(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Magyar tájszótár : a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából"

T^S* 



W^'f^ix^ 






m 










K \ l Wr\TPQ 



7 ,v 



M 



t V 




m l 







n 



Va 



Wk 



l'r'lTii 



lírái 



ÍWiV 







/» i 




w^ 



ml 




'i 



V V»' 



I\ £ 



3?3. 



f f 



MAlíYAK TAJSZOTAR. 



A MAGYAR TUDOMÁNYIG AKADÉMIA MEGBÍZÁSÁBÓL 



SZERKESZTETT! 

SZINNYEI JÓZSEF 

BQY*TRMI TANÁR A M. T. AKADÉMIA R TAGJA. ^ £ 



í 




MÁSODIK KÖTET, 
ó— zs. 



<u 



BUDAPEST, 
ö R N Y A N S Z K Y VIKTOI! KIADÁS 

1897— 1901 



V 



(I. II. 



Ó. Ó pénz: régi pénz (Tolna m. Paks Nyr. 
XX 11.430). 

ó-user: zsibvásár (Saékelyfóld Tsz.; Három- 
nak m. MNy.VI.328. 345; Nyr. V.90). Az ősze- 
ren vette (Kolozsvár Szinnyei József). 

ÓBITOZ : óbégatva ordítoz. Ekezdett a hócsön- 
szakállu akkorán óbitoznya, hocs csak u harsogott 
bele az erdü (Göcsej Nyr. 11.371). 

OBSIT (opsét Kalocsa vid. Hilye puszta Nyr. 

ÓC SÁROL (ó csáü Palócság Kassai J. Szó- 
kön^- 11.418). 

OCSENÁS: hitvány (Félegyháza Nyr. V. 130). 

ÓCSKA (dvicskd Palócság Nyr. XXII.528). 

OCSMÁNGOL: mocskol, rútít (Szatmár m. 
Kapnik vid. Nyr. 11.236). 

OCSMÁNYOL: N (Szatmár m. Kapnikbánya 
és vid. XvK. 11.379; — talán sajtóhiba ocsmán- 
gol helyett, vö. Nyr. 11.236). 

OCSMÁR: ocsmány (Komárom m. Kürth Nyr. 

XIX. 188). 

OCSMÁROL: ócsárol (Komárom m. Kürth 
Nyr. XIX.188; Torda-Sz.-László Borbély József). 

OCSMONDA (ocsonda Tata vid. Nyr. V.474): 

ronda, rút, undok (Fehér m. Nyr. IX.284; Kis- 

Kúnsag Nyr. IV.42; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.333; 

.ryháza Nyr. V.130; Kecskemét Csaplár 

Benedek). 

OCSPONDÁR: ocsmány, rút (Qömör m. Nyr. 

XXIII 

OCSÚ (Balaton mell., Tolna m. Tsz.; Csalló- 

Csaplár Benedek; Palócság Nyr. XXI.460; 

XXII.78; Kecskemét Csaplár Benedek; Szentes 

^■p. VIII.331; Békés m. Balog István; Szeged, 

már vid., Székelyföld Tsz.; oes'ő Palócság 

M^ XXI.460; ocsó Vas m. Kemenesalja Tsz.; 

Hont m. Nyr. V.474; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 

- , 6;ec*n Vas m. Sorok mell. Nyr. XX1I.144; 

:iBae Nvr. XV 1.432; ucsu Veszprém m. 

Devecser Nyr. XVIII.479; Somogy m. Nyr. XIV. 

432; Székelyföld Tsz. 373a; Kiss Mihály, Oyórffy 

Iván; Háromszék m. Vadr.; Nyr. IV.478; Három- 

azék m. Uzon Nyr. IX.40; Erdóvidék Nyr. IX 

WMIU : KA0T1B TUIZÚTA* H. 



42; Csík m. Gyergyó vid. Nyr. IV.283; Moldva, 
Klézse Nyr. VI.374; ucsú Moldvai csáng. Nyr. 
IX.483 ; uócsuő Soprony m. Horpács Csapodi Ist- 
ván (Nyr. XIV .432. kevésbbé pontos hangjelö- 
léssel: ócsó]): a gabonának szóráskor v. rostá- 
láskor maradt szemetje, hulladéka; gabona alja, 
szemetes gabona. 

OCSTJD-IK Ckiúcsúd-ik Kalotaszeg, Zsobok 
Melich János; ucsuod-ik Székelyföld Kriza; Há- 
romszók m. Vadr. ; Udvarhely m. Keresztúr vid. 
Vadr. 487). 

ki-úcsúdik : kigyógyul az elmebajból (Kalota- 
szeg, Zsobok Melich János). 

ODA. Odánok: oda. Mikor ódának értem, hát 
béon én lészátom (Göcsej Nyr. 11.86). Gyere te 
ide; innejd odánok éppeg ollan messzi van, mind 
onnajd idánok (Vas m. Őrség Nyr. VII.468). 
Ekeszte magát idánok-odánok rángotnya (Göcsej 
Nyr. U.371). 

[Szólások]. Odáig van: oda van, el van ájulva, 
halálán van (Veszprém m. Nyr. 11.134). 

oda-s-tova : ide-s-tova (Göcsej Nyr. XTV.452). 

oda-toa : itt-ott Tisztára kipusztút a riepa, 
csak oda-toa maratt egy kevis belüllö (Göcsej 
Nyr. XTV.452). 

oda-valósi (Göcsej Budenz-Album 162; Ipoly 
völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.574; oda-valusi 
Göcsej Nyr. XIV. 167): odavaló [vö. hová-valási, 
ide-valósi). 

ODÁBB (odébb Göcsej Tsz.; Hegyalja Kassai 
J. 8zókönyv H.386; Szatmár Nyr. IX.264; odébb 
Gömör m. Nyr. XVIII.422): tovább (Göcsej Tsz.). 
Osztafí odéb mentek (Gömör m. Vály Nyr. XXIII. 
236). Mongya, bátyám, odább a mesit^ Hogy mon- 
hatnáin, mikor nem tudom odább t ^Göcsej Nyr. 
XTV.452). 

[Szólások]. Odébbion az úr: menjen odább 
(Hegyalja KassáTTT BzóKöüy v TV.8). 

ODÉBBACSKA: kissé odább (Szolnok-Doboka 
m. Domokos Nyr. XVII.564). 

[ODÉBBADJ (ode*bbdd Gömör m. Vály Nyr. 
XXIII.236; odébbat Székelyföld Gyórffy Iván): 
kissé odább, tovább, később. Odébbdd ék kicsit 
mémmig csdk elhdjit Krisztus ur*ónk ész szemit 
(Gömör m. Vály Nyr. XXIII.236). 

1 



ODÉKLÁL-OPLINO 



ófrál-ok 



ODBKLAL: sokáig téüenül áll (pl a ki nem 
hídja, mibe kezdjen) (Fölsö-Csallóköz Nyr. IX 
282) |vö. módikid!]. 

ODOLI: idumUilun. Odoli egy ember (Oyór m. 
Tti.). 

ODOR, XTDOB: 1. öblös üreg. Nagy a viz 
odra: a vismosta mélyedés a meder fenekén 
(Székelyföld Tas.). Belelépett a jég odrába: a hol 
a patak jégkérge be van szakadva (Háromszék 
m. Oelence Erdészeti Lapok XXII .196); 2. a 
csűrben két felél levő oldalrekesz, a melybe a 

Bbonát rakják (Erdély Kassai J. Szokom v II 
9; 415; Székelyföld Tsz.; Kassai J. Szókönyv 
1 .312; Kiss Mihály, Györffy Iván, Andrássy 
Antal 1848; Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XV. 
886; Háromszék m. Tsz.; Nyr. V.90; Vadr., 
Csík m. Tsz.). A csürinek széles a szérűje $ az 
odrának nagy a réve (Székelyföld Nvr. IX. 176). 
Két egész odor gabonája lett (Háromszék m. 
Kováazna Butyka Boldizsár); 3. padlás, pajta 

Íadlása, szénapadlás (Székelyföld Köváry László 
842; 8zékely-Keresztúr Nyr. XXII.335; Székely- 
Udvarhely Vozári Erzsike; Csík m. Czimmer- 
mann János). Meghált az udorba egy kicsi poros 
szénán (Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 484); 
4. oldaldeszkája az ágynak. Az ágy udorára ül 
(Udvarhely m. Király Pál) [vö. áyy-odra]. 

[Közmondások]. Vires udor, vires pajta, vires 
erűén (Udvarhely m. Nyr. V.569). 

ODROS: nagybélú, nagyehetó (Székelyföld 
Tsz.; Györffy Iván). 

[ODROZ]. 

[be-odros]. 

(Szólások]. A viz beodrozta magát : hosszú mé- 
lyedést mosott a medre fenekén (Székelyföld 
Tsz. 273b). 

ODU (adu Zala-Szántó Halász Ignác; odú Duna 
mell. Kassai J. Szókönyv IV.8; Balaton mell. 
Tsz.; odú Palócság Nyr. XXI.460; odv Palócság 
Nyr. XXI.460; Székelyföld Tsz. ; udn Székelyföld 
Kriza; Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 474; 
Moldvai csáng. Nyr. IX.483; Moldva, Klézse Nyr. 
VII .237; mii-ujába Kolozsvár Arany-Gyulai NGy. 
L466). 

ODVAS (odvas Balaton mell. Tsz. 17a; Zala- 
Szántó Haláss Ignác]. 

ÓFERA: adomány, áldozat Oyere, öreg, ófe- 
rára (Szabolcs m. Dessewffy Nyr. XXH.141; 
betlehemjárásban). 

[ÓFÉROL]. |ÍUrt 

be-ófórol: bejuttat. Beóférolta a jó helyre 
(Beregazásj Nyr. XXV.190). 

OFICÉR Q8: kato natiszt (Kaszárnyai szó Nyr. 
vTSSB). * 

OFLING : pofon (Hars m. Léva Czimmermann 
János). 



g 



ÓFRÁL (ofrál Baranya m. Ormányság Nyr. 
IU79; Tata Matusik Nep. János ,-,;// 

Zala m. Szepezd Jászság 

kimnach Ödön): 1. nzaladgál, futkos, kóh, 
csavarog (Soprony m. Kassai J. Szókon ,v in 
196; Tsz.; Pertó mell MNy. III .406; Vas 
Kemenesalja Tsz.; Zala m. Szepezd N\ 
287; Veszprém m. Pápa Nyr. XVI.575; Fehér 
m. Nyr. V.36; Baranya m. Ormányság Nyr. II 
279; Tata Matautt Nep. János 1841 ; Eger Kassai 
J. BsókOnjf IV.'.M; a. ófrál, úfrái: teszi a azé* 
et, csapja a levet, udvarol (Jászság Kimo 
dön); 8. ófnil: kunyorál |?j (Knnszentmiklós 
Nyr. XV.620) (vö. lófrál]. . 

ÓFRÁLÓD-IK (ófróJónnyi) : eel&üanul jár 
(Somogy m. 8zóke-Dencs Nyr. HL2 

ÓFRIKÁL: kószál, csavarog (Eger Kassai I. 
Szókönyv III. 196; IV.9). 

ÓFRINGÁL: ácsorog, lézeng (Knnszentmiklós 
Nyr. XV.;VJ(»,. 

OGRÁDA: udvar (Moldvai csáng. Nvr. X. 
204). 

ÓHAT ATLAN: elkerülhetetlen (Erdély Sziny- 
nyei .József).' Óhatatlan, hogy ö" gyerek mindig 
les legyen [igyl] (Kecskemét Simonyi Zsig- 
mond). 

ÓHÍT (óhitt): óhajt (Tolna m. Sár-8z.-Lőrinc 
Nyr. III. 177; Hol? Tsz.). 

[OJIi-IK, ÓL-IK]. 

el-ojlik (Somogy m. Simonyi Zs. Az analógia 
hatásai 24; Tüzetes M. Nyelvtan 1.427; el-ólik 
Alföld Simonyi Zs. Tüzetes M. Nyelvtan 1 
Tisza-Sz.-Imre Nyr. IX. 137) : elalszik (pl. a 
gyertya). 

[OJTÓZ-IK). 

kü-ojtózik: kisarjazik (Göcsej Nyr. XIV. i 
Akárhogy kürittyok is a berket, csak kiioj- 
tavaszra (Göcsej Budenz-Album 159). 

1. OK: okosság. Uaon okos fíju^ju^egész, 
gyeörök cntppagji (Göcsej Nyr. 11.178). Ez a 
yyertk fhWUtiCojjan okkal néz: okosan, értel- 
mesen, figyelmesen (Tolna m. Király Pál). 
van okkal, mind a tordai malac kosszal (Székely- 
föld Arany-Gyulai NGy. III.306). 

J Szólások]. Szívesen teccett adni, de mi 
ddal: miért? (Borsod m. Szihalom Ny: 

ok-vetetlen : 1. minden szót megfogadva, robo- 
tolva dolgozó eggyügyü (ember) (Háromszék m. 
Tsz.); 2. okvetetlenül: hiába, ügy-é, hogy nem >■ 
tem el okvetetlenül? (Koloss m. Zsobok Melich 
János). 

okvetnólkül : okvetetlen (Baranya m. Or- 
mányság Nyr. 1.424). 

okul-vetós: okul-adás. Azt vet i okul, hogy 

_ ' * \ 



OK— OKOS 



OKOSÍT-ÓKUMLAL 



rossz idő járt, tűért nem mehetett; de ez hijába- 
való okulvetés (Csallóköz, Kecskemét, 8zókely- 
föld Csaplár Benedek). 

\± OK|. 

ok-högy : sarkantyú (Heves ni. Névtelen 1840). 

okhögyes : sarkantyúi (Heves m. Né v telén 1 840). 

[8. OK]. 

ei-ok: elérésit a füle mellett. Á fia a gorof- 
nak az ellen hetediket elokta és at ütülétten mik- 
foktón még jobban szerette a lányt (Baranya m. 
Ormányság Nyr. 11.131). Eztet is eloki: ez sem 
fog rajta (Baranya m. Ormányság Nyr. 1.424). 

meg-ok: kiáll, eltúr (Csík m. Gyergyó-Ditró 
XI 1.282). 

OK-EK : okul, tanul. Nem valami jó oskolánk 
van; nem igen okik benne a gyerek (Abaúj m. 
Sziksió Király Pál). 

bele-okik: beletanul (Csallóköz Nyr. 1.280; 
Palócság Nyr. XXI.506; XXII.32; Székelyföld 
rffy Iván). Nem tud beleokni. Maj csak bele- 
okik (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.333). iSTwi tud ez 
a fiú még semmit a mesterségébúi. — Sósé báncsa, 
maj beleokik idővel (Miskolc Király Pál). 

(el-okik). 

[Szólások]. Elokik rajta (v. vmin) : meg tudja 
tanulni, eltalálja a nyitját (Palócság Nyr. XXI. 
506; XXII.33). 

OKA: 1. két font (Baranya m., Ormányság, 
Székelyföld Tsz.); 2. pint (két icce) (Baranya 
m. Ormányság Tsz.; Dráva mell. Nyr. V.522); 
3. icce [?] (Bukovina Nyr. VI.525). 

OKAJ : az a hely, hol a juhok a fejés előtt 
vannak (Torda-Aranyos m. Qerend Nyr. XXIII. 

OKAS: pintes. Okás üveg (Dunántúl Nyr. V.228)' 

(OKÍT). 

beló-okitt : beletanit. Jancsi még most ék kicsit 
nem igen járatos asz szántásba, henem hát majt 
az apja aprádonkéntbeléokittsa (8zékelyfóldGyórffy 
Iván). 

OKOL: okul vet (Csallóköz Nyr. 1.280). 

meg-okol : 1. megfelel (vmiért okadólag) (Há- 
romszék m. MNy. VI.340; Győrffy Iván). Csak 
perelj! Én megmondtam, s a törvény előtt is meg- 
oklok érte (Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XXIII. 
223). Mégokolok én magaméit, s lássa más és a 
magáét (Székelyföld Fejér József); 2. kezeske- 
dik . vmiért) (Székelyföld Tsz. ; Udvar- 
hely m. Vadr. ; Háromszék m. Győrffy Iván); 
8. megszenved [?]. Megoklott (Székelyföld Tsz. 
274a). 

[OKOS]. 

(Szólások). Okos a maga hasa felé: önzó (So- 
mogy m. Sándor József). 



(OK08ÍT]. 

föl-okosít: fölvilágosit, fölnyitja a szemét 
(Székesfehérvár Nyr. VII. 139; Veszprém m. 
Enying Simonyi Zsigmond). 

10KT-]. 

(Szólások). A maga oktából: a maga bölcsesé- 
géból, a maga eszétől [némi lenéző mellékérte- 
lemmel]. Annyit tud a maga oktából is. Azt nem 
éri föl a maga oktából. Olyan ember ezt nem te- 
hette a maga oktából. Mit csinálna ott [vmi föl- 
BŐbbség előtt] szegény ember a maga oktából! 
(Kis-Kún-Halas Korda Imre). 

OKTÁL (Mátyusfólde Nyr. XV1I.623; oktá 
Soprony m. Horpács Nyr. XIV.432; oktály Hol? 
Tsz. 258a): 1. oktály: gabonamérték (Hol? Tsz. 
258a); oktá: V. mérő (Soprony m. Horpács Nyr. 
XIV.432); 2. oktál: eggy helynek v. teleknek 
fele (ses8Ío octava: Tallóson 33, Vezekényen 
28 hold) (Mátyusfölde Nyr. XVH.523). 

OKTALAN. Oktalan nagy: rendkívül nagy. 
Oktalan nagy város lehet az a Pest (Erdővidók 
Nyr. VH1.188). 

OKTALANKOD-EK : élhetetlenkedik, ügyet- 
lenkedik (Torda Nyr. VIII. 184). 

OKTÁLOS. Oktálos gazda : a kinek fél helye 
v. telke (sessio octava) van (Mátyusfölde Nyr. 
XVU.523). 

OKTATÓ : tanító (Gömör m. Balog Nyr. 
XXIII.45). 

OKTI: oktalan, ostoba, féleszű (Erdóvidék 
Nyr. VIII. 188). 

OKTÓ (Háromszék m. MNy. VL226. 343; 
Vadr.; Erdővidék Nyr. VIH.188; ottó Háromszék 
m. MNy. VI.226. 343): co. 

OKTONDI: rv (Vas m. Kemenesalja, Marcal 
mell., Pápa vid. Tsz.; Somogy m. Nyr. X.476; 
Békés m. Balog István; Székelyföld Andrássy 
Antal 1843 ; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

OKTONDISKOD-IK : ügyetlenkedik (Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

ÓKULA (Veszprém m. Nyr. 1.465; Hajdú m. 
Földes Nyr. XVI.384; Hol? Nyr. XIX.79; okula 
Brassó m. Hétfalu Király Pál): pápaszem. 



OKULÁRÉ, OKOHLÁRÉ 
XIX.79). 



cv (Hol? Nyr. 



ÓKUMLÁL ('ókomlál Palócság Nyr. XXI.419; 
XXII.7S; akumlál Gömör m. Nyr. XVIII.501; 
ókornál [?] Rozsnyó Nyr. VIII.235; vö. XVIII. 
501; ókomlál Békés m. Balog István; okumlál 
Gömör m. Nyr. XXIII.45): nézelődik, körültekint- 
get, fürkésződik, vizsgálgat, kémlelődik, lesel- 
kedik (Kis-Kúnság Nyr. VIII.42; XV.388; Xagy- 
Kúnsáíc Xvr. 11,186; XVI.432; XX.45; Szentes 
Nyr. \ 111.331 ; Békés m. Balog István; Palócság 
Nyr. XXL419; XXII.78; Gömör m. Nyr. XVUI. 

1* 



ÓKUMLAI 



ÓLC8A-01 



8 



601; Rozsnyó Nyr. VIII.286; Rimaazomhat vi.i 
X.89;XH.834; Tokaj öreg 

m. Bereg-RAkos ét vid. Pap Károly; Szilágy- 
8omlyó Nyr. XV 1.288). 

ki-ókumlál: l. kínéi, kifürkész, kitud, kisüt 
(Orosháza Nyr. V tt csak ókumldlni van, 

de a ki nyilván hoiaáértendó). ókumláld már ki 

2. ki- 
essel, kigon.i Bör m. Nyr, XXlil.-ir, ; itt 
csak okumlál van, de a Ari nyilván hoiaáértendó). 

ÓKÜMLALÓD-IK: nézelódik (Somogy in. Nyr. 
X.476). 

IÓKUMLÁSZ) ('ókomlász Palócság Nyr XXII 
78): leskelődő, ácson: 

ÓL («í Soprony m. Király Pál) : 1. istálló (Ba- 
ranya m. Ormányság Tsi. ; Palócság Tsi.; N\r. 
XXI! 7-; Boraod m. Ethnograplua VII 7U ; Qömör 

Tsz.); 2. as épületnek vmely kissebb és 
különféle célokra aiolgáló elkülönített része, pl. 
as eggy-eggy házaspár számán i melléképü- 
letben elkülönített kis szoba (Szlavónia Nyr. V. 

XXI11.::í< 

OLÁH [alak [alak utánn] Hunyad m.LozsádNyT. 
- 478; olaj Baranya m. Bélyt- Nyr. XVI II. 287; 
8seged, Csanád m. Apáca, Torontál m. Monos- 
tor, Majdan Kálmanv L. Szeged népe 1. 10; III. 
80. 177; Koszorúk 11.162; valá, valáhúl Moldvai 
csáng. Nyr. X.106; valáh Moldvai csáng. Nyr. 
IX.490; váláh Moldva, Klézse Nyr. XIV.42). 

[oláh-bangó]. 

(Szólások]. Oláhbángóval fizetett: hitelbevásá- 
rolt (Székelyföld Kiss Mihály). 

oláh-borsó : pörköltkávé-szinú nagyszemú bab 
(Mánnaros-Sziget Nyr. XV1I.93. 176). 

OLAJ (aiaj Nyitra m. Vág-Hosszúfalu Nyr. 
75; ali Pannonhalma Nyr. XII.187; Pozsony 
m. Tárnok Nyr. V1II.470; Pozsony m. Olgya 
Tolnai Vilmos). 

OLAJOS (aléjos Pozsony m. Tárnok Nyr. VIII. 
470). 

[ÓLAL]. 

be-őlal: beavat [vö. avat 1.] (Csallóköz Nyr. 
1.280). Az új hátasokat az esketés után beóláják 
(Csallóköz id. 8zinnyei Józsefné). 

ÓLALKOD-IK (olálkod-ik Borsod, Abaúj, 
Torna, Zemplén, Szabolcs m. Király Pál). 

OLASZ (olosz Szeged Nyr. V.571 ; Székelyföld 
Oyórffy Iván). 

olasz-kolbász : fasirozott hús (Kolozsvár Sziny- 
nyei József)- 

olasz-tök: cucurbita melopepo (Nógrád m. 
Nyr. IV.. 

OLASZKA: nyári viola, szines ibolya (chei- 
ranthus incanua) (Abaúj m. Nyr. V.272; Tokaj 



olaaska- virág : cv (Hegyalja Ka 

ÓLC8A (ölesd): kamara, szobácska (S 
Nyr. V.12; Szlavónia, Kórógy Nyr. XXIII 
v Pál). 

(OLC8ÍT), ÓCSÍT: olcsóvá v. olcsóbbá tesz 
\. A vdsut az ócstí, ás 
drágít (Szlavónia Nvr \ .12). 

OLCSÓ (ócsu Székel (lyórffy 

Iván; Háromszék m. Vadr. ; nlcsu Háromszt 
Tsz.; olcsú Háromszék m. Orbai járás Nyr. VII. 
882). 

[OLC8ÓD-IK], ÓC8ÜOD-IK: olcsó V. olcsóbb 
tessz (Székelyföld Kis.s Mihály). 

[OLCSÚL], ÓCSIL (m'égócsil): <v (Szlavónia 
Nyr. XXIII. 1G6. 216). 

OLD ivódd meg a bogot: Háromszék m. Nyr. 

IX..". 

OLD-EK (Moldvai csáng. Nyr. IX.530; ód 
kiód-ik, megód-ik Vas m. Király Pál; Udvai 
m. Felméri Lajos; Háromszék m. Vadr.): oldó- 
dik. 

ki-oldik, ki-ódik: kioldódik (pl. a zsák) (Vas 
m. Király Pál; Udvarhely m. Felméri Lajos). 
Közzs még, mer még a malomba ér, héccér oldik 
kii (Moldvai csáng. Nyr. III.4). 

meg-ódik : megoldódik. Megadott a szijju (Há- 
romszék m. Vadr. 511a). 

OLDAL (óda, ódat; — óda Vas m. órség N 
V1I.469; Tolna m. Fölsó-Nyék Nyr. VL823; odal 
Göcsej Nyr. XII.47) : 1. szél. Az erdő oldala (Nóg- 
rád m. Tolmács Nyr. XV.237); 2. lejtó (Tolna 
m. Fölsó-Nyék Nyr. VI.323); 3. a hosszú-szekér 
[vö. nyujtó-rúd] oldala (két hosszú rúd, a m< 
ket a végeik táján néhány záp köt össze) (Sop- 
rony m. Horpács Nyr. XIV.432 ; Csapodi István) ; 
4. lajtorja (Vas m. órség Nyr. 1.422; VII.469; 
Göcsej Nyr. XII.47). — ódallag : oldalt, oldalvást 
(Háromszék m. Gyórffy Iván). 

[Szólások]. Majd o ldalba kedvellek: oldalba 
lek (Borsod ni. Őzlllttlöm Hyr. XXV. 525). 

ódal-bahó: farkas (Brassó m. Hétfalu Nyr. 
IX.427; Vadr.; Rozsondai József; Halmágy Vadr. 
561). 

oldal-bakó: lehajtó-nélküli tarisznya, a mii) 
leginkább iskolás-gyermekek viselnek (Hajdú- 
szoboszló Nyr. XVII. 136) [vö. 2. bakó]. 

ódá-böroe: oldalborda (Érsekújvár Nyr. VIII 
282. 332). 

[oldal-borda]. 

[oldalbordás]. 

mög-oldalbordáa : oldalba ver (Szeged Csap- 
lár Benedek). 



9 



OLDALAS— OLDALI 



OLDALLAST— OLDOZ 



10 



ódal-gomboló: [tréf.) oldalba-ütéa. ódalgom- 
bolót adni. ödalgombolót kapni (Háromszék m. 
Uion Erdélyi Lajos). 

mellékszoba (Székelyföld Kiás Mi- 



ódal-koma : a fókomán kívüli többi (mellékes) 
koma v. a távollevő koma helyettese (Három- 
asék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

ódal-nyüasgó : tarisznya (Székelyföld Kovács 
János). 

[oldalpáloz). 

el-oldalpáloz: elsompolyog, odább áll. .No jól 
trta, d$ty8Wk~dn holnap 1 , avval eloMalp álom 
(Csongrád m. Arany-Gyulai NGy.~" 

ódal-pótlók: vendégoldal v. a hosszúszekér 
oldala l?J (Arad m. Majláthfalva Nyr. VIII.479; 
itt .ódalpótlék sarogja' kétségkívül hiba). 

oldal-vég : a marha oldalának végén levő jó- 
izú porcogó hús (Székelyföld Tsz.). 

oldal sáp (ódal-záp): szekéroldal (szekérlaj- 
torja) foka (Arad m. Majláthfalva Nyr. VIII.479 ; 
Heves m. Csépa Nyr. 11.380; Bereg m. Som 
Békás8y Sándor). 

OLDALAS. Oldaloslag : oldalt, oldalvást, oldal- 
ról (Háromszék m. Vadr. 511a). 

[OLDALAZ]. 

kj-ódalaz: két oldalról kicsépel. A zsúpnak 
meg a kúskának [? alkalmasint hiba kicskának 
helyett] valót nem agyalik le, csak kiódalazik 
(Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XVI.470). 

[OLDALOAT]. 

mög-ódalgat: eldönget (Békés m. Balog Ist- 
ván ; 8zatmár Nyr. IX.265 [itt meg nélkül, de ez 
nyilván hozzáértendő]). 

OLDALGÓS, ÓDALGÓS: egyenetlen, gidres- 
gödrös, lejtős, dülős (út) (Szeged Csaplár Bene- 
dek; Heves m. Névtelen 1840; Tisza-Dob Jaksics 
Lajos ; Abaúj m. Szántó vid., Borsod m. Miskolc 
vid. Király Pál). Itt má nincs sok ódalgós hely: 
a hol a kocsi oldalogni szokott (Eger vid. Nyr. 
XVII.477). 

[OLD ALÍT]. 

el-ódalit : 1. elillan, megszökik (Komárom m. 
Fúr Nyr. XX.479); 2. elcsen, ellop (Békés m 
Balog István). 

[OLD ALLAGOS], ÓDALLAGOS : oldalt levó 

oldalvást levó (Székelyföld Csaplár Benedek; 

omszék m. MNy. VI.343; Vadr.). Üdalkost 

(Somogy m. Vikár Béla), ódÓkost (Baranya m. 

Patacs vid. Csaplár Benedek): oldalvást. 

[OLDALL], ÓDALL (o'da//ani Háromszék m. 
MNy. VI.343; Vadr. 511a; odarolm Székelyföld 
Tsz. [így a kéziratban is, de megjegyzendő, hogy 



a közlő az ó helyett is mindig o-t ír); ódarol, 
ódarolm Háromsiók m. MNy. VI.343; Vadr. 511a; 
Kiss Mihály, Gyórffy Iván; ódáról Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos; ódarlim Háromszék m. 
Vadr. 511a): L féloldalt jár, farol (a szekér v. 
a szán a lejtős, csúszós úton) (Székelyföld Tsz.; 
Háromszék m. MNy. VI.343; Vadr. 511a; Kiss 
Mihály, Gyórffy Iván); 2. oldalt húzódik (Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

el-oldall (Balaton mell. Tsz.; el-ódát, el-ódányi 
Dunántúl MNv. Y.90; Veszprém m. Csetóny Nyr. 
V.427; Fehér m. Nyr. X.189; el-ódal Tolna m. 
Ireg Király Pál; el-ódall, el-ódall&m Háromszék 
m. MNy. VI.324; el-odarol Háromszék m. MNv. 
VI.324; Vadr.; el-ódarolm 8zékelyfóld NyK. X. 
334; Kiss Mihály; el-ódaról Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos): észrevétlenül, lassan elsompo- 
lyog. Kaptya a kényeret, aszta elódal vele (Tolna 
m. Ireg Király Pál). 

meg-ódarol (meg-oldarolm Székelyföld Tsz.): 
oldalba ver, eldönget (Székelyföld NyK. X.334; 
Kiss Mihály). 

[OLDALLAST], ÓD ÁLLAST : oldalt, oldal- 
1 vast (Eger Nyr. XIX.266). 

[OLDALLÓS], ÓDALLÓS : fartatós, dülős (út, 
hely) (Háromszék m. MNy. VI.343; Vadr. 511a; 
Gyórffy Iván). 

[OLDALOG], ÓDALOG: 1. folytonosan félol- 
dalt jár, hol erre, hol arra az oldalra billen v. 
csúszik (a szekér v. a szán az egyenetlen, gid- 
res-gödrös v. lejtős, csúszós úton) (Abaúj, Borsod 
m. Király Pál) ; 2. az út egyenes vonalától oldal- 
vást halad (Abaúj, Borsod m. Király Pál)'; 3. bo- 
torkál, támolyog, ténfereg, hanyagul ballag (Abaúj, 
Borsod m. Király Pál; Bereg m. Pap Károly); 
4. settenkedik, lábatlankodik (Bereg m. Pap 
Károly). Ugyan ne odalógj mindég itt a kezem 
alatt! (Abaúj, Borsod m. Király Pál). 

el-ódalog: észrevétlenül, lassan elsompolyog 
(Zala m. Nyr. XIX.528; Békés m. Balog István; 
Bereg m. Pap Károly). 

OLDALTAG (Moldvai csáng. Nyr. IX.533; 
ódaltag Háromszék m. MNv. VI.222; Vadr. 511a; 
ódáitok Háromszék m. MNy. VI.343; Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos): oldalt, oldalvást, ol- 
dalról. 

OLDALVÁST (ódóvást Palócság Nyr. VI.518). 

[Szólások]. Mell aktaónk káveévaó kéét ódóvást 
(Palócság Nyr. VI.518). 

[OLDL-DJ]. 

ki-ódlik: kioldozódik (pl. a zsák) (Bereg m. 
Király Pál). 

(OLDOK], ÓDOK: oldal (Baranya in. Patacs 
vid. Csaplár Benedek). 

OLDOZ (elo'ífca Fehér m. Sz.-Mihály Zolnai 
Gyula). 



I! 



OLDOZ-IK-ÓI.MOS 



ÓLMOZ— OLTOTT 



12 



OLDOZ-IK (óilz-ik Kunság N I 'ezt 

m Moi ékelyföld 

GyórfTv i Pehér m Nyi 

Király Pál; Tolna tn. Király Pál; kiM.- 
(hosasabban ejtett dz hanggal) Kger vid. 
W 11 180), oldozó 

(Szólások]. Ódzik mán a bocskora: keid inga* 
domi aa elhatároaáaában (Kunság N\ r. X 111.528). 

JOLDOZKOD-IK), ÓCKOD-IK: húzódozik, v<>- 
íodik. Ha mán mindenki elvállalja a fizetést, 
én h óckodom (Gömör m. Balog völgye Király 
Pál). 

[OLDOZKOLÓD-IK] 

el-óckolódik: eloldozód i rkolódott 

(Mátyusfólde Kyi \! 7). 

OLDOZOLÓD-IK]. 

ki-ódzulódik : kioldosódik (kötés, csomó) (Pan- 
nonhalma Nyr X 11 187). 






[ÓLKAL ÓKA : ól (Heves m. Gyöngyös vid. 



Király Pál). 



OLL-IX: vedlik (szárnyas) (Dráva mell. Nyr. 

1 OLLÓ (álló Esztergom Nyr. IX.540; Komá- 
rom m. Perbete vid. Gáncs Géza; Érsekújvár 
vid. CzF.; Zemplén m. Szőnyeg Nyr. X.325; 
álló Érsekújvár Nyr. VI1I.282): szelementartó 
szarufák, a melyek a fölsó végük felé kereszt- 
ben eggymásba vannak eresztve (Balaton mell. 
Tsz.; Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV. 16). 

(Szólások]. Ollóba venni: L két keresztbe ve- 
tett rúddal fölemelni (fatörzsököt, gerendát) ; 
2. két felöl megtámadni (pl. két ember eggyet, 
két agár eggy nyulat) (Székelyföld Tsz.). 

olló-háló : két ollószerűen keresztezett rúdra 
alkalmazott merító-háló (Szeged Hermán 0. Ha- 
lászat 

olló-láb: (faház része] (Vas m. Őrség Nyr. 
III.479). 

ollóláb-asár : (faház része] (Vas m. őrség Nyr. 
111.479). 

2. OLLÓ : 1. kecskegödölye (Erdély Kassai J. 
Szókönyv IV.16; 8zékelyföld Tsz. [itt az olló 
mutató-szó alatt .kecskefiú v. olv' másolási hiba ; 
a közló kéziratában olló áll|; Nvr. IX. 177; Kiss 
Mihály); 2. ózfiú (Székelyföld Kiss Mihály) (vö. 
kecske-olló, őz-olló). 

OLLÓZ-IK: megfiadzik (kecske) (Székelyföld 
Tsi.). 

OLLÓDZ-IK . 

meg-ollődzik : w (8iékelyfóld Hff, IX 177; 
Gyórffy Iván). 

ÓLMOS. Ólmos eső : súrú ködforma eső, mely 
azonnal megfagy s az utat nagyon síkossá teszi 



(Csallóköz Szinnyei József; Borsod m. leírtba 
József)* ólmos idő: mikor I mos eső esik (Csal- 
ink.* Szimíy^rJozHof; Abaúj in. l'ál). 
Ólmo s út: ólmos esótól támadt nagyon bi 
'jég kui e ^ ol bevont út ilh'ves m. Névtelen 1840; 
Abaúj m. Király Pál; Hegyalja Kassai .1. Szó- 

ÓLMOZ: a föl bocsátott sárkány zsinegjét el- 
fogja s a sárkányt hatalmába keríti (Szeged 

Nyr. VII 

(ÓLOM). 

ólom-madár : lassan járó (Ipolyság Czimmer- 
mann János). 

1. OLT (e\ojt (tüzet, gyertyát| Somogy m. 
Szenna Király Pál). 

2. OLT: megaludtat (tejet) (Húromszók in 
MNy. Vl.i'.lti). 

(OLTALMAZKOD-IKI, ÓTALMAZKOD-IK : 
óvja magát. Nagyon kell ótalmazkodnom (Békés 
m. Nyr. XIV.44). 

[OLTÁR]. 

ótór-bütü: oltár oldal vége (Székely föld Andrássy 
Antal 1843; Háromszék m. MNy. V1.343). 

[OLTÁS], ÓTÁS: fülözetlen édes tejből készült 
túró (Kecskemét vid. Tsz.). 

OLTÓ (ótó, ojtó): szer, melyet a tejbe tesz- 
nek, hogy megaludjék (szopós borjúk, bárányok, 
gödölyék stb. megszárított gyomrából k 
összetúrósodott tej sóval keverve) (Csallóköz id. 
Szinnyei Józsefnó; Heves m. Névtelen 1840; 
már m. Csaholc Nvr. XIX. 382; Zemplén m. 
Szuruyeg Nyr. X.326; Háromszék m. MNy. VI. 
343|; Vadr.). 

oltó-fűrész: pelzságe (gyümölcskertészeti esz- 
köz) (Gyór Nyr. XI.528). 

OLTOTT, ÓTOTT: kocsonya (Székelyföld 
Tsz. ; Háromszék m. MNy. \ 1. íTy Iván; 

Brassó m. Hétfalu Nyr. V.377; XVI.575). — 

ti tej: aludt tej (Pápa Bódiss Jusztin). < 
fúró: 1. édes tejből oltószerrel készült túró 
(Györ-Sz. -Márton Bódiss Jusztin; Csongrád m. 
Szentes Nyr. VHJ.882); 2. ecetes túró (Vas m. 
Hegyhát Nyr. 1.467 ; Bódiss Jusztin) ; 8. romlott 
túró (Balaton-Füred Bódiss Jusztin); 4. ragasztó- 
szer, a mely úgy készül, hogy összetört meszet 
romlott túróval összekevernek s a keveréket 
vízben összefózik (Gyór m. Pázmánd Bódiss 
Jusztin); 6. kötéseknél használt szer, a mely 
úgy készül, hogy oltott meszet, túrót és kevés 
lisztet összeelegyítenek s ezt az anyagot addig 
rik. míg nyúlós nem lessz (Dunántúl Bódiss 
Jusztin). — ót ott lábú: (tréf.) cserepár, fekete- 

snyás katona. őtoU láhú német: így ne\ 
a köznép a térdig- bajorokat (Cs; 

köz Csaplár Benedek), őtott csizmadia: [ti 
suszter, ütött tréf.] gombkötő (Deb- 

recen Nyr. IX.476). Ótott sz amár: [tréf.] nyúl 
(Csallóköz Tolnai Vilmos). 



18 



OLTOVÁNY— OLY 



OLYAN-OLYIK 



14 



OLTOVÁNY (ojtivány Vas m. őrség Nyr. 11 
663; Zala m. Hetes Bellosics Bálint). 

oltoviny-Bima : sokáig elálló csemege-alma 
(Moldva, Klózse Nyr. VU.382). 

OLVAD (ovad Dunántúl Nyr. XVI.289; Csa- 

István). 

[OLVADANDÓ]. 

elóvandó: olvadékony. Á rézólom elóvandó 
(Hontm. HelembaNyr. VII.43; a .Lengyel László* 
ú gyermekjátékban). 

|OLVA8|. 

[8iólásokl. Nem olvas a kosztunk: nem számít 
as költünk, nem tess ki köztünk eggy ember- 
számot (Szeged vid. Nyr. IV.82). 

el-olvas: ráolvasással elűz, elmulaszt (beteg- 
séget). Kiolvasták a nyüveket a disznyó füliből 
(Székelyföld Kiss Mihály) 

föl-olvas: megolvas. Másnap röggel az ökrö- 
met fölolvastam, harminchat darabbal töbre taná- 
tam (Torontál m. Jázova Kálmány L. Szeged 
népe III.254). 

le-olvas: ráolvasással levesz. Hajam, hajam, 
hajam szála, de sok bú rakodott raja: a. ki asT 



1 ül Tibfvasnú, ti J Ú hk n megáldana ' (g gVSTE 
gyei Nyr. V.2B8J. '" 

még-olvas: 1. elolvas (pl. könyvet, újságot) 
(Soprony m. Röjtök Nyr. III.281); 2. fölolvas. 
,en ojan jó, olvassa meg nekem ezt az írást 
(Székelyföld Fejér József). 

OLVAS (Bihar m. Sárrét Király Pál; olás 

Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.287): lék (jégen) 

y annak a ludak az olvásban (Bihar m. Sárrét 

Kirak Pál). Olást vágni (Baranya m. Csúza Nyr. 

XVIII.287). 

OLVASÓ. Kálvinista olvasó: [tréf.] pénz (Er- 
dély Nyr. IX.523): * 

OLVASZT {olaszt Szolnok-Doboka m. Domo- 
kos Nyr X 11.562). 

OLVASZTÓ: rántásnak való zsiradék (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

[OLVATAQ]. 

olvatag-férög: dohánypalántát pusztító féreg 
(,azért hívják így, mert puha, mintha el akarna 
olvadni' (?)) (Arad m. Majláthfalva Nyr. VIII. 
239) (vö. óvantag]. 

OLY (oj, 61; — 6 Somogy m. Darány Nyr. 
XXII.333): némely, ó helön (Somogy m. Darány 
XX1I.333). Ez már jobb ut, csak oly helyen 
sáros (Zala m. Kővágó-Örs ? Simonyi Zsigmond). 
M&Xen az ut? — 01 helen jó, ol helen göcsörtös 
(Vas m. őrség Nyr. V1I.469). — Olybá (olybé 
Háromszék m. Nyr. III.423). — Olybást (Hol? 
Lehr, Toldi 222), oly vast (Baranya m. Simonyi, 
M. Névrag. 5) : olybá. — Olykor (ókor Veszprém 



í 



m. Csetény Nyr. V.471; Somogy m. Kubinyi- 

Vahot, Magyar- és Erdélyorsz. Képekben III .40; 

11. Mi\ jitt ókor hiba]; Somogy m. Darány 

XXII 1.39; Fehér m. Csurgó Nyr. X.96; 

ukor Soprony m. Repce mell. Nyr. 11.501). 

oly-forma. Olyformálag: oly formán (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

[oly-ki]. 

olyki-olyki : eggyik-másik. Ez [a körte] is jó 
olykinek-olykinek (Zala m. Kővágó-Örs? Simonyi 
Zsigmond). 



OLYAN (ajan Szolnok-Doboka m. Domokos 
Nyr. XVI.377; oan Kis-Kún-Halas Nyr. VIII.84; 
olan Győr Nyr. XIII.38; ollan Rábaköz Nyr. XVI. 
288; Zala m. Diás Nyr. XIII.477; Zala m. Rész- 
nek Nyr. XII.377; Somogy m. Nyr. XVI.46; 
onnyan Brassó m. Hosszúfalu Nyr. XXII.238; 
uan Veszprém Nyr. VIII.328; Torda-Aranyos m. 
Gerend Nyr. XXIU.92; ua n Baranya m. Ibafa 
Nyr. XXII.282; uján Balaton vid. Nyr. III.517; 
Veszprém m. Nyr. 1V.140. 277; VI.422; Veszp- 
rém m. Csetény Nyr. UI.323; V.523; Veszprém 
Nyr. VH.376 ; Fölsó-Somogy, Balaton mell. Nyr. 
VII.475. 523; Tolna m. Nyr. IV.516; Fehér m. 
Csurgó Nyr. X.185; Dráva mell. Kopács Nyr. 
-XVI.41. 331; XVII.44; Kis-Kún-Halas Nyr. VUI. 
84; Erdóvidék Nyr. IV.39; Brassó m. Hétfalu 
Nyr. VI. 181; újan Veszprém m. Nyr. V.224; 
ujján Veszprém m. Nyr. IV.514; VI.418; Somogy 
m. Kapoly Nyr. IV.84; Baranya m. Ormányság 
Nyr. IX.285; ujon Dráva mell. Kopács Nyr. XVI. 
572; XVII.44; ullan Hunyad m. Lozsád Nyr. 
XXII.357. 406. 407; XXIII.47; uUjan Moldvai 
csáng. Nyr. IX.486; ullyan Moldvai csáng. Nyr. 
111.480; Moldva, Klézse Nyr. UI.336; V.47; 
úllyan Moldvai csáng. Nyr. IX.451 ; vnyan Brassó 
m. Hétfalu Nyr. XVI.478. 575; unnyan Torockó 
Vadr.; Brassó m. Hétfalu Nyr. XXII.94; Király 
Pál). 



(OLYANOS], OLLANOS (Veszprém Nyr. VII. 
474; ojanos Veszprém m. Szentkirály-Szabadja 
Zolnai Gyula): olyan, olyanféle. 

ojanos-fóle: olyanféle (Veszprém m. Szent- 
király-Szabadja Zolnai Gyula). 

OLYIK (Göcsej Nyr. XIV.451 ; ojik Kis-Kún- 
Halas Nyr. VI1I.85; ölik Sümeg vid. Nyr. XXII. 
286; Keszthely vid. Nyr. VI.523; Baranya-Sz.- 
Lőrinc Nyr. XVII.380; ólik Baranya m. Ibafa 
Nyr. XX.191 ; ollik Dunántúl Nyr. XVI.239; Rába- 
köz NyT. XV.286; Vas m. Órség Nyr. V1I.322; 
Somogy m. Nyr. n.376; Somogy m. Újmajor 
Nyr. VIII.179; Fölsó-Somogy Nyr. X.190; Szeg- 
szárd vid. Nyr. VII .382; olyig Győr vid. Csaplár 
Benedek; ollyik Somogy m. Nyr. 11.376; Fehér 
m. Perkata Nyr. 1U.35; Baranya m Abaliget 
Csaplár Benedek): 1. némely, némelyik (i. h.). 
Olik ember észt szereti, ölik amaszt. Ölik ember 
semmivel se törődik (Keszthely vid. Nyr. VI.523); 
2. olyan. T aMlkatei ölik tűkét is, 
ártott a fagy (Keszthely vid. Nvr. VI.523). 



0MÁC8KA-0NDÓ 



ONDÓ-ONNANSÓ 



16 



OMÁCska (Komárom m. Perbete vid. Oanoa 
Oéia; Nyitrn m. Magyar-Soók Nyr. XV.618; 
W.327; Hont i. .\ 111.480; ómácsk 

marom m. i m. 

Magyar-Soók l. főzelék, vastag- 

om m. Kürti JX.188; Honi 

m. Nyr. XV III. 480). Krumpli-<mdcska (Komárom 
m. Perbete vid. Gáncs Qéia ; Nyítra m. Magyar- 
Soók Nji 18; XX.827); •.martát l'aradi- 
csom-omdcska (Nyitra m. Magyar-Soók Nyr. XV. 
518; XX.827). 

OMBOJOS: moaiatos, zavaros, nem tiszta. 
Ombojos víz (Békés m. Sárrét Nagy Sándor). 

OML-IK : ömlik. Hogy avvizne omojjík (Debre- 
cen Nyr. VI II 

éaaie-omlik : csomósán lebomlik. összeomlott 
a fonal (as orsóról v. a tekerólev. In'l v:iló le- 
gombolyitáskor) (Ssékelyföld Kiss Mihály). 

16-omlik: g yerme ket szül. meufiadzik, megel- 
nl (HUKalyOU VoJE n^ ; Kiss Mihályi. A mén 
kasa érnél, feleséged leomlik, fia lesz (Székelyföld 
Arany-Gyulai NGy. III.828). 

mög-omlik: cv (Székelyföld Kiss Mihály). 

OMLÁLÓD-EK: küszködve fáradozik, töri ma- 
gát (Beregszász vid. Király l'ál). 

OMLÁLÓDÁS : nehéz fáradozás, küzdelmes 
munkálkodás. Mai időbe sok omlálődátsal tud 
megélni az ember. Mennyi omlálódásomba k> 
míg ezt a darabka földet megszerezhette 
most elveszik tőlem! (Beregszász vid. Király Pál). 

OMLÁS: 1. meredeken leomlott martos hely 
(Székelyföld Kiss Mihály) ; 2. örvény (Heves m. 
Névtelen 1840). 

(Szólások). OUyan az, mintejjji^omlá&L.^ 
termett és kövér fHéfya!J«Tvr. VI.425). 
nagy omlást: <v (Tisza-Dob Nyr. XXV.331). 

[OMLÓ]. 

(Szólások). Omlólag van: közel van a szülés- 
hez, fiadzáshoz, elléshez (Székelyföld Kiss 
hály; Háromszék m. Vadr.). A teheny ovi 
van (Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 471) 
Omlófélbe van omlólag van (Székelyföld Vadr. 
382). 

OMLOTT: [tréf. nép-etimológia?) omelette 
(Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VII. 131). 

ÓN (Székelyföld Gyórffy Iván; onot Három- 
szék m. Uson Ei jos; óny Zala m. Alsó- 
\yr. XI II. 332): ólom. 

(OND). 

ond-mond : mondogat (Komárom Beöthy Zsolt). 
QwfajMwowB (Bopronj m. Csorna Nvr. XXII. 
"888): 

1 ONDÓ : 1. a) a kölesnek kásatöréskor lefosz- 
lott héja, köleskorpa (Zala m. Hetes Nyr. 11.373 



gtt omló nyilván hiba]; (iyór m. Tsz.; Győr m- 
zigetkÖZ N\ . .: 1I:iI;ih \ 

XV.388;Kún-MajsaNyr.VIl . skeméttfe 

IX.93; Szatmár m. Nyr. XI.284; Ssék.dyföidTsi.; 
Gyórffy Iván); b) a napraforgónak 
lefoszlott héja (Szatmár m. Nyr 
maghója, a melyből a korpa leess (Nógrád 
Nyr. III.B43); 2. pálinka-seprő (Székelyföld Ti 
Gyórffy Iván). 

2. ONDÓ -- oltó (Győr-Ss.-Márton Bódisa 
Jusztin). 

ONDÓK: a gyapotfonó kerék középfáia, a 
melyben a gyapotfonó orsó pereszlenjén a ka 
húrja jár (Háromszék m. Tsz.; Szabó Ki 

ondokol i lyuülnkiük. iéwli i r i i 1 ii 
telonkedik (Hrassó m. Hétfalu 
576; Király Pál). 

(ONGOROD-IK). 

el-ongorodik : elszunnyad, elszenderedik i 
mör m. Király Pál). 

ONNAN, ONNÉT, ONNAT (ottttOl Hutiyad m. 
Lozsád Nyr. XXII.836; om ti-Halas N 

XV.65; onnaj Rábaköz Nyr. XV.481; Soprony 
m. Csepreg Nyr. 11.177; Zala m. Hetes, Dobro- 
nak Nyr. 11.234. 383; Keszthely N 
Veszprém m. Csetóny Nyr. V.471 : XVIII. 
Mátyusfölde Nyr. XIX.503; XX.81; ... 
vid. Nyr. XX.415; Rábaköz Nyr XTV.6S 
m. Órség Nyr. VII.467; Bakony vid S8; 

Göcsej és Balaton mell. MNv. V.99; 
XIV. 163; Tolna m. Dunaföldvár Nvr. XVI 
Mátyusfölde Nyr. XIX.503 ; XX.81 ; onnajt Duna 
mell. Kassai J. Szókönyv H.189: Vas m. órség 
Nyr. IV.472; Balaton vid. Nyr. IV.37; Veszprém 
m. Csetény Nyr. V.471; XVIII.285; ónnal I 
Kun-Halas Nyr. XV.65; onnand Dunántúl ' 
XVI.190; Vas m. Marác Nyr. U.334; Duna-Szent- 
györgy Nyr. VII.238; Kis-Kún-Halas Nyr X\ 
Csallóköz Csaplár Benedek; onnandék Baranya 
m. Ibafa Nyr. XX.46; onnat Heves m. Saár N 
V.38; Temesköz Kálmány L. Szeged népe II. 
237; Hegyalja Kassai J. SzoUnw 0.189; Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai NGy. HI.27; Udvar! 
m. Homoród IX.89 ; Háromszék m. Arany-Gyulai 
NGy. 1.373; Csik-Szentkirály Nyr. VIII.!", 
gyó-Sz.-Miklós Nyr. VIII 
csáng. Nyr. III.4; Moldva, Klézse Nyr. IV. 336; 
X.479 ; önné Gömör m. Ot \ IX.573; 

onnen Körös-Tarcsa Király Pál; Debrecen 
III.236; Kolozsvár legifj. Szinnyei József ; onnen 
Zilah Nyr. XIV. 430; onnen Esztergom m. Muzala 
Erdélyi J. Népd. és mond. II.8; Veszprém m. 
Csetény Nyr \\ 111.332; Bakony vid. Nyr. V.88; 
Temesköz Kálmány L. Szeged népe II 
Sátoraljaljl onnénd Csallóköz 

plár Benedek; onnét Kolozsvár légi' 
nyei József; onni [versben, rímelve ,1* 
Torontál m. Török-Becse Nyr. V.284 ; onnót < 
m. Nyr. V 1.414; X.90). 

ONNANSÓ (Baranva m. Ibafa Nyr. X 
onnatsó Komárom Nyr. XTV.222): túlsó. 



17 



ÓNOS— ONTRA 



ONTRÁS— ÓRA 



18 



ÓNOS {ányas Balaton mell. Tsz. 271b; Hor- 
váth Zsigmond 1839): 1. ónos: ónedóny-gyojte- 
nuny (Székelyföld Kiss Mihály); 2. ónos: fagyos, 
óságot oaináló (obő) (Székelyföld Kiss Mi- 
hály); 8. ónyas: nyúlszivú, félénk (Balaton mell. 
Tbb. 271b; Horváth Zsigmond 1839). 

[Szólások), ónossá Unni: L nagyon megijedni, 

ijedségtől elszédülni v. ellíábulni (Balaton mell., 

1. Tsz.); 2. kétségbe esni (Vas m. Kéme- 

ueealja Tsz.). Má majd ónossá leszek vele (Veszp- 

\ 11.474). 

ÓNOZ (ónozni Udvarhely m. Nyr. IX.236) : 
lmot önt (a megijedt gyermek feje fölött 
v tál vízbe, abban a hitben, hogy attól él- 
ik az ijedelme) (Udvarhely m. Nyr. IX.236); 
2. hazudik, ferdít, hazudozva simít (vmely dol- 
got), nagyit (Székelyföld Kiss Mihály; Erdő- 
vidék Nvr VIII 188; IX.236). De bátya, híjába 
ónozza azt kend (Alföld [?] Nyr. XV.94). Na hi- 
szeng ökeme és jól tud ónozni (Székelyföld Arany - 
»y. III. 305). 

(Szólások], ónoz hidegen: hazudik (Székely- 
föld Nyr. IV.70; Háromszék m. Győrffy Iván). 

(ÓNOZÓ), ÓNAZÓ : fagyos esó (8zatmár Nyr. 

VI 1.283). 

[ONT). 

el-ont : elönt. Elontotta a víz a falut (Moldvai 
csáng. Nyr. IX 453). 

ONTOK: bélfonal (az a fonal, a melyet a 
vetélő segítségével a mellékbe beleöltenek) (Szé- 
tőld Tsz. 256a; 275a; Székelyföld Andrássy 
Antal 1843; Győrffy Iván; Udvarhely m. Olasz- 
telek Nyr. XV.384; Háromszék m. Nyr. III.374; 
Vadr.). 

[Szólások]. Egyik ontok, a másik mejék [mond- 
ják eggymással rosszul élő, pörlekedő házas- 
felekre, mikor mindkettejük hibás] (Székelyföld 
Tsz. 256a). 

ONTOHÁC (Udvarhely m. Vadr.; Kiss Mihály; 
rac Székelyföld Gálffy Sándor): olyan kakas- 
csirke, a melyben a nemi ösztön későre fejlő- 
dik; á. é. legényről is mondják. 

ONTOZ[-EK?) (öntözni): 1. kiüríti magát (Vas 
m. őrség Tsz.); 2. megkölykezik (olyan állat, a 
mely eggyszerre többet ellik) (Vas m. Tsz.). 

ONTRA (Szeged Csaplár Benedek; Palócság 
XXII .78; Borsod m. Ethnographia VH.82; 
Gömör m. Tsz.; Hegyalja Kassai J. Szókönyv 
94; Tokaj Nyr. XIX.432; XXIV.192; Székely- 
föld Tsz.; ontora Székelyföld Tsz.; Andrássy 
Antal 1843; Udvarhely m. Nyr. XVII.432; Csík 
m. Győrffy Iván; Csík-Madaras Nyr. XX. 144): 
L faedénynek (hordónak, dézsának) fenekén kí- 
vüli párkánya v. azon bevágása, a melybe a 
feneket illesztik (i. h.); 2. ontra: gatyakorc, 
gatyapártazat (a melybe a madzag van húzva) 
(Palócság Nyr. XXII. 78; Borsod m. Ethnographia 

VII .8 

OIUUI : MAOTAB TJUBÓXlB 11. 



ONTRÁS: korcos, pártázatos. Ontrás poniely 
(Gömör m. Tsz.). 

ONTRÁZ: ontrát vág (Bodrogköz Nyr. XVH. 
556). 

ONTRÁZÓ: ontra- vágó eszköz (Tokaj Nyr. 
XIX.432). 

ÓNZIR[P]: levendula (Hol? Nyr. XU.528). 

ÓNYÁROO: kedvetlenül végez vmit (Szat- 
már m. Szamoshát Nyr. X.139; itt ónyárok nyil- 
ván hiba). 

OPÁLKA, OPÁLKO: vesszőből v. hársfor- 
gácsból font nagy abrakoló kosár (Pozsony m. 
Taksony Nyr. XV. 190; Nyitra m. Vág-Séllye és 
M.-Soók Nyr. XV.518; XX.327). 

OPASZ: az ú. n. opasz-játékban az, a ki az 
elbújtakat keresi (máskép: kopasz) (Nógrád m. 
Szócsény Nyr. V.283). 

[OPASZOL]. 

ki- v. meg-opaszol. Ki- v. meg-opaszolja a 
követ: az opasz-játékban az elbújtak vmelyike 
előugorva hármat üt a kőre (Nógrád m. Szé- 
csény Nyr. V.283). 

OPATANCA: vastag metélt tészta, mely kö- 
eskásával van meghintve és kendermag-olajjal 
megöntözve (Érsekújvár Nyr. VHI.332). 

ÓPÉRÍJNCIA ( ópinncipia G yöngyös Nyr. III. 
22T"; < >prtwci^i fl^eiikexuJ^akőny vid. Nyr. V.87). 

ÓPERENCIÁS (au ferenciás teng er Szeged vid. 
Nyr. 1.376). 

OPICA: majom (Mátyusfőlde Nyr. XX.327). 

[ÓPRIL]. 

fel-ópril: ,f eltilt' (Brassó m. Tatrang Nyr. 
11.476; vö. XXIII.482) [vö. oprit}. 

OPRIT: akadályoz, tartóztat, tilt (Brassó m. 
Tatrang Bartha Károly) [vö. óprü\. 

fel-oprit: föltartóztat, megakadályoz, kitilt 
(Brassó m. Tatrang Bartha Károly). 

OPSZESZ (Tokaj Nyr. XXIV.192; opszisz 
Zemplén m. Bodrog-Szerdahely és vid. Nyr. 
XXII.479) : lábbeli sarka (vö. nóm. absatz plur.). 

[OR], ORV: tolvaj (Székelyföld Tsz.). 

or-hideg: lopó-hideg (Székelyföld Tsz.). 

or-tag[?]: orgazda (Dunántúl Nyr. V.228). 

[ÓRA]. 

óra-fü: panicum crus galli (Nógrád m. Nyr. 
IV.23). 

óra-maradás: elkésés [fazekas céhben] (Sá- 
rospatak Nyr. XVU.528). 

2 



19 



ÓRABÓRA-0RD08ICS 



i >NAL— ORMÓ 



20 



ÓBÁBÓbA: apró savanyú szilva (Salavónia, 
Kórógy N. WIU.869). 

ŐRÁLLÓ: orgasda (Baranya m. Nyr. 11.184). 

[ÓBÁZ]. 

ei-órái: óráig vesztegel (Székelyföld Csaplár 
Benedek, Üyórffy Iván). 

ORBÁNCOS (nbráncoa Csongrád m. Arany- 
tűim NGy. 11.832; Mindasent u o, 1.72). 

OBOA (orda Bukovina Nyr V1.525; urda 
Ipoly vOlgre, vid. Nyr. XVI.574; Brassó 

m. Bácsi 01.664): 1. orda, orda, m 

édes juhturo (Kalotasseg Kiralv Pál; Kolosa 
XVm.576; Siekvlyföld Tsz.; 
11.556; Csaplár Benedek; Gyórffy Iván; 
Torda-Aranyos m. Qerend Nyr. NXIIÍ.577; l Id 
hely m. Nvr. UL512; Caik m. árany^Oynlai NGy. I. 
123; Caik-Madaras Nvr. XX.144; Brassó m. Bács- 
falu Nvr 111.564; Bukovina Nyr. VI.525); 2. urda: 
a tehénnek borjasás után kifejt súrű teje (Ipoly 
völgye, Kővár vid. Nyr XV 1.574). 

ORDAS (Balaton mell. Tss.; Vas m. Tsz. 
166a; Baranya m. Csúza Nvr. X\ 111.287; Alföld 
Nvr. XV.94; Arad m. Majláthfalva Nyr. VIII. 
239; hordás Vas m. Tsz.; ordacs Csallóköz Nyr. 
1.280; Csaplár Benedek, Szinnyei József; ordos 
Udvarhely m. Kiss Mihály; Moldva, Klézse Nyr. 
VI 1.382): h ordas, ordos, hordás: csíkos, barna- 
csíkos. Ordas farkas. Ordas alma (Vas m., Bala- 
ton mell. T8Z.). Ordos törökbúza. Ordos ruha. 
Ordos alma (Udvarhely m. Kiss Mihály). Ordos 
alma: sárga-barázdás piros nyári alma (Moldva, 
Klézse Nyr. VII.382); 2. ordacs, ordas: hamu- 
szín, szürke, szürkésbarna (Hol? Tsz.). Ordacs 
macska. Ordacs szemű ember (Csallóköz Csaplár 
Benedek) ; 3. ordas : komondor, farkasszőrü nagy 
eb. Te Pista, hívd magaddal az ordast (Alföld 
XV.94); 4. ordas: cirmos macska (Baranya 
m. Csúza Nyr. XVIII.287); 5. ordas: dohánypa- 
lántát pusztító féreg (Arad m. Majláthfalva Nyr. 
VI II. 239). 

[OBDÁS]. 

ordás-leves : leves, a mely úgy készül, hogy 
az ordából kiverik a vajat, s a mi hulladék 
maradt, abba kaprot tesznek s föleresztik tojás- 
sal (Székelyföld Pesti Napló 1893. 284. sz.). 

OBDEL (Hódmezó-Vásárhely Nyr. 11.420; or- 
dH Harangod Nyr. Y1.376): rendelet (vö. ordre). 
Kiadta az ordelt (Hódmezó-Vásárhely Nyr. II. 
420). A násznagytól ezt az ordét vettem (Haran- 
god Nyr. VI.376). 

ORDIBÁL: hangosan beszélget (Szolnok- 
Doboka m. Nyr. XVII.316; Szolnok-Doboka m. 
Apa-Nagyfalu Nyr. X1I.429). 



ORD1 



ko 



zilágy m. Deésháza 



'.ni 



(ORDOSICS). 

ordosics-napja : aprószentek napja (Baranya 



tn Tsz.; Baranya m. Ormányság Kassai .1. Szó - 

ORGONÁL [órainál Szatmár N |64; 

Bereg m. Pn; | kiabál, lármásan be- 

szél (Zala m. Nyr XIX.528; Nagy-Kúnság N 

Bereg m. Pap Károly); 2. i 
danol (Bereg m. Pan Károly); 8. sír, b<V 
lén m. Nyr. IV. 522); 4. ordít, üvölt (farkas, 
kutya) (Hsékchfi.l.l Gyórffy Iván; Háromszék 
m. N\ i III '74; Háromszék m. Kovászn 
Boldizsár). Orgonálni ke: m farkas 

(Székelyföld Arany-üyulai NOy. 1 11.391). Orgct, 
nálnak a f atk ánk: többen eggyutt «i 
(SleTcelyfóld Gyórffy Iván). 

ORGONÁZ: orgonál, orgonán ját rom- 

szék m. Nyr. II 1.374). 



ORGOVÁNY : 

Nyr. 111.:'..' 



orgonavirág -Baranya 



Ógggffl J; fülbevaló (Rozsnyó Nyr. VIII.566). 

Q BJ ( disznó árjÁ Gömör m. III. 454; 

orgy, orgyá Szlavónia Nyr. XXHL214; >rgyn, 
disznó órgya, Zala m. Kis-Kanb .111.526; 

Somogy m. Nyr. XII.382; or;a Tolna m. I 
Nyr. XXII.430; Kis-Kún-Halas Nyr. 
Kecskemét Nyr. XIV.278; Csongrád m. Arany - 
Gyulai NGy. H.432; Bács m. Bia Nyr. XIV 
Bihar m. Fúrta vid. Nyr. IV. 182; Csali. 
XIV.279; id. Szinnyei Józsefné; Nógrád in. L 
Nyr. IV.334; Hont m. Nyr. XVH1480; Rima- 
szombat Nyr. XII. 190; Mármaros m. Nyr. XI V. 
279; Szilágy m. Kerekes Ernó; 6rj& Tokaj N 
XXIV.192; Szüágy m. Kerekes 'Ernő) : dis: 
gerinc húsostul. 

orja-leves í_ húsos disznógerincból fóz< 
( C B allókóf flyr. XIV.279). 

orja-szalonna: a disznó hátgerincével egg 
levágott szalonna (Szilágy m. Kereke8 Ern< 

ORJAS, ORJOS: a disznó hátgerince húsos- 
tul, a fó eggy részével eggyütt, a melyen az 
orra is rajta van hagyva (Székelyföld Gyórffy 
Iván, Fejér József). Orjds káposzta: káposzta 
djsznóorjával (Nógrád m. Litke Nyr. IV.334). 

orjás-hús : a birka hátgerince alatt futó hosszú 
szalagszerú hús (Csallóköz Nyr. XIV.J7 

ORMÁS : az ásott hantnak gyepes része (Ba- 
ranya m. Ormányság Nyr. IX.285). 

ORMATLAN: esetlen, idomtalan. Ormótlan 
állatok (Garam vid. Arany-Gyulai NGy. 1.482) 
(vö. ormótlan]. 

ORMÓ : l. pattanás, pörsenés (a testen) (Szé- 
kelyföld Gyórffy Iván; Háromszék m 
2. káposztalevélnek kiemelkedő középső vasta- 
gabb ina (Székelyföld Tsz.; Erdélyi Lajos); 
8. az a vonal alakjában végighúzódó szegély, 
a mely két posztódarab össze varrásánál k< 
kezik (Székelyföld Erdélyi Lajos); 4. ,a hidas 
v. zselyóp oldala' (Bodrogköz Tas.). 






21 ORMÓDZ-IK-ORR 

ORMÓDZ-IK, ORMOJODZ-IK: fölhorzsolódik. 
folpattogzik (Háromszék m. MNy. VI.343; Vadr. 
511a; Györffy Iván). 

fel-ormódaik : cv. Felormódzott (Háromszék m. 
Vadr. 511a). 

ORMOS (urmos Baranya m. Patára vid. Csap- 
lár Benedek): malom kőpadjának eleje, melyen 
a liszteló-lyuk van általvésve (Heves m. Név- 
telen 1840). 

ORMÓS, ORMOJOS: 1. fölpattogzott, fölhor- 
zsolódott, fölsebzett (Háromszék m. MNy. VI. 
843; Vadr. 511a; Győrffy Iván); 2. túró- 
morzsoló rovátkos fa (Háromszék m. MNy. VI. 
843; Gyórffy Iván). 

ORMÓTLAN (orm'ótlan): esetlen, idomtalan, 
ügyetlen, durva, műveletlen (Nagy-Kúnság Nyr. 
XX.45; Palócság Nyr. XXI.508 ; XXII.78 ; Heves 
m. Névtelen 1840; Érsekújvár Nyr. Vn.40; XIX. 
457) [vö. ormótlan). 

ORMOZ: lehántja a káposztalevélről a kö- 
zépső kiálló részt (Székelyföld Tsz.). 

ORMOZÁS : [faház része] (Vas m. óreég Nyr. 
III 479). 

ORNYÁK: szúk völgynyilásban levő rét (Zala 
m. Orosztony Nyr. XXIV.384). 

OROM (unna. Baranya m. Patacs vid. Csaplár 
Benedek) : L szántóföldnek domborúbb közepe 
(Balaton mell. Tsz.); 2. szántóvas foka (Heves 
m. Névtelen 1840). 

OROSZLÁN (aroszliány Beszterce-Naszód m. 
Zselyk Nyr. XVIII.576). 

OROZKOD-IK (oroszkod-ik) : lopódzkodik (Szé- 
kelyföld Fejér József; Háromszék m. MNy. VI. 
343). 

be-oroszkodik : belopódzkodik (Székelyföld 
TTBáJ 

OROZOL: lop (Zilah Nyr. XH.286). 
(OROZVA). 

[Szólások]. Orozva tojik és ül a tyúk: olyan 
helyen, a melyet a ház asszonya nem tud (Há- 
romszék m. Nyr. IV. 477). 

orosva-kőtt (Nagy-Kúnság Nyr. III.367; Csong- 
rád m. Mindszent Kis Sándor ; orozba-kőtt Abaúj 
m. Nyr. IV. 113): törvénytelen, fattyú (gyerek). 

orozva-maró (orozmaró Székelyföld Fejér Jó- 
zsef). 

ORR (ór; — arr Háromszék m. Nyr. V.466; 
Vadr. ; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos ; Erdő- 
vidék Nvr. IX.41; Brassó m. Hétfalu Nyr. V. 
329; XVI.478; Brassó m. Zajzou Nyr. IV.330; 
Hunyad m. Lozsád Nyr. XXII.458): L csúcs. Áz 
Eger [erdő] orra (Fertő mell. MNy. IH.243); 
2. a vízbe orrszerúen benyúló partrész (Komá- 



ORRKA-ORROL 



22 



rom Hermán O. Halászat K.); 8. a halásztú 
hegyes vége (Komárom Hermán 0. Halászat 
4. a fúrészpenge fölső vége (Háromszék 
m. Kovászna Erdészeti Lapok XXII. 128). 

[Szólások], órod túlle fokhagymás: abból bi- 
zony nem kap Sz ( P OUreUHÜ W yf. V.22?J. Ászt veti 
az arromra: azt veti a szememre (Székelyföld 
kolumbán Samu). Ászt én neked még az arradra 
hányam: szemedre vetem (Hunyad m. Lozsád 
Nyr. XXII.458; Kolumbán Samu). Orrott (orotf) 
estem (esett): orra (Vas m. Nyr. XVII 1.144 [itt 
arott hiba]; XXII.512; Budapesti Hírlap 1893. 
212. sz. ; Vas m. Kemenesalja? Kresznerics F. 
Szótár 11.97). 

orr-bókony, or-bokony: 1. orr-bókony: a hajó 
könyökfája, a mely az előrészéból nyúlik a kö- 
zepe felé, 8 a melybe a kikötésnél a láncot 
akasztják (Kis-Duna mell. Qyór és Mosony közt 
Nyr. XI.44; Bódiss Jusztin); 2. or-bokony: a ház- 
hajó hátulján levő cifrára faragott fa (Baja Nyr. 
XVH.239). 

or-hajtás : [a házhajó része] (Baja Nyr. XVII. 
239). 

orr-pattintás: fricska (Székelyföld Kiss Mi- 
hály). 

ór-tőke: a hajó v. ladik elejét alkotó erős 
fa, a melyhez az oldalak és a fenék erősítve 
vannak (Komárom Hermán 0. Halászat K. ; Sze- 
ged Csaplár Benedek). 

orrba-való: zsebkendő (Rozsnyó Nyr. VIII. 
565). 

óron-verősdi : kártyajáték, a melyben a vesz- f***"*^ 
tesnek a kártyával az orrára vernek (Baja V *W< J 
Balassa József). ( **hL 

óron-verőske : cv (Csallóköz id. Szinnyei Jó- 
zsef n 

orra-verős: cv (Heves m. Névtelen 1840). 

[ORRKA], ORKA : orrocska (Dráva mell. Ko- 
pács Nyr. XVI.332). Szídd ki, kincsöm, a zárká- 
dat (Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.42). 

ORRADZÓ, ÓRODZÓ (órradzó, órrodzó): 
1. kantárfej (a kantárnak az a része, mely a ló 
orrán fekszik, hogy a száját ne tátogassa; na- 
senriemen) (Győr m. Nyr. XI.430; Tolna m. 
Dombóvár Nyr. XXV.192); 2. gabonás-hajón levő 
fölvigyázó ember, a kinek a hajó orránál van 
a helye (Vác Döbrentei Gábor 1846) ; 8. tíz-tizen- 
két méter hosszaságú fenyüszál, a végén eggy 
szál deszkával, a mellyel a hajót lefelé menté- 
ben kormányozzák (Kis-Duna mell. Győr és Mo- 
sony közt Nyr. XI.44). 

[ORROGAT]. 

le-orrogat: leszid. Lefalángatott, de én is le- 
orrogattam (Háromszék m. Nyr. LX.33). 

ORROL (óról; — arról Székelyföld NyK. X. 
334; Kiss Mihály; Háromszék m. Vadr. 491b): 



10 



ORRONDl-ORSZÁGOL 



OR8ZÁOOLTAT-ORV08 



21 



orral érint Úgy megütlek, hogy omlód a földet 
(Veszprém Nyr. Xil 

fel-órol: megorrol, megharagszik (Debrecen 
Nyr. II 1.568). 

meg-orrol: megszid, sseméro vot vmit (Csik- 
Szentgyörgy Nyr. X.238). 

ORRONDI, ÓRONDI: csücskée-szájú kancsó 
(Nfozótnr PUlls Imre; Békél Hl. Ityr. XIV .287). 

ORRONO: orrol, haragszik (Alföld [?] Nyr. 
XV.94). 

ORRONQAT: orrol. haragszik, haragot tart 
(Alibid (?] Nyr. XV.94; Háromszék m. MNy. VI. 
848; Vadr.; Kiss Mihály, Györfly Iván). 

ORROS, ÓROS: csücskés-szájú kancsó (Nagy- 
Kúnaág Nvr. SVX482: XX.46; Karcag Nyr. 
XXVI.46; Markovics Sándor; Mezőtúr Farkas 
Imre; Heves m. Tiszafüred ós vid. Kimnach 
Ödön; Hajdú-Szovát Nyr. XX1Y.587; Szatmár 
m. Patóháza Nyr. XIX.379). 

ORS: reves, taplós (Szeged Kassai J. Szó- 
könyv IV.43; Tsz.). 

ORSÓ (arsó Bereg m. Nagy-Dobrony Hermán 
0. Halászat K.; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X. 
326; Zemplén m. Deregnyó Nyr. XII.94; ársa" 
Oömör m. Nvr. XVIII.454; assó Mátra vid. Nyr. 
XXIV.288; ersa* Oömör m. Nyr. XVIII.422; ersó 
Rimaszombat Nyr. XVII.525; ósó Udvarhely m. 
Vadr. 511a; ósó Udvarhely m. Olasztelek Nyr. 
184; ossó Udvarhely m. Nyr. IX.236; Vadr.; 
Segesvár Nyr. IX.44; oss'ó Palócság Nyr. XXII. 
78; óssó 8zékelyföld Nyr. IV.236): 1. a borsajtó 
csavarja (Gyór-Sz.-Márton Bódiss Jusztin); 2. a 
malomkövet forgató gyors kerék (Tokaj Nyr. 
XXIV.192). 

orsó-farkú hal: aspro vulgáris (Háromszék 
m. Uzon Nyr. VHI.383). 

orsó-fü: [?] (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X. 



orsó-hal: 1. petromyzon fluviatilis (Erdély 
Hermán 0. Halászat K.); 2. arsó-hal: aspro 
vulgáris (Bereg m. Nagy-Dobrony Hermán 0. 
Halászat K.). 

[ORSÓZ-IKj. 

el-orsórik: ellopódzik, titkon odább áll (Sza- 
mosköz Nyr. XI.92; Székelyföld Tsz.; Gyórffy 
Iván). 

(ORSZÁO). 

orsság-mirü : mérnök (Göcsej Nyr. 11.87). 

orsság-út: tejút (Heves m. Névtelen 1840). 

ORSZÁGOL : vándorol, országról országra jár 
(Sop"ronym.*tilsó-Szakony Nyr. XVII.384 ; Hajdú- 
Böszörmény Nyr. XV.520; Hunyad m. Lozsád 
Nyr. XXII.457). Ebusu a vén cigán, foggya ma- 
gát, válláro veti a na 1 fejszit és emént országunya 



(Oöcaej, Páka Kiküldötte külső or- 

szágokra látni, hallom, tapasstalm. Oda is orszá- 
golt több esztendeig a királyfi (Háromszék m. 
Arany-Gyulai NGy. 1.361). Nem nem qr- 

sságal senkivel (Hunyad m. Lozsád Nyr. XX III 

OHSZÁQOLTAT: utaztat. [A király) Svégezte 
mágdba, kojjú |a három Sttf/d móddal kilanU- 
tassa s osztán országoltassa, hogy maga után 
szagának derék örökösököt hadhasson (Udvarhely 
m. Keresztúr vid. Vadr. 436). 

ORSZOK (orszak Székelyföld Tsz.): 1. ászán 
orrát eggy befoglaló fa (kereszt- or szók) (Szék 
föld Tsz.; Háromszék m. Nyr. V.90); 2. a szán 
orra kte8M elónyúló lapos lteméin 
az ökörrúdat teszik (vonó-orszok) (Sz> 
Tsz.; Nyr. VDL61 Mihály; Udvaj 

Olasztelek Nyr. XIII.578; Háromszók m. Tbz.: 
Csik m. Nyr. X.90). 

ORT (Székelyföld Kriza; Háromszók m. Vadr : 
art Székelyföld Kriza; ert |?) Háromszék m. 
Vadr. 511a). Egy ort rák: 25 rák. 

ORTÁLY: az enyém- és tiedról való vitat- 
ko"Sffi8, civalrodás, versengés (Tolna m. BódisB 
Jusztin; Baranya m. Ormányság Nyr. VII 

ORTÁLYKOD-IK : az enyém- és tiedról vitat- 
kozik, civakodik, pörlekedik, veszekszik, kiabál, 
ágál, erőszakoskodik (Dunántúl, Gyór m., Tolna 
m. Bódiss Jusztin; Baranya m. Ormányság ' 
VII.81). 

ORTÁLYOSKOD-IK : l. az enyém- és tiedról 
vitatkozik, civakodik, pörlekedik (Baranya ni. 
Ormányság Nyr. VII.81 ; Baksay Sándor; Szeged, 
Csallóköz Csaplár Benedek); 2. fösvényen alku- 
szik (Szeged Csaplár Benedek). 

ORTÁLYOZ (ortájoz, ortáloz; — ortujoznyi 
Félegyháza Nyr. IV.559. alkalmasint hiba, mert 
V.130. orfafyoznyi-nak írja ugyanazon közló) : 
L az enyém- és tiedról vitatkozik, civak 
pörlekedik, kiabálva pöröl, zsörtölődik (Balaton 
mell., Vas m. Kemenesalja Tsz.; Baranya in. 
Ormányság Nyr. VII.81; Kis-Kún-Halas Nvr. XV. 
333; Fólegyháza Nyr. 1V.559; V.130; Csaplár 
Benedek; Kecskemét, Szeged, Csallóköz Csaplár 
Benedek). Ne ortályozzatok ! Már megint 
lyoztok? (Baranya m. Ormányság Baksay B 
dor); 2. felesel (Pápa vid. Tsz. ; Csallóköz Csaplár 
Benedek); 8. csacsog, fecseg, kotyog (?) (K 
szentmiklós Nyr. XV.520). 

ORVOS (orvos Csongrád m. Algyó Nyr. VIII. 
517; Székelyföld Kriza; Háromszék m. Vadr.; 
Háromszék m. Orbai járás Nyr. VI 1.332; urus 
Székelyföld Tsz.; Nyr. IV.8W; Háromszék in. 
Erdóvidék Vadr. 146; Moldvai osáng. Nyr. III 
53; Moldva, Klézse Nvr \ 11.237; urvos Eger ós 
vid. Nyr. XVII.477-. XVHI.18): orvosság (S 
vónia Nyr. XXIII.361; Szilágy m. >65). 

urus-ember: orvos (Háromszék m. Vadr). 



II 



ORVOSÍT— OSTOR 



08TORKA— OSZLÁR 



OEV08ÍT: gyógyít Mit tuggya je kiid al lo- 
vamat orvositanvit (Mátra vid. Nyr. XX1V.478). 

ORVOSOL (urusol Székelyföld Tsz.; Udvar- 
hely m. Nyr. IV.176; V 1.466; Háromszék m. 
Nyr. V.129). 

[OBVOSOS], ÜBÜ80S: orvos (Udvarhely m. 
Gyórffy Iván). Marha-urusos, dühü-urusos (Há- 
romazék m. Vadr. 621a). 

ORVOSSÁG (orvosság Debrecen Nyr. IX. 161 ; 
Háromszék m. Vadr. 511a; Háromszék m. Orbai 
járás Nyr. VH.832; uruság Székelyföld Nyr. VIII. 
romazék m. NyK. 111.17; Nyr. V.129; 
Gyergyó-Sz.-Miklós Nyr. X.42; Brassó m. Zaj- 
zon Nyr. II 1.373; Moldva, Klézse Nyr. VI 1.237; 
urusság Székelyföld Tsz.; Arany-Gyulai NGy. 
111.144; NyT. IV.328; Udvarhely m. Nyr. IV.176; 
Háromszék m. Nyr. 11.174; Vadr.; Háromszék 
in. Kis-Borosnyó Nyr. XVI.48; Moldvai csáng. 
111.53). 

|OS|. 

os-mos : mos, mosogat (Somogy m. Kassai J. 
Szolöllyv IV.46). Qssák-mossák [ a halott ruháit] 
(Göcsej, Nagy-Lengyel JNyr. v u.86). 

OSON (ossan Erdély Kassai J. Szókönyv IV. 
46T"<ö*o"ni Háromszék m. MNy. VI.344; usan 
Heves m. Fel-Német Nyr. XXV.522). 

OSONKOD-IK (Székelyföld Kiss Mihály; Há- 
romszék m. Arany-Gyulai NGy. 1.371 ; ozsonkodni 
Háromszék m. MNy. VI.344) : oson, lopódzkodik. 

el-osonkodik : eloson, ellopódzkodik (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

OSONT (Vas m. Kemenesalja, Veszprém m. 
Pápa vid., Tolna m. Tsz.; Palócság Nyr. XXII. 
78; Háromszék m. Tsz.; osint Háromszék m. 
Kiss Mihály; kiusint&ni Orosháza Nyr. VI.179; 
usint Székelyföld Kiss Mihály; Háromszék m. 
NyK. III. 17; ussant, ussint Hol? Nyr. XII.528): 

08011. 

el-osont, el-osint: eloson (Pápa vid. Tsz.; 
Palócság Nyr. XXH.78 ; Háromszék m. Kiss 

Mihály). 

ki-usint: kioson (Orosháza Nyr. VI.179). 

OSTOBA: lusta, rest (Vas m. óreég Nyr. II. 
563; Göcsej Nyr. XIV.455; Göcsej, Résznek Nyr. 
XI 1.188; Zala m. Alsó-Lendva vid. Nyr. XIII.332). 

OSTOBÁKOD-IK: lustálkodik (Vas m. Órség 

Nyr. II,v 

OSTOBÍT: butít (Göcsej Budenz- Album 160). 

OSTOB (ustor Baranya m. Ibafa Nyr. XX.287 ; 
Fehér m. Lovasberény Nyr. XHI.192): 1. játék, 
a mely abból áll, hogy 10—15—20 fiú eróson 
összefogódzva sugár-alakban forog a sor végén 
sarkon forgó fiú körül, miután ez ókét erósen 
megrándította (Debrecen Nyr. XXI.95) ; 2. alkal- 
matlan, veszedelmes. Ostor ember v. gyermek 
(Székelyföld Kiss Mihály). 



ostor-csapó 
Lajos). 



ostor 1. (Tisza-Dob Jaksics 



ostorcsapba : ostorcsapot játszik. Ostorcsapóz- 
zunk! (Tisza-Dob Jaksics Lajos). 

ostor-fa : a kútgémról lefüggd rúd, a mely- 
nek a végére a vödör van akasztva (Tolna m., 
Szeged Tsz.). 

ostor-feje : az ostornak az a része, a melybe 
a telket húzzák (Zemplén m. 8zürnyeg Nyr. X. 
324). 

ostor-högy : az ostorhégyeske ( ostor 1.) já- 
tékban az összefogódzott gyerekek között a leg- 
szélső (Gömör m. Otrokocs Nyr. XXI.96). 

ostorhegyes: 1. a rudas elé (vagyis a rúd 
elótt jobbra) fogott ló (Heves m. Névtelen 1840; 
Debrecen Ethnographia VI.220); 2. ostorhegyes: 
az ostorhégyeske ( ostor 1.) játékban az össze- 
fogódzott gyerekek között a legszélső (Gömör 
m. Otrokocs Nyr. XXI.96). / 

ostorhégyeske =* ostor 1. (Gömör m. Otro- 
kocs Nyr. XXI.96). 

[ostor-mén]. 

ostormón-fa (Tokaj Nyr. XIX.432; XXIV. 192; 
ustormöny-fa Szeged vid. Nyr. UI.278): vörös 
gyúrúce (hegyi cserje, a melynek jó gúzst ad 
a vesszeje). 

ostor-nyakló: szíj v. madzag, a mellyel az 
ostor a nyélre van kötve (Székelyföld Kiss Mi- 
hály) [vö. nyakló 3.]. 



s-Oator^pónz 
Tusnád MelTc 



kjxaisiiakjadott borravaló (Csík- 
ános). '" 



ostor-telek : szíj, a mellyel az ostor a nyélre 
van kötve (Gömör m., Bodrogköz Tsz.). 

OSTOBKA m ostor 1. (Gömör m. Otrokocs 

Nyr.-XXl.y6i: — 

OSTOBKÁZ: osforAra-játékot (= ostor leját- 
szik. Gyerekek, gyertek no ostorkáznyi! (Gömör 
m. Otrokocs Nyr. XXI.96). 

OSTOBKOD-IK: arcátlankodik, alkalmatlan- 
kodik (Székelyföld Tsz.). Ezek a csürkék rajtam 
ostorkodnak (Székelyföld Kiss Mihály). 

OSTOBOS (ustoros Fehér m. Nyr. X.188): 
béres-inas (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839; Hol? Tsz.). 

ostoros -játék 
Nyr. XXI.95). 

OSTBOM (ostorom Székelyföld Nyr. IV.236). 

OSTYA (tustya Szilágy m. Bürgezd Kerekes 
Ernó). 

OSZLÁB: osztály (Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839). 

oszlár-levól: osztálylevél (Balaton mell. Hor- 
váth Zsigmond 1839). 



ostor 1. (Veszprém m. Pápa 



27 



08ZLAT-0S 



08ZT0Z-IK-ÓTÁ 



■ 



otromba növ^ajL ember 
Mihály). 

kovács-szurok (Szlavónia Nyr. 



OSZLAT: oldat. Pokolkó-oszlat (Erdély Nyr. 
XIII. 187). 

JOSZLATTAT-IKl. 

meg-oMlattatik: meghal (Siókelyföld Tsi. [itt 
megoszlatni hiba); Ferenczi János 1882). 

OSZLÓD-EK: oaitoikodik. Oszlódnak (a tett- I 
vérek) (Zala m. Lesonce-lstvánd Nyr- XV 1.93). 

el-os«lódik: megositoiik. Az foszt át 
nem osztódunk (Zala m. Lesence-Istvánd Nyr. 

XVI.'.t.i,. 

[OSZLOP]. 

(Ssekely 

08ZMOJÁ 
XXUI.312). 

OSZPOR A : papnak, mesternek a szegényebb- 
rendű hivektól szolgáltatott csekély pénzbeli 
fizetség vagy szemes gabona, avagy e helyett 
leszolgált napszám (vö. kepe, melyet a jobbmó- 
dúak fizetnek) (Székelyföld Tsz.; Nyr. V1II.323; 
Kiss Mihály, Kóváry László 1842, Gyórffy Iván ; 
Udvarhely, Háromszék, Brassó m. Nyr. VIII.368. 
869; Háromszék m. Nyr. IV.478). 

OSZPORÁS: oszporát fizető. Egész- és fél- 
oszporás (Székelyföld Tsz.; Udvarhely, Három- 
szék, Brassó m. Nyr. VII 1.369). 

[OSZT). 

el-oBBt (el-aszt): szóthány, széttapos (pl. sze- 
metet, szalmát, homokot) (Huuyad m. Lozsád 
Nyr. XXII.456; XXIII.46). 

ki-oszt: nem részeltet vmiból. £JL- 
gát a levesből a gazdasszony. Eúgem szépen ki- 
SzéKfrg KryiBB Mihá ly). 

[mög-oszt]. 

[Szólások]. Megosztya: odaadja mi 
m ályl Táncoltassa meg 'i Vtttt ts! — A 
kell, mer a fösviny, a nem osztya meg (Nyitra m. 
Vág-8éllye Nyr. XV.518). Vö. mégosztani: ,a tárgy 
külön megemlítése nélkül nemi eggyesülést je- 
lent' (Veszprém m. 8zentgál Nyr. ifi. 183). 

OSZTÁLY: osztályrész. Osztályt ád [fiainak 
as atya] (Soprony m. Fölsó-Szakony Nyr. XVII. 
384). 

[OSZTÓ]. 

os«tó-kanál: leves-osztó kanál (Heves m. Név- 
telen 1840). 

osstó-pör : civakodás, veszekedés. Ugyan mi- 
csoda osztópörük lehet egymás koszt, hogy úgy 
lármáznak f (Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek). 

[osstópörős]. 

osztópörőskőd-ik : veszekszik, felesel. Ne 
osjtőpőrösködj ! (Csallóköz Csaplár Benedek). 



OSZTOz-iK: civakodik, veszekszik, \ 
dik (Pápt vftd Thz.; Pólegyháza Nyr. VI 
Kecskemét, Szeged Csaplár Benedek; Szentes 
Nyr. K.94; Székelyföld Kiss Mihály). 

OSZTOZÁS: civakodás, veszekedés, pörleke- 
dós (Zilah Nyr. XIV.431). 

08ZTOZKOD-IK: az enyém- ós tiedn'l \ 
kőzik, verseng, rtnekedlk (Vas dl sárvári iáiéi 

Simon vi kogyyatok! (Bárá- 

nyi in. OrmányBág Baksay Sándor). 

OSZTOSZKODÓ: veszekedő, pörlekedő 
rontúl in. Szóreg Kálmány L. Szeged népe III 
1 ii 1 > . 

OSZTOZÓD-IK : veszekszik, pörlekedik (Szé- 
kelyföld Tsz.; Kiss Mihály). 

ÓTA (iltd, Áziltd, hziltálul fogva, miit 
miltó Szlavónia Nyr. V.63. 64; XXIII.2I 
mita Dráva mell. Kopács Nyr. XVI 
Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.285 szék 

vid. Nyr. VIII. :{?:*; &zolta Gyöngyös \ 
0,180; nú\"lte Moldvai csáng. Nyr. I 
Vác Vass József 1841 ; őte MAtyusfölde N 
23; Nyitra m. Magyar-Soók Tolnni Vilmos; Nóg- 
rád m. Nagy-Oroszi Nyr. X1I.280; miöte Csalló- 
köz Csaplár Benedek ; az*/ Somogy 
VIII.218; Bács m. Zenta Nyr. XVIII.383; 
tyusfölde Nyr. XX.23; mőte Duna mell. Kassai 
J. Szókönyv III.386; Közóp-Somogy Nyr. VIII. 
218; Mátyusfölde Nyr. XX rgom és vid. 
Nyr. 01.84; XIX.239; Komárom m. Kiirth ~ 
XIX. 188; Vác Czech János 1840; Ipoly vid. Nyr. 
III 428; Hont m. Nyr. V.474; Arad m. Pécska 
Kálmány L. Koszorúk 1.28; Nyr. VII.123; Bács 
m. Zenta Nyr. XV1II.383; m'őte Palócság Nyr. 
XXI.306. 363; XXII.77; ázöíétó Hont m. Ipoly- 
ság Nyr. XIX. 188; műtétül Hont m. Kővár és 
vid. Nyr. XVI.526; XVII.42; uta Somogy m. 
Babod Nyr. XII.377; &uta Zala m. Hetes, Dobro- 
nak Nyr. 11.467; Somogy m. Mesztegnye 
IX.281; X.87; azufa, &zútá Göcsej Nyr. XIV. 
453; Kardos Albert; muta Vas m. őrség Nyr. 
IV.228; Vas m. Répce-Szentgyörgy Nyr. XVIII. 
574; Göcsej MNy. V.78; Veszprém m. Ali: 
Zolnai Gyula; Somogy m. Nyr. X.476; n 
Soprony m. Horpács Nyr. VI.122; Gö< 
XIII.256; Győr m. Duna-Szentpál Nyr. VIII. 522; 
Alföld Nyr. IV.379; Torontál m. Szóreg Kain 
I. Kosaorúk III. 174; Somogy m. Nagy-A 
XXIŰ.459; mútútu fogva Soprony m. Horj 
Nyr. IV.181 ; szűk üdülte [sok idő óta] 
csáng. Nyr. IX.453; züte Baranya m. Örmény- 
ság Nyr. XXV.143; azüte Baranya m. Orm 
ság Nyr. III.182; XXV.143; Ipoly null. Nyr III. 
428; müte Baranya m. Ormányság Nyr III 
XXV.148; KecskemétNyr.XIl>:<: nütSomogy 
m. Darány Nyr. X.\1I.:*33). 

[ÓTÁP]. Ótá ment: legelőre ment (Zala m. 
Alsó-Lendva vid. Nyr. XIII.332). 
malacokat ótá: legelészni (Vas m. Kercsa Ki 
Pál). Ót.i 'iák a disznut: legelőre. 

löjögetnek (Zala m. Hetes Nyr. I 



29 



OTT-OTTAN 



OTTAN8AO-OZ80NT 



ftO 



járni: marhákkal járni, marhákat őriini (Zala 
m. Hetes Nyr. XIX. 143) [vö. gyóta]. 

OTT (od van: Pécs Simonyi Zsigmond; od- 
ben Repce mell. Nyr. XX.367; tfiben Repce 
meli X.367; Vas m. órség Nyr. 1V.228; 

VII. 322- ülj Ott Moldvai csáng. Nyr. IX.453). 

ott-honn {ot-hol, ott-hol Szlavónia Nyr. V.63; 

Siatmár Nyr. Vin.233; Abaúj m. Beret vid. Nyr. 

11.476; Ugocsa m. Tamásváralja Nyr. XIV.376 ; 

kul Keszthely Nyr. XI.237; ott-hun Veszprém 

Nyr. VII.234; Zemplén m. Deregnyó Nyr. VII. 

otthonnan: hazulról (Nagy-Szalonta Nyr. XXI. 
283; Szentes Nyr. VI.516). 

ott-való: odavaló (Csallóköz Nyr. 1.280). 

OTTAN (otta Veszprém m. Csetény Nyr. 
XV 11.878; otta Baranya-8z.-Lórinc Nyr. XVII. 
380; ottanag Dunántúl Névtelen 1840; Göcsej, 
Páka Nyr. 1.374; ottanak Keszthely vid. Nyr. 

23; Göcsej MNy. 11.414; Veszprém m. Cse- 
tény Nyr. XV.91; Baranya m. Ormányság Nyr. 
II 130; ottanék Rábaköz Nyr. XI. 190; ottanik 
Zala m. Dobronak Nyr. 11.233. 234 ; ottand Repce 

N'vr XX.369; Esztergom Nyr. IX.543; Fehér 
m. Nvr. X.187; Alföld Nyr. 11.425; Duna-Vecse 
11.478; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.65; Fölső- 
Bácska Nyr. XII.262; ottangat Ipoly völgye, 
Kővár vid. Nyr. XVI.526; ottannak Zala m. 
Kóvágó-öre, Révfülöp Nyr. XIX.141; Veszprém 
Zolnai Gyula; Veszprém m. Csetény Nyr. XXII. 
379; Sümeg vid. Nógrádi J. A sümegvid. nyelv- 
járás 18; ottanné'g Somogy m. Szóke-Dencs Nyr. 
III. 231; ottannég Balaton vid. Zolnai Gyula; 
ottannék Somogy m. Újmajor Nyr. VIII. 139; 
Somogy m. Zich Nyr. V1II.519; Rábaköz MNy. 
V.99; ottaniénak Rábaköz MNy. V.99; ötté Eger 
Nyr. XVI.570; ötté Heves m. Istenmezeje Nyr. 

230; ottég Palócság Ethnographia HI.353; 
Heves m. Névtelen 1840; Heves m. Pétervásár 
X1X.240; ottég Palócság Ethnographia III. 
356; ottég-\& Gömör m. Nyr. XVÜI.505; oWég 
Palócság Nyr. XXI.467 ; ottéig Heves m. Párád 
Nyr. XXII.475; ottén Palócság Ethnographia III. 
353; otteng Palócság Ethnographia III.361; otfiét 
Palócság Nyr. XXI.467; ottonnak Soprony m. 
Tsz. 277b; Repce vid. Nyr. XX.415; Göcsej 
MNy. 11.408 ; Vas m. Kemenesalja Tsz. ; ottonnék 
8oprony m. Tsz. ; otonék Göcsej Nyr. 11.422). — 



óttanag: legott. Mihá'st haza juttok, az asszon 
ottanag naon naon migbetegüt (Göcsej, Páka Nyr. 
1.374). 

ottan-ottan: néha-néha, olykor-olykor (Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. X.333). 

OTTANSÁG: ottan (Zemplén m. Monok vid. 
Nyr. V1II.39). 

OTTHONRA (othonka, othunka): könnyű nói 
kabátka (Vas m. Kemenesalja, Nemes-Magasi 
Nyr. XIX.191; Nagy-Szalonta Nyr. XV.470; Te- 
mesköz Kálmáuy L. Szeged népe II. Bevezető 
XX. 1.; BácB m. Bajmok Nyr. XV.469; Udvar- 
hely m. Bethlen Nyr. XV.469; Háromszék m. 
Dézsi Mihály). 

OTTOOYON (ottogyan): ottan (8zékelyföld 
Tsz. 178b; Nyr. IX.426; XIII.510; Kiss Mihály, 
Kriza, Gyórffy Iván; Udvarhely m. Tsz.; Vadr.; 
Nyr. VI.466; Udvarhely m. Oláhfalu Nyr. VIII. 
168; Csík m. Nyr. X.90). 

ÓVA: ejnye, ejnye no, no bizony, hogyne! 
(Bereg m. Bereg-Rákos és Munkács vid. Pap 
Károly). 

ÓVANTAG (óvantak Székesfehérvár Zolnai 
Gyula) : kullancs (Tolna m. Dombóvár Nyr. XXV. 
192; Székesfehérvár Zolnai Gyula; Kis-Kúnság 
Kimnach Ödön; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.333). 
Tele vannak a kutyák óvantagokkal (Fehér m. 
Velencei-tó vid. Nyr. XVII.431). 

óvantag-f Órög : eo. Megette volna az ővantag- 
férget is, olyan éhes volt (Sió mell. Nyr. XIII. 
569) [vö. olvatag-férög]. 

OVATKOZ-IK: hivatkozik. Mindig rám óvat- 
kőzik (Gömör m. Beje Nyr. XXV.287). 

OZMÁK : véka (Baranya m. Csúza Nyr. XVHI. 
287). 

OZSLINCOL: kóborol (Bihar m. Pocsaj Nyr. 
VI.425). 

OZSONNA (uzsonya Debrecen Nyr. IX. 163). 

OZSONT : 1. ördögszar, búz-aszat (ássa foe- 
tida, stinkasant) (Rábaköz MNy. III.242) ; 2. vmi 
gyökér összetörve és borszesszel keverve (fog- 
fájás elleni szer) (Rábaköz, Vásárosfalu Horváth 
Flóris). 



ö. o. 



Ő (itet Nyitra m. Vág-Hosszúfalu Nyr. XIX 
664; Hont m. Nyr. V.426; ü Veszprém Nyr. VII. 
376; Pozsony m. Tárnok Nyr. IX.2H1; tíket 
Veszprém Zolnai Gyula; ü, útet, tik, tikét \Y 
rém m. Nyr. Yl.r.ji ; VII.36; Veszprém Nyr. II. 
135; Essék fid. Nvr. VII.232. 278; Szlavónia 
Nyr. XXIII.Uiíí; Kunszentmiklós Nvr. 711.423; 
Kecskemét M mi r Ny r. VII 1 .360 ; 

Oroshása Nyr. VL871; VH.182. 186; Bács m. 
Bajmok Nyr. VII.520; Szeged Csaplár Benedek ; 
Csallóköz, Patonyszél Nyr. XII.143; Szatmár 
Nvr. VII.275; 8zatmár m. Nagy-Károly Nyr. VII. 
229; Zemplén m. Deregnyó Nvr. VII.474: Szi- 
lágy m. Nyr. VI1.382): maga, ön, kegyed (Du- 
nántúl Nyr. V.228; Veszprém Nyr. 11.135; Somogy 
m. Nemes-Déd Nyr. VIII.524; Csallóköz Nyr. I. 
280; Csaplár Benedek; Csallóköz, Patonyszél 
Nyr. XII.143). Ö is od vót? [Felelet: Én és od 
lótam] (Vas m. Órség Nyr. VI 1.4 19). Istennek 
ajállom ükét: önöket (Veszprém Zolnai Gyula). 

ÍHova lett innen az ostorom? Felelet:] Hiszen ö 
maga a kérdezó] vitte el (Csallóköz Király Pál). 
ó náüa nincsen kés. ő mit mond hozzá? ó neki 
könnyű (Mátyusfölde Nyr. XX.213). 

ÖBLEDÉK: öblögetés után maradt szennyes 
víz (Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839). 

|ÖBLEDÉZ-IK]. 

ki-öbledezik: kiömledezik (a víz a partra) 
(Háromszék m. MNy. VI. 344). 

ÖBLENT: öblint (Palócság Nyr. XXI.216; 
XX 11.78). 

ÖBLINCSEL: öblöget (8zékelyföld Csaplár 
Benedek; Háromszék m. MNy. VI.344). 

ÖBLINGET. 

meg-öblinget: megöblöget. A zsétárt megöblin- 
getem (Palócság Ethnographia III.353). 

ÖBLÍT (Öblüt Csongrád m. Algyó Nyr. VIII. 
517). 

ÖBLÖGET: 1. [trtf] iddogál (Székelyföld Kiss 
Mihály); 2. öblös hangon szól. Öblöget a klarinét 
(Szatmár m. Barna Ferdinánd); 8. tele szájjal 
hebegve beesel, veszekszik (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. XIV ~>24); 4. szaporán beszél, cseveg, 
fecseg (Soprony m. Repce mell. Nyr. 11.560; Vas 
m. Kemenesalja, Veszprém m. Pápa vid., Szat- 
már vid. Tsz.); 5. (a víz) iszapból v. kövecsből 



t« riiletnagyobbodást rak a partjához (Szék 
fold N\K Kiss Mihály). 

ÖBLÖS : az a halászlegény, a ki az < 
fölfejésénél a hál<> öblét (derekát) szedi (Bod- 
rogköz Hermán 0. Halászat K.). 

ÖBLÖZ : erősen túz, égetően süt (a nap), nagy 
forróságot áraszt (a kályha) (Baranya m. i 
( Mmánvság MNy. V.127; Tiszafüred és vid. K 
nach Ödön). 

ŐBÖJÖG : kóborol (Pest m. solti járás Simonyi 
Zsigmond). 

1. ÖBÖL: 1. kebel. Siettémbe peig az öblömbü 

met (Vas m. őrség Nvr 1 
Öbtibt U sej MNy. 11.414). Ümög 

Nesze, tödd az öblödbe észt az ómat (Somogy m. 
Király Pál); 2. az öreghálónak az a része, a 
melyben a hal megfogódik (Balaton nu-II. 
man 0. Halászat K.). 

2. ÖBÖL (Bodrogköz Tsz.; öböly Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv 11.394; Kassa vid. Nyr. 

XVI 1.285): hó. 

[Szólások]. A búzát megütötte az öböl : az eggy - 
szerre rájött nagy forróságtól foltokban hirtelen 
megsárgult (Szatmár m. Nagy-Károly Ta 
Irén). Megütötte az öböl [a fát] : megütötte a hó, 
azaz a nagy hőségtől vmely része elhalt (g 
már m. Nagy-Károly Szinnyei József). Megu 
az öböl [a makkot]: az érés beállta előtt meg- 
szűnt tovább fejlődni és lehullott (Abaúj m. 
dószeti Lapok XXII.437>. MegÜtx [a babot 
sót] az öböly: megragyásítja (Kassa vid. 
XVII.285). Megüti az öböly a szőlőt: .aestus de- 
coquit uvas* (Hegyalja Kassai J. Szókönw II. 
894), 

ÖBREKÖD-IK|. 

neki-öbreködik: [?]. Nem mették e szóilöt, de 
nekiöbreködntt (Moldvai csáng. Nyr. III.4i. 

ÖCS (ecs Debrecen Nyr. 1X.206; Háromszék 
m. Uzon Nvr. VI 11.373; ecsém, écsém 8oprony 
m. Röjtök Nvr. QL466; Debrecen Nvr IX.207; 
Udvarhely m. Olasztelek Nyr XVI.43; Három- 
szék m. Vadr ócém Moldvai csáng. Nvr. 
X.156; öcsé, öcsi (megszólítás] Palócság Nvr. VI. 
518; XXII 1.69; ücse, űcsém Szlavónia Nvr V 

XX III. 1 »",!». 907): 1. húg (Somogy m. ' 
XXI.528 ; Baranya m. Ormányság Tsz. ; Baranya 



ÖC8É8-ÖKL-IK 



<*'>k'I.K-ÖKREND-IK 



M 



m. Mecsekhát Thomaer Ignác 1841 ; Félegyháza 
Nyr. VI.134); s. fiteetvér. öcémnid iwd hama- 
rább teremtett (Moldvai csáng. Nyr. X.156); 8. ro- 
kon. Neki ücse ván Rétfálun (Szlavónia Nyr. 
X X 111.307). öcsink [,még a gyermek is azt mondja 
akár a legöregebb rokonra is, hogy öcsitik'} 
.a mell. Nyr. VI. 133). 

ÖCSÉ8]. úcészek: testvérek. Magik öcészck-é? 
(Moldvai csáng. Nyr. X.156). 

ŐDÖNG {ődöng Csallóköz Csaplár Benedek; 
Csongrád m. Szentes Nyr. VIII.331 ; ődönög Fölsó- 
Somogy 190): kószál, kóborol, őgyeleg, 

tunyán v. dülöngözve jár (Félegyháza Nyr. V.36. 
Nagy -Kúnsáu Xvr. XVI.432; Debrecen Nyr. 
XXIII.334; Csongrád m. Szentes Nyr. VI.232; 
Szatmár vid. és hely nélkül Tsz.; Háromszék 
m. Vadr.). 

el-ődöng: kószálva haszontalanul eltölt (időt) 
(Békés m. Nyr. III. 524). 

ödöng-bödöng: botorkál, ingadozva jár (a 
járni kezdő kis gyermek) (Szeged vid. Nyr. VI. 
182). 

ŐDÖNGÉS: kószálás, kóborlás. Megunta a sok 
ödöngést (Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. II. 

[ÖDÖNGÖL]. 

mög-ödöngöl: megdülöngözik (Mezőtúr Nyr. 
X.86). 

(ÖGY1. 

őgy-vőgy: sok völgy. Mej nyulacska , nyulacska 
őqvet-vőpvet befussa (D unaföld vár Nyr. XVIT.235; 
gyermekversben). 

ŐGYELEG {őgyeleg Bács m. Zenta Nyr. IX. 
378 ; — a Tsz.-beli értelmezésre nézve vö. NyK. 
.5). 

[Szólások], őgyeleg a szekérrúd: ide-oda inog [?] 
(Bács m. Zenta Nyr. IX.378). 

ÖKL-IK, ÖTL-DZ {ikl-ik Háromszék m. Fel- 
méri Lajos; Vé\ökly-ik Palócság Nyr. XXI.506; 
XXII.'U): í. ökl-ik: bugyog, ömlik (Zala m. Bala- 
ton mell. Fleischmann Jenő). Úgy jön a víz ki, 
ugyan öklik [a kútból] (Vas m. Ságh Kresznerics 
<zótár 11.105); 2. őkl-ii: zsendül, érni kezd. 
Ökleni kezd a szilva (Székelyföld Kiss Mihály); 
3. ikl-ik : hámlik, hányja a fehérjét (a dió : le- 
hámlik róla a finom hártyája). Mikor a dió ik- 
lik, sok eső esik (Háromszék m. Felméri Lajos). 

fgl-öklyik: fölpersenik, kipattogzik (pl. az 
(Palócság Nyr. XXI.506; XXII.34) |vö. ötlés]. 

ki-öklik : kibuggyan, kiömlik. Kiöklik a bor a 
^uVmrmjífn (Falaton mell. Nyr. \\.<)?,). Brtü- 
mbm a* árkot, mer azon a viz mindig kiöklik 
(Zala m. Balaton mell. Fleischman Jenő). 

meg-őklik, meg-ötlik : láthatóvá fejlik (gabo- 
naszem) (Székelyföld Kiss Mihály). MeaöÜött v. 

azonrm kaqtas tuszötab n. 



megöklött Q jrozsnak a szeme : megtelt, már lát- 
ható (Székelyföld Nyr: IXM7T; Erdélyi Lajos). 

ÖKLE: rhodeus amarus (Győr vid. Hermán 
0. Halászat Ki 

ÖKLEL : nyilai, szúr (oldalszúrás) (Nógrád m. 
Rimóc Nyr. VI.273). 

ÖKLELÉS i oldalszúrás (Érsekújvár Nyr. VIII. 

nsik 

ÖKLELET: nyilalás, belső szúrás (Palócság, 
Gömör m. Tsz.). 

ÖKLÖMKOBA: akkora mint az öklöm (Há- 
romszék m. Vadr. 503b). 

[ÖKÖGJ. 

ökög-bakog: akadozva, dadogva beszél (Al- 
föld Nyr. 1Y.379; Szeged és vid. Nyr. VI.182; 
Kálmány L. Szeged népe 1.212).. 

ÖKÖL. ükli [a fának] : azon része, hol a tör- 
zse ágakra oszlik (Zilah Nyr. XIV.431). 

ököllé-ütött : ostoba (Szeged Nyr. VII.236). ^^. 

öjtlöm-pipa; otromba ember (Kis-Kúnság Nyr. 
XX036; - Kis-Kún-Halas NyTxV.333). 

ÖKÖR {öker Mármaros m. Visk Király Pál; 
öker Maros-Torda m. marosi alsó-járás Ravasz 
Árpád; Beszterce-Naszód m. Zselyk Nyr. XVIII. 
576; ötyer Alsó-Fehér m. Csúcs-Koppánd Nyr. 
XXV.348). 

ökör-csata: ökörcsorda (Székelyföld Kriza; 
Udvarhely m. Homoród vid. Vadr. ; Győrffy Iván). 

ökör-érfü: fekete hunyor (helleborus niger) 
(Pécs Kassai J. Szókönyv III. 165). 

[ökör-fark]. 

ökörfark- virág : verbascum tapsus (Zemplén 
m. Deregnyő Nyr. XIII.235). 

[ökör-húgy]. 

ökörhúgyos. Ökörhugyoson : kigyódzólag, csa- 
vargósan (Háromszék m. MNy. V1.344). 

ökör-itó: [tó neve] (Tokaj Nyr. XII.191). 

ökör-szem : anemone triloba (Szolnok-Doboka 
m. Domokos Nyr. XII.477). 

ökör-tórdü : ostoba (Szeged vid. ? Tsz. 299b). 

ökör-tinó : tinó (Zala-Lövő Simonyi Zsigmond). 

[ÖD-IK ;__ durván, barom-módra visel- 
kedik (SzékelylCIH Tsz.). 

ÖKREND[-IK]: ökrendezik (Csallóköz, Kecs- 
kemét Csaplár Benedek; Székelyföld Andrássy 
Antal 1843, Csaplár Benedek; Háromszék m. 
MNy. VI.344). 

rea-ökrend {rea-ökrendeni) : rárivall (Három- 
szék m. MNy. VI.346; Győrffy Iván). 

S 



K 



ÖKKKNDP.Z-IK- din 



ÖLŐDIK 



n 



ÖKBENDÉZ-IK (öklendez 8solnok-Dohoku in 
Domokos Nyr. XI. 884; öklendéz-ik Veszprém m. 
Várpalota Nyr. XXI J77 ; öklöndözni Szatnuir 
Tid. Tsz.; ökröndÖM-ik Palócaag Nyr XXII.7S).— 
Öklendez: öklelődzik (Székelyfol .i An.lmssv ÍÉ 
tal 1843). 

ÖKRENDÉZÉS {ökröndötés Abaúj m. Beret 

\\r 111..V28). 

ŐKBENDI (Háromssék m. MNy. VI.844; Há- 
romssék m. Márkoafalva Qyórffy Iván; ökröndi 
Háromssék m. Vadr.): buta, bárdolatlan, durva 
ember. 

ÖKBÉSZ (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1889; Vesiprém m. Olassfalu Nyr. XVll 17 
risz Csallókös, Baosfa Nyr. XVI.92); uUrpász- 
tor, ökörrjBl hánó fflnhnr 



ÖKRŐD-IK, ŐKBÓGY-IK [ökr'ögy-ik) : 1. Iri- 
pattogiik (as arc) (Nógrád m. Nyr. V.182); 
t. ökrendesik (Palócság Nyr. XXI .(M; XXII 

ÖKRÖS: öJtajrüásstor (Veszprém m. Olaszfalu 
Nyr. XVÜ.47). *" 

1. ÖL: 1. ágyéktáj, herezacskó. Egészen ki- 
pállott mán ennek a gyereknek (flúgyereknek] az 
öle; ugyan mér nem tartyátok tisztán? Nagyot 
emelt s úgy megrokkant, hogy leszállt az öle. Egy 
karóba esett s most egyre fajtatja az ölit (Abaúj 
m. Szikszó Király Pál); 2. magyar öl: öt láb 
(Háromszék m. Nyr. X.327); 3. öl föld: ,Dósán 
[Jász-Nagykún-Szolnok m.] eggy öl föld szántó- 
ban 2 kat. hold és 124_j°, kaszálóban 1422~|"-' 
(Nyr. XVII.576). 

öle-lejárós: sérvéses, tökJjs4Bcgyalja Kassai 
J. Szókönyv 11.173; 111.32). 

ölbe-nyiló: kerti commelina (Balaton mell. 
Földrajzi Közi. 1894. 76). 

2. ÖL: kéréssel ostromol. Ezek a gyermekek 
reggétő fogvást őrökké ölnek, hogy süssek nekik 
egy *** tejes, málét (Székelyföld Győrffy Iván). 

(Szólások). Öli magát: erősen igyekszik (Abaúj 
m. Pusztafalu Szádeczky Lajos). Öli a dolgot: 
könnyen elbánik a dologgal (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

ÖLEB: nyaláb. Egy öleb szalma (Gömör ni. 
Nyr. XVIII 502). En nagy öleb mohát hozott az 
öreg az erdeórü (Mátra vid. Nyr. XXII.335). 

[ÖLEBÉL]. 

föl-öléből: fölnyalábol. A sok vasat Babszem 
Jankaó mind félöleblétU (Mátra vid. Nyr. XXII 
287). 

ÖLEKED-EK: gyötrődik, bánkódik; bánattal 
emésití magát Én bizon nem ölekedém átér a 
néhány forimtér (Ung m. Király Pál). 

ÖLÖ (e/.oMcés Zala m. Kővágó-Örs, Révfülöp 
Nyr. X1X.48): meghízott, leölésre szánt disznó. 
Az ölök (Somogy m. Szőllós-Qyörúk Nyr. XV1.46). 



ÖLŐD-EK m öUked-ik. Az emberek nagyon 
öiődíek, hogy meg talál halni (Abaúj m. Puszta- 
falu Szádeosky Lajos). 

(ÖLÖM). 

|Szólánok). Ölömre menne mingyár : kész volna 
• >lni. Csak atttt topnának > 

mutáx: (Zala m. Nyr. X 

ÖLT {öt, ött) : bevet (kenyeret a kemencébe). 
Még nem őtik a kenyeret a péknél (Somogy ■ 
Tab Nyr. XV.: 

be-ölt, be-őtt: 1. befúr | túbe) (Zala 

m. Szepczil Nyr. XVII lile 2. bevet (kényeret 
a kemencébe) (Balaton mell. Tsz. 
bor 1839; Zala m. 8zepezd Nyr XVII 
Somogy m. Szóllós-Gy örök Nyr XXII .239; Szat- 
már vid. Tsz.); 8. igába fog (teheneket) i 
m. őrség Nyr. 11.472). 

őt-föt: varrogat, foltoz (KiR-Kún-Halas N 
XV.333; Nagy-Kúnság Nyr. III.282). 

ÖLTŐ, ŐTŐ: 1. öto: bélfonal (az a fonal, a 
melyet a vetélő segítségével a mellékbe bele- 
öltenek) (Háromszék m. Vadr. 511a); 2. I 

Eár. Egy öltő bocskor, harisnya, galamb (Moldva, 
üézse Nyr. VI. 374); 8. őtő : csoport, csapat, 
szakasz, rész. Néztem a csordát ; egy öteje a ker- 
tek felé ment, a másik a faluházának tartott. Ve- 
tettünk sok virágmagot; egy öteje már kel fa 
tojásnak egy öteje kikőtt, a többi zápon maradt 
(Beregszász vid. Király Pál). Egy öteje ennek a 
hétnek esős volt. Egy öteje ennek a libának rossz 
(Szatmár m. Vámos-Oroszi Vozári Gyula). 

felöltő: dolmány, mándli (Balaton mell. Tsz.). 

ÖLTÖGET: föladogat (szénát villával kazal- 
rakáskor) (Heves m. Névtelen 1840). 

[ÖLTÖZ]. 

fel-öltöz: fölöltöztet (Kassa és vid. N\r XX 
573). 

le-öltöz: levetkőztet (Kassa és vid. Nyr. XX 
573). 

ÖLTÖZ-IK {ölytözöm Brassó m. Hosszúfalu 
Nyr. XX 11.238). 

ÖLTÖZÉK: papi palást (Brassó m. Hétfalu 
Király Pál). 

ÖLTÖZŐ: öli ruhdjé jis vem 

(Mátra vid. Nyr. XXII.2-7: XXIV.336). 

