybeillesztve 
(Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.235). 

két-szer.  Két-szé'rben:  két  ízben  (Szatmár  m. 
Kapnik  vid.  Nyr.  11.235). 

kétsz@r-bÚ2a :  fele  búza,  fele  rozs  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

kóeeöresí  oj  (Heves  m.  Sírok  Nyr.  ni.44). 

keétsz8rös-búza :  oo  (Palócság  Nyr.  XXI.507). 

kót-szin :  kétszínű.  A  tettetés  igen  rút,  a  ki 
kétszin,  mind  huncut  (Erdély  Vadr.  230).  Mé'g- 
bocsáss,  kéccin  nem  vótam  (Háromszék  m.  és 
Erdővidék  Vadr.  176).  Ojan  kétszin  ember  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[KETE]. 

kete-puta:  lim-lom,  cók-mók  (Erdővidék  Nyr. 
IX.42). 

ZÉTÉJA:  nyavalya.  Hogy  a  ké'téja  roncson 
ki!  (Erdővidék  Nyí.  Vni.188). 

KÉTELEN  (kitelen):  kénytelen  (Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  n.560;  Vas  m.  őrség  Nyr.  II. 
375.472;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  IX.558;  Debrecen 
Nyr.  IIL514;  IX.266;  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  464 ;  Háromszék  m.  NyK.  III.5 ;  Vadr. 
360;  Kiss  Mihály;  Csík  m.  Kiss  Mihály). 

kételen-esuszó :  ekeló  (az  ekének  kétágú 
csúsztató  fája)  (Csík  m.  Vadr^  504a)  [vö.  kény- 
telen-csúszÓ], 

kételen-kelletlen :  kénytelen-kelletlen  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

KÉTELENKÉD-IK:  kénytelen-kelletlen  módon 
cselekszik  (Háromszék  m.  Vadr.). 

KÉTELENSÉG :  kénytelenség  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  III.179;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Kételenségem  tartja:  kénytelen  Va- 
gyok vele  (Háromszék  m.  Vadr.  505a). 

KÉTES:  kételkedő,  bizalmatlan  (Gömör  m. 
Uszona  Nyr.  XVII.525). 

KETET:  kutat,  tapogatódzva  keres,  turkál, 
motoz  (Repce  vid.  Nyr.  XX.364 ;  Vas  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  ill.163;  Vfts  m.  Kemenesalja,  Bala- 
ton mell.  Tsz.).   A  rablók  már  ott  ketettek  (Zala 


m.  Nyr.  XVI1I.287).  Ez  a  kutya  is  mindig  ott 
ketet  ám  az  uóll  elüött,  hogy  a  tikok  füö  ne  me- 
hessenek (Rábaköz  Nyr.  XV.431)  [vö.  katat,  kitet]. 

KÉTKÉS:  haris  (madár)  (Bereg  m.  Munkács 
és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

[KETLEj. 

ketle-kotla:  fecsegő,  mindenféle  haszontalan- 
ságot összebeszélő  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVin.94). 

KETREC  {katroc  Repce  vid.  Nyr.  XX.364; 
Rábaköz  Nyr.  IV.174;  Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr. 
XXn.144;  Göcsej  MNy.  V.78.  156;  Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  V.466;  Veszprém  m.  Torna  Nyr. 
XIII.524;  Veszprém  m.  Devecser  Nyr.  XVIII. 
479:  Somogy  m.  SzŐke-Dencs  Nyr.  111.181; 
Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.123;  Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVin.237 ;  Tolna  m.  Nyr.  VI.523 ; 
katróc  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Göcsej  NyK. 
11.377 ;  Gömör  m.  Tsz. ;  katruc  Zala  m.  Alsó- 
Lendva  vid.  Nyr.  X11I.332;  ketresz  Csík  m. 
Győrffy  Iván ;  kötröc  Komárom  m.  Nagy-Igmáud 
Pápay  József;  kutréc  Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
11.377;  kutrica  Bihar  m.  Fugyi-Vásárhely  Nyr. 
III.232):  1.  katroc,  ketrec:  baromfi-borító  (a  mi- 
lyenben a  baromfit  vásárra  viszik)  (Göcsej  MNy. 
V.156;  Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  kutrica: 
disznóól  (Bihar  m.  Fugyi-Vásárhely  Nyr.  III.232) ; 
3.  ketrec,  ketresz:  polyvatartó  kamara  v.  rekesz 
(Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  NyK.  111.12; 
Csík  m.  Győrfíy  Iván);  4.  kötröc:  szénatartó 
(Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay  József). 

[KETRECÉL]. 

be-ketrecel:  beszökik,  bebújik  [?].  Éccé'r  gyiót 
loptaónk,  oszténg  mekkerg ettek  egész  a  falujig.  Én 
oszféng  beketrecéítem  Surán  Gusztyinyi,  nem  is 
fogott  meg  a  kerüleő  (Gömör  m.  Alsó-Hangony 
Nyr.  XIX.331). 

KÉTSÉG:  kétségbeesés  (Palócság  Ethnogra- 
phia  in.352.  360). 

[Szólások].  A  kétség  majd  elfogta:  majdnem 
kétségbe  esett  (Palócság  Ethnographia  III.352). 
Ollyan  féUs  gyütt  én  ram,  hogy  a  kétség  majd 
eöfogott  (Palócság  Ethnographia  III.360). 

[KÉTSÉGÉSÉD-IK]. 

m3g-kétség6södik :  kétségbe  esik.  Egésszen 
még  va»  kétségésédve  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[KETTÉDÉN]. 

kettédön'-ketté :  egészen  ketté  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

KETTEBIK  (Török-Becse  Kálmány  L.  Szeged 
népe  11.236 ;  kettödik  Moldvai  csáng.  Nyr.  111.5) : 
második. 

KETTESDl:  kettős  fogat.  Kettesdibe  jöttünk 
(Székelyföld  Győrífy  Iván). 

.  KETTŐ.  Kettenképen :  mind  a  ketten  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  VII.468). 


1121 


KETTÖNÖS— KEVERED-IK 


KEVEREL— KEVESED-IK 


1122 


[KETTÖNÖS]. 

kettönös-kettó :  egészen  ketté  (Székelyföld 
Kriza). 

KETTŐZ-IK :  két  értelme  van  (Csallóköz  Nyr. 
1.279;  Hol?  Nyr.  X11.527). 

KETTŐZŐ  {kettüözüő) :  1.  kévekötöző  (Sop- 
rony  m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.373 ;  Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr,  XVIIL94 ;  Fehér  m.  Szolgaegyháza 
Nyr.  IV.44;  Pest  m.  Tinnye  Nyr.  VI1.90);  2.  se- 
gédarató, részes  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839). 

KÉTYÁRLA:  labdaütő-fa  (Csík  m.  Gyergyó- 
Sz.-Miklós  Nyr.  IV.283). 

[KETYE]. 

ketye-lótya:  lehullott  gyümölcs,  főkép  szilva 
(Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  111.163). 

KÉTYÉGÉS  {ÓTSi-kettyegés  Vas  m.  ?  Kreszne- 
rics  F.  Szótár  1.308). 

KETTYENTŐ:  csikó  (Baranya  m.  Magyar- 
Egregy  Kassai  J.  Szókönyv  in.l63;  V.189). 

KÉVE  {kivé  Palócság  Nyr.  XXII.76). 

KEVÉLY  {kevi  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  X1.476). 

kevély-nyirok:  omló  föld  (Abaúj  m.  Nyr.  V. 

272). 

KEVÉLYÉS.  Kevellyesen:  kevélyen  (Mátra  vid. 

Nyr.  XX1I.288). 

KEVER:  másodszor  szánt  (Göcsej  Nyr.  XII. 
188;  Hol?  Tsz.). 

be-kever:  bepiszkol,  bemocskol  (Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.158;  Szentes  Nyr.  IX.94; 
Udvarhely  m.  Nyr.  XVn.432). 

el-kever:  cv  (Hódmező-Vásárhely  Nyr.  XVI. 
42;  Udvarhely  m.  Nyr.  XVII.432). 

[Szólások].  Úgy  mögijett,  hogy  majd  elkeverte 
a  takácsmunkát:  majd  belerezelt  a  gatyájába 
(Hódmező-Vásárhely  Nyr.  XVI.42). 

össze-kever:  összepiszkol,  összerondít.  Össze- 
keveri magát  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
n.407). 

KBVERCŰL :  össze-vissza  kever,  össze-vissza 
hány  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Székesfehér- 
vár Nyr.  VII.  139)  [vö.  kivircöl], 

KEVERÉD-IK:  veszekszik  (Komárom  Beöthy 
Zsolt). 

elé-keverégyik :  előkerül.  Várták  a  llyánt, 
maj  csak  elekeveregyik  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
240).  Biony  csak  éccakdnak  vadán  keveredtem  én 
elS  (Palócság  Ethnographia  III.360), 

még-keverédik  {mög-keverödik) :  1.  megzava- 
rodik. Megkeveredtem  i^Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII. 
430).    Mög  van  keverödve :   zavarban  van,  nem 


tudja,  mit  csináljon  (Szeged  Nyr.  V.571);  2.  meg- 
bolondul (Komárom  Beöthy  Zsolt;  Kis-Kúnság 
Ethnolog.  Mittheilungen  aus  Ung.  1.172). 

vissza-kevérégyik :  visszakerül  (Mátra  vid. 
Nyr.  XXI1.384). 

KEVEREL :  másodszor  szánt  (Szolnok-Doboka 
m.  Malom  Muzsi  János). 

KEVERÉS  {keveriés):  1.  második  szőllőkapá- 
lás  (Vas  m.  Baltavár  Nyr.  X.183);  2.  pálinka- 
főzéshez készített  maláta  (Székelyföld  Nyr.  XIV. 
335;  Győrfify  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.  493a). 

bekeverés:  második  kapálás  (Balaton  mell. 
Nyr.  XII.474). 

[KEVERGŐZ-IK]. 

össze-kevergőz-ik:  összekeveredik.  Osszekever- 
gözik  a  ledőlt  gabona  a  széltől  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[KEVERÍTÉTT]. 

[Szólások].  Ojan  mint  egy  keveritett  [?]  kád: 
kövér,  nagytestű  (Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Ken- 
deres Nyr.  XV.  182). 

KEVERŐ  :  korpával  v.  darával  kevert  csalán- 
vagdalék,  a  mellyel  a  libákat,  kacsákat,  puly- 
kákat etetik  (Rába  mell.  Nyr.  XV1I.524;  Zala 
m.  Szepezd  Nyr.  XVn.191). 

KEVERŐD-IK :  keveredik.  Megbánta  már, 
hogy  közéjök  keverődött  (Torontál  m.  Száján  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  11.141). 

KEVERT:  vízzel  v.  malátával  összekevert 
korpa,  kukorica-  v.  másféle  liszt,  a  mely  közé 
hagymaszárat  is  szoktak  vagdalni  (baromfi,  ma- 
lac, sertés  eledele,  sőt  nagy  marháé  is)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  II. 
522;  Kis-Küküllö  m.   Szőkefalva  Nyr.  XV.336). 

KEVÉS  {kevés  Repce  vid.  Nyr.  XX.362;  Szla- 
vónia Nyr.  XXIII.168;  Palócság  Nyr.  XXII.76; 
Rozsnyó  Nyr.  XVIII.421 ;  köesz  Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.481.  489,  530;  köösz  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX, 489;  kövösz  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.481). 
Kevesség:  kevéssé  (Háromszék  m.  Vadr.).  Keves- 
dég:  co.  Nézz  kevesdég  e  fejembe  (Moldva,  Klézse 
Nyr.  in.335). 

keves-kor:  kevés  idő.  A  kullogót  csak  keves- 
korig  lehet  használni  (Bereg  m.  Nagy-Dobrony 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

KÉVÉS  {kévös,  kiévös) :  kényes,  rátartós  (Vas 
m.  Tsz.;  Göcsej  Tsz.;  MNy.  V.161;  Keszthely 
Király  Pál;  Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  II, 
228;  in,167;  V.212;  Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  111.181;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.382; 
Somogy  m.  Riuya  Sándor  József). 

[KEVESÉD-IK],  ^^^   ._.,,„^..   ,,,__.,,.,^,^^^^^^, 

ki-kevesédik :  megkevesbül,  megfogy.  Ebből 
[a  kútból]  és  kikevesédétt  a  viz  (Moldvai  csáíig. 
Nyr.  III.3).  I'l  iioxD 


1123 


KE  VESÉS— KEZ 


KÉZBELI—KEZDEKÖD-IK 


1124 


KE  VESÉS.  Kevesesen:  kevesen  (Bars  m.  Zeliz 
vid.  Nyr.  XIV.287). 

KÉVÉTÁL:  követel  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11. 
562). 

[KÉZ]. 

[Szólások].  Kéztűi  inni  v.  enni:  mikor  minden 
napra  ki  van  szabva  (Bereg  m.  Fornos  Nyr. 
XX.476).  Most  is  hordod  a  keze  szennyét :  foltjait 
az  ütéseknek  v.  helyét  a  sebeknek,  melyeket 
attól  a  kéztől  kaptál  (Debrecen  Hajdú  Nagy 
Sándor). 

kéz-elő  {kénzellő  Repce  vid.  Nyr.  XX.369; 
kénzellüö  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII. 

kéz-fogás :  az  új  házasoknak  az  esküvő  utáni 
napon  a  papnál  való  megjelenése,  hogy  mint- 
eggy  még  eggyszer  húséget  fogadjanak  eggy- 
másnak  (Somogy  m.  Nyr.  XVL46). 

[kéz-hát]. 

kózhát-bőr:  bőr,  a  melyet  a  csizmadia,  mikor 
kemény  talpat  varr,  a  nagy  ujjába  húz  s  a 
keze  hátán  keresztül  fordít,  hogy  a  fonal  ne 
sértse  (Székelyföld  Tsz.). 

kéz-nyéla  Kezem,  kezed,  keze  nyele:  karom, 
karod,  karja  (Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr. 
Vn.478;  Tiszahát  Nyr.  Vin.178;  Székelyföld 
Tsz.;  Kiss  Mihály;  Maros-Torda  m.  Szováta 
Simonyi  Zsigmond).  Keznyelek:  karok  (Székely- 
föld Nyr.  11.470). 

kéz-szár.  Kezem  szára :  karom  (Tolna  m.  Nyr. 
IV.516).  Keze  szára:  karja  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXni.47). 

[Szólások].  Száradjon  el  a  kezem  szára,  ka  va- 
laha csak  hozzá  nyúltam  másnak  a  vagyonához 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 

kéz-szegő :  kéz-szegély  az  ing  ujján  (Szatmár 
m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.235). 

[kéz-ügy]. 

[Szólások].  Kézügyön  tartani  vkit:  keze  ügyé- 
ben (Háromszék  m.  Vadr.). 

kéz-vonó :  kétnyelú  vonókés  (Csallóköz,  Bacsfa 
Nyr.  XVI.Qi;;  Székelyföld  Tsz. ;  Csík  m.  Győrfify 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.335). 

kézvonól,  kózvonol:  kézvonóval  farag  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.335;  Győrfify  Iván;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

kézvonolő  ^  kéz-vonó  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.335;  Győrfify  Iván). 

kézvonoló-pad :  faragó  pad,  a  melyen  ülve 
8  a  munkába  vett  fadarabot  a  pad  fején  levő 
csíptetőbe  szorítva  dolgoznak  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 


I  keze-fogaja  (keze-fogója  Alföld  [?]  Nyr.  XIV. 
190):  vevője  (árunak),  kérője  (leánynak).  Akad 
kezefogaja  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszók 
m.  MNy.  VI.334.  358;  Győrfify  Iván;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Volt-e  jó  vásár,  szom- 
széd^ —  Volt  bizony;  alig  rakodtam  ki,  már  mind- 
egyiknek volt  keze  fogója  (Alföld  [?]  Nyr.  XIV.  190). 

keze-lába:  mindenese,  minden  dolgában  se- 
gítője (Pápa  vid.  Tsz. ;  Szeged,  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek).  Minden  bajába  s  dógába  keze-lába 
vót  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.286). 

keze-rágádós :  csenegető,  lopogató  (Abaúj  ra. 
Beret  vid.  Nyr.  n.476). 

[kózbe-való],  kózbe-vó:  zsebkendő  (Bihar  m. 
Rév  Király  Pál). 

kézen-közön :  közösen,  több  kéz  között  (Há- 
romszék m.  MNy.  VL336;  Vadr.  505a). 

kézre-közre :  eggymás  kezére  (dolgozni)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.336).    • 

KÉZBELI:  bot,  vasvilla,  csákány,  balta,  karó 
V.  más  védő  eszköz  (Székelyföld  NyK.  X.332; 
Háromszék  m.  MNy.  VL334;  Győrfify  Iván;  Csík 
m.  MNy.  VI.373).  Sokat  ér  egy  jó  kézbeli;  a  nél- 
kül meg  se  indujj  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Ha 
egy  jó  kézbelit  a  kezembe  vehetek,  nem  igen  félek 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  kezebeli]. 

KEZD  [kezd-ik  Udvarhely  m.  Vadr.) :  fog.  Ha 
többet  nem  kezd  esni  (Háromszék  m.  Orbai  járás 
Nyr.  VII.283).  Maj  télbe,  akkor  kezdenek  guzsa- 
lyaskodni.  Készözkébben  hord  bé,  mikor  meg  kezd 
száradni  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III.52). 


[el-kezd], 

[Szólások].    Elkezdi: 
vid.  Nyr.  XXin.286). 


azt    mondja    (Debrecen 


fel-kezd:  fölkap.  Most  kezdték  fel:  most  kap- 
ták föl,  most  lett  divattá  (Kalotaszeg,  Zsobok 
Melich  János). 

rá-kezd:  ráfog,  rákölt  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
IV.426). 

[KEZDÉGEL]. 

el-kezdggel  [el-kezdögel) :  elkezd  (Udvarhely 
m.  Olasztelek  Ethnographia  VI.72;  Székelyföld 
Kriza;  Háromszék  m.  MNy.  VI.324;  Vadr.; 
Györffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 
Eccer  csak  elkezdegel  a  menyecske  sírni  keserve- 
sen (Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  Vin.89). 

[Szólások].  Elkezdegeli  (e-kezdögeli) :  azt  mondja 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  461 ;  Há- 
romszék m.  MNy.  VL324;  Vadr.;  Győrfify  Iván). 
El-elkezdegeli :  minduntalan,  újra  meg  újra  föl- 
emlegeti, fölhánytorgatja  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

KEZDEKÖD-IK:  kezdődik  (Baranya  m.  Patacs 
vid.  Csaplár  Benedek). 


1125 


KEZDŐ— KIABÁL 


KIABÁLÓD-IK— KICEö 


1126 


KEZDŐ:  kezdet.  Ez  itt  a  kezdője  (Veszprém 
Nyr.  IV.82). 

kezdő-vászon:  aushanger  {takács  mesterszó] 
(Győr  Nyr.  XI.382). 

kikezdő:  veszekedés  kezdője.  Ö  vót  a  kikezdő 
(Gömör  m.  Nyr.  XVII.470). 

KEZEBELI  =  kézbeli  (Balaton  mell.  Tsz.;  Bé- 
kés m.  Balog  István).  Kezembeli,  kezedheli,  keze- 
heli  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  A  halta  csak  jó 
kezeheli,  kikapom  s  jót  kontók  a  fejére  (Tolna  m. 
Sár-Sz. -Lőrinc  Nyr.  III.87).  Csak  azér  vittem  a 
fejszét  magammal,  mert  ott  nem  lehet  kezeheli 
nélkül  kimenni  (Győr  Simonyi  Zsigmond). 

KEZEL:  [?].  No  édes  apám  s  édes  anyám,  én 
ez  mái  napságtól  fogva  kezelem,  s  kezejjék  egymást, 
hogy  míg  hogy  huniig  eggyik  a  másikájé  lehessünk 
(Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.233). 

el-kezel:  elver  (Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X. 
237). 

meg-kezel :  megver  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
340). 

KEZELKÉD-IK :  több  ízben  kezet  szorít  (Bács 
m.  Nyr.  V.471). 

KEZES:  csenegető,  lopogató,  tolvajkodó  (Ba- 
laton mell.,  Tolna  m.  Tsz. ;  Arad  vid.  Nyr.  VII. 
233;  Debrecen  vid.  Nyr.  XXin.286). 

[KÉZKE],  KÉSZKE :  kezecske,  kéz  (Eszék  vid. 
Nyr.  VIII.  140). 

KÉZTŰLSŐ  (Heves  m.  Névtelen  1840;  kéz- 
tüső  Csallóköz,  Patonyszél  Nyr.  Xn.l42;  Csalló- 
köz, Bacsfa  Nyr.  XVI.91 ;  kéztulsó  [?]  Csallóköz 
Nyr.  L279):  a  rúd  jobbfelére  fogott  (ló)  [vö. 
türső]. 

1.  KI:  1.  valaki.  A  szivárvány  végénél  van  a 
világ  vége;  ha  ki  odamegy,  a  szivárvány  felszívja 
a  mennyországba  {Zala,  m.  Arács  Nyr.  XXII.378) ; 
2.  a  ki:  a  mely  (Bács  m.  Bajmok  Nyr.  Vn.520; 
Zemplén  m.  Nyr.  VII.423). 

[Szólások].  Muta,  hogy  ki  s  kije!  (Tokai  Nyr. 
XXIV.48). 

„  2.  KI  (kü  Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.38;  Vn.468; 
Őrség,  Szalaío  Nyr.  VII.88.  181 ;  Göcsej  Nyr.  H. 
422.  473;  nL179;  XIV.396;  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  in.319;  Moldvai  csáng.  Nyr.  in.52).  Kinek: 
kifelé  (Repce  vid.  Nyr.  XX.414). 

ki-való:  idegen  (Székelyföld  Nyr.  V.377). 

KIABÁL  {kábái  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII. 
286;  kajabál  Dunántúl  Nyr.  V.181 ;  Veszprém 
Nyr.  XV.334;  Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX. 
283 ;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286 ;  Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVni.236;  Alföld  Nyr.  XIV.95; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.42;  XXin.142;  Kecske- 
mét Nyr.  X.381 ;  Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX.89; 
Hont  m.  Nyr.  XVin.517;  Esztergom  Nyr.  in.34; 
kajába  Gömör  m.  Nyr.  XVni.422;  kájábál  Bács 


m.  Bajmok  Nyr.  Vn.425;  Vm.l91 ;  kajbál  Veszp- 
rém Nyr.  XV.334;  Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVL525;  XVIL96;  kájbd  Nógrád  m.  Rimóc 
Nyr,  VI.85 ;  kájbál  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVI. 
280;  kajibál  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286; 
kiabál,  kijábál  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X. 
328;  XXn.318;  Erdély  Szinnyei  József). 

[KIABÁLÓD-IK],  KÁBÁLÓD-IK:  kiabál.  Ele- 
get kábálódott  a  cigány,  hogy  bár  [a  malacnak] 
a  fülibül  hagyott  vóna  egy  kicsit  neki  (Udvarhely 
m.  Olasztelek  Ethnographia  VI.72). 

KIÁLT  {kajált  Göcsej  Nyr.  XIV.163;  Ipoly 
völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.525 ;  kaját  Zala.  m. 
Dergecs  Nyr.  III.33 ;  Somogy  m.  Sellye  Nyr.  III. 
560;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  VIII.47; 
Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.335;  Cegléd  Nyr. 
ni.329;  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  Vn.425;  Nógrád 
m.  Vecsekle  Nyr.  V.179;  Hont  m.  Nyr.  XVIIL 
517;  Esztergom  m.  Nyr.  XXIII.141;  Esztergom 
Nyr.  IX.232;  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVin.528; 
Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay  József;  kajáit 
Göcsej  MNy.  11.413 ;  kájdt  Gömör  m.  Nyr.  XVIIL 
422;  kajái  Somogy  m.  Szólád  Nyr.  Vin.326; 
kájt  Maros-Torda  m.  Maros-Bükkös  Nyr.  X.48; 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.526;  Király  Pál; 
Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  III.563 ;  kát  Somogy  m. 
Kapoly  Nyr.  IV.178;  Mi  Szombathely  Nyr.  XVI. 
429;  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.374;  Somogy  m.  Csurgó 
vid.  Király  Pál;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIL 
336.  358.  407;  XXni.96;  kait  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  n.560;  XX.366;  Rábaköz  Nyr.  XIV. 
520;  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.123;  Göcsej 
Tsz.;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  IIL181; 
Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379;  Baranya  m.  Or- 
mányság Tsz.;  keájt  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr. 
X.44;  keált  Székelyföld  Tsz.;  kiájt  Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.47; 
kiját  Arad  m.  Fölső-Varsánd  Nyr.  XIII.572). 

KIÁLTOZ  {káátoz  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  11.88;  kajátoz  Somogy  m.  Balaton  mell. 
Nyr.  IX.283;  Közép-Baranya  Nyr.  III.282;  kátoz 
Soprony  m.  Horpács  Nyr.  V.269;  VL122;  Göcsej 
Nyr.  11.371 ;  Somogy  m.  Király  Pál ;  Somogy  m. 
Sima  Nyr.  XIX.382). 

[KIÁLTOZÓD-IK],  KÁTOZÓD-IK:  kiabál.  A 
Suiai  még  a  Mónár  a  zuccán  kátozóitak  {Zala  m. 
Nyr.  XXI.43). 

[KIBEKED-IK;  vö.  ki-békked], 

meg-kibekedik :  megretten  (Aranyosszék  Kiss 
Mihály). 

KIBITKA :  bódé  (Borsod  m.  Bánfalva  Felméri 
Lajos). 

KICEVICE:  báb,  melyet  virágvasárnapján  a 
hajadon  leányok  csinálnak  (Nyitra  m.  Pográny 
és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

[KICÉG]. 

kicög-kocog:  fut,  szalad  (Szeged  vid.  Nyr. 
VL182). 


1127 


KICET— KICSINY 


KICSINYKE— KÍGYÓ 


1128 


[KICET]. 

kicet-kacat:  lim-lom  (Hol?  Nyr.  XI.285)  [vö. 
kacat]. 

KICKE:  bojt  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.525)  [vö.  kicska]. 

KICSI.  Kiesig :  kis  ideig.  Csüggedj  egy  kiesig, 
hadd  menjek  előre  a  lámpással  (Mohács  Nyr.  XVIII. 
232). 

KICSID    {kicsid   Háromszók   m.    Nyr.    X.39; 

kücsid  Székelyföld  Tsz.) :  1.  kicsiny,  kevés  (Szé- 
kelyföld MNy.  V.352;  Nyr.  V.222;  Vin.515; 
Arany-Gyulai  NGy.  III.328;  Székely-Udvarhely, 
Bethlenfalva  Nyr.  VII.377;  Háromszék  m.  NyK. 
I1Í.7;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Király  Pál; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Háromszék 
m.  Dalnok  Márton  Imre;  Csík-Rákos  Dobos 
András;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.4).  Kicsid  újj 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  447;  Három- 
szék m.  Uzon  Nyr.  VI1I.374).  Kicsid  üdő  múlva 
(Udvarhely  m.  Homoród  Nyr.  IX.39).  A  mikicsídje 
van,  az  is  kihúU  a  kezéből:  a  mi  kevés  vagyon- 
kája van,  abból  is  kipusztul  (Háromszék  m.  Nyr. 
X.39).  Kicsiddég,  kicsidig:  kissé,  kevéssé  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI. 
465 ;  Vadr.  93 ;  Háromszék  m.  Vadr.  505a ;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Háromszék  m. 
Dalnok  Márton  Imre).  Üj  le  mellém  égy  kicsiddég 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  332).  Egy 
kicsiddég  fél  is  tölle  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  481).  Zekét  nem  vittek  vőt,  s  az  ing 
kezdött  egy  kicsidég  fázni  (Udvarhely  m.  Olasz- 
telek Ethnographia  VI.72).  Kjed  egy  kicsiddég 
hamissacska,  húgom  (Háromszék  m.  Vadr.  359). 
Égy  kicsidég  hamiss  (Háromszék  m.  és  Erdővidók 
Vadr.  151);  2.  kisded,  kis  gyermek.  Mondjad, 
kicsidem  (Háromszók  m.  Vadr.  372). 

[Közmondások].  Kicsid  a  hoss,  de  hatdmas 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

kicsid-apró :  apró  vörös  himlő  (miliaria)  (Há- 
romszék m.  Vadr.  491b). 

kicsid-ótü:  keveset  evő  (Kolozsvár,  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Háromszék  m. 
Dalnok  Márton  Imre;  Csík-Rákos  Dobos  András). 

KICSIDED:  kicsinyke  (Háromszék  m.  NyK. 
ni.7). 

KICSIDÉD-IK:  kicsinyedik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

KICSIDÜL  :  kicsinek  tart  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

KICSIKE  {kicsika  Fehér  m.  Rác-Almás,  Vác, 
Esztergom  Simonyi  Zsigmond;  kicsiké,  Gömör 
m.  Nyr.  XVIIL422). 

KICSINY.  Kicsinnyég  (Fehér  m.  Perkáta  Nyr. 
11.520;  Nagy-Kúnság  Nyr.  11.136;  kicsinyég  [?] 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.278;  kicsinnég 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr. 
V.231):  kissé,  kevéssé.  Kicsinnébe:  kicsinybe. 
Kicsinnébe  múlt,  hogy .  .  .  (Háromszók  m.  Vadr.). 


KICSINYKE  {kicsinkát  Pozsony  m.  Deáki  Nyr. 
XX.25). 

KICSIBKÓ:  kÍGsinyke.  Kicsir kőt:  kissé  (Győr 
m.  Szigetköz,  Duna-Szentpál  Nyr.  VIII.522). 

I       KICSISKA :  kicsike.  Csak  ék  kicsiskát  is  lenne 
\  jobb  (Veszprém  Nyr.  VII.474). 

I  KICSKA  {kicske  Bodrogköz   Tsz.):  1.  kicska: 

1  a  szőllőben  fölburjánzó  sásfú  (Zemplén  m.,  Hegy- 

i  alja  Király  Pál);  2.  kicska,  kicske:  zsuppcsomó, 

j  a  mellyel  a  házat  födik  (Abaúj  m.  Nyr.  V.272; 

i  Névtelen  1839;  Tokaj  Nyr.  XXIV.48;  Zemplén 

I  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325;    Bodrogköz  Tsz.)  [vö. 
kicke]. 

\       KICSODA    {kicsa   Repce    vid.    Nyr.   XX.3T1 ; 
kicséda'  Vas   m.   Őrség   Nyr.    Vn.272 ;    IX.453 ; 
;  kicsi  Moldvai  csáng.  Nyr.  1X.453 ;  kicsida  Repce 
'  mell.  Nyr.  XX.365;  Göcsej  MNy.  L219;  Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX.427;  Moldvai  csáng. 
Nyr.  IX.453). 

KIDESSÉG :  hűvösség,  árnyék.  A  fa  alatt  ki- 
I  desség  van  (Gömör  ra^  Nyr.  XXII.526). 

KIES:  kívül  fekvő.  Hát  híz  ezek  [a  kutyák] 
esdeklik  az  embert;  de  ijjen  kies  hejen  szükség  van 
a  kutyára  [mondta  eggy  ember,  a  ki  a  temető 
mellett  lakik]  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX.95). 

KIETLEN.  Kietlen  szép:  nagyon  szép.  0  bizo, 
kietlen  szép  hal  vöt!  (Eszék  vid.  Nyr.  VII.277). 
Zsófi  néném  kietlen  szép  testhölállót  vett  a  Juci- 
kának (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.431). 

KÍGYÓ  {kégyó  Zala  m.  Arács  Nyr.  XXn.378; 
Zala  m.  Kővágó-Örs  Halász  Ignác;  Somogy  m, 
Nyr.  n.376;  Arad  m.  Pécska  Nyr.  Vn.l26;  Szé- 
kelyföld Tsz.;  Udvarhely  m.  Vadr,  9;  kényó 
Szeged  és  vid.  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.104; 
Csaplár  Benedek;  Nyr.  UI.368;  Torontál  m. 
Csaplár  Benedek;  Torontál  m.  Száján,  Rabé 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.13;  III.18;  Nagy- 
Becskerek  vid,  Nyr.  IV.568 ;  kijó  Sümeg  Simonyi 
Zsigmond;  Bács  m.  Jankpvác  Nyr.  XVI.523; 
Esztergom  Nyr.  IX.542;  Érsekújvár  Nyr.  VIIL 
47;  Hont  m.  Nyr.  XVni.430;  Ipoly  völgye,  Kő- 
vár vid.  Nyr.  XVI.525;  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  IX.427;  Xn.563;  kíjó  Nógrád  m. 
Megyer  Nyr.  VI.520;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVI.277.  278 ;  kijő  Pest  m.  Gyömrő,  Monor  vid. 
Pap  Károly;  kinyó  Békés  m.  Uj-Kigyós  Nyr, 
IV.234;  Csanád  ra.  Apáca  Kálmány  L.  Koszo- 
rúk n.62). 

[Szólások],  Kigyó  lett  utánam :  leselkedett  rám 
(Soprony  m.  Csorna  Nyr.  XXn.330). 

kigyó-fujta  kő:  verébtojás  nagyságú,  göm- 
bölyű, fehérszinú,  vér-erekkel  futtatott  kő,  a 
melyről  a  nép  azt  hiszi,  hogy  a  kígyók-fújta 
tajtékból  lessz  és  gyógyító  ereje  van  (Nógrád 
m.  Nyr.  XXIII.389)  [vö.  kigyó-kö]. 

kigyó-hajma :  muscarí  (Soprony  és  Vas  m. 
Nyr.  X.331). 


1129 


KIHEL— KILINCS 


KILINCS— KIMIKIMI 


1130 


kigyó-harapta  fü :  plantago  lusitanica  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.372). 

kigyó-kő  =  kigyó- fújta  kő  (Gömör  m.  Gergely- 
falva Nyr.  XXIII.388). 

[Szólások].  Fújja  a  kigyókövet:  fondorkodik, 
ármányt  sző,  rosszat  forral  (Gömör  m.  Gergely- 
falva Nyr.  XXIII.388). 

[kígyó-nyelv]. 

kígyónyelv-fű :  plantago  lanceolata  (Balaton 
mell.  Földr.  Közi.  1894.  65). 

kígyó-nyelvű  fű :  csipkés  útifű  (plantago  lu- 
sitanica) (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
173). 

kigyó-pásztoT  (Marosszék  Nyr.  VIII.474-,  Hol? 
Tsz. ;  kégyó-pásztor  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
kigyu-pásztor  Zala,  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr. 
Xin.332):  szitakötő  (libellula). 

kigyó-üng:  kígyóbőr  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.237). 

[KIHÉL]. 

kihő-kehő :  köhög,  köhécsel  (Somogy  m.  Vis- 
nye  Nyr.  XVn.287)  [vö.  kehel\. 

KIJJEBB  {küjjehh  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.  506b). 

KIKA :  tót  asszony  kontya  (Rimaszombat  Nyr. 
V.183). 

KIKmCE:  juhtetú  (Csík  m.  Gyergyó  vid. 
Győrffy  Iván). 

KIKIRÍL  {kikirél  Székelyföld  Tsz.;  vö.  NyK. 
X.332):  kukorékol  (Székelyföld  Tsz.;  NyK.  X. 
332;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m. 
Bethlenfalva  Nyr.  XVn.329;  Háromszék  m.  Vadr. 
383). 

KIKIBÍRI:  kukorikú  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván). 

KIKOG:  torkán  akadt  vmitől  fuUadoz  és  szi- 
szegő hangot  ad  lélekzés  közben  (Udvarhely 
m.  Nyr.  VL272)  [vö.  cikog]. 

KEKRÉ:  kakas  (Gömör  m.  Balog  Nyr.  XXII. 
526). 

EILA:  gabonamérték:  a)  eggy  mérő  (Hont  m. 
Nyr.  VI.232;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273; 
Heves  m.  Sírok  Nyr.  ni.43) ;  b)  két  mérő  (Zala 
m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.96 ;  Somogy 
m.  Sima  Nyr.  XIX.382). 

KILICSKE:  az  ajtó  fazárának  fogantyúja 
(Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc 
1841). 

KILIM:  székely  szőnyeg  (Székelyföld  Kassai 
J.  Szókönyv  in.l75). 

1.  KILINCS  {bilincs  Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.243;  gilincs  Háromszék 

8ZINNYEI :  M AQY&B  TAJSZÓTAR. 


m.  Tsz.;  MNy.  VI.243;  Kiss  Mihály;  kalincs 
Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Csaplár  Benedek;  Pa- 
lócság Nyr.  XXI.307;  Heves  m.  Kompolt,  Nóg- 
rád, Gömör,  Bars  m.  Király  Pál;  Hont  m.  Nyr. 
XVin.430;  Gömör  m.  Nyr.  XXn.525;  Rimaszom- 
bat Nyr.  XVII.525 ;  kelincs,  kélincs  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  in.479;  Hont  m.  Nyr.  XVin.517;  Szilágy 
m.  Tasnád  Nyr.  VI.474;  kelléncs,  kélléncs  Dunán- 
túl MNy.  V.77;  Göcsej  Nyr.  XIII.257;  kölléncs 
Dunántúl  MNy.  V.77 ;  Göcsej  MNy.  V.96 ;  Somogy 
m.  Király  Pál).  —  Kilincs:  1.  a  lélekvesztőn  a 
ciklony  beakasztására  való  fül  (Csongrád  Her- 
mán 0.  Halászat  K.);  2.  [takács  mesterszó] 
(Orosháza  Nyr.  IV.382;  Torontál  m.  Magyar- 
Ithabé  Nyr.  VnL478). 

[2.  KILINCS]. 

kilincs-kalancs :  tekervényes  út  (Alföld  [?] 
Nyr.  XIV.191)  [vö.  kalancs]. 

kilincskalancsos :  tekervényes,  tévelygős,  út- 
vesztős,  zegzugos  (Háromszék  m.  MNy.  VI.333. 
335;  Győrffy  Iván)  [vö.  kalancsos]. 

[KILINCSEL]. 

meg-kélóncsel:  a  kilinccsel  próbálja  kinyitni 
(az  ajtót).  Meg-megkéléncséíteni  az  ajtókat,  de 
zárva  vótak  (Csík  m.  Ethnographia  VI.  108). 

KILINKÓ:  bolond,  dőre  (Győr  m.  Szigetköz 
Nyr.  XIX.190). 

[KILINTYÉL]. 

kilintyel-kolantyol :  oda-oda  ütődve  hangot 
ad  (pl.  a  vödör,  mikor  a  kút  falához  verődik; 
a  kolomp  nyelve,  mikor  csak  ritkán  ütődik  a 
kolomp  oldalához,  mert  a  marha  nem  rázza  a 
nyakát)  (Hol?  Nyr.  XI.286). 

[KILLÉG]. 

killeg-kullog :  lassan  kullog  (Debrecen  Nyr. 
III.414). 

KILO,  KILOGRAMM  (kila  [nép-etimológiaj 
Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  X.191 ;  Tisza-Sz.-Imre 
Nyr.  VIII.526 ;  Debrecen  Nyr.  IX.476 ;  tila  Deb- 
recen Nyr.  XXin.335 ;  tilo  Gömör  m.  Nyr.  XVHI. 
455;  tilu  Debrecen  Nyr.  XXIII.335;  —  kigrán 
Békés-Doboz  Nyr.  VIII.330;  A:í%  Tisza-Sz.-Imre 
Nyr.  VIII.526 ;  kilóg  [tréf.  ?  nép-etimológia]  Heves 
m.  Nyr.  VII.286;  tilog  Gömör  m.'Nyr.  XVm.455). 

kilo-fóreg:  [nép-etimológia]  fillokszéra  (Rozs- 
nyó vid.  Nyr.  XVn.476). 

KÍMÉL  {kérnél  Szilágy  m.  Nyr.  IX.563;  Ud- 
varhely és  Csík  m.  Vadr.  505a;  kimil  Három- 
szék m.  Vadr.;  kimöl  Székelyföld  Tsz.). 

KIMIKIMI:  mindenféle  hulladék  (Szlavónia 
Nyr.  XXin.361). 

[Szólások].  Ha  kimikimi  kinál  evégeztük  áz 
aratót:  nagy  kínnal,  nagy  nehezen  (Szlavónia 
Nyr.  XXin.361). 

72 


1131 


KIN— KINFICEROS 


KING— KIPÉG 


113á 


KÍN  {kén  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  IV.183;  Ud- 
varhely m.  Vadr.  22;  Háromszók  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos;  ken  Palócság  Nyr,  XXII.76;  kén 
Mátra  vid.  Bodony  Nyr.  XXIV.94). 

[Szólások].  A  kénnydt  ennek  az  életnek !  {M.Atr& 
vid.  Bodony  Nyr.  XXIV.94). 

kón-látott:  a  ki  sok  kínt  szenvedett.  Lelkem 
kénlátott  virágom!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

kin- vallott:  <v  (Háromszék  m.  MNy.  VI.335; 
Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

KÍNA  (kina):  kínálás  (Eszék  vid.  Nyr.  VII. 
278;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.305).  Köszönöm  a 
kend  kínáját  (Hol?  [Vas  m.  Ságh?]  Kresznerics 
F.  Szótár  1.318).  Fogadja  el  a  kinámat  (Repce 
vid.  Nyr.  XX.411).  Etel  sok  vót,  de  nem  vót 
hozzá  kina  (Göcsej  Király  Pál).  Nem  vetőm  mög 
a  kínálokát  (Alföld  Nyr.  11.514).  Nem  vártuk  senki 
kínáját  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.86).  Nem  vetőm 
mög  a  kínáját  (Szeged  vid.  Nyr.  11.85).  Ne  vesse 
mé  á  kínámát  (Heves  m.  Sirok  Nyr.  Vin.568). 
Köszönöm  a  kend  kínáját  (Bereg  m.  Muzsaj  Be- 
regszászi P.  Dissertatio  85).  Köszönöm  a  kínáját. 
Fogadom  kínáját  (Háromszék  m.  Győrffy   Iván). 

kina-tál:  a  másodszor  körülhordott  tál  (Hol? 
Nyr.  IX.526). 

KÍNÁL  {kénál  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
III.  183;  Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX. 
96;  Székelyföld  MNy.  V.352 ;  Udvarhely  m.  Ko- 
rond Nyr.  IV.181;  Háromszék  m.  NyK.  III.9; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Gyergyó-Sz.- 
Miklós  Nyr.  VIII.232 ;  X.47 ;  /céwának  Zagyva  vid. 
Nyr.  XXin.578). 

KINÁLKOZ-IK  {kínálkósziék  Szlavónia  Nyr. 
XXIII.216) :  kínálgat,  kínálgatódzik.  Azért  kínál- 
kozom Hegyalja  borával  (Zemplén  m.  Harangod 
Nyr.  VI.476). 

KINCÉL :  fölold  (guzsalyt,  pamutot)  (Bihar  m. 
Fugyi- Vásárhely  Nyr.  III.232). 

KINCS  [kénes  Göcsej  MNy.  V.lOl ;  Nyr.  V.175; 
Xin.257;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr.  6; 
Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  Vin.231). 

[KINCSÉRÉG]. 

kincséreg-kuncsorog :  sokat  kuncsorog.  Kin- 
cserégtem-kuncsorogtam  mások  ajtaja  előtt  (Pajsz 
Nyr.  VII.428). 

KINCSES:  kedves  (Dráva  mell.  Nyr.  V.472). 
Minek  rév  a  kis  Ián  ilyen  nagyon  ?  —  Még  nem 
evett  a  kincses  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.326). 

KINDER:  1.  örvény,  feneketlen  mélység  a 
Balatonban  (Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839); 
2.  lápkúti  víz  (Veszprém  Kassai  J.  Szókönyv 
III.176). 

KINPICÉROS:  hitvány.  Nem  vagyok  én  oa" 
kinficéros,  hogy  a  feleségémet  féccsem  (Baranya  m. 
Ibafa  Nyr.  XXII.283). 


KING:  cseng  (a  kis  harang)  (Csallóköz  Nyr. 
1.279). 

KINKARGÓDZ-IK  (Nagy-Szalonta  Király  Pál; 
kinkirgódz-ik  Békés  m.  Balog  István):  vmire 
fölkapaszkodik,  vmibe  kapaszkodva  függ,  fityeg. 

KINL-IK  (Székelyföld  Tsz. ;  kill-ik  Göcsej  Nyr. 
XIII.495;  XIV.165;  Budenz-AIbum  159):  kínló- 
dik. 

KÍNLÓD-IK  {kéllód-ik  Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.209 ;  kénlód-ik  Udvarhely  m.  Nyr. 
III.512;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.554;  kínlöd-ik 
Csallóköz  Nyr.  1.279). 

[KINN,  KÜNN]. 

künn- való:  külsőség  (a  helység  határában 
künn  levő  földjei  vkinek;  ellentéte:  henn-valő) 
(Székelyföld  Nyr.  V.514). 

fKINNEBB],  KÜNNEBB :  kijjebb  (Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Háromszék  n^.  Vadr.  506b). 

[KINNÉT],  KÜNNÉT  (Háromszék  m.  Vadr. 
506b;  kiinnet  Háromszék  m.  MNy.  VI.358):  kívül- 
ről [vö.  kívünnen\. 

KÍNOS  {kénos  Székelyföld  MNy.  V.352;  Ud- 
varhely m.  Vadr.  22). 

KÍNOZ  [kénoz  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.3). 

KINT.  Kintén:  kint  (Vas  m.  Kis-Unyom  Si- 
monyi  Zsigmond). 

KINTAT:  kínozva  vallat  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

KINTEREG:  [?].  A  mi  kivánságunk  csak  azon 
kintereg  (Vác  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.132). 

KINTORNÁL  [kéntérnál  Székelyföld  NyK.  X. 
332;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  III.373;  kenternáni 
Segesvár  Nyr.  IX.44;  kenternyál  Háromszék  m. 
Dézsi  Mihály) :  1.  kintornát,  kéntérnál,  kenternáni, 
kenternyál:  kornyikál,  csúful  énekel  v.  rosszul 
muzsikál  (Székelyföld  Tsz.;  NyK.  X.332;  Nyr. 
11.470 ;  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Dézsi  Mihály ; 
Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  in.373 ;  Segesvár  Nyr.  IX. 
44);  2o  kenternyál:  sír,  bőg  (Háromszók  m.  Dé- 
zsi Mihály). 

KÍNZÓ  [kénzó  Torontál  m.  Szőreg  Kálmány 
L.  Szeged  népe  III.146). 

[KIP]. 

kip-kap:  kap,  belekap  (többfélébe).  Kiptem- 
kaptam  magamat  (Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr.  VI. 
139).  Mindenbe  kip-kap,  még  sincs  látattya  (Deb- 
recen Nyr.  III.414). 

[KIPÉG].  ♦ 

kipög-kopog  {kipeg-kupog  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.92) :  kopogva  jár,  tipeg-topog.  tfm 
megkipiegett-kopogott  a  kis  csizmájiban !  (Veszprém 


1133 


KIPERED-IK— KIRIA 


KIRICKEL— KIS 


1134 


m.  Csékút?  Nyr.  XI.285).  Hát  az  öreg  ur  it  ben 
kipég-kopog?  (Veszprém  Nyr,  IV.414). 

KIPÉRÉD-IK:  kuporodik.  Oda  kiperedétt  a 
kályha  mellé  (Veszprém  m.  Várpalota  Nyr.  XXI. 
477). 

[KIPÉZ]. 

kipez-kapoz :  kipked-kapkod  (Repce  vid.  Nyr. 
XX.410). 

[KIPIRI]. 

kipiri-kapari:  mindenképpen  vagyont  szerző. 
Kipiri-kapari  ember  (Udvarhely  m.  Felméri  La- 
jos) [vö.  kapari\. 

[KIPKÉD]. 

kipked-kapkod  {kipkod-kapkod  Heves  m.  Nyr. 
111.454). 

KIRÁKANNYA;  tüskés,  éles,  bokros  sás 
(carex,  rietgras).  Kirákannya  van  a  búzában 
(Csallóköz  Nyr.  1.279)  [vö.  karakány], 

KIRÁLY  {kirá  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVI. 
278).  Legkirájabb:  legszebb  termetű  (Tisza-Sz.- 
Imre  Nyr.  IX.137). 

király-acsa:  szép  sárga-barna  tarkájú  szita- 
kötő (Nagy-Szalonta  Nyr.  VII.456). 

király-ágas :  tótágas  (Fehér  m.,  Komárom  vid. 
Simonyi  Zsigmond). 

király-dinnye :  sulyomszurdancs  (tribulus  ter- 
restris)  (Tolna  m.,  Tisza  mell.  Tsz. ;  Kecskemét, 
Szeged  Csaplár  Benedek). 

király-édes:  eggy  szőllőfaj  (Abaúj  m.  Név- 
telen 1839). 

kiráj-gyertya :  ökörfarkkóró  (Szeged  Nyr.  VII. 
381). 

királ-hurkájo:  a  szívből  kiinduló  fő  ér  a  disz- 
nónál (Somogy  m.  Nyr.  XII.382). 

király-pálca :  eggymás  után,  egyenes  vonalban 
álló  három  csillag  (Eger  vid.  Csaplár  Benedek). 

király-ponty:  cyprinus  carpio  (Duna  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

[KIRÁLYI]. 

[Szólások].  Királyi  ház  van  náluk:  lakodalom 
van  náluk  (Al-Duna  vid.  Csaplár  Benedek). 

KIRCSÉJ:  vas-ék  [?]  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXI.528;  Király  Pál;  vö.  Nyr.  XXIIL104). 

[KIRÉG]. 

kirög-korog  (Torontál  m.  Száján  Kálmány  L. 
Szeged  népe  III.43 ;  kirreg-korrog  Hol  ?  Nyr.  XI. 
286):  többször  korog  (a  has). 

KIRIA:  lárma,  zajos  beszélgetés,  kiabálás 
(Karancs  vid.  Nyr.  XXII.48:  Rozsnyó  Nyr.  VIH. 
565). 


KIRICKÉL:  karcol,  karcolgat,  csikorgatva 
reszel  (vasat)  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

KIRICKOL:  cv.  Ne  kirickold,  mett  törik  ki  a 
fogam!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KIRIPANTOS:  [?]  Borsosgyőri  kirifántos  me- 
nyecske (Hol?  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  III.185). 

KIRJE :  cudar,  csúf.  Erigy  te  kirje !  (Gömör 
m.  Szárazvölgy  Nyr.  XXn.526). 

KIRLÁN  (Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor  Ákos; 
Székelyföld  Kőváry  László  1842;  Marosszék, 
Háromszék  m.  Vadr.  505a.  522a;  kerlán  Brassó 
m.  Hétfalu  Király  Pál ;  kerlány  Székelyföld 
Tsz.):  eggyéves  bárány,  fiatal  kiherélt  berbécs. 

KIRNYÓTA :  ördögmotolla,  ördögmalom  (rin- 
gelspiel-féle)  (Mármaros  m.  Visk  Király  Pál). 

[KIRPÁCS]. 

kirpács-szekeres :  néha-szekeres  (Brassó  m. 
Bácsfalu  Nyr.  ni.564). 

[KIRPÁCSKOD-IK],  KÉRPÁCSKOD-IK:  ti- 
losba jár  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.377).  Péter 
a  lovával  merén  ké'rpácskodik  a  határban  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.526). 

KIRPÁCSOL :  lopogat,  cseneget  (Hétfalu, 
Bácsfalu  Nyr.  ni.564). 

KIRPÁL :  foltoz  [?]  (Szatmár  m.  Kapnik  vid. 
Nyr.  H.235;  NyK.  Xn.l03). 

KIRRÉG:  kirr,  kirr  hangot  hallat  (a  tojáson 
ülő  tyúk)  (Háromszék  m.  Vadr.). 

KIRURGUS  {girókus  Udvarhely  m.  Homoród 
vid.  Vadr. ;  kirorvos  [nép-etimológia]  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  X.191). 

KIRZSA  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.377; 
gé'rzsa  Udvarhely  és  Háromszék  m.  Vadr.  365. 
500a;  ké'rzsa  Brassó  m.  Hétfalu,  Nyr.  XVI.526; 
Király  Pál ;  korzsa  Hétfalu,  Tatrang  Nyr.  11.477) : 
görcsös  bot,  mankó,  koldús-mankó  [vö.  garzsa, 
gorzsa], 

KIS  {küs  Székelyföld  Tsz.;  Maros-Torda  m. 
Buzaháza  Nyr.  V.96 ;  Maros-Torda  m.  Karácson- 
falva Nyr.  Vn.l91;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.322. 
478;  Vin.480;  Csík  m.  Nyr.  Vn.46;  Vin.182; 
Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  V1II,89.  229;  X.40; 
Csík-Bánfalva  Nyr.  XI.96;  Háromszék  m.  Nyr. 
IV.180;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII. 
283;  Küküllő  m.  Gógánváralja  Nyr.  Vin.466; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  III.5;  Moldva,  Klézse  Nyr. 
IV.288).  —  Kisség,  küsség :  kissé  (Kalotaszeg, 
Zsobok  Melich  János ;  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  IX.427 ;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
III.388 ;  Győrfify  Iván ;  Háromszék  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.375).  Küsnyég  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.175),  küsznég 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  X.152):  kissé, 

kis-asszony:  L  a  családban  levő  ifjabb  asz- 
szony,  pl.  a  ,nagyasszony'  menye.  [Megszólítás- 

72* 


1135 


KIS 


KISA— KISAL 


1136 


kép] :  kisasszonyom  (Nagy-Kúnság,  Túrkeve  Nyr. 
VIII.469;  Széli  Farkas);  2.  kisasszonyom:  így 
híják  a  gazdaemberek  cselédjei  az  asszonyukat 
(Kunság,  Kisújszállás  Nyr.  XX.288). 

kisasszony-cipelő :  nenyúljhozzám- virág  (Po- 
zsony m.  Tárnok  Nyr.  IX.281). 

kisasszony-falat:  főtt  v.  sült  baromfinak  szá- 
raz lába  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

kisasszony-faszujka :  féloldalán  fehér  s  fél- 
oldalán sötétvörös  cifra  bab  (Háromszék  és  Csík 
m.  Kiss  Mihály). 

kűsasszon-papucs :  balzsamina- virág  (Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

kisasszony-patyolat :  igen  finom  fajta  patyo- 
lat (Baranya  m.  Tsz.). 

kis-bíró :  a  halászbokor  legifjabb  tagja  (főfel- 
adata a  társakat  fölkeltegetni,  összehívni;  ren- 
deleteit a  kulcsostól  kapja)  (Tihany  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

kis-esuha:  asszonyi  cifra  lájbli  (Baranya  m. 
Ormányság  Tsz. ;  Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII. 
335  [itt  kicsuha  hiba]). 

kis-élesz  (küs-élesz) :  a  pálinkának  való  anyag 
megélesztésére  külön  kis  cseberben  elkészített 
élesztős  keverék  (Székelyföld  Nyr.  XIV.334; 
Kiss  Mihály,  Andrássy  Antal  1843;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.335;  Vadr.;  Kézdi-Vásárhely  MNy. 
VI.323;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

kis-gazda :  a  jég-alatti  halászatnál  a  máso- 
dik ember  (Karád  Hermán  0.  Halászat  K.). 

kis-halász:  kis  szerszámmal  (horoggal,  kecé- 
vel)  járó  halász  (Komárom  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

kis-has:  férfi  öle  (Csongrád  Nyr.  IX.90). 

kis-kebej :  rövid,  hasig  érő  női  ing  (Baranya 
m.  Ormányság,  Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII. 
335). 

[kis-kert]. 

kiskerbe-nizüő :  kancsal  (Rábaköz,  Beő-Sár- 
kány  Nyr.  XVnL94;  Repce  vid.  Nyr.  XX.409; 
Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVni.527). 

kis-kotróc :  a  kürtőnek  azon  része,  a  melybe 
a  hal  az  udvarból  jővén  belékerül  (Soprony  m. 
Saród  Hermán  0.  Halászat  K.)  [vö.  kotróca], 

Ws-lajbi:  mellény  (Szeged  Nyr.  VII.380). 

[kis-lány],  killány :  járni  kezdő  kis  leány- 
gyermek [kedveskedőleg  mondva]  (Bács  m.  To- 
polya Király  Pál)  [vö.  Hány], 

kis-legóny:  második  halászlegény  (Győr  m. 
Pinnyéd  Hermán  0.  Halászat  K.). 

kis-mándli :  mellény  (Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  Vin.281). 


kis-nakkeszkenyő  {kis-ndkeszkenüő):  női  kendő 
(Repce  vid.  Nyr.  XX.409;  Vas  m.  Répce-Sz.- 
György  Nyr.  XVni.527). 

kis-Póterke :  hétpöttös  böde  (eoccinella)  (Bala- 
ton mell.  Fábián  Gábor  1839;  Zala  m.  Arács 
Nyr.  XXII.378). 

kis-picós:  tutajos  horoggal  halászó  halász 
(Csongrád  m.  Tápé  Hermán  0.  Halászat  K.). 

kis-ruha  (Marosszék,  Nyárád  mell.  Vadr.  200 ; 
kus-ruha  Hétfalu,  Tatraug  Nyr.  11.477;  kus-ruva 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.526;  küs-ruha  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.  169. 
506b;  Erdővidék  Nyr.  IX.42;  küs-ruva  Brassó 
m.  Tatrang  Király  Pál):  kis  kendő,  fejrevaló 
kendő,,  zsebkendő. 

kis-szólhal :  alburnus  bipunctatus  (Erdő vidék 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

kis-tél :  május  és  június  hava,  midőn  nincsen 
munka  egész  az  aratásig  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
Vni.84;  Kecskemét  Nyr.  XIX.90). 

kis-verő :  kalapács  (Székelyföld  Tsz.). 
[KISA]. 

kisa-fa  (Soprony  m.  Nyr.  V.425;  Vas  m.  Ki- 
rály Pál;  Göcsej,  Résznek  Nyr.  XII.188;  Fehér 
m.  Lovasberény  Nyr.  XVII.576;  Győr  Nyr.  XI. 
478;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 335;  Baranya 
m.  Ibafa  Nyr.  XX.46;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
332;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  XVin.378;  Győr  m. 
Csiliz-Radvány,  Nyitra  m.  Negyed  Nyr.  XXIII. 
576;  Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly; 
Hunyad  m.  Nyr.  XXin.576;  Székelyföld  Tsz.; 
kisalj-fa  Alsó-Fehér  m.  Nyr.  XXIII.576;  késa-fa 
Székelyföld  Kiss  Mihály,  Kőváry  László  1842; 
kése-fa  Hegyalja  Nyr.  VI.425;  Székelyföld  Tsz.; 
Nyr.  IV.183;  Győrffy  Iván;  Erdővidók,  Olasz- 
telek Nyr.  XIII.578;  Háromszék  m.  Dézsi  Mi- 
hály; Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  ,V.346;  kese-fa 
Palócság  Nyr.  XXIL76;  kisá-fá  Érsekújvár  Nyr. 
VH.40;  XIX.457;  kise-fa  Alsó-Baranya,  Pellérd 
Nyr.  XI.382;  Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVI.9o; 
XVn.46;  Arad  m.  Nyr.  XXin.576;  Török-Becse 
Nyr.  IX.92;  Heves  m.  Csépa  Nyr.  11.380;  Zemp- 
lén m.Pap  Károly;  kise-fa  Cegléd  Nyr.  XXII.375; 
Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVI.95 ;  pisa- fa  [tréf.  ?] 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.335):  1.  a  négyes 
fogat  első  két  lovának  hámfája  (i.  h.);  2.  kisa-fa: 
a  vízhordó  rúd  két  végén  néhány  szemnyi  lán- 
con lógó  horgos  fa,  a  melynek  a  horgára  akaszt- 
ják a  csöbröt  (Vas  m.  Király  Pál);  3.  kisa-fa: 
hámfához  hasonló  fa,  a  melyre  hal-mázsálásnál 
a  kast  akasztják  (Agárd  Hermán  0.  Halászat 
K.). 

kisafás:  a  négyes  fogat  első  két  lova  közül 
a  jobboldali  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839). 

KÍSÁL  {kis ál) :  bosszant,  ingerel,  veszekszik, 
incselkedik  (Komárom  és  Győr  m.,  Tolna  m. 
Fadd  Nyr.  XXm.79;  Fehér  m.  Ercsi  Király  Pál). 


1137 


KÍSÁLKOD-IK— KÍSÉRT 


kísértet— KITA 


1188 


KÍSÁLKOD-IK  (Komárom  és  Győr  m.,  Tolua 
m.  Fadd  Nyr.  XXIII.79;  Hont  m.  Páld  Nyr. 
XIV.575;  kisákod-ik  Tata  vid.  Nyr.  V.329;  Bars 
m.  Uj-Bars  Király  Pál;  Léva  Czimmermann 
János;  Msákodni  Tolna  m.  Simontornya  Nyr. 
V.230;  kisálkod-ik  Fölső-Somogy,  Balaton  mell. 
Nyr.  VIII.525;  Fehér  m.  Ercsi  Király  Pál;  Pest 
m.  Gyömrő  vid.  Pap  Károly;  Csallóköz  Nyr. 
1.279;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay  József; 
Bars  m.  Uj-Bars  Király  Pál ;  kisánkod-ik  Komá- 
rom m.  Naszvad  Nyr.  IV.235 ;  kísánkod-ik  Komá- 
rom m.  Perbete  Gáncs  Géza;  kísárkod-ik  Somogy 
m.  Beöthy  Zsolt) :  1.  kisákod-ik,  kisákod-ik,  kisál- 
kod-ik, Msálkod-ik,  kisánkod-ik,  kísánkod-ik :  in- 
gerkedik, kötekedik,  csintalankodik,  pajzánko- 
dik, civakodik,  veszekszik  (Tolna  m.  Simontornya 
Nyr.  V.230;  Tolna  m.  Fadd  Nyr.  XXIIL79;  Pest 
m.  Gyömrő  vid.  Pap  Károly;  Fehér  m.  Ercsi 
Király  Pál;  Győr  és  Komárom  m.  Nyr.  XXIII. 
79;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV,235;  Komá- 
rom m.  Perbete  Gáncs  Géza ;  Komárom  m.  Nagy- 
Igmánd  Pápay  József;  Tata  vid.  Nyr.  V.329; 
Csallóköz  Nyr.  1.279;  Bars  m.  Új-Bars  Király 
Pál;  Léva  Czimmermann  János;  Hont  m.  Páld 
Nyr.  XIV.575) ;  2.  kisálkod-ik,  kisárkod-ik :  sival- 
kodik (Somogy  m.  Beöthy  Zsolt;  Fölső-Somogy, 
Balaton  mell.  Nyr.  Vin.525). 

KISDED  {kizsdég  Háromszék  m.  Angyalos, 
Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII.573;  küsded  Há- 
romszék m.  Vadr.  506b ;  küsdeg,  küzsdeg  Szé- 
kelyföld Kriza,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
NyK.  ni.7;  Vadr.;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.40  ; 
küsdég,  küzsdég  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
in.327.  344;  Kriza;  Győrffy  Iván;  Maros-Torda 
m.  Marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád;  Udvarhely 
m.  Olasztelek  Ethnographia  VI.72;  Háromszék 
m.  MNy.  VL214.  223;  NyK.  nL7;  Vadr.  506b; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVIII.573;  Háromszék  m.  Közép-Ajta  Király 
Pál)  [vö.  ded\. 

kisded-óvó  {kisded-ó  [kis-dedó  nép-etimológia] 
Abaúj  m.  Enyicke  NyK.  XXin.230)  [vö.  dedo^. 

KÍSÉR  {késér  Bakony  vid.  Nyr.  IV.558 ;  Veszp- 
rém Nyr.  VI.480;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.65; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csik-Bán- 
falva  Nyr.  XL96;  Gyergyó  vid.  Nyr.  IV.383; 
Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.42;  Moldva,  Klézse 
Nyr.  V.48). 

meg-kísír:  megkísért.  Este  kinízni  ' a  zablakon 
nem  jó,  me  megkisírnek  a  gonoszak  (Szolnok-Do- 
boka m.  Domokos  Nyr.  XII.277). 

[KÍSÉRŐ],  KISÍRŰŐ:  temetési  harangszó. 
Más  asszon  Ijányánok  hajnuót  harangoznak,  sági 
hiruó  Ijányánok  szíp  kisírüőt  húznak  (Soprony  m. 
Rábaköz  Nyr.  XVI.336). 

kísért  (Pest  m.  Kún-Majsa  Nyr.  Vin.470; 
Rimaszombat  Nyr.  XXI.336;  késért  Veszprém 
Nyr.  VIII.329 ;  Csongrád  m.  Hosszúhát  Kálmány 
L.  Szeged  népe  ni.269;  kisért  Csanád  m.  Ma- 
gyar-Bánhegyes Kálmány  L.  Koszorúk  11.88). 


el-kisórt:  elkisér  (Bács  m.  Nyr.  XVI.144). 

KÍSÉRTET  {késértet  Ugocsa  m.  Gődényháza 
Nyr.  nL371;  Udvarhely  m.  Vadr.  32). 

[KISKE],  KÜSKE:    kicsike   (Gömör  m.  Tsz.). 

KISSEBBSÉG:  hátrány.  Ne  tödd  azt,  öcsém, 
kissebbségödre  lössz  (Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr. 
VI.325). 

1.  KISZ  {kísz  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  küsz  Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat 
K.) :  alburnus  lucidus  (a  legapróbb  balatoni  hal) 
(Rába  mell.  Nyr.  XVn.524;  Balaton  mell.  Tsz. 
153a ;  Keszthely  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Zala 
m.  Tapolca  Nyr.  VIIL469 ;  Zala  m.  Szepezd  Nyr. 
XVIL191). 

[Közmondások].  Sokszor  kiszen  keszeget  foghatsz 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

kisz-vágó  {küsz-vágó  Balaton  mell.  Fővárosi 
Lapok  1875.  570;  Hermán  0.  Halászat  K.):  fehér 
halászmadár,  sirály  (sterna  hirundo)  (Rába  mell. 
Nyr.  XVII.524;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  Vni.469; 
Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVn.191). 

2.  KISZ :  ösztönöz,  biztat.  Én  magam  se  tudom, 
ollan  sokan  kisznek  [a  leány  kérésre],  hogy  melyi- 
ket kéressem  meg  (Vas  m.  Őrség,  Szalafő  Nyr. 
m.l79;  vö.  XXL  11). 

[KISZÉG]. 

kiszeg-koszog :  csiszeg-csoszog.  Kiszeg-koszog 
a  papucsa  (Győr  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond. 
nL107). 

KISZEZ:  kiszt  (alburnus  lucidus)  fog  (Keszt- 
hely Hermán  0.  Halászat  K.). 

kiszí  {késze,  kisze  Csík  m.  Tsz.;  kisze  Hont 
m.  Tesmag  Nyr.  VIII.429 ;  kiszi  Gömör  m.  Nyr. 
XXII.526;  Székelyföld  Kriza):  1.  savanyú  gyü- 
mölcs-leves. Meggy-kiszí,  cseresnye-kiszi  (Gömör 
m.  Tsz.;  Nyr.  XXII. 526;  Nógrád  m.  Vecsekle 
Nyr.  V.571);  2.  zablisztből  készült  kocsonya- 
szerű  savanykás  pép,  a  melyet  tejjel,  mézes 
vízzel  v.  szilvalével  esznek  (Székelyföld  Kriza, 
Kőváry  László  1842,  Kovács  János;  Udvarhely 
m.  Siklód  Vadr.  97 ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Csík 
m.  Tsz.;  Győrffy  Iván). 

KISZLEL  {küszlel  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
1.424):  késztet,  ösztönöz,  sürget,  biztat,  unszol, 
bujtogat,  ingerel  (Székelyföld  Nyr.  IV.183 ;  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Olasztelek 
Nyr.  XV.575;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) 
[vö.  készlet]. 

fel-kiszlel:  fölbiztat,  fölbujt  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KITA  {gita  Szlavónia  Nyr.  V.ll):  1.  kita:  tel- 
jesen elkészített  és  összefont  húsz  fő-szösz  (Szat- 
már  m.  Nyr.  X.430 ;  Szatmár  vid.  Tsz. ;  Szatmár 
m.  Krassó  Nyr.  XVI.334;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XI.572 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.325;  XIV.523;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XIL 


1139 


KITET— kíván 


kívánat— KÍVÜL 


1140 


93  ;  Ugocsa  m.  Simonyi  Zsigmond ;  Székelyföld 
Győrífy  Iván);  2.  kifa,  gita:  hajfonat  (Dráva 
mell.  Nyr.  V,472;  Baranya  m.  Nagy -Harsány 
Nyr.  XIII.89;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.237; 
Eszék  vid.  Nyr.  VIII.327;  Szlavónia  Nyr.  V.U; 
XXIII.309).  Két  kitdra  font  haj  (Baranya  m.  Nagy- 
Harsány  Nyr.  XIII.89).  A  kitámat  nem  jó  köttem 
meg,  újra  béfonyom  ütet  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII. 
327). 

[KITET;  vö.  ketet]. 

kitet-kutat:  keresgél  (Debrecen  Nyr.  IV.318). 

KITLI  (kidli  Torda-Aranyos  m.  Sinfalva  Ka- 
nyaró Ferenc) :  vászon-újjas  (Vas  m.  Kemenes- 
alja, Nemes-Magasi  Nyr.  XIX.191 ;  Gömör  m. 
Nyr.  .XXII.526;  kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.183)  [vö. 
kittöly], 

KITLINY:  női  ing  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV. 
426;  Zala  m.    Szentgyörgyvölgye   Nyr.    11.280). 

KITTÖLY  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  207b; 
kiktel,  kiktől  Vas  m.  Horváth  József  1841 ;  kittö 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Pápa  Nyr.  XVI.527; 
kittü  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.561 ;  kittyö 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.143;  küttyü  Csallóköz 
Nyr.  1.280):  1.  durva  vászon,  zsákvászon  (Sop- 
rony m.  Repce  mell.  Nyr.  11.561;  Vas  m.  Hor- 
váth József  1841;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Pápa  Nyr.  XVI.527;  Csallóköz  Nyr.  1.280);  2. 
kittyö:  vászon-újjas  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.143) 
[vö.  kitli]. 

[KITTÖLÖS],  KÜTTÖLÖS :  négynyüstös, 
durva  (vászon).  Küttölös  vászony  (Baranya  m. 
Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  11.69;  in.98.  162;  V. 
194).  Küttölös  [így!]  zsák:  erős  zsák  (Baranya 
m.  Ibafa  Nyr.  XX.46). 

[KITYÉG]. 

kityeg-kotyog  (Hol  ?  Nyr.  XI.286 ;  kiteg-kotog 
Győr  vid.  Nyr.  XIX.378;  kityög-kotyog  Szeged 
vid.  Nyr.  VI.182):  1.  koty-koty  hangon  szól  (a 
kotlós  tyúk)  (Szeged  vid.  Nyr.  VI.  182);  2.  koty- 
koty  hangot  ad  (a  kulacs,  mikor  isznak  belőle) 
(Győr  vid.  Nyr.  XIX.378;  Szeged  vid.  Nyr.  VI. 
182;  Hol?  Nyr.  XI.286);  3.  sokat  beszél  (Szeged 
vid.  Nyr.  VI.  182). 

KITYÉL :  vél,  gondol  [?]  (Moldvai  csárig.  Nyr. 
1X.488;  X.204;  vö.  XXin.153). 

KITTYKÜBÜTTY:  pitypalatty  (Csallóköz  Nyr. 
1.279)  [vö.  putypurutty], 

KITTYOS:  csinosan  öltözött,  kackiás  (Békés 
m.  Balog  István  [vö.  hittyé's]. 

KIVÁLT  {kiát,  Áriáiképpen  Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

kíván  {kéván  Somogy  m.  Nágocs  Nyr.  VI. 
427;  Szeged  vid.  Nyr.  11.463;  Palócság  Nyr.  VI. 
518;  Gömör  m.  Rima-  és  Balogvölgy  Tsz.; 
Zemplén  m.  Harangod  Nyr.  VI.376 ;  Székelyföld 
Tsz.;   MNy.   V.352;   Nyr.   V.175;  Kiss  Mihály; 


Udvarhely  m.  Nyr.  IV.82.  478;  VI.517;  IX.39; 
Udvarhely  m.  Homoród- Almás  Nyr.  V.233;  Há- 
romszék m.  Nyr.  IV.513;  Háromszék  m.  Orbai 
járás  Nyr.  VII.283;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Csík  m.  Nyr.  VL137.  185;  VII.471; 
Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  Vin.231;  Csík-Cseke- 
falva  Nyr.  Xin.575;  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
485;  kevánnyuk  [?]  Udvarhely  m.  Homoród- 
Almás  Nyr.  VII.95;  keván  Marosszék  Nyr.  VII. 
432;  keván  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.454;  Szabolcs 
m.  Őr  Nyr.  VI.277.  479 ;  Udvarhely  m.  Nyr.  XI. 
40;  keván  Palócság  Nyr.  XXIL76.) 

[KÍVÁNAT]. 

[Szólások].  Kivánat  ránézni  (Rimaszombat  Nyr. 
XVIII.502).  Kivánat  ránizni,  uján  szép  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.305). 

KÍVÁNATOS   {kévánatos  Udvarhely  m.  Nyr. 

IV.428). 

KÍVÁNCS :  kíváncsiság,  vágyódás.  Olyan  nagy 
kiváncsom  jött  (Bereg  m.  Fornos  Nyr.  XX.476). 

[KÍVÁNCSI,  KÉVÁNCSI]. 

[Szólások].  Nagy  kéváncsija  van  rá:  nagyon 
megkívánta  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472). 

KÍVÁNCSIK  (kevdncsik):  kíváncsi  (Palócság 
Nyr.  XXIL76;  Esztergom  vid.  Nyr.  XIX.239). 

KÍVÁNCSÍKOS:  mindenfélét  kívánó  (pl.  a 
terhes  asszony)  (Pest  m.  Fölső-  és  Alsó-Nyáregy- 
háza Szinnyei  Otmár). 

KIVÁNCSISÁQOS :  kíváncsi  (Fehér  m.  Per- 
káta  Nyr.  n.520). 

KÍVÁNKOZ-IK  {kévánkoz-ik  Udvarhely  m. 
Nyr.  ni.554 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) 
[vö.  k(vántoz-ik]. 

[KÍVÁNÓS],  KÉVÁNÓS :  kíváncsi  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[KÍVÁNTOZ-IK],  KÉVÁNTOZ-IK :  kívánkozik 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

KIVIKEL:  kuvikol  (a  kuvik)  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.280). 

[KIVIR]. 

kivir-kavar:  össze-vissza  kever,  zagyvál, 
pancsol  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[KTVmC]. 

kivlrc-kavarc :  zagyvalék  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

[KIVIRCÖL;  vö.  kevercül]. 

kivlrcül-kavarcul  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
kivircöl-kavircol  Csallóköz  Nyr.  1.378):  össze- 
vissza kever,  zagyvál,  pancsol. 

KÍVÜL  {killü  Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr.  III. 
430;  kivéí-helü  Heves  ra.  Sírok  Nyr.  ni.38; 
kivel,  kivel  Palócság  Nyr.  XXI.359.  468;  XXH. 


1141 


KÍVÜLÜNNET— KLAPÁE 


KLARINETA— KLOPKAL  1142 


76;  Eger  vid.  Nyr.  XVIL430;  Mátra  vid.  Nyr. 
XXIL288;  Mátra  vid.  Bodony  Nyr.  XXIV.94; 
Nógrád  m.  Nyr.  VI.135;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
423;  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XVIII.426;  Rima- 
szombat Nyr,  XVII.525;  Abaúj  m.  Buzita  Nyr. 
VII.134;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.59; 
III.  179;  kivült  Háromszék  m.  Vadr.  ^QQ\i\köjjel 
Moldvai  csáng.  Nyr.  III.53;  Ml  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  Vn.468;  Mhül  Moldvai  csáug.  Nyr.  IX.490; 
kühül  Moldva,  Klézse  Nyr.  III.240;  küje  Udvar- 
hely m.  Eted  Nyr.  XVn.90;  küjel  Kis-Küküllő  m. 
Szőkefalva  Nyr.  XV.336;  Udvarhely  m.  Vadr. 
49;  küjjel  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  m.28; 
Kiss  Mihály;  Maros-Torda  m.  Szováta  Simonyi 
Zsigmond;  Háromszék  m.  MNy.  VI.214.  336; 
Vadr. ;  NyK.  III.3 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Csík  m.  MNy.  VI.377;  Nyr.  IV.472;  XH. 
524 ;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.53 ;  küjjel  Gyergyó- 
Sz.-Miklós  Nyr.  X.42;  kiil  Somogy  m.  Nyr.  II. 
376;  Székelyföld  Tsz.  230b;  Király  Pál;  Maros- 
szék, Nyárád  mell.  Vadr.  199;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.209.  358;  küllő  Vas  m.  Kemenesalja, 
Nemes-Magasi  Nyr.  XIX. 138.  191 ;  Bereg  m. 
Fornos  Nyr.  XX.476;  küllü  Zala,  m.  Hetes  Nyr. 
11.44;  küllü  Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.463;  Göcsej 
Nyr.  Xin.258 ;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  Hl. 
182;  IV.92;  küllül  Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVI.92; 
kült  Háromszék  m.  MNy.  VI.209.  222.  358 ;  Vadr. 
op6b;  Győrffy  Iván;  NyK.  in.9;  külü  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  VII.468;  Szatmár  m.  Adorján  Nyr. 
X.431 ;  külül  Szilágy  m.  Nyr.  IX.563 ;  küül  Mold- 
vai csáng.  Nyr.  IX.490 ;  küvül  Székelyföld  Tsz. ; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.222;  NyK.  in.3;  Vadr. 
506b;  küvült  Háromszék  m.  MNy.  VI.222).  — 
Kívülről  {kiverrül  k\)aA]  m.  Buzita  Nyr.  VII.  134; 
küjeről  Udvarhely  m.  Vadr.  29 ;  küj jelről  Három- 
szék m.  Vadr.  506b;  küjjerről  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  ra.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
külröl  Szilágy  m.  Nyr.  IX.563).  —  Én  kivülöt- 
tem:  rajtam  kívül  (Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XVIII. 
836). 

[Szólások].  Küjjel  ültette  a  kertén  a  fokhagymát: 
magamutogató  kevély  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[KÍVÜLÜNNET],  KÜVÜLÜNNET:  kívülről 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.358). 

[KÍVÜNNEN],  KÜVÜNNEN,  KÜVÜNNÉN, 
KÜVÜNNET,  KÜVÜNNÉT:  cvd  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.358;  NyK.  in.6;  Vadr.  506b)  [vö.  kin- 
nét]. 

KIVŰRÜNNEN:  cvd  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.383). 

KIZÉTEREK  [?] :  a  pálinka  ereje  [?]  (Gömör 
m.  Krasznahorka- Váralja  Nyr.  III.185). 

KIZNER:  gyenge  testalkatú,  kis  termetű, 
törpe  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI. 
189). 

KLAPACSKA:  száj  (Rozsnyó  Nyr.   Vni.565). 

KLAPÁL:  ketyeg  (Munkács  és  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly). 


KLARINETA  {kalánéta,  kálánéta  Székelyföld 
Nyr.  rV.183;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr. 
323). 

KLÁRIS  {galdris,  gáláris  Palócság  Nyr.  XXI. 
310  ;  XXn.34;  Gömör  m.  Radnót  Nyr.  XVin.455; 
gáláris  Gömör  m.  Radnót  Nyr.  VIII.428 ;  garalis 
Gömör  m.  Tsz. ;  garálizs  Palócság  Tsz. ;  kalárizs 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  kararis  Mátra  vid. 
Nyr.  XXn.288). 

[KLASNYA]. 

klasnya-fülü :  lelógó-fülú  (disznó)  (Fájsz  Nyr. 
Vn.428). 

KLASTROM  {kalastrom  Palócság  Nyr.  XXH. 
76;  karastolom  Nógrád  m.  Nyr.  V.182). 

KLAUPKERKOD-IK:  spekulál  (Bars  m.  Léva 
Czimmermann  János). 

KLÁZLI  (Dunántúl  MNy.  V.67;  Soprony  m. 
Csepreg  Nyr.  IV.331 ;  Komárom  Nyr.  VH.282 ; 
galázli  Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  V.212; 
glázli  Tolna  m.  Kömlőd  Nyr.  XIX.478 ;  Baranya 
m.  Patacs  vid.,  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
kalázli  Dunántúl  MNy.  V.98 ;  Veszprém  m.  Cse- 
tény  Nyr.  V.470;  Somogy  m.  Sándor  József; 
Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.382 ;  Tolna  m.  Gyönk 
Nyr.  V.379 ;  Baranya  m.  Nyr.  XIV.  142 ;  Közép- 
Baranya  Nyr.  m.282;  Ormányság  Nyr.  11.137; 
Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.335 ;  Székesfehér- 
vár Nyr.  Xni.477;  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
karázli  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III.182; 
Baranya  m.  Pellérd  Nyr.  XI.239;  kelájzli  Sop- 
rony m.  Repce  mell.  Nyr.  11.560 ;  kélázli,  kelázli 
Dunántúl  MNy.  V.67.  98;  Vas  m.  Kemenesalja, 
Nemes-Magasi  Nyr.  XIX.191;  Zala  m.  Gelse  és 
vid.  Nyr.  XV.  573) :  1.  üvegpohár  (i.  h.) ;  2.  üveg- 
kancsó  (Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.335). 

KLÉ:  L  lóhere  (Dráva  mell.  Nyr.  V.472); 
2.  lucerna  (Baranya  m.   Csúza  Nyr.  XVIII.237). 

KLÉBIC:  bíbic  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.522). 

[KLEPA]. 

klepa-fülü:  nagyfülű  (Baja  Bayer  József). 

KLEPETÁL,  KLEBETÁL:  1.  klepetál:  kere- 
pel (Baja  Bayer  József);  2.  klebetál:  pletykál 
(Nyírség  Czimmermann  János).. 

KLÉPÉTUS :  [tréf.]  libegő  köpönyeg  (Zala  m. 
Nyr.  XVni.287). 

[KLINK]. 

[klink-klank]. 

kllnklankoz:  két  kis  haranggal  harangoz 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 

KLOCÁN :  patkány  (Brassó  m.  Hétfalu  Király 
Pál). 

KLOPKAL :  lüktet  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.565). 


1143 


KLOPTER— KOBORE 


KOBORÉK— KOCA 


1144 


KLOPTER  {kolopter  Debrecen  Kardos  Albert) : 
1.  öl  (klafter)  (Debrecen  Nyr.  XI.476).  Egy  kolop- 
ter fa  (Debrecen  Kardos  Albert);  2.  mérő-léc, 
mérték-öl  (Csongrád  m.  Szentes  Négyesy  László). 

KLÓRI:  álló  ruhafogas  (Vas  m.  Zarkaháza 
Pejérpataky  László). 

KLÜMPA :  facipő  (Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX.378 ; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.237), 

KOA :  fulánk  (Baranya  m.  Ormányság  Tsz.). 

KÓÁLÓD-nc :  motoz,  keresgél  (Baranya  m. 
Pellérd  Nyr.  XI.382). 

KOBAK,  KABAK  {csohak  Munkás  és  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly;  kohag  Rábaköz  Király 
Pál):  1.  kobak,  kabak:  lopótök  (Duna  mell. 
Kassai  J.  Szókönyv  III.  180;  Mohács,  Kecskemét 
Király  Pál);  2.  kobak,  kobag,  kabak,  csobak:  tök- 
palack, tök-kulacs  (Rábaköz  Király  Pál ;  Balaton 
mell.  Tsz. ;  Somogy  m.  Nágocs  Nyr.  VI.429 ;  Pécs 
vid.  Kassai  J.  Szókönyv  III.180;  Gyula-Keszi  Nyr. 
V.278 ;  Szeged  Csaplár  Benedek ;  Abaúj  és  Zemp- 
lén m.  Király  Pál;  Munkács  és  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly);  3.  kobak:  szaruból  készült 
ivóeszköz  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.325); 
4.  kobak:  kivájt  fa  (Soprony  Tsz.);  5.  kobag: 
kalap  v.  főkötő  kidomborodó  búbja  (Rábaköz 
Király  Pál);  6.  kobag,  kobak  [tréf.,  gúny.]  fej, 
tökfej  (Rábaköz,  Mohács  Király  Pál;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Hol?  Tsz.). 

kobak-tölcsér:  lopótök-tölcsér  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839). 

[KOBAKOS],  KOBAGOS:  búbos.  Kobagos 
fejkötö  (Rábaköz  Király  Pál). 

KÓBI:  [nép-etimológia]  puska-tusa  (kőiben) 
(Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.183). 

KÓBOLOG:  kószál  (Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
362). 

KÓBOR  {köbér  Csík-Rákos  Dobos  András): 
1.  kóbor:  szalmából  font  gömbölyű  kosár  (Sop- 
rony Tsz.;  Soprony  vid.  NyK.  XII.  103);  2.  kóbor, 
kóbér:  szekér  födele,  ernyője,  borítója  (gyékény- 
ből, bőrből)  (Udvarhely  m.  Baczó  Mózes;  Szé- 
kely-Udvarhely és  vid.  Király  Pál;  Háromszék 
m.  Uzon Erdélyi  Lajos;  Csík-Rákos  Dobos  András; 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.526 ;  Brassó  m. 
Tatrang  Nyr.  11.477;,  Segesvár  Nyr.  IX.44;  Hu- 
nyad  m.  Bordeaux  Árpád). 

KÓBORA:  faeszköz,  a  mellyel  a  hajót  kijaví- 
tás végett  szárazra  lehet  vontatni  (Kis-Duna 
mell.  Győr  és  Mosony  közt  Nyr.  XI.43)  [vö. 
gugora], 

KÓBORÁL :  kóborol  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  in.221). 

KÓBORÁSZ  :  cv  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XIV.232). 

KÓBORÉ  [?]:  híg  sár  (Baranya  m.  Ormány- 
ság Nyr.  III.  183). 


KOBORÉK:  cv:  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.143). 

KÓBORGÓ :  kóborló,  csavargó  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

KÓBORI:  1.  kóborló,  csatangoló  (Debrecen 
Nyr.  VH.330;  Szatmár  vid.  Tsz.;  Székelyföld 
NyK.  X.332;  Kiss  Mihály);  2.  kóborlás,  csatan- 
golás. Kóboriba  jár  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
336). 

kóbori-Bori:  kóborló,  csatangoló  nőszemély 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.225). 

KÓBORLÁS :  lakodalom  után  a  hivatalos  ven- 
dégek házánál  sorban  tett  látogatása  s  ott  való 
evése-ivása,  mulatozása  a  násznépnek  (Balaton 
mell.  Tsz). 

[KÓBOROL],  KÓBOL:  sétál,  látogat  (Békés 
m.  Balog  István).  -'" 

KÓBOROS:  borított,  ernyős.  Kóboros  szekér: 
bőr-  V.  gyékéuy-ernyős  szekér,  két  oldalt  lelep- 
lezhető ablakkal  (Székelyföld  Nyr.  11.470;  Szé- 
kely-Udvarhely és  vid.  Király  Pál;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.319;  Vadr.  493a;  Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  XVL526). 

1.  KOBOZ  {kobza  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
III.181;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Háromszék 
m.  Bodola,  Brassó  m.  Hétfalu  Erdélyi  Lajos; 
Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  III.564;  kobzu  Vas  m. 
Őrség  Tsz.):  1.  húros  hangszer:  a)  kobza:  lant 
(Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  III.564);  b)  koboz:  tam- 
bura-forma  hangszer  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III.2) ; 
c)  koboz,  kobza:  bőgő,  brúgó  (Vas  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  III.181 ;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Hol?  Tsz.);  2.  koboz:  gombkötőknek  háromlábú, 
domború  eszköze,  a  melybe  szögek  vannak 
beleverve  (ezen  verik  a  magyar  ruhához  való 
zsinórt)  (Rimaszombat  Nyr.  XXI.33o);  3.  koboz: 
tojástartó  tök  v.  gömbölyű  szalmakosár  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

2.  KOBOZ  :  1.  kopog,  zörög  (Gömör  m.  Runya 
Nyr.  XXII.287) ;  2.  kutat,  keres,  kotorász  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  III.  181 ;  Tokaj  Nyr. 
XXIV.48;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII.48). 
Mit  kobozol  abba  a  tarisznyába  ?  (Debrecen  Nyr. 
VII.330);  3.  lopogat  (Szilágy  m.  Kőváry  László 
1842). 

meg-koboz  {meg-kobza.m) :  megkeresgél  (ütöge- 
téssel)  (Palócság  Tsz.). 

KOBÜRKOS :  hóbortos  (Gömör  m.  Serke  Nyr. 
XIX.45). 

KOBZOL:  tambura-forma  hangszeren  játszik 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  III.2). 

KÓC:  aspro  Zingel  (Győr  Nyr.  XI.430;  Vág 
torkolata  táján  Hermán  0.  Halászat  K.)  [vö. 
2.  góc]. 

1.  KOCA:  1.  anyátlan,  árva  (házi  állat).  Koca 
csibe,  malac,  csikó,  bárány,  borjú  stb.  (Soprony 
Tsz. ;  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  XII.274 ;  Koma- 


1145 


KOCA— KÓCÉROS 


KOCI— KOCOÖÓ 


1146 


rom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.283;  Csallóköz,  Kecs- 
kemét, Szeged,  Toroiitál  m.  Csaplár  Benedek); 
2.  korán  elválasztott  v.  árvaságra  jutott  gyer- 
mek (Balaton  mell.  Tsz.);  3.  vadkörte  (vö.  ko- 
ca-fa) (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.186;  XVIII.192. 
[ez  utóbbi  helyen  kocaa  hiba]). 

kooa-fa :  vadkörtefa  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
186;  ,a  vadkörtefa  a  régi  keményfa-erdők  ma- 
radványa e  vidéken,  melyet  irtáskor,  valószínű- 
leg gyümölcse  kedvéért,  meghagytak;  most  az 
ilyen  fa  magánosan  áll  a  sík  mezőkön,  s  ezért 
nevezhették  el  A;oca-fának'). 

koca-fene :  fene  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Nyr.  VIII.94). 

koca-gyerök  {koca- gyermek):  1.  apátlan,  anyát- 
lan csecsemő  (Győr  v.  Soprony  m.  ?  Nyr.  VU. 
129);  2.  törvénytelen  gyerek  (Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  XV.190;  Pápa  vid.  Tsz.;  Bars 
m.  Nyr,  X.138;  Nyitra  m.  Vág-Királyfa  Nyr. 
XX.215). 

koca-testvér:  tejtestvér  {koca-testvére  az  apát- 
lan-anyátlan gyerek  annak,  a  kivel  eggy  tejet 
szopott)  (Győr  v.  Soprony  m.?  Nyr.  VII.129). 

2.  KOCA:  háromszögletű,  súlyozott  fakeretre 
alkalmazott  fenékháló,  melyet  csónak  után  von- 
szolnak (Soprony  Tsz.;  Győr  vid.  Nyr.  VI.  192; 
Komárom  Hermán  0.  Halászat  K. ;  Komárom 
m.  Naszvad  Nyr.  IV.283)  [vö.  3.  kece]. 

koca-köröm:  a  keceháló  fakerete  (Komárom 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

3.  KOCA :  a  kapósdi-játékhoz,  kapózáshoz 
való  kerek  kavics  (Szeged  Király  Pál). 

KOCA:  vezérfa  az  öregháló  két  végén  (Ko- 
pácsi Hermán  0.  Halászat  K.). 

KOCAR:  nyomtatáskor  használt  széles  szíj- 
ostor (Bars  m.  Nyr.  X.138). 

KOCÁS:  kocával  (kecével)  járó  halász,  kis- 
halász (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.)  [vö. 
kecés], 

KOCÁTÓL :  kocogtat,  kopogtat  (ajtón,  abla- 
kon) (Ugocsa  m.  Király  Pál). 

KOCÁZ :  kocával  (kecével)  halászik  (Komá- 
rom Hermán  0.  Halászat  K.)  [vö.  keeéz]. 

[KOCCINT]. 

ki-koeint :  tüzet  üt  (acéllal  és  kovával)  (Bala- 
ton mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

KÓCÉ:  kissebb  deák  (Debrecen  vid.  Nyr. 
XXni.286). 

KOCEGA:  alig  tengődő,  kenyértelen  szegény 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

KÓCÉROS:  borzas,  kócos,  fésületlen,  kuszált 
hajú  (Szeged  Csaplár  Benedek)  [vö.  bócéros]. 

SZlKNYEt  :   HAOTAB  TÁJSZÓtIb. 


[KOCI]. 

kocl-ripa :  pityóka  csicsóka  (Bars  m.  Nyr. 
X.138). 

1.  KÓCI:  [gúny.]  székely  (Brassó  m.  Hétfalu 
Király  Pál). 

[2.  KÓCI]. 

kóci-Borís:  borzas,  kócos,  fésületlen,  kuszált 
hajú  nőszemély  (Hol?  [Csongrád  m.  Szentes?] 
Nyr.  Vin.187). 

KÓCINCA :  présház-  v.  pinceajtó  fazára  (Nyitra 
m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

KOCINKA:  a  csűr  v.  a  pajta  szakaszai  mellett 
a  bejárás  felől  épített  alacsonyabb  rész,  a  melybe 
csépléskor  a  polyvát,  töreket  szokták  rakni 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.426). 

KÓCrPOR,  KOCIPOR  (Vas  m.  Kemenes- 
alja, Pápa  vid.  Tsz.  Szeged  Csaplár  Benedek; 
kócifer,  kocifer  Székelyföld  MNy.  VI.173;  Kriza): 
semmirevaló,  haszontalan  ember. 

[KOCKÁZ]. 

M-kockáz :  kisemmiz,  kijátsz,  lúddá  tesz  (Fölső- 
Borsod  Nyr.  Vni.568). 

KOCNÁM:  isten  neki!  (in  gottes  namen) 
(Komárom  Beöthy  Zsolt). 

KOCÓD-IK :  civódik  (Balaton  mell..  Tolna  m. 
Tsz.;  Békés  m.  Balog  István;  Szatmár  vid. 
Tsz. ;  Székelyföld  Tsz. ;  Andrássy  Antal ;  Három- 
szék m.  Tsz. ;  Hol  ?  Tsz.). 

ÖBsze-kocódik  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Nyr.  Vin.95;  össze-kocod  [?]  Nagy-Kálló  Nyr. 
Xn.430):  összezördül. 

KOCOG  {éssze-kacag  Székelyföld  Nyr.  V.221 ; 
koszog  Balaton  mell.  Tsz.):  1.  kocog:  kopog 
(Békés  m.  Balog  István ;  Rimaszombat  Nyr.  XV. 
430) ;  2.  kocog :  vacog  (Székelyföld  Tsz.) ;  3.  ko- 
cog: döcög  (Rimaszombat  Nyr.  XV.430;  Hol? 
Tsz.) ;  4.  kocog,  koszog :  lassan  üget  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  Vm.372; 
Győr  vid.  Nyr.  V.522;  Pest  m.  Szeremle  Nyr. 
XVI.505;  Kunság,  Kisújszállás  Nyr.  XX.191; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.332;  Békés  m.  Balog 
István ;  Szeged  Császár  Árpád ;  Nógrád  m.  Nyr. 
IV.  142;  Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  VIII.569;  To- 
kaj Nyr.  XIX.383 ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.429;  Bereg  m.  Pap  Károly)  [vö.  keceg], 

el-kocog:  eldöcög,  elüget.  Valahogy  csak  el- 
kocognak a  lovacskáim  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

éssze-kacag:  összeütődik  (két  üveg)  (Székely- 
föld Nyr.  V.221). 

KOCOGÓ :  házasságkötés  ügyében  való  puha- 
tolódzás. Eocogóba  jár  (Soprony  m.  Kisfalud, 
Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.381). 

73 


1147 


KOCOL— KOCSERHA 


KOCSI— KODAG 


1148 


KOCOL  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  111.183; 
Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  11.12;  III.191;  vá-kocút 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XXU.SSO;kocul  Göcsej 
Nyr.  XII.95  ;  XIV.164  ;  Budenz-Album  158)  : 
kocog,  kocogtat,  kopogtat  [vö.  3,  kecel], 

rá-kocul:  rávereget.  Bdkocút  a  váláro,  hogy 
igen  jó  étaláto  a  dogot:  megveregette  a  vállát 
(Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XXII.380). 

KOCOLÓD-IK,  KUCULÓD-IK  :  1.  kocolód-ik : 
kötekedik  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI. 
477) ;  2.  kocolód-ik :  küszködik  (Székely-Keresz- 
túr  Nyr.  XXII.335)  ;  3.  kuculód-ik  :  kunyorál, 
nyafogva  kér  (Veszprém  m.  Mező-Komárom 
Király  Pál). 

KOCORAG:  kucorgó.  Kocorag  tyúk:  könnyen 
megfogható  jámbor  tyúk  (Csík  m.  Nyr.  VII.331). 

KOCOBÁSZ  ;  üget  (Borsod  m.  Szíhalom  Nyr. 
VIII.569). 

KOCUR  (Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.287 ; 
kacor  Kolozsvár  Arany-Gyulai  NGy.  1.433)  : 
kandúr. 

1.  KÓCSAG  [kócag  [madár]  Csallóköz  Nyr. 
1.280). 

2.  KÓCSAG :  ruhatartó  faláda  (Szlavónia  Nyr. 
V.ll;  XXIII.311). 

KOCSÁNY,  KOCON  {csókán  Nagy-Szalonta 
Nyr.  VIII.430;  Békés  m.  Balog  István;  csokány 
Székelyföld  Köváry  László  1842;  Udvarhely  m. 
Muzsi  János ;  Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  III.524 ; 
Bukovina  Nyr.  VI.472 ;  kocon  Zala  m.  Kassai  J. 
SzókönyvIII.210;  Göcsej  Tsz. ;  Király  Pál ;  Székely- 
föld NyK.  X.332 ;  Kiss  Mihály ;  kocsán  Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XVIII.432 ;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  XIV.43  ;  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
kocsány  Zala  m.  Alsó-Lendva  Kresznerics  F. 
Szótár  1.322) :  1.  kocsány,  kocsán,  csokány,  csókán : 
levél  V.  virág  szára  (Nagy-Szalonta  Nyr.  VIII. 
430 ;  Békés  m.  Balog  István ;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  XIV.43;  Erdély  Csaplár  Bene- 
dek ;  Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  III.524) ;  2.  kocsány, 
kocsán,  csokány:  kukorica  szára  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XVIII.432;  Bereg  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  V.223 ;  Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály; 
Udvarhely  m.  Muzsi  János  ;  Háromszék  m.  NyK. 
III.12;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Bu- 
kovina Nyr.  VI.472) ;  3.  kocon,  kocsony,  csokány : 
káposzta  szára,  torzsája  (Zala  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv ni.210  ;  Göcsej  Tsz. ;  Király  Pál ;  Zala 
m.  Alsó-Lendva  Kresznerics  F.  Szótár  1.322 ; 
Székelyföld  NyK.  X.332;  Kiss  Mihály,  Kóváry 
László  1842);  4.  kocsány:  toll  szára  (Debrecen 
Nyr.  IX.206). 

KOCSÁNOZ:  tarlóz  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.526;  Hétfalu,  Tatrang  Nyr.  11.477). 

KOCSERHA:  szénvonó  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.325)    [vö.  kocsorba]. 


[KOCSI]. 

kocsi-juh  :  a  kocsirúd  szárnya  végén  a  nyújtó 
alatt  keresztben  fekvő  fa,  mely  a  rudat  egye- 
nesen tartja  (reibscheit)  (Heves  m.  Névtelen 
1840)  [vö.  1.  éh]. 

kocsi-szer :  deszkából  ácsolt  félfödelú  ajtót- 
lan  kocsiszín  (Kún-Madaras  Király  Pál). 

kocsiszer-haleladó :  a  halászbokornak  az  a 
tagja,  a  ki  a  kocsit  megrakja  hallal  s  távo- 
labbi vidékekre  eljár,  hogy  eladja  (Tihany 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

koesi-szin  {kocsi-szén  Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Vadr.  439). 

kocsi- vágás :  kerékvágás  (Veszprém  Nyr.  VII. 
381). 

KOCSIN  :  ól,  istálló  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXn.502).  Hadd  tém  a  kócsinba  a  lavat  (Hu- 
nyad m.  Lozsád   Nyr.  XXIII.96)  [vö.  kocsonya]. 

KOCSINT,  KOCSONT  {kocsant  Erdély  Kassai 
J.  Szókönyv  III.209 ;  koccsant,  koccsint  Székely- 
föld Kiss  Mihály):  botlik  v.  nehezen  forog  (a 
nyelve),  akadozva  v.  hibásan  beszél  (Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  ni.209;  Székelyföld  MNy. 
VI.173  ;  Nyr.  IX.426  [itt  kocson  hiba] ;  Kiss  Mi- 
hály, Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
335). 

KOCSMÁR :  a  ki  sokat  jár  korcsmába  (Ba- 
ranya m.  Ibafa  Nyr.  XX.46). 

KOCSÓ:  csikó  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.522). 

KOCSONYA:  disznóól  (Szlavónia,  Kórógy  Nyr. 
XXin.310)  [vö.  kocsin]. 

KOCSORBA  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.428  ;  Marosszék  Szász  Béla ;  kocsorva 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XII.525)  : 
szénvonó  [vö.  kocserhá]. 

1.  KOCSORD :  kirschfink,  kirschknápper  (loxia 
coccothraustes)  (Borsod  m.  Noszvaj  Kassai  J. 
Szókönyv  in.208). 

2.  KOCSORD :  peucedanum,  foeniculum  por- 
cinum  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  1.440 ;  III. 
181.  208;  Tisza-Örs  Csaplár  Benedek). 

KOCSVÉRDA:  tökkáposzta  (Komárom  m. 
Naszvad  Nyr.  IV.235). 

KÓDA  {k'^oda) :  hajfonat  (Brassó  m.  Hétfalu 
Király  Pál,  Hoffmann  Frigyes). 

KODÁCSOL,  KOTÁCSOL :  1.  kodácsol,  kotá- 
csol :  kotkodácsol  (Balaton  mell.  Tsz.  192a ; 
Kecskemét,  Torontál  m.,  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek; Gömör  m.  Tsz.);  2.  kodácsol:  sokat  fe- 
cseg (Kecskemét,  Torontál  m.,  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

KODÁG  (Háromszék  m.  Vadr. ;  kotág  Vas  és 
Zala  m.  Kassai  J.  Szókönyv  111.205;  kótág  Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.):  kotkodácsol. 


1149 


KODAL— KODUEi 


KODULT— KOHAR 


1150 


KODÁL  =  kodácsol  1.  2.  (Kecskemét,  Toron- 
tál  m,,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KODÁB :  kártevő,  rongáló.  Ojjan  kodár  ez  a 
hitvány  tyúk;  ha  beszökhetik  a  pitarba,  minden 
edént  lever  (Mármaros  m.  Visk,  Técső  Király 
Pál). 

K^ODÁS :  pállott  szájú  (Brassó  m.  Hétfalu 
HojBfmannr  Frigyes). 

KODÉ  {kodéj  Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVI. 
95) :  1.  kiéhezett,  éhes  (Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
Vni.92);  2.  falánk,  nyalakodó  (Hódmező-Vásár- 
hely Nyr.  IX.91 ;  Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
XVI.95)  [vö.  szódé]. 

[KODÉK]. 

kodék-hasú:  nagyhasú  (birka)  (Vas  m.  Bö- 
göte  Nyr.  XVI.92). 

KÓDÉMOS  :  bohó,  féleszű  (Csallóköz  Szinnyei 
József). 

KODL-IK  :  zöld  héjából  kiválik  (a  dió)  (Vas 
m.  Csaplár  Benedek). 

KODLI:  féleszű  (Fölső-Csallóköz  Nyr.  VEI. 
378). 

KÓDOG  :  tévelyeg  (Fehér  m.  Velencei-tó  vid. 
Nyr.  XVn.431). 

KODOHOZ-IK,  KODOZ[-IK] :  1.  éhezik,  kop- 
lal; éhezve  jár-kél,  étlen  ide  s  tova  bolyong, 
éhenkórászkodik  (Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály, 
Kőváry  László  1842,  Győrffy  Iván;  NyK.  X.332; 
Udvarhely  m.  Nyr.  V.231 ;  Udvarhely  m.  Enlaka 
Nyr.  n.231 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.335;  Vadr.; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos. 
Eme  puszta  sovány  helyen  kodoztak  szegény  lovaink 
(Háromszék  m.  Tsz.).  Egyél,  ne  kodozz,  mint 
otthon !  (Háromszék  m.  Vadr.).  Ne  kodozz,  dolgozzál, 
mint  más!  (Székelyföld  Tsz.);  2.  kodohoz-ik: 
étlenség  következtében  elsoványodik,  elerőtlene- 
dik (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVIII. 
480). 

KODOHOZOTT :  kiéhezett,  elsoványodott,  éh- 
ségtől elerőtlenedett  (Székelyföld  Andrássy  An- 
tal 1843,  Győrffy  Iván). 

elkodohozott :  cw  (Udvarhely  m.  Vadr.  505b). 

KÓDOBÍT  :  véletlenül  v.  észrevétlenül  megüt 
(Hol?  Tsz.). 

KÓDOROG  {kúdorog  Gyöngyös  vid.  Nyr. 
n.l81 ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.139) 
[vö.  kujtorog]. 

KODUL  (kodul) :  eléhezik,  kiéhezik  (Tisza 
mell.  Tsz.;  Szeged  Kassai  J.  Szókönyv  III.182.). 

^ki-kodul:  <x>  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.  143). 
Úgy  ki  vőt  a  tehén  kodűva  (Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  XVI.95).  Kikodult  a  gyomrom  (Gömör 
m.  Nyr.  XIV.91). 


[KODULT]. 

[kikodult]. 

kikodult-hasú  :  kiéhezett,  üres  hasú  (Gömör 
m.  Nyr.  XXn.526). 

1.  KOFA  (kufa  Torontál  m.  Padé  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.53):  gyümölcsárus  férfi  (Zilah 
Nyr.  XIV.334)  [vö  kofáné]. 

2.  KOFA  :  víztartó  fakanna  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XVin.96.  432). 

KOFÁNÉ:  1.  kofaasszony  (Zilah  Nyr.  XIV. 
334;  Háromszék  m.  Nyr.  XV.47);  2.  nyelves 
nőszemély.  Nagy  kofáné  vagy;  fílek  rajta,  hogy 
még  éccer  torkodra  for  a  pletyka  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  IX.131). 

KOPEBNYÁL:  kotyvaszt  (ételt)  (Tata  Matu- 
sik  Nep.  János   1841). 

KÓFÉRNYÁL :  elcsen,  eltüntet  vmit  (Csalló- 
köz, Bacsfa  Nyr.  XVL91). 

KOFFANTYU :  kofaasszony  (Szatmár  m.  Kap- 
uik vid.  Nyr.  11.235). 

[KOFFANTYUNÉ],  KÜFFANT  YÜNÉ :  c«  (Szat- 
már m.  Kapuik  vid.  Nyr.  11.235). 

KÓFIC:  1.  hamarjában  kotyvasztott  étel,  koty- 
valék  (Pápa  vid.  Tsz.;  Székesfehérvár  Nyr. 
VII.139);  2.  liszt-pép,  gyermek-pép  (Fehér  m. 
Perkáta  Nyr.  n.520 ;  Komárom  Nyr.  VI1.282; 
Garam  mell.  Horváth  Zsigmond  1839);  3.  mal- 
ter (Érsekújvár  CzF.) ;  4.  kenyér- élesztő,  kovász 
(Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VIH.  234;  Erdély 
Barna  Ferdinánd);  5.  aszalt  gyümölcs  (Debre- 
cen Nyr.  ni.563). 

KÓFIRCOL,  KOFIRCOL:  kotyvaszt  (ételt) 
(Kassa  vid.  Nyr.  XVII.238)  [vö.  kefercél,  kofrityol]. 

KOFISTÁL,  KOFISTYÁL:  cv  (Szolnok-Do- 
boka  m.  Domokos  Nyr.  X.239).         -.-rimr  .^y.r 

KÓFITÁL:  ügyet  vet,  törődik.  Én  nem  kófi- 
táltam  (Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  ni.224). 

KOFRITYOL :  kotyvaszt  (ételt)  (Hont  m.  Nyr. 
VI.232)  [vö.  kófircol].      '..,//'  j 

KOH :  kohó  (Balaton  vid.  Horváth  Zsigmond 
1839 ;  Kisújszállás  Nyr.  1.333). 

[KOHAD].  ■*•*«  .^«'V.* 

le-kohad  :  lekonyul.  Lekohatt  a  levele  (Soprony 
m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.335). 

1.  KOHANT:  kiéhezett,  lesoványkodott  (Csal- 
lóköz Nyr.  1.280). 

2.  KOHANT:  vakkant,  Ao/iM-hangot  ad  (ku- 
tya) (Alföld  [?]  Nyr.  XIV.191  ;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.335 ;  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KOHÁR:  kohóbeli  munkás  (Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.377). 

73* 


1151 


KOHEN— KOKA 


KOKAL— KOKONYA 


1152 


KOHÉN:  [csúfoló  szó,  melyet  annak  monda- 
nak, a  kit  szeméremsértö  tetten  kapnak,  vagy 
a  bújósdi-játékban  annak,  a  kit  a  kereső  meg- 
talál] (Udvarhely  m.  Vadr.  505b;  Győrfify  Iván) 
[vö.  kuhi]. 

KOHÉNGAT  :  kohén  szóval  csúfol  (Udvarhely 
m.  Vadr.). 

le-kohóngat :  cw  (Udvarhely  m.  Vadr. ;  Győrffy 
Iván). 

KOHÓ  {kó  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII. 
315;  kuhu  Vas  m.  Őrség  Tsz.):  tűzhely  sütóje 
(rőrni)  (Csallóköz  Nyr.  1.280 ;  Csallóköz,  Patony- 
szél  Nyr.  Xn.l43). 

kohó-pamacs :  kohótisztító  (nyélre  kötött  szal- 
macsutak V.  kukoricafosztalók)  (Arad  m.  Maj- 
láthfalva  Nyr.  VIII.479). 

kohó-pemet :  (v  (Arad  m.  Majláthfalva  Nyr. 
VIII.479). 

KOHOG:  szól  (a  holló,  a  varjú)  (Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  III.  182;  Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

1.  KOHOL:  kohu-kohu  hangot  ad  (a  kutya) 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

2.  KOHOL:  kopogtat.  Ki  kohulla  ezt  e  horduót? 
(Göcsej  MNy.  n.413). 

KOHONT:  lepény  (túró  nélkül  sült)  (Torna 
m.  Ruehietl  Miklós  1839). 

KOHVASZT  :  forró  vízzel  leönt  (pl.  marha- 
pacait,  hogy  annál  könnyebben  meg  lehessen 
tisztítani;  vesszőt,  hogy  hajlékonyabb  legyen) 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

KO JT :  erős,  rossz-szagú  vastag  füst.  De  nagy 
kojttal  vattok:  de  nagyon  telepipázzátok  a  há- 
zat!  (Hajdú  m.  Szoboszló  Király  Pál). 

KOJTOL  {gojtol  Háromszék  m.  Győrffy  Iván) : 
erősen  füstöl  (pl.  pipából),  búzölögve  ég  (pl.  a 
ganéj-tüzelő)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.332 ;  Kun- 
ság, Kisújszállás  Nyr.  XX.288 ;  Csongrád  m. 
Szentes  Nyr.  VI.232 ;  VIII.281 ;  Békés  m.  Balog 
István;  Orosháza  Nyr.  IV.377;  Hajdú-Szoboszló 
Király  Pál ;  Heves  m.  Tisza-SzőUős  Nyr.  V.91 ; 
Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

[Szólások].  Kojtol,  mint  valami  török  basa  v. 
hatökrös  gazda  (Hódmező-Vásárhely  Nyr.  V.417). 

KOJTOEOG:  füstöl,  pipázik  (Békés  m.  Balog 
István). 

KOJTOBOS  (kójtoros) :  sátoros  (cigány)  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.528;  Király  Pál). 

KÓK :  gombfogantyú  (pálcán)  (Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Vadr.). 

KÓKA :  cseresnyóvel  teleaggatott  gally  v. 
bármily  más  gyümölcsgally,   a  melyen  a  gyü- 


mölcs rojtostul  van  (Heves  m.   Gyöngyös  Nyr. 
1.334). 

KÓKÁL :  ver,  üt  (vkit  fejbe ;  diót  a  fáról  le ; 
húsvéti  pirostojást  eggymáshoz)  (Pápa  vid.,  Ba- 
laton mell.,  Göcsej  Tsz.;  Csallóköz  Nyr.  1.280). 

Ig-kókál:  lever  (póznával).  Menny  ki  apjuk, 
niz  csak,  mindén  szedrét  lékókánok  má  azok  a 
gyerekek  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay 
József). 

meg-kókál :  megver  (póznával)  (Pápa  vid.  Tsz.). 

KOKÁNY:  fenegyerek  (Debrecen  Nyr.  VII. 
330). 

KÓKÁNYOL :  üt,  ver  (pl.  agyon,  v.  húsvéti 
pirostojást  eggymáshoz)  (Somogy  m.  Szobb  Eth- 
nographia  III.  128 ;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XVII. 
478;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.186). 

KÓKÁNYOZ :  üt,  ver  (el-,  meg-,  le-,  pózná- 
val) (Vas  m.  Kemenesalja  .Tsz.). 

lö-kókányoz  :  lever,  lepiszkál  (póznával  a 
fáról).  Lékókányoszta  az  ómat,  a  mi  vót  (Veszp- 
rém m.  Nyr.  Vin.177). 

meg-kőkányoz :  megver  (póznával)  (Pápa  vid. 
Tsz.  210a). 

KÓKÁZ  :  szüretkor  diót  ver,  gyümölcsöt  szed 
stb.  (Zala  m.  Csaplár  Benedek). 

KÓKKAD:  sáppad,  hervad,  lekonyul  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.186;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
332)  [vö.  kákkad]. 

é-kókkad :  elsáppad  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
186). 

KÓKKAJDT  {kókatt  Tisza-Örs  Csaplár  Bene- 
dek): sáppadt  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67.186; 
Tisza-Örs  Csaplár  Benedek  ;  Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  Vni.379)  [vö.  hókkadt], 

KÓKLEB  (Debrecen  Nyr.  XI.476  ;  Rimaszom- 
bat vid.  Nyr.  X.88 ;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa 
m.  Nyr.  IX. 183;  gauklér  Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
564 ;  kauklér  Abaúj  m.  Jászó  Nyr.  1X.478) :  szem- 
fényvesztő, csalafinta,  ámító,  hamiskodó. 

KOKOJZA  {kakójza  Székelyföld  Győrffy  Iván; 
kukujza  Székelyföld  NyK.  X.332  ;  Nyr.  XH. 
335 ;  Kriza ;  Háromszék  m.  Vadr.) :  áfonya  (Er- 
dély Kassai  J.  Szókönyv  III.182;  Székelyföld 
Tsz. ;  Győrffy  Iván ;  Csík  m.  Tsz. ;  Gyergyó  vid. 
Győrffy  Iván). 

KÓKONYA  {kókonnya  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek) :  1.  kókonya :  húsvéti  szentelt  eledel  (kalács, 
sonka,  hús,  tojás,  só  stb.  eggyüttvéve)  (Székely- 
föld Kassai  J.  Szókönyv  111.97.  183  ;  Győrffy 
Iván;  Csík  m.  Nyr.  VII.331 ;  Gyergyó  vid.  Győrffy 
Iván) ;  2.  kókonya,  kókonnya :  a  húsvéti  sonkával 
főtt  tojás  (Alföld  Nyr.  IV.329);  savanyú  tojás 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 


1153 


KÓKOS-KOLDULÓ 


KOLDUS 


1154 


KÓKOS :  gombos,  gombfogantyús.  Kókos  páca 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Vadr. 
505b ;  öyőrffy  Iván). 

KÓKÓS  (Csallóköz  Nyr.  1.280;  Csaplár  Be- 
nedek ;  Mátyusfölde  Nyr.  XVII.479 ;  kókus  Kecs- 
kemét Csaplár  Benedek ;  Szilágy  m.  Nyr.  IX. 
563) :  bohó,  félénk,  szótalan,  ügyetlen  (gyermek) ; 
balga,  bamba,  gyüge,  ügyefogyott. 

KOKOTKA:  láncon  függő  hajtott  szeg,  me- 
lyet az  ekegerendelyben  levő  lyukak  eggyikébe 
állítanak,  hogy  a  talyiga  tengelyének  a  geren- 
delyre  húzott  lánca  vissza  ne  csússzék  (Gömör 
m.  Tsz.  104b;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
90)  [vö.  kakát]. 

KOKOZ:  tempóz.  Né  kókozz,  öcsém/ [mondják 
annak,  a  kit  kínálnak,  s  nem  akar  enni]  (Sze- 
ged Nyr.  VIII.235), 

KOKBA:  pattogatott  kukorica  (Csík  m.  Csík- 
Madaras  Nyr.  XX.47). 

[KÓKÜLT]. 

elkókult:  elsáppadt,  szine vesztett (Kis-Kúnság 
Nyr.  III.565). 

[KÓKUSZ]. 

kókusz-dió :  juglans  nigra.  Nagyszemü  kókusz- 
dió :  a  juglans  regia  nagygyümölcsú  fajtája 
(Balaton  mell.  Földrajzi  Közlemények  1894.65). 

[KÓLA]. 

kóla-füle:  ostobaság,  bolondság,  esztelenség, 
haszontalanság,  semmiség.  De  sok  kólafülét 
összedaráltok  !  Micsoda  kólafüle  jutott  már  megin 
eszedbe!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Kólafüle 
beszéd  (Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.378)  [vö.  gó- 
lya-füle], 

KÓLÁL  (Balaton  mell.  Tsz.;  gorál  Békés  m. 
Csaplár  Benedek;  kollall  Zala  m.  Szepezd  Nyr. 
XVII.191 ;  kóvál  Pápa  Király  Pál) :  kószál,  kóborol 
[vö.  kele-kólál]. 

KOLBÁSZ  [kalbász  Fölső-Csallóköz  Szinnyei 
József). 

kalbász-rasta :  fajtázó  (trieur,  ausleser,  sorti- 
rer).  E  kéne  hagy  kérjük  ászt  a  kalbász-rastát, 
me  ha  ma  nem  rastálunk,  hónap  még  é'ggy  szem 
se  lesz  hagy  mit  vessünk  (Kis-KüküUő  m.  Szőke- 
falva Nyr.  XIV.575). 

KOLDUL  {kódinya  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.375; 
kódil  Zala  m.  Hetes  Nyr.  XIX.148;  kúdúl  Kalo- 
taszeg, Zsobok  Melich  János). 

[KOLDULÁSZ],    KÓDULÁSZ,    KÓDUEÁSZ : 

koldulgat  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KOLDULGAT  {kódig at  Göcse]  Nyr.  XIV.  164; 
Budenz- Album  158). 

[KOLDULÓ]. 

kóduló-gőzös 
Dézsi  Mihály). 


omnibusz -vonat    (Erdő vidék 


KOLDUS  {kódas  Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373; 

kódés  Göcsej  Nyr.  11.473;  kódis  Dunántúl  Nyr. 
V.264;  Repce  mell.  Nyr.  XX.365;  Rábaköz  MNy. 
V.89;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  III.222;  Göcsej  MNy. 
V.89;  Nyr.  Xni.256;  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid. 
Nyr.  XIII.328;  Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV. 
573;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.267;  VII. 
131;  Veszprém  m.  Nyr.  IV.323;  Veszprém  Nyr. 
11.431 ;  Vn.233 ;  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  II. 
185;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XIX.92;  XXH. 
379;  Balaton  vid.  Nyr.  ni.518;  IV.36;  Somogy 
m.  Nyr.  VI.367;  Fölső-Somogy,  Balaton  mell. 
Nyr.  VIIL371;  Győr  Nyr.  XXin.38;  Komárom 
m.  Alsó-Csallóköz  Nyr.  XVII.287;  Komárom  m. 
Nagy-Igmánd  Pápay  József;  Nyitra  m.  Vág- 
Hosszúfalu  Nyr.  XIX.512;  XX.24;  kódis  Hód- 
mező-Vásárhely  Nyr.  V.526;  kódos  Nógrád  m. 
Tolmács  Nyr.  XVI.279 ;  kuádis  Soprony  m.  Hor- 
pács  Nyr.  VI.122;  kuódis  Rábaköz,  Beö-Sárkány 
Nyr.  XVn.143.  184;  kuódis  Göcsej  MNy.  n.412; 
kógyis  Moldva,  Klézse  Nyr.  VII.382;  kúdis  Ko- 
márom m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.95;  Pápay 
József;  kudus  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XXI. 
329;  kúdus  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III.183; 
Szeged  vid.  Nyr.  III.321 ;  kúdús  Komárom  m. 
Kürth  Nyr.  XIX.187;  Félegyháza  Nyr.  V.373; 
Mezőtúr  Nyr.  VIII.360;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
516;  XV.65;  Szentes  Nyr.  V.44;  Szeged  vid. 
Nyr.  ni.277). 

[Közmondások].  Kódis  embernek  kódis  szeren- 
cséje (Dunántúl  Nyr.  V.264). 

kőgyis-alma:  korán  (sz.  János  napja  táján) 
érő   édes   alma  (Moldva,   Klézse  Nyr.  VII.382). 

kódus-csipa :  szilva-  és  barackfa  mézgája 
(Abaúj  és  Borsod  m.  Király  Pál;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.323). 

kódús-kása:  abárlébe  főzött  köleskása  (Csal- 
lóköz id.  Szinnyei  Józsefné). 

kódus-lé:  koldús-leves  (ú.  n.  rongyos  tésztá- 
val készített  levesétel  CzF.).  Kódusléf  ebédeltünk 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XVII.375). 

koldus-mogyoró :  szúrós  csimpaj  (Palócság 
Nyr.  XIX.94;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

[kódis-szer]. 

[Szólások].  Kódis-szé'rre  [kocsizni]:  rozoga  pa- 
rasztszekéren (Dunántúl  Nyr.  XVII1.90). 

kúdús-tarisznya :  [tréf.]  katonák  kenyeres 
tarisznyája  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.  183). 

kódús-táska:  rétegesen  hajtogatott  leveles 
tésztából  háromszögletűre  szabdalt  galuskaféle, 
barátfül  (Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

koldús-tetü  {kódis-tefü,  kúdús-tetü):  többféle 
ragadványfű  (bidens  tripartitus,  lappula  myoso- 
tis,  torilis  anthriscus,  cynoglossum  officináié, 
Orlaya  grandiflora,  echinospermum,  agrimonia 
eupatoria,  galium  aparine,  xanthium  strumarium, 
dumus  frutex)  (Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.332; 
Balaton  mell.  Földrajzi  Közlemények  1894.  65; 


1155 


KÓLÉ— KÓLIKÁS 


KÓLINDÁL— KOLOMPÉR 


1156 


Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.479;  Szeged  Nyr.  VII. 
381 ;  Baja  Bayer  József;  Nógrád  m.  Ipoly-Litke 

koldus- vonat  (kódis-vonat) :  lassan  járó  vonat, 
omnibusz-vonat  (Debrecen  vid.  Nyr.  XXIII.286; 
Kalotaszeg,  Bánffy-Hunyad,  Zsobok,  Sztána  Me- 
lich  János). 

KÓLÉ  (Érsekújvár  Nyr.  VIII.282;  Mya  Mátra 
vid.  Nyr.  XXII.288);  ló-  v.  szamár-húzta  két- 
kerekű taliga,  a  melynek  a  feneke  és  oldalai 
deszkából  vannak  [vö.  Mész,  2.  kólika]. 

KOLEDA:  vízkereszti  házszentelós  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

KOLÉDÁL  {koledál  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  III. 
523;  kolyédányi  Gömör  m.  Serke  és  vid.  Nyr. 
XVIÍI.140):  1.  kéreget,  koldul,  alamizsnát  szed 
(Pápa  vid.  Tsz.;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Pápay  József;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Gö- 
mör m.  Runya  Nyr.  XXII.287;  Ábaúj  m.  Beret 
Nyr.  III.523);  2.  fürkész  (Gömör  m.  Serke  és 
vid.  Nyr.  XVIII.  140)  [vö.  kólindál]. 

összö-kolyedál:  összefürkész  (Gömör  m.  Serke 
és  vid.  Nyr.  XVIII.140). 

[KOLÉDÁSZÓ],  KOLYÉDÁSZAÓ:  fürkésző 
(rossz  értelemben)  (Gömör  m.  Serke  és  vid.  Nvr 
XVIII.  140). 

[KOLEGA]. 

kolega-falu  :  cigánysor  (Tisza-Roff  Markovics 
Sándor). 

KOLERA  {kolléra  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János;  koréla,  korela  Repce  vid.  Nyr.  XX.371  • 
Göcsej  MNy.  V.87 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67  • 
Palócság  Nyr.  XXI.368;  XXII.76;  Gömör  m. 
Nyr.  XVIII.458 ;  korella  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
356).  ^ 

KOLEBÁS:  férges  (burgonya)  (Zala  m.  Sze- 
pezd  Nyr.  XVII.191). 

KOLÉSZ  {kolesz):  1,  kétkerekű  taliga,  kordé 
(Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVI.94;  Tokaj  Nyr. 
XXIV.48);  2.  magas  deszka-oldalakkal  ellátott 
nagy  ökrös-szekér,  a  melyet  rendesen  törek- 
hordásra  használnak  (Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr. 
XVII.383);  3.  homokhordó  láda  (Hont  m.  Nyr. 
V.474);  4.  deszkából  összetákolt  s  a  földbe  le- 
vert gyermekágy  (Komárom  m.  Pűr  Nyr.  XVIII. 
528)  [vö.  kólé]. 

KÓLÉZ :  kószál,  csavarog  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.186.  213). 

1.  KÓLIKA  {k^ólyika  Palócság  Nyr.  XXI.312). 

2.  KÓLIKA:  kétkerekű  taliga,  kordé  (Fertő 
mell.  MNy.  III.406)  [vö.  kólé[. 

KÓLIKÁS  (kójikás) :  1.  kólikás :  nyavalyás, 
göthös,  beteges  (Vác  és  vid.  Divicsek  Gyula); 
2.  kójikás:  féleszű  (Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
IX.91). 


KÓLINDÁL  (Udvarhely  m.  Erdővidék  Nyr. 
XV.575;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Bol- 
dizsár; Á;oiw(íáí Székelyföld Győrfíy  Iván;  kolingyál 
Orosháza  Nyr.  VI.179):  1.  koindál,  kólindál:  éne- 
kelve házról-házra  jár  (karácsonykor)  (Székely- 
föld Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár);  2.  kólindál,  kolingyál:  kószál, 
csavarog,  csatangol  (Orosháza  Nyr.  VI.  179;  Ud- 
varhely m.  Olasztelek  Nyr.  XV.575)  [vö.  kole- 
dál, kóringái,  kóringyál]. 

KOLLÁR:  kerékgyártó,  bognár  (Palócság, 
Gömör  m.  Tsz.;  Heves  m.  Nyr.  VII.41). 

KOLLÁZÁS :  ördögszekéren  (levert  cölöp  tete- 
jén keringő  rúdon)  való  körbeforgás  (Nyitra  m. 
Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

KOLLINT  {kolint  Rozsnyó  Nyr.  Vni.235;  kó- 
lint  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.560;  Zala 
m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573;  Fölső-Csallóköz 
Nyr.  VIII.378;  Szinnyei  József;  fel-kólint  Szat- 
már,  Szabolcs,  Ugocsa  m..Nyr.  IX.183-;  kollint 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.186). 

KÓLLOGAT:  ütöget  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  I. 
422). 

KOLNA  (Arad  m.  Fábián  Gábor  1839;  kóna 
Karancs  vid.  Nyr.  XXII.48):  szőllőbeli  présház. 

KOLÓDÁLY-IK :  [?].  Szénát  eszik,  szurkot . . ., 
néked  kolódályik  (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L. 
Koszorúk  1.228). 

KOLOMP :  1.  faharang,  jeladó  deszka,  a  me- 
lyet két  botocskával  vernek  (Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.377);  2.  az  a  fadarab,  a  melynek 
nyergébe  az  evezőt  a  gúzs  segítségével  be- 
akasztják (Komárom,  Velence,  Szeged  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

KOLOMPÁR:  rézműves,  bádogos  (Somogy 
m.  Sellye  Nyr.  IV.327;  Hol?  Tsz.). 

KOLOMPÁROS :  cv  (Szegszárd  vid.  Nyr.  VH. 
382;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KOLOMPÉR  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Veszprém  m.  Devecser  Nyr.  XVIII.479;  Tolna 
m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274;  Csurgó  vid.  Király 
Pál;  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.  140;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.331;  Bereg  m.  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.563;  ko- 
lompéra  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331 ;  kolon- 
tér  Baranya  m.  Pellérd  Nyr.  XI.239;  kompér 
Nógrád  m.  Vecsekle  Nyr.  V.571 ;  Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Eger  vid.  Nyr.  XVn.430;  Tisza-Sz.- 
Imre  Nyr.  Vni.526;  Hegyalja  Nyr.  XVn.561 ; 
Kassa  vid.  Nyr.  IX.557 ;  kompér  Palócság  Ethno- 
graphia  IH.356;  Mátra  vid.  Nyr.  XXn.335;  Nóg- 
rád m.  Nyr.  IV.472;  Gömör  m.  Alsó-Hangony 
Nyr.  XIX.330;  komp'ér  Palócság  Nyr.  XXI.362; 
XXII.76;  kompi  Debrecen  Nyr.  VII.330;  kompéla 
Abaúj  m.  Szikszó  vid.  Szinnyei  Elemér;  kompéra 
Abaúj  m.  Nyr.  VI.172;  Király  Pál;  Abaúj  m. 
Beret  Nyr.  11.521;  Abaúj  m.  Buzita  Nyr.  VII. 
519;   korompéj  Gömör   m.  Nyr.  XXII.479;   ko- 


1157  KOLOMPOL— KOLONTOSKOD-IK 


KOLONTOZ— KOMA 


1158 


romplyi  Palócság  Nyr,  XXI.219.  362;  krompé 
Abaúj  m.  Buzita  Nyr.  VII.519;  Zemplén  m.  Nyr. 
XVIL274;  Zemplén  m.  N.-Tárkány  Nyr.  Vn.32; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323;  XI.37;  XII. 
524;  XVI.470;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XIIL 
191;  kromplyi  Palócság  Nyr.  XXL219;  krumli 
Vas  V.  Zala  m.?  Nyr.  XVII.  137;  krumpi  Dunán- 
túl Nyr.  XVIII.42;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VI.267;  krmnplyi  Vác  Nyr.  XX.284;  kumpér 
Heves  m.  Névtelen  1840;  kumpi  Komárom  m. 
Kürth  Nyr.  XIX.187;  Gömör  m.  Balogi  Nyr. 
XX.570;  kumpri  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L. 
Koszorúk  11.161 ;  kurumpi  Soprony  és  Vas  ra. 
Nyr.  X.332;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.423;  Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  V.471 ;  kurumpli  Kecske- 
mét Nyr.  IX.360;  Pozsony  m.  Zsigárd  Nyr.  XIX. 
504):  burgonya. 

krumpli-fészek:  burgonya  elültetésére  vájt 
gödröcske  (Gömör  m.  Nyr.  XVII.506). 

krumpli-fiú :  kis  burgonya.  Niiics  egy  krumpli- 
fiúm se  (Rimaszombat  Nyr.  XII.  190). 

KOLOMPOL :  ütöget,  dönget.  Kolompolom  az 
ajtót  (Debrecen  Nyr.  VI.328). 

KOLONC,  KÖLÖNC  {gölöngy  Csallóköz  Nyr. 
1.278;  kölöngy  Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.378; 
különc  Orosháza  Nyr.  IV.377):  1.  kolonc,  kölönc, 
kölöngy,  gölöngy,  különc:  kútgém  végére  nehe- 
zékül ráerősített  tuskó  v.  állat  nyakába  akasz- 
tott fadarab,  mely  az  első  lábai  közé  akadva  a 
futásban  akadályozza  (Fölső-Somogy  Nyr.  X.190; 
Csallóköz  Nyr.  L278;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  VEI. 
378;  Orosháza  Nyr.  IV.377;  VL179;  Szeged, 
Torontál  m.  Csaplár  Benedek;  Debrecen  Nyr. 
Vn.330;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  in.l83; 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII.432);  2.  kölönc: 
kölyök,  mindig  az  anyja  után  járó  alkalmatlan- 
kodó kis  gyerek  (Balaton  mell.  Tsz.;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.186;  Dorozsma  Nyr.  XVII.566 ; 
Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX.91 ;  Szeged,  Kecskemét, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek);  3.  kolonc:  a  húzó- 
vánkosból  kiálló  vas,  a  melybe  az  evező  vasfülét 
beleakasztják  (Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat 
K.)  [vö.  cölönk]. 

KOLONTÁR:  gömbölyű  fehér  szőllő  (Balaton 
mell.  Tsz.  351b). 

kolontár-szőlő  (korontár-szöllő) :  cv  (Szegszárd 
Kassai  J.  Szókönyv  III.  183). 

[KOLONTÁRI]. 

kolontári-szőUő  cv  (Somogy  ra.  Adánd  Nyr. 
IV.334). 

KOLONTOS:  féleszű,  hóbortos,  bolond  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Nyr.  11.470;  IV.183;  Kiss  Mihály, 
Andrássy  Antal  1843,  Győrffy  Iván;  MNy.  VI. 
215;  Nyr.  n.523;  V.90.  465;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KOLONTOSKOD-IK:  bohóskodik,  bolondozik, 
eszelősködik  (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m. 
Vadr.  366). 


KOLONTOZ :  cv  (Háromszék  m.  MNy.  VI.335 ; 
Győrffy  Iván). 

KOLOP:  filkó  (kártyában)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.243;  Győrffy  Iván). 

KOLOTÁL:  haszontalanul  jár-kél  (Zemplén 
m.  Tállya  Nyr.  IV.520). 

KOLOZSÓRIA:  tolltartó  (kivájt  négyszögle- 
tes fácska    tolófödéllel)   (Udvarhely  m"  Nyr.  V. 

KOLTY:  cottus  gobio  (Erdély  Hermán  O. 
Halászat  K.). 

KOMA  {kom  Háromszék  m.  Nyr.  11.523;  ;fcomja 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  kereszt-A;omja  Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XXn.331;  komé 
Nógrád  m.  Vecsekle  Nyr.  V.179;  Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Kőváry  László  1842,  Győrffy  Iván ; 
koméi  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XVIII.507;  kőmé, 
kőmé  Nógrád  m.  Nyr.  IV.473):  1.  koma:  koma- 
asszony. Hadd  el,  komám!  (Kolozsvár  Szinnyei 
József).  Hát  erre  a  szoroghétre  hattad,  koma,  a 
csepesz-csinálást  ^  (Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII. 
427);  2.  koma,  komé,  kome\  kőmé,  kőmé:  pajtás 
(Palóeság  Nyr.  XXni.68;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.473; 
Nógrád  m.  Vecsekle  Nyr.  V.179;  Gömör  m.  Nyr. 
XVin.505;  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XVin.507; 
Székelyföld  Kőváry  László  1842;  Győrffy  Iván); 
3.  koma:  vőfély  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
237).  Koszorús  koma:  co  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.430);  4.  komé:  gyergyói  és  oláhfalvi 
székely  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  5.  kom,  koma: 
tréfás,  bohókás  ember  (Székelyföld  Tsz. ;  Három- 
szék m.  Nyr.  11.523).  Tiszta  koma:  egészen  tré- 
fából áll  (Székelyföld  Tsz.);  6.  koma:  leány,  a 
ki  pünkösdkor  tojást  kap  eggy  legénytől  (Gö- 
mör m.  Tsz.). 

[Szólások].  Koma  neki  a  dolog:  rest  (Tokai 
Nyr.  XXn.330). 

koma-gyüjtő  {koma-gijűtő)  :  1.  [tréf.]  fasz 
(Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX. 183;  To- 
kaj Nyr.  XIX.383);  2.  [tréf.]  szűcs-tű  (Kis-Kún- 
ság  Nyr.  ni.565). 

komagyüjtő-fa :  [tréf.]  fasz  (Soprony  m.  Kis- 
falud, Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.475). 

koma-kaszás :  ingyen-kaszás,  a  ki  csak  úgy 
gyengén  kaszál  (Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr. 
IX.136). 

koma-tál:  enni-innivalóval  (kaláccsal,  süte- 
ménnyel, gyümölccsel,  boros  palackokkal  vagy 
disznóöléskor  hurkával,  kolbásszal  stb.)  megra- 
kott és  szalagokkal,  virágokkal  fölcifrázott  tál, 
a  milyennel  a  jó  ismerősök  sátoros  ünnepeken 
v.  disznóöléskor  kedveskednek  eggymásnak, 
valamint  a  keresztkomák  a  gyermekágyas  asz- 
szonynak  (Balaton  vid.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Veszprém  m.  Szilas  Nyr.  XXII.569 ;  Somogy  m. 
Hazánk  1894.  57.  sz. ;  Tata  vid.  Csaplár  Benedek). 

komám-asszony:  így  szólítják  eggymást  az 
asszonyok  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII.oOS). 


1159 


KOMALL— KOMMOG 


KOMÓCSIN— KOMPOL 


1160 


KOMÁLL  :  pajtáskodik,  barátkozik.  Koma 
koma  kőmáliunk,  esztendeig  kőmáliunk ;  jó  legyünk, 
komák  legyünk  stb,  [komatál  átnyujtásakor  mon- 
dott vers  kezdete]  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr. 
IV.92). 

KOMÁNÉ:  komaasszony  (Zilah  Nyr.  XIV. 
334;  Háromszók  m.  Nyr.  XV.47). 

KOMÁRNYÉK :  luhfejő  hely  (Torda-Aranyos 
m.  Gerend  Nyr.  XXIII.577). 

KOMATRIA :  keresztelés  [?  talán :  komaság] 
(Bukovina  Nyr.  VI.472;  vö.  XXIII.201). 

KOMÁZ-IK:  tréfálódzik  (Székelyföld  Kriza; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KOMÉDIA  (komodia  Zala  m.  Hetes  Nyr.  I. 
380). 

[KOMÉDIÁS]. 

komédiás-malom :  ördögmalom  (ringelspiel) 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 

KOMÉNDÁL  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Pápay  József;  komendál  Debrecen  Nyr.  VII.330 ; 
kommodál  Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Nyr. 
XXIII.43) :  ajánl,  javasol.  Igen  fáj  a  fogam,  ko- 
mé'ndáj  rá  valami  orvosságot  (Komárom  m.  Nagy- 
Igmánd  Pápay  József).  Má  én  azt  kommodálom, 
hogy  jöjjön  haza  (Udvarhely  m.  Homoród  vid. 
Nyr.  XXin.43). 

[KOMHER]. 

komher-háló :  két  keresztbe  összekötött  ab- 
roncsnak a  négy  végére,  tehát  négy  ág  közé 
kifeszített  négyszögletes  háló,  hosszú  rúdra 
alkalmazva  (Szatmár  m.  Kis-Majtény  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

KOMINÁR  (Palócság  Nyr.  XXni.284;  komi- 
nyár  Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.573) :  kóménysöprő. 

KOMISZ:  durva  parasztgatya  (Komárom  m. 
Perbete  vid.  Gáncs  Géza). 

KOMITA  :  mészárszék  (Bánffy-Hunyad  Nyr. 
Xn.380). 

KOMITÁS :  malac-ól  (Debrecen  vid.  Kóssa 
Albert). 

KOMLÓS  :  bojtos.  Komlós  kalapkötő  (Pozsony 
Nyr.  XIII.528). 

KOMMANT  :  koppant,  kollint  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.67 ;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.237). 
Oda  tartyá  a  homlokát,  ez  pegyig  ujján  lévő  gyil- 
rőivel  jót  oda  kommant  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XV.376).  Agyon  kommantotta  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.427). 

KOMMÍNT:  x).  Osztán  két  kézre  kapi  ám  a 
puskáját ;  hát  ha  arább  nem  lépők,  fejbe  kommint 
vele  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.42). 

KOMMOG:  lassan  eszik,  lassan  rág,  majszo- 
lódik  (Csallóköz  Nyr.  1.280;  Fölső-Csallóköz  Nyr. 
Vni.378). 


KOMÓCSIN  {komócsin  Békés  m.  Budapesti 
Hirlap  1895.71.  sz. ;  komócsing  Győr  vid.  Nyr. 
VI.272) :  lenge  nádforma  réti  fú,  mely  vizenyős 
földeken  terem  (Tisza  mell.  Tsz. ;  Nagy-Szalonta 
Nyr.  VII.457). 

komocsin-fű:  cv  (Békés  m.  Budapesti  Hirlap 
1895.71.  sz.). 

KOMÓCSOS :  dús  növésű,  sok  levelű.  Komó- 
csos  fü  (Maros-Torda  m.  Mezőség  Gabányi  Endre). 

KOMONÁK,  KUMUNÁK:  bő  fölsőkabát  (Ud- 
varhely m.  Kiss  Mihály). 

KOMONDOR  (komender  Gömör  m.  Nyr.  XXII 
526). 

komondor-kedvű :  komor,  mogorva,  haragos 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KOMOR.  Komor  ló:  olyan  herélt  csődör,  a 
melynek  még  megvan  a  nemi  ösztöne  (Tisza- 
Roff  Markovics  Sándor). 

KOMÓT:  1.  csinos,  helyes.  Ejnye,  de  komót 
lányka !  (Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  Vin.142) ;  2. 
magas  fiókos  ruhaszekrény  (Palócság  Nyr. 
XXII.76 ;  Borsod  m.  Diósgyőr  Nyr.  IV.43 ;  Gö- 
mör m.  Nyr.  XXII.526;  Szabolcs  m.  Kis-Bese- 
nyőd  Nyr.  IX.  136;  Bereg  m.  Munkács  és  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly). 

1.  KOMP,  PONK  {komp  Tolna  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  HL  187 ;  Nyr.  VI.523 ;  Tolna  m.  Paks 
Nyr.  XXII.384;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Pápay  József;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.186;  Hol? 
Tsz.;  ponk  Székelyföld  Nyr.  V.  424;  XIX.222; 
Udvarhely  és  Csík  m.  Győrffy  Iván ;  Csík- 
Szenttamás  Nyr.  IX.432;  Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  Vin.383;  Kezdi- Vásárhely  Király  Pál): 
halmocska,  dombocska,  határdomb,  határhányás 
[vö.  homp,  kompis]. 

2.  KOMP:  kukorica-cső  (Mátyusfölde  Nyr. 
XVII.479;Nyitra  m.  Magyar-Soók  Nyr.  XX.325). 

KOMPAKTOR  (Szeged  Csaplár  Benedek; 
kompektor  Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek; 
könpaktor,  könyvpektor  [nép-etimológia]  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek):  könyvkötő. 

KOMPÉTÁL:  [?].  Nem  kompetálunk  többet 
eggyütt  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.378). 

KOMPIS  :  halmocska,  dombocska,  rakáska 
(földhalom,  kavicsrakás,  trágyacsomó),  zsombék 
(Gömör  m.  Tsz. ;  Nyr.  XIX.222)  [vö.  1.  komp]. 

KOMPÓDI :  [?]  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m. 
Nyr.  IX.183). 

KOMPOL :  gyepes  hant-halmot  rak  (határ-  v. 
tilalomjelül),  földhányással  kijelöl  (Tolna  m. 
Paks  Nyr.  XXn.384 ;  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek ;  Komárom  m.  Tsz. ;  Erdély  Király  Pál)  [vö. 
hompol]. 

el-kompol :  tilalomjelül  csinált  gyepes  hant- 
halmokkal, földhányásokkal  elgátol.  Elkompolták 
az  utat  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


1161    KOMPOLGOTT— KONCÉR 


KONCÉR— KONDÉR 


1162 


ki-kompol:  határhantokkal  ellát,  kijelöl  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.186).  KikompoUuk  a  rétet 
(Erdély  Király  Pál). 

le-kompol:  határhantokkal  kijelöl.  Lekompol- 
tam  már:  kitűztem  a  kaszálni  valót  (Pest  m. 
Páhi  puszta  Nyr.  XVII1.232). 

KOMPOLGOTT  :  össze-vissza  bolygó.  Kom- 
polgott  víz  (Hol?  Nyr.  XII.527). 

KOMPOLÓD-IK  (Hol  ?  Tsz. ;  kompojod-ik  Sze- 
ged Csaplár  Benedek):  megütközik,  megzava- 
rodik. 

el-kompojodik :  megzavarodik.  Egészen  el  va- 
gyok kompojodva :  nagyon  zavaros  a  fejem  (Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

meg-kompojodik :  cv.  Megkompojodott  az  esze 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 

őssze-kompojodik:  összezavarodik.  Egészen 
össze  vagyok  kompojodva  (Szeged  Csaplár  Be- 
nedek). 

KOMPONA  {kompina  Brassó  m.  Tatrang  Nyr. 
11.477) :  mérleg  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  HL 
185;  Székelyföld  Kiss  Mihály,  GyőrflFy  Iván; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.356;  Kezdi- Vásárhely 
Nyr.  XVI.479;  Brassó  m.  Zajzon  Nyr.  m.327; 
Csík  m.  MNy.  VI.373). 

KOMPONÁLÓD-IK  :  egyensúlyozódik,  súly- 
egyenbe  jő  (Csík  m.  MNy.  VI.373). 

KOMPORKOD-IK :  földúzza  az  orrát,  meg- 
neheztel (Balaton  mell.  Tsz.). 

[KOMPOS]. 

kompoB-malom :  vizi  malom  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  nL187;  Tokaj  Nyr.  XIX.383). 

KOMPOSTOR  (Rábaköz  Nyr.  XV.286;  pon- 
kostor  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m.  Olaszte- 
lek Nyr.  XV.384):  a  szövőszék  lábítója. 

kampostor-páloa :  einlegstab  [takács  mester- 
szó] (Győr  Nyr.  XI.382). 

[KOMPOTY]. 

kompoty-só :  darab-só,  darab  kősó  (Baranya 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  1.413;  m.l88;  Tsz.). 

1.  KONC  {kóc  Veszprém  m.  Nyr.  V.224) : 
csont  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Brassó 
m.  Hótfalu  MNy.  V.346). 

[Szólások].  Mesztelen  kócot  nem  szabad  árúnyi 
[mondják  a  gyereknek,  mikor  ráütnek  a  kezére, 
mert  olyan  helyen  van,  a  hol  nem  illik,  pl.  az 
asztalon]  (Veszprém  m.  Nyr.  V.224). 

[2.  KONC]. 

kono-nagyapa :  ősapa  (Udvarhely  m.  Felméri 
Lajos). 

1.  KONCÉB:  a  nád  v.  a  kukorica  virága,  üs- 
töke (Dunántúl  Nyr.  V.181 ;  Baranya  m.  Bélye 

BZniMTSI :  MÁftTAB  TÁJSZÖTlB, 


Nyr.  XV.373;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVHL 
237;  Dráva  mell.  Nyr.  V.472;  Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVI.431). 

2.  KONCÉR,  KONCSÉR  (Balaton  mell.,  kon- 
cár Veszprém  Hermán  0.  Halászat  K.) :  leucis- 
cus,  scardinius.  Veresszárnyú  koncér:  leuciscus 
rutilus  (Balaton  mell.   Hermán  0.  Halászat  K.). 

[KONCÉROZ-IK]. 

ki-koneérozik :  kipelyhesedik.  A  műt  eszten- 
dőbe ejenkor  a  nád  is  kikoncérozott  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVL431). 

KONCOL:  összekoccint  (pl.  két  pirostojást  v. 
a  kótyajátékban  a  botokat)  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.335;  NyK.  11112;  Vadr.;  Győrflfy  Iván). 

KONCUL :  boncol  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VIL131). 

KONCS :  régi  szerkezetű  vízhúzó-gép  [bányász 
mesterszó]  (Szatmár  m.  Nagybánya  vid.  Nyr. 
XIV.238). 

konos-pásztor :  a  vízhúzó-gép  kezelője  [bá- 
nyász mesterszó]  (Szatmár  m.  Nagybánya  vid. 
Nyr.  XIV.238). 

KONCSOROD-IK :  kunkorodik  (pl.  a  kígyó, 
a  parázsra  tett  szalonnabör)  (Székelyföld  Győrflfy 
Iván). 

KONCSOROG:  kunkorog  (pl.  a  kígyó,  a  pa- 
rázsra tett  szalonnabőr  (Székelyföld  Győrflfy 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.  505b). 

KONDA:  disznócsorda  (Debrecen  Hajdú  Nagy 
Sándor;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  m.335). 

KONDÁCS :  kacsa  (Bars  m.  Czimmermann 
János). 

KONDÁR :  kanász  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.274;  Bars  m.  Czimmermann  János). 

1.  KONDÁS  {kondás):  co  (Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Debrecen  Hajdú  Nagy  Sán- 
dor; Palócság  Nyr.  XXn.76;  Szilágy-Somlyó 
Nyr.  XVI.238;  Székelyföld  Arany-Gyulai  Ngy. 
ni.335). 

2.  KONDÁS:  kontrás.  Cserebogár  a  kondás, 
szúnyog  a  perémás  (Torontál  m.  Magyar-Ittebe 
Nyr.  V.283.  415). 

KONDÁSZ  (Pápa  vid.  Tsz. ;  Csallóköz  Nyr.  I. 
280;  kandász  Székelyföld  NyK.  X.332;  Kriza; 
kándász  [?  nyilván  hiba  kándász  helyett]  Udvar- 
hely m.  Vadr.):  kanász. 

KONDÉR  (Vas  m.  Kemenesalja,  Baranya  m., 
Szatmár  vid.  Tsz.;  Kecskemét  Tsz.  189a;  Tokaj 
Nyr.  XXIV.48;  Kassa  vid.  Nyr.  XVn.239;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.326;  Bereg  m.  Pap 
Károly;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  kandér  Szé- 
kelyföld Tsz.;  Győrflfy  Iván;  Háromszék  m. 
MNy.    VI.356;  Nyr.    XVII.381;  Háromszék  m. 

74 


1163 


KONDI— KÓNIC 


KONICA— KONTRAKTUS 


1164 


Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII.573; 
kondér  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.109): 

1.  kondér,  kondér,  kandér:  nagy-öblú,  kétfülú 
vas-  V.  rézfazék  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ; 
Kecskemét  Tsz,;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.109;  Szatmár  vid.  Tsz.;  Tokaj  Nyr. 
XXIV.48;  Kassa  vid.  Nyr.  XVII.239;  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  X.326 ;  Bereg  m.  Pap  Károly ; 
Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.356;  Nyr.  XVII.381;  Háromszék  m. 
Angyalos,  Besenyő,   Gidófalva  Nyr.  XVI1I.573) ; 

2.  kondér:  csobolyó[?]  (Baranya  m.  Tsz.). 

1.  KONDI:  kis  tűzhely  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  1.431). 

[2.  KONDI]. 

[Szólások].  Kondiba  jár:  a  fonóba  a  leányok- 
hoz enyelegni,  szerelmeskedni  jár  (Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Kőváry  László  1842).  Kétszer  jár- 
tam kondiba,  s  hire  van  a  faluba  (Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  in.249).  Mind  asz  mongyák, 
nagy  hiba,  hogy  nem  járok  kondiba  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

KONDICS :  cigány  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

KONDÍT:  halottra  harangoz  (meghaláskor) 
(Balaton  mell.  Tsz.). 

KONDIZ[-IK]:  leányoknál  mulat  (Pápa  vid. 
Fábián  Gábor  1839;  Székelyföld  Győrfify  Iván). 

KONDOBIKÓ:  kondor  szál,  kondor  kacs  (a 
fölfutó  növényen)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.335; 
Vadr.;  Győrffy  Iván). 

KONDORKA:  cw.  Ne  bántsátok  a  szőlő  kon- 
dorkáját  (Alföld  [?]  Nyr.  XIV.191). 

KONDRI:  kondor-hajú  v.  -szőrű  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

KONDUL  {kondil  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
V.220). 

KONG  {konog  Vas  m.  Horváth  József  1839; 
Balaton  mell.  Tsz.). 

KONGÓ:  1.  kolomp,  csöngő  (Torontál  m. 
Gyála  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.64;  Sátor- 
alja-Ujhely  Nyr.  XVI.42);  2.  rézpénz,  négykraj- 
cáros  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Kecskemét  Nyr.  XIX.46;  Arad  m.  Péeska  Kál- 
mány E.  Koszorúk  11.76;  Torontál  m.  Jázova 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.259). 

kongó-forint:  [tréf.]  váltó-forint  (Békés-Doboz 
Nyr.  VIII.382). 

kongó-pénz:  rézpénz  (Tolna  m.  Fölső-Nyék 
Nyr.  VI.274). 

[KONGÓS]. 

kongós-csik :  igen  nagyra  termett  csík  (Szat- 
már m.  Nagy-Dobrony  Hermán  0.  Halászat  K.). 

KÓNIC:  hosszú  és  hegyes.  Kónic  répa  (Sop- 
rony  m.  Csepreg  Nyr.  11.372). 


KONICA  {kónica  Brassó  m.  Hétfalu  Király 
Pál) :  gyalogszánka  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.526;  Hétfalu,  Tatrang,  Zajzon  Nyr.  n.477; 
in.373). 

KONKOCÉL :  összekoccint,  összeüt  (két  piros- 
tojást) (Székelyföld  Tsz.). 

KONKOLY  [konka  Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.380; 
konku  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  XIV.432 ;  konkú- 
virág  Győr  m.  Szigetköz,  Kis-Bajcs  Nyr.  VI.  189). 

[KONKOLYLÓ],  KONKULLÓ:  ragyogó.  Kon- 
kulló  szemekké  firhöménő  lányok  níznek  szemem 
közé  [vö.  Úgy  íg  a  szemük,  mind  a  konkú-virág] 
(Győr  m.  Szigetköz,  Kis-Bajcs  Nyr.  VI.  189). 

KONOR.  Konorok:  bizonyos  gerezdes-formájú 
cifrázat  (knuren)  [ezüstműves  mesterszó]  (Hol? 
Nyr.  XV.48). 

KONOSZ:  társ,  pajtás,  cimbora  [vö.  genosse] 
(Csík  m.  Gyergyó-Ditró  Nyr.  Xn.282). 

KONT:  kollint  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVH. 
287).  Kikapom  [a  baltát]  s  jót  kontók  a  fejére 
(Tolna  m.  Sár-Sz.-Lőrinc  Nyr.  III.87)  [vö.  ko- 
nyít 3.]. 

KONTA:  farkatlan,  kurtafarkú  (tyúk)  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.428 ;  Szatmár  vid. 
Tsz.). 

KONTAT:  késztet,  unszol,  ösztönöz,  biztat, 
bujtogat,  fölloval  (Balaton  mell.  és  hely  nélkül 
Tsz.).  Sose  kontass  biz  engem  ollyasmire,  a  mi 
nem  fér  a  természetemhez.  Eleget  kontatom,  hogy 
haggya  el  a  borivást,  de  mind  hiába  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

KONTATÓ  :  biztató,  ösztönző,  bujtogató,  in- 
gerlő, izgató  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek).  Ennek  a  dolognak  én 
voltam  a  kontatója:  indítványozója  (Győr  vid. 
Nyr.  IX.286). 

KONTÉNT  :  punktum  !  (Gömör  m.  Nyr. 
XXni.83). 

KONTIGNÁCIÓS  :  emeletes.  Kontignáciős  ház 
(Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Nyr.  V.32). 

KONTÓZ :  számít.  Mom  meg  a  jányodnak, 
hogy  ne  is  kontózzon  a  csirkére  (Szatmár  m.  Pa- 
tóháza  Nyr.  XIX.379). 

KONTRABONT  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI. 
424;  katrabont  Fehér  m.  Nyr.  V.36;  Veszprém 
m.  Devecser  Benézik  Ferenc):  baj,  akadály, 
galiba, 

[Szólások].  Katrabontot  csinál :  veszekedést 
idéz  elő  (Veszprém  m.  Devecser  Benézik  Fe- 
renc). .^,  . 

KONTRAKTUS  {konkretus  Hajdú  m.  Földes 
Nyr.  11.420;  kontrektus  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr. 
IX.558). 


1165 


KONTRAL— KONYHA 


KONYHÁS— KONNYASZT 


1166 


[KONTRÁIj],   KONTORÁL  :  kontráz.    Bupa, 

hallom,  a  szomszédba  mán  fu  a  kalánétdba,   Mi- 
nya  fia  rá  konforál  (Háromszók  m.   Vadr.  323). 

KONTRAMARS :  [tréf.]  burgonyaleves  csipet- 
kével (Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.235). 

[KONTRÁS],  KONTORÁS:  sóőr  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.356). 

KONTRAVIZÁL;  kontráz  (Torontál  m.  Egy- 
házas-Kér  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.136). 

[KONTY]. 

konty  alá  való  :  asszonyoknak  való,  édes 
(bor,  pálinka)  (Csallóköz  Csaplár  Benedek, 
Szinnyei  József;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
ni.  189;  Székelyföld  Tsz.). 

[KONTYOL]. 

fel-kontyol  (fő-kontyol) :  fejbe  ver  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.572;  Székelyföld   Kiss  Mihály). 

meg-kontyol:  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván). 

KONTYOLÓ  :  új  céhmester  beiktatása  (faze- 
kas-céhben) (Sárospatak  Nyr.  XVII.528). 

KONTYOLÓD-IK :  kontyát  igazgatja  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[KONTYOS]. 

kontyos-borsó:  héjazatlan  borsó  (Székely- 
föld Tsz.). 

kontyos-kurva :  megfattyazott  nőszemély  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

KONYA:  1.  lekonyuló,  lekonyult  (Fölső-Csal- 
lóköz Nyr.  VIII.378;  Szatmár  vid..  Székelyföld 
Tsz.).  Konya  kalap,  konya  fül  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.186);  2.  lekonyult  fülű  (disznó).  A  ko- 
nyát leöljük,  mert  már  nem  eszik  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

[KÓNYA]. 

kónya-fa :  lakodalomkor  a  kapufélre  erősített 
fenyúfa,  fenyügally  (Brassó  m.  Hétfalu  Király 
Pál). 

KONYÁSOD-IK :  elgyengül  az  öregségtől 
(Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVIII. 
480). 

KONYÉGA:  pajtás  [tréf.  elferdítése  a  kolléga 
szónak]  (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III.36). 

KONYHA:  1.  tűzhely  (Békés  m.  Lehr  Vilmos); 
2.  a  sütőkemence  fölötti  tüzelő  a  pitvarban 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.426)  [vö.  szabad- 
konyha]. 

[Szólások].  Két  konyhát  tart:  a  felesége  mel- 
lett még  szeretőt  is  tart  (Kecskemét,  Szeged 
Csaplár  Benedek). 


[Közmondások].  Gazdag  konyha,  kődis  asszony 
(Zala  m.  Kővágó-Örs  Simonyi  Zsigmond). 

konyha-ajtó  {konyhajtó  Soprony  m.  Horpács, 
Zala  m.  Vászoly  Király  Pál). 

konyha-hal:  az  a  hal,  a  melyet  a  tizeden 
fölül  az  apátság  asztalára  szállítanak  (Tihany 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

konyha-hitü  {konyha-hütü) :  hiteszegett  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

konyha-tánc  :  a  lakodalmat  megelőző  esti 
mulatság  (Gömör  m.  Krasznahorka- Váralja  Nyr. 
III.  185). 

[KONYHÁS]. 

konyhás-malac.  Konyhás-malac  forma  ember: 
jó  ember  (Tamási  Nyr.  XXI.526). 

1.  KONYÍT  (kónyit  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVI.46) :  1.  konyít :  leereszti  a  fülét  (Nógrád  m. 
Tolmács  Nyr.  XVI.46);  2.  konyít:  lesütött  fővel 
neheztelést  mutat  (Szeged  Sümeghy  Pál  1841) ; 
3.  konyít:  koUint  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII. 
287 ;  Vikár  Béla)  [vö.  kont]. 

KONNYAD  {kánnyad,  él-kánnyad  Székelyföld 
Tsz. ;  Kriza ;  Háromszék  m.  Vadr.  504a ;  kany- 
vad,  el-kanyvad,  le-kanyvad  Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Gálfify  Sándor  ;  kányvad  Székelyföld 
Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.  504a;  konyvad, 
el-konyvad,  \e-konyvad  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
186;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Vadr.  504a)  :  konyul  (le-),  lankad,  fonnyad, 
hervad. 

el-kánnyad  {el-kanyvad,  el-kányvad,  el-kony- 
vad) :  lekonyul,  ellankadva  elbocsátja  magát, 
elfonnyad,  elhervad  (Székelyföld  Tsz. ;  Kriza, 
Kiss  Mihály,  GálfFy  Sándor). 

le-kanyvad  {le-konyvad):  cv.  Lekonyvad  az 
ugorka-lapi  a  nagy  melegbe  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

meg-konnyad :  cv.  Délben  egészen  megkonnyad- 
tak  a  növények  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII. 
523). 

[KONNYADOZ],  KANYVADOZ:  fonnyadoz, 
lekonyulgat  (a  virág  dér  v.  forróság  után)  (Há- 
romszék m.  Vadr.). 

KÖNNY ADT:  lekonyult.  Még  fiatal,  konnyattan 
ál;  ha  megvénül,  meretlen  ál  [találós  mese;  —  mák- 
virág] (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIV.  189). 

elkanyvadt :  betegségtől  elerőtlenedett,  meg- 
görnyedt (ember)  (Udvarhely  m.  Vadr.). 

KONNYASZT  {le-konyvaszt  Székelyföld  Kiss 
Mihály) :  koUint,  üt  (fejbe,  nyakon)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI.335;  Vadr.). 

le-konyvaszt :  lekonyít  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

74* 


1167 


KONYOCSKA— KOPÁLL-IK 


KOPANCS— K0PC80L 


1168 


meg-konnyaszt :  megüt,  fejbe  v.  nyakon  üt 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.340;  Vadr.;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KONYOCSKA:  fritillaria  mellagris  (Zemplén 
m.  Deregnyő  Nyr.  Xin.191). 

KONYUL  {le-kanyúltt,  meg-kanyúlVas  m.  Ságh 
Kresznerics  P.  Szótár  1.291). 

[KOP]. 

kop-hal:  cottus  gobio  (Komárom  Hermán  0. 
Halászat  K.) 

[KOP-IK]. 

[Szólások].  Nem  kopik  attő  af  fogad:  nem  kapsz 
abból  soha  (Palócság  Nyr.  XXI.509). 

1.  KOPÁCS  (Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor  Ákos; 
Szamosujvár  Kovács  József;  kopác,  kopasz  Mold- 
vai csáng.  Nyr.  IX.530;  X.204):  nagy  fa. 

2.  KOPÁCS  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  ko- 
páncs  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XV.39 ;  kupancs 
Szerencs  Kassai  J.  Szókönyv  III.190):  külsó  zöld 
héjjá  a  makknak,  diónak,  mogyorónak,  geszte- 
nyének stb. 

[Szólások].  Kiesett  a  kopáncsábul:  egészen  meg- 
változott (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XV.39). 

KOPÁCSL-IK:  zöld  héjjából  kiválik  (a  dió) 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Tokaj  Nyr.  XIX.383). 

1.  KOPÁCSOL  [kopáncol  Hol?  Nyr.  11.235): 
zöld  héjjából  kifejt  (diót,  mogyorót)  (Balaton  mell. 
Sebestyén  Gyula;   Csallóköz   Csaplár  Benedek). 

2.  KOPÁCSOL:  kopogtat,  kalapál  (Tokaj  Nyr. 
XXIV.48;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KOPÁCSOLÓD-IK:  zöld  héjjából  kiválik  (a 
dió)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  1.461). 

KŐPAD:  kopaszodik.  Nekem  nem  kőpad  a 
fejem  (Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII.380). 

KOPADEK:  kopás.  Körmöm  kopadékjával  kere- 
sem kenyeremet  (Győr  m.  Tsz.). 

KOPÁL  (Balaton  mell.  Fábián  Gábor  1839; 
kovái  Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  II.  235;  Kolozs 
m.  Szucsák  Nyr.  XVIII.575):  zöld  héjjából  kifejt 
(diót,  gesztenyét). 

ki-kovál:  cv  (Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr. 
11.235). 

[KOPÁLÍT],  KOVÁLYÍT:  cxd.  Diót  kovályüot- 
tam  (Vas  m.  Izsákfa  Kresznerics  P.  Szótár  1.330). 

KOPÁLL-IK  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.191; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Aopá^i/fc Balaton  mell. 
és  hely  nélkül  Tsz. ;  kováll-ik  Székelyföld  Kassai 
J.  Szókönyv  1.436;  Tsz.):  zöld  héjjából  kiválik 
(a  dió,  gesztenye  stb.). 

[Szólások].  A  szeme  kopállék  ki!  [átkozódás] 
(Zala  m.  Nyr.  XXn.430). 


Ig-kohállik:  lemállik,  leporlad  (Szilágy  m.  Nyr. 
IX.564). 

KOPÁNCS:  harkály  (Szatmár  m.  Lauka  Gusz- 
táv 1842)  [vö.  fa-kopáncs]. 

KOPÁNTÁS:  falat.  Égy  kopántás  (Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  in.l82). 

KOPÁB:  1.  sovány  (ember)  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos).  Kopár  képű:  sovány  arcú 
(no.  Erdélyi  Lajos);  2.  kopár  mező.  Déli  szellő 
fújdogál  a  kopáron  (Torontál  m.  Deszk  Kálmány 
L.  Szeged  népe  in.68). 

KOPÁBOZ:  csipeget,  szedeget,  böngész  (a 
marha  a  kopár  mezőn)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv in.l91). 

KOPÁS:  az  evező  nyelén  a  derékrész,  mely 
a  gúzsban  jár  s  ott  a  gúzsba  és  a  kallantyúba 
beléköpik  (Szolnok  Hermán  0.  Halászat  K.). 

KOPASZ  {kapac  Székelyföld  Tsz.;  kopac  Zilah 
Nyr.  XIV.334;  Székelyföld' Tsz.;  Nyr.  IX.  176; 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr.  397 ;  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.365;  Segesvár  Nyr.  IX.44):  1. 
kopasz:  csupasz,  meztelen  (Dráva  mell.  Nyr. 
VI.374;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIH.  237).  Ha 
az  a  fistös  ingcse  nem  vóna  rajta,  csupa  kopasz 
vóna  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.  140).  Tiszta  kopaszra 
le  vetkőztették.  Kopaszon  gyütté  éde,  mégis  te  akarsz 
a  vagyombú  parancsóni  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.431);  2.  kopac:  csupasz  hely  az  udvaron 
(Székelyföld  Nyr.  IX.176.)  [vö.  köpesz]. 

[Szólások].  Kopasz  mentség:  alaptalan  mentség, 
ürügy  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

kopasz-baraok:  nyári  barack  (Székelyföld  Tsz.). 

kopasz-latya :  csupasz  madár  (Hajdú-Hadház 
Nyr.  IX.524). 

[KOPASZI]. 

kopaszi-kákó:  [?]  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa 
m.  Nyr.  IX.  183). 

KOPCIHÉB  (Pápa  vid.  és  hely  nélkül  Tsz.; 
Békés  m.  Balog  István;  Rimaszombat  Nyr.  X.88; 
Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.525;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.427;  Kassa  vid.  Nyr.  XVHI.  431 ; 
kopci¥ér  Palócság  Nyr.  XXII.76 ;  kúpcehér  Szat- 
már, Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  183;  kupcihér 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.187;  Szeged,  Temesköz 
Kálmány  L.  Szeged  népe  L213;  11.243;  Debrecen 
Nyr.  Vn.476.  521 ;  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX. 
432;  kupcihir  Szeged  vid.  Nyr.  1.425;  kupzihér 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIII.48) :  1.  hitvány, 
haszontalan,  semmirevaló,  dologkerülő,  hetykél- 
kedő,  miliaszna  ember,  éhenkórász,  naplopó, 
csirkefogó  (i.  h.);  2.  kupcihér:  kényes  [?].  Ejnye 
de  kupcihér!  (Torontál  m.  Pádé  Kálmány  L.  Szeged 
népe  n.243.) 

KOPCSOL:  verekszik.  Kopcsolnák  á  kánok 
(Szlavónia  Nyr.  XXIII.362). 


1169 


KÓPÉ— KÓPISKA 


KÓPISKAL— KOPOL 


1170 


KÓPÉ  (kóbé  Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
m.l80)  [vö.  1.  góbé]. 

KOPÉRTA  (Palócság  Nyr.  XXII.76;  koperta, 
kopertá  Palócság  Nyr.  XXI.311;  Nógrád  m.  Nyr. 
VI.135;  kóperta  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88; 
Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.525;  kopperda  Nógrád 
m.  Nyr.  IV.142;  koppertá  Érsekújvár  Nyr.  VIII. 
47;  XIX.457):  levélborítók. 

[KÖPI]. 

[Közmondások].  Egyszer  dobi,  másszor  köpi: 
eggyszer  bőven,  máskor  szúken  (Háromszék  m, 
MNy.  VI.361 ;  Nyr.  IV.187).  Dobi  —  köpi:  dínom- 
dánom után  koplalás  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván).  Nagy  dobinak  nagy  kopija  van  (Udvarhely 
m.  Nyr.  IV.275  [itt  koszija  hiba] ;  Felméri  Lajos). 

KOPIC:  kullancs  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
m.l83;  Hol?  Tsz.). 

KÓPIC  {kófic  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  11.372) : 
szalmából  font  öblös,  födeles  kasféle,  a  melyben 
hüvelyes  vetemény t,  kendermagot,  lisztet,  tojást 
stb.  eff.  tartanak  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.187;  Nyr.  XVI.239;  Vas  m.  Ságh  Kresznerics 
F.  Szótár  1.331;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.562;  Zala 
m.  Hetéft  Nyr.  XIX.143;  Győr  m.  Tsz.) 

KOPINC :  kalapács  (Gömör  m.  Krasznahorka- 
Váralja  Nyr.  in.l85;  Rozsnyó  Nyr.  Vin.565). 

KOPINCOL :  kalapál  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.235. 
565). 

KÓPIS,  KÓTIS  {kópics  Bereg  m.  Dercén  Nyr. 
XX.432;  kopis  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  II. 
137):  1.  kópis,  kopis:  görbe  bot,  karikahajtó 
(Dunántúl  Nyr.  V.181  [itt  kápis  nyilván  hiba]; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.137);  2.  nyeles 
és  bunkós  ütő,  sulykoló,  törő  szerszám:  a)  kótis: 
bunkós  bot,  a  mellyel  a  vadalmát  összetörik 
ecetnek  (Szatmár  m.  Nyr.  X.430);  b)  kótis:  len- 
törö  (Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XII.93);  c) 
kótis:  agyagverő  [fazekas  szerszám]  (Sárospatak 
Nyr.  XVII.527) ;  d)  kópics  (Bereg  m.  Dercén  Nyr. 
XX.432),  kópis  (Baranya  m.  Ormányság  Kassai 
J.  Szókönyv  in.l92),  kótis  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  HL  192):  sulyok  (a  mellyel  a  kisza- 
pult ruhát  veregetik) ;  e)  kótis :  favágó-kalapács 
(hosszú  nyéllel  ellátott  gerenda-darab,  a  mely 
a  nagy  hasító-ékek  beverésére  szolgál)  (Szinyér- 
váralja  vid.  Nyr.  XV.  189);  f)  kópis:  bunkós 
botocska,  a  mellyel  a  tokát  (faharangot)  verik 
(Székelyföld  Kiss  Mihály);  3,  kótis:  lábnyi  hosz- 
szaságú  rudacska,  a  melynek  eggyik  végére  a 
megmincselt  fonalat,  miután  megszáradt,  föl- 
gombolyítják  (Szatmár  m.  Nyr.  X.430;  Szatmár 
m.  Krassó  Nyr.  XVI.335);  4.  kótis:  az  eresztő- 
háló  inának  ólomkarikái  (Mármaros  m.  Visk 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

[KÓPISKA],  KOTISKA:  bunkós  botocska,  a 
mellyel  a  tokát  (faharangot)  verik  (Bodrogköz  ? 
Tsz.  187a). 


KÓPISKAL :  kopogat,  ütöget,  vereget  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.332;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.  193). 

KÓPISOL :  ver  (diót  a  fáról  le)  (Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  IV.520). 

KÓPISZTÁL:  nyalakodik,  kóstolgat  (Rima- 
szombat Nyr.  XV.330). 

[KOPJA],  KOPIJA  (Székelyföld  Tsz.;  kópja 
Székelyföld  Győrffy  Iván)  =  kopja-fa. 

kopja-fa:  fejfa  (Székelyföld  Tsz.  212b;  Nyr. 
Vni.515;  Kőváry  László  1842). 

KOPL-IK:  kopik  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.526). 

KOPLALÓ :  1.  az  ekevánkosból  fölnyúló  fa, 
mely  az  eketaligára  kötött  takarmányt  a  kerék- 
től eltartja  (Heves  m.  Névtelen  1840);  2.  [tréf.] 
iroda  (Tisza-Roff  Markovics  Sándor);  3.  [tréf.] 
a  koplalósok  (kisfuvarosok)  állomáshelye,  a  hol 
csoportosan  várják,  hogy  valaki  megfogadja 
őket  (Szeged  vid.  Nyr.  11.91). 

KOPLALÓS :  kisfuvaros,  szekeres,  a  ki  rossz 
gebéivel  kissebb  terhek  szállítására  vállalkozik 
(Szeged  és  vid.  Nyr.  n.91;  Vni.235). 

KOPLAT:   koptat  (Dráva  mell.  Nyr.  V.472). 

KOPLEGYES:  buta,  bamba,  bárgyú  (Hol? 
Tsz.  299b). 

KOPLOS :  1.  szolgálat  v.  hivatal  nélkül  élődő 
ember  (Garam  mell.  Horváth  Zsigmond  1839); 
2.  nagy  urat  játszó  szegény  ember  (Bars  m. 
Léva  Czimmermann  János). 

1.  KOPÓ  {kofó  [kutya]  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  ni.  183). 

2.  KOPÓ  {kopuo):  nádtarló  (Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVin.94;  Győr  vid.  Nyr.  VI.272). 

KOPOCSKÁL:  kopácsol,  kopogtat,  kalapál 
(Háromszék  m.  Vadr.). 

KOPOCSKOL :  cv.  A  horokáj  kopocskolja  a  fa 
ódalát.  A  gyermek  kopocskolja  a  kalánnyal  az 
asztalt  V.  a  tángyért.  A  kovács  kopocskol  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

KOPOCSOL:  cvj.  [A  görice]  asszú  nádat  kopá- 
csolja (Moldva,  Klézse  Nyr.  X.480). 

[KOPOGÓ]. 

[Szólások].  Kopogó  fejemre  vagyok:  eggyes- 
egyedül  vagyok  (Háromszék  m.  Vadr.). 

KOPOL:  üt,  ver,  kopácsol,  sulykol  (Alföld 
[?]  Nyr.  XIV.191;  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.335;  Győrffy  Iván). 
Kopojjd  a  fejemet.  Kopojja  a  mákot:  kiveri  a 
mákfejből  a  szemeket  (Csík  m.  Nyr.  VII.331). 

mög-kopul :  kiszitál  (Győr  vid.  Nyr.  V.522). 


1171 


KOPOLTAT— KOPONYA 


KOPORC— KOPP 


1172 


KOPOLTAT :  csépeltet  (Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XIX.379). 

KOPOLTYÚ  {kopétó  Balaton  mell.  Hermán 
0.  Halászat  K.;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.  191; 
kopétyé  Fehér  m.  Velence,  Csongrád  m.  Szentes 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  kopétyó  Balaton-Füred 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  Somogy  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  III.105.  191;  kopétyú  Simontornya  Her- 
mán 0.  Halászat  K. ;  kopóta  Palócság  Kassai  J. 
Szókönyv  11.349 ;  kopuóti  Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVni.94;  kopótó  Boldva  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K.;  kopótya  Tokaj  Nyr.  XXIV.48;  ko- 
pótyó  Palócság  Kassai  J.  Szókönyv  11.349;  ko- 
potyu  Székelyi  öld  Tsz;  kopótyú  Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  [vö.  koppintó]. 

KOPOLYA  {kopoja,  kopola;  —  kapuja  [?]  Kis- 
Kún-Halas  Arany-Gyulai  NGy.  1.197;  vö.  Nyr. 
XV.186;  kobolya  Pest  m.  Bogyiszló  Nyr.  III.47; 
kupolya  Orosháza  Nyr.  VI.  179):  1.  vízállás,  állan- 
dóan vizet  tartó  gödör,  áradások  után  mélyedé- 
sekben megmaradt  víz  (Somogy  m.  Kálmáncsa 
Nyr.  XI.238;  Tolna  m.  Bátta  Nyr.  VI.384;  Bara- 
nya-Sz.Lőrinc  Nyr.  XVn.335 ;  Pest  m.  Bogyiszló 
Nyr.  III.47;  Pest  m.  Solt  Hermán  0.  Halászat 
K.;  Kis-Kún-Halas  Arany-Gyulai  NGy.  1.197; 
Nyr.  XV.186;  XXin.47;  Orosháza  Nyr.  VI.179; 
Vág  mell.  CzF.) ;  2.  kissebb,  de  hirtelen  mélyedés 
a  patakok,  folyók  medrében  (Pest  m.  Solt,  So- 
mogy m.,  Székelyföld  Király  Pál);  3.  =  kopolya- 
kút  (Szeged  Nyr.  VIII.235). 

kopolya-küt  (kopoja-kút) :  ásott  kút,  a  mely 
nincsen  kővel  kirakva  (Szeged  Nyr.  1.415;  VIII. 
235). 

KOPONGAT:  kopogtat  [?]  (Torontál  m.  Deszk, 
0-Szent-Iván  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.  110). 

KOPONYA  {kapinya  Somogy  m.  Balaton  mell. 
íNyr.  IX.283;  Dráva  mell.  Nyr.  V.472.  567;  Eszék 
vid.  Nyr.  VIII.327;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
III.183;  VIII.47;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841;  Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.335; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.237;  Baranya  m. 
Patacs  vid.  Csaplár  Benedek;  Szlavónia  Nyr. 
V.U;  Szeged  Csaplár  Benedek;  Aó^jw^á  Szlavónia 
Nyr.  XXIII.311;  kaponya  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.382 ;  Csurgó  vid.  Király  Pál) :  1.  rövidszárú 
lopótök,  tökkobak  (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 
382;  Dráva  mell.  Nyr.  V.472;  Szlavónia  Nyr. 
V.ll;  Szeged  Csaplár  Benedek).  Eapinyát  köttem 
a  derekamra,  úgy  úsztam  át  a  part-ajjat  (Eszék 
vid.  Nyr.  Vni.327);  2.  tökkobakbói  készített  kanál- 
forma merítő-,  meregető-eszköz  (vízmerítésre, 
szüretkor  mustmerésre)  (Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.382;  Dráva  mell.  Nyr.  V.472;  Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  Vni.47;  Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr. 
XVII.335;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.237; 
Szlavónia  Nyr.  XXIII.311;  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek); 3.  fakéregből  v.  fák  kidudorodásából  ké- 
szített vízmerő  eszköz  (Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841 ;  Baranya  m.  Patacs  vid. 
Csaplár  Benedek);  4.  nagy  fakanál,  a  milyent 
a  malmokban  v.  moslékmeregetósre  használnak 


(Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  IX.283 ;  Somogy 
m.  Csurgó  vid.  Király  Pál). 

1.  KOPOBC:  köves  föld  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.428;  Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
11.377). 

2.  KOPOBC:  töpörtyű  (Baranya  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  111.193;  Ormányság  Tsz.). 

KOPORSÓ  {kaparsó  Székelyföld  Kassai  J. 
Szókönyv  III.  104;  kopossó  Székelyföld  Nyr.  IV. 
183;  kopursu  Göcsej  Nyr.  XII.192). 

KOPORÜ:  sovány  (Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár). 

KOPOZ  {koboz  Palócság  Tsz.;  Hont  m.  Horváth 
József  1839;  kobzsmi  Dunántúl  Nyr.  V.181 ;  Pécs 
vid.  Csaplár  Benedek):  1.  kopoz,  kobzani:  kop- 
paszt,  foszt,  hánt,  hámoz  (Dunántúl  Nyr.  V.181 ; 
Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  111.181;  Baranya 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.192;  Pécs  Kassai  J. 
Szókönyv  11.356;  V.204;  Kis-Kún-Halas  Simonyi 
Zsigmond;  Hol?  Tsz.).  Még  nem  sok  zsibát  ko- 
posztunk  (Somogy  m.  Tab  Nyr.  XV.240).  Kuko- 
ricát kopozni  V.  kobzani  (Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.382;  Pécs  vid.  Csaplár  Benedek).  Kopozza 
a  narancsot  v.  a  krumplit  (Zala  m.  Tapolca 
Simonyi  Zsigmond).  Kopozza  a  harkály  a  fát 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV11.576);  2.  koboz:  tép, 
szaggat,  tépáz  (Palócság  Tsz.;  Horváth  József 
1839)  [vö.  koppóz]. 

le-kopoz:  lekoppaszt,  lefoszt,  lehánt,  lehámoz. 
A  falat  lekopozza:  leszedi  róla  a  meszet.  Leko- 
pozza  a  sebet:  leveszi  róla  a  vart  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.186). 

szét-koboz:  széttép,  szétszaggat  (Hont  m. 
Horváth  József  1839). 

[KOPÓZ;  vö.  koppódz-ik], 

meg-kopóz:  megcsipdes  (a  kopójátékban)  (So- 
mogy m.  Szőke-Dencs  Nyr.  IV .479). 

[KOPOZÓ]. 

kopozó-szita :  molnárok  szitája,  a  mellyel  a 
búzát  a  szeméttől  megtisztítják  (Baja  Nyr.  XVH. 
240). 

[KOPP]. 

[Szólások].  Eccer  hopp,  másszor  kopp:  eggyszer 
jól  vau  dolga,  másszor  rosszul  (Debrecen  Nyr. 
III.424).  Bözzög  akkó  hopp  vöt  a  Mihájj  nem- 
zeccségnek,  de  ma  bize  a  kopp  parancsa  nállok  is 
(Székelyföld  Nyr.  V.176). 

kopp-semmi,  kop-semmi  {kap-semmi  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) :  nagy  semmi  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.335).  Hát  én  mit  kapok? 
\  —  Te  kapsz  egy  jó  nagy  kopsemmit  (Székelyföld 
1  Kiss  Mihály).  Mit  kaptál?  —  Koppsemmit.  Hoz- 
:  tál-e  vmit?  —  Ig&r^,  koppsemmit  (Háromszék  m. 
1  Vadr.) 


1173 


KOPPAD— KOPTAT 


KOPTATÓ— KORC 


1174 


[KOPPAD]. 

ki-koppad :  kifogy.  Mindenbül  kikoppattam 
(Szoliiok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.39). 

[KOPPAN]. 

[Szólások].  Koppan  attúl  a  szemed:  abból  bizony 
nem  kapsz  (Debrecen  Nyr.  V.223).  Koppant  asz 
szeme  tőle  (Palócság  Nyr.  XXI.509). 

bó-koppan:  1.  becsukódik.  Békoppan  a  szeme 
(Székelyföld  Nyr.  11.39);  2.  betoppan  (Zala  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.323). 

el-koppan:  becsukódik.  Elkoppan  a  szeme 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Elkoppant  mindene  tüle:  mindenét 
elvették  (Hol?  Nyr.  Xn.527). 

éssze-koppan :  véletlenül  összetalálkozik  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

KOPPANTAT:  kalapáltat.  Koppantass  egy  sze- 
get a  vinnyéhen  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.33). 

KOPP  ÁSZT  {m'ég-guUaszt  Ung  m.  Nyr.  XXII. 
576 ;  kopaszni  [gyermekjáték  közben  énekelt  vers- 
ben] Tolna  m.  Ozora  Nyr.  V.478). 

KOPPASZTÓ;  tímárok  kaszája,  a  mellyel 
a  szőrt  koppasztják  le  (Szeged  Nyr.  IV.527). 

[KOPPINT]. 

[rá-koppónt]. 

[Szólások].  Koppentsek  [így!]  rá:  emelje  meg 
(Bereg  ra.  Fornos  Nyr.  XX.476). 

KOPPINTÓ:  kopoltyú  (Kopácsi  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

KOPPÓDZ-IK:  eggymás  nyakát  v.  marját 
csipkedi,  harapdálja  (két  ló)  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
ni.281 ;  XVI.332)  [vö.  meg-kopóz]. 

KOPPÓZ:  koppaszt  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.478)  [vö.  kopoz]. 

[KOPPOZÓ]. 

koppozó-forró :  olyan  forró,  hogy  koppasztani 
lehetne  vele  (Kis-Kúnság  Kimnach  Ödön). 

KOPRI:  igen  rövidre  nyírt,  kopaszra  nyírt, 
kopasz  (Balaton  mell.  Tsz.;  Nagy-Kúnság  Nyr, 
XVI.332;  Orosháza  Nyr.  VI.179;  Gömör  m.  Tsz.). 

kopri-leves:  túrós-leves  (Csík  m.  MNy.  VI.373). 

KOPSA:  cottus  gobio  (Székelyföld  öyőrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Hermán  0,  Halászat  K.). 

KOPSZI  =  kopri  (Nagy-Kúnság  Nyr.    XVI. 

[KOPTAT]. 

meg-koptat:  megtisztít  (üszögös  búzát)  (Csong- 
rád m.  Mindszent  Kis  Sándor). 


KOPTATÓ :  a  meg  nem  mosott  (tisztított)  búza 
tisztítója  a  gőzmalomban.  Csak  úgy  őrlet  kopta- 
tóra (Csongrád  m.  Mindszent  Kis  Sándor). 

KOR:  idő.  Kis  korig:  kevés  ideig  (Bereg  m. 
Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly).  Kevés 
korig :  c\d  (Szatmár  m.  Nagy-Dobrony  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

KORÁL:  böngész  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. 
51a;  [uo.?]  Kresznerics  F.  Szótár  1.331). 

KORALL  {koránol  Veszprém  Simonyi  Zsig- 
mond): korainak  tart  (Göcsej  Nyr.  X1V.165; 
Budenz- Album  160;  Tolna  m.  Nyr.  VI.523;  Kecske- 
mét, Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Elöhh  koráno- 
lod,  asztam  meg  magad  hajszósz  (Veszprém  Simonyi 
Zsigmond). 

KORÁNT:  korán.  Még  korántahb:  még  koráb- 
ban (Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVn.315). 

korántom-se :  korántsem.  Korántomse  eccer 
úgy  mint  másszor  (Sárospatak  Nyr.  XL284;  Ugocsa 
m.  Nyr.  XI.37). 

KORASU:  korú.  Ijen  korású;  uján  korású 
(Kis-Kún-Halas  Korda  Imre)  [vö.  egy-korácsú], 

KÓRÁSZ:  1.  csavarog,  kószál  (Tolna  m.  Tsz.; 
Bihar  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.196;  Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  VIII.379;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
335;  Győrffy  Iván);  2.  keres,  fürkész,  böngész 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.335)  [vö.  1.  kórész]. 

fel-kórász:  fölkeres,  fölkutat  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.326;  Győrffy  Iván). 

[KÓRÁSZÓ]. 

kórászó-fóreg :  farkas  (Hol?  Tsz.). 

KORAZ  (kordz):  siet  (az  óra)  (Soprony  m. 
Horpács  Nyr.  V.269;  VI.157;  Balaton  mell.  Tsz.; 
Vas  m.  Baltavár  Nyr.  X.183). 

KÓRAZ:  böngész  (Baranya  m.  Tsz.)  [vö.  kóréz]. 

KORBA:  kocsi-kas  (Somogy  m.  Nyr.  XVI.239). 

KORBÁCS  (korháncs  Tolna  m.  Fölső-Nyék 
Nyr.  V.274) :  hajfonat  (Pécs  Kassai  J.  Szókönyv 
11.191). 

KORBÁL:  faragcsál  (Baranya  m.  Tsz.). 

e-korbál:  elforgácsol.  Heába  korbája  e  az  erőt 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.278). 

KORBÁLÓD-IK:  faragcsál  (Baranya  m.  Tsz. 
213a). 

KORBÉLI:  javakorabeli,  idős.  Korbéli  ember 
(Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.472;  Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Fehér  m.  Perkáta 
Nyr.  11.520). 

KORC  (gorc  Hol?  Nyr.  XIV.367):  1.  gatya, 
nadrág,  pendely,  szoknya  stb.  fölső  pártázata, 
a  melybe  szíjat,  kötőt,  madzagot  húznak  (Balaton 


1175 


KORCOG— KORCOS 


KORCOS— KORCSUL 


1176 


mell.,  Tolna  m.  Tsz. ;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.436;  Gömör  m.  Tsz.;  Nyr.  XXII.526; 
Tisza-Dob  Nyr.  XX.285;  Szatmár  vid.  Tsz.; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.427;  Szolnok-Do- 
boka m.  Nyr.  XVII.382;  Szolnok-Doboka  m.  Do- 
mokos Nyr.  XIV.525;  Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár);  2.  fonatos  keresztkötése,  vesz- 
szőből  font  hevedere  a  nád-  v.  vesszökerítésnek 
(Balaton  mell.  'és  hely  nélkül  Tsz.;  Tisza-Dob 
Nyr.  XX.285;  Tokaj  Nyr.  XIX.383)  [vö.  karcél\. 

korc-vessző :  korcolásra  való  fúzvessző  (Nagy- 
Kúnság,  Túrkeve  Nyr.  III.229;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  in.201). 

KORCOG:  1.  varcog  (pl.  a  homok  az  ember 
fogai  közt)  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.237) ; 
2.  csikorgat,  varcogtat  (a  fogaival),  ropogtatva 
rágcsál  (Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác; 
Székelyföld  Tsz.). 

KORCOQTAT :  ropogtatva  rágcsál  (pl.  a  marha 
keményszálú  takarmányt)  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

1.  KOBCOL  {gorcol  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  XIV.43):  1.  korcol:  ráncol,  ráncba  szed 
(Gömör  m.  Nyr.  XXII.526);  2.  gorcol:  fúzvessző- 
fonással  köt  (nád-  v.  vesszökerítést,  nádtetőt, 
csőszkunyhót,  vejszét)  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  XIV.43.  367). 

be-korcol:  1.  összeráncol,  összehúzza  a  ráncát. 
Korcold  be  a  gatyát  (Gömör  m.  Nyr.  XXn.432); 

2.  utolér  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.136).  Bekorcolta 
az  agár  a  nyulat  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.  142); 

3.  befon,  rászed  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.472). 

el-korcol:  utolér,  elfog  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
n.l36;  Nagykun-Madaras  Nyr.  IX.523). 

le-gorcol:  fűzvessző-fonással  leköt.  A  háztetőt 
le  kell  gorcolni  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIV.43). 

őssze-korcol :  összeráncol,  összehúzza  a  rán- 
cát. Széipen  korcold  öszve  a  gatydd  (Gömör  m. 
Nyr.  XXn.526). 

[Szólások].  Korcold  össze  a  beled:  ne  egyél 
annyit  (Szolnok-Doboké  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr. 
XIV.525). 

rá-korool :  ráhúz,  ráver.  Bád  korcolok  (Tokaj 
Nyr.  XX.139). 

vógig-korcol :  végig  húz  (vkin).  Végigkorcolok 
rajtad  (Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

2.  KORCOL :  ropogtatva  rágcsál  (pl.  a  marha 
keményszálú  takarmányt)  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

[KORCOLQAT]. 

meg-koroolgat:  ropogtatva  megrágogat.  A  juh 
a  szalmabogokat  jól  megkorcolgassa  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

1.  KORCOS :  1.  a  minek  korca  van  (Szolnok- 
Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIV.525).  Korcos 


pendely  (Gömör  m.  Tsz.).  Korcos  tarisznya:  a 
melynek  a  száját  a  korcába  beleeresztett  mad- 
zaggal össze  lehet  húzni  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  III.201) ;  2.  =  korcos-tarisznya  (Tisza- 
Dob  Nyr.  XX.286);  3.  durva  vászonból  való  és 
négy  korccal  ellátott  lepedő,  a  melyben  füvet 
szoktak  hordani  (Torna  m.  Ruehietl  Miklós  1839). 
Hát  a  teheneknek  ki  fog  harmatos  fűt  hozni  oly 
nagy  korcosval,  mint  én  ?  (Torna  m.  Torna-Ujfalu 
Nyr.  XVn.187). 

2.  KORCOS:  lüktető  ér,  pulzus  (Csanád  m. 
Batonya  Márki  Sándor). 

KORCS:  1.  rossz  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVI.96);  2.  korhely  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
186). 

[KORCSA]. 

korcsa-dió :  fás  dió  (Bodrogköz  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1.436;  m.200). 

KORCSMA  (kqrcsima  Huny  ad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXII.355;  korcima  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.455; 
korcsima  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IIL183; 
korcsoma  Székelyföld  Nyr.  V.175;  Háromszék 
m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.283). 

KORCSOLYA  (csorkolya  Palócság  Nyr.  XXIV. 
191;  korcsia  Háromszék  m.  Vadr. ;  Háromszók 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  kórcsia  Székelyföld 
Győrffy  Iván;  korcsija  Szeged  Nyr.  11.378;  VII. 
236;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  347; 
korcsila  Baranya  m.  Nyr.  11.184;  kujcsorja  Balaton 
mell.  Tsz.;  kulcsorgya  Balaton  mell.  Nyr.  11.93): 
1.  korcsolya,  korcsola,  kujcsorja,  kulcsorgya:  két 
vastag  rúd,  a  melyeket  a  két  végük  táján  eggy- 
eggy  keresztfa  köt  össze  (boros  hordók  v.  más 
nehéz  tárgyak  le-  s  fölcsúsztatására  v.  henger- 
getésére)  (Somogy  m.  Nyr.  Xn.335;  Balaton  mell. 
Tsz.;  Nyr.  n.93;  Eger  Nyr.  III.43;  Tokaj  Nyr. 
XIX.383;  Székelyföld  Tsz.);  2.  korcsolya,  korcsia, 
kórcsia:  kézi  szánkó  (két  lapos  és  elül  hegyben 
végződő  oldalból  áll,  a  melyeket  zápok  tartanak 
össze ;  rúdja  nincs,  hanem  a  két  oldalának  hegyére 
kötött  istrángnál  fogva  húzzák)  (Székelyföld  Tsz. ; 
Györflfy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.24:4;  Vadr.; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KORCSOLYÁZ -IK  [csorkiázm  Török -Becse 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.234;  csorkojázm 
Szombathely  Fialowski  Lajos ;  csorkolyázm  Palóc- 
ság Nyr.  XXIV.191 ;  korcidz  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
362 ;  korcsiáz-ik  Háromszék  m.  Vadr.  505b ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos):  1.  korcidz:  lábára 
eggy  darab  jeget  kötve  csuszkái  (Szlavónia  Nyr. 
XXIII.362) ;  2.  korcsolyázni,  korcsiáz-ik :  kézi 
szánkóval  szánkázik  v.  ereszkedik  le  hegyoldalon 
(Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.  505b; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KORCSOS:  több  fajból  elegyedett  (Székely- 
föld Tsz.). 

[KORCSUL]. 

el-kóroiil :  elkorcsosodik  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.581). 


1177 


KORDÉ— KÓRÉZ 


KORFINYAL— KORICAL 


1178 


1.  KOBDÉ  {górdi  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.324): 
kétkerekű  kisszerű  kocsi,  kétkerekű  taliga  (ú. 
n.  Kún  László  szekere)  (Balaton  mell.  Tsz.;  MNy. 
V.150;  Nyr.  III.517;  Marcal  mell.  Tsz.;  Zala  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  III.197;  Erdélyi  J.  Népd.  és 
mond.  11.138;  Göcsej  Tsz.;  MNy.  V.150;  Fehér 
m.  Nyr.  X.187;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.524;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.186;  Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  XVI.94 ;  Bács  m.  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond. 
11.138;  Szatmár  m.  Lauka  Gusztáv  1842). 