(ÖLTÖZTET]. 



fel-öltöztet : (tréf.) beosipet, leitat (Repce 
mell., Nemes-Viss Nyr. X\ 

ÖLYV (élyv Hunyad m. LozrúM Nyr. XXII. 
: hülü Nagy-Kőrös Nyr. XX1V.335: Király 
Pál; ölyü Kalotaszeg, Zsobok Melich János: 
Szilágy m. Király Pál; üUü Udvarhely m 
rály Pál; Csik m. Tsz.; üllú Udvarhely m. 
Király Pál; ülő Abaúj m. Pusztafalu Ssádecik) 



87 



ÖMBÖJ— ŐR 



ŐR-ÖRDÖG 



38 



Lajot; üiu Székelyföld Kin Mihály; Udvarhely 
m. Vadr. 36; Háromszék m. Tsi.; MNy. V1.215. 
M 1 ; Háromszék m. Uion Erdélyi Lajos). 

ÖMBÖJ: nyári eső napsütéskor (8zabolcs m. 
Nyírvidék Barna Ferdinánd). 

(ÖML-IK]. 

meg-ömlik: kiömlik (ólom-öntéskor az ijesztő 
tárgy képe) (Székelyföld Nyr. XIV.335). 

|ÖMIÍT|. 

be-ömlit : behorpaszt (Bodrogköz Tsz.). 

ÓN (Balaton, Duna, Tisza mell. Hermán 0. 
Halászat K. ; őny Balaton mell. Tsz. 153a; őny- 
li:il Erdély Hermán O. Halászat K.; ön-hal 
Boldva mell. Komjáti Hermán 0. Halászat K.): 
l. aspius rapax (Balaton mell.) ; 2. bálin (Duna, 
Tisza mell.) ; 8. idus (Erdély) (Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

ön-hal, öny-hal, ün-hal : 1. chondrostoma 
nasus (Csongrád m. Szentes) ; 2. leuciscus ruti- 
lus (Ssendró); 3. aspius rapax (Berettyó-Újfalu); 
4. idus (Erdély); 5. alburnus lucidus (Boldva 
mell. Komjáti) (Hermán 0. Halászat K.). 

ön-keszeg: aspius rapax (Tisza-Földvár Her- 
mán 0. Halászat K.). 

ÖNKÉNTEN: önként (Szatmár m. Kapnik 
vid. Nyr. 11.236). 

ÖNT (ráöttöttük Heves m. 8z.-Domokos Nyr. 
XX II. 524): füllent, szószátyárkodik. Égy szeg se 
jó ebbe az emberbe, úgy önt (Háromszék m. Ki- 
rály Pál). 

el-önt: eldönt. Elöntötte a morha a karót 
(Dráva mell. Nyr. V.472). 

föl-önt : földönt Fölöntötte a bögörét a zétellel 
(Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.284). 

lé-önt : ledönt. Léöntöm a partot (Dráva mell. 
Nvr. V.472). Leöntöttük a házát (Dráva mell. 
Kopács Nyr. XVI.284). 

ÖNTÉS : megbabonázás végett elöntött kuru- 
zsoló főzelék, öntésbe kellett hogy lépjék, s azétt 
beteg (Székelyföld Kiss Mihály). 

ÖNTHETÓ {öthetó Székelyföld Tsz.). 

(ÖNTŐ). 

felöntő, fölöntő : 1. félvékányi öblú faedény, 
a mellyel a gabonát a malomban a garatra föl- 
intik (Somogy m. Király Pál; Csanád m. Puszta- 
Kaszaperegh Nyr. VII.45); 2. fél véka (Somogy 
m. Nyr. 11.376; XVII.565; Somogy m. Sima 
XIX.381). Égy fölöntő búza (8omogy m. 
Király Pál). 

ÖNTÖZŐ: kupa. Hozz egy öntöző vizet (Zala 
m. 8zepeid Nyr. XVII.237). 

1. ŐR: L azon fonál, mely a szövőszék hosz- 
szában a nyüstön és a bordán át uyúlik, s a 



melybe az ontokot beleszövik (= mejék). Csak 
az őrt tárcsa v. csak az őre van meg (a szövet- 
nek, mikor az ontoka már kiszakadt belőle) 
(Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). Ollyan len- 
geteg az ingem, hogy az őrje v. Őre is alig tartja 
(Székelyföld Tsz. 238b ; Incze József) ; 2. a rok- 
ki >l yahálón a táskaszerú verseket megalkotó, il- 
letőleg tartó 8 két ágra oszló rövid fonal (Udvar- 
hely m. Fölső-Rákos Hermán 0. Halászat K.); 
3. kerek abroncsra kötött csúcsos gyékényúszó, 
i a mellyel az elsüllyesztett hálók helyét jelzik 
i (Balaton mell. Hermán 0. Halászat K.). 

őr-fa : 1. árboc : a) röpüló-híd árboca, melyen 
a hajót tartó kötelet csúsztatják; b) vontató- 
hajó v. halászladik árboca, a melyre a vontató 

! kötél van rákötve (Esztergom Kresznerics F. 
Szótár 11.111; Kis-Duna mell. Győr ós Mosony 
közt Nyr. XI.44) ; 2. ajtószárfa (Dráva mell. Nyr. 

j V.522; itt örfa nyilván hiba). 

őr-háló: hosszú és mély háló, a mellyel a 
folyónak eggyes szakaszait elrekesztik, hogy a 
halak el ne szökhessenek (Körös-Tarcsa Hermán 
0. Halászat K.). 

őr-harang: erdős helyen legelésző marha 
nyakában lógó éleshangú csengetyü (Székely- 
föld Tsz.). 

őr-kő: 1. az eresztőhálón az őrrel szem- 
közt álló nagyobb kő (Balaton-Füred Hermán 
0. Halászat K.); 2. őr-kú: az eresztőháló hossza 
közepén és két végén alkalmazott nagyobb kő 
(Balaton-Füred Hermán 0. Halászat K.). 

őr-madzag: a pendely hálón a zsebeket meg- 
alkotó, illetőleg tartó rövid madzag (Berettyó- 
Újfalu Hermán 0. Halászat K.). 

őr-vessző: a jég-alatti halászatnál az a vessző, 
a melyet a lékekbe elébb-elébb dugnak, hogy 
a rúd irányát megtudhassák (Zemplén m. Karád 
Hermán 0. Halászat K. ; Bodrogköz Nyr. XIII. 
181). 

2. ŐR (őrök, őrsz, őr, őrünk, őrtök, őrnek, 
őrtem, órni) : őröl (Szalonta Nyr. VIII.431 ; 
Hajdu-Hadház Nyr. VIII. 178; Szeged Csaplár 
Benedek; Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m. Nyr. 
IX.133; Szatmár m. Nyr. VI1I.39; Szabolcs m. 
Tisza-Dob Nyr. XX.432). 

mög-őr: megőröl. Észt a keveset a maimocs- 
kán őri meg (Zemplén m. Bodrog-Szerdahely 
Nyr. XXII.479). Megőrte az egér (Debrecen Nyr. 
III.280). A jó gyomor mindent megőr, a babot is 
lejárja (Tisza-Dob Nyr. XXIV.94). A jó malom 
mindent megőr (Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m. 
Nyr. IX.133). 

ÖRDÖG (érdé'g Udvarhely m. Homoród Vadr. ; 
cerdeg, ctrdag Alsó-Fehér m. Nyr. XXV.346). 

ördög-bocskor: mezei iringó (Heves m. Név- 
telen 1840). 

ördög-borda : páfrány (Zemplén m. Szürnyeg 
Nyr. X.323). 

3* 



omu\t 



ORDOGeÉG -öRE«í 



M 



őrdőgborda-fü : páfrány (polypodium filix ma* 
et femina) (Bodrog-Kisfalud Kassai J. Szókönyv 
11.429). 

ördőg-bór: [tróf.] oxfordi gyolcs (Brassó m. 
Hétfalu 1 U). 

ördőg-oórnája : lícium (Ssatmár Király Pál). 

őrdőg-oaUingája — ördög-hinta (Somogy m. 
I jmajor Nyr. Vili. 179). 

ördőg-caipte-fü : 1. erythrea pulchella (Bala- 
ton mell. Fultl rajai Köal. 1894. 60); 2. verouica 
chamaedris (Nógrád m. Nyr. IV.122) 

ördőg-edennye : csintalan, hamis gyerek [szidó 
ssó) (Székelyföld Tss.; Ferenczi János 1832). 

ördög-hni: cottus gobio (Udvarhely m. Her- 
mán 0. Halászat K.). 

ördög-harapta-fű : scabiosa succisa (Balaton 
mell. Földrajzi Közi. 1894. 61). 

ördög-hinta: körben forgó hinta (méternyi 
magas faoszlopon vízszintesen forgó gerenda v. 
deszka) (Szlavónia Nyr. XXIII.357; Mármaros 
m. Técsó Király Pál). 

ördög-jegy: ló lábán a térdhajlás alatt levó 
varforma (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.278). 

ördög-kereke: [tréf.] kerékpár (velocipód) 
(Bars m. Nyr. XVI 11.384). 

ördög-korbács: [tréf.] olvasó (Csongrád m. 
Mindszent Kis Sándor). 

ördög-köröm: [tréf.] bakancs (Kaszárnyai szó, 
Névtelen 1840). 

ördög-ló ördög-hinta (Érsekújvár Nyr. VII. 
40). 

ördög-lova : 1. m (Rábaköz, Beó-Sárkány Nyr. 
XVIII l'.W: Pápa Nyr. XVI.575); 2. vasúti góz- 
kocsi (Fölsó-Somogy Nyr. XI 90). 

ördög -malom: korongjáték, körbenforgó (rin 
gelspiel) (Szeged vid. Csaplár Benedek). 

ördög-motolla {ördög-motóla, -motolla): 1. 
ördög-hinta (Abaúj m. Király Pál); 2. ördög- 
malom (Rimaszombat Nvr. IV.560; Hol? Nyr. 
XVI 1.268). 

ördög-oldal (ördög-ódal, -ódala, -uódala) : 1. car- 
lina acaulis (Soprony és Vas m. Nyr. X.332 ; 
Soprony m. Horpács Nyr. IV.181); 2. th uja ori- 
entális (Zemplén m. Deregnyó Nyr. XI II. 235); 
3. madárlábfú (ornithopus major) (Szerencs Kas- 
sai J. Ssókönyv V.205); 4. vmi tekervényes 
növény (Békés m. Budapesti Hírlap 1895. 71. sz.). 

ördög-oldalborda : polypodium vulgare, aspi- 
dium filix mas (Nógrád m. Nyr IV.72). 

ördög-sár: sárvulkán (olyan hely, mely esős 
idóben feneketlen sárral van tele, sót gyakran 
füstölög is) (Gömör m., Nógrád ni., Erdély Nvr 
XX1H.381). 



ördög-asar: bús-assat (ássa foetids) (Heves 
m. Névtelen 1840). 

ördög-azekér : 1. ördög-malom (Hol? Nyr. 
X\ 11.268); 2. barlangó (salsola rosacea) (Tisza 
Sz.-Imre Nyr. IX.137); 8. szitakötő (libellula) 
(Háromszék m. Nyr. VIII. 474). 

ördög-asekere 
Tss.). 



ördög-hinta (Balaton mell. 



ördög-BBÖm : 1. coreopsis bicolor (csinos sál 
világ, melynek közepe sötétbarna) (Rába n, 
Nyr. XVI1.524); 2. rézvirág (zinnia) (Heve.- 
Névtelen 1840); 3. scabiosa atro-purpurea (Nóg- 
rád m. Nvr. IV. 72 1. 

ördög- saükflógi : ássa foetida (Nógrád m. Nyr 
V.182). 

ördög-unta: [szidó szó], ördög-unta banyája 
(Hol? Tsz.) [vö. éb-únta}. 

ördög-zsír: tengelykenésre való égetett 
dös fekete repce-olaj (Heves ra. Névtelen 1>*40). 

ÖRDÖOSÉG: rosszaság. Az esze mind csak 
ördögségön még zuvaton jár (Udvarhely m. N 
IV.32). 

ÖRDÖNGÖS (ördögös Baranya m. Tolnai Vil- 
mos; vördöngős Temesköz Kálmány L. Szeged 
népe 11.234): csintalan (Székelyföld Kiss 
hály). 

ÖRDÖNOÖSKÖD-IK : csintalankodik (S 
kelyföld Tsz. [itt ördögösködni hiba]; Ferenczi 
János 1832; Kiss Mihály). 

ÖREG (örög Székelyföld Tsz.; X. 

333; Moldvai csáng. Nyr. IX.481; ctnxg A 
Fehér m. Nyr. XXV.346): 1. nagy (Keszthely 
Nyr. XI.237; Gyór m. Szigetköz Nyr. XIX IMI ; 
Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVI.92). Öreg í 
harang l öreg szemű borsó (Fertó mell. MNy. III. 
406). Öreg alma, öreg kövecs (Göcsej Tsz.). I 
öreg fejsze, öreg harang (Zala m. Szej 
XVÜ.287). Öreg borsó (Keszthely vid. N\ r. 
VI.523). Öreg tojás (Baranya m. Patacs 
Csaplár Benedek). Öreg szemű kw 
este: késó este (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII 
287). Öreg harang, öreg templom, öreg bab, öreg 
Duna (Csallóköz Csaplár Benedek). Öreg fogú 
fésű (Csallóköz, Arak Nyr. X.382). öreg krumpli 

Kun-Halas Nyr. XV.333). Öreg m\ 
harang (Kecskemét Nyr. IV.284). Öreg e 
szál kolbász: hosszú (Mezőtúr N 
L régi, régies szerkezetű. Öreg 6 intúl 

Bódi88 Jusztin). Öreg má a* óra (Baranya m. 
Csúza Nyr. XV 111.287). 

[Szólások]. ŐregébOl kifaragta a kapanyelet: 
nagyjából (Zala m. Nyr XXV 

öreg-anya: a testvér anyósa (Zala m. Tűrje 
Bódiss Jusztin; Veszprém m. Nyr. XXI 

öreg-ányiká: öreganya (Szlavónia, Haraszti 
Nyr. XXI11.3U7). 



41 



ÖREGEBB— ÓRJEG 



ŐRJEGÉ8-ÖRÖK 



öreg-apa: a testvér apósa (Zala m. Tirje 
Bódiss Jusztin; Veszprém m. Nyr. XXI. 521). 

öregapám-siók: zsöllyeszék (Tata vid. Nyr. 
V.474). 

öreg-apattyú : az öregháló kijáró vezérfája 
(Budapest Hermán 0. Halászat K.). 

öreg-épiká : öregapa (Szlavónia, Haraszti Nyr. 

öreg-bárka : állóbárka (nagy bárka, a melyet 
helyt hagynak, nem visznek ki a halászatra) 
(Komárom Hermán 0. Halászat K.). 

őreg-haláss i L a nagy hálóval járó halász 
(Komárom Hermán 0. Halászat K.); 2. az öreg- 
hálóval, gyalommal s ezek rokonaival járó ke- 
rítő halász (Általános haszn. Hermán 0. Halá- 
szat 

öreg-háló : 200—250 méterig éró kerítő háló, 
vidék szerint más-más fölszereléssel, mindig 
zsák nélkül való, kivévén a Balatont, hol a 
gy almot is így nevezik (Hermán 0. Halászat 

öreg-legény : első halászlegény (Qyór m. 
Pinnyéd Hermán 0. Halászat K.). 

öreg-pap: plébános (Csaplár Benedek). 

öreg-rend : koros, idős. A városba pedig lakott 
egy öregrend király (Háromszék m. Arany-Gyulai 
NGy. 1.361). 

öreg-rendü: x (Baranya m. Ormányság Nyr. 
VIII.47). 

öreg-szüle: öreganya (Dunántúl Nyr. V.228; 
Bare m. Nyr. II 1.276). 

öreg-szűr : bokáig érő szúr (Pozsony m. Kas- 
sai J. Ssókönyv 1.447). 

ÖREGEBB (örebb Zala m. Király Pál; Zala 
m. Szepezd Nyr. XVII.237; Veszprém m. Szent- 
gál Nyr. III.184; Tolna m. Gyönk Nyr. V.379): 
nagyobb (i. h.) Szól má az örebb harang (Zala 
m. Király Pál). Te örebb vagy mint én (Zala m. 
Szepezd Nyr. XVII.237). 

IÖBEGEL]. 

le-öregél: nagyjából lemos, ledörgöl. Lé'öre- 
gelém a piszkot a kerékről (Tolna m. Sár-Sz.- 
Lórinc Nyr. IU.87). 

ŐRINGEL : eszeveszetten megy v. szalad. 
Úgy ment, ugyan őringelt (Balaton mell. Tsz.). 
Fut, csak úgy őringül (Rábaköz Nvr. XIII.73). 
ügy éfutott, csak úgy ú őringüt (Vas m. Pálfa 

:tf). 

ŐRIZ, ÓRÖZ (ériz Soprony m. Röjtök Nyr. 

ŐRJEG: halat tápláló apró tó, vízállás, a 
Duna kiöntésének maradványa (Pest m. Hermán 
O. Halászat K.; Kis-Kún-Halas és vid. Nyr. 
XX11I.192; Hegedűs István). 



ŐRJEOÉ8 (őrjegös): vízállásos, órjegés hely: 
a hol az esővíz hosszabb ideig megáll, de még- 
sem terem sás (Kis-Kún-Halas Nyr. XV 11.576). 
Hatvankáromba még azokon az őrjegös helyekön 
s€ termött széna (Kis-Kún-Halas Nyr. XXIII.192). 

ŐRJEGET : torkaszakadtából kiabál (Soprony 
m. Fölsó-Szakony Nyr. XVII.384) [vö. hőröget]. 

|ŐRLET], ÖLET: őröl (Somogy m. Visnye 
Nyr. XVII.334). 

mög-őlet: megőröl. Maj mögőleti a mónár (So- 
mogy m. Visnye Nyr. XVII.334). 

[ŐRLŐ], ŐLLŐ: őrölni való. Kevés öllöje van 
a mónárnak (Háromszék m. Kiss Mihály). 

ŐRLŐS: őrlető (Heves m. Névtelen 1840). 

(Szólások). Koplal, mint az őriősök ebe (Heves 
m. Névtelen 1840). 

ÖRMÉNY: örvény (Körös-Tarcsa Hermán 0. 
Halászat K.; Szeged Király Pál). 

örmény-tapló : a gyékény barkás virágjának 
gyapotszerű anyagából való tapló (másképp : 
páklya-tapló) (Hol? Nyr. XII.528) 

örmón-tő: örvénygyökér (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

(ŐRMÉNYIi-IKl, ŐRMENL-IK: örvénylik, ör- 
vénymódra kavarog (pl. a sok ember a vásár- 
ban v. eggyes ember, a ki ugyanazon helyre 
vis8za-vis8za csavarog) (Szatmár m. Szamoshát 
Nyr. X.39) [vö. örvényl-ik]. 

ÖRÖK (örek Moldvai csáng. Nyr. IX.481). — 
örökké: mindig, örökké mulat (Balaton-Füred 
Nyr. XVIII. 132). Xe kiabálj örökké! Örökké sza- 
ladgál. Ennek örökké jár a szája (Palócság Nyr. 
XVIII. 132). örökké pintyózza [cicomázza] azt az 
egy szem jányát (Abaúj, Borsod m. Király Pál). 
Xe légy örökké a sarkamba (Nagykun-Madaras 
Nyr. XVIII.132). örökké kacag (Székelyföld Nyr. 
XVni.12). Ez örökké itt vót (Kolozsvár Szinnyei 
József)- Egyik szé'mivé mindörökké sírt, a másikká 
pedig mindörökké kacagott (Udvarhely m. Keresz- 
túr vid. Vadr. 436). Mindörökké szökik (Székely- 
föld Nyr. XVIII. 12). — örökkég: örökké (Udvar- 
hely m. Nyr. VI.517). örökkik csak nem marat- 
hatott ott (Veszprém m. Csetény Nyr. XVIII.285). 

(Szólások). Soha míg a világ, s az örök: soha- 
sem (Udvarhely m. Séra Kálmán; (Tsz. 260b. 
hibásan soha nélkül]), örököt írni: megeggyezni 
(Nagy-Kunság Nyr. 11.274). 

örök-étig (Soprony m. Szilsárkány Nyr. VI. 
472; Fehér m. Perkáta Nyr. 111.35; Székelyföld 
Nvr. 1X426; örökkétig Soprony m. Tsz. 260b; 
Göcsej, Ormányság MNy. V.99; Zilah Kerekes 
Ernő; Kolozsvár legifj. Szinnyei József; Szé- 
kelyfold Nyr. V.175; Kn>s Mihály, GyórfTy Iván; 
Udvarhely m. Nyr. VI.517; Keresztúr vid. Vadr. 
Itt; Háromszék m. Uson Erdélyi Lajos; Csík 
m. Nyr. X.90; Csík-Rákos Dobos András): örökké, 



ÖRÖKÍT-ÖRÖM 



ÖRÖMB8-ÖRVBND 



44 



mindig. Órökkétig csak játszik (Balaton -Kiírod 
Nyr. XVII! .132). Mindörökkön örökkétig (U.l 
hely m. Nyr. IV .81). 

örök-fal : a falunak a meió felőli védő-kerí- 
tései és a vetésmeiöt ai erdőtél elválaattő sánc- 
hányas (Háromssék rn. Vadr.i. 

(ÖRÖKÍT]. 

rá-őrőkitt: maradandóan ráerősit (a kovács 
vaslemest fára: tüsesen tessi rá, úgyhogy be- 
leég, s a két végén kiálló szegek belehatolnak 
a fába) (Rábakös, Beő-Sárkány Nyr. XVI II. 191). 

ÖRÖKLŐDIK: húzódik (betegség). A baj 
naprúl-napra öröklődött: húzódott, míg aztán 
krónikussá vált (Tisza-Doh V, II). 

[ÖRÖKÖD-IK]. 

bele-öröködik: belerögződik, krónikussá vá- 
lik. Beleörökődik a baj (8omogy m. Nvr. XII. 
279). Ebbe má beléöröködött a zéhfájás (Dráva 
mell. Kopács Nyr. XVI.41). 

meg-őrőködik : megrögződik, krónikussá vá- 
lik. Mindig jobban megöröködött (a fájás) (Tolna 
m. Nvr. XIV. 187). Megöröködik rajta a vir (Pest 
m. Monor Nyr. X1I.J79). 

ÖRÖKÖNTE : örökké (Kezdi- Vásárhely MNy. 
VI.344). 

ÖRÖKÖS (örnkkös Háromszék m. Vadr. 411); 
l. örökbe fogadott (Arad m. Majláth falva Nyr. 
Vm.226); 2. as ekének vmely vasrésze (Rába- 
kös, Beő-Sárkány Nyr. XV1II.191). 

ÖRÖKSÉG (őrekség Szolnok-Doboka m. Nyr. 
XVI 1.31;")): i. szántó, kaszáló v. bármely más 
ingatlan birtok, de többnyire föld (Kolozs m. 
Sstána Nyr. IX.503) ; 2. beltelek (lakóház és mel- j 
léképületei) (Közép-Baranya Nyr. 11.237; Ba- 
ranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 1841) ; I 
8. épület (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.333; Hódmezé- | 
Vásárhely Nyr. IX.87. 92; Makó Csécsi Miklós). 
</, derék örökség (mondják tekintélyes külsejű 
épületre]. Vetlem 20 lánc homokot. — Van-é rajta 
örökség? — |tréf.:j Van hát! Egy szárnyék meg 
egy guggon ülő gunyhő. — No hisz szép kis örök- 
ségek! (Kis-Kún-Halas Korda Imre). 

ŐRÖL (őU, óT/eni, ó7/ük, öltök, ölnek Göcsej 
Tss.; Somogv in. Visnye Nvr. XVII.334; Veszp- 
rém m. Szentgál Nyr. 111.85; Csallóköz Csaplár 
Benedek): sokat bessél, csacskálkodik (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.). Eleget őrlött (Háromszék m. 
Nyr. 1X.33). 

ÖRÖM {erem Moldvai csáng. Nyr. IX.481). 

[Ssólások|. De őröm embör ez a Mózes l 
(Essék vid. Nyr. VII 1.227). 

őröm-asszony: menyasszony (Háromszék DL 
Uson Erdélyi Lajos). 

öröm-ebéd: vissontlátási ebéd (Székelyföld 
Csaplár Benedek; Háromssék m. MNy. V 1.344). 



öröm-ember : vőlegény (Háromssék m. Uson 
Knlólyi Lajos). 

öröm-lajbli: (nép-etimológia) nrn 
kesfehérvár, kaszárnyai szó Nyr. XV II. 2 

öröm-leány: menyasszony (Háromszék m. Tss. 
157b). 

ÖRÖMS8. örömessen : örömest (Mátyusl< 
XIX.668). örömessen táncoltuk iMátyuifölde 
Nyr. XX. 174). 

ÖRÖMEZ: ornl. örvend (Göcsej Budenz-AH 
169). 

ÖRÖMKÉD-IK : örömét leli, g> ük. 

Örömkt'dik benne (Vevprén Simonyi Zsi^"" 

ÖRÖMSÉG: orom. L,tt erre nág 
réziil (Gömör m. Runya Nyr. XIX.526). 

[ŐRÖS]. 

őrös-háló: a téli-szákhoz hasonló, keresztőr- 
rel és följáró-őrrel ellátott, rúdon járó, Hulyosó 
nélküli háló (Szatmár m. Nagy-Dobrony Hermau 

0. Halászat K.) (vö. örvös-háló]. 

ÖRTYÁN, ERTYÁN: [euphem.] BH 
tyán vigye el! Ertyán egye meg! (Fertő ni- 
III.244). 

ÖRÜL (örü, örün. Vas m. Őrség Király I 
ürül, megürül Székelyföld Kiss Mihály; 
hely m. Keresztúr vid. Vadr. 44~>. 4.~>7): nevet 
(Eszék vid. Nyr. V1II.227). 

ŐRÜL {örjül, beleőrjül, megőrjül Abaúj m. 
Szikszó Király Pál). 

ŐRÜLT (örjült Tokaj Nyr. XXIV. 192). 

1. ÖRV {ölv Székelyföld Tsz.; Erdélyi i 
András8y Antal 1843; Háromszók m. MNy. VI. 
223. 344; Győrffy Iván): 1 ölv, orv: nyakló 
(ebeké) (Balaton mell. Tsz.; Székelyföld Tsz.; 
Háromszék m. MNy. VI.223. 344): 2. öl,-.- állat 
nyakán levő másszinü csík (Székelyföld Erd 
Lajos); 3. örv: az örvöshálón a keresztőr (1 
kolc Hermán 0. Halászat K.). 

(Szólások]. Öribül ver: kioldatlanul csépeli a 
kévéket (Heves m. Névtelen 1840). 

2. ÖRV: ürügy, szín (Balaton mell.. Va* m. 
Kemenesalja, Göcsej Tsz.), örvirel: ürügye alatt 
(Debrecen Nyr. XXHI.335). Vminek 

mar vid. Tk'z.). Annak Orvéval (Hegyalja Kassai 
•I. Szókönyv III.4.'57). Annak 
alatt az örv a ' oda (Kis-Kún-Halas v 

XV u::i Awé[? nyilván : annak] az yil- 

ván: örvijje] (Vas m. Őrség Nyr. II 

ÖRVEND (örvt'<i}uu vünk Csanád m. 

Batonya, Apátfalva Kálmány L. Kossorúk II. ÍJ. 
19; örvbnd Kükülló m. Gógánváralja Nyr VIII. 
467): örömmel tess, szeret (vmit) (Sopron> 
Repce mell. N\r. 11.560). örvendi az olvasást 
(Csallóköz Nvr IX". örvendi az '«»«- 

lást, a dolgot (Csallóköz Csaplár Benedek). 



40 



ÖRVENDEZ— őszi 



ŐSZINTE— ÖSSZE 



48 



ÖRVENDEZ (érrtniiz Udvarhely m. Homoród | 
vid. Vadr.). 

ÖRVÉNY : nagyon mély réssé a folyónak 
(Hol? Hermán 0. Haláasat 

ÖRVBNYL-IK (örvinyl-ik, örvinyl-ik) : örvény- 
módra kavarog (a sok ember a piacon), ide- 
oda forgolódik (Nagy-Kánság Nyr. XVI.432). Ni, 
am meg hogy őrvüiylik! (eggy dologkerülésből 
ide-oda forgolódó napszámosra mondta eggyik 
társa| (Mátyusfölde Nyr. XX.217) [vö. örményl-ik]. 

ÖRVÖS (ólvfs Síékelyfóld Tsz.): L (as olyan 
állat), a melynek a nyaka másszinú, mint a 
testének többi része (Székelyföld Tsz.); 2. = 
örvös-galamb (Rába mell. Nyr. XVII.524; Hol? 
Tsz.); 3. örrös [?] vége (a fölfúrészelt tönknek 
s as eggy tónkból kikerülő deszkáknak): azon 
vége, a mely még nincs átfúrészelve (Három- 
ssék m. Kovászna vid. Erdészeti Lapok XXII. 
127). 

örvös-galamb : nagyobb vadgalamb- fajta (Rába 
mell. Nyr. XYII.f>24). 

Örvös-háló: a téli-szákhoz hasonló, kereszt- 
órrel és fóljáró-órrel ellátott, rúdon járó, sú- 
só nélküli háló (Miskolc Hermán 0. Halászat 
K.) [vö. örös-hiüó]. 

IÖS). 

őa-mos: gyakran mos (Nagy-Kúnság Nyr. III. 
282) [vö. os-mos]. 

ŐS (ós-fi Kisújszállás, Túrkevi Széli Farkas; 
üs Kúnszentmiklós Nyr. VI 1.422). 

ös-fl : a ki vhol teljesen otthonos (Kisújszállás 
Széli Farkas). Tudom én a dürgést, ö's/í vagyok 
én ott (Túrkevi Széli Farkas). 

ŐSI (ősi Kis-Kún-Halas Nyr. XXHI.192; őszi 
Somogy m. Visnye Vikár Béla). 

Ö8TÖRKÖD-IK : kötekedik , berzenkedik 
cy-Kórös Nyr. V 1.424) [vö. böstörköd-ik, kös- 
törköd-ik]. 

ÖSTÖRÖQ: pöröl, pörlekedik (Soprony m. 
Repce jnell. Nyr. 11.560 ; Soprony m. Horpács 
Nyr. Vf.158) [vö. böstörög, köstörög). 

ÖSVÉNY (ősiembe Szatmár m. Adorján Nyr. 

181; ősven Háromszék m.. Erdővidék Vadr. 
; ösvent Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 
441 ; ösvény Háromszék m. Vadr. ; ösvény Kalota- 
szeg, Zsobok Melich János). — ösvembe: nyo- 
mon (Szatmár m. Adorján Nyr. X.431). 

1. ŐSZ (üsz Somogy m. Orci Vikár Béla; 
fiwasé Kösép - Baranya Nyr. III.327; üszste 
Moldvai csáng. Nyr. IX. 484). 

[2. ŐBZ1. 

ősz apa: vmi madár (Heves m. Névtelen 
10) 

ŐSZI (Őszi Balaton mell. Nyr. X 11.474; So- 
mogy m. Szenna Király Pál). 



üszi-bogár 
XI1.474). 



óssi-féreg (Balaton mell. Nyr. 



őssi-féreg: tücsökfaj, mely a szőllők között 
s általában a hegyek déli oldalain nagy soka- 
ságban található ősszel (Szilágy m. Nyr. IX.665). 

őszi-kaktusz: sempervivum (vastag kövér- 
levelú virág, mely a kaktuszfélékhez hasonlít és 
ősszel virágzik) (Somogy m. Szóllós-Oyörök Nyr. 
XV 1.46). 

őszi-nyál : ökörnyál, bikanyál (Tolna m. Paks 
Nyr. XIX.479). 

ŐSZIKE : kökörcsin (Háromszék m. MNy. VI. 
344). 

ŐSZINTE: magának élő, komor, mogorva 
(Zemplén m. Simonyi, M. Nyelv 11.193). 

ŐSZINTES: tiszta szivú (Erdővidék Tsz.). 

ŐSZLŐ: a marhák őszi legelője és legelése 
(Csík m. Qyergyó vid. Kiss Mihály). 

ŐSZÖNNE: ősszel (Vas m. őrség Nyr. II. 
563). 

ÖSSZE (eszi Csallóköz Nyr. 1.232 ; essze, essze 
Soprony m. Röjtök Nyr. III.514; Veszprém m. 
Csetény Nyr. XXH.380; Rác -Almás Simonyi 
Zsigmond; Komárom m. Szent-Péter Király 
Pál; Mátyusfölde Nyr. XX.76; Székelyföld 
Nyr. 1.466; V.221; Maros-Torda m. Nyárád 
mell. Nyr. VIII.280; Udvarhely m. Vadr. 4; Nyr. 
III.554; IV.33. 80. 227; Zetelaka Nyr. 11.88; 
Száldobos Nyr. IV.93 ; Székely-Udvarhely, Beth- 
lenfalva Nyr. VII.378; Homoród vid. Nyr. IX. 
38; Háromszék m. Nyr. 11.174. 554; V.465; 
Uzon Nyr. VIU.375; Csík m. Nyr. VIU.183; XH. 
524; Gyergyó-Sz.-Miklós Nyr. VIII.229; X.46; 
Csik-Bánfalva Nyr. XI.96; Hunyad m. Lozsád 
Nyr. XXII.355; Moldvai csáng. Nyr. 111.52; IX. 
451 ; Moldva, Klézse Nyr. V.268. 570; ésszi, esszi 
Mátyusfölde Nyr. XIX.459; XX.76; Nyitra m. 
Kürth, Vizkelet Crményi László; ésszii Vas m. 
őrség Nyr. 11.175. 325; VH.467; őrség, Szalafó 
Nyr. VH.87; eszve Moldvai csáng. Nyr. IX.481; 
öszhö Göcsej Nyr. XIII.495 ; ösznye-visznya Zilah 
Kerekes Ernő; összi Vas m. őrség Nyr. U.190; 
Palócság Nyr. XXI.213; Torna-Ujfalu Nyr. X\ II. 
234 ; Ö8SZÖ Repce mell. Nyr. XX.365 ; Veszprém 
m. Torna Nyr. XHI.524; Palócság Nyr. XXIII. 
284; XXIV.95; Nógrád m. Nyr. XXI1I.144; Nóg- 
rád m. Szécsény Nyr. IV.277 ; Gömör m. Hanva 
Nyr. XX.141. 142; összü Vas m. őrség Nyr. n. 
374; Körmend vid. Nyr. III.379. 429. 476; Gö- 
csej, Páka Nyr. 1.417; Göcsej, Nagy-Lengyel 
Nyr. VI.267; öszvel Göcsej MNy. 11.414; öszvő 
Göcsej Nyr. XIII.257. 495). 

[Szólások]. Velem essze: velem eggyütt (Komá- 
rom m. Szent-Péter Király Pál). Atyafiak össze : 
rokonok eggymással (Veszprém m. Nyr. XVIII. 
287). 

ösz-láb: a kinek a lábai a térdénél összeál- 
lanak. Az az ehözött kódus Dóka, az a sirmántyu 



47 



ÖSSZES— ÖSZTtt K K 



Ö8ZTÖKEL-Ö8ZTrtl{C 



m 



össse-visssa 
Ernő). 



madár, <u az éssláb! (Udvarhely m. Olasztelek 

WI.S8; Kolumbán Samui 

öMse-marok, ös§ie marók (ésszé m ar o k, isszü- 
marok, össsü-marok) : kettős (összefogott) marék 
(Vm m. Oraég Nyr. VI 1.321 ; Baranya m 
mányság (íyi .Kán-Halai Nvr XV 

806; Kecskemét v l Csallóköi Nyr. I. 

280; Nyitra m. Dudvág és Feketevíz mell. (V 
menyi László; Palócság Nyr. XXI 117 »;■ • 
m. Nyr. XVIII.459; Heves m. Terpes Ethnogra- 
phia Ahaúj m. Beret Nw. [1.621 i Síé- 

kelyfóld Kiss Mihály). Csak két összemarok zabot 
kaptak (Zala m. Tapolca Nyr. VI1I.872) A'rret* 
orosslánfüttyöt két jó ésszemarokkal (Háromsiék 
in Vadr. 870). Akkora, mind a két ésszemarkom 
(Háromsiék m. Vadr. 511b). 

össse-ököl: kettes (összetett) BkftL Akkora, 
az ésszeöklöm (Háromszék m. Vadr. 511b). 

(östnye-risznya Zilah Kerekes 

ívisssál: össze-vissza tesz, savar (Három- 
siék in. MXy. VI.344). 

ÖSSZES {őszies Zilah Kerekes Ernő ; öszvesen 
8sabolc8 m. Dessewffy Nyr. X X 1 1 . 1 40 ; öszvössen 
Repce vid. Nyr. XX.369). — öszvesen: eggyütte- 
sen, mindnyájan. Nosza pásztorok, öszvesen sies- 
sünk hozzája menni szépen csendesen (Szabolcs 
m. Dessewffy Nyr. XX II. 140; betlehemjárásban). 

ÖSSZÜTT (Vas m. Kemenesalja, Nemes-Ma- 
gasi Nyr. XIX. 191; Göcsej Budenz-Album 171; 
Zala m. Dobronak Nyr. 11.234; ésszütt Vas m. 
Óreée Nvr. YH.487; éssütt órség, Szalafó Nyr. 
111.234; ösxütt Göcsej MXv. II 414): eggyütt. 
Mink összütt kapatunk (Göcsej Nyr. XIV.216). 

Ö8ZTÖKE (Vas m. Őrség Tsz.; Duna-Vecse 
Nyr. 11.627; Arad m. Majláthfalva Nyr. VIII.479; 
Bereg m. Som, Bereg-Rákos vid. Békássy Sán- 
dor, Pap Károly; Hol? Nyr. 11.379; észkéte 
Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XIII.578; észteké, 
észteké Dunántúl Nyr. XVI. 190; Soprony m. 
Repce mell. Nyr. 11.518; XX.365; Balaton mell. 
Tsz.; Pápa Nyr. XVL627; Mezőtúr Nyr. IX.183; 
Síékelyfóld Tsi.; Nyr. VIII.r,ir, : Kiss Mihály; 
Háromszék m. Kovászna és vid. Erdészeti 
pok XXH.128; rétiké Alföld Kóssa Albert; Bihar 
DL Kuiryi-Vásárhely Nyr. QL289 ; Szatmár m. 
Kömörő Nvr. XII.664; 8zatmár m. Patóháza 
Nyr. XVIII.431; Tokaj Nvr. XXffl.886; isztikc 
Tokaj Xyr. XXIV.48; Szilágy ni. Xyr. VII.381 ; 
osztok Bereg m. Som Békássy Sándor; ösztökü 
Vas m. Órség MNy. V.79; Osztok Nógrád m. 
Síirák Precska József; Palócság Nyr. XXII.80; 
Heves m. Csépa Nvr II 380; Bars m 

Borsod m. Sáta és vid. Nyr. XXI.214; 
Gömor in Nvr. XVIII.453): L fanyelű vaseszköz, 
a mellyel as ekéről a rátapadt földet és giz- 
gazt letisztítják v. a búsa közül a gyomot irt 
ják (i. h.); 2. észteké: (a fúrészmalomban) az 
előtolást essközló illetőleg közvetítő vasrúd (Há- 
romszék m. Kovászna és vid. Erdészeti Lapok 
XXII. 128). 



ÖSZTÖKÉL, Ö8ZTÖKÖL (észkttH, észkitél 
Háromsiék m. Uson Erdélyi Lajos; észtekéi 
Dunántúl N\ líromssék 

Uion Erdélyi Lajos; iszkttél Háromszék m 
iHzna Butyka Boldizsár; iszkit- szék 

in. Szádeczky Lajos; iszkitél l'dvurh. U m 
resstúr vid. \ r.lóvidók Va-i: 

<>n XVlll.'.t:,; issüJOl Hajdú m. Földes 

VTL885; Tokaj N IV.48; Ugocsu 

Homonns \\r. VIII.427; Szilágy m. Nvr. VII 
881; kupnikbánya és 

Székelyföld Kiss Mihály; Üszkütül Háromszék 
m. Nyr. I.X.4J4; u, .-skemót Csaplár 

Benedek; üsztükél Szilágy m. Király Pál). — 
tél, isztikél, üszkütöl, üszkUHU: izgat, 
ingenl. Imitogat (Kapnikbánya és vi 
11.377; Székelyföld Kiss Mihaiv : Háromszék 
Nyr Szádeczky Lajos; Erdövidék 

Nem tudom, miféle gonosz I hogy úgy 

nem férsz a bőrödbe (Udvarhely m. Keres 
vid. Vadr. 484). 

föl-öszkötöl, fSl-ÖBBkötól, fel-lsskötöl : 
bosszant, főiingerel, fölbújt (vki ellen) (Hál 
szék m. Uzon, Kovászna Erdélyi Lajos, Butyka 
Boldizsár). 

[ÖSZTÖN], ÉSZTÉN: ökörhajtó vessző (Szé- 
kelyföld Nyr. XIV.47; Csík m. Gyergyó 
Kiss Mihály). Szömös észtén: olyan ökörhajto 
vessző, a melynek a végén tú v. szeg van (Szé- 
kelyföld Nyr. XIV.47). 

ÖSZTÖNKÖD-IK : 1. bujtogat, háborúságot 
szerez (Komárom m. Duna-Almás, Vas m. Bódiss 
Jusztin ; Vas m. Ságh ? Kresznerics F. Szótár 
11.109); 2. civakodik, pörlekedik. M köd- 

tök, mint a kutya még a macska! (Veszprém m. 
Torna Nyr. XV.382). 

ÖSZTÖNEÖDŐ: bujtogató, háborúságszerző 
(Vas m. Ságh Kresznerics P. Szótár 11.109). 

ÖSZTÖRÜ, ÖSZTÖRÜ (Vas m. Órség I 
II 1.479; Vas m. Kemenesalja Tsz.; Palócság 
Nyr. XXII.78; Debrecen Nyr. XXIII zat- 

már m. Nyr. X.431 ; Szatmár-Németi Nyr. \ 
278 ; Szilágy m. Tasnád Barna Ferdinánd . 
Torda-Sz.- László Borbély József; eszrö Bereg 
m. Munkács és Bereg-Rákos vid. Pap Károly; 
eszleró Soprony m. Röjtök Nyr. III térő 

Szatmár vid. Tsz.; Szabolcs m. Király Pál; 
eszteru Vas m. Kemenesalja Tsz.; Soprony m. 
Rábaköz X\r. III.280; iszra Baranya-Sz.-Lóriiu 
Nyr. XVII.335; ostoru Székelyföld 
osztoró Székelyföld Kiss Mihály; Andrátty Antal 
1843; Köváry László 1842; Erdóvidék Kiss Mi- 
hály Vas m. Órség T 
ösztöreü Gömör m. Aggtelek Nvr. VH.88; üsz- 
tiirü Szolnok-Doboka m. Malom Muzsi János; 
üsztürü Maros fölső vid. Bekecsalja Pap Károly): 
1. osztoró: karó, babkaró (Székelyföld Andrássy 
Antal 1843) ; 2. ösztörü: támaszfa, gyámfa 
(Vas m. Órség Tsz.; MNy. V.79; Palócság .\ 
XXII.78); 8. eszrö, eszterö, iszra, ostoru, osztoró, 
ösztöreü, ösztörü, ösztörü, üsztürü, üsztürü: ágasfa 
(létrául szolgáló v. vminek fnlakasztására \ 



4'.* 



ÖSZTÖVÉR- <*> V 



-ÖZVEGYÜL 



50 



ágasfa; a mezőn takarmány szárítására való 
ágasfa v. gúlaszeru ágas faalkotraány) (Baranya- 
8i.-Lórine Nyr. XVII.335; Palócaág Nyr. XXII. 
78; Qömör m. Aggtelek Nyr. VII.33; Bereg m. 
Munkács és Bereg-Rákos vid. Pap Károly ; Siat- 
már 431 ; Siabolcs m. Király Pál; 

Szilágy m. Tasnád Barna Ferdinánd; Szolnok- 
ká in. Malom Muz8i János; Székelyföld 
Kiss Mihály, Kóváry László 1842; 
Maros fölsó vid. Bekecsalja Pap Károly ; Torda- 
László Borbély József; Erdóvidék Kiss Mi- 
hály); 4. ösztörú: horgas szeg, a melyre a 
mészáros a húst fölakasztja (Debrecen Nyr. 
XXIII U5;8zatmár-Németi Nyr. XIV.278); 6. ész- 
teré, esztcru, ősztörii: gát, töltés (Soprony m. 
Rábaköz Nvr. 111.280; Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
uo? Kresznerics F. Szótár 11.109). Kitört az Ikva 
az eszterón (Soprony m. Röjtök Nyr. 111.514) ; 
ztörú: féleszű (Qömör m. Serke Nyr. XIX. 
45) [vö. eszteric]. 

osztoró-fa: létrául szolgáló ágasfa (Székely- 
föld MNy. VL174; Kiss Mihály). 

Ö8ztörű-va8: az a vas, a mely a náddal fö- 
házak végén a nádtető széléhez a nád föl- 
szoritására és megtartására alkalmazott deszká- 
kat tartja (Túrkeve Nyr. III.473). 

ÖSZTÖVÉR i Marcal mell., Tolna m. Tsz.; 
Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek; öszkövér 
Palócság Nvr. XXII.78; visztér Székelyföld Tsz.; 
Kiss Mihály; Háromszék m. Nyr. IX.423; Vadr.): 
sovány. 

ÖT (üt Hunyad m. Lozsád Nyr. XXI1.357). 

(Szólások], ötön vette: lopta (Rimaszombat 
V.229; Hol? Tsz.). 

öt-tüvel-kőtött : hibás elméjű, ügyetlen (Nagy- 
kunság Nyr. 11.274). 

ÖTLÉS: pörsenés, pattanás (Heves m. Név- 
telen 1840) |vö. fél-öklyik). 

ÖTÖD : ötödik. Ötöd kakasszókor (Marosszék, 
rád-Karácsonyfalva Nyr. XV1.48). 

(ÖTÖLJ. 

ötol-hatoi (ütöl-hatol Szatmár vid. Tsz.). — 
katú: csak nagyjából tesz vmit (Székes- 
fehérvár Nyr. VII.430). 

ÖTVEN (ödven Repce vid. Nyr. XX.371 ; öt fen 
Repce vid. Nyr. XX.367; Sümeg vid. Nógrádi 
Jenó: A sümegvidéki nyelvjárás 5). 

ÖV (ó Moldvai csáng. Nyr. IX.489). 

övbe-való: kendó (Székelyföld Nyr. V.424). 



ÖVÉ, ÖVÉK (ijejjiket Somogy m. Darány 
Nyr. XXIII.39; öreje, övejik Göcsej Budenz-Al- 
bum 170; övejje Baranya m. Király Pál; üejje 
Sümeg vid., Veszprém Nógrádi Jenó : A sümeg- 
vid. nyelvjárás 5; üvé Szlavónia Nyr. XXIII. 
169; üvejéneV Baranya m. Ormányság Nyr. XXV 
143; üvéje, üvéjük Fölső-Bácska Nyr. X1I.262 
[itt iivejük, üvéjük hiba]; Balassa József; üvejje 
Baranya m. Király Pál). 

ÖVEDEZ [nyilván : bele-övedez] : beleavatkozik 
(Bihar m. Pocsaj Nyr. VI.425). 

ÖVEDZET : övezet, övedzetig ér a víz: derékig 
(Balaton mell. Tsz.). 

ÖVEDZKÉD-DX : körülövezi magát (Ipoly 
völgye, Kővár vid. Nyr. XVI.526). 

ÖVEDZKEDŐ: övező (Ipoly völgye, Kővár 
vid. Nyr. XVI.526). 

[ÖVETKEZ-DZJ. 

bele- ö vetkezik: belefog (vmibe) (Békés m. 
Balog István). 

[ŐZ]. 

ős-lábú gomba: eggy gombafaj (Heves m. 
Névtelen 1840). 

őz-olló: őzfiú (Székelyföld Kiss Mihály) [vö. 
2. oüó]. 

[ÖZÖN]. 

[Szólások]. Egész özön van nálunk aféle dirib- 
darab deszka: temérdek sok (Háromszék m. Uzon 
Nyr. IX.40). 

özön-fa: vízben keménnyé avult és megfeke- 
tedett fa (Háromszék m. MNy. VI.344; Vadr.; 
Gyórffy Iván). 

[ÖZÖNTELEN], EZÖNTELEN : számtalan 
(Baranya m. Ormányság Nyr. 111.182). 

ÖZVEGY (cedvegy, cedzvegy Alsó-Fehér m. Nyr. 
XXV.347; ögyvédz Temesköz Kálmány L. Sze- 
ged népe 11.234; ögyvez Alföld Nyr. 11.425; 
Szeged Csaplár Benedek; Temesköz Kálmány 
L. Szeged népe 11.234; Szilágy m. Nyr. Vli. 
354. 382; Zilah Kerekes Ernő; Szilágy-Somlyó 
Nvr. XVL188; Székelyföld Kiss Mihály, Gyórffy 
Iván; Csík m. Ethnographia VI. 107; Király Pál). 

ögyvez-leány : olyan leány, a kinek a szere- 
tője meghalt (Székelyföld Fejér József). 

ÖZVEGYRE: vmi madár (Hol? Tsz.). 

[ÖZVEGYÜL]. 

meg-őzvegyül : özvegységre jut (Csallóköz 
Király Pál). 



Hinnrmi : uaoyab taj«zútar u. 



p. 



|PAC, POCI. 

pac-virág, poo-virág: pipitér, fehéraugaraa 
anthemis (Balaton mell. Tsz.; Földrajzi Köil. 

PÁC: a meghéhelt kendernek a csepünól és 
Bitesnél vmivel finomabb részecskéié (Székely- 
föld Tsz.: BálOBMék DL V;idr.; Kiss Mihály; 
Hunyad m. Lozsád Nyr. XX1U.143: XXV.575). 

PACA: parányi (Nagy-Kúnság Nyr. 11.136) 
(vő. pici\. 

PACAL (paca Veszprém m. Csetény Nyr. V. 
522; pacó 8oprony m. Repce mell. Nyr. 11.560; 
Baranya m. Tsz.; Közép-Baranya Nyr. 111.327: 
Eszék vid. Nyr. VI1I.44; pocó Vas m. Tarodháza 
Nyr. X.90) : h böndő, gyomor (Baranya m. Tsz. ; 
Közép-Baranya Nyr. III.327). Majd trés lesz a 
pacánk, még ennyi ruhát kiverjünk (Eszék vid. 
Nyr. V1ÍI.44); 2. laska, csusza (Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839; Soprony m. Repce 
mell. Nyr. 11.560; Vas m. Tarodháza Nyr. X.90; 
Zala-Egerszeg Király Pál). Túrós pacal (Soprony 
m. Röjtök Nyr. III.514) [vö. tészta~pacal\. 

pacal-bíró : (tréf.J a mészárosokra és a vágó- 
hidra fölügyelő elöljáró (régebben) (Kis-Kún- 
Halas Nyr. XVT1.91). 

pacal-leves: olyan leves, a melybe csusza 
van belefőzve (Zala m. Szepezd Nyr. XVII.236). 

paoal-tószta: tésztafoszlányokkal készült leves 
(, rongyos-leves') (Zala m. Csaplár Benedek) [vö. 
tészta\. 

PACALOS: [gúny.] mészáros, mészáros-legény, 
mészáros-inas (Abaúj m. Szikszó Király Pál). 

PACÉR: hitvány kis ló (Baranya m. Ormány- 
ság Nyr. IX.285). 

[PACÉRKA]. 

pacerka-fü: gyepi gyopár (filago arvensis) 
(Hegyalja Kassai .1. Szókönyv 11.257). 

PACIL (Alsó-Fehér m. Lázár István; Buko- 
vina Nyr. VI.525; pecél Brassó ni. Tatrang Nyr. 
0.628 .'pécü Brassó m. Hétfalu Nyr. IV.556; XVI. 
575) : szenved, tapasztal (kül. szenvedést). Meny- 
nyit padinak hóban, fagyban t (Brassó m. Hétfalu 
Nyr. IV.556). Még Hlyet se paciltam soha: ilyen 
sem esett meg rajtam (Bukovina Nyr. VI.525). 



PACKA : donga (azon állapotban, a mint 
erdőn előkészítik) (Bonod m. Diói 
szeti Lapok XXII 

PACKÁZ-IK : pack ázást játszik (Baja Nyr. 
XX.474). 

PACKÁZÁS: gyermekjáték, a mely abból áll, 
hogy ketten eggymással szembe állva mutató- 
és nagy-újjukat kiegyenesítik, a többi hármat 
pedig lecsukják, azután igy csapdosnak eggy- 
másnak nyitva tartott két ujjára : a melyik ha- 
marább kiáll, az a vesztes (Baja Nyr. 
Bayer József). 

PACKONA {poszkona Brassó m. Hétfalu N 
XXII.48): eggyszerii, szimpla, nem-teljes (virág). 
Packona szé'kfü, viloja (Székelyföld T.- 
Mihály ; Háromszék m. MNy. VÍ.228; Nyk*. III,-.; 
Vudr. ; Nyr. V.90). Szegfűm elég van, de > 
packona (Háromszék m. Kovászua Bwtvka 
dizsár). Nem teljes tnrág,poszk' 
m. Hétfalu Nyr. XXII.48) [vö. poszkona 

PÁCÓ: patkány (Baranya m. Csúza h 
XVIII.335; Mohács Hegedús István) [vö. poc\. 

páoó-fogató : patkányfogó (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVIII.142. 335). 

1. PÁCOL: 1. gerebenez (lent, kender 
kelyföld Tsz. [itt paczkolni hiba] ; Ferenczi János 
1832, Kiss Mihály ; Háromszék m. Tsz.); 2. fésül 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

meg-pácol: 1. meggerebenez (kendert) (Szé- 
kelyföld Tsz.; Háromszék m. Vadr. r>\2); 2. meg- 
fésül. Pezzsi hó, kejj fi. pácold meg e hajadot! 
(Havasalja Vadr. 382). 

[2. PÁCOL]. 

(be-pácolj. 

[Szólások]. Bépácolta magát: [tréf.] leitta ma- 
gát (Székelyföld Kiss Mihály). 

PACTJHA, PUCIHA (pacuha Békés m. Balog 
István; Nagy-Kúnság Nvr. XVI. 432: Palóeság 
Nyr. XXn.78; Gyöngyös vid. Nyr. 11.181; 
kolc Csaplár Benedek; Debrecen CzF. ; Hajdú 
Nagy Sándor: Hajdú m. Nádudvar Nyr. \ 111 
234; Hajdú-8zovát Nvr XX1V.587; Hegyalja 
Kassai J. Szókon I ; Zilah Kerekes El 

Bereg m. Deroen Nyr XX. 4.*í2 ; pt 



H 



PACUR— PACSMAG 



PACSMAG— PADALLÓ 



54 



Szeged 76; Heves m. Névtelen 1840; 

Gyöngyös vi 11.181): 1. pacuha, puciha: 

lim-lom, eók-mók, ágynemű, ruhanemő, batyu 
(Sieged .\>r IX.376; Palóesáu N> r XX 11.78; 
Heves m. Névtelen 1840; Gyöngyös vid. Nyr. 
11.1*1); 2. pacuha, puciha: pongyola, lompos, 
rendetlen öltözetű (Békés m. Balog István ; Nagy- 
Kunság N> r. XVI kolc Csaplár Benedek; 

Debrecen CiF.; Hajdú Nagy Sándor). Be pacu- 
hdn Őltőzködöl! (Hajdú-Szovát Nyr. XXIV.587); 
3. pacsuha: könnyelmű kis ember (Bereg m. 
Der XX.482); 4. pncuha: rest, lusta, 

lomha (Hajdú m. Nádodvar Nyr. VIII 884; Hegy- 
alja Kassai J. Szókőnyv IV. 79); 5. pacuha: 
puha. Pncuha kenyér (Zilah Kerekes Ernó) [vö. 
pucina]. 

pácuhá-pánná : hamupipőke (Palócság Nyr. 
XXIII 71). 

PACÜR: komédiás (Jász-Nagykún-Szoluok m. 
Alattyán Nyr. X.141). 

1. PACSA: nói fejrevaló (föltornyozott nagy 

fehér gyolc8kendó) (Vas m. Bódiss Jusztin; 

Göc- XII.47; Bódiss Jusztin; Hetes vid. 

Zala m. Szentgyörgyvölgye Nyr. 

PACSA (pácsá): kocsonya (Szlavónia Nyr. 
XXIII. i59). Érné étt van még égy kis pacsa, ed 
még (Essék vid. Nyr. VIII. 140). 

PACSA : ronda, szennyes, csúnya (Kis- 
Kunsác Nyr. IV.43; Kis-Kún-Halas Nyr. XV. 
333; Kassa vid. Nyr. XVII.285) (vö. pocsék). 

pacsa-füstös: ronda, szennyes (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XV.333). 

PACSÁLKOD-IK : pancsol, maszatol, malac- 
kodik. Mit pacsálkodsz megint? (Nagy-Kőrös 
Nyr. VL4 

PACS ANGOL : sárban, vízben gázol, tapiskál 
(Tolna m. Sárköz Tsz.). 

PACSATÁL : pancsol (Fehér m. Wolff Béla). 

PACSING : L aratás után a tarlón összegereb- 

bjrélf hulladék gabona (Rába mell. Nyr. XVII. 

itt pdcsing hiba); Csapodi István; Somogy 

Szóllós-Györök Nyr. XXII.239); 2. tokos 

búza v. lefölözött eleség (az ocsunál vmivel 

több) (Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839; 

PACSIBTA (pacsérta Göcsej MNy. V. 101 ; 
pacsirka Somogy m. Csurgó Endrei Ákos; So- 
mogy m. Gyékényes Király Pál; Dráva mell. 
KopAea Nyr. XVL572; pecsirtdt Veszprém m. 
XXIV 383 : kis (két deciliternyi) üveg bor 
(Kecskemét Nyr. XIX.46). 

PAC8LI: posztóból v. szőrből való félcipó 
(Kis-Kún-Halas Nvr XVIII.192; Nagy-Kúnság 
Xyr. XVI. 432). 

1. PACSMAG: 1. posztószélekból összefont 
tágas téli cipó (Vác Czeeh János 1840); 2. el- 



kosspitolt rossz cipő v. papucs (Pápa vid., Bala- 
ton mell., Vas m. Tsz.; Fehér m. N\r. IX.284; 
Székesfehérvár Nyr. VII. 187; Félegyháza I 
V. 130; Vác Czech János 1840;Gömör m. Tsz.). 

[Szólások]. Pacsmagod nem teszek: alávaló min- 
denes szolgád nem lessek (Pápa vid. Tsz.). Ás 
sé mongya (v. monta) : pacsmag : eggy szót sem 
szól (v. szólt) (Veszprém m. Nyr. IV.136. 822; 
Zala m. Nyr. III.271) (vö. papucs-mag]. 

paosmag-szájju : nagyszájú (Rábaköz, Beó- 
Sárkáuy Nyr. XVIII. 191). 

2. PACSMAG: durva ecset, a mellyel a ko- 
vács a tüzet fecskendezi (Bodrogköz Tsz.). 

PACSMAGOL: pancsol. Mit pacsmagolsz te 
ottan? (Bereg m. Pap Károly). Xe pacsmagolj ! 
(Udvarhely m. Ferenczi Miklós) [vö. pecsmegel], 

PAD (pod Eszék vid. Nyr. VHI.326; Moldvai 
csáng. Nyr. X.153): 1. padlás (Dráva mell. Nyr. 
V.572; XIII.476; Dráva mell. Kopács Nyr. XVI. 
572; Eszék vid. Nyr. VIII. 179. 326; Szlavónia 
Nyr. XXHI.310; Palócság Nyr. XXI.507; XXII. 
78; XXIH.284; Heves m. Nyr. VIÍ.41 ; Gömör 
m. Tsz.; Rimaszombat Nyr. V.229; Bihar m. 
Fúrta vid. Nyr. IV.182; Hajdú m. Nyr. XVII. 
171 ; Hajdú-Hadház Nyr. IX.524 ; Hegyalja Kassai 
J. Szókönyv 11.391 ; IV 52; Tokaj Nyr. XIX.432; 
Szatmár m. Nagy- Károly Császár Árpád; Sza- 
bolcs m. Besenyőd Nyr. XII.143; Tiszafüred és 
vid. Kimnach Ödön; Tisza-Dob Nyr. XX.482; 
Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.426; Sátoralja- 
újhely Nyr. XVIII. 188; Kassa vid. Nyr. XVII. 
285; Torna m. Tsz.; Hunyad m. Lozsád Nyr. 
XXin.143); 2. = pad-láda (Háromszék m. Vadr.; 
Brassó m. Hétfalu Nyr. XXII.48; Király Pál); 
8. pod: híd (Moldvai csáng. Nyr. X.153); 4. la- 
pos dombtető (Alsó-Fehér m. Lázár István). 

pád-ál, pád-ájá: a ház eleje az uccán. Á pád- 
ál (v. csak: pád) álát: a ház előtt. Kimégyök 
á pádál (v. csak: pád) áld: a ház elé (Szla- 
vónia Nyr. XXIII.310). 

pad-láb : igen alacsony ember (Rábaköz, Beő- 
Sárkány Nyr. XVIII. 191). 

pad-láda: hosszú, keskeny fehérnemútartó 
láda, mely ülőhelyül is szolgál (Háromszék m. 
Vadr.) 

pad-mező : gyepes fönnsík (Mármaros ra. 
Hosszúmező Király Pál). 

pad-ódal: .karospad' azaz karosszék alakú 
hegyoldal (Székelyföld Kriza). 

pad-szék pad-láda (Alsó-Fehér m. Lázár 
István). 

pad-tető: lapos dombtető (Alsó-Fehér m. Lá- 
zár István). 

padra-szuszogó : zsíron pörkölt lisztpép, liszt- 
sterc (Rimaszombat Nyr. V.182). 

PADALLÓ : a boglyakemence előtt álló három- 
lábú padka, mely a kemence görbületének meg- 



16 



r\l>ic PAD] 



PADLÓZTAT-PADMAI.V 



M 



van faragra (Szeged és vid. hivónyi 
(i\iil:u Kocsmárosné barna lánya nem fekszik a 
dimnas ágyba ibú padaliója, barna legény 

lakarója (Torontál m. ú-Sz.-l\an kalmany L. 
Sieged népe 111.75). 

PÁDIG: szösz (Vas rtnend Névtelen). 

padika: i. i uobakmeiuM kiálló talapzata, 
alyen Ülni is lehel (Dráva mell. 

k, iáe a padikára (Essék 

\i.i \\r \lll 17'.»); 2. alm MOttJ nvitott tűzhely 
(Karain a in Tsz ; Szlavónia. Halassá J. A sslav. 

PÁDIMENTOM (Tissa-Dob Nyr. XX.482; 
Hajdú-8sovát Recbnits Ignác; Alsó-Fehér m. 
Lázár lst\;ui; i-nlémentom Vas m. Kemeneu 

initum > 
már in. Nag\ ('sászár Árpád \ págyament 

Szabolcs m. Kisvárda Kunos Ignác): padló. 

(PADKA], PATKA: 1 patka a szobakeroence 
kiálló talapzata, a mely üló- és fekvőhelyül 
szolgál (Borsod in. Ktlinoírraphia VII. 74; Dráva | 
mell. Nyr. Y.572); 2. sut (Hajdú-Hadnál Nyr. 
3. alacsoii\ nyitott tűzhely (Hihar m. 
\\r. QL282. [itt pátka hiba)',; 
Lintner Lajos; Borsod m. Ethnographia VII.73; 
Bol? CzF.) 

PADLÁS, PALLÁS l/m/xWs Csallóköz Csaplár 
Benedek): 1. padlás: padló (Baranya m. Onnány- ; 
ság Tsz.; Székelyföld Kiss Mihály); 2. pallós: ■ 
szobatető, fölső padlat (Somogy m. Kutas Vikár 
Béla). 

[PADLAT], P ÁLLAT : padló (Pécs Kassai J. 
Siókon} v 1Y.52; Szeged vid. Nyr. V.274). 

PADLÓ, PALLÓ: 1. padló, palló: szobatető, 
fölső padlat (8zeged vid. Nyr. 1.377; Székely- 
föld Nvr. IY.236; Kiss Mihály). A malomkövet a 
szegén embör éppen a padlóig főrugta (Udvarhely 
ni. Keresztúr vid. Vadr. 463); 2. palló: deszká- 
ból való gyalogjáró (Tisza-Dob Nyr. XX.432); 
3. palló: bürü, gyaloghíd (Szatmár m. Nyr. 
5OX.380; Munkács és Bereg-Rákos vid. Pap 
Károly ; Székelyföld Tsz. ; Gyórffy Iván) ; 4. palló: 
eggy v. két bakon nyugvó gerendázat, melyet 
a halász a partról a vízbe állit, hogy az ághegy- 
hálónak megfelelő mélységű vizet érjen (Marina- 
ros m. Hermán O. Halászat K.); 5. palló: a 
fenékhorog ina (Sieged Hermán 0. Halászat Ki. 

palló-kő, palló-kü : a fenékhorgon a kikötött 
vég felőli első, nagyobb kő (Sieged Hermán 0. 
Halásiat K). 

palló-verés: vízáradás-hozta nád-, gyékény-, 
vessző- és egyéb törmelékből összeverődött s 
a víz színét kissebb-nagy obb terjedelemben takaró 
uszadék (Tisza-Dob Nyr. XX.432). 

(PADLÓKA], PALLÓKA : 1. a horgon az úszó 
tutaj, a gyalinou a pára (Szatmár m. Kis-Maj- 
thény Hermán 0. Halászat K.); 2. as eresztő- 
hálón a pára (Mármaros in. Vlak Hermán 0. 
Halászat K.). 



|PADLÓZTAT|. 

ld-pallőitat : bepadlóztat (szobát) (Zala DL 

\IX.96). 

PADMALY (padlan He\ 
VIII.569; Abaúj m. Királj Pál issai 

J. Siókönyv IV.53; Torna in. Ruehietl ' 
1839; Tokaj Nyr. XXIV.192; pad* Kán- 

Makó Nyr. IX.877; Bácsi 
rog m. Ó-Moravica Székely Sándor; Szín 
m. Qencs Nyr. X.525; Síékelvföld I 
Lapok XXIL672; Jáihály, Oyórfl 

Háromszrk in MNy. VI.223; Vadr 
VI. 4T.í ; Báromasék dl Angyalos, Besenyő, 
Gidófalva Nvr. XVIII.574; padmáj [?] Csík m. 
Nyr. XIL189; padmai Kis-Kúnság Nyr. I\ 
. , ..inai Vilmos; Rimasson 
vi.i. Nvr. X.89; SzékHvfold Andráasy A 
L843; Háromsiók m. MNy. VI.344; Hennán 0. 
Halászat K. ; C'siU m. MNv. VI 
kelyföld Brdéuetí Lapok XXII ' 
Báromasék m. Vadr.; Csík m. Nvr. XII : 

al Nógrád in. Ipoly-Litke Nyr. IV. 172. 
niur in. Nvr. XVI II. 4öt>; }»mdá, pond aj Kis- 
Kun-Halai Nyr. XV.88 dl Hóny 

Nvr. XV.285; Palócság Nyr. XXI.868; XXI 1 
Esztergom dl Muzsla Nyr. XXV.288; Vác D 
nyi Gyula; Hont m. Nyr. XVIII.480; Nógrád 
m. Tolmács Nyr. XVIII.48; Kis-Kún-Halas N 
XV.333; Szeged Tsz.; Divónyi Gyula; Szé- 
kelyföld Király Pál; Hol? Tsz.; pandái Hont 
m. Ipolyság Nyr. XIX.94; pangyal Hont m. 
Czinmarmann íanos; pannal Bars m. Nvr 
138; Ipoly mell. Varbó Hermán 0. Hall 
1. padlan, padmaj, padmáj (?], padmaly, pad: 
pandái: vízvájta üreg a vízpart, árokpart v. 
töltés oldalában (a víz színe alatt 1 és 

vid. Tsz. ; Divényi Gyula; Hont in. Czim: 
mauu János; Abaúj m. Király Pál; Szí 
Andráasy Antal 1843; Kiss Mihály, GyőríTy ! 
Háromszék m. MNy. VL223. :*44; Csík m. M 
VL875; Nyr. XII.189). Padmojt ás a viz a mart 
alá (Háromszék m. Vadr.); 2. part 
pandái: alámosott folyópart (Hont m. Ipolyság 
Nyr. XIX.94; Háromszék m. Hermán 0. Halá- 
szat K.); b) padi i függőleges 
folyópart (Hont m. Nyr. XVIII.430; Nógrád m. 
Tolmács Nyr. XVIII.48; Tornám. Ruehietl Mik- 
lós 1839). Ez |a háló) pannalrúl, amaz ladikról 

náltatik (Ipoly mell. Varbó Hermán O. Hala 
szat K.); c) padnál, pandái: függőleges árok 
(Nógrád m. Ipoly-Litke Nyr. 1V.172; Vác D 
nyi Gyula); 3. oldal-üreg, üreg: a) padlan. , 
maj, padmai, padmaly, padmoj 
pandái, pannal: a sír aljában oldalt vájt üreg 
(Győr m. Bóuy Nvr. XV.285; Esztergom m. 
MÜzsla Nyr. XXV.288; Bars m. Nyr 
H.-ves és Borsod m. Nyr. VIII. 569; Rimaszom- 
bat vid. Nyr. X.89; Abaúj m. Király Pál; H 
alja Kassai J. Szókönyv IV.53; Tokai 
XXIV. 192; Kis-Kúnság Nvr. IV.42; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XV.333; Békés m. Tolnai Vili 
Csanád m. Makó Nyr. 1X.377 ; Szege 
DiWmvi <iyula; Bács-Bodrog m. O-Moravua 
Székely Sándor; Székelyföld Király Pál; Három- 



67 



PADMALYOS— PAIZ808 



PAJA-PAJTA 



H 



szék m. Vadr. ; Háromszék m. Angyalos, Bese- 
nyő, Gidófalva Nvr. XVIII. 574): t>) paékm: pince 
oldalába alul vájt üreg (Tokaj Nyr. X X I \M 

mdal: szénaboglya alja (Kis-Kún-Halas N\ i 
X\ ..{33); d) pandái: a kemence belsejének alsó 
szöglete, a hol az oldala meg a feneke össze- 
hajlik i<iyór m. Bóny Nyr. XV.285); e)padmaj: 
földbe vájt pinceszerű gödör (pl. sárgaföld-ásás 
re), verem (Szatmár m. Qencs Nyr. X.525; 
Háromszék m. Nyr. VI. 473) [vö. pandaüó]. 

PADMALYOS {padmajos, paudalos): 1. padma- 
lyos : hosszában alámosott. Padmalyos part (Szó- 
:.»hi IKrinan O. Halászat K.); 2. padmajos: 
alul bemély edó. Egy mé gödröt vájt padmajosan : 
hogy alul szélesebb volt mint fölül (Ugocsa 
ni (iódény háza Nyr. 111.370); 3. paudalos: oldal- 
-res. Paudalos sír (Esztergom m. Muzsla Nyr. 
WV.288); 4. paudalos kenyér: a mely a ke- 
mence oldalához ért s attól elföldesedett, és az 
a föld reásült (Gyór m. Bóny Nyr. XV.285). 

IPADOL]. 

ki-palul : bepadlóz (szobát) (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

PADUC (Hont m. Nyr. VI.232; Háromszék 
m. Nyr. V.90; Háromszék m. ÜZOD Nyr. VIII.383; 
paduszk Boldva mell. Komjáti, paluc Szatmár m. 
Nagy-Dobrony, patic Bars m. Léva, patus Szeged, 
z-hal Göcsej, potoz Kúnszentmárton, pofoz- 
nak Kornádi Hermán 0. Halászat K.) : chondro- 
stoma nasus. 

PÁFLETY: a tehén hasa-húsa (bauchfleck) 
(Békés m. Balog István). 

PAGONÁL: ver, dorongol (meg- v. elver 
vkit; lever gyümölcsöt a fáról) (Balaton mell., 
Pápa vid. Tsz.; Zala m. CzF.). 

össze-pagonyál: összever (vkit) (Veszprém 
m. Szentgál Nyr. III. 184 (itt összepagomjáták 
hiba]; Bánóczi József). 

PAGONYA: kicsinyszerú, törpe (Pápa vid.? 
Tsz.; CzF.) 

PÁHÓ : 1. épületfa-raktár (Csallóköz id. Sziny- 
Józsefné, Csaplár Benedek); 2. magtár 
(Hont m. Tsz.; Bars m. Nyr. X.138). 

PÁHOG: 1. piheg, liheg, lelkendezik (Szat- 
már m. Nagybánya Nyr. XIV. 525; Szabolcs m. 
Besenyőd Nyr. XII. 143; Bodrogköz Tsz.). Pá- 
hogva jött : lélekszakadva (Szabolcs m. Kis- 
Besenyőd Nyr. IX. 137). Páhog, mint a duyott 
liba (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.524). Úgy 
jóllakott, alig páhog (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
XII.428); 2. lengedez. Páhog a szél (Szabolcs 
m. Besenyőd Nyr. XII.143) |vö. pápog, piheg- 
páhog]. 

PÁHÓS: épületfa-kereskedó (Csallóköz id. 
Szinnyei Józsefné, Csaplár Benedek). 

PAIZSOS : kemény. Paizsos szalonna (Somogy 
m. Kutas Vikár Béla). 



PAJA : mind a két végén meghegyezett fácska, 
a melyet a gyermekek ü tó fával föl- és ilütruk 
(ftrfore Nyr! 111.472; Kún-Majsa Nyr. VIII.47Ü; 
Félegyháza, Kecskemét Csaplár Benedek; Nagy- 
Kóros Nyr. IX.377; Dorozsma Nyr. XIV.233). 

PAJÁZ: pajáviú játszik (Kis-Kúnság Nyr. 
IV.43). 

[PAJKOLJ. 

ki-pajkol: kicsúfol (Rsztergom Nyr. 111.284). 

PAJKOS: cifrálkodó, uraskodó, kényes, büszke 
(Háromszék in. Tsz. ; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). 

PÁJLÁJ: ímmel-ámmal végzett. Pájláj (pái- 
lái) munka (Dunántúl Bódiss Jusztin; Tolna m. 
Simontornya Nyr. V.230). 

PAJMOG: magában dörmög, dohog, zúgoló- 
dik, zsörtölődik (Székelyföld Gyórffy Iván; Há- 
romszék m. Vadr.; Csík ra. MNy. VI.375; Nyr. 
XII. 189). 

PAJOD (Tisza mell. Tsz.; Szeged Kassai 
J. Szókönyv IV.55; Tsz.; Palócság Nyr. XXIII. 
285; Gömör m. Tsz.; Rimaszombat Nyr. XXV. 
525; Heves m. Névtelen 1840; Hegyalja Kas- 
sai J. Szókönyv V.235; bajod Hegyalja Kassai 
J. Szókönyv V.184J; pajoc Torna m. Ruehietl Mik- 
lós 1839; pajor Alföld Nyr. XV.94; Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv V.235): 1. pajoc, pajod, 
pajor: hernyó, pondró, kukac, a melyből a csere- 
bogár lessz (Alföld Nyr. XV.94; Tisza mell. Tsz.; 
Szeged Kassai J. Szóköuyv IV.55; Tsz.; Heves 
m. Névtelen 1840J; Gömör m. Tsz. ; Rimaszombat 
Nyr. XXV.525; Torna m. Ruehietl Miklós 1839). 
Máj lesz pajod gyüvöre; megeszi mind á krump- 
lyit (Palócság Nyr. XXIII.285) ; 2. bajod, pajod, 
pajor: mezei hazátlan csiga (limax agrestis) 
(Hegyalja Kassai J. Szókönyv V.184). 

PAJSLI: tüdő (állató; tréf. emberé is). Fene 
egye meg a pájslidat! (Veszprém m. Csetény 
Halász Ignác). 

PAJTA : 1. istálló, akol, ól (Szilágy m. Kere- 
kes Ernő; Székelyföld Tsz.; Gyórffy Iván; 
Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 450; Három- 
szék m. MNy. VI.243 ; Csík-Tusnád Melich János ; 
Brassó m. Zajzon, B ácsfalu Nyr. III.373. 564). 
ökör-, bornyu-, juh-, disznyó-pajta (Székelyföld 
Kiss Mihály) ; 2. szőllóbeli hajlék, présház (Hajdú 
m. Hadház Nvr. XIX. 143; Hajdú-Szovát Nyr. 
XXIV.587; vö. XXV.96; Szilágy m. Nyr. VI. 
473; Kerekes Ernő). 

pajta-bíró: pajtamester (alsóbbrendű gazda- 
sági tiszt, a ki a pajtákra ügyelt föl s a gabona 
mennyiségéről számolt be; most: ellenőr) (Sop- 
i rony m. Horpács Nyr. XIV.432; Hol? Nyr. XVII. 
223; CzF.). 

pajta-föle : az istálló, akol, ól padlása, a hová 
takarmányt is raknak (Háromszék m. Vadr. 521a; 
Erdélyi Lajos). 



PAJTI-PÁKÁ8ZK0D 1K 



PAkASZOL -PAKOSZTOSIyOD IK 



•;i» 



pajta-fla: a nagy obbf éle pajták oldalához 
gasstott fiók-épület, a melybe leginkább a ki- 
nyomtatott v. kiesépclt polyvás gabonát taka- 
rítják (CiP.; Vas m. Órség Nyr. III 1 

PAJTI: pajtás (Baranya m.MecsekhatTliiiinaer 
Ignác 184 i in. Kothauser Izidor; Tata 

' v 17 1. PalócaágN\r JCXÜL68; Hogy- 
alja Erdélyi J. Népd. éa mond. 111.88). 

PAJZÁN : 1. maga szabadjára hagyott, szaba- 
don levő. A csikóm nem vót a saroglyához kötve, 
csak úgy pajzán módra eleresztve; el is 

a vásárban (Kis-Kun-H.ilns Ny.. WIII 
Pajzánon ereszteni [kocsi mellett a lovat) (Sseged 
Tss.). Mit csináljak a deressel, gnzd'uram? — 
Ereszd pajzán (Alföld N\ | XV. 94) ; 2. elhagyott, 
árva (Pest m. Abony vid. N\, VL46I); 3. szol- 
gálat v. foglalkozás nélküli, facér (Kis Kun Halas 
Nyr. XXOL289); 4. használatlan. Pajzánul volt 
a kemence (Baranya m. Ormányság Nyr. XI. 477); 
5. hanyag. Pajzánul <>lt»;ött leány (Pest ni. Nyr. 
VII 1.471). Pajzánul tőtötte még a puskáját : köny- 
nyedén (Melótúr Nyr. VIII. 138); 6. rossz, hit- 
vány. Pajzán szekér (Pest m. Nyi. V1II.471). 

PAJZÁNÓ : dologtalan, dologtalan ember. Van 
itt a malom körül elég pajzánó (Csanád m. Mező- 
hegyes Kis Sándor). 

PAJZÁNOS, PAJZÁNYOS : munka, szolgálat, 
foglalkozás nélküli, dologtalan. Hogy vannak, 
Éva néni? — Hát kérőm, mi most az öregemmel 
már csak olyan pajzános életet élünk ; eleget tör- 
tük már testünket, úgy sincs sok hátra (Alföld 
Nyr. XV.94). Pajzányos ló, ökör: a melynek 
párja nincs s azért a gazda eggy ideig nem 
veheti hasznát (Szeged vid. Nyr. 11.92). 

PÁK : pulyka (Bars m. Czimmermann János). 

PÁKA (Szeged Tsz.; Nógrád m. Nyr. IV.24; 
Gömör m. Tsz.; pajka Szatmár m. Nyr. X.431 ; 
pájka Bereg m. Pap Károly; pókja Alföld Nyr. 
II 425; páklya Szeged Tsz.; Divényi Gyula ; 
Hol? Nyr. XII.528): gyékény virág, nád buzo- 
gánya. 

páklya-tapló : a gyékény barkás virágjának 
gyapot8serú anyagából való tapló (másképp : 
örmény-tapló) (Szeged Tsz. 282a; Hol? Nvr. XII. 
528). 

PÁKÁSZ: 1. kutató, fürkésző (Bereg m. Pap 
Károly). Pákász macska: ennivaló után kutató, 
torkos macska (Hegyalja Kassai J. Szókönyv 
111.87; IV. 55). Nagy pákász: mondják az olyan 
emberre, a ki mindent kifürkész, kieszel, föl- 
talál (Hegyalja Kassai J. Szókönyv 111.87) ; 2. 
rétsági kishalász, vadáss, a ki as egész évet a 
rétségben halászattal, vadászattal tölti (Tisza 
mell. Sárrét CzP.; Békés m. Balog István; Bihar 
m. Kornádi Hermán 0. Halászat K.) |vö. pákosz). 

PÁKÁSZKOD-IK: keresgél, kutat, fürkész. 

Pákászkodik a macska: ennivaló után kutat, 

a fazekakat kutatja és meghajtogatja, torkosko- 

I Hegy alja Kassai J. Szókönyv 111.87. 119.) 

[vö. pákoszkod-ik]. 



PÁKÁ8ZOL: ímmel-ámmal csinál (Debrecen 
1 11.385). 

PÁKÁZ-IK: virágzik mád, káka) |?| (Tisza- 
Beő Nyr. VI II 1*6). 

PAKÉT (pékét Moldvai csán 

rgy pakét masina [gyújtó) (I 

\ II 1.329). 

PAKK AD: fakad (Moldvai csáng. Nyr IX . 

PAKLINC8 (Kis-Kiin-Halas Nvr. XIX.336 ; 
Nógrád ni \\r. V lóvidék i 

dlancs Mátyásfölde, Tallós Nvr. X 

MM kullancK, birkatetú (1 
Kún-lialas Nvr XIX.3 

MátyusinlMc, Tallós Nyr. XVI. Í82); 2. pakeléncs : 
poloska (Knlóvidck Tsz.). 

(PÁKLIZ). 

ki-pákliz : kisemmiz, kinulláz, kiforira' 
vagyonából, az örökségből) (Udvarhely m. 

IV.2^7). 

PAKÓCSA: szemölcs (Nagy-Kálló Nyr. XII. 
480). 

PAKOL : 1. sokat eszik ; 2. oroz, csen (S/. '•!•:• 
föld Kiss Mihály). 

PAKOMPABT, PAKONPART (jft 
Érsekújvár Nyr. VUI.832): 1. pofaszakáll (Vas 
m. Sorok mell. Nyr. XXII.144;,!' 
XXII.7H); 2. Kossuth-szakáll (Érsekújvár Nyr. 
VIII.332); 3. szakáll (Baranya m. Ormányság 
Nyr. VIII.47) [vö. cukompart]. 

PÁKOSZ (Rimaszombat vid. Nyr. X.89;j?<j 
Tisza-Dob Nyr. XIX.95; pákosz Palócság 
XXII.78): 1. kukta-természetű, torkoskodó. 
Iánk (Tisza-Dob Nyr. XIX.95; Palócság 
XXII.78; Rimaszombat vid. Nyr. X.89); 2. ren- 
detlenkedő, kártevő (Palócság Nyr. XXII 7*) |vö. 
pákász]. 

PÁKOSZKOD-IK (pákoszkogy-ik) : 1. tun 
után kutat, kuktáskodik, torkoskodik (Palócság 
Nyr. XXI.503; Mikó Pál; Sátoralja-Ujhely 
XVI.43); 2. rendetlenkedik (Palóeság Nyr. XXII. 
78) (vö. pákászkod-ik\. 

PÁKOSZTÁS: nyalánk (Szatmár m. Nyr XI. 
284). 

PÁKOSZTOS (pakosztos Tisza-Dob Nyr XIX. 
95): 1. ennivaló után kutató, kukta-tenm '-szetií. 
torkoskodó, nyalánk (Nagy-Kúnság Nyr. XVI 

Kis-Kűn-Halas Nyr. XV.333; Mezőtúr 
X.569; Csougrád Nyr IX.90; Palócság 
XXUL26; Tisza-Dob Nyr. XIX.95); 2. c 
szilaj, vásott, elkapatott (Kecskemét Csaplár 
Benedek; Békés m. Balog István; l 
Csaplár Benedek; Nyitra m. Magyar-Soók Tolnai 
Vilmos). 

PÁKOSZTOSKOD-IK (pákosztoskogy-ik): tor- 
koskodik, nyalakodik íPalóctég Nvr \\i 
Rimaszombat Nyr. XVII r>73). 



61 



PAK8AMÉTA-PALACSINTA 



PALAJ— PÁLANNYA 



PAKSAMÉTA, PA8KAMÉTA: adoma (? ta- 
lán: tréfa, bolondság, komédia; vő. paksamétát] 
(Csallóköz N\r I :*31). 

PAKSAMÉTÁZ: komédiás (Uyór vid. Nyr. 
V.6J 

|PAKS1|. 

paksi-mogyoró : a seggszó rökre rászáradt 
ssarosomó (Dunántúl Tolnai Vilmos). 

PAKULÁB: juhásslegény, juhássbojtár (Szi- 
lágy m. Berecsky Lajos; Kalotaszeg, Zsobok 



Meíich János; Székelyföld Tsz.; Nyr. IX. 176; 
Qyórffy Iván ; Marosvásárhely Nyr. 1X.428 ; Udvar- 
hely m. Nyr. 111.512; Udvarhely m. Bágy Baözó 
Mózes; Háromszék m. MNy. V1.356; Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos; Háromszék m. Koyászna 
Butyka Boldizsár; Hunyad m. Bordeaux Árpád). 

PAKURA: szekérkenőcs (Brassó m. Bácsfalu 

II 1.564). 

PALA: tövisszúró gébics (Zala m. Szentgyörgy- 
völgye Nyr. 11.280). 

1. PALACK (j>alac Soprony m. Horpács Nyr. 
IV l-l : poloc Baranya-Sz.-Lórinc Nyr. XVII.380): 
1. kulacs, csutora (Székelyföld Tsz. ; Gyórffy 
Iván) ; 2. kulacsforma lapos faedény, a melyben 
imiivalót hordanak (csobolyó) (Somogy m. Nyr. 

»>; Baranya m. 8ziget vid. Tsz.; Baranya- 
Sz.-Lórinc Nyr. XVII.380). 

2. PALACK: hüvelykujj (Baranya m. Tsz.), 
palac-uj : x (Somogy m. Sándor József). 

PALACKA: poloska (Esztergom Nyr. XXV. 
567; Bare m. Zeliz vid. Nyr. XIV.288). 

palack-féreg (Székelyföld Tsz.; Marosvásár- 
hely Nyr. 1X.428; Udvarhely m. Nyr. IV.276; 
Háromszék m. Nyr. VI.473; palac-féreg Székely- 
föld Tsz. 282b; Gyórffy Iván; Háromszék m. 
Angyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVIII.574): cv. 

palacfóreg-virág : pásztor tarsolya (Három- 
szék m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva Nyr. 

XYlII..-,74). 

PALACKÓ: kulacs (Brassó m. Hétfalu Nyr. 
77 ; Király Pál). 

PALACSINTA (páiácinká Érsekújvár Nyr. 
VHL883; XIX.457; Hont m. Ipolyság Nyr. XIX. 
189; paladincsa Marosszék Kriza; palicsinta 
Háromszék m. Vadr. ; pélacsinta Moldvai csáng. 
III. '1: plmctwt* Szilágy m. Incze Kálmán; 
Kalotaszeg Antal Domokos; Kolozs m. Nagy- 
Ida Bodor Ákos; Kolozsvár Szinnyei József; 
uok-Doboka m. Kovács József, Vékony Jenő ; 
Udvarhely m. Bacsó Mózes; Hunyad m. Bordeaux 
Árpád; Alsó-Fehér m. Lázár István) : l.placsinta: 
lepény (Alsó-Fehér m. Lázár István); 2. pali- 
csinin : leányoknak előhaj- választéka (Háromszék 
m. Vadr.). 



PALAJ, PÁLÉ, PÁLÉ: 1. palaj : iszapos hely, 
folyó mentén felhordott sekély-vizű homokos 
helyek, folyó partján támadt föliszaposodás, folyó- 
ból kiemelkedő szigetszerű foldhat v. homok- 
zátony (Szatmár m. Nagy László; Szatmár vid. 
Tsz.; Ssatmár m. Szamos mell. Hermán O. 
Halászat K.; Szatmár m. Géberjén Nyr. XV.335); 
2. palé: alacsony fekvésű széles vizenyős \ni- 
gyelés. Bncsi-palé, Bugyoka-palé (Pest m. Bo- 
gyiszló Nyr. III. 47); Z.pálé: mocsár (Fájsz Nyr. 
VII.336. 429). 

PALAJTA (Zala m. Hetes Nyr. 11.45; paléta 
Vas m. Hegyhát Nyr. 1.467 ; Balaton mell., Göcsej 
MNy. V.152; Zala m. Kerka mell. Tsz. 325b; 
palita Vas m. őrség Nyr. IV.521) : ponyva. 

PALAMÁR : hajókötél, kül. a mellyel a hajót 
kikötik (Baja Király Pál; Alsó-Fehér m. Lázár 
István). 

PAL ANGOL: lebeg (pl. a panyókára vetett 
zeke v. mente a szélben) (Háromszék m. MNy. 
VI.344; Vadr. 512a; Gyórffy Iván). 

PALANGOZ-IK: M (Háromszók m. MNy. VI. 
344; Vadr. 512a; Gyórffy Iván). 

PALÁNK (paláng Komárom m. Bagota Nyr. 
XXV.478; palánt Kis-Kükülló m. Szókefalva Nyr. 
XV.284 [kétszer] ; pallang Vas m. Répce-Sz.- 
György Nyr. XVIII.574 ; pallánk Soprony m. 
Szilsárkány Nyr. VI.373). — Pallánk: élő sövény- 
kerítés (?) (Soprony m. Szilsárkány Nyr. VI.373). 

PALANKÁL: lebeg (pl. a panyókára vetett 
zeke v. mente a szélben) (Háromszék ra. MNy. 
VI.344; Vadr. 512a). 

[PALÁNTA), PALÁNT (Vas m. Kemenesalja 
Tsz.; Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. XIV.332; 
Bodrogköz Tsz.; Szilágy m. Nyr. IX.564; Szé- 
kelyföld Nyr. V.85 ; Vadr. ; Gyórffy Iván ; Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos; palánn&k Udvar- 
hely m. Nyr. VIII.480 ; palán-m&g Vas m. Sorok 
mell. Márton József; Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. 
VII.230; palánta Nógrád m. Nyr. III.544): első 
kihajtása a kerti növénynek, melyet aztán 
gyérebben ültetnek el. Káboszta-, hagyma-, répa-, 
ugorka-palánt (Székelyföld Vadr.; Szinnyei Jó- 
zsef, Gyórffy Iván ; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). Hogy a palántot a bóha még né' egye . . . 
(Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. XIV.332). A hideg 
megkapta a palántot (Szilágy m. Nyr. IX.564). 
Jobb léssz, ha mégöntözöd az ugorkapdlántot 
(Székelyföld Nyr. V.85). 

PALÁNTÁL: ültet, ültetget (növényt, palán- 
tát) (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.432; Bars m. Zeliz 
vid. Nyr. XIV. 288; Hargita vid. Vadr. 95). 

P ALÁNTÁs (Arad m. Majláthfalva Nyr. VIII. 
238 ; palantás Nógrád m. Nyr. 111.544) : palánta- 
ágy. 

PÁLANNYA, PÁLANYA (Tata Matusik Nep. 
János 1839; Csaplár Benedek; Eger, Gyöngyös 
Kassai J. Szókönyv 1.280. 468; IV.67; Gömör 
m. Tsz.; Kis-Kúu-Halas Nyr. XVHI.192; pálo- 



n 



palAst-pAi.ii\s 



PÁLICRA l'U.I.IK 



Cl 



nya, polánya Alföld N\ l) : gömböc, dissnó- 

gyomor (uéhol: a disinó kis gömböce, vakbele, 
végbele is). 

PALÁST. Krisztus palástja: [tréf.] palacsinta 
23). 

palást-desska : a zsiiuiolyes eres* alá sze- 
getett deaika (fliékelyföld Kiss Mihály). 

PALÁSZTA: pássta (Rieged Csaplár Bene- 
dek). 

PALÁ8ZTÁ8: páastás. Palásttá* eső (Rseged 
Csaplár Benedek). Palásxtásan esik a* eső (Alföld 
Nyr. 11.426). 

PALATYAL: ver, sulykol (Szolnok-Doboka 
m. Domokos Nyr. XI.38). 

P ALÁZOL (palácol Hol ? Kresznerics F. Szó- 
tár 11.118; palájzul Roprony m. Repce mell. 
Nyr. 11.660; palázolás, palárul&a, palázuló Vas 
m. Répce-Ssentgyörgy Nyr. XVÚ.985; Vas m. 
Sorki-Tótfalu, Német-Gencs és vid. Ethnograpliia 
IL118. 866; Repce vid. Bthnograpbis 01.76): 
Luca-napját járja (Luca napján hajnalban töb- 
bed-magával köszönteni jár házról házra). 

[PÁLCÁS]. 

pácás-gasda : arató-gazda, aratókra fölügyelő 
gazda (Pest m. Virág-Peregh Király Pál). 

pálcás-gyolcs: a fehérítés után gömbölyű 
fára fölhengerített gyolcs (Félegyháza Nyr. 
XXV. 186). 

[PÁLCIKÓ1, PÁCIKÓ: pálcácska, pálcika 
(Bodrogköz Tsz.; Udvarhely m. Keresztúr vid. 
Vadr. 484). 

PÁLÉ : borkorcsolya (Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIII.MS). 

1. PÁLHA (páka Fertó mell. MNy. III.405; 
Balaton mell. Tsz.; pájha Hol? Nyr. XII.239; 

' Balaton mell. Tsz. 281b; Göcsej Tsz.): 
hónalj-alatti ereszték az ingben (és a hosszú 
szűrben) (Fertó mell. MNy. QL406; Balaton moll. 
Tsz. ; Hajdú-Szovát Rechnitz Ignác: Szaimar ni. 
PatóhásaNyr. XIX.879; Heiryalja Kassai .1. Szó- 

v IV.57; Zemplén ni. Bafinyeg Nvr. X.427; 
Székelyföld NyK. X ;r,; Kiss Mihály/ Andrassy 
Antal 1843; Udvarhely m. Vadr.; Ferenci Mik- 
lós; Hol? Nyr. XII.239). 

2. PÁLHA : szénaréteg a boglyán. Aggy csak 
egy pálhát, hadd csináljak neki szarvat (Szatmar 
m. Patóháza Nyr. XIX.379). 

PÁLHA i'ilyha): gyékényből való 

úszó as öreghálón (Bodrog mell. Tsz.; Hennán 
0. Halászat K). 

PÁLHÁS: L as öregháló föle; 2. az a halász- 
legény, a ki as öregháló fölfejésénél a háló 
fölét szedi (Bodrogköz Hermán O. Halászat Ki 

pálhás-főle: as öregháló fölső, párás kötele, 
háló föle (Bodrogköz Hermán O. Halászat K.). 



pálhás-in : , < Bodrogköz Hennán O. Hala- 

PÁLIOSA: levesbe való kockás tészta (So- 
mogy m. Nemes-Dód Nyr \ 1 : 

PALINCS, PALLINC8: vastag deszka (Casv 

nád-A|';itl:ilvn, Csanád-Palota Kálmány Lajos). 
Azt |a házat] a régi öregek erős tölgyfa j 

m I Apátfalva Kálmán\ I. Koszo- 
rúk 1.18). 

PALINCSÁR: alsóbbrendű uradalmi szolga 
v. megbízott (Bereg-Rákos vid. Pap Kai 

[PÁLINKA). Pulimkor*: panyókára (vetni v. 
Veillli) (Xilali Kerekes Krnó; Udvarhely ni. Kiss 
Mihály: Háromszék m Va-li 
Pálinkára vette a zekéjét (Székelyföld Andrassy 
Antal 1843). Csak ügy palinkára vei 
a nyakába (Székelyföld Qyórffy Iván) |vü 
linkó]. 

[Szólások]. Palinkára venni: könnyen venni. 
föl sem venni, keveset törődni vmivel (Zilah 
Kerekes Ernő). 

PÁLINKA (pájinka Pest m. Szeremle Nyr. 
XVL508; Mezőtúr Nyr. VIII.444: Arad m. Pe. 
Nyr. VI 1.122; Rimaszombat Nyr. V.229; Qöntor 
m. Berzóte Nyr. XIX.478; Gömör ni. Otn 
Nyr. XXV.572; Debrecen Nyr. IX. 163; Bihar m. 
Pocsaj Nyr. IX.557 ; Szatniár ni. Nagy-Dobos 
Nyr. IX.561; Kassa vid. Nyr. IX.667; palvimka 
Toma-Ujfalu Nyr. XVII.232 ; pályinka Kima- 
szombat Nyr. V.229). 

pálinka-utój : a pálinka első lejártatása után 
nyert gyengébb utópálinka (Székelyföld I 
Mihály). 

PALINKÁZT AT : lebegtet. A szél pnlinkáztatja 
[a panyókára vetett zekét, mentet| (Székel. 
Andrassy Antal 1843) [vö. paliukóztat]. 

[PALINKÓ]. Pálinkára: panyókára (vetni v. 
venni) (Székelyföld Csaplár Beuedek: Andrassy 
Antal 1S43; Háromszék m. MNy. V1.844; Vadr. 
512a). Palinkéra vetette a zekéjét (Udvarhely in. 
Győrffy Iván) [vö. pálinka]. 

PALINKÓZ-IK: lebeg (pl. a panyókára vetett 
zeke v. mente a szélben) (Háromszék ni. M 
VI. .{44: Vadr. 512a). 

PALINKÓZTAT: lebegtél (Háromszék ni. 
VL844; (iyőrffy Iván) [vö. palinkáMtn(\. 

PALKÓ: [tréf.] fing (Gyóf m. Tsz.; Oyór ni. 
Pázmándhegy, Debrecen vid. Bene János). 

[PALKÓZ]. 

be-palkóz: bepofáz, fölfal (Kis-Kún-Halas N 

XVm.192). 

PÁLL-IK fjOpáUk Kalocsa Nyr. VIII.:' 

-vös Nyr. II 1.555; lepárlón Székely- 
föld Tsz. 286b). 



ti.-, 



PALLÉR— PÁLMA 



PALÓC-PÁLOS 



M 



el-pállik: elfülled és kivész. Elpdllik a gabona 
a hó alatt (a vastag hóréteg alatt, főkép ha erős 
fagyok járnak, s így szellő nem járhatja, a gabona 
iit-ni kapván levegőt megfullad, elsárgul és 
kivész) (Dunántúl Bódiss Jusztin; Somogy m. 
-olád Vikár Béla; Somogy m. Csurgó Nyr. 
XX 1.143 [itt elpalik hiba]). 

ki-pállik: kirothad, elfülled (v. elöregszik, el- 
esenevészik, elkorhad) és kivész. Kipállott a fü 
s- [a sok nedvességtől] (Zala m. Volák 
s). Kipállik a gabona a hó alatt elpúllik 
lántúl Bódiss Jusztin). Kipállik a fa (Dunán- 
túl Bódiss Jusztin'; Győr m. Tsz. 283a). 

lö-párlik, le-pálik: 1. le-párlik: kipállik (Szé- 
kelyföld Tsz. 286b); 2. le-pálik: kihull (szór). 
Ha lépálik a szőré [a lenyúzott bőrnek], fenének 
sé kői a bőre (Kalocsa Nyr. XIII.276). 

PALLÉR : gazdasági munkák fölügyelője 
(Tolna m. Xvr. VI.524; Szatmár m. Lauka Gusz- 
táv 1842). 

1. PALLÉROZ {kipalliroz Kúuszentmiklós Nyr. 

VII.:{80). 

ki palléroz : kicifráz, fölcifráz, fölcicomáz. 

magát (Székelyföld Kiss Mihály). 

menyecske. (A tejbekása] jaó apraó 

n pallérozva (Mátra vid. Nyr. 

XXIV.431). [A köleskása teteje meg van zsírozva] 

és apró szőllóvel jói kipallirozva (Kúuszentmiklós 

\ 11.380). 

[Szólások]. Kipallérozta magát : [tréf.] leitta 
magát (Székelyföld Kiss Mihály). 

PALLÉROZ : porolgat (Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos) (vö. palot\. 

el-palléros : elpazarol. Elpallérozta a vagyonát 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

PÁLLOL : kenyérnek való tésztát szakajtó- 
ban forgat és kidolgoz (Bodrogköz Tsz.). 

[PALLOS]. 

pálos-kés: pallos. Azannal veszi a páloskést, \ 
al keresztül akarja ütni a gyomrán a zides ! 
annyának (Szolnok-Doboka m. Nyr. X.474). 

PÁLLOTT: elázott (étel) (Gömör m. Tsz. 
291a). 

1. PÁLMA: topolyfa (Esztergom Nyr. XIX. 
199). 

pálma-fa: 1. jegenyefa (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVIII.335; Csallóköz Nyr. 1.331; Csalló- 
Király Pál; Mátyusfölde Nyr XI1.528; 
Nyitni m. Dudvág és Feketevíz mell. Ürményi 
László; Kis-Kún-Halas Nyr. XXIII.239); 2. rezgő 
nyárfa (Csallóköz Nyr. 1.331; Csallóköz, Féli 
Király Pál; Kecskemét Nyr. XII.283). 

PÁLMA: pofoncsapás (Brassó m. Hétfalu 
Nyr. V.877). Kapsz egy pálmát (Szatmár in. 
Nagybánya Schönherr Gyula). 

■marra i u aotab rutzc/tks. u. 



1. PALÓC: disznókereskedő (Baranya m. 
Pellér.l Nyr. X 1.3*2). 

2. PALÓC: szórfú, gabona között termő vé- 
kony gaz (Fertő mell. MNy. 111.242; Balaton 
mell. Tsz.). 

palóo-fú : cv (Vas m. Ságh Kresznerics F. Szó- 
tár 11.118). 

PALÓKA {panóka Kecskemét Király Pál): 
borjú orrára kötött sündisznó-bőr v. szegekkel 
kivert szíjdarab v. szeges vaskarika, a mely arra 
való, hogy az anyja ne engedje szopni (Mező- 
túr Nyr. X .609; Kis-Kún-Halas Nyr. XXIII.239; 
Kún-Majsa Nyr. VIII.470; Kecskemét Király Pál; 
Csongrád m. Szentes Nyr. V1II.331; Szeged 
vid. Nyr. 1.425). 

PALOL, PÁLL (pallúni Somogy m. éjsz. vid, 
Bertalanffy Theodor; palól. párol Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. XIV.524): L szelel, szór (búzát- 
ku korit át, kendermagot stb., kicsinyben; (Bála. 
ton mell., Göcsej, Pápa vid. Tsz. ; Somogy m. 
éjsz. vid. Bertalanffy Theodor; Baranya m. Or- 
mányság Nyr. 1.424; Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. XlV.524; Szatmár m. Patóháza Nyr. XVIII. 
432; Bereg m. Munkács és Bereg-Rákos vid. 
Pap Károly; Székelyföld Tsz.; Kiss Mihály). 
Paládon málét palolnak, ide hull a pihe [találós 
mese; = hó] (Ugocsa m. Fertős-Almás MXy. 
IV.315); 2. porol (pl. ruhát) (Székelyföld Tsz.; 
Kiss Mihály; Háromszék m. Nyr. V.90; Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos); 3. ver, ütöget, 
vereget (Göcsej Császár Árpád; Székelyföld 
Tsz. ; Kiss Mihály) [vö. pelei]. 

el-pall: l, ütéssel-veréssel szétszór (Székely- 
föld Kiss Mihály); 2. elvereget (port vmiről) 
(Székelyföld Kiss Mihály) ; 3. elver, elpáhol. Jól 
elpallotta (Székelyföld Kiss Mihály); 4. verve 
elúz (Székelyföld Kiss Mihály; Háromszék m. 
MNy. VI.324; Gyórffy Iván). 

ki-pall : kiporol (Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). Palid ki észt a zekét, te! (Háromszék m. 
Király Pál). Kipallani vkinek a gúnyáját: elverni 
vkit (Háromszék m. Király Pál). Likas a nad- 
rágom, kapitány uram ! — Itt a snájdér, béfóggya, 
két káplár jól kipajja, édes katonám (Háromszék 
m., Erdő vidék Vadr. 190) [vö. ki-pelei]. 

le-pall: leporol (Székelyföld Tsz.). 

még-pall: megver (Háromszék m. Király Pál). 
ügy mégpallom a hátad, hogy nem felejted el 
(Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

PALÓNYA: vmiféle halászháló (keritőháló ?) 
(Zemplén m. Kesznyétem Kassai J. Szókönyv 
IV.58). 

PÁLOS (Soprony m. Fölső-Szakony Nyr. 
XV1I.384; Vas m. Tsz.; pallos Göcsej Tsz.; 
parozs Vas m. Kemenesalja Nyr. 111.88; polos 
Vas m. Tsz. 283b; Bács-Bodrog m. Kis-Hegyes 
Síékely Sándor; polozs Heves m. Névtelen 
1840): L tojás v. üres tojáshéj, a melyet a 

6 



■ 



PALOTA-PÁIN \/ 



PAMAC8-PAMPULA 



polozsna-tojás 
XX 432). 



pálos 1. (Tisza-Dob Nyr. 



tyúk fésskóben hagynak v. bele teamek, hogy 
a tyúk oda tojjék; 2. láptojáa |vö. palozsa, por 
lossna]. 

palas-tojáa (Zala m. Alaó-Lendva Nyr XXIII. 
287; pallos-tojás Göcsej Tas. 288a; po 
Oöoaej MNy. V.88; Komárom Nyr. VII.282) : 

záptojás. 

PALOTA: terein, ebédló-terem (Szék. ilyfold 
Qyórffy Iván). Monyon föl a kasfiii/ \ 
(HAromaz. k m. Arany-Gyulai Nüy. 1.371). 

jPALOZSA] (panusa Statmár m. Patóháza 
Bartók Jenó ; polozsa Hol? Baksay Károly) 
pálos 1. 

PALOZ8NA (Qyór m. Szigetköz Nyr. XIX 
191; Pannonhalma Nyr. XII . 1 S7 ; Pápa vid. Tsz. 
288a; MNy. V.88; Oroaháza Nyr. IV.377; Kecs- 
kemét, 8ieged Csaplár Benedek; Makó Nyr. 
• 'sallóköz Csaplár Benedek; Szatmár m. 
Patóháia Nyr. XVI.96; palizsna Makó Nyr. IX 
377; palissnya Hajdú in. Földes Nyr. XVI.384; 
paloxsnya Zala m. Arács Nyr. XXII.239; Pápa 
Nyr. XVI.576; Somogy m. Visnye Nyr. XVII. 
834 ; paluzsna Szatmár m. Patóháza Nyr. XIX. 
879; parozsna Vas m. Kemenesalja Nyr. III. 88; \ 
polosna Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek; Hol? 
XIX. 191 ; polozva Palócság Tsz.; polozsna 
Pápa vid. Tsz. 283a; MNy. V.88; Nagy-Kúnság 
Nyr. XVI.482; Szentes Nyr. VIII.331 ; Tokaj Nyr. 
XXIV.192; Szilágy m. Nyr. 1X.565; Hol? Tsz.; 
polozsnya Csongrád Nyr. IX.90): 1. 2. pálos 
1. 2. (i. h.); 3. palozsnya: ki nem pattogott kuko- 
rica-szem (kukorica-pattogatáskor) (Somogy m. 
Visnye Nyr. XVI 1.334 ; Vikár Béla) |vö. palozsnak]. 

(Közmondások). A tyúk is oda tojik, a hol 
polosnát tanál: a szerencse szerencsét vonz 
(Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek). 



[PALOZ8NAK] {palasnyak Székelyföld MNy. 
VL178; palasnyok Marosszók és Küküllő null. 
Kiss Mihály ; pólósnak Székelyföld Tsz. ; polos- 
nyik Hont m. Páld Nyr. XIV.576; polosnyok 
Székelyföld Kiss Mihály; polozsnag Háromszék 
m. MNy. VI.222; polozsi vflyfóld Tsz.; 

Udvarhely in. Nyr. VIII. 47.''. : Háromszék in. Uzon 
Erdélyi Lajos; polozsnok Székelyföld Nyr. II. 
Háromszék m. Mííy. VI.222; Vadr.; poros- 
nyak Székelyföld Tsz.; porozsnok Székelyföld 
Kóváry László 1842; Udvarhely m. Olasztelek 
Nyr. XX.576;porozsnyak Székelyföld Taz.) 
los 1. 2. (vö. polozsna). 

(Szólások). Még a polozsnokot is megissza: 
nagyon részeges (Székelyföld Nyr. II 230). 

(PALOZSNÁS], POLOZSNÁS : záp. Polozsnás 
tojás (Komárom Nyr. VH.282). 

PALüCÁS: pállott szájú (Érsekújvár Nyr. 

IV. 174). 

(PÁLYÁZ), PÁHÁZ: futtat (lóversenyen) 
(Komárom m. Nagy-Igmáud Nyr. VIII.95). 



PAMACS »i 

Sáta vid. Hartlia -lózaef; Szatmu 

föld Ki.ss Mii. rva eoaet (vö. kohó \ 

PAMATYOL: pancsol (8zatmár m. Kapuik 
vid. Nyr. II .' 

PÁMPILLÁS: cifrálkodó, igen cifrán ki. 
sött (Csallóköz id. Szinnyoi Józaefné; Balaton 
mell ClF.; Horváth Zsigmond 

PAMPOG: 1. pöfékel (a pipázó az ajkával, 
mikor az elalvó-félben leVfl pinát szaporán szíja) 
(Kia-Kún Halas Xvr. XXIII.239; Ipolj 
.id. Nyr. XV1.526); 2. járta' 
l>oksz örökké? Pampogva beszél (az öreg, 
fogatlan embör, a ki a hamut is mamiinak mon- 
gya| (Kis Kun-Halas Syr. XXIII. 239). 

PAMPOQÓ: [gúny.) azáj, csúnya nagy azáj 
(Debrecen Nyr. IX.475) (vö. pampula]. 

PAMPUCOL (Kis Kún-Halaa Nyr. \ 
Debrecen Nyr. UlMli; pampw 
V.478): 1. pampucsol: pancaol (Érmellók 
V.473); 2. pampucol: kendóz (arcot) (Kis Kun 
Halas Nyr. XV.333; Debrecen Nyr III 
8. pampucol: elrak, elszuszakol (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XV.333); 4. pampucol: hiábavaló kelleti. n 
munkát végez (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.333). 

PAMPULA (Somogy m. Csurgó XV. 

286; Somogy m. Visnye Nyr. XVII 
Baranya Nyr. III.327; Baranya m. Bélye v 
XV.425; Alföld Nyr. XV.95; Nagy-Kúnság 
XVI.432 ; Fólegyháza Nyr. IV.5" 
Nyr. XV.333; XXIII.239; Kecskemét N> r. X. 
382; Szeged Nyr. VII /eged vid. Nyr. I. 

425; Debrecen Nyr. 1X.475; Vác Divényi Oyula; 
pampulya Szeged Nyr. VII.236; Adács Nyr. III 
427 , papula Kis-Kún-Halas Nyr. VIII.43; XV. 
333; XXIII.239; Nógrád m. Nyr. VI ulya 

Nógrád m. Nyr. IV.94; Nógrád m. Toln; 
XV.143; Gömör m. Nyr. XXUI.45): l. pawj 
pampulya, papula, papulya: (gúny.) száj, cau 
nagy száj (Somogy m. Visny 
Nagy-Kúnság Nyr. XVI.432; Fél. - 
IV..V,'..; Kis-Kún-Halaa Nyr. X 
Szeged Nyr. VII.236; Szeged éa vid. Nyr. I 
VII.236; VIII.235; Vác Divényi Gyula 
m Nyr. IV.94; VI.135; Nógrád m. Tolmács 
XV.143). Nagy j a van: sokat bet 

(Somogy m. Caurgó Nyr. XXV.286). Ák 
papulyája van, mint a lónak (Nógrád m. Toln 
Nyr. XV.143). Fog be a pampuládat (Baranya 
m. Bélye N> fogd be a pn t 

(GömÖr in. Xvr. XXIII 4'. 

pult, ■■■- UI.327 "jón 

a pampulnd (Debre.-m Nyr. IX 17 
a p >k (Adács Nyr. III 

verögesd öss: 

a sörke szaporodik (Kia-Kún-Halaa Nyr. VII I 
2. ;. la ló v. azarvasmarha szája, 

alsó ajak l ..Halas Nyr. XXI 

ken X.382); 8. pampulu 1" OITCÜn] 

Szorítsd meg a pampuhíját, majd nem Kányko< 



PAMPULÁZ-PANCILUSOZ 



PANCSOL-PANKÓ 



70 



(Alföld Nyr. XV.96); 4. papulya: szájaskodó, 
nyelves (Nógrád m. Tolmács Nyr. XV. 143) (vö. 
ampula]. 

PAMPULÁZ: szájaskodik, nyelvel (Szeged 
vid. Nyr. 1.425; Király Pál). 

1 P AMPüSKA : 1. fánk, farsangi fánk (Kecs- 
kemét V 32; Csaplár Benedek; Szeged 
:i János;, Palócság Császár Árpád; Érsek- 
kiszúr Árpád, Csaplár Benedek; Eszter- 
r XIX.239; Hont m. Nyr. VI.232; 
W1IIM7: Hont m. Páld Nyr. XIV.676; Deb- 
recen Nyr. 111.563; Kassa vid. Nyr. XVI1.285; 
Tokaj Nvr. XXIV. 192; Torna m. Ruehietl Miklós 
1839); 2. vakarcs (Vas m. Tarodháza Nyr. X. 
89) [vö. pompos]. 

P AMPÜSKA: nói dolgokba, kül. főzésbe 
avatkozó férfi (katuska) (Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 

AMPÜSKA: botos-féle meleg posztócipó 
(Bács-Bodrog m. Bezdán Székely Sándor) |vö. 
pancsuska]. 

P AMUKA : ügyetlen, pipogya. Pamuka ember 

lErmellék Király Pál). 

PAMUT (pamuk Repce vid. Nyr. XX. 368 ; 
Esztergom Nvr. IX. 542; Csallóköz Szinnyei 
József). 

pamuk-háló : eresztő-háló (Balaton-Füred Her- 
mán 0. Halászat K.). 

[PAMÜTOS], PAMÜKOS: pamukhálóval ha- 
lászó halász (Balaton mell. Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

(PANASZ]. 

(Szólások]. Panaszba tesz: szemére hány (Nagy- 
Kálló Nyr. XII.429). 

PANOÁK: kölyüben megtört árpa (olyan- 
forma mint a gersli) (Zemplén m. Szürnyejr 

1. PÁNCÉL (páncér Székelyföld Gyórfly Iván). 

■2. PÁNCÉL: (nép-etimológia) vágott derekú 
(spencer-szabású) vászon rékli (8omogy m. Nyr. 
II.:576; Baranya m. Sziget vid. Tsz.) [vö. ben- 
zer, pangyal]. 

PANCIKÁL: keservesen megy (Nagy-Kőrös 
Katona János). 

PANCTLU8 : gyékényből font ütő, a mellyel a 

k a nagyhéten pancilusozn&b (TorontAl 

m. Szóreg Kálmány L. Szeged népe Ül. 142). 

PANCILUSOZ : a nagyhéten szerdán, csütör- 
íteken a gyerekek a templom kö- 
rül pancilusozn&k vagyis ütik a gazszálakat, 
szerintük: a zsidót; mindeniknek van pancüusa, 
8 ha gazszálat talál, fölkiált: ,Itt a zsidó, üssük 
á zsidót."; erre mindeggyik oda szalad s üti a 
gazszálat, kiabálván : .Pancilus Pilátus, mé ver- 



ted mög a Jézust!' (Torontál m. Szóreg Kál- 
mány L. Szeged népe III. 142). 

(PANCSOL). 

fől-panosol: elpazarol (Békés m. Nyr. III. 
524). 

FANCSUSKA: L szőrből kallott v. posztószé- 
lekből összefont bokáig érő téli lábbeli (Érsek- 
újvár CzF. ; Tata CzF.; Matusik Nep. János 
1841; Vác CzF.; Czech János 1840); 2. elviselt 
cipő (Tata Matusik Nep. János 1841) [vö. 3. 
pampuska], 

PANDALLÓ : ,víz alatt lévő s a fenék színén 
fölemelkedő halmocska, melyet eggy oldalról a 
viz mosogat' (Hol? Tsz. 284a) [vö. padmaly]. 

PÁNDLI : varga-asztal (Heves m. Csépa Nyr. 
11.331). 

PANDRA: gálád (Hajdú m. Nádudvar Nyr. 
VIII.234). 

PANDÜC: óra sétálója, ingája (Zala m. Ta- 
polca Nyr. XXV.478). 

PANDÚR (bandur Hont m. Tesmag Nyr. X. 
528 ; pándor Szolnok-Doboka m. Malom Muzsi 
János; pandúr Pápa vid. Tsz.): 1. pandúr: városi 
hajdú (Baja Bayer József); 2. pandúr: vármegye 
szolgája (nem katonája) (Pápa vid. Tsz.) ; 8. pán- 
dor: útkaparó (a ki az országutakat és a me- 
gyei utakat tisztogatja) (Szolnok-Doboka m. 
Malom Muzsi János). 

PANG (pang-ik Pest m. Tinnye Király Pál). 
Pangik [sokáig áll) a leves, mingyá nem jó lessz 
(uo. ua.) 

PANGANÉT {bagnét Kis-Kún-Halas Nyr. Vm. 
42; kaszárnyai szó Nyr. III. 185. 327; V1.234; 
bágnéH Gömör m. Runya Nyr. XIX.525 ; mangá- 
nét kaszárnyai szó Nyr. V.331 ; VT.234 ; pangal- 
létoB puska Baranya m. Nyr. XV.576). 

PANGYAL : női ruhaderék, testhez álló rövid 
női kabátka (Szatmár m. Czimmermann János) 
[vö. benzer, 2. páncél\. 

(PANITT P]. Panittbann : titkon, alattomban 
(Székelyföld Kassai J. Szókönyv 1.140. 455; 
U.294; IV.61). 

PANK (pdnk; — pang kaszárnyai szó Nyr. 
VI.234): 1. pad (Dráva mell. Nyr. V.572; Szla- 
vónia Nyr. XXIII.311; kaszárnyai szó Nyr. VI. 
234). Ott ül mindig a kályha mellett a pánkon 
(Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.572) ; 2. kerék- 
gyártók faragó-padja (Nagykun-Madaras Nyr. 
XIV.480). 

PÁNKÓ (pánko Brassó m. Hétfalu MNy. V. 
347): 1. fánk, farsangi fánk (Bihar m. Bartha 
József; Székelyföld Tsz.; Arany-Gyulai NGy. 
III.236 ; Győrffy Iván ; Udvarhely m. Arany- 
Gyulai NGy. 111.85 ; Homoród vid. Nyr. IX.39; 
Háromszék m. MNy. VI.223; Nyr. I\ ÍK); 

Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos); 2. csöröge, 

6* 



71 



PANKOL-PANYÓKA 



PANYÓKA-IU 






forgáoafánk; (Bánffy-Hunyad Nyr. X.23; Ciuoaa 
János) |vö. A inko, paraszt-pánkó, puha- 

ras-pánkó, száraz-pánkó]. 

(PÁNKOL). 

föl-pánkol: ' 1. tolhújt (Salgó-Tarján 

Fiók Károly). 

PANKOTA: vmi szőllófaj (Gyöngyös Nyr. I. 
rózsaszólló (Sieged Tsz.). 

pankota-BBÓiö: vmi szőllőfaj (Hegyalja Kas- 
sai J. Siókönyv IV. 6 

PÁNT {pátüc Balaton mell. Tas.). 

PÁNTÁLÓD-IK (pántáluód-ik): 1. nyelveske- 
szájaskodik (Vas m. Kemenesalja T 
2. isörtölódik (Göcsej MNy. 11.415) [vö. pánto- 
lód-ik\. 

PANTEL: pántlika, szalag (Oömör m. Krasz- 
nahorka Varalja Nyr. 111.185). 

PÁNTLIKA {pdjika, pálika Baranya ni. Me- 
csekhát Thomaer Ignác 1841; pándlika Maros- 
szék, Sóvidék Vadr. 221; Szolnok-Doboka m. 
Domokos Nvr. IX. 4:27 ; pántéka Göcsej Nyr. XIII. 
268; pántika 8zékelyföld Gyórffy Iván; Udvar- 
hely ni Vadr. 21; Háromszék m. NyK. III. ít; 
pdntyika Moldvai csáng. Erdélyi J. Népd. és 
mondák 1.420; plántikd Szlavónia Nyr. XXIII. 
214). 

pántlika-virág: cifra-sás (KúnszentmiklósNyr. 
xviii. 189). 

(PÁNTLIKÁS). 

pántlikás-hús : disznónak, birkának, marhá- 
nak hátgerince alatt futó hosszú szalagszerű 
pecsenyéje (Hol? Nyr. XIV.279). 

PÁNTLIKÁZ (pdntikázott Udvarhely m. Homo- 
ród-Almás Nyr. VII.95). 

[PÁNTOL]. 

el-pántol (é-pántot): elver (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XIV. 477; Bereg m. Pap Károly). Nem árt, ha 
ászt a tatalyingót ek kicsit elpántojja (Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. VIII.226). 

meg-pántol : megver (Bereg m. Pap Károly). 

PÁNTOLÓD-IK (Balaton mell., Pápa vid. Tsz.; 
pontoluód-ik Göcsej MNy. 11.415): L pántolód-ik : 
kötekedik, ingerkedik (Balaton mell., Pápa vid. 
Tsz.); 2. pontoluód-ik: zsörtölődik (Göcsej MXv. 
II .415) [vö. pdntálód-ik}. 

PANUSA (panus Szolnok-Doboka m. Malom 
Muzsi .János) : 1. kukorica-háncs, kukorica-hán- 
talék (Szilágy m. Kerekes Ernő; Zilah Nyr. 
XIV.4.U ; Brdély NyK. 11.378; 8zolnok-Doboka 
m. Malom Muzsi János ; Mezőség Hegedfis István); 
2. megszáradt kukorica-csutka (Szatmár m. Pató- 
háza Nyr. XIX. 379) [vö. málé-panusa]. 

1. P ANYÓKA (ponyóka Csongrád m. PIoetz 
1839; Abaúj-Torna m. Gönc-Ruszka Nyr. VII. 



Hegyalja Kassai J. Siókön w IV 
ponyókán, ponyókára, Debrecen Nyr. XXIII ,8 
i nyóka, ponyóh 

a négy sarkán kettős varrásíi, kétujjnyi széles, 
eggy-két arasznyi hosszú kötője van; esek 
kötik öasie a belerakott füvet, szénát, csal a 
détstb. (( is Pál . Pannonhalma N 

XI 1.1 87; Abaúj-Torna VII. 

ióka: ponyra . .assai .J. 

Siókon w !\ 146); 8. ponyóka: pongyola (Csong- 
rád m. PIoetz 1839) [vö. ponyos]. 

2. PANYÓKA: női munkával, gazdassm 
teendőkkel foglalkozó ember (Szatmár m. Cseke 

•it). 

(PANYÓKÁS). Ponyókásun panj tve, 

könnyedén, pongyolán (Debrecen Nvr. XXIII. 

PÁNYVA: nyeles serpenyő (Komárom m. 
Für Nyr. XVIII.528). 

PÁNYVA (panya [?] Székelyföld T*z. [i<ry 
Gyarmatin Vocab. is, a honnan át van véve; 
nyilván hiba pdnya helyett) ; 
pánya-\iöte\ Erdély Kassai J. Szókönyv IV.60). 

PÁNYVÁZ: kifeszíti a vitorlát. így non 
oda, peig pányvázunk is (Tihany Nyr. III : 

[PÁNYVÁZTAT]. 

ki-pányváztat : póznákkal kijelölteti vmirnk 
a határát. Kipám/níztattam a rétemet (Göcsej 
Tsz. 285a). 

1. PAP (pop Moldvai csáng. Nyr. IX.4>5; X. 
202): 1. legfölső kévéje a gabona-ki 
(Balaton mell., Vas m. Kemenesalja T- 
C8ej, Nagy-Lengyel Nyr. VII. 33; Pápa Nvr XVI. 
576; Somogy m. Sándor József; Tolna m. Tsz ; 
Pannonhalma Bódiss Jusztin; Pest m. Tinnye 
Nyr. VII. 136; Komárom m. Pfir Nvr. XX 
Borsod m. Király Pál; Gömör m. Tsj 
XVIII.506; Hajdú m. Kába Nyr. XXV.J 
locsa vid., Szatmár m. Czimmermann hinos; 
Abaúj m. Király Pál; Tokaj Nyr. XXIV 
Zemplén m. Sziirnyeg Nyr. X.326; Székelyi 
Kiss Mihály) ; 2. a) a borsajtó garatjának vastag 
deszkafödele, mely a törköly lenyomás 
gál (Borsod, Abaúj m. Kiráív Pál; Zemplén m. 
Mád Nyr. VI.285; Tokaj Nyr. XXIV.192); b) 
a borsajtó garatja födelének nyomtató-fája, a 
borsajtó nyomórúdja (Győr m. Pázmándhegy 
Bódiss Jusztin ; Balaton mell. Tsz. ; Göcsej, Nagy- 
Lengyel Nyr. VII.34); 3. támasztó oszlop (a 
lyentpl. az eltörött gerenda alá állítanak 
oszlop (a milyent az elkorhadt sasfa v. ágas 
mellé állítanak), segítő rúd (a milyent keréktörés 
esetében alkalmaznak) (8 VUL 

515: tiály, Gyórffy Iván; Marosvásárhely 

vid. Zilaliy József); 4. kasza v. sarló után ma- 
radt fölálló szál '•'/ tdm papnak hagyád 
el magad után? (Székel yföld Kiss Miliah 
nak kitett jegy (Székelyföld Tsz.); 6. két kötélág 
eggybefonására szolgáló eszköz (a házi • 
eresztésnél) (Heves m. Névtelen 
nyérberakásnál a bukoliba szúrt vékony fácska, 






PAP 



PAP-PAPIKOZ 



74 



a végén zsiros rongy, a melyet meggyújtanak, 
hogy a kemencébe világítson (másutt: szusztora) 
(Csongra s. botos kölönte (eottus 

gobio) (Szolnok-Doboka m. Nyr. XXI. 151. 318). 

[Szólások). Nagy pap: beszédes (Tisza-Sz.- 
Imre Nyr IX. 130). Papot áll a kés: ha játsiva 
a földre vetik, s a hegyén egyenesen megáll 
(Nagy-Kóros, Kecskemét Simonyi Zsigmond). 

pap-erszény: [tréf.j anyakönyv, kül. a teme- 
tési része. Hova üfyekf — Clj <i yt/' ers:innytl» ; 
halj meg, hogy a neved belekerüljön a* anya- 
könyvbe (Székelyföld Kiss Mihály). 

pap-fejü cinege: búbos cinege (Somogy m. 
8sóke-Denc8 Nyr. Ili 231). 

pap-hajgáló : takácsmácsonya (dipsacus fullo- 
num) (Vas m. Ságh ? Kresznerics F. Szótár II. 1 19). 

pap-kéve: legfelső kévéje a gabona-kereszt- 
nek (Szeged Nyr. 1.271). 

pap-kompór, pap-kumpér, pap - krumpli : 
sárga, porhanyó bélú burgonya-faj (Heves m. 
Névtelen 1840). 

pap-kóró: a kepekalangyát jelölő száraz ló- 
BÓska-szál (Háromszék m. Kiss Mihály). 

pap-lonc: convolvulus arvensis (Nógrád m. 

pap-macska: nagy, szőrös, fekete hernyó 
ra vid. Kelecsény József 1843; Érsekújvár 
\ 11-41 ; VI1I.332; X1X.457; Komárom Nyr. 
VI 1.282; Palócság Nyr. XXH.78; Esztergom és 
vid. Nyr. VHI.612; X1.381 ; Hont m. Nyr. VI. 
232; Bars, Borsod, Abaúj m. Király Pál; Kis- 
kun-Halas Nyr. XV.333; Nagy-Kúnság Nyr. 
XVI.432; Hol? Tsz.). 

pap-monya (pap-mony Balaton mell. Föld- 
rajzi Közi. 1894. 71): [nép-etimológia] fekete 
hunyor, fekete zászpa, physalis alkekengi (Bala- 
ton mell Földr. Közi. 1894. 71 ; Székelyföld Kiss 
Mihály; Erdóvidék Nyr. IX.42) [vö. paponya]. 

pap-pörc = pap-töpörtyü (Zala m. Tapolca 
Nyr. VIII.469 [itt pappóre nyilván hiba]). 

pap-Bajt (pap sajtja Tolna m., Székelyföld 
Tsz.): vad mályva és gyümölcse (Soprony m. 
Nyr. V. 425; X.332; Vas m. Nyr. X.332: Vas 
m. Répce-Szentgyörgy Nyr. XVIII.574; Komá- 
rom m. Fúr Nyr. XX.479; Nógrád m. Nyr. III. 
544; Szolnok-Doboka m. Malom Muzsi János). 

pap-saláta : tavaszi mezei saláta (Göcsej Tsz.). 

pap-sapka, pap-sipka : 1. a kecskerágó mag- 
tofcj** gyümölcse (Zala m. Tapolca Nyr. VIII 
469; Csallóköz Csaplár Benedek ; Heves m. K 
telén 1840; Siatmár m. Nagybánya Nyr. XIV. 
524); 2. kecskerágó (evonymus europaeus) (Du- 
nántúl Erdészeti Lapok XXH.862). 

papsipka-fa: kecskerágó (evonymus euro- 
Daeus) (Hevea m. Névtelen 1840; Eger vid. 
Kassai J. Szókönyv III. 165). 



papsipka-óma : gerezdes apró alma (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

pap-tetű : acerina cernua (Győr Nyr. XI.430 ; 
vö. Hermán 0. Halászat K.). 

pap-töki : pukkantó (staphylea pinnata) (Sop- 
rony és Vas in Nyr. X.332). 

pap-töpörtyű : az ajak szélén támadt kipat- 
togzás, a mely megszáradva töpörtyűhöz ha- 
sonló (Csallóköz Szinnyei József)- 

[pap-tyúkja]. 

[Szólások]. Eleresztette a pap tyúkját: elnngotta 
magát (Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m. Nyr. IX. 
135). 

pap-zsák: 1. [tréf.j nagyobbfajta zsák (Fehér 
m. Wolff Béla); 2. [tréf.j kicsiny és széles zsák, 
a melyen nem látszik meg, milyen sok fér bele 
(Somogy m. Ádánd Bánóczi József). 

2. PAP: enyv (Háromszék m. Kis-Borosny, 
Nyr. XVI.48). 

[PAPA]. 

papa-madár : papagáj. Francia is kevély, mint 
a papa-madár (Gyöngyös Erdélyi J. Népd. és 
mond. 1.238). 

PÁPA: pápaszem (Baranya m. Ormánysáe 
Nyr. 11.279). 

pápa-keszeg: leuciscus rutilus [?] (Komárom 
Hermán 0. Halászat K.; Szeged Tsz. 203b). 

pápa-látó fú : chondrilla juncea (Balaton mell. 
Földrajzi Közi. 1894. 71). 

PAPAJGÓ: gágogó. A gyepen papajgó libák- 
legeinek (Nógrád m. Szécsény Király Pál). 

PAPANC: kúszó, fölfutó v. a földön elfutó, 
elterjedő gyom, gaz (convolvulus) (Hol? Nyr. 
VIII. 523). Űri papanc: kerti folyóka (Komárom 
m. Naszvad Nyr. IV.283). 

PAPABUSKA: cigány: a) kuruzsló cigány 
(Somogy m. Kálmáncsa Nyr. XI.238) ; b) kolom- 
pár-cigány (Somogy m. Mocsolád Vikár Béla). 

PAPATYI: 1. zöldpihés kis liba (Nagy-Kún- 
ság Nyr. III.282; XV1.432); 2. a ház nádtetején 
termő moha (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.432) [vö. 
i papotyol]. 

PAPIK (Háromszék m. MNy. VI.344; Alsó- 
Fehér m. Lázár István; papik, poplik Hunvad 
m. Lozsád Nyr. XXIII. 143): mind a két végén 
meghegyezett fácska, melyet a játszó gyerme- 
kek ütőfával föl- és kiütnek. 

PAPIKA (papikám): papácska, papa (Dráva 
mell. Nyr. V.522; Dráva mell. Kopács Nyr. XVI. 
284; XVII.45). 

PAPIKOZ (papikozni Háromszék m. MNy. VI. 
344; poplikozás Huny ad m. Lozsád Nyr. XXIII. 
143): papikkal játszik. 



7r, 



papír papozó 



l'M'l' \/ I * \ lv 



76 



PÁPIR, PÁPÍB: parázsnak pehelysierú hamva 
(Bodrogköi Kassai J. Biókönyv 1V.66; Tss.). 

PAPÍRNYA: papirosgyár (Rozsnyó ée vid. 
Strorap József). 

PAPIROS (poppiros Vaa m. Sorok mell. Már- 
ton József; 8zilágy m. Taanád Nyr. VI.474; 
Koloza m. Biucau ékelyföld 

Kassai J. Siókon \ \ II.11I I irossiék, 

Nyárád mell. Vadr. 207; pepita, Moldvai csáng. 
Nyr. IX.448; pipiras Siolnok-Doboka m. Apa- 
Nagyfalu Nyr XII 429). 

(PÁPISTA). 

pápista-pap: [tréf.] vetőgép (Marosvásárhely 

vid. Zilahy József)- 

pápista- varnyti : [tréf.] gabonaevó (hússal nem 
éló) varjú (Zemplén m. Siürnyeg Nyr. X.27'.)). 

PAPLAN (poklán Repce vid. Nyr. XX.368; 
Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 1841; 
paklár |? a közló eggy leánytól hallotta ígyj 
Fehér m. Siolgaegyhása Nyr. IV.45; paplany 
Háromszék m. Uion Erdélyi Lajos). — Poklán: 
otthon készült durva takaródzó-lepedó (Baranya 
m. Mecsekhát Thomaer Ignác 1841). 

PAPNÉ: [tréf.] a gabonakeresztnek legfölsó 
kévéje alatti 17 kéve (Hajdú m. Kába Nyr. 

PAPÓ: öregapa, öregapó, öreg ember (Ba- 
ranya m. Ormányság Tsz.; Dráva vid. Nyr. XIII. 
476; Baranya m. Csúza Nyr. X\ 111.335; Gömör 
m. N\r XVHI.r.DJ: xxin.t;'.); Rimaszombat Nyr. 
IY.öííÖ; Szilágy m. Nvr. IX. 182. 565; Torda- 
Aranyos m. Gerend Nyr. XXIII.577). 

PÁPOG: liheg, piheg. A kintUM má egészen 
nekirakodptt (haldoklik], csak ugy pápog, má réni 
se tud. Úgy pápog, nem méhet má (Dráva mell. 
Kopács Nyr. XVI.474. 573) (vö. páhog]. 

PAPÓKA: öregapa (Rozsnyó vid. Nyr. XVII. 
476). 

PAPONDEKNI (Debrecen Nyr. IX. 163; pakon- 
tekli Debrecen Nyr. XXttL885; pakmieJ& So- 
mogy m. Nágocs Nyr. VI.427): kcmónypapiros 
(pappendeckel). 

PAPONYA: kökörcsin (Székelyföld Gyórffy 
Iván) (vö. pap-monya]. 

P APORÁSZ: (gúny.] beszél, kiabál (Orosháza 
VL179). 

PAPOS: 1. kényelmes (Tokaj Nyr. XXIV. 
192); 2. papos lud: fehér lúd, a melynek fekete 
folt van a fején (Pápa Nyr. XVI.576). 

PAPOTYOL: pipee, pajpog, pipityel (kis liba) 
(Szatmár m. Kapnik vid. Nyr 11.276) \vö. papatyi]. 

PAPOZÓ: vmi gyermekjáték (Torontál m. 
Sióreg Kálmány L. Sieged népe 111.277). 



(PAPPÁZ|. 

be-pappás: papirossal beragastt ab- 

bkot) (uni m. Péter János). 

PÁPRÁD (Baranya m. Ormányság N 

286; páprádo .a m. Ormányság Nyr. II. 

ragu Hol? Tsz.. | ;i ni. 

m N 

PAPRIKA V 

88). — Papri 

gúnyneve (t i. régebben piros nadrág 
(Kaszárnyai szó Nyr. VI.:' 

PAPRIKÁS: összefont zsebkendőnek p 
I (nem göbös) végével való ütés (másképp: cm, 
vö. borsós) (Szatmár m. Nagybánya Nvr IX 

PAPUCS: cipó (Háromszék m. Angyalos, Be- 
senyő, Gidófalva Nvr. X\ ill.r,74). 

[Szólások]. As se monta, papucs v 
csak imént: eggy szót sem szólt (Veszprém m. 

Nyr. IV..Í22). 

Ipapucs-mag]. 

[Szólások]. As se monta: papucsmag, csak 
émént: <*> (Veszprém m. Nyr. IV.322) [vö. 1. pacs- 
mag). 

papucs-talpu : (szarvasmarha), a melynek 
hosszú körme van, azért nagyon a sarkán 
s ott lágy lévén a talpa, mindjárt megfájdul 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

PAPUNYÁZ: lazán rakva magasan fölhall 
(szénát, szalmát, fahasábokat) (Székelyi 

PAPÜSA (jiapuzsa Székelyföld Tsz.): 1. össze- 
kötött csomó, kül. dohánylevél-csomó (Kalota 
Zsobok ifj. Antal Domokos ; Háromszék m. Nyr. 
III.374; V.90). Egy papusa dohány (Három 
m. Erdélyi Lajos; Brassó m. ll.ttalu Nvr. XVI. 
575). Egy papusa dohán t 
tákvá (Székelyföld Gyórflfy Iván); 2. kis fonot- 
tas kalács, mely ilyen alakú: « (Brassó m. Hét- 
falu MNy. V.347; Tatrang Nyr. II 

P APUSÁL: csomóba szed és köt (pl. dohány 
leveleket), összefog, összehajt (Háromszék in. 
Nyr. III.:t74; V\9Ö; Gyórflfy i'v 

(Szólások], l'ujnisdlja a Máját: Illegeti, hogy 
szép legyen (Székelyföld Kiss Miti 

össze papusál: összecsomagol (Háromszék m. 
Dalnok Márton Imre). 

(1. PÁR]. 

pár-raj : méhrajból még ugyanazon évben ki- 
td m. Fabó András 1841). 

2. PÁR: 1. gól. Hadd főjjön apárgyába [mond- 
ják, mikor a burgonyát leszűrik, ráteszik 
dót és betakarjak ejtgj ruhával] (Zala m. 6 
pezd Nyr. XVII iránya m. 

Sumony Nyr. 111.320); 8. piir-lúg (Kis-Kun 



77 



PABA-PÁRA 



PARÁC8KA-PARÁH0L 



78 



Halas Nyr. X 4. kenyér-élesztő (kovász, 

komlós korpa) (Balaton mell. Földrajzi Közi. 
1894. 64; Tisza-Sz.-Imre Nyr. X.329; Mezótúr 
Nyr. X.336; Caongrád m. Ploeta 1839; Csong- 
rád m. Sientes Nyr. XVI1.229 (itt hiba vao as 
értelmelésben]; Négyesy László; Tiszafüred és 
Kimnach Ödön; Palócság Nyr. XXII1.95; 
Rozsnyó Nyr. VI 11.565; Abaúj m. Névtelen 1839). 

pár-födél: durva házi vászonból való lepedó 
(pl. a Kzapulóbau fölül levó lepedó, a melyre a 
hamut teszik; háti ruha, a melyben a füvet 
iják a mezőről) (Vas m. Horváth József; 
Vas m. Sorok mell. Nyr. XXII. 144; Zalám. 
Balaton mell. Fleischmann Jenő; Sümeg vid. 
Nógrádi J. A 8timegvid. nyelvjárás 24). 

pár-hamu : kiszapult (vagyis szapulás után 
maradt) hamu (Somogy m. Nyr. X.476 ; Baranya 
m. Tsz. 286b). 

pár-kas: vesszőből font széles kas, a mely- 
ben a kovászt tartják (Abaúj m. Névtelen 1839). 

pár-lúg: szódás víz, a melyben mosáskor 
párolnak ik'is-Kún-Halas Nyr. XV.333). 

pár-ssárító: széles kosár, a melyben az élesz- 
tőt szárítják és tartják (Csongrád m. Ploetz 
ia39). 

pár-tüs: parázs (Szatmár vid. Tsz.; Szatmár 
m. Xairy-Kálló Nyr. XII.430; Tisza-Dob Nyr. 
XVIII.'mI; Hajdú-Szovát Rechnitz Ignác; Hegy- 
alja Kassai J. Szókönyv IU.62; IV.69; Tokaj 
Nyr. XIX.432). 

1 . PÁRA : pénz (Moldvai csáng. Nyr. IX.530) 
[vö. parácska]. 

2. PÁRA (pala Körös-Tarcsa, pala-húzó Ung 
m. Záhony Hermán 0. Halászat K.) : átlyukasz- 
tott kéreg- v. fadarab, a milyeneket a húzó-háló 
fölére fúzve kötnek, hogy úszva járjon a vizén 
(Sok helyen, Hermán 0. Halászat K. ; Győr Nyr. 
XI 430; Palócság? Tsz.). 

para-háló : nagy (néha 100 öl hosszú) kerító- 
háló (Balaton mell. Király Pál). 

pala-húzó : az a halászlegény, a ki az öreg- 
háló fölét húzza (Ung m. Záhony Hermán 0. 
Halászat K.). 

para-szedö : az a halászlegény, a ki a háló- 
nak a vizből való kiszedésekor s a hajóba való 
betakarításakor a felint fölszedegeti és rendbe 
rakja (Csongrád Hermán 0. Halászat K.). 

para-takaró : gyékény, a mellyel nagy hő- 
ségben a parás-inat betakarják (Szolnok Hermán 
0. Halászat K.). 

para-vetö: az a legény, a ki a hálónak pá- 
rákkal fölszerelt részét a vizbe veti, illetőleg a 
vízből kiszedi (Csongrád Nyr. XI1I.182). 

PÁRA : szarvasmarha (Tolna m. Fölső-Nyék 
Nyr. VI.323). Hajóid t a párákat itatnyi (Tolna 
m. Fölső-Nyék Xyr. VI.277). 



(PARÁCSKA], PORÁCKA : pénz. Köesz ka- 
pódzik az éfiunak a poráckából (Moldvai csáng. 
Nyr. IX.630) [vö. 1. pára]. 

PARÁDÉ (prádé Cegléd Széehy Károly; Há- 
romszék m., Krdóvidék Vadr. 145; péráai Zala 
m. Dobronak Nyr. XV.190): l. prádé: tempó 
(Háromszék m. Márk Imre). Az én ludum nagy 
hekreazt a prádét megtette, térgyig érő nagy hóba 
felhágott a tojóba (Háromszék m. Erdóvidék Vadr. 
145); 2. prádé: figura, táncfigura (Erdóvidék 
Benedek Elek). Ögyél, fiam, korélábét, hogy a 
lábad hányjon prádét! (táncközbeli mondóka] 
(Székelyföld Arany -Gyulai NGy. 111.251). 

PARÁDÉS (prádés Torontál m. Egyházas-Kér 
Kalmány L. Szeged népe II 1.205). 

PARÁDÉZ (parádézni) : tréfál (Ipoly völgye, 
Kővár vid. Nyr. XVI.526). 

PARADICSOM (paradisotn Szombathely, M.- 
Gyerőmonostor, Marosvásárhely vid. Király Pál ; 
paradizsom Marosszék Király Pál). — Paradi- 
csom: honvédek gúnyneve (t. i. régebben piros 
nadrágjuk volt) (Kaszárnyai szó Nyr. VI.234). 

PARADICSOMOS. Paradicsomos fiaskó: hon- 
védek gúnyneve (t. i. régebben piros nadrágjuk 
volt) (Kaszárnyai szó Nyr. VI.234). 

PARADIZI : paradicsom (Gyöngyös Nyr. III. 
555). 

[PARADOL]. 

meg-paradol: megöntöz, meglocsol. Ugyan 
paradold meg má a ház föggyét (Szatmár m. Pató- 
háza Nyr. XVI.96) (vö. paráhol\. 

PÁRADZ-IK : párzik (a galamb) (Szeged Kál- 
m'ány L. Szeged népe 1.215). 

PARAPERNTJM (Udvarhely m. Nyr. XXV. 
571; Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár; 
penefémum Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; 
perefernum Csík m. Péter János): kelengye, nász- 
hozomány [vö. peme). 

P ARAPINA: pajtás, játszótárs (Erdővidék 
Nyr. VIII. 188; Benedek Elek). 

PARÁHOL (práhol Szilágy m. Kerekes Ernő): 
1. permetez (az eső). Paráhol az esső (Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv IV.68). Kern esett, csak egy 
kicsinyt paráholt az eső (Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. XIV. 524) ; 2. vízzel megpermetez (pl. ruhát 
a vasalás előtt), gyengén megöutöz, meglocsol 
(pl. szoba földjét) (Kisújszállás Nyr. XIX.23S; 
Békés m. Sárrét Nagy Sándor; Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. XIV.524); 8. pazarol, tékozol 
(Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 1841; 
Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.335) (vö. paradol\. 

be-práhol: vízzel megpermetez, befecskend. 
Práhold be a ruhát (Szilágy m. Kerekes Ernő). 

meg-paráhol: vízzel megpermetez (pl. ruhát 
a vasalás előtt), gyengén megöntöz, meglocsol 



79 



PARAH0LÁ8-PARA1 



IWKAl'ÁCfiKOD IK PARASZT 



n 



(pl. sióba földjét) (Békét m. Balog I 

hold még éggy kicsit azt a virágot (Abaúj m. Nyr. 

VI 171). 

PAR AHOLÁS : öntözés, locsolás. Tudom, nem 
tuggyátok, ez a paraholas honnan kerülhetett ex 
a locsolódás (Szatmár-Németi Nyr. XV.516. hús- 
kösaöntóben). 

PARÁHOLÓ, PRAHOLÓ: l. warÁMUi per- 
melesó. Csak olyan kis paráholó [pori elverő] 
esó vét (Siatmár m. Patóházn N 
2. prttAo/d:.ltimAr-easköi| (8ieged vid. Nyr. 111. 

PARAJ (varaj Heves m. Nyr. VII 41) 

PARANCSOL (poronesol Pozsony m. Deiiki. 
tra m. Vág-Hosszúfalu Nyr. XV.518; Szé- 
kelyföld Tsz.; Kiss Mihály; Háromszék m. Vadr.; 
Háromszék m. Orbai járás Nyr. VI1.332; Mold- 
vai csáng. Nyr. 111.53; IX.483). 

|8zólá8ok). Mit pára? mit paranesol? (Kunság 
X11I..VJ4; K !'. XI1I.4.TJ; Kis Kuil- 

Halas Nyr. XIX.335; Debrecen Nyr. IX. 165). 
Parancsoljon: tessék (Marosvásárhely Nyr. IX. 
428). Parancsodon besétálni, leülni (Erdély Sziny- 
József)- 

PARANCSOLAT (poroncsolat Kolozs m. Zso- 
bok Melich János ; Székelyföld Kiss Mihály ; 
Udvarhely m. Homoród vid. Vadr. 100; pran- 
csolat Pest m. Bogyiszló Nyr. 111.48). 

[PÁRÁN KA]. 

paránka-vas: az az eszköz, a mellyel az ór- 
fán (árbocon) a vontató-kötelet föl- és leszállít- 
ják (Kis-Duna mell. Győr és Mosony közt Nyr. 
XI.44). 

PARÁNKÓ (Háromszék m. NyK. 111.13; m> 
ránkó Székelyföld Nyr. 1.327; Csaplár Benedek, 
Kiss Mihály, GyőrfTy Iván; Háromszék m. Vadr. 
513a, 553): parányi [vö. pirinkó]. 

PARANTYÁS (Göcsej MNy. 11.41."): ptrántyás 
Vas m. órség Nyr. III.283; Zala m. Dobronak 
Nyr. X1V.191; prántyás Zala in. Volák Lajos; 
Somogy m. Csurgó Nyr. XVII.478): permetes, 
harmatos, lucskos, csatakos (Zala m. Dobronak 
XIV.191). Ha vki harmatos fűben jár, , 
lesz a ruhája (Somogy m. Csurgó Nyr, 
XVII 47*). Pérántyás pizsele (Vas m. Őrség Nyr. 
QL9B8). Prántyás csibe (Zala m. Volák Lajos). 
Parantyds a hajrája (Göcsej MNy. 11.415) [vö. 
pirintyés, poronty ós\. 

PARÁNYI (pérányi, perányi Göcsej MNy. I. 
219; 11.415; Nyr. X1II.254; pirányi Székelyföld 
Nyr. IV.236; Udvarhely m. Vadr. 64; Homoród 
vid. Nyr. XXIII. 44; Háromszék m. Kiss Mi- 
hály). — Pirányig, pirányég: pillanatig (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

PARAPÁC8 (Székelyföld Tsz.: Nyr. IX. 175; 
Háromszék m. Vadr. 512b; ; 
Nyr. V1II.188; púrápács Székelyföld Nyr. IV. 



286; UdvarlieU m. Vadr. 512b; Udvarhcdy m. 
Enlaka Nyr l ["se.; 

perepács Háromszék m vadr.; perepáty Kolozs- 
vár \ . k. lürge, virgonc, szapora 
ée bátor beszédű (gyermek) 

pArAPÁCSKOD-iK: élénken, szaporán és 
bátran beszél (Udvarhely n 

1 . PÁRÁS. Párások padja : a dereglyén a far- 
tól számítva az elsó pad, közvetlenül a háló 
mellett, két legény számára, kik ■ halót Uhá 
ják 8 a párás fölét szedik (Balaton mell. B 
man ü. Halászat l 

parás-legény : az :i halászlegény, a k: 
faŰnál v. reléi szedi (Hol? Hermán 0. II 
szat K.). 

2. PARAS (parázs): omlós (Kapnikbánya és 
vid. NyK. 11.379). P 

(Szabolcs m. Besenyőd Nyr. XI! 
króm, la eszek abbul a sütntnkhul, a m< 

olyan jó párás. Párás biz az, csa u /«/.. 

' a párás (krompé) bandurka (Zemplén m. 
XV 11.274). Parázs, ídes, vastag, uüt 
tójja ken, be jó ídes [így ajánlgatja a kofa a sült 
tököt) (Debrecen Nyr. XIX.288). Párás \ 
borsó, fuszujka: hajalatlan, töretlen szemű fótt 
borsó v. bab (melyet megsózva, lé nélkül adnak 
föl) (Sárospatak Nyr. XV1I.140; Székelyföld Thz.; 
[itt 285a, valamint a közló kéziratában is. 
borsó hiba]; NyK. X.335; Udvarhely m 
mell. Nyr. XVII.93). Szereti erősen a [ 
párásul (Udvarhely m. Nyikó mell. Nyr. XVII. 
93). Párás cukor: törött cukor, porcukor. Párás 
hó: szemcsés, nem tapadó hó. Könnyen hordja 
a szél a havat, mert még párás, nem fagyott 
össze (Szabolcs m. Nyr. XVII.92. 98 

[Szólások). Sok jó parázs pís:t kopott >/>"'■ 
eccer-másszor a kalap-árulásbúl (Debre> 
XIX.288). Jó párás pénz (Hol? Nyr. XVII.'.' 

PARASZT {poroszt Moldvai csáng. Nyr 
202): 1. goromba, durván órlött. Parasztra 
(lisztet) (Heves m. Névtelen 1840) n és 

parasztul őrletni. Inkább parasztul őszünk: dur- 
ván órlött, nem szitált lisztből sütünk (Dunán- 
túl Nyr.XVIlI.42). Parasztra ölet) 
Schvi . alá): 2. üresen, megmunknlatlunul, 

felhasználatlanul maradt része, darabja vminek: 
a) búza között maradt üres folt (Dráva mail. 
Kopács Nyr. XVI.573); b) szántáskor szám 
nul maradt darab föld (Tokaj Nyr. XIX. I 
kapálatlanul maradt darab föld. Mar 
egy darab parasztja, de már nem 
meg (Nagy Kunság, Túrkev.' Nyr. III 
hának sima. kivarratlan, kiz- 
(Borsod m. Ethnographia VII>3)- Uft 
zsinórral a mentémet, hogy egy csepp paraszt se 
idt rajta (Szolnok Gy ar). ügy 

kihányták zsinórral, hogy alig maradt egy kis pa- 
raszt rajta (Hol? Lehr, Toldi 397. 398); d) posztó- 
nak v. egyéb kelmének a széle, melyet a szabás- 
kor félrevetnek (Halaton mell. Fábián Gál 
e) nyomtatványnak üres széle, margója (Szat- 



M 



PARASZTI— PARASZTUL 



PARATÉ-PARÉ 



■ 



már m. Nagy bánya Nvr XIV.524); 8. sörény. 
iszt hús (Székelyföld Király Pál). Ha a kö- 
vérít nem szereted, vegyed a parasztját (Három- 
szék in. Kováazna Butyka Boldizsár); 4. szelíd, 
jámbor, kezes (állat) (Báca m. Zenta Nyr. IX 
378 ; Pest m. Túra, Hevea m. Karácsond Király 
Pál; Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. XV1.526 ; 
Hajdú ra. Egyei Csaplár Benedek). Paraszt jó- 
szág (Tisza mell. Erdősi József); B. poroszt: 
ddvai caáng. Nyr. X.202); 6. gyász- 
isztba van: gyászban van (Ba- 
ranya m. Pellérd Nyr. XI. 382). 

[8zóláaok]. Parasztéi jártam: pórul jártam 
(Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 1841). 

parasst-ebéd: reggeli 8 — 9 óra tájban való 
étkezés (Székelyföld Kiss Mihály, Uyórffy Iván ; 
Háromszék m. MNv. VI .243; Vadr. 373. 496a; 

IX.34). 

paraszt-liszt: goromba, durva-órlésfl (pitlélet- 
len) liszt (Fölsó-Somogy Schwarcz üyula; Heves 
m. Névtelen 1840). 

paraszt-mácsik: puszta (semmivel meg nem 
hintett) metélt (Rábaköz Halász János). 

paraszt-malom: olyan malom, a mely csak 
eggyszer, vagyis parasztra óröl (Gyór Nyr. XI.287). 

paraszt-őrlés: korpával elegy liszt (Heves m. 
Sirok Nyr. 111.44). 

paraszt-palacsinta : tepsiben sült vastag pala- 
csinta-tészta (Erdély Szinnyei József)' 

paraszt-pánkó : vastag tésztából készült és jó 
pirosra sütött csöröge (Kalotaszeg Czucza Já- 
nos). 

paraszt-példa: közmondás. Az van a paraszt- 
példába (v. azt mondja a parasztpéldá), hogy las- 
san járj, tovább érsz. Mán csak jól tartja a pa- 
rasztpélda, hogy a kinek nem viszked, ne vaka- 
ródzék (Borsod, Abaúj m. Király Pál). 

paraszt-tányér: cseréptányér (Baranya m. 
Csúza Nyr. XVIII.335). 

paraszt-tyúk: bóbita nélküli tyúk (Szeged 
Király Pál). 

PARASZTI: paraszt- (Göcsej Budenz- Album 
162; Nyr. XIV.167), parasztos. Paraszti munka 
(Szeged Csaplár Benedek). Miska fijam a paraszti 
munkát szereti, Sándor fijam még jobb szeret bar- 
kácsolni (Csongrád m. Szentes Nyr. XVII.90). 
Paraszti beszéd (Gyór m. Bóny Nyr. XV.285). 

PARASZTIKU8: x. Parasztikus munka. Pa- 
rasztikus ember (Csallóköz Csaplár Benedek). 

PARASZTOS: sovány (hús). Jó parasztos húst 
vettem (Háromszék m. Kovászna Butyka Boldi- 
zsár). Aggyon a parasztossából annak a húsnak 
(Kézdi-Vásárhely Horváth Farkas). 

[PARASZTUL]. 

mög-parasztúl: l. megszelídül (Mátra vid. 
Nyr. XXII.335). Nagyon szilaj az a l'ó, hé! — Maj 

a iuuim : maotab TUmteAn n. 



wüpparasztúl az 'én kezembe. Húzd esst a kan- 
tárt a ficánkoló lovad fejibe, s égyvésten-igybt 
mégparasztúl ; úgy áüya, mint a tőke (Gömőr m. 
Király Pál); 2. megháborodik, megörül (Brassó 
m. Hótfalu Nyr. 1X1408; Király Pál). 

PARATÉ : pajtás, játszótárs (Erdóvidék Bene- 
dek Elek). 

PARÁZNA (perázna, pérázna Rábaköz MXy. 
V.98; Göcsej Nvr. XI1I.307): romlott, rossz. Egye 
fene észt aparázna szekeret (Tokaj Nyr. XXIV. 192). 

PARÁZNÍT: paráznaságra rávesz v. kény- 
szerit, megszeplősít (Szilágy m. Nyr. IX.565). 

meg-paráznít : m. Hogy [ez v. az] parázniccson 
meg! (Bánvölgyi palócság Csaplár Benedek). 

PARÁZNÍTTAT: azt mondja reá v. neki, 
hogy ez v. az paráznítsa meg (Bánvölgyi palóc- 
ság Csaplár Benedek). 

PARAZOLY (Orosháza Nyr. IV .377 ; parazló 
Békés m. Balog István; parizol Udvarhely m. 
Nyr. XVIII.239; Háromszék m., Erdóvidék Vadr. 
177): napernyő, esernyő. 

PARÁZS (parazsa, parazsa Székelyföld Arany- 
Gyulai NGy. 111.29; Kiss Mihály, Győrffy Iván; 
Marosszék Nyr. XV. 185; Udvarhely m. Keresz- 
túr vid. Vadr. 439. 554; Háromszék m. MXv. 
VI.210; Vadr.; Kiss Mihály; parézsa Székelyföld 
Tsz.; párzsa Csallóköz Csaplár Benedek; Hont 
m. Nagy-Csalomja Xyr. XVI. 526; porázs Göcsej 
Xvr. XIII.254; porázsa Udvarhely m. Bethlen- 
falva Nyr. VII.384; Háromszék m. Vadr. 554; 
Csík m. MNy. VI.375 ; prázsa Udvarhely m. Kiss 
Mihály ; prézsa Székelyföld Tsz. 286a). 

PARAZSINA : 1. hosszú karó, pózna (Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos); 2. vessző (Szé- 
kelyföld, Háromszék m. Tsz.). 

PARAZSINÁL: megvesszőz (Székelyföld Tsz.). 

PARÁZSOL (Csallóköz Csaplár Benedek; 
Nyitra m. Dudvág és Feketevíz mell. Úrményi 
László ; prázsol Csallóköz Zolnai Gyula ; Pozsony 
m. Tárnok Nyr. VIH.142): ránt, beránt (levest, 
főzeléket). 

be-parázsol, be-prázsol : beránt (levest, főze- 
léket) (Csallóköz Nyr. 1.331; Csaplár Benedek, 
Zolnai Gyula). 

[Szólások]. Beparázsolt neki: beadott, befutott 
neki, meglakoltatta (Csallóköz Csaplár Benedek). 

PARÁZ80LÉK, PRÁZ8 ALÉK : rántásnak való 
liszt és zsiradék (Csallóköz Csaplár Benedek). 

PARÁZSOLT : rántott leves (Csallóköz Csap- 
lár Benedek). 

PARCS: perca fuviatilis (barsch) (Erdővidék 
Hermán 0. Halászat K.). 

PÁRÉ : 1. zsengefüves térség, mező, rét, par- 
lag (Székelyföld Nyr. XV II. 567; Andráasy Antal 

6 



PAKKZ IK 1WKISZT0Z-IK 



PAEIZÁTA-PABl 



M 



1848; Gálffy Sándor, Gyórlty Iván; Udvarhely 
m Nyr, VIII.478; Háromszék m MNy. \l 
i páréra! (Háromszék m. MN> \l 
i .); 2. gyepes, pázsitos hely az udvaron 
(Síékelyföld Benedek Elek). Loccsansd 
mosadékot | j»«r*r« (Székelyföld Nyr, IX 

PARÉZ-IK: legel (Siókrlvfol.l GáMry Sán- 
dor). A tavasion kicsapom őket [a tulkokat], Aadd 
jMrfoaiia* (Udvarhely m. Nyr. VIII .478). 

PARÉZSIA. Xigyparézsia: nagyon bőbeszédű 
Háromaiék m. Nyr. X.89). 

PAROÉT (porait Dráva mell. Kopács N 
XXIAM, parkét Síékelyföld Nyr XVII .1 

PÁRQOL (párqol): párol, gőzöl, gózpára fölé 
tart (PalócsiL .\l U9; XXII. r- Qömör 

m. N\r WIIIMU; Rimaszombat Nyr. X\ 
Békés m. Balog István; Szatraár m. Nagybán \ a 
Nyr. XIV.VJ5). 

meg-pérgol: megpárol, meggózöl, gózpára fölé 
tart (Borsod in. Kthnographia VII.77). Ha fá 
füled, párgold meg. Párgold meg észt a fekete csip- 
két ecettel (Szatmár Nyr. VIII.233). 

PÁRHOTATLAN : páratlan (Pest m. Páty 
Nyr. XV1II.288). 

PABI: parányi (Karcag Nyr. XIII.432). 

PARICKOL: vizet szór szerte (Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos) (vö. parisztol, preckil\. 

PÁRTKA : párocska (Moldvai csáng. Nyr. IX. 
631). 

(PARTL). 

mög-paril: elfonnyad (Brassó m. Hétfalu Nvr. 
,7). 

PARIPA: herélt ló (Baranya m. Mecsekhát 
Thomaer Ignác 1841 ; Baranya m. Csúza Nyr. 
XVII1.335). 

paripa-flng : bukta, bábafog (sütemény) (Sze- 
ged Nyr. VI 1.380). 

paripa-tik: kappan (Göcsej Simonyi Zsig- 
mond). 

PARÍROZ, PAREROZ (palléroz kaszárnyai 
szó Nyr. V 1.234). 

PÁRI8: [? eggy közlő értelmezése szerint: 
piros-pozsgás]. Közből fdusik paris gyermek (Ud- 
varhely m. Homoród vid. Vadr. 122; a változa- 
tokban : páros gyermek, fodor gyermek 634). Ma- 
rosszéki piros paris (Marosszék, Nyarad mell. 
Vadr. 209). 

PARISZTOL : szerteszór (vizet), szétver (mag- 
csomagot, port, fövényét), szikráztat (tüzet) (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály) [vö. parickol\. 

PARISZTOZj-IK] : szétfreccsen, sz. tlövcllik 
(viz), szétszóródik, ssétveródik (magcsomag, por, 



Kiss Mihály; 
Hiszek m. GyórfTy hm Háromnak m. 
Uzon Erdélyi Lajos). 

el-parisstotlk: szétszóródik / 
mik a m csáng. 

PARIZÁTA: léckerítés (palüwade) (I 
sóháza BjT, X IX. 379). 

i. párjal (lej rmaDék 

másol (Komárom m. Nagy-Igmánd Nyr. vili 

hlún-Halai Nyr. xy.:i:: \\\ 

1 92). Hol az írás r — Éppen m<> 
(Borsod, Abaúj m. Király I 

lö-párjál (le-páriát): lemásol (Sopron) 
köz Halán János; Püspök Ladany Nyr. VL1 

Kún-Halai Nyr, XIX. alog 

István; Brmellék Nyr. V.4?:{; Ssatmál Dl. Nagy- 
bánya Nyr. XV.507). Vidd a jegyzőhöz; ő s: 
lepárjálni a leveleket. Mondd meg, hogy párj 
le; megfizetek érte. Mán rajzolni is tud ez a 
rek; a könyvébül mind lepárjálja az << 
(Borsod, Abaúj m. Király Pál) [vő. le-párol\. 

2. PÁRJÁL: párját keres vminek (Tokaj Nyr. 
XXIV. li»2). 

meg-páriál: megkétszerez (Érmellók Nyr. V. 
473). 

[1. PÁRJÁZj. 

18-párjáz (Rábaköz Halász János; le-pár <j 
Zala m. Volák Lajos): lemásol. 

2. PÁRJÁZ : 1. kettesével eloszt (Szatmár m. 
Ombód Nyr. XV. 507); 2. szekundul. 
neki [t. i. segített neki vkit szidni) (Hol? ti 
1X.25). 

meg-párjáz: megkétszerez. (A csókot] vissza 
meg tudom párjázni, s:> kból 

J'iplát is tudok csinálni (Arad m. Pécska Kal- 
mány L. Koszorúk 1.89). 

PARK (part [nép-etimológia] Göcsej, Nagy- 
Lengyel Nyr. X.191; Győr-Sz. -Márton [nb. I 
főapátság domboldali kertjét nevezi néha j 
nak a nép] Bódiss Jusztin). 

PARLAG (pallag Palócság Nvr. XXII 7- 
mör in. Radimt Xyr. \ III.570; Székelyi 
Háromszék in. Vadr 

170; paállag Gömör ni. Radnól Nyr. VÍ1I. 
670; pallyag Heves m. Sir<>k Nvr. III. 4 
Vas m. Tsz.; Órség MNy. V.90; Vas m 
mell. Márton József; Göcsej MNy. \ 
N 1 1 1.2ör. I .aranya m. Ibafa N 1 92 ; 

paraAiokra Vas m. Német-Geii( s Nvr. XX\ ! 
parrag Dunántúl Nvr. V.128; Udvarhely DL Bo- 
moród-Karácsonfalva Nyr XXV. 527. 528: Három- 
szék m. Tsz. ; Erdóvidék Arany-Gyulai NGy. III. 
302; Hunyad m. Lozsád Nyr. XX 
Moldvai csáng. Nvr. IX. 448; pőrag Dráva i 
Rtsék vid. Nyr VIII. 227) [vö. 
rolog]. 



■ 



PARLAGI— PÁRNA 



PÁROL-PÁROSGAT 



B8 



parrag-ember : nőtlen ember (Zala ni. Volák 
Lajos). 

parlag-féreg, pallag-féreg: kullancs (Csík m. 
Tsz. 225a; Kiss Mihály). 

parak-ka^álás : elsó kapálás a ssőllóben (Vas 
m. Ilaltavur Nyr. X lí>3). 

parrag-sséna : első kaszálási széna (előszéna) 
(Dunántúl Nvr. V.128). 

paUagon-sült pogácsa : [tréf.] tehénszar (Há- 
m. Vadr. 512a). 

[PARLAGI]. 

paragi-pücsök : mezei tücsök (gryllus cam- 
pest m. őrség Nyr. VII.330). 

1. PÁRLÓ: félsinges mérték, a mellyel a 
tímárok a bőrt fölmérik s a talpakat párosítják 

elyföld Tsz.). 

2. PÁRLÓ {pálló Baranya m. Mecsekhát Tho- 
maer Ignác 1841 ; Bihar m. Kisháza Nyr. XXV. 

kelyföld Kiss Mihály; pd/M-sajtár Bala- 
ton mell. Tsz. ; Baranya m. Ormányság Nyr. II. 
; pállu-s&iX&r Göcsej MXv 11.415; pó/d-sajtár 
Tolna m. Nyr. VI.524; pártf-sajtár Göcsej MNy. 

ru-sajtár Vas m. Őrség MNy. V.90). — 
Pálló: 1. izzasztó gőz, gőzfürdő. Azt csak a pálló 
gyaviccsa még (Székelyföld Kiss Mihály); 2. sza- 
puló sajtár (Baranya m. Mecsekhát Thomaer 
Ignác 1841): 8. ruhaszárító kötél (Bihar m. Kis- 
háza Nvr. XXV. Ö75). 

pálló-sajtár (pállu-sajtár, páló-sajtár, páró- 
sajtár, pánt-sajtár) : szapuló sajtár (Balaton mell. 
Tsz.; Vas m. őrség MNy. V.90; Göcsej MNy. 
0.415; V.90; Sümeg vid. Nógrádi J. A sümeg- 
vid. nyelvjárás 24; Tolna m. Nyr. VI.524; Or- 
mányság Nyr. 11.137). 

(PARMAGOL, PARMANGOL]. 

ki-parmagol: megver (Somogy m. Nemes- 
Déd Nyr. VI 

le-parmangol : lever. Leparmangóta a jég a 
gyümöcsöt (Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. XV.575). 

PÁRNA (párna): 1. derekalj (Csallóköz id. 
anyei Józsefné; Szlavónia Nyr. XXIII. 311; 
Pest m. Csanád Békássy Sándor; Kis-Kún-Halas 
.333; Hol? Tsz.); 2. a szekér tengelyére 
erősített lapos fa, a melyen a fürgentyü (vö. fér- 
getyü 1.] mozog (Székelyföld Tsz.; Nyr. VIII. 
516; Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XIII.578; 
Csík m. Péter János) (vö. tengely-párna]. 

párna-csup: a fölső vánkoshéjnak (vánkos- 
cihának) csipkés vége, a melyen keresztül az 
alsó vánkoshéj (párnatok) végére varrt színes 
kelme kilátszik (Nagy-Enyed Nyr. XVII 420). 

párna-fa : szobapadló alatti gerenda (ászok- 
fa; — ezen párnafákra szegezik rá a padló- 
deszkákat) (Abaúj m. Erdészeti Lapok XXII. 



párna-tánc : a fonóbeli társasjátékok eggyike 
rhely in. Homoród vid. Nyr. XXIII 

(1. PAROLI. 

lö-párol : leír. Lépárúja a táblára a nevit (Sop- 
rony m. Kisfalud, Nagy-Miháli Nyr. XXI.335) 
(vö. lé-párjál]. 

(2. PÁROL]. 

össze-párol (é'ssze-párol) : összeülik, összetalál 
(kettő) (Háromszék m. MNy. V 1.344; Gyórflfy 
Iván). De óss^epárol ez a két cseléd! (Alföld (?) 
N\r. XV.94). 

3. PÁROL (párl&ni, párom, párúayi; — pá- 
lóni Somogy m. Nyr. XI.40; párom Vas m. őr- 
ség Nyr. 11.325. kétszer) : lúgoz, szapul (Dunán- 
túl Nyr. V.228; Vas m. őrség Nyr. 11.325; 
Somogy m. Kassai J. Szókönyv HI.303; Nyr. 
XI .40; Göcsej Tsz.; MNy. 11.415; Baranya m. 
Tsz.). 

PAROLA (páru Szlavónia Nyr. XXUI.361 ; 
parula Pápa vid., Győr m. Tsz.; Rábaköz, Bá- 
gyogh Nyr. XVII.277). 

(Szólások]. A parulát megtartani: az alkukö- 
tést megtartani, szavának ura lenni (Pápa vid. 
Tsz.). Szamártú ne kivány pandát (Rábaköz, Bá- 
gyogh Nyr. XVII.277). 

[PAROLÁL]. 

még-parolál: megfelel. Mégparolál (az] igére- 
tinek: teljesíti, a mit igórt (Hajdú m. Tetétlen 
Nyr. XXII.523). 

PÁROLÁS, P ÁRULÁS (párulás): 1. szavatartó 
(Debrecen Nyr. IX.131; Abaúj m. Beret Nyr. 
111.523); 2. felelős (Kecskemét Nyr. IX.376). 

PÁROLOG: meg nem szedett tavalyi nád 
(Dráva mell. Nyr. V.572) (vö. parlag]. 

[PÁROLOG]. 

ó-párolog : észrevétlenül eltávozik (Komárom 
m. Nagy-Igmánd Nyr. VIII. 94). lűkó oszténg vere- 
kedésre kerút a dolog, mik is éparalogtunk (Szi- 
lágy m. Nyr. VÜ.381). 

PAROPLI (karapli Baranya m. Nyr. XI. 545; 
paraplyi Gömör m. Nyr. XXIII.45; párokli Zala 
m. Hetes Nyr. 11.373; Baranya m. Nyr. XI.545; 
paropli Debrecen Nyr. V.177; Hajdú Nagy Sán- 
dor): esernyő (Hetesben napernyő is). 

PÁROS. Páros kés: asztali kés és villa (Bor- 
sod m. Zöldhalom Vikár Béla). 

(Szólások]. Párost futni: versenyt futni (ket- 
ten) (Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 11.394). 

PÁROSDI: fonóbeli társasjátékok eggyike 
(Udvarhely m. Homoród vid. Nyr. XXIII.44). 

PÁROSGAT : párosítgat (Háromszék m. MNy. 

VI. 234). 



87 



PART-PÁRZ IK 



PÁ6I- PÁSKOM 



1 PART.-l. halom lottb, hogy (Göcsej M v 
II i Sebestyén Clyún. Békés 

m. Balog István; Bars ni. Zeliz vid. N\i. XIV 
288; Gönxr. Torna B mmszombat S 

íj in. 1' . Szádeczky Laios). 

Né, omol láccanak a ti 

(ívnia). Parinak megy (Pest m. Veresegy- 
háza Simonyi Zsigmond). Pártnak nehéz mennyi 
(Nógrád m. Szécaény Kálmán 8án»í irorí 

ri lAhanj ni. Pusztafalu Szá- 
deczky Lajos). Nehéz ment. aJc (Abaúj m 
Erdéaieti Lapok XXll Dmboklalbaa leró 
bevájás v. bevágás (pl. a honnan MdM hord- 
tak v. a melyet as esó mosott kn (Danántúl 
Bódiss Jusatin; Tolna m. Qyönl X\r XX\ '.288); 
3. stéle vminek. A szemem partja : a ssemct U- 
•«ó csontok, a szemgödör csontos széle (Jász- 
ság Nm. XII 280; Csapodi István). 

[part-mái]. 

partmálos (Zala m. Kővágó-Örs Nyr. XII. 10; 
Simonyi Zsigmond). Partmálos hely: L padma- 
lyos, alámosott part (Balaton vid. Bódiss Jusz- 
tin); 2. szakadni készülő part (Pápa Bódiss 
Jusztin); 8. nem meredek, sik part (Soprony m. 
Bódiss Jusztin). 

parton-magas: (tréf.) kicsiny (ember) (Kecs- 
kemét Mihelics Károly). 

PART: (euphem.) patvar. Mi a part! Üsse 
part! (Kecskemét, Szeged. Csallóköz Csaplár 
Benedek). Part vigye! (Csallóköz Nyr. l.'.VM ■ 

ly Pál). 

PÁRTA: gatya v. pendely fölső pártázata, a 
melybe a kötó v. madzag húzva van (Somogy 
m. Nvr. X.476). 

PÁRTÁS: férjhez adó. Pártás leány (Kalota- 
aieg, Zsobok Melich János). 

PÁRTÁZÓ : szoknya v. kötény szegő szalagja 
(Baranya m. Csúza Nyr. XVI 11.335). 

PARTIKULA: 1. bírósági végzés másolata; 
2. könyvből kivágott számla-lap ; S. anyakönyvi 
kivonat (Veszprém vid., Balaton mell. Bódiss 
Jusztin). 

(Szólások]. Partü'ulába tétté: lajstromba ve- 
zette (Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. XV.575). 

(PÁRTOLL 

el-pártol: 1. elfogad, elvállal (Komárom m. 
Nagy-Igmánd Nyr. V&L94; Hont m. Páld N\r. 
XIV. 575; Hars m \IV.288). Pizt 

hoztam, ha épártója (Komárom m. t 
XVI II V28). Az asszonyság nem akarta elpártolni 
rokonának (Hont m. Tesmag Nyr. X.626) ; 2. párt- 
fogásába vesz. Ié'pártuüa (Rábaköz, Beó-Sárkány 
Nyr. XVIH.94). 

PÁRTUZi-IKP nyilván el igekötóvelj: elpár- 
tol, eláll (Zala m. Hetes, Nyr. 11.37 

(PÁRZ-IKJ. 

[Szólások]. Ez (a szemüveg] is párzik: ugyan- 



olyan, mint az alóM MÓM11 iívcií volt (PeZt 
] Kecske N\ r XI 1.280; Csnpodi 

PASI: nagybátya, bácsi v. nagym : 
Csak csőn ké rám, pasim' vid. 

Hová min kid, pasim 
Nyr. XV 181). Aggyon kee, pasim, < 
nyeret (Dráva mell. Kopács N 
mási, pásó). 

pási-anya: öreganya (Csallóköz Kassai I. 

Siókon) v 1V.72). 

páai-apa : öregapa (Érsekújvár Csaplár Bono- 
dat) 

pási-atya (Csallóköz Kassai J. Szók' 
72; pázsi-utyám Pozsony m. Deáki Nyr. 
327): cv. 

pási-nyanya: nagy nono, néni (Dráva m 
Nyr. !. Nyr. VIII.: 

Baranya m. Csúza Nyr. XVIII 

pási-papa : nagybátya, bácsi (Dráva mell. R 
V.572; Eszék vid. Nyr. XV. 181; Baranya m. 
Csúza Xyr. X\ 111.335). 

PÁSINKA : öregapa (Érsekújvár Csaplár Bene- 
dek) \\ laj. 

PÁSKA (Szatmár m. Kapuik vid. Nyr. 11.276; 
pácska Csík m. Nyr. XII.189; Bukov; 
VI 1.525; paska Moldvai csáng. Nyr. X.20 

1. paska: csomag (Moldvai csáng. -!<)4); 

2. pácska, páska : papirosba csomagolt le 
ségesebbfajta trafik-dohány (Kapnik vid. 
H.276; CZft m. Nyr. XII.189; Bukovina Nyr. 
VI.:.: 

páska-dohány --= páska 2. (kapnik vid. I 
UNJ). 

PÁSKÁCIU: legelő (Zala m. Hetes Nyr. II. 
373). Pákákat leget etett a páskáciun (Hetes, Dob- 
ronak Nyr. XIV.333). 

PÁSKÁLÓD-IK : 1. izeg-mozog. Mit páskáló- 
dol azon a kocsin? (Szeged Csaplár Benedek); 
2. lassan készülődik, kászolódik (Kecskemét 
Király Pul). 

ki-páskálódik: ki kászolódik. Alig tudtam a 
sárból kipáskálódni (Kecskemét, Szeged Csaplár 
Benedek). 

PÁ8KÓ : káka buzogánya (Baranya m. Or- 
mányság Tsz. ; MNy. V.82). 

1. PASKOL (pocskol Pápa vid. Tsz. : 

Nyr. XXIIL46; Székel 3« Mihály; meg- 

pacskulom Veszprém Nvr. VI 1.473; mögpocskól* 
Somogy m. Babod Nyr. XII 278). 

2. PASKOL : pákosztoskodik (Nógrád m. Vad- 
kert Tóth Béla). 

PÁSKOM (Veszprém m. Csetény Nyr. XVIII. 
48; Fehér m. Nyr. X.187; Csongrád n 
szent Erdélyi Gyula; páskom Balaton n 
11.93; Fehér m. Nyr. X.187; Palócság N; 



PASKORTA— PAB80G 



PA880GAT-PA8ZITA 



90 



219. 31.5 s ; Nógrád m. Rimóo Nyr. VI. 

273; páskom ll..ut m. Ipolyság Nyr. X1X.94; 
paskony Palóceág Nyr. XXI. 3 13; Komárom ni. 
Naszvad Nyr I\ .283; paskum Veszprém m. Al- 
mádi Zolnai Gyula; páskum Soprony m. Repce 
mell Nvr 11.561 ; Vas m. Sorok mell. Nyr. XXII. 
144; Fehér m. Csurgó Nyr. X.96): 1. legeló (i. 
h.); 2. páskom: zsombékos bely (Nyitra m. Far- 
kasd Tolnai Vilmos). 

páskom-főd : legeló (Békéé m. Szántó Soma). 

PASKORTA: torkos, nyalánk, nyalakodó, 
kuktálkodó (Palócság, Gömör m. Tsz.; Nógrád 
m. Nyr. V.182; Vác Divényi Qyula). 

PASKORTÁSKOD-IK : torkoskodik, nyalako- 
dik, kuktáskodik (Palócság Tsz.). 

1. PASLA: rendetlen öltözetű, elhanyagolt 
külsejű (Nasy-Kúnság Nyr. XVI.432; Kisújszál- 
lás Nyr. XXI.144. 335). 

2. PASLA: folyton pislogató [gúnynév] (Rába- 
kös, Beó-Sárkány Nyr. XV1I.192). 

PASLAGOL: paskol, ver (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

PASLICA: egérfogó (Baranya m. Tsz.). 

PASLOG : pislog (Palócság Csaplár Benedek) 
(vö. passog]. 

PASLOGAT : hunyorgat (Vas m. Sorok mell. 
Márton József) [vö. passogat]. 

PASMAG: hasogatott végű fenyólapocka, a 
mellyel a kártyázó fiatalok játék közben eggy- 
más tenyerébe ütnek (Udvarhely m. Vadr.). 

P ASMAGOL : paskol, ver, páhol (Szilágy m. 
Nyr. IX.565; Háromszék m.MNy. VI.344; Gyórflfy 
Iván). 

el-pasmagol: elver, elpáhol (Szilágy m. Bür- 
gezd Kerekes Ernó). 

[PASMINT]. 

el-pasmlnt : elkényeztet. Elpasmintani a mar- 
kát jó takarmánnyal (Ipoly völgye, Kővár vid. 
Nyr. XVI.526). 

{PASO ; vö. pási[. 

pásó-ányikám : nénikém (így híja a gyermek 
a szülei leánytestvérét) (Szlavónia Nyr. XXIII. 
307). 

PÁSSADOZ[-lK] : henyén ásítozik (Székelyföld 
Tsz.; Háromszék m. Vadr.; Gyórffy Iván). Mit 
péssmdoisz annyit, te ! (Háromszék m. Vadr. 367). 

PÁSSADOZÁS: henyélkedve ásítozás. Csak 
ne legyen olyan nagy kedved a pássadozásra ; in- 
dulj immán éccér dogodra ! (Háromszék m. Vadr. 
512a). 

PASSOG : pislog (álmosan), pislantgat (lopva) 
flMr e af ehérvár Nyr. VI 1.187; Mátyusfölde Kóaaa 



Albert). Csak up passog, ollan ámos (Kemenea- 
alja. Jánosháza Nyr. XV. 141) (vö. poslog]. 

PASSOGAT: pislogat (Soprony m. Rábaköz 
Halász János; Gyór vid. Nyr. V.522; Győr m. 
Csécsény Nyr. XII.236; Kemenesalja, Pálfa Nyr. 
XXV.481 ; Balaton mell., Pápa vid. Tsz.; Göcsej, 
Nagy-Lengyel Nyr. VIII.48) [vö. paslogat, pisso- 
ga(\. 

[Szólások]. Passogat, mint az Ur-Istvány bir- 
kájo (Rábaköz, Bágyogh Nyr. XIV.517). 

PASSOL: gombbal v. babbal játszik (Báca- 
Bodrog m. Uj-Verbász Székely Sándor). 

IPÁSTT]. 

pásti-fü: lenfojtó vadóc (Vas m. Sorok mell. 
Márton József). 

[FÁSTOL]. 

föl-pástol: fólkoncol, földarabol. Mindjárt 
fölpástollak ezzel a késsel (Udvarhely m. Nyikó 
mell. Nyr. XV II. 90). 

PÁSZ: (szélmalomban) a szeles kerék meg- 
állítására szolgáló fakarika (Puszta-Kaszaperegh 
Nyr. VII.46). 

PASZAT : 1. szenny, piszok, mocsok (Dunán- 
túl Nyr. V.228; XVI.240; Bódiss Jusztin; Győr 
m. Csécsény Nyr. XH.236); 2. piszkos kenőcs 
(Dunántúl Bódiss Jusztin; Vas m. Kemenesalja 
Tsz.) ; 8. szemét (Balaton mell. Tsz.) [vö. maszat, 
peszet]. 

PASZATOL (elpaszitol, épaszitul Baranya m. 
IbafaNyr. XIX.499; XX.46; piszatol Tata Matu- 
sik Nep. János 1841): L maszatol, mocskol (Sop- 
rony m. Repce mell. Nyr. 11.561; Pápa vid., 
Baranya m. Tsz.). Ne piszatój: [mondták a gye- 
reknek, a ki koppantas közbeu játszadozott az 
égő gyertyabéllel) (Tata Matusik Nep. János 
1841); 2. pancsol (pl. vízben) (Soprony m. 
Repce mell. Nyr. 11.561; Vas hl Hegyhát Nyr. 
1.467) [vö. maszatol, peszetel]. 

be-paszatol: bemocskol. Hum paszatútad be 
a csecse pipödet? (Dunántúl Nyr. XVI.240). 

elpaszitol, é-paszital: elpiszkol, elmocskol 
(Baranya m. Ibafa Nyr. X1X.499; XX.46). 

FASZATOS : szennyes, piszkos, mocskos (Sop- 
rony m. Rábaköz Nyr. III.281 ; Tolna m. Simon- 
tornya Nyr. V.230) [vö. maszatos]. 

[PÁSZÍT]. 

össze-pászít, össze-pásszít : összeilleszt (Pest, 
Ugocsa m. Simonyi Zsigmond). Bizon rosszul van 
összepászitva ez az asztal; már is itong-fitong 
mind a nigy lába (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
X.92; Katona Lajos). 

PASZITA (Balaton mell. Tsz.; MNy. V.153; 
Vaa m. Kemenesalja Tsz.; Göcsej Tsz.; MNy. 
V.153; Keszthely Nyr. XLS87; Somogy m. Nyr. 
XJV.479; Tolna m. Gyönk Nyr. XXV.288; pasxit 



91 



PASZITOL-PAN 



PÁ8ZMA-PAS 



n 



Baranya m. Ormányaág N céta Ma- 

ros fölsó vid. Bekecs-alja Pap Káról \ 
Estlergom Nyr. III IV 

669; pocita Csallókös id. Ssl 

lel I :. irhelj n. Vadr.; I 
\ 111.171 : /,„ Lfhely m 

astit, pástit a. 
keresstelési vendégség (Balaton mell. Tas.; 
MNy. V.168; Vas m. Kemenesalja Tss.; Göcsej 
Tss.; MN 8o- 

:y m. Nvr XIV l7'.». Tolna m. Oyönk 
1V.288; Baranya m. Ormán r. 11.279; 

Esstergom N \ r. II I káplár Bene- 

dek; Udvarhely m. Kiss Mi h> . po- 

vendégség (Csallókös id. SsinnyeJ Jósai 
Pélefjháll Nyr. IV 559); 8. p&eéta, pocita, //«- 
gyermekagyas asssonynak vitt eledel (Maros 
Tólsó vid. Bekecs-alja Pap Károly; Udvarheh 
m Vadr.; Nvr. VIII 471 í 

PASZITOL: pusstít (Moldva, Kiesse Nyr. IX 
429). 3 

el-passitol: elpazarol (Csík m. Péter János). 

PÁSZKA ipáska Palócság Nyr. XX 11.77): 

1. pászka: húsvéti kalács (Abauj m. Névtelen 
1839; Hegyalja Kassai J. Bsókönyv III 

2. páska, pászka: a ssidóknak húsvéti k..\ 
talán kenyere, macesz (Palócság Nvr. XXII. 77: 
Nógrád m. Litke Nyr. IV.286; Borbás Vince; 
Tiszántúl Balassa József, Munkácsi Bernát, Kunos 
Ignác). 

páazka-morssa : százszorszép (Szatmár Kiráh 
Pál). 

PASZKODÁL: csiped, csipked (szóllószemc 
ket). — Milyen a szőlő? — Má, kérem, paszko- 
dálják (Hegyalja Haberern Jonathán). 

PASZKONCA, PATKONCA (paszkonca Bala- 
ton mell., Vas m., Kemenesalja Tsz.; Dráva mell. 
VL874; Orosháza Nyr. VL1T9; Nógrád m. 
\«')grád m. Rimóc Nvr. VL97*; [poly- 
I.itke Nyr. XII.:i75; Mátra vid. Nyr. XXIV 
Hont m. Tsz.; Qömör m. Kassai J. Bsókönyv III. 
138; Tss.; Abanj m. Beret Nvr II vjl ; Székely- 
föld Tsz. ; patkonca Erdély Csaplár Benedek ; Szé- 
kelyföld Tss. 281a; Kiss Mihály, Gyórffy Iván; 
Pál; Brassó m. Hétfalu 
Nyr. X X I í 4* ; poszkonca Székelyföld Tsz.) : 1. 1 
konca: himkender, virágos kender (Gömir. Hont 
m. Tsz.; Nógrád m. Rimóc Nvr. VL378; Mátra 
vid. XIV.478); 2. patkonca, poszk„ 

eggysseru, szimpla, nem-teljes (virág) (Székely- 
Tss. 281a. 305a; Kiss Mihály, Gyórffy Iván; 
irhely m. Kórispatak I. ű; Brassóm. 

Hétfalu Nvr. XXII .4- 

kancák lettek, egy se teljes (Erdély Csaplár Bene- 
dek); S. paszkonca: a) nemzésre, szaporításra 
alkalmatlan férfi, félig herélt kakas (Balaton 
mell.. Vám DL Kemenesalja Tss.; Abaúj m. Beret 
b) magtalan asszony (Gömör m. 
Tss.) ; 4. paszkonca : korcs, hitvány, nem sokat 
éró (Dráva mell. Nyr. V1.874: Orosháza 
VI. 179). 



paszkonca- v. patkonoa-kender : li ím kender, 

HŰ •'. S/«.k 
III. 1 N Ipoly-L 

XII >ld Tsz 248a. 287b). 

patkonoa-küsasason : nem úri rendi 
kodó leél Id Kiss Mihály). 

1. PÁSZMA: fonal Üteg v. -tincs (T«n 

: \ III 17- . 

VIII. 565; BtaaMombti 

Tss.; Szatmár m. Krassó :np- 

léa ni. Ssfirnyeg 

Rákos vid. Pap Károly; Székehf.>|.| l 
vászmi Butyks Boldizsár; Csík m. Nyr XII 
Hunyad m. Lozsád Nyr. XXIÜ.96. i 

2. PÁSZMA: tábla, szakasz (eggy táblája, 
szakasza, darabja pl. a szóllómki (Zilah és vid. 
Kerekes Ernó). Pászmára aratnak: fogáson! 
(vagyis a ssántófóldön nem hosszában Imlml- 
nak az aratók, hanem keresztben, daráimul 
Csík m. Nyr. XDL189) [vö. pászt 

PASZMAGA : vászon-nadrág (Szatmár m Ador- 
ján N\r. X.431). 

PÁSZMÁLÓD-IK : bonyolódik, k. 
(Hegyalja Kassai J. Szókönyv II 1.1:21) [\ 
kászmálód-ik\. 

PÁSZMÁS : pásztás. Pászmás eső (Zilah és 
vid. Kerekes Ernő; Csík m. Nyr. XII 

PÁSZOG: lassan, lomhán jár, mozog, dolgo- 
zik (Szatmár m. Nagybánya Nyr. X 

PÁSZOGAT: dologra, munkára hajt 
niiz, gyorsabb járásra kényszerít (Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. XIV.H24). 

PÁSZOL (belepaszőt Dráva mell. Nyr. XIII. 

|Sznlások]. Pászol, mint kutya szájába a tojás 
(Csongrád m. Nyr. IX.374). 

PASZOMÁNT (paszovány Pozsony Nyr. XIV. 
48; poszománt Székelyföld Kiss Mihály). — Po- 
szománt: [tréf.) a tele nem töltött pohárnak as 
a része, a mely az ital színen fölül vai 
kelyfóld Kiss Mihály). 

PASZOMÁNTOS (paszamétos Torontál m. Szá- 
ján Kálmán v L. Szeged népe 11.73; poszom<t 
telyföld Kiss Mihály). 

[Szólások]. Köszönöm poszomántoson : (tréf.) 
nagyon szépen köszönöm. Poszomántoson t<~> 
poharat: úgy, hogy eggy-két ujjnyi híjjá van 
(Székelyföld Kiss I 

PÁSZOS (fi m. Besenyőd Nvr XII 

pásszos Veszprém Simonyi Zs. Az analógia hat. 
28): ráilló, testhez álló. Pászos ujjas (Szabolcs 
m. Besenyőd Nyr. XI 1.143). 

[PASSZOL, PASZOL). 



lö-passzol, lö-pasEol: L lefogy, lesován 
elgyengül (Dunántúl Bács m. Zenta Bódiss Juss- 



M 



PASZPA— PASZTERMÁL 



PA8ZTBRNÁC— PATA 



!<4 



tín). A Bábi egészen lépaszót, csak a csontikája 
meg a búri van. Szegény néném úgy lépaszót, hogy 
alig van jártányi ereje (Dráva mell. Kopács Nyr. 
; 2. lejárja magát, legazdálkodik, meg- 
bukik, t .1, Bács m. Zenta Bó- 
diss Jusztin). A Faró (Farahó) égiszen lépaszót, 
érni má még a maradványát is eladi (Dráva mell. 
Kopács Nyr. XVI 431). 

PASZPA: [?]. Paszpa helyett lészen gesztenye, 
turbula (Szombathely vid. Erdélyi J. Népd. és 
mood. 1.126). 

PASZPÓLT: foglaló zsinór, a melyet két 
ruhaszegély között alkalmaznak, mikor össze 
akarják a kettót varrni (fr. passe-poil) (Balaton- 
Füred, Veszprém Bódiss Jusztin). 

PASSZUS (paksns, pdksus pont m. Nyr. VI. 
Ipolyság Nyr. XIX. 189; Ermellék Nyr. V. 
pakszus Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. X.191; 
Arad m. Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.163; 
utál m. Csóka Kálmány L. Szeged népe 
QL262; parszus Székelyföld Deák Pál). — Pak- 
sns: marhal, wi. marhapasszus (Hont m. Nyr. 
rmellék Nyr. V.473). 

PASZTA : tábla, szakasz (szóllónek eggy táb- 
lája; szántóföldnek eggy szakasza, melyet az 
aratók eggyszeri fogásban keresztül aratnak) 
Kim-Halas Nyr. XV.333; Kecskemét Nyr. 
IV.-J84; 8zékelyfóld Tsz.). Pasztára aratni (Há- 
romszék m. Tsz.). A gabonát pasztánként aratják 
(Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár). 

pászta-fej : az aratók közül az, a melyik elül 
jár és arra vigyáz, hogy a pasztát egyenesen 
vágják keresztül (Székelyföld Tsz.). 

PÁSZTÁQY (pásznát Vas m. Kemenesalja 
; pásztágy Gyór m. Tsz.; páznát Balaton 
mell. Tsz.; Vas m. Ságh Kresznerics F. Szótár 
II 126; posztágy Szabolcs m. Nyr. XII.38; posz- 
tó/onként Tisza-Dob Nyr. XVIII.571; XIX.95) 
paszta. Már egy páznátot learattak (Balaton mell. 
Tsz.). Posztátonként : szakaszonként (Tisza-Dob 
\IX.95) (vö. páznátos]. 

isok]. Posztátonként rángotulóiízott is: idő- 
nként (Tisza-Dob Nyr. XVIII.571). Posztá- 
ár rám a gyomorfájás (Tisza-Dob Nyr. 
XIX 

PÁSZTÁS. Pásztás eső: szakadozott, csak da- 
rabonként járó, bizonyos területnek csak eggy- 
eggy részére terjedő eső (Balaton mell. Tsz. 
319b; Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 
1-41; Kis Kun-Halas Nyr. XV.333; Székelyföld 
Tsz. 288a). 

PÁSZTÁZ: pasztánként arat (Háromszék m. 
Tsz. 288a). 

PA8ZTERMÁL: fölbont és földarabol (kül. 
disznót, de vágómarhát, tyúkot is) (Baranya m. 
Tudom. Gyújt. 1826. 11.44; Dráva mell. Nvr. 
V.572). 

föl-pasztermál i x . Reggére még fút (a disznó) ; 
oszt vótam föpasztérmáni (Essék vid. Nyr. VIII. 



326). Mind a három désznat én pasztérmátom föl 
(Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.G73). 

PASZTERNÁC, PESZTEHNÁC: paaztinák 
(pastiuaca) (Balaton mell. Borba 

[PASZTÉRNÁK), PASTERNÁK (Ipoly mell. 
Borbás Vince; peszternók Székelyföld Kiss 
Mihály): x. 

[PÁSZTOR]. 

pásztor-pecsenye: a disznó vesepecsenyéje, 
melyet azon frissiben sütnek meg (Soprony m. 
Nyr. XII.381). 

PÁSZTORÍT : terel. Eriggy csak, Pista, pász- 
toricsd idébb oszt a szárnyát a g ujának. [Tréf. :] 
Pásztoricsd idébb oszt a bort (Debrecen Nyr. 
IX.476). 

PÁSZTOROL : őriz (Háromszék m. Gyórffy 
Iván). 

PÁSZTOROLT ATÁS : őriztetés. Erdö-pászto- 
roltaUís (Háromszék m. MXy. VI.344). 

PÁSZTORTA: gyékény -csilla [?). Tápén a 
gyékéncsillát pásztortának hljják (Csongrád m. 
Tápé Kálmány L. Szeged népe 111.82). 

PASZULY (pacúr Komárom m. Szentpéter 
Király Pál ; paszuja, paszulya Zemplén m. Szür- 
nyeg, Deregnyó Nyr. X.323; X1II.235; paszur 
Szeged Csíkos Márton; paszúr Alföld Nvr. V. 
123; Hódmezó- Vásárhely Nyr. U.334; Szeged 
Kálmány L. Szeged népe 1.208; Szeged vid. 
Nyr. III.277; Torontál m. Száján, Szóreg Kál- 
mány L. Szeged népe 11.159; 111.74). — Paszur: 
(tréf.) bögyöró (Szeged Csíkos Márton). 

[Szólások]. Gyönyörű paszúr: gyönyörűséges 
mákvirág (Hódmező-Vásárhely Nyr. 11.421). 

pa8zuly-kosztó : babfosztás a hüvelyek lesze- 
dése estéjén (Ugocsa m. Király Pál). 

paszúly-szalma (Szilágy m. Keresztúr Kere- 
kes Ernő; pa szűr-szalma Torontál m. Morotva 
Kálmány L. Szeged népe 11.140): a babnak meg- 
száradt szára és hüvelye, a melyből a szeme- 
ket kiverték. 

1. PATA frora-kukac Nagy-Kőrös Nyr. XXIV. 
335) : hernyó, pondró, kukac, a melyből a csere- 
bogár lessz (Pest m. Tinnye Nyr. VII. 136; Gö- 
döllő Szinnyei Otmár; Komárom m. Naszvad 
Nyr. 1V.236; Palócság Tsz.; Nyitra vid. Kele- 
csény József 1843). 

pata-kukac, pota-kukac: m (Pest m. Pilis, 
regyháza Szinnyei Otmár; Nagy-Kőrös Nvr. 
XXIV.335). 

2. PATA, POTA: 1. pata: minteggy két hü- 
velyknyi hosszú, pinckéhez hasonló hengerke, 
a mellyel körbenállós játékot játszanak (Soprony 
m. Csepreg Bódiss Jusztin ; Vas m. Tsz.) ; 2.poUi : 
szörlabda (Veszprém m. Somlyó- Vásárhely Bódiss 
Jusztin). 



PATA-PATN s 



PATICSOL-PATi. 



N 



8. PATA: veszekedés, csetepaté (Palócság 
Tas.). 

4. PATA (Szlavónia Nyr. XXIII .358; pata 
8slavónia Nyr. V.12): kacsa (vö. pdtká]. 

PATAK: sár (Tolna m. Sarkos Nyr. IV.419; 
VIJ80). 

PATALLÉHOZ (pataü'éroz): szaladgál, csa- 
tangol (Baranya m. Ibafa Nyr. XX. 192; Palóc- 
19; Bartha Jóssef; Szolunk 
>ka m. Rastegár László). 

PATÁZ, POTÁZ: L patái: patával |vö. 2. pata 
1.) játszik (Soprony m. Csepreg Bódiss Jusztin ; 
Vas m. Tas.); 2. potáz: szórlabdával játszik 
(Veszprém m. Somlyó-Vásárhely Bódiss Jusztin). 

PATÉCS (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839; Vas m. Fejérpataky László; Pest m. Csö- 
mör Nyr. JQL186; Jászberény Kimnach Ödön; 
Kténcs Dunántúl Bódiss Jusztin ; patiécs Vas ni. 
ipce-Szentgyörgy Nyr. XVI 11.574; jxitics Bara- 
nya-8z.-Lórinc Nyr. XVII.380; patics Dunántúl 
Bódiss Jusztin \patincs Vas m. Jánosháza Simonyi 
Zsigmond ; ptpecs Hajdú m. Tetétlen Nyr. X 
383; ptUcs Gömör m. Tsz.; Abaúj in. Király 
Pál; Szabolcs m. Nagy-Kalló Katz Samu; Há- 
romszék m. Nyr. V.90 ; petics Zenta Bódiss Jusz- 
tin; pttöcs Palócság Tsz.): lázas bőrkiütés (mor- 
bus v. febris petechialis) (Abaúj m. Király Pál): 
a) patécs: himlő (Vas m. Fejérpataky László; 
Jászberény Kimnach Ödön); b) patécs, paténcs, 
patics, patics: fekete himlő (Dunántúl Bódiss 
Jusztin; Baranya-Sz.-Lórinc Nyr. XVII.380); o)pa- 
tiées: bárányhimló (Vas m. Répce-Szentgyörgy 
XVIII 574); d) petecs, petics: skarlát (scar- 
latina) (Zenta Bódiss Jusztin; Szabolcs m. Nagy- 
Kalló Katz Samu); e) patécs: hagy mázzal járó 
kiütés (Balaton mell. Horváth Zsigmond 1- 
vepecs: hagymás (Hajdú m. Tetétlen Nyr. XXV. 

PATÉL : 1. mosófával sulykol (ruhát) (Csalló- 
köz Czimmermann János; Csallóköz, Bacsfa Nyr. 
XVI.'.fJi; 2. a vajból köpülés után a vizet ki- 
paskolja (Somogy m. éjsz. rész. Bertalanffy Theo- 
dor). 

PATÉLLÓ: mosófa, mosólapocka (Pozsony 
m. Kassai J. Szókönyv III. 192; Csallóköz Kassai 
J. Szókönyv IV .7 | L881 [itt patélo hiba]; 

Csaplár Benedek, Szinnyei József; Csallóköz, 
Patonyszól Nyr. XII. 142; Csallóköz, Bacsfa Nyr. 
XVL92). 

PAT1C8 (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.426; 
Szilágy m. Kóváry László 1842; Alsó-Fehér m. 
Lázár István; pacsik Mátra vid. Xvr. XXD7.478; 
pacsit Oömör m. Nyr. XXI í pacsit: fonott 

kerítés (Oömör m. X\ r. XXIII.45); 2. pacsik, 
patics: vesszőből font és sárral be tapasztott fal 
(Mátra vid. Nyr. XXIV.47S; Szilágy in. Kóváry 
László 1842; Alsó-Fehér m. Lázár István). 

patlcs-hás: fából épült, vesszővel befont és 
sárral becsapott oldala has (Saatmár ós vid. 
Nyr. VIU.233. 523). 



|PATIC80L], PACSITÓL: f«*2 
lat sárral hotapasst (Nógrád m. Fülek N 

XXII 

PATIKA, APATIKA ifOÜka Nvitra in. Vág- 
Hosszufalu, Vág-8óllye Nyr. X 

ápátifiká Baranya m. Nagy-Harsány 
Nyr. VII.477; Érsekújvár N) r VI0.46; XIX . 
Eumassombat ói vid. X\r. XXH.882; Rozsnyó 
Nyr. V1II.564; patyika Szeged m 
872; Rimaszombat \i«l \ 
[tréf.] árnyékszék (Székelyföld Kiss M 

patika-ször : orvosság (Zala m izsa 

Nyr. X.184; Baranya m. Ormányság N\ 
142). 

PATIKÁS: patikárius (Jász-Nagykún-Szolnok 
m. Dóvaványa Nyr. XII.280). 

PATING 1/ iokaj Nyr. XIX.432; Szé- 

kelyföld Tsz.; vö. NyK. X.335 ; Alsó-Fehér in. 
Lázár István; patying Félegyháza CsimmertBMUi 
János; Heves m. Csépa Nyr. [1.880; T«.m 
Ruehietl Miklós 1889; Bereg m. Tiszahát 
Károly) : 1. a) pating, patting, patying : az a 
gúzs v. lánc, mely az ekét és a l 
tartja (Dráva mell. Kopács Nyr. XVI " 
Kun-Halas Nyr. XV.333; Félegyháza Czimmer- 
mann János; Békés m. Balog István. Szeged 
Csaplár Benedek; Heves m. Csépa Xyr. 11.380; 
Tokaj Xvr. £1X482; XXIV.192; Zemplén m. 
Szürnyeg Xyr. X.325; Torna m. Ruehietl M. I 
Székelyföld Tsz.; MNy. VI. 173; Kiss Mi! 
Udvarhely m. Olasztelek Xyr. XIII.öT^ . 
szék m. Kiss Mihály: Csík in. Xyr. XII. 189; 
Gyergyó vid. Kiss Mihály, Gyórffy Iváu; Csík m. 
Kilyénfalva Xyr. IX. 525); b) patting: erős szíj, 
a mellyel a lőcs a szekér-lajtorjához van k 
(Alsó-Fehér m. Lázár István),; 2. pating: zsineg 
(8omogy m. Csurgó Endrei Ákos); 8. patying: 
szalag (Bereg m. Tiszahát Pap Károly). 

PATIBKÁL, PAP IRKÁL (j i Vas m. 

órség Nyr. XV. 575; pap irkáim Ciöcsej Tas.): 
I böngész. 

PATIZ: part-forma hangot ad (a tengelic) 
(Pápa Xyr. XVI.676). 

PATIZA : [?j. Patiza tojássá (Szeged Kálmány 
L. Szeged népe 1.107; változatában: pacsirta t. 
Kálmány Lajos). 

PÁTKÁ: kacsa (Szlavónia Nyr. XXIII.:; 

PATKÁNY {htckány Háromszók m. MNy. VI. 
318; Gyórffy Iván; buzgány Csík m. Gyergyó 
vid. Xvr. I V. 282 ; patkán Alsó-Fehér m. Lázár 
István; pockány Dráva mell. Nyr. V.672; Dráva 
mell. Kopács Nvr. X\ aranya m. Csúza 

Nyr. XVIII. .535; potkány Gömör m. Xyr. XXIII. 
48). — Patkán, patkány, pockány: vakandok 
ranya m. Ormányság Tsz. ; Dráva mell. ? 

T2; Dráva moll. Kopács Xvr. XVL678; Ba- 
ranya m. CsúsaNvr. XVIII.335; Marosvásárhely 
vid* Btaky Jóssef; Kis-Kükülló m. Szőkefalva 
XV. 148; Alsó-Fehér m. Lázár István). 



71 



PATKÓ-PATT 



PAT'l rVAR 



N 



patkány-túrás (Marosvásárlieh \id. Ziluhy 
pockán-turás Dráva null. 
Baranya m. Cstisá 
rnil.886): vakandtúrás. 

|1. PATKÓ). 

patkó-fekvő : (olyan ló), a mely a patkóján 
• (Szatmar m. Kapnik- 
bánya és vid. NyK. 11.379). 

•2 PATKÓ: nésv krajcáros (Tata vid. Nyr. V. 
Sseged Nyr. VII.381). 

PATKÓS. 1 'atkós szúr: olyan szúr, a mely a 

vállain kétfelől gömbölyeges vörös-posztós eif- 

ittal van ellátva; meg pedig vagy egészpat- 

mely egészen be van borítva, vagy félpat- 

ik félig van beborítva, úgyhogy a 

tt a szúr kilátszik (Hol? Nyr. XII. 

PATONY: az a vékony zsineg, a melyre a 
ni (Csongrád m. Szentes Her- 
mán 0. Halászat K.). 

PATRAC: durva vászonból való lepedő, ab- 
rosz v. kissebb ponyva, a melyben pl. szalmát 
hordanak i Kunság Nyr. XIV.526; Kecskemét 
Király Pál). 

PÁTRÁC : páfrány, édes haraszt (Vas m. Nyr. 
XVIII. 144i. 

PATRAO: szeles, hóbortos (állat) (Ipoly völ- 
k'ovár vid. Nyr. XV 1.526). 

PATRAGOSKOD-IK: szeleskedik (Ipoly völ- 
gye, Kővár vid. Nyr. XV 1.526). 

PÁTRAPOCSOK: piszkos, rút (Alföld Nyr. 
tt.421 

PATRIL: gondoskodik vkiról. Az én fijamat 
ne patrija senki (Borsod m. Szíhalom Nyr. XX IV. 

PATRÓ (patro): 1. éjjeli őrjárat (patrouille) 

Mihály). .4 részeg katonákat 

min bevitte a pátré a várba (Marosvásárhely Nyr. 

2. éjjeli őr, bakter (Zala m. Arács I 
XXII.J :.»; Torontál m. Száján Kálmány L. Sze- 
ged népe II 1.4; Hajdú m. Földes Nyr. VII.235; 
k m. Nyr. XXV.383). 

lásokj. Patróba menyek: őrjáratra. Patróba 
őrjáratra rendel (Székelyföld Kiss Mihály). 
Patronok vetettek (Háromszék m. Kovászna 
Butyka Boldizsár). 

PATRÓZ: Őrt jár (éjjel), bakterkodik (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). Az icaka neki kell pat- 
(TUza-Sz.-Imre Nyr. \ 11.518). 

|PATT]. 

[Szólások). Pattot vett: elhatalmasodott (Nagy- 
Kunság Nyr. II.274). Pattot vett rajta (Hódmező- 
vásárhely Nyr. 11.421). 

nmmi i magtár tajkóta* u. 



[PATTAN). 

[Szólások). Jól pattan neki: jól vált az esse 
(Hunyad m. Lozsád Nyr. XXI 1.458). 

[PATTANT). 

[megpattant]. 

Pattantsd még az orrát: adj neki 
fricskát (Székelyföld Gyórfly Iván). 

PATTANTYÚ (pattantó Balaton-Füred Her- 
mán O. Halászat K.): 1. pattantó, pattantyú: hal- 
hólyag (Balaton mell. Földrajzi Közi. 1894.73; 
Balaton Füred, Agárd Hermán 0. Halászat K. ; 
Komárom m. Naszvad Nyr. IV.236); 2. pattan- 
tyú: a colutea arborescens és a hyperieum gyü- 
mölcse (Balaton mell. Földrajzi Közi. 1894.73); 
3. pattantyú : azon keskeny, vékony szalag, me- 
lyet a mogyorófa színén levő évgyűrű fólpat- 
tantása (fölhasítása) által nyernek, s a melyből 
kosarakat, rostákat stb. készítenek (Csík m. Nyr. 
XII. 189); 4. pattantyú: hosszú, sugár mogyorófa- 
szái, a melyből abroncsot szoktak hasítani (Csík 
m. Nyr. XII. 189). 

pattantyú-fű : a melandrium vespertinum nős- 
ténye (Balaton mell. Földrajzi Közi. 1894. 73). 

PATTANTYÚS: szeles, szeszélyes (ember) 
(Somogy m. Ádánd Bánóczi József). 

[PATTI]. 

patti-búza: pattogatott kukorica (Bodrogköz 
Tsz.). 

PATTINT (Arad m. Pécska Kálmány L. Ko- 
szorúk 1.180; pattyint Tisza mell. Erdósi József): 
pattant (pl. ostorral). 

ki-pattint: kipattant (Székelyföld Kiss Mihály). 

[meg-pattint], meg-patint: (eret) vág (Hol? 
Tsz.). 

[PATTINTÓ], PATINTÓ: érvágó eszköz (Hol? 
Tsz.). 

PATTOGÓS: ruganyos. Pattogósán menyen. 
u'd itt futa el nagy pattogóson. A bolha pat- 
togóson szökik. Mijén pattogóson viseli magát! 
.elyföld Kiss Mihály). 

PATTJSA (Csík m. Gyergyó vid. Nyr. XII. 
189; Csík m. Kilyénfalva Nyr. IX.525; papusa 
Székelyföld Kiss Mihály; Háromszék m. Erdélyi 
Lajos): juhtetú. 

1. PATVAR: 1. pörpatvar, zenebona (Rima- 
szombat Nyr. V.229); 2. ízetlenség, baj (Balaton 
mell. Tsz.). 

2. PATVAR: deszkával elkerített szurdék: 
a) a kovácsmúhelyben, a hová a rossz vasdara- 
bokat dobálják, b) a pálinkafőző kunyhóban, a 
hol a maradék törkölyt bizonyos edényekben 
Ö8szegyújtőgetik (Balaton mell. Tsz.; Bódiss 
Jnsztin). Jó lesz a patvarba. Vessétek a patvarba 
(Balaton mell. Tsz.) [vö. pitvar]. 

7 



M 



PATVAB l'ATTYOQ 



I AUQYIGAT l'í' 



100 



bé-patyókál (Orosháza Nyr. 



3. PATVAB: elhulló tüsea vasasikra (Zala 

in. Budisa Jusztin). 

PATY1KULU8 : kiaié becsípett (Nógrád m. 
Pálfal vn KV.287). 

PATYÓKA: mindenféle ruhadarab, a mellyel 
télen a fejet beburkolhatják. Könnyebb vagyok, 
hogy a sok vatyóka lement a fejemről (Vas m. 
Kemenesalja? Kressnerics F. Siótár 11.123). 

1. PATYÓKÁL (bebatyókáll Székesfehérvár 
VQ.188 san betakargat, beburkol* 

gat (Balaton mell., Pápa vid. Tsz. ; Vas in. Kaid 
Kressnerics F. Szótár 11.128). 

bó-patyókál (Vas m. Kaid Kresznen 
Szótár 11.123; bt-batyókdll Székesfehér 
V1L188): x. Bé voltam patyókálva (Vas m. Kaid 
Kressnerics F. Szótár 11.123). 

2. PATYÓKÁL: ver (Vas in. Kemenesalja 
Tsz.). 

le-patyókál: lover (Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

meg-patyókél : megver (Vas m. Kemenesalja 
Tsz.). 

[PATYÓKÁZ]. 

be-patyókás 

VI. 1 

PATYOLAT (votyolat Székelyföld Kiss Mi- 
hályi. 

patyolat-tök (patyolatok Zala m. Alsó-Lendva 
XXI 11.287; Bódiss Jusztin): fehér 
tök, úri tök, sütő tök (Zala m. Alsó-Lendva és 
.III. 287; Bódiss Jusztin; Szalonta 
1 ; Csongrád m. Szentes (nem patyo- 
lat magában, mint Nyr. VIII.331. van közölve] 
Négyesy László). 

PATYOLATOS. Patyolatos tök: <v (Hol? Tsz.). 

PÁTYOLGAT: gondosan takargat, gyöngéd 
figyelemmel bánik vmivel (Ka VI 1.428). 

PÁTYOSZ: 1. kendernyaláb, melyet eggy- 
eggy fonásra kötnek a guzsalyra (Abaúj m. 
Király Pál); 2. szösz, félcsepü, a gerebenen a 
asálkender után maradó szöszcsomó (Abaúj m. 
IX.231; Király Pál; Névtelen 1839; Már- 
maros m. Técsó, Visk Farkas Imre). 

pátyosi-vássony : durva vászon, a melyból 
panyókát (1. ezt) és ponyvát készítenek (Abaúj 
m. Névtelen. 1839). 

PÁTYOSZOL : 1. guzsalyra kötni való kender- 
nyalábot rendez, egyenget, ké kender- 
nyalábokat gerebenes (Abaúj m. Nyr. IX. 231; 
!y Pál). 

PÁTYOSZOZ: M (Abaúj m. Király Pál). 

PATTYOQ: pöfékel, pipázik (Mátyusfólde 
JUL128; Pozsony m. Taksony Nyr. XV. 190), 



IPAUQYIOÁT). 

fel-paugyigát : fölrázogal n paugyiy 

dtt ^(Szlavónia Nyr MII. 

üti-j). 

PAUZ: a jég-alatti halászatnál az a rúd, a 
melyet |lékr< I. b a melyhez a 

kihúzó kötél kötve vs 
Bennan 0. Halászat B 

PAZAR (pazérra Tolna m. Sár-Sz Sj r 

Ilistí). 

(Szólások). Pazérra ejteni a jószo iza- 

rolni (Tolna m. Sár-Sz. -Lőrinc Nyr. II! 

PAZARLÁS {pmérUi Székelyföld Tsz.). 

PAZARLÓ (]>a, :íuiry m. 

1V.:'.77). 

PAZAROL j tf —al Szeged vid. Nyr. V.J 
Csallóköz Szinnyei József; pózéról i m. 

,a Nyr. XV1II.835; Abaúj m. Nyi 
Háromszék m. MNy. VI. Inok-Dol 

m. Kalmár Klek; pattü, pazú Rábakös, I 
kány Nyr. XVIII. r.M; Bápoe vid. N 
elpazsérol Háromszék m. Mark lm: 

PAZARSÁG (pazuság Göcsej, Nagy-Lengyel 
Nyr. VII.131). 

(Szólások], Pazuságot tenni vmihöl: pazarul 
bánni vmivel. Valamikor a fajin cigá> 
naobb pazuságot tettem, mind most a zsirus do- 
hánybú (Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VH.li'.li. 

PÁZNÁTOS: az aratók közül az, a melyik 
elfil jár (Vas m. Ságh Kresznerics F. Szótár 
Q.198) [vö. pdsztágy]. 

PAZSÉR: naplopó (Szolnok-Doboka m. Domo- 
kos Nyr. XI.39). 

PÁZSIT (pástnt Háromszék m. Nyr. IX ,; 
páti Vas m. Sorok mell. Márton József; Palóc- 
ság, Gömör m. Tsz.; Rimaszombat Nyr. V.229; 
Székelyföld Gyórffy Iván; Gyer^: 
Nyr. VIII.231 ; pásta Vas m. Hegyhát Nyr. I. 
pázsint Székelyföld Tsz. ; Kiss Mihálv ; Udvarhely 
m. Vadr. 30; Háromszék m. MNy. VL22 
nok-Doboka m. Nyr. XVII.315; pázsint Moldva, 
\ 4.288). 

PÁZSITKA : metélő hagyma (Nógrád m. N 

IV. 24). 

pázsitos (pdm**o#!Udvarhely m. V*i 

Háromszék m. Nyr. IV.187). 

PÁZSITOSOD-IK {bepásto8od\& Székelytold 

V.424). 

PAZSRÁK: falánk (Rozsnyó és vid. Nyr. VIII. 
565; XV1I.476) (vö. pozsera). 

PEC: tollhegy (Háromszék m. MNy. VL844; 
Győrffy Iván) (vö. pecke]. 

PÉCÁL : 1. pedz. A halpecálja a horgot (Bácska 



101 



pecán-pecEk 



PÉCÉL-PECKE 



102 



Nyr. XXIV 470); 2. horoggal halasi (Baja Balassa 
Jóssef, Haver Jóssef) [vö. pécáz). 

PÉCÁN : kukorica levele (Udvarhely m. Nyr. 
286). 

PÉCÁZ i horoggal haláss. A halász pecázza a 
halat (Bácska Nyr. XX1V.470) [vö. pécál\. 

PÉCCÉGET (Csallóköz Csaplár Benedek \ pe- 
eeget Balaton mell. Tsz.; pöccöget Baranya m. 
Csúza Nyr. \ 111.335; pöcöget Soprony m. Rába- 
köz Halász János) : 1. pé'ccéget, peceget, pöcöget : 
gyöngéden (j atekbó1 ) ütöget, legyintget (kül. 
vesszővel, ostorral) (Csallóköz Csaplár Benedek ; 
Soprony in. Rábaköz Halász János; Balaton mell. 
Tsz.); 2. pöccöget: horgász (Baranya m. Csúza 
XV II 1.335). 

1. PÉCCEN: gyengén perceg (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

[2. PECCEN]. 

át-peccen : átszökken. Átpeccentem a berenán : 
átvetettem magamat a kerítésen (Debrecen Kóssa 
rt). 

PÉCCENT, PECCINT (péccent Csongrád m. 
Szentes Négyesy László; peccént Kalotaszeg, 
Zsobok Melich János; peccint Csallóköz Csaplár 
Benedek; Szilágy m. Nyr. IX. 565; pöcint, rápö- 
Soprony m. Rábaköz Halász János; Veszp- 
m. Csetény Halász Ignác ; Kis-Kúnság Nyr. 
IV. 43; Kis-Kun-Halas Nyr. XV.334): 1. peccint, 
ni: gyengén meglegyint, megcsapint, meg- 
koppint, megfricskáz (Soprony m. Rábaköz Ha- 
lász János; Csallóköz Csaplár Benedek; Kis- 
Halas Nyr. XV.334; Szilágy m. Nyr. IX. 
565); 2. péccent, pöcint: [a pitykejátéknak eggy 
fogasa] (Kis-Kúnság Nyr. IV.43; Szentes Négyesy 
László). 

ki-pöcint : gyengén kiüt (labdát) (Soprony m. 
Rábaköz Halász János). 

még-péccént : megkoppint. Vigyázzon, mer 
nippéccénti az orrát (Kalotaszeg, Zsobok Melich 
János). 

rá-pöcint : rálegyint, rákoppint. Rápöcintéttem 
a kézire (Veszprém m. Csetény Halász Ignác). 

IPECCENTÉS], PÖCINTÉS : 1. fricska ; 2. gyer- 
mekjáték, a mely abból áll, hogy eggy krajcárt 
as ujjuk hegyére tesznek, s aztán eggy másik- 
kal leütik róla (KisKún-Halas Nyr. XV.334). 

[PECE|. 

pece-hal : uinbra canina (Szatmár m. Börvely 
Hermán 0. Halászat K.). 

PÉCE: jel (pl. irány- v. határjelöló karó, 
:ia) (Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV.11J: 
Abaúj m. Sárvár Kimnach Ödön). 

PECEK {pöcök; — pectg Gömör m. Tss.): 

■ék: mind a két végén meghegyezett fácska, 

melyet a gyermekek ütófával föl- és elütnek (Nóg- 



rád m. Fabó András 1841); 2. pöcök: a mé- 
csesben levő kis bádogcsó, a melybe a belet 
húzzák. Mécses pöcke (Somogy m. Nyr. X.4 
S. peck [? nyilván a közlő elvonása a pecke 
alakból]: dugasz (palack v. tentatartó dugasza) 
(Balaton mell. Tsz.); 4. pecek: a női nemzórész 
csiklója (clitoris) (Dunántúl Benedek Pál) ; b.pe- 
ceg, pöcök: gatya elejének négyszögű eresze, 
betoldása (schlitzenzweck) (Győr Nyr. XI.382; 
Gömör m. Tsz. ; Szeged Csaplár Benedek) ; 6. pö- 
cök: [gúny.] kicsiny gyermek, alacsony tömzsi 
ember (Székesfehérvár Nyr. VII. 188; Zala, 
mogy m. Király Pál) [vö. pocok]. 

pöcök-erobör: kicsiny és élénk, feszes járású, 
rátartós, hányaveti ember (Dunántúl Bódiss 
Jusztin). 

pecek-pocok : egyenes növésű és tartású 
tömzsi kis gyermek (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
X.333). 

[PÉCÉL]. 

el-péoél : elcövekel. Elpécelték [így I] az udvarát 
(Hol? Tsz.). 

PÉCENEG (peceneg, pöcöneg) : L rézfej ü szö- 
gecske (a milyennel pl. a koporsót cifrázzák) 
(Székelyföld Andrássy Antal 1843; Háromszék 
m. MNy. VI. 344; Kézdi-Vásárhely Gyórffy Iván); 
2. pöcöneg: apró, kicsi (ember) (Háromszék m. 
Kovászna Butyka Boldizsár). 

1. PECÉB (peszér Balaton mell. Tsz.): 1. pe- 
cér: kutyaápoló (Háromszék m. NyK. III. 13); 
2. peszér: [gúny.?] kutyakedvelő (Balaton mell. 
Tsz.). 

2. PECÉB: halfogó eszköz, mely eggy nád- 
szálból és a végére kötött zsinegből és horog- 
ból áll (Bihar m. Nyr. XIII.314). 

3. PECÉB. Fekete pecér: pemetefű (Békés m. 
Vésztő Földrajzi Közi. 1894. 75) [vö. peszérce]. 

PÉCÉBÁ, PÉCÉBÁJ : pálinkafőző kunyhó 
(Szlavónia Nyr. V.12; XXIII.361). 

PECÉBEZ : pecérrel (1. 2. pecér) halász (Bihar 
m. Nyr. XIII.314). 

PÉCÉZ: jelöl (határt) (Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
432). 

ki-pócóz: kijelöl (pl. vmely épületnek a he- 
lyét karókkal) (Hegyalja Kassai J. Szókönyv 
1V.112). 

[PECIZ], PÖCIZ: horoggal halász (Tolna m. 
Paks Nyr. XXII.430). 

PECKÁS: szolgagyerek, kályhafútő (Tokaj 
Nyr. X1X.432; Bereg-Rákos és vid. Pap Károly). 

PÉCKÁZ: gombozik [játék] (Baranya m. Tsz.; 
Baranya m. Ibafa Nyr. XX.192). 

PECKE: tollhegy (Háromszék m. MNy. VI. 
344; Gyórffy Iván) [vö. pecj. 



II) I 






^T8S-1'! 



101 



PECKEL. PÖCKÖI Ion mell. 

Thi. ; Tolna m. Paks 

boiik (játék) (ToUm in. Paks N\r XXII , 
8. meghág (tyúkot a kakas) (Bsékelyfold Kist 

ki-pöcköl. magát: ki.sipi. kinyalja 

magát (Mosony m. Hódira .Jusztin). 

mög-pőokől: megfricakái (Tolna in I'aks Nyr. 
aranya m. Csúza .. 111.286. 

peokei-pockol : ssegeséssel, ékelórael iga 
gat, javítgat (pl. bútort) (8satmar m Nagybánya 
Nyr. X.h:í ; 

PEÜk&LÖD-IK : nyugtalanul, erőlködve ka- 
paaskodik, csipeszkedik. hágdos, mászkál (ma- 
gasra föl) (Ssékelvlold Tsz.: Gálffy Sándor; 
Háromssók m. Tss.; MNy VI idr.) [vö. 

póckolód-ik]. 

PECKES, PÖCKÖS: 1. az a halász- 

legény, a ki a átjáró-kötél pöckét be- és ki- 
akasztja (Csongrád in. Tnpe Hennán 0. Halá- 
ssat K.); as a halászlegény, a ki a hálónak 
párákkal fölszerelt részét a vízbe veti, illetőleg 
a vizból kiszedi (Szeged Tsz.); 2. peckes, pec- 
kes, pöckös: feszesen ja e, rátartó*, kevély 
(8oprony m., Veszprém m iá vid., Zenta 

ss Jusztin; Hajdú-Szovát Nyr. XXIV 
Székelyföld Tsz.; IMvarhely m. Nyr. V.2&1 ; VIII. 
Kolumbán Samu): 3. pöckös: friss, gyors, 
élénk, túzról pattant, eleven (Soprony m., Veszp- 
rém m.. Kalocsa vid., Zenta Bódiss Jusztin). 
Dirik pöcköt (helyesen: pöckös] lián (órség, 
8zalafó Nyr. III.17U) [vö. bötykös]. 

PECKESKED-IK : feszesen jár, hetykólkedik, 
rátartuskodik, kevélykedik (Székelyföld Tsz. ; 
Kiss Mihály). 

PÉCKÉZ, PÉCKÉZ: hegyez (Háromszók m. 
MNy. VI,U->; Vadr. 512a; Gyórffy Iván). 

rngg-péckéz: meghegyez. Péckézd még jól a 
, ha vele beszélsz, mert kiokoskodik a bö- 
rödből is (Székelyföld Csaplár Benedek). 

PÉCUKA: cica (Háromszék m. Kiss Mihály) 
|vö. pészika]. 

[PEC8, PŐC8]. 

pöcs-mácsik: krumpli-nudli (.antryalbögyörű) 
(Vas m. Sorok mell. Nyr. XX II. H 

PECSENYE (pecsinye Dunántúl Nvr. V.228 
Baranya m. Ormányság Nyr. 11.187; II! 
Saékelyföld Kiss Mihály; pecsönye Tolna m. Sár 
köz Nyr. IV. 4 IS; ág&n-peesönnye Baranya m 
Csúza Nyr. XVI 11.93): szalonna (Dunántúl Nyr 
V.228; Tolna m. Sárköz I U8; Baranya 

Tsz.; Baranyám. Mecsekhát Thomaer Ignác 
1S41; K ínya Nvr. ÜL327; ornw. 

Tiszahát Nyr. VIII. 178) |vö. 2. pfcsi]. 

(PÉCSÉT), PÉCSÍT: szepló (Hunyad m. Lo- 
saád Nyi 



|PÉCSÉTÉ8|. PÉCSi /eplós. A 

lagakit megs. - v lesz az un a (Hunyad 

in. botsad 

1. PÉCSI: kicsiny, csekély (Oyór m. Kassai 
J. Siókönyv IV.11 

[1 PÉCSI], PÖC8I : sült szalonna (Krdóháza 
(? Zala DL Brdóhátj N ; ccsénye]. 

PE08MEOEL i babrál, pepecsel, piszmog 
(Kash >r. KVIL888) |vo. pacsmagol]. 



PECSMELŐD-IK : ^ (l'songrád ( ne- 

PECSMELŐDÉS: babrálás, pepecselés, pisz- 
i8. Sok pecsmelődés van a kerti vetemények- 
kel (Csongrád Csaplár Benedek). 

PEDER, PÖDÖB (bédér Háromszék ni. L'zon 
Erdélyi Lajos). 

PEDIG (p< lergom Nyr. I 

Szlavónia Nyr. XXII I 

Udvarhely n. Nvr. 111.618; IV.32. 227. 
822; VM65. 517; Udvarlnlv m. Korond N 
IV. l-l ; Háromszék m. Nvr. IV.514; V.80; \ 

Erdóvidék Nyr. IV.3Ü 
a hideg] Szlavónia Nyr. V nia 

XXJII.168. 213; Pál; 

Ethnographia VI. 108; pedí-tiy Csik m. Nyr. XII. 
189; peding Baranva in. Na. 
XI 11.88; Dráva mell. Nyr. V 
vid. Nyr. V1I.277; VIII.J7 I'rava mell. 

Kopács Nvr. XVI. m. Kthír . 

phia VI.kV,. 107; pedzig Csallóköz Nyr. I 
peg Baracska Arany-ííyulai NQy. 1.166; 
Szabolcs m. Anarcs Király Pál; pég "Szabolcs 
ni. Kis-Besenyőd Nyr. IX. 136; mámj 
pedig) Szilágy m. Kerekes Ernó; pt gy Palóc-ság 
Tsz.; Nvr. VÍ.r.17; VÍI.34; VIII.450; Ethnogra- 
phia III.353; Vác Czech János 1840, Csaplár 
Benedek; Heves ni. Sirok Nyr. VIII.44; H 
in. Bátor Nyr. V1II.88; Heves m. Pai 
XXII.475; Heves m. Szék Király Pál; M 
vid. Nyr. XXTI.335; Hont ni. Páld Nvr. XIV. 
-rád m. Nyr. íBt876; IV.425; Nógrád 
m. Rimóc Nyr. VI.85; Nógrád m. Patak v 
VIII 560; Nógrád m. Terheled Nyr. XXII 
Gömör ni. Tsz.; pegyéé Nógrád m. Istvánffy 
Gyula; pegyét GÖmör m. Nyr. XXIII. 46 
hely m. Kriza; pegyét Giinior in VIII. 

yíd, pegyid Heves in. Mikofalva Ktliuo- 
| biu VI. 1 17 ; Király i vid. 

Csaplár Ben» eves in. 

11.181; ni.130. 2á8; IV.18S m. 

Istenmezeje Nvr. XV.280; Maira vi l XII. 

335; Gömör m. Knnva Nvr. XIX. alva 

Nvr. V.826; pegy r in. Tfs 

Palócság Nyr. VIII.48 11; XX!. 

ves m. Sirok Nvr. VIII.44; Gömör in. 
XVI1I.4V :. XVIII 

Gömör in. lí 
Nvr. XX 
Gyór Nvr. VI Vas ni. Őrség Nyr. I. 

111.179; IV.47J 
VII.468; Vas m. Karkasfa Nyr. Ili 



m 



PEDIGLEN-PEDZ 



PiMó-rEiü 



m 



inend vid. Nyr.III.43o. 111.467; 

Göcsej, Nagy-Lengyei Nyr. VI \ 11.36. 

86; Vet; i m. Csé- 

kút Nyr. VIII. 237; Veszprém m. Csetény Nyr. 
m. Nyr. X.187; Komárom m. 
Fúr •; Csallóköz Csaplár Beuedek; 

Tissa-Sz.-Imre Nyr. VII.518; Kis-Kún-Halas N 
VII : \II,17J; Szeged Csap- 

Biatmár m. Nagybánya Nyr. IX. 
XVI 11.457; pejg Sop- 
Vas ni 
XVIII ..',74; Zala m. Dobronak 
01.319; Göcaej MNy. 11.414; 
■ öcsej, Páka K l ; Vesij 

m. Olaszfalu Nyr. X\ mogy m. Nyr. X. 

mi Nyr. X.187; Fehér m. Csurgó 
N\r. X.186; pqig Göcsej, Páka Nyr. 1.375; Gö- 
ngyel Nyr. VII. 131 ; XIV.232; Veszp- 
1.876; \ 111.328; Somogy m. Kapoly 
IV. 36; Somogy m. Újmajor Nyr. VIII. 139; 
Somocv m. Mesztegnye Nyr. IX.J-1: Somogy 
m. Alt-sok Nvr. XXIII. 41; Tolna m. Görbő Nyr. 
DI.47Ö; Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. VI.369; Fehér 
m. Nvr. X.187; Alföld Nyr. 11.514; Kis-Kím- 
>vr. V1II.83; Szeged vid. Nyr. III.321. 
368: IV.421. V1.275; VD.519; Csík m. Gyergyó- 
r. VIII.231 ; pejitt Gyergyó-Sz.-Mik- 
\yr VIII.230; X.40; pejt Gömör m. Nyr. 
KVI1I.459; pelig Mohács Hegedús Lajos; penég 
ly m. Homoród vid. Vadr. ; Gyergyó- 
r. VIII.90; penét Székelyföld Tsz.; 
Gyórffy Iván; Udvarhely m. Nyr. V.621; Udvar- 
m. Homoród vid. Vadr. 512b; penig Vas m. 
•e-Lak Tolnai Vilmos; Göcsej MN.. V.160; 
..alja kassai J. Szókönyv III. 128; penyég 
•hl Gyórffy Iván; Udvarhely m. Homo- 
ród vid*. Vadr. Ö12b; penyét Székelyföld Tsz. 291a; 
Udvarhely m. Homoród vid. Vadr. 
59; Homoród-Almás Nyr. V.233; Udvai- 
hely m. Korond ifj. Felmóri Lajos; pét Gömör 
m. Nvr XXII1.45; pety Vas ra. Répce-Lak Tolnai 
Vilmos; pety (vagy p. hogy] Vác Nyr. X.X.284; 
petyig Vas m. Répce-Lak Tolnai Vilmos). 

pedig-hogy: csakhogy (Háromszék m. MNv. 
16; Vadr.). Xa, elment B.? — El. — Pedig- 
hogy egyszer elment! (Szilágy m. Simonyi Zsig- 
mond). 

1. PEDIGLEN (pedigtelen Heves m. Névtelen 
1840 .; Nyr. IX.265; Szilágy m. Tasnád 

és vid. K Krnó; pedingetlen Dráva mell. 

Nyr. V.522 ; pegyéglen, pegyégleng, pegyigletg Nóg- 
rád ni 1 i vula ; pegyítetíen Palócság Nyr. 
VI.466; VII.34. 35; pegyittelen Palócság Nyr. 
XXI.423; pejiglen Somogy m. Szólád Nyr. VÍII. 

EDIGLEN: kétágú fa, a mellyel a rövid 
legtoldják (Zala m. Tapolca Vázsonyi 
Izidor). 

PÉDINTÉR: [tréf.J gyalogjáró, gyalogos (Pest 
m. Ercsi Beöthy Zsolt, Rupp Kornél). 

PÉDZ (megpccni |?), megpecXe Gömör m. Serke 
pé'gyészíem Gömör m. Zeherje Nyr. 



VII 182; pöá, pocte Tolna m. Paks Nyr. XVII. 
— Pedz: fog. Jól pedzi a halat (a horog): 
biztosan fogja (Berettyó mell. Hermán ü. Halá- 
szat K ). 

hoszá-podz: közel jár hozzá (ahhoz, a mit ki 
akar találni). Pedzék hozzá (Borsod ni. Szihalom 
Nyr. VIII. 

meg-peda (meg-pecc?): gyeugén megérint (te- 
két a dákó). Megpecte (Gömör m. Serke Nyr. 

X1X.4.-)). 

rá-pedz közel jár hozzá (ahhoz, a mit ki 
akar találni), gyanít. Pedzék rá (Borsod m. Szi- 
halom Nyr. V111.569). Miugyuá pégyésztem roá: 
gyanítottam (Gömör m. Zeherje Nyr. V 11.182). 

PEDZŐ (Abaúj m. Király Pál; peccő Békés 
m. Király Pál; Bihar m. Némethy Géza; Bod- 
rogköz Tsz.; Nyr. XIII.182): 1. a halászó horog 
madzagára v. a háló följáró-órére erősített fa- 
darabka, mely a víz színén lebegve mutatja a 
horogra v. a hálóba került hal rángatódzását 
(Békés, Abaúj m. Király Pál; Bodrogköz Tsz.; 
Nyr. XIII.182); 2. horgászó eszköz, mely botra 
kötött zsinegből, úszófácskából és horoggá gör- 
bített gombostűből áll (Bihar m. Némethy Géza). 

pedző-horog: olyan horog, amely inánál fogva 
vesszőre v. babkaróra van kötve (Berettyó-Újfalu 
Hermán O. Halászat K.i. 

[PEDZŐZI, PECCŐZ: peccö\e\ (1. pédzö 2.) 
horgász (Bihar m. Némethy Géza). 

PEGGY : kapócsont (bárány bokájából v. tér- 
déből való csontocska; öt ilyennel peggyeznek 
a gyerekek) (Erdély Vozári Gyula) [vö. béygy-kó\. 