2.  KOBDÉ  í  semmirevaló  (Nyitra  m.  Pográny 
és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841;  Nyitra  vid. 
Kelecsény  József  1843). 

[Szólások},  Kordéra,  kardéra:  szabad  prédára, 
veszendőbe,  gondviseletlenül,  elkallódásnak,  el- 
pusztulásnak, elveszésnek  kitéve.  Kardéra  hagyta 
{gyermekét,  házát)  (Békés-Doboz  Nyr.  VIII.325). 
Kordéra  jutott  aj  jószága  (Székelyföld  GyőrfFy 
Iván).  Kordéra  ment  minden  keresetem  (Székely- 
föld Tsz.)  Kordéra  bocsátotta:  szabad  prédára 
(Székelyföld  Tsz.).  Kordéra  ütni:  szabad  prédára 
bocsátani  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 
Kordéra  veszi  a  dolgot:  föl  sem  veszi  (Marcal 
mell.  Tsz.)  [vö.  kardalésza]. 

[KOBDÉL»  KABDÉL]. 

el-kordél,  el-kardél:  1.  elhatároz,  elszán.  El- 
kordéltam  a  dolgot  (Soprony  m.  Tsz.).  Elkardétam 
a  dolgot  (Győr  vid.  Nyr.  IX.286).  Úgy  iékordiéta 
magát,  hogy  a  fénye  se  beszéli  lé  rúla  (Rábaköz 
Nyr.  XV.430) ;  2.  tréfával  elüt.  Elkordélta  a  dol- 
got (Marcal  mell.  Tsz.  214a). 

KOBDOVÁNY  {gordovány  Karancsalja  Nyr. 
Xn.240). 

KOBDOVÁNYOS:  kordovánbőr-készítő  (Torda 
Király  Pál). 

[KÓBÉ]. 

[Szólások].  Kóréba  táncóni:  eggymással  szembe 
állva  s  eggy  helyben  maradva  versenyt  táncolni. 
Ájjatok  ki,  Pista,  kóréba;  lám  ki  tud  jobban  (Kis- 
KüküUő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.575). 

1.  KÓBÉSZ  (kórisz):  keres,  kutat,  böngész 
(Vas  m.  Kemenesalja,  Marcal  mell.  és  hely  nélkül 
Tsz. ;  Kresznerics  F.  Szótár  L331 ;  Zala  m.  Király 
Pál;  Nyr.  XIV.526;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  VHL 
469;  XX.47;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.575;; 
Veszprém  m.  Nyr.  XIV.526 ;  Veszprém  m.  Torna 
ííyr.  XVII.431;  Somogy  m.  Nyr.  XX.47)  [vö. 
kórász]. 

2.  KÓBÉSZ:  böngésző  (Zala  m.  Király  Pál). 

KÓBÉSZÁL :  böngészget.  Kórészájjo,  lécskállo 
a  kertet,  de  hiábo,  eggy  árvo  szem  gyümöcsöt  se 
talá  (Soprony  m.  Kisfalud  és  Miháli  Nyr.  XXIL 
522). 

KÓBÉZ  {kuóriéznyi) :  böngész  (Keszthely  Nyr. 
XI.237;  Göcsej  MNy.  1.219;  11.412;  Baranya  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  111.198). 

SZIMNTBI :  MAQTAB  IÁJ8ZÖIÁB. 


KOBPINYÁL  {korfinál  Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839;  korfinyá,  korfinyáha,ssa,k  Zala 
m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.319.  474) :  hamaro- 
san főz,  kotyvaszt.  Szegy  e  kis  gezdernyit,  hogy 
és-apádnak  é  kis  káposztát  korfinyáhassak  (Hetes, 
Dobronak  Nyr.  in.319). 

KOBH:  1.  száraz  takarmány  porladéka,  törekje 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.335;  Győrffy  Iván);  2.  recés  széle 
a  fűszárnak  (Háromszék  m.  MNy.  VI.335). 

KOBHA:  korhadt,  törékeny  (fa)  (Hont  m. 
Horváth  József  1839). 

KOBHADÉK:  száraz  takarmány  roncsaléka, 
porladéka,  törekje  (Háromszék  m.  Vadr.;  Győrffy 
Iván). 

KOBHADT:  megvénült  (Székelyföld  Tsz.). 

KOBHÁL :  fát  aprít  (ügyetlenségből  igen  ap- 
róra, úgy  hogy  inkább  forgács,  mint  darabfa) 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.285). 

KOBHÁLT  AT :  eret  vágat.  Ne  korháltasd  maga- 
dat minden  szére-szóra  (Balaton  mell.  Tsz.  214b). 

KOBHANTÓ:  semmirekellő  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

KOBHATAQ:  korhadásnak  indult  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

KOBHELY  (korhel):  1.  részeg.  Korhelyen  gyün 
haza  a  pincébül  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
Vin.47);  2.  lusta,  hanyag  (Kisújszállás  Nyr.  XX. 

287). 

KÓBHÓDOTTP:  korhadt,  ügpan  pajtás,  nem-e 
szakad  ránk  ez  a  kórhódott  pallás  ?  (Torontál  m. 
Szöreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.128). 

KOBHOG:    csoszog   (Tisía   mell.    Tsz.)    [vö. 

korog]. 

KOBHOL  {kurhol  Heves  m.  Makáry  György 
1839;  Szabolcs  m.  Simonyi  Zsigmond;  kúrol 
Hol?  Tsz.  354a):  1.  kurhol:  horzsol,  súrol.  A  viz 
fenekin  a  tőkék  kurholták  a  hajót  (Szabolcs  m. 
Simonyi  Zsigmond);  2.  korhol:  csoszog,  lábait 
a  földhöz  súrolva  jár  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.198);  3.  korhol:  dologgal  elkínoz,  el- 
csigáz, ügy  korholja,  mint  cigány  a  lovát  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

KOBHOLL-IK:  porlad,  törmelődzik  (száraz 
fú)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.335;  Győrffy  Iván). 

KOBHOS:  éles  recéjú  (fű)  (Háromszók  m. 
MNy.  VI.335;  Győrffy  Iván). 

KÓBICA:  kóborlás  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
335;  Győrffy  Iván).  •   ,,,,,^, 

KÓBICÁL  {kólicál  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  koricái  Háromszék  m.  Nyr.  V.37;  Három- 
szék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár):  csavarog, 
kóborol,  kószál  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m. 
Nyr.  IX.183;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIH. 

76 


1179 


KÓRICÁZ— KORLÁT 


KQRLÓ— K0RNYÍC80L 


1180 


kóborol  (Nagy-Kúnság  Nyr. 


226;  XX.479;  Zilah  Nyr.  XIV.334;  Székelyföld 
Nyr.  11.470;  Kiss  Mihály,  Kriza,  Szinnyei  József; 
Udvarhely  m.  Vadr.  32;  Udvarhely  m.  Korond 
Nyr.  IV.235). 

KÓRICÁZ:  ácsorog  (Fölső-Somogy  Nyr.  X. 
190). 

KÓBINGÁL  (kóringdnyi) :  kószál  (Félegyháza 
Nyr.  V.35)  [vö.  kólindál,  kóringyálj. 

KÓRINGÁLÁS:  kántálva  házról-házra  járás 
(Török-Becse  Kálmány  L.   Szeged  népe  11.96). 

KÓRINGYÁL:  kószál  (Szatmár  m.  Lauka 
Gusztáv  1842)  [vö.  kólindál,  kóringái]. 

be-kóringyál:  bekóborol,  össze-vissza  jár  (Szat- 
már m.  Patóháza  Nyr.  XVI.95).  Bekőringyálja  a 
mezőt  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII.95). 

KÓRINGYÁSZ ; 

XVI.332). 

KÖRÍT  {korét,  koriét):  siet  (az  óra)  (Vas  m. 
Kemenesalja?  KresznericsF. Szótár  1.326;  Göcsej 
MNy.  11.413;  Király  Pál;  Baranyám.  P.  Thewrewk 
Emil). 

KORITTÓ  [koritó;  —  koritojom  Udvarhely 
m.  Bethlenfalva  Nyr.  XVII.331):  sajt  (Székely- 
föld Tsz.;  Kőváry  László  1842,  Gálffy  Sándor, 
Kriza,  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Györöy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.). 

KÓRIZSÁL:  böngész  (kukoricát,  burgonyát, 
gyümölcsöt)  (Tolna  m.  Nyr.  XX.47). 

KORKOJÓ:  féleszű,  csodálatos  természetű 
(Székelyföld  Kriza,  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m. 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.). 

KORKOJÓS:  cvd  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó 
mell.  Nyr.  Vni.480). 

KORKOJÓSKOD-IK:  féleszúsködik,  bolondos- 
kodik  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell.  Nyr. 
Vm.480). 

KORLÁT  {kollát):  1.  korlát,  kotlát:  fakerítés, 
deszkakerítés,  palánk  (Székelyföld  Kőváry  László 
1842,  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Marosszék  Vadr.; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.  188;  Hol? 
Tsz.);  2.  korlát:  bekerített  hely  a  lovak,  marhák, 
juhok  számára  (Hol?  Nyr.  XVI.35);  3.  korlát, 
kollát:  üstfa,  üsttartó  rúd  (Székelyföld  Tsz.; 
Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Vadr.:  Csík  m.  Tsz.; 
Gyergyó  vid.  Tsz.  145a;  Háromszék  m.  Győrffy 
Iván);  4.  kollát:  szíjgyártóknak  bőr-törető,  puhító 
eszköze  (Székelyföld  Tsz. ;  Hol?  Nyr.  XVn.384). 

[Szólások].  Kollátot  tartani:  böjtölni  (Pápa  vid. 
Tsz.). 
koUét-fa:  üstfa,  üsttartó  rúd  (Székelyföld  Kiss 

Mií^ály). 

'  koUát-lábu:  horgaslábú  (Háromszék  m.  Vadr.; 
Csík  m.  MNy.  VI.373). 

'.ikoUát-l&io:  kerékkötő-lánc  (Győr  Nyr.Xn.96). 


KORLÓ:  [?]  Könnyű  korló:  [gúnynév]  vékony- 
pénzű,  cingár  ember  (Békés-Doboz  Nyr.  VIII.239). 

KORMABÉK:  gyalogfenyű,  boróka  (Vas  m. 
Fölső-Eőr  Király  Pál). 

KORMÁNY  {ka"rmdny  Gömör  m.  Hanva  Nyr. 
XVI1I.422;  kormány  Kopácsi  Hermán  0.  Halászat 
K.) :  1.  eke  kormányvasa  (Rábaköz,  Beö-Sárkány 
Nyr.  XVIII.94;  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XVIII.422; 
Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  Vni.479 ;  Székelyföld 
Tsz.) ;  2.  hal  farka  (Kopácsi  Hermán  0.  Halászat 
K.)  [vö.  eke-kormány]. 

[Szólások].  Kormányt  viszen  v.  kormányon  van: 
vezeti  a  munkát  [vö.  kormányos]  (Szolnok-Doboka 
m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.525). 

kormány-deszka:  az  eketalp  oldalához  szege- 
zett deszka,  mely  arra  való,  hogy  a  szántóvastól 
fölhasogatott  föld  egyenes  vonalban  forduljon 
ki  (Tokaj  Nyr.  XIX.383). 

kormány-fő  {kormány-fű) :  1.  nagy  ladik  fara, 
hol  a  kormányrúd  van.  Az  öreg  ült  a  kormány- 
fűn,  a  rántón  két  legény  (Bodrogköz  Nyr.  XVII. 
564);  2.  [eke  része]  (Hol?  Nyr.  XVII.564). 

kórmány-söróny:  alsó  sörény-úszója  a  halnak 
(Balaton-Füred  Hermán  0.  Halászat  K.) 

KORMÁNYOS:  a  mezei  munkások  között  a 
legszélső,  a  ki  rendszerint  a  vezető  is,  mert  ő 
szabja  meg,  hogy  mekkora  darab  földet  mi  veinek 
meg  eggyszerre  (Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu 
Nyr.  XIV.525). 

KORMÁSZ :  kémény  söprő  (Marosvásárhely 
Simonyi  Zs.  A  magyar  nyelv  1.242;  Csík  m. 
Deák  Lajos). 

[KORMOS]. 

[Szólások].  Kormos  az  orra:  tolvaj,  nem  becsü- 
letes (Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XIV.89). 

kormos-orru:  nem  becsületes  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

KORMOSKOD-IK:  settenkedik  (pl.  a  konyhán 
az  asszonyok  körül  hízelkedve  vmely  koncért; 
vki  körül,  csínyt  akarva  elkövetni  rajta)  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  214b;  Zala 
m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573). 

[KORMOZ]. 

fel-kormoz:  fölbíztat  (Heves  m.  Sirok  Nyr. 
Vni.568). 

KORNIC:  kerékgyártók  cifrázó  vésője  (Bala- 
ton mell.  Tsz.) 

KORNYÁL:  rémesen  ugat  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.335;  Győrffy  Iván). 

[KORNYICSÁL],  KORNICSÁL :  fülsértően 
énekel  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

KORNYÍCSOL  (Heves  m.  Névtelen  1840;  kor- 
nicsol  Szeged  Csaplár  Benedek):  cv. 


1181 


KORNYIKAt — K0R08NYA 


K0R0Z8MA— KORSÓ 


1182 


KORNYIKÁL  {tomyikál  Székelyföld  Kriza): 
cv  (Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa 
vid.  Tsz.;  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  111.199; 
Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay  József;  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  1X.282). 

KOBNYIKOL :  c«  (Debrecen  vid.  Nyr.  XXIII. 
286). 

KÓBÓ,  KÓRÉ  {góré  Rimaszombat  és  vid.  Nyr. 
X.88;  XVII.525;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
326;  ^«oVé,  ^"oVe  Palócság  Nyr.  XXI.306;  XXII. 
34;  kóré  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.377;  Heves 
m.  Névtelen  1840;  Eger  Kassai  J.  Szókönyv 
III.194;  Szolnok  Nyr.  IV.559;  Félegyháza  Nyr. 
XIV.186;  Csanád  m.  Puszta-Földvár  Kálmány 
L.  Koszorúk  11.53;  Torontál  m.  Szőreg  Kálmány 
L.  Szeged  népe  III.2 ;  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  111.241 ;  Győrffy  Iván;  Marosszék,  Nyomát 
Nyr.  XV.288;  Udvarhely  m.  Nyr.  XI.41 ;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.215;  Vadr.  358.  505b;  Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XIV.424;  Kis-KüküUő 
m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.283 ;  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.355;  kóré^  Kolozs  m.  Zsobok  Melich 
János):  1.  kóró:  növényszár  (nemcsak  a  kiszá- 
radt, hanem  a  nyers  is)  (Székelyföld  Tsz.);  2. 
góré,  kóréh  giz-gaz  (Rimaszombat  Nyr.  XVII. 
525;  Kolozs  m.  Zsobok  Melich  János).  —  Sűrű 
kóró:  takarmányul  vetett  sűrű  kukorica  (csala- 
mádé)  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI.382). 

[Közmondások].  Cinegének  kóró  nyársa:  a  kinek 
kicsi  van,  kicsivel  kell  beérnie  (Székelyföld  Tsz). 

[Szólások).  Nagyon  rátörte  a  kórét:  nagyon 
utána  V.  rajta  volt  (Félegyháza  Nyr.  X1V.186). 

KÓRÓDZ-IK,  KÓRÓZ-IK  {korodz-ik  Három- 
szék m.^Nyr.  V,37):  1.  szárasodik  (Székelyföld 
Tsz.);  2.  merevedik  (Háromszék  m.  Nyr.  V.37). 

[KOROG],  KORROG,  KURROG:  1.  korrog 
(Háromszék  m.  Tsz.),  kurrog  (Balaton  mell.  Tsz.): 
korog  (a  has,  a  gyomor);  2.  korrog:  morog, 
zúgolódik  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Háromszék 
m.  Nyr.  IX.32);  3.  korrog  [a  szalonka  csöndes 
röptében]  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  4.  korrog: 
csizmás  lábát  a  földhöz  súrolva  jár  (Marcal  mell. 
Tsz.)  [vö.  korhog]. 

[KOROM]. 

korom-biró :  a  konyhák  tisztaságára  s  a  tűzre 
fölügyelő  személy  (Balaton  vid.  Horváth  Zsig- 
mond 1889). 

1.  KOROS:  eggyidős  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839). 

2.  KOROS:  kis  kenyér  (az  igazi  kenyérnél 
kissebb,  a  cipónál  meg  nagyobb)  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.186).       Uq  UmMHoÁn^xh  -.lifíniiHoÁ- 

KOROSNYA:  nyalábba  kötött  s  a  háton  vitt 
vmi  (pl.  rőzsenyaláb,  gallycsomó)  (Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  XVI.526;  XXI.528;  Király  Pál, 
Sánek  András)  [vö.  hát-korozsnya]. 


KOROZSMA  {küozsma  Zala  m.  Zala-Istvánd 
Nyr.  XIX.138;  kolozsma  Vas  m.  Kemenesalja, 
Nemes-Magasi  Nyr.  XIX.191;  Őrség  Nyr.  in.283; 
Székelyföld  Győrffy  Iván):  keresztelői  ajándék, 
melyet  a  keresztszülék  a  keresztfiuknak  v.  ke- 
resztlányuknak adnak  (darab  vászon  v.  gyolcs 
V.  ruhanemű)  (Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes-Magasi 
Nyr.  XIX.  191 ;  Őrség  Nyr.  in.283;  Zala  m.  Zala- 
Istvánd  Nyr.XIX.138;  Zalám.  Szentgyörgyvölgye 
Nyr.  11.280 ;  Göcsej  Tsz.  [itt  korosnia  hiba] ; 
Kecskemét  Nyr.  IV.284;  Dömötör  Imre;  Csongrád 
Nyr.  IX. 90;  Szeged  Csaplár  Benedek;  Mátra  vid, 
Nyr.  XXI1.288;  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[KORPA]. 

korpa-cibere  {korpa-cibre) :  korpából  főzött 
savanyú  böjti  leves  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv in.207;  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVIH. 
575)  [vö.  cibere]. 

korpa-féreg:  a  szilva  levelét  pusztító  féreg 
(Hol?  Tsz.). 

korpa-kisze  ^^  korpa-cibere  (Palócság  Tsz.). 

KORPÁZ:  korhol,  szid,  gyaláz  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  IX.  132). 

KORPIT :  kereplő  (Heves  m.  Makáry  György 
1839). 

KÓRSÁG  (korság  Szatmár  m.  Kapnik  vid. 
Nyr.  11.235) :  nyavalyatörés  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.186.  283;  Szeged  vid.  Nyr.  1.377;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Hol?  Tsz.).     í-jiAy*X'«Uií 

[Szólások].  Kórság  vigye!  Kórság  üsse!  Kórság 
verje!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Ott  érte  a 
korság.  Verje  meg  a  korság !  (Szatmár  m.  Kapnik 
vid.  Nyr.  n.235). 

kórság-törés :  nyavalyatörés  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

kórságtöréses :  nyavalyatörős  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

KÓRSÁGOS:  1.  nyavalyás,  beteges  (Fölső- 
Somogy  Nyr.  X.190);  2.  nyavalyatörős  (Soprony 
m.  Repce  mell.  Nyr.  11.560 ;  Fölső-Somogy  Nyr. 
X.190;  Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV.425;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Hol?  Tsz.  216a);  3.  hébe- 
hóba  eszelősködő  (Pápa  vid.  Tsz.). 

KORSIN  (korsín):  szerszám,  a  mellyel  a  csiz- 
madia a  bőrt  lenyomtatja,  mikor  szab  (Székely- 
föld Tsz. ;   Győrffy  Iván ;  Kezdi- Vásárhely  Nyr. 

KORSÓ  (kossó  Heves  m.  Pétervásár  Nyr.  XIX. 
240;  Karancs  vid.  Nyr.  XXI1.48;  Nógrád  m. 
Vecsekle  Nyr.  V.571;  Gömör  m.  Nyr.  XXII.526; 
Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII.476;  Rimaszombat  Nyi. 
XVII.525;  Ugocsa  m.  Fertő-Almás  és  vid.  Nyr. 
IX.230;  Székelyföld  Nyr.  IV.183.  184;  Erdő  vidék 
Tsz. ;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX.427 ; 
koss^ó  Palócság  Nyr.  XXII.76). 

75* 


1183 


KORSÓS— KORTYUL 


KORUL— KOSARAZ 


1184 


[korsó-álló],  korsálló,  korsáló :  a  min  a  korsó 
áll  (Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.128, 
129.  241). 

korsó-pad:  pad,  a  melyen  a  pitvarban  a  vizes 
kanták  állanak  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVII. 
45). 

KORSÓS :  fazekas  (Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
Jíönyv  m.200;  Tsz.;   Ormányság  MNy.  V.150). 

korsós-körte  (kossós-körte):  nyakas  és  alul 
domborodásba  menő  téli  körte  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

KORT:  esernyő  (Brassó  m.  Hótfalu  Király 
Pál). 

KORTüJ:  sövényház  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XVI.377). 

KORTY  {gorty  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KORTYADT  (kortyatt):  üreshasú,  éhes  és 
szomjas  (Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII.378). 

[KORTYÁN]. 

m&g-kortyan :  meggörnyed.  Biz  a  jó  még- 
kortyant,  kétrtt  megy  a  zuccán,  oszt  ojjan  sovány, 
mind  a  téli  nyúl  (Soprony  m.  Miháli,  Kisfalud 
Nyr.  XXn.473). 

KORTYÁNDI:  részeges  (Balaton  mell.,  Vas 
m.,  Győr  m.  Tsz.;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  [vq.  kortyondi\. 

KORTYANT  {gorty ant  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek) 

[KORTY ANTAT],  GORTY ANTAT:  kortyin- 
tás,  korty  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[KORTYINT]. 

be-kortyint :  1.  beiszik.  Van  még  éty  kurta 
forintom,  tyuh,  ászt  is  mingyá  bekortyintom  (So- 
mogy m.  Marcali  Nyr.  11.527);  2.  becsíp  (Hol? 
Nyr.  XVII.236). 

1.  KORTYOG  {gortyog  Csaplár  Benedek): 
nyelés  közben  korty  hangot  ad.  Most  is  szopik 
[a  gyerek],  csak  ugy  kortyog  lefelé  [a  torkán  a 
tej]  (Kecskemét  Simonyi  Zsigmond). 

2.  KORTYOG:  haszontalanul  sok  mindenfélét 
össze-vissza  beszél  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.186). 

[KORTYOGAT],  GORTYOGAT:  kortyintgat, 
iddogál.  Biz  őkéme  szeret  gorty ogatni  a  csutorából 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KORTYONDI:  részeges  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.478;  Kecskemét  Csaplár  Benedek; 
Békés  m.  Balog  István)  [vö.  korty ándi\. 

KORTYOS:  ckd  (Békés  m.  Balog  István). 

[KORTYUL). 

mög-kortyú:  megszomjazik  (Kecskemét  Nyr. 
XII.283). 


[KORUL]. 

el-korul:  rozzanttá  lessz.  Elkorult  épség :  roz- 
zant épület  (Háromszék  m.  Vadr.  497b). 

KÓRUL:  sérül,  ficamodik  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván). 

ki-kórul  {ki-korul):  kificamodik  (Háromszék 
m.  Nyr.  IX.423;  X.39). 

meg-kórul:  megmerevedik  (pl.  láb)  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KÓRULÁS  {körülás) :  sérülés,  ficamodás  (Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.335). 

KÓRUS  {kóris  Hontm.  Ipolyság  Nyr.  XIX.  189). 
Kórus,. kórus:  fonó,  fonóka,  fonóház  (Udvarhely 
m.  Homoród  vid.  Vadr.  560;  Nyr.  XXIIL44). 

KORZSINA,  KOSSINA:  kopott,  elhasznált 
kosarakból  rakott  máglya  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  n.377). 

KOS:  cölöpverő  nehéz  vas-sulyok  (Zemplén 
m.  Nyr.  XVn.273). 

kos-bárány:  hímbárány  (Székelyföld  Tsz.). 

kos-eper  {kos-eperj):  nagy  kerti  eper,  csattogó 
eper  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  III.202;  Szé- 
kelyföld Tsz.). 

[KÓS]. 

kös-Kata:  Katalinka-bogár  (Cegléd  Nyr.  1.183). 

KOSÁR,  KASÁR:  mezőn  v.  erdőben  nagy 
lésza-oldalakból  összeállított  szétszedhető  kerítés 
esztenás  juhok,  makkoló  disznók  stb.  éjjeli  szál- 
lásául V.  a  határban  prédáló  marha  elzárására 
(Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.244;  Vadr.;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Háromszék  m.  Dalnok  Márton  Imre). 

[Szólások].  Kosárba  vövé:  körülkerítette  (Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XI.187).  Megfor- 
gatni a  kasárt:  a  megtrágyázandó  földön  tovább 
helyezni  [vö.  meg-kasároz]  (Háromszék  m.  Vadr. 
506a). 

kosár-virág:  [növény;  máskép:  hajnali  kis- 
asszony] (Soprony  és  Vas  m.  Nyr.  X.331). 

KOSARAS :  házaló  kereskedő  (ha  nem  kosár- 
ban, hanem  háti-szekrényben  hordja  is  az  áruit; 
máskép:  bálizs)  (Rába  mell.  Nyr.  XVII.524). 

[KOSARAZ],  KASÁROZ:  trágyáz  (Csík  m. 
Győrffy  Iván). 

be-kosaraz:  beédesget,  becsábítgat,  behivo- 
gat  (Veszprém  m.  Enying  Király  Pál). 

fel-kosaraz :  szájkosárral  ellát  (pl.  ökröt  szán- 
táskor) (Alföld  Nyr.  Xm.382). 

meg-kasároB:  megtrágyáz  (földet,  úgy  hogy 
a  nyájat  rajta  meghálatja)  (Háromszék  m.  Vadr. 
506a). 


1185 


KOSDA— KOSTÁL 


KOSTALGAT— KOSZLAS 


1186 


EOSDA  {kozsda):  többéves  (néhol  eggyéves) 
berbécs  (Székelyföld  Gálffy  Sándor;  Udvarhely 
m.  Vadr.) 

KOSI:  féleszű  (Hol?  Tsz.  194b). 

KÓSKA:  vmi  növény  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.323). 

KOSLABÉBOZ:  ide-oda  jár  (Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

KOSLAT:  1.  párosodik  (kutya)  (Somogy  m. 
Sima  Nyr.  XIX.382;  Fehér  m.  Nyr.  X.187; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  Xn.384 ;  Székelyföld 
Nyr.  XVII.  137);  2.  ide-oda  jár,  jön-megy,  lót-fut, 
kóborol,  csatangol,  vkinek  mindig  utána  jár 
(Balaton  mell.,  Pápa  vid.  Tsz.;  Zala  m.  Alsó- 
Lendva  vid.  Nyr.  XXIII.287;  Veszprém  Nyf. 
XU.561;  Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.382;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  Vin.226;  IX.566;  Oömör 
m.  Nyr.  XXII.526 ;  Gömör  m.  Serke  és  vid.  Nyr. 
XVIII.140;  Csallóköz  Csaplár  Benedek,  Szinnyei 
József;  Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Nyr.  XXIIÍ. 
44;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 
Koslató  embör  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
237). 

KOSLÉROZ[-IK] :  ide-oda  jár,  jön-megy,  lót- 
fut,  kóborol,  csatangol  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KOSOJ:  magtörö  pinty  (Szolnok-Doboka  m. 
Malom  M\iz8i  János)  [vö.  kosolyó]. 

KOSOL :  verökossal  ledönget,  lever  (Székely- 
föld Tsz.). 

KOSOIíYA:  mezei  bölcső  (Dunántúl,  Gömör 
és  Torna  m.  Tsz.)  [vö.  kasolya]. 

KOSOLYÓ:  vmi  madár  (Heves  m.  Névtelen 
1840)  [vö.  kosoj]. 

KOST  {kost  Háromszék  m.  Tsz.;  Kis-Küküllő 
m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.336):  takarmány  (Szé- 
kelyföld Tsz.  [itt  koszt  hiba];  Nyr.  Vin.461 ; 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Udvarhely  m.  Olasz- 
telek Nyr.  XV. 575;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X. 
330;  Háromszék  m.  Nyr.  V.37;  Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos ;  Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi 
János;  Torockó  Kriza). 

KOSTÁL:   kóstol   (Göcsej,   Páka  Nyr.  11.42). 

KÓSTÁL :  ér.  Nem  kóstál  semmit  (Dráva  mell. 
Nyr.  V.472).  Ebbe  a  hidegcsébe  nem  sokat  kóstál 
a  zingcséje  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.140).  Mit  kóstál 
párja  a  piének?  Nem  kóstál  sewmií  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.331).  Mit  kóstál  az  a  tinó? 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.237). 

[Szólások].  12 pöng ölömet  kóstálta:  12  pengőmbe 
került  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr,  VI.421).  Sok 
pénzembe  kóstál  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
11.208).  Mibe  kóstált  ez  a  kalap  ?  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos), 


{KÓSTÁLGAT]. 

meg-kóstágat :  megkóstolgat  (Göcsej  Budenz- 
Album  158). 

KÓSTÁLTAT :  javít,  besszerel  (a  ferblijáték- 
ban)  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVni.237). 

KÓSTERNYÁL  (Soprony  m.,  Pápa  vid.  Tsz. ; 
koszternyál  Győr  m.  Tsz.):  csavarog,  kószál. 

[KÓSTOL]. 

be-kóstol:  (tréf.]  becsíp,  berúg  (Hol?  Nyr. 
XVn.236). 

KOSTOLIT :  kóstol  (Udvarhely  m.  Nyr.  XXIII. 
375). 

KOSTYÉ :  kukoricatartó  kas  (Szolnok-Doboka 
m.  Malom  Muzsi  János). 

1.  KOSZ:  aspro  Zingel  (Baja Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

2.  KOSZ:  aranka  (cuscuta)  (Soprony  és  Vas 
m.  Nyr.  X.332;  Vas  m.  Répee-Szentgyörgy  Nyr. 
XVin.527). 

3.  KOSZ:  piszok  (Segesvár  Nyr.  IX.44). 

kosz-yájó :  [tréf.,  gúny.)  borbély  (Segesvár  Nyr. 
IX.44). 

kosz-vakarő :  [tréf.]  fanyelű  bicska  (Tolna  m. 
Paks  Nyr.  XIX.479). 

KOSZ-IK:  kopik,  vásik  (Háromszék  m.  Vadr.). 

[KÓSZA],  KOJSZA :  dologkerülő,  henye  (Sza- 
bolcs m.  Besenyőd  Nyr.  X1I.96).  Kojsza  puskás: 
csavargó  puskás  (Szabolcs  m.  Kis-Besenyöd  Nyr. 
IX.136). 

KÓSZA-MÓSZA:  nyalánkság,  csemege.  Be 
torkos  gyerekek  ezek,  mindig  valami  kósza-mósza 
kellene  nekik,  hogy  a  szájuk  tömve  legyen.  Mind- 
untalan valami  kószamószáér  kunyorálnak  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

KOSZFÁNTOS:  gyönge  (Baranya  m.  Ibafa 
Nyr.  XX.46). 

KÓSZÍLT:  összefutott.  Kószilt  tej  (Brassó  m. 
Tatrang  Nyr.  11.477)  [vö.  Nyr.  XXin.249]. 

KOSZL-IK :  kopik,  vásik,  foszlik,  hámlik,  bom- 
lik (Ugocsa  m.  Nyr.  Vin,426;  Székelyföld  Tsz.; 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu 
Nyr.  XIII.331).  Né,  hogy  koszlik:  hogy  hámlik 
le  róla  a  kosz!  (Kolozsvár  Nyr.  VI.173). 

KÓSZLÁL:  kószál  (Vasm.  Kassai  J.  Szókönyv 
III.203;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

KOSZLÁS :  kopás,  foszlás.  Mind  csupa  koszlás 
vót  az  ing  gallérja  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVIL382).  lasgmoi 


1187 


KOSZLAT— KÖSZÖRÜL 


KOSZORÚS— KOSZT 


1188 


KOSZLAT :  koptat,  váslal,  hámlat  (Háromszók 
m.  MNy.  VI.335;  Vadr.  506a;  Győrffy  Iváű; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KOSZLATAG;  hámlós  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

KOSZLIDEB :  úrhatnámkodó,  rangján  és  mód- 
ján fölül  költekező  (Kassa  vid.  Nyr.  XVIII.431). 

KOSZLOBÁB:  ringy-rongy  öltözetű,  hitvány, 
semmirevaló,  tunya,  renyhe  ember  (Békés  m. 
Balog  István;  Békés-Doboz  Nyr.  VIIL330;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  III.203 ;  Háromszék  m. 
Vadr.). 

KOSZLOTT :  rongyos,  foszladozó  szélű  (Szol- 
nok-Doboka m.  Nyr.  XVII.382.) 

KOSZMACSKA  (kozmacska) :  1.  töves  répa 
(steekrübe)  (Veszprém  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
108;  Pápa  vid.  Tsz.);  2.  háromágú  horog,  mely- 
lyel  a  kútbaesett  vödröket  szokták  kihúzni  [vö. 
vasmacska]  (Veszprém  Nyr.  XV.334). 

[KOSZMITÁL],  KÜSZMITÁL :  rongál,  koptat, 
nyű  (ruhát,  könyvet)  (Vas  m.  Kemenesalja  Nyr. 
in.88)  [vö.  koszpitol\. 

KOSZMOL :  mocskol  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.526). 

[KOSZMORÍT]. 

el-koszmorít :  elzavar,  elkerget  [?]  (ólálkodva 
közeledőt)  (Hol?  Nyr.  XII.527).  '         

KOSZMOROD-IK :  ólálkodva  közeledik  (Hol? 

Nyr.  XII.527). 

KOSZMÓS,  KOSZMOS:  koszos,  varos,  piszkos 
(disznó)  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.563 ;  Háromszék  m. 
Vadr.). 

KOSZOG:  csoszog  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KOSZOL:  koptat  (Székelyföld  Tsz.). 

KOSZOLÓD-IK,  KOSZLÓD-IK :  kopik,  súrló- 
dástól vásik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KOSZORÚ  {kaszeró  Torockó  Vadr.;  koszor"ó 
Palócság  Nyr.  XXn.76). 

koszorú-fa :  1.  azon  gerenda,  mely  az  épület 
falára  van  fektetve,  s  melyen  a  tetőzet  többi 
gerendái  nyugszanak  (Balaton  mell.  Tsz.;  Vas 
m.  Kemenesalja  Nyr.  III.88;  Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  IX.285;  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely 
m.  Olasztelek  Nyr.  XV.336);  2.  (a  malomban) 
azon  vastag  deszkák,  a  melyek  a  bókonyok 
végére  erősítik  oda  a  deszkákat  (Baia  Nyr. 
XVn.239). 

koszorú-gerenda  =^  koszorú- fa  1.  (Szatmár 
m,  Kömörő  Nyr.  XII.564).  ;7  ,Utó.iU 

[KÖSZÖRÜL]. 

fel-koszorul :  koszorúba  köt  (hagymát)  (Há- 
romszék m.  Győrffy  Iván). 


[KOSZORÚS]. 

koszorus-koma :  vőfély  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.430). 

[KOSZOS]. 

koszos-óma:  bőralma  (Soprony  és  Vas  m. 
Nyr.  X.332). 

KOSZPERDA,    KOCPBRD,    KOCPERT:    1. 

kocpert  (Csallóköz  Csaplár  Benedek),  koszperda 
(Pápa  vid.  Tsz.):  vékony  kard,  gyíkleső;  2. 
kocperd:  [tréf.]  fark  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVI.281). 

[Szólások].  Nem  hdgacc,  te  koszperd!  [mondta 
eggy  ember  a  korholásra  visszafeleselgetőnek ; 
vö.  koszos]  (Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay 
József). 

KOSZPITOL,  KÜSZPITOL  {kozUtol  Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  VI.424;  kuzbitol  Békés  m.  Nyr.  XVII. 
287;  Balog  István;  Békés-Doboz  Nyr.  Vni.330; 
kopisztóni  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVIL287): 
koptat,  rongál,  nyű,  vásít,  szaggat  (Somogy  m. 
Csurgó  Nyr.  XVII.478;  Pápa  vid.  Tsz.;  Tolna 
m.  Paks  Nyr.  XXn.384;  Fehér  m.  Nyr.  V.130; 
Székesfehérvár  Nyr.  VII.139;  Győr  m.  Tsz.;  Győr 
m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.190;  Komárom  m.  Nagy- 
Igmánd  Pápay  József;  Nagy-Kőrös  Nyr.  VI.424; 
Kecskemét,  Szeged,  Bánság,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Orosháza  Nyr.  IV.377;  Rimaszombat 
és  vid.  Nyr.  V.272;  X.88;  Bereg  m.  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly;  Székelyföld  Tsz.  216b). 
Ne  kopisztód  a  ruhádat!  (Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XVII.287).  Mit  kuszpitolod  ászt  a  falat!  (Tisza- 
Dob  Nyr.  XX.286).  Ne  kuszpitold  azt  az  ünnepi 
ruhát  hétköznap  is!  Ne  kuszpituld  a  más  ember 
böcsületit!  Ne  kuszpituld  ászt  az  Isten  nevit  mind- 
untalan! (Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  bitol, 
koszmitál,  köszpitél]. 

[KOSZPOL],  KUSZPOL :  cv  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.). 

KOSZROG:  csizmában  v.  keménytalpú  cipő- 
ben lábát  húzva  jár  (Tata  Horváth  Ignác;  Csalló- 
köz Erdélyi  Pál). 

el-koszrog:  elkullog,  eleblábal  (Baranya  m. 
Ibafa  Nyr.  XX.46). 

1.  KOSZT:  hosszú  karó,  pózna  (Székelyföld 
Tsz.;  Arany-Gyulai  NGy.  ni.330;  Kriza,  Győrffy 
Iván ;  Csík  m.  Gyergy ó  vid.  Kiss  Mihály ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Bárcaság  Családi 
Kör  1861.200). 

[Szólások].  Koszton  kell,  hogy  az  ember  fel- 
nyójcsa  hezza  az  estánciát:  kevély  (Háromszók 
m.  Vadr.  359).  Fön  tartja  az  orrát,  hogy  egy 
piszkos  koszttal  se  lehetne  fölérni:  (x>  (Háromszék 
m.  Nyr.  IX.32). 

2.  KOSZT :  foszt  (Szamosköz  Nyr.  XI.92 ;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.336;  Győrffy  Iván).  Tollat 
kosztani  (Ugocsa  m.  Nyr.  VIII.426).  Tallut  kosz- 
tani  (Szatmár  Nyr.  VII.190). 


1189 


KOSZTA— KOTAK 


KÓTÁLYOZÁS— KOTLIK 


1190 


le-koszt:  lefoszt,  lefejt.  A  málét  lekosztom 
(Ugocsa  m.  Nyr.  VIII.426).  Lekosztottuk  az  alma- 
fát a  száraz  gajjaktúl  (Szatmár  Nyr.  VII.190). 

meg-koszt:  megfoszt.  A  paszulykarót  meg- 
kosztom:  megtisztogatom  a  lombtól  (Ugocsa  m. 
Nyr.  Vni.426). 

KOSZTA:  gólya  (Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.244;  in.204;  Tsz.;  Nyr.  VIIL515;  XIV. 
47;  Győrfify  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  XV.239; 
Háromszék  m.  NyK.  III.12;  Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár). 

KOSZTAT :  1.  koptat,  váslal  (Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.  506a); 
2.  lábát  a  földhöz  súrolva  jár,  csoszog  (Fölső- 
Somogy  Nyr.  X.190;  Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  in.181 ;  Csallóköz  Szinnyei  József). 

KOSZTOGAT:  fosztogat,  hántogat,  nyirogat, 
nyeseget  (Szatmár  Nyr,  VII.190). 

1.  KOSZTOL:  póznával  (le-,  el-,  meg-)  ver 
(Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy  Iván ;  Marosvásárhely 
Nyr.  IX.428:  Háromszék  m.  Vadr.;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Kosztolják  a  fát  (Szé- 
kelyföld Nyr.  VIII.515).  Vágok  egy  istenes  jó 
husángot,  kosztolni  kezdem  két  ódáiba  (Háromszék 
m.  Vadr.  430). 

el-ko8ztol:   elver,  elnadrágol  (Háromszék  m. 

Nyr.  V.37). 

le-kosztol:  lever.  Ne  kosztold  le  az  almát  a 
fáról !  (Háromszék  m.  Dézsi  Mihály).  Lekosztolja 
a  szilvát  a  fáról  (Székely-Udvarhely  Melich  János). 

meg-kosztol :  megver  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

2.  KOSZTOL:  fut,  szalad,  menekül  (Tokaj 
Nyr.  XXIV.48). 

KOSZTOLOD-IK:  kirojtosodik  (Kolozsvár  Mol- 
dován  Gergely). 

KOSZTORANG:  túlságos  magas  növésű,  ará- 
nyos izmok  nélkül  (Háromszék  m.  Vadr.  506a). 

KOSZTROS :  borzas,  boglyas,  fésületlen  (Palóc- 
ság, Gömör  m.  Tsz.). 

KOSZTRÜNKA:  lefosztott  toUszár  (Bars  m. 
Léva  Czimmermann  János). 

KÓTA:  nagy  gyékény-nyaláb,  mely  a  macska- 
kötélhez van  kötve  s  a  víz  fölszinén  úszva  mu- 
tatja a  pontot,  a  mely  felé  keríteni  kell;  akkor 
használják,  mikor  a  látott  halat  fogják  (Balaton 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

1.  KOTAK:  túzszerszám  (Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  VI.232). 

[2.  KOTAK]. 

kotak-szeg :  láncon  függő  hajtott  szeg,  melyet 
az  eke-gerendelyben  levő  lyukak  eggyikébe  állí- 
tanak, hogy  a  talyiga  tengelyének  a  gerendelyre 
húzott  lánca   vissza   ne   csússzék    (Székelyföld 


Kassai  J.  Szókönyv  IL57;  in.90;  Tsz.  [itt  kotag- 
szeg  hiba];  Gyarmathi  S.  Vocabularium  99)  [vö. 
kakát]. 

KÓTÁLYOZÁS:  eggy  gyermekjáték  (.Kótáj, 
áj,  áj'  stb.  eggy  lélekzetvételig  mondják  s 
bicsakkal  a  földet  szurkálják;  a  ki  legkeveseb- 
bet szurkál,  annak  a  hátára  teszik  az  általa  föl- 
vágott földet,  s  azt  vinnie  kell  eggy  megjelölt 
helyig;  ha  lehullatja,  kézzel  v.  zsebkendő  bog- 
jával  addig  ütik,  míg  a  megjelölt  helyre  nem 
ér)  (Háromszék  m.  Nyr.  XIX.186). 

KOTÉ,  KÓTÉ:  ostoba,  buta,  ügyetlen  (Szé- 
kelyföld Tsz.  138a;  Kőváry  László  1842;  Udvar- 
hely m.  Győrfly  Iván). 

KOTÉC  (Háromszék  m.  NyK.  III.  12;  Három- 
szék m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr.  XVIII. 
573;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  V.377;  XVI.526;  guggyesz  Ba- 
ranya m.  Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.335;  gufyesz 
Fehér  m.  Vaál  Nyr.  XVIII.573;  kofyec,  kofyéc 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.428;  Szilágy 
m.  Bereczky  Lajos;  Szolnok-Doboka  m.  Nagy- 
Honda  Kovács  József,  Vékony  Jenő;  kotyéc 
Kolozs  m,  Nagy-Ida  Bodor  Ákos):  ketrec,  ól, 
félszer,  szerszámtartó,  kamara,  kunyhó. 

KÓTÉR  {kotér  Török-Becse  Nyr.  IX.92):  L  ket- 
rec (Fertő  mell.  MNy.  III.405;  Pozsony  m.  Tár- 
nok Nyr.  Vin.471);  2.  fáskamara  (Török-Becse 
Nyr.  IX.92);  3.  kunyhó,  viskó  (Bácska  Nyr.  IX. 
284). 

KOTKODÁL:  kotkodácsol  (Tokaj  Nyr.  XXIL 

428).  ^ 

[Közmondások].  Elébb  tojik  a  tyúk,  azután  kot- 
kodál:  ne  dicsekedjél,  míg  meg  nem  tettél  vmit 
(Tokaj  Nyr.  XXII.428). 

KOTL-nC,  KOTOL  {kotúl  Pozsony  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  III.204;  mégAroíí/Mtak  Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  III.474;  kotyúnyi  Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  in.89.  181).  —  Kotl-ik:  ívik 
(a  keszeg)  (Tihany,  Balaton-Füred  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

[Szólások].  Otthon  kotlik:  otthon  ül,  nem  jár 
ki.  Kotlik  az  esze:  hóbortoskodik  (Szeged,  Bán- 
ság, Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[el-kotlik]. 

[Szólások].  Elkotlott:  mondják  a  részegre,  ha 
elaludt;  a  fényűzőre,  ha  a  hitelezői  föltámadnak 
ellene;  a  lóra,  ha  nem  bírja  a  terhet  (Hódmező- 
vásárhely Nyr.  11.367). 

KOTLÁS  {kotyulás  Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  in.89).  ;"-•  - 

KOTLASZT :  ül  (eggy  helyben).  Mit  kuksolsz, 
mit  kotlasztasz  annyit  eggy  ülőhelyben;  megpené- 
szedik az  alfeled!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KOTLIK:  katonáknak  nagy  bádog  főzőedénye 
(Debrecen  Nyr.  VII.476). 


llsii 


KOTLÓ— KOTOK 


KOTOMÁSZ— KOTRÓD-IK 


1192 


KCÜÍjÓ  {katyó  Székelyföld  Györfify  Iván ;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.334;  Györffy  Iván;  kotyó 
Székelyföld  Tsz. ;  Erdő  vidék  Király  Pál):  1.  kotló: 
honn  ülö,  ki  nem  járó.  Kotló  ember  (Szeged, 
Bánság,  Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  kotyó, 
katyó:  túlságos  puhává  érett,  ellevesedett,  szo- 
tyogós  V.  szétfőtt  (gyümölcs,  kül.  szilva)  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Győrffy  Iván;  ErdŐvidék  Király 
Pál);  3.  katyó:  főtt  szilva  (Háromszék  m.  MNy4 
VI.334;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

KOTLÓS  {katyós  Székelyföld  Gyöíffy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.  504b;  kotyas  [tyúk]  Dunán- 
túl Nyr.  V.181;  kotylus  Göcsej  Nyr.  XL479; 
kotyos  [tik,  tyúk]  Somogy  m.  Nyr.  11.376 ;  Baranya 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  111.205;  Tsz.;  Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII.238;  kotyós  Szilágy  m. 
Nyf.  IX.563;  Székelyföld  Nyf.  IV.183;  Kőváry 
László  1842;  Kiss  Mihály;  Marosvásárhely  és 
vid.  Király  Pál;  Háromszék  m.  Vadr.;  Három- 
szék m.  Űzőn  Erdélyi  Lajos);  h  kotlós,  katyós, 
kotyós:  elzápult,  kotyogós  (tojás);  túlságos  pu- 
hává érett,  ellevesedett,  szotyogós  (gyümölcs, 
kül.  dinnye,  szilva);  elvánnyadt  (hús)  (Szilágy  m. 
Nyr.  IX.563;  Székelyföld  Nyr.  IV.183;  Kőváry 
László  1842;  Kiss  Mihály;  Györffy  Iván;  Matos- 
vásárhely  és  vid.  Király  Pál;  Háromszék  m. 
Vadr.  504b.  506a;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos);  á.  kotyós:  matosszéki  székely  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

(KOTLÓBOD-IK,  KOTYÓSOD-IK]. 

el-kotlósodik :  elzápul  (tojás);  elérik,  elleve- 
sedik,  szotyogóssá  lessz  (gyümölcs,  kül.  szilva) ; 
elvánnyad  (hús)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

meg-kotyósodik,  meg-katyósodik :  cvi  (Szé- 
kelyföld Tsz.  218a;  Nyr.  Vni.515;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.  504b). 

KOTOG:  Mtyeg-kotyog  (Ttirkeve  Nyr.  V.227) 
[vöí  kotyog]. 

KÓTOÖ-  {kotyog  Bihar  m.  Sárréti  járás  Nyr. 
XVII.96) :  kopog,  kopácsol,  kalapál  (Veszprém  vid. 
Csaplár  Benedek;  Győr  m.  Böny  Nyr.  XV.285; 
Csallóköz  Szinnyei  József;  Hajdú  m.  Tetétlen 
Nyr.  XVn.142;  Debrecen  Nyr.  IX.206;  Székely- 
föld Győrffy  Iván).  Ne  kótogj  avval  a  fával!  (Deb- 
recen Nyr.  VII.476).  Ni,  hogy  kótog  a  harkály! 
(Szabolcs  m.  Nyr.  XVII.215).  Zúgott,  kótogott  a  két 
vakszemem  (Bihar  m.  Kój  Nyr.  Xni.524)  [vö.  ko- 
tyog]. 

KOTOGA:  eszelős  (Somogy  m.  Szőllős-Gyö- 
rök  Nyr.  XVI.46). 

KÓTOGAT  -  kótog  (Zala  m.  Hetes,  Dobro- 
nak  Nyr.  XV.190;  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Kalotaszeg  Nyr.  XVn.526;  Székelyföld  Győrffy 
Iván ;  Udvarhely  m.  Fehór-Nyikó  vid.  Nyr.  XVIlI. 
480).  :vaa/ 

KOTOGÓí  ököí  nyakán  levő  kolotop  (Szla- 
vónia Nyr.  XXm.3l2). 

KOTOK:  kandúr  (Brassó  m.  Hétfalu  Király 
Pál). 


KOTOMÁSZ :  kotorász,  motoz,  keresgél  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.332). 

KOTOMÁZ:  cv  (Félegyháza  Nyr.  V.35). 

KOTONÁZ,  KOTONYÁZ:  cv  (Soprony  m. 
Kapuvár  Simonyi  Zsigmond :  Fölső-Somogy  Nyr. 
X.190). 

KOTONOZ:  cv  (Fertő  meU.  MNy.  ni.243;  Bala- 
ton mell..  Pápa  vid.  Tsz.;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVni.237 ;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.332). 

[KOTOB]. 

ki-kotor:  nagyjából  kisöpör  (Szeged  Csaplár 
Benedek). 

KOTOBÁS2  {kotrész  Balatoh  mell.  Tsz. ;  poto- 
rász  Szeged  Nyr.  1.136;  IX.526;  tokorász 'Réyee 
mell.  Nemes- Viss  Nyr.  XVn.336). 

bele-kotorász :  belepiszkol  (genyedéses  kezé- 
vel) (Kunság  Császár  Árpád). 

KOTOEINCS:  tolvaj.  Te  kotorincs!  {YeazT^rém 
m.  Nyr.  V.124;  Bánóczi  József). 

KOTOBMÁNY:  áradásoktól  v.  esőfolyásoktól 
kikotort  hely,  vízvájta  mélyedés  (Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Erdővidék  Nyr.  Vin.188). 

KOTOZí  motoz,  kotorász,  kutat,  keresgél  (Fél- 
egyháza Nyr.  V.35;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  L212;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 

428). 

1.  KÖTtlA:  a  pilinckének  (pigének,  dóiénak) 
a  földről  (nem  szálltában)  való  elütése  (Dorozsma 
Nyr.  XlV.234). 

[2.  KOTRA]. 

[kotra-füles]. 

kotrafülesked-ik :  kotródik  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

[KOTRADÉK],  KOTYRADÉKí  gabona  alja, 
szemetje    (Tolna   m.   Fölső-Nyék    Nyr.    VI.274. 

277). 

KOTRÉK:  kotradék  (Szeged,  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

KOTRIC :  leuciscus  rutilus  (Keszthely  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

KOTRÓ:  1.  kéménysöprő  (Borsod  m.  ónod 
vid.  Nyr.  XVII.383 ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.566;  Nagy-Kálló  Nyr.  Xll.430;  Szilágy-Somlyó 
Nyr.  XVI.238);  2.  szító  vas  (Győr  Nyr.  XI.528). 

KOTRÓCA :  a  kürtőnek  az  a  része,  a  melybe 
a  hal  az  udvarból  jőve  belékerül  (Fertő  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.)  [vö.  kis-koiróc]. 

[KO»rRÓD.lK]. 

el-kotródik :  vasastól  megtágul  (kerék  torka) 
(Székelyföld  Kriza;  Háromszék  m.  Vadr.). 


1193 


KOTTAMOTTAZ-IK— KOTYA 


KOTYA— KOTYASZ 


1194 


KOTTAMOTTÁZ-IK:  akaratoskodik  (Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr,  V.572). 

1.  KOTÚ,  KOTÜ  {kutú  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.324) :  1,  kotú,  kotu:  tócsa,  pocsolya, 
kátyú,  híg  sár,  sárral  telt  gödör ;  pocsolyás,  vad- 
vizes, sáros  hely  úton,  mezőn  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.332;  Békés  m.  Balog  István;  Hajdú 
m.  Nádudvar  Király  Pál;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  nL209;  Szatmár  vid.  Nyr.  Vni.523; 
Szabolcs  m.  Tisza-Dob  Nyr.  XX.286);  2.  kutú: 
halastavakban  levő  gödör  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.324)  [vö.  1.  kátyú]. 

2.  KOTÚ,  KOTU  (Alföld  Nyr.  XIV.191;  Kis- 
Kún-Halas   Nyr.    XVni.192;    Szeged   Sümeghy 
Pál   1841 ;   Szabolcs   m.  Büd-Szent-Mihály  Nyr. 
XX.286 ;  kattyú  Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.505 
kutu    Kis-Kún-Halas   Nyr.    XV.187;    XVin.192 
Simonyi  Zsigmond;  kutyu  Szlavónia  Király  Pál) 
1.  kattyú,  kotu,  kotú,  kutu,  kutyu:  nádtorzs,  nád- 
tarló,   fiatal    nádhajtás    (Szlavónia   Király  Pál; 
Alföld  Nyr.   XIV.  191 ;   Pest  m.   Szeremle  Nyr. 
XVI.505;  Kis-Kún-Halas    Nyr.    XV.187;    XVIH. 
192;   Simonyi  Zsigmond;   Szabolcs  m.  Büd-Sz.- 
Mihály  Nyr.    XX.286);    2=  kotu:   rövid,  vastag 
nyerstoll  (Szeged  Sümeghy  Pál  1841). 

3.  KOTU:  rét  (Hajdú  m.  Tetétlen  Barcsa 
János). 

KOTÚS.  Kotús  hely:  kiterjedés  szerint  nem 
nagy,  de  mély,  ú.  n.  kövérföldes  hely,  mely 
csíkhalászatra  alkalmas  (Bihar  m.  Komádi  Her- 
mán 0.  Halászat  K.).  Kotús  viz:  rossz,  tisztátalan, 
állott,  poshadt  víz  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.332; 
Szabolcs  m.  Tisza-Dob  Nyr.  XX.286). 

[KOTY]. 

koty-fity:  semmiség.  Koty-fity  ez  nekem:  ez 
nekem  semmi  (Kunság,  Kisújszállás  Nyr.  XX. 
287)  [vö.  kótyomfitty]. 

KÓTY:  sárga  dinnye  (kül.  silányabbfajta, 
éretlen  v.  elérett  sárga  dinnye)  (Tisza  mell. 
Tsz.;  Békés  m.  Balog  István;  Csongrád  m.  Czim- 
mermann  János;  Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVI. 
95 ;  Császár  Árpád :  Szeged  Kassai  J.  Szókönyv 
1.434;  Hódmező-Vásárhely  Nyr.  Vin.92;  IX.91). 

[Szólások].  Mögértem  én  má,  mint  a  kóty  [mond- 
ják a  beteges  emberek]  (Hódmező-Vásárhely 
Nyr.  V.417). 

1.  KÓTYA:   árverés  (Csík  m.  Nyr.  Vn.331). 
[kótya-vetye]. 

[kótyavetyél]. 

el-kótyavetyól :  elfecsérel,  csekély  áron  el- 
veszteget. Ékótyavetyélte,  a  mije  volt  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr,  XXIII.142).  Elkótyavetyéli  birtokát 
(Udvarhely  m.  Nyikó  vid.  Nyr.  XVin.377). 

2.  KÓTYA  {kotya  [?]  Túrkeve  Nyr.  III.472; 
Székelyföld  MNy.  VI.173):  1.  mind  a  két  végén 
kihegyezett  fácska  (más  néven:  pige,  dóié,  cigle, 
pincke,  pilincke  stb.)  vagy  8 — 10  cm.  hosszú  ós 

SZINNYEI :  MAGYAE  TÁJSZÓTÁR. 


12 — 18  cm.  kerületű  hengerded  fadarab,  a  mely- 
lyel  elütősdit  játszanak  (Túrkeve  Nyr.  III.472; 
Székelyföld  MNy.  VI.173;  Kiss  Mihály;  Udvar- 
hely m.  Vadr. ;  Udvarhely  m.  Nyikó  vid.  Nyr. 
XVIII.377;  Kiss  Mihály);  2.  feoÍT/ával  (1.)  játszás 
(Háromszék  m.  Kiss  Mihály);  3.  labdaütő  rövid 
bot  (Székelyföld  Győrffy  Iván);  4.  eggy  labda- 
játék (Nagy-Szalonta  Nyr.  XIII.93;  Balmaz-Uj- 
város  Nyr.  XV.520;  Udvarhely  m.  Nyikó  vid. 
Nyr.  XVni.378;  Háromszék  m.  MNy.  VI.336; 
Győrfify  Iván). 

[Szólások].  Kótyára  vágja  a  fát:  apróra  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XXIII.142).  Kótyáha  vágjuk  a 
fát:  co  (Sziny érváralja  vid.  Nyr.  XV.  189). 

kótya-fa:  apróra  vágott  fa.  Kóty  a-f  át  vettem 
(Sziny érváralja  vid.  Nyr.  XV.  189). 

3.  KÓTYA:  féleszű,  félbolond  (Cegléd  Széchy 
Károly;  Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.235) 
[vö.  fél-kótya]. 

KÓTYAGOS  {kócsagos  Bihar  Nyr.  XVII.236): 

1.  kotyogós  (a  korsó,  a  mely  nincs  tele,  azért 
mikor  mozgatják,  kotyogó  hangot  ad).  Kótyagos 
lett  a  korsó  (Debrecen  vid.  Nyr.  XVII.95);  2. 
mámoros,  félrészeg,  ittas  (Balaton  mell.,  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  Fehér  m.  Nyr.  X.187;  Alföld 
Nyr.  XIII.478;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.332;  Békés 
m.  Balog  István;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.424;  Szeged  Nyr.  Vn.236;  Torontál  m. 
Egyházas-Kér  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.  173; 
Debrecen  vid.  Nyr.  XVn.95;  Bihar  Nyr.  XVH. 
236;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI. 
91 ;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay  József; 
Zilah  Nyr.  XIV.334;  Hol?  Nyr.  XVn.142);  3. 
kevés  eszű,  hígvelejű  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII. 
142);  4.  félbeteg,  gornyadozó.  Ojan  kótyagos 
vagyok  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XIX.48)  [vö. 
hofy tagos,  kotyogós]. 

[KÓTYAGOSOD-IK]. 

meg-kócsagósodik :  megittasodik.  Egy  nagy 
bolond  tallért  nyoma  a  markomba,  kitől  az  erszé- 
nyem megkócsagósoda,  ugy  ugrándozék,  mint  egy 
nagy  bolond  bika  (Nyitra,  Gyöngyös  Erdélyi  J. 
Népd.  és  mond.  1.112). 

KÓTYALAGOS:  1.  mámoros,  félrészeg,  ittas 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIX.83);  2.  kevés  eszű, 
hígvelejű,  félkegyelmű,  hóbortos  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.238;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
187;  XXUI.142). 

KÓTYÁS:  1.  részeg  (Csík  m.  Nyr.  VII.331); 

2.  féleszű  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Bol- 
dizsár; Csík  m.  Nyr.  Vn.331). 

[1.  KÓTYÁSZ]. 

é-kótyász:  haszontalanul  eltölt.  Ekótyássza 
az  üdőt  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXHI.142). 

2.    KÓTYÁSZ:    bottal   hadonász   (Békés   m. 

Balog  István).  .4íi!la/ti-h'l    f  v ' 

76 


1195 


KÓTYÁZ— KOTYOG 


KOTYOGÓ 


1196 


1.  KÓTYÁZ:  licitál,  kótyavetyél  (Háromszék 
m.  Kiss  Mihály;  Csík  m.  MNy.  VL372). 

el-kótyáz:  ellicitál,  elkótyavetyél.  Elkótyázták 
a  portékáját  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

2.  KÓTYÁZ  (kotyáz  [?]  Túrkeve  Nyr.  III.472 ; 
Székelyföld  MNy.  VI.173):  /ídí?/a -játékot  (vö.  2. 
kótya)  játszik  (Túrkeve  Nyr.  111.472;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  III.206;  Bereg  m.  Dercén 
Nyr.  XX.482  [itt  kátyázni  nyilván  hiba] ;  Székely- 
föld MNy.  VI.  173;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Vadr.  506a;  Udvarhely  m.  Nyikó 
vid.  Nyr.  XVIIL378;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály; 
Csík  m.  Nyr.  Vn.331). 

KOTYPOL  (Debrecen  Nyr.  V1I.476;  Szatmár, 
Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.183;  Szatmár  m. 
Adorján  Nyr.  X.431 ;  Szilágy  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  1.468;  Székelyföld  Tsz.;  katyfol  Székelyföld 
Tsz.;  Kiss  Mihály;  Erdővidék  Nyr.  Vin.188): 
kotyvaszt  [vö.  kötyföl]. 

1.  KOTYKA:  labda  (Székelyföld  Nyr.  XVHI. 
377 ;  Györífy  Iván ;  Torockó  Vadr.  506a). 

2.  KOTYKA :  kátyú  (Szatmár  m.  Nagy-Dobos 
Nyr.  IX.  138;  Szamosköz  Nyr.  XI.92). 

KOTYKÁZ:  labdáz  (Torockó  Vadr.  506a). 

KOTYLOTT:  [tréf.  nép-etimológia?]  kotlett 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VII.131). 

KOTYMÁNY  [kotmány  Székelyföld  MNy.  VI. 
173;  kottmány  Tolna  m.  Nyr.  VI.230):  kátyú 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  n.423;  ni.l23; 
Szamosköz  Nyr.XI.92;  Székelyföld  Kriza,  Győrffy 
Iván;  Marosszék  Gabányi  Endre;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.336;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

KOTYOG,  KOTYOG:  1.  kotyog:  zakatol  (a 
malom)  (Somogy  m.  Nyr.  XVII.  142);  zörög  (a 
szekér,  mikor  a  deszkái  összeverődnek)  (Miskolc 
vid.  Nyr.  XVII.95);  2.  kotyog,  kotyog:  lotyog, 
lötyög  (a  nyél  a  fejszében ;  a  kulcs  a  lyukában ; 
a  szeg  a  fában,  ha  lazán  van  benne;  a  szekér 
kereke,  ha  a  kerékagy  ki  van  kopva)  (Hajdú 
m.  Tetétlen  Nyr.  XVII.  142;  Borsod  m.  Ónod 
vid.  Nyr.  XVn.383;  Gömör  m.  Nyr.  XVn.142; 
Szabolcs  m.  Berkesz  Nyr.  XVII.96;  Bereg  m. 
Tisza-Kerecsény  Nyr.  XVII.142;  Székelyföld  Nyr. 
XVn.95;  Csík-Csicsó  Nyr.  XVn.142).  Akkora  a 
csizmám,  hogy  csak  úgy  kotyog  a  lábam  benne 
(Székelyföld  Nyr.  XVII.95).  Kotyognak  a  küllők 
(Küküllő  mell.  Nyr.  XVn.142);  3.  kotyog,  kotyog: 
csobog,  lőcs  V.  klu-klu  hangot  ad  (a  nem  egészen 
tele  hordó,  csobolyó,  korsó,  kulacs  stb,,  mikor 
mozgatják,  rázzák  v.  isznak,  töltenek  belőle;  a 
záptojás,  mikor  rázzák;  járás  közben  az  ember 
hasa,  mikor  sok  folyadék  van  benne ;  járás  köz- 
ben az  elázott  bocskor  v.  nagy  parasztcsizma) 
(Veszprém  m.  Borszörcsök  Nyr.  XVII.142;  So- 
mogy m.  Nyr.  XVn.142;  Félegyháza  Nyr.  XVH. 
96;  Túrkeve  Nyr.  XVH.  142;  Hajdúm.  Tetétlen 
Nyr.  XVII.  142;  Debrecen  Nyr.  Vn.476;  Borsod 
m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVn.383;  Miskolc  vid.  Nyr. 
XVn.95;  Érmellék  Nyr.   XVII.142;   Sárospatak 


Nyr.  XVn.142;  Bodrogköz,  Őrös  Nyr.  XVII.  142; 
Bereg  m.  Tisza-Kerecsény  Nyr.  XVII.142;  Szi- 
lágy m.  Nyr.  XVII.96;  Székelyföld  Nyr.  XVH. 
95).  Ej  de  kotyog  má  ez  a  csutora!  (Zala  m. 
Nyr.  XVII.141).  Igyál,  komám,  kotyog  még  e! 
Kótyog-e  még  az  a  kulacs?  Ez  a  tojás  is  rossz; 
hajjá  ke,  hogy  kotyog?  (Mezőtúr  Nyr.  XVII.  142). 
Csak  úgy  kotyogott  a  torka,  mikor  ivott  (Hegy- 
alja Nyr.  XVII.141).  Hajtogassuk  a  kulacsot, 
szintúgy  kotyogjon  (Tolna  m.  Tamási  Nyr.  XVII. 
142).  Addig  kotyogott  a  torkotokon  a  pájinka, 
hogy  a  mint  látom,  el  is  fogyott  (Zempén  m.  Nyr. 
XVII.274);  4.  kotyog:  locsog,  fecseg  (Zala  m. 
Nyr.  XVII.141 ;  Nagykunság,  Túrkeve  Nyr.  Vili. 
469;  Hajdú  m.  Tetétlen  Nyr.  XVH.  142;  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  VIII.378;  Komárom  m.  Nagy- 
Igmánd  Pápay  József;  Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr. 
XVn.383;  Miskolc  vid.  Nyr.  XVII.95;  Gömör  m. 
Nyr.  XVII.142;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88; 
Szatmár  m.  Nyr.  XVII.142;  Szatmár  m.  Gencs 
Nyr.  X.525;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII. 
432;  Székelyföld  Kriza;  Udvarhely  m.  Nyikó 
vid.  Nyr.  XVn.95;  Udvarhely  m.  Eted  Nyr. 
XVII.142;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVIII.573);  5.  kotyog,  kotyog: 
kodácsol  (Somogy  m.  Nyr.  XVII.  142;  Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Veszprém  m.  Bor- 
szörcsök Nyr.  XVII.142;  Hajdúm.  Tetétlen  Nyr. 
XVn.142;  Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVn.383; 
Gömör  m.  Nyr.  XVH.142;  Érmeilék  Nyr.  XVII. 
142;  Sárospatak  Nyr.  XVn.  142;  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Csík-Csicsó  Nyr.  XVII.  142).  Kotyog  mán 
a  tyúk,  ülni  akar  (Miskolc  vid.  Nyr.  XVII.95). 
Rossz  kotlós  ez,  nem  kotyog  a  csibéinek,  mind 
emaradnak  füle  {Zala  m.  Nyr.  XVII.141)  [vö. 
kityeg-kotyog,  kotog,  kótog]. 

[Szólások].  Ha  kötötted,  hát  kotyogj  nekie:  ha 
szülője  vagy  a  gyereknek,  hát  viseld  is  gondját 
(Esztergom  Nyr.  XVn.96). 

bele-kotyog:  belefecseg  (a  más  beszédébe) 
(Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay  József;  Zemp- 
lén m.  Nyr.  XVII.274).  Te  még  csak  gyermek 
vagy,  nem  illik  a  nagyok  beszédjébe  belekotyog- 
nod. Ne  kotyogj  mindenbe  bele  (Székelyföld  Nyr. 

xvn.95). 

é-kotyog :  elfecseg.  Még  má  ászt  is  ékotyogta 
(Zala  m.  Nyr.  XVH.  141). 

ki-kotyog:  kifecseg  (Zemplén  m.  Nyr.  XVII. 
274).  Az  mindent  kikotyog  (Zala  m.  Nyr.  XVII. 
141).  Ebbe  nem  áll  meg  a  szó,  mindent  kikotyog 
a  szomszédba  (Miskolc  vid.  Nyr.  XVII.95).  A  cse- 
léd kikotyogta.  Akármit  beszélünk,  ez  a  haszon- 
talan gyermek  mindent  kikotyog  (Székelyföld  Nyr. 
XVII.95).  Nem  áll  meg  benne  a  szó,  mindjárt 
kikotyog  mindent  (Udvarhely  m.  Nyikó  vid.  Nyr. 

xvn.95). 

[KOTYOGÓ],  KUTYOGÓ  :  [tréf.]  malom  (Fe- 
hér m.  Zámoly  Király  Pál). 

kotyogó-malom :  [tréf.]  kevés  vizű  malom,  a 
i  mely  csak  gyűjtögetve  őröl  (Balaton  mell.  Tsz.). 


1197 


KOTYOGOS— KOTTY 


KOTTYAD— K0VAC8 


1198 


KOTYOGOS,  KÓTYOGÓS  :  1.  félüres,  lotyo- 
gós,  locsogós.  Add  ide  azt  a  kótyogós  kulacsot. 
Vállára  vette  a  kótyogós  tarisznyát.  Csak  úgy 
kótyogósan  volt  a  zsák  megtöltve.  Olyan  a  csecse, 
mint  a  kótyogós  hólyag  (Hegyalja  Nyr.  XVII.  141). 
Ez  a  lány  olyan  kótyogós,  mint  a  hüpögős  kása 
{Zala,  m.  Tapolca  Simonyi  Zsigmond).  Kótyogós 
hasú:  a  ki  sok  vizet  iszik,  s  a  kinek  mozgás 
közben  sajátságos  kloty-kloty-hangot  leliet  hal- 
lani a  gyomrában;  hasmenéses  (Borsod  m. 
Ónod  vid.  Nyr.  XVII.383);  2.  mámoros,  fél- 
részeg, ittas  (Debrecen  vid.  Nyr.  XXIII.286; 
Gömör  m.  Tsz. ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Érmeilék 
Nyr.  XVIL142;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
III.206).  Kótyogós  volt  a  nagy  tor  után  (Márma- 
ros,  Bereg  m.  Nyr.  XVII.142).  Jócskán  kótyogós 
volt  Pista  a  lakodalomkor  (Szilágy  m.  Nyr.  XVII. 
96)-,  3.  kótyogós:  félbeteg,  gornyadozó  (Debre- 
cen vid.  Nyr.  XXIII.286).  Kótyogós  vagyok  (Tür- 
kévé Nyr.  XVII.  142).  Olyan  kótyogós  vagyok  most 
(Hajdü  m.  Tetétlen  Nyr.  XVII. Í42);  4.  kótyogós: 
féleszű.  Ne  bántsd  az  istenadtát,  hiszen  kótyogós 
az,  hiányzik  annak  az  egyik  kereke  (Szilágy  m. 
Nyr.  XVH.96)  [vö.  kótyagos,  kötyögös]. 

[KÓTYOGÓSÍT]. 

meg-kótyogósit ;  meghiányosít  (edény  tartal- 
mát). Adj  egy  kis  vizet,  babám!  —  Bizon  nem 
adok  én,  hallja  kend,  nem  kótyogósitom  meg  kor- 
sómat; hász  ott  a  kút,  oszt  igyík  kend!  (Debrecen 
vid.  Nyr.  XVII.95). 

KÓTYOMFITTY  {kótyonfitty ;  —  kócomfic 
Csallóköz  Csaplár  Benedek):  1.  haszontalan, 
jelentéktelen,  semmirevaló,  hitvány  ember  v. 
dolog  (Marcal  mell.,  Balaton  mell..  Pápa  vid. 
Tsz.;  Nagy-Künság  Nyr.  XVI.332;  Szeged  és 
vid.  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.212;  Nyr.  VI. 
182;  Ferenczi  János;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  X.286;  Bodrogköz  Tsz.;  Hont  m.  Ipolyság 
Nyr.  XIX.  189;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Csík 
m.  Nyr.  VII.331);  2.  balga,  féleszű,  eszelős 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 138;  Székely- 
föld Kriza) ;  3.  apró  fánk  (Háromszék  m.  Györffy 
Iván)  [vö.  koty-fity,  kőtyömfitty]. 

KÓTYOS  (Marcal  mell.  Tsz. ;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  kotyós  Gömör  m.  Berzéte  Nyr. 
XIX.478):  mámoros,  félrészeg,  ittas. 

KOTYOSZLÓ:  cseresnyefa  héjából  készült 
ékalakú  magas  fej  kötő  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.427). 

KOTYÓZ:  labdát  bottal  eggyesben  kiütve 
játszik  (Székelyföld  Győrfify  Iván). 

KOTYÓZÁS:  kiütősdi  labdajáték  (Székely- 
föld Tsz.). 

[KOTTY]. 

[Szólások].  Minden  lébe  kotty:  mindenbe  bele- 
fecsegő (Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Kotty 
elő  szilvalé,  majd  megecetellek  [mondják  annali, 
a  ki  mások  beszédjébe  ügyetlenül  belefecseg] 


(Pápa  vid. 
borsollak:  ■. 


Tsz.).  Kotty  ide,  szilvalé,  majd  meg- 
3  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


[KOTTYAD]. 

le-kottyad:  lekonyul.  Úgy  lekottyaftak  a  szá- 
lak (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XVII. 
563). 

KOTTY ADT:  lottyadt  (Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.  181)  [vö.  tottyadt]. 

KOTTYAN:  zökken  (a  kátyúban  a  kocsi) 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.332;  Túrkeve  Nyr.  Hl. 
472)  [vö.  lottyan]. 

bele-kottyan :  beleszól  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vni.93). 

el-kottyan[-ik] :  1.  véletlenül  becuppanva  el- 
merül. A  fiam  elkottyant  a  kalabányába;  aligség- 
alig  tudott  belüle  kikapaszkodni  (Mármaros  m. 
Visk  Király  Pál);  2.  ellottyad.  A  fiatdságnak 
tűz  van  a  bokájába,  az  öreg  cseléd  még  má  csak 
ekottyanik  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472). 

meg-kottyan:  megsoványodik  (Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  IX.282). 

KOTTYANÓ :  1.  zökkenő,  kerék- vájta  mélye- 
dés a  szekérúton,  kátyú  (Túrkeve  Nyr.  III.472; 
Békés  m.  Balog  István;  Tisza-Dob  Nyr.  XIX. 
47);  2.  hirtelen  mélyedés  a  víz  fenekén  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.383). 

KOTTYANT:  [gúny.]  megszólal  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

ki-kottyant:  meggondolatlanul  kimond,  ki- 
fecseg, kiszalaszt  a  száján  (Fehér  m.  Nyr.  X. 
187;  Békés  m.  Balog  István;  Debrecen  Nyr. 
Vn.476). 

meg-kottyant :  megkoppant,  megüt.  Meg- 
kottyantottam a  fejemet  (Fölső-Csallóköz  Nyr. 
VIII.378). 

[KOTTYINT]. 

ki-kottyint  -~-  ki-kottyant.  Ha  ezt  a  szót  ki  nem 
kottyintja,  nem  is  tudtam  volna  meg  semmit  (Szé- 
kelyföld Nyr.  XVII.95). 

KOTYVALÉK  {kotyvale%  kotyvaUk):  rosszul 
készített  étel  (Alföld  Nyr.  11.425;  XIV.191 ;  Sze- 
ged Ferenczi  János ;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VII. 
235;  Gömör  m.  Nyr.  XVni.502): 

KOTYVASZTÉK :  cv  (Békés  m.  Balog  István). 

KOVA  (koha  Csanád  m.  Apáca  Kálmány  L. 
Koszorúk  11.170;  Gömör  m.  Tsz.). 

koha-szemű :  tarkaszeraú  [gúnynév]  (Heves  m. 
Csépa  Nyr.  V.383). 

KOVÁCS  {kacs  Somogy  m.  Nyr.  XIX.287i 
Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;  Somogy  m. 
Sima  Nyr.  XIX.381 ;  Nagy-Kanizsa  Király  Pál ; 
Baranya^^m.  Ormányság  Tsz.;  MNy.  V.91;  koacs 
Vas  m.  Őri-Sziget  Nyr.  XIV.518;  koács  Göcsej 

76* 


1199 


KOVÁCSOL— KOZSÓK 


KOZSÓKÁR— KÖ 


1200 


MNy.  11.413;  kohács  Somogy  m.  Szenna  Király 
Pál;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III.183;  kuács 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.271.  372;  Vas  m.  Far- 
kasfa  Nyr.  III.179;  Marcal   mell.,   Göcsej  Tsz.). 

KOVÁCSOL  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
238;  kovacol  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331): 
kalapál. 

KÓVÁLYOG  {kovájog   Csík  m.    Ethnograpliia 
VI.118;  kóvályog  Szentes  Nyr.  VIII.281). 

[Szólások].  Kóvájog  a  fejem:  szédelgek  (Kecs- 
kemét, Szeged  Csaplár  Benedek).  Kóvályog  a 
gyomra:  zörgéssel,  korgással  keringenek  benne 
a  nedvek  (Borsod  m.   Szíhalom    Nyr.  VIII,569). 

KOVÁS  {kohás  fegyver  Bars  m.  Zeliz  vid. 
Nyr.  XIV.287). 

KOVÁSZ  {kász  Somogy  m.  Nyr.  XIX.287; 
Csurgó  vid.  Király  Pál;  kohász  Somogy  m. 
Szenna  Király  Pál). 

kovász-fa:  kétágú  fa,  melyet  a  kovászos  tek- 
nőn keresztül  tesznek,  hogy  a  takaró-ruhát  tartsa 
(Bodrogköz  Tsz.). 

kovász-tévő :  kovászkeverő  lapát  (Tokaj  Nyr. 
XIX.383). 

KOVÁSZT  :  kifejt,  kihánt  (diót  a  zöld  héjjá- 
ból)  (Hol?  Tsz.)  [vö.  guvaszt,  2.  köveszt]. 

KOVRICS:  perec  (Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  III. 
327). 

[KOZÁK]. 

kozák-gomba:  eggy  gombafaj  (Gömör  m.  Tsz. 
138b). 

[1.  KOZMA]. 

[Szólások].  Belépett  Kozma:  [tréf.]  megkozmá- 
sodott az  étel  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.85). 

kozma-ráma :  [nép-etimológia]  kosmorama 
(panoráma)  (Csongrád  m.  Czimmermann  János). 

2.  KOZMA,  KOSZMA:  rossz  tej  (Kis-Kúnság 
Kimnach  Ödön). 

[KOZMÁL]. 

mög-kozmál:  megkozmásít  (Nagy-Kőrös  Nyr. 
VI.424). 

KOZMÁS  {koszmás  Nógrád  m.  Fabó  András 
1841):  [tréf.]  jegyben  járó  (vőlegény  v.  meny- 
asszony) (Kúu-Majsa  Nyr.  VIII.470). 

[Szólások].  Kozmás  bele:  szerelmes  bele  (Szat- 
már  Nyr.  VII.229). 

[KOZOKÁNT,  KOZOKÁN]. 

[Szólások].  Nincs  ott  a  kozokány  (kozokán)  se: 
nincs  ott  eggy  lélek  sem  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XIV.230;  XV.  187). 

KOZSÓK  {kozók  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.204; 
kozsok  Kis-KüküUö  m.  Szökefalva  Nyr.XIV.47): 


rövidebb  v.  hosszabb  bárány-  v.  juhbőr-bunda, 
suba,  ködmen  (Szilágy  m.  Fóris  Miklós;  Bánflfy- 
Hunyad  Nyr.  Xn.380;  Székelyföld  Tsz.;  Erdélyi 
J.  Népd.  és  mond.  n.328;  NyK.  X.333;  Kriza; 
Udvarhely  m.  Király  Pál ;  Homoródi  járás  Baczó 
Mózes;  Csík  m.  MNy.  VI.373;  Háromszék  m. 
Tsz.  [itt  kosog  hiba];  Kiss  Mihály;  Nyr.  V.37; 
Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII.376;  Erdélyi  La- 
jos; Kezdi- Vásárhely  Nyr.  XIV.239  [itt  kosok 
régies  írás];  Háromszék  m.  Közép-Ajta  Király 
Pál;  Hétfalu  Nyr.  V.377;  XVI.526;  Hétfalu,  Zaj- 
zon  Nyr.  III.373;  Szolnok-Doboka  m.  Nagy-llonda 
Incze  Kálmán,  Vékony  Jenő;  Szolnok-Doboka 
m.  Malom  Muzsi  János;  Segesvár  Nyr.  IX.44; 
Bukovina  Nyr.  VI.472). 

KOZSÓKÁB  (kozsokár):  szűcs  (Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XVI.526;  Tatrang  Nyr.  n.477;  Buko- 
vina Nyr.  VI.472). 

KOZSÓKOL:  ver,  ütlegel,  páhol  (Csík  m. 
MNy.  VI.373). 

el-kozsókol:  elver,  elpáhol  (Háromszék  m. 
Nyr.  V.37). 

KŐ  {kévire  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XX.288; 
kivek  Kolozs  m.  Sztána  Nyr.  IX.502 ;  kii  Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  V.471 ;  kű  Mezőtúr  Nyr. 
VIII.360;  Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Debrecen  Nyr.  IX.161;  Szlavónia 
Nyr.  XXin.169;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  Já- 
nos; küj,  küjjei  Göcsej  MNy.  11.412);  1.  tégla 
(Debrecen  Nyr.  VII.91) ;  2.  mennykő.  Kő  üssön 
meg,  te!  (Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál).  Kő  te- 
remtette varasMékája !  Hogy  e  kő  üsse  meg  e 
fejedet!  (Nagy-Küküllő  m.  Halmágy  Rozsondai 
József). 

kü-bálván :  kő-kapufélfa  (Komárom  m.  Nagy- 
Igmánd  Pápay  József). 

kő-fejfa  (kü-fejfa):  sírkő  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.238;  Háromszék  m.  Vadr.  371). 

kő-fészek:  azon  alapzat,  a  melybe  a  malom- 
ban az  alsó  őrlőkő  bele  van  szorítva  (Győr  Nyr. 

XI.287). 

kő-fúró :  cobitis  taenia  (Tisza  mell.  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

kő-hal:  cobitis  barbatula  (Zala-Tapolca),  hi- 
básan gobio  vulgáris  (Komárom  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

kő-harapő :  cobitis  taenia  (Erdély  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

keő-kivereő:  apró  vörös  bogárka,  mely  kora 
tavasszal  a  falak  tövéből,  kőrakások  közül  a 
nap  melegére  előbúvik  (Mátra  vid.  Nyr.  XXIV. 
431;  Heves  m.  Terpes  Ethnographia  VI.109). 

kü-kőrősztfa :  kőkereszt  (Szombathely  Nyr. 
IV.  174). 

kő-kulcs :  végeivel  a  kőlábakon  nyugvó  rövid 
gerenda  a  malom  ormosa  ós  kőpadja  alatt 
Heves  m.  Névtelen  1840). 


1201 


KÖBLÖS 


KÖBLÖZET— KÖHEJT 


1202 


kő-láb  {kű-láb) :  folyosónak,  erkélynek,  malom 
kőpadjának  stb.  tartó  oszlopa  (Győr  Nyr.  XI. 
288;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.187;  Szatmár  m. 
Kömörő  Nyr.  XII.564;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

kő-márvány :  márványkő.  Szemöldököd  szivár- 
ván,  a  Jiomlokod  kőmárvány  (Erdély  Vadr.  227). 

kő-móz :  édes  gyökér  (Székelyföld  Tsz.). 

kő-míves  {kő-mies  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.372-, 
Udvarhely  m.  Nyr.  VI.272;  kő-mijes  Udvarhely 
m.  Fehér-Nyikó  mell.  Vadr.  314;  kü-méhes,  kű- 
méhes  Közép-Baranya  Nyr.  111.282;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.238;  kü-més,  kű-més  Soprony 
m.  Csepreg  Nyr.  11.372;  Göcsej  Nyr.  XIII.496; 
kü-méíws  Csongrád  m.  Algyő  Nyr.  VIII.516;  kű- 
mies  Soprony  ra.  Repce  mell.  Nyr.  11.561 ;  kü- 
niikes,  kü-mihes  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.561;  XX.369;  Veszprém  m.  Enying  Király 
Pál;  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác;  So- 
mogy m.  Nyr.  11.376;  Fehér  m.  Nyr.  X.187; 
Székesfehérvár  Nyr.  VII.  139;  kű-mis'ék  Somogy 
m.  Kapoly  Nyr.  IV.84;  kü-mős  Torockó  Kriza). 

kő-pad :  a  szélmalom  elsó  emelete  (Puszta- 
Kaszaperegh  Nyr.  VII.45). 

kő-pince:  város  korcsmája  (Hol?  Tsz.). 

kú-plajbász  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
238;  kű-palajbász  Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVIII. 
334):  palavessző. 

kő-por  (ki-por  Zala  ra.  Orosztony  Nyr.  XXIV. 
384;  Tokaj  Nyr.  XXIV.48;  kö-pör  Borsod  m. 
Noszvaj  Kassai  J.  Szókönyv  11.239.  315). 

kő-rakó :  kőmíves  (Torna  m.  Ruehietl  Miklós 
1839). 

kő-rótessóg:  kőréteg  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

kü-tábla :  palatábla  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVni.238). 

kőre-lepcs:  melegített  lapos  kövön  sütött 
vastag  palacsinta  (Székelyföld  Csaplár  Benedek, 
Andrássy  Antal  1843;  Csík  m.  Tsz.;  Csík  m. 
Gyergyó  vid.  Nyr.  VII.331 ;  Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

kőre-lepcsent  (Székelyföld  Csaplár  Benedek, 
Andrássy  Antal  1843;  köre-lepcsencs  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  in.261):  cv.. 

kőre-leppenos :  cvj  (Székelyföld  Nyr.  IX.426 ; 
Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.    Siklód  Vadr.  97). 

KÖBLÖS:  1.  öblös.  Köblös  faedény  (Ráckeve 
Király  Pál);  2.  kétfülú  szüretelő  dézsa  (Tokaj 
Nyr.  XXIV.48);  3.  gombafaj,  mely  a  gabona 
között  terem  (akkora  mint  eggy  nagy  egér  füle, 
némelykor  teli  apró  maggal,  mely  eleinte  vörös, 
később  megbarnul;  az  aratók  abból  jövendölik 
meg  a  gabona  eresztőségét,  hogy  sok  v.  kevés 
mag  van  benne)  (Udvarhely  m.  Vadr.). 

köblös-föld:   fél  hold  föld  (Erdövidék  Tsz.). 


KÖBLÖZET:  kút  párkánya,  kerítése  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

KÖBÖL  {kibli  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  köbö  Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.373; 
köbö  Somogy  m.  Nyr.  XIX.382;  köbü  Zala  m. 
Szentgyörgyvölgye  Nyr.  11.280). 

KÖCE  {kece  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
III.166):  rövid  (ujjas  v.  ujjatlan)  ködmen  (Ba- 
ranya m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.166;  Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVin.478;  Szlavónia  Nyr.  V.ll; 
XXin.309;  Kunság,  Kisújszállás  Nyr.  XX.287; 
Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.94;  Tokaj  Nyr. 
XIX.383;  Szatmár  Nyr.  VH.190;  Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XVIII.432 ;  Szabolcs  m.  Besenyőd 
Nyr.  XH.96.  143;  Szamosköz  Nyr.  XI.92). 

KÖCÖLEG:  1.  (határozatlan  minőségű)  női 
ruha;  2.  fejrevaló  kendő  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  [vö.  kecele], 

KÖCÖLEK :  <xi.  Mindenféle  köcöléket  a  nya- 
kába aggat.  Annyi  köcölékje  van,  alig  győzi  hur- 
colni (Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  kecele]. 

[KÖCÖLÉSZ]. 

fel-köoölyósz.  Felköcölyészi  magát:  fölölti  si- 
lány ruháit  (Pápa  vid.  Tsz.  219a)  [vö.  kecele]. 

KÖCSÖG  {ké-csége  Hont  m.   Páld  Nyr.   XIV. 
575;  köcsög  [?]  Nagykun-Karcag  Nyr.  XIII.432 
köcsöge  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Hol?  Tsz. 
köcsök  Dunántúl  Nyr.  V.128;  Balaton  mell.  Tsz. 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KÖD  {kögy  Somogy  m.  Gyékényes  Király 
Pál). 

köd-vágó:  [tréf.,  gúny.]  mérnök  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

KÖDMEN,  KÖDMÖN  {kömmeny  Eszék  vid. 
Nyr.  VII.232). 

kődmen-hátú:  kálomista  varjú  (Fehér  m. 
Császár  Árpád). 

KÖDÖL,  KÖDL-IK :  köd  támad  (Bánság  Csap- 
lár Benedek).  Ködűnek  a  hegyek:  köd  száll  föl 
belőlük  (Dunántúl  Nyr.  XVin'.91). 

KÖDÖLŐDZ-IK:  szemzik  az  eső  (Kunság, 
Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  IX.138;  X.327). 

KÖDÖS :    mámoros  (Szatmár  m.   Nagybánya 

Nyr.  XX.480). 

KÖDÖZ[-IK]  =  Háó7,  ködhik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

KÖHÉCSEL  {kehécsél  Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

KÖHEJ  :  köhögés  (Vas  m.  Őrség  MNy.  V.131 ; 
Nyr.  VII.470;  Miskolc  Simonyi  Zs.  Tüzetes  ma- 
gyar nyelvtan  1.486). 

KÖHEJT :  köhint  (Miskolc  Simonyi  Zs.  Tüze- 
tes magyar  nyelvtan  1.486). 


1203 


KÖHÉNT— KÖLDÖK 


KÖLES— KOLONCOL 


1204 


KÖHÉNT  (Szeged  Kálraány  L.  Szeged  népe 
1.207;  köhent  Palócság  Nyr.   XXÍ.216):   köhint. 

KÖHINT  {kehint  Veszprém  m.  Bakony  vid. 
Halász  Ignác). 

[KÖHÖG]. 

köhög-pöhög:  1.  rekedten,  alig  lélekzelve 
köhög  (Szeged  Csaplár  Benedek);  2.  kényes- 
kedve köhécsel  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[KÖHÖGCSÉL],  KÖHÖGCÉL,  KÖHÖCSKÉL: 

köhécsel  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KÖHÖGŐ:  [tréf.]  öreg  asszonyok  házi  zub- 
bonya (Győr  m.  Nyr.  III.427). 

köhögő-fenye :  1.  [tréf.]  eggyre  köhögő  s 
mégis  pörölő,  veszekedő  vénasszony  (Somogy 
m.  Visnye  Nyr.  XVII.287);  2.  [tréf.]  vasúti  loko- 
motív (Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  III.88). 

KÖHÖBCÉL :  köhécsel  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

KŐKÉ:  kövecske  (Palócság  Tsz.). 

KÖKÉNY  [kiUn  Palócság  Nyr.  VIII.450  ;  U- 
kin-fa  Mátra  vid.  Nyr.  XXIV.431 ;  kikíny-sz'émő 
Zagyva  vid.  Nyr.  XXIII.578;  kökinye  Dunántúl 
Nyr.  V.181;  kökönye  Somogy  m.  Simonyi  Zsig- 
mond; Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1841 ;  Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár  Benedek): 
kökényszinű.  Kökiny  lú  (Debrecen  Nyr.  X.567). 

[Szólások].  Szemének  tűz  a  kökényje:  kökény- 
szinű bogara  (pupillája)  (Székelyföld?  Vadr.  305). 

kökiny-kakas :  [nép-etimológia]  cochinkakas 
(Debrecen  Nyr.  XII.330). 

kökény-szilva :  a  kerti  gömbölyű  szilvának 
legapróbb  faja  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
323). 

KÖKÉNYES  (kökényes,  kökönyes  Háromszék 
m.  Kiss  Mihály). 

KÖKÉNYL-IK:  olyan  mint  a  kökény.  KökClik 
a  szeme  (Győr  m.  Szigetköz,  Kis-Bajcs  Nyr.  VI. 
189). 

KÖKÖBCS,  KIKIRICS  {kikerics  Békés  m. 
Budapesti  Hirlap  1895.  71.  sz. ;  kikircs,  kikirics, 
kivirics  Bodrogköz  Tsz.  205b;  Zemplén  m.  De- 
regnyő  Nyr.  XIII.191;  kökircs  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg Nyr.  X.323 ;  kökörcs  Székelyföld  Tsz. ; 
kükörcs  Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX.88 ;  Bodrog- 
köz Tsz.  205b) :  kökörcsin. 

KÖKÖRCSÍN  {kükürcsén  Szatmár  vid.  Tsz.)  — 
Kökörcsin:  kökény  (Székelyföld  Nyr.  11.470). 

[KÖLCSÖN],  KÜCSÖN:  hitelbe  (Eszék  vid. 
Nyr.  Vin.373). 

KÖLDÖK,  KÖDÖK  {ködök  Arad  m.  Majláth- 
falva  Nyr.  Vin.479;  kögyök  Göcsej  MNy.  V.89; 
Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573;  küdök  Ba- 
ranya m.  Ormányság  Nyr.  III.183;  tüdők  Somogy 


i  m.  Nyr.  n.377 ;  RMKöltők  Tára  V.363) :  1.  a  hal 
I  végbélnyílása  (Balaton-Füred  Hermán   0.  Halá- 
i  szat  K.) ;  2.  az  eke  talpát  a  gerendellyel  össze- 
i  tartó   fa   (Arad   m.  Majláthfatva  Nyr.   V1IL479; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11,56;  Tokaj  Nyr. 
XIX.383;   Zemplén  m.    Szürnyeg   Nyr.    X.325; 
Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  X1II.578 ;  Három- 
szék m.  Kiss  Mihály);    3.  a  tekeröláb  közbülső 
fája,  a  mely  körül  a  tekerőlevél  forog  (Székely- 
föld Tsz.) ;  4.  a  szíjgyártók  kollátja  (bőrtöretője, 
bőrpuhítója)   közepében   keresztül  vésett  cserfa 
(Székelyföld  Tsz.) ;  5.  harang  v.  csengetyű  nyel- 
vének horga,    a    melyen    lóg   (Vas    m.    Ságh  ? 
Kresznerics  F.  Szótár  1.333;  Csallóköz  id.  Sziny- 
nyei  Józsefné). 

kődök-esavar :  [eke  része]  (Arad  m.  Majláth- 
falva  Nyr.  VIIL479). 

kődök-csömör:  kólika  (Tokaj  Nyr.  XIX.383). 

köldök-ók:  az  ekeköldököt  a  gerendelybe 
szorító  ék  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

kődök-fa:  az  ekében  a  kormánydeszkát  tá- 
voltartó hosszú  szeg  (Székelyföld  Nyr.  VIII.463). 

kődök-metsző :  [tréf.]  hitvány  fanyelű  bicsak 
(Háromszék  m.  Vadr.  368). 

kődök-remek :  a  vágómarha  szegyének  a  has 
felől  való  része  (Szatmár-Németi  Nyr.  XIV.277; 
Deés  Nyr.  X1V.329). 

kődök-sseg:  az  ekében  az  a  szeg,  mely  a 
kődökvasat  a  gerendelyre  szorítja  (Tokaj    Nyr. 

XXIV.48). 

kődök-vas:   az    ekevas    öntött  része    (Tokaj 
i  Nyr.  XXIV.48). 

I  köldök-vésés:  az  eketalp  vésete,  melybe  az 
í  ekeköldök  alsó  részét  beleszorítják  (Heves  m. 
I  Névtelen  1840). 

[KÖLES]. 

köles-koptatás:  köleshántás  (a  malomban  a 
kásakővel)   (Csongrád  m.   Szentes  Király  Pál). 

köles-ondó :  köleshéj  (Székelyföld  Nyr.  VIII. 
462). 

köles-talló:  [tréf.]  suba  (Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  VI.232). 

KŐLŐPÖL:  1.  haszontalanul  jön-megy,  vesz- 
tegeti az  időt;  2.  aránytalanul  nagy  csizmában 
jár  (pl.  kis  gyermek  az  apja  csizmájában)  (Csík 
m.  Nyr.  Vn.331). 

KÖLÖMP  (kölöny  Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  III. 
564;  kölöp  Székelyföld  Nyr.  Vin.462):  fatörzs- 
ből vágott  eggy-két  méternyi  darab  (Székely- 
föld Nyr.  V.377;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI. 
528;  Magyarország  és  a  nagy  világ  1870.  119; 
Király  Pál;  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  ni.373). 

KÖLÖNCÖL:  akadozva  verődik  (Háromszék 
m.  Györffy  Iván). 


1205 


KÖLÖNTE— KÖLTÉS 


KÖLTŐ— KÖMÉNY 


1206 


KÖLÖNTE:  cottus  gobio  (Székelyföld  Nyr. 
IV.183;  Hétfalu  MNy.  V.347;  Hótfalu,  Zajzon 
Nyr.  III.373)  [vö.  botos-kölönte]. 

1.  KÖLT  {köt,  kött):  1.  szállít.  Fát  költeni 
(Brassó  m.  Hétfalu  Erdészeti  Lapok  XXIL129); 
2.  kiszed  (kendert  az  áztatóból).  Kendert  költ 
köti)  (Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vin.378;  Szatmár  m. 
Nyr.  X.430;  Király  Pál;  Bereg,  Ugocsa,  Csík 
m.  Király  Pál);  3.  elkölt,  elfogyaszt.  A  miveő 
jaz  úristen  megadta  ez  eö  tárházát,  magukval 
akarja  keötenyi  (Mátra  vid.  Nyr.  XX1V.431). 

által-költ :  átszállít,  áthord  (Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  11.327). 

át-kőt:  ex:  (Háromszék  m.  MNy.  VL316;  Hétfalu 
Győröy  Iván). 

be-költ  {hé-köt) :  beszállít,  behord  (Háromszék 
m.  MNy.  VL317;  Győrffy  Iván;  Hétfalu  Nyr. 
11.327). 

ki-költ  {ki-köt):  1.  kiszállít,  kihord  (Hétfalu 
Nyr.  11.327);  2.  kiszed  (kendert  az  áztatóból) 
(Szatmár,  Bereg,  Ugocsa,  Csík  m.   Király  Pál). 

le-költ  {le-köt):  1.  leszállít,  lehord  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.338;  Hétfalu  Győrffy  Iván); 
2.  híva  leszállít  (vkit  vhoanan)  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

rá-kőt:  ráfog  (Kis-Kún-Halas  Nyr,   XV.380). 

[2.  KÖLT]. 

kőt-rótes :  kuglóf  (Veszprém  m.  Szentgál 
Nyr.  ní.l83). 

kőt-víz:  talajvíz,  fenékvíz  (mely  a  föld  alól 
veri  föl  magát)  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI. 
334;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Hol?  Nyr. 
XVn.559). 

[KÖLTEKÉZ-IK]. 

[ki-költekezik]. 

[Szólások].  Ideje  volt  mán,  hogy  meghajjon, 
mert  égisz  ki  vót  kötekezve:  le  volt  soványodva, 
ki  volt  aszva  (tüdőbajos  ember)  (Jászberény 
Nyr.  XVin.330). 

[KÖLTEMÉNY],  KŐTEMÉNY:  hazugság  (Ba- 
ranya m.  Ibafa  Nyr.  XX.46). 

[KÖLTÉS],  KŐTES,  KŐTTES :  1.  kicsirázott 
(gabona)  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843 ; 
Háromszék  m.  MNy.  VL336;  Vadr.;  Győrffy 
Iván);  2.  kelesztett  tésztából  való  sütemény 
(Baranya  m.  Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.335;  Alföld 
Nyr.  XIV.191;  Kecskemét  Nyr.  X.381 ;  Békés 
m.  Balog  István ;  Szeged.  Bánság  Csaplár  Bene- 
dek; Debrecen  Nyr.  Vn.476). 

KÖLTÉS  {kötés,  köttés):  1.  a  jég-alatti  halá- 
szatnál a  hálónak  a  költő-léken  való  kihúzása 
(Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.);  2.  kicsi- 
ráztatott  búzából  készült  lágy,  édes  sütemény 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Fölső-Csallóköz  Nyr. 
Vm.378;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.91;  Tata 


nagy  kulcs   (Baranya  m.  Nyr. 


Matusik  Nep.  János  1839;   Palócság  Kassai  J. 
Szókönyv  m.l31). 

fékőtés :  csizma  torkolata,  szárhajlása.  Ék  ki- 
csit szűk  a  fékötésibe  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[KÖLTŐ]. 

költő-lók  {kötö-lék):  a  jég-alatti  halászatnál 
az  a  nagy  lélc,  a  melyen  a  hálót  kihúzzák  (Ka- 
rád  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[KÖLTÖZTET]. 

át-kőtöztet:  átszállít,  áthord  (Háromszék  m. 
Kiss  Mihály). 

KÖLTSÉG  {köccség,  köcsíg) :  kenyér  v.  puliszka 
mellé  való  eledel  (hús,  szalonna,  túró,  sajt  stb.), 
(Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván,  T.  Nagy 
Imre;  Háromszék  m.  Vadr.  403.  506b;  Csík  m. 
Nyr.  VII.331). 

KÖLTSÉQEL:  költséggel  ellát  (Háromszék 
m.  Győrffy  Iván). 

KÖLTSÉGTELEN  {köccségtelen,  köccsigtelen) : 
szegény.  Szegények,  köccségtelenek  vagyunk  (Tolna 
m.  Nyr.  XVIII.288).  Köccsigtelen  vagyok,  csak 
kipesint  bánok  a  pizze  (Soprony  m.  Kisfalud, 
Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.335). 

[KÖLYKES]. 

kölkes-kules : 

n.i84). 

KÖLYÖK  {külyök,  külyköX  Palócság  Nyr.  XXII. 
76;  XXIII.26.  334;  Borsod  m.  Sáta  és  vid.  Nyr. 
XXI.214):  1.  gyermek  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 
2).  Néd  kölykünk  van  már,  de  eddik  szem  tud 
madárul  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.156);  2.  zavar- 
nak (fazárnak)  belső  része  (Palócság  Tsz.); 
3.  vmely  rész  a  malomszerkezetben  (Baja  Nyr. 
XVn.239). 

kölök-csizma :  [tróf.]  bakancs  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  VIII.42)  [vö.  fia-csizma]. 

kölyök-hal :  nagyra  növő  halfaj  fiatalja  (Bala- 
ton és  Sió  mell.  Hermán  0,  Halászat  K.). 

KÖLYŰ,  KŰLŰ  {köjü,  külü,  külyü) :  törő,  zúzó 
készülék  (köles-,  mák-,  lenmag-,  tökmag-,  ken- 
der-törő)  (Vas  ra.  Kemenesalja  Tsz.;  Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  1.424 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXin.142-'  Csallóköz  Csaplár  fcenedek;  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  VIII.378;  Abaúj  m.  Pusztafalu 
Szádeczky  Lajos;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XIV.524;  Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m.  Vadr,; 
Csík  m.  Győrffy  Iván). 

külü-fejű:  1.  nagyfejű;  2.  vastag  fejű,  nehéz 
fejű  (Kis-Kúnság  Nyr.  XXin.142). 

külü-tönk:  bunkósvégú  törő  fa,  zúzófa  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.336). 

[KÖMÉNY]. 

kömény-mag  {kemem-mag  Palócság  Nyr.  XXI. 


1207   KÖMÉNYDES— KÖNTÖRKÖD-IK 


KÖNTÖS— KÖNNYID 


1208 


309;  kemén-mag  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
323;  keméfiymagos  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.227). 

[KÖMÉNYDÉS],  KÖMÉNDÉS :  köménymagos 
pálinka  (Kalotaszeg  Keleti  Virágok  1.86). 

KÖMÉNYES:  köménymagos  pálinka  (Székely- 
föld Tsz.;  Győrffy  Iván)  [vö.  köménydés]. 

[KÖN,  KÖN-IK]. 

meg-kön,  meg-könik :  1.  összeráncosodik, 
összeaszik  (az  elérett  v.  dércsípte  gyümölcs, 
kül.  szilva)  (Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy  Iván ; 
Háromszék  m.  Nyr.  XVII.381).  Megkönt  a  szilva 
(Székelyföld  Tsz. ;  Csíkm.Vadr.).  Megkönt  a  szilva 
a  fáján  (Székelyföld  Nyr.  IX.  177).  Meg  kezdett 
könni:  [tréf.,  gúny.]  vénülni  kezdett  (a  leány) 
(Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy  Iván),  No  em  mán 
megkönt  [mondják  gúnyosan  vén  leányra]  (Három- 
szék m.  Nyr.  XVII.381);  2.  megkeményedik  (a 
fa,  ha  sokáig  vízben  áll ;  a  hüvelyes  vetemény, 
ha  fövés  közben  hideg  vizet  öntenek  rá)  (Csík 
m.  Nyr.  Vn.331 ;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.238). 

KÖNCÖLE.  Gomholító  köncöle :  az  az  állószék, 
melyben  a  levelek  a  négy  kacsával  eggyütt 
forognak  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

KÖNCSÖRKÖDŐ:  hízelegve  settenkedő,  tör- 
leszkedő (Balaton  mell.  Tsz. ;  Horváth  Zsigmond 
1839)  [vö.  köntörköd-ik]. 

[KONTOL  ?] 

köntör-falaz  {kenter-falaz  Háromszék  m.  Vadr. ; 
Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr.  560) :  hímez- 
hámoz,  kertelget,  kerülgeti  a  szókimondást,  csúri- 
csavarja  a  dolgot,  kifogásoskodik,  vonakodik, 
oldalog  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843 ;  Csap- 
lár Benedek;  Kriza;  Gálffy  Sándor;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.336;  Vadr.  504b; 
Nyr.  V.37;  IX.34;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  MNy.  V1.371 ;  Nyr. 
Vn.331). 

^\     .v;  .  j     i-^í  .Ül  /     ,  i  /  Á 

[még-köntörfalaz]. 

[Szólások].  Megkenterfalazza  magát :  megbicsa- 
kolja  magát  (Székelyföld  Simonyi  Zsigmond). 

köntör-farol  (Bodrogköz  Nyr.  XVII.557 ;  kön- 
tör-falol  Erdély  Salamon  FeTeiiQ)^^- köntör-falaz. 
—  Mit  köntör-farolsz  a  munkától?  (Bodrogköz 
Nyr.  XVII.557).  r-'-'^ 

[KÖNTÖR]. 

[köntör-far], 

köntörfaros:  kövér,  szélós-lTará  (nőszemély) 
(Békés  m.  Balog  István). 

KÖNTÖRKÖD-IK :  settenkedik  vki  körül,  hí- 
zelegve törleszkedik  vkihez,  lábatlankodik  (Szat- 
már  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.428;  Mármaros  m.  Técső 
Király  Pál).  Addig  s  addig  köntörködött  mellette, 
hogy  mégis  megmonta  [a  titkot]  (Szatmár  Nyr. 
VII.190)  [vö.  köncsörködő]. 


I.    :..i;,.líi 


KÖNTÖS  {kantus  Balaton  mell.  Tsz. ;  Kunság, 
Tisza-Sz.-ímre  Nyr.  X.329;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.332;  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Szabolcs 
m.  Besenyőd  Nyr.  XII.48 ;  Szatmár  vid.  Tsz. ; 
Kassa  vid.  Nyr.  XVn.238;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály;  Maros- 
Torda  m.  Marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád). 

KÖNNY  {könytí  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
könnyű  Ipoly  vid.  Nyr.  III.428;  könnyű  Baja 
Nyr.  XIV.240;  könyv  Kís-Kún-Halas  Nyr.  XV.67; 
Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  11.128; 
Rác-Keresztúr  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.31; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Palócság  Nyr.  XXI. 
460;  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VI.176;  Ipoly  vid. 
Nyr.  in.428;  Székelyföld  Nyr.  1.323;  Udvarhely 
m.  Nyr.  III.261 ;  könyvek  Torna  m.  Torna-Ujfalu 
Nyr.  XVII.188;  könyvem  Kalotaszeg  Szinnyeiné 
Rosendahl  Hilma ;  könyve't  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
459;  koenyv  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.408; 
künyü  Moldva,  Klézse  Nyr.  III.335). 

[Szólások].  Könyvem  szalad  (Kalotaszeg  Sziny- 
nyeiné  Rosendahl  Hilma). 

KÖNNYEBBÜL  (könyebil  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
216). 

KÖNNYEDÉS:  könnyű,  könnyed.  Ne  ahhú  a 
vastaghú,  ebbü  a  könnyed'éshű,  no!  nyullon  hozzá! 
(Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.475). 

[KÖNNYEDŰL]. 

meg-könnyedül :  megkönnyül,  könnyebb  lessz 
(Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.465). 

1.  KÖNNYES:  könnyed.  Könnyesen:  könnye- 
dén (Mátra  vid.  Nyr.  XXIL288). 

2.  KÖNNYES  {könyves  Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
288;  könyves  szömmel  Torontál  m.  Gyála  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  III.51;  koenyves  Hunyad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXn.408). 

KÖNNYEZ,  KÖNNYEZ-IK  {könyvez  Veszprém 
m.  Szentgál  Nyr.  n.l85;  Udvarhely  m.  Nyr. 
III.261 ;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidó- 
falva  Nyr.  XVIII.573;  könyvez-ik  Székesfehér- 
vár Nyr.  XVL140;  Nógrád  m.  Nyr.  XII.280; 
Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.525;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  kwnyvez-ik,  kcenyvez'étt 
Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXn.408;  XXin.96; 
könyvedz-ik  Szeged  és  vid.  Nyr.  V.273;  Kálmány 
L.  Koszorúk  11.115;  Szeged  népe  111183;  Mátra 
vid.  Nyr.  XXn.288;  Eger  vid.  Nyr.  XVII.430). 

[Szólások].  Tiszta  letyek  ásáskor  a  föld:  viz 
könyvezik  benne  (Székesfehérvár  Nyr.  XVI.  140). 

KÖNNYID  (Vas  m.  Tsz.  220a;  Rábaköz,  Beö- 
Sárkány  Nyr.  XVII.231;  Repce  vid.  Nyr.  XX. 
369;  Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVni.527; 
Körmend  vid.  Nyr.  III.522;  Zala  m.  Szepezd 
Simonyi  Zsigmond ;  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr. 
XV.229;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVII.427; 
Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274;  Háromszék 
m.  NyK.  III.7;  könyid  Fölső-Somogy,  Marót 
puszta  Nyr.  X.190;  Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.219;  Nyr.  n.523):  könnyű. 


1209 


KÖNNYIDEÜ— KÖNYV 


KÖNYVECSKE— KÖPEC 


1210 


KÖNNYIDED  {kömjided):  könnyed  (Három- 
szék m.  NyK.  III.7;  Nyr.  11.523). 

KÖNNYIG  {könyig  Zala  m.  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  ni.319):  könnyű  (Göcsej  Nyr.  XIV.163. 
450;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  XIV.333;  Somoíry 
m.  Újmajor  Nyr.  VIII.  179). 

KÖNNYŰ  {kinné  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.482 ; 
kinnyehh  Szlavónia  Nyr.  V.63;  könyi  Csík  m. 
Nyr.  X.237;  könnyi  Vas  m.  Tsz.;  Göcsej  Nyr. 
Xm.258;  Csík-Sz.-Tamás  Nyr.  IX.432).  — 
Könyi  =könyi-répa  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. 
[itt  könyi  nyilván  hiba]). 

könnyű-férő.  Könyü-féröleg :  nem  szorosan 
(Háromszék  m.  Győrfty  Iván). 

könyi-répa:  tövesrépa  (steckrübe,  brassica 
napobrassica)  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
108.  225). 

könnyű-szer.  Könnyü-szörleg,  könnyii-szölleg : 
könnyű  szerrel,  könnyedén  (Székelyföld  Nyr. 
V.175 ;  Udvarhely  m.  Vadr.  506a ;  Székely-Keresz- 
túr  vid.  Kiss  Mihály). 

könnyen-hagyó :  dolgát  könnyen  vevő,  a  ki 
nem  fog  komolyan  a  dologhoz  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

[Közmondások].  Könnyenhagyó  embert  isten  is 
könnyen  haggya  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KÖNYÖK  {kömjék  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
305 ;  Debrecen  Nyr.  VII.476 ;  Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.34;  Szeged  és  vid.  Kálmány  L. 
Koszorúk  11.30.  38;  Szeged  népe  11.177;  III.17. 

148). 

[Szólások].  Könyököt  kap  a  búza:  megtörik  a 
szára  (zivatarban)  (Abaúj  m.  Nyr.  V.325). 

könyök-fa:  tompaszögben  görbült  husángfa, 
pl.  lőcsnek,  bókonynak  való  (Cserhát  Erdészeti 
Lapok  XXII.863). 

KÖNYÖKLŐ :  1.  kapu  melletti  ülőszék  köny ökfa 
előzettel  (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.336 ;  Győrffy  Iván) ;  2.  ajtó- 
forma nyilas  az  istálló  falában  v.  fölső  padoza- 
tában (azon  hányják  be  v.  le  a  marháknak  a 
takarmányt)  (Kalotaszeg,  Zsobok,  Bánífy-Hunyad, 
Farnos  Melich  János ;  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Vadr.). 

[KÖNYÖKÖS]. 

könyökös-mester :  [tréf.]  az  olyan  mester 
(kántor-tanító),  a  kinek  nincs  orgonája  (mert  az 
ilyen  a  kórus  falához  nekikönyökölve  énekel) 
(Zala  m.  Kresznerics  F.  Szótár  1.335). 

könyökes-pajtás :  sorbeli  tőszomszéd  (a  kato- 
naságnál) (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KÖNYV  {kömv  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.456; 
könyü  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Nyr.  III.261 ;  Háromszék  m.  Nyr. 
11.523;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  IX.40;  Hárora- 

SZINNYKI :  MAOYAU  TAJBZÓTAK. 


szék  m.  Közép-Ajta  Király  Pál;  Csík  m.  Nyr. 
IX.526;  könyü  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  IV.183; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVin.573;  künyii  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Erdővidék  Király  Pál). 

könyv-pektor  :  [nép-etimológia]  könyvkötő 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  kompaktor]. 

[KÖNYVECSKE],  KÖNYŰCKE:  könyv  (Mold- 
vai csáng.  Nyr.  IX.489). 

KÖNYVES  {kömves  Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.380) : 
1.  írni-olvasni  tudó.  A  ki  könyves,  a  ki  bötiit  tud, 
az  vesz  kalendáriomot  (Göcsej  Nyr.  XIV.455). 
Tud-e  kéd  irni?  —  Dejsze,  megfisztölöm,  nem 
vaok  kömves  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.380) ;  2.  könyv- 
kötő (Göcsej  MNy.  V.150;  Baranya  m.  Tsz.). 

1.  KÖP,  PÖK  {töp  Háromszék  m.  Vadr.  375): 
köpet,  köpés.  Tele  van  a  szám  köppel  (Szeged 
Csaplár  Benedek).  Azok  a  pökök  maj  beszinek 
helettünk  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVII.427). 
Az  én  töpöm  fejérebb,  mind  a  te  töpöd  (Három- 
szék m.  Vadr.  375). 

köp-lógy:  az  olyan  légy,  a  mely  a  húst,  a 
sebet  beköpi  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.304;  Korda 
Imre). 

pök-szösz :  kenderszál-hulladékok,  melyeket 
a  fonó  a  szájában  gomolygat  és  rágogat,  hogy 
könnyebben  gyűljön  a  nyála  (Csík  m.  Nyr.  XIÍ. 
235  [itt  pok-szösz  nyilván  hiba]). 

2.  KÖP,  PÖK  {köp-ik  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
V.377;  Yé'puk  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
286;  töp  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  IV.328;  Kriza, 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.;  Csík-Szent- 
király Nyr.  VIII. 190;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
V.378;  töpm  Háromszék  m.  MNy.  VI.223;  töp-ik 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr. 
375). 

be-pök:  rárakja  a  petéit  (a  légy).  Bepökték 
a  bogarak  (Rábaköz  Nyr.  XV.431). 

el-köp:  elfúj  (Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX. 
187). 

[Szólások].  Elköpte  magát  a  farka :  elfolyt  a 
természete  (Alföld  Mindszenti  Sándor). 

ki-köp:  1.  [gúny.]  kimond.  No,  köpd  ki  már 
egyszer!  {Dun&ntül  Nyr.  V.122);  2.  kikottyant, 
meggondolatlanul  kimond  (Oresháza  Nyr.  IV. 
877). 

KÖPDÖS,  PÖKDÖS  {töpdös  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.  375). 

[KÖPDÖZ],  KÖBDÖZ:  köpdös  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  Vn.322.  371). 

KÖPE :  fok  (fejsze,  kapa  foka)  (Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVIII.94).  Köpejig  bement  a  fődbe 
a  kapa  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr. 
XXI.335). 

KÖPEC:   komondor  (Csík  m.   MNy.  VI.373). 

77 


1211 


KÖPECE— KÖPPENT 


KÖPPENT— KÜPÜS 


1212 


KÖPÉCE :  ujjas  prémetlen  ködmen  (Baranya 
m.  Kassai  J.  Szóköiiyv  III.230). 

KÖPECKED-IK:  kelletlenül  iszik  (Brassóm. 
Hétfalu  MNy.  V.346). 

KÖPEDÉK :  hitvány,  alávaló,  megvetendő 
dolog,  tett  V.  ember  (Marcal  mell.  Tsz. ;  Szeged, 
Bánság  Csaplár  Benedek). 

KÖPEDELEM:  utálat,  utálatos  vmi.  Köpe- 
delem  ember.  Köpedelem  nipsíg  (Debrecen  Hajdú 
Nagy  Sándor). 

KÖPEDÉZ:  méláz.  Gyános,   ne  köpedezz,  né; 
nem  látod,  hogy  ajgk  a  ynarhák  mingyá  a  vetisen  j 
lesznek?  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.375).  j 

KÖPESZ:  kopasz  (Göcsej  MNy.  11.412).  Mikó  | 
miég  köpeszek  vuótak  a  mezüök  (Göcsej  MNy.  V. 
159).    A   köpesz  fődön  fekiittem  (Vas   m.  Őrség  j 
Nyr.   VII.272).   Nem  szabad   a  köpesz  járt  utón 
mennyi,   hanem  a  füjesén  (Őrség,   Szalaí'ő   Nyr. 

vn.181). 

[KÖPET],  PÖKET:  ondó  (sperma)  (Rábaköz 
Beő-Sárkány  Nyr.  XVm.191). 

[KÖPETÉL],  PÖKETŰ:  onanizál  (Rábaköz 
Beő-Sárkány  Nyr.  XVni.191). 

KÖPKÖDŐ :  bitang,  gazember  (Bereg  m.  Der- 
cén Nyr.  XX.432). 

KÖPŐCE  (Vas  és  Győr  m.  Tsz.;  köpénce 
Mátra  vid.  Nyr.  XXIV.431 ;  köpérce  Bihar  m. 
Fugyi-Vásárhely  Nyr.  III.232):  1  köpöce:  tégely, 
kenőcsös  tégely  (Vas  és  Győr  m.  Tsz.);  2.  kö- 
pénce: vályú,  a  mellyel  a  megfúrt  v.  bevágott 
nyírfa  nedvét  fölfogják  (Mátra  vid.  Nyr.  XXIV. 
431);  3.  köpérce:  a  véka  nyolcadrésze  (Bihar 
m.  Fugyi-Vásárhely  Nyr.  III.232). 

[KÖPÖD],  PÖKÖD:  köpköd  (Veszprém  m. 
Csetény  Nyr.  V.522), 

KÖPÖL:  üt,  ver,  kopácsol,  sulykol  (Nagy- 
Küküllő  m.  Halmágy  Vadr.  561)  [vö.  kopol]. 

KÖPÖNYEG  {köppenyeg  Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[KÖPÖECÖL]. 

be-köpörcöl:  becsíp,  berúg,  leissza  magát 
(Nógrád  m.  Hajdú  Nagy  Sándor ;  Püspök-Ladáuy 
Király  Pál). 

KÖPÖREQ  r  száraz,  vézna,  összeaszott,  össze- 
zsugorodott (Csík  m.  Nyr.  VII.331)  [vö.  2.  cse- 
pereg], 

KÖPÖRÜ  (Csík  m.  Nyr.  VII.331  ;  küpörü 
Háromszék  m.  Nyr.  V.90) :  cvi  [vö.  koporu,  töpöri]. 

KÖPPEGET:  koppasztgat  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
164;  Budenz-Album  158). 

1.  KÖPPENT:  köp  eggyet  (Vas  m.  Horváth 


József  1839 ;  Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Alattyán 
Nyr.  X.141). 

2.  KÖPPENT,  KOPPINT  {köpent  Soprony 
m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.475):  kor- 
tyint, höipent  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Mi- 
háli Nyr.  XXI.475;  Balaton  mell.  Tsz.;  Vas  m. 
Horváth  József  1839;  Székelyföld  Nyr.  V.175; 
Marosszék,  Nyárád  mell.  Vadr.  211;  Udvarhely 
m.  Fehér-Nyikó  mell.  Nyr.  XVIII.480;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.328;  Csík  m.  MNy.  VI.373) 
[vö.  göbbent  2.]. 

KÖPPESZT,  KÖPESZT :  koppaszt,  foszt,  há- 
moz (Zala  m.  Orosztony  Nyr.  XXIV.384;  Göcsej 
MNy.  n.412;  Nyr.  Xin.308  ;  Budenz-Album  159; 
Göcsej,  Páka  Nyr.  1.375;  Pápa  vid.  Tsz.).  Mada- 
rat köpeszt.  Sült  krumplit  köpeszt  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  11.562).  Tengerit  köppeszt:  morzsol  (Göcsej 
Nyr.  XIV.  164).  Ollan  mind  a  kányátü  megköpesz- 
tett  tik:  rongyos  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VI.227). 

KÖPPÖGET:  kortyintgat,  iddogál  (Balaton 
mell.  Tsz.)  [vö.  höppöget], 

KÖPÜ,  KÖPÜ  {küpü  Pápa  vid.  Tsz. ;  Nógrád 
m.  Fülek  Nyr.  XXII.95 ;  Székelyföld  Tsz. ;  Nyr. 
11.555;  Andrássy  Antal  1843;  Győrffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Eted  Király  Pál ;  Háromszék  m. 
NyK.  in.l2;  Csík  m.  Király  Pál):  1.  küpü:  for- 
rás- V.  kútfalul  alkalmazott  tágas  öblű  (kiodva- 
sodott  V.  kivájt)  faderék  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr. 
11.555;  Andrássy  Antal  1843;  Kriza;  Háromszék 
m.  NyK.  in.l2;  Csík  m.  Király  Pál);  2.  küpü: 
teknőforma  fapalló,  a  mely  a  kapuk  irányában 
domború  felével  fölfelé  az  uccai  folyókákra  (víz- 
levezető csatornákra)  van  fektetve  (Székelyföld 
Kriza ;  Udvarhely  m.  Eted  Király  Pál) ;  3.  köpü, 
küpü:  a  szigonynak  az  a  része,  a  melybe  a  rúd 
jár  (Szatmár  m.  Kis-Majtény,  Székelyföld  Her- 
mán 0.  Halászat  K.);  a  vasvilla  vasának  s  a 
lőcskávának  ürege,  a  melybe  a  nyelet,  illetőleg 
a  lőcs  fáját  szorítják  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

KÖPÜL  {küpöl  Torda-Aranyos  m.  Nyr.  XXIII. 
577;  küpül  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Csík  m. 
Tsz. ;  küpül  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
XII.562)  [vö.  gübül]. 

[Szólások].  Vérbe  küpölték  eggymást:  véresre 
verték  eggymást  ,  (Torda-Aranyos  m.  Gerend 
Nyr.  XXIII.577).  Össze-vissza  verte,  vírbe  köpülte 
(Zilah  Nyr.  XIV. 94).  Mind  vírbe  vót  küpülve  a 
jány.  Úgy  összemarcangolta,  hogy  egísszen  vírbe 
küpült  [így !]  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
XII.562). 

KÖPÍJLGET  {köpöget  [gyermek  versikében] 
Veszprém  Nyr.  IV.  143). 

KÖPÜLŐ  {küpüllö  Csík  m.  Nyr.  VII.332; 
Kóródy  Miklós;  Csík-Madaras  Nyr.  XX.47). 

[KÖPÜS]. 

küpüs-kút:  kiodvasodott  v.  kivájt  fatörzzsel 
bélelt  kút,  facsövön  folyó  forrás,  csurgó  (Csík 
m.  Király  Pál). 


1213 


KÖPÜZ— KÖRMÖL 


KÖRMÖLINT— KÖRNYÖDÖS 


1214 


[KÖPŰZ]. 

ki-küpüz:  kiodvasodott  v,  kivájt  fatörzzsel 
kibélel  (kutat)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.335). 

[KÖR]. 

kör-haj :  hátul  kereken  nyírt  és  lefüggő  haj. 
Mi  nálunk  most  körhajat  viselnek  nemcsak  a  le- 
gények, hanem  a  kisasszonyok  is  (Borsod,  Abaúj, 
Zemplén  m.  Király  Pál). 

körbe-róta:  labdajáték  (kört  húznak  és  benne 
játszanak)  (Palócság  Császár  Árpád). 

KÖRBEC  (Göcsej  Tsz. ;  Zala  m.  Alsó-Lendva 
vid.  Nyr.  XI1I.332;  körbic  Keszthely  Nyr.  XI. 
237 ;  körpec  Göcsej  MNy.  11.413) :  kosár,  kosárka. 

KÖB.CÉLÉS:  a  földnek  a  szőllőto  tövéből  való 
elkotrása  a  másodszori  kapáláskor  (Somogy  m. 
Nemes-Déd  Nyr.  VIII.524). 

[KŐRIS]. 

kőris-fa  {kőrös- fa  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály ; 
Csík  m.  Tusnád  Melieh  János;  körüs-fa  Udvar- 
hely m.  Kiss  Mihály). 

kőris-láb :  kőrisfa-karó,  melyet  a  halászok  a 
vízben  a  végből  vernek  le,  hogy  kétfelől  hozzá- 
köthessék az  öreg-  és  a  kishajó  kötelét  (Fertő 
mell.  MNy.  III.244). 

kőrisláb-kötél:  a  kőrislábhoz  kötött  kötél 
(Fertő  mell.  MNy.  III.244). 

KÖRÍTŐ:  eszköz,  a  mellyel  a  hordóba  bele- 
szabják a  fenekét  (Göcsej  Tsz.). 

KÖRMÉCSÉL:  körmölget,  körömzsél  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
357). 

KÖRMÉNCSÉL:  cv,  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[KÖRMED]. 

meg-körmed  :  a  fagytól  megeserepesedik, 
gyengén  megfagy  (a  fölszine  pl.  a  sárnak). 
Nagyon   megkörmedett  a    sár    (Jászberény    Nyr. 

ni.3i7). 

KÖRMICE :  körömvirág  (calendula  officinalis) 
(Eger  Nyr.  in.543). 

KÖRMÖCSÖL:  körmölget  (Erdély  Kassai  J. 
Szókönyv  in.232). 

KÖRMÖDZ-IK  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Audrássy  Antal  1843;  kérmez-ik  Háromszék  m. 
MNy.  VI.336)  ^-  körmed. 

bó-körmödzik :  befagy.  Mihent  a  Küköllő  jól 
békörmödzik,  eviszöm  a  jégre  (Udvarhely  m.  Nyr. 
1V.371). 

meg-körmödzik  {meg-koermedzik  Hunyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXn.456.  557;  XXni.143;  meg-kör- 
mözzik  Háromszék  m.  Vadr.)  =  meg-körmed. 

KÖRMÖL  {körműm):  elvágja  a  körmét  (a 
lónak)  (Tolna  m.  Nyr.  VI.523). 


be-körmöl:  [tréf.j  becsíp,  berúg  (Hol?  Nyr. 
XVn.236). 

KÖRMÖLINT:  eggyet  körmöl,  hirtelen  kör- 
möl (Háromszék  m.  MNy.  VI.336 ;  Kiss  Mihály). 

KÖRMÖLKÖD-IK  {körmöködm):  bajlódik,  bí- 
belődik (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.143). 

KÖRMÖNKÖD-IK :  kapaszkodik  (Háromszék 
m.  Vadr.). 

KÖRMÖS :  1.  markos,  erős  (Székelyföld  Gálffy 
Sándor;  Háromszék  m.  Vadr.  506b);  2.  lopogató, 
tolvajkodó  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Székelyföld  Tsz.;  Gálffy  Sándor;  Csík  m.  Nyr. 
Vn.331;  Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  V.91);  3.  puska- 
körmös,  körömvas,  fojtáshúzó  (Zala  m.  Hetes 
Nyr.  XIX.143);  4.  macska  [kedveskedő  név] 
(Vas  m.  Simonyi  Zsigmond), 

körmös-csuka:  [tréf.]  marhahiis  (böjti  ele- 
delül ajánlva)  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

körmös-rúd:  a  ladiknak  nád  között  való  to- 
lására szolgáló  hosszú  rúd,  az  alján  elálló  fakö- 
römmel,  hogy  az  iszapba  ne  hatoljon  (Fehér  m. 
Velence  Hermán  0.  Halászat  K.). 

KÖRMÖSKÖD-IK :  hízelkedik  (a  macska)  (Vas 
m.  Simonyi  Zsigmond). 

KÖRMÖSÖCSKE:  lopogató.  A  foszögön  égy 
menyecske,  nagy  szégyön,  hogy  körmösöcske  (Ud- 
varhely m.  Vadr.  56). 

[KÖRMÖZ]. 

meg-körmöz :  megkörmöl,  megkarmol  (Veszp- 
rém m.  Nyr.  VII.36). 

KÖRMÜS:  körmöcske  (Csallóköz  Nyr.  1.378). 

[KÖRNYED]. 

szerte-környed :  körösleg  széled  (pl.  a  hab- 
gyürűzet  a  tavon)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.350). 

[KÖRNYÉKEZ]. 

[Szólások].  Az  ördög  környékezett:  majd  elvesz- 
tem, el  voltam  keseredve  (Borsod  m.  Szíhalom 
Nyr.  XXIV.432). 

KÖRNYELÉK:  keret,  káva.  A  lámpa  kör- 
nyeléke:  az  a  hüvely,  a  melyben  a  bél  föl  s  alá 
jár  (Pest  m.  Monor  Király  Pál). 

[KÖRNYÍT]. 

le-körnjrít :  lekonyít.  Lekörnyit[i  a  fülét] :  szé- 
gyent vallva  meghúzza  magát  (Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.377). 

KÖRNYÍTŐ:  eszköz,  a  mellyel  a  hordóba 
beleszabják  a  fenekét  (Göcsej  Horváth  Zsigmond 
1839). 

[KÖRNYÖDÖS]. 

környödös-körül :  körös-körül  (Csík  m.  MNy. 
VI.373). 

77* 


1215 


KÖRNYÖSLEN-KÖRÖM 


KÖRÖMRE— KÖRÖSLEN 


1216 


[KÖRNYÖSLEN]. 

környöslen-körül :  cv  (Szatmár  m.  Porcsalma 
Nyr.  XX.191). 

KÖRNYÜL:  körül,  pl.  környül-föUel:  földdel 
körülrak,  körülháuy  (Székelyföld  Nyr.  XVII.565). 

KÖRNYŰLKÖZ-IK :  érintkezik  (vkivel  vmi 
iránt)  (Szeged  Csaplár  Benedek), 

KÖRNYÜLÖZ ;  körülvesz,  megkörnyékez  (vkit, 
liogy  rávegye  vmire)  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

KŐRŐ:  porhanyó,  töredékeny  (Baranya  m. 
Ormányság  Tsz.). 

[KÖRÖDÖS]. 

körödös-körül  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
III.233;  kürüdes-kürül  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  X.92;  kürüdös-kiirül  Háromszék  m.  MNy. 
VI.226) :  körös-körül. 

[KÖRÖNDÖS]. 

köröndös-körül  {-körű):  cv.  (Baranya  m.  Bélye, 
Csúza  Nyr.  XV.372;  XVIII.238). 

KÖRÖM  {kérem  Küküllo  m.  Gógánváralja  Nyr. 
Vin.467). 

[Szólások].  Hoszi  neki  ja  körme:  lopni  szokott 
(Szlavónia  Nyr.  XXIII.363).  Körmöt  rúgni:  meg- 
halni (Tiszafüred  és  vid.  Kimnach  Ödön). 

köröm-faladék  {-faladik):  maradék  (Soprony 
m.  Röjtök  Nyr.  11.369;  Zala  m.  Csaplár  Benedek; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.66). 

köröm-ház:  körömtok  (lónál)  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.278). 

köröm-kopp:  körönire-koppintás  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

köröm-metsző :  hufschmiedmesser  (Győr  Nyr. 
XI.528). 

köröm-nyíl:  patkoláskor  ügyetlenségből  az 
eleven  húsba  vert  szeg  [?]  (Háromszék  m.  MNy, 
VI.336). 

köröm-suska:  levált  köröm  (Háromszék  m, 
Gyorfty  Iván). 

köröm-szedés:  ostorral  vitt  párbaj  (Csík  m. 
Kilyénfalva  Nyr.  IX.525). 

köröm-szorító :  hegyesorrú  csizma  (Hortobágy 
Köztelek  1895.  657). 

köröm-vas :  1.  puskavessző  végére  alkalma- 
zott vascsavar,  a  mellyel  a  csőből  a  töltést  és 
a  fojtást  kiszedik  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III.552; 
Hol?  Nyr.  III.510);  2.  azon  laposvégú  és  hosz- 
azúnyelú  éles  kovács-eszköz,  a  mellyel  előbb 
a  ló  talpát  kifaragva  megegyengetik  szép  laposra, 
hogy  a  patkó  reáilljen  és  jól  ráfeküdjék  (Szé- 
kelyföld Nyr.  IV,190;  Hol?  Nyr.  1V.192);  3.  kő- 


faragóknak   és    kőfejtőknek    vmely    szerszáma 
(Hol?  Nyr.  IV,  192). 

köröm- vedlés :  körömhullás  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

köröm -vetekezés  :  oo  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek). 

KÖRÖMKE :  körömvirág,  fülemülefű  (calen- 
dula  officinalis)  (Hol?  Kassai  J.  Szókönyv  V. 
209). 

KÖRÖMKÖD-IK:  serénykedik,  iparkodik,  tö- 
rekszik, kapaszkodik  (Somogy  m.  Visnyo  Nyr, 
XVII.287;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Heves  m. 
Sirok  Nyr.  VIII. 568).  Körömködik  a  dologba 
(Szeged  vid.  Nyr.  111.30).  Körömköggyetek  a  do- 
hán körül!  (Debrecen  Nyr.  VI.366).  Körömködnek 
pl.  a  nagy  teher  elé  fogott  gyenge  marhák  (Csík 
m.  Nyr.  Vn.331). 

KÖRÖMPŐ:  gereben  [gubások  szerszáma] 
(Szatmár  m.  Szamoshát  Nyr.  X.139). 

KÖRÖMZSÉL:  1.  körmöl,  körmölget,  karmol 
(Dunántúl  Nyr.  XVI.239;  Balaton  mell.  Tsz,; 
Göcsej  MNy.  V.155;  Győr  m.  Csécsény  Nyr. 
XII.236;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek); 
2.  ujjaival  szedeget,  fölcsipeget,  fölkapkod  (pl. 
szétszóródott  babot,  borsót)  (Vas  m.  Őrség  Király 
Pál). 

össze-körömzsól :  ujjaival,  tenyerével  össze- 
söpör, összehárogat  (pl.  szétszóródott  babot,  bor- 
sót) (Vas  m.  Őrség  Király  Pál). 

KÖRÖMZSÖL  {körömzsüiiyi) :  körmöl,  körmöl- 
get, karmol  (Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác). 

KÖRÖPJE:  hótalp  (vékony  kosárkávára  kö- 
tött ritkás  fonadék  hasogatott  mogyorófa-vesz- 
szőkből  V.  keskeny  re  vágott  kemény  bórszál  a- 
gokból),  melyet  a  vadászok  télen  a  talpuk  alá 
kötnek,  hogy  a  nagy  hóba  bele  ne  süppedjenek 
(Udvarhely  m.  Oláhfalu  Kriza). 

KÖRÖPÖL :  körülvesz,  körülröpdös.  Ugyan 
köröplik  a  varjak  [v.  a  csókák,  a  szarkák  a 
napfényre  tévedt  baglyot  v.  a  fára  szállott  öly- 
vet]. Köröpöli  V.  köröpli  a  leányt  a  legény:  kö- 
rülveszi, udvarol  neki,  ostromolja  (Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.). 

meg-köröpöl:  <v  (Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mi- 
hály).' 

[KÖRÖS]. 

körös-körül  {kürüs-kürül  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.92). 

KÖRÖSDI :  körbeforgós  gyermekjáték  (Rába- 
köz Nyr.  XVni.378;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI. 
139). 

[KÖRÖSLEN]. 

köröslen-körül :  körös-körül  (Erdély  Kassai 
J.  Szókönyv  in.233). 


1217 


KÖRP— KÖRTÉS 


KÖRTET— KÖSTÖRKÖD-IK 


1218 


KÖRP  :  liasmelegítő  edény  (Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

KÖRPENT :  hörpent  (Debrecen  Nyr.  VII.479) 
[vö.  2.  köppent], 

1.  KÖRPÖJ:  az  az  eszköz,  a  mellyel  a  meg- 
dagadt marha  horpaszát  megszúrják  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

2.  KÖRPÖLY  (Balaton  mell.  Tsz. ;  körfö  Vas 
m.  Király  Pál;  körpölü  Vas  m.  Őrség  Tsz.):  az 
ökrös-szekér  rúdjának  az  a  villaalakú  vége,  a 
melybe  a  jármot  illesztik  bele,  v,  az  a  fa-csat, 
mely  az  eketaliga  rúdját  a  tézsolával  összeköti. 

1.  KÖRPÖLYÖZ  [körpöjöz):  öklöz  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.336;  Győrffy  Iván). 

[2.  KÖRPÖJÖZ]. 

meg-körpöjöz:  1.  megszúrja  a  horpaszát  a 
megdagadt  marhának;  2.  poharat  tesz  a  háta- 
fájós ember  hátára,  hogy  az  a  fájdalmat  kivegye 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KÖRTE  {körfe  Baranya  m.  Orraányság  Nyr. 
11.87;  Baranya  m.  Siklós  Király  Pál;  Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVin.238;  Dráva  mell.  Nyr. 
V.472:  körfe  Palócság  Nyr.  XXI.364;  XXn.76; 
körféj  Szlavónia  Nyr.  XXIII.  168.  214.  359;  kör  fi 
Beszterce-Naszód  m.  Zselyk  Nyr.  XVIII.576; 
körte  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác;  Nagy- 
Abony,  Cegléd  Király  Pál;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek ;  Sátoralja-Ujhely  Nyr.  XVI.87 ;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323;  körtebe  Maros- 
Torda  m.  Mező-Kövesd  Ravasz  Árpád;  körti 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  XX. 366;  Vas  m. 
Tsz.  221a;  Győr  m.  Csilízköz  Király  Pál;  Nyitra 
m.  Vág-Hosszufalu  Nyr.  XIX.o54;  körti  Szolnok- 
Doboka  m.  Malom  Muzsi  János;  körti,  körti 
Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác ;  Bihar  m. 
Székelyhíd  Nyr.  VI.240;  Debrecen  Nyr.  VII.189. 
477 ;  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Csallóköz, 
Bacáfa  Nyr.  XVI.91;  körtíhj  Balaton  mell.  MNy. 
V.77;  körtöve  Székelyföld  Kriza,  Győrffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  461 ;  Csík 
m.  Király  Pál;  Segesvár  Nyr.  IX.44;  körtövély 
Nagy-Küküllö  m.  Halmágy  Nyr.  IX.427;  Rozson- 
dai  József;  körtve  Pest  m.  Király  Pál ;  körtvély 
Vác  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.139;  Borsod, 
Zemplén,  Abaúj  m.  Király  Pál ;  Abaúj  m.  Beret 
Nyr.  1V.329;  Tisza  mell.  Tsz.;  Háromszék  m. 
Nyr.  11.523;  körve  Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVn.476; 
XVm.457). 

körtvély-pankó :  körtefánk,  pohárvágott  (Há- 
romszék m.  Nyr.  11.523). 

körte-szárú.  Körteszárú  boglya:  derekánál  ki- 
szélesedő boglya  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[KÖRTÉS]. 

körtós-funt :  emeltyűs  mérleg  (Tihany  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

körtós-szőuő :  gömbölyű  fehér  szőliő  (Somogy 
m.  Ádánd  Nyr.  IV.334). 


[KÖRTET], 

be-körtet:  beterel.  Körtesd  be  az  ökröt  (a 
járomba)  (Mármaros  m.  Hegedűs  István). 

KÖRTÉZÉS:  fiatal  legényeknek  vmely  játéka 
(Nyitra  m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc 
1841). 

KÖRTYÖG :  berreg.  Mikor  fennap  föhusztam 
[az  órát],  egy  nagyot  körtyögött  (Fehér  m.  Lovas- 
berény  Nyr.  XVI.334). 

KÖRÜL  {kttrül  Háromszék  m.  Vadr.;  kürült 
Háromszék  m.  MNy.  VI.222). 

körül-bó  {küriil-bé  Háromszék  m.  Vadr.  506b) : 
körülbelül,  minteggy  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
242.  336;  Győrffy  Iván).  Mind  körűibe:  általán, 
mind  összevéve  (Háromszék  m.   Győrffy  Iván). 

körü-kara:  1.  körös-körül;  2.  körülbelül  [?] 
(Baranya  m.  Nyr.  11.184). 

körű-körű:  körös-körül  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 

288). 

körül-közbe :  a  vidéken,  a  környéken  (Göcsej 
Nyr.  XIV.453). 

körül-pad:  a  fal  mellé  körül  illesztett  karos 
pad  (Somogy  m.  Király  Pál). 

körül-táj :  ösnépgyűlés  [?]  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

KÖRÜLKÖD-IK:  köríti  magát  v.  a  fejét  [?]. 
Égy  küsasszon  ott  mjugoszik,  koszorúval  körnlkö- 
dik  (Háromszék  m.,  Erdővidék  Vadr.  178). 

[KÖRÜLTEG],  KÜRÜLTEG:  körül  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.222). 

KÖSMÖL  {kösmel  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.93):  körmöl,  karmol,  kapar  (Szilágy 
m.  Nyr.  IX.563;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XV1Í. 
315).' 

KÖSNYŐ:  szoknyatartó  (Székelyföld  Nyr.  V. 
377). 

KÖSÖNKÖD-IK:  1.  fogódzik,  kapaszkodik, 
rögződik  (Csík  m.  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XI1.282); 
2.  kötekedik,  felesel,  veszekszik  (Esztergom  Nyr. 
ni.284). 

KÖSÖNTYŰ:  1.  melltű,  méllcsat,  medaillon 
(Háromszék  m.  Tsz. ;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXI.528;  Király  Pál);  2.  karperec  (Székelyföld 
Nyr.  V.377). 

KÖSÖNY:  karmantyú  (,női  ékesség')  [?]  (To- 
rockó  CzF.). 

KÖSSŰ  (Győr  m.  Tsz.;  kösü  Hol?  Nyr.  XV. 
48):  csavarral  ellátott  fogó  [lakatos-  és  ezüst- 
múves-szerszám]. 

KÖSTÖRKÖD-IK :  ingerkedik,  kötődik  (Bara- 
nya m.  Tsz.;  Alsó-Baranya,  Pellórd  Nyr.  XI.382; 


1219 


KÖSTÖRÖG— KÖSZÖN 


KÖSZÖNŐ— KÖT 


1220 


Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.187).  Ne  köstörködj  a 
kutyával!  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1841)  [vö.  höstörköd-ik]. 

KÖSTÖRÖG:  cv  (Somogy  m.  Sándor  József; 
Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX.382  [itt  köszörögni 
nyilván  liiba];  Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII. 
335)  [vö.  böstörög]. 

1.  KÖSZKÖPŰ  [közköpű,  közküpü,  küszküpü): 
1.  mindenbe  beleavatkozó  (a  ki  mindenbe  bele- 
üti az  orrát,  minden  lében  kanál)  (Székelyföld 
Tsz.;  Győrffy  Iván;  Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss 
Mihály);  2.  szemtelen  hírhordó  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.);  3.  eszközlő.  Ebben  is  te  voltál  a 
közköpű,  te  jobbik !  (Hortobágy  Király  Pál)  [vö. 
füszküpü,  szüszküpü,  üszkiipü]. 

2.  KÖSZKÖPŰ :  1  osztás,  osztozás.  Közkö- 
piire  eresztötték:  osztás  alá  (Kis-Kúu-Halas  Nyr. 
XV.187);  2.  tanya  (osztozó  tanya?).  A  Becsalt 
csárda  a  zsiványok  közköpűje  (Hortobágy  Király 
Pál). 

[Szólások].  Közköpű  van  köztik:  összehara- 
gudtak (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXin.574). 

KÖSZKÖPŰKÖD-IK  [köszköpülköd-ik) :  1.  hí- 
vatlanul beleavatkozik,  beleártja  magát  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  11.326 ;  XVI.332) ;  2.  lábatlankodik, 
láb  alatt  van,  alkalmatlankodik  (Mezőtúr  Nyr. 
X.568 ;  Békés  m.  Balog  István ;  Békés-Doboz  Nyr. 
VIII.330). 

[KÖSZKÖPÜLŐD-IK],     KÖZKÜPŰLŐD-IK : 

házsártoskodik,  izgágáskodva  veszekszik  (Három- 
szék m.  Vadr.). 

KÖSZKÖPÜSKÖD-IK:  alkalmatlankodik  (Haj- 
dú m.  Földes  Nyr.  in.36). 

KÖSZMÉTE  (Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  VI.474; 
Erdővidék  Tsz.;  pöszméte  Zemplén  m.  Nyr.  V. 
229;  Hol?  Tsz.):  egres. 

[KÖSZÖN].  ^,;  .  ..  :ÖTi'" 

be-köszön :  beköszönt  (a  pap,  midőn  az  eklé- 
zsiájába  beiktatják,  s  első  beszédjét  mondja) 
(Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XX.286). 

el-köszön :  elbúcsúzik,  köszön  s  elmegy.  El- 
köszöntem a  szecskavágó  embörfű,  oszt  ereszköftem 
a  köfélön  (Csanád  m.  Puszta-Földvár  Kálmány 
L.  Koszorúk  n.213). 

[Szólások].  Elköszöni  a  poharat  vkire:  fölkö- 
szöntőt mond.  Köszönd  el  szépen  azt  a  poha- 
rat! (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

fgl-kőszön:  fölmond.  Felköszöntem  oszt  én  a 
szaógdlatot  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287). 

[reá-köszön]. 

[Szólások].  Reaköszöni  a  poharat:  fölköszönti. 
Köszönje  reám  a  poharat!  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 


[KÖSZÖNŐ]. 

beköszönő;  a  remekelni  akaró  folyamodása 
(fazekas-céhben)  (Sárospatak  Nyr.  XVII.o28). 

előköszönő:  előleges  beköszöntő.  Mikő  negy- 
ven méfődnyire  van,  akkor  egy  negyven  mázsás 
buzugánnyát  előköszönőnek  úgy  haza  dobja,  hogy . . . 
(Udvarhely  m.  Vadr.  446). 

[KÖSZÖNT]. 

[Szólások].  Fejbe  köszönt:  [tréf.]  fejbe  üt  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  VIII.87). 

KÖSZÖRŰ  {küszürü,  küszűrü  Székelyföld  Nyr. 
IV.183;  Háromszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík 
m.  Nyr.  Vni.93). 

KÖS2ÖRŰL  {küszöröl  Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XV1I.315;  küszürül  Székelyföld  NyK.  X.333; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Király  Pál). 

fel-kö szőrül  (fel-küszürül) :  fölingerel,  fölbiz- 
tat, fölbujt  (Székelyföld  Tsz.).  Addég  beszéltél 
annak  a  gyermeknek,  hogy  egésszen  felküszürüléd 
az  eszit.  Nem  nyughattál  tölle,  a  míg  fel  nem 
küszürüléd,  úgy-e !  Immán  én  beszéjjem  le  rólla, 
ha  tudom !  Felküszürüli  s  annyiban  haggya !  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

KÖSZÖRŰLKÖD-IK:  dörgölődzik,  hozzásimul 
(vkihez)   (Szeged,   Csallóköz   Csaplár  Benedek). 

KÖSZÖRŰLŐD-IK :   cv:   (Balaton  mell.   Tsz.). 


KÖSZÖRŰLODZ-IK  : 

Csaplár  Benedek). 


(Szeged,    Csallóköz 


KÖSZPITÉL :  koptat,  k'osztat,  váslal,  nyű 
(Szatmár  m.  Patóháza  Bartók  Jenő)  [vö.  koszpi- 
tol]. 

KÖSZVÉNY  {köszfín  Soprony  m,  Horpács  Nyr. 
X.265). 

köszvény-húgy:  kiütés  a  bőrön  (efflorescentia, 
exanthema)  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.285). 

KÖT:  növésnek  indul  (a  burgonya,  uborka, 
tök  stb.),  hüvelyesedik  (a  bab,  borsó),  szeme- 
sedik  (a  pohánka)  (Heves  és  Borsod  m.  Nyr. 
IX.  177;  Abaúj  m.  Gönc  Nyr.  V.326;  Székelyföld 
Tsz.;  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Köti  magát:  nagyon  ajánlja  magát 
(Debrecen  vid.  Nyr.  XXI  11.286).  Nagyon  köti 
magát  hozzá:  nagyon  alkalmazkodik  (Székely- 
föld Csajjlár  Benedek).  Mibe  kötsz?  [filkózásnál] : 
melyik  színből  játszol  s  mi  leszen  a  tromf? 
(Heves  és  Borsod  m.  Nyr.  IX.178). 

[át-köt]o 

[Szólások].  Átkötik  a  vizet:  az  őrhálóval  a 
medret  átfogják,  hogy  a  hal  ne  menekülhessen 
(Körös  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

bó-köt:  kipótol  (hiányt).  Ha  azt  teszed,  sok- 
kal kötöd  bé!  Ne  sajnáld  a  magot  a  fődtől,  mett 
osztán  többel  kötöd  bé!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


1221 


KÖTÉL— KÖTELEZKED-IK 


KÖTELMENY— KÖTŐ 


1222 


[Szólások].  Bekötötte  a  fejit:  [tréf,]  lerészege- 
dett (Szeged  Nyr.  11.40). 

[el-köt]. 

[Szólások].  Ekötötte  magát:  megkötötte  magát, 
megkoiiokolta  magát  (Zala  m.  Kővágó-Örs  Simo- 
nyi  Zsigmond).  Elköti  magát  vkihez:  elszegődik 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek).  Elkötik  a  vizet  =^^- 
átkötik  a  vizet  (Körös  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K.\. 

Ihátra-köt]. 

[Szólások].  Hátrakötni  a  fejét:  fölkontyolni  a 
fejét  (e  teherbe  esett  leánynak)  (Abaúj  m.  Pusz- 
tafalu Szádeczky  Lajos). 

[meg-köt], 

[Szólások],  Megkötni  a  hordót:  megtámasztani 
(Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV.373).  Megkötni  a 
szekeret:  megmásítani  a  szavát  (Tisza-Örs  Csap- 
lár Benedek). 

KÖTÉL  {kötél  Csongrád  m.  Dorozsma  Nyr. 
XVII.576;  Gömör  m.  Nyr.  XVni.421.  506).  Égy 
kötél  föld:  eggy  hold  föld  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
506).  Egy  kötél  tanyás  oszt.  föld  =  18  kat.  hold; 
egy  kötél  nyilas  --  8  hold ;  egy  kötél  fekete 
föld --1 200  n  öl  (Dorozsma  Nyr.  XVII.576). 

kötél-fejő:  a  jég-alatti  halászatnál  az  a  le- 
gény, a  ki  a  kötelet  húzza  (Karád  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

kötel-fök:   kötőfék  (Palócság  Nyr.  XXII.76). 

kötól-hintó :  kötélhinta  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

kötél-szedő  =  kötél-fejő  (Keszthely  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

KÖTELÉK  {kötölék  Tisza-Dob  Nyr.  XIX.47). 

KÖTELES :  az  a  legény,  a  ki  a  köteleket  szedi, 
rendben  tartja  (Kopácsi  Hermán  0.  Halászat  K.). 

köteles-hal :  kötélen  tartott  hal  (viza,  sőreg, 
tok,  a  melyet  kötélen  tartanak  a  vízben,  míg 
eladhatják)  (Tolna  m.  Paks  Kreszuerics  F.  Szó- 
tár 1.338). 

KÖTELESSÉG:  köze  vkinek  vmihez.  Mi  kö- 
telessége kennek  ehhön  a  ruhákon  ?  (Alföld  11.514). 
Nincs  hozzá  sömmi  kötelességöm  (Szeged  vid.  Nyr. 
ní.365). 

[KÖTELEZ]. 

le-kötelez:  fektében  megfog  (szilaj  lovat,  a 
mely  még  nem  volt  kötélen)  (Tolna  m.  Paks 
Nyr.  XIX.479). 

KÖTELEZKÉD-IK :  Ígérkezik  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.336; 
Vadr. ;  Győrffy  Iván). 

ó-kötelezkéd-lk :  eligérkezik.  Jó  szüvé  mennék 
hónap  kieti'knek  kapáni,  de  még  temwp  ékötelezket- 
tem  a  komámékhoz  (Székelyföld   Győrffy  Iván). 


KÖTELMENY:  kötelesség.  Űneki  lett  vóna  a 
kötelménye  vigyázni  rá  (Somogy  m.  Nyr.  XIII.425). 

KÖTEKCS:  izgága,  izgágáskodó  (Tisza-Örs 
Csaplár  Benedek). 

KÖTÉNY  {ketény  Csallóköz  Nyr.  1.279;  Má- 
tyusföide  Nyr.  XX.76 ;  Nyitra  m.  Vág-Hosszúfalu 
Nyr.  XX.28). 

KÖTÉS  (költés  Baranya  m.  Nyr.  V.331):  1.  víz 
folyását  lassító  gát  (Gömör  m.  Nyr.  XXII.526); 
2.  költés:  ing  ujján  levő  sávolyok  (Baranya  m. 
Nyr.  V.331);  3.  alkat,  testalkat,  szervezet.  Jó 
kölese  van:  erős,  izmos  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos);  4.  eggyesség,  alku,  szerződés 
(Somogy  m.  Kapoly  Nyr.  IV.84).  Kötéssel  adta 
férjhez  a  leányát:  szerződés  mellett  (Háromszék 
j  m.  Nyr.  IX.32);  5.  az  eggy  szerszámhoz  tartozó 
halászok  szövetkezete  (Soprony  m.  Hegykő  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

kötés-vas :  fülszerú  pánt  a  bödön  orra  és  fara 
táján  (arra  való,  hogy  az  öregszerszámmal  való 
halászat  alkalmával  két  bödönt  össze  lehessen 
kapcsolni,  minthogy  eggy  bödön  könnyen  föl- 
billen) (Balaton  mell.   Hermán  0.  Halászat  K.). 

összekötés:  [esküvő  előtt]  (Dunántúl  Nyr.  V. 

228). 

KÖTÉSŰ:  alkatú,  testalkatú,  szervezetű.  Ilyeti- 
forma  kötésű.  Jó  kötésű  ember  (Háromszék  m. 
Nyr.  IV.515).  Jó  kötésű:  erős,  izmos  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Jó  kötésű  teste  vagyon. 
Jó  kötésű  marha  (Háromszék  m.  Vadr.  520a). 

KÖTET:  [takács  mesterszó].  ,A  fogas  annál 
szélesebbre  veszi  a  fonalat,  minél  több  a  kötet, 
minél  terjedtebb  lesz  a  vászon'  (Hol?  Nyr.  XIÍ. 
565). 

KÖTŐ:  1.  spárga  (Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár);  2.  a  csíkputtonyon  az  a  vé- 
kony fonadék,  a  mellyel  a  halász  a  puttony 
födelét  leköti  (Szatmár  m.  BÖrvely  Hermán  0. 
Halászat  K.) ;  3.  kötény  (Dráva  mell.  Nyr.  V. 
472;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.187;  Szeged  Nyr. 
VIII.235 ;  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  Vin.92 ;  Tisza- 
hát Nyr.  VIII.178;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
HI.236;  Tokaj  Nyr.  XIX.384;  Torna  m.  Torna- 
Ujfalu  Nyr.  XVn.186;  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Borsod  m.  Diósgyőr  vid.  Nyr.  IV.43;  Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

kötő-bot :  hegyes  pálca,  a '  mellyel  a  kévét 
átfogó  szalmakötélen  csomót  kötnek  (Somogy 
m.  Nemes-Déd  Nyr.  Vni.524). 

kötő-deszka:  az  a  fácska,  a  melyre  a  háló 
szemeit  kötik  (Budapest,  Hermán  0.  Halászat  K.). 

kötő-fószi:  favágó  fejsze  (Csík  m.  Győrffy 
Iván). 

kötő-ímög  (Szlavónia  Bp.  Szemle  1894.  júl.= 
Balassa  J.  A  szlavóniai  magy.  14;  kötö-ümög 
Szlavónia  Nyr.  V.12):  fölső-ingféle,  a  melyet  a 
férfiak  és  a  nők  munka  közben  vesznek  ma- 
gukra, hogy  ruhájukat  be  ne  piszkolják. 


1223 


KÖTÖD-IK— KÖTÖR 


KÖTÖRÖZ-KÖTYÖRÖDÖTT         1224 


kötő-kas:  vastag  fonalból,  vesszőből  v.  hárs- 
ból készült  ritka  hálószerű  fonadék,  a  melyben 
az  ételhordó  edényt  a  mezei  munkásoknak  ki- 
viszik (Székelyföld  Tsz.). 

kötő-kötő:  kötény,  a  melyben  kötés  alkal- 
mával a  füvet  tartják  (Tokaj  Nyr.  XIX.384). 

kötő-rúd:  nyomórúd  (Székelyföld  Tsz. ;  Három- 
szék ra.  Vadr.  429). 

bekötő :  gyapjú-újjas,  melyet  a  férfiak  az  ing 
és  a  mellény  között  viselnek  (Tisza-Dob  Nyr. 
XX.192). 

[fölkötő]. 

felkötő-vas :  eke  címervasa  (Baranya  m.  Keszi 
Kassai  J.  Szókönyv  11.56). 

lekötő:  nyereg  hevederszíjja  v.  nyeregalj- 
pokróc leszorítója  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[KÖTŐD-IK]. 

meg-kötődik :  mozdulatlan  lessz,  nem  bír 
mozdulni  a  helyéből  (bámulatában,  ijedtében  v. 
a  nép  babonás  hite  szerint  bűbájolás  következ- 
tében). Megkötődött  a  nyelvem :  nem  mozdul  szó- 
lásra. Megkötődött  a  ló:  megbűvölte  vki,  úgy 
hogy  nem  bír  mozdulni  a  helyéből  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

KÖTŐDZ-IK:  fogódzik  (vmihez)  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.336). 

KÖTÖLŐD-IK  [kötelődwQ  Moldva,  Klézse  Nyr. 
ni.568) :  kötekedik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

még-kötölődik :  1.  megkötődik,  megkötöződik. 
Meg  van  szüvem  kötelődve  (Moldva,  Klézse  Nyr. 
III.568);  2.  megakad  a  lába  (Erdővidék  Nyr. 
Vni.188). 

KÖTÖLŐDZ-IK:  kötekedik  (Székelyföld  Tsz.; 
Kiss  Mihály). 

bele-kötelődzik :  1.  beleakad,  belebonyolódik 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  beleköt  (vkibe) 
(Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

ki-kötelődzik :  kibontakozik  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

KÖTÖLŐDZÉS.  Kötölödzésig :  derékig  (Bereg 
m.  Pap  Károly). 

KÖTÖLŐDZKÖD-IK  {kötele" zköd-ik  Gömör  m. 
Nyr.  XV1II.501 ;  köteleőzkögy-ik  Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.288;  kötölödzköd-ik  Rimaszombat  vid.  Nyr. 
X.88;  kötölőszköd-ik  Debrecen  Nyr.  VII.9 1.476; 
kötölőzköd-ik  Szilágy  m.  Nyr.  IX.563):  köteke- 
dik, gáncsoskodik. 

bele-kötelődzködik :  beleköt  (vkibe)  (Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

KÖTÖNG :  kötekedik  (Bereg  m.  Gát  vid.  Pap 

Károly). 

KŐTÖR:  borsajtó  (Székelyföld  Tsz.;  Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.  Kiss  Mihály). 


KŐTÖRÖZ:  sajtol  (Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.238;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Kiss 
Mihály). 

[KÖTÖTT]. 

kötöt-háluska :  töltött  tésztanemű  (Szlavónia 
Nyr.  XXni.359). 

[bekötött]. 

bekötött-fejű :  [tréf.]  részeg  (Szeged  Nyr. 
VI1.236). 

[KÖTÖZ]. 

[Szólások].  Kötöz  ül  a  hátán:  [mondják  a  kö- 
tekedő kis  gyerekre]  (Kis-Kúu-Halas  Nyr.  XXll. 
331).     ' 

KÖTÖZKÖD-IK  :  1.  megköti  derekán  a  ruhát 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.187);  2.  kötekedik,  in- 
gerkedik (Bereg  m.  Pap  Károly);  3.  ok  nélkül 
sír,  nyafog  (kis  gyerek)  (Hódmező-Vásárhely 
Nyr.  IX. 91).  Ne  kötözköggy,  mer  kikapsz!  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.187). 

bele-kötözködik :  beleköt  (vkibe)  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.187). 

meg-kötöszködik :  nagyon  jóllakik,  eltelik 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  11.326).  Köszönöm,  komám, 
ém  má  mé'kkötöszköttem  (Csallóköz  Erdélyi  Pál). 

KÖTÖZKÖDÉS.  Kötözködésig :  derékig  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.187;  Torontál  m.  Lőrincfalva 
Kálmány  L.  Szeged  népe  111.161;  Bereg  m.  Pap 
Károly). 

KÖTÖZŐDÉS.  Kötöződésig:  cv  (Bereg  m.  Pap 
Károly). 

[KÖTŰL]. 

bele-kötül :  beleköt  (vkibe).  Szenki  nem  kötül 
belém  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530). 

KÖTYFÖL:  kotyvaszt  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.187;  Nagy-Kúnság  Nyr.  n.l36;  XVI.332) 
[vö.  kotyfol]. 

KÖTYPÖTÖL :  cv  (Debrecen  vid.  Nyr.  XXIII. 
286). 

KÖTYÖG:  kotyog  (Palócság  Nyr.  XXI.306). 

KÖTYÖGŐS:  beszédes,  csacska,  fecsegő.  Kö- 
työgös  száj  (Veszprém  Nyr.  11.134)  [vö.  kotyogós], 

KŐTYÖMFITTY  (kötyönfitty) :  haszontalan, 
jelentéktelen,  semmirevaló,  hitvány  ember  v. 
dolog  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Jól  teszi,  ha 
minden  kötyönfíttyre  meg  nem  indul:  hitelt  nem 
érdemlő  beszédre  (Székelyföld  Tsz.)  [vö.  kótyom- 
fitty,  lőtyönfitty]. 

KÖTYÖRÖDÖTT :  összeráncosodott,  össze- 
aszott (burgonya,  arc,  vénasszony),  fagytól  meg- 
gémberedett (sár)  (Zala  m.  Király  Pál)  [vö.  tö- 
pörödött]. 


1225 


KÖVECS— KÖVES 


KÖVESED-IK— KÖVETEL 


1226 


KÖVECS  (göhecs  Keszthely  Nyr.  XI.237;  r/ö- 
hécs  Pápa  vid.  Tsz. ;  göbics  Veszprém  Király 
Pál;  gövecs  Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr.  III.379; 
gövics  Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr.  III.429 ;  gühecs 
Somogy  m.  Nyr.  XVI.239;  güíécs  Zala,  m.  Sze- 
pezd  Nyr.  XVII. 190;  Veszprém  m.  Csetény  Halász 
Ignác;  gümecs  Somogy  m.  Nyr.  X1V.479;  XIX. 
498;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.278;  Ba- 
ranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.335;  köecs  Vas  m. 
Kemenesalja,  Nemes-Magasi  Nyr.  XIX.  191;  kö- 
vecs Csallóköz  Csaplár  Benedek;  kövecs  Sopron}'' 
m.  Nyr.  XVI.239;  kiiecs  Göcsej  MNy.  11.406.  412; 
Nyr.  XIII.496;  küjecs  Zala  m.  Szepezd  Nyr. 
XVII.191;  küjics  Baranya  m.  Nyr.  XIX.498 ; 
Baranya  ra.  Ibafa  Nyr.  XX.46). 

kövecs-hal :  cobitis  barbatula  (Székely-Keresz- 
túr  Hermán  0.  Halászat  K.). 

kövecs-homp:  csúcsosan  fölhányt  kavicshalom 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  VI.  181). 

KÖVECSES  {kövicses  Gömör  m.  Radnót  Nyr. 
XVIII.453 ;  küecses  Somogy  m.  Nyr.  XVin.239).  ~ 
Küecses:  kavicsbánya  (Somogy  m.  Nyr.  XVIII. 
239). 

KÖVED :  abárolódik,  párolódik,  nagyjából 
megfő.  Egy  kis  húst  kövesztettem  az  uramnak, 
mer  az  csak  kövedve  szereti  a  füstöltet;  de  bizon 
nem  követt  meg  (Göcsej  Nyr.  XVII. 131). 

meg-köved :  megabárolódik,  megpárolódik, 
nagyjából  megfő  (Rábaköz  Nyr.  XVII.404). 

[KŐVEL],  KŰEL :  kővel  terhel  (pl.  csónakot) 
(Balaton  mell.  és  Göcsej  MNy.  V.92). 

le-kövel:  kővel  v.  kövekkel  a  fenékre  siily- 
lyeszt  (horoginat,  hálót)  (Keszthely,  Latorca 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[KÖVELŐ],  KŰELLŐ:  az  eresztőháló  alsó 
inára  kötött  kis  kő  (Balaton  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

KÖVÉR  (küér  Dunántúl  Nyr.  V.181 ;  küher 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III.182).  Kövér  tó: 
olyan  tó,  a  melyben  a  hal  gyorsan  növekszik 
(Tata) ;  kövér  víz :  olyan  víz,  a  melyben  a  halak 
sok  tápláló  anyagot  kapnak  (Boldva  mell.  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

kövór-lyányka :  portulaca  (Zemplén  m.  Dereg- 
nyő  Nyr.  Xin.191). 

[KÖVÉRÉL]. 

még-kövórel :  leszedi  a  kövérséget  (a  disznó- 
bélről) (Mezőtúr  Nyr.  IX.479). 

KÖVES:  1.  az  öregháló  alja;  2.  az  a  legény, 
a  ki  az  öregháló  fölfejésénél  a  háló  alját  szedi 
(Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.). 

köves-alja:  az  öregháló  alsó,  kettős,  gala- 
cséros  kötele  (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat 
K.). 

SZINNYEI  :  MAGYAB  TÁJ8ZÓTÁK. 


[KÖVESÉD-IK]. 


meg-kövesedik :  megkeményedik  (daganat, 
emlő,  tőgy)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

1.  KÖ VESZT:  keleszt.  Kicsit  zsengés  a  kalács; 
nem  volt  jól  megkövesztve  a  tészta.  Kövesztett 
tészta  (Baja  Nyr.  XVII.27). 

2.  KÖVESZT,  KÖESZT :  kibont  kifejt  (Göcsej 
Nyr.  XIII.308.  496).  Disznuót  köveszt  (Göcsej 
MNy.  11.412)  [vö.  kovászt]. 

3.  KÖVESZT,  KÜESZT:  nagyjából,  félig- 
meddig  megfőz,  párol,  abárol  (húst,  sódart,  son- 
kát, füstölt  szalonnát)  (Duna  mell.  Kassai  J. 
Szókönyv  H.232;  Repce  vid.  Nyr.  XX.410;  Rába- 
köz Nyr.  XVII.404;  Balaton  mell.  MNy.  V.92; 
Vas  és  Zala  m.  Király  Pál;  Göcsej  MNy.  V.92; 
Nyr.  XVII.131;  Veszprém  m.  Király  Pál;  Pápa 
vid.  Tsz.;  Somogy  m.  Nyr.  XIV.479;  XVn.84; 
Somogy  m.  Szőllős-Györök  Nyr.  XXI.279 ;  Bara- 
nya m.  Király  Pál;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
IX.285 ;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  P.  Thewrewk 
Emil). 

[1.  KÖVET],  KŰET:  vendéghívó  (Közép-Bara- 
nya Nyr.  ni.282). 

2.  KÖVET  {el-küvet  Török-Becse  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.166):  1.  folytat,  űz.  A  pálinka- 
főzést követte  (Somogy  m.  Szőllős-Györök  Nyr. 
XVI.46).  Milyen  mesterséget  követ?  Kövesse  a 
maga  dolgát  (Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Bégett 
követi  már  ezt  a  mesterséget  [értsd.-  lopást,  or- 
gazdaságot V.  hamisságot]  (Heves  m.?  Nyr.  I. 
296) ;  2.  kér,  követel  (Győr  m.  Szigetköz,  Duna- 
Sz.-Pál  Nyr.  VIIL522;  Csallóköz  Nyr.  1.280). 
Követte  a  pénzit  (Nógrád  m.  Nyr.  1V.143).  Baj- 
tam  né  kövesd:  tőlem  ne  kérd,  ne  követeld,  raj- 
tam ne  keresd  (Csallóköz  Szinnyei  József;  Sza- 
bolcs m.  Simonyi  Zsigmond). 

[Szólások].  Ezt  a  leányt  sok  szerencse  követi: 
sok  kérője  van  (Székelyföld  Tsz.). 

el-követ :  1.  megtesz,  elvégez.  A  marokszö- 
dést  elkövette  azért,  hogy  ijen  baja  vót  (Nagy- 
Kőrös  Nyr.  XXIV.335).  Igön-igön  szeretném  mög- 
szógányi  a  sok  jósággyikat,  a  mit  erányomban 
ekövettek  (Somogy  m.  Darány  Nyr.  XXII.333). 
Az  aláírást  nem  tutta  elkövetni:  nem  mert  alá- 
írni (Soprony  m.  Csorna  Nyr.  XXII.330);  2.  el- 
fecsérel, elprédál,  elpocsékol,  elsinkófál  (pénzt, 
vagyont,  jószágot).  A  borravalót  nem  a  korcs- 
mába, hanem  otthon  elkövette  (Heves  m.  ?  Nyr. 
1.296).  Szüzességöd'  elküveti  (Török-Becse  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  11.166). 

1.  KÖVETEL:  követelés.  Mi  követele  van 
rajtam  ?  Nálunk  semmi  követelt  nem  tehet  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

[2.  KÖVETEL;  vö.  ké'vétál]. 

el-kö vetél :  1.  magának  tulajdonít.  Elkövetelte 
a  vagyonomat  (Szeged  vid.  Nyr.  1.248);  2.  elkö- 
vet. Iszontató,  a  mit  elkövetélsz  (Nógrád  m.  Nyr. 
IV.  143). 

78 


1227 


KÖVETKEZ-IK— KÖZ 


KÖZBÜLSŐ— KÖZELET 


1228 


KÖVETKÉZ-IK  (é-küetJcezett  Alsó -Baranya, 
Pellérd  Nyr,  XI.239;  é-küetkezm  Baranya  m. 
Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.335  ;  e\-küetköznyi 
Somogy  m.  Sándor  József). 

[Szólások].  Leves  után  sóhafötvel  következünk 
(Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.238). 

el-következik :  1.  eltávozik,  elköltözik,  elszár" 
mazik  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  Vn.525; 
Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIIL94).  Nem 
is  tuitam,  hogy  ekövetkezett  innét  (Fehér  m.  Lovas- 
beróny  Nyr.  XVL334).  Biz  ö  messzi  országból 
elkövetkezett  (Heves  m.  ?  Nyr.  L296).  Am  mii  vót 
papunk  messzére  ekövetkezett  am  mü  eklézsiánkbó 
(Székelyföld  Győrífy  Iván) ;  2.  elbúcsúzik  (Bala- 
ton mell..  Pápa  vid.  Tsz.;  Veszprém  vid.  Nyr. 
XIX.574;  Somogy  m.  Sándor  József;  Baranya- 
Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.335;  Győr  m.  Szigetköz, 
Duna-Sz.-Pál  Nyr.  Vin.522). 

[Szólások].  Éküetkezett  a  kajmféfátul:  elbúcsú- 
zott (Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr.  XI.239). 

KÖVETKEZŐ  {köjétkezö  Zala  m.  Kis-Kanizsa 
Nyr.  XIIL45). 

KÖVETŐ:  követendő,  követni  való.  Követő 
példa  (Hol?  Nyr.  Xn.527). 

[KÖVETSÉG]. 

[Szólások].  Köveccsiggel  legyen  mondva:  enge- 
delemmel legyen  mondva  (Í3iliar  m.  Pocsaj  Nyr. 
1X.559). 

KÖVEZ  [kőzNQ  Moldvai   csáng.   Nyr.  IX.489). 

ki-kövez:  határkövekkel  kijelöl  (barázdákat) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KÖVI:  cobitis  barbatula  (Palócság,  Varbó 
Hei  man  0.  Halászat  K.). 

kövi-csík:  oo  (Zala,  Veszprém  m.  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

kövi-hal :  cv  (Zala,  Veszprém,  Heves  m.  Her- 
mán 0.  Halászat  K.j. 

KÖZ :  L  időköz.  Égy  közben :  eggy  időközben 
(Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  ILI 82);  2.  részes. 
János  is  köz  volt  hozzá :  részes  volt  benne  (Heves 
m.  Névtelen  1840) ;  3.  közönséges.  Köz  kenyér 
(Háromszék  m.  Nyr.  IX.33).  —  Közbelöl:  közbül, 
középen.  Közül:  közösen.  Közül  birják  (Három- 
szék m.  Györffy  Iván).  Között  [?  talán  hiba  kö- 
zöst helyett]:   cx^  (Háromszék  m.  MNy.  VI.336), 

[Szólások].  Baj  van  még  közből:  nehézség  van 
még  a  dologban  (Háromszék  m.  Vadr.  5Ü6b). 

köz-bíró:  első  bíró  (Borsod  m.  Meggyaszó 
Nyr.  XVn.92;  Nyitra-Gereucsér  Nyr.  XVÍL138). 

köz-háló:  kissebb  gyalom,  a  melyet  két  em- 
ber közre  vehet  és  vonhat  (Udvarhely  m.  Uj- 
Székely  Hermán  0.  Halászat  K.). 

köz-kert:  közbülső  kerítés,  elválasztó  kerítés 
(Háromszék  m.  Nyr.  IX.33). 


[Közmondások].  A  jó  közkert  jó  szomszéd  (Há- 
romszék m.  Nyr.  1X.33). 

közkertes  (köszkertes) :  tőszomszéd  (Három- 
szók m.  MNy.  VL336 ;  Győrfíy  Iván ;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

köz-kőtő :  közköltség.  Közkőtőbe  adtam  1  ftot 
(Püspök-Ladány  VI.  174;  végrendeletben). 

[köz-nap]. 

köznapló-ruha :  hétköznapi  ruha  (Szeged  Nyr. 
V.571;  XV1IL3). 

köz-szíj :  az  a  szíj,  a  mellyel  a  jármot  a  sze- 
kérrúdhoz  erősítik   (Székelyföld   Győrff'y   Iván). 

köz-társaság:  társaság.  Köztársaságba  [közö- 
sen, eggyüttesen]  megyünk  innya  egy  fél  liter 
pájinkát  (Kassa  vid.  Nyr.  IX.557). 

köz-tartó:  középen  maradó  (Háromszék  m. 
MNy.  VL336). 

közön-birt :  közösen  bírt  (jószág)  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.336). 

kösön-élés:  közösen  élés  (Háromszék  m.  MNy. 
VL336). 

közűl-akaratúl :  közös  akarattal  (Debrecen 
Nyr.  VIL476). 

KÖZBÜLSŐ  {közbelső  Székelyföld  Tsz.;  köz- 
besső  Udvarhely  m.  Nyr.  V.231). 

KÖZÉ  {közi  Göcsej  Nyr.  11.422;  Udvarhely 
és  Háromszék  m.  Vadr.  155.  436.  506b). 

KÖZEL  {közé  Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár 
Benedek;  közéi  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
in.247 ;  Nyr.  n.470 ;  IX.451  ;  Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  475;  Háromszék  m.  NyK. 
III.16;  Vadr.  358;  Háromszék  m.  Orbai  járás 
Nyr.  Vn.283;  Moldvai  csáng.  Nyr.  nL53;  IX. 
451 ;  közéi  Hunyad  m.   Lozsád  Nyr.  XXII.356). 

közé-látó:   rövidlátó   (Fehér  m.  Nyr.  V.273). 

közé-tanya:  közelfekvő  tanya  (Kis-Kún-Halas 
I  Nyr.  XV.305). 

I  közei-víz:  közeli  kút  vize.  Ereggy  te,  hozz 
i  egy  kis  közelvizet!  (Nagy -Kőrös  Király  Pál). 

!  KÖZELDI.  Közeldiben:  a  közelben.  Se  híd 
nem  volt  rajta,  se  egy  fia  csolnak  ott  közeldiben 
(Hódmezö-Vásárhely  Arany-Gyulai  NGy.   1.507). 

KÖZELEBB  {közébb  Göcsej  Nyr.  XIV.163; 
Budeuz-Album  163). 

i  KÖZELÉS.  Közelesen:  nemsokára.  Most  köze- 
j  lesen  bemegyek  az  újlaki  vásárra  (Szatmár  m. 
I  Mikola  Nyr.  XIX.335). 

KÖZELET:  közelség.  A  közéleten:  a  közelben 
I  (Somogy  m.  Szöllős-Györök  Nyr.  XVI.46).  Te  ott 
I  laksz  a  közéleten.  Van-e  itt  kocsma  a  közéleten? 
I  (Vas,  Zala  és  Veszprém  m.  eggybesarkallásánál 


1229 


KÖZELL— KÖZLET 


KÖZLETŐ— KRAHOL 


1280 


Nyr.  IX.ll).  Csak  a  közeletrü  látok  (Somogy  m. 
Nyr.  XII.279).  Itt  van  a  közéletben  (Soprony  m. 
Pölsö-Szakony  Nyr.  XVII.384;  Repce  vid.  Nyr. 
XX.411).  Közeletemben,  -edben,  -ében  v.  -ttyéhen 
(Dunántúl  Nyr.  IX.  119).  Nincs  közéletibe  a  pipája? 
(Veszprém  Nyr.  VII.375). 

KÖZELL  :  közeinek  tart.  Tur  két  mértföldre 
[így!j  van  Szarvaskő .  —  Közelleném  én  ászt,  ko- 
mám! (Mezőtúr  Nyr.  X.568). 

KÖZELSÉG:  közel,  közelben  (Csík  m.  Nyr. 
V1I.472). 

KÖZÉLÜNNET:  közelről  (Háromszék  m.  NyK. 
ni.6). 

KÖZÉP  {közép  Székelyföld  Györífy  Iván).  — 
Közébett  [közepett]  (Temesköz  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  11.237).  Középüve:  középre  (Szlavónia 
Nyr.  XXII1.2C)5). 

közép-rend :  1.  középszerű  (Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  111.183);  2.  közepes  termetű  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

középrendes :  középszerű.  Középrendes  termett 
az  idén  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  111.183). 

közóp-rendü:  közepes  termetű  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

közép-szeg:  középső  része  a  falunak  (Szé- 
kelyföld GyőríTy  Iván). 


közóp-íaj :  középszerű  minőségű.  A  legelső 
vót .  ,  .  frt,  a  legutolső .  . .  frt,  a  középtáj  ökre 
vöt . .  .  frt.  (Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr. 
XIX.96). 

[KÖZEPES]. 

közepes-közép.  Közepes-közepin :  legközepén, 
kellős-közepén  (Repce  vid.  Nyr.  XX.417). 

KÖZÉPSZÉRŰ  {középszerö  Nógrád  m.  Tolmács 
Nyr.  XV.330-,  középszerű  Székelyföld  Győrífy 
Iván) :  középső  (korra  nézve  három  között).  Az 
öregebb  . .  .,  a  középszerö . .  .,  a  legfiatalabb  kirá- 
kisasszomj  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.330). 

KÖZLE:  sikátor,  köz  (Pápa  és  vid.  Tsz.  329b; 
Kresznerics  F.  Szótár  1.341). 

KÖZLET:  1.  közbeejt,  közbevesz,  közbehagy, 
közrefog  (követ,  tuskót,  gödröt,  kátyút,  szárnyas 
kapu  közepén  levő  ütköző  cöveket  stb.  a  sze- 
kér kerekeivel ;  vagyis  úgy  hajt,  hogy  a  zökke- 
nést  okozható  akadály  a  kerekek  közé  essék)  (Du- 
nántúl Nyr.  XX.34;  Fehér  m.  Nyr.  V.36;  Somogy 
m.  Siklóssy  László;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 336; 
Vadr.).  Maj  itt  észt  az  árkossal  közietem  (Zala 
m.  Tapolca  Nyr.  V1II.372).  Jől  közlesd  azt  az 
árkot,  nehogy  a  kerék  beléessék!  (Háromszék  m. 
Vadr.).  Vigyázz  te  hő!  ugy  közlesd  a  szekérrel 
ászt  az  árkot,  nehogy  a  kerék  béreccsenjen !  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván);  2.  közösül.  Közlet  a 
rossz  személy  a  kurafiakJcal  (Bodrogköz  Kassai  J. 
Szókönyv  ni.242). 


[Szólások].  A  tyúk  közlet:  minden  második 
nap  tojik  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVlll. 
94).  SuIyt  közlet:  egyensúlyoz,  egyensúlyban  tart, 
balanszíroz.  Jól  közleti  a  dogot  v.  a  dőgát:  oko- 
san, ügyesen  jár  el  (Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.  492a). 

bó-közlet:  közbe  illeszt  (Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  V1.317;  Vadr.; 
Győrffy  Iván). 

el-közlet :  1.  ==  közlet  1.  (Balaton  mell.  Sebes- 
tyén Gyula).  Közlezsd  el  azt  a  likat!  (Zala  m. 
Hetes  Nyr.  XIX. 143);  2.  eligazítatlanul,  elinté- 
zetlenül hagy  (dolgot,  ügyet)  (Háromszók  m. 
MNy.  VI.325). 

ki-közlet:  közbül  kihagy  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.335;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

meg-közlet  ^^^  közlet  1.  (Csík-Szentgyörgy  Nyr. 
X.330). 

KÖZLETŐ.  Közletöleg:  1.  közbeejtve,  közbe- 
véve,  közbehagyva,  közrefogva  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.336;  Vadr.  506b;  Győrffy  Iván);  2.  ügye- 
sen, csínnyán,  szőrmentibeu  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

[KÖZMÉT,  KÖZMÉNT,  KÖZMÉNT]. 

[Szólások].  Közmét  {közment,  közmént)  legyen 
mondva:  kőhöz  legyen  mérve  [babonás  szólás, 
melyet  akkor  alkalmaz  a  beszélő,  mikor  vkinek 
a  sebe  helyét  v.  nagyságát  a  maga  testén  mu- 
tatja, mert  azt  hiszi,  hogy  ha  e  mondást  el- 
hagyná, neki  is  ugyanolyan  sebe  támadna  a 
mutatott  helyen;  közmét  ebből:  kőhöz  mért[Q\\], 
vö.  ynér)  (Székelyföld  Nyr.  IV.183;  IX.  175;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos). 

KÖZÖL:  1.  -  közlet  1.  (Nógrád  m.  Fabó 
András  1841);  2.  megoszt  (vkivel  vmit)  (Kecs- 
kemét Nyr.  IV.284). 

ki-közöl:  kieszközöl  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy. 
V1.335 ;  Nyr.  11.327). 

meg-közöl  --^=  közlet  1.  (Komárom  m.  Kürth 
Nyr.  XIX.432;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.330; 
Hol?  Nyr.  Xn.528). 

KÖZÖNSÉGES:  jó.  Közönségös  bor  (Somogy 
m.  Nyr.  Xn.471). 

KÖZÖS.  Közöst:  közösen,  eggyüttesen.  Közöst 
birtokolva.  Közöst  igazittsuk  (Háromszék  m.  Vadr.). 

közös-kézül:  közösen,  eggyüttesen.  Vegyünk 
[ezt  meg  ezt]  közös-kézül  reggelire  (Szatmár  m. 
Nagy-Károly  Barna  Ferdinánd). 

KÖZÖTT  {kőzett  Moldvai  csáng.  Nyr.  1X481). 

[KÖZSÉG]. 

község-móna:  község  malma  (Somogy  m. 
Nyr.  XVni.239). 

KRAHOL:  torkát  köszörüli,  krákog  (Nógrád 
m.  Tolmács  Nyr.  XV.237). 

78* 


1231 


KRAHOS— KRENDIJÁ 


KREPÁE— KROMKA 


1232 


KRAHOS:  liurutos,  krákogó,  köhécselő  (Vác 
Czech  János  1840). 

KRAJCÁR  {garajcár,  garajcdr,  gárájcdr  Pa- 
lócság Nyr.  VI.466;  XXI.310;  XXII.34;  Gömör 
m.  Nyr.  XVIII.454;  Mezőtúr  Nyr.  V1II.443;  Hajdú- 
Hadház  Nyr.  IX.525;  Debrecen  Nyr.  VH.ISQ; 
grajcár  Tisza-Dob  Nyr.  XX.240;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  XI.94 ;  karajcár  Debrecen  Nyr. 
IX. 163;  karécár  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.477; 
kerécár  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.527;  kerej- 
cár  Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál;  keréjcár 
Brassó  m.  Hétfalu  Kriza). 

KRÁJCIKÁ:  krajcárka  (Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
216). 

KRÁKOG,  HRÁKOG:  1.  krákog:  károg  (varjú, 
holló)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.  J  82; 
Székelyföld  Győrffy  Iván);  2.  krákog:  harákol, 
torkát   köszörüli  (Csallóköz    Csaplár  Benedek). 

KRAKOS:  lábát  szétterpesztve  álló  v.  járó 
(Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVn.382). 

KRÁMÁL:  kis  bazár  (áruház),  a  melyben 
mindenféle  olcsó  tárgyakat  árulnak  (Bars  m. 
Léva  Czimmermann  János). 

KRAMPACS:  kánya  (Göcsej  Nyr.  V.35). 

KRAMPASZ:  nagy  körmű  (Vác  Czech  János 
1840). 

KRAMPOG:  kiállhatatlan  hangon  beszél,  ha- 
szontalanságokat beszél  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
187 ;  Kecskemét  Nyr.  X.381 ;  Szeged  vid.  Nyr. 
11.92  [itt  krampok  hiba]). 

KRÁMZSÁK:  a  kinek  bő  és  rosszul  álló  ru- 
hája van  (Szolnok-Doboka  m.   Nyr.   XVII.382). 

KRANKÓ :  úr,  kül.  törvénytevő  úr  [gúnynév] 
(Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.39). 

KRANTYOG:  köhög  (Kassa  vid.  Nyr.  XVII. 
239). 

KRASNYOG  {krosnyog  Hont  m.  Nyr.  V.474): 
1.  kalTog  (a  papucs)  (Nagy-Kőrös  Hegedús  Ist- 
ván; Szeged  vid.  Nyr.  11.92);  2.  nagy  csizmá- 
ban lábát  húzva  jár  (Hont  m.  Nyr.  V.474 ;  Hont 
m.  Páld  Nyr.  XIV.575 ;  Gömör  m.  Nyr.  XXII.575). 

KRÁSZ :  kör  [gyermekjáték;  vö.  ném.  kreis]. 
Rác  krász,  imádkozó  krász  stb.  (Baja  Bayer 
József). 

KRAVÁTLI  {korhátli  Jászkunság  Nyr.  VII. 
525;  krohátli  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.274). 

KRAVICSKA :  tehén  (Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVII. 
476). 

KRÉCS  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.361 ;  kerecs 
Dráva  mell.  Nyr.  V.472;  VI.43;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVII.44;  krécs  Dráva  mell.  Nyr. 
V.472):  vakolat. 

KRÉNDUA:  ozsonna  (Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
359).  ^ 


[1.  KRÉPÁL]. 

fel-krépál:  fölfordul,  megdöglik  (Jászberény 
Nyr.  XVI1I.330). 

még-krepál  {eg-krepál,  mékrepdnyi) :  c\3  (Zala 
m.  Tapolca  Nyr.  VII1.469;  Félegyháza  Nyr.  IV. 
559). 

[2.  KRÉPÁL]. 

meg-krepál  {mekrepál):  összetákol  (Szlavónia 
Nyr.  XXin.168.  362). 

össze-krepál :  cvj  (Szlavónia  Nyr.   XXIII.362). 

[KRÉPSZE]. 

[Szólások].  Elvitte  a  krepszét:  elszaladt,  meg- 
futott (Dráva  mell.  Nyr.  VI.373). 

KRÉTA  {geléta  Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Há- 
romszék m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr. 
XVIII.527;  geréta,  geréta,  géVéta  Repce  mell. 
Nyr.  XX.367;  Hajdú-Hadház  Nyr.  IX.525;  Mező- 
túr Nyr.  Vin.443;  Palócság  Nyr.  XXI.310;  XXH. 
34;  keléta  Csurgó  vid.  Király  Pál;  keréta  Bihar 
m.  Fugyi- Vásárhely  Nyr.  III.232;  kléta  Veszprém 
m.  Szentgál  Nyr.  Hl.  183). 

KRÉZLI:  borjúbél  (Soprony  m.  Nyr.  XII.382). 

KRÍKOG:  kirreg  (a  kotló  tyúk,  midőn  köze- 
lednek feléje,  V.  a  kakas,  midőn  átröpülő  ölyvre 
figyelmeztet)  (Torontál  m.  Csaplár  Benedek), 

KRINTA  (Marosszék  Győrffy  Iván ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  kelenta,  kelenta 
Udvarhely  m.  Győrffy  Iván;  Csík  m.  MNy.  VI. 
373;  Kiss  Mihály;  kerenta,  ké'renta  Székelyföld 
Tsz. ;  Csík-Rákos  Dobos  András ;  kilinta  Három- 
szék m.  Kiss  Mihály):  1.  vályuszerú  nyéllel  el- 
látott öblös  famedence,  a  melyben  a  juhász  a 
sajtanyagot  kinyomja,  úgyhogy  a  savólé  a  vályu- 
szerűen  kivájt  nyélen  lefoly;  2.  picsa  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KRISPÁN  (Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVI.384 ; 
kirispán  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m. 
Homoród  vid.  Nyr.  V.32):  rézrozsda  (grünspan). 

KRISTÁLY  {kristáj,  kristdj,  kiristáj):  üveg- 
pohár, üvegpalack,  üvegkancsó  (Dunántúl  Nyr. 
V.181;  Közép-Baranya  Nyr.  IIL282;  Ormányság 
Nyr.  n.l37;  Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVn.335; 
Dráva  mell.  Nyr.  VI.374;  Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.332;  Szlavónia  Nyr.  V.  12;  XXIII.311). 

[KRISZTUS]. 

Krisztus-kapcája :  [tréf.]  palacsinta  (Erdély 
Nyr.  IX.523). 

KRITYIK :  pénzhordó  madár  [ijesztő  szó] 
(Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVIIÍ.48). 

KRÍTYÓ ;  pörlekedő,  veszekedő  (asszony) 
(Kecskemét  Járvás  Mihály). 

KROMKA:  a  megszelt  kenyér  első  falatja 
(Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XV.426). 


1233 


KROMPÁ— KUCIK 


KUCIKOS— KUCÓ 


1234 


KEOMPÁ:  sánta  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.362). 

KRÓNIKÁZ:  mókázik,  tréfálva  ingerkedik 
(Tokaj  Nyr.  XXIV.48). 

KRÖPLI:  fánk  (Hegyalja  Nyr.  XXIV.479). 

KRUCÉNYIKA:  vmi  tésztás-étel  (Zemplén 
m.  Nyr.  1V.522). 

KRUCSA:  bányaerek  kereszteződése  (Zalathna 
vid.  Nyr.  XIII.237). 

KRUNCOG:  siránkozva,  nyöszörögve  kér  (Be- 
reg  m.  Pap  Károly)  [vö.  kuncog]. 

KRUNKOG :  kuruttyol,  vartyog  (a  béka) 
(Zemplén  m.  Nyr.  X.280 ;  Zemplén  m.  Deregnyö 
Nyr.  XIII.191). 

KRUNKOGÓ :  a  láncfü  (leontodon  taraxacum) 
virágának  hosszú  üres  szárából  készült  játékszer, 
a  melyet  a  szájukba  vesznek  és  ,krunkognak, 
vele,  mint  a  béka  (Zemplén  m.  Deregnyö  Nyr. 
XIII.191). 

KRUSZPOL:  koptat,  nyű,  vásít  (pl.  csizmát) 
(Fertő  mell.  MNy.  III.242)  [vö.  koszpol]. 

KUBUC:  tojástartó  szalmakosár  (Gömör  m. 
Tsz.)  [vö.  kópic]. 

1,  KÜBURC:  1.  hig  sár,  kül.  a  vályogvetés- 
nél és  vályogfal  rakásánál  használt  sár  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek);  2.  sárkemence  (Csalló- 
köz Nyr.  1.280)  [vö.  habarcs,  Jiibarc,  kóboré, 
kóbor  ék], 

2.  KUBURC:  1.  ügyetlen,  buta,  bamba  ember; 
2.  törpe  (Csallóköz  Nyr.  1.280.  333). 

1.  KüBURCOL:  össze-vissza  kever  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

2.  KUBÜRCOL  {koborcol  Borsod  m.  Noszvaj 
Kassai  J.  Szókönyv  111.181):  1.  nagy  csizmában 
bukdácsolva  s  kopogva  jár  (Palócság  Nyr.  XXI. 
419;  XXI1.76;  Borsod  m.  Noszvaj  Kassai  J. 
Szókönyv  111.181);  2.  zörög,  zakatol  (pl.  egér  a 
padláson)  (Gyöngyös  vid.  Nyr,  11.181). 

KUCIÁS :  vásári  tolvaj  (Szabolcs  m.  Besenyőd 
Nyr.  XII.96). 