PEGGYES: <x (Kolozsvár, Nagy-Enyed vid. 
Pap Károly ; Alsó-Fehér m. Lázár István). 

PEGGYESEZÉS : kapócsontozás (Szolnok-Do- 
boka m. Deés Nyr. XX1I.478). 

PEGGYEZ: kapócsontoz, kapócsontokkal ját- 
szik (Erdély Vozári Gyula) [vö. béggyez]. 

[PEGYÖL]. 

meg-pegyöl : megmelegszik. Ő ülő helyébenn 
megpegyöl (Csallóköz Kassai J. Szókönyv IV.81). 

PEHELY (pélfti Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI. 
pelyhi Brassó m. Hétfalu Nyr. V.37» 
tmár in. Nvr. X.431; ;>< Naity-Kúnsát: .'• 
XV1.432; pih Jászkunság Nyr. VII.526; Erdóvi- 
dék Tsz. \ pihe Soprony m. Kisfalud, Nagy-Miháli 
XXI. 476; Zala m. Hetes Bellosics Báliut; 
Hetes, Dobronak Nyr. XIV. 333; Baranya m. 
onnányság Nyr. 1.424; Fehér m. Nyr. IX.284; 
.esí'ehérvar Zolnai Gyula; Szeged Fereuczi 
János; pihe Soprony m. Repce mell. Nyr. II 
pihi Veszprém Nyr. XV. 334; Veszprém m. Cse- 
tény Nyr. V iór m. Nyr. IX.284: pihi- 
íg Balaton mell. Földrajzi Kozl. 1894.78; lúd- 
pije Baranya m. Kassai J. Szókünyv IV. 114: 
pili Székelyföld Tsa.; Udvarhely ra. l-l: 
Lajos; Háromszék m. MNy. VI. 214; Háromszék 



107 



PEHE8-PÉLDA 



IU-PBLLE 



IM 



ni. UlOD Laios; Csík m. Nvr. XII 

aranv-;>i/i Háromszék m. MNv VI.316; Nyr, II. 
isnád Melich JánoK ; />•/< Háromszék 
in Vadr. b\2b;pöjhe Síékelyföld Tsi.; pöle, pölhe 
Somogy ii. Kutas Vikáí Béla): 1. pili: ki- 
aludt paraiM légett szalmának pehely- 
siern hamva (Síékelyföld Tsz >lhe: 
•nasiem héja (Somogy m. Kutas Vikár Béla); 
vékony, gyenge. Hörgő, bőmJutt, 
pihe ember vót az ura, aszián egyre vetett r alá " 
raiud, Nagj Mihah 
(Udvarhel) in Fi ujos). 

plhl- virág: seneoio vulgáris (Balaton mell. 
li 1894.73). 

PEHÉS: pudvás, korhadt (Vas m. őrség Nvr. 

PEHETEO (pchehjteg Háromszék in. Király 
Pál): L ssalmacBUtak (Háromszék m. Nyi 

Bevettem má tizenöt pehelyteget és, mégse' 
hevül ex a kemence (Háromszék in Király Pál); 
2. kemence-sepru (piszkafa végére 1. ima- 

csutak v. kukorica-fo8Ztal« kelyföld Tsz.; 

ráasy Antal 1843; Háromszék ni. MNv. VI. 
ios, Gyórffy Iván); 8. tuzlnesoló 
kelyföld Erdészeti Lapok XX 11.672); 
4. posz-gomba, pöfeteg-gomba (Székelyföld i 

Háromszék m. Vadr. 613b); 5. pulia. 
lágy. M\jen peheteg dérékujt títőtt sz< i ->on ! 

(Udvarhely m. Fehér-Nyikó vid. Nyr. XV1II.526). 
Peheteg ember (Székelyföld Kiss Mihály) [vö. 
pemeteg]. 

PEHETŐ: kerneiiee-seprű (piszkafa végére 
tt szalmacsutak) (Háromszék m. Nyr. XVII. 
381) |vö. peheteg, pemet]. 

PEKLE : az a vékony zsinór, a melyre a horog 
■ van (Komárom Hermán 0. Halászat K.). 

PEKMEZ (Göcsej Nyr. XXV.270; Baranya 
m. lbafa Nyr. XX.r.'ií: pmhmte Dráva mell. Nvr. 
V.57- aranya m. Csúza Nyr. XVIII. 

; peszmeg Göcsej Nyr. XXV.270 ; Baranya 
m. Király Pál; peszmek Baranya m. Ibafa Nyr. 
pökméz Szlavónia Nyr. XXIII.36Ü) : gyü- 
inolcs-is, lekvár. 

1. PÉLDA (példa Csík m. Vadr. 557): 1. kép 

(pénzen). Példa — írás [pénzfölvetéssel való 

sorsolásnál) (Bárcaság Családi Kör 1861. 200); 

rut, ocsmány, utálatos, cégéres, világ 

csúfja (Zilah Nvr UV.481 ; Marosvásárhely Nyr. 

Csik m. MNv. VI -gesvár N 

IX.44). Te példa! (Göcsej MNv. V.128). Te példa! 

sej MNy. V.128; Erdély NyK. 1L871). Te fa* 

példája! (Sopron. idiss Jusztin). Példa 

ember (Bánffy-Hunyad Nyr. X.22). Jaj be példa 

módra nézsz ki! Hogy is képes olyan példát 

nálni magából HQzékelyUM Kiss Mihály). Jaj be 

példa vagy! (Marosvásárhely vid. Zilahy József). 

Hallgass, te példa! Te világ példája, te! En ebbe 

a sirámas életbe kegyelömbe soha se vöszöm a pél- 

r. IV. 17 hé példa! 

(eredj), te példa! (Udvarhely m. Hnmoród 

Ír -inkább vásot- 



taknak mon iromuék m. 

Te j fi i Hun vad in. I.ozsád 

\ III. 148). 

2. PÉLDA : (nép-etimológiai plaid (Udvarhely 
ni. \ 76). 

PELB (Síékelvfold Kriia; Udvarhely m. 

1832 III. 

7*.» [kétszeri ; vság 

m. Ibafa 192; 

. Dunántúl Kassa 

Udvaihely m. Vadr): mókushoz hasonló ham- 
vasszinú rágcsáló állat (glis esculentus, glis 
quercinus, ^lis avellanarius, glis myoxus). 

pili-mókus: n (Maros-Torda in. <iörgény-Si.- 
Imre Felim rí Lajos) (vö. pirimókus]. 

PELEL (pelldi'B Balaton mell. Tai 
■ köz Halász Jánoa): 1. szelel, szór (bt 
kukoricát, kendermagot stb. kicsinyben) (1 
Ion mell. T» . Rábaköz H ios); 

2. fújtat, szit (tüzet köténnyel) (Rábaköz Halász 
János) (vö. palol]. 

ki-pelél: kiporol. KepéVüte szipen a ruh 
(Sopronv m. Kisfalud, Nagy-Miháli Nyr. XXII. 
473) (vö. ki-pall\. 

PELENGÉB (pérénge Székelyföld 

perengéj Székelyföld Ferenczi János 189 

PELENKA (peténké, pelenke Repce vid, 

XX. 364; Kapuik vi.l. Nyr. U:2l<\; pijinká GömÖr 
in. Nyr. XV1II.4J3): pólya (Baranya m. ' 
Nyr. XVHL8*6; Pécs vid. Bódiss .lusztin). 

PELÉNY: polyvatartó kissebb cs i m. 

Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 1841; Cl 
(vö. pilénös], 

(PELÉSZ), PÖLHÉSZ: pelét fogdos (Udvar- 
hely m. Vadr. 513b). 

PÉLÉSZKA: vézna (ember), vékony, gyenge 
(tárgy) (Rábaköz Halász János; Orosh;. 

IV.377). 

PELETÉR: a magyar vejsz k az ol- 

dalfalak, a melyeken a hal betéved (Keszthely 
Hermán 0. Halászat K 

PELHEDÉK: vízben v. borban úszkáló aj 
szemét (Balaton mell. Horváth Zsigmond 18 

PELIKÁN (pellikán Székelyföld Tsz.; PÜ 
madár Nógrád m. Istvánffy Gyula; }>i 
dár Síékelyföld Gyórffy Iván). — J hor- 

gas foghúzó (Krdely Mark Imre; S* 
Tsz.), 

PÉLLA : pernye (elégett szalmána B*k, 

nádnak peheiyt'onna könnyen szállincózo hau 
Ont&zd meg a >gy el ne vigye a 

szél > . ukülló m. 8iókef; 

Nyr [vö í. pernye]. 

PELLE: mindenféle apró hal összessége 
mellyel i fenékhorgot fölhalazsák (Komárom 
Hermán Halászat K 



M* 



PÉLLEGI 



PEMETEG-PEMPÖL 



110 



pelle-ssedó : az, a ki a horogra való apró hala- 
kat fogdossa (Komárom Hermán 0. Halászat 

1. PÉLLEGET (peüöget): 1. rázogat. Ni pel- 
lőgesd máü azt az abroszt, túrd össze (Kis- Kun - 
Halas Nyr. XXIII. 239); 2. kézi orsót sodor (Bé- 
kés m. Balog István). 

mög pellöget : megrázogat Az asszonyok, mikó 
melegük van, mögpellögetik a szoknyájukat (Kis- 
Kun-Halaa Nyr. XXIII. 239). 

PEI.I.EQET : mondogat, híresztel. Féllege- 

tik: híre jár (Szilágy m. Nvr. IX. 565) [vö. bél- 
leget]. 

PELLEMPÁTY (péVémpáty ; — pillempáty 

iiiir m. Nagybánya Nyr. X.333): 1. fityegő, 

z6 nói ruhadísz (szalag, fodor, rojt, cafrang) 

(Nagy-Kúnság Nyr. 11.186; XVI.432). Török Zsuzsi 

magyar pruszlit varratott, az aljára pellempátyot 

rakatott (Karcag Arany-Gyulai NOy. 1.205). De 

sok mindenféle pillempátya van annak a ruhának! 

:már m. Nagybánya Nyr. X.333); 2. magyar 

nadrág ellenzője (Békés m. Balog István). 

PELLÉZŐ : hosszú, keskeny, istápokra feszít- 
hető háló, a mellyel a halakat a varsa felé tere- 
lik (Komárom Hermán 0. Halászat K.). 

PELŐCE: a magyar vejszénéi azok az oldal- 
falak, a melyeken a hal betéved (Csongrád m. 
Tápé Hermán O. Halászat K). 

PÉLYHES (pihés Debrecen Nyr. IX.206 ; pi- 
hés Mezőtúr Nyr. IX. 569; pihés Debrecen Nyr. 
X.567; pilis Székelyföld Tsz.; Háromszék m. 
Izmi Krdélyi Lajos; anxnypúlüs Udvarhely m. 
V;uir. 334): 1. pihés, pihés : nagyszőrú (csikó) 
• túr Nyr. X.569). Azt nem tehetem, hogy a 
kök in y lúír i$ fizessek, a ki a pihés mellett lógóra 
szók járni (Debrecen Nyr. X.567); 2. pilis: per- 
•1 belepett (Székelyföld Tsz.). 

PELYHEZ (piliz Háromszék m. Uzon Erdélyi 
s; Brassó m. Bácsfalu Nyr. III. 429; arany- 
ptiiz Háromszék m. Nyr. 11.521 ; Brassó m. Bács- 
falu Nyr. III.429; arany/ní/ik Udvarhely m. 
ikó mell. Vadr. 111). — Piliz: szállin- 
gózik (a hó) (Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

PELYP (pejp) : selyp (Székelyföld Tsz. ; Gyórffy 
Iván : Háromszék m. Vadr.). Pelypén beszél (Brassó 
m. Hétfalu Nyr. XVI.575). 

[PELYPÉSKED-IKI, PEJPESKED-IK: sely- 
pesen beszel (Szt-kelyföld Tsz.). 

PEMECSÉL : pamacsol, pamaccsal beken (pl. 
t borotválás előtt) (Gömör, Heves m. Nvr. 
XXV _ 

PEMET, PEMETE (pemet Dunántúl Nyr. V. 
228; Erdészeti Lapok XXII.862; Zala m. Király 
Pál; Veszprém vid. Nvr. XIX.575; Pápa vid., 
Baranya m. Tsz.; Székesfehérvár Nvr. VII. 187; 
pemét Veszprém vid. Nvr XIX.575; Veszprém 
m. Szentgál Nyr. 11.185; Fehér m. Bicske Király 



Pál; Szeged Kálmány L. Szeged népe 1. 
pemete Nsgy-Kúnság Nyr. XVI.432. Mez 
Nyr. X.336; Gömör m. Nyr. XV1II.456; XXIII. 
45; Rimaszombat Nvr. V.229; Bihar m. Pocsaj 
Nyr. V.á21 ; Szatmár m. i'atóháza Nvr. XVIII 
|itt remete uyilván hiba); Bereg m. Pap Károly ; 
Háromszék m. MNy. VI.346; Háromszék m. 
Kovászna Butyka Boldizsár; penete Rimaszom- 
bat Nyr. V.229; Kalotaszeg Nyr. XVII.474; 
Marosszék Hegedús István; Háromszék m. Vadr. 
512b; Szolnok-Doboka m. Horgaspatak Nyr. XI. 
478; penete Palócság Nyr. XXII.78; penetej [? ta- 
lán hiba peneteg helyett] Csík-Madaras Nyr. XX. 
144; peneti Brassó m. Hétfalu, Zajzon Nyr. Hí. 
373; penttö Székelyföld Kiss Mihály; Udvarhely 
m. Kriza; Udvarhely m. Erdóvidék Nyr. XXV. 
89; Háromszék m. Vadr.; Nyr. IV.469; XVII. 
381): 1. kemeuce-seprú (piszkafa végére kötött 
szalmacsutak, kukorica-fosztalék v. nyers nö- 
vény lomb) (i. h.). Fenéiével sokszor ki is rudal- 
talak (Kalotaszeg Nyr. XVII.474). Ojjan a fejed, 
te, mind o pemét: boglyas (Fehér m. Bicske 
Király Pál). Akkora bokrétája van, hogy penetö- 
nek és mégjárna (Háromszék m. Nyr. IV.469); 
2. pemete, penete: túzlocsoló pamacs (Rimaszom- 
bat Nyr. V.229); 3. pemet: rendezetlen csomó 
(kül. haj) (Székesfehérvár Nyr. VII. 187); 4. pe- 
nete: [tréf., gúny.] borzas [mint főnév] (Szolnok- 
Doboka m. Horgaspatak Nyr. XJ.478) [vö. pehető]. 

pemete-fa pemet, pemete 1. (Bodrogköz Tsz.). 

PEMETEG (Csík m. Tsz. ; peneteg Háromszék 
ni. Kovászna Butyka Boldizsár) pemet, pemete 1. 
[vö. peheteg], 

(PEMETÉL, PEMETÉL]. 

ki-pemetel (Baranya m. Tsz. 290b; ki-pemetél 
Mezőtúr Nyr. X.336): pemetével kisöpör (sütő- 
kemencét). 

PÉMHED: dagad (Székelyföld Kiss Mihály) 
[vö. pomhad], 

mög-pömhed: megdagad (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

PEMPETYÖL : kavar, dagaszt (Orosháza Nvr. 
1V.377). 

PEMPŐ (pémpő): 1. pép, gyermekpép (Vas 
m. Horváth József 1843, Fejérpataky László; 
Veszprém m. Horváth József 1843; Somogy ni. 
Nyr. X.476; Fehér m. Perkáta Nyr. 111.35; Tolna 
m. Tsz.; Baranya m. Kassai J. Szókönyv IV.90; 
Kis-Kún-Halas Nyr. XV.333). Ennek a pempöjit 
sé enném még [mondják ronda asszonyra] (Veszp- 
rém m. Nyr. V.418). A borbély meleg pempőt 
rakott a kelevényre, hogy megérjen (Fehér m. N 
XVII. 555); 2. rosszul sült, szalonnás kenyér 
(Pápa vid. Tsz.). 

PEMPÖL: pancsol, kotyvaszt Sem szeretem, 
hogy az ebédet soká pempöljem, hanem mielőbb 
elvégzem, aztán elvetem a gondját (Arad m. Hódos 
Kollmann Vilmos). 



III 






' 



112 



PEMPŐS: pépes. Sokat kan 
fiúikba (lein -r m. l'olgárdi Nyr. \ 

PEMPŐZ: 1. pépet eszik (Vas, Baranya m. 
Kassai J. Szókönyv I 
játazi | József). 

IKNCELEG: botorkál. Fél óráig pencclgr 
míg végre kitalált (Tolna m. Paks 

PENCURÁK: vmi gombafaj (Qiimor m. Tsz. 

PÉNDÁR: szóllócaősz (Moldva, Klémo Nyr. 

PÉNDÉLY KV| ni. -II. N\r. 

Ü6 Komárom Hermán O. Hal.i-z;it K.: 

I'eteliy, i 

kéve Kirárj Pál; ptw ffil KalotaszegNyT. XVU. 

\.21 ; Xi. nyel 

taszeg Nyr. XVII i .szprein 

délyi J. Nepd. és mond. [1.901 ; péntsl Bon 
m. I udrei Ákos; ; I m. N\ r. Ili. 

276; Hont in. Teamag Nyr VIII.429; / 
mogy m. Nyr. II 176; Király Pál; Sf- 

mocv in. < tlrei Ákos; Marcal mell. 

Zala in. Kis-Kanizsa Kiralv Pál; Tolna 
m. Gyönk Nyr \ ntö-hAlő Sin mell. Her- 

mán 0. Halászat K. ; péntöl Tolna m. Fölső- 
Nyék Ny I ; pén työl Szlavónia Nyr. XXffl, 
309: .'szprém Nyr. VI.528; Fehér in. Nyr. 
Fehér m. intői 
Soprony m. Répee mell. Nyr. 11.561 ; p6ndS-hél6 
Baranya m. Csúza Nyr. XVIII. 33">; pOndoY'htíó 
Szeged Hermán 0. Halászat K. ; pöntöl Baranya 
m. Ormányság N ndel, 
pendély, peiitő, pintöl: nói (hosszú) ing (Soprony 
m. Repce mell. N egé- 
lyes Nvr. X.189; Eger Knekes Imre; Sajó mell. 
Nyr. XXIII. 32; Tiszafüred és vid. Kimnach 
Ödön). 

[Szólások]. Nagy fót van a pemhhjin (a leány- 
j: földje is lessz hozományul (Borsod m. 
Kthnographia VII.166). 

pendel-háló (Komárom Hermán 0. Halászat 
K . k-Hecse 

Nyr. IX. 93; pendő-hd!- Komarom Hermán 0. 
Halászat K. ; pmiöl háló Pest m idre, 

Tétény, Ráckeve Király Pál ; péntő-háló Sió mell. 
Hermán 0. Halászat k\; pbndő-háló Baranya m. 
Csúza Nyr. XVII 1 ndöl-háló Szeged Her- 

mán 0. Halászat K Benta 
pöndöly-háló Csongrád Nyr. VII háló 

Szeged Henn : kerek vetoh 

a melynek alsó inán ólomgolyók vannak, tartó 
kötele pedig a belsejében szétágazik, hogy ösaze 
lehessen húzni; a halász kanyarítással dobja be 
a vízbe, úgyhogy as alja szoknya módjára 
szétterül. 

pendöl-Bsofká : hamupipőke (Palócság Nvr. 

XXIII. 71,. 

PENDELYES. Péndélis gyéréit: kis gyerek 



(Vas m. Kemenesalja, Nemes-Magast Nvr. XIX. 

I 

|PÉNDÉLYEZŐ|, PÖNDŐLÖZŐ: pondi 
mró haláaz (Szeced Henn ialá- 

SIHt > 

PÉNDÉR, PÖNDŐR: komi 
m. Tapolca 

VI.8-1 ■ U.ini. 

|PÉNDÉRÉD-IK, PÖNDÖRŐD-IK). 

(Szólások), 
várhely m. Ktlmniírapliia 

PÉNDÉRGET:kondorítgat, pödörget (.- 
fold Kiss Mihály). 

PENDERQŐ: kondor szál m. 

M.Ny. VL846; Vadr. .M2h). 

PENDERÍT, PÖNDÖRÍT 
. in. Vadr. 492a; binderitm Szatmár 
Tsz.): 1. benderüt: sodor, zodorít (fonalat) 
romssék m. Vadr 
könnyedén összecsinál vmit o 
Kalló Nyr. XII.429) 
hogy nol 1 1 >uii;tiitit l Horváth Zsigmond). 

[Szólások], Táncra penderíti (Rimaszombat " 

XV.474). 

elé-penderit : hirtelen előállít, előteremt (P 
vid. Tsi. 2! Ha). 

föl-penderít: fölpödörít, fólkunkorit (bajuszt) 
(Pápa vid.. Székelyföld Tsz.). 

ki-penderit, ki-pöndörit: kilök, kiiodit (F 
Csallóköz Nyr. V1II.378; Baranya m. Csúza 
XV III. 478). Majd IcipöndöríHek ! (Pápa Nyr. XVI. 
576). 

le-penderit: gyorsan leír (Alföld (?) Nvr. XIV. 
478; Háromszék m. MNy. VI.338; Gyórffy h 

meg-penderit : megkondorgat (betűt) (Ali 
[?] Nyr. XIV.478; Háromszék m. MNy. VI 
Gyórffy Iván). 

PENDERJEGES: kondor 
összefouolódott (fölfutó nővén j m. 

MN\. V1.846) Vadr. Öl2a). 

PENDERKE: knndor szál (Háromszék m. 
MNy. VI.:; lö; Vadr. 512b; öyőrffj 

PÉNDÉRKÉD-IK, BÉNDÉRRÉD-IK ! 
kedik, kakaskodik (Székelyföl 
•lek ; Háromszék m. Gyórffy Iván 
ik). 






PÉNDÉRKÉDŐ. S:<n 
bal szembeszálló 
Mihályi |v... pfUtírkedő, pi 

(PENDERÜL). 

össíe-pönderül: összekondorul (Hároms 
Gyórffy h 



113 



PiMDI-PENÉaflte 



PBNÉ8ZKE-PENTEKES 



114 



(PÉNDI, PÖNDIJ. 

pöndi-kós, pöndi-két: olyan kés, a melynek 
a csüutuyele lehullott (vaska, vaskó; csizma- 
takarításra, földvájásra, gyomlálásra használjuk) 
ili.i romszék m. Vadr. 522b; Udvarhely m. Kiss 
Mihály). 

PENDIKÉS: pendelykés (pendelyes kis gye- 
(Székelyföld Kiss Mihály; Háromszék m. 

PENDREK : medvecukor (bárendreck) (Érsek- 
II Nyr. V1II.47). 

PENDRI : fürge, ügyes (Kunság, Kisújszállás 
Nyr. XX. 288). 

PENDÜL, PÖNDÜL : összeszedi magát, neki- 
telik (betegség után) (Alföld Nyr. XV.94; Fél- 
egyháza Nyr. XXVI.95; Szeged és vid. Nyr. II. 
92; Sümeghy Pál 1841; Heves m. Névtelen 1840; 
Szilágy m. Nyr. IX.565) (vö. tendül]. 

fel-pöndül, fől-pöndül: cu (Alföld Nyr. XV. 
Szeged vid. Nyr. n.92). Vatokas vót, de féí- 
pendüt a jó koszton (Gömör m. Nyr. XIV. 91 1. 

PENE: pumi-kutya (Heves m. Névtelen 1840). 

PENEL: pihen (Nagy-Kőrös Katona János). 

PENÉSZ (penyész Abaúj, Borsod m. Király- 
Pál ; Udvarhely m. Vadr. ; pilisz Vág mell. Tsz. ; 
pilisz Pozsony m. Kassai J. Szókönyv IV.84; 
püisznye Székelyföld Tsz.; Háromszék m. Nyr. 
V.90; püisznye Pozsony m. Kassai J. Szókönyv 
IV.84; pinész Marosszék, Aranyosszék Kiss Mi- 
hály ; pinisz Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.335 ; 
pirisznye Székelyföld Márk Imre; Brassó m. 
Hétfalu Nyr. V.377; XVI.575; Király Pál). 

penyéss-féreg : aphis brassicae (Hegyalja Kas- 
sai J. Szókönyv IV.86). 

PENÉSZÉD-DX (peniszlöd-üc Kis-Kún-Halas 
. püisznyéd-ik, püisznyedeil Székely- 
föld Kiss Mihály; Háromszék m. Vadr. 513a; 
arhely m. Homoród vid. Vadr. 561 ; pilisz- 
nyédem 8zékelyföld Tsz. 296a; pilísznyéd-ik Er- 
dély Kassai J. Szókönyv IV.86; pilisznyéé'd-ik 
^elyföld Kiss Mihály; pirészlenyéd-ik Csík m. 
XII.235; pirisznyéd-ik Székelyföld Nyr. IX. 
176; Oyórffy Iván, Felméri Lajos; Háromszék 
m. Vadr.; m'égpirisznyéd'étt Székelyföld Márk 
Imre; Háromszék m. Kovászna Butyka Boldi- 
zsár; pirisznyéed-ik Háromszék m. Kiss Mihály). 

PENÉSZES (penyészes Abaúj, Borsod m. Király 
Pál; Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV.86; penész- 
Vas m. Sorok mell. Nyr. XXII. 144: Veszp- 
; VTI.363; penészlös Baranya m. Ibafa 
Nyr. XX.192; peniszlös Kis-Kún-Halas Nyr. XV. 
6/. 304; pilisznyes, püisznyes Komárom Nyr. 
VII.282; Vág mell. Tsz. 296a; pilisznyes Érsek- 
újvár Nyr. V1I.41; Háromszék m. Nyr. V.90; 
pirisznyés Komárom m. Kürth Nyr. XIX.188). — 
Penyészes: sápadt, satnya, csenevész. Penyészes 
gyermek (Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV.86). 

SZIXHTIU : MAGTÁR TAJSZÚTÁR U 



i Ojjan penyészes ez a gyerek, mintha beteg véna. 

Ilyen penyészes gyerek nem igen lesz élő. Egy 
I eladó lánya volna, de az is csak olyan penyészes 

(Abauj m. Szikszó Király Pál). 

PENÉSZRE : inalva rotundifolia (Zemplén m. 
Deregnyó Nyr. XI1I.235). 



[PENÉSZL-IK]. 

mög-penésslik : megpenészesedik. Ó édes kis 
jukam, de mégpeneszlötté (így!] (Heves m. Ken- 
gyel Nyr. V.227). 

PENG (pönög Repce mell. Nyr. XX.366; So- 
mogy m. Szóke-Dencs Nyr. IV.479; Tolna m. 
Ozora Nyr. V.382; Baranya m. Csúza Nyr. XVIII. 
236; Duna-Pentele Király Pál). 

PENGE : kis kés (Bars m. Léva Czimmer- 
mann János). 

PENGETYŰ, PÖNGETYŰ: sarkantyú-taréj 
(Alföld Nyr. XV.94; Szeged Csaplár Benedek). 

PENGŐ (pengő; — pengii Vas m. őrség Tsz. 
343a; pingő Szlavónia Nyr. XXIII.312; pöngöl 
[forint] Tolna m. Fölsó-Nyék Nyr. VI.323. 421): 
L pengő, pingő: csengó (Szlavónia Nyr. XXIII. 
312). Bé van a ló hajtva, a biró udvarán szóll 
a pengő rajta (Háromszék m., Erdóvidók Vadr. 
163); 2. pengő: sarkantyú-taréj (Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839; Szeged, Csallóköz 
Csaplár Benedek); 3. pengő, pengii, pöngü: sze- 
kértengely tövén levó lapos vaskarika (Balaton 
mell. Horváth Zsigmond 1839; Vas m. Nyr. 
XVIII. 144; Vas m. Órség Tsz. 343a; Nyr. II. 
563 (itt pönyü hiba]; Gyór Nyr. X1I.96; Heves 
m. Csépa Nyr. 11.380). 

pengő-karika : szekértengely tövén levó lapos 
i vaskarika (Tokaj Nyr. XIX.432; Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. X.324; Hol? Tsz.). 

PENGŐS (egy pöngölös bankó Tolna m. Fölső- 
Nyék Nyr. VI.323). 

PENGYÓZ : cicomáz. Pengyózza magát (Kassa 
vid. Nyr. XVII.285) (vö. pintyóz]. 

PÉNITÉNCIA (fenetencia (tréf. nép-etimoló- 
gia?] Fehér m. Szolgaegyháza Markovics Sán- 
dor). 

PÉNTEK (péiitök Székelyföld Nyr. IV.236; 
I pintik, pintek Veszprém m. Csetény Halász Ig- 
j nác; Fölsó-Bácska Nyr. XII.216; Hont m. Tes- 
mag Nyr. IX.336). 

[Szólások]. Sok pintéket ért mán: sok szeren- 
I esetlenség érte már (Dunántúl Nyr. V.264). 

[PÉNTÉKEL]. 

meg-póntekel : pénteki napon megcsap, meg- 
botoz (elitéltet) (Vas m. Kemenesalja Kreszne- 
rics F. Szótár 11.128). 

PÉNTEKES: a ki pénteken böjtölni szokott 
(Székelyföld Ferenczi János 1832). 

8 



115 



PÉNTfiKI-PÉNZ 



NZBL— Pl 



116 



(PÉNTEKI), PINTBKI: pénteki hetivásár. 
Majd tladom a malacomat a pintekiben (Karoag 
Széli Farkas). 

PENTELŐDZKÖD-IK [nyilván: össze-p.} : ösz- 
ssefogódzik (Nógrád m i Jl.»5). 

PÉNTYÖO (Silavónia I 
Kun-Halas V 53; Kecskon 

Pál; pöntyög Airóld Nyr. II I 
ged Ferenci i János ; Torontál m. BtaJáD Kálmány 
L. Szeged népe 11 244): nyelvel, nyelveskrdik. 
felesel. Ne merj nekem péntyögni! (Kecskemét 
Nyr. XXV. U) (vö. 2. pityeg]. 

mőg-pőntyőg: elfeleselget. Hogy mögpöntyőg ! 
(Torontál m. Szajan Kulmány L. Szeged népe 

11.2,. 

vissá-póntyög: vissiafelesel (Szlavónia Nyr. 
XXIII.362) [vö. vissza-pertyög], 

PÉNTYŐOŐ: [tróf.] banyakemence (Kecske- 
ál). 

PÉNZ [yntra Vas m. Hegyhát Nyr 1.467; p& 

i Nyr. V .63; pond* Öátoralja-Ujhely Nyr. 

XV 11.280; Zemplén m. Deregnyó Nyr. XVII. 

Deés Nyr. XX.574; Kolozsvár Nyr XXIV. 

pés Vas m. Órség Nyr. IV.621 ; Somogy 
m. Kapoly Nyr. IV.36; Somogy m. Mesztegnye 

1X282; Veszprém m. Nyr. IV. 177; V.i 
Tolna m. Xvr. IV.516: Kis-Kun-Halas Nyr. XV. 
64; Hódmezővásárhely Nyr. V.417; VI. 178; 
8zeged és vid. Nyr. 111.477; IV.178; Gyöngyös 
Nyr. 111.332; Nógrád m. Szécsény Nyr. IV.277; 
Háromszék m. Nyr. IV.516; pez Palócság Nyr. 
XX 1.509; piz Losonc vid. Nyr. XXIH.38; pézz 
Baranya m. Ormányság Nyr. VII.525; pindz 
Kolozs m. Szucsák Xvr. XVI.328; piz Szolnok 
Xagy-Szalonta Nyr. X1I.376: Oros- 
háza Nyr. m.557; p(z Repce vi.l. Nvr. XX. 370; 
Veszprém m. Csetény Nyr. 11.558; V.522;Gyór 
m. 8sigetkiz, Kis-Bajcs Nyr. VI. 190; Esztergom 
Csallóköz, Arak N\r. X.883; Nóg- 
rád ni. Nvr. VI. 135. 470; Nógrád m. Tolmács 

XV.329; Gyöngyös Nyr. III.227; Püspük- 
Ladánv Nvr. VI. 174; Mezőtúr Nyr. VI 11.360; 
Cegléd Nvr. IL617; Békés-Gyula Nvr. 1X.188; 
Szentes Nyr. V.46; VI.381 ; Bács m. Bajmok Nyr. 
V1II.2R0; Hajdú n í Nvr. n.478; 111.319; 

IV.186; Debrecen Nyr. III 424; V.266. 518; VI. 
328; VII.522; IX.164; Szinnyei József; Bihar 
m. Ssékelyh-. . VI.45. 80; Bihar m. 

Pocsaj Nyr. VI. 420; Szabolcs m. Besenyőd 
XII. 143: Szatmár m. Nagybánya Nvr" X.329; 
Szilágy m. Tasnád Nyr VI 281). — Péz, p(z: 
krajcár (Sseged vid. Nyr. III.477; Debrecen Nyr. 
III. 424; Szinnyei József; Szabolcs m. Besenyőd 
Nyr. XI 1.143). 

(Közmondások]. Pénztől pattanik a puska 
mindenre pénz kell (Csallóköz Csaplár Benedek). 

péz-bór: bér (Arad m. Majláthfalva Nvr. VIII. 

póz-nyeló ip.-ngel'ó): [gány.] adóbehajtó (Pa- 
lócság Nyr. XXI.509; Márton Imre). 



póns-tömleo, pónz-tömleo : carrép -persely 

illitromszék m U Kiss Miha 

pése-vesstss: pénzét vesztő. Ha ki nem M 
a dogot, a* a két ember pétevesztes lett i-óna (Pest 
in humsüd Nyr. IX.230). Elátt a két ember a 
M, hogy pézevesztes lesz (Pest m. 
Dömsöd Király Pál). 

[BÉNtífcL). 

mög-pónsöl : megveszteget. Könnyű n 
méppétizélte az urakat (Gödkt m. N 

PÉNZES (pínzés, pézös): 1. fizetett munkás, 
napszámos. Mindent pénzessel tétet (t. i. nem a 
bán cseléddel] (Zala m. Lttenee-Istvánd Nyr. 
XVL98); 2. thymallui vexülif< 

Egyházas-Oláhfalu Hermán O. Halászat I 

iohárka (Somogy m. Nvr II 
XIV. 479; Király Pál; Somogy m. Szőke Dencs 

Nyr. 111.231). 

PÉNZESKE: vörös és sárga boglárka, m 
bos-virág (Bars m. Kassai J. Szókon) v IV.88). 

PÉNZÉZ: 1. pénzel, pénzt szerez (Kalotas: 
Zsobok Melich János); 2. pénzbe játszik. 
pénzezem többet, hogy annyit vesszek (l'd varhely 
m. Nyr. XXV.174). 

meg-póniea: 1. megfizet [?] (Moldvai csáng. 
Nyr. IX.531); 2. megbírságol. A primár még- 
pénzézi a zenibért (Moldvai csáng. Nyr. III. '■*>). 

[Szólások]. Jól Mifpénzétie magát: jnl mi 
szedte magát, meggazdagodott (Székel vfnld Kiss 
Mihály). 

PÉNZHETNÉK: [tréf.] pétit kíván, pénzre 
vágyódik. I'énzhetnékje van: <v (Csallóköz Csap- 
lár Benedek). Sagyon pénzhetnékje van (Dunán- 
túl Nvr. XVIII.91). 

PENZIÓ: [nép-etimológia] benzin (Palócság 
Nyr. XIV.90). 

[PÉNZKE], PÍZKE: pénzecske (Vác Sím 
Zs. Tüzetes M. Nyelvtan 1.546). 

PÉNZŐ: kézelő (Baranya m. Tsz.) [vö. lénző]. 

[PÉNZTELENÍT). 

még-pónztelenit: pénzétói megfoszt, pél 
elfogyasztja. .1 tok <Unom-dánom mégpénztelenüi 
az embert (Székelyföld Csaplár Benedek). 

PÉNZSI: beszédes, szájas. Pfnzsi vo% mind 
eggy fejérnép (Hunyad m. Lozsád Nyr. XXI 11 

PÉNYE : 1. tespedező, henye, renyhe (Heves 
m. Névtelen 1840); 12 eztetett, kényes, 

nyafogó (Heves m. Tiszafüred és vid. Kimnach 
Ödön; Borsod m. Sáta vid. Bartha Józs 

PENTHED, PEMHED, PENYVED (:• 
hrl 1.1 Tsz. 290b; elpenyhed ZsIh m. 

Simonvi Zsigmond; penyredni Hároni- 
m. MNy. VI.357). 



117 



PENYHEDB8-PER 



PÉRA-PERDOC 



118 



el-peny hed : eltikkad. Ojan meleg van, §§ é mtm 
éfmi ke d aj ember (Zala m. Szepesd Simonyi 
Zsigmond). 

meg-pemhed: megposhad (Székelyföld Tsz. 
290b). 

ssét-penyhed : szétmállik (Szolnok-Doboka m. 
Almási S.). 

|PEN YHEDÉS], PEMHEDÉs : poshadás (Szé- 
kelyföld Tsz.: Kiss Mihály). 

[BENYHEDÉZ], PEMHEDÉZ : heverve lopja 
a napot (Csik m. MNy. VI .ár.). 

PENYVEDSÉG : penész (folyadékon) (Három- 
szék m. MNy. V1.845; Győrffy Iván). 

PENYVETEG:penÓ8zee(Háromszékm. Győrffy 

PEN YVETT : hosszú állásban megromlott, el- 
ázott (étel) Gömör m. Tsz.; Nyr. XXIII.45). 

PÉP (pepp Palócaág Nyr. XXI.217; XXII.78): 
sár. Csin<ijunk pépet (mondják az ucca porában 
játszó gyerekek] (Pest m. Kocsér Nyr. XXIV. 
335). 

1. PÉPE: hig sár (Székelyföld Nyr. V.434 ; 
. -Kükülló m. Halmágy Nyr. IX.427; Rozson- 
dai József). 

|2. PÉPE]. 

[Szólások]. Xé~ pépe: ne beszélj, ne lármázz 
(8zeged vid. Nyr. 0.368; VII.473) [vö. pepeg]. 

PEPECS: rest, tunya, alamuszi (Szolnok-Do- 
boka m. Apa-Nagyfalu Nyr. XII.4J 

PEPECSEL (pepecöl Udvarhely m. Nyr. VIII. 
pepöcsöl Udvarhely m. Vadr.). 

PEPECSELŐD-IK: pepecselget (Balaton mell. 
Tsz.). 

PEPEG: fecseg (Orosháza Nyr. IV.377) [vö. 
2. pépe]. 

[PEPENYE]. 

pepenye-fa: viburnum lantana (Baranya m. 
Szebeny Kassai J. Szókönyv IV.91). 

PEPÉS: tapasz (Dunántúl Nyr. V.228). 

PÉPES {pépes [?] Háromszék m. Nyr. XVII. 
381): kásás (gyümölcs, pl. körte) (Székelyföld 
Tsz. 291 ab. ; Kiss Mihály). 

[PÉPÉSÉD-IK]. 

meg-pópésédik : megkásásodik (gyümölcs, pl. 
körte) (Székelyföld Tsz. 291b; Háromszék, Csik 
m. Kiss Mihály). 

[PÉB]. 

pór- hal : thymallus vexillifer (Szilágy m., Szé- 
kelyföld Hermán O. Halászat K. ; Székelyföld 
Kriza). 



1. PÉBA ipirá): burgonya (Baranya m. Tsz. 
66b; 8zlavónia Nyr. V.12; XXIII,; 

2. PÉBA: 1. nőstény állat (kül. kanca, tehén) 
külső nemi része (vulva) (Vas m. Kemenesalja 
Tsz.; Kresznerics F. Szótár 11.130; Zala m. Gö- 
csej Vass József 1841 ; Veszprém m. Szentkirály- 
Szabadja Zolnai Gyula; Pápa vid. Tsz.; Somogy 
m. Nyr. X.476; Pécs Kassai J. 8zókönyv 1V.94); 
2. valag, segg (Palócság Bartha József). 

PEBC (pöre Tolna m. Fölsó-Nyék Nyr. VI. 
323; Udvarhely m. Vadr. 92). 

PEBCE: v miféle labdajáték (Szatmár m. Lauka 
Gusztáv 1842). 

PÉBCÉG : 1. serceg. Perceg a mécs (Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv IV.99); 2. pattogzik (Caík- 
Szentgyörgy Nyr. X.331). 

PÉBCEN: freccsen (Szilágy m. Nyr. IX.565). 

(meg-percen;. 

[Szólások]. A mint a hajnal megpercent : a mint 
hajnalodni kezdett (Hajdú-Szoboszló Nyr. XIV. 
421). 

PÉBCENET, PEBCENET (Orosháza Nyr. V. 
328; Zilah Kerekes Ernő; percent Kisújszállás 
Nyr. X.326): perc. 

[Szólások]. Percent: l. azonnal (pl. megyek) 
(Győr m. Pázmánd Bódiss Jusztin; Erdőháza 
[? Zala m. Erdóhát] Nyr. XI.285); 2. [feleletül:] 
igen (Komárom m. Tárkány Bódiss Jusztin). 

1. PEBCENT: serkent (Erdóháza [? Zala m. 
Erdóhát] Nyr. XI.2S5). 

2. PEBCENT : fingik (Esztergom m. Benedek 
János). 

el-percent. Magát elpercenti: elfingja magát 
(Veszprém Nyr. VI.89). 

PEBCES: hetyke, kevély (Vas m. Kemenes- 
alja Tsz.). 

PEBCULAT: hamuszemétben rejlő gyönge 
parázs, szalma szene. Nincs a kamu között egy 
perculat se (Csallóköz Csaplár Benedek). 

PEBCSELŐD-IK: párzik (juh) (Szolnok-Do- 
boka m. Domokos Nyr. IX.427). 

PEBDÁCSIL: felesel (Szlavónia Nyr. XXIII. 
362). 

Yiszá-p3rdác8il : visszafelesel (Szlavónia Nyr. 
XXII1.3t)2). 

PEBDÍTŐ: orsó karikája (Hol? Tsz.). 

PEBDITUS: elfajult, elvetemedett [rendesen 
e nem annyira gyalázó, mint inkább trófálódzó 
megszólításban:] Te perditus kurva: te hamis! 
(Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

PEBDOC: büdös dohány (Baranya m. Tas.). 



119 






PERE8ZTEG l'f ! 



LM 



PERDOL: fele íj m. Beret Nyr. IV. 

330). 

IFtRDÜI.]. 

lö-perdü : lepattog, lepattan (Mátra vid. X\ r. 
XX 11.288). 

1 . PERE: szókfú virág (Baranya ni. Csúza Nyr. 

XV11I.M5). 

pere-fű: 8iékfú,8íékifü (ehamomllla) (Baranya 
m. Kassai J. Saók.myv Ulti; QL8W; IV.96). 

2. PERE: 1. apró cserépdarab (kapózáshoz, 
kap< z való); 2. apró cserépdarabokkal 
való kapósás, kapós-játék. Játszunk perét! (Al- 
föld Nyr. V.'.» 

PEREC: 1. otthon sült apró fonott kalács 
(Göcsej, NagN N>r. Vni.488); 2. ruha- 

tekercs, a melyet a fejre tesznek, midón terhet 
visznek rajta (Hol? Tsz.). 

PERECÉL, PERECÖL: lassan ballag (Oros- 
háza Nyr. IV. 377). 

PERECKÓ: fókötó (Közép-Baranya Nyr. III. 

[PEREG]. 

pereg-pattog : szétpereg (kukoricamorzsolás- 
nál, babfejtésnél, gabona-cséplésnél a szem) 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. X.334). 

IPEREK, PER]. 

perek-mester, per-mester: 1. perek-mester: 
hegybíró, hegygazda (bergmeister) (Nyitra-Ge- 
rencsér Nyr. XVI II. r-mester: bánya- 

tiszt, bánya-fölügyeló (Szatmár m. Nagybánya 
KB; Nagybánya és Fölsó-Bánya 
Schönherr Gyula). 

PEREMÉR : í ülemülefü (calendula offieinalis) 
(Hol? Kassai J. Szókönyv V.209). 

PEREMÓCS: m (Békés m. Budapesti Hirlap 
1895. 71. sz.) 

PERENGA : teherhordó rúd, a melynek két 
végét eggy-eggy ember fogja (Moldva, Klézse 
Nyr. VI.: 

PÉRÉNGAT: fonáskor a fonalat fölötte vé- 
konyan fonja és túlságosan megsodorja (Csík 
m. Nyr. XI 1.235). 

PERENGÉL: hentereg, fetreng. Ugyan hol 
perengéltél te, hogy ojjan maszatos a ruhád? 
(Pápa vid. Király Pál). 

PEREPOTAL { perepotányi) : civódik (Félegy- 
háza Nyr. V.130). 

PEREPUTTY: cók-mók (Soprony m. Horpács 
Nyr. IV Hl; Csapodi István; Alsó-Fehér m. 
Lázár István). Pereputtyostu : mindenestül (Tata 
Nyr. V.474). 

PERESZLEN (pereszlen, pör őszien; —pereclen 
Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. XII 



B$rmMÍmy BiekelyfBld Nyr. VIII. 461 t«(?| 

Szeged Csaplár Menedék): l orsó karikája (Sze- 
ged Csaplár Benedek; Biékelyföld Nyr. vili 
461; Csík r. Xn.285); 2. a kötélverő gé- 

pébe illesztett vastag dróthorog, a melyre a 
kenderszálat akasztják s a mely gyors forgásá- 
val a kötélszálat sodorja (Maros 
8. a gerendás borsajtónak orsóján legalul füj 
négyszögű alkotmány, a melyre a köveket r 

ilyosabb k'gyen, h a mely az orsóval 
eggyütt forog, emelkedik v. száll ni. 

Nagyban\a Ny r. XTV.525; Katona Lajos); 4. u> 

fttrg( (Siolnok-Doboka N'agyfalu 

(Szólások]. Ireg-forog, mint a peretdex 
már m. Nagybánya Nyr. IX. 508). Ugy forog, n 

részien (Háromszék ni. Vadr. 86 
a nyelve, mint a pereszlen. Úgy megy a d< 
mint a pereszlen (Marosszék Király Pál). \A: 
dög] ugy kipattant a királynéból, mint a pere-. 
(Székelyföld Arany-Gyulai NGy. IIL861). 

PERESZTEG : terméketlen márgás talaj (Zala 
in. Balaton nett. Fleisehmann Jenó; Zala in. 
Tapolca Nyr. X.475). 

PEREZ: apró cserépdarabokkal L9. pere] ka- 
póz, kapóst játszik (Alföld Nyr. X\ 

PERÉZS (Hegyalja Kassai J. Szókönyv II. 
184. 268; IV.93; Szolnok-Doboka m. Domokos 
Nyr. XI.334; peres Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
X1V.525): kukac, féreg, nyű (Hegyalja Kassai 
.1 Szókünyv 11.184. 268; rv.93). Sürög'forog mint 
a peres (v. mint a sajtkukac) (Szatmár ni. Nagy- 
bánya Nyr. XIV.525). Ha! a sok perézs |kul 
módra nyüzsgő sok gyerek v. sok ember?) I 
lárma:'. (Szolnok-Doboka m. Domokos Nyír. XI. 
334). 

PERGÁL (Rozsnyó vid. Nyr. XVII.476; pergal 
Tiszafüred és vid. Kimnach Ödön): pörköl, pirit. 

PERGE: kukac, féreg, nyű (kül. szalonna- 
nvú) (Székelyföld Tsz.; Háromszék in. Tsz.; 
MNy. VI. 845;" Gyórffy Iván; Háromszék in 
vászna Butyka Boldizsár) [vö. 2. pérje]. 

PÉRGÉC, PÉRGÉC: disznónak (v. marhának) 
az a vékony hurkája, a melybe a kolbászt töl- 
tik, vagy pedig meg nem vakarva és üresen 
hagyva kására forgatják (kásába mártják), az- 
után a kásás oldalát fakanál-nyélen befelé for- 
dítják és így megfőzik (néha káposztalébe fóziki 
v. szénen megsütik (Háromszék m. MNy. VI. 
345; Gyórffy Iván; Háromszék m. Uzon, Bita 
Erdélyi Lajos). 

PERGEL (pergel): pörköl, pirit (Csongrád m. 
Ploetz 1839; Székelyföld Kiss Mihály, Gyórffy 
Ivan; Zemplén m Szurnyeg Nyr. XVII.469; 
Szolnok-Doboka m Apa-Nagyfalu Nyr. XV.382; 
Alsó-Fehér m. Lázár István). 

bé-pergel i |tréf.] befut, bead (vkinek). Nekem 
annyéra bépérgéltek (pl. leszidtak, lefóztek v 
szedtek], hogy mostanság megérem vclle. Bépér- 



121 



PKB6ELKSNM I 



PERGÓS-PERJÉSED-IK 



122 



géítek vaj huszonötig a fenekibe, hogy ugyan füs- 
Székelyföld Kiss Mihály). 

le-pergel: 1. lepirongat, leszid; 2. lefőz, meg- 
ver (játékban) (Háromszék m. M.Ny. V 1.338; 
Gyórffy Iván). 

rá-pergel: rápirit (vkire) (Túrkeve Nyr. IX. 

PERGELÉSNYI. Pergelésnyi szalonna: sütet 
szalonna (azaz annyi, a mennyit eggy ember 
számára eggyszerre megsütnek) (Szatmár m. 
salma Nyr. XX. 191). 



[pőrgó-rokka]. 

pörgórokás 
XXIII :í»>1). 



esztergályos (Szlavónia Nyr. 



pérgéc (Székelyföld Kiss Mi- 



PERGELŐ 

hály). 

PERGELÓÜ-IK: rakáson forog (íváskor a 
tprony m. Saród Hermán 0. Halászat 

PEBGELT: 1. pörkölt, pirított. Pergelt hús, 
tészta, gombóda (Zemplén in. Szürnyeg Nyr. 
XVÜ.469); 2 pergelt-leves (Tokaj Nyr. XXIV. 

pergelt-leves: rántott leves (Tisza-Dob Nyr. 
XX.432: Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XVII.469). 

PERGÉS: kukacos, férges, nyüves. Pergés 
szalonna (Háromszék m. Kovászna Butyka Bol- 
dizsár). 

[PERGETETT], PÖRGETETT: kócból rög- 
tönzött (madzag) (Zala m. Hetes Nyr. 11.373). 

PÉRGETYŰ, PÖRGETYÚ (pérbete Zala m. 
ígó-örs Balassa József; pérgeté Zala m. 
Szepezd Nyr. XVII.237; pérgettyü Hajdú m. Föl- 
des Nyr. VII.235; pörgete Balaton mell. Nyr. II. 
93; Baranya m. Patacs vid. Csaplár Benedek; 
pörgető Baranya m. Csúza Nyr. XV1II.335) : 
L pérbete, pörgete, pörgető: kereplő (Balaton mell. 
11.93; Zala m. Kővágó-Örs Balassa József; 
Baranya m. Patacs vid. Csaplár Benedek; Ba- 
ranya m. Csúza Nyr. XVIII.335); 2. pörgettyű: 
kis kolomp, melyet a fenékhorog karójára köt- 
nek 8 a mely megszólal, mihelyt vmelyik ho- 
rogra hal kerül (Szeged Hermán 0. Halászat K.). 

PERGŐ, PÖRGŐ : 1. orsó (Somogy m. Király 
Pál); 2. rokka (Somogy m. Nyr. 11.377; Baranya 
m. Ormányság Tsz.; Nyr. 1.424; Baranya 
Lórin. Nyr XVII.380); 3. állat nyakába való 
kissebbszerú kolomp, csengó (Nagy-Kunság Nyr. 
XVL482; Mezótúr Nyr. IX.479; Mátra vid. Nyr. 
XXIV. 478; Tisza-Örs Csaplár Benedek; Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. VIII.326; Nagy-Károly Nvr. 
VII.230; Zemplén m. Tállya Nyr. VI.82; Zemp- 
lén m. Szürnyeg Nyr. X.524; Szilágy m. Kóváry 
László 1842; Háromszék m. Vadr. 493b; Csík 
m. Kilyénfalva Nyr. IX.525). 

(Szólások]. Válogat, mint a juhász a pergőbe 
(8satmár m. Nagybánya Nyr. VIII.:5i>0). Válogat, 
mini a cigány a pergőbe (Nagy-Károly Nyr. VII. 
230). Válogat, mint a kondás a pergőbe (Zemp- 
lén m. Tállya Nyr. VI.82). Válogat, mint a kon- 
dás a pergőben (Zemplén m. Ssürnyeg Nyr. X.524). 



PÉRGÓS, PÖRGŐS: esztergályos (Göcsej 
MNy. V.150; Baranya m. Kassai J. Szókön w 
IV .93; Baranya m. Ormányság Tsz. 292b; Szla- 
vónia Nyr. V.TJ). 

1 . PÉRGYÓ (pergyó, pergyó,pérgyu, pergyuő Gö- 
csej Tsz.; MXv. 11.415; V.377; Nyr. V.35; Zala 
m. Hetes Nyr. 11.373; Somogy m. Nyr. XVII. 
171; pertyó Vas m. Őrség Tsz.; MNy. V.150): 
szabad ée, szabad levegő. Kiáltott a pergyóra 
(Göcsej Tsz.). Há menün kje ? — Kü a pérgyura, 
mét id ben naon meleg van (Zala m. Hetes M 
11.373). Kiáll nnál-é igy (eggy ingben] a pérgy 
-zlek a pergyóra (Somogy m. Nyr. XVII. 171). 

'1. PÉRGYÓ. Pérgyón: lazán, pongyolán (öl- 
tözött) (Göcsej Tsz.; Bódiss Jusztin; Keszthely 
vid. Bódiss Jusztin). 

PÉRGYÓKÁS. Pérgyőkásan: <x> (Göcsej és 
Keszthely vid. Bódiss Jusztin). 

PÉRGYÜKA (pargyóka Göcsej Tsz. ; pergyóka 
Göcsej Király Pál; pergyuőka Göcsej MNy. II. 
415; pérgyuka, pergyuka Vas m. Őrség Nyr. VII. 
330; Zala m. Szentgyörgy völgye Nyr. 11.280; 
Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VI.228; XJV.424; 
Zala m. Alsó-Lendva vid. Nyr. XII1.332; Zala 
m. Hetes Nyr. XIX. 143; pirjuka Vas m. Mogyo- 
rósd vid. Nyr. XXII. 144; pernyuka Vas m. őrség 
. V.78; pertyuka Vas m. Őrség Tsz. 293b; 
Göcsej MNy. V.150): lepke (vö. gyuk\. 

1. PÉRJE (pereje Székelyföld Tsz.; perelye 
Háromszék m. Nyr. IX.425; pérje Székelyföld 
Kiss Mihály ; Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XV. 
336; perje Székelyföld Tsz.; Erdészeti Lapok 
XXII. C>71; Háromszék m. Tsz.): csűrnek, ólnak, 
istállónak gömbölyű v. hasogatott fákból való 
fölső padlata, padlása. 

2. PÉRJE (perje, pérje Csallóköz Csaplár Be- 
nedek; Tokaj Nyr. XXIV.192; Székelyföld Tsz.; 
Háromszék m. MNy. VI.345; Csík m. Nyr. XII. 
235; Csík-Várdótfalva Péter János; pörgye Pápa 
Nyr. XVI.576; Veszprém vid. Nyr. X1X.575; 
pörje Csallóköz Csaplár Benedek; Alföld Nvr. 
IV.379; Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 11.277): 
szántóföldeken, ugarokon dúsan szertegyökerező 
vékonyszálú fú (poa- v. phleum-féle, rispen v. 
viehgras). 

perje-fü: x (Háromszék m. Tsz.). 

3. PÉRJE: kukac, féreg, nyű (kül. szalonna- 
nyú) (Csík m. Nyr. XII.235; Csik-Várdótfalva 
Péter János) [vö. perge], 

[PERJÉSÉD-IK]. 

el-perjésedik : perje-fúvel (vö. 2. pérje] be- 
lepódik. Elperjésedett a földje (Háromszék m. 
Nyr. IX.425). 



(« 



PHRJÉ8Z-P! 






Itt 



PEBJÉ8Z: peije-fútól |vö. 2. péfje] tisstít 
(ssántás alá való fűidet) (Csallóköi, Siek.UiuM 
Csaplár Benedek; Háromssék m. MNy. VI.846; 
Gyórffy Iván). 

PERJINT: vet A lúnak Hon egy kis 

sxindt (Siolnok- Doboka in. Domokos Nyr. IX. 

PEBKÁL {párgál Torontál m. Német-Elemér 

má|| l*a\o*\ pergát Ssékelyföld nlai 

NGy. III.157; Kiss Mihály; Udv:irli.-l\ m. 1 ehór- 

icll. Vadr. 127; vérkát Háromssék dl 

PERKÓ: perec (Rimasiorabat vid. Nyr. X.89). 

PERLEKEDÉS ipfirlenkedés Göcsej, Nagy- 
Lennel Nyr, X\ :.7f» (ve bi>Uenkéd-ik\. 

PERLET. Forrasztó perlet: schlagloth-balken 
(eaüstmúves mestereié) (Hul ? Nyr. W.48). 

PÉRME (permé): permeteg, permetező esó 
(8iékvlvfóld Andrássy Antal 184.3; Háromszék 
m. MNy VI 868; Vad*.; Gyórffy Iván; 

Háromszék m. Maksu Király Pál). 

perme-essó : > (Háromszék m. Uzon, Dalnok 
Erdélyi Lajos, Márton Imre; Csík-Rákos Dobos 
András). 

1 . PERMED : permetezik, csepereg (Székely- 
föld Andrássy Antal 1843). 

PERMED, PERJED : éled, gerjed, mozogni 

kezd. Férmed a tüz. Fenned a (túshftl tett] tej: 

forrni kezd (Székelyföld Győrffy Iván). Nem jó 

i hús, mert perjed [t. i. megnyüvesedett] 

ld [?| Nyr. XV.94; vö. perjed Háromszék 
m. M 

PÉRMEDÉZ (Székelyföld Andrássy Antal 
1843; pernyedez-ik Bereg m. Fornos Nyr. XX. 
: pörjedöz-ik Torontál m. Bsajáo Kálmány 
L. Szeged népe B.196; pfi'Mffiw Csallóköz Nyr. 
1.331): permetezik eg. Femyedezik az eső 

(Bereg m. Fornos Nyr. XX. 476). Esik esó, pörje- 
dözik (Toron tál m. Száján Kálmány L. Szeged 
népe 11.195). 

PERMEG: permen zik (hódara) (Háromszék 
m. MNy. VI.346; Vadr. 512b; Gyórffy Iván i 
permeg, gyerekek? — Hát a dara esik (Alföld [?) 
<4). 

[PÉRMESZ). 

permess-tűs: eleven kodó tíiz, melyet a me- 
lón elalvóban hagytak (Háromszék m. MNy. 
t»; Gyórffy Iván). 

PERMESZT (perjeszt Gömör ni. Tsz ; permeszt, 
perneszt Háromszék m. MNy. VI idr. ; 

Gyórffy Iván; bepemyeszt, bepérnyeszt Balaton 
mell., Pápa vid. Tsz.; Tolna, Abauj in. Király 
Pál; pörjeszt Kis-Kún-Halas Nyr. XVIII.192: 
pörnyeszt Vas m. Kemenesalja, Pápa vid. Tsz.) ; 
gerjesst, cyujt (tüzet); hirtelen fölforral (tejet, 
viset). 



be-pérnyemt {It+pentyeszt): begyújt, bef ót | 
UUoa mell.. Pápa vid. Tss. ; Tolna, Abaúj in. 
> Pál). 

PERMET | permetet;, permetező eső 

(8iék«-ivf"id Andrássy Antal i (Ty Iván; 

Háromssék m. M 

PERMÉT?: Is): v (Síékelyföld Tss.; 

Háromsiók m. MNy. VT.846; Vadr. 512b). 

PERMÉZ-IK: permetesik, csepereg (ai esó) 
omsiékm. MNy. VL845; Vadr. 512b; (iyórffy 
Iván). 

PERMÓNYIK, PERPLÓNYIK: kistermetű 
ember (Rozsnyó Nyr. VIII 

PÉRMÓZ[-IK?]: keresztezett kézzel eggy 
körül forog [kii leányok játéka] (Bihar - 
fid. Nyr. IV.! 

PÉRNAHÁJTÉR (Fehér m. Nyr >na- 

hqjier Háromssék m. Kovászn.-i ! okU- 

zsár): semmirekellő, gaz kópé | ••nháuter). 

PÉRNE : menyasszonyi hozomány (Csík-Mada- 
ras Nyr. XX. HÍ) [vö. parafemum}. 

1. PERNYE, PÖRNYE (/ ie Gö- 
mör in. Nyr. XVUJ.4Ö4; Rimaszombal 

229; pé'rje Fehér in. Lovasberény Nyr. XVI 
Csallóköz Csaplár Benedek; Ssékelyfóld 
Mihály; pornya Dráva mell.? Nyr. XVII. 
pörjt Csallóköz Csaplár Benedek): elé^> 
mának, szénának, nádnak pehelyforma könn 
szállingózó hamva (Zala m. Hetós Nyr. II 
Balaton mell., Pápa vid., Tolna m. Ts/ 
m. Nyr, X.188; Fehér m. Lovasben 
XVI.334; Dráva mell.? Nyr. XVH.238; Kis-Kún- 
Halas Nyr XV.884; Szeged Nyr. VIL286 ; Csalló- 
köz Csaplár Benedek; Palócság Nyr. XXI 
XXII.78; Gömör m. Nyr. XVIII.454; Rimaszom- 
bat Nyr. V.229; Borsod m. Nyr. XVIII 
Tüzes pirje. Elégett <s kialutt fekete pérje (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály) (vü. ptlla\. 

pörnye-bíró: a tűzbiztonságra s a hozza 
tozó dolgokra ügyelő elöljáró (régebben) (Kis- 
Kún-Halas Nyr. XVII.91). 

2. PERNYE, PERJE: 1. pernye: száraz ág- 
hulladék (Szatmár ni. Xai 
Szolnok-Doboka in. Nyr. XVII.382; XXV.:. 

2. perje, pernye: száras takarmány-hulladék, tő- 
rek (Nógrád m. I.itko Nyr. IV. 226). 

(PERNYÉD, PÖRNYED]. 

el-pörnyed: elhamvad (Zala m. Volák Lajos). 

PERNYÉKEL : permetesik, csepereg (as esó) 

(Deésakn 'S2). 

PERPÉNCE i}>érpencc, perpeno) • L a mot 
eggyik vége (a másik as ágas) (Sze. 
1.281; Kiss Mihály); 2. ssitafa, szemrázó fs (a 
malomban: as a kis pálca, mely a forgóké lyu- 
a a gabonát a garat alatt függd 
kis medencébe rázsa) (Síékelyföld Tss.); 8. a 



m 



PBRREGTET-PERTYÖG 



PERVÁTA-PE8HEDT 



ÍM 



forgó malomkőbe vésett, k <">;-■ ikas vas, 

a melvml fogva a korong a követ forgatja 
(Csík m 4. [nép-etimológia) ter- 

pentin (Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI. 575). 

PKRREGTET: penget (sarkantyút). Elindul- 
nék snrkanytyúmat perregtetve (Arad m. Péeska 
Kálmány L. Koszorúk 1.72). 

PERRENTYŰ: pörgetyú (Háromszék m. Vadr. 

[1. PÉKSÉG]. 

(Szólások}. Perseg a sár: mikor a hal az isza- 
pot túrja, 8 ei buborékot hány (Tószeg Hermán 
0. Halászat K.). 

M-pérs8g: kipattogaik (Nógrád m. Nyr. V.182; 
itt a hiányzó ki- nyilván hozzáértendő), á'í- 
■#* :?mem alatt a képem (Nógrád m. 

Nagy-Szécsóny Nyr. XIII.478). 

PÉRSÉGÉS : pattanás. Tiszta pérségés a képe 
(Nógrád m. Nyr. V.182). 

[PÉRSÉGET], PERSÖGET: ujjai közt mor- 
zsolgatva harsoetat (kissebb papirost, pl. bankót) 
Kun-Halas Nyr. XV.333). 

PERSELY (persej, persely, pérsé'j, pörsöly; — 
tsöi Baja Nyr. XVII.240): a kerék-agy vas- 
I két végébe vert vaskarika) (Cegléd 
Csongrád Nyr. IX.90; Heves m. 
elén 1840; Heves m. Csépa Nyr. 11.380; 
Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.323; Szatmár m. 
r. X.139; Székelyföld Kiss Mihály; 
irhely m. Olasztelek Nyr'. XI II. 578; Erdő- 
id Nyr. IX.42; Csík m. Nyr. XII. 235) (vö. 
kerék-persely). 

(PÉRSENÉS], PÖRSENÉS ipörsenís) : pattanás 
(bőrön) (Dnnántúl Nyr. XII. 1*6; Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839; Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV. :;:',4; Bereg-Rákos vid. Pap Károly) (vö. 
porsanás]. 

PERSLI : perca fluviatilis (Szeged Hermán 0. 
Halászat K.). 

PERSONÁTUS, PERSZONÁTUS (pérszóná- 

tekiut.'lvt tartó, nagyképű (Kis-Kún-Halas 

XV.333; Szabolcs m. Besenyőd Nyr. XII. 

ly pérszónátusan tudott beszélni (Miskolc 

és vid. Nyr. VI.227). 

PÉRSÓNIÁS: tekintély t tartó, nagyképű (Veszp- 
rém m. Nvr. XVI 11.287; Veszprém m. Devecser 
Beacsik Ferenc). 

PERSZÓT (Győr vid. Nyr. VI.325; pércók Vas 
DL Pilfu Nyr XXVI.45): pernye (elégett szal- 
mának, szénának, nádnak pehely forma könnyen 
szállingózó hamva). 

PERTULÁLL: tegez (Göcsej, Nagy-Lengyel 
Nyr. X.191). 

PERTYÖO: szepeg, sir (Baranya m. Csúza 

Nyr. XVIII.336). 



visssa-pertyög: visszafelesel (Baranya m. 
Csúza Nyr. XVIII.335) (vö. riszd-péntyög]. 

PÉRVÁTA (pelvdta Zala m. Kis-Kanizsa Bane- 
kovics János; pérvdta, perváta Balaton mell. 
Tsz.; Zala m. Szepezd Nyr. XVII.236; Fehér m. 
Nyr. V.36; Debrecen Nyr. XX.570; Hajdú Nagy 
Sándor; pérvdta Somogy m. Kálmáncsa Nyr. 
X 1.238; pervatu (?) Ugocsa m. Homonna Nyr. 
VI 11.427; pérvéta, pervéta Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV.27. 333; Kecskemét Nyr. IV.284 ; Tisza-Beó 
Nyr. VIII.186; Rimaszombat vid. Nyr. X.89; 
porváta Székelyföld Kiss Mihály): árnyéks^ 

PERZS: perzselés. Valami perzs volt a ruhá- 
mon (Szolnok-Doboka m. Nyr. XVII.382). 

perzs-büz {perzs-bűz, pézzs-büz, pőzzs-büz): 
büdös szaga vmi perzselődő posztóneműnek. 
tollnak v. szőrtelenek (Erdély Király Pál; Szé- 
kelyföld Kiss Mihály; Udvarhely m. Keresztúr 
vid. Vadr. 482; Háromszék m. MNy. VI.345; 
Vadr.; Csík m. MNy. VI.375). 

[pérzs-szag], perszag: ^ (Debrecen Nyr. XXIII. 
335). 

PERZSEG: láng nélkül ég (Alföld |?j Nvr. 
XV.94; Háromszék m. MNy. VI.345; Gyórffy 
Iváu). 

el-perzseg: láng nélkül elég. Gyújtsd lángra 
a tüzei, hiszen mind dperzseg a fa! (Alföld (?) 
Nyr. XV.94). 

PERZSEL {pézzsél Székelyföld Kiss Mihály). 

PERZSELEG: láne nélkül ég (Alföld (?) Nyr. 
XV.94; Háromszék m. MNy. VI.345). 

PES, PÖS: húgy (Székelyföld Tsz.). 

PESHED, PESVED (peshed Székelyföld Tsz. ; 
pessed Vas m. Hegyhát Nyr. 1.467 ; kipéssed Bor- 
sod m. Sáta vid. Bartha József; Gömör m. N\ r. 
XXII. 520 ; lepesved Csallóköz Kassai J. Szókönyv 
IV.105; pesszed Moldvai csáng. Nyr. IX.453; 
pressed Kecskemét Király Pál ; Szeged Sümeghy 
Pál 1841): 1. pessed, pesszed, pressed: poshad 
(Vas m. Hegyhát Nyr. 1.467; Kecskemét Király 
Pál ; Szeged Sümeghy Pál 1841 ; Moldvai csáng. 
Nvr. IX.453); 2. peshed: eggy helyben sokáig 
tétlenül ül, vesztegel (Székelyföld Tsz.) [vö. 
poshad]. 

ki-péssed : kipálük (Borsod m. Sáta vid. Bartha 
József)- Kipéssedt a szád széle (Gömör m. Nyr. 
XXII.526). 

le-pesved: leül ['?) (Csallóköz Kassai J. Szó- 
könyv IV.105). 

(PESHEDÉZ , PESSEDEZ: poshados. Ez a 
tejfel már pessedez (Alföld (?) Nyr. XV.95). 

(PESHEDTJ, PÉSSEDT, PRESVKDT : L prés- 
vedt: állott, poshadt (Vác Divényi Gyula); 2. pé's- 
sedt: pállott (Borsod m. Sáta és vid. Bartha 
József) (vö. poshad(\. 



127 



PB8HB8ZT PE8ZB 



ii 7\ l-l 'MI-, 



198 



PESHESZT: savanyit (ubork.it, káposztát) 
iHsai J. 8zókönyv IV. 101) [vö. pos- 

has:t\. 

PE8LÉKEL. ki- h bejárkál (Debrecen Éi 
PESLET (pöslet Udvarhely m. KVri'sztiir vid. 

Kies untalan jön megy, Ide 

CXI 144 335; 
traár m. Nagybánya K\ 
Erdély Kaasai J. Siókönyv 11.258; IV.mi; Szé- 

rai Háromszék m. M 
engt abaggyára, hogy isten számába az 

ikon káricájjanak, peslessenek (Szatmar m. 
. bánya Nyr. V1II.22G) [vö. fislat, fislet]. 

peslet-koslat: N (Szatmár in. Nagybánya Nyr. 
4). 

PESSEDÉZ : fakadoz (víz) (Háromszék m. 
Vadr.; Gyórffy Iván). 

PE8T: kemence (a székelyeknél: nagy ter- 
jedelmű és két oldalt alul nyilt szobai fűtő ke- 
im-nce) (Nyit; e Tsz.; Székelyföld Tsz.; 

Csaplár Benedek. (iyórffy Iván, 
iry László 1842; Háromszék m. Nyr, IX. 
Báromazel m. Uzon Nyr. 
VIIMtfO; Csik m. Nyr. X1I.235). Qjjan > 
mint egy pest: elhízott, nagytestű (Székelyföld 
Tsz.). Pest alatt, pest megett (Háromszék m. Tsz.). 
alatt a helye (Háromszék m. Nyr. IX.34). 
Ülj be a pest alá (Húromszék m. Tsz. 294a). 

pest-alja : kemence alja vagyis a szobai fűtő- 
kemence eggyik végében belül levő ülőhely 
(Székelyföld Tsz.: Báromtaék in. Tsz.: Vadr. 
600a; Háromszék m. Közép-Ajta Király Pál; 
Csík m. Nyr. X11.235; Király Pál). 

[pest-fenék]. 

(Szólások). Minden hitvány ember nálad tartja 
a pestfeneket: nálad találkozik (Háromszék m. 
Vadr.). 

pest-mege: kemence mögé (Háromszék m. 
Tsz. 294a). 

PÉSTÁLGAT: példálódzik, célozgat (arra, a 
mi sérti) (Udvarhely m. Vadr. 512b; Győrffy 
Iván). 

PÉSTÁLÓD-IK: cw (Udvarhely m. Vadr. 512b). 

PÉSTÁLÓDZ-IK: x (Székelvföld Győrffy Iván; 
. r VL824 [itt i'éstálozdni kétség- 
kívül hiba]). 

|PÉ8TÉLGET], PÉSTÖLGET: v (Udvarhely 
m. Nyr. \:SM). 

PÉSTELŐDZ-IX (Udvarh.lv in. Vadr.; pesté- 
lódz-ik Háromszék m. Vadr. 512b): cv. 

PESTERICE: sült répa (Göcsej 1827. Nyr. 
XVIII. Íj 

1. PESZE (pisze): agaricus cantharellus v. 



va 



boletus subtomentosus (gombafaj) (Palócság ' 
XX 111.285; Nógrád m. Nyr. 1 11.543) |vö. »z. . 

pesze-gomba: cv (Pest m. Kassai J. Bzókönyv 
12; Nőgrád m. Fabó András 1841 1. 

[1. PESZE]. 

pesse bátya: a legközelebbi nagybátya. Vésze- 
báty< .a malL Nyr. \.;>, 

pesie ányiká: öreganya (Szlavónia, Kórógy, 
Sz.- László 

pesze-ányóosá : v (Szlavónia Nyr. V.12). 

pesze-ápiká: öregapa (Szlavónia. Kórógy, 
Sz.-László Nyr. XXI II. 

pesze-ápóosá : n (Szlavónia Nyr. V.l 

pesze-szüle: öreganya, anyai részről 
öreganya (Dráva mell. Nyr. V.672; a m. 

Csúza Nyr XVIII : 

pesse-szülike : öreganya. Pesze-szülikém (Drá 
tnelL Nyr. V\6 

PESZÉRCE, PÖSZÉRCE [peszerce, pőssiérce): 

1. pemetefű (Balaton mell. Földrajzi Közi. l 
75; Göcsej MNy. 11.41 1. Pápa vid. T 
Kun-Halas Nyr. XV.334); 2. szalamander (Csalló- 
köz Nyr. 1.331). — Lányok pöszércéje: leán 
után futkosó ember (Kis-Kún-Halas N\ r. KV. 
.'i.'J4) (vö. peszterice, pöszörke, poszt örke és Ásbóth: 
A szláv szók a magyar nyelvben 34]. 

PESZET: 1. szemét. Majd összehúzom ezt a 
sok peszettt (Arad in. Hódos Kollmann Vilmos); 

2. haszontalan, semmirevaló (Orosháza Nyr. IV. 
378) [vö. 2. meszet, pasznt\. 

PESZETEL: maszatol, mocskol (Balaton mell. 
Horváth Zsigmond ; Marcal mell. Tsz.) (\ 
szetel, paszatol\. 

1. PESZI: tepsi (Eszék vid. Kassai J. Szó- 
könyv IV. 107; Tsz.). 

2. PÉSZI: cica (Háromszék in. MNy. VI 
Kiss Mihály) ]vö. picus], 

PÉSZIKA: ^ (Háromszék m. Kiss Mihály) 
(vö. pécuka], 

PÉSZLEK {pöszlek): 1. apró szerszám, apró 
készség, eszköznek apró része (Székelyföld 
Andrassy Antal 1843). 

resztungod van, te Pista! Hó kaptad azt a fáin 
küs peszlekit? (Székelyföld Győrffy ham. Szekér 
v. ott iszlekei. Be hitvány ekepöszlekei 

(Udvarhely m. Vadr ,// ti 

! t'qyütt (Udvarhely m. oiasz- 
telek Nyr. XV.576). Te hitvány peszlek! (Ud \ 
hely m. Vadr iy, silány, vék 

(Csík in. Nyr. XI 1.235). 

1. PESZMEG: keszeg (Heves m. Né- 
1S4(»; Hegyalja, Szeged Kassai J. Szókönyv III 
158; IV l 



129 



PESZMEG-PfiSZTERK K I > I K 



KKEDŐ— PETÁK 



ISO 



PESZMEG: 1. rosszul sikerült (keleti, n. 
sületlen v. összesült, agyonégetett) kenyér v. 
más tésztás-étel (Pápa vid. Tsi. ; Székesfehérvár 

VII 1^7: Kmnarom Szinnyei Jóisef; Komá- 
rom m. Csém Nyr. XXV .17:1; Palócság Tsz.). 
Az én pogácsám peszmeg (Vas m. Pálfa Nvr. 
.578); 2. kotyvasztok (Soprony m. Repce 
mell. Nvr. 11.661); 3. vézna, csenevész, hit \ 

átlan. Ti peszmeg !{\&s m. Pálfa Nyr. XXV 
676). Peszmeg gyerek. Peszmeg virág. Ez a k 
csak olyan peszmeg (Szabolcs in. Nyr. XXV 

PESZMET: apró szemét (Alföld Nvr. XV.94; 

Kun-Halas Nvr XV.333 ; XVH.676 ; Kecske- 

Oaaplár Benedek; Bihar m. Pocsaj Nyr. V. 

Csallóköz Csaplár Benedek). Hogy söpörtél, 

Zsuzsi? — nézd, ott a sarokba a peszmet (Alföld 

XV.94). Peszmet esett az itelbe, mer nem vél 

befedve (Mezőtúr Farkas Imre) (vö. piszmat, posz- 

mat\. 

PÉSZMÉTE: (gúny.] törpe. Még ez a peszmete 
is szembe áll az emberrel! (Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos). 

PESZMETEG: apró, semmit-érő (Tisza mell. 
ősi József). 

PESZMETEL: szemetel (Alföld Nyr. XV.í»4; 
tplár Benedek) |vö. 1. piszmatol\. 

PESZMETKEJ. 

peszmetke-hal: alburmis lucidus (Tiszaföld- 
Herman O. Halászat K.). 

PESZNEK: pékek gúnyneve (Veszprém Nyr. 

PESZNYES (pesznyes) : satnya, beteges (Nagy- 
k'únsac Nvr. XVI.432; Túrkeve Nyr. V.227; 
een Nyr. XXII 1.335). 

PESSZEG (a gúnár] (Hol? Tsz.). 

PESZTENEZ: vmi aprólékos dolgot végez, 
lassan dolgozgat, pepecsel (Szatmár vid. Tsz.; 
Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV 

PESZTÉRICE (Vas m. Kemenesalja, Pálfa 
XXV.431; XXVI. 45; pisztiric Háromszók 
m. Vadr.): L pesztérice: nyírfa-gomba (nyírfa- 
tüdó) (Vas m. Pálfa Nyr. XXV .431 : XXVI 
%. pisztiric: eggy kellemes izú gombafaj (Három- 
szék m. Vadr.) [vö. peszérce]. 

pessteric-gomba (Székelyföld Tsz. ; pisztiric' 
gomba Csik m. N»r. XI 1.235): bükkfa-gomba* 
süveg-gomba |vö. petrec-gomba]. 

PÉSZTÉRKÉD-IK (peszterked-üc, pesztérkégy- 
<k, böstörkönni Székesfehérvar 
: Orosháza Nyr. VI. 134; péstérkéd- 
ik Udvarhely m. Nvr. \.2'M ; pöstörköd-ik Kirtos- 
alja Nyr. VI. 324 l. >d-ik, pestérkéd-ik, 

peszierked-ik, pöstörköd-ik: tehetetlenül igyekszik, 
iparkodik, erőlködik, erőlködve kapaszkodik, 
csipeszkedik. vmihen mesterkedik (Székesfelnr- 
vár Nyr. VII. 138; Orosháza Nyr. VI.134; 8zé- 

« U J»HT E1 : MACJYAB TXJSZÖT1* II. 



kelyfóld GálfTy Sándor; Udvarhely m. Nvr. V. 
231; Pirtosalja N 2. pisztérkfd-ik: 

erejével henceg, hányivetiskedik (Kolozs m. 
Bonchida Ifelieh János); 3. pi'stérké'd-ik, pisztér- 
kfd-ik: berzenkedik, kakaskodik (Székelyföld 
Kiss Mihály; Udvarhely m. Nyr. V.231); 4. pisz- 
terkcd-ik, pisztérkégy-ik : settenkedik, sürgölődik, 
forgolódik (Palócság Nyr. XXII.7H; Gyöngyös 
és Eger vid. Kassai J. Szókönyv [Y.lOö). So ez 
[t. i. az alkalmatlan vendég] mindig itt peszter- 
kedik az ember nyakán (Kassa vid. Nyr. XVII. 
285) [vö. böstörköd-ik, pénderked-ik, pezderked-ik, 
posztorkod-ik]. 

fel-peszterkedik : fölkapaszkodik. Alig pesz- 
terkettünk fel [alighogy vmire vittük, t. i. a kár- 
tvaj át ókban), * már is leesünk (Csík m. Nyr. 
XI 11.328). 

PÉSZTÉRKÉDŐ. Szembe peszté'rkedő : nagyob- 
bal szembeszálló v. pörölő (Székelyföld Kiss 
Mihály) [vö. péndérkédő, pezdérkedő\. 

PESZTEBKEL, PESZTERKÉL : 1. peszler- 

kel : piszmog, pepecsel, sokáig szuszog v. ve- 
sződik vmivel (Göcsej Vass József); 2. peszter- 
kél: kotorász, vájkál (Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839); 3. pesztérk'él: ingerel (Rábaköz 
Halász János) [vö. pisziérkál]. 

PÉSZTONKA (Csallóköz Szinnyei József; 
pesztonka Nagy-Kúnság Nyr. XVL4B3; Szatmár 
m. Lauka Gusztáv 1842; Kapnikbánya és vid. 
NyK. 11.379; pesztunka Érsekújvár Nyr. XIX.95; 
Torna m. Ruehietl Miklós 1839): kis gyermekre 
ügyelő leányka, száraz dajka. 

PESZTRA (pészra, peszra Alföld Nyr. XV.94 ; 
Nagy-Kúnság Nyr. XVI.432; Békés m. Csaplár 
Benedek; Szentes Nyr. VIU.331; Tiszafüred és 
vid. Kimnach Ödön; Hajdú m. Nádudvar Nyr. 
VIII. 2.14; Debrecen vid. Kóssa Albert; pészre 
Eger vid. Kassai J. Szókönyv IV.107; pesztra 
Rimaszombat vid. Nyr. X.89; Tisza-Dob Nyr. 
XIX.95; Szatmár m. Kapnikbánya és vid. NyK. 
11.379): 1. peszra. pesztra: ^ (Alföld Nyr. XV. 
( .»4 ; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.432; Békés m. Csap- 
lár Benedek; Tiszafüred és vid. Kimnach Ödön; 
Hajdú m. Nádudvar Nyr. VIII.234; Debrecen 
vid. Kóssa Albert; Tisza-Dob Nyr. XIX.95; Kap- 
nikbánya és vid. NyK. 11.39); 2. peszra, pesztra : 
kis szolgáló (Szentes Nyr. VIU.331; Rimaszom- 
bat vid. Nyr. X.89); 3. peszre: 8—9 éves leányka 
(Eger vid. Kassai J. Szókönyv IV.107). 

PÉT (pet; — pét Brassó m. Bácsfalu Nyr. III. 
564): 1. bögyöró, fasz (fiúé és némely állatoké) 
(Székelyföld Kiss Mihály, Gyórffy Iván; Három- 
in MNy. VI.346; Háromszók m. Uzon 
délyi Lajos). Kutya-, kopó-, réce-, kakas-, ganci- 
pét (Székelyföld Kiss Mihály); 2. (kis fiúnak 
becéző megszólítása]. Oyeresze ide, Jánoska ; 
gyere petém, gyere! (Székelyföld Győrffy Iván) 
[vö. pete, petérke, 2. pity\. 

PETÁK: eggy kori hétkrajcáros. Hogy a lánc? 
1 — Égy peták (Tolna m. Ozora Nyr. V.429). Aggyá- 

9 



181 



KOL l'l-TKI 



II. 1*1 i 



in 



nak egy garast vagy vedig petákot (Szabolcs m. 
\m V 1.338,. Száz petákot megérne (Csik- 

elások). Olyan jaó ökröm van, miml 
Olya ti <« fij'im. mind a j 

"JUH hm 

|j ni. Zi 
|PÉTÁKOL). 

ki-potákol: kiporoz. Míg bent U 
juk mi Olt (Arad in. Hódol Ko Ilmáim Vilmos). 

PETÁR: bögre (Bni nbó, Da- 

rány, Nagy-Dobasa, Istvaudi Hjt. XXV 

PETE: 1. tojás (8zattnár Kassai .1. Ssókftim 
IV.lits. 188; Hol? Ts. U . vadka 

(Siatmar m Kassai J. S»óköny\ 11.226; III 
IV. 106); 2. állal toki m. Kassai J. 

Siókünyv IV. 108) |vö. ;«r). 

PETEK: l. eivódás, veszekedés, pörjMÉ 
aenebona, patália, lármás dulakodás (Nagy-Kun- 
ság Nyr. N. kémét Nyr. XIV. 
Békés m. Balog István; Hajdú m. Földes Nyr. 
Ili .86). No ka Gyurka odamegy, majd i 

et, melyet, tudom, 
megemleget (Alföld Nvr. X 

oda neki este azt a baszom pipát, oszt olyan pete- 
kit csinál érte, kogy még a gyérét se áta 

(és nikü. Nem ah ■ > |a luly- 

péns-szedónek] ; de micsoda peték Utl abbéi (Ím 1- 
egyháza Nyr. X1V.229). h 

még a karmadik faluba is 
,it a h(r< ■ t ■' (Kún- 

tmiklíSB Nyr. XIV.229), R I ná- 

luk. Állott a peték egész nap. Bezzeg >■ 
nay, Nyr. XIV .229). v 

vetek rőt Ittátok v&na! (Dorossjna 

XIV m egy petéket |mondja a duhaj 

legény, mikor a mulatozókat kiverte a korcs- 
mából). \ >k lett abból osstán (Bihar m. 
Sarkad Hyr. XIV.229). Majd csapok én 
inassal egy petéket (Csongrád m. Arany-Gyulai 
11.407). No, soka életemben ilyen petekém 
nem vöt (mondja a betyár, mikor üldözői elől 
D keresztül meemenekűlve végre 
fóllélekzik) (Báes m. Bia Nyr. XIV.229). Nagy 
peték volt ott [tréf. : nagy lakodalom]. No, az 
ugyan kikapta a petéket [mondják tréf. megvert 
kutyára] (Békés m. Balog István); 2. kudarc 
(Baranya m. Király Pál). 

■dánok). Nizd a pojácát, kogy méttészi u 
tekéi! Úttészi a vetekét, mimika avva ja rúdda 
gyUtt véna a világra (vándor-komédiások ni 
ványaira tett megjegyaések) (Félegyháza Nyr. 

229). 

PETEK A: gáncs vetés. Miska pétékát vetett 
nekem al lábává, s kasra estem (Székelyföld 
Gyórffy Iván). 

PETÉL: köiösül i Székelyföld Kist Mihály; 
k -Tusnád Melich János). 



PETÉL, PITÉL: <v. Ha petényi «/. 
meg a fene a fúrt isenkárom-vá- 

rosba, van ott elég I 

József). Pitéi a kakas (Hajdú-Szovát Kechmtz 
Ignác) )vo. petéz-ik\. 

PETÉLŐD-lK ^ot (Saéki lyl 

Milu 

(PÉTEB). 

|Pét«r bécsi). 

(péterbácsis). 

(Szólások]. Nem >k*< 

teketóriázok vele (Komárom B< "lt). 

péter-saeg: kömény csomó (ág töve) a desz- 
kában (Vas m. Kemenesalja Tsi 

PETERÁK: töltött tojás (Szntmar ni. Nyi 
. Szatmár Xyr. VII. 190). 

PÉTERKE, PÖTÖRKE (p< > 

XII.28Ö): épfiletfa csapja (két v. négy oMairól 
berótt és megvallatva lefaragott vége, m< 

. másik épfiletfa bevésésébe belefíleastenek) 

kelyföld Tsz.; Andrássy Antal 
Iván; Háromszék m. MNy. VI 
Vadr. ; kezdi -Vásárhely (Jyórffy hun: Csik in. 
Xyr. XIL286) [VÖ. péti. 

PÉTERKE: 1. kukac (mogyoróban, túréban, 
szalonnában stl>.) (Csik m. Nyr. XII. 2- 
Várdótfalva Péter János); 2. nétpött 
(eocciuella septempunctata) (Zala m. Ssepesd 
Nyr. XVIL287 (itt petérke hiba] ; Lal 
8. csibe nyelvén támadt keményedét (Hont ni. 
Xyr. \\:27\). 

(Szólások). Elmegy a Péterkéje: elvet. 
hes né, ha kívánságát nem teljesítik (Haja N'yK. 
XXVI.872). /. Pétsrkéje (a terhes nőnek, 

ha nem ennek belóle] (Szolnok NyK. XXVI 

[vö. i«tikt\. 

PÉTÉRKÉS: csapos végű. Pétérkés fa (Csík 
m. Nyr. XI 1.235) (vö. pétérke]. 

PÉTÉRKÉS: férges, kukac iszék m. 

Márk lm: 

PÉTÉRKÉZ : csapot farag az épületfa végére 
v. a csapot a másik épületfa bevésésébe bele- 
illeszti (8iókelyfóld Tsz.: Csik m. Nyr. XII 

PETÉZ-IK: pánik (trúnár a lóddal) (ScaUnár 

m. Kassai .1. Szokényv 11.304) (vö. pet. 

(PETI). 

peti-bogár: bétpöttea böde (eocciuella septem- 

punctata) (Baranya m. Csúza Nvr. X\ 111 

PETICS: pécsik (éles tojócsővel bíró légyfaj. 
mely a marhát bántja ; hypoderma 
ság Vozári Gyula). 

PETIKÉ: szitafa, szemrázó fa (a maion: 






I'KTIKULA-PETRfiZSKl.YMM 



PETRÓLEUM— PETYHÜDT 






as a kis pálca, mely a forgókó lyukát 

■ a gabonát a garat alatt függő kis medencébe 

rázza) (Gyór vid. Nyr. V.522). 

[Szólások). Jaj, mingyá leesik a Petikém: el- 

IU.502). Adj neki egy 

falatot [abból, a mit nagyon megkívánt], mert 

■ eheti a Petikéjit (Szeged Nyr. 1.324) 

l'étérke]. 



petike-gerendőlecske 



petike (Gyór Nyr. 



petike-hal [nép-etimológia? vö. szb. pitka]: 
•us ;tin;iru8 (Gyór m. l'innyéd Hermán 0. 
Halászat K.) [vö. szent- Péter- hal a\. 

PÉTIKTTLA (Udvarhely m. Olasztelek Nvr. 
X1V.283; pétyikula Gyöngyös vid. Nyr. 11.181): 

PÉTIKULUS: N (Csongrád m. Szentes Nyr. 

PETKÓ : [kis fiúnak becéző megszólítása] 
i János) [vö. pét]. 

(PETLEN). 

petlen-szájju : nagyszájú (Rábaköz, Beő-Sár- 
kány Nvr. XV III. 191). 

(PETREC]. 

petrec-gomba : csiperke-gomba (agaricus cam- 
pestris) (Borsod m. Noszvaj Kassai J. Szókönyv 
I [vö. peazteric-gomba]. 

PETRENCE {petrence, petrence; — pelremzse 
ugy m. Adánd Bánóén József; pötrönct 
Baranya in. Csúza Nyr. XVIII. 335; Kecskemét 
X.381): kis szénarakás (a mekkorát két 
ember két rúdon eggyszerre elvisz) (Duna mell. 
Kassai i. Szókönyv IV.109; Soprony Tsz.; So- 
y in. Nvr. X.476; Pápa Nyr. XVI.576; Baranya 
1 súza Nyr. XVIII.335; Kis-Kúnság Kimnach 
Ödön; Kecskemét Nyr. X.381 ; Csaplár Benedek; 
S/eged, Csallóköz Csaplár Benedek; Csallóköz, 
XVI.92; Eger Kassai J. Szókönyv 
[V.109; Mont m. Nvr. VI. 271; Gömör m. Nyr. 
XXIIU:.: Udvarhely m. Nyr. XVII. 43á ; Három- 
szék m. Kiss Mihály). 

petrence- fa: petrencehordó rúd (Soprony m. 
Pápa Nyr. XVI.576). 

PETREZSELYEM (pelemzsirom |ígyl| Szilágy 
in. IMh r g e a d Kerekes Ernő ; petémzsirom, petemzsi- 
rom Soprony m. Nyr. X.332; Soprony m. Repce 
mell. Nvr ÍI : Balaton mell. Föld- 

rajzi Közi. 1894. 59; Vas m. Nyr. X.332; Vas m. 
/.untgyörgy Nyr. XVI 11.674; Sümeg vid. 
.uli .1. A sümegvid. nyelvjárás 18; Somogy 
in. Nyr. 11.376 \petenzsirom Keszthely vid. N\ r. VI. 
petérzsejém, peterzsejem Székelyföld Gyórffy 
Iván; Brdóvidék Nyr. 1X.430; AÍsó-Fehér in. 
"terzsirom Rábaköz, Beó-8ár- 
kány Nyr. XV III T.»l ; írom Somogy m. 

rgó Endrei Ákos; petözsejöm Udvarhely m. 



Nyr. VI.272; petremzsirom Vas m. Sorok mell. 
Márton .József; petrézse Mátyusfölde Nyr. XVII. 

; pe/reweré'm-BZÓlló Somogy m. Adánd 
IV.334; petrezsijom Szlavónia Nyr XXIII.359; 
petrezsirom Zala m. Szepezd Nyr. XVII 
mogy m. Ssóke-Dencs Nyr. IV.92; m m. 

Caetény Nyr. V.426; Fehér m. Nyr. X.1H8; Ba- 
ranya m. Ibafa Nyr. XX. 192; petrezsirom Bara- 
nya m. Ormányság Nyr. 1.424; petrizs Zala m. 
Hetes Nyr. 11.373). — Petrezsejem, petrezselyem 
petrezselyem-szölló (Zemplén m. Tolcsva Nvr. IX. 
480; Bereg m. Dercén Nyr. XX.432). 

petrezselyem-szölló (Csongrád Nyr. IX.90; 
petrezserém-szőUő Somogy m. Adánd Nyr. IV. 
334) : kis csipkés-levelú, aprószemú szólló. 

PETRÓLEUM (petlóreum Tisza-Sz.-Imre Nyr. 
IX. 138; kaszárnyai szó Nyr. V.331 ; VI.-J34;pei- 
lórium DebreceD Nyr. IX.162; XI.476; petrt 
[nép-etimológia] Bihar m. Fúrta vid. Nyr. IV. 
182; petri Keszthely vid. Nyr. VI.S28; petrol 
Hajdú-Nánás Kimnach Ödön; petrol Sümeg vi<l. 
Nógrádi J. A sümegvid. nyelvjárás 17; pftra l 
Gömör m. Nyr. XVIII.459; petr-olaj [nép-etimo- 
lógia] Eszék vid. Nyr. VIII.373; Dráva mell. 
Kopács Nyr. XVI.572 ; petróli Veszprém m. Szent- 
gál Bánóczi József; petromolja Göcsej, Nagy- 
Lengyel Nyr. X.191 ; piklórium kaszárnyai szó 
Nyr. VI.234) [vö. szent-Pétér-olaj). 

PETRUSKA: petrezselyem (Zemplén m. Szür- 
nyeg Nyr. X.323). 

PÉTYAKÁS, PITYÁKÁS : 1. pétyákás: sovány, 
göthös, beteges (Baranya m. Ibafa Nyr. XX. 192) ; 
2. pityákás : rosszgyomrú, ételben válogatós (Kis- 
Kún-Halas Nyr. XV. 334) [vö. bégyóL 

1. PETYEG (Háromszék m. MNy. VI.34<>; 
péttyeg Székelyföld Benedek Elek): rövid, pec- 
kes szíj, a milyennel a kocsiernyő fáját hosszá- 
ban két-három helyen a kocsiderék fölső fájá- 
hoz erősítik. 

2. PÉTYEG, PÖTYÖG (péttyeg Csallóköz 
Csaplár Benedek; pöttyög Szeged Ferenczi 
nos): 1. pétyég, péttyeg, pötyög: ketyeg (az 
(Csallóköz Csaplár Benedek; Tiszafüred és vid. 
Kimnach Ödön); 2. pötyög: gagyog (kis gyerek), 
csacsog, kotyog (Győr vid. Nyr. V.522; Zala in. 
Nyr. XXV.332; Nagy-Kúnság, Túrkeve Nyr. VIII. 
46!); Nógrád m. Nvr. IV. 94; Heves m. Tiszafü- 
red és vid. Kimnach Ödön; Csallóköz Csaplár 
Benedek); 8. pötyög, pöttyög: felesel (Szlavónia 
Nyr. V.12; Szeged Ferenczi János) [vö. péntyög, 
pityeg]. 

[Szólások]. Laskodj, kása, ne [mond- 

ják olyan lármázónak, a kinek még szólnia sem 
illik) (Debrecen Arany -Gyulai NGy. 1.13). i. 
sagy, kása, ne pötyögj! (Debrecen Nyr. V.517). 

PETYHETT: petyhüdt. Lomha, petyhett vérű 
(Veszprém m. Szentkirály-Szabadja Zolnai Gyula). 

PETYHÜDT: állott Petyhüdt víz (Békés m. 
Balog István). 

9* 



m 



PBTYH( V SZ-IK rí-zsun. 



BQ l'IAC 



IM 



PETYHŰ8Z-IK : korhad. Petyhűszik a fi 
(Ung in. Kassai J. Siókön v\ IV.liiS). 

PETYKE: kockás darabka (Háromssék ni. 
Gyórffy Iván). 

Petty iy, csepp (Heves m T 

és vid. Kimnach Ödön >j<iw 

Nánás Kimnach öd 

PETTYEGET: vontatva, apródonként mon- 
dogat (8aékclyf«dd Krisa János). 

PETTYEGETETT (phttnyetett Pápa vid. Tsi.). 

PETTYENT, PÖTTYENT: L pettyent: fecs- 
csent (Háromssék m. MNv. VI.346); i. jmttyent: 
|tréf.| közösül (8seged Csíkos Márton). 

PÉTYVM8 (petyves): pudvás, korhadt (fa, 

Sirenda) (Balaton mell. Tsz.; Zala ni. Kővágó- 
ra Haláss lg: 

1PÉVENYE). 

póvenye-rÓEsa: pünkösdi rózsa, bazsarózsa 
(Baranya m. Kassai J. Ssókönyv IV. 118). 

(PEZDE). 

pesde-fa: ágbog-fa (Székelyföld Andrássy 
Antal 1843) [vö. pezuu], 

PÉZDÉRJÉDZ-IK: szóródik, pattogzik. Sze- 
mibe pezderjédzett az esső: a szél tói elkapva sűrű 
apró cseppekben szétszóratván a szeműbe csa- 
pódott (Háromszék m. Vadr.). 

PÉZDÉRKÉD-IK, PÖZDÖRKÖD-IK: berzen- 
k, kakaskodik i SsékelyfSld Kiss Mihály, Csap- 
lár Benedek; Háromsz. k dl Tas. [így: \>eszderke- 
dik); Ssabó Elek 1832) [vü. bÓtttrtőd-tk, 
kéd-ik, pésziérkéd-ik}. 

PÉZDÉRKEDÖ. Szembe pézdérkédő: nagyob- 
bal szembeszálló v. pörölő (Ssókelyföld Kiss 
Mihály) |vö. péndérkédő, pesztérkédő\. 

PÉZDÉRKÉL (peszderkél): hetvenkedik (Szé- 
kelyföld Oyórflfy Iván; Csik m Nyr. XIII 

PÉZDÉZ-IK : szóródik, pattogzik. Sz éviibe i 
dézik az üvegdarab (Udvarhely m. Nyr. IY.378). 

PEZOENYE (pezzgenye): kenderföldön a nyö- 
vés után ott maradt és a lábán megszánni! 
apró kender v. letörött, letaposott kenderhulla- 
dék (Csík m. Oyergyó vid. Nyr. XII 2 

PÉZME, PÖZME (vezme): száras ágtörmelók, 
ághulladék (Erdély Kassai J. Ssókönyv IV ll.{ ; 
Székelyföld Tsz.; Kiss Mihály; Marosszék Vadr.). 
Katrazz egy küs pőzmét össze (Udvarhely m. 
Vadr.) (vö. pezde]. 

PÉZ8DŰL (libüsdül [.mint a méhek a kasból') 
Vas m. Bögöte Nyr. XVI.92) [vö. puzsdul]. 

[meg-pössdül) 

[Szólások). Megpözsdül a viz: hirtelen árad 
(Győr m. Tas.). 



PÉZ8ÉG. BIZ8ÉO (bezzeg, bezseg Székelyföld 
Nyr. XV.432. sík m. Nyr. VI. 

bizség, bizseg Göcsej Vass Józ*. 
l«Yh. 
lár Benedek; Székelyföld Gyórffy Iván; b\ 

m. Csúza Nyr. X \ 1 1 1 
lár Benedek; pizseg,pizsfg Rábaköz Halász János; 
Vas m. Kemenesalja, Veszprém m. Pápa 
Tsz.): L bezzeg, bizseg: forrm kezd, lassan forr 

Csallóköz, Csaplár Benedek; Szók 
Csik m. Nyr. VI.471); 2. . 
bad i; 8. bizség, 

pizse'g: n - Etemsseg, sflrög-forog (pL 

ember, sok apró állat) (Vas m. 
Tsz.; (Jöcsej Vass József 1841; Fehér m. 
V.129). A vásárban pizseg a sok ember, 
nek a hangyák az odvas fá 
Annyi van, csak up pizséy (Kábaköz Halász li 
nos). Aha e > 

u bizsignek (Vas m. Német-Gencs Nyr X.W '! 
Csak ihin buzog a sok hangya v. féreg (Bar; Ki 
DL Csúsa Nyr. XVIII. 4t>) [vo. bozsog, bözsged]. 

PÉZSÉRÉG, BIZSEREG (4 
Vas ni. Kemenesalja . 
sics Bálint; Csallóköz Csaplár Benedek: 
Eűs-Kún-Halas Nyr. XJV.285; 
X.380; Szeged Csaplár Benedek; b 
nya m. Ibafa Nyr. XXII.283; pézzéreg, \>rzsereg 
Alföld (?) Nyr. XV.94; Háromszék VI. 

345; Vadr. 512b; Gyórflfy Iván; p\ tlló- 

ki>z Csaplár Benedek; /[: bizsc 

rauya m. Ibafa Nyr. XX.287): 1. b\ 
rög, pézséréy, pizséreg : forrni kez 
hányva), lassan forr (Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
Kecskéméi Nyr. '. /eged, Csallók 

lár Benedek; Háromszék m. MNv VL845; Vadr. 
512b; Győrffy Iván). Forr-e már a víz. Jutka? — 
Már pezsereg (Alföld [?] Nyr. XV.94); 2. /, 

pizséreg: nyüzsög, hemzseg, siirög-forog 
(pl. sok ember, sok apró állat) (Szeged. Caalló- 

IW'iiedek). Annyi hangya bizsu 
a fődön! (Zala m. Hetes Bellosics Bálint) 
bözsörikel, zsiborog]. 

[Szólások]. Ha a trágya büzsörög, hát a szó ni a 
honné égne! [mondják dicsekedő hitvány 
bem; vö. büzölög?] (Baranya m. Ibafa Nyr. 
XXII.283). 

PEZ8I: káposztás béles (Komárom m. Fúr 
Nyr. XVm.62 

PEZSMEG: pezseg (Tolna in. Paks Nyr. XIX. 
479). 

PEZSMEGŐ : pezsgő. Pezsmegő bor (Tolna in. 
Paks Nyr. XIX. 479). 

Pl: mind a két végén meghegy* ika, 

melyet a játszó gyermekek ül 
ütnek (HaminBsékm. MNy. VI.. 
[vö. pige\. 

PIAC (piarc Göcsej Nyr. XIV. 1 
Hegedús Lajos ; Székesf- 
Fehér m. Lovasberény Nyr. XVII V 






PIACOL-PICI 



riCIÜÁL— PICU8 



188 



V.420; Baja Bayer József ; piharc Soprony 
m*. 1 11.561 ; ' rony 

m. Horpáot '• Vas in. Őrség Nvi. V. 

XI.237; Göcsej, Nagy-Len- 
gye! mogy in. i'iira- 
tnysáig N> r. XXV. 142; pjjart Képce 
vid. Nvr. XX.369; Vessprém m. Csetény Nyr. 

piac-sser: piac-sor (Háromszék m. MNy. VI. 

PIACOL: piacon járkál (Háromszék ni. MNv. 

VI.::, 

PIACOS: szemrevaló, csinos, szép, tetszetős 
rnép, marha, gabona) (Háromszék m. MNy. 
IV. 478; Kiss Mihály; Csik-Szent- 
29). 

PIAS: csákánvkapa (fr. pioche) (Dunántúl 
XV1.240; Soprony m. Horpács Nyr. IV. 
181). 

PICPÜC: cifraság (Szeged Nyr. IV.221). 

PÍC-IK: mondják a gyerekek, midőn a pi- 
lincke a kerített vár (kör) szélét érinti v. azon 
keresztben fekszik (Szeged Csaplár Benedek 
[Kecskeméten: isz-ik *.]). 

[PICC; vö. micc]. 

[Szólások]. Épen ebben a picben haldoklik: 
ebben a pillanatban (Szatmár m. Patóháza Nyr. 
XV 1.96). Egy picre összeszokotálta az ekét (Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai NGy. III.353). 

1. PICCES: hegyesre szabott. Picces derék 
(Debrecen Xyr. III.563). 

[2. PICCES), PICCÖS (picös) : cifrán öltözött, 
puccos (Szeged vid. Nyr. 1.425 ; Kalocsa Simo- 
nyi Zsigmond). 

picces-puccos: cv (Szeged Nyr. IV.221). 

PICE (Csongrád m. Ploetz 1839; Szeged 
Hermán 0. Halászat K. ; Bács m. Zenta Nyr. 
IX M ; pice Heves m. Csépa Nyr. III.287; Sze- 
ged Tsz.; Xvr. V1L236; X1II.182; Csaplár Bene- 
dek; pöce Tolna m. Paks Xyr. XIX.480): halfogó 
horog. Tutalyos pice: a melynek úszó fácskája 
(jeladó pedzóje) van, s a mely a vízben lebeg; 
ólmos pice : a mely leül a víz fenekére (Szeged 
Tsz. 295b; Xyr. XIII. 182). 

PICÉZ (Csongrád m. Ploetz 1839; Szeged 
0.878; Hermán O. Halászat K.; Bács m. 
Zenta Nyr. IX.91 ; picéz Szeged Csaplár Bene- 
dek; pöciziú Tolna m. Paks Nyr. X1X.480): hor- 
gán. 

PICI {paci Szatmár m. Porcsalma Nyr. VIII. 
Ssatmár m. Nagybánya Nyr. X.91 ; Szat- 
már vid. Katona Lajos; Szabolcs m. Besenyőd 
Nyr. XIL148; Bodrogköz Tsz. 295b; piszi Toron- 
tál n Kálmány L. Szeged népe 11.201; 
puci Ermellék Xyr. V.473; Zilah Nyr. XIV.431). 

pici-pirindicke : igen piciny, parányi (Baranya 
m. Ormány8ág Nyr. 11.279) (vö. pirindike]. 



PICIGÁL: csipked, megcsipked (pl. szőllót 8 
más gyümölcsöt a madár) (Szatmár m. Nagy- 

..t"Xyr. XIV,", 

PICIGUS : cinege (Siolnok-Doboka m. Malom 
Muzsi János). 

PICIJÁNY: kukorica héjjá (Szolnok-Doboka 
m. Malom Muzsi János). 

PICIKE (peceke Jász- Nagykun -Szolnok m. 
Tisza-Derzs Széli Farkas; picika Vác Simonyi 
Zs. Tüzetes M. Nyelvtan 1.548). 

PICIKÉZ(-IKP): rákászik (kézzel v. csalétek- 
kel) (Beregszász vid. Király Pál). 

PICIL : féllábon ugrálva megy eggy meghatá- 
rozott pontig (a pilinckézésben vesztes) (Deés 
Nyr. XXII.478). 

PICINKÓ (Csallóköz Csaplár Benedek; Szé- 
kelyföld Tsz. 298a; Háromszék m. Angyalos, 
Besenyő, Gidófalva Nyr. XVIII.574; pecenkó Csík 
m. Nyr. XII. 189) [vö. icinkó-picinkÓ]. 

PICINYKE (picinkák Nyitra m. Vág-Királyfa 
Nyr. XX. 25). 

PICIEKA: picinyke (Soprony m. Rábaköz 
Halász János; Csallóköz Szinnyei József) [vö. 
picurka). 

PICIRKÓ : <v (Csallóköz Szinnyei József) [vö. 

pl/ urkó]. 

PICORA: pittyedt, duzzadt alsó ajak (Bihar 
m. Sarkad Márki Sándor). 

[PICÖK). 

picök-nap. Picbk-napkor : soha napján. Majd 
elhozz' ő picöknapkor (Békés m. Gyula Király 
Pál). 

PICŐK : ingbe a galléron alul v. zsák szájába 
bővítés céljából betoldott vászondarab (Szatmár 
m. Nyr. X.431 ; Szatmár m. Patóháza Xyr. XIX. 
379; Beregszász vid. Király Pál). 

PICULA (pecula Háromszék m. Angyalos, 
Besenyő, Gidófalva Nyr. XVUI.574; Csík m. 
Gyímes Nyr. X.504; piculi Szatmár m. Nyr. 
VIII. 141): ezüst tízkrajcáros (Szilágy-Somlyó 
Nyr. XVI.286; Erdély Gyórffy Iván, Szinnyei 
József; Székelyföld Nyr. 11.471; Udvarhely m. 
Nyr. 1V.374; Brassó m. Zajzon Nyr. IV.375). 

PICURKA (picorka, pucorka Somogy m. Sán- 
dor József): picinyke (Dunántúl Tsz.; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XV.282. 333) [vö. icurka-picurka, 
picirka]. 

PICURKÓ: w (Csallóköz Nyr. 1.331; Nyitra 
m. Dudvág és Feketevíz mell. Ürményi László) 
[vö. picirkó]. 

PICUS (Erdély Nyr. XVI1.225. 226; Székely- 
föld Gyórffy Iván; pécus Székelyföld Nyr. V . 
Gyórffy Iván; peszus, peszu.s Háromszék m MN\ 
VI.345; Gyórffy Iván): L cicus, cica (i. h.); 



m 



PKTSKA Pl 



PI01 \C8I 






t. picus: barka, ML fazfab.i lély Nyr. 

kW, pemto, 2. pétet]. 

PICU8KA (pécmAro, p»ara«ft<i > L oi ki 
Nyr. XVI 

•vászna Márk Imre); 

n Kovászna Márk Imre). 
PI08A ; segg. Picsán > «eggbo rúgni 

PICSÁN kevés. ; 

rsn;.t.n\i [PW HE OMfMN Komaromi BoháTl). 
US fc Oí úvrgemet, /ny Ko»tóZ*/; A ÍM 02 

t i. Csak egy / 

Mi^tf flMM* ál 




emplcn in. Király Pál). 



|PIC8ÁZ|. 

meg-piosáz: megver (Kunság Nyr. XV.520). 

PÍC8Ó: vízlevezető árok. n.cai inilt csatorna 

ebbe az edénybe, mint a pi van 

ebbe a kútba, mint a picsákba (Kecskemét Király 
Pál) |vö. 1. picsóka). 

PICSOG (pityog Bács m. Új-Verbász Székely 

8ándor): sír, si-ri, sírdogál (Marcal mell. Tsz.. 

8zeged Halasi Géza; Palócság Nyr XX1.418; 

.1.78; Eger Kassai J. Szókönyv IV. 133; Hont 

mermann János; Nógrád m. Nyr. IV. 

K imaszombat Nyr. V.229) [vö. t. fityug, 

icsog-picsog]. 

PICSOGÓ: síró, sívó-rí TÓ, sirdogáb* (T<.nmtál 
rimtalva. Torok-Kanizsa Kálmány 
L. Szeged népe 111.118). 

1. PICSÓKA: árok, árokszerü gyalogút (Kecs- 
kemét Király Pál) |vö. picsó], 

picsók ka (bargonyahoz hasonló 

növénygumo) íZilah Kerekes Ernó) |vö. pityóka]. 

PICSUS : [gúny.] gyenge világú lámpa (Váfl 
.la). 

PIDÉRA : picinyke (Vns m. Kemenesalja, 
Fáira Sztrókay Lajos). 

PLDRI-PÖDRI : szeles, szeszélyes (ember) 
(Somogy m. Ádánd Bánóczi József)- 

PIÉTLI, PÉKLI: 1. pn'tli: eggy köteg széna 
(Rábaköz, Beó-Sá rl ..-.XVIII.: ékli: 

eggN apró gally fa összekötözve c 

mTSzigetkóz Nyr. XIX.191; Markovics Sándor). 

riFA: aszalt alma (Szeged Sümeghy Pál 

1841). 

PIFPA: k.ileskása-étek (Hol? Tsz.). 

PIGE, BIGE (bige Nagy-Kúnság Nyr XVI 
142; DebteTén Nyr. XII 475; Palócaág Nyr. 
XX1.809; XXII .83; Abaój m. Szikszó Király 
Pál; büge Palócság Nyr. XX 1.309; pige Hont in. 



Ipolyság Ny? XIX ,94; H< «l J Szó- 

. . 1 \ ni 
ia m Nyr XV. 

Kun Halas Nyr. XV.282. 8 
mind a két végén megh« -i 
a játszó gyermekek ütófával föl- éa eMtnek 
[v.i. ,, 



ik 



(Szólások]. Ugrik a pigéje: közö sülni 
• -mpléH IB. TilrJI Nyt 1 . V.MJ." 

PIGÉZ, bigéz bigézni Palócaág N 

XXI! 

Király Pál; bügéziú Eger Nyr. XVIII.lfl 

<ság Császár árpád; i m. 

ik alföld [?1 Nyr. XV 
ével játszik. 

PIHÁKOL (Csallóköz Nyr. ni. 

Dudvág ós Peketevía mell. Örményi Lázi 

kul Gyór ni. Halász János): lelkendez, li- 
heg. 

PIHATÁS: köhécselő, göthös, betei: 
m. Őrség Nyr. 111.288 (itt Qyilfan hiba}; 

Göcsej Vass József 1H41). 

[PIHE]. 

pihe-puha: nagyon puha, gyenge (Ermellék 
Nyr. V.47;5). 

PIHEG (peheg Zala m. Hetes Nyr. II. 
Hetes, Dobronak Nyr. 11.323) |vö. iheg-piheg\. 

piheg-páhog: 1. liheg-piheg, lelkendez (nagy 
melegtől, erós fáradságtól) (Szatmáf DL Nagy- 
bánya Nyr. X.888); 2. kelletlenül, szuszogva 
tesz vmit (Szatmár ni. Párna Fenlinand) [vö. 
páhog]. 

PIHELŐD-IK : penészedik (Somogy m. Csurgó 
Endrei ál 

PIHEN (pihen-ik Szolnok-Doboka ni. Xvr. 
XVII, '5 11'.). 

pihesked-IK : eggyre, Ismételve, hnaamo- 
san piheg (Hegyalja Kassai .1. Sznkönyv IV. 
114) [vö. ihesktfiik-piheskedik], 

|PIHŐ|. 

[Szólások]. Egy pihőre: eggy hajtásban. 
pihőre mentUnk el Újlakig (Beregszász vid. Ki 
rály Pál). 

PIHŐCE: pehelv (Tolna m. Nyr. VI. 
Dráva mell. Nyr. VI.:<74). 

PIHÖRNYE: nádi hiizniránv pelyhe (Dl 
mell. Nvr. ' Dráva mell. Kopács 

XVI 

PIK: kapóM (Krdóly Kassai J. Szókönyv IV. 

PIKÁCST: r m. Nml 

Nyr. IX. 567). 



141 



HkAkoL-rik'u 



PIKÓS l'II.K 



U2 



PIKÁKOL: ímmel-ámmal, kt-ll.-t!. nu 1 tesz 

vmit l'ikákolva enni (Székelv-Kereaztur N\r. 
VIII ,V 

PIKÁKOS: kényét, válogatós (Háromszék m. 
Vadr 



IPIKÉT]. 



lést 



Kitis:i a i>i kittre, hont mindi 
./. \>i. XV.48U 



PIKÉZ: kapókövei, kapókövekkel játszik (Er- 
dély Kassai J. Szúkönyv UL106; IV.115) [vö. 
pity 

PIKHERCS: rosszul sikerült, keletlen, sület- 
len tészta (Komárom Beöthy Zsolt. Szinuyei 
NÍ; Hol? Tss.). 

PIKK-PAKK: pitt-patt. Csak hallom, hogy: 

pikk- pakk, pikk-pakk, s aligség-alig mengyek el 

onnét, éccer csak zuhé le [törött, omlott], mintha 

istennyila csapta vóna ki (Szatmár m. 

Nagybánya Nyr. X.888). 

IPIKKED]. 

meg-pikked: megbüdösödik (a hús nyáron a 
■Wllftfll) (<iyór m. Bóny Nyr. XVII. 575). 

PIKKELY : lapos ércgomb (Vas m., Hegyalja, 
ii J. Szókönyv IV. 115. 184). 

PIKKEN: i:\ni. !. megpattan (Három- 

ul. MNy V1.845; Vadr.; Gyórffy Iván). Itt 
mi pikkent, hallottam a pikkenést (Alföld [?] 

PEKKENÉS: gyenge repedés (megpattauás) 
hangja (Alföld (?] Nyr. XV.95). 

PIKKESZT: repi-szt. megpattant (Háromszék 
m. MNy. VI.34."> ; Győrffy Iván). 

PIKKHANGYI: pökhendi (Komárom m. Fúr 

479). 

[PIKLIZ]. 

el-piklis: odább áll, eleblábal (Somogy m. 
Adánd Bánóczi .József) [vö. el-pitlt/.ül}. 

1. PIKÓ: 1. bohó (Háromszék m. MNy. VI. 
12b; Gyórffy Iván); 2. ügyetlen, 
mamlasz (Cegléd Széchy Károly). 

PIKÓ: acerina cernua (Körös-Tarcsa Her- 
mán 0. Halászat K ) 

3. PIKÓ: .premonda cipó' (Somogy m.?Tsi. 
29a) [vö. pipó\. 

[4. PIKÓ|. 

|8zólások]. Éheim a pikót: sírva fakadni. 
Mért vetette el a pikót az a fiú? (Szatmár m. 
Patóháza N>r. XVIII.432). 

[5. PIKÓ]. 

pikó-ssalag: olyan szalag, mellnek a vége 



felkor -alakúan van bevágva (Veszpn ni Hódiss 
Jusztin). 

PIKÓS : pityókos, becsípett (Baranya m. Kas- 
sai J. Szókönyv IV. 11 

1. PILA: pislogó, Pila mécs (Vas m. Keme- 
nesalja Nyr. 111.88; Somogy in. \ isnye Nyr. 
XVII.334). 

2. PILA : 1. ügyetlen, féleszű nőszemély | 
romszék m. MNy. VI .845; Vadr.; Gyórffy Iván; 

m. MNy. VI.375); 2. ronda, kócos, vaksi 
nőszemély. Te pila! (Pertó mell. MNy. III. 244); 
3. nóies természetű, nóies dolgokba avatkozó, 
nói munkát végezni szerető fiú v. férfi (Szeged 
Tsz.) [vö. (ihii's-j/Ua, kancsi pila, kuti-pili, részé- 
gés-pihi, savda-pila, sánta-pila, szösz-pila, vaksi- 
pila\. 

PILÁCS : gyenge világú lámpa (Vác Divényi 
Gyula). 

PILÁCSA : szaggatott tészta (Somogy m. Kas- 
sai J. Szókönyv IV.116; Nyr. 11.376; Király 
Pál). 

PILÁCSOL : 1. pislog (a mécs), halványan 
világol (a reves fa) (Pápa vid. Tsz. ; Baranya 
in. Kassai J. Szókönyv IV.116); 2. laposakat 
pislant (az álmos ember) (Csallóköz Csaplár 
Benedek) [vö. piláncsol\. 

PILÁK: pislogó, fájós szemű (Baja Bayer 
József). 

PELÁL : ápol, gondoz (pl. marhát) (Baranya 
ra. Tsz.; Nyr. III.565; Közép-Baranya Nyr. III. 
327; Ormáuyság Kassai J. Szókönyv ÍV. 116; 
Nyr. 111.230). 

PILÁNCSOL (tűz ]>iláncsol&8a Gyergyó-> 
Miklós Nyr. X.40): pislog (a mécs, az elalvófél- 
beu levő tűz) (Székelyföld Kiss Mihály) [vö. 
pilácsol]. 

PLLAT (pilattja) : ütés helye (Székelyföld Nvr. 
XIII.Ő10). 

PILÁTUS: [tréf.] álmos ember. Xo te Pilá- 
tus, mégse aludtad ki magad? [vö. Menj al ■ 
ne pislogj, mint Pilátus !\ (Gömör m. Nyr. XXIII. 
505) [vö. 1. pila; vaksi-pila, vaksi-pilátus]. 

Pilátus-fa : kecskerágó (evonymus) (Zala in. 
Volák Lajos). 

Pilátus-konyhája: [tréf.] árnyékszék (Bala- 
ton mell.? Tsz. 293b; Vas m. Kemeuesalja? 
Kresznerics P. Szótár 11.131). 

PILÁTÜSKOD-IK : vakoskodik, sötétben v. 
álmos fővel tesz vmit. Ugyan gyű gyertyát, ne 
jiiltítuskoggy A mellett á tűz mellet! (Gömör m. 
Nyr. XX 111.505). 

PILE (Szlavónia Nyr. XXIII.358; pie, piének 

Dráva mell. Nyr. V.522; Dráva mell Kopács 

Nyr. XVI.331; pije Dráva mell. .72; 

pije Baranya m. Tsz.): 1. liba, lúd (i. h.); 2. pile: 



in 



IMI.KNÖ8 PH.INgEZ IK 



I'IIJN ILKA 



111 



pilincke (Pest m. Csaplár Bene- 



csibe (Szlavónia 
piri, pirike], 

PILÉNÖ8, PILÉNYÖS: polyvatartó kunyhó 
(8zlavónia N 00810) [tfl /*/ény]. 

PILIOKS: kéli kétköz-háló (Smlimk -hnboka 
in Hermán 0. Halászat K.; Szolnok-Doboka m. 
Domokos N\r \1 .188). 

PILIC8E: csibe (Szlavónia, Rétfalu Nyr. XXIII. 

868) |VŐ. ptl pirike]. 

PILIOÉZ: tancol (Bács in. Besdáu Ssékely 

pilimajz, PILIMAJSZ: denevér (Rozsnyó 
.; Abaúj m. Jászó Nyr. IX.478; 

XVIII j:Ui. 

PILINC pilincke (Tata Vass József 1841) 
(vö. piac], 

PILINCK 
dek). 

PILINCKE (hilincke Soprony m. Nyr. XVII. 

Bnekqjvár Nyr. VII.41; Temesköz 

Kálmány L. Biegeo népe 11.944; Tónik-Mecse 

Nyr. IX.98; ptKncJU Tata Matusik Nep. János 

>; Vetsprém Nyr. H.184; Tolna m. Paks 

Nyr. XX nch Veszprém Xvr. 11.184? 

Pápa vid. Fábián Gábor 1839): 1. mind a kél 

végen meghegyezett fácska, melyet a játszó 

rmekek Btófával fül- és elütnek (i. h.l; 

2. blincke: az a fácska, a melyre a horog inát 

használat után reátekerik (Fehér m. Velence 

Hermán O. Halászat K.) [vö. pincüe, pincke\. 

PILINCKÉZI-IK) {biiinckézfik Dunántúl Nyr. 
XVI.240; piliekétni Békés m. Nyr. [11.526; pi- 

Un> u in. Paks Nyr. XIX.47H): piliuekó- 

vel játszik. 

(Szólások]. Csak úgy pilinct dologgal: 

könnyen veszi (Békés m. Nyr. 1 11.525). 

PILINO: L kilincs (Balaton-Füred vid. Bódiss 
Jusztin); 2. az ajtózárnak kívül eső része (Ba- 
laton-Füred vid. Bódiss Jusztin; Baranya m. 
Tsz.) ; 3. az istállóajtón az a fa, melyet az ajtó- 
félfa lyukába illesztenek bele, hogy az ajtót be- 
zárják (Veszprém vid. Bódiss Jusztin). 

PILINOA (Soprony m. Horpács Nyr. IV.181; 
Soprony m. Fölsó-Szakony Nyr XVII :W4; Bala- 
ton mell. Fábián Qábor 1839; Vas ra. Répce- 
rgy Nyr. XVIH.574; Zala m. Aráé* Xvr 
'; Székesfehér var Nyr. VTI.187 ; pilingya 
Pápa vid. Tsz. ■ Hol ? Tas. j pilonga Vas m. Órség 
Tsi. ; plnige Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV. 
117): késpenge |vö. kés-pUinga\. 

PILINOEL: szállingózik (a hó) (Háromszék 
m. Vadr. ",12a). 

PIL INGER: harangozó [t. i. a húszas évek- 
ben ; ember volt a harangozó) (Kecske- 
mét Sin; .rmond) (vö. bérka a Pótlékban], 

PILINGÉZI-IK] : szállingózik (a hó) (Székely- 



föld Kiss Mihály, < *h;i; szék 

Gyórffy Iván) (vö. fi 
gix-ik\. 

PILINGŐR: az az orvos, a ki kijön ■ fal 
és beoltja a gyerekeket (Szlavónia Nyr. XXIII 

1 ILINKÉ (Udvarhely m 

g B m. \ rinkt Háromszék in. 

pülünke üdvackelj bl Syr. VI.272): pehely. 

pirinke-hó: szállingózó hó m. 

Vadr. 618b [e k« isan 

itnV értelmezéssel]; Kiss Mihál 

PILINKÉL, PIRINKÉL: szállingózik (a hó) 

(Székelyföld Tsz.; NyK. X.886; Kiss Mihály). 

PILINKÉL: x (Székelyi 
Mihály, Háromszék m. MNy. VT.21 Nyr. 

'7; Vadr M:uk írnr 

PILINKÉZ-IK (Háromszék m. Vadr 
Csik m. Nyr. XII. fakéx-ik Csík m. Péter 

dános): cv. 

PILIS (Csongrád m. Ploetz 1839; 8«e{ 
Nyr. XVI.191; Csapi::: k: Békét, Bihar, 

Szatmár m. Barna Ferdinánd; pili 
1.136; Hajdú m. Földes Nyr. X\ 
Csallókíiz Kassai J. Szókönyv IV. 117; puli* 
Kun-Halas Xy-. XV.333; Nagy-Kúnsi 
XVI.191; Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV. r, 
Szatmár m. Kömörő Xvr. XIX lü Deb- 

recen Hajdú Nagy Sándor): 1. pil 
lis, puli nyer megszegésekor lev; 

darab (Csallóköz Kassai J. Szókönyv IV. 117; 
Kis-Kún-Halas Nyr. XV.:;: Kunság Nyr. 

XVI.191; Csongrád m. Ploetz 1839; Szeged 
Csaplár Benedek; Békés, Bihar, Szatmár m. 
Beme Ferdinánd; Nagybánya Nyr. XIV 
Debrecen Hajdú Nagy Sándor HU: kis 

szelet. Aggy é~ggy pilis kényeret (Hajdú m. Pől- 
des Nyr. XVI.384); 3. püis, pilis. pOHs: gyürke 
(a kenyérnek sülés közben kihasadt éa kiduz- 
zadt része) (Szeged Xvr. [.186; XVI.191; Szat- 
már m. Kömöró Nyr. X: «rö. /. püU, 
jnslc}. 

(Szólások). Félti a pilist: félti a bórót (Szeged 
Csaplár Benedek). 

PILISRE: 1. a kenyér megszegésekor 1 
gott darab (Nyitra in. Pegn ''• Dmei 

Ferenc 1841); 2. hegycsúcs (Nyitra m. Pogránj 
és vid. Drnovszky Ferenc 1841; Háromszék m. 
Nyr. V.'.Hi). 

PILISZNYÁK: gyenge, satnya, nei: 
k (Háromszék i 
Vadr.; Gyórfly Iván) [vö, peniu\ . 

1. PILKA: sás m. Nyr. II.::'." 

PILKA: l. kavics, kapókő (Fehér m. v 
X.i él vid. I'.ay.-r Joseef, Csap: 

dek; Nagy-Kikinda, Zen ta Nyr 
lincke (Bája Nyr, XX. 169). 



[48 



Hl. KA PILLANT 



PILLANTÁS— PILLKDT 



146 



ILKA, PINKA (pilka Somogy m. Sándor 
József; pilke Somogy m. Kassai J. Saókönyv 
P7.118; N\i II a Vas m. Kemenes- 

alja? Kresznerics F. Szótár Q.162; Vm m. Őr- 
ség Tsz.; Zala m. Alsó-Lendva Nyr. XII 1.332): 
fadugó. hordódugó. 

KÁZ: kapókövekkel játszik (Fehér m. 
\ 188; Bács m. Kassai J. Siókönyv III. 
106; IV. 118). 

PILL : pillanat. Egy pillba. Egy pirra (Há- 
romszék m. Vadr.). Pillba itt terem. Egy pirra 
itt Us; (Udvarhely m. Homoród vid. Vadr. 560). 

PILLADT : lankadt, bágyadt, fáradt. Pillat- 
nél (Tisza-Roff Markovics Sándor) 

l'ilh'itt]. 

PILLÁML-IK : írvengén villámlik (Háromszék 
m. m Vadr. ; Gyórffy Iván). 

PILLAMOD-IK : pitymallik (Háromszék m. 
MNy. VI.345; Vadr. 512b; Gyórffy Iván). 

PILLANAT: pillantás. Kökény szemed pilla- 
nata szegény szivem szorongatja (Komárom Er- 
. ■! Népdalok és mondák 11.113). 

PILLANCS, PILLÁNCS (pillancs Csallóköz 
Farkas Ferenc; Székelyföld Kriza; Udvarhely 
m. Vadr.: Nyr. XVII. 432; pillancs Somogy m. 
Sándor József; Somogy m. ( Vese Király Pál; 
Somogy m. Csurgó Endrei Ákos; Tolna m. Sár- 
t. VH.94; Hol? Tsz.): 1. pillancs: 
pislogó [mint gúnynév :] Pillancs Kiss (Tolna m. 
Sz.-Lórinc Nyr. VII.94); 2. pillancs: mécs 
(Csallóköz Farkas Ferenc); 8. pillancs, pillancs : 
pillangó, lepke (Somogy m. Sándor József; So- 
mogy m ; Vese Király Pál; Somogy m. Csurgó 
Endrei Ákos; Székelyföld Kriza; Udvarhely m. 
i. XVII.432; Hol? Tsz.). 

PILLANG: pillangó, lepke (Brassó m. Hét- 
falu Király Pál). 

PILLANGÓ : 1. kerek réz-, ezüst- v. gyöngy- 
ház-lapocska (a milyenekkel a menyecskék fej- 
kötóje s a lányok cipője van díszítve) (Fehér 
m. Nyr. X.188; Baranya m. Tsz.; Nyr. 11.184); 
2. a halnak levakart eggyes pikkelye (Rábaköz, 
Beó-8árkány Nyr. XVIII. 191 ; Balatonfüred Her- 
mán 0. Halászat K.). 

pillangó-fű: rezgőfű, nyúlperje (zittergras, 
briza média) (Hegyalja, Tarcal Kassai J. Szó- 
könyv IV. 119). 

PILLANGÓS: cicomás. Ojan pillangóson ótő- 
hogy majd elrepül. Még a gyűrűje es pillan- 
gós (Háromszék m. Vadr. 379) [vö. pillengös]. 

[PILLANT]. 

[el-pillant]. 

[Szólások]. Mig a szemedet elpillantanád, meg- 
gyavul: eggy szempillantás alatt (Háromszék 
m. Vadr. 

ázatna ■. maoyab tubzótá* u. 



PILLANTÁS i pillanat. Én mindön pillantásba 
mehetök (Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 474). 

PILLANTAT: x. Egy pillantatra mind a tizen- 
kettőnek elüti a fejit (Udvarhely m. Keresztúr 
vid. Vadr. 443). 

PILLANTÓ (Zala m. Kővágó-Örs, Révfülöp 

XIX. 141; pillantó Veszprém, Pécs Nyr. 

XIV.568; inüantyú Komárom m. Nyr. XIV.91): 

szemhéj, szempilla. Szemem pillántója (Veszprém, 

Pécs Nyr. XIV.568). 

PILLÁZ : küszöb. Át ne lipt többet észt a pil- 
láztl (Bihar m. Kisháza Nyr. XXV.575). 

1. PILLE: 1. a kenyér megszegésekor levá- 
gott darab (Fehér m. Perkáta Nyr. 111.35 ; Kecs- 
kemét Csaplár Benedek; Csongrád m. Ploetz 
1839; Baja Nyr. 111.35); 2. gyürke (a kenyérnek 
sülés közben kihasadt és kiduzzadt része) (Fehér 
m. Perkáta, Bács m. Baja Nyr. 111.35; Hajdú 
m. Nyr. XVII.422) [vö. püis, pisle]. 

pille-bankó : 1 849-beli szaggatott német bankó- 
szelet (más néven: csusza-bankó, csipetke-bankó, 
szelet-bankó) (Kis-Kúnság és solti járás Nyr. 
XVIII.231). 

2. PILLE (pile Tisza-Dob Nyr. XX.432): a 
forralt tej hártyája, bőre (Heves m. Tiszafüred 
és vid. Kimnach Ödön ; Rimaszombat Nyr. V.229 ; 
Bodrogköz Tsz.; Hajdú-Nánas Kimnach Ödön; 
Bereg m. Pap Károly). 

PILLED (hitted Pápa vid. Tsz. 296b) : lankad, 
bágyad, fárad, ernyed, kimerül, gyengül (Vas 
m. Sitke Kresznerics F. Szótár 11.131: Zala m. 
Szepezd Xyr. XVII.237; Csallóköz, Székelyföld 
Csaplár Benedek; Háromszék m. MNy. VI.345; 
Vadr.; Hol? Tsz.). 

el-pilled: ellankad, elbágyad, elfárad, eler- 
nyed, kimerül, elgyengül. Elpilledt (Fölső-Csalló- 
köz Nyr. VIII.333). Elpillednek a csirkék [a nagy 
melegben] (Vas m. Sitke Kresznerics F. Szótár 
11.131). Csirke, tyúk elpilled [a nagy melegben, 
a szomjúságtól] (Csallóköz, Székelyföld Csaplár 
Benedek). 

ki-pilled: o» A tyúk a sok kergetés miatt ki- 
piUrit, most könnyen meg lehet fogni (Veszprém 
Király Pál). 

mög-pilled: -v. Mig van püled ve [a gyermek 
a betegségtől] (Vas m. Nyr. XIII.477). 

[1. PILLEDÉZ], BELLEDEZ (büledezm) ~ pil- 
led (Pápa vid. Tsz. 296b). 

2. PILLEDÉZ (pilledezni): könnyen szökdel 
(Pápa vid. Tsz.). 

PILLEDT (pülett): 1. lankadt, bágyadt, fá- 
radt, ernyedt, kimerült, gyenge (Soprony m. 
Repce mell. Nyr. 0.681 : Soprony m. Rábaköz 
Halász János; Rábaköz Beő-Sárkány Nyr. XVI II. 
191; Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839; 
Veszprém Király Pál; Somogy m. Szóke-Dencs 

10 



147 



l'ILLÉDZ-IK- l'IMl'IKl 



l'IMI'o PDIi 



148 



Nyr. III.281; Fehér m. Lovasberóny Nyr. X\ II 
2. miledi l'ilhtt i kmgé (Zala m. Kóvágó- 

öre. Krvlul. .1X1 ih [▼& l<iU<nlt\. 

[PILLÉDZ-IKJ, PILÉDZ-IK: bóröti/ik. liartyá- 
8odik (forraláskor a áskor a viz 

szine) (Tista-Dob Nyr, XX.4.T2; itt /*»/,,/ ,/. nyil- 
ván hiba) |vö. püléz-ik\. 

be-pillcdaik: bebörndzik. Iiepillédzik a tej 
(Gyöngyös Nyr. IX.332). 

PILLENOŐ: szarvasmarha álla alatt lefityegő 
húsos Mr(8iaboK's .... Kis Besenyőd Nyr. IX. 186). 

riLLENQŐS. Pillengős kaláris: üveggyön- 
gyökből való nyakék, a melyen elül az alsó 
gyöngysor közepén csillag- v. szív alakú kis 
bross-féle csüng alá (Borsod m. Bthnographia 
VTL82) (vö. pillangós). 

PILLÉS: gyürkés. Pillés kenyér (Hajdú in. 
Nyr. XVII.4J 

PILLESZT : fáraszt Pillesztém panaszommal 
(Soprony m.? Tamási Nyr. KXL526). 

PILLÉZ: könnyedén dolgozik (Nagy-Kőrös 
••na János). 

[el-püléz]. 

[Szólások]. Eli'ill<:i az időt: haszontalanul tölti 
el (?1 (Hódmezó- Vásárhely Nyr. 11.367). 

PILLÉZ-IK : vékony jégkéreggel vonódik be 
(a víz) (Hajdú-Nánás Kimnach Ödön) [vö. pil- 
lédz-ik). 

PILLOG: pislog, hunyorgat (Qöcsej Budenz- 
Album 158; Nyr. XTVM64). 

PILLOGTAT: <*>. Vgy fáj a szeme, hogy élig 
tud vélle pillogtatni (Székelyföld Kiss Mihály). 

P ILLÓK: lepke (Zala m. Tapolca Nyr. MII. 
469; Zala m. Szepezd Nyr. SVTL287; Sümeg 
vid. Nógrádi J. A sümegvid. nyelvjárás 18; 
Somogy m. Ziegler Géza; Veszprém m. Nyr. 
11.329; Hol? Tsz.). 

PILLOG : meg-meglebben (Baranya m. Patacs 
vid. Csaplár Benedek). 

PIMASZ: élhetetlen (Székelyföld Tsz.). 

PIMISZ: a hajó hátsó részén levő elrekesz- 
tett hely (Kis-Duna mell. Győr és Mosony közt 
Nyr 

PIMÓK: pimasz (Hol? Tsz. 296b). 

PIMPALAN: vmi gyermekjáték (Fehér m. 
Fölső- Alap Nyr. XVI.-V 

PIMPIMPÁRÉ : pitypang, gyermekláncfű (le- 
ontodon taraxacum) (Mátyusfölde Nyr. XVII. 
ram. Farkasd Tolnai Vilmos). 

PIMPIKI: ocsmány, pajzán [?]. Nem mtosz el, 
te pimpiri! (Ssolnok-Doboka m. Domokos Nyr. 
IX.427). 



PIMPÓ: L barka (8zék<-lvM,l Tm.; 
nály, <ín rdóvidék ' 

m Tsz.; Csík in Kilyénfal 
vót szentelnek isárnapjn 

\ll 285) . '.'- leontodon taraxacum 
sod m. Nyr. XXII 184; Borsod m. Noszvaj Kas- 
nyi IV 120); :<. penéai | Utóid Nyr. 
kémét Nyr. i rheh i... 

.... 

Kil\,ntal\a \ 25). 

pimpó-fa: rekettyefúz (Székelyföld Tsz. 296b; 
Márk Imre). 

pimpó-virág : leontodon taraxacum (Bodrog- 

Isz.). 

PIMPÓDZ-IK : penészedik (Székelyföld M 
Imre). 

meg-pimpódzik: megpenészedik (Székelyföld 
Nyr. IX. I. 

PIMPÓKOS: virágos (bor) (Tolna m. I' 
Nyr. XX 11.430). 

PIMPÓNYÁS : finnyás (Szeged Csaplár Bene- 
dek). 

1. PIMPÓS: penészes (kenyér, túró, sajt), vi 
rágós (bor) (Komárom Nyr. VII.282, alföld 
XV.95; Kecskemét Nyr. IX.376; X.382; Három- 
szók m. Vadr.). 

2. PIMPÓS: cifrálkodó, cifrán öl r így- 
Kőrös Katona János; Szolnok-Doboka m. .V 
Imre). 

PIMPÓSOD-IK: penészedik (Háromszék in. 
MXy. VL845). 

mög-pimpósodik: megpenészedik 1/ ,/ impö- 
sodott a befőtt (Székelyföld Márk Imre). 

PIMPÓZ: cicomáz (Nagy-Kúnság Nyr. II I 
[vö. pintyóz]. 

PIMPÓZ-IK: pelyhezik (a fúzfa barkája, a 
csipkeburján virága) (Háromszék m. MNv. VI. 
345; Vadr.; Gyórffy Iván). 

PINA (pena-vágó Székelyföld Hermán 0. 11 a 
lászat K. ; puna Csongrád m. Mindszent Pap 
Sándor). 

pina-fa: a farhám matakja (K rcsa 

Hermán 0. Halászat K.i. 

pina-fedél: abramis brama (Bódva mell. Her- 
mán 0. Halászat K.) 

pina-fésű: acerina cernua (Jász-Nagykun-Szol- 
nok m. Kenderes, Kisújszállás Hermán 0. Halá- 
szat K). 

pina-lajtorja: szerbtövis és er\n_ 
pestre (Balaton mell. Földrajzi Közi. 1894. 

pina nyaló: cobitis taenia (Szatmar in. Nagy- 
Dobrony Hermán 0. Halászat I 



149 



PINC-PINCOS 



PINCOSKOD-IK-PINT1.I 



150 



pina-rágó: M (Fehér m. Velence, Szatmár 
Hermán O. Halászat K) 

pina-reszelő : m (Berettyó-Újfalu Hermán 0. 
Halászat K.i. 

pena-vágó: aj (Székelyföld Hermán 0. Halá- 
szat Ki. 

pinavágó-hal: cv (Tisza-Földvár Hermán 0. 
Halászat K). 

(PINC) (benci Baranya m. Tsz. 37a ; binc Du- 
nántúl NvK 11.379; Somogy, Baranya m. Tas.; 
pénc Esztergom Nyr. KDŰtt): mind a két vé- 
gén hegyesre faragott fácska, melyet a játszó 
gyermekek ütófával föl- és kiütnek [vö. pilinc, 
pincike, pincke], 

|PINCEJ. 

pince-szer: présházbeli mulatság (Tolna m. 
, Xyr. XXV.288). 

pinceszeréi: pincéről pincére jár inni. Pince- 
zni méntünk (Vas m. Jánosháza Nyr. XVI. 
141). 

PINCELŐD-IK : párolódik (Baranya m. Nyr. 

II. 1- 

mög-pincélődik: megpárolódik. Jól mégpin- 
celődött a hus a bográcsban (Baranya m. Nyr. III. 
665). 

[PINCEZ] {benciz Baranya m. Tsz.; bincezm 
Somogy, Baranya m. Tsz. 41a): pilinckézik. 

PINCÉZ[-IKP]: pincében borozgat (Szilágy- 
Somlyó Nyr. XVI.286). 

PINCIKE {princüe Hol? Nyr. Nyr. XV.95): 
1. mind a két végén hegyesre faragott fácska, 
melyet a játszó gyermekek ütófával föl- és ki- 
ütnek (Mohács Király Pál; Baja Bayer József; 
Bács m. Űj-Verbász Székely Sándor) ; 2. a malom- 
béli szálvas tengelye (Baja Nyr. XVII.240); 
S. csapó-csiga (hegyes csiga-alakú játékszer, 
melyet a gyerekek ostorral csapkodva pörget- 
nek) (Szent-Endre, Pomáz Nyr. XVII.226) [vö. 
pilincke, pinc, pincke]. 

PINCIKÉZ[-IK?]: pilinckézik (Mohács Király 
Pál; Baja Bayer József; Bács m. Új-Verbász 
Székely Sándor). 

PINCKE (Veszprém Nyr. 11.134; bincke Dunán- 
túl NyK. 11.379; Göcsej Vasa József 1841 ;picka 
Szatmár m. Kapnikbánya és vid. NyK. 11.379; 
8zolnok-Doboka m. Nyr. XVI1.382) pincike. 

INCKÉZ-IK] (binckezm Zala m. Bódiss Jusz- 
tin ; binckézxú Göcsej Vass József 1841 \pickáz-ik, 

:ni Erdély Vozári Gyula; Maros-Torda m. 

XV. 574; Szolnok-Doboka m. Nyr. XVII. 
382): pilinckézik. 

PINCOS : válogatós, finnyás, kényes, rátartós 
(8zilágy m. Xyr. IX.565; Zilah Nyr. XIV.431 ; 
Székelyföld Kiss Mihály). 



PINCOSKOD-IK: linnyáskodik, kényeskedik, 
rátartóskodik. Pincoskodik elé 8 hátra, $ abból 
áll minden dolga (Székelyföld Kiss Mihály). 

PINCUS: piros tojás cifrázására való essköz 
(Ssatmár m. Vámfalu Vozári Gyula). 

PINCSI (pindsi [pumi kutya] Vas m. Keme- 
nesalja Tsz.). 

PINDIBI: picike, parányi (Nógrád m. Ist- 
vánflfy Gyula). 



PINDIBKÓ: e» (Győr ra. Tsz.). 

PDNDÜBKA (pandzurka Vác Nyr. XX.284; 
I>i\ ényi Gyula ; pindzurka Vác Divényi Gyula): cw 
(Dunántúl Tsz. 295b; Veszprém m. Nyr. IX.282; 
Pápa vid. Tsz.; Somogy m. Sándor József; Győr 
m. Rábaköz Halász Géza; Tata vid. Nyr. V.329; 
Csallóköz Csaplár Benedek). Aggy ép pindurkát 
(Veszprém m. Csetény Halász Ignác). Várj csak 
egy pindurkát (Fehér m. Vaál Nyr. XVIII.573). 
Csak egy pindurkát kentem rá (Székesfehérvár 
Zolnai Gyula). 

PINGÁSZ: festő (Veszprém Nyr. VII.381). 

PINGÁTT: kép (Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. 
VI.323). 

PINGÓKA: fűzfa-sípocska (a milyet tavasz- 
szal a gyerekek csinálnak) (Rimaszombat Nyr. 
XXII.431) [vö. fingó]. 

PINIKE: picike (Dunántúl Nyr. V.228) [vö. 
pinyige, pirike]. 

PINKA: kalapács (Abaúj m. Jászó Nyr. IX. 
478). 

[PINKLI], PINTLI: batyu. Zöld erdőbe este- 
ledtem, a pintlimet levetettem [mondja a vándorló 
legény] (Torontál m. Lőrincfalva Kálmány L. 
Szeged népe III.239). 

[PINNYOG]. 

[Szólások]. Pinnyogva teszi: ímmel-ámmal, ked- 
vetlenül (Ugocsa m. Nyr. XV.574). 

PINT (egy pinty bor [tréf. ? — ,bolond mesé- 
ben'] Debrecen Nyr. V.180). 

[PINTÉB]. 

pintór-lelke : a nagyra szabott abroncsnak 
két vágása közé toldott fácska (Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839). 

PINTINOK : kesely ló, szárcsalábú ló (Brassó 
m. Hétfalu Király Pál; Brassó m. Tatrang Xyr. 
U.523; üt pintinó nyilván hiba, vö. Nyr. XXÍII. 
485). 

[PINTÍT]. 

be-pintit: bepiszkol, berondít (Gömör m. 
Hanva Nyr. XX.286; Gömör m. Runya Nvr. 
XXI 1.286). 

PINTLI : 1. fekete bársony homlokkötő (Bala- 



ir.i 



POK ríMVÖKÉS 



PINYIQB l'li-x 



in 



ton mell. Horváth Zsigmond 1839); 2. fejkötő 
fölé kötött fejdih. \ 111. 

528); 3. öv (Hevet m. Csépa Nyr. 111 .288). 

PINTOK: a fazekasoknak talpbórból való 
edóny-simitója (Sárospatak Nyr. MII 

PINTÓKA: félfertály fele, eggy porció (Há- 
romasék m. Vadr.). 

PINTOL: mocskol (Qömör m. Tsz.). 

PINTÖL: mér. Pintőlik a bort (Pest m. Sze- 
remle N\ 05). 

I. PINTY {bincs Erdély Kassai .1. BlókOnyi 
IV lJl; Székelyföld ti Mihály; 

Háromszék m. Tsi.; Vadr.; MNy. VI J 

(Ssólások). ügy elrepül töllünk az élet, mind a 
bincs (Háromszék m. Vadr.). 

PINTY: vékoay fonal (Székelyföld Kassai 
J. Szókönyv IV. 122). 

PINTYEL: vékony fonalat fon (Székelyföld 
Tsz.; Kassai J. Szókönyv IV. 122). 

el-pinoel: elvékonyít (fonalat, ha fonás köz- 
ben a kendert vékonyan ereszti) (Nagy-Kúnság 
Nyr. 11.136). 

PINTYEBÉL: szerfölött vékony fonalat fon 
(Székelyföld Kriza; Háromszék m. Vadr.). 

1. FINTYERGET: M (Székelyföld Tsz.; Kiss 
Mihály). 

[Szólások]. Ne pincergesd az ételt : ne olyan 
foghegyen egyél (hanem láss hozzá jobban) 
(Háromszék m. Nyr. IX.34). 

2. PINTYERGET: durcáskodik, duzzog (Ka- 
locsa Tóth Béla). 

PINTYÓZ: cicomáz, cifráz, ékesget, piperóz. 
örökké pintyózza azt az egy szem jányát. Vénecske 
már, de még most is pi tagat (Abaúj, Bor- 

sod in. Király Pál) [vö. pengyóz, pimpóz). 

fel-pintyóz : fölcicomáz, fölpiperéz. Ennye, de 
felpintyóztad magad, húgom! (Abaúj, Borsod m. 
Király Pi 

ki-pinty óz: cv. Nyalka menyecske még L-né; 
a jánya mellett magát is úgy kipintyózza, hogy 
no! (Abaúj m. Király Pál). 

PINTYŐKE (pingyúke Vas m. Órség Nvr. VII. 
330; pintyóka Palócság MNy. V.154; pini 
Zala m. Szentgyörgy völgye Nyr. 11.280). — Pin- 
tyőke: 1. bádogból való kannaformájú csöves 
szopó-edényke (csecsemők számára) (Hegyalja 
Kassai J. Ssóköoyv ÍV.122); 2. kancsónak csücs- 
kéé szája (Nagy-Kúnság? Nvr. XV1.482; Mezö- 
i'arkas Imre); 8. kemencepadka (Pest m. 
Kecske Nyr. XX IV. 335). 

PINTYŐKÉS: csücskés-szájú (kancsó, bögre, 
fazék) (Hajdú-Nánás Máté Lajos). 



PIN YIGE : szeretó, mátka. Elmék mán pinyú 
gém/ orgom m. Muzsla N\ 288) 

PINYIRI: kicsiny (Zilah Kerekes Ernó). 

PIÓCA {piánc Bereg-Kákos és Munkács vid. 
Pap karoly ; pihóca Soprony m. Repce D 

Nyr. II ■■•• 

PIÓKA (Danástul Nyr. V.228; Göcsej B 
X11I.856 XII. 189; Somogy 

m. Nvr. X.476; XVHI.289; Baranya m. Kii 
Pál; i m Onnányság Tsz. mell. 

Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X 
omogy m. Nyr. 11.377 ; X.476 
he\yenpihnk,i nyilván hiba] \piuka Zala m. Szent- 
györgyvölgye Nyr. 11.280): pióca. 

1. PÍP: pipacs (Békés m. Földrajzi 
1894. 77). 

2. PÍP, PIP (pép Zala, Szatmár m. Bódiss 
•Jusztin): 1. .szárnyasállat nyelvén szomjúságtól 
támadt bórkeményedés (Zala m. Bódiss 
Kis-Kún-Halas Nyr. XV. 333; Szatmár m. Bódiss 
Jusztin; Barna Ferdinánd; Székelyföld 1 
Háromszék m. Tsz.; MNy. VI.355; Vad 

Pipje van n tyúknak (Hegyalja Kassai J. 
könyv IV.123). Pipja van [a kis csirkének] (fi 
már in. Nyr. X. 431). Pipja leit Székelyföld Kiss 
Mihály). Pipje lett a tyúknak (Háromszék m. 
Dézsi Mihály). Ha még nem iszom, pípom lessz 
(Háromszék m. Vadr. 361); 2. a pulyka orrán 
fityegő bórnyújtvány (Kis-Kún-Halas Nyr. XV, 
333) [vö. pípic, pipik, pipiké, pipit e}. 

3. PIP: a mécs bádogcsövecskéje, a mel 

a belet húzzák bele (Szatmár m. Nyr. X.431). 

|4. PÍP]. 

[Szólások]. Pípen adni: nagy kérésre adni oda 
vmit (Eger Simonyi Zsigmond). 

PIPA (]>'épa Palócság Nyr. XXI.215; jw 
Tata vid. Nyr. V.474; pelpa Palócság Nvr. XXI. 
362; XXII.78; pépa Tolna m. Fölsó-N\ 
VI.323; pipa Székelyföld Kiss Mihály ; p 
vónia Nyr. XXIII. UK 812): 1. r<j>n : a hoi 
csap eresztóje, fordítója (Balaton melL Horváth 
Zsigmond 1839); 2. pipa, pipa: orrosfptetA, me- 
lyet patkoláskor v. hágatáskor alkalmaznak a 
lovaknál (Székelyföld Kiss Mihály) |\ 
pipája}. 

pipa-bíró : az az ember, a ki azzal van meg- 
hízva, hogy vigyázza meg, ki pipázik v. n 
rozik a fajúban tilalom ellenére (Soprony m. 
Röjtök Nyr. 11.369). 

pipa-kámis: pipaszár (Szlavónia .III. 

812). 

pipa-matyók: nagy pipás (Tolna m. Paks 
Nyr. XXÜ.480). 

pipa szőr: pipaszár (Hun vad m. Lozsád N 
XXH.864; X XIII. 143). 



158 



PIPACS— P1PES 



PÍPES-PIPISKE 



154 



PIPACS (paesat Csallóköa Nyr. 1.331 ; papics 
Krdó\ i-i.k Tsz. ; papics k Dráva mell. Nyr. V.672; 
Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.572 ; paiae$ Csal- 
lóköz Nyr. 1.331). — Pipacs, pipacs-virág: hon- 
védek gúnyneve (t. i. régebben piros nadrágjuk 
(Kaszárnyai szó Nyr. VI.234). 

|PIPACSKA|, PATIC8KA: pipacs (Baranya 
X\ 111.335). 

PEPACSOS : piros (Tolna m. Pölsó-Nyék Nyr. 

PIPÁKOL: pip-h&ügoi ad (Háromszék m. 
VI.846). 

PIPÁL, PÍPÁL {pelpál Tisza mell. Erdósi 

József): 1. föl 8 alá hajtogatja a fejét (a ló 

n vári hóségben v. üres jászol elótt) (Zemplén 

ni. TiDya Nyr. IV.521; Háromszék m. Vadr.; 

MNy. VI.846; Nyr. III.374; Gyórffy Iván); 2. közel 

la szinthez a levegővel érintkező vizet ko- 

úzza (a hal az ú. n. dögvizekben) (Doroszló 

nan O. Halászat K.). 

[Szólások]. Pipál a hegy: esőre ködözik, köd 
emelkedik róla (Háromszék m. Kiss Mihály). A 
havas pipál: ec (Brassó m. Hétfalu Nyr. XXII. 
366). 

PEPÁZ-IK. Pipánk a ló: jár a vékonya (mi- 
kor nagyon jóllakott) (Csallóköz Erdélyi Pál; 
MeaóturNyr. X.569). 

PIPE: fiatal liba (Zilah Nyr. XIV .431 ; Erdély 

Kassai J. Szókönyv IV. 124; Bánffy-Hunyad Nyr. 

: Kolozsvár Szinnyei József; Székelyföld 

: Nyr. V.85; Kiss Mihály; Marosvásárhely 

IX.428; Háromszék Nyr. IX.423; Csik m. 

Tsz.). 

[Szólások]. Te pipe! [mondják kényesnek] 
(Brassó m. Bácsfalu Nyr. V.91). 

pipe-ember: gyenge ember (Székelyföld Tsz.). 

pipe-húr (pipe-hur) : libapimpó (potentilla an- 
serina), tyúkhúr (alsine média), aranka (Székely- 
föld Tsz.; Háromszék m. Angyalos, Besenyő, 
Gidófalva Nyr. XVIII.574; 8zolnok-Doboka m. 
Horgaspatak Nyr. XI.478). 

pipehúr-fü: cu (Székelyföld Kiss Mihály). 

pipe-természetü: gyenge. Pipetermészetü em- 
ber v. gyermek (Székelyföld Kiss Mihály). 

PIPEFÉLE: cv, (Székelyföld Kiss Mihály). 

PIPELLE : püspökfalat a csibepecsenyén 
(Veszprém, Pápa Bódiss Jusztin). 

[PÉPEK). 

piper-vöcsök : kis búvár (madár, kissebb a 
csörgókacsánál) (Csongrád Nyr. IX.90). 

1. PÉPES, PÍPÖS: finnyás, kényes, hetyke, 
rátartós, cifrálkodó (Rábaköz Halász János ; Vas 
m. Kemenesalja Tsz.; Udvarhely m. Vadr.). 



2. PÍPBS, PÍP08 : (szárnyasállat), a melynek 
a szomjúságtól bórkeményedéae támadt a nyel- 
vén (8zékelyfóld Tsz.; Kiss Mihal . 

[PÍPÉ8ÉD-EK, PÍPOSOD-IK). 

meg-pípesedik, meg-píposodik : bórkeménye- 
dóse támad a nyelvén a szomjúságtól (Székely- 
föld Tsz.). Ha még nem iszom, megpíposodom 
(Háromszék m. Vadr. 361). 

PEPI: piros. Pipi kendő (Szeged Kálmáuy L. 
Szeged népe 1.67 ; Arad m. Pécska Kálmány L. 
Koszorúk 1.53; 11.89; Borsod m. Ethnographia 
V1I.82). Pipi a kendője (Csongrád m. Arauy- 
Gyulai NGy. 11.29). Pipi szoknya (Hajdú-Szovát 
Rechnitz Ignác; Mátra vid. Nyr. XXIV.478). Pipi 
ágyterítő: piros falú, virágos .olajosból' készí- 
l tett ágyterítő (lepedő) (Borsod m. Ethnographia 
VII.75). 

[pipi szőr]. 

pipiszőrÖB. Pipiszőrös kendő: szőrszövetből 
való fehérpettyes piros kendő (Alföld Nyr. II. 
425; Temesköz, Arad m. Pécska Kálmány L. 
Szeged népe II. Bevezető XX. 1.; Koszorúk I. 
206). Pipiszőrös kendőbe megy esküvőre (Szeged 
Nyr. 1.136). Pipiszőrös csuri (Arad m. Pécska 
Kálmány L. Koszorúk 1.205). Pimször ös rokolua 
(Csanád m. Batonya Kálmány L. Koszorúk II. 
182). 

PÍPIC: szárnyasállat nyelvén szomjúságtól 
támadt bőrkeményedés (Heves m. Tiszafüred 
vid. Kassai J. Szókönyv IV. 123) [vö. 2. pip, pi- 
pik, pipiké, pipite]. 

PEPICE : burgonya-kása (Fölsó-Somogy, Bala- 
ton mell. Szemnecz Emil). 

PEPICS: 1. mécs (Vas m. Nyr. XXIV.384); 
2. istálló-lámpa (Zala m. Kis-Kanizsa Banekovics 
János). 

PÍPEK pipic (Bodrogköz Kassai J. Szókönyv 
IV.123; Tsz.). 

PÍPIKA: pipa (Szlavónia Nyr. XXIII.216). 

PÍPEKE = pipic (Hont m. Nyr. VI.271) [vö. 
pipke]. 

[Szólások]. Ne no, hogy pipikét ne kapj! [mond- 
ják a kis gyereknek, mikor adnak neki abból, 
a mit nagyon kíván] (Hont m. Nyr. VI.271). 

PIPILE: kicsiny, kicsike (Dráva mell. Nyr. 
V.572). 

PIPERGÓ : mocsaras, vizenyős helyeken termő 
haszontalan fúféle, mely sűrűn, ecsetformán 
(50—70 cm. magasra) nő (Kalotaszeg Czucza 
János). 

PIPERIG : káka (Alsó-Fehér m. Lázár István). 

PEPERKÁS : [?]. Nem jó, mert pipirkás a hárs 
héja (Bánffy-Hunyad Nyr. X.23). 

PIPISKE (pipiske): 1. pacsirta (Baranya m. 
Ormányság Nyr. 1.424; Nyitra m. Pográny és 



161 



ri!'ISKf-I>-IK-PIPIZÁL 



IMIKE-PIRAMIS 



LM 



l>ni(.\szkv Fereno 1841; Rozsnyó Nyr. VIII. 
666; Borsod, Abauj m. Királ) Pál; Heg\ 
Kas* 

Úgy jár, mint a Ügy szedegeti a 

lábát, mint a pipiske (Km«r Simonyi Zsigmond); 
2. madarainkra fout kis kalács, a melynok egy- 
v vége a fej, a másik a fark, s a fejbe kot 
borsaiéin van dugva ssemnek (gyerekeknek sü- 
ti ki (Borsod, Abaúj ni. Király Pál); 8. kényes 
kis ember (Tokaj A\ .192). 

pipiske-gomba : csirkegomba (Hars m. Király 
Pál). 

PIPISKÉD-IK, PIPÍSKÉD-IK {pipíuki 
Csongrád m. Ssentes Négyesy László): lábujj- 
hegyre áll, ágaskodik (Szeged Kassai J. Szó- 
könyv 111 JÖO; Tsz.; Csongrád m. Szentes 
Négyesy László). Pipiskedik már a polcra, hogy 
egy kolbászt adjon (Csanád-Apátfalva Kálmány 
L. Koszorúk 11.19). 

PIPISKÉI. : .v (Békés m. Szántó Soma). 

PÍPITB (Hol? Kassai J. Szókön vv IV .1 
>e Nógrád m. N.w XXÜL608; v ^áte, pípite 
ugyös Nyr. 1\ tiöcsej Tsz.; prí- 

pite Nógrád m. Nvr. XXlII.r.tiií ; pripety Nógrád 
m. Tolmáos Nvr. XVI.46; prípite Hol? Kassai 
J. Szókönyv IV. 123; pripity Nógrád m. Tolmács 
: prípitye Hont m. Ipolyság Nyr. 
X 1 X. 189) : h pipite, pipta, pripety, prípite, pripity : 
szárnyasállat nyelvén szomjúságtól támadt bór- 
keményedés (Göcsej Tsz.; Nógrád m. Tolmács 
1.46; Hol? Kassai J. Szókönyv IV. 123); 
te: száj széle. Fáj a pipitém (Gyön- 
gyös Nyr. 1X.333); 3. prípitye: pípes csirke (a 
melynek a szomjúságtól bórkeményedése támadt 
a nyelvén) (Hont m. Ipolyság Nyr. XIX. 189). 

(Szólások]. Leszakad á pípétéje v. prípetéje [ha 
nem kap abból, a mit megkivánt] (Nógrád m. 
Nyr. XXIH.502). 

PIPITÉR (pipityér Soprony m. Röjtök Nyr. 
III. M-i: Soprony m. Szakony Király Pál; pipi- 
tyér Soprony és Vas m. Nyr. X.332) : 1. székifü 
(chamomilla vulgáris) (Duna mell. Kassai J. Szó- 
Unyv 11.16; Dunántúl Földrajzi Közi. 1894.66; 
Soprony m. Röjtök Nyr. III. 513; Vas m. Tsz.; 
Vas m. Körmend Nyr. 11.469; őrség Nyr. IV. 
184; Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VIII.468; So- 
mogy m. Nyr. X.476; Baranya m. Kassai J. 
Szókönyv IV.95). Jószagú pipityér: matricaria 
chamomilla (Soprony és Vas m. Nyr. X.332); 
2. krajcárvirág (ranunculus) (Soprony m. Sza- 
kony Király Pál) ; 8. apró kapor (Vas m. Keme- 
nesalja Tsz.); 4. büdös pipityér : anthemis cotula 
(8oprony és Vas m. Nyr. X.332). 

[PEPIZA]. 

pipiza-munka : babra-munka, sok pepecselés- 
sel járó munka (Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). 

PIPIZÁL : babrál, pepecsel, piszmog (Három- 
szék m. Vadr.; Háromszék m. Uzon Erdélyi 



Egyél hamar, ne 
pipita Várdótfalva Péter János). 

PIPKE: szárnyasállat nyelve alatt v. farán 
támadt kis kelevény (Sopronj m., Balaton melL, 
Veszprém m. Bódiss J \ ai dl Kemenes- 

alja N\i. QL88 [itt tuba]) [vö. yíyike], 

FTPÓ: cipó (Pozsony in. Kassai J. Szókönyv 
IV. 1. ÖWL 

PTPOG: csúnyán pipázik (Brassó m. Zajzon 

Nyr. III.: 

PEPOGYA (jripotya Gömi.r i. 
vézna, gyenge, beteges, nyomorék (Zilali 
XIY.-4.U; Biékelyfnld CzF.). 

PLPOGYÁS: beteges (Székelyföld Tsz.). 

PIPÓK : pipacs (Baranya m. Mecsekhát Tho- 
maer Ignác Le 

11. PIPOLA]. 

pipola-háló: tokfogó háló (szerkezete olyan 
mint a laptoló hálóé, de léhése islingból van 
kötve) (Gyór m. Nyr. XI.430; Hermán 0. Halá- 
szat Ki 

2. PIPOLA: [euphem. e h.: pa >lög, 

manó stb.]. Hordjon el a pipola ! Vágjon le a 
i'ijinla! Üssön meg a pipola! Mi a pipola ! (Csal- 
lóköz Csaplár Benedek). 

PÍPOMPÁPOM: taraxacum officináié (Nóg- 
i rád m. Ipoly-Litke Nyr. III.543). 

PIPONYA: harmat (Székelyföld Kassai J. 
Bfókönyv 11.368; IV.125; Tsz.). 

PIPŐKE : sárgamellú kis madár, sármányka 
(Háromszók m. MNy. VI.345; GyórflFy Iván) [vö. 
<ike\. 

(PIPÖBE). 

pipöre-tyúk : [?] (Torontál m. Száján Kálmány 
Ei. Szeged népe III. 166). 

1. PIPPAN, PIPPANY (pippang Csallóköz 
Csaplár Benedek): aranka, fúuyúg (apró, igen 
sűrű szórforma fú, mely a lucernát, lóherét stb. 
pusztítja; cuscuta europaea) (Vas m. Kemenes- 
alja Tsz.; Gyór m. Szigetköz Duna-Szentpál Nvr. 
VIII.522; Gyór vid. Nyr. VI.325; Csallóköz Csap- 
lár Benedek). 

pippan-fü: szórfú (agrostis capillaris) (Vas 
in. Kassai J. Szókönyv IV. 126). 

2. PIPPAN : pip-fé\e hangot ad, pipogBJ kezd 
(a kis liba) (Pest m. Kassai J. Szókünw IV. 
126). 

|PIR, PIBJAP]. Pírjáig: színültig, csordultig 
(Balaton mell. Tsz.). Tőcse teli pirgyáig (Veszp- 
rém m. Nyr. IV.276). Pirgyáig tőcse 
(Veszprém m. Szentgál Bánóczi József) 
eszik: tele eszi magát (Pápa Bódiss Jusztin). 

PIRAMIS: a puska gyújtócsöve, a melyre a 
kapszlit teszik (Tokaj Nyr. XXIV. 1 



157 



PIRCI-PIRICS 



IMRICSKOLÓ-PIRINTYES 



ir>H 



PIRCI: pkiny (Székelyföld Csaplár Benedek). 

PIRCÖM-PURCOM fpto ÖM ' p H ce em ) : nagyon 
tt, nagyon puccos (Szeged Kálmány 
L. Szeged né; Kálmány Lajos). 

PIRCSE: csóré, csupasz, meztelen (Moldva, 
Kiesse V l; V 11.478). 

PIRCSI: pircsi fene [vö. fene]. Egyen meg té- 
ged a jóféle pircsi! (Székelyföld Kiss Mihály). 

PIRE: kis csirke (Háromszék m. MNy. M. 
Vadr. 513a; Gyórffy Iván) (vö. 1. piri, 

pisse). 

[PIREG]. 

pireg-pörög: eggyre pörög. Pireg-pörög a 
rokka (Balaton mell. Nyr. 11.93). 

PÍREO : föld és érctartalom-nélküli kő eggyütt 
(Szatmár m. Nagybánya vid. Nyr. XIV.239). 

1. PIBGA: száraz bab- v. borsó-hüvely. Vess 
egy marék pirgát a tűzre (Somogy m. Szőllős- 
Györök Király Pál). 

[2. PIBGA, PÜRGA]. 

pirga-málé (Szilágy m. Egrespatak Kerekes 
i ; purga-málé Szatmár m. Kapnikbánya és 
vid. NyK. 11.379): idó elótt letört s azután rú- 
don megszárított új kukorica. 

PIRGÁL: 1. kifejt a hüvelyéből (babot, bor- 
sót) (Dunántúl Hegedűs István; Fehér m. Wolff 
Béla; Veszprém m. Várpalota Nyr. XXI.477; 
Somogy m. Szóllós-Györök Király Pál); 2. nyit, 
nyitogat (szőllót) (Zala m. Szabó Béla) [vö. 2. 
pirkát\. 

PIRHANYAGOS (Vas m. Kemenesalja Nvr. 
m.88; Somogy m. Kassai J. Szókönyv 1V.126; 
Somogy m. Visnye Nyr. XVII.334 ; Hol ? Kresz- 
nerics F. Szótár 11.132; pirhonyagos Veszprém 
Zolnai Gyula; Pápa vid., Balaton mell. Tsz.; 
pirnyagos Somogy m. Visnye Nyr. XVII. 334): 
pirosas, halvány-piros, vörhenyeges. 

PEEtHANYUL: kissé pirosodik. Pirhanyul a 
szüölüó (Soprony m. Nyr. V.425). 

PIHHÓKA : pirosas, halvány-piros, vörhenye- 
ges (Somogy m. Kassai J. Szókönyv IV. 126). 

1. PIRI: 1. picike, parányi (Hajdú-Szovát 
Rechnitz Ignác); 2. kis csirke (Székelyföld Kiss 
Mihály; Háromszék m. NyK. III. 13; Csík m. 
Tsz.) (vö. pire, pirike]. 

2. PIRI (Nógrád m. Nyr. V.182; p(ri Gömör 
m. Otrokocs Nyr. XVIII. 426): pálinka. 

PIRICB (?): rizs (Szlavónia Nyr. V.12) [vö. 
pirincs}. 

1. PIRIC8: árnyékszék (Zala m. Hetes Nyr. 
11.45). 

[2. PIBICS]. 

pirics-vássony : nyers vászon, fehéritetlen 



vasion (Baranya m. Vékony Kassai J. Szókönyv 

IV. 128). 

PIRICSKOLÓ: léniaszerű párkányos desz- 
kácska, a mellyel a fazekas a kályhaszemeket 
simítja és szögleteiket formálja (Kezdi- Vásárhely 
Nyr. XVI.384). 

PIRIKÉ (pilike Somogy m. Nyr. XX.430; 
pirige Székelyföld Csaplár Benedek): 1. pilike, 
pirike : picike (Somogy m. Nyr. XX.430). Pirike 
sirke (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.432). Az én 
szoknyám sárg a pikét, lippentsünk hát egy pirikéi 
(Kls-kún-Halas Nvr. XV1H.192) ; 2. pirige : g\ 
kóce (Székelyföld Csaplár Benedek); 3. pirike: 
kis csirke (Székelyföld Kiss Mihály ; Háromszék 
m. MNy. VI.345; NyK. 111.13; Vadr. 513a; 
Udvarhely m. Nyr. IX.236) [vö. pinike). 

PIRIKÓ : kis csirke (Székelyföld Kiss Mihály). 

PIRIMÓKOS: 1. magát túlságosan cicomázó, 
magáról szépet képzelő. Né te, be pirimókoson 
ül ott! (Háromszék m. Vadr.);, 2. finnyás, étel- 
ben válogatós (Udvarhely m. Ége Ferencz Mik- 
lós) [vö. mákos). 

PIRIMÓKUS: vmi ördög-, manó-féle. Majd 
elvisz a pirimókus [mondják a gyereknek, mikor 
rosszalkodik]. Olyan vagy, mint a pirimókus 
[mondják makrancos gyereknek] (Háromszék m. 
Bölön Brassai Károly) [vö. pili-mókus]. 

PIRINC: parányi (Háromszék m. NyK. 111.13). 

PIRINCES : cv (Székelyföld Tsz. ; Háromszék 
m. NyK. 111.13). 

PIRINCS: rizs (Szlavónia Nyr . XXIII.359) [vö. 
pirice]. 

PIRINDIKE: parányi (Baranya m. Tsz.) [vö. 
pici-pirin dike\. 

PIRINKA : cv. Várj ép pirinkáig (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

PIRINKÓ (piringó [kis ember gúnyneve] Hajdú- 
Hadház Nyr. XXI.45 ; Háromszék m. Nyr. III. 
374): cv (Nagy-Kúnság Nyr. XX.45; Kecskemét 
Csaplár Benedek; Orosháza Nyr. IV.378; Sze- 
ged és vid. Nyr. VI.136; Csaplár Benedek; 
Palócság Császár Árpád; Szatmár m. Nagy- 
Dobos Nyr. IX.138; Nagybánya NyT. IX.567; 
Zolnai Gyula; Szamosköz Nyr. XI.92; Székely- 
föld Tsz.; Arany-Gyulai NGy. III.352; Csaplár 
Benedek, Gyórffy Iván; Háromszék m. Tsz.; 
Vadr.; NyK. III. 13; Kiss Mihály, Márk Imre; Nyr. 
Háromszék m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva 
XV III. 574; Háromszék m. Száraz- Ajta Butyka 
Boldizsár; Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. 
IX. 127) [vö. paránkó]. 

PIRINTY: lucsok, csaták (Rábaköz Halász 
János). 

PE&INT YES : vizes, lucskos, csatakos. Pirin - 
tyes csibe (Rábaköz Halász János) [vö. parantyás, 

poronty,, s\. 



101 



NYÓ PI1 



PIRKOL 



m 



PIRINYÓ (piringyó Sümeg Nógrádi Jenő; 
yd Kuniig, Kisújszállás Nvr. XX.288):*, 
(Békés m. Balog Ist marom Kóssa Al- 

bert; Palóoaág Nyr. JÚOI.78; Bger Knokes 
Imre; Gömör m. Tsz.; Rimaszomk CXI, 

886; Bodrogköi Tsz ; ábenj m. Nyr. I\ 
> Kassai J. Szókönw IV. 126; Nyr 
824; Tok CXIV.1W; 3iatmár m. Nagy- 

bánya Nyr. IX.567; XX.480; Siilágy DL KVrokea 
Ernő; Erdély Kóssa Albert ; Háromaiék m I 
V.90; Márk Imre) [vö. mirinyó}. 

PIRIPIÓ (f'ir(f)ió) : parti ripó (tnerops api- 
aster, immenwoli, inonenfresser) (Zemplrn m. 
Sserenca, Hernád-Hidvég Kassai J. Szókönyv 
XJ; IV.128). 

IPIBÍT). 

ki-pirit : kiforgat, kikoptat, kisemmiz (örök- 
ségből, járandóságból) (Háromszék m. MNv. VI. 
335; Gyórfly Iván). 

PIRÍTÓ: pirosító (Baranya in. Csúza Nyr. 

XVI! 

PIRÍTÓS (pirítós Qömör m. Nyr. XVni.502; 
piritus Qyór m. Tsz.; Vas m. Répce-Szentgyörgy 

XVÚL674; Kecskemét Tsz.; 582; 

piritus Qyór m. Rábaköz Névtelen; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XV.65; píritus Soprony m. Horpács 

Vl»()9): L, piritus: sült tésztának tűztől bar- 
nított része (Gyór m. Tsz. ; Vas m. Répce-Szent- 
györgy Nvr. X\ IlI.-~.74); 2. pirítós, pirit 
tus, piritus: pirított kenyér (Soprony m. Horpács 
Nyr. V.269; Gyór m. Rábaköz Névtelen; Kis- 
Kun-Halas Nyr. XV.65; Kecskemét Tsz.; Nyr. 
X.382; Gömör m. Nyr. X VIII. 502). 

PIRITY: 10—12 m. hosszú kerító-háló (Heves 
m. Csépa Nyr. III.286; Csongrád Nyr. VII.526). 

pirity-háló: cv (Szeged Hermán 0. Halászat 
K :.: Török-Becse Nyr. IX.93). 

PIRITYEL: iddogál (Kecskemét Nyr. IV.284). 

PIRITTTEL: sütkérezik. Pirittyel a napnál 
(Kolozsvár Kassai J. 8zókönyv IV. 126. 128). 

PIRKAD: pirosodik (Tisza mell. Tsz.). 

1. PIRKÁL: firkál (Székelyföld Győrflfy Iván; 
Marosvásárhely vid. Zilahy József; Udvarhely 
m. Nyr. 111.261) jvö. cirkál]. 

2. PIRKÁL: 1. kifejt a hüvelyéből (babot, ! 
borsót) (Somogy m. Kassai J. Szókönyv IV. 127; 
Hol? Tsz.); 2. "nyit, nyitogat (szóllót) (Balaton 
mell. Tsz.; Zala m. Szabó Béla; Zala in. 
polca Nyr. XXV.47*) (vö. pirgál]. 

PIKK Ál, ÁS: szóllónyitás(ZaJa m. Kővágó-Örs, 
Révfülöp Nyr. XIX. 141). 

PERKALL-IK (pirkall&m) : pirkad, pitymallik, 
hajnalodik (Hars m. Zeliz vid. Nyr. XIV.288). 

PIRKÓ: burgonya (Szilágy m. Nyr VI 47 í; 

try László 1842; Kerekes Ernő, Ravasz 

Árpád; Zilah Nyr. XIV.431; Hegedús István). 



PIRKOL: ide-oda kapkod 
I firknl]. 

PIRKOTNYI (Székelyföld Nyr. ÍV.286; Ué 

hiiv ni Kiss Mii iniuiir BároMiiéh m. 

Uzon Nyr. VII l Háromszék m. 

snyó Nyr XVI |M) : parányi. 

PIRNYAD: pirul (Heves m. Névtelen 184 

PIROHA: derelye (Zemplén m. Nyr. IV.r. 

PIRÓK: pirosas, vöröses, vörheny eges (Bala- 
ton mell., Marcal mell., Vas m. Kemenesalja, 
Pápa vid. Tsz.; Palócság Nyr. XXI.422; l'.oreod 
m. Szihalom Nyr. XXIV.432; Qömör m. Tsz.). 

IPIRONG]. 

pirong-szó: pirongatás. ott sem m 
pap nekem pirongszónál egyebet (Erdély Vadr. 
224). Az eml" iszót szenved (Szolnok- 

Doboka m. Nyr. XVI 1.382). 

PIRONGAT (porin^ami Baranya m.K.-Domt><>. 
Darány, Nagy-Dobsza, Istvándi Nvr. XXV. 526). 

PIRONSÁG: pirongatás lot ne kapjak 

(Szabolcs m. Kis-Besenyód Nyr. IX. 137). 

PIROS (piross Abaúj, Borsod m. Király P 

[piros lipe]. 

piroslipés. Piroshpés mgváll: olyan ingváll. 
a melynek az ujjai piros virágokkal és leve- 
lekkel vannak telehímezve (Borsod m. Ethno- 
graphia Vn.80). 

PIROSÍTÓ (pirossító Ahaúj, Borsod in. Király 
Pál). 

PIROSKA: leuciscus rutilus (Tolna m. I 
man 0. Halászat K.). 

piroska-keszeg : scardinius erythmphthnlmus 
(Szeged Tsz. 203b; Hetman 0. Halász 

[PIROSLÓ]. 

pirosló-keszeg : <x> (Szeged Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

[PÍRTYASZT). 

meg-pirtyasEt : elcsigáz (Énnellék Nvr. V. | 

PIRUCS: fiideletlen lógós kocsi (Alföld Kas- 
sai J. Szókönyv IV.129). 

PIRÚS : pirított. Pirús kinyer (Szlavónia N 

XXIII. ::r>9). 

PIRVINDIKÓKA : picike, parányi (Baranya 
m. Csúza Nyr. XVI II, 335). 

PISIL (péséjjék Gömör in Nvr XW.72: pesel 
ív kassai J. Szókönyv IV.100; Székelyi 
Tsz. 293b; pésélés Brassó in Hosszúfalu ti 
I\ Ö17; pisel Marosvásárhely Szádi 
jrisef-tfcDeéeNvr. XII.45. 140; XXI \III. 

383; pösöl Duna mell. Kassai J. Szókon w IV. 
100). 



161 



PISÍT-PISLI 



PISLICÁR-PÍSZ-IK 



161 



PISIT: kilövell (folyadék az edény keskeny 
hasadékán; a vér a baromfi nyakából, mikor 
leöli Kunság Nyr. XVI. 482; Mezőtúr 

96). 

PISKÁL : pisál, vizel (Heves m. Vozári Gyula; 
Eger Nvr. XVII 1.23; Cegléd Ilosvay Vilmos; 
Hódmezé- Vásárhely Nyr. \ .417). 

PISKOLC (spiglóc [antimonium, spiessglas] 
Rozsnyó Nyr. VI 11.556). 

PISKÓTA (kiskóta (nép-etimológia] Hol ? Nyr. 
VII 1.69). 

PISLA: l. pilla (Heves m. Névtelen 1840); 
2. szem, álmos szem (Heves m. Névtelen 1840; 
Bereg m. Pap Károly). Nyisd fel már a fisiádat 
(Gömör m. Radnót Nyr. XXIH.45); 3. hunyor- 
gató szemű (Vas m. Kemenesalja Tsz.; Tisza 
mell. Erdósi József); 4. mécs. Jaj, kialudt a 
pislát* I (Mátra vid. Nyr. XXIV .478). 

PISLADOZ: pislog. Pisladoz a mécs (Udvar- 
hely in. Király Pál). 

PISLÁKOL: cv (Szeged, Csallóköz Csaplár 
Benedek; Tisza mell. Erdósi József; Szatmár 
m. Nagybánya vid. Nyr. XIV.237; Szamosköz 
Nyr. XI.92). 

PISLANCS : villamos lámpa (Csanád m. Mező- 
hegyes Márki Sándor). 

PISLÁNG: pislogó, föl-föllobbanó túz (Szat- 
már m. Kapnikbánya és vid. NyK. 11.379). 

PISLANGOL : pislog, föl-fóllobban (túz) (Szat- 
már m. Kapnikbánya és vid. NyK. 11.379). 

PISLE: a kenyér megszegésekor levágott 
darab (Hont m. Nyr. V.474; VI.271) [vö. püis, 
1. pille]. 

PISLEN, PISLENY (pisten Szlavónia, Haraszti 
XXI 11.358; pizslen Vas m. Fejérpataky 
László): kis csirke (mely nemrég kelt ki a to- 
jásból) (Szlavónia Nyr. V.12; Erdély Kassai J. 
Szókönyv IV.130; V. 182; Székelyföld Tsz.; Nyr. 
11.556; IV.236; IX.176; Udvarhely m. Nyr. III. 
261 ; Homoród Nyr. IX.38 ; Háromszék m. Tsz. j 
MNy. VI.345; Nyr. IV.515; V.90; Háromszék m. 
Orbai járás Nyr. VII.332; Kézdi-Vásárhely Nyr. 
1X425; Csík m. Tsz. 298a. 299a; Nyr. XII.235; 
Brassó m. Hétfalu Nyr. XVI.575; Hosszúfalu Nyr. 
IV.:, 

[Szólások]. Annyi, mint a pisién: fölötte sok 
(Székelyföld Tsz.). Annyi ember van, mint a pis- 
ién, ügy nyüzsögnek, mint a pisién (Háromszék 
m. Kovászna Butyka Boldizsár). 



PI8LENKE 

■ 



(Nagy-Kükülló m. Halmágy 



PISLI (Székesfehérvár Nyr. VII.187; pisili 
Szatmár m. Czimmermann János ; pusli Sümeg 
vid. Nógrádi Jenó : A sümegvid. nyelvj. 24) : 
köteg. Egy pisli fa (Székesfehérvár Nyr. VII. 
187). Egy pisili rősse (Szatmár m. Czimmermann 
János). 

8X0STZI I M AOTA.B TAJSZOTAm II. 



PISLICÁR: .nobilisnak látszani akaró snassz 
ember* (Békés m. Gabányi Endre). 

pisalicár-háló : az öreghálónál kissebb (csak 
j 100—120 m. hosszú), de ugyanolyan szerkezetű 
háló (Szeged Hermán O. Halászat K.). 

PISLOG : pitymallik (Nagy-Kálló Katz Samu). 

PISLOGÁS: villámlás (Udvarhely m. Zete- 
laka Nyr. 11.88). 

PISOJKA: kukorica-kásával töltött vékony 
hurka (Szlavónia Nyr. XXIII.359; Balassa József). 

PISOLYGÁS : mosolygás (Székelyföld Arany- 
Gyulai NGy. 111.258). MUyen szép pisolygása van 
(Háromszék m. Vadr. 513a). 

(PISOLYOD-IK]. 

el-pisolyodik : elmosolyodik (Székelyföld And- 
rássy Antal 1843) [vö. el-visolyodik]. 

PISOLYOG (pisojog; — picsolyog Borsod, Gö- 
mör m. Király Pál ; picsorog Alsó-Csallóköz Kóssa 
Albert) : I. mosolyog (Alsó-Csallóköz Kóssa Al- 
bert; Borsod, Gömör m. Király Pál; Székely- 
föld Arany-Gyulai NGy. III.306; Kiss Mihály; 
Udvarhely m. Nyr. III.554; Háromszék m. Vadr.; 
Csík m. MNy. VI.375); 2. pisojog: villámlik (Ud- 
varhely m. Havasalja Vadr.) [vö. bazsalyog]. 

[Szólások]. Pisolyog, mind a vadalma (Három- 
szék m. Vadr.). ügy pisojog, mind a süket vad- 
alma (Székelyföld Arany-Gyulai NGy. III.306). 

PISÓS : labdajáték közben való pihenés (Pa- 
lócság Császár Árpád). 

PISSOGAT: pislogat (Göcsej, Nagy-Lengyel 
Nyr. VIH.48) [vö. passogat]. 

PISTA: gyönge elméjű, bárgyú ember, sze- 
líd bolond (,a kivel csak pistikázni szoktak') 
(Kis-Kúnság Nyr. XXV.336). Ez csak olyan Pista 
(Kis-Kúnság Nyr. XXV.334). 

Pista-kisasszony: férfiaskodó, férfias sportot 
és mulatságot kedvelő nó. Ahun gurul a Pista- 
kisasszony! [mondják kerékpározó nőre] (Erdély 
Ellenzék 1897. 200. sz.). 

[PISTÁL]. 

ki-pistál: kikóstolgat (Hol? Tsz.). 

PISTIKÁZ: tréfál, bolondozik, mókázik (Kis- 
Kúnság Nyr. XXV.334. 336) [vö. istapistáz]. 

PISTYOG: [?). Pistyog a csirke [midőn éjjel 
a szárnyával verdes] (Pozsony m. Kassai J. Szó- 
könyv IV.130). 

pistyog-kattyog [a gyöngytyúk] (Hol? Nyr. 
XII.528). 

(PÍSZ-IK). 

[Szólások]. Píszik a segge: mehetnékje van 
(Szeged Nyr. VI 1.324). 

11 



taa 



I'ISZB— PI88KIXT 



I ! /KilOL-PISZMÁL 



164 



(Szolnok-Doboka in. Domokos 



PISZE (yisza Hol? Tsz.). Alig pisze: kissé 
pisié (Kis-Kúnság Kimnach Ödön). 

PI8ZEG ipiszög) : 1. suttog. Né pisiig. 
(Cegléd Ilosvay Vilmos); 2. csendes siippogással 
sir, hang nélkül szepegve tokog (8satmar vid. 
Tsz.; 8iaUnár m. Palóhán Xvr. XVU1.432; Szé- 
vulai Nüy. 111.360 >ály; 

Csik m. '• 176; 8iolnok-Doboka m. Domo- 

kos N\r £1.98) [vö. pisimag, szépig], 

PI8ZEREO 
Nyr. XI.93). 

PISZI : kis kutya (Vas m. Kemenesalja I K rósz- ! 
nerica F. Ssótár 11.133) [vö. 2. piszi i}. 

[Szólások). Htm a pisit: (euphem.] hiszi l 
fene (a manó, az ördög) (Vas m. Kemenesalja? 
Kresinerics F. Siótár 11.133). 

IPISZIT). 

pisEit-passat: tisztátalan folyadék v. kenőcs 
(Dunántúl Bódiss Jusztin) [v<». paszat], 

PISZK: száj (Rozsnyó Nyr. VIII.565) [vö. 1. 
piszka, piszkú], 

1. PISZKA: madár v. más állat szája (Torna 
m. Ruehietl Miklós 1839). 

2. PISZKA: mákszemnyi, szikra, csepp. Égy 
piszka hó sincs ott (Baranya m. Ormányság Nyr. 
IX. 285). 

PISZKATOLÓD-IK : L piszkálgat ; 2. piszmog 
(Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek). 

1. PISZKE (biszke Eger Nyr. XVIII.19; brüszke 
Rozsnyó vid. Nyr. XVI 1.476; büszke Tisza-Roff 
Markovics Sándor; Eger Nyr. XVIII.19; Qömör 
m. Hanva X\r. XX.287; Rimaszombat ós vid. 

XVH.624; XXII.382; picke Bars m. Nyr. 
18; piszke Tolna m. Paks Nyr. XXII.430; 
Baranya m. Csúza Xvr. XVIII.335; Cegléd Ilosvay 
Vilmos; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.334 ; Kecskemét 
Nyr. X.382; Palócság Tsz.; Hont m. Nyr. VI.271 ; 
Rimaszombat Nyr. V.229): egres [vö. bickéce], 

2. PISZKE : alburnus lucidus (Duna mell. Her- 
mán 0. Halászat K. ; Balaton mell. Tsz. 153a; 
Horváth Zsigmond 1839; Zala m. Szepezd Nyr. 
X\ II.J',7) [vö. 1. piszle], 

3. PISZKE : orrcimpa (Beregszász vid. Király 
Pál). 

PISZKÉS : kissebb kerítóhálóval járó halász 
(Komárom Hermán O. Halászat K.). 

pisskés-bárka : kis halászatnál használt bárka 
(Komárom Hermán 0. Halászat K.). 

pi8zkóa-háló: az öreghálónál kissebb, de 
ugyanolyan berendezésű háló (Komárom Her- 
mán 0. Halászat K.). 

PISZKINT: piszkálva megérint (Székelyföld 
Kiss Mihály). 



PISZKITOL: piszkaiéit (Székelyföld Kiss Mi- 
hály). 

PISZKOL: szid, dorgál BftTM 

Nyr orsód m. 8áta vid. Bartha Jó- 

zsef)- 

meg-piszkol: megszid, megdorgál (Borsod in. 
Sáta \ii Barthl József; Debrecen XIII 

hiltiik a gyereket (üömör, Heves 
m. Nyr- XXV. 287). 

PI8ZKOLÓD-IK : szidalmakkal illet Piszi. 
dtk rlarrl: szidalmaz vkit (Cegléd Ilosvay Vil- 
mos). 



PISZKOLÓDÁS : szidalmazás, 
(Cegléd Ilosvay Vilmos). 



fMtktdéi 



PISZKOS (puckos [mosdatlan] Baranya m. 
Csúza Nyr. XVIII.478): 1. lekváros galn 
kaj Xyr."XXlV.192); 2. pityókos, becsípett (Hegy- 
alja Ssókönyv IV. 132); 3. [tr< 
etimológia] biztos, komiszárius (Esztergom vid. 
Xvr. XlX.J.'.'.t) (vö. adó-piszkos], 

PISZKOTI : piszmogó ember (Háromszék m. 
Kiss Mihály). 

PISZKOZ-IK: piszkolódik. Piszkozik a ruha 
(Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.335). 

PISZKÚ. Nagy piszkú : szájas, nyelves (Rozs- 
nyó Nyr. VI 11.565). 

PISZKUTÁL: bizgat, piszkál (Nagy-Kúnság 
Nyr. XV 1.432). 

1 . PISZLE {pise, pisle, pisze Tona m. Paks 
Nyr. X1X.479; XXII.430; pisze-ha, Duna mell. 
Hermán 0. Halászat K.; púszla Tolna m. i 
Nyr. XVIII.334; piszle Tolna m. Pa \IX. 
479): alburnus lucidus [vö. 2. piszke, béka-piszlr]. 

2. PISZLE (piszlyé): 1. kutya orra (Nógrád 
m. Fülek Nyr. XXII.95); 2. [tréf., gúny.] ajak 
(Qömör m. Tsz.). Mégdagadt a piszléje (Nógrád 
m. Fülek Nyr. XXII.95). 

1. PISZLI: kolbásztöltó (Fólegyháza Nyr. IV. 
560). 

2. PISZLI: kis kutya (Székelyföld Kiss Mii, 
[v<>. piszi\. 

piszli-kutya : <v (Székelyföld Kiss Mihályi. 

PISZMA: buta, bárgyú, mamlasz dini? Tsz.) 
[vö. buszma], 

PISZMAG, PISZMEG: csendes szippogással 
sír, hang mlkül szepegve zokog (Szolnok-Doboka 
m Domokos Nyr. XI.93) [vö. piszeg]. 

1. PISZMÁL: piszkál, turkál, vájkál (Három- 
szék m. MXv. V 1.346). Anydkdm, Pista a kezemre 
ül>tt. — Igen ám, mert mindig piszmái az ételben 
(Alföld [fj Nyr. XV.95). 

fel-pissmél : fölfal |?) (Háromszék m. US} 
VI. , 



LM 



PISZMÁL— PI8SZANT 



PISSZEGTET— P1TI8ZKÁL 



166 



2. PISZMÁL : fitymál, ócsárol. Ejnye, de csúf 
kenu' Kati; Ufpmm hogy tudtál érte pénzt 

19 — Ne piszmáld, jó ez nekem! (Alföld (?) 
»5.). 

PISZMASÁO: tanyasiig, lustaság, lassúság, 
tehetetlenség (Gyór-Sz.-Márton, Veszprém vid. 
Bódiss Jusztin). A legduzmábbon belevágto nagy 
piszmasdggal a tüsök közi (Baranya ni. Ormány- 

V11.525). 

PISZMAT: apró szemét (Csallóköz Csaplár 
Benedek) (vö. peszmet, poszmat]. 

PI8ZMATI (Háromszék m. Kiss Mihály ; pisz- 
moti Erdóvidék Kis-Bacon Nyr. XXVI.47): pisz- 
mogó ember. 

1 . PISZMATOL: piszkít, szemetel (Zala, Veszp- 
rém m. Bódiss Jusztin; Csallóköz Csaplár Bene 
dek) [vö. peszmetel]. 

PISZMATOL : piszmog, szuszog, pepecsel, 
babrál, piszkál, turkál, vájkál (Vas m. Kemenes- 
alja, Veszprém m. Pápa Bódiss Jusztin; Somogy 
m. Crorgó Nyr. XVI1.478; Csallóköz Csaplár 
Benedek; Háromszék m. MNy. VI.346; Három- 
szék m. Uzon Forró István). 

PISZMOTA : 1. piszmogás (Háromszék in. MNy. 
Vadr.); 2. piszmogó (Balaton mell. Tsz.; 
MNy. V.153; Órség, Göcsej MNy. V.153; Három- 
szék m. MNy. VI.346; Vadr.). Piszmota ember 
(Rábaköz Halász János). 

PISZOG : piszmog (Pozsony m. Kassai J. Szó- 
IV.131). 

PISZOLÓD-IK: .zundít' |?] (Székelyföld Nyr. 

11.47 

PISZONYOD-IK : 1. színét, fényét veszti, 

pÍ8Zoksziuú lessz (viseltes szövet, ércnemú) 

kelyföld Tsz.; Háromszék m. MNy. VI.346; 

; HL825); 2. penészedik (Székelyföld NyK. 

X.335; Kiss Mihály; Háromszék m. Vadr.). 

meg-piszonyodik : L színét, fényét veszti, 
piszokszinú lessz (Székelyföld Kiss Mihály). Meg 
sem piszonyodott a köntösöm (Székelyföld Tsz.) ; 
enészedik (Székelyföld Gyórffy Iván; Csík 
m. Gyergyó-Ditró Nyr. XII.282). Ez a szilva mep- 
ptszonyodott (Háromszék m. Vadr.). 

PI8ZONYU: színehagyott, fényevesztett, pi- 
szokszinú (viseltes szövet, ércnemú) (Három- 
szék m. MNy. VI.357; Nyr. HI.325). 

(PISZÖS). 

piszös-szájú: [gúnynév] (Kalocsa Nyr. VIII.477). 

PISZPADOL: 1. piszmog, babrál (Kis-Kún- 
Hnlas Korda Imre) ; 2. finnyáskodik, válogat az 
ételben (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.334). 

PISZBA: fehér orrú (Borsod m. Szihalom 
Nyr. XXIV 432). 

PISSZANT : könnyedén megpiszkál, megérint 
(Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.478). 



raög-pisBzant : m. Ugyan pisszancsd még csak 
oszt a tüszkét, hogy melengessem még a készkémet 
még a lábcsámat (Eszék vid. Nyr. VIII.140). 

|PISSZÉGTET|. 

ki-pisszegtet : kipisszeg, kifütyöl (Székelyföld 
Tsz.). 

PISSZEN: mukkan. Ne merj pisszenni! (Sátor- 
ai ja-Újhely Nyr. XVII.279). Egyet se pisszenj! 
(Csík m. MNy. VI .375). 

PISSZENTÉS: mukkanás. Egy pisszentést ne 
merj tenni! (Sátoralja-Ujhely Nyr. XVII.279). 

[PÍSZT]. 

fel-píszt {fel-píszt&w) : odafagyott kötelet a 
cibék villásbotjával fölszabadit (Balatonfüred 
Hennán O. Halászat K.). 

PISZTÉR. Puska -pisztér : puskatisztogató. 
Kutya-pisztér : erdész v. más, a ki ugrani, va- 
dászni stb. tanítja a kutyákat, v. a ki zavarja, 
bántja, abajgatja ókét. Csibe-pisztér : csibék őr- 
zője. Liba-pisztér : libapásztor. Áüat-pisztér : 
állat-órzó. Nagy pisztér: [mondják arra, a ki jól 
ért vmihez] (Vas, Zala, Veszprém, Gyór, Ko- 
márom m. Bódiss Jusztin). Lú-pisztér, kutya- 
pisztér (Rábaköz Halász János). 

PISZTERKAL: 1. babrál; 2. piszkál, bolygat, 
háborgat, abajgat, noszogat (Vas, Zala, Veszp- 
rém, Gyór, Komarom m. Bódiss Jusztin; So- 
mogy m. Király Pál) [vö. peszterkél]. 

PISZTOLY (pistaj Székelyföld Kiss Mihály; 
Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 440; Csík 
m. Nyr. VI.90 ; pistaly Erdóvidék Arany-Gyulai 
NGy. 111.91 ; pistoly Háromszék m Angyalos, 
Besenyő, Gidófalva Nyr. XVIII. 574; pistő" Ko- 
lozs m. Zsobok Melich János; pistuj Szlavónia 
Nyr. XXIII.312; püstő Békés-Doboz Nyr. VIII. 
335; Tokaj Nyr. XXIV.192; püstöly Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv IV. 156; Zilah Kerekes Ernő). 

PISZTOBGA: [?] (Szatmár vid. Tsz.). 

PISZTRÁNG (pisztráng Erdély Szinnyei 
József). 

PITÁNKODIK : ólálkodik (Rozsnyó Nyr. VIII. 
235). 

PPTE: lepényforma sült tészta (Alföld Nyr. 
IV.379; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.432; Csongrád 
Nyr. IX.90; Palócság Tsz.). 

pite-máié: kukoricalisztből tejjel sütött le- 
pénytészta (Rimaszombat és vid. Nyr. X.89 ; 
XXVI.479). 

PITHÁS : beteges, nyavaly gós (Tolna m. Nyék 
Gáncs Géza). 

PITISZKÁL (pipiszkál Háromszék m. Vadr. 
513a): 1. pipiszkál, pitiszkál, pitizkál: piszkál, 
piszkálgat (Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV. 134; 
Szatmár Nyr. IX.265; Nagybánya Zolnai Gyula; 
Székelyföld Gálffy Sándor ; Háromszék m. Vadr. 

11* 



te? 



PITIZÁL-P1TVAR 



l'ITVAROL I'ITV 



618a); S. pitiszkál: babrálgat, pisimog, pepecsel 
.1) Szinnyei Jóuef; Háromszék ni. Vadr.). 

PITIZÁL: babrálgat, piszmog, pepecsel, las- 
sacskán motoskál vmin (Székelyföld Tbs.). 

PITKE: tyúkocska (becéző ssó| (Komárom 

. ■ 

PITLE Mi Cegléd Ilosvay Vilmos; Bars 
m. \\r XVII13K4): L pitié, pitit: malombeli 
síitasserssám (Vessprém Frecskay János ; Ceg- 
léd I Vilmos; Heves m. Névtelen 1840; 
rnnacli <"),i,,||. QOmOr m. 
Tss.) Pitíire őrölni: tinómra őrölni (Bari m. Nyr. 
KVÜL884); 2. pitU. szitált liszt (Bereg-Rákos 
és vid. Pap Károly) [vö. pitlik]. 

PITLÉL: finom lisztet őröl (Nagy-Kúnság Nyr. 

XVI | 

PITLÉLÉS, PITÉLLÉS: 1. piti, les: tinómra 
őrlés, lhfujtóljuk <i búzát pitiélés előtt (Borsod 
in. NM. XVI1Í.M4); 2. pitéilés: korpátlan liszt 
(Heves m. Sírok Nyr. 111.44). 

PITU {bidli Vas m. Kemenesalja és Szer- 
gény Nyr. XXV.90): puttony, itató- puttony (Sop- 
rony, Vas, Veszprém m. Nyr. XXV.90; Vas m. 
Sorok mell. Márton József; Vas m. Kemenes- 
alja és Szergény Nyr. XXV.90; Zala m. Tűrje 
Bódiss Jusztin; Fehér m. Baracska Tsz.; Tisza 
mell. Erdósi József; Cegléd Ilosvay Vilmos; 
Török-Becse Nyr. 1X.93 ; Hont m. Ipolyság Nyr. 
XIX.94; Bars m. Nyr. XVUI.384). 

PITLIK : malombeli szitaszerszám. Pitliken 
őrölni: szitára őrölni (Palocság Tsz.) [vö. pitle]. 

pitlik-malom : szitás malom. Egész nap jár a 
szájuk, mint a pitlik-malom (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

IprrLiKfüj]. 

el-pitlikül : eleblábal, odább áll. Jó tette, hogy 
elpitliküt, mer külömben maj kivalagásztuk vőna 
(8omogy m. Nyr. III.468) (vö. el-pikliz\. 

IPITLIS]. 

pitlis-malom: szitás malom (Török-Becse Nyr. 
IX.Í* 

PITLIZTET i lisztet finomra szitáitat a pitlin 
(Cegléd Ilosvay Vilmos). 

PITONKA: vmi ehető gombafaj. Őszi, tavaszi, 
fehér, barna, piros pitonka (8zatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. XIV.524). 

PPT AB : rövid (derékig nem érő) női ujjas 
(Tisza-Dob Nyr. XX.480). 

PITVAR ivutrur Szeged vid. Nvr. \ .27 1 ; pitar 
Vas m. órségNyr. 111.479 ; VII.372 ; Göcsej Nvr 
XIII. 495; Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VII.86; 
Somogy m. Csurgó Endrei Ákos; Baranya m. 
Nvr. V.331 ; Jászság Kimnach Ödön; Mezőtúr 
X.569; Kecskemét Nvr. IX.360; Csaplár 
Benedek; Kúnszentmiklós Nyr. XV.47; Békés 



m. Nyr. V.86; Tolnai Vilmos; Csongrád ■ 

Arany-Gyulai NGy. 11.881; Nyr. I 

mező- Vásárhely N \.92; Szentes ' 

Szeged Kalmanj I.. Szeged 
népe I. Bevezető XII Csaplár Benedek; Komá- 
rom m. Natffvad Nyr. IV. 236; Komárom tn 
Nyr. XVI Komárom m. Perbete vid. Gáncs 

Géza; Csallóköz Tsz.; Palócság Tsz. ; Nyr XXI. 
507; Borsod m. Bthnographia Vll.73; Gömör m. 
Nvr. XVIII. 167; XXIII 16; Nógrád m. Nyr. VI. 
186; Nógrád ni. Kimóc Nvr. VI> m. 

Fugyi- Vásárhely Nyr. 111.232; Bihar m I 
Nyr. VI.519; Debrecen Nyr. 0L668; IX. 165; 
Szatmár Nyr. VII.423; Szatmár m. I'utóhása 
Nyr. XVm.482; Tokaj Nyr. XXIV.198; Kassa 
vid. Nyr. XVIII. 4 ulyföld Csaplár Bene- 

dek; Aranyosszék Kriza; Torda-Sz.- László I 
bély József; Szolnok-Doboka m. Domol 
Xfl.625): 1. pitar: (könyöklő és oszlopuk 
kuli) tornác (Zala m. Hetes Ethnograpnia VIII. 
93; Somogy m. Csurgó Endrei Ákos). Oszlopos 
pitar (Baranya m. Nyr. V.331); 2. j Ivar 

(Békés m. Tolnai Vilmos) ; 8. pitar: előszoba (a 
konyha előrésze, a melyből jobbra és balra a 
szobák nyílnak) (Palócság Nyr. XXL607; Borsod 
m. Ethnographia VII.73; Kassa vid. Nvr. VIII. 
431 ; Tokaj Nyr. XXIV.192; Szatmár in. Patóháza 
Nyr. XVII 1.432; Torda-Sz.-László Borbély 
zsef); 4. pitar, pitvar : konyha (Kecskemét Csap- 
lár Benedek; Mezőtúr Nyr. X.569; Kúnszent- 
miklós Nyr. XV.47; Békés m. Tolnai Vil: 
Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 11.381; Hód- 
mező- Vásárhely Nyr. IX.92; Szentes Nyr. V.225; 
VIII.331; Szeged Kálmány L. Szeged népe I. 
Bevezető XII.; Csaplár Benedek; Komarom m. 
Naszvad Nyr. IV.236; Komárom ni. Fúr 
XVIII.528; Komárom m. Perbete vid. Q 
Géza; Csallóköz Tsz.; Csaplár Benedek ; Palóc- 
ság Tsz.; Hont m. Páld Nyr. XIV.576; Nógrád 
m. Nyr. VI. 135; Bihar m. Fugvi-Vásárhely 
III. -232; Debrecen Nyr. III.563; Tokaj' 
XXIV.192 ^Székelyföld Csaplár Benedek) [vö. 
2. patvar]. 

PITVAEOL: udvarol (Tisza null. Erdósi 
József)- 

1. PPTY, PITTY: 1. mind a két végén meg- 
hegyezett fáeska, melyet a játszó gyermekek 
ütőfával föl- és elütnek (Székelyföld Benedek 
Elek; Háromszék m. Gyórffy Iván; Háromszék 
DL Uzon Erdélyi Lajos); 2. az ing vallanak 
tetején levő hegyes háromszög alakú betoldás 
(Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos): 3. orrhegy. 
Megfogom a pittyedet (Alföld |?| Nyr. XV.95). 

2. PITY: (kis fiúnak becésö megszólítása). 
Egyél egy ki< pityém, mett ha nem, 
Iáira hitvánkozol (Háromszék m. Vadr. 856) [vö. 
pit). 

[3. PITY]. 

pity-kő: kavics, a mellyel a gyermekek 
szanak, parittyásnak (Soprony m. Fútelek, i 
tergom Nvr. XXV.407; Hont m. Páld N 
XIV.576). 



169 



PITY-POTY— PITYERÉ 



PITYEkED-IK- PITYÓKÁS 



170 



pitykövea: kavicsokkal játszik (Dunántúl PITYÉBED-IK (elpétyéréd ik Székelyföld Kiss 

Horváth István) |vö. bé'ggykövez]. Mihály). 



PITY-POTY, PITY-POTTY I pity-potya Sze- 

ged Kalmany I.. Szeged népe 1.21. :>>tya 

Hol .1.286): hitvány, haszontalan, sihi n \ . 

semmirevaló (Nagy-Kunság, Túrkeve Nvr. VIÍI. 

469; Szeged vid. Nyr. VI. 182). Pity-poty (pity- 

ty) ember (Tolna m. Paks Nvr. XXI 1.430; 

Palócaág Nyr. XXI.417). A mi Péterünk se vöt 

ippen pitty-potty ember (Orosháza Nyr. VI. 371). 

Nem hummi pitty-potty emberek azok (Debrecen 

VI 1.328). Pity- potya embör (Szeged Kálmány 

-zeged népe 1. 212). Pity-poty ár: potom ár 

.i. Magyar-Soók Nyr. XX.221). Pity-poty 

potom áron (Mátyusfölde Nyr. XIX.557). 

PITYÁKL IK: pitymallik (Brassó m. Hétfalu 
Kiss Mihály). 

PITYE: ajak (Gömör m. Tsz. 133b) (vö. 1. 
pitty\. 

PITYEG : l. pity-pity-h&ngot ad, csipog (a kis 
csirke). Pityeg a pisién (Székelyföld Kiss Mihály); 
2. csacsog, fecseg (a kis leány) (Székelyföld 
Kiss Mihály) [vö. 2. pityeg]. 

PITYEGTET, PITYÖGTET : kényeztet (gyer- 
meket) (Székelyföld Kriza; L'dvarhely m. Vadr.). 

PITYEMONYÁSZ: restül dolgozik, haszon- 
talanul tölti az idót (Bihar m. Poesaj Nyr. 
VL4B 

PITYENEG: az ing nyaka és válla közötti 
ékformájú ereszték (Székelyföld Andrássy Antal 
1843; Háromszék m. MNy. VI. 346; Győrffy 

1. PITYEB: huzamosan szótt vászon (Ba- 
ranya m. Tsz.). 

2. PITYEB {pityer; — pityer Vas m. Czim- 
mermann János; Bz&ntxx-pttyér Zala m. Szent- 
györgyvölgye Nyr. 11.280; pütyröket Vas m. 
Német-üencs Nyr. XXVI.93): pacsirta (Duna 
mell. Kassai J. Szókönyv 11.207; Soprony m. 

V.425; Soprony m. Szakony Király Pál; 
Vas m. Kassai J. Szókönyv IV. 133; Vas m. So- 
rok mell. Márton József; Vas m. őrség Nyr. 
1.421; VII.330; Zala m. Sümeg vid. Nyr. XXII. 
286; Zala m. Orosztony Nyr. XXIV.384 ; Ba- 
ranya m. Ormányság Nyr. 1.424; Palócság Tsz.). 

1. PITYERÉ (Félegyháza Nyr. IV.660; Oros- 
háza Nvr. IV.378; Szeged Nyr. V.571; pityeré 
Kecskemét Nyr. IV.284 ; Csongrád Nyr. IX.90; 
Makó Csécsi Miklós; pityöre Kis-Kún-Halas Nyr. 
III. 472: \VlII.192;Hódmezó-Vásárhely 

IX.92; XV.520; Szeged Nyr. VII.236; 
putera Gyór m. Rábaköz Névtelen ; putra Csalló- 
köz Farkas Ferenc; Komárom m. Naszvad Nyr. 
16; pütyöre Szeged Király Pál): árnyékszék 
(a szabadban). 

2. PITYEBE: burgonya (Mármaros m. Hosssú- 
mezó Király Pál; Zaránd m. CzF.). 



PITYÉBÉG(í>«yér^Székelyf..I.l iály; 

Pityereg Szilágy m. Kusaly Kerekes Ernó; Három- 
szék m. Tsz.: Nyr. X.327; pöcsörög Székelyföld 
Arany-Gyulai NGy. 111.360; pötyörög Udvarhely 
m. Vadr. 55; Háromszék m. Király Pál). — 
Petyereg: csepereg (az esó) (Szilágy m. Kusaly 
Kerekes Ernó). Petyeregni kezd az idő: csepe- 
regni kezd az esó (Háromszék m. Nyr. X.327) 
[vö. pityorog]. 

PITYEBÉSZ: pityereg (Csallóköz Nyr. I. 331). 

PITYEBI Pityeri táti [zsidó gúnynév) (Ka- 
locsa Nyr. VIII.477). 

PITYEBKE: búbos pacsirta (Hol? Nyr. XVII. 
575). 

PITYEZ: kapókövez, kapókövekkel játszik 
(Esztergom Kassai J. Szókönyv III.106; IV.115) 
[vö. pikéz]. 

[PITYI]. 

pityi-gangos (pici-ganyos [nyilván hiba e h. 
pici-gangos] Maros-Torda m. Nyr. XII.425) : 
L rátartós, büszke, hetyke, negédes járású (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). Mondom neki [a lónak] 
amúgy mirgyilusoson : Hó, megájj, pityigangos! 
ne légy ojan jeszke! (Háromszék m. Vadr. 431); 
2. vmi babonás képzeletbeli lény. Sokszor a 
piciganyos [így] jár az emberek feje felett tüzes 
szekerén (Maros-Torda m. Nyr. XII.425) [vö. 
gangos]. 

PITYIZÁL (pitized Pápa vid. Tsz.). 

PITYKE (petyke Vas m. Tsz.). 

PITYKEL: hegyesít (Háromszék m. Gyórffy 
Iván). 

PITYKÉZ-TK: [tréf.] közösül (Szeged Csíkos 
Márton). 

PITYMALL-IK (\pitynyall-ik Palócság Vozári 
Gyula): sötétedik (este). Mikor má pitymallani 
kezdett, a csizsmadijáné gyertyát gyútott, kettőt, 
mint sábeskor a zsidók (Ugocsa m. Gődényháza 
Nyr. III.370). 

PITYMOBOD-IK: pitymallik, hajnalodik (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

PITYÓ : [tréf] tojás (Heves m. Névtelen 1840). 

PITYOGÓ : [tréf. gúny.] mécs (Cegléd Dosvay 
Vilmos). 

PITYÓKA: burgonya (Erdély Kassai J. Szó- 
könyv IV. 135; Szinnyei József; 8zékelyföld Tsz.; 
Császár Árpád; Torda-Aranyos m. Gerend N\r. 
XXIII.577; Csík-Szentgyörgy Nyr. X.330; Csík- 
Madaras Nyr. XX. 144; Segesvár Nyr. 1X.44; 
Bukovina Nyr. VI. 525) [vö. 2. picsóka]. 

PITYÓKÁS: pityókos, kissé becsípett (Tisza 
mell. Erdósi József; Cegléd Uosvay Vilmos; 



171 



ITI'YÚKOS l'IT 



I plajbász 



172 



Szeged Csaplár Benedek ; Rhnattonifcal R PIVÓ, PÍVÓ 

XV.474; Kassa vid. Nyr XTII.28Ö; BlftllB 



Baaboka, UgooM m. Ny*. K.184; Zilafa Hyr. 
JOV.481; Szilágy-Somlyó Nyr ICvTJBfl). 

PITYÓKOS (bityókos Zala ni. \ Ólak Lajos). 

pityókos-eszü: félessú, hóbortos (a ki úgy 
bessél v. viselkedik, mintha pityókos volna, 
pedig nem is isiik) (Kis-Kúuság N\ i XXV. 336). 

PITYOLÁZ: pityizal (Déli-Somogy Simonyi 
Zsigmond). 

TYOROO (Cegléd Iloavay Vilmos ; Szatmár 
vni. Tsz. ; /i.sorop Szatmár m. Nagybánya Bahdnv 
herr Gyula): hangosan pityereg |vö. picsog, 
pityerig]. 

PITYÓS (Szilágy-8omlyó Nyr. XVI.286;p»íw 
Bodrogköz Tsz.; pityis Heves m. Névtelen 1840; 
Szatmár m. Gencs Nyr. X.52r>; ptíym Nógrád 
DL Fabó András 1841; Székelyföld Csaplár 
Benedek; Háromszék m. MNy VI.846; Gyórffy 
Iván; pityus Nagy-Kúnság Nyr. XVIJ.T2; Békés 
m. Balog István; Zilah Nyr. XIV.431): 1. pitis, 
is, pityos, pityus: pityókos, kissé becsípett 
(i. h.); 2. pityós: iszákos (Szilágy-Somlyó Nvr. 
XVI. 286). 

PrTYŐKE: apró fánk (Erdély CzF.; Szé- 
kelyföld Andrássy Antal 1843; Háromszók in. 
MNy. VI.346; Gyórffy Iván). 

(PITYPALATTY]. 

pitypalatty- virág: papa ver rhoeas (Vas in 
Sorok mell. Márton József). 

PITYPANG: leontodon taraxacum (Gömör, 
Borsod m. Nyr. XXII. 134). 

PIT Y PIRIT Y: pitypalatty, fúrj (Bodrogköz 
Kassai J. Szókönyv IV.133. 136; Tsz.) (vö. kittij- 
kurutty, putypurutty]. 

1. PITTY: ajak, pittyedt alsó ajak, barom ajka 
(PaJócság Nyr. XXII.78; Nógrád m. Kukk 
XX 11.95; Heves m. Névtelen 1840) [vö. pitye]. 

(Szólások). Pittyet veszek: lepittyesztem az aj- 
kamat (Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

PITTY: .hegyes petyeg a papucson v. 
csipkés rész' (Brassó m. Hótfalu MNy VI.321). 

PITTYASZ: pittyedt ajkú (Székelyföld Tsz.). 

PITTYEGET: szájával gúnyos mozdulatokat 
tesz (Balaton mell. Tsz.). 

PITTYÉS: rátartós, hetyke (Fehér m. Rác- 
Almás Simonyi Zsigmond) [vö. hicces, hittyé's). 

PITTYEZ-IK: pilinckézik (pinckével, pigével, 
dóiéval játszik) (Székelyföld Benedek Elek). 



PITYUKKÁ, PÜTYURKA: picike (Alföld Gál 
Simon; Cegléd Ilosvay Vilmos) [vö. putyur]. 

PITYŰRKE: K (Komárom Beöthy Zsolt). 



(iMinantul Nu \ 1 - 1 . Salavónia Nyr. V.10 
XXIII :••<)); 2. sörélesztó (Szlavónia N> 

PIVONKA: pünkö8<: bazsarózsa (poeo- 

iii.u (Possonj in. Kassai J. Szók.mw IV. 113. 

PIZ|-EKP| (pi:m) : pilinckrzik íplnokével, pigó- 

\.'i, dóiéval látszik) (HAromaiéi m. MNy. vL 
346; GyórfTy Iván). 

FIZOL (pizúl): az eregetó zsinegeket eggy- 
másba bonyolítva erőszakkal elveszi a m 
sárkányát. Pizúdd, pizwl kujvar 

XXVI Mi). 

PIZSE: otirke, kis csirke (Rábák Sár- 

kány Nyr. XVDL191; Balaton mell, P 
Tsz.; Somogy m. Ádánd Nyr. 01.475) [vő. pire\. 

PIZSÉLLE (pizstlle; — pixellé Zala m. Kassai 
•i Baókönyv V.182; pizséU Vas m. órsóg 
III. 283; Vas m. Hódos Gombocz Zoltán; pizsélle 
Vas in. Őrség Nyr. 1. 1 *öle Zala m. Alsó- 

Lendva vi.I. Nyr. XIII.:'. Z;ila in. 

Hetes Ethnographia VIII.94): x in. 

Horpács Nyr. V.269; Vas in. Nyr. 111.27 
Tarodháza Nyr. X.90; Vas m. Soruk null. Már- 
ton József; Vas m. őrség Nyr. 1.422; III.283; 
Zala in. Kassai J. Szókönyv V.182; Zala m. 
Hetes Bellosics Bálint; Göcsej Tsz XVII. 

508; Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. XIV.382; Zala 
m. Alsó-Lendva Nyr. XI1I.332). 

PIZSI: hangyaboly (Fehér ni. Szolgai - 
Nyr. IV.45). 

PIZSL-IK, PIZL-IK: szétmállik, szétporlik 
(kó, föld, hant) (Zala m. Hetes Nyr. XIX.576; 
Bellosics Bálint). 

el-pízslik: > (Dunántúl Nyr. 1.104). 

PLÁGA (paldga Hajdú-Nánás Máté Lajos; 
Kalotaszeg, Zsobok afelich János \ peldga Hajdú- 
szoboszló Feltóthy László): tenyeres (tényt- i 
csapás vesszővel, pálcával, léniával). 

PLÁGÁZ: tenyérbe csap (vesszővel, pálcával. 
léniával) (Erdély Csaplár Benedek). 

PLÁGÁZGAT: tenyérbe csapkod (vessző 
pálcával, léniával). Nem is plágdzgatta 
tenyeremet (Szatmár m. Nagy-Dobos N> r IX 

PLAHOL: páhol (Nógrád m. Tolmács N 
XVIII.48). Csak plahódd őt' >dig, még 

mozogni bír (Nógrád in. Tolmács Nyr. XVI : 

PLAJÁS, PALAJÁS: 1. palajás : határszéli 
ór (Brassó m. Tátraim Nvr 11.523); 2. piáját: 
mezei rendór (Arad NyK. XŰ.108); 3. plajás: 
a gombozásnál [gyerekjáték] az ütésre szolgáló 
gomb v. domborúra kivert régi pénz (Arad Tolnai 
Vilmos). 

PLAJBÁSZ ikalajbác Székelyföld Gyór 
kalajbász, kdldjbász Székelyföld Nyr IV. 183; 



173 



PLAKON PLÉH 



PLÉHE8— PLUNDRA 



174 



Csík m. Gyimes Nyr. IX.504; palajbác Székely- 
föld Oyórffy Iván ; palajbász Tolna m. Fölsó- 
:; Hajdú-Hadház Nyr. 1X525; 
Debrecen Nyr. XI 476; pe'ldjbász Soprony m. 
Szilsárkány Nyr. VI.373; plajbác Szilágy m. 
Deéshása Kerekes Ernő; plojlfác Maros-Torda 
in marosi alsó-járás Ravasz Árpád; polojbász 
irhely m. Nyr. Y.180). 

PLAKCIN : kis háti ponyva, melynek a négy 
sarkán kettes varrású, kétujjnyi széles, eggy-két 
arasznyi hosszú kötője van ; ezekkel kötik össze 
a belerakott füvet (Zemplén m. Deregnyő Nyr. 
VTL519). 

PLATTÉN, PLATNI (pdldtten Székelyföld 
platni Torda-Aranyos m. Gerend 
\ III. 577; plattén Kolozsvár Szinnyei 
József; Háromszék m. Erdélyi Lajos; Marosszék 
Seprődi János; Marosvásárhely Nyr. IX.428; 
Alsó-Fehér m. Lázár István) : 1. pdldtten : a tűz- 
hely vaslapja (Székelyföld Nyr. IV.236); 2. platni, 
Iten: takaréktűzhely (Háromszék m. Erdélyi 
Lajos; Marosszék Seprődi János; Marosvásár- 
hely Nyr. IX.428; Torda-Aranyos m. Gerend 
! II."»77) : 3. plattén: vaskemence (Három- 
szék m. Erdélyi Lajos; Alsó-Fehér m. Lázár 
István). 

PLATTY: (lapos ütés, laposan ütődő test 
hangja]. Addig ődöngött a gyermek, hogy egyszer 
csak platty! — letenyerelt a sárba (Abaúj, Borsod 
m. Király Pál). 

PLATTY AN : laposan ütve v. ütődve csattan 
(a pof; az egész szájjal ügyetlenül szélesen 
cuppantott csók; a gyúródeszkára csapott lágy 
tészta) (Abaúj, Borsod m. Király Pál). 

PLATTYOG: laposan ütődve csattog (pl. a 
sodrófával sebesen nyújtott tésztalevélnek a 
széle, mikor a sodródeszkához csapódik) (Abaúj, 
Borsod m. Király Pál). 

PLÉBÁNOS (pélébános Pozsony m. Zsigárd 
Nyr. XIX.-T.9. 504). 

PLÉH (pele Vas m. Tarodháza Nyr. X.90; 
Vas m. S.-Tóthfalu Király Pál; pele Rábák. iz 
Bódiss Jusztin; Repce mell. Nyr. XX.367; Vas 
m. Pálfa Nyr. XXV. 576; Vas m. 8orok mell. 
Márton József; pele Hajdú m. Kába Nyr. XXV. 
426; pélé 8omogy m. 8zólád Nyr. VIII.326; 
Mezőtúr Nyr. VIII.443; Pozsony m. Zsigárd N\ r. 
XIX. 459. 504; péíéh Székelyföld Nyr. IV.; 
ajtu/*7A*-lik Vas m. Órség Nyr. VII.470; XII. 
281 ; pili Székelyföld Gyórffy Iván ; Háromszék 
ilo8, Besenyő, Gidófalva Nyr. XVIII. 
plén Szlavónia Nyr. XXIII.312; jrife Göcsej 
ily Pál; 8omogy m. Kálmáncsa Nyr. XI.238: 
t'ágyog Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VII. 131 ; 
pőU Közép-Baranya Nyr. 11.237; Baranya m. 
ormányság Nyr. 1.379; Baranya-Sz.-Lőrinc Nyr. 
XVII.380; pöléh Somogy m. Király Pál): l. pele, 
pfle, plé, pléh, plén, pöle, pölé, pöléh: vasból való 
ajtózár (Rábaköz Bódiss Jusztin; Vas m. Tarod- 
ház; i K); Vas m. Sorok mell. Márton 
József; Göcsej Király Pál; Somogy m. Király 



Pál; Somogy m. Kálmáncsa Nyr. XI.238; So- 
mogy m. Csurgó Endrei Ákos; Közép-Baranya 
Nyr. 11.237; Ormányság Nyr. 1.379; Baranya- 
Sz.-Lőrinc Nyr. XVII.380; Fehér m. Nyr. X.188; 
Szlavónia Nyr. XXI1I.312); 2. pele. tepsi (Vas 
m. Pálfa Nyr. XXV.576); 8. pléé |ígyl): ,mell- 
szövet' [?| (Dráva mell. Nyr. V.572). 

pöle-bágyog: bádog-icce [?] (Göcsej, Nagy- 
Leugyel Nyr. VII.131; vö. Lehr A. Toldi 460). 

plóh-kendő: [nép-etimológia] plaid (Hol ? Nyr. 
V 11 1.69). 

PLÉHES : bádogos (Marosvásárhely Nyr. IX. 
428). 

PLEKETOB: meddő juh v. tehén (Alsó-Fehér 
m. Lázár István). 

PLÉNGYUHA (pléngyuha, plengyuha Cegléd 
Ilosvay Vilmos ; Kecskemét Nyr. XXV.95 ; Csap- 
lár Benedek, Simonyi Zsigmond ; Szeged Csaplár 
Benedek; pléngyuha Szeged Debreczeni János; 
pléngyuhafu [?] Szeged vid. Nyr. 11.92) : lompos, 
toprongyos, rendetlenül öltözött, piszkos. Má 
megin de plengyuha vagy: lecsúszott a kapcád 
(Kecskemét Nyr. XXV.95). De pléngyuhán áll 
rajta a ruha, mintha vasvülává rakták vóna rá! 
(Cegléd Ilosvay Vilmos). 

PLETYKA (peletika Dunántúl MNy. V.98 ; 
pélétyka Kecskemét Nyr. IX.357 ; Palócság Nyr. 
XXI.417). 

PLETYKÁL (kipéZétykájja, Heves m. Péter- 
vásár Nyr. XIX.240). 

PLINÁL : zálogol (Bukovina Nyr. VI.525 ; vö 
XXDI.485). 

PLINCUS: mocskos, piszkos (Szatmár m. 
Patóháza Nyr. XVIII.532). 

PLOP: jegenyefa (Hunyad m. Lozsád Nyr. 
XXII.502; XXIII.143). 

PLÖTYÖGŐS: lötyögős, nagyon bő (ruha) 
(Tokaj Nyr. XX1V.192) [vö. pőtyögős). 

PLŐTYÖNG : fityeg. Nézd csak, hogy plőtyöng 
itt ez a főt (Szatmár m. Patóháza Nyr. XIX. 
379). 

PLUNDRA (pundra Félegyháza Pollák Béla; 
Szeged Kálmány L. Szeged néne 1.79 ; Divényi 
Gyula; Beregszász Nyr. XXV.480; Bereg-Rákos 
vid. Pap Károly; Háromszék m. Vadr. 366): L 
plundra, pundra: hosszú fölső-ruha, köpönyeg 
(Beregszász Nyr. XXV.480) ; 2. plundra: zeke- 
féle (Székelyföld Széchy Károly). Farboszontó 
kurta pundra (Háromszék m. Vadr. 366); 3. 
plundra: kabát v. egész öltözet (Vác Divényi 
Gyula); 4. plundra, pundra; rongyos ruha (pl. 
guba) (Bereg-Rákos vid. Pap Károly) ; 6. plundra, 
pundra: rövidszárú gyermeknadrág, hátulgom- 
bolós ujjas bugyogó (Félegyháza Pollák Béla; 
Szeged Divénvi <i\ula; Hont m. Ipolyság N\r. 
XIX.94) [vö. pundri\. 



175 



PLUNDRÁS- pocak 



POCAK POCIK 



m 



[PLUNDBAS|, PUNDRAS (Cegléd Iloavay \ il- 
moa; Pélegyhása Pollák Béla; Hegyalja Erdélyi 
■I. N-i'-i. és mond. III. 143; jmndorás Nagy-Knn- 
aág f marii: nadrágoa (Cegléd 

Iloavay Viin • m/i-ría; térdig éró nádi 

viaelő. Pumlrás gyáva német 
J. Népd. éa mond. UL148.) l'undrás német 
| kerékpárotok gúnyneve) (Félegyháia Pollák 
Béla); 9.pundorás: pongyola (Nagy-Kúnaég Nyr. 

PLüTA: átlyukaaztott kéreg- v. fadarab, a 
milyeneket a húzó-háló fölére fűzve kötnek, 
hogy úaiva járjon a viieu (Rrdóvidék, olt mell. 
Hermán 0. Halászat K.) [vö. plutaj, póta]. 

PLÜTAJ: tutaj (Bihar ni. Nyr. XIII.364; Kth- 
nographia IV.202). 

PLUTÁS : tutajos (Szatmár m. Patóháza Nyr. 
XVI 11.96). 

[PLÚCSKŐL]. 

meg-plücskől : (tréf.) megver (Csík-Szent- 
györgy Nyr. x .-J38). 

PLÜNNYÖO (Sz.-krlylV.M Tsz.; prünnyög 
8iékelyf"<"»hl Kiss Mihály; Udvarhely m. Homo- 
ród vid. Nyr. XXI1I.44; Háromszék m. Vadr. ; 
ptriinnyöghecc Székelyföld Nyr. V.85): bőg (a 
tehén a borja után, a borjú az anyja után), 
hümmögve sir (a gyerek) [vö. bünnyög]. 

1 . POC : nagy has (Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

2. POC; patkány (Tisza mell. Erdősi József ; 
Bihar m. Érkeserü Nyr. 11.179; Bihar m. Fúrta 
vid. Nyr. IV.44; Bihar m. Székelyhíd Nvr. V. 
268; Hajdú-Ssovát Rechnitz Ignác; Hajdú m. 
Földes Nyr. XVI.384) [vö. pácó, pocik]. 

poo-egór (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.432; Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai NGy. III.372; Nyr. 11.471 ■ 
pác-egér Székelyföld Nyr. V.222; Marosvásár- 
hely Nvr. IX.428; Udvarhely m. Nyr. XI.40; 
Kis-Kükülló m. Szókefalva Nyr. XV.144; Seges- 
vár Nyr. IX.44): » 

[3. POC]. 

poc-hal (Baranya m. Bélye Nyr. XVIII.46; 
Beregszász vid. Király Pál; póc-hal Bodrogköz 
Hermán 0. Halászat K.): 1. poc-hal: ebihal. 
tojásból kikelt békafi (Baranya m. Bélye Nvr. 
XVIII.46; Beregszász vid. Király Pál); 2. póc- 
hal: umbra canina (Bodrogköz Hermán O. Ha- 
lászat K.). 

POCA: l. disznó (Tata Matusik Nep. János; 
Kecskemét Csaplár Benedek); 2. tintafolt (Tolna 
m. Paks Nyr. XXI 1.430). 

poca-fű: csudafa, pukkantó (datura stramo- 
nium (Hol? Tas. CzF.). 

POCA: tálas, táltartó (Vas m. őrség Nyr. 
0.668 

1. POCAK (pocok Balaton mell. Tsz.). 



POCAK: vadkörte, vackor (Mármaro* 
Tócaó, Visk Farkaa Imre) (vö. pockm). 

POCÁK: «t« l v. ít.il maradék, a melyet a 
gyertm-k m. (Rábaköz Halász János). 

I ki |a) poA én [a] r nem 

iszom' [mondják i kin gyereknek, mik 
bárból keveset Iszik v. a szájába vett kort 
a pohárba visszaereszti] (Göcsej Vasa József 

POCÁKOL I Bol? Tsz.): 1. sz , 

iszik v. ivás közben az italt b< 
fcol H kis gyerek, mikor a pohárból keveset 
iszik v. a szájába vett kortyot a pohaii 
ereszti). Pocákolnak a k i libák, 

mikor a tiszta vizet korpás szájukkal I.. -mocs- 
kolják (Göcsej Vasa József 1^ uniós v. 
mosdás közben locsolja a vizet (Veasprém m . 
Vas m. Kassai J. Szókönyv I\ ".; 
Kemenesalja Tsz.). 

POCAKOS {pockos Baranya m. Kassai J. Szó- 
könyv 1.441: Zemplén m. Nyr. IV -l> 
föld Kiss Mihály, Kriza; Háromasék m V 
pocokos Duua mell. Kassai I 
Vas m. Horváth József 1839). — !'■ asas, 
terhes, viselős (Vas m. Horváth ^39). 

POCÉL : babrál, pepecsel (Jászberény Simonyi 
j Zsigmond). 

POCEROS: tisztátalan, nem kedves (Baranya 
m. Ormányság Nyr. 11.279) [vö. bócéros]. 

POCÉZ[-IK]: babrál, pepecsel, immel-ámmal 
dolgozik (Eger, Jászberény Simonyi Zsigmond; 
Félegyháza Nyr. XXVI.95). 

POCÉZGAT: babrálgat, pepecselget (Gyön- 
gyös vid. Nyr. 11.181). 

POCI: malac (Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

POCIK, POCOK [kucok Dunántúl Nyr. V.181; 
pocik Esztergom Nyr. VIII.512; Komárom m. 
Király Pál; Komárom Nyr. VH.282; Koma 
m. Naszvad Nyr. IV.236; Komárom m. Fúr 
XX.479; Nyitra m. Pográny és vid. Drnovszky 
Ferenc 1841; Érsekújvár Nyr. VII.40; VIII 
Hont m. Páld Nyr. XIV.676; Nógrád m. EUmóc 
Nyr. VI. 273; pockot Torontál m. Deszk Kalmany 
L. Szeged népe UI.13 ; pocok Dunántúl, Dv 
Dráva köze Nyr. XXIII.lt,.",; Zala m. Tapolca 
Nvr. VIII.469; Baranya m. Ormánys; 
Bereg m. Pap Káról] r* VIII 

Csík m. Gyergyó vid. Nyr. IV.283. Du- 

nántúl Nyr. V.22> a m»-ll., Vas 

m. Kemenesalja Tsz. 308a; Zala m. Szépeid 
KVII.287; Somogy m. Kalmanesa Nvr. 
XL388; iránya Nyr. III hér 

m. 8eregélyes Nv ér m. Velen 

tó vid. Nyr. XVH.481 : Kis-Kún-Halaa Nyr. XXIII. 
239; Baja Bayer József): 1. pocok: 
(Baranya m. Ormányság Tsz.; Bereg m. Pap 
Károly ; Tiszahát Nyr. \ III. 178; Csík m. Oyergyó 
vid. Nvr. IV.288); 2. pocik: egér (Esztergom 
VIII.512; Komárom m. Király Pál; Koma- 






177 



PÓCIK-POC K \ 



POCKA— POCOK 



178 



rom Nvr. VII J-': Komárom ni. N:ihzvu<! N\r. 
16; Komárom m. Fúr Nyr. XX .479; Nyitra 
m. Pográny és vid. Drnovszky Ferenr 1-41 
Ersti íyr. VII.40; Vm.882; Hoot ni. Páld 

^rád m. Rimóc Nyr. V 1.273); 
3. kurok, pocok, pucok: vakandok (Dunántúl N\r. 
KVL240; W1II.463; Balaton mell., 
m Kemenesalja Tsz. 308a; Zala m. Ta- 
polca Nyr. VHI.469; Zala m. Saepead Nyr. XVII. 
Somogy m. Kálmáncsa Nyr. XI.238; Közép- 
Fehér m. Seregélyes Nyr. 
'i-hér m. Velencei-tó vid. .VII. 

Duna-Dráva köze Nyr. XXIÜ.463; Kis- 
K un -Halas Nyr. XXIII.239; Baja Bayer József) 
[vö. vicok]. 

ocok-farkú: aspro vulgáris (vékony, érdes 
árol, a mely a patkányéra emlékeztet) (Sze- 
ged Hermán 0. Halászat K.). 

pocik-madár: denevér (Komárom m. Király 
Pál). 

pocik-túrás (Palócság Nyr. XXII.78; pocok- 

Duna mell., Baranya m. Kassai J. Szó- 

IV. 153 ; pucok-túrás Balaton mell. 

Zsigmoud 1839; Baranya m. Kassai J. 

önyv IV. 166; Kecskemét Czimmermaun 

János): vakandtúrás. 

pucok-túró : vakandok (Szlavónia, Kórógy 
XXI1I.358). 

POCIK (polák Vas m. Tsz.) : 1. polc (Vas m. 
Tsz.; Zala m. Tapolca Nyr. X.476; Fehér m. 
188; Pannonhalma Nyr. XII.187; Zemp- 
lén m. Pap Károly) ; 2. a kályha vallanak a fal 
felé eső része (Csallóköz Csaplár Benedek); 8. 
sárlóca (sárból rakott ülőhely a kemence v. a 
ház elótt) (Vas m. Tsz.; Somogy m. Kubinyi- 
Vahot: Magyar- és Erdélyország képekben 111.40; 
Nvr XIX. 287; Somogy m. Csurgó Endrei Ákos; 
Pápa vid. Tsz.; Tolna m. Fölsó-Nyék Nyr. VI. 
Fehér m. Nyr. X.188; Gyór m. Tsz.) [vö. 
polc]. 