KUCIK  {kocik  Palócság  Nyr.  XXII.76 ;  Nógrád 
m.  Terheled  Nyr.  XXIII.333;  Gömör  m.  Tsz.; 
Rimaszombat  Nyr.  XVII.525;  Borsod  m.  Diósgyőr 
vid.  Nyr.  IV.43;  Torna  m.  Tsz.;  Ruehietl  Miklós 
1839;  kucék  Ugocsa  m.  Gődényháza,  Homonna 
Nyr.  III.370;  VIII.427;  kucig  Torna  m.  Torna- 
Ujfalu  Nyr.  XVII.188;  kucik  Tolna  m.  Tsz. 
307b;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Nógrád  m. 
Nyr.  VI.135;  Nógrád  m.  Ipoly -Litke  Nyr.  IV.172; 
Debrecen  Nyr.  VII.476;  Sátoralja-Ujhely  Nyr. 
III.516;  Tokaj  Nyr.  XIX.384;  Szatmár  vid.  Tsz. ; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.428;  Szatmár, 
Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.183;  Ugocsa  m. 
Gődényháza  Nyr.  III. 370;  Zemplén  m.  Nyr.  IV. 
522 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.426 ;  Bodrog- 
köz  Tsz.;  pocik   Székelyföld    Tsz.    307b;  jJwciA; 


Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.567;  XIV.428; 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.379 ;  Szilágy  m. 
Nyr.  VI.473 ;  Zilah  Nyr.  X1V.431 ;  Kalotaszeg 
Keleti  Virágok  1.94;  Székelyföld  Tsz.;  pucok 
Székelyföld  Tsz.;  Arany-Gyulai  NGy.  III.31; 
Andrássy  Antal  1843;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI. 
517;  XI.40;  Vadr.  22;  Háromszék  m.  Nyr.  XVH. 
381 ;  Háromszék  m.,  Erdővidék  Vadr.  178;  Csík- 
Szentkirály  Nyr.  XII.432;  pucuk  Háromszék  m. 
Tsz.):  1.  kuckó,  zug,  szugoly,  sut,  kemence 
mögé  (Tolna  m.  Tsz.  307b;  Nógrád  m.  Nyr.  VI. 
135;  Nógrád  m.  Ipoly-Litke  Nyr.  IV.172;  Nóg- 
rád m.  Terheled  Nyr.  XXIII.333;  Gömör  m.  Tsz.; 
Rimaszombat  Nyr.  XVII.525 ;  Szatmár  vid.  Tsz. ; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.567;  XIV.428; 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.379;  Ugocsa  m. 
Gődényháza  Nyr.  III.370;  Ugocsa  m.  Homonna 
Nyr.  VIII.427;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
426;  Sátoralja-Ujhely  Nyr.  in.516;  Tokaj  Nyr. 
XIX.384;  Torna  m.  Tsz.;  Torna-Ujfalu  Nyr. 
XVH.  188;  Bodrogköz  Tsz.;  Szilágy  m.  Nyr.  VI. 
473 ;  Zilah  Nyr.  XIV.431  ;  Székelyföld  Tsz. ; 
Arany-Gyulai  NGy.  HI.31 ;  Andrássy  Antal  1843; 
Udvarhely  m.  Nyr.  VI.517;  XI.40;  Vadr.  22; 
Háromszék  m.  Nyr.  XVII.381;  Háromszék  m., 
Erdővidék  Vadr.  178;  Csík-Szentkirály  Nyr.  XH. 
432).  Én  meg  mindég  a  kocikon  ülök  (Nógrád  m. 
Terheled  Nyr.  XXIIÍ.333).  Télbe  örökkétig  a  pu- 
cokba  üssz  (Udvarhely  m.  Nyr.  VI.517).  Otthon 
hatták  a  pucokba  (Háromszék  m.,  Erdővidék 
Vadr.  178).  A  pucokba  hever  (Csík-Szentkirály 
Nyr.  XII.432);  2.  kocik,  kucik :  kemence  padkája 
(Borsod  m.  Diósgyőr  vid.  Nyr.  IV.43;  Rima- 
szombat Nyr.  XVII.525 ;  Debrecen  Nyr.  VII.476 ; 
Tokaj  Nyr.  XIX.384);  3.  kocik,  kucik:  kis  tűz- 
hely (rendszerint  a  kemence  szája  előtt)  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Palócság  Nyr.  XXII.76) 
[vö.  1.  cikó,  kuszlik]. 

[Szólások].  Kucikot  nézni:  [tréf.]  háztúznézni 
(Zemplén  m.  Nyr.  IV.522). 

kuei-pajtás :  kuckóbeli  (vkivel  ugyaneggy  kuc- 
kóban lakó)  pajtás  [vö.  közny.  kuszipajtás]  (Szat- 
már m.  Kapuik  vid.  Nyr.  11.235). 

[KUCIKOS]. 

kucikos-malac :  olyan  malac,  melyet  a  ház- 
nál ételmaradékon  nevelnek  föl  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  XIX.236). 

KUCKA  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.202;  kucska 
Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pá)):  sátor  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.202) ;  a  zsidóknak  újévi  ünnepük 
alkalmával  kukoricaszárból  összeállított  sátra,  a 
melyben  ünnepi  étkezésüket  végzik  (Abaúj  m. 
Szikszó  Király  Pál). 

KUCKÓ  {kuszkó  Vas  m.  Kemenesalja,  Bala- 
ton mell.  Tsz. ;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVIII. 
330;  Halász  Ignác;  Fehér  m.  Polgárdi  Nyr. 
VII.284;  kuszk'ó  Palócság  Nyr.  XX11.7Q;  puckó 
Erdély  Vadr.  231). 

KUCÓ:  kuckó  (Szlavónia  Nyr.  V.12;  Pest  m. 
Fájsz  Nyr.   VII.428;  Kis-Kún-Halas  Nyr.    XIV. 


1235 


KUCOG— KUCSONG 


KUDAR— KUJAGA 


1236 


831.  875;  Kecslcemét  Nyr.  XII.283 ;  Csaplár  Bene- 
dek). Éggij  kucó  gyerök :  a  mennyi  eggy  kuckót 
megtölt'  (Kls-Kún-Halas  Nyr.  XV'l87). 

KUCOG:  magában  elfojtva  kacag  (Békés  m. 
Balog  István). 

KUCORGÓ:  törpe  ház  (szoba?),  a  melyben 
föl  sem  lehet  állani  (Hol?  Tsz.). 

KUCORI:  lo  összezsugorodott  lábú  v.  kezű; 
2.  összegörnyedve  járó  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[KUCORÍT]. 

meg-kucoritt :  összezsugorít.  Ab  boszorkányok 
kezit-lábát  megkucorították  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

össze-kucoritt :  cv  (Székelyföld  Nyr.  XIV.885). 

KUCOROD-IK:  zsugorodik  (Pápa  vid.,  Szat- 
már  vid.  Tsz.)  [vö.  gugyorod-ik,  kutyorod-ik]. 

bo-kucorodik :  bekuporodik.  Közéjek  [t.  i.  az 
alvók  közé]  talán  bekucorodok  (Heves  m.  Saár 
Nyr.  V.39). 

le-kucorodik :  lekuporodik  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  n.281). 

meg-kucorodik :  összezsugorodik.  Megkucoro- 
dik  a  láb  (Háromszék  ra.  Nyr.  IX.86). 

éssze-kueorodik :  oj.  Ak  köszvén  mián  a  jobb 
lába  egésszen  ésszekucorodott  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

rá-kucorodlk :  rákuporodik.  Rákucorodott  hát 
a  lapátra  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  II. 
480). 

KUCOROG :  1.  kuporog,  összehúzódva  ül, 
guggol,  lekuporodva  didereg  (Kecskemét,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.428;  Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál). 
Csak  a  zeggyik  [kis  kecske]  kucorog  ott  a  zasz- 
táfíjába  (Veszprém  m.  Nyr.  VI.521).  A  mint  igy 
[meztelenül]  kucorogva  röstéködök  .  .  .  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  VIII.42).  Kucorog,  mint  falu  végén  az 
istennyila  (Orosháza  Nyr.  V.82);  2.  nyomorog, 
ínségben  él  (Székesfehérvár  Nyr.  VII.  189).  Már 
most  sincs  semmi  látattya  [a  szekerességnek] ; 
majd  semmiért  kucorognak  a  hójszu  utón  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  IV.556)  [vö.  kuncorog]. 

KUCSÉRÁCSKA:  fodorminta  (Balassa-Gyar- 
mat  Simonyi  Zsigmond). 

KUCSMA  {gücmám  Moldvai  csáng.  Erdélyi  J- 
Népd.  és  mond.  1.429;  yucsma  Balaton  mell., 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Fehér  m.  Fornaj 
Csákvár,  Ugocsa  Nyr.  X.521 ;  Moldvai  csáng- 
Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.420;  kusma  Bihar 
m.  Székelyhíd  Nyr.  VI.826;  Szilágy  m.  Nyr. 
VII.381 ;  Kalotaszeg  Nyr.  XV1I.474)  [vö.  gucsmi], 

KÚCSONG :  1.  őgyeleg,  csavarog,  kószál. 
Ugyan  hol  kúcsongtál  olyan  sokáig,  te  kósza  kutya  ? 
(Abaúj  m.  Szikszó  ós  vid.  Király  Pál) ;  2.  fész- 


kelődik.   Ne  kúcsongj  mindek)  itt   a   te'rgyemen, 
gyerek!  (Gömör  m.  Runya  Nyr.  XXII.286). 

1.  KUDAR:  cftdar  (Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.233). 

2.  KUDAR:  kemence  v.  kályha  öble  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.)  [vö.  2.  kudari]. 

KUDARC  {kavarc,  kuvarc  Moldva,  Klézse  Nyr. 
Vn.l78). 

[Szólások].  Kuvarcon  v.  kavarcon  járni:  szé- 
gyent, kárt,  kudarcot  vallani  (Moldva,  Klézse 
Nyr.  Vn.l78). 

1.  KUDARI  {kudori-lew Gs  Somogy  m.  Sándor 
József) :  savó-leves  túróval  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.,;  Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
212;  Nyr.  11.876;  Fölsö-Somogy  Nyr.  X.190; 
Tolna  m.  Szakcs  Bellosics   Bálint;   Hol?   Tsz.). 

kudori-leves :  cv  (Somogy  m.  Sándor  József). 

2.  KUDARI:  parázstartó  melegítő  fazék,  a 
milyent  télen  a  kofák  szoktak  maguk  alá  tenni 
(Székesfehérvár  Nyr.  VII.  189)  [vö.  2.  kudar]. 

KUPAR:  főz,  kotyvaszt  (Kassa  vid.  Nyr.  XIX. 
189)  [vö.  kófircol]. 

meg-kufar:  megfőz.  Jó  főz  az  asszony?  — 
Valahogy  csak  megkufarja  (Kassa  vid.  Nyr.  XIX. 
189). 

KUPÁR:  kofa-szájú,  nyelves,  pörlekedő  (Bereg 
m.  Munkács  és  Bereg-Rákos   vid.  Pap  Károly). 

KUF ARASZ:  főzöget,  kotyvaszt  (Kassa  vid. 
Nyr.  XIX.  189). 

KUPÁRNÉ:  kofa  (Székelyföld  Tsz.;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KUPERCÉS  {kufercös):  1.  sánta  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.187);  2.  vmi  régi  táncnem  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.833) ;  csárdás.  Húzzék  rá  kend 
egy  jó  kufercest!  (Kisújszállás  Nyr.  XX.287). 

KUPERCOL :  gyalogol  (Hódmező-Vásárhely 
Nyr.  VHI.92;  XV.187). 

KUHÁLÓD-IK:  babrál  (Baranya  m.  Pellérd 
Kassai  J.  Szókönyv  III.218). 

KUHAR:  terméketlen  omladványos  hely  (Ma- 
rosszék Vadr.). 

[KUHI;  vö.  kohén]. 

[Szólások].  Kuhiba  marad:  szégyenben  marad, 
fölsül  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.424).  Kuhin  v. 
kuhiban  hagy:  szégyenben  hagy,  cserben  hagy 
(Alföld  Nyr.  VH.414;  Hol?  Tsz.).  KuMt  mondani 
[vkinek]:  megvetőleg  elhagyni,  szakítani  vele, 
lemondani  róla  (Székelyföld  GyőríTy  Iván;  Ud- 
varhely m.  Vadr.  505b). 

KUJAGA:  [gúny.]  sánta,  bicegő  (nőszemély) 
(Kassa  vid.  Nyr.  XIX.189). 


1237 


KUJAK— KUK 


KUK— KUKAZ 


1238 


KUJAK  [kulyak) :  ököl  (Székelyföld  Kassai  J. 
Szókönyv  III.214;  Tsz.;  Nyr.  11.470;  IV.183 ; 
Császár  Árpád;  Udvarhely  m.  Nyr.  1V.322 ;  VII. 
324;  XV.239;  Király  Pál;  Székely-Keresztúr 
Nyr.  XXII.335;  Háromszék  m.  MNy.  VI.244; 
Nyr.  V.90;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVIIL573;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.377;  XVI. 
526  [itt  kujar  hiba];  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
486). 

KüJAKOL  {kulyakol):  öklöz,  ököllel  ver,  ököl- 
lel dönget  (Székelyföld  Tsz. ;  Felméri  Lajos  ; 
Udvarhely  m.  Nyr.  XV.239;  Király  Pál). 

el-kujakol  {el-kulyakol):  öklével  eldöuget  (Há- 
romszék m.  Nyr.  V.90;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

meg-kujakol  {meg-kulykolm  Székelyföld  Nyr. 
IX.426) :  cv:  (Székelyföld  Nyr.  V.221 ;  Udvarhely 
m.  Nyr.  IV.322;  Háromszék  m.  NyK.  in.l6; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

KUJJOGÓ:  bamba,  hülye,  esetlen,  ügyetlen, 
gyámoltalan.  Olyan  kujjogó  ez  a  Miska,  hogy  a 
jót  is  rosszul  teszi  (Mezőtúr  Király  Pál). 

KUJKÓ:  rozzant  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45). 

KÜJON:  1.  kópé,  huncut,  kutyaházi,  gonosz 
csont;  ravasz,  gonosz,  istentelen  (Soprony  m. 
Fölső-Szakony  Nyr.  XVII.384;  Győr  vid.  Nyr. 
V.522;  Tata  Matusik  Nep.  János  1841;  Heves 
m.  Névtelen  1840;  Borsod  m.  Nyr.  XVin.514; 
Bereg  m.  Gát  vid.  Pap  Károly ;  Székelyföld  Nyr. 
V.175;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.231;  Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár) ;  2.  vmi  kártya- 
játék (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[Szólások],  Kujontul  szakadt  fattya!  —  mond- 
ják a  gyereknek,  mikor  csínyt  tett  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 

KUJTÉB:  kés  (Göcsej  MNy.  11.412). 

KUJTOROG  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.178;  Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa  vid.  Tsz.; 
Göcsej  MNy.  11.413 ;  [kujtorgi)]  Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  V1.467 ;  Somogy  m.  Tab  Nyr.  XV. 
240 ;  Tolna  m.  Simontornya  Nyr.  V.230 ;  Fehér 
m.  Nyr.  X.187;  Fehér  m.  Lovasberény  Nyr.  XVII. 
576;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Pápay  József; 
Békés  m.  Balog  István ;  Szeged,  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek ;  kojtorog  Göcsej  Nyr.  XII.95 ;  XIV. 
163;  kojtorog  Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV. 
573;  k"ójforog  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr. 
XXIII.287;  kujdorog  Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.139;  kútyorog  Hont  m.  Kővár  vid.  Nyr. 
XVL525;  XVII.42):  1.  kóborol,  kószál,  csavarog 
(i.  h.);  2.  kujtorog:  nyomorog  (Pápa  vid.  Tsz.) 
[vö.  kuntor og,  kustorog]. 

[1.  KÜK]. 

kuk-só:   főzött  só   (Soprony   m.    Nyr.  IV.77). 


[2.  KÜK].  Kukra:  föl,  egyenesen  föl,  magasra. 
Kukra  hajítani,  dobni,  emelni,  ugrani  (Szatmár 
m.  Matolcs  vid.  Pap  Károly;  Zilah  Nyr.  XIV. 
334;  Erdély  Szinnyei  József;  Kalotaszeg,  Zsobok 
Melich  János;  Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII.380;  Ud- 
varhely m.  Nyr.  IX.236).  Ktikra  ugrott  fő  (Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  447).  Kukra  vágja 
a  kenyeret:  görbén  vágja  (Kalotaszeg,  Zsobok 
Melich  János).  Kukábbra:  egyenesebben  föl, 
magasabbra  (Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII.380). 

kukra-ugrós:  rugalmas  (Zilah  Nyr.  XIV.334). 

1.  KüKA:  horog-alakú  fa,  a  mellyel  a  zsi- 
negre fűzött  dohányt  a  szárítóra  akasztják  (Al- 
föld Nyr.  XIV.  191 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XX1H.142 ; 
Tisza  mell.  Tsz.;  Békés  m.  Balog  István;  Csong- 
rád Nyr.  Vn.526;  Szentes  Nyr.  VnL281;  XVn.45; 
Szeged  Nyr.  Vn.380 ;  Arad  m.  Majláthfalva  Nyr. 
VIH.238)  [vö.  kajkó]. 

kuka-járó :  a  hajófödél  hosszában  nyúló  egye- 
nes padlózat,  a  melyen  a  hajósok  lépdelnek, 
midőn  a  vontató-kötelet  behúzzák  [vö.  kukáz] 
(Kis-Duna  mell.  Győr  és  Mosony  közt  Nyr.  XI. 
43;  vö.  CzF.). 

2.  KÜKA  {huka  Zala  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
n.271.  466;  Göcsej  Tsz.  169a.  223b):  1.  kuka, 
huka:  néma,  süketnéma  (Duna  mell.  Kassai  J. 
Szókönyv  III.213;  Balaton  mell.  Tsz.;  Zala  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.271.  466;  Zala  m.  Arács 
Nyr.  XXII.239 ;  Göcsej  Tsz. ;  Somogy  m.  Nyr. 
XIV.479;  XVni.239;  Sándor  József;  Veszprém 
m.  Csetény  Halász  Ignác;  Pápa  vid.  Tsz.;  Ba- 
ranya m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.271.  466;  Baranya 
m.  Pellérd  Nyr.  XI.239;  Baranyám.  Csúza  Nyr. 
XVin.238;  Tolna  m.  Tsz.;  Szegszárd-Palánk 
Nyr.  XL527;  Fehér  m.  Nyr.  X.187;  Székesfehér- 
vár Nyr.  VII.139;  Kis-Kúnság  Kimnach  Ödön; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.187;  XXni.142;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.333;  Túrkeve  Nyr.  in.473 ; 
Tisza  mell.  Tsz. ;  Szentes  Nyr.  Vin.281 ;  XVII. 
45;  Szeged  Nyr.  VH.380;  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.113;  Szatmár  vid.  Tsz.);  2.  kuka:  mokogó, 
rosszul  beszélő  (Orosháza  Nyr.  IV.377);  3.  kuka: 
mafla,  bamba,  bárgyú,  hülye  (Zala  m.  Orosztony 
Nyr.  XXIH.31;  Szegszárd-Palánk  Nyr.  XI.527; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek);  4.  kuka:  álarcos 
ember,  maskara  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V. 
347;  Nyr.  XVI.526;  XXI.528;  Király  Pál)  [vö. 
kukkó]. 

kuka-Miska:    ügyetlen    ember   (Baranya   m. 

Csúza  Nyr.  XVni.238.  478). 

KÜKACS:  agyagban  levő  rögöcske  (Sáros- 
patak Nyr.  XVII.527). 

KUKÁS:  dohánykertész,  feles  dohánytermelő 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.333;  XX.45;  Tisza-Roff 
Markovics  Sándor;  Szalonta  Nyr.  XIII.429;  Bé- 
kés m.  Balog  István ;  Borsod  m.  Szíhalom  Nyr. 
XXIV.432). 

KÜKÁZ:  hajót  vontat  olyanképpen,  hogy  a 
vontató  kötelet  előzetesen  odaerősíti  vmihez  a 


1239 


KUKHERDA— KUKKURI 


KUKLI— KUKOREKOS 


1240 


partén,  s  azután  a  hajófödél  hosszában  |vö. 
kuka-járó\  lépdelve  behúzza  (Bács  m.  Sztrokay 
Antal  1842;  vö.  CzP.). 

KUKHÉRDA  (Csallóköz  Szinnyei  József ;  kuk- 
kardé  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.382):  [tréf.] 
kaka.  Kukherda  fazíkha  [tréfás  mondás]  (Csalló- 
köz Szinnyei  József). 

KUKHÉRDÁL,  KUKHÉRGYÁL :  1.  kukher- 
dál:  [tréf.]  kakál  (Csallóköz  Szinnyei  József); 
2.  kukhergydl:  kuksol  (Érsekújvár  Nyr.  VII.40). 

KÜKJA:  trágyarakás.  Kitel  i'gy  szekerbeöl  kéét 
kukja  (Abaúj  m.  Buzita  Nyr.  VII.519). 

[KUKK]. 

[Szólások].  A  kerhöl  mind  egy  kukkig  levágják 
a  füvet:  mind  eggy  szálig  (Udvarhely  m.  Nyr. 
VII.324).  Kukkot  égetek  [?] :  vesztek,  kárt  vallok 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

KUKKAD:  tikkadtan  lekonyul  (Székelyföld 
Tsz.;  Kiss  Mihály)  [vö.  kókkad\. 

KUKKADOZ:  bóbiskol,  ültében  szunyókálva 
bólintgat  a  fejével  (Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék 
m.  Tsz. ;  Csík  m.  Nyr.  VII.331). 

[1.  KUKKAN]. 

le-kukkan:  tikkadtan  lekonyul  (Székelyföld 
Tsz.)  [vö.  le-knkkan], 

2.  KUKKAN:  mukkan,  megszólamlik  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

KUKKANT:  mukkan,  fölszólal  (a  búvóhelyé- 
ről) (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KUKKAZ:  sárgolyót  dob  föl  vessző  végéről 
(Zilah  Nyr.  XIV.334). 

KUKKINT :  kukkant,  tekint  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

KUKKÓ,  KUKÓ  {kukkó  Csallóköz  Nyr.  1.280. 
378;  XVI.330;  Csaplár  Benedek,  Király  Pál; 
Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.91 ;  kukó  Zala  m. 
Orosztony  Nyr.  XXIIÍ.Sl;  Békés  m.  Balog  Ist- 
ván): 1.  kukkó,  kukó:  ügyetlen,  gyámoltalan, 
eggyügyű,  bamba,  mafla  (Zala  m.  Orosztony 
Nyr.  XXIII.31;  Békés  m.  Balog  István;  Csalló- 
köz Nyr.  1.280;  Csaplár  Benedek;  Csallóköz, 
Bacsfa  Nyr.  XVI.91);  2.  kukkó :  golyvás  (Csalló- 
köz Király  Pál);  3.  kukkó:  törpe  termetű  (Csalló- 
köz Király  Pál);  4.  kukkó:  csallóközi  [gúnynév] 
(Csallóköz  Nyr.  1.878;  XVI.330;  Csaplár  Bene- 
dek; Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.91)  [vö.  gugó, 
2.  kuka], 

KUKKON  {kukkon):  a  két  végén  lyukas  tojás- 
héj, melyből  a  tartalmát  kifújták  (Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVIII.94)  [vö.  kukó]. 

[KUKKURI;  vö.  kukora]. 

kukkuri-bárán :  fú,  a  mellyel  fejfájáskor  az 
orruk  belsejét  szurkálják,  míg  a   vér  el  nem 


ered  (Torontál  m.  Szöreg  Kálmány  L.  Szeged 
népe  III.115). 

KUKLI:  [?]  (Háromszék  m.  MNy.  VI.356). 

KUKMA :  bászli,  bámész  (Baranya  m  Ormány- 
ság  Tsz.). 

KUKÓ  {kuku  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Őr- 
ség MNy.  V.78):  1.,^  tojás,  kis  tojás  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  Őrség  MNy.  V.78;  Palóeság 
Nyr.  XXI.507;  XXn.76;  Mátra  vid.  Nyr.  XXIV. 
431;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.473;  Gömör  m.  Tsz.; 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.428);  2.  üres 
tojáshéj,  egészben  maradt  tojáshéj  (a  melyből 
a  tartalmát  kifújták)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
333;  Békés  m.  Balog  István;  Debrecen  Nyr. 
III.563);  3.  megtöltött  tojáshéj  (Debrecen  Nyr. 
III.563)  [vö.  kukkon  és  a  dajkanyelv  szavai  kö- 
zött: kokó]. 

kukó-leves  :  megtöltött  tojáshéjjal  való  leves 
(Debrecen  Kóssa  Albert). 

KUKÓKA:  kakukk  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.522). 

KUKÓKÁL :  leskelődik  (Zemplén  m.  Nyr.  IV. 
522). 

KUKOLLÓ  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1834  ;  kukolla  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) :  pálin- 
kafőző kunyhó. 

KUKORA  {tukora  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII. 
142):  1.  kajla,  kunkorodott  (Tisza  mell.  Fábián 
Gábor  1839).  Kukora  bajusz  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
11.326;  XVI.333);  2.  =  kukora-szarvú  (tehén) 
(Debrecen  Nyr.  VI.330 ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.301);  3.  göndör,  göndörszőrú.  Kukora 
bárány  (Debrecen  Arany-Gyulai  NGy.  1.25 ;  Nyr. 
VI.333);  4.  apró,  hitvány  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
11.326 ;  VI.333).  Eladtam  a  disznót  mind  égy  ku- 
kora fiáig.  Nincs  égy  kukora  fia  se  (Nagy-Kún- 
ság Nyr.  11.326)  [vö.  kukkuri]. 

kukora-szarvú  {tukora-szarvu  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XXIII.  142):  rövid  és  görbe  szarvú,  kis 
csutkó-szarvú,  perec-szarvú  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXin.142;  Nagy-Kúnság  Nyr.  n.326;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.428). 

KUKORÁL :  szükségét  végzi  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  ni.283). 

KUKORCOL  {kukorcu,  kukorcúi) :  guggol,  kuk- 
sol (Göcsej,  Páka  Nyr.  1.375;  Zala  m.  Hetes 
Nyr.  11.373;  Hol?  Tsz.  224a)  [vö.  gugorcol,  ku- 
porcol]. 

le-kukorcul:  leguggol  (Zala  m.  Hetes  Bello- 
sics  Bálint). 

[KUKORÉK],     KUNKORIK,     KUNKURIK  : 

1.  kunkorik:  kuukorodottság,  zsugorodottság. 
Kunkorikba  van  az  újjá:  össze  van  zsugorodva 
(Mezőtúr  Nyr.  X.285);  2.  kunkurik:  gömbölyű 
fonott  kalács  (Gömör  m.  Krasznahorka- Váralja 
Nyr.  III.185). 

[KUKOREKOS],  KUKORÍKOS:  kunkorodott 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 


1241        KUKORGAT— KUKORICÁZ-IK 


KUKORICKA— KUKOROG 


1242 


[KUKOKGAT,  KUNKORGAT],  KONKORGAT 

(Székelyföld  Nyr.  1.181;  Udvarhely  m.  NyK.  X. 
329 ;  Háromszék  m.  Vadr. ;  konkojgaf,  konkolygat 
Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  11.205;  III.189;  Csík- 
Várdótfalva  Péter  János) :  fintorgat.  Konkorgatja 
V.  konkoly gaija  az  orrát  {arrát)  (Erdély  Kassai 
J.  Szóköuyv  11.205;  Székelyföld  Nyr.  1.181). 
Konkorgafni  az  orrát  (Udvarhely  m.  NyK.  X. 
329).  Ne  konkorgasd  az  arrodot!  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

KUKORGÓ  (Kalota-Sz.  -  Király  Király  Pál; 
kukurgó  Kalotaszeg  Nyr.  XVII. 526;  hinkorgó 
Makó  Nyr.  IX.377):  1.  kukorgó,  kukurgó:  kör- 
alakú kalács  (Kalotaszeg  Nyr.  XVII. 526 ;  Kalota- 
Sz. -Király  Király  Pál) ;  2.  kunkorgó:  zsírban  sült 
karika-formájú  tészta  (Makó  Nyr.  IX. 377). 

KUKORGÓS,  KUNKORGÓS:  1.  kunkorodott, 
többszörösen  csavarodott.  Tekergös-kukorgós  jó 
tökének  jó  bora  van  (Nógrád  m.  Megyer  Nyr. 
VII.46).  Kunkorgós  bajusz  v.  szarv  (pl.  a  kosé) 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.428;  Bereg  m. 
Pap  Károly);  2.  göndör.  Kukorgós  szőr  (Tata 
Matusik  Nep.  János  1841). 

KUKORI:  perec  (Göcsej  Tsz.). 

kukori-fánk :  1.  kitolófánk  (Balaton  mell.  Se- 
bestyén Gyula);  2.  hal-étető,  horogravaló  csal- 
étek (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  III.214; 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

KUKORICA  {kuké'rica  Veszprém  Nyr.  11.134; 
kukrica  Fehér  m.  Zámoíy  Király  Pál;  kukuriza 
Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi  János). 

kukoriea-esuma :  kukorica-kocsáuy  (Hol  ?  Tsz.). 

kukorica-fia:  kukorica  fattyúhajtása  (Nógrád 
m.?  Nyr.  111.544). 

kukorica-góró :  kukorica-szárító  (Hont  m.  Nyr. 
VI.232)  [vö.  1.  góré]. 

kukurica-hüvők:  kukorica-cső  (Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

kukorica-kas =A;MA;onca-^oré  (Tokaj  Nyr.  XIX. 
384). 

kukorica-lóha :   kukorica-korpa  (Hol  ?    Tsz.). 

kukorica-nadrág :  négynyüstös  durva  vászon- 
ból való  nadrág  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

kukorica-selyme:  a  kukorica  csövéből  cso- 
mósán kitolódó  termőszálak  (Bereg  m.  Király 
Pál). 

kukorica-szüret :  kukorica-törés  (Szolnok  Nyr. 
VIII.128). 

kukorica-zabja  :  kukorica  virága  (Tokaj  Nyr. 
XX1V.48). 

KUKORICÁZ[-IK] :  hímez-hámoz  (Kecskemét 
Nyr.  IX.93).  Csak  ugy  kukuricázoit  (Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  V.31). 

ki-kukoricáz  (Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  IX.137;  ki- 
kukaricáz  Alföld  Nyr.  11.425):  kigúnyol,  meg- 
tréfál [vö.  kukráz],  .    . 

8ZINNYKI  :    MAdYAH    ■!'A.'S?;<')TAk. 


KUKORICKA  {kukorická):  kukorica  (Eszék 
vid.  Nyr.  VIII.227;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.331 ;  Szlavónia  Nyr.  XXIII.216). 

KUKORÍKOL  {kukorigol  Erdővidék  Nyr.  IX. 
37 ;  kukorigol  Szoluok-Doboka  m.  Domokos  Nyr. 
XI.527;  kukurigójja,  Háromszék  m.,  Erdővidék 
Vadr.  168). 

[KUKORTKU] ,  KUKURIKÚ :  dolmányszúr 
(szúrkankó)  kézelőjének  gömbölyeges  cifrázata 
(Hol?  Nyr.  Xn.239). 

KUKORINT :  eggyet  kukoríkol  (Palócság  Nyr. 
XXI.418). 

KUKORIS  [kukores  Csurgó  vid.  Király  Pál): 
kerek  fonott  kalács  (Somogy  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.214;  Nyr.  n.376;  Király  Pál;  Somogy 
m.  Sima  Nyr.  XIX.382). 

1.  KUKORÍT  (Palócság  Nyr.  XXI.418;  kuko- 
rétt  Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573;  kuko- 
rittya  Fehér  m.  Forna,  Csákvár,  Ugocsa  Nyr. 
X.521 ;  kukurít  Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVI.235) : 
eggyet  kukoríkol. 

[2.  KUKORÍT],  KONKORITT:  fintorít.  Kon- 
korittya  a  zorrát  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

össze-kukorít :  összekunkorít.  Itt  a  mákos 
rétes  összekukorítva  (Győr  vid.   Nyr.    XIX.378). 

KUKOROD-IK  {í'6\gugorod-ik  Torontál  m. 
Csóka,  Egyházas-Kér,  Lőrincfalva,  Monostor 
Kálmány  L.  Szegőd  népe  III. 102.  292;  konko- 
rod-ik  Háromszék  m.  Vadr.;  Udvarhely  m.  Kiss 
Mihály;  kukorod-ik  Balaton  mell.  Tsz.;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.64;  Szatmái  vid.  Tsz.;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek ;  Hol  V  Tsz. ;  kukorogy-ik  Mátra 
vid.  Nyr.  XXII.288):  1.  kukorod-ik,  konkorod-ik: 
kunkorodik  (pl.  a  szalonnabőr  a  túzben,  a  kígyó) 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.64 ;  Háromszék  m.  Vadr.) ; 
2.  kukorod-ik,  kukorogy-ik:  kuporodik  (Balaton 
mell.,  Szatmár  vid.  Tsz. ;  Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
288;  Hol?  Tsz.)  [vö.  kucorod-ik,  kutyorod-ik]. 

föl-gugorodik :  fölbodorodik,  fölkunkorodik 
(Torontál  m.  Csóka,  Egyházas-Kér,  Lörincfalva, 
Monostor  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.102.  292). 

le-kukorodik:  lekuporodik  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

össze-konkorodik :  összekunkorodik  (Udvar- 
hely m.  Kiss  Mihály). 

[KUKORODOTT]. 

tukorodott-szarvu :  perec-szarvú,  kis  csutkó- 
szarvú  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII.  142). 

KUKOROG  {gugorog,  kukurog  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  11.301):  1.  gugorog,  kukurog:  kun- 
korog, többszörösen  meghajlik  (szarv)  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.301).  Kukorogvá  szagga- 
tott háluskdt  főznek:  felvert  haluskát  (Nógrád 
m.  Litke  Nyr.  IV. 34);  2.  kukorog:  guggol,  ku- 
porog (Palócság  Nyr.   XXI.418;   XXH.76).    Ólon 

79 


1243 


KUKOS— KUKUCSKA 


KUKUCSKÁL— KULCS 


1244 


kukorgó,  napra  vigyorgó  [találós  mese;  -  föl- 
futó lopótök]  (Ugocsa  m.  Fertős-Almás  MNy.  IV. 
314). 

1.  KUKÓS:  tojós.  Emmi  tyukaónk  ma  kukós 
(Mátra  vid.  Nyr.  XXIV.431). 

2.  KUKÓS:  ostoba,  bamba  (Palócság  Nyi. 
XXIII.31)  [vö.  kukkó], 

KÜKÓZ:  hegyes  tetejét  csinál  (boglyának). 
Ne  kukózd  mán  azt  a  boglyát  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  XII.428). 

KUKÓZ-IK:  bakzik  (nyúl)  (Hajdú  m.  Kóssa 
Albert). 

KUKRÁZ[-IK  ?] :  tréfál,  csúfot  űz  vkiből  (Szat- 
már  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII.432)  [vö.  ki-kukori- 
cáz], 

KUKSOL  {gugzsúnji  Veszprém  m.  Csetény 
Halász  Ignác;  \e-guzsgul,  le-gnzsgún'dk  Fehér  m. 
Csurgó  Nyr.  X.96) :  guggol,  meghúzza  magát 
(Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa  vid.. 
Tolna  m.  Tsz.;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.46; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.333 ;  Debrecen  vid.  Nyr, 
XXin.286;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
428;  Csallóköz  Szinnyei  József). 

le-kuksol  {le-guzsgul,  le-kuksul) :  leguggol  (Du- 
nántúl Nyr.  XVI.239;  Fehér  m.  Csurgó  Nyr.  X. 
96;  Csallóköz  Szinnyei  József). 

KUKTA  {kujíta  Székelyföld  Győrffy  Iván): 
konyhában  lábatlankodó,  kotnyeleskedő,  nyala- 
kodó (gyerek)  (Dunántúl  Nyr.  XVI.239 ;  Soprony 
ra.  Nyr.  V.425  [itt  kuszta  hiba] ;  XVI.239).  Pusz- 
tolly  a  konyhdmrú,  te  kukta,  ne  bábra  á  faze- 
kamba! (Palócság  Nyr.  XXni.25). 

KUKUCI :  1.  kicsike  [becéző  szó] ;  2.  alacsony 
termetű,  vékonydongájú  ember  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.428;  XX.480). 

kukuei-mukuci :  icike-picike  [becéző  szó]  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XX.480). 

KUKUCSÁL  {kukicsál  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.382):  kukucskál,  kandikál  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.;  Kassa  vid.  Nyr.  XIX. 189;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.428;  Udvarhely  m. 
Vadr.  94;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII.430; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr. 
XVín.573;  Hol?  Tsz.). 

KUKUCSI:  közellátó  (Udvarhely  m.  Győrffy 
Iván)  [vö.  kakucs]. 

kukucsi-kalap :  olyan    női    szalmakalap,    a 

melynek   karimája  messze   előrenyúlik    és   két 

oldalt  lehajlik  az  arc  felé  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

1.  KUKUCSKA:  kiváncsi,  a  ki  mindenbe  bele- 
üti az  orrát  (Tata  Matusik  Nep.  János  1841). 

2.  KUKUCSKA:  akácvirág  (Pest  m.  Nyáregy- 
háza, Pilis  Szinnyei  Otmár;  Kis-Kúnság  Kim- 
nach  Ödön;  Bács  m.  Nyr.  XVI.144). 


kukucska-fü:  tliymus  serpyllum  (Nógrád  m. 
Nyr.  1V.72). 

KUKUCSKÁL  {he-kukicskál  Nagykun-Karcag 
Nyr.  XIII.432). 

KUKUCSOL:  kukucskál  (Gömör  m.  Tsz.). 

KUKUJÓ :  burgonya  (Székelyföld  Kőváry 
László  1842;  Torda-Aranyos  m.  Borbély  Samu; 
Torda-Aranyos  m.  Kövend  Máté  Sándor,  Dézsi 
Mihály).  Földi  kukujó:  co  (Torda-Aranyos  m. 
Gerend  Nyr.  XXni.577). 

[KUKUL]. 

meg-kukul :  megnémul  (Somogy  m.  Nyr.  XVIII. 
239;  Kis-Kúnság  Kimnach  Ödön). 

KUKULI :  sütő-tök  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVI.96). 

KUKULOS:  sátoros  cigány  (Háromszék  m. 
Angyalos,  Besenyő,   Gidófalva  Nyr.  XVIII.573). 

KUKURÓ:  kenyértésztából  való  perec  (Zilah 
Nyr.  XIV.334). 

[KUKURÜj. 

kukurú-madár :  gerle  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 

XVni.238). 

KUKUTA:  bürök  (Brassó  m.  Hétfalu  Király 
Pál;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.204). 

KÚLA  (kűla):  iskola  (játék:  osztályokat  vagyis 
rekeszeket  rajzolnak  a  földre,  s  a  játszók  féllá- 
bon ugrálva  vmi  cserépdarabot  v.  pohártalpat 
eggyik  rekeszből  a  másikba  taszigálnak  a  lábuk- 
kal) (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.238). 

[KULACS]. 

kulaes-ábrázatú ; 

Tsz.  224b). 


pufók,    nagypofájú    (Hol  ? 


kulacs-kópű :  cv  (Hol?  Tsz.). 

kulacs-virág :  diclitra  spectabilis  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.428). 

KULÁROZ :  céloz  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.362). 

KÚLÁZ  (küláz):  iskolát  (kílla)  játszik  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.238). 

KULCS  {k''ócs  Palócság  Nyr.  XXII.76;  kaócs 
Székelyföld,  Rika  mell.  Steuer  J.  A  székely 
nyelv  hangjai  16;  kaucs  Zilah  Nyr.  XIV.334; 
kocs  Maros-Torda  m.  marosi  alsó-járás  Ravasz 
Árpád ;  Maros-Torda  m.  Karácsonfalva  Nyr.  VII. 
143;  kócs  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  IV.38; 
Nógrád  m.  Ipoly-Litke  Nyr.  V.570;  Gömör  m. 
Petz;  Brmellék  Nyr.  V.473;  Abaúj  m.  Beret 
Nyr.  n.521 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.326; 
Szatmár  Nyr.  VII.190;  Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr,  XV.38  ;  Ugocsa  m.  Tamásváralja  Nyr.  XIV. 
378;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.563;  Szilágy  m.  Tas- 
nád  Nyr.  VÍ.282.  474;  Szilágy  m.  Tövishát  Nyr. 
Vn.424;  Zilah  Nyr.   IX.479;   XIV.334;   Szilágy- 


1245 


KULCSÁR— KULIMÁSZ 


KULIMÁSZOS—KUMMANCSI        1246 


Somlyó  Nyr.  XVL238;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVn.315;  Deés  Nyr.  XL526;  Szolnok-üoboka 
m.  Domokos  Nyr.  Xn.525;  Székelyföld  Tsz.; 
Nyr.  11.383;  IV.183;  Arany- Gyulai  NGy.  L152; 
Kiss  Mihály;  Maros-Torda  m,  Nyárád  mell.  Nyr. 
VIII.280;  Udvarhely  m.  Oroszhegy  Nyr.  VII.187; 
Háromszék  m.  Vadr. ;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr. 
Vin.375;  IX.40;  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  Nyr. 
VI.286;  kólcs  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIL 
356;  kujcs  Rábaköz  Nyr.  X1V.522;  Keszthely 
Nyr.  XL237;  Göcsej  MNy.  n.413;  Fölső-Somogy, 
Balaton  mell.  Nyr.  VnL371 ;  Veszprém  m.  Szent- 
gál Nyr.  n.l85;  Esztergom  Nyr.  IX.542).  - 
Kócs,  kúcs:  hurok  (a  nyomókötélen)  (Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  X.326).  Kötőm  pántlikája  kúcsra 
vót  kötve  (Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVn.186). 

KULCSÁR  {kócsár  Háromszék  m.  Vadr.  505b). 

KULCSOL  (Mcsőta  Udvarhely  m.  Vadr.  7; 
kócsolni  Székelyföld  Tsz.). 

[Szólások].  Kézit  fejire  kócsőta  (Udvarhely  m. 
Vadr.  7). 

be-kulcsol ;  kulccsal  bezár.  Bekulcsolta  az  aj- 
tót (Tisza-Eszlár  Nyr.  Xn.507). 

[KULCSOLL-IK],  KÓCSOLL-IK:  keményen 
összecsukódik  (Háromszék  m.  MNy.  VL335;  Vadr. 
505b;  Győrfíy  Iván). 

KULCSOS  {kocsos  Alföld  [?]  Nyr.  XIV.191 ; 
kócsos  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVIII.575;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
335;  Vadr.  505b;  Győrffy  Iván):  1.  kulcsos:  a 
halászbokor  feje,  a  ki  a  céhláda  kulcsát  őrzi 
(Tihany  Hermán  0.  Halászat  K.) ;  2.  kocsos,  kó- 
csos, kúcsos :  fás  belú,  nehezen  bontható,  kemény- 
héjú (dió)  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miliáli 
Nyr.  XXII.523;  Alföld  [?]  Nyr.  XIV.  191;  Kolozs 
m.  Szucsák  Nyr.  XVin.575;  Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  Háromszék  m.  MNy.  VL335;  Vadr.  505b; 
Győrffy  Iván);  3.  kúcsos,  kulcsos:  lakodalmi  cifra 
fonott  kalács  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Fehér 
m.  Nyr.  X.187;  Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  11.514). 

kúcsos-kalács  =:^  kulcsos  3.  (Komárom  m.  Fúr 
Nyr.  XVin.528). 

1.  KULIrl.  rövid  és  befelé  görbült.  Kuli  szarv 
(Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  11.520) ;  2.  rövid  és  be- 
felé görbült  szarvú.  Kuli  tehén  (Balaton  mell. 
Tsz.;  Vas  m.  Körmend  Nyr.  11.469;  Göcsej 
MNy.  n.413;  Fehér  m.  Nyr.  X.187);  3.  nagyfülú 
(Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.215;  Kemenes- 
alja Tsz.);  4.  a  fogócska-játékban  az,  a  ki  a 
többit  kergeti,  hogy  eggyet  megfoghasson  közü- 
lök (Komárom  Király  Pál)  [vö.  1.  csuli]. 

2.  KULI:  filkó  (kártyában)  (Székelyföld 
Győrffy  Iván)  [vö.  kolop]. 

KULICSKA :  bicska  (Közép-Baranya  Nyr.  IV. 
236).  i 

KULIMÁSZ  (/ca/amas^  Dunántúl  Nyr.  XVI.239;  | 
Balaton  mell..  Pápa  vid.,  Tolna  m.  és  hely  nél-  i 
kül    Tsz.;  kolyimáz  Sátoralja-Újhely  Nyr.  XVI.  ' 


138;  kulimánc  Székelyföld  Kiss  Mihály;  okol- 
masz  Palócság  Tsz.).  — Kulimász,  kulimánc:  vako- 
latul használt  sár-  és  fövenykeverék,  vályog 
(Kolozsvár  Szinnyei  József;  Kolozs-  ós  Szolnok- 
Doboka  m.  Muzsi  János ;  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Erdővidék,  Kis-Bacon  Arany-Gyulai  NGy. 
in.75). 

[Szólások].  Ojan  setét  vót,  mint  a  kolyimáz  (Sá- 
toralja-Újhely Nyr.  XVI.138). 

[KULIMÁSZOS]. 

gulimászos-vászon :  viaszos  vászon  (Debrecen 
Nyr.  X.567). 

KULIPINGYOM  (Komárom  m.  Naszvad  Nyr. 
IV.235;  kulipintyom  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 
46;  kuripintyó  Kassa  vid.  Nyr.  XVII.239;  tuli- 
pintyom  Félegyháza  Nyr.  IV.559) :  [tréf.]  kisszerű 
ház,  kunyhószerú  házikó,  viskó. 

KULLANCS  {kolláncs  Repce  mell.  Nyr.  XX. 
366;  Balaton  mell.  Tsz.). 

KULLANT:  tekint  (Udvarhely  m.  MNy.  VI. 
377). 

ki-kuUant :  kitekint.  Kikullant  az  ablakon  (Ud- 
varhely m.  MNy.  VI.377). 

KULLÁSZ :  kullog  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[KULLINT]. 

el-kullint:   elcsen,  ellop  (Székelyföld  Kriza). 

KULLOGÓ :  1.  házasság-szerző,  házasság-köz- 
vetítő (Tolna  m.  Sárköz  Tsz.);  2.  házasság-köz- 
vetítés, házasság  céljából  való  puhatolódzás. 
Kullogóba  megyék:  puhatolódzni,  hogy  tetszik-e 
a  legény  a  lányos  háznál  vagy  a  leány  a  legény- 
nek (Dunántúl  Nyr.  XVIII.90);  3.  rendesen  három, 
néha  négy  cölöpre  rakott  ülőhely,  lábvetővel, 
mely  a  vész  közepén,  áradások  tükrén  készül 
s  csak  csónakon  érhető  el ;  az  öröshálóval  való 
halászatra  szolgál  (Szatmár  m.  Nagy-Dobrony 
Hermán  O.  Halászat  K.). 

KULÚP:  kecskelábakon  álló  eggyszerú  fek- 
vőhely (Szlavónia  Nyr.  XXIH.168.  311). 

KULYASA:  csirizes  étel  (Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
565). 

KUMAK:  jókora  darab  (pl.,  kenyér  v.  hús) 
(Székelyföld  Tudom.  Gyújt.  1827.  1.22;  Kassai 
J.  Szókönyv  ni.215;  Tsz.). 

KUMASZ:  cv>  (Háromszék  m.  Tsz.). 

KUMÉT :  iga  (ném.  kummet)  (Dunántúl  Nyr, 
XVI.239). 

KUMMADOTT:  konnyadt.  Ojjan  kummadott, 
mint  a  fagyott  kánya  (Vas  m.  Őrség,  Szalafö 
Nyr.  VI.317). 

KUMMANCSI:  szótalan  (Somogy  m.  Sima 
Nyr.  XIX.382). 

79* 


1247 


KUMMANCSOS— KUNCORAL 


KUNCORI— KUNEROZ 


1248 


KUMMANCSOS:  koniiyadt.  Ojjan  kumman- 
csos,  mint  a  fagyott  kánya  (Vas  m.  Őrség,  Szalaío 
Nyr.  VI.317). 

1.  KÜMMOG:  érthetetlenül  beszél,  magában 
dörmög,  dünnyög  (Somogy  m.  Sima  Nyr.  XIX. 
382)  [vö.  1.  kunnyog]. 

2.KUMMOG:  alattomosan  leseikedve  jár  (Hol? 
Tsz.)  [vö.  kammog,  2.  kunnyog]. 

[KÚN]. 

kún-kapitány :  az  a  koros  ember,  a  ki  alako- 
dalomban a  násznaggyal  átellenben  levő  szeg- 
letben ül  (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  ni.39). 

kun-kötés:  mesterséges  hurok,  a  mellyel  a 
jószágot  a  jászolhoz  kötik  (eggy  rántással  el 
lehet  oldani,  ha  az  ember  a  kötélnek  szabadon 
csüngő  végét  húzza;  ellenben  mennél  jobban 
húzzák  a  másik  végét,  annál  szorosabb  lessz  a 
hurok)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.  187). 

kún-répa:  cyclamen  europaeum  (Budapest 
vid.  Kassai  J.  Szókönyv  1.441), 

1.  KUNA:  kis  acél,  féltalpú  acél  (Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI1I.471). 

2.  KUNA:  pásztorfiúk  tréfás  játéka,  a  mely 
abban  áll,  hogy  a  botra  támaszkodónak  a  hóna 
alól  eggy  másik  kiüti  a  botot,  s  a  körülállók 
botját  is  megütvén  azt  mondja:  ,kuna'  (Udvar- 
hely m.  Bözöd  vid.  Nyr.  XXII1.375). 

3.  KUNA:  menyét  (Bars  m.  Léva  és  vid. 
Czimmermann  János). 

4.  KUNA:  picsa  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
478). 

KüNÁSZ:  kuna-yÁiekoi  [vö.  2.  kuna]  játszik 
(Udvarhely  m.  Bözöd  vid.  Nyr.  XXIIÍ.375). 

1.  KUNCOG:  kér,  kunyorál,  nyafogva  v.  sirán- 
kozva kér,  szűnni  nem  akaró  kunyorálással  al- 
kalmatlankodik (Zala  m.  Nyr.  X1X.528;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.  187;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
333;  Békés  m.  Nyr.  111.525;  Balog  István;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.427;  Hajdú  m. 
Földes  Nyr.  Vn.23o;  Székelyföld  Tsz.;  Kriza). 
Engedelmet  kuncogunk,  többet  nem  huncutkodunk 
(Szeged  Nyr.  IX.85).  Engedelmet  kuncogok,  többet 
nem  huncutkodok  (DebveceulSyr.  VII. 479;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  XI.95).  Mindig  anyánk 
nyakán  kuncogtunk  (Nagy-Kőrös  Nyr.  XIX.330) 
[vö.  kruncogl 

2.  KUNCOG:  kuruttyol  (a  béka)  (Békés  m. 
Balog  István). 

KUNCOL     -  1.  kuncog  (Székelyföld  Tsz.). 

KUNCOBÁL  {kucorál  Vas  m. .  Kemenesalja 
és  hely  nélkül  Tsz.) :  cv.  (Szatmár  vid.  Tsz. ;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m,  Nyr.  IX.424;  Dézsi  Mihály;  Csík  m.  Nyr. 
VI.471 ;  Nyr.  VII.46)  [vö.  kuncsorál]. 


KUNCORI :  kunyoráló  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.33Ü;  Győrffy 
Iván). 

KUNCOROG :  1.  didereg,  zsugorog  (Szeged 
Csaplár  Benedek) ;  2.  dideregve  vánszorog  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek)  [vö.  kucorog,  2.  kuncso- 
rog]. 

KUNCS:  kuckó,  sut,  kemence  mögé  (Csík  m. 
Tsz.). 

KUNCSORÁL:  kunyorál  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.386)  [vö.  kuncorál]. 

1.  KUNCSOROG  =  1.  kuncog  (Debrecen  Nyr. 
XXni.286;  Bars  m.  Nyr.  X.138). 

2.  KUNCSOROG,  KONCSOROG  [kunytyorog, 
konijtyorog  Érsekújvár  Nyr.  VIII.282):  1.  kupo- 
rog, guggol,  künn  zsugorog,  ácsorog  (Pápa  vid. 
és  hely  nélkül  Tsz.;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.238;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.333;  Nagy- 
kun-Karcag Nyr.  Xni.432 ;  Mezőtúr  Nyr.  X.285; 
Békés  m.  Balog  István;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.428;  Rimaszombat  Nyr.  XV.430);  2.  tét- 
lenül jár-kél,  csavarog,  lézeng  (Fölső-Somogy 
Nyr.  X.190;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.187;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.333;  Nagykun-Karcag  Nyr. 
Xin.432;  Mezőtúr  Nyr.  X.285;  Békés  m.  Balog 
István ;  Bánság  Csaplár  Benedek ;  Bács  m.  Zenta 
Nyr.  IX.378 ;  Palócság,  Apátfalva  Nyr.  V.384 ; 
Gömör  m.  Serke  és  vid.  Nyr.  XVIII.140;  Érsek- 
újvár Nyr.  VIII.282;  Csallóköz  Csaplár  Benedek); 
3.  nyomorog  (Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  XV.  190) 
[vö.  kuncorog,  kuntorog]. 

el-kuncsorog :  elkószál,  elcsavarog.  Elkuncso- 
rog  éccaká  á  kutya  (Nógrád  m.  Terheled  Nyr. 
XXII.573). 

KUNDÁCSOL:  kandikál,  kukucskál  (Ipoly 
völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.525). 

KUNDÉSOL :  cv.  (Hontm.  Czimmermann  János). 

KUNDÉSZ  (Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr. 
XVII. 384;  Vas  m.  Kemenesalja  és  hely  nélkül 
Tsz. ;  kendész  Csallóköz  Csaplár  Benedek) :  keres- 
gél, kutat,  fürkész,  böngész. 

KUNDISKOD-IK:  cv.  Eis  mindig  ott  kundis- 
kodik,  a  hun  semmi  keresete  (Rábaköz  Nyr.  XV. 
431). 

KUNDORÁSZ:  kér,  kunyorál  (Szabolcs  m. 
Kis-Besenyőd  Nyr.  IX.  136). 

KUNÉRÓZ,  KUNÍROZ:  bosszant,  vekszál 
(Göcsej  Vass  József  1841;  Veszprém  m.  Nyr. 
V.330;  Simontornya  Nyr.  V.230;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.333;  Vác  Czech  János  1840;  Érmei- 
lék Nyr.  V.473).  Ne  sokat  kunirozzon  kend,  mert 
itt  hagyom!  (Kassa  vid.  Nyr.  XV1I.239). 

le-kunóroz:  1.  leszid;  2.  kigúnyol;  3.  szégyen- 
ben hagy;  4.  kikap  rajta,  túljár  az  eszén  (Szi- 
lágy m    Nyr.  ÍX.564). 


1249 


KUNHATAS-KUPA 


KUPAC— KUPICA 


1250 


KUÍ'^HÁTAS  (Tisza  mell.  Tsz.;  kumháfas  Al- 
föld Nyr.  IV.329):  makacs,  akaratos,  csökönyös, 
makrancos  (ló)  [vö.  kunadalom,  kunász,  kuntat 
NySzótár]. 

KUNKA :  kis  fekete  béka  (Palócság  Nyr. 
XXII.76). 

KUNKOG:  zümmög.  Kunkog  a  kis  légy  (Veszp- 
rém Nyr.  VI.89). 

KUNKOGÓ:  orrán  át  beszélő  (Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XÍX.95). 

KUNTOROG:  csavarog,  kószál  (Komárom  m. 
Nagy-Igmánd  Pápay  József)  [vö,  kujtorog,  2.  kun- 
csorog]. 

KUNYHÓ  [kíijhó  Gömör  m.   Nyr.    XXII.576). 

1.  KUNNYOG:  dünnyög,  magában  dörmög, 
érthetetlenül  v.  uyaffadt  hangon  beszél  v.  kunyo- 
rál (Székelyföld  Győrfify  Iván)  [vö.   1.  kummog]. 

[2.  KUNNYOG;  vö.  2.  kummog]. 

eló-kunnyog:   előkullog  (Székelyföld  Kriza). 

KUNYORA :  1.  alkalmatlan  kéregetés,  kunye- 
rálás (Háromszék  m.  MNy.  VI.336-,  Györffy  Iván); 

2.  alkalmatlan  kéregető,  kunyoráló  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek). 

KUNYORÁL  {konyorál  Szeged  Nyr.  VII.236; 
kunyerál,  kunyerál,  kunyerál  Repce  mell.  Nyr. 
XX.'365;  Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII.144; 
Veszprém  Nyr.  VII.428;  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  XV.91 ;  Rác- Almás  Simonyi  Zsigmond;  Pa- 
lócság Nyr.  XXI.419;  Bars  m.  Nyr.  X.138 ; 
Érsekújvár  Nyr.  VIIL47). 

[KUNYORÁSZ],  KONYORÁSZ :  kunyorál.  Ad- 
dig konyorásza,  Jiogy  nem  tudék  kiállani  előle,  s 
pénzt  üdék  neki  (Székelyföld  Tsz.). 

KUP:  rakás,  kupac  (Balaton  mell.  Tsz.). 

KUPA:  1.  öntöző  (Nógrád  m.  Nyr.  VI.135; 
Borsod  m.  Diósgyőr  vid.  Nyr.  IV.43) ;  2.  [néhol] 
eggy  icce,  [másutt]  két  icce  (Kolozs  m.  Szucsák 
Nyr.  XVin.576;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  11.470); 

3.  mélyedés:  a)  kátyú,  gödör.  Beleakatt  a  kere- 
künk egy  kupába,  azé  nem  futtunk  tovább  hajtani 
(Zala  m.  Király  Pál);  b)  mély  völgy  (Göcsej 
MNy.  11.412).  Döglött,  fullatt  főd,  kupa  (Zala  m. 
Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.96);  c)  öble 
V minek.  Karácson  éccakán  égy  vöröshagymát  szét 
köll  szé'nnyi  12  rétegre,  asztán  mindenikbe  ék  kis 
sót  té'nnyi;  a  mélliknek  a  kupájábo  a  só  vizes 
lé'ssz,  az  a  hónap  essős,  nedves  lé'ssz  (Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  VI.467) ;  d)  tarkó  (Somogy  m.  Nyr. 
XI.40).  Fejem  kupája  (Balaton  mell.  Tsz.).  Uk 
kupábo  vágto,  hom  mingyá  elesett  (Göcsej  MNy. 
11.412);  4.  pillája,  héja  a  szemnek.  Hozzátok  be 
azt  a  vasvillát,  hogy  f észig  etem  fő  a  szemem  ku- 
páját  (Csongrád  vid.   Arany-Gyulai   NGy.   1.32). 

[Szólások].  Kupájába  az  eszi :  elgyengült  az 
esze  (Göcsej  MNy.  11.412). 


KUPAC  (Dunántúl  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
217;  Nyr.  XVI.239;  Soprony  m.  Nyr.  XVI.  190; 
XIX.221;  Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  111.465;  Vas 
m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.527;  Veszprém 
m.  Pápa  és  vid.  Tsz.;  Nyr.  XVI.527;  Tolna  m. 
Nyr.  VI.523;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.237; 
kupoc  Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr.  III.476 ;  Őrség 
Nyr.  XII.281;  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr. 
XIIL332;  Tolna  m.  Nyr.  VI.523;  Orosháza  Nyr. 
VI. 179):  rakás  (kő,  trágya,  szalma,  széna,  kuko- 
ricaszár, alma,  burgonya  stb.). 

KUPACOL:  kupacba  rak  (Pápa  vid.  Tsz.). 

KUPACOS :  egyenetlen,  dimbes-dombos  (föld) 
(Szatmár  m.  Nyr.  XI.284). 

1.  KUPAK:  teteje  a  kalapnak.  Ojjat  vágok 
a  kalapod  kupakjára,  hogy  a  fejed  is  megérzi 
(Abaúj  és  Borsod  m.  Király  Pál). 

2.  KUPAK:  [tréf.,  gúny.]  bölcs  (Nyitra  m. 
Czimmermann  János)  [vö.  kobak], 

KUPAKOS:  pipa-rezelő,  kupak-készítő  (Tisza- 
Dob  Nyr.  XX.286). 

[KUPÁL]. 

ki-kupál:  kilábal  (betegségből)  (Tolna  m.  Nyék 
Gáncs  Géza). 

KÚPÁRKOD-IK  {kúpárkonny'i) :  torkoskodik 
(Félegyháza  Nyr.  V.35). 

KUPÁS:  tetőélre  v.  gerincre  való  görbe  cse- 
répzsindely (Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál). 

kupás-vas:  tengely  végére  s  tövére  való  öb- 
lös vas  (Székelyföld  Tsz. ;  Udvarhely  és  Csík 
m.  Győrffy  Iván). 

[KUPÁSÍTÓ]. 

kupásító-gyalu :  váluzó,  hornyoló  gyalu  (Szé- 
kelyföld Tsz.  146b). 

KUPCOZ:  tetéz.  Kupcozva  van  a  mérő:  te- 
tézve (ellentéte:  csapatint  van)  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839). 

KUPEC  {köpec  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  V.572 ; 
Kolozs  m.  Sztána  Nyr.  IX.502;  kupic  A\í'6\á  Nyv, 
X1II.478;  XV.236;  Torontál  m.  Csóka  Kálmány 
L.  Szeged  népe  III.252).  —  Kupec:  fortélyos, 
csaló,  fösvény  (Pápa  vid..  Székelyföld  Tsz.). 

KUPÉCÉS:  [?].  Kupeces  kalapot  veszek  (Pest 
m.  Erdélyi  J.  Népdalok  és  mond.  III. 33). 

KUPÉCKÉD-IK  {köpé'ckéd-ik  Kalotaszeg,  Zso- 
bok  Melich  János). 

KUPÉCSÉG  {köpé'cség  Kalotaszeg,  Zsobok  Me- 
lich János). 

KUPICA:  pálinkás  pohárka  (Dunántúl  Nyr. 
XVI.239 ;  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII. 
527 ;  Somogy  m.  Nyr.  11.376 ;  Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.181 ;  Nyitra  m.  Vág-Séllye  Nyr. 
XV.518;  XX.326). 


1251 


KUPÍTÓ— KUPUJKA 


KUPUJKÓ— KURÉZ 


1252 


[KUPÍTÓ]. 

kupitó-gyalu :  váluzó,  hornyoló  gyalu  (Szé- 
kelyföld Tsz.  146b). 

KÚPOLÓD-IK  (kupolód-ik):  nyalakodik  (Ko- 
márom m.  Czimmermann  János;  Tisza  mell. 
Tsz.). 

KUPOR:  kuporgat,  fösvénykedve  gyűjtöget 
(Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  V1.424;  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.377   [itt  kupoz  hiba:  Nyr.  11.235]). 

meg-kupor:  fösvénykedve  megtakarít  (Szat- 
már  m.  Kapuik  vid.  Nyr.  11.236). 

[KÜPORCÁL]. 

Ig-kupereáll :  lekuporodik  (Székesfehérvár 
Nyr.  V11.187). 

KUPORCOL:  kuporog,  guggol  (Bal atou  mell. 
Tsz.  224a)  [vö.  ktikorcol], 

le-kuporcol  (Balaton  mell.  Tsz.  224a ;  lé'-kuper- 
cúll,  le-kupercúnyi  Székesfehérvár  Nyr.  V1L187; 
Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác):  lekuporo- 
dik, leguggol. 

KUPORI:  kuporgató,  zsugori  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11. 
236;  Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék 
m.  MNy.  V1.336;  Győrfify  Iván)  [vö.  kapari],         j 

KUPORÍT:   fösvénykedve   gyújt,  összekapar  i 

(Balaton  mell.  Tsz. ;  Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  | 

IX.281 ;  Szeged,  Bánság,  Csallóköz  Csaplár  Bene-  | 

dek;  Székelyföld  Tsz.).  , 

meg-kuporít  (niög-kuporit):  fösvény  kedve  meg- 
takarít (Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr.  IX.281 ; 
Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.236). 

össze-kuporít :  összekuporgat,  fösvénykedve 
összegyűjt  (Szeged,  Bánság,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

[KÜPPAD]. 

össze-kuppad:  összezsugorodik,  összeszárad 
(a  hús,  ha  megsütik;  a  cipő,  a  csizma,  ha  meg- 
ázik) (Tokaj  Nyr.  XXÍVM92).  Majd  összekuppad 
ez  a  cipeö  még  a  vízteö  (Mátra  vid.  Nyr.  XXIV. 

478). 

KUPPANCS:  kis  kenyér  (Alsó-Baranya,  Pel- 
lérd  Nyr.  X1.239). 

KUPRAJ :  tetű  (Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  XXII. 
95). 

KUPREC:  rüh,  kosz  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839;  Vas  m.  Jáuosháza  Nyr.  XIV. 
567). 

KüPRECÉS :  rühes,  koszos.  Kuprecés  zsidó 
(Vas  m.  Jánosháza  Nyr.  X1V.567). 

KUPUJKA  {kupulyka):  gyékényből  v.  szal- 
mából font  köpü-alakú  tojás-,  dohány-  v.  liszt- 
tartó (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.333;  Csongrád  m. 
Nyr.  V1.373). 


KUPUJKÓ  {kupulykó):  cv  (Hajdu-Szovát  Nyr. 
XX1V.478). 

KUPURCOL:  1.  csizmában  kopogva  jár  (Qö- 
mör  m.  Serke  Nyr.  X1X.45);  2.  forgolódik,  sürög- 
forog  (Kis-Kúnság  Kimnach  Ödön). 

[KUR]. 

kur-hója  (Vas  m.  Tsz.;  kur-Mjja  Rábaköz, 
Beő-Sárkány  Nyr.  XVII. 184;  kur-héjjaYohév  m. 

Nyr.  X.187):  kánya. 

KÚRA:  farkatlan  tyúk  (Bihar  m.  Fúrta  vid. 
Nyr.  IV.94). 

KURAC:  giliszta  (Tolna  m.  Bátta  Bellosics 
Bálint). 

KÚRÁL  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.275;  korál 
Kalotaszeg,  Zsobok,  Kőrösfő  Melich  János) :  gon- 
doz. Szögény  annya  most  van  éppeg  dőlö-félön,  s 
immdn  most  ugyanvalóst  nincsen  sönki  lionnyáha, 
a  ki  égy  kicsit  kurdjja  (Udvarhely  m,  Nyr.  IV. 
275). 

KURÁZSI;  mersz,  bátorság  (Kis-Küküllő  m. 
Szőkefalva  Nyr.  XIV.47;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

KÜRÁZSIS:  bátor  (Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyilTajogJr """" 

KURÁZSISKOD-IK :  hetvenkedik,  mutogatja 
az  erejét  (Háromszék  m.    Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[KURCANT]. 

el-kurcant.  Elkurcantja  magát:  kurcanó  [?] 
hangon  elneveti  magát  (Szatmár  m.  Kapnik  vid. 
Nyr.  n.l82). 

KURCINA:  töpörtyű  (Alsó-Baranya,  Pellérd 
Nyr.  XI.239;  Szlavónia  Nyr.  V.12;  Kis-Kúnság 
Nyr.  IIL565;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXni.142; 
Kecskemét  Tsz. ;  Nyr.  X.381 ;  Csongrád  m.  Ploetz 
1839). 

KURCSA:  két  összecsapódó  félkör-alakú  vas- 
lemezből álló  fogótőr  (kaptány)  (Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XXI.528). 

KURCSOLÁL :  ólálkodik,  tétlenül  lézeng  (Gö- 
csej MNy.  11.413). 

KURDÁSZ:  keresgélve  v.  lopni  akarva  jár- 
kél,  kóborol  (Vas  m.  Kemenesalja?  Tsz.  76a; 
Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.217;  Székely- 
föld Kriza). 

KURDOL:  pirongat  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.217;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  111.523). 

KURDUPEL:  kistermetű  nő  (Rozsnyó  Nyr. 
Vin.565). 

KURÉLYE:  gyöngyfüzér  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
m.3;  IX.532;  X.204). 

KURÉZ:  tréfál,  bolondozik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Győrífy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.). 


1253 


KURÖAT— KURKALOD-IK 


KURKAN— KURTA 


1254 


KURGAT:  (lármával)  kerget,  hajszol,  zaklat, 
sürget,  siettet  (Kisújszállás  Nyr.  XX.287;  Jász- 
berény Nyr.  XVII.576;  Simoiiyi  Zs.  A  m.  nyelv 
11.214  ;  Debrecen  Nyr.  XX.405;  Szabolcs  m.  Kis- 
Besenyőd  Nyr.  IX.  136;  Hont  m.  Nyr.  XVIII.430; 
Kassa  és  vid.  Nyr.  XX. 573;  Sziny  érváralj  a  vid. 
Nyr.  XV.189;  Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly;  Ungvár  vid.  Budenz  J.  Magyar-ugor 
ossz.  szótár  7;  Simonyi  Zsigmond). 

KÜRGYAL:  kiabál  (Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  III.230;  IX.285). 

KURGYÁSZ  (Veszprém  Nyr.  VII.474;  Fölsö- 
Somogy  Nyr.  X.190;  kurjász  Kis-Kúnság  Kim- 
nach  Ödön):  cv. 

KURGYÁT:  kiált  (Baranya  ra.  Sz.-Lörino  Nyr, 
XV11.835). 

KÜRGYEL:  kis  viskó  (Bars  m.  Léva  Czim- 
mermanu  János). 

KURISGÁL:  kijavít  (korrigál)  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  11.326;  XVI.333). 

KURISZTOL:  fen  (kést  másik  késsel)  (Szé- 
kelyföld Tsz.)  [vö.  karistol]. 

KÜRITTYOL:  kurjongat  (éjjelenként  az  uc- 
cán)  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  ra. 
Vadr.)  [vö.  karicsol,  kuruttyol]. 

KURJANT  [kurgyant  Somogy  m.  Szólád  Nyr. 
VIII.326;  kurjant  Vas   m.    Őrség  Nyr.  Vn.469). 

KURJANTÓ:  1.  akasztófára-való  (Szolnok- 
Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.382);  2.  zök- 
kenő (az  úton)  (Szalonta,  Sarkad  Márki  Sándor). 

[KURJANTÓS]. 

kurjantós-mise :  [tréf.]  nagy  mise,  énekes  mise 
(vö.  ^tiyj^'^^iós-mise^  (Hol?  Szarvas  Gábor), 

KÜRJAZÁS:  eggy  játék  (a  legények  közül 
eggy  a  földön  hasal,  a  többiek  el  akarják  kapni 
a  kalapját,  s  ő  rugdalva  védi;  a  ki  el  tudja 
kapni,  elszalad  vele ;  a  kalap  tulajdonosa  űzőbe 
veszi,  s  ha  a  kimért  körben  el  nem  tudja  fogni, 
saját  hátán  köteles  visszacipelni;  ha  pedig  el- 
fogja, a  másik  lessz  a  hátas)  (Nyitra  m.  Pográny 
és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

KURJOMBÁL :  kurjongat,  kiabál  (Sárosd  Ki- 
rály Pál). 

KURKA:  pulyka  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III.3) 
[vö.  kurkán]. 

KURKÁL:  1.  kotor,  piszkál,  turkál  (Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XVH.lQl;  Pápa  vid.  Tsz.  226b; 
Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.  182;  Békés  m. 
Nyr.  in.525) ;  2.  keresgél,  kutat,  fürkész  (Csalló- 
köz Nyr.  1.280;  Békés  m.  Nyr.  ni.525;  Hol?  Tsz.). 


ki-kurkál :   kikotor, 
és  hely  nélkül  Tsz.). 


kipiszkái   (Balaton  mell. 


KURKAN:   pulyka  (Moldvai   csáng.  Nyr.  X. 
j  204)  [vö.  kurka]. 

KURKÁSZ :  1.  kotorász,  turkál  (Pápa  vid.,  Szat- 
\  már  vid.  Tsz. ;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
I  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238);  2.  keresgél,  ku- 
tat, böngész,  tarlóz,  fürkész  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.187;  Békés  m.  Balog  István;  Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Gömör  m.  Nyr.  XVIIL 
501;  Rimaszombat  Nyr.  XV.430;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.428;  Sziny  érváralj  a  vid. 
Nyr.  XV.189;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238; 
Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály ;  Csík-Szentgyörgy 
Nyr.  X.238).  Ne  kérdezd,  ne  kurkászd  annyit,  hol 
jártam  (Firtosalja  Nyr.  VI.324). 

ki-kurkász :  kifürkész,  kitudakol,  kinyomoz, 
végére  jár  vminek   (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KURKÁSZÓD-IK :  fürkészget  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

KURKÓ  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.217; 
Kemenesalja  Tsz.  304a;  kurgó  [?]  Kemenesalja 
Tsz.) :  fattyúgyerek. 

KURNYASZ :  vaddisznó  (Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
565). 

KURNYAVICA:  [?]  Ojjan  kiirnyavica  vót  a 
múlt  éccaka,  hogy  aludni  se  tuttam  a  zaszalóba, 
mer  a  zédes  hócmány  [alma]  ojjan  cupogást  tett 
(Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XVII.229). 

[KURRANT]. 

_£öl=kurrant:  kikrákog  (nyálkát)  (Vas  m.  János- 
háza  Nyr.  XVHT): '         ""        ~~ 


KURRÉNCS 

Nyr.  11.474). 


csordás   [vö.  rikkancs]  (Göcsej 


KURKALÓD-IK:  bonyolódik  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  X.204), 


KURROG :  1.  kuruttyol  (a  béka)  (Székelyföld 
NyK.  X.333);  2.  (a  gerlice)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály) ;  3.  (a  pulyka)  (Zala  m.  Szepezd  Simonyi 
Zsigmond)  [vö.  korog], 

1.  KURTA  {csurta  Fehér  m.  Forna,  Csákvár, 
Ugocsa  Nyr.  X.521):  farkatlan  kutya  v.  malac 
(Dunántúl  Nyr.  XXIV.32). 

kurta-gulyás :  50 — 60  darab  marhának  (,kurta 
marhának')  a  pásztora  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII. 
142). 

kurta-kece  =--  kusza-kece  [?]  (Bács  m.  Zenta 
Nyr.  XVni.383). 

kurta-kutya:  olyan  kutya,  a  melynek  le  van 
vágva  a  farka  (Dunántúl  Nyr.  XXIV.32). 

kurta-lé:  kevés  lé  (pl.  tokány  v.  paprikás- 
hús leve)  (Bánság  Csaplár  Benedek;  Erdély 
Csaplár  Benedek,  Szinnyei  József). 

kurta-marha :  50 — 60  darab  marha  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XXin.142). 

kurta-rab:  pörbefogás  nélkül  rövid  úton  el- 
itélt rab  (Heves  m.  Névtelen  1840). 


1255 


KURTA— KURUGLYA 


KURUKOLY— KURVA 


1256 


kurta-szemű:  iria;y  (Tolna  m.  Fölső-Nyék 
Nyr.  VI.274). 

2.  KURTA  -=  kürti  (Székelyföld  Tsz.  227u) 
[vö.  Nyr.  XXIII.298]. 

[KURTÁOD-IK]. 

meg-kurtáodik :  meeckurtiil  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[KURTÁT]. 

fel-kurtat:  fölkutat  (Erdély  P.  Tliewrewk 
Emil). 

KURTÉKLI:  női  ujjas,  kabátka,  rókli,  ott- 
honka  (Székelyföld  Tsz.  209a;  vö.  Nyr.  XXIV. 
297). 

KÜRTI  {skurti  Székelyföld  Tsz.  227a):  női 
ujjas,  kabátka,  rékli,  otthonka  (Székelyföld  Tsz. ; 
Nyr.  11.556;  V.221 ;  Andrássy  Antal  1843;  Kő- 
váry  László  1842;  Udvarhely  m.  Nyr.  111.513; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.336;  Nyr.  V.90;  Vadr. 
499a;  Dézsi  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr. 
VII.429;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Bol- 
dizsár; Csík  m.  Nyr.  Vn.331 ;  Győrffy  Iván; 
Csík-Madaras  Nyr.  XX.47)  [vö.  Nyr.  XXIII.298J. 

KURTIKA :  kurtácska  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVI1I.238). 

KURTKA  (Abaüj  m.  Jászó  Nyr.  IX.478 ;  kurka 
Székelyföld  Tsz.;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
502)  .-  kürti  [vö.  Nyr.  XXnL297]. 

KURTULÁS:  az  a  hajóslegéuy,  a  ki  a  par- 
ton a  vontató  után  járva  a  vontató-kötelet  az 
akadályokon  átvetegeti  (Kis-Duna  mell.  Győr  és 
Mosony  közt  Nyr.  XI.43). 

KURTULÁSZ  {kurtolázm  Győr  MNy.  III.244; 
kurtulászm  Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.): 
a  hajó  vontatókötelét  v.  az  öregháló  tartókötelét 
az  akadályokon  átsegíti. 

KURUC:  szigorú,  kemény  (ember)  (Nógrád 
m.  Nyr.  1V.94). 

kuruc-vas :  [nép-etimológia]  kurtavas  (Kaszár- 
nyai szó  Nyr.  VI.183). 

kuruc-világ:  nyomorúságos  világ,  nyomorú- 
ságos idő,  veszedelmes  idő.  Mos  minyá  kuruc- 
világ  lessz  [mondja  összeszólalkozáskor  a  fenye- 
gető] (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

kuruc-viz :  [tréf.]  pálinka  (Háromszék  m.  Vadr. 
368). 

KURtrCSÁL  (Udvarhely  m.  Király  Pál;  gu- 
rucsál  Erdővidék  Kiss  Mihály):  kuruzsol. 

meg-kurucsál :  megkuruzsol,  megbabonáz, 
átokkal  megver  (Udvarhely  m.  Király  Pál). 

KURUGLYA  {duruglya  Pest  m.  Szeremlo  Nyr. 
XVI.5Ü5;  koriyla  Dunántúl  Nyr.  V.181 ;  kurigja 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III.  183;  kuriglyám 


Nyr.  XIV.  142;  kurogla  Zala  m.  Szeiitgyörgy- 
völgye  Nyr.  11.280;  kurugja  Baranya  m.  Tsz.; 
Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ; 
kurugla  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.95; 
Közép-Baranya  Nyr.  IV. 236;  Baranya  m.  Ibafa 
Nyr.  XX.46;  kuruglya  Dunántúl  Nyr.  V.181; 
Rábaköz,  Vas  m.  Kemenesalja,  Göcsej,  Győr  m. 
Tsz. ;  Baranyáim.  Ormányság  Nyr.  1.379 ;  kurukla 
Vas  m.  Fölső-Ör  Király  Pál) :  1.  szénvonó  (Dunán- 
túl Nyr.  V.181;  Rábaköz,  Kemenesalja,  Győr  ra. 
Tsz.;  Vas  m.  Fölső-Ör  Király  Pál;  Zala  m. 
Szentgyörgy  völgye  Nyr.  11.280;  Baranya  m.  Tsz.; 
Nyr.  XIV.142;  Közép-Baranya  Nyr.  IV.236;  Or- 
mányság Nyr.  1.379;  III.183;  Pest  m.  Szererale 
Nyr.  XVI.505) ;  2.  szénvonó-forma  eszköz,  a 
mellyel  az  istállót  tisztogatják,  v.  meszet  olta- 
nak, V.  a  szemet  a  szérűn  összetolják  (Rábaköz, 
Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.95;  Baranya  m.  Ibafa 
Nyr.  XX.46;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841);  3.  kétágú  fa-  v.  vasvilla,  a  mely- 
lyel  a  kemencébe  a  fazekakat  berakják  (Göcsej 
Tsz.). 

KURUKOLY :  csókához  hasonló  kékes-zöld 
madár  (rackervogel)  (Heves  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv nL218j. 

KURUSPÁN:  puszpáng  (Balaton  mell.  Földr. 
Közi.  1894.  63.  77). 

KURUTTYOL  {kurittyol  Somogy  m.  Sima  Nyr. 
XIX.382):  [a  lótetű,  a  császármadár]  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

[KURUZSA],  GURUZSA:  kuruzslás  (Székely- 
föld Győrffy  Iván;  Háromszók  m.  MNy.  V  1.223 
[itt  guzuzsa  hiba]). 

[KURUZSMÁL],  GURUZSMÁL:  kuruzsol  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

KURUZSMÁNYOL :  cv  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

[KURUZSMOL],  GURUZSMOL:  cxd  (Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

KURUZSOL  {meg-gurozsol  Háromszék  m.  Nyr. 
IX.34). 

KURUZSOS,  KUROZSOS:  bűvös,  kuruzsló, 
varázsló.  Kuruzsos  dajka.  Kuruzsos  kirájné  (Há- 
romszék m.  Vadr.  419.  423).  Kurozsos  forrás 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  ni.348). 

KURVA :  fajtalan  [férfi  is].  Ez  a  kukusa  ojan 
kurva  emhör  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 331). 

kurva-fejtő:  vörös  gyapotfouai  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

kura-fl  {kara-fia  Székelyföld  Ferenczi  János) : 
1.  nők  után  futkosó,  kéjelgő  (Szeged  Nyr.  lí. 
378);  2.  hitvány,  haszontalan,  semmirevaló.  2'e 
lusta  kurafia,  mindég  csak  lebzselsz,  a  helyett  hogy 
dógoznál  (Fehér  m.  Bia  Király  Pál). 

[Szólások].  Beste  karafia!  [szitok]  (Székelyföld 
Ferenczi  János). 


1257 


KURVANYAZ -KUSTOROG 


KUSTOS— KUSZKURIA 


1258 


kurva-fuszujka  (Székelyföld  Győrffy  Iván; 
kurva-faszujka  Háromszék  és  Csík  m.  Kiss  Mi- 
hály): féloldalán  fehér  s  féloldalán  sötétvörös 
cifra  bah. 

kurva-köszvén :  a  tagizmokon  támadt  patta- 
nások (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

kurva-lábszár:  dohánytartóul  használt  haris- 
nya (Kecskemét  Szegvári  Sándor). 

kurva-palánt :  ledér  leányka  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

kurva-szekér;  feslett  nőszemély  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

kurva-virág:  széles  sárga  magtáblájú,  hosz- 
szúkás  fehér  körlevelú  lapos  mezei  virág  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[KURVANYÁZ]. 

ki-kurvanyáz :  [tréf.]  kicifráz.  U  ki  vótak  azok 
mindönféle  szép  faragássá  kurvanyázva,  ho  mög- 
níszhetfe    akárki!  (Kis-Kún-Halas    Nyr.  VIII.84). 

KUSHAD  {lekuslyad  Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.525;  lekussad  Alföld  Nyr.  V.123;  Sze- 
ged Csaplár  Benedek):  meggörnyed,  fejét  a 
válla  közé  húzza  (pl.  ütés  elől)  (Eger  Énekes 
Imre;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.215;  Békés  m. 
Balog  István;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
428).  Kushaggy,  more,  megüt  az  istennyila!  (Hajdú 
m.  Földes  Nyr.  in.225). 

le-kushad  {le-kuslyad,  le-kussad) :  meggörnyed, 
legörnyed,  fejét  a  válla  közé  húzza;  lemarad, 
lecsaklik  (Alföld  Nyr.  V.123;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
525).  Minek  tesztek  akkora  kenyeret  ennek  a  gye- 
reknek a  fejére;  hiszefi  egészen  lekussad  alatta! 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 

KtJSI:  csikó  (Szlavónia  Nyr.  V.12;  XXIII. 
358). 

KUSOL,  KÜSSOL:  1.  kussol:  alattomosan 
meghúzza  magát  (Göcsej  Vass  József  1841) ; 
2.  kusol:  aljasán  hizeleg  (Székelyföld  Tsz.). 

KUSORNYÓ  {kusurnyó  Félegyháza  Nyr.  IV. 
559):  viskó,  vityüló,  rozséból  való  félszer  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.  187;  Félegyháza  Nyr.  IV. 
559;  Nagy -Kőrös  Nyr.  XXIV.335;  Csongrád  m. 
Mindszent  Kis  Sándor;  Szerencs  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.304). 

KUSTOG:  suttog.  Mit  kustogsz  itt  az  ablak 
alatt?  (Háromszék  m.  Nyr.  XVII.381)  [vö.  pustog], 

KUSTOLÁS:  [?]  lakodalom  (Dunántúl  Nyr. 
V.181). 

KUSTOROa:  1.  ácsorog  (Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XIX.379;  Zemplén  m.  Barna  Ferdi- 
nánd; Bodrogköz  Tsz.);  2.  jár-kél,  oldalog,  kó- 
szál, csavarog  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
11.131;  Bereg  m.  Pap  Károly).  Mindig  csak  kus- 

SZINNYKI :  MAGYAR  TÁ.J8ZÓTÁR. 


torog,    de    nem    tud   megülni    soha   (Szatmár   m. 
Patóháza  Nyr.  XIX.379)  [vö.  kujtorog]. 

KUSTOS:  lucskos,  csatakos,  vizes  aljú.  Kus- 
fos  a  ruhám  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.238) 
[vö.  kastos,  lustos]. 

KUSTOSSÁG:  lucsok,  csaták  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVin.238). 

1.  KUSZA  {gusza  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.66): 
hulladék  kalászok,  a  melyeket  kévekötés  után 
gereblyével  gyűjtenek  össze  (Veszprém  m.  Olasz- 
falu Nyr.  XVII.46). 

2.  KUSZA  [gusza  Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.307;  kusa  Bodrogköz  Tsz.  227b):  far- 
katlan, megcsonkított  farkú  (tyúk,  veréb,  macska) 
(Tisza  mell.  Tsz. ;  Szeged,  Bánság  Csaplár  Bene- 
dek; Ungvár  Kassai  J.  Szókönyv  11.307)  [vö. 
kuszi]. 

kusza-kece  (Szentes  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
gusza-kece  Csongrád  Hermán  0.  Halászat  K.) : 
háromszögletű,  súlyozott  fakeretre  alkalmazott 
fenékháló,  a  melyet  csónak  után  vonszolnak. 

3.  KUSZA:  picsa  (Baranya  m.  Csúza  Nyr, 
XVIII.478).  Megfogtam  a  szőrös  kuszáját  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.332). 

KUSZÁLÉK:  hulladék  kalászok,  a  melyeket 
kévekötés  után  gereblyével  gyűjtenek  össze. 
Eriggy  kuszáiékot  kaparni,  gyüteni!  (Somogy  m. 
Szőllős-Györök  Király  Pál). 

KUSZÁR:  hosszú  (Szatmár  m.  Nyr.  XI.284; 
Szatmár  vid.  Tsz.) 

[KUSZI],  KUSI:  farkatlan,  megcsonkított  farkú 
(Bodrogköz  Tsz.)  [vö.  2.  kusza]. 

kuszi-hajú:  kurtahajú  (Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  in.218). 

KUSZIBÁL :  lábbal  rugdos,  ide-oda  hány- vet, 
lealázóan  bánik  el  vkivel  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

1.  KUSZKA:  földi  mogyoró  (Nyitra  m.  Pográny 
és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

2.  KUSZKA:  töpörtyű  (Torna  m.  Ruehietl 
Miklós  1839 ;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XV.39). 

KUSZKUL:  csiklandoz  (Kis-Kúnság  Kimnach 
Ödön)  [vö.  kuszkurál]. 

1.  KUSZKURA  [kuszkora  Hétfalu,  Zajzon  Nyr. 
III.373;  IV.273):  apa-  v.  anyatárs  (Udvarhely 
m.  Kriza;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.526; 
Hétfalu,  Tatrang  Nyr.  11.477). 

2.  KUSZKURA:  titkos  szerető  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  szuszkura]. 

KUSZKURÁL :  csiklandoz  (Nagy -Kunság  Nyr. 
XVI.333 ;  Nagy -Kőrös  Nyr.  VI.424)  [vö.  kuszkul\. 

KUSZKURIA:  1.  viskó,  vityilló  (Zilah  vid. 
Fóris  Miklós);   2.    az   udvarhelyi   és  az  enyedi 

80 


1259 


KUSZLIK— KUT 


KUTACS— KUTATOZ-IK 


1260 


kollégiumban  a  spanyolfallal  elkerített  ,primáriusi 
lókus'  (Székely-Udvarhely  Baczó  Mózes ;  Három- 
szék m.  Dalnok  Márton  Imre ;  Csik-Rákos  Dobos 
András;  Nagy-Enyed  Vitályos  Géza;  Szolnok- 
Doboka  m.  Kudu  Rácz  Béla). 

KUSZLIK:  szöglet,  sarok,  zug,  szugoly,  kuckó 
(Rábaköz  Nyr.  XI.190;  Marcal  mell.  Tsz.;  Vas 
m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVIIL527). 

KUSZLIL   [?]:  viskó   (Dunántúl  Nyr.  V.181). 

KÜSZMÁL:  turkál  és  válogat  (az  ételben), 
finnyáskodik  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  IH. 
218)  [vö.  guzmál,  kászmál], 

KÜSZMÁLÓD-IK:  bonyolódik,  kúszálódik 
(Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  ni.l21)  [vö. 
2.  kászmálód-ik]. 

KUSZMIR:  tolvaj  (Debrecen  Nyr.  Vn.476). 

[KÚSZOL],  GUSZOL:   kuszál   (Kis-Kún-Halas 

Nyr.  XV.66). 

KUSZÓRI:  lakodalmi  vendéghívó  (Zala  m. 
Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573). 

KUSZTÓ  =  kusztora  (Baranya  m.  Tsz.  56b). 

KUSZTORA  (Dunántúl  Kassai  J.  Szókönyv 
ni.219;  Nyr.  V.181 ;  Vas  m.  Kemenesalja,  Őrség, 
Balaton  mell.  Tsz.;  Göcsej  MNy.  11.412;  Zala  m. 
Tapolca  Nyr.  IX.229;  Zala  m.  Alsó-Lendva  és 
vid.  Nyr.  Xni.332;  XXni.287;  Zala  m.  Gelse  és 
vid.  Nyr.  XV.573;  Keszthely  Halász  Ignác; 
Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.475 ;  Somogy 
m.  Sima  Nyr.  XIX.382;  Baranya  m.  Tsz.  56b; 
Közép-Baranya  Nyr.  IV.236 ;  Baranya-Sz.-Lőrinc 
Nyr.  XVII.335;  Székesfehérvár  Nyr.  XVI.  140; 
Palócság  Tsz.;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  XVI.384; 
Tiszafüred  Kimnach  Ödön;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.325;  guszterja  Baranya  m.  Bélye  Nyr. 
XVIII.190;  kustora  Tiszahát  Nyr.  VIII.  178;  kusz- 
tora Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.521 ;  kusztura  Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVm.238;  Kolozs  m.  Nagy-Ida 
Bodor  Ákos ;  Udvarhely  m.  Bágy  Bencze  Miklós ; 
Szolnok-Doboka  m.  Kudu  Rácz  Béla;  Szamos- 
újvár  és  Deés  vid.  Kovács  József;  kusztura 
Szlavónia  Nyr.  XXin.312):  fanyelű  bicska. 

KUSZU:  rovátkos  vízrekesz  (Udvarhely  m. 
Győrfify  Iván). 

KuT :  vízvezeték.  A  gróf  kerfyibe  nagy  messzi- 
rűl  a  főd  alatt  gyün  a  kút  hosszan,  asztán  a  vége 
heszógál  a  tehénistállóba,  s  úgy  foly  a  víz  az 
itató-válún  végig  (Veszprém  m.  Enying  Király  Pál). 

[kút-ágas]. 

[Szólások].  Kútágast  áll:  tótágast  áll  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.187). 

kut-ájó:  kútmester  (Zala  m.  Orosztony  Nyr. 

XXIV.384). 

kut-fej:  mocsaras  helyek  nyilt  mélysége 
(Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.) 


kút-gárdolás :  kútkorlát,  kútkáva,  kútkerítés 
(Csík  m.  Király  Pál). 

kút-gárgya:  co  (Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr. 
XX.191;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  IV.  183;  Győrffy 
Iván)  [vö.  gárd]. 

kút-köböl:  cv  (Székelyföld  Nyr.  IV.183;  Há- 
romszék m.  Győrffy  Iván). 

kut-köpü,  kut-küpü:  forrás-  v.  kútfalul  al- 
kalmazott tágas  öblű  (kiodvasodott  v.  kivájt) 
faderék  (Székelyföld  Tsz.  228a.  229b;  Nyr.  II. 
470.  555). 

kút-nyila:  a  kútgémről  lefüggő  rúd,  a  mely- 
nek végére  a  vödör  van  akasztva  (Dunántúl 
Erdészeti  Lapok  XXn.861). 

kút-ostor:  kútgém  (Kecskemét,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

kút-rovás  (Félegyháza  Czimmermann  János; 
Érsekújvár  Nyr.  VIII.282;  kút-ravás,  kút-rávds, 
kút-rovds  Palócság  Nyr.  ■XXII.76;  Gömör  m. 
Nyr.  XVIII.454):  kútkorlát,  kútkáva,  kútkerítés. 

kút-sudár :  a  kútgémről  lefüggő  rúd,  a  mely- 
nek a  végére  a  vödör  van  akasztva  (Dunántúl 
Erdészeti  Lapok  XXn.861). 

kút-sujtó:  kútgém  (Pozsony  m.  Tárnok  Nyr. 
Vin.471). 

KUTÁCS  (kutacs  Tokaj  Nyr.  XXiy.48):  túz- 
kotró  görbe  vas  (Palócság  Császár  Árpád;  Vác 
Czech  János  1840;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 
189;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.425). 

KUTAK:  törpe.  Kutak  ember  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XXIII.142;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
V.224)  [vö.  2.  csutak]. 

KUTAKOD-IK:  kutatgat,  keresgél  (Alföld  Nyr. 
XIV.191)  [vö.  kutaskod-ik]. 

[KUTAL,  KUDAL]. 

el-kutal,  el-kudal  [él-kutal  Közép-Baranya 
Nyr.  III.282 ;  el-kuddt  Ormányság,  Drávafok  Nyr. 
11.473;  e-kutdt  Fehér  m.  Nyr.  X.189;  [e\-]kutdl 
Székesfehérvár):    eloson,   elkotródik,  odább  áll. 

KUTASKOD-IK  [kutáskod-ik) :  kutatgat,  keres- 
gél (Abaúj  m.  Beret  Nyr.  IV.329)  [vö.  kutakod-ik, 
kútászkod-ik]. 

KÚTÁSZKOD-IK :  cv  (Csongrád  ra.  Szegvár 
Nyr.  XVn.562)  [vö.  kútyász]. 

[KUTAT]. 

kutat-fltet:  cv.  Ne  kuta,ss-fitess  itt  (Debrecen 
Nyr.  XVII.562). 

[KUTATI]. 

kutati-flteti :  kutató ,  keresgélő ,  fürkésző 
(Debrecen  Nyr.  XVn.562). 

KUTATÓZ-IK:  kutatgat,  keresgél  (Nógrád 
m.  Tolmács  Nyr.  XV.329). 


1261 


KUTHASZ— KUTYA 


KUTYA 


1262 


KUTHÁSZ :  cv  (Borsod  m.  Szíhalom  Nyr. 
XXIV.432)  [vö.  kútyász]. 

KÜTI:  doboz  (Alföld  Nyr.  IV.329).  Dohányos 
kúti:  dohánytartó  faedény  (Arad  m.  Majláthfalva 
Nyr.  IX.378). 

KUTLIK:  kályhalyuk,  a  hol  a  fát  beteszik 
(Bars  m.  Léva  Czimmermann  János). 

KUTRÉJOS  {kutrélyos) :  íurfa.ngo&,  fortélyos, 
ravasz  (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  III.220; 
Tsz.;  Kriza,  Kiss  Mihály;  Székely-Keresztúr 
Nyr.  V1II.525). 

KUTTÖG:  1.  ballag,  kullog,  lopódzik  (Nagy- 
Kőrös  Nyr.  X1X.330;  Békés  m,  Balog  István; 
Hajdú  m.  Sólyom  Lajos;  Szatmár  vid.  Tsz.; 
Palócság  Nyr.  XXI.418;  XXII.76;  Zilah  vid. 
László  Géza;  Háromszék  m.  Kovászna  Márk 
Imre;  Hol?  Tsz.);  2.  lappang,  rejtőzködik,  vhol 
meghúzódik,  gunnyaszt,  ólálkodik  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVL333;  Orosháza  Nyr.  VL178;  Hajdúm. 
Földes  Nyr.  VII.235 ;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr. 
XII.96;  Maros-Torda  m.  Seprődi  János;  Udvar- 
hely m.  Ferencz  Miklós);  3.  gunnyasztva  semmis 
dolgot  végez  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) 
[vö.   kuttong,  1.  kuttyog]. 

kuttog-buttog:  tipeg-tapog  (a  járni  kezdő  kis 
gyerek  v.  a  nehezen  járó  öreg)  (Szeged  vid.  Nyr. 
VI.  182). 

KUTTOGÓ  {kuttoga") :  alattomos  (Gömör  m, 
Nyr.  XVIII.501). 

KUTTONG:  leselkedik  (Erdőháza  [?  talán: 
Zala  m.  Erdőhát]  Nyr.  XI.285)  [vö.  kuttog]. 

KÜTTOR :  füstfogó  (Székelyföld  Kriza ;  Maros- 
Torda  m.  Seprődi  János). 

KUTULA:  falu  v.  város  dobosa,  a  ki  a  hir- 
detéseket kikiáltja  (Makó  Nyr.  IX.377). 

KUTUSGÁL :  kutatgat,  keresgél  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  X1V.428). 

KUTYA  {kusa  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.488) : 
talabor  (váluformára  kihornyolt  fa,  a  melyet  a 
lejtőkön  kerékkötő  lánc  helyett  a  kerék  talpa 
alá  helyeznek,  hogy  megkíméljék  a  korai  el- 
vásástól) (Szilágy  m.  Tsz.  356a). 

kutya-fog:  álnok,  irigy,  sértő,  maró  termé- 
szetű, másról  rosszat  mondó  (Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Györfly  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
336;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

kutya-foganású :  kutya-teremtette.  Ejnye,  ku- 
tyafoganású  bolondja !  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.403). 

kutya-girinc :  hüvelyknyi  pálcikákból  mes- 
terségesen összerótt  koszorú,  a  melybe  a  bog- 
rácsot evéskor  beleállítják  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
Vin.86;  XV.187). 


[kutya-háj]. 

[Szólások].  Kutyakájjal  van  mögkeneködve :  fös- 
vény, zsugori  (Szeged  Csaplár  Benedek).  Kutya- 
hájjal  kenték  meg  a  köldököd :  már  kicsi  korod- 
tól fogva  hamis  voltál  (Székelyföld  Tsz.).  Kutya- 
hájjal kenték  meg  a  ködökét:  kicsiny  korától 
fogva  hamis  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

kutya-hal:  umbra  canina  (Bodrogköz  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

[kutya-ház]. 

kutyaházi:  haszontalan,  mihaszna,  hitvány, 
semmirekellő  ember  (Dunántúl  Nyr.  XVI.239; 
Pápa  vid.  Tsz. ;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd 
Pápay  József). 

kutya-hitü  v.  -hütü:  hiteszegett  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

kutya-humor:  akaratosság.  Kutya-humor  van 
benne:  akaratos  (Tokaj  Nyr.  XX.139). 

kutya-ing :  parasztnők  rövid  inge,  a  melyet 
a  szoknyájukba  bekötve  vagy  nagy  melegben 
szabadon  hagyva  viselnek  (Temes  m.  Szkúlya 
Nyr.  XV.470). 

[Szólások].  Fölvette  a  kutyainget:  kutyálkodik, 
rosszalkodik  (Heves  és  Borsod  m.  Nyr.  IX.178). 

kutya-kapor  :  ebkapor  (cotula  foetida)  (Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323). 

kutya-kopogós :  csizmadia-legényeknek  vmi 
tánca  (Alföld  Nyr.  IV.329). 

[Szólások].  Majd  eljáratom  veled  a  kutyakopo- 
góst:  majd  ráncba  szedlek,  megraklak,  megla- 
koltatlak  (Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 


kutya-lakodalom : 

Mihály). 


koslatás  (Székelyföld  Kiss 


kutya-lánc:  lycopodum  clavatum  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XII.477). 

kutya-mászó:  eggykávás,  villásrúdon  levő 
zsákháló,  melyet  gereblyemódra  vetnek  a  vízbe, 
kivált  bokros  helyen,  s  a  halat  a  botlóval  ker- 
getik belé  (Ipoly  mell.  Varbó  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

kutya-mosó:  [tréf.,  gúny.]  tiszti  szolga  (Ka- 
szárnyai szó  Székesfehérvár  Nyr.  XVIL284). 

kutya-nyelv:  kicakkozása,  kicsipkézése  a 
gatya  aljának  (Torontál  m.  Magyar-Sz.-Mihály 
Kálmány  Lajos). 

kutya-porció:  verés  (Csallóköz  Szinnyei  Jó- 
zsef; Székelyföld  Kiss  Mihály). 

kutya-szilva:  fanem,  a  mely  semmit  sem 
terem.  Kutya-szilva,  nincs  neki  természete  (Szeged 
Nyr.  V.273). 

80* 


1263 


KUTYA— KUTYIKA 


KUTYIKA— KUTYUKA 


1264 


kutya-szorító :  keskeny  köz,  keskeny  sikátor 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVIIL192). 

kutya-tartó:  a  szekér  hátulsó  ülése  mögötti 
hely  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.324). 

kutya-tej :  1.  cotula  foetida  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.323) ;  2.  a  párának  eggy  neme, 
mely  az  euphorbia  palustris  (farkasfú)  szárából 
készül  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

kutya-telek :  olyan  hely,  a  hová  a  kutyák 
ganajozni  járnak  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.429). 

kutya-tök:  burgonya  (Vas  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.225;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.  210b). 

kutya-ütő :  1.  az  a  gyerek,  a  kit  a  névnapon 
V.  ünnepnapon  köszönteni  menő  gyerekek  ma- 
gukkal visznek,  hogy  a  kutyát  üsse,  a  míg  ők 
a  köszöntő  verset  éneklik;  ezért  a  kapott  pénz- 
nek eggy  részét  neki  adják ;  2.  olyan  ember,  a 
ki  vmely  vállalatban  jóformán  semmit  sem  tesz, 
s  a  haszonnak  nagy  részét  mégis  ő  húzza 
(Hódmező-Vásárhely  Nyr.  11.368). 

[kutya-zsír  J. 

[Szólások].  Kutyazsírra  kenyekszik:  rossz  ember 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.423).  Kutyazsirral  kenek- 
szik:  hamis  ember.  Kutyazsirral  van  mögkene- 
ködve  V.  kutyazsirral  kenték  mög  annak  az  oldal- 
bordáját (v.  oldalát):  fösvény,  zsugori  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 

2.  KUTYA :  lábikrára  csavart  cók-mók  (Alföld 
Nyr.  IV.329). 

[KUTYÁL]. 

[meg-kutyál]. 

[Szólások].  Megkutyálta  magát:  megbicsakolta, 
megkötötte  magát  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KUTYÁLKOD-IK :  makraneoskodik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

[el-kutyálkodik]. 

[Szólások].  Elkutyálkodta  magát:  rossz  lett 
(Pápa  vid.  Tsz.  228b). 

KUTYÁS :  1.  furfangos,  fortélyos,  gonosz. 
Kutyás  fogásaid  vannak  neked!  (Székelyföld  Nyr. 
ni.423);  2.  csökönyös.  Kutyás  ló  (Székelyföld 
Kolumbán  Samu). 

KÚTYÁSZ  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  kó- 
tyász  Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.206) :  1. 
kútyász:  kutat,  keresgél.  Mit  kútyásztok  ott  az 
asztalfiában?  (Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2. 
kótyász:  böngész  (Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
III.206)  [vö.  kútászkod-ik,  kuthász]. 

KUTYIK:  száj  szélének  kipállása  (Palócság 
Császár  Árpád)  [vö.  kútyika]. 

KUTYIKA:  kutyácska  (Eszék  vid.  Nyr.  VII. 
231). 


KÚTYIKA  {kútyika):  1.  száj  szélének  kipállása. 
Kútyikdjá  van  á  száján  (Nógrád  m.  Nyr.  VI. 
135) ;  2.  fájós  szájú  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 
189). 

KUTYKA  (kutyká):  kis  kutya  (Nógrád  m. 
Tolmács  Nyr.  XVI.281 ;  Vác  Simonyi  Zsigmond). 

KUTYKORÉKOS:  kunkorodott  (Balaton  mell. 
Tsz.;  Horváth  Zsigmond)  [vö.  kukorékos]. 

KUTYMIS:  kutyagumi  (Palócság?  Nyr.  XXHI. 
506). 

KUTYÓ  {kutyó,  kutyu  Vas  m.  Tsz.;  kuttyuó 
Göcsej  MNy.  11.414):  (polyvatartó)  kamara  [vö. 
polyva-kutyó], 

KUTYÓKA:  szobai  tűzhely  (Nyitra  m.  Pog- 
rány  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

KUTYOLÓ:  (polyvatartó)  kamara  (Vas  m. 
Tsz.  228b)  [vö.  gugyulló,  kukolló]. 

KÜTYOR:  vízzel  telt  mély  gödör  (Vas  m. 
Őrség  Tsz.)  [vö.  gugyor]. 

KUTYORÉK:  folyóvíz  kanyarulata  (Vas  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  ITI.220;  Kemenesalja  Tsz.) 

KUTYOROD-IK  (kucsorod-ik  Kunság,  Kisúj- 
szállás Nyr.  XX.287):  1.  kunkorodik  (Győr  m. 
Rábaköz  Simonyi  Zsigmond ;  Veszprém  m.  Nyr. 
V.330) ;  2.  kuporodik  (Hol  ?  Tsz.)  [vö.  gugyorod-ik, 
kucorod-ik,  kukorod-ik], 

le-kucsorodik :  lekuporodik,  leül.  Kucsorodjék 
már  le  (Kunság,  Kisújszállás  Nyr.  XX.287). 

össze-kutyorodik :  összekunkorodik  (Tata 
Matusik  Nep.  János  1841). 

KUTTY:  kukk.  Nem  meriszköttem  ék  kuttyot 
és  szónya  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373). 

1.  KUTTYOG:  ballaa:  (Fehér  m.  Vaál  Nyr. 
XVnL573;  Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  XV.  190; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  TX.429)  [vö.  kattyog,  kuttog]. 

2.  KUTTYOG:  1.  kutty-foTina,  hangot  ad  (a 
görény)  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  kiált.  De 
kinyaltad  magad,  Panna !  Hány  zsidólegény  kuty- 
tyog  utánnad?  (Alföld  Nyr.  11.514);  3.  bugyboré- 
kol, buborékot  csinál  a  vízben  (a  hal)  (Szeged 
Király  Pál). 

KUTTYOGATÓ :  csikólábhoz  hasonló  eszköz, 
a  mellyel  a  vízbe  vágnak  s  kuty-forma  hangot 
csalnak  ki,  azaz  a  béka  hangját  utánozzák  és 
ezzel  a  harcsát  a  horogra  csalják  (Szeged  Her- 
mán 0.  Halászat  K.)  [vö.  buttyogató,  futtyogató, 
puttyogató]. 

KUTTYOGTAT:  kutty-forma,  hangot  ad  (a 
görény)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

KUTYÚ  (Mátyusfölde  Nyr.  XVn.479;  kutyó 
Szlavónia  Nyr.  XXIII.216.  358):  kutya. 

KUTYIJKA:  békaporonty  (Alföld  Nyr.  U.425). 


1265 


KUTYUL— KÜLEKED-IK 


KÜLLŐ— KÜLÖN 


1266 


kutyúka-gyerek :  kis  gyerek  (Alföld  Nyr.  II. 
425).  ! 

kutyúka-leány :  kis  leány  (Alföld  Nyr.  11.425).   ! 

KUTYÜL,  KUTUL  {kutul  Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  heXékutulok  Székelyföld  Tsz. ;  kutúl 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.324;  \ie\ekuiúl 
Csík  m.  Csík-Madaras  Nyr.  XIX.527;  kutyol 
Arad  Nyr.  VIII.281 ;  kutyul  Debrecen  Nyr.  VII.476; 
XI.189;  Hajdú  m.  Hadház  Nyr.  XIX.143  [itt 
hutyul  alkalmasint  hiba]:  kutyúl  Debrecen  vid. 
Nyr.  XXIII.286):  1.  kutul:  kotorász,  keresgélve 
vájkál  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m. 
Nyr.  V.30);  2.  kutyol,  kutyul,  kutyúl:  kavargat 
(fövő  ételt)  (Arad  Nyr.  VIII.281 ;  Debrecen  és 
vid.  Nyr.  Vn.476;  XI.189;  XXin.286;  Hajdúm. 
Hadház  Nyr.  XIX.143)-,  3.  kutúl:  zurbol,  turbokol 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.324)  [vö.  kütyül]. 

bele-kutúl  (belé-kutul) :  belekotorász,  beleváj- 
kál (Székelyföld  Tsz.;  Csík  m.  Csík-Madaras 
Nyr.  XIX.527). 

el-kutyul:  elver,  könnyelműen  elmulat  (pénzt) 
(Tiszafüred  és  vid.  Kimnach  Ödön). 

KUTYUSKA :  kis  kutya  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

KÜTYÚSZ :  cv>  (Somogy  m.  Szőke-Denes  Nyr. 
IIL181). 

KUVASZ  {kuasz  Marcal  mell.  Tsz.). 

KUVIK  {csuvik  Palócság  Tsz. ;  Gömör  m.  Tsz, 
229a;  kivik  Tokaj  Nyr.  XXIV.48;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.279). 

KÜCSÜRÜL :  hízelkedve  kedveskedik  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  V.89). 

KÜEDER  (Baranya  m.  Sziget  vid.  Tsz.;  küe- 
del  Dunántúl  Nyr.  V.181):  a  hordó  csaplyuká- 
nak a  dugója. 

[KŰJCSÖS]. 

kűjcsös-kajcsos :  girbe-görbe.  Küjcsös-kajcsos 
fa  (Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVI. 92). 

KUKK :  bog  a  fonalon  (Gömör  m.  Serke  Nyr. 
XIX.45). 

KŰKŰRŰ:  perec  (Udvarhely  m.  Győrfify  Iván). 

[KÜLD]. 

[meg-küld]. 

[Szólások].  A  kalamár  Böskinek  akarok  most 
mékkünnyi:  azt  akarom  most  megkéretni  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  III.179). 

KŰLEKÉD-IK  (Rimaszombat  Nyr.  XVn.525; 
külekedm  Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Alattyán  Nyr. 
X.143;  külleked-ik  Alföld  Kassai  J.  Szókönyv 
in.246;  Makó?  Nyr.  XVII.420;  tülleked-ik  Makó? 
Nyr.  XVn.420):  dulakodik,  birkózik.  Ne  küle- 
keggy  azzal  a  tehénnel:  ne  kínlódjál,  ne  vesződ- 
jél (Rimaszombat  Nyr.  XVn.525). 


1.  KÜLLŐ  {kéve,  kéve,  ]íenk-kéve  Hunyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXn.4Ó6.  557;  XXin.96;  kével, 
kévöl  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1841 ;  kévő  Baranya  m.  Bisztrice  Kassai  J.  Szó- 
könyv n.l85;  in.l68.  249;  killö  Nyitra  m.  Ne- 
gyed Nyr.  XXIII.577 ;  killö-sz'ég  Hajdú  m.  Kába 
Nyr.  V.  177;  kille"  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.423; 
köllö_  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432 ;  küllü  Vas 
m.  Őrség  Tsz.  343a;  külü  Marcal  mell.  Tsz.; 
kerék-külü  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  küvő 
Szatmár  m.  Tsz. ;  Ugocsa  m.  Nyr.  VIII.425 ; 
Bereg  m.  Hettyen  Kassai  J.  Szókönyv  III.249).  — 
Küllő:  gobio  vulgáris  (Zala-Tapolca  Hermán  0, 
Halászat  K.)  [vö.  kerék-küllő], 

[küllő-fék]. 

küllőfékez :  kerüli  a  dolgot  (Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XIX.379;  Bartók  Jenő). 

[küllő-fél]. 

küUőfélez  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.136;  Békés 
m.  Balog  István;  Békés-Doboz  Nyr.  Vin.330; 
küllő  felez  Szatmár  Nyr.  VIII.  188;  küllő  fér  ez  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.333  [itt  küllőfércz  hiba] ;  Békés 
m.  Balog  István ;  Békés-Doboz  Nyr.  VIII.330) : 
húzódozik  (pl.  dologtól),  félrehúz  (pl.  menés  köz- 
ben társaitól  el-elmaradoz ;  a  társalgásba  nem 
akar  beleelegyedni).  Csak  úgy  küllőfelezett  tülle 
(Szatmár  Nyr.  Vin.188). 

el-küuőfelez :  odább  áll,  megugrik  (Mezőtúr 
Nyr.  X.568). 

[küllő-szeg]. 

[Szólások].  Killőszégre  van  a  jegyzővel:  ellen- 
séges viszonyban  (Hajdú  m.  Kába  Nyr.  V.177). 

2.  KÜLLŐ  (Göcsej  Vass  József  1841;  Marcal 
mell.  Tsz.;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.181 ; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.285 ;  Zilah  Nyr. 
XIV.334;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  küllü  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  VII.330;  külü,  zöld  v.  ződ  külü 
Zala  m.  Szentgyörgyvölgye  Nyr.  11.280;  Szé- 
kelyföld NyK.  X.333;  Kiss  Mihály;  Udvarhely 
m.  Nyr.  IX.236;  Háromszék  m.  Vadr.):  1.  küllő, 
küllü,  külü:  harkály  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.330; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.285;  Göcsej 
Vass  József  1841;  Zilah  Nyr.  XIV.334 ;  Székely- 
föld Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  IX.236). 
Zöld  V.  ződ  külü  (küllő):  zöld  harkály  (Székely- 
föld NyK.  X.333;  Győrffy  Iván;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.);  2.  küllő:  fekete  rigó  (Mar- 
cal mell.  Tsz.) ;  3.  sárkülü :  szürke  harkály  (Zala 
m.  Szentgyörgy  völgye  Nyr.  11.280) ;  4.  sárga- 
külü:  aranybegy  (Zala  m.  Szentgyörgy  völgye 
Nyr.  n.280). 

[KÜLÖMBÖZ-IK]. 

össze-külömbözik 

XXin.578). 

KÜLÖN  {külöm  Temesköz,  Torontál  m.  Szá- 
ján Kálmány  L.  Szeged  népe  11.124.  237;  Eger 
és  vid.  Nyr.  XVn.430  [itt  külön  hiba];  XVIII. 
22;  XXI.179). 


összevesz     (Makó    Nyr. 


1267 


KÜLÖNÖS— KÜRITY 


KÜRT— KÜSZÖB 


1268 


KÜLÖNÖS  {külenes]eg  Szolnok-Doboka  ra. 
Domokos  Nyr.  XII.562;  külömös  Soprony  m.  Tsz.; 
Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.208 ;  Csaplár 
Benedek,  Palócság  Nyr.  XXI.314;  XXII.76;  Eger 
és  vid.  Nyr.  XVII.430;  XVIII.22;  Gömör  m. 
Nyr.  XVIII.456;  külömösleg  Göcsej  Nyr.  XIV. 
166;  Budeuz-Album  162;  külömösseii  Torontál 
m.  Morotva  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.140): 
1.  különös,  külömös:  külön  levő,  külön.  [Tisztán 
kéne  ennek  a  kocsinak  állani!]  Igen  ám,  ha  külö- 
nös Jielen  vóna!  (Mátyusfölde  Nyr.  XX.213).  Külö- 
nösen  mentek:  külön-külön  (Gömör  m.  Harmac 
Nyr.  XVIII. 507).  Külömössen  fére  legelt  é  szamár 
(Torontál  m.  Morotva  Kálmány  L.  Szeged  népe 
11.140);  2.  különös:  külömböző.  A  téglás  még 
válykos  különös  (Miskolc  vid.  Nyr.  VIII.40) ; 
3.  különös :  künn  levő  [?  —  vö.  külső]  (Fetiér  m. 
Szolgaegyháza  Nyr.  IV.44).  —  Külenesleg,  külö- 
mösleg :  különösen,  kiváltképpen  (Göcsej  Nyr. 
XIV.166;  Budenz-Album  162;  Szolnok-Doboka 
m.  Domokos  Nyr.  XII.562). 

KŰLÖNÖZ:  külömböztet  (Szeged  Csaplár 
Benedek). 

meg-különöz :  megkülömböztet.  Különözzük 
meg  egy  kissé  a  dolgot  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

[KŰLÖNÖZ-IK],  KÜLÖMÖZ-IK:  külömbözik 
(Gyöngyös  vid.  Nyr.  V.273). 

meg-különözik :  külön  megy  lakni  (a  két  há- 
zasfél, mikor  el  készül  válni)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

KÜLSŐ  {kilsö  Torontál  m.  Száján,  Ó-Sz.-Iván, 
Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.19;  III.49. 
190;  kils'ö  Palócság  Nyr.  XXI.309;  XXII.76; 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.423;  kisö  Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  111.181 ;  kísö  Rác-Almás  Simo- 
nyi  Zsigmond;  kivülsö  Kolozsvár  Király  Pál; 
kürsö  Kalotaszeg  Nyr.  XX.468 ;  Kolozs  m.  Sztána 
Nyr.  IX.502 ;  küsső  Erdővidék  Kiss  Mihály ;  küsü 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  111.283). 

[külső-falu]. 

küsőfalusi:  másfalubeli,  szomszédfalubeli  (Zala 
m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573). 

KÜLSŐSÉG :  a  helység  határában  künn  levő 
földjei  vkinek  (ellentéte:  belsőség)  (Székelyföld 
Nyr.  V.514). 

KÜLÜ:  kolomp  (Udvarhely  m.  Nyr.  IX.236; 
Csík  m.  Nyr.  VII.332;  Győrffy  Iván). 


KÜMÖL: 

565). 


köménymag    (Rozsnyó    Nyr.    VIII. 
[KÜB;  vö.  körtet]. 


be-kür:  beáll  (ökör  a  járomba)  (Bereg  m. 
Bereg-Rákos  és  Munkács  vid.  Pap  Károly; 
Aranyosszék  Borbély  Samu). 

KÜRITY :  kis  háló  (Bács  m.  Zenta  Nyr.  XVIH. 
383). 


[KÜRT]. 

kürtön-járó:  virgonc  leány  (Moldva,  Klézse 
Nyr.  IX.429). 

KÜRTŐ  {kirtö  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVII.237 ;  kürtü  Fertő  mell.  MNy.  III.243 ;  türkő 
Csallóköz  Nyr.  1.333):  1=  kirtö,  kürtő,  kürtü:  a 
magyar  vejsznél  az  a  rész,  a  melyben  a  hal 
fogva  marad  (Fertő  mell.  MNy.  III.243;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVII.237;  Tápé  Hermán  0. 
Halászat  K.);  2.  kürtő:  [tréf.]  segg.  Kilátszik  a 
kürtöd,  te !  (Abaúj  m.  Király  Pál). 

[KÜRTÖS]. 

kürtös-kalács:  dorongfánk  (Erdély  Szinnyei 
József;  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVni.576; 
Székelyföld  Nyr.  11.470). 

KÜRTŐZ:  kürtővel  (vö.  kürtő  1.)  halászik 
(Soprony  m.   Hegykő  Hermán   0.   Halászat  K.). 

[KÜRTŐZŐ]. 

kűrtőző-hely :  az  a  hely,  a  hol  a  kürtő  (vö. 
kürtő  1.)  föl  van  állítva,  vagy  a  mely  arra  alkal- 
mas (Soprony  m.  Hegykő  Hermán  0.  Halászat 
K.) 

KÜSÜ  (küsü):  szíjgyártók  varrószéke  (Győr 
Nyr.  XI.430;  Heves  m.  Nyr.  1.334;  Székelyföld 
Tsz.;  Nyr.  Vin.463;  Hol?  Kresznerics  F.  Szótár 
1.348). 

KÜSZKÜLLŐ:  a  járom  és  a  rúd  összefogla- 
lására való  fapecek  (kettő  van,  s  a  vonószíj  két 
végén  szúrják  keresztül)  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Király  Pál;  Háromszék  m.  Győrffy 
Iván;  Csík  m.  Nyr.  VIII.93). 

[Szólások].  Küszküllőre  vösz:  keze  közé  vesz, 
hogy  megverje  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.  187). 

KÜSZÖB  {küszög  Soprony  m.  Fertő  mell.  Nyr. 
XVIII.132;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.521;  Szombat- 
hely Nyr.  IV.174;  Heves  m.  Sírok  Nyr.  ni.38; 
Heves  m.  Párád  Nyr.  XX1I.476 ;  Heves  m.  Kom- 
polt Király  Pál;  Mátra  vid.  Nyr.  XX1I.288; 
Hont  m.  Király  Pál;  Nógrád  m.  Fülek  Nyr. 
XXn.95;  Gömör  m.  Nyr.  XXin.44;  Gömör  m. 
Hanva  Nyr.  XX.142;  küszöb  Repce  mell.  Nyr. 
XVIH.132;  XX.367;  küszöpöt  Göcsej,  Nagy-Len- 
gyel Nyr.  XV.  139.  kétszer). 

[Szólások].  Napestig  mindétig  csak  a  küszöpöt 
még  a  tápot  nyergeli:  tétlenül  üldögél  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.139).  Sok  küszöb  ütte  a 
seggét  (Háromszék  m.  Tsz.). 

küszöb-csont :  fancsont  (Tisza-Dob  Nyr.  XIX. 

47). 

küszöb-láb:  ajtófélfa  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

küszöb-nyaló : ;  kezes,  szelíd.  Küszöbnyaló 
malac  (Érmellék  Nyr.  V.473). 


1269 


KÜSZÖBÖL— KÜZD 


KÜZDÖLŐD-IK— KVITT 


1270 


KÜSZÖBÖL:  unszol,  késztet,  biztat,  tüzel, 
bujtogat  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KÜTYLŐ;  málé  ember  (Győr  m.  Tsz.). 

KŰTYŐS:  udvarhelymegyei  ember.  Három 
szekér  vackort  hoztak  a  kütyösök  (Csík  m.  Nyr. 
Vin.93). 

KŰTYŰ  {küfyü) :  1.  gyümölcs  hüvelye,  tokja, 
makkcsészéje  (Balaton  mell.  Nyr.  n.93).  Kiko- 
pállik  a  makk  a  kütyűjéhöl  (Balaton  mell.  Föld- 
rajzi Közi.  1894.  74) ;  2.  kesztyű  [?]  (Szilágy  m. 
Nyr.  VL473). 

KŰTTÜL:  kavargat  (ételt)  (Bihar  m.  Fúrta 
vid.  Nyr.  IV.94),  [vö.  kutyul]. 

[1.  KÜZD,  KŰZSD]. 

[Szólások].  Küsdbe  menni:  birokra  kelni  (Szé- 
kelyföld Nyr.  in.31;  Andrássy  Antal  1843; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.336; 
Vadr. ;  Győrffy  Iván). 

[2.  KÜZD],  KŰZSD[-IK] :  1.  birkózik,  mérkőzik 
(Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.238;  Székelyföld  Tsz.; 


Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.223;  NyK.  IIL12;  Vadr.  361.  407;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík-Szentkirály  Nyr. 
VIII.  190)  ;  2.  küszködik  (Székelyföld  Tsz.). 
Héjába  küzsdik  az  ember  vélik  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  ni.4). 

[KŰZDÖLŐD-IK],  KŰZSDÖLŐD-IK:  birkózik 
(Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

KVÁBTÉLY  {kovárté  Soprony  m.  Rábaköz 
Nyr.  XIII.429;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
331;  Debrecen  Nyr.  IX.163;  kovártéj  Mezőtúr 
Nyr.  VIII.443;  kovárti  Kaszárnyai  szó  Nyr.  III. 
328 ;  kovárti  Debrecen  Nyr.  XI.476). 

KVÉRC:  méhsör  (Zala  m.  Hetes  Bellosics 
Bálint). 

[KVITT]. 

[Szólások].  Kvöttrejáccani:  potyára,  pénz  nél- 
kül (Veszprém  m.  Nyr.  III.466). 


L. 


LA,  LÁ:  ni,  e,  lám.  Ott  van  la!  (Palócság 
Nyr.  XXII.76).  Ott  la!  Emitt  la!  (Bereg  m. 
Munkács  és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly).  Ide 
nézz,  la!  (Palócság  Nyr,  XXIII.24).  Szehh  a  mi 
lovunk,  mert  Iá,  a  baranyaiak  nem  tudnak  ilyet 
nevelni  (Kaposvár  Király  Pál).  Émondom,  hutyon 
jártam  a  pécsi  város  végin.  Iá  mikor  a  szénát 
nem  vettem  le  a  kocsirú  (Eszék  vid.  Nyr.  VII. 
231). 

LÁB:  1.  alsó  vég.  A  szőlő  lába  (Esztergom 
vid.  Nyr.  XL381).  Az  udvar  lábja:  belső  (nem 
az  ucca  felőli)  vége.  [Hun  van  a  Szélek  házuk  ?] 
A  Lakosék  lobjába  [t.  i.  a  két  udvar  lábbal  ér 
össze]  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVI.95);  2. 
kerítésnek  két  oszlop  közötti  része.  Egy  láb 
kert:  körülbelül  két  ölnyi  hosszú  kerítés  (Csík 
m.  Nyr.  VIII.93) ;  3.  kiálló  hegyszög  (Udvarhely 
m.  Győrfify  Iván) ;  4.  eggy  tagban  levő  nagyobb 
földbirtok  (Szilágy  m.  Nyr.  VII.382);  5.  a  háló- 
kötő-tú  alsó,  kivágott  vége  (Komárom  Hermán 
0.  Halászat  K.) ;  6.  a  bokorháló  két  kávája 
(Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.) 

[Szólások].  Az  egész  falunkba  egy  láb  sincs 
több  oan  darék  fáin  ember,  mind  ak  komám  uram 
(Székelyföld  Győrffy  Iván).  Ojan  hatökrös  gazda 
lössz  belőlle,  hogy  az  egész  faluba,  de  még  a  vi- 
dékbe is  csak  egy  láb  sem  vót  hé'zza  hasonló 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  453).  Lábra 
kap:  megnő  (Mátra  vid.  Nyr.  XXIL288).  Lábra 
kel:  cv.  A  fiúk,  mikor  lábra  keltek,  elindútak 
kenyeret  keresnyi  (Mátra  vid.  Nyr.  XXIV. 431). 
De  sietett,  csak  úgy  lábrul  lábra  jött!  (Dunántúl 
Simonyi  Zsigmond). 

[láb-alja]. 

lábaljáz:  lábatlankodik,  láb  alatt  van  (Gömör 
m.  Tsz.). 

láb-csupor:  tejes  csupor  (Sárospatak  Nyr. 
XVII.528). 

láb-fa :  1.  az  evezőpadok  előtt  levő,  keresztbe 
alkalmazott  dorong,  a  melyben  a  húzólegény  a 
lábát  megveti,  hogy  egész  erővel  evezhessen 
(Csongrád  Hermán  0.  Halászat  K.) ;  2.  a  marha 
lábát  fölnyilazó  fa,  ágas,  lábtámasz  (nyúzásnál) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.337;  Győrfify  Iván; 
Kezdi- Vásárhely  Nyr.  XVI.479);  3.  [malomrész] 
(Baja  Nyr.  XVn.239). 

láb-gyilok:  szarvasmarha  lábaszárán  v.  bo- 
káján a  bőr  alatt  támadt  apró  diónagyságú, 
kemény,   mirigyszerú  sok  csomósodás,   a  mely, 


ha  elhanyagolják,  gyuladni  kezd,  s  akkor  gyó- 
gyíthatatlan (Székelyföld  Nyr.  IV.189;  Xn.l86) 
[vö.  gyilok]. 

láb-hinta:  két  kötélen  v,  eggy  rúdon  függő 
deszkahinta  (Székelyföld  Tsz.) 

láb-hintó  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ; 
lápintó  Háromszék  m.  Butyka  Boldizsár;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos):  cw. 

láb-kása:  lábikra  (Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.  11 9.  250).  Lábam  kásája  (Mátyusfölde, 
Tallós  Nyr.  XVI.381). 

láb-szuka:  lábszárvédő  vászon,  mely  alul- 
fölül madzaggal  van  megkötve  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXIV.384.  431). 

láb-ujk:  lábujj,  ügy  megüttem  a  nagy  lábuj- 
kamot,  hogy!  (Székelyföld  Győrfify  Iván).  Csi- 
peszkeggy  a  lábujkadra  (Csík  m.  Gyergyó  vid. 
Nyr.  IV.336). 

láb-vető :  az  evezőpadok  előtt  levő,  keresztbe 
alkalmazott  dorong,  a  melyben  a  húzólegény  a 
lábát  megveti,  hogy  egész  erővel  evezhessen 
(Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

lába-fenő  :  lábát  összefenő  (Szatmár  m.  Kap- 
uik vid.  Nyr.  n.235). 

lábán-való  :  lábán  álló,  még  le  nem  aratott, 
le  nem  kaszált  (gabona  stb.)  (Kecskemét,  Csalló- 
köz, Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék 
m.  Vadr.). 

lábra-való:  gatya  (Székelyföld  Nyr.  11.470; 
Kiss  Mihály). 

LABACS :  rossz  szőllőfaj,  a  mely  igen  ritkán 
terem  (Balaton  mell.  Tsz.). 

LÁBALÓ :  a  fazekas-korong  alsó  kereke  (Be- 
regszász Békássy  Sándor). 

LABANC  {labanc  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  lobonc  Vas  m.  Horváth  József  1839 ; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 483):  1.  lobonc,  német 
lobonc:  [németek  csúfneve]  (Vas  m.  Horváth 
József  1839) ;  2.  labonc :  idomtalan  nagytermetű 
ember.  Mekkora  nagy  labonc!  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  lafanc]. 

LABÁNCÁS :  lompos,  terpedt.  Labáncás  feje 
van  a  vadócnak  (lolium)  (Somogy  m.  Nemes-Dód 
Nyr.  VIII.524). 


1273 


LABANCOS— LÁBBAL 


LÁBBA8ZT— LÁBICSKA 


J274 


LABANCOS:  kócos,  lompos.  Labancos  hajú 
(Kis-Kün-Halas  Nyr.  XVIIL192).  Labancos  fark 
(Torontál  m.  Padé  Kálmány  L.  Szeged  népe  IL 
132)  [vö.  lafancos], 

LÁBAS,  LÁBpS:  1.  lábas:  egyenes  szárú, 
meg  nem  dőlt.  ügy  látszott,  mintha  lábos  vóna 
a  búza,  pedig  a  töviben  meg  van  rotfyanva  (Du- 
nántúl Nyr.  XVIIL42) ;  2.  lábos :  lábán  álló,  még 
le  nem  aratott,  le  nem  kaszált  (gabona  stb.) 
(Háromszék  m.  Vadr.  506a);  3.  lábas:  disznó- 
hizlaló ól  (Heves  m.  Névtelen  1840);  4.  lábos: 
hiba  a  vászonszövésben  (mikor  a  hátulsó  nyüstbe 
vesz  az  ember  két  szálat,  s  az  elsőbe  is  kettőt, 
és  így  a  szövést  tovább  folytatja)  (Bodrogköz 
Tsz.). 

lábas-erdő :  fölnőtt,  szálas  erdő,  20—40  éves 
erdő  (Dunántúl  Erdészeti  Lapok  XXII.861 ;  Esz- 
tergom vid.  Nyr.  XI.381 ;  Nógrád  m.  Fabó  András 
1841;  A.baúj  m.  Erdészeti  Lapok  XXII.436; 
Szolnok-Doboka  m.  bethleni  és  kékesi  járás 
Erdészeti  Lapok  XXII.865). 

lábaserdő-csősz :  olyan  erdőcsősz,  a  ki  csak 
a  védelmi  teendők  teljesítésével  van  megbízva 
(Cserhát  Erdészeti  Lapok  XXII.864). 

lábas-ház :  emeletes  ház,  a  melynek  erkélyét 
oszlopok  tartják  (Kolozsvár  Nyr.  XII.527 ;  Sziny- 
nyei  József). 

lábas-horog :  [nép-etimológia]  kobakhoz  kötött, 
tehát  úszó  horog  (Csongrád  Hermán  0.  Halászat 
K.)  [vö.  lábó-horog], 

lábas-jószág:  szarvasmarha,  ló,  birka,  disznó 
stb.  (Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379 ;  Bereg  m. 
Bereg-Rákos  és  vid.  Pap  Károly.). 

lábas-pajta :  kocsmai  állás  (oszlopokon  nyugvó 
födél,  a  mely  alá  a  kocsik  és  a  barmok  beálla- 
nak)  (Dunántúl  Király  Pál). 

LÁBASKOD-IK:  ágaskodik  (Erdély  Kassai  J. 
Szókönyv  III.  250 ;  Székelyföld  Tsz. ;  vö.  NyK. 
X.333). 

[LÁBATLAN]. 

lábatlan- tik :  pite,  zsírban  v.  vajban  kisütött 
lepény-  v.  pogácsaszerú  száraz  tészta,  a  melyet 
forralt  tejjel  v.  tejes  lével  leöntve  adnak  az 
asztalra  (Balaton  mell.  Tsz.  17b;  Győr  m.  Nyr. 
XXL518;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Heves  m. 
Névtelen  1840). 

LABATOL:  szaporán,  hadarva,  hebegve,  hi- 
básan, érthetetlenül  beszél  (Hol?  Tsz.)  [vö. 
habatol]. 

[LÁBBAL,  LÁBAL],  LÁBOL:  1.  vizet  tapos, 
lábbal  úszik  (Marosvásárhely  Nyr.  XV.239);  2. 
kibír.  Attu  fétünk,  hogy  nem  lábóhattyák  a  kapá- 
lást (Zala  m.  Lesence-Istvánd  Nyr.  XVI.93). 

[Szólások].  Nem  lehet  azokkal  lábúnyi  (Veszprém 
Nyr.  Xn.561). 

SZINNYKl  :   MAGYAR  TÁJ8Z(ÍTÁK. 


átol-lábol:  vizet  taposva  átúszik.  Átollábolom 
én  a  Marost  is,  ha  kell  (Marosvásárhely  Nyr.  XV, 
239). 

el-lábal,  el-lábol :  odább  áll,  elmegy,  elszalad, 
megszökik  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.  432;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.325). 

meg-lábbal:  kiáll,  kibír,  elvisel  (Székelyföld 
Nyr.  XIV.335;  Kiss  Mihály).  Meg  se  lábbalom  e 
bajt  (Háromszék  m.  Nyr.  X.39).  Lássad  édös 
lovam,  akárhogy  vigy,  csak  ára  ügyejj,  hogy  úgy 
vigy,  hogy  a  sebős  mönetelt  én  is  megldbb áthassam 
(Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  440). 

[LÁBBASZT]. 

fel-lábbaszt :  fölsegít  (ínségből)  (Háromszék 
m.  Győrffy  Iván). 

LÁBBINT,  LÁBINT:  lábával  nyomint  (Há- 
romszék m.  Vadr.  506a;  MNy.  VI.337;  Győrffy 
Iván). 

LÁBBÓ,  LÁBÓ:  1.  lábó :  embert  megbíró, 
járható  zsombék  a  lápon.  Csak  a  lábóra  lépj, 
akkor  nem  szakacc  be  (Szatmár  m.  Ecsed  Király 
Pál) ;  2.  lábó :  cölöpsorok  közé  gyepből  és  zsom- 
békokból  vert  keskeny  gát  (Bereg  m.  Nagy-Bereg 
Hermán  0.  Halászat  K.);  3.  lábbó:  tutaj  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  ni.252;  Szatmár  m. 
Mánd  Nyr.  XIX.382 ;  Bereg  m.  Pap  Károly) ;  4. 
lábó:  a  tutajnak  eggy  szakasza  (Tisza-Dob  Nyr. 
XX.336). 

lábó-horog:  kobakhoz  kötött,  tehát  úszó  ho- 
rog (Csongrád  m.  Tápé  Hermán  0.  Halászat  K.) 
[vö.  lábas-horog]. 

LÁBBOQ:  inog,  megnyúlik  (nyüstszál)  (Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XI.  189). 

LÁBBOGÓ :  1.  úszó.  Könnyben  lábbogó  szemeit 
(Háromszék  m.  Vadr.  363);  2.  ,mikor  a  mejjék 
egy  része  megfittyen'  [szövésnél]  (Udvarhely 
m.  Vadr.  511a). 

LÁBOSA:  láb  (Eszék  vid.  Nyr,  Vin.140). 

LABDA  {lapta  Palócság  Nyr.  XXI.311;  laptya 
Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.523 ;  lopta  Kolozsvár 
Nyr.  V.237;  Szinnyei  József;  Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.214.  223;  Vadr. 
362.  507b;  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr. 
XV.143;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVn.315 ; 
Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII.429) : 

1.  labda:  labdaütő-fa  (Eszék  vid.  Nyr.  VIIL373); 

2.  labda:  hegyesre  kifaragott  dugóhoz  hasonló 
fa-játékszer  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.357). 

lapta-rózsa:  viburnum  opulus  (Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  Xin.191). 

LÁBÉT:  tönkre  ment  (Gömör  m.  Gortva 
völgye  Nyr.  XV.430). 

LÁBICSKA:  csomócska  (széna  v.  gabona,  a 
mennyit  a  gyújtó  a  gereblyével  eggy  hárítással 
magához  húz).  Vessetek  egy  pár  lábicska  szénát 
az  ökröknek!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

81 


1275 


LABICSKOL— LABODAL 


LABODAZ-IK— LACSUHA 


1276 


LABICSKOL:  (szénát,  gabonát)  gereblye  vei 
a  lábához  hárít.  Cselédek,  azt  meghagyom,  a 
gyűjtésnél  jó  munkát  tegyetek;  minden  szálat  fol- 
lábicskoljafok,  mert  drága  a  széna  az  idén,  mint 
a  sáfrány!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

LÁBIT :  lábbal  mozdít  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843). 

el-lábít  (el-ldbitt):  1.  eloson,  eleblábal,  odább 
áll,  elszalad  (Szilágy  m.  Király  Pál);  2.  ellop, 
elcsen,  elszöktet,  elillaszt  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

LÁBÍTÓ  {láhittó,  láhitó,  láhító;  —  láhhittó  Há- 
romszék m.  Nyr.  V.90) :  1.  láb  alá  való  (zsámoly, 
vánkos  stb.)  (Szatmár  Nyr.  VIIL188);  2.  a  faragó- 
padnak az  az  alsó  része,  a  melynek  a  faragó  a  lábát 
nekifeszíti  (Bereg  m.  Pap  Károly;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.325) ;  3.  szekér  fölhágójául  alkal- 
mazott hosszú  rúd  (Borsod  m.  Nyr.  XV1II.515) ;  4. 
szövőszék  taposója  (4 — 6  lécforma  fa,  a  melyeket  a 
szövő  a  lábával  váltogatva  nyomkod)  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XV1II.286;  Szatmár  m.  Krassó 
Nyr.  XVI.335 ;  Székelyföld  Nyr.  1.281 ;  Andrássy 
Antal  1843;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Olasz- 
telek Nyr.  XV.384;  Háromszék  m.  Tsz.;  Nyr. 
IIL324;  V.90;  Csík  m.  Tsz.;  Nyr.  V111.93; 
Csík-Madaras  Nyr.  XX.96);  mindennemű  lábbal 
hajtott  gépfélének  (pl.  varrógépnek,  köszörülő- 
nek)  taposója,  hajtó-deszkája  (Beregszász  Békássy 
Sándor) ;  5.  lábtó,  lajtorja  (Dunántúl  Nyr.  V.228 . 
Baranya  m.  Tsz. ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XV1II.286 
478;  Dráva  mell.  Nyr.  V.472;  Szlavónia  Nyr.  V.12 
XXIII.312;  Pest  m.  Csanád  Békássy  Sándor 
Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.336);  6.  létrául 
használt  ágas  (3 — 4  mtr.  hosszú  áglDogas  fa,  a 
melynek  minden  ágából  legalább  eggy  arasznyi 
csonk  van  meghagyva)  (Dunántúl  Erdészeti  La- 
pok XXn.861);  7.  faállás  (építésnél)  (Csallóköz 
Nyr.  1.280). 

LÁBKA :  faláb,  gólyaláb  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843 ;  Győrfify  Iván ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.208.  337;  Vadr.  506a). 

LÁBKÁZ-IE:  falábon,  gólyalábon  jár  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.337;  Vadr.  506a;  Győrffy  Iván). 

[LÁBL-IK]. 

meg-láblik:  [tréf.]  megbotlik.  A  lónak  nagy 
lába  van,  mégis  megláblík  (Soprony  m.  Fölső- 
Szakony  Nyr.  XVII.384)  [vö.  meg-lábul], 

LABODA :  1.  paraj  (atriplex)  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXIV.431;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.122);  2.  sóska 
(Bars  m.  Czimmermann  János);  3.  nagy  lapu 
(Tokaj  Nyr.  XIX.384) ;  4.  eggy  kerti  burján  (Csík 
m.  Nyr.  Vin.93);  5.  libatopp  (der  stinkende 
gánsefuss)  (Szatmár  vid.,  Székelyföld  Tsz.) ;  6.  a 
malom  vízkerekének  azon  deszkalapjai,  a  me- 
lyek segedelmével  a  víz  a  kereket  forgatja  (Csík 
m.  Nyr.  Vin.93). 

LABODÁL :  bujkál,  ólálkodik  (Kassa  vid.  Nyr. 
IX.557). 


LABODAZ[-IK] :  1.  andalog,  lassan  jár-kel, 
ballag,  kullog,  lopva  jár  (Tokaj  Nyr.  XIX.384; 
XXIV.96);  2.  lomhán  dolgozik,  vesztegeti  az 
időt  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.475). 

el-labodáz:  elveszteget,  haszontalanul  tölt  el 
(időt).  Ellabodázza  az  időt  (Tisza-Dob  Nyr.  XXIV. 
480). 

LÁBOLÓ,  LÁBBOLÓ:  gázló  (Háromszék  m. 

MNy.  VI.337;  Győrffy  Iván). 

LABUCKOL :  lubickol,  kézzel-lábbal  csapkodva 
vergődik  (a  vízben).  Labuckol,  mint  a  kutya  a 
vízben  (Heves  m.  Nyr.  XXI.90)  [vö.  habuckol]. 

[LÁBUL]. 

meg-lábul;  [tréf.]  megbotlik.  A  lónak  négy 
lába  van,  mégis  meglábul  (Komárom  m.  Guta  vid. 
Szinnyei  József)  [vö.  meg-láblik]. 

[LACHÁZI]. 

laeházi-cseresnye :  [tréf.]  pattogatott  kukorica 
(Pest  m.  Gyón  Nyr.  IV.372). 

LACI ;  kis  vízmeregetö  faedény  (Zala  m.  Ha- 
lász Ignác ;  Hol  ?  Szinnyeiné  Rosendahl  Hilma). 

LACIS:  lusta,  renyhe.  Ejnye  de  lacis  vagy! 
(Szeged  Pap  János). 

LACKÓS:  <X3  (Szeged  Pap  János). 

LACS:  tisztátalanul  készített  étel,  ronda  koty- 
valék  (Szatmár  m.  Kapuik  vid.  Nyr.  11.235)  [vö. 
lecs]. 

LACS-IK  {locscBQ,  fel  Udvarhely  m.  Szombat- 
falva Arany-Gyulai  NGy.  III.61.  440):  habzsol 
(a  kutya,  a  macska)  (Székelyföld  Vadr.  383; 
Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.473;  Háromszék  m.  Vadr.; 
Nyr.  Vin.93). 

fel-lacs,  fel-locs :  fölhabzsol.  Hogy  ak  kutyák 
laccsák  fel  av  véredet!  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 
Loccsa  fel  a  kutya  gyönge  levesedet  (Udvarhely 
m.  Szombatfalva  Arany-Gyulai  NGy.  III.61.  440). 

LÁCSI:  gyáva  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  V.572). 

[LACSOHOD-IK],  LECSOHOD-IK:  elhanya- 
golja magát,  ellomposodik  (Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XIX.479). 

le-lacsohodik :  cvd.  A  legény  is  . .  .  mihelyt  meg- 
házasodik, mindjárt  lelacsohodik  (Vas  m.  Eger- 
völgye  Erdélyi  J.  Népd.  és  mondák  11.192). 

LACSOL:  habzsol  (a  kutya,  a  macska)  (Csík 
m.  Nyr.  Vin.93)  [vö.  leesel]. 

1.  LACSUHA  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.336;  XXIV. 
94;  Tokaj  Nyr.  XXIV.96;  lecsuha,  lecsuha  Kis- 
Kúnság  Nyr.  III.565;  Kúnszentmiklós  Nyr.  XV. 
47;  Nagy-Kőrös  Nyr.  XIV.468):  1.  rendetlen  öl- 
tözetű, magára  mit  sem  adó,  piszkos,  ronda 
(Kúnszentmiklós  Nyr.  XV.47).  De  nagy  lecsuha 
ember!  [Milyen  volt  a  menyasszony?]  Égy  nagy 
lecsuha  (Nagy-Kőrös  Nyr.  XIV.468).  Lacsuha  em- 


1277 


LACSUHA— LAPÁTOL 


LAFFOG— LÁGY 


1278 


bérnek  pangyula  a  ruhája  (Tisza-Dob  Nyr.  XXIV. 
94);  2.  lomha,  lusta,  rest,  tespedt,  dologtalan 
(Kis-Kúnság  Nyr.  III.565;  Nagy -Kőrös  Nyr.  XIV. 
468;  Tisza-Dob  Nyr.  XX.336 ;  Tokaj  Nyr. 
XXIV.96). 

2.  LACSÜHA :  lebbencs,  vastagra  nyújtott  és 
szélesre  szaggatott  tészta  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
11.136;  Karcag  Nyr.  XIII.432;  Tiszafüred  és  vid. 
Kimnach  Ödön). 

LACStIHÁSKOD-IK :  lustálkodik  (Tokaj  Nyr. 
XXIV.96). 

LÁDA  (Iddá):  vasúti  kocsi.  Harminc  Iddás 
masina  (Hont  m.  Helemba  Nyr.  IV.192). 

láda-fia :  láda  fiókja  (Ipoly  völgye.  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.525). 

LÁDABELI :  fehérnemű,  kelengye  (Zilah  Nyr. 
XIV.334). 

LÁDÁZ  {ladéz  Udvarhely  m.  Nyr.  VI1I.473): 
lármáz,  kiabál,  pöröl,  veszekszik  (Győr  m.  Tsz. ; 
Győr  m.  Csécsény  Nyr.  XII.236;  Udvarhely  m. 
Nyr.  VIII.473).  Egész  nap  ládáznak  egymással 
(Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVII.575). 

LÁDICSKA:    ládika,    ládácska    (Somogy    m. 

Mesztegnye  Nyr.  IX.282). 

LADIK :  nagyobb  (10—15  személyre  való) 
csónak,  hajó,  halászhajó  (Soprony  m.  Rábaköz 
Nyr.  III.281 ;  Komárom  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.283). 

LADOL :  megrak,  megterhel.  Három  izomban 
[így!]  ladolva  (Baranya  m.  Nyr.  III.565). 

meg-ladol:  cv  (Baranya  m.  Nyr.  11.184). 

LADONYOZ :  deszkával  megtold  (kis  hajót) 
(Fertő  mell.  MNy.  III.244). 

LAPÁL :  habzsol,  mohón  fal  (Vas  m.  Horváth 
József  1839). 

LAPANC  {lafonc  Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.456;  rafanc  Somogy  m.  Nyr.  XIV.479): 
1.  ringy-rongy;  ronda,  szakadozott  ruha  (Vas 
m.  Kemenesalja,  Veszprém  m.  Pápa  vid.  Tsz.; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.237);  2.  rongyos,  pisz- 
kos, rendetlen  öltözetű  (Zala  m.  Hetes  Nyr. 
11.373);  3.  haszontalan,  élhetetlen,  cudar,  sem- 
mirevaló, jött-ment  (Somogy  m.  Nyr.  XIV.479 ; 
Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.263).  Német 
lafanc:  jött-ment  német  (Veszprém  m.  Pápa  Nyr. 
XVI.527).  Nagy  lafonc:  hórihorgas  ember  (Ba- 
ranya m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.456)  [vö.  labanc], 

LAPANCOS  {rafacos  Zala  m.  Gelse  és  vid. 
Nyr.  XV.573):  rongyos,  piszkos,  ronda,  lucskos, 
csatakos  (Tata  vid.  Nyr.  V.329;  Gyöngyös  vid. 
Nyr.  11.181;  Kúnszentmiklós  Nyr.  XV.47;  Kassa 
vid.  Nyr.  XIX.189)  [vö.  labancos]. 

LAPÁTOL,  LAPATYOL  {lafatol  Pápa  vid. 
Tsz.;  Hont  m.  Nyr.  VI.232;  Székelyföld  Tsz. 
236a;   lafatú  Vas  ra.  Kemenesalja  Nyr.  III.88; 


lafátyóm  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVIL333 ; 
lafatyol  Baranya  m,  Bélye  Nyr.  XVIII.478 ;  Tisza- 
füred és  vid.  Kimnach  Ödön;  lafatyúja,  Veszprém 
Nyr.  Vn.381 ;  lafatyul  Közép-Baranya  Nyr.  in.282; 
lapatyol  Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45;  Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  VI.424;  Debrecen  Nyr.  XXin.334): 
1.  lafatol,  lafatú,  lafátyóm,  lafatyol,  lafatyúja, 
lafatyul:  1.  habzsol,  mohón  fal,  sietve  eszik 
(Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  III.88;  Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVn.333;  Veszprém  Nyr.  Vn.381; 
Pápa  vid.  Tsz.;  Közép-Baranya  Nyr.  in.282; 
Hont  m.  Nyr.  VI.232;  Tiszafüred  és  vid.  Kim- 
nach Ödön;  Székelyföld  Tsz.  236a);  2.  lapatyol, 
lafatyol:  sebesen  beszél,  sokat  beszél,  fecseg 
(Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XVIII.478 ;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XX.45;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424;  Deb- 
recen Nyr.  XXin.334)  [vö.  lefetel]. 

LAPPOG :  lomhán  megy.  Nem  mondtam  [hogy 
siessen],  mert  tudtam,  hogy  nem  szokott  lajfogni 
(Tisza-Eszlár  Nyr.  XII.508)  [vö.  2.  lappog,  leffeg]. 

LAPPOL  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.333 ; 
lafol  Hol?  Kresznerics  F.  Szótár  II.3):  habzsol, 
mohón  fal,  sietve  eszik. 

LAPOG :  lomposan  lelóg  (a  ruhája)  (Tiszafüred 
és  vid.  Kimnach  Ödön)  [vö.  lefég], 

LAPTAT :  lomhán  megy  (Fölső-  Somogy  Nyr. 
X.190). 

LAPTOL:  tartóztatva  evez  (a  háló  elakadá- 
sánál) (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[LAPTOLÓ,  LAPTOLÓ]. 

laftoló-háló,  laptoló-háló :  70  m.  hosszú, 
12  m.  széles  háló,  a  melynek  a  berendezése 
olyan,  mint  a  léhés  v.  az  öreghálóé;  a  folyó 
közepén  halásznak  vele  (Komárom,  Budapest 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

LAGANY :  hórihorgas  (Szentes  Nyr.  VIII.281). 

LAGÁROZ :  rigolíroz  (Somogy  m.  Nyr.  XX.430). 

LAGÁRZÁS:  rigolírozás  (Somogy  m.  Nyr. 
XX.430). 

LÁGY:  1.  lanyha,  energiátlan.  Lágy  ember 
(Erdély  Szinnyei  József).  Lágy  hal:  az  olyan 
hal,  a  mely  a  szárazra  kivetve  hamar  megdöglik 
és  romlásnak  indul  (pl.  a  pisztráng,  a  galóca 
stb.)  (Általánosan  haszn.  Hermán  0.  Halászat 
K.);  2.  fej -lágya.  Tetés  lágyu:  magas  feuhordott 
fejű,  kecskefejú.  Dombos  lágyu  s  homlokú  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Mint  látom,  lágyig  vagy:  el  vagy 
fáradva,  erőtlenedve,   csüggedve  (Göcsej   Tsz.). 

lágy-agy:  fej-lágya.  A  lágyaggya  v.  a  feje 
lágyaggya  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

lágy-faszú:  pipogya,  teddide-teddoda  (ember) 
(Csallóköz  Komáromi  Pál). 

81* 


1279 


LAGYAS— LAJBI 


LAJCSIZ-IK— LAJT 


1280 


lágy-meleg:  langyos  (Tisza  mell.  és  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  IIL260). 

lágy-mosó:  mosogató  rongy  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.382;  Túrkeve  Nyr.  V.227). 

LÁGYAS,  LÁGYOS:  1.  lágyas:  silány  fú 
(Baranya  m.  Pellérd  Nyr.  XI.239) ;  2.  lágyos:  [?]. 
Itt  az  akasztófa  alatt  a  lágyoshan  van  ajan  viz 
(Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  Xin.379). 

LÁGYÉK:  fej-lágya  (Háromszék  m.  GyőrfFy 
Iván). 

LÁGYELŐ,  LÁGYELLŐ  :  hosszú  (4—6  ökör 
hajtására  való)  ostor  nyele  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.237;  Kecskemét  Nyr.  XIX.46;  Kún-Majsa 
Nyr.  IX.526)  [vö.  négyellő]. 

lágyellő-nyól:  cv  (Kecskemét  Horváth  József). 

LÁGYÍTÓ:  kendermagos  víz,  a  melyben  a 
meglúgzott  (megfehérített)  kendert  puhítják  (Csík 
m.  MNy.  V1.374). 

LAGYMAT,  LATYMAG :  habarék-lé,  poshadt 
lé,  moslék-víz  (Háromszék  m.  MNy.  VI.337; 
GyőrfFy  Iván). 

LAGYMATAG  {lagymatag  Székelyföld  Tsz,; 
lagymatag  Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Háromszék 
m.  Vadr.  506b ;  latymatag  Csík-Szentgyörgy  Nyr. 
X.238):  1.  langyos  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  IV.236; 
Andrássy  Antal  1843;  GyőrfFy  Iván;  Udvarhely 
m.  Bethlenfalva  Nyr.  Vn.384;  Háromszék  m. 
Vadr.;  Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály);  2. 
habarékos,  poshadt  (lé)  (Háromszék  m.  MNy. 
"VI.337;  GyőrfFy  Iván);  3.  lanyha,  energiátlan 
(ember)  (Háromszék  m.  Vadr.;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík-Szentgyörgy  Nyr. 
X.238). 

[LÁGYUL]. 

el-lágyul:  becsíp  (Hol?  Nyr.  XVn.236). 

meg-lágyul:  megnedvesedik  (a  só)  (Tokaj 
Nyr.  XXn.330). 

LÁGYULÁS:  hóolvadás  (Hajdú  m.  Tetétlen 
Barcsa  János). 

LAJ :  a  zsilip  és  a  malomkerék  közötti  deszka- 
válu,  mely  a  lerohanó  vizet  a  kerék  lapátjaira 
vezeti  (Székelyföld  Kriza;  Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.371;  Háromszék  m.  MNy.  VI.337;  Vadr.; 
Marosvásárhely  Győrffy  Iván). 

LAJBI,  LAJBLI  (lájU,  lájbli;  —  lábliCsüTgó 
yid.  Király  Pál ;  lábri  Nagy-Szalonta  Nyr.  XV.470 
Érmellék  Nyr.  V.473 ;  lajbri  Nagy-Szalonta  Nyr 
XV.470 ;  Bihar  m.  Fugyi- Vásárhely  Nyr.  III.232 
Debrecen  Nyr.  IX.267) :  mellény  (Dunántúl  Nyr 
V.264;  Soprony    m.    Repce    mell.  Nyr.   11.560 
Somogy    m.    Sándor    József;    Veszprém    Nyr, 
IX.524;    Veszprém    m.    Szentgál    Nyr.    n.l85 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.471 ;  Székesfehér 
vár  Nyr.  XIH.  477;  Nagy-Szalonta  Nyr.  XV.470 
Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.200 ;  Szentes 
Nyr.  Vni.281 ;  Debrecen  Nyr.  IX.131 ;  Szatmár 


Nyr.  VII.190;  Zemplén  m.  Császár  Árpád;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.427;  Heves  m.  Csépa 
Nyr.  IIL287;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273; 
Rimaszombat  Nyr.  V.271 ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.356;  Háromszék  m.  Butyka  Boldizsár). 


LAJCSIZ-IK; 

n.i84). 


bolondozik  (Baranya  m.   Nyr. 


LAJPÁNT:  erösebb  fonal,  vastagabb  madzag- 
féle, leginkább  a  szétbontott  kötélnek  eggyik 
fonala  (Komárom  Nyr.  VII.282 ;  Hermán  0.  Ha- 
lászat K. ;  id.  Szinnyei  József,  Beöthy  Zsolt). 

LAJHA:  rest,  lomha,  tunya  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz. ;  Fehér  m.  Nyr.  IV.420 ;  Székelyföld 
Tsz.;  Győrffy  Iván;  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr. 
VI.475)  [vö.  1.  lajhó,  lanyha]. 

LAJHÁL:  aprózik,  szitál  (az  eső)  (Bács  m. 
Nyr.  V.471)  [vö.  lanyhái]. 

LAJHÁLÓD-IK :  cv  (Hont  m.  Kővár  és  vid. 
Nyr.  XVL525;  XVn.42). 

LAJHÁBr :  1.  lusta,  rest,  lomha  (Balaton  mell. 
Tsz.;  Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr.  IX.136 
[itt  lajdár  nyilván  hiba] ;  Bereg  m.  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly;  Székelyföld  Tsz.;  Csík-Szent- 
györgy Nyr.  X.330);  2.  otromba,  esetlen.  De 
csúnya  nagy  lajhár  ember  v.  asszony !  (Kassa  vid. 
Nyr.  XVH.284). 

1.  LAJHÓ:  rest,  lomha,  tnnya,  renyhe,  puha, 
energiátlan  (Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Vadr.  507a;  Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár)  [vö.  lajha,  lajkó,  lanyhó]. 

2.  LAJHÓ  :  jókedvű,  könnyű vérú,  mindent 
könnyen  vevő,  bohókás  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.475). 

LAJHOG :  aprózik,  szitál,  permetezik  (az  eső) 
(Pest  m.  Félegyháza,  Hont  m.  Király  Pál). 

LAJKA :  [?].  Fekete,  mint  a  lajka  (Hont  m. 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.525). 

LAJKÓ:  rest,  lomha,  tunya  (Brassó  m.  Hét- 
falu  Nyr.  XVI.526;  XXI.528;  Király  Pál)  [vö. 
1.  lajhó]. 

LAJMÁS :  sóhordó  ember  (Szeged  Sümeghy 
Pál  1841). 

LAJMÓ:  kukorica-csőszök  vigyázó  létrája 
(földbe  ásott  szálfa  keresztben  átdugott  fokok- 
kal) (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Csallóköz, 
Bacsfa  Nyr.  XVI.92). 

LAJSZLI:  széle  vminek  (Rimaszombat  Nyr. 
XII.  190). 

LAJSZNA:  léc  (Szatmár  m.  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  n.373:  Tisza  mell.  Nyr.  in.238). 

LAJT:  tágas  nyílású  hordó  v.  födeles  kád, 
melyben  vizet,  összezúzott  szőllőt  v.  szilvát,  ele- 
ven halat  szállítanak  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839;  Göcsej  Nyr.  Xn.95;   Tolna  m. 


1281 


LAJTOL— LAJTORJA 


LAJTVANYOS— LAKALOM 


1282 


Király  Pál;  Székesfehérvár  Nyr.  VILIST;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVL382;  Csongrád  m.  Lauka  Gusz- 
táv 1842;  Szentes  Nyr.  IX.94;  Szeged  vid.  Nyr. 
IIL479;  Szeged,  Komárom,  Tata  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  Tiszafüred  és  vid.  Kimnach  Ödön). 

LAJTOL:  nehezen  cammog  (Udvarhely  m. 
Vadr.).  Élig  bira  nagy  bajjal  a  hegyre  küajtóni 
[a  kövér  ember]  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

LAJTORJA,    LÉTRA     [lajtárja    Kis-Küküllő 
m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.47;   lajtergya,  lajté'rgya 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.   n.560;   XX.365; 
Soprony  m.  Horpács  Nyr.  XIV.432;  Vas  m.  Répce- 
Szentgyörgy    Nyr.    XVnL527;   Zala    m.    Hetes, 
Dobronak  Nyr.  XV.190;   Zala  m.   Szepezd  Nyr. 
XVn.236;   Somogy   m.    Sándor    József;    Fölső- 
Somogy  Nyr.  X.190;    Somogy  m.   Marót  puszta 
Nyr.  in.511;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  IV. 
38;  Csurgó  vid.  Király  Pál;  Fehér  m.  Nyr.  X. 
187;  lajtergya  Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  XIII.235; 
Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.323 ;  lajterja  Veszp- 
rém Nyr.  11.134;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.27;  laj- 
torgya  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.236;  Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  V.471 ;  XXn.379;  Szeged 
vid.  Nyr.   V.471 ;  lajtornya  Kalotaszeg,   Zsobok 
Melich  János;  Udvarhely  m.   Malomfalva  Nyr. 
VII.427;   lajtra  Zemplén  m.    Szürnyeg  Nyr.  X. 
324;   latira  Aranyosszék   Kiss    Mihály;    létarja 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  X,239;  Szol- 
nok-Doboka m.  Malom  Muzsi  János;  létorja  Be- 
reg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432;  rajtája  Brassó  m. 
Zajzon  Nyr.  III.373;  rajtoja  Debrecen  Nyr.  IX. 
267;  Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál;  rajtoja  Ud- 
varhely m.  Vadr.;  rajtojja  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr. 
V.521 ;  rejtya  Palócság  Tsz. ;  rajtórja  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos ;  rétla  Ipoly  vid.  Nyr.  III.428 ; 
rétlá  Hontm.  Ipolyság  Nyr.  XIX.95 ;  rétlya  Hont  m. 
Nyr.  V.474;  Ipoly  vid.  Nyr.  1.178;  rétlya  Mátra  vid. 
Nyr.  XXII.335 ;  rétlya  Gömör  m.  Gortva-  és  Rima 
völgye  Nyr.  XVIII.456;   rétlyái  Mátra  alja  Nyr. 
XXIIL191 ;  riétlya  Nógrád  m.  Nyr.  IV.425;  rétoha 
Zala,  m.   Hetes  Nyr.    11.373;  rétoja  Ugocsa  m. 
Gődényháza    Nyr.  III.371 ;   rétója  Beszterce   m. 
ZselykNyr.  XVin.576;  XXII.376;  réturha  Göcsej 
Nyr.  XII.47;  XIII.354;  rétya  Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  1.379;  Nógrád  m.   Tolmács  Nyr.  XV. 
326;    rétyá    Hont    m.    Ipolyság    Nyr.    XIX.95; 
rétylya  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.   VII.38;   réttya 
Dunántúl  Nyr.   V.228;  Baranya  m.  Ormányság 
Tsz.;  Baranya  m.  Okorág  Király  Pál):  1.  létra: 
szekéroldal  (Székelyföld  Győrffy  Iván);  2.  lajtra: 
hosszú  és  széles  bérfa  (szekéren),  melyet  széna- 
és    gabonahordáskor   használnak    (Zemplén    m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.324). 

lajtorja-áll  (Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr. 
XIII.578;  rajtórja-áll  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos):  a  létra  és  a  szekérlajtorja  két  hosszú 
gerendája. 

lajtorja-záp  (Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr. 
XIII.578;  rajtórja-záp  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos):  a  létra  és  a  szekérlajtorja  két 
oldalát  összefoglaló  két  v.  három  fa  (kettő  a  két 
végén,  a  harmadik  a  közepén;  ezek  között  van- 
nak a  fogak). 


LAJTVANYOS:  nyomorult,  hitvány  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII.286).  Lajtványos  a  kártyám 
(Kecskemét  Nyr.  XIX.330). 

[LAK]. 

lak-hely :  lakóhely.  Jobb,  há  az  égbe  csindsz 
magádnak  lakhelyet  (Gömör  m.  Serke  és  vid.  Nyr. 
XVin.139.  459). 

LAK-IK  (lok-ik  Maros-Torda  m.  marosi  alsó- 
járás Ravasz  Árpád;  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
483):  1.  szolgál  (cseléd)  (Tisza-Dob  Nyr.  XVHI. 
571;  XIX.95;  Kolozsvár  Szinnyei  József;  Három- 
szék m.  Vadr.  402) ;  2.  étkezik,  ügy  lakám,  hogy 
hejbe  megehülék  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Lakik  vele  :  vadházasságban  él  vele 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXin.574).  Ne  lakjon  ben- 
nem: ne  keressen  bennem  mindig  hibát!  (Ko- 
lozsvár Hegedűs  Béláné).  Lagzit  (lakzit)  laktak: 
lakodalmat  csaptak  (Nagy-Kőrös  Arany-Gyulai 
NGy.  1.416;  Gömör  m.  Nyr.  XXU.576;  Hontm. 
Tesmag  Nyr.  X.528;  Nógrád  m.  Megyer  Nyr. 
VI.521 ;  VII.38).  Nagy  lakodalmat  lakott  [laktak) 
(Kúnszentmárton  Nyr.  III.31;  Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.242).  Kendőt  lakni:  kendőt 
váltani  (eljegyzésül)  (Palócság  Mikó  Pál). 

el-lakik :  jóllakik,  eltelik  (étellel,  itallal).  Úgy 
ellakott,  mint  a  dob  (Háromszék  m.  Nyr.  IV.515). 
Pálinkával  úgy  élakott  (Udvarhely  m.  Vadr.  52). 

[Szólások].  A  lakodalmat  ellakták  (Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.455).  Al  lakadalmaf  ellak- 
tak szépen  fájinú  (Heves    m.  Párád  Nyr.  XXII. 

478). 

fel-lakik:  jóllakik  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.325). 

[Szólások].  Fellakni  a  lakodalmat:  átmulatni 
(Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr.  XVn.383). 

kl-lakik:  1.  szolgál,  szolgálatban  áll.  Kilak- 
nak a  gyermekei  (Háromszék  m.  Vadr.);  2.  jól- 
lakik, eltelik  (étellel,  itallal).  A  gyerekek  de  ki- 
laktak  gombóccal!  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr. 
XVI.477). 

meg-lakik:  jóllakik,  eltelik  (étellel,  itallal). 
Mellaktaónk  káveévaó  kéét  ódóvást  (Palócság  Nyr. 
VI.518).  Meglakott:  [tréf.]  részeg  (Komárom  ra. 
Sz.-Péter  Tsz.). 

LÁK:  tó,  mocsár  (Erdővidék  Tsz.). 

LAKÁL  (lákál) :  lakik  (Palócság  Ethnographia 
III.359;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Mátra  vid. 
Nyr.  XXn.288;  Gömör  m.  Nyr.  XVIIL501 ;  XXIH. 
44;  Rimaszombat  Nyr.  XVII.525).  [Az  eskaraplya] 
mindé  ja  harasztba  lakol  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
240). 

LAKÁLGAT  [lákdlgat):  lakik,  éldegél  (Abaúj 
m.  Beret  Nyr.  IV.329). 

LAKALOM:  lakodalom  (Dráva  vid.  Nyr.  XIIL 

475). 


1283 


LAKÁS— LÁLÉ 


LALELKOD-IK— LAMPERTOS   1284 


LAKÁS:  1.  lakoma,  lakodalmi  lakoma  (Kap- 
nikbánya  és  vid,  NyK.  11.377);  2.  céhgyúlés 
(Kezdi- Vásárhely  Nyr.  XIV.240;  XVI.192.  528; 
XVII.480;  Hol?  Nyr.  XVII.288.  384). 

LAKA.T  {lókat  Maros-Torda  m.  marosi  alsó- 
járás Ravasz  Árpád):  sajtó  gerendája,  melyben 
a  csavar  van  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[LAKATOS]. 

lakatos-kutya:  [tréf.]  sarkantyú  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

LAKHANDI,  LAKHANGYI :  földbe  ásott  és 
gazzal,  náddal  stb.  födött  pusztai  viskó,  putri 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67.  237). 

LAKMÁR:  lakoma  [?]  (Pápa  vid.  Tsz.). 

LAKÓ  {lakuó) :  zsellér  (Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVni.143;  Gömör  m.  Tsz.). 

LAKODALOM :  1.  vendégség,  mulatság,  la- 
koma (Göcsej,  Résznek  Nyr.  XII.188);  2.  [tréf.] 
közösülés.  Előbb  lesz  a  vendégség  [lakodalom],  s 
azután  a  lakodalom  (Háromszék  m.  Uzon  Nyr. 
Vin.427). 

LAKOMA  {lakma  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
III.254):  torkos,  falánk  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  I. 
422 ;  III.283  ;  Pápa  Király  Pál ;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  m.254). 

LAKON :  telhetetlen  (Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr. 
ni.564). 

LAKOS  [lakos  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Ud- 
varhely m.  Bethlenfalva  Nyr.  XVII.326) :  1.  béres, 
szolgaember,  tanyás,  munkás  (Kis-Kúnság  Kim- 
nach  Ödön).  É  bujfár  mindég  a  cserénné  vót; 
úgy  is  Mtták:  tanyás  va  lakos.  Ú-neki  a  vót  a 
hivatajja,  hogy  a  cserénbe  semmi  cédaság  ne  lö- 
gyön  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  Vni.84);  2.  lakosság. 
Megcsalták  a  lakost  (Hajdú  m.  Tetétlen,  Kába 
Nyr.  XXni.38). 

LAKÓZ-IK:  lakik  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
530). 

LAKOZÁS :  1.  céh-lakoma  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.237;  Baja  Bayer  József);  2.  táncmulatság 
(Kecskemét  Nyr.  XIX.46). 

LAKTAT :  hamar  jóllakást  okoz  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

LAKTATÓ :  hamar  jóllakást  okozó.  Tessék,  ez 
igen  jó  laktató  étel!  (Erdély  Király  Pál). 

LAKZ-IK :  lakodalmát  tartja.  Két  bátyám  lag- 
zik  egymásután  (Szolnok  Simonyi  Zsigmond). 

LAKZI:  táncmulatság  (Bereg  m.  Pap  Károly). 

LALA:  néma  (Udvarhely  m.  Kriza). 

LÁLÉ:  ügyetlen,  mamlasz  (Vas  m.  Horváth 
József  1839). 

lálé-nyaku :  hosszú  és  félrehajlott  nyakú  (Hol  ? 
Erdélyi  Pál). 


LALELKOD-IK:  ügyetlenkedik,  mamlaszko- 
dik  (Vas  m.  Horváth  József  1839). 

LAM  [lom  Szatmár  m.  Csenger  Barna  Ferdi- 
nánd) :  1.  lam :  lucsok,  csaták.  Merő  lam  vagyok 
(Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.256).  Mind 
lam  lett  a  ruhám  (Győr  vid.  Nyr.  IX.286) ;  2.  lom: 
tavasszal  meginduló  jég  (a  folyón).  Jön  a  lom ! 
(Szatmár  m.  Csenger  Barna  Ferdinánd). 

LAMBÁRKOD-IK  :  lustálkodik  (Komárom  m. 
Fúr  Nyr.  XX.479). 

LAMBÓ  :  csőszhágcsó  (Csallóköz  Nyr.  1.280). 

LAMENTÁL:  nyelvel,  lármáz  (Tokaj  Nyr. 
XIX.384). 

LAMMOG:  lomhán  jár  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.337;  Győrfify  Iván). 

[LAMOL]. 

[Szólások].  Maga  alá  lamol:  maga  alá  vizel 
(Veszprém  m,  Nyr.  XVn.413). 

LAMOS  {lomos  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII.383; 
Háromszék  m.  Nyr.  IX.32) :  1.  lamos,  lomos :  lucs- 
kos, csatakos,  harmattól  nedves  (Duna  mell. 
Kassai  J.  Szókönyv  111.119;  Balaton  mell.  és  hely 
nélkül  Tsz.;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXn.383;  Győr 
m.  Szigetköz,  Duna-Szentpál  Nyr.VIII.522 ;  Három- 
szék m.  Nyr.  IX.32);  2.  lamos:  húgyos,  maga 
alá  vizelő  (gyermek),  a  maga  trágyájába,  hugyába 
belefeküdni  szerető  (állat)  (Vas  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  III.256;  Kemenesalja  Tsz.;  Veszprém 
m.  Nyr.  XVIL413).  Húgyos,  lamos,  tobákos,  éjjel 
szapul,  nappal  mos  [így  szokták  csúfolni  az  álmá- 
ban maga  alá  vizelő  gyermeket]  (Veszprém  m. 
Pápa  Nyr.  XVI.527). 

lamos-fü :  asclepias  incarnata  (Pécs  Kassai  J. 
Szókönyv  11.115;  in.256). 

1.  LAMP  :  darázsfészek  (Soprony  m.  Röjtök 
Nyr.  III.513)  [vö.  lampos]. 

2.  LAMP :  láng.  Lamppal  ég  (Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  1.424).  Nem  birom  elótani,  mer 
már  lampal  égött  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
431).  A  mint  az  égi  tűz  r ászát,  mingyá  é'ccörre 
lampat  vetett  (Dráva  mell.  Nyr.  V.472). 

[LAMP  AD]. 

föl-lampad:  lángot  vet,  lángra  lobban  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284). 

LÁMPÁS.  Lámpás  ló:  olyan  ló,  a  melynek 
hosszúkás  fehér  homlokjegye  van  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

LÁMPÁSOS.  Lámpásos  ló:  cw (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

LÁMPÉRT:   eggy  szőUöfaj   (Győr  m.    Tsz.). 

1.  LAMPERTOS:  lompos,  piszkos,  rongyos 
öltözetű  és  lassú  járású  (Zala  m.  Gelse  és  vid. 
Nyr.  XV.573). 


1285 


LAMPERTOS— LANCALEK 


LÁNCOS— LANGO 


1286 


2.  LAMPÉBTOS,  LÁMPÉRTOS,  LAMPER- 
TOS :  nagyot  halló  (Rábaköz  MNy.  III.245 ;  Vas 
m.  Kemenesalja,  Győr  m.  Tsz.;  Komárom  m. 
Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII,95). 

LÁMPI  {lampi  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  VIII. 
471):  lámpás  (Nyitra  m.  Vág-Hosszúfalu  Nyr. 
XX.24 ;  Maros-Torda  m.  marosi  alsójárás  Ravasz 
Árpád;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  IX.40;  Há- 
romszék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár ;  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.528). 

LÁMPISTA:  gyámoltalan,  élhetetlen,  eggyü- 
gyű,  mafla  (Eszék  vid.  Nyr.  VIII.140;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.431). 

LÁMPÓ:  lágy,  puha,  lomha  (Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.). 

LAMPOG  :  ég.  Ama  megent  lampog  a  rét:  ég 
a  nád  a  réten  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
284)  [vö.  lombog]. 

LAMPOS,  LAMPOSZ:  1.  lampos:  a  méhek 
viasz-alkotmánya  (Soprony  m.  Horpáes  Nyr.  V. 
269);  2.  lampos:  lépes  méz  (Balaton  mell.  Tsz.); 
3.  lamposz :  tüdő  (Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.523) 
[vö.  1.  lamp]. 

lampos-móz :  lépes  méz  (Soprony  m.  Horpáes 
Nyr.  V.269). 

LÁNC :  1.  hold  (föld).  Van  három  lánc  fokhaj- 
májuk (Torontál  m.  Padé  Kálmány  L.  Szeged 
népe  III.73).  Láncént;  holdnyi.  TJgy  hat  láncént 
a  föd,  a  mit  kiével  akarok  bevetni  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.431) ;  2.  bor  habja  (Kecskemét 
Nyr.  IV.284). 

lánc-fü:  leontodou  taraxacum  (Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  XIII.19]). 

lánc-lék:  hajtólyuk  a  jégen  (Bodrogköz  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

LÁNCA:  petrence  (Dráva  mell.  Nyr.  V.472; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.432;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVni.286). 

lanca-fa,  lanc-fa  {lánc-fa  Háromszék  m.  Tsz. ; 
Borszók  Hegedűs  István) :  1.  lanca-fa :  petrence- 
rúd,  szénahordó  rúd  (Dráva  mell.  Nyr.  V.472; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.286);  2.  lánc-fa] 
lármafa  (magas  faszái,  a  melynek  tetején  a 
régi  zavargós  időkben  zsuppot  gyújtottak  meg 
a  közelgő  veszély  jeléül,  hogy  a  vidékbeliek 
oda  gyülekezzenek)  (Háromszék  m.  Tsz.);  3. 
lanc-fa,  lánc-fa:  karfa  (mélység  fölött  vivő  út 
szélén),  gátfa  (vámos  helyeken)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Borszék  Hegedűs  István) ;  4.  lanc-fa: 
hórihorgas  (Marosvásárhely  Nyr.  IX.428).  Lancfa 
ember,  nagy  lancfa,  nagy  lancfa  ember  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  11.456;  111.263). 

LÁNCALÉK  {láncfalék  Háromszék  m.  Tsz.): 
a  szán  lekötő  láncához  toldott  faágas,  kötél-  v. 
gúzsdarab  (Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván). 


[LÁNCOS]. 

láncos-kefe:  [nép-etimológia]  fényesítő  kefe 
(jglancos  k.')  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  III.328). 

LANDARIS:  eggy  táncnem  (Szolnok-Doboka 
m.   Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIII.331)   [vö.  langalus]. 

LÁNDORGÓ :  vándorló,  kóborló,  jött-ment 
(Dráva  mell.  Kopács  Király  Pál). 

LANDSA:  vásári  cédulaház  (Veszprém  m. 
Mező-Komárom  Király  Pál). 

LANDÜL:  lobbot  vet  (Vas  m.   Őrség  Tsz.). 

LÁNG  (láng  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII.191 ; 
Mezőtúr  Nyr.  X.336;  Debrecen  Nyr.  IX.161; 
Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.  315;  Deés  Nyr. 
XI.526;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  m.244; 
Kiss  Mihály;  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr. 
III.554;  Udvarhely  m.  Szombatfalva  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.61;  Háromszék  m.  Tsz.;  MNy. 
VI.207;  Nyr.  VI.473;  Csík  m.  Nyr.  Vin.93).  — 
Láng:  lángliszt,  legfinomabb  liszt  (Háromszék 
m.  Tsz.).  Törökbúza  pogácsának  én  vagyok  a 
lángja,  Ilona  mátkám  a  dörcéje,  Katám  a  kor- 
pája (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell.  Vadr. 
113). 

[Szólások].  Fekete  lánggal  ég:  nem  ég  (Csongrád 
Nyr.  Vili.  513). 

láng-elő:  lángos  (Tokaj  Nyr.  XXIV.96). 

láng-előtt :  takaréktűzhelyen  sült  lángos 
(Zemplén  m.  Nyr.  IV.522). 

LANGALÉTA :  1.  hórihorgas  ember  v.  legény 
(Zala  m.  Arács  Nyr.  XXn.239;  Fehér  m.  Nyr. 
V.130;  Győr  m.  Tsz.;  Vác  Markovics  Sándor); 
2.  pőre,  félmeztelen  [?]  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.) ;  3.  lomhán  járó  ember  [?]  (Vas  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  III.261  [így:  langy a-léta]). 

LANGALI:  lángos  (Göcsej  Nyr.  XIV.166;  Bu- 
denz-Album  160;  Somogy  m.  Nyr.  X.476). 

LANGALL-IK :  lángol,  lánggal  ég,  lángmódra 
lobog.  Hajtsad,  hajtsad  mindaddig,  míg  a  szoknya 
langallik!  [táncközbeli  mondóka]  (Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
329).  Járjad,  járjad  mindaddig,  míg  a  szoknya 
langallik !  [táncközbeli  mondóka]  (Erdővidék  Nyr. 
IX. 430).  Járjad,  járjad  hajnalig,  míg  a  szoknyád 
langallik  [táncközbeli  mondóka]  (Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.244). 

el-langallik :  kiaszik  a  földből.  A  búza  ellan- 
galt  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.458). 

LANGALUS  (Háromszék  m.  MNy.  VI.356; 
langalis  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János): 
eggy  táncnem  [vö.  landaris,  láng  ász], 

LANGASZ :  eggy  táncnem  (Mármaros  m.  Visk 
Nyr.  XVin.522)  [vö.  langalus]. 

LANGO :  örvény  karimája.  Vigyázz,  el  ne  kap- 
jon a  langó  v.  bele  ne  kerüjj  a  tangóba!  (Jász- 
Nagykún-Szolnok  m.  Tisza-Várkony  Király  Pál). 


1287 


LÁNGOL— LANGYUL 


LANKA— LANTOL 


1288 


LÁNGOL  [lángol  Zala  m.  Kővágó-Örs  Simonyi 
Zsigmond;  lánggol  Püspök-Ladány  Nyr.  VI.174): 
tüzel.  Langalj  még  a  kemencébe,  hadd  süssük  még 
be  ezt  a  kenyeret  (Zala  m.  Kővágó-Örs  Simonyi 
Zsigmond). 

LANGOLAT;  a  ,kertek  allára'  vivő  eggyik 
út  (Soprony  m.  Horpács  Nyr.  V.269). 

LÁNGOLÓ  (Győr  m.  Tsz. ;  lángálló  Repce  mell. 
Nemes-Viss  Nyr.  XVII.336;  Veszprém  m.  Olasz- 
falu Nyr.  XVII.46;  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
III.478;  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác; 
Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.377; 
Udvarhely  m.  Gálffy  Sándor;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.221.  337;  Vadr. ;  Győrffy  Iván;  langaló 
Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Pápa  Nyr.  XIV.527; 
Székesfehérvár  Nyr.  Vn.l87;  Szatmár  m.  Gencs 
Nyr.  X.525;  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.377; 
Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII.429; 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  lángaló  Dunántúl 
Nyr.  V.228;  langaluó  Soprony  m.  Horpács  Nyr. 
V.269;  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.143; 
Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVIII.527;  lángoló 
Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VL323):  1.  lángálló: 
lánggal  égő  üszög  (Udvarhely  m.  Gálffy  Sándor); 
2.  lángoló:  vékonyra  hasogatott  tüzelőfa,  a  mely- 
lyel  kenyérsütéskor  a  kemencét  belángoljék 
(Rimaszombat  Nyr.  V.272);  3.  lángálló,  langaló: 
ércpörkölő  lángkemence  (Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.377) ;  4.  lángálló,  langaló,  lángaló,  lan- 
galuó, lángoló,  lángoló:  lángos  (Dunántúl  Nyr. 
V.228 ;  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  V.269 ;  Rábaköz, 
Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.143;  Repce  mell.  Nemes- 
Viss  Nyr.  XVIL336;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.; 
Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVIII.527;  Pápa 
Nyr.  XVI.527;  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII. 
46 ;  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.478 ;  Veszp- 
rém m.  Csetény  Halász  Ignác;  Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VL323;  Székesfehérvár  Nyr.  VILI 87; 
Győr  m.  Tsz.;  Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.525; 
Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII.429; 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy. 
V1.221.  337;  Vadr.). 

[LÁNGOLÓS],  LÁNGALÓS:  lángos  (Zala  m. 

Orosztony  Nyr.  XXIV.384). 

[LÁNGOS],  LÁNGOS  (langas  Baranya  m.  Or- 
mányság  Kassai  J.  Szókönyv  III.261):  \.  langas, 
lángos :  széllyel  eresztett,  lobogó,  hullámos,  bor- 
zas (haj)  (Baranya  m.  Tsz.;  Ormányság  Kassai 
J.  Szókönyv  III.261 ;  Tiszafüred  és  vid.  Kim- 
nach  Ödön) ;  2.  bolygótúz  (,tüzes  ember')  (Há- 
romszék m.  Tsz.). 

lángos-lepén :  lángos  (Nógrád  m.  Terheled 
Nyr.  XXIIL191). 

LANGY:  langyos  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.260;  Csallóköz  Szinnyei  József). 

LANGYOS:  lanyha,  lágy,  energiátlan  [?].  Ez 
ollyan  nagy,  langyos  ember  (Heves  m.  Saár  Nyr. 
11.524). 

LANGYÜL:  langyosodik  (Csallóköz  Nyr.  I. 
280). 


LANKA  (Szatmár  m.  Király  Pál ;  Szatmár 
Kassai  J.  Szókönyv  III.261 ;  Szatmár  vid.  Nyr. 
Vin.523 ;  Erdély  Király  Pál ;  Székelyföld  And- 
rássy  Antal  1843;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m. 
Nyr.  VnL473.  509  ;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály ; 
lonka  Székelyföld  Nyr.  V.377 ;  Magyarország  és 
a  nagy  világ  1870.  121;  Csík  m.  Nyr.  Vin.94; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  III.2 ;  Bukovina  Nyr.  VI.472 ; 
lunka  Bukovina  Nyr.  VI.472) :  1.  lanka,  lonka  : 
halk  lejtő,  gyengén  hágós  hely,  meneteles  hegy- 
oldal, gyengén  öblösödő  v.  nyergesedő  fennsík 
(Erdély  Király  Pál ;  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843;  Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  VnL473. 
509  ;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály ;  Csík  m.  Nyr. 
VIIL94);  2.  lonka:  hegyoldalnak  lépcsőzetesen 
emelkedő  része,  a  melynek  alatta  és  fölötte 
meredekség  van  (Székelyföld  Nyr.  V.377;  Ma- 
gyarország és  a  nagy  világ  1870.  121);  3.  lonka, 
lunka :  víz  melletti  hely  (pl.  legelő  v.  kukoricás) 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  III.2;  Bukovina  Nyr.  VI. 
472) ;  4.  lanka :  gyümölcsös,  víz  mellett  fekvő 
gyümölcsös  (Szatmár  m.  Király  Pál ;  Szatmár  és 
vid.  Kassai  J.  Szókönyv  ni.261 ;  Nyr.  Vni.523) ; 
5.  lanka:  folyóvíznek  lassú  folyású  helye  (Ud- 
varhely m.  Nyr.  Vin.473.  509). 

LANKAD:  kezd  elaludni.  Lankad  a  lámpa 
(Nagy-Kálló  Nyr.  XII.430).  Lankad  már  a  tűz 
(Erdély  Szinnyei  József). 

é-lankad:  elhervad.  Élankad  a  koszorú  (Csong- 
rád m.  Szentes  Nyr.  Vni.324). 

LANKÁS:  1.  kissé  lejtős,  gyengén  hágós, 
meneteles  (Székelyföld  Nyr.  11.470;  Andrássy 
Antal  1843;  Kiss  Mihály).  Kicsit  lankás  az  útja, 
de  sehol  se  meredek  (Csallóköz  Csaplár  Benedek) ; 
2.  kissé  lejtős  hely,  meneteles  hegyoldal  (Ud- 
varhely m.  Nyr.  V1II.473.  509;  Háromszék  m. 
Nyr.  IV.427) ;  3.  róna,  vizenyős  térség  (Csík  m. 
MNy.  VI.374);  4.  víz  mellett  fekvő  gyümölcsös- 
kert (Szatmár  vid.  Nyr.  VIII.523) ;  5.  folyóvíznek 
lassú  folyású  helye  (Udvarhely  m.  Nyr.  VIII. 
473.  509). 

LANKÓTA:  lusta  ember  (Pozsony  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  in.261.  262). 

LÁNNA,  LÁNA:  1.  lánna:  aranyfüst  (Csalló- 
köz Nyr.  1.280 ;  Pozsony  m.  Deáki  Bódiss  Jusz- 
tin); 2.  lána:  kasza  v.  fűrész  pengéje  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  11.136). 

lánna-  v.  lána-keszeg:  pelecus  cultratus 
(Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.). 

LANT :  1.  nyájkolomp  (Udvarhely  m.  Győrffy 
Iván);  2.  dal  (Baranya  m.  Sziget  vid.  Tsz.; 
Baranya  m.  Ormányság  MNy.  V.127). 

1.  LANTOL :  dalol  (Baranya  m.  Sziget  vid. 
Tsz.  233a;  Baranya  m.  Ormányság  MNy.  V.127). 

2.  LANTOL:  inal,  eblábal,  odább  áll,  taka- 
rodik (Tokaj  Nyr.  XIX.384).  Ott  lantol  é!  (Szol- 
nok Tímár  Pál).  Lantolsz,  ugy-é?  [mondja  a 
győztes  a  másiknak]   (Baranya  m.   Csúza  Nyr. 


1289 


LANTORNA— LAP 


LAPA 


1290 


XVin.286).  Ugyan  lantalt  kifelé  (Kis-KüküUö  m. 
Szőkefalva  Nyr.  XV.336). 

el-lantol :  elinal,  eleblábal,  eltakarodik  (Alsó- 
Csallóköz  Kóssa  Albert;  Szentes  Nyr.  VIILIST; 
Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88). 

LANTORNA  {lantorja  Erdély  Tsz.):  marha- 
böndőről  v.  hájról  lehúzott  és  megszárított  hár- 
tya vagy  állati  hólyag,  melyet  ablaküveg  helyett, 
lámpásnak  v.  ételes  fazék  bekötésére  használ- 
nak (Debrecen  Nyr.  111.563;  VII.476;  Erdély, 
Székelyföld,  Háromszék  m.  Tsz.;  Győrfl'y  Iván). 

LANTOS:  kolompos  (Székelyföld  MNy.  V.358; 
VL174;  Kiss  Mihály). 

LÁNY  (Győr  m.  Csécsény  Nyr.  XIL236;  langy 
Csallóköz  Nyr.  L280;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr. 
XVI.92):  folyóvíznek  nagyon  csendes  folyású 
helye,  a  hol  a  víz  állani  látszik. 

LANYHA  {lánya  Veszprém  m.  Mező-Komárom 
Király  Pál;  Hol?  Tsz.):  1,  lanyha:  lassú,  csen- 
des (eső)  (Pápa  vid.  Tsz.;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  111261;  Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843);  2.  lanyha,  lánya:  kevés,  lassú,  csendes 
eső,  permete,  nyári  futó  eső  (Veszprém  m. 
Mező-Komárom  Király  Pál;  Tokaj  Nyr.  XIX.384: 
Hol?  Tsz.).  Valami  latiyha  löhetött  a  városban: 
mind  tele  szaladt  a  höge  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XXnL143)  [vö.  lajha,  lanyhó,  lenyhe]. 

.  LANYHÁCSOL :  szitál,  permetezik.    Lanyhá- 
csol  az  eső  (Zemplén  m.  Lelesz  Nyr.  XVIII.232). 

LANYHÁL:  cv  (Tokaj  Nyr.  XIX.384)  [vö. 
lajhál]. 


LANYHA  Z[-IK] 

tal  1843). 


(Székelyföld  Andrássy  An- 


LANYHAZÓ  :   esős   idő  (Balaton  mell.  Tsz.). 

LANYHÓ:  lágy,  puha,  tunya,  rest  (Székely- 
föld Győrflfy  Iván;  Erdővidék  Nyr.  IX.42).  Be 
lanyhó  ember  vagy !  (Háromszék  m.  Vadr.).  Énnye, 
be  lanyhó  mozdulású  fejérnép  vagy  te,  Magdó! 
(Székelyföld   Győrffy   Iván)    [vö.   lajhó,    lanyha]. 

LAP :  lapály.  Disznók  laptya  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  111.182).  Lap  helen  (Zala  m. 
Lesence-Istvánd  Nyr.  XVI.93). 

1.  LÁP:  tutaj,  talp  (Békés  és  Arad  m.  Gabányi 
Endre;  Szeged  Tsz.  42a). 

2.  LÁP:  1.  a  lápnak  ingó,  de  járható  része, 
a  melybe  a  lápkútakat  metszik  (Szatmár  m. 
Ecsedi  láp  vid.  Hermán  0.  Halászat  K.) ;  2.  bo- 
zótos hely  (Balaton  mell.  Tsz.). 

láp-búza :  lápos  helyen,  mélyebb  laposokban 
termő,  nem  igen  kövér  búza,  melynek  az  alja 
lerothad,  mivel  a  vízgyülevény  megrontja  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek). 

láp-kút:  az  ingó  lápon  a  természetes  v.  a 
lápmetszővel  kivágott  kis  tükör,  a  melybe  a 
csíkkast  beállítják,    hogy   a    levegőre   fölszálló 

SZINNYEI :  MAGYAU  TAJSZÓTAR. 


csíkok  beletévedjenek  (Szatmár  m.  Börvely  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

láp-metsző :  félhold-alakú,  a  nyélhez  keresztbe 
álló  vágó  szerszám,  a  mellyel  a  lápkútakat  ki- 
metszik (Szatmár  m.  Börvely  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

láb-mettő :  cv,  csakhogy  a  jég-alatti  halászás- 
nál a  vezérrúd  hajtására  használják  (Bodrogköz 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

lábmettő- legény:  rúdhajtó  a  jég-alatti  halá- 
szásnál (Bodrogköz  Hermán  0.  Halászat  K.). 

láp-vágó  :  a  vész  tisztítására  való  kurta  kasza 
(Bereg  m.  Dercén,  Nagy-Bereg  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

LÁP  A,  VÁPA  (Nngy-lápa,  Szölló-lápa  [szőllők] 
Borsod  m.  Ostoros  Nyr.  VI.479;  XI.480;  Szed- 
res-lápa,  8zoTos-lápa  [erdők],  Bekecs-M^a  [szőllő], 
Barát-lápa,  Qzahó-lápa,  Keeskés-lápa  [legelők], 
Kerek-M^a  [szántóföld]  Borsod  m.  Noszvaj  Nyr. 
IX.287.  288;  Dongó-lápa,  Ménes-lápa,  Fehérkő- 
lápa  Diósgyőr  Nyr.  XI.336;  Matyi-/a^a,  Kántol- 
lápa,  Bartaók-Zíí/ja  Gömör  m.  Alsó-Hangony  Nyr. 
XIX.330 ;  Idpa  Mátra  vid.  Nyr.  XXn.288 ;  lápa  Abaú j 
m.  Erdészeti  Lapok  XXII.436 ;  Székelyföld  Tsz. 
[itt  lapa  hiba] ;  vápa  Szatmár  vid.  Tsz. ;  Kis-vápa, 
Nagy-vápa  [kaszálók]  Bánflfy-Hunyad  Nyr.  XII. 
432;  vápa  Szolnok-Doboka' m.  Nyr.  XVn.382 ; 
Székelyföld  NyK.  X.338;  Nyr.  V.424;  Kiss  Mi- 
hály; Bőgő  vápái'd  [szántóföld]  Maros-Torda  m. 
Kaál  Nyr.  11.382;  Kerek-vápa  Maros-Torda  m. 
Mező-Kölpény  Nyr.  11.526;  vápa  Udvarhely  m. 
Győrffy  Iván ;  Kereszt-m^^a  [szántóföld]  Udvar- 
hely m.  Bethlenfalva  Nyr.  11.381;  Szőllő  í;á^ája 
[határdúlő]  Udvarhely  m.  Ócfalva  Nyr.  IX.239; 
vápa  Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Nyr.  XXIII.44; 
Háromszék  m.  Nyr.  V.129;  Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  VIIL255;  Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525): 
1.  lápa,  lapa,  vápa:  alig  mélyedő  széles  gödrös- 
ség  hegyen  v.  hegyoldalban,  sekélyes  völgy, 
völgyfenék  (Nógrád  m.  Szirák  vid.  Békássy 
Sándor;  Abaúj  m.  Erdészeti  Lapok  XXII.436; 
Szatmár  vid.  Tsz. ;  Székelyföld  Tsz. ;  NyK.  X.338; 
Nyr.  V.424 ;  Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Győrflfy 
Iván;  Homoród  vid.  Nyr.  XXIII.44;  Háromszék 
m.  Nyr.  V.129 ;  Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525). 
Á  veőgynek  a  Idpdjdba,  a  közepin  halatt  a  gyalogút 
(Mátra  vid.  Nyr.  XXII.288);  2,.  vápa:  gödrös  be- 
mélyedés: árok-vápa,  hónyajj-vápa,  segg-vápa,  női 
vápa  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr  XVII.382;  Szé- 
kelyföld NyK.  X.338;  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Ne  rakj  a  vápából  hegyet:  ne  adj 
olyannak,  a  kinek  többje  van,  mint  neked  (Há- 
romszék m.  Uzon  Nyr.  VIII. 225). 

vápa-hupa :  gidres-gödrös,  völgyes-dombos, 
egyenetlen  hely  (Székelyföld  Tsz.)  [vö.  hápa- 
hupa]. 

vápa-hupás :  gidres-gödrös,  völgyes-dombos, 
egyenetlen  (út,  szántóföld,  rét)  (Székelyföld  Tsz. 
380a;  Kiss  Mihály)  [vö.  hápa-hupás]. 

82 


1291 


LAPADALT— LAPI 


LÁPI— LAPLÓ 


1292 


LAPADALT :  kicsapott,  félretett  (Székelyföld 
Tsz.  [itt  lapadál  hiba];  Ferenczi  János). 

LAPAJ  (lápáj):  hórihorgas  termetű  s  lompos 
járású  tenyeres-talpas  suhanc  (Palócság  Mikó 
Pál ;  Vác  Markovics  Sándor,  Divicsek  Gyula ; 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.46). 

LAPÁLY  {lopáj  Háromszék  m.  Tsz.;  paláj 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXn.48;  Király  Páí; 
rapály  Heves  m.  Névtelen  1840;  Heves  m.  Tisza- 
Szőllős  Nyr.  V.91):  1.  lopáj:  hegyoldal  behorpa- 
dása  (Háromszék  m.  Tsz.);  2.  rapály:  a  Tisza 
menetele,  lapályos  partja  (Heves  m.  Tisza-Szől- 
lós  Nyr.  V.91);  3.  rapály:  vízapadáskor  támadt 
szigetke  (Heves  m.  Névtelen  1840), 

LAPÁLYOS  {palájos  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXn.48). 

LAPÁNY:   lapály    (Balaton  mell.  Nyr.  11.93). 

LAPÁNYOS :  lapályos  (Rába  mell.  Nyr.  XVII. 
524;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.  180;  Csalló- 
köz Nyr.  1.280). 

LAPASTÁNY :  [gúny]  nagy,  széles,  lapos  láb 
(Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIX.336). 

LAPISTYÁN :  rhodeus  amarus  (Balaton  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

[LAPÁT]. 

lapát-ásó  :  olyan  ásó,  a  milyennel  a  szérűt 
szokták  tisztogatni,  de  külömben  ásásra  nem 
való  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.333). 

lapát-keszeg :  abramis  brama  (Tiszaföldvár 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

LAPATÉB :  1.  denevér  (Nyitra  vid.  Kelecsény 
József  1843);  2.  lepke  (Nyitra  m.  Pográny  és 
vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

LAPÁTKA :  laposas  paszulyfaj  (Bereg  m.  Mun- 
kács és  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

lapátka-paszúly :  cv  (Bereg  m.  Munkács  és 
Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

[LAPÁTOS]. 

lapátos-gém:  kanalas-gém  (Heves  m.  Névte- 
len 1840). 

LAPCSI:  lapos  (Bars  m.  Léva  Czimmermann 
János). 

LAPCSOL  :  veri  a  víz  színét  a  tenyerével  v. 
egyébbel  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  lépeséi]. 

LAPI:  1.  levél,  falevél  (Székelyföld  Tsz.; 
Arany-Gyulai  NGy.  ni.36.  100.  242;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Nyr.  11175;  m.374;  V.90;  Vadr.; 
Kiss  Mihály  ;  Király  Pál ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.330; 
Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V.347;  Nyr.  VL181  ; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  X.202).  Keserü-lapi,  úti-lapi, 
dohán-lapi,  saláta-lapi,  káposzta-lapi  (Háromszék 
m.  Kiss  Mihály).  Alma-lapi,  körte-lapi,  mogyoró- 


lapi  (Háromszék  m.  Király  Pál);  2,  [tréf.  ?]  forint 
(Székely-Udvarhely  Schilling  Lajos). 

lapi-káposzta :  még  meg  nem  fejesedéit  ká- 
poszta (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

[LÁPI]. 

lápi-bot :  villásvégű  bot,  mellyel  a  csíkász  az 
ingó  lápot  vizsgálgatja,  hogy  biztosan  léphessen 
(Szatmár  m.  Börvely  Hermán   0.    Halászat  K.). 

lápi-ember:  csíkász  (Szatmár  m.  Ecsedi  láp 
vid.  Hermán  0.  Halászat  K.  818a). 

LAPICSKOL  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek ;  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  lapincskul  Vas 
m.  Őrség  Tsz.):  1.  lapicskol:  lapítgat  (tésztát  v. 
sarat  a  -  tenyerével)  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek);  2.  lapicskol,  lapincskul:  veri  a  víz  szí- 
nét a  tenyerével  v.  egyébbel  (Vas  m.  Őrség 
Tsz. ;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

LAPINT:  kissé  megüt  (vminek  a  lapjával). 
[Anyikám,  Pista  a  léniával  megütött!]  Csak  éppen 
meglapintottam  (Alföld  Nyr.  XIV.478)  [vö.  lappint]. 

LAPISTYÁN:  rhodeus  amarus  (Balaton  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

LAPÍT  {lapitt  Székesfehérvár  Nyr.  VII.187; 
lapétt   Zala    m.    Gelse    és    vid.    Nyr.    XV. 573): 

1.  mángorol  (Somogy  m.  Szigeti  járás  MNy.  V. 
127;  Baranya  m.  Sziget  vid.  Tsz.);  2.  meghúzza 
magát,  kushad,  hallgat  (Zala  m.  Gelse  és  vid. 
Nyr.  XV.573 ;  Baranya  m.  Ormányság  Tsz. ;  MNy. 
V.127;  Székesfehérvár  Nyr.  Vn.l87;  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek);  3.  szundít.  Loppal 
eggyet-eggyet  lapit  dolog  közben  (Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

oda-lapit:  odacsap,  ügy  odalapitlak,  hogy! 
(Deésakna  Nyr.  1.382). 

LAPÍTÓ  {lapitó,  lapittó):  1.  nyújtó-deszka, 
sodró-deszka  (Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVIII. 576; 
Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  ni.221 ;  NyK. 
11.379;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.  413; 
Nyr.  11.523);  2.  [tréf.]  fül  (Bars  m.  Léva  Czim- 
mermann János). 

LAPITUS :  kenyérsütés  alkalmával  a  kenyér- 
lisztnél  kissé  fehérebb  lisztből  sütött  lepény,  a 
melyet  négy  csúcsára  összehajtogatnak  és  jól 
megsóznak  (másutt:  hodak)  (Pozsony  m.  Tak- 
sony Nyr.  X.192). 

LAPIT YÁNKA,  LIPIT YÁNKA :  1.  lapityánka: 
lapátszerű  ásó  (Bereg  m.  Tiszahát  Pap  Károly) ; 

2.  lipityánka:  vaslapát  (Beregszász  Békássy  Sán- 
dor) [vö.  lipityan]. 

LAPKÓ :  abramis  brama  (Szendrö  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

[LAPLÓ.] 

lapló-fúrész :   fournierságe   (Sárospatak  Nyr. 

XU.288). 


1293 


LAPOCKA— LAPOGAT 


LAPONYAÖ— LAPOTYA 


1^94 


LAPOCKA  {lapacJca  Deés  Nyr.  XIV.329;  la- 
picka  Soprony  m.  Nyr.  Xn.381 ;  Repce  mell.  Nyr. 
XX.365;  Rábaköz  Nyr.  XV.286;  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  VIL272;  Balaton  mell.,  Marcal  mell.  Tsz.; 
Zala  m.  Keszthely  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
Zala  m.  Tapolca  Nyr.  VIII.469 ;  Zala  m.  Alsó- 
Lendva  vid.  Nyr.  Xm.332;  Veszprém  Nyr.  VE. 
381;  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác;  So- 
mogy m.  Nyr.  X.476;  Fölső-Somogy  Nyr.  X.190; 
Közép-Baranya  Nyr.  nL282;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.286;  Győr  Nyr.  XL382;  Xn.96; 
Pannonhalma  Nyr.  Xn.l87;  Alföld  Nyr.  VH. 
412;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.207; 
Torontál  m.  Magyar-Ithabé  Nyr.  Vni.478 ;  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  IX.282;  Kalotaszeg,  Zsobok  Me- 
lich  János):  1.  lapicka,  lapocka:  túzszedő  v.  tűz- 
hordó  kis  vaslapát  (Balaton  mell.  Tsz.;  Fölső- 
Somogy  Nyr.  X.190;  Veszprém  Nyr.  Vn.381  ; 
Közép-Baranya  Nyr.  111282 ;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVnL286;  Komárom  m.  Für  Nyr.  XVIH. 
528;  Győr  Nyr.  XIL96;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr. 
IV.236;  GyőríTy  Iván;  Csík  m.  Tsz.);  szemét- 
hoi'dó  lapát  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János); 
2.  lapicka,  lapocka:  lapát-alakú  tésztakeverő-fa 
(Pannonhalma  Nyr.  Xn.l87;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.382;  Gömör  m.  Nyr.  XXIL576;  Fölső-Csal- 
lóköz Nyr.  IX.282);  3.  lapicka:  mosófa  (Zalám. 
Tapolca  Nyr.  Vni.469;  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid. 
Nyr.  Xin.332;  Balaton  és  Marcal  mell.  Tsz.); 
4.  lapicka,  lapocka:  szövésnél  használt  tenyér- 
nyi széles,  kisújjnyi  lyukakkal  és  nyéllel  ellá- 
tott táblácska,  a  melyen  át  a  fonálvetéskor  a 
szálakat  a  vetőfára  áteregetik  (Rábaköz  Nyr. 
XV.286;  Győr  Nyr.  XL382;  Orosháza  Nyr.  IV. 
382;  Torontál  m.  Magyar-Ithabé  Nyr.  Vin.478; 
Hol?  Nyr.  Xin.96);  5.  lapicka:  [eke  része]  (Szé- 
kelyföld Tsz.);  6.  lapicka:  evezőforma  kis  ütő- 
lapát (plaga),  a  mellyel  az  iskolában  a  leányo- 
kat büntették  régebben  (Alföld  Nyr.  VII.412) ; 
7.  lapicka:  a  horog  lapított  része,  a  melynél 
fogva  a  talpailóhoz  kötik  (Keszthely  Hermán  0. 
Halászat  K.);  8.  lapicka,  lapocka:  az  a  fácska, 
a  melyre  a  háló  szemeit  kötik  (Keszthely,  Fölső- 
Rákos  Hermán  0.  Halászat  K.);  9.  lapocka:  fél- 
zsindely nagyságú  vékony  deszka,  melyet  pős 
helyett  az  inra  kötnek  (Szolnok  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.). 

lapocka-fa :  az  a  fácska,  a  melyre  a  háló 
szemeit  kötik  (Miskolc  Hermán  0.  Halászat  K.). 

LAPOCKÁSDI:  ütő-lapockával  való  társas- 
játék (Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván). 

LAPOGAT  [lappogat  Szilágy  m.  Nyr.  IX.563) : 
1,  laposra  nyomogat  (tésztát,  papirost,  ruha- 
neműt, aranyfüstöt  stb.  a  tenyerével)  (Abauj  m. 
Szikszó  Király  Pál) ;  2.  nyájaskodva  gyöngéden 
vereget  (kül.  a  hátát  vkinek)  (Abauj  m.  Szikszó 
Király  Pál ;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.563 ;  Székelyföld 
Kiss  Mihály);  3.  ütlegel  (Abauj  m.  Szikszó  Ki- 
rály Pál). 

el-lapogat:  1.  ellapítgat  (Abaúj  m.  Szikszó 
Király  Pál;  Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  elver 
(Abauj  m.  Szikszó  Király  Pál). 


meg-lapogat:  1.  megsimogat,  megcirógat ; 
2.  megver  (Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

LAPONYAG :  emelkedett  hely,  kissebb  halom 
(Mezőtúr  Nyr.  X.144.  285;  Hajdú-Szoboszló  Nyr. 
XIV.421). 

[LAPONYAQOS],  LAP  ANYAGOS :  lapos,  mé- 
lyebben fekvő,  lapályos  (Csallóköz  Nyr.   1.280). 

LAPOB :  murvaféle,  porhanyó  kavics  (Baranya- 
Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.380).  Laporban  terem  a  jó 
bor  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841). 

LAPOS  {lapis  'Dunántúl  Nyr.  V.228;  Repce 
mell.  Nyr.  XX.365;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.272. 
330;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  in.319.  474;  Göcsej 
Nyr.  Xni.256;  Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573; 
Somogy  m.  Kubinyi-Vahot  Magyar  és  Erdélyorsz. 
képekben  111.40 ;  Nyr.  11.376 ;  Baranya  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  11.54.  337 ;  Baranya  m.  Ormányság 
Tsz.;  Eszék  vid.  Nyr.  Vm.373 ;  Szeged  és  vid. 
Nyr.  11.85 ;  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.207 ; 
Gömör  m.  Tsz.;  Zemplén  m.  Bodrog-Kisfalud 
Kassai  J.  Szókönyv  11.399;  Szilágy  m.  Nyr. 
Vn.382;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.52):  l.  lapis: 
bemélyedt.  Ennek  a  fődnek  lapis  a  közepe,  azétt 
áll  meg  a  viz  réta  (Szilágy  m.  Nyr.  IX. 563); 
2.  lapis:  kis  mélyedésű  völgy  (Dunántúl  Nyr. 
V.228);  3.  lapos:  kaszáló  v.  legelő  (Fehér  m. 
Nyr.  X.189);  3.  lapos:  keskeny  és  lapos  zsinór 
(pertli)  [gombkötő  mesterszó]  (Pozsony  Nyr. 
Xni.528). 

lapos-konc:  marha-lapocka  (Kezdi- Vásárhely 
Nyr.  XVI.479). 

lapos-tü:  nagyobb  csizmadia-tú  (Szeged  Csap- 
lár Benedek). 

lapos-vas,  lapis-vas  :  szántóvas  (Balaton  mell. 
Tsz. ;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.54.  337 ; 
Győr  Nyr.  Xn.96). 

[LÁPOS]. 

láppos-bdza :  lápos  helyen,  mélyebb  laposok- 
ban termő,  nem  igen  kövér  búza,  melynek  az 
alja  lerothad,  mivel  a  vízgyülevény  megrontja 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

LAPOSKA,  LAPISKA :  1.  laposka :  lapos,  szé- 
les, hosszúra  vágott  tésztanemű,  melyet  mákkal, 
mézzel  v.  olajjal  készítve  esznek  (Erdély  Király 
Pál ;  Székelyföld  Tsz. ;  Kriza,  Győrflfy  Iván  ;  Há- 
romszék m.  Orbai  járás  Nyr.  -VII.332;  Három- 
szék m.  Uzon  Nyr.  IX.40);  2.  lapiska,  laposka: 
abramis  brama  (Bódva  mell.  Komjáti,  Mármaros 
m.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

LAPÓTYA  {lapogya  Székelyföld  Pesti  Napló 
1893.  248.  sz.):  1.  lángos-forraa  zsírban  sült  le- 
pény, laposas  pogácsa,  vastag  palacsinta  (Szatmár 
m.  Avas-Ujváros  Barna  Ferdinánd ;  Szatmár  Nyr. 
VIII.188;  Szilágy  m.  Kerekes  Ernő;  Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.93;  Székelyföld  Pesti 
Napló  1893.  248.  sz.;  Király  Pál;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.339;  Vadr.;  Kiss  Mihály);  2.  túrós- 
béles  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.475). 

82=^ 


1295 


LÁPPAD— LAPTOLO 


LAPUL— LASKA 


1296 


[LÁPPAD]. 

el-láppad :  elázik  (Szamosköz  Nyr.  XL92). 

LAPPANCS:  1.  csapó-ajtó  (Székelyföld  Tsz.; 
MNy.  VL174;  Nyr.  V.377;  Aiidrássy  Antal  1843, 
Kiss  Mihály,  Győrífy  Iván,  Király  Pál;  Udvar- 
hely m.  Keresztúr  vid.,  Háromszék  m.  Vadr. 
397.  443;  Háromszék  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
L371;  Csík-Madaras  Nyr.  XX.96) ;  2.  csapdának, 
kelepcének  csaptató  födele  (Székelyföld  Tsz. ;  Kiss 
Mihály,  Győrfify  Iván). 

LAPPANCSOS:  lompos  járású  v.  öltözékú 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.382 ;  Túrkeve  Nyr. 
VIII.469)  [vö.  leppencsé's]. 

LAPP  ASZ:  alattomos  (Szatmár  vid.  Tsz.). 

LAPPINT :  lapjával  üt  (Háromszék  m.  MNy. 
VI. 337;  Györffy  Iván)  [vö.  lapint]. 

1.  LAPPOG:  lappang  [?]  (Vas  m.  Kemenesalja 
Nyr.  III.88). 

2.  LAPPOG :  lomhán,  lomposan,  nagyokat 
lépve  s  mégis  lassan  jár  (Somogy  m.  Visnye 
Nyr.  XVn.333.  334;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 237; 
XXni.143 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály ; '  Háromszék 
m.  MNy.  VI.337;  Györffy  Iván;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  laffog,  leppé'g,  lippög- 
lappog], 

LAPPONG :  cv)  (Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XVn.333). 

LAPSÁG:  lapály  (Zala-Lövő  Simonyi  Zsig- 
mond). 

LAPSINT :  lepcsentőleg  csap.  Szájára  lapsin- 
tott  tenyerével  (Deésakna  Nyr.  1.382)  [vö.  lepsint], 

LAPTÁB :  kissebb  ladik,  a  melyen  a  halászati 
segédszemélyzet  foglal  helyet  s  a  melyen  a  fogott 
halak  fölvételére  szolgáló  láda  s  a  vontató  köte- 
lek is  el  vannak  helyezve  (Balaton  mell.  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

laptár-hám:  a  laptáros  farhámja  (Szolnok 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

LAPTÁROS :  a  halászbokornak  az  az  embere, 
a  ki  a  partra  való  halászáskor  a  parton  marad 
s  az  eggyik  apacsot  a  part  közelében  megtartja, 
míg  a  többi  a  ladikon  beevez,  kiveti  a  hálót,  kerít 
s  a  másik  apacsot  kihozza  a  partra  (Általánosan 
haszn.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

laptáros-apacs :  az  az  apacs,  a  melyet  a  lap- 
táros a  part  közelében  tart  (Csongrád  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

LAPTATÓ  laptár  (Baja  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

LAPTI:  lapos  gomb,  a  melynek  nincs  tőgye 
(Veszprém  Nyr.  11.134). 

[LAPTOLÓ]. 

laptoló-háló :  70  m.  hosszú,  12  m.  széles,  a 
léhés-  V.  öreghálóéhoz  hasonló  berendezésű  háló, 


a  mellyel  a  folyó  közepén  halásznak  (Komárom, 
Budapest  Hermán  O.  Halászat  K. ;  Győr  Nyr. 
XI.430). 

LAPUL  [lapu  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  V.220). 

LAPüNDZIA:  talár.  A  pap  lapundziája  (Szla- 
vónia Nyr.  V.12). 

LAPÚTYI:  alattomos  (Alföld  Nyr.  11.425). 

LÁRI-FÁRI  [láré-fáré  Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.212). 

[LÁRMA]. 

lárma-fa:  1.  régebben  faluszélekre,  emelke- 
dettebb helyekre  alkalmazott  csóvák  és  farakások, 
a  melyeket  nagy  veszedelem  idején  meggyúj- 
tottak, hogy  így  a  népet  általános  hadba-kelésre 
szólítsák  (Csík  m.  MNy.  VI.374) ;  2.  csőszlábtó 
(földbe  ásott  és  létrafogakkal  ellátott  fa-szál) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Csík-Szentkirály   Vitályos  Géza). 

[LASA]. 

lasa-gomba:  vastag,  lapos  gomba,  mely  a 
bükkfán  terem  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
ni.265;  Székelyföld  Tsz.). 

LASDI:  lassú  dolgú  (Marosszék  Nyr.  11.523). 

LASKA  {laksa,  láksá  Dráva  mell.  Nyr.  V.472 ; 
Eszék  vid.  Nyr.  VI1I.44;  Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVn.191;  Szlavónia  Nyr.  V.12  ;  XXI1I.359; 
Hont  m.  Nyr.  V.474;  Gömör  m.  Tsz.;  Rimaszom- 
bat Nyr.  V.517;  Zemplén  m.  Nyr.  IV.522;  Zemp- 
lén m.  Bodrog-Kiafalud  vid.  Kassai  J.  Szókönyv 
ni.255;  Tokaj  Nyr.  XIX.384):  1.  laska:  metélt- 
nek gyúrt  és  kinyújtott  tészta  (Nógrád  m. 
Rimóc  Nyr.  VI.273) ;  2.  laska :  metélt  tészta 
(Kis-Kúnság  Kimnach  Ödön;  Tiszafüred  és  vid. 
Kimnach  Ödön;  Tokaj  Nyr.  XIX.384;  Kolozs  m. 
Szucsák  Nyr.  XVI1I.576;  Székelyföld,  Csík  m. 
Tsz.).  Kockás  laska;  árva  laska  (Székelyföld 
Györffy  Iván) ;  3.  laska  :  szaggatott  tészta.  Túrós 
laska  (Csallóköz  Csaplár  Benedek)  ;  vékonyra 
sodort  és  kiszárított  tészta,  melyet  jó  nagy  da- 
rabokra tördelve  levesbe  főznek  bele  (Kecskemét 
Tsz.);  4.  laska,  laksa,  láksá:  lepény  (Somogy  m. 
Nyr.  X.476;  Dráva  mell.  Nyr.  V.472;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVII.  191;  Eszék  vid.  Nyr. 
Vin.44;  Szlavónia  Nyr.  V.12;  XXIII.359 ;  Palóc- 
ság Nyr.  XXI1.76  ;  Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV.286 ; 
Tokaj  Nyr.  XIX.384;  Zilah  Nyr.  XII.277);  5.  laska, 
laksa:  lángos  (Somogy  m.  Kubinyi-Vahot  Magyar- 
és  Erdélyorsz.  képekben  111.40 ;  Dráva  mell.  Nyr. 
V.472;  Zemplén  m.  Nyr.  1V.522;  Bodrog-Kisfalud 
Kassai  J.  Szókönyv  III.255) ;  6.  laska :  a  zsidók- 
nak húsvéti  kovásztalan  kenyere,  macesz  (Sop- 
rony  m.  Nyr.  XXII. 185;  Soprony  m.  Csepreg 
Ny.  IV.523;  Rábaköz  Nyr.  XV.431 ;  Rábaköz, 
Beő-Sárkány  Nyr.  XVni.,143 ;  Vas  m.  Sorok  mell. 
Nyr.  XXII.144;  Vas  m.  Őrség,  Kemenesalja,  Ba- 
laton mell.  Tsz.)  [vö.  lecske]. 


laska-gomba : 

234a). 


úri-gomba    (Székelyföld    Tsz. 


1297 


LASKAD— LASSÚD 


LASSUL— LAT 


1298 


laska-nyujtó  (Szatmár  Nyr.  X.476 ;  laska-nyútó 
Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVin.576)  :  nyújtófa, 
sodrófa. 

laska-siritő  {laska-sirittő ;  —  laska-sürítő  Szé- 
kelyföld Tsz.  hiba) :  oj  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrííy  Iván,  Király  Pál;  Háromszék  m.  Nyr. 
n.523). 

laska-tégla :  négyzet-alakú  padló-tégla  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

LASKAD:  eredeti  alakját  elveszti.  Belaskatt 
a  kalapom:  lelaskatt  a  széle  (Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.560). 

LASKOD-IK:  lassabbodik,  csendesedik  (Deb- 
recen  Arany-Gyulai  NGy.   L13).    [vö.   lassad-ik, 

lassod-ik], 

[Szólások].  Laskodj  kása,  ne  pötyögj!  [mondják 
olyan  lármázónak,  a  kinek  még  szólnia  sem 
illik]  (Debrecen  Arany-Gyulai  NGy.  1.13). 

LASNI :  [malom  része ;  a  koszorúban  levő  fü- 
lekbe van  beleütve  és  rája  erősítik  a  rácsdesz- 
kákat] (Baja  Nyr.  XVII.239). 

LASPAN:  roppan,  pattan,  csattan.  Ledopta  a 
gyürüt  az  asztara,  csak  u  laspant  (Göcsej  Nyr. 
III.425)  [vö.  rostán]. 

LASPONYA,  NASPOLYA  {lesponya  Hol  ?  Tsz. ; 
nyespuha  [nép-etimológia]  Közép-Baranya  Nyr. 
11.237). 

[LÁSSAD].  Lassadjába,  lassadjával :  lassacskán. 
Ne  eröködjünk  a  sietéssel;  lassadjába  v.  lassad- 
jával csak  majd  odaérünk  mi  azért  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek).  Hogy  van  ?  —  Lasaggyáha 
(Kalocsa  Nyr.  Vni.518). 

LASSAD-IK:  lassabbodik,  csendesedik  (Deb- 
recen Nyr.  V.517)    [vö.  laskod-ik,  lassod-ik], 

[Szólások].  Lassagy  kása,  ne  pötyögj!  (Debre- 
cen Nyr.  V.517). 

[LASSIKABB].  Lassikáhhán,  lasikába:  lassab- 
ban (Dráva  mell.  Nyr.  XIII.283;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVni.286;  Szlavónia  Nyr.  V.61). 

LASSOD-IK,  LASSUOD-IK :  lassabbodik  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály)  [vö.  lassad-ik]. 

[LASSOGJ]. 

lassogj-mars :  vmi  induló  [?].  Minden  bokor 
lassogj-marsot  zeng  (Debrecen  Nyr.  VI.333). 

[LASSÚ]. 

lassan-ballagó :  [tréf.]  metélt  tészta,  mácsik 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  Nyr.  III.255). 

lassan-csárdás :  lassú  csárdás  (Brassó  m. 
Hosszúfalu  Nyr.  XXn.238). 

[LASSÚD].  Lassudán:  lassacskán.  Lassudán 
hullani  kezdett  az  eső  (Háromszék  m.  Nyr.  X.327). 


[LASSUL], 

mög-lassul:  lassabban  hajt,  nem  siet.  Lassüj 
mög,  lassűj  mög,  ifjú  Török  János,  mé  mán  éha- 
nyatlik  a  mi  mony  asszonyunk !  (Torontál  m.  Száján 
Kálmány  L.  Szeged  népe  II.5).  Lassüjatok  mög 
hát,  frajok,  frajcimörök,  hagy  írjak  levelet  Gyönygy- 
vári  Jánosnak,  az  én  galambomnak !  (Bács  m.  Kis- 
Hegyes  Kálmány  L.  Szeged  népe  II.9). 

IjASTONYOZ  ladonyoz  (Fertő  mell.  MNy. 
in.244). 

LASZAP ASZAL :  pazarol,  dőzsöl  (Szeged  Sü- 
meghy  Pál  1841). 

LAT  (lót  Háromszék  m.  MNy.  VI.215). 

LÁT:  1.  néz  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.153) ; 
2.  hivatalosan  megnéz,  megvizsgál  (pl.  kivá- 
gandó marhát),  megbecsül  (pl.  kárt)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály) ;  3.  gondoskodik.  Ha  egy  kicsit  job- 
ban volna  sorom,  máskép  látnék  felőled  (Csongrád 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.375);  4.  készít.  Neköm 
ebédöt  köll  látni.  Legébb  kicsépölöm  észt  a  ken- 
dört,  osztég  látok  valami  vacsorát  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.41.  474).  —  Láddég:  látod  e! 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX. 563).  Lándég :  co  (Udvarhely 
m.  és  Erdővidék  Vadr.).  Látodek  e:  co  (Dunán- 
túl Nyr.  V.228).  Láddék  e:  f>^  (Vas  m.  Egervár 
Király  Pál).  Láék  csak,  lájék  csag:  lássa  csak! 
(Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr.  VII.477;  Dráva 
vid.  Nyr.  XV.425).  Lájék  a:  lássa  e!  (Szeged 
vid.  Nyr.  1.425).  Lájjék  e:  cv  (Dunántúl  Nyr. 
V.228). 

[Szólások].  Látni  menni:  gyermekágyas  asz- 
szonyt  meglátogatni  és  a  magával  hozott  ételből 
megvendégelni  (Csík-Madaras  Nyr.  XX. 96).  Nem 
lát  a  lámpi:  nem  világít  (Maros-Torda  m.  marosi 
alsó-járás  Ravasz  Árpád).  Nem  látta  kimondani : 
nem  tudta  kimondani  (Kecskemét  Nyr.  IX. 86). 
Ki  nem  látom  mondani  (Cegléd  Volf  György). 
Ki  se  látom  mondani,  hogy  mi  van  ide  irva  (Szi- 
lágy m.  Nyr.  IX.563). 

bé-lát:  benéz,  betekint.  Láss  bé  a  házba!  Él- 
menyek,  belátok  a  kerbe  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

el-lát:  1.  elnéz  (Mezőtúr  Nyr.  IX.183);  2.  el- 
ver (Fehér  m.  Nyr.  X.186).  Ezt  ugyan  élátták 
(Szentes  Nyr.  Vni.324). 

[Szólások].  É  van  látva:  1.  nagyon  részeg; 
2.  pórul  járt  (Szentes  Nyr.  Víll.324).  Ellát  a 
világrúl:  meghal  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.151). 
Lássa  el  ezzel  a  fával  a  bajt:  vágja  föl  (Dunán- 
túl Nyr.  V.228).  Egy  kevés  múlaccságra  a  leg- 
tisztább szívvel  elláttyuk  minnyájokat:  szívesen 
látjuk  (Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr.  V.427). 

elé-lát,  elő-lát:  előkerít  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.477).  Nekem  elölássa  kéd  a  kalapot! 
(Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV.425). 

föl-Iát;  nagyraiát,  fönnhéjáz,  dölyfösködik 
(Szeged  vid.  Nyr.  11.44).  Nagy-fő  lát:  cv  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.305). 


1299 


LÁTA— LÁTÓ 


LÁTOGAT— LATRANKOD-IK 


1300 


hozzá-lát:  jól  tart  (marhát  száraz  eleséggel 
a  dologra  menés  előtt)  (Székelyföld  Tsz.). 

ki-Iát:  (ilyen  v.  olyan)  színben  van.  Hogy  lát 
ki?  Jól  lát  ki.  Tegnap  nagyon  jól  látott  ki  (Sepsi- 
szentgyörgy Nyr.  IV.191). 

meg-lát:  1.  megnéz.  Máriának  Jézuskáját  ki- 
tákárá  fejér  fátyoláhul;  méglátá,  halálra  igizé 
(Moldva,  Klézse  Nyr.  VI.83;'X.153);  2.  hivata- 
losan megnéz,  megvizsgál  (pl.  kivágandó  mar- 
hát), megbecsül  (pl.  kárt)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

rea-lát:  ráitél,  ráró  (bírságot,  kártérítést) 
(Háromszék  m.  MNy.  VL346;  Győrffy  Iván). 

[LÁTA?]. 

[Szólások].  Ki  Idta,  per  ki  Idta:  csak  éppen  a 
szemnek  való,  hogy  tessék-lássék  (Rozsnyó  Nyr. 
VIII.565). 

LÁTÁL  {Idtdl):  gyakran  lát,  látni  szokott 
(Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.525).  Látd- 
lom  mindenáp  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.216). 

[LÁTÁS]. 

[Szólások].  Hálotám  hírét,  de  Idtdsdt  nem  Id- 
tdm:  látni  nem  láttam  (Szlavónia,  Sz.-László 
Nyr.  V.65;  XXIII.363). 

IjÁTAT,  láttat  :  1.  látszat.  Látottnya  [így !] 
vót,  hogy  ád  án  [tejet] ;  halom  esz  szijjat  adott, 
nem  tejet  fölijje  (Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr. 
11.467);  2.  haszon  eredmény  (Repce  vid.  Nyr. 
XX.411 ;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János).  Nincs 
bize  dogodnak  látottnya  [így !]  (Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  11.467).  Volt  is  ám  az  igyekeze- 
tinek  látatja  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
11.437).  Nincs  láfattya  v.  láttattya  a  dógának 
(Debrecen  Nyr.  XXIII.334).  Ldttáttyá  van  (Nóg- 
rád m.  Terheled  Nyr.  XXIII.331).  Ni7ics  láttatja 
a  dolgának  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 
A  mi  dolgainknak  nincs  semmi  láttatja  (Maros- 
szék, Nyomát  Nyr.  XV.287).  Semmi  látatja  sincs 
a  te  dolgaidnak  (Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár);  3.  haszonra,  eredményre  való  kilá- 
tás. Mi  látat  van  benne?  Mi  látat  lén  olyan  do- 
logba vigyülnöd?  (Székelyföld  Nyr.  III.423  [itt 
látás,  látad,  lesz  hiba];  Kiss  Mihály). 

LÁTATLAN :  vak  (Veszprém  m.  Nyr.  XII.279). 

[LÁTATLANSÁG]. 

hSzzalátatlanság :  gondozatlanság.  A  hé'zza- 
látatlanság  miánn  igen  sok  kicsi  gyermek  üdönek 
előtte  éposztú  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

LÁTÓ;  1.  vármegye  szolgája  (Bácska  Tsz. 
284a);  2.  kiküldött  lovas-ember,  a  ki  az  égés 
részleteiről  hírt  hoz  (Baja  Bayer  József) ;  3.  lá- 
togató. [Ezentúl  már  itt  fogsz  lakni?].  Nem;  csak 
látóul  jöttem  (Pest  m.  Félegyháza,  Arad  m., 
Bars  m.  Király  Pál)  Látójú  vót.  Mennyen  látójú 
(Heves  n).  Sziimyei  József).  Látójú  mégy  (Hont 
m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 189).  Látóul  jött  a  Kutya- 


fejű küsasszonyához  (Udvarhely  m.  Vadr.    445); 

4.  szem  (Rozsnyó  vid.  Nyr.  XIII.571).  Fene  egye 
még  a  két  látódat!  (Veszprém  Nyr.  IV.82).  Fus- 
se'k  ki  a  ldta"já!  (Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVIII.459); 

5.  mutató,  mutatvány,  mustra.  Most  nincs  ide- 
bent alma;  megyek  látóér  a  kerbe  (Ung  m.  Nagy- 
Szelmenc  Király  Pál);  kender-mustra  (az  eláz- 
tatott kenderből  innen  is,  onnan  is  kihúzogatott 
szálak,  annak  megvizsgálása  végett,  hogy  ki 
lehet-e  már  szedni  a  kendert  az  áztatóból)  (Szat- 
már  m.  Nagy-Peleske,  Bereg  m.  Som  Király 
Pál;  Ugocsa  m.  Nyr.  Vin.426;  Király  Pál;  Há- 
romszék m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.332;  Csík  m. 
Király  Pál);  6.  betegágyas  asszonynak  küldött 
étel.  Látót  küldeni  (Nyitra  m.  Magyar-Soók  Nyr. 
XX. 326);  7.  látogatás.  Megyek  látóba  (Pest  m. 
Félegyliáza,  Arad  m.,  Bars  m.  Király  Pál).  Ha 
látóba  eljösz  (Monostor  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond. 
11.124).  Ki  volt  nálad  látóba  a  múlt  este?  (Hol? 
Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  III.  185).  Látóba  mönt 
hézza  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  445). 

látó-mester :  céhbeli  fölügyelő.  Fő-  és  kis- 
látómester  (Kézdi-Vásárhely  Nyr.  XVI.  192.  384. 
528;  XVn.288.  384.  480). 

ellátó:  jós,  jövendőmondó,  álomlátásból  jö- 
vendölő (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.152;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  VI.374). 

meglátó :  figyelemre  méltó,  nevezetes.  Nagy 
meglátó  dolog  ez  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.359). 

LÁTOGAT:  lát.  [Ösmeréd  a  Sós  Ferkut?] 
Hojje !  Ösmerém  án ;  a  mezzün  sokszé  látogattam. 
Nem  tom,  há  lett  a  Horvátok  kutyájo ;  mas  sasé 
látogatom  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.469).  Éccér  a 
kiráfi  mögleségetté  és  látogatta,  hogy  a  rózsa  lé- 
szát  a  pohárbu  és  az  eszi  még  a  vacsorát  (Göcsej 
Nyr.  11.422).  Keresi  a  feleségit,  de  nöm  taláhotta 
suhun  sé;  kérdi  mindénkitu,  hoha  ném  látogatta-é 
a  feleségét  (Göcsej  Nyr.  III.  180). 

LÁTÓKA:  [tréf.]  szem.  Nézte  is  ám  ugyan- 
csak, szintúgy  dülyedt  a  látókája  (Csongrád  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  11.447). 

LATOR:  1.  vásott,  konok,  megátalkodott  (Szé- 
kelyföld Tsz.).  Lator  gyermek,  lator  ember,  lator 
fejérnép  (Székelyföld  Nyr.  L151);  2.  kicsapongó, 
parázna,  kurafi,  buja  szerető  (Tokaj  Nyr.  XXIV. 
96 ;  Zilah  Nyr.  XIV.334 ;  Székelyföld  Tsz. ;  Csík- 
Madaras  Nyr.  XX.96).  Néköm  vöt  égy  csárdás 
feleségöm,  vót  néki  égy  latra  (Csanád  m.  Puszta- 
Földvár  Kálmány  L.  Koszorúk  11.214);  3.  csin- 
talan, eleven,  kópé,  víg  fickó  (Repce  vid.  Nyr. 
XX.416;  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  Vin.471; 
Erdély  Szinnyei  József;  Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy 
Iván);  4.  dolgos,  kardos  (asszony)  [?]  (Győr  m. 
Szigetköz,  Duna-Szentpál  Nyr.  Vni.522). 

LATORSÁG:  csintalanság.  Te  latorságnál  egye- 
bet nem  és  tudsz  (Háromszék  m.  Vadr.  857). 

LÁTRÁNKOD-IK :  alkalmatlankodik,  lábat- 
lankodik, útban  van  (Borsod  m.  Diósgyőr  vid. 
Nyr.  IV.43,  Tisza-Örs  Csaplár  Benedek;  Tisza- 


ISOl 


LATROD-IK— LAZ 


LAZA— LAZUKAL 


1302 


Dob  Nyr.  XVIII.571 ;  Tokaj  Nyr.  XXIV.96).  Nem 
akartam  látránkodni,  de  a  szükség  idehozott  (Tisza- 
Dob  Nyr.  XIX.95). 

[LATROD-IK]. 

el-latrodik :  megátalkodik.  Erössen  el  van  lat- 
rodva  (Székelyföld  Nyr.  1.151). 


meg-latrodik ; 

Nyr.  1.151). 


Meglatrodott    (Székelyföld 


LATSZOD-IK  {láccodm):  látszik  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.222). 

LÁTTAT:  hivatalosan  megnézet,  megbecsül- 
tét (pl.  minőséget,  értéket,  kárt)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

meg-láttat:  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[LÁTVÁNY]. 

[Szólások].  Látványkép:  külsőleg  (Göcsej  Ki- 
rály Pál). 

LATYAK  {lacsak  Győr  m.  Tsz. ;  Hont  m.  Nyr. 
V1.232) :  lucsok,  locs-pocs,  híg  sár  (Dunántúl  Nyr. 
XVI.239;  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIH. 
527;  Fölső-Somogy  Nyr.  X.190;  Fehér  m.  Nyr. 
X.187;  Jászság  Kimnach  Ödön)  [vö.  letyek,  lu- 
tyak]. 

LATYAKOS  {lacsakos  Győr  m.  Tsz.  230b): 
lucskos,  csatakos,  sáros  (Vas  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 111.268 ;  Kemenesalja,  Balaton  mell.  Tsz. ; 
Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV. 573 ;  Fölső-Somogy 
Nyr.  X.190;  Tolna  m.  Simontornya  Nyr.  V.230; 
Győr  m.  Csécsény ;  Jászság  Kimnach  Ödön ; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.237;  Csallóköz  Szinnyei 
József). 

LATYANYU :  lanyha,  se  hideg  se  meleg  (Zala 
m.  Hetes  vid.  Nyr.  n.373). 

LATYHADT:  lötyögős,  laza.  Szoros'sahhan 
közsd  ászt  a  zsákot,  né  ollan  latyhatfan  (Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  111.182)  [vö.  letyhedt,  lety- 
tyedt,  lötty adt]. 

LATYMAG:  csecsemő  főkötője  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XIX.379). 

1.  LÁZ:  ijesztő,  madárijesztő  (Vas  m.  Tsz.; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  111.268).  Oan  sován, 
mind  egy  madárijesztő  láz  (Székelyföld  Győrffy 
Iván)  [vö.  váz]. 

2.  LÁZ :  1.  fennsík,  erdei  tisztás,  hegyi  legelő 
V.  kaszáló  (Mármaros-Sziget  vid.  Csaplár  Bene- 
dek; Hajdú  Nagy  Sándor;  Mármaros  m.  Visk 
Nyr.  XVin.522;  Hosszúmező  Király  Pál;  Szé- 
kelyföld Nyr.  V.377 ;  Kriza,  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.227;  VI.517;  VIH. 
473;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Szolnok-Doboka  m. 
Retteg  Muzsi  János);  2.  belső  telek,  házhely 
(Baranya  m.  Ormányság  Kassai  J.  Szókönyv 
111.268). 


1.  LAZA:  hegyoldalban  fekvő  szőllönek  alsó 
V.  fölső  vége,  a  mely  üresen  van  hagyva  v. 
gyümölcsfákkal  van  beültetve  (Szilágy  m.  Nyr. 
VI1.381 ;  Szász  Béla ;  Zilah  Hegedús  István, 
Kerekes  Ernő). 

2.  LAZA:  1.  puha,  lágy  (pl.  káposzta,  ember) 
(Balaton  mell.  Tsz.;  Hol?  Tsz.  341b);  2.  meg- 
dűlt (gabona)  (Bodrogköz  Tsz.);  3.  hitvány,  ösz- 
szeaszott  szemű,  va^zabos  (árpa)  (Székelyföld 
Tsz.);  4.  nyúlánk  (Marcal  mell.  Tsz.). 

LÁZADÁS:  láz.  Forrósága  volt  a  lelkemnek, 
egész  lázadásba  volt  (Tisza-Dob  Nyr.  XXIV.332). 

[LÁZÁBOD-IK]. 

el-lázárodik:  elbetegesedik,  elnyomorodik  (Ud- 
varhely m.  Kriza). 

LAZÁS:  1.  gazos  (gabona)  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  11.272 ;  Bodrogköz  Tsz. ;  Székely- 
föld Tsz.  234b).  Lazás  élet  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  111.269;  Bodrogköz  Tsz.);  2.  terméssel 
megrakott.  Lazás  fa  (Bodrogköz  Tsz.). 

LÁZASZTÓ:  madárijesztő  (Vas  m.  Tsz.  234b). 

LÁZINGOL:  gyér  csoportban  lézeng,  járkál 
(Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.235). 

LAZNA  {lazsna  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr. 
XI1.96) :  giz-gaz,  száraz  dudva  (Szabolcs  m.  Bese- 
nyőd Nyr.  X11.96).  Újra  nyakig  jártál  abba  a 
laznába!  (Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Ká- 
roly); 2.  lazna:  gazos  hely  (Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly). 

LÁZNAK,  LAZSNAK:  giz-gaz,  lucskos  giz- 
gaz.  Ugyan,  fiam,  minek  jársz  a  közt  a  csúnya 
lazsnak  közt!  (Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rá- 
kos vid.  Pap  Károly). 

LAZNAS:  gazos.  Laznás  hely  (Szabolcs  m. 
Besenyőd  Nyr.  IX.  136). 

LÁZOL  (lázóisi) :  lázít  (Komárom  m.  Kürth 
Nyr.  X1X.187;  XX.25). 

LAZUKÁL  (Nagy-Kúnsáe  Nyr.  XV1.382 ;  Kún- 
Majsa  Nyr.  VII1.470 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
237;  Debrecen  Nyr.  Vn.477;  Hajdú  m.  Földes 
Nyr.  Vn.235;  lazugál  Gömör  m.  Nyr.  XXin.95; 
lazsukál  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X1V.475; 
Schönherr  Gyula;  lázsukal  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
501;  lezsukál  Hegyalja  Nyr.  XyiV.480):  1.  leb- 
zsel, tétlenkedik,  hiába  tölti  az  időt,  őgyeleg 
(Kún-Majsa  Nyr.  V111.470;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
i  XV.237;  Debrecen  Nyr.  Vn.477;  Hegyalja  Nyr. 
XX1V.480;  Nagybánya  Nyr.  X1V.475;  Schönherr 
Gyula;  Gömör  m.  Nyr.  XVnL501;  XXin.95). 
Lazukál  a  ló  [mikor  nem  húz]  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XV1.382);  2.  lazukál:  korhelykedik  (Hajdú 
m.  Földes  Nyr.  V1I.235). 

el-lazsukál  {el-lezsukál) :  tétlenül  eltölt.  Ella- 
zsukálja  az  időt  (Szatmár  m.  Nagybánya  Schön- 
herr Gyula).  Nincs  Ínyére  a  dolog,  csak  ellezsu- 
kálja  az  időt  (Hegyalja  Nyr.  XXIV.480). 


1303 


LAZUKA8— LAZSNAKOL 


LAZSNAKOS— LEÁNY 


1304 


LAZUKÁS:  lusta  (Orosháza  Nyr.  VI.179). 

[LAZUKNTÁL],  L AZhTJKT^Y Ál.  ==lazuMl  1. 
(Debrecen  Nyr.  XXIIÍ.334). 

LÁZUL:  lázad  (Makó  Nyr.  XXIII.578). 

LAZULÁS:    lázadás   (Makó   Nyr.   XXIII.578). 

[LÁZSA]. 

lázsa-fa:  fazekas-műhelyben  levő  állvány,  a 
melyen  a  nyers  edény  szárad  (Sárospatak  Nyr. 
XVII.527). 

LAZSNAK  {lacsnak  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  1.424;  lasnak  Kassa  vid.  Nyr.  XIX.189; 
Szilágy  m.  Nyr.  IX.563 ;  razsnak  Vas  m.  Keme- 
nesalja Nyr.  III.88):  1.  lacsnak,  lazsnak:  pokróc 
(Komárom  Tsz. ;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
1.424;  Szlavónia  Nyr.  XXIII.311;  Kún-Sz.-Miklós 
Nyr.  XV.47;  Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX.91 ; 
Székelyföld  Tsz.):  2.  lasnak:  takaró,  lepedő 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX.563);  3.  lazsnak:  ponyva, 
szeméthordó  ruha  (Fehér  m.  Vaál  Nyr.  XVIII. 
573);  4.  lasnak:  batyu  (Kassa  vid.  Nyr.  XIX. 
189);  5.  razsnak:  szakadozott  zsák  (Vas  m. 
Kemenesalja  Nyr.  III.88);  6.  lazsnak:  verés,  pü- 
fölés,  ütleg  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Kis- 
Kúnság  Kimnach  Ödön ;  Békés  m.  Balog  István). 
Fogd  be  a  szádat,  mert  lazsnakkal  fojtom  beléd 
a  szót!  Több  lazsnakkal,  mint  kenyérrel  kellene 
ötét  abrakolni  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

LAZSNAKOL  (Vas  m.  Kemenesalja,  Veszprém 
m.  Pápa  vid.,  Baranya  m.  Tsz. ;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.477;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
382 ;  Békés  m.  Balog  István ;  Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.402;  Debrecen  Nyr.  VII.477; 
Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III.36;  Bereg  m.  Dercén 
Nyr.  XX.431 ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X 
136;  Palócság  Nyr.  XXII.76;  Rimaszombat  vid 
Nyr.  X.89;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Kalota 
szeg,  Zsobok  Melich  János;  Székelyföld  Tsz. 
ázsnákó  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.94;  azsna- 
kol  Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.380 
XVII.43;  ázsnákol  Gömör  m.  Nyr.  XVÜI.SOl ; 
azsnákol  Vác  Czech  János  1840;  lasnakol  Szat- 
már m.  Patóháza  Nyr.  XVI.95;  naslagol  Vas  m. 
Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.480 ;  naslagol 
Repce  vid.  Nyr.  XX.368 ;  nazslagol  Vas  m.  Nyr. 
XIX.82 ;  nazslagul  Repce  mell.  Nemes-Viss  Nyr. 
XVn.336;  nazslakol  Palócság  Nyr.  XXn.76 ; 
nazsnagol  Ermellék  Nyr.  V.473;  razsnakóui  So- 
mogy m.  Visnye  Nyr.  XVII.286) :  keményen  meg- 
ver, eldönget,  elpáhol. 

el-lazsnakol  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.    XVIII. 

477;  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.431;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  X.136;  Bereg  m.  Pap  Károly; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  el-lasnakol  Szatmár 
ra.  Patóháza  Nyr.  XVI.95  ;  el-naslagol  Vas  m. 
Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVlllASO ;  el-7iazslagol 
Vas  m.  Nyr.  XIX.82):  cv. 

ki-razsnakol  (ki-razsnakóni) :  <»  (Somogy  m. 
Visnye  Nyr.  XVn.286). 


meg-lazsnakol  (Békés  m.  Balog  István;  Csong- 
rád m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.402;  Hajdú  m. 
Földes  Nyr.  III.36 ;  meg-ázsnákó  Hont  m.  Ipoly- 
ság Nyr.  XIX.94 ;  meg-azsnakol  Hont  m.  Kővár 
Nyr.  XVII.43):  cv.  Meglazsnakolt  az  eső  (Debre- 
cen Nyr.  Vn.477). 

LAZSNAKOS :  csatakos,  lucskos  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XXIII.  143). 

LÉ.  Lenek:  lefelé  (Dunántúl  Hajdú  Nagy 
Sándor;  Repce  vid.  Nyr.  XX.414;  Vas,  Zala, 
Somogy  m.  Nyr.  XXIV.232 ;  Somogy  m.  Csurgó 
Nyr.  XXI.  143 ;  Zala  m.  Sümeg  vid.  Nyr.  XXn.286 ; 
Veszprém  Nyr.  IV.83). 

lö-csöpp,  lé-csöpp:  csepp  (Békés  m.  Sárrét 
Nagy  Sándor).  Egy  lecsepp  liszt  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  11.326).  Otthon  még  égy  lecsöpp  vizet  is  saj- 
nálnak ökemetö  (Székelyföld  Nyr.  V.175).  Egy 
lecseppet  sem  ittam  (Székelyföld  Kriza).  Egy  le- 
cseppet  sem  (Háromszék  m.  Vadr.  494a).  Pi- 
hennyünk  egy  lecseppet,  asztán  mennyünk  tovább 
(Udvarhely  m.  Nyr.  VII.324). 

LÉ  {lé  Palócság  Nyr.  XXII.76;  Nógrád  m. 
Litke  Nyr.  IV.334;  Gömör  m.  Nyr.  XXII.479; 
XXIII.44;  léh  Szeged,  Magyar-Pécska  Nyr.  V.287; 
léj  [mássalhangzó  előtt]  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  527  ;  lev  Gömör  m.  Krasznahorka- 
Váralja  Nyr.  III.185;  lév  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
359):  leves  (Palócság  Tsz.  ;  Nyr.  XXn.76;  Nóg- 
rád m.  Litke  Nyr.  IV.334 ;  Gömör  m.  Tsz. ;  Nyr. 
XXÍI.479  ;  XXin.44 ;  Szlavónia  Nyr.  XXni.359). 

[Szólások].  Lösz  kend  még  oly  szegény,  hogy 
kevesebb  lével  is  megéri  kend:  nem  lessz  olyan 
nagyra  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

ló-nyaló :  léhűtő,  naplopó  (Udvarhely  m.  Olasz- 
telek Nyr.  XVI.86). 

LEÁNY  {jdny,  jdny,  ján  Esztergom  Nyr.  IX. 
233  ;  Szlavónia  Nyr.  XXni.307 ;  Nagy-Szalonta 
Nyr.  XII.376  ;  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Ko- 
szorúk 1.69;  Nyr.  V.188;  Vn.l22;  Gömör  m.  Nyr. 
XVIII.454;  Gömör  m.  Majom  Nyr.  XXII.572; 
Sárospatak  Nyr.  V.47 ;  Abaúj  m.  Nyr.  VI.418 ; 
Abaúj  m.  Csolád  Nyr.  V.527;  Abaúj  m.  Buzita 
Nyr.  VII.519;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323; 
Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  V.326 ;  Debrecen  és 
vid.  Nyr.V.180;  Vn.521.  522;IX.162;  Balmaz-Uj- 
város  Nyr.  VII.96 ;  Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr.  V.524. 
574;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX. 133; 
Szatmár  m.  Pangyola  Nyr.  III.521 ;  Szatmár  m. 
Tyúkod  Nyr.  VIII.192;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  VIII.225;  X.134;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XHI.572;  XVI.96;  Szabolcs  m.  Ör  Nyr.  VI.236. 
277;  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432;  Szilágyra. 
Tasnád  Nyr.  VI.474;  Zilah  Nyr.  Xn.375;  XIV. 
91;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.139;  leány  Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  V.181;  Deés  Nyr.  Xn.l40. 
185 ;  lehdn,  lehány  Szlavónia,  Sz.-László  Nyr. 
XXIII.168.  214.  307;  léjány  Szeged  Nyr.  XV.494; 
lény  [?]  Vas  m.  Csönge  Király  Pál ;  lé'vány  Göcsej, 
Páka  Nyr.  1.375;  Hány,  lián  Rábaköz  Nyr.  XVI. 
135;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.178;  m.l79;  IV.228; 


1305 


LEÁNYCSA— LEÁNYKA 


LEÁNYKÓ— LEBBEL 


1306 


Göcsej,  Páka  Nyr.  1.375;  Hont  m.  Tesmag  Nyr. 
X.527;  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VI.176;  Beszterce 
m.  Zselyk  Nyr.  XVIII.576 ;  Marosszék,  Karácsony- 
falva Nyr.  XVI.48;  Aranyosszék  Nyr.  IV.237; 
Borbély  Samu;  livény,  liván  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
11.84;  Göcsej  MNy.  V.92;  Nyr.  XII.192;  Göcsej, 
Páka  Nyr.  1.372.  375;  11.42;  Zí/á%  Hajdú  m.  Föl- 
des Nyr.  V.240;  lyiány  Hont  m.  Tesmag  Nyr. 
IX.336).  —  Léánytam  (léantam,  léantom),  lé'án- 
tad,  leányta  {léánfa,  lyánta):  leány  koromban, 
-dban,  -ában  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.525;  XVII.42;  Székelyföld  Nyr.  XX.569; 
Háromszékm.  MNy.  VI.337;Vadr.  507a;  Csík  m. 
MNy.  VI.374;  Nyr.  Vin.93). 

jány-csecső:  eggy  szőUőfaj  (Bereg  m.  Dercén 
Nyr.  XX.432). 

jánycsecsü-alma:  eggy  almafaj  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.323). 

leány-falat :  főtt  v.  sült  baromfinak  száraz  lába 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

leány-fűz:  rekettye  (sallx  caprea)  (Abauj  m. 
Erdészeti  Lapok  XXn.436). 

leán-ficuka;  barázdabillegető  (motacilla)  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  Vn.330). 

leány-hal :  leuciscus  virgo  (Győr  Nyr.  XI.430 ; 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

[leány-kiadó],  jánkadó:  leánykiadó  násznagy 
(Borsod  m.  Domaháza  Nyr.  XVin.473). 

leány-madár:  barázdabillegető  (motacilla)  (Ud- 
varhely m.  Győrffy  Iván). 

leány-szőUő,  ján-szőuő:  eggy  aprószemú, 
koránérő  szőllőfaj  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Tokaj  Nyr.  XIX.383). 

leány-vásár :  mikor  a  vásáros  napok  közé 
vasárnap  esik  (Háromszék  m.  Vadr.  515b). 

[LÉÁNYCSA],  LÁNCSA,  JÁNYCsA:  leányka 
(Szlavónia  Nyr.  XXIII.216.  307). 

[LÉÁNYCSIKA],  lAnyCSIKA  :  leányka 
(Nyitra  völgye  Simonyi  Zs.  Tüzetes  m.  nyelv- 
tan 1.544). 

[léAnyi]. 

lányi-ficuka:  barázdabillegető  (motacilla)  (Zala 
m.  Szentgyörgyvölgye  Nyr.  n.279). 

LéAnyKA  {jánka  Szabolcs  m.  Kis-Léta  Nyr. 
III.186;  léjánka  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr. 
XV.384;  lijánka  Beszterce  m.  Zselyk  Nyr.  XXII. 
376 ;  lilánka  [játszi,  kedveskedő  szó]  Székelyföld 
Kiss  Mihály):  az  az  állvány,  a  mely  a  fonalas 
csöveket  tartja,  mikor  a  fonalat  a  fonalvetőre 
fölvetik  (Háromszék  m.  Nyr.  X.327). 

leánka-madár :  barázdabillegető  (motacilla) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Erdővidék  Nyr.  IX.42). 

leánka-Pista :  nőies  természetű,  nőnek  való 
munkához  értő  s  olyant  végezni  szerető  fiú  v. 
férfi  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

SZnOTTEI :  MAGYAR  TAJSZÓTAE. 


[LéAnYKÓ],  LIAnKÓ  :  leányka  (Maros-Torda 
m.  marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád). 

LéAnyZOD-IK,  L AnYZOD-IK  :  1.  tölti  leány- 
korát. Vele  leánykodtam  (Pápa  Kresznerics  F, 
Szótár  n.lO);  2.  (nagy)  leányként  viseli  magát. 
Ez  a  [15  éves]  Mari  hogyan  kezd  má  lánkodni, 
ötözködni!  (Zala  m.  Tapolca  Simonyi  Zs.  Tüze- 
tes m.  nyelvtan  1.465). 

meg-lánkodik :  sokáig  leánykodik,  sokáig  ma- 
rad leány.  De  jó,  Jia  az  embernek  nem  kő  akár- 
kihő  eménni  férhö.  Ha  pénze  van  a  lánynak,  válo- 
gathat, legalább  jó  méglánkodhatik  (Rác-Almás 
Simonyi  Zsigmond). 

LÉÁNYOD-IK:  leánnyá  fejlik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

LéAnyzÓ  {liányzó  Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv V.181). 

LEB:  hőpára,  mely  a  fútött  kemencéből  ki- 
árad V.  a  nyári  hőségben  látható  léglebegés,  a 
melyben  néha  délibáb  is  játszik  (Erdély  Kassai 
J.  Szókönyv  in.272;  Székelyföld  Nyr.  Vin.515; 
Arany-Gyulai  NGy.  in.308 ;  Kiss  Mihály ;  Udvar- 
hely m.  Vadr. ;  Udvarhely  m..  Erdővidék  Király 
Pál;  Háromszék  m.  NyK.  in.l2;  Nyr.  n.523; 
Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VII.429;  Csík  m.  Nyr. 
VIII.93).  Megkapta  a  leb^.  Leszakadt  a  lebje.  A  leb 
megperzselte  a  szőrit.  Égetős  a  lebje.  A  lebjitiil 
gyúlt  meg.  Erős  lebje  van  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  A  leb  megkapta:  megperzselte  (Csík  m. 
Nyr.  VIII.93).  A  leb  veti  fel:  úgy  siet  (Három- 
szék m.  Uzon  Nyr.  VII.429).  A  leb  vesse  fel! 
[szitkozódás]  (Székelyföld  Nyr.  VIII.515).  0  hogy 
a  leb  vessen  fel !  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
in.308;  Erdővidék  Nyr.  IX.35).  Leb  vessen  fel! 
(Udvarhely  m..  Erdővidék  Király  Pál).  Büdös-leb, 
büdöskő-leb,  kénkö-leb:  a  Büdös-barlangból  kiáradó 
kéngőz  (Háromszék  m.  Nyr.  11.523 ;  Győrffy  Iván) ; 
2.  a  kemencének  az  az  oldalnyilása,  a  melyen 
át  a  tüzet  szokták  éleszteni  [?].  Dugd  bé  a  lebet, 
hogy  a  meleg  ki  ne  jöjjön !  (Udvarhely  m..  Erdő- 
vidék Király  Pál). 

leb-lepén:  az  a  lepény,  a  melyet  a  befűtött 
sütőkemence  első  hevében  (mikor  még  annyira 
meleg,  hogy  a  kenyeret  nem  lehet  bevetni)  hir- 
telen sütnek  (Erdő vidék  Nyr.  IX.35;  Csík  m. 
Nyr.  Vin.93). 

LEBBEDÉZ :  lebked,  lengedez  (Háromszék  m. 
MNy.  VL337).  Jóizün  lebbedez  a  szél  (Háromszék 
m.  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

LEBBÉGET :  c^  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 


LEBBEGETŐ ; 

V.90). 


kapu    (Háromszék    m.    Nyr. 


UESB^OtTlStT!  =lebbeget  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

LEBBEL :  legyezget  (pl.  lázas  beteget),  legye- 
zéssel   szít   (pl.    tüzet  —  kalappal   v.  köténnyel 

83 


1307 


LEBBEN— LEBELEG 


LEBELGES— LEBERNYEGESKED-IK  1308 


hajtva   feléje  a  levegőt)   (Balaton   mell.    Tsz,; 
Horváth  Zsigmond  1839). 

[LEBBEN]. 

még-lebben:  megereszkedik,  meglazul,  meg- 
tágul (kifeszített  húr  v.  kötél)  (Csík  m.  Nyr. 
Vni.93). 

1.  LEBBENCS :  1.  palacsinta,  finomabbfajta 
lepény  (Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  X,89 ;  XII. 
190);  2.  nagyobb  darabokba  szaggatott,  vagdalt 
V.  szárítva  széttördelt  tészta,  melyet  levesbe 
főzve  V.  tarhonya  módjára  elkészítve  esznek 
(Pest  m.  Sztrokay  Antal  1842;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  VIII.86;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.382;  XX. 
45;  Nagy-Kőrös  és  vid.  Pap  Károly;  Kecske- 
mét Csaplár  Benedek;  Palócság  Nyr.  XXII.76; 
Heves  m.  Névtelen  1840;  Szatmár  Nyr.  VIII. 
188) ;  3.  tésztaleves,  hús  nélkül  főtt  leves  (Nagy- 
kun-Karcag Nyr.  XIII.432;  Temesköz  Kálmány 
L.  Szeged  népe  11.244;  Szamosköz  Nyr.  XL92). 
Kotyvassz  egy  kis  lebbencset  (Szeged  Ferenczi 
János).  Égy  kis  lebbencsét  feösztem  déilre  (Gömör 
m.  F.-Balog  Nyr.  XXII.576);  4.  jtréf.,  gúny.] 
lötyedék  (pl.  tej,  kávé).  Béggel  felkélek,  megiszom 
azt  a  kevés  lebbencsét,  osztég  délig  elég  (Hegyalja 
Nyr.  V.324). 

2.  LEBBENCS,  LIBBENCS:  1.  lebbencs:  csin- 
talan, pajkos,  rendetlen  magaviseletű,  ide-oda 
futkosó  (Tisza  mell.  Tsz. ;  Szeged  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.273);  2.  libbenés:  sántító,  bicegő  (a 
kinek  kurtább  az  eggyik  lába)  (Székelyföld  Tsz. 
241a;  Háromszék  m.  MNy.  VI.338;  Vadr.;  Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Háromszék  m. 
Szotyor  Győrfify  Iván). 

[LEBBENT],  LIBBENT :  sántít,  biccent  (Szé- 
kelyföld Tsz, ;  Háromszék  m.  Vadr.  507b)  [vö. 
leppent], 

le-libbent:  lelebbent,  lefúj  (szél  —  kalapot  az 
ember  fejéről)  (Háromszék  m.  Vadr.). 

[LEBBENTŐ],  LIBBENTŐ :  sántító,  bicegő 
(a  kinek  kurtább  az  eggyik  Iába)  (Székelyföld 
Tsz.  241a). 

LEBBINT :  lebbent  (Székelyföld  Kiss  Mihály) 
[vö.  leppint], 

LEBEDEG  {lebédeg):  1.  nyelvcsap,  nyeldeklő 
(,gégedugó')  (Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  MNy.  V1.337;  Nyr.  IV.427;  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.526).  Leszáradt  a  lebedegem 
(Székelyföld  Tsz.);  2.  torokfájásnak  eggy  neme 
(Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.526);  3.  rest  em- 
ber V.  állat  (Csík  m.  Nyr.  Vin.93). 

[Szólások].  Lebedegül  áll  (Csík  m.  Nyr.  VIII.93). 

LEBEGŐ  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.286; 
Pest  m.  Tinnye  Nyr.  V1I.90;  libegő  Szatmár  m. 
Adorján  Nyr.  X.431 ;  Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly):  könnyű  női  kabátka. 

-   LEBELÉG    (Székelyföld    Nyr.   nL423;    Kiss 
Mihály;  Andrássy  Antal    1843;    Győrfify    Iván; 


Háromszék  m.  Vadr.  402.  507a ;  Moldva,  Klézse 
Nyr.  IV.142;  nebelég,  nebeleg  Székelyföld  Nyr. 
VIII.515;  Andrássy  Antal  1843;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Tsz.;  MNy.  VI.223.  341.  342; 
Vadr.;  Kiss  Mihály;  Győrfíy  Iván;  Moldva, 
Klézse  Nyr.  IV.142;  IX.429;  nyebeleg,  nyébeleg 
Szilágy  m.  Nyr.  IX.564;  Székelyföld  Tsz.;  nye- 
veleg  Háromszék  m.  Nyr.  V.90 ;  IX.453) :  1.  lebe- 
lég,  nebelég,  nyebeleg:  hiábavalóskodik,  haszon- 
talankodik,  léháskodik,  enyeleg,  legyeskedik 
(Székelyföld  Tsz.;  Andrássy  Antal  1843;  Kiss 
Mihály;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.;  MNy, 
VI.342;  Kiss  Mihály;  Moldva,  Klézse  Nyr,  IV, 
142).  Vélle  még  éccér-máccor  lebelgétt  és  (Három- 
szék m.  Vadr.  402) ;  2.  lebelég,  nebelég,  nyébeleg, 
nyeveleg:  haszon  nélkül  munkálkodik,  piszmog, 
pepecsel,  ügyetlenül  bajlódik  (vmi  munkával) 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX.564;  Székelyföld  Tsz.; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.341 ; 
Vadr. ;  Nyr.  V.90 ;  Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.429). 
Csak  nebeleg,  nem  dolgozik,  mint  kéne  (Székely- 
föld Nyr.  Vin.515). 

LEBELGES :  hiábavalóskodás,  haszontalan- 
kodás,  léháskodás  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Nem  vót-e  még  elég  a  játék,  a  lebelgés  ?  (Székely- 
föld Nyr.  1.327). 

LEBÉNKÉL,  LIBINKÉL  {lebenkél  Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
337 ;  Győrffy  Iván ;  lebenkél  Háromszék  m.  Vadr. ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  libinkel  Há- 
romszék m.  MNy.  V1.338;  Győrffy  Iván;  libinkel 
Háromszék  m.  Vadr.  507a):  lebeg,  libeg.  Úgy 
lebenkélt  velünk  a  csónak,  hogy  majd  elmerültünk 
(Alföld  [?J  Nyr.  XIV.478)   [vö.  bilinkel,  libonkál\. 

LEBENKELTET:  lengedez  (szellő)  (Három- 
szék m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.47). 

LÉBEBDA :  nagy  és  idomtalan  vmi  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.189). 

LEBEBEG,  LÖBÖBÖG;  lebeg,  lengedez  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.337;  Győrffy  Iván). 

LEBÉRNYE,  LEBENYE  {lebenye,  lebenye  Sop- 
rony  m.  Nyr.  XII.383;  Balaton  mell.  és  hely 
nélkül  Tsz. ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.358 ;  lebinye 
Dunántúl  Nyr.  V.228;  Székelyföld  Tsz.  239a; 
lebernye,  lébérnye  Kis-Kúnság  Nyr.  III.565;  IX. 
567;  lepénye  Székelyföld  Tsz.;  lepenyö,  lepényő 
Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos):  szarvasmarha  álla  alatt 
lefityegő  húsos  bőr  [vö.  lepénye]. 

LEBERNYEG  {lebernyeg,  lebernyeg;  —  lepény eg 
Debrecen  Nyr.  Vn.477;  Székelyföld  Tsz.  239b): 
1.  lebernyeg,  lebernyeg,  lebernyeg,  lepenyeg :  szarvas- 
marha álla  alatt  lefityegő  húsos  bőr  (Kis-Kúnság 
Nyr.  III.565;  IX.567;  Kecskemét,  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Debrecen  Nyr.  VII.477;  Székely- 
föld Tsz.  239b);  2.  lebernyeg:  vékony  lengő 
köpönyeg  (Csallóköz  Szinnyei  József;  Szatmár 
m.  Mánd  és  vid.  Nyr.  XIX.382). 

LEBEBNYEGESKED-IK :  pőréskedik.  Ne  le- 
bernyegeskeggy  itt,  hanem  őtözz  fel!   [mondta  az 


1309 


LEBICKEL— LECS 


LECCSEN— LEDERC 


1310 


anya  eggy-ingben  levő  gyermekének]  (Debrecen 
Nyr.  VII.477). 

LEBICKEL,  LEPICKÉL:  lubickol  (Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  2.  libickel], 

LÉBÓ:  kamasz  (Komárom  id.  Szinnyei  Jó- 
zsef). 

LEBZ-IE:  hópárát  áraszt  (a  kemence),  kiárad 
(a  hőpára  a  kemencéből,  a  kéngőz  a  Büdös- 
barlangból), lebeg  (nyári  hőségben  a  levegő) 
(Háromszék  m.  Győrfify  Iván). 

LEBZSEL  {lepsül  Soprony  m.  Repce  mell. 
Nyr.  11.560;  lesbei,  lezshel  Szatmár,  Szabolcs, 
XJgocsa  m.  Nyr.  1X.184;  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  X.239 ;  XI.188 ;  Székelyföld  Győrffy 
Iván ;  Háromszék  m.  Vadr.) :  1.  lebzsel :  lobog  (a 
gyertya  lángja,  mikor  a  levegő  mozgatja)  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  lebzsel: 
szeleskedik  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) ; 
3.  leshel:  folytonosan  jár-kél,  szaladgál  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  X.239;  XI.188);  4.  leb- 
zsel, lebzsel,  lebzsöl,  lezshel:  tétlenül  ácsorog,  tét- 
lenül tölti  az  időt,  henyélve  időz,  tunyán  hever 
(Pápa  vid.  Tsz.;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.382 ; 
Kecskemét  Csaplár  Benedek;  Békés  m.  Balog 
István ;  Szeged  Ferenczi  János ;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.  142;  Gömör 
m.  Tsz. ;  Rozsnyó  Nyr.  VIII.565 ;  Bodrogköz  Tsz. ; 
Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.).  Egész 
délután  a  nyakamon  lebzsüt  (Székesfehérvár  Nyr. 
VII.187).  Lepsül  a  nyúl:  fekszik  (Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.560);  5.  lebzsel:  korhelyke- 
dik (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  Vn.235). 

LEBZSI:  1.  hirtelen  csapott  kis  pattogó  tűz 
(Háromszék  m.  Albis  Pap  Károly);  2.  szájas, 
szájajáró,  nyelves  (Háromszék  m.  MNy.  VI.337; 
Győrffy  Iván). 

LEBZSÍL :  pattog,  ropog  (tűz)  (Háromszék  m. 
Albis  Pap  Károly). 

LEBZSISKÉD-IK :  szeleskedik  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

LÉC  {lécéi  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  lére  Gö- 
csej Nyr.  XrV.163;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv ni.286;  Ormányság  Tsz.;  MNy.  V.96). 

léc-föld:  10  öl  széles  és  300  öl  hosszú  föld 
(Kúnszentmiklós  Nyr.  XVin.232). 

LÉCIKÉL :  kerüli  a  munkát,  tétlenül  tölti  az 
időt,  henyél  (Nagy-Kúnság  Nyr.  n.l36;  XVI. 
382). 

LECS  (Háromszék  m.  MNy.  VL337;  Vadr.; 
Győrffy  Iván;  leccs  Alföld  [?]  Nyr.  XIV.478): 
szétfőtt  főzelék,  elfőtt  növényétel  [vö.  lacs]. 

lecs-káposzta :  lucskos  káposzta  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.337; 
Vadr.  507a;  Hol?  NyK.  X.378). 

lecs-pocs :  locs-pocs  (Szatmár  vid.  Tsz. ;  Székely- 
föld Tsz.;  Kiss  Mihály)  [vö.  lics-pocs]. 


LECCSEN  {lecsen  Háromszék  m.  MNy.  VI.337) ; 
loccsan  (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Három- 
szék m.  Győrffy  Iván). 

[LECSÉL]. 

fel-lecsél :  fólhabzsol  (Székelyföld  Kriza ;  Há- 
romszék m.  Vadr.  431.  409b)  [vö.  lacsoT\. 

még-lecsel :  meglocsol  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

LECSÉLŐ  {lecselö) :  pacsmag,  locsoló  (pl.  ková- 
csok locsolója ;  kürtöskalács-sütésnél  használt 
pacsmag)  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  Vadr.). 

LECSEBLECS :  acerina  cernua  (Bihar  m. 
Komádi  Hermán  0.  Halászat  K.). 

LECSÉS :  leccsenős  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

LECSI :  szájaskodó,  nyelves,  fecsegő,  szó- 
szátyár (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m. 
Vadr.  507a)  [vö.  licsi\. 

lecsi-szájú :  cv.  Lecsiszájú  fejérnép  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

LÉCSkJJj  {liécskál  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy 
Nyr.  XVni.527;  liecskányi  Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  X.265 ;  léskál  Hol  ?  Tsz.) :  böngész  (Soprony 
m.  Repce  meU.  Nyr.  11.560;  XX.47;  Simonyi 
Zsigmond;  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  X.265; 
Soprony  m.  Fölső-Szakony  Nyr.  XVII.384 ;  Vas  m. 
Tsz. ;  Nyr.  XX.47;  Vas m. Répce-Szentgyörgy  Nyr. 
XVIII.527).  Megyek  szőlőt  lécskányi.  Én  meg  kuku- 
ricát  lécskálok  (Soprony  m.  Horpács  Király  Pál). 
Lécskállo  a  kertet,  de  Mdbo,  é'ggy  árva  szem 
gyümőcsöt  se'  talá  (Soprony  m.  Kisfalud,  Miháli 
Nyr.  XXn.522). 

LÉCSKÁZ  {lécskázni,  lécskáznyi):  cv  (Vas  m. 
Nyr.  XV.575;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.575). 

LÉCSKÁZÁS :  böngészés  (Soprony  m.  Röjtök 
Nyr.  ni.465). 

LECSKE:  négyszögletűre  vágott  vékony  tészta 
(Abaúj  m.  Névtelen  1839 ;  Kassa  vid.  Nyr.  XIX. 
190)  [vö.  laska]. 

LECSKÉD:  locsol,  sáros  vízzel  preckel  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.). 

LÉCSKEL:  böngész  (Pozsony  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  ni.287). 

LECSPERDI  {lecsperdi  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  lecspurdi  Székelyföld  Tsz.;  lics- 
perdi  Székelyföld  Győrffy  Iván):  szájaskodó,  nyel- 
ves, fecsegő,  szószátyár,  hírharang  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Kiss  Mihály;  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  MNy.  VL226.  337;  Vadr.  507a; 
Nyr.  in.324;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

LEDERC  {ledörc  Szatmár  vid.  Tsz.):  silány 
kotyvalék,  zagyvalék-étel,  rosszul  főzött  cibere- 

83* 


1311 


LÉDZ-IK— LEFFEG 


LEFFEGTET— LEGEL 


1312 


féle  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ; 
Háromszék  m.  MNy.  VL337;  Vadr.;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

LÉDZ-IK :  gyenge  erőben  van  (Háromszék  m. 
NyK.  nL12)  [vö.  Űzzed]. 

el-lédzik:  elvánszorog.  Csak  élig  lédzett  el 
(Háromszék  m.  NyK.  m.l2). 

fel-lédzik:  föUábbad  (beteg).  Bár  föllédzené- 
nek!  (Háromszék  m,  NyK.  IH.IT). 

LE£CSE[E  :  kissé  lennebb  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

LEENDŐ  {lévendő  Székelyföld  Vadr.  555 ; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  475). 

[Szólások].  Lögyön  háld  az  istennek,  kedves  ve- 
jemre lévendő  [leendő  vőm],  hogy  megmarasztott 
az  isten  tégödöt  ahV  a  nagy  vizekbe  (Udvarhely 
m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  475). 

LÉPÉG  {lefeg,  lefog):  szabadon  csüng,  lóg, 
fityeg  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Vas  m.  Horváth  József 
1839 ;  Zala  m.  Hetes  Nyr.  n.373 ;  Hetes,  Dob- 
ronak  Nyr.  XV.190;  Göcsej  Vass  József  1841; 
Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573)  [vö.  lafog, 
lifeg]. 

LEPÉTE:  habzsolás  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.337). 

LEPETÉL,  LEFETYEL  (lefetel,  lefetyöl;  — 
lefétél  Háromszék  m.  MNy.  VI.337 ;  lepetel  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.475 ;  lepetyöl  Kecskemét 
Nyr.  X.381 ;  Csaplár  Benedek;  Szeged  és  vid. 
Nyr.  H.92;  Vin.235) :  1.  habzsol  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  n.278;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
237;  Kecskemét  Nyr.  X.381;  Csaplár  Benedek; 
Király  Pál ;  Békés  m.  Balog  István ;  Szeged  vid. 
Nyr.  11.92 ;  Heves  m.  Tiszafüred  és  vid.  Kimnach 
Ödön;  Tata  Matusik  Nep.  János  1839;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek ;  Székelyföld  Tsz. ;  Csaplár  Be- 
nedek; Háromszék  m.  MNy.  VI.337;  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) ;  2.  nyelvel, 
jártatja  a  száját,  fecseg,  veszekszik,  lármáz  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  Vni.42  ;  XV,237 ;  Kecskemét 
Csaplár  Benedek;  Szeged  Nyr.  Vin.235;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.475;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.564 ;  Zilah 
Nyr.  XrV.334;  Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI.47;  Csík 
m.  Nyr.  XVm.144;  Szolnok-Doboka  m.  Apa- 
Nagyfalu  Nyr.  XV.382)  [vö.  lafatyol,  lötyfötöl\. 

LÉPET YÖLŐ:  [gúny.]  nyelv.  Ögye  mög  a  [fene] 
a  lefetyölödet !  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe 
n.230). 

[LEPP]. 

[Szólások].  Viszi  án  a  lefföt:  siet,  úgyhogy  lebeg 
a  ruhája  (Szeged  vid.  Nyr.  III.30). 

LEPPÉG  (leffeg):  1.  lassan,  lomhán  megy 
(Orosháza  Nyr,  VI.179;  Brassó  m.  Hétfalu,  Bács- 
falu  Nyr.  III.564) ;  2.  nehezen  beszél  (Háromszék 


m.  Tsz.);  málészájjal  bárgyúan  beszél  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek)  [vö.  laffog,  leppég,  lijfég- 
laffog]. 

LEPPÉGTET:  csünget,  lógat,  fityegtet  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

LEPPEN  [leffeny-ik  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.330) : 
csüng,  lóg  (Tisza  mell.  Tsz.;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

LEPPENTÉTT:  lelógó,  lecsüngő,  lefityegő. 
Csak  éggyet  biggyesztett  avve  a  leffentétt  szájájje 
(Vas   m.    Őrség  Nyr.  Xn.380). 

LEPPENTYÜ :  lelógó,  lecsüngő,  lefityegő  vmi 
(pl.  a  kalpagnak  bársony  leffentyüié)  (Tisza  mell. 
Tsz.  236a;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

LEPPÉS:  1.  lefityegő, lelógó  (pl.  fül);  2.  lanyha, 
lágy.  Leffés  ember  (Háromszék  m.  Nyr.  XVI.526). 

LEPINCÜL:  lóg,  lebeg  (Balaton  mell.  Nyr. 
XII.474). 

LEG  {let,  let  Fehér  m.  Páty  Király  Pál;  Tisza- 
Beő  Nyr.  Vin.186:  Kún-Majsa  Nyr.  Vin.470 ; 
Arad  m.  Pécska  Nyr.  VII.123;  Palócság,  Karancs- 
alja  Nyr.  Xni.48;  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Heves  m.  Visonta  Nyr.  1.274;  Heves  m.  Saár 
Nyr.  V.39 ;  Heves  m.  Pásztó  Nyr.  VIII.285 ;  Eger 
Nyr.  XV.88;  Mátra  vid.  Nyr,  XXn.288;  Nógrád 
m.  Litke  Nyr.  IV.424;  Xn.375;  Nógrád  m.  Ri- 
móc  Nyr.  VI.84;  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VI. 
176;  VIL38;  Nógrád  m.  Lapujtő  Nyr.  XV.192; 
Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.525;  Gömör 
m.  Nyr.  XVIII.502;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X. 
89;  Gömör  m.  Serke  és  vid.  Nyr.  XVin.139; 
Gömör  m.  Runya  Nyr.  XIX.523). 

[leg-alsóbb]. 

legalsóbb-mód :  legalább  is.  Van  ezen  legalsóbb 
mód  két  öl  föd  (Zala  m,  Kővágó-Örs,  Révfülöp 
Nyr.  XIX.96). 

[leg-elébb],  legébb :  előbb.  Legébb  a  rétre 
kell  menni  a  lovakér,  csak  osztáng  mehetek.  Legébb 
kicsépölöm  észt  a  kendört,  osztég  látok  valami 
vacsorát  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.432.  474). 

lét-elseő:  legelőször  (Mátra  vid.  Nyr.  XXU. 
288). 

leg-fennebb :  legföljebb  (Erdély  Szinnyei  Jó- 
zsef; Székelyföld  Kiss  Mihály). 

leg-inkább:  legalább.  Jöjj  hozzám  délután, 
leginkább  töltünk  egy  pár  jó  órát  (Kecskemét 
Nyr.  IV.284). 

[leg-utó], 

legutóz :  legutoljára  hagy  (vitelt  a  kártyában) 
(Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

LEGEL  {legel  Veszprém  m.  Mihályháza  Nyr. 
V.480.  kétszer). 

[Szólások].  Legel  a  ponty:  a  tó  fenekén  tenyé- 
sző   növényzetet   tépi    (Tata);    a   földmorzsákat 


1313 


LEGELŐ— LEGES 


LEGESTELEN— LEH 


1314 


legeli  a  ponty  a  szirtok  tövén  (Szeged  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

ki-legel :  [tróf .]  kitanul,  kiismer.  Mastanyi  gaz- 
dámnok  má  egiész  termiészettyiét  kilegetem  (Göcsej 
MNy.  V.129.  161). 

LEGELŐ  {legellő  Palócság  Ethnographia  IIL 
352;  legyelö  Baranya  m.  Ormányság,  Gömör 
m.  Tsz.). 

LEGEL Y  {légej,  légej,  légöj ;  —  lége  Kalota- 
szeg Király  Pál;  négely  Erdővidék  Tsz.):  mezei 
munkásoknak  és  pásztoroknak  kulacsforma  lapos 
víztartó  hordócskája  (Zilah  Nyr.  XIV.334 ;  Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  V.205;  Kolozs  m.  Szucsák 
Nyr.  XVm.576;  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely 
m.  Nyr.  IX.235;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
Nyr.  IV.427 ;  V.90;  XVn.381 ;  Kiss  Mihály;  Brassó 
m.  Bácsfalu  Nyr.  in.564;  Csík  m.  Nyr.  VIIL93; 
Csík-Madaras  Nyr.  XX.96;  Segesvár  Nyr,  IX.44; 
Szolnok-Doboka  m.  Malom  és  vid.  Muzsi  János). 

LEGÉNY  (legének  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr. 
XXn.237) :  kis  íiú  (Palócság  Nyr.  XXin.26).  — 
Legéntem  (legéntembe),  legénted,  legénte :  legény 
koromban,  -ódban,  -ában  (Székelyföld  Nyr.  XX. 
569 ;  Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  MNy.  VL 
337;  Vadr.;  Nyr.  IX.34;  Csík  m.  MNy.  VL374; 
Nyr.  Vni.93). 

[Szólások].  Légé" !  [nyomatékosító  szó]  (Udvar- 
hely m.  Ferencz  Miklós ;  Háromszék  m.  Erdélyi 
Lajos).  Ojan  kegyös  mána,  ojan  rusnya  hejjön 
szőttük,  legén  [így!],  hogy  ugyan  hejbe!  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  III.513).  Legén,  erőssen  megházaso- 
dám:  bizony  rosszul  házasodtam  (Udvarhely  m. 
Vadr.).  Légé",  de  még  én  se  hittem  vóna!  (Há- 
romszék m.  Erdélyi  Lajos). 

legin-szSr:  legények  csoportja,  sora  (Hunyad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXin.96). 

LEGÉNYES:  1.  derék,  magyaros.  Meghívlak 
egy  legényes  vacsorára  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX. 
479);  2.  olyan  tánc,  a  melyet  csak  férfiak  tán- 
colnak (Torda-Aranyos  m.  Sz.-László  Borbély 
József). 

LEGÉNYKE:  kis  fiú  (Palócság  Nyr.  XXnL26). 

LEGES.  Legesül  (Abaúj  m.  RMNyelvemlékek 
in.322;  legsül  Abaúj  m.  RMNyelvemlékek  IH. 
322;  Nyr.  IX.231 ;  Király  Pál;  légsűl  Abaúj  m. 
Király  Pál;  legsült  Abaúj  m.  RMNyelvemlékek 
III.322;  legsült  Abaúj  m.  Király  Pál;  lejső,  lejsö 
Pest  m.  Kóka  Nyr.  Xn.381;  Tisza-Roff,  Puszta- 
Taksony  Nyr.  Vin.569;  Nógrád  m.  Fülek  Nyr. 
XXn.95;  lejseő  Mátra  vid.  Nyr.  XXn.288;  leksült 
Abaúj  m.  Beret  vid.  Nyr.  U.476;  lésült  Nyírség 
Nyr.  IX.526;  lesüt  Gömör  m.  Nyr.  XXn.576; 
lesüt  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XIX.184 ;  létül  [?] 
Szabolcs  m.  Anarcs  Király  Pál):  főleg,  különö- 
sen, kiváltképpen,  főképpen.  Legesül  én;  lege- 
sül most  (Abaúj  m.  RMNyelvemlékek  in.322). 
Nem  hirja  az  ember  a  sok  kőccséget,  legsült  hogy 
sok  adót  is  kell  fizetni.  Szépek  ezek  az  ökrök,  lég- 
sül ez  a  csás  (Abaúj  m.  Király   Pál).    Rossz  a 


bükkfát  vágni,  lesüt  még  ezt  a  fücfát  (Gömör  m. 
Nyr.  XXII.  576).  No  majd  veszek  ejn  is  ilyent  a 
Lacinknak,  lesüt  ha  nem  kutyut  mejg  el  (Gömör 
m.  Otrokocs  Nyr.  XIX.  184).  Szép  vagy,  létül  [?]  ha 
a  kalapodat  felteszed  (Szabolcs  m.  Anarcs  Király 
Pál).  —  Lésen:  co  (Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.334).  —  Lejsőbb:  <x  (Pest  m.  Kóka 
Nyr.  Xn.381). 

leges-leg  (letés-let  Heves  m.  Névtelen  1840; 
Gyöngyös  vid.  Nyr.  n.l81 ;  Eger  Nyr.  XIX.267. 
Losonc  vid.  Nyr.  XXIII.39 ;  letis-let  Palócság  Nyr. 
VI.518;  Eger  Nyr.  XIX.267;  Gömör  m.  Nyr. 
XVin.502). 

[LEGÉSTELEN]. 

letestelen-letelőször :  leges-Iegelőször  (Fehér 
m.  Páty  Király  Pál). 

LEGIETÖN :  leginkább,  kiváltképpen  (Göcsej 
Király  Pál). 

LÉGY  [légy  Vas  m.  Őrség  Nyr.  XIT.381 ;  Gö- 
csej, Résznek  Nyr.  XII.377). 

légy-víz:  egérkövei  elegyített  légyölő  víz 
(Székelyföld  Tsz.). 

LEGYEG :  lengedez,  gyengén  fúj  (a  szél) 
(Győr  m.  Szigetköz  Nyr.  XLX.190). 

LEGYÉL :  elagyabugyál,  elpáhol,  elver  (Sze- 
ged Csaplár  Benedek)  [vö.  egyel\. 

LEGYENGET :  legyezget  (Székelyföld  Kriza). 

LEGYESKÉD-IK :  1.  legyektől  háborgatva 
nyugtalankodik  (ló)  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Csík  m.  Tsz.);  2.  kötődik,  helytelen- 
kedik,  pajzánkodik,  csintalankodik  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.382;  Szalonta  Nyr.  Vin.431;  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek);  3.  udvarol  (Bihar 
m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV.94.  182). 

LEGYEZ:  tréfál  (Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr. 
Vin.234). 

LEGYEZKED-IK :  legyezi  magát,  úzi  magá- 
ról a  legyeket  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[LEGYEZŐ],  LEGYEZŰ:  szövőcsépre  akasz- 
tott és  zsírba  v.  vajba  mártott  rongy,  a  mely- 
lyel  a  palacsintát,  a  kürtöskalácsot  stb.  szokták 
meglepcsegtetni  (Csík  m.  MNy.  VI.374). 

LEGGYENT:  legyint  (Palócság  Nyr.  XXI. 
216;  XXII.76). 

[LEGYINT]. 

el-legyint:  ellendít,  ellódít  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

LÉGYKOBA:  akkora,  mint  eggy  légy  (Csík 
m.  Gyergyó  vid.  Kriza). 

LEH:  lehelés  (Dunántúl  MNy.  V.99). 

lóhhel-póhliel :  lihegve  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr. 
V.572). 


1315 


LÉHA— LEHÍ3L 


LEHEL— L:EHET 


1316 


1.  LÉHA  {liha  Abaúj  m.  Nyr.  V.272;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  III.279 ;  Bereg  m.  Der- 
cén Nyr.  XX.432;  Szatmár  Nyr.  Vn.283):  1.  léha, 
liha:  üres  (gabona,  mag)  (Abaúj  m.  Erdészeti 
Lapok  XXIL437;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
IIL279 ;  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432) ;  2.  léha, 
liha :  lenge,  könnyű,  ritkás,  silány  (szövet,  kötés) 
(Abaúj  m.  Nyr.  V.272;  Szatmár  Nyr.  VII.283 ; 
Torda  Nyr.  XVIII.95).  Lihába  kötni  (Szatmár 
vid.  Tsz.);  3.  léha:  polyva  (Pápa  Nyr.  XVL528; 
Fehér  m.  Nyr.  XXL137;  Szentes  Nyr.  Vin.281); 
4.  léha:  rest,  tunya  (Göcsej  Tsz.;  Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841;  Szatmár  vid. 
Tsz. ;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.286 ;  Székelyföld 
Tsz.);  5.  léha:  bolondozó,  tréfálkozó,  mókázó, 
kópé.  De  nagy  léha  maga !  (Erdély  Szinnyei 
József). 

2.  LÉHA  {léjha  Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V. 
346) :  a  szekérrúd  szárnya  végén  a  nyújtó  alatt 
keresztben  fekvő  fa,  mely  a  rudat  egyenesen 
tartja  (reibscheit)  (Székelyföld  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.49;  Tsz.;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály, 
Dézsi  Mihály)  [vö.  1.  éh]. 

[LÉHÁL]. 

el-liéhá:  jól  megver  (Rábaköz,  Beó-Sárkány 
Nyr.  XVin.47). 

LÉHÁS  {lihás  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
ni.279;  Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr.  IX.  136 
[itt  likas  nyilván  hiba]):  üres  (gabona,  mag) 
(Bodrogköz  Tsz.;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
ni.279;  Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr.  IX.136; 
Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m.  Homoród  vid. 
Nyr.  XXIII.44). 

LÉHASÁG:  bolondság,  tréfa  (Erdély  Szinnyei 
József). 

LÉHÁSKOD-IK:  bolondozik,  tréfálkozik,  mó- 
kázik (Erdély  Szinnyei  József). 

[LÉHÁSOD-IK]. 

meg-léhásodik:  szem  nélkül  marad  (gabona) 
(Székelyföld  Tsz.). 

LEHEDEZ[-rK?]:  vágyódik,  áhítozik  (Oros- 
háza Nyr.  IV.377). 

LEHÉG  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  léheg  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  Xn.96; 
lehög  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXni.143;  Szeged 
Ferenczi  János) :  liheg.  Nincs  most  pokol  meleg, 
mit  lehögsz!  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXin.142). 

LEHEL  {lehűtem  Veszprém  Nyr.  11.41;  lehűl 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.561;  leül  Zala 
m.  Hetes  Nyr.  11.373;  lihel  Debrecen  Nyr.  IX. 
162). 

[bele-lehöl]. 

[Szólások].  Belelehölt  a  pézös  zacskóba:  [tréf.j 
sokat  vett  ki  belőle  magának  (Szeged  vid.  Nyr. 
in.365). 


LEHEL:  lehel  (Udvarhely  m.  Ege  Ferencz 
Miklós;  Csík-Somlyó  Nyr.  XIX.336;  Csík-Rákos 
Dobos  András). 

1.  LEHEL:  gereben  (Segesvár  Nyr.  IX.44) 
[vö.  héhéí\. 

2.  LEHEL:  gerebenez  (Udvarhely  m.  NyK. 
X.333;  Csík  m.  Tsz.;  NyK.    X.333)   [vö.  héhell]. 

[Szólások].  Lehelnek,  essö  lessz  [mondják,  mikor 
az  égen  szálas  szöszhöz  v.  héhelt  kenderhez 
hasonló  fellegek  úszkálnak]  (Székelyföld  NyK. 
X.333;  Kiss  Mihály). 

ki-lóhel:  kigerebenez  (Székelyföld  Nyr.  XI. 
573). 

LEHELÉS  {lehűlés  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XXI.3Ó3). 

LEHELET  {lihelet  Debrecen  Simonyi  Zsig- 
mond; lihellet  Debrecen  Nyr.  VI.332). 

LEHELŐ:  szellőző-lyuk  (Tokaj  Nyr.  XIX.384). 

LEHELŐDZ-IK:  lehelget.  Ökör,  szamár  lehe- 
lődzik  reája  (Szentes  Nyr.  VI.379). 

LEHENDA:  lenge,  könnyű,  ritkás  (szövet) 
(Torda  Nyr.  XVin.95)  [vö.  lehendek]. 

LÉHENDE :  csekély  értékű  holmi  (ruha-  és 
bútornemú),  lim-lom  (Ermellék  Nyr.  V.473 ;  Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  IX.186;  Katona  Lajos) 
[vö.  léhendék], 

LEHENDEK,  LÉHENDÉK:  lenge,  könnyű, 
ritkás  (szövet)  (Zilah  Kerekes  Ernő)  [vö.  lehenda]. 

LÉHENDÉK  (Szatmár  vid.  Tsz. ;  Szatmár  Nyr. 
VIII.188;  Uhendik  Böszörmény  Nyr.  VI.425): 
csekély  értékű  holmi  (ruha-  és  bútornemű),  lim- 
lom [vö.  léhende]. 

LÉHÉS:  1.  a  fonal,  a  melyből  a  hálók  kötve 
vannak  (Általánosan  haszn.  Hermán  0.  Halászat 
K.);  2.  megtöltött  hálókötő-tű  (Csongrád  Her- 
mán 0.  Halászat  K.);  3.  öregháló  (Sok  helyütt 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

lóhés-föle:  parás-ín  (Komárom  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

léhés-hal :  az  a  hal,  mely  a  háló  kátáján 
kívül  a  léhésben  megnyaklott  (Agárd  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

léhés-lna :  az  ólmos  és  pősös  kettős  in  (Komá- 
rom m.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

lóhós-szedő:  az  a  két  legény,  a  ki  a  háló- 
nak a  hajóba  való  betakarításakor  a  tulajdon- 
képpeni hálórészt  szedegeti,  öblítgeti,  belőle  a 
gazt  kirázogatja  (Csongrád  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

[LEHET]. 

[Szólások].  Lehet  avval:  beérheti  vele  (Heves 
és  Borsod  m.  Nyr.  IX.  178).  Két  ember  mán  csak 


1317 


LEHETETLEN— LEJTŐ 


LEJTŐS— LELEGET 


1318 


be  lehetett  vóna  fekünnyi  ebb^  a  gödörbe  (Soprony 
m.  Röjtök  Nyr.  111.556). 

LEHETETLEN  {léketeken  [tréf.]  Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[Szólások],  Leketetlen  vagyok  benne,  hogy  csak 
egy  jajt  mondott  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
IX.285). 

lehetetlen-képes:  lehetetlen,  teljes  lehetetlen 
[csodálkozás,  megdöbbenés  kifejezése]  (Székely- 
föld Győrffy  Iván;  Csík  m.  MNy.  VI.374)  [vö. 
képes], 

LEHINCŰL:  1.  lengedez,  lassan  fúj  (szél); 
2.  liheg.  Úgy  efárott,  alig  lekincül  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  1V.426). 

LÉHÍT :  erősen  lehel,  nagy  hosszú  lélekzete- 
ket  vesz  (Palócság  Nyr.  XXI.217.  418;  XX1I.76). 

LÉHÓ  (Kisújszállás  Nyr.  XIX.238;  Mezőtúr 
Nyr.  X.569;  Békés  m.  Balog  István;  Szentes  Nyr. 
V1II.281;  Eger  Nyr.  111.43;  Gömör  m.  Nyr.  XXll. 
576;  Miskolc  Orosz  József;  léko  Nagy-Kúnság, 
Túrkeve  Nyr.  111.229 ;  léju  Székelyföld  Tsz. ;  lévó 
Palócság  Tsz.;  Hont  m.  Nyr.  V.474;  Hont  m. 
Ipolyság  Nyr.  XIX.46;  Komárom  m.  Fúr  Nyr. 
XVI1I.528;  Komárom  m.  Perbete  vid.  Gáncs 
Géza;  likó  Debrecen  Nyr.  V11.477;  Tokaj  Nyr. 
XIX.384;  XXIV.96;  Bodrogköz  Tsz. ;  líkó  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.382;  Kisújszállás  Nyr.  XIX. 
238 ;  Zemplén  m.  Mád  Nyr.  VI.285 ;  lihú  Somogy 
m.  Nyr.  X.477;  Bihar  m.  Fugyi- Vásárhely  Nyr. 
in.232;  líku  Debrecen  Nyr.  Vn.477;  XXin.334; 
liju  Erdély  Szinnyei  József;  Székelyföld  Kiss 
Mihály  ;  Hu  Zilah  Nyr.  XIV.334;  Kalotaszeg  Pap 
Károly;  Székelyföld  Tsz.  237b;  livó  Komárom 
m.  Perbete  vid.  Gáncs  Géza;  Gyöngyös  Nyr.  I. 
334) :  hordóra  való  nagy  (kádacska-forma)  tölcsér. 

[LÉHÓKA],  LÉVÓKA. :  cv  (kissebbfajta)  (Palóc- 
ság Tsz.  240b;  Hont  m.  Páld  Nyr.  X1V.576). 

LEJJEBB  {léllebb,  lellebb  Dunántúl  Nyr.  XIV. 
562;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.468;  Győr  Nyr. 
V1L129  [itt  léllebb  nyilván  hiba];  Mátyusfölde 
Nyr.  XIX.467). 

[1.  LEJT]. 

[Szólások].  Lejtnek  megy:  partnak  megy  (Pest 
m.  Veresegyháza  Simonyi  Zsigmond). 

2.  LEJT  {léteni  Háromszék  m.  Nyr.  IX.482; 
löjt  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  löt,  löteni  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.482; 
Segesvár  Nyr.  IX.44 ;  lőtteBÍ  Fölső-Somogy  Nyr. 
X.190). 

LEJTŐ  {löjfö  Székelyföld  Tsz.;  lőjtö  Három- 
szék m.  Vadr.  508a;  löfé  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.482 ;  lötö  Székelyföld  Nyr.  X1V.47 ;  Kiss  Mihály ; 
Udvarhely  m.  Nyr.  XV.239 ;  Háromszék  m.  Vadr. 
431.  508a;  Háromszék  m.  Kis-Borosnyó  Nyr.  XVI. 
47;  Csík  m.  Gyímes  Nyr.  IX.504;  Segesvár  Nyr. 
IX.44;  löttő  Veszprém  Nyr.  IV.136;  Baranyám. 
Ormányság  Nyr.  III.230;   löfyö  Moldvai  csáng. 


Nyr.  IX.488 ;  lüjtő  Háromszék  és  Csík  m.  Király 
Pál ;  lütö  Csík  m.  Nyr.  V1I1.94 ;  lüttö  Repce  mell. 
Nemes-Viss  Nyr.  XVII. 336).  —  Lejtő:  lassú  tánc 
(Balaton  mell.  Tsz.)  [vö.  fötő]. 

[Szólások].  Löttöre  ál  a  dóga:  rosszul  áll  (Veszp- 
rém Nyr.  IV.136). 

lőtő-lánc :  ökörszekérben  a  rúd  végébe  húzott 
vaskarikából  a  járomalj  két  felére  kiágazó  pár 
lánc,  mely  arra  való,  hogy  a  szekeret  lejtős  úton 
erősen  tartsa  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

LEJTŐS  {löjtös  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  lőjtős 
Háromszék  m.  MNy.  V1.215;  lötös  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  lőttös  Fölső-Somogy  Nyr.  X.190; 
Tolna  m.  Szakcs  Király  Pál). 

LÉK  {lyék  Balaton  mell.  Hermán  0.  Halászat 
K. ;  vék  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.523; 
Latorca  mell.  Hermán  0.  Halászat  K,;  Bodrog- 
köz Tsz.;  Székelyföld  Tsz.;  Kriza;  Háromszék 
m.  Uzon  Nyr.  Vin.383;  Hermán  0.  Halászat  K.; 
Erdélyi  Lajos;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVI11.574 ;  Csík  m.  Kászon-Jakab- 
falva  Nyr.  Vni.336;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V.378; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.488). 

[LÉKÁSZ-IK]. 

[Szólások].  Lekúszva  mégy:  lomhán  megy  (Szi- 
ny érváralja  vid.  Nyr.  XV.  189). 

LÉKEL  {lékelni  Bodrogköz  Hermán  0.  Halá- 
szat K. ;  föllekelni  Pest  m.  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
vekelni  Bodrogköz,  Hermán  0.  Halászat  K. ; 
vékelni  Székelyföld  Tsz.  382a). 

[LÉKÉLŐ],  LEKELŐ  (Szolnok,  vekelő  Tápé 
Hermán  0.  Halászat  K.) :  a  jég  kilékelésére  való 
nehéz  véső-vas. 

LEKOHO:  tunya,  lomha  (Rimaszombat  Nyr. 
V.272). 

LEL  {léi  Nagyvárad  Király  Pál;  Szatmár, 
Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX. 133;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  Vin.182.  327;  Szatmár  Nyr.  IX. 
264;  égfó'tem  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.378;  lőtte 
Somogy  m.  Alcsok  Nyr.  XXII1.40;  Esztergom 
Nyr.  IX.233). 

el-lel:  elképzel  [? talán:  eltalál].  Nem  tudom 
ellelni  (Mezőtúr  Nyr.  X.86). 

ki-lel :  kitalál  (Somogy  m.  Sellye  Nyr.  11.514). 

LELE:  kisértet  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.304). 

LELBDÖZ-IK  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 237 ; 
leledz-ik  Jászság  Kimnach  Ödön) :  áhítozik,  nagyon 
kíván  vmit.  Mindég  a  boré  leledözik  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.237). 

LELEDZŐ :  ingyenleső,  potya-kedvelő  (kül. 
ivásban).  Az  én  férjem  nem  olyan  leledző  (Bars  m. 
Léva  Czimmermann  János). 

[LELÉGET],  LŐLÖGET  (Göcsej,  Nagy-Len- 
gyel Nyr.  V1I.86 ;  lövöget  Fehér  m.  Tordacs  Nyr. 
XrV.186):  lel  (ismételve).  A  mel   gyereket  soká 


1319 


LÉLEK— LÉL^KZEL 


LÉLEKZET— EENCSÉS 


1320 


lölögeti  a  hideg . . .  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VIL86).  A  hideg  lövögetett  (Fehér  m.  Tordacs 
Nyr.  XIV.  186). 

[LÉLEK]. 

[Szólások].  Körösztbe  ál  benne  a  lilék:  nem  fér 
a  bőrébe  (Szeged  Baligó  János).  Meghozta  a  lelkit: 
megnyugtatta  (Székelyföld  Kriza).  Lelkére  támasz- 
totta :  lelkére  kötötte  (Szeged  Csaplár  Benedek). 
Csak  lelkit  veszti  vele:  csak  vesződik,  gyötrődik 
(lelkileg)  vele  (Háromszék  m.  MNy.  VI.839). 
Lélek-dobbal:  lélekszakadva  (Fájsz  Nyr,  VII.429). 
Lélek-fogyva :  <?o  (Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.838  [itt  lélek-fogva  nyil- 
ván hiba];  Győrffy  Iván).  Lelkem  csúcsa:  [?] 
(Szatmár,  Szabolcs,  ügocsa  m,  Nyr,  IX.184). 
Lelkem  szakattyán  futottam :  lélekszakadva  (Szat- 
már m.  Vetés  Nyr.  XXII.376).  Lelkem  zöldje! 
[a  nem  éppen  kedves  egyéniségre  mondják] 
(Szeged  vid.  Nyr.  XXn.48).  Lelkemtöl  szakadt: 
kedves  (Palócság  Tsz.). 

lólek-búza:  a  búzatermésből  a  templomnak 
járó  rész  (a  melynek  nagysága  a  családtagok 
számától  függ)  (Tolna  m,  Fölső-Nyék  Nyr.  VI. 
323.  369). 

lólek-dobáló :  [tréf.]  kenyér  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

lólek-f őde :  temető  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

lólök-háborúság:  civódás,  pörpatvar  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.238). 

lélek-hajgáló :  [tréf.]  galuska  (Zilah  Kerekes 
Ernő ;  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVIII.576 ;  Három- 
szék m.  Vadr.  507a). 

lélek-lyuk  {lélök-lik):  1.  szelelő-lyuk  (pincén) 
(Karancs  vid.  Fülek  Nyr.  XXII.95 ;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  ni.278;  Tokaj  Nyr.  XIX.384); 
2.  kulacs  V.  csobolyó  nyakán  levő  kis  lyuk,  a 
melyen  a  levegő  benyomul,  mikor  isznak  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.237). 

lólek-változtatás :  lélekzet- vétel  (Mármaros  m. 
Visk  Nyr.  XIV.91). 

lélök-veszödelöm :  lelki  vesződség,  lelki  gyöt- 
relem. Mögtötte  a  nagy  lélökveszödelmet  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 

lólek-vesztós :  cv  (Kecskemét,  Csallóköz,  Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.339). 

lélek-veszteség :  co.  Ki  hitte  volna,  hogy  ennyi 
lélökveszteségömbe  kerüj !  (Szeged  Csaplár  Bene- 
dek). Mennyi  lélekveszteséggel  jár  a  gyermekneve- 
lés! (Kecskemét,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

lólök-vesztő :  szüleit  keserítő  (gyerek)  (Csík  m. 
Győrffy  Iván). 

lílekre-való :  lelkiismeret  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
ni.367). 

LÉLÉKZÉL :  lélekzik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


LÉLEKZET  [lélezgetYas  m.  Őrség  Nyr.IV.426). 

LÉLETEL :  piheg  (Vas  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.278;  Vasm.  Kemenesalja  Tsz.). 

LÉLETÉZ-IK:  lélekzik  (Vas  m.  IzsákfaKresz- 
nerics  F.  Szótár  11.16;  Zala  m.  Kővágó-Örs,  Rév- 
fülöp Nyr.  XIX.96). 

[LÉLETŐD-IK],  LÍLETŐD-IK:  cv.  Alig  lile- 
tődik  (Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr. 
XXL381). 

LELKENDEZ  {lelkendez  Székelyföld  Tsz. ;  Kiss 
Mihály ;  lelkindez  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

LELKES:  1.  jólelkű  (Csík  m.  (3yímes  Nyr. 
IX.504);  2.  [megszólításkép]  lelkem.  Ákurdt  ollyán 
vagyok  én,  lelkes,  mind  mágá  mongyá  (Gömör  m. 
Nyr.  XXn.480). 

LELE^IZ :  bizonyoz  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

[LELKI]. 

lelki-gereblye  :  [tréf.,  gúny.]  pap,  kántor,  egy- 
házfi  (Hódmező-Vásárhely  Nyr.  11.239 ;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.237). 

[LELKÖCSE].  LélMcsém:  lelkem  [megszólí- 
tás] (Szlavónia  Nyr.  V.61). 

LELLE :  vékony  nyári  női  kabátka  (Gömör  m. 
Nyr.  XXn.576). 

LÉMÉC :  köténynek  v.  szoknyának  fölső  pár- 
tázata, mely  a  ránczait  összefoglalja  (Csallóköz 
id.  Szinnyei  Józsefné,  Csaplár  Benedek). 

LEMENT  {lemény) :  1.  szarvasmarha  álla  alatt 
lefityegő  húsos  bőr  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
XVI.95);  2.  szárnyasoknak  alsó,  puha  része 
(Békés  m.  Balog  István ;  Szentes  Nyr.  VIII.281). 

[LEMEZ],  LEMES :  szántóvas,  ekevas  (Vas.  m. 
Őrség  Tsz.  76a.  104b). 

lemes-vas:  x)  (Somogy  m.  Nyr.  11.376). 

LEMHES:  lomha  (Baranya  m.  Patacs  vid. 
Csaplár  Benedek), 

LEMPES:  a  test  alsó  része  [P  talán:  nadrág] 
(Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.474)  [vö.  lé- 
pes, lompos]. 

[Szólások],  Éhorta  a  lempest:  elkotródott,  odább 
állt,  megugrott  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472). 

[LEN], 

len-firkó:  csepü  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.  499a). 

len-kocs:  tv  (Bodrogköz  Tsz.  188a). 

LENCSE  {löncse  Tolna  m.  Qyönk  Nyr.  V.379). 

lencse-fű :  callitriche  verna  (Székelyföld  Tsí. ; 
CzF,). 

LENCSÉS  {lencsés):  borsókás  (disznóhús)  (Du- 
nántúl Nyr.  XVI.239). 


1321 


LENCSIKB— LÉNGETEG 


LENGETEGED-IK— LENKA 


1322 


LENCSIKE:  lencse  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.216). 

1.  LENDE:  rokon,  atyafi;  ivadék  (Somogy  m. 
Kubinyi-Vahot:  Magyar-  és  Erdélyország  Képek- 
ben 111.40;  Nyr.  11.376).  Itt  van  minden  lendéje 
(Vas,  Zala  m.  Király  Pál).  Ez  az  ember  lendéje 
amannak  (Somogy  m.  Király  Pál).  Huncut  az 
egész  lendéje.  Ez  a  tinó  Bokros-lende  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  IIL182),  Az  én  lányom  nem 
keverödik  a  Náray-lendébe  (Somogy  m.  Nemes- 
Déd  Nyr.  VI.325).  Sok  lendéje  van  (Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841).  Minden  lendéje 
pógáremhör  vót  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.191) 
[vö.  lendölle]. 

2.  LENDE :  bogyó  (Bácska  Kassai  J.  Szókönyv 
111.281). 

LENDÉK  (Göcsej  MNy.  11.413;  Nyr,  11.473; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Csallóköz,  Bacsfa 
Nyr.  XV1.92 ;  lednek  Göcsej  MNy.  V.88 ;  Bodrog- 
köz Tsz.;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323; 
Gömör  m.  Tsz. ;  löndök  Baranya  m.  Nyr.  III.565)  : 
bükköny. 

LENDÖLLE  =  1.  lende.  Semmi  lendöllém: 
semmiféle  atyafiságban  sem  állok  vele  (So- 
mogy m.  Nyr.  XII.472). 

LENDSI:  korsó  (Dunántúl  Nyr.  V.228). 

[LENDŰL]. 

[el-lendül]. 

[Szólások].  Ellendűtem  abban,  hogy  [ez]  a  kert 
eladőggyék  (Veszprém  m.  Nyr.  VIII.177;  Veszp- 
rém Nyr.  VIII.40). 

1.  LENGE:  1.  langyos  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr. 
VIII.515;  Győrfify  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.; 
Vadr.;  MNy.  VI.338:  Kiss  Mihály,  Györffy  Iván; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  a  víz 
mélye,  a  hol  lassan  foly  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.338;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö. 
lengő]. 

2.  LENGE:  a  magyar  vejszénéi  azok  az  oldal- 
falak, a  melyeken  a  hal  betéved  (Kopácsi  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

LÉNGÉD-IK  (Háromszék  m.  MNy.  VI.338; 
Vadr.  507a;  Győrffy  Iván;  lengéed-ik  Székely- 
föld Kiss  Mihály ;  lé'ngéjed-ik  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos):  langyosodik. 

LENGEDEZ-IK:  [tréf.]  be  van  csípve  (Hol? 
Nyr.  XVII.236). 

LENGESZT:  langyosít  (Székelyföld  Gyórflfy 
Iván). 

LÉNGETEG  [léngeteg,  lengeteg  Székelyföld 
Tsz.  238b;  Arany-Gyulai  NGy.  in.250;  Kiss 
Mihály;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
339;  Vadr.;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Csík-Madaras  Nyr.  XX.96;  lengeteg,  lengeteg  Ka- 
lota-Sz.-Király  Kiiály  Pál;  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Maros-Torda  m.    Szent-László  Borbély 

SZINNYEI ;  MAGYAR  TAJSZÓTlR. 


József;  Udvarhely  m.  Király  Pál;  Firtosalja  Nyr. 
VI.324;  lengéiig  Zilah  Kerekes  Ernő):  1.  lenge- 
teg, lengeteg,  lengeteg,  lengeteg :  elviselt,  elnyűtt,  ko- 
pott (fehérnemű)  (i.  h.) ;  2.  lengeteg:  langyos  (Udvar- 
hely m.  Vargyas  Szolga  Ferenc ;  Háromszék  m. 
Szentkirály  Vitályos  Géza;  Csík-Rákos  Dobos 
András). 

[LÉNGETEGÉD-IK]. 

meg-lengetegedik :  elviselődik,  elnyövődik,  el- 
ernyed, elvásik,  megkopik  (fehérnemű)  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

LÉNGÉZ  :  repül  (Csík  m.,  Brassó  m.  Hosszú- 
falu Erdélyi  Lajos). 

LÉNGIT,  LENGÉIT:  langyosít  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

LENGŐ :  a  víz  mélye,  a  hol  lassan  foly  (Szé- 
kelyföld Andrássy  Antal  1843)  [vö.  1.  lenge]. 

LENGŐD-IK:  lustálkodik,  dolgát  elheveri 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.338;  Győrffy  Iván). 

LENGŐDl:  naplopó,  dolgát  elheverő  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.338;  Győrffy  Iván). 

LÉNGŰL:  langyul,  langyosodik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

LENGYEL  {lengyen,  lengyen  Heves  m.  Névte- 
len 1840;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  111.282; 
Székelyföld  Nyr.  n.230;  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Vadr.;  lengyenül  Hegyalja  Nyr.  X.283). 
—  Lengyen,  lengyen:  oláhvirág.  Olyan  sárga, 
mint  a  lengyen  (Székelyföld  Nyr.  11.230).  Olyan 
sárga,  mind  a  sárig  lengyen  (Háromszék  m.  Vadr.). 

lengyél-rózBü.  ^=^lengyenke  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  in.282). 

lengyeii-virág:sárgarózsa(Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Nyr.  11.523). 

[LENGYELKEj.LENGYENKE :  büdöske,  oláh- 
virág (tagetes)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
III.282;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  Xin.235; 
Székelyföld  Kriza). 

LENGYÉS :  mosni  való  ruha  (kül.  fehérnemű). 
Há  missz  avol  a  lengyessé?  —  Ede  az  Ikváro 
(Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.514). 

LÉNIA:  mellék-út  (ellentétben  az  országút- 
tal), dülő-út  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XV1IL478 ; 
Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.49). 

[LÉNIÁS,  LINÉÁS]. 

lineás-csősz :  erdőőr,  a  ki  a  fadöntési,  tűzifa- 
kiválasztási  és  tűzifa-fuvarozási  munka  vezeté- 
sével és  fölügyeletével  van  megbízva  (Cserhát 
Erdészeti  Lapok  XXn.864). 

léneás-katona :  közöshadseregbeli  katona  (Ba- 
ranya m.  Nyr.  VI.474). 

[LENKA]. 

lenka-föld:  kiszáradt  ingovány  (Marcal  mell. 
Tsz.  241b)  [vö.  linkó] 

8é 


1323 


LENKÉT— LEPCSEGTET 


LEPCSEL— LEPECS 


1324 


LENKÉT:  liheg  (Göcsej  MNy.  11.413). 

1.  LENTET:  1.  lomhán,  kimérten  ballag  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.238);  2.  lassan  fut,  üget, 
kocog  (Repce  mell.  Nemes- Viss  Nyr.  XVII.336; 
Balaton  mell.  Tsz.;  Pápa  Nyr.  XVI.527;  Fehér 
m.  Nyr.  IX.284 ;  Mezőtúr  Nyr.  IX.183);  3.  alant 
repül  (a  lomha  nagy  madár)  (Csongrád  m. 
Mindszent  Kis  Sándor)  [vö.  gentet], 

2.  LENTET  :  1.  lenget.  Nem  áradás  ez,  csak 
a  szél  lenteti  a  vizet  (Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  IX.285);  2.  'egyez,  szít  (tüzet  kötény  lebeg- 
tetéssel) (Székesfehérvár  Matusik  Nep.  János 
1841;  Tata  vid.  CzF.).  Lentesd  a  tüzet,  Zsuzsi! 
(Keszthely  Király  Pál). 

LÉNZŐ:  ingújjnak  a  kézfejnél  levő  szegélye 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.). 

LENYHE:  1.  lágy,  szelíd,  enyhe.  Lenyhe  idő 
(Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  lassú, 
csendes.  Lenyhén  permetez  (Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek);  3.  renyhe  (Duna  mell.  Kassai 
J.  Szóköuyv  111.283)  [vö.  lanyha]. 

[LEP]. 

átal-lep:  átfog  (Háromszék  m.  MNy.  VI.316). 

[el-lep]. 

[Szólások].  Ellepi  az  ember  szemével:  végig 
látja  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.106). 

lé-lep:  leül,  letelepszik  (madár,  seregestül). 
Av  vándormadár  lelépett  ar  rétre  (Palócság  Nyr. 

xxn.77). 

[1.  LÉP]. 

[Szólások].  Fogja  a  lépé:  lépbaj  következté- 
ben rövid  a  lélekzete  (szarvasmarhának)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

lépe-fogás :  lépbajtól  való  lélekzésszorongás 
(szarvasmarhánál)  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

lópe-fogásos :  lépbaj  következtében  rövid  lélek- 
zetú  (szarvasmarha)  (Székelyföld  Kiss   Mihály). 

2.  LÉP  {lép-ik  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.286; 
Erdély  Szinnyei  József;  Kalotaszeg,  Zsobok 
Melich  János;  Csík  m.  Gyergyó-Sz. -Miklós  Nyr. 
X.43). 

össze-lóp:  összetapos.  Jó  lessz  összelépni  a 
darázsfészket  (Rimaszombat  Nyr.  XVII.573). 

LEPCS:  1.  leppentyű;  2.  pittyedt  ajak;  3.  po- 
foncsapás (Háromszék  m.  MNy.  VI.338 ;  Vadr. ; 
GyőrflFy  Iván), 

LEPCSÉG:  tapiskol.  Ne  lepcsegj  a  sárba; 
mind  lepereckelsz !  (Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  VI. 
231). 

LEPCSEGTET:  veri  a  víz  színét  a  tenyeré- 
vel v.  egyébbel  (fürdés  közben),  cuppogtat 
(tésztát  gyúrás  közben)  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.338;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 


LEPCSÉL  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.338 ;  Györffy  Iván ;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  lebzsel  Orosháza  Nyr. 
IV.377;  Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Há- 
romszék m.  MNy.  VL337.  338;  GyőrfFy  Iván; 
lepecsel  Székelyföld  Kiss  Mihály;  lesbei  Szolnok- 
Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII.429):  1.  lép- 
esei, lepecsel,  lesbei:  lubickol,  veri  a  víz  sziuét  a 
tenyerével  v.  egyébbel  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Szolnok- 
Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XI1.429);  2.  lép- 
esei, lebzsel:  pamacsol,  locsol  (Székelyföld  and- 
rássy Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI.337. 
338;  Győrffy  Iván);  3.  lebzsel:  habzsol  (a  kutya) 
(Orosháza  Nyr.  IV.377)  [vö.  lapcsol]. 

LEPCSEN:  lepcs-hangot  ad  (pl.  leesve)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.338;  Győrffy  Iván,  Dézsi 
Mihály;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

meg-lepcsen :  cv.  ügy  bevágom  a  szájadat, 
hogy  ugyan  meglépésen  (Székelyföld  Tsz.),  ügy 
vágta  pofon,  hogy  ugyan  meglépésééit  (Háromszék 
m.  Vadr.  507a).  Ugy  beleteremtették  as  sárba 
ökemét,  hogy  ugyan  meglepcsent  (Székelyföld 
Győrffy  Iván).  Ugy  a  földre  vágom,  hogy  meg- 
lepcsen  belé  (Székelyföld  Nyr.  VIII.515). 

LEPCSENT:  csap  (pofon)  (Székelyföld  And- 
rássy Antal  1843).  Oan  istenesen  pofon  lepcsen- 
tették,  hogy  maj  kiugrott  ak  két  szeme  tölle  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

LEPCSÉS  {lepcses,  lépcsős):  1.  locsogó,  nyel- 
ves, kofa-szájú,  trágár-beszédű  (Székelyföld  Tsz. ; 
Kiss  Mihály,  Andrássy  Antal  1843 ;  Győrffy  Iván ; 
Háromszék  jn.  Vadr.  507a) ;  2.  mindig  járó  száj 
(Szeged  Nyr.  Vn.236);  3.  hanyagul  öltözött, 
lompos,  ronda  ruhájú  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.132;  XIV.475;  Katona  Lajos;  Erdély, 
Székelyföld  Tsz. ;  Csaplár  Benedek ;  Vadr.  507a). 

lepcses-szájú :  trágár-beszédű  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.475;  Székelyföld  Tsz.). 

LEPCSÉSKÉD-IK:  szájaskodik,  nyelveskedik 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m. 
MNy.  VL338;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Segesvár  Nyr,  IX.44). 

LÉPCSŐ:  sáros  ösvényen  eggymástól  eggy- 
eggy  lépésnyire  lerakott  kövek  (Háromszék  m. 
Tsz.). 

LEPE  (Palócság  Tsz.;  Nyr.  XXn.77;  Borsod  m. 
Sajó-Kaza  Nyr.  XIX. 376  ;  Gömör  m.  Tsz. ;  Jász- 
ság Kimnach  Ödön ;  lipe  Heves  m.  Makáry  György 
1839;  Eger  és  vid.  Nyr.  XVII.476;  XVIILIS; 
Mátra  alja  Nyr.  XXIIL191;  Kis-Hegyes  Nyr.  XL 
46;  Upe  Jászság  Kimnach  Ödön):  lepke. 

[LÉPÉ]. 

lépe-lápa:  hegyes-völgyes  tájék  (Palócság  Nyr. 
XXI.417)  [vö.  lipé-ldpa]. 

LEPfiCS:  locs-pocs,  latyak,  hóval  elegy  sár 
(Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr. 
507a). 


1325 


LEFEDEZ— LEPOKAS 


LEPOL— LÉPT 


1326 


LEFEDEZ:  körülfog  (pl.  mint  a  tanulók  a  ta- 
uítót)  (Hol?  Tsz.). 

LEPENCS:  lepke  (Győr  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.273;  Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö. 
bagú-lepencs]. 

LEPENCSÉK  (Csallóköz  Kassai  J.  Szókönyv 
III.273;  Nyr.  1.280;  lepencsik  Csallóköz,  Bacsfa 
Nyr.  XVI.92;  repencsék  Csallóköz  Tsz.):  cv. 

LEPENDÉK  (Garam  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Erdövidék  Tsz.;  lependek  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek):  cv. 

LEPÉNY  {lepint  Veszprém  m.  ?  Nyr.  IV.  140); 
1.  béles  (Székelyföld  Tsz.);  2.  cipó  (Szlavónia 
Nyr.  XXni.359). 

lepény-hal:  thymallus  vexillifer  (Szilágy  m. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

lepóny-leső:  [tréf.]  száj  (Nógrád  m.  Tolmács 
Nyr.  XVI.46).  Fogd  be  a  lepénlesöt:  hallgass  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.423).  Fogja  kend  a  lepény- 
iesőt: ne  járjon  folytonosan  a  szája  (Szeged 
Nyr.  L131). 

LEPÉNYE:  1.  puha  (Mátra  vid.  Nyr.  XXIV. 
431);  2.  lepényén,  lepényén:  lustán,  lomhán,  lep- 
pesen  (Háromszék  m.  MNy.  VL338;  Vadr.  507a; 
Győrffy  Iván)  [vö.  lebérnye]. 

LEPEREL :  szaporán  sok  mindenféle  haszon- 
talanságot össze-vissza  beszél  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XX.480). 

[LÉPES;  vö.  lempes]. 

[Szólások].  Elvitte  a  lépest:  elkotródott,  odább 
állt,  megugrott  (Dráva  mell.  Nyr.  VI.373 ;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.41). 

LÉPESÉD-IK :  gazdagodik  (Székelyföld  Kriza). 

még-lépesedik :  megszedi  magát,  meggazdag- 
szik (Erdély  Szinnyei  József;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

LÉPESÜL  :  CV)  (Háromszék  m.  Vadr.). 

[LÉPET],  LÍPET:  lépés.  Egy  lípetet  se  tud 
menni  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr,  IX.558). 

LEPETÖS :  lépes.  Lepetös  méz  (Szlavónia  Nyr. 
XXni.359). 

LEPI:  tapogató-háló  (Szolnok  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.) 

LEPICKE:  lepke  (Gömör  m.  Krasznahorka- 
Váralja  Nyr.  in.185). 

LEPITE:  cv  (Csík  m.  Gyergyó  vid.  Győrffy 
Iván,  Felméri  Lajos). 

LEPLE  :  lepedő.  Aggyon  két  leplét  (Rába  mell. 
Nyr.  XVII.524). 

LÉPÓKÁS:  bizonyos  járványos  betegségben 
sinlődő   (marha)   (Zala  m.  Tapolca  Nyr.  X.475). 


[LÉPOL]. 

meg-lópol:  megver  (Baranya  m.  Nyr.  11.184). 

LEPOVINO:  eggy  szőllőfaj  (Zala  m.  Alsó- 
Lendva  vid.  Nyr.  Xin.332). 

LEPŐ :  1.  szempilla  (Szolnok-Doboka  m.  Apa- 
Nagyfalu  Nyr.  Xni.331);  2.  tapogató-háló  (Ko- 
márom Hermán  0.  Halászat  K.). 

LEPPÉG  {leppeg,  leppög) :  lassan,  vontatva 
jár  V.  beszél  (Baranya  m.  Patacs  vid..  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Székelyföld  Tsz.; 
Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
338 ;  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Leppé'gve  beszél;  leppégve  mozog  (Székely- 
föld Győrífy  Iván)  [vö.  1.  heppé'g,  la/fog,  2.  lappog, 
lippög-leppög]. 

LEPPÉGŐ :  lassan,  vontatva,  szaggatottan  be- 
szélő ember  (Háromszék  m.  "Vadr.  507b). 

leppegő-beszódű :  lassan,  vontatva,  minden 
szótagot  megnyomva  beszélő  (Székelyföld  Tsz. 
239b). 

LÉPPEL :  halkan,  lassan  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.338;  Győrffy  Iván). 

[LEPPEN]. 

le-leppen:  lelapul  (a  tyúk,  mikor  meg  akar- 
ják fogni)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.283) 
[vö.  le-lippen]. 

LEPPENCS :  1.  éjjeli  papucs  (Alföld  Nyr.  XIV. 
478;  Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.357.  358;  Sepsi-Szentgyörgy 
Győrffy  Iván);  2.^=leppégö  (Háromszék  m.  Vadr.). 

LEPPENCSÉS :  lompos,  hanyagul  öltözött 
(Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.236;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.338;  Győrffy  Iván).  Ugyan, 
Trézsi,  hogy  lehetsz  menyecske  létedre  olyan  lep- 
pencses ;  nem  félsz,  hogy  az  urad  megszökik  tőled  ? 
(Alföld  Nyr.  XIV.478)  [vö.  lappancsos]. 

[LEPPENT]. 

le-leppent:  könnyedén  levet,  ledob  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.338 ;  Győrffy  Iván)  [vö.  le-hep- 
pent,  le-libbent]. 

[LEPPINT;  vö.  lebbint]. 

le-leppint :  cv)  (Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

LEPPENTYŰ:  1.  gyertya-ellenző  (Győr  m. 
Tsz.);  2.  az  a  vas,  mely  a  kéményt  elzárja, 
hogy  a  meleg  a  konyhából  ki  ne  menjen  (Gö- 
mör m.  Nyr.  XXIII.45 ;  Rimaszombat  Nyr.  XVII. 
525). 

LEPPES:  1.  lassú,  vontatott  (beszéd);  2.  lom- 
pos, hanyagul  öltözött  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
338). 

[LÉPT-].  Leptibe:  halkan,  lassan  (Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Andrássy  Antal  1843;  Udvarhely 
m.   Nyr.   VI.466;   Háromszék  m.    MNy.  VL338; 

8** 


1327 


LEPTI— LESEGET 


LESEL— LÉSZA 


1328 


Vadr. ;  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos;  Sepsi-Szeutgyörgy  Győrfíy  Iván; 
Csík  m.  Gyergyó  vid.  Nyr.  IV.283;  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  XVI.526).  Szép  leptibe  hajcsd  a  mar- 
hákat, noJiogy  kimelegedjenek  (Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár).  Lépten:  co  (Három- 
szék m.  MNy.  VL338). 

LEPTI:  kétkerekű  káré,  taliga,  kordé  (ú.  n. 
Kún  László  szekere)  (Kis-Kúnság  Kimnach 
Ödön). 

LÉPTIKA  (Dunántúl  Nyr.  V.228 ;  Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.560;  Zala  ra.  Arács  Nyr. 
XXn.239;  laftika  Esztergom  Nyr.  IX.542;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr. 
XVI.91;  laftyika  Hont  m.  Nyr.  V.474;  laUika 
Fehér  m.  Seregélyes  Nyr.  X.189;  laptika  Pápa 
Nyr.  XVI.527 ;  Közép-Baranya  Nyr.  n.237;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  leftika  Komárom  Beöthy 
Zsolt;  leftike  Szeged  Csaplár  Benedek;  leptike 
Kecskemét  Nyr.  X.381 ;  Csaplár  Benedek;  Bácska 
Csaplár  Benedek):  l.  cw  (i.  h.);  2.leptika:  [tréf.] 
rozoga  hajó  (Zala  m.  Arács  Nyr.  XXII.239). 

1.  LES:  folyóvízbe  vesszőből  készített  gáto- 
lás,  melynek  közepén  rés  van  hagyva,  s  oda  a 
víz  folyásával  szemben  eggy-két  farkhálót  he- 
lyeznek, hogy  este  az  élelmet  keresve  lefelé 
vonuló  halak  beléjük  tévedjenek.  Lesből  halászni. 
Este  lesbe  menyünk,  Ha  nem  jő  hal,  lekergetjük 
a  lesbe  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Lesbe  áll  a  csuka:  közel  a  víz  szí- 
néhez veszteg  áll  (Miskolc  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

les-háló :  isiégből  kötött  hosszú  őrháló  (Csong- 
rád m.  Algyő  Hermán  0.  Halászat  K.). 

2.  LES :  vár  (Szlavónia  Nyr.  XXin.362).  Azt 
ugyan  lesheted,  hogy  én  tieké'd  még  valamit  adok ! 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

LÉSÁG :  sérvés,  tökösség  (Pozsony  és  Komá- 
rom m.  Nyr.  XIX.510;  Mátyusfölde  Nyr.  XX. 
326). 

LÉSAGOS :  sérvéses,  tökös  (Pozsony  m.  Nyr. 
XIX.510;  Kassai  J.  Szókönyv  ni.32.  287;  Komá- 
rom m.  Nyr.  XVI.510;  XIX.510;  Mátyusfölde 
Nyr.  XX.326). 

LESBETEG :  1.  farkas  (Székelyföld  Kassai  J. 
Szókönyv  111.287 ;  Tsz. ;  Győrffy  Iván) ;  2.  macska 
(Csík  m.  Vajda  Gyula)  [vö.  éjjeli-lesbeteg]. 

LESDÉS :  leselkedik  (Komárom  Beöthy  Zsolt). 

LESDI:  ólálkodó  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
338;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

LESDŐD-IK :  leskelődik  (Háromszék  m.  NyK. 
in.l2).  ^ 

LESÉGET:  néha-néha,  alkalmilag  les  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

mög-lesöget :  megles  (Göcsej  Nyr.  11.422). 


[LESEL],  LESÖL:  les,  leseget.  Azután  [a  fo- 
nóban] orsót  lesölnék,  a  szürújjba  is  betenném,  egy 
pár  csókért  ki  sem  venném  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  n.248). 

LESENKED-IK:  leselkedik  (Nyitra  m.  Ma- 
gyar-Soók  Nyr.  XX.84.  326). 

LESENYE :  vese  (Zemplén  m.  Deregnyő  Nvr. 
XVIL421).  6  .y       j 

LESESKÖD-IK :  leselkedik  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.214;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII.44). 

LESI:  1.  leselkedő,  ólálkodó  (Tisza  vid.  CzF.; 
Háromszék  m.  MNy.  VL338;  Vadr.  507b);  2.  = 
lesi-pecsenye  (Bereg  m.  Munkács  és  Bereg-Rákos 
vid.  Pap  Károly);  3.  cipó,  lángos  (Nagy-Kálló 
Nyr.  Xn.429);  4.  ághegyháló  (Berettyó-Újfalu 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

[Szólások].  Lesi,  vári,  kapi  nép:  másé  után 
kapkodó,  tányérnyaló  nép  (Abaúj  m.  Nyr.  IV. 
277). 

lesi-pecsenye :  1.  disznóöléskor  az  eggyben- 
másban  segédkezők  v.  az  ölést  néző  gyermekek 
számára  kivágott  rész  (Bereg  m.  Munkács  és 
Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly;  Mármaros  m. 
Nyr.  Xn.382;  Zilah  Kerekes  Ernő);  2.  laci- 
konyhán sütött  pecsenye,  a  melyet  nagyon  les- 
nek, várnak  (Debrecen  Nyr.  VII.477). 

lesi-puskás :  rossz  puskás  (Mezőtúr  Nyr.  VIII. 
498). 

lesi-tőke:  a  nagy  szőUőtőke  mellett,  rende- 
sen nem  jó  helyen,  kinőtt  új  tőke  (Debrecen 
Nyr.  IX.144). 

LESKŐDI:  ólálkodó  (Háromszék  m.  Vadr. 
507b). 

LESŐ:  les.  A  kerfó  mellé  állították  lesőbe 
(Dráva  mell.  Nyr.  Xin.234). 

leső-bak:  a  halász-szék  vízfelőli  végén  az  a 
rész,  a  melyre  a  halász  az  ághegyháló  rúdját 
megtámasztja,  hogy  a  hálót  könnyen  kiemel- 
hesse (Mármaros   m.   Hermán  0.  Halászat  K.). 

leső-háló:  hosszú  hegybe  kifutó  kanálszerű 
merítőháló  (Bodrogköz  Tsz.  153a;  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

LESSEG:  leng,  lötyög,  fityeg,  lóg  (Tolna  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  III.282.  287). 

LÉSTRANG  (Szatmár  m.  Nagybánya  vid.  Nyr. 
XIV.238 ;  lestrang,  lestráng  Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  n.377):  bányászoknak  hosszú  feszegető 
vasrúdja. 

LÉSTYIHÁN,  LÉSCSIHÁN,   LÉSTYÁN:   li- 

gusticum  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

LÉSZA  {lásza  [?]  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V. 
379 ;  léca  Veszprém  Nyr.  XV.334  ;  lejsza  Latorca 
mell.  Hermán  0.  Halászat  K. ;  liésza  Rábaköz 
Nyr.  XV.431 ;    lisza  Nyitra  m.  Pográny  és  vid. 


1329 


LÉSZÁS— LÉSSZ 


LÉT— LETT 


1330 


Drnovszky  Ferenc  1841 ;  lyésza  Szolnok-Doboka 
m.  Malom  Muzsi  János):  1.  lásza  [?],  léca, 
lésza:  szalmanyoszolya,  szalmaágy,  fonott  pad 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Somogy  m.  Nyr. 
XV.520;  XIX.143;  Fölső-Somogy  Nyr.  X.190; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.471 ;  Tolna  m. 
Gyönk  Nyr.  V.379);  2.  lésza,  lisza:  vesszőből 
font  szekéroldal  v.  szekérkas  (Nyitra  m.  Pog- 
rány  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841 ;  Arad 
m.  Pécska  Nyr.  XXIII.576;  Udvarhely  m.  Vadr.); 
3.  lésza:  vesszőből,  kákából  v.  nádból  való 
lapos  fonadék,  a  melyen  gyümölcsöt  aszalnak 
(Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  4.  lésza,  lyésza : 
gyékényből,  nádból,  vékony  gallyakból  v.  vesz- 
szőböl  font  kerítés,  sövény  (Dráva  mell.  Nyr. 
V.472;  Palócság  Tsz.;  Rimaszombat  Nyr.  V.183; 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.189);  hordozható, 
darabokból  álló  sövény  kerítés  (majorházaknál  a 
juhakol  körül)  (Udvarhely  m.  Vadr. ;  Szolnok- 
Doboka  m.  Malom  Muzsi  János);  a  pőzsövény 
gallérja,  mely  a  koszorúzásba  v.  a  sasolás  közé 
szúrt  álló  vékony  gallyakból  van  alkotva  (Má- 
tyásfölde, Tallós  Nyr.  XVI.381) ;  5.  lésza,  lejsza : 
vejsze  (Latorca  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.); 
a  magyar  vejszének  a  szárnya,  terelő  illetőleg 
rekesztő  nád-  v.  vesszőfalazata  (Fertő  mell.  MNy. 
nL244 ;  Dráva  mell.  Nyr.  V.472 ;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIIL286;  Szlavónia  Nyr.  XXIIL 
358) ;  vékony  vesszőből  kötött  halfogó  (bocskor- 
varsa)  (Udvarhely  m.  Hermán  0.  Halászat  K.); 
6.  lésza,  liésza :  vesszőből  v.  nádból  font  kalitka- 
szerű  kerekded  kosár,  a  melyben  füstölt  disznó- 
húst V.  tojást  tartanak  v.  túrót  szárítanak  (Rába- 
köz Nyr.  XV.431 ;  Göcsej  Tsz.). 

[LÉSZÁS]. 

lószás-kert:  vesszőből  font  kerítés,  a  mely 
tövissel  és  szalmával  van  befödve  (Székelyföld 
Tsz.;  Marosszék  Vadr.  515b). 

LÉSZKA. :  1.  vesszőből  font  kerítés,  a  milyent 
birkaállásokhoz  szoktak  alkalmazni  (Torna  m. 
Ruehietl  Miklós  1839) ;  2.  [?]  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.426). 

LÉSSZ,  LÉ  SZÉN  {löjsz,  löjszön  Hargita  vid. 
Vadr.  95.  96;  lészön  Szlavónia  Nyr.  XXIIL  168)  ; 
születik.  Nekünk  gyermekünk  lett.  Gyermeke  lett. 
Nálunk  csitkó  lett  (Székelyföld  Nyr.  1.151).  No 
hát  mi  lett:  gyerek  vagy  lyány?  (Palócság  Nyr. 
XXIII.26).  Én  akkor  lettem,  mikor  a  muszkák  bé- 
jüttek  (Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  VI.231). 

[Szólások].  Soká  lessz  a  vakáció:  sokáig  tart 
(Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.505). 

el-léssz:  idő  előtt  (halva)  születik  (a  gyer- 
mek) (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m. 
NyK.  m.lO). 

elé-l§8sz:  előkerül,  megkerül  (Palócság  Nyr. 
XXI.505).  Ha  csak  Egerbe  van  [a  kutya],  muszáj 
neki  é'ggy  hét  múlva  elélénnyi  (Eger  vid.  Nyr. 
XVn.429). 

ki-lessz :  vígan  lessz,  jól  mulat.  Ej  de  kileszünk 
a  lakodalmatkor!  (Nógrád  m.  Nyr.  V.182). 


meg-lessz :  megszületik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

össze-lessz :  megbékül  eggymással.  Összevesz- 
tek, de  megint  összelettek  (Palócság  Nyr.  XXI.505). 

rá-lessz :  rááll.  Azt  mondta  az  inas  Palkónak, 
hogy  aludjék  reggeli  két  óráig,  ád  neki  száz  ara- 
nyat; most  is  rálett  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.406). 

[LÉT]. 

[Szólások].  Undmas  vóna  a  létiidehaza  (Somogy 
m.  Nemes-Déd  Nyr.  VI1I.524).  Hagyd  létén: 
hagyd,  a  hogy  van  (Somogy  m.  Sándor  József). 

ellót :  távollét  (Székelyföld  Csaplár  Benedek ; 
Háromszék  m.  Györfify  Iván). 

[LETEL]. 

[Szólások].  Nem  jó  most  a  vajnak  a  pincébe 
való  létele  (Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr. 
XIX.96).  Még  az  a  lifel:  még  az  a  jó  (Hajdú- 
Hadház  Nyr.  Vni.178). 

LÉTBS :  élemedett  korú  (Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.525). 

[LÉTET]. 

el-lötet :  elhajt  (magzatot)  (Háromszék  m.  NyK. 
m.lO). 

LÉTETLEN,  LÉTLEN  {letten  Nógrád  m.  Fülek 
Nyr.  XXII.95):  1.  létetlen:  nem  létező  (Székely- 
föld Nyr.  11.383;  Kiss  Mihály);  2.  létlen,  letlen: 
meg  nem  született,  hanem  az  anyja  hasából  ki- 
vágott és  életben  maradt  (csikó,  bárány,  borjú, 
gyermek)  (Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  XXII.95;  Székely- 
föld Nyr.  1.151). 

[Közmondások].  Lett  dolgot  létetlenné  nem  csi- 
nálsz: a  mi  eggyszer  megtörtént,  azt  meg  nem 
történtté  nem  teheted  (Székelyföld  Nyr.  11.383; 
Kiss  Mihály). 

[LÉTŐ]. 

[Szólások].  Egész  liétüö  nyárbo  hideg  rázza 
(Göcsej  MNy.  V.160). 

[1.  LETT]. 

[Szólások].  Meg  akarta  tudni,  hogy  mi  lettékép- 
pen kerülte  ki  a  veszedelmet  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.323).  Minden  letteképen:  minden- 
képpen, minden  módon  (Szilágy  m.  Nyr.  1X.564; 
Háromszékm.  Vadr.).  Semmi  lettéképpen  {lötteképen) : 
semmiképpen,  semmi  módon  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  n.442;  Szentes  Nyr.  VI.268;  Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  III.341 ;  Kiss  Mihály ; 
Torda  Nyr.  XVni.95).  A  bujtároknak,  még  csak 
tüdő,  májj  van  a  bográcsba,  máshó  semmi  lötte- 
képen se  szabad  nyúni  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 
87).  Semmi  lettéképpen  se  tuttam  sémire  se  menni 
(Marosvásárhely  Nyr.  XV.181).  Nem  tuttam  semmi 
lettéképpen  megfogni  (Háromszék  m.  Vadr.  432). 
Semmi  lettéképpen  nem  tudjuk  vala  itt  marasztani 
(Háromszék  m.  Kiss  Mihály).    Semmi  lettéképpen 


1331 


LETT— LETYHEDT 


LETYKÓ— LEVEQŐZ-IK 


1382 


d  nem  távozék  (Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.40). 
Valami  lettéképpen :  valamiképpen.  így  ért  el  va- 
lami lettéképpen  a  vásárba  (Háromszék  m.  Vadr. 
425). 

lettje-voltja:  mibenléte,  állapota,  összes  kö- 
rülményei. Itt  járt  [a  tanító,  a  ki  a  pusztai  isko- 
lához Ígérkezett],  tudakolta  is  az  eskola  lettje- 
voltját; meg  van  elégedve,  el  fog  jönni  (Békés  m. 
Doboz-Megyer  Nyr.  XIX.83). 

möglött :  derék,  jóravaló.  Möglött  embör  (Sze- 
ged vid.  Nyr.  11.86). 

"  2.  LETT,  LÉT:  pala-agyag  (letten)  (Kapnik- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.373). 

LETTÉG  (Tolna  m.  Sár-Sz. -Lőrinc  Nyr.  IIL 
86 ;  lettyeg  Csallóköz  Erdélyi  Pál) :  vontatva,  las- 
san totyogva,  kocogva  megy.  Még  eggyel  letteg- 
gyiink,  majd  csak  eltassoggyunk  [szekéren]  (Tolna 
m.  Sár-Sz.-Lőrinc  Nyr.  1IL86;  Lehr  Albert).  3faj 
csak  élettyegünk  Komáromba  [vonaton]  (Csallóköz 
Erdélyi  Pál)  [vö.  lötyög]. 

LETTENTYÜ:  szarvasmarha  álla  alatt  le- 
fityegő húsos  bőr  (Dunántúl  Nyr.  V.228). 


[LETYÉG]. 

letyeg-lötyög :  lötykölődík    (Bihar  m. 
Nyr.  V.572). 


Pocsaj 


LETYEK:  lucsok,  locs-pocs,  híg  sár.  Tiszta 
letyek  ásáskor  a  föld;  víz  könyvezik  benne  (Székes- 
fehérvár Nyr.  XVLÍ40)  [vö.  latyak]. 

LETYEPETYI:  gyáva  (Közép-Baranya  Nyr. 
n.237). 

[LETYÉS]. 

letyes-potyos :  lucskos.  Ez  a  letyes-potyos, 
síkos-sáros,  havas  idő  béfagylalta  a  száját  (Deb- 
recen Nyr.  VI.329). 

LETYETÁR:  régi,  divatból  kiment  kendő 
(Somogy  m.  Nyr.  XIX.287). 

LETYETÉL :  1.  zsírral  megecsetel  (sülő  kür- 
töskalácsot) (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos); 
2.  fecseg,  csacsog,  hadar  (Csík-Rákos  Dobos 
András).  Ne  letyetŐ !  (Veszprém  m.  Nyr.  IV.514) 
[vö.  le f étel]. 

LETYETÉLŐ :  1.  fácska  végébe  erősített  vá- 
szondarabka, a  mellyel  a  kürtöskalácsot  sülés 
közben  zsírozzák,  zsírral  ecsetelik  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  [tréf.]  legyező  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

LETYHEDT,  LETYVEDT,  LETTYEDT  (legy- 
hett  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  lettyedett  Zala  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  XIV.333;  lettyedt,  lettyett 
Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Félegy- 
háza Nyr.  V.35;  Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek ;  Eger  Énekes  Imre  ;  letyvedt, 
letyvett  Tisza  mell.,  Szeged  Kassai  J.  Szókönyv 
nL287 ;  Tsz.)  :  lankadt,  bágyadt,  petyhüdt,  lö- 
työgő, puha  húsú  [vö.  latyhadt,  lottyadt,  löttyedt]. 


LÍITYKÓ :  lötyedék,  híg  lé,  levesféle  étel, 
mártás  (Balaton  mell.  Tsz.;  Vas  m.  Tarodháza 
Nyr.  X.89;  Székesfehérvár  Nyr.  Vn.l87;  Alsó- 
Csallóköz  Kóssa  Albert). 

LETYŐKE :  négyszögű  túrós  tészta  (Székely- 
föld Tsz.) 

[LETTYENT;  vö.  lottyant,  löttyent]. 

[Szólások].  Pofon  lettyent:  pofon  csap  (Fölső- 
Somogy,  Marót-puszta  Nyr.  X.190). 

[LÉVAI]. 

lóvai-fejkötő :  pofoncsapás  (t.  i.  a  lévai  kofák 
hajdan,  mikor  összevesztek,  kemény  fejkötőjük- 
kel verték  eggymást  agyba-fejbe)   (Hol  ?  Tsz.) 

LÉVCSE:  leveske  (Szlavónia  Nyr.  XXni.216). 

LEVEDZ-IK,  LEVEZ-IK:  levet  bocsát  ma- 
gából, szivárog.  \Foly-e  még  a  vére  ?]  Nem,  csak 
levedzik  (Pest  m.  Virág-Pereg  Nyr.  XIX.283). 
Levedzik  a  te  órod,  fiam  (Kecskemét  Simonyi 
Zsigmond).  Levezik  a  seb  (Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XVn.553). 

LÉ  VÉGET  {leéget  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.470; 
löjöget  Zala  m.  Hetes  Nyr.  n.44;  Göcsej  Nvr. 
Xni.496;  XIV.164;  lööget  Göcsej  Nyr.  m.l8b): 
L  leéget,  löjöget:  szokott  lenni,  gyakran  van, 
soká  van  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.470;  Zala  m. 
Hetes  Nyr.  n.44).  Leéget  neki  pénze  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  VII.470);  2.  lööget:  lessz.  Majd  más- 
kép lööget  minden  (Göcsej  Nyr.  nL180). 

mög-löögethet:  meglehet  (Göcsej  Nyr.  nL180). 

LÉVÉGETŐ :  kerítésnek  bejáróul  szolgáló  sza- 
kasza, a  mely  úgy  van  készítve,  hogy  a  desz- 
kákat vagy  fahasábokat  könnyű  leszedni  s  megint 
fölrakni  {*le-vevegető)  (Csík  m.  Nyr.  VnL93 ;  Deák 
Lajos). 

LEVEGŐ  {lebegő,  lebegő,  lebeg'ő  Nagy-Kanizsa 
Király  Pál;  Tolna  m.  Nyr.  VI.523;  Fehér  m. 
Nyr.  X.187;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45;  Kún- 
szentmárton  Nyr.  n.475;  Kún-Majsa  Nyr.  VHL 
470;  Palócság  Nyr.  XXL314;  Ipoly  vid.  Nyr. 
in.428;  Gömörm.  Tsz.;  Nyr.  XVIII.455;  XXIIL 
44 ;  Nyitra  m.  Vág-Hosszúfalu  Nyr.  XX.81 ; 
Székelyföld  Nyr.  Vni.515). 

levegő-óg,  lebegő-ég  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.24;  lebögő-ég  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.209). 

levegő-inspektor :  világbolondító,  világcsaló 
(Szolnok-Doboka  m.  Szász-Nyíres,  Bálványos- 
Váralja  Kovács  Dezső). 

[LEVEGŐZ]. 

ki-levegőz :  kiszellőz.  Még  a  pálcájával  is 
szurkájja  utánnam  a  [megkapált]  fődet,  hogy  hadd 
levegőzze  ki  magát  (Debrecen  Nyr.  XXIII.93). 

LEVEGŐZ-IK,  LEVEGŐDZ-IK :  1.  levegöz-ik : 
friss  levegőt  szí.  Az  urak  elmennek  nyáron  leve- 
gőzni hegyes  vidékre,  mert  a  levegözés  helyrehozza 


1333 


LEVÉL— LEVELES 


LEVELEZ— LEVE 


1334 


az  egésségüket  (Debrecen  Csaplár  Benedek);  2.  le- 
vegödz-ik:  legyezi  magát,  szelet  hajt  magára 
(Szatmár  m.  Patóliáza  Nyr.  XIX.379). 

LEVÉL :  levet  ereszt  magából,  szivárog  (bordó, 
orr,  seb)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  III.281 ;  XVI.382). 
Ily  hidegben  bezzeg  senkinek  se  levél  az  orra,  mert 
befagy  (Székelyföld  Nyr.  XVIIL371). 

é-level:  elpletykáz,  gyorsan  odább  ad  (vmi 
hírt)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.477). 

1.  LEVÉL  {lehel  Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII. 
380;  levél  Palócság  Nyr.  XXII.77;  Ipoly  völgye. 
Kővár  vid.  Nyr.  XVL525;  Rozsnyó  Nyr.  XVIII. 
421;  Abaúj,  Borsod,  Zemplén  m.  Király  Pál; 
Sátoralja-Ujhely  Nyr.  XVI.87):  1.  írás,  iromány, 
okirat  (pl.  kérvény,  kötelezvény)  (Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.277.  323;  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841;  Szlavónia,  Rétfalu  Nyr. 
XXIII.361);  2.  vékonyra  sodort  tészta-lap  (Zala 
m.  Szepezd  Nyr.  XVII.236 ;  Abaúj,  Borsod,  Zemp- 
lén m.  Király  Pál);  3.  a  zsalunak  eggy-eggy 
keresztdeszkácskája.  A  zsalu  levelei  (Abaúj,  Bor- 
sod, Zemplén  m.  Király  Pál). 

2.  LEVÉL  (Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
525;  levél,  levél  Bars  m.  Új-Bars  Király  Pál): 
szokott  lenni,  van.  A  mi  határunkban  sok  út  le- 
vél. Máskor  ilyenkor  mindég  a  szőlőben  levéltünk 
(Bars  m.  Új-Bars  Király  Pál). 

levól-ajtó :  pitvarnak,  istállónak,  pincének 
külső  lécajtaja  (Székelyföld;  Tsz.;  Háromszék  m. 
Vadr.  502b). 

levél-fák:  a  tekerőlevél  (gömbölyítő  eszköz) 
részei,  melyek  a  kecske  tetejébe  ütött  szegbe 
keresztbe  vannak  téve  (Háromszék  m.  Nyr. 
IX.40). 

levél -hurcoló  :  levélhordó  (Tokaj  Nyr. 
XXIV.96). 

levelen-sült :  eggy  tésztás-étel  (Rimaszombat 
Nyr.  Xn.l90). 

LEVELEDZ-IK  {levelezz-ik'Rk\)QkÖ2.  MNy.  V.91). 

LEVELES:  1.  a  fákról  ősszel  lehullott  sok 
levél  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.236;  Veszprém 
m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.47);  2.  az  a  gyönge 
hajtás,  a  melyet  kötözéskor  lemetélnek  a  szőllő- 
tőkéről  (Zala  m.  Lesence-Istvánd.  Nyr.  XVI.93); 
3.  a  ki  csínyt  tett,  a  ki  rossz  fát  tett  a  túzre, 
hibás  vmiben  (Kecskemét  Nyr.  XIX.46;  Békés 
m.  Balog  István;  Szeged  vid.  Nyr  1.425;  Heves 
és  Borsod  m.  Nyr.  VIII.569).  Leveles  vagy:  a  ro- 
váson van  még  a  számodra  valami  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.374;  Debrecen  Nyr.  IV.135). 
Vigyázz  magadra,  gyerek,  leveles  vagy ;  nagy  le- 
veled van !  (Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek). 
Leveles  most:  csínytevése  miatt  fél  most  a  bün- 
tetéstől (Szentes  Nyr,  VI.267),  Halgass,  most  is 
leveles  vagy!  (Debrecen  Nyr.  VII.274).  Leveles 
előttem:  ismeretes  a  hamisságáról  (Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  VI.462). 

[Szólások].  Leveleskor:  tavasszal  (Vas  m.  Bö- 
göte  Nyr.  XVI.92). 


leveles- fúró  :  zsalu-fúró  [bodnár-szerszám] 
(Sárospatak  Nyr.  XII.288). 

leveles-kapu:  a  kerítésnél  levő  rácsos  ajtó, 
melyen  a  lécek  mind  a  két  félen  párhuzamosan 
lefelé  tartanak,  mint  a  rózsalevél  erei.  Nyisd 
ki,  rózsám,  leveles  kis  kapudat,  hadd  vezessem  be 
kis  fakó  lovamat  (Ugocsa  m.  Salánk  Nyr.  XVII. 
274).  Nyisd  ki,  anyám,  nyisd  ki  leveles  kapudat 
(Ungvár  Nyr.  XX.48). 

leveles-sátor  :  lombokból  készült  úrnapi  sátor 
(Mátra  vid.  Nyr.  XXn.335). 

leveles-szm,  leveles-szen :  cv  (Palócság  Nvr. 
XXn.77). 

LEVELEZ :  levélben  ír.  Elment  az  én  rózsám 
idegen  országbo;  csak  ászt  levelezi,  mennyek  el 
utánno  (Somogy  m.  Szőllős-Györök  Nyr.  XXIL 
239). 

LEVELONGA:  hosszú  lebegő  kabát  (Kisúj- 
szállás Nyr.  XIX.238). 

LEVENDULA  {levedulla  Fehér  m.   Nyr.   XI. 

228). 

[LEVENGŐS]. 

levengős-tű :  rezgő  tű  (Hol  ?  Pap  Károly ;  vö. 
Tsz.  177a). 

[1.  LEVES]. 

leves-nóta :  [tréf.]  déli  harangozás.  Húzzák  a 
levesnótát  (Pest  m.  Gyömrő  Nyr.  VI.464).  Éhúz- 
ták  mán  a  levesnótát  (Baja  Nyr.  XII.378), 

2.  LEVES  {le-vess  Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX.91 ; 
XVIII.383):  1.  könnyű  nyári  szövetből  készült 
női  ujjas,  otthonka,  rékli  (Somogy  m.  Nyr.  XIX. 
287;  Sándor  József;  Tolna  m.  Nyr.  VL524; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.431 ;  Baranya  m. 
Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVIL380;  Szeged  és  vid.  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  I.  Bevezető  XII.  1. ;  Nyr. 
1.425;  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  II. 
Bevezető  XX.  1.;  Bács  m.  Nyr.  V.471;  XVL144; 
Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX.91 ;  XVIII.383 ;  Király 
Pál ;  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  XV.469) ;  2.  derékig 
érő  női  ing,  melyet  a  szoknyába  bekötve  v. 
nagy  melegben  szabadon  kint  hagyva  viselnek 
(Temes  m.  Skúlya  Nyr.  XV.470);  3.  női  pon- 
gyola (schlafrock)  (Heves  m.  Csépa  Nyr.  III. 
288);  4.  köpönyeg  (Udvarhely  m.  Korond  Fel- 
méri Lajos). 

LEVESCSÍK:  levisticum  (Nógrád  m.  Ipoly- 
Litke  Nyr.  IV.24). 

LEVESÖS:  leves.  Levesös  körte  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.304). 

[LÉVE].  ;■- 

[Szólások].  Ahhoz  (ahoz)  léve:  ahhoz  képest 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.316;  Vadr.  422.  491; 
Győrffy  Iván).  Hitték,  hogy  kirájfiu,  s  ahozléve 
bántak  vélle  (Háromszék  m.  Vadr.  422). 


1335 


LEVEST— LIBA 


LIBÁNCOL— LIBIGÓGA 


1336 


[LEVEST]. 

[Szólások].  Ahhoz]lévest:  ahhoz  képest  (Csalló- 
köz Nyr.  1.280;  Székelyföld?  Nyr.  XII.526).  Arra 
az  irányro  való  livest  montam:  azért  mondtam 
(Soprony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI. 
475). 

[LÉVŐ]. 

[Szólások].  Levő  óráig  győzködött  a  görccsé: 
a  míg  meg  nem  született  a  gyereke  (Soprony 
m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.381). 

[LÉZENG]. 

el-lózéng :  1.  erőtlenül,  tántorogva,  nagy  nehe- 
zen elmegy;  2.  beteges  állapotban  valahogy 
elvan,  eltengődik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

LÉZENGEL :  lézeng  (Szatmár  m.  Kapnik  vid. 
Nyr.  11.278). 

LÉZENGŐ  {lézzengő  Székelyföld  Tsz.). 

LÉZÉRÉG:  lézeng  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
338 ;  Vadr. ;  Győrfify  Iván). 

[LÉZZED],  LÉDZED :  betegségtől  elerőtle- 
nedve alig-alig  bír  lépegetni  (Háromszék  m. 
Tsz.)  [vö.  lédz-ik], 

fel-lézzed,  fel-lódzed  {föl-lezed  [?]  Háromszék 
m.  Nyr.  IX.34):  föllábbad  (Székelyföld,  Három- 
szék m.  Tsz.). 

LÉZZEDÉZ-IK :  lézeng  (Zala  m.  Gelse  és  vid. 

Nyr.  XV.573). 

LÉZZEG:  (v  (Vas  m.  Kemenesalja,  Balaton 
mell.,  Göcsej,  Székelyföld  Tsz.). 

LEZSÁK:  semmirekellő,  rongy-ember  (Hajdú 
m.  Nádudvar  Nyr.  VIII.234 ;  Bars  m.  Léva  Czim- 
mermann  János). 

LIBA  {riba  Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.279;  Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVin.334;  Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII.382;  Közép-Baranya  Nyr. 
III.327;  Komárom  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
289;  zsiba  Soprony  m.  Császár  Árpád;  Soprony 
m.  Éöjtök  Nyr.  111.513;  Soprony  m.  Szilsárkány 
Nyr.  VI.369;  Soprony  m.  Miháli,  Kisfalud  Nyr. 
XXn.473;  Rábaköz  Nyr.  XV.430 ;  Eábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVn.143;  Zala  m.  MNy.  V.337; 
Zala  m.  Siklóssy  László ;  Zala  m.  Dergecs  Nyr. 
in.479;  Keszthely  vid.  Nyr.  VI.523;  Zala  m. 
Arács  Nyr.  XXII.239;  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  XVin.373;  Pápa  vid.  Tsz.;  Somogy  m. 
Nyr.  X.477 ;  Sándor  József,  Siklóssy  László ; 
Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr.  VII.475 ;  Somogy 
m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238;  Somogy  m.  Tab 
Nyr.  XV.240;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
in.289;  Tsz.;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XIX.498; 
XX.287;  Közép-Baranya  Nyr.  III.327;  Baranya 
m.  Patacs  vid.  Csaplár  Benedek;  Tolna  m. 
Gyönk  Nyr.  V.379 ;  Győr  vid.  Csaplár  Benedek ; 
Győr  m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.191;  Rimaszombat 
Nyr.  V.516):  moh  (a  háztetőn)  (Csongrád  m. 
Szentes  Nyr.  XVI.95). 


liba-haszna:  libatojás  (Hódmező- Vásárhely 
Nyr.  IX.87). 

zsiba- virág:  ficaria  (Soprony  és  Vas  m.  Nyr. 
X.332). 

LIBÁNCOL :  lubickol  (kis  gyerek  a  fürdőben) 
(Vas  m.  Ságh  Kresznerics  P.  Szótár  11.17). 

LIBÁB  {zsibár  Szeged  Tsz.):  vézna,  sovány, 
gyenge  termetű  (Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely 
m.  Vadr.;  Háromszék  m.  MNy.  VI.338;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Háromszék  m. 
Szotyor  Győrfify  Iván). 

[LIBÁSOD-IK]. 

ki-libásodik :  kipelyhesedik,  kipihésedik  (a 
rekettye  barkája)  (Pest  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
in.289). 

[LIBBÉG]. 

libbeg-lábbog :  csak  ímmel-ámmal  megy  (a 
dolog)  (Székelyföld  Tsz.).  • 

[LIBBEN]. 

libben-lobban :  váratlanul  betoppan  s  csak- 
hamar észrevétlenül  el  is  távozik  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  X.287). 

[LIBBEN-IK]. 

meg-libbenik :  lelapul,  leül  (a  tyúk,  ha  el- 
fárasztják) (Balaton  mell.  és  hely  nélkül  Tsz.) 
[vö.  meg-lippen], 

[Szólások].  Könnyen  meglibbenik:  [mondják  céda 
nőszemélyről]  (Balaton  mell.  Tsz.). 

LIBEBIÁSKOD-IK :  pongyoláskodik  (Zemp- 
lén m.  Tállya  Nyr.  IV.520). 

[LIBI]. 

libi-lábas:  vézna  és  magas  termetű  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

LIBICK:  a  borjú  orrára  kötött  szeges  bőr,  a 
mely  arra  való,  hogy  az  anyja  ne  engedje  szopni 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.238;  XVin.192). 

LIBICKE:  barázdabillegető  (motacilla  álba) 
(Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

1.  LIBICKÉL :  sántikál  (Háromszék  m.  Vadr. 
507b ;  Dézsi  Mihály ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos)  [vö.  Upickel]. 

2.  LIBICKÉL:  lubickol  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  [vö.  lebickél], 

LIBICSKÓ :  zagyvalék-étel,  lötyedék  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.339;  Győrfify  Iván). 

LIBIGÓGA  {libigoga,  líbigóga):  tőkén  (v.  egyé- 
ben) keresztbe  fektetett  deszka  v.  gerenda,  a 
melynek  a  két  végén  ülve  v.  állva  föl  és  le 
billegnek  a  gyerekek  (Nagy-Kúnság  Nyr.  11.326; 
XVI.382;  Kunság,  Kisújszállás  Nyr.  XX.288) 
[vö.  libikóka]. 


1337 


LIBIKÁLLÓ— LICSEG 


LICSEL— LIPFEG 


1338 


LIBIKÁLLÓ:  cvd  (Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr. 
IV.  182). 

LIBIKÓKA  (Mezőtúr  Nyr.  X.569 ;  Székelyföld 
Tsz.  242a;  liUtoka  Székelyföld  Tsz.  242a):  ,<> 
[vö.  lihüóga]. 

LIBIKÓKÁZ[-IK?]:  libikóká-n  hintázik  (Debre- 
cen Nyr.  III.563). 

IJBILÓGA  =  libigóga  (Mezőtúr  Nyr.  X.286). 

LIBÓ:  libácska,  libuska  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.279). 

LIBÓCSKA:  cv  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyi. 
X.279). 

LIBONC:  rest,  tunya  (Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVI.96). 

LIBONKÁL :  lebeg,  libeg  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.337.  338;  Vadr.  507a)  [vö.  lehenkél]. 

LIBTTC:  bíbic  (Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr. 
XII.96;  Erdély  Salamon  Ferenc;  Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.215;  NyK. 
ni.l8;  Erdővidék  Tsz.). 

[LICÉL]. 

[el-]lieel  (Fölsö-Somogy  Nyr.  X.190;  el-ricel 
Zala  m.  Király  Pál):  alattomban  elsiet,  elinal, 
eloson  [vö.  el-lisztél\. 

LICIS:  mindenfelé  hízelkedő  ember  (Székely- 
föld Tsz.). 

LICITA  (Palócság  Nyr.  XXI.423 ;  licsita  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.431;  XVnL478). 

[Szólások].  Licsitára  tenni:  ellicitálni  (Dráva 
mell.  Nyr.  V.472). 

LICITÉR:  mézesbábos  (Dráva  mell.  Nyr.  V. 
472;  Dráva  inell.  Kopács  Nyr.  XV1.431), 

[LICS]. 

lics-lacs:  1.  lötyedék.  Lics-lacs  étel;  2.  min- 
denbe hívatlanul  belekottyanó  (Csík  m.  Nvr. 
Vin.94). 

lics-locs:  locsogó,  fecsegő.  Lics-locs  ember 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

lics-pocs:  locs-pocs  (Tolna  m.,  Székelyföld 
Tsz.)  [vö.  lecs-pocs]. 

LICSE :  dupla  cérna,  kötő-zsineg  (Göcsej  Tsz. ; 
Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VIII.48). 

[LICSÉG], 

licseg-locsog  (licsög-locsog) :  1.  tocsog,  zuhog 
(az  eső)  (Hol  ?  Nyr.  XI.286) ;  2.  szüntelenül  fecseg 
(Szeged  Nyr.  IV.221 ;  Székelyföld  kiss  Mihály) 
[vö.  lityeg-lotyog], 

[Szólások].  Egész  ruhámat  összelicsegte-locsogta 
ez  a  locs-pocs  (Hol?  Nyr.  XI.286). 

SZmNYEI :  MAGTAB  TAJSZÓTAE, 


LICSEL:  föloldott  agyagba  áztatott  ronggyal 
fölmossa  az  agyagpadlót  (Szatmár  m.  Ó-Pályi, 
Nagy-Kálló  Nyr.  Xn.333.  429). 

LICSI:  locsogó,  fecsegő.  Licsi  kutya:  ok  nél- 
kül sokat  csiholó  kutya  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály) [vö.  lecsi]. 

licsi-flosi:  cv)  (Háromszék  m.  Vadr.  507a). 

LICSISKÉD-IK :  locsog,  fecseg  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[LICSKÉS]. 

licskös-lucskos :  nagyon  lucskos  (Csongrád 
m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.366). 

LICSOK :  gúzsháló,  a  melyben  az  ételes  faze- 
kat hordják  (Rozsnyó  Nyr.  Vni.565). 

LIDÉBC  {lodovérc  Göcsej  Tsz.  245b;  lucvér 
Zala,  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.304;  Göcsej 
Tsz.;  MNy.  V.88;  ludvérc  Duna  mell.  Kassai 
J.  Szókönyv  m.290;  Balaton  mell.  MNy.  V. 
93;  Vas  m.  Horváth  József  1839;  Szombat- 
hely Fejérpataky  László ;  Zala  m.  Gelse  és  vid. 
Nyr.  XV.573;  Göcsej  Tsz.  245b;  MNy.  n.413; 
Somogy  m.  Nyr.  X.476;  Sándor  József;  Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.182;  Veszprém  Nyr. 
Vin.328;  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XV.182; 
Marcal  mell..  Tolna  m.  Tsz. ;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.286;  Fehér  m.  Nyr.  V.36;  Fehér  m. 
Perkáta,  Földvár  Nyr.  III.35;  ludviérc,  ludvérc 
Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.143;  Repce 
mell.  Nyr.  XX.365 ;  lüdéc  Csík  m.  Ethnographia 
VI.106;  lüdérc  Szolnok-Doboka  m.  Deés  Nyr. 
XI.526;  Xn.l85;  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mi- 
hály; lüdvérc  Kis-Kún- Halas  Nyr.  XV.65;  XVI. 
435). 

LIDÉRCES:  holdkóros  [?]  (Hol?  Tsz.  299a). 
[LIPÉaj;  vö.  lefeg], 

lifeg-lofog :  fityeg,  líg-lóg.  Ul  lifeg-lofog  rajta 
minden,  mintha  vellávd  vóna  ráhányva  (Hol  ?  Nyr. 
XI.286). 

LIFEBÁL :  olcsón  ad  el  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

LIFERÁLÁS:  olcsó  adás-vevés.  Olyan  liferd- 
lás  folyt!  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[LIPF]. 

liff-laff :  vontatva  járó  s  ügyetlenül,  bárgyúan, 
málészájjal  beszélő.  Liff-laff  asszony  és  nyámándi 
ember  éppen  egymáshoz  valók  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

[LIPPÉG]. 

liflFeg-laffog :  lassan,  lomhán  jár,  cammog 
(Zala  m.  Tapolca  Nyr.  X.475;  Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.323).  Mit  liffegsz-laffogsz  utánnam, 
mér  nem  lépdelsz  katonásan!  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek)  [vö.  leffeg]. 

85 


1339 


LIFPEN— LIKL-IK 


LIKPRÁDLI— LIMES 


1340 


[LIFPEN]. 

liffen-laffan :  lassan,  lomhán  jár,  cammog 
(Zala  m.  Tapolca  Nyr.  X.475). 

LIPIT:  haszontalan  ember,  semmi-ember  (Deb- 
recen Hajdú  Nagy  Sándor). 

lifit-lafat:  ringy-rongy  (Somogy  m.  Sándor 
József). 

LIFLANGÓ :  értéktelen  cifraság  (Hol  ?  Nyr. 
Xn.527). 

[LÍG]. 

líg-lóg:  csüng-lóg  (Dunántúl  Nyr.  V.264;  Göcsej 
Vass  József  1841;  Szeged  vid.  Nyr.  VL182; 
Hol  ?  Nyr.  XI.286).  Csak  u  líg-lóg  rajt  a  ruha 
(Veszprém  m.  Csékút  Nyr.  XIV.  192). 

liglóg-szilva :  [nép-etimológia]  ringlott  (reine- 
claude). 

LIGET  :  erdőbeli  v.  szőllőbeli  üres  hely  (a  hol 
a  fák  V.  a  tőkék  kipusztultak)  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.238). 

LIGETES  (ligetös):  hézagos,  ritkás.  Ligetes 
vetés :  egyenetlen,  foltos  vetés,  a  melyben  helyen- 
ként csak  gyom  veti  föl  magát  (Pest  m.  Tinnye 
Nyr.  VII. 90).  Ligetös  gabona,  rét.  Ligetös  szöllö: 
a  melynek  sok  tőke  híja  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.238).  Ligetes  formint:  ritkás  fürtű  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  III.291). 

[LIGETÉSÜL]. 

meg-ligetesül :  megritkásodik,  meghézagoso- 
dik  (a  szőllő,  azaz  helyenként  kipusztulnak  a 
tőkéi)  (Vas  m.  Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  11.18). 

LIHEGŐ :  női  rékli  (Bereg  m.  Bereg-Som 
Nyr.  XV.470). 

[LIK-IK]. 

likik-lakik.  ügy  jő  liktunk-laktunk,  hogy !  = 
úgy  jól  laktunk  (Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.64). 

LIKACS:  kövecske  (Ipolyság  Czimmermann 
János). 

[LIKÉD]. 

liked-lököd:  lökdös.  Likedik-löködik  a  borgyu- 
kat  a  marhák  (Somogy  m.  Nyr.  III.454). 

[LIKIT]. 

[likit-lakat]. 

[Szólások].  Erigy  te  likit-lakat  Panna!  [mond- 
ják a  sokat  beszélő  nőszemélynek ;  vö.  lipit- 
lapát]  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.287). 

LIKKAN :  [?]o  Nagyot  likkantt  ez  a  fa  (Vas  m. 
Ságh  Kresznerics  F.  Szótár  11.18). 

LIKL-IK:  [tréf.]  csiklandik  (Háromszék  m. 
Vadr.). 


LIKPRADLI:  gyertyapecsenye  (lichtbraten : 
a  melyet  akkor  esznek  a  mesteremberek,  mikor 
ősszel  a  gyertyavilágnál  dolgozást  elkezdik)  (Deb- 
recen Nyr.  VII.477). 

LILA:  kurva  (Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  XXII.95). 

LILÁS:  cice-játék,  cicézés  (Somogy  m.  Sik- 
lóssy  László). 

[1.  LILI]. 

lili-föld:  televényföld  (humus)  (Nógrád  m. 
Fülek  Nyr.  XXn.95). 

2.  LILI:  ügyetlen  (Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr. 
ni.564). 

LILIÁK:  denevér  (Brassó  m.  Tatrang  Nyr. 
n.523). 

LILIK  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.292 ; 
lillik  Heves  m.  Névtelen  1840):  nálunk  nem 
költő  vadlúdfaj  (charadrius). 

[Szólások].  Oda  menj,  a  hol  a  lilik  toj  v.  meg- 
tojik! (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.292). 
Mikor  a  Ultik  tojik:  soha-napján  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

LILIOM  {lyilyiom  Moldva,  Klézse  Nyr.  V.48). 

LILLEG :  billegve  jár,  billeg-ballag  (Borsod 
m.  Bogács  Kassai  J.  Szókönyv  11.18;  III.305) 
[vö.  hdlog,  lüllög]. 

[LILLOM]. 

[Szólások].  Liliom  atta!  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). Liliom  keringötte!  (Udvarhely  m.  Vadr.  73). 

LIMÁNY:  örvény  (Szeged  Csaplár  Benedek, 
Király  Pál;  Török-Becse  Nyr.  IX.93).  Vigyázz 
magadra,  nehogy  limányba  sodorjon  a  viz!  (Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

LIMÁNYOS:  örvényes  (Szeged  Csaplár  Bene- 
dek). 

1.  LIMBA:  hinta  (Vas  m.  Tsz.  163b;  Keszt- 
hely Simonyi  Zsigmond)  [vö.  himba-limba]. 

[2.  LIMBA]. 

limba-fa:  topolyfa  (Ipolyságh  vid.  Nyr.  XIV. 
470). 

LIMBÁL:  hintázik  (Vas  m.  Tsz.  163b). 

LIMBUS  (Göcsej  Nyr.  XII.47 ;  Veszprém  m. 
Olaszfalu  Nyr.  XVII.47;  Szegszárd-Palánk  Nyr. 
XI. 527;  Alsó-Csallóköz  Kóssa  Albert;  limbos 
Zala  m.  Alsó-Lendva  Király  Pál) :  pocsolya,  mo- 
csár, posványos  ingovány,  süppedékes  hely,  vize- 
nyős rét. 

LIMEL:  fut  (Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.525) 
[vö.  lomol\. 

[LIMES]. 

limgs-lámos :  mézes-mázos.  Tárfyá  a  zémbert 


1341 


LIN— LIP 


LIPÁNTOS— LIPINKA 


1342 


limes-ldmos  beszéddel  (Szilágy  m.  Szentkirály  Nyr. 
VII.424). 

LIN:  gallér  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.528; 
Király  Pál). 

[LINCOS]. 

lincos-labancos :  [?].  Lincos-lahancos  bocskor 
(Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VI.378). 

LINDIK  (Bihar  és  Szatmár  m.  Barna  Ferdi- 
nánd; Székelyföld  NyK.   X.334;  Háromszék  m. 
Tsz.;  Kiss  Mihály;    lingyik  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.475;  Székelyföld  NyK.   X,334 
Kiss  Mihály;   Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor  Ákos 
Szolnok-Doboka  m.  Szamosujvár  Kovács  János 
Szolnok-Doboka  m.   Nagy;Ilonda  Vékony  Jenő 
Hunyad    m.    Bordeaux    Árpád):   csikló,  Venus- 
nyelve  (clitoris). 

[LINDIKÓ],  LINGYIKÓ:  cv.  (Székelyföld  NyK. 
X.334;  Kiss  Mihály). 

LINGA:  hinta  (Göcsej  Vass  József  1841), 

LINGÁL:  hintázik  (Göcsej  Vass  József  1841). 

LINGÁB:  1.  kedveskedő,  hízelkedő,  nyájas- 
kodó (Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál).  Tuttam, 
hogy  nem  kosz  nekem  pálinkát,  mert  nem  vagy 
uján  lingár,  mint  más  uszonyok  (Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  VI.181);  2.  proletár  (Bereg  m.  Nyr. 
XV.422) ;  3.  betyár,  kapcabetyár,  bitang,  csavargó 
(Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432). 

[LINGÁZ]. 

meg-lingáz  :  ['?].  Hiába  volt  olyan  jó  meg  olyan 
sok  fü  a  kertben,  nem  tartott  az  meddig  se,  mert 
az  a  négy  borjú,  alig  telt  bele  két  vagy  három 
hét,  úgy  meglingázta,  hogy  csak  itt-ott  maradt  be- 
lőle (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.399). 

LINGO :  gyenge  [?].  Gyenge,  lingö  szavad  nem 
hallik  annyira  (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L. 
Koszorúk  1.160)  [vö.  Nyr.  XXni.350]. 

1.  LINKA:  fahíd,  bürü  (Soprony  m.  Tsz.). 

2.  LINKA:  zöldes  pálinka  (Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  XXI.528). 

3.  LINKA:  úritök,  sütő-tök  (Eger  vid.  Kassai 
J.  Szókönyv  1.434)  [vö.  2.  dinka], 

LINKÓ  (linkuó):  süppedékes,  ingoványos,  mo- 
csaras hely  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  I. 
407;  Marcal  mell.,  Balaton  mell.  Tsz.;  Göcsej 
MNy,  U.413)  [vö.  lenka]. 

[1.  LIP]. 

lip-lap;  pataki  kövecs  (Szolnok-Doboka  m. 
Deésakna  Nyr.  1.382). 

[2.  LIP]. 

llp-lop  :  lopogat  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 

X.287). 


LIPÁNTOS  (Alföld  Nyr,  XIV,478 ;  Szeged  Nyr. 
VIIL235;  Bács  m.  Nyr.  V.471;  lipáncsos  Heves  m. 
Névtelen  1840;  lipántyos  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
238):  1.  lipántos:  lompos,  hanyagul  öltözött,  ne- 
hézkes járású  (Alföld  Nyr.  X1V.478;  Szeged  Nyr. 
VI1I.235;  Bács  m.  Nyr.  V.471):  2.  lipáncsos,  li- 
lipántyos:  korny adózó,  beteg  (baromfi,  mely  azért 
a  szárnyát  leereszti)  (Heves  m.  Névtelen  1840; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.238). 

LIPÁNY :  [?].  Páti  lipányo  [helynév]  (Vas  m. 
Szalafő  Nyr.  V.96). 

[LIPE]. 

lipé-lápa  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII.459;  Rima- 
szombat Nyr.  XVII.573;  lipi-lapa  Félegyháza 
Csaplár  Benedek):  dimbes-dombos,  hegyes-völ- 
gyes hely  [vö,  lépe-ldpa]. 

LIPETYÁK :  vékony,  silány  (ruha)  (Szilágy 
m.  Deésháza  Kerekes  Ernő). 

LIPHENDI :  1.  léha  gondolkodású  (Szilágy  m. 
Zilah  Nyr.  XIV.334);  2.  piperkőc  (Udvarhely  m. 
Korond  Felméri  Lajos). 

LIPHEC  [libhesz,  liphesz  Rimaszombat  Nyr. 
V.272;  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m.  Gálffy 
Sándor) :  1.  esetlen,  ügyetlen,  nehéz  járású 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.382;  Békés  m.  Balog 
István;  Hajdú  m.  Földes  Nyr,  111,36;  Rimaszom- 
bat Nyr.  V.272;  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely 
m.  Gálffy  Sándor;  Háromszék  m.  Vadr.);  2.  léha 
gondolkodású,  hitvány,  semmirevaló  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Zilah  Nyr.  XIV.334;  Székely- 
föld Tsz.). 

1.  LIPI:  féleszű,  eszelős  (Szatmár  m.  Nagy- 
Károly  és  vid.  Czirbusz  Géza). 

[2.  LIPI]. 

lipl-lapi :  igen  gyérlevelű  káposztafő  (Három- 
szék m.  Vadr.  507a;  Győrffy  Iván). 

LIPICKED-IK:  féllábon  sántikál  (Székelyföld 
Tsz.;  Győrffy  Iván). 

LIPICKEL,  LIPICKÉL :  cv  (Székelyföld  Tsz. ; 
Győrffy  Iván)  [vö.  1.  libickéí], 

[LIPICS]. 

lipics-fa:  juharfa,  fodorjuhar  (Balaton  mell. 
Földr.  Közi.  1894.  67.  75). 

LIPICSÁN:  hanyag  testtartású  (Székelyföld 
Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.;  Csík  m.  MNy.  VI, 
374), 

LIPIK :  [?].  Lipik  vót  a  palotám  (Borsod  m. 
Szíhalom  Nyr,  XV,44), 

LIPINA :  pipagyújtásra  való  vékony  fenyű- 
lemez  (Mármaros  és  Ugocsa  m.  MNy.  V.127). 

LIPINKA,  LIPONKA:  tőkén  (v.  egyében) 
keresztbe  fektetett  deszka  v.  gerenda,  a  mely- 
nek a  két  végén  ülve  v.  állva  föl  és  le  billeg- 
nek a  gyerekek  (Erdély  Kassai    J.    Szókönyv 

85* 


1343 


LIPINKAZ-IK— LIPPED 


LIPPEDT— LISZT 


1344 


11.251;  Székelyföld  Tsz.;  Andrássy  Antal  1843; 
Udvarhely  m.  Kóbori  János;  Csík  m.  Balló  Ist- 
ván;  Háromszék  m.  MNy.  VL338;  Vadr.;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Kis- 
Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.336). 

lipinka-Póter :  sántító,  bicegő  ember  [gúny- 
név] (Háromszék  m.  Vadr.). 

LIPINKÁZ-IK :  lipinká-n  hintázik  (Székelyföld 
Tsz.;  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  III.325; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Kis-Küküllő 
m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.336). 

LIPISTBS  {lepistes  Szatmár  vid.  Tsz.):  lom- 
pos, hanyagul  öltözött,  ronda-ruhájú,  cafatos 
(nőszemély,  kurva)  (Szatmár  vid.  Tsz. ;  Kapnik- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.377;  Nagybánya  Nyr. 
XIV.475;  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu,  Do- 
mokos Nyr.  XI.93;  Xni.526;  XV.382). 

[LIPIT]. 

[lipit-lapát]. 

[Szólások].  Lipit-lapát  lötty !  [mondják  a  sokat 
beszélőnek]  (Veszprém  m,  Nyr.  V.124.  514). 

LEPITYAN :  vaslapát  (Bereg  m.  Dercén  Nyr. 
XX.432)  [vö.  lapityánka]. 

LIPITYÁNZA :  testhez  nem  álló  könnyú  női 
ujjas  (Szatmár  m.  Adorján  Nyr.  X.431 ;  Szatmár 
m.  Gencs  Nyr.  X.525;  Szatmár  Nyr.  XV.335; 
Tokaj  Nyr.  XXIV.96). 

LIPITYINKA :  c\d  (Bars  m.  Czimmermann 
János). 

LIPITYKE  (Komárom  m.  Perbete  vid.  Gáncs 
Géza ;  lipitke  Vas  m.  Kemenesalja,  Nemes-Magasi 
Nyr.  XIX.191):  <>c. 

LIPITYŐ  (Komárom  m.  Fúr,  Kürth  Nyr. 
XVin.528;  XIX.187;  Komárom  m.  Perbete  vid. 
Gáncs  Géza ;  lipityó  Komárom-Szentpéter  Király 
Pál):  cv. 

LIPONG:  leng  (Csík  m.  Tsz.). 

LIPÓTOS:  foltos,  hibás  (vetés)  (Kisújszállás 
Nyr.  XIX.238). 

LIPPANCS :  mécs  (vékony  kanóc  fagombocs- 
kába  öltve,  mely  üvegpohárba  víz  fölé  töltött 
olajon  úszik)  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[LIPPÉGj. 

llppög-lappog :  lomhán  jár  (Szeged  vid.  Nyr. 
VI.182)  [vö.  2.  lappog]. 

lippőg-leppőg :  igen  lassan,  vontatva  megy, 
vánszorog,  lomhán  kullog,  betegesen  lézeng 
(Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  leppég]. 

LIPPED:  lankad  (Pest  m.  Gyömrö  vid.  Pap 
Károly). 

meg-lipped:  eltikkad,  ellankad,  elalél  (pl.  az 
állat  a  nagy  melegségtől)  (Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVII.575). 


LIPPEDT:  lankadt.  Ennye,  de  lippett  ez  a 
tyúk!  (Pest  m.  Gyömrő  vid.  Pap  Károly). 

[LIPPEN]. 

le-lippen:  lelapul  (a  tyúk,  mikor  meg  akar- 
ják fogni)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.283) 
[vö.  le-leppen\. 

meg-lippen:  meghúzza  magát.  Lippennyen  meg 
kend  hát  űgy  (Fehér  m.  Forna,  Csákvár,  Ugocsa 
Nyr.  X.522),  Ha  azt  akarod,  hogy  meg  ne  harap- 
jon a  kutya,  lippenj  meg  előtte.  Meglippen  az  em- 
ber a  kutya  előtt  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVin.96.  432)  [vö.  meg-libbenik]. 

[Szólások].  Meglippent  az  idő:  megenyhült 
(Hajdú-Szoboszló  Nyr.  XIV.421). 

LIPPENT  :  [?].  Az  én  szoknyám  sárga  pikét, 
lippentsünk  hát  egy  pirikét  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XVni.192). 

LIPSA:  lelógó  fülú.  Lipsa  íiwo  (Veszprém  m. 
Csetény  Halász  Ignác)  [vö.  lispás]. 

1.  LIPSI:  cv.  Lipsi  malac  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVni.286). 

2.  LIPSI:  burgonya  (Szolnok-Doboka  m.  Deés 
CzF.). 

LIPTOL  =  liptoroz  (Zemplén  m.  Tolcsva  Nyr. 
IX.480). 

LIPTOR:  szőllőben  vájt  gödör,  a  melyből  a 
talaj  föltöltésére  földet  hordanak  v.  a  melybe 
a  szőllőben  talált  nagy  köveket  betemetik  (Zemp- 
lén m.  Tolcsva  Nyr.  IX.480;  Abaúj  m.  Névtelen 
1839). 

liktor-verem :  verem,  mely  a  záportól  a  hegyi 
szőllőből  lemosott  föld  fölfogására  szolgál  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  III.292). 

LIPTOROZ:  kiásott  földdel  föltölti  a  szőllő 
talaját  (Zemplén  m.  Tolcsva  Nyr.  IX.480). 

LISE:  sömör  (Bereg  m.  Munkács  és  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly). 

LISPÁS:  konya,  lekonyult,  letüremlett.  Lis- 
pás kalap  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.575) 
[vö.  lipsa]. 

LISZA  {liszá):  olyan  ló,  a  melynek  a  homlo- 
kán fehér  folt  van  (Szlavónia  Nyr.  XXni.358). 

lisza-bárány :  olyan  bárány,  a  melynek  a 
négy  lába  meg  a  hasa  alja  barnásabb,  mint  a 
többi  szőre  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXin.143). 

LISZT  {lüszt  Szeged  és  vid.  Kálmány  L.  Sze- 
ged népe  1.207.  214;  Nyr.  Vn.473). 

liszt-láng,  liszt-lang  {liszfáng  [?]  Csík-Madaras 
Nyr.  XX.96):  fátyolszitán  átszitált  legfinomabb 
búzaliszt  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Heves  m.  Sirok  Nyr.  III.44 ;  Udvarhely  m.  Vadr. 
31;  Háromszék  m.  Tsz.  232b;  Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár). 


1345 


LISZTfiL— LITYAK 


LITYE— LO 


1S46 


liszt-lapocka:  a  malomkő  alatti  tölcsér,  a 
melyen  keresztül  a  liszt  a  ládába  hull  (liszt- 
eresztő) (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

1.  LISZTÉL:  adja  v.  ontja  a  lisztet.  Jőllisz- 
tel  (Vas  m.  Kemenesalja  Kresznerics  F.  Szótár 
11.18). 

2.  LISZTEL:  fut,  szalad,  odább  áll,  kotródik 
(Tokaj  Nyr.  XIX.384;  XXIV.96)  [vö.  licel\. 

el-lisztel  (e-lisztöl):  elfut,  elmenekül,  odább 
áll,  elkotródik,  megugrik  (Zala  m.  Gelse  és  vid. 
Nyr.  XV.573;  Szeged  vid.  Nyr.  11.43;  Alsó- 
Csallóköz  Kóssa  Albert;  Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XVIII.96.  431)  [vö.  el-Ucel]. 

LISZTELŐ:  a  malomkő  alól  kihulló  lisztet 
fölfogó  láda   (Székelyföld,  Háromszék  m.  Tsz.). 

lisztelő-malom :  rendes  kenyérlisztet  őrlő 
malom  (megkülömböztetve  a  muntlisztes  malom- 
tól) (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

LISZTIKE :  liszt,  lisztecske  (Szlavónia  Nyr. 
V.61 ;  XXIII.216). 

LITÁNIA  {létányo  Zala.  m.  Gelse  és  vid.  Nyr. 
XV.573;  letenye  Tiszafüred  és  vid.  Kimnach 
Ödön). 

[1.  LITY]. 

lity-loty,  litty-lotty:  1.  locs-pocs.  Az  ilyen 
Uty-loty  időben  nincs  az  embernek  kedve  valahová 
menni  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek) ; 
2.  lötyedék,  ízetlen  híg  leves  étel  (Vas  m.  Tarod- 
háza Nyr.  X.89 ;  Marcal  mell.  Tsz. ;  Göcsej  Vass 
József  1841 ;  Félegyháza  Nyr.  VI.43 ;  Szeged  és 
vid.  Nyr.  VI.182;  Csaplár  Benedek;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek);  3.  hígvelejű,  csacska,  okta- 
lan beszédű,  fecsegő.  Lityloty  beszéd.  Litylotty 
ember  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  Dézsi  Mihály)  [vö.  lötty]. 

[2.  LITY]. 

litty-lotty:  locsog-fecseg.  ^e  litty-lotty,  fiam, 
hanem  feküggyünk  le  alunni  (Somogy  m.  Mesz- 
tegnye  Nyr.  V.235). 

LITYA:  eggy  gyermekjáték  (kiolvasás  útján 
eggy  lessz  a  litya,  s  az  keresi  a  többieket,  a 
kik  elbújnak,  vagy  pedig  mindenik  eggy-eggy 
fához  fogódzik,  s  aztán  ketten-ketten  futva  he- 
lyet cserélnek,  s  ha  a  lityának,  a  ki  a  középen 
áll,  sikerül  valamelyiknek  a  helyét  elfoglalnia, 
a  fa  nélkül  maradt  lessz  a  litya)  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  III.182;  Hol?  Nyr.  in.559; 
IV.40). 

LITYAK:  1.  fejkötő  (Debrecen  Nyr.  III.563); 
2.  házi-sapka,  háló-sapka  (Kisújszállás  Nyr.  XIX. 
238). 

[Szólások].  Mindgyárt  adok  egy  kolozsvári  li- 
tyakot:  pofont  (Szatmár  m.  Kömörő  Nyr.  XIX. 
286). 


[LITYE]. 

litye-lotya :  haszontalan  (Fölső-Csallóköz  Nyr. 

IX.282). 

[LITYÉG]. 

lityeg-fityeg  {lityög-fityög) :  1.  líg-lóg,  fityeg 
(Székesfehérvár  Nyr.  VII.430;  Szeged  Nyr.  IX. 
237;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  IX.282);  2.  bizony- 
talanságban van,  biztonság  híjával  van  (Szeged 
Nyr.  IX.237). 

lityeg-lotyog]:  1.  kotyog  (a  folyadék  az  edény- 
ben) (Hol?  Nyr.'XI.286);  2.  locsog-fecseg  (Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  IX.282) ;  3.  líg-lóg,  lötyög,  fityeg 
(Debrecen  Nyr.  III.414;  Hol?  Nyr.  XI.286)  [vö. 
licseg-locsog]. 

[LITYI]. 

lityi-fityi:  értéktelen,  hiábavaló  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek)  [vö.  lityö,  littyenfitty]. 

LITYIKÉ:  ,vászon,  vagy  más  szóval:  gyér 
tartott  len'  [?]  (Székelyföld  Tsz.)  [vö.  ridike]. 

LITYITA:  rongyos,  cafatos  (kül.  zsidó)  (So- 
mogy m.  Hetes  Király  Pál). 

LITYŐ:  hitvány  (pl.  legény)  (Csallóköz  Nyr. 
1.280)  [vö.  lityi-fityi]. 

LITTYÁS :  cice-játék,  cicézés  (Somogy  m. 
Siklóssy  László). 

[LITTYEN]. 

littyen-lottyan :  ide-oda  ugrik  v.  fordul  (Gö- 
csej Vass  József  1841). 

LITTYENFITTY :  értéktelen,  hiábavaló  (Csal- 
lóköz Csaplár  Benedek)  [vö.  lityi-fityi,  lőtyönfitty.] 

LITTYENT:  cuppant.  Na  littyente  én  nagy 
ösókat  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.93). 

LIVÁDA:  gyümölcsös  kert  (Bukovina  Nyr. 
VI.472;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.204). 

LÓ  {lo  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432;  lu 
Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.561 ;  Szatmár 
Nyr.  VII.423;  lú  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  VI. 
122;  Mezőtúr  Nyr.  Vin.36Ö;  Orosháza  Nyr.  V. 
420;  Debrecen  Nyr.  V.222.,  470;  IX.161 ;  Bihar 
m.  Pocsaj  Nyr.  VI.130;  Érmeilék,  Székelyhíd 
Nyr.  V.264;  Szatmár  m.  Nagy-Károly  Nyr.  VII. 
229;  Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr  IX.139;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  XI.94;  Ugoosa  m.  Király 
Pál;  Maros-Torda  m.  Éhed  Nyr.  VI.230):  iazon 
fa  a  nádas  ház  tetején,  a  mellyel  a  nádat  íoűieg- 
erősítik  (Félegyháza  Czimmermann  János). 

[Szólások].  De  sok  lója  van  kénnek!  [mondják 
a  szőllőmunkásnak,  ha  kelleténél  több  hajtást 
hagy  meg]  (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III.465). 

ló-bab:  nagyszemú  bab  (Bars  m.  Nyr.  XVIII. 

384). 

ló-bárzsing:  saívia  pratensis  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek)  [vö.  bárzsing]. 


1347 


LÓ 


LÓBA— LOBBAN 


1348 


ló-ciprus  (lú-ciprus):  juniperus  sabina  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  in.295;  Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  Xin.235). 

[ló-csipa]. 

lúcsípa-fa:  gleditschia  (Soprony  és  Vas  m. 
Nyr.  X.332). 

ló-csiszár:  1.  lóval  kereskedni,  lovat  csere- 
berélni szerető  (Balaton  mell.  Tsz.);  2.  lókötö, 
lótolvaj  (Szatmár  m.  Gencs  Nyr.  X.525))  3.  ló- 
kínzó  (Kis-Kúnság  Nyr.  III.565)  [vö.  csiszár], 

ló-csorda :  ménes  (Abaúj  m.  Szerencs  Kassai 
J.  Szókönyv  V.215). 