PÓCIKA (Nógrád m. Nyr. 1V.425; pöcikára 
Torontál m. Lőrincfalva Kálmány L. Szeged 
népe 1 11.280; poncika Torda- Aranyos m. Sz.- 
László Moldován Gergely) : 1. pócika : polc (Nóg- 
rád m. Nyr. IV.425; Torontál m. Lórincfalva 
Kalmány L Szeged népe III.280); 2. poncika: 
tűzhely "párkánya (Torda-Aranyos m. Sz.-László 
Moldován Gergely). 

PÓCIKÁLÓD-IK : nyugtalanul, erőlködve ka- 
paszkodik, csipeszkedik, hágdos, mászkál (ma- 
gaara föl) (Háromszék m. Vadr.) (vö. pöckolód-ik\. 

POCIKOZ-IK : pocakosodik, hasat ereszt (Gö- 
csej MNy. V.130). 

meg-pocikozik : teherbe esik. A gyöngyi meg- 
pocikozott (Göcsej MNy. V.130). 

POCKA : vadkörte, vackor (Mármaios in. 
<k Király Pál) (vö. 2. pocak]. 

urnára i maotab tamzótáb ii. 



pocka: polc (Z — p t é n m. Szürnyeg R 
XI.94). 

POCKÁROZ: packázik (Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1834. 1839). 

POCKOL: 1. ékel; 2. f úr-farag (Marosvásár- 
hely vid. Zilahy József) (vö. peckel-pockol]. 

fel-pookol (Székelyföld Tsz. ; fel-pocokol Bod- 
rogköz Tsz. ; fel-pöckol Székelyföld Kiss Mihály ; 
mszék m. Kovászna Butyka Boldizsár): 
alátámaszt (ingó bútort, a lába alá pótlékul fa- 
darabkát v. forgácsot tévén). Pöcköld fel az asz- 
tal lábát (Székelyföld Tsz. 301b). Ezt az asztalt 
fel kéne pöckölni (Háromszék m. Kovászna Butyka 
Boldizsár). 

meg-pockol: megékel, ékkel megerősít (Szé- 
kelyföld MNy. VI. 174). Pockolja meg a gerebjét 
(Kalotaszeg, Zsobok Melich János). 

PÓCKOL : rak. Ne pöcköld egymásra a lábai- 
dat (Háromszék m. Kovászna Butyka Boldizsár). 
,A tulipános ládán egymásra pöckölt kalács* 
(Csík m. Ethnographia VII.385). 

[Szólások]. Póckójja magát: emelgeti és föl- 
jebb teszi magát, följebb helyezkedik (Három- 
szék m. LJzon Erdélyi Lajos). 

ki-pockol: kirak. Előbb kipockoljuk ezt a sok 
holmit, azután bátran meszelhet (Arad m. Hódos 
Kollmann Vilmos). 

PÓCKOLÓD-IK: nyugtalanul, erőlködve ka- 
paszkodik, csipeszkedik, hágdos, mászkál (ma- 
gasra föl), emelgeti és följebb teszi magát, föl- 
jebb helyezkedik (Háromszék m. Vadr. 512a; 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; Csík m. 
MNy. VI.375) (vö. péckelöd-ik, pocik álód-ü]. 

1. POCOK {pucok Cegléd Ilosvay Vilmos; 
Kecskemét Nyr. X.382): 1. pocok: ék, ékszeg 
(Székelyföld Tsz.; MNy. VI.174; Marosvásárhely 
vid. Zilahy József; Udvarhely m. Nyr. 1V.373; 
Kézdi-Vásárhely Nyr. XVII.479 (itt patzok nyil- 
ván hiba]. 480); 2. pocok: ingó bútor lába alá 
pótlékul tett fadarabka v. forgács (Háromszók 
m. Kovászna Butyka Boldizsár). Libeg az asztal, 
tégy egy kis pockot a lába alá (Székelyföld Tsz.); 
8. pocok, pucok: [gúny.] kis (zömök) gyerek, ala- 
csony köpcös ember (Kecskemét Nvr. X.382; 
Cegléd Ilosvay Vilmos ; Székelyföld Kiss Mihály ; 
Székely-Keresztúr Nyr. XXII.335); 4. pocok: 
kicsiny, apró (gyerek, ember) (Bars m. Léva 
Czimmermann János ; Háromszék m. Kovászna 
Butyka Boldizsár) (vö. pé'cék]. 

pocok-alma : korán érő apró alma, mogyoró- 
alma, fúz-alma (Marosszék Kriza). 

pocok-szeg: nagy, vastag szeg (Szatmár m. 
Barna Ferdinánd). 

2. POCOK: meztelen, csupasz (Karcag Nvr 
XXVI.46) [vö. 1. puckos]. 

[1. POCOK], POCUÓK: pocakos (Soprony m. 
Rábaköz Halász NM 

12 



179 



POCOK— POC8KOLÓD - IK 



ím, K(.Mi|\Z POFÁI; 



180 



2. POCOK: nyakravaló (Nógrád m. Fülek 
\\ 11.96). 

POCOL : kényelmesen fekaiik, édesdeden he- 
veréai, lomha kedvteléssel hever (Beregaiáai 
fOtti} Pál) 

POCOB: hasas (állat . kiil. sertés, a mely 
fiat fogott) (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1889). 

POC8AJ (poéta (?) Oönmr | \ 111.46): 

pocsolya, hig sár (Baranya m. Kassai J. Szó- 
könyv 11.428). Nagy a pocsaj (Gönmr ni Nyr. 

XXÍI1 

POC8ALÉK anya m. Kassai J. Szó- 

könyv 11.428). 

POC8ÁLÉK: mosogató lé, moslék (Marcal 
mell. Tss.) 

POC8ARA8. Pocsaras viz: pocsolyavíz (Hol ? 
Arany-Gyulai NQy. 1.602). 

POCSÁROZ: sárban, vízben gázol (Dunántúl? 
Tss. 136a. 280a). 

POCSATÉK: lucskos, piszkos hely (pl. a kony- 
hában) (Rimaszombat Nyr. XVII 978). 

POCC8AN: feccsen (Háromszék m. Gyórffy 
Iván) [vő. csubban]. 

POCCSANT: feccsent (Háromszék m. MNy. 
VI. 348). 

POCSÉK ipocsok Veszprém m. Csetény Nvr. 
XVII1.234: Békés m. Nyr. III.525): l. pa 
pocsolya, lucskos sár (Szatmár vid., Bodrot: kuz 
Tss.); 2. pocsék, pocsok: csúnya, rút, undok 
(Békés ni Nvr. II 1.525). De pocsék egy asszony! 
(Kassa vid. Nyr. XVO.285). Ereggy elülem, pocsok! 
(Veszprém m. Csetény Nyr. XVI II 234). 

POCSÉKOL (pocsékol Szeged Csaplár Bene- 
dek; Székelyföld Kriza): 1. sárban, 
vízben gázol, tapiskál (Szeged Csaplár Bene- 
dek); 2. pocsékol: ártatlanul gyaláz, becsmérel 
(Székelyföld Kriza). 

POCSÉK: pocsolya (Tolna m. Tsz.; Qömör 
m. Tsz.; Nvr. XXIÍI.46). 

POC8ÉTA (pocsóta Csallóköz Csaplár Bene- 
dek). 

POCSÍT: dülleszt (Ipoly völgye, Kővár vid. 
J6). 

POCSKOL : 1. locsol, szétfecsegtet (vizet) (Ceg- 
léd Ilosvay Vilmos; Bereg-Rákos és vid. Pap 
Károly); 2. gyaláz. Kértem Htet, hogy ne pocs- 
koljon engemet, kevesebbel is megáll az, mert ha 
nem vagyok is az urammal megesküdve, világ- 
eredeti* nem vétam (Baranya m. Ormányság Nyr. 
IX .2*»6). 

POC8KOLÓD-IK : 1. mocskolódik. Miért pöcs- 
kötődött minden éjtszaka? miért csunyitotta 
magát össse? (Csongrád m. Arany-Gyulai NQy. 



D.40 zkolódik, eggymáat gyalázza (Ceg- 

léd Uosvav Vilmos; Arad Tolnai Vilmos). 

POCSKONDIÁZ 
Ssabolcs Ugocsa ti Hegyalja, Zemp- 

lén m 1 id K:iks;i II 

kelyföld K k m. 

Vadr.) Hogy bánik <<* aayótMdval, hogy poc*/ 
diázza, hogy bbcsméli úcco szőribe mind" 
uumdőn igaz ok nékül (Udvarhely m. Keres 
vid. Vadr. 4- 

be-pooskondiás : bepisskol (Debrecen Nyr. 
XXIII nr» [itt be nélkülj; Dézsi Lajos). 

meg-pocskondijáz: megszid, lepiszkol, legya- 
láz. Mán csak ntlitl tartok, hogy újfent megpocs- 
kondijáz (Bihar m. Pocsaj Nyr. IX.558). 

POCSKOS: Mennye*, piszkos, lucskos (01 
VÓnis N\r. XXÜI.862; Háromszék m. Vadr. 
513a). 

IPOC8KOS8ÁO). 

[Szólások]. Pocskosságoí tett rajtam : gyalázott, 
becsmérelt (Somogy m. Adánd Bánóczi József). 

POCSOQ: 1. tocsog. nengyen, nem 

csog [találás nu-sc : a hold árnyéka] (Debre- 
cen Nyr. IV.282); 2. fürdés közben locsolja a 
vizet (Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV. 153). 

POCSOLYA (pocsonya Udvarhely m. Ki 
Pál). 

PODBÁL: marti-lapu (tussilago farfara. huf- 
lattieh, brandlattich, rosshuf) (Szatmár m. Kap- 
nikbánya és vid. NyK. 11.379). 

PÓDEKS (Nagy-Kúnság Nvr. XVL482; pódes 
Nagy-Kálló Nyr. XII.430): alfél. 

PODLTXTKA (brutyka Sümeg vid. Nógrádi 
1 A siimegvid. nyelvj. 24: pailluska Szoínok- 
Doboka m. Horgaspatak Nvr. XI.478; padlutka 
Debrecen Nyr. XXVI lágy m. Nyr. IX. 

565: podhttka Szatmár m. Kapnikbánya és vid. 
NyK. 11.374; pulutyka Dunántúl Nyr. V.2 
Zala m. Kóvágó-örs Simonyi Zsigmond : pmrufyka 
Bfimag vi<l. Nógrádi J. A sümegvid. nyelvj 
kalarábélevélból, zöld káposztalevélból, szólló- 
levélből, rópalevélből v. marti-lapuból készült 
főzelék [vö. potlohó, potyulka]. 

POFA (pufa Udvarhely m. Nyr. VIII ,". 
Csík m. Nyr. VIII.380). Ugy megváglak pu) 
hogy bémecskensz az asztal alá (Csík ni. 
Vili. 880). — Pofa: a hajó orrán az ■ rési 
mely rendszerint faragványok kai van 
(Általános haszn. Hermán 0. Halászat B 
bufa). 

[Szólások]. Két pofára dogozik: két pofára 
eszik, mohón és sokat eszik (Sseged Nyr. III 

pofa-szíj: [gúny.] arcbőr (Csongrád m. Szen- 
tes Nyr. VIII 

|POPÁL|, PÜFÁL: zabál (Tolna m 
Szilasi Mól 



181 



POPÁS— POH.W 



POHÁJ08— PÓK 



1*2 



POFÁS. Pofás fejsze: életlen, vastag fejese 
•csej, Nagy-Lengyel Nyr. VI. 180). 

POFÁZ[-IK|: L két pofára essik, tabál (Arad 
Tolnai Vilmos; Csongrád m. Szentes Friedmann 
Bernát; Szeged Nyr.VHl.235); 2. teli szájjal, 
nagy hangon beszél, nagyokat mond (Arad 

Tolnai Vilmos). 

be-pofás : bezabál, sokat eszik (vmiból) (Sop- 
ni. Repce nicli. Nyr. 11.61 • i 

BOFFANTYÚ: (tréf.) pofa (Tolna in. Paks 

XXI 1.430). 

POFIT: pufók (Balaton mell. Tsz). 

POFITOS: x. Pofitos ábrázatú (Vas m. Ke- 
menesalja Kresznerics F. Szótár 11.135) [vö. 
pofotyos, pufatos], 

POFONDÁL: pofon üt, pofon ver (Dráva 
mell. Nyr. V.572). 

POFOS: pufók (Székelyföld Tsz.). 

POFOTYOS: a (Székelyföld NyK. X.335; 
Mihály, Győrífy Iván) [vö. pofitos, pufatos]. 

POGÁCSA (bogácsa Abaúj in. Szikszó Király 
bbgácsd Palócság Nyr. XXIV.191; bugácsá 
nSr m. Nyr. XVÍII.465; Gömör m. Runya 
\523). Mézes pogácsa ; mézeskalács (Szé- 
• föld Kiss Mihály). Tordai pogácsa: ^ (Ko- 
lozsvár Szinnyei József)- 

POGÁCSÁS: mézeskalácsos (Zilah Nyr. XIV. 
.elyföld .Háztartás* 1896.187). 

POGÁNY: veszekedő. Pogány embör (Arad 
m. Majláthfalva Nyr. VIII.225). 

pogán-bors : törökbors (Háromszék m. Vadr.). 

POGÁNYKOD-IK : csintalankodik (Baranya 
in. Bánfa Jenó Sándor). 

POGOCSA : tréfa (Moldvai csáng. Nyr. X.202). 

POGOCSÁL: tréfál (Moldvai csáng. Nyr. X. 
202). 

POGONYICS (Alsó-Fehér m. Lázár István; 
pohonics, puhancs Heves m. CzF. V.365; Névte- 
len 1840): kisbéres. 

1POGONYÍT). 

lő-pogonyit: legyaláz, becsületében gázol 
(Csanád m. Makó Nyr. XXIII.578). 

össze- pogonyit : * . Mán csunyájul összepogo- 
*yUotta (Csanád m. Makó Nyr. XXIII.578). 

POGGYÁSZ (padgyász Vas m. órsóg Tsz.): 
mindenféle házi bútor, eszköz, holmi, ruhanemű, 
lim-lom (Balaton mell., Vas m. őrség és hely 
nélk. Tsz.). 

POHÁJ (Dráva mell. Nyr. V.572 ; Szatmár m. 
Nyr. XI.284; pahaj Essék vid. Nyr. VIII.326; 
pohaj Dráva mell. Kopács Nyr. XVL678): liszt. 



Mingyá hozok a podru pahajt, osziáng sütők égy 
kis kalácsikát (Essék vid. Nyr. Vili JS 

POHÁJOS : liszttartó edény (Szatmár m. Nyr. 
XI.285). 

POHÁLL : dagaszt (kenyértésztát). Sem köny- 
nyíl jól pohállani (Vas m. Pölsó-ór Király Pál). 

POHÁB (povár Udvarhely m. Nyr. XI.37; 
pukar Gömör m. Krasznahorka-Váralja Nyr. III. 
185; puhár Gömör m. Nyr. XVI1I.453; puhár 
Heves m. Felnémet Nyr. XXV.522; Rozsnyó 
vid. Nyr. XVII.476; Kalotaszeg, Zsobok Melich 
János ; Beszterce-Naszód m. Zsely k Nyr. XVIII. 
576): csupor, bögre, cserépfazék (Soprony m. 
Nyr. 1V.419; Zala m. .Háztartás' 1896.187; Zala 
m. Hetes Ethnographia VI1I.96; Keszthely és 
vid. Nyr. VI.523; XI.237; Zala m. Alsó-Lendva 
vid. Nyr. XIII.332; Veszprém Simonyi Zsigmond; 
8omogy m. Kubinyi-Vahot: Magyar- és Erdély- 
ország képekben 111,40; Nyr. 11.377; X.476; 
Somogy m. Endréd Ádám Imre; Baranya m. 
Patacs vid. Csaplár Benedek; Székesfehérvár 
Márki Sándorné; Győr m. Duna-Sz.-Pál Nyr. 
VIII.522; Csallóköz Nyr. XIV.518; Csaplár Be- 
nedek; Fölső-Csallóköz, Somorja vid. id. Sziny- 
nyei Józsefné). Kispohár: bögre; nagy pohár: 
fazék (Sümeg vid. Nyr. XXIL286). 

pobár-vágott : pohárral vágott fánk (Szatmár 
m. Kapnik vid. Nyr. 11.276). 

POHARAS (puharas Bánffy-Hunyad Czucza 
János). Poharaslag: poharanként. Poharaslag idd 
a tokaji bort napjában kétszer-háromszor, akkor 
használni fog (Udvarhely m. Erdóvidék Király 
Pál). 

puharas-pánkó : pohárral vágott fánk (Bánffy- 
Hunyad Czucza János). 

1. POHASZT : pohosít, pohossá tesz [?] (Há- 
romszék m. MNy. VI.346). 

2. POHASZT: dagaszt (Háromszék m. Uzon 
Forró István). 

POHÉ: [alkalmasint] rhodeus amarus (Karád 
Hermán 0. Halászat K.). 

POHOS (púhos Palócság Nyr. XX1I.78) |vö. 
pothos, pöhös[. 

pohos-keszeg : [talán] a scardinius erythr- 
ophthalmu8 ikrás nősténye (Szeged Hermán O. 
Halászat K.). 

POJÁN: két bérc között elterülő hegy nyak 
(Hétfalu, Csernátfalu Kiss Béla). 

POJÉKA: sült húsból v. májból készült be- 
csinált-féle eledel (Csík m. Gyergyó vid. Nyr. 
XII. 235; Kiss Mihály). 

1. PÓK (pank Torna m. Ruehietl Miklós 1839; 
Székelyföld Kassai J. Szókönyv IV.61 ; />a«Aháló, 
pankhÁlü* Rozsnyó és vid. Nyr. XVII.476; XVIII. 
459; pánk Székelyföld Tss.;MNy. VI. 174; Nyr. 
IX. 175; Gyórífy Iván; Háromszék m. Vadr. 

12» 



1*3 



PÓK 



POKOL 



LM 



518a; Nyr. V.90; IX.84; Bárenttéh ... Uson 
Brd< s; Brassóm. Hátfala Nyi XLVl 

min. Tss. 284a; Háromszék in 

Vadr. 518a; Nyr. VI.478; Háromnak m. Uion 
Erdélyi Lajos; Brassó m Hétfala Király I 
ponk Udvar!u'l\ ni. \ «/caló Abnúj in. 

Beret Xvr 11.521 ;/>OHÁhálö Udvarhel) in. Kriza; 
;>nA-hiis Palóeság Nw. XX: mk- 

háló Bodrogkös Tss.; ^usAháiló Torontál m. 
Száján Kálmány L. Sseged népe 11.244). — Pók: 
L caeaalofóle kis gömbölyú, a pókhoz némileg 
hasonló bogár, mtdy száraz nyárban a legeló- 
fUveket lepi meg s a marhának ártalmas (CsF.; 
Székelyföld Tss., a hol pti áll, de megjegy- 
sendó, hogy a kösló késiratában ó helyett ír 
mindig o vau); 9. ágbegyháló (.kitünóen jel- 
lemsó elnevesés, mert a két abroncs négy vége 
úgy viszonylik as általa kifessitett hálóhoz, 
s lm> phia vagy tegenaria-pók lába a háló- 
jához') (Körös Tárcsa Hermán 0. Halászat K.): 
3. szalmából font öblös, födeles kasfóle, a nnl> 
ben hüvelyes vetemény t, kendermagot, lisztet, 
tojást stb. e(T. tartanak [más néven : kópic] (Zala 
m. Hetes Ethnographia VIII.97); 4. csomósodás 
a lábszáron, kül. a ló lábának a csáukja alatt 
(Cegléd Uosvay Vilmos; Békés m. Balog István; 
8sékelvföld Tsz.). A köszvény a lábon pókot vet 
(Arad in. Majláthfalva Nyr. VHI.225; itt 
hiba) (vö. him-pók\. 

[Szólások]. Hogy a pók mássza meg! [tréf. szi- 
dalom) (Csallóköz Csaplár Benedek). Megmászta 
a pdttk: teherbe esett (Székelyföld Tsz. S 
(itt pók másolui hiba a közló kéziratabeli pank 
helyett); Háromssék m. Vadr. 513a). Befogta a 
púnk a szemét: a halál fátyla borult a szemére 
(8sékelyföld Nyr. IX. 175). 

pók-háló {pank-káló Rozsnyó vid. Nyr. XVII. 
Székelyföld Tsz.; pank-kála- Rozsnyó X\r 
XVII1.469; pánk-háló Ssékelvföld Tsz. 284a; 
Háromssék m Nyr VI.478; Vadr. 513a; Három- 
ssék m. Uson Erdélyi Lajos; Brassó m. Hétfalu 
.y Pál ; pók-áió Fehér m. Rothauser Izidor ; 
p-ók-áll'ó Palócság UÜL78; ponk-áló 

Abaúj m. Beret Xyr. 11.521 ; ponkháló Udvarhely 
in Kriza: punk-halló Toroutál DL Száján Kál- 
mány L. Sseged népe 11.244 : punk-háló Bodrog- 
köz Tss.) 

[pókhálós). 

[Szólások). Pókhálós a szeme (korhelykedés 
után másnap] (Csanád m. Makó Nyr. XXV. 144). 

ipókhálósod-ikj 

[be-pókhálósodik]. 

(Szólások). Bepókhálósodtak a szemei [a haldokló- 
nak): elhomályosodtak (Esztergom vid. X\r. XI. 
381). 

pók-has (Nagy-Kunság Nyr. XX.46 ; pok-kas 
Baranya m. Csusa Xvr XVIII.336; puk has ki* 
Kún-Halas Nyr. XXÚL289; Palócság Nyr XXI 
416; XXII.78): l. pok-has, puk-has: nagy has 
iBaranya m. Csúza Nyr. XVIII.335; Palócság 



Nyr. XXI 416; XXII. 78); a. pók-h 

i, potrohos ember (Nagy-Kunság X 

I 239; Palóc- 
.<). kas-pók]. 

pók-máoská: nagy, szórós, fekete hen 
néven: papmacska) (Érsekújvár Nyr. VIII. 

pók-reszelő : as a resseló, a mellyel a srófos 
sseg domború fejét |/ vágják be (Ssó- 

kelyfclil t és a kéziratban 

de megjegyzendő, hogy a köstt ó helyett is 
mindig o-t ir). 

pók-ssállingó: réten, mezon szállongó pókháló- 
szálak (Háromasék m. Nvr. III.325). 

PÓK: himló (Brassó m. Hétfalu Király Pál). 

|Szólások]. Megköte a pók: meghimlózntt, Iiim 
lóbe esett (Brassó m. Hétfalu Xyr. XX 11.48). 

1. PÓKA: vakasem, halánték (Baranya m. 
Ormányság Kassai .1. Bsókönyv [V.140; I 

2. PÓKA: 1. pólya (Borsod in. Xvr. XVIII. 
568; Hegyalja Kassai J. Bfóköny* ÖL90; IV. 
140; Székelyföld Tsz. [itt poka hiba; a közlók 
kéziratában is igy áll ugyan, de mind a I 

az ó helyett is o-t ír]; Arauy-Gyulai NGy. III. 
14. 427; Háromszék m. Vadr.; Csík-Madaras 
Nyr. XX.144; Szolnok-Doboka m. Xvr XVII. 
382); 2. pelenka (Borsod m. Xvr XVIII 
Szatmár m. Nyr. X.431). 

I óka-kötő : pólyakötő (Székelyföld Tsz. 302a 
[itt poka-k. hiba]; Arany -Gyulai NGy. III. 14. 
427; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

póka-ruha : pelenka (Székelyföld Kiss Mihály). 

PÓKÁL: pólyáz (Bereg m. Pap Károly). 

be- v. bó-pókál: bepólyáz (Szatmár m. Nagy- 
bánya Zoluai Gyula; Bereg in. Som Király 
Székelyföld Tsz. 302a [itt bepokálni hiba]; Kiss 
Mihály; Háromszék in. 513a; Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos; Csik-Madaraa Xvr. XX 144: 
Szoluok-Doboka m. Nyr. XVII.382). 

[POKÁB]. 

pokár-is: savanykás iz, gyenge boríz (Sse- 
ged Csaplár Benedek). 

POKLA: tehénnek, kancának, kocának ■ 
lepénye (secundinae) (Soprony m. Csepreg [ 
IV..V24; Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839; 
Somogy m. Nvr. XI 1.279; Pest m. Tini 
VII. 136; Szabolcs m. Tisza-Dob N 
Torontál m. Száján Kálmány L. Szeged népe 
11.125; Székelyföld Tsz. 251b. 302a; Háromszék 
m. MNy. VI.356). 

POKOL (poku 8oprony m. Csepreg Xyr. EL 
93; Göcsej Nyr. XIII.497). 

pokol-bél: nagyétú (Debrecen Nyr. XXIII 
335). Ez ajan pokolbél (Debrecen Déssi Lajos). 



ni 



PÓKOS— PÓL 



POLÁKOL-POLTURA 



186 



pokol bélü : » i Debrecen Dézsi Lajos). 

pokol-fakadók: pokolvar (authrax, earbun- 
oulusi (Hegyalja Kassai J. Szókönyv 11.141). 

pokol-gői i bán yabeli mérges, gyilkos levegő 
(Ssatznár m. Kapnikbánya és vid. NyK. 11.379). 

pokol-kelet : pokolvar (Sseged vid. Nyr. 
káplár Benedek). 

pokol-küssöb : (vén asszonyok szidására hasz- 
nált szó] ik'is-Kún-Halas Nyr. XV.334). 

pokol-meleg : pokoli hőség. Nincs most pokol- 
meleg: mit lehögsz ' (Kis-Kún-Halas Nyr. XXIII. 

pokol-sár: sárvulkán (olyan hely, a mely 
esős időben feneketlen sárral van tele, sőt gyak- 
ran füstölög is) (Hol? Nyr. XXIII.381). 

pokol-szél: guta (Brassó m. Hétfalu MNv. 

;7). 

pokol-szökés: pokolvar (authrax, carbunculus) 
(Szatmár m. Sziny érváralja Nyr. XXV.383; Szé- 
kelvföld Tsz. (itt pokol, szökés és pokol-szökés 
hiba]). 

pokol-szőrű: fekete-szórú. Pokolszőrü pari- 
padot nyergeld (Moldva, Klézse Nyr. VI 92). 

PÓK08 (pankos Csallóköz Nyr. 1.331): 1. pó- 
kos: csomós, gumós lábú (ló) (Békés m. Balog 
István; Palócság Bartha József; Tokaj Nyr. 
XXI 2. pankos: sérvéses (Csallóköz Nyr. 

1.331) [vö. himpókos]. 

pókos-hasu: 1. nagyhasú. kidülledt hasú; 
2. hasas, viselős (Székelyföld Kiss Mihály). 

[PÓKOSOD-IK]. 

megpókosodik: elzsibbad. Megpókosodott a 
lábam (Baja Bayer József)' 

|1. PÓKOZ-IK1. • 

még-pókoz[-ik f ) : fölpuffad. Nagy vizet it d 
morhikájá és megpókozot (Szlavónia Nyr. XXIII. 
362). 

(2. PÓKOZ-IK). 

még-póko7ik: meghimlőzik (Brassó m. Hét- 
falu Nyr. XVI. 527). 

POKRÓC {pokróc Somogy m. Ádánd Bánóczi 
József; Csallóköz Szinnyei József). 

[POKHÓCOLJ. 

lé-pakrócol : lever. Lepakrócúta a jég a vetist 
rony m. Kisfalud, Xagy-Miháli Nyr. XXI. 
335). 

mög-pakróool : megver, megagyabugyál (Vas 
m. Kemenesalja Tsz. [meg nélküli; Göcsej Vass 
József 1841). 

PÓL: Napoleon-arany (Hétfalu, Zajzon Nyr. 
111.373). 



POLÁKOL (nyilván: el- v. mfg-p.\ : megver 
(Balaton mell. Tsz.). 

POLC: ház előtti kis padka (Zala m. .Ház- 
tartás' 1896. 187) (vö. poca, pocik, pócika, pocka]. 

(POLCOL]. 

(Szólások). Pócojja magát : emelgeti és följebb 
teszi magát, följebb helyezkedik (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

POLÉKLA: vezetéknév (Moldvai csáng. Nyr. 

X.2»)4). 

POLÉTA: erdóló cédula (Csík m. Péter János) 
]vö. baléin]. 

POLGÁR (pógár) : 1. paraszt, földműves (Zala 
m. Kis-Kanizsa Nyr. X.184; Somogy m. Csurgó 
Endrei Ákos; Baranya m. Patacs vid. Csaplár 
Benedek; Baranya-Sz.-Lórinc Nyr. XVII.380); 
2. kisbíró, községi szolga (Pest m. Túra Nyr. 
111.46; Jász-Nagykún-Szolnok m. Besenyszög, 
Szajol Széli Farkas ; Komárom m. Naszvad Nyr. 
IV.283; Komárom m. Fúr Nyr. XVIII.528; Ko- 
márom m. Kürth Nyr. XIX.188; Heves m. Név- 
telen 1840; Hont m. Nyr. V.474; Bars m. Czim- 
mermann János; Abaúj m. Szikszó Király Pál; 
Székelyföld Kiss Mihály; Marosszék Seprődi 
János; Udvarhely m. Ferencz Miklós; Három- 
szék ra. Tsz.; Háromszék m. Orbai járás Nyr. 
VII.332; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; 
Erdő vidék Nyr. IX.42; Brassó m. Hétfalu Király 
Pál; Csík m. Nyr. IV.471). 

pógár-embör: parasztember, földműves (So- 
mogy m. Balaton mell. Nyr. XVI.477 ; Somogy m. 
Ádánd Bánóczi József). 

[POLGÁRSÁG], PÓGÁRSÁG : parasztság, 
földműves-nép. Pógárság lakja a falut (Baranya 
m. Patacs vid. Csaplár Benedek). 

(PÓLIN]. 

pólin-fü: csombor-ménta (mentha pulegium) 
(Hegyalja Kassai J. Szókönyv V.209). 

PÓLINC: fehér-fekete fütyölő madár (Csalló- 
köz Nyr. 1.331). 

pólinc-fü pólin-fü (Csallóköz Csaplár Be- 
nedek). 

POLOZNA: pózna (Somogy m. Kubinyi-Vahot: 
Magyar- és Erdélyorsz. képekben 11.39; Nvr. 
XIX.287; Pest m. Valkó Szilasi Móric). 

POLTROM : lézengő, ténfergő, kószáló, bitang 
[?]. Poltrom ember (Heves, Borsod m. Kassai J. 
8zókönyv 11.80; IV.152). 

POLTURA (pótra Arad m. Pócska Kálmány 
L Koszorúk 1.19; Torontál m. Egy házas-Kér Kál- 
mány L. Szeged népe III. 136; Abaúj m. Beret 
Nyr. 11.557; Zilah Nyr. IX.480; Székelyföld Kiss 
Mihály; Udvarhely m. Vadr. 51 ; Háromszék m. 
MNy. VI.216; Hétfalu, Zajzon Nyr. V.276). 



L87 



PÓLYA-POMÁNA 



l'OMHAl>-PONC808 



L88 



|Szólások|. Nem ámnám egy puttón pótráér: 
nagyon becse* (Abaúj m. Beret Nyr. 11567). 
Muszka pótrdvai fUetett: adós maradt (Udvar- 
hely m Felméri Lajos). 

(PÓLYA], FÓLA: (teknő- fonna) bülcaó (So- 
mogy m. Ny Somogy m. Ádánd Bán< 
József)- 

PÓLYAP.ELI], PÓLABELI (Veszprém in. 
• •rény Zolnai i mog> m. 

Visnve Nyr X\ 11.334; Fehér ra. Perkáta Nyr. 
III. 35): pólya* gyermek. 

POLYHOS (pojkos): nvarhcjú-szólló, makra- 
ssólló (nemes ssóllófa an-Halas N\ r. XV. 

67; Abaúj m. Névtelen 1839; He* issai 

J. Siókönyv 111.320; Tokaj én \id. Kres*n< 
F. 8sótár 11.136; N [XIV.192; 

Zemplén m. Tolosva Nvr IX.480; Bereg m 
Dercén N 1.12). 

POLYOS: pihés, pelyhes. [Milyen már a In- 
tyaf\ Már polyos (Hajdu-Hadház Nyr. IX.524; 
(itt a címszó potyos, de ez nyilván hiba]). 

POLYVA {p'jrtt, péjr Bevés ii. 

VII.41. Gömör m. Berke Nvr. xvm.i. 
kehrfÖld Tss.; pelva, pétva Sopronv in. I; 
mell. Nyr. I! \.365; Soprony m. Borpáos 

2; Vas m. Répce-Szentgyörgy Nyr. 
XVILÍ86; XVI1I,-,71; Vas ni. Sorok mell. Márton 
Jóssef; Göcsej MNy. 11.414: Nyr. XIII.309; 
Tolna m. Bátta Nyr. XVI11.334; prlt/m. pelyva, 
pelyva Vas m., Pápa vid. Tsz.; Dráva mell. Ko- 
pács Nyr. XVI.672; Palócság Nvr. XXII.78; 
• kujvár Nyr. V1H.332; XI) sztergom 

Itimaszombat vid. Nyr. X.89; Zemp- 
lén m. 8sürnyeg Nyr. X.326; péva Ssilágy m. 
Tasnád Nyr. VI.280). 

pelyTa-kutyoló : polyvatartó kamara (ólforma 
hosssú és keskeny rekesz, mely a pajta elóré- 
sséhei vsn ragasztva) (Vas m. ITsz. 228b) [vö. 
kutyoló]. 

polyva-kutyó (Soprony m. Fölsó-Szakony Nvr. 
XVII. 3*4; Vas m. Tss.; pélva-kuttyuó Göcsej 
MNy. 11.414; pélva-ku/yu Zala m. Hetes Ethno- 

iphia V1I.98 ; pelyva-kutyó Vas m. Tsz. 288b. 

Oa; Marcal mell. Tsz.): M [vö. kutyó]. 

(POLYVÁ8), PÉLYVAS (pélrás): 1. pélyvás: 
a csűrhöz hozzáépített kis kamara, a melyben 
búzát, zabot v. finomabb takarmányt tartanak 
(Palócság Nyr KXL607; XX1L78); 2. pilvás: 
pajta (Komárom m. Fúr Nyr. XVIII.528). 

polyráa-ló-gyomrú : nagyehetó (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

(POMÁJ). 

pomáj-ssanfi: se nem fehér, se nem vörös. 
Pomájsztoü tekén (Borsod m. 8zíhalom Nyr. 

XXIV.4.;. J 

POMÁMA: alamizsna, ajándék (Marosvásár- 
hely Nyr. IX. 428; Alsó-Fehér m. Lázár István). 



Pománába(n) i. ajándékba, isten nevében (Ssat- 
m. Nakybáj] XXII.86Í n m. 

Nagy-Ida Bodor Ákos; Háromszék m. ' 
íjos; Szolnok Doboka m. Sian 
Kovács József). Hja, manapság semmit se a 1 
pománában (Zilah Kereket Eruó). k én 

ttgy pománába (Csík m. 
XII l hiába, oh nélWL Pománába 

jártunk n'sik m. Nyr. KUS88). Sem csak úgy 
pománába mentem én ; dolgom volt nekem (Ssilágy 
m. Tasnád vid. Kerekes Ernó). 

POMHAD: dagad (arc, kéz háta, láb feje, 
ló lába) (Síékvlvf.il.l MNy. VI 
Háromszék 1 \ 1.346; Vadr.; Gyórffy 

Iváll) (V(i. i>rm/ic<l\. 

meg-pomhad: megdagad (Székelyföld MNy. 
VI. 174; Kiss Mihály). 

POMHADOZ : dagadoz (Székelyföld 1 

Mihály). 

POMOSZNYIK: kisegitó férfi- v. nőcseléd 
(a kit ide-oda küldözgetnek; a ki nem bél 
hanem lisztért s egyéb apróságokért végez kony- 
hai dolgokat) (Zemplén m. Tállya Nvr. IV 
Sárospatak, Sátoralja-Ujhely vid. Nyr. XX \ 
Csak nem adom a leányomat pomosznyiknak ! 
(Hegyalja Nyr. XXIV.479). 

(POMPÁSKOD-IK]. 

el-pompáskodja : pompára költi. Elpompás- 
kodja a sok szép örökségit (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

POMPASZ: [csizmadia-szerszám] (Gyöngyös 
Nyr. 1.282). 

[POMPÁZ]. 

el-pompáz: pompára költ (Háromszék in. 
MNy. VI. 324; Gyórffy Iván). Elpompázza minden 
jószágát (Csallóköz, Székelyföld Csaplár Benedek). 

POMPOS : 1. cipó (Balaton mell. Tsz. ; Sümeg 
vid. Nógrádi J. A sümegvid. nyelvj. 24; 1 
vid. Tsz.; Veszprém m. Olaszfalu Nvr. XVII 
47 j Veszprém m. Csetóuy Nyr. XVII.377 ; Veszp 
rém m. Szilas Nyr. XVIII.568; Baranya ■ 
Patacs vid. Csaplár Benedek; Fehér m. Rot- 
hauser Izidor) ; 2. vakarcs (Sümeg vid. Nógrádi 
J. A sümegvid. nyelvj. 24; Somogy in. Kassai 
.1. Szokonyv IV. 142; Nyr. II 
tésztából sütött vastag lepény (Balaton null 
Tsz.); túrós lepény (Vas m. Kemenesalja Tsz.); 
4. fánk (Hont m. Füzes-Gyarmat és vid. Nyr. 
XV III. 5 17) [vö. 1. pampuska, pempósz Pótl.J. 

PONC : vékony gyolcs. Ponc ing (8zékelyföld 
Kiss Mihály). 

PONCSÉR: portulaca oleracea (Balaton mell. 
Földr. Közi. 1894.75). 

PONCSOS: nagyhasú, hasas (pl. tehén) (Vas 
in. Fölsó-ór Király Pál). 



in 



PONDRÉCSKA i 



PONT— PÓP1KÁZÓ 



190 



PONDRÉCSKA: vmi madár (Heves m. Név- 
telen 1*40). 

PONDRÓ (plondró Mátyusfólde Király Pál; 
pondré Heves ni. Névtelen 1840; Eger Kassai 
IV. 142; Heves m. Verpelét Dob- 
éi Gábor 1843; Gömör m. Nyr. XXI1I.46; 
iszombat Nvr. XX1.886; ( Vgléd Ilosvay 
Vilmos; pondré Palócság Nyr. XXII.78; pondré* 
r m. Nyr. XV1II.422). 

[Ssólások]. r vackolódik, mintha pondré véna 
a seggibe (Rimaszombat Nyr. XX 1.336). 

PONDRÓS {pondrés Eger Kassai J. Siókönyv 
: Torontál m. Tissa-Sz.-Miklós Kálmány L. 
Szeged népe 11.204; pundrés Nógrád m. Szó- 
csény Nyr. IV.278). 

PONGÁR: 1. szekrény (Szilágy m. Nyr. VI. 
; 2. pohárszék (Zilah Nyr. XIV .431). 

PONGORÁC: eggy cseresnye-faj (Tokaj Nyr. 
XXIV.l 1 ' 

Pongrác-cseresnye : ropogós-húsú cseresnye 
-\alja Kassai J. Szókönyv IV. 144). 

[PONGORÁDIJ. 

pongorádi-cseresnye : v (Kecskemét Szily 
Kálmán). 

PONGYOLA (pangyula Szabolcs m. Tisza- 
Dob Nvr. XXIV.94; pelengén Göcsej, Nagy-Len- 
gyel Nyr. VI. 180; Gyór-Sz.-Márton vid. Bódiss 
Jusztin ; pelengye Veszprém, Gyór m., Komárom 
m. K király Pál; Csallóköz Kassai J. Szó- 

v IV.82. 143; Arad m. Hódos Kollmann 
Vilmos; pellengén Gyór-Sz.-Márton vid. Bódiss 
Jusztin; pengyeléa Balaton mell. Tsz. ; Pápa vid. 
Tsz. 291a; Gyór m. Szigetköz Kaszt Kálmán; 
pongyula Cegléd Ilosvay Vilmos). Pelengén v. 
pellengén öltözködik (Gyór-Sz.-Márton vid. Bódiss 
Jusztin). De pelengyén vagytok felöltözve, csak 
úgy lóg rólatok a cafrang ! (Arad m. Hódos Koll- 
mann Vilmos). Ojjan pelengye vagy, hogy rossz 
rád nézni is (Komárom m. Kethely Király Pál). 
Lacsuha embernek pangyula a ruhája (Tisza-Dob 
Nvr. XXTV.94) (vö. plengyuha]. 

[PONGYOLASÁG], PELENGYESÉG: L öltö- 
setbeli hanyagság és piszkosság ; 2. piszkos jel- 
lem (Tolna m. Simontornya Nyr. V.230). 

PONK: a kemencének magas és keskeny 
párkánya, a melyen evő-eszközöket és más 
apróbb tárgyakat tartanak (Szolnok-Doboka m. 
Malom Muzsi János). 

PONKÓ: v. Kerestem a kést, pedig itt van ■ 
ponkón (Szolnok-Doboka m. Domokos M. Németh 

PONKOSTOR: a szövőszéknek hátulsó hasa- 
jójához kötött pálcaforma fa, a melyhez a le- 
szövendó mellékfonál végét kötik (Székelyföld 
Tsz. ; Udvarhely m. Vadr. ; Csík m. Péter János). 

[PONKTOM08], PUNKTOM08: pontos (Deb- 
recen Nyr. IX.165; Kunos Ignác). Fonktomosan, 



funktomosan (Debrecen Nyr. XX II 1.335; pontu- 
Somogy m. Kapoly Nyr. IX.84): ponto- 



san. 

PONT (púmba Udvarhely m. Vadr.; punt 
. Somogy m. Adánd Bánócsi József; Mátyusfólde 
Nyr. XX.266). — Púmba: tüstént (Udvarhely 
m. Vadr.). Az óriás... a porba mingyát (r pa- 
pot, mestört vendégököt, hát púmba ott is vad- 
nak (Udvarhely m. Vadr. 459). 

[Szólások]. Pont az ötvenedik csapásná szállót 
mőg elősző (Kis-Kún Halas Nyr. VIII.83). Düután 
három órákkor punt: pontban (Mátyusfólde Nyr. 
XX.266). 

PONTOS (puntos Veszprém m. Szentgál Bá- 

nóczi József)- 

[PÓNYÁL1. 

be-pónyál: gyengén, nagyjából befon (kerí- 
tésen esett rést vesszővel és ágboggal) (Udvar- 
hely m. Vadr.). 

fel-pónyál: szükségből úgy-a-hogy fölkötöz 
(szakadozott bocskort rossz madzaggal) (Udvar- 
hely m. Vadr.). 

PONYEDRÁK: [zsidót gúnyoló szó]. Zsidó, 
zsidó, ponyedrák! M(r nem eszel szalonnát? (Deb- 
• recen Nyr. XXIII.335) [vö. potyetrákos]. 

PONYUS (Abaúj m. Király Pál; Hegyalja 
Nvr. XXIV.479; ponyos Abaúj m. Gönc Nyr. 
VII.519): kis háti ponyva, a melyben füvet, szé- 
nát, rőzsét stb. hordanak ( 1. panyóka 1.). 
A dudvával nem kell összepiszkolni a tiszta ab- 
roszt : ott van a ponyus, arra való (Hegyalja Nyr. 
XXIV.479). 

PONYVA (panyó Pozsony m. Olgya Tolnai 
Vilmos; penva Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VII. 
131; pényva Repce mell. Nyr. XX.365; Rábaköz 
Halász János; Vas m. Sorok mell. Marton Jó- 
zsef; Göcsej Nyr. XÜI.309; penyva Göcsej Tsz. 
325b; ponvá Szlavónia Nyr. XXIII.311 ; ponya 
Székelyföld Tsz. ; pónya ['?] Háromszék m. MNy. 
VI. 223. [Tsz. 248a. pónya másolói hiba; a közlő 
kéziratában ponya áll]). — Ponvá: lepedő (Szla- 
vónia Nyr. XXIII.311). 

PÓPA : botos kölönte (cottus gobio) (Szolnok- 
Doboka m. Nyr. XXI. 151). 

POPÉ: a pópézásnál a sorba rakott diók 
közül a jobboldali első (Szeged Nyr. VII.236). 

PÓPÉZ: sorba rakott diók felé vasgolyót v. 
burgonyából faragott golyót gurit [gyermekjáték] 
(Szeged Nyr. VU.236). 

PÓPIKA : henger-alakú fácska, melyet a ját- 
szó gyermekek fölütnek (téglára keresztbe fek- 
tetett zsindely végére helyezik s aztán a zsin- 
dely másik végére bottal ráütnek) (Torontál m. 
Csóka Kálmány L. Szeged népe II 1.276). 

PÓPDXAZÓ: játék, a melyet pópikával ját- 
szanak (a magasra fölütött pópikát a kint levők 



101 



PÓPIUM08-PORCIÓ8 



IÁT PORHAI. 



LM 



kézzel v. kalappal igyekszenek elkapni; a ki 
elkapja, az jön be ü orontál in Csóka 

Kálmány L Stéged népe 111.276). 

FÓPIDMOS: irea, kenócsös. t 'ópiumos csupor 
(Székelyföld Kte Mihály), 

POPOTYl : pici. lyuu, r,in 

neki' (Pozsony D \ ' III. 142) [?0. 

>tyi). 

POR (pnrré Alsó-Fehér m. Nyr. XXV.347): 

Íuskapor Ibányász-mesterszó) (Szatmar m. Nagy- 
\ IV. 238). 

[Szólások). Porig ment: ssétment (Zilah Kere- 
kes Ernő). 

por-hó : porszerú hó, a földet csak vékonyan 
belepő hó (Baranya m. Onnányság Nyr. VII. 525) 
|vö. hó-por, porka-hó\. 

por-só hó (Hegyalja Kassai J. Szó- 

■ I 411). 

por-tubák: burnót (Háromszék m. Nyr. V.90; 
Bukovina Nyr. VI.525). 

PÓR karaius vid. Fülek Nyr. 

XXII. !»•">: paral Udvarhely in. Kriza). 

1. PÓRÁZ (pórász Udvarhely m. Olasztelek 

te hiba] ; Kolumlián Samu ; 
Udvarhely m. Oláhfalu Nyr. XX.477 [itt perász 
hibaj; Brassó m. Hétfalu Nyr. XX1I.48; Király 
Pál ; Csík m. Gyergyó vid. Gyórffy Iván) : mad- 
zag, zsineg, szórból font bocskorkötő. 

[Szólások]. Pórázt vont az orra alá: fékre 
vette, fékezni kezdte (Háromszék m. Nyr. IX.33). 

2. PÓRÁZ : karóz (szellőben) [?] (Baranya m. 
Patacs vid. Csaplár Benedek). 

PORC: porcellán (Dráva mell. Kopács Nyr. 
XVI " 

PORCÉLLÁN (porcolán Repce vid. Nyr. 
XX.3H4). 

PORCIKA (porcsika Csallóköz Csaplár Bene- 
dek; Mátyusfölde Nyr. XVII.523). 

PORCINTÁS: fingás (Zilah Kerekes Ernő) 
|vö. 2. percent]. 

PORCIÓ (parcio Beszterce-Naszód ni. Zselyk 
Nvr. XVIII. f)7»i ; porcijó Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIII .:',35; Beregszász Színi Péter; Szilágy m. 
T ásnád Nyr. VI ■ rcio Beszterce-Naszód 

m. Zselyk Nyr. XVIII.576) : adó (Veszprém in 
Szentgál Nyr. 11.185; 8omogy in Újmajor 
VII1.179; Baranya m. Csúza Nyr. XV1II.335; 
Hont m. Nyr. VI. 271 ; Hont m. Ipolyság 
XIX. 189; Beregszász Szini Péter; Szilágy m. 
Tasnád Nyr VI.474: Torda Nvr. XV1II.U5; 
cio] Beszterce-Naszód m. Zselyk Nyr. XVII i 
[de: eggy parcio pálinka]). 

PORCIÓS: kis pálinkás-üveg. Benyúl az al- 
máryomba, kiviszén eggy icce pájinkát meg eggy 
porciaóst (Gömur m. Otrokocs Nyr X 



PORCOOAT: ropoi; itatva eszik. A 

halai i Veszprém m. Csetény 

XVIII I 

IPOROS, PÁROS]. 

poroi-fü (Székelyföld <iyórffy l\ s-fú 

Székelyföld T Kon- 

Balai Nvr. XXlii drogköz Tsz.; Z< 

lón m. Bzflrnyog nrtfi hiba]): 

aranthus HpillOBUS. 

PORCSIN (8«prony és Vas m. Nyr 
Cegléd Ilosvay Vilmos; poréin Balaton mell. 

Nyr. XII. 474): polygonum arenariuin 

porosin-fü: ^ (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

PORCSINY (Uyöngyös Nyr. 1.335; porcsény, 

; légy alja, Kassai J. Szókönyv IV. 162; 

in Abaúj m. Névtelen 

Kassai J. Szókönyv IV. 162; Tokaj Nyr. XXIV. 

198 ; Zemplén m. Tolcsva Nyr. IX.480 [itt parafa 

hiba]): aprószemú, tömöttfürtú fekete szőllő. 

PÓRÉ (póri Bodrogköz Nyr. XVII rga, 

a melyre a szárítanivaló dohányt fölfűzik (Kun- 
ság, Tisza-Sz.-Inuv Nyr. X.329; Bonod m. 
Zöldhalom Vikár Béla; Bodrogköz 
XVH.563). Hány póri dohányod van? (Bodrogköz 
Kársa Ferenc). 

PORGOLÁD (Csallóköz Csaplár Benedek; 
borgoldd Csallóköz Csaplár Benedek; porgolác- 
kapa Háromszék m. Vadr. 519b; porgoUtt-kspu 
Háromszék m. Vadr.; porkolát Torda-Sz.-László 
Borbély József): letüzdelt vessző-kerítés, gy> 
kerítés a mezőn (Csallóköz Csaplár Benedek; 
Torda-Sz.-László Borbély József)- 

porgolát-kapu, porgoláo-kapu: faluvégi vetés- 
kapu (Háromszék m. Vadr. 513b. 519b). 

PORGOLÓ: 1. pörkölő (Szolnok-Doboka m. 
Apa-Nagyfalu Nyr. XV.382); 2. széles nyílású 
tejesfazék (Beszterce-Naszód m. Zselyk 
XVIII. 57f>) ; 3. bögre, kis csupor, csésze (Szé- 
kelyföld Kriza). 

PORHADÉK: 1. száraz takarmány porladéka, 
törekje; 2. recés széle a fúszárnak (Háromszék 
m. MNy. VI.886). 

PORHAJAS: egész hosszában meghat: 
termővessző, melyet a szöllőtőke mellé lehajta- 
nak és gyökereztetés végett fél méternyi hosszú- 
ságban földdel befödnek, hogy aztán, mikor 
gyökeret vert, fölhúzzák és levágják s mint 
gyökeres vesszőt más helyre elültessék (Deb- 
recen Nyr. IX. 1 | 

PORHAJAZ : szöllőtőke termőágát lehajtja és 
k erezte tés végett befödi földdel, hogy aztán, 
mikor gyökeret vert, az anyátokéról levágja és 
más helyre elültesse (Székelyföld Tsz.). 

pop, HÁL: kapál, másodszor kapál (Göcsej 
MNv. 11.415; Nvr. XIV.165. 898; Budenz-Album 
160; Balaton mell. Tsz. 156a; Balatonfüred vid 
Király Pál; Vas m. Nvr. XVIII. 1H Horváth 



m 



PORHÁLAT— PORKÁZ 



PORKOL— PORONGY 



194 



Jóssef 1841 ; Vas m. Kemenesalja Nyr. 111.88; 
Somogy in. Visnye Vikár Béla). Emegyék kuko- 
U porhányi (Zala m. Alsó-Lendva vid. Nyr. 
XX III. 2*7). 

PORHÁLAT: kapálás, kapálás ideje (Göcsej 
1). Porhálatkor (Göcsej Budenz- 

Album 1' 

PORHANYÍT (poronyóitt Székelyföld Kiss 
IBM 

PORHANYÓ (ponyoró Háromszék m. Vadr. ; 

myó Háromszék m. MNy. VI.209; poronya 

8zilágy m. Hadad Kerekes Érnó ; poronyó Szat- 

mar m. Nagybánya Nyr. XIV. 524; Szilágy m. 

lő; Székelyföld Tsz.; Kriza, Kiss 

Mihály, Gyórffy Iván; Háromszók m. MNy. VI. 

Ir. 513b; Kiss Mihály; Háromszék m. 

Orbai járás Nyr. VII. 332; Háromszék m. Uzon 

Krdehi Lajos). 

[PORHANYÓD-DX], PORÖNYÓOD-IK : por- 
hanyósodik (Székelyföld Kiss Mihály). 

PORHANYÓS (poronyós Szilágy m. Kerekes 
Krnó). 

PORHÓ (Göcsej Tsz.; MNy. V.100; Nyr. XIV. 

potM Zala m. Hetes, Dobronak Nyr. ín. 

porhanyó. Mas hát [a föld] pont, bizé naon 

pont, könyigés a szánt unak (Zala m. Hetes, Dobro- 

III.319). 

IPÓRI). 

póri-hagyma (Székelyföld Tsz. [itt port h. áll, 
- a közló az ó-t is o-nak írja] ; Kiss Mihály ; 
pór-hagyma Erdély .Háztartás' 11.106): allium 
porrum, schnittling. 

PORINTYÓ: kavics (Baranya m. Pellérd Nyr. 
59). 

PORIS [olv. póris?]: borax; poris-persely : bo- 
raxtartó (ezüstmüveseknél) (Hol? Nyr. XV.48). 

PORKA: a földet vékonyan belepő friss hó 
(Székelyföld Tsz.; Háromszék m. MN>. VI.346; 
Gyórffy Iván). 

[Szólások]. Porkára menni: friss hónyomon 
vadászni menni (Székelyföld Tsz.). 

porka-hó: x (Székelyföld Andrássy Antal 1848; 

mszék m. Vadr.). Porka-havak hulladoznak 

(Udvarhely m. Homoród Vadr. 121) (vö. por-hó]. 

PORKÁL: pörköl, porzsol (Rimaszombat Nyr. 
XXI 336). 

PORKÁSZ : friss hónyomon vadászik (Három- 
szék m. Vadr. 613b; Gyórffy Iván). 

PORKASZA: [nép-etimológia] takarékpénztár 
(sparkaase) (Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.332). 

PORKÁZ i'orkász (Alföld [? nyilván Sze- 
lőid) Nvr. XV.95; Háromszék m. MNy. VI. 
346). 

SXCOiYKl : MAÚYAft TAJUÓTAH U. 



PORKOL: pörköl (Palócság Nyr. VIII.460; 
Vozári Gyula; Heves m. Simonyi Túz. M. Nyelv- 
tan 1.404; Heves és Nógrád m Névtelen 1840; 
Gömör m. Nyr. XVIII.422). 

PORNYÁL: legelészget (a juhnyáj hajnalban 
v. az esti fejés után) (Székelyföld Tsz.; Kriza; 
Háromszék m. Vadr.). 

PORNYÁLTAT: legeltet (juhnyájat hajnal- 
ban v. az esti fejés után) (Háromszék m. Tsz.; 
Háromszék m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva 
Nyr. XVIII.574). 

[PORODOS]. 

porodos-porrá : teljesen porrá, izré-porrá (Szé- 
kelyföld Gyórffy Iván; Háromszék m. MNy. VI. 
226). 

POROJA: kukoricalisztből készített vastag 
málé (görhöny, prósza) (Alföld Nyr. XV.95; Sze- 
ged és vid. Nyr. 11.92: VII.381 ; Csaplár Benedek). 

[POROKONY]. 

[Szólások]. Porokonnyá tette: tönkre tette (Gö- 
csej MNy. 11.415). 

POROL: szemetel, szitál, permetezik. Porol 
az essö (Bácska Kassai J. Szókönyv IV. 146). 

még-porol: leporol. Szombatonkin meg költött 
égy kicsit porúni ükét [t. i. a szenteket a temp- 
lomban] (Orosháza Nyr. V.328). 

POROND (porong Háromszék m. Uzon Er- 
délyi Lajos; porongy Mátyusfölde, Tallós Nvr. 
XVI.382; Bars m. Zeliz vid. Nyr. XIV.288; Szi- 
lágy m. Nyr. IX.565; Kerekes Ernő; Torda-Sz.- 
László Borbély József): L porond: folyamban 
képződött föveny- és kavicssziget (Hol? Nyr. 
VII. 413); 2. porongy: olyan zátony, a melyet 
már növényzet, nevezetesen füzféle borít (Má- 
tyusfölde, Tallós Nyr. XVI.382); 8. porong: po- 
rondos hely a vizeknél (Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos); 4. porond: vízmosásos, kövecses, 
száraz puszta hely (Háromszék m. Tsz.). 

porond-fűz: salix herbacea (Erdély Kassai J. 
Szókönyv 11.242) [vö. porongy]. 

PORONG : takácsok feszítőfája, mely a vász- 
nat szövés közben kifeszítve tartja (Székelyföld 
Tsz.; Nyr. 1.281; IV.236; Kiss Mihály; Udvar- 
hely m. Olasztelek Nyr. XV.384; Háromszék m. 
Tsz.; Nyr. V.90; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). 

PORONGY: gyalogfüz, parti fúz, füzcserje, 
kosárkötő fúz (Székelyföld Nyr. IV.236; Kriza, 
Kiss Mihály, Kóváry László, Gyórffy Iván, Gálffy 
Sándor; Udvarhely m. Vadr.; Kóbori János; 
Udvarhely m. Korond ifj. Felméri Lajos) [vö. 
porond-füz]. 

porongy- vessző : fúzvessző (Mátyusfölde, Tal- 
lós Nyr. XVI.382). 

13 



LM 



i K08-PORZSÁBA8 



PORZ8Á- \l.l 



m 



POROS: puskaporos. Poros zacskó (bui 
szoknál) (Sintmar in. Nagybánya vid. Ny r. XIV, 

POROSZKA: apró lépésben sebesen járó (ló). 
Ifhet poroszkát csinálni (Mar< MŰ 
moll. Tss.). 

POROSZKÁL (poroskál Békés in. Simonvi 
Zsigmoii rád ni Sz.-iit.-s N>r. VIII.331): 

apró k pésben sebesen 
m. Csurgó Endrei I Lgy-Kúnság Nyr, 

482; Cegléd Ilosvav Vilmos; Palócság ' 
XXJ.419; Siatmár vid. Tss.; Bereg m. Pap 
Károly; Háromszék in. Tss.). 

|POROZ|. 

(fel-poros). 

[Szólások]. Felporozta magát: sokat ivott (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). Egy-egy ejtet páliukiual 
mindenik fel van porozva (Székelyföld Nyr. 
VI 11. 463). 

POROZÓ : hóförgeteges idó (Székelyföld Tsz.). 

PORSANÁS: pattanás (bórön) (Csallóköz Nyr. 
1; Esztergom in. Nyr. XII. 186) \vö. pé'n> 

PORTA: 1. belsó telek a rajtalevó épületek- 
kel együtt (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.429; Nagy- 
Kuniig Nyr. XVI.432; Nagy-Kálló Nyr. XII. 
ótelzagyvalék, melyet a szerzetesek a 
koldusoknak adnak (Tata és vid. Nyr. V.329; 
Matusik Nep. János 1839); 3. sereg (Zala m. 
Hetes Nyr. 11.373) ; 4. hirtelen támadó és hamar 
elmúló vihar. Csak bizé e porta vöt (Zala m. 
Hetes Nyr. 11.373). 

PORTÉKA (partika Vas m. Király Pálw«u- 
tika Göcsej Nyr. XIII.265; Veszprém Zolnai 
Gyula; portik Moldvai csáng. Nyr. X.J 

[PORTÉKAS], PARTÍKÁS: rófös kereskedő 
(Vas m. Kemenesalja, Pálfa Sztrókay Lajos). 

partókás-bót: rófös kereskedés (Somogy m. 
Ádánd Bánóesi József). 

IPORTIKÜSJ, PARTIKUS: templom előcsar- 
noka (Szilágy m. Nyr. VI 1.382). 

PORVÁL (Tolna m. Nyr. VI.230; pérványi 
Veszprém ni. Csetény Halász Ignác): pirongat. 

PORVÁZ: x (Hol? Tss.). 

PORZ-IK: szemetol, szitál, permetezik. Por- 
zik az esső (Bácska Kassai J. Szókönyv IV.68). 

PORZSÁBA : gyöngélkedés (?] (Hol ? Tsz.). 

PORZSÁBÁS (Dunántúl Nyr. XVI.240; Vas 
m. Kemenesalja Tsz.; Somogy m. Nyr. XII. 186; 
Somogy m. Szóke-Dencs Nyr. 111 .231; Tolna m. 
Nyék Gáncs Gésa; porzsákás (?) Zala m. 1 a polca 
75; porzsávás Vas m. órség Nyr III.283; 
Göcsej Tsz.; Somogy m. Ethnographia III. 128; 
Árpád): hporzsébás: darás, öregssemü (liszt 
stb.) (Somogy m. 8zóke-Dencs Nyr III.J.'.l); S. 



porzsdvds: porladozó (pl. földben levó o» 
ibds: a csontoknak, Id 
a lábssárcsontiikuak n . irmmláHában szenvedő 
(Göcsej Tsz.); 4. porzsákás (?).- bizonyos jái 
teg s ég bm Utalódé (marha) (Zala 

polca 

hös, beteges, nyavalygós (Dunántúl N 
240; Vas m. órség Nyr. I 
nesalja Tsz.; Somogy m. Nyr. XII Lhao- 

graphia DI.128; Gnl 

<i:iiics <ir/.a). 

PORZSÁS: 1. darás, öregszimú tliszt stb.) 
(8omogy m. 8zóke-Deucs Nyr III .:■ 
esés, ikrás, oszlós (Kis-Kún-Halas 

PORZSÁZ-IK: buborékol. Sok halnak köl>, 
mer nagyon porzsázik a víz (Dráva mell. Kopács 

Nyr. XVI.573). 

PORZSOL: perzsel (Palócság Nyr. XXI 
XXII.78; Gömör m. Nyr. XV III. 422). 

PORZSOLÓ (porsoló Háromszék m. Vadr. 
515b): 1. cserépfazék, öblös ételhordó csupor 
(Székelyföld Nyr. V.424; Kóváry Lászl 
Fehér m. Lázár István); 2. bögre, csésze (l <i 
varhely m. Vozári Gyula; Háromszék m. V 
515b). 

PORZSOLTA : langyos víz (Székelyföld Tsz.). 

POS: árnyékszék (Somogy m. Kassai J. Szó- 
könyv IV.149; Nyr. 11.377). 

POSAJDÉSZ: tortafóle édesség (Gömör m. 
Nyr. XXIII.4ti). 

POSHAD (possad Palócság Nyr. XXI.41-: 
XXII. 7^ : Cegléd Ilosvay Vilmos ; Temeakoi Kal- 
mány L. Szeged népe 11.233) [vö. peshed]. 

[POSHADÉK], POSSADÉK (Palócság Bartha 
József; posadék Kolozsvár Erdélyi Lajos; Szé- 
kelyföld Tsz. : Háromszék m. Lécfalva 1 
Albert; posadŰt Szolnok-Doboka m. Apa Nagy- 
falu Nyr. XIII.331): 1. posadfk: rothadt gyOmölCS 
(Szolnok-Dohoka m. Apa-Nagyfalu Nyr. X11I.331); 
2. possadék: összusavanyodott, disznónak való 
étel (Palócság Bartha József) ; 3. posadék: zöld, 
nyálkás lé a kút mellett (Háromszék in. 
falva Kiss Albert); 4. posadék: apró gyermek 
(Székelyföld Tsz.). Mennyi sok posadékja 
(Kolozsvár Erdélyi Lajos). 

POSHADT (posadt, po^ óság 

Tsz.; (tömör m. Tsz.; Nyr. XVIII.4.V-; XXIII. 4»i : 
Rozsnyó Nyr. VI1I.565; Gömür m. Krasznalnn ka- 
Váralja Nyr. III.185; Torna m. Ruehietl M 
1839; Abaúj m. Jászó Nyr. IX.478; Zemplén m. 
possadt, possatt, possátt Soprony m. 
Rábaköz Nvr. 111.281; Somogy m. Szó 
rök Nvr. XVI. 4(1; Cegléd Ilosvav Vilmos; Ps 
ság Nyr. XX1I.78; Hont m. [pólya XIX. 

94; Nógrád ro. Kun. EtaNg m. 

Munkács és Bereg-Rákos vid. Pap Károly ;jm* 
vatt Pozsony m. Tárnok Nyr. VIII. 142): m 
nyú, megsavanyodott (Palócság Tsi 
78; Gömör m. Tsz.; Nógrád m. Rimóc Nyr. VI. 



m 



P0SHAJT-P08ZÁT 



F0SZÁTA-P08ZMAT 



198 



273; Abaúj m. Jáasó Nvr. IX 17-. Zemplén in. 

Innia m. Ruehietl Miki. 
Posot trj, posadt tej: hIu<!- mor m. 

-zunhorka- Váralja Nyr. 111.185; Rozsnyó Nyr. 
V11I.565). Posatt lé: aavanyú leves (Gömör m. 
(vö. peshedt]. 

(POSHAJT), POSSAJT i. Mátra vid. Nyr. XXII. 
Sajó völgye Erdélyi J. Népdulok és 
•»): savanyit. 

[POSHAJTÁSl.POSSAJTÁS: savanyítás (Nóg- 
1V.24). 

POSHASZT, POSSASZT: savanyít (uborkát, 
kápoastát) (Hegyalja Kassai J. Szókönyv Nyr. 
IV.lui. |60) [v«. pesheszt}. 

POSLAK: vágás az erdőben (Baranya m. 
Mecsekbát Thomaer Ignác 1841). 

POSOL : siet, szalad. Nezém, keresem, hát lá- 
tom, hogy a más 'ódaion posol félfelé (Borsod m. 
Bartha József). 

POSTA, POSTA : [távolságmérték, ha hosszabb 
útr«>l van szó) (Háromszék m. Fülöp Adorján). 
-ia hetven posta, ott az én rózsám katona 
(Udvarhely m. Vadr. 12) [vö. Nyr. XXV.568). 

pósta-móna [vü. molna] (Somogy m. Nyr. 
XVI1I.J ; 

POSTÁNÉ: póstamesterné (Zilah Nyr.XIV.431). 

POSTÁS. Postás juhász v. majoros: a ki a 
túróról és a vajról számot adni köteles (Nógrád 
m. Fabó András 1841). 

POSVÁNYOS. Posfányós országút: a melyről 
könnyen lefoly az esővíz (Somogy m. Visnye 
Nyr. XVII :::',4; Vikár Béla). 

POSZ (possz Vas m. Kemenesalja Tsz.): 
1. posz: fing (Erdővidék Tsz.); 2. posz, possz = 
posz-gomba (Vas m. Kemenesalja Tsz.; Három- 
szék m. Vadr.). 

posz- fundus: 1. segg (Szatmár m. Nagybánya 

Szántó Gyula) ; 2. [?] Tán avval a csúszós szölleji- 

>in nagyra meg awal a disznósertés posz- 

fundusával (Szatmár m. Nagybánya Nyr. VIII.226). 

posz-gomba: pöfeteg-gomba (lycoperdon bo- 
viBta) (Tolna m. Dombóvár Tömlő Lajos). 

POSZA: satnya, vézna, gyenge, beteges (Csal- 
lóköz Csaplár Benedek; Szinnyei József; Komá- 
rom id. Szinnyei József) [vö. 3. pösze]. 

possa-homok : kékesbe játszó fehér színű 
laza homok, a melyben semmi sem terem meg 
(Cegléd Ilosvay Vilmos; Kis-Kún-Halas Nyr. XV. 

POSZARIK: vad fülemile, papfülemile (mo- 
tacilla atricapilla) (Zala m. Szentgyörgyvölgye 
11.280). 

POSZÁT: bél. Poszátja van a rakotlnfának 
(Zala m. Hetes Ny. XIX YTti). 



POSZÁTA (poszáta Csallóköz Nyr. 1.331 , po- 
száta Bábakftf Halász János; Komárom Nvr. VII. 
282; XIX.576 [az utóbbi helyen pouató hiba]) : 
L poszáta, poszáto: satnya, vézua, sovány, idét- 
len, gyenge, beteges (Rábaköz Halász János; 
Soprony, Vas m. Kemenesalja, Pápa vid. Tsz. ; 
Komárom Nyr. VII.282; XIX .076; Nagy-Kúnság 
Nyr. XVI.432). Ez a macska jwszátábí, mint a 
másik (Somogy m. Balaton mell. Nyr. XVI.477). 
Enni adok már ezeknek a poszátáknak [a mala- 
cokat érti] (Békés m. Balog István): 2. pnszáta, 
poszáta: vad (magyar, lengyel) fülemile (Csalló- 
köz Nyr. 1.331 ; Vas m. Sorok mell. Márton 
József). 

[POSZÁTÁSUL]. 

el-poszátásul : elnyomorodik (Vas m. Kemenes- 
alja, Ságh? Kresznerics F. Szótár 11.138). 

POSZÁTL-IK (paszátl-ik Székelyföld Nvk 
X.335; Kiss Mihály) : szétszóródik, szétröpül (pl. 
a száraz falevél, mikor szél fúj; a polyva, ha 
lapáttal ráütnek; a tollcsomag, ha megütik) 
(Székelyföld Tsz.; Kiss Mihály; Udvarhely m. 
Vadr.) Úgy megütlek, hogy a tested ezer darabba 
poszátlik (Erdély Vozári Gyula). A nagy fának 
tetejibe levó ágait ugyancsak rugdossa, ugyan 
poszátoltak szerteszéjjel az ágak (Háromszék m. 
Arany-Gyulai NGy. 1.363). 

POSZÁTOL: 1. szétszór, szétüt (pl. tollcso- 
magot, polyvát) (Székelyföld Kiss Mihály; Ud- 
varhely m. Fehér-Nyikó vid. Nyr. XVIII.526); 
2. elpocsékol, elpusztít (pénzt, birtokot) (Udvar- 
hely m. Fehér-Nyikó vid. Nyr. XVIII.526). 

POSZKA (poszta Soprony Tsz. 305a) : satnya, 
vézna, sovány, idétlen, gyenge, beteges (Győr 
m., Balaton mell. Tsz.; Győr m. Szigetköz, 
Duna-Szentpál Nyr. VIII.522 [itt poszra nyilván 
hiba]; Soprony Tsz. 305a; Pápa Nyr. XVI.576; 
Pápa vid. Tsz. 304b; Veszprém m. Olaszfalu 
Nyr. XVII.47; Somogy m. Siklóssy László; So- 
mogy, Baranya m. Kassai J. Szókönyv. IV. 151 ; 
Tolna m. Paks Nyr. XXII.430; Tolna m. Dombó- 
vár Nyr. XXV.192; Tolna m. Nyék Gáncs Géza; 
Fehér m. Király Pál, Wolff Béla; Székesfehér- 
vár Nyr. VII. 187; Arad Király Pál). Poszka gye- 
rek (Tolna m. Paks Nyr. XIX.479; Arad Király 
Pál). Poszka tik (Baranya m. Ibafa Nyr. XX. 
192). Poszka süldő (Duna mell. Kassai J. Szó- 
könyv III.203). Poszka virágillat: gyenge (Arad 
Király Pál). 

POSZKONÁL : nyű, tép (kendert, lent) (Brassó 
m. Hétfalu Nyr. V.377; XVI.575). 

[POSZKUL]. 

é-posskú: elsatnyul, vézna, sovány, idétlen 
lessz (Székesfehérvár Nyr. VII. 139). 

POSZMAT : szemétdomb, ganajdomb (Szeged 
Nyr. VII.236; Csaplár Benedek). Kmiütték a 
poszmatra (Szeged Kálmány L. Szeged népe I. 
92). A poszmatba temette (Szeged Kálmány U 
Koszorúk 11.83). Kihajtik a poszmatra (Torontál 

la* 



IQ8 



POSZOO— POSZTOKKnl»-lK 



P08ZTPA8Z-PÓKH 



m 



m Sióreg Kálmány L. Szeged népe 01.116) 
|vö. peszmet, piasmnl]. 

POSZOO: 1. csendes fingokat ereget (Pápa 
Szeged Tss.; 8zékelyföld Kiss Mi! 
Ennek mindig poszog <i j« d llosvaj, Vii 

; 2. feaieng, kevélykedik (8zékri\t<»l.| Kiss 
Mihály); bőségben tétlenül i k (Szat- 

már m. Kujmikhtinya ós vid. NyK. 11.379) [v<>. 
pöSMŐg]. 

POSZOO AT: csendes fingokat ereget (Szé- 
ktlyl.l.i Kiss Mihály). 

POSZOGÓ: 1. szamáron járó juhász (gúny- 
név. IfoUák t. i. ti többi, lóháton járó 
pásztorok] (Kis-Kun-Halas Nvr. VII nyo- 
szolyó lány. Kis poszogó. Nagy poszogó (Három- 
szék m. Király Tál). 

possogó-bogár : fekete büdös pincebogár (Ceg- 
■ -s\a\ Vilmos; Szeged Tsz. 305a). 

posEogó-lány : nyoszolyólány (Háromszék ni. 
Király l'ál). 

[POSZOQÓSJ. 

poBzogós-jukú : minduntalan (ingó (Cegléd 
Ilosvuy Vilmos). 

POSZOGTAT: csendes fingokat ereget (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

raeg-possogtat : megpöfögtet. A vénasszony 
kását főz, mind megposzogtatja (Erdély Erdélyi 
J. Népd. és mond. 111.87). 

POSZOGTATÓ : [tréf.] paszuly (Udvarhely m. 
Nyr. IX. 236). 

POSZRIK (Nógrád m. Hajdú Nagy Sándor; 
Oömör m. Hanva, Bei KVUL505; XIX. 

478; Rimaszombat Nyr. XII. 190; Sajó mell. Nyr. 
XXIII '.2; pusztrik (Jömör ni. Krasznahorka- 
Váralja Nyr. 111.185): keresztelő. 

[POS8ZAN). 

Jd-posssan : fúvó hangot adva kifakad. Nyom- 
kotta, nyomkotta (a gumilabdát], érre 
csak kiposszant (Zala in. Nyr. XXI. 44). 

POSSZANT: csendesen fingik (Székelyföld 
Gyórfly Iván) [vö. posszint\. 

el-posssant. Eposszantja magát: elfingja magát 
(Vas m. Órség Nyr. 11.42) [vö. el-pösszent}. 

POS8ZINT posszant (Zilah Kerekes Ernő; 
Székelyföld Oyórffy Iván). 

POSZTORKOD-IK (Gödöllő Szilasi Móric; 
Heves m. Istenmezeje Vozári Gyula; Heves v. 
Gömör ni. Nyr. \W.2H7 ; postorkod-ik (iymgyöa 
D.181; Jász-Nagykún-Szolnok m. Tisza- 
Beó Nyr. VIU.186 (itt postokodik nyilván hiba); 
postorkogy-ik Mátra vid. Nvr. XX1I.335; posztor- 
kogy-ik Palócság Nyr. XXII.78): 1. lábatlankodik, 
alkalmatlankodik, ólálkodik, settenkedj I 
lódik-forgolódik vmi körül (Palócáig Nyr XXII 



ra vid. Nyr. XX1I.885 
Nvr. Il.l ii<j »tt posztorkodxk körülöttünk 

(Heves m. Istenmezeje Vozári Gyula). Mmm 
ne posztorkoggy, nem > iáknak (mondta a 

hentes eg) Búnak, a ki szintén lm 
(l.ilm mellette] (Heves v. Gömör m. V. 
•2. iparkodik. .1* ember posztqrk" 
dőllo" Szilasi Muri,-) |%u. ,„,:(,, l.,,l-ik\. 

POSZTPÁSZ: csemege (?J. Posztpo 
hoztam egynéhány pár <il»nít (Hol? lakodalmi 
I köszöntőben) Kálmány L Koszorúk 11 ,2 

POTA: pápisták gúnyneve (Ki-Kúnság Nyr. 

XXV.838; Kis-Kun-Halas Nvr 

PÓTA: halfogó horog v. háló átlója (gyé- 
kényből, pára- v. másféle fából) mell 
Hermán O. Halászat K.; Zala m. Szepezd Nyr. 
XVII.-J.!?) |v... pluta]. 

POTHOS: pohos, potrohos (Heves m. N( 
len 1840). 

PÓTINCA (Balaton mell. Tsz.; Zala m. Ta- 
polca Nyr. X.471>; Vázsonyi Izidor; Veuprém 
in. Torna Nyr. XV.3K ila in. Halász 

Ignác; pótenca Somogy m. Csurp WII. 

478; potinca Veszprém m. Nyr. XVII. II 
öltözetlen, félig-meddig v. könnyedén ölt< 

i rendetlen v. ronda öltözetű. Miér gyiis 
pótincán, maj mé'gfázuó! (Veszprém m. Torna 

\ Nyr. XV.382). Azon p / kaput i 

(Zala m. Halász Ignác). Pótincán őtöszködik 
(Zala m. Tapolca Vázsonyi Izidor). 

PÓTENCÁS (Vas m. Kemenesalja, PálfaSz 
kay Lajos; Zala m. Balaton mell. PleisehmaaD 
Jenő; pótencás Somogy m. Csurgó Nyr. XVII. 
478): a. /•.'/. <!>■ páHncás vagy, lányom! (Zala in. 
Balaton mell. Fleischmann Jenő). 

PÓTIT (Győr m. Szigetköz, Dnna-Saentpál 
Éíyr. VTIL523; tópü Komárom ni. Bána Király 
Pál; Nógrád m. Nyr. V.182): pótol. 

POTKA : szerencsétlenség. Mennyi j> 
a meg kijü/iettiink ezen a fene hegyen 
kühó m. Szókefalva Nyr. XV.284). 

PÓTLÉK (pátaUk Székelyföld Kiss Mih 
— PuóUik. ntóasülött, poethumus [gnnj 
baköz, Beó-Sárkány Nyr. XVII. 192). 

POTLOGÁR: csirkefogó, csavargó (Bukovina 
Nyr. VI.525; vö. XXIIL4S6). 

POTLOHÓ (Csallóköz Nyr. [.881 ; Alsó-Csalló- 
köz, Patonysz-1 Nyr. XII uhó Győr m. 
Sfigetköz, Duna-8zentpál Nyr. VII meg 
nem fejeseden káposzta (Csall<<k<>/ Nyr. I 
Győr ni. Duna-Szent] : 2. olasz 
kápoasta, kelkáposzta (Alsó-Csallóköz, Patony- 
r. XII. 143) |vö. podlutka. potyulka]. 

PÓTOL \átópol Komárom in. Kürtit 

ergom m. Tokod S? 
Klinda T.; Nógrád m. Nyr. IV.425; V.182; Ipoh 
I völgye, Kővár vid. Nvr .* XVL67 1: XYII.4J 



201 



POTOM-POTYA 



POTYADÉK-POTYOL 



Ml 



Tóid Nyr. 11.425; tápul, Vitőpulom Gyór m. 8ii- 

fetköz, Duna-Szentpál Xvr. VIII 523; Pest m. 
mi VI 1.90; kituópti Rábaköz, Beó-Sár- 

kám .VIII. 94). 

POTOM (potony Baranya m. Ormányság Nyr. 
Vili 47i: i. potya, ingyenvaJÓ (Nógrád m. Nyr. 
V.182; Temesköz Kálmány L. Szeged népe II. 
i. Potomba: potyára, ingyen, hiába (Vas m. 
íenesalja, Balaton mell., Gömör m., Szatmár 
Tsz.). Potomra: vaktában (Hol? Tsz.); 2. 
potomok: azon szolgálmányok, a melyeket a 
felesek és a harmadosok a gazdának a föld 
megmunkálásán kívül tartoznak teljesíteni (pl. 
holdunk 6&1 eggy új zsák, eggy forint, eggy pár 
csirke, két munkanapszám hordáskor) (Orosháza, 
Mezóberény, Körös-Tarcsa Esti Újság 1897. má- 
jus 28.) 

potom-ember: csavargó (Hegyalja Kassai J. 
Szókönyv IV. 152). 

POTOMOS: potyázó (Szeged vid. ? Nyr. V. 

[1. POTOB]. 

potor-ember: csavargó (Borsod m. Kassai J. 
8zókönyv 11.80). 

|2. POTOB). 

potor-kapa: hegyes kapa (Baranya m. Pel- 
lérd Kassai J. Szókönyv IV. 152). 

POTOBÁL: botorkál, ballag (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XV.67. 334). 

POTOS (Alföld Nyr. XV.95; Arad m. Majláth- 
Nyr. VIII.238; Szeged Tsz.; Temesköz 
Kálmány L. Szeged népe 11.244; botos Csong- 
rád m. Szentes Nyr. VIII. 187; Szatmár m. Nagy- 
bánja Nyr. XIII.577; potoz [?] Csongrád Nyr. 
VII 526): L botos, potos, potoz [?]: dohányszárító 
ágas (.két potosra, vagy mondhatjuk ágasra, 
tesznek rudat, s ezzel a két potossal átellenben 
van másik két potos, s ezen a két potoson is 
rúd van; ezekre a rudakra aggatják a kukás 

leket': Kálmány L. Szeged népe 11.244) 

Nyr. XV.95; Arad m. Majláthfalva Nyr. 

VIII.238; Csongrád m. Szentes Nyr. VHI.187; 

igrád Nyr. VII.526; Szeged Tsz.; Temesköz 
Kálmány L. Szeged népe 11.244) ; 2. botos: deszka- 
kerítés oszlopa (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
XIII.577). 

POTBEMISZKA: hitvány, alávaló (Vác Czech 
János 1840). 

POTBOHOSQ/n/roAos Cegléd Ilosvay Vilmos) 

IPOTY). 

poty-ssSm : alacsony emberke (Rábaköz, Beó- 
8árkány Nyr. XVIII.191). 

POTYA U potom. Potya pénz (Szatmár m. 
Kapnik vid. Nyr. 11.276): 2. hitvány, értéktelen 
(Gyór m. Sztrókay Antal 1~ 



(Szólások]. Potyába tenni: könnyelműen vé- 
gezni (Gyór m. Sztrókay Antal 1842). Potyára 
ment: elpocsékolódott, eltékozolódott (Heves m. 
Névtelen 1840). Potyára mind elment a pénze, 
vágyottá (Háromszék m. Kiss Mihály). 

POTYADÉK: 1. hulladék (Vas m. Kemenes- 
alja, Ságh Kresznerics F. Szótár 11.138). Potya- 
gyümölcs (Csallóköz Csaplár Benedek); 2. 
esó (Baranya m. Ibafa Nyr. XX. 192). 

[POTYÁZ]. 

el-potyáz : elfecsérel, elveszteget (Cegléd Ilos- 
vay Vilmos). Elpotyázta a vagyonát, most éhen- 
kórász (Alföld Nyr. XV.95). Elpotyászta az időt 
(Debrecen Nyr. VII.189). 

POTYESZ: [tréf.] has (Debrecen Nyr. 111.424; 
Hajdú m. Földes Nyr. III. 181). 

[Szólások]. Teli rakta a potyeszt: jóllakott 
(Debrecen Nyr. III.424). Megverte a potyeszt: «v 
(Hajdú m. Földes Nyr. III.181). 

FOTYETBÁKOS: bó bugyogójú (Szatmár 
Vozári Gyula) [vö. ponyedrák). 

PÓTYIK: halálmadár (Bars ra. Kürthy Emil). 

POTYKÁSZ: ponty (Szlavónia Nyr. V.12 [itt 
potykász nyilván hiba]; XXIII.358). 

[POTYKOS]. 

potykos-lotykos : elérett, túlságosan leves 
(gyümölcs) (Szatmár m. Nagybánya Nyr. X.334). 

POTYÓ : keszőce, félig fótt híg lekvár (Tokaj 
Nyr. XXIV.192; vö. V.181) [vö. pötyőke]. 

potyó-ssilva : aprószemú, korai, vöröses szilva 
(Nagy-Kőrös Nyr. XXVI.188; Cegléd Ilosvay 
Vilmos). 

POTYÓKA: vörös szilva, gömbölyű szilva 
(Szeged Simonyi Zsigmond) [vö. pötyőke]. 

POTYOL (patyal Szolnok-Doboka m. Domo- 
kos Nyr. XI.38): ütögetéssel, veregetéssel puhít 
(húst, kemény gyümölcsöt) (Székelyföld NyK. 
X.330; Kriza, Kiss Mihály). 

beló-potyol: beleütöget, belevereget. Ott 
matat, a ki nekem az én fejemet sokszé belépotyóta 
a falba (Udvarhely m. Nyr. IV.374). 

el-potyol: elver (Debrecen Hajdú Nagy Sán- 
dor). 

meg-potyol: 1. ütögetéssel, veregetéssel meg- 
puhít (húst, kemény gyümölcsöt). Jó meg kő 
potyóni a húst (Kolozs m. Szilasi Móric). Jó 
mékpoiyótam a húst (Székelyföld Szinnyei Jó- 
zsef); 2. megver, elpáhol (Békés m. Balog István). 
Megpotyollak! (Székelyföld Kiss Mihály). 

össze-potyol (éssze-potyol) : 1. ütögetéssel, 
veregetéssel megpuhit (pl. húst) (Szatmár m. 
Nagybánya Zolnai Gyula) ; 2. összever, összetör. 
Az isten ingönt ki né' vigyön a faluba, ha essze 



ni 



POTYOLA&IK— POZDOR.1A 



POZDOlMAhZ IK l'OZSI.A 



904 



nem potyollak, mind égy i I dvarhel) m. 

Nyr. 111.555) Vtójjdra, a Ikti tss** nem potyótak, 
| /.-.in.ií | MM ftiir'inÍH,! /i<(/(j, (i: (i s:ckm> fr 

(Udvarhely m. Nyr. IV. Hl). 

POTYOLÁZ-IK: potyog. szállingózik, /'oryo- 
bürtfr « hó (Baranya m. » Mmuisnág Nyr XI 
477) (vö. potyordsz]. 

POTYOR: hig aár (Udvarhely in. Vadr). 

POTYORÁ8Z: csepereg, szemzik, kis csép- 

EekbiMi ritkán esik (as esó) (Oyór m. 8zigetköz, 
una-Szeutpal N\r. VUL628; Komárom Beöthy 
Zsolt; Debrecen N\i. XXL476; XXIII.:'. 

POTYÓ8: behorpadozott (Székelyföld Kiss 
Miha 

POTYPDNKA: vini gombafaj (Zemplén m. 
Ssürnyeg Nyr 

PÖTTY AN-IK: hull (a birka) (Tolna m. Nyr. 

VI.:, 

[POTTYINTJ. 

ki-pottyint: kipottyant, akaratlanul kimond. 
Egy szegén legénnek kedve szottyant, hogy meg- 
hétasoggyék; ki is pottyintá é'ccbr az édös annyá- 
nak, hogy ő mibe töri az eszit (Udvarhely m. 
Keresztúr vid. Vadr. 483) [vö. ki-pÖttyeut\. 

POTTYOOAT: apránként, eggy-eggy szót 
elejtve mondogat (Székelyföld Kiss Mihály). 

POTYULKA: meg nem fejesedett káposzta 
(Oyór m. Szigetköz Nyr. XIX.191) [vö. podlutka, 
potloM). 

POVALYACS, POVALACS: naplopó, csa- 
vargó, csirkefogó (Vác Czech János 1840, Mar- 
kovics Sándor, Székely Sándor, Szlávnics György ; 
Vác és Esztergom vid. Divényi Gyula). 

POVÁLYOS: liszt- v. tojástartó nagy gyé- 
kénykosár (Csongrád m. Nyr. VI.373; Szeged 
Tsz.). 

PO VÉD A : bőbeszédű ember (Tisza-Örs Csap- 
lár Benedek). 

POVEDÁL (szporedál Szatmár m. Gencs Nyr. 
X.526): fecseg, sokat beszél (Soprony m. Repce 
mell N\r 11.561; Zala m. Arács \\r. XXII 
289; Veszprém m. Szentgál Nyr. 111.471; Nagy- 
Kúnság Nyr. 0406; XV1.43-J [itt povedál hiba]; 
Kecskemét Csaplár Benedek; Hódmezó-Vásár- 
hely Nyr. IX.92; Csallóköz Csaplár Benedek; 
Palócság Xvr. XX 11.78; Rimaszombat vid. Nvr 
X.89; Debrecen Hajdú Nagy Sándor). 

POZDORJA [bozdorja Udvarhely m. Nyr. III. 
555; Csík m. Nvr. VIII. 1*4; pazdfrgya, pazder- 

^i Repce mell. Nyr XX.866; Göcsej Nyr. V. 
; Somogy m. Király Pál; Somogy m. Mesz- 
tegnye I ^34; Somogy in. Kutas Vikar 

Béla; Baranya m. lbafa Nyr I ehér 

m. Nvr. X.188; pazdérja, pazdérja Nógrád m. 
Nyr. V.182; Gömör m. Nvr XXI1Í.45; pazdemya 
Baranya a. Csúza Nyr. XVII 1.835: pdzdirvd 



Mjrke Nvr. XVIII 42. ' 

in. \ izdomya Zemplén m. Dorogi 

Hegyalja Kassai .1. Szókönyv II 
lergya Zala m. Gelse és vid. N 
578; Baranya OQ Ihai'a N\r. XX 1 léria 

Fehér m. Ciimmermann Jánoi Komá- 

rom in < i;in»-H Géza; j < Palóc- 

ság Nvr XX ,'ozdora-ui 

Tisza-Dob BÍJ ><>rgya Fehér in 

N\r. V.180; i>o:dornya Abaúj m. I'ál; 

Zemplén m. S/ürnyeg Nvr. X.826; X 
pozdorva Palócság Nyr. XX 1.3 14). — Pozd<., 
seprófú (Nagy-Kúnság Nyr. X 

posdora-ótvar: ótvar, a melyet ]> 
füstöléssel gyógyítanak (Tisza- Dob Nj r. 

[POZDORJÁDZ-DX, POZDORJÁZ-IK | 
jáz-ik Nógrád m. IstvánfTy Gyula; puzdurjái 
Marosvásárhely vid. Zilahy Jól ■ tt'oszlik, 

szétesik, szerteszét szóródik. Az öi 
az ajtaót, miliőm darabra po (Nógrád 

m. Istvánffy Gyula). 

POZDORJÁS (pazdé'rgyás Zala m. Dobronak 
Nyr. 11.234). 

PÓZNA (pózona Székelyföld Tsz.). 

[Szólások]. Az már mégés pózna, a mit az az 
ember csal: az már mégis sok (Beszterce-Naszód 
m. Zselyk Nyr. XVIU.576). 

pózna-föld: 4 kat. hold és 222 
tesz eggy sessiót (Jász- Alsó 
XVI 1.576). 

PÓZNÁL: (póznával) lenyomtat. ./"' kápt 
disznó fark/ifi! párnáivá (Szombathely fid. Kr- 
délyi J. Népd. és mond. 1.126). 

1. POZSÁR: ponty (Balaton mell. T* 
Erdély Kassai J. Ssékdnyv III. 159: H.iinan 0. 
Halászat K. ; Székelyföld Tsz.; Bárosaazék m. 
Nyr. V.90; Háromszék m. Uzon Nyr. VIII 

pozsár-harcsa: silurus glanis (Szatniar i 
man 0. Halászat K.). 

2. POZSÁR: gazból rakott tűz. a mellyi 
tarlót égetik (Szatmár m. Vámfalu Votárl Gyula; 

már m. Kapnikbánya ós vid. NyK. II 
Mi,. az égisz domb (Szolnok-Doboka DL 

Domokos Nyr. IX.427). 

POZSERA: fösvénységre hajló ember (Tisza- 
Örs Csaplár Benedek) [vö flk). 

POZSGÁNYA: gyermekcsoport (Szolnok-Do- 
boka m. Apa-Nagyfalu Nyr XIII ' 

POZSGÁS: húsos (növény) (Nógrád m. Nyr 

IV.24). 

PÓZSICSA : subán levó bórszegés (Brassó m. 
Hétfalu, Zajzon Nyr. 111.373). 

POZ8LA: sápadt arcú potrohos gyerek (Sze- 
ged Csaplár Bene< 



Hl 



P0Z80G-PÓC8IKKI. 



PÖC8ÖGÓ8-PÖRC 



POZSOO (jMsg&ni Erdóvidék Tsz.): i.po«9ani, 
pozsog: pezseg (üömör in. Nyr. XXIII. 40. I 

k Tsz.); 2. pozsog: zsibbad (üömör m. \\r. 
XXIII. 4»*») (vö. bozsog, pezseg]. 

POZSOVIC8 (Vas m. Kemenesalja, Nemes 
Magasi Nyr. XIX.191; Zala ni. Orosztony Nyr 
-4; pocsovics Somogy m. Nyr. XIV.479 
\ A. 138; posovics Somogy m. Nyr. II 
pozovics Zala m. Kis-Kanizsa Ethnographia VII 
190): lakodalmi vendéghívó, lakodalomba hivő 
gáté vőfély. 

1. PÓC: gatya ülepében levó négyszögletes 
betoldás (Balaton mell., Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
Göcsej Vass József 1841; Hajdú-Szovát Rech- 
nitz Ignác) (vö. pőcök]. 

PŐC: ondó (semen virile) (Göcsej CzF.; 
Vass József 1841). 

PÖCCED: dagad (Gyór m. Tsz.; Komárom 
m. Perbete Gáncs Géza). 

föl-pöcced: földagad (Gyór m. Bóny Nyr. XVII. 

mög-pöcced: megdagad, megduzzad (Csalló- 
köz, Komárom Szinuyei József). 

PÖCCETT: dagadt (Komárom m. Nagy-Igmánd 
VIII.95). 

1. PŐCE (jMcepart, pecegödör Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. XXII.325;/>öc«gödör Makó Nyr. 
XXÚ.227). — Pöce: födetlen csatornácska, a 
mely olvadás v. esőzés idején az udvarokon 
és az uccákon összegyúlt szennyes vizet leve- 
zeti (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XXII.325). 

(2. PŐCE]. 

[Szólások]. bize pöce-. biz ez furcsa (Zala m. 
Hetes Nyr. 1.380). 

PÖCLI: alacsony, tömzsi, pocakos ember 
(Zala, Somogy m. Király Pál). 

PŐCÖK: gatya ülepében levő négyszögletes 
betoldás (Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV. 170) 
[vö. 1. póe\. 

PŐCCSENT: feccsent (Háromszék m. MNy. 
46). 

PŐCSDZ (Debrecen Nyr. XXV.504; Bereg m. 
Pap Károly; Hol? Nyr. XIV.368; pécsik Gömör 
isz.; pécsik Mátra vid. Nyr. XXIV.478;/>dcó* 
Eger Kassai J. Szókönyv IV. 169): bögöly (éles 
tojócsővel bíró nagy mezei légy, a melytől nyár 
idején sokat szenved a ló és a szarvasmarha; 
•derma bovis). Szíjjá, mint a pécsik a lovat 
(Mátra vid. Ryr. XXIV.478) [vö. petics). 

PŐC8IKEL, PŐCSDZÉL {pöcsikel Szatmár m. 
Patóháza Nyr XIX.S79 ; pécsikéi Hajdú ro. Sám- 
son Kunos Ignác; Beregszász vid. Király Pál; 

'sikél Nagy-Kúnság Nyr. XVI.482; Mezőtúr 
r. X.569; Farkas Imre): 1. pécsikéi: alá s föl 
hajtogatja a fejét (a ló, hogy a pócsiket elker- 



gesse) (Beregszász vid. Király Pál); 2. pécsikel: 
rezegteti a fejét (Hajdú m. Sámson Kunos Ignác); 
3. ]>öcsikel, pécsikel, pécsikél: bóbiskol, szuny ó- 
kál (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.432; Mezőtúr 
69; Farkas Imre; Szatmár m. Patóháza Nyr. 
I XIX.379; Beregszász vid. Király Pál). 

PÖC8ÖGŐ8: pocsolyás, mocsaras (Csongrád 
! Nyr. IX.90). 

PŐPETEG (pöföteg Palócság Nyr. XXII.78): 
porbélú gomba, posz-gomba (lycoperdon bovista) 
(Gyöngyös Nyr. 1V.373; Hont m. Nyr. VI.271). 

pöfeteg-gomba : M (Cegléd Ilosvay Vilmos; 
Erdóvidék Tsz.). 

PÖPPESZKÉD-IK (püffeszkéd-ik Cegléd Ilos- 
vay Vilmos). 

PÖFÖG: 1. pöf-pöf hangot ad. Pöfög, mint fa- 
zékba a kása (Szeged vid. Nyr. VII.519); 2. pöf- 
feszkedik (Erdély Csaplár Benedek). 

PÖGY, PÖGYE (pögyii Göcsej Nyr. 11.178; 
pögye Fölsó-Somogy, Marót-puszta Nyr. X.190; 
püötye Göcsej MNy. 11.415): hordódugó. üb belé 
ereszti a bort a korsúba [a fiú], mind ögy öreg 
cselül; aután a pögyit so sé haggya rátétetlen 
(Göcsej Nyr. 11.178). 

PÖHÖS: pohos, potrohos. Pöhös ember (Duna 
mell. Kassai J. Szókönyv IV. 139) [vö. pohos]. 

PÖKHENDI (köphengyi Palócság Nyr. XXII. 
76) [vö. pikkhangyi]. 

PÖLYHEDÉK: pelyhedzó szőr (Vas m. Ke- 
menesalja, Ságh Kresznerics F. Szótár 11.140). 

PÖNTYŐ: L tésztanemü étel (Szilágy m. 
Bürgezd Kerekes Ernő); 2. csepü, melyet a 
fonó nő nyálazóuí a szájában forgat és rágogat 
(Szatmár m. Nyr. XI.285). 

PŐNYEGÖL: ruhát v. fejkötót pántlikával 
cifráz (Baranya m. Tsz.). 

[PÖR, PER). 

per-tanács: olyan ember, a ki úton-útfélen 
mindenkivel szóba áll és sokáig beszélget (Szé- 
kelyföld Tsz.). 

[1. PŐB]. 

pór-fa: a nagyobb ladikok belső szegője (Ba- 
' laton mell., Velencei-tó mell. Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

[2. PŐB]. 

meg-pőr: (szép szóval) megszid, leszid (Kun- 
ság, Kisújszállás Nyr. XX.288). 

PORC (perc Balaton mell. Tsz.; Kis-Kúnság 
Nyr. IX.567; pörce Göcsej, Óraég Nyr. VU.282): 
töpörtyü (Vas m. Kemenesalja Tsz.; Keszthely 
vid. Nvr. VI.52S; Zala m. 8k>\hz<í N\r. XVIÍ. 
237; Göcsej Tsz.; 8omogy m. Nyr. XVI.190; 
Tolna m. Tsz.; Tolna m. Paks Nyr. XXII.430; 



907 



PÖRCÖZ-PÖRKÓCÉS 



I'flRKttL-PÖ8E 



KM 



8zegaiárd-Palánk N>r. XI.527; Fehér m. WoMf 
Béla; Fehér m. Csákvár Lchoczky Dezső ; Tata 
Horváth Iguác; Komárom in Kúrth N\r. \l\ 
188; Szlavónia \ 111.360). 

IPŐRCÖZ]. 

rneg-pöroös: töpörtyú vei megrak. (A köles- 
kásának] meg van a • vúnszent- 

miklns Nn. \ll:W0). 

[1. PÖRE]. 

póre-gatya: 1. gatya. Pöre-gatyálmu lenni: 
eggy szál gatyában lenni (Pápa vid. Tsz.); 2. 
rojt ni-lkuli. szegett aljú gatya (Csallóköz, Féli 
:> Pál). 

póregatyás : gatyában járó (paraszt) (Zala m. 
Volák Lajos). Émöhetsz mán, pőregatyás (Kecs- 
kemét Nyr. XXVI 

pőre-ssekér: oldal nélküli szekér (Balaton 
mell. Tsz.). 

2. PŐRE: fürge, ügyes (Kunság, Kisújszállás 
Nyr. XX.288). 

PŐREJ: pörölés (Vas m. órség MNy. V.131; 
Nyr. VII.470; Göcsej MNy. V.131 j Göcsej, Nagy- 
Lengyel Nyr. XV.575). 

PÖRGE (perge kalap Erdély Erdélyi J. Népd. 
és mond. 111.20). — Pörgén: gyorsan, szaporán 
(Göcsej Nyr. X1V.449). 

pörge-sikó: tarackafúból való súroló csutak 
(Rábaköz Nyr. XXV.429). 

PÖRKE : töpörtyú (Zala és Somogy m. Kassai 
J. Szókönyv IV.168; Somogy m. Nyr. 11.377). 

PÖRKED , PERKED: elsül, elaszik a rek- 
kenő hőségtől (fú, gabona) (Balaton mell. Tsz.). 

el-pörked: elsül (pl. a szőlló a nagy forró- 
ságtól) (Vas m. Jánosháza Nyr. XVI. 141). 

(PÖRKEN). 

é-pörken: |?] (Vas m. Órség MNy. V.163). 

[PORKÉNT). 

be-pörkent: hirtelen v. eggy kicsit befut 
(Vas m. Kemenesalja Nyr. 111.87; Somogy m. 
Visnye Nyr. XVII.285). 

PÖRKENYÖ: fonnyasztó meleg (szél) (Sop- 
rony m. Nyr. IV.77). 

PÖRKET . 

el-pörket: elfonnyaszt (növényt a nap heve) 
(Balaton mell. Nyr. XII.474). 

PÖRKŐCE: töpörtyú (Hol? CzF.) 

PÖRKŐCÉ8: töpörtyűs. Pörkócés jó estét, 
szerelmes pajtásom! [betlehemes játékban] (So- 
mogy m. Mesztegnye Nyr. V.235). 



PÖRKÖL: 1. pirongat; 2. nógat. Add 
költe szegény fejét, míg rápörkölte a r« 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

rá-pőrkől: 1. rápirít (vkire). Jól rápb, 
Addig i szegény fejét, mí<i 

költe a részvételre (Csallóköz Csaplár Benedek). 

PÖRKÖLET: [malom része] (Baja Nyr. XVII. 
389). 

[PÖRKÜL]. 

mök-pörkül: megpörkölődik. Még a ruhája 
em mékpőrkéi (Veszprém m. Csetény 
Nyr. XVI 1.427). 

PÖRNYETEG: porhanyó (Szilágy m. N 

IV.71). 

(PÖRÖLJ. 

[Szólások]. Pöröl a tűz: erősen sustorog (Z 
in. An'u-s Xyr. XX1I.474; Csallóköz Csaplár Be- 
nedek). 

meg-pöröl: veszekedik (Makó Nyr. XV. 335). 

PŐRÖLY (pörő Balaton mell. Tsz. 306b). 

PORONTY: harmat (Vas m. órség Nyr. II. 
563; Göcsej, Baranya m. Ormányság MNy. V. 
153). Écsunyászta magát, a lo- 

honc a ruhája (Vas m. órség Nyr. 11.472) [vö. 
pirínty]. 

PÖRÖNTYÖS : harmatos, vizes, lucskos, csa- 
takos (Vas m. őrség Nyr. 11.324 ; Zala m. Hetes, 
Dobrouak Nyr. XIV.191; Göcsej, Ormányság 
MNy. V.153) [vö. parantyás, pirintyés], 

PÖRSEDÍK: pörsenés, pattanás (bőrön) (Rába- 
köz llnlasz János). 

PÖRSÖL : farka suhogásával hasgatja a vizet 
(a hálóba került harcsa) (Szeged Hermán 0. 
Halászat K.). 

PÖRTET : (botot) úgy hajít el, hogy forogva 
röpül (Vas m. Hegyhát Nyr. 1.4 

PŐS (pőzs Csallóköz Nyr. 1.331 ; Mátyusfólde 
XYI.'.M): i. veaazőkéve (Csallóköz Szitás 
József; Alsó-Csallóköz, Patonyszél Nyr. XII .1 
Ezer kéve pőzst adtam a töltésre (Csallóköz Nyr. I. 
331); 2. az a szalmacsutak v. fonat, mely as 
öregháló és a gyalom alsó inára alkalmazható 
s arra való, hogy iszapos helyen az inat a be- 
vágástól megóvja (Általános haszn. [Komárom] 
Hermán 0. Halászat K.) 

pős-sövóny (Csallóköz Szitás József; pózs- 
sövény, pözsövény Mátyusfölde, Tallós Nyr. XVI. 
884. 381. 882): karók közé állított és lécekkel 
összeszorított vesszókév ékből való sövény (más 
néven i állított sövény). 

PÖSE: berkekben lévő sárgás posvány (Gö- 
csej Tsz.). 



m 



PÓ8ÖL— PÖ8ZÖRKK 



PÖ88Z— PÓTYE 



210 



[PŐSÖL], PÓZSŐL: folyók és csatornák part- 
jait fúzgallyakkal és réssévei megbélleli, hogy 
a sebes víi ne siaggathassa (Sseged CzF.). 

PŐSÖLÉS (nyilván így olvasandó pösölés Tsz.).- 
folyóvizek és csatornák partjainak fúzgallyak- 
kal, rézsével való megbéllelese, hogy a sebes 
vis ne siaggathassa (Szeged Tsz.). 

PÖSŐS: elérett (gyümölcs: a melynek foly 
a leve) (Cegléd Uosvay Vilmos). 

PÖSSENT; vizel (8o mogy m. Ádánd Bánóczi 
József; CegléTT llülf a> Vilmos). 

PÖSZ: szösz, csepú (Marcal mell., Pápa vid. 
Tsz.). 

1 . PÖSZE (pisze Pápa és Szatmár vid. Tsz.) : 
selyp, selypítő (Dunántúl Nyr. XVI.240; Sop- 
rony m. Fölsó-Szakony Nyr. XVI1.384; Zala m. 
Hetes Bellosic8 Bálint; Veszprém m. Csetény 
Halász Ignác; Balaton mell., Vas m. Kemenes- 
alja, Marcal mell. Tsz.; Somogy m. Kassai J. 
8zókönyv IV.168; Nyr. 11.377 [itt pöcze hiba]; 
Kubinyi-Vahot: Magyar- és Erdélyorsz. képek- 
ben ni. 40; Tolna m. Paks Nyr. XXII.430; Szé- 
kesfehérvár Nyr. VH.188; Kis-Kún-Halas Nyr. 
SVJS4; Békés m. Nyr. 111.525). Pöszén beszél: 
selypít (Dunántúl Nyr. XVI.240). A kis pösze be- 
szédü (Arad m. Hódos Kollmann Vilmos) [vö. 
1. csősze]. 

2. PÖSZE: szóké (Tisza mell. Erdósi József) 
(vö. pöszi, pöszke]. 

3. PÖSZE: beteges, nyavalygós (Komárom 
ni. Gáncs Géza) [vö. posza]. 

PÖSZI: szóké (Tokaj Nyr. XXIV.192) [vö. 
sze]. 

PÖSZKE: cv (Tokaj Nyr. XXIV.192). 

PÖSZLÉE: a mivel a suba v. a ködmen ko- 
pasz foltjait elfödik (Szeged Tsz. 307a). 

PÖSZLETŐ : táncgyúlés (Udvarhely m. Kriza). 

PÖSZMÉS: töredezett [?]. Pöszmés szalma 
[házfódésre alkalmatlan] (Baranya m. Patacs 
vid. Csaplár Benedek). 

PÖSZMETEG: fólrepedezése a bórnek (Mar- 
cal mell. Tsz.). 

PÖSZMÖG: piszmog, sokáig babrál vmivel 
(Hegyalja Nyr. XXIV.479). Pöszmög a dögává 
(Tolna m. Bátta Nyr. XVIII.334). 

PÖ8ZMŐTÉS : homályos, maszatos (pl. pohár) 
(Csallóköz Nyr. 1.331). 

PÖSZÖG: csendes fingo kat ereget (Cegléd 
Ilosvay Vilmos) [vb 1 , poszog], ' " 

PÖSZÖL: suba v. ködmen kopasz foltjait 
lékkel elfödi (Szeged Tsz.; CzP.). 

PÖSZÖRKE. Qyerkök pöszörkéje: [tréf.] a fiú- 
kat szerető kis leány. Lányok pöszörkéje: [tréf.] 

■XU2ITBI : MAOT&B TÁJtZÚTAR U. 



P. 

főm 



a leányokat szerété kis fiú (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVIII.335) [vö. peszérce, pösztörke]. 

[PÖSSZ]. 

[Szólások]. Nagy pösszel van: pöffeszkedik 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

[PÖSSZENT]. 

el-pösssent. Elpösszenti magát: elfingja magát 
(Soprony m. RoJWirlfyT. ITT.465) [vö. el-posszant]. 

PÖSSZÖS (Csallóköz Csaplár Benedek : pöszös 
Pannonhalma Nyr. XH.187): pöffeszkedő, föl- 
fuvalkodott, kevély. 

PÖSSZÖSKÖD-IK : pöffeszkedik, kevélykedik. 
Pösszösködik, mintha a fél vármegye az övé vóna 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

PÖSZTÖB: áltáljában dolgozó szóllőmunkás 
(Cegléd Király Pál). 

PÖSZTÖRKE: kissebb gyerek (Bács-Bodrog 
m. Bezdán Székely Sándor) [vö. pöszörke]. 

PÖTTÖN : kis termetú, igen kicsi, apró (Ko- 
márom id. Szinnyei József; Soprony m. Nyr. 
XIV.329; Soprony m. Rábaköz Halász János; 
Vas m., Kemenesalja, Marcal mell., Pápa vid. 
Tsz. ; Veszprém m. Sümeg, Nagy-Kanizsa Király 
Pál; Somogy m. Szóke-Dencs Nyr. 111.231). 
Pöttön ember (Komárom id. Szinnyei József; 
Székesfehérvár Nyr. XIV.230; Szombathely vid. 
Fejérpataky László ; Veszprém m. Sümeg Király 
Pál). Nem mégy innét, te pöttön! (Nagy-Kanizsa 
Király Pál). Mit akar ez a pöttön ember; mind- 
járt a zsebembe rakom! (Soprony m. Nyr. XIV. 
230). Pöttön gyerek (Nagy-Kanizsa Király Pál). 
Pöttön lány. Pöttön állat (Veszprém m. Sümeg 
Király Pál). Nem is hinné a zembér, ebbe ja 
pöttön emberbe mennyi erő van! (Veszprém m. 
Csékut Nyr. XIV.229). Ekkis pöttön kis pörsenis 
támott a kezin, osztán ugy elmírgesédétt, hogy 
doktor köllött neki (Gyór m. Nyr. XIV.230). Pöt- 
tön ujj (Székesfehérvár Nyr. XIV.230) [vö. höt- 
tön). 

PÖTTÖNKE : cv (Soprony m. Rábaköz Halász 
János). Ojan pöttönke kis leányom született, hogy 
alig láccik ki a böcsőbú (Gyór m. Nyr. XIV.230). 

PÖTTÖNÖZ, PETTENÉZ : 1. pettené'z, pettenez: 
piszmog, babrál, pepecsel, apró-csepró munkát 
végez (Nagy-Kunság Nyr. 11.136; XVI.432 [itt 
pettemez hiba]; Kisújszállás Nyr. XIX.238); 2.pöt- 
tönöz: gyengén meglegyintget. Né' csak pöttö- 
nözd azt a lovat, hanem üss rá (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XXIII.239). 

[PÖTTÖNT]. 

rá-pöttönt: rálegyint (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XXIII.239). 

1. PŐTYE, PÖTYE: 1. pőtye: lisztpép (Pa- 
lócság Fiók Károly); 2. pötye: dercepuliszka 
(Zilah Kerekes Ernó). 

14 



Bt] 



PÓTYE- l'KÁMAX 



PRÁMÁZÁ8-PRA 



M 



|2. PÖTYB). 

Sótyo-lapda: taplólabda (Somogy m. N 
). 

PÖTYKE: 1. csinos, takaros, nyalka, csinosan 
las Nyr Szeged 

Csaplár Benedek). Pötyke légin. Pötyki 
Pötykin áll rajta a ruha (Stéged 

fké legem, /«í»iv. fco&tp, szoknya (Szeged vid. 
1 1 I tt). MÓnár Marit pötyke kis I riyuk 

rontál m. Térvár Kálmány L. 8ieged vid. 
111.74) Pötyke csizma (Torontál m. Száján, Rabé 
Kai: Sseged népe DT.1SJ 58; m 

tv ke, rátartás, hánylveti (Kis-Kúnsáfl 
18; Sieged Kálmány I, Szeged nópe I 
sok, az a pötyke »if- »gy hedergeti, 

[ riszálja a farát, tnikó nu I in Halas Nyr. 

111.142) [vö. hetyl, P#V**H 

PÖTYKÖS : x (Sseged Csaplár Benedek) |vö. 
bötykös, 

PÖTYÖG: eláll (a nagyon bó ruha) (Cegléd 
Ilosvay Vilmos). 

(PÖTYÖOŐ8). 

(Szólások). Potyogásén esik: rosszul esik, ked- 
vetlenül hat (Debrecen Nyr. XX. ■ 

PÖTYÖQÖS (pötyögős Székelyföld Nyr. V.-l-JI. 
568; pőtyöngős Ssatmár-Németi Nyr. XIV.278): 
työgős, pötyögős, pőtyöngős : lötyögős, nagyon 
bó (ruha) (Csallóköz Berinkey Dénes ; Tisza mell. 
Erdósi József; Xagy-Kúnság Nyr. XVI.432 ; 
Cegléd Ilosvay Vilmos; Hajdú m. Földes Nyr. 
111.36). Pötyögős ingújj (Debrecen Nyr. IX. 476). 
Pötyögős bő harisnya (Székelyföld Nyr. V.424. 
568). Horpasz - a marhának a lába / 
riszinpőtyöngős lágy hús (Szatmár-Németi Nyr. 
XIV.278); 2. pötyögős: mócsing (Nagy-Kúnság 
Császár Árpád) (vö. plötyögős]. 

PÖTYÖKE : aszaltszilva-fózelék (nagypénteki 
étel) (Békés m. Sárrét Nagy Sándor) [vö. potyő, 
potyóka). 

[PŐTYÖRÍKÖLJ. 

ó-pötyöriköl : haszontalanul eltölt (idót) (Oros- 
háza Nyr. VI. 134). 

(1. PÖTTYENT1. 

ki-pöttyent : kipottyant, akaratlanul kimond 
(Oyór m. Tsz. 307a) [vö. ki-pottyint\. 

PÖTTYENT: [tréf.l közösül (Szeged Csikós 
Márton). 

PRADHAKLI: húsvágó szekerce, a mellyel 
a kolbásznak való disznóhúst apróra vágják 
(Soprony m. Nyr. XI 1.382). 

PRAKSZI : gazdasági tanuló (Keszthely Simo- 
nyi Zsigmond, Szinnyei József)- 

PRAMAZ (Ssolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu 
Nyr. XI i rámázni Szatmár m. Patóháza 



Nyr. XI \ prámáz: oifr Szolnok- 

Doboka r 

iHzár alját) (Szatmár m. 
Patóháza 

PRÁMÁZÁS (Szatinu m Nagybánya '• 
JUV.678; Kalotasseg Kirak azét 

Kalotaszeg K le szegélyesós, »zev 

1. a varró tta«« ni). 

PRÁMOZÁ8: v (Kalotaszeg Király Pál). 

pranda (Csallóköz C- k : Ceg- 

léd Ilosvay Vilmos; Szentes N\i XVII 
m. Nyr. v.47 ssei . Mi 

Nyr. XXIV. 47H ; Hegyaljii 
lv.154; Abaúj in. Beret Nyr. III- 
Csallóköz Csaplár Benedek; Csali icsfa 

. Alsó-Csalloki.z. Komárom m. 
XVII.2S7; Tata Matusik Nep. Jánt 
ni. Ssjltt iszt Kálmán; Abanj in. 

XIX:.7'.»: Szeged Csaplár Benedek; 
Csallóköz Csaplár Benedek: pranta, práittú Vác 
Divényi Gyula, Szlávnits György; Nógrád in. 
Alsó-Szátok Tolnai Vilmos ; Ba i 188; 

</a Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV. 1 

1. psrania, porondú, jnanda, pronda 
kos, mocskos, förtelmes (Csallóköz l 

dtk: Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVL92; AJsó-CsaUÓ- 
köz, Komárom m. Nyr. XVIII.:: 
Nep. János 1839; Gyór m. Szigetköz Kaszt Kai- 
mán; Szentes Nyr. XVH.46; Szeged Csaplár 
Benedek; Bács m. Nyr. V.471; Mátra vid 
XXIV.478; Hegyalja Kassai J. Ssókönyi IV 
Abaúj in. Nyr. &1X..879 ; Abaúj m. Beret 
III. 523); 2. paranda, pranda, pranta. 
csúf, rút (Csallóköz Csaplár B» 
Divényi Gyula, Szlávnits György; Nógrád m. 
Alsó-Szátok Tolnai Vilmos; Bars m, 
Szeged Csaplár Benedek ; Baja Bayer József) ; 
3. ji randa, pranta, prántá: hitvány, alávaló, ki- 
csapongó, rossz erkölcsű (Vác Divényi Gyula, 
Szlávnits György; Cegléd Ilosvay Vilmos; Baja 
Bayer József). 

pranda-szájú: mocskos szájú, mosdatlan szájú. 
aljas dolgokat beszélő (Baja Bayer József). 

PRANDÍT: rondít, csunyít (Szeged Nyr. VIII. 
235). 

(PRÁNGÁL]. 

el-prángál: elkészít, fölkészít (pl. gyereket 
az iskolába) (Csallóköz, Baka vid. Csaplár Bene- 
dek). 

PRASLA: otromba nagy lompos legén \ 
leány (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

PRA8NYA (prásnyd): 1. ronda (Kis-Kún-Halaa 
; Félegyháza Nyr. ivr.t.ii; V.l 

2. rút, ocsmány, undok (Kis-Kún-Halas Nyr. XV. 
334; Sseged vid. Nyr. 11.92). 

PRASSIVA: rossz viseletű, erkölcstelen (Nyitra 
in. l'oirrany és vid. Drnovssky Fereno 1841). 

PRATÁL (pratál): takarít, rendbe hos, rak 
gat (Tisza-Í>' Horsod m. Kóssa 






IOI. !*l 



KEL— PRE8ZMQG 



214 






Albert: Miskolc Kőhalmi Sándor; Rimaszombat 

Kozsnyó és vid. Nvr. V1II.565; 

6; Abaúj ni. Jászó Nyr. 1X.478; Kassa 

Zs. A magyar nyelv 1.120; Zemplén 

in. Tailva Nyr. IV.521 ; Bereg-Rákos vid. Pap 

Jy). Pratálja a szobát (Ka* 

ki-pratál: kitakarít, kirakosgat. Pratáld ki a 
szobát (Kassa és vid. Nyr. XX.578). Mindent ki- 
pratáltam érte a ládából, mégsem találtam meg 
(Hegyalja N>r. \\!\ 

PRATOL (prátol) praídi (Nógrád m. Nyr. 
\ 111.235). 

PRAtoLÁS : takarítás. Minden szombat réggé 
nagy prátolás vdn (Nógrád m. Nyr. VI. 135). 

PRAttAhoZ pratál (Qömör m. Nyr. XXIV. 

PRÉBORS: disznósajt (presswurst) (Vas m. 
nenesalja, Pálfa Nyr. XX\ 1.479). 