[ló-dög], 

[Szólások].  Lódögében  sietni:  lóhalálában  (Sze- 
ged, Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

ló-dönti:  magastermetú  ember  (Zala  m.  Nyr. 
IL427)  [vö.  dönti]. 

ló-fóreg:  lótetú  (gryllotalpa  vulgáris)  (Abaúj 
m.  Erdészeti  Lapok  XXn.437). 

ló-fi:  lófő-székely  (Háromszék  m.  Tsz.). 

ló-filkó-bíró :  sárgarigó  (Bereg  m.  Bereg-Rákos 
Pap  Károly). 

ló-fiu:  csikó  (Csík  m.  Vadr.;  Király  Pál). 

ló-formátus:  [tréf.  nép-etimológia]  református 
(Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  n.234). 

ló-gesztenye:  gesztenye  (Nógrád  m.  Ipoly- 
Litke  Nyr.  IV.  122). 

ló-gordon:  onopordon  acanthium  (Borsod  m. 
Bogács  Kassai  J.  Szókönyv  n.297 ;  ni.296). 

ló-here :  lótetú  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIH. 
286). 

ló-húnyor:  büdös  paponya  (helleborus  foeti- 
dus)  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Borsod  m.  Noszvaj 
Kassai  J.  Szókönyv  IL468). 

ló-húz:  bőrkarika,  mellyel  a  kisafa  a  kocsi- 
hoz van  erősítve  (Erdély  Barna  Ferdinánd). 

ló-iskola :  ,lovarda'  (Kecskemét  Nyr.  Xn.283 ; 
XIX.46). 

ló-kukö :  lótojás  [t.  i.  annak  nézte  az  eggyszeri 
palóc  a  dinnyét]  (Nógrád  m.  Nyr.  IV.473). 

ló-minta:  mezei  menta,  lózsály a  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[ló-monyú]. 

lómonyú-szilva :  ökölnagyságú  szilva  (Balaton 
mell.  Földr.  Közi.  1894.  73;  Baranya  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  m.295;  Hol?  Tsz.). 

ló-pípa:  szájkosár-féle,  melyet  a  kovács  pat- 
koláskor  az  orrába  csíptet  a  lónak,  hogy  csen- 
desen álljon  (Kisújszállás  Nyr.  L333). 


ló-por :  a  ló  szőréből  lóvakaróval  kifésült  por 
(Borsod,  Gömör,  Abaúj,  Zemplén,  Szabolcs  m. 
Király  Pál). 

ló-posz :  pöfeteg-gomba,  posz-gomba  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy.  VL339; 
Vadr.;  GyőrfFy  Iván). 

ló-poszogó:  CV3  (Háromszék  m.  MNy.  VL339 ; 
Vadr.  507b). 

ló-sósdi :  sóslórom  (rumex  acutus)  (Háromszék 
m.  Vadr.  516b). 

lú-sóska:  cv  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 
o^o). 

ló-sömör:  nagyon  elterülő,  nehezen  gyógyít- 
ható, korpás,  viszketeges  bőrkiütés  (Balaton  mell, 
Horváth  Zsigmond  1839). 

lú-szagló :  vizi-ménta  (mentha  aquatica)  (Zemp- 
lén m.  Deregnyő  Nyr.  Xni.235). 

ló-szekér  (lú-szekér):  lovas  szekér  (Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.286;  Kolozsvár  Szinnyei  József; 
Marosvásárhely  Nyr.  IX.428). 

[ló-szemű]. 

lószemú-szilva  (lúszemű  szilva):  nagyszemú, 
vörhenyeges,  magvaváló  szilva  (Somogy  m.Visnye 
Nyr.  XVn.334;  Fehéj-  m.  Perkáta  Nyr.  in.35; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.295;  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323;  Székelyföld  Tsz.). 

ló-szerkó:  nagyobbfajta  sirály  (Szeged  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

ló-tok:  hám  (Csík  m.  Vadr.  507b). 

ló-törő:  lóherélő  (Dráva  mell.  Nyr.  VL374; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284.  431). 

lóba-dugó:  hám  (Székelyföld  Kovács  János; 
Csík  m.  Vajda  Gyula). 

LÓBA :  deszka-  v.  gerenda-hinta  (Vas  m.  Ke- 
menesalja Tsz.,  CzF.). 

lóbba-fa:  kecske-láb,  a  milyenekre  a  mezei 
bölcsőt  függesztik  (Dunántúl  Nyr.  XVI.239). 

LÓBÁL  {lómbál  Repce  vid.  Nyr.  XX.369). 

LOBÁNCOSKOD-IK :  lebeg  (pl.  ruha)  (Oros- 
háza Nyr.  IV.377). 

LÓBÁZ:  lógáz.  Lóbázza  a  lábát  (Somogy  m. 
Sándor  József). 

[LOBB]. 

[Szólások].  A  szemem  lobbot  kapott  (Kúnszent- 
márton  Nyr.  XII.280).  Ha  behoznak  egy  malacot, 
az  csak  ugy  lobbot  vet,  elfogy  egyszerre  (Zala  m. 
Simonyi  Zsigmond). 

LOBBADOZ :  koronként  gyengén  föl-föllobban 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

LOBBAN:  rohan,  fut.  Lobbanj  no!  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Katona  Lajos). 


1349 


LOBBANAS— LOBOGÓ 


LOBOGÓS— EOCCSAN 


1350 


be-lobban:  beszalad,  berohan  (Székelyföld 
Kriza).  Minden  húszhoz  belobbansz  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  IX. 131;  Katona  Lajos). 

el-lobban:  hirtelen  eltávozik,  elfut.  Mos  vót 
itt,  is  má  mijjen  hamar  ellobbant!  Csak  ippen 
mos  montam  neki,  hogy  lobbanyon  el  innét,  s  meg- 
meg  itt  van.  Úgy  ellobbant  innen,  hogy  észre  se 
vettem  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.225: 
X.288;  X1V.475;  Katona  Lajos). 

LOBBANAS:  gyuladás.  Rettenetes  lobbanása 
vót  (Bihar  m.  Kój  Nyr.  Xin.524). 

LOBBANG:  koronként  gyengén  föl-föllobban 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[LOBBANT]. 

bele-lobbant :  belevet,  belelódít.  Écs  csomót 
[t.  i.  paprikát]  már  belelobbantottunk  [a  halpap- 
rikásba]   (Zala    m.   Kővágó-Örs,   Révfülöp    Nyr. 

XIX.48). 

LOBBANTÓ :  tapogató  (háló)  (Bodrogköz  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

LOBÉ:  préda  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

[LÓBINTÁL],  LÜÓBINTÁL:  hintál  (Rábaköz, 
Beő-Sárkány  Nyr.  XVin.143). 

LÓBITA  (Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár  Be- 
nedek; Háromszék  m.  MNy.  VL338 ;  Vadr. ; 
Győrffy  Iván ;  lóbbita  Balaton  mell.  Tsz. ;  lómbita 
Dunántúl  Nyr.  XVI.239 ;  Soprony  m.  Fölsó- 
Szakony  Nyr.  XVII.384;  Vas  m.  Kemenesalja 
Nyr.  III.88;  Vas  m,  Répce-Szentgyörgy  Nyr. 
XVni.527) :  1.  lóbita :  lógó,  fityegő  vmi  (Csalló- 
köz, Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.338;  Vadr.;  Győrfify  Iván);  2.  lóbbita, 
lómbita:  hinta  (Dunántúl  Nyr.  XVL239 ;  Soprony 
m.  Fölső-Szakony  Nyr.  XVII.384;  Balaton  mell. 
Tsz.;  Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  III.88;  Vas  m. 
Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.527);  3.  lómbita: 
fa,  a  melyre  a  harangkötél  van  kötve  (Vas  m. 
Kemenesalja  Nyr.  III. 88). 

LÓBITÁL  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  lómbi- 
tál  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  11.372  ;  Soprony  m. 
Repce  mell.  Nyr.  11.560  [itt  lómbilál  nyilván 
hiba]) :  1.  lóbitál :  himbál,  lóbál.  A  gyerekek  lóbi- 
tálják  a  harangot:  lóbálják,  ingatják,  de  úgy, 
hogy  meg  ne  konduljon  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek) ;  2.  hintál  (Soprony  m.  Csepreg,  Repce 
mell.  Nyr.  11.372.  560).  Gyertek  gyerekek,  lóbi- 
táljunk  a  haranggal!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[LÓBITÁZ],  LÓMBITÁZ:  hintáz  (Dunántúl 
Nyr.  XVI.239). 

[LOBOG]. 

fel-lobog:  hirtelen  fölforr  (Székelyföld  Tsz.). 

LOBOGÁNYOZ :  fűzvesszőre  v.  spárgára  föl- 
fűzött tenyérnyi  nagyságú  nyírfahéjat  meg- 
gyújtva a  feje  fölött  forgat  [sz.  Iván-napi  szokás] 
(Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVI.92). 

LOBOGÓ:    1.    forró.    Lobogó   viz  (Marosszék 


Seprődi  János ;  Udvarhely  m.  Ege  Ferencz  Mik- 
lós; Csík-Rákos  Dobos  András).  Mikor  fereszge- 
tött  a  lagymatag  vizbe,  fé'részgetött  vóna  a  lobogó 
vizbe !  (Udvarhely  m.  Bethlenfalva  Nyr.  VII.384). 
Mikor  förösztgettél  gyönge  meleg  vizbe,  förösztget- 
tél  volna  lobogó  melegbe  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.29).  Mikor  feresztettél  gyenge 
meleg  vizbe,  feresztettél  vóna  forró  lobogóba  (Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai  NGy.  III.35);  2.  fölbuzgó, 
fortyogó  ásványvíz-forrás  (Székelyföld  Tsz.  242b; 
Nyr.  n.470;  Háromszék  m.  MNy.  VI.244;  NyK. 
III.12);  3.  vesszőre  fölfűzött  és  meggyújtott 
nyírfahéj-darab,  a  melyet  a  levegőben  csóvál- 
nak [sz.  Iván-napi  szokás]  (Veszprém  m.  Torna 
Nyr.  XVn.431) ;  4.  szalag  (Veszprém  vid.,  Somogy 
m.  Visnye  Nyr.  XVII.334;  Fehér  m.  Perkáta 
Nyr.  in.35). 

[LOBOGÓS]. 

lobogós-ing:  rövid  derekú  és  hosszú  széles 
ujjú  férfi-ing  (Gömör  m.  Tsz.). 

LOBOGÓZ  =  lobogányoz  (Veszprém  m.  Torna 
Nyr.  XVII.431). 

LOBONYGYOS :  [?].  Húgyos,  lobonygyos,  ken- 
dörmagos,  olajos!  [mondják  húgyosra]  (Török- 
Kanizsa  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.288). 

LOBOZ:  1.  ringatolódzik  (a  víz)  (Tolna  m. 
Nyr.  VI,524);  2.  mozgatja,  ringatja,  fodrozza, 
veri  a  víz  színét  (a  szél  v.  az  úszó  ember  a 
lábával)  (Tolna  m.  Nyr.  VI.524;  Tisza  mell.  Tsz.). 

LÓCA  (lojca  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII. 
315) :  szalmaágy  [vö.  lésza]  (Veszprém  Nyr.  XV. 
334)  [vö.  lóka]. 

lóca-far:  lóca- vég,  pad-vég  (Pest  m.  Csanád 
Békássy  Sándor). 

lóca-tat:  cv.  (Pest  m.  Csanád  Békássy  Sándor. 

LŐCS :  pocsolya,  híg  sár  (Székelyföld  Tsz.) 
[vö.  lötty], 

locs-fees:  locsogó,  fecsegő,  mindent  kiplety- 
kázó (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.287)  [vö. 
locsi-fecsi]. 

LOCSADÉK :  rossz  híg  étel,  mocskos  lé,  mos- 
lék (Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr.  XX. 191;  Székely- 
föld Tsz. ;  Háromszék  m.  Vadr.)  [vö.  lecsedék, 
löcsedék]. 

LŐCSBŐL:  locsol,  lucskol,  lubickol  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  X1V.475)  [vö.  lőcsből]. 

[LOCCSAD]. 

fel-loccsad:  meghígul,  meglucskosodik,  félig 
vízzé  válik  (a  hó)  (Székelyföld  Kriza,  Gálffy 
Sándor). 

meg-loccsad:  meglucskosodik  (eső  után  az  út) 
(Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.330). 

[LOCCSAN;  vö.  lécesen]. 

[Szólások].  Loccsan  az  esze:  hirtelen,  váratla- 
nul odatér,  odahajlik  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


1351 


LOCCSANT— LODINö 


LODINÖAL— LOGÁNDOZ-IK 


1352 


LOCCSANT  {loccsants  Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  III.230). 

LOCCSINT  (Somogy  m.  Sándor  József;  Rima- 
szombat Nyr.  VI.42;  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
locsént  Fölső-Somogy,  Marót  puszta  Nyr.  X.190): 
loccsant. 

[Szólások].  Pofon  locsént:  pofon  csap  (Pölső- 
Soraogy,  Marót  puszta  Nyr.  X.190).  Hezza  talá- 
lék  loccsintani:  pofon  találtam  ütni  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[LOCSI]. 

locsi-fecsi:  locsogó-fecsegő  (Makó  Nyr.  IX.377 ; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  11.153)  [vö.  locs- 
fecs]. 

LOCSKA:  cn.  (Makó  Nyr.  IX.377). 

locska-feoske :  cv  (Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

LOCSKOTOL:  1.  lubickol;  2.  másokra  kézzel 
vizet  hány  (Székelyföld  Győrfify  Iván). 

[LOCSOG]. 

[Szólások].  Locsog  az  esze :  [mondják  helytelen 
viseletű  emberre]  (Háromszék  m.  Uzon  Bodali 
Mihály). 

LOCSOGÓ:  olyan  víz,  a  melynek  a  feneké- 
ről fú  verődik  föl  (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  in.181). 

LOCSOS :  1.  nagyon  leves  (körte,  alma,  szilva) 
(Debrecen  Nyr.  VII.477);  2.  locsogó,  fecsegő 
(Brassó  m.  Bácsfalu  Nyr.  V.91). 

LOCSOSOD-IK  {locsosodm) :  lucskosodik  (Szé- 
kelyföld Tsz.).  '  .    ;v   ;.  ; 

LÓDÁM:  [?]  (Udvarhely  m.   Olasztelek  Nyr. 

XVI.85). 

LÓDIGÁL:  dobál,  hajigál  (Székelyföld  Tsz. 
243a;  Kiss  Mihály,  Andrássy  Antal  1843,  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.338;  Vadr.;  NvK. 

ni.i6). 

LÓDIGÁLÓD-IK :  dobálódzik,  hajigálódzik 
(Székelyföld  Tsz.  243a). 

1.  LÓDING:  1.  szalmás-tetejű  épületeknél  a 
tető  két  végének  megerősítésére  szolgáló  terhelő. 
Lóding  is  kell  a  szerhára  (Vas  m.  Sarki-Tótfalu 
és  vid.  Nyr.  XXI.577);  2.  töltés  (ladung)  (Bala- 
ton mell.  Tsz.);  3.  karabély  szíja  [?]  (Székely- 
föld Tsz.). 

lóding-pónz :  szőUőpásztornak  puskaporra  adott 
pénz  (Balaton  mell.  Tsz.). 

lóding-tartó :  töltéstartó,  patrontáska  (Fertő 
vid.  Erdélyi  J.  Népd.  és  mondák  III.141). 

2.  LÓDING:  ide  s  tova  lótó-futó,  csavargó, 
dologkerülő,  ingatag  természetű  ember  (Három- 
szék m.  Uzon  Bodali  Mihály;  Moldvai  csáng, 
Nyr.  IX,532;  Moldva,  Klézse  Nyr.  VI.374). 


LÓDINGÁL:  1.  himbál,  lóbál,  hintál  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek);  2.  ide-oda  járkál,  csava- 
rog (Zilah  Kerekes  Ernő). 

LÓDINGAT :  lódítgat,  lódítva  ingat  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

LÓDINGÁZ:  himbál,  lóbál;  hintál,  himbálód- 
zik (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[LÓDINGOL]. 

el-lódingól:  elpáhol  (Zilah  László  Géza). 

LÓDINGOS,  LÓDINGUS:  kószáló,  csavargó 
(Zilah  Kerekes  Ernő). 

LÓDINT:  lódít  (Repce  vid.  Nyr.  XX.410), 

[LÓDÍT]. 

meg-lóditt:  meghajít,  megdob,  ügy  meglódí- 
iották  egy  nagy  köve,  hogy  minnyátt  hélikatt  a 
feje  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

LÓDOROG:  lóg,  inog  .(fa,  fölállított  pózna) 
(Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár  Benedek)  [vö. 
lődörög]. 

LÓDUL  {meglódü  Szlavónia  Nyr.  XXIIL216). 

lódujj -kassza:  [tréf.]  persely  (Debrecen  Nyr. 
Vn.477). 

[LÓPOL]. 

el-lófol:  elfut  (Debrecen  Nyr.  VII.189;  Szat- 
már,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.  183). 

LÓFRÁL  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.431 ; 

Székesfehérvár  Nyr.  VII.187;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.238;  Kecskemét  Nyr.  X.381;  lófrál  Szeged 
vid.  Nyr.  11.92;  nófrál  Hont  m.  Nyr.  V.474): 
szaladgál,  futkos,  kószál,  csavarog  [vö.  ófrál]. 

LÓFRÁZ:  cv  (Veszprém  m.    Várpalota   Nyr. 

XXI.477). 

LÓFRINGOL :  cv.  Hol  lófringolsz  má  megin  ? 
(Kassa  vid.  Nyr.  XVni.431). 

LÓG  {lógg  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.431): 

1.  lógva  ing,  himbálódzik.  A  szalona  lógott:  a 
mint  együttem  alatta,  écsaptam  a  fejemmé  (Dráva 
vid.  Nyr.  XIII.476).  Mingyá  futtám,  hogy  bántotta 
valaki  a  szalonnát,  mer  lógott,  mikor  bementem  a 
kamarába  (Dráva  mell.  Kopács    Nyr.   XVI.431); 

2.  lazán  áll,  inog.  Ejnye,  de  lóg  ez  a  szeg!  Né, 
hogy  lóg  a  fogam!  Ejnye,  de  lóg  az  a  zasztal! 
[mikor  vmelyik  lába  nem  éri  a  földet]  (Erdély 
Szinnyei  József)  [vö.  lóng], 

LÓGÁDZ-IK:  lógdogál,  lóbálódzik,  himbálód- 
zik (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö. 
lőggáz-ik\. 

LÓGÁNDOZ-IK:  lóbálódzik,  himbálódzik  (Ud- 
varhely m.  Ege  Ferencz  Miklós;  Háromszók  m. 
Csia  Kálmán;  Csík-Rákos  Dobos  András). 

[Szólások].  Lógándozni  elé  s  hátra:  föl  s  alá 
járni  és  így  a  napot  semmittevésben  tölteni 
(Csík-Madaras  Nyr.  XX.  144). 


1353 


LOGANZ-IK— LOGO 


LÓGÓS— LOHASOD-IK 


1354 


LÓGANZ-IK :  lóbálódzik,  hintázik  (Bodrogköz 
Kassai  J.  Szókönyv  m.297). 

LÓGAROZ :  ide-oda  járkál,  lődörög  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VL 
339;  Vadr. ;  Győrfiíy  Iván)  [vö.  lögéréz]. 

LÓGAT  {^Uóggatni  Székelyföld  Tsz. ;  vö.  NyK. 
X.332):  L  ingat,  mozgat  (Székelyföld  NyK.  X. 
332).  Hát  láttya,  hogy  a  szél  nagyon  lógattya  az 
egész  vetést,  osztán  a  huza  csaJc  ugy  hullámzik  bele 
(ézatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVn.470);  2.  kezét 
V.  lábát  erre-arra  himbálja  a  levegőben  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  IX.566)  [vö.  lóngat], 

ki-lógat  (ki-lóggat):  kiingat,  kimozgat  (pl.  fát 
a  gyökeréből)  (Székelyföld    Tsz.;   NyK.   X.332). 

meg-lógat:  megingat,  ingatással  meglazít  (Szé- 
kelyföld NyK.  X.332). 

LÓGÉB, :  1.  rakodóhely  a  város  szélén,  a  hová 
a  parasztember  a  télire  való  szalmát,  szénát 
hordja  (Mezőtúr  Nyr.  IX.179.  479);  2.  tárház 
(Debrecen  Nyr.  XL476). 

í.  LÓGQA:  hinta  (Zala  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv in.297;  Göcsej  Tsz.). 

2.  LÓGGA:  squalius  dobula  (Udvarhely  m. 
Bárdoc,  Füle  Hermán  0.  Halászat  K.). 

LÓGGÁZ[-IK?]:  dolog  nélkül  korhelykedik 
(Székelyföld  Tsz.)  [vö.  lógádz-ik]. 

LÓGICSÁL:  lóg,  lógdogál,  lóbálódzik.  Cégrér/_ 
látok  ló^icsmiLLS^omogy  m.  Marcali  Nyr.  irB27). 

LOGINKÁZ-IK:  inog,  lóbálódzik.  Az  asztal 
loginkázik  [mikor  vmelyik  lába  nem  éri  a  föl- 
det] (Szilágy  m.  Nyr.  IX.564). 

LOGINKÓZ-IK:  cv.  A  harang  kötele  sokáig 
loginkózott  (Szilágy  m.  Nyr.  IX. 564). 

LÓGINYA:  közepén  megtámasztott  deszká- 
ból V.  gerendából  álló  hinta  (Bereg  m.  Pap 
Károly). 

[LÓGINYÁL],  LÓGINÁL:  lóg,  inog,  himbá- 
lódzik [?]  (Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.277). 

LÓGINYÁZ,  LÓGINÁZ:  1.  lógináz:  lógat  (Szol- 
nok-Doboka m.  Nyr.  XVII.316);  2.  lóginyáz:  ke- 
zét V.  lábát  erre- arra  himbálja  a  levegőben  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  IX.566). 

LÓGINYÁZ-IK  {lógináz  Szolnok-Doboka  m. 
Nyr.  XVn.316;  lógnaz-ik  [?]  Bodrogköz  Tsz.; 
lókonyáz-ik  Háromszék  m.  Vadr.  507b) :  1.  lóg, 
inog,  himbálódzik,  hintázik  (Hajdú  m.  Hadház 
Nyr.  XIX.143;  Székelyföld  NyK.  X.334;  Arany- 
Gyulai  NGy.  III. 307 ;  Kiss  Mihály ;  Császár  Árpád, 
Háromszék  m.  Vadr.;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVn.316);  2.  billeg-ballag,  tétlenül  jár-kél,  lődö- 
rög (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

LÓGÓ  {l"qgg"q  Repce  mell.  Nyr.  XX.367): 
1.  mellékrúd,  a  melyhez  a  harmadik  v.  negye- 
dik lovat  fogják,  midőn  eggy-széltében  kettőnél 

SZINNYEI :  MAGYAR  TAJSZÓTAR. 


többet  fognak  be  (Győr  Nyr.  XI.478;  Heves  m. 
Csépa  Nyr.  11.381;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.324) ;  2.  midőn  a  szőllőtőkén  a  vesszőt  egész 
hosszában  meghagyják  (Debrecen  Nyr.  IX.  144). 

[Szólások].  Lógóba  fogják  a  harmadik  lovat 
(Székelyföld  NyK.  X.334).  [A  kökíny  lú\  a  pihés 
mellett  lógóra  szók  járni  (Debrecen  Nyr.  X.567). 
Lógóba  {lóggóban  Tsz.)  van:  könnyen  él,  semmit 
sem  csinál  (Székelyföld  NyK.  X.334). 

lógó-karika:  az  első  lőcsön  levő  karika,  a 
melybe  a  lógót,  láncot  v.  kötelet  dugják  (Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  X.324). 

lógó-koma  --  lógós-koma  (Szatmár,  Szabolcs, 
Ugocsam.  Nyr.  IX.184;  Kolozsvár  Erdélyi  Lajos). 

lógó-köpü :  [szekér-rész]  (Heves  m.  Csépa  Nyr. 
IL381). 

lógó-marha:  dologtalan  marha  (Háromszék 
m.  Győrfí'y  Iván). 

LÓGÓS  {lóggós  Balaton  mell.  Tsz.):  1.  lógós 
ló  (Balaton  mell.  Tsz.) ;  2.  szerető.  Lóggóst  táti 
hitvese  mellett  (Balaton  mell.  Tsz.);  3.  vendég- 
para  az  öregháló  fölső  inán  (Fehér  m.  Velence 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

lógós-koma:  a  főkonián  kívüli  többi  (mellé- 
kes) koma  V.  a  távollevő  koma  helyettese  (Er- 
dély Szinnyei  József;  Hol  ?  Czeizel  János). 

LÓGÚL:  lódul  (Bihar  m.  Margita  Király  Pál). 

ki-lógál:  kilódul.  Kilógúlt  a  fogam  (Bihar  m. 
Margita  Király  Pál). 

meg-lógúl:  meglódul.  Addig  feszegette  az  osz- 
lopot, míg  meg  nem  lógúlt  (Bihar  m.  Margita 
Király  Pál). 

LOHAD:  indul,  megy,  halad.  Lohadj!  (Szé- 
kelyföld NyK.  X.334 ;  Kiss  Mihály). 

LOHAJT:  lelkendezve,  lélekszakadva  megy, 
siet  (Debrecen  Nyr.  XXIII.334;  Hajdú  m.  Földes 
Nyr.  VII. 235).  Alig  hogy  észrevette  ezt  a  vasfejű 
ember,  tüstént  utána  lohajtott  (Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  11.384). 

[neki-lohajt]. 

[Szólások],  Neki-lohajt\ott]  a  dolognak:  nagy 
tűzzel  fog[ott]  hozzá    (Mezőtúr  Nyr.  X.86.  569). 

LOHAM-IK:  lohad  (Brassó  m.  MNy.  VI.339; 
Hétfalu  Nyr.  11.328). 

LOHAMOD-IK:  cvd  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy. 
VL339;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

LOHÁNY:  L  rest,  tunya,  dologkerülő  (Mold- 
vai csáng.  Nyr.  IX.492;  Moldva,  Klézse  Nyr. 
VI.374):  2.  ravasz,  álnok  (Moldva,  Klézse  Nyr. 
VI.374). 

LOHASOD-IK :  hízik  (Bihar  m.  Sárrét  Király 
Pál). 

86 


1355 


LOHOG— LÓKA 


LOKE-LOMBOG 


1356 


ki-lohasodik :  megliízik  (pl.  a  vadmadár  a 
uyár  végére)  (Bihar  m.  Sárrét  Király  Pál). 

LOHOG :  1.  erősen  forr  (a  víz  v.  a  tej,  midőn 
forraláskor  a  forróság  legfőbb  fokát  eléri,  úgy 
hogy  már  hánykódik)  (Soprony  m.  Szilsárkány 
Nyr.  VI. 373;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839).  Úgy  forr,  csak  úgy  lohog  (Fehér  m.  ? 
Simonyi  Zsigmond).  Lohogott  a  viz  (Zala  m. 
Tapolca  Simonyi  Zsigmond).  Fórott  a  tej?  — 
Fórott  bizan,  csak  ugy  lohogott  (Fehér  m.  Rác- 
Almás  Simonyi  Zsigmond) ;  2.  a  vízben  hányko- 
lódik (Vas  m.  Őrség  Tsz.);  3.  lomhán,  nehézke- 
sen szalad,  lélekszakadva  fut  (Dunántúl  Tsz. ; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.238;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek,  Szinnyei  József;  Fölső-Csallóköz  Nyr. 
IX.282;  Alsó-Csallóköz  Kóssa  Albert)  [vö.  rohog]. 

1.  LOHOL:  megver  (Palócság,  Gömörm.  Tsz.). 
meg-lohol :  cv  (Palócság  Horváth  József  1843). 

2.  LOHOL  [lihol  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XIX.379):  siet,  sietve  megy  (Tokaj  Nyr.  XIX. 
384;  XXIV.96).  Hova  loholsz?  (Palócság  Nyr. 
XXII.77).  Ej,  hogy  lihol,  még  a  lába  se  éri  a 
fődet!  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.379). 

el-lohol :  elfut  (Gyöngyös  Kassai  J.  Szókönyv 
ni.299;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.288). 

LOHONC :  lucsok,  csaták.  Écsunyászta  magát, 
csupa  poronty  meg  lohonc  a  ruhája  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  11.472). 

LOHONCOS :  lucskos,  csatakos.  Ollan  pörön- 
työs  vót,  égisz  térdig  lohoncos  lett  az  ember  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  11.324). 

LOHOS :  vedlésben  levő.  Lohos  kacsa  (Csongrád 
Nyr.  IX.90;  Szeged  Ferenczi  János;  Tisza-Roff 
Markovics  Sándor;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

LOHOSOD-IK:  vedlik  (Tisza  mell.  Tsz.). 

LOHUL :  múlik,  telik  (idő)  (Székelyföld  Csap- 
lár Benedek;  Udvarhely  m.  MNy.  VI.339). 

el-lohul:  elmúlik,  eltelik  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Udvarhely  m.  MNy.  VI.324;  Győrífy 
Iván).  Azóta  sok  idő  lohult  el  (Udvarhely  m.  Nyr. 
11.328). 

LOK :  két  hegy  közötti  keskeny  tér,  alantabb 
fekvő  hely,  völgyiapály  (Erdély  Nyr.  IX.527; 
Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  III.299;  Tsz. 
[itt  lók  hiba];  NyK.  X.334;  Nyr.  11.470;  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván,  Kőváry  László  1842;  Udvar- 
hely m.  Nyr.  VI.517;  Udvarhely  m.  Bethlenfalva 
Nyr.  11.381 ;  Udvarhely  m.  Ó^falva,  Bikafalva  Nyr. 
1X.239.  240;  Udvarhely  m.  Homoródi  járás,  Bágy 
Baczó  Mózes,  Bencze  Miklós ;  Háromszék  m. 
Vadr. ;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  Vn.332 ; 
Csík  m.  Győrffy  Iván).  Annak  a  födnek  a  közepinn 
egy  kicsi  lokja  van  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos)  [vö.  1.  lök]. 

LÓKA:  lóca,  pad  (Sárospatak  Nyr.  XVII.526; 
Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVn.188). 


[Szólások].  Üljünk  le  az  isten  lakájára:  a  földre 
(Abaúj  m.  Nyr.  V.325). 

LÓKÉ :  indulj,  eredj,  menj !  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz.). 

LÓKHEC:  cv.  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.238; 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[LÓKHÉCÉL]. 

el-lóghecel  {el-lóghecöl) :  eleblábal,  eltakarodik, 
elhordja  magát  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
11.403.  449). 

LOKOS:  alantabb  fekvő,  lapos.  Lokos  hely 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

[LÓKÜS]. 

[Szólások].  Eggy  lókust  ül  vele :  egyenlő  rangú 
vele  (Sárospatak,  S áto r alj a-Uj hely  Nyr.  XXIII. 
332). 

[LOLLÁS]. 

lollás-hús:  a  disznólapockán  levő  húsrészek 
(Csallóköz  Nyr.  XIV.279). 

LOLU  (Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  XIV.279; 
loljsL  Pest  m.  Tápió-Szele  Nyr.  XIV.279;  lolva 
Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  V.272;  XIV.279) : 
1.  sódar,  sonka  (Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  V. 
272 ;  XIV.279) ;  2.  torkospecsenye  (a  disznó  tor- 
kán az  álltól  a  két  első  lábig  terjedő  széles,  lapos 
hús)  (Pest  m.  Tápió-Szele  Nyr.  XIV.279). 

LOM,  LAM  {lam  Baranya  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.256  ;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX. 
285;  Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr.  XI.382;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XXIIL142;  lom  Székelyföld  Tsz.; 
Háromszék  m.  Tsz.;  MNy.  VI.339;  NyK.  m.l2; 
Vadr.  507b):  lomb,  lomp,  bolyh,  bolyhosság. 
Szép  lomja  van  [a  posztónak],  mÍ7it  a  selyem  (Szé- 
kelyföld Tsz.).  Ugy  csüng  az  alma  a  fáján,  mind 
a  lam  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII.  142).  Ostor 
lamja :  bolyhos  vége  (Alsó-Baranya,  Pellérd  Nyr. 
XI.382). 

LOMATLAN:  nem  bolyhos  (Háromszék  m. 
Vadr.  507b). 

LOMBAB:  igen  nagy  [?].  Nagy  lombár  ez  a 
Miska  (Szatmár  m.  Nyr.  XI.284)  [vö.  Lombár,  az 
állatnevek  között]. 

LOMBÁROS:  nagyothalló,  nehéz  hallású  (Csal- 
lóköz Nyr.  1.280;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  IX.282) 
[vö.  lámpértos], 

LOMBI:  lompos  szőrű  (Háromszék  m.  Vadr.; 
Csík  m.  MNy.  VI.374). 

LOMBÍT:  lobog  (a  tűz)  (Tisza-Sz.-Imre  Nyr. 
IX. 137).  Megsózom  a  tüzet,  hogy  né  lombiccson, 
mer  haragot  jelent  (Tisza-Abád-Szalók  Nyr.  IX. 
560). 

LOMBOG:  lobog  (a  tűz)  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.286)  [vö.  lampog]. 


1857 


LOMBOS— LONGAT 


LONTY— LOPONCSUL 


1358 


LOMBOS.  Lombos  atyafiság:  nagy  atyafiság. 
A  lombos  atyafiság  elágosút-bogasút  (Soprony  m. 
Kisfalud,  Nagy-Miháli  Nyr.  XXI.335). 

LOMHA  (lamha  Kis-Ki'm-Halas  Nyr.  XXIII. 
142 ;  lemhe  Szeged  Csaplár  Benedek ;  lohma  Szé- 
kelyföld Kassai  J.  Szókönyv  1.447 ;  lumjJia  Fölső- 
Csallóköz  Nyr.  IX.282). 

LOMHÁLKOD-IK  {lunyhákod-ik  Pozsony  m. 
Taksony  Nyr.  XV.  190). 

LOMOL:  tesz-vesz,  rakosgat,  holmit  össze- 
vissza hányva  és  zörejt  okozva  kutat  (Csongrád 
m.  Szentes  Nyr.  V1II.281 ;  Tisza-Dob  Nyr.  XX. 
336;  Sziuy érváralja  vid.  Nyr.  XV.  189)  [vö.  limel], 

[Szólások].  Lomol  a  nyúl:  csak  nagy  nehezen 
fut  a  havon,  bozótban  v.  nagy  fűben  (Szabolcs 
m.  Besenyőd  Nyr.  XII.96). 

LOMOS  (Háromszék  m.  Vadr.  507b;  lamos 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX.285;  Baranya 
m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841  ;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.237;  XXin.143;  Alsó-Csallóköz 
Kóssa  Albert;  Hol?  Tsz.):  lombos,  lompos,  boly- 
hos, bozontos,  boglyas,  borzas. 

LOMOTOL:  1.  tesz-vesz,  rakosgat,  holmit 
össze-vissza  hányva  és  zörejt  okozva  kutat 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383 ;  Szinyérváralja  vid. 
Nyr.  XV.189);  2.  siet  (Hajdú  m.  Földes  Nyr. 
ni. 36)  [vö.  lomol]. 

LOMOZ:  holmit  össze-vissza  hányva  kutat 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.299;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.339;  Győrflfy  Iván). 

LOMPOS  {lampos  Pápa  vid.  Tsz.;  lombos  Szé- 
kelyföld Tsz.;  Háromszék  m.  MNy.  VI.339): 
1.  lompos,  lombos:  nagyszőrú,  bozontos  farkú 
(Nagy-Kiinság  Nyr.  XVI.383).  Lompos  kutya 
(Debrecen  Nyr.  VII.477).  Lombos  farkú  kutya 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.339);  2.  lompos,  lombos: 
farkashoz  hasonló  nagyszőrú  kutya  (Pápa  vid. 
Tsz. ;  Székelyföld  Tsz.)  [vö.  lempes]. 

LONCSOS  {lancsos  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841 ;  lontyos  Torna  m.  Ruehietl 
Miklós  1839) :  lucskos,  ronda,  lompos  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz. ;  Baranya  m.  Nagy-Harsány 
Nyr.  VII.477;  Kúnszentmiklós  Nyr.  XV.47;  Oros- 
háza Nyr.  VI.179;  Palócság  Nyr.  XXII.77;  Hajdú 
m.  Földes  Nyr.  XVI.384;  Szatmár,  Szabolcs, 
Ugoesa  m.  Nyr.  IX. 184;  Szatmár  és  vid.  Tsz.; 
Nyr,  VIII.188;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
300).  Loncsos  szógálló  (Kis-Kún-Halas  Nyr,  XV. 
238).  Tenyeres-talpas  loncsos  farkas  (Pest  m. 
Tápió-Szele  Nyr.  XVIII.427).  Loncsos  medve 
(Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.427). 

lonesos-nyévü :  mosdatlan  szájú,  trágár  be- 
szédű (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.238). 

LÓNG:  lóg  (Soprony  ra.  Nyr.  XV1II.288). 

LÓNGAT:  lógat  (Soprony  m.  Fölső-Szakony 
Nyr.  XVn.384;  Repce  vid.  Nyr.  XX.369). 


LONTY:  rongy  (Háromszék  m.  MNy.  VI.339). 

[LOP[.  Loppal  [loppa  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  loppel  Göcsej  Budenz-Album  170; 
loppö  Dunántúl  Nyr.  XVI.239). 

[ki-lop]. 

[Szólások].  Kilopták  a  kéményt:  ellopták  belőle 
a  füstre  akasztott  sonkákat,  kolbászokat  stb. 
(Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr,  XVn.233). 

LOP  ÁCSOL:  lopkod  (Háromszék  m.  MNy. 
VL339;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

LOPAKOD-IK:  lopódzik  (Palócság  Ethno- 
graphia  111.356;  Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  V.34; 
Gömör  ra.  Nyr.  XVHI.öOl). 

bé-lopakogyik :  belopódzik  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.240). 

LOPÁNKOD-IK:  lopódzik,  settenkedik  (Tisza- 
füred és  vid.  Kimnach  Ödön). 

LOPASKOD-IK:  lopódzik.  Odá  lopáskodott 
(Nógrád  m.  Terheled  Nyr.  XXn.573). 

LOPÁSZOL :  lopogat  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
213). 

LOPÁTKA:  zöld  paszuly.  Igen  kevis  lopátka 
van  ez  idén  (Zemplén  m.  Bodrog-Szerdahely  és 
vid.  Nyr.  XXn.479). 

LOPÉNT:  lop  (kicsit).  Góréhoz  a  vessző  nem 
lőtt  ölég,  hanem  ugy  lopéntottam  hozzája  (Somogy 
m.  Babod  Nyr.  XIH.91). 

LOPÉR:  rossz  bor,  megromlott  bor  (Bars  m. 
Nyr.  XVIIL384). 

lopór-bor:  cvd  (Bars  m.  Nyr.  XV1I1.384). 

l.  LOPÉSZ:  tolvaj  (Vas  m.  Kassai  J.  Sző- 
könyv  111.301 ;  Kemenesalja  Tsz.). 

[2.  LOPÉSZ],  LOPÍSZ:  lopogat,  lopkod  (Ba- 
laton mell.  MNy.  V.77). 

[LOPI]. 

[Szólások].  Lopiba  készült:  alattomban  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XV.325). 

LOPÓ:  tolvaj  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXni.142. 
143). 

LOPOCSÁLGAT :  lopogat  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  in.389). 

LOPOCSKÁL,  LOPIGSKÁL:  cvj  (Háromszék 
m.  Vadr.  507b). 

LOPOCSKOL:  cv  (Háromszék  m.  Vadr.  507b). 

LOPÓL:  lopóval  ürít  (hordót)  (Háromszék  m. 
Győrfíy  Iván). 

LOPONCSUL:  locsolgat,  lubickol  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  IV.426). 

86* 


1359 


LOPONYAL— LÖTTY 


LOTTYAD— LO 


1360 


LOPONYAL:  csacsog  (Zemplén  m.  Bodrog- 
Szerdahely  és  vid.  Nyr.  XXII.479). 

LOPÓS,  Loposan:  alattomban,  titkon.  Loposan 
atta  el  a  lovát  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841). 

LOPTOS:  lopogató,  tolvajkodó  (Bars  m.  Nyr. 
XV1II.384). 

LÓRÁNT  (Pápa  vid.  Tsz.;  lónárt  Abaúj  m. 
Ploetz  1839):  ozsonna. 

LÓRIPITYÉ:  szennyes  ruha.  Szedd  össze  a 
lóripityét  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII.432). 

LÓSTAT:  fut,  szalad,  siet  (Vas  m.  Répee- 
Szentgyörgy  Nyr.  XVII1.527 ;  Nagy-Kúnság  Nyr. 
11.136;  XV1.383;  Félegyháza  Nyr.  1V.559;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.238 ;  Szentes  Nyr.  V1II.281 ; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.475 ;  Szilágy  m. 
Nyr.  IX. 564).  Lóstat,  mint  a  hörszödö  zsidó  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIX.90)  [vö.  lőstet]. 

LOSTILA:  fecsegő  (asszony)  (Brassó  m.  Hét- 
falu MNy.  V.346). 

LÓSTOL:  mulatság  alkalmával  házról-házra 
jár  enni-inni  (Vas  m.  Tsz.;  Szombathely  vid., 
Zala  m.  Kresznerics  F.  Szótár  11.22). 

[LÓT]. 

össze-lót:  összejár  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

LOTÁCS:  caltha  palustris  (Zemplén  m.  De- 
regnyő  Nyr.  Xni.235). 

LÓTAT :  lót-fut  (Háromszék  m.  MNy.  VI.339 ; 
Győrífy  Iván).  Addig  látatott  mellette,  míg  körme 
közé  kerítette  (Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr. 
11.236). 

fel-lótat:  összejár  (keresve),  fölhajhász  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.326). 

LOTER:  lompos  ember  (Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
565). 

[LÓTI]. 

lóti-futi:  lótó-futó  (Zala  m.  Nyr.  11.427;  Sze- 
ged, Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[LÓTIKA]. 

lotyika-futyika :  tv  (Rozsnyó   Nyr.  VIII.565). 

1.  LOTYÓ:  szajha,  szajhácska  (Balaton  mell. 
Tsz. ;  Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  VI.325 ;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.383;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.94; 
Kassa  vid.  Nyr.  XVn.238), 

2.  LOTYÓ:  vmi  vizi-madár  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

LÖTTY  {loty) :  1.  híg  sár  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.339;  Győrffy  Iván);  2.  silány  folyadéknemű 
étel,  lötyedék  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.562)  [vö. 
lity-loty,  lőcs]. 


LOTTYAD :  megpuhul,  meglágyul,  meghígul 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek)  [vö.  löttyed]. 

LOTTYADT:  megpuhult,  puha,  lágy.  Loty- 
tyadt  fenekű  (Sárköz,  Kalocsa  Nyr.  VIII.477). 
Lötty adt  bor:  puha,  lágy  bor  (Balaton  mell.  Tsz.) 
[vö.  latyhadt,  letyhedt]. 

LOTTYAN:  loccsan  (Bars  m.  Nyr.  X.138)  [vö. 
löttyen]. 

meg-lottyan:  ellágyul,  ellevesedik,  szotyo- 
góssá  lessz  (gyümölcs  a  rázódástól)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[össze  ?]-lottyanyik:  összeroskad,  elájul  (Zala 
m.  Hetes  Nyr.  11.373  [igekötő  nélkül]). 

LOTTYANT :  loccsant.  Hörtelen  nyakon  loty- 
tyantom  vízzé  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.87)  [vö. 
lettyent,  löttyint]. 


(Erdőháza    [Zala    m. 


LOVA  OKOL  :     lovagol 
Erdőhát?]  Nyr.  XI.285). 

LOVAGLÁS:  midőn  vki  a  kölcsönkért  pénz- 
nek csak  a  kamatját  fizeti,  de  a  tőkét  nem  tör- 
leszti (Nagy-Kálló  Nyr.  Xn.430). 

LOVALLÓ :  ekeló  (Pest  m.  Alsó-Nyáregyháza 
Szinnyei  Otmár). 

[LOVAS]. 

[Szólások].  Addig  még  a  lovasok  haladnak,  míg 
megházasodol :  sok  idő  eltelik  addig,  míg  meg- 
házasodol  (Csík  m.  Tusnád  Melich  János). 

lovas-bak:  faeszköz,  a  melyhez  a  hajóvontató 
kötelet  kötik  (Kis-Duna  mell.  Győr  és  Mosony 
közt  Nyr.  XI.43). 

lovas-bárka:  szandolin- alakú  haltartó,  melyet 
a  halászok  a  csónak  után  kötve  magukkal  visz- 
nek (Budapest  Hermán  0.  Halászat  K.). 

lovas-méta:  eggy  labdajáték  (Torontál  m. 
Csóka  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.279). 

[LOVÁSZ]. 

lovász-fejsze :  hosszúkás  favágó  fejsze  (Kalo- 
taszeg, M.-Valkó  Muzsi  János). 

[LOVIKA],  LOVIGA:  ló,  lovacska.  Kifokták 
a  lovigájukat  a  kocsiból  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  Vni.47). 

LŐ  (Zí,^ Somogy  m.  Kaposvár  Király  Pál;  lön 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.420;  Baranya  m.  Nyr. 
VI.474 ;  löjni,  löjá  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr. 
XV.190;  lű,  lüni  Szlavónia  Nyr.  XXIII.  1 69 ; 
Mezőtúr  Nyr.  VIII.360;  Debrecen  Nyr.  IX.161; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.132;  lüő  Vas 
m.  Körmend  vid.  Nyr.  III.430). 

[Szólások].  Annak  lüttek,  hogy...:  abból  semmi 
sem  lessz,  hogy  . . .  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
IX.132). 

mög-lő:  agyonlő  (Nógrád  m.  Nyr.  IX.332). 


1361 


LŐBÖ— LŐDING 


LŐDÖRGŐ— LŐGÉREZ-IK 


1362 


LŐBŐ:  alburims  lucidus  (lauben)  (Soprony 
m.  Hegykő  Hermán  0.  Halászat  K.). 

LÖBÖG:  1.  lötyög  (a  víz  a  gyomorban,  a  pos- 
ványos hely  a  láb  alatt)  (Hol?  Tsz.);  2.  ijedés 
után  remeg  (Balaton  mell.  Tsz,). 

[LÖC]. 

löe-pöe:  hitvány,  silány,  ringy-rongy  holmi 
V.  ember  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

LŐCS:    [tréf.]  krajcár  (Tata  vid.  Nyr.  V.329). 

lőes-fül:  a  lőcs  vasnyúlványa,  a  melybe  az 
oldaltartó  karika  akasztva  van  (Pest  m.  Csanád 
Békássy  Sándor). 

lőcs-gúzs :  vaskarika,  a  melybe  a  lőcsöt  oldal- 
vást beleakasztják  (Csongrád  Nyr.  IX. 90). 

lőcs-kámva  (Pest  m.  Csanád  Békássy  Sándor; 
Győr  m.  Tsz. ;  Győr  Nyr.  XI.478 ;  löcs-káva  Tokaj 
Nyr.  XIX.384):  a  lőcs  alsó  végén  levő  gyűrű, 
mely  a  tengely  végére  van  húzva. 

lőcs-perec  ^^  lőcs-gúzs  (Pest  m.  Csanád  Békássy 
Sándor;  Csongrád  Nyr.  IX.90). 

LŐCSBŐL:  locsol,  lucskol,  lubickol  (Szatmár 
m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.377;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.475)  [vö.  lőcsből,  lögyböl]. 

LÖCSBÖTÖL:  cv  (Szatmár  m.  Kapnik  vid. 
Nyr.  n.236). 

[LÖCCSENT]. 

még-löccsent :  megver  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.431). 

LÖCSEDÉK  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  le- 
csedék,  löcsödék  Szatmár  m.  Krassó,  Patóháza 
Nyr.  XIX. 379):  1.  löcsedék:  rossz  híg  étel,  mocs- 
kos lé,  moslék  (Csallóköz  Csaplár  Benedek)  ; 
2.  lecsedék,  löcsödék:  konyhai  hulladék  (Szatmár 
m.  Krassó  Nyr.  XIX.379);  3.  lecsedék,  löcsödék: 
minden,  a  mi  szétszóródik,  giz-gaz  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XIX.379).  [vö.  locsadék,  lötyedék], 

LŐCSÉRTES:  kevés  eszű,  hülye  (Orosháza 
Nyr.  VI.  179). 

LÖCSKÖL :  csapkodja  a  vizet  (Debrecen  Nyr. 
XXin.334). 

[LŐCSÖL]. 

rá-lőosől :  rátukmál,  ráköt,  nyakába  varr  (árut, 
ajándékot)  (Kis-Kún-Halaa  Nyr.  XV.238;  Heves 
m.  Névtelen  1840). 

LÖCSÜLŐD-IK:  hányja  magát  (Győr  m.  Tsz.). 

[LŐDÉR],  LÜŐDÉR:  puskába  v.  pisztolyba 
való  töltés  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III. 
230). 

LŐDING:  lepke  (Vas  m.  Fölső-Őr  Tsz.)  [vö. 
lövöldék]. 


LŐDÖRGŐ:  1.  lötyögő  (pl.  bő  ruha)  (Bars  m. 
Nyr.  III.276);  2.  [tréf.]  fasz  (Bihar  és  Szatmár 
m.  Barna  Ferdinánd;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV. 475).  Dombon  ülő  Demeternek  kinn  a 
lődörgöje.  Mi  ja  ?  [Harang]  (Ermellék  Nyr.  V. 
127;  Hol?  Nyr.  n.468). 

LŐDÖRI:  láb  alatt  hentergő,  lődörgő  (gyer- 
mek) (Székelyföld  Tsz.  245a;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.339;  Győrffy  Iván). 

LŐDÖRÍT:  lódít.  Asszonyom,  eressze  el  kied 
Sárit  a  szöktetöbe;  eggyen-ketten  megszöktessük, 
aval  haza  lödörittsük  (Székelyföld  Vadr.  382). 

LŐDÖRKE :  1.  [tréf].  fasz.  Parton  illő  remeté- 
nek kicsüng  a  lödörkéje  [találós  mese;  =^^  harang] 
(Gyöngyös  Nyr.  11.468);  2.  kis  hurka  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.339;  Győrffy  Iván). 

[LŐDÖRÖD-IK]. 

be-lődörödik :  betántorodik  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Székelyföld  Tsz.). 

ki-lődörödik:  kitántorodik  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

neki-lődörödik :  nekitántorodik  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

LŐDÖRÖG:  1.  lóg,  inog  (fa,  fölállított  pózna), 
lötyög  (Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.475;  Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Éz  a  pentö  csak  úgy  lődörög 
rajtám  (Bars  m.  Nyr.  III.276);  2.  láb  alatt  van, 
helyteleukedik,  rendetlenkedik  (Orosháza  Nyr. 
VI.179;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos); 
3.  ődöng,  kóvályog,  kószál,  támolyogva  jár-kél 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVL383;  Békés  m.  Balog 
István;  Szeged  Ferenczi  János;  Bács  m.  Nyr. 
V.471;  Palócság  Nyr.  XXI.418;  XXn.77;  Hont 
m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.189;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
501;  Rimaszombat  Nyr.  XV.430;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.475 ;  Székelyföld  Tsz.; 
Erdővidék  Nyr.  IX.42)  [vö.  lódorog]. 

LŐDÖZ  (lődez  Moldvai   csáng.   Nyr.   IX.530). 

[LÖF]. 

ki-löf :  kilök  (Palócság  Nyr.  Vni.451). 

LÖPÖCSÖL :  a  vizet  csapkodja,  locsol  (Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  III.304). 

LŐGÉRÉSKÉD-IK:  ődöng,  kóvályog,  kószál, 
támolyogva  jár-kél,  vkinek  nyomában  járva  al- 
kalmatlankodik. Hol  lögéréskedhetik  egész  nap  ? 
Mit  lőgéré'skédéí  utánnam  folyvást!  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

LŐGÉRÉZ[-IK] :  ődöng,  kóvályog,  kószál,  tá- 
molyogva jár-kél  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383; 
Szeged  Sümeghy  Pál  1841 ;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Gömör  m.  Nyr.  XXII.576;  Rimaszom- 
bat Nyr.  XV.430;  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XVHI. 
372;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  in.36;  Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.475)  [vö.  lógároz]. 


1363 


LÖGYBÖL— LÖKKEN 


LÖKKENŐ— LÖRINCES 


1364 


LÖGYBÖL:  lötyög  [?J  Lögyhöl  a  viz  (Tisza- 
Beő  Nyr.  Vin.186)  [vö.  löcshöl]. 

[LÖGYBÖLÉK],  LÖTYBELÉK :  lé-keverék, 
kotyvalék,  kófic  (Szatmár  m.  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.378). 

LÖGYMÖB  {lötymör  Heves  m.  Névtelen  1840 ; 
lügymér  Szabolcs  m.  Kisvárda  Kunos  Ignác) : 
lötyedék,  silány  híg  étel,  erőtlen  lé,  zagyvalék 
ital  (Alsó-Csallóköz  Kóssa  Albert;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  ni.304;  Érmellék  Nyr.  V.473;  Tokaj 
Nyr.  XIX.384;  Szatmárni.  Nagybánya  Nyr.  XX. 
480;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX. 184; 
Ugocsa  m.  Homonna  Nyr.  VIII.427). 

LÖHÖKÖL  (Szinyérváralja  vid.  Nyr.  XV.189; 
lühőköl  Erdőháza  [Zala  m.  Erdőhát?]  Nyr.  XI. 
285) :  testét  nehézkesen  hintázva  megy  (ember, 
tehén),  sebes  lovaglás  közben  rázódik. 

1.  LÖK  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvarhely 
m.  Vadr.;  löké  [löké?]  Háromszék  m.  Tsz.):  hegy- 
tetőn levő  tisztás  térség,  hegyi  lapály  [vö.  lok]. 

2.  LÖK  {lük  Zala  m.  Hetes  Nyr.  n.44;  Cegléd 
Nyr.  11.517;  Kecskemét  Nyr.  1X.359;  Békés  m. 
Uj-Kigyós  Nyr.  IV.232;  Csongrád  Nyr.  IX.374; 
Szeged  Nyr.  1.415;  Torontál  m.  Szőreg  Kálmány 
L.  Szeged  népe  III.  176).  —  Lük:  (kását)  tör 
(Vas  m.  Őrség  Tsz.  246b;  Zala  m.  Hetes  Nyr. 
11.44). 

[Szólások].  Jót  lökött  rajta :  nagyot  lendített 
rajta  (Szabolcs  m.  Hajdú  Nagy  Sándor).  [Hát 
terem-i  az  űtetis  ?]  Lök  ety-két  billenget  (Debre- 
cen Nyr.  XX1II.93). 

el-lük:  eldob  (Cegléd  Nyr.  n.517). 

[LÖK-IK],  LŰK-IK:  lüktet.  Úgy  lükik  benne! 
(Dunántúl  Nyr.  XVni.42). 

LÖKDÖS  {lükdös  Torontál  m.  Szőreg  Kálmány 
L.  Szeged  népe  III.  175). 

[LÖKI],  LUKI:  az  a  visszaélés  a  golyóbis- 
játékban, mikor  a  játszó  a  golyó  lódításakor  a 
karját  is  mozdítja  (mert  a  golyót  szabály  szerint 
mozdulatlan  karral,  csupán  az  ujjak  erejével 
szabad  lódítani)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.238). 

[LÖKIZ],  LÜKIZ :  a  karját  is  mozdítja  a  golyó 
lódításakor  [vö.fó/a]  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.238). 

[LÖKKEN,  LŰKKEN]. 

bó-lükken:  1.  becsappau  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843) ;  2.  váratlanul  betoppan  (Székelyföld 
Tsz.). 

eié-lükken:  váratlanul  előbukkan  (Háromszék 
m.  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

[fel  ?]-lükken :  fölmászik  (a  hegyre)  [?]  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  IX.236). 

haza-lükken :  otthon  terem,  haza  vetődik.  Most 
és  odátal  bódorog  vala,  csak  az  elébb  lükkene 
hazaa  (Háromszék  m.  NyK.  III.16). 


ki-lükken:  kibukkan,  hirtelen   előtűnik  (Szé- 
kelyföld Nyr.  V.377). 


:  rábukkan, 
hirtelen  egy 


hirtelen  elébe  toppan. 
medve  (Háromszék  m. 


rá-lükken 

Rám  lükként 
Tsz.). 

[LÖKKENŐ],  LŰKKENŐ:  zökkenő,  gödör  az 
úton  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Három- 
szék m.  MNy.  V1.339;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

[LÖKKÉNT,  LÜKKÉNT]. 

bé-lükkent:  1.  bevet  (kenyeret)  (Udvarhely  m. 
Nyr.  IX. 236).  Komámasszony,  aggyá  ide  kjed  a 
likját,  hogy  lükkentsek  bé,  mett  az  enyimnek  a 
száda  elromlott  (Székelyföld  Vadr.  382);  2.  be- 
állít, betoppan  (Udvarhely  m.  Nyr.  IX.236). 

[LÖKŐ],  LÜKŐ,  LÜKŰ:  1.  lükö:  bodzafa- 
puska (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XV1II.286) ; 
2.  lükö:  bodzafa-puska  toiófája  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVII1.286);  3.  lükü:  kásatörő  famo- 
zsár  (Vas  m.  Őrség  Tsz.).  • 

[LÖKÖG],  LŰKÖG:  lüktet  (Háromszék  m. 
Tsz.;  Udvarhe'y  m.  Kiss  Mihály).  Ugyan  lükög 
a  sebem,  verdödik  benne  a  méreg  (Székelyföld 
Tsz.).  Erössen  lükög  af  fájós  ujjom  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

[LÖKÖGET],  LÜGET:  taszít,  üt,  dob  (Hol? 
Tsz.). 

LŐKÖS:  ügyetlen  járású  és  szeleburdi  (Mező- 
túr Nyr.  IX.479)  [vö.  féllökös,   tőrömlökös], 

LÖKÖTYÖL,  LÜKŰTÖL :  l.lükütöl:  zökötöl, 
lökdösve  ütöget   (Háromszék  m.   MNy.   VI.339); 
2.  lükütöl:  földön  ülve  magát  ide-oda  himbálja 
(Háromszék  m.  Vadr.;  Győrffy  Iván);  ^.J,ökötyöl:_ 
toszogat,  baszogat  (Debrecen  Kóssa  All)ért); 

[LÖKÖTT],  LŰKÖTT,  LŰKŐT :  köles,  köles- 
kása) Vas  m.  Őrség  Nyr.  III.283).  Sok  lükötye 
termett,  komámasszony?  (Vas  m.  őrség  Nyr.  IV. 
521). 

[LÖKÖTTES],  LÜKŰTTES :  vastag  véres- 
hurka (Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.305; 
Nyr.  11.376). 


[LŐLj,  LŰLL  :  lő   (Kis-Kún-Halas   Nyr. 
65.  214). 


XV. 


LÖMPÖL :  habzsol  (a  kutya)  (Szolnok-Doboka 
m.  Nyr.  XVn.382). 

LŐNYE:  1.  szilvalébe  mártott  mézes  lepény- 
szelet (Székelyföld,  Csík  m.  Tsz. ;  Háromszék  m. 
Király  Pál) ;  2.  [gúny.]  dologtalan  ember  (Udvar- 
hely m.  Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVin.480). 

LŐB.INCÉS :  elérett,  ellevesedett.  Lörincés 
dinnye  [t.  i.  Lőrinc-napra  rendesen  elérnek  a 
dinnyék]  (Csongrád  Nyr.  IX.90;  Szentes  Nyr. 
VIII. 281).  A  -vén  embör  olyan,  mint  a  lörincös 
dinnye:  semmire  se  jó  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIX. 
477). 


1365  LŐRINGE-LÖTYÖNPITTY 


LÖTTYED— LUCA 


1366 


LŐRINGE :  [?J.  Löringe  farsang  (Bács  m.  Baj- 
mok  Nyr.  VIII.91). 

LŐRINGET :  henterget  (Kolozsvár  Györffy 
Iván). 

LŐSTET;  fut,  szalad,  siet,  nagyon  megy,  jön- 
megy,  mindenfelé  jár-kél  (Nagy-Kúnság  Nyr.  II. 
136;  Szatmár  Nyr.  VIII.188:  Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XVIII.432;  Szamosköz  Nyr.  XI.92) 
[vö.  lóstat]. 

LOTET:  lövet.  Vigyük  magunkkal,  lőtessük  le 
vélle  a  vaskakast  (Háromszék  m.  Vadr.  408). 

LŐTTE:  1.  csúnya  lé  (Győr  ni.  Tsz.);  2.  sáros 
pocsolya,  kátyú  (Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Pozsony  m.  Jóka  Király  Pál). 

LÖTYEDÉK:  hig  leves  étel,  moslék  (Tisza- 
Sz.-Imre  Nyr.  IX.138;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 

238)  [vö.  löcsedék]. 

LÖTYFÖL:  habzsol  (Szilágy  m.  Nyr.  VI.473). 

LÖTYPÖTÖL,  LŰTYFÜTÖL:  1.  lötyfötöl: 
csapkodja  a  vizet  (Debrecen  Nyr,   XXIII.334); 

2.  lötyfötöl:   habzsol   (Békés  m.   Balog  István); 

3.  lütyfütöl:  kotyvaszt  (ételt)    (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

LÖTYKE :  fölolvadt  vmi  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.339;  Vadr.). 

LÖTYKÖL :  hígra  kever  (Háromszók  m.  MNy. 
VI.389;  Vadr.  508a). 

1.  LŐTYŐ  (Erdővidék  Nyr.  VIII.188;  lüfyö 
Erdővidék  Nyr.  IX.236;  lütyü  Udvarhely  m.  Nyr. 
IX.236):  [tréf.]  pálinka. 

[2.  LŐTYŐ]. 

lőtyő-fütyő:  horgas,  idétlen  (Erdövidék  Nyr. 
Vin.188). 

LÖTYÖG  (lütyög  Palócság  Nyr.  XXII.77;  Rima- 
szombat vid.  Nyr.  X.89;  Érsekújvár  Nyr.  VJII, 
47;  liítfyög  Székesfehérvár  Nyr.  VII.187).  — 
Lötyög,  lütyög,  lüttyög :  vontatva,  lassan  totyogva, 
minteggy  taktusra  megy,  ballag  (Székesfehérvár 
Nyr.  VIL187;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383;  Palóc- 
ság Nyr.   XXII.77)  [vö.  letteg]. 

lőtyög-fltyég  {lötyög-fütyög  Udvarhely  m.  Vadr. 
508a);  líg-lóg,  fityeg  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

LÖTYÖGŐS:  fölolvadt  vmi  (Háromszék  m. 
Vadr.  508a). 

LÖTYÖGTETŐ :  [gúny.]  cséza,  kis  kurta  kocsi 
(Cegléd  Nyr.  ni.l89). 

LŐTYÖNPITYINKÁZTAT:  lódít,  lődörít.  Agy- 
gyák  ide  Katót,  hogy  vigyük  el  a  döcögtetőbe; 
eccer-keccer  megdöcögtessük,  harmadikszor  haza 
lőtyönfityinkáztassuk  (Székelyföld  Vadr.  382). 

LŐTYÖNFITTY(fó%ö%/Míí/ Udvarhely  m.  Oláh- 
falu Nyr.  IV.33;  lötyönfüty  Csík  m.  Muzsi  János): 
1.  lötyönfitty :  csüngő  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45) ; 


2.  lötyönfitty:  hitvány,  gyáva,  ügyetlen  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek,  Kriza;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.226.  339;  Vadr.;  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  3.  lötyönfüty: 
pásztor  (Csík  m-  Muzsi  János);  4.  lötyönfüty: 
tánc  (Udvarhely  m.  Oláhfalu  Nyr.  IV.33)  [vö.  kő- 
työmfitty,  littyenfitty}. 

LÖTTYED  {meglöttyed  Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos): 
meglágyul,  meghígul  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
339;  Vadr.  508a;  GyőrfiTy  Iván)  [vö.  lottyad]. 

meg-löttyed  [meg -lötty ed):  1.  megereszkedik, 
megtágul,  meglazul  (pl.  a  gyeplő)  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2.  meglágyul,  meghígul 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.341). 

LÖTTYEDT:  megpuhult,  puha,  lágy  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály)  [vö.  latyhadt,  letyhedt,  loty- 
tyadt], 

[LÖTTYEN;  vö.   lottyan]. 

[Szólások].  Hogy  löttyen  a  fi,ttyen?  [tréf.] 
hogy  vagy?  (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III.320). 

ide-löttyen:  idetoppan,  váratlanul  beállít.  Sá- 
riék  is  hamar  idelöttyentek  (Csongrád  m.  Szentes 
Négyesy  László). 

össze-löttyen :  összeesik.  Csak  úgy  magától 
a  patt,  fogyott  el  a  szemem,  úgy  veszett  ez  ki,  egy- 
szer csak  összelöttyent  (Jász-Kisér  Nyr.  XIII.524). 

[LÖTTYINT;  vö.  lettyent,  lottyant]. 

rá-lötyint:  ráloccsant.  Rálötyintett  abból  a  víz- 
ből (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.454). 

[LÖVÉS]. 

lövés-szer:  löveg,  golyó.  [Ha  rálőnek],  a  lö- 
vés-szer előtte  olvad  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.l95). 

LÖVŐ:  lövőház  (,lövölde')  (Mezőtúr  Nyr.  X. 
569). 

LÖVÖLD-IK:  lövellik.  Jaj  de  nagy  félelem 
lövöldött  szivembe!  [.Zsuzsanna  históriája']  (Toron- 
tál m.  Magyar-Ittebe  Nyr.  V.132). 

LÖVÖLDÉK  (Hol?  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
273;  lüvődék  Erdőháza  [Zala  m.  Erdőhát?]  Nyr. 
XI.285;  lüvődék  Szlavónia  Nyr.  XXni.166.  358): 
1.  lüvődék:  egyenes  (Erdőháza  (Zala  m.  Erdőhát?] 
Nyr.  XI.285) ;  2.  lövöldék,  lüvődék :  lepke,  pillangó 
(Szlavónia  Nyr.  XXin.166.  358;  Hol?  Kassai  J. 
Szókönyv  III.273)  [vö.  lőding]. 

LÖVÖTÉL,  LÜVÖTÉL:  ide-oda  futkos  (az 
egér)  (Hol?  Nyr.  Xn.527). 

LUBICKOL  [lobicskol  Balaton  mell.  Tsz. ;  Kecs- 
kemét Csaplár  Benedek). 

LUCA:  remete  (Somogy  m.  Meszteguye  Nyr. 
XL281). 


1367 


LUCAL— LUD 


LUDAJ— LUDAS 


1368 


LUCAL :  házal  mint  sz.  Luca  leányai  (Csík 
m.  MNy.  VL373). 

LUCERNA  {lukerna  Nógrád  m.  Vecsekle  Nyr. 
V.571 ;  luterna,  luterna,  lutérná  Palócság  Nyr. 
VIIL451;  XXL314;  XXn.77;  Hont  ra.  Ipolyság 
Nyr.  XIX.189;  Gömör  m.  Nyr.  XVIIL455). 

LUCKÓ :  1.  ijesztő  lélek  (Háromszék  m.  MNy. 
VL339;  Győrífy  Iváu);  2.  [?|.  Te  ríszeg  luckó! 
(Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX.427). 

LUCS:  fenyü-toboz  (Somogy  m.  Szőllős-Györök 
Nyr.  XXn.239). 

lucs-fenyő  :  lucfenyú  (Székelyföld  Győrífy 
Iván). 

[LÜCSAKOL;  vö.  lucskol]. 

ki-luesakol:  sáros  időben  kimegy  hazulról 
(Szatmár  m.  Nagy-Kálló  Nyr.  XII.429). 

LUCSAKOS:  lucskos  (Szeged  vid.  Kálmány 
Lajos). 

LUCSI:  fenyú  (Baranya  m.  Patacs  vid.  Csap- 
lár Benedek). 

[LUCSKOL],  LICSKOL:  locsol,  vizet  precs- 
kel,  lubickol  (Székelyföld  Nyr.  VIII.515;  Kiss 
Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr.). 

meg-lioskol :  meglocsol,  meglucskosít.  Meg- 
licskol  münköt  a  záporessö  (Háromszék  m.  NyK. 

in.i7). 

LUCSKOLÓD-IK,  LOCSKOLÓD-IK :  1.  locs- 
kolód-ik,  lucskolód-ik :  öntözködik,  locsolódik  (hús- 
vétkor) (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.301); 
2.  lucskolód-ik:  lubickol,  kézzel-lábbal  csapkodja 
a  vizet  (a  kis  gyermek  a  fürdőben)  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek)  [vö.  lücskölöd-ik], 

LUCSKOS  (Ucskos  Háromszék  m.  MNy.  VI.215. 
339;  Vadr.  507b;  locskos  Gömör  m.  Nyr.  XXII. 
576;  luckos  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67;  lutykos 
Veszprém  m.  Csetóny  Nyr.  V.471 ;  Palócság  Nyr. 
XXI.314).  —  Lucskos:  tisztátalan  életű  (fehér- 
személy) (Göcsej  Tsz.)  [vö.  lustos]. 

lucskos-nyóvü :  nyelves  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.431). 

luckos-poekos :  lucskos.  Luckos-pockos  jidö 
(Dráva  vid.  Nyr.  XV.425). 

[LÜCSKOSOD-IK]. 

még-locskosodik :  megázik.  Mellocskosodott-é 
már  vájjon  a  kender?  (Gömör  m.  Nyr.  XXII. 576). 

LUCSOK  (licsok  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  lu- 
cok  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67)  [vö.  lutyak]. 

LÜCSPÁDOL :  lucskolódik  (Szatmár  m.  Kap- 
nikbánya  és  vid.  NyK.  IL378).  ,,^^.; 

[LÚD]. 

lúd-bürü:  bibircsós  bőrű  (Háromszék  m.  Vadr.). 


lud-fl:  liba  (Csallóköz  Nyr.  1.280). 

lud-fiskális:  iskolázatlan  tanács-osztogató  és 
közbenjáró  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.562). 

lúd-gége  (lúd-géga  Abaúj,  Zemplén  m.  Király 
Pál):  levesbe  való  esigatészta  (Vas  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  in.302;  V.184;  Kecskemét,  Tata 
Csaplár  Benedek;  Csallóköz  Csaplár  Benedek, 
Szinuyei  József). 

lúd-húr:  alsine  média  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  11.470). 

lúd-kók :  1.  csorbóka ;  2.  lactuca  scariola  (Ba- 
laton mell.  Pöldr.  Közi.  1894.  75). 

lúd-láb  (lud-láb):  1.  sárga  kankalin  (Csík  m. 
MNy.  VL374);  2.  bizonyos  cifrázat  (fehérneműn, 
dolmáríyszúrön)  (Rimaszombat  Nyr.  XII.190;  Hol? 
Nyr.  Xn.239). 

[lúd-lábú]. 

lúdlábu-fü :  libatopp  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

lúd-lelke:  kéthegyú  segédnyárs,  melyet  a 
megkoppasztott  lúdon  keresztben  átszúrnak,  s 
aztán  az  egészet  úgy  vonják  föl  a  forgató- 
nyársra, hogy  ez  a  keresztnyárs  közepén  levő 
nyilason  menjen  át  (Komárom  Király  Pál ;  Tata 
Matusik  Nep.  János  1839;  Győr  Nyr.  XIL96; 
Heves  m.  Névtelen  1840 ;  Abaúj  m.  Király  Pál). 

lúd-mák:  pipacs  (Mátra  vid.  Nyr.  XX1V.431). 

lud-móreg:  hirtelen  gerjedő  s  hamar  elmúló 
harag  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Pápa  vid.  Tsz.). 

[Szólások].  Elfutotta  a  ludméreg  (Pápa  vid.  Tsz.). 

lud-orda :  rántott  morzsolt,  apró  rántott  galuska 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.339;  Zalathna  Győrffy 
Iván). 

lud-pázsint :  fehérhátú  fű  (Hol  ?  Tsz.). 

lúd-talpú:  eggy  szőllőfaj  (Heves  m.  Névte- 
len 1840). 

lúd-tyukmony  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII. 522 ; 
lud-tikmony  Dunántúl  Nyr.  V.229;  Somogy  m. 
Nyr.  XIV.479):  lúdtojás. 

lúdtyukmonyászó :  lúdtojásszedő  (Mátyusfölde 
Nyr.  XVII.522). 

lúd-vaj:  lúdzsír  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII.522). 

LUDÁJ:  úritök,  sütő-tök  (Szilágy  m.  Nyr. 
XIV.576). 

LUDAS  {hidas) :  1.  lúdkereskedő  (Csongrád  m. 
Szentes  Nyr.  IX. 94);  2.  hibás,  bűnös,  vétkes  (pl. 
a  ki  csínyt  tett  és  fél  a  veréstől)  (Kecskemét 
Nyr.  XIX.46).  Nini,  hogy  kiabál,  pedig  ö  a  ludas ! 
(Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  VI.268).  Ludasnak 
érzi  magát,  nem  mer  mutatkozni  (Szabolcs  m. 
Besenyőd  Nyr.  XII.96);  3.  fecsegő,  asszonyter- 
mészetű. Ludas  ember  (Dunántúl  Nyr.  V.263). 


1369 


LUDASDI— LUPA 


LUPAL— LUTNA 


1370 


ludas-kása:  lúd-aprólékkal  főzött  és  jól  meg- 
zsírozott rizs-  V.  köleskása  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839;  Erdély  Szinnyei  József). 

LUDASDI:  eggy  gyermekjáték  (eggy  a  ját- 
szók közül  ölyvnek  külön  áll,  más  kakasnak 
elül,  s  ehhez  fogódznak  hátul  sorban  a  többiek ; 
az  ölyv  igyekszik  eggyet  közú'ök  elkapni,  s  a 
kakas  védi;  ha  az  ölyv  elkapja,  váltságot  kell 
érte  adni)  (Háromszék  m.  Tsz.). 

LÜDAZ  (lúdaz):  1.  lúddal  kereskedik  (Csong- 
rád m.  Szentes  Nyr.  IX.94);  2.  ludasdit  játszik 
(Csík  m.  Nyr.  Vni.94). 

LÚDAZÁS   -  ludasdi  (Csík  m.  Nyr.  Vin.94). 

LÚGOZ:  szapul  (Székelyföld  Tsz.). 

LUGZÁS:  szapulás    (Székelyföld   Tsz.   246a). 

LUGZÓ :  1.  szapuló  kád  (Palócság,  Gömör  m.. 
Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.427); 
2.  szapulni  való  szennyes  fehér-  v.  mosónemú- 
nek  fölkészítése.  Lugzót  rak  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Hetfün  reggel  lúgzót  raktam  (Marosszék, 
Nyárád  mell.  Vadr.  211). 

lugzó-cseber:  szapuló  kád  (Székelyföld  Tsz.). 
[LUKÁCS]. 

Lukács-virág:  mocsári  gólyahír  (Csurgó  vid. 
Király  Pál). 

LUKMA:  papnak  és  tanítónak  fizetésképpen 
járó  gabona  és  bor  (Somogy  m.  Nyr.  VIII.369; 
Baranya  m.  Tsz.;  Nyr.  VII1.369;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.431 ;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.478). 

LUKMIKA:  .-xj  (Dráva  vid.  Nyr.  XV.425). 

LUKODLI,  LUKÉDLI :  kutyapecér,  gyepmes- 
ter (Győr  Nyr.  Vn.281 ;  Fehér  m.  Nyr.  V.36; 
Székesfehérvár,  Baja  Nyr.  XVI.141). 

LUKBÉCIA:  csodaszép  nőszemély  (Három- 
szék m.  Kriza). 

LUKSUS :  finom  liszt  (Baja  Nyr.  XVII.239). 

LULÁJ:  hajósok  kiáltása,  hogy  a  hajót  lóbál- 
ják, midőn  jeges  vízen  mennek  (Duna  mell. 
Kresznerics  F.  Szótár  11.23). 

LULLÁBOZ:  hullámzó  víz  fölszinén  mozog 
(pl.  ladikkal)  (Komárom  Beöthy  Zsolt). 

LULLOG:  kullog  (Borsod  m.  Bogács  Kassai 
J.  Szókönyv  III.215.  303)  [vö.  lilleg,  lüllög]. 

LUNGUJ:  hosszú,  hórihorgas  (ember)  (Kolozs 
m.  Nagy-Ida  Bodor  Ákos;  Kalotaszeg,  Zsobok 
ifj.  Antal  Domokos;  Szolnok-Doboka  m.  Kovács 
József,  Vékony  Jenő;  Háromszék m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

LUPA:  ügyetlen,  otromba  kezefogású,  lomha 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X1V.475). 

SZINN'XEI:  MAGYAR  TAJSZÓTA:!. 


[LÚPÁL,  LUFÁL]. 

é-lúpál :  elver,  eldönget  (Hol  ?  Csaplár  Be- 
nedek). •" 

még-lufál :  megver.  Jó  meglnfát  a  nyanyikdm 
a  szoknyámér  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.431). 

[LUPOL]. 

mög-lupol:  elver,  eldönget  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XX1II.191)  [vö.  mög-lüpöl]. 

[LUPUJ]. 

Lupuj-hinta :  .  körbeforgó  hinta  (ringelspiel ; 
Lupuj  nevű  ember  kezdte)  (Maros-Torda  m. 
Magyar-Régen  Csipkés  Károly). 

LÜSNYA  (Tisza  vid.  CzP. ;  luzsnya  Szatmár 
vid.  Tsz.):  tunya  és  ronda,  lompos. 

LUST  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác 
1841;  Csallóköz  Nyr.  1.280;  Zms^í  Háromszék  m. 
Kovászua  Butyka  Boldizsár) :  lucsok,  csaták,  sár- 
víz. Csupa  lust  (Csallóköz  Nyr.  1.280).  Ki  ne  menj, 
mert  borzasztó  nagy  luszt  van  (Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

LUSTA:  1.  lassú.  De  lusta  ez  a  viz!  (Veszprém 
Nyr.  XII.561);  2.  langyos.  A  viz  lusta  (Zala  m. 
Meszes-Győrök  Simonyi  Zsigmond);  "3.  csúnya 
(Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  1.424).  Varkocsom 
végibe  is  kötöttem  pántlikát,  hogy  lusta  ne  legyek 
(Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII,40) ;  4.  ocsmány, 
ledér  (Zilah  Nyr.  XIV.334) ;  5.  kurva  (Szilágy  m. 
Nyr.  IX.564;  Zilah  Nyr.  XIV.91). 

lusta-hajó:  lassú  járású  hajó  (Balaton  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

lusta-kisasszony:  petúnia  (Balaton  mell.  Föld- 
rajzi Közi.  1894.  72). 

LUSTÁL:  lustálkodik  (Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  IX.94). 

LUSTOS  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Veszp- 
rém m.  Nyr.  VIII.224;  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841 ;  lusztos  Székelyföld  Nyr. 
VIII.515;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár):  lucs- 
kos, csatakos,  vizes,  sárvizes,  mocskos.  Te  lus- 
tos  kölök!  (Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer  Ig- 
nác 1841).  Egészen  lusztos  a  köntöse  (Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár).  Aszonygyák  a 
lustos  nyévek  (Veszprém  m.  Nyr.  VIII.224). 

lustos-nyelvü :  trágár  beszédű,  mosdatlan 
szájú,  mást  szóló-szapuló  (Soprony  m.  Csorna, 
Veszprém  m.  Pápa  vid.  Tsz.). 

[LUTERÁNOS]. 

[Szólások].  A  luterános  eszét  vette  elő:  furfang- 
gal, fortéllyal,  ravaszsággal  élt  (Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  V,30). 

LUTNA,  LUGNA:  bányabeli  légvezető  csö- 
vezet  (lutten)  (Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.373). 

87 


Í371 


LUTRI— LÜKBD 


LÜKTET— LÜTYVESZ 


1372 


LUTRI,  LÜTRIA  {rutlyi  Losonc  vid.  Nyr. 
XXin.39;  rutlyia  Palócság  Nyr.  VI.466). 

LtrlftrA:  édes  káposzta  (Bács  m.  Nyr.  XVI. 
144). 

LtJTYAK:  lucsok,  csaták.  Csupa  lutyak  (Szé- 
kesfehérvár Nyr.  VII.187)  [vö.  latyak], 

LUTYAKOS :  ügyetlen  (Tata  vid.  Nyr.  V.473). 

LUZSMA:  vesztegető,  pazar  (Szilágy  m.  Nyr. 
IX.564). 

LÜCSKETÖL:  lubickol,  kézzel-lábbal  csap- 
kodja a  vizet  (a  kis  gyermek  a  fürdőben)  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

LŰCSKÖLŐD-IK :  cv  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek) [vö.  lucskoldd-4k\, 

LŰDÖGE :  eggyügyú,  élhetetlen  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.238). 

LÜPELES :  dülős,  féloldalra  hajló,  ferde  (Csík 
öl.  Gyergyó-Ditró  Nyr.  Xn.282). 

LÜHÜ:  hórihorgas  (Hont  m.  Nyr.  V.474). 

[LŰKED]. 

lüked-ínered :  tétlenül  álldogál,  ácsorog,  támo- 
lyog, ténfereg.  Mit  lüked-meredsz  (v.  lükedsz- 
meredsz)  itt;  mért  nem  fogsz  vmihez!  Mit  lükedsz- 
meredsm  ide   s   tova;   miért  nem   állsz  bele   vmi 


hasznos   dologba!   Fogj  már  vmihez,   ne    lükedj- 
meredj  hiába!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

LÜKTET  {liktet  Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  111. 
305;  löktet  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.305; 
lüttet  Zala.  m.  Szepezd  Nyr.  XVII.236) :  1.  lüktef: 
félcsipöre  sántít  (Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
III.305;  Kemenesalja  Tsz.);  2.lültet:  ügető-for- 
mán  megy  (Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  XV. 190). 

LŰLLÖG:  düledezve,  hajladozva  lassan  jár 
(Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.330;  Moldva,  Klézse 
Nyr.  V.89)  [vö.  Meg,  lullog]. 

LÜLŰ! 

XX.45). 


gyenge    elméjű    (Nagy-Kúnság    Nyr. 


[LŰPÖL]. 

mög-lüpöl:  elver,  eldönget  (Kis-Kúnság,  Majsa 
Nyr.  XXin.191)  [vö.  mög-lupol]. 

LÜRBŐR,  LŰLBŐR:  1.  lülbör:  babér  (Három- 
szék m.  NyK.  III.  12);  2.  lürbőr:  [tréf.]  kecske- 
bogyó, kecskeganéj   (Székelyföld  Kiss   Mihály). 

LÜTYŐ  (Csallóköz  Nyr.  XVI.330;  Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  IX.282;  lüttyö  Mátyusfölde  Nyr.  XVH. 
522):  gyüge,  hülye. 

1.  LŰTYÍJ:   piszkos   (Csík   m.   Nyr.  Vni.94). 

2.  LÜTYŰ:  kabát  (Tolna  m.  Nyr.  VI.524). 

LÜTYVESZ:  sok  lével  készült  étel  (Jászság 
Kimnach  Ödön). 


LY. 


LYAPOG:  beszélget  (Rozsnyó  Nyr.VIII.235). 

[LYÉK]. 

jek-juk;  lik-lyuk.  Csupa  jek-juk  ez  a  ház 
(Debrecen  Nyr.  III.414). 

[LYUGGAL],  LIGGAL:  lyuggat  (Tata  Matu- 
sik  Nep.  János  1839). 

LYUGGAT  {liggat  Tolna  m.  Nyr.  VI.524). 

LYUK  igyuk  Aranyosszék  Kriza;  juk  Bihar 
m.  Poesaj  Nyr.  V.521 ;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa 
m.  Nyr.  IX.134:  lik  Szegszárd  vid.  Nyr.  VII.382; 
Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII.288;  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Székelyfölí^  Tsz.; 
Vadr.  382;  Háromszék  m.  üzon  Erdélyi  Lajos; 
Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  ni.373). 

lik-locsoló:    dohánypalánta-loesoló   (Arad  m. 

Majláthfalva  Nyr.  Vni.238). 

lik-luk :  sok  lyuk,  zeg-zug.  Csupa  lik-luk  ez 
az  ócska  ruha.  Csupa  lik-luk  ez  a  ház:  csupa 
apró  helyiségből  áll  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek), 

likba-íYetüős :  eggy  játék,  melyet  pénzzel, 
gombbal,  láncszemmel  v.  kövecsekkel  játszanak 
(Repce  vid.  Nyr.  XX.409). 

likba-vetősdi :  l.  cv ;  2.  [tréf.]  baszás  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

LYUKAD  [kUikaá  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.237). 

LYUKAJT:  lyukaszt.  Szeneségös  szent  lobod 
vasszöggel  lyukajtyák  (Torontál  m.  Ó-Sz.-Iván 
Kálmány  L.  Szeged  népe  ni.l45). 

át-lynkajt:  átlyukaszt  (Bars  m.  Zeliz  vid. 
Nyr.  XIV.287). 

ki-lyukajt :  kilyukaszt  (Palócság  Nyr.  XXI.421). 

[LYÜKAL],  LUKAL:  l.  dohánypalántát  ültet 
(Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  VIII.238);  2.  likai:  [?]. 


Ezek  a  lejányok  mind  az  orotvánha  járnak  likalni 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.528). 

LYUKAS  [likas  Székelyföld  Tsz.  241b;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  —  Lukas:  hurok- 
alakú kötés  a  kihúzó  kötél  fele-hosszán  (Agárd 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

lyukas-hombár:  [tréf.]  rossz  gazda  (Nagykun- 
Karcag  Nyr.  XnL432). 

lyukas-kása,  likas-kása:  tálon  v.  tányéron 
köröskörül  szétlapogatott  köleskása,  a  melyre  (a 
közbül  maradt  üres  helyre)  tejet  öntenek  (Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  IH.lll;  Székelyföld  Tsz.; 
Háromszék  m.  Kolumbán  Samu). 

[LYUKÁSZÓ],  LIKÁSZÓ:  lyukba  vájó,  lyuk- 
osináló  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

IiYUKASZT  [likaszt  Székelyföld   Tsz.   241b). 

LYUKASZTÓ,  LIKASZTÓ:  1.  lyukasztó:  ár 
[nyereggyártó-eszköz]  (Győr  Nyr.  XI.430) ;  2.  li- 
kasztó:  vashegyű  cövek,  a  mellyel  a  földbe 
karónyomokat  vernek  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


(LYUKAT],  LIKAT ; 

föld  Nyr.  Xn.335). 


gyér  cser-erdő  (Székely- 


[LYUKATOS],  LIKATOS :  lyukacsos  (Székely- 
föld Tsz.  241b;  Kiss  Mihály,  Marosszék,  Nyárád 
mell.  Vadr.  351). 

LYUKDAL  {lyugdal):  lyuggat  (Szatmár  ip. 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.378;  Kapnik  vid. 
Nyr.  11.236). 

[LYÜKI]  {gyilki  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
n.325 ;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  jüki  Abaúj  m. 
Király  Pál ;  luki  Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  XV. 
190;  lyüki  Abaúj  m.  Király  Pál):  1.  gyüki,  jüki, 
lyiiki:  apró  ember  v.  gyerek,  törpe  (Vas  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.325 ;  Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.).  Eriggy  innen,  te  lyüki,  mer  a  zsebembe  dug- 
lak! (Abaúj  m.  Király  Pál);  2.  luki:  eggyügyű 
(Pozsony  m.  Taksony  Nyr.  XV.190). 


87* 


M. 


1.  MA  {mo  Moldvai  csáng,  Nyr.  IX.482;  mé 
Göcsej  Nyr.  11.473 ;  IX.483 ;  Beszterce-Naszód  m. 
Zselyk  Nyr.  XVIII.576;  XXn.376-,  móa  Zala  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  III. 319;  mua,  m"a  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  11.375;  VII.419;  Göcsej,  Páka  Nyr. 
1.417). 

ma-nem-gtt:  [tróf.,  gúny.]  ismeretlen  idegen 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

2.  MA :  1.  már.  Gyere  ma  te  !  (Székelyföld 
Győrffy  Iván).  Jere  ma  no,  mett  mán  meguntalak 
várni !  Vége  lessz-é  ma  no  ?  Indujj  ma !  Mozdujj 
ma !  Halaggy  ma  !  Jöjjön  hé  ma  eccer  no !  (Három- 
szék m.  Vadr.  357.  364.  380) ;  2.  majd.  Ne  eresz- 
kedj úgy  el,  mett  ma  felelevenitlek !  Nem  nyugha- 
tol-e  ?  ma  bizon  megjámhoritlak !  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Hidd  meg,  hogy  ma  pórul  jársz,  ha 
csakugyan  nem  nyughatol  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  484).  Ma  bizon,  ha  megharagítasz,  ugy 
felrúglak,  hogy  egy  hétig  érkezel  le!  (Háromszék 
m.  Vadr.  369).  Ma  kihasadsz  mérgedbe !  (Három- 
szék m.  Vadr.  360).  Ma  bizon  ma  ugy  megsuvaszt- 
lak  ódáiba,  hogy  minnyátt  Pilátusra  vicsorodol  I 
(Háromszék  m.  Vadr.  372).  Ma  bizon  ma  v.  ma 
é  ma  megforditlak  (Háromszék  m.  Vadr.  364). 
Ma  bizon  ma !  Ma  e  ma !  =--■  megverődöl,  meg- 
kapod a  magadét  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Ma 
é  ma !  [fenyegető  kifejezés]  (Udvarhely  m.  Nyr. 
in.555). 

MACA:  1.  szerető  (Vas  m.  Horváth  József 
1841 ;  Kecskemét  Nyr.  X.381) ;  2.  hernyó  (Fájsz 
Nyr.  VII.429) ;  3.  acerina  cernua  (Csongrád  Her- 
mán 0.  Halászat  K.).. 

[Közmondások].  Cicának  macája,  kutyának  eh- 
atyafisága  (i'olna  m.  Nyr.  VI.lBl). 

MACAJ:  testhez  álló  női  ujjas  (Esztergom  vid. 
Nyr.  XIX.239). 

MACAKÁRKOD-IK :  tép,  ront,  ruháját  ron- 
gálja, eggymást  tépássza,  üti,  veri  (gyermek) 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.476;  XX.480). 

MACEBA:  szerető  (Gyöngyös  vid.  Nyr.  11.181). 

MACÉBÁL:  1.  nyaggat,  szorongat,  nyal-fal 
(leányt)  (Gyöngyös  Nyr.  IX.333);  2.  bosszant 
(Somogy  m.  Sándor  József)  [vö.  maszkerál\. 

MACÉBÁZ :  cv>.  NS  macer ázzon !  [mondja  a 
leány  a  legénynek]  (Gyöngyös  Nyr.  IX.333). 

MACKA.L:  belekotorász,  beleszennyez  vmibe 
(Tokaj  Nyr.  XXIV.96). 


MACKÓ  :  1.  csikó  (Székelyföld  Tsz.) ;  2.  kis- 
sebbfajta  parlagi  ló  (Göcsej  Tsz.). 

MACÓKA:  rekettyefa  barkája   (Göcsej  Tsz.). 

MACURKA:  igen  kicsiny  (Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI. 274)  [vö.  macurka], 

MACUBKOD-IK  -  macakárkod-ik  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.476). 

MACSALI :  pofoncsapás  (Érsekújvár  Czimmer- 
manu  János). 

MACSGÁL,  MACSIGÁL:  1.  macsgál:  nyaggat. 
Annyit  macsgálta  ászt  a  kis  bárányt,  hogy  utol- 
jára megdöglött  (Hont  m.  Nyr.  XVII.228) ;  2.  macsi- 
gál:  ügyetlenül  gyúr  v.  dagaszt  (tésztát)  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XX.480). 

MÁCSIK  {mácsíg  Hontm.  Czimmermann  János; 
m''áiyik  Zala-Egerszeg  Király  Pál):  1.  mákos 
metélt,  mákos  csikmák  (Tiszafüred  és  vid.  Kim- 
nach  Ödön;  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m. 
Vadr.);  2.  metélt,  csikmák  (Dunántúl  Kassai  J. 
Szókönyv  V.188;  Nyr.  XVII.34;  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  11.84 ;  IV.228 ;  Kemenesalja,  Nemes-Magasi 
Nyr.  XIX.191;  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr. 
XHI.332;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  n.466;  Zala- 
Egerszeg  Király  Pál ;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XVII.325;  Somogy  ra.  Nyr.  XX.430;  Csurgó  vid. 
Király  Pál ;  Tolna  m..  Palócság,  Gömör  m.  Tsz. ; 
Hont  m.  Nyr.  XVIII.430);  3.  négyszögletesre 
vagdalt  (kockás)  v.  csipkedett  tészta  (Soprony 
m.  EöjtÖk  Nyr.  III.514;  Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  V.269 ;  Balaton  mell..  Vas  m.  Tsz. ;  Vas  m. 
Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII. 574;  Pápa  vid. 
Tsz.);  4.  a  sertés  nyakáról  alul  lefüggő  darab 
(Vas  m.  Horváth  József  1841). 

[Szólások].  Mácsikot  szedek:  mondják  a  gyere- 
kek, midőn  eggymás  után  menve,  az  előttük 
menő  sarkára  lépnek  (Soprony  m.  Csepreg  Nyr. 
n.275), 

MACSKA  {máska  Szilágy  m.  Nyr.  VII.381 ; 
Király  Pál ;  Szilágy  m.  Bürgezd  Kerekes  Ernő ; 
Zilah  Nyr.  XIV.430;  máska  Kalotaszeg  Nyr.  XX. 
468;  massa  Palócság  Tóth  Aurél;  moska  Zilah 
Nyr.  XIV.430):  1.  vasmacska  (Balaton  mell.  Her- 
mán 0.  Halászat  K.;  Baja  Nyr.  XVII.240);  2.  a 
szekér  aljára  erősített  villa-alakú  vasdarab,  a 
mely  arra  való,  hogy  a  hegynek  menő  szekeret 
megóvja  a  visszacsúszástól,  míg  a  lovak  pihen- 
nek (Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVII.383) ;  3.  az 


1377 


MACSKA 


MACSKALKOD-IK— MACSUKA      1378 


eke  és  a  taliga  összekapcsolója  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XVIII.432);  4  a  tűzhelyen  az  a 
vas,  a  melyre  a  fát  rakják  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.325) ;  5.  foccstartó-deszka  v.  srékely 
[fazekas  mesterszó]  (Sárospatak  Nyr.  XVII.526) ; 
6.  a  keresztnek  legalsó  kévéje  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.326);  7.  [tréf.]  igen  részeg 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

macska-fa:  a  szarufákat  összefoglaló  fa,  kakas- 
ülő (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  III. 90;  III.334; 
Székelyföld  Tsz.;   Háromszék  m.   Nyr.  IX.424). 

[macska-fejű].    , 

macskafejü-gombóc :  nagy  galuska,  gombóc 
(Hol?  Tsz.). 

macska-galacsi:  macska-szar  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

macska-gém:  éjjeli  gém  (nycticorax  griscus) 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284;  Baranyám. 
Csúza  Nyr.  XVni.478). 

macska-gyükór:  valeriána  officinalis  (Zemplén 
m.  Deregnyő  Nyr.  Xin.235). 


macska-hitü  v.    -hütü ; 

föld  Kiss  Mihály). 


hiteszegett  (Székely- 


macska-ikra: macska-szar  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

macska-lappancs :  macska-zug,  macska-lyuk 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

macska-méz:  fa-mézga  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
Vn.830;  Göcsej  Vass  József  1841;  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  Csík  m.  Nyr.  VIII.94). 

macska-nadrág:  1.  metélt  tészta  (Göcsej  Tsz.); 
2.  liszt-  V.  krumpli-stere  (Somogy  m.  Bódiss 
Jusztin) ;  3.  vízben  sünire  főzött  és  megzsírozott 
reszelt  tészta  (Göcsej  Vass  József  1841);  4.  sürú 
tésztaleves  (Miskolc  ?  Nyr.  XXIII.506) ;  5.  tejbe- 
kása kukoricalisztből  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
888;  Rimaszombat  Nyr.  XII.  190);  6.  kutyagumi, 
csipisz  (Palócság  Nyr.  XXni.506). 

macska-péra:  macska-szar  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

macska-só:   gipsz    (Székelyföld  Nyr.   V.425). 

[macska-szar]. 

macskaszaros.  Macskaszaros  föld:  kemény, 
fekete  agyagos,  külömben  termékeny  föld  (Esz- 
tergom vid.  Nyr.  XI.381). 

[macska-szarv]. 

[Szólások].  Macskaszarvat  tör:  csínyt  követ  el 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

macska-szem:  viola  trieolor  grandiflora  (Má- 
tyusfölde  Nyr.  XVII.522). 

macska-tekerő :  csiga,  a  mellyel  a  vasmacs- 
kát leeresztik  és  fölhúzzák  (Budapest  Hermán 
0.  Halászat  K.). 


macska-tök:  glechoma  hederacea  (Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  X.328). 

maoska-töki:  cvi  (Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
Xni.235). 

MACSKÁLKOD-IK:  1.  tehetetlenül  erőlködik, 
ügyetlenül,  félszegen  tesz  vmit;  2.  nyügölődik 
(Székelyföld  Győrfify  Iván). 

MACSKÁLÓD-IK :  1.  tehetetlenül  erőlködik, 
ügyetlenül,  félszegen  tesz  vmit  (Háromszék  m. 
Vadr. ;  Győrffy  Iván) ;  2.  nyügölődik,  nyugtalan- 
kodik (mint  a  macska  a  párosodás  idején)  (Ud- 
varhely m.  Nyr.  III. 554  [itt  mácskálóggy  nyilván 
hiba];  Háromszék  m.  Vadr.;  Győrffy  Iván);  3  il- 
letlenkedik (Udvarhely  m.  Felméri  Lajos). 

MACSKÁNDI:  [?].  Macskándi  dolog  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

MACSKÁ.SOD-IK:  össze-vissza  sodródik,  bo- 
nyolódik (fonal)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.476). 

meg-macskásodik  {mög-macskásodik) :  1.  össze- 
zsugorodik (a  ló  lába  v.  sodráskor  a  madzag), 
összebonyolódik,  görcsös  lessz,  összeugrik  (a 
kötél)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIX.385;  Békés  m. 
Balog  István;  Tisza-Beö  Nyr.  Vni.186;  Heves 
m.  Névtelen  1840;  Debrecen  Nyr.  XXni.834). 
Mögmacskásodott  a  lába  [a  disznónak]  (Somogy 
m.  Visnye  Nyr.  XVII.884).  Mögmacskásodott  a 
lábam:  megmeredt  (Szeged  vid.  Nyr.  III.80). 

[MACSKÁSUL]. 

meg-macskásul :  megcsomósodik  (csuklóban 
a  ló  lába  a  hosszas  állástól)  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

[MACSKÁZ]. 

le-macskáz :  vasmacskával  síkvizen  kiköt  (ha- 
jót) (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVH.284). 

MÁCSONYA  {mácsana  Hatvan  Nyr.  IV. 28) : 
tüskés  levelű  gaz,  mely  a  zabban  és  az  árpában 
terem  (lycopsis  arvensis,  dipsacus  fullonum,  ser- 
r^tula  arvensis)  (Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.239;  Esztergom  m.  Muzsla  Erdélyi  J.  Népd. 
és  mond.  11.186;  Győr  m.  Tsz.;  Győr  vidi  Nyr. 
VI.824;  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Hont  m.  Nyr. 
VI.232 ;  Pozsony  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.297 ; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Fájsz  Nyr.  VII.429). 

MACSUKA  (matyuka  Udvarhely  m.  Győrffy 
Iván;  Erdővidék  Nyr.  IX.42):  1.  bunkó  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Erdővidék  Nyr.  IX.42;  Csík- 
Rákos  Dobos  András;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos;  Szolnok-Doboka  m.  Kovács  József, 
Vékony  Jenő).  Nagy  macsukája  van  (Székelyföld 
Tsz.).  Jó  nagy  macsukája  van  a  batadnak  (Kis- 
Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.283);  2.  bunkós 
bot  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  in.367.  884; 
Udvarhely  m.  Győrffy  Iván;  Csík  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.124;  Csík-Rákos  Dobos  András; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Szolnok- 
Doboka  m.  Kovács  József,  Vékony  Jenő).  Evvel 


1379       MACSUKÁS— MADARKASOD-IK 


MADZAG— MAG 


1380 


a  macsukával  nem  félek  én  akármijén  rossz  ku- 
tyától se  (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV. 
283). 

MACSUKÁS  :  bunkós.  Macsukás  hot  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Ajan  macsukás  hattya  van, 
mind  egy  huzdugány  (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva 
Nyr.  XIV.574).  ' 

MACSÜLA :  főzelék,  vastagétel  (Komárom  m. 
Izsa  Gáncs  Géza). 

MADÁB  [madár  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.505  ; 
mader  Nógrád  m.  Fülek  Nyr.  XXII.95):  1.  madár: 
veréb  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 505);  2.  madár: 
a  sonkának  való  disznólábból  kivett  inas  hús,  a 
mely  megsütve  verébhús-izú  (Székelyföld  Tsz.). 

[Szólások].  Madarat  fogott  az  orrod:  megcsípte 
a  hideg  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János).  Ma- 
dara szökött  a  lónak:  torokgyikja  támadt  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

madár-eper:  hárs-eper,  apró  kemény  eper 
(Hol?  Tsz.). 

madár-húsú  {madár-husu) :  sovány  (Fehér  m, 
Nyr.  V.273;  Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XV.373; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.286;  Hajdú  m. 
Földes  Nyr.  III.  181).  Neked  kár  vóna  meghízni, 
mett  madárhúsulag  igen  jól  néssz  ki  (Háromszék 
m.  Kiss  Mihály).  Se  nem  kövér,  se  nem  sovány, 
olyan  madárhúsú  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVIII.  192). 

madár-jesztegető :  madárijesztő  (Zala  m.  Ta- 
polca Nyr.  XVI.327). 

madár-kása:  lósóska  (Szatmár  m.  Nagy-Pe- 
leske  Király  Pál). 

madár-sóska:  rumex  acetosella  (Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  Xin.235). 

madár-tej :  tejből  és  tojásfehéréből  készült 
édes  étel  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  III.807; 
Szinnyei  József). 

MADARÁSZ:  fogogat  (férfi  nőt)  (Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

MADARI:    eggy    szőllőfajta    (Győr    m.    Tsz, 

248b). 

MADÁRKA,  MADÁRKA  {madirka  Nógrád  m. 
Nyr.  IV.425;  Hont  m.  Tesmag  Nyr.  X.527).  — 
Madárka:  kenyér-  v.  kalácstészta  vakarékából 
sütött  fonottas,  a  melyet  madárhoz  hasonló  alak- 
ban szoktak  összebogozni,  s  a  szemek  helyére 
néha  borsót  v.  babot  dugnak.  Édes  anyám  ma- 
dárkát sütött  (Csík-Szereda  Nyr.  VIII.94). 

madárka-szőllő :  aprószemú  szőllőfaj  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

MADÁRKÁS:  cv  (Tokaj  Nyr.  XIX.384;  Bereg 
m.  Dercén  Nyr.  XX.432). 

[MADARKÁSOD-IK]. 

meg-madarkásodlk :  legnagyobbrészt  apró- 
szeraüvé  fejlődik  (szőllő)  (Sárospatak  Király  Pál). 


MADZAG  {maccag  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XVII. 376;  mazag  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III. 
183;  mazdag  Székelyföld  Győrfify  Iván:  Csík  m. 
MNy.  VI.374  ;  Csík-Szentkirály  Nyr.  '  IX.238  ; 
mazzag  Repce  vid.  Nyr.  XX. 370;  Somogy  m. 
Zich  Nyr.  VIII.519;  Somogy  m.  Mesztegnye  Nyr. 
VIII.528;  mozzag  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  IV. 
563). 

MAFLA  {maflya  Vác  Divicsek  Gyula) :  bárgyú, 
ügyetlen,  málé,  mulya,  mamlasz  (Vas  m.  Répce- 
Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.574:  Veszprém  m.  Szent- 
gál Nyr.  11.185;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
286;  Székesfehérvár  Nyr.  VII.187;  Kecskemét 
Nyr.  X.381 ;  Békés  m.  Balog  István;  Szeged  Nyr. 
VIII.235;  Gömör  m.  Nyr.  XXn.576;  Kassa  vid. 
?  yr.  XIX.190;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVIII.573). 

mafla-szájú:  cv  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
11.185). 

MAG  (mog  Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.21 ;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  IX.482):  magzat.  Szoptatta  hét  álló 
esztendejig  á  magját  (Nógrád  m.  Megyer  Nyr. 
VII. 37).  Magom:  [rendesen:]  fiacskám,  [de  álta- 
lában is :]  gyermekem  (Nógrád  m.  Nyr.  XXIII.28). 

mag-csöplet:  cséplés  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  II. 
824). 

mag-disznó :  szaporítás  végett  tartott  koca  v. 
kan  (Pannonhalma  Nyr.  XII.  187;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  in.309 ;  Udvarhely  m.  Nyr.  XX.567). 

mag-ólesz:  élesztős  keverék,  melyet  az  egész 
kád  forrózásból  éggy  fazékkal  kimerítve  a  kö- 
vetkező másrendbeli  forrózás  élesztésére  eltesz- 
nek (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Háromszék  m. 
MNy.  VI. 339;  Győrffy  Iván)  [vö.  élesz-mag]. 

mag-ház:  1.  magtár  (Fehér  m.  Nyr.  IX.231; 
Király  Pál);  2.  szántás  alkalmával  két  barázda 
között  képződött  mélyedés  (Félegyháza  Czim- 
mermann  János). 

mag-kanca:  csíkónevelő  kanca,  melyet  hámba 
nem  fognak  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.479). 

mag-kelés :  magról  kelt  erdő  (Nógrád  m.  Cser- 
hát Erdészeti  Lapok  XXIL674). 

mag-ló :  szaporítás  végett  tartott  csődör  (Er- 
dély Kassai  J.  Szókönyv  in.309). 

mag-pénz :  kamatozó  tőkepénz  (Tolna  m.  Paks 
Nyr.  XIX.479). 

mag-vető:  végeinél  összefogott  ponyva,  a 
melyből  a  magot  vetik  (Székelyföld  Tsz.). 

magva-vótlen :  a  minek  nincs  kivéve  a  magva 
(Szeged,  Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek; Háromszék  m.  Győrfify  Iván).  Minek  hagyod 
a  kaprot  magvavétlenül?  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.339). 

magon-költ:  őszkor  érő.  Magu~  köt  a"ma 
(Kolozs  m.  Zsobok,  Sárvásár  Melich  János). 


1881 


MAGA 


MAGA— MAGLOD-IK 


1382 


magon- vetett :  magon  termesztett  (Három- 
szék m.  Győrffy  Iván). 

magrú-kőtt:  törvénytelen  (gyermek)  (Fájsz 
Nyr.  VII.429). 

1.  MAGA:  az  uram,  a  férjem.  Maga  elment 
kapálni  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.564). 

[Szólások].  Jaj  magam!  de  galyas  az  út!  (Hu- 
nyad  m.  Nyr.  XXIII.96).  Magam  léve:  magam- 
ban, egyedül  lévén  (Deésakna  Nyr.  1.382),  Ma- 
gamkint:  úgy  mint  én,  hozzám  hasonlóan.  No 
ezt  éppen  magamkint  végezted  (Csallóköz  Király 
Pál).  Magunk  szint  legyen  mondva:  köztünk  le- 
gyen mondva  (Heves  m.  Sirok  Nyr.  VIII. 568). 

maga-hitetés :  önámítás  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

maga-kellető :  1.  tetszéshajhászó  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván); 
2.  a  ki  meg  tudja  magát  kedveltetni,  tetszetős 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.341). 

maga-kellő:  önző  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
341;  Győrffy  Iván). 

maga-láttatás :  önfitogtatás  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.341;  Győrffy  Iván).  Képmutató  ember 
mindenit  magaláttatás  végett  cselekszik  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek). 

maga-nagyzás :  önnagyítás  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.342;  Győrffy  Iván). 

maga-nagyzolás :  cv  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
342). 

inaiga-vereb :  eggy  rigófaj  (Heves  m.  Névte- 
len 1840)  [vö.  magányos-vereb], 

maga-vetés:  kevélykedés.  Kötelessége  annak 
a  nagy  magavetés  (Veszprém  m.  Nyr.  III.466  [itt 
magravetés  hiba]). 

maga-vető:  kevélykedő,  kérkedő,  hencegő, 
hányi-veti  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

magavetőz-ik :  kérkedik  (Háromszék  m.  MNy. 
V1.339;  Győrffy  Iván). 

magam-szín:  magamszínú,  olyan  szinú  mint 
én  (Háromszék  m.  MNy.  VI.339;  Vadr.). 

magam-vér:  eggy  vér  velem  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.339;  Győrffy  Iván). 

maígába-való :  1.  különváló,  magányos  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.339;  Vadr.;  Győrffy  Iván); 
2.  magányosságot  kedvelő  (Csallóköz,  Székely- 
föld Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
339;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

magán-gyurott :  magánlevő  (Csallóköz  Nyr. 
1.280). 

magán-induló :  önfejű  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 


magánn-indult :  a  ki  csak  a  saját  tapaszta- 
latából indult  ki  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

magának-való:    önző   (Kecskemét,  Csallóköz 

Csaplár    Benedek;     Székelyföld     Kiss     Mihály 

I  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy. 

I  VI.341;  Győrffy  Iván;   Háromszék  m.  Uzon  Er- 

I  délyi  Lajos). 

magánakvalóság:  önzés  (Székelyföld  Kiss 
I  Mihály). 

2.  MAGA :  [?  talán :  magár] :  szamár, .  öszvér. 
j  Vettem  két  magát  [?  talán:  magárt;  vö.  szb.  ma- 
\  gare]  (Veszprém  Nyr.  XIX.479). 

3.  MAGA:  ugyan.  Maga  bizon!  Maga  mét? 
I  Maga    ne   mondja!    (Székelyföld    Kiss    Mihály). 

'  Maga  ne  siess!  Maga  mét?  Maga  mit  csinálsz? 

,  Maga    minek?    Maga    hadd   el!   (Háromszék  m. 

■  MNy.  V.228.  362).  [Egy  kérésem  vóna  Andris  bá- 
tyomhooz].  Maga  mi  aránt?  Maga  ne  rityálódj 
annyit!  (Háromszék  m.  NyK.  III.  15.  18).  Maga 
ne  mongy  annyit!  Maga  ne  dolgozzál!  (Három- 
szék m.  Vadr.  362.  508a).  Maga  ne  menj  el  no! 
(Háromszék  m.   Uzon  Erdélyi  Lajos).   Maga  ne 

\  nyujj  hézzá!  (Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr. 
Vn.332). 

i  MAGÁNDI:  magában  levő,  csupa,  puszta. 
!  Tisztán,  merevén  magándi  szómán  fekszik  (Göcsej 
I  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.420). 

MAGÁNYOS.  Magányoslag:  magányosan  (Gö- 
csej Nyr.  XIV.166;  Budenz-Album  162). 

magányos-vereb:  eggy  rigófaj  (Heves  m. 
Névtelen  1840)  [vö.  maga-vereb]. 

MAGÁNYOZ-IK  {magányozni) :  külöu  válik 
(Csallóköz  Nyr.  1.280). 

MAGASZTAL  {magosztal  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

fel-magasztal,  fel-magosztal :  1.  följebb  emel 
(pl.  párnát  vkinek  a  feje  alatt),  fölpócol  (pl.  rö- 
vid széklábat)  (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  föl- 
épít (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.103);  3.  [tréf.]  föl- 
akaszt (Alföld  Nyr.  V.123). 

MÁGICSÁL:  fölemel,  föltámaszt  (pl.  hegedű- 
pallóval  a  húrokat)  (Fehér  m.  Mező-Komárom 
Király  Pál). 

föl-mágicsál :  följebb  emel  (pl.  párnát  vkinek 
a  feje  alatt)  (Balaton  mell.  Tsz.). 

MÁGLÁL:  dicsér  (Mezőtúr  Nyr.  IX.183;  X.86). 

MAGLÓ :  szaporítás  végett  tartott  disznó  (Sop- 
rony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.560;  Veszprém  m. 
Olaszfalu  Nyr.  XVn.47;   Tokaj   Nyr.   XXIV.96). 

magló-disznó :  oo  (Palócság  Nyr.  XXII.77 ;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  III.309). 

MAGLÓD-IK:  magfajul  tenyészik  (disznó) 
(Deésakna  Nyr.  1.382), 


1383 


MAGLODO— MAGZ-IK 


MAGYAL— MAJ 


1384 


MAGLÓDÓ :  magfajul  tenyésző.  Maglódó  ser- 
tés (Deésakna  Nyr.  1.382). 

MAGLÓDTAT :  magfajul  tenyészt  (disznót) 
(Deésakna  Nyr.  1.382). 

MÁGLYA  {magja,  mdgla):  1.  rakás  (Székely- 
föld Kőváry  László  1842).  Magjával  áll  a  pénze 
(Székelyföld  Tsz.) ;  2.  fa-rakás  (Székelyföld  Tsz.) ; 

3.  vályog-  V.  tégla-kazal  (Heves  m.  Névtelen 
1840;    Hegyalja    Kassai    J.    Szókönyv    111.316); 

4.  szénaboglya  (Zala  m.  Balaton  mell.  CzF.; 
Fehér  m.  Szolgaegyháza  Nyr.  1V.44);  5.  hat  v. 
kilenc  gabonakévéből  álló  rakás  (Somogy  m. 
Kubinyi-Vahot  Magyar-  és  Erdélyorsz.  Képekben 
III.4;  Nyr.  n.376;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
111.316).  Hat  kéve  egy  mágjo,  három  mágjo  égy 
kereszt  (Zala  m.  Balaton  mell.   Nyr.   XVIII.287). 

[Szólások].  A  mágiára  jár:  sót  fuvaroz  (Már- 
maros  m.  Visk,  Técső,  Hosszúmező  Nyr.  XVII. 
552). 

máglára-járás :  sófuvarozás  (Mármaros  m.  Visk, 
Técső,  Hosszúmező  Nyr.  XVn.552). 

[MÁGLYÁLÁS],  MÁGLÁLÁS:  a  só  fölterhe- 
lése és  lerakása.  A  mágiára  jártam,  hogy  egy  kis 
pénzmagra  tegyek  szert,  s  mig  a  máglálás  folyt, 
elesett  a  jószágom  (Mármaros  m.  Visk,  Técső, 
Hosszúmező  Nyr.  XVII.552). 

MÁGNÁS  [mágnes  [népetimológia]  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XV1.473;  Kolozs  m.  Zsobok  Melich 
János). 

MÁGNES  (mágnis  Székelyföld   Győrffy  Iván). 
[MAGOL]. 

el-magol:  1.  maggal  bevet  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.324).  Elmagolta  a  földet  (Háromszék  m. 
Vadr.);  2.  szórói-szóra  elmond  v.  fölmond  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.324). 

MAGOSGAT :  följebb  emel  (pl.  párnát  vkinek 
a  feje  alatt)  (Székelyföld  NyK.  X.334;  Kiss 
Mihály). 

fel-magosgat:  cv  (Székelyföld  NyK.  X.334). 

MAGOSÍTGAT:  cv  (Székelyföld  NyK.  X.334; 
Kiss  Mihály). 

fel-magosítgat :  a;  (Székelyföld  NyK.  X.334). 
[MAGOZj. 

el-magoz:  maggal  bevet  (földet)  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

MAGVACSKA:  hosszú  vékony  szárú  vénülő 
sóska  (Losonc  Császár  Árpád). 

MAGVAS:  cv  (Rimaszombat  Nyr.  V.229). 
[MAGZ-IK]. 

fé-magzik:  hirtelen  nagyra  nő.  Tavajtó  fogvást 
akkorára  fémagzoft,  hogy  egésszen  kinőtt  az  isten 
markába  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 


[MAGYAL]. 

magyal-fa  {magyá-fo,,  magyó-t'a  Balaton  mell. 
Földrajzi  Közi.  1894.  76) :  mohostölgy  (quercus 
pubescens)  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Palócság  Nyr. 
XX11.77;  Heves  m.  Makáry  György  1839;  Nóg- 
rád m.  Cserhát  Erdészeti  Lapok  XX1I.675 ;  Gömör 
m.  Tsz.). 

MAGYAR.  Magyarán:  világosan,  egyenesen, 
kereken  (pl.  megmondani),  derekasan,  emberül. 
Magyarán  megmondtam  neki  (Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek).  Magyarán  megmondom  (Erdő- 
vidék Tsz.  248b).  Magyarán  helyt  áll  (Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Magyarul:  dereka- 
san, emberül.  Magyarul  megverem  (Erdővidék 
Tsz.). 

magyar-bors :  bors  (Baranya  m.  Tsz.). 

magyar-ögyház :  katholikus  egyház  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  111.2). 

magyar-hit:  katholikus  hit  (Moldvai  csáng. 
in.2). 

magyar-kóc:  aspro  Zingel  (Szeged  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

magyar-pap:  kálvinista  pap  (Ugocsa  m.  Gő- 
dényháza  Nyr.  ni.369). 

MAGYARÍT  (magyaritt):  magyaráz  (Székely- 
föld Kiss  Mihály,  Király  Pál). 

MAHÓ:  lompos,  lusta,  nehézkes  (Bereg  m. 
Gát  vid.  Pap  Károly). 

MÁHÓK :  tátott  szájú,  bamba,  bámész,  eset- 
len (Szatmár  m.  Nyr.  X1.284).  Nagy  máhók  vagy 
te  i$!  Az  a  nagy  máhók  ember,  a  hogy  ráesett, 
menten  agyonnyomta  (Szinyérváralja  vid.  Nyr. 
XV.  189). 

MÁHOL:  mohón,  tele  pofával  eszik,  pofáz, 
fal  (Erdély,  Székelyföld  Kassai  J.  Szóköuyv  II. 
333;  111.316). 

MAHOMEDÁN:  nagytestű  ember  (Szabolcs 
m.  Besenyőd  Nyr.  Xn.96). 

MAHOMET,  MAHÜMEDc  Nagy  mahomet  em- 
ber :  cv  (Cegléd  Széchy  Károly ;  Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  111.304).  Jaj  be  nagy  mahu- 
med  ember  lettél'J  (Székelyföld  Nyr.  1.136).  Em 
mán  igazi  nagy  mahomet  emftér "(Erdővidék  Nyr. 
IX.35). 

MAI  [mái  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.374;  Három- 
szék m.  Vadr. ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  7noi  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.482).  Mailag: 
mai  napság,  mostanság  (Szeged  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek).  Mái  nap :  egész  nap.  Nem  látod, 
hogy  mái  nap  bén  ez  a  gyerek!  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  11.373).  Máj  nap  fázom :  egész  nap  fázom 
(Rábaköz  Halász  János). 

MAJ  (marja,  [?]  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
1.380;  mally  Tisza  mell.  Tsz.):  legbelső  része 
vmely  üregnek  (pl.  veremnek,  boglyakemencének), 


1385 


MAJ— MAJASZKOD-IK 


MAJC— MAJORANNA 


1386 


oldalt  való  bemélyedés  (pl,  sírgödörben),  behaj- 
lás. Nézd  meg,  fiam,  a  verem  maját,  szedd  ki 
onnét  is  a  huzat  (Alföld  Nyr.  XIV.478).  Itt  a  hű- 
tősöm sírja,  temessetek  a  majába  (Szeged  Nyr. 
XII.527).  Erősen  hefűlt  ez  a  kemence;  ne  told  a 
kenyeret  egész  a  májig  [az  oldal  és  a  fenék  érint- 
kezésénél levő  hajlatig],  mer  megég  az  oldatok 
(Hajdú  m.  Szoboszló  Király  Pál).  Taszítsd  a  tüzet 
[a  kályhalyuktól]  a  májba  (Szeged  Nyr.  XII.527). 
Jól  a  majjba  vesd  a  kenyeret,  hogy  beférjen  mind 
a  kilenc  (Szeged  vid.  Nyr.  1.425).  Mallyában  sült 
kenyér:  a  mely  a  kemence  oldalához  ért  (Tisza 
mell.  Tsz.).  Hozd  elő  az  ágyrul  a  kendőmet;  ott 
van  a  májba:  a  fal  mellett  (Szeged  Nyr.  XII. 
527).  Jól  eltögyél  ágyadnak  majába,  a  subámat 
zárd  el  a  ládába;  el  nem  zárol  ágyadnak  majába, 
mögkötöznek  kétszömöd  láttára  (Csanád  m.  Puszta- 
Földvár  Kálmány  L.  Koszorúk  11.145).  Hol  van 
a  kulcs,  éds  anyám?  —  Ott  van  az  ágy-majban 
(Alföld  Nyr.  XIV.478).  A  divánnak  a  maját  [a 
háta  és  az  ülése  közötti  behajlást]  vizsgáld  leg- 
jobban; oda  rejtőzik  a  moly  (Hajdú  m.  Szoboszló 
Király  Pál). 

1.  MAJ  {mája:  majám,  májáá,  májájo  Soprony 
m.  Horpács  Nyr.  VI.158;  Balaton  vid.  Nyr.  III. 
518;  Simonyi  Zs.  A  m.  szótők  42;  Keszthely 
vid.  Nyr.  VI.523;  Göcsej  MNy.  1.220;  Veszprém 
m.  Csetény  Halász  Ignác;  Nagy-Becskerek  Nyr. 
V.470). 

[2.  MÁJ]. 

máj-fa  (Heves  m.  Névtelen  1840;  mály-fa 
Nógrád  m.  Nyr.  IV.  122;  mol-fa  Csallóköz  Nyr. 
1.280;  vö.  V.219.  263):  májusfa. 

[3.  BIÁJ]. 

[Szólások].  Ne  máj  vesztögetöm  rea  a  szót.  Mit 
máj  vesztögetöm  stb.  (Udvarhely  m.  Vadr.).  Ne 
máj  legénkeggy  no !  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor  Ákos;  Szol- 
nok-Doboka m.  Nagy-Honda  Vékony  Jenő).  Ne 
máj  még  tedd  magad!  (Szolnok-Doboka  m,  Sza- 
mosujvár  Kovács  József).  Ne  máj  őtözköggy  tésis 
ajan  sakáig!  Ne  máj  még  menny  tésis  minden 
vasárnap  a  táncba,  vaj  eccer  üjj  itthann  is !  (Kis- 
Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.283).  Ne  máj: 
ne  még!  Mit  máj:  mit  még!  (Szilágy  m.  Nyr. 
IX.564)  [vö.  Nyr.  XXin.351]. 

4.  MÁJ:  [gúny.]  kissebb  sérülés.  [Pl.  ha  a 
gyerek  pügézés  v.  labdázás  közben  megüti  v. 
megvérzi  magát,  azt  mondják  neki:]  Ottapüge- 
máj  V.  a  lapda-máj  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.282). 

[MÁJAS]. 

májas-szántás :  mikor  az  ekevas  hantokban 
forgatja  föl  a  nedves  földet  (Hegyalja  Nyr.  VI. 
425). 

[MÁJÁSZKOD-IK]. 

le-májászkodik :  lehasal,  lelapul.  A  farkas 
még  mékhallotta,  lemájászkodott  a  zutnak,  minha 
döglött  vóna  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVIII. 
43;  Halász  Ignác). 

8ZINNYEI :  MAGYAR  TAJSZÓTAR. 


MAJC :  köténynek  v.  szoknyának  fölső  pártá- 
zata, mely  a  ráncait  összefoglalja  (Komárom  m. 
Acs  id.  Szinnyei  Józsefné;  Hol?    Nyr.  XX.285). 

MAJD  {maj  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.372;  Vas 
m.  Bögöte  Nyr.  XVI.93;  Veszprém  Nyr.  VII.234; 
VIII.328;  Somogy  m.  Nyr.  in.467;  Eszék  vid. 
Nyr.  VII.231;  Esztergom  N)r.  IX.234.  542;  Fél- 
egyháza Nyr.  XIII.  186;  Kecskemét  Nyr.  IX.360 ; 
Csongrád  m.  Algyő  Nyr.  VIII.517;  Hódmező- 
vásárhely Nyr.  IX.88.  229;  Debrecen  Nyr.  IX. 
165;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX. 132;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  XIL428;  máj  Dorozsma 
Nyr.  VIII.  181  ;  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  Vm.514; 
majt  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Ud- 
varhely m.  Vadr.  17.  441  ;  Háromszék  m.  Vadr.). 

MAJDÉG  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Udvarhely 
m.  Nyr.  IV.227;  Arany-Gyulai  NGy.  1.139;  Ud- 
varhely m.  Bethlenfalva  Nyr.  XVII.332 ;  Csík  m. 
Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.89 ;  Torda-Aranyos 
m.  Gerend  Nyr.  XXin.577;  majtég  Szilágy  m. 
Nyr.  IX.564;  Székelyföld  Nyr.  V.175;  XVII.135; 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.176.  371; 
Vadr.  19;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XVI. 
43;  Háromszék  m.  Vadr.  365.  508a;  Háromszék 
m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.332;  Csík  m.  Király 
Pál):  majd. 

MAJKATA :  a  járomrúd  fölhajló  vége  (Bereg 
m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly). 

MAJKOL:  1.  nyámmogva  eszik  (az  öreg  em- 
ber) (Zilah  Kerekes  Ernő);  2.  nagy  lassan  csi- 
nál vmit  (Háromszék  m.  Vadr.  508a). 

MAJMALÓD-IK :  rágódik,  kérődzik  (Csallóköz 
Nyr.  1.280). 

MAJMÓC:  majmoló,  találóan  utánzó  ember 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

MAJMÓCA  [majmuca  Brassó  m.  Hétfalu  Ki- 
rály Pál):  majom,  majmocska  (Dunántúl  Nyr. 
V.228;  Dráva  mell.  Nyr.  V.521 ;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.286;  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841). 

MAJMÓELA.:  majmoló  gyermek  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.339; 
Győrffy  Iván). 

MÁJOG:  nyávog  (a  macska)  (Somogy  m 
Szőke-Dencs  Nyr.  in.l82). 

1.  MAJOB  {majér  Göcsej,  Retsznek  Nyr.  Xll. 
188) :  öregjuhász,  fő-juhász  (Székelyföld  Nyr.  V. 
186;  Kriza,  Győrffy  Iván). 

[2.  MAJOB]. 

major-pank,  major-pang:  1.  a  fal  legtetején 
végignyúló  gerenda,  a  melyre  a  keresztgeren- 
dákat fektetik  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.336);  2.  a 
szélmalom  falán  köröskörül  futó  és  42  ,vekszlin' 
nyugvó  gerendakarika  (Puszta-Kaszaperegh  Nyr, 
Vn.46). 

MAJORÁNNA  (majérána  Göcsej  Nyr.  XII. 192  ; 
majoránt  Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell.  Vadr. 

88 


1387 


MAJORKOD-IK— MAK 


MAKACSOL  -MAKOCA 


1388 


114;  marajánna  Nógrád  m.  Szirák  Békássy  Sán- 
dor; marojdnna  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

MAJORKOD-IK:  foglalatoskodik  (Csík  m.  Nyr. 
VIII.379). 

MAJOBLÁS  {majolás  Sziny  érváralj  a  Barna 
Ferdinánd):  faház  falainak  kőalja  (Szatmár  m. 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.378;  Szolnok-Do- 
boka m.  Nyr.  XVII.382). 

MAJOROL :  falaz,  kőfalat  rak  (Szatmár  m. 
Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.373). 

MAJOROS :  gulyás  (Nógrád  m.  Szirák  Békássy 
Sándor). 

MAJORSÁG  [majirság  Vas  m.  Őrség  Nyr.   I.  i 
422):  baromfi,  aprómarha  (Vas  m.  Répce-Szent-  ; 
György  Nyr.   XVIII.574;   Göcsej,   Nagy-Lengyel  ■ 
Nyr.   VII.230;    Zilah  Nyr.    XIV.430 ;    Kolozsvár  | 
Szinnyei  József;  Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.332 ;  Három- 
szék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Csík-Mada- 
ras Nyr.  XX.  144).  Majorságok  (Göcsej  Nyr.  XVII. 
507;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[MAJSA]. 

[Szólások].  Szabad  a  majsa:  szabad  a  vásár 
(mikor  a  háznál  nincs  otthon  az,  a  kitől  függ- 
nek) (Rimaszombat  Nyr.  V.517). 

BffAJSZI:  ügyetlenül  piszmogó  (Háromszék  m. 
Vadr.  508a). 

MAJSZ06:  1.  ügyetlenül  piszmog;  2.  rágicsál 
(gyermek,  fogatlan  öreg)  (Székelyföld  Tsz. ;  Kiss 
Mihály)  [vö.  maszog]. 

MAJSZOGÓ  =  majszi    (Háromszék    m.    Vadr. 

508a). 

MAJSZOL  (Bereg  m.  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly ;  majzol  Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
majzul  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.560) : 
rágicsál  (gyermek,  fogatlan  öreg).  Milyen  édes- 
deden majszolja  azt  a  kenyeret!  (Bereg-Rákos  vid. 
Pap  Károly)  [vö.  múzol]. 

MAJSZOLÓ;   ecset  (Fehér  m.   Nyr.   IX.284) 

[MAJSZTÉR],  MAJISZTER  (Debrecen  Nyr. 
XI.476;  majsztor,  májsztor  Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVn.44;  Szlavónia  Nyr.  XXin.212):  mester. 

MAK:  régi  divatú  fakulcsnak  három  kiálló 
foga,  melyet  a  vaskulcsnál  tollnak  neveznek 
(Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII.380). 

[1.  MÁK]. 

[Szólások].  Egy  mákot  se:  eggy  cseppet  sem 
(Érmeilék  Nyr.  V.473). 

mák-hasogatu :  tengelic  (Zala  m.  Hetes,  Dob- 
ronak  Nyr.  III.474). 

2.  MÁK :  öregapa  (Nagy-KüküUŐ  m.  Halmágy 
Vadr.  561 ;  Brassó  m.  Hétfalu  Vadr.  508a)  [vö. 
mákó,  másik]. 


[MAKACSOL]. 

[még-makacsol]. 

[Szólások].  Megmakacsolta  magát:  megbicsa- 
kolta  magát,  megkötötte  magát  (Tisza-Eszlár 
Nyr.  XII.507).  Megmakacsolta  magát,  mint  a  szász: 
eggyszavú  (Háromszék  m.  Uzon   Nyr.  VIIL225). 

MAKÁNCSI:  szófogadatlan,  kötözködő  (Oros- 
háza Nyr.  IV. 377)  [vö.  makutyi]. 

[MAKARIA]. 

makaria-körtvély :  vastaghéjú  téli  körte  (So- 
mogy m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.318). 

[MAKHÉNYA]. 

makhenya-ember :  hatalmas  nagy  termetű 
ember  (Pannonhalma  Nyr.  XII.187). 

[MAKI]. 

mákl-gyerek:  makogó,  picsogó  gyerek  (Gö- 
mör  m.  Nyr.  XVni.502). 

MAKK:  1.  a  pipának  az  a  része,  a  melybe 
a  szárát  dugják  (Heves  m.  Névtelen  1840) ;  2.  a 
hámistráng  végén  az  a  lyuk,  a  melybe  a  másik 
végét  bele  lehet  húzni  (Székelyföld  Tsz.);  3.  a 
nádvágón  a  penge  nyélbejáró  részének  csap- 
szerű darabja  (Csongrád  m.  Tápé,  Algyő  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

makk-csulyi:  makk-kétszem  (kártya)  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

makk-fa:  tölgy-  v.  bükkfa.  Úgy  meg  vagyok 
búval  rakva,  mind  a  telekfali  makkfa  (Udvarhely 
m.  Vadr.  81). 

makk-gyöngy :  a  cynips  quercus  folii  gubacsa 
(Balaton  mell.  Földrajzi  Közi.  1894.  75). 

makk-kopáncs :  1.  csecsemő  (Hol?  Nyr.  XII. 
349) ;  2.  nagyon  apró.  Makkopáncs  ember  (Debre- 
cen Hajdú  Nagy  Sándor)  [vö.  Nyr.  XII.349). 

MAKKAN :  mukkan  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VL215;  NyK. 
III.  16)  [vö.  bakkant,  mokkán,  vakkan]. 

MAKLOG:  keresgél  (Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  VI.232). 

MAKNYI:  piciny  (Szilágy  m.  Kerekes  Ernő). 
Maknyi  kis  ember.  Kis,  maknyi  ember  (Szatmár 
m.  Nyr.  in.276). 

MAKÓ:  kis  bot,  pálcika  (Szatmár  Nyr.  VII. 
283;  Szinyérváralja  vid.  Nyr.  XV.189). 

MÁKÓ:  öreganya  (Székelyföld  Tsz.;  Győrffy 
Iván)  [vö.  2.  mák,  másik]. 

MAKÓCA :  kendertincs  (Heves  m.  Névtelen 

1840). 

makóoa-kender :  a  kifésült  (kigyaratott)  ken- 
dernek másodrendű,  alábbvaló  faja  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  ni.319). 


1389 


MAKOG— MAKULA 


MAKUSZNYI— MALÁTÁS 


1390 


MAKOG:  1;  mokog,  dadog,  motyog  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XX.45 ;  Rimaszombat  Nyr.  XV.474 ; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.475;  Székely- 
föld Kiss  Mihály);  2.  szakadozott  hangot  ad  [a 
nyúl]  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.475)  [vö. 
bakog,  vakog]. 

[Szólások].  Makog,  mint  a  nyúl  a  süvény  alatt 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXII.377). 

MAKOLAT:  régi  divatú  fakulcsnak  három 
kiálló  foga,  melyet  a  vaskulcsnál  tollnak  nevez- 
nek (Bánffy-Hunyad  Nyr.  XII.380). 

[MÁKOS]. 

mákos-guba:  mákkal  meghintett  golyóalakú 
sült  tészta  (Gömör  m.  Nyr.  XX1I.432). 

mákos-kankó :  rövid  fekete  (tót)  szúr  (Nógrád 
m.  Fülek  Nyr.  XXII.95). 

mákos-lőnye :  mákkal  és  cukorral  meghintett 
s  aszalt  szilva  v.  vackor  levében  megáztatott 
lepényszelet  (Háromszék  m.  Király  Pál). 

MÁKBA:  nyárhéjú  szőllő,  polyhos  szőllő  (ne- 
mes szőllőfaj)  (Somogy  m.  Ádánd  Nyr.  IV.334; 
Győr  m.  Tsz.). 

makra-szőlő  :  cw  (Győr  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
III.320). 

MAKBANCOSKOD-IK  {marancsoskod-ik  [?] 
Bács  m.  Nyr.  V.471). 

MAKBONCÁS:  nyakas,  akaratos,  csökönyös, 
engedetlen,  pörlekedő  (Balaton  mell..  Vas  m. 
Kemenesalja  és  hely  nélkül  Tsz.). 

MAKSI:  makkfilkó  (kártya)  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván). 

MAKÜJ:  makrancos,  makacs,  akaratos  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr. ; 
NyK.  III.  12)  [vö.  mankuj,  vankuj]. 

MAKUKA :  szótalan,  mafla  (Veszprém  m.  Vár- 
palota Nyr.  XXI.477). 

MAKUKKA  :  napraforgónak  meghámozott 
magja  (Tisza-Dob  Nyr.  XX.336). 

MAKÜLA:  csipetnyi,  morzsányi,  mákszemnyi, 
parányi  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VI.323).  Egy 
mákulát  se  kapsz  belőle  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.94).  Egy  makula  lisztem  sincs.  Két  makula 
borjucskám  van  (Csík  m.  Nyr.  VIII.379). 

makula-mákszem  :  cv  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.366).  Néköm  bizen  egy  makula- 
mákszem  sincsen  (Udvarhely  m.  Homoród  vid. 
Nyr.  XXIII.44).  Adnék  jó  szüvel,  de  nekem  biz 
egy  makula-mákszem  sincs.  Annyi  sincs,  mind  egy 
makula-mákszem  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 
Csak  egy  akkora  szálka  ment  a  lábomba,  mind 
égy  makula-mákszem,  mégis  megevett  (Csík  m.  Nyr. 
VIII.379).  Egy  makula-mákszem  nem  sok,  annyit 
sem  külömbözött  egyik  ördög  a  másiktól  (Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  nL366). 


MAKUSZNYI :  mákszemnyi  (Nógrád  m.  Fülek 
Nyr.  XXn.9o). 

MAKÜTYI  [makuti  Komárom  Beöthy  Zsolt; 
matuti  Hajdú-Böszörmény  Nyr.  XV.520):  1.  ma- 
kutyi:  nyakas,  akaratos  (Fehér  m.  Nyr.  V.36); 
2.  makuti:  komor,  szótalan  (Komárom  Beöthy 
Zsolt);  3.  makutyi:  alattomos,  bamba  képű  (Erdély 
Csaplár  Benedek);  4,.  makutyi,  matuti :  ügyetlen, 
gyámoltalan,  szájatáti  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII. 
191 ;  Hajdú-Böszörmény  Nyr.  XV.520) ;  5.  ma- 
kutyi: italtól  elázott,  holtrészeg,  mámoros  (Csong- 
rád m.  Hám  Sándor;  Szeged  vid.  Nyr.  11.92; 
Gyöngyös  Nyr.  IX.333). 

MAL  (Meggyes-máy  [dűlő]  Veszprém  m.  Csetény 
Halász  Ignác) :  1.  a  kikészített  bőrnek  vékonyabb 
része,  hasi  bőr  (Zilah  Nyr.  XIV.430);  2.  délnek 
fekvő  (meleg)  hegyoldal  (Zilah  Nyr.  XIV.430  [össze- 
tetthelynevekben] ;  Sepsi-Szentgyörgy  Király  Pál). 
Nyúl-wíáZ,  Lencse-mái,  Rózsa,-mál  (Gyöngyös  Nyr. 
11.238).  Csóka-máZ  (Hegyalja,  Erdőbénye  Nyr.  V. 
191).  Mézes-mály  {-mái),  Király-mály  {-mái)  (Zemp- 
lén m.  Tarcal  CzF. ;  Nyr.  III.431).  Mézes-mály 
{-mái),  Kismézes-mály  {-mái)  (Tokaj  CzF.;  Nyr. 
III.431).  Meleg-mái  (Zemplén  m.  Tarcal  Kassai 
J.  Szókönyv  11.375  ;  III.321).  Hosszú-mái  (Zemp- 
lén m.  Bodrog-Kisfalud  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
375;  III.321).  Tökös-ma7  (Zemplén  m.  Tállya 
CzF.).  Szőlő-mái  (Rozsnyó  CzF.).  Szőllő-máZ  (Ma- 
rosszék, Szabéd  Nyr.  11.428).  Bornyu-mái,  Kő-mái, 
Kánya-mái  (Kolozsvár  Szinnyei  József).  Nagy- 
mái,  Küs-mái  (Moldva,  Szeret  mell.  Nyr.  III.93). 
Mái  [szőllő]  (Hol  ?  Nyr.  XI.384). 

[mái-bőr]. 

málbőr-csizma :  hasa-bőréből  varrt  csizma 
(Hegyalja  Kassai  J.  Szóköuyv  11.375). 

MALACOZ-IK  {maladz-ik  Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Győrfly  Iván). 

MALÁJ:  köleskása  (Brassó  m.  Zajzon  Nyr, 
V.275). 

MALÁNYA:  a  szárnyasvarsa  szárnya  (Karád 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

MALÁSZ  {málász):  árvíztől  partra  vert  v.  a 
víz  szinén  összeverődött  mindenféle  giz-gaz,  tör- 
melék, szemét  (Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy  Iván ; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.;  Csík  m. 
Kászony  Gabányi  Endre). 

MALÁT  (Tolna  m.  Bátta  Nyr.  VI.384;  Szeg- 
szárd-Palánk  Nyr.  XI.527;  malád  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.286):  füzes,  cserjés,  bokros 
hely  [vö.  maloggya]. 

MALÁTA  {maláta  Küküllő  mell.  Kelementelke 
Ravasz  Árpád;  malota  Székelyföld  Tsz.;  Kiss 
Mihály).-  1.  malota:  pálinkafőzésből  nyert  moslék 
(Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván); 
2.  maláta:  az  ecetnek  megtört  vadalma  elvetni 
való  része  (Udvarhely  m.  Vadr.). 

MALÁTÁS,  MOLÁTÁS:  1.  malátás:  szalon- 
nás, rosszul  sült  (kenyér)   (Balaton  mell.  Tsz.) ; 

88* 


1391 


MALÁZ— MÁLÉ 


MALEKOD-IK— MÁLNA 


1392 


2.  molátás:  szutykos  orrú  (Rábaköz,  Beö-Sárkány 
Nyr.  XVm.143). 

MALÁZ  (máláz):  lomha,  renyhe  (Udvarhely 
m.  Kőrispatak  Király  Pál). 

1.  MÁLÉ:  1.  kukorica  (Szatmár  Nyr.  VII.283 ; 
XVII.574;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX.566; 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XV1II.432 ;  Ugocsa  m. 
Nyr.  XV.574;  Bereg  m.  Békássy  Sándor;  Szilágy 
m.  Nyr.  IX.182.  564;  Ince  Kálmán;  Szilágy  m. 
Tasnád  Nyr.  VI.474;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI. 
286;  Szolnok-Doboka  m.  Kovács  József;  Szolnok- 
Doboka  m.  Nagy-Honda,  Malom  Muzsi  János, 
Vékony  Jenő ;  Kalotaszeg,  Zsobok  Antal  Domo- 
kos ;  Hunyad  m.  Bordeaux  Árpád) ;  2.  kukorica- 
lisztből vízzel  V.  tejjel  készült  sütemény  (Bala- 
ton mell.,  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Veszprém 
m.  Halász  Ignác ;  Kis-Kúnság  Nyr.  IX.567 ;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.45;  XXIII.191;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XV1.383;  Kisújszállás  Koncz  Elek;  Bács  m. 
Baja  Bayer  József;  Palócság  Nyr.  XXn.34; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Bereg  m.  Békássy 
Sándor  ;  Kalotaszeg,  Zsobok  ^  Antal  Domokos  ; 
Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor  Ákos;  Székelyföld 
Tsz. ;  Udvarhely  m.  Baczó  Mózes ;  Csík-Rákos 
Dobos  András;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Szolnok-Doboka  m.  Kovács  József;  Szol- 
nok-Doboka m.  Malom  Muzsi  János ;  Hunyad  m. 
Bordeaux  Árpád);  3.  kukorica-kenyér  (Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.286 ;  Székelyföld  Nyr.  IV.236). 

[máló-ódöske],  málé-ideske :  kukoricalisztből 
készült  és  tepsiben  sült  eledel  (Szatmár  Nyr. 
Vin.233). 

málé-fejsze:  faragó-fejsze  (Tolna  m.  Sárköz 
Tsz.  74b). 

málé-góré :  kukorica-tartó  kas  (Szilágy  m. 
Nyr.  IX.477)  [vö.  1.  góré]. 

málé-hántó :  kukorica-fosztás,  kukorica-fosz- 
tóka  (Szilágy  m.  Király  Pál). 

málé-kavaró :  [tréf.]  rossz  puska  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

málé-kosztó :  kukorica-fosztás,  kukorica-fosz- 
tóka  (Ugocsa  m.  Király  Pál). 

málé-liszt  :  kukorica-liszt  (Erdély  Szinnyei 
József). 

málé-panusa:  kukorica-háncs,  kukorica-hán- 
talék  (melyet  gerebenen  meghasogatva  derekaljba 
használnak)  (Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.378)  [vö.  panusa]. 

2.  MÁLÉ:  eggyügyú,  bamba,  szájtátó,  gyá- 
moltalan (Balaton  mell.  Tsz. ;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVI1I.286;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXni.191 ; 
Csallóköz  Nyr.  XVI.330;  Komárom  m.  Fúr  Nyr. 
XX.479  ;  Nógrád  m.  Szirák  vid.  Békássy  Sándor; 
Vác  Divicsek  Gyula;  Tiszán  túl  Nyr.  XX.94; 
Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XX.235;  Erdély  Nyr. 
XX.94).  ■      ■ 


málé-szájú :  cv:  (Pápa  vid.  Tsz. ;  Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Vác  Divicsek  Gyula;  Bács 
m.  Nyr.  V.471). 

MÁLÉKOD-IK:  bámészkodik  (Csongrád  ra. 
Szentes  Nyr.  XX.235). 

[MÁLÉZ]. 

[Szólások].  Málézza  a  fogát:  [gúny.]  piszkálja 
(Udvarhely  m.  Nyr.  Vin.473.  509). 

MÁLINKÓ :  sárgarigó  (Somogy  m.  Kálmáncsa 
Nyr.  XI.238)  [vö.  arany -máiingó]. 

MÁLL-IK  {mál-ik  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  471;  Sepsi-Szentgyörgy  Király  Pál): 
zsendül,  érni  kezd  (gabona,  gyümölcs)  (Székely- 
föld NyK.  X.334;  Kőváry  László  1842,  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Tsz.;  Vadr.). 

MÁLLADÉK:  fölvált  sár.  De  sokáig  jöttél 
haza,  Pista !  —  Vátig  siettem,  de  a  málladék  mind 
a  kerékre  ragadt  (Alföld  [?]  Nyr.  XIV.478). 

MÁLLADÉKOS :  sara-fölváló  (út)  (Háromszék 
m.  Győrffy  Iván). 

MÁLLAD:  ernyed,  mállik  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

MÁLLADT :  ernyedt,  könnyen  szétmálló  (bőr, 
tégla,  kő)  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

MÁLLASZT:  szétmállást  eszközöl  v.  okoz 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

MÁLLAT  {mdllat):  tör  (kendert)  (Gömör  ra. 
Nyr.  XVin.501 ;  Gömör  m.  Majom  Nyr.  XVUI. 
373). 

MÁLLÓ  {mdlla"):  kendertörő  (Gömör  m.  Gortva 
völgye  Nyr.  XVIII.501).  Mikor  a  mállóba  vaótaónk 
a  kendert  mállatnyi  (Gömör  m.  Majom  Nyr.  XVIII. 
373). 

MALMÁSZ  [malmászm) :  malomba  járogat  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.339;  (3ty6vEy  Iván). 

MALMOCSKA:  kis  kézi  malom,  daráló.  Észt 
a  keveset  a  maimocskán  is  meg  lehet  őrni  (Zemp- 
lén m.  Bodrog-Szerdahely  és  vid.  Nyr.  XXII. 
479);  gélét-  és  festék-őrlő  [fazekas-eszköz]  (Sá- 
rospatak Nyr.  XVn.527). 

MÁLNA  {maiina  Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV. 
287;  máliná,  mqlina  Hont  m.  Ipolyság  és  vid. 
Nyr.  XIX.189;  mána  Székelyföld  NyK.  X.334; 
Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  III.513;  Három- 
szék m.  Tsz.;  marina  Bars  m.  Léva  Czimmer- 
mann  János).  —  Málna:  fekete  szeder  (Gömör, 
Torna  m.  Tsz.). 

málna-jülep  (Erdély  Nyr.  XVII.ll;  málna-ülep 
Erdély  Nyr.  XVII.266):  málnaszörp. 

málna-rózsa :  mályvarózsa  (Háromszék  m.  Kiss 
Mihály). 

málna- vész:  sűrű  erdőben  összedüledezett 
nagy  fák  közötti  mélyedés,   a   melyet  fölvert  a 


1393 


MALNASZ— MÁMMAL 


MAMMAM— MAMUSZ 


1394 


málna  (Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Kolumbán 
Samu ;  Háromszék  m.  Vadr.  523a ;  Csík  m.  MNy. 
VL377). 

[MÁLNÁSZ],  MÁNÁSZ  {mánászni  Székelyföld 
NyK.  X.334;  Udvarhely  m.  Nyr.  III.513). 

MALOGGYA  (Zemplén  m.  Sztirnyeg  Nyr.  X. 
323;  maloggya-fa  Tisza-Dob  Nyr.  XX.336;  ma- 
logya-füz  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  III.322) : 
eggy  fűz-fajta;  sűrűn  nőtt  fűzfa  [vö.  malát]. 

[MALOM]. 

malom-csákány:  csákány,  a  mellyel  a  ma- 
lomkő barázdáit  kivágják  (Győr  Nyr.  XII.96). 

malom-féreg :  patkány  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Háromszék  m.  MNy.  VI.339;  Győrffy  Iván). 

malom-pince  :  kerékház  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

malom-por :  liszthulladék,  lisztsöpredék  (Bala- 
ton mell.  Horváth  Zsigmond  1839). 

malom-serpenyő  :  serpenyő,  a  melybe  a  mag 
belepereg  (Győr  Nyr.  Xn.96). 

malom-szeg:  szeg,  a  melyhez  a  malmot  ki- 
kötik (Győr  Nyr.  XI.288). 

malom-temlec :  a  fölülcsapó  vízimalom  külső 
kerekének  helye  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

MALOMKA:  malmocska  (Palócság  Tsz.). 

MÁLYVA  {mává  Zala,  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp 
Nyr.  XIX.141). 

MAMA  {márnám  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.2). 
Mosz  magam  vagyok,  ninc  szenkim;  márnámat, 
apómat  étemettem,  az  embereckémet  megöték  a  tol- 
vajok (i.  h.). 

mama-szőr:  vörös  pamut  (Rozsnyó  vid.  Nyr. 
XVn.476). 

MAMALIGA  {momoliga  Csík-Szentkirály  Nyr. 
Xn.432):  puliszka  (Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mi- 
hály, Győrffy  Iván).  Mamaliga  a  kenyerünk  (Mold- 
vai csáng.  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.430). 

MAMELUK :  gyáva  (Bars  m.  Léva  Czimmer- 
mann  János). 

[MAMABISKA]. 

mamariska-kása :  [?]  (Bereg  m.  Erdélyi  J. 
Népd.  és  mond.  III.79). 

MAMISZKA:  piszmogva,  nagyon  lassan  dol- 
gozó (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

MAMLASZ  {mamlasz  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  XV1I.378). 

MÁMMAL:  megrág  (ételt  a  kis  gyereknek). 
Sose  mammdltam  nekik  az  ételt  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXIV.431). 


MÁMMÁM :  hitvány,  bibasz,  nyáladék  ember 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

MAMMANT:  mamm-hangot  ad  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.339;  Győrffy  Iván). 

lOAMMOG:  magában  dünnyög  (Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván)  [vö.  hammog,  mum- 
mog], 

MAMMOBÁS:   mámoros   (Baranya  m.  Csúza 

Nyr.  XVni.286). 

MAMO,  MAMÓ:  1.  mama:  feleség  [megszó- 
lításkép] (Palócság  Nyr.  XXIII.71);  2.  mamó: 
öreganya  [megszólításkép]  (Palócság,  Nógrád 
m.  Nyr.  XXin.72). 

MAMÓ :  napon  szárított  és  szárazon  morzsolt 
tészta  (Székelyföld  Tsz.;  Győrffy  Iván). 

MÁMÓ:  mamlasz,  bámészkodó.  Oh  te  mámó 
szolgáló,  mit  tátod  a  szádat!  (Szatmár  m.  Csen- 
ger  Arany-Gyulai  NGy.  1.46). 

MAMOGTAT  :  fojtogat  (Kis-Kúnság  Nyr. 
IV.42). 

1.  MAMŐKA :   anyóka  (Arad  m.  F.-Varsánd 

Nyr.  Xin.573). 

2.  MAMÓKA:  1.  híg  sár;  2.  híg  tészta  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

3.  MAMÓKA:  1.  napon  szárított  és  szárazon 
morzsolt  tészta  (Székelyföld  Győrffy  Iván) ;  2.  mor- 
zsolt V.  sűrű  tésztaleves  (Székelyföld  Tsz.). 

MAMÓEIÁL:  nagy  lassan,  piszmogva  csinál 
vmit  (Háromszék  m.  Vadr.  508a). 

fő-mamőkál :  majszolva,  lassan  rágcsálva  meg- 
esz (Csík  m.  Muzsi  János). 

MÁMOROS  {mámkuross  Moldva,  Klézse  Nyr. 
VII.237 ;  mámuros  Hol  ?  Tsz. ;  mármaros  Győr 
m.  Nyr.  XIV.185;  Hol?  Nyr.  XIV.230;  mármoros 
Cegléd  Nyr.  XIV.329;  Göcsej  Nyr.  XXIL 135).— 
Mámkuross,  mámuros,  mármaros:  korhelykedés 
után  másnap  magát  rosszul  érző  és  kedvet- 
len, komor  (Moldva,  Klézse  Nyr.  Vn.237;  Hol? 
Tsz.).  Olyan  mármaros  arcot  vág,  mind  mikor  az 
ég  zörög.  Ne  vágjon  olyan  mármaros  képet!  (Uyőr 
m.  Nyr.  XIV.  185). 

MÁMORUL  {mámorul):  mámorosodik  (Göcsej 
Nyr.  XIV.165;  Budenz-Album  159). 

MAMÓS:  mumus,  ijesztő  (Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.). 

MAMUK:  orrából  beszélő  (Háromszék  m.  Tsz.). 

MAMüNA:  élhetetlen.  Gyere  már,  te  mamuna! 
(Abaúj  m.  Nyr.  V.325). 

MAMUS:  feleség  [megszólításkóp]  (Palócság 
Nyr.  XXni.71). 

MAMUSZ  {mámuz  Szlavónia  Nyr.  XXIII.309): 
1.  mamusz,  mámuz:  puha  papucs  (Szlavónia  Nyr. 


1395 


MAMUSZKOL— xMANDRÓ 


MANDRUC— MANKAL 


1396 


XXIII.309;  Csallóköz  Szinnyei  József);  2.  meleg- 
téli  harisnya  (Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XV1II.334; 
Pest  m.  Szeremle  Békássy  Sándor);  3.  botos, 
téli  vadászó  csizma  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVI1I.48). 

MAMUSZKOL :  nagy  lassan,  piszmogva  csinál 
vmit  (Háromszék  m.  Vadr.). 

MANCOG  :  csámcsog  (Nagy -Kunság  Nyr. 
XX.45). 

MÁNCOG:  nagyon  kér  (Békés  m.  Nyr.  III. 
525). 

MANCS:  fagyökérből  v.  fagöcsből  faragott 
kis  teke  (Palócság  Tsz. ;  Heves  m.  Makáry 
György  1839;  Eger  Kassai  J.  Szókönyv  11.255; 
III.324;  Gömör  m.  Tsz.). 

MANCS! :  malac  (Debrecen  Nyr.  XXIII.334; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III. 101). 

MANCSIKOL  :  kezével  vájkál,  gyúr  vmit 
(Tokaj  Nyr.  XXIV.96). 

MANCSOL :  1.  pancsol,  zagyvál  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.339;  Győrffy  Iván);  2.  morzsái,  mor- 
zsáivá eszik  (Hajdú  m.  Szovát  Nyr.  XXIV.587). 

MANCSOS:  pancsos,  mocskos  (pl.  az  evés  v. 
ivás  után  meg  nem  törölt  száj)  (Győr  m.  Sziget- 
köz Nyr.  XIX.190). 

MANCSOZ:  fatekével  {mancs)  játszik  (Palóc- 
ság Tsz. ;  Heves  m.  Makáry  György  1839 ;  Eger 
Kassai  J.  Szókönyv  III.324). 

MANCSÜSKÁZ[-IK  ?] :  disznócskázást,  gurító 
tekejátékot  játszik  (Abaúj  m.  Csobád  Király  Pál). 

MÁNDA :  otromba.  Uján  nagy  mánda  égy 
embör  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.473). 

MÁNDLI  [mántli  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.560) :  rövid  kabát  (Zala  m.  Tapolca  Nyr.  VIII. 
373;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.471 ;  Fehér 
m.  Velencei  tó  vid.  Nyr.  XVII.431 ;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.282;  Kecskemét  Nyr.  X.381 ;  Nagy- 
szalonta Nyr.  XV.470;  Szeged  vid.  Nyr.  Vn.519; 
Bács  m.  Bajmok  Nyr.  XV.469;  Komárom  m. 
Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.95;  Komárom  m.  Fúr 
Nyr.  XVIII.528 ;  Tata  Matusik  Nep.  János  1839). 
Kis  mándli:  mellény  (Pest  m.  Szeremle  Békássy 
Sándor;  Kis-Kún-Halas  Nyr.   Vin.42;  XV.282). 

[MÁNDOKI]. 

[Szólások].  Vigyen  el  a  mándoki  [t.  i.  fene] ! 
(Szentes  Nyr.  VI.268). 

MANDRÓ  (Kassa  vid.  Nyr.  XVII.284;  Bereg 
m.  Bereg-Rákos  és  Munkács  vid.  Pap  Károly; 
mándró  Udvarhely  m.  Vadr.  89;  mondró  Szat- 
már,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.184):  kuko- 
rica-pogácsa (Bereg  m.  Bereg-Rákos  és  Munkács 
vid.  Pap  Károly).  Nem  lössz  mándró,  sem  kalács 
(Udvarhely  m.  Vadr.  89).  Őcsémasszony,  egy  kis 
mandrót  sütöttem  a  gyerekeknek.  —  Nem  mándró 
ez,  nénémasszony,  mert  ez  finom,  jó  (Kassa  vid. 
Nyr.  XVn.284). 


[MÁNDRüC]. 

[mándruc-kő]. 

[Szólások].  Oly  éhes  vagyok,  hogy  a  mándruc- 
követ  is  megenném  (Bihar  m.  Nyr.  1.92). 

MÁNDURKA:  kicsike  (Hol?  Tsz.)  [vö.  mant- 
rika,  mangyurkika], 

MANÉB:  udvarló,  a  nőkre  veszélyes  férfi 
(Tokaj  Nyr.  XXIV.96). 

MANGA:  a  hidas  nagy  evezője,  melyet  három- 
négy ember  hajt  (Bodrogköz  Tsz.;  Tokaj  Nyr. 
XXIV.96). 

MANGALICA  [mangolica  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő, 
Gidófalva  Nyr.  XVIII.573;  mongolic  Székelyföld 
Kiss  Mihály ;  mongolica  Szatmár  m.  Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  11.378) :  1.  szopós  malac  (Szatmár 
m.  Patóháza  Nyr.  XVni.432);  2.  hízott  ökör 
[nemcsak  h.  disznó]  (Fehér  m.  Nyr.  V.36;  Eger 
Énekes  Imre). 

MANGÓ:  kurtalábú  sertés  (Szatmár  m.  Kap- 
nikbánya és  vid.  NyK.  11.378)  [vö.  1.  manka], 

[MÁNGORLÓ],  MANGOLLÓ :  folyó  mellett  v. 
sebes  hegyi  folyócska  közepén  fölállított  készü- 
lék, a  melyben  durva  darócvásznat,  fürtös  guba- 
szövetet V.  ruhaneműt  áztatnak,  tisztítanak,  puhí- 
tanak (=  kalló)  (Gömör  m.  Rima  mell.  Nyr. 
XXIII.32). 

MÁNGOROL  {élmángÓTíi  Közép-Baranya  Nyr. 
III.282;  mángol  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
286;  mángorol  Gömör  m.  Rima  mell.  Nyr.  XXIII. 
32;  mángú  Fehér  m.  Nyr.  X.187;  mángurul  Deb- 
recen Nyr.  VII.477 ;  mongol,  mongoll  Székelyföld 
Kiss  Mihály;  mongorol  Székelyföld  NyK.  X.334; 
Kiss  Mihály;  mungorol  Székelyföld  Nyr.  11.470; 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Tsz.). 
—  Mángorol:  durva  darócvásznat,  fürtös  guba- 
szövetet V.  ruhaneműt  a  mangollóhan  áztat,  tisztít, 
puhít  (=  kallat)  (Gömör  m.  Rima  mell.  Nyr. 
XXni.32). 

el-mángol  {el-mángóni) :  elver  (Közép-Baranya 
Nyr.  in.282). 

ki-mángol :  cv  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII. 
237). 

MANGYURKIKA:  ici-pici,  parányi  (Tolna  m. 
Bátta  Bellosics  Bálint)  [vö.  mándurka]. 

1.  MANKA:  (fekete)  sertés,  mangalica  (Heves 
m.  Névtelen  1840;  Tokaj  Nyr.  XXIV.96)  [vö. 
mangó,  mankus]. 

2.  MANKA :  eggyügyú,  hülye  (Orosháza  Nyr. 
VI.179;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIII.48)  [vö. 
mankó]. 

MÁNKÁL  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ; 
mákál  Háromszék  m.  Kiss  Mihály):  mázol,  ken, 
maszatol. 


1397 


MANKÓ— MAPPA 


MAR— MAR 


1398 


bé-mánkál,  bó-mákál:  bemázol,  beken,  be- 
maszatol (Háromszék  m.  Kiss  Mihály ;  Három- 
zék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

MANKÓ  (bankó  Vas  m.  Tsz.;  Balaton  mell' 
Tsz.;  MNy.  V.82;  Horváth  Zsigmond  1839;  Göcsej 
MNy.  V.82;  Baranya  m.  Mecsekhát  Thomaer 
Ignác  1841):  1.  bankó:  kaszának  jobbkézbeli  fo- 
gantyúja (Balaton  vid.  Horváth  Zsigmond  1839) ; 
2.  bankó,  mankó:  kampó,  horog  (Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ;  Székelyföld 
Kiss  Mihály);  3.  mankó:  ágasfa,  a  mellyel  a  jég 
alatti  halászatnál  a  vezérrudat  tologatják  (Karád 
Hermán  0.  Halászat  K.) ;  4.  bankó :  faláb,  a  milyent 
sáros  időben  a  gyerekek  a  lábukra  kötnek  (Ba- 
laton mell.  Tsz.). 

MANKÓ :  papucs  alatt  szuszogó  és  a  felesége 
kikapásait  észre  nem  vevő  férj  (Udvarhely  m. 
Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVin.525). 

MANKÓS:  kajmós,  kampós,  horgas.  Mankós 
páca  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

MANKUJ :  makrancos,  makacs,  akaratos  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván)  [vö.  makuj,  vankuj]. 

MANKUS:  (fekete)  sertés  (Tokaj  Nyr.  XXIV. 
96)  [vö.  1.  manka]. 

MANTBIKA:  parányi  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  III.230)  [vö.  mándurka]. 

MÁNUS:  óramutató  (Erdély  Császár  Árpád; 
Kolozsvár  Szinnyei  József). 

MÁNYA  (Hont  m.  Kemence  Nyr.  XIV.518; 
mannya  Vas  m.  Hegyhát  Nyr.  VIII.468):  öreg- 
anya [vö.  manyó,  másik], 

MÁNYI:  cv  (Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Ko- 
márom m.  Kürth,  Fúr  Nyr.  XIX.187;  XX.479; 
Hont  m.  Nyr.  V.474;  Hont  m.  Kemence  Nyr. 
XIV.518;  Nagy-Küküllő  m.  Halraágy  Rozsondai 
József;  Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Vadr.  561; 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XV1.527;  Király  Pál; 
Brassó  m.  Tatrang,  Zajzon  Nyr.  11.523 ;  III.373). 

MÁNNYOG:  pepecsel,  piszmog  (Bereg  m. 
Tiszahát  Pap  Károly). 

el-mánnyog :  elpepecsel,  elpiszmog.  Elmány- 
nyog  osztán  vele  eggy  óráig  is  (Bereg  m.  Tisza- 
hát Pap  Károly). 

MANYÓ :  1.  öreganya  (Nagy-Küküllő  m.  Hal- 
mágy  Nyr.  IX.427);  2.  öreg  asszony  (Baranya 
m.  Ormányság  Tsz.)  [vö.  mánya,  mányi,  másik], 

MANYÓKA :  apró,  kerekszemű  szilva  (Szilágy 
m.  Deésháza  Kerekes  Ernő). 

MÁPÓ  {mápo  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  111.373): 
öregapa  (Székelyföld  Kriza;  Nagy-Küküllő  m. 
Halmágy  Vadr.  561 ;  Hétfalu  Vadr. ;  Nyr.  XVI. 
527 ;  Hétfalu,  Tatrang  Nyr.  n.523 ;  Hétfalu,  Zaj- 
zon Nyr.  III. 224)  [vö.  másik], 

MAPPA  {makfa  Kún-Majsa  Nyr.  VIII.470 ; 
malpa  Pozsony  m.  Pered,  Nyitra  m.  Vág-Séllye 


Nyr.  XIX.506 ;  nappá  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VII.131;  nappá  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.94). 

1.  MAB,  MARJ  {mar  Hol?  Tsz.  262a;  Tisza 
mell.  Tsz.;  margya  Soprony  m.  Nyr.  X1I.382; 
marja  Kecskemét,  Szeged  Csaplár  Benedek; 
Tokaj  Nyr.  XXIV.96;  Szatmár  vid.  Tsz.;  marj 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  mórja  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Csík  m.  Nyr.  X.237;  morj  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek ;  Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy 
Iván):  a  két  előlapocka  köze  (szarvasmarhánál, 
lónál). 

[2.  MAR]. 

fó-mar:  földörzsöl,  föltör.  Fémarta  a  csidma 
a  lábát  (Székelyföld  GyőrfiPy  Iván). 

[1.  MÁR]. 

már-golyó:  márvány-  v.  márga-golyó  (Komá- 
rom Beöthy  Zsolt,  Erdélyi  Pál). 

2.  MÁR  {ma  [?]  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  XVI. 
327;  Bereg  m.  Fornos  Nyr.  XX.475;  má  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  Vn.372 ;  Xn.476 ;  Őrség,  Szalafő 
Nyr.  VII.88;  Vas  m.  Őri-Sz.-Péter  Nyr.  ni.432; 
Zala  m.  Kis-Kanizsa  Nyr.  IX.181 ;  Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  VI.228.  267.  419;  Vn.34;  Veszp- 
rém m.  Nyr.  VI.422;  VII.36;  Bakony  vid. 
Nyr.  IV.86;  Veszprém  Nyr.  n.513;  VI.237;  VIL 
376;  Vin.328;  Somogy  m.  Nyr.  V.178;  VI.367; 
Somogy  m.  Kapoly  Nyr.  IV.84;  Tolna  m.  Nyr. 
IV.37;  Tolna  m.  Görbő  Nyr.  in.469;  Tolna  m. 
Fölső-Nyék  Nyr.  VL319;  Fehér  m.  Perkáta  Nyr. 
in.427;  Székesfehérvár  Nyr.  in.520;  Győr  Nyr. 
VL131;  Győr  m.  Szabadhegy  Nyr.  VL235;  Pan- 
nonhalma Nyr.  XII.187;  Győr  m.  Szigetköz,  Kis- 
Bajcs  Nyr.  VI.189;  Esztergom  Nyr.  IX.542; 
Baranya  m.  Nyr.  VI.474;  Dráva  mell.  Nyr.  VI. 
133;;  Eszék  vid.  Nyr.  Vn.231.  277;  Vni.43.  140. 
279.  326.  373;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
41.  473;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  Vin.41.  85;  Kecs- 
kemét Nyr.  VII.376;  Csaplár  Benedek;  Csong- 
rád m.  Szentes  Nyr.  VL132;  Békés-Sz. -András 
Nyr.  m.383;  Orosháza  Nyr.  IV.476;  V.327;  VI. 
370;  VIL183;  Arad  vid.  Nyr.  Vn.233;  Arad  m. 
F.-Varsánd  Nyr.  XIII.572.  574;  Nagy-Becske- 
rek Nyr.  Vn.86;  Szolnok  Nyr.  XI.41;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Gyöngyös  Nyr.  III.555; 
Heves  m.  Pásztó  Nyr.  VIII.284;  Hont  m.  Tes- 
mag  Nyr.  X.527;  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VII. 
37 ;  Ipoly  vid.  Nyr.  III.428 ;  Gömör  m.  Rima-  és 
Balogvölgy  Tsz.;  Szatmár  ra.  Nagybánya  Nyr. 
Vin.225;  IX.131;  Abaúj  m.  Nyr.  VL419;  Abaúj- 
Gönc  Nyr.  VII.44;  Abaúj  m.  Buzita  Nyr.  VII. 
519;  Ugocsa  m.  Gődényháza  Nyr.  in.369;  Szol- 
nok-Doboka m.  Nyr.  X.475;  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XII.525;  Udvarhely  m.  Nyr.  VL 
517;  Háromszék  m.  Vadr.  508a;  Gyergyó-Sz.- 
Miklós  Nyr.  VIII.230;  yná  Soprony  m.  Röjtök 
Nyr.  in.513;  Szlavónia  Nyr.  XXin.213.  360; 
Orosháza  Nyr.  IV.473;  Heves  m.  Párád  Nyr. 
XXn.475;  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VI.191;  VH. 
37;  Érsekújvár  Nyr.  VII.40;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.335 ;  Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV. 
521;  maá  Palócság  Nyr.  VI.518;   máá  Baranya 


1399 


MAR 


MARAD— MARADHATOS 


1400 


m.  Nagy-Harsány  Nyr.  VII.478;  moa  Rimaszom- 
bat Nyr.  VII.  182).  —  Mág   (Palócság    Kassai  J. 
Szókönyv  111.211.  324;  Nyr.  VI.518;  VII.34.  35; 
Heves   m.   Névtelen   1840;   Eger  Nyr.  XV.183; 
Istenmezeje  Nyr.  XV.230 ;  mag  Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.335 ;  Heves  m.  Párád  Nyr.  XXII.475 ;  Apát- 
falva Nyr.  V.224.  225.  326.  384;  ma  ág  FalÓGság 
Nyr.  VI.466.  518;  Vn.34;  Heves  m.  Bátor  Nyr. 
VUI.88 ;  mádg  Palócság,  Szék  Nyr.  VHI.450).  — 
Mán  (Dunántúl  Nyr.  V.264:  Soprony  m.  Röjtök 
Nyr.   in.465.   514.   556;   Vas    m.    Őrség  Nyr.  I. 
422;  Xn.476;  Vas  m.  Marác  Nyr.  IV.288;  Zala 
m.  Hetes,  Dobronak   Nyr.    III.319.   474;   Göcsej 
Nyr.  n.86.  371;  III.  179.  425;  Aszód  Nyr.  1.275. 
330;  Kunság  Nyr.  XIII.523;  Kis-Kún-Majsa  Nyr. 
1.419;   Kecskemét  Nyr.   IX.376;  Békés  m.  Uj- 
Kigyós  Nyr.  IV.'89.   232;    Csongrád   m.  Szentes 
Nyr.   VI.132;   Algyő    Nyr.    VIII.517;    Dorozsma 
Nyr.   IX.379;   Hódmező-Vásárhely    Nyr.  VI.173 
IX.86.  375;  Arad  m.  F.-Varsánd  Nyr.  XIII.574 
Szeged   és   vid.   Nyr.   n.463.   480;   in.30.    381 
IV.83.    421;    VII.236.    519;    Csaplár    Benedek, 
Fölső-Bácska   Nyr.    XII.218;    Bács    m.    Bajmok 
Nyr.   Vm.92;   Baja  Nyr.   Xn.378;    Torontál  m 
Térvár  Nyr.   11.240;   Gyöngyös  és  vid.  Nyr.  II. 
181;  III.555;   IV.91.   470;   Heves   m.  Saár  Nyr. 
n.525;  V.39;   Heves  m.   Pásztó    Nyr.  VnL284; 
Hont  m.  Visk  Nyr.  V.336;  Hont  m.  Tesmag  Nyr. 
X.526;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.473;   Nógrád  m.  Ri- 
móc  Nyr.  VI.84;   Nógrád   m.   Megyer  Nyr.  VII. 
38 ;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.326 ;  Ipoly  vid. 
Nyr.  III.428;  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 
525;  Miskolc  és  vid.  Nyr.  VI.227;  Vin.40;  Rima- 
szombat vid.  Nyr.  X.89 ;  Debrecen  Nyr.  III.280 ; 
IV.135.  420;  V.176.  223.  518;  VI.329.  331.366; 
VII.521;  VIII.45;  IX.165.  207.  475;  X.567;  Bal- 
maz-Ujváros  Nyr.  VII.95 ;  Hajdú  m.  Földes  Nyr. 
11.466.  479;  in.40.  426.  559;  VII.235;  Bihar  m. 
Ér-Keserű  Nyr.   V.177;   Székelyhíd  Nyr.  V.226. 
267.  274.  328.  380.  524.  573;  VI.138;  185.235; 
Bihar  m.   Pocsaj    Nyr.    VI.  130.    420.   425.  463 ; 
IX.558;  Bihar  m.  Torda  Nyr.  VII. 48;  Abaúj  m. 
Nyr.  VI.419;  VII.519;  Zemplén  m.  Nyr.  VI.173; 
Zemplén  m.  Tállya  Nyr.  IV.477.  521;   Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  XI.94;  XII.427;  Sátoralja-Uj- 
hely    Nyr.    ni.517 ;    Szatmár   m.    Nyr.    in.240 ; 
Szatmár  és  vid.  Nyr.  VII.141.  275;  Szatmár  m. 
Tyúkod  Nyr.  VIII.192;  Szatmár  m.  Nagy-Dobos 
Nyr.  IX.560;  Szabolcs  m.  Őr  Nyr.  VI.236.  333; 
Szilágy  m.  Nyr.  IX. 564:  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr. 
VI.474;  Székelyföld  Nyr.  11.230;  V.  175;  Győrffy 
Iván;   Udvarhely   m.   Nyr.    III.512;    IV.32.    33. 
176.  322.  371.  428.  478;  VL465.  466;  Homoród- 
Almás  Nyr.  V.266 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.223. 
358;  NyK.  111.17;  Vadr. ;  Nyr.  IV.514.  567;  Erdő- 
vidék Kiss  Mihály ;  Csík  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
1.193;  Déva  Nyr.   XV.516;   Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.  188;  XIV.424;  Szolnok-Doboka 
m.    Malom   Muzsi    János;   Moldvai   csáng.  Nyr. 
III.l ;  mán  Szlavónia  Nyr.  XXIII.213;  Dorozsma 
Nyr.  Vn.240;  VIII.181 ;  Nógrád   m.  Rimóc  Nyr. 
VI.84;  Nógrád  m.  Patak  Nyr.   Vin.560;    Gömör 
m.  Simonyi  Nyr.  XIX.91 ;  Torna  m.  Torna-Ujfalu 
Nyr.  XVII.  187.  232;  máán  Baranya  m.  Nagy-Har- 
sány Nyr.  VII.478).  —  Máng  (Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.  508a;  Erdővidék  Kiss 


Mihály):  1.  ma,  mdn,  maár:  [igenlő  felelet  nyo- 
matékosítójául]  bizony  (Szlavónia  Nyr.  XXIIl. 
360).  Füstöl  ez  a  gúny  hó.  —  Maár  füstöl  (Szla- 
vónia Nyr.  V.12);  2.  má:  igen  bizony,  persze! 
[ironice].  Néköd  kő  et  maranni  szömetet  hordani.  — 
Má!  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.473). 

már-immán :  még  ezután  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

máma  {marná):  ma  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
HI.323;  Baranya  m.  Bélye  Nyr.  XVI.134;  Heves 
m.  Névtelen  1840;  Heves  m.  Pásztó  Nyr.  VIII. 
284;  Érsekújvár  Nyr.  VIII.47;  Gömör  m.  Runya 
Nyr.  XXII.287;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89; 
Debrecen  Nyr.  IX.165). 

mámmeg  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 94 ; 
wá-mögr' Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.191;  Tolna 
m.  Nyr.  VI.230):  már  megint,  ismét. 

márég  (Veszprém  Simonyi  Zsigmond;  Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.  111.183;  Baranya  m.  Ibafa 
Nyr.  XX.191;    marig  Repce  vid.   Nyr.  XX.415; 
,  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.    XVI.89;    Közép-Bara- 
nya   Nyr.    11.237;    Csallóköz    Szinnyei    József): 
i  már,  már  is.  Márég  itt  vagy?  (Veszprém  Simonyi 
i  Zs.    M.    Határozók    11.351).    Marig    elrontottad? 
(Csallóköz  Szinnyei  József). 

[MARAD]. 

I       [Szólások].    Bájak   setítsig   marada:    sötétben 
i  maradtak  (Hunyad  m.   Lozsád  Nyr.  XXII.458). 

[el-marad] . 

[Szólások].    Az  a  k'és   elmaratt  tülem,  elattam 
I  (Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX.48). 

MABADÁL:  huzamosan  marad.  Addig  mara- 
dált  a  cseresnye  a  fán,  hogy  egyszer  csak  ellopták 
(Bars  m.  Új-Bars  Király  Pál). 

MARADÁLY:  ivadék,  utód  (Jász-Nagykún- 
Szolnok  m.  Jánoshida,  Alattyán  Nyr.  IX.190; 
X.142). 

MARADATLAN:   nyughatatlan,  veszteg  ma- 
radni nem  tudó  (Göcsej  Nyr.  XIV.166;  Budenz- 
Album  161;  Gömör  m.  Nyr.   XVin.502;   Gömör 
I  m.   Zeherje  Nyr.   XIX.523).    Olyan  maradatlan, 
mindég  csak  lekívánkozik  (Gömör  m.  Nyr.  XXII. 
j  576).  Ne  ligy  maradatlan,  miér  ugy  a  földhe  zök- 
\  lek,  hogy  ellapúsz!  (Göcsej  Nyr.  XII.47). 

MARADDOQAL:  maradoz  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

MARADÉK:  1.  ivadék,  utód.  Semminemű  ma- 
radékom soha  ne  átkozhasson  (Kecskemét,  Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  maradás.  Phű, 
de  meleg  van !  Az  embernek  nincs  sohun  mara- 
déktya  (Keszthely  Nyr.  XI.237). 

[MARADHAT ATLAN],      MARHATATLAN  : 

maradui  nem  akaró  (Pannonhalma  Nyr.  XII.  187). 

MARADHATOS:  elég  jó,  tűrhető,  meglehe- 
tős (Eger  vid.  Nyr,  XV1I.476).  Maradhatós  szoba 


1401 


MARADOZ— MARC 


MARCAFANK— MARGITOS 


1402 


(Bars  m.  Zeliz  vid.  Nyr.  XIV.288).  Az  urank  acs 
csak  maradhataós,  de  az  asszonyunk  ol,  akar  egy 
vén  hárpia  (Zala  m.  Zala-Istvánd  Nyr.  XIX.  138). 
Nini,  maradhataós  a  te  komád  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXIV.431). 

[MABADOZJ. 

el-maradoz:  elöregszik.  Biz  a  mi  szegény 
kománk  is  szemlátomást  mindinkább  elmaradoz  már 
(Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[MARADT]. 

elmaradt :  elöregedett  (Szeged,  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek).  Elmaradt  lány:  vén  leány  (Szé- 
kelyföld Nyr.  V.377). 

MABADVA :  ivadék,  utód.  A  székejjek  az  Atilla 
maradváji  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvarhely 
m.  Kiss  Mihály). 

MARAKOD-IK:  [tréf.]  eszik.  Jó  vón  má  ma- 
rakodni is  egy  kicsit  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XIX.379). 

MARANCS:  kaszálatlanul  maradt,  lábon  ma- 
radt, elvénült  fű  a  réten  (Tisza  mell.  Kassai  J. 
Szókönyv  III.325). 

MARÁS :  1.  hasrágás,  hascsikarás.  Marásról 
adn  orvosságot  (Mátyusfölde  Nyr.  XVII.523)  ; 
2.  a  part  melletti  magasabb  vízfenéken  11 — 12 
méternyi  közökben  a  parttal  párhuzamosan  végig- 
nyúló, sekély  vízzel  borított  gátak  (Veszprém  m. 
Kenése  Földrajzi  Közi.  XXIL144). 

[MARASZT]. 

fólbe-maraszt :  félbeszakaszt,  félbenhagy  (Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek ;  Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

meg-maraszt :  megver  (Szabolcs  m.  Kis-Be- 
senyőd  Nyr.  IX.136). 

MARASZTÓ:  nagyszemú  háló,  a  melybe  a 
nagyobb  hal  magát  belekeveri  (Dráva  mell.  Nyr. 
V.521). 

MARÁZSA  =  marázsa-háló  1.  (Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843 ;  Udvarhely  m.  Győrffy 
Iván). 

marázsa-háló :  1.  hosszú  póznán  zászlószerűen 
kifeszíthető  kéttükrös  háló  (Udvarhely  m.  és 
Gyergyó  vid.  Hermán  0.  Halászat  K.).;  2.  eöt- 
kényes  háló,  melyet  két  karó  közt  kifeszítenek 
(Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

MÁRC  {málc  Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII. 
144):  méhsör,  méz-sör  (Duna  mell.  Kassai  J. 
Szókönyv  III.330;  Balaton  mell.  Tsz.;  Horváth 
Zsigmond  1839 ;  Szombathely  Fejérpataky  László ; 
Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII.332;  Nagy- 
Kanizsa,  Veszprém,  Fehér  m.  Király  Pál;  Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVni.286;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.431 ;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr. 
VI.323;  Baja  Bayer  József). 

SZINNTEI ;  M AQYAB  TAjSZÓIiB, 


MARCAPÁNK:  szaggatott  fánk  (Székelyföld 
Tsz.;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván).  Talán  bizony 
marcafánk  keltenie  ?  [mondják  az  enni  nem  akaró- 
nak] (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.476). 

MARCAN :  moccan  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

MARCANGOL  {marcingú,  elmarcingúni  Székes- 
fehérvár Nyr.  VII.187;  Tolna  m.  Sár-Sz. -Lőrinc 
Nyr.  111,86) :  1.  marcingú :  jobbra-balra  húzkod, 
tép  (Székesfehérvár  Nyr.  VII.187);  2.  marcangol: 
fogdos.  Ne  marcangojj  azzal  a  piszkos  kezeddel ! 
(Debrecen  Nyr.  Vn.477). 

[el-marcangol]. 

[Szólások].  Elmarcingúni  az  erdőt:  kivagdosni 
(Tolna  m.  Sár-Sz.-Lőrinc  in.86). 

MARCANGOS:  makrancos  (Csík  m.  Győrffy 
Iván). 

MARCI:  [tréf.]  kenyér  (Győr  vid.  Nyr.  V.522 ; 
Székesfehérvár  [kaszárnyai  szó]  Nyr.  XVII.283; 
Szeged  Nyr.  Vin.235;  Heves  m.  Névtelen  1840; 
kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.233).  Add  ide  ászt  a 
marcit,  hadd  kanyaréntok  egyet !  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XIX.379). 

Marei-hal :  barbus  fluviatilis  (Tisza  mell.  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

MARDALÓD-IK:  marakodik.  Megint  marda- 
lódnak a  disznók  (Vas  m,  Ságh  Kresznerics  F. 
Szótár  n.36). 

MARDOZ :  mardos  (Somogy  m.  Szőllős-Györök 
Nyr.  XVI.46). 

MARFA:  1.  portéka,  áru;  málha,  poggyász 
(Székelyföld  Nyr.  VIII.515;  Háromszék  m.  Nyr. 
X.39 ;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.523 ;  Hunyad 
m.  Bordeaux  Árpád ;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.204). 
Sok  márfája  van:  sok  eladnivalója  van  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Miféle  márfá- 
val  kereskedik  ?  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 
527) ;  2.  anyag.  Miféle  márfából  építesz  ?  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.527). 

MARGIT:  szíjon  v.  zsinegen  lógó  kampó  a 
szövőszékben  (aushánger;  ,hogy  a  fonál  nyíla- 
doz  sa  következtében  a  seftek  le  ne  sikamolja- 
nak,  a  margit  tartja  őket' ;  az  alsó  végén  kő  v. 
vasgolyó  adja  a  súlyt:  Nyr.  XIII.95)  (Győr  Nyr. 
XI.382;  Orosháza  Nyr.  IV.382;  Torontál  m.  Ma- 
gyar-Ithabó  Nyr.  Vin.478). 

margit-szíj:  [vö.  margit],  Éggy  margit-szíjjat 
az  iésüő  pácára  akaszt,  hoty  ha  szú,  vissza  né 
eresszé  a  pacákot  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
XV.287). 

[MARGITÁNY]. 

margitány-szilva :  július  közepe  táján  (Margit 
napja  körül)  érő  gömbölyű  szilva  (Pécs  Kassai 
J.  Szókönyv  m.326). 

MARGITOS  ^  margit  [szövőszékben]  (Heves 
m.  Nyr.  1.281). 

89 


1403 


MARHA— MARIGLA 


MARIN— MARKALF 


1404 


MAEHA  {morha,  morhá  Dráva  mell.  Nyr.  V. 
423.  521 ;  Eszék  vid.  Nyr.  VIII.279 ;  Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.473;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.286;  Szlavónia  Nyr.  XXIII.169):  jószág, 
vagyon  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III.2).  Van  annak 
mindenfélé  marhája:  rettyé,  f^öggyé,  hárma  (Bor- 
sod m.  Sáta  és  vid.  Nyr.  XX1.506). 

marha-bánó:  marha-gondozó  (falusi  ember,  a 
ki  bérért  minden  este  és  reggel  bejön  a  városi 
tehéntartó  gazdához,  enni-inni  ad  a  tehénnek 
és  kitisztítja  az  istállót)  (Rimaszombat  Nyr.  XVII. 
573). 

marha-élós :  marhalegelő  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[marha-ólő]. 

marhaólő-hely :  c\3  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

marha-fiazó:  ostoba  (Dráva  mell.  Nyr.  V.521). 

marlia-géga :  cv.  Te  marhagéga !  (Győr  m.  Bőny 

Nyr.  XVL85). 

marha-járó:  legelő  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.298). 

marha-látó:  tehenes   (Dunántúl 'Nyr.  V.228). 

marha-test :  marhahús.  Tele  van-e  má  a  hasko, 
Mikukám?  —  Télé  vaóna,  eidés  apám,  de  csak 
sült  krumplyival.  —  Táng  jobb  vaóna  a  marha- 
test, he?  —  Szaó  a  mi  szaó,  hogy  jobb  vaóna, 
de  hát  a  zis  igaz,  hogy  a  haskoba  a  marhatest- 
heö  is  al  léssz,  a  mi  a  krumplyibaó  (Gömör  m. 
Otrokocs  Nyr.  XXI.93). 

marha-veszej :  marhavész  (Vas  m.^örség  Nyr. 
11.562). 

marhának- való :  marhaeleség,  takarmány  (Há- 
romszék m.  Kiss  Mihály). 

[MABHIKA],  MORHIKÁ:  marhácska,  marha 
(Szlavónia  Nyr.  V.61;  XXin.216). 

MAB.ICSKA:  játék-malmocska.  Az  úrfi  min 
maricskákat  csinál  az  eresz  alá  a  vízre  (Kis-Kü- 
küUő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.283). 

MABICSEÁL:  markolász,  marokkal  vájkál 
(vízben,  lisztben,  fövenyben,  gabonában)  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

BIARICSEAZ:  összefogdos,  megtapogat  (Pa- 
lócság Nyr.  XXn.77). 

MABICSKOL  (maricskúm) :  markolász,  marok- 
kal vájkál  (vízben,  lisztben,  fövenyben,  gaboná- 
ban). Né  maricskúj  abba  a  lisztbe!  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

őssze-maricskol :  összemarkol,  összeszed  (Ko- 
márom m.  Kürth  Nyr.  XIX.  188). 

MABIOLA:  sárga-barack  (Vas  m.  F.-Ör  Ki- 
rály Pál). 


MABIN :  tályog,  mérges  kelés  (Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr.) 
Rusnya  marin  van  az  ódalánn  (Udvarhely  m. 
Nyr.  XVII.432).  Nagy  marin  (Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Győrflfy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr. 
508a).  Nagy  marin  következett  rá:  tarjagos  daga- 
nat jött  reá  (Székelyföld  Nyr.  IX.  175). 

MABINKA :  rossz  személy  (Zala  m.  Arács  Nyr. 
XXn.239). 


[MÁBISKÓ]. 

Máriskó-bogár ; 
m.  Nyr.  IX.236). 

[MABIZSGAT]. 


hétpöttyös   böde  (Udvarhely 


össze-marizsgat :  összefogdos,  összetapogat 
(Heves  m.  Párád  Ethnographia  VI.112).  Összema- 
risgattam  a  nyakat  (Mátra  vid.  Nyr.  XXIV. 
431). 

[MABJÍT,  MABÍT]. 

ki-marjitt,  ki-maritt:  kificamít  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

MABJUL,  MABUL :  1.  rándul,  ficamodik  (Szat- 
már  vid.  Tsz. ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.218 ; 
Vadr.;  Csík  m.  MNy.  VI.374);  2.  zsibbad  (Kún- 

í  ság  Nyr.  XIV.526;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 

I  in.328). 

el-marjúl,  el-marul:  elzsibbad  (Szeged  Fe- 
renczi  János).  Elmarjúl  a  lába  (Borsod  m.  Szí- 
halom  Nyr.  IX.332).  Egész  elmar jult  a  kezem 
(Gömör  m.  Nyr.  XXn.431). 

föl-marjul:  föltörik,  fölhorzsolódik,  fölsebzik 
(pl.  a  ló  lába,  háta)  (Bereg  m.  Pap  Károly). 

ki-mar jul,  ki-marul  {ki-mar júl,  ki-marúl) : 
1.  kificamodik  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383 ;  Abaúj 
m.  Szikszó  Király  Pál;  Székelyföld  Nyr.  XXV. 
96;  Kiss  Mihály,  Kriza;  Háromszék  m.  Nyr.  V. 
90;  IX.423;  X.39;  Vadr.  508a;  Csík-Szentgyörgy 
Nyr.  X.330) ;  2.  kisebesedik  (Bereg  m.  Pap 
Károly). 

meg-marjul,  mög-marul :  1.  kificamodik  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.383 ;  Torontál  m.  Egyházas- 
Kér  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.  157);  2.  el- 
zsibbad (Békés  m.  Balog  István);  3.  beléáll  a 
fájdalom  (Debrecen  Nyr.  XXni.334). 

MABJULÁS:  ficamodás  (Székelyföld  Nyr.  XVH. 
418;  Háromszék  m.  Nyr.  V.90). 

[MAEKALP]. 

Markalf-útja,  Markáf-útja:  az  úton  a  két 
kerékvágás  közötti  tér,  a  mely  rendesen  be- 
gyöpösödik  (a  ló  ugyanis  homokföldön  arra 
nem  léphet  rá,  mivel  a  kerékvágásban  a  föld 
mélyen  fölvágódik,  s  az  út  közepe  néha  fél  láb- 
bal is  magasabb,  mint  az  a  hely,  a  hol  a  kere- 
kek járnak)  (Kis-Kün-Halas  Nyr.  XV.282). 


1405 


MARKASZ— MAROK 


MAROKLI-IK— MART 


1406 


MABKÁSZ  (markdsz):  markolász  (Paiócság 
Nyr.  XXII.77;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.357). 

ki-markász:  mohón  kimarkol  (Székelyföld 
Tsz.). 

meg-markász :  megmarkol gat.  Hdgass  mán, 
ne  zsanájj  annyiég,  te  tongyó  lélek  te,  met  úgy 
megmarkászlak  tégödöt  is,  mind  az  uramot,  mikó 
megféringetött,  s  a  fogát  úgy  csikorgatta,  mind  a 
veszött  kutya  (Székelyföld  Nyr.  V.175). 

össze-markász :  összemarkol,  összeszed,  össze- 
fogdos (Palócság  Nyr.  XX11.77). 

MABKÁSZÓD-IK :  csintalanul  kapdos  a  nő- 
személy lábaközéhez  v.  fogdossa  azt  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

MABKÓ :  garasos  cipó  (Pápa  Nyr.  XXII.322). 

[MABKOL]. 

[fel-markol]. 

[Szólások].  Felmarkolta !  [tréfás  káromkodás] 
(Gyöngyös  vid.  Nyr.  11.181). 

MABKOLASZ  {markulász,  mégmarkulász  Du- 
nántúl Nyr.  XVI.239;  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

MABKOL  AT  {maroklatVávsirhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  437.  487.;  Hol?  Tsz.  [itt  maroklár 
nyilván  hiba]). 

MABKOL YA:  igen  édes,  fekete,  aprószemű 
szilva  (Palócság  Nyr.  XXn.77). 

markolya-szUva :  cv>  (Heves  m.  Névtelen  1840; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  111.326). 

[MABKOS]. 

markos-bélyeg:  [nép-etimológia]  postabélyeg 
(Pest  Nyr.  X11.330). 

MABMANCS:  kis  növésű  gyermek,  síró  kis 
gyermek  (Tokaj  Nyr.  XX1V.96;  Szilágy  m.  Ke- 
rekes Ernő). 

MÁBNA  {málna  Tokaj  Nyr.  XIX.384) :  barbus 
fluviatilis  (Udvarhely  m.  Arany-Gyulai  NGy.  111. 
65 ;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  V111.383). 

máma-fiú:  thymallus  vexillifer  (Szatmár  vid. 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

MABÓ:  törő  (Gömör,  Torna  m.  Tsz.). 

MABÓDI :  1.  gyengélkedő,  beteg  (Kaszárnyai 
szó  Nyr.  in.l85;  V1.233;  Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839);  2.  borókás,  mámoros  (Somogy 
m.  Visnye  Nyr.  XVn.334);  3.  szomorú  (Marcal 
mell.  Tsz.). 

MABOK  {marok,  morkok  Zemplén  m.  Dereg- 
nyő  Nyr.  Xn.92) :  kis  nyaláb:  a)  a  lekaszált 
rendnek  eggy  kis  része,  a  melyet  az  arató  után 
sarlóval  összeszednek  (két  v.  több  ilyen  tesz 
eggy  kévét)  (Soprony  m.  Horpács  Nyr.  XIV.432 ; 
Tolna   ra.    Nyr.    V1.524;    Kis-Kúnság  Kimnach 


Ödön;  Bihar  m.  Torda  Nyr.  V11.48;  Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  XII.92;  Hol?  Nyr.  11.380).  Marok- 
szedni járt  el  az  nyáron  (Bihar  m.  Torda  Nyr. 
V1I.48);  b)  len-  v.  kender-nyalábka  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  11.324;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XIV.523). 

marok-háló :  minden  nyeles  háló  (kül.  ághegy- 
háló) (Duna  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

marok-szedő:  a  ki  az  arató  után  markokba 
szedi  a  gabonát  (Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr. 
V1.373;  Pápa  Nyr.  XVI.528;  Győr  Nyr.  V1.132; 
Fehér  m.  Szolgaegyháza  Nyr.  1V.44;  Püspök- 
Ladány  Nyr.  VI.  174). 

marok- vas:  1.  a  tengely  alján  végignyúló  s 
azt  több  helyütt  karikával  átfogó  vas  (achsblech) 
(Győr  Nyr.  XI1.96;  Cegléd  Nyr.  nL190;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  IV.48;  Csongrád  Nyr.  1X.90,  Heves 
m.  Csépa  Nyr.  n.380;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.459; 
Tokaj  Nyr.  X1X.384 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.323;  Szatmár  és  Ugocsa  m.  Nyr.  111.552; 
Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  1V.190;  Udvarhely  és 
Csík  m.  Győrffy  Iván;  Sepsi-Szentgyörgy  Nyr. 
IV.  191 ;  Hol  ?  Nyr.  XXin.577).  Karikás  marok- 
vas: a  tengely  fölső  részén  levő  vas,  mely  a 
kopástól  ója  (vorhaube)  (Győr  Nyr.  X1I.96;  Ceg- 
léd Nyr.  III.  190;  Csongrád  Nyr.  IX.90;  Arad  m. 
Majláthfalva  Nyr.  VI1I.478).  Szárnyas  marokvas: 
flügel-achsblech  ;  kupás  marokvas :  zapfen-achs- 
blech  (Győr  Nyr.  X11.96);  2.  szál-vas  (melyet  a 
boltból  vesznek)  (Debrecen  Nyr.  IX.131;  Szat- 
már és  Ugocsa  m.  Nyr.  111.552). 

[Szólások].  Olyan  fejjír,  mint  a  gyucsba  takart 
marokvas  (Debrecen  Nyr.  IX.  131).  Fejér,  mint  a 
patyolatba  takart  marokvas  (Szatmár  és  Ugocsa 
m.  Nyr.  m.552). 

marok-verő :  kévekötő  fiú  v.  leány  (aratáskor) 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.282 ;  Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  VII1.331). 

marka-köpi:  a  ki  köpi  a  markát,  hetvenkedő 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.305). 

[MABOKL-IK]. 

meg-maroklik:  megrándul,  kificamodik.  A  kar 
a  vállban  megmaroklott  (Szatmár  m.  Kapnikbánya 
és  vid.  NyK.  n.378). 

MABOMKA :  anthemis  nobilis  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  in.329). 

MABT :  1.  vízpart  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
ni.329;  Székelyföld  Tsz.;  Udvarhely  m.  Ke- 
resztúr vid.  Vadr.  450;  Háromszék  m.  Nyr.  VI. 
473;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  Vni.383;  Csík 
m.  Tsz.;  Csík-Szentkirály  Nyr.  VI11.240;  Gyergyó- 
Sz. -Miklós  Nyr.  X.40 ;  Szolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  János).  Duna  mártyán  két  szép  nádszál 
(Udvarhely  m.  Vadr.  65);  2.  emelkedés,  hágó, 
kapaszkodó.  Egyebütt  szép  egyenes  hely,  de  itt  s 
itt  egy  kis  mart  van,  s  alig  tudánk  kivontatni. 
Mentem  föl  a  hegyre,  de  nagy  martra  akadtam  s 
nem  tudék  kimászni  rá  (Székelyföld  Tsz.). 

89* 


1407 


MART— MAS 


MÁSA— MÁSIK 


1408 


MÁÉT:  [tréf.]  szunyókálva  bólint  a  fejével 
(Szatmár  m.  Kapnlkbánya  és  vid.  NyK.  11.378). 

MABTALÉEOS :  más  ellen  áskálódó,  a  maga 
hasznát  kereső.  Bizon  a  mi  népünk  nem  olyan 
martaiékos,  mint  sok  helyütt  látni  (Zemplén  m. 
Nyr.  XVII.273). 

[MARTI]. 

marti-fecske :  marti  lyukakban  fészkelő  fecske 
(Székelyföld  Tsz.). 

marti-keszég  :  barbus  fluviatilis  (Szeged, 
Algyő,  Tápé  Hermán  0.  Halászat  K.). 

marti-lapu :  tussilago  farfara  (Erdély  Szinnyei 
József). 

MÁBTÍB  {máltir  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
X.191). 

MÁRTOGATÓ:  1.  mártás  (Szeged  Csaplár 
Benedek) ;  2.  főzelék,  vastagétel  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI.92). 

MÁRTÓKA :  mártás  (Szolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  János). 

MARTOS :  meredek.  Martos  hely  (Székelyföld 
Tsz.  251a).  Martos  a  hegy  (Maros-Torda  m. 
Szováta  Simonyi  Zsigmond). 

MÁRVÁNY  {várvány  Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.233). 

MÁS :  1.  másik.  Egyik  szöme  örökké  sir,  a  más 
pedig  kacag  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr. 
436).  Egyik  baka,  a  más  huszár  (Háromszék  m.. 
Erdővidék  Vadr.  186);  2.  múlt.  Más  hét:  múlt 
hét.  A  más  héten:  a  múlt  héten  (Hajdú  m.  Nád- 
udvar Nyr.  VI.172;  Debrecen  Nyr.  IV.420;  IX. 
206).  Más  nap:  múltkor,  minap  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
451).  Más  nap:  tegnapelőtt  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
n.324).  Más  este:  a  megelőző  napok  vmelyiké- 
nek  estéjén  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  V.31);  3.  válasz 
(levélre).  Megirom  a  kedvesemnek,  küldjön  mássát 
levelemnek  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy.  II. 
101).  Nem  gyött  a  levelemnek  mássá  (Vas  m. 
őrség  Nyr.  IV.521).  Mássát  vüttem  e  fé'am  leve- 
lire (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.41).  Kügye  mássát: 
válaszoljon  a  levelemre  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.42);  4.  mása,  mássá.:  méhlepény  (pla- 
centa,  secundae)  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XVI. 
381;  Székelyföld,  Háromszék  m.  Tsz.).  A  gyer- 
mek burokban  született,  s  hogy  megadd  az  isten, 
a  mása  könnyen  eljőve  v.  felakada  (Székelyföld 
Tsz.).  —  Másánt,  mdsdnt,  mdssdnt:  máskép,  más 
módon  (Palócság  Nyr.  XXn.77;  Mátra  vid.  Nyr. 
XXn.335;  Rimaszombat  Nyr.  XX1.336).  —  Más- 
kép [máskébb  is  lehet,  máskéb  nem  lehet:  Veszp- 
rém Simonyi  Zs.  A  m.  névragozás  53;  máskíbb 
elemésztlek:  Rábaköz  Nyr.  XIV.522).  —  Másszor 
{máccé  Székelyföld  Kiss  Mihály;  máccor  Deés 
Nyr.  XI.526;  Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Vadr.  435). 

[Szólások].  Aggy  isten,  hogy  én  é's  mássát  ad- 
hassam minél  hamarébb:  viszonozhassam  (Székely- 


föld Nyr.  IV.514).  A  menyecske  máskép  van :  más 
állapotban,  teherben  (Veszprém  m.  Nyr.  VI.318). 

más-faju:  korcsos  (Székelyföld  Tsz.  114a). 

[más-fél]. 

[Szólások].  Másfél  csizmában  jár :  rongyos  csiz- 
mában (Szabolcs  m.  Kis- Besenyőd  Nyr.  IX.136). 

[más  ház]. 

másházi:  eggy  udvaron,  de  más  házban  lakó. 
A  másházi  Pesta.  A  másházi  bácsi  (Abaúj  m. 
Pusztafalu  Szádeczky  Lajos). 

más-hol,  másutt  {másutt,  másutt  Palócság  Nyr. 
XXI.468;  Rimaszombat  Nyr.  XVn.573;  Heves, 
Abaúj  m.  Király  Pál). 

más-honnan,  más-honnét  {mássunnan  Veszp- 
rém m.  Szentgál  Nyr.  11.185;  másunnen  Debre- 
cen Nyr.  VII.477;  másunnét  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  mássunnét  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr, 
11.185;  másunnen,  mdsünnen  Palócság  Nyr.  XXI. 
468;  Heves,  Abaúj  m.  Király  Pál;  mdsünn^ét 
Palócság  Nyr.  XXI.468). 

más-hová  {más-há  Repce  vid.  Nyr.  XX.414; 
Göcsej  Budenz-Album  171 ;  Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  VI.467;  mdsüve  Palócság  Nyr.  XXI.468; 
másüvé  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk 
1.178;  Heves,  Abaúj  m.  Király  Pál). 

más-mejen:  másforma,  másféle.  Másméjen  em- 
börök  azok,  mint  a  mienkek  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.474). 

[más-úttal],  más-uttá:  múltkor  (Komárom  m. 
Für  Nyr.  XVin.528 ;  vö.  XIX.464). 

1.  MÁSA:  konyhai  vaslapát  (Baranya  m., 
Eszék  vid.  Tsz.). 

2.  MÁSA:  bába  (Szatmár  m.  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  n.378). 

MÁSA:  öreganya  (Palócság  Tsz.). 

MASÁG:  mostanság,  mai  napság  (Hol?  Nyr. 
XII.527). 

MASASKOD-IE:  lassan  fölemelkedik  (Ipoly 
völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.525). 

MÁSI:  1.  öreganya  (Dunántúl  Nyr.  V.229; 
Komárom  m.  Perbete  vid.  Gáncs  Géza;  Eszter- 
gom vid.  Nyr.  XIX.239;  Hont  m.  Czimmermann 
János;  Kecskemét  Csaplár  Benedek);  2.  öreg- 
apa (Komárom  m.  Für  Nyr.  XX.479)  [vö.  pasi]. 

mási-apa :  öregapa  (Érsekújvár  Csaplár  Be- 
nedek). 

mási-mama :  öreganya  (Érsekújvár  Csaplár 
Benedek). 

MÁSIK.  A  másikok:  a  többiek  (Göcsej  Nyr. 
Xn.95;  XIV.215;  Budenz-Album  170).  Mink 
égyüttünk,  de  a  másikok  dkomast  émaradnak 
(Göcsej  Nyr.  XIV.451). 


14Ö9 


Masina— MASKARA 


MÁSLÁS— MASZAT 


J410 


másik-anya  (Dunántúl  Nyr.  V.229 ;  Gömöt  m. 
Tsz.;  Hont  m.  Kemence  Nyr.  XIV.518;  másk- 
anya,  másk-ányá  Esztergom  vid.  Nyr.  XIX.239; 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.94):  öreganya. 

másk-ányi :  cva  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.94). 

másk-anyó :  cw  (Zala  m.  Hévíz  Király  Pál ; 
Szeged  Csaplár  Benedek;  Brassó  m.  Krizba  Nyr. 
m.373). 

másik-apa :  1.  öregapa  (Pest  m.  Tó-Almás  Nyr. 
XVni.232;  Kecskemét  Nyr.  XIX.46;  Hont  m. 
Kemence  Nyr.  XIV.518;  Palócság,  Gömör  m. 
Tsz.);  2.  nagybátya.  Másik  apám  uram  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVII1.286);  3.  bácsi.  Másik  apám 
[így  szólítják  a  fiatal  emberek  az  apjukkal  eggy- 
idős  V.  nálánál  idősebb  nem-rokonokat]  (Dráva 
mell.  Nyr.  V.521).  Mónár  másik-apám,  hónap 
mennyén  ked  küir  (Eszék  vid.  Nyr.  XV.  181). 

másk-ápi:  öregapa  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.94). 

másk-apó:  cv  (Zala  m.  Hévíz  Király  Pál; 
Szeged  Csaplár  Benedek ;  Brassó  m,  Krizba  Nyr. 
in.373). 

MASINA  {masinya  Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr. 
XV.573;  mesina  [?]  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr. 
VIII.471):  1.  lokomotív  (Soprony  m.  Horpács 
Nyr.  VI.158;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
n.42;  Hont  m.  Helemba  Nyr.  IV.  192);  2.  taka- 
réktűzhely (Győr  m.  Fejérpataky  László;  Jász- 
ság Kimnach  Ödön;  Hont  m.  Nyr.  XVni.430; 
Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVII.232) ;  3.  gyújtó 
(gyufa)  (Baranya  m.  Nyr.  VI.474;  Közép-Baranya 
Nyr.  III.327;  Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr. 
Vn.477 ;  Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVn.380;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.383;  Kis-Kúnság  Kimnach 
Ödön;  Csongrád  m.  Algyő  Nyr.  VIII.517;  Baja 
Bayer  József;  Érsekújvár  Nyr.  VIII.283;  Palóc- 
ság Nyr.  XXI.507;  XXIL77;  Esztergom  vid.  Nyr. 
XIX.239;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273;  Nóg- 
rád m.  Tolmács  Nyr.  XVL279;  Gömör  m.  Nyr. 
XXn.576;  Gömör  m.  Otrokocs  Nyr.  XVin.427; 
Rimaszombat  Nyr.  XVII.573 ;  Debrecen  Nyr.  XI. 
476;  Szilágy  m.  Nyr.  VI.473;  Zilah  Kerekes 
Ernő;  Csík  m.  Nyr.  Vin.379;  Xin.329);  4.  pá- 
linka-szesz (Csík  m.  Nyr.  Vin.379). 

MASINÁZ :  cséplőgéppel  csépel.  A  ¥éten  ma- 
sináznak  az  udvaromba  (Zala  m.  Kővágó-Örs, 
Révfülöp  Nyr.  XIX.  141). 

MÁSINEA :  öreganya  (Érsekújvár  Csaplár 
Benedek)  [vö.  pásinka]. 

MASÍBOL:  masíroz  (Torontál  m.  Monostor 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.21). 

MASEABrA  {m,acskura  Veszprém  m.  Szentgál 
Nyr.  11.185;  maskura  Csík  m.  Magyarország  és 
a  nagy  világ  XVII1.147;  maszkura  Kolozsvár 
Szinnyei  József;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
in.230;  Győrffy  Iván;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXI.528) :  1.  macskura:  álarc  (Veszprém  m.  Szent- 
gál Nyr.  11.185);  2.  maskura,  maszkura:  álarcos. 


bolondosán  fölöltözött  személy  (Kolozsvár  Sziny- 
nyei  József;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
230;  Győrffy  Iván;  Csík  m.  Magyarország  és  a 
nagy  világ  XVIII.  147;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XXI.528). 

MÁSLÁS  {másolás-hoT  Eger  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.331):  1.  másodbor,  lőre,  csiger  (Tolna 
m.  Nyr.  VI.230);  2.  pálinka-tisztáláskor  az  üst 
fenekén  maradt  maradék  (Székelyföld,  Három- 
szék m.  Tsz.). 

máslás-bor,  másolás-bor  =  máslás  1.  (Eger 
Kassai  J.  Szókönyv  III.331). 

[MÁSLÍT]. 

meg-máslit :  megmásít.  A  mi  éccé'r  megtörtint, 
ászt  imá  mégmáslitnya  nem  lehet  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  n.  563). 

MASLOG  (máslog) :  lassan  megy  (Fehér  rii. 
Nyr.  IX.284;  Félegyháza  Nyr.  V.130). 

MÁSOD :  1.  második.  Oda  is  érkeznek  másod 
kakasszókor  (Marosszék,  Nyárád-Karácsonyfalva 
Nyr.  XVI.48  [néprománcban]);  2.  másoda:  alja- 
búza (Vas  m.  Kemenesalja  Nyr.  XV.172).  — 
Másodszor  {máséccér  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXn.354.  409). 

MÁSODOL:  1.  megismétel  (Háromszék  m.MNy. 
VI.339;  Vadr. ;  GyőríTy  Iván).  Szereti  másodolni 
a  jó  ételt,  ha  inyére  szolgál  az  ize  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek) ;  2.  másodikat  harangoz  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

MÁSODOTT  [?]:  második  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

[MÁSOL]. 

él-másol:  elcserél  (Szatmár  ra.  Kapnik  vid. 
Nyr.  n.l82). 

meg-másol:  megmásít.  Megmásoltam,  rózsám, 
minapi  mondásom  (Háromszék  ra.,  Erdővidék 
Vadr.  176).  Megmásolni  a  szovát:  visszavenni 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.245.  341).  Megmásolták 
a  szavukat;  azt  mondták,  hogy  csak  teréfa-beszéd 
volt  az  egész  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
m.370). 

MASTRING:  fasz  (Ipoly  völgye,  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.525). 

[MÁSÍ-IK]. 

[Szólások],  Képire  mászni:  megpofozni,  meg- 
körmölni az  arcát  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.563). 

MASZAT  {macát  Vas  m.  Tsz. ;  Szeged  Ferenczi 
János ;  moszat  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII. 
432 ;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII.96) :  1.  ma- 
cát, maszat,  moszat:  szenny,  piszok,  rondaság 
(Balaton  mell..  Vas  m.  Tsz.;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.282 ;  Szeged  Ferenczi  János ;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek ;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVIII. 
432;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.286);   2.  maszat, 


1411 


MASZATOL— MASZMÓKOL 


MASZOG— MATASZ 


1412 


moszat:  szemét  (Balaton  mell.  Tsz.;  Vas  m. 
Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.574;  Debrecen 
Nyr.  VII.477;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII. 
96;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.286)  [vö.  mászok, 
meszet-maszat,  moszt]. 

MASZATOL  {macatol  Vas  m.  Tsz.;  Félegy- 
háza Nyr.  V.130;  Szeged  Ferenczi  János;  mű- 
szótól Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) :  vmit 
piszkolva,  ügyetlenül  és  lassan  végez,  piszmog, 
pepecsel,  babrál  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr. 
III.182;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383;  Orosháza 
Nyr.  IV.377  ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) 
[vö.  maszkotol,  maszmatól,  mosztol,  paszatol\. 

be-maszatol:  [tréf.]  megrészegszik  (Hol?  Nyr. 
XVn.235). 

MASZATOS  {macatos,  mácátos  Vas  m.  Tsz.; 
Szeged  Ferenczi  János;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
455;  Rimaszombat  Nyr.  XII.190;  moszatos  Kun- 
ság, Kisújszállás  Nyr.  XX.288;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XX.45;  Háromszék  m.  Tsz.):  1,  maszatos: 
összezúzott  (gyümölcs)  (Győr  m.  Tsz.) ;  2.  masza- 
tos, moszatos:  pityókos,  mámoros,  borókás  (Kun- 
ság, Kisújszállás  Nyr.  XX.288;  Nagy-Kúnság 
Nyr.  XX.45)  [vö.  mosztos,  paszatos], 

MASZKÉBÁL:  nyaggat,  szorongat,  nyal-fal 
(leányt).  Ne  maszké'ráld  mán  azt  a  lányt  (Gyön- 
gyös Nyr.  IX.333)  [vö.  macerál]. 

MÁSZKORÁL  (Csallóköz  Nyr.  1.378;  mászki- 
rál  Veszprém  m.  Somlyó  vid.  Nyr.  11.468): 
mászkál. 

MASZKOS :  sületlen,  szalonnás  (kenyér),  rosz- 
szul  kifőzött  (tészta)  (Szeged  Csaplár  Benedek, 
Sümeghy  Pál  1841). 

MASZKOTOL  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  masz- 
katol Torda  Nyr.  XVIII.95 ;  moszkotol  Székelyföld 
Győrffy  Jván) :  1.  moszkotol :  rágicsál,  majszol 
(Székelyföld  Győrffy  Iván);  2.  maszkatol,  masz- 
kotol: ügyetlenül  babrál,  pepecsel,  piszmog  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Torda  Nyr.  XVIII.95)  [vö. 
maszatol]. 

el-maszkatol :  elpiszmog,  elbabrál.  El  fog  ezen 
maszkatolni  egy  hétig  (Torda  Nyr.  XVIII.95). 

MASZKOTOL :  mászkál  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály; Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos), 

MASZLAGOS:  haragos  nézésű  (Balaton  mell. 
Tsz.). 

MASZLANG:  lucskos,  csatakos  [?].  Maszlang 
leszek,  ha  nedves  fűben  járok  (Vas  m.  Hegyhát 
Nyr.  1.467). 

MASZMATÓL:  vmit  piszkolva,  ügyetlenül  és 
lassan  végez  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) 
[vö.  maszatol], 

MASZMÓKOL:  tesz-vesz  (Hajdú  m.  Hadház 
Nyr.  XIX.  143)  [vö.  maszókol]. 


MASZOG  {moszog  Székelyföld  Kiss  Mihály): 
ügyetlenül  és  lassan,  szuszogva  csinál  vmit, 
piszmog  (Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály ;  Három- 
szék m.  Tsz.;  MNy.  VI.219.  343;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö.  majszog,  muszog,  szuszog- 
maszog]. 

MÁSZOK:  gyapjúnemúből  kiszotyogó  apró 
szőrhulladék,  szőrtörmelék  (Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Vadr.)  [vö.  maszat,  moszt], 

MASZÓKOL :  ügyetlenül  és  lassan,  szuszogva 
csinál  vmit,  piszmog  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VIH. 
379)  [vö.  maszmókol]. 

MÁSZOB:  facső,  a  melyre  a  kenderfonalat 
fölcsavarják  (Szlavónia  Nyr.  XXIII.312). 

MÁSZTRIGÁL:  beken,  bepacsmagol  (Bereg- 
szász Békássy  Sándor). 

MASZUTA  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Vadr.;  Csík  m.  MNy.  VI.374;  baszuta 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.578;  Székely- 
föld Tsz.;  NyK.  X.325;  Kiss  Mihály;  maszuka 
Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839):  1.  baszuta, 
maszuka,  maszuta:  ügyetlen,  piszmogó,  mamlasz 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIII.578;  Háromszék  m. 
Vadr. ;  Csík  m.  MNy.  VI.374) ;  2.  baszuta,  maszuta : 
ostoba,  bátortalan,  társalgástól  idegen,  magába 
zárkózott,  kirívóan  önző  (Székelyföld  Tsz. ;  NyK. 
X.825;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván). 

MASZUTÁL:  kedvetlenül  foglalkozik  vmivel, 
piszmog.  Ereggy,  ne  maszutálj !  (Csík  m.  Csík- 
Madaras  Nyr.  XX.  144). 

MATAHÁLA:  otromba  nagytestű,  lassú,  rest, 
nehéz  járású,  ügyetlen,  lompos  (nőszemély)  (Torda- 
Aranyos  m.  Várfalva  Moldován  Gergely;  Torda 
Kanyaró  Ferenc)  [vö.  mátohá,  motohárica]. 

MATAHULA :  cvd  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
Vni.226;  XIV.476). 

MATAK:  az  a  bábalakú  fa  a  farhámon,  a 
melyre  a  laptáros  a  bejáró-kötelet  rátekeri,  hogy 
megtarthassa  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

MATABÁSZ  (Székelyföld  Nyr.  IX.176;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.340;  Vadr.;  maka- 
rász  Karancs  vid.  Fülek  Nyr.  XXII.95 ;  motorász 
Tolna  m.  Tsz.;  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Debrecen  Nyr.  XI.477 ;  Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy 
Iván;  motyorász,  motyoráz  Kassa  vid.  Nyr.  XVII. 
285) :  1.  matarász,  motorász,  motyorász,  motyoráz : 
motoz,  kotorász,  kutat,  keresgél  (kézzel)  (i.  h.). 
Jában  matarász  az  asztalfiában,  mert  pirisznye- 
dett  kenyérnél  egyebet  se  talál  (Székelyföld  Nyr. 
IX.176).  Ne  motyorázz  má  olyan  sokáig!  (Kassa 
vid.  Nyr.  XVII.285);  2.  makarász:  markolász, 
csecserész  (Karancs  vid.  Fülek  Nyr.  XXII.95) 
[vö.  vatarász], 

1.  MATÁSZ:  motoz,  kotorász,  kutat,  keresgél 
(kézzel)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.340.  357;  Győrffy 
Iván). 


1413 


MATASZ— MÁTKA 


MÁTKÁSÍT— MÁTRIZSÁL 


1414 


2.  MATÁSZ:  készítetlen  selyem,  nyers  selyem. 
Matász  keszkenyö  (Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor 
Ákos). 

MATAT:  1.  motoz,  kotorász,  kutat,  keresgél 
(kézzel,  sötétben  tapogatódzva)  (Tolna  m.  Tsz.; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.476;  XX.480; 
Erdély  NyK.  11.378;  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XI.93;  Székelyföld  Tsz.;  Torda  Nyr. 
XVIII.95;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.374;  Homoród 
vid.  Nyr.  XXIII.44 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldi- 
zsár ;  Csík  m.  Nyr.  Vin.379 ;  Csík-Madaras  Nyr. 
XX.144;  Segesvár  Nyr.  1X.44).  Most  mán  matat- 
hatsz a  vires  ládába;  tudom,  hogy  nem  tanássz 
egyebet,  mind  égy  tynkketrec-alja  ribirongy  fon- 
csikát  (Székelyföld  Nyr.  V.176).  Jában  matat  az 
az  asztalfiában,  mert  pirisznyedett  kenyérnél  egye- 
bet se  talál  (Székelyföld  Nyr.  IX.176);  2.  babrál 
(Kolozsvár  és  vid.  Szinnyei  József,  Pap  Károly ; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.93).  Keze 
matat  kebelembe,  s  szöme  kacag  a  szömömbe  (Ud- 
varhely m.  Nyr.  IV.  144)  [vö.  vatat]. 

ki-matat :  sötétben  kibotorkál  (a  házból)  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

MÁTÉ :  1.  medve,  mackó  (Székelyföld  Nyr.  II. 
470);  2.  [szövőszékben]  a  fonáldorong  jobb  vé- 
gén levő  kissebb  kerék  fékezésére  szolgáló  S 
alakú  cifrázott  fa  (obere  schnalle)  (Győr  Nyr. 
XI.382;  Heves  m.  Nyr.  1.281 ;  Orosháza  Nyr.  IV. 
382;  Torontál  m.  Magyar-Ithabé  Nyr.  Vin.478; 
Hol?  Nyr.  Xin.47). 

MATÉEIA,  MATEKJA:  genyedtség  (Veszp- 
rém NyK.  XXIV.358;  Nagy-Kőrös,  Bereg  m. 
Bereg-Éákos  vid.  Pap  Károly). 

MATÉRIÁSOD-IK  :  genyed,  csipásodik  (a 
szem)  (Pest  m.  Monostor  Nyr.  XIII.478). 

MÁTÉZ[-IK?]:  veszekszik.  Mátéznak  (Dunán- 
túl Nyr.  V.228). 

MATIKÁL  {matigál  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos) :  1.  motoz,  kotorász,  kutat,  keresgél 
(kézzel),  babrál  (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.340;  Vadr.  508a;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  Király  Pál);  2.  ti- 
peg-tapog,  szerteszét  jár  (Háromszék  m.  Nyr. 
VI.473;  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.332). 

MATISKÁL 

Iván). 


:  matikál  1.  (Háromszék  m.  Győrffy 


MATEA  {mátka) :  1.  leánypajtás,  barátné.  Mari 
mátka,  elgyüssz  este  á  fonóba?  —  Nem  mehetek, 
Erzsu  mátka,  beteg  a  zápám.  Má  én  regél  lettem 
vele  mátka;  de  tyik  még  nem  is  vattok  mátka 
(Nógrád  m.  Terheled  Nyr.  XXII.511);  2.  legény, 
a  ki  pünkösdkor  eggy  leánytól  tojást  kap  (Gö- 
mör  m.  Tsz.). 

mátka-tál  {mátka-tál):  tojásból,  kalácsból  s 
egyéb  enni-  és  innivalóból  álló  ajándék,  melyet 
a  mátkák  küldenek  eggymásnak  (Palócság  Nyr. 
XXII.510;  Gömör  m.  Nyr.  XV1II.459 ;  Rimaszom- 
bat Nyr.  V.229 ;  Hol  ?  Tsz.). 


MÁTBLÁSÍT :  mátkát  szerez  (mag;ának).  A  két 
nagyubbik  [íiú]  elment  mátkásitani.  Összejárták  a 
zegisz  világot,  de  mégsem  mátkásithattak  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XVI.377). 

el-mátkásit :  eljegyez  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  474;  Erdővidék  Tsz.). 

[MÁTKÁZÓ]. 

mátkáző-vasárnap :  fehér  vasárnap  (húsvét 
utáni  első  vasárnap)  (Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  IV.91 ;  Moldvai  csáng.  Nyr.  ni.2). 

MÁTOHA,  MÁTUHÁ:  1.  mátoha :  kisértet 
(Dunántúl,  Gömör,  Torna  m.  Tsz.);  2.  mátuhá: 
lusta  (Félegyháza  Nyr.  V.130)  [vö.  matahála, 
mátovál  és  Nyr.  XXIII.391]. 

MATOLÁZ:  tetéz  (mértéket).  Mér  nem  mato- 
lázza  jobban  ?  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III. 
183). 

MÁTOVÁL:  kisért,  csoszog,  mint  vmi  kisér- 
tet (Balassa-Gyarmat  Simonyi  Zsigmond)  [vö. 
mátoha]. 

MÁTBA  (Pest  m.  Tápió-Györgye  Nyr.  XIV. 
283;  Alföld  Nyr.  XIV.478;  mádra  Gömör  m. 
Tsz. ;  nádra  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz. ;  Zala  m. 
Tapolca  és  vid.  Nyr.  XIV.512;  Somogy  m.  Nyr. 
XII.279;  Udvarhely  m.  Pap  Károly):  1.  mátra: 
anyaméh  (Alföld  Nyr.  XIV.478);  2.  mádra,  nádra: 
gyomorgörcs-féle  betegség  (Vas  m.  Kemenes- 
alja, Gömör  m.  Tsz.).  Nádrája  van:  időszakon- 
ként úgy  érzi,  hogy  a  gyomorból  vmi  kőkemény- 
ségú  tárgy  fölmegy  egészen  a  nyeldeklőig,  s 
meg  akarja  fojtani  (Zala  m.  Tapolca  és  vid. 
Nyr.  XIV.512) ;  3.  köldök  [?]  (Udvarhely  m.  Pap 
Károly)  [vö.  szív-mátra], 

[Szólások].  Főgyütt  a  nádrájo:  gyomorgörcsöt 
kapott  (Somogy  m.  Nyr.  XII.279).  Rossz  ez  a 
hanyatt- fekés ;  a  kit  az  asszonyok  ugy  hinak  hogy 
mátra,  az  fölgyün  és  osztán  az  öldös  [fojtogat] 
(Pest  m.  Tápió-Györgye  Nyr.  XIV.283).  Ugyan 
Kata  néni,  húzogasson  meg,  mert  feljött  a  mátrám 
(Alföld  Nyr.  XIV.478). 

mátra-fű:  nepeta  cataria  (Nógrád  m.  Nyr. 
IV.122). 

MATRACSOL :  majmol,  rosszul  v.  ügyetlenül 
utánoz  (Kecskemét  Király  Pál). 

be-mátrácsol  {bé'-mátrácsónyi) .  beken  (Félegy- 
háza Nyr.  IV.559). 

MATRING  {matrin  Dunántúl  Nyr.  V.228 ;  Zala 
m.  Hetes  Nyr.  XIX.576 ;  motring  Palócság,  Gömör 
m.  Tsz.;  Erdély  Szinnyei  József).  —  Matring: 
szalmacsomó  (házfödésre)  (Gömör  m.  Kraszna- 
horka- Váralja  Nyr.  III.  185). 

MÁTRIZSÁL  (Zilah  Nyr.  XIV.430;  Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.286;  Erdély  Máté  Sándor; 
Torda  Nyr.  XVni.95 ;  Háromszék  m.  Vadr.  508a; 
Kiss  Mihály;  matruzsál  Hunyad  m.  Nyr.  XVIII. 
95 ;  motrisál  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX.379 ; 


1415 


MATUF— MAZLAG 


MAZLOS— MÉCS 


1416 


motrosál  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.476; 
Szolnok-Doboka  m.  Horgospataka  Nyr.  XI.478; 
mostrosál  Szatmár  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK. 
11.378):  kutat,  keresgél,  kotorász,  babrál. 

el-matrusál :  elbabrál,  hiábavaló  munkával 
tölt  el,  eltariszuyáz  (időt).  Elmatrusáltam  az  időt 
(Kolozs  m.  Makó  Veress  Endre). 

MATUF :  meszelő  (Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  II. 
523;  III.373). 

MÁTYÁS:  szajkó  (Heves  m.  Makáry  György 
1839;  Erdély,  Székelyföld  Tsz.). 

Mátyás-ugrás :  [tréf.]  szaladás.  Vót  Mátyás- 
ugrás !  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.85). 

MATYÓ  (Győr  m.  Tsz.  248b;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.282 ;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383 ;  Mező- 
túr Nyr.  VIII.358;  Palócság  Kassai  J.  Szókönyv 
III.333;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Eger  Csaplár 
Benedek;  motyó  Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VIII. 
234;  mottyó  Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Szentpál 
Nyr.  VIII.522):  1.  matyó:  Borsodmegyében,  kül. 
Mező-Kövesden  és  vidékén  lakó  palóc  (Palócság 
Kassai  J.  Szókönyv  III.333;  Eger  Csaplár  Be- 
nedek); 2.  matyó,  mottyó:  gyüge,  gyámoltalan, 
féleszű  (Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Szentpál  Nyr. 
VIII.522;  Heves  m.  Névtelen  1840);  3.  matyó: 
idegen,  másvidéki  ember  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.383) ;  4.  matyó,  motyó :  [gúny.]  pápista  (Kis- 
Kúnság  Nyr.  XV.282;  Mezőtúr  Nyr.  Vin.358 ; 
Hajdú  m.  Nádudvar  Nyr.  VIII.234);  5.  matyó: 
eggy  szőllőfajta  (Győr  m.  Tsz.  248b). 

matyó-vajas:  [gúny.]  pápista  (Csongrád  m. 
Szentes  Nyr.  VI.232). 

MÁUNKOL,  MÁVüNKOL :  nyávog  (a  macska) 
(Székelyföld  Győrífy  Iván)  [vö.  baunkol,  nyaunkol]. 

MÁVOG :  CV3  (Székelyföld  Tsz. ;  GyőrflFy  Iván). 

MÁVUS :  macska  (Háromszék  m.  Győrfify  Iván)- 

MÁVÜSKA :  kis  macska  (Háromszék  m.  Győrífy 
Iván). 

MÁZGÁL:  mázolgat,  ken  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.475;  Kapnik  vid.  Nyr.  n.236). 
Mázgáld  szijel  ászt  a  csirizt  (Debrecen  Nyr.  VII. 
477). 

be-mázgál:  bemázol,  beken  (Szolnok-Doboka 
m.  Nyr.  XVn.381). 

MÁZGITÁL :  mázolgat,  ken  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.475). 

BIÁZGOL  {mázgol) :  mázol  (Palócság  Nyr.  XXI. 
421 ;  XXn.77 ;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.501 ;  Rima- 
szombat Nyr.  XV.474). 

BIAZLAG:  silány,  vékony,  rongyos  csepü- 
öltöny  (Székelyföld  Györffy  Iván;  Udvarhely  m. 
Vadr. ;  Keresztúr  vid.  Vadr.  527).  Katának  töttek 
fejire  fátyolt,  neköm  is  igen  csüpü-mazlagot  (Udvar- 
hely m.'Vadr.  17.  527.  578)  [vö.  mazolán]. 


MÁZLOS:  mázos.  Mázlos  fazék {kvdi^m..  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk£lI.59). 

MÁZNA  {mázna  Borsod  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
1.81;  111.334):  1.  mázna:  kényes,  elkényeztetett, 
könnyen  sírva  fakadó  (gyerek)  (Palócság  Tsz.; 
Nógrád  m.  Nyr.  IV.94;  Gömör  m.  Tsz.;  Nyr. 
XXn.576 ;  Rimaszombat  és  vid.  Nyr.  X.89 ;  XVH. 
573);  2.  mázna,  mázna:  vézna,  nyápic  (gyerek, 
ember)  (Palócság  Tsz.;  Borsod  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  1.81 ;  in.334 ;  Rimaszombat  Nyr.  XVH. 
573)  [vö.  maznos]. 

maszna-perec :  porhanyós  tésztából  készült 
perec  (Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89). 

[MAZNÍT]. 

'  el-máznít:  elkényeztet  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
501). 

MAZNOS:  elkényeztetett,  könnyen  sírva  fa- 
kadó (Nógrád  m.  Nyr.  IV.94). 

MAZOLÁN,  MAZOLÁNY:  1.  mazolán:  vékony, 
silány,  laza  csepü-öltöny  (Székelyföld  GyőrfFy 
Iván) ;  2.  mazolány :  vézna,  sovány  ember  (Nyitra 
m.  Andód  CzF.)  [vö.  mazlag]. 

MAZONNA  (Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.279;  Közép-Baranya  Nyr.  11.237;  Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ;  Alsó-Baranya, 
Pellérd  Nyr.  XI.239;  Eszék  vid.  Tsz.;  mazona 
Baranya  m.  Keszü  Kassai  J.  Szókönyv  III.200; 
Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.380;  mazzona  Ba- 
ranya m.  Ormányság  MNy.  V.lOl):  kis  kancsó, 
mázos  korsó. 

MAZUB,  MAZÚB:  1.  puszta,  csupasz,  min- 
denből kifosztott,  szegény,  koldus  (Palócság  Nyr. 
XXII.77 ;  Esztergom  m.  Kőhid-Gyarmat  Nyr.  XI. 
381);  2.  a  ki  nagy  erőfeszítéssel  és  mocskoló- 
dással  járó  nehéz  munkát  végez  (Székelyföld 
Tsz.). 

mazur-munka  :  marha-munka  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

MAZÜBKOD-IK :  nagy  erőfeszítéssel  és  moes- 
kolódással  járó  nehéz  munkát  végez  (Székely- 
föld Tsz.;  Győrííy  Iván). 

MÉC:  véka,  fél  mérő  (Fölső-Csallóköz,  So- 
morja  vid.  Szinnyei  József;  Pozsony  m.  Tárnok 
Nyr.  Vin.471;  Mátyusfölde  CzF.  V1.901). 

MÉCKA:  párbér,  a  papnak  és  a  mesternek 
járó  gabona  meg  bor  (Hont  m.  Nyr.  V.474;  Hont 
m.  Páld  Nyr.  XIV.576). 

MÉCS  {mécs  Veszprém  Nyr.  VII.381;  ménes 
Zala  m.  Orosztony  Nyr.  XXIV.384 ;  ménes  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  mincs  Csallóköz  Nyr.  I. 
280;  Csaplár  Benedek)  [vö.  mecsek,  mecset]. 

[Szólások].  Eltörött  a  mécs:  elpityeredett  a 
gyermek  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

mécs-köldök:  a  mécsesnek  az  a  része,  amelybe 
a  belet  teszik  (Debrecen  Nyr.  XXIII.334). 


1417 


MECSÁR— MEDENCE 


MEDER— MEG 


1418 


MECSÁR:  éjjeli  őr  a  hajón  (Kis-Duna  mell. 
Győr  és  Mosony  közt  Nyr.  XL44). 

MECSEJÉS:   csipás  (Csík   m.  Nyr.  VIII.379). 

MECSEK :  mécs  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Veszprém  Nyr.  VII.381)  [vö.  mecset]. 

MECSEKÉS :  piszoktól  ragadós  (Zala  m.  Qelse 
és  vid.  Nyr.  XV.573). 

MÉCSEL:  mécsvilágnál  dolgozik,  virraszt 
(Kecskemét  Nyr.  XIX.46).  Má  mécsütek  (Székes- 
fehérvár Nyr.  XVL141). 

MÉCSES  {mencses  Somogy  m.  Csököly  Nyr. 
XXV.94;  méncses  Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr. 
XV.573;  Csallóköz  Csaplár  Benedek).  —  Mé- 
cses, mencses:  lámpa  (Somogy  m.  Csököly  Nyr. 
XXV.94;  Tiszahát  Nyr.  VIII.  178  [itt  mécses  nyil- 
ván hiba]).  A  mécses  teli  vót  töttel  fosógémmee 
(Tiszahát  Nyr.  VIII.  178). 

[Szólások],  Etörött  a  méncses  cserép:  sírva  fa- 
kadt (pl.  a  gyerek)  (Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr. 
XV.573). 

MECSET:  mécs  (Soprony  m.  Rábaköz  Nyr. 
III.281)  [vö.  mecsek]. 

MECSETEL:   ecsetel,   söpör    (Csallóköz  Nyr. 

1.280). 

MECSIS:  nyalánk,  mint  a  macska  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  VII.478). 

MECSISKED-IK  :  nyalakodik,  mint  a  macska 
(Moldva,  Klézse  Nyr.  VII.478). 

MECSKEN:  nyekken,  zuhan  (Csík  m.  Nyr. 
VIII.379). 

bé-meosken :  bezuhan.  TJgy  megváglak  pufáha, 
hogy  hémecskensz  az  asztal  alá  (Csík  m.  Nyr. 
VIII.379). 

MEDÁIG:  meddig    (Debrecen  Nyr.    XX.404). 

MEDDIG  {medjíg  Ipoly  völgye.  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.525;  medzig  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek; Pozsony  m.  Pered  Nyr.  XX.82;  meggyig 
Palócság  Nyr.  XXI.313;  Gömör  m.  Runya  Nyr. 
XIX.525;  méggyit  Palócság  Nyr.  XXI.311). 

MEDDŐ  {meddü  Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr. 
VI.373;  Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály).  —  Meddü: 
meddő  csorda  v,  nyáj  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Itt  sok  arany  van,  s  nem  meddő  a 
kő  (Zalathna  vid.  Nyr.  XIII.238). 

MEDDŐS  {meHős):  meddő  (Szolnok-Doboka 
m.  Nyr.  XVII.  316). 

MÉDÉM:  földért  járó  haszonbér  (Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  XVI.527). 

MEDENCE  {lelence  Zala  m.  Nyr.  XVII.  137. 
178 ;  melence,  melence  Soprony  m.  Király  Pál ; 
Repce  vid.  Nyr.  XX.367;  Vas  m.  Horváth  Jó- 
zsef   1839;    Vas    m.   Répce-Szentgyörgy    Nyr. 

SZINNYEI :  MAGYAB  TÁJSZÓIÁB, 


XVni.574;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.322;  Göcsej 
MNy.  V.82 ;  Nyr  Xin.353 ;  Zala  m.  Alsó-Lendva 
Nyr.  XXin.287;  Balaton  mell.,  Marcal  mell., 
Pápa  vid.  Tsz. ;  Veszprém  m.  Almádi,  Veszprém 
Zolnai  Gyula;  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
344;  Fehér  m.  Király  Pál;  melönce  Somogy  m. 
Nyr.  XIV.479 ;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III. 
230) :  1.  helénce,  medence,  melence,  melence,  me- 
lönce: mosdótál,  mosogató  tál  v.  kerek  fateknő 
(Soprony  m.  Király  Pál ;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII. 
322;  Balaton  mell.,  Marcal  mell.,  Pápa  vid.  Tsz.; 
Göcsej  Nyr.  Xn.95;  XIV.453;  Zala  m.  Alsó- 
Lendva  Nyr.  XXIII.287;  Veszprém  m.  Almádi, 
Veszprém  Zolnai  Gyula;  Somogy  m.  Nyr,  XIV. 
479;  Fehér  m.  Király  Pál ;  Székelyföld  Tsz.).  Add 
ide  azt  a  beléncét,  hadd  mosogatom  fél  az  uri 
edént.  Öncs  vizet  a  helencéhe  (Zala  m.  Nyr.  XVII. 
137);  2.  melence:  hordóra  való  nagy  (kádacska- 
forma)  tölcsér  (léhó,  liu)  (Fehér  m.  Király  Pál) ; 
3.  medence:  szakajtókosár   (Zala  m.  Hetes  Nyr. 

xn.95). 

[MEDER]. 

meder-bálvány :  az  állóbárkán  az  oldal  leg- 
alsó deszkája  (Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

meder-kő :  a  fenékhorgou  a  kikötött  vég  felőli 
első,  nagyobb  kő  (Csongrád  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

MEDVE  [nedve,  nedve  Fehér  m.  Perkáta  Nyr. 
in.35;  Palócság  Nyr.  XXI.313 ;  XXn.77;  Gyön- 
gyös vid..  Nyr.  11.181 ;  Király  Pál). 

[Szólások].  Medvét  fog  (az  ágyás):  eső  éri  a 
szérűn  (nyomtatáskor,  csépléskor) ;  (a  gazda) : 
eső  éri  az  ágyasát  a  szérűn  (nyomtatáskor,  csép- 
léskor) (Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Csaplár  Bene- 
dek; Nagy-Kúnság  Nyr.  XXIV.181 ;  Szentes  Nyr. 
VIII.331;  Szeged  Csaplár  Benedek;  Tokaj  Nyr. 
XIX.384;  XXIV.96;  Szatmár  m.  Czimmermann 
János).  Medvét  kap  (az  ágyás) :  cv  (Pest  m.  Tinuye 
Nyr.  VII.90).  Medvét  fogott:  nem  sikerült  a  terve 
(Szatmár  m.  Kömörő  Nyr.  XIV.90).  Medvét  nyúz: 
az  eső  elől  összehányt  ágyás  fölsejét  kitere- 
geti, hogy  megszáradjon  (Heves  m.  Névtelen 
1840). 

medve-hús:  a  két  előlapocka  köze  (—  marja) 
a  szarvasmarhánál  (Székelyföld  Tsz.  262a). 

medve-pecsenye:  <^  (Székelyföld  Tsz.   262a). 

medve-sjsája :  antirrhium  május  (Nógrád  m. 
Nyr.  IV.122). 

medve-szar:  fekete  cukor  (Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Bereg  m.  Bereg-Rákos  és  vid.  Pap 
Károly). 

1.  MÉG,  MÖG:  1.  vmi  mögött  való  rész  v. 
hely,  vminek  a  hátulja.  Mögé  [vminek]  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.).  Elég  tágas  a  kemence  mé'ge 
(Székelyföld  Győrfify  Iván).  Hegy  mé'ge  [szántó] 
(Háromszék  m.  Sepsi-Szentkirály  Nyr.  11.333). 
A  hátam  mögé  fáj:  a  hátam  közepe,  a  hátam. 
Szeretném,  ha  csak  akkor  látnám  ezt  az  embert, 
mikor  a  hátam  mögét  (Szeged,    Csallóköz   Csap- 

90 


1419 


MEG 


MÉG— MEGINT 


1420 


lár  Benedek);  2.  [tehénnek  a]  mögé  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  mögi,  megyi  Tür- 
kévé Nyr.  III.473;  megye  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  III.340 ;  A.baúj  m.  Király  Pál) :  hátulja, 
fara,  valaga,  nemzőrésze.  Nagy  baja  van  a  tehe- 
nemnek, pondró  esett  a  megyibe  (Abaúj  m.  Király 
Pál).  A  megyibe  pipát  tettem  (Túrkeve  Nyr.  III. 
473).  Látszik  a  tehén  megyin,  hogy  ellös  (Szilágy 
m.  Kerekes  Ernő);  3.  megy:  [tréf.,  gúny.]  picsa. 
Addig  izegsz-mozogsz  körültem  te  lány,  hogy  egy- 
szer csak  megfogom  a  megyédet.  Lóduljon  innen 
kend,  vén  cigány  boszorkány,  mert  mindjárt  bele- 
rúgok a  megyibe!  (Szabolcs  m.  Király  Pál). 

2.  MÉG  [igekötő]  {eg,  eg  Göcsej  MNy.  1.220; 
11.410;  V.88;  Nyr.  Xm.499;  Zala  m.  Tapolca 
Nyr.  VIII.469;  [de  je^dögönyözték]  XVI.317; 
Veszprém  m.  Nyr.  V.124.  224;  Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  III.89;  V.466;  Veszprém  m.  Csé- 
kút  Nyr.  XI.190;  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr. 
XV.182;  Sümeg  vid.  Nyr.  XXn.286;  Balaton 
mell.  Nyr.  XII.474 ;  Somogy  m.  Nyr.  11.377; 
Somogy  m.  Kapoly  Nyr.  IV.36.  84;  Somogy  m. 
Köttse  Nyr.  Vn.480;  IX.288;  Fölső-Somogy,  Ba- 
laton mell.  Nyr.  Vn.522 ;  Vin.371 ;  Somogy  m. 
Zieh  Nyr.  VIII.519;  Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XVn.286;  Somogy  m.  Csurgó  Nyr.  XXI.143; 
Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.378:  Tolna  m.  Fölső- 
Nyék  Nyr.  VI.277.  319.  369.  421 ;  me  Palócság 
Nyr.  VI.467;  Heves  m.  Bátor  Nyr.  VIII.88 ;  Nóg- 
rád m.  Patak  Nyr.  VIII.560 ;  [wé-lőtte ;  mé  lőtte 
me  magát  ?]  Gömör  m.  Serke  és  vid.  Nyr.  XVIII. 
140;  Gömör  m.  Runya  Nyr.  XIX.523;  ög  Somogy 
m.  Szólád  Nyr.  Vin.326). 

3.  MÉG  {eg  [kötőszó]  Somogy  m.  Kapoly  Nyr. 
IV.84;  Jancsi  iég  Gyuri:  Zala  m.  Tapolca  Nyr. 
XVI.327).  —  Még,  mög :  megint  (Somogy  m. 
Mesztegnye  Nyr.  IX.283).  Csak  fölveszi,  meg  leteszi 
(Rábaköz  Nyr.  XIII.72).  Még  csak  itt  vagy  ?  (Vas 
m.  Őrség  Nyr,  VII.468).  Bizonyosan  szeles  [fél- 
részeg]  vót  má  meg,  azér  beszét  uján  furákat 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVII.45). 

meg-akkora :  még  eggyszer  akkora  (Deésakna 
Nyr.  1.382). 

még-éseg  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.518; 
Göcsej  MNy.  11.410;  még-ésék  Soprony  m.  Ságh 
Nyr.  XVIII.461 ;  meg-esseg,  meg-esseg  Balaton  és 
Marcal  mell.  Tsz.;  Zala  m.  Dobronak  Nyr.  II. 
234;  Göcsej,  Ormányság  MNy.  V.99;  meg-essék 
Zala,  m.  Dobronak  Nyr.  11.233 ;  mé'smég  Mátra 
vid.  Nyr.  XXIV.432):  megint  [vö.  ismég], 

meg-ésmét:  od  (Székelyföld  GyörfFy  Iván). 

mgg-mgg  [meg-még,  meg-meg  Rábaköz  Nyr. 
Xni.72;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.468;  Kemenes- 
alja Tsz.;  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.374.  418;  Veszp- 
rém Nyr.  VIII.329;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XV1I.516;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  111.318; 
Gömör  m.  Tsz.;  Debrecen  Kóssa  Albert;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  X.137.  288  ;  mémé'g  Szla- 
vónia Nyr.  XXI1I.214.  265;  mémme  Palócság 
Nyr.  XVI.466;  Heves  m.  Sirok  Nyr.  Vin.568; 
Hont  m.  Kővár  és  vid.  Nyr.  XVI.526;  XVII.42; 


Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.237.  329 ;  mé'mmég, 
memmeg  Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.502;  Komá- 
rom m.  Király  Pál;  Palócság  Nyr.  VI.518;  Mátra 
vid.  Nyr.  XXII.335;  Eger  vid.  Nyr.  XVn.476; 
Heves  m.  Párád  Nyr.  XXII.475;  Heves  m.  Sz.- 
Domonkos  Nyr.  XXn.524;  Hont  m.  Király  Pál; 
Ipoly  vid.  Nyr,  III.  428 ;  Hont  m.  Ipolyságh  Nyr. 
XIX.94;  Nógrád  m.  Terheled  Nyr.  XXn.573; 
Gömör  m.  Nyr.  XXIII.44;  Király  Pál;  Rima- 
szombat vid.  Nyr.  X.89 ;  Gömör  m.  Hanva  Nyr. 
XX.142;  Gömör  m.  Vály  Nyr.  XXin.236;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  X  136;  mög-mög  Somogy 
m.  Mesztegnye  Nyr.  IX.282;  mömmög  Tolna  m. 
Nyr.  VI.230;  Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVIII.334; 
Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.191;  Szeged  Nyr. 
Vn.236):  cv 

meg-megéseg  {meg-meg esseg):  oc  (Soprony  m. 
Tsz.;  Göcsej  MNy.  n.410). 

MÉG  {mé  Nógrád  m.  Ipoly-Litke  Nyr.  XII.331; 
meé  Heves  m.  Bátor  Nyr.  VIII.88;  me^  Gömör 
m.  Runya  Nyr.  XIX.523):  már.  Voltam  én  még 
ottan  vaj  eccer-kéccer  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 
Voltam  én  még  molnár  is.  Voltam  én  még  halász 
is  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  in.226).  Még 
rég :  már  rég.  Még  rég  sajditottam,  hogy  a  lessz 
belőlle  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

MEGE:  a  feleség  v.  a  férj  mellett  tartott 
szerető.  Megéje  is  van.  Megéje  neki  (Sárospatak 
Nyr.  XVni.232). 

MÉGÉ,  MÖGÉ  {megi  Háromszék  m.  Vadr.; 
mögi  Udvarhely  m.  Vadr.  4). 

MÉGÉSINT:  megint  (Rábaköz,  Beő-Sárkány 
Nyr.  XVin.143). 

MEGESLEG  (Göcsej  Tsz.;  MNy.  V.160;  Szé- 
kelyföld Tsz. ;  mögösleg  Szeged  Király  Pál;  Bereg 
m.  Dercén  Nyr.  XX.432):  cv. 

MÉGÉST  {méges  Somogy  m.  Nyr.  XVIII.513; 
megest,  mé'gest,  megest  Kis-Kúnság  Kimnach  Ödön; 
Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  IX.137;  Palóeság  Tsz.;  Nyr. 
XXI.216;  XXin.28.  69.  144;  XXIV.48;  Császár 
Árpád;  Hont  m.  Kővár  Nyr.  XVII.42;  Nógrád 
m.  Nyr.  VI. 135;  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.84; 
Gömör  m.  Tsz.  [itt  mezest  hiba];  Nyr.  XVIII.454; 
XXIII.44;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.564;  mégis  Rozsnyó 
Nyr.  VIII.565;  mögöst  Bereg  m.  Pornos  Nyr. 
XX.476). 

MEGINT  {mé'gé'n  Zala  m.  Dergecs  Nyr.  III.33 : 
Göcsej  Nyr.  n.370;  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.418; 
Veszprém  Nyr.  VIII.328;  Békés  m.  Uj-Kigyós 
Nyr.  IV.232;  mé'gen  Zala  m.  Dobronak  Nyr.  II. 
233;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVn.378;  XXI. 
384;  megen  Mátyusfölde  Nyr.  XX.29;  mé'gén 
Veszprém  Nyr.  VIII.328;  megén  Rimaszombat 
Nyr.  XV.234;  megent  Békés  m.  Uj-Kigyós  Nyr. 
IV.233;  Palócság  Nyr.  XXI.216;  megent  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284;  megent  Nógrád  m. 
Nyr.  IV.425 ;  mégént  Göcsej  Nyr.  11,421 ;  megent 
Göcsej  Nyr.  III.  180;  megin  Göcsej  Tb7..\  megin 
Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  V1I.230;  mögen  Tolna 
m.  Nyr.   VI.230;   Somogy  m.   Babod   Nyr.  XII. 


1421 


MEGINTEG— MEGINTLEN 


MEGINTLENÉK— MÉH 


1422 


427;  Somogy  m.  Szenna  Király  Pál;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XIV.384;  mögén,  mögént  Torontál  m. 
Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.3.  174; 
mögét  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.41). 

megint-eség :  cv  (Göcsej,  Páka  Nyr.  1.374). 

MÉGINTEG  (Székelyföld  Kriza;  megénteg  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.222.  237):  cv. 

MÉGINTELEN  {megéntélen,  megentelen,  megén- 
telen,  megentelen  Palócság  Nyr.  XXI.422;  Mátra 
vid.  Nyr.  XXIV.431 ;  Gömör  m.  Nyr.  XXn.576; 
Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432;  Bereg  m.  For- 
nos  Nyr.  XX.476;  Ugocsa  m.  Gődényháza  Nyr. 
III.369;  Háromszék  m.  MNy.  VI.237;  Gyergyó- 
Sz. -Miklós  Nyr.  X.45 ;  mégintelen,  meginfelen,  me- 
gintelen  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.3  74.418;  11.87 ;  Fehér 
m.  Nyr.  X.187;  Heves  m.  Névtelen  1840;  Nógrád 
m.  Terbeléd  Nyr.  XXII.573;  Gömör  m.  Nyr. 
XVin.505;  Debrecen  Nyr.  VIII.45;  Abaúj  m. 
Beret  vid.  Nyr.  11.476;  Székelyföld  Kriza;  Há- 
romszék m.  MNy.  VL237;  mögéntelen  Békés  m. 
Új-Kigyós  Nyr.  IV.232;  mögéntelen  Szeged  és 
vid.  Nyr.  IV.421;  Kálmány  L.  Szeged  népe  I. 
142;  möginteleng  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
11.279):  1.  oj;  2.  meg.  Ténnap  is  odavótam  raj- 
tik horvinnyi,  a  másik  hétén  mégintelen  kii  se 
gyöttek  a  kepehordatbu  (Göcsej  Nyr.  11.87).  Az 
ángyom  is,  mégintelen  a  sógorasszony  is  égyün 
szüretünyi  (Fehér  m.  Nyr.  X.187).  Gyün  esz  szép 
oroszlány ;  . . .  asztán  mögéntelen  égy  farkas  is 
(Békés  m.  Uj-Kigyós  Nyr.  IV.232).  Ennyihü  át 
a  dolog;  az  embörség  mögéntelen  a  kuckóba  ma- 
ratt  (Szeged  vid.  Nyr.  IV.421).  Alig  ment  el  a 
pápista  pap,  megmeg  az  orosz  pap  jött  utánna  . .  . 
Most  megentelen  a  magyar  pap  jött  oda  (Ugocsa 
m.  Gődényháza  Nyr.  III.369)  [vö.  mégintetlen, 
mégintlen]. 

[MÉGINTELENSÉG],     MEGÉNTELENSÉG  : 

megint  (Göcsej,  Ormányság  MNy.  V.99). 

MÉGINTEN  {mégéntend  Pest  m.  Szeremle 
Nyr.  XVI.503 ;  méginten,  meginten*Ré]^ce  vid.  Nyr. 
XX.415 ;  Veszprém  m.  Almádi  Zolnai  Gyula;  Veszp- 
rém m.  Nyr.  VI.422;  megintén  Pozsony  m.  Tár- 
nok Nyr.  IX.281):  cv. 

MEGINTENDIG:  cv  (Mátyásfölde  Nyr.  IV.174). 

MÉGINTENNÉG  (Veszprém  Zolnai  Gyula; 
mégintennég   Somogy  m.   Szőke-Dencs    Nyr.  III. 

182):  cv. 

[MÉGINTÉSLEG],  MÉGÉNTÉSLEG:  cv  (Zala 
m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573). 

MÉGINTÉSTENNEK:  cv  (Vas  m.  P.-Ör  Király 
Pál). 

MEGINTETLEK,  MÉGÉNTETLEN :  cv  (He- 
ves és  Nógrád  m.  Névtelen  1840)  [vö.  méginte- 
len, mégintlen]. 

MÉGINTLEN  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XVIIL285;  Háromszék  m.  Vadr.;  Hol?  Nyr.  VI. 
320;  mégéntlen  Háromszék  m.  Vadr.  508b;  mé- 
ginlen  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.374);  1.  cv;  2.  mégint- 


len, mögéntlen:  meg.  lén  vuótam  ott  mégintlen  e 
bátyám  (Göcsej  MNy.  11.414).  Hármas  koporsóba 
tötték:  fa-koporsóba,  ólomba  mögéntlen  vasba  (Sze- 
ged Kálmány  L.  Szeged  népe  1.156)  [vö.  mégin- 
telen]. 

[MÉGINTLENÉK]. 

megintlenék-eseg :  megint  (Soprony  m.  Tsz.). 

MÉGINTLENNEK :  meg.  lén  vuótam  ott  mé- 
gintlennek  e  bátyám  (Göcsej  MNy.  11.414). 

MÉGIS  {mégés  Gyöngyös  vid.  Nyr.  V.273 ; 
méges  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII.376;  Gyer- 
gyó-Sz.-Miklós  Nyr.  Vin.229;  Moldva,  Klézse 
Nyr.  V.268;  méis  Baranya  m.  Dráva  vid.  Nyr. 
VIII.426) :  meg,  és.  Jelen  voltak  Pál,  Péter,  mégis 
Jakab,  János  (Keszthely  vid.  Nyr.  VI.523). 

MEGTE  {megye,  mögye;  —  negye-biró  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) :  1.  mesgye,  határ 
(földek,  szőllök  között)  (Duna  mell.  Kassai  J. 
Szókönyv  ni.335;  Rábaköz  Nyr.  XV.431 ;  Repce 
vid.  Nyr.  XX.370;  Vas  m.  Szalafő  Nyr.  VH.lSl ; 
Vas  m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.574 ;  Bala- 
ton mell.  Tsz.;  Göcsej  MNy.  V.162;  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.467;  Keszthely  vid.  Nyr. 
VI.523;  Somogy  m.  Nyr.  X.476;  Király  Pál; 
Baranya  m.  Király  Pál ;  Fájsz  Nyr.  VII.429 ; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.282);  2.  egyházközség, 
plébánia,  eklézsia  (Csallóköz  Nyr.  1.280;  Gömör 
m.  Tsz.;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

megye-barazda :  szántók  és  kaszálók  közötti 
füves  barázda  (Nyitra  m.  Pográny  és  vid. 
Drnovszky  Ferenc). 

megye-biró  {négye-biró  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos):  templomatya,  kurátor  (Gömör 
m.  Tsz.;  Székelyföld  Nyr.  11.470;  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Nyr.  XVII.  138;  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 

megye-csuha:  egy  házi  palást  (pluviale)  (Gömör 
m.  Tsz.). 

megye-gyűlés:  egyházközségi  gyűlés  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

megye-láda:  egyházközség  pénzes  ládája 
(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

mégye-pógár :  egyházközségi  esküdt  (Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

MEGYÉS:  határos.  Avval  megyés  az  enyém 
[az  én  szőllőm]  (Somogy  m.  Balaton  mell.  Nyr. 
XVI.477). 

1.  MÉH  {méhe  Veszprém  m.  Csetény  Halász 
Ignác;  méhely  Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  III.35; 
mév,  mévek  Szlavónia  Nyr.  XXIII.214;  mihe 
Dunántúl  MNy.  V.99;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VIL 
330;  Göcsej  Király  Pál;  mihe  Fehér  m.  Nyr. 
X.187;  mihe  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác; 
mihe  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  X.265 ;  Repce 
mell.  Nyr.  XX.366;  mihe,  míMje  Göcsej  MNy. 
1.220;  mihik  Vas  m.  Őrség  Nyr.  IV.472). 

90* 


1423 


MEH— MELAZ-IK 


MELAZO— MELLED 


1424 


méh-farkas:  boszorkány-lepke  (phalaeua  ce- 
rella)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.341). 

mó-hely:  méhes  (Fehér  m.  Perkáta  Nyr. 
111.35). 

móh-kölönce :  oo  (Szilágy  m.  Nyr.  VII.382 
[itt  méh-kölömre  hiba)]  [vö.  Jcelence], 

móh-szin:  cv  (Székelyföld  Nyr.  XIV.335). 

[2.  MÉH]. 

méh-anya  {mih-anya  Zala  m.  Tűrje  Balog 
János):  anyaméh  (Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác). 
Bánt  a  méhanya:  méhgöreseim  vannak  (Veszp- 
rém m.  Csetény  Halász  Ignác).  De  bezzeg  ennek 
a  leánynak  a  mihanyája  !  ==  közösülni  vágyik 
(Zala  m.  Tűrje  Balog  János). 

MÉHES  {mihis  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.330; 
míhis  Repce  mell.  Nyr.  XX.366). 

MEKÉRÉG :  rikácsoló  hangon  beszél  (Veszp- 
rém m.  Csetény  Nyr.  V.471). 

MEKKOBIKA :  mekkorácska.  Mekkorika  szé- 
^ínke!  (Pest  m.  Szeremle  Nyr.  XVI.504). 

MÉLA:  1.  tréfálkozó,  mókázó,  elméskedő,  vic- 
ces (Pest  m.  Abony  vid.  Nyr.  VI.461 ;  Szatmár 
m.  Nyr.  X.430 ;  Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII. 
96);  2.  tréfa,  humor  (Tokaj  Nyr.  XIX.384;  XXIV. 
96). 

MÉLÁK  {melák):  1.  málészájú,  mafla,  bamba, 
bután  bámészkodó  (Marcal  mell,.  Pápa  vid.  Tsz.; 
Rábaköz,  Beő- Sárkány  Nyr.  XVn.192;  Alsó- 
Csallóköz  Kóssa  Albert;  Komárom  id.  Szinnyei 
József,  Beöthy  Zsolt);  2.  otromba  nagy  ember 
(Fölső-Somogy  Nyr.  X.190;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.27.  282);  ^.^melák-kutya  (Pápa  vid.   Tsz.). 

mélák-kutya:  különösen  széles  és  tátongó 
szájú  mészároskutya  (Marcal  mell.  CzF.  IV.87; 
Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  ILIOS). 

M£LANKULÓ:  mélázó,  ábrándozó  (Szombat- 
hely Fialowski  Lajos). 

MÉLÁNKÜS :  cv  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424). 

MÉLÁS:  tréfálkozó,  mókázó,  elméskedő,  vic- 
ces (Pest  m.  Abony  vid.  Nyr.  VI.461 ;  Tokaj  Nyr. 
XXIV.96). 

1.  MÉLÁZ[-IK]:  1.  tréfál,  mókázik,  elméske- 
dik,  viccelődik  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383 ; 
Tokaj  Nyr.  XIX.384;  XXIV.96;  Szabolcs  m. 
Besenyőd  Nyr.  XII.96);  2.  össze-vissza  fecseg 
(Debrecen  Nyr.  IX.476);  3.  félrebeszél  (Komá- 
rom m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.95). 

el-méláz:  eltréfál,  elmókázik  (Szabolcs  m. 
Besenyőd  Nyr.  IX.136).  Pálya  bácsi  úgy  elméláz 
velünk  néha,  hogy  ki  se  fogyunk  a  nevetésből 
(Pest  m.  Abony  Nyr.  VL461). 

2.  MÉLÁZ[-IK]:  bámul,  elbámészkodik,  málé- 
kodik    (Kis-Kúnság   Kimnach    Ödön;   Debrecen 


Nyr.  IX.206).  Hajjá  ke,  niá  mögöst  mélázik  [így !] 
ke?  (Bereg  m.  Fornos  Nyr.  XX.476). 

MÉLÁZÓ  =  mélás  (Pest  m.  Abony  vid.  Nyr. 
VI.461). 

[MELEGÉD-IK]. 

el-melegedik :  1.  fölhevül.  Látom,  éldé's  gaz- 
dám, eö  vagy  melegedve  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 
240) ;  2.  ellankad  és  majdnem  elájul.  Ugy  elme- 
legedett, hogy  mások  hozták  meg.  Ojan  hir  csapa 
meg,  hogy  elmelegettem  belé  (Székelyföld  Kiss 
Mihály),  ügy  elmelegettem  vala,  hogy !  (Székely- 
föld Erdélyi  Lajos). 

MELEGÉS:  meleg,  langyos.  Jó,  mikor  illen 
meleges  a  napfény  (Somogy  m.  Király  Pál). 

MELEGGET :  melenget  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.234). 

MELEGÍT  {melegét  Mátyusfölde  Nyr.  XX.29. 
124). 

MELEGÜL:  melegszik  (Vas  m.  Őrség  Nyr. 
11.374).  Hol  fázok,  hol  melegülök  (Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.142). 

MELL  {mej,  mejet  Székelyföld  Nyr.  III.423; 
Kiss  Mihály;  mejj  Mezőtúr  Nyr.  VIII.444;  Deb- 
recen Nyr.  IX.163;  Abaúj,  Borsod  m.  Király 
Pál;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvarhely  m. 
Fehér-Nyikó  vid.  Nyr.  XVIII.525 ;  melly  Palócság 
Nyr.  XXI.312;  Nógrád  m.  Nyr.  IV. 142). 

[Szólások].  Mejet  {mejjet)  vet:  jóllakik  (Székely- 
föld Nyr.  III. 423).  Bezzeg  vettünk  egy  mejet! 
(Székelyföld  Kiss  Mihály).  A  feleségöm  tyúkhúsos 
táskát  csindt  dere,  de  vettem  is  ojan  mejjet,  hogy 
élig  szuszogtam  é  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó 
mell.  Nyr.  XVIII. 525).  Gyere  hát  no,  vessük  essze 
a  mejjünköt:  birkózzunk,  mérkőzzünk  meg  (Ud- 
varhely m.  Fehér-Nyikó   mell.   Nyr.  XVIII. 525). 

« 

mell-dorong:  brustbaum  [szövőszék  része] 
(Győr  Nyr.  XI.382;  Torontál  m.  Magyar-Ithabé 
Nyr.  Vni.478). 

mell-kalán  {meje  kalánja):  a  mellcsont  alatti 
kis  horpadás  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

mellre-való  {mejre-való,  melyre-való,  mere-való, 
merre-való):  mellény,  meleg  bőrmellény,  derék- 
bunda (Pozsony  Nyr.  XIV.48;  Kalotaszeg  Nyr. 
XX.468 ;  Melich  János ;  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr. 
XVin.576;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  V.423;  Kis- 
Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.283  ;  Beszterce- 
Naszód  m.  Zselyk  Nyr.  XVin.576). 

[MELL-IK]. 

el-mellik:  elmállik.  Emellett,  mer  megette  a 
mol  (Dunántúl  Nyr.  XVI. 190)  [vö.  el-nyellik]. 

[MELLED],  MELLYED,  MEJBD :  szőrét,  gyap- 
ját, tollát  hullatja,  szemeit  hullatja  (a  szőllőfürt), 
koppad  (Heves  m.  Névtelen  1840;  Székelyföld 
GyörflFy  Iván). 


1425 


MELLEDZÖ— MELLÉKES 


MELLÉKEZ— MÉLTAT 


1426 


ki-mejjed  (ki-mejed):  kifogy,  kikopik.  Annyi 
szérnyü  sok  adósságba  verte  magát,  hogy  utójára 
mindenibö  kimejedt  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 
Kimejjedt  mindeniböl  (Háromszék  m.  Vadr,  508b). 

le-melyjed :  lepereg.  Lemelyjed  a  szőlő  (Abaúj 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  111.427). 

meg-mejjed  {meg-mejed) :  1.  gyapját  elhullatja 
(a  juh)  (Székelyföld  Fejér  József) ;  2.  elpusztul 
(Háromszék  m.  Vadr.). 

MELLEDZŐ,  MELLEZŐ    {mejjedző,   mejjező): 

1.  mejjedző:  vastag,  bélelt  mell  takaró  (Tolna  m. 
Gyönk  Nyr.  V.379;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.286);  2.  melledző  :ujjeiüan  kabát  (Tisza- 
füred és  vid.  Kimnach  Ödön);  3.  mejjező:  mel- 
lény, a  melynek  elül  kézmelegítő  tartója  van 
(Pest  m.  Csanád  Békássy  Sándor);  4.  mejjedző: 
melltakaró  (néha  kivattázott)  ruhadarab,  melyet 
a  nők  a  pruszlik  alatt  hordanak  (hátul  a  vállon 
keresztül  madzaggal  kötik  össze ;  némelyik  kap- 
csos, sőt  van  olyanforma  is,  mint  a  nadrágtartó) 
(Bács  m.  Bajmok  Nyr.  XV.469);  5,  mellező:  mell- 
fűző  (míder)  (Nógrád  m.  Simonyi  Zsigmond); 
6.  mellező:  a  ló  szügy  én  a  szíj  alá  tett  puha 
vmi,  pl.  szűrdarab  (hogy  a  szíj  föl  ne  törje  a 
szügyét)  (Vác  Divicsek  Gyula). 

[MELLÉK],  MELLYÉK  (Székelyföld  Tsz.; 
mejék  Székelyföld  Tsz.;  Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  Vni383;  mejjék  Székelyföld  Nyr.  V.221; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Nyr.  111,143 ;  Három- 
szék m.  Nyr.  III.373;  Csík  m.  Arany-Gyulai  NGy. 
1.279;  Csík-Madaras  Nyr.  XX.144;  melyik  Hu- 
nyad  m,  Lozsád  Nyr.  XXIII.  143):  1.  mejjék, 
mejék,  mellyék:  azon  fonál,  mely  a  szövőszék 
hosszában  a  nyüstön  és  a  bordán  át  nyúlik,  s 
a  melybe  az  ontokot  beleszövik  (Székelyföld 
Tsz.;  Háromszék  m.  Nyr.  III.373;  Csík  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.279;  Csík-Madaras  Nyr.  XX.144); 

2.  melyik:  a  meghéhelezett  kender  legszálasabb 
része,  a  melyből  a  pác  és  a  szösz  már  ki  van 
választva  (Huny ad  m.  Lozsád  Nyr.  XXIII.  143). 

[Szólások].  Egyik  ontok,  a  másik  mejék  [mond- 
ják eggymással  rosszul  élő,  pörlekedő  házasfe- 
lekre, mikor  mindkettejük  hibás]  (Székelyföld 
Tsz.) 

mellék-fa :  [bognár  mesterszó]  seitentheil  (Győr 

Nyr.  XI.478). 

MELLÉKEL:  1.  elhagy,  elkerül,  elvan  vmi 
nélkül  (Győr  Nyr.  XIX.288).  Akinek  nincs  rá 
szüksége,  ilyen  rossz  időben  mellékli  az  utat:  el- 
kerüli a  vásárba  menést  (Pápa  Simonyi  Zsig- 
mond); 2.  kerüli  a  dolgot.  Má  meg  mellékűsz! 
(Vas  m.  Pálfa  Sztrókay) ;  3.  védelmez  (Komá- 
rom m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.95). 

el-mellékel :  elkerül,  mellette  elhalad,  elmel- 
lőz (Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.325;  Győrffy  Iván). 

MELLÉKÉS.  Mellyékest  {mejjékest,  mejékest): 
1.  éppen  mellette,  eggy  vonalban  vkivel  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek,  Győrffy  Iván).    Mejjékest 


mentem  vele  (Udvarhely  m.  Vadr.);  2.  oldalvást. 
A  hegy  farkáig  egyenest  megy  az  út,  onnan  kezdve 
mellyékest  fordul  balra  (Abaúj  m.  Szikszó  Király 
Pál);  3.  mellékesen,  mellesleg.  Ezt  csak  úgy 
mellyékest  mondom  (Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

[MELLÉKÉZ], MELYÉKEZ:  melléje  tesz.  Fal- 
hoz melyékezni  (Háromszék  m.  MNy.  VI.342). 

kl-melyókez :  mellékét  kitölti  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.335). 

MELLÉBTES:  több  színt  játszó,  többszínű 
fonálból  szőtt  (kelme;  vö.  melirt)  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XIV.476;  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály, Gálffy  Sándor). 

MELLES  {mellyes):  vattával  bélelt  (bőr)mel- 
lény  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.560;  Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.267;  Fehér  m.  Király 
Pál;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89). 

MELLESGET:  kerülőleg  szól,  kertelget,  ke- 
rüli a  szókimondást  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
234.  341;  Győrffy  Iván). 

[MELLESKÉD-IK],  MELLYESKED-IK :  büsz- 
kélkedik (Tolna  m.  Nyr.  VI.230). 

MELLESZT  (Dunántúl  Nyr.  XVI.239 ;  Vas  m. 
Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.574;  Pápa  vid. 
Tsz.;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV.235;  Gö- 
mör  m.  Nyr.  XXII.576 ;  mejeszt  Székelyföld  Tsz. ; 
mejjeszt  Tok&i  Nyr.  XIX.384;  XXIV.96;  Székely- 
föld Tsz. ;  mellyeszt  Palócság  Nyr.  XXI.312) :  1. 
koppaszt  (szárnyas  állatot)  (i.  h.);  2.  mejjeszt: 
megfoszt,  elsikkaszt,  elpusztít,  tékozol  (Tokaj 
Nyr.  XIX.384;  XXIV.96). 

ki-mejeszt:  kikoppaszt,  kifoszt.  Kimej esztették 
ak  korcsmárosok  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

meg-mejeszt :  1.  megkoppaszt  (pl.  csirkét) 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos) ;  2.  kifoszt, 
kizsebel.  Kőcsönkérés  adósság!  .  .  .  mé'gmejeszt- 
nek,  s  osztán  elmé'hecc  (Székelyföld  Nyr.  V.122). 

[MELLESZTŐ]. 

mellesztő-kasza :  koppasztó-kasza  (abhaar- 
messer;  nyereggyártó  eszköz)  (Győr  Nyr.  XI. 
430). 

MELLŰNNET :  mellől.  Fa  mellünnet  (Három- 
szék m.  NyK.  in.6). 

MÉLTAT  [méltat  Csík  m.  Vadr.  557):  szol- 
gáltat, juttat  (Baranya  m.  Tsz. ;  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Tsz.)  Kézhez  méltatják 
(pl.  a  nem  postán  küldött  levelet  v.  más  tár- 
gyat) (Veszprém  m.  Nyr.  XVI.514). 

által-méltat  (Székelyföld  Nyr.  XIV.335 ;  átal- 
meltat  Háromszék  m.  MNy.  VÍ.316) :  átszolgáltat, 
átad. 

át-móltat :  cv.  (Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

el-méltat:  1.  ellódít.  Eméltatlak  innejd!   (So- 


1427 


MÉLTÓSÁGOS— MELYIK 


MELYSÉG— MÉN 


J428 


mogy  m.  Sándor  József);   2.  eltulajdonít,  ellop, 
elcsen    (Tolna  m.   Kassai  J.  Szóköuyv  III.348). 

fel-móltat  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván;  fél- 
meltat  Háromszék  m.  MNy.  VI.326):  nagyra 
méltat. 

lé-méltat :  leszállít,  lekerget.  Maj  leméltatlak 
áru  a  zasztóru  (Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV. 
573). 

MÉLTÓSÁGOS  {mélcsás  úr  Erdély  Szinnyei 
József). 

MÉLY  (me-hejt,  me-herré,  me-herről  Székely- 
föld Nyr.  IIL423;  mé-hejt  Udvarhely  m.  Bet- 
falva  Simonyi  Zsigmond;  mé-tájonn,  mé-hejt  Szé- 
kelyföld Győrfty  Iván;  mé-hejt,  mé-hejt,  mé-héré 
Udvarhely  m.  Vadr. ;  mő  Ipoly  völgye,  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.526;  amó7,  bármöZ,  némó7  Csalló- 
köz Király  Pál). 

[mely-helyt],  mó-hejt  {mé-hejt,  mé-hejt,  me- 
hejt):  hol?  (Székelyföld  Nyr.  ni.423;  Győrffy 
Iván ;  Udvarhely  m.  Vadr. ;  Udvarhely  m.  Bet- 
falva  Simonyi  Zsigmond). 

[mély-helyre],  mó-heró  (me-herré) :  hova  ?  (Szé- 
kelyföld Nyr.  III.423 ;  Udvarhely  m.  Vadr.  509a). 

[mély-helyről],  me-herről :  honnan  ?  (Székely- 
föld Nyr.  III.423). 

[MÉLY]. 

[Szólások].  Oan  mél  mullató  ember,  hogy!  -= 
nagy  mulató,  szenvedélyes  mulató  (Vas  m.  Őr- 
ség Nyr.  L421). 

MELYIK  (mehék  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X. 
45 ;  meik,  ameik  Székelyföld  Nyr.  III.423 ;  Három- 
szék m.  Vadr.  509a;  amejék  Kolozs  m.  Szucsák 
Nyr.  XIV.187;  mejék,  amejék  Kolozs  m.  Szucsák 
Nyr.  XIV.187;  Deés  Nyr.  Xn.472;  XX.383;  mék, 
amék,  annmék  Tolna  m.  Nyr.  VI.130;  Szentes 
Nyr.  VL178;  Debrecen  és  vid.  Nyr.  n.468;  IH. 
514;  IV.420;  V.222;  VL331;  VIL189.  329.  477. 
521;  IX.165.  205;  X.428.  567;  Hajdú  m.  Földes 
Nyr.  n.285;  in.239;  Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr. 
V.226.  328;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  IX.558;  Bihar 
m.  Er-Keserú  Nyr.  V.177;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.328;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
Xin.575;  Szatmár  Nyr.  XIV.284;  Szabolcs  m. 
Bököny  Nyr.  XIX.92;  Szabolcs  m.  Dessewffy 
Nyr.  XXn.142;  Ugocsa  m.  Gődényháza  Nyr.  Hl. 
372;  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  Vin.377;  miik 
Szilágy  m.  Nyr.  IX.477.  564;  Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.215.  237;  Vadr.; 
míiA  Szlavónia  Nyr.  XXm.168.  265;  Félegyháza 
Nyr.  XII.474;  mijik  Szeged  Kálmány  L.  Szeged 
népe  1.127;  Csanád  m.  Földeák  Kálmány  L. 
Koszorúk  n.T86;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII. 
231 ;  X.41 ;  mik,  amik  Torontál  m.  Egyházas- 
Kér  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.215;  Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.  in.324;  Nyr.  XXV.47; 
mik,  dmik  Kecskemét  Nyr.  IX.361 ;  Arad  m. 
Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  L121;  Székely- 
föld Arany-Gyulai  NGy.    in.330;  Nyr.   in.423; 


Győrffy  Iván;  m%k,  amik  Háromszék  m.  Vadr. 
367.  509a;  mölik  Torontál  m.  Lőrincfalva  Kál- 
mány L.  Szeged  népe  III.161).  —  Améllönk:  a 
melyikünk  (Somogy  m.  Marót  puszta  Nyr.  III. 
511).  —  Mellik  —  mellik:  ki  — ki,  eggyik  —  másik. 
Mellik  veszteg,  mellik  áll  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.157). 

MELYSÉG   {mélszég   Moldvai   csáng.   Nyr.  X. 
154). 

[1 .  MÉN],  MENY :  kútgém  (Vas  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  III. 349;  Kemenesalja  Tsz.). 

2.  MÉN,  MEGYÉN,  MÉGY  {mánj,  mán]  Ma- 
ros-Torda  m.  Maros-Bükkös  Nyr.  X.48;  mégyök, 
mégyön  Szlavónia  Nyr.  XXIII.168;  mek  Palócság 
Tsz.;  érnék  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVI.278; 
mék  Nógrád  m.  Megyer  Nyr.  VII.37 ;  mének,  mé- 
nek, ménök,  mensz,  ménen,  ménen,  mé«ünk  Ka- 
lotaszeg Nyr.  XVII.47 ;  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Háromszék  m.  Közép-Ajta  Király  Pál;  Brassó 
m.  Hosszúfalu  Nyr.  V.374.  375 ;  XXn.238;  Hu- 
nyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.410;  Moldvai  csáng. 
Nyr.  X.106;  mengyek,  méngyék,  ménygyek,  mén- 
gyén,  mengyen,  méngyünk,  ménygynnk,  mengyxxnk 
Tisza-Sz.-imre  Nyr.  IX.129;  Püspök-Ladány  Nyr. 
VI.  174;  Mezőtúr  Nyr.  VI1I.444;  Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  L15;  Nyr.  Vn.l23;  Deb- 
recen Nyr.  in,280;  IV.47.  135.  282;  Vn.522; 
IX.  164;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  in.39;  Bihar  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  III.336;  Szatmár  m.  Nyr. 
VIII.39.  186;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII. 
226.  327;  Szatmár  m.  Nagy-Dobos  Nyr.  IX.560; 
Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.521 ;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  XIX.375 ;  Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX. 
432;  Bereg  m.  Fornos  Nyr.  XX.476;  Szilágy  m. 
Nyr.  IX.564;  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr.  VI.474; 
Zilah  Nyr.  XII.277;  XIV.430;  Szilágy-Somlyó 
Nyr.  XVI.188.  286;  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr. 
V.375;  menyek,  menyek,  menyén,  menyen,  me- 
nyünk, menyünk  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XIV. 
187;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János;  Deés 
Nyr.  Xn.l40;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvar- 
hely m.  Nyr.  Vm.l69;  Udvarhely  m.  Bethlen- 
falva Nyr.  VII.384;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr. 
Vni.374.  429;  Erdővidék  Nyr.  IV.39;  Csík  m. 
Nyr.  V.468;  VI.286;  Vin.182;  Csík-Szentkirály 
Nyr.  Vni.96;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  Vni.89. 
229.  230;  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  V.376; 
Huuyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.410;  Küküllő  m. 
Gógánváralja  Nyr.  VIII.467;  Moldvai  csáng.  Nyr. 
III.53;  mówök  Somogy  m.  Csurgó  vid.  Király 
Pál;  möny'ón  Udvarhely  m.  Nyr.  III.554;  IV.33. 
276):  kel,  elkel.  Hogy  mént  égy-égy?  (Bánffy- 
Hunyad  Nyr.  X.23). 

[Szólások].  Menyén  vmire :  jelent  vmit  (Kalota- 
szeg, Zsobok  Melich  János). 

mégy-bor:  [tréf.]  olyan  bor,  a  mely  jól  csú- 
szik (Cegléd  Széchy  Károly;  Szeged  Nyr.  V.265). 

el-mégy:  1.  elkel.  A  deszkám  mind  csibbe- 
csubba  ment  el  (Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.472) ; 
2.  eltart.  Elmenen  az  esszö  vaj  két  hétig  (Mold- 
vai csáng.  Nyr.  X.106). 


1429   MÉNCSÉREDIK— MENEDÉKES 


MENEGEL— MENET 


1430 


[Szólások].  Elm'f'gyen  vmin:  el  tud  végezni, 
meg  tud  csinálni  vmit  (Palócság  Nyr.  XXII.33). 
Elmenyen  rajta:  eligazodik  rajta  (Erdély  Szinnyei 
József). 

ki-megy  (ki-menm) :  1.  kificamodik  (Tolna  m., 
Székelyföld  Tsz.) ;  2.  kialszik.  Kimegy  a  tűz  (vö. 
geht  aus)  (Kassa  és  vid.  Nyr.  XX.573). 

[lé-megy]. 

[Szólások].  Lemegy  a  nyelvéről:  elfelejti.  Hamar 
lemegy  az  ember  nyelvéről,  a  mit  folyton  nem  gya- 
korol. Sok  szép  dalt  tudtam,  de  már  lementek  a 
nyelvemről  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

még-megy:  1.  oda  megy.  Megment  (Vas  m. 
Kemenesalja,  Jánosháza  Nyr.  XV. 141);  2.  meg- 
megyen:  megtérül  (a  vmire  fordított  fáradság  v. 
költség)  (Háromszék  m.  NyK.  III.12);  3.  meg- 
döglik. Megment  (Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr. 
V.91);  4.  még-menyé'n  (a  ruha):  megfakul,  színe- 
hagyott lessz  (Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.330). 

rá -mégy:  rímel.  Hisz  ez  a  vers  nem  megy  rá 
(Miskolc  és  vid.  Nyr.  VI.227). 

MÉNCSÉRÉD-IK  {méncsöröd-ik ;  —  éimecse- 
red-ik  Székelyföld  Győrffy  Iván;  kimécseredeti 
Szilágy  m.  Nyr.  IX.563). 

el-méncseredik  {el-méncsörödik,  el-mecseré'dik) : 
elkeseredik  és  mérgesen  sírni  kezd  (Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Udvarhely  m.  Felméri  Lajos).  Ha 
valami  nem  tetszik  neki,  mingyárt  elméncseredik 
(Háromszék  m.  Vadr.).  Éccé  csak  úgy  éméncsö- 
rödik,  mind  a  zsidó-vecsömye  (Udvarhely  m.  Nyr. 
V.175). 

ki-méncseredik :  vérmesen  kidülled  (a  sok 
ivástól  a  szem)  (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék 
m.  Vadr.). 

rá-mecséredik :  dühösen  ráagyarkodik.  Ez  al 
leánka  oan  méregduda,  hogy  csak  éppeng  egy-két 
szóvá  megszidtam,  s  ugy  reám  mecseredett  vala, 
hogy  készképes  lett  vóna  ok  kést  asz  szüvembe 
szúrni  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

MÉNCSÉRÉDÉTT:  vérmesen  kidülledt  (szem, 
a  sok  ivástól)  (Székelyföld,  Háromszék  m.  Tsz.; 
Kiss  Mihály). 

kimócseredett :  vérmesen  kidülledt  (szem)  v. 
megduzzadt  (arc,  a  sok  ivástól)  (Szilágy  m.  Nyr. 
IX.563). 

[MÉNCSÉRÉG],  MECSÉRÉG:  dühében  sírva 
agyarkodik  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Csík  m. 
Gyergyó  vid.  Kiss  Mihály). 

[MÉNCSÉRŰL]. 

ki-móncsörül  =  ki-méncsé'ré'dik  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

MENDEGÉL  [mendegél  Háromszék  m.,  Erdő- 
vidék Vadr.  161;  möndögeltem  Udvarhely  m. 
Keresztúr  vid.  Vadr.  450). 

MENEDÉKES:  meneteles  (Székelyföld  Tsz.). 


MENEGEL : 

VI.357). 


mendegél  (Háromszék  m.  MNy. 


MÉNÉGET  (Vas  m.  Nyr.  XVIII.144;  Mátra 
vid.  Nyr.  XXIÍ.335;  meéget  Vas  m.  Őrség  Nyr. 
Vn.469;  Göcsej  Nyr.  n.370;  Göcsej,  Páka  Nyr. 
1.374;  möjöget  Hetes,  Dobronak  Nyr.  n.323;m. 
319;  XIV.333;  mööget  Göcsej  Nyr.  III.179.  425; 
Göcsej,  Páka  Nyr.  1.417;  11.179);  1.  ménéget, 
meéget,  mööget :  mendegél,  lépdel  (Vas  m.  Nyr. 
XVni.144;  Göcsej  Nyr.  n.370;  in.425;  Mátra 
vid.  Nyr.  XXII.335).  Imme-ámma  möjöget  a  zuton 
(Hetes,  Dobronak  Nyr.  XIV.333).  Mégen  csak 
méégetnek,  éccér  csak  talánok  mégen  ögy  embört 
(Göcsej  Nyr.  11.370).  Hát  a  mind  mögy,  mööget . .  . 
(Göcsej,  Páka  Nyr.  1.417);  2.  meéget:  járogat. 
A  kocsmábo  meéget  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.469) ; 
3,  meéget,  möjöget,  mööget:  megy.  Toább  méége- 
fé'tt  (Göcsej,  Páka  Nyr.  1.374).  Miko  mööget,  a 
bokáját  mindig  öggyü  hajgállo  (Göcsej,  Páka  Nyr. 
11.179).  Aután  osztán  öggyüt  möjögessünk:  keltű- 
nek könnyebbebb  lesz  a  gyárás  (Hetes,  Dobronak 
Nyr.  11.323).  Illen  gyelés  nap  mét  möjöget  terijje 
(Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.319). 

be-mööget:  bemegy.  Talánok  égy  naon  rém- 
séges nagy  erdőt,  ebbe  bémöögettek  nyulásznya 
(Göcsej  Nyr.  n.370). 

é-mééget,  e-mööget:  elmegy,  Eméegették  a 
templomba  és  még  esküitek  (Göcsej  Nyr.  11.422). 
Emöögetétt  a  kiráho  maga  és  mökkérté  a  lányát 
(Göcsej  Nyr.  III.179). 

ki-möjöget:  kimegy.  Ha  oton  marad,  azonto- 
san  kimöjöget  a  szakos  útra  (Hetes,  Dobronak 
Nyr.  n.l33). 

menekít  :  menekedtet,  szabadít  (el-,  ki-, 
tőle)  (Deésakna  Nyr.  1.382), 

MENEKÜLT:  kis  helyre  beszorított,  rende- 
sen cserépzsindelyből  a  szoba  szögletébe  rakott 
kályha  (Szatmár  Nyr.  Vn.l90). 

MÉNÉL  {meniényi  Palócság,  Gömör  m.  Tsz.; 
ménéi  Szlavónia  Nyr.  XXIII.216):  1.  meniényi: 
mendegél,  többször  megy  (Palócság,  Gömör  m. 
Tsz.);  2.  ménéi:  megy,  szokott  menni  (Szlavónia 
Nyr.  XXni.216). 

[MENÉS]. 

kimönés:  ficamodás  (Szeged  Nyr.  IV.178). 

MENÉS  {ménes,  ménös):  ló  (Székelyföld  Nyr. 
11.470;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.238).  Az  én 
ménesem:  lovam  (Marosszék  Nyr.  X.238).  Négy 
ménösse  van:  négy  lova  (Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Kiss  Mihály).  Mikő  nem  ákárná  a  két 
ménös  a  szekeret  birni,  űtni-vágni  kezte  ő  kigyéme 
(Udvarhely  ra.  Korond  Nyr.  IV.141). 

ménes-ijesztő :  [tréf.]  suba  (Szentes  Nyr.  VI. 
232). 

MÉNÉSÉS :  ménesre  vert,  nem  hámolt  s  nem 
nyergelt  (ló)  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

MÉNÉT  (elément  Csík-Szentgyörgy    Nyr.   X. 


1431 


MfíNETNYI— MENTŐD-IK 


MENTÖZ-IK— MENYEKZÖ 


1432 


329 ;  mentre  Hajdú  m.  Tetétlen,  Kába  Nyr.  XXIII. 
37;  eleves-ménte  Heves  m.  Sirok  Nyr.  V1IL567; 
mennyetnyi  Nagy-Kúnság  Nyr.  III.367). 

[Szólások].  Meglesz  az  eggy  mentre:  eggy  perc 
alatt  (Hajdú  m.  Tetétlen,  Kába  Nyr.   XXni.37). 

elóment:  haladás,  előmenetel  (Csík-Szent- 
györgy Nyr.  X.329). 

eleves-ment[e] :  előmenetel,  gazdagodás  (Heves 
m.  Sirok  Nyr.  Vin.567). 

[MÉNETNYI].  Madár-menny etnyi  főd:  messze 
vidék  (Nagy-Kúnság  Nyr.  III.367). 

MENŐ  {méu  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VIL372).  — 
MenöUen:  menés  közben.  Csak  úgy  menöUen  fó- 
tam  egy-kettőt  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
474). 

[fölmenő]. 

[Szólások].  Fömenőre :  holdtöltekor  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.  180). 

MÉNŐKE :  1.  járni  kezdő  nyugtalan  kis  gyer- 
mek (Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  2.  menni  vágyás. 
Benne  van  a  menőké:  mehetnékje  van  (Győr  m. 
Tsz.);  3.  menni  való.  Menőkém  van:  el  kell  men- 
nem (Debrecen  Nyr.  IX.206).  Egy  kis  menőkém 
vőt  (Debrecen  Nyr.  VI.268). 

1.  MENTA  {menta  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.286;  fodor-,  ló-,  bors-,  macska-,  vízi-,  la- 
pos-miwía  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Mi  a  menta!  [tréf.] :  mi  a  mennykő ! 
(Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

2.  MENTA :  labdázok  ,vára'  (hosszú,  keskeny 
négyszög,  a  melyet  bottal  húznak  a  földre) 
(Torontál  m.  Csóka  Kálmány  L.  Szeged  népe 
in.278). 

1,  MENTÁS:  muskotályszőllő  (Göcsej  MNy. 
V.150;  Baranya  m.  Tsz.). 

[2.  MÉNTÁS]. 

mentás-lapta :  várbahajigáló  (labdajáték)  (To- 
rontál m.  Csóka  Kálmány  L.   Szeged  népe  III. 

278). 

[MENTÉGETÖLŐDZ  -  IK] ,  MENTÖGETÖ- 
LODZ-IK:  mentegetődzik  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.214). 

MENTŐ:  az  övön  eggy  lefüggő  bőrdarab, 
melyen  a  háló  kötele  jár  (megkíméli  a  halász 
ruházatát  a  kötél  dörzsölésétől)  (Soprony  m. 
Hegykő  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[MENTŐD-IK]. 

még-mentődik :  megmenekül,  megszabadul. 
Megmentődtem  a  bajtól  (Udvarhely  m,  Perencz 
Miklós;  Aranyosszék  Pálíi  Mór;  Háromszék  m. 
Erdélyi  Lajos). 

ki-mentődik :  kimenekül  (Szolnok-Doboka  m. 
Retteg  Köblös  Samu). 


MENTOZ-IK  :  mentegetődzik  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.341; 
Győrffy  Iván). 

[MENTS]. 

mencs-út :  kibúvó  (ausweg)  (Háromszék  m. 
Sepsi-Szentgyörgy  Nyr.  IV.191). 

[MENTSÉG]. 

előmencsóg:  előmenetel  (Göcsej,  Nagy-Len- 
gyel Nyr.  XV.575). 

MÉNZ-IK:  párosodik.  Ménzik  a  lú  (Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.384). 

1.  MENY  (meny).  Menyem:  így  szólítja  és 
nevezi  a  bátya  meg  a  néne  az  öccse  feleségét 
(Somogy  m.  Nyr.  XXI.528 ;  Kún-Majsa  Nyr.  VIH. 
470). 

[meny-asszony]. 

menyasszony-látó:  1.  a  menyasszony  ünne- 
plés meglátogatása  az  esküvő  utáni  napon,  midőn 
t.  i.  a  család  tagjai,  közelebbi  rokonai  és  bizal- 
masabb barátai  összesereglenek,  hogy  az  új 
menyecskét  megtekintsék  és  a  lakodalmi  mara- 
dékokat elköltsék;  2.  menyasszony-látók :  a^meny- 
asszony-látóba  menő  vendégek  (Bars  m,  Új-Bars 
Király  Pál). 

menyem-asszony:  így  szólítja  az  öcs  a  bátyja 
feleségét  (Somogy  m.  Nyr.  XXI.528). 

[2.  MENT]. 

meny-hal  {me'-hal  Gömör  m.  Hanva  Nyr.  XVIII. 
457 ;  mé-hal  Boldva  mell.  Hidvég-Ardó,  Komjáti, 
Szendrő,  mény-hal  Zala  m.  Tapolca,  Nógrád  m. 
Lázi  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[MÉNYECSECSKE],  MÖNTTECSECSKE  [?] : 
menyecske  (Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XVnL334). 

MENYECSKE  {menyeske  Szilágy  m.  Nyr.  VII. 
381 ;  Király  Pál ;  Szilágy  m.  Bürgezd  Kerekes 
Ernő ;  menyeske  Kalotaszeg  Nyr.  XX.468) :  1.  fia- 
tal asszony,  a  ki  még  nem  szült  (Hegyalja  Kas- 
sai J.  Szókönyv  11.479);  2.  megesett  személy, 
kurva  (Székelyföld  Tsz.;  Keleti  Székelység  MNy. 
V.363;  Háromszék  m.  MNy.  V.243;  Nyr.  VIH. 
474;  Vadr.  554;  Győrffy  Iván;  Hol?  Nyr.  Hl. 
261);  3.  a  borsajtó  fölső  lapja  (Györ-Sz.-Mártou 
Bódiss  Jusztin). 

[menyecske-szemű]. 

menyeeskeszemű-csillag :  a  Venus  és  más 
nagyon  ragyogó  csillagok  (Szeged  vid.  Csaplár 
Benedek). 

MENYECSKECSKE :  kis  menyecske  (Három- 
szék m.  Vadr.  553). 

MÉNYEKZŐ  {menekező  Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.485;  menyekéző  Soprony  m.  Kisfalud,  Miháli 
Nyr.  XXn.522;  Székelyföld  Győrfify  Iván;  me- 
nyeköző  Soprony  m.  Tsz.;  menyezgö  Szatmár  m. 
Ayas-Ujváros  Nyr.  XIX.  382). 


1433 


MENYÉT— MENNY 


MENNYEI— MER 


1434 


MENYÉT  {menyet  Székelyföld  Györffy  Iván; 
Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

menyót-asszony  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVII. 
236;  ményet-asszon  Zala  m.  Hetes  Bellosich  Bá- 
lint; menyét-asszon  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr. 
VII.86;  Fölső-Somogy,  Balaton  mell.  Nyr.  Vil. 
475;  mönyed-asszony  Zala  m.  NyK.  XXIV.138; 
Zala  m.  Szentgyörgy  völgye  Nyr.  11.280):  me- 
nyét. 

[MÉNYÉTKE],  MÉNETKE  (Palócság  Nyr. 
XXI.314;  XXII.77;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.455 ; 
menetke  Zemplén  m.  Nyr.  IV.522 ;  menetke  Tokaj 
Nyr.  XIX.  384;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X. 

279)  :   cvD. 
[MÉNYÍT]. 

ki-ményít:  kificamít  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
501 ;  Rozsnyó  Nyr.  Vni.565). 

[MENYÜL]. 

ki-menyül  {ki-menyűl,  ki-menyül) :  kificamodik 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Fölső -Csallóköz 
Nyr.  Vni,378;  Mátyusfölde  Nyr.  XVn.479;  Ér- 
sekújvár Nyr.  VII.40;  Rozsnyó  Nyr.  VIII.565; 
Erdély,  Székelyföld  Tsz.). 

MÉNYŰLÉS:  ficamodás  (Pozsony  m.  Tárnok 
Nyr.  Vni.44). 

[MENNY]. 

menny-dörög  {möndörög   Hódmező-Vásárhely 

Nyr.  V.417). 

mennydörgő  {mendergö  ménkő  Abaüj  m. 
Szikszó  Király  Pál;  möndörgő-fü  Hol?  Tsz.). 

möndörgő-fű:  fülfú  (Hol?  Tsz.). 

mennydörgős  {mendergös  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.38;  mendergils  ménkű  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  VII. 271 ;  möndörgüs  ménkű  Somogy 
m.  Sándor  József).  —  Nagy  meridergös:  mennykő 
nagy.  Te  éggy  nagy  mendergös  ember  vagy  (Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XL38). 

ménny-óg:  menny  (Székelyföld  Nyr.  V.423). 
Mi  jatyánk  isten,  ki  vagy  a  mönnyékbe  (Torontál 
m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  Nyr.  11.114), 
Mikő  szent  József  főmönt  a  mönyéghe  (Torontál 
m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.175). 
Elvitte%  á  zánygyálok  á  fe''dre''  fél  a  ménye^gbe 
(Gömör  m.  Runya  Nyr.  XIX.523).  Szájjon  a 
mennyégbűl  áldás  fejekre  (Bihar  m.  Székelyhíd 
Nyr.  VI.  184).  Dicsértessék  a  Jézus  a  magas  menny- 
égben (Háromszék  m.  Nyr.  V.185). 

menny-kő  {mé'n-kö  Erdővidék  Nyr.  IX.35 ; 
mén-kő  Orosháza  Nyr.  V.327 ;  Rimaszombat  Nyr. 
V.517;  VI.83;  Abaiij  m.  Szikszó  Király  Pál ;  Ud- 
varhely m.  Nyr.  _  IV. 228;  Segesvái-  Nyr.  IX,44; 
mé'n-kü  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.271 ;  men-kü  Zala 
m.  Tapolca  Nyr.  IX.229;  mén-kü  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  in.222;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  V.285; 
VI.419;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  in.323.  372; 

SZINNYEI :  MAGYAR  XAJSZÓTÁK. 


Somogy  m.  Zich  Nyr.  VIII. 520;  mén-kü  Veszprém 
m.  Nyr.  IV.514;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr. 
IV.92;  men-kü  Debrecen  Nyr.  V.141;  Érmeilék 
Nyr.  in.334;  Bihar  m.  Székelyhíd  Nyr.  V.264; 
Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.519;  mén-kü  Somogy 
m.  Király  Pál ;  Bács  m.  Martonos  Székely  Sán- 
dor; Tata  vid.  Nyr.  V.325;  Debrecen  Nyr.  IX. 
266;  mé'-kü  Nagy-Kőrös  Nyr.  Vni.460). 

[Szólások].  Ménkű  légyén  a  nyári  kalapja!  [tréf. 
átk]  (Baranya  m.  Patacs  vid.  Csaplár  Benedek). 

menkő-fagő :  villámhárító  (Kis-Küküllő  m. 
Szőkefalva  Nyr.  XV.  143). 

menkü-szivó:  cv.  Menküszivó  házba  lakó?  = 
villámhárítóval  ellátott  házban  (Veszprém  Nyr. 
Xin.42). 

[menny-ország]. 

menyország-kulcsa :  primula  veris  (Keszthely 
vid.  Csaplár  Benedek). 

mennybe-lépő :  rongyos  cipő  (Bars  m.  Léva 
Czimmermann  János). 

ménnybelópő-cipő :  otromba  nagy  cipő  (Bara- 
nya m.  Bélye  Nyr.  XV.373). 

[mgnnybe-ménő]. 

mennybemenőz :  ,mennybemenő'  nevú  játé- 
kot játszik  (Csík  m.  Nyr.  Vin.380). 

mennybeménőzés :  eggy  gyermekjáték  (Csík 
m.  Nyr.  Vni.380). 

[MENNYEI]. 

ményei-bögyörő :  krumpli-núdli  (,angyal-bö- 
györő')  (Gömör  m.  Nyr.  XXn.480). 

mennyei-létra:  [tréf.]  hosszú  legény  (Fehér 
m.  Nyr.  IX.284). 

MENNYI  (menne  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.485; 
menye  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván; 
Csík  m.  Nyr.  Vin.380;  Simonyi  Zs  Tüzetes  M. 
Nyelvtan  1.567 ;  Kiss  Mihály ;  menyé  Székelyföld 
Kriza;  minyi  Palócság  Nyr.  VI.466;  Szlavónia 
Nyr.  XXIII.265).  —  Mennyirag :  mennyire  (Gö- 
csej Nyr.  XIV.  163). 

1.  MEE  {mér  Debrecen  Nyr.  VIII.45;  IX. 161; 
Szatmár  Nyr.  IX.264;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI. 
286;  Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.21;  /»ír  Kalotaszeg, 
Zsobok  Melich  János).  Er7-e  se  mért  ráhallgatni 
(Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.  188).  Nehogy  mérjenek 
menni!  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János),  Ne 
mérj  hezzanyolni!  (Érdővidék  Gy  ulaf ej  érvári  Fő- 
gimn.  Értesítője  1888—89.  4). 

mór-mondás:  merész  szókimondás.  Nem  fílsz, 
hogy  az  a  mér-mondás  még  éccer  bajba  kerít? 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.288). 

mér-mondó :  merész  szókimondó  (Szatmár  m. 
Nagybánya  MNy.  VL342;  Nyr.  X.288;  Zolnai 
Gyula;  Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.236). 

91 


1435 


MER— MERECSKE 


MERED— MÉREG 


1436 


2.  MER  [merít]  {mer  Palócság  Nyr.  XXI.217. 
460;  XXII.77). 

[1.  MÉR]. 

[Szólások].  Kűhö  legyen  mírve  [babonás  szólás, 
melyet  akkor  alkalmaz  a  beszélő,  mikor  vkinek 
a  sebe  helyét  v.  nagyságát  a  maga  testén  mu- 
tatja, mert  azt  hiszi,  hogy  ha  e  mondást  elhagyná, 
neki  is  ugyanolyan  sebe  támadna  a  mutatott 
helyen;  tréfából  akkor  is  mondják,  mikor  azt 
akarják  mutatni,  hogy  vkinek  nagyot  mondó  v. 
hetvenkedő  beszédjét  félig  csodálják,  félig  nem 
hiszik]  (Dunántúl  Nyr.  XI.334).  Kőhöz  legyen 
mérve !  (Zilah,  Torda,  Szolnok-Doboka  m.  Erdélyi 
Lajos).  Köz  legyen  mérve:  cc  (Maros-Torda  m. 
Mező-Kövesd  Ravasz  Árpád).  Ide  mért  ne 
legyen:  c>o  (Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos)  [vö. 
közmét]. 

[el-mór]. 

[Szólások].  Nagyon  elméri  a  farhát:  kelleténél 
többre  becsül  vmit  (Nagykun-Karcag  Nyr.  VIL 
274  [itt  elmeri  nyilván  hiba]). 

[2.  MÉR]. 

mór-föld  [me-pöd  Palócság  Nyr.  XXL509; 
méj-föd  Sátoralja-Ujhely  Nyr.  XVIL280;  mely- 
pöd  Palócság  Nyr.  XXL509;  mély-föld  Nógrád 
m.  Nyr.  IV.142;  Gömör,  Torna  m.  Tsz.;  mert- 
pőd  Palócság  Nyr.  XXL509;  mi-főd  Debrecen 
Nyr.  IX.476). 

MÉRÁSZ :  gabonát  ki-  s  bemérő  (Vas  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  111352;  Kemenesalja  Tsz.). 

MÉRC:  picike  (Békés  m.  Balog  István). 

MÉRCE  (Balaton  mell.  Tsz. ;  Tolna  m.  Nyr. 
VL524;  Fehér  m.,  Debrecen,  Sárospatak  Erdélyi 
J.  Népd.  és  mond.  n.211;  Bereg  m.  Nagy-Bereg 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  Székelyföld  Tsz.;  Há- 
romszék m.  Nyr.  VL473 ;  mérce  Somogy  m.  Nyr. 
XVn.565;  Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  m.l73. 
352;  Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V.379:  Székelyföld 
Kőváry  László  1842;  mérce  Zala  m.  Kővágó- 
örs, Révfülöp  Nyr.  XIX.96.  141;  mirce  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVL383):  1.  gabonamérő  v.  vám- 
szedő edény  (külömböző  nagyságú:  Dunántúl 
fél  pozsonyi  mérő  =  eggy  véka,  a  Székelyföl- 
dön négy  kupa  ^  negyed  véka);  2,  mérce:  jó 
félliteres,  fűzvesszőből  fonott  mérték,  a  melybe 
tíz  krajcár  ára  csík  fér  (Bereg  m.  Nagy-Bereg 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

MÉRCSIGÉL:  méreget  (Heves  m.  Névtelen 
1840)  [vö.  méricsgél]. 

MÉRCSIKÉL  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIIL 
286;  Szeged,  Kecskemét  Csaplár  Benedek;  mir- 
csikél  Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383):  cv  [vö.  mé- 
ricskél]. 

MERECS:  kis  karó,  a  melyhez  a  csónakot 
hozzákötik  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

MERÉCSKE  (Mátyusfölde  Nyr.  XX.171 ;  Ko- 


márom m.  Kürth  Nyr.  XIX.187;  mericske  Kecs- 
kemét Nyr.  Xn.283) :  meregető  edény. 

[MERED]. 

föl-mered  {fel-mered):  fölfordul,  fölbukik.  A 
mint  fejbe  üttem,  éccörre  fölmerett  (Dráva  mell. 
Nyr.  V.521).  ügy  mégütöttem,  hogy  mingyá  föl- 
merett (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVL284).  Ügy 
fölmerett  az  asztal  mellett  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVin.142).  Felmeredt:  [megvetőleg  mondva] 
fölfordult,  meghalt  (Székelyföld  Tsz.). 

le-mered:  lefordul,  lebukik.  Lémerettem  a 
fáru  (Dráva  mell.  Nyr.  V.521).  ügy  mégdöccent 
a  kocsi,  minnyán  U'merettünk  rúla  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.284). 

rá-ióered:  rámereszti  a  szemét,  rábámészko- 
dik (Kecskemét  Csaplár  Benedek). 

MEREDEK  {meredek,  meredök):  1.  meredek 
hágó  (Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.331).  Le  akarok 
szálani,  mett  igön  nagy  a  meredök,  lóháton  nem 
lehet  itt  bémönni  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  444);  2.  hát-  v.  derék-merevedés,  hülés- 
ből  eredt  hátfájás  (Sárospatak  vid.  Zoványi  Jenő). 
A  hátába  állott  a  meredek  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  in.353).  Meredek  ált  a  derekába  [a 
nagy  ijedtségtől]  (Zemplén  m.  Kóssa  Albert); 
3.  oldalnyilallás  (Eszék  vid.  Tsz.;  Nógrád  m. 
Nyr.  V.182).  Szúr  a  meredek  (Dráva  mell.  Nyr. 
VI.374),  A  rémü  hajtásba  annyira  szúrt  a  mere- 
dek, hogy  osztáng  még  strabba  se  gyühettem  (Eszék 
vid.  Nyr.  Vn.277). 

[MEREDÉLY],  MEREDÍJ :  [?]  (Mezőtúr  Nyr. 
Vin.360). 

MEREDÉZ[-IK] :  tétlenül  ácsorog,  támolyog, 
ténfereg.  Né  meredezz  hiába,  hanem  tégy  valami 
hasznost  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 
Né  meredezz  itt  elé  s  hátra,  láss  valami  dologhoz 
(Székelyföld  Győrflfy  Iván), 

[MEREDT]. 

meredt-lyuku :  nagyon  ritkás  belű  (kenyér: 
a  melyben  sülés  közben  nagy  lyukak  képződ- 
tek) (Mezőtúr  Nyr.  X.336). 

MÉREG:  1.  genyedtség;  2.  baromfinak  a  hízó- 
kája  (a  püspökfalatja  fölött)  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[Szólások].  Mérgem  van  rá :  bosszankodom  rá 
(Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.423). 

mérög-dagály  (mérég-dagáj) :  mérgeskedő,  mé- 
regzsák, méregtarisznya  (Székelyföld  Ferenczi 
János;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos)  [vö. 
dagály]. 

mórég-duda  {mereg-duda  [?]  Baranya  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  IIÍ.355):  cv  (Szeged  Csaplár 
Benedek;  Székelyföld  Győrffy  Iván,  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.341 ;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 


1437 


MÉREGÉL— MERÉKL  YE 


MERBKLYÉS— MERENDÉL 


1438 


móreg-fü:  farkasfú  (eupliorbia  palustris)  (Szé- 
kelyföld Hermán  0.  Halászat  K.). 

[mereg-húr]. 

[Szólások].  Megenné  a  mereghúrt  is:  nagyon 
éhes  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

mérég-possz :  kevély  mérges  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

méreg-tok:  méregzsák.  Né,  né,  a  méregtok, 
mingyán  megpukkad  mérgében!  (Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X1I.427). 

móreg-tutu ,  (Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván,  Éltes  Károly,  Fejér  József;  méreg- 
tutuj  Háromszék  m.  MNy.  V1.341 ;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

méreg-viz:  kézen  v.  lábon  támadt  s  utóbb 
elpattant  hólyagból  folyó  víz  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1839). 

[mérgg-vonó]. 

móregvonó-fü :  cerinthe  minor  (Balaton  mell. 
Földrajzi  Közi.  1894.  66). 

MÉBEGÉL:  méreget  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
357). 

1.  MEBSGET  (merjöget  [meresztget]  Kis-Kún- 
Hiilas  Nyr.  XV.214). 

2.  MEREGET  {meriget  [merítget]  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.214). 

MEREGETŐ :  1.  meregető  edény  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839 ;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.341 ;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos);  2. 
merögető:  merítő-háló  (Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  11.137);  3.  folyóvízbe  benyúló  kis  hidas, 
lépcsőzetesen  v.  padoltan  készített  hely,  a  mely- 
ről vizet  merítenek  v.  a  melyen  mosnak  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály).  Menj  ki  a  mer  égetőre 
mosni  (Csík  m.  MNy.  VI.175). 

MEREGGYŰ  (Kőrös-Tarcsa  Hermán  0.  Ha- 
lászat K. ;  merede  Soprony  m.  Hegykő  Hermán  0. 
Halászat  K. ;  meredő  Baranya  m.  Csiiza  Nyr. 
XVIII.286;  meriggyő  Bodrog  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K.):   merítő  háló,  szák  [vö.  merettyü]. 

MÉREKEZ-IK:  mérkőzik  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X1V.476). 

MERÉKLYE,  MERÉGLYE  {meré'kje,  meregje, 
merekle,  merögle,  meröglye;  —  mer  eke,  mereke 
Székelyföld  Andrássy  Antal  1843 ;  Győrffy  Iván ; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVIII.574;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr. 
XIX.336;  Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi  Já- 
nos; merikle  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XV.575): 
1.  rövidebb  v.  hosszabb  karóféle:  a)  petrence- 
rúd,  széna-  v  szalma-hordásra  v.  rakásra  való 
karó  v.  rúd,  a  melynek  eggyik  vége  jól  ki  van 
hegyezve  s   a  közepén   alul   faszeg  van  rajta 


,  általütve    (Szilágy  m.  Nyr.  IX.564;   Szilágy  m. 
Perecsen  Kerekes  Ernő ;    Székelyföld  Kassai  J. 
I  Szókönyv    IIL353:    Tsz.;    Nyr.    V.568;    Kőváry 
i  László  1842;   Andrássy  Antal  1843;   Udvarhely 
I  m.  Király  Pál;  Háromszék  m.  Nyr.  IX.32;  Csík 
I  m.  Tsz.).  Egy  merekje  szalma  v.  széna:  a  meny- 
i  nyit   a  petrencerúdra  tűzve   eggy   ember  elbír 
(Csík  m.  Nyr.  Vin.380);  b)  szőllő-,  bab-  v.  borsó- 
:  karó   (Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  111.116. 
;  353.  355;  Baranya   m.  Mecsekhát  Thomaer  Ig- 
I  nác  1841  ;  Pest  m.   Szeremle  Nyr.  XVI.505);  c) 
i  mind  a  két  végén  kihegyezett   rövid    karó,   a 
milyenekkel   az  asztagok  és  a  kazlak  kerületét 
'  körültüzdelik,   hogy  a  tetejükbe  hányt  szalma- 
;  födélzetet    tartsák    (Dunántúl    Erdészeti    Lapok 
í  XXII.861 ;  Balaton   mell.   Tsz. ;   Zala  m.  Orosz- 
;  tony  Nyr.  XXIV.384;  Somogy  m.  Kubinyi-Vahot: 
1  Magyar-  és  Erdélyország  Képekben  III.40;  Nyr. 
XIV.479;    Göcsej    MNy.    n.414;    Göcsej,    Nagy- 
Lengyel  Nyr.  XV.575;   Baranya  m.  Ormányság 
I  Tsz.;  Nyr.   H.137;  Hol?   Tsz.);   d)  rakonca,  az 
I  eplény  végébe  való  darab  fa  (Marcal  mell.  Tsz.); 
I  e)  azon  karók,   a  melyek  közé   a   marázsa-  v. 
i  mét-hálót  kifeszítik   (Tisza  mell.  Tsz. ;  Hermán 
!  0.  Halászat  K.) ;  f)  a  csík-kas  vázát  alkotó  vesz- 
I  szók  (a  melyek  a  kas'  hosszában  futnak)  (Bereg 
m.  Dercén  Hermán  0.  Halászat  K.) ;  2.  kis  boglya, 
i  petrence  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.226 ; 
i  XIV.476;  Szinyérváralja  vid.  Nyr.  XV.  189;  Szé- 
i  kelyföld  Tsz. ;  Nyr.  IV.236 ;  V.423 ;  Kőváry  László 
\   1842,   Győrffy  Iván,   Zoványi   Jenő;  Udvarhely 
m.  Nyr.  XVII.432 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidó- 
falva Nyr.  XVII1.574;   Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár;   Erdő  vidék  Király  Pál;  Szol- 
nok-Doboka m.   Malom  Muzsi   János;    Szolnok- 
Doboka  m.    Apa-Nagyfalu   Nyr.   X1X.336).    Kü- 
lömh   meregjét  rakott,    mint  akármejik  olá  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  V1II.226).  EhV  a  búgja 
szénába  tizenkét  merekje  van  belerakva  (Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

[MEREKLYÉS]. 

merekjós-villa   =  mereklye  1.  a  (Székelyföld 
I  Tsz.). 

MÉREL :  mér.  Itt  a  pálinka  méretve  (Csík  m. 
Kászon-Jakabfalva  Nyr.  Vni.336). 

MERÉNDE  {merende,  merende  Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XVI.527;  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  in.373; 
Hétfalu,  Bácsfalu  Nyr.  III.564;  mé'rinda  Besz- 
terce-Naszód m.ZselykNyr.  XVIII.576;  meringya, 
meringya  Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.236; 
Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVI1.382 ;  Szamosujvár 

;  Kovács  József;  Szolnok-Doboka  m.  Nagy-Ilonda 
Vékony    Jenő;    Huny  ad   m.    Bordeaux    Árpád; 

j  meringya  Szolnok-Doboka  m.  Bethlen  Kóbori  Já- 

:  nos):  útravaló  (eleség). 

merinda-ruha :  asztalkendő,  a  melybe  az  útra- 
valót takarják  (Beszterce-Naszód  m,  Zselyk  Nyr. 
i  XVin.576). 

j       MERÉNDÉL :  föltarisznyái,  eleséget  pakol  (az 
I  útra,   erdőre  v.    mezőre    menőnek)  (Brassó  m, 

91* 


1439 


MERENDÉS— MERETTYŰ 


MEREVENY— MÉRICSKÉL 


1440 


Hétfalu  Nyr.  XVI.527;  Brassó  m.  Tatrang,  Zaj- 
zon  Nyr.  11.523;  111.373). 

[MERÉNDÉS]. 

merendés-ruha :  asztalkendő,  a  melybe  az 
útravalót  takarják  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  III. 
373). 

1,  MERÉNGET:  meresztget  (Háromszék  m. 
Győrffy  Iván).  Szemeit  felfelé  merengeti  (Három- 
szék m.  Vadr.  363). 

2.  MERÉNGET  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
11.106,  III.351 ;  meringet  Háromszék  m.  Kiss 
Mihály):  mereget,  merítget. 

MERSNKE:  merítő  sajtár  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.342;  Vadr.). 

MERÉNKÉD-IK:  kételkedve  készül  átugrani 
(árkot)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.341 ;  Vadr. ; 
Győrffy  Iván). 

[MÉRÉS;  vö.  merös]. 

[meres-merő,  meres-merev-].  Meres-mereven : 
egészen,  teljesen  (Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.22). 
Meres-merevin :  oo  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.560).  Merés-merevül :  cv)  (Hajdú  m.  Földes  Nyr. 

ni.181). 

MÉRÉS:  halmérő  hely  [?].  Lám  itt  a  méré- 
sen én  is  megrakottam.  Mink  vettük  a  halat  mé- 
résen tizenkét  égy  fértájon  (Eszék  vid.  Nyr.  VII. 
231). 

MERÉSZ  {méresz  Szatmár  m.  Börvely  Czim- 
mermann  János ;  merész  Szatmár  m.  Nagybánya 
Zolnai  Gyula;  Hegyalja,  Erdély  Kassai  J.  Szó- 
könyv 11.406 ;  III.351 ;  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos ;  méresz,  merész,  merész  Palóeság  Nyr. 
XXI.217):  merészség.  Nagy  merészük  van  a  szén- 
gáliaknak (Veszprém  m.  Nyr.  VI.318). 

MERÉSZEL  {merészel  Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

MERESZKÉD-IK  :  henj-élve  bámészkodik 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

rá-  V.  rea-mereszkedlk :  1.  rátehenkedik,  lom- 
hán rádől  V.  belekapaszkodik.  Ugyan  ne  meresz- 
keggy  rám,  mint  a  tehén!  (Alföld  [?]  Nyr.  XV. 
187);  2.  rámereszti  a  szemét,  rábámészkodik 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VL346;  Vadr.). 

MERÉSZSÉG  {merészség  Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

MERESZT :  feszit  (Szatmár  vid.  Tsz.). 

föl-mereszt:  fölfordít,  fölbuktat.  Maj  fölme- 
resztlek  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr,  XVI.284). 

MERESZTŐ :  dunyha-héj  (Nyitra  m.  Pográny 
és  vid.  Drnovszky  Ferenc  I84I). 

MERETTYŰ  (Latorca  mell.  Hermán  0.  Halá- 
szat K. ;  mereccsö  Szlavónia  Nyr.  XXin.358 ;  me- 


retyű  Székelyföld  Nyr.  V.423) :  merítő  háló,  szák 
[vö.  méreg  gyű]. 

MEREVENY:  merő,  tiszta  (Mátyusfölde  Nvr. 
XX.168;  Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.  188). ' 

MEREVÉSZKÖD-IK :  henyélve  bámészkodik 
(Szeged  Csaplár  Benedek). 

MÉRGED :  mérgesedik,  méregre  fakad  (Csal- 
lóköz Nyr.  1.280;  Csaplár  Benedek). 

el-mérged[-ik] :  1.  elmérgesedik  (seb)  (Somogy 
m.  Visnye  Nyr.  XVII.286) ;  2.  elkopik.  Elmérgett 
má  a  nadrágom  térgye  (Veszprém  m.  Szentgál 
Nyr.  ni.89). 

még-mérged :  megharagszik  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek;  Pozsony  m.  Dudvág  és  Feketevíz 
mell.  Ürményi  László). 

MÉRGEDZ-IK :  mérgesedik  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

MÉRGEL:  mérgesít,  haragít  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.341 ;  Győrffy  Iván). 

fő-mérgel:  fölmérgesedik,  megharagszik.  Ha 
az  ember  föhoszúl  vagy  fömérgel,  sokszor  a  maga 
kára  fejibe  dogozik  (Veszprém  m.  Enying  Simonyi 
Zsigmond). 

MÉRGES  {mérges  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.271. 
330;  mörges  Göcsej  MNy.  11.410.  413;  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  n.234;  Somogy  m.  Nyr.  11.376; 
X.476 ;  mörgös  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III. 
230). 

MÉRGESZTEL:  mérgesít,  haragít  (Csallóköz 

Nyr.  1.280). 

MÉRGIT  (mörgit  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
XI.477) :  cv)  (Csallóköz,  Székelyföld  Csaplár  Bene- 
dek; Háromszék  m.  MNy.  VL341 ;  Győrffy  Iván). 
Ne  mörgitsen  kee  (Ormányság  Nyr.  XI.477). 

el-mérgit:  elcserél  [?]  (Szatmár  m.  Kapnik 
vid.  Nyr.  n.l82). 

fel-mérgít :  fölmérgesít,  megharagít  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek).  Még  az  epétlen  galambot 
is  felmérgítené  ez  a  gonosz  ember  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

[MÉRGŰL]. 

el-mórgül  {el-mírgül) :  elmérgesedik  (seb,  da- 
ganat) (Pest  m.  Nyr.  XII.186;  Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

MERI:  mersz,  bátorság.  Nincs  meri  (Debre- 
cen Nyr.  IX.206).  Tenné,  de  nincs  meri  (Heves 
m.  Névtelen  1840).  Ha  vóna  meri,  mint  a  mi 
nincs  (Gyöngyös  Nyr.  IX.331), 

MÉRICSGÉL  (Csallóköz  Csaplár  Benedek ; 
mérécsgél  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  méridsgél 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214) :  méreget  [vö.  mér- 
ésig él]. 

MÉRICSKÉL  :  mereget,  merítget  (Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


1441 


MÉRICSKÉL— MERNAM 


MÉRNÖK— MERŐ 


1442 


MÉRICSKÉL  (Kecskemét  Csaplár  Benedek; 
mérécskél  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  mírecskű- 
nyi  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVIII.374) :  cv. 
Ludas  Matyi  csak  odamegy  a  fát  mírecskünyi 
(Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVIII.374)  [vö.  mér- 
csikél]. 

MERICSKŐ,  MERICSKÓ  ;  1,  mericskö:  sza- 
poly  (hosszabb  v.  rövidebb  nyelű  merítő  eszköz 
fából;  a  víznek  a  csónakból  való  kihányására 
és  ivásra  is  szolgál)  (Fehér  m.  Velencei-tó  mell. 
Hermán  0.  Halászat  K.) ;  2.  mericskó :  kissebb- 
fajta  bormérő  edény  (fickó)  (Hont  m.  Nyr.  V. 
426). 

MÉRIKÓ:  mersz,  bátorság.  Volt  olyan  méri- 
kóm  (Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr.  IX.  137). 

MERINDÁRICA:  asztalkendő,  a  melybe  az 
útravalót  [vö.  merende]  takarják  (Szolnok-Doboka 
m.  Nyr.  XVn.382). 

MÉRINGYÁR;  cv  (Szamosujvár  Kovács  Jó- 
zsef). 

MERITTŐ :  folyóvízbe  benyúló  kis  hidas,  lép- 
csőzetesen V.  padoltan  készített  hely,  a  melyen 
állva  merítenek  vizet  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

1.  MERKÉL  (merköl):  1.  fejét  előre  nyújtva 
vadul  néz  (mint  a  bőszült  bika  v.  bivaly)  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Kőváry  László  1842).  Ugy  mer- 
köl mind  égy  bika  (Udvarhely  m.  Homoród  vid. 
Nyr.  XXIII.44).  Vigyázzatok  te,  az  istenéit;  az  a 
bihal  nagy  csuda  ha  nem  döfős,  oan  rusnyán  mer- 
kel  (Székelyföld  Győrffy  Iván) ;  2.  magában  duz- 
zog (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Vadr.);  3.  bőg,  sír.  Ne  sírj!  Ne  rököjj !  Ne  mer- 
kejj !  (Háromszék  m.  Vadr.  360).  Ne  merkejj  töb- 
bet mán  no!  Dug  bé  immán  no;  ne  merkejj  annyit! 
(Erdővidék  Nyr.  VII1.188;  IX.35). 

[2.  MERKÉL],  MÉRKÖL  (Kis-Kún-Majsa  Nyr. 
1.420;  mirkö  Kecskemét  Nyr.  XII.283):  betűz, 
betűt  hímez  (merken).  Nagy  arany  betűk  vótak 
bele  mérkölve  (Kis-Kún-Majsa  Nyr.  1.420). 

MÉRKÉL  {merké,  merkél  Palócság  Nyr.  XXI. 
217.  364.  419):  méreget. 

MERKŐCE  (Baranya  m.  és  hely  nélkül  Tsz. ; 
merkice  Göcsej  Nyr.  XVIII.127):  sárgarépa. 

MÉRKŐZ-IK:  a  tekéző  (-  csúdöző)  játék 
megkezdése  előtt  a  két  részre  oszlott  játszók 
két  legnagyobbika,  úgy  hogy  az  eggyik  meg- 
fogja eggy  bot  végét,  azután  a  másik  följebb 
fogja,  s  így  folytatják  váltogatva,  s  a  melyik 
legfölül  fogja  legalább  is  két  újjal,  az  a  győz- 
tes; ha  pedig  nem  maradt  neki  a  fogásra  leg- 
alább két  ujjnyi  hely,  akkor  a  botot  úgy  a  mint 
megfogta,  húsz  lépésnyire  kell  kidobnia,  külöm- 
ben  az  ellenfél  a  győztes  (Torontál  m.  Csóka 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.276). 

MERNÁM:  mersz,  bátorság  (Vas  m.  Keme- 
nesalja, Pápa  vid.  Tsz.). 


MÉRNÖK  {mérnek  Kuu-Majsa  Nyr.  VII1.470; 
mértök,  mértökös  Szlavónia  Nyr.  V.12;  mértökös 
Szlavónia,  Kórógy  Király  Pál). 

MÉRNYÁKOL :  nyávog  (a  macska)  (Hont  m. 
Nyr.  V.474). 

MÉRNYÁSZ:  mersz,  bátorság  (Veszprém  m. 
Várpalota  Nyr.  XXI. 477).  No  hires,  van-e  mér- 
nyászod  ide  jönni?  (Győr  Nyr.  XIV.280). 

MERNYEDÉZ  {mernyedöz) :  1.  feszelegve  megy 
(Komárom  m.  Fuss  Gaál  Mihály);  2.  bizsereg. 
Mernyedöznek  a  kukacok  a  sajtban  (Zala  m.  Alsó- 
Lendva  vid.  Vörös  Balduin;  Baranya  m.  Nyr. 
ILI  84). 

[MERŐ,   MEREV-]. 

[Szólások].  Meren:  egészen,  teljesen  (Heves 
és  Borsod  m.  Nyr.  VIII.o69).  Merén:  1.  cv  (Vas 
m.  Bögöte  Nyr.  XVI.92);  2.  eggyre,  folyton, 
szüntelen  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.527 ; 
Király  Pál;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.523). 
Péter  a  lovával  merén  kerpácskodik  a  határban 
(Hétfalu  Nyr.  XVI. 526).  [Furust]  tennap  is  mind 
merén  szöktek  [táncoltatták].  Most  mind  merén 
hasal  a  talpán  [lócán]  (Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr. 
XXII.238).  Mind  merén  járkált  a  ciherbe  a  pis- 
kával  (Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr.  XXII.284). 
Mereün:  egészen,  teljesen  (Heves  és  Borsod  m. 
Nyr.  VI1I.569).  Merevén:  oj.  Merevén  kifót  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  1.421).  Észt  a  vágót  merevén  fő 
kö  kapányi  vaj  pedig  ájnyi  (Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.  182).  Mi  van  a  szekéren,  atyafi?  — 
Zab.  —  Merevén?  [azaz:  semmi  egyéb?]  — 
Merevén  (Somogy  és  Baranya  m.  Király  Pál). 
Merevén:  egészen,  teljesen,  mind  (Soprony  m., 
Rába-Bogyoszló,  Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa  vid. 
Tsz.).  Od  ben  vót  merevén  (Zala  m.  Lesence- 
Istvánd  Nyr.  XVI.93).  Tisztán,  merevén  magándi 
szómán  fekszik  (Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI. 
420).  El  köll  [az  ólat]  bontani  merevén  (Göcsej, 
Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.468).  Merevén  elmentek 
(Zala  m.  Orosztony  Nyr.  XIV.384),  Merevén  ösz- 
szetört  a  tojás.  Merevén  lepiszkolta  magát  (Kecs- 
kemét, Szeged,  Csaplár  Benedek).  A  kapuja  meg 
a  többi  ajtó  a  leggyönyörűbb  drágakövekkel  volt 
merevén  kirakva  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy,  11.447).  Merevién  akkora  (Vas  m.  Baltavár 
Nyr.  X.183).  Merevént:  cv.  Merevént  mind  étisz- 
túggyatok  innen  mos  mingyá !  (Komárom  m.  Nagy- 
Igmánd  Nyr.  VIII.83),  Merevin,  mermw ;  cv  (Sop- 
rony m.  Csepreg  Nyr.  11.372 ;  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyr.  IL560;  Rábaköz  MNy.  in.244;  Rába- 
köz, Beő-Sárkány  Nyr.  XVIIL143;  Zala  m.  Hetes 
Nyr.  11.44).  Merevin  leves  vót,  borsujja  alig  vót 
[a  borsólevesnek]  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.468). 
Merét,  merőt:  merőben,  folyton  (Háromszék  m. 
Vadr.;  Győrffy  Iván).  Ma  merét  (v.  merőt)  dol- 
goztam (Háromszék  m.  MNy.  V1.341).  Merejében: 
nyomban  (Tisza-Roff  Markovics  Sándor).  A  ki 
ezt  a  mi  beszédünket  hallja,  úgy  mondja  ki,  hogy 
merejébe  sóbálvánnyá  változik  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.321).  Merejibe,  mereibe:  merőben, 
teljesen  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.275;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.210;  Háromszék   m.   Uzon  Erdélyi 


1443 


MÉRŐ— MERRÜNT 


MÉRSÉKEL— MERT 


1444 


Lajos).  Mereül:  cv  (Heves  m.  Névtelen  1840). 
Merevül,  merejül:  cv.  Merevül  vizes  volt  (Békés 
m.  Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelvtan  1.503). 
Merejül  vizes  volt  (Szabolcsom.  Simonyi  Zs.  Tü- 
zetes M.  Nyelvtan  1.503).  Úgy  fejbe  csapták  az 
embert,  hogy  merejül  meghalt  (Heves  m.  Kompolt 
Király  Pál).  Csupa  merejü  [víz] :  csupa  merő  [víz] 
Mátra  vid.  Nyr.  XXn.240).  Merőbe  megjettem, 
hogy  fejem  nékül  kell  csakugyan  maradnom  (Há- 
romszék m.  Vadr.  431).  Egész  merőben  odavan: 
nagy  beteg  (Torda-Aranyos  m.  Gerend  Nyr. 
XXnL577). 

merő-széna :  első  hajtású  széna,  melyet  tavasz 
végével  kaszálnak.  Az  én  sovány  rétem  csak 
merő-szénára  (v.  merőre)  kaszálható,  a  sarjút  rit- 
kán adja  ki  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

MÉRŐ:  mérleg  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  A  földje  mérő  az  enyimmel:  akkora, 
mint  az  enyém  (Székelyföld  Nyr.  VIII.515). 

[MERŐD  ÖS]. 

[merődös-merő].  Merődös-merejibe :  egészen, 
teljesen,  merőben  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos). 

MERŐKÉ:  füles  fapohár  (Baranya  m.  Nyr. 
V.331). 

[MERŐS].  Merősleg:  egészen,  teljesen,  merő- 
ben (Háromszék  m.  MNy.  VI.341 ;  Győrffy  Iván). 
Merőst:   oc    (Háromszék    m.    Kiss   Mihály) 


vo. 


meresl 


[merős-merő].  Mer  ős-merőbe:  oc.  A  tüzet  merös- 
merőbe  kiótofta  (Háromszék  m.  Vadr.  408).  Mind 
a  két  csonka  keze  merős-meröbe  kiépült  (Három- 
szék m.  Vadr.  417).  Merős-mereibe :  rv.  (Székely- 
föld Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.341 ; 
Vadr.  509a).  Az  udvart  merős-merejibe  megseper- 
tem (Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.331). 

MERRE  {merre  Eger  vid.  Nyr.  XVII.476 ; 
meőre  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.33o;  Heves  m.  Pá- 
rád Nyr.  XXII.475;  fnore  Palócság  Nyr.  XXI. 
308;  XXn.77;  more  Aszód  Nyr.  1.276;  Kún- 
Majsa  Nyr.  VIII.470;  Csongrád  m.  Algyő  Nyr. 
Vni.516;  Arad  m.  Pécska  Nyr.  VII,123;  Kál- 
mány  L.  Koszorúk  1.241;  Torontál  m.  Szőreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.  174;  Mátyusfölde 
Nyr.  IV.174;  Palóeság  Nyr.  XXm.192.  284; 
Esztergom  Nyr.  III.34;  Esztergom  vid;  Nyr.  XIX. 
239;  Vác  Czech  János  1840;  Hont  m.  Nyr.  V. 
474;  Hont  m.  Kővár  és  vid.  Nyr.  XVI.526;  XVH. 
42;  Nógrád  m.  Szirák  Békássy  Sándor;  Rozsnyó 
Nyr.  VIII.567 ;  mőrre  Dunántúl,  Gömör  és  Torna 
m.  Tsz.;  Nógrád  ra.   Terheled  Nyr.   XXn.574). 

MERRŰNNEN,  MERRŰNNET  {merrünnen  Há- 
romszék m.  Győrffy  Iván;  merrünnet,  merrünnett 
Szilágy  m.  Nyr.  IX.564;  Háromszék  m.  NyK. 
in.6;  Vadr.  509a);  merről?  merről  felől? 

MERRÜNT:  mely  tájon?  hol?  (Szilágy  m. 
Nyr.  IX.564;  Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.341;  Vadr.). 


[MÉRSÉKEL],   MÍRSEKÉL:   méreget  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  IIL281). 

MERSÉTT :  nyavalyás,  fonnyadt  (Dráva  mell. 
Nyr.  V.52I). 

MERT  {me  Szeged   vid.  Nyr.  11.85;    Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  VIII.  181 ;  Szatmár  m.  Pató- 
háza  Nyr.  XIIL572;  Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr. 
VII.474;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.32;  Kis-Küküllő 
m.   Szőkefalva   Nyr.    XIV.574;    Szolnok-Doboka 
m.   Nyr.   X.474;    Szolnok-Doboka    m.    Domokos 
Nyr.  XII.277.  562;  XXn.331;  Deés  Nyr.  XL526; 
Xn.l40.    185;   Moldvai    csáng.   Nyr.   in.53;  mé 
Soprony  m.  Röjtök  Nyr.   III.465;  Veszprém  m. 
Nyr.  Vn.36;   Szeged   és  vid.   Nyr.   ni.227.  277. 
321.   366;   IV.83.    137.   178;   Vin.461;   Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  X.335 ;  Bánffy-Hunyad  Nyr. 
XVII.  143;   Udvarhely   m.    Keresztúr  vid.  Vadr. 
458;  Kis-Küküllő   m.  Szőkefalva  Nyr.  XIV.574; 
Hunyad   m.    Lozsád  Nyr.  XXII.  407 ;  Beszterce- 
Naszód  m.  Zselyk  Nyr.   XXII.376;   mer  Dunán- 
túl Nyr.  XVI.190;  Veszprém  Nyr.  Vin.329;  Eszék 
vid.  Nyr.  Vn.231 ;  Kecskemét  Nyr.  IX.360;  Nagy- 
szalonta Nyr.  Xn.376;  Arad  vid.  Nyr.  VIL233; 
Heves   m.    Pásztó    Nyr.    VIII. 285 ;   Szatmár    m. 
Nagybánya  Nyr.  Vin.327 ;    IX.131 ;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  XII.426;  Maros-Torda  m.  Nyárád 
mell.   Nyr.   VIII.280 ;    Brassó   m.    Tatrang  Nyr. 
n.523;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.  407;  mér 
Göcsej  Nyr.  Xn.l42;   Göcsej,  Páka  Nyr.  1.374; 
merd  Repce  mell.  Nyr.  XX. 367 ;  Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.196;  Torontál  m.  Deszk 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.41 ;  Gömör  m.  Nyr. 
XVin.455;  Gömör  m.    Hanva  Nyr.  XX.142;méY 
Vas  m.  Szalafő  Nyr.  VII.181 ;  met  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  IV.38 ;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  III.286 ; 
Csallóköz  Nyr.  XV.473;  Székelyföld  Nyr.  V.122. 
123.  174.  220;  Udvarhely  m.  Nyr.  ni.513.  553; 
IV.80.  227.  371.  478;  VI.465.  517;  XI.37;  Udvar- 
hely m.  Korond  Nyr.  IV.181.  235;  Székely-Udvar- 
hely, Bethlenfalva  Nyr.  Vn.377.  384;  Homoród- 
Almás  Nyr.  V.266;  VII.95;  Háromszék  m.  Vadr. 
Nyr.  1V.469.   568;   V.466;   Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.    Vni.374.   429;   Erdővidék   Nyr.    Xin.576 
Csíkm.  Nyr.IV.471;  V.468.  519;  VII.472;  VHI 
182;    Xn.524;    Xin.378;    Csík-Szentkirály  Nyr 
Vin.190;  X.94;  XII.384 ;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr 
Vin.89.  230;  X.43;  Csík  m.  Ditró  Nyr.  VI.177: 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XII.277 ;  Moldva 
Klézse  Nyr.  in.285.  335;  met  Tiszahát  Nyr.  VHI 
177;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XVI.43.  85 
Déva  Nyr.  XV.516;  mét  Vas  m.  Őrség   Nyr.  II 
41;  IV.426.  472;  V.126;  Vn.468;  Xn.380.  476 
Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.373;  Hetes,  Dobronak  Nyr, 
IL133.  234.  323.  467;   Göcsej,  Páka  Nyr.  n.42; 
méet  Göcsej  Nyr.  11.371;   01.179;  mett  Székely- 
föld Nyr.  V.84 ;  Kiss  Mihály ;  Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.32.  427;  Udvarhely  m.  Zetelaka  Nyr.  n.88. 
Háromszék  m.    Nyr.  IV.180;    V.30;  Brassó   m. 
Hosszúfalu   Nyr.    IV.557;  Moldvai    csáng.    Nyr. 
lU.l.  52;  IX.492;  Moldva,  Klézse  Nyr.  XIV.42; 
mett  Szilágy  m.  Nyr.  IX.566 ;  métt  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  11.176;   métten  Zala  m.   Hetes  Nyr.  1.380; 
n.372;  Hetes,   Dobronak  Nyr.  n.l33.   234.  323. 
467;  m.319;  miér   Göcsej  Nyr.  XII.47.  95;  Bu- 


1445 


MESE— MESZEL 


MESZES— MESSZE 


1446 


denz-Album  166 ;  Ipoly  vid.  Nyr.  III.428 ;  miét 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.41;  miett,  mktt  Göcsej  Nyr. 
11.133;  III.426;  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.374;  mör 
Somogy  m.  Újmajor  Nyr.  VIII.139.  179 ;  Somogy 
m.  Darány  Nyr.  XXII.333;  Somogy  m.  Alcsok 
Nyr.  XXIIL41;  ver  Komárom  m.  Martos  Gáncs 
Géza). 

1.  MESE:  találós  mese  (Somogy  m.  Sellye 
Nyr.  11.514;  Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[2.  MESE]. 

mese-maga:  eggymaga,  egyedül  (Baranya  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  11.31;  T&z.).  Mese-magában: 
eggyes-egyedül  (Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
11.33;  Tiszafüred  és  vid.  Kimnach  Ödön).  Mese- 
magam (Baranya  m.  Nyr.  11.184  [itt  meze-magam 
hiba];  Baranya-Sz.-Lőrinc,  Ormányság  Nyr.  XVII. 
380). 

MESÉL  (mesei  Mohács  Király  Pál). 

MESENCE :  gyümölcsös  hely,  faluk  alatti  kert 
(Szatmár  m.  Fehér-Gyarmat  Nyr.  XIX.382). 

MESGYE  {mesde  Háromszék  m.  Tsz. ;  mézsde 
Háromszék  m.  Vadr.  509b ;  muzsda  Csík  m.  Vadr.; 
Gyergyó  vid.  Győrffy  Iván). 

MESKŐ:  nagyhasú  [gúnynév]  (Csík  m.  MNy. 
VI.374). 

MÉSOG :  nyafog,  nyávog,  vinnyog  (Zala  m. 
Hetes  Nyr.  XIX.576;  Bellosics  Bálint).  Ne  m'é- 
soggy,  te  gyerök !  (Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr. 
XXin.287). 

MESTER  {mester,  mestör) :  1.  hóhér  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  V1I1.88;  Székelyföld  Tsz.);  2.  a  bor- 
sajtó garatjának  vastag  deszka-födele  (Göcsej, 
Nagy -Lengyel  Nyr.  V1I.34). 

mester-garas :  a  maga  kezére  dolgozó  legény- 
től a  mesternek  naponként  járó  garas  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

mester  úr  (mestur  Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  478). 


MESTERKE:  cifrázat,  kivarrás,  szegélyzet 
(Baranya  m.  Tsz.). 

MESTERKÉL:  cifrára  kivarr  (Vas  m.  Keme- 
nesalja, Baranya  m.,  Palócság,  Gömör  m.  Tsz.). 

ki-mesterkél :  cv  (Hol?  Nyr.  X1I.239). 

MESTÉRKÜL :  mesterkedik  (Göcsej  Nyr.  XIV. 
165;  Budenz-Album  159.  160). 

MÉSZ  {mész  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr. 
in.l82;  Rozsnyó  Nyr.  XVm.421)  [vö.  1.  meszet]. 

[MESZEL]. 

még-meszel:  1.  leszid,  lehord;  2.  leszól,  rossz 
oldaláról  lefest,  befeketít.  Engem  jól  megmesze- 
lének!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 


MESZES :  gödör,  a  melybe  a  timár  a  bőröket 
,hamvasodni,  meszesedni,  járódni'  teszi  (Szeged 
Nyr.  IV.527). 

1.  MESZET:  mész  (Dráva  mell.  Nyr.  V.521 ; 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XV1.473;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XV1IL286;  Pest  m.  Gyömrő,  Monor 
vid.  Pap  Károly ;  Jászság  Kimnach  Ödön ;  Kun- 
Majsa  Nyr.  Vni.470;  Bács  m.  Nyr.  XVI.  144; 
Baja  Király  Pál;  Kalocsa  Nyr.  V1II.380;  Győr 
m.  Szigetköz  Nyr.  XIX.190;  Bars  és  Hont  m. 
Horváth  József  1839;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.94). 

2.  MESZET :  szemét  (Pápa  vid.  Tsz.)  [vö.  ma- 
szat]. 

meszet-maszat :  apró  gally-,  venyige-,  szalma- 
törmelék (Debrecen  Nyr.  VII.328)  [vö.  miszif- 
maszat]. 

[1.  MESZETÉL],  MESZÉTŐL:  meszel  (Szla- 
vónia Nyr.  V.12j. 

2.  MESZETEL:  szemetel  (Pápa  vid.  Tsz. 
259b)  [vö.  maszatol,  peszetel], 

MESZETÉS :  meszes  (Dráva  mell.  Nyr.  V.521). 
Meszelés  gödör  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
473). 

MESZLEDÉTT:  pongyola,  hanyag,  rongyos 
öltözetű.  Ojan  meszledétt  vót,  csak  ugy  lóggott 
mindéne  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.472), 

MESSZE  {messzég  Udvarhely  m.  Nyr.  111.513; 
messzi-lktó  Szeged  Nyr.  V1I.381 ;  messzi-^zü\e 
Dunántúl  Nyr.  V.228;  Baranya  m.  Nagy-Harsány 
Nyr.  VII.478;  Pest  m.  Csanád  Békássy  Sándor). 

[Szólások].  Messze  fonják  a  kalácsot:  hosszúra 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  X.150).  Kaptam  10  krt 
érte,  de   ezzel  sé  vagyok  messzire   (Túrkeve  Nyr. 

V.228). 

[messze-falu]. 

messzefalusl :  várostól  távol  élő,  ügyetlen, 
járatlan,  esetlen  modorú  (Maros-Torda  m.  Fel- 
méri Lajos). 

messze-hely :  messzefekvő  hely  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

messze-idő:  régi  idő  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván).  Messze-idöben  volt  az,  talán  nem  is  igaz 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

messze-látó:  magas  hegytető  (Rimaszombat 
Nyr.  V.229). 

messzi-néne:  a  faluban  távolabb  lakó  néne 
(Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr.  VII.478). 

messzi-papa:  a  faluban  távolabb  lakó  apa 
(Baranya  m.  Nagy-Harsány  Nyr.  VII.478). 

messze-szőUő :  messzefekvő  szőllő  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.305) 


1447 


MESSZELEBB— METAZ 


METELES— MEZ 


1448 


messzi-szüle:  a  faluban  távolabb  lakó  szüle, 
öreganya  (Dunántúl  Nyr.  V.228;  Baranya  m. 
Nagy-Harsány  Nyr.  VII.478;  Pest  m.  Csanád 
Békássy  Sándor). 

MESSZELEBB  (Göcsej  Nyr.  XIV.163;  Budenz- 
Album  163;  messzellebb  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII. 
468):  messzebb. 

MESSZELL  (Dunántúl  Csaplár  Benedek;  mesz- 
szél'éViok  Mátra  vid.  Nyr.  XXII. 335 ;  messzill  Me- 
zőtúr Nyr.  X.569):  messzinek  tart,  sokalja  a 
messzeséget. 

MESSZELY  {meszely  Kúnszentmárton  Nyr.  II. 
475;  messzö  Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V.471 ; 
Somogy  m.  Mosgó  Nyr.  VI.283;  messzü  Vas  m. 
Őrség  Nyr.  VIL467). 

MÉSSZEL YES  {meszlős  [talán  hiba  meszlös 
helyett]  Torontál  m.  Száján  Kálmány  L.  Szeged 
népe  11.200). 

MESSZINT :  messze,  messzire.  Ha  megfoglak, 
messzint  elhajiflak  (Háromszék  m.,  Erdő  vidék 
Vadr.  179). 

MESSZÜNNEN,  MESSZŰNNET  {messzünnen 
Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.5 ;  messzünnet 
Háromszék  m.  NyK.  III.6;  Gyergyó-Sz.-Miklós 
Nyr.  X.42):  messziről. 

MESSZŰVÉ,  MESSZÜVE:  messzire  (Három- 
szék m.  Vadr.). 

MÉSZTIKÁL  (Kolozsvár  és  vid.  Moldován 
Gergely ;  meszté'kál  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos ;  Sepsi-Sz.-György  László  Árpád ;  Szolnok- 
Doboka  m.  Sósmező  Vékony  Jenő ;  mesztyekál 
Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor  Ákos ;  Szolnok-Doboka 
m.  Sósmező  Vékony  Jenő ;  misztikái  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Sepsi-Sz.-György  László 
Árpád):  kever,  elegyít,  pancsol  (bort). 

MET  {metm):  metsz  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.527).  Nem  mették  a  szöllöt  (Moldvai  csáng, 
Nyr.  ni.4). 

meg-met :  megmetsz.  Megmetem  a  szőlőt  (Ugocsa 
m.  Nyr.  Vin.426). 

MET:  posvány,  pocsolya  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXII.335)  [vö.  métely]. 

[MÉT]. 

mót-fa:  a  eötkényparás  eresztöháló  fölfüzé- 
sére  való  ágasfa  (Csongrád  m.  Tápé  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

mót-háló:  kövellők  nélkül  való  eötkényparás 
eresztöháló  (Csongrád  m.  Tápé,  Szeged  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

MÉTÁS:  eggy  labdajáték  (Szeged  vid.  Nyr. 
IX.380). 

[MÉTÁZ]. 

M-mótáz:  kijelöli  a  határát  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos). 


METELES :  a  szűrszabásnál  elhullott  darab- 
kák [szúrszabó  mesterszó]   (Hol?  Nyr.  XII.238). 

METÉLTES:  laska  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.527;  XXI.528;  Brassó  m.  Tatrang,  Zajzon 
Nyr.  n.523;  IIL373). 

[METÉLTKE],  METÉLKE  (Abauj  m.  Nyr.  IV. 
112;  Abauj  m.  Szikszó  Király  Pál;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  III.358;  metéke  Palócság 
Császár  Árpád):  hosszú  és  lapos  metélt-tészta 
(levesbe  való). 

főmetótke:  metélt  (Ipoly    vid.  Nyr.  III.428). 

MÉTELY  {mété  Bánffy-Hunyad  Nyr.  XVn.143; 
metö  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  métő  Székelyföld 
Nyr.  IV.236;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Udvar- 
hely m.  Vadr.) :  1.  métely :  piszkos,  zsíros  forrás- 
víz (Palócság  Nyr.  XXII.77) ;  2.  métel :  mérges 
vizi  bürök,  gyilkos  csomorika  (cicuta  virosa) 
(Szerencs  Kassai  J.  Szóköiiyv  V.229)  [vö.  mét], 

[Szólások].  A  mété  egye  még  a  beled!  (Bánffy- 
Hunyad  Nyr.  XVn.143).     ' 

métej-embör :  mások  lelki  békéjét  rontó,  za- 
varó ember  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

métel-fű :  mérges  vizi  bürök,  gyilkos  csomo- 
rika (cicuta  virosa)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
in.358). 

MÉTÉLYÉS  {métős  Udvarhely  m.  Vadr.  509a). 

MÉTER    {métely    [nép-etimológia]    Heves    m. 

Nyr.  Vn.286). 

METET:  szőllőmetszés.  Hahót  megapad?-— 
Metetkor  (Dráva  mell.  Nyr.  V.521).  Metetkor  vótam 
a  hegy  ön,  azita  ném  láttam  a  szőlőmet  (Eszék  vid. 
Nyr.  VIII.373)  [vö.  szőllő-metet]. 

METSZÉS  {méccís  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr. 
VIII.  143):  1,  lemetszett  darab.  Három  meccés 
kinyeretis  megeszik  a  zételhő  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.474);  2.  méccís:  csatorna,  ásott  meder 
(a  Rábcát  is  így  híják,  mert  a  mostani  medrét 
úgy  ásták)  (Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII. 
143). 


kiheréltet  (csődört)  (Székelyföld 


[METSZET]. 

ki-metszet ; 

Tsz.). 

METSZŰD-IK:  metsz  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Tsz.;  MNy.  V.154). 

METTŐL.  Mettől  meddig :  mikortól  v.  honnan- 
tól  meddig?  (Ejszakkeleti  nyelvj.  Simouyi  Zs. 
A  M.  Határozók  11.346;  Békés  m.  Füzes-Gyar- 
mat Simonyi  Zsigmond). 

1.  MEZ:  1.  ruha,  öltözet  (Vác  Divicsek  Gyula). 
Mezét  vettem.  Beh  szép  meze  van!  (Bars  m.  Czim- 
mermann  János) ;  2.  jelmez,  színész  v.  komédiás 
cifra  ruhája  (Vác  Czimmermann  János) ;  3.  sza- 
kajtó-ruha (Komárom  m.  Kürth  Czimmermann 
János). 


1449 


MEZ— MÉZGA 


MÉZGÁS— MEZŐ 


1450 


[2.  MEZ].  Mez  iránt:  mely  irányban,  merre? 
Mez  iránt  fekszik  a  falu?  (Bihar  Nyr.  1.245). 
Mez  iránt  van  a  falu  ?  (Nagy-Szalonta  Nyr.  I. 
198).  Mezen  {mezénn,  mezőn;  —  mezzen,  mezzön 
Csallóköz  Nyr.  1.280;  Király  Pál;  Mátyusfölde 
Nyr.  III.27;  IV.174;  mizzen  Csallóköz  Király 
Pál) :  mely  úton,  mely  irányban,  merre  ?  A  me- 
zen [a  mezőn):  a  mely  úton,  a  mely  irányban, 
a  merre  (Dráva  mell.  Nyr.  V.521 ;  Baranya  m. 
Tsz.;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Alsó-Csalló- 
köz, Patonyszél  Nyr.  XII.143;  Mátyusfölde  Nyr. 
III.27;  Nyitra  m.  Vág-Királyfa  Nyr.  XV.518). 
Mezénn  mennyünk  átu  ?  (Somogy  m.  Szőke-Dencs 
Nyr.  111.318).  Mezőn  mőntél?  (Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.  1.424).  Mönnyön,  a  mezőn  akar  (Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  11.131).  Mezen  mennyünk? 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.473).  Mezen  kell 
menni  Várkonynak  ?  —  Csak  mennyén  vissza  ezen, 
a  mezen  jött  {C^a\\6\iÖ2,  Csaplár  Benedek).  Mezén 
mént?  (Csallóköz,  Bacsfa  Nyr.  XVI. 92).  Mezzőn 
visz  innét  az  út  Nyárasdra?  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek).  Mezzén  kell  menni  Szempere  ?  (Mátyus- 
földe Nyr.  IV. 174).  Mezen  érek  hamarább  oda? 
(Bihar  Nyr.  1 245).  Mezen  kell  e  tón  keresztül 
meww.^  (Nagy-Szalonta  Nyr.  1.198).  Mezen  ment  el 
az  a  lóhátas  ember  ?  (Nagy-Szalonta  Nyr.  VIII.431). 

[MÉZ]. 

[Szólások].  Édes  mezem,  kedes  rajom!  [ked- 
veskedő megszólítás]  (Palócság  Nyr.  V.224). 

méz-harmat:  izzadásszerú  édes  nedvesség, 
mely  némelykor  reggel  a  növényeken  található 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.286). 

[méz-ízű]. 

[Szólások].  Mézizüen  megeszed  még  egykor  a 
korpakényeret  is,  ha  a  magad  kezére  szorulsz! 
[mondják  a  válogatósnak]  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

[MEZEI]. 

mezei-lampos :  farkas  (Baranya  m.  Tsz.  232a. 

259b). 

MÉZEL  {m^zel) :  mézzel  édesít.  Rózsám  a  piros 
bort  mézeli  (Udvarhely  m.  Kobáthfalva  Nyr.  VIII. 
144). 

MÉZES  (mízes):  édes.  Mízes  gyümölcs,  alma, 
szilva  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.336.  500; 
XXIII.143). 

MÉZGA  (mézga  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.476;  mézge,  mezge  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XX.480;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  1.225;  Kiss 
Mihály;  Háromszék  m.  Nyr.  V.90;  Vadr.;  Há- 
romszékem. Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  Tsz.; 
mezsge  Érmellék  Nyr.  V.473;  Zilah  Kerekes 
Ernő):  1.  az  élőfa  kérge  alatti  édes  nedvesség, 
mely  tavasszal  indul  meg  (i.  h.).  Megindult  már 
a  szőllö  mezgéje  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XX.480);  2.  mézge:  kevés  esőtől  való  nyirkos- 
ság, mely  az  utat  síkossá  teszi.  Lén-e  jó  esső- 
tök?  —  Csak  é  kicsi  mézge  lett  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

SZINNYEI ;  MAGYAB  TÁJSZÓTÁR, 


[mezge-nyalás]. 

[Szólások].  E  csak  mezgenyalás,  karikacsapás: 
kisszerű  baj  (Székelyföld  Nyr.  1.225). 

MÉZGÁS  {mézgés  Székelyföld  Tsz.  260a ;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.341 ;  Nyr.  IV.144;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  mez- 
gyés  Szilágy  m.  Nyr.  IX.564;  mezsgés  Zilah 
Kerekes  Ernő;  mozgás  Göcsej  Tsz.);  1.  mézgés, 
mezgyés,  mezsgés,  mozgás:  mézgás  (a  fa  tavasz- 
szal,  midőn  megindul  benne  a  nedvkeringés) 
(i.  h.);  2;  mézgés:  nyirkos  (az  eső-érte  út)  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.341 ;  Győrffy  Iván)  [vö. 
mizgérés], 

[Közmondások].  Addig  hántsd  a  fát,  mig  méz- 
gés (Háromszék  m.  Nyr.  IV.144). 

MEZGÉL  (Gömör  m.  Tsz.;  medzgel  Rima- 
szombat Nyr.  XV.474):  1.  medzgel:  tarlóz  (Rima- 
szombat Nyr.  XV.474);  2.  mezgél:  motoz  (Gömör 
m.  Tsz.)  [vö.  mezgérél]. 

MEZGELENÍT :  vagyonából  kiforgat  (Alföld 
Nyr.  XIV.478). 

MÉZGÉLL-IK :  mézgát,  mezgét  ereszt  (a  fa 
tavaszkor),  nedve  indul  (Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.341 ;  Vadr.  509a;  Győrffy 
Iván). 

[MEZGELŐD-IK]. 

ki-mezgelődik  [ki-mezgelönm) :  kimászik^  ki- 
kászolódik  (bajból)  (Orosháza  Nyr.  VI.  179). 

MEZGÉRÉL  [mecgerel  Kassa  vid.  Nyr.  XVII. 
238 ;  mecgerel  Hegyalja  Tsz. ;  medzgerel  Borsod 
m.  Czimmermann  János;  meszgerleni  Borsod, 
Abauj  m.  Nyr.  XX.47;  mezgerel  Abaúj  m.  Szikszó 
Király  Pál ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  III.362; 
meszgerél,  mezgérél,  mezgerél[é&]  Dunántúl  Nyr. 
XX.47;  Eger,  Miskolc  Csaplár  Benedek;  Abaúj 
m.  Beret  Nyr.  11.521 ;  XX.47 ;  Zemplén  m.  Tolcsva 
Nyr.  IX.480;  XX.47;  mezsgerél  Hegyalja  Simonyi 
Zsigmond) :  1.  böngész  (i.  h.) ;  2.  mezgérél;  nyese- 
get (fákat)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XX. 
480);  3.  mezgérél:  babrál  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XX.480)  [vö.  7nezgél\. 

[MÉZGÉSÉD-IK],  MEZSGÉSED-IK:  mézgát, 
mezgét  ereszt  (a  fa  tavaszkor),  nedve  indul 
(Zilah  Kerekes  Ernő).  :  , 

[MEZÍT].  - 

mezit-láb :  meztelenül.  Hadd  fürödözzék  m,ezit- 
láb  a  vizbe  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.371). 

mezitlábos.  Mezitlábos  dobás  [kuglizásnál] : 
midőn  a  golyó  nem  éri  a  deszkát  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.286;  Kolozsvár  Szinnyei  Jó- 
zsef). 

MEZÍTELEN  (mezejtelen  Palócság :  Apátfalva, 
Mikófalva  Nyr.  XXI.362;  mezittelen  Székelyföld 
Kiss  Mihály)". 

MEZŐ    {mezz"ő    Repce    mell.    Nyr.    XX.367; 

92 


.1451 


MEZTEL— MI 


MI 


1452 


mezzü  Vas  m,  őrség  Nyr.  VII.469 ;  Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye  Nyr.  III.333 ;  mezzű  Göcsej  Nyr. 
Xn.234):  1.  fú  (a  legelőn),  gyep  (Szeged  Csap- 
lár Benedek).  Nagy  a  szárazság,  nincsen  semmi 
mező  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.285) ;  2.  zöld  vetés 
(Baranya  m.  Tsz.). 

mező-bíró :  mező-fölügyelö  (Hol  ?  Nyr.  XVII. 
138.  223). 

[MEZTÉL]. 

meztél-láb,  mesztól-láb  (Soprony  m.  Csepreg 
Nyr.  11.372;  Vas  m.  Horváth  József  1839;  Pan- 
nonhalma Nyr.  XII.  187;  Mátyusfölde  Nyr.  XIX. 
503;  mezte-láb  Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
III.362 ;  meszté-láb,  mezté-láb  Vas  m.,  Marcal  mell., 
Tolna  m.  Tsz. ;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45 ;  Kecs- 
kemét Nyr.  IX.361 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.305; 
Bács  m.  Bajmok  Nyr.  VIII.279;  Nógrád  m.  Tol- 
mács Nyr.  XVIII.48;  meztél-láh  Dunántúl  Nyr. 
XVI.239;  meztiél-láb  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy 
Nyr.  XVIII.574;  meszü-láh  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.286;  Hol?  Nyr.  IV.  174;  mesztil-láh, 
meztil-láb  Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.319 ;  Göcsej 
Nyr.  XIV.397):  1.  mezít-láb  (i.  h.);  2.  meztil-láb: 
patkolatlanul.  Mesztilláb  jár  a  ló  [ha  nincs  a 
lábán  patkó]  (Göcsej  Nyr.  XIV.397). 

[Szólások].  Mesztüáptira  vétkeszte  [így  !J :  le- 
húzta a  lábbelijét  (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  III. 
556). 

mesztélábos:  mezítlábas  (Veszprém  m.  Szent- 
gál Nyr.  in.l83;  Kecskemét  Nyr.  X.381). 

MEZSDÉNYE  (Háromszék  m.  Nyén,  Bodola 
Erdélyi  Lajos;  mesdéne  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
V.377;  mesdéne  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 
527;  mesdenye  Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  V.346): 
levágott  fiatal  fa. 

1.  MI  (me  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.183; 
wfiféle  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.356).  — 
Mire:  mikorra?  Mire  érünk  a  faluba?  {Zala  m. 
Vászoly  Király  Pál). 

[Szólások].  Méccék  (metszek)  vele  (véle):  mit 
teszek  vele,  mit  csinálok  vele,  mit  érek  vele? 
(Soprony  m.  Kapuvár  Nyr.  XVIII.461 ;  Vas  m., 
Balaton  mell.,  Marcal  mell.  Tsz.;  Csallóköz 
Czimmermann  János).  Mit  méccék  vele?  cc  (Csalló- 
köz, Gútor  Király  iPál;  Nyitra  m.  Dudvág  és 
Feketevíz  mell.  Ürményi  László).  Mit  méccék 
én  égy  krajcárral?  (Csallóköz,  Gútor  Király  Pál). 
Metszesz  vele:  mit  teszel  vele,  mit  csinálsz 
vele,  mit  érsz  vele  ?  (Dunántúl  Kresznerics  F. 
Szótár  11.48;  Vas  m.,  Balaton  mell.,  Marcal 
mell.  Tsz. ;  Vas  m.  Kemenesalja  Simonyi  Zsig- 
mond; Vas  m.  őrség  Tsz.  260b).  Metsz  véle: 
mit  tesz  vele,  mit  csinál  vele,  mit  ér  vele? 
(Vas  m.,  Balaton  mell.,  Marcal  mell.  Tsz.).  Mit 
máj:  mit  még!  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.564).  Mit 
máj  vesztegetőm  rea  a  szót!  (Udvarhely  m.  Vadr. 
610a).  Miképest:  miképpen.  Mégis  tűnni  akar- 
ták, miképest  lehető  (Nógrád  m.  Megyer  Nyr. 
Vn.38). 


[mi-nemuj. 

[mineműséges]. 

[Szólások].  Ojan  minémüségösen :  olyanképpen 
(Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  Vin.225). 

mi-óta  [mihót  [?]  Háromszék  m.  Vadr. ;  mihóta 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45;  Székelyföld  Kriza, 
Győrffy  Iván ;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.230  ; 
X.43;  miltá,  miltó  Szlavónia  Nyr.  V.64;  XXIII. 
265.  360;  miöte  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
mita  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.331 :  mitölte 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.4o3 ;  mótá  Palócság  Nyr. 
XXin.284;  m"óta  Palócság  Nyr.  XXL363;  mőta 
Vác  Vass  József  1841;  mőte  Duna  mell.  Kassai 
J.  Szókönyv  III.386;  Közép-Somogy  Nyr.  VIII. 
218;  Mátyusfölde  Nyr.  XX.23;  Esztergom  és 
vid.  Nyr.  ni.34;  XIX.239;  Komárom  m.  Kürth 
Nyr.  XIX.188;  Vác  Czech  János  1840;  Ipoly 
vid.  Nyr.  III.428;  Hont  m.  Nyr.  V.474;  Arad  m. 
Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.28;  Nyr.  VII. 
123;  Bács  m.  Zenta  Nyr.  XVni.383;  m'őte  Pa- 
lócság Nyr.  XXI.306.  363;  XXn.77;  muta  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  IV.228 ;  Vas  m.  Répee-Szentgyörgy 
Nyr.  XVin.574;  Göcsej  MNy.  V.78 ;  Veszprém  m. 
Almádi  Zolnai  Gyula;  Somogy  m.  Nyr.  X.476; 
múta  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  VL122;  Göcsej 
Nyr.  Xni.256 ;  Győr  m.  Duna-Szentpál  Nyr.  VEI. 
522;  Alföld  Nyr.  IV.379;  Torontál  m.  Szőreg 
Kálmány  L.  Koszorúk  III.174;  Somogy  m.  Nagy- 
Atád  Nyr.  XXIII.459 ;  müte  Baranya  m.  Ormány- 
ságNyr.  in.230;  Kecskemét  Nyr.  Xll.2Qd- mütS 
Somogy  m.  Darány  Nyr.  XXII.333;  —  miótától 
fogva  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.505;  mőtétül  Hont 
m.  Kővár  és  vid.  Nyr.  XVI.526;  XVn.42;  múta 
fogton  Somogy  m.  Nagy-Atád  Nyr.  XXIII.459; 
mútátu  fogva  Soprony  m.  Horpács  Nyr.  IV. 181). 
—  Mióta :  miután  (Göcsej  Nyr.  XIV.453). 

[mi- tévő]  o 

[Szólások].  Jujj,  ez  apapuska  mitévő  mivelünk! 
(Kecskemét  Simonyi  Zsigmond). 

mi-tévős  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Vadr.  414 ;  mi-tevös  Háromszék  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  1.367):  mitévő. 

mi-után :  mióta  (Göcsej  Nyr.  XIV.453). 

[mi-volt-]- 

[Szólások].  Hordom  v.  rontom  a  mivoltodat! 
[tréf.  szitk.]  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

mit-ugrász:  apró,  fürge,  élénk  ember  (Szé- 
kesfehérvár Nyr.  VIL187;  Tokaj  Nyr.  XXIV.96). 

2.  MI  {mi  Szlavónia  Nyr.  XXIII.  168 ;  mü  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  Vn.272.  419;  Székelyföld  Kassai 
J.  Szókönyv  III.387;  Győrffy  Iván;  Marosszék, 
Karácsonfalva  Nyr.  VII.191 ;  Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  Vm.374;  Csík  m.  Nyr.  V.468;  VL185 ; 
Moldva,  Klézse  Nyr.  IV.432;  mü  Székelyföld 
Nyr.  V.123;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.427;  Udvar- 
hely m.  Zetelaka  Nyr.  11.88;  Csík  m.  Nyr.  V. 
519;  Xn.524)  [vö.  mik,  mink]. 


1458 


MIA— MICI 


MICIGÓ— MIÉRT 


1454 


[mi-atyánk]. 

[Szólások].  Csak  a  miatyánk  tartja,  hogy  össze 
nem  diil  ez  a  rossz  ház:  kevés  híja.  Csak  a  mi- 
atyánk tartotta,  hogy  le  nem  esett  a  fáról.  Csak 
a  miatyánk  tartotta,  hogy  estében  meg  nem  halt. 
Csak  a  miatyánk  tartja  benne  a  lelket  (Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


miatyánk-kőzepe : 

Kiss  Mihály). 


[tréf.]  kenyér  (Székelyföld 


MIÁ  (Szlavónia  Nyr.  V.61 ;  Fehér,  Nógrád, 
Borsod  m.  Simonyi  Zs.  M.  Kötőszók  11.257 ;  mid 
Palócság  Nyr.  XXI.467;  mihá  Moldvai  csáng. 
Nyr.  III.51):  miatt. 

MIÁKOL :  nyávog  (a  macska)  (Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

MIÁN  {meján  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VEI. 
231 ;  mián  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  II. 
1 32 ;  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác ;  Szat- 
már  m.  Nagybánya  Nyr.  X.137;  Zilah  Nyr.  XIV. 
430;  Udvarhely  m.  Nyr.  III.512;  IV.227.  427; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.209;  Csík  m.  MNy.  VI. 
374;  IX.42;  XVni.144;  Moldvai  csáng.  Nyr.  IH. 
51;  IX.492;  midn  Heves  m.  Párád  Nyr.  XXH. 
477;  miána.  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
162;  miánn  Székelyföld  Győrfify  Iván;  Udvar- 
hely m.  Nyr.  VI.517 ;  miánnam,  miánnad,  miánna, 
stb.  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác;  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Csík  m. 
Nyr.  XVni.144;  Háromszék  m.  Nyr.  V.466; 
miánt  Székelyföld  Győrffy  Iván;  mihán  Göcsej 
MNy.  11.414;  Győr  vid.  Nyr.  VI.324;  mihánem 
[miattam]  Komárom  m.  Alsó-Csallóköz  Nyr.  XVII. 
287;  mihánna  Komárom  m.  Naszvad  Nyr.  IV. 
283;  mihánt  Eszék  vid.   Nyr.    VIII.373):   miatt. 

MIATT  {miatt  Vas  m.  Tsz. ;  mihátt  Vas  m. 
Tsz.  260a;  Repce  vid.  Nyr.  XX.369;  Veszprém 
m.  Csetény  Halász  Ignác). 

MICC  {mec  Háromszék  m.  Nyr.  V.90)  [vö.  pice]. 

[Szólások].  Égy  micre:  eggy  szempillantás  alatt 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  ni.345.  366. 
391 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Égy 
micre  megvan  (Székelyföld  Győrffy  Iván).  Meg- 
lessz  égy  micre  (Háromszék  m.  Nyr.  V.90).  Egy 
micre  megvan,  csak  fogjunksza  hezza  (Háromszék 
m.  Vadr.)  Égy  micre  itt  van  (Háromszék  m. 
Vadr.  401).  Ha  lehetett  vóna,  egy  micre  ott  ter- 
mett vóna  (Háromszék  m.  Vadr.  410).  A  kicsid 
ujjával  egy  micre  ugy  belevágta  a  fődbe  a  kiráj- 
fijut,  hogy  derékig  süjjedt  belé  (Háromszék  m. 
Uzon  Nyr.  VIII.374).  Nem  kell  neki  több  egy  mic- 
nél  (Háromszék  m.  Vadr.).  Egy  miccet  sem  tudott 
várni  a  király  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 

in.33i). 

MIOCÉN:  mukkan  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

MICEREG:  sír  a  borjához  (tehén)  (Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  III.371 ;  Hol?  Tsz.). 

MICI:    sipka    (mütze)    (Székesfehérvár    Nyr. 


!  XVn.283;  Szeged  Kálmány  L.  Koszorúk  n.l21; 

í  Székelyföld  Erdélyi  J.   Népd.  és  mond.  n,323; 

]  kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.233). 

i  mici-rúzsa:  a  sipka  csúcsán  levő  gomb.  Osz- 

\  tán  a  mici-rúzsa  us  süssön  [olyan  fényes  legyen], 

í  mint  a  Krisztus  balszeme!  (Székesfehérvár  Nyr. 

i  XVn.283). 


MIOIGO ; 

IX.236). 


fúzfa   virága  (Udvarhely  m.  Nyr. 


MIOINA:  hónalj  alatt  támadt  érzékeny  feké- 
lyes kelés  (Alföld  Nyr.  XIV.478). 


cicus,    cica    (Székelyföld 


MIOÜS,    MÉCÜS 

Győrffy  Iván). 

MIOSmi:  elcsenevészedett  (Székelyföld  Tsz.). 

MIOSKE :  valamicske.  A  míg  volt  édes  apánk- 
nak a  kis  micskéje  . . .  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVII.382).  A  micske:  a  mi  kevés.  A  micskéje 
volt .  .  .  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

MICSODA  {micsa  Repce  vid.  Nyr.  XX.371 ; 
Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.423 ;  11.45 ;  Zala  m.  Szent- 
györgyvölgye Nyr.  III.466;  Kecskemét  Nyr.  IX. 
361;  Gömör  m.  Nyr.  XVin.459;  Kalotaszeg 
Arany-Gyulai  NGy.  1.205;  Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  V.377;  VL181;  XVI.527;  Király  Pál;  Csík 
m.  Nyr.  IX.42 ;  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr. 
XV.143 ;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVn.316;  Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  IX.427;  Hunyad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXII.336.  358.458;  XXm.143; 
micse  Kunság,  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  X.329 ;  micséda 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.272;  IX.453;  Göcsej, 
Páka  Nyr.  1.374;  micsi  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
453;  micsida  Repce  mell.  Nyr.  XX.365;  Göcsej 
MNy.  1.219;  11.413;  Hetes,  Dobronak  Nyr.  H. 
133;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX.427; 
Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.382; 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.453 ;  micsó  Moldvai  csáng. 
Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  1.419).  —  Micsoda: 
izé  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XXI.230). 

[Szólások].  Micsa  nagy:  milyen  nagy!  (Hunyad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXn.336;  XXin.143). 

[MICSODÁS]. 

[Szólások].  Hogy  kött  el  a  ju?  —  Ki  micso- 
dáson,  3—4  frton  (Kisújszállás  Nyr.  IX.520). 

MIENK,    MIÉNK    [mihénk   Baranya   m.    Or- 

mányság     Nyr.    III.230;    Moldvd  csáng.    Nyr. 
in.3;  IX.490). 

MIÉRT,  MÉRT  {mé  Békés  m.  Uj-Kigyós  Nyr. 
IV.233;  Csongrád  m.  Algyő  Nyr.  Vin.517;  Arad 
vid.  Nyr.  Vn.233;  Bihar  m.  Vadász  Nyr.  n.335; 
Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Vadr.  459;  Udvarhely  m.  Olasztelek 
Nyr.  XVI.85;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.377;  me 
Palócság  Nyr.  XXn.528;  Gömör  m.  Nyr.  XXHI. 
43 ;  me^  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.459 ;  meét  Vas  m. 
Farkasfa  Nyr.  III.  178;  mejét,  mejétt  Gyergyó- 
Sz.-Miklós  Nyr.  X.42.  46 ;  mér  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Udvarhely  m.  Vadr.  509a;  Hunyad  m. 

92* 


1455 


MÍG— MIHELYEST 


MIHELYT— MIHELYTSÉGESEN        1456 


Lozsád  Nyr.  XXII.407;  méf,  métt  Vas  m.  Őrség 
Nyr.  V.125;  VII.372.  468;  Göcsej  Nyr.  11.422; 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  in.319;  Székelyföld  Nyr. 
V,174;  Gyprffy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 
176;  Udvarhely  m.  Korond  Nyr.  IV.235;  Udvar- 
hely ni.  Olasztelek  Nyr.  XVI.85 ;  Háromszék  m. 
Nyr.  IV.567;  Vadr. ;  Brassó  m.  Hosszúfalu  Nyr. 
V.375;  Moldva,  Klézse  Nyr.  IV.528;  mi  Mátyus- 
földe  Nyr.  XX.175;  Komárom  m.  Naszvad  Nyr. 
IV.381;  miér  Udvarhely  m.  Vadr.  509a;  miét, 
miétt  Göcsej  Nyr.  11.421 ;  Háromszék  m.  Vadr. 
•509a;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.53;  mir  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XX.45;  Bihar  és  Hajdú  m.  Király 
Pál;^wír  Bihar  és  Hajdú  m.  Király  Pál;  Bihar 
m.  Er-Keserű  Nyr.  V.178). 

MÍG  {még  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.267 ; 
Eszék  vid.  Nyr.  VIII.44;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
Vin.87;  XV.114;  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  Vn.523; 
Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVI.279;  Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  Xni.189;  Szilágy  m.  Tasnád  Nyr. 
VI.281;  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XIV.188;  Gyer- 
gyó-Sz.-Miklós  Nyr.  Vin.229;  Szolnok-Doboka 
m.  Nyr.  XVn.315;  Moldvai  csáng.  Nyr.  in.2; 
meég  Eger  vid.  Nyr.  VI.185).  —  Míg:  meddig? 
Míg  márdcc  itt?  (Gömör  m.  Runya  Nyr.  XXII.287). 

MIHÁLKA:  a  turbolya  (chaerophyllum  bul- 
bosum)  bogyója  (Nyitra  m.  Pográny  és  vid. 
Drnovszky  Ferenc  1841). 

[MIHÁLYL-IK]. 

é-mihájlik :  elnyílik,  elfeslik,  szétmállik  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XIV.477;  Zilah   Kerekes  Ernő). 

[MIHÁLYOD-IK]. 

meg-mihályodik :  megdöglik  (Hajdú  m.  Föl- 
des Nyr.  Vn.235). 

[MIHELTÉSEN],  MIHENESEN :  mihelyt  (Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XI.189). 

MIHELYÉST  [miáncst  Zala.  m.  Hetes,  Dobro- 
nak Nyr.  11.323;  miháncs  Dunántúl  Nyr.  XVI. 
239;  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  n.560;  XX. 
365;  Vas  m.  Repce- Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.574; 
Érsekújvár  Nyr.  Vin.283;  Göcsej  Nyr.  11.87; 
Zala  m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573;  Közép-Ba- 
ranya Nyr.  n.237;  Tata  Csaplár  Benedek;  mi- 
háncst  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.234;  Veszprém 
m.  Várpalota  Nyr.  XXI.477;  Veszprém  m.  Cse- 
tény  Halász  Ignác;  mihánost  Veszprém  m.  Cse- 
tény  Halász  Ignác ;  mihánst  Szeged  Kálmány  L. 
Szeged  népe  1.207;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XI.189;  mihá"st  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.374; 
mihás  Somogy  m.  Babod  Nyr.  XII1.43;  mihást 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.469;  Somogy  m.  Babod 
Nyr.  X1I.278;  mihelyst  Torna  m.  Torna-Ujfalu 
Nyr.  XVI.41 ;  mihencs  Komárom  m.  Naszvad  Nyr. 
IV.235 ;  Tata  Csaplár  Benedek ;  mihencst  Veszp- 
rém m.  Csetény  Halász  Ignác;  mihené'st  Dnnán- 
túl  Nyr.  1L20;  Göcsej  MNy.  11.413;  Veszprém 
Zolnai  Gyula;  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ig- 
nác; mihenst  Szolnok-Dohoka,  m.  Domokos  Nyr. 
XI.189;  Xn.524;  XVI.378;  mihincst  Nyitra  m. 
Farkasd  Nyr.  XIX.508.  556;  XX  24.  217):  c«. 


MIHELYT  {méjent  Háromszék  m.  Uzon  Er- 
délyi Lajos;  miel  Szlavónia  Nyr.  V.64;  mient 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  mihá",  mihán  Soprony 
m.  Szilsárkány  Nyr.  V1.472;  mihánt  Veszprém 
m.  Csetény  Nyr.  XVin.284;  XXn.379;  mihánt 
Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.474 ;  Szeged  Csap- 
lár Benedek;  Török-Kanizsa  Kálmány  L.  Szeged 
népe  IIL183;  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Ko- 
szorúk 1.49.  98;  Csallóköz  Csaplár  Benedek; 
Székelyföld  Győrffy  Iván;  mihánít  Heves  m. 
Nagy -Fügéd  Kassai  J.  Szókönyv  11.404;  mihen 
Kecskemét  Nyr.  XII.285 ;  mihent  Veszprém  Nyr. 
VIII.329;  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác; 
Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67;  Nagy-Kőrös  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.420;  Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX. 
375;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Palóeság  Nyr. 
XXI.314.  423;  XXn.77;  Mátra  vid.  Nyr.  XXIV. 
432;  -Losonc  vid.  Nyr.  XXm.38;  Nógrád  m. 
Terheled  Nyr.  XXin.480 ;  Nógrád  m.  Fülek  Nyr. 
V.33;  Abaúj  m.  Nyr.  VI.172;  Abaúj  m.  Beret 
vid.  Nyr.  n.476;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.564;  Szé- 
kelyföld Győrífy  Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 
176.  322.  371 ;  Vadr.  57 ;  Háromszék  m.  Vadr. ; 
Csík  m.  MNy.  VI.374;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr. 
X.40;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.315;  miMwí 
Zemplén  m.  Szilsárkány  Nyr.  VII.32;  Tokaj 
Nyr.  XIX.384;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X. 
135.  523;  XIV.428;  mihünt  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  miján,  mijánt  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  n.l31.  278). 

[MIHELYTÉS]. 

[mihelytes-mihelyt]  {méjenfé's-méjent  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  mientes-mient  Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  Vadr. 
509a;  mihentes-mihent  Háromszék  m,  Vadr.  554; 
Nyr.  III.325;  mijentes-mijent  Háromszék  m.  Nyr. 
in.325):  cv. 

[MIHELYTÉSEN]  {mienté'sen  Székelyföld 
Győrffy  Iván;  mihentesen  Háromszék  m.  Vadr. 
509a;   mihentösön  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII. 

232):   cv:. 

mihentesen-mihent :  cvj  (Csík  m.  MNy.  VI.374). 

[MIHELYTÉST]  [mentüs  Zala  m.  Hetes  Nyr. 
11.44 ;  mihentes  Háromszék  m.  Vadr.  422 ;  mihen- 
test  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XL189; 
mihentést  Heves  m.  Névtelen  1840;  Nógrád  m. 
Rimóc  Nyr.  VI.85;  mihentöst  Udvarhely  m.  Nyr. 
in.512;  IV.276):  cv). 

[MIHELYTÉSTELEN],  MIHENTÉSTELEN :  cv3 
(Gömör  m.  Nyr.  XVIII.505). 

[IMIHELYTSÉGÉSEN]  {méhejcségesé'n  Székely- 
föld Fejér  József;  mientségesen  Székelyföld  Győrffy 
Iván ;  mihencségesen,  mihentségesen  Abaúj  m.  Be- 
ret vid.  Nyr.  11.476;  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr. 
X.41 ;  mihentségesen  Mátra  vid.  Nyr.  XXII.335 ; 
XXIV.432;  mihencsigesen,  mihencsigesen  Békés  m. 
Balog  István;  Szatmár  Nyr.  VIII.233;  mihincsí- 
gesen,  mihincsíg essen,  mikincsigesen  Eger  és  vid. 
Nyr.  XVn.476;  XVni.18;  Szatmár  m.  Nagy-Do- 
bos Nyr.  IX.  138):  cv. 


1457 


MIHELYTSEGGEL— MILLER 


MILLING— MIND 


1458 


[MIHELYTSÉGGEL],    MIENTSÉQGEL  :     ^ 

(Székelyföld  Győrffy  Iván). 

[MIHELYTSÉGTELEN] ,  MIHENTSÉGTE- 
LEN:  cv  {Palócság  Nyr.  XXI.423). 

MIHÓK:  1.  félszemére  vak  (Zala  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  in.368;  Göcsej  Tsz.);  2.  kancsó 
(Alföld  Nyr.  11.514;  Szentes  Nyr.  VI.232;  Hód- 
mező-Vásárhely  Nyr.  VIII.92;  IX.91 ;  Arad  m. 
Majláthfalva  Nyr.  IX.378;  Szeged  vid.  Nyr.  II. 
92).  Addig  eggy  lipist  se  tett,  míg  eggy  mihókot 
tele  nem  töfött  jó  kútvízzé  (Orosháza  Nyr.  VII. 
183). 

MIHÓKA:  a  turbolya  (chaerophyllum  bulbo- 
sum)  gumója  (Heves  m.  Sz.-István  Kassai  J. 
Szókönyv  ni.368;  Gyöngyös  vid.  Nyr.  n.l81; 
Nógrád  m.  Nyr.  IV.  122)  [vö.  mihálka]. 

MIJJE :  tésztasütő  bádogedény  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XVni.432). 

MIK  (Érmellék  Nyr.  V.473 ;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.91;  Szilágy  m.  Nyr.  Vn.381 ;  Ka- 
lotaszeg, Bánfify-Hunyad,  Zsobok  Melich  János; 
mük  Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Marosszék,  Kará- 
csonfalva Nyr.  Vn.l92;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr. 
II.Ö23;  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.355;  Szol- 
nok-Doboka m.  Domokos  Nyr.  XII.564;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  III.50;  műk  Moldvai  csáng.  Nyr.  III. 
1;  IX.451;  Moldva,  Klézse  Nyr.  in.336):  mi, 
mink. 

[MIKILI]. 

míkili-mákili :  hiábavaló.  Mikili-mákili  beszéd 
(Erdély  Fábián  Gábor  1839). 

MIKNYI:  parányi  (Abaúj  m.  Szikszó  Király 
Pál).  Kiugrik  belőle  egy  miknyi  kis  béka  (Csong- 
rád m.  Arany-Gyulai  NGy.  11.441).  Nekiestek  a 
vasfejű  embernek,  olyan  miknyikre  összetépték, 
hogy  minden  kis  porcikájából,  morzsájából  egy- 
egy  mákszem  lett  (Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  n.386). 

MIKOLÁSKOD-IK:  kínálgatódzik  (Szatmár  m. 
Patóháza  Nyr.  XVL376). 

MIKOR  {ikor  Somogy  m.  Zich  Nyr.  VIII.519; 
miko  Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XIV.188;  mikó 
Félegyháza  Nyr.  XIV.186;  Zilah  Nyr.  XII.277; 
Deés  Nyr.  XII.185;  miko  Udvarhely  m.  Vadr.). 

mikor-mikor:  néha.  Beszél  a  páter  mikor-mikor 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  X.157). 

MILÁL:  gondoz,  gondot  visel  vmire  (Brassó 
m.  Hétfalu  Király  Pál). 

MILE:  földdel  befödött  fakupac,  melyből  a 
kovácsok  szenet  égetnek  (CzF.).  Kimenteönk  a 
miiéhe,  méffirdetteönk  (Gömör  m.  A.-Hangony 
Nyr.  XIX.331)  [vö.  millér]. 

MILI:  milliméter  (Mezőtúr  Nyr,  X.569). 

MILLER:  szénégetés  végett  összerakott  és 
földdel  V.  vizes  lapuval  beborított  fakupac  (Szat- 


már m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.378;  Szé- 
kelyföld ,Magyarország  és  a  nagyvilág'  1870. 
119;  Udvarhely  m.  Vadr.)  [vö.  mile], 

MILLING:  hóhérpallos  (Heves  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  n.228;  ni.369). 

MILLINGOZ:  hóhérol  (Heves  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  III.369  [itt  millingóz  nyilván  hiba]). 

MILYEN  {mé'en  Csík  m.  Nyr.  IX.43;  mejen 
Eszék  vid.  Nyr.  Vn.277;  Vni.140;  Gyergyó-Sz.- 
Miklós  Nyr.  X.42;  mejen  Eszék  vid.  Nyr.  VIII. 
140;  méjen  Csík  m.  Nyr.  V.468;  mején  [?]  Csík 
m.  Nyr.  XIII.378;  méjjen  Vas  m.  Kis-Unyom 
Simonyi  Zsigmond ;  mellen  Repce  mell.  Nyr.  XX. 
366;  Rábaköz  Nyr.  XVI.288;  Zala  m.  Nyr.  XVH. 
132;  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.271.  322;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  III.5;  mellény  Göcsej  Nyr.  III.180; 
mijén  Szlavónia  Nyr.  XXIII.  168;  millen  Hunyad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXII.407;  minyen  Brassó  m. 
Hétfalu  Nyr.  XVI.575 ;  Király  Pál;  minnyen  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XXI.528 ;  Brassó  m.  Hosszúfalu 
Nyr.  XXn.237.  238;  möllm  Somogy  m.  Csurgó 
vid.  Király  Pál;  möllen,  möllentes  Somogy  m. 
Kubinyi-Vahot :  Magyar-  és  Erdélyorsz.  képek- 
ben III.40;  müjen  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.189). 

MIMÉLSG:  hiábavalóskodik,  haszontalanko- 
dik,  haszon  nélkül  munkálkodik,  piszmog,  pepe- 
csel, ügyetlenül  bajlódik  (vmi  munkával)  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.341 ;  Vadr, ;  Győrffy  Iván)  [vö. 
bibelé'g]. 

MIMŐKE:  sárgamellú  kis  madár,  sármányka 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.341.  345;  Győrffy  Iván; 
Sepsi-Szentgyörgy  Fejér  Botond)  [vö,  pipöke]. 

MINAP  [menap^  Vas  m.  Farkasfa  Nyr.  III.  178; 
minap  Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.422;  Göcsej  Nyr. 
XVII.506).  A  minapékbann:  a  minap  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  III.403). 

MINCÉR :  körtés  mérleg  (münzer)  (Nyitra  m. 
Magyar-Soók  Nyr.  XX.326;  Tata  Matusik  Nep. 
János  1839). 

MINCLÉR:  cv  (Gömör  m.  Nyr.  XXni.44). 

MINCS:  langyos  vízzel  föleresztett  tökmag- 
liszt, a  melybe  a  fonalat,  hogy  puhább  legyen, 
belegyúrják,  s  aztán  kifacsarják  (Szatmár  m. 
Krassó  Nyr.  XVI.335). 

MINCSEL:  langyos  vízzel  löleresztett  tök- 
maglisztbe belegyúr  (fonalat,  hogy  puhább  le- 
gyen) (Szatmár  m.  Nyr.  X.430). 

meg-mincsel :  cv:  (Szatmár  m.  Krassó  Nyr. 
XVI.335). 

MIND  {mend  Szlavónia  Nyr.  V.64), 

[Szólások],  Mind  a  szála:  mindnyája.  Mind  a 
szálánkat  korbáccsel  vert  meg  a  biru  (Göcsej  Nyr, 
XIV.451).  Nékem  ugyan  mind  igen  egy,  teszed-e 
azt  vagy  sem:  nagyon  v.  teljesen  mindeggy 
(Kecskemét,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 


1469 


MIND 


MINDEN— MINDENIK 


1460 


mind-annyájan :  mindannyian,  mindnyájan 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.286). 

mind-átalán :  eggyáltalában  (Székelyföld  Gaal 
Mózes;  Háromszék  m.  Nyr.  XVIII. 144  [itt  mind- 
átalan  nyilván  hiba]). 

mind-azonba :  mindazonáltal   (Háromszék   m- 

MNy.  VI.342). 

mind-eggyen :  mindahányan  (Háromszék  m. 
Győrfify  Iván). 

mind-eggyen-eggyen :  cv  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.341). 

mind-éggyi :  mindeggyik.  Mindéggyi  aszon- 
gya:  nem  (Vas   m.   Körmend   vid.  Nyr.  III.430). 

mind-éltig  {mind-éltiglen  Székelyföld  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván;  mind- 
étig Vas  m.  Őrség  Nyr.  Vn.469;  Xn.281 ;  Zala 
m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.466;  Göcsej  MNy. 
V.99;  Zala  m.  Tapolca  Nyr.  VnL372  ;  Keszthely 
Nyr.  XI.237;  Veszprém  m.  Nyr.  VIII.224;  Veszp- 
rém Nyr.  VIII.40;  Pápa  vid.  Tsz.;  Somogy  m. 
Darány  Nyr.  XXII.333;  Baranya  m.  Ormányság 
MNy.  V.99;  Nyr.  n.88;  Baranya  m.  Csúza  Nyr 
XVin.286;  Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr.  VL421 
Fehér  m.  Lovas-Berény  Nyr.  XVI.334;  Pest  m 
Tinnye  Nyr.  VII. 133;  Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek;  Debrecen  Nyr.  XXIII.93;  Abaúj  m. 
Buzita  Nyr.  VII.519;  Zemplén  m.  N.-Tárkány 
Nyr.  Vn.45;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.189;  Ka- 
lotaszeg Melich  János ;  Székelyföld  Nyr.  IX.426 
Kiss  Mihály;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  IV.556 
Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV.144.  284 
574 ;  mind-etig  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  IX 
132 ;  mind-éttig  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr 
VIII.83;  mind-itig  Göcsej  MNy.  11.413;  Kúnszent- 
miklós  Nyr.  Vn.327;  Debrecen  Nyr.  IX.205; 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XVII.471 ;  mind-itig 
Veszprém  m.  Torna  Nyr.  XV.382 ;  Győr  m.  Csé- 
csény  Nyr.  Xn.236;  Debrecen  Nyr.  Vn.521; 
XXIII.334;  Kalotaszeg,  Zsobok  Melich  János; 
mind-ítik  Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVII. 
431;  mind-ityig  Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.576) : 
mindig  [vö.  mindig], 

mind-estig:  egész  estig  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

mind-folyvást :  folyton-folyvást  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek). 

mind-járást  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
III.6 ;  mingyárást  Pápa  Nyr.  XVIII.381 ;  mingyást 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX.427) :  mind- 
járt [vö.  mindjárt]. 

mind-körülbó :  mindössze  (Háromszék  m.  MNy. 
V1.341). 

mind-nyája  {mindánydjá  Szlavónia  Nyr.  XXIII. 
265). 

mind- örök- világ :  mindenkor  (Deésakna  Nvr. 

1.382).  ^ 


mind-öröké:  mindig,  folyton  (Szlavónia  Nyr. 
XXin.265). 

mind-szente :  minduntalan,  mind-eggyre  (Csík 
m.  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282). 