PRECEPTOR : inas |?] (Tolna m. Fölsó-Nyék 
V 1.323). Mos még itt vöt a ténsurasáy 
céptora és aszonta, hogy a ténsúr a bikacsékká 
maj égkorbácsvtat, mér tettem bolondá (u. o. 319). 

PRÉCKEL (Székelyföld Kiss Mihály, Szinnyei 
József; lepéréckél Brassó m. Hétfalu, Bácsfalu 
VI. 231; \epreckel Kolozsvár Szinnyei Jó- 
zsef; Háromszék m. Arany-Gyulai NGy. 1.371; 
kel Szolnok-Doboka m. Horgaspatak Nyr. 
XI. 478): (vizet v. más folyadékot) fecsegtet, 
szór, hint (spriccel) [vö. parickol\. 

le-preckel (Kolozsvár Szinnyei József, Há- 

>zék m. Arany-Gyulai NGy. 1.371; /-y 

/. Hétfalu, Bácsfalu Nyr. VI.231): lefecseg- 

tet, lefrecsegtet (lespriccel). Ne lepcségj a sárba, 

mind lepéréckéUz (Hétfalu, Bácsfalu Nyr. \ 1.231). 

meg-preckel : vízzel megpermetez (fehérneműt 
a vasalás előtt) (Kolozsvár Szinnyei József). 

PRECSILA: fejtörés, gondolkodás (Brassó m. 
ilu Nyr. V.377). 

PRÉDA : pazarló. Préda ember (Zala m. Volák 
Lajos ; Erdély Szinnyei József). 

próda-beszéd: hiábavaló beszéd (Veszprém 
in. Nyr. IV. 229). 

PRÉDÁL: pazarol (Erdély Szinnyei József)- 

PRÉDASÁG: pazarlás (Erdély Szinnyei József). 

PRÉDDXÁCIÓ (perédikáció Borsod m. Ethno- 
graphia VII. 448). 

PRÉDIKÁL [perdikái, pérgyikál Repce vid. 
..•Ise és vid. Nyr. XV 
Somogy m. Nyr. XI.39; prégyikál Moldvai 
csán \149). 

PREGÁCSÁ (prégacsa): kék házi töU 
konyhakötény (Szlavónia Nyr. V .12; XXIII 
Bács in. Bajmok Nyr. XV.469). 



PRÉKtL (iépériékiil Rábaköz Nyr. XV.431; 
elprékelt Fertő mell. MNy. 111.24 
m. Kemenesalja, Pápa vid. Tsz.). — Préköl: 
ront, rombol, tör, zúz, szaggat, pusztít (Vas m. 
Kemenesalja, Pápa vid. Tsz.). 

iő-pöriókül: elront, elpusztít Annyi juó gé- 
ráhhínk vuót, osztán má mind iépérukütik a cse- 
liédék. Mind iépériékütik azt a sok juószágot 
(Rábaköz Nyr. XV.431). 

[PRÉKELT]. 

elprókölt. Elprékelt ló: lejárt gebe (Fertő 
j mell. MNy. 111.242). 

PRÉM, PÉRÉM (perem Balaton és Velencei- 
i tó mell. Hermán 0. Halászat K. j Szolnok-Doboka 
m. Domokos Nyr. XI.188; perem Székelyföld 
Tsz. ; Kiss Mihály ; Hétfalu, Zajzon Nyr. III.373) • 
1. perem: gatya szegése (Szolnok-Doboka m. 
Domokos Nyr. XI.188); 2. perem, prém: lapos- 
kötő (Székelyföld Kiss Mihály); 8. prém: szegély 
(ács mesterszó] (Cegléd Ilosvay Vilmos) ; 4. perem, 
prém: nagyobb ladikok külső szegője (Balaton 
és Velencei-tó mell., Komárom Hermán O. Halá- 
szat K.). 

próm-fa: a faház falának legfölső gerendája 
(Zala m. Hetes Ethnographia VIII.99). 

PRÉMES: lakodalmi nagy lapos lyukacsos 
kalács, a melynek külső széle nagy négyszögbe 
vastag prémesen alakul (Székelyföld Kiss Mihály). 

PRÉMONDA, PRÉMONDA {perémonda Há- 
romszék m. Vadr.) : 1. prémonda : a részes csép- 
ieknek v. nyomtatóknak a kijáró részen kívül 
élelemre adott gabona (Zemplén m. Kóssa 
Albert) ; 2. perémonda : útravaló (Háromszék m. 
Vadr.); 8. prémonda: díj, jutalom (Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos). 

premonda-eipó : prófunt, katonai komisz- 
kenyér (Esztergom Bódiss Jusztin). 

PREPENÁCIÓ : nagy kocsma (Bukovina Nyr. 
VI.525). 

PRÉS (pelés Baranya m. Mecsekhát Thomaer 
Ignác 1841 ; peres Somogy m. Mesztegnye Nvr. 
VI1I.528; pörés Somogy m. Nyr. X.476; Király 
Pál ; prös, prösh&z Zala m. Kővágó-Örs Halász 
Ignác; Kővágó-Örs, Révfülöp Nyr. XIX.141). 

prés-kos : anyacsavar (borsajtóban) (Győr- 
Sz. -Márton Bódiss Jusztin). 

PRESZLDNG: cukorgyárból került répator- 
köly (Mátyusfölde, Tallós Nyr. XVI.382 ; XX.327). 

PRESZMOG (Hont m. Páld Nyr. XIV.576; 
Gömör m. F.-Balog Nyr. XXII1.46 ; prszmog 
Gömör m. Nyr. XXII.420): 1. prtut »tog : 

piszmog, kelletlenül dolgozik (Hont m. Páld 
Nyr. XIV.576; Gömör ni. Nyr. XXJX420); 2. r 
mog: szomorkodik, búsul. Né prészmogj, légy 
(Gömör m. F.-Balog Nyr. XXIII.46). 

(Szólások). Prészmog az esö: permetezik (Hont 
m. Páld Nyr. XIV 

14* 



218 



PRÉZSMITÁL-PRIC8 



PRIOOfi PKÓHAl, 



816 



PRÉZ8MITÁL (péréssmitál Zala m. Hetes Nyr. 
1.423; perézsmttál Nagy-Kunság Nyr. \\ 1.482; 
perizsmittál Bihar DL Pocsaj Nyr. VÍ.426 ; pirién- 
mitál Rábaköz Halasi János; pérzsmitál Vas m. 
őrség Nyr. 1.468 ; présmitdí Baranya m. Csúsa 
Nyr. XVIII.478; prizsbitál Csallókös Csaplár 
Benedek; prézsmitál Somogy m. Csurgó Endrei 
Ákos; préssmitdl, prizsmitáü Qöosej Vasa József 
1-41; Köiép-Banin>a Nvr. 111.327; Fehér m. 
Sárbogárd Tolnai Vilmos ; Székesfehérvár Nyr. 
VII 188; Kis-Kún-Halaa Nyr. XV.884; Cegléd 
Uosvay Vilmos; Békés m. Nyr. III.526; Csong- 
rád m. Sientes Nyr. VIII.28Í. 831 ; Baja Bayer 
Jóisef; Alsó-Tissa vid. Nvr. X1X.39; Szegőd, 
Csallókös Csaplár Benedek ; Palócság Nyr. XXII 
78; Hont m. Pál. IV.676; Bars m. Léva 

Csimmermann János; Rossnyó Nyr. VIII. 566; 
Rimassombat vid. Nyr. X.89; Debrecen Hajdú 
Nagy Sándor; Ssatmár m. Gencs Nyr. X.526; 
Abaúj m. Szikszó Király Pál ; Zemplén m. Szür- 
nyeg Nvr XII.523 ; Zemplén m. Tállya Nyr. IV. 
521; porozsmitál Ssékelyföld Nyr. V.221 ; Csík- 
Madaras Nyr. XX. 144; Udvarhely m. Nyr. IV. 
32 (itt poroszmitá nyilván hiba] ; prosmitál Szé- 
kelyföld Kiss Mihály; Csik m. Arany-Oyulai 
NOy. 1.114; prozsmitál Székelyföld Nyr. 1.200; 
Háromszék m. MNy. VI.356; Vadr.; Háromszék 
m. Kis-Borosnyó Nyr. XVI.48; Csík m. Kilyén- 
falva Nyr. IX.525 ; Szolnok-Doboka m. Apa- 
Nagyfalu Nyr. XII.429; prozsmitál Székelyföld 
Kiss Mihály; prosmitál Firtosalja Nyr. VI.324): 
hosszasan beszél, papol, perorál, fecseg, jártatja 
a száját Né prézsmitálj olyan sokat ! (Békés m. 
Nyr. 111.525). Né prézsmitálj annyit, hanem menny, 
a hová mondom! (Alsó-Tisza vid. Nyr. XIX.39). 
Eriggy mán innen, ne prézsmitájj annyit a filembe ! 
(Abaúj m. Szikszó Király Pál). Né prézsmitálj ! 
(Zemplén m. Tállya Nyr. IV.521). Hallgass, ne 
prézsmitájj mindig ! (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
XII.523). Nem megmondtam-e, hogy nekem ne 
prozsmitál j? (Székelyföld Nyr. 1.200). A mig kied 
porozsmitált, há én biz ebbe az órába úgy meg- 
ehütem, hogy ! (Székelyföld Nyr. V.221). 

PRIBÉK (piribék Zala m. Hetes Nyr. 1.380; 
Hetes, Dobronak Nyr. 11.133; Székelyföld Kiss 
Mihály ; pribék 8zékelyfóld Kriza) : 1. pribék, pri- 
bék: romlott erkölcsű, elaljasodott ártalmas em- 
ber, zsivány, útonálló (Vas m. Kemenesalja Tsz.; 
Székelyföld Kriza); S. pribék: semmivel sem 
gondoló, mindent összerontó, tékozló, gonosz 
fiú (Pápa vid. Tsz.) ; 8. piribék: csintalan. Piri- 
bék gyerök (Zala m. Hetes Nyr. 1.380). N 
eresszék ki a piribék gyerököt, mit bizé csak 
hama akad valami hibáo (Hetes, Dobronak Nyr. 
11.133); 4. piribék: kisértet (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

[PRIC8]. 

prios-nyerög : kissebbfajta bórnyereg (Kalota- 
szeg Bitai A.; Szolnok-Doboka m Korpodeán 
J.) Hozd el a csitkót, az esztendőst, a rongyosab- 
bat, a prics-nyerget tödd a hátára (Udvarhely m. 
Keresztúr vid. Vadr. 471). 



PRICCS (pirics Oömör m., Székelyföld, Há- 
romszék m. Tsz.): 1. pirics, priccs: puszta faagy, 
rabágy (Zala m. Alsó-Lendva vid. Nyr XXIII 
287 ; Szeged Csaplár Benedek ; Tisza mell E i 
József; Ssékelyföld, Háromszék m. Tsz.); •, 
rics : nagyobb forgácsokból font nyoszolya (Gö- 
ni nr m. Tsz.); 8. priccs: szénatartó (Tisza mell. 
Erdósi János). 

PRIOLI (Tolna m. Paks Nyr. XIX.47«.» ; t*M 
Nógrád m. Tolmács Nyr. XV. 143): l 
hosszú, vékony és hengeralakú (fa, pózna, ven- 
dégoldal, vesszó, bot). Prigli fa (Tolna m. Paks 
Nyr. XIX.479); 2. pirkli: dorong (Nógrád m. 
Tolmács Nyr. XV.143). 

PRIKULICS (Kis-Kükülló m. Szókefalva Nyr. 
XV.284; Alsó-Fehér m. Lázár István; pirikulics 
Háromszék m. Vadr. 367; pirkorics Brassó m. 
Bácsfalu, Hosszúfalu Nyr. 111.564; IV 
sértet, ó, hogy a jóféle pirikul (Há- 

romszék m. Vadr. 367). A beniilő asszony > 
csőn fél a körtőbe nyásba szúrva égy csonka sep- 
rűt, különben a pirkorics a szép gyermekét égy 
nagyfejű, nagyhasu, rövidlábú kölyökvel cseréli fél 
(Brassó m. Hosszúfalu Nyr. IV.557). 

PRÍM ÁL : elfogad, elismer (Bukovina Nyr. 
VI.525). 

PRIMÁR: falu birája. A primár mégpénz< 
zembért (Moldvai csáng. Nyr. III. 3). 

[PRÍMÁS]. 

prímás-gomb: libéria-gomb (Esztergom Nyr. 
XXV.576). 

PRINCIPÁLÜS: násznagy (Nógrád m. Szé- 
csény Kálmán Sándor). 

PRINCMÉTA: bizonyos ércvegyülék, a mely- 
ből régebben kanalat csináltak (Háromszék m. 
NyK. ni. 13). 

[PRINCÖLTET]. 

mög-princöltet: megugrat. Te Kati, princöl- 
tesd már mög oszt a macskát egyször (Kecskemét 
Nyr. XXV.95). 

PRÍPITÉL : hörög (a tyúk v. a csirke) (Hegy- 
alja Kassai J. Szókönyv 11.435) (vö. pipite]. 

PRÓBA {poróba Csík m. Nyr. VIII 1-4; tróba 
Fehér m. Nyr. X.188; Hont m. Nyr. V.474: 
trouba Gyöngyös vid. Nyr. 11.181). 

PRÓBÁL (paróbál Ssékelyföld Kriza; porobál 
Csík m. Nyr. V.468; poróbál Repce mell. 
XX.367; Veszprém Nyr VI I 234; Udvarhely m. 
Keresztúr vid. Vadr. 436. 437; Oyergyó-8z.- 
Miklós Xvr. VIII.231; pornóból Palócság Nyr. 
XXL818; XXII -0; porbál Vas m. órség Nyr. 
1.462; Közép-Baranya Nyr. 111.327; Alsó-Bara- 
nya, Pellérd Nyr. XI.239; porubál Zala m. Hetes 
Nyr. 1.423; Hetes, Dobronak Xvr. II.4H7; porwí/ 
Vas m. órség Nyr. H.176; VII.321; téróbál B 
m. Ipolyság Nyr. XIX.95 ; toróbál Vas m. Repce- 



217 



PRÓBÁLATLAN— PRÓSZA 



PROSZNA— PRUSZLIK 



218 



8sentgyörgy Nyr. XVIII.575 ; Repce mell. Nyr. XX. 
868; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.67; Udvarhely m. 
Nyr. IV.81. 371; tor'óbál Palócság Nyr. XXI 
B!8; XX 11.80; toruábá, toruóbányi 8oprony m. 
Horpács Nyr VI. 123; IV. 182; tróbál Zala m. 
zsa Nyr. XI 11.46; Zala m. Oelse ée vid. 

XV. 574; Somogy m. Csurgó Endrei Ákos; 
Baranya m. Csúza Nvr. XVIII 429; Fehér m. 
Kis-Kún-Halas Nyr. XV.66; Kecs- 
kemét Nyr. IX.359; Temesköz Kálmány L. Sze- 
ged J33; Vác Nyr. XX.284; Komárom 
Aürth Nvr XIX. 188; Komárom m. Perbete 

Gáncs Géza; Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. 
XVI 574; Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.95; Abaúj 
m. Buzita Nyr. VII.519; tróbál Abaúj m. Beret 

0.521; Torna vid. Nyr. XVII.323; tra-bál 
Gömör m.Nyr. XVIII.456; Gömör m. Runya Nyr. 
X1X.525; Gömör m. Hanva Nyr. XX.143). 

bé-poróbál: bepróbálkozik, bemegy és meg- 
próbálkozik. 'Legelőbb is béporóbát a legüdöseb- 
bik kirájfi, s kérdést tött a kirájhoz (Udvarhely 
m. Keresztúr vid. Vadr. 436). Azután béporóbát 
a második kirájfi, s az is csak aval a szőrön- 
csévi járt, a mivel a báttya (uo. 437). 

PRÓBÁLATLAN: tapasztalatlan, járatlan. Nem 
tudom, próbálailan parasztcseléd vagyok (Tisza- 
Eszlár Nyr. XII.507). 

PRÓCIÁS: nagyon választékosan beszélő. 
Próciás ember (Somogy m. Nyr. XV.43). 

PBOFÁT: (?) Prof át Üet a katona-Üet (Du- 
nántúl Nyr. V.264). 

[PBÓFBTA]. 

próféta-ssinor : szoknya aljára varrott caknis 
zsinór (Kis-Kún-Halas Nyr. XIX.335). 

PBÓHA (Dunántúl CzF. V.359; prohá Szla- 
vónia Nyr XXIII.360) = prósza. 

PBOKIA: népiskola (Csík m. Péter János). 

PBÓNA: elfajult, korcs tót (Tata Matusik 
Nep. János 1839). 

PBÓ8TYA (poróstya Fájsz Nyr. VII.429): 
kerítés : a) függőlegesen a földbe eresztett durva 
fahasábokból álló kerítés (a hasábok között kes- 
keny köz van, s hogy egyenesen álljanak, a 
fölső részük össze van fonva vesszővel) (Bara- 
nya m. Csúza Nyr. XVIII.335; Essék vid. Nyr. 
VIII.373; Szlavónia Nvr. V.12; XXIII.310; Buda- 
pesti Szemle LXXIX.12; b) palánk, fakerítés 
ok-Becse Nyr. IX.93); c) léckerítés (Kis-Kún- 
Halas Nyr. XXIII.239); d) poróstya, próstya: fo- 
nott kerítés, sövény (Fájsz Nyr. VII.429). 

PBÓSZA (Dunántúl CzF. 11.1115; Halász 
Ignác : Vas m. Sorok mell. Márton József; Veszp- 
rém m. Csetény Nyr. XVII.427; Tolnám. Kas- 
sai J. Ssókönyv IV. 154 ; Baranya m. Tss. ; Szé- 
kesfehérvár Nvr XIII.477; Kis-Kúnság Nyr. 
IX.567; poróca Marcal mell., Tolna m. Tsz.; 
porosza Dunántúl Nyr. XVI.240; Vas m. Répce- 
8zentgyörgy Nyr. XVIII.574; Zala m. 8zabó 



| Béla; Veszprém m. Csetény Nyr. XVII.427; 

Somogy m. Nyr. 11.377 j Somogy m. Nyr. X.476 ; 
! Komárom m. Nagy-Igmánd Nyr. VIII.95) : kuko- 

rícalisstből készült száras, porhanyó pogácsa- v. 
| lepény forma sütemény (görhöny) (vö. proka\. 

[PROSZNA). 

prossna-vessső : spríngruthe [molnár mester- 
zsó) (Győr Nyr. XI.287). 

PBOSZTTJJ: ügyefogyott, eggyügyü (Alsó- 
i Fehér m. Lázár István). 

PBÓZSA : malac v. barom színének tarkasága 
(Udvarhely m. Kriza). 

PRŐHÖL: (bort, vizet) ügyetlenül elöntöz, 
! elveszteget (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV.524). 

PBUNKBESZ: kerti zsázsa (lepidium sati- 
vum, brunnkresse) (Szatmár m. Kapnikbánya 
és vid. NyK. 11.373). 

PBÜSZKA (Somogy m. VisnyeNyr.XVII.334; 
porocka Veszprém m. Lovász-Patona Singer 
Béla; prucka Győr m. Szigetköz, Duna-Szentpál 
Nyr. VIII.523; purucka Rábaköz Nyr. XI.190 ; 
Fehér m. Nyr. IX.284; Fehér m. Perkáta Nyr. 
111.35 ; Komárom m. Nagy-Igmánd Nyr. VIII.95; 
Csallóköz Csaplár Benedek ; puruszka Tolna m. 
Gyönk Nyr. V.379): mellény [vö. puruc\. 

PBUSZLI (Fájsz Nyr. VII.429; Tolna m. 
Simontornya Nyr. V.238; Temesköz Kálmány L. 
Szeged népe II. Bevezető XX. 1. j Rimaszombat 
vid. Nyr. X.89; Udvarhely m. Bethlen Nyr. 
XV.469 ; puruszli Vas m. Kemenesalja, Pálfa 
Sztrókay Lajos; Tolna m. Gyönk Nyr. V.379; 
Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. VI.277. 323; Bara- 
nya m. Tsz. ; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.432 ; puszii 
Vas m. Kemenesalja, Nemes-Magasi Nyr. XIX. 
191; Nagy-Kúnság Nyr. XVI.432; Jászkunság 
Nyr. VII.526; Kisújszállás Nyr. XXI. 144. 335; 
Mezőtúr Nyr. IX.479 ; Csongrád m. Lauka Gusz- 
táv 1842; Debrecen Nyr. IX.206; Bihar m. 
Fugyi-Vásárhely Nyr. IH.232 ; Hajdú m. Földes 
Nyr. VII.235; Hajdú-Szovát Nyr. XXIV.587; 
Gömör m. Nyr. XXI1I.46; Bánffy-Hunyad Nyr. 
X.23): .o. 

PRUSZLIK (Vas m. Kemenesalja, Nemes- 
Magasi Nyr. XIX.191 ; Pápa Nyr. XVI.576; Ba- 
ranya m. Csúza Nyr. XVI.571 ; Dráva mell. Nyr. 
V.572; Csallóköz Csaplár Benedek; Komárom 
m. Kürth Czimmermann János; Tata vid. Nyr. 
V.329; Hont m Ipolyság Nyr. XIX.94 ; NógTád 
m. Tolmács Nyr. XV. 143 ; Jászkunság Nyr. VH. 
526; Jász-Nagy kun-Szolnok m. Nyr. XXV.191; 
Cegléd Ilosvay Vilmos ; Kecskemét Nyr. X.381 ; 
8zentes Nyr. V1II.331 ; Szeged Nyr. 1.325; Csap- 
lár Benedek; Temesköz Kálmány L. Szeged 
népe U. Bevezető XX. 1. ; Bács m. Bajmok Nyr. 
XV .469 ; pruclik Csallóköz, Szeged Csaplár Bene- 
dek; pruszlik Fehér m. Velencei-tó vid. Nyr. 
XVII.431; pruszlyik Bars m. Nyr. X.138; Gömör 
m. Nyr. XXIII.46. 80; puroszlik Vas m. Őrség 
Nyr. H.375 ; puruszlájk 8omogy m. Csököly Nyr. 



Jl!» 



rkrsy.Tni.n IM 



PUCÉK i'i i 



IM 



XXV.94; om anánt&J MN> V.98; Zala 

m. Betel Nyr. ll.-J.Y 188; Veszprém m. Cst 

dek ; /Mraat- 

/íA Vesapn in in. Csetény 

PRÜ8ZTOLÓ: rttoM flftró, ■ m.-lhol a szikla 
repeaitésével foglalkoió bányáss a lyuk 
keidi (Szatmár m. Nagybánya \i<l. NYr XIV. 
388). 

PRÜC8KÖL: szól i k) (Hol? Nyr. VII. 

386) |vö. trUcsköl, Maajafj). 

PRÜCSÖK (Veszprém m. Csatén) Nyr. V. 
nád m. Nyr. Wlli 

myság Nyr. 111.- Há- 
romsiék m. Vadr. 881 k Vas m. őrség 

■csej, Nagy-Lengyel Nvr. VI 

228; Somogv m. Nyr. X li ;vö. ír«- 
cafifcL 

[Szólások]. Prücski van: jó kedvo van (Hajdú 
in. Nvr VII. 179). 

PRÜKZ-IK: dulakodik. ókkdódzik (ei: 
marha a másikkal) (Alföld Kassai J. Baokönyv 
IV. 1 

PRÚSZKI : [tréf.] részeg (Háromszék m. Nyr. 
IV.481), 

PRÜSZKÖL []» lirknl Rozsnyó és vid. Stromp 
Józs. Arad m. Nyr. XIV.471) (vö. 

tríiszköl]. 

PRÜSSZENT (ptril.sszent Arad m. Nyr. XíV. 
471; Háromszék in. Vadr. 366) [vö. trüsszent). 

[el-prÜ8szent]. 

(Szólások). Elprüsszentette magát: [tróf.] elfin- 
gotta magát (Zemplén m. Tállya Nyr. 1V.477). 

PRÜS8ZÖO (ptrüsszbg Arad m. N\ r. XIV 471 . 
ptüsszeg Bihar m. Tárkány Széli Farkas; püsszög 
Csallóköz Nj í; Nyitra m. Dudvág és 

Feketeviz mell. Ürményi László) [vö. trüsszög}. 

PRÜTÜL: [tréf.j iszik. Égy keveset prüt Ujunk; 
csak mig ne riszögüjünk (Udvarhely m. Vadr. 88). 

PU CA: L bögyöró (8 zeged CsiU-; Marton; 
Szatmár m. Laüka Uusztáv 1842; Szilágy m. 
Ineze Kálmán; Kalotaszeg, Zsobok Antal Domo- 
kos; Kolozs m. Nagy-Ida Bodor Ákos; Kolozsvár 
Lajos; Szolnok-Doboka m. Kovács József 
Vékony Jenő; Szolnok-Doboka in. Malom IfuaaJ 
János ; Kis •Kükülló m. Hunvad m. Bácsi Bor- 
deaux Árpád). Rövid a gub ám, fú u cám 



a). Kovxa a guoam, juzik 
(8iabolcs m. Ór Nyr. VI.333T ; 2. leáTjVRy ÉTSeTT* 



, *W£Tr • PUCOR { pocor Pest in. Kócsé. XVI 

":. : ' /••^•i>told Kiss MihaTy; L.Tvarlioij l88) L ~ omor . ktt aartaa, marha v. lo gyomra 
IflTHoinoród vnl. Bencae Miklós; Háromszék m. 
Uzon Krdélyi Lajos; Csik-Rákos Dobos An 



PUCÉK i batyu, bütyor (Veszprém m. Szent- 

PUCELLA: disznócsorda, Otttrha m. 

Hattá Nyr. XVIII .(U. Bellosica Bál 

PUCÉR (Göcsej Nyr. V.85; Somogy m. Csurgó 
Bodrai Ákos m. FöldeB Nvr X\ 1.384; 

Bodrogköz Tsz.; Kársa Ferenc; Munkács ós 
Bereg-Rákos vid. Pun Károly; Hol? Érdél. 
Népd. és mond. i: drogköz Tas.; 

csupér Bodrogköz Kassai I -Í22; 

r Fehér m. Forna, ( Ugocsa 

X.522) : meztelen. 

PUCI: m (Munkács és Bereg-Rákos vid. Paf 

Károly) |vö. purin). 

PUCIKA : leánygyermek nemi része (Szék' 

PUCIN: meztelen. I />>',/, 
ZtMffl ii /juíiin-'i vttkútött (Ha jdtt-BaoDoaaló Fel- 

PUCINA: poggyász. Fölsüjj 
határa segítették (Dunántúl Nyr. 

PUCKA: bányászok kót ilya, B n. 

lyel a már lefejtett nagyobb k 
(Szatmár m. kapnikbánya és vid. NyK. II 
Nagybánya Nyr. XIV.238). 

1. PUCKOS : csupasz, tollatlan (fi 
(Bereg m. Dercén Nyr. 8X488; Beregszász vid. 
király Pál) [vö. 2. pocok). 

2. PUCKOS : csombókos, csomós (bór) | i 
Kun-Halas Nyr. XXIII.239). 

[PUCÓK]. 

pucók-rópa : csicsóka (helianthus tuberosus) 
(Erdély Kassai J. Szókönyv IV. 166; V.203). 

[PUCOL]. 

[Közmondások). Abrak pucoli a lovat (Tolna 
m. Nyr. VI. 131). 

PUCÓLÉK: batyu, kendóbe bekötött ruha 
v. egyéb holmi (Zala m. Lesence-Istvánd 
XVI 1.230) [vö. cucólék]. 

[PUCOMÁZ]. 

fel-pucomáz : fölckmnáz. Arannyal, ezüsttel 
ftlpm mázUutfh (Székelyföld Arany-Oyulal R€ry. 
HL26 



iíCU\. 

2. PUCA : 1. alsó szoknya (Vas m. őrség Nyr. 

2. nói ing (Zala iryörgyvölgye 

Nyr. 11.280). 

3. PUCA. Pucán lenni, piszkosan, rongyosan 
(Vas m. Hegyhát Nyr. 1.4' 



(Kis-Kún-Halas Nyr. VTU.86; XV -lód 

Ilosvay Vilmos; Csongrád m. Mindszent Hám 
Eger vid. kassai J. Siókönyv 1V.78. 
: Vác Divónyi Qyula; Nógrád m 
Bókássy Sándor). Mögrepedt a pucra. u kPtne 
mög taláta < tőteni a iVst m. 

SXVL188); 2. disznósajt (Csőn g 
m. Mindszent Hám Sándor); 3. egészsége^ 
étvágyú gyerek (Cegléd Ilosvay Vilmos). 



221 



PUCOREK— Pll \ 



IMFFAD-PIHANTÓS 



111 



jrr. 



bú: ki- 

86; Boros- 



(Szólások). KiveiötUa 
giann magát (Fin Hún Hnlnn 
Bd Baranyai Vilmos). 

PüCORÉK: apró, kicsiny, növésében elma- 
radt (állat, gyermek) (Háromszék m. MNv. VI 
346; Háromszék m. Ssotyor Gyórffy Iván; Há- 
romsiék m. Lécfalva Kis Albert). 

PUCORI : kopasz fiókveréb (Bereg m. Der- 
cén Nsr. XX Ali). 

PUCOS: mestelen. Pucosan hagyni (Szabolcs 
ni. Kis-Besenyöd Nyr. IX. 137). 

PÜCOVÁL : pucol, tisztít (Kassa ós vid. Nyr. 
katonai szó Nyr. III.525 ; V 1.234). 

PUCBOS : 1. hasas, nagyhasú, pocakos (Vác 
:iyi Gyula); 2. étkes, jóétvágyú (Cegléd 
Uosvay Vilmos). 

PJJgU ; hhgyörn (Tisza-Dob Nyr. XX.432) (vö. 
1. puca]- 

PUCURKA: meggyújtott és a levegóbe föl- 
eresztett szöszcsomó (Aranyosszék Kriza). 

PüCSOK : l. kidudorodása a fának ; 2. hirte- 
len magas és szúk oldala a hegynek (Palócság 
Vozári Gyula). 

PUDAB: pásztor (Dunántúl Nyr. V.228). 

PÜDARÉK : maradék (zöldség) (Csallóköz Nyr. 

PUDRICS: kicsiny. Beh kis pudrics ember ez ! 
(Szatmár Vozári Gyula). 

PUDVA (Csallóköz Kassai J. Szókönyv IV. 
158; Nógrád m. Tolmács Nyr. XVI.46; Vas m. 
Tb%. ; podva Vas m. Tsz.): 1. pudvás, korhadt, 
reves fadarab (Vas m. Tsz.); 2 taplós, fás (pl. 
retek) (Nógrád m. Tolmács Nyr. XVI.46). 

PUDVÁS (podvás Vas m. Tsz. 308a; Bara- 
nya m. Csúza Nyr. XVIII.335; pothás Heves m. 
telén 1840). 

PÜPÁKOL, PUFÁTOL: püföl, ütlegel (Szé- 
kelyföld Gyórffy Iván, Kiss Mihály). 

meg-pufátol : 
Mihály). 

össse-pufátol i 
Mihály). 



megpüfól (Székelyföld Kiss 
összepüföl (Székelyföld Kiss 



PÜPÁL: x (Székelyföld Gyórffy Iván) (vö. 
bufál, dufál]. 



PUFÁNGOL 

11.27- 



(Szatmár m. Kapnik vid. Nyr. 



PÜFANKA, BUFÁNKA: játék, a melyben 
puffokkal fiz. itmar m. Kapnik vid. Nvr. 

11.27- J 

PÜPAT08: pufók (Tolna m. Páka Nyr. XXII 
vö. po fitos, pofotyos]. 



PUFFAD (buffad Hol? Nyr. XVII 276): mér- 
gelődik magában (Udvarhely m. Pehér-Nyikó 
vid. Pap Dénes). 

PUFFANCS (puffancs): h puffadt (GÖnior m. 
X\III..")02); 2. nagyehetó, as ételért síró 
v. irigykedő gyerek. Hát jóláktá-r ma, te puf- 
fancs? (Palócság Nyr. XXIII.25); 8. sörélesztó- 
vel készült bukta- v. pogácsa-féle sütemény 
(Gyór m. Szigetköz Nyr. XIX. 191 ; Komárom m. 
id. Szinnyei Józsefné ; Balaton mell. Tsz.); 
4. gömbölyű kalács, cipó, zsemlye, vekli (Vas 
m. Kemenesalja Tsz.; Baranya m. Czúza Nyr. 
XVIII.335; Palócság Nyr. XX1I.78; Gömör m. 
Nyr. XXIII.46). 

PÜFFASZKOD-EK : duzzog (Kis-Kúu-Halas 
Nyr. XV. 334). 

PÜFFOG: haragszik, dörmög (Baranya in. 
Csúza Nyr. XVIII.335) (vö. bufog\. 

PUFI: pufók (Csík m. MNv. VI. 375) (vö. 
pufii]. 

PUFLAG: ütleg (Heves m. Névtelen 1840). 

PUFLAGOL: ütlegel (Heves m. Névtelen, 
1840). 

FUFLI: pufók (Zala m. Kis-Kanizsa Bane- 
kovics János) (vö. bufli, pufi]. 

PUFÓK (pofok Csongrád m. Szentes Nyr. XVI. 
95; Szatmár m. Patóháza Nyr. XIX.379). — 
Pofok (aprómarha): a melynek a fejét vissza- 
felé nótt toll borítja (Szatmár m. Patóháza Nyr. 
XIX.379) (vö. püfök]. 

PUFOL: püföl, ütlegel (Szatmár vid. Tsz.; 
Csík m. MNy. VI.375) (vö. 1. bufol]. 

össze-pufol: összeüt, összetákol. Hamar ösz- 
szepufóta ezt a ruhát v. ezt a pár cipőt (Zala 
m. Volák Lajos). 

PUGYIVÉTER: szeleburdi (Rozsnyó Nvr. VIII. 
566). 

PUHA: dologkerülő. Puha embör (Kis-Kúu- 
Halas Nyr. XIV.472). 

PUHAB: serdülő legényke, siheder, suhanc, 
kamasz (Csallóköz Nyr. 1.332; Csallóköz, Bacsfa 
Nyr. XVI.92; Fölső-Csallóköz, 8omorja vid. id. 
Szinnyei Józsefné; Pozsony m. Tárnok Nyr. VIII. 

142)." 

PUHÁN: puffan (Palócság Tsz.; Nvr. XXI. 
312. 418; XXII.78; Eger Nyr. VL462). Puff, le- 
estem, csak u puhantam (Gyöngyös vid. Nyr. V. 
274). Nagyot ]nilt<nit, mikol leesett (Borsod m. Sáta 
és vid. Nyr. XXI.328). Nagyot puhant vmi (Nóg- 
rád m. Szécsény Kálmán Sándor). 

PUHANT: puffant (pl. ágyúval, puskával) 
(Palócság Tsz. OlP.) (vö. puhint]. 

PUHANTÓS : j?) Puhantós hangja van (Szabolcs 

iiioin i Zs. Tüzetes M. NyeUtau 1.385). 



PUHÁ0D-IK-PUH08 



PUHUD-IK-PULA 



vista) (Erdély Kassai J. Siókén \\ IV 160; Ssé- 
kelyfüld Andrássy Antal 1848; Csík m. Gyórffy 



PÜHAOD-IK: puhul (8iékelyföl«l 
hály). 

PUHATAG : pöfeteggomba (lycoperdon bo- 

iíd Anírássy Antal 1848; Cafh 
Iván). 

PÜHÜOTtL (pukegyel): ütlegel (Bihar m. 
Pocsaj Nyr. VI.4J 

még-puhögyöl : megütlegel, elver, eldönget 
(Békés m. Balog István). 

PÜHÉR : hernyó, mely a dohánypalánta gyö- 
kerét rágja (Bodrogköt Kassai J. Siókönyv IV. 
56. 159; Tss.). 

[PUHINGAL). 

mög-puhingál: megver, eldönget. Akar hat 
lévorver Ifhetne nála, mejgis jaó megpuhingánánk 
(Oömör m. Otrokoca Nyr. XIX.184). 

PUHINKÓ:|tréf.) pálinka (Komárom Czimmer- 
mann János). 

PUHINT: puffant (Qömör m. Nyr. XVIII.422). 
Gyere, mer maj ódába puhintanak (Veszprém m. 
Csetény Nyr. XV.91) |vö. pukant]. 

PUHOQ: puffog (Nógrád m. Simonyi, Tüze- 
tes M. Nyelvtan 1.385). 

PUHOQ AT : nyomkod (barackot, szilvát, hogy 
érett-e). Maj puhogatunk ek kis szívat. Gyiijjön 
be, puhog ásson nálunk ek kis szívat! [így hívják 
meg ai azon menó ismerést a szil vázasra] (Ba- 
laton mell. Simonyi Zsigmond). 

PüHOOÓ i elérett, szotyogós, túlságosan leves. 
Pukogó körte (Heves m. Várasszó Vozári Qyula). 

PÜHOL: L püföl (Mátra vid. Nyr. XXIV.478); 

2. puhit (párnát, derekaljat, almát ütögetéssel) 

(Kolois m. Vista Pál Dezső; Háromszék m. MNy. 

46; Gyórffy Iván); 8. porol (Kolozsvár Bre- 

gárdt J.) 

el-puhol : elver, elpüföl (Szilágy m. Sarmaság 
Balázs S.). Szegény kendért ugyancsak eöpuhollyak 
(Mátra vid. Nyr. XXIV.478). 

fel-puhol: fölpuhit (párnát, derekaljat) (Szé- 
kelyföld Andrássy Antal 1843; Háromszék m. 
VL896). 

ki-puhol: 1. megpuhit (párnát, úgy hogy a 
szalmát benne ütögetéssel összetöri) (Maros- 
Ludas Priedmann Z.); 2. kiporol (Kalotaszeg, 
Makó Kovács András). 

meg-puhol: megpuhit Puhold meg a párná- 
kat (Alföld (?) Nyr. XV.95). 

PUHONOÓS : puha, puffadós. Pukongós kenyér 
(Gömór m. Kunya Nyr. XXII.287). 

PÜH08: korhadt (Komárom m. Kürth N\r. 
XIX 1 



[PUHUD-IK|. 

meg-puhudik: megpuhul (Kalotaszeg, Sztálin, 
Parnoi Melich János). 

PÜJ: kukorica (Moldvai csáng. OL6: X.162. 
204). 

PUJKUCA: jérce (Huny ad m. Lozsád v 
XXII.502; XXI1I.143). 

PÜJNA: 1. oltóval megtúrósitott tej (Gyór m. 
Tsz.); 2. juhtúró (Zala ra. Tapolca Nyr. VIII.469). 

pujna-túró: juhtúró (Fehér m. Szolgaegy- 
háza Nyr. IV.46). 

PUKHA8 : férges, kukacos (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVIII.478). 

PUKKAD : fölfuvódik (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

PUKKADT : fölfuvódott (mint a hólyag) (Ceg- 
léd Ilosvay Vilmos). 

PUKKANCS: 1. pufók (Nógrád m. Szirák Bó- 
kássy Sándor); 2. tömzsi, zömök, alacsony és 
vastag ember (Kassa vid. Nyr. XVII.285); 8. 
tizennégy-tizenhat éves mindenes, a kinek pár 
forinton kivül csizma, ruha jár esztendőre (Jász- 
Ladány Nyr. XXVI. 188); kisbéres, kanászgye- 
rek (Cegléd Ilosvay Vilmos); borjúőrző tanyai 
cseléd (legény v. csak suhanc) (Nagy-Kőrös 
Király Pál). 

[PUKKANT]. 

pukkan-máló (pukkam-málé): pattogatott ku 
korica (Szatmár m. Nyr. X.431; Szatmár Nyr. 
VII.283) [vö. pukkantott-málé]. 

PÜKKANTÓ (pukkantyú Cegléd Ilosvay Vil- 
mos; Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.189): L | 
kantó: fölfújt papiros-zacskó, a melyet elpuk- 
kantának (Debrecen Nyr. XXIII.335); 2. puk- 
kanta, pukkantyú: hal úszóhólyaga (a gyerekek 
ráütnek v. ráhágnak s elpukkantják) (Hont in. 
Ipolyság Nyr. XIX.189; Bárdos Remíg; Cegléd 
Ilosvay Vilmos ; Körös-Tarcsa Hermán O. Halá- 
szat K.); 8. pukkanta: a csudafa (datura straino- 
nium) bimbója, virágja (Zemplén m. Szürnyeg 
Nyr. X.323; Udvarhely m. Nyr. IX.236);4. / 
kantó: csudafa (datura stramonium) (Kolozs m. 
Szucsák Nyr. XVIII.576); 6. pukkantyú: hirtelen 
fölfortyanó, hirtelen haragú gyerek (Hont ni. 
Ipolyság Nyr. XIX.189; Bárdos Remíg) [vö. 
puttyantó]. 

[PUKKANTOTT]. 

pukkantott-málé: pattogatott kukorica (Szat- 
már Nyr. VII.283) [vö. pukkan málé]. 

PUKKOG : pöfög (a tészta, mikor kel : hólya- 
gok támadnak rajta, s ezek szétpukkannak) 
(Moldva, Klézse Nyr VI 1.478). 

PULA: bognár. (,L-en [Tolna m. Sár-Ss.- 
Lórincj a legrégibb bognárnak Pula volt a neve. 
Pula ma már köznévvé vált s bognár; úgy 



m 



PULADÉB— PUI.VA 



PULYÁL— PULYKA 



hogy p. egy Kanta nevű boguárt Kasza púidnak 

hiúak- I.ihr: Toldi 460). 

PULADfcfl (Palóoaág. Gergely fal A 1 1 1 . 



ler Rozsnyó és vid. Stromp József) : 1. 
puKder: f\\\\\ngY n R Á (P«"«»"y* és vid. Stromp 
József); 2 j l>uífyogóban v. ingben járó 

6— 6 éves fiú (Palócság, Gergely falva Nyr XXI 11. 

PULI : Ua juhászkutya (Alföld Tolnai Vilmos; 
Kim- Halas Nyr. XV.834). Égy jó pu 
is mfyad a juhász (Cegléd Ilosvay Vilmos). 
Oda a juhász. Ki monygya mán a pulinak: Ide 
utál m. Padé Kálmány L. Sze- 
ged népe QL966). IftJ uint a Qálék 
*? (Hajdú m. Földes Nyr. 11.430). 

puli-kutya: juhászkutya. Mindig a sarkamba 
MM, mint a pulikutya (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

PULISZ: uskolás gyermekek ízókje (Balaton 
moll. Tsz.). 

PULISZKA (huliszka, huliszkávü Szoluok-Do- 
boka in. Kirres vid. Balogh Árpád; Udvarhely m. 
paliszka |?] [Erdóvidék Tsz.; pilicka 
Brassó m. Hétfalu, Zajzon Xyr. V.275; poi 
pciszka.pnjirh kelyföld Gyórffy Iván; ! 

pojoszka Udvarhely ni. Kiss Mihály: poKcka, po- 
i Székelyföld Gyórffy Iván ; ptácka Székely- ■ 
Tsz. 308b ; puiszka Udvarhely m. Korond Nyr. I 
IV. 1*1: Háromszék m. Vadr. 361 ; pujicka Szó- 
kelyföld Gyórffy Iván; Szolnok-Doboka m. Do- 
mokos Nyr. XI.38: XVL379; pujxszka Szatmár 
Xyr. VII.283; Székelyföld Gyórffy Iván; Udvar- 
hely ni. Nyr. [V.228; Háromszék m. Uzon Nyr. 
1X4 t Marosvásárhely vid. Zilahy József ; 

Háromszék m. Erdélyi Lajos; pulirha Bihar in. 
Kurta vid. Nyr. IV.82; Székelyföld Tsz.) 

pujszka-cóma : az a fonal, a mellyel a pu- 
liszkát fölszeletelik (Marosvásárhely vid. Zilahy 
József). 

puiszka-fa: puliszka-keverő fa (Brassó m. 

Hfti'alu Király Pál). 

pujszka-kötő pujszka-cérna (Marosvásárhely 
vid. Zilahy József). 

PULYA, PÚJA (púja Szatmár, Szabolcs, 
Ugocsa ni. Nvr. IX.134): 1. gyermek (Gömör m. 
XXIII.4Ö; Kassa vid. Nyr. XXV.384; Zemp- 
IV.522; Bodrogköz Tsz.; Kársa 
ne; Szatmár m. Nyr. X.431 ; Czirbusz Géza; 
már Nyr. VII. 190. 283; XV.335; Szatmár 
in. Börvely Czimmermann János; Szatmár, Sza- 
gocsa m. Nyr. IX. 135; Szabolcs m. Kassai 
J. Szoköiivv 1 1 1.289 ; Szabolcs m. Besenyőd Nyr. 
XII. 1 ség Halász János; Ugocsa ni. Nyr. 

VHI.426; XY.574; Mármaros m. Nyr. Vin.426; 
XH.382; Bereg m. Békássy Sándor; Bereg m. 
ihat Pap Károly; Zilah Nyr. XIV.431 ; Szi- 
Somlyó Xyr. XYI.280; Aranyosszék Kiss 
Mihály; Udvarhely m. Vadr.; Udvarhely m. 
Siklód Vadr. 97). Timurnak i má ez (így!) a pu- 
lyák? (Zala m. Zala-Istvánd Nyr. XIX. 138). Sok 
a púja, kevés a pupa (Hajdú m. Földes : 

IUUMNYU : MAOXAjt TAJHZÚTAR II. 



IV. 186). Felszedi a sátorfát meg a csomó púját 
s meyy az úrhoz (Szatmár m. Patóháza 
XXlH.287). Be paci kis jószág ez a Szat- 

már m. Porcsalma Nyr. V1II.628). A pújának a 
kucékba a helye (Ugocsa m. Homonna Nyr. VIII. 
427). Annyi a púja, mint a rostán a juk (Szat- 
már, Szabolcs, Ugocsa m. Nyr. IX.134). Lány 
pahjája van (Munkács és Bereg-Rákos vid. Pap 
Károly); 2. kistermetű, törpe (Zilah Nyr. XIV. 
481; Székelyföld Tsz.; Nyr. 11.471; V1II.217; 
Kiss Mihály; Háromszék m. Orbai járás Nyr. 
MI.332; Csík m. Tsz.; Csík-Várdótfalva Péter 
János; Kis-Kükülló m. Szókefalva Nyr. XV.144; 
-Fehér m. Lázár István), rulyán maradt 
(Székelyföld Nyr. 11.471); 8. elkényeztetett, el- 
puhult (Csongrád m. Szentes Nyr. VIII.331 ; 
Szatmár vid. Tsz.) (vö. pulyi, pulyó]. 

(Szólások). Púja idő van még : korán van még 
(Szabolcs m. Karász Zolnai Gyula). 

puja-borsó: törpe borsó (Székelyföld Nyr. 
XVII. 140). ' * 

pulya-kölyök : kis gyerek (Hajdú m. Hadház 
Nyr. XIX.143). 

[PÜLYÁLJ. 

meg-pujál: megbabonáz, hogy törpe maradjon. 
(Az eggyik gyermek a másiknak a feje fölött át- 
viszi az eggyik lábát s azt mondja : Ka megpujál- 
talak, mán nem lesz nagyobb (Csík-Várdótfalva 
Péter János). 

[PULYI], PUJI: kistermetű, törpe (Székely- 
föld Kiss Mihály) (vö. pulya, pulyó]. 

PULYKA (póka Duna mell. Kassai J. Szó- 
könyv 11.298; IV.140; Vas m. Órség Nyr. V.126; 
Veszprém Nyr. 11.134; VI.284; Somogy m. Nyr. 
11.377; Szegszárd-Palánk Nyr. XI.527; Fehér m. 
Nyr. X.188; Palócság Kassai J. Szókönyv 111.90; 
Hont m. Ipolyság Nyr. XIX.94; Bars m. Léva 
Czimmermann János ; polka Dunántúl Nyr. XVII. 
507; pulka Rozsnyó Nyr. VIII.566). 

[pulyka-orr]. 

pulykaorr - virág : karmazsin - virág, vörös 
gyöngyvirág (polygonum orientale) (Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv IV. 161). 

póka-szakál : paréjféle növény (Zala m. Arács 
Nyr. XXII. 239). 

pujka-takony : 1. a kanpulyka orráról lelógó 
vörös húscafat; 2. vörösparéj, a melynek az 
előbbihez hasonló lekonyuló vörösfürtú virág- 
zata van (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

pulyka-taknya: polygonum orientale (Nóg- 
rád m. Nyr. IV.71). 

póka-tara: vörösfürtú kerti paraj (Soprony 
és Vas m. Nyr. X.332). 

[pulyka-tojás]. 

pókatojásos: szeplős (Zala m. Alsó-Lendva 
vid. Nyr. XIII.332). 

ló 



u? 



itlvkAsz ityitm 



PUNTUS-PUPOJKAs 



[PULTKÁSZ], PÓKÁSZ: pulykatolvaj (Alföld 

|PÜLYÓ|, PUJÓ (Dráva m.dl. Kopács N 
XVI . i Dráva moll. Kopács Nyr. Ml. 

Baranya dl Caúia n.m xviii i. 
gyerek. Má mfg az a kegyötlen vessze 
pujó járt itt (Dráva null Kopács Nyr. XVI 
• 

(PUMA]. 

puma-harcsa: silurus glanis (Tisza, Szamos, 
Maros mell. Hermán 0. Halászat K 

PUMI: kisfajta eb (Balaton mell. Horváth 
mond 1839). 

pumi-kutya: «v (Székelyföld Arany-Gyulai 
[). Csász-mász, »u>,>l a /'uinikuti/n 
(Udvarhely m. Olasitelek Nyr. X\I.8(>). 

PUMPA: kút szivattyúja (Palócaág Császár 
Árpád). 

IPUMPOZ]. 

fel-pumpoz: fölcicomáz. Felpumpoz\ta]d má 
magadat? (Hajdú ni. Szovát Nyr. XXIV.587). 

PUN AGA: denevér (Beszterce-Naszód m. 
Zselyk Nyr. XVIII.576). 

jPUNCSI]. 

puncei-kutya = pumi-kutya (Palócság Tsz.). 

PUNDRA: kés (Szilágy m. Nyr. V1.473). 

PUNDRI (Udvarhely m. Bethlen Nyr. XV. 
469; Szolnok-Doboka m. Malom Muzsi János; 
pundré Alsó-Fehér m. Lázár István): 1. pundri: 
kabát (Udvarhely m. Bethlen Nyr. XV.469; 
Szolnok-Doboka m. Malom Muzsi János); 2. 
pundri: condra-bekecs (Alsó-Fehér m. Lázár 
István) (vö. plundra). 

PUNGA : 1. zacskó, bőrzacskó, pénzes zacskó, 
erszény, bugyelláris (Kalotaszeg, Zsobok Melioh 
János; Háromszék m. Nyr. XIX.201 ; Hétfalu, 
Zajz.-n N\r. V.276; Kis-Kükülló m. Szókefalva 
XV 144; Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu 
Usó-Febér m. Lázár István); 
2. [tréf. gúny.) száj. Kf járjon a ntmgéá ! Fogd 
bt apungádat! (Kalotaszeg, Zsobok Melich János). 

(PUNI). 

(puni-SBUSs). 

[Szólások]. Puniszuszig övött: annyit evett, 
Ihogy alig bir szuszogni (Szeged vid. Nyr. VI. 
\182). Puniszuszig jóllakott: M (Alföld Nyr. 11.425). 

PUNKLI (Vas m. Körmend vid. Turcsányi 
Endre; puntli Vas m. Körmend Bódiss Jusztin; 
Vasm. Német-Gencs Nyr. XXV1.94): batyu. Mfg 
taláto lőknyi e ránduló puntliját (Vas m. Né) 
Gencs Nyr. XXVI.94) |vö. pinkli]. 

PUNTUM : éppen. Puntum ennyi. Puntum ekkor 
(Arad m. Majláthfalva Nyr. VII 1.225). 



/ PUNTUS: óranehesék. Hadd nízzem meg zsír 
anyámba lévó órámnak ászt a kis 

nem, hanem ászt a kis numeriussát (Debrecen 
(karácsom i mlaitértambaii] N 
y-Gyulai V.;. 1.17). 

PUNYI: ki. «J (8zilágy m KVrekes Ernó; 
Zilah Nyr. XIV. Hl). 

PÚP: 1. gyürke (a kenyérnek sülés közben 
kihasadt és kiduzzadt része) (Csallóköz Csaj 
Benedek; Hegyalja Kantai -i Biókönyi II 
[V.168J; 2. köldök. A púpjáig ér a víz (Abaúj, 
Borsod m. Király Pál); 8. a | Élé része 

(Balaton mell. llnman 0. Halászat 

pup-dagadő : a marha szegyének a has felől 
való része (más néven: ködökremek) (Szatmár- 
Németi Nyr. XIV.277). 

púp-kéve: a gabonakereszt tetején ken 
ben fekvő legvastagabb, legnehezebb kéve | 
laton-Almádi Zolnai Gyula). 

PUPA: hernyóbáb (Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

PUPÁCSKA: kenyérlisztból sodort és megvag- 
dalt tészta, a melyet megsütnek, amtáo leöntik 

vizzel és túrót v. tejfölt tesznek rá (Somo^ j 
Adánd Bánóczi József). 

PUPÁK: 1. eggyügyü, ügyetlen, élhetetlen, 
mamlasz (Tolna m. Nyr. VI.230 ; Baranya m. Or- 
mányság Nyr. 111.280; Kis-Kúnság Nyr. XXV. 
336; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.334 ; Cegléd Ilos- 
vay Vilmos; Nagy-Kőrös Nyr. XXIV.885; Kecs- 
kemét Nyr. IV.J-4: X.382; Szeged vid. ' 
11.98); 2. bumfordi (Vác Divényi Gyula). 

PUPCSA: a szúr rózsája alatti kerek 
darab (Baranya m. Csúza Nyr. XVI II. 335). 

PUPENC: pattanás (Rozsnyó és vid. Stromp 
József). 

(PÜPIL]. 

pupil-pónz: árva pénze (Háromszék dl Nvr. 
IV.478). 

PUPLATYI pupák (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

PUPLIK: 1. vesszőből font, alul széles, fölül 
szúk nyílású tágas kosár, a mely alá a barom- 
fiakat rekesztik (borító) (Hont m. Nyr V 
Bars m. Léva Czinimermann János) ; 2. széna- 
hordó kas (Honi m. Páld Nyr. XIV.576). 

PÚPODÉI : denevér (Somogy m. Vese Király 
Pál). 

PUPOJKA8: fölhólyagzott (pl. bór. 
sás v. megégetés után), hólyagos föladna (pl. 
könyvtábla, a melyen a papiros nem ragadt \v 
égés. i), dudorosan álló (ruha, a melynek 

a testhez kellene simulnia) (Abaúj, Borsod ni. 
Király Pál) [vö. hupujkás]. 

pupujkás-fejű : hosszúkás koponyájú (Deb- 
recen Hajdú Nagy Sándor). 



•_>•_»'.» 



PUPORA— PURCLI 



PURCLIS-PURUTTYA 



no 



PUPORA: 1. kenyérlisztból sodort és meg- 
vagdalt tészta, a melyet megsütuek, azután le- 
öntik vizzej ée túrót v. tejfölt tesznek rá (So- 
mogy m. Adánd Bánóczi József); 2. költ mácsik, 
bukti (Balaton vid. Horváth Zsigmond 1839); 
3. kerek fonott kalács (Somogy m. Kassai J. 
8ióköu Yv IV. 162). 

PÚPOS, PÜP08 : 1. gyürke* (Csallóköz Csap- 
lár Benedek); 2. kenyér (Szeged Csaplár Bene- 
dek); 3. [tréf.] tele pohár bor. if Füttyünk be, 
igy**k Fgy púpossat (Zala m. Kóvágó-örs, Rév- 
fülöp Nyr. XIX. 141). 

púpos - rántotta : omelette - féle (Kolozsvár 
József). 

PÚPOZ, PÚPOZ : tetéz. Púpozva (púpozva) 
só-Somogy, Balaton mell. Nyr. VIII. 371; 
Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.335). 

[PUPP]. 

pupp-denevór: denevér (Somogy m. Vese 
ly Pál). 

pupp-egér (Somogy m. Vese, Szilágy m. 
Király Pál; Bihar m. Székelyhíd Nyr. 
4; pup-egér Zilah Nyr. XIV.431 ; pupp-egír 
Zilah Nyr. XIV.44, : *. 

[PUPPA, PUPA). 

puppa-levól (Szatmár m. Avasalja Király 
pupa-levél Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
f; Torda-Sz, -László Borbély József): >.' 

PUPPERE (Dráva mell. Nyr. V.572; Bara- 
nya m. Csúza Nyr. XVIII.335; púpere Szlavónia 
XXI 11.358; puphere Pest m. SzeremleNyr. 

XYl.ÖH.-,,; x. 

PUPPEHEOI: M (Bihar m. Micske Király 
Pál). 

PUPÚC: apró, vézna ember (Ipolyság Nyr. 
XXVI.383). 

PUPUCA: büdösbanka (Szilágy m. Ballá Kere- 
kes Ernő). 

PUPUJÁZ : tetéz. De osztán jó pupujázva 
rakja meg a vékát almával! (Marosvásárhely 
Káezáve József). 

PÚRA: pulyka (Szlavónia Nyr. V.12: XXIII. 
358). 

PURC: fikarc (Háromszék m. Gyórffy Iván). 

[PURCAN]. 

le-purcan: lepottyan (Háromszék m. Vadr.). 

fSl-purcan : 1. hirtelen meghal (Háromszék 
m. Vadr.); 2. hirtelen haragra lobban (Három- 
szék m. Vadr.). Mindjárt felpurcan (Székelyföld 
Kriza). 

PURCLI (Cegléd Ilosvay Vilmos; Szeged 
mány L. Szeged népe 1.215; Csallóköz Csap- 
lár Benedek; purszli Kecskemét, Szeged Csap- 



lár Benedek; Szeged Kálmány L. Szeged népe 
1.81): röptében bukfencező galamb. 

[PURCLI8]. 

purclis-galamb : m (Baja Bayer József). 

PURCOG : szaggatottan fingik (Bereg-Rákos 
és vid. Pap Károly). 

PURDÉ (purgyé Zemplén m. Nyr. IV.52 

1. purgyé: fattyúgyerek (Zemplén m. IV.522); 

2. purdé: meztelen, csupasz. Purdé gyermek. 
Purdé malac: szőrtelen malac (Szilágy m. Nyr. 
IX.Ő65). 

PURECSA: csűrök (játékszer) (Udvarhely 
m. Dézsi Mihály; vö. Nyr. XXIII.486). 

PURGÁCIÓ: hashajtó v. hánytató szer (Gö- 
csej, Nagy-Lengyel Nyr. VII. 131). 

PURGAMEN: vmi szövet, a melyből szok- 
nyát, párna- és dunyhacihát készítenek (Borsod 
m. Ethnographia VII.75. 80). 

PURGATÓRIUM (purgatilom Göcsej Nyr. XI. 
490; XIII.354). 

PURGYA: hosszú és vastag karó, husáng, 
dorong (Szatmár m. Nagybánya Schönherr 
Gyula; Fölsőbánya Kiss Károly). 

PURHA (Csallóköz Kassai J. Szókönyv IV. 
158; Cegléd Ilosvay Vilmos; pulyka Nyitra m. 
Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 1841): kor- 
hadok, pudvás része a fának [vö. 1. purzsa]. 

PURHÁS: pudvás, korhadt, reves (Zala m. 
Hetes Nyr. 11.373; Bellosics Bálint; Pannonhalma 
Nyr. XII. 187; Cegléd Ilosvay Vilmos). 

PURHOS: a. (Gödöllő Simonyi Zsigmond). 

PURKICSKA: (?) A purkicskákat látom e 
(Moldvai csáng. Nyr. III.2). 

PURTI-MURTI : poggyász (Veszprém m. Torna 
Nyr. XVII.431). 

PURUC : mellény (Rábaköz Halász János) [vö. 
pruszka). 

PURUNKÓ: cigánygyerek (Csík m. Péter 
János). 

PURUTTYA (pruttya Csongrád m. Szentes 
Négyesy László; purutya Vas m. Hegyhát Nvr. 
1.467): 1. ronda, szennyes, lompos, rendetlen 
(Dunántúl Nyr. V.228; Tolna m. Tsz.; Baranya 
m. Kassai J. Szókönyv IV. 162; Komárom m. 
Naszvad Nyr. IV.236 ; Komárom m. Perbete vid. 
Gáncs Géza; Érsekújvár Nyr. VII.41 : XIX.457; 
Bars m. Czimmermann János ; Cegléd Ilosvay 
Vilmos; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.334; Nagy-Kún- 
ság Nyr. XVI.432). A Csehó icsúfóta Katlan- 
szarinak, mer tnnyásságába naón puruttyán tar- 
totta a cserént (Kis-Kún-Halas Nyr. VIII.86). 
Hétköznap még puruttya ez a híres komáromi 
dáma (Nagy-Becskerek Nyr. V.190). Puruttya 
idő: ronda, lucskos, sáros idő (Baranya-Sz.-Ló- 

15* 



12. '.1 



Pl RUTTYASÁG— PÜBKÁL 



PUSKÁS— PUSTOI. ól > IK 



rinc Nw \\ ii. :-ih. PwnMyammkmi toiuiutea, 
rendetlen munka (Komárom m. Kór Éíyr. JOJ 
.tálatos, ocsmány (Marcal 
mell. Tsi.; Csallóköz, Bacafa Ktt WI.92; 
Palócáig Tsz Hont .... Nyr, VLÍ71 ; V.gréd 
... Nyi VI i .... Nyr 

ember (Nyílra m. Magyar-Soók Nyr 

mmwfhfi lM jószág ez á Rozi' ill«.iit in. 
Ipolyság Nm \IX.96); 8. lusta, tespedt, [>< 
httdt (Vaa m. Hegyhát Nyr. 1467; Űs-Kúi 

IV 43; Sientes Négyesy László). Puruttya 
ló: alázatos, petyhüdt, ssamár-in <ir:i viselkedő 
ló (Nag> W1V.886). 

PUBUTTYA8ÁO: csúnyaság (Csallóköz N\ r. 
1.882). 

1. PUBZSA: pudvás réssé a fának (Soprony 
m. Repce mell. Nyr. 11.661) |vö. purha]. 

2. PUBZSA: hitvány gyapjújú julifajta (H. 
ves m. Névtelen 1840). 

purssa-ssórü : I idOr szőrű (Jász-Nagy- 

kún-Szolnok m. Tisza-Sz.-Imre Nyr. IX 

PÜBZSÁS: 1. pudvás, korhadt (Soprony BL 
Rábaköz Halász János); 2. párás, omlós (pl. 
burgonya, sült tök) (Tolna m. Sár-Sz.-Lórinc 
Lehr Albert). 

PURZSI : kicsi, alacsony. Purzsi ember (Szat- 
már m. Nagy-Dobos Nyr. IX. 138). 

PÚBÓ: bivaly borjú (Kalotaszeg Nyr. XV II. 47). 

PUSA: malac (Palócság Császár Árpád). 

PU8I: x (Palócság Császár Árpád; Rimaszom- 
bat Nyr. XVÜ.678). Hü gondol, bátyó, mennyit 
fog nyomni a pusi? (Losonc Nyr. XVII.87). 

PUSKA (piska Brassó m. Hosszúfalu Nyr. 
XX 11.284): a kerékagy vasbéllése (kerékpersely) 
tra m. Negyed, Qyőrm. Csiliz-Radvány Nyr. 
7. I'alócság Tsz.; Cegléd Nyr. III.189; 
Ilosvay Vilmos) |vö. isten-puskája (Pótl.), vas- 
puska]. 

puska-csöcse : a puskának kapszlitartója, a 
melyre a kakas rácsappan (Baranya m. Csúza 
WIH.93. 335). 

puska-kő : kova (Hol ? Tsz.). 

puska-köröm: sasköröm a puskavesszőn (Szó- 
»ld Kiss Mihály). 

puska-pisster : puskatisztogató (Vas, Zala, 
Veszprém, Qyór, Komárom m. Bódiss Jusztin). 

IPU8KÁDZ-IK]. 

U-puskádaik : kilövell. Annyira megy a kasa 
ennek a gyereknek, kogy szinte puskádzik ki belőle 
(Hajdú-Ssovát Rechnitz Ignác). 

[PUSKÁI*]. 

meg-piskál: meglő (Brassó m. Hoassúfalu Nyr. 
XXI1.2- 



PUSKÁS: cserkésző vadász (Zemplén m 
Deregnyr 

|PUSKÁZ|. 

el-puskás: 1.. elhibáz, elronl 

;i. ellop 

11.1- 

[PUSKOSOD-IK). 

ki-puskosodik : kifakad I'alócság Nvr. XII. 

PUSMOG (putmog |?| Haiom>/..k m. 
XVH.881. háromszor): l. suttog, sugdos (Szék 
föld Tsz.; Andrássy Antul 1843). S> j>ut inogjatok! 
ígylj (Háromsaék m. Nyr. XVIL8Í ;igá- 

ban dörmög, dohog, zúgolódik dik (Szé- 

kelyföld Gyórffy Iván; Háromszék m. Vadr. 
512a; Csík-Szentgyörgy Nyr. X.238); 3. 
(a pálinkaföseshei készített maláta i kádban, 
mikor éled) (Háromszók m. Kiss Mihál 
d'dvarhely m. Honioród vid. Nyr. XXIII. 44) [vö. 
l>n*tog\. 

|Szólások|. Pusmog a tÜM (mikor meggyuladó- 
v. kialvó-félben van) (Háromssék m. Nyr. V.90). 

PUSMOTA: suttogás (Háromszék m. M 
VL846; Gyórffy Iván). 

PUSMOTOL: L suttog, sugdos; 2. sistereg 
(a pálinkafőzéshez készített maláta a kádi 
mikor éled), l'iismotol a forrázás, mikor éU 
kány (Háromszék m. Kiss Mihály). 

[PUSNÁL]. 

meg-pusnál: megvet (Rozsnyó Nyr. VHI.2 

PUSOK: kemény daganat (állati testen) (Heves 
m. Névtelen 1840). 

PUST: viharral járó hóesés, hóförgeteg (Békés 
m. Balog István). 

PUSTOG: 1. súg, suttog, sugdos (Székelyföld 

Kiss Mihály, Gyórffy Iván). Az ura pustogja 

Mij talpra (Székelyföld Arany-Gyulai 

NGy. 01357). Pustog a fülibe (Háromszék m. 

Vadr. .")ij;ii. Egymásnak pustogták: No 

i tejes világéletökbe nem látott eml 
várhely m. Keresztúr vid. Vadr. 461); 2. ma- 
gában dörmög, dohog, zúgolódik, zsörtölődik 
(Háromszék m. Vadr. 512a); 3. sistereg (a pá- 
linkafőzéshez készített maláta a kádban, mikor 
éled) (Udvarhely m. Kiss Mihály) (vö. kustog, 
pusmog\. 

PUSTOL: széltől sodorva, hordva esik. Pus- 
tol a hó (Nagy-Kunság Nyr [L82G: XVI 
Békés m. Balog István; Debrecen XVI. 

\k úgy pustol az eső (Hajdú m. Földes 

111.181 ;' v„. IV. 130). 

IPUSTOLÓD-IK]. 

el-pustolódik: eltékozlódik, elfecsérl 
pocsékolódik, elpusztul (Bihar m. Pocsaj 
VI II. 379). 



IH 



'.ÁR— PUSZTÍT 



PU8ZTUL— PUTRI 



PÜSZÁR: rest (Udvarhely m. Nyr. IX.236). 
PUSZI: tollatlan verébfióka (Udvarhely ni. 

PU8ZLI: i. levágott v. I m a földön 

megszáradt leveles ág; 2. kóróján megaszott 
kesói hitvány sarjúdohány (Székelyföld Kiss 
dy). 

PÚ8ZOG: erősen zihál. Csak úgy pusmogott 
wtérgt i mell. Kopáot Nyr. XVI 

PUSZPÁNG {pucpangta Zemplén D. Szürnyeg 

IPU8ZT). 

/.olások). Puszira ment nekem mindenem: el- 
g v kii n- Madaras Széli Farkas). 

PUSZTA: 1. érctartalom nélküli (kó) (Szatmár 

m. Nagybánya vid. Nyr. XIV.239); 2. kopott, 

elhasznii >>s (Göcsej Nyr. XII.95; Zala m. 

Al8Ó-Lendva vid. Nyr. XIII.332). Puszta a ruha 

XIV.395). Vettem i takarítót [nagy- 

ktinlót]. mer a másik mán naon puszta avét vót 

m. órség Nyr. 1.422). Az ien kendüm is 

. r. XII.95). De puszta ez a sze- 

Vas m. órség Nyr. V.31). 

puszta-bíró : pusztafölügyeló (Pest m. Péteri, 
Kunszentmárton, Szentes Nyr. XVII. 223). 

[PUSZTÁDON]. 

pusstádon-puszta : puszta, csupa (Hegyalja 
Kassai J. Szóköuyv IV. 164). 

PUSZTASÁG: mezőség (Székelyföld Tsz.). 

PUSZTIA (posztia Háromszék m. (?) Vadr. 
513b; Udvarhely m. Nyr. III.512; pusztija Csík- 
Szentgyörgy Nyr. X.238): átkozott. Immáng 
ügyes éposziuútunk a posztia muszka meg a némöt 
mián (Udvarhely m. Nyr. III.512). 

;isok]. Mi'umj a pusziidba: a fenébe, a 
manóba, a pokolba (Szilágy m. Bereczky Lajos; 
Kolozs m. Nagy-Ida Bodor Ákos; 8zolnok-Do- 

i m. Szamosujvár, Kudu Rácz Béla, Kovács 
József; Hunyad m. Bordeaux Árpád; Udvarhely 
m. Homoród vid. Baczó Mózes: Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos; Csík m. Nyr. XXV.377; 
Péter János). A posztia verjen le! (Háromszék 
m. [?) Vadr. 513b). Hogy a pusztia verjen le! 

kelyföld Kriza). Vesztél róna pusztidba! (Ud- 
varhely m. Vadr. 91) [vö. Nyr. XXIII.487]. 

PUSZTÍT (posziit Székelyföld Kriza; Udvar- 
hely in. Nyr. IV. 32; Udvarhely m. Homoród- 
V.266; Háromszék m. (?) Vadr.): 
bont, fejt (varrást stb.) (8omogy m. Kutas Vikár 
Béla). 

ő-pusztit: elront. Immán megin épuszttítad a 
ISeaej Nyr. XII.95). A füttü épuszti- 
totta a masinát (Göcsej Nyr. XIV.395). 

fó-pusatit : fölfejt (varrást stb.) (Somogy m. 
Kutas Vikár Béla). 



PUSZTUL Udvarhely m. Nyr. III. 

512; posztul Csik-Szentgv rr. X.lW; ki- 

jmsztol Nógrád in. Terbeléd Nvr. XXII 
romlik (Kecskemét Nyr. IV.284; Csik-Szentgyörgy 

é-pusztul: 1. elromlik, eltörik, elszakad, él- 
ik, szétbomlik (Tolna m. Bátta Nyr. XVIII. 
.1 f'ajzom Iszövőszékem] épusztút, az • 
adta (Vas m. órség Nyr. 1.422). Épusztút a csiz- 
mám: szétfeslett a varrása (Szeged Csaplár 
Benedek); 2. elfogy (Tolna m. Bátta Nyr. XV 111. 
I ; 8. lefogy, lesoványodik (Csík m. Ethno- 
graphia VI.106). 

ki-pusztul: kiszabadul, kitisztul. Maga sohase 
pusztul ki a náthábul (Fehér m. Rác-Almás 
Simonyi Zsigmond). 

PUSZULYKA: paszuly (Zilah Kerekes Ernő) 
[vö. faszulyk<i\. 

PUTA: közellátó (Érmellók Kerekes Ernő). 

PUTAK (Somogy m. Kubinyi-Vahot: Magyar- 
os Erdélyország képekben 111.40; Nyr. 11*877 
[itt pietak hiba] ; Somogy m. Csurgó Endrei 
Ákos, Belevári Ferenc; pútok Erdély CzF.): 
vánkos. 

PUTÉRIA (Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; 
puiyera Szilágy m. Bereczky Lajos; puty-r>" 
Csík-Rákos Dobos András; putyiri, putyuri Erdő- 
vidék Nyr. VIII. 188): erő. Nincs putériája (Há- 
romszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

1. PUTINA: puttón, bödön, hordócska (Be- 
reg m. Dercén Nyr. XX.432; Mármaros m. 
Hajdú Nagy Sándor; Szatmár Nyr. X.477; Szat- 
már m. Kapuik vid. Nyr. 11.276; Szilágy m. 
Zoványi Jenő; Szolnok-Doboka m. Nyr. XVII. 
316; Székely-Keresztúr Nyr. VIII.525). Te pu- 
tina! [mondják gúnyosan kövér gyereknek] 
(Szatmár m. Kapnik vid. Nyr. H.276). 

2. PUTINA: bugyogó, gyermeknadrág, hátul- 
gombolós nadrág (Kisújszállás Nyr. XX.288; 
Debrecen Nyr. XXIII.335; Hajdú Nagy Sándor; 
Hajdú-Szovát Nyr. XXIV.587). 

[PUTNOK]. 

putnok-fü: csombor-ménta (mentha pule- 
gium) (Hol? Kassai J. Szókönyv V.209). 

1. PUTKA: cottU8 gobio (Erdély Hermán 0. 
Halászat K.). 

[2. PUTKA]. 

pntra-eiék: árnyéks zék (Palócság Tsz.). 

1. PUTBI: ponty (Tolna m. Bátta Nyr. XVIII. 
884). 

[2. PUTBI]. 

putri-ház: putri, földkunyhó (Borsod m. Nosz- 
vaj, Fehér m. Kassai J. Szókönyv IV. 165). 



IN 



PUTRIGAJ-PUTTYAN 



\NTÓ- PUZDURIÁZ-IK 286 



PUTRJGÁJ {putrigáj, putrigály II 
in. i Lajos; Brassó ni. Hétfalu Ki 

rály PAI; Csik Ka kos Dobos András; Hunyad m. 
Boni. • i \ ürpád; máMqti, vu t n& él m Btatmáf m. 
Nagybánya N "7. Kapnikbánya és \id. 

NyK 0.874): 1. korhadtság, pudvásság, reves- 
ség (Kaj.mkl.au> a és vid. NyK. II. 
csttpn putrigáj (Háromszék m. Uson Braélyi ' ' 
jos; Csik-Rakos Dobos András; Hunyad in. Bor- 
deaux Árpád); 2. korhadt, pudvás, reves fa 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr l\ 567; Brassó m. 
Hétfalu Király Pál). 

PUTRIOÁJOS {putrigdjos, putrigályos Három- 
ssék in. L'son Krdélyi Lajos; Brassó m. Hétfalu 
Nyr. XVI. .75; Hétfalu. Tátraiig Nyr. II 
Csik Rá kos Dobos András; Hunyad m. Bordeaux 
Árpád; putregályos Kapnikbánya és vid. N\K. 
I; putmgtijos Háromszék m. Király Pál): 
korhadt, pudvás, reves. 

PUTRIK. Pálinkás putrik: pálinkamérés (Nagy- 
várad Nyr MI Y 

PUTTINGÁL: hátán visi vkit (Vas m. Fölsó- 
ór Király Puli. 

IPÜTTON), PUTTAN: kétvedres folyadék- 
mérték (Alsó-Fehér m. Lázár István). 

PUTUNKA: búzahordozó edény a muntlisztes 
malmokban (körülbelül 25 kupás) (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

PUTYÉRKA: ruha (Nógrád m. Szécsény Kál- 
mán Sándor). 

PÜTYKORA : kés (Nógrád m. Vecsekle Nyr. 
Y.:,71). 

PÜTYKOS: buggyos. Nem kö nekem putykos 
ujj (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

PÜTYÓKA: L hal uszóhólyaga (Heves ni. 
Makáry György 1839); 2. sárból gyúrt vájatos ' 
közepú gombóc, melyet a gyermekek földhöz 
vágnak, úgyhogy nagyot pukkan (Heves m. 
Makáry György 1839). 

PUTTÓRA: tyúk (Somogy m. Szóke-Dencs 
Nyr. III.23D. 

1. PÜTYPURUTY: pitypalatty, fúrj (Székely- I 
föld GyórtTy Iván: Háromszék in. Vadr.) |vö. 
kittykurutty, pitypirity]. 

2. PÜTYPURUTY : fltyfiritty (Nógrád m. Fülek 
:. XXII." 

PUTYUR: picike [kis gyermek becézó neve] 
(Cegléd Ilosvay Vilmos) |vö. pityurka]. 

POTTYAN: pukkan (Heves m. Makáry György 

el-puttyan (t-puttyan): semmivé leáss, dugába 
dói (Kis-Kun-Hulas Nyr. XIV.477). Hét, öcsim 

>s, lesz-e a kézfogóból valami? — EIpw 
az, nénémasxony ! (Alföld Nyr. XV.96). 



PUTTYANTÓ: 1. hal úszóhólyajru | - II. 

Rimaszombat 

a derékon és a combokon szorosan össze. 

nadrág, a mely a beleszorult levegótól duz- 
zad I. II. Nyr. V.572); 8. sárlepény, 
melyet a gyerekek falhoz v. deszkához csap- 
nak (Palócság Vosári Gyula) (vö. pukkant ó\. 

PUTTYOG: pukkojf, pöfög (a bor. mikor for- 
rásnak indul) (Mol.ha. Klézse Nyr. 1\ 

PUTTYOGATÓ: talpas fácska, a mellyel a 
vizbe vágnak s buty, kuty \. futg hangot csal- 
nak ki, azaz a bóka hangját utánozzák és ezzel 
a harcsát a horogra csalják (Al«\ sza- 

Abád-Szalók Hermán 0. Halászat K.). 

PUTTYOGOTT: pattogott. A'i nem puttyogott 
kuknnraszem (Palócság Nyr. XX1II.94). 

PUTTYOGTATÓ: szarvalakú, belül üres fa- 
készülék, a mely a hálóhoz van erősítve, 8 
mikor a csónak halad, putiii'nty hangot ad 
i Tisza-Abád-Szalók Nyr. IX. 144). 

[PUTTYOGTATOTT], PUTYOKTÁTOTT : 
pattogatott. Putyoktátott kukorica (Palócság N 

XXII. 

[PÚZ]. 

ki-púz: kilövellik (pl. érvágáskor a vér) (Ba- 
ranya m. Kassai J. Szókönyv IV. 157; Baranya 
m. Ormányság Tsz.). 

PUZÁS [igy nevezik a harasztiak a rétfalu- 
siakat] (Szlavónia Nyr. XXI1I.308). 

PUZDORÁS: hirtelen haragú (Zala m. Szent- 
györgyvölgye Nyr. 11.280). 

PUZDORÁSKOD-IK: hurcolkodik (Rábaköz 
Halász János). 

be-puzdoráskodik : behurcolkodik (Rábaköz 
Halász János). 

el-puzdoráskodik : elhurcolkodik (Rábaköz 
Halász János). 

PUZDORKOD-IK i toporzékol, sikertelenül 
dühöng (Székelyföld Gyórffy Iván). 

[PÜZDURÁZÓD-IK]. 

fel-puzdurázódik : fölbosszankodik, fölfor- 
tyan, hirtelen haragra lobban (Háromszék m. 
Vadr.; Kiss Mihály). 

PUZDURI {puzdori Székelyföld Gyórffy h 
buzduri Háromszék és Csik m. Király Pál): hir- 
telen haragú, fölfortyanó, pattogó, kötekedő 
(Szatmar m. Nagybánya Nvr. XX.480; Zilah 
Nyr. XIV.431; Székelyföld Kiss Mihály; Ara- 
nyosszék Borbély Samu). 

[PUZDURIAZ-IK, PUZDURJÁDZ-IK1. 

fel-pusduriásik (Háromszék m. Vadr. 498b; 
föl-puzdurjátl ^vásárhely vid. Zilahy Jó- 

zsef): fölbosszankodik, fölfortyan, hirtelen ha- 
ragra lobban. 






PÚZ8A-PÜC8KÖRÉ8Z 



Pl 1 FED-PÜS8ZENC8 



9& 



PÚZSA (Dunántúl Nyr. V.228; Baranya in. 
Ormányság Tsz.; búsa Baranya m. Tsz.): csiga 
púzsu]. 

PUZ8DÜL: pezsdül (Qöc8ej Nyr. XIII.308) 
|vö. pezsdül]. 

ki-puüsdul (kü-puzsdul): kikel (a csirke) (Győr 
in. Pásmánd Bódiss Jusztin; Göcsej MNy. 11.414). 

1 PüZSÉR (Pápa vid. Tsz. ; Baranya m. Hegy- 
idy P. Baranya múltja és jelenje V214 ; 
Csallóköz Nyr. 1.332; Vas m. Kemenes- 

alja? Kreszn Siótár II. 14">; Torontál in. 

Száján Kálmány L. Szeged népe 11.73): 1. gye- 
rek (Pápa vid. Tsz.; Baranya m. Hegyhát Várady 

aranya múltja és jelenje 1.224). A sok 
zsérok (Vas in. Kemenesalja? Kresznerics F. Szó- 
fmjdosott a kemince, u tonna a kuckó, 
utánna a tsiradik mindön púzsérostü (Torontál 
ni. Száján Kálmány L. Szeged népe 11.73); 
2. legény (?] (Csallóköz Nyr. 1 

PüZSÉR: bútyor, batyu. Élesztette a puzsér- 
-zprém m. Szentgál Nyr. III. 184). 

PÚZSI: csikó (Szatmár m. Lauka Gusztáv 
184- 

PÜZSÜ (Baranya m. Ormányság Nyr. III.230; 
puzsu Baranya-Sz.-Lóriuc Nyr. XVTI.380; Pécs 
vid. MNy. 1Í1.242; púzsú Hol? Tsz.): csiga [vö. 
m]. 

PÜCSKÉSZ : tücsköket fog (Vas m. Kemenes- 
alja ? Kresznerics F. Szótár 11.145). 

ki-pücskész: 1. kiűz, kikerget; 2. kikeres 
(Vas m. Kemenesalja? Kresznerics F. Szótár 
11.145). 

PÜCSKÖRÉSZ: l. tücsköket fog (Vas m. 

enesalja? Kresznerics F. Szótár 11.145); 

2. bogarász (Kalocsa vid. Csaplár Benedek); 



3. pepecsel, hiábavalóságokkal foglalkozik (Vas 
ra. Kemenesalja? Kresznerics F. Szótár II : 

PÜFFED: puffad (Palócság Vozári Gyula; 
Cegléd Ilosvay Vilmos). 

fel-püffed: fölpuffad (Alföld Nyr. XIII.382; 
Heves m. Bocs Nyr. XII. 332). 

PŰFFEDEZŐ : dagadozó (Balaton mell. Tsz.). 

(PÚFFENTJ. 

ó-püffent: elront (Félegyháza Nyr. V.35). 

PÜFFÖZ : kapócsontoz (Debrecen Vozári 
Gyula). 

PŰFÖG (püffög Zala m. Volák Lajos): szag- 
gatottan, visszafojtva sír (Rábaköz Halász János; 
Vas m. Horváth József 1839; Balaton mell. Tsz. 
[itt pöfög hiba; Horváth Zsigmond); Nyitra m. 
Magyar-Soók Tolnai Vilmos). 

PÜFŐK: pufók, teli képű (Pápa vid. Tsz.; 
Vác Divényi Gyula) [vö. pufók], 

PÜNKÖSD (pinkösd Szlavónia Nyr XXIII. 168). 

pünköst-keszeg: az abramis brama nagyja 
(Balaton mell. Hermán 0. Halászat K.) 

PÜNKÖSTI: nagy gömbölyű fejű sárga réti 
lóiig, a mely nyirkos helyeken terem 
culus-fajta) (Székelyföld Kiss Mihály). 

PÜSPÖK (pispek Székelyföld Tsz.; NyK. X. 
335; Marosszék, Nyárád mell. Vadr. 801; Szol- 
nok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nvr XV.382;pw- 
pök Székelyföld NyK. X.335). 

PÜSPÖKI (pisprki Gömör m. Nyr. XVIII.422). 

PÜSSZENCS: [tréf.] bocskor (Somogy m. Csurgó 
Endrei Ákos). 




I{. 



RAB (rob Moldvai esáng. Nyr. IX.4s:i). 

rab-ssekér: 1. k szerszámos taligája 

i. Perkáta Nyr. 111.35); 2. targonca (Szé- 
IwlyfWd Kiss Mihály). 

BABA: rabok-használta eggykerekú taliga 
(Udvarhely m. Király Pál). 

BABÁK: \mi halfogó háló (Zemplén ni. Szür- 
nyeg B6). 

RABÉC: veréb (Vác Divényi Gyula). 

BABOTA, ROBOTA : úrdolga, robot (Székely- 
föld Tsz.). 

RABOTIN, ROBOTIN]. 

rabotin- v. robotin-kendör : vadkender (Ceg- 
léd Ilosvay Vilmos). 

BÁBSIC: lesipuskás (raubschütz) (Dunántúl 
Fóv. Lapok 1894. jún. 5). 

|BAC]. 

ráo-asztag: hosszában rakott nagyobbszerú 
asztag (Balaton mell. Tsz. 26a). 

rác-borsó: bab, paszuly (Duna mell. Kassai 
J. 8zókönyv IV. 189; 8omogy m. Nyr XVI 1.509); 
feketés tarka görbe bab (Hol? Tsz.). 

BACI: korcs (pl. galamb) (Vas m. Kemenes- 
alja Tsz.; Tolna m. Paks Nyr. XXII. 430). 

RACKA: 1. elfajzott, korcs. Ugyan mér nem 
herélteti kend ki ezt a racka csődört? (Cegléd 
Ilosvay Vilmos); 2. durvaszőrú, kutyaszórű (bá- 
rány) (Borsod m. Szihalom Nyr. \ II 1.569; vö. 
CzF.); 8. igen fehér szórt (juh) (Jász-Nagykún- 
Szolnok m. Alattyán Nyr. X.144). 

BACKÓ (rackuó): 1. magyar-német keverék 
(gyermek: a kinek az apja magyar, az anyja 
meg német vagy megfordítva) (Baranya m. 
Hegyhát Várady F. Baranya múltja és jelenje 
I); 2. se kondor, se egészen sima, se fehér, 
se füstös szórt (disznó) (Göcsej MXy. 11.415). 

BACÓ: [gúny.] paraszt (Tisza mell. Erdósi 
József; Eger vid. Nyr. XVII.47 

RÁCOSKA: tömött fonású hajfonat (Pest ni. 
Csanád Békaasy Sándor). 



RÁCS rna m. Ruehietl Miki. 

i Ipoly \ Kővár vi<! 

í. lajtoHa-alakiü szénatartó a jászol f « * i - 
tón mell I Ilosvay Vilmos; Szatmar 

ni KömörÓ N\i. XII öt. Ii: 2. falonfüggó kenyér- 
tartó farostély (Marcal mell., Győr m. Tsz.; 
Cegléd Ilosvay Vilmos); 3. a füstön álló 
tartó eszköz (Balaton moll. Tsz.); 4. lécekből 
vert fél konyhaajtó. Húzd be a rácsot. Tedd be 
a rácsot, hogy a kutya, csirke be ne gy« 
(Abaúj, Zemplén m. Nyr. XVH.274). 

(Szólások]. Magossan van a rácsa: nem órhoti 
el a célját (Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. XXII 

ráos-háló: legerősebb és legsűrűbb hálórész, 
a melybe a halat beszorítják (Szeged Hermán 
0. Halászat K.). 

RÁCSA (Általánosan haszn. Hermán 0. Halá- 
szat K.; Vas m. őrség, Kemenesalja. 
Tsz.; Hegyalja Kassai J. Szókönyv II 
lozsvár Szinnvoi József; rács Székelyföld N 
X.335; Nyr. f.152; Kiss Mihály): 1. rák- 

fogó készülők (Székelyföld Kiss Mihály): a) rá- 
csa: abroncsra alkalmazott rákfogó háló, a mely 
gyakran merőben luzfaháncsból van kötve (Ál- 
talánosan haszn. Hermán 0. Halászat K 
in Orsóir, Kemenesalja, Szeged Tsz.; Hegyalja 
Kassai J. Siókönyv 11.351); b) rács: ostornyol- 
hosszaságú ág, a melynek hasított végébe csal- 
étek van csíptetve (Udvarhely m. Vadr.; Kriza); 
2. rác*: rákfogásra használt csalétek (Székely- 
föld NyK. X.335; Nyr. 1.152). 

RACSÁL (Szatmár vid. Tsz.; rácsál Szeged 
Csaplár Benedek): fecseg, darál, csácsog. 

RACSÍT : lármáz, pöröl (Érmeilék Xyr. V. i 

RÁCSKOTOL: rág. kelyföld Kiss Mi- 

hály, Győrffy Iván; Háromszék m. Vadr.). 

HADINA {rodina Székelyföld Tsz.): I 
mekágyas asszonynak vitt v. küldött étel, ital 
(Székelyföld Tsz ; Udvarhely m. Kóbori János; 
Csík m. Balló István; Háromszék m. Nyr IV 
478; VI. 47.'. : Háromszék m. Angyalos, Besenyő, 
Gidófalva Nyr. XVÜL674). Ea :ek (Há- 

romszék m. Fejes Áron). Rad lik ennek 

8 ennek (Székelyföld Tsz.); 2. gyermekágyas 
asszonynál tett látogatás, a mikor a látogatók 
mindenféle ételt, italt visznek neki (Székel \ 
Kóváry László 1842; Csík m. Kóródy Miklós). 



Ml 



RADINÁS— RAG 



RÁG-RAGADÁNC8 



B4S 



messzi — Én radinába (Háromszék m. 
r. 513q). Voltál-e már radinába ? (Háromszék 
m Kéjes Áron); 3. keresztelési vendégség (Szé- 
lold Tsz.; Nyr. 11.471 ; Kóváry László 1842; 
Háromszék m. Kiss Mihály, Butyka Boldizsár; 
in Kthnographia V1I.385; Bukovina Nyr. 
<ndégség (pl. lakodalmi) (Három- 
szék m. Butyka Boldizsár). 

radina-hordó kasornya: kosár, a melyben 
ételt, italt visznek a gyermekágyasnak (Három- 
szék in. \ 17). 



(RADINÁS]. 

radinás-kosár: <u (Háromszék m. Butyka Bol- 

«lizs;iri. 

RADÓ (radú Gyöngyös Nyr. IX.333) : 1. vesze- 
kedő, garázda, bakafántos (Jászberény Kimnach 
Ödön): 2. bujtogató (Pápa vid.? Tsz.); 3. tized- 
v. adóbehajtó. Kérnek mindég [ezek a gyerekek], 
mind a radó (Veszprém Király Pál); 4. radú: 
piszkos, mocskos (Gyöngyös Nyr. IX.333) [vö. 
ruha-radó]. 

RÁF: keréktalpra húzott vasabroncs (Cegléd 

Ilosvay Vilmos; Heves m. Csépa Nyr. 11.380; 

Hont m. Nvr XX 1.470; Zemplén m. Szürnyeg 

X.323; Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XIII. 

578). 

1. RAFONYA: ruháját kímélni nem tudó 
személy (Balaton mell. Tsz.). 

2. RAFONYA: szoknya. Adjon egy rafonyá- 
nak valót (Sümeg vid. Nógrádi J. A sümegvid. 
nyelvjárás 24). 

RAG : 1. faragatlan fenyórúd a háztető- 
szerkezetben (7 — 8 m. hosszú tetóre 10 — 12 
pár ragot tesznek, s ezeket a szelemen fölött 
faszegekkel szegezik össze, alsó végük pedig 
a koszorúgerendán fekszik és kijjebb nyúlik, 
tehát mindenik rag-pár A alakú; a ragokra 
szögezik a tető léceit; 1. az Ethnographia VIII. 
99. levő rajzot) (Vas m. Órség Nyr. III.479; 
Zala m. Hetes Ethnographia VIII.99; Göcsej 
XII.95. 189; Somogy m. Kassai J. Szó- 
könyv 11.124; Király Pál). A mi pajtánknak hód- 
világ a zsúpja, hajnalcsillag a ragja [mondják a 
szabad ég alatt cséplók] (órség, Szalafő Nyr. 
VL817). A rag alatt: a) a tetó alja és a padlás 
színe képezte szögletben (Fehér m. Nyr. VIII. 
323). A tyúk lopva a rag alatt fészkel v. tojik 
(Zala-Egerszeg Király Pál); b) az eresz alatt 
(Somogy m. Vajda Gyula). Hová tetted a kis \ 
kosarat? — Oda tettem a rag alá : a tetó alja 
és a padlás színe képezte szögletbe (Zala-Eger- 
sieg Király Pál). Dugd ezt a cele-culát a rag 
alá (Veszprém vid. Nyr. XIX.575); 2. padmaly, i 
oldalvájás a kővel ki nem rakott kút fenekén, 
hol a kút kürtője a víz magasságáig körül ki 
van bővítve (Tolna m. Szakcs Király Pál). 

rag-aly, rag-alja (rag-ajja; — ragál Tolna 
m. PöUŐ-Nyék Nyr. V1.323. nyilván hiba ragal 
helyett) : 1. a ház padlásának az a része, a hol 

SZIiniTBI : MAGYAR TAJBZÓTAB II. 



a tető a falat éri (Balaton mell. Tsz.; Veszprém 
vid. Nyr. XIX.575; Tolna in. I'ombovár Nyr. 
XXV. 192; Fehér m. Nyr. VIII.823: Kis Kún- 
Halas Nyr. XV.380); 2. eresz (Zala m. Szabó 
Béla; Zala m. Szepezd Nyr. XVI 1.284; Somogy 
m. Vajda Gyula; Tolna m. Fölső-Nyék Nyr. \i. 
323). 

[rag-szög]. 

ragszög-furu : az a fúró, a mellyel a háztető 
ragjait átfúrják (Zala m. Hetes Ethnographia 
V 111.99). 



[rag-tartó]. 

ragtartu-fa: koszorúgerenda (a faház falá- 
nak legfölső gerendája) (Zala m. Hetes Ethno- 
graphia VIII.99). 

RÁG: 1. dörzsöl, tör (lábbeli). .4 disznóbőr 
nem rágja az emberlábat (Moldvai csáng. Nyr. 
X.153); 2. rágalmaz, gyaláz (Székelyföld Kiss 
Mihály). Sokat rágott mán ingómét (Udvarhely 
m. Vadr. 70). A minap es a kalákába csak ingö- 
möt rágott (Udvarhely m. Nyr. VI.517). 

átoski-rág: egészen átrág, keresztül rág (al- 
mát a féreg) (Komárom m. Nagy-Igmánd Nyr. 
VIII.94). 

még-rág: megmar (Szilágy m. Nyr. IX.565). 

[Szólások]. Megrágta a fülit: megalázta (a 
kevélyt), kiábrándította, észre térítette (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

RAGÁCS : kötekedő (Ipoly völgye, Kővár vid. 
Nyr. XVI.573). 

RAGACSOS: ragadós (Szatmár in. Nagybánya 
Nyr. XXII.368). 

[RAGAD]. 

meg-ragad: 1. megmarad, sokáig megmarad 
vhol (Székelyföld Nyr. XIV.335). E jövevény 
köztünk [v. városunkban] megragadott (Szatmár 
m. Kapnikbánya és vid. NyK. 11.378); 2. meg- 
fog (pl. a maláta az üstöt) (Székelyföld Nyr. 
XIV.335); 3. megfogamzik (a fa) (Szilágy m. 
Ér-Mihályfalva Kerekes Ernő). 

RAGADÁLY: 1. ragadós betegség (Szatmár 
vid. Kassai J. Szókönyv IV.175); 2. alkalmat- 
lanul ragaszkodó, tolakodó, szép szerével el nem 
távolítható (ember) (Székelyföld Király Pál). 
Ragadály ember (Szatmár m. Kapnik vid. Nyr, 
11.276); 8. héja, ölyv (Mármaros m. Visk Ki- 
rály Pál). 

RAGAJDÁNCS: 1. ragadó fú, bojtorján, bo- 
gáncs (galium aparine, galium mollugo, lappá. 
lappula, bidens tripartitus) (Balaton mell. Föld- 
rajzi Közi. 1894. 65. 73; Zala m. Tapolca Nyr. 
V1II.469; Somogy m. Szőllós-Györök Nyr. XVI. 
46; Csallóköz, Szeged Csaplár Benedek); 2. 
anyja ruhájába kapaszkodó s tőle elmaradni 
nem akaró gyerek. Te ragadáncs! (Csallóköz, 
Szeged Csaplár Benedek). 

16 



Mfl 



KA.i.M'ANY-RAGASZ 



RÁGC8ÁL-RA<;\ A 



U4 



RAOADÁNT: h (Csallóköz Bseged Csapi.u- 
Benedeki 

IRAGADAT). 

(Szólások |. Aratásra ragadat: aratás felé. Ta- 
vaszra ragadat: tavas* felé. Húsvétra ragu 
lmsvét felé (Síékelyföld Kiss lOhály). Ún 
gadat |ai új termésnek még érésekor] édes még 
a kos kenyér is (Háromszék m. Nyr IX. 
i ragadatkor: ai új zsenge idején. B 
már új ószi gabona termett (.mikor az új héjé, 
új kenyér beállásakor 4 ) (8iékelyföld Tsz.; fá 
romssék m. l'zon Knl< Ivi Lajos). 

[RAOADÉK). 

ragadék-nóv: ragadványnév (Heves ni. Hallá 
Kthnngraphia VI. 114; Heves m. Maklár Király 
Pál). 

RAGADOMÁNY [ragadomány): toldalék, épii- 
lethes hoif átoldott rész (Huny ad m. Lozsád 
,7. 469; XX II í. 148 

RAGADVÁNY (ragadvány): bojtorján (galinm 
aparine, galium mollugo) (Nógrád m. Nyr. 1V.71 ; 
Mátra vid. Nyr. XX1V.478). 

ragadvány-fü: M (Palócság Nyr. XXI.504). 

[RAGAL]. 

meg-ragal: szájig éró vizet lábújjhegyeu át- 
gázol. Próbáld \meg], megragalhatod-e a vizet 
(Sseged Kassai J. Szókönyv IV.178; Tsz.). 

RAGANCS: ki pattogott kenyérhaj (Ipoly völ- 
gye, Kővár vid. Nyr. XVI.573). 

RAGASZT: 1. told (épülethez). Ragasztottam 
a házamhoz egy kamorát (Somogy m. Visnye 
Nyr. XVII. 884); 2. keres, szerez, vesz. Éjjet- 
napot ésszerag asztunk, hogy ragaszthassunk va- 
lamit. Nincs annyi lelkem, hogy valamit ragasz- 
szak (Ssékelyföld Kiss Mihály). Val am ikor az 
embernek van pénze, ócsóbban ragaszt (Zemplén 
in. Szörnyei; \\r. XVII.375). Ehejt éppen most 
€s azétt fáradozom, hogy a fiamnak valami láb- 
belit ragasszak (Csík m. Nyr. IV. 471). 

be-ragasst: befog. Beragasztunk mink hár- 
masba |t. i. a negyedik lovukat ott fogták zá- 
logba] (Heves m. Sz.-Domonkos Nyr. XXII.525). 

mög-ragasst : megszerez. Sokat! még 

észt a kis házat mögragasztottam (Alföld Nyr. 
V.86). 

IRAGASZTÓ], RAGA8ZTYÜ: enyv (Tolna m. 
Fölsó-Nyék Nyr. VI.323). 

ragasztó-szög: a tézsola végében a sikoltyút 
tartó szög (ekében) (Heves m. Névtelen 1840; 
Heves m. Csépa Nyr. 11.380). 

RAGASZTÓS: szalonnás, csirizes, jól ki mm 
sült (kenyér) (Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV. 



ragaastoa-bélü : . illiryalja Kassai J. Szó- 
könyv V.J 

RÁGCSÁL (rácskál Nagy-Kálló Nyr. XII.480; 

8sékolvf..l<l Kíhh Milials. GyórfT) Iván; Három- 
szók m. \ a.li .Mla: \\k. III 

RÁGCSÁLÓD-DX (rácskála óyy-ik Mátra vid. 
Nyr. X XII. 886). 

RÁGCSIGÁL: rágicsál (Tolna m. Sai 
IV.I1S). 

RAGGATÓDZ-IK (rággáta'dz-ik) : [?\ (Gömör 
m. Nyr. XVIII.501). 

RÁGICSKÁL: rágicsál (Csallóköz, Szeged 
Csaplár Benedek i. 

RAGMÁL (Zala m. Kővágó-Örs Simonyi Zsig- 
mond; rakmát Balaton mell. Horváth Zsigmond 

: keményen szid, fedd, dorgál, korhol, l 
mái tagam folyvást (Zala m. Kóvágó-örs Bin* 
Zsigmond). 

RAGMÁLÓD-IK : folyton keményen szid. 
fedd, dorgál, korhol (Balaton mell. Tsz . ; Hoi 
váth Zsigmond 1889; Pápa vid. Tw 

[Szólások]. Ragmálódik rajtái kOB szid. 

korhol engem (Fehér in. Rác-Almás Bim 
Zsigmond). 

RAGÓDZ-DX: kapaszkodik (szekér, kocsd hátul- 
jára föl) (Hajdú m. Hadház Nyr. XI l ko- 
csiba ragódzani (Mezőtúr Nyr. IX.183). 

bele-ragódsik : belekapaszkodik. Beleragódzik 
a szekérbe (a gyerek): belekapaszkodik a haladó 
szekér végébe (Tisza vid. Nyr. IX. 

RÁGOGAT: rágicsál. Rágogassák réce csőn' 
(Csík m. Kászon-Jakabfalva Nyr. VIII.: 

RÁGÓS : nehezen rágható, szívós, móesingos, 
kemény (hús) (Csallóköz Szinnyei József; Ceg- 
léd Ilosvay Vilmos; Arad Tolnai Vilmos ; Szeged 
Ferenczi János). 

RÁGOTT: [tréf. nép-etimológia?] ragoút (Gö- 
csej, Nagy-Lengyel Nyr. VII.131). 

RÁGTATÓ: kendertöró eszköz (Székelyföld 
Tsz. 377a) [vö. vágtató]. 

RAGYA (Balaton mell., Pápa vid. Tsz.; Som 
vid. Nyr. XIV. 140; Somogy m. Ádánd Bánóczi 
József"; Komarom m. Horváth Iirnáe; Debrecen 
vid. Barna Ferdinánd; rogya Vas ni. Kemenes- 
alja Tsz.; Órség Nyr. \ 11.323; Göcsej Nyr. XIII. 
I; Sümeg vid. Nógrádi .1. A siimeg- 
vid. nvelvjárás 9; Udvarhely ós Háromszék m. 
Vadr. ; Kiss Mihály; rotya Csik m. MNy. VI. 
Vadr. 515a): L rogya: possda, vasrozsda 
(Vas m. Nyr. VI 1.323; Göcsej N ;. 
2. ragya, rogya: rozsdaszinú kerek foltok, me- 
lyek a leveleken v. a gyümölcsökön támadnak 
(Somlyó vid. Nyr. XIV. 140; Göcsej Nyr XIV 

tya jól befizetett nekünk (fi 
kelyfold Kiss Mihály); 3. ragya: a mák 



Ml 



RAGYÁS-RAJ 



RAJHW, RAJZÁT 



Ml 



bája (Nógrád m. Nyr. IV. 72); 4. ragya, rogya: 
iri eeó napsütéskor (Balaton mell., Vas m. 
leuesalja, Pápa vid. Tsz.; Somogy m. Ádánd 
Bánócsi József)- Ragya esik (Komárom in. Hor- 
váth Ignác). Megverte a vetést (v. a szállót] a 
ragya (Debrecen vid. Barna Ferdinánd). 

ragya-bimbó: ragyás, himlőhelyes személy 
(8iatmár m Nyr. XIV.329). 

ragya-bunkó: L<w (8iatmár m. Nyr. XIV.329; 
laros m. Visk Nyr. XIV.230). 
Most is ragyabunkó vagy má"; art akarod, hogy 
a* isten még nagyobb csudát csinájjon belülied? 
(Cegléd Ilosvay Vilmos); 2. himló. Verjem meg 
a ragyabunkó! (Kassa vid. Nyr. XVII 285). 

ragya-eső : nyári esó napsütéskor (Somlyó 
vid. Nvr. XIV. 140). 

ragya-hullás: cv Istenem, istenem, adj egy 
ragyahullást, hogy a feleségem veszesse el útját! 
(Erdóvidék, Kis-Bacon Arany-Gyulai NGy. 111.74). 

RAGYÁS (rigyás Arad m. Majláthfalva Nyr. 

Toromul m. Száján Kálmány L. Szeged 

ogyás Vas m. órség Nyr. IV.521; 

Zala m. Nyr. XXI.522; Csík-Szentgyörgy Nyr. 

29). — Bogyós: rozsdás (Vas m. őrség Nyr. 

1V,VJ1). 

[RAGYÁZ IK]. 

lé-ragyázik: esős idő v. záporeső miatt mind- 
fis után lepereg (a szőllő szeme) 
(Győr-Sz. -Marton Bódiss Jusztin; Baranya m. 
Ibafa Nyr. XX.lül; [itt lé-ragyáz nyilván hiba]). 

meg-ragyázik (Szatmár m. Schönherr Gyula ; 
meg-rogyázzik Székelyföld Kiss Mihály): meg- 
ragyá8odik (szőllő, gabona, uborka). 

RAGYTVA (ragyva Pápa vid. Tsz.; rugyva 
Komárom m. Perbete vid. Gáncs Géza): 1. ra- 
gyiva: csinos, szép (Komárom m. Nász vad Nyr. 
Nyitra vid. Kelecsény József 1843; 
ra m. Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 
1841); 2. ragyiva, ragyva: rozoga, rozzant, hit- 
vány, semmitérő (Vas m. Kemenesalja, Pápa 
vid. Tsz.; Fehér m. Nyr. V.36; Wolff Béla; 
Fehér m. Bicske Király Pál) ; 8. ragyiva, rugyva : 
haszontalan, semmirevaló, alávaló, jellemtelen, 
becstelen (Fehér m. Bicske Király Pál; Komá- 
rom m. Perbete vid. Gáncs Géza). 

RAGYIVÁTLAN : tunya, rest (?) (8zeged? 
Tsz. 299b; vö. Kassai J. Szókönyv IV.179). 

RAGYOG (rogyog Háromszék m. Vadr. 515a; 
rhely m. Fehér- Nyikó mell. Vadr. 117). 

RAGYOGTAT (rogyogtat Udvarhely m. Nyr. 

IV. 47 

RAJ: gyermek, magzat. Rajom (Baranya m. 
Ibafa Nyr. XX.287). Kegyes rajom (Dunántúl Nyr. 
V.181). Kedves rajom (Baranya m. Ormányság 
Nvr. III.286). E'dés rajom (Palócság Nyr XXIII. 
28). Kedes rajom (Palócság, Apátfalva Nyr. \ .224). 



raj-fű: melissa officinalis (.ennek a virágját 
igen esdekli a méh, és midőn rajt fogdosnak, 
a kast, köpüt és kaptárt meg szokták ezen fü- 
vei dörgölni) (Hegyalja Kassai J. 8aókönyv 
IV.179). J 

RAJRÓL : mos (ruhát) (Rozsnyó Nyr. VIII.235). 

RAJCSŰLOZ (Kassa Nyr. XVII.482; rajcsu- 
rozni Abaúj m. Jászó Nyr. IX.478; rajcsúroz 
Rozsnyó Nyr. VIII.566): futkos, szaladgál. 

RAJCSÚR (Kaszárnyai szó Nyr. VI.275; raj- 
csár fí nyilván hiba rajcsúr helyett] Zala m. 
Nyr. XIX.528; rajcsűr Debrecen Nyr. XI.477): 
1. lovagló hely (reitschule) (Kaszárnyai szó Nyr. 
VI.275; Debrecen Nyr. XI.477); 2. tánciskola 
(Zala m. Nyr. XIX.528). 

RAJNOHA : folyton kunyoráló, zsaroló gyerek 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

RAJNOHÁL: kunyorál, zaklat (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

RAJNOHÁLKOD-IK : M (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

RAJNOL: nagyobb fazék (Abaúj m. Jászó 
Nyr. IX.478). 

RA JNOLKA, RAJNYELKA : kis lábas (Rozs- 
nyó Nyr. VIII.236; Stromp József). 



RAJNÚSKA : 
XXII.524). 



(Heves m. Sz.-Domonkos Nyr. 



RAJOS: méhtenyésztő. Van annak méze, mer 
rajos ember a! (Orosháza Nyr. XVII. 46). 

RAJT {réjtíí Háromszék m. Orbai járás Nyr. 
VII.332; Csík m. Nyr. VII.331 ; Gyergyó-Ditró 
Nyr. VHI.480; réjt& Háromszék m. Vadr. 339. 
341 ; reta Udvarhely m. Kobáthfalva Nyr. VIII. 
144; rét&m, rét&d, réta, rétetok, rétik Szilágy 
m. Nyr. IX.563. 565; Szolnok-Doboka m. Apa- 
Nagyfalu Nyr. XII.429; Szolnok-Doboka m. Domo- 
kos Nyr. XII.563; XXII.332; Udvarhely m. Vadr. 
51. 94; Keresztúr vid. Vadr. 437. 439; Homoród 
vid. Vadr.; Gyergyó-Sz.-Miklós Nyr. VTII.230; 
Csík-Bánfalva Nyr. XI.96; rérra Gyergyó-Sz.- 
Miklós Nyr. X.41 ; ríttam, rt'rta, rittxmk, rittok 
Brassó m. Hétfalu Nyr. VI.181; XVT.575; XXII. 
48; Király Pál; Hétfalu, Tatrang Nyr. U.524; 
Moldvai csáng. Nyr. 111.53; IX.492; Moldva, 
Klézse Nyr. H1.384; V.48). 

RAJTÓ: 1. orgazda (Somogy m. Nyr. XII.37); 
2. csempész (Hol ? Nyr. XII.37) ; 8. titkár, bizal- 
mas barát [?] (Kis-Kún-Halas Nyr. XII.37; vö. 
XV.380). 

RAJTOF, RAJTOK: 1. rajtop: tejes köcsög 
(Rozsnyó Nyr. VIII.566); 2. rajtok: ételhordó 
fazék (a melyben a munkásoknak ebédet visz- 
nek, de főzni nem főznek) (Torna m. Ruehietl 
Miklós 1839). 

RAJZÁT: gyermek, magzat. Rajzatom (Ba- 
ranya m. Ibafa Nyr. XX.287). 

16* 



M? 



RAJZOL-RÁK 



li\K\s k\KOL 



248 



[BAJZOLj. 

el-rajsol: ellop (Győr vid. Nyr. VMM 

ki-rajsol: kibosséli vkinek as erkölcsi In' 
nem térsz el töllem, ma ugy kirajzollak, hogy 
nem köszönöd meg (Székelyföld Kiss Mihály). 

[1. RAK|, RÁTOK rak szőlő (Göcsej MNy. 

11. i; 

rakasőló (Balaton mell. Tsz. 351b; Debrecen 
és vid. Kiralv Pál; raq-szölő, rak-szőlő Hol? 
Kressnerics F. Ssótar Ilii'.). 282; ratok-szőlő 
Zala m. Kressner - v S/.utar II.'J.TJ): nagy- és 
tömöttssemú szóllőfaj. 

2. RAK (rok Maros-Torda m. marosi alsó-já- 
rás Ravass Árpád): 1. épit. Mijén szép \ 
egy egyszerű szabadi kőmives rakta (Veszprém 
m. Almádi Zolnai Gyula); 2. tesz, helyez. Mió- 
ta az ablakra? (Huny ad m. Lozsád Nyr. 
XX 11.456); 8. ültet. \U rakni megyünk 

(Zala m. Csaplár Benedek). 

|Ssólások|. Ráki án Pétör: keményen táncol 
(Sseged vid. Nyr. VI 1.473). Raktam a fejéhez: 
korholtam (Somogy m. Sándor József). Elébe 
rakja: 1. elősorolja (pl. a hibáit), szemére veti; 
2. lelkére köti. A nőm égen-é'gen elébe rakta, 
hogy mégbecsülje magát (Szilágy m. Nyr. IX. 
188). 

le-rak : leszól. Ugyan lerakták azt a jánt (Deb- 
recen Nyr. VL867). 

mög-rak: 1. megver. Megrakta a zsidót (Nóg- 
rád m. Tolmács Nyr. XVI.279); 2. megpirongat 
Vessprém vid. Nyr. XIX.574). 

|Ssólások]. Megrakta a horpaszt i jóllakott (Sze- 
ged Csaplár Benedek). 

reá-rak: rábizonyít. Azt reám rakd, mett ha 
nem, megbúsulod (mondja az, a kit a másik 
kurvának, tolvajnak stb. nevezett] (Háromszék 
m. Vadr. 369). 

RÁK: [fazekasoknál: ,a korongtányér alatt a 
rák vasból, ebbe csavarodik az orsó'] (Sáros- 
patak Nyr. XVII.526). 

rák-kas : abroncsra alkalmazott rákfogó háló 
(Székelyföld Háromszék m. Hermán 0. Halá- 
szat 

rák-láb: 1. ganajhányó villa (Heves m. Név- 
telen 1840); 2. lágyvasból készített kétágú szeg 
(Gömör m. Nyr XVI 11.506; Háromszék m. Uzon, 
Léefalva Erdélyi Lajos; Udvarhely m. Olaszte- 
lek Nyr. XIII ö*78); 8. a rokolyaháló kellő köze- 
pét, illetőleg csúcsát alkotó kétágú fonalak, a 
melyek a pórázban eggyesülnek (Udvarhely m. 
Fölső-Rákos Hermán 0. Halászat K.). 

rák-szöm : zincum sulfuricum (Cegléd Ilosvay 
Vilmos). 

| \ rákssem -cukor: apró promincli-cukor (Cegléd 
l 1 Ilosvay Vilmos; Szegszárd vid. Sárköz Jenő 
l 1 Sándor). 






rák-ssoknys: szoknya, mely a flataloknál 
többnyire élénk piros szinú (Essék vid. M 
XV. 181). 

rák-varsa kas (Székelyföld Hermán 

0. Halászat K.). 

RAKÁS (tokás Barniiy.-i m. Ormányság M 

11.1.(7): i. mkás: 16 kévés keretit (Go r m. 

Nyr. XXIII. !•:.)•. rékdt: kaL.ngya (SsékHy 
[V.288); 2. rakás: eggy hónalj <!«.! 
[dobAnykerteaietl mesterszó] (Arad m. Majl 
falva Nyr. VHI.288); 8. rokás: homokos t 
(Baranya m. Ormányság Nyr. II. 137). 

RÁKÁSZ (rákészni Veszprém m. Almádi Zol- 
nai Gyula). 

RÁKCSIP: kis kavics, a mellyel a gyerekek 
.kapotsoiitiizni' szoktak (Háromszék m. Uzon 
Knlélyi Lajos). 

RÁKCSIPEL: kis kavicsokkal , kapócsontoz' 
(Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

RÁKÉDLI, REKÉDLI: 1. rákédli: röppeni 
2. rekédli: lidérc (Török-Becse Nyr. IX 

1. RÁKI: pálinka (Pozsony m. Olgya, Nyitra in. 
Magyar-Soók Tolnai Vilmos; Tisza-Füred Kiin- 
nach Ödön) (vö. rakja]. 

[2. RÁKI]. 

raki-szappan: kendőző-szappan (Baranya in. 
Tsz.). 

RAKICSGÁL: rakosgat (Pest DL Fogthú El 
mony Lajos). 

RAKJA: rossz pálinka (Dunántúl Xyr. V.228) 
[vö. ráki]. 

[RAKÓ]. 

rakó-fa: 1. az a darab fütőfa, a melyet k< 
nyér-bevetéskor a kemence szája elé kihúzott 
parázstúzön keresztbe fektetnek; ezen otti 
tatják be a lapátot (Borsod m. Sáta Bartha Jó- 
zsef; Rimaszombat Nyr. V.272); 2. épületfa 
(Udvarhely m. Ége Ferencz Miklós; Udvarhely 
m. Olasztelek Nyr. XV.336). 

RAKOCÁL: rakosgat (Moldvai csáng. Nvr. 
IX.530). 

RAKOD-IK (rokad-ik Maros-Torda m. mai 
alsó-járás Ravasz Árpád). 

[neki-rakodik]. 

[Szólások]. A kincsöm má egészen nekirakod 
csak ugy pápog, má rénise tud: haldoklik (Dráva 
mell. Kopács Nyr. XVI.474). 

RAKODÓ : kikötőhely. Halászbárka-rakodó 
(Csanád, Tolna m. Decs vid. Hermán 0. Hala 
szat ki 

RAKOL: rak. Tüzét megrakoljuk, négy s: 
r akol jak |Sz Iván énekének kezdi- 
Kolony Erdélyi J. Népd. és mond. III. 1 



Ml 



RAKOLÓDÁS-RAKOSZ IK 



RAKOTMANY— RÁMUSZ 



380 



RA KOLÓDÁS 
Vadr 



ntkusiriitás (Bároanél n. 



RAKOMÁNY: takarmány készlet. Az egész 
rakomány migégett (Cegléd Ilosvay Vilmos). 
mit hagysz húgodnak, szivem, lelkem, Jánosom?] 
i rakományom, édes anyámasszony (Székely- 
föld Arany-Gyulai NGy. III.8). 

[RAKOMÁNYOS). 

rakományos-kert: szérűskert (Heves m. Nvr. 
V1I.41). 

RAKONCA {rókanea Székelvföld Erdészeti La- 
pok XXII.670; Gyórffy Iván; Udvarhely m. Fe- 
z Miklós; Háromszék m. MNy. V 1.209. 358; 
»ca Székelyföld Tsz.; Nyr. IV.236; Három- 
szék m. Nvr \ 129; rókinca Székelyföld Kiss 
Udvarhely ra. Olasztelek Nyr. XIII. 
Háromszék m. MNy. VI.209. 358; Három- 
szék m. Angyalos Arany-Gyulai NGy. III 93; 
rokonca Gömör m.. Székelyföld Tsz.; rókonca 
Székelyföld Kiss Mihály): 1. a szán v. a szekér 
oldalát tartó v. támasztó rúd (Dunántúl Erdé- 
szeti Lapok XXIL862; Rábaköz, Beó-Sárkány 
W1II.191; Balaton mell. Tsz.; Győr Nvr. 
XI.47^: Szlavónia Nyr. XXIII.312; Arad m. 
Majláthfalva Nyr. VIII.479; Heves m. Csépa Nyr. 
30; Borsod m. Bartha József; Gömör m. 
Tsz.; Bereg m. Pap Károly; Bereg m. Dercén 
: Szilágy m. Nvr. IX. 565; Székely- 
Tóid Tsz.; Nyr. IV.236; Erdészeti Lapok XXII. 
670; Udvarhely m. Ferencz Miklós; Udvarhely 
m. Olasztelek Nyr. XIII.578; Szolnok-Doboka m. 
Horgospatak Nyr. XL478); 2. a szán v. a sze- 
kér négy végébe szúrt rúd (ezek közé rakják 
a fát) (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.474; Kolozsvár 
Szinnyei József; Székelyföld Tsz.; Háromszék 
ni. Nyr. V.129); 3. kis vas, a mellyel a bérfát 
lecsatolják [szekér-rész] (Zemplén m. Szürnyeg 

[Szólások]. Van rókincája, a mihez támasz- 
kodjék: gyámolitója, védóje. Jó rókoncához fo- 
gontozott: jól házasodott, jó helyre folyamodott. 
Kitörött a rókincája: elvesztette a pártolóját 
(Székelyföld Kiss Mihály). Jól esik, mind cigán 
lónak a rakonca (Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VI. 
nek rakoncája (Balaton mell. 
|. A viznek nincsen rakoncája (Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. X.524). 

rakonca-fészök : az a lyuk, a melybe a ra- 
koncát szúrják (Arad m. Majláthfalva Nyr. VIII. 
479). 