MINDÉN  {menden  Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
484;  mindonkó,  mindonkor  Udvarhely  m.  Vadr. ; 
Keresztúr  vid.  Vadr.  551) :  mindenki.  ímhol  van 
a  tányér,  erre  minden  tegyen  (Zemplén  m.  Ha- 
rangod Nyr.  VI.476;  lakodalmi  mondókában). 
Mindennek  azt  komendálom,  gyászvirágot  ne  gyom- 
lájjon  (Marosszék,  Nyárád  mell.  Vadr.  198). 

minden-árus :  házaló,  a  ki  áruit  a  hátán  eggy 
szekrényben  hordva  faluról-falura  jár  (Csalló- 
köz Nyr.  1.280). 

minden-eggyi :  mindenik,  mindeggyik.  Minden- 
eggyi  meghat.  Minden-eggyi  épuszttdt  (Göcsej  Nyr. 
XIV.451;  Budenz-Album  168). 

minden-gggyik:  mindeggyik  (Zala  m.  Király 
Pál). 

minden-felünnőt :  mindenfelől  (Deés  Nyr. 
IV  .69). 

minden-ha  (Dunántúl  Kassai  J.  Szókönyv  II. 
329;  mindoha  Soprony  m.  Tsz.):  mindenkor, 
mindig. 

minden-hogy:  mindenképpen  (Kúnszentmárton 
Nyr.  n.475;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  n.521;  Szat- 
már m.  Kapuik  vid.  Nyr.  11.236). 

minden-hun  (Somogy  m.  Sellye  Nyr.  11.515; 
mindé-hun  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  11.233 ; 
Göcsej  Nyr.  III.425;  Zala  m.  Kis-Kanizsa  Nyr. 
X.183):  mindenhol,  mindenütt. 

mindön-hutt  (Somogy  m.  Darány  Nyr.  XXII. 
333;  minden-hott  Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
370):  ev. 

minden-látó:  mindent  tudni  akaró,  fürkésző 
(Komárom  m.  Fuss  Gaál  Mihály) ;  mindig  hibát 
kereső  és  találó  (Pápa  Mórocz  Emilián).  Ükeme 
is  csak  ojjan  mindénlátó,  semmivé  hiró  (Soprony 
m.  Kisfalud,  Miháli  Nyr.  XXIL473). 

minden-lettéképpen:  mindenképpen,  minden 
módon  (Háromszék  m.  Vadr.). 

minden-mőre:  mindenfelé  (Hévíz  Király  Pál). 

[mindén  nap]. 

mindennapi :  [tréf .]  pálinka.  Vagy  egy  porcsio 
mindennapit!  (Nagyvárad  Nyr.  XVI.572). 

mindönnapló:  az  a  harang,  a  mellyel  hét- 
köznap harangoznak  istentiszteletre  (Makó  Nyr. 
IX.377). 

[minden  óra]. 

mindőnórás:  a  szüléshez  nagyon  közel  álló 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXIII.574). 

MINDENIK  {mindennyik  Palócság  Ethnogra- 
phia  ni.362). 


1461 


MINDIG— MINDJÁRT 


MINDJARTOSAN— MINK 


1462 


MINDÍG  {mendég  Torontál  m.  Monostor  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  III.23;  mindé  Eger  Nyr. 
XVIIL21 ;  mindé  Mátra  vid.  Bodony  Nyr.  XXIV. 
95 ;  mindé  Gömör  m.  Runya  Nyr.  XIX. 523 ;  min- 
dég Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIV.  189 ;  Zemp- 
lén m.  Szürnyeg  Nyr.  XIX.  190;  mindéglen  Zilah 
Kerekes  Ernő;  mindég  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
454;  Nógrád  m.  Terbeléd  Nyr.  XXIII.191;  min- 
gyíg  Nógrád  m.  Ság-Ujfalu  Kálmány  L.  Szeged 
népe  III.303 ;  mitig  Zilah  Nyr.  XIV.91)  [vö.  mind- 
éltig]. 

MINDIGTELEN,  MINDÉQTELEN :  <>3  (Zilah 
Kerekes  Ernő). 

MINDJÁRT  {migyá  Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII. 
88;  mingy  Debrecen  Nyr.  IX.  165;  mingya  Zemp- 
lén m.  Nyr.  IV.522;   mingyá,   minygyá    Soprony 
m.  Csepreg   Nyr.  IV.332 ;  Repce  vid.  Nyr.  XX. 
370;  Rábaköz  Nyr.  XI.91 ;  Balaton  vid.  Nyr.  III. 
517;  Bakony   vid.   Nyr.  IV.557;   Vas   m.    Őrség 
Nyr.    11.375;   III.222;    IV.472;    V.125;    VIL272. 
323.  469;  Őrség,  Szalafő    Nyr.  VII.38;   Zala  m. 
Hetes,   Dobronak  Nyr.  11.233;    Zala  m.  Dergecs 
Nyr.  III.32;  Göcsej  Nyr.  11.422;  III.180;  Somogy 
m.  Kapoly  Nyr.  IV.84;  Somogy  m.  Újmajor  Nyr. 
VIII.139;   Veszprém  m.   Nyr.    VI.418.   422;  VII. 
36.  233;  Veszprém  Nyr.   11.513;  VIII.328.  512; 
Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  XVII.325;  Tolna  m. 
Görbő    Nyr.   III.468;  Tolna  m.   Gyönk  Nyr.  V. 
379;  Dráva  mell.   Nyr.  V.472;  XIII.476;  Eszék 
vid.   Nyr.   VII.278;  VIII.279.    326;  Baranya  m. 
Bélye   Nyr.   XVI.187;   Esztergom    Nyr.   IX.542; 
Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.143;  Duna- 
Almás  Nyr.  III.323;   Kis-Kún-Majsa  Nyr.  1.420; 
Kis-Kún-Halas   Nyr.    VIII.85 ;    Kecskemét   Nyr, 
IX.360;  Békés  m.  Uj-Kigyós  Nyr.  IV.232;  Oros- 
háza Nyr.  IV.139.  279.  325.  375.  423.  474.  519; 
V.420  ;  VI.371 ;  Vn.l82;  Csongrád  m.  Algyő  Nyr. 
Vin.517;   Szeged   és  vid.   Nyr.   n.480;  III.366. 
424;  IV.83;   VII .473;   Nagy-Becskerek   Nyr.  V. 
469;    VII.87;    Torontál   m.    Magyar-Ittebe    Nyr. 
VII.333 ;  Palócság  Nyr.  VI.466 ;  Karancsalja  Nyr. 
Xn.240;  Heves  m.  Kengyel  Nyr.  V.227;  Gyön- 
gyös Nyr.  III.228;  IV.188;  Nógrád  m.   Megyer 
Nyr.  VI.521 ;  VII.37 ;   Hont  m.  Tesmag  Nyr.  X. 
526;  Hont  m.  Kővár  Nyr.  XVII.43;  Miskolc  vid. 
Nyr.  Vin.40;  Debrecen  Nyr.  Vn.521 ;  Bihar  m. 
Székelyhíd  Nyr.   V.267.   574;  VI.89.   184.  235; 
Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.420;  Hajdú  m.  Földes 
Nyr.  in.380;  Zemplén  m.  N.-Tárkány  Nyr.  VH. 
32;  Ugocsa  m.  Gődényháza  Nyr.  III.370;  Három- 
szék m.  Nyr.  VI.46;  Vadr.   509b;  Csík  m.  Nyr. 
VIII.184;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  X.475;  Szol- 
nok-Doboka m.   Domokos    Nyr.  IX.427;  XI.187j 
Moldva,    Klézse    Nyr.    V.47;    mingya,    minygyd 
Orosháza  Nyr.  IV.139.  375;  Nógrád  m.  Megyer 
Nyr.  VI.469;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.326 ; 
Losonc  vid.   Nyr.   XXIII.38;  mingyaá  Palócság 
Nyr.  VI.518  ;  VII.34;  mingyod  Gömör  m.  Zeherje 
Nyr.  VII.182;   mingyán,  minygyán  Göcsej,  Páka 
Nyr.  1.374.  375;   Baranya  m.    Csúza  Nyr.  XVI. 
471;  Nagy-Kúnság  Nyr.  III.233;  Mezőtúr  Nyr. 
VIII.444;  Arad  m.   Pécska  Kálmány  L.  Koszo- 
rúk I.l;  11.203;   Nógrád  ra.   Rimóc  Nyr.  VI.85. 
86;  Debrecen  Nyr.  IX.165;  Abaúj   m.   Nyr.  VI. 


171.  172;   Zemplén   m.  Szürnyeg  Nyr.  Xn.427; 
Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  X.137;  Székelyföld 
Nyr.  V.175 ;  mingydn  Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI. 
84;  Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XV.327;  Abaúj  m. 
Beret  Nyr.   n.422;   Torna  vid.   Nyr.   XVn.323  ; 
Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr.  XVn.41.  187.  232; 
mingyánf  Udvarhely  m.  Nyr.  III.512;    minygyár 
Hódmező-Vásárhely  Nyr.  IX.89;   mingyát,  mind- 
játt  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  ni.24;   Há- 
romszék m.  Vadr.  509b;    Csík  m.  Nyr.  VI.185; 
Moldva,    Klézse   Nyr.    111.336;  minyá  Hont    m. 
Ipolyság  Nyr.   XIX.189:    Háromszék    m.    NyK. 
III.  17;  MNy.  VI.358;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  IV. 
556;    Gyergyó-Sz. -Miklós    Nyr.    X.44;    minyán 
Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX. 189;  minyát  Három- 
szék   m.    MNy.   VI.358;    Vadr.;  Háromszék  m. 
Uzon  Nyr.  VIII.430;  minnyá  Göcsej,  Páka  Nyr. 
1.375;   Győr  m.   Szigetköz,   Kis-Bajcs  Nyr.    VI. 
187 ;  Győr  m.  Szabadhegy  Nyr.  VI.235 ;  Mátyus- 
földe  Nyr.   X1X.508;   Nógrád  m.   Tolmács  Nyr. 
XV.328;   Szilágy   m.   Nyr.   IX.564;    Székelyföld 
Fejér  József;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI.516;  Vadr. 
15;   Háromszék  m.   MNy.   VI.358;  Vadr.  509b; 
Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII.375;  Csík-Szent- 
király  Nyr.  VIII.190;   Gyergyó-Sz.-Miklós    Nyr. 
X.45 ;  Csík-Madaras  Nyr.  XX. 144;  minnyán  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284 ;  Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.322 ;  minnydn  Ipoly  vid.  Nyr.  III.428 ;  minnyár 
Mátyusfölde  Nyr.  XIX.508;  minnyárt  Brassó  m. 
Zajzon  Nyr.  IV.331 ;  minnyát,  minnyátt  Szilágy 
m.  Nyr.  IX.564;   Székelyföld  Nyr.  IV.236;  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  XI.37.  40;  Vadr.  8; 
Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XVI.86;   Három- 
szék m.  MNy.  VI.358;   Vadr.   509b;    Nyr.  V.30. 
465;  IX.31;  Háromszék  m.  Uzon  Nyr.  VIII.374; 
Csík  m.  Nyr.  VII.47;  XII.189;  Gyergyó-Sz.-Mik- 
lós Nyr.  VIH.232 ;  X.45 ;  Csík  m.  Kászon-Jakab- 
falva  Nyr.  Vin.336). 

mindjárt-bab :  hamar  termő,  laposszemű,  hal- 
vány zsemlyeszínű  bab  (Abaúj-Szántó  Király 
Pál). 

[MINDJARTOSAN],  MINNYÁTOSAN  (Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  V.377 ;  XVI.527  [itt  minnyatosan 
hiba];  minnyájtosan  Brassó  m.  Hétfalu  Vadr. 
509b):  mindjárt. 

MINDŰTT:  mindenütt  (Békés  m.  Uj-Kigyós 
Nyr.  IV.232). 

[MINGYÖS]. 

mingyös-mingyá :  rögtön  (Baranya  m.  Nyr. 
11.184). 

[MINGYÖSTELEN]. 

mingy östelen-mindj árt  (Somogy  m.  Sándor 
József;  mingyöstelen-mingya  Baranya  m.  Ormány- 
ság  Nyr.   11.278):   rögtön,  ebben  a  pillanatban. 

MINISZTER:  ministráns  (Veszprém  Nyr.  VI. 
528). 

MINK  {műnk  Székelyföld  Győrfify  Iván;  Hu- 
nyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.355). 


1463 


MINOR— MINT 


MINTEnES— MIRÍGY 


1464 


MINOR  (Túrkeve  Nyr.  V.227 ;  Hajdú-Szoboszló 
Nyr.  XIV.331.  421.  469;  minár  Nagy -Kunság  Nyr. 
XVI.383;  minár  Nagy-Kúnság  Nyr.  III.281;  mi- 
nór  Nagy-Kúnság  Nyr.  XIV.469;  XX.45):  csira, 
hermafrodita.  Jobban  fűnek  a  jányok  ettül  a  mi- 
nortúl,  mint  a  katonáktúl  (Hajdú-Szoboszló  Király 
Pál). 

MINŐ  {mény'ö  Palócság  Nyr.  XXI.313;  XXII. 
77;  minnye^  Gömör  ra.  Nyr.  XVIII.507). 

MINT  {min  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
407;  mind  Repce  mell.  Nyr.  XX. 367;  Baranya 
m.  Ibafa  Nyr.  XXII.283;  Palócság  Nyr.  XXI. 
310;  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Marosszék,  Nya- 
rad mell.  Vadr.  204;  Szolnok-Doboka  m.  Domo- 
kos Nyr.  XIII.  526). 

mint-sem  {minsab  Szilágy  m.  Varsolc  Kerekes 
Ernő;  minsább  Maros-Torda  m.  Maros-Bükkös 
Nyr.  X.48;  mincsább,  mintsáb,  mintsább  Szilágy 
m.  Nyr.  IX.564;  Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
111.146;  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Udvarhely 
m.  Vadr.  509b;  Keresztúr  vid.  Vadr.  479.  554; 
Nyr.  VIII.168;  Háromszék  m.  Volál  Arany-Gyulai 
NGy.  in.l04;  Csík  m.  Nyr.  VII.472;  IX.43; 
Király  Pál ;  Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr.  XV. 
336 ;  mincsebb,  mintsebb  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  m.SS.  59.  70.  251;  Kiss  Mihály;  Udvarhely 
m.  Vadr.;  Keresztúr  vid.  Vadr.  554;  Háromszék 
m.,  Erdővidék  Vadr.  178;  Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  VII.567).  Mintsább  rád  köszönném,  inkább 
elönteném  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III. 
146).  Mintsább  ingom  a  Megölő  Istéfán  ágyába 
hajittsatok,  inkább  háromszáz  mátkagyürüt  is  elé- 
adok  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  479). 
Mincsább  haza  vinné  [a  pénzt]  a  feleséginek,  in- 
kább megissza.  Mincsább  érted  szomorkodnám, 
inkább  hideg  vizet  innám  (Udvarhely  m.  Nyr. 
VIII. 168).  Inkább  kutyán  szántanék,  mincsább  ve- 
led egy  utón  megindujjak  (Csík  m.  Nyr.  VII.472). 
Meghalnék,  mincsább  kódujjak  (Csík  m.  Nyr.  IX. 
43).  Inkább  kiöntöm  észt  a  bórt,  mincsább  neked 
aggyam  (Csík  m.  Király  Pál).  Mintsább  harago- 
dat lássam,  legyen  az  Olt  hitestársam  (Háromszék 
m.  Volál  Arany-Gyulai  NGy.  III.  104).  Mintsebb 
én  tenéked  halálodat  lássam,  békülj  ki,  békülj  ki 
ellenség eidvel.  Mintsebb  kiküldeném  küs  vágás  ki- 
nyerem, legrosszabb  ebemnek  inkább  odavetném. 
Mintsebb  azt  én  megengedném,  készebb  Katát  el- 
vesztetném, Mintsebb  veled  táncolnék,  inkább  tökét 
butulnék  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.58. 
59.  70.  251).  Mintsebb  érted  szomorkodnám,  inkább 
hideg  vizet  innám  (Háromszék  m.,  Erdővidék 
Vadr.  178).  Mincsebb  ászt  tenném,  inkább  elveszék 
V.  kész  vónék  nagyot  cselekedni  (Háromszék  m, 
Uzon  Nyr.  Vn.567). 

mintsém-hogy  {mincsább-hogy  Csík-Madaras 
Nyr.  XX.144).  Én,  mincsább-hogy  azt  megtenném, 
inkább  nagyot  cselekedném  (Székelyföld  Győrffy 
Iván).  Inkább  éposztittanám  magamot,  mincsább- 
hogy  vélle  égy  házba  éjek  (Udvarhely  m.  Nyr. 
VIII. 168).  Inkább  é'ggy  garasom  se  maraggyon, 
mincsább-hagy  ő  kapjon  valamit  (Kis-Küküllő  m. 
Szőkefalva  Nyr.  XV.336). 


[MINTÉNÉS]. 

mintenés-mmnyát :  rögtön,  tüstént  (Székely- 
föld Kiss   Mihály;  Háromszék  m.   Vadr.  509b). 

[MINYÉS]. 

mlnyés-minnyája :  valamennyi  (Baranya  m. 
Patacs  vid.  Csaplár  Benedek). 

MIÓKA,  MIUKA :  kis  macska  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.341  [itt  minka  hiba];  Vadr.;  Győrffy 
Iván). 

MIÓRA  (Udvarhely  m.  Vadr.  505a.  509b; 
Kriza;  Keresztúr  vid,  Vadr.  332;  mihóra  Szé- 
kelyföld Kriza ;  mijóra  Székelyföld  Kriza ;  Maros- 
Torda  és  Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.473;  millora 
Székelyföld,  Udvarhely  m.  Tsz.  95b;  millóra 
Maros-Torda  és  Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.473 ; 
Udvarhely  m.  Vadr.  509b;  Nyr.  XI.40;  miora 
Marosszék  Tsz.  95b):  előhasú  (első  ízben  vem- 
hes) juh,  másodfüre  menő  juh. 

MIRDÁL :  ,se  teszi,  se  •  veszi  (magamagát)' 
(Kassa  vid.  Nyr.  XVn.285). 

MIRE :  mikorra  ?  Mire  érünk  a  faluba  ?  (Zala 
m.  Vászoly  Király  Pál). 

[MIRÉG]. 

mireg-morog :  dörmög,  morog  (Hol  ?  Nyr.  XI. 

286). 

[MIRGYILUSOD-IK]. 

meg-mirgyilusodik:  megmérgesedik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Megmirgilusodott  [így]]-,  rossz 
kedve  van  megbikacsolta  magát  (Háromszék 
m.  Vadr.).      "' 

neki-mirgyilusodik:  nekimérgelődik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

MIRGYILÜSOS :  mérges,  mérgeskedő,  pulyka- 
mérgü  (Székelyföld  Kriza,  Győrffy  Iván ;  Három- 
szék m.  Vadr.).  Mondom  neki  amúgy  mirgyiluso- 
son:  Hó,  megájj,  pityigangos!  (Háromszék  m. 
Vadr.  431). 

MIRHÓ :  erős,  viharos  szél  (Hajdú-Szoboszló 
Nyr.  XIV.421.  331). 

MIRÍQY  {mirvigy  Bács  m.  Zenta  Nyr.  IX.378 ; 
mörvény  Hont  m.  Horváth  József  1843 ;  mörvígy 
Bars  m.  Nyr.  X.138):  1.  mörvény:  mirigydaga- 
nat (Hont  m.  Horváth  József  1843);  2.  mirvigy, 
mörvigy:  apró,  mérges  kiütés  a  testen  (Bács  m. 
Zenta  Nyr.  IX.378;  Bars  m.  Nyr.  X.138);  3.  mi- 
rigy: holttesten  mutatkozó  kék  foltok.  Meg- 
szökte  a  mirigy  a  halottat  (Balaton  mell.  Horváth 
Zsigmond  1839);  4.  mirigy:  süly,  dögvész.  A  mi- 
rigy essék  beléd!  A  mirigy  fojja  bé  a  torkadot! 
(Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  5.  mirigy :  kis  csomó, 
mely  kelés  támadásakor  a  hozzávezető  fájós 
inon  keletkezik.  Mirigye  {miriggyé)  szökött:  ke- 
lése támadt  (Székelyföld  Nyr.  IX. 175;  Három- 
szék m.  Réty  Székely  Sándor ;  Sepsi-Szentgyörgy 
Fejér  Botond;  Csík-Somlyó,   Csík-Taploca  Zöld 


1465  MIRIGYES— MISKULÁNCIA 


MISLING— MÓCIRKÁL 


1466 


Ferenc);  6.  mirigy,  méreg  (Székelyföld  Fejér 
József);  7.  mirigy:  mérges,  haragos  (Székely- 
föld Fejér  József). 

mirigy-bóka:  minden  kicsiségért  veszekedő, 
irigykedő  (gyermek)  (Székelyföld  Tsz.). 

mirigy-duda:  mérgében  dúlva-fúlva  ordító, 
tomboló  gyermek  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

mirigy-tutu:   cvd  (Székelyföld    Győrffy  Iván). 

[MIBIGYÉS],  MERVÉNYES:  sebes,  fekélyes 
(Rimaszombat  Nyr.  XII.  190). 

MIBINEÓ :  parányi  (Palócság  Császár  Árpád) 
[vö.  pirinkó]. 

BIIRINT:  fenyeget.  Felém  mirintett  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.38). 

MTRINYÓ:  parányi  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.370)  [vö.  pirinyó]. 

MIS-MÁS  {mics-mács  Székelyföld  Nyr.  1.136): 

1.  savanyú-vízzel  elegyített  bor  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  X.287;  Székelyföld  Nyr.  1.136); 

2.  lőre  (Gyöngyös  Nyr.  1.334) ;  3.  mis-más  ember : 
haszontalan  ember  (Palócság  Nyr.  XX1I.77). 

[MISMÁSOL]. 

el-mismásol:  ellop,  elcsen  (Szeged  Nyr.  IV. 
221). 

[MISE]. 

[Szólások].  Misét  hógatott  ködmön :  viseltes 
ködmen  (Baranya-Sz.-Lőrinc  Nyr.  XVII.380). 

mise-út:  toronyirányú  ösvény,  mely  a  fiók- 
egyházból az  anyaegyházba  visz  (Keszthely  Nyr. 
XI.237). 

MISÉDÉR  (Bács  m.  Bajmok  Nyr.  XVII.  130; 
miseder  Szentes  és  Szeged  vid.  Nyr.  XVI.372; 
XVII.  130;  misider,  misidér  Szeged  és  Szentes 
vid.;  Bács  m.  Bajmok  Nyr.  XVII.130;  misidor 
Szentes  és  Szeged  vid.  Nyr.  XVII.  130;  mizseder 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.286):  szalmiak-só 
(sal  ammoniacum,  ammónium  chloratum). 

MISKA:  [tréf.]  gyümölcsféreg  (Soprony  m. 
Pölső-Szakony  Nyr.  XVII.384;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XX.480). 

MISKÁROL:  kiherél  (kandisznót)  v.  kimetsz 
(emsedisznót:  kimetszi  a  petefészkét)  (Győr  m. 
Bőny  Nyr.  XV.285;  Palócság  Nyr.  XXIL480; 
Heves  m.  Névtelen  1840). 

MISKOVALÓ  [így !] :  herélő  (Tokaj  Nyr.  XXIV. 
96). 

[MISEUÁLj. 

mög-miskuál:  rászed,  megcsal  (Székelyföld 
Kriza). 

MISKtTLÁNCIA :  csalárdság,  csalás  (Tokaj  Nyr. 
XXIV.96). 

SZINNYEI :  HAGYAB  TÁJSZÓIAB. 


MISLING:  csalamádé  (Hajdú-SzovátNyr.  XXIV. 

587). 

MISÖL:  kever  (Tolna  m.  Kömlőd  Nyr.  XIX. 
479). 

[MISTUM]. 

[Szólások].  Mistumra:  mértékkel,  takarékosan. 
Nó,  feleség,  immá  van  szalonna,  de  ugyan  mis- 
tumra Mcsd!  Mistumra,  gyermek,  ne  fájj  akkora 
túrót!  (Székelyföld  Nyr.  1.136).  Kőcsd  az  eleséget 
mistumra!  Egyed  mistumra  a  szalonnát!  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  V.231). 

[MISZIj. 

miszi-muszi:  szuszogó,  lassú  dolgú  (Székely- 
föld Kriza). 

MISZIRI:  csenevész.  Misziri  dohány:  alja- 
dohány (Székelyföld  Ferenczi  János  1832). 

[MISZIT], 

miszit-maszat :  szemét  (Vas  m.  Kemenesalja 

Tsz. ;  Szeged  Nyr.   IV.221 ;  IX.337)    [vö.  meszet- 
maszat). 

[MISZLI,  MISZLIK?]. 

[Szólások].  Miszlikbe  megy:  apró  darabokba 
(Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.356). 

[MIZÉGj. 

mizeg-mozog:  izeg-mozog  (Hol?  Nyr.  XI.286). 

MIZÉRE :  irgalmasrendi  (misericordianus)  ba- 
rát (Eger  Nyr.  XVIII.19).  Ott  vót  a  mizere  fő- 
urvos  (Eger  vid.  Nyr.  XVII.477). 

MIZGÉR  [mizger;  —  izgér,  mizgér  Veszprém 
m.  Enying  Simonyi  Zsigmond):  1.  mizgér,  miz- 
ger, mizgér,  izgér:  vézna,  satnya,  sovány,  cin- 
gár (Vas  m.  Kemenesalja,  Pápa  vid.  Tsz.; 
Veszprém  m.  Enying  Simonyi  Zsigmond;  Tata 
Matusik  Nep.  János  1841).  Mizgér  leginy  (Yeszi^- 
rém  m.  Csetény  Halász  Ignác);  2.  mizger:  idét- 
len kis  tojás  (ilyent  tojik  legelsőben  rendszerint 
a  jérce  és  legutolján  a  vén  tyúk)  (Balaton  mell. 
Tsz.)  (vö.  nyizgér]. 

MIZGÉRÉS:  mézgás  (a  fa  tavasszal,  midőn 
megindul  benne  a  nedvkeringés)  (Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  VI. 180)  [vö.  mezgés], 

MIZSERÉL:  zsibongva  beszél  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.383). 

MLÁSÉ:  szőUőkötözésre  való  apró  fűzvessző 
(Moldva,  Klézse  Nyr.  Vn.237). 

MÓCA:  macska  (Háromszék  m.  MNy.  VI.341; 
Győrffy  Iván). 

MÓCIEÁL:  lábujjhegyen  ugrál  (Somogy  m. 
Szőke-Dencs  Nyr.  ni.l82). 

MÓCIRKÁL :  lejtőt  jár,  guggolva  táncol  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.). 

93 


1467 


MOCOG— MOD 


MODA— MÓDOS 


1468 


MOCOG:  szájbezárva  nevet  (Göcsej  Tsz.). 

1.  MOCOEOG:  lassan  mozog  (Fölső-Somogy 
Nyr.  X.190).  Csak  alig  kecmergök,  mocorgók  már 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.   XX1II.191)    [vö.    mozorog]. 

2.  MOCOROG :  1.  dadog  (Győr  m.  Tsz.) ; 
2.  nyöszörög  (Göcsej  MNy.  11.414)  [vö.  motyorog]. 

MOCSÁR  (mocsér  Gömör  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv ni.381). 

mocsár-fa:  kocsányos  tölgy  (quercus  pedun- 
culata)  (Heves  m.  Nyr.  IV.71 ;  Névtelen  1840; 
Nógrád  m.  Nyr.  IV.71 ;  Nógrád  m.  Megyer  Nyr. 
VII.37;  Cserhát  Erdészeti  Lapok  XXII.864). 

MÓCSING  {morcsing  Gyöngyös  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.379) :  szíjas,  nyúlós  ín  (Zala  m.  Hetes, 
Dobronak  Nyr.  III.474;  Pápa  vid..  Szeged  Tsz.; 
Csallóköz  Szinnyei  József;  Tokaj  Nyr.  XXIV.96). 

[MOCSKOL]. 

le-mocskol:  legyaláz,  leszid  (Székelyföld  Tsz.). 

MOCSKOLODÁS :  szidás.  Héjába  való  mindön 
mocskolodásom  meg  cirmolásom  (Udvarhely  m. 
Nyr.  IV.  176). 

MOCSKOS  {kocsmos  Moldva,  Klézse  Nyr.  IX. 
429;  mucskas  Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu 
Nyr.  Xn.429). 

MOCSKOSUL:  mocskolódik,  mocskos  lessz 
(Göcsej  Budenz-Album  160). 

MOCSOK  {kocsom  Moldva,  Klézse  Nyr.  IX. 
429)  [vö.  möcsög]. 

moesok-prádó :  piszkos,  szennyes  (Erdővidék 
Nyr.  IX.42). 

MOCSOLKOD-IK:  mocskolódik  (Háromszék 
m.  Győrffy  Iván). 

1.  MOCSOLYA  {mocsola,  mocsoja;—  mocsila 
Közép-Baranya  Nyr.  11.237;  mocsójja  Veszprém 
m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.47) :  1.  pocsolya,  posvány- 
víz,  mocsár  (Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII.  144; 
Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.191;  Komárom  m. 
Kürth  Nyr.  XIX.188;  Palócság  Nyr.  Vin.451  ; 
Mátra  vid.  Nyr.  XXn.335 ;  Gömör  m.  Nyr.  XVHI. 
455;  XXin.45;  Székelyföld  Nyr.  IV.236;  Csík 
m.  Nyr.  IX.43);  2.  kenderáztató  (Balaton  mell. 
Tsz.;  Veszprém  m.  Olaszfalu  Nyr.  XVII.47; 
Közép-Baranya  Nyr.  11.237 ;  Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVII.222;  Palócság  Nyr.  XXI.310;  XXn.77 ; 
Gömör  m.  Nyr.  XXni.45). 

2.  MOCSOLYA:  az  a  (rendesen  idősebb)  em- 
ber, a  ki  a  násznépet  a  lakodalomba  hívogatja 
(Gömör  m.  Nyr.  XXÍII.45;  Rimaszombat  Nyr.  V. 
229;  XV.474). 

MÓD:  vagyon  (vagyonbeli)  tehetség  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.282).  Kiki  módjához  képest 
V.  módjához  mérve  tegyen  (Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek).  Jártatott  vóna  apám  tovább 
es  iskolába,  hanem  nem  vót  móggya  (Csík  m,  Nyr. 
V.519). 


[Szólások].  Istenem,  még  az  ollyan  is  panasz- 
kodik, kinek  elég  módja  van  a  világban!  Módos 
embernek  mindenben  van  módja:  mindent  ki  tud 
eszközölni  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 
Nincs  jó  módja:  nincs  jó  egészségben,  beteg 
(Baranya  m.  Ormányság  Tsz.;  Közép-Baranya 
Nyr.  III.282).  Se  ügye,- se  módja:  [mondják,  ha 
vmely  munka  ügyetlenül,  idomtalanul  esik  ki] 
(Fehér  m.  Rác-Almás  Simonyi  Zsigmond).  Mőd 
nékű:  szerfölött  (Gömör  m.  Nyr.  XXIII.45).  Mód- 
ban hanni  vkif:  körülményesen  megmondani,  mit 
csináljon  és  hogyan  (Veszprém  m.  Nyr.  III.466). 
Módba  hattam  (Veszprém  m.  Nyr.  VIII.177).  Jó 
módint  V.  módin:  jócskán,  meglehetősen  (Sop- 
rony  m.  Repce  mell.  Nyr.  11.560).  Jó  módin  van 
fonyószerem  (Vas  m.  őrség  Nyr.  Í.422).  Mód- 
találva :  szerit  ejtve,  alkalom  adtával  (Háromszék 
m,  Győrffy  Iván). 

MÓDA:  tehetetlen,  gyáva  ember  (Bihar  m. 
Fugyi-Vásárhely  Nyr.  III.232). 

MÓDI:  divatos.  Fehér  kesztyű,  módi  cipő  (Nagy- 
Becskerek  Nyr.  V.190). 

MÓDIKA:  régi  divatú  csipke  (Somogy  m. 
Sándor  József). 

[Szólások].  Aranyos  kis  módikám:  aranyos  kis 
gyermekem!  (Somogy  m.  Nyr.  VI.367). 

MÓDIKÁL,  MÓRIKÁL.  Mórikál:  illegeti-bil- 
legeti  magát,  hetykén  jár,  hányja-veti  a  farát, 
begyeskedik,  affektálva  mozog  v.  beszél  (pl. 
válogatott  szavakat  használ)  (Ermellék  Nyr.  V. 
473;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.424;  Miskolc 
Csaplár  Benedek).  Ugyan  ne  mórikáljon  már! 
(Kassa  vid.  Nyr.  XVn.285). 

[Szólások].  Mórikálja  magát:  cv  (Heves  m.  Név- 
telen 1840;  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  IX. 130;  Rima- 
szombat Nyr.  XV.474;  Debrecen  Hajdú  Nagy 
Sándor ;  Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  VI.423 ;  Zilah  Nyr. 
XIV.430).  Módikállo  magát:  cc.  Utón  mégy,  magát; 
módikállo,  piros  bársony  papucshajó  [találós 
mese ;  réce]  (Vas  m.  Körmend  vid.  Nyr.  IV. 
141). 

MÓDIKLÁL:  lassan  ballag,  andalog,  ténfe- 
reg  (Csallóköz   Csaplár  Benedek)  [vö.   ódéklál]. 

el-módiklál :  lassan  ballagva,  andalogva  el- 
időz, elténfereg.  Óráig  is  elmódiklál,  ha  valahová 
küldik.  Elmódiklálja  a  drága  napot:  eltarisznyázza, 
elténfergi,  ellebzseli  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

MÓDIS:  divatos  (Bihar  m.  Fugyi-Vásárhely 
Nyr.  in.232). 

MÓDLA :  lécezésnél  használt  minta  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIII.286). 

MÓDOS:  1.  csinos.  Módos  embernek  módos  a 
gyermeke  (Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek) ;  2.  uras.  Módosan  jár,  de  van  is  módja 
benne  (Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek);  3.  illedelmes.  A  mint  föleresztötték  a 
deresrü,  összeütötte  a  bokáját,  ú  köszönte  mög  a 
szivességöt  módossan  (Kis-Kún-Halas    Nyr.  VIII. 


1469 


MÓDOTLAN— MOH 


MOHAR— MOHOZ 


1470 


83);  4.  jómódú,  vagyonos,  tehetős  (Veszprém 
m.  Nyr.  Vni.177;  Közép-Baranya  Nyr.  IV.237; 
Győr  m.  Csécsény  Nyr.  Xn.236;  Félegyháza 
Nyr.  VI.134;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.282 ;  Kecs- 
kemét, Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

MÓDOTLAN:  szegény,  vagyontalan  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.341 ;  Vadr.  509b ;  Győrffy  Iván). 

MÓDTALAN :  1.  illetlen ;  2.  szegény,  vagyon- 
talan (Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

MÓDÚ.  Módulag:  módon.  Jómódulag :  1.  jól. 
Jómódulag  építeni  (Háromszék  m.  Vadr.  509b); 
2.  jóformán.  Jómódulag  nem  is  alkudtunk,  s  meg- 
volt a  vásár  (Háromszék  m.  MNy.  VI.341).  Azon 
módulag :  azon  módon,  úgy  (Háromszék  m.  Vadr. 
509b). 

MOPÓ  (Szeged  és  vid.  Nyr.  1.425;  Vin.235; 
mófó  Félegyháza  Nyr,  IV. 560):  puffadt  és  buta 
képű,  mafla  [vö.  mőfó^. 

MÓGG :  zúg,  búg  [?].  Ugy  fejbe  ütöttem,  csak  ugy 
móggott.  ügy  elütötte  a  labdát,  csak  ugy  móggott 
(Alsó-Csallóköz  Kóssa  Albert)  [vö.  mohog], 

MÓQÓ :  tetű  (Heves  m.  Gyöngyös-Oroszi  Nyr. 
IX.333). 

MOQONY :  cucli  (Szatmár  m.  Felméri  Lajos). 

MOGOBXJ:  mogorva  (Borsod  m.  Szíhalom 
Nyr.  IX.333). 

[MOGYOBÁSZ],  MAGYARÁSZ :  mogyorót  ke- 
res V.  szed  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Kiss 
Mihály). 

MOGYORÓ  {magyaró  Székelyföld  Győrffy 
Iván ;  Marosszék  Felméri  Lajos ;  Marosvásárhely 
Nyr.  IX.428;  Torda-Sz.-László  Borbély  József; 
Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  Nyr.  IX.33;  Vadr.;  magyarua  Repce 
mell.  Nyr.  XX.366;  monyáró  Szlavónia  Nyr. 
XXIII.214.  359;  monyor"ó  Szlavónia,  Haraszti 
Nyr.  XXIII.165;  mowí/ore<  "Baranya  m.  Nyr.  XIV. 
142;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.473).  — 
Magyaró:  burgonya  (Marosszék  Felméri  Lajos; 
Marosvásárhely  Nyr.  IX.428;  Torda-Sz.-László 
Borbély  József)  [vö.  földi-mogyoró]. 

mogyoró-tyúk  (Bihar  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
III.372 ;  magyaró-tyúk  Csík  m.  Győrffy  Iván) : 
császármadár  (haselhuhn,  tetrao  bonasia). 

[MOGYORÓS],  MAGYAROS:  mogyoró fapálca 
(Csik-Csekefalva  Nyr.  Xin.575). 

mogyorós-tyúk  (Szolnok-Doboka  m.  Erdészeti 
Lapok  XXII.865j;  magyarós-tyúk  Székelyföld  Tsz. ; 
Csík-Tusnád  Melich  János) ^mogyoró-tyúk. 

[1.  MOH].  Mohon:  mohón  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

2.  MOH,  MOHA  (mohó  Tisza  mell.  Nyr.  Hl. 
238;  moj  Dráva  mell.  Nyr.    V.521;  Eszék  vid. 
Nyr.  VIII.373;  wojjal    Baranya  m.   Kopács  Csá-  { 
szár  Lajos;  muha  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  i 
Iván;    Háromszék   m.    Vadr.;    Erdővidék   Tsz.).  ; 


1.  MOHAR  (Balaton  mell.  Tsz.;  muhar  Palóc- 
ság Nyr.   XXII.77):    vékonyszálú   fú  (panicum). 

2.  MOHAR,  MUHAR:  1.  muhar:  moire  [?] 
(kelme).  Fekete  muhar  kende"  (Gömör  m.  Hanva 
Nyr.  XX.  140);  2.  muhar:  keskeny  kék-  és  fe- 
kete-csíkos gyapjúkelme  (Csík  m.  Gyergyó  vid. 
Kiss  Mihály);  3.  mohar:  meleg  (bolyhos)  alsó- 
szoknya (Csík-Remete  Felméri  Lajos). 

[MOHÁSODOTT],  MÜHÁSODOTT:  mohoso- 
dott  (Háromszék  m.  Vadr.  509b). 

[MOHÁSÜL]. 

[Szólások].  Mohásul  a  szeme:  álmosodik  (Sop- 
rony  m.  Kisfalud,  Nagy-Miháli    Nyr.   XXI.335). 

[MOHÓD-IK]. 

meg-mohódik:  földagad.  Megmohódott  a  kezem 
(Soprony  m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.373). 

MOHODT:  mohosodott  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.341  ;  Vadr. ;  Győrffy  Iván). 

MOHOG:  L  zúg  (a  jégeső)  (Szatmár  m.  Barna 
Ferdinánd);  2.  magában  dörmög,  dohog  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.475)  [vö.  dohog- 
mohog,  mógg]. 

MOHOGAS:  zúgás.  Nagy  mohogással  jött  a 
jégeső  (Szatmár  m.  Barna  Ferdinánd). 

[MOHÓKOD-IK]. 

meg-mohókodik :  megcsömörlik  (Vas  m.  Őrség 
Nyr.  1.421 ;  Soprony  m.,  Göcsej  Király  Pál). 
Nem  eszek  kövérít,  mer  eccé'r  megmohókottam  tüle 
(Zala-Egerszeg  Király  Pál). 

MOHOL:  betűző  szú  (Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  n.280). 

[MOHOLL-IK], 

mög-mohoUik :  megrándul.  Mögmohollott  az 
ujjam  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.282). 

MOHOLÓ:  kurtanyelű,  széles  élű  favéső,  a 
mellyel  a  mohát  a  ladik  repedéseibe  v.  deszka- 
közeibe beleverik  (Szeged  Hermán  0.  Halá- 
szat K.). 

[MOHOLY]. 

mohoj-ágy:  pehelyágy  (Torontál  m.  Szőreg 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.  184). 

[MOHOS]. 

[Szólások].  Mohosán  alszik:  mélyen  alszik  (Gö- 
csej Nyr.  n.473). 

MOHOSKOD-IK:  szuszofva  dolgozik  (Gyön- 
gyös Nyr-  IX.333)  [vö.  molyhoskogy-ik]. 

MOHOTKA:  moha  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

MOHOZ :  mohával  betöm  (réseket  a  vizi 
járóműben)  (Csongrád  m.  Algyő  Hermán  0.  Ha- 
lászat K.). 

93* 


1471 


MOHOZÓ— MOKMITÁL 


MOKOL— MÓLOS 


1472 


[MOHOZÓ]. 

mohozó-fa  =  moholó  (Tisza  mell.  Nyr.  111.238). 

mohozó-fogó :  a  mohozáshoz  való  széles  véső- 
forma tömőfa  (Csongrád  m.  Algyő  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

MOHUL:  avul  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

MOHUSZ-IK:  cv  (Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

MOJ:  gerendázat  [?]  (Csongrád  m.  Szentes 
Nyr.  Vin.331). 

MOJKÁL:  majszol  (Háromszék  m.  Kis-Bo- 
rosnyó  Nyr.  XVI.47). 

MÓKA :  1.  tréfa  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII 
286;  Zilah  Nyr.  XIV.430;  Székelyföld  Nyr.  II 
470 ;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár) 
2.  tréfás,  bolondozó  ember  (Zilah  Nyr.  XIV.430) 
Nagy  móka  a  koma  (Szatmár  m.  Kapnik  vid 
Nyr.  11.236).  Nagy  móka  az  öreg  (Háromszék  m 
Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

[Szólások].  Mókából  leszel:  tréfál  (Székelyföld 
Nyr.  n.470). 

MÓKÁL:  tréfál  (Zilah  Nyr.  XIV.430). 

MOKÁNY  {mókán;  —  makány  Szatmár  vid. 
Tsz.):  1.  havasi  oláh  (Erdély,  Szinnyei  József; 
Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor  Ákos;  Kalotaszeg, 
Zsobok  ifj.  Antal  Domokos;  Szolnok-Doboka  m. 
Nyr.  XVII.382;  Vékony  Jenő,  Kovács  József; 
Udvarhely  m.  Nyr.  IV.81 ;  Csík  m.  MNy.  VI. 
374;  Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos).  Mokány  ló: 
kicsiny,  zömök  hegyi  ló  (Erdély  Szinnyei  József; 
Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor  Ákos;  Kalotaszeg, 
Zsobok  ifj.  Antal  Domokos;  Háromszék  m.  Er- 
délyi Lajos;  Szolnok-Doboka  m.  Vékony  Jenő, 
Kovács  József);  2.  a  szamár  gúnyneve  (Gyön- 
gyös vid.  Nyr.  11.181). 

MÓKÁS:  tréfálódzó,  vicces,  jókedélyú  (Há- 
romszék m.  Erdélyi  Lajos,  Fejér  Botond,  Szé- 
kely Sándor;  Csík  m.  Zöld  Ferenc). 

MÓKÁZ-IK :  1.  tréfál,  bolondozik,  incselkedik, 
kötekedik  (Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIIL286; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVÍ.383;  Rimaszombat  Nyr. 
XV.474;  Bars  m.  Léva  Bódiss  Jusztin;  Hajdú 
m.  Földes  Nyr.  XVI.384;  Szatmár  m.  Kapnik 
vid.  Nyr.  11.236 ;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár);  2.  szuszog  a  munkával,  csak  tesz- 
vesz, tessék-lássék  módra  dolgozik  (Győr  és  vid. 
Nyr.  V.522,  Bódiss  Jusztin;  Zala,  Veszprém, 
Komárom  m.,   Székesfehérvár   Bódiss  Jusztin). 

MOKHÉB :  majomképű,  csúnya,  idétlen, 
otromba  [zsidók  gúnyneve]  (Gyöngyös  Nyr.  III- 
332). 

MOKKÁN:  moccan  (Vas  m.  Horváth  József 
1839). 

MOKMITÁL :  csinál  (gyereket)  (Vas  m.  Hegy- 
hát Nyr.  1.467). 


MÓKOL:  tákol,  összeró,  tataroz,  javítgat, 
igazgat  (Kecskemét  Király  Pál;  Orosháza  Nyr. 
VI.179;  Udvarhely  m.  Korond  ifj.  Felméri  Lajos). 

MÓKOS :  cifrán  fölöltözött,  puccos.  De  mókos ! 
(Sepsi-Szentgyörgy  Fejér  Botond).  Mókos  me- 
nyecske. Mókoson  ül:  feszesen  (Sepsi-Szentgyörgy 
Fejér  Botond;  Csík  m.  Nyr.  IX.43)  [vö.  pirimó- 
kos]. 

MOKTIKA :  calendula  officinalis  (Zemplén  m. 
Deregnyő  Nyr.  XIII.235). 

MÓKUS  [mukuc  [?]  Zala  m.^  Kassai  J.  Szó- 
könyv IH.383 ;  mukucs  Vas  m.  Őrség  MNy.  V.78. 
118;  Nyr.  Vn.322.  330;  Zalám.  Hetes  Bellosics 
Bálint ;  Göcsej  Tsz. ;  MNy.  11.414 ;  Nagy-Kanizsa 
Király  Pál;  Somogy  m.  Nyr.  X.476;  XVin.239; 
Király  -Pál ;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III. 
182;  Somogy  m.  Kálmáncsa  Nyr.  XI.238). 

MÓL:  pocsolya  (Szolnok-Doboka  m.  Malom 
Muzsi  János). 

MOLÁKA:  zsonabékos,  kakás,  csuhus  mocsár, 
posvány  (Vas  m.  Őrség  Tsz.). 

MOLDON:  igen  puha,  tömött,  bolyhos  gyap- 
júszövet (molleton)   (Székelyföld    Kiss    Mihály). 

moldon-szoknya :  erős  szövetszoknya  (Hont 
m,  Nyr.  VI.232). 

[MOLNA],  MÓNA  (Somogy  m.  Nyr.  11.376; 
pósta-moíza,  község-mowa,  hóka-mowa  Somogy  m. 
Nyr.  XVIII.239;  mona  Baranya  m.  Sziget  vid. 
Tsz.;  Ormányság  MNy.  V.lOl):  malom. 

[MOLNÁR]. 

molnár-pogácsa,  mónár-pogácsa :  ütés  plá- 
gával  (Bács  m.  Baja  Bayer  József;  Hol?  Tsz.). 

molnár-szemű  csillag :  alig  pislogó  homályos 
csillag  (Veszprém  m.  Tsz.;  Szeged  vid.  Csaplár 
Benedek). 

molnár-szín:  világosszürke-kék  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

MOLNÁRI :  [nép-etimológia]  Mollinary-baka 
(Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.234). 

[MOLNÁROS],  MÓNÁROS :  molnár  (Gyöngyös 
vid.  Nyr.  V.273). 

[MOLNOS]. 

molnos-kalap :  alacsony,  egyenes  oldalú,  föl- 
felé hajló  karimájú  kalap  (Nyitra  völgye:  Né- 
methy,  A  Nyitra  folyó  völgye  32). 

MOLOGÁNY:  dísztelen,  éktelen.  Mologány 
ember:  rút  termetű  és  rongyos  ruhájú  (Három- 
szék m.  Király  Pál). 

MOLOPOTYI,  MOLOPUTYI:  gyámoltalan, 
élhetetlen  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXni.191). 

MÓLOS:  szutykos  orrú  (Rábaköz,  Beő-Sár- 
kány  Nyr.  XVIII.143). 


im 


MOLVA— MONDÁS 


MONDATLAN— MONYAS 


1474 


MOLVA:  zsombékos,  kakás,  csuhus  mocsár, 
posvány  (Vág  mell.  CzF.  IV.597). 

[MOLY]. 

[moly-ette]. 

molyéttós:  moly-ette  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

[moly-rágta]. 

molyrágtás:  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

MOLYHOSKOGY-IK :  sokáig  készülődik  (Gö- 
mör  m.  Serke  és  vid.  Nyr.  XVIII.  140)  [vö.  mo- 
hoskod-ik], 

MOLYVA:  hal-ivadék  (Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  III.375). 

MOMORNYIKOL :  babrál  (Baranya  m.  Bélye 
Nyr.  XVIII.478). 

MOND  {mand  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII. 
336.  456;  XXII1.143):  1.  beszél.  Bé  nem  áll  a 
szája,  örökké  csak  mond,  mond  (Székelyföld 
Szinnyei  József).  Sokszor  m,ár  én  oda  se  hallga- 
tok, s  az  öreg  asszony  mégis  mindegyre  mond.  Jaj 
az  a  mosóné !  tízszer  is  meg-megáll,  mig  egy  kosár 
ruhát  fölrak,  s  a  közben  örökké  mond.  Fogd  hé 
immán  a  szád,  s  ne  mongy  örökké!  (Udvarhely 
m.  Király^  Pál);  2.  hí,  nevez.  Ugy  mangyák: 
Kincses.  Úgy  mangyák:  Pincék  (Hunyad  m.  Lo- 
zsád Nyr.  XXn.336.  456;  XXni.143). 

be-mond:  bejelent  (pl.  a  gabona-  v.  borter- 
mést a  kilenced  v.  tized  végett:  Göcsej  Vass 
József  1841;  vendégség  alkalmával  az  ételeket: 
Csík  m.  MNy.  VI.368). 

elé-mand:  előszab.  Elémangya,  mit  csállyak, 
mintha  ű  adna  kenyeret  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXnL46). 

[föl-mond]. 

[Szólások].  Szóval  így  fölmondja:  ,Hová  valök 
vagytok,  három  hajdu-legén  ?  Szóval  igy  fölmondja 
nagyobb  hajdu-legén :  ,Aj  bizon  mi  vagyunk  mező- 
detrehemi'  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.22). 

le-mond:  legyaláz  (Szatmár  m.  Kapnik  vid. 
Nyr.  n.236). 

meg-mond:  beárul.  Várgyá  csak,  maj  meg- 
mo''lak  (Balaton  vid.  Nyr.  111.518). 

[Szólások].  Nem  mondom  meg:  nem  mondha- 
tom meg,  nem  tudom  (Csik  m.  Nyr.  XXII.334). 

őssze-mond :  mindenféle  csúfszókkal  illet 
(Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.236). 

rá-mond :  ráfog.  Rámondják,  hogy  szereti  a 
menyecskéket  (Mezőtúr  Nyr.  X.86). 

[MONDÁS]. 

[Szólások].  Mondáskint:  a  hogy  mondani  szok- 
ták (Vas  m.  Őrség  Nyr.  in.283). 


MONDATLAN :  meghagyás  nélkül.  Csináj  va- 
lamit mondatlan  és,  te!  (Székelyföld  Fejér  József). 

MONDÉKONY :  bőbeszédű  (Balaton  mell. 
Horváth  Zsigmond  1834). 

MONDÓ:  1.  beszédes,  jó  beszédű.  Jó  mondó 
ember  (Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  mondóka, 
mondanivaló.  A  vöféj  régön  várja,  felelést  kér 
mondójára  (Békés  m.  Uj-Kigyós  Nyr.  IV.89). 
Elmontam  a  mondómat  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVn.316). 

mondó-ember:  jós  (Székelyföld  Nyr.  V.424). 

Ment  ö  sokat-keveset,  s  ígazitották  egy  mondóem- 
berhez (Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.41). 

MONDOGÁL  (Udvarhely  m.  Vadr.  57;  mon- 
dogat Udvarhely  m.  Kriza):  mondogat. 

MONDOK:  fasz  (Ipoly  völgye.  Kővár  vid. 
Nyr.  XVI.526). 

MONDÓKA:  beszédes  kis  gyerek  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

[Szólások],  Jó  mondókája  van :  jó  beszédes 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[MONDOLA]. 

mondola-barack  :  édesmagú  kajszi-barack 
(Székelyföld  Tsz.). 

MONDVA :  szántszándékkal  (Nógrád  m.  Fabó 
András  1841), 

mondva-csinált :  törvénytelen  (gyermek)  (Kecs- 
kemét Nyr.  X.381). 

MONT  {mojt  Szilágy  m.  Nyr.  IX.564) :  törköly 
(Ugocsa  m.  Nyr.  XV.574;  Szilágy  m.  Ploetz 
1839;  Zilah  Kerekes  Ernő). 

MONY:  1.  tojás  (Göcsej  MNy.  11,413;  Keszt- 
hely vid.  Nyr.  VI.523;  Somogy  m.  Nyr.  XIX. 
287) ;  2.  forgó  (Székelyföld  Fejér  József) ;  3.  ha- 
rangnyelv, harang  ütője.  A  harang  monya  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Háromszék  m.  MNy.  'V1.330 ; 
Vadr.;  Kiss  Mihály). 

mony-kű  (Keszthely;  mon-kű  Balaton-Füred, 
mun-ki  Tihany  Hermán  0.  Halászat  K.) :  nagyobb- 
fajta hálósúlyozó  kő. 

MONYAS :  1.  tojós.  Monyas  tyúk  v.  tik  (Dunán- 
túl Nyr.  XVI.239;  Balaton  mell.  Horváth  Zsig- 
mond 1839;  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.527; 
Hétfalu,  Tatrang  Nyr.  11.523);  2.  ménló,  csődör 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Göcsej 
Nyr.  XIV.455;  Somogy  m.  Nyr.  XIV.479;  Király 
Pál;  Szinnyei  Otmár;  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVin.286;  Kis-Kún-Halas  Nyr,  Vin.84;  XV.282; 
XXm.191;  Csongrád  m.  Lauka  Gusztáv  1842; 
Nógrád  m.  Rimóc  Nyr.  VI.273;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.341 ;  Vadr.;  Győrffy  Iván;  Csík  m.  Nyr. 
IX.43;  Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.238).  Tegnap 
törettem  ki  a  monyast  (Dráva  mell.  Nyr.  VI.374); 
3.  bika.  Jót  lökött  rajtunk  ez  az  izé,  mint  a  vasza- 
riakon  a  monyas  (Szabolcs  m.  Kalló  Hajdú  Nagy 


1475       MONYASOB-IK— MORA-BÓRA 

Sándor);  4.  férfias  v.  férfiak   dolgába  avatkozó 
nő  (Csík  m.  Nyr.  IX.43). 

monyas-Kati :  férfias  természetű  nő,  ki  a 
néphiedelem  szerint  hermafrodita  (Csik-Szent- 
györgy  Nyr.  X.238). 

monyas-ló :  ménló,  csődör  (Baranya  m.  Kas- 
sai J.  Szókönyv  III.349.  375). 

MONYASOD-IK:  tojósodik  (tyúk)  (Csík  m. 
Győrffy  Iván;   Brassó   m.  Hétfalu  Kiss  Mihály). 

MONY  ÁSOL:  kezével  megvizsgál  (tyúkot  v. 
ludat),  hogy  van-e  benne  tojás  (Somogy  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  III.375;  Nyr.  XIX.287). 

MONYASOS :  ménló-tulajdonos  (Vas  m.  Sorok 
mell.  Nyr.  XXII.  144). 

MONYÁSZ :  kezével  megvizsgál  (tyúkot  v.  lu- 
dat), hogy  van-e  benne  tojás  (Vas  és  Baranya 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.375). 

MONYÁSZOL:  restül,  lomhán  csinál  vmit 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.476)  [vö.  mú- 
nyászolód-ik]. 

MONYATOR  {munator  Székelyföld  Győrffy 
Iván):  szolgácska,  a  ki  a  juhokat  a  fejő-helyre 
hajtja  (Székelyföld  Nyr.  IV.236;  Udvarhely  m. 
Homoród  vid.  Baczó  Mózes;  Háromszék  m.  Er- 
délyi Lajos;  Csík-Rákos  Dobos  András). 

[MONY  AZ]. 

[Szólások].  Krumplit  monyaz:  a  burgonyafé- 
szekből eggyes  burgonyákat  kiszed,  a  nélkül 
hogy  az  egész  kupacot  kiásná  v.  a  szárat  meg- 
sértené (Veszprém  m.  Bartal  Antal). 

meg-monyaz:  kezével  megvizsgál  (tyúkot  v. 
ludat),  hogy  van-e  benne  tojás.  Monyazd  még  a 
tikot  (Dunántúl  Nyr.  XVI.239 ;  Veszprém  m.  De- 
vecser  Nyr.  XVni.479). 

MONYI :  1.  nagymonyú  (ökör)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.341;  Győrffy  Iván);  2.  ménló  (Három- 
szék m.  Vadr.  509b). 

MONYOK  :  monyas,  nagymonyú.  Monyok 
ökör   (Hegyalja    Kassai    J.    Szókönyv    III.375). 

MONYÓKA :  korán-érő  aprószomú  szilva  (Szi- 
lágy m.  Deésháza  Kerekes  Ernő). 

MONYÓKOS:  agyagos  és  szikes.  Monyókos 
föld:  kemény,  agyagos  és  szikes  föld,  mely  a 
vizet  nem  veszi  be  magába  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
ni.281;  XVI.383). 

MÓR  {muór  Rábaköz,  Beő^Sárkány  Nyr.  XVIII. 
143):  1.  vályog  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  III.479 ; 
Győr  m.  Szigetköz,  Duna-Szentpál  Nyr.  VIII.522; 
Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.285;  Fölső-Csallóköz 
Nyr.  IX.282;  Alsó-Csallóköz,  Komárom  m.  Nyr. 
XVII.287);  2.  vályogfal  (Soprony  Tsz.;  Rába- 
köz, Beö-Sárkány  Nyr.  XVIII.143;  Vas  m.  Ke- 
menesalja Tsz.). 

MÓRA-BÓRA :  eggy  szilvafaj  (Debrecen  Nyr. 


MORC— MORDOS 


1476 


MORC:  mord,  komor,  kedvetlen,  haragos  te- 
kintetű (Pápa  vid.  Tsz.).  Morc- forma  üdö:  borús 
idő  (Vas  m.  Bögöte  Nyr.  XVI.92). 

MORCIPIKÁLIS :  kötekedő  (Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  VI.424)  [vö.  mortifikálj. 

MORCIKÁ:  csipetnyi,  mákszemnyi  (Hont  m. 
Ipolyság  Nyr.  XIX.94). 

MORCOG:  duzzog  (Szilágy  m.  Tasnád  Nyr. 
XIX.238). 

MORCOLÓ:  zúzmarás,  viharos  (idő)  (Torna 
m.  Ruehietl  Miklós  1839). 

MORCSÓ :  aprószemú  sűrű  eső  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  III.282). 

MORCSOS,  MORCSÓS  {mocsos  [?]  Szeged  Nyr. 
VIIL235):  1.  mocsos  [?],  morcsos;  mogorva,  rideg, 
durcás,  haragos  tekintetű  (Csongrád  Nyr.  IX.90; 
Orosháza  Nyr.  IV.377;  Szeged  Nyr.  VIII.235). 
Morcsos  Pista  [gúnynév]  (Békés-Doboz  Nyr.  VIII. 
239);  2.  morcsós  idő:  mikor  aprószemú  sűrű  eső 
V.  hó  esik  (Nagy-Kúnság  Nyr.  in.282 ;  XVI.383 ; 
Gömör  m.  Serke  és  vid.  Nyr.  XVIII.140). 

MORCSÓZ-IK,  MORZSÓDZ-IK:  aprószemú 
sűrű  eső  esik.  Morcsózik  az  idő  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  ni.282).  Morzsódzik  az  eső  (Hol?  Nyr.  XVIII. 
233). 

MORD :  sárgarépa  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.235). 

MORDALY  {mordáj;  —  mordány  Balaton  mell. 
Tsz. ;  Kővágó-Örs  Simonyi  Zsigmond) :  1.  mordáj: 
mord,  zordon,  haragos  tekintetű  (Székelyföld 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.);  2.  mordáj: 
erős,  bátor  (ember)  (Háromszék  m.  Vadr.) ; 
3.  mordály,  mordáj,  mordány :  pisztoly,  kis  pisz- 
toly, régi  pisztoly  (Balaton  mell.  Tsz.;  Kővágó- 
Örs  Simonyi  Zsigmond;  Nagy-Kőrös  vid.  Pap 
Károly;  Szentes  Nyr.  VL232;  Szatmár  m.  Lauka 
Gusztáv  1842;  Székelyföld  NyK.  X.334;  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  451). 

MORDÁS :  mord,  komor,  haragos  (Nógrád  m. 
Tolmács  Nyr.  XVni.48). 

MORDIÁS,  MORGYÁS,  MORGYIÁS:  mord, 
haragos,  durva,  kegyetlen,  rettenthetetlen,  iszo- 
nyú (ember)  (Székelyföld  Tsz.  [itt  morgyas  hiba] ; 
Ferenczi  János;  Háromszék  m.  Tsz.;  MNy.  VI. 
342;  Vadr.  309b). 

[Szólások],  Morgyás  keringette!  [káromkodás] 
(Háromszék  m.  NyK.  HL  16). 

[MORDIÁZ,  MORGYIÁZ]. 

[Szólások].  Morgyiázom teremtette!  [káromkodás] 
(Székelyföld  Kiss  Mihály). 

mgg-mordiáz :  mérgesen  lehord,  megszid  (Ba- 
laton mell.  Horváth  Zsigmond  1839), 

MORDOS:  zordon.  Mordos  idő  (Szatmár  Nyr. 
XI.478). 


1477 


MORDOZ— MORMOJAL 


MOROG— MORZSINKO 


1478 


IMOEDÓZ]. 

[Szólások].  Mordózom-atta !  [kébTomkodás].  Nem 
mégysz  attúl  a  kúttúl,  mordózom-atta !  Ennye, 
mordózom-atta,  hát  hiába  beszélek !  (Borsod,  Abaúj, 
Zemplén  m.  Király  Pál). 

MORDUL  {mordol  Palócság  Nyr.  XXII.77; 
Gömör  m.  Rima-  és  Balogvölgy  Tsz.). 

MÓB£  :  oláh  szolga  (Bánffy-Huuyad  Nyr. 
X.23). 

MÓRES:  tisztesség,  illedelem.  Tanujj  é  kis 
mórest!  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  VIII.87).  Majd  meg- 
tanítlak én  tígedet  móresre,  ha  még  senki  nem 
tanított  meg  (Jászberény  Nyr.  XVIII.330). 

MÓRESTÉS :  komoly  és  jámbor,  alázatos. 
Mórestesen  viseli  magát  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

MORFONDÁL:  komoran  méláz  (Balaton  mell. 
Fábián  Gábor  1839). 

MORPONDÉROZ:  cv.  (Balaton  mell.  Fábián 
Gábor  1839). 

1.  MORGÓ:  kéve  kötelén  gabonából  oly  mó- 
don kötött  csomó,  hogy  a  gabonafők  esnek  belül 
Fertő  mell.  MNy.  III.242). 

[2.  MORGÓ],  MARGÓ:  papramorgó,  pálinka 
(Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.233). 

MÓRIÓ.  Móriók :  étel  utáni  elméskedések 
(Székelyföld  Nyr.  V.424). 

MORKOLÁB,  MARKALÁB  {markai  Csanád 
m.  Bánhegyes  Nyr.  XIX. 107;  markaláb  Csanád 
m.  Bánhegyes  Nyr.  XIX. 107;  Szeged  Nyr.  VII, 
381 ;  Csaplár  Benedek;  Bánság  Csaplár  Benedek; 
Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L.  Mythologiai 
nyomok  14;  markoláb  Rol? 'Nyr.  XVII.277;  mar- 
koláb Palócság  Nyr.  XIX.107;  mórkóláb  Torontál 
m.  Szőreg,  Ságujfalu  Nyr.  XIX.196):  képzelt 
lény,  mely  a  nép  hite  szerint  a  napot  meg  a 
holdat  fogyatkozásuk  alkalmával  megeszi;  mu- 
mus. A  morkoláb  megeszi  a  holdat  [mondják  hold- 
fogyatkozáskor] (Palócság  Nyr.  XIX.  107).  Mikor 
a  hold  fogy,  mög  a  nap  is,  a  markaláb  őszi.  Mög 
is  láccik,  hogy  kapkoggya.  —  A  markaláb  ojan, 
mind  a  papagáj  madár.  Mikor  mögemésztette,  las- 
sanként kiaggya  a  világosságot,  mint  a  galamb, 
mikor  öteti  a  fiját,  osztán  kiaggya  az  önnivalót. 
—  A  markaláb,  mikor  nem  lőhet  látni,  a  nap- 
kelet-fáján van;  csak  akkor  gyün  le,  mikor  fogyat- 
kozás van  (Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L.  My- 
thologiai nyomok  14.).  Csak  sírj,  csak  ordíts, 
majd  elvisz  a  markaláb!  (Szeged,  Bánság  Csap- 
lár Benedek).  Évitte  a  markaláb:  eltűnt,  oda 
van  (Szeged  Nyr.   VII.381)   [vö.  Nyr.  XIX.193]. 

MORMICOL :  magában  dörmög,  mormog  (Ba- 
laton mell.  Tsz.). 

MORMOG  {murmog  Zemplén  m.  N.-Tárkány 
Nyr.  VII.45)  [vö.  mörmög]. 

MORMOJAL,  MÜRMOJÁL :  1.  mormojál :  ma- 
gában dörmög,  mormog  (Székelyföld  Tsz. ;  Győrffy 


Iván;  Háromszék  m.  Vadr.);  2.  murmojál:  az 
orrán  át  bünnyögve  sír  (Székelyföld  Ferenczi 
János  1832). 

MOROG  {morrog  Háromszék  m.  Vadr.  342) 
[vö.  mörög,  murrog]. 

MOROTVA  {mórta  Csallóköz  Nyr.  I.2S0) :  holt- 
víz, megrekedt  folyóág,  nádtermő  vizenyős  hely 
(Csallóköz  Nyr.  1.280;  Erdélyi  Pál;  Hajdú  m. 
Egyek  Csaplár  Benedek;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  n.347). 

[MORTIBÁN]. 

mortibán-gerenda :  a  kémény  alatti  gerenda 
(Heves  m.  Csépa  Nyr.  in.287). 

MORTIPIKÁL:  sérteget  (Udvarhely  m.  Nyr. 
V.231)  [vö.  morcifikális]. 

MORTYOLÓD-IK :  magában  zúgolódik,  zsém- 
belődik  (Székelyföld  Kriza). 

MÓRUL :  mordan,  haragosan  (Erdő vidék  Nyr. 
Vin.188). 

MORVÁNY  {morvdny;  —  mórvány  Nógrád  m. 
Vecsekle  JSyr.  V.571) :  finom  fonott-kalács  (öröm- 
kalács, melyet  a  násznép  a  lakodalmas  házhoz 
visz)  (Palócság  Tsz.;  Nyr.  XXII.77;  Gömör  m. 
Tsz. ;  Nyr.  XXIII.45 ;  Gömör  m.  Krasznahorka- 
Váralja  Nyr.  III.185;  Nógrád  m.  Litke  Nyr.  IV. 
286;  Hont  m.  Kemence  Nyr.  XIV.518). 

morván-kalács :  cv)  (Heves  m.  Sirok  Nyr.  VIII. 
568). 

[MORZUL]. 

meg-morzul:  zordoimá  lessz  (az  idő)  (Szat- 
már  Nyr.  XI.478). 

MORZSA  {mozzsa  Székelyföld  Nyr.  IV.236; 
murzsa  Veszprém  m.  Almádi  Zolnai  Gyula;  romzsa 
Dráva  mell.  Nyr.  VI.43;  Eszék  vid.  Nyr.  VIH. 
140;  Baranyám.  Csúza  Nyr.  XV1II.382;  zsurma 
Vas  m.  Jánosháza  Nyr.  XV.141;  Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  XV.575;  Somogy  m.  Nyr.  11.377; 
XX.430;  Sándor  József;  Baranya  m.  Ibafa  Nyr. 
XX.287). 

morzsa-bál:  batyubál  után  másnap  v.  har- 
madnap a  maradékok  elfogyasztására  való  össze, 
jövetel  és  mulatság  (Debrecen  Domby  László). 

MORZSAL  {romzsál  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVni.382). 

MORZSÁNYI  {zsurmányi  Somogy  m.  Sándor 
József). 

MORZSIKÁL:  morzsolgat  (Debrecen  Simo- 
nyi  Zs.  Tüzetes  m.  nyelvtan  1.405). 

MORZSINKA:  morzsika  (Háromszék  m.  Vadr. 
509b). 

MORZSINKO  (mozzsinkó):  c^  {Székelyföld  Csap- 
lár Benedek,  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.342;  Győrffy  Iván). 


1479         MORZSÓKA— MOSDAKOD-IK 


MOSDAT— MOSÓ 


1480 


[MORZSÓKA],  ZSURMÓkA:  morzsa  (Zala  m. 
Tapolca  Nyr.  VIII.469). 

MORZSOL  {mozzsol  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
murzsol  Göcsej  Tsz.;  romzsol  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.382;  zsurmónyi  Göcsej,  Nagy -Len- 
gyel Nyr.  XV.575;  zsurmol  Göcsej  Nyr.  11.370; 
Pápa  vid.  Tsz. ;  Somogy  m.  Kubinyi-Vahot : 
Magyar-  és  Erdélyorsz.  képekben  III.40;  Somogy 
m.  Tab  Nyr.  XV.240;  Baranya  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  III.379;  zsurmunyi  Göcsej  MNy.  II. 
417;  zsurmul  Göcsej  MNy.  11.406).  —  Zsurmol: 
őrli  a  szájában  a  rágnivaló  ételt  (a  fogatlan 
ember)  (Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv  11.308). 

be-morzsol:  [tréf.]  becsíp  (Hol?  Nyr.  XVII. 
236). 

[MORZSOLÉK],  ZSURMOLÉK:  morzsa  (Zala 
m.  Tapolca  Nyr.  VIII.469). 

[MORZSOLT],  MOZZSOLT  (Székelyföld  Kiss 
Mihály ;  morzsáit  Szolnok-Doboka  m.  Malom  Muzsi 
János) :  morzsolt  tészta  (melyet  levesbe  v.  tejbe 
frtznek). 

[MORZSOLTKA],  MORZSOLKA  (Pápa  vid. 
Tsz.  397b ;  morsóka  Balaton  mell.  Tsz. ;  morzsóka 
Balaton  mell.  Csaplár  Benedek;  morzsútka  Fe- 
hér m.  Nyr.  X.189;  murzsuka  Tolna  m.  Szakcs 
Bellosics  Bálint;  zsurmóka  Balaton  mell.  Tsz.; 
zsurmolka  Pápa  vid.  Tsz.):  morzsolt  v.  reszelt 
tészta. 

[MOS]. 

meg-mos:  megver.  Megmoslak,  hiszed-e?  Meg- 
mosták isten  igazába   (Székelyföld   Kiss  Mihály). 

MOSADÉK:  moslék  (Székelyföld  Nyr.  IX.176). 


MOSAKOD-IK :     moso{ 
XXIII.44). 


(Gömör    m.    Nyr. 


fél-mosakodik :  fölmosogat.  Juli  már  három 
órára  feímosakotta  az  edényt  (Gömör  m.  Nyr. 
XXIII.44). 

MOSATÉK  [mosatek):  mosogatás  után  maradt 
piszkos  víz   (Palócság  Nyr.  XXI.421 ;   XXII.77). 

MOSATLANÍT:  szennyez,  piszkol  (edényt) 
(Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

[MOSD-IK]. 

[Szólások].  Mos  mán  mozsdanak :  most  már 
józanodnak  (Debrecen  Nyr.  VI.366).  Mozsdik  a 
kerék:  mikor  olyan  híg  a  sár,  hogy  nem  tapad 
rája  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383 ;  Debrecen  Nyr. 
VI.366). 

[el-mosdik]. 

[Szólások].  Elmosdik  vmitől :  elesik  vmitól, 
meg  nem  kap  vmit.  Mán  látom,  hogy  meg  nem 
kapom  a  pénzemet.  —  Attúl  bizony  elmosdottál 
örökre  (Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál). 

MOSDAKOD-IK :  mosakodik  (Békés  m.  Gyula 
Nyr.  IX. 188;  Debrecen  Arany-Gyulai  NGy.  I. 
352). 


[MOSDAT]. 

ki-mosdat:  kisemmiz,  kinulláz,  kiforgat  (a 
vagyonából,  az  örökségből)  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.227). 

meg-mozsdat:  1.  megszid;  2.  megver  (Csík- 
Szentgyörgy  Nyr.  X.238). 

MOSDÓ:  1.  kerek  mosdóteknő  (Baranya  m. 
Tsz.);  2.  fejő-puttonyka  (Komárom  m.  Perbete 
vid.  Gáncs  Géza). 

MOSDÓD-IK  (mozsdód-ik) :  mosakodik  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

MOSDÓKOD-IK  {mozsdókod-ik) :  cv.  (Repce  vid. 
Nyr.  XX.410;  Somogy  m.  Sellye  Nyr.  III.560. 
Török-Becse  Kálmány  L.    Szeged    népe   11.86); 

MOSDÓZ-IK  (mozsdóz-ik) :  oo  (Somogy  m.  Szől- 
lős-Györök  Nyr.  XXII.239;  Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.286). 

ki-mosdózik,  ki-mosdódzik :  kimosdik,  tisz- 
tára mosdik.  Nem  baj,  ha  piszkos  vagy  is  egy 
kicsit,  maj  kimosdódzol  szappan  habjával  (Somogy 
m.  Szenna  Király  Pál). 

mög-mosdózik :  megmosdik  (Szlavónia  Nyr. 
XXIII.216). 

[MOSGYÁLKOD-IK]. 

meg-mo2sgyálkodik :  megmosdik,  Fisülkögy- 
gyél  meg  te,  mozsgyálkoggyál  meg  te  (Hajdú-Szo- 
boszló  Nyr.  XIV.523). 

MÓSIA:  1  örökség  (Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bo- 
dor Ákos;  Szolnok-Doboka  m.  Kovács  József, 
Vékony  Jenő);  2.  nagy  lakótelek,  közelében 
fekvő  birtokkal;  kúria  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Háromszék  m.  Dalnok  Márton 
Imre). 

[MOSÍT]. 

ki-mosít:  hamar,  könnyedén  kimos  (Székely- 
föld Nyr.  XXV.96). 

MOSLÉK :  rút,  ocsmány,  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 

XV.282). 

[MOSLÉKOL]. 

Ig-moslékol  (le-moslikol) :  legyaláz,  lepocsékol, 
lehord,  lealázóan  összeszid  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.383;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.564). 

meg-moslikol :  cv  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
388). 

MOSLICA:  piszkos  víz,  mosogató-lé  (Három- 
szék m.  Sepsi-Sz.-György  László  Árpád). 

[MOSÓ;  vö.  éles-mosó,  lágy-mosó]. 

[mosó-fa]. 

mosófáz:  sulykol  (Bars  m.  Léva  Czimmer- 
mann  János). 


1481 


MOSOD-IK— MOSTANSÁG 


MOSTANSAGI— MOSZTIKA 


1482 


mosó-lapicka :  mosó-sulyok  (Somogy  m.  Nyr. 
X.476)  [vö.  lapocka]. 

MOSÓD-IK  [mosódd-ik  Zala  m.  Gelse  és  vid. 
Nyr.  XV.573):  1  mosakodik  (Zala  m.  Gelse  és 
vid.  Nyr.  XV.573);  2.  edényt  mosogat  (Vas  m. 
Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.574 ;  Somogy  m. 
Szőllős-Györök  Nyr.  XXII.239). 

el-mosódik :  elmosogatja  az  edényeket  (Repce 
vid.  Nyr.  XX.411).  Émosóttál  mán?  {^o^vony  m. 
Röjtök  Nyr.  III.514). 

MOSÓDÁS:  mosogatás  (Soprony  m.  Miháli, 
Kisfalud  Nyr.  XXII.522). 

[MOSOL],  MOSÜL :  mos  (Göcsej  Nyr.  XII.95 ; 
XIV.  164). 

meg-mosul :  megmos.  Megmosuttam  az  edényt 
(Göcsej  Budenz-Album  158).  Mosúdd  meg  az  edinyt 
(Göcsej  Nyr.  XII.95). 

MOSOL YINTGAT  :  el-elmosolyodik.  Éggyet- 
eggyet  mosolyintgat  amúgy  hamisan  az  ily  gyarló 
beszédüre  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

MOSÓS :  1.  vizes  (az  út,  mi  koraz  esővíz  még 
rajta  áll;  a  kerékvágás  eső  után)  (Baranya  m. 
Ormányság  Nyr.  IX.285 ;  Orosháza  Nyr.  IV.377) ; 
2.  esőtől  sikos  (dombos,  lejtős  út,  a  melyről 
könnyen  lefoly  az  esővíz)  (Vas  m.  Sitke  vid., 
Veszprém  m.  Pápa  vid.,  Komárom  m.  Fuss  Bó- 
diss  Jusztin).  Mosős  országút  (Vas  m.  Kemenes- 
alja Nyr.  III.88). 

MOST  {mas  Rábaköz  Nyr.  XVI.136;  Vas  m. 
Körmend  vid.  Nyr.  III.380;  Vas  m.  Marác  Nyr. 
V.48;  Vas  m.  Szarvaskend  Nyr.  XVI.430;  Zala 
m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.319;  mást  Repce 
mell.  Nyr.  XX.366;  Soprony  m.  Csepreg  Nyr. 
IV.332.  562;  Vasm.  Farkasfa  Nyr.  Ili.  178;  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  V.126;  Zalám.  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  11.235;  Keszthely  Nyr.  XI.237;  Zala  m. 
Gelse  Nyr.  Xin.575;  Fölső-Somogy  Nyr.  X.190 ; 
Szlavónia  Nyr.  V.62;  Pest  m.  Bogyiszló  Nyr. 
III.48;  Csík  m.  Nyr.  IV.471 ;  mást  Szlavónia 
Nyr.  XXIII.  169;  mest  meg:  Szilágy  m.  Nyr.  IX. 
564;  mos  Kecskemét  Nyr.  IX.360;  Arad  vid. 
Nyr.  VII.233;  mozs  vót  itt:  Pécs  Simonyi  Zsig- 
mond). 

[MOSTALAN]. 

mostalan-kezü :  piszkos  jellemű  (Dunántúl 
Nyr.  V.263). 

MOSTAN  {mostand  Fölső-Bácska  Nyr.  XII' 
262). 

MOSTANDON:  most  (Szeged,  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

MOSTANNÉG  (Veszprém  Zolnai  Gyula;  mos- 
tanég  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.  183 ;  mos- 
tanék  Somogy  m.  Mosgó  Nyr.  V,178;  mostannék 
Somogy  m.  Alcsok  Nyr.  XXIII.41):  cv. 

MOSTANSÁG:  tv  (Csík  m.  Nyr.  Vn,472).  Hát 
mi  újság  mostanság  a  városba?  (Arad  vid.  Nyr. 

8ZINNTEI :  MAGYÁB  TÁJSZÓIÁB. 


VII.233).  Mostanság  jártam  azon  a  vidéken.  Csak 
mostanság  érkezett  meg  (Zemplén  m.  Monok  vid. 
Nyr.  Vin.39). 

[MOSTANSAGI]. 

[Szólások].  Mostansági  mai  korban  (Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

MÓSTAT:  L  jön-megy,  járkál  (Szamosköz 
Nvr.  XI.92);  2.  keresgél  vrait,  kül.  alattomban 
(Tokaj  Nyr.  XXIV.96). 

MOSTÉG:  most  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr. 
III.  183). 

MOSTOHA  {mustoha  Repce  mell.  Nyr.  XX. 
366;  Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  XIX. 
141 ;  Somogy  m.  Berki  Nyr.  1.373 ;  Somogy  m. 
Szenna  Király  Pál;  Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XXIV.189;  Torontál  m.  Száján,  Monostor  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  11.12;  III.  15;  Ipoly  völgye. 
Kővár  vid.  Nyr.  XVI.526;  Kalotaszeg,  Zsobok 
Melich  János;  mustuha  Tolna  m.  Görbő  Nyr, 
in.470;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI.188). 

[Szólások].  A  mostoha  uram:  így  nevezte  eggy 
vadházasságban  élő  asszony  az  emberét  (Kolozs- 
vár Kanyaró  Ferenc).  Mostohán  kevés:  édes- 
kevés (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

MOSUL  {mosúl) :  mosódik  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.341 ;  GyőrfPy  Iván).  Éssőbenn  mosúl  a  kerék 
(Erdély  Kassai  J.  Szókönyv  III.380).  Mosúl  a 
rongya  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.530). 

m§g-mosul :  megmosódik.  Ezek  az  edények 
mind  megmosulnak  (Székelyföld  Szinnyei  József). 
Lóháton  gázol  át  a  vizén,  hogy  a  lovak  igyanak 
s  mosuljanak  is  meg  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  in.322). 

MÓSULY  (Moldvai  csáng.  Nyr.  III.3;  mósuj 
Szolnok-Doboka  m.  Kovács  József,  Vékony  Jenő ; 
Hunyad  m.  Bordeaux  Árpád;  mószuj  Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.199.  200.  204;  muszuj  Bánffy- 
Hunyad  Nyr.  X.23):  1.  öreg  ember,  apó  (Szol- 
nok-Doboka m.  Kovács  , József,  Vékony  Jenő; 
Hunyad  m.  Bordeaux  Árpád;  Moldvai  csáng. 
Nyr.  III.3) ;  2.  öreg  szolga  (Bánffy-Hunyad  Nyr. 
X.23;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.199.  200.  204). 

MOSZÍT:  szakít,  tép  (Pápa  Király  Pál). 

MOSZKOTOL,  MÜSZKOTOL :  összezúz,  mor- 
zsái, apróra  őröl,  majszol  (Székelyföld  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.). 

el-muszkotol :  elmorzsál.  Elmuszkotolja  a  gye- 
rek a  kézibe  adott  kenyeret  (Háromszék  m.  Vadr.). 

MOSZT :  morzsalék ;  gyümölcsnek  elhányt 
héja  és  rothadt  darabjai  (Háromszék  m.  Vadr. 
509b;  Győrffy  Iván)  [vö.  fürész-moszt,  maszat], 

MOSZTIKA  (Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Udvar- 
hely m,  Nyr.  111.555 ;  musztika  Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.341 ; 
Vadr.;  Győrffy  Iván):  1.  mosztika:  apróra  tört 
vadalma-maradék,  a  mit  kézzel  fölszedni  nem 

94 


1483         MOSZTIKAS— MOTOHARICA 


MOTOL— MOTOZ-IK 


1484 


lehet  (Udvarhely  m.  Nyr.  III.555);  2.  mosztika, 
musztika:  kisajtolt  lépsalak,  viaszfőzés  után 
megmaradó  lépsalak  (Székelyföld  Kiss  Mihály, 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.341 ;  Vadr. ; 
Győrffy  Iván). 

MOSZTIKAS,  MUSZTIKÁS :  havasalföldi  ván- 
dor oláh,  a  ki  bizonyos  évszakban  lóháton  be- 
járja a  székely  belföld  falvait  és  a  kisajtolt  lép- 
salakot  összevásárolja  (Székelyföld  Győrffy  Iván) 

MOSZTOL  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  MNy.  VI.339;  Vadr.  508a; 
másztál  Háromszék  m.  MNy.  VI.339;  masztol 
Háromszék  m.  Vadr. ;  Győrffy  Iván) :  1.  masztol, 
mosztol:  összezúz,  morzsái,  apróra  őröl,  majszol 
(Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Vadr.) ;  2.  masztol,  masztol,  mosztol :  ma- 
szatol, mocsokba  vájkál  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.339 ;  Vadr. ;  Győrffy  Iván)  [vö.  maszatol,  musz- 
kol]. 

meg-mosztol :  megrágogat,  megmajszol  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván).  Nem  vót  keze,  a  mivel 
gyümöcsöt  szeggyen,  csak  az  aláhb  ereszkedő  ágak- 
ról élődött  .  .  .  De  ősz  felé,  mikor  egyéb  féle  gyü- 
mőcs  mind  el  vót  fogyva,  csak  a  horszőllő  vót 
még,  a  mivel  élhetett,  a  megmosztolt  gerezdekről 
a  kertész  észrevette,  hogy  ott  valakinek  lenni  kell 
(Háromszék  m.  Vadr.  415). 

szerte-mosztol :  szétváj  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.350). 

szét-mosztol :  re  (Háromszék  m,  Győrffy  Iván). 

MOSZTOLÉK,  MÜSZTALÉK  :  morzsalék ; 
gyümölcsnek  elhányt  héja  és  rothadt  darabjai 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.341 ;  Vadr. ;  Győrffy  Iván).  Egér-mosztolék  v. 
-mosztalék :  egértől  apróra  őrölt  gabona  v.  kenyér- 
részecskék (Háromszék  m.  Vadr.  509b;  Győrffy 
Iván). 

[MOSZTOLL-IK]. 

szét-mosztollik :  szétmállik,  szétrothad  (Há- 
romszék m.  Győrffy  Iván). 

MOSZTOLÓD-IK :  mocsokba  vájkál,  össze- 
maszatolja magát  (Székelyföld  Tsz.;  Háromszék 
m.  Győrffy  Iván). 

MOSZTOS,  MASZTOS:  maszatos,  mocskos 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.340;  Vadr.  508a;  Győrffy 
Iván)  [vö.  maszatos] 

MOSZÚB:  rosszkedvű,  bosszús,  mord  (Rozsnyó 
Nyr.  VIII.565). 

MOSZÚBOSKOD-IK :  bosszankodik,  haragos- 
nak mutatkozik  (Rozsnyó  Nyr.  VIII. 565). 

MOTHOS :  evésben  telhetetlen  (Vas  m.  Répce- 
Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.574). 

MOTOHARICA:  ügyetlen  kezefogású,  lassú 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV,476)  [vö.  ma- 
tahála]. 


MOTOL:  motoz,  kutat  (Csík  m.  Tsz.). 

MOTOLLA  {matola  Győr  Nyr.  XI.382 ;  matóla 
Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenesalja,  Tolna  m., 
Székelyföld  Tsz. ;  Háromszék  m.  Ko vászna  Buty ka 
Boldizsár;  matólla  Udvarhely  m.  Vadr.  50;  ma- 
tula  Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.324).  —  Motolla:  vir- 
gonc (Tiszafüred  és  vid.  Kimnach  Ödön). 

[MOTOLLÁL],  MATOLLÁL :  sürgölődik.  Idős 
ember,  de  azér  matollál  (Tamási  Nyr.   XXI.526). 

MOTOLOG:  jár-kel  (Somogy  m.  Sándor  Jó- 
zsef). 

MÓTOMPÓRIZS:  [tréf.]  fasz  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XX. 45). 

MOTONOZ:  motoz,  babrál,  piszmog  (Zalám. 
Kővágó-Örs  Simouyi  Zsigmond;  Győr  m.  Szi- 
getköz Nyr.  XIX.  190)  A  sötétben  majd  félóráig 
motonozott,  mig  süvegére  lelt.  A  helyett,  hogy  a 
dologban  segítene,  mindig  csak  előttem  mofonoz 
(Pápa  vid.  Tsz,). 

meg-motonoz:  sokáig  piszmogva  elkészít. 
Megmotonoztad  már   valahára?  (Győr   m.  Tsz.). 

MOTORÁSZ  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
III.381 ;  motyorász  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly) : 
motoz,  motozgat. 

MOTORKÁL:  motozgat,  babrál  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

MOTORNYA:  szalmatörmelék,  szemét  (Csal- 
lóköz Nyr.  1.280).  Eredjetek  ki  a  szobából  szeme- 
telni; itt  ne  csináljatok  motornyáf  a  láb  alá! 
[mondják  faragcsáló  gyerekeknek]  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

MOTORNYÁL:  szemetet  csinál,  szemetel. 
Eredjetek  ki  a  szobából  szemetelni;  itt  ne  motor- 
nyáljatok  a  láb  alá!  [mondják  faragcsáló  gyere- 
keknek] (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[1.  MOTOZ],  MOTOSZ:  rögeszme  (Debrecen 
Nyr.  XXIII.334)  [vö.  motozka]. 

[Szólások].  Motoz  van  a  fejibe[n]:  1.  meg  van 
kergülve  (a  birka)  (Heves  m.  Névtelen  1840); 
2.  hóbortos,  bolondos  (az  ember)  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI.383);  3.  részeg  (Gyöngyös  vid.  Nyr. 
IX.331).  Motoz  van  a  f éjiben,  mint  a  bolond  bir- 
kának: hóbortos  (Szeged  Nyr.  1.324). 

2.  MOTOZ  {matóz  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
motaz  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.93). 

[MOTOZ-IK]. 

meg-motoz[-ik] :   1.    megzabál    és   megdöglik 

(kül.  birka)  (Vas  m.  Kemenesalja,  Balaton  mell., 

Veszprém  m.  Pápa  vid.,  Győr  m.  Tsz. ;  Zala  m. 

Nyr.  XVIII.287 ;  Göcsej  MNy.  V.88).  Húsz  darab 

birkám  megmotozott  (Balaton  mell.  MNy.  V.130). 

I    Úgy  fiil,  majd  megmotozik   bele  [mondják    sokat 

I   evő   emberre].    Motozzál  meg   bele!   [mondja  az 

I   evőnek  az,  a  ki  irigyli  tőle  a  jó  falatokat]  (Pápa 

I  vid.  Tsz.);  2.  megkergül  (a  birka)    (Duna  mell. 


1485 


MOTOZKA— MOTYOG 


MOTYOG— MOZDITTAT 


1486 


Kassai  J.   Szókönyv   IlI.bSl ;   Somogy    m.  Nyr.  \ 
XVIIL287;  Fölső-Somogy  Nyr.  X.190). 

[MOTOZKA],  MOTOSZKA  {motocka  Debrecen 
Nyr.  XXIII.334):  1.  motoszka:  piszmogó,  pepe- 
cselő. Motoszka  ember:  a  ki  semmit  sem  végez 
be,  a  kinek  semmi  munkája  sem  sikerül  (Kis- 
újszállás Nyr.  XXI.  144.  335);  2.  motoszka:  boga- 
ras ember  (Rimaszombat  Nyr.  XV.474);  3.  mo- 
tocka, motoszka:  bogarasság,  hóbortosság,  rög- 
eszme (Debrecen  Nyr.  XX1IL334;  Tokaj  Nyr. 
XXIV.96).  Motoszkája  van  a  fejibe  (Rimaszombat 
Nyr.  XV.474). 

[MOTOZKÁL],  MOTOSZKÁL:  .1.  motozgat, 
babrál,  pepecsel,  piszmog.  Mit  motoszkálsz  ottan? 
(Bereg-Rákos  Pap  Károly);  2.  cél  nélkül  jár- 
kél  (Rimaszombat  Nyr.  XV.474). 

[MOTOZKÁS],  MOTOSZKÁS:  bogaras,  kissé 
hóbortos  (Tokaj  Nyr.  XX1V.96). 

MOTOZOTT :  kerge.  Motozott  birka  (Pannon- 
halma Nyr.  XII.187;  Fölső-Somogy  Nyr.  X.190). 

megmotozott:  megkergült.  Megmotozott  juh 
(Duna  mell.  Kassai  J.  Szókönyv  111.144). 

MOTROK:   fene   (Gömör   m.  Nyr.  XXIII.45). 

[Szólások].  Tudja  a  motrok!  Vigyen  el  a  mot- 
rok!  (Gömör  m.  Nyr.  XXIII.45). 

MÓTU :  kapókö  (játékszer)  (Szatmár  Gabányi 
Endre). 

MÓTYIK:  piciny  (Érsekújvár  Nyr.  VII.40). 

MOTYMOLGAT:  szájában  forgat  (csomboly- 
gat)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.341)  [vö.  motyol- 
gat]. 

MOTYÓ  (mótyó  Kalotaszeg,  Sárvásár,  Zsobok 
Melich  János):  kis  batyu,  összecsomagolt  lim- 
lom (ruhanemű)  (Nagy -Kunság  Nyr.  XVI.383; 
Békés  m.  Balog  István;  Hódmező-Vásárhely  Nyr. 
IX.91;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89;  Érmeilék, 
Székelyhíd  Nyr.  V.265;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  III.381 ;  Tokaj  Nyr.  XXIV.96;  Bereg- 
Rákos  vid.  Pap  Károly;  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  IX.566;  Zilah  Nyr.  XIV .430;  Kolozs  m. 
Szucsák  Nyr.  XVIII.576;  Székelyföld  Győrfify 
Iván;  Csík  m.  Nyr.  IX.43).  Szedd  össze  a  motyó- 
dat, osztán  menny  isten  hírével!  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  XII.428).  Esszeszedte  motyóját  s 
aval  elment  (Csík  m.  ,Nyr.  IX.43).  Csimé-csomó 
meg  egy  zsák  motyó  (Érmellék,  Székelyhíd  Nyr. 
V.265).  Oh  te  kicsi  motyó!  Kicsi,  kedves  motyó! 
[mondják  kis  gyermeknek  kedveskedőleg]  (Csík 
m.  Nyr.  IX.43). 

motya-ó-körti :  leghamarabb  érő,  kicsi  sárga 
körte  (Zilah  László  Géza). 

motyaukörti-fa  {moty"ókörti-fa) :  leghamarabb 
érő,  kicsi  sárga  körtét  termő  fa  (Zilah  Nyr. 
XIV.91;  László  Géza). 

1.  MOTYOG  (matyog  Udvarhely  m.  Nyr.  VIII. 
471;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály;   mottyog  Zala 


m.  Gelse  és  vid.  Nyr.  XV.573).  —  Mottyog:  foly- 
ton fecseg  (Zala  m.  Gelse  éá  vid.  Nyr.  XV.573), 

2.  MOTYOG  {matyog  Szatmár  m.  Kapnik- 
bánya  és  vid.  NyK.  11.378;  Székelyföld  Kiss 
Mihály;  motyag  Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  XI.335 ;  mutyog  Csallóköz  Nyr.  1.280 ;  muty- 
tyog  Székesfehérvár  Nyr.  VII.  187) :  1  matyog,  mo- 
tyog, mutyog,  muttyog :  ügyetlenül  és  lassan  csinál 
vmit,  pepecsel,  babrál,  piszmog,  bíbelődik  (Szé- 
kesfehérvár Nyr.  VIL187;  Tata  vid.  Nyr.  V.473: 
Szeged  Csaplár  Benedek;  Csallóköz  Nyr.  1.280; 
Csaplár  Benedek;  Szatmár  m.  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.378;  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Csap- 
lár Benedek);  2.  motyog:  keresgél  (Rimaszom- 
bat Nyr.  XV.474);  3.  motyag,  motyog:  totyog 
(Alföld  Nyr.  IV.379:  Rimaszombat  Nyr.  XV.474 ; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.335). 

meg-matyog  :  lassan,  piszmogva  megtesz  (Há- 
romszék m.  Kiss  Mihály). 

MOTYOGÓ :  totyogó  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

MOTYOGTAT :  potyogtat,  szotyogtat  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.341 ;  Győrffy  Iván). 

MOTYÓLÉK  -    motyó  (Deésakna  Nyr.  1.382). 

MOTYOLGAT :  szájában  forgat  (csombolygat) 
(Háromszék    m.   Győrffy  Iván)  [vö.  motymolgat]. 

MOTYORÁSZ  (Abaúj  m.  Király  Pál;  motorász 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383):  magában  motyog. 

MOTYORÍKOL:  cnd  (Szatmár  és  vid.  Nyr. 
Vin.523;  IX.265). 

MOTYOROG :  rx^  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383) 
[vö.  2.  mocorog]. 

MÓVA:  kaláka  (szomszédoknak,  ismerősök- 
nek, jó  barátoknak,  rokonoknak  eggyüttes  mun- 
kavégzése [szívességből,  nem  pénzért]  s  az  utána 
következő  vendégség  és  táncmulatság,  a  mely- 
lyel  a  gazda  a  fáradságukat  meghálálja)  (Bácska 
Nyr.  XIV  .479;  Győrffy  Iván).  Móvába  dolgozni 
(Pest  m.  Báta,  Csanád  Békássy  Sándor;  Bács 
m.  Kis-Hegyes  Székely  Sándor).  Móvába  menni 
(Baja  Bayer  József).  Gyerünk  móvába  szántani 
V.  kukoricát  fosztani  (Bácska  Nyr.  X1V.479).  Toll- 
móva,  kukorica-móva  (Szeged  Csaplár  Benedek). 
Fogjátok  mög  a  dolog  végit;  béré  dóg osztok,  nem 
móvába!  (Szeged  vid.  Nyr.  11.92). 

MOZDÍT  {bozdét  Somogy  m.  Sándor  József; 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.278;  buzdit 
Tisza-Dob  Nyr.  XX.192;  rá-mazdít  Hunyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXIII.  143).  Erős  szag  ütötte  meg 
az  óromat,  mikor  a  holtestét  megbuzditották  [ki- 
terítéskor] (Tisza-Dob  Nyr.  XX.192). 

rá-mazdít :  rátelekkönyvez  (Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXin.143). 

[MOZDITTAT]. 

rá-mazdíttat :  ráírat,  rátelekkönyveztet.  Bá- 
mazdittatta  a  felesígire  a  birtakat  (Hunyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXTn.143). 

94* 


1487 


MOZDUL— MÖRMÖG 


MÖRÖG— MUKI 


1488 


MOZDUL  {mozdü  Szlavónia  Nyr.   XXIII.216). 

[MÓZES]. 

Mózes-széke  {-széki):  szószék  (Pqst  m.  Csanád 
Békássy  Sándor;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
1.380). 

MOZGA:  csontvelő  (Zala  m.  Kassai  J.  Szó- 
könyv 111.382;  Göcsej  Tsz.;  Hetes,  Dobronak 
Nyr.  111.474). 

MOZGANTYÚ :  [tréf.]  gépezetnek  olyan  része, 
a  mely  az  egészet  megindítja  és  mozgatja  (Sze- 
ged Csaplár  Benedek). 

MOZGAT  {bozgat  Vas  m.  Őrség  Nyr.  V11.322 ; 
X11.381 ;  Keszthely  Király  Pál;  Somogy  m.  Sán- 
dor József;  Baranya  ra.  Ormányság  Nyr.  11.278). 
Ne  bozgasd  a  kezemet!  En  biz  ászt  a  dogot  nem 
bozgatom  (Vas  m.  Német-Gencs  Király  Pál). 

MOZGATTAT  {bozgattat  Vas  m.  Farkasfa  Nyr. 
III.178). 

MOZOG  {bozog  Balaton  mell.  MNy.  V.82;  Gö- 
csej Tsz.;  MNy.  V.82.  160;  Somogy  m.  Marót 
puszta  Nyr.  111.511;  Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XV111.334.) 
Bozog  a  ló  farka  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XV11.144). 

[Szólások].  Mig  meleg  az  ember,  addig  csak 
bozqgjon:  használja  jól  az  időt,  éljen  vígan  (Vas 
m.  Őrség  Nyr.  11.  84). 

MOZOGÁNY:  rengeteg  nagy  testű,  hatalmas 
nagy  termetű  és  erős  (ember)  (Székelyföld  Tsz. ; 
Háromszék  m.  Tsz.;  Erdővidék  Király  Pál). 

MOZOGDOGAL:  olykor-olykor  mozog  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

MOZOROG:  mozog  (Csallóköz  Nyr.  1.378)  [vö. 
1.  mocorog]. 

MOZSÁR  {mázsár  Udvarhely  m.  Vadr. ;  Nyr. 
IX.236 ;  mázsár  Palócság  Pap  Gyula :  Palóc  nép- 
költ.  1.61;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

MÖCÖRÖG  {möcörgök):  szerelmeskedik  (Szé- 
kelyföld Tsz.)  [vö.  mözsörög]. 

MÖCSÖG:  mocsok.  Csak  akkora,  mint  a  kör- 
möm alatt  a  möcsög :  pici,  apró  (Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVni.143). 

MŐPŐ:  ostoba  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
XV1.95)  [vö.  mofó]. 

MŐNDÖLE:  juh  [ritk.,  népmesében]  (Udvar- 
hely m.  Vadr.) 

MÖNDÖLECSKE:  juhocska,  bárány  [ritk., 
népmesében  (Udvarhely  m.  Vadr.  449.  509b. 
545;  Csík  m.  Czimmermann  János). 

MÖNTÖS,  MÖNTŰS:  mennél.  Möntös  elébb 
(Jászkunság  Nyr.  V11.525).  Möntüs  hamar áb  (To- 
rontál m.  Száján.  Kálmány  L.  Szeged  népe 
111.168). 

MÖRMÖG:  mormog  (Tolna  m.  Fölső-Nyék 
Nyr.  V1.323). 


MÖRÖG:  morog  (Szolnok-Doboka  m.  Nyr. 
XVn.315). 

MŐRÖK:  kisértet  (Győr  vid.  Nyr.  V.522). 

MÖZSÖRÖG  :  1.  pezseg,  bizsereg  (Székelyföld 
Kassai  J.  Szókönyv  1.309;  ni.386;  V.203);  2. 
szerelmeskedik  (Székelyföld  Tsz.)  [vö.  möcörög], 

MRAUCSOG:  nyávog  (Bars  m.    Nyr.   XVlll. 

384). 

MROTYÓ:  közönséges  silány  pálinka  (Bars 
m.  Léva  Czimmermann  János). 

MUCÉRKÁL :  kis  gyermekek  módjára  táncol 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.  180). 

MUCI:  fölső  posztóruha  (Esztergom  m.  Szöl- 
gyén  Nyr.  X1.381). 

muci-dinnye:  almányi  dinnyefaj  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

MUCKA  :  tengeri  nyúl  (Érsekújvár  Nyr.  VIII. 
332). 

MUCKOROD-IK :  kuporodik ;  csipeszkedik,  ka- 
paszkodik (pl.  hátul  a  szekér  nyújtójára)  (Szé- 
kelyföld Tsz.  [itt  muczkoródni  hiba],  Ferenczi 
János  1832,  Kiss  Mihály).  Melléje  muckorodott. 
Hezza  muckorodtam  (Háromszék  m.  Vadr.). 

[MUC-MUC]. 

mucmuc-szájú:  csucsorodott  szájú   (Hont  m. 


Ipolyság  Nyr.  X1X.94). 


MUCMURÍNY:  szurtos,  maszatos,  de  ebben 
a  mivoltában  is  kedves  gyermek  megszólítása. 
Te  kis  mucmuriny,  hol  tartották  ma  mégé'st  jó 
sűtt  tökkel?  (Gömör  m.  Nyr.  XX111.24)  [vö.  mu- 
ríny]. 

MUCOG :  suttyomban  szerelmeskedik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

MUCURKA:  igen  piciny  (Veszprém  Nyr.  IX. 
282 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.282)  [vö.  macurka]. 

MUDIRKA :  kicsi,  pici,  eggyügyű.  Mijén  mu- 
dirka  egy  jány!  (Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVI.96). 

MUFTI:  ostoba,  bamba,  ügyetlen,  mamlasz 
(Szatmár  m.  Lauka  Gusztáv  1842;  Zilah  Kere- 
kes Ernő)  [vö.  bufti]. 

MUGLI:  nyers  (még  égetetleu)  tégla  (Sop- 
rony  m.  Szilsárkány  Nyr.  VI.373). 

MUHÁT :  lapos  csont-  v.  faeszköz,  a  mellyel 
a  csizmadia  a  bőrt  a  sámfára  rádörgöli  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Ferenczi  János  1832). 

MUKÁZ:  csipkésre  kimetszve  megjegyez 
(birka  fülét)  (Fertő  mell.  MNy.  111.242). 

MUKI :  taknyos  [gúnynév]  (Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXn.458). 


1489 


MUKONYA— MULAT 


MULATA— MULYA 


1490 


MUKONYA :  lisztes  barkóca  (Gömör  m.?  Erdé- 
szeti Lapok  XXII.515). 

MUKÜC:  végecske,  pl.  gyertya-mukuc  (Szat- 
már  m.  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.378). 

MUKUCA:  cv3  (Szatinár  m.  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.378). 

MUKUCKA:  cvs  (Szatmár  m,  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.378). 

MÚL-IK,  MÚL  {meg-muelt  Zemplén  m.  Mezö- 
Zombor  Nyr.  V1I.423;  mujel  Tokaj  Nyr.  XIX. 
384).  —  Mujel:  (meg-)hal  (Tokaj  Nyr.  XIX.384). 

el-múlik:  kimúlik,  meghal,  megdöglik.  Emut 
(Veszprém  Nyr.  VII.376).  üv  vággyá  ütet  é'f  fa 
tüvihö,  hogy  a  róka  ot  mingyá  émút  (Veszprém 
m.  Csetény  Nyr.  XVIII.44).  " 

[Szólások].  El  van  múlva  a  világ  sara  kcezűl. 
El  vagy  te  múlva  az  élők  sara  koezűl  (Hunyad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXII.499.  500).  A  már  el  is 
múlt:  meg  van  csinálva  (Hunyad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXII.456). 

ki-múlik:  1.  kifogy.  Be  akartam  hozzád  menni, 
de  kimúltam  az  időből  (Székesfehérvár  Király 
Pál);  2.  kikorosodik,  kiöregszik,  kivénül.  Min- 
dénbü  kimúltam  (Veszprém  m.  Nyr.  VI.318). 
Volt-e  maga  katona  ?  —  Nem  biz  én ;  elébb  gyönge 
vótam,  azután  pedig  kimúltam  belőle  (Baranya  m. 
Király  Pál). 

meg-mulik:  1.  elmúlik  (Csallóköz  Nyr.  1.280) ; 
2.  kimúlik,  meghal.  Megmuelt  (Zemplén  m.  Mező- 
Zombor  Nyr.  VII.423). 

széjjé-múlik :  szétválik  (megeggyezés  nélkül 
két  alkudozó  fél).  Száz  forintba  mútunk  széjjé: 
száz  forint  külömbség  miatt  szakadt  meg  köz- 
tünk az  alkudozás  (Csallóköz,  Féli  Király  Pál). 

MULÁNQOL:  múló-félben  van,  kialvó-félben 
van  (mécs)  (Szatmár  m.  Kapnik  vid.  Nyr.  II. 
236.  278). 

[MULASZT,  MULASZT]. 

el-múlaszt,  el-mulaszt:  1.  megszüntet,  elosz- 
lat. Ez  az  ir  nem  mulasztja  el  a  kilíst  (Debrecen 
vid.  Nyr.  XXII1.286);  2.  elhagy.  Belevágott  a 
szemembe  a  kukorica-csuta ;  monta  az  uram,  hogy 
maj  csak  elmulasztya  [a  szem  a  fájást],  de  bizon 
nem  mulasztotta  el,  mindig  jobban  megöröködött 
(Tolna  m.  Nyr.  XIV.187). 

ki-mulassít :  kivégez,  megöl.  Valaki  kimulasz- 
totta (Abaúj  m.  Kis-Kér  Nyr.  XIX.330). 

MÚLAT,  MULAT  {mullat  Zala  m.  Qelse  és 
vid.  Nyr.  XV.573) :  1.  tölt  (időt).  Azzal  múlattya 
a  zidejét,  hogy  a  kis  kutyáját  felöltöszteti  s  jáccik 
véle  (Kolozsvár  Szinnyei  József) ;  2.  időzik,  ma- 
rad. Ott  né  mulassál  semmit  (Nógrád  m.  Tolmács 
Nyr.  XVI.281).  Meddig  mulat  még  kigyelmed? 
(Gömör  m.  Nyr.  XVII.470).  Sokáig  mulattam:  vá- 
rakoztam.   Ne   mulassatok:  ne    időzzetek   soká 


(Szabolcs  m.  Besenyőd  Nyr.  XII.96).  Mulas  ná- 
lunk é'é  kicsit:  maradj  (Brassó  m.  Hosszúfalu 
Nyr.  XXn.238). 

el-múlat,  el-mulat :  1.  eltölt ,  (időt).  Evei  ad 
dologgá  sokacska  üdöt  emúlattá  (Székelyföld 
Győrffy  Iván).  Már  elmulatott  tizenháram  ivet 
(Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.456;  XXin.143); 
2.  el-mulat:  elmulaszt  (Győr  m.  Szigetköz  Nyr. 
XIX.190).  Elmulattuk  az  időt  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVII1.286). 

[Szólások].  A  tehén  elmulatta  a  futosását:  el- 
múlt a  közösülő  ösztöne  (Székelyföld  Nyr.  XXV. 
46). 

MULÁTA  mulya  2.  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  X1V.476). 

MÚLDOGÁL:  lassanként  elmúlik.  Lé'ányhü- 
ség  műdogál  (Udvarhely  m.  Vadr.  27). 

MULIKA:  igen  kicsiny  (Somogy  m.  Nyr. 
XX.430). 

[MÚLÓ]. 

[Szólások].  Múlóvan  beszil:  halkan,  suttogva 
(Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII.95). 

[elmúló]. 

[Szólások].  Elmúló  módon  jut  eszembe:  homá- 
lyosan emlékszem  (Hajdú  m.  Tetétlen  Nyr. 
XXII.523) 

[MÚLOM]. 

múlom-szin:  igen  halvány  szürke  szín  (Abaúj, 
Borsod,  Zemplén  m.  Király  Pál). 

MÚLT  {mujt  Zala  m.  Kővágó-Örs  Halász  Ignác). 

[Szólások].  Múlttiban:  a  minap  (Eger  Kassai 
J.  Szókönyv  111.384).  Múlt  élőkön:  ezelőtt  (Vas 
m.  Tsz.).  A  múltkorokba  is  rávigyáztam:  xím\i]ío- 
riban  (Veszprém  m.  Almádi  Zolnai  Gyula).  Mul- 
tutkor:  múltkor  (Szatmár  Nyr.  IX.265). 

émút :  kimúlt.  Sehun  semmit  nem  lát  min  csak 
azokat  az  émút  hóttestéket  (Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  XVnL285). 

MÚLVÁN :  múlva.  Éty  fél  óra  múlván  (Somogy 
m.  Nyr.  nL468). 

MULYA  [muja,  mula):  1.  mula,  muja:  öszvér 
(Esztergom  és  Veszprém  m.  CzF. ;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVni.286 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
283);  2.  mulya,  mula,  muja:  bamba,  bárgyú, 
élhetetlen,  mamlasz,  mafla,  málészájú  (Zala  m. 
Hetes  Bellosics  Bálint;  Baranya  m.  Ormányság 
Nyr.  1.424;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVni.286; 
Alföld  Nyr.  n.425 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.283 ; 
Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383 ;  Nagy-Kőrös  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.414;  Nyr.  XXIV.335;  Kecskemét 
Nyr.  X,381 ;  Csaplár  Benedek ;  Békés  m.  Balog 
István;  Bács  m.  Bezdáu  Székely  Sándor;  Ko- 
márom m.  Fúr  Nyr.  XX,479 ;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek ;  Palócság  Nyr.  XXIII.25 ;  Vác  Divicsek 


1491 


MULYKO— MUNYEKAR 


MUNYI— MURITÓL 


1492 


Gyula;  Hont  m.  Nyr.  V.474;  Rimaszombat  és 
vid.  Nyr.  X.89;XV.474;  Szatmár  m.  Nagy-Dobos 
Nyr.  VIII.524 ;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
476;  Tokaj  Nyr.  XXIV.96;  Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  XXI.528). 

MULYKÓ,  MUJKÓ  mulya  2.  (Kexiskemét 
Csaplár  Benedek;  Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
XVI.95;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

MUMA:  c\D  (Baranya  m.  Kassai  J.  Szókönyv 
111.384;  Baranya  m.  Ormányság  Tsz.). 

1.  MUMÁK  :  buta  és  hallgatag,  alamuszi  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály,  Győrfíy  Iván;  Háromszék 
m.  V^adr. ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 
Egy  boldogtalan  mumák  vén  ember  (Torda  Nyr. 
XVin.95). 

2.  MUMÁK:  mumus,  ijesztő.  Csak  sírj,  mind- 
járt Mvjuk  a  mumákot!  (Hegyalja  Nyr.  XXIV. 
479). 

MÜMATA  ^^  1.  mumák  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

^JMBMMQQ:  magában  dünnyög  (Székelyföld 
Györffy  Iván)  [vö.  bammog,  mammog]. 

MUNKA  {muka  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.372; 
Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  111.319;  Göcsej 
MNy.  11.414;  Göcsej,  Páka  Nyr.  1.375;  Somogy 
m.  Vese  Király  Pál;  múka  Baranya  m.  Mecsek- 
hát Thomaer  Ignác  1841 ;  Ormányság  Tsz. ;  Pa- 
lócság Nyr.  XXI.559;  XXIL77;  múká  Szlavónia 
Nyr.  XXnL168). 

munka-látó:  munkavizsgáló  (a  céhtől  kikül- 
dött mester,  a  ki  a  legények  munkáját  sorra 
vizsgálja)  (Heves  m.  Névtelén  1840). 

munka-tartó :  munkabíró.  Jó  munkatartó  (Szat- 
már m.  Kapnik  vid.  Nyr.  11.182), 

MUNKÁL :  csinál.  Be  kell  mennyi  Egerbe  a 
Kiriszfus-csinálaóho,  hagy  munkaállyeék  erre  a 
kérészre  égy  Kirisztust  (Palócság  Nyr.  VII.34). 

MUNKÁLKOSZ-IK :  munkálkodik  (Székelyföld 
Tsz.) 

MUNKÁLÓD-IK :  dolgozik.  Munkálódik  rajta 
(Zala  m.  Alsó-Örs  Zolnai  Gyula). 

MUNKÁLTAT:  csináltat.  Eöfeleejtétt  rá  [a 
keresztfára]  Kirisztust  munkaátatnyi  (Palócság 
Nyr.  Vn.34). 

MUNKÁS  {mukáa  Somogy  m.  Vese  Király 
Pál) :  sok  V.  nehéz  munkával  járó,  fáradságos. 
Az  nagyom  munkás  tészta  (Erdély  Szinnyei  Jó- 
zsef), ínye,  de  keminy  ez  a  gyertyán  fa !  Nem  megy 
meg  belőle  három  embernek  se  eggy  öl  eggy  nap, 
ojan  munkás  fa  ez!  (Debrecen  Nyr.  XXIII.93). 

MTJNYÁSZOLÓD-IK:  álmosan  készülődik,  tesz- 
vesz (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.283)  [vö.  monyá- 
szol\. 

MUNYEKAR:  ujjas  (Huny ad  m.  Lozsád  Nyr. 
XXII.502). 


MUNYI:  pici  (Szilágy  m.  Kerekes  Ernő). 

MUNYIRI:  cv)  (Zilah  Kerekes  Ernő). 

MUR,  MÚR:  kőfal  (Brassó  m.  Hétfalu  Király 
Pál;  Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.523). 

MURC :  must  (Székesfehérvár  Nyr.  V.263).  Édes 
murcot  isznak  a  fehérvári  szüretben,  csipőset  is 
(Székesfehérvár  Nyr.  IV.174)  [vö.  murci]. 

MURCAN:  1.  moccan;  2.  mukkan  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

MURCI:  must,  új  bor  (Keszthely  Nyr.  XI. 
237;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX.479;  XXn.430; 
Székesfehérvár  Nyr.  V.263 ;  Győr  m.  Bőny  Nyr. 
XVII.575)  [vö.  murc]. 

MURCOS  {mortyos  Tisza  mell.  Tsz.) :  szurtos, 
piszkos  (Tisza  vid.  Simonyi  Zsigmond;  Szatmár 
m.  Nagy-Dobos  Nyr.  VIII.524;  Abaúj,  Borsod, 
Zemplén  m.  Király  Pál ;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv nL385;  Tokaj  Nyr.  XXIV.96).  Murcos 
ördög:  mondják  gyereknek,  ha  összekente  az 
arcát  (Beregszász  Békássy  Sándor) 

MURCSI:  házinyúl.  Szapora  mint  a  murcsi 
(Hol?  Nyr.  XXin.509). 

1.  MURGA:  1.  elhullott  lónak,  csikónak  csont- 
váza, kül.  már  kiszáradt  lábszárcsontjai,  a  melye- 
ket korcsolyának  használnak  (Székelyföld  Nyr. 
11.555);  2.  apró  sovány  ló,  gebe  (Csallóköz  [?] 
Nyr.  1.280;  Székelyföld  Nyr.  H.  556). 

2.  MURGA :  pej  (Brassó  m.  Hétfalu  Kiss  Árpád ; 
Brassó  m.  Tatrang  Nyr.  11.523). 

MURÍNY  =  ^  mucmuriny  (Gömör  m.  Nyr.  XXIII. 

24). 

[1.  MURIT]. 

[Szólások].  Murit:  [tréf.]  meghalt,  vége  van 
(Kalotaszeg,  Zsobok  ifj,  Antal  Domokos;  Csík- 
Rákos  Dobos  András).  Murit  lett  neki:  cv  (Há- 
romszék m.  Dalnok  Márton  Imre).  Muritty:  cv 
(Alföld  Nyr.  IV.379)  [vö.  Nyr.  XXIII.439]. 

[2.  MURIT,  MORÍT]. 

meg-murit  (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  III.  181; 
Székelyföld  Fejér  József;  meg-mortt  Debrecen 
Nyr.  IX.476) :  meghal,  megdöglik.  A  macska  meg- 
morított  (Debrecen  Nyr.  IX.476). 

[MURITÁL]. 

meg-muritál:  [tréf.]  meghal,  megdöglik  (Ka- 
lotaszeg, Zsobok  ifj.  Antal  Domokos). 

[MURITÓL,  MURITTYOL]. 

ki-muritol :  meghal  [megvetőleg  mondva]  (Deb- 
recen vid.  Nyr.XXin.286). 

mög-murittyol  (Háromszék  ra.  Erdélyi  Lajos; 
mög-muruttyol  Temesköz  Kálmány  L.  Szeged 
népe  11.244):  [tréf.]  meghal,  megdöglik. 


t493 


MURJAL— MURVA 


MURVALL-IK— MUSLICA 


1494 


[MÜBJÁL]. 

még-murjál :  oo  (Szamosujvár  Kovács  József). 
«  f 

MURKO:  sárgarépa  (Alsó-Bereg  Király  Pál; 
Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432). 

MURMINTÁS :  mordulás.  Murmintást  tett : 
mordult  (Abaúj  m.  Kis-Kér  Nyr.  XIX.330). 

MURMUTÍR :  mogorva  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XX.45). 

MUROK;  sárgarépa  (Érmellék  Nyr.  V.473; 
Kolozs  m.  Szucsák  Nyr.  XVIII.576;  Erdővidék 
Tsz.;  Bukovina  Nyr.  VI.525)  [vö.  murkó], 

[MÜRRAN]. 

meg-murran:  megzúdul,  fölzúdul,  nekizúdul 
(az  elhajított  karika  v.  kő  ;  a  megindított  fonó- 
kerék; a  fölrebbenő  madárcsoport;  a  szél)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván). 

[Szólások].  Megmurranta  magát:  elbúsulta  ma- 
gát, elmogorvásodott  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
340;  Győrffy  Iván).  Megmurranta  magát  a  szél 
(Háromszék  m.  Vadr.). 

MURRANT:  zúgatva  elhajít  (pl.  követ)  (Szé- 
kelyföld Tsz.;  Háromszék  m.  Vadr.). 

MTJRROG:  1.  m^rr-hangot  adva  zúg  (az  el- 
hajított karika  v.  a  parittyából  elsivitó  kő;  a 
szél;  a  hegyről  lehengergő  fa;  a  csép)  (Szé- 
kelyföld Tsz.  [itt  muzzog  hiba];  Ferenczi  János 
1832;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.  509b; 
Csík  m.  MNy.  VI.374) ;  2.  békétlenkedve  zúgoló- 
dik (Székelyföld  Tsz.  [itt  muzzog  hiba] ;  Ferenczi, 
János  1832). 

MURROGTAT:  zúgatva  elhajít  (pl.  követ) 
(Háromszék  m.  Vadr.  509b;  Kiss  Mihály). 

MURVA  {murha  Székelyföld,  Háromszék  m. 
Tsz. ;  Erdővidék,  Olasztelek  Nyr.  XIV.288 ;  murja 
Keszthely  Nyr.  XI.237 ;  murnya  Rába  mell.  Nyr. 
XVn.524;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Göcsej  MNy.  n.414;  Nyr.  Xn.47  ;  Budenz-Album 
164 ;  Zala  m.  Hetes  Bellosics  Bálint ;  Győr  vid. 
Nyr.  VI.324;  murugya  Komárom  m.  Kürth  Nyr. 
XIX.188;  Érsekújvár  Nyr.  VIII.332;  XIX.457; 
muruggya  Komárom  m.  Für  Nyr.  XX.479 ;  Nyitra 
m.  Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841  ; 
Érsekújvár  Nyr.  VIII.332):  1.  murva,  murha, 
murja,  murnya,  murugya,  muruggya:  (félig  rot- 
hadt) széna-,  szalma-,  takarmány-  v.  nádtörme- 
lék (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  11.369;  Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Keszthely  Nyr. 
XI.237;  Göcsej  Nyr.  Xn.47;  Budenz-Album  164: 
Zala  m.  Hetes  Bellosics  Bálint;  Győr  vid.  Nyr! 
VI.324;  Komárom  m.  Kürth  Nyr.  XIX.  188;  Csalló- 
köz, Bacsfa  Nyr.  XVI.92 ;  Nyitra  m.  Pográny  és 
vid.  Drnovszky  Ferenc  1841;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.326;  Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
1.455;  in.379;  Székelyföld,  Háromszék  m.  Tsz.; 
Erdővidék,  Olasztelek  Nyr.  XIV.288) ;  2.  murugya, 
muruggya :  száraz  rőzse.  Ereggy  fiam,  szeggy  égy 
kis    muriig gy át,    hagy    főzzek     he!    (Érsekújvár 


Nyr.  VIII.332;  XIX.457);  3.  muruggya:  apróság, 
lim-lom  (Komárom  m.  Für  Nyr.  XX.479)  ; 
4.  murva,  murnya:  föveny,  mészkőpor  v.  apró 
kavics,  melyet  úttöltésre  használnak  (Rába  mell. 
Nyr.  XVII.524 ;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond 
1839;  Göcsej  MNy.  11.414;  Veszprém  m.  Csetény 
Halász  Ignác;  Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXn.430; 
Szegszárd  vid.  Nyr.  VII.382;  Székesfehérvár 
Márki  Sándorné;  Pest  m.  Csanád  Békássy  Sán- 
dor; Ercsi  Nyr.  IV.24;  Kis-Kúnság  Nyr.  IV.42). 

[murva-alja?],  morvajja:  szemét,  piszok.  Van 
nekem  egy  ojan  lovam,  a  ki  maga  alul  a  morvaj- 
ját  kihányi.  Mi  ja?  —  Maimocska  (Sátoralja- 
újhely Nyr.  XVI.87). 

MURVÁLL-IK:  apróra  töredezik,  murvává 
töredezik  (széna,  szalma,  takarmány  stb.)  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

[MURVÁNY]. 

murvány-hal :  mindenféle  apró  hal  (Fölső- 
Tisza  vid.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

MUSACÓL;  székfüvirág  ^Brassó  m.  Tatrang 
Nyr.  n.523). 

MUSINÁS:   gyümölcsvevő  lengyel  (Abaúj  m. 

Nyr.  V.272). 

MUSKA,  MUSZKA:  1.  muska:  apróbb  légy 
(Gömör  m.  Nyr.  XXIII.45);  2.  muszka:  szúnyog 
(Gömör  m.  Nyr.  XXIII.45);  3.  muska,  muszka: 
lencseféreg  (Érsekújvár  Nyr.  yill.332;  Nyitra 
m.  Dudvág  és  Feketevíz  között  Ürményi  László). 

MUSKANDLI:  szagos  mályva  (pelargonium 
odoratissimum)  (Arad  m.  Pécska  Kálmány  L. 
Koszorúk  1.138;  Nyr.  Vn.l24). 

MUSKÁTA  (Háromszék  m..  Erdővidék  Vadr. 
185;  muszkáta-^zkl^  -lapi  Udvarhely  m.  Vadr.  7; 
Fehér-Nyikó  mell.  Vadr.  110;  muszkaté  Bánffy- 
Hunyad  Nyr.  X.23):  cv. 

MUSKATÁLY,  MUSKOTÁLY  {mocskotáj  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály ;  mocskotár  Székelyföld  Kiss 
Mihály,  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr.  509b ; 
moskotár  Háromszék  m.  Vadr. ;  mucskofa  Göcsej, 
Nagy -Lengyel  Nyr.  VI.  180;  mucskotár  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  muskatal  Gyöngyös  Nyr.  I. 
332;  Abaúj  m.  Névtelen  1839;  Zemplén  m. 
Tolcsva  Nyr.  IX.480;  mwsA;o/aí Vác Divényi  Gyula; 
Balassa-Gyarmat  Simonyi  Zsigmond ;  muskota 
Zala  m.  Kővágó-Örs,  Révfülöp  Nyr.  X1X.141; 
muszkota  Balaton  mell.  Tsz.  351b). 

MUSLICA  (Göcsej  Tsz.;  Kalotaszeg,  Zsobok 
ifj.  Antal  Domokos;  Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor 
Ákos;  Szolnok-Doboka m.  Nagy-Honda,  Soósmező 
Vékony  Jenő;  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván ;  moslica  Szilágy  m.  Zovány  Ineze  Kálmán ; 
Háromszék  m.  Tsz.;  muslic  Baranya  m.  Bélye 
Nyr.  XVIII.286;  muslinca  Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz. ;  Nagy-Kőrös  Pap  Károly ;  muszlica  Balaton 
mell.  Tsz. ;  Pápa  Nyr.  XVI.528 ;  Közép-Baranya 
Nyr.  IV.237;  muzslica  Tolna  m.  Nyr.  VI.524), 
1.  rajonként  járó  igen  apró  légy,   mely  a  boros 


1495 


MUSOLOG— MUSZAJIT 


MU8ZI— MUTA 


1496 


edényeket  ellepi,  borbogár  (i.  h.);  2.  muszlica: 
főzéskor  a  bezsegő  v.  áradáskor  a  kavargó  víz 
fölszinén  összegyűlő  giz-gaz  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

MUSOLOG,  MUZSOLAG :  vízben,  locspocsban 
jár  (Hol?  Nyr.  Xn.528). 

MüSTA  (Pápa  vid.  Tsz.  264b;  Kézdi-Vásár- 
hely  Nyr.  XVn.479;  musfya  Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  ni.254;  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  Tsz.) :  kurtanyelú  vasbunkó,  a  mellyel  a  varga 
a  talpbőrt  és  a  varrást  kalapálva  egyengeti. 

1.  MUSTÁR  [?]:  cv:  (Gyöngyös  Nyr.  1.282). 

[2.  MUSTÁR]. 

mustár-mag:  [tréf.]  fúzvesszőből  gúzsolt  kor- 
bács, a  mellyel  a  köznép  aprószentek  napján  v. 
húsvéthétfőn  eggymást  (kül.  a  gyerekeket)  meg- 
suhintgatja mondván:  ,Keléses  ne  légy!'  (Győr 
m.  Tsz.;  Mátyusfölde  CzP.). 

MUSTRA,  MUSZTRA:  l.musztra:  hadi  köte- 
lezettség [?  talán:  sorozás  v.  szemle]  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  X.204);  2.  mustra:  kiváló,  kitűnő, 
mintaszerű.  Mustra  bor,  kukorica,  árpa  (Székes- 
fehérvár Bán  János).  Mustra  juh  (Zenta  Boros 
Alán);  3.  mustra:  kimustrálni,  kiselejtezni,  ki- 
dobni való  (ló,  birka)  (Dunántúl  Szinnyei  Jó- 
zsef; Rábaköz  Horváth  Flóris;  Zala  m.  Tűrje, 
Veszprém  m.  Pápa,  Komárom  m.  Fuss  Bódiss 
Jusztin). 

[Szólások].  Te  mustra:  te  csodálni  való  képe 
az  ostobaságnak!  (Szatmár  m.  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.371). 

MUSTRÁL:  1.  szoktat,  ráncba  szed  (gyere- 
ket); 2.  megver  (gyereket)  (Tokaj  Nyr.  XXIX. 
96). 

MUSTY:  moha  (Szatmár  m.  Kapnikbánya  és 
vid.  NyK.  11.378).  p,^  -^ 

MUSZÁJ  {muszáj  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVII.44;  Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  I. 
213;  muszuj  [?  vö.  muszuj]  Kolozs  m.  Sztána 
Nyr.  IX.502).  Muszájna,  muszáj jon,  muszájt  (Szé- 
kesfehérvár Egy.  Philol.  Közi.  XV.  1062).  Muszáj 
lőve  (Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  Vni.232). 

[Szólások].  Az  ember  muszáj:  kénytelen  (Má- 
tyusfölde Nyr.  XX.261).  Nem  erőszakos  muszáj 
az:  nem  okvetetlen  kell  (Debrecen  Nyr.  XXIII. 
93). 

[Közmondások].  Nagy  úr  a  muszáj  (Nagy-Sza- 
lonta?  Nyr.  VIII.381).  Nagy  ur  a  muszáj,  még 
nagyobb  a  nem  lehet  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
Vni.370). 

muszaj-erdő:  eggy  erdő,  melyet  a  nagy  ko- 
lera után  kényszermunkával  ültettek  (Pozsony 
m.  Nagy-Abony  Nyr.  V.240). 

MUSZÁJÍT:  kényszerít.  Hát  ki  muszájítja? 
(Esztergom  Simonyi  Zs.  Tűz.  M.  Nyelvtan  1.433). 


MUSZI:  álmos,  lassú-dolgú  (Brassó  m.  Bács- 
falu  Nyr.  III.564)  [vö.  szuszi-muszi]. 

MUSZIT:  kényszerít,  kényszerget  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV .476). 

MUSZKA:  durva  ember  (Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXni.143). 

muszka-szúró :  szerbtövis  (Bihar  m.  Márki 
Sándor). 

muszka-tüske :  cvi  (Komárom  m.  Fűr  Nyr.  XX. 

479). 

MUSZKOL  {m'ég-muszikol  Somlyó  vid.  Nyr. 
XIV.140):  megzúz,  összezúz  (szőllöt  a  kádban  v. 
csöbörben,  bunkós  fával)  (Duna  mell.  Kassai  J. 
Szóköpyv  V.210;  Balaton  mell.,  Vas  m.  Keme- 
nesalja, Göcsej  Tsz.;  Tolna  m.  Nyr.  VI.524; 
Tolna  m.  Szakcs  Bellosics  Bálint)  [vö.  mosztol, 
műszol]. 

meg-muszikol :  cv  (Somlyó  vid.  Nyr.  XIV.  140). 

MUSZKOLÓ  (Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVH. 
236;  muszikoló  Győr-Sz.-Márton  Bódiss  Jusztin): 
szőllőzúzó  bunkós  fa. 

muszkoló-fa  (Balaton  mell.  Tsz.  264b;  Veszp- 
rém, Somogy  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.386; 
muszkuló-fa  Tolna  m.  Nyr.  VI.524):  cv- 

MUSZMÁK:  eggyűgyű,  tehetetlen  (Tolna  m. 
Nyr.  VI.230). 

MUSZOG:  ügyetlenül  és  lassan,  szuszogva 
csinál  vmit,  piszmog  (Székelyföld  Kiss  Mihály) 
[vö.  maszog]. 

MÜSZOJj  =^  muszkol  (Veszprém,  Somogy  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  III.386).  Muszúdd  még  ászt 
a  szőlőt!  (Nagy-Kanizsa  Király  Pál). 

[MUSZOLÓ],  MÜSZUJjÓ  ^  muszkoló  (Somogy 
m.  Nyr.  X.476). 

muszuló-fa:  cv  (Nagy-Kanizsa  Király  Pál). 

[MUSZOLÓD-IK]. 

el-muszolódik :  elszuszog  (vmivel)  (Győr  m. 
Szigetköz  Nyr.  XIX.190). 

[MŰSZOLT]. 

éggyümuszútt :  összeszakadt  (ruha)  (Pápa  Ki- 
rály Pál). 

MUSZUJ  (muszuly):  szoknya  (elül  fölhajtott, 
széles  szines  szegélyű  szoknya)  (Kalotaszeg  Nyr. 
11.470;  XVI.143;  XXn.323;  Kóssa  Albert ;  Kalota- 
szeg, Zsobok  Melich  János;  Torockó  Vadr.). 

MUTA:  1.  süketnéma  (Szatmár  m.  Kapnik- 
bánya és  vid.  NyK.  n.378);  2.  ügyetlen,  gyá- 
moltalan, élhetetlen,  eggyűgyű,  buta,  bárgyú 
(Szatmár  m.  Nyr.  XI.284;  Nagybánya  Nyr.  XX. 
480;  Aranyosszék  Borbély  Samu;  Szolnok-Do- 
boka m.  Kudu  Rácz  Béla;  Szamosujvár  Kovács 
József;  Hunyad  m,  Bordeaux  Árpád)  [vö.  muti]. 


1497 


MUTÁCIÓS— MUTUJ 


MUTYURI— MU 


1498 


MUTÁCIÓS :  mesterséges,  nehezen  járó.  Mu- 
tációs zár  (Udvarhely  m.  Felméri  Lajos). 

MUTAJT :  mutat  (Zala  m.  Vászoly  Király  Pál). 
[MUTÁL]. 

el-mutál:  elhalaszt  (Brassó  m.  Hétfalu  MNy. 
V1.324;  Nyr.  11.327;  Győrffy  Iván). 

MUTÁLÓ :  ügyetlen,  bárgyú  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  XX.480). 

MUTASZT:  mutat  (Somogy  m.  Sándor  Jó- 
zsef; Tolna  m.  Bátta  Nyr.  XV1II.334;  Szegszárd- 
Palánk  Nyr.  XI.527;  Baranya  és  Verőce  m.  Ki- 
rály Pál;  Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVIII.287; 
Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XIX.498;  XX.191 ;  Pécs 
Kassai  J.  Szókönyv  11.206;  III.386;  Ormányság 
Tsz.;  Király  Pál;  Baranya  m.  Patacs  vid.  Csap- 
lár Benedek;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214;  XVIII. 
192;  Brassó  m.  Hétfalu  MNy.  VI.341 ;  Nyr.  II. 
328;  XVI.527;  Győrffy  Iván;  Brassóm.  Tatrang 
Nyr.  11.523). 

MUTAT  {mutat  Csík-Tusnád  Melich  János). 
—  Muta  :  mutasd  (Nógrád  m.  Nyr.  IV. 142;  Rozs- 
nyó Nyr.  VIII.565).  Mutaszi:  mutasd,  mutasd 
csak  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.565), 

MUTATÓ.  Mutató  vége  (a  fölfúrészelt  tönk- 
nek és  deszkáknak):  az  alsó,  vastagabb  vége, 
a  mely  rendesen  simára  van  vágva,  át  van 
fűrészelve,  s  a  melyet  néha  gyöngén  vöröses 
szinúre  festenek  (Háromszék  m.  Kovászna  vid. 
Erdészeti  Lapok  XXn.128). 

MŰTÉR:  anya  (Tolna  m.  Gyönk  Nyr.  V. 
378). 

MUTI:  buta  (Jászság  Kimnach  Ödön)  [vö. 
muta]. 

MUTÍT:  mutat  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.454). 
Mutijja:  mutassa  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XII.524).  Mutizsd:  mutasd  (Nagy-Kőrös  Nyr.  VI. 
424;  Esztergom  Nyr.  III.34;  Mátyusfölde  Nyr. 
XIX.557 ;  Érsekújvár  Nyr.  VII.40 ;  Abaúj  m.  Bé- 
rét Nyr.  in.523).  Muti:  cv  (Repce  mell.  Nyr.  XX. 
365;  Vas  m.  Répce-Sz.-György  Nyr.  XVin.574; 
Nagy-Kőrös  Nyr.  VI.424;  Békés  m.  Balog  Ist- 
ván; Esztergom  Nyr.  III.34;  IX.543;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek ;  Palócság  Nyr.  XXII.77 ;  Érsek- 
újvár Nyr.  VII.40;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.94;  VI. 
135;  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVL526; 
Eger  vid.  Nyr.  XVII.477;  Rozsnyó  Nyr.  VIII. 
565 ;  Debrecen  Nyr.  XXIII.334 ;  Szatmár  m.  Nagy- 
Dobos  Nyr.  IX.138;  Szatmár-Németi  Nyr.  XV. 
335;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  III.523;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  XII.524). 

[MUTÍTÓ]. 

mutyító-ujj :  mutató-újj  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
IX.488). 

MUTUJ  (mutuly):  1.  néma  (Kis-KüküUő  m. 
Szőkefalva  Nyr.  XV.143);  2.  szótalan,  konokul 
hallgató  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék 

8ZIKNYBI :  UA.aTÁB  TÁJSZÓXÁB. 


m.  Vadr. ;  Nyr.  V.90) ;  3.  ügyetlen,  gyámoltalan, 
élhetetlen,  eggyügyű,  buta,  bárgyú  (Jászság 
Kimnach  Ödön ;  Szatmár  m.  Nyr.  XI.284 ;  Barna 
Ferdinánd;  Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.378; 
Zilah  Nyr.  XIV.430;  Erdély  Szinnyei  József; 
Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Három- 
szék m.  NyK.  in.l3;  Nyr.  V.90;  Torda-Sz.- 
László  Borbély  József;  Szolnok-Doboka  m.  Hor- 
gospataka  Nyr.  XL478 ;  Szolnok-Doboka  m.  Kudu 
Rácz  Béla;  Szamosujyár  Kovács  József;  Hu- 
nyad  m.  Bordeaux  Árpád);  4.  makacs,  meg- 
átalkodott (Udvarhely  m.  Nyr.  IV.  175;  Három- 
szék m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva  Nyr. 
XVin.574);  5.  alattomos  (Erdővidék  Nyr.  IX. 
42) ;  6.  persely  (Kis-Küküllő  m.  Szőkefalva  Nyr. 
XV.143)  [vö.  butuj]. 

MUTYURI :  eggyügyű,  bohó  (Zilah  Nyr.  XIV. 
430). 

MÚZOL:  őrölve   rágicsál   (gyermek,  fogatlan 
öreg)  (Csallóköz  Csaplár  Benedek)  [vö.  majszol]. 


eggy   tölgyfaj   (Szilágy  m.  Nyr. 


[MUZSDAJJ. 

muzsdaj-fa : 

IX.564). 

MUZSIKA  {mozsika  Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  ni.308;  Győrffy  Iván;  Maros-Torda  m. 
Éhed  Nyr.  VI.229;  Udvarhely  m.  Nyr.  1V.33. 
479;  Udvarhely  m.  Bethlenfalva  Nyr.  Vn.378; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Moldvai 
csáng.  Nyr.  III.50 ;  mózsika  Baranya  m.  Ormány- 
ság Nyr.  III.230;  mouzsika  Baranya  m.  Mecsek- 
hát Thomaer  Ignác  1841  ;  muzsika  Dráva  mell. 
Nyr.  V.522;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.473): 

1,  muzsika,  mozsika :  hangszer  (Szatmár  m.  Nyr. 
Vin.141;   Maros-Torda   m.  Éhed    Nyr.  VL229); 

2.  mozsika,  mózsika,  mouzsika,  muzsika:  hegedű 
(Balaton  vid.  Nyr.  IV.36;  Baranya  m.  Ormány- 
ság Nyr.  in.230 ;  Dráva  mell.  Nyr.  V.522 ;  Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.473;  Kis-Küküllő  m. 
Szőkefalva  Nyr.  XV. 283 ;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

MUZSIKÁL  {mozsika  Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 
176 ;  mozsikál  Maros-Torda  m.  Éhed  Nyr.  VI. 
229;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[MUZSIKÁS],  MOZSnCÁS  (Maros-Torda  m. 
Éhed  Nyr.  VL229;  Udvarhely  m.  Homoród-Al- 
más  Nyr.  V.233;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos;  muzsikás  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI. 
473) :  1.  mozsikás :  muzsikus,  -  zenész  (i.  h.) ; 
2.  muzsikás:  hegedűs.  Muzsikások  lesznek,  nem 
témburások  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.473). 

MŰ  {miv  Palócság  Nyr.  XXI.460). 

mű-hely  {mé-hely,  mé-hel,  mé-hej,  mé-he  Veszp- 
rém Nyr.  n.l34;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.65 ; 
Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.205; 
Nyr.  VIL123;  Torontál  m.  Száján  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.130;  Pozsony  m.  Király  rév  Nyr. 
XX.78;  Gyöngyös  Nyr.  IV.187;  Sárospatak  Nyr. 
Xyil.527 ;  me-hely  Palócság  Nyr.  XXL309;  XXH. 
77 ;  mi-hely,  mi-hej,  mi-he,  mi-hié  Vas  m.  Repce- 

95 


1499 


MÜKÖLKÖD-IK— MŰVELŐ 


MŰVELTET— MŰVES 


1500 


Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.574 ;  Fehér  m.  Nyr.  X. 
187;  Abaúj  m.  Beret  Nyr.  11.521;  Székelyföld 
Tsz.;  Perenczi  János  1832;  Szolnok-üoboka  m. 
Nyr.  XVII.315;  mí-hely,  mí-hel,  mi-he,  mí-hie, 
■mi-hie  Repce  vid.  Nyr.  XX.364;  Rábaköz  Nyr. 
XV.431 ;  Veszprém  m.  Csetény  Halász  Ignác ; 
Érmeilék  Nyr.  V.473).  —  Műhely:  szíjgyártók 
dolgozó  asztala  (Heves  m.  Nyr.  1.334). 

mü-látó  :  a  legény-készítetté  remek  megvizs- 
gálása a  céh  részéről  (Hol?  Nyr.  XII.528). 

MÜKÖLKÖD-IK:  működik  (Csík  m.  Nyr. 
1X43). 

MŰKÖLŐD-IK  :  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

MŰBRÖG:  morog  (gyerek)  (Háromszék  m. 
MNy.  VL341). 

MŰTYÖG :  sír  a  borjához  (tehén)  (Baranya 
m.  Ormányság  Kassai  J.  Szókönyv  ni.388). 

MŰVEL,  MIVEL  {miel  Abaúj  m.  Szikszó, 
Aszaló  Király  Pál;  nyível  [földetj  Baranya  m. 
Patacs  vid.  Csaplár  Benedek). 

[Szólások].  Miveli  az  istent:  káromkodik  (Pest 
m.  Szeremle  Nyr.  XVL505).  Az  istent  műveli  :(x> 
(Veszprém  Nyr.  XIX.375).  Műveli  [az  istent] :  cv 
(Göcsej  MNy.  11.413). 

[MŰVELŐ,  MÍVELŐ], 

miePő-gúnya :  hétköznapi  ruha  (Palócság  Nyr, 
XXL417.  508). 

mielő-nap  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII.3;  Abaúj 
m.  Nyr.  V.20 ;  Király  Pál ;  Abaúj  m.  Beret  Nyr. 
11.521 ;  Abaúj  m.  Szikszó  Király  Pál ;  Zemplén 
m.  Szürnyeg  Nyr.  XIV.524;  méli-nap  Zala.  m. 
Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XIII. 332;   méllű-nap    Gö- 


csej Nyr.  Xin.496 ;  mélö-nap  Zala  m.  Hetes  Nyr. 
11.44;  miel'ő-nap  Palócság  Nyr.  XXI.508;  XXII. 
77 ;  mihelö-nap  Abaúj  m.  Nyr.  V.20) :  hétköznap. 

mielőnapi :  hétköznapi  (Kassa  vid.  Nyr.  XVIII. 
431). 

mielőnapló  {miePőnapló) :  c\d  (Gömör  m.  NyK. 
XXIV.132;  Nyr.  XVin.457). 

[MŰVELTET],  MIVELTET:  csináltat.  Millyen 
Kirisztust  miveltesseönk  hát?  (Mátra  vid.  Nyr. 
XXIV.432). 

[Szólások].  Mivelteti  a  lelkit  pokollal,  fenével: 
átkozódik.  Nem  lehet  a  jó  embör,  a  ki  az  istent 
is  mivelteti,  meg  minden  mondását  bével  [baszom] 
födözi  (Szeged  Debreczeni  János), 

MŰVES,  MÍVES  {kö-mies,  ezüsi-mies,  arany- 
mies  Székelyföld  Kiss  Mihály ;  kö-mies  Segesvár 
Nyr.  IX.42;  M-míes  Göcsej  MNy.  11.414;  kő- 
mijes  Háromszék  m.  Vadr. ;  Csík  m.  MNy.  VI. 
375). 

[Szólások].  Te  mijes  vagy  ebbe  [v.  ebb^  a]  do- 
logba: részes  (Háromszék  m.  Vadr.;  Csík  m. 
MNy.  VI. 375). 

míves-nap  (Székelyföld  Tsz.;  mies-nap  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.219;  Vadr.;  Nyr.  IX.41 ;  Segesvár 
Nyr.  IX.42;  mihes-nap  Székelyföld  Nyr.  V.424; 
mijes-nap  Háromszék  m.  Vadr.;  Csík  m.  MNy. 
VI.375;  mives-nap  Hétfalu,  Zajzon  Nyr.  III.373)  : 
hétköznap. 

mies-só  (Háromszék  m.  Nyr,  1X,34 ;  Segesvár 
Nyr.  IX.42;  méésó  Székelyföld  Nyr.  IX.175;  miesó 
Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  1.411;  Tsz.; 
Győrffy  Iván):  törött  só,  őrlött  só,  por-só. 


N. 


NÁBUKOS:  bibasz  (Temesköz  Kálmány  L. 
Szeged  népe  11.244). 

1.  NÁD:  megvásott  fejszéhez  hozzáforrasztott 
darab  vas  v.  acél  (Székelyföld  Tsz.). 

[2.  NÁD]. 

[Közmondások].  Könnyű  a  nádhói  sípolni  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

[Szólások].  Nád  teröm  a  zórodba,  hé:  mondják 
olyannak,  a  ki  sok  vizet  iszik  (Szeged  Nyr. 
III.30). 

nád-botikó,  nád-butikó:  bütykös  nád,  kibo- 
tosodó  káka  (Háromszék  m.  Erdélyi  Lajos;  Er- 
dővidék Nyr.  IX.42)  [vö.  nádi-botikó]. 

nád-cilla :  nádhegy,  a  melyet  zölden  learat- 
nak és  a  marháknak  eledelül  adnak  (Fertő  mell. 
MNy.  III.405)  [vö.  csilla]. 

nád-dörmő:  árhordta  nádtörmelék  (Mátyus- 
földe,  Tallós  Nyr.  XVI.333)  [vö.  dörmö]. 

nád-dugó:  parafadugó  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

nád-fark:  a  nád  bugája  (Pest  m.  Csanád 
Békássy  Sándor).  Nádfarkára  áradás:  azon  idő- 
beli áradás,  mikor  a  nád  bokrétája  már  kifej- 
lett (Csongrád  Nyr.  IX.90). 

nád-kés:  sovány,  vékony,  gyenge  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.283).  Nádkés  csikó  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  VIII.85). 

nád-kopó:  nádtarló  (Győr  m.  Tsz.). 

nád-kötő:  nádfödelek  készítője  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

nád-méz  {nár-méz  Háromszék  m.  Erdélyi  La- 
jos): cukor  (Székelyföld  Tsz.;  Marosvásárhely 
Nyr.  IX.428;  Udvarhely  m.  Nyr.  IV.372;  Három- 
szék m.  Nyr.  VL473 ;  Kiss  Mihály,  Erdélyi  Lajos ; 
Háromszék  m.  Angyalos,  Besenyő,  Gidófalva 
Nyr.  XVin.574). 

nádméz -butikó:  cukorvágó  bot  [?]  (Három- 
szék m.  MNy.  VL342). 

[nád-tető]. 

nádtetejös:  nádtetős.  Van  egy  kis  ház  nád- 
tetejös  (Torontál  m.  Egyházas-Kér  Kálmány  L-. 
Szeged  népe  111.29). 


nád-torzs:  nád  töve  (Borsod  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  n.l31). 

nád-zsiku  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVIL 
238;  nád-csikoly  Heves  m.  Névtelen  1840):  nád 
sarja,  fiatal  nád  töve.  Ma  térdig  való  a  nádzsiku 
a  rétön    (Dráva  mell.    Kopács    Nyr.    XVn.238) 

[vö.  zsiku], 

1.  NÁDAL:  elvásott  vasszerszámot  (kapát, 
fejszét,  szántóvasat)  kitold,  megacéloz  (Balaton 
mell.  Tsz.;  Székelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály). 

meg-nádal:  cv  (Hol?  Tsz.).  Vüdd  ki  a  mihiébe, 
mek  küö  nádunyi  (Rábaköz  Nyr.  XV.431).  A  ko- 
vács mögnáddja  a  fejszét  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.283). 

2.  NÁDAL:  1.  nádat  vág  v.  kaszál  (Székely- 
föld Kiss  Mihály) ;  2.  nádkötéssel  behúz  (üveget) 
(Székelyföld  Kiss  Mihály) ;  3.  náderesztéket  tesz 
a  dongák  közé,  náddal  bedug  (repedéseket) 
(Szilágy  m.  Perecsen  Kerekes  Ernő;  Székely- 
föld Tsz.;  Kiss  Mihály). 

mög-nádal,  meg-nádol :  elpáhol  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.283;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XVin.96). 

NÁD  ALÁS :  elvásott  szántó  vas  kitoldása,  meg- 
acélozása  (Székelyföld  Tsz.  265a;  Kiss  Mihály). 

NADALLÓ:  keresztelési  lakoma  (Dráva  mell. 
Kopács  vid.  Nyr.  n.279). 

NAD AL YODZ-IK :  hígságot  bocsát  a  nemi 
részéből  (a  tehén  a  borjazás  idejének  közeled- 
tével) (Fertő  mell.  MNy.  111.244). 

NADÁR:  hígság,  a  mely  a  tehén  nemi  ré- 
széből a  borjazás  idejének  közeledtével  foly 
(Vas  m.  Ságh?  Kreszneries  F.  Szótár  n.65). 

NADÁBZ-IK  --  nadalyodz-ik  (Fertő  mell.  MNy. 
n.244). 

[NÁDI].- 

nádi-bika :  dobosgém  (Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
XVIII.287). 

nádi-botikó,  nádi-butikó:  bütykös  nád,  ki- 
botosodó  káka  (Udvarhely  m.  Máthé  Sándor; 
Háromszék  m.  MNy.  VL318;  Csík  ra.  MNy.  VL 
375)  [vö.  nád-botikó]. 

95* 


1503 


NÁDLI— NAGY 


NAGY 


1504 


nádi-gánnyó:  mindenbe  beleszóló  (Tata  vid. 
Nyr.  V.329)  [vö.  gányó]. 

NADLI :  öreganya,  öreganyó  (Vas  m.  Felső- 
őr Király  Pál). 

NÁDLÓ:  nádas  (Szatmár  m.  Porcsalma  Nyr. 
XX.191;  Szatmár  m.  Eesedi  láp  vid.  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

NADEÁG  {nágyrág  Gömör  m.  Nyr.  XVni.455 : 
nagyrág  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Gyórffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Homoród  vid.  Nyr.  IX.38;  Csík 
m.  Nyr.  VI.471 ;  Csík-Szentkirály  Nyr.  VII.479; 
nyedrág  [tréf.]  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

nadrág-zsír:  [ford.  nép-etimológia]  hasenfett 
(Palócság  Nyr.  XIV.90). 

NADRÁGCSA :  nadrágocska  (Zemplén  m. 
Császár  Árpád). 

[NADRÁGOL]. 

el-nadrágol:  elver,  elpáhol  (Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVin.94;  Fölső-Csallóköz  Nyr. 
VIII.333;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Ea- 
jos). 

ki-nadrágol  (ki-nadrágü) :  cvs  (Rábaköz,  Beő- 
Sárkány  Nyr.  XVni.94). 

meg-nadrágol  {még-nadrágul) :  cv  (Veszprém 
Nyr.  VII.428 ;  Jász-Nagykún-Szolnok  m.  Túrkeve 
Nyr.  XV.520). 

NADRAGULYA  {matraguna  Szolnok-Doboka 
m.  Deés  Nyr.  XX.284;  natrabuja  Hol?  Tsz.; 
naíragula  Csallóköz  Nyr.  XVI.330;  natragulya 
Palócság,  Gömör  m.  Tsz.;  netrebula,  netrébula 
Vas  m.  Szombathely  vid.  Erdélyi  J.  Népd.  és 
mond.  1.120;  Őrség,  Szalafő  Nyr.  VII.88;  Vas 
m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII.574).  —  Natra- 
gula,  netrebula:  bolondos,  ostoba,  hülye  (Csalló- 
köz Nyr.  XVI.330;  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy 
Nyr.  XVin.574). 

[NADRÁGUL YÁS],  NATRAGULYÁS  (Vas  m. 
Kemenesalja  Tsz.;  natragulás  Békés  m.  Oros- 
háza Nyr.  VI.  179;  netrebulás  Göcsej,  Nagy-Len- 
gyel Nyr.  XIV.  140):  1.  nadragulyás,  nafragulyás, 
netrebulás :  eszeveszett,  bolond  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz.;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  XIV. 
140;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIII.48);  2.  nat- 
ragulás: kényes,  büszke  (Békés  m.  Orosháza 
Nyr.  VI.  179). 

NAGY  {naaj,  ndj  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr. 
XVI.527 ;  Király  Pál ;  nad  Háromszék  m.  Uzon 
Nyr.  VIII.383;  Moldvai  csáng.  Nyr.  III.5;  nogy 
Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.483):  idős,  -korú  (Szla- 
vónia Nyr.  V.12).  Ojan  nagy  mint  én  (Dráva 
mell.  Nyr.  XIII.234).  —  Naggyára,  naggyánt: 
nagyrészt,  jobbára  (Székelyföld  Gyórffy  Iván). 
Nagyon  [najon  Csík  m.  Nyr.  XII.524;  naon  Vas 
m.  Őrség  Nyr.  V.274;  Vn.467.  469;  Zala  m. 
Hetes,  Dobronak  Nyr.  III.319;  Somogy  m.  Ka- 
poly  Nyr.  IV.84). 


[Szólások].  Nagy-hentesen:  nagyralátó  hetyke- 
seggel,  magahánytorgatólag  (Kúnszentmárton 
Nyr.  n.475). 

nagy-anya  {nainyám  Háromszék  m.  Vadr. 
341;  nainnyám,  nainnyáá,  nainnya  Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Győrffylván;  Háromszék  m.  Vadr. 
328.  366.  510a;  Csík-Sz.-Király  Nyr.  Vn.335 ; 
nanám  Szilágy  m.  Deésháza  Kerekes  Ernő ; 
Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.22;  nányám  Székelyföld 
MNy.  V.360;  nanyinyám,  nanyinyáá  Szilágy  m. 
Nyr.  IX.564;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.477 ;  nawwt/a 
[megszólítás]  Gömör  m.  Nyr.  XXin.45.  72;  Rima- 
szombat Nyr.  V.229 ;  nánnyám,  nannyáá,  nannya 
Székelyföld  Nyr.  V.175;  Udvarhely  m.  Nyr.  V. 
231 ;  Csík  m.  Nyr.  IX.43). 

[Szólások].  A  nainnyád  halála  v.  nainnyád 
térgye:  mondják  annak,  a  ki  rosszul  találva  a 
tárgyat  szól  a  beszédbe  (Háromszék  m.  Vadr.). 

[nagy-anyi],  nanyi:  nagyanyó  (Székelyföld 
Gyórffy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

nágy-ányiká  (Szlavónia,  Haraszti  Nyr.  XXIII. 
307;  nanyika  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  La- 
jos) :  cv. 

[nagy-anyó]  [nainnyó  Székelyföld  Kiss  Mihály, 

I  Győrffy  Iván;  naninyó  Háromszék  m.  NyK.  III. 

;  5;  nanó  Dráva  vid.  Nyr.  XIII.476;   Baranya  m. 

j  Csúza  Nyr.   XVin.287;    Szlavónia   Nyr.   XXHI. 

I  216;  Gömör  m.  Nyr.  XXin.45.  72;  Szilágy  m. 
Nyr.  IX.564;  Szilágy-Kraszna  Kerekes  Ernő; 
Torda-Aranyos  m.  Gerend  Nyr.  XXIII.577 ;  nana" 
Gömör  m.  Nyr.  XVIIL502;  nannyó  Székelyföld 
Nyr.  IV.236;  V.176;  Udvarhely  m.  Homoród  vid. 
Nyr.  XXin.44 ;  Csík  m.  Nyr.  IX.43 ;  nanyó  Rima- 
szombat  Nyr.  IV.560).  —  Nanó:  öregasszony, 
anyóka,  banya  (Dráva  vid.  Nyr.  XIII.476 ;  Bara- 
nya m.  Csúza  Nyr.  XVIII.287;  Gömör  m.  Nyr. 
XXin.45.  72;   Szilágy-Kraszna  Kerekes   Ernő). 

nanó-bab :  nagyszemű  bab,  öregbab  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVIH.287). 

[nagy-anyóesa]>  nánócsá:  nagyanyó  (Szlavó- 
nia Nyr.  XXni.216). 

[nagy-anyóka],  nánóká:  cv  (Szlavónia  Nyr. 
XXin.216;  Rozsnyó  vid.  Nyr.  XVn.476). 

nagy-apa  {napám.  Bánffy-Hunyad  Nyr.  X.22). 

nagy-apacsúr :  a  kijáró  apacs,  t.  i.  az,  a 
melyet  a  ladikon  bevisznek  s  a  partra  kihoznak 
(Szeged  Hermán  0.  Halászat  K.). 

nágy-ápiká :  nagyapó  (Szlavónia  Haraszti  Nyr. 
XXin.307). 

nagy-apró:  hólyagos  himlő.  Megköte  a  nagy- 
apró: meghimlőzött  (Székelyföld  Vadr.  491.  554) 
[vö.  apró], 

[nagy  csizma]. 

naccsizmás:  vidéki,  falusi  (Komárom  Beöthy 
Zsolt). 


1505 


NAGY 


NAGGYAZ— NAGYOLKOD-IK 


1506 


nagy-edény:  nagyobbfajta  dereglye  (Tisza- 
Roff  Markovics  Sándor). 

nagy-érő :  nagy  értékű.  N agy érö jószág  (Mátyus- 
földe  Nyr.  IV.174).  Sok  nagyerdő  marhája  vótak 
[így!]  (Palóeság  Nyr.  XXI.417). 

nagy-étü:  sokat  evő,  nagyehető  (Abaúj  m. 
Szikszó  Király  Pál;  Kolozsvár,  Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Háromszék  m.  Dalnok  Már- 
ton Imre;  Csík-Rákos  Dobos  András). 

nagy-fejű :  kópé  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.283). 

nagy-fü:  nadragulya  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos). 

nagyfü-bingó :  cv  (Udvarhely  ra.  Nyr.  IX.236). 

nagy-hatajü  (Rozsnyó  Nyr.  VIII.565;  nagy- 
hatú  Heves  m.  Névtelen  1840) :  a  ki  nagy  gar- 
ral van,  hatalmaskodó  [vö.  ható]. 

nagy-idő,  nagy-üdő:  vihar,  zivatar,  égihá- 
ború. Nagy-idő  jön  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
X1V.524).  Nagy-üdő  jő  (Háromszék  m.  Uzon  Nyr. 
VIII.225).  Jű  a  nagy-üdő  (Kis-Küküllő  m.  Szőke- 
falva Nyr.  XV.  143).' 

nagy-kozsók:  suba,  bunda  (Székelyföld  Tsz.). 

[nagy-köz]. 

nagyköz-főd :  messze  föld  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.305). 

[Szólások].  Húsz  esztendő  nagyköz-főd  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.305) 

nagy-marin:  tályog,  mérges  kelés  (Székely- 
föld Tsz.;  Kiss  Mihály;  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Vadr.  508a).  Nagy-marin  következett  rá: 
tarjagos  daganat  jött  reá  (Székelyföld  Nyr.  IX. 
175)  [vö.  marin], 

nagy-marci:  barbus  fluviatilis  (Szeged  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

nagy-nyavaja:  nyavalyatörés  (Háromszék  m. 
MNy.  VI. 342).  Hogy  a  nagy-nyavaja  törjön  ki! 
(Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

nagy-öregapa :  dédapa  (Fehér  m.  Velencei-tó 
vid.  Nyr.  XVII.431). 

[nagy-péntek]. 

nagypénteki-hal :  aspius  rapax  (Miskolc  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

[nagy  pice]. 

nagypicós:  fenék-,  pörgettyűs-,  kabakhorog- 
gal  halászó  halász  (Csongrád  m.  Tápé  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

nagy-szólhal :  aspius  rapax  (Erdővidék  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

nagy-szer :  mindenre  alkalmas  (Szatmár  m. 
Nyr.  X.430). 


nagy-szőlő :  mazsola  (Heves m.  Névtelen  1840). 

nagy-természetű :  nehéz  természetű,  mérges 
indulatú  (Kúnszentmárton  Nyr.  11.475). 

nat-törvóny:  törvényszék  (Heves  m.  Sirok 
Nyr.  Vin.568). 

nágy-urám:  így  hívja  a  menyecske  az  ura 
bátyját  (Szlavónia  Nyr.  XXI1I.308). 

nagy-út:  országút  (Székelyföld  Nyr.   11.471). 

nagy-ületyű:  nagyülepű  [gúnynév]  (Borsod 
m.  Nyr.  IX.336). 

nagy-verő:  pőröly  (Székelyföld  Tsz.). 

nagy-vírű:  heves,  tüzesvérú,  lobbanékony 
természetű.  Nagyvírű  ember  ez  a  pap;  nem  jó 
vele  összekerülni  (Komárom  ra.  Szentpéter  Király 
Pál). 

nagyot-értő :  minden  szóból  magyarázó  s  e 
miatt  könnyen  bosszankodó  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

NAGGYÁZ:  nagy  címekkel  illet.  Ugyan  mit 
naggyázod  azt  a  leszek-urat!  (Alföld  Nyr.  XIV. 
527). 

el-naggyáz:  elnagyol,  nagyjából  csinál  meg. 
Aprókat  ölts,  Zsuzsi,  ne  naggyázd  el  a  varrást! 
(Alföld  Nyr.  XIV.527). 

NAGYOBB  {naobb  Győr  m.  Szigetköz  Nyr. 
XIX.  191  ;  Komárom  m.  Alsó-Csallóköz  Nyr. 
XVn.287):  idősebb  (Székelyföld  Nyr.  n.471). 
Ű  egy  esztendővé  nagyobb  nálam  (Dráva  mell. 
Kopács  Nyr.  XVI.431).  Nem  nagyobb,  mind  én 
(Szlavónia  Nyr.  V.12).  Közülünk  nagyobb  kilenc- 
\  ven  esztendővel  (Gyergyó-Sz. -Miklós  Nyr.   X.42). 

[Szólások].  Naobban  heszij:  hangosabban  (Győr 
m.  Szigetköz  Nyr.  XIX. 191).  Beszéjj  nagyobban, 
hisz  a  füledtől  nem  hallik  a  sorkadig  (Háromszék 
m.  Vadr.  363). 

[NAGYOL]. 

el-nagyol :  1.  nagyjából  csinál  meg.  No  ugyan 
elnagyútad  ám  még  ezt  a  varrást  is:  csupa  fir- 
cüllís  a  munkád.  Azt  megmondom,  Istók,  el  ne 
nagyúd  a  szántást  (Szeged,  Bánság,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek) ;  2.  nagyjából  kicsépel  (Repce 
vid.  Nyr.  XX.410);  3,  elver,  elpáhol  (Soprony 
m.  Pölső-Szakony  Nyr.  XVn.383;  Repce  vid. 
Nyr.  XX.410). 

ki-nagyol :  1.  nagyjából  kifarag  (Székelyföld 
Nyr.  XXV.96);  2.  nagyjából  (szappan  nélkül) 
kiöblöget  (ruhát)  (Mezőtúr  Nyr.  X.569). 

NAGYOLÁS :  pálinkafőzésnél  az  első  lé  (Ud- 
varhely m.  Markos  Albert,  Máthé  Sándor).  Ittál-e 
ma  pálinkát?  —  Nem  is  nagyolást  (Erdély  Vadr. 
244). 

NAGYOLKOD-IK:  nagyra  tartja  magát  (Mold- 
vai csáng.  Nyr.  III.3;  IX.531). 


1507 


NAGYOLÓ— NANAS 


NÁNDOR— NAP 


1508 


[NAGYOLÓ]. 

nagyoló-ló:  öblögető  lé  (Mezőtúr  Nyr.  X.569). 

NAGYOZ  {nagyza.m) :  nagyít  (vmely  dolgot, 
hírt,  történetet)  (Székelyföld  Andrássy  Antal 
1843 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.342;  Győrffy  Iván). 
0  mondta  lesz,  vaj  tám  csak  te  képzelééd  s  nad- 
zood,  a  mi  akkora  mind  egy  mogyoró,  döblecnek 
nézzed  (Háromszék  m.  NyK.  III.  18), 

NAGYSÁGOS  [naccsás  Erdély  Szinnyei  József; 
Marosvásárhely  Nyr.  IX.428). 

NAGYSZÉEŰ  {naccörű  Kecskemét  Nyr.  IX. 
359;  nasszörű,  nasszörü  Kecskemét  Nyr.  IX.359; 
Arad  m.  Majláthfalva  Nyr.  IX.378). 

NAGYZOL :  nagyít  (vmely  dolgot,  hírt,  törté- 
netet) (Háromszék  m.  MNy.  VI.342;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

[Szólások].  Nadzól  vkit:  nagyítva  dicsér,  emle- 
get vkit.  Nadzójja  magát:  dicséri,  dicsekedve 
emlegeti  magát  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Nagyzolni  magát:  nagyra  tartani  magát 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX.564). 

NÁJ,  NÉJ  {nál  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
XXI.235);  leg-  (Baranya  m.  Tsz.),  Nájnaobb, 
néjszebb  (Baranya  m.  Ormányság  MNy.  1.223). 
Nájjohb,  nájszebb,  nájnagyobb ;  náljobb,  nálszebb, 
nálnagyobb  (Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  XXI. 
234.  235).  Nájnagyobb  (Szlavónia  Nyr.  XXI.319). 

NÁL :  -hoz.  Nálunk,  nálunk,  nállunk:  hozzánk 
(Kunság,  Heves,  Szabolcs  m.  Nyr.  1.50;  Gömör 
m.  Nyr.  XXIII.45;  Torna  m.  Torna-Ujfalu  Nyr. 
XVn.185;  Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  1.50).  Gyere 
nálunk,  maj  megverlek !  Begyüsz-e  estére  nálunk  ? 
(Gyöngyös  vid.  Nyr.  IX.331).  Gyere  nálunk  (Kap- 
nikbánya  és  vid.  NyK.  11.369).  Jöjjenek  immán 
nállunk  es!  Nállunk  es  eljöhetnének  (Háromszék 
m.  Vadr.  355.  357).  Nálunk  felé:  mi  felénk  (Csík 
m.  Nyr.  XIII.378).  Mesternié  mek,  papnuá  mek 
(Palócság  Tsz.).  Mének  fel  ide  nénémnél  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  III. 52).  Menyek  a  bírónál  v.  bíróék- 
nál  (Kapnikbánya  és  vid.  NyK.  11.369).  Nálunk- 
nál jöttek  (Szabolcs  m.  Kis-Besenyőd  Nyr.  IX. 
136). 

NÁM  {ná  mondom,  ná  megmondtam  Göcsej 
MNy.  11.414;  Csallóköz  Csaplár  Benedek):  lám 
(Keszthely  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  11.153). 
Nám  mé'gmontam  az  este  az  igazat  (Vas  m.  Őr- 
ség, Szalafő  Nyr.  VII.88).  Nám  monttam  má,  hogy 
ne  ekecsü !  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.423).  Ná  mon- 
dom. Ná  megmondtam  (Göcsej  MNy.  11.414).  Nám 
a  magyar  megette  (Veszprém  m.  Nyr.  11.329). 
Nám  mé'gmontam!  (Pápa  vid.  Király  Pál).  Nám 
én  tudom!  (Tolna  m.  Ozora  Nyr.  V,382),  Ná 
mondom,  hát  csak  úgy  tegyen,  a  hogy  ajánlottam. 
Ná  mondom,  legjobb  lesz  vele  eggyezkedni  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek),  Nám  én  lé'án  vagyok, 
mégé's  merek  adni  (Háromszék  m.  Erdővidék 
Vadr.  172). 

NANÁS:  1.  keresztapa  (Kolozs  m.  Nagy-Ida 
Bodor  Ákos) ;  2.  násznagy  (Kapnikbánya  ós  vid. 


NyK.  11.374  [itt  nánás  hiba] ;  Kolozs  m.  Nagy-Ida 
Bodor  Ákos;  Szolnok-Doboka  m.  Rácz  Béla); 
3.  házasságszerző  (Székelyföld  Győrffy  Iván; 
Udvarhely  m.  Vadr.;  Kiss  Mihály). 

[NÁNDOB]. 

Nándor-fű.  Kerék  Nándor- fü :  glechoma  [nép- 
etimológia ebből:  nádra- fü;  vö.  mádra- fü]  (Bala- 
ton mell,  Földr,  Közi.  1894.  71). 

NÁNI:  [tréf.]  kancsó  (Csongrád  m,  Arany- 
Gyulai  NGy.  n.209), 

NANÚZS:  hamupipőke  (Gömör  m,  Nyr,  XXIII, 
71). 

NANYINKÓ  :  nagyanyó  (Háromszék  m.  NyK. 
in.5).  . 

NAP  {minap  Vas  m.  Őrség  Nyr.  1.422;  Göcsej 
Nyr.  XVn.506;  tegnap  Göcsej  Nyr.  XVn.507; 
ténnáp  Vas  m.  Őrség  Nyr.  L421 ;  V.31 ;  VII.271. 
371;  Vas  m.  Farkasfa  Nyr..in.l78;  woj?  Moldvai 
csáng.  Nyr.  IX.482).  —  Naponként  (naponkéd  ide 
gyüvök:  Veszprém  m.  Vörös-Berény  Zolnai 
Gyula). 

[Szólások].  Napomba  ojan  dolgot  nem  láték: 
életemben.  Napja  van  még  neki:  élete  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

nap-acél:  gyújtó-üveg  (Heves  m.  Névtelen 
1840;  Gömör  m.  Perjése  Nyr,  XXI.336;  Nógrád 
m.  Fülek  Nyr.  XXII.95). 

nap-áldozat  [nap-dldozat] :  napnyugot,  nap- 
nyugta (Szeged  Kálmány  L.  Szeged  népe  1.113; 
Palócság  Tsz. ;  Ethnographia  IIL352.  353.  355; 
Gömör  m.  Tsz.).     . 

nap-enyészet:  ex  (Erdővidék  Tsz.). 

[nap-este].  Napestig  {nepestig  Soi^ronj  m.  Repce 
mell.  Nyr.  11.560;  Soprony  m.  Horpács  Nyr. 
XVin.513;  Repce  vid.  Nyr.  XX.364;  Vas  m. 
Horváth  József  1843;  Vas  m.  Répce-Sz.-György 
Nyr.  XVin.574;  Göcsej  MNy.  1.219;  Nyr.  XIII. 
307 ;  Zala  m.  Szepezd  Nyr.  XVn.236 ;  Veszprém 
m.  Szentgál  Nyr.  III.183;  Somogy  m.  Újmajor 
Nyr.  Vin.179;  Heves  m.  Makáry  György  1839; 
Csallóköz  Nyr.  1.280;  Csaplár  Benedek;  id.  Szin- 
nyei Józsefné ;  nepestétü  nepestig  Veszprém  Nyr. 
IV.83). 

[nap-f ölkölt-].  Napfökőttre:  napkeltére  (Veszp- 
rém m.  Almádi  Zolnai  Gyula). 

nap-fönkőtte :  napkelte  (Torontál  m.  Ó-Sz.- 
Iván  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.  149). 

nap-haladat :  napnyugot,  napnyugta.  Ha  nap- 
haladat után  kigyúl  az  ég,  szél  lessz  (Csík  m. 
Ethnographia  VI.  11 8).  Naphaladatkor:  este  felé 
(Alföld  [?]  Nyr.  XIV.527;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.342;  Győrffy  Iván). 

nap-hanyat  [?]:  oj.  Naphanyatkor,  naphanyat 
felé  vót  az  üdő  (Udvarhely  m.  Király  Pál). 


1509 


NAPCSA— NAPIC 


NÁPISZUSZI- NAPSÁG 


1510 


nap-hunyat:  w  (Torontál  m.  Hertelendyfalva, 
Székelykeve  Király  Pál). 

nap-lesi :  naplopó  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

nap-mente :  napnyugta.  Napmentekor  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

nap-nyugot  {nap-nyugut  Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Vadr.  551). 

napnyugoti  {napnyugidi  Udvarhely  m.  Vadr.). 
Napnyugoti  kereskedő :  [tréf.]  kurva  (Zemplén  m. 
Tállya  Nyr.  IV. 520). 

napnyugotsó:  nyugati  (Somogy  m.  Nyr.  XVIll. 
239). 

nap-rontó :  [tréf.]  pálinka  (Nagyvárad  Nyr. 
XVI.572). 

nap-szálat:  napnyugot,  naplemente  (Tisza- 
Eszlár  Nyr.  11.506). 

[nap-szám]. 

napszámol :  napszámoskodik.  Te  a  szőlőbe  do- 
gozó, én  meg  napszámolok  (Fehér  m.  Rác-Almás 
Simonyi  Zsigmond). 

nap-szendület  (Csík  m.  Gyergyó  vid.  Kiss 
Mihály;  nap-szentülef  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII. 
282):  napnyugta. 

nap-után-járó :  napraforgó  (Brassó  m.  Hét- 
falu Király  Pál ;  Moldvai  csáng.  Nyr.  X.202). 

nap-vető :  zsalu.  Bátran  kiveheti  azt  a  lakást 
téns  úr,  mert  az  ablakon  napvetők  is  vannak  (Al- 
föld Nyr.  XIV.527). 

napba-néző:  napkóros  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály). 

napon-sült  málé:  [tréf.]  tehénszar  (Kecske- 
mét, Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Nagy-Kálló 
Nyr.  XII.429;  Hol?  Tsz.). 

napra-forduló :  katangkóró  (Balaton  mell. 
Földr.  Közi.  1894,  71). 

NAPCSA  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVn.191 ; 
nápcá  Szlavónia  Nyr.  V.61 ;  nápcsá  Szlavónia 
Nyr.  XXIII.216):  napocska,  nap.  Aggyá  kéd  ede 
a  töttő  ekéjét  égy  naposára  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVII.191). 

[NAPESLAÓGOS]. 

napeslaógos-napestyig :  egész  napestig.  Ott 
vaárom  napeslaőgos  napestyig  (Palócság  Nyr.  VII. 
34). 

NÁPIC  (Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.;  Zala  m.  Arács  Nyr.  XXII.239;  Veszprém 
m.  Pápa  vid.  Tsz.;  Nyr.  XVI.528;  Baranya  m. 
Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ;  Fehér  m.  Nyr. 
V.36;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  Vm.378 ;  nápész 
Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIII.48;  Bihar  m. 
Kazinczy   F.   Levelezései  11.239;    nápeész  Szat- 


már  m.  Nagy-Dobos  Nyr.  VIII. 524;  nápéz  Kassa 
vid.  Nyr.  XVII.285;  nápisz  Túrkeve  Nyr.  XV. 
520 ;  Kisújszállás  Nyr.  XIX.238 ;  nápisz  Mezőtúr 
Nyr.  IX.479;  nyáfic  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa 
m.  Nyr.  IX.184;  nyápic  Vas  m.  Répce-Szent- 
györgy  Nyr.  XVIII.o74;  Nagy-Kúnság  Nyr.  XX. 
45;  Eger  Énekes  Imre;  Vác  Divényi  Gyula; 
Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár) : 
1.  nápic,  nápéz,  nápisz,  nyápic:  gyenge  testalkatú, 
vékonydongájú,  vézna,  sovány,  kicsiny,  beteges, 
rossz  színben  levő  (Vas  m.  Répce-Szentgyörgy 
Nyr.  XVin.574;  Zala  m.  Arács  Nyr.  XXn.239; 
Balaton  mell.,  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Pápa 
vid.  Tsz. ;  Nyr.  XVI. 528  ;  Baranya  m.  Mecsekhát 
Thomaer  Ignác  1841;  Fehér  m.  Nyr.  V.36:  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XX.45;  Túrkeve  Nyr.  XV.520; 
Kisújszállás  Nyr.  XIX.238;  Eger  Énekes  Imre; 
Vác  Divényi  Gyula;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  VIII. 
378 ;  Kassa  vid.  Nyr.  XVII.285) ;  2.  nápeész,  ná- 
pész, nápisz,  nyápic:  oktondi,  bamba,  bámész, 
ügyetlen,  élhetetlen  (Mezőtúr  Nyr.  IX.479 ;  Bihar 
Kazinczy  F.  Levelezései  11.239;  Szatmár  m. 
Nagy-Dobos  Nyr.  VIII.524;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg Nyr.  XIII.48;  Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár). 

nyápic-lelkü  (nyápic-lölkü) :  silány  jellemű 
(Tata  vid.  Nyr.  V.329.  474). 

NÁPISZUSZI:   alamuszi  (Szatmár  vid.   Tsz.). 

NAPL-IK:  káprázik.  Naplott  a  szeme  (Pest 
m.  Tinnye  Király  Pál). 

NAPOL :  1.  tartózlrodik.  Ott  napot  más  napig 
(Tolna  m.  Nyr.  VI.524);  2.  henyél  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.283). 

NAPONNYAN:  nappal,  nap  közben  (Göcsej 
Nyr.  Xn.95). 

NAPONTAG :  naponként  (Háromszék  m.  MNy. 
VL222;  NyK.  in.7). 

NAPOS  {napis  Vas  m.  Répce-Szentgyörgy 
Nyr.  XVin.574;  Repce  mell.  Nyr.  XX.365). 

[Szólások].  Napos  naptyán:  [fokozás,  erősbí- 
tés]  (Repce  vid.  Nyr.  XX.417). 

[NAPOZ]. 

el-napoz:  elidőz,  napot  tölt  hiába  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
324;  Győrffy  Iván).  Isten  tudja,  meddig  elnapoz 
Háromszék  m.  Vadr.). 

NAPPAL.  Nappóra:  egész  napra  (Dráva  mell. 

Nyr.  V.522). 

NAPPALL-IK:  nappalodik.  Talpra,  cselédek, 
nappallik  már!  Már  nappallott,  mikor  fölkelt 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[NAPSÁG]. 

[Szólások].  Még  nem  jött  vissza  ez  napságig: 
mai  napig  (Háromszék  m.  Vadr.  430). 


1511 


NAR— NÁSZ 


NÁSZENUSZÁLÓD-IK— NE  1512 


NAR:  a  malom  vízfogó  kerekének  víztartó 
öble,  íiókja  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.425). 

NÁROMPRITTY:  mihaszna,  semmiházi  [?] 
(Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XVI.85). 

NÁSÁNKOD-IK,  NASÁNKOD-IK:  nyulán- 
koskodik  [?]  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  IX.94) 
[vö.  ácsánkod-ik], 

NÁSPÁGOL  (náspángol  Győr  vid.  Nyr.  V.522 ; 
Rimaszombat  Nyr.  V.229 ;  náspágyal  Hunyad  m. 
Lozsád  Nyr.  XXII.406) :  (el-)ver,  (e°l-)páhol,  (el-) 
dönget  (Vas  m.  Kassai  J.  Szóköuyv  III.409; 
Vas  m.  Kemenesalja,  Tolna  m.,  Gömör  m.  Tsz. ; 
Szatmárm.  Nagybánya  Nyr.  XIV.524;  XX.480). 

el-náspágol  (Békés  m.  Balog  István;  Hód- 
mező-Vásárhely  Nyr.  IX.91 ;  Csongrád  m.  Algyő 
Nyr.  VIII.518;  Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.88 ; 
Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.371 ;  el-nás- 
pángól  Közép-Baranya  Nyr.  III.282 ;  el-náspángol, 
é-náspángul  Zala  m.  Hetes,  Dobronak  Nyr.  II. 
132;  Veszprém  Nyr.  n.l34;  Vn.428;  Somogy 
m.  Visnye  Nyr.  XVII.286 ;  Bereg-Rákos  vid.  Pap 
Károly):  cv. 

ki-náspángol :   c\3  (Somogy    m.   Visnye    Nyr. 

XVII.286). 

mgg-náspágol  (Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
XII.428;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Hol  ?  Tsz. ;  meg-  v.  mög-náspángol  Somogy  m. 
Nyr.  X.476;  Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286; 
Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly):  c>o. 

[NÁSPÁL]. 

el-náspál:  oc  (Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m, 
Nyr.  IX.  183). 

NÁSPIGÁL:  ^.  (Tokaj  Nyr.  XIX.384). 

el-náspigál:  cv  (Ugocsa  m.  Gődényháza  Nyr. 
m.371). 

még-náspigál :  cw  (Hajdú  m.  Földes  Nyr.  111,36). 

NÁSZ  {ndssz  Palócság  Nyr.  XXII.77) :  1.  la- 
kodalom. Patkőtatom  paripámot,  niönyök  nászha 
rajta  (Udvarhely  m.  Fehér-Nyikó  mell.  Vadr. 
114);  2.  lakodalmi  pompa.  Utánnad  menyek  szép 
násszal,  menyasszonyi  ajándékkal  (Háromszék  m.. 
Erdő  vidék  Vadr.  159);  3.  nászom,  ndsszom:  így 
híják  és  szólítják  az  eggyik  házasfél  szülei  (és 
a  palócoknál  a  testvérei  is)  a  másik  házasfél 
apját  (Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839; 
Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII.144;  Palócság 
Nyr.  XXn.77;  XXin.69). 

nász-asszony,  nász-asszonyom :  így  híják  és 
szólítják  az  eggyik  házasfél  szülei  a  másik  há- 
zasfél anyját  (Vas  m.  Sorok  mell.  Nyr.  XXII. 
144;  Szeged  Nyr.  Vn.236;  Palócság  Nyr.  XXIH. 
72;  Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.189). 

nász-ruva :  pólyaruha,  pelenka  (Csík  m.  Nyr. 
X.90). 


nász-uram  {ndssz-uram  Palócság  Nyr.  XXII. 
77):  így  híják  és  szólítják  az  eggyik  házasfél 
szülei  (és  a  palócoknál  a  testvérei  is)  a  másik 
házasfél  apját  (Szeged  Nyr.  VII.236;  Palócság 
Nyr.  XXn.77;  XXin.69). 

NÁSZENUSZÁLÓD-IK:  hosszadalmasan  készü- 
lődik, kászolódik,  szedelődzködik  (Székelyföld 
Kiss  Mihály ;  Háromszék  m.  Vadr.  510  a). 

NÁSZOLÓD-IK:  cvd  (Háromszék  m.  MNy.  V. 
223.  342  ;  Vadr.  ;  Háromszék  m.  Szotyor  Győrffy 
Iván)  [vö.  kászolód-ik]. 

fel-nászolódik :  fölkészül,  fölszedelődzködik, 
fölkászolódik,  fölszedi  magát  (Háromszék  m.  Nyr. 
X.327).  Valahogy  felnászolódtam  a  földről  (Há- 
romszék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Hirtelenibe 
felnászQlódtunk ,  de  jött  egy  suhogó  zápor  s  ugy 
megvert,  hogy  a  harisnya  korca  es  tiszta  viz  vót 
(Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

NATATÜROS:  pajkos,  figurás  (Temesköz 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.243). 

NATRAPIKÓ:  ostoba  ember  (Hegyalja  Kas- 
sai J.  Szókönyv  111.411). 

NATRAHŐRÖS :  féleszű,  eszelős,  bamba  (Hol? 
Tsz.  299  a)  [vö.  nedrehőr]. 

NATURA:  makrancos,  akaratos.  Hadd  el, 
natura,  hadd  el!  (Székelyföld  Fejér  József). 

NATÜRÁS:  cv;  (Székelyföld  Fejér  József). 

NÁVOLY:  [szövőszék  része].  Kis  návoly:  a 
melyre  a  vásznat  tekerik  föl;  nagy  návoly:  a 
melyre  a  fonalat  tekerik  föl  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.325). 

NE,  NESZE,  NESZTÉK,  NETÉK  {me  Szé- 
kelyföld Tsz.;  Nyr.  1.181.  466;  V.424;  Arany- 
Gyulai  NGy.  ni.ll3;  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.223 ;  Nyr.  IV.514 ;  Vadr. ;  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár ;  mesze 
Székelyföld  Nyr.  V.424;  Udvarhely  m.  Keresz- 
túr vid.  Vadr.  473 ;  Háromszék  m.  Vadr.  508b; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár;  meszesze  Háromszék  m.  Kiss  Mihály; 
meszeg  Gyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.44 ;  mesztek 
Háromszék  m.  Vadr.  508b;  Kiss  Mihály;  meté'k 
Háromszék  m.  MNy.  VI.217;  Vadr.  508b;  Kiss 
Mihály;  ná  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.474; 
nasztok  Abaúj  m.  Pusztafalu  Szádeczky  Lajos; 
nosztuk  Pest  m.  Kassai  J.  Szókönyv  111.450). 

[NÉ]. 

[Szólások].  Nedzidziri-bidziri :  ne  feleselj  velem 
(Félegyháza  Nyr.  VI.43). 

né-bánts.  Vad  nebáncs:  melampyrum  nemo- 
rosum  (Balaton  mell.  Földr.  Közi.  1894.  59). 

ne-felejos:  békapiszok  (Rozsnyó  vid.  Nyr. 
XVII.476). 

né-hogy  {nehogy  Erdövidék  Király  Pál). 


1513 


NEBORE— NÉGY 


NEGYED— NEHÉZ 


1514 


[né-tovább]. 

netovábos  kötő :  vmiféle  kötény  (Szeged  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  I.  Bevezető  XII.  1.). 

NEBOBE:  ejnye  no!  mi  a  fenel  [csodálko- 
zást, meglepődést  kifejező  indulatszó]  (Bereg- 
Rákos  és  Munkács  vid.  Pap  Károly). 

NEDEB  {né'dé'r) :  1.  féleszű  (Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  VIII. 331);  2.  csintalan  (Kún-Majsa  Nyr. 
VIII.470)  [vö.  fél-neder]. 

NEDERKED-IK;  csintalankodik  (Kún-Majsa 
Nyr.  V1II.470). 

NEDERKÓ  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.283 ;  me- 
derkó  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.283 ;  nedelko  Kún- 
szentmiklós  Nyr.  XV.47):  féleszű,  hígvelejű. 

NÉDÓ:  ostoba  (Dráva  mell.  Nyr.  XIII.234; 
Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.478). 

NEDREHŐR:  félbolond  (Cegléd  Szécliy  Ká- 
roly) [vö.  natrahörös]. 

NEDXTES  {medves  Palócság  Nyr.  XXI.314; 
Heves  m.  Névtelen  1840;  Gyöngyös  Kassai  J. 
Szókönyv  m.340;  Borsod  m.  Névtelen  1840; 
Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.526;  XVH. 
425). 

NEDVESES :  itt-ott  nedves  (Baranya  m.  Nyr, 
XVII.358).  Nem  is  gondoltam,  hogy  ilyen  nedve- 
ses  az  út  (Baranya  m.  Szily  Kálmán). 

NEGÉDES  (Pápa  vid.  Tsz. ;  Szatmár  m.  Barna 
Ferdinánd ;  Székelyföld,  Háromszék  m.  Tsz. ;  ne- 
déngös  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 67 ;  nedinges  Vas 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.419 ;  Vas  m.  Keme- 
nesalja Tsz. ;  Rábaköz,  Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII. 
143;  negindös  Tolna  m.  Nyr.  VI.230):  1.  negédes, 
nedinges:  rátartós,  begyes,  kényes,  büszke,  ke- 
vély (Vas  ra.  Kassai  J.  Szókönyv  III.419;  Vas 
m.  Kemenesalja,  Pápa  vid.  Tsz. ;  Szatmár  m. 
Barna  Ferdinánd;  Székelyföld,  Háromszék  m. 
Tsz.);  2.  nedinges:  mézes-mázos  (ember)  (Rába- 
köz, Beő-Sárkány  Nyr.  XVin.143). 

NÉGY  {nééj  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.527). 

négy-águs  Négyágus  lóhere:  négylevelű  ló- 
here   (Palócság,   Terpes  Ethnographia  VI.109). 

négy-kéz-láb.  Négykézláb  ut:  meredek  út,  a 
melyen  négykézláb  kell  kapaszkodni  (Székely- 
föld Csaplár  Benedek,  Györffy  Iván). 

négy-lábú.  Négylábú  tarisznya:  háti  tarisznya, 
a  melyet  szíjainál  v.  madzagainál  fogva  a  két 
vállra  öltenek  föl  (Pest  m.  Kassai  J.  Szókönj^v 
in.422;  Heves  m.  Névtelen  1840). 

[négy  óra]. 

négyóráz :  uzsonnái  (Baranya  m.  Patacs  vid. 
Csaplár  Benedek). 

négy-szög.  Négyszög  leány  v.  ember:  derék, 
hibátlan  (Háromszók  m.  Nyr.  IV.515). 

SZINNYKI :  MAGYAR  TÁJSZÓTÁB. 


NEGYED :  negyedik.  Negyed  kakasszókor  (Ma- 
rosszék,   Nyárád-Karácsonyfalva   Nyr.   XVI.48). 

negyed-fü:  negyedik  évében  levő,  négyéves 
(csikó,  üsző,  tinó)  (Marcal  mell.  Tsz.;  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  Vin.84;  Kecskemét  Nyr.  XIX.46). 

NÉGYEL:  ver,  páhol  (Székelyföld  Nyr.  II. 
471  ;  Kiss  Mihály). 

el-négyel:  elver,  elpáhol.  Úgy  elnégyelte,  a 
hogy  csak  futta  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

meg-négyel :  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály ; 
Háromszék  m.  Vadr.). 

NÉGYELLŐ  (négyelő):  1.  négyes  fogatnál  a 
rúdvégszögre  akasztott  ferhéc  két  hámfája,  a 
melyekhez  a  két  első  lovat  fogják  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  III.420;  Zemplén  m.  Szttr- 
nyeg  Nyr.  X.324;  Székelyföld  Kőváry  László 
1842;  Hol?  Nyr.  XXni.576);  2.  négy  ló  v.  ökör 
hajtására  való  hosszú  ostor  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
IX.526;  Heves  m.  Párád  Király  Pál). 

négyelleő-ostor  -=  négyellő  2.  (Heves  m.  Párád 
Ethnographia  VI.lll). 

NÉGYESDI ;  négyes  fogat.  Négyesdibe  jár 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.229;  Győrffy  Iván). 

[NÉGYESÉL]. 

ki-nógyesel :  1.  a  maga  marháit  a  más  fogata 
elé  fogva  vontatni  segít ;  2.  kisegít  (Székelyföld 
Fejér  József.) 

NÉGYESLŐ:  a  vontató-út  alja,  a  hol  az  er- 
dőre menéskor  az  erdői ő  szekér  hátulsó  részét 
hagyják,  és  azután  az  erdőről  jövéskor  a  tali- 
gával levontatott  terhet  négy  kerékre  rakják 
(Háromszék  m.  Gelence  Erdészeti  Lapok  XXII. 
126). 

NEGYVEN  {negyven  Szlavónia  Nyr,  XXIII. 
168;  Zemplén  m.  Nyr.  IV.522). 

[Szólások].  Letette  a  négyvent:  panaszt  tett  a 
bírónál  (Zemplén  m.  Nyr.  IV.522). 

NEGYVENÉL :  húsvét  előtt  negyven  napon  át 
böjtöl  (Mátra  vid.  Nyr.  XXIV.432). 

NÉHA  {nyiha-nyiha  Arad  m.  Pécska  Kálmány 
L.  Koszorúk  1.63;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.565). 
Néhakor:  némelykor  (Bács  m.  Zeuta  Nyr.  XVIII. 
383).  Nyihájába:  néha  (Bihar  m.  Pocsaj  Nyr. 
IX.559). 

NÉHÁNY  {nihány  Háromszék  m.  Vadr. ;  nyán 
Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  V.377 ;  XVI.527 ;  nyihány 
Maros-Torda  m,  marosi  alsó-járás  Ravasz  Árpád). 
Néhánkor:  néha  (Bars  m.  Zeliz  vid,  Nyr,  XIV, 
288). 

NEHÉZ  {nehéz  Repce  vid.  Nyr.  XX.362;  Pa- 
lócság Nyr.  XXn.77 ;  Nógrád  m.  Nyr.  IX.332 ; 
Gömör  m.  Nyr.  XVIII.421 ;  nehéz  Ipoly  völgye, 
Kővár  vid.  Nyr,  XVI.526) :  nehéz  természetű, 
zsémbes.  Nehéz  ember  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

96 


1515 


NEHEZKÍ5D-IK— NÉHOL 


-NEK— NÉMA 


1516 


[Szólások].  Nehezen  van:  nagyon  beteg  (Zemp- 
lén m.  Nyr.  IV.522). 

nehéz-nyavalya  (nehéz-nyavoja) :  nyavalyatö- 
rés (Rimaszombat  Nyr.  VI.41).  Törjön  ki  a  nehéz- 
nyavalya! (Abaúj,  Borsod  m.  Király  Pál). 

[NEHEZKÉD-IK],  NEHESZKED-IK :  nehez- 
tel (Székelyföld  Győrffy  Iván).  Igen  nagyon  szo- 
morkodott a  kapott  gyerek,  hogy  a  másik  nehesz- 
kedik  rea  (Öyergyó-Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.231). 

meg-neheszkedik :  megneheztel.  Megnehesz- 
kedik  a  honnvaló  gyerek  a  másikra,  hogy  mét 
tud  többet  mind  ö  (Gyergyó-Sz. -Miklós  Nyr.  VIII. 
231). 

[NEHÉZKEDÉS],  NEHESZKEDÉS:  nehezte- 
lés. Ojan  neheszkedésbe  keveredének  a  gyerekkel, 
hogy  osztán  békeség  nem  sok  vót  köztik  (Gyergyó- 
Sz.-Miklós  Nyr.  VIII.231). 

NEHÉZKES :  terhes,  viselős  (nő)  (Hol  ?  Tsz.). 

NEHÉZSÉG  {nehesség  Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  VI.467 ;  Székelyföld  Győrffy  Iván ;  nehessig 
Vasm.  Őrség  Nyr.  IV.228;  Őrség,  Szalafő  Nyr. 
Vn.181;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  Vn.230; 
Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr.  XXIII.287;  ne- 
hisség  Bars  m.  Nyr.  111.276;  nyehésség  Gömör 
m.  Majom  Nyr.  XIX.426):  1.  nehessig:  nehéz  ér- 
zés. Muta  fiam  katona  lett,  sunsé  találom  kedve- 
met; mua  é's  hogy  ettünk,  ollan  nehessig  gyötf 
riekem,  hol  le  költött  tennem  a  kalánt  (Vas  m. 
Őrség  Nyr.  IV.228) ;  2.  nehesség :  neheztelés  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván) ;  3.  nehesség,  nehesség, 
nehézség,  nehessig,  nehisség,  nyehésség:  nyavalya- 
törés (Őrség,  Szalafő  Nyr.  VII.  181 ;  Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  VI.467;  Vn.230;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.  186.  283 ;  Mátyusfölde  Nyr.  XVn.523;  Palóc- 
ság Nyr.  XXII.77;  Gömör  m.  Majom  Nyr.  XIX. 
426).  Töri  a  nehézség  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.  195).  A  gyereket  a  nehesség  bántyo  (Gö- 
csej, Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.467).  A  nehesség 
törgyön  ki!  (Közép-Baranya  Nyr.  IV.237).  Hogy 
a  nehessig  törgyön  ki  rajtad!  (Zala  m.  Alsó- 
Lendva  vid.  Nyr.  XXIII.287).  Hogy  á  nehisség 
gyiijjön  rád!  (Bars  m.  Nyr.  III.276). 

nehézség-törés:  nyavalyatörés  (Torontál  m. 
Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.158). 

NEHÉZSÉQÉS  {neh'éssegé's,  nehésseges) :  nehéz 
(Palócság  Nyr.  XXI.423). 

NEHEZTEL :  nehezell,  nehéznek  tart  (Göcsej 
Nyr.  XIV.165;  Budenz-Album  160).  K'et  m'erü 
búzát  fölemelni,  ászt  m'egis  csak  nehesztelem  (Gö- 
csej Nyr.  XIV.396). 

mgg-neheztel :  megterhel.  Nagyon  még  va- 
gyunk neheztelve  adókkal  (Huny ad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXn.457;  XXin.143). 

NÉHOL,  NÉHON  {néhon,  néhut  Székelyföld 
Tsz.;  néhutt  Fájsz  Nyr.  VII.429;  wAííw  Szolnok- 
Doboka  m.  Apa- Nagyfalu  Nyr.  XV.382;  nihutt 
Mezőtúr  Nyr.  VIII. 360 ;  nyihutt  Szalonta  Simonyi 
Zsigmond). 


-NEK,  NEKI,  NÉKI  {nékem  Gömör  m.  Sid 
Nyr.  XVI1I.422;  néVíi  Szilágy  m.  Nyr.  IX.564; 
nélkem,  nélki  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.456;  Sajó 
mell.  Nyr.  XVIII.422;  Háromszék  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.374).  —  Neki,  néki:  önnek,  ma- 
gának, kendnek.  Mivel  vágjak  kenyeret?  — 
Od'adom  én  neki  az  én  késem  (Csallóköz  Király 
Pál).  Hallja  kéd,  ín  mondtam  néki?  (Szilágy  m. 
Nyr.  1X564). 

NÉKI:  némely.  A  mint  a  nép  a  templomból 
szétoszlott,  nékik  hozzám  j övének.  Nékik  úgy  véle- 
kedtek (Marosszék  Nyr.  1.322). 

NÉLKÜL  {nekü  Szlavónia  Nyr.  V.61 ;  Nyr. 
XXni.2l3;  Pozsony  m.  Tárnok  Nyr.  IX.281 ; 
nekü  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  VII.325;  Győr 
m.  Szigetköz,  Kis-Bajcs  Nyr.  VL190;  Karcag 
Nyr.  X.326;  nekü  Palócság  Nyr.  XXII.480;  nekül 
Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  11.131;  Debrecen 
Nyr.  XXIII.93;  nékül  [?]  Szatmár  m.  Patóháza 
Nyr.  XV  93;  nékült  Székelyföld  Kiss  Mihály; 
Háromszék  m.  Vadr.  364;.  Háromszék  m.  Uzon, 
Nyén,  Bodola  Erdélyi  Lajos;  nekün  Veszprém 
m.  Szentgál  Nyr.  in.l83;  VII.325;  Veszprém  m. 
Szent-Király-Szabadja  Zolnai  Gyula;  Tolna  m. 
Ozora  Nyr.  V.34;  Szlavónia  Nyr.  V.61;  XXHI. 
168;  nékün  Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.322;  Veszp- 
rém m.  Nyr.  XV.89;  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  V.471;  XXIV.190;  Halász  Ignác;  Veszprém 
m.  Almádi  Zolnai  Gyula;  Dráva  mell.  Nyr.  XIV. 
528;  Szlavónia  Nyr.  XXIII.213;  niékün  Rihaköz 
Nyr.  XXIV.585;  nékünn  Zala  m.  Nyr.  XX.569; 
nékünt  Vas  m.  Tsz. ;  n'ekünt  Repce  vid.  Nyr. 
XX.368;  néküt  Székelyföld  Győrffy  Iván;  nekütt 
Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XIX.336; 
orca-wéMíí-való  Szolnok-Doboka  m.  Szász-Nyires 
Kovács  Dezső;  nélkült  Székelyföld  Nyr.  V.123; 
Háromszék  m.  NyK.  III.9). 

[Szólások].  Megvolt  mind  égy  nekün:  eggy  hí- 
ján (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.  183). 

NEM  {nam  Hont  m.  Kővár  vid.  Nyr.  XVII. 
96) :  [feleletül]  nincs.  Van-é  pénzed  ?  —  Ném 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.474). 

nem-hal:  gobio  fluviatilis  (hitvány  volta  miatt 
nevezik  így)  (Szeged  Hermán  0.   Halászat  K.). 

nem-látó :  vakszem,  halánték  (Ugocsa  m.  Nyr. 
VII.426). 

ném-ott :  nem  (Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XVIII. 
528). 

nem-telt-ki  (Pest  m.  Hévíz  Király  Pál ;  nem- 
tel-ki  Mátra  vid.,  Borsod  m.  Szíhalom  Nyr.  XXIV. 
432;  nem-töt-ki  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  IX.  138): 
testhez  álló  rövid  kabát. 

NÉMA:  1.  süketnéma  hülye  (Csallóköz  Nyr. 
XVI.330);  2.  szarvasmarha  (Székelyföld  Nyr. 
XVI.330);  3.  cserép-persely  (Udvarhely  m.  Nyr. 
XV.239;  Háromszék  m.  Kiss  Mihály;  Torockó 
Vadr.)  Éakd  a  némába  pénzedet  (Háromszék  m. 
Nyr.  IX.32). 


1517 


NÉMELY— NEMZETI 


NEMZETSÉG— NEROD 


1518 


NÉMELY.  Némelykor  [így!]:  1.  valamikor; 
2.  múltkor  (Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  III.183). 

nómely-ki:  némely,  némelyik  (Komárom  Ki- 
rály Pál). 

NÉMELYIK  {neméllik  Győr  vid.  Nyr.  VI.324 ; 
nemik  Somogy  m.  Nyr.  11.376;  V.121).  —  Né- 
méílik,  neméllik:  valamelyik.  Nemellik  este  hal- 
lottam. Némellik  esztendőn  törtint  (Győr  vid.  Nyr. 
VI.324).  Némellik  idén :  a  minap,  múltkor,  eggy- 
szer,  valamikor  (Veszprém  m.  Csetény  Halász 
Ignác). 

NÉMÉS :  úri.  Némés  asszony  (Kalotaszeg,  Zso- 
bok  Melich  János). 


megrüliesedik  (Szé- 


INÉMÉSÉD-IK]. 

meg-nemésedik :    [tréf.] 
kelyí'öld  Kiss  Mihály). 

[ném£t]. 

[Szólások].  Nimetül  van:  nem  igaz  (Soprony 
m.  Horpács  Nyr.  V.269). 

nómet-bor:  [tréf.]  sör  (Háromszék  m.  Vadr. 
499b). 

német-bőr:  reves  bükkfának  taplószerű  bőr- 
rétege (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

nómet-kóe:  aspro  vulgáris  (Szeged  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

némöt-kosár :  kerek  kétfülü  kosár  (Baranya 
m.  Csúza  Nyr.  XVni.287). 

német- villa :  favilla,  a  melynek  a  nyele  meg 
az  ágai  külön  darabokból  vannak  (Heves  m. 
Névtelen  1840). 

nómet-zabla:  feszítő  zabola  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

NÉMETES.  Németes  ing:  melles  és  galléros 
ing  (Háromszék  m.  Nyén  Erdélyi  Lajos). 

NEMEZ:  nyereg  alá  való  verítékfogó  (szőr- 
rel töltött  vánkos  v.  vászonba  varrt  összerételt 
pokrócdarab)  (Székelyföld,  Háromszék  m.  Tsz.). 

NEMZET  {nemzőt  Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.431):  1.  nemzetség,  család.  Héj-héj  be  iste- 
nős  dolog,  a  ki  nem  mázójja  hé  a  maga  nemzet- 
tyit  ijen  csúfjára  a  világnak!  (Székelyföld  Nyr. 
V.176).  A  Fekete-nemzet,  Bockocs  nemzet  (Hunyad 
m.  Lozsád  Nyr.  XXIII.  143);  2.  ivadék.  Lámpista 
vót  minden  nemzőte  (Dráva  mell.  Kopács  Nyr. 
XVI.431);  3.  nemzetek:  családtagok  [?].  A  nem- 
zetek osztoszkodnának  vele  (Gyöngyös  vid.  Nyr. 
IV.470). 

NEMZETESZ :  rokon.  Ez  az  ember  nemzetesz 
velem  (Moldvai  csáng.  Nyr.  X.154). 

[NEMZETI]. 

nemzeti-hal:  scardinius  erythrophthalmus  (a 
magyar  nemzeti  színről,   mert  a  háta  zöld,   az 


oldala  ezüstfehér,  a  szárnya  piros)  (Balaton-Fü- 
red Hermán  0.  Halászat  K.). 

NEMZETSÉG:  1.  család.  Most  mán  az  egész 
nemzeccség  fejire  szégyőnt  hoz  (Udvarhely  m.  Nyr. 
IV.  176).  Bözzőg  akkó  hopp  vót  a  Mihájj-nemzecs- 
cségnek!  (Székelyföld  Nyr.  V.176) ;  2.  rokon,  atyafi. 
Nemzetségek  vagyunk  (Udvarhely  m.  Nyr.  VIII. 
471). 

NÉNE:  [tréf.]  fene.  Egyen  meg  a  néne!  (Bor- 
sod m.  Szíhalom  Nyr.  XXIV.432). 

NÉNE  {né  Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv 
in.419;  nén  Székelyföld  Nyr.  V.174.  221;  Kiss 
Mihály ;  Udvarhely  m.  Nyr.  VI.465 ;  XI.37 ;  Vadr. 
380;  Székely-Udvarhely,  Bethlenfalva  Nyr.  VII. 
377;  Háromszék  m.  MNy.  VI.209;  NyK.  IIL16; 
Erdővidék,  Csík  m.  Vadr.  380;  Brassó  m.  Bács- 
falu  Nyr.  VI.231 ;  nén  Palócság  Nyr.  XXI.217; 
néne,  néném  Baranya  m.  Ormányság  Tsz. ;  Ba- 
ranya m.  Mecsekhát  Thomaer  Ignác  1841 ;  Pa- 
lócság Nyr.  Vm.450;  XVI.126;  XXI.214;  XXIL 
77.  511;  Heves  m.  Párád  Döbrentei  Gábor; 
Hont  m.  Kővár  Nyr.  XVII.42 ;  néném  Dráva  mell. 
Nyr.  V.522;  Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVL431 ; 
néném  Palócság  Nyr.  XXII.511;  >^ewne  Csallóköz 
Szinnyei  József;  Alsó-Csallóköz,  Komárom  m. 
Nyr.  XVII.287;  nyennye  Vas  m.  Hegyhát  Nyr. 
Vni.468). 

NÉNIKE  {nénike  [a  gyermek  híja  így  a  test- 
vérnénjét]  Szlavónia  Nyr.  XXin.216.  307). 

NÉNKA,  NINKA:  nénike  (Hont  m.  Tsz.). 

NÉNŐ  (Székelyföld  Kriza;  Udvarhely  m. 
Vadr.  38 ;  Háromszék  m.  Vadr.  417 ;  nenő,  nen'ö 
Palócság  Nyr.  XXIL77.  511;  XXIII.72;  Heves 
m.  Párád  Döbrentei  Gábor;  Nógrád  m.  Nyr.  V. 
182;  Gömör  m.  Tsz.;  Nyr.  XVI.72;  Gömör  m. 
Padár  Nyr.  VII.  132):  néne,  néni. 

NENÜS :  néni  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr.  XIX.94). 

NENÜSKE:  nénike  (Hont  m.  Ipolyság  Nyr. 
XIX.94). 

NÉP:  1.  népek:  emberek.  Héti  vásárba  nem 
igen  gyünnek  most  a  népek.  Rosszak  most  a  népek 
(Veszprém  Nyr.  VII.376).  A  népek  már  mind 
visszatértek  faluikba  (Csík  m.  Nyr.  VII.272);  2. 
népem:  feleségem  [vö.  fejérnép]  (Brassó  m.  Hét- 
falu Kiss  Mihály). 

NEPOTYA:  leány-unoka  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
in.3;  X.204). 

NÉRÁVA:  fortély  (lónál  és  ökörnél)  (Három- 
szék m.  Nyén,  Bodola  Erdélyi  Lajos). 

NÉRÁVÁS:  fortélyos  (ember,  ló,  ökör)  (Há- 
romszék m.  Nyén,  Bodola  Erdélyi  Lajos ;  Brassó 
m.  Hétfalu  Nyr.  XVI.527 ;  Brassó  m.  Tatrang 
Nyr.  n.523). 

NÉRÓD  {nerod,  neród):  1.  bolond  (Moldvai 
csáng.  Nyr.  III.3;  X.204);  2.  makacs,  nyakas 
(Brassó  m.  Hétfalu  Király  Pál). 

96* 


1019 


NESZ— NESZETI 


NESZEZ— NESZÜL 


1520 


NESZ :  1.  zaj,  lárma  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.).  Oda  ment  a  nagy  neszre  (Somogy  m.  Zich 
Nyr.  VIII. 51 9).  Ojan  neszt  tesznek,  hogy !  (Veszp- 
rém m.  Almádi  Zolnai  Gyula);  2.  szín,  ürügy 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.283;  Pozsony  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  111.437).  Avvd  a  nesszé  gyütt,  mintha 
a  kóhásztöttöt  kirte  vóna  (Fehér  m.  Nyr.  X.187). 
Avval  a  nesszel  indult  (Fehér  m.  Szolgaegyháza 
Nyr.  IV.44). 

[Szólások].  Nesznek  gyiin:  l.  kábulás,  ájulás 
után  magához  tér ;  2.  észreveszi  magát.  Kisüön 
gyüttiél  nesznek  \  ugyan  rászetfek  (Győr  m.  Csé- 
csény  Nyr.  XII.236). 

NESZEGÓGYES:  vízeszű,  féleszű  (Szeged 
Nyr.  VII.381). 

NESZEL:  1.  neszt  csinál  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIIL287;  Székelyföld  Nyr.  IX.25);  2.  lár- 
máz (Csurgó  vid.  Király  Pál);  3.  neszre  figyel, 
neszt  akar  észrevenni,  fülel  (Dunántúl  Nyr.  IX. 
78;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.283;  Hol?  Nyr.  IX. 
25) ;  4.  észrevesz.  Elősző  csak  úgy  fére  hancsa- 
litottam ;  hát  tiem,  neszelök  semmit  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  VIII.43).  Ék  kicsit  ezzel  a  szememmel  is 
neszelek,  ha  a  világosságra  megyek  (Pest  m.  Döm- 
söd  Nyr.  XII.279).  ügy  neszőtem:  úgy  vettem 
észre  (Félegyháza  Nyr.  XIV.186);  5.  sejt,  Ne- 
szőtem, hogy  te  má  éthon  vagy  (Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVL474). 

el-neszel:  sietve  eltávozik  (vmi  kellemetlen- 
ségtől való  félelmében,  mikor  még  csak  neszét 
vette,  pl.  a  tolvaj  a  legkissebb  zörejre,  a  rágal- 
mazó a  rágalmazott  jövetelének  v.  jőhetésének  1 
puszta  hírére)  (Hol?  Nyr.  IX.25).  ! 

fő-neszel :  föleszmél,  eszméletre  tér.  Akkorát  \ 
csattant  a  bunkós  bot  a  feje  tetején,  hó  tartabás  \ 
[így!]  vótam  tülle,  vájjon  főneszél-é  (Kis-Kún-  ; 
Halas  Nyr.  VIII.87).  | 

NESZERE  {nyeszere  Csík  m.  Nyr.  X.90) :  sze-  | 

les,  szeleburdi,  futó-eszű,  féleszű,  félbolond  (Szé-  ■ 

kelyföld  Tsz.;  Kiss  Mihály,  Győrffy   Iván;  Há-  | 
romszék  m.  Tsz.;  Vadr.) 

NESZÉS  {neszes,  neszös):  1.  lármás  (Hol?  Si- 
monyi  Zsigmond);  2.  részeg,  részeges  (Vas  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  111.438);  3.  bolond  (Komá- 
rom m.  Alsó-Csallóköz  Nyr.  XVII.287) ;  4.  ijedős 
(Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXn.430). 

NESZÉT,  NYESZET:  1.  neszét:  zajt  csinál, 
lármáz  (Háromszék  m.  Vadr.  510a).  Né  neszes- 
séték!  (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  111.514).  Né  ne- 
szess, te  neszere !  (Székelyföld  Kriza) ;  2.  nyeszet  : 
nyikorog  (a  szekér)  (Hajdú  m.  Földes  Nyr. 
in.36). 

NESZETEL:  zajt  csinál  (Alföld  Nyr.  XIV. 
527;  Székelyföld  Csaplár  Benedek,  Kriza;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.342;  Vadr.  510a;  Győrffy 
Iván). 

NESZETI-  wes^^ere (Háromszék  m.  Vadr.  ölOa; 
Győrffy  Iván). 


NESZEZ:  1.  neszt  csinál  (Dunántúl  Nyr.  IX. 
78;  Somogy  m.  Tab  Nyr.  XV.240);  2.  lármáz, 
zajt  üt  (Dunántúl  Nyr.  1X.78;  Soprony  m.  Repce 
mell.  Nyi-.  n.560;  XX.410;  Göcsej  Nyr.  XIV. 
165;  Budenz-Album  159;  Veszprém  m.  Almádi 
Zolnai  Gyula;  Szegszárd  vid.  Nyr.  VII.382;  Ba- 
ranya m.  Ormányság  Tsz.;  Baranya-Sz.-Lőrinc 
Kassai  J.  Szókönyv  III.438);  3.  neszre  figyel, 
neszt  akar  észrevenni,  fülel  (Dunántúl  Tsz.; 
Nyr.  1X.78;  Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr.  II. 
560;  Komárom  m.  Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII. 95); 
4.  észrevesz  (Komárom  m.  Alsó-Csallóköz  Nyr. 
XVn.287). 

f ő-neszez :  föllármáz.  Mindig  főneszézik  magát 
(Veszprém  Zolnai  Gyula). 

NESZÉZŐD-IK :  nesztől,  zajtól,  lármától  meg- 
ijed (Göcsej  Nyr.  XIV.165;  Budenz-Album  159). 

meg-neszeződik :  cv.  Ne  pattogtass  az  ostorré, 
mier  megneszeződik  a  marha  (Göcsej  Nyr.  XIV, 
454). 

[NESZÍT]. 

neki-neszit:  vágyat  kap  rá  (Háromszék  m, 
Vadr.  510a). 

rá-neszit:  ráingerel  (Sepsi-Szentgyörgy  Győrffy 
Iván), 

NESZLET:  neszt,  zajt  csinál  (Háromszék  m- 
MNy  VI.342;  Vadr,  510a;  Győrffy  Iván),  Nesz- 
less csak,  majd  lecsendesitlek !  (Székelyföld  Csap. 
lár  Benedek). 

NESZŐD-IK,  NESZÜD-IK:  1.  nesződ-ik:  ne- 
szez, neszt  csinál,  neszt  hallat.  Bégén  hallottam 
mán  nesződni,  tán  bizon  meghótt  (Soprony  m. 
Röjtök  Nyr.  111.514);  2.  neszüd-ik:  'nekihevül, 
nekibőszül,  bolondul,  eszelősködik  (Vas  m.  Kassai 
J.  Szókönyv  III.438;  Kemenesalja  Tsz.).  Ne  ne- 
szüdjetek ;  ne  legyetek  eszeteken  kívül.  Oda  ne- 
szüdött  az  egész  nép:  oda  csődült  (Soprony  m, 
Rábaköz  Nyr.  IX.79);  3.  neszüd-ik:  indulatosan 
vágyik  (Háromszék  m.  MNy.  VI.342;  Vadr.; 
Sepsi-Szentgyörgy  Győrffy  Iván). 

f"ő-neszüdik:  fölébred  a  zajra  (Repce  vid. 
Nyr.  XX.416). 

meg-neszűdik :  megbőszül,  megriad,  megijed, 
megbokrosodik  (Soprony  m.  Rábaköz  Nyr.  IX. 
79;  Repce  mell,  Nemes-Viss  Nyr.  XVII.336), 

rea-neszüdík :  indulatosan  vágyik  rá  (Három- 
szék m,  MNy.  VI.346;  Vadr.). 

NESZÜDÉS:  kótyagos  dőzsölés,  összevissza 
mulatság  hejehujával  (Soprony  m.  Rábaköz  Nyr. 
IX.79). 

NESZÜL :  indulatosan  vágyik,  vérszemet  kap 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.342 ;  Sepsi-Szentgyörgy 
Győrffy  Iván), 

mög-neszűl:  megijed,  megriad,  megdühödik, 
megbokrosodik.    Még   van   neszűve  (Somogy   m. 


1521  NETÉNTÓK^NEVELETLEN 


NEVELŐ— NÉZ 


1522 


Tab  Nyr.  XV.240).  ügy  megneszűtek  [az  embe- 
rek], new  lehet  velük  birni  (Veszprém  m.  Euyiiig 
Simonyi  Zsigmond). 

rea-neszül:  indulatosan  vágyik  reá  (Sepsi- 
szentgyörgy Győrffy  Iván). 

NÉTÉNTÓK  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Há- 
romszék m.  Vadr. ;  Kiss  Mihály ;  Brassó  m.  Hét- 
falu Nyr.  XVI.527;  XXI.528  [itt  nesentok  hiba] 
Kiss  Mihály,  Király  Pál;  étentók  Székelyföld 
Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr. 
lé'téntók  Erdővidék  Nyr.  VIII.188) :  ügyetlen 
ügyefogyott,  élhetetlen,  eggyügyű,  gyámoltalan 
félénk,  gyáva. 

NETEEÓ  (Csík  m.  Nyr.  X.90;  Moldvai  csáng. 
Nyr.  X.200;  nedró  Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XXI. 
528 ;  Király  Pál) :  ügyetlen. 

NETET:  szeleskedve  összezavar,  ide-s-tova 
kapkod.  Ne  netess,  te  neszere!  (Háromszék  m. 
Vadr. ;  Győrffy  Iván). 

NETEZ:  tétova  nézeget,  szanaszét  tekintget, 
fürkésződik,  vizsgálódik  (Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843 ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.342  ;  Vadr. : 
Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ; 
Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár).  Ne- 
tez  jobbra-balra  (Brassó  m.  Hétfalu  Nyr.  XVI. 
527). 

[NETRE]. 

netre-fóró:  ügyetlen,  eggyügyű,  eszelős,  bal- 
gatag, félbolond  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö. 
hetre-förös], 

netre-füles :  szeles,  szeleburdi,  hóbortos,  bolon- 
dos (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XXm.142)  [vö.  hetre- 
füles]. 

NETRET:  tétova  nézeget,  szanaszét  tekint- 
get, fürkésződik,  vizsgálódik  (Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

NETRETI :  tétova  nézegető,  szanaszét  tekint- 
gető, fürkésződő,  vizsgálódó  (Háromszék  m.  Ko- 
vászna Butyka  Boldizsár). 

NÉTYŰ:  papsipka  formájú  cipó  (Palócság 
Kassai  J.  Szókönyv  III.420). 

[NEVEKSZ-IK]. 

bele-nevekszik :  beleszokik  (Veszprém  m. 
Szentgál  Nyr.  in.l83). 

[NEVEL]. 

[Szólások].  Vötfem  egy  malacot,  maj  nevel  a 
neköni;  ha  möghizik,  50  pöngő  lössz  az  ára  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.283).  Maj  nevel  ez  a  malac 
neköm;  ha  möghizik,  50  pöngő  lössz  az  ára  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XXin.192). 

[NEVELETLEN]. 

neveletlen-ujj :  a  kis-újj  melletti  újj  (Zala  m. 
Szepezd  Nyr.  XVii.236;  Kis-Kún-Majsa  Nyr.  11. 


307 ;  Temesköz,  Torontál  m.  Száján,  Szőreg  Kál- 
mány  L.  Szeged  népe  n.ll2,  113,217,  218;  lU. 
191)  [vö.  nevetlen-ujj], 

NEVELŐ :  1.  növesztő.  Ez  a  nevelő  üdő,  mikő 
így  szitál  az  esső,  a  nap  mög  vigyorog  csak  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XXni.192);  2.  [tréf.]  fogház, 
börtön  (Kunság,  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  X.329). 

[NEVELŐD-IK]. 

[Szólások].  Jól  nevellődik  az  idő:  eggyre  szebb 
lessz  az  időjárás  (Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr. 
XVnL523). 

NEVENDÉK :  1.  serdülő  kis  leány  (Tokaj  Nyr. 
XXIV.192);  2.  a  kis-újj  melletti  újj  (Baranya 
m.  Tsz.). 

NE  VENDÉKÉS :  serdülő.  Mikor  ollan  piciny 
gyerek  voltam,  édé's  anyám  kedves  fia  voltam;  de 
immá  mas  nevendéké's  vagyok,  van  szeretőm,  ki 
kissebb,  ki  nagyobb  (Vas  m.  Hegyhát-Marác  Nyr. 
V.48). 

[NEVESZT]. 

föl-neveszt :  fölnevel  (Palócság  Nyr.  XXL419). 

[NEVET]. 

[Szólások].  Tótul  nevet:  sír  (Szentes  Nyr.  VIII. 
331). 

le-nevet :  kinevet  (Erdély  Kassai  J.  Szókönyv 
m.441). 

[NEVETEL],  MEHETEL :  gúnyolódik  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  IX.429). 

NEVETKÉRÉZ[-IK]  (Palócság  Nyr.  XXI.217. 
419;  7ievetgéréz'étt  Soprony  m.  Simonyi  Zsig- 
mond): nevetgél. 

[NEVETLEN]. 

nevetlen-ujj :  a  kis-újj  melletti  újj  (Torontál 
m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.150; 
Szatmár  m.  Patóháza  Nyr.  XIX. 139;  Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.)  [vö. 
neveletlen-ujj], 

[NEVETŐKE]. 

[Szólások].  Jó  nevetőkéje  van:  jó  nevetős,  so- 
kat nevet  (Somogy  m.  Simonyi  Zs.  Tüzetes  M. 
Nyelvtan  1.501). 

[NEVETSÉG] ,  MEHETSSG  :  gúnyolódás 
(Moldva,  Klézse  Nyr.  IX.429). 

NEVEZGETŐD-IK :  csúfneveket  adogat  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

NÉZ  {nez,  néz  Székelyföld  Nyr.  IV. 81 ;  Győrffy 
Iván;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.231 ;  VI.465;  Kiss 
Mihály;  Udvarhely  m.  Homoród-Almás  Nyr.  V. 
233 ;  Székely-Udvarhely,  Bethlenfalva  Nyr.  VH. 
377;  Udvarhely  m.  Kobáthfalva  Nyr.  Vni.144; 
Kézdi-Vásárhely  Nyr.  IX.425;  Csík  m.  Nyr.  V. 
468;  Csík  m.  Ditró  Nyr.  VI.177;  Gyergyó-Sz.- 
Miklós  Nyr.  Vin.229;  Moldva,  Klézse  Nyr.   HL 


1523 


NEZEÖ— NÉZEL 


NEZELGET-NO 


1524 


335 ;  nöz  Udvarhely  m.  Vadr.  6 ;  Székely-Keresz- 
túr  vid.  Vadr.  436.  451 ;  nyíz  Szlavónia  Nyr, 
XXIII.  168.  214).  —  Hadd  ném:  hadd  nézzem 
(Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX. 191).  Had  nim:  cv 
(Szatmár-Németi  Nyr.  XV.335).  Hagy  ném:  co 
(Nógrád  m.  Nyr.  VI.  134).  Néd:  nézd,  ni  (Veszp- 
rém m.  Almádi  Zolnai  Gyula).  Neje  kend:  nézze 
kend  (Temesköz  Kálmány  L.  Szeged  népe  II. 
234).  Nészi,  nészi:  nézdsze  (Nógrád  m.  Nyr.  IV. 
473;  Nógrád  m.  Vecsekle  Nyr.  V.179).  Ny'éci: 
c\D  (Borsod  m.  matyóság  Tóth  Béla). 

[Szólások].  A  mi  azt  nézi:  a  mi  azt  illeti  (Szé- 
kelyföld Győrflfy  Iván;  Kezdi- Vásárhely  Nyr. 
IX.425).  A  mi  ezen  szent  házasságnak  nagyobb 
erősségit  nézi  (Udvarhely  m.  Homoród-Almás  Nyr. 
V.233).  Félen  néz:  gúnyosan  néz  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.325;  Győrffy  Iván). 

ki-nóz  [!]:  —  színben  van  (sieht  aus).  Szűre- 
tesen  néz  ki  a  keze:  oly  mocskos,  mintha  szüre- 
telt volna  (Fóth  vid.  Nyr.  1.50).  Jól  kinéz:  jó 
színben  van  (Borsod  m.  Mező-Csáth  Nyr.  IX. 
178).  Igen  jól  néz  ki  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  és  Háromszék  m.  Vadr.  554). 

[Szólások].  Kinéz  érte  öt  forint:  kapok  érte  öt 
irtot  (Szeged  vid.  Nyr.  Vn.473). 

[körül-nóz]. 

[Szólások].  Körünizi  a  könyvet:  átlapozza  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVni.478). 

[oda-néz]. 

[Szólások].  Oda  se  nízek  10 — 20  forintnak: 
10 — 20  forint  nekem  semmi.  Oda  se  nizz  neki, 
hogy  mit  zúgatnak:  ne  törődjél  vele,  föl  se  vedd 
(Szilágy  m.  Nyr.  IX.564). 

NÉZEG:  nézeget  (Borsod  m.  Noszvaj  Kassai 
J.  Szókönyv  III.442 ;  Szabolcs  m.  Kisvárda  Kunos 
Ignác). 

NÉZÉGÉL,  NÉZÉGÉL  {nézegél  Szeged  vid. 
Nyr.  1.42 ;  Miskolc  Simonyi  Zs.  Tüzetes  M.  Nyelv- 
tan 1.402 ;  neézegel,  ncézeglém.  Palócság  Nyr.  VI. 
466.  518):  nézeget. 

NÉZÉGELŐD-IK  (Somogy  m.  Szöke-Dencs 
Nyr.  III.275;  nézgelöd-ik  Vas  m.  Izsákfa  Kresz- 
nerics  F.  Szótár  11.75;  nizegelöd-ik  Repce  vid. 
Nyr.  XX.410;  nizgelöd-ik  Veszprém  m.  Csetény 
Nyr.  VIII.376):  nézeget,  szemlélődik,  körülte- 
kintget. Ne  nézégelőg gyetek,  mind  a  vín  kanászné 
(Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.275).  Nizge- 
lödik  a  vásárbo  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr. 
XVIII.376). 

NÉZEGET  {nézeget  Udvarhely  m.  Kiss  Mihály). 

NÉZEL,  NÉZEL  {nézel  Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843;  Csík  m.  Arany-Gyulai  NGy.  1.159; 
Győrffy  Iván;  nézel  Fehér  m.  Bia  Király  Pál; 
Veszprém  m.  Enying  Simonyi  Zsigmond;  nézéll 
Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  111.442):  néze- 
get, szemlél,  szemmel  keres,  les.  Nézetem  én  is 
(Veszprém  m.  Enying  Simonyi  Zsigmond).  Mán 


eggy  órája  nézetem  itt  azokat  a  gyerekeket,  de  csak 
nem  látok  közülök  eggyet  se  (Fehér  m.  Bia  Király 
Pál).  Nézéli  azonnal  tömlecnek  ajtaját  (Csík  m. 
Arany-Gyulai  NGy.  1.159). 

meg-nózél:  megnézeget,  megszemlél.  Megné- 
zeti atyja  jobbik  paripáit  (Csík  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  1.158). 

NÉZELGET:  nézeget,  szemlélget.  Csak  úgy 
nézelgeti  falkáját  (Fehér  m.  Perkáta  Nyr.  III.35). 

NÉZŐKE :  javas,  a  ki  kártyavetésből  v.  bab- 
vetésből jövendői  v.  olvas  ki  vmi  titkot  (Mold- 
vai csáng.  Nyr.  IX.452 ;  Moldva,  Klézse  Nyr.  VI. 
374). 

NÉZÖS  {néze's,  neézös) :  javas.  Maág  a  neé- 
zösneé  is  vaótam,  nieé  se  vigattam  me  (Heves  m. 
Bátor  Nyr.  VIII. 88).  Mag  a  néze-'sne  is  va  tám, 
messe  vígáttám  me  (Gömör  m.   Nyr.  XVI1I.505). 

NÉZT,  NÉZET,  NÉZET :  nézve.  Nézt  (Erdély 
Kassai  J.  Szókönyv  III.442).  Arra  nézt.  A  többire 
nézt  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Tojásra  való  né- 
zet jól  tojnak  a  tyúkok.  Jövőre  való  nézet:  jövőre 
nézve  (Erdővidék  Nyr.  IX.34).  A  városra  való 
nézet  (Csík-Szereda  Simonyi  Zs.  M.  Határozók 
n.247). 

[NÉZVÉST],  NÉZVÉST;  nézve.  Arra  való 
nézvést  (Székelyföld  Győrffy  Iván). 

NI,  NINI  {ne  Palócság  Nyr.  XXin.24;  né 
Maros-Torda  m.  Éhed  Nyr.  VI.229 ;  néne  Gömör 
m.  Otrokocs  Nyr.  XIX. 184;  ne-te  Csík  m.  Nyr. 
VIII.182).  Ne,  gyerekek,  mit  tánátám!  (Palócság 
Nyr.  XXIII.24).  Né,  mi  mászik  a  fejeden!  (Maros- 
Torda  m.  Éhed  Nyr.  VI.229).  Néne,  de  csíhos 
eggy  lajblid  van  neked!  (Gömör  m.  Otrokocs  Nyr. 
XIX. 184).  De  megörvend,  hogy  még  soha  sem 
hallotta  senkitől,  hogy  éccerre  százat  ütött  vóna, 
s  ne-te,  én  százat  üték  (Csík  m.   Nyr.   VIII.  182). 

NIGOVICS:  eggy  madárfaj  (Heves  m.  Név- 
telen 1840). 

NINCS  {nincsek  [nincsenek]  Göcsej  Nyr.  XVII. 
509;  Budenz-Album  165). 

nincs-ki-ucca :  eggy  térjmeg-ucca  (zsák-ueca) 
neve  volt  (Szeged  Csaplár  Benedek). 

NINCSENSÉG:  szegénység,  szükség.  Nincs 
nagyobb  baj  a  nincsenségnél  (Hódmező-Vásárhely 
Nyr.  11.420). 

NINCSETLENSÉG :  cv.  A  nincsetlenség  a  zoka, 
hogy  a  fiam  ném  gyüket  iskolába,  ném  birok  neki 
venni  ruhikát  meg  csizmikát  (Dráva  mell.  Kopács 
Nyr.  XVI.474).  Nem  volna  mi  kosztunk  [házas- 
felek közt]  semmi  baj,  csak  az  a  nincsetlenség, 
az  csinál  kosztunk  zavart  (Bács  m.  Petrovoszelló 
Nyr.  Vn.520). 

NINIMISKA:  [nép-etimológia]  nihilista  (Makó 
Nyr.  XXIII.578). 

[NO;  vö.  nosza,  noszi\. 


1525 


NÓBITÁL— NOSZOL 


NÓTA— NŐSTÉNY 


1526 


no-hisz  {nac,  nacc  Szolnok-Doboka  m.  Apa- 
Nagyfalu  Nyr.  XIII.331;  XIV.525;  XV.382). 

no-hiszen  {nojszen,  nojszen  Vas  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  III.450;  Zala  m.  ?  Nyr.  XVII.  139; 
Kecskemét  Nyr.  IX.361). 

NÓBITÁL :  1.  énekel  (Csongrád  m.  Dorozsma 
Nyr.  VIII.181);  2.  énekelve  sír  (gyermek).  Ne 
nóbitájj  annyit  a  fülembe!  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos)  [vö.  nófitál]. 

NODERGA,  NOVERGA:  eszelős,  féleszű,  eggy- 
ügyú  (Székelyföld  Tsz.  109b.  267b). 

NÓDICA:  póráz  (Brassó  m.  Hétfalu  Király 
Pál). 

NODÍT  [nódít?]:  biztat  (Erdővidék  Tsz.). 
[NOE]. 

Noe-szőllője :  vadszőllő  (Tata  vid.  Csaplár 
Benedek). 

NÓFITÁL :  1.  fülsértően  énekel,  dalolgat,  dú- 
dolgat (Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  IX.282  [itt  nofitál  nyilván  hiba]);  2. 
énekelve  sír  (gyermek).  Ne  nófitáj  a  fülembe!. 
(Csallóköz  Szinnyei  József)  [vö.  nóbitál]. 

NÓM:  no  hadd  lám!  (Baranya  m.  Nyr.  XIX 
498). 

NOMILÓD-IK:  neveződik  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
X.204). 

[NORMA]. 

[Szólások].  Normára  foglak:  ráncba  szedlek 
(Mezőtúr  Nyr.  X.86). 

NOSZA  {nősz  Palócság  Nyr.  XXII.77;  noszé 
Veszprém  m.  Nyr.  VI.422). 

NOSZÉGAT:  biztat,  bátorít  (Baranya  m.  Or- 
mányság  Nyr.  11.279)  [vö.  noszogat]. 

NOSZÉNT:  biztat,  nógat.  De  sokat  kell  no- 
széntani  (Somogy  m.  Nyr.  XXI.91). 

NOSZI:  nosza  (Qömör  m.  Tsz.). 

NOSZÍT  (Vas  m.  Kemenesalja,  Gömör  m. 
Tsz.;  Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly;  nyoszitt 
Székelyföld  Kiss  Mihály;  nyuszit,  nyuszitt  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.231): 
biztat,  uszít.  Nyuszicsd  réa  a  kutyákot  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  V.231). 

NOSZOGAT:  biztat,  buzdít,  nógat,  sarkall, 
serkent  (Komárom  m.  Fúr  Nyr.  XX.479;  Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XVI.383;  Mezőtúr  Nyr.  IX.479; 
Orosháza  Nyr.  IV.325.  377 ;  Palócság  Nyr.  XXII. 
77). 

NOSZOGTAT :  cv)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.524). 

NOSZOL  (Pápa  vid.,  Szatmár  vid.  Tsz.;  nyo- 
szol  Csallóköz  Nyr.  T.280):  a. 


[NÓTA]. 

nóta-fa :  tambura,  guzlica  (Kecskemét  Nyr. 
XIX.46). 

nóta-farka:  a  nóta  végének  ,jódlírozás'-3zerű 
kicifrázása  (Palócság  Nyr.  XIX.93). 

NÓTÁLTAT :  följegyezteti  a  ,sitjét'  (a  bánya- 
munkás) (Szatmár  m.  Nagybánya  vid.  Nyr.  XIV. 
238). 

[NÓTÁZ]. 

ki-nótáz:  nótában  kifiguráz.  Kinótázták  a  le- 
gények (Zemplén  m.   Szürnyeg  Nyr.  XVII.376). 

NÓTIN:  kétéves  bárány   (Székelyföld  Kriza). 

NÓTÜRA:  nóta,  ének  (Székelyföld  Fejér  Jó- 
zsef). 

NÓTURÁL :  1.  énekel ;  2.  sír  (Székelyföld  Fejér 
József). 

1.  NŐ  {nyom,  nyöje  Kún-Majsa  Nyr.  VIII.470; 
Békés  m.  Puszta-Földvár  Nyr.  XII.373):  l.nőm: 
[ritk.j  ágyasom  (Palócság  Nyr.  XXIII. 71);  2.  nyő: 
férj  [urasán  beszélni  akaró  parasztasszony  szá- 
jában] (Kún-Majsa  Nyr.  VIII.470).  Mi  csinál  a 
nyöje?  (Békés  m.  Puszta-Földvár  Nyr.  XII.373). 

2.  NŐ  {növ  Szlavónia  Nyr.  XXIII.214;  nyöitek 
Vas  m.  Őrség  Nyr.  VII.322 ;  mégnyöU  Szlavónia 
Nyr.  V.64;  nyíl,  nyün  Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XVII.334).  Jő  vőt  áz  esső,  mas  maár  növ  a  szöm 
(Szlavónia  Nyr.  V.63). 

NŐDÖGÉL :  lassanként,  apródonként  nő.  Nőt- 
tek, nődögéltek  (Moldva,  Klézse  Nyr.  V.48). 

NŐL  (Veszprém  m.  Nyr.  IV.514;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVin.287 ;  nyöl  Dunántúl  Nyr.  XVI. 
239;  Veszprém  m.  Szentkirály-Szabadja  Zolnai 
Gyula;  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.90; 
Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.334;  Dráva  mell. 
Nyr.  V.522;  Kecskemét  Nyr.  IX.359;  Szentes 
Nyr.  IX.94 ;  Dorozsma  Nyr.  VII  240 ;  Szeged  és 
vid.  Nyr.  III.321;  VII.  180;  Csaplár  Benedek; 
Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  1.65; 
Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe 
in.l53;  Fölső-Bácska  Nyr.  XII.216;  Bács  m. 
Bajmok  Nyr.  Vni.228;  Esztergom  Nyr.  IX.542; 
Csallóköz  Csaplár  Benedek;  Csallóköz,  Arak  Nyr. 
X.382;  nyöll  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214;  nyűl 
Somogy  m.  Király  Pál):  nő. 

[NŐLESZT],  NYŐLESZT  (Dunántúl  Nyr.  XVI. 
239;  Repce  vid.  Nyr.  XX.410;  Somogy  m.  Nyr. 
VIII.511;  Pest  m.  Egres-Káta  Nyr.  VIII.511; 
nyeHleszt  Gömör  m,  Nyr.  XVIII.501 ;  nyüeleszt 
Soprony  m.  Horpács  Nyr.  X.267):  növeszt. 

NŐS:  ágyasságban  élő  (megkülömböztetve  a 
feleségestől)  (Hont  m.  ipolyi  járás  Csontosi  Já- 
nos). 

NŐSTÉNY  {nyöstén  Rábaköz  Király  Pál;  Gö- 
csej, Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.228;  Torontál  m. 
Egyházas-Kér  Kálmány  L.  Szeged  népe  III.182; 


1527 


NÖSZÖ— NÖVÉS 


NÖVEVÉNY— NŰSZ 


1528 


Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  Vadr.  398 ;  nyöstény  Abaúj,  Borsod,  Gö- 
mör,  Heves,  Bács  m.  Király  Pál;  Fölső-Bácska 
Nyr.  XII.216;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.125;  Csik, 
Háromszék  m.  Király  Pál;  nyőstíny  Csallóköz, 
Komárom,  Jászság  Király  Pál ;  nyüvestén  Három- 
szék m.  MNy.  VI.223;  NyK.  in.4;  Vadr.). 

nyőstóny-fütty :  bakugrásos  gyermekjáték, 
a  mely  úgy  megy,  hogy  az  első  négykézlábra 
áll,  a  második  keresztül  szökik  rajta  s  aztán  ő 
is  négykézlábra  áll,  s  a  többiek  is  sorban  ke- 
resztül szökdösnek  az  előbbieken,  és  így  tovább 
(Marosvásárhely  Nyr.  XVII.283). 

nőstén-kapocs :  a  kapocspár  lapos  része  (Ba- 
ranya m.  Csúza  Nyr.  XVni.287;  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek), 

nyőstóny-szer  (nyöstén-szer) :  nőnem,  fehér- 
nép (Göcsej  Tsz.;  MNy.  V.128). 

nőstény-zsupp :  eggyes  zsupp,  a  mely  a  ház- 
födésnél  a  bakzsupp  (kettős  zsupp)  két  része 
közé  kerül  (Somogy  m.  Visnye  Nyr.  XVII.286). 

[NŐSZŐ,  NŐSZE]. 

nősző-legóny  (Rábaköz  Horváth  Zsigmond 
1889;  nösze-legény  Fertő  mell.  MNy.  IT1.405): 
házasuló  korban  levő  legény. 

1.  NŐTELEN  {nyötelen  Veszprém  m.  Enying, 
Fehér  m.,  Pozsony  m.  Cseklész,  Abaúj  m.  Szik- 
szó, Aszaló,  Vadász  Király  Pál). 

2.  NŐTELEN  (Esztergom  vid.  Nyr.  XI.381 ; 
Székelyföld  Kiss  Mihály ;  nyötelen  Tolna  m. 
Nyr.  IV.516;  Szeged  Csaplár  Benedek;  Csalló- 
köz Nyr.  XVI.330;  Csaplár  Benedek):  föl  nem 
nőtt,  kistermetű,  kiskorú,  neveletlen.  Hat  nyö- 
telen árva  maradt  utánna  (Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek).  Bár  nyötelen  korodba  ütött 
vóna  beléd  a  ménykü!  (Tolna  m.  Nyr.  IV.516). 

NÖVÉS :  kinövés.  Golyva-alakú  növése  van  a 
torkán  (Háromszék  m.  Nyr.  IX.36). 


NÖVEVÉNY:  növény  (Tisza-Sz.-Imre  Nyr. 
Vni.526;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.215;  Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Erdővidék  Nyr. 
VIII.  188;  IX.42). 

NÖVŐ  {nevö  Székelyföld  Tsz.). 

NULLA:  rest,  dologtalan,  semmirekellő  (Szé- 
kelyföld Fejér  József). 

[NULLÁZ]. 

el-nuUáz:  elsinkófál  (vagyont).  Elnullázta  a 
vagyonomat  [az  ügyvéd]:  fölment  minda  perkölt 
ségre  (Szolnok  Melich  János). 

ki-nulláz :  kisemmiz,  kiforgat  (örökségből,  já- 
randóságból) (Szentes  Négyesy  László).  Te  csak 
engem  kinullázó  (Veszprém  m.  Nyr.  IV.34). 

NUMEBA:  szám  (Kaszárnyai  szó  Nyr.  VI.234; 
Dráva  vid.  Nyr.  Xni.475). 

NUNTA :  menyekző  (Brassó  m.  Hétfalu  Vadr. ; 
Rozsondai  József). 

1.  NŰNÜ:  nádból  v.  bürökszárból  csinált  síp 
(Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.465;  Kemenes- 
alja, Csik  m.  Tsz.) 

2.  NŰNÜ.  Isten  nünüje:  gyámoltalan,  élhetet- 
len, mafla  ember  v.  gyerek  (Zala  m.  Hetes  Nyr. 
1.423)  [vö.  isten-üneje  NySz.]. 

NÜNŰGÉLGET:  magában  dúdolgat  (Nagy- 
Kúnság,  Túrkeve  Nyr.  III.229). 

NÜNÜKE:  cifra  földi  poloska.  A  fecskét  és 
nünükét  nem  szabad  bántani,  mert  az  első  isten 
madara,  a  másik  isten  tehénkéje  (Zala  m.  Arács 
Nyr.  XXII.474)  [vö.  isten-üneje  NySz.]. 

NŰNNYÖG,  NYÜNNYÖG:  ümmög,  ünnyög 
(Székelyföld  Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  MNy. 
VI.342;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

NŰSZ:  nyöszörög  (Hol?  Nyr.  Xn.528). 


NY. 


NYÁBÁLÓD-IK :  1.  bajlódik,  vesződik,  ügyet- 
lenkedik (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Udvarhely 
m.  Nyr.  IV.427 ;  Udvarhely  m.  Tarcsafalva  Markos 
Albert;  Udvarhely  m.  Városfalva  Máthé  Sándor; 
Háromszék  m.  Vadr.);  2.  uyúgölődik,  okvetet- 
lenkedik (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Udvarhely 
m.  Felméri  Lajos). 

NYÁBÁLÓDÓ :  félig-meddig  rosszul  viselkedő, 
helytelenkedő  (Udvarhely  m.  Nyr.  VIII.471). 

[NYÁCA]. 

[Szólások].  Erigij  a  nyácába:  eredj  a  manóba, 
fenébe,  pokolba  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 
XIV.524:  XV.95). 

NYAFFADT  (mjaffatt):  nyafogó,  kelletlen,  ked- 
vetlen (Csallóköz  Szinnyei  József ;  Hont  m.  Páld 
Nyr.  XÍV.576)  [vö.  nyiffadt]. 

NYAFKA:  mindenért  mindjárt  elpityeredő 
(Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383)  [vö.  nyaviga]. 

NYAFLA :  kelletlen,  kedvetlen,  síró-rívó  (Bé- 
kés m.  Nyr.  III. 525). 

NYAFLI,  NYÁFLI:  1.  nyafli:  nyafogó,  kel- 
letlen, kedvetlen  (Soprony  m.  Repce  mell.  Nyr. 
11.560;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839); 
2.  nyáfli:  gyámoltalan,  élhetetlen,  ügyetlen, 
bamba  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  11.563);  3.  nyafli: 
hitvány,  silány  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.  191) 
[vö.  nyefli], 

NYAFOG:  pityereg  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI. 
383;  Békés  m.  Nyr.  III. 525)  [vö.  nyefeg,  nyifog]. 

NYÁFRÁS:  1.  nyafogó,  kényeskedő  (Abaúj 
m.  Szikszó  Király  Pál) ;  2.  válogatós  (Bereg- 
Rákos  és  vid.  Pap  Károly);  3.  gyönge  testalko- 
tású,  gyönge  egészségű,  nyavalygós  (Bereg- 
Rákos  és  vid.  Pap  Károly).  Te  alaroá  észt  a 
zsákot  felemelni,  te  nyáfrás?  (Abaúj  m.  Szikszó 
Király  Pál). 

NYAGDA  {nyigda  Kecskemét  Csaplár  Bene- 
dek) :  1.  nyagda,  nyigda :  ide-oda  csukló,  bicsakló 
(Kis-Kúnság  Nyr.  XVI.o28 ;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV.283).  Nyagda  kés  (Cegléd  Nyr.  XVII. 
218;  Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVL95).  Nyagda 
v.  nyigda  bicska  (Kecskemét  Csaplár  Benedek). 
Hiszen  az  a  vella  már  régön  olyan  nyagda  vót 
(Kecskemét  Nyr.  XXV.44).  Nyagda  ez  a  dugó- 
húzó (Cegléd  Nyr.  XVIII.91);  2.  nyagda:  gyenge, 

SZINNYí.I  :  MAGVAK  TÁJSZÓTÁR. 


vézna,  beteges  (Szeged  Ferenczi  János).  Nyagda 
kis  lány  (Csongrád  m.  Szentes  Nyr.  XVI.95). 
Kis  nyagda  vót  szögény  haláláig  (Nagy-Kőrös 
Nyr.  XXIV.335)  [vö.  'nyegde\. 

NYAGDUL:  csuklik,  bicsaklik.  Nyagda  ez  a 
dugóhúzó,  nyagdul  ide-oda  (Cegléd  Nyr.  XVIII.91). 

meg-nyagdul:  ide-oda  csuklóvá,  bicsaklóvá 
lessz  (pl.  kés)  (Cegléd  Nyr.  XVII.218). 

NYAHOG:  nyafog  (Palócság  Nyr.  XXI.312; 
XXII.77). 

NYAK  (waA;on-pofon  Torontál  m.  Lörincfalva 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III. 187.  kétszer):  hegy- 
nyak, hegynyereg,  a  hegygerinc  tágas  mélye- 
dése. Az  ökreimet  idefel  hagyám  a  nyakon.  Még 
a  nyaktól  messze  van  a  hegy  teteje  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Nyaka-szakattáig :  körömszakadtig 
(Somogy  m.  Visnye  Vikár  Béla).  Nyakról  jön  a 
háló:  mikor  a  víz  lefelé  sodorja,  s  alulról  kell 
tartani  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

nyak-kupa:  tarkó  (Vas  m.  Tsz.). 

nyak-ló:  nyakleves,  nyakonvágás  (Pápa  vid. 
Tsz.).  Nyaklevet  adni  (Hol?  Tsz.). 

nyak-ruha,  nyak-ruva:  1.  nyakkendő  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  Csík  m.  Király  Pál);  2. 
[tréf.]  nyakleves,  nyakoncsapás  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[nyakruház]. 

föl-nyakruház :  [tréf.]  nyakon  csap  (Udvarhely 
m.  Győrffy  Iván).  Téged  jól  felnyakruházának ; 
viseld  jegésséggel!  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

nyak-szeg  (nyak-szög) :  az  a  fa-  v.  vas-szeg, 
a  mellyel  az  igát  a  szekérrúdhoz  v.  a  tézsolá- 
hoz  csatolják  (Balaton  mell.  Tsz.;  Heves  m. 
Csépa  Nyr.  n.380). 

nyak-tekercs:  nyakát  félre  tartó  [gúnynév] 
(Debrecen  Nyr.  XX.478). 

nyak-tekerós :  nyakmerevedés  (Háromszék  m. 
Nyr.  XX.  190). 

nyak-tőke:  [vízi-malom  része]  (Tisza  mell. 
Nyr.  III.238). 

nyak-vas :  a  kapufélből  kiálló  karika,  mely- 
ben a  kapusark  forog  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

97 


1531 


NYAKAL— NVAKAS2 


NYAKAZO— NYAKÓC 


1 582 


nyaká-vágó:  1.  nyakazó,  nyakvágó.  Mindjárt 
elvitetlek  nyakaváyó  hídra  (Eger  Arany-Gyulai 
NGy.  1.163);  2,  keresztelő  sz.  János  ünnepe 
(Heves  m.  Névtelen  1840). 

nyakba-hányás :  szőllővesszőnek  karóhoz  kö- 
tése (Zemplén  m.  Tolesva  Nyr.  IX.480). 

nyakba-öltő :  tarisznya  (Hont  m.  Horváth 
József  1839). 

nyakba-vető;  vitézkötés  (a  gubán)  (Hol?  Nyr. 
XH.239). 

nyakig-láb :  [tréf.,  gúny.]  hosszú  lábú  (Abaúj, 
Borsod  m.  Király  Pál). 

nyakon-kent:  piaci  lepény  (Szatniár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  XIV.524;  Szilágy  m.  Zsibó  Kerekes 
Ernő). 

nyakra-való  (mjakra-valló  Érsekújvár  és  vid. 
Tóth  Jenő) :  vaskarika  a  szélmalom  szeles  hal- 
ványán, melyen  a  cilinder-kerék  forog  (Csanád 
m.  Puszta-Kaszaperegh  Nyr.  VII.46). 

NYAKAL :  1.  nyakon  ver  (Szatmár  m.  Nagy- 
Kálló  Nyr.  X1I.429;  Szatmár  m.  Patóháza  Nyr. 
XIX.379;  Háromszék  m.  Vadr. ;  Csík  m.  MNy. 
VI. 375);  2.  csíkot  tisztít  (elvágja  a  nyakát  és 
úgy  húzza  ki  a  bélét)  (Szatmár  m.  Nyr.  XI. 
284) ;  3.  csak  a  hegyét  szeldeli  a  fűnek  (a  rossz 
kaszás)  (Háromszék  m.  Vadr. ;  Csík  m.  MNy. 
VI. 375) ;  4.  erősen  iszik  (szeszes  italt)  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.524;  Szilágy  m.  Nyr. 
IX.564). 

be-nyakal:  1.  bepofáz.  A  tót  ugyancsak  benyá- 
kált  mindenhol,  mer  jó  is  vót,  meg  éhen  is  vót 
(Nógrád  m.  Tolmács  Nyr.  XVI.278);  2.  becsíp, 
berúg  (Vas  m.  Répce-Szentgyörgy  Nyr.  XVIII. 
480;  Győr  m.  Bőny  Nyr.  XVI.85;  Tiszafüred 
és  vid.  Kimnach  Ödön ;  Palócság  Nyr.  XXí.505 ; 
Rimaszombat  Nyr.  XV. 383 ;  Nyitra  m.  Vágséllye 
Nyr.  XX.223;  Tokaj  Nyr.  XXin.240;  Hol?  Nyr. 
XVH.235). 

le-nyakal:  (halat)  a  szigonnyal  a  nyakszirt 
táján  eltalál  s  a  víz  fenekéhez  minteggy  lesze- 
gez (Bódva  mell.  Hermán  0.  Halászat  K.). 

NYAKÁNGAT:  1.  álmosan  bólintgat  a  fejé- 
vel (Székelyföld  Kriza).  Kidüt  a  kalánétás  es, 
nyakángat  a  kontorás  es  (Háromszék  m.  Vadr. 
324) ;  2.  vállát  vonogatja  (Udvarhely  m.  Markos 
Albert,  Máthé  Sándor).  Te  mit  nyakángatsz  any- 
nyit,  tám  nem  akarsz  jőni?  (Háromszék  m.  Vadr. 
510a)  [vö.  nyakirigat]. 

NYAKAS:  fönnsíkon  emelkedő  gerinc  (Pest 
m.  Tinnye  Nyr.  Vn.89). 

nyakas-tök:  lopótök  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv II  1.180). 

[NYAKÁSZ]. 

meg-nyakász :  nyakon  ver  (Székelyföld  Győrífy 
Iván). 


NYAKAZÓ:  női  ruha  nyakába  belevarrt  bo- 
dor (Csongrád  m.  Mindszent  Hám  Sándor). 

NYAKINGAT:  álmosan  bólintgat  a  fejével 
(Székelyföld  Győrffy  Iván ;  Háromszék  m.  Vadr. 
510a)  [vö.  nyakángat]. 

NYAKINT:  biccent,  bólint  (Háromszék  m. 
Vadr.). 

NYAKL-IK :  1.  csuklik,  bicsaklik.  Hátra  nyak- 
lóit a  kés  (Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  (a 
hal)  fejével  a  háló  szemébe  akad  és  függve 
marad  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

NYAKLI:  ide-oda  csukló,  bicsakló  (kés)  (Be- 
reg  m.  Pap  Károly).  Nyakli  bicsak  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

NYAKLÓ:  1.  kötél,  szíj  v.  lánc,  a  mellyel 
a  kocsirudat  a  ló  nyakához  erősítik  (Balaton 
mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Vas  m.  Répce- 
Szentgyörgy  Nyr.  XV1II.574:  Pápa  Nyr.  XVI. 
528;  Győr  Nyr.  XI.430;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
283;  Palócság  Nyr.  XXII.77;  Bereg  m.  Som 
Békássy  Sándor) ;  2.  nyakravaló,  nyakkendő 
(Kis-Kúnság  Kimnach  Ödön) ;  3.  szíj  v.  madzag, 
a  mellyel  az  ostor  a  nyélre  van  kötve  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.283 ;  Székelyföld  Tsz. ;  Kiss 
Mihály ;  Háromszék  m.  MNy.  VI.343) ;  4.  nadrág- 
tartó (Soprony  Tsz.);  5.  a  tesziveszi  hálón  a 
hajtoványok  közébe  kifeszített  három  őrmadzag, 
a  mely  arra  való,  hogy  az  ugró  pontyot  vissza- 
vesse V.  megnyakalja  (Latorca  mell.  Hermán  0. 
Halászat  K.). 

nyakló-lánc:  lánc,  a  mellyel  a  kocsirudat  a 
ló  nyakához  erősítik  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.324). 

nyakló-szíj  :  a  csép  nyelét  a  hadáréval  össze- 
kötő szíj  (Heves  m.  Névtelen  1840). 

nyakló-tartó:  [kocsi  része]  (Heves  m.  Csépa 
Nyr.  11.380). 

NYAKÓ :  1.  ide-oda  csukló,  bicsakló  (kés) 
(Hajdú  m.  Földes  Nyr.  XVI.384).  Nyakó  bicska 
(Alföld?  Nyr.  VII.457);  2.  görbe  nyakú,  hibás 
nyakú,  furcsa  nyakú  (Csallóköz  Erdélyi  Pál). 
Nyakó  ember  (Alföld?  Nyr.  VII.457). 

NYAKÓC  :  1.  meztelen  nyakú,  kendőtlen 
nyakú  (Csallóköz  Erdélyi  Pál;  Debrecen  Nyr. 
IX.206;  XXni.334;  Bihar  m.  Barna  Ferdinánd; 
Bodrogköz  Kassai  J.  Szókönyv  III.395;  Tsz.). 
Nyakócon:  meztelen  nyakkal,  kendőtlen  nyakkal 
(Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX.184; 
Szatmár  Nyr.  VII. 190;  Kapnikbánya  és  vid. 
NyK.  11.378;  Bodrogköz  Tsz,).  Nyakócon  viszed 
ki  a  gyereket?  Nem  kötsz  a  nyakába  semmit? 
(Érmeilék,  Székelyhíd  Nyr.  V.264).  Mit  jársz 
úgy  nyakócon ;  újfent  kehes  akarsz  lenni  ?  (Tisza- 
Dob  Nyr.  XIX.95).  Hova  mégysz  ily  nyakócon? 
Ne  menj  ki  nyakócon !  (Szabolcs  m.  Nyr.  VIII, 
474).  Csak  így  nyakócon  [nyakravaló  nélkül] 
vagyok  (Szabolcs  m.  Nyr.  XVII.219).  Ne  menj  ki 
olyan  nyakócon,  mert  meghűlsz  (Szilágy  m.  Tas- 


1533 


NYAKOCA— NYALAKOD-IK 


NYA  L  A  L— NYALKA 


1534 


nád  vid.  Kerekes   Ernő);   2.    nyakát  félre  tartó 
(Debrecen  Nyr.  XXI1I.334). 

NYAKÓCA:  meztelen  nyakú  (Kis-Kún-Halas 
Nyr.  XV. 283).  A  matróz  vállig  nyakócán  jár  (Kis- 
Kún-Halas  Simonyi  Zsigmond). 

NYAKSA,  NYÁKSA:  nyakravaló  (Brassóm. 
Hétfalu  Király  Pál). 

NYAKSI:  1.  rövid  görbe  nyakú  (ember)  (Vas 
m.  Kassai  J.  Szóköuyv  111.395;  Kemenesalja 
Tsz.) ;  2.  ingnyak,  inggallér,  bodor  a  nyakon 
(Dráva  mell.  Nyr.  V.522);  3.  kötélhúzó  villás 
bot,  nyele  végén  lánccal  és  hámmal  (Kopácsi 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

NYAKUS:  nyakacska   (Csallóköz  Nyr.  1.378). 
[NYAL]. 

[Szólások].  Nyaltad :  utánzód  (Szatmár  m. 
Nagy-Kálló  Nyr.  XI1.430).  Pofon  nyal:  pofon  üt 
(Erdő vidék  Nyr.  Vni.188). 

be-nyal:  becsíp,  berúg  (Bereg  m.  Fornos  Nyr. 
XX.476;  Hol?  Nyr.  XV1I.235). 

[ki-nyalj. 

[Szólások].  Kinyalja  v.  kinyalta  magát:  kicsípi 
V.  kicsípte  magát,  kiöltözik  v.  kiöltözött  (Bala- 
ton mell.  Somogy  m.  Nyr.  1X.284;  Alföld  Nyr. 
IV.329;  Mezőtúr  Nyr.  VIH.TSQ;  Hajdú  m.  Nyr. 
VII.179;  Nógrád  m.  Nyr.  1V.425). 

vissza-nyal:   visszaad  (Ermellék  Nyr.  V.473). 
[NYALÁB]. 

nyaláb-szájú :  málé,  gyáva  (Komárom  m. 
Nagy-Igmánd  Nyr.  VIII. 95). 

NYALÁBOL:    kötéllel    ver   (Pápa  vid.  Tsz.). 

be-nyalábol :  becsíp,  berúg  (Hol  ?  Nyr.  XVII. 
236). 

NYÁLAD:  kissé  megnedvesedik  (az  állott 
hús)  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.524). 

NYÁLADÉK :  1.  vézna,  cingár,  nyúlánk, 
nyurga,  nápic  (Győr  m.  Tsz.).  Nyáladék  ember 
(Győr  m.  Nyr.  III.427);  2.  serdületlen,  éretlen 
(fiú,  leány),  tacskó  (Kis-Kúu-Halas  Nyr.  XV.283; 
Zemplén  m.  Szerencs  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
398).  Nyáladék  bolond  (Vas  m.  Kemenesalja 
Kresznerics  F.  Szótár  11.80) ;  3.  élhetetlen,  eggy- 
ügyű,  bibasz  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.283). 

NYALADZ-IK:  nyálat  ereszt  (fogzáskor  a 
csecsemő)  (Rimaszombat  Nyr.  XV.474). 

NYÁLADZÓ:  kis  gyermek  nyakába  kötött, 
mellét  elfödő  ruhadarab  (hangedli,  partli)  (Al- 
föld Volf  György;  Csongrád  m.  Szentes  Nyr. 
VIII.331). 

NYALAKOD-IK :  szerelmeskedik  (Zemplén 
m.  Nyr.  ÍV.522;  Székelyföld  Tsz.). 


[NYALAL]. 

[nyala-falál]. 

el-nyalafalál :  elnyalakodik,  el-torkoskodik, 
eleszik-iszik.  En  semmit  se  nyalafalátom  é  (Veszp- 
rém Nyr.  VII.474). 

NYALÁNCSI:  nyalánk  (Szolnok-Doboka  m. 
Nyr.  XVn.316). 

NYALÁNKOD-IK :  nyalakodik,  nyalánkosko- 
dik  (Székelyföld  Tsz.). 

NYALASKA:  eggy  apró  körtefaj  (Nyitra  m. 
Pográny  és  vid.  Drnovszky  Ferenc  1841). 

NYALÁSZ :  nyalakodik  (Deésakna  Nyr.  1.382). 

NYÁLASZNYIK:  levelensült  (Gömör  m.  Tsz.). 

[NYALATOS]. 

benyalatos:  bejáratos  (a  ki  vmely  házhoz 
bejár  nyalakodni,  hízelegni,  udvarolni)  (Makó 
Nyr.  XV.335;  Szentes  Nyr.  VI.  179;  Szeged  Nyr. 
1.136). 

NYÁLAZÓ  (nyálzó  Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.) : 
dolgozóknak  (kül.  fonóknak)  adott  étel  és  ital 
(Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Székelyföld  Győrft'y 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.).  Héj,  uram,  biz  el- 
kelne már  egy  kis  nyálazó:  borocska  (Szeged, 
Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[NYALI]. 

nyali-fali :  1.  nyalakodó,  nyalánk,  torkos 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.288;  Székelyföld  Tsz.;  Csaplár 
Benedek;  Háromszék  m.  MNy.  VI.342;  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  IJzon  Erdélyi  Lajos);  2.  so- 
kat csókolódzó  (Székesfehérvár  Nyr.  VII.430); 
3.  igen  alázatos  (Székesfehérvár  Nyr.   VII.430). 

NYALICSKÁL:  nyalogat  (Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

NYALINT :  eggyet  nyal  (Háromszék  m.  Vadr. 
553). 

[Közmondások].  Akki  seggit  emelinti,  szájját 
nyalintya  (Rábaköz,  Beö-Sárkány  Nyr.  XV1I.231). 

NYALINTÓ:  savanyú  aszalt  gyümölcs  (Szi- 
lágy m.  Bürgezd  Kerekes  Ernő). 

NYÁLÍT:  nyálaz  (kendert)  (Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  ni.398). 

NYÁLÍTÓ :  fonóknak  adott  étel  és  ital  (Gömör 
m.  Tsz. ;  Borsod,  Abaúj  m.  Király  Pál ;  Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  III.398).  Észt  csak  úgy 
nyálitónak  csináltam:  [mondják,  mikor  vmely 
ételből  igen  keveset,  éppen  csak  ízlelni  valót 
készítettek]  (Miskolc  vid.  Nyr.  VIII.40). 

NYALKA  {nyolka  Torockó  Kriza) :  kevély 
(Torda-Sz.-László  Borbély  József). 

NYÁLKA  {nyákra  Pest  m.  Uj-Kécske  Nyr. 
XII.280). 

97* 


1535 


NY  A  LKAS— NYÁMMOG 


NYAMOLOG-NYARGAL 


1536 


NYÁLKÁS  [nyákás] :  nedves,  nyirkos,  sikos. 
Nyálkás  {nyákás)  idő.  Nyálkás  (nyákás)  út  (Sze- 
ged, Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

NYALKOS :  nyalka.  Nyalkos  legény  (Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  111.201.  397). 

NYÁLL-IK:  megromlik,  megnyúlósodik,  meg- 
büdösödik, rothadásnak  indul  (állott  étel,  hús) 
(Székelyföld  Tsz.). 

meg-nyállik :  cv  (Székelyföld  Tsz.;  Nyr.  XIV. 
335).  Megnyállott  a  hús:  mállani  kezdett  (Három- 
szék m.  Nyr.  X.327). 

NYALÓS:  jóízű  (,jól  csúszó').  Nyalás  bor 
(Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  VI.  180). 

benyalós:  vmely  házhoz,  családhoz  bejáratos 
s  annak  dolgaiba  beavatott,  benfentes  (Repce 
mell.  Nemes-Viss  Nyr.  XVII.336;  Vas  m.  Keme- 
nesalja Nyr.  111.87;  Veszprém  m.  Devecser  Ben- 
ézik Ferenc;  Somogy  m.  Visnye  Vikár  Béla; 
Fehér  m.  Nyr.  X.186;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV. 
284;  Békés  ra.  Balog  István).  Sok  benyalóssa 
vagyon  (Vas  m.  Ságh  Kresznerics  F.  Szótár 
n.80). 

1.  NYÁM:  1.  nemzetség,  rokonság,  pereputty 
(Arad  m.  Nyr.  XVin.283;  Bánffy-Huuyad  Nyr. 
X.23).  Minden  nyámja  ott  volt  (Torda  Nyr.  Vili. 
95) ;  2.  rokon  (Aranyosszék  Kiss  Mihály ;  Torda- 
Sz.-László  Borbély  József;  Brassó  m.  Hétfalu 
Király  Pál).  Nagyon  sok  nyámja  van  (Arad  m. 
Nyr.  XVI1I.283).  Ez  a  leány  amannak  nyámja 
(Kalota-Sz.-Király  Király  Pál). 

[2,  NYÁM]. 

nyám-nyám :  gyámoltalan,  tehetetlen,  ügye- 
fogyott, mamlasz,  anyámasszony  katonája  (Bereg 
m.  Pap  Károly). 

nyámnyám-szájú:  málészájú.  Hallja  maga 
nyámny ám- szájú  gyüttment!  (Hol?  Nyr.  XVll. 
277). 

NYÁMÁDI,  NYÁMÁNDI  (nyámádi  Zala  m. 
Hetes  Nyr.  11.45 ;  Zala  m.  Alsó-Lendva  vid.  Nyr. 
XX111.287;  Kis-Kúnság  Nyr.  IV.42;  nyámándi 
Vas  m.  Kemenesalja,  Veszprém  m.  Pápa  vid. 
Tsz.;  Csallóköz  Csaplár  Benedek;  nyammandi 
Vas  m.  Kassai  J.  Szókönyv  111.400):  gyámolta- 
lan, tehetetlen,  ügyefogyott,  mamlasz,  málészájú. 
Lifflaff  asszony  és  nyámándi  ember  éppen  egymás- 
hoz valók  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

NYÁMÉSZ:  nyámmogó  (Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  Xin.48). 

NYÁMÉSZKOD-IK :  nyámmog  (Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X11.428). 

NYÁMI:  ügyetlen,  gyáva  (Háromszék  m. 
Vadr.  510b). 

NYÁMMOG  [nyámog  Szentes  Négyesy  László; 
Borsod  m.  Ónod  vid.  Nyr.  XVn.383;  Hajdú  m. 
Földes  Nyr.  VII.235;  nyámmog  Palócság  Nyr. 
XXI.310;  Vác  Erdélyi  J.  Népd.  és  mond.  L136): 


1.  nyámmog :  kelletlenül,  ímmel-ámmal,  tunyán 
beszél  (Székelyföld  Győrffy  Iván);  2.  nyámmog : 
nyafog  (Palócság  Nyr.  XX1.310). 

NYÁMOLOG:  kelletlenül,  ügyetlenül,  restül 
tesz  vmit  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XX.480). 

NYÁMSÁG :  rokonság  (Aranyosszék  Kiss  Mi- 
hály). 

NYÁNYI:  gyámoltalan,  tehetetlen,  ügyefo- 
gyott, mamlasz,  málészájú  (Háromszék  m.  Ko- 
vászna  Butyka  Boldizsár). 

NYÁNYIKA :  cv%  Maga  ne  légy  olyan  nyányika ! 
(Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

NYÁNYÓ:  cv  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Há- 
romszék m.  MNy.  V1.342 ;  Vadr. ;  Győrffy  Iván ; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

1.  NYÁR.  Nyarant:  nyáron,  nyár  idején  (Szé- 
kelyföld Csaplár  Benedek).  Nyarant-szaka,  nya- 
ratszaka :  nyáron,  nyáron  át.  Nyarantszaka  mezít- 
láb jár  s  ég  alatt  hall  (Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

2.  NYÁR  (wí/árj-héjú  Pozsony  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  in.408). 

nyár-alla:  gombafaj,  mely  leginkább  a  nyárfa 
tövén  terem  (Göcsej  Nyr.  XII.47 ;  Göcsej,  Rész- 
nek Nyr.  Xn.l88). 

[nyár-héjú,  nyárj-héjú]. 

nyárhéjú-szőlő,  nyárjhéjú-szőlő  :  makra 
szőUő,  polyhos  szőllő  (Pozsony  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  HL  320.  408). 

NYARAL  {nyaral  Vas  m.  Ságh  Kresznerics 
F.  Szótár  11.81;  nyárol  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
212).  A  hol  nyaral,  ott  teleljen,  és  a  hol  telel, 
ott  nyáraljon  (Vas  m.  Ságh  Kresznerics  F.  Szó- 
tár 11.81). 

[NYARALTAT]. 

le-nyaraltat:  lesoványít.  De  le  vannak  nya- 
rátatva  ezek  a  disznók!  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIX. 
335). 

NYARAS:  nyúlós,  nyálkás,  virágos  (bor)  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.303;  Hegyalja  Kassai  J. 
Szókönyv  in.407). 

NYÁRAS  {nyárjas  Palócság  Nyr.  XXI.309; 
Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  111.407;  Tisza- 
Eszlár  Nyr.  XII. 505;  nydrnyas  Palócság  Nyr. 
XX1.309;    nyáros  Kis-Kún-Halas   Nyr.   XV.303). 

[NYARASOD-IK]. 

meg-nyarasodik :  megnyúlósodik,  megnyál- 
kásodik,  megvirágosodik  (a  bor,  a  hordós  ká- 
poszta) (Kecskemét  N}^r.  1X93;  Abaúj  m.  Szik- 
szó Király  Pál). 

NYARGAL  {nyarkal  Székelyföld  Tsz.).  — 
Nyarga :  szaladj !  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.45). 


1537 


NYARGALÓ— NYARTA 


NY  AR  V  AD  T  -  NY  A  V  A  L  YA 


1538 


[Szólások].  Nyargadd  be :  vidd  be  gyorsan 
(Zala  m.  Hetes  Nyr.  11.45). 

NYARGALÓ  [nyargalló  Győr  Nyr.  XI.430): 
1.  kissebbfajta,  de  a  serétnél  nagyobb  puskagolyó 
(fickó,  futó)  (Tokaj  Nyr.  XX1V.192);  2.  [nyereg- 
gyártó eszköz]  radl  (Győr  Nyr.  XI.430);  3.  fog- 
lárpénz, a  melyet  a  befogott  a  lovas  pandúrnak 
fizetni  tartozott  (Balaton  mell.  Tsz. ;  MNy.  V. 
130). 

[Szólások].  Kihúzza  a  nyargalót:  megverődik 
kikapja  a  magáét  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.230)' 

nyargaló-apacs :  a  folyóba  bevitt  hosszú  apacs, 
a  mellyel  a  bekerítést  végzik  (Csongrád  Her- 
mán 0.  Halászat  K.). 

nyargaló-bárka :  szandolin-alakú  haltartó,  me- 
lyet a  halászok  a  csónak  után  kötve  magukkal 
visznek  (Komárom  Hermán  0.  Halászat  K.). 

[NYÁRI]. 

[nyári-vásár], 

nyári-vásár  szájú:  tátott  szájú  (Szeged  Nyr. 
11.40). 

NYÁRIKA:  könnyű  női  kabátka,  övig  érő  s 
libegő  vékony  ujjas,  nyári  rékli  (Pest  m.  Kara 
Nyr.XXIV,335;  Borsod  ra.  Nyomár  Király  Pál). 

NYARJAD  {elnyárad  Torockó  Vadr. ;  Nyr. 
H.140;  szétnyárad  Ipoly  völgye.  Kővár  vid.  Nyr. 
XVI.526). 

el-nyárjad,  el-nyárad:  (ájultan,  bágyadtan, 
tehetetlenül,  kezét-lábát  szétvetve)  elterül  a  föl- 
dön (Kecskemét  Király  Pál;  Abaúj  m.  Nyr.  VI. 
418;  Király  Pál;  Rozsnyó  Nyr.  VÍn.235  Jitt  el- 
nyárpad  nyilván  hiba] ;  Torockó  Vadr.).  Ugy  fél- 
lököm észt  a  fiút,  hogy  elnyárjad  (Abaúj  m.  Nyr. 
IX. 231).  Úgy  megütlek,  hogy  elnyárjadsz  (Abaúj 
m.  Szikszó  Király  Pál).  Jaj,  mint  elnyáradtál! 
[mondják  annak,  a  ki  nyáron  munka  közben 
elbágyadva  lefekszik  és  kezét-lábát  szétveti] 
(Torockó  Nyr.  11.140). 

széjjel-nyárjad :  1.  cc  (Abaúj  m.  Szikszó  Ki- 
rály Pál) ;  2.  szétfoszlik  (pl.  a  ruhabéllés)  (Abaúj 
m.  Nyr.  IX.231 ;  Abaúj  m.  Szikszó  Király 
Pál). 

szót-nyárjad,  szót-nyárad :  elterped  (pl.  a 
fájóslábú  marha  körme),  szétterül  (Heves  m. 
Névtelen  1840).  Széfnyárad  a  marha  a  jégen 
(Ipoly  völgye,  Kővár  vid.  Nyr.  XVI.526). 

NYARNYÚ  (nydrnyú):  nyárfa  (Palócság  Nyr. 
XXI.309.  362). 

NYÁRS  {nyás,  nyáss  Székelyföld  Tsz.;  Kiss 
Mihály;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX. 
427). 

NYARTA:  nyalka,  peckes.  Léjánasszon  igen 
nyárfa,  s  a  ruhája  igen  tarka  (Csík  m.  Gyergyó- 
Ditró  Nyr.  VI1I.480.  511). 


NYARVADT,  NYERVADT :  vézna,  sovány, 
,  senyvedő  (Mátyusfölde,  Tallós  Nyr.  XV1.382) 
I  [vö.  nyávatt]. 

1       NYÁSKÁL :  nyugtalanul  mászkál,  hágdos  (Szé- 
I  kelyföld   Andrássy   Antal   1843;    Háromszék  m. 
I  MNy.  Vq.342;  Vadr.  510b;  Győrffy  Iván;  Három- 
j  szék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  MNy.  VI. 
375 ;  Király  Pál).  A  fák  tetején  nyáskál  (Három- 
szék m.  Nyr.  IX. 424).  Ne  nyáskálj  a  fákon,  mind 
elszaggatod  a  gúnyádat!  (Háromszék  m.  Ko vászna 
Butyka  Boldizsár). 

NYÁSKÁLÓD-IK  :  alkalmatlanul  csüng  vkin, 
folyton  a  nyomában  van  vkinek,  feszeng,  nyü- 
gölödik  (pl,  az  ölbe  föl,  ölből  le  kéredzkedő  v. 
liyafogva  kunyoráló  elkényeztetett  kis  gyermek) 
(Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV.524;  XX.480; 
Székelyföld  NyK.  X.334;  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.;  Szolnok-Doboka  m. 
Domokos  Nyr.  XI.38). 

NYÁSKOLÓD-IK :  cv  (Székelyföld  Tsz. ;  NyK. 
X.334;  Kiss  Mihály). 

NYÁSKOTOL  [nyáskatol  Székelyföld  Andrássy 
Antal  1843):  1.  nyugtalanul  mászkál,  hágdos 
(Székelyföld  Andrássy  Antal  1843;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.342;  Háromszék  m.  Vadr.  510b; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Háromszék  m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár);  2. 
alkalmatlanul  csüng  vkin,  feszeng,  nyügölődik 
(pl.  az  ölbe  föl,  ölből  le  kéredzkedő  elkényez- 
tetett kis  gyermek)  (Székelyföld  NyK.  X.334; 
Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.  510b). 

NYASLAT :  ki-  s  bejár,  jön-megy  (Székely- 
föld Tsz.;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos;  Csík  m.  Nyr.  X.90)  [vö.  nyeslei]. 

NYAUKOL :  üvölt,  vonít  (kutya)  (Dráva  mell. 
Nyr.  V.522  [itt  nyankol  hiba];  Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVI.474). 

N  YÁUNKOL,  NYÁVUNKOL :  nyávog  (macska) 
(Székelyföld  Győrffy  Iván)  [vö.  máunkol]. 

NYAVALYA  {nyavoja,  nyavolya,  nyávolyá  Gö- 
mör  m.  Nyr.  XVIII.453  ;  Rimaszombat  Nyr.  V. 
229 ;  VI.41 ;  nyólya  Hont  m.  Páld  Nyr.  X1V.576 ; 
nyovolya,  nyovolyá  Nógrád  m.  Nyr.  VI.135;  Ipoly 
völgye.  Kővár  vid.  Nyr.  XVI. 526).  Csunya-nya- 
vaja:  nyavalyatörés  (Tisza-Dob  Nyr.  XVIII.571). 
Nehéz-nyavalya,  nehéz-nyavoja:  cc  (Abaúj,  Borsod 
m.  Király  Pál;  Rimaszombat  Nyr.  V1.41).  Bosz- 
nyavaja:  <x>  (Torontál  m.  Szőreg  Kálmány  L. 
Szeged  népeni.158;  Torna  vid.  Nyr.  XVn.324). 

[Szólások].  Hová  mísz  a  nyavajába?  Hadd  el 
a  nyavajába!  [bosszankodás  kifejezése]  (Szilágy- 
Somlyó  Nyr.  XVI.286). 

nyavala-bankó :  kényes,  nyafogó  gyermek. 
Mit  síssz-ríssz  mindig,  te  nyavala-bankó !  (Veszp- 
rém m.  Devecser  Nyr.  XVI1I.479). 

nyavalya-rontás :  nyavalyatörés  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 


1539 


NYAVALYÁS— NYEGOCÁS 


NYEGRA— NYEL 


1540 


NYAVALYÁS  {nyavalás;  —  nyójás  Komárom 
m.  Für  Nyr.  XX.479):  l.  szegény,  nyomorult 
(Csallóköz  Nyr.  1.280;  Csallóköz,  Bacsfa  Nyr. 
XVI.92) ;  2.  rossz,  hitvány  (Göcsej  MNy.  11.414). 

NYAVALYOG  (nyavajog) :  1.  kényeskedik 
(Rimaszombat  vid.  Nyr.  X.89);  2.  sír  (Három- 
szék m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

NYÁVATT:  vézna,  cingár  (Dunántúl  Nyr.  V. 

228)  [vö.  nyarvadt], 

NYAVCSOG:  nyafog  (a  macska)  (Komárom 
m,  Für  Nyr.  XX.479). 

NYAVIGA:  1.  nyavalyás  (Mezőtúr  Nyr.  IX. 
479);  2.  hitvány,  gyatra  (Nagy-Kúiiság  Nyr, 
XVI.383)  [vö.  nyafka]. 

nyáviga-nyápie :  erőtlen,  tehetetlen  (Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XVIII.192). 

NYAVIGÁS :  nyavalyás  (Debrecen  Nyr.  XXIII. 
334;  Hajdú  m.  Földes  Nyr.  VII.235;  Tokaj  Nyr. 
XXIV.  192). 

NYAVISZKA  (Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Udvar- 
hely m.  Nyr.  V.180;  Csík  m.  Nyr.  X.90;  nya- 
vicka  Háromszék  m.  Vadr.  510b;  nyavitka  Há- 
romszék m.  Nyr.  V.90) :  1.  nyaviszka:  nyafogó, 
síró-rívó,  nyaffadt,  kelletlen,  kedvetlen  (Székely- 
föld Kiss  Mihály;  Udvarhely  m.  Nyr.  V.180; 
Csík  m.  Nyr.  X.90) ;  2.  nyavicka,  nyaviszka:  él- 
hetetlen, ügyetlen,  gyáva  (Háromszék  m.  Vadr. 
510;  Csík  m.  Nyr.  X.90);  3.  nyavitka:  hitvány, 
rossz  (Háromszék  m.  Nyr.  V.90)  [vö.  nyivászka]. 

NYÁVOG  {nyafog  [a  macska]  Hol  ?  Nyr.  VII. 
335). 

NYEPÉG  {nyeffeg  Fölső -Somogy,  Balaton 
mell.  Nyr.  VIII.525);  nyafog  (Dunántúl  Nyr. 
XVL239;  Repce  vid.  Nyr.  XX.364)  [vö.  nyafog, 
nyifeg]. 

[Szólások].  Né  nyefégj :  mondják  a  gyereknek, 
ha  a  nagyok  beszédjébe  beleszól  (Békés  m. 
Balog  István). 

nyefeg-nyöf ög :  nyifeg-nyafog  (Ermellék  Nyr. 
V.473). 

NYEPLI:  nyafogó,  pityergő,  síró-rívó  (Sop- 
rony  m.  Csepreg  Nyr.  11.372)  [vö.  nyafli]. 

NYEGDE:  ide-oda  csukló,  bicsakló  (kés), 
helyéből  kilódult  (karó,  oszlop)  (Tolna  m.  Szakcs 
Bellosics  Bálint ;  Kis-Kúnság  Nyr.  XVL528 ;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.283 ;  Heves  m.  Kompolt, 
Kápolna  Király  Pál)  [vö.  nyagda]. 

NYEGGET:  nyaggat  (Marcal  mell..  Pápa  vid. 
Tsz.;  Zala  m.  Alsó-Lendva  Nyr.  XXni.287 ;  Sze- 
ged, Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

NYEGOCA:  portéka  (Bánflfy-Hunyad  Nyr.  X' 
23  [itt  nyegruca  hiba;  vö.  Nyr.  XXIII.481]). 

NYBGÓCÁS  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrflfy 
Iván;  nyigocás  Maros-Torda  m.  Nyárád  mell. 
Nyr.  Vni.281):  szatócs. 


NYEGRA ; 

n.523). 


barna    (Brassó   m.   Tatrang  Nyr. 


NYEHEG,  NYEHÖG:  nyerít  (Somogy  m. 
Nyr.  XIX.287 ;  Baranya  m.  Ormányság  Nyr.  IX. 

NYÉHÓ  (Győr  Nyr.  VL192;  Érsekújvár  Nyr. 
VII.40;  7iyihó  Hont  m.  Nyr.  V.474) :  csizmadia 
[gúnynév]. 

NYEKEG,  NYÖKÖG:  1.  nyekeg :  mekeg.  El- 
kezdett nyekegni,  mint  a  kecske  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.390) ;  2.  nyökög :  akadozva  beszél 
(Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.238);  3.  nyekeg,  nyökög: 
fájdalmasan  nyögdécsel  (Balaton  mell.  Tsz.). 

NYEKEGE:  akadozó  szavú  (Vas  m.  Keme- 
nesalja Tud.  Gyűjt.  1829.  XI.92;  Tsz.). 

NYEKEZSA:  nehéz  beszédű,  szóismétlő  (Csík 
m.  Nyr.  X.90). 

NYÉKÉZSÁL,  NYÉKÉZÁL:  1.  ^nyekézsál: 
bosszant  (Kolozs  m.  Nagy-Ida  Bodor  Ákos ;  Szol- 
nok-Doboka m.  Kudu  Rácz  Béla) ;  2.  nyékézsál, 
nyékezál:  ímmel-ámmal  fog  hozzá  vmihez,  tenne 
is  meg  nem  is  vmit,  vonakodik,  késlekedik  (Csík- 
Várdótfalva  Péter  János;  Csík-Rákos  Dobos 
András);  3.  nyékezál:  kínlódik,  bajlódik  (Brassó 
m.  Hétfalu  Király  Pál);  4.  nyékezál:  akadozva 
beszél  (Székelyföld  Fejér  József)  [vö.  nyekezsíl]. 

NYÉKÉZSÁLÓD-IK,  NYÉKÉZÁLÓD-IK:  kín- 
lódik, vesződik,  bajlódik,  küszködik  (Szilágy  m. 
Bereczky  Lajos;  Székelyföld  Nyr.  VIII. 515; 
Torda  Kanyaró  Ferenc;  Csík  m.  Győríí'y  Iván; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Hunyad  m. 
Bordeaux  Árpád). 

NYEKEZSÍL:  bosszankodik  (Brassó  m.  Tat- 
rang Nyr.  11.523)  [vö.  nyékézsál]. 

NYEKKEN  (nyökken  Pápa  vid.  Tsz.). 

NYEKKENT  [nyékként  Brassó  m.  Zajzon  Nyr. 
IV.330). 

NYÉKÓ:  vörös-tarka  hangicsáló  madár,  me- 
lyet a  madarászok  hívónak  (csalogatónak)  szok- 
tak alkalmazni  (Győr  m.  Sztrokay  Antal  1842). 

NYEKŐJE  [?]:  mellcsont  (Székelyföld   Tsz.). 

NYEKRENYELŐ:  derelye,  barátfüle  (Bihar 
m.  Sarkad  Márki  Sándor). 

NYEKTET :  síkat,  ríkat  (Balaton  mell.  Tsz.). 
Né  nyektezsd  má  no  ászt  a  gyerekét!  (Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  in.318). 

NYEL  {nyél  Debrecen  Nyr.  IX.161;  Zolnai 
Gyula;  Szatmár  Nyr.  IX.264). 

NYÉL:  1.  (kukorica-)cső  (Győr  m.  Szigetköz, 
Duna-Szentpál  Nyr.  VIII.522);  2.  (szöllő-)fürt 
(Csallóköz  Nyr.  1.280)   [vö.   falu-nyele,    kéz-nyél]. 

[Szólások].  Nyélbe  sütni  vmit:  megcsinálni  (Ko- 
márom m.  Tsz.;  Szinnyei  József).  Jól  nyélbe 
ütötte:  jól  megcsinálta   (Mezőtúr  Nyr.  Vííl.139). 


1541 


NYELDEL- NYELV 


NYELVEL— nyerít 


1542 


nyel-ízű:  a  szőlló  szárától  kesernyés  ízú 
(bor).  A  budai  ])iros  bor  nyelízü  (Hol  ?  Kreszne- 
rics  F.  Szótár  11.81). 

nyel-szőlő :  szőllőfürt  (Duna  mell.  Kassai  J. 
Szókönyv  11.240)  [vö.  szőlő-nyel\. 

[NYELDEL]. 

[Szólások].  Nyeldellel  lakik  jól:  koplal  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

[NYELDELT]. 

[Szólások].  Nyeldeltiel  lakik  jól:  koplal  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

NYELÉBŐL  {nyelebű,  nyelejjö  Székesfehérvár 
Király  Pál):  torkoskodik,  nyalakodik,  fal,  hab- 
zsol (í^aranya  m.  Csúza  Nyr.  XVin.287.  478;  Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.67.  213.  283)  [vö.   nyeleföl]. 

NYELEDZ-IK:  csövesedik  (kukorica)  (Győr 
m.  Szigetköz,  Duna-Szentpál  Nyr.  VIII.522). 

NYELEFENDI:  torkoskodó,  nvalakodó  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  XV.283). 

NYELEFÖL  [nyele fel)  ^  nyeléből  (Vas  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  111.427;  Vas  m.  Kemenes- 
alja Tsz. ;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.67.  213.  283; 
Kecskemét  Király  Pál). 

[NYELEP  CSERE]. 

[Szólások].  Nyelepcsére  bornyúzék  a  drága  tehe- 
nem: kelleténél  hamarább  megborjazott  (Szolnok- 
Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XL94). 

NYELES :  szüreti  fürtkoszorú  (Bihar  m.  Név- 
telen 1840). 

NYELET:  nyelés.  Egy  nyeleire  bekapja  (Palóc- 
ság Pap  Gy.  Palóc  népkölt.  1.79).  Hej  pedig  a 
ken  lovát  a  farkas  eny  nyeleire  is  bekapja  (Gömör 
m.  Nyr.  XXIII.45). 

NYELETŰ.  Könnyed  nyeletü:  könnyű  nyelésú 
(a  mit  könnyű  el-  v.  lenyelni).  Már  a  búza  úgy 
szók  tenni,  nehéz  veretű,  könnyed  nyeletü:  nehéz 
a  munkája,  de  könnyen  el  lehet  fogyasztani 
(Dunántúl  Nyr.  XV11I.42). 

NYELFEG:  süvegnek  lecsüggő  része  (Vas 
m.  Kemenesalja  Tsz.). 

[NYELL-IK]. 

el-nyelllk:  1.  elenyészik,  elfogy,  elhasználó- 
dik, elkopik.  Alig  esik  egy  kis  hó,  mingyárt  el- 
nyellik.  Észre  se  veszi  az  ember,  úgy  elnyellik  a 
takarmány.  Rósz  niha  az  ilyen,  hamar  elnyellik 
(Abaúj  m.  Király  Pál);  2.  lepereg  (a  száráról). 
Elnyellik  a  szőlő  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv 
ni.427)  [vö.  el-mellik]. 

NYELV  (??í/eZ-csap  Kunság,  Tisza-Sz.-Imre  Nyr. 
IX. 137.  477;  nyel-'^ixity  Nagy-Kúnság  Nyr.  XX. 
45;  w?/eZ-prigy  Kecskemét  Nyr.  XXV.95;  nyév 
Dráva  mell.  Nyr.  VI.374;  Baranya  m.  Mecsek- 
hát Thomaer  Ignác  1841;  nyőve  Gömör  m. 
Rima-  és  Balogvölgy  Tsz.). 


nyelv-csap  [nyel-csap  Kunság,  Tisza-Sz.-Imre 
Nyr.  IX.  137.  477). 

nyelv-pritty  (Kúnszentmiklós  Nyr.  XV.47; 
nyel-pirity  Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45;  nyel-prigy 
Kecskemét  Nyr.  XXV.95):  csacska,  fecsegő, 
nyelves. 

[nyel  vén- való]. 

[Szólások].  Nyévinvalőja  van:  nehezen  forog 
a  nyelve  (a  boros  embernek)  (Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  VI.  180). 

NYELVEL:  rágalmaz  (Vas  m.  Kemenesalja? 
Kresznerics  F.  Szótár  11.82;  Göcsej  Tsz.). 

NYELVENTYŰ:  szántásnál  a  két  első  ökör 
tézsoláját  föltoldó  v.  összekötő  eszköz  (Székely- 
föld Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Vadr.). 

[NYELVES],  NYEVES:  beszédes  (Tolna  m. 
Fölső-Nyék  Nyr.  VI.323). 

NYENYE-NYÜNYA :  gyenge,  energiátlan, 
tedd-ide-tedd-oda  (ember)  (Szeged  Nyr.  IV.221). 

NYER  {nyer  Debrecen  Nyr.  IX.161;  nyér&z 
Szilágy-Somlyó  Nyr.  XV1.188). 

[NYEREG]. 

nyereg-bunda:  kikészítetlen  fekete  bárány- 
bőr, melyet  a  nyeregre  terítenek  (Debrecen 
Ethnographia  V1.219;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.324). 

nyerög-ször:  nyereg  (Udvarhely  m.  Keresztúr 
vid.  Vadr.  439). 

nyereg-ület:  nyeregvápa  (a  nyei  égnek  fölső, 
behajlott  része,  a  melyen  a  lovagló  ül)  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

NYERESÉG  (nyeresség  Brassó  m.  Hétfalu 
Nyr.  1V.556). 

NYERFLI:  leuciscus  virgo,  nerfling  (Győr 
Hermán  0.  Halászat  K.). 

NYERGEL:  lovacskázik  (Baranya  m.  Csúza 
Nyr.  XVIII.478). 

[át-nyergel]. 

[Szólások].  Átnyergelt  a  másik  párthoz:  átpár- 
tolt (Szabolcs  m.  Nyr.  XVI.522). 

NYERGES:  a  rúd  mellé  balfelől  fogott  (ló) 
(Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839;  Heves 
m.  Névtelen  1840;  Debrecen  Ethnographia  VL 
219). 

[NYERINT]. 

rá-nyerint:  rárivall  (Somogy  m.  Visnye  Nyr. 
XVII.334). 

NYERÍT:  1.  kiált,  ordít  (Szlavónia  Nyr.  V. 
12).  Ne  nyertes!  (Szlavónia  Nyr.  XXm.362) ; 
2.  (a  búvármadár)  hangot  ad.  Nyerítenek  a  nagy 
bujárok  (Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr.  XVII. 
431). 


15-13 


NYERITEZ— NYES 


NYESEDEK— NYEVERE 


1544 


NTERITÉZ  (Hetes,  Dobrouak  Nyr.  III.474; 
nyerüöz-ik  Csanád  m.  Puszta-Földvár  Kálmáuy 
L.  Koszorúk  11.81 ;  Torontál  m.  Egyházas-Kér 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.206;  ne  nyerűtöz 
Szlavónia  Nyr.  XXIII.168.  217):  nyerít,  nyerítget. 

NYERLÉSZ-IK:  nyerösdit  játszik  (Nagy-Kún- 
ság  Nyr.  XVI. 383)  [vö.  nyertéz-ik]. 

NYERS  [nyess  Palócság  Nyr.  XXII.78 ;  Rima- 
szombat Nyr.  XVII.525;  Háromszék  m.  Vadr. ; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX.427;  XI. 
527;  nyössen  Székelyföld  Tsz.):  élő,  nem  szá- 
raz (növény)  (Tisza-Örs,  Csallóköz  Csaplár  Bene- 
dek). 

nyers-bor:  kiforratlan  új  bor  (Vas  m.  őrség, 
Nyitra-Gerencsér,  Miskolc  vid.,  Sárospatak,  Szat- 
már  és  Szabolcs  m.  Nyr.  XVn.92.  139). 

nyers-hegyes :  bigecs,  aszottas,  tövis  (Szat- 
már  Nyr,  XIX.382). 

NYERSEL  :  keményít  (fehérneműt)  (Márma- 
ros  m.  Felméri  Lajos). 

NYERSÉS:  írtáshely  (Zala  m.  Szentgyörgy- 
völgye Nyr.  11.280). 

NYERTET:  versenyez  (Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV.214.  283  [az  utóbbi  helyen  nyertes  hiba]. 

NYERTÉZ-IK :  nyerősdit  játszik  (babbal,  pity- 
kével)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  III.282)  [vö.  nyer- 
lész-ik]. 

NYÉRVÁKOL  (Kecskemét  Nyr.  X.381 ;  XXV. 
95;  Szeged  Csaplár  Benedek;  Hódmező-Vásár- 
hely  Nyr.  IX.91 ;  nyarvákol  Szeged  Csaplár  Bene- 
dek ;  nyirvákol  Zilah  Kerekes  Ernő) :  nyávog 
[vö.  vé'rnyákol]. 

NYÉRVOG  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V. 
471:  Székesfehérvár  Nyr.  VII.187;  Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.287.  478 ;  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
X.27;  Kecskemét  Nyr.  X.381;  Szeged  Kálmány 
L.  Szeged  népe  1.142.  151;  nyat-vog  Félegyháza, 
Czimmermann  János;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV. 
27;  Arad  m.  Pécska  Kálmány  L.  Koszorúk  I. 
230;  Hol?  Nyr.  VII. 335;  nyárvog  Arad  m.  Pécska 
Kálmány  L.  Koszorúk  1.230;  nyirmog  Somogy 
m.  Nyr.  XIX.287;  nyirvog  Veszprém  m.  Várpalota 
Nyr.  XXI.477):  cv  [vö.  vernyog]. 

NYES:  1.  gaztól  megtisztít  (kerti  utakat,  szől- 
lőmesgyét  —  kapával)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv 1.451);  2.  kapál.  Menyünk  nyesni  a  szőlőt 
(Moldvai  csáng.  Nyr.  III.3). 

[Szólások].  Mindig  csak  azt  nyeste :  azt  hajtotta 
V.  hajtogatta,  azon  nyargalt  (Győr  m.  Szigetköz 
Nyr.  XIX.  191).  Az  a  gaz  katona  mind  csak  azt 
nyeste,  hogy:  rák  (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid. 
Vadr.  482)' 

mgg-nyes:  1.  gaztól  megtisztít  (szöllőmesgyét 
—  kapával)  (Hegyalja  Kassai  J.  Szókönyv  I. 
451);  2.  megkapál.  Mé'gnyestök  a  gunyhó  héjét 
(Szlavónia  Nyr.  V.12). 


rea-nyes :  rávág,  ráüt  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.346;  Győrffy  Iván). 

NYESEDÉK:  lenyesett  ág-bog,  apró  fahegy, 
apró  forgács  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.). 

NYESELLŐ:  két-három  métor  hosszú  rúdra 
alkalmazott  sarló,  a  mellyel  a  csapásokat  a  víz 
alatt  tisztogatják  (Fehér  m.  Velencei-tó  vid. 
Hermán  0.  Halászat  K.), 

NYESLET:  ki-  s  bejárkál  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.343 ;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 
Mit  nyeslecc  annyit !  Nyukhass  mán,  üjj  le  a  fene- 
kedre! (Erdővidék  Nyr.  IX.35)  [vö.  nyaslat,  nyesz- 
let,  nyüslet]. 

NYESŐ :   1.  vágóeszköz,   a  mellyel  a  szérűt 

simára  nyesik  (Szlavónia  Nyr.  XX1II.312);  2.^ 

nyesellö   (Bács  m.    Doroszló    Hermán   0.   Halá- 
szat K.). 

1.  NYEST,  NEST:  szalonka  (Zala  m.  Hetes 
Nyr.  11.373). 

2.  NYEST:  nyes,  esonkáz  (élőfát)  (Baranya 
m.  Kassai  J.  Szókönyv  III.437;  Bars  m.  Zeliz 
vid.  Nyr.  XIV.288). 

föl-nyest :  levagdossa  (élőfának)  az  alsó  ágait. 
Fölnyesfik  a  fát  (Pest-Nógrád,  Cserhát  Erdészeti 
Lapok  XXII.675). 

NYESTELEK :  szérúkészítéskor  fölnyesett 
giz-gaz  (Alföld  Nyr.  XIV.527). 

NYESTÉS  :  nyesés  (Nógrád  m.  Tolmács  Nyr. 
XVni.48). 

kinyestós:  áterdőlés  (Pest-Nógrád,  Cserhát 
Erdészeti  Lapok  XXII.675). 

NYESTIKE :  körömvirág,  fülemülefú  (calen- 
dula  officinalis)  (Gömör  m.  Tsz. ;  Hegyalja  Kassai 
J.  Szókönyv  V.209). 

NYESZETÉL  [nyeszetül] :  nyiszál,  életlen  kés- 
sel v.  fejszével  vág  v.  farag,  rossz  fűrésszel 
fűrészel  (Győr  m.  Tsz. ;  Győr  m.  Szigetköz  Nyr. 
XIX.191;  Csík  m.  Nyr.  X.90)  [vö.  nyiszitéí]. 

NYESZLET:  izeg-mozog  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XVI.383)  [vö.  nyeslet]. 

NYESZTET:  cv  (Túrkeve  Nyr.  V.227). 

NYETRE:  ide-oda  csukló,  bicsakló  (pl.  kés, 
bicsak  pengéje)  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz.;  Pápa 
Nyr.  XVI.528;  Somogy  m.  Nyr.  X.476). 

NYETRES:  visító,  lármás  (Somogy  m.  Szőke- 
Dencs  Nyr.  III.231). 

NYEVERE  [nyevce  Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XX.480;  XXI.329.  nyilván  hiba):  1.  kis  so- 
vány, idétlen,  fejletlen,  sápadt  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Zolnai  Gyula).  Mijjen  szemlátomást 
gyarapszik  ez  a  kis  nyevce  [így !]  kis  leány  (Szat- 
már m.  Nagybánya  Nyr.  XXI. 329);  2.  kényes, 
pityergő,  gyáva,  élhetetlen  (Háromszék  m.  MNy. 


1545         NYEVEREG— NYIPORNYAK 


NYIPOROQ— nyíl 


1546 


VI.343;  Vadr.;  Győrffy  Iván).  Aggyon  ennek  az 
én  nyeverémnek  abhul  a  fedelencbül  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Nyr.  VIII.225);  3.  fürge,  ügyes,  be- 
szédes (leánygyerek)  (Szatmár  m.  Nagybánya 
Nyr.  XIV.524) ;  4.  mindenbe  beleavatkozó,  szem- 
telen, arcátlan,  helytelen  (Háromszék  m.  Vadr. ; 
Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  IX.427). 

NYEVEBÉG:  nyavalyog,  betegeskedik  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.343;  Vadr.  510b;  Győrffy 
Iván). 

NYÍ:  idétlen  hangon  visít,  szűköl  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek).  Nyí  a  disztó  (Hajdú  ra.  Föl- 
des Nyr.  XVI.384). 

NYIP-NYAP:  1.  sokat  nyafogó,  elkényezte- 
tett, könnyen  sírva  fakadó  (Székesfehérvár  Nyr, 
Vn.430;  Nógrád  m.  Nyr.  IV.94).  Te  nyifnyaf 
gyerek!  (Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  nya- 
fogva, kényeskedve  beszélő  (Szilágy-Somlyó  Nyr. 
XVI.286);  3.  vézna   (Gömör   m.  Nyr.  XXin.45). 

NY  IP  A:  1.  nyafogó.  Ollan  nyifa  ez  a  gyerek 
(Zala  m.  Király  Pál);  2.  orrán  át  beszélő  (Vas 
m.  Kemenesalja,  Balaton  mell.,  Pápa  yid.  és 
hely  nélkül  Tsz.) ;  3.  hebegő,  dadogó  (Veszprém 
Zolnai  Gyula). 

NYIPÁS:  orrán  át  beszélő.  Nyifásan  beszél 
(Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII.430). 

NYIPÁTA :  nyafogó,  nyivákoló,  síró-rívó  (Sze- 
ged Sümeghy  Pál  1841). 

NYIPATOL:  nyafog,  nyivákol  (Csallóköz, 
Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Háromszék  m. 
MNy.  VI.343 ;  Vadr. ;  Győrffy  Iván). 

[NYIPÉG;  vö.  nyefeg]. 

nyif ög-nyafog :  eggyre,  folyton,  minduntalan 
nyafog,  pityereg  (Szeged  és  vid.  Nyr.  VI.  182; 
Csaplár  Benedek). 

NYIPPADT  {nyiffatf) :  nyafogó,  kelletlen,  ked- 
vetlen. Ugyan  mi  baja  ennek  a  gyereknek,  hogy 
ojan  nyiffadt  ?  (Csallóköz  Csaplár  Benedek).  Ollan 
nyiffatt  ez  a  gyerek  (Somogy  m.  SzöUős-Györök 
Nyr.  XVI.46)  [vö.  nyafadt]. 

NYIPPADTKOD-IK :  nyafog,  nyivákol  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

NYIPPANCS:  nyafogó,  nyivákoló,  síró-rívó 
(Bodrogköz  Tsz.).  Te  éretlen  nyijfancs!  (Csalló- 
köz Csaplár  Benedek). 

NYIPOG  (Háromszék  m.  MNy.  VI.343;  nyif- 
fog  Csallóköz  Csaplár  Benedek) :  nyafog,  nyivá- 
kol, si-rí. 

nyifog-nyafog:  eggyre,  folyton,  minduntalan 
nyafog,  pityereg  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr. 

X.288). 

NYIPORNYAK  :  vézna  (Gömör  m.  Nyr. 
XXin.45). 

SZINNTEl :  MAGYAR  TAJSZÓTAB. 


NYIPOROG:  nyikorog  (az  ajtó,  a  kenetlen 
kocsikerék),  csikorog  (a  fagyos  hó  a  járó  lába 
alatt)  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

NYIPRA:  cifra  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383). 
Jaj  de  nyifra  a  szoknyájok!  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  in.211).^ 

NYIGÉRC.  Nyigérc  gergyula  [?].'  sápadt,  so- 
vány arc  (Balaton  mell.  Nyr.  11.93). 

NYIGGAT:  nyivogtat,  nyikorgat,  nyikorogtat 
(ajtót,  hegedűt)  (Székelyföld  Csaplár  Benedek; 
Háromszék  m.  MNy.  VI.343 ;  Győrffy  Iván).  Tedd 
le  azt  a  hegedűt,  ne  nyiggasd!  (Alföld  Nyr.  XIV. 
527). 

NYIHARÁSZ :  igen  hangosan  nevetgél  (Zemp- 
lén m.  Tállya  Nyr.  IV.521). 

NYIHÁROZ  {nyihdroznyi) :  ihogva- vihogva 
pajzánkodik  (legény  a  leánnyal)  (Alföld  Nyr. 
XIV.527;  Pélegyháza  Nyr.  IV.559;  vö.  V.29). 

[NYIHEL]. 

le-nyihel:  orozva  leszed,  sietve  lekapkod  a 
fáról  (pl.  szilvát)  (Kecskemét  Király  Pál). 

NYIHELŐD-IK,  NYŰHÖLŐD-IK:  feszeleg, 
fészkelődik,  nyugtalankodik  (Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

NYIHELŐDZ-IK,  NYIHELŐZZ-IK:  1.  nyihe- 
lődz-ik:  co  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek); 
2.  nyihelödz-ik,  nyihelözz-ik :  vakaródzik  (Kis- 
Kún-Halas  Nyr.  Vin.42;  XV.283). 

NYIHOG:  félig  elnyomott  hangon  nevetgél, 
vihog  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XX.45 ;  Szeged,  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek;  Palócság  Nyr.  XXI.312). 

nyihog- vihog :  pajzánkodva  ihog-vihog  (Sze- 
ged vid.  Nyr.  VI.182;  Szilágy-Somlyó  Nyr.  XVI. 
286).  Mit  nyihogtok-vihogtok  annyit?  (Kecskemét 
Csaplár  Benedek). 

NYIK:  vízpart  melletti  kiszáradt  mocsár-  v. 
tófenék,  mely  be  van  gyepesedve,  de  helyen- 
ként süppedékes  (Zala  m.  Vászoly  Király  Pál). 

NYIKÁCSOL:  visít,  kiált,  ordít  (Vas  m.  Ke- 
menesalja Kresznerics  P.  Szótár  11.83 ;  Somogy 
m.  Szőke-Dencs  Nyr.  in.231). 

NYÍKAT :  visíttat.  Né  nyikassátok  ászt  a  gye- 
rekét! (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

NYIKOG:  idétlen  hangon  visít,  szűköl  (a  ma- 
lac, a  róka,  a  szárcsa)  (Tolna  m.  Simontornya 
Nyr.  V.230;  Fehér  m.  Velencei-tó  vid.  Nyr. 
XVII.431;  Székelyföld  Tsz.;  Hol?  Nyr.  Vn.335). 

NYIKOS:  süppedékes,  száraz  zsombékos  hely 
(Zala  m.  Vászoly  Király  Pál). 

1.  NYÍL  {nyíl):  1.  sors.  Nyíl  szerint  osztoztak 
meg  az  örökségen.  Nyilat  húztak,  hogy  kié  legyík 
a  szőlő.  Nyilra  ment  a  birtok  (Szabolcs  m.  Bese- 
nyőd Nyr.  XII.96).  Ez  a  rész  jószág  nyil  szerint 
juta    nekem    (Székelyföld    Tsz.).    Nyilat   húznyi 

98 


1547 


nyíl— NYILAL 


NYILAL— NYILAZ 


1548 


(Pannonhalma  Nyr.  XII.  187).  Nyilat  húztunk 
(Dráva  mell.  Kopács  Nyr.  XVI.42).  Nyilat  húz- 
tunk rea  (Háromszék  m.  Kiss  Mihály).  Nyilat 
vetni  (Szeged,  Csallóköz,  Mátyusfölde  Csaplár 
Benedek) ;  2.  sorshúzás  útján  osztályrészül  jutott 
földdarab  v.  erdőrész  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
343 ;  Szolnok-Doboka  m.  bethleni  és  kékesi  járás 
Erdészeti  Lapok  XXII. 865;  Szolnok-Doboka  m. 
Apa-Nagyfalu  Nyr.  XII.429).  Ez  a  nyil  jószág 
nekem  juta  (Székelyföld  Tsz.).  Az  ö  nyitjába  több 
jutott,  mind  az  enyimbe  (Háromszék  m.  Kiss 
Mihály).  Ábbol  a  birtokból  egy  nyilat  én  is  meg- 
veszek (Székelyföld  Fejér  József) ;  3.  emelő  rúd 
(Rábaköz  Nyr.  XV. 431) ;  4.  érckő-zúzó  vastag, 
alul  megvasalt  sasfa  [bányász  mesterszó]  (Za- 
lathna  vid.  Nyr.  XIII.238 ;  Verespatak  vid.  Ter- 
ner  Adolf)  [vö.  nyila]. 

nyil-huzás:  sorshúzás  (Szeged,  Csallóköz, 
Mátyusfölde  Csaplár  Benedek). 

2.  NYIL:  ló  körme  alatti  eleven  hús.  A  ko- 
vács nyilba  ütte  a  szeget  (Székelyföld  Fejér  Jó- 
zsef), 

1.  NYÍL-IK  (kü-mZZott  Vas  m.  Nagy-Rákos 
Nyr.  111.527 ;  nyél-ik  Torontál  m.  Monostor,  Deszk 
Kálmány  L.  Szeged  népe  in.200.  254). 

[Szólások].  Nyílik  az  ég:  tisztul,  szakadoznak 
a  fellegek  (Székelyföld  Kiss  Mihály).  Nyílik  az 
ideö:  tavaszodik  (Mátra  vid.  Nyr.  XXIL335). 

[2.  NYIL-IK]. 

[mög-nyilik]. 

[Szólások].  Megnyilt  a  derekam:  nyilallás  állott 
a  derekamba  (Pest  m.  Csanád  Békássy  Sándor). 

NYILA:  istennyila,  mennykő  (Nagy -Kanizsa 
Király  Pál;  Bereg  m.  Pap  Károly).  Harmadéve 
a  nyila  is  leütött  a  házába  (Torontál  m.  Tápé 
Kálmány  L.  Szeged  népe  III.94).  Hogy  a  nyila 
üsse  meg  á  dolgod!  (Palócság  Nyr.   XXIII.  144). 

NYILADÉK :  erdőbeli  vágott  nyílás  (Veszprém 
m.  Iharkút  Király  Pál). 

1.  NYILAL:  emel  (eraelőrúddal)  (Rábaköz  Nyr. 
XV;431 ;  Balaton  mell.  Horváth  Zsigmond  1839 ; 
Bereg-Rákos  vid.  Pap  Károly ;  Székelyföld  Tsz. ; 
Háromszék  m.  Kiss  Mihály). 

el-nyilal :  emelőrúd  segítségével  elmozdít  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.325). 

föl-  V.  fel-n3álal :  emelőrúddal  fölemel  (Dráva 
mell.  Kopács  Nyr.  XVI.284;  Székelyföld  Tsz. 
119b.  270a;  Győrfify  Iván;  Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos).  A  gerendát  fel  kell  egy  kicsit 
nyilalni  (Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XII.523). 

kl-nyilal:  kimér  (rétet).  Nyüalla  ki  a  rifet 
(Tamási  Nyr.  XXI.526). 

meg-nyilal:  1.  emelőrúddal  fölemel  (faházat, 
háztetőt)  (Szatmárhegy  Nyr.  XIX.382);  2.  meg- 
erősít, fagallyal  átcsatolja  az  ölbe  rakott  fát  v. 
a  fás  szekeret  (Palócság  Nyr.  XXII.77). 


[2.  NYILAL]. 

meg-nyilal:  patkószeggel  megsért  (rosszul 
veri  be  a  szeget,  úgyhogy  az  eleven  húsba  megy, 
s  a  ló  megsántul)  (Szatmár  m.  Dengeleg  Nyr. 
XIX.382). 

NYILALÁS:  fölcsaptatás,  fölemelés  (Balaton 
mell.  Tsz.). 

NYILALDOS-IK :  időnként  nyilallik  (Székely- 
föld Kiss  Mihály).  Nyilaldosik  a  fejem  (Székely- 
föld Nyr.  1.327). 

NYILALÓ:  emelőrúd,  emelő  eszköz  (Szeged 
Csaplár  Benedek). 

NYILAMAT:  nyilat,  hegynyilat  (Háromszék 
m.  MNy.  VI.343;  Vadr.;  Győrfify  Iván). 

NYILAML-IK :  nyilallik.  Nyilamlik  az  oldatom 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

eló-nyilamlik :  elő  vágtat  (Háromszék  m.  MNy. 
VI. 323).  Ahajt  eccer  al  lova  sebes  vágtatvást, 
mind  at  tüzes  ménkö,  csak  elényilamlott  (Székely- 
föld Győrffy  Iván).  A  ló  elényilamlott  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.343;  Vadr.  510b). 

NYILAMLÁS :  nyilallás,  szúrás  (Temesköz 
Kálmány  L.  Szeged  népe  11.114).  Iszonyú  nyi- 
lamlást  érzett  a  fejében  (Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

[NYILAMOD-IK]. 

eló-nyilamodik :  elővágtat  (Háromszék  m. 
Győrfify  Iván).  A  ló  elényilamodott  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.343;  Vadr). 

NYILANZODÁS :  nyilallás,  oldalnyilallás(Zala 
m.  Arács  Nyr.  XXII. 378).  Nyilankodást  kaptam 
(Hol?  Lehr:  Toldi  26). 

NYILÁNY:  ritka,  vékony  (szövet,  patyolat) 
(Baranya  m.  Tsz.;  Tiszafüred  és  vid.  Kimnach 
Ödön). 

NYILAS :  egyenes  vonalakkal  határolt  rétr  v. 
erdőrész,  parcella  (Dunántúl  Erdészeti  Lapok 
XXn.861;  Soprony  m.  Erdészeti  Lapok  XXH. 
673;  Pest  m.  Nagy-Kovácsi  Erdészeti  Lapok 
XXn.129;  Dorozsma  Nyr.  XVn.576;  Szeged, 
Csallóköz,  Mátyusfölde  Csaplár  Benedek;  Bor- 
sod m.  Szíhalom  Nyr.  XXIV.432;  Tokaj  Nyr. 
XIX.384).  Nekem  ugyan  kijutott  a  nyilazásból, 
mert  ugyancsak  hitvány  nyilas  esett  (Alföld  [?] 
Nyr.  XIV.527).  Leeresztette  a  tinókat  a  nyilasba 
(Bihar  m.  Pocsaj  Nyr.  IX.558).  Fogtam  egg  nyi- 
las rétet:  fölfogtam  (Szeged    Csaplár  Benedek). 

NYILATKOZÁS:  tavasz,  tavaszi  idő  (Erdő- 
vidék  Király  Pál). 

NYILATKOZAT:   cv  (Erdővidék  Király  Pál). 

1.  NYILAZ:  1.  sorsot  húz,  sorsot  vet  (rét  v. 
nádas  fölosztásakor,  hogy  melyik  darab  kinek 
jut)  (Alföld  ['?]  Nyr.  X1V.527);  2.  emel  (emelő- 
rúddal, pl.  házat)  (Székelyföld  Nyr.  V.424). 


1549 


NYILAZ— nyír 


nyír— nyírét 


1550 


el-nyilaz :  emelőrúd  segítségével  elmozdít 
(Székelyföld  Csaplár  Benedek). 

ki-nyilaz:  egyenes  vonalakkal  határolt  ré- 
szekre oszt  (erdőt),  kijelöl  (vágásterületet  az 
erdőn)  (Szolnok-Doboka  m.  bethleni  és  kékesi 
járás  Erdészeti  Lapok  XXII.865). 

2.  NYILAZ:  patkószeggel  megsért  (rosszul 
veri  be  a  szeget,  úgyhogy  az  eleven  húsba 
megy,  s  a  ló   megsántul)    (Balaton   mell.   Tsz.). 

meg-nyilaz:  cv  (Székelyföld  Tsz.).  Ez  a  ló 
erössen  sántitt,  bizonyosan  meg  van  nyilazva  (Szé- 
kelyföld Győrffy  Iván). 

NYILAZÁS:  sorshúzás,  sorsvetés  (rét  v.  ná- 
das fölosztásakor)  (Alföld  [?]  Nyr.  XIV.527). 

NYILAZÓ :  emelőrúd,  emeltyű  (Hol  ?  Csaplár 
Benedek). 

NYILDOGÁL :  apródonként  nyílik.  A  két  szé. 
lén  fehér  rózsa  nyildogál,  közepébe  barna  kis  lány 
sirdogál  (Tolna  m.  Sárköz   Vasáru.  Ujs.  X.146). 

[NYILLAN]. 

szét-nyillan :  hirtelen  ;szétnyílik  (Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843). 

NYILLOG:  többször,  folytonosan,  mindunta- 
lan nyílik  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.343;  Vadr.). 

NYILLOGTAT:  nyitogat.  Ne  nyillogiassátok 
annyit  ászt  az  ajtót,  te  hó!  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

NYILTONOSIT :  kinyilvánít  (Bihar  m.  Pocsaj 
Nyr.  Vin.379). 

NYILTOS.  Nyiltosan:  nyíltan  (Vas  m.  Hegy- 
hát Nyr.  1.467). 

nyílva  :  nyilván  (Háromszék  m.  Vadr.) 
Nyilva,  hogy  elment  (Szolnok-Doboka  m.  Domokos 
Nyr.  IX.427). 

NYILVÁNSÁG:  cv  (Csík  m.  Nyr.  Vn.472). 

NYILVÁNSÁGOS:  nyilvánvaló  (Palócság  Nyr. 
XXI.423). 

NYINYA:  néni  (Mármaros  m.  Técső  Király 
Pál). 

NYINYÓ :  (X)  (Mármaros  m.  Técső  Király  Pál). 

1.  NYÍB  {nyil-fsi  Csallóköz,  Ekecs  Nyr,  X. 
525). 

nyir-fa:  [tréf.]  fehér  gebe.  Nó  osztán  rossz 
két  nyírfa  e  (Udvarhely  m.  Nyr.  VI.272). 

nyirf a-nyerög :  [tréf.]  sovány,  száraz  vén- 
asszony (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XIV.332). 

[nyír-nyár]. 

[Szólások].  Beszél  nyiret-nyarat :  hetet-havat, 
tücsköt-bogarat  összehord  (Szatmár  m.  Nagy- 
Károly  Szinnyei  József). 


nyir-virics:  nyírfa-lé  (Székelyföld  Tsz.). 

2.  NYÍR,  NYÍR:  1,  fiatal  hajtás.  A  szöllővesz- 
szönek  tavaszi  nyirja  (Pécs  Kassai  J.  Szókönyv 
III.448;  V.199);  2.  nád  nyirja:  nád  töve  (Fertő 
mell.  MNy.  m.242). 

3.  NYÍR  {nyir'ék,  nyirtem,  nyirtünk  Repce 
mell.  Nyr.  XX.365;  nyirés  Fehér  m.  Nyr.  IX. 
284 ;  nyürík,  nyürés  Veszprém  m.  Vörös-Berény 
Zolnai  Gyula). 

[Szólások].  Pofon  nyirlek:  pofon  váglak  (Há- 
romszék m.  Vadr.  369).  Mesfuram  ugy  pofon 
nyirte  Gyurkát .  .  .  Oant  nyirtek  eggyet  any  nyaka 
közi  az  ostorrá,  hogy  még  most  és  láccik  ah  hejje 
(Székelyföld  Győrffy  Iván).  Nyirjed:  üssed,  vág- 
jad! (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

NYIRADÉK:  szabásnál  elhulló  posztódarab- 
kák (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

NYIRÁNGOS:  nyirkos  (út)  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.343;  Vadr.;  Győrffy  Iván)  [vö.  nyirin- 
gés]. 

NYIRÁSZA:  menyasszony  (Moldvai  csáng. 
Nyr.  ni.3;  IX.488;  X.204;  Moldva,  Klézse  Nyr. 
in.285). 

NYIRBÁKOL:  nyafog,  nyivákol  (Nógrád  m. 
Fülek  Nyr.  XXn.95). 

NYIRBÁL:  szünet  nélkül,  sürgetőleg  kér, 
könyörög,  kunyorál  (Vác  Czech  János  1840), 

NYIRBÁLKOD-IK :  nyugtalankodik.  Be  rossz 
gyerek  ez,  annyit  kő  vele  ívelönnyi,  egész  nap 
nyirbákogyik  (Hont  m.  Páld  Nyr.  XIV.576). 

NYÍRBŐL:  nyirbál  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
208). 

NYIRBOLÉK :  szabásnál  elhulló  apró  bőr-  v. 
posztó-darabkák  (Alföld  [?]  Nyr.  XIV.527;  Há- 
romszék m.  Győrffy  Iván). 

NYIRELY:  vőlegény  (Moldvai  csáng.  Nyr. 
in.3;  IX.488;  X.204;  Moldva,  Klézse  Nyr.  Hl. 
285). 

[NYIRENT,  NYIRRENT;  vö.  nyirint]. 

rá-  V.  rea-nyirent  (Háromszék  m.  MNy.  VI. 
346;  rá-nyirrent  Alföld  [?]  Nyr.  XV.188):  ráhúz, 
rávág,  ráüt.  Még  rá  nem  nyirrentettem,  oda  se 
nézett  (Alföld  [?]  Nyr.  XV.188). 

NYIRENTYŰ:  nyirettyű,  hegedúvonó  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály). 

NYÍRÉS  {nyírjes  Palócság  Nyr.  XXL362 ;  Bor- 
sod m.  Diósgyőr  Nyr.  XI.336). 

NYÍRÉT,  NYIRET  {nyüret,  nyüret  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Fölső-Csallóköz  Nyr.  IX.282): 
1.  nyöszörög,  szűköl,  idétlen  hangon  visít  (bor- 
jazni  akaró  tehén;  ló,  mikor  kergetik;  malac, 
mikor  enni  kér)  (Balaton  mell.  Tsz.;  Vas  m. 
Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  11.83;  Fölső- 
Csallóköz   Nyr.    IX.282);    2.    éktelenül   lármáz, 

98* 


1551 


NYIRETfíZ— NYIRKUD-IK 


NYIRKUSZKOD-IK— NYISSZENT      1552 


kornyikál.  Veszne  meg  a  torkod,  hogy  oly  csúful 
nyüretsz !  (Csallóköz  Csaplár  Benedek) ;  3.  fütyöl, 
Nyiret  egyiránt  az  üszi  bogár:  folyton  fütyöl  a 
hegyi  tücsök  (Zala  m.  Lesence-Istvánd  Nyr.  XVI. 
93). 

NYIBETÉZ :  rí  [?]  (szarvasmarha)  (Hetes,  Dob- 
ronak  Nyr.  III.474). 

NYIKETKÉZ-IK :  nyiratkozik  (Fehér  m.  Nyr. 

IX.284). 

NYIBETTYŰ,  NYIRETYŰ;  kukoricaszárból 
csinált  gyerekhegedú  (Komárom  Király  Pál). 

[NYIRÉZ]. 

meg-nyirez:  megvesszőz  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[NYIRGE]. 

nyirge-nyurga :  nyurga  (Palócság  Nyr.  XXI. 
417). 

[NYÍRI]. 

nyíri-kakas :  nyírfajd,  mogyorótyúk  (Székely- 
föld Győrffy  Iván;  Erdő  vidék  Tsz.). 

NYIRIVÁBA :  kék  jácint  (Moldva,  Klézse  Nyr. 
V.89). 

NYIRIGLI:  igen  lenyírt  (Vas  m.  Kemenes-  I 
alja  Tsz.), 

NYIRING,  NYERING  (Székelyföld  Tsz. ;  nye- 
rénk  Székelyföld  Kriza):  eső  utáni  nyirkosság, 
síkosság  (úton). 

NYIRINGÉS:  nyirkos  (út)  (Székelyföld  Győrffy 
Iván). 

[NYIRINT;  vö.  nyirent], 

rea-nyirint :  ráhúz,  rávág  (Háromszék  m. 
Vadr.  514a). 

NYIRISTYE:   tarló   (Moldva,   Klézse  Nyr.  V. 

NYIRISZEL :  nyiszál,  rossz  vágóeszközzel 
vág  (Csík  m.  Kilyénfalva  Nyr.  IX.525). 

NYIRKASZKOD-IK:  kapaszkodik.  Hajáhanyir- 
kaszkodoft  (Vas  m.  Kemenesalja?  Kresznerics 
F.  Szótár  n.83). 

beló-nyirkaszkodik :  belekapaszkodik  (Vas  m* 
Kemenesalja?  Kresznerics  F.  Szótár  11.83). 

NYIRKÉL:  nyirkai  (Szeged,  Csallóköz  Csap- 
lár Benedek). 

[NYIRKÍT]. 

be-nyirkít:  benyirkosít.  Nyirkits  he  az  inge 
hogy  ki  lehessen  vasalni]  (Szatmár  vid.  Nyr. 
Vni.523), 

NYIRKUD-IK:  esengve,  sírva-ríva  áhítozik 
vmire,  rimánkodik  (Vas  m.  Kemenesalja  Tsz, 
270a;  CzF.). 


NYIRKÜSZKOD-IK:  cv  (Vas  m.  Kemenesalja 
Tsz.;  CzF.). 

NYIROK.  Nyirkon:  hevenyében  (Heves  m. 
Makáry  György  1839). 

NYÍROTT.  Nyírott  csikó:  tavalyi  csikó  (mert 
ilyen  korában  nyírják  meg  a  sörényét)  (Heves 
m.  Névtelen  1840). 

NYÍRŐ  {nyerő  Székelyföld  Tsz.) :  félholdalakú, 
a  nyélhez  keresztbeálló  vágószerszám,  a  mely- 
lyel  a  lápkútakat  kimetszik  (Keszthely  Hermán 
0.  Halászat  K.). 

NYISZÁL  {nyiszáll) :  életlen  késsel  vág  (Pan- 
nonhalma Nyr.  X1I.187;  Székesfehérvár  Nyr. 
VII.187;  Békés  m.  Balog  István;  Nagy-Kunság 
Nyr.  XVI.383;  Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

NYISZÉL  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  nyüszöl 
Háromszék  m.  MNy.  VI.343 ;  Vadr.  510b ;  Győrfify 
Iván):  CND. 

NYISZIL,  NYISZÍLL,  NYŰSZÜL:  cvs  (Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály,  Győrfify  Iván). 

NYISZÍT :  örvendezve  csahol  (a  kutya  az  is- 
merősre) (Balaton  mell.  Tsz.). 

NYISZITÉL  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván;  Háromszék  m.  Vadr.;  Firtosalja  Nyr.  VI. 
324;  Szolnok-Doboka  m.  Domokos  Nyr.  XI.39; 
Szolnok-Doboka  m.  Apa-Nagyfalu  Nyr.  XV.382; 
nyüszütöl  Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.343;  Csík  m.  Nyr.  X.90):  életlen 
késsel  V.  fejszével  vág  v.  farag,  rossz  fűrésszel 
fűrészel  [vö.  ny eszetel]. 

NYISZKITÉL  (Háromszék  m.  Vadr.  510b; 
nyüszkütöl  Székelyföld  Győrffy  Iván)  =  nyiszál. 

NYISZLETT  {nyiszledt,  nyiszlet;  —  nyesztle  [?] 
Somogy  m.  Nyr.  VI.368 ;  nyeszvedt  Fölső-Csalló- 
köz Nyr.  IX,282;  nyiszlat  Tolna  m.  Paks  Nyr. 
XIX.479):  vézna,  sovány,  gyenge,  betegségtől 
megviselt,  hervatag,  kiélt  (Balaton  mell.  Tsz.; 
Veszprém  m.  Halász  Ignác;  Pápa  vid.  Tsz.; 
Közép-Baranya  Nyr.  IV.237 ;  Győr  m.  Tsz. ;  Győr 
m.  Szigetköz,  Duna-Szentpál  Nyr.  VIII.522 ;  Szé- 
kesfehérvár Nyr.  VII.187;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek).  Nyiszlet  ember  (Fertő  mell.  MNy.  III. 
244).  Nyesztle  [?]  ember  (Somogy  m.  Nyr.  VI. 
368).  Nyeszvedt  ringyó  (Fölső- Csallóköz  Nyr,  IX. 
282).  Nyiszlat  kútgém  (Tolna  m.  Paks  Nyr.  XIX. 
479), 

NYISZOL:  életlen  késsel  vág  (Kecskemét, 
Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Benedek ;  Szatmár  m. 
Nyr.  X.430;  Bodrogköz  Tsz.;  Bereg  m.  Pap 
Károly). 

NYISZOROG :  nyikorog,  nyekereg  (pl.  a  kenet- 
len ajtó,  kerék)  (Nagy-Kúnság  Nyr.  XVI.383; 
Székelyföld  Kiss  Mihály ;  Győrffy  Iván ;  Három- 
szék m.  Vadr.). 

NYISSZENT :  hirtelen,  eggyszerre  (el-  v.  le-) 
szel,  vág  (Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  csisszent]. 


1553 


NYIT— NYIVANTOS 


NYÍVÁS— NYOM 


1554 


el-nylsszent :  hirtelen,  eggyszerre  elvág.  Egy 
késsel  elnyisszentette  a  kicsi  gyermek  nyakát  (Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai  NGy.  III.386). 

le-nyisszent :  hirtelen,  eggyszerre  leszel,  le- 
vág, lecsippent  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

NYIT  (wiíva,  küwiítyák  Vas  m.  Körmend  vid. 
Nyr.  III.429):  szőliőt  nyit  (tavasszal:  elkapálja 
mellőle  a  föltöltést,  azaz  a  földet,  a  mellyel 
ősszel  betakarták)  (Győr  m.  Bőny  Nyr.  XV.285 ; 
Pest  m.  Gyömrő  és  Monor  vid.  Pap  Károly). 

[Szólások].  Sose  nyit  rám  ke:  sohasem  látogat 
meg  (Török-Becse  Nyr.  IX.98). 

ki-nyit  =  nyit  (szőliőt).  Kinyittá-é  má  te?  (Eger 
Nyr.  XIX.270). 

NYIT-IK :  nyílik.  Nyitik  a  rózsa  (Szatmár  m. 
Nagybánya  Zolnai  Gyula). 

NYITÁL;  súrún  nyitogat,  súrün  nyitogatja 
az  ajtót  (Pápa  Nyr.  XVI.528;  Kis-Kún-Halas 
Nyr.,^  XV.213).  Né  nyitád  az  ajtut  mindétig !  {Vas 
m.  Őrség  Nyr.  VII. 469).  Né  nyitád  az  ajtót!  (So- 
mogy m.  Balaton  mell.  Nyr.  XVI.477).  Né  nyitáj 
fojvást!  (Csallóköz  Szinnyei  József). 

NYITÁS :  szőllőnyitás  (kora  tavasszal  történő 
elkapálása  a  földnek,  a  mellyel  a  szőllőtőkét 
ősszel  betakarták)  (Eger  Nyr.  XIX.270;  Zemplén 
m.  Tolcsva  Nyr.  IX.480). 

NYITOGAT:  szőliőt  nyit  (vö.  nyit)  (Zala, 
Veszprém  m.  Nyr.  XV.285). 

NYITOBÁL  :  nyikorgat  (gyerekhangszert) 
(Háromszék  m.  MNy.  VI  .343). 

NYITORGAT:  súrún  nyitogat,  súrún  nyito- 
gatja az  ajtót  (Gömör  m.  Nyr.  XVIII.501 ;  Rima- 
szombat Nyr.  XV .474;  Hegyalja  Kassai  J.  Szó- 
könyv III.447;  Székelyföld  Kiss  Mihály).  Ne 
nyitorgasd  azt  az  ajtót!  (Alföld  [?]  Nyr.  XIV.528). 

[NYITOTT]. 

nyitott-eszü:  jó  fölfogású.  Nyitott-eszü  ember 
(Vas  m.  Baltavár  Nyr.  X.183). 

NYITVA:  befagyatlanul  maradt  hely.  A  Fer- 
tőnek nyitvái  vannak^  ha  télen  befagy  (Fertő  mell. 
MNy.  III. 243). 

NYIVÁCSKOL  {nyivácsku,  nyivákü):  nyivá- 
kol, nyávog,  sír  (Veszprém  m.  Csetény  Nyr.  V. 
471;  Balaton  mell.,  Győr  m.  Tsz.;  Rábaköz, 
Beő-Sárkány  Nyr.  XVIII.  143 ;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 

NYIVÁK;  sovány,  vézna  (Somogy  m.  Király 
Pál). 

[NYIVANT]. 

el-nyivant.  Elnyivantja  magát:  nyávogó  han- 
gon elsikoltja  magát  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

NYIVANTOS,  NYIVANTOS:  beteges  (Szla- 
vónia Nyr.   XXIII.362).  Nem  vony  á  szívem  se- 


hová,  huty  éllyen   nyivántos    vágyok    (Szlavónia 
Nyr.  V.12). 

[NYÍVÁS]. 

nyivás-rívás :  nyivákoló  sírás-rívás  (Csallóköz 
Csaplár  Benedek). 

NYIVÁSZA :  gyenge  természetű,  beteges  (Há- 
romszék m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár). 

NYIVÁSZKA:  élhetetlen,  gyenge,  beteges, 
nyaffadt  (Székelyföld  Csaplár  Benedek;  Három- 
szék m.  MNy.  VI.226.  343;  Vadr.;  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos ;  Háromszék  m.  Kovászna 
Butyka  Boldizsár ;  Háromszék  m.  Szotyor  Győrffy 
Iván)  [vö.  nyaviszka]. 

NYIVASZT:  untat,  bosszant  (Hont  m.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.526).  Hugy  né  vóna  haragos  az 
ember,  ha  mindég  nyivasztják,  ingeriesztik  (Hont 
m.  Kővár  Nyr.  XVII.42). 

NYIVAT:  nyafogtat,  uyivákoltat.  Ne  nyivas- 
sátok  annyit  azt  a  gyermeket,  te  hó !  (Székelyföld 
Győrffy  Iván). 

NYIVELYESZ :  nyomorult,  szegény,  szükség- 
gel küszködő  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.453;  X. 
204;  vö.  XXin.482). 

NYIVOG:  nyí,  nyivákol  (a  kis  macska:  Szé- 
kelyföld Kiss  Mihály;  a  nyúl:  Hol?  Nyr.  VII. 
385). 

nyivog-nyávog :  nyivákol  (Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  X.288). 

NYIVOGTAT:  nyafogtat,  nyivákoltat  (Székely- 
föld Győrffy  Iván). 

[NYIVÓL]. 

meg-nyivól:  megmerevedik,  elzsibbad  (Csík 
m.  Gyergyó-Ditró  Nyr.  XII.282). 

NYIVORKÁL:  nyávog  (a  macska)  (Szilágy 
m.  Tasnád  Nyr.  XIX.238). 

NYIZGÉB,  NYEZGÉR:  satnya,  beteges,  fony- 
nyadt.  Ojjan  nyezgér  ez  a  virág  (Fehér  m.  Király 
Pál)  [vö.  mizgér,  nyüzge\. 

[NYOLC]. 

[Szólások].  Az  nekem  nyóc:  az  nekem  teljesen 
mindeggy  (Kaszárnyai  szólás  Nyr.  VI.234). 

[nyolc  óra]. 

nyolcóráz-ik :  reggelizik  (Baranya  m.  Patacs 
vid.  Csaplár  Benedek). 

NYOLCADOS:  véka  (negyed  köböl)  (Pécs 
Kassai  J.  Szókönyv  III.451). 

1.  NYOM.  Emberi  nyom:  nemzedék.  Egész 
emberi  nyom  sokszor  tudatlanságban  marad  (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

[Szólások].  Hideg  nyomát  tandta:  hűlt  helyét 
lelte  (Mátra  vid.  Nyr.  XXII.287).  Poros  nyomát 
sem  érték,  ugy  elszaladott  (Kúnsaentmárton  Nyr. 


1555 


NYOM— NYOMDIKO 


NYOMDOGAL— NYOMTANYI 


1556 


III.31).  Nyomon  beszél:  helyesen  a  dologhoz 
szól  (Zala  m.  Nyr.  XIX.528).  Nyomont  követyik : 
nyomon  (Palócság  Nyr.  XXI.558). 

[2.  NYOM]. 

[Szólások].  Á  hideg  nyom:  lel  (Szlavónia,  Sz.- 
László  Nyr.  V.65;  XXIII.363). 

el-nyom:  félretapos.  Ényomta  a  csimmája  sar- 
kát (Soprony  m.  Röjtök  Nyr.  IIL513). 

még-nyom,  ég-nyom;  meglő,  elejt  (vadat) 
(Veszprém  m.   Somló-Vásárhely  Beöthy  Zsolt). 

[Szólások].  Á  hideg  mindenáp  mégnyom:  kilel 
(Szlavónia,  Sz.-László  Nyr.  V.65;  XXIII.363). 

NYOMÁKOD-IK:  törekszik  (Gömör  m.  Agg- 
telek Nyr.  VII.33). 

NYOMÁS:  1.  ugarnak  hagyott  határrész,  a 
mely  legelőül  szolgál  (Kecskemét  és  vid.  Tsz.; 
Nyr.  X.381;  XIX.46  [itt  nyomós  hiba];  Kún- 
Majsa  Nyr.  VIII.470 ;  Csongrád  m.  Arany-Gyulai 
NGy.  11.411 ;  Csanád  m.  Puszta-Földvár  Kál- 
máuy  L.  Koszorúk  11.88;  Bács  m.  Martonos 
Székely  Sándor;  Bihar  m.  Fúrta  vid.  Nyr.  IV. 
182;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  XIV.43;  Kalota- 
szeg, Zsobok  Melich  János ;  Székelyföld  Tsz. ; 
Fejér  József,  Győrffy  Iván;  Marosszék,  Nyárád 
mell.  Vadr.  208;  Háromszék  m.  Kovászna  Butyka 
Boldizsár;  Csík  m.  Tsz.;  Szolnok-Doboka  m. 
Malom  Muzsi  János).  Ugy  fias  tehenet  hajtott  ki 
a  nyomásra  legelni  (Hódmező-Vásárhely  Arany- 
Gyulai  NGy.  1.504);  2.  a  város  melletti  földek 
(Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.283). 

[Szólások].  Nyomásba  marad  a  szántóföld: 
ugarnak  marad  (Kalotaszeg,  Zsobok  Melich 
János). 

nyomás-rontó :  [tréf.]  sánta  (Nagy-Kúnság  Nyr. 
XX.45). 

NYOMÁSZ:  nyomoz,  nyomot  keres,  nyomon 
követ  (a  vadász-eb)  (Szolnok-Doboka  m.  Deés- 
akna  Nyr.  1.382;  Székelyföld  Kiss  Mihály).  Ele- 
get nyomásztam  a  tinómot,  mégsem  kaptam  meg. 
A  medvét  egész  a  Kárhágóig  nyomásztuk,  s  ott 
nyoma  veszett  (Csík  m.  Nyr.  X.90). 

meg-nyomász :  nyomozva  megjár  (pl.  hegy- 
oldalt (Szolnok-Doboka  m.  Deésakna  Nyr.  1.382). 

NYOMÁSZKOD-IK:  nyomozódik,  tudakozódik. 
Nyomászkodott  is  á  jány  féle"  (Gömör  m.  Hanva 
Nyr.  XX.141). 

NYOMDÉKOL:  nyomokat  ver,  utat  nyomdo- 
kol  (Szolnok-Doboka  m.   Deésakna  Nyr.   1.382). 

NYOMDÉKOS:  nyomós  (a  hol  nyomok  van- 
nak verve).  A  nyomdékos  felén  járj  az  útnak,  ne 
a  sárossán  (Szolnok-Doboka  m.  Deésakna  Nyr. 
1.382). 

NYOMDIKO  (Dunántúl  Nyr.  V.228;  Baranya 
m.  Nagyfalu  Király  Pál;  Pest  m.  Csanád  Bé- 
kássy  Sándor;  nyomdokó  Ipoly  völgye.  Kővár 
vid.  Nyr.  XVI.526) :  szövőszók  taposója,  lábítója 


(4 — 6  lécforma  fa,  a  melyeket  a  szövő  a  lábá- 
val váltogatva  nyomkod). 

NYOMDOGAL:  nyomogat.  A  főkötő  nehéz 
gúnya,  mett  azt  a  bú  nyomdogája  (Udvarhely  m. 
Vadr.  21).    . 

NYOMDOK  (nyamdék  Hunyad  m.  Lozsád 
Nyr.  XXII.336;  nyomadék  Szilágy  m.  Kerekes 
Ernő;  Csík  m.  Ethnographia  VI.107;  Király  Pál; 
nyomadík  Nagy-Kúnság  Nyr.  11.326;  Bihar  m. 
Pocsaj  Nyr.  IX.558;  nyomdák  Fehér  m.  Nyr.  XI. 
228 ;  Szilágy  m.  Kerekes  Ernő ;  Csík  m.  Ethno- 
graphia VI.  107). 

NYOMINT  {nyomént  Zala  m.  Tapolca  Nyr. 
XVI.327):  eggyet,  hirtelen  v.  gyengén  nyom 
(Repce  vid.  Nyr.  XX.410;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII. 
501-;  Háromszék  m.  Nyr.  III.373).  Gyuri  úgy 
oda  nyoméntotta  Jancsit  ecs  cserfa  tövibe,  ho  csak 
u  nyekkent  bele  (Zala  m.  Tapolca  Nyr.  XVI.327). 

NYOMÍT:  cv  (Palócság  Nyr.  XXI.418). 

[Szólások].  Nyomitani'  kell  a  kengyelt:  ,utána 
állni  a  szándéknak'  (Székelyföld  Nyr.  1.225). 

meg-nyomitt :  eggyszer,  hirtelen  v.  gyengén 
megnyom.  Csak  megnyomittá  jaz  lakatot  (Gyer- 
gyó-Sz.-Miklós  Nyr.  X.43). 

NYOMKOLÁSZ:  nyomkod,  nyomogat.  Ne 
nyomkolászd  azt  a  sebet,  majd  annál  mérgesebb 
lesz  a  kelése!  (Szeged,  Csallóköz  Csaplár  Be- 
nedek). 

[NYOMMASZT]. 

meg-nyommaszt :  rábeszéléssel  megmaraszt 
(hivatalában,  tisztségében)  (Balaton  mell.  Hor- 
váth Zsigmond  1839). 

NYOMÓ.  Nyomólag :  lassan,  egyenletesen,  erő- 
vel (Csík-Szentgyörgy  Nyr.  X.238). 

NYOMOCSKÁL,  NYOMICSKÁL:  gyengén 
nyomogat  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

NYOMOD:  nyomkod  (Háromszék  m.  MNy. 
VI.219;  Vadr.;  Győrfify  Iván). 

NYOMOG:  cvi.  Memmég  nyomogja  ja  zódalát 
(Mátra  vid.  Nyr.  XXIV .432). 

NYOMORGAT:  nyomogat  (Nógrád  m.  Simo- 
nyi  Zs.  Tüz.  M.  Nyelvtan  1.421). 

NYOMORÚ  {nyomara  Zala.  m.  Hetes  Nyr. 
11.373). 

NYOMOZ  (k.i-mo7iyoz  Baranya  m.  Dráva  vid. 
Nyr.  Vin.427). 

NYOMOZOLÓD-IK :  utána  jár.  Az  embernek 
nyomozolódnyi  költ:  utána  járni  (a  kenyérkere- 
setnek) (Veszprém  m.  Enyiug  Simouyi  Zsig- 
mond). 

NYOMTANYI:  elegendő  [?].  Van  neked  eszed, 
hetfen  krajcárt  annyi  érte,  mikor  hatfan  is  nyom- 
íánj/i  .1^  ^Veszprém  Nyr,  VIII.40). 


1557 


NYOMTATÓ— NYOSZT 


NYOSZTIKA— NYÖSZÖRÖG 


1558 


NYOMTATÓ :  nyomtatni  való  (Szlavónia  Nyr. 
XXIII.361). 

nyomtató -masina :  cséplőgép  (Baranya  m. 
Csúza  Nyr.  XVIII.287). 

[NYOMUL]. 

el-nyomul:  elfogul,  elszorul.  Minygyd  elnyo- 
mút  á  szive  e'rte  [a  szép  leányért]  (Gömör  m. 
Hanva  Nyr.  XX.141). 

még-nyomul:  megáll  (pl.  a  zajló  jég),  meg- 
akad (pl.  a  nyelő-csőben  a  mohón  falatozott 
száraz  étel;  a  tisztviselő  eggy  állásban  előhala- 
dás  nélkül)  (Székelyföld  Andrássy  Antal  1843; 
Háromszék  m.  MNy.  VI. 340 ;  Kiss  Mihály,  Györffy 
Iván). 

[NYOMVAD]. 

szót-nyomvad :  szétnyomódik  (Székelyföld 
Csaplár  Benedek;  Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

.  ÍNYOMVASZT]. 

szerte-nyomvaszt :  szétnyom  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.350). 

NYOSZOG,  NYUSZOG:  szuszogva  tesz  vmit 
(Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö,  nyüszög]. 

el-nyoszog :  elszuszog.  Sokáig  elnyoszog  rajta 
(Székelyföld  Kiss  Mihály)  [vö.  nyüszög]. 

NYOSZOLYA  (nyoszoja):  csúsztató  saraglya. 
Nyoszoján  hordják  a  szénát  (Székelyföld  Nyr. 
VIII.515). 

NYOSZOLYÓ  {naszalu-Mkn  Vas  m.  Király  Pál; 
Őrség  Nyr.  III.179;  naszalu-Símzon  Vas  m.  Ker- 
csa  Király  Pál;  naszar6-}ő.nY  Székelyföld  Kriza; 
woszorw-asszony  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  IV. 
563;  nyaszaró-iány  Torockó  Vadr.  511b;  nyi- 
szörö-lmy  Bihar  m.  Rév  Király  Pál;  nyoszojú- 
lány  Békés  m.  Király  Pál;  nyoszoru-a,BSZony, 
-lány,  -lyány  Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  IV.331 ; 
Zala  m.  Gelse  Nyr.  XIIL576;  Veszprém  Nyr. 
11.41 ;  nyoszoru-\á,n,  -lány  Göcsej,  Nagy-Lengyel 
Nyr.  Vin.468;  Szombathely  Nyr.  XVI.329;  Esz- 
tergom Nyr.  IX.540;  nyuszó-lány,  -léjány  Maros- 
szék Király  Pál ;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII. 
316 ;  nyuszojó,  nyuszoj ó-\á,ny  Udvarhely  m.  Király 
Pál;  Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  459; 
Udvarhely  m.Homoród- Almás  Nyr.  V.233;  nyüszö- 
jány,  -lány  Szilágy  m.  Nyr.  IX.565 ;  Kalotaszeg 
Király  Pál;  nyüszü-^ány ,  -leány  Küküllő  m. 
Király  Pál;  Háromszék  m.  MNy.  VI.215;  Vadr.): 
1,  nyoszolyó:  szalmából  fonott  ágy,  lésza  (Bala- 
ton mell.  Tsz.);  2.  nyoszolyó, nyuszojó:  nyoszolyó- 
lány  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy.  III.14;  Nyr. 
V.568). 

nyüszü-pogácsa :  lakodalmi  pogácsa  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.343;  Vadr.  511b). 

NYOSZT  {nyósztdiíiyi  Zala  m.  Hetes  Nyr.  II. 
45) :  tépdelve  lefoszt  (pl.  fáról  a  héjat,  csontról 
a  húst),  tépdelve  nyúz  v.  koppaszt  (Székelyföld 
Andrássy  Antal  1843;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
343;  Győrffy  Iván;  Vadr.  510b;  Háromszék  m. 


Uzon  Erdélyi  Lajos).  Nyosztja  a  fának  ágát  (Szé- 
kelyföld Nyr.  VIII.515).  Ne  nyosszátok  ászt  a  fát 
örökké:  ne  szaggassátok  róla  folyton  a  gyümöl- 
csöt (Székelyföld  Fejér  József). 

meg-nyószt:  tépdelve  lefoszt,  megnyúz  v. 
megkoppaszt.  Eök  a  gyerökök  megnyósztották  az 
ómafát:  leszedték  róla  az  almát  (Zala  m.  Hetes 
Nyr.  n.45). 

NYOSZTIKA :  rosszul  vágott,  tépdelve  lefosz- 
tott hús  V.  bőr  (Háromszék  m.  MNy.  VI.343; 
Vadr.  510b;  Kiss  Mihály). 

NYOSZTOL:  nyúzgál,  tépdelve  nyúz  (Három- 
szék m.  MNy.  VI.343;  Vadr.;  Győrffy  Iván). 

meg-nyosztol :  megnyúzgál,  tépdelve  meg- 
nyúz. Te  János,  nyosztold  meg  a  szalonnát,  az- 
után a  nyosztolékot  tedd  a  kolbászba  való  hús 
közé  (Alföld  [?]  Nyr.  XIV.528). 

NYOSZTOLÉK:  rosszul  vágott,  tépdelve  le- 
fosztott hús  V.  bőr  (Alföld  [?]  Nyr.  XIV.528; 
Háromszék  m.  Győrffy  Iván). 

NYÖG  {nyeg  Székelyföld  Kiss  Mihály,  Györffy 
Iván;  Háromszék  m.  Nyr.  IV.514;  Vadr.  356. 
510b;  Szolnok-Doboka  m.  Nyr.  XVII.315). 

NYÖGDÖGEL :  nyögdécsel.  Feje  szédül,  halni 
készül,  nyög  dög  el  (Marosszék  Vadr.  220). 

NYÖGEJ:  nyögés  (Balaton  mell.  Fábián  Gá- 
bor 1839). 

[NYÖGELL]. 

mög-nyögell.  Megnyögelli  magát:  nyög  egy- 
gyet  (az  ember  erős  munka,  a  marha  jóizű  ivás 
után)   (Balaton  mell.   Horváth   Zsigmond  1839). 

[NYÖGŐDÖZ],  NYÉGŐDÖZ-IK:  nyögdel,  so- 
káig nyög  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Győrffy 
Iván).  Mond  ki  mán  egyszer  no,  ne  nyegődözz 
annyit  vélle!  (Háromszék  m.  Vadr.  510b). 

[NYÖRHÖL]. 

meg-nyörhöl:  nagyjából  megcsinál  (Bars  m. 
Léva  Czimmermann  János). 

NYÖRRÖG:  dünnyögve,  erőltetve  sír  (gyer- 
mek) (Csallóköz  Szinnyei  József)   [vö.  nyörvög]. 

NYÖRSZÖG:  nyöszörög  (Székelyföld  Tsz.; 
Győrffy  Iván). 

NYÖRVÖG:  dünnyögve,  erőltetve  sír  (gyer- 
mek) (Csallóköz  Nyr.  1.280)  [vö.  nyörrög]. 

NYŐSZ:  siet  [?  vö.  nyösztet].  Né  de  nyösz: 
,beh  szeret  játszani!'  [azaz  talán:  beh  siet  ját^ 
szani]  (Zala  m.  Hetes  Nyr.  1.380). 

NYÖSZÖG  (Székelyföld  Kiss  Mihály;  Három- 
szék m.  Tsz.;  nyüszög  Nógrád  m.  Simonyi  Zs. 
Tüz.  M.  Nyelvtan  1.413):  nyöszörög. 

NYÖSZÖRÖG  {nyeszereg  Szolnok-Doboka  m. 
Nyr.  XVII.315;  nyüszörgem  Csongrád  m.  Szen- 
tes Nyr.  IX.87). 


1559 


NYÖSZTET— NYUGTAT 


NYUGUTTÓ— NYÚJTÓ 


1560 


NYÖSZTET:  sürget,  unszol  (Esztergom  vid. 
Nyr.  XIX.239). 

NYUGALOM.  Nyugalom  tökéje:  nyereg  (Szé- 
kelyföld Nyr.  11.231)  [vö.  nyúgodalom-tőke]. 

NYUGAT,  NYUGOT  {na^-nyugut  Háromszék 
m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

NYUGATSÓ,  NYUGOTSÓ:  nyugati  (Dunán- 
túl Nyr.  XVI.239;  Keszthely  vid.  Nyr.  XIV.180; 
Somogy  m.  Nyr.  XIV.270). 

NYUGHAT -IK.  Nyughass  :  hagyj  békét  ! 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.328.  860 ;  Vadr.  499a). 
Nyughass  mán  no,  ne  hejtelenkeggy !  (Háromszék 
m,  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Nyughassék:  hagyjon 
békét!  (Szilágy  m.  Nyr.  IX.565). 

[NYUGISZT]. 

meg-nyugiszt :  megnyugoszt.  Isten  nyugissza 
meg!  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX.454). 

[NYUGODALOM]. 

nyúgodalom-tőke:  nyereg  (Székelyföld  Ko- 
vács János).  Hé,  Sári,  keresd  elé  a  nyugodalom- 
tőkét  s  tedd  föl  a  kaholára,  mett  menyek  a  ma- 
lomha  (Csík  m.  Király  Pál). 

NYUGOSZTAL:  nyugoszt,  nyugtat  (Göcsej 
Budenz-Album  159).  Kik  elfáradtatok,  testeteket 
nyugasztaljátok  (Hol?  Arany-Gyulai  NGy.  L102). 

[NYUGOT,  NYUGUT]. 

meg-nyugot,  mög-nyugut :  megnyugoszt  (Há- 
romszék m.  MNy.  VI.343  [itt  meg-nyugat  hiba]; 
Kiss  Mihály).  Az  Isten  nyugossa  (v.  nyugussa) 
meg!  (Székelyföld  Győrffy  Iván;  Háromszék  m. 
Kiss  Mihály).  Az  isten  nyugussa  meg!  (Déva  Nyr. 
XV.516). 

NYUGSÁG  (nyukság) :  nyugalom,  nyugvás,  pi- 
henés (Dunántúl  Nyr.  XVL239;  Keszthely  vid. 
Nyr.  VL523;  Somogy  m.  Nemes-Déd  Nyr.  VIII. 
524).  Nem  vót  nyukságom  (Vas  m.  Kemenesalja, 
Jánosháza  Nyr.  XV.141).  Nincs  nyuksága  (Veszp- 
rém m.  Vörös-Berény  Zolnai  Gyula).  A  kaszár- 
nyába sohase  vót  nyugság,  mindég  talpon  köllött 
lönni  (Fehér  m.  Lovas-Berény  Király  Pál). 

NYUGSZ-IK,  NYUGOD-IK  {mögnyugod-ik  To- 
rontál m.  Szőreg  Kálmány  L.  Szeged  népe  IIL 
147 ;  nyugunni  Udvarhely  m,  Vadr. ;  Háromszék 
m.  Király  Pál;  nyuguszom  Udvarhely  m.  Vadr. 
510b;  nyugugyuük,  nyuguggyá,  nyugusznak  Ud- 
varhely m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  466.  470.  476 ; 
nyugugyan  Hunyad  m.  Lozsád  Nyr.  XXII.410; 
nyuguXi  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

NYUGTALANKOD-IK :  mulat  (Kalotaszeg, 
Zsobok  Melich  János). 

NYUGTAT  (nyuktaf):  1.  pihentet  (állatot). 
Nyugtatnak.  Hói  nyugtattál  ?  (Háromszék  m.  Uzon 
Erdélyi  Lajos);  2.  lassan  megy  (futás  után  az 
állat)  (Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.231). 


NYUGUTTÓ:  nyugvóhely  (Erdővidék  Nyr. 
Vm.l88). 

[NYÚJÓ]. 

nyújó-hely:  nyugvóhely,  temető  (Mármaros 
m.  Técső  Király  Pál). 

NYÚJT  {nyójt  Háromszék  m.  Vadr.  510b; 
nyólt  Székelyföld  Kriza ;  nyút,  m'égnyút  Kis-Kún- 
Halas  Nyr.  XV.213;  Bács  m.  Borsod  Nyr.  V. 
430;  Palócság  Ethnographia  III.352;  Debrecen 
Nyr.  IX.164;  Szilágy  m.  Nyr.  IX.564 ;  Zilah 
Nyr.  Xn.277;  Háromszék  m.  Vadr.  510b):  1. 
nyújt,  nyújt:  [tréf.]  alszik.  Megyek  é'ggyet  nyújtani 
(Csallóköz  Csaplár  Benedek);  2.  nyújt,  nyút:  üt. 
Majd  nyújtok  reád  (v.  rajtad)  é'ggyet,  de  tudom, 
még  nem  köszönöd  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 
Eccer  oszt  valahogy  úgy  oda  nyútott  a  békára, 
hogy  az  egybe  ellapút  a  feödön  (Palócság  Ethno- 
graphia III.352).  Ojant  nyújtott  rajta,  hogy  majt 
meghót  belé  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

meg-nyujt,  még-nyút:  megver  (Szilágy  m. 
Nyr.  IX.564;  Székelyföld  Kiss  Mihály). 

NYÚJTÁS  =  nyólás.  Penderíts  bár  egy  nyújtást 
(Székelyföld  Tsz.  291a). 

NYÚJTÓ  {nyújtó;  —  nyójtó  Göcsej,  Nagy- 
Lengyel  Nyr.  VII.131 ;  nyójtu  Vas  m.  Őrség  Tsz. 
343a;  nyóttó  Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III. 
275;  nyútó  Cegléd  Nyr.  in.l89;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.323):  1.  nyújtó,  nyújtó,  nyójtó, 
nyójtu,  nyóttó,  nyútó:  szekérgerinc  (a  két  tengelyt 
összekötő  erős  rúd,  a  melynek  hátsó  vége  ki- 
nyúlik a  szekér  alól)  (Soprony  m.  Horpács_Nyr. 
XIV.432 ;  Vas  m.  Nyr.XVIII.  144 ;  Vas  m.  Őrség 
Tsz.  343a ;  Göcsej,  Nagy-Lengyel  Nyr.  Vn.l31 ; 
Somogy  m.  Szőke-Dencs  Nyr.  III.275;  Győr  m. 
Csiliz-Radvány  Nyr.  XXIH.576;  Győr  Nyr.  XI. 
478;  Pest  m.  Szeremle  Békássy  Sándor;  Cegléd 
Nyr.  in.189;  Heves  m.  Csépa  Nyr.  n.380;  Nóg- 
rád m.  Fülek  Nyr.  V.33 ;  Nyitra  m.  Negyed  Nyr. 
XXin.576;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323; 
Háromszék  m.  Vadr.;  Hol?  Nyr.  Vin.48);  2. 
nyújtó:  csapó  fonószék  része  (minteggy  két  rőfnyi 
lécdarab)  (Tata  Matusik  Nep.  János  1839). 

nyútó-ágas:  [szekérrész]  (Arad  m.  Majláth- 
falva  Nyr.  VIII.479 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr. 
X.323). 

nyujtó-pad:  ravatal  (Székelyföld  Arany-Gyulai 
NGy.  III.4;  Maros-Torda  m.  Sz.-Gerice  Ethno- 
graphia VI. 222).  Ottogyan  van  a  nyujtópadon 
(Udvarhely  m.  Nyr.  VI.466).  Nyujtópadon  a  mé- 
száros (Udvarhely  m.  Keresztúr  vid.  Vadr.  336). 
A  kiráj  s  kirájné  a  nyujtópadon  feküttek,  s  az 
elveszettnek  gondolt  lé'án  maga  siratta  el  őköt 
(Háromszék  m.  Vadr.  403). 

nyujtó-rúd,  nyútó-rúd:  1.  =-  nyújtó  1.  (Ba- 
laton mell.,  Székelyföld  Tsz.) ;  2.  hosszú  nyújtó 
(hosszú  rúd,  a  mellyel  a  közönséges  szekeret 
szénahordáskor  hosszú  szekérré  alakítják  át) 
(Zemplén  m.  Szürnyeg  Nyr.  X.323). 


1561 


NYUJTODZ-IK— NYÚL 


NYÚL— NYULKA 


1562 


nyútó-szárny,  nyújtó  szárnya:  [szekérrész] 
(Heves  m.  Csépa  Nyr.  1L380;  Zemplén  m.  Szür- 
nyeg  Nyr.  X.323). 

NYTJJTÓDZ-IK:  (tréf.j  alszik.  Megyek  eggyet 
nyujtódzni  (Csallóköz  Csaplár  Benedek). 

[NYÚJTOGAT]. 

még-nyujtogat :  megütlegel.  Ha  sokszor  úgy 
megnyujtogassa,  nem  sokáig  beszél  vélle  (Székely- 
föld Kiss  Mihály). 

NYÚJTÓZTATÓ:  ravatal  (Kalotaszeg,  Bánffy- 
Hunyad,  Sárvásár  Melich  János). 

[NYUKL-IK]. 

meg-nyuklik:  megnyaklik,  megcsuklik.  Meg- 
nyuklik  a  lába   (Kis-Kún-Halas   Nyr.    XVII.d76). 

ínYUKLI  (Veszprém  m.  Várpalota  Nyr.  XXI. 
477;  nyugli  Veszprém  m.  Szentgál  Nyr.  111.183): 
galuska  (nockerl). 

1 .  NYÚL  {nyal-ű  Marosszék  Kiss  Mihály ;  nyol 
Bereg  m.  Dercén  Nyr.  XX.432). 

nyul-árnyók:  vad  spárga  (asparagus  offieinalis) 
(Tolna  m.  Nyr.  V1.524;  Tokaj  Nyr.  XXIV.  192; 
Zemplén  m.  Deregnyő  Nyr.  XIII.235). 

nyúl-borsó:  törpe  borsó  (Székelyföld  Nyr. 
XVII.  140.  176). 

nyúl-fülű  gomba :  eggy  ehető  gombafaj  (Hegy- 
alja Kassai  J.  Szókönyv  11.293;  in.461). 

nyul-gát:  a  fogát  fölső  pótléka  nagy  vízkor 
(Baranya  m.  Csúza  Nyr.  XVni.287). 

nyul-kényór:  az  a  kenyér,  a  melyet  a  pásztor 
este  haza  visz,  s  a  melyről  a  gyerekeinek  azt 
mondja,  hogy  a  nyúl  adta  (Zala  m.  Szepezd 
Nyr.  XVII.236). 

nyúl-kóró :  kochia  prostrata  és  artemisia  eam- 
pestris  (Balaton  mell.  Földrajzi  Közi.  1894.  60). 

nyul-nyugodó :  vad  spárga  (Tolna  m.  Nyr. 
VI.524). 

nyúl- vessző :  nyúlrekettye  (Heves  m.  Névtelen 

1840). 

2.  NYÚL  {nyula,  nyula,,  nyúlba,  nyúlja,,  nyúja) : 
1.  a  disznó  oldalainak  alsó  részén  két  ágra  el- 
nyúló és  a  két  első  lába  között  eggyüvé  futó 
hosszú  vékony  hús  (Somogy  m.  Nyr.  XII.382; 
Kecskemét  Nyr.  XIV. 279;  Csongrád  m.  Arany- 
Gyulai  NGy.  n.432;  Szeged  Tsz.;  Torontál  m. 
Száján  Kálmány  L.  Szeged  népe  11.160;  Tokaj 
Nyr.  XIX.384;  Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
330;  Ugocsa  m.  Fertő-Almás  MNy.  IV.317;  Há- 
romszék m.  MNy.  VI.237  [itt  nyulája  hiba].  343 ; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos; 
Háromszék  m.  Szotyor  Győrffy  Iván) ;  2.  az  igás 
szekér  hasát  átfogó  vaskapocs  (Bereg  m.  Tisza- 
hát Pap  Károly). 

nyul-fű,  nyúlja  feje:  a  disznó  nyulának  kezdő 
bunkós  része  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XIV. 
330). 

SZINNYEI :  HAGTAB  TÁJSZÓTÁB. 


nyula-hús  =^  2.  nyúl.  1.  (Fertő  mell.  MNy. 
in.405). 

3.  NYÚL  [ige]  (nyól  Csallóköz  Nyr.  1.280; 
Háromszék  m.  Vadr.). 

NYÚL-IK  {nyól-ik  Háromszék  m.  Vadr.  510b). 

[Szólások].  Nyólik  a  nyaka  belé:  sok  gondjába 
és  költségébe  kerül  (Háromszék  m.  Vadr.  510b). 

össze-nyólik :  összeér  (két  hegy)  (Háromszék 
m.  Győrffy  Iván). 

NYULACS:  nyulacska  (Somogy  m.  Kassai  J. 
Szókönyv  n.42). 

NYÜLÁDOZ  [nyúládoz  Kis-Kún-Halas  Nyr. 
XV. 213):  többször  nyúl  (vmibe  bele,  vmi  után) 
(Győr  m.  Tsz.;   Vass   Benedek)   [vö.    nyulaldoz]. 

bele-nyuládoz :  többször  belenyúl.  Éz  a  nya- 
valyás macska  mindén  vajamat  megeszi;  tennáp 
é's  mire  észbe  vettem,  az  é'ggyik  poharambu  feliná 
is  több  meg  vót  Jvé;  nyilván  belenyuládozott  a 
lábájje  (Vas  m.  Őrség  Nyr.  V.31). 

NYULALDOZ:  többször  nyúl  (vmibe  bele, 
vmi  után)  (Háromszék  m.  MNy.  VI.343 ;  Győrffy 
Iván)  [vö.  nyúládoz]. 

NYULAMAT :  nyulat,  nyúlás.  Hegy  nyulamatja 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.330;  Győrffy  Iván). 

NYULÁNGÓZ-IK :  lassan,  kedvetlenül,  húzó- 
dozva, ímmel-ámmal  dolgozik  v.  fog  hozzá  a 
dologhoz  (Szatmár  m.  Nagybánya  Nyr.  XX.480). 

NYULÁNKOL:  cv)  (Háromszék  m.  MNy.  VL 
343;  Vadr.;  Győrffy  Iván).  Láss  a  dologhoz,  ne 
nyulánkolj!  (Alföld  [?]  Nyr.  XIV.528). 

NYÚLÁNKÓDZ-IK :  olyasmi  után  nyúl,  a  mi 
magasabban  van,  hogysem  elérhetné)  Debrecen 
Nyr.  XXni.334). 

NYULÁNKOZ-IK :  lassan,  kedvetlenül,  húzó- 
dozva, ímmel-ámmal  dolgozik  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.343 ;  Győrffy  Iván).  Sijess,  né  nyulánkozz 
vélle!  (Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos). 

NYULAS 

Tsz.). 

[NYÚLÁS],  NYÓLÁS :  szövésnél  a  nyüsttől  a 
csigáig  hátranyúló  darab,  a  melyet  szétszednek 
és  két  pálcával  elkülönítenek,  hogy  a  fonal 
össze  ne  sodródjék  (Udvarhely  m.  Olasztelek 
Nyr.  XV.384).  Egy  nyólást  szőtt  már  az  osztovátán 
(Háromszék  m.  Vadr.  510b). 

NYÜLASDI:  eggy  labdajáték  (Vas  m.  Nyr. 
XVn.228), 

[NYULÁSZÓ]. 

nyulászu-kánya :  ölyv  (Vas  m.  Őrség  Nyr- 
Vn.330). 

[NYÚLKA],  NYÚKA:  nyulacska  (Palócság 
Tsz. ;  Vác  Simonyi  Zs.  Tüz.  M.  Nyelvtan  1.546). 

99 


nyúlszivú,   félénk  (Balaton   mell. 


1563 


NYÚLKÁL— NYUVAD 


NYUVADOZ— NYUZÁR 


1564 


NYÚLKÁL  (Mátyusfölde  Nyr.  XX.327 ;  mjúkál 
Csallóköz  Szinuyei  József;  nyúkál  Palócság  Nyr. 
XXL419;  XXn.78):  többször  nyúl  (vraibe  bele, 
vmi  után).  A  zsebembe  nyúlkáltam  (Mátyusfölde 
Nyr.  XX.327). 

N YüLKÁLÓDZ-IK :  ex?.  Sireg-forog  a  gazd- 
aszony,  nyulkálódzik  a  pócra,  hogy  egy  kolbászt 
nyújcson  (Csanád  m.  Batonya  Kálmány  L.  Ko- 
szorúk n.i2). 

NYULKÁS:  nyúlós,  nyálkás  (Csallóköz  Nyr. 
L280). 

NYÚLÓS:  nyúlánk  (Tolna  m.  Fölső-Nyék  Nyr, 
VL323). 

NYUBGA  {vyúrga  Kis-Kúu-Halas  Nyr.  XVIII- 
192;  Szatmár,  Szabolcs,  Ugocsa  m.  Nyr.  IX. 184)  = 
vézna,  cingár,  nyúlánk,  hosszú  és  sovány  (Nagy- 
Kúnság  Nyr.  XX.45;  Kúnszentmiklós  Nyr.  XV. 
47;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XVIII.  192;  Kecskemét 
Csaplár  Benedek;  Mezőtúr  Nyr.  IX.479;  Békés 
m.  Balog  István;  Palócság  Nyr.  XXII.78;  Hont 
m.  Ipolyság  Nyr.  XIX .46 ;  Csallóköz  Csaplár 
Benedek,  Szinnyei  József;  Zilah  Nyr.  XIV.430; 
Bukovinií  Nyr.  VI.525)  [vö.  nyuzga]. 

[NYÜSZÁTOL]. 

el-nyuszátol  (vele):  sokáig  nyúzva  v.  mocs- 
kosan nyuzdalva  elbánik  vele  (Székelyföld  Kiss 
Mihály). 

[NYUSZI]. 

nyuszi-sunyi:   [?]  (Repce  vid.    Nyr.    XX.411). 

1.  NYUSZKA  (nyuzga  Baranya  m.  Bélye, 
Csúza  Nyr.  XV.373;  XVIII.287):  L  nyuszka: 
nyúl  (Somogy  m.  Nyr.  XIX.287;  Baranya  m. 
Kassai  J.  Szókönyv  III.460 ;  Tsz. ;  Baranya  m. 
Ormányság  Tsz.;  Nyr.  III.230;  Baranya  m.  Me- 
csekhát Thomaer  Ignác  1841 ;  Dráva  mell.  Ko- 
pács Nyr.  XVI.284);  2.  nyuzga:  tengeri  nyúl 
(Baranya  na,.  Csúza  Nyr.  XVIII.287)  [vö.  mucka], 

[Szólások].  Nyuzgát  fogott:  elesett  (Baranya 
m.  Bélye  Nyr.  XV.373). 

2.  NYUSZKA:  csupasz  (madárfi)  (Nógrád  m. 
Nyr.  V.182). 

NYUSZOJÁL:  késedelmez,  hosszasan  készü- 
lődik (Székelyföld  Fejér  József). 

NYUVAD  (ínyivad  Székelyföld  Tsz.  272a  [itt 
mjivod  biba];  Gyarmathi  S.  Vocabularium  99b; 
id).  Szinnyei  József;  Marosszék  Kiss  Mihály; 
nyovad  Háromszék  m.  Orbai  járás  Nyr.  VII.332) : 
fullad  (Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály ;  Segesvár 
Nyr.  IX.44). 

helé-njvL\a,d  (bele-nyuvad) :  belefullad.  Abba  a 
patakba  még  nem  nyuvadt  bele  senki  (Székelyföld 
Arany-Gyulai  NGy.  III.328).  A  vízbe  taszította,  s 
az  bele  ísnyuvadott  egyszeribe  (Székelyföld  Arany- 
Gyulai  NGy.  III.387).  Belényuvadt  a  vízbe  (Szé- 
kelyföld. Kiss  Mil^ály).  A  V^^j  tengerbe  ni,aj  belé- 
nyuvattaffí'.  (Csík-Szentkirály  Nyr.  iX.426). 


még-nyuvad  {meg-nyivad) :  megfullad  (Kolozs- 
vár Pap  Károly ;  Székelyföld  Tsz. ;  Kiss  Mihály, 
id.  Szinnyei  József,  Fejér  József;  Marosszék 
Kiss  Mihály).  Vidám  lova  megnyuvada  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  1V.480). 

[Szólások].  Megnyuvad  a  tűz:  elfojtódik  a  lángja 
(ha  pl.  sok  forgácsot  hánynak  rá)  (Székelyföld 
Tsz.  272a). 

NYUVADOZ  :  fulladoz,  fuldokol  (Székelyföld 
Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Nyuvadoz  a  tűz:  elfojtva,  elnyomva, 
nem  szabadon  lángolva  ég  (Székelyföld  Kiss 
Mihály).  Nyuvadozva  ég  (pl.  az  asztag)  (Székely- 
föld Tsz.  272a). 

NYUVADT:  kialudt,  kihalt.  Az  errös  [így!] 
hónapokban  óján  nyuvatt  a  tájék,  éppeg  mint  a 
tippani  kinyer  (Székelyföld  Nyr.  V.221). 

NYUVASZT  (megnyivaszt  Szatmár  m.  Nagy- 
bánya Nyr.  VI1I.226)  :  fullaszt,  fojt  (Udvarhely 
m.  Nyr.  VIII.473;  Udvarhely  m.  Kőrispatak 
Király  Pál).  Udvarhely  m.' Korond  ifj.  Felméri 
Lajos). 

beló-nyuvaszt :  belefullaszt.  Belényuvaszt  a 
vizbe  (Udvarhely  m.  Nyr.  VI1I.473).  De  nehogy 
a  borba  belényuvasszatok !  (Udvarhely  m.  Homo- 
ród  Nyr.  1X.39). 

[ki-nyuvaszt]. 

[Szólások].  Nyuvaszd  ki  a  lelkit!  (Háromszék 
m.  Nyr.  IV.514). 

meg-nyuvaszt  {meg-nyivaszt) :  megfullaszt, 
íjiegfojt  (Székelyföld  Kiss  Mihály,  Fejér  József). 
Kérem  az  én  istenemet,  hogy  tégedet  ne  nyuvasz- 
szon  meg  (Székelyföld  Nyr.  1.180).  A  fáraccság- 
tul  sokszer  maj  megnyivasztya  magát  (Szatmár 
m.  Nagybánya  Nyr.  Vni.226). 

[Szólások].  Mégnyuvasztya  a  tüzet:  elnyomja, 
elfojtja  a  lángját  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

NYÚZ:  1.  csigáz,  dologgal  túlterhel.  Ha  még 

nyúzod  ezeket  az  ökrököt,  kidőlnek  a  járomból 
(Székelyföld  Kiss  Mihály);  2.  unalomig  ismétel 
v.  folytat.  Még  mind  azt  a  hitván  beszédét  nyú- 
zod-é?  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

[Szólások].  Fát  nyúzni:  hántani  (Pest-Nógrád, 
Cserhát  Erdészeti  Lapok:  XXII.674). 

NYÚZ-IK:  hámlik  (Moldvai  csáng.  Nyr.  IX. 
530). 

meg-nyúzik :  meghámlik.  Hámlásba  sínlik,  a 
kezei  nyúznak  még  s  a  lábai.  A  kezemén  mégnyú- 
zott a  bőr  (Moldvai  csáijg.  Nyr.  III.4). 

NYTJZÁR  (nyuzár):  dögnyúzó,  sintér  (Csalló- 
köz Nyr.  1.280;  Nyitra  m.  Dudvág  és  Peketevíz 
mell.  Ürményi  László).  Té  nyúzár!  Té  gonosz 
nyúzár!  [mondják  vásott  gyereknek]  (Csallóköz 
Nyr.  1.280;  Csaplá,r  Benedek).  Nyúzár  emhér : 
emjbernyúzó  (pl.  uzsorás)  (Csallóköz  Csaplár 
Benedek). 


1565 


NYUZBOL— NYUQ 


NYŰGE— NYÜMMÖGBL 


1566 


NYUZBOL:  kíméletlenül  hord,  nyű,  rongyol 
(ruhát)  (Tokaj  Nyr.  XXIV.  192). 

NYUZGA  {nyizga  Orosháza  Nyr.  IV.377): 
vézna,  cingár,  sovány,  elcsigázott,  élhetetlen, 
kényeskedő  (Kúns^entmiklós  Nyr.  XV.47;  Csong- 
rád m.  Szentes  Nyr.  XVI. 95;  Palócság  Tsz.; 
Vác  Czech  János  1840;  Szatmár  vid.  Tsz.;  Szi- 
lágy-Somlyó Nyr.  XVI. 286)  [vö.  nyurga,  nyüzge], 

NYUZLI  (Soprony  m.  Csepreg  Nyr.  11.372; 
nyuszli  Székesfehérvár  Nyr.  VII.  187):  sovány, 
gyenge,  vézna. 

[NYÚZÓ]. 

nyúzó-kés  (nyúz'^ó-k^és) :  1.  kéreghántó  görbe- 
végű  faeszköz  (Háromszék  m.  Dalnok  Erdészeti 
Lapok  XXII.669);  2.  [gúny.]  adóbehajtó  (Palóe- 
ság  Nyr.  XXI.509). 

NYÚZOL :  majszol,  ínyével  őrölve  rágicsál 
(gyermek,  fogatlan  öreg)  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály) [vö.  múzol\. 

NYÚZOLKOD-IK  (nyuzalkod-ik) :   huzalkodik. 

yúzolkottak,  maj  csak  hogy  nem  kaptak  öszve 
íjtam  [t.  í.  hogy  melyikük  kontyozza  be].  Egy 
irabig  nyuzalkottak  a  nydrsér  (Torna  m.  Torna- 
jfalu  Nyr.  XVII.233). 

NYÚZOTT.  Nyúzott  hús:  marhahús  (Gömör 
.  Tsz.). 

1.  NYŰ  (nyív  Kís-Kún-Halas  Nyr.  XV.67; 
;eged  Tsz.;  nyivek  Pozsony  m.  Pered  Nyr. 
[X.565;  nyűv  Mátyusfölde  Nyr.  XVII.523).  — 
yiv :  rend  alatt  itt-ott  elmaradt  kasza-nem- 
gta  fú  V.  gabona  (Szeged  Tsz.). 

2.  NYŰ  {nyö,  nyövök,  elnyövi,  nyövünk,  nyövík 
lallóköz  Csaplár  Benedek;  Abaúj  m.  Király 
.-il;  Gömör  m.  Nyr.  XXII1.45;  nyőn  Vas  m. 
•ség  Nyr.  VII.420;  nyű  Kecskemét,  Szeged 
aplár  Benedek;  Bereg-Rákos  és  Munkács  vid. 
ip  Károly ;  elnyü,  elnyüvi  Szatmár  m.  Nagy- 
nya  Nyr.  IX. 566;  nyüvik  Kalotaszeg,  Zsobok 
ílich  János ;  nyüv  Baranya  m.  Csúza  Nyr. 
/III.287J:  kitép  (kendert  a  földből  szálanként) 
as  m.  Őrség  Nyr.  VII.420;  Baranya  m.  Csúza 
T.  XVIII.287;  Kecskemét,  Szeged,  Csallóköz 
aplár  Benedek;  Gömör  m.  Nyr.  XX1II.45; 
•reg-Rákos  és  Munkács  vid.  Pap  Károly ;  Kalo- 
jzeg,  Zsobok  Melich  János).  Most  nyövik  a  vi- 
gos  kendert  (Abaúj  ra.  Király   Pál)  [vö.  nyüll]. 

ki-nyű:  cv  (Tolna  m.,  Székelyföld  Tsz.). 

NYŰG  (nyűg;  —  nyig  Zala  m.  Tapolca  Nyr. 
11.469;  Pápa  Nyr.  XVI.528) :  1.  kötél,  a  mely- 
ül a  lónak  két  lábát  összekötik,  hogy  el  ne 
íhessen    messzire   (Balaton    mell.   Tsz.;   Zala 

Tapolca  Nyr.  VIII.469 ;  Pápa  Nyr.  XVI.528 ; 
8-Kún-Halas  Nyr.  XV.283;  Szentes  Nyr.  VIII. 
1 ;    Csallóköz    Csaplár   Benedek ;    Háromszék 

Kovászna  Butyka  Boldizsár;  Moldva,  Klézse 
r.  V.89).    Kereszt-nyűg,  szabad-nyűg  (Zemplén 

Szürnyeg  Nyr.  X.324);  2.  csirke  lábára  te- 
rődzött  szőr  v.  fonal  (Székelyföld  Kiss  Mihály); 

alkalmatlan  teher,  akadály,  galiba  (Csallóköz 


Csaplár  Benedek;  Eger  Énekes  Imre).  Mekkora 
nyűg  ez  a  gyermek  a  nyakamon !  (Háromszék  m. 
Kovászna  Butyka  Boldizsár);  4.  nyűgös,  nyug- 
talan, nyafogó.  Ez  a  gyerek  ma  olyan  nyűg 
(Maros-Torda  m.  Szováta  Simonyi  Zsigmond). 

nyüg-ór:  nyűg  helye  a  lábon  (Hol?  Tsz.). 

NYŰGE :  cseresnye-,  szilva-,  barackfa  csipája 
(Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89). 

[NYŰGÍT]. 

röa-nyügitt:     reáerőszakol    (Háromszék    m. 

Győrfíy  Iván). 

■  NYŰGLŐD-IK,  NYŰGÖLŐD-IK  {mjüglöd-ik, 
nyűgölöd-ik;  —  nyügelődm  Moldva,  Klézse  Nyr. 
V.89) :  1.  alkalmatlankodik,  nyűgösködik  (Csalló- 
köz Szinnyei  József;  Moldva,  Klézse  Nyr.  V.89). 
Menj  el,  ne  nyügölödj  annyit  rajtam !  (Háromszék 
m.  Kovászna  Butyka  Boldizsár);  2.  bajlódik, 
vesződik  (Szentes  Néayesy  László;  Csallóköz 
Csaplár  Benedek;  Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.283; 
Székelyföld  Andrássy  Antal  1843).  Andris  há 
nem  es  sokat  nyűgölödik  a  beszéddé,  hanem  ahajt 
töszön  (Udvarhely  m.  Nyr.  IV. 81).  Nyüglőggyünk 
együtt:  nyomorogjunk  (Borsod  m.  Szíhalom  Nyr. 
XXIV.432);  3.  ímmel-ámmal,  kelletlenül  dolgo- 
zik (Csík  m.  Nyr.  X.90). 

el-nyüglődik :  elbajlódik,  elvesződik.  De  el- 
nyüglődik  azzal  a  fatuskóval!  (Kecskemét  Nyr. 
XXV.44). 

NYŰGÖLŐDŐ:  idétlen  nyájaskodásaíval  al- 
kalmatlankodó (Székelyföld  Tsz.). 

NYŰGÖS :  1.  sok  bajjal  járó  (Nagy-Kúnság 
Nyr.  XVI. 383).  Bion  nyűgös  munka  van  vélle 
(Debrecen  Nyr.  XXIII.93) ;  2.  bajszerző.  Nyűgös 
ember  (Erdély,  Székelyföld  Tsz.). 

[NYŰGÖZ]. 

le-nyűgöz  (lovat) :  összeköti  két  lábát  (Fél- 
egyháza Czimmermann  János), 

meg-nyügöz:  1.  megrendszabályoz,  kordába 
fog,  kötelességére  rászorít  (Székelyföld  Kiss  Mi- 
hály) ;  2.  teherbe  ejt  (Székelyföld  Kiss  Mihály). 

NYŰGSÉG:  alkalmatlan  teher,  alkalmatlan- 
ság, galiba.  Ez  az  ember  tiszta  nyügség  (Brassó 
m.  Bácsfalu  Nyr.  in.564). 

[NYŰGÜL]. 

meg-nyügül:  megakad  (Háromszék  m.  Győrffy 
Iván). 

rea-nyügül:  ráköti  magát  nyűgnek,  bajnak 
(Háromszék  m.  MNy .  VI.346 ;  Vadr. ;  Győrffy  Iván). 

NYŰLL  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214;  Csalló- 
köz Csaplár  Benedek ;  nyöl  Palócság  Tsz.) :  ki- 
tép (kendert  a  földből  szálanként)    [vö.  2.  nyű]. 

el-nyől:  elnyú.  Elnyőlni  a  csizmát  (Palócság 
Tsz.  271a). 

NYÜMMÖGÉL:  mormog  (Hol?  Nyr.  Xn.528). 

99* 


1567 


NYÜNNYB— NYÜSTÖL 


NYÜSTÖS— NYÜZSÖG 


1568 


NYŰNNYE:  orratlan,  pisze  ember  (Moldva, 
Klézse  Nyr.  V.378). 

NYÜRHE:  apró  (Palócság  Csaplár  Benedek). 

NYŰREÖG:  1.  dünnyög  (Székelyföld  Tsz. 
[itt  mjüzzög  hifea];  Ferenczi  János  1832);  2.  [a 
serególyfi]  (Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  III. 
465;  Tsz.)  [vö.  nyörrög], 

NYÜSLET  {nyislet  Székelyföld  Arany- Gyulai 
NGy.  111.304):  ide-oda  jár,  ki-  s  bejár  (Udvar- 
hely m.  Nyr.  VI.272;  Háromszék  m.  MNy.  VI. 
343;  Győrffy  Iván;  Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi 
Lajos).  Mit  nyisletsz  annyit!  Nyukhass  mán,  iijj 
le  a  fenekedre!  (Székelyföld  Arany-Gyulai  NGy. 
111.304)  [vö.  nyeslet]. 

NYÜST  (Balaton  vid.  CzP.;  Balaton-Füred 
Hermán  0.  Halászat  K. ;  Orosháza  Nyr.  IV.382; 
Szatmár  m.  Krassó  Nyr.  XVI.335;  Zemplén  m. 
Szürnyeg  Nyr.  X.325;  Udvarhely  m.  Olasztelek 
Nyr.  XV. 384;  nyist  Baranya  m.  Ormányság  Nyr. 
IIL230;  Pécs  Kassai  J.  Szókönyv  in.466;  V. 
194;  Szlavónia  Nyr.  XXni.168;  Palócság  Nyr. 
XXI.309;  XXn.78;  Gömör  m.  Nyr.  XVIII.423; 
Gömör  m.  Serke  Nyr.  XIX.45;  nyist  Csík  m. 
Nyr.  Vni.93):  1.  gorombábbféle  fonal  (pl.  a 
milyenből  a  hálókat  kötik;  a  vargák  szurkos 
fonala)  (Balaton  vid.  CzF. ;  Balaton-Füred  Her- 
mán 0.  Halászat  K. ;  Pápa  vid.  Tsz. ;  Baranya 
m.  Ormányság  Nyr.  III.230) ;  2.  a  szövőszékben 
azon  vastag  fonalak,  a  melyekbe  a  mellékfona- 
lakat eresztik,  s  a  melyek  a  borda  járásához 
képest  ide-oda  mozognak  (Pécs  Kassai  J.  Szó- 
könyv in.466;  Orosháza  Nyr.  IV.382;  Palócság 
Nyr.  XXI.309;  XXn.78;  Gömör  m.  Nyr.  XVIH. 
423;  Gömör  m.  Serke  Nyr.  XIX.45;  Szatmár 
m.  Krassó  Nyr.  XVI.335 ;  Zemplén  m.  Szürnyeg 
Nyr.  X.325;  Udvarhely  m.  Olasztelek  Nyr.  XV. 
3^4;  Csík  m.  Tsz.;  Nyr.  Vni.93). 

nyüst-háló :  öregháló  (Balaton-Füred  Hermán 

0.  Halászat  K.). 

nyüst-páea :  [szövőszék  része ;  a  karfákra 
van  fektetve]  (Székelyföld  Nyr.  1.281 ;  Kiss  Mi- 
hály). 

nyüst-szerszám :  zwirnzeug  [takács-mesterszó] 
(Győr  Nyr.  XL382). 

NYÜSTÖL  (nyüsztöl  Alföld  [?]  Nyr.  XIV.528): 

1.  nyugtalanul  jár-kél  ide  s  tova  v.  ki  és  be, 
keresztül-kasul  járkál  (Székelyföld  Kassai  J. 
Szókönyv  11.257;  Tsz.;  Kiss  Mihály;  Háromszék 
m.  MNy.  VI.343;  Vadr.  511a;  Győrffy  Iván; 
Háromszék  m.  Uzon  Erdélyi  Lajos).  Nyüstöl  elé 
s  hátra  (Székelyföld  Nyr.  1.226).  Ugy  nyüstöl 
elé  s  hátra,  mind  a  vetőllö  (Háromszék  m.  Vadr. 
373).  Lódulj  dolgodra,  ne  nyüsztölj  abba  a  kony- 
hába! (Alföld  [?]  Nyr.  XIV.528);  2.  [marháról:] 
eggyik  elébb,  másik  hátrább  jár  (Háromszék  m. 
Uzon  Erdélyi  Lajos);  3.  hurbol,  nyű,  koptat, 
szaggat  (ruhát)  (Alföld  Nyr.  XIV.528;  Hegyalja 
Kassai  J.  Szókönyv  III.467);  4.  csapdos  (lovat), 


ver,   páhol    (Tisza-Dob    Nyr.   XXIV.332;    Tokai 
Nyr.  XXIV.192)  [vö.  nyüszköl]. 

el-nyüstöl :  elnyü,  elkoptat.  No  gyerek,  két 
szemed  ez  a  ruha,  el  ne  nyüstöld!  (Alföld  Nyr. 
XIV.528).  ■ 

[NYÜSTÖS]. 

nyüstös-fonál :  zotten  [takács-mesterszó]  (Po- 
zsony Nyr.  XIV.48). 

NYÜSZKÖL:  1.  nyugtalankodik;  2.  ímmel- 
ámmal,  kelletlenül  dolgozik  (Csík  m.  Nyr.  X. 
90)  [vö.  nyüstöl]. 

NYÜSZKÖLŐD-IK :  nyugtalanul  mozgolódik, 
nem  találja  a  helyét  (Székelyföld  Nyr.   11.471). 

NYÜSZKÖTÖL  (Háromszék  m.  Vadr.;  Csík 
m.  Nyr.'  X.90;  nyüskötöl  Háromszék  m.  Vadr. 
511a;  nyüzgütöl  Tisza-Sz.-Imre  Nyr.  IX.137): 
1.  nyüszkötöl,  nyüskötöl,  nyüzgütöl:  nyugtalanul 
mozgolódik,  hánykolódik,  izeg-mozog  (Tisza-Sz.- 
Imre  Nyr.  IX.137;  Háromszék  m.  Vadr.;  Csík 
m.  Nyr.  X.90);  2.  wí/Ms^^/tóYóY:  ímmel-ámmal,  kel- 
letlenül dolgozik  (Csík  m.  Nyr.  X.90). 

NYÜSZÖG:  szuszogva,  ügyetlenül  dolgozik 
(Háromszék  m.  MNy.  VI.343;  Győrffy  Iván). 
Mit  nyüszögsz  ott,  nem  látod  a  többit?  (Alföld  [?] 
Nyr.  XIV.528)  [vö.  nyoszog], 

NYÜSZÖL  :  nyiszál,  rossz  késsel  metsz  (Há- 
romszék m.  Vadr.  510b). 

[NYÜSZÜ]. 

nyüszü-munka :  darabos  mű  (Háromszék  m. 
MNy.  VI.343). 

[NYŰTET],  NYŐTTET:  kitépet  (kendert  a 
földből  szálanként)  (Kis-Kún-Halas  Nyr.  XV.214). 

NYÜVEKED-IK:  bajlódik,  vesződik,  küszkö- 
dik (Szamosköz  Nyr.  XI.92). 

[NYŰVEL],  NYÍVEL  (nyívéni) :  nyúveket  szed 
(a  kosból)  (Baranya  m.  Ibafa  Nyr.  XX.191). 

NYÜZGE  (Abaúj  m.  Névtelen  1839;  nyizge 
Tolna  m.  Paks  Nyr.  XXII.430):  vézna,  sovány, 
gyenge  [vö.  nyizger,  nyuzga]. 

NYÜZGÖLŐD-IK :  nyugtalanul  hánykolódik 
(alvás  közben  a  gyermek)  (Tokaj  Nyr.  XXIV.192). 

NYÜZSGE,  NYÜSKE:  nyughatatlanul  izgő- 
mozgó,  pajkos  (gyermek)  (Székelyföld  Andrássv 
Antal  1843). 

NYÜZSGETEG:  nyugtalan,  veszteg  nem  ülő 
(Székelyföld  Kassai  J.  Szókönyv  III.464;  Tsz.; 
Kiss  Mihály;  Háromszék  m.  Vadr.). 

NYÜZSGÖLŐD-IK:  alkalmatlankodik.  Gyere- 
kek, ne  nyüzsgölödjetek!  (Kassa  vid.  Nyr.  XVII. 
285). 

NYÜZSÖG  {tiyizseg  Székelyföld  Győrffy  Iván). 


U  n^/wQ)  A 


-// 


l-ii 


r^« 


/!  \    .