RÁKOS: rakosgat Egész délután tojást ra- 
kostunk a padláson (Abaúj m. Szikszó vid. Ki- 
rály Pál). 

RAKÓ SÁS: rakosgatás (Székelyföld Csaplár 
Benedek; Háromszék m. MNy. VI.347; Vadr.). 

RAKOSZ-IK. 

még-rakoszik : megrakodik (Dráva vid. Nvr. 
XI 11.476). 



RAKOTMANY: kazal, asztag, boglya, kuko- 
ricaszár-rakás stb. efl. (Csongrád m. Szentes 
Nyr XV1I.205; Négyesy László). 

RAKOTT: megrakodott. Úgy jöttem a házba, 
mint a rakott méh (Vas m. Kemenesalja? Kress- 
nerics F. Szótár 11.151). 

[RAKOZ-IK]. 

mög-rakoEik: megrakodik (Somogy m. Ádánd 
Bánóczi József). 

RALYHÁL: csintalankodik (Vas m. őrség 
Nyr. IV.426). 

IRAMA]. 

ráma-háló: a vezetó- v. marázsahálón az a 
két öregszeraü, vastagabb fonalból kötött háló, 
a mely közé a tulajdonképpeni háló jön (Szé- 
kely-Keresztár Hermán 0. Halászat K.). 

[RÁMÁS]. 

rámás-csizma : keményszárú, bokában szabá- 
lyosan ráncozott csizma (Zemplén m. Balogh 
Péter). Rámás csizmám szegre van akasztva 
(Nagy-Kóros Arany-Gyulai NGy. 1.250; vö. 584). 

rámás-fűrész: kézi fürész (Győr Nyr. XI.528; 
Baranya m. Csúza Nyr. XVII 1.382). 

rámás-kötő: hímzett kötény [?] Rámás-kötő 
vót elibém kötve (Torna m. Torna-Ujfalu Nyr. 
XVII.234). 

RAMASICA: az erdón maradt apró tűzifa 
(Brassó m. Hétfalu Rozsondai József). 

1. RAMATY: 1. szalmahulladék, törmelé k, sze- _ 
jnéjUCGyór vid. Nyr. VI.325; Békés m. Balog 

István). 

2. RAMATY : nevetségesen csúnya (Győr m. 
Felpéc és vid."SZtfoTXy'"Lajóé). — 

RAMAZ (ramasz Brassó m. Tatrang Nyr. II. 
523): fatörzsből vágott kissebb-nagyobb darab 
(Székelyföld Nyr. V.424; Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XXII.48; Brassó m. Tatrang, Zajzou Nyr. II. 
523; III.373). 

RÁMLÓ : kissebb bányászkalapács, a mellyel 
a gazdagabb fémtartalmú köveket letörik a ha- 
szontalan kövekről (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
XIV.238; Kapuik vid. Nyr. 11.276). 

[RÁMOL]. 

ki-rámol: gazdagabb fémtartalmú követ letör 
a haszontalan kőről [bányász mesterszó] (Szat- 
már m. Nagybánya vid. Nyr. XIV.238). 

RÁMPÁS: már kiforrott, de még meg nem 
tisztult új bor (Pozsony vid. Tolnai Vilmos; 
Fehér m. Bicske Volf György ; Baranya m. Sik- 
lós Simonyi Zsigmond; Alföld Nyr. XV. 188; 
Baja Bayer József). 

RÁMUSZ: [?]. Hosszabb vagy te a rámusznál 
•p-Tisza és Hármas-Körös mell. Varga 
Gábor). 



MM 



RÁNCl-RÁNGÚL 



BANK K RÁNT 



J.Y2 



|RÁNCI|. 

ránci-háló: rúdra alkalmazott fólkörÓH-.szájú 
zsákhaló, a melyet vii ellenében a patakok la. 
kivált bokron i beállítanak, b a Babba 

a halakat a surboló fákkal bekergetik (8»é- 
kelyfBM Hermán 0. Halászat K | 

RÁNCIKÁL : ráncigál (Síékelvfuld Kiás 
Mihály). 

(RÁNDÍT). 

(Ssóláaok). Be nagyot rándított rajtam M 
vto: be nagy kárt okozott atkám (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

ki-ránditt: kificamít (Veszprém m. Sientual 
Hyr. 111.183). 

RÁNDUL : sül (a hús) (Torda-Sz.-László Bor- 
bély József). 

el-rándul: elpörkölődik (szalonna, hús) (Szé- 
1.1 Kiss Mihály). 

RÁNDULÁS: károsodás (Székelyföld Csaplár 
Hiromisék m. MNy. VL846; Oyórffy 
Iván). 

megrándulás: m (Háromszék in. MNy. V 1.340). 

IRÁNDÜLT). 

rándul t-eszü: kificamodott eszú (Bihar in. 
Czobor Béla). 

RANOASZ: 1. rendetlen, rongyos, piszkos 
öltözetű, lompos (,a kin úgy áll a ruha, mintha 
vasvillával hányták volna rá') (Palócság Nyr. 
XXlU.To ; Nógrád m. Nyr. V.1M; Nógrád in. 
Fülek Nyr. XX1X96; Nógrád m. Pálfalva Nyr. 
XXV.287; Rimaszombat Nyr. XXI.886; (»■ 
m. Serke Nyr. XIX. 4"»). I>> rangasz az 
(Rimaszombat Nyr X\ II ..*»74». Jáj de rdngdsz Az 
d mdgd urd, mindég d monydbércin horgyd d gd- 
tyáját (Palócság N\r XXIII .42); 2. lomha, rest 
(Heves m. Mátra vid. Nyr. XXV.432). 

RÁNGATÓ: szivattyús kút húzója (Soprony 
m. Szilsárkány Nyr \ I .73). 

RÁNGATÓS : szivattyús. Rángatón kút (Cegléd 
Uosvay Vilmos). 

RÁNGATULÓDZ-IK (Veszprém m. Almádi 
Zolnai Gyula; rangot ulódzoxi Tisza-Dob Nyr. 
XVIII.571): rángatódzik. 

RÁNCOLÓDIK: cv. Rángolőggyon (Török- 
Becse Kálmány L. Szeged népe 11.86). 

[RANGOS]. 

[Szólások). Rangosán ülünk: magasan (Szat- 
már m. Patóháza Nyr. XV.325). 

RANGUL: rándul (Bihar m. Hargita Király 
Pál). 

meg rangúi: megrándul. Jaj, de meg rangúit 
a bokám! (Bihar m. Margita Király Pál). 



RÁNKOD-IK : rázkódik, bor/ 
v undorodági 
Háromszék m. M 

rdnkodv* mondd ja* urána m, édes uram, 

meg ne haragnggyék, met esmég ámodtam Gyergyó- 
Si.-Mikló^ ívö. rdnkorod-ik\. 

fel-ránkodik : fölrezzen (álmából) (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

meg-ránkodik: megrázkódik (Székelyföld Tsz.; 
Nyr. X1V.335. Ne ijegess, mert ugy megr 
belé, hogy elesem (Háromszók m. Vadr.). 

RÁNKODA: civakodás (Erdó vidék Ny i 

RÁNKÓDOZ-IK lik, borzong. U 

kódozol? (Gyergyó-Sz.-Miklós Nyr. X.44). 

RÁNKOR [lánghur [nép-etimológia] Arad m. 

Hódol Knllinann Vilmos): neheztelés, elfojtott 
harag, haragtartás, bosasúforraláa (Szilágy ra. 
Zilah Nyr. XIV.431; Han.inszók 
m". \ 27; Vadr.; Csík ni. Ethnographia 

V1I.888). Bunkerom mm ni. haragszom rá (Nóg- 
rád dl Nyr. IV.l7>i. Bánkorom ne- 
heztelek reá (Háromszék m. Uzon Erdélyi La- 
jos). Ró nki>rt tartani: haragot tartani, hosszasan 
neheztelni (Csík-Szentgyörgy Nyr. fián- 
korból teszi (Rimaszombat Nyr XV.474). Nem 
rdmkorbúl beszélek (Abaúj m. Beret Nyr. II 
Nem beszélek vele, mert olyan lány húrban vay 
(Arad m. Hódos Kollmann Vilmos). 

RÁNKOROD-IK : rázkódik, borzong (pl. fi 
ben v. undorodástól) (Háromszék m. MNy. VI. 
346; Vadr.; Gyórffy Iván). Jfi lelt, i 
korodol? — Ez a sületlen hús rosszul esett (Al- 
föld [?] Nyr. XV. 188) [vö. ránkod-ik}. 

RÁNKOROS (Zilah Nyr. XIV.431 ; ránkóros 
Orosháza Nyr. \ r .827): neheztelő, haragtartó, 
bosszúforraló. A harangozó .. . égy kicsit ránkóros 
vót a papra (Orosháza Nyr. V. 

[1. RÁNT]. 

[el-ránt). 

[Szólások]. Elrántja a nótáját: végez vele I 
kaj Nyr. XXH.428). Elráncsiik a n 
tnttum a Józska nótáját: megvertem. Elrántom 
egy liter bor nótáját: megiszom (Tokaj N\ r. 
XX.ií 

fel-ránt: behajt (adósságot) (Háromszék m. 
MNy. VI.326; Gyórffy Iván). 

meg-ránt: 1. sok pénzt csikar (Háromszék m. 
Kiss Mihály); 2. meu XIV. 

478; Háromszék m. MNy. VI.340; Gyórffy 1. 
Tüz-viz veszedelem megrántja a gazdát (Csallóköz, 
Kecskemét, Székelyföld Csaplár BenenYk 
az eset megrántotta élt kicsitt (Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos). 

össse-ránt: összevesz (Kis-Kún-Halas 
X\ -.333). 



MÜ 



RÁNT-RÁPÉ 



RAPITTYÁN— RAPSIN 



m 



RÁNT: pörköl, pirit (szalonnát) (Székely- 
föld Kiss Mih 

BÁNTAT: eggy rántásra való (liszt) (Alföld 

Mennyi liszted van mégr) Egy 

rántat (Cegléd Uosvay Vilmos). Egy rántat (Gö- 

XV1II.502). Hántat liszt (Palócság 

1. RÁNTÓ: gúzzsal, kötéllel v. más készü- 
! a MÓnak oldalára erősített hosszúnyel ú 
üsza-Dob Nvr. XX.480; Bodrogköz Ny r. 
XVII.564). 

rántó-rúd: a közhálón a káta v. segg igaz- 
gatására való rúd (Udvarhely m. Új-Székely 
nan O. Halászat K.). 

felrántó : a nyeregszernek vmely része (Há- 
romszék m. MNy. VI.326). 

RÁNTÓ, RÁTÓ: 1. rántó: rántáshoz való 

lik (Háromszék m. MNy. VI.346; Kiss 
Mihály. Gyórffy Iván); 2. rántó: szalonna (Há- 
romszék m. Kiss Mihály); 3. rátó : a) lábas 
(Gyór m. Tsz.); b) öblös fazék (Gömör m. Tsz.; 

XXIII.96; Kimnach Ödön; Tornám. Tsz.); 
c) bögre, csupor (Rimaszombat Nyr. XVII. 574; 

taszeg Nyr. X\ 11.47; Király Pál; Bánflfy- 
Hun . \ 11.380; Kalotaszeg, Zsobok Melich 

János); d) csésze (Kalotaszeg Nyr. XVII. 526). 

(RÁNTOTT], RÁTOTT (Székelyföld Nyr. ÍV. 
Háromszék m. Tsz.; Háromszék m. Uzon 
Lajos; rátatt Háromszék m. Uzon Er- 
délyi Lajos): kelt tésztából készült kerek, vas- 
tag, lapos sütemény. 

(RÁNTOTTA], RÁTOTTA (Csallóköz Csaplár 
Benedek; Losonc Máté Lajos; Gömör m. Tsz.; 
a-Dob Nyr. XX.480; Hajdú-Szoboszló Nyr. 
XIV.474; Abaiij m. Király Pál; Alföld Nyr. XV. 
188; Cegléd Ilosvay Vilmos; Torontál m. Szó- 
reg Kálmány L. Szeged népe 111.82; Székely- 

Kiss Mihály; Háromszék m. Vadr. ; NyK. 
Illő; 8zolnok-Doboka m. Deés Nyr. XL526; 
rátotta Zagyva vid. Nyr XXIII.578 ; Nógrád m. 
Litke Nvr. IV. 334; rátottya Ipoly völgye, Kővár 

Nyr. XVI.573). — Rátotta: *, (Háromszék 
m. Vadr.; Kiss Mihály). 

RANYHA, RONYHA: renyhe (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

RAPA (Bereg-Rákos vid. Pap Károly; ropa 
Mármaros m. Técső, Visk Farkas Imre): sós 
víz, mely a besózott húsnemúekról foly le. 

RAPAJ : nagy lárma (Szeged vid. Nyr. 11.92). 

RAPÁK: ragyás, ripacsos (Heves m. Névte- 
1« ti 1840; Vác Divényi Gyula). 

RAPÁT : mély és széles vízmosás, a melyben 
szekerekkel járnak (Soprouy m. Csepreg Nyr. 

RÁPÉ, RÁTÉ : (?]. Hajma rápé, répa, lapát. 
»ia ráté, répa, retök (Torontal m. Monostor, 
Szóreg Kálmány L. Szeged népe 111.80). 



RAPITTYÁN (Pápa vid. és hely nélkül Tsz.; 
rapityán Bakony vid. Bódiss Jusztin, Pleisch- 
mann Jenó; Fehér m. Wolflf Béla; rapittyá 
Arad m. Hódos Kollmann Vilmos; rapottyán 
Zala m. Volák Lajos; Zala m. Tűrje Bódiss 
■hisztin; Zala m. Orosztony Nyr. XXIV.384): 
1. sok apró darabra, izré-porrá. Az Üveg rapittyán 
t össze (Hol? Tsz.). Rapittyán tömi (üveg) 
(Pápa vid. Tsz.). Ez ugyan rapityán itört (Fehér 
m. Wolflf Béla). A nyáron jött egy nagy szél, 
levágta a tetőt, s mindjárt rapittyá zúzódott (Arad 
m. Hódos Kollmann Vilmos). Rapottyán össze- 
törött (Zala m. Volák Lajos). Rapottyán zúzlak 
(Zala m. Orosztony Nyr. XXIV.384); 2. dara- 
bonként. Rapityán összeszed (Balaton vid. Bódiss 
Jusztin); 8. egészen, teljesen. Rapottyán leégett 
(Zala m. Tűrje Bódiss Jusztin); 4. azonnal. 
Rapityán megteszi (Bakony vid. Bódiss Jusztin). 
Rapityán megfelelek rá (Bakony vid. Fleischmann 
Jenó). 

RAPITTYÁNKINT (Balaton mell. Tsz. ; rapi- 
tyánként Veszprém m. Csetény Halász Ignác; 
Balaton vid. Simonyi Zsigmond; rapotyánként 
Göcsej Nyr. V.35; ripityánként Kaposvár Szo- 
kolay Hermin; ripotyánként Somogy m. Ku- 
binyi-Vahot: Magyar- és Erdélyország képek- 
ben 111.40): 1. apró darabokra szaggatva (Bala- 
ton mell. Tsz.). Rapityánként jön a garda: foszlá- 
nyonként jönnek a garda-csapatok (Balaton mell. 
Simonyi Zsigmond); 2. sok apró darabra, izré- 
porrá. Rapityánként törött össze (Veszprém m. 
Csetény Halász Ignác). Rapotyánként széttörött 
(Göcsej Nyr. V.35). Ripityánként törött össze (az 
üveg] (Kaposvár Szokolay Hermin). Ripotyánként 
összetört (Somogy m. Kubinyi-Vahot: Magyar- 
os Erdélyország képekben 111.40). 

(RAPITTYÁRA], RAPITYÁRA (Fehér m. 
Wolflf Béla; rapottyára Zala m. Orosztony Nyr. 
XXIV.384; Zala m. Tűrje Bódiss Jusztin; ripi- 
tyára Kaposvár Szokolay Hermin; ripittyára 
Baranya m. Ibafa Nyr. XIX.500; XX.287): 1. sok 
apró darabra, izré-porrá. Rapottyára tört a sze- 
kér (Zala m. Orosztony Nyr. XXIV.384). Össze- 
tépték ripittyára. A szél ripitytyára tépte a fa- 
ágokat (Baranya m. Ibafa Nyr. XIX.500). Ripi- 
tyára szétfoszlik (az ernyedt vászon] (Kaposvár 
Szokolay Hermin) ; 2. egészen, teljesen. Rapoty- 
tyára leégett (Zala m. Tűrje Bódiss Jusztin). 

RÁPOG: hápog. Rápog az a gacsi, mindég 
csak azt rápogja (Fehér m. Nyr. XI.228). 

RAPOS : ripacsos (Palócság, Gömör m. Tsz. ; 
Nógrád m. Nyr. XVIII.48). 

RAPPANCSOS (Zenta Nyr. XVIII.383; rapan- 
cos Zemplén m. Zolnai Gyula): nem sima (pl. 
redós, recés, rögös, göröngyös) fölszinú (pl. jég). 

(RAPPI]. 

rappi-hóhór : perca fluviatilis (mert eggyszer 
eggy rappi ember ennek a szálkájától megful- 
ladt) (Palócság Hermán 0. Halászat K.). 

RAPSIN : mezei egér (Brassó m. Hétfalu Nyr. 
XXII.48). 



MHf 



RAPSOL-RA 



ZÁS-RÁZŐ 



306 



RAP80L: habzsol, mohón essik (Vas m. Tsz. ráma-mag: kápofts, tövesrópa, kalarábé, 

tok Htb. magja i A Ikuij m. Névtelen 18.'. 

ninA I. -_.... I /T-I — -. _ Djtü. I}„ll n _:„. mionlol 



RÁRÓ. kanosai (Tolna m. Bátta Bellosios 
Bálint). 

RÁBA, RÁZ8A: durva, de lágy és igen érés 
szőrkelme (Vas m. Sstrokay Antal 1842 ; Három- 
szék m. Tsz.). 

rása- v. rássa-ssoknya : durva, de lágy és 
igen érés ssórkelméból késsült szoknya (Csalló- 
kös, Sseged Csaplár Benedek ; vö. Ethnographia 
VI.297). 

RÁSPOLY (rdspó Agárd Hermán 0. Haláasat 
Nógrád m. Ssirák vid. Békássy Sándor; 
rátpw 1 k. Olasstelek Nyr. XIV.288; 

Brassó m. Bácsfalu Nyr. V.fll ; r<fe;>tfval Nyitra 
m. Parkasd N\ r XIX. 554). — Bétpó: I ponty 
és a márna sörényének elsó, fúrészes csont- 
sugara (Agárd Hermán 0. Halászat K.). 

(3sólások). Te ráspor! [mondják mérges nyel- 
vűnek] (Brassó m. Bácsfalu Nyr. V.91). 

ráspó-hal: aspro vulgáris (Szolnok Hermán 
O. Halászat Ki. 

[RÁSPOLYOS]. 

ráspojos-kesü : érdes, kicserepesedett kezú. 
Báspojos-kezü szógálló (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

RÁST (Szatmár m. Kapnikbánya és vid. NyK. 
•} ; Székelyföld Kriza; rásgy Kapnikbánya 
és vid. NyK. 11.373): eggy darab pázsitos föld, 
gyepszelet. 

RASTA: palavesszó (Zala m. Henye Király 
Pál). 

RASTAN (rostán Zala m. Hetes, Dobronak 
Nyr. 11.467): roppan, reccsen (Vas m. őrség 
Nyr. 1.422). Nagyot rastant (Vas m. Kemenes- 
alja? Kresznerics F. Szótár 11.151). Csak én naot 
rostant, kétfeli törött a fóa (Zala m. Hetes, Dob- 
ronak Nyr. 11.467). 

RASTANT: roppant, reccsent (Zala m. Hetes 
Bellosics Bálint). 

RASTOO (Vas m. Bögöte Nyr. XVI.93 ; rastag 
Vas m. őrség Tsz.; Göcsej Nyr. 11.370; rostag 
Zala m. Hetes, Dobronak Nyr. 11.467; rostog 
Göcsej Nyr. XIII.308; Budenz-Album 158): ropog, 
recseg. Ugy eszik, csak úgy rostog (Vas m. Bö- 
göte Nyr. XVI.93). A mint raktya a tüzet, csak 
u rastagott (Göcsej Nyr. 11.370). Az ujjank ros- 
tog (Göcsej Budenz-Album 158). 

RÁSZA (káposzta/ví-wi v. -része Rimaszombat 
Nyr. XVII.574): fiatal káposzta-palánt (Gömör 
m. Tsz.: Rimaszombat Nyr. XV11.574; Miskolc 
és vid. Nyr. V1.227; Torna m. Ruehietl Miklós 
1839). 

rásza-fóreg: tolakodó (Zemplén m. Nyr. IV. 
522). 



IRÁSZASj. 

rássás-kert : gauajdombon készített melegágy 
(Abaúj m. Névtelen 1839). 

RÁSZT {ráccá | lépdagadása) vagyon: Vas 
DL Kemenesalja? Kresznerics F. Szótár II l 

RATOTA: lakodalom utáni napon a fiatal 
pár hasánál tartott vendégség (héréss, kárlátó) 
(Nógrád ni. Fülek Nyr. XXII.í' 

RATYMAT (ragymat Háromszék m. Vadr. 
514a; rati/mot Székelyföld Kriza): ide s tova 
tipegve-topogva, sürögve-forogva tesz-vesz, fog- 
lalatoskodik (házi teendőkkel) (Szék Tsz.; 
NyK. X.8 Mihály ; Udvarhely m. Ferencz 
Miklós). A leányok gyanították, hogy leánkérni 
<nla, forgolóftn/i, sorpötöltek, ratymattak 
(Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 485). Ne 
ragymass tumyit, te! (Háromszék m. Vadr. 514a). 

RATYMATI, RATYMOTI : ide 8 tova tipegve- 
topogva, sürögve-forogva foglalatoskodó. B 
moti vénasszony (Székelyföld Kriza). 

RATYMATOL (Udvarhely m. Korond Fel- 
méri Lajos; ragymatol Háromszék m. Vadr.) 
ratymat. 

[RAVASZ]. 

ravasz-állat: róka (Kalotaszeg, Zsobok Melic-li 
János). 

RAVATAL, ROVATAL {romfal Szilágy in. 
Kerekes Ernő): 1. ravatal, rovatai: ormos szek- 
rény-forma faalkotmány, a milyent régente a 
tehetősebb ember sírja v. a családi sírbolt fölé 
emeltek (Balaton mell., Vas in. Kemenesalja 
Tsz.); 2. rovatai, rovatai: községi adó (Szilágy 
in. Kerekes Ernő; Kolozsvár Szinnyei József; 
Sl "kelyföld Tsz.; Székely-Udvarhely vid. Király 
Pál). 

RÁZ: köpül (Göcsej Tsz.). 

be-rás: betarkáz (edényt a fazekas) (Sáros- 
patak Nyr.XVII.527). 

RÁZAT: szalmával kevert széna (a marhák 
számára) (Vas m. Tsz. 312a). 

RÁZINT: eggyet (eggyszer, hirtelen) ráz 
(Vas m. Kemenesalja? Kresznerics F. Szótár 
II. 15. 

mög-rásint : eggyszer, hirtelen megráz. Meg- 
rázintotta (Vas m. Kemenesalja ? Kresznerics F. 
8zótár 11.153). A bográcsot füliné fogva m» . 
zinti az embör n-Halas N\ r. VI 11.87). 

RÁZKÓDIK (ráckód-ik Alsó-Fehér in. 
XXV.847; rázkódik Hegyalja Kassai J. Szó- 
könyv IV.192). 

RÁZÓ: szerszám, a mellyel a fazekas a sűrú, 
csomós festéket szétveri és az edényt be tar- 
kázza (Sárospatak Nyr. XVII.:. 



•J-.7 



RÁZOGAT- i 



REBBENT-RÉBZ-1K 



L>> 



rásó-dorong: a garat fölhúzására és leeresz- 
tésére szolgáin dorong (a malomban) (Baja Nyr. 
XVII 

rásó-fa: szitafa, szemrázó fa (a malomban az 
a kis pálca, a mely a forgókó lyukában zörög 
s a gabonát a garat alatt függő kis medencébe 
rázza) (Baja Nyr. XVII 240). 

[RÁZOGAT]. 

meg-rázogat 
(H.,1? Tsz.). 



(tréf.) megforgat (vizsgálaton) 






RÁZOTT : szalmával kevert széna (a marhák 

szán is m. Tsz.; Zala m. Szepezd Nyr. 

Nyr. XVI.576; Cegléd Ilosvay 

Vilmos; Székelyföld Kiss Mihály; Udvarhely m. 

Olasztelek Nyr. XIV.288; Háromszék m. Tsz.). 

RE (rev Székelyföld Tsz. [talán a közlő kö- 
veztette ki a rere-ból]; reve Csallóköz Csap- 
lár Benedek ; farét' Székelyföld Tsz. 312b): 1. re- 
vesség, pudvásság, pudvás rész (Hegyalja Kassai 
Jaókönvv IV 192; Zilah Kerekes Emó; Szé- 
kelyföld Kiss Mihály, Győrffy Iván ; Háromszék 
■L MNy. VI.215; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). Csupa ré vót a váju vígé (Bihar m. Po- 
VIII.379). Ojan fát vettem, hogy csupa 
jii (Szatmár m. Patóháza Nyr. XIX.379). Ez a 
fa csupa ré (Kalotaszeg, Makó Kovács A.); 2. ré 
(plur. revek): az utak jegén támadt vizes gödör 
k-Szentgyörgy Nyr. X.330) [vö. redv]. 

-topló: fa pudvá88ágából képződött tapló 
(Székelyföld Kiss Mihály, Győrffy Iván). 

REÁ (ré'a, rea Háromszék m. Vadr. ; Nyr. I. 
382; Csík m. Gyimes Nyr. IX.504; rélk, rak 
Szilágy m. Nyr. IX.665; Háromszék m. Vadr. 

; /Vik Háromszék m. Vadr. 407; r éj a, r ej a 
Háromszék m. Nyr. 1.382; Csík m. Nyr. VIII. 
278: uttamás Xvr. IX.432 ; rejik Három- 

szék m. Uzon Nyr. VIII.375. 376 ; r^ok Udvar- 

m. Keresztúr vid. Vadr. 440; reok, reok 

Szilágy m. Nyr. IX.565; Udvarhely m. Vadr. 

i ; n'd'm, nád, ria, riá, /-iánk, ríátok, rt'ok 

in MNy. VI.375; Vadr. 514a; Nyr. 1.382; 
Csík m. Gyimes Nyr. IX.504; ryám Beszterce- 
Naszód m. Zselyk Nyr. XXII.376; rirám, rivd, 

nVája, /itatok, /úik Moldvai csáng. Xvr. 
IX.490. 492; Moldva, Klézse Nyr. III.384; ÍV. 
432; V.47; X479; XJV.42). 

[REBBEDJ. 

meg-rebbed: megijed (Székelyföld Győrffy 
Iván). 

REBBEDÉZ: 1. repes, repdes (Alföld [?] Nyr. 
XV.188; Erdély Ürmössy Jenő); 2. rángatódzik 
(szempilla) (Székelyföld Kiss Mihály); 8. ijedez 
(Erdő vidék Nyr. VIII. 188). 

[REBBEG], RÖBBÖG: ijedez (a ló) (Tolna 
m. Dombóvár Tömló Lajos). 

REBBEN (VóXröbben Balatonfüred Nyr. XIV. 
283): dobban (a szív örömében) (Balaton mell. 

Tsz.i. 

UDOIYKI : MAOY JL* TÁJSZÖTjUL U. 



fel-rebben (fSLrőbiiu) i fnlserken, fölrezzen, 
fölriad (SzékelytoM Csaplár Benedek: Hál 
szék in. MNv.VI.326; Vadr.). .1 mini dpihen- 
tem, azonnal fölröbbentem (Balatonfüred Nyr. 
XIV.283). 

meg-rebben : 1. megmoccan (a magzat a vise- 
lős asszony méhében első ízben) (Balaton mell. 
Tsz. [itt meg nélkül, de ez nyilván hozzáértendő)); 
2. megrezzen, megijed (Nagy-Szalonta I 
XI 1.376; Tisza-Örs Csaplár Benedek; Székely- 
föld, Háromszék m. Tsz. [itt meg nélkül, de ei 
nyilván hozzáértendő]). Megrebbene a lelkem belé, 
akkorát suhana valami (Székelyföld Kiss Mihály). 

[REBBENT; vö. ribbant). 

fel-rebbent: fölserkent, fölrezzent, fölriaszt 
(Háromszék m. Győrffy Iván). 

REBDÁL; várakozik s tölti az időt, a mint 
lehet. Csak rebdálj hát egy kicsit (Torda Nyr. 
XVIII.184). 

REBEDA: [szőllófaj] (Gyöngyös Nyr. 1.335). 

REBEDEG: nyavalyatörés (Baranya m. Pel- 
lérd Kassai J. Szókönyv III.195. 424; IV. 194). 
Töri a rebedeg (Baranya m. Pellérd Kassai í 
Szókönyv III. 195). Reg fusson el rebedeggel (Ba- 
ranya m. Nyr. XIV. 142). 

RÉBÉDÖZ: ijedez (Udvarhely m. Vadr.; Kiss 
Mihály). 

REBEG: l. rángatódzik (szempilla). Rebeg a 
szeme (Szatmár m. Patóháza Nyr. XVI1I.371). 
Rebeg a szemem : sírást érez (Debrecen Nyr. V. 
266) ; 2. remeg, fél (Háromszék m. Tsz.). Rebe- 
gek, meri a jóság, szentség az erőszak ellen nem 
mindenkor mentség [.Zsuzsanna hist.*] (Torontál 
m. Magyar-Ittebe Nyr. V.133). Rebeg a szivem: 
ver (a félelemtől) (Székelyföld Tsz.). 

1. REBÉNCÉS: ijedős (Háromszék m. MNy. 
VI.346. 357; Vadr.; Győrffy Iván). 

2. REBÉNCÉS: semmirekellő, hitvány, alá- 
való, cudar, ügy mekkordáztam én ezt az isten- 
telen rebencés népet, hogy! (Eger Nyr. XVII.477) 
vö. ribancos]. 

REBENCKÉD-IK . 

meg-rebenckedik : megrezzen, megijed, meg- 
bokrosodik (Háromszók m. MNy. VI.340; Győrffy 
Iván). 

REBENCS : megrevesedett csonka élőfa (Szé- 
kelyföld Kriza). 

REBENCSÉS. Rebencses fa: cv (Székelyföld 

Kriza). 

REBÉRNYE : belül korhadt, odvas százados 
élőfa. Nagy rebernye fa (Székelyföld Kriza; Há- 
romszék m. Vadr.). 

RÉBZ-IK (Alföld |?J Nyr. XV.188; Háromszék 
m. MNy. VI.346; Vadr.; Győrffy Iván; rebzsik- 

17 



m 



!T Uíi'CSEN 



■ <•: KM l:l í 



260 



Marcal nell. Tsz.): romlik, l'qy rébrik. m 
a szomszéd lett volna (Alföld |?| Nyr. \ 

RÉEZET : rémlátomány (Háromszék m. MNy. 
V1.846. 857; Vadr. :>l4a; Oyórffy \\ 

REBZSÉO: repes (Háromszék in. MNv. VI 
Rebzség a szemem: rángatodzik a szemmi 
héjjá (Oyflrliy Iván). Rebzség a kis gyermek: 
ni felé terjeszti a keiét és emelgeti magát 
(Síékelyíöld Kin Ifihály). öszömadta gye 
hogy rebzség! (Alföld |?) Nyr. XV. 188). 

1. RÉCE: léckerítés (Nagy-Kunság Nvr. XVI 
unság, Túrkeve Nyr. 111.229; Szat 
már m. Nyr. XI.286). 

reee-kapu: léckapu (Szatmár ni. Nyr. XI. 
286). 

rece-kerítós : léckerítés (Szatmár Nyr. XXIII. 
239). 

-' RÉCE: L hálószerű kivarrás (Balaton mell. 
Tsz.) ; 2. csipke (Munkács és Bereg-Rákos vid. 
Pap Károly). 

rece-fátyol: csipkefátyol. Hogy tegyem fej< 
recefátyolomot (Marosszék, Nyarad mell. Vadr. 

rece-flce : csipkeszerú cicoma (Székelyföld 
Kriza; Udvarhely m. Vadr.). 

3. RÉCE (réce): 1. recepisz (Jász-Nagy kun- 
Szolnok m. Tisza-Süly Nyr. XXV.432; Alsó- 
Fehér m. Nyr. XXV.348); 2. recept (Kunság, 
Tisza-Sz.-Imre Nyr. X.329; Bács-Bodrog m. Nyr. 
XII.280). 

RÉCE : kacsa (Soprony Császár Árpád ; Bala- 
ton mell., Baranya m. Tsz. ; Kaposvár Schröder 
Gyuláné; Erdély Kassai J. Szókönyv IV.219). 

réce- tikmony : kacsatojás (Somogy m. Király 
Pál). 

RECEFICE: 1. recepisz (Dunántúl MNy. V.68; 
Kalotaszeg, Zsohok Melich János); 2. recipe, 
recept (Kecskemét Nyr. IV.284). 

1. RECÉO: gyengén recseg (pl. a törött v. 
hasadt holmi, ha megmozdul) (Dunántúl Bódiss 
.lusztín). Receg, csikorog a númám (Zala m. 
Lenti Nyr XX III. 544). 

2. RECÉO: inog, rezeg (pl. az ajtó, mikor a 
szél süvölt) (Dunántúl Bódiss Jusztin). Jaj, de 
receg ez a deszka! (Fehér m. Wolff Béla). 

RECEPT (recekt Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. 
VII. ni: X.ÜU): l. recept; 2. recepisz. 

RECÉZÉS : rece-kötés, slingelés (Balaton mell. 
Tsz.). 

RECI: rézgomb (Veszprém Nyr. VII.428). 
[RECCSEN ; vö. roccsan). 

fel-reccsen: keményen megfagy (a sár) (Nagy- 

Kunság Nyr. II, {25). 



RECCSENT: i. roppant, pukkaszt; 2. |tréf.| 

baszik (Hujdú-Szuvnt Nyr \\M 1 

be-reoosent : érésen befut (Nagy-Kúnság N 

Szatmár, Szabolcs, Ugocsa m 
Nyr. IX. 134). Jó b, > : té a kemencének 

(líujdú-Szovát Nyr. XXVI. I 

[Szólások]. Jó beré'ccsentétt neki: jól megbaszta 
ld Kun Báador). 

rá-röccsent: rárivall. Jó rá ré'ccst m \rad 

Tolnai Vilnius). 

|RÉCCSINT|. 

rá-röccsint: 1. rágyújt(-ja a házat); 2. rá- 
ijeszt (Szilágy m. Nyr. IX.565). 

RECSETÉS: fultüredezett, fölpattogzott, ki- 
cserepesedett (Göcsej Vass József 1841). 

RECSETÉSÉD-IK: föltöredezik, fölpattogzik, 
kieserepesedik (Göcsej Vass József 1841). 

RED, RED (regy, rigy Repce mell. MNv. II. 
415; Szlavónia Nyr. XXI1I.275. 809. 
Somogy in. Kaposvár, Látrány Nvr. XXIII 
546; rogy Szlavónia Nyr. XXHI.646)! i. ránc 
(Vas m. Kassai J. Szókönyv IV.! m. 

Keineuesalja Tsz.; Somogy m. Bábony Nyr. 
XXI1I.545; Szlavónia Nyr. XXIII. 275. 309. 5 
A gatya reggye (Vas m. Kemenesalja Nyr. XXIII. 
542). Redre szedte: ráncba szedte (Vas m. Ság 
Nyr. XXIII.542). A gatya redje (Zala ■ <ialsa, 
Torna, Torna-Pinkóe, Karak" k, Kerta, 

Sárosd Nyr. XXIII.544). A gatya redje v. redi 
(Zala m. Káptalanfa Nyr. XXIII.544 
redje van a gatyájának! (Zala m. Szeg 
XXID.543). Retekre szed (gatyát) (Zala ni. Tűrje 
X\r. XXV.871). Gatya v. csizma rödje. Úgy köll 
a deszkára csapni, hogy redöt vessen a vége 
[mondta eggy mosó asszony]. Hej mennyi > 
{redöt) vet ez a dómány! (Kaposvár XIII. 

A gatya rödje (Somogy m. Látrány 
XXIII.545). A gatya redje (Somogy m. Jut 
XXIII.545). Redre szedik a pöndölt és a szoknyát 
(Somogy m. Nyr. XXIII.545); 2. rovátk, barázda 
(fa kérgében). A cseif ^ebb a re<j 

a tölfáé: a kérgén levó barázdák mélyebbek, 
határozottabbak (Vas m. Kemenesalja 
Dümülk Nyr. XXHI.548; Turcsányi Kndre). 
isiitnya a fát: hosszában (Vas m. 
Körmend Nyr. XXIII.543; Turcsányi 
8. reá: ráncos fakéreg (Göcsej szélén N\ r. XXIII. 
275. 418); 4. regy. óvgyúrúje a fának (Repce 
mell. MNy. 11.415). 

REDEG: óvgyürüzete a fán 
meud Nyr. XXIÍI "»4.{ ; Turcsányi Kndre). 

REDEGÉS: évgvúrúzetes (fa) (Vas in. k 
mend Nyr. XXIII.543; Turcsányi Kndre). 

RÉDEJ: a koszorúgerendát tartó faoszlop 

(Szatmar ni. Kümurű Nyr. XI 1.564). 

REDEI löl; — rödöl Somogy 

m. Kapusvár Nyr. XXIII.544): ráncba szed (in- 






KKDES KEI 



KEI MA BÉG 



gatyát, szoknyát, kötétiyt) (Vas m. Keme- 
nesalja, Ságh Nyr. XX III, '.42. 648; Zala in. 
Szegvár, Galsa, Torna, Toma- Pinkóo , Kurakó- 
Siörcsök, Kerta, 8ároBd Nyr XXIII.543. 544; 
Somogy m. Kaposvár, Jut, Veszprém m. Vilonya 
:ii.:.44. ' 

mög-redöl: ^ (Zala m. Tűrje Nyr. XXV.371). 
Redöld meg a y atyádat (Zala m. Aszófó Nyr. 

.: 11.544). 

RED ÉS (redes, rfdis, redős; — ré'yyé's Pan- 
nonhalma vid. Nyr. XXV.870; Szlavónia Nyr. 
XX 111.546; reyyös, reyyös Pannonhalma vid. Nyr. 
XXV.870; Bakony vid. Nyr. XXV.371; Szlavó- 
nia, Kórógy, Sz.-László Budapesti Szemle LXXIX. 

rödös Somogy m. Nvr. XXIII.545; Somogy 
ni. Kaposvár, Mooskolád, Látráuy Nyr. XX1IÍ. 
15; rögyös Szlavónia Nyr. XX1II.546) : 
1. ráncos (Vas m. Kemenesalja Nyr. XXI 11.542; 
Zala m. 8zepezd, Aszófó Nyr. XVII.284 ; XXIII. 
Somogy ni. I.atrány, Jut Nyr. XXIII.545; 
Somogy m. Kapoly Király Pál; Szlavónia Nyr. 
X X 1 1 1 . •"• 4 1 » ; Szlavónia, Kúrógy, Sz.-László Buda- 
pesti Szemle LXXIX. 1 3). Redés (redes, rédés, redős, 
regyös, reyyös, rödös) yatya, ruha, rékli, kabát, 
szoknya, pöndől, péntő, csizma (Pannonhalma vid. 
O70; Bakony vid. Nyr. XXV.371 ; Zala 

Szegvár, Káptalanfa, Galsa, Torna, Torna- 
Pinkóc, Karakn-Sziircsök, Kerta, Sárosd, Lenti, 
Tűrje Nyr. XXHI.543. 644; XXV.371; Somogy 

Mocskolád, Bábony, Kapoly Nyr. XX1II.544. 
545; Veszpróm m. Tüskevár, Vilonya, Fehér m. 

asd-Ladány Nyr. XXIII.545. 546). Rödös csiz- 
mát viseltem (Kaposvár Nyr. XXIII. 544). Az öreg 
asszonynak redes az orcája (Vas m. Körmend és 
vid. Nyr. XXJU.543); 2. rovátkos, , recés (fa, tál, 

s, gyertya, gomb) (Vas m. Kemenesalja Tsz. ; 
Vas m. Ságh, Szombathely vid., Német-Qencs 
és vid. Nyr. XXIII.542. 543; Soprony m. Pinnye, 
Nagy-Lózs Nyr. XXIII.543). Ez a redes pohár a 
magáé (Vas m. Jánosháza Simonyi Zsigmond). 
Rrdés szakáll: nagyon mesterkélten rendezett 
szakáll (Zala m. Szentpéterúr Nyr. XXV.371). 

REDET, REDET : 1. redőzet. [Kétféle gomba 
ernyőjének alsó feléról lévén szó, azt mondta 
eggy napszámos:] Az egyiknek naobb redeté van 
(Vas m. Körmend és vid. Nyr. XXIII.543; Tur- 
csányi Endre); 2. évgyürüzete a fának (Vas m. 
Körmend és vid. Nyr. XXIII.543; Turcsányi 
Endre). 

REDETES : ráncos (pl. csizma) (Zala m. Lenti 
Nyr. XXHL644). 

RÉDÉZ [redez, redöz; — rödöz Somogy m. 
Látrány, Kaposvár Nyr. XXIII.544. 555): ráncba 
szed (Somogy m. Kaposvár, Bábony, Jut, Lát- 
rány, Veszprém m. Devecser, Fehér m. Nádasd- 
Ladány Nyr. XXIII.544. 545. 546). 

ki-redös: N (Zala m. Tűrje Nyr. XXV.:',71i. 
Kiredézi a szakállát: nagyon mesterkélten ren- 
dezgeti (Zala m. Szentpéterúr Nyr. XXV.371). 

mög-rödei: « (Zala m. Tűrje Nyr. XXV.371). 



RÉDIA, RÉDIJA: marhalevél (Nagy-Kálló 

Nyr. X1I.4.JO; Beregszász Szini Péter). 

RÉDIKÁL, RÉTIKÁL: 1. rédikál : beszélget 
(Nagy-Kúnság Nyr. 11.326); 2. rétikéi: recitál 
(Ermellék Nyr. V.473; vö. 567). 

RÉDLI : takaréktűzhely sütője (Érsekújvár 
Nyr. VIII.47) [vö. rérni\. 

[RÉDOM]. Rédomba : sorban, sorba. Rédomba 
kaszát tenk. Ájj rédomba (Dráva mell. Nyr. VI. 
43). Soká hajtottunk eyytnás mellett rédomba 
(Eszék vid. Nyr. VII.232). Ott átunk rédomba 
Rédomba vágtam a fivet (Dráva mell. Kopács 
Nyr. XVI.573). 

REDŐ (redő, rödő Balaton mell. Nyr. XXIII. 
376). — Fa redöje: héja (Veszprém m. Marcaltő 
Nyr. XXIII.545). 

[REDŐZ]. 

be-redős. Beredőzi az ablakot : leereszti a re- 
dőnyöket (Szombathely és vid. Nyr. XXIII.543). 

REDV : pudvásság, korhadtság, revesség 
(Csallóköz Csaplár Benedek; Székelyföld Tsz.) 
[vö. ré\. 

REDVES (retves Heves m. Névtelen 1840; 
Heves m. Sz.-Erzsébet Vozári Gyula): 1. redves, 
retves: pudvás, korhadt (Vas m., Balaton mell., 
Göcsej, Pápa vid. Tsz.; Somogy m. Nyr. XIV. 
479 ; Cegléd Ilosvay Vilmos ; Heves m. Névtelen 
1840; Heves m. Sz.-Erzsébet Vozári Gyula; 
Csallóköz, Kecskemét Csaplár Benedek; Székely- 
föld Tsz.); 2. redves: megromlott, hitvány (Vas 
m., Göcsej Tsz.; Csallóköz Csaplár Benedek) 
[vö. 1. reves]. 

RÉF réfőlom (Szolnok Hermán 0. Halá- 
szat K'.l. 

[REFEC]. 

refec-rafac : rongyos (Balaton mell. Nyr. 11.93). 

REFENYEG: renyhe, haszontalan, mihaszna 
(C8Ík-Sz.-György Fejér József)- 

REFFENT: csacska (leány) (Csallóköz Nyr. 
1.332). 

RÉFÓLOM: az öregháló eggyes darabjainak 
eggymáshoz toldása (Komárom, Budapest Her- 
mán 0. Halászat K.). 

REFORMÁTUS (leformátus Göcsej Nyr. XIII. 
354) [vö. ló-formátus]. 

REFUJÁL: számol (Bukovina Nyr. VI.526). 

[RÉG]. 

[Szólások). A rég lessz: [tréf.] messze jövőben 
. (Székelyföld Kiss Mihály). 

róg-óta (rég-iltá Szlavónia Nyr. XXUI.265; 
rég-ita Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.573). 

17 



RÉGKDKS-KI 



KST-REGNAL 



Ml 



[REOEDES]. 

régedes - régen : réges-régen (Székel): 
Arany-Gyulai N<iy. 111.415). 

REGÉL (regei, rigel. rvtfJt, réi/ol, regül; — 

. Halna N >gel, 

i»rekeg, kuruttyol (a béka) (Székely- 

HjK JL888; Kiss Mihah ; Háromszék 

m. Királv Pál; Háromaaék dl Orftal júráa Nyr. 
VI! Regeinek a >■ 

(KAMIM mell Király Pál). Regélnek [nyilván 

■jelnek] «i békák (Háromszék m. 
IV.168); 2. regei, regül, reköl: 11 ikat, 

nagyon hosszasan bőszéi, bőbesséd n - U • •< 1 1 k . bzó- 
aaátyárkodik (Vaaaprém m. ICeso- Komárom 

y Pál; Kis-Kun-Halaa Nyr XV.-Xi). / 

bizony, ne regejj, mind a béka! (Háromszék m. 

íy Pál); 8. regöl, régöl, regül: mondogat, 

rebeaget, beatéi (mendemondát), híresztel (Vas 

m Kemenesalja Tsz.; Göcsej, ZágorJrida Király 

Somogy m. Szóllós-Györok Nyr. XVI II 

»i nekik (Somogy m. Szóllős-Györök 

W'l 17 7 1 t.s/í ré'gölik, hogy meain <n/tin a 
kolera (8oprony m. Kövesd Nyr. XVI II. 513). 
Ászt regulái a faluba, hogy új pap lesz (Soprony 
in. Horpács Király Pál); 4. regei, regöl, regül: 
házról-házra járva verses köszöntőt mond v. 
énekel (karácsony másodnapján) (Repce vid. 
Ethnographia 111.76 ; Vas m. Répce-Szentgyörgy 
Nyr. XVI 1.1*9; Zala m. Radu, Koraárváros és 
vid. kirak l'al); 4. regöl: hazudik, füllent (Gö- 
csej, Zágorhida Király Pál) [vö. retyél]. 

el-regöl: elbeszél (Dráva mell. Kopács Nyr. 
XVI. 331). 

HEGELÉS (regölés, regülés) : karácsony másod- 
napján a fiúknak, legényeknek házról-házra 
járása éa verses köszöntő-mondása v. éneklése 
(Vas m. Hegyhát vid. Ethnographia Q.398; Repce 

Kthnographia 111.75; Zala m. MNy. V 
Udvarhely m. Kénos Vadr. 532; Udvarhely m. 
Bágy, Lókod, Dálya, Telekfalva Ethnographia 

REGES (Udvarhely m. Homoród vid. Vadr. 
122; Udvarhely m. Kénos Vadr. 514a. 532. 533; 
Brassó m. Hosszúfalu Ethnographia 11.238; regüs 
Repce vid. Ethnographia III. ifi; Répce-Szent- 
r^y Nyr. XVII .189; regüös Zala m. MNy. 
V.337) : karácsony másodnapján többed-magával 
házról-házra járó éa verses köszöntőt mondó 
fiú v. legény. 

REGÉLTE : rejtett hely erdőben, vízmosásos 
árokban v. pataknak mélyebb vízfordulója (Mold- 
vai caáng. Nyr. IX.532; Klézse, Moldva Nyr. 
V.878) |vö. reglő]. 

REGEMENT : igen keményre gyúrt tésztából 
vagdalt apró kockák (Győr m. Szigetköz, Duna- 
Sz.-Pál Nyr. VI 11.528). Darás regemént (Komá- 
rom Beöthy Zsolt; Győr id. Szinnyei József). 

REGÉN. Rigentül: régóta (Huny ad m. Lozsád 
Nyr. XXII.499). 



(Szólások). Régen jobb ember: aokkal jobb em- 
ber (Cttt m Tsz.). 

IRÉGE8T), REÉGE8T: régen (Borsod m. Nyr. 
\l |fl 

IRÉGESTELEN]. 

rógestelen-rógön : réges-régen (Veszprém N 
vili A 

REGGÉDÉN: 1. a reggeli órákban (Tolna BL 
EHmontornya ífyr. V.280.) Vgy reggéden indultuk 
rí (Dunántúl Lehr A. Toldi 288); 2. reggelen- 
ként (Tolna m. Simontornya Nyr. V.230). 

RÉGGEL (regvel, regvei Palócság Kassai I. 
Szókon \v ív thnographia 01.868; Nyr. 

VI1.34. 35 [az utóbbi helyen régvei nyilván hiba); 
Gömür m. Kunya Nyr. XIX.523; Gönn-r m. 
Haava Nyr. JtVlII.886; Székelyföld Kassai l 
Szókiuiyv' 1V.195; Csík i... SjT. Vffl.183 (itt 
régvei nyilván hiba); Vadr. -V>7; Gyergyó 
Miklós Nyr. X.40; regvő Gömör m. Tsz.; riggé 
AJao-Fehéc m. Nyr. X\v.:; 

[REGGELES]. Röggelösbe: a reggeli órákban. 
Éccő ú röggelösbe Balotán a Sasheverő körű legé- 
tettem a tnénöst (Kis-Kún-Halas Nyr. VI 11.41). 

REGGELI: |tref.| pálinka. Egy pohár reggelit 
(Nagyvárad Nyr. XVI.572). 

réggeli-ebód : reggeli (Dunántúl Nyr. V.J 

REGGET (rekget): 1. rekeszt, zár ( marii;; 
istállóba, baromfit a ketrecbe) (Baranya m. Me- 
csekhát Thomaer Ignác 1841 ; Hegyalja Kassai 
J. Szókönyv IV.200); 2. rejteget. Mit reggecc a 
subád alatt, hé? (Mezőtúr Király Pál). 

be-regget : berekeszt, bezár (marhát az istál- 
lóba, baromfit a ketrecbe) (Balaton mell. Horváth 
Zsigmond 1839). Hát 'sz nem tojik [a tyúk 
nek reggetném be! (Kassa vid. Nyr. XVIII 

RÉGI (régi Szilágy m. Nyr. VII.382): h öreg. 
A régiek tudják (Kalotaszeg, Zsobok Ifelieh 
János), Régi ember (Moldvai csáng. Nvr X 
2. idős. Mién régi ez a gyerek? Régibb ü, 
Szilágy m. Nyr. V1I.382). 

[RÉGIÉD-IKj. 

el-régiedik: régivé lessz, elavul (8zékelvt<>l<i 
Kiss Mihály). 

REGLŐ: hegyoldalban levő tisztás, legelő 
(Csík-Tusnád Melich János) [vö. regelye]. 

REGNÁL (regnál): kunyorál, makacsul kér, 
rimánkodik, követelódzik (Szeged Nvr. VII 
Szatmár m. Barna Ferdinánd; Székelyföld Kiás 
Mihály). Ne regnálj annyit! (Hegyalja Nvr. XXIV. 
479). 

(Szólások), llegge óta mindig regnál / 
(Hajdu-Szovat jyan ne reg- 

náljatok már annyit rajtam .'(Bereg-Rákos és vid 
Pap Károly). Rajtam ne regnálj! Hn inszék 
m. 521b). 



M 



REOÓ— RK!M 



i: !'■:.!. VZ-IK—REJTÓZKÖD-IK 



Hl 



REGŐ: brekegő, kuruttyoló, egö Mfcrfl (Krdó- 
vidék Tsz). 

RÉGÖLY Kivúr Nvr. XI.383; régej Heves m. 

2; régő Balaton mell. Horváth 

Zsigmond 1839; Heves m. Ny r. 1.281 ; Oroshása 

• utál m, M.-lttebe Nyr. VIII. 

riégüó Rábaköi Nyr. XV.521): l. >■ 

i részei (Heves m. Csépa Nvr III 

régöly, riégüó: (szövőszék réssé] (Győr 

Nyr. XI.383; Rábaköz Nvr. XV.521; Heves m. 

>rosháaa Nyr. 1V.382; Torontál m. 

M.-lttebe Nyr. VI 11.478); 3. régő: a borsajtóban 

a préagerenda alá a végből tett deszkadarab, 

hogy a garatot erósebben lehessen szorítani 

(Balaton mell. Hurváth Zsigmond 1839) (vö. rigli\. 

régő-fák: a malomhajókon keresztül fekvő 
és as egész sort tartó fák (Győr Nyr. XI.287). 

IREGTÚN]. 

regti n-fogtun: [?] Müté azt a lant möglátta, 
ziite regtün-fogtuii, szórtén- szálán émönt a zesze 
(Baranya m. Ormányság Nyr. XXV. 143). 

REGULÁS: szigorú, kardos [?] Regulás asszony 
(Szatmár fid. Nyr. XIII.475). 

REGYINA (Szeged, rezsina Szentes Hermán 
0. Halászat K.): a kecsegehálónál az a két üreg- 
szemű, vastagabb fonalból kötött háló, a mely 
közé a tulajdonképpeni háló jön. 

[REGYINÁS;. 

regyinás-tapogató : kettős tükör között le- 
hessél fölszerelt négykávás tapogató (Csongrád 
m. Algyó Hermán O. Halászat K.». 

REHEG: pajkoskodik (Vas m. órség Nvr. 
IV 426). 

[RÉHEL]. 

be-róhel: bevág (Hegyalja Nyr. VI.425). 

REHŐDE (talán hiba e h. rehöde?]: lusta (Ba- 
ranya m. Ibafa Nyr. XX.287) fvö. rohoda\. 

REHÜL: korhad, mállik (Fehér m. Perkáta 
Markovics 8ándor; Kis-Kúu-Halas Nyr. XV.380). 

é-rehül: elkorhad, elmállik. De S van rehülvel 
ez a kő! (Fehér m. Perkáta Nyr. II.51í») 

REHÜLT (Kecskemét Király Pál; réhüdt Du- 
na mell. Kassai J. Szókönyv IV 109; rehütt 
Kun-Halas Nyr. XV.3H0): korhadt, redves. 
Egy rehült öreg nyárfa van a kertem alatt (Kecs- 
kemét Király Pál). Réhüdt épület (Duna mell. 
Kassai J. Szókönyv IV.199). 

IRÉJÁL), REÁL: 1. gajdol, torkaszakadtából 
danol (Szinyérváralja vid. Nyr. XV. 189; Bereg- 
szász vid. Király Pál ; Bereg-Rakos vid. Pap 
Károly) ; 2. sirva, lármázva kunyorál (kis gyer- 
mek az anyjától), ugyan ne réaljatok már annyit 
rajtam! (Bereg- Rákos és vid. Pap Károly). 



RÉJÁZ-IK, RÉÁZ-IK: gajdol, torkaszakadtá- 
ból danol (Nagy-Kunság Nyr. 11.32(5: X\ 1.471: 
Karcag Nyr. V.91). 

RÉJÁZÁS: lárma, zaj (Bihar m. Pocsaj N 
VI 11.379). 

[REJT]. 

el-rejt: 1. elemészt, elpusztít A kirájné . . . 
elrejtette a kirájt a világrul (Sátoralja-Ujhely 
Nyr. XYIL282); 2. eltilt (vmitől) (Üyór-Sz.-Már- 
ton Bodiss -hisztin; Fehér m. Nyr. IX. 284) ; 3. 
helyére tesz (Dunántúl Bódiss Jusztin; Fehér 
m. "Nyr. DÜH 

eló-rejt: előkeres (Székelyföld Kriza). 

REJTEK (rejtek Erdély Vadr. 227; Székely- 
föld Kiss Mihály; röjtök Csallóköz Nyr. 1.332; 
röjfökkéve Veszprém m. Almádi Zolnai Gyula). 

— Röjtök: rekkenő (idő) (Csallóköz Nyr. 1.332). 

— Legrejteke: legmélyebb rejteke (a szívnek). 
Legrejtekebb : legrejtettebb, legtitkosabb. Isten 
látja az embernek legrejtekebb gondolatát is 
(Csallóköz, Székelyföld Csaplár Benedek). 

röjtök-kéve: a gabonacsomóban a legalul 
levő kéve, a mely nem látszik ki (Veszprém m. 
Almádi Zolnai Gyula). 

REJTELŐDÉS: tűnődés (Székelyföld Kriza). 

REJTEM: titok, rejtély [?). Ah hát nar rej- 
tem, áztat mi nem ériyük (Pest m. Cserói puszta? 
Nyr. X11I.37). 

[REJTETT]. 

rűtött-kóve röjtök-kéve (Zala m. Lesence- 
Istvánd Nyr. XVI.94). 

REJTIKE: nenyúljhozzám-virág (Háromszék 
m. Nyr. V.129). 

REJTŐKÉ: rejtekfiók (Háromszék m. MNy. 
V1.346: Vadr.; Gyórffy Iván). 

[REJTŐZ-IK). 

(Szólások]. Rejtőzik előttem: rémlik előttem 
(Baranya m. Csúza Nyr. XV1II.382). 

el-rejtőzik, el-rejtödzik, el-rejtézik: L el- 
ájul, elveszti az eszméletét (Békés m. Sárrét 
Gabányi Endre; Háromszék m. Vadr.); 2. ál- 
halott (.tetszhalott') lessz (Békés m. Balog Ist- 
ván; Szilágy m. Beretzky Lajos; Székelyföld 
Tsz, ; Kiss Mihály, Gyórffy Iván; Háromszék 
in. MNy. VI.346). Nem holt meg, csak elrejte- 
zett (Székelyföld Tsz.). 

[REJTŐZÉS]. 

elrejtőzés: álhalál (.tetszhalál*) (Székelyföld 
Tsz. 313a). 

IREJTŐZKŐD-IK], REJTEZKED-IK : ijede- 
zik, rémüldöz (Székelyföld Csaplár Benedek; 
Háromszék m. MNy. VI.346 ; Gyórffy Iván). 



■_»«•,: 



KK.lTüZrtTT KKKKNŐ 



REKB8Z REKKEN 



368 



el-rejteskedik : alhatott l, trtnzlmli.it') tessz 
(Tolna m. Nvr 

REJTŐZÖTT: álhalott (.tetszhalott*) (Tolna 
m. N\r. VLfl 

elrejtósött.elrejtódsött, elrejtőzött: » (ToÜU 
in. Nvr. VI. 169; 8seged Nyr. V.571 ; I 
m Mindszent Kis Sándor; Székelyföld 1 
Mihályi. 

RÉKAS.l. j.iszkos. mocskos, szennyes (Csalló- 
köt Nyr. 1.3. .is Ferenc; Gyórm. Csiliz 

Radvány Tolnai Vilmos). Mosd meg a sz- 
nagyon rékae a bodzakásától (Csallóköz Csaplár 
Benedek), litkas edény mo Mtlan edény 

(Pozsony m. Tám Vlll.l 18); 2. mocs! 

mosatlan edém (Caallóköi Kassal J. Ssókönyv 
lv.-Jt'i : (ímhcs Oésa; Caallókfla, Bacafa Nyr. 
\\l 140; Mátyásfölde Nvr. XIX.288). Sok n 
kell megtakarítanom (Csallóköz Csaplár Benedek). 
Mosd fel <i rékast (Csallóköz Kassai J. Szókönyv 
"!)• 

(REKEDJ. 

(bé-reked|. 

[8zólások]. Bérekt (ltunk: beállott a tél (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

[el-reked]. 

[Szólások]. Elrekedt az idő: beállott a tél. Igen 
hamar elrekedénk: korán állott be a tél. Nagy 
hirtelen eccerre minden elrekedt: hirtelen, eggy- 
sserre beállott a tél. Az üdőn késén rekedt el: 
az idén késón állott be a tel (Székelyföld Kiss 
Mihály). Mikor elreked: mikor a hó leesik és 
nem mehetnek ki a marhák (Háromszék in. 
Uzon Erdélyi Lajos). 

ki-reked: elmúlik a rekedtsége (a berekedt 
toroknak) (Székelyföld Tsz.). 

(Szólások]. Kirekedt az esze: elment az esze 
(Háromszék m. Nvr IX. U 

REKEDÉS : tél beállta (mikor a hó leesik és 
nem mehetnek ki a marhák) (Erdóvidék Erdélyi 
Lajos). Rekedésko) -k mindég be van taka- 

rítva (Erdóvidék Király Pál). 

berekedés : v. Berekedéskor (Háromszék m. 
Szőröse Péter S.). 

REKEDÉZ: [?]. Ugy rekedéz, mint télbe a 
i i Háromszék m. Vadr. 375). 

REKEG : brekeg, kuruttyol (a béka) (Székely- 
föld NyK. X.333; Kiss Mihály, Gyórffy Iván) 
(vö. repeg, retyég). 

REKENŐ (Borsod m. Bogács Kassai J. Szó- 
könyv IV.201 ; Tisza-Örs Csaplár Benedek; Sze- 
ged Tsz. ; rekénye Cegléd Ilosvay Vilmos ; reke- 
nye Vas m. Kemenesalja Tsz.; Cegléd Király 
Pál; rekenyő Heves m. Névtelen 1840; rekönye 
Kun-Halas Nyr. XV.380; Kecskemét Simonyi 



mond)! 1 nkmti, < mezei sóskán 

ennivaló savanyu isárs fVaz ni Kemeneaa 
Szt'K lod in. Boga- - Kassal •'. Szó- 

k"ii\\ IV.201); 2. rettenő, rekénye, rekettye, reke- 
nyő, szőllő fiatal hajtásának vége, a 

melyet kellemes savanya Iie miatt tavasszal a 
gyerekek meg szoktak enni (Heves m. NéTtalaa 

niMlrk; kis kun- Halas 
XV.880; Kecskemét 8imonyi Zsigmond; 
Cegléd Király Pál, Ilosvay Vilmos). 

REKESZ (rekec Cegléd Ilosvay Vilmos; re- 
i XV.674; körösztr«Ar«z< 
Somogy in adánd Nyr. IV. 186): 1. rekeszt: sö- 
vény kerítés (Ugocsa m. Nyr. XV.574); 2. re- 
vejszének a szárnya, tereló 
illetőleg rekesztő nád- v. vesszőfa! 
uya in Csúza Nyr. XVlll.d82) |vö. 1 
' Pót!.]. 

REKESZT: 1. vejszét, csíkgátat állit (a ha- 
lász, csikasz). Rekeszteni mén (Általánosan Bar- 
mán 0. Halászat K.); 2. lábút v. rekesztett v. 
csíkgátat csinál (Bereg m. Dercén Hermán O. 
Halászat K.). 

rá-rekesst: rákényszerít, rátukmál. Lárckesz- 
tették a bi rúsáyot (Somogy m. Nvr. VI | 

REKESZTÉS: cölöpsorok közé gyepből és 
zsombékokból vert keskeny gát (a mely a csi- 
kasznak közlekedő útul is szolgál) (Bereg in. 
Dercén Hermán 0. Halászat K.). 

REKETES: rekedt (Székelyföld Tsz.; Három- 
sék m. Vadr. [itt reketés nyilván hiba reketés 
helyett]). 

REKETÉSKÉD-IK : be van rekedve (nátha- 
tói) (Székelyföld Kiss Mihály). 

REKETÉSSÉO: rekedtség (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

[REKETŰL]. 

el-reketül (Repce vid. Nyr. XX.411 
tttam Dunántúl Kyr. XVL190; é-rök,t,i\ Somogy 
in. Sándor József): bereked. 

REKETTYE (rakatla Zala m. Alsó-Lendva 
vid. Nvr. Xm.832; rakitia Göcsej Tsz.; rakotla 
Vas m. Őrség Tsz.; Zala m. Het. \IX. 

576; rakottya Borsod m. Sajó-Sz.-Póter S< 
der Gyuláné; Székelyföld Arany-Gyulai v 
111.252; Gyórffy Iván; Háromszék ni M\\. VI 
Vadr. 838; Erdóvidék Tsz.). 

REKETTYÉS (rakottlás Vas m. őrség Nvr. 
1.421). 

(1. REKKEN]. 

ei-rökken: félrerokkan, félredül (Háromszék 
m. Vadr.) (% rokkan]. 

mőg-rökken: meerokkan, megrándul (det 
ban v. térdben, a ki magasról talpra esik r. 
rosszul lép) (Háromszék m. Vadr. ; Kiss Mihály). 



Ml 



REKKEN RÉKI.I 



REk'RE\('IÓZ-IK RÉMESZKED-IK 270 






REKKEN]. 

el-rékken: elszenderül, elszunnyad (Három- 
síé k in idr). Ek kirsiddég € 
ni ebb' a nagy melegbe (Háromszék 
rtT> Iván) (vö. 2. ei-rokkan]. 

mög-rökken, mög-rökken {éy-nkken Balaton 
moll. Nyr. XII.474; mfg-rfkkPn Dunántúl Bó- 
diss Jusztin; meg-rekken Háromszék m. MNy. 

•n Csallóköz Csaplár Bene- | 
lek; Tata vid. Nyr. V.325; Szatmár m. Kap- 
»nya és vid. NyK. 11.378; Székelyföld Csap 
enedek; Háromszék m. MNy. VI.340; Gyórffy 
1 megakad, megállapodik, megreked 
(Csallóköz, Székelyföld Csaplár Benedek; Há- 
romszék ni MNy. VI.340). .4 z>ijló jég a hídba 
megrökkent. Megrökkent [a levegó a bányában] 
(Szatmár m. Kapnikbánya és vid. NyK. 11.378); ; 
2. a melegtói elsül, elszárad, megfonnyad (a 
szúlló, a gabona) (Dunántúl Bódiss Jusztin). 
.ken [a szúlló a száraz földben] (Balaton 
11.474), 3. meghökken, megrökö- 
nyödik. Ugy megrökkent, hogy egy vas se maratt 
a zsebibe (Tata vid. Nyr. V.325). 

REKKENŐ (rökkenö Kecskemét Csaplár Be- 
nedek; Szatmár m. Kapnikbánya és vid. NyK. 

■•kkenö meleg. De nagy rekkenő < 
(Veszprém m. Vörösberény Zolnai Gyula). 

(BEKKENÓS; 

[Szólások]. Bekkenős a földben a muhar: a 
növófélben levó muhar, mikor a nap erósen 
rásüt, növés közben úgy pattogzik, hogy az 
ember hallja, ha lefekszik a földre (Hatvan vid. 
Nyr. XXV.r.75). 

REKKENŐSÉG : rekkenő meleg (Székelyföld 
Tsz.). 

[1. REKKENT], BÖKKENT: L fojtott, fül- 
ledt, rekedt, dohos. Hökkent levegő (Göcsej Nyr. 
XI1I.257; Budenz-Album 161). Hökkent szag van 
a szobábo (Göcsej Nyr. XIV.454). Bökkent pince 
(Vas m. Őrség Nyr. 11.176); 2 fonnyadt, kiszá- 
radt, kiaszott (növény, arc) (Balaton mell. Király 
Pál). Hökkent gabona: a mely a hosszas száraz- 
ság miatt a szárán elporhanyul. Hökkent zsúp 
v. nád: a mely megáztatás után megszárittat- 
ván törékeny lett (Balaton mell. Tsz.) [vö. rö- 
köny]. 

[2. REKKENT]. 

meg-rekkent: észrevétlenül erósen megüt 
(Székelyföld Tsz.). 

13. REKKENT]. 

el-rekkent : 1. elrejt, eldug (Székelyföld Tsz.) ; 
2. elcsen [?]. Eltökitette az étőt s elrekkentette a 
hozzávalót is (Székelyföld Nyr. VIII.463). 

REKKENYEG: rekkenő meleg (Szatmár m. 
Szamoshát Nyr. X.139). 

RÉKLI (léklé Vas m. Órség Nyr. IV.521 ; lékli 
:i-Sz.-Imre Nyr. IX. 138; lékri Nagy-Kúnság 



Nyr. XX.46; Nagy-Szalonta Nyr. XV.470; Szen- 
tes Nyr. V1II.332; IX.í»4 ; Temesköz Kálmány 
L Szeged népe II. Bevezető XX. 1.; Bács m. 
Nyr XVI 144; Alsó-Fehér m. Nyr. XXV.348; 
Hunyad m. Lozsád Nyr. XX1I.407; réklé'Vaam. 
órség Nyr. IV.521 ; rékli, rekli Vas m. Keme- 
nesalja, Nemes-Magasi Nyr. XIX. HU; Heves m. 
Csépa Nyr. III.288; Gömör m. Nyr XXIII.95; 
Udvarhely m. Bethlen Nyr. XV.469; reklyi Eger 
vid. Nyr. VI.381). 

[RÉKRÉÁCIÓZ IK|, LÉKRÁCIÓZ-IK : sétál 
(Kisújszállás Nyr. XXI. 144. 335). 

RÉKRUTA (réguta, reguta Repce vid. N\r. 
XX.370; Vas m. órség Nyr. IV.426; Arad m. 
Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.124; kaszárnyai 
szó Nyr. VI.275; réguta Csongrád m. Arany- 
Gyulai NGy. 11.178; kaszárnyai szó Nyr. III. 
328; VI.275; réguta Székelyföld Gyórffy Iván; 
rekuta Erdély Vadr. 243). 

[RÉM]. 

rém-fa (Vas m. Kemenesalja? Kresznerics F. 
Szótár 11.157; Mátyusfölde ? Nyr. XVII 
Zenta Schröder Gyuláné; rém-fa Somogy m. 
Szóllós-Györök Nyr. XII.382; rén-fa Székesfehér- 
vár Nyr. VII. 188): fogas, a melyre a leölt ser- 
tést v. a levágott marha darabjait fölakasztják. 

[RÉMED]. 

még rímed : megrémül. Mév vőták rimedve 
szörnyen (Nógrád m. Terbeléd Nyr. XX1I.573). 

RÉMEDEZ (Zemplén m., rimedez Nógrád m. 
Simonyi Zs. Tüzetes M. Nyelvtan I. 409): ré- 
müldöz, hüledez. 

REMÉLSÉG: reménység (Arad m. Borosjenő 
Simonyi Zsigmond). 

[REMÉLT-], Bemélte: reménye szerint (Há- 
romszék m. MNy. VI.346; Gyórffy Iván). 

REMÉNY. Beménytem: reményem szerint 
(Székelyföld Andrássy Antal 1843). 

[REMÉNYKÉD-IK], REMÉNKED-TK (Zala 
m. Gelse és vid. Nyr. XV.573; Bánffy-Hunyad 
Nyr. X.21 ; remenked-ik Hont m. Visk Nvr. 
V.336; reminkéd-ik Vas m. őrség Nyr. II. 
563; Zala m. Hetes, Dobronak Nyr. XÍV.191; 
reminked-ik Zala m. Alsó-Lendva vid. Nyr. XIII. 
332; reminyked-ik Szolnok-Doboka m. Apa-Nagy- 
falu Nyr. XV.325): rimánkodik, könyörög. 

[REMÉNYSÉG], REMÉNSZÉG : rimánkodás 
(Moldvai csáng. Nyr. X.154). 

RÉMESE (Brassó m. Hétfalu Király Pál ; ré- 
mes [?] Csik m. Gyergyó-Ditró Nyr. XII.282): L ré- 
mes [?): végbél (Csík m. Gyergyó-Ditró Nyr. XII. 
282); 2. rémese: végbél-lejárás (Brassó m. Hét- 
falu Király Pál). 

[RÉMESZKED-IK]. 

rá-rémeszkSdik : rámereszti a szemét, rábá- 
mészkodik (Székelyföld Csaplár Benedek). 



271 






.tÜL RENDVfiST 



871 



REMISZ. kissebb erdő, fás hely (Fehér m 

RÉMISZT aranya m. Ibafa Nyr. X I \ 

RÉMISZTŐ {rémisztő, rfmísztő, r(misztő): ré- 
) in Zieh Nyr VM.520; Veti] 
n. Nvr. XVni.287; Veszprém Nyr, vil.876; 

■.XIV 111 ; Ws/prÓB in. Csotnn \w 
XVin.875; Bnék vid. Nyr. VIII. 1 myn 

in. Ibafa Nyr \! ogléd llosvay 

Vilmos: Kis-Kún-Halas Nyr. XV.214; Orosháza 
N>r IV.279. 32«> ■ . VII 1 - 

RÉML-IK: nagyon homályosan látszik. Nem 
in a gyertyát, csak úgy rémlik (Pest m. Lac- 

há» X.\ '1). 

meg-rómlik megjelenik és azonnal eltűnik. 
Megrémlett előttem (Hol? Tsz.). 

RÉMLŐD-IK : töprenkedik, aggodalmaskodik, 
aggodalmában sóhajtoz, panaszkodik v. zsémbe- 
lódik (Háromszék m M.\\. \ I.:i4t, ; Gyórffy Iván). 

RÉMONDA (rémunda Komárom m. Naszvad 
Bayef .lózsef; r*émunda Palóc- 
ság Wyr. wii.?'.'!: í. oosmány, undok, csúf, 
Eiszkos, ronda, rendetlen, komisz (Veszprém m. 
evecser Benézik Peroné; Tolni m. Gvónk Nyr. 
XW.288; Fehér m. Wolff Béla; Székesfehérvár 
Nyr. VII.188 ; Gyór m. Bódiss Jusztin ; Komárom 
m. Naszvad Nvr. IWJ36; Palócság Nyr. XXII. 
79; kaszárnyai szó Nyr. VI.275); 2. feslett er- 
kölcsű; feslett erkölcsű nőszemély (Zala m. 
Bódiss Jusztin; 8omogy m. Visnye Nyr. XVII. 
334); 8. remunda: a hombárokban dolgozó nó- 
személyek gúnyneve (Baja Bayer József). 

REMONDÁS: mindenes (Fehér m. Nyr. IX. 
284). 

REMPEL, REMFÖL (remptíl): szól-szapul, 
megszól, kissebbit, gyaláz, rágalmaz (Győr m. 
Csécsény Nyr. XII.236; Vas m. Fejérpataky 
László, Rupp Kornél; Vas m. Pálfa Nyr. XXV. 
576; Balaton mell.. Pápa vid. Tsz.). Má még 
rempünek (engem] (Vas, Zala m. Simonyi Zsig- 
mond). Mindig másokat rempo. Na, kirempotétek 
már magatokat ? (Gyór m. Bóny Nyr. XVII.575) 
[▼ö. rentyöl]. 

RÉMTELEN: 1. rémító (Szabolcs m. Kis- 
Beaenyód Nyr. IX. 137); 2. rémitó sok (Szeged 
Csaplár Benedek). 

RÉMÜ (remii). 1. rémító. liémü kegyötlen égy 
gyilkos (Eszék \il Nyr. VI II. 43). De remii rósz 
má a zut a szölősi kertök alatt (Eszék vid. Nvr. 
VIII ;_'7, Bén* sok (Dráva mell. Kopács Nyr. 
V.220). liémü sok ember vőt ott (Baranya in. 
Csúza Nyr. XVIU.382). A rémü hajtásba annyira 
szúrt a meredik, hogy osztáng még strabba s€ 
gyühettem (Eszék vid. N\ r. VI 1.277); 2. rémitó 
sok. A laposokon nem lé'ssz búza gyüvőre; má 
mind ojan, akár égy tófenék a rém* eső mihánt 
(Esték vid. Nyr. VIII.373). Jiémü bor lesz a Szár- 
hegyen (Dráva mell. Kopács Nyr XVI 



|KÉMÜL|. 

mög-rómül: meghasad (a fal) (Székel-. 
Kiss M 

RÉMÜLKÖD-IK : isornyúködtk (Háromszék 
.... N\r X.39). 

RENCE: 1. utri.ulaii.i (állóvízbeli QÖ 
(HegyaUn Kassai J. S 

: wiv ; 

REND: 1. sor (Kalotaszeg. M.-li.h 

János). Te ide rendbe |a sorbaj fekiigytt le (Hu- 
nyad m. Lozsád Nyr. XXII .1 

ifú, gabona) (Kis-Kúnság Kimnaeh Ödön; 
Ceglo.l ||.,sv.iv Vilmos; Moly Nyr. 11.380); 
bj urotl v. nyomtatott sor, verssor. m a 

ntü, hogy eső rönd irásom a /<-<, 

egésségbe talaja mind az egész csalárgyává i i 
ni. Ormányság Nyr. XXV.142). Ebbü a nőt 
nem gyut eszembe, c$ak /< Vetipréa m. 

Devecser Nyr. XVI 11.479); 2. — rendbe: — iz 
-szer. Két rendbe is esett ma eső (Torda-Aranyos 
m. Gerend Nyr. XXIII.92). Immá sok rendbe 
Hri ém t i azokval a ma 

rokval (Csík m. Gyergyó-Sz. -Miklós Nyr. VIII 
229); 3. nemzedék (Moldvai csánj: 156). 

Egy rend ember (Háromsz.k m. .MN'V. VI 
Gyórffy [vén); 4. mód. N 
nem tudom a módját (Hunyad m Lozsád 
XXII. 466); 6. vagyonbeli mód. Ha isten rendet 
<"/. ueretném firhez adni a farsangon (Szatmar 
I m. Nagybánya Nyr. VIII.226) [vö. jó-rend). 

[Szólások]. Hengyekbe jár: gondjukat viseli 
(pl. a marháknak) (Hunyad m. Lozsád Nyr. XXII. 
456. 458). 

[rend-fa]. 

rendfa-ház: szép rendbe (kunyhó alakba) 
' összerakott tüzelőfa (Zala, Somogy m .. Kolegy- 
háza Nyr. XXV. 187). 

RÉNDÁS: a papnál (papi bér fejében) szol- 
gálatot teljesítő paraszt (Moldvai csán-. N\r. 
| X.204). 

[RENDELJ. 

mög-réndöl (m i: 1. beszerez (télre 

való eleséget) (Pápa Nvr. XVI.528); 2. Begp 
gat (Vas m. Pálfa Nyr. XXV.576); 8. megver 
(Vas m. Pálfa Nyr. XXV.576). 

RENDES: 1. furcsa (Vas m. Tsz.; Göcsej 
MNy. VI 28). Szomszéd uram minapábo de ren- 
dessen járó: iettibc futtábo ISesftt a gatyájo (Rába- 
köz Nyr. XV.380). No a rendes! A rendes tőlled 
Háromszék m. NyK. III.8); 2. tréfás (Gömór 
m. Krasznahorka-Varalja Nyr. III. 185). 

[röndö8-rönd|. 1, rendre, sorban. 

.. tamtm a g% réndés-ri 

ha (Vas m. őrség Nyr. 

V.J74). 

RENDVÉST. Jó rendvést: jórészt Jobb rend - 
vfst: nagyobbrészt. Jó rendvést elvigezte. Jobb 






RENO-I 



RKNKESZ -RÉPA 



274 



rendvést elvigeztük a munkát (Hunvad m. Lonád 

\in.n:5i. 

RENG (renrg Göcsej Tsz.; renfg Fehér m. 
Rác-Almás Sitnonyi Zsigmond; rönög Vas m. 
óm ■- i.41). Csak ugy reiii'g a fara (Rác- 

Almás Simooyi Zsigmond). — Rönög: rázkódik. 
■ s rétam' oan naon, csak ur rönögtem belé 
(Vas m. őrség Nyr. 11.41). 

RKNOE: szakadásos erdőnőtte árok (8zékely- 
V.424). 

RENGET (renget): ringat (Soprony m. Repce 
mell. Nyr. 11.561; Szilágy m. Tasnád Nyr. VI. 
281 ; Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XIV. 
4l»4; Udvarhely m. Bethlenfalvi Ujr. V 11.384; 
Háromszék m. Nyr. IV.ntiT). Mikor bölcsőben ren- 
(Zemplén m. Erdélyi J. Népd. és mond. 
I!.l> 

(Szólások]. Rósz fában rengették (Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. VI 1 1.278). 

RENGETEG. Röngetegfti: nagyon (Tata vid. 
29). 

RENGETGET : ringatgat (Udvarhely DL Beth- 
lenfalva Nyr. VI 1.384). 

RENGETŐ .- pesztonka, kis gyermekre ügyelő 
leányka, száraz dajka (Háromszék m. Ny K. 111.13). 

RENGŐ (rengő; — ringó Eger vid. Csaplár 
Benedek; Heves m. Sirok Nvr. VIII.668; Abaúj 
m. Névtelen 1839; Alsó-Háromszék Nyr. XXI. 
ngő: ringó. Rengő böcsö (Udvarhely m. 
Bethlenfalva Nyr. VII.384); 2. rengő, rengő, ringó: 
bölcső, kül. abroszból v. ponyvából hevenyészett 
mezei v. szőllőbeli bölcső, melyet ágasokra v. 
faágra kötnek (Gömör m. Király Pál ; Abaúj m. 

elén 1839; Zemplén m. Nyr. IV.522; Bodrog- 
köz Kassai J. Szókönyv IV.207; Szatmár m. 
Adorján Nyr. X.431). Ne tedd a fődre azt a gye- 
reket; köss neki rengöt: ott nem mászik hozzá 
semmi (Abaúj, Borsod m. Király Pál). Kicsi fiam 
a ringőbe (Alsó-Háromszék Nyr. XXI.47); 8. rengő, 
ringó: mezei sóskának ennivaló savanyú szára 
(Eger vid. Csaplár Benedek; Bodrogköz Kassai 
J. Szó könyv IV.207; Tsz.); 4. rengő: szóllő fia- 
tal hajtásának vége, a melyet kellemes savanyú 
ize miatt tavasszal a gyerekek meg szoktak enni 
(Mezőtúr Nyr. X.286); 5. rengő: ághegyháló (két 
keresztbe összekötött abroncsnak a négy végére, 
tehát négy ág közé kifeszitett négyszögletes 
háló, hosssú rúdra alkalmazva) (Szatmár Her- 
mán 0. Halászat K. ; Szatmár m. Adorján Nvr. 

1); 6. rengő: pad (Szilágy m. Nyr. VI. 473); 
rengő: karos és hátas fapad (Bihar m. Pugyi- 
Vásárhely Nyr. IIL232); ringó: padocska, mely- 
ről a magasra vetett ágyra föllépnek (Heves m. 
Sirok Nyr. Vin.568) (vö. ringó]. 

rengó-srilva : (nép-etimológia] ringlott (Kis- 
Kükülló m Szókefalva Nyr. XJI.330). 

RENGÜL: rendül (Bihar m. Marciin Király 
Pál). 

SZIMXTKI : M AUTAR TÁJ8ZÓTAH. U. 



meg-rengül : 
Király Pál). 



megrendül (Bihar m. Margita 



renty (Nagy-Kőrös Nyr. XXVI. 



RENKESZ (renkec, rönkee Pozsony m. Kassai 
J. Szókön vv IV 207): zömök (Vas m. Kemenes- 
alja? Kresznerics P. Szótár 11.155; Székelyföld 
Tsz. ; Gyórfiy Iván; Csík-Szentgyörgy Nyr. X. 
238). Helyes renkesz testű menyecske (Balaton 
mell. Tsz.). Henkesz ember. Henkesz ökör (Udvar- 
hely m. Nyr. IV.378) (vö. retyesz]. 

RENTY : züllőfélben levő férfi- és nócselódek 
mulatsága vmi keritőnél, lopott aprójószágból 
csapott lakomával (Nagy-Kőrös Nyr. XXVI. 188). 

RENTYÖL: 1. szól-szapul, megszól, kissebbit, 
rágalma*, pletykázik (Csallóköz Farkas Ferenc, 
Erdélyi Pál); 2. rentyet csap (Nagy-Kőrös Nyr. 
XXV1.188) (vö. rempel, retyél]. 

még-rentyöl: megszól, megrágalmaz, f'jgy 
mégrentyötík! (Csallóköz Erdélyi Pál). 

RENTYÖLÉS 

188). 

RÉNY: gát, kerítés, sövénykerítés, szőllő- v. 
kert-árkokon fölül levő sövény tártai ék (Nyitra 
vid. Kelecsény József 1843; Szeged Tsz.). 

RÉNYE (rénnye Vas m. Kemenesalja Tsz.): 
rántotta (Győr m. Czimmermann János; Győr 
Fejérpataky László ; Balaton mell., Vas m. Tsz.) 
(vö. vaj-rénye). 

RENYEKÉD-IK (renyeköd-ik) : töprenkedik, 
aggodalmaskodik, aggodalmában sóhajtoz, sopán- 
kodik, panaszkodik v. zsémbelódik (Székelyföld 
Tsz. ; Kiss Mihály; Udvarhely m. Vadr.; Nyr. 
VIII.473; Udvarhely m. Fehér-Nyikó vid. Nyr. 
XVIII.526; Csík-Szentgyörgy Fejér József). 

RENYEKEDŐ: töprenkedő, aggódó, aggo- 
dalmában siránkozó, mindig a jövőtől félő 
(Udvarhely m. Nyr. IX.236). 

RENYELŐD-IX renyekéd-ik (Csík-Szent- 

györgy Fejér József). 

(RENYHÉD], 

el-renyhed: elrenyhül, ellomhul (Szabolcs m. 
Simonyi Zs. Tüzetes M. Nyelvtan 1.464). 

RENYHÓ: dugadült, düledező, rozzant, régi, 
hitvány (Vas m. Kemenesalja Tsz.). 

RENYŐD-IK renyekéd-ik (Udvarhely m. 
Vadr. 514a). Renyőttek, hogy vájjon mi lössz a 
dologba (Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 
487). 

RENYŐDI renyekedő (Udvarhely m. Vadr. 
514a; Háromszék m. Gyórffy Iván). 

RENYŐZKÖD-IK renyekéd-ik (Udvarhely m. 

Sz. -Erzsébet Borbáth Jenő). 

RÉPA (répa Rábaköz Weiss Géza; ripa Deb- 
recen Nyr. XXI1.478). 

18 



J7-» 



KITC8EN-KH1 



KI 1INGET-RB80R 



871 



(rópa-otira). 

répaoslráa: levágja a répa oairáját (Vas m. 
uh Jóaaef 1S89). 

répa-fenyő: pinus mI\«mmn d'unántúl Erdé- 
szeti Lapok XXII 

répa-hal: aspro vulgáris (Erdély Honnan 0., 
Halászat i 

REPCSÉN (Háromszék ni. Uzod Erdélyi La- 
jos; rapeson Udvarhely m. Fernnz Miklós, Bor- 
bath Ji-nő ; ffárnmaiftt m. Vftdr. ; rapcsont 
UdvarholN m. Felméri Lajos, Ferencz Miklós, 
Borbáth Jenő; Háromszék ni. Vadr. 514a Kolozs 
in Vista Pál Demé; n aac arf ai olaj Sátoralja-Uj- 
hely Nyr. .'.: repce. 

repcsán-olaj : repce-olaj (8átoralja-Ujhely Nyr. 
XVI 287). 

REPDÉNCÉL: röpdös (Háromszék m. Vadr.). 

REPDÉNCSEL: M (Háromszék m. MNy. VI. 
347). 

REPÉC: recepisi (Vas m. órség Nyr. 1V.521). 

REPECSES: repedezett (Székelyföld Csaplár 
Benedek; Háromszék ni. MXv. VL846; Qyórffy 
Iván). 

REPECSKÉS: >. .1 keszthelyi börtönajtó re- 
pecskés (Keszthely Nyr. XIII.431). 

[REPEDÉZ-IKi. 

(Szólások). Ne repedezz: (tréf.) ne ijedezzél 
(Háromszék m. Tsz.). 

[REPEDT]. 

repett-sarkú (repett-sarku): feslett erkölcsű 
(nőszemély) (Soprony m. Csepreg Nyr. 11.272; 
Csongrád Nyr. IX. 374; Szeged Csaplár Benedek). 

REPÉG: 1. brekeg, kuruttyol (Borsod m. 
Sajó-Sz.-Péter Schröder Gyuláné). Estve répeg 
as sok bika (Borsod m. Sáta Bartha József); 
2. kiabál, lármás. Né repégj af filembe (Borsod 
m. Sáta Bartha József) (vö. rekeg, retyég]. 

1. REPEKED-IK: igyekszik (Vas m. Tarod- 
háza Nyr. X.90) [vö. 1. ripakod -ik\. 

2. REPEKÉD-IK: töprenkedik (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

REPESEL repes. Képeséi a széniem: 

rángatódzik a szemem héjjá (Székelyföld Kiss 
Mihály), liepösölt a szive, liepösöl a kis gyermek : 
anyja felé terjeszti a kezét éa emelgeti magát 
(Udvarhely m. Vadr.; Kriza). 

REPESGÉL: röpdös (Háromszék m. MNy. VI. 
Vadr.). 

REPESZT (repiszt Baranya m. Csúza Nyr. 
KVÜL88S 



REPINGET: röpdÖBtet, röpitget (madártiókái) 

(Háromaaéi m. Vadr. 514a). 

1. REPÍT: repeszt (Baranya m. < 

XVIII. I, 

2. REPÍT: hullatja a szemét (a gabona) 
(Csongrád m. Nyr. IX.90). 

el-repít: 1. fészkéről elszáll (a flókmadár); 
2. hullatja a szemét (a gabona) (Heves m. Név- 
telen 1840). 

[REPÍTŐ], REPÉTŐ: könnyű nói kabátka 
(libegó) (Beregszász Nyr. XXV. 1- 

RÉPKÉD: repes, liépkéd a szemem: ránga- 
tódzik a szemem héjjá (Hajdú m. Földes Nyr. 
IV. 136). 

REPPEG: röpülni próbál, szárnyát DTÖl 
gátja (a fiókmadár) (Alföld [7\ Nyr, XV. 188; 
Háromszék m. Gyórffy Iván). 

[1. REPPEN). 

meg-reppen: kissé fölröppen 8 újra leszáll 
(a veréb) (Székelyföld Nyr. XIV. 335). 

[2. REPPEN]. 

meg-reppen: kissé megropnl. .1 mi egyszer 
megreppen, tovább is hasad (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. XIV.572). 

RER (Erdély .Háztartás' 11.106; ler Tokaj Nvr. 
XIX.384; Erdély .Háztartás 4 11.106): takaréktúz- 
hely sütője. 

RÉR: sógor (Szlavónia Nyr. V.12; Király Pál). 
Réröm: így hiják a gyerekek körülbelül 16 — 18 
éves korukig a nénjük urát, sőt még az anyjuk 
testvérének az urát is (Szlavónia Nyr. XXIII. 

RÉRIKE : sógor (Szlavónia Király Pál). Réri- 
kém réröm (Szlavónia Nyr. XXI1I.307). 

RÉRNI (Csallóköz Csaplár Benedek; lérni 
Erdély Salamon Ferenc; rejni Cegléd Ilosvay 
Vilmos; rélni Érsekújvár Nyr. VU 1.882; Hont 
m. Ipolyság Nyr. XIX.95): takaréktűzhely sütője 
[vö. rédli\. 

RÉS (res Zilah Kerekes Ernő; rézs Cegléd 
Ilosvay Vilmos; rös Göcsej Nvr. XII.284; XIII. 
216; rössök Vas m. órség Nyr. 11.41). 

rés-kert: vastag gallyból font sövény (Szé- 
kely-Udvarhely Király Pál). 

RÉSEDÉK: rés. nyílás (Szatmár Nvr 

RÉSELŐD-IK: furakodik (hogy helyet kapjon) 
(Háromszék m. Gyórffy Iván), liéselőggyünk, ko- 
mám, mert máskép koppon maradunk (Alföld [?] 
Nyr. XV.188). 

RESOR: szántóföld mellett húzott kis árok 
(Szolm»k-Doboka m. Domokos, Lápos Pap 
roly). 






•BD-RESVKh 



RÉSZ -RESZKÍROZ 



278 






RESPED (mni Székelyföld Tsz.: 

Háromszék m. Vadr.): tesped, henyél, tétU-nül 

eggy helyben marad, unatkozik (Hevea m. Ma- 

'♦; Alföld Nyr. 1V.379; 8ieged 

< >a|»lar Benedek; Háromszék m. Vadr.) 

[vö. rested]. 

é-resped: a hosszú állásban összeszárad. Itt 
hagyja állni má károm naptya ezt a süt halat; 
iresped! (Zala m. Kővágó-Örs Simonyi Zsigmond). 

lö-repsed (Székelyföld Tsz.; Kiss Mihály; 
Háromszék m. Vadr. 514b; lé-resped Marosszék, 
Qernyeszeg László János) : lomhán leül és henyél. 

RESPEG (Zala m. Gelse és vid. Nyr. XV. 
673; respek Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VII.131): 
messzelátó (.távcső*). 

RESPEKTA: v (Csallóköz, Magyar-Bél Tol- 
nai Vilmos). 

RESSESÉO : csípőssége a bornak (forrás ide- 
jén) (Heves m. Sz.-Krzsébet Nyr. XXV.287). 

[RÉST, ROST]. 

rezs-dereje (Debrecen Nyr. III.563; Dézsi 
Lajos; rözs-döröje Szlavónia Nyr. XXIII.360): 
derelyeforma (de nem töltött) tészta v. haluska, 
a melyre túrót, mákot v. izt tesznek. 

RÉSTÁS: hátralékban levó, adós. Mennyivel 
vagyunk még réstásak? (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

RÉSTEL, RÖSTEL (röstöl Gömör m. Nyr. 
XX11I.96): 1. röstöl: henyél, hever (Gömör m. 
KXUI.96); 2. réstel: nem szeret. Jaj de 
réstellék! |nyilván hiba e h.: réstellek]. Nagyon 
restellem a duhánfistöt, mer nincs szép szaga 
i Dráva mell. Nyr. VI.43). 

é-röstel : elhanyagol. Éröstétem az imádságot 
(Makó Nyr. XXI 11.578). 

meg-röstell : 1. megun ; 2. megneheztel 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

RESTELETLEN: szorgalmas. Bezzeg reste- 
letlen látn, r ez (Székelyföld Nyr. 1.136). 

RESTELŐZ-IK: kerüli a munkát, dologtah.n- 
kodik (Szatmár m. Kapnikbánya és vid. NyK. 
Ii'.79). 

(RÉSÜL]. 

rnSg-résül: rést kap (Háromszék m. Gyórffy 

RESVED: pang, sokáig áll, hosszas fólés v. 
n tartás következtében összemegy (< 
(Tata Matusik Nep. János 1841). Ott rested a 
té a tűzőn: beforr (Veszprém m. Csetény Halász 
Ignác) [vö. resped]. 

ó-reBved: elzsibbad. A lábam sokszor egészen 
Sresved (Fehér m. Lovasberény Nyr. XVI.334). 

össze-resved : összesül v. összefő. Mindén éte~ 
lém összeresved, ha annyiszor elhi a tűzhelytől 
/.prém m. Enying Simonyi Zsigmond). 



RÉSZ: reszelő (Székelyföld Nyr. VIII.462; 
Kriza; Háromszék m. Kovászna Tsz.). 

RÉSZ. Uészt: részint (Székelyföld Csaplár 
Benedek; Háromszék m. Gyórffy Iván) 
szérént: részben, részint (Mátra vid. Nyr. XXII. 
335). 

[Szólások]. Mi részbe? mi tekintetben? mi 
okból? mi végre? mikép? (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

rósst-való: részint való (Székelyföld Csaplár 
Benedek; Háromszék m. Gyórffy Iván). 

[RÉSZEG]. 

rószög-embör úttya: tejút (Zala m. Arács 
Nyr. XXII.239) [vö. részegek-útja]. 

rÍ8*eg-fú: lolium temulentum (Soprony és Vas 
m. Nyr. X.332). 

részegek-útja : tejút (Baranya m. Csúza Nyr. 
XVIII.382) [vö. részég-embér úttya\. 

RÉSZÉGÉD-IK {mögröszögött [?] Göcsej, Páka 
Nyr. 11.179). 

RÉSZÉGÉS: lolium temulentum (részeg-fű) 
(Vas m. Kemenesalja Horváth Zsigmond 1839). 

[RESZEL]. 

be-reszel: [tréf.] megittasodik, berúg. Bére- 
se (Közép-Baranya Nyr. 111.282). Bereszelt (Hol? 
Nyr. XVII. 235). 

RÉSZEL {reszel Gömör m. Nyr. XVIII.501): 
a részeseknek aratórészül jutó csomókat (ke- 
reszteket) kijelöli (Heves m. Névtelen 1840). 

RESZELEK: lereszelt por [ezüstműves mes- 
terszó] (Hol? Nyr. XV .48). 

[RESZELŐ]. 

reszelő-báb : reszelni való mézeskalács (Veszp- 
rém Budapesti Hírlap 1893. 212. sz.). 

[RÉSZESÜL]. 

[Szólások]. Jól részesült: [tréf.] megrészegedett 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

RÉSZÉTEL: reszelget (Székelyföld Kiss Mi- 
hály; Háromszék m. MNy. VI.327; Vadr. 499b; 
Erdélyi Lajos). 

RESZKET {recket Alsó-Fehér m. Nyr. XXV. 
347; részked, reszked Vas, Veszprém m. Simonyi 
Zsigmond; Nagy-Kúnság Nyr. IV.277; riszket 
Csík m. MNy. VI.375; Gyórffy Iván). 

[RESZKETŐ]. 

reszkető-fű: pillangófú, nyúlperje (zittergras, 
briza média) (Dunántúl Kassai J. Szókönyv IV. 
119). 

RESZKÍROZ (rékszíroz Göcsej. Nagy-Lengyel 
Nyr. X.191 ; reszkérozvú Tiazu-Sz.-Imre Nyr. VIII. 
526): szekíroz (Rozsnyó vid. Nyr. XIII.571). 

18* 



m 



kitesz 






RÉSZLET (testület Somogy m. Ádánd Bánóczi 
József). 

RE8ZTUT: pirított 1, sztiit krumpli (Vas m. 
Répce-8i..Qyörgy Xyr XVIII r,76). 

1 . RÉT (rCfó'dal [hegy neve] Kalotaszeg, Zso- 
bok Melich János): mocsaras, lépőt tavas hely, 
mely haláaiatra is alkalmas (Általánosan hasin. 
Hermán 0. Halászat I 

[2. BÉT). 

rót-ümőg. / ;he: ingujjban (Veszprém 

■ Fábián Gábor 1889). Jaj de fizom rétümegbe! 
(Veasprém m. 8zentkirály-SzabadjaZolnui Nyulai. 

rétüngős. Uétüngösen: <v (Baranya in. Hegy- 
hát Várady P. Baranya multju ós jelenje 1.2 

RÉTEG i rétegesség. Ez nem jó vas : rétege 
van neki (Bácska Nyr. XIII.83). 

ÍRETEK]. 

[Szólások]. Retket húzni: füllenteni (Bácska 
Tsz. 130b). 

RÉTEL: (össze)hajt (Székelyföld Tsz. 314b). 

essze-rótöl: összehajt (ruhát, papirost) (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

meg-rótel: megkorbácsol (Háromszék m. MNy. 
•'>; Gyórffy Iván). 

[oda-rétel]. 

[Szólások]. Odarételi magát: odatelepszik a 
többi közé (a tűz mellé) (Székelyföld Kiss Mi- 
hály). 

IRÉTÉLŐD-IK]. 

gssze-rót&lődik: összecsavarodik, összeteke- 
rjük (a kötél, a kigyó) (Székelyföld Kiss Mihály). 

meg-rótölődik : megrétegesedik, megnyilado- 
zik (a vas) (Székelyföld Kiss Mihály). 

oda-réteiődik odarételi magát (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

[1. RÉTES]. 

rétes-hely: a folyó árterének sekély helyei, 
a hol a tapogatóval halásznak (Szeged Hermán 
0. Halászat K.). 

RÉTES: 1. réteges (Székelyföld Tsz. 314b); 
2. összecsavarodott háló (mikor nem jól szedik 
ki) (Agárd Hermán 0. Halászat K.). 

[RÉTÉSÉD-IK]. 

meg-rótesedik : megrétegesedik, megnyilado- 
zik (a vas) (Székelyföld Kiss Miha 

RÉTEST: folyvást (Baranya m. Ormányság 
Nyr. 11.279). 

RETE8Z (recet Pozsony m. Tárnok Nyr. IX. 
280; Hajdú-Szobossló Feltóthy László; retec 



Csallóköz Csaplár Benedek 1I.ij.1m m Réted- 

Nyr. VUI.234; Debr< 
lakaton az a mozgatható lemezke, a mely a kulcs- 
lyuk elfödésére szolgál (Székelyföld Brassó m. 

(Szólások]. lieteszt mond(ott) \ 

moii(l(ott) (Szókeh: Braaté DL 

VUL867; Háromszék m. Vadr.). Még azt 

s> Wkmdtti nr,l : hu. mi m-lkul Minit .1 (PoMMf 
m. Tárnok Nyr. I.X.J80). 

retess-fő : az ajtófélfában stb. az a kai 
tmina vas, a melybe becsukáakor a fii 
horgát (káváját) beleillesztik (Székel)! 

II.:, 

| Szólások]. As si mongya: reteszfej: eggy szót 
sem szól (Rábaköz, Beó-Súrka 
Veszprém m. Homok-Bödöge Nyr. III 

nonta: reteszfej (Soprony m. Kisfalud, Nagy- 
Mihali Xyr. XXI.431). 

RETESZEL (rekeszeltük Torna m. Torna lj 
falu Nyr. XVII.232; berekeszöl Csongrád in. 
Arany-Gyulai NGy. 11.467). 

RÉTSÉG: folyók és mocsarak ártere, mely 
nádat terem s halászható vizüket il tart (Álta- 
lánosan lias/.n. Hermán (). Halászat K.i. 

[RETTEGŐ]. 

rettegő-fü : gentiana pneumonanthe (Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv IV.203). 

RETTENTELEN : rettenetes. Rettenteién nagy 

(Losonc XyK. XXIV. 136). 

RETTENTŐ (röttent rossz: Szeged Csaplár 
Benedek). 

[RETYE]. 

retye-mutya: lim-lom, cók-mók, mindenféle 
díb-dáb portéka, étel- v. egyéb maradék (Tata 
Matusik Nep. János 1839; Tolna m. Paks Xvr. 
XXH.430; Székesfehérvár Nyr. YII.-J. 
mar m. Kapuik vid. Xyr. 11.276). Talál 
rakás döglött egeret. Csak ott haggya észt a retye- 
muti/a dogot s tovább hald (Székesfehérvár 
XII 1.477). 

retye-putya : mindenféle rokonság, atyafiság, 
pereputty (Nógrád m. Tolmács N\ 7). 

retye-rutya (rétye-rutya Mezőtúr Nvr. \ III. 
189; rétye-ruttya Debrecen Xyr. III.414Í : l. lim- 
lom, eok-mók, mindenféle dib-dáb portél 
kémét Nyr. X.382 [itt rotye-ruii/a nyilván hiba]). 
Beállt a cseléd; elhozta mán minden retye~n> 

Abaúj m. Szikszó Király Pál); 2. minden- 
féle atyafiság, rokonság, ivadék, fajzat, pere- 
putty (kis-Kún-Halaa Nyr. XV.380; Kisújszállás 

XXI. 1W. 886; M XXIII.:., 

ged Xyr \TL3Kl ; Szeged vid. N VI. 182; 

Palócság Császár Árpád; Hegyalja Kassai J. 
Szókon vv IV. 2 16). Nem akart az fggyik sf h 
tolt •! magának, se pedig más retye-rutyájának 



■2*1 



HKTVKU-Rl 



RÉVEDEZ-RÉZ 






kihalászgatni a zavarosbvl (Cegléd Ilosvay Vil- 
mos). Minden rétyerutyáju ott (Mezőtúr 
Nyr. V1II.189). Elment az a lakodalomba retye- 
ruty i kés-Doboz Nyr. VIH.380). Tagad 

miig az anyádat, muidiin reti/e-ruti/adat fTOTOBtál 

m. Száján Kálmány L. Szeged népe 11.24). No, 
megint gyün az ispán minden retye-rutyájával 
(Abaúj m. Szikszó Király Pál). IUtye-ruttya: 
li rokona (.segge-vége*) (Debrecen Nyr. III. 
414); 3. fecsegés, csacsogás (Soprony m. Csép- 
reg X\r. II {72; Vas m. Kemenesalja? Kresz- 
lurics F. Szótár 11.156). 

tyerutyál: fecseg (Vas m. Tarodháza Nyr. 
X.90). Ne retyerutyálj annyit! (Vas m. Kemencé- 
id ívsznerics F. Szótár 11.156). 

RETYÉG: fecseg, folyton beszél (Qyór m. 
: X1I.236; Orosháza Nyr. IV.378) 
rekeg, repeg]. 

RETYÉL (Balaton mell. Horváth Zsigmond 
»; retyél [? talán hiba retyél helyett] Oros- 
háza Nyr. IV.878; nityöl Szentes Nyr. VIII.281 
[itt rőtyöl hiba); VIII.331): fecseg, darál, sokat 
beszél (vö. regél, rentyöl]. 

1. RETYE8Z (retyez Udvarhely m. Firtosalja 

Nyr. VL324): zömök (Székelyföld Kriza ; Udvar- 

m. Firtosalja Nyr. VI.324). Betyesz menyecske 

(Székelyföld Tsz.). Retyesz gyermek, nő, marha 

(Háromszék m. Vadr.) [vö. renkesz]. 

_\ RETYESZ: hitvány, nem sokat éró (Oros- 
háza Nyr. VI. 179). 

RETYETŰL: szaporán beszélve pletykázik 
(Vas m. Kemenesalja, Pálfa Nyr. XXV.431). 

1. RÉV {ré Zala m. Kóvágó-örs, Révfülöp Nyr. 
XIX. 141; Baranya m. Csúza Nyr. XVI.471 ; 
Csallóköz, Szeged Csaplár Benedek; Tisza-RofT 

kovics Sándor; Háromszék m. Nyr. IX.425; 
rén Háromszék m. Nyr. IX.425 ; rí Kunság, 
Tisza-Sz.-Imre Nyr. X.327; Mezótúr Nyr. VIII. 
360; Palócság Nyr. XXI.214; XXII.79 ; rív Bor- 
sod m. Szíhalom Nyr. XXIV.432 ; rő Háromszék 
m. MXy. VI. 215). — hé: folyóvízen porondos 
átjáró (Székelyföld Tsz. ; Marosszék, Kibéd Sep- 
rődi János) [vö. 2. reves]. 

[Szólások |. A zördög révin gyűlt ez a tinó is: 
lopott jószág (Szeged vid. Nyr. III. 29). 

ré-bór: dij, a melyet a révésznek az átszál- 
lításért fizetnek (Csallóköz, Szeged Csaplár Be- 
nedek). 

rév-hajó : dereglye, komp (Tisza mell. Kassai 
J. 8zókönyv 1.423). 

2. RÉV (réve, revét) : terület, terjedelem, tér- 
fogat. A csürinek széles a szérűje, s az odrának 
nagy a réve: belürege (Székelyföld Xyr. IX. 176). 
A gé környékét, területét] ellepte már a 
viz (Háromszék m. Nyr. IX.425). 

REVE [-gomba?]: vmi gombafaj (Gömür in. 
Tsz. 138b). 



RÉVEDÉZ {révedték Nagy-Szalonta Nyr. XV. 
422): l. bizonytalanul bolyong. 0$ék révedés a 
szemem rajta (íráson v. könyvön) ; látom, hogy 
fehér-fekete, de olvasni nem tudom. Uévedezek, 
révedezek körülötte, de világosan nem tudom (Nagy- 
Szalonta Nyr. XV.422) ; 2. mereng, elgondolko- 
zik. Akkó történt, mikó este a kapu előtt réve- 
deztem (Fehér m. Nyr. XV.422). 

RÉVEDEZŐ: 1. [eggy beteg emberre, a ki- 
nek bizonytalan végű betegsége volt, mondta 
v ki :]_0/yan révedező, nem szeretem a formáját; 
2. [olyan emberre is mondják, a kinek tettei- 
ben, Ígéretében nem híznak] (Vas m. Kis-Cell 
Nyr. XV.422). 

1. REVES {rés Szilágy m. Sarmaság Balázs 
S.): pudvás, odvas, korhadt (Csallóköz Csaplár 
Benedek; Heves m. Sz.-Erzsébet Vozári Gyula; 
Bereg-Rákos és vid. Pap Károly) [vö. redves]. 

2. REVES: folyóvízen átkelő hely (Szatmár 
m. Patóháza Nyr. XIX.379). 

[RÉVÉSZ]. 

révész- asszony: bábaasszony (Torda-Sz.-László 
Borbély József). 

RÉVÉZ = révézet. — Méjfn révéz! (Sepsiszent- 
györgy László Árpád). 

RÉVÉZET (revezet [?] Székelyföld Tsz.; a 
közlő kéziratában is így): ijesztő, kísértet; ijesztő 
v. csúf kinézésű (pl. alig fölgyógyult nagy be- 
teg, a ki csupa csont és bőr; sárba esett gye- 
rek) (Székelyföld Tsz. ; Andrássy Antal 1843, 
Kiss Mihály ; Marosszék, Kibéd Seprődi János ; 
Udvarhely m. Vadr. ; Győrffy Iván). Ojan mind 
égy révézet (Háromszék m. Erdélyi Lajos). 

RÉVÉZETÉS (révézetös): 1. rémlátó, ijedező, 
aggodalmaskodó, ijedt (Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. XIV.572; Székelyföld Kis Sándor) ^.ijesztő- 
forma (Székelyföld Kriza; Udvarhely m. Vadr. 
514b). 

RÉVÉZETÉSKÉD-EK : nagyon megijedve si- 
koltoz (Marosszék, Gernyeszeg László János). 

RÉVŰ. Nagy revü: nagy területű, terjedelmes 
(Székelyföld Nyr. IX. 176. 424). 

RÉVÜL: [?] Paradicsomba csőndttenek, az an- 
gyalok ottan révülnek (Torontál m. Szóreg Kál- 
mány L. Szeged népe 111.148) |vö. el-réül t el- 
révől: mente capior; in entzückung geraten; 
réülés, rívülés: mentis excessus; entzückung 
NySz.). 

REZ (ré'z): 1. hegygerincnek emelkedett ré- 
sze, hegycsoport főcsúcsa (Udvarhely m. Ho- 
moród-Almás Nyr. XXVI.44; Háromszékm. Sepei- 
Sz.-György Király Pál); 2. magas fennsík (Ud- 
varhely m. Nyr. IX.236); 8. erdóbeli irtás 
(Udvarhely m. Nyr. III.261). 

RÉZ: vasaló (Zilah Nyr. XIV.431). 



M8 



. ./!•:/ 



ŐD-IK : 



284 



|8iólásokj. fate) «(» rsffJ I 

magáért (Dunántúl Sebestyén Gyula; CtaUókfil 
Erdélyi Túl ; Eger 1.510; Biolnok- Doboka 

in. K8itegár Lásiló). 

rós-bádog: rés-iooc (Donántol l-i»hr A. Toldi 
460). 

rés-csipke: lyoni csipke (Baranya m. Tsi.). 

rés-eleje: ■ kifüstöl pálinkafőzésnél as elő- 
ször Kiulvt pálinka ((Vtrléd Ilosvav Vilmos; 
Kun- Halas N\ i . XV. 3*0). 

rói-elő: m (Szolnok-Doboka m. Malom Muzsi 
János). 

réz-faszú: 1. vmi képzeletbeli ijesztő lény, a 
mellyel a (yennel /.tuetik (ördög?). G 

Cegléd Ilosvav Vilmos): 2. kiáll- 
hatatlan, kellemetlen, nem rokonszenves (em- 
ber) (Ctellóköi Erdélyi Pál). 

róa-kigyó: tdredékeny, lárgankigyóoaka (zúzó 
kígyó?) (Nagy-Ssalonta Nyr. VII.456). 

rés-ló: (gúny.) nagytestű, kövér férfi v. nó 
(Borsod m. Sajó-Sz.-Péter Schröder Qyuláné). 

REZÁK: alomnak való sás (Zemplén m. Sziir- 
nyeg Nyr. X.326). 

RÉZÁL: sűrűn bevagdal (halat) (Dráva mell. 
VI.43). 

még-résál : v Jó mégrézitam (a halakat], a 
pasi nyanyám osztáng megföszte (Eszék vid. Nyr. 
VIII. 140). 

[REZE]. 

rese-rusa: 1. cók-mók, lim-lom. Szedett-vedett 
reze ft. perepotty. Vdt van m inin reze- 

ruzti minden reze-ruzáját (Csalló- 

köz Csaplár Benedek). 

REZEDA (rozoda Udvarhely m. Keresztúr vid. 
Kiss Mili 

REZEO {rizPg Székelvföld Gvőrffy Iván; rőzög 
am-Halas Nyr. VlII.Sti) (vö. rozog). 

REZEL: l. rezez. Ezüstvei va re az 

a kupak? ((i(imör m. Han WIII.505) [vö. 

■k (a tajtékpipának) ezüstből van ám a reze ! 

Toldi 460|; 2. hazudik. Abba te rezelsz ! 

(Székelyföld Kiss Mihályi it a, hogy csak 

rezelsz (Háromszék m. Vadr.). 

REZES : a kisüstös pálinkafőzésnél az először 
lefolyt pálinka (réz-eleje) (Pozsony m. Deákj 
Bódiss .lusztin; Székelyföld Tsz.: Nvr. 11.471; 
V.175. 221; Kiss Mihály; Udvarhely m. Nvr. IV 
228; Csik m. Oyórffy Iván, Péter .János; Ha 
romszék m. Tsz.; Vadr.; Háromszék m. Uzon 
Lajos; Brassó m. Hétfalu MNv \ 
alu, Zajzon Nyr. 111.378). 

REZEZ : kupakkal és kupnktartóval ellát 
(pipát) (Debrecen Kunos Ignác). 



|RÉZOÉLŐD-IK|. RÖZQÖLŐD-K forgolódik 
V.478) 

[RÉZQÓ). 

|SzólásokJ. Mi a rezgő végit járja: utolját 
járja (pl. az ember; a pálinka, mikor az üstről 
lefogy) (Cegléd Ilosvav Vllmof). 

resgő-fü: pillangóin , nyúlpcrje (zittergras, 
i média) (Donántol Kanál J. Bsokönjn IV. 

[RÉZGŐSJ. 

rezgős-cipö: gumi-cipó (Tisza-Bög Nyr. XXIV. 

REZMÁN: rozzant (Tolna m. Nyr. VI 

REZMEKEL: fosik (Heves m. Névtelen 1840). 

RÉZMIN (riAlMt»): 1. pazarló (Soprony m. 
Mihail, Kisfalod Nyr. XX 11.473); 2. rendetlen öl- 
tözeti (V;is in. Répce-Sz.-György N\r. XVIII. 
575) [vö. ruha-rézmin]. 

1. REZNEK: vmi kissebb vizi madár (Bereg 

m. Tiszahát Pap Károly). 

[2. REZNEK]. 

resnek-kolomp : csúnya hangú kolomp (a 
mely úgy szól, mint a repedt faaék) (Pozsony 
m. Kassai J. Siókönyv IV.221). 

REZNEKES: fosos (gyerek: a ki összerez 
magát). Te csúnya reznekes! (Csallóköz, Szeged 
Csaplár Benedek). 

REZNEKI: cw. Eredj innen, rezneki ! (Csalló- 
köz, Szeged Csaplár Benedek). 

[REZONÍROZ], REZENÉROZ: 1. zúgolódik: 
I 2. nyafogva kér (Szeged Nyr. VII. 381). 

REZULA (rezola Somogy m. Mesztegnvr Nvr. 

I IX.281; rezolva [?] uo. 282): sűrű fiatal (tölgy-) 
erdó, tilos növendék-erdő (Somogy in Nyr. X. 

I 476 [itt rerula hiba]; Fölső-Somogy, Balaton 

; mell. Szemnecz Emil; Somogv ni. \kszt. 
IX. 281. 2 uogy m. Visnye 

XVlI.334; Somog bönyei uradalom 1 

szeti Lapok XXIÍ.Sf>2; Baranya m. Ormányság 
Tsz.; Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 

I 1841). 

REZZENT: hirtelen rezei. Tele rezzentette a 
gatyát (Szeged Csaplár Benedek). 

el-rezzent. Elrezzentette magát: hirtelen ösz- 
szerezelte magát (Szeged Csaplár Benedek). 

[RÉZZENT]. 

mög-rözzent : megijeszt Megrezzen < 
kutyák: ugatásukkal elijesztették (Somogy DL 
8ióilóe-<i\.'»i-..k Nyr. 

RÉZSÉG (rezseg) : nyugtalanul zog 

(pl. l»en fekvő gyermeki, n 

m. Bakaa Király Pal). A kirá vámsába csakúgy 



Hl 



REZSKI. KI 



RIA-RIBA 



M 



rtzsgftt má a sok embfr mindén feli (Nógrád m. 
IstváufTv Gyula). 

REZSEL: tétlentt tölti as időt (Xagy-Kún- 
WI.474). 

REZSÍL: nevet (Brassó m. Tatrang Xyr. II. 

REZSNYICB (Erdély Szász Béla; Kis-Kiikülló 
in Szókefalva Nyr. XV.284; rozsnyica Szilágy 
in. Deésbása Kerekes Ernő): kézi malom, kása- 
töró malom. 

rörsnyice-malom : v (Udvarhely m. Keresz- 
túr vi.l. Vadr. 47.'i. Ől5b). 

1. REZSÓ, REZSÓ: takaréktűzhely sütóje 
(Székesfehérvár WolfT Béla). 

[2. REZSÓ], RIZSÓ, RIZSTJ: rézsút (Dunán- 
túl Nyr. IX. 7 

[RÉZSÓSi, RIZSÓS (Repce mell. Xemes-Viss 
XV 11.336; rézsüs Háromszék m. Lécfalva 
Albert ; rizsús Göcsej, Nagy-Lengyel Xyr. 
VI 1*0): rézsútos. 

RÉZSÜNT (Csallóköz Csaplár Benedek; Te- 
mesköz Kálmány L. Szeged népe 11.238; re'- 
zsunt Gömör m. Nyr. XVIIL504): rézsút. 

RÉZSÜNTAN: v (Csanád m. Puszta-Földvár 
lány L. Koszorúk 11.205). 

RÉZSÜNTOS, RÉZSÚNTÖS: rézsútos (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

RÉZSÚT {rézsutt Vas m. Kemenesalja és hely 
nélkül Tsz.; rézsűtt, rézsútt Csallóköz Csaplár 
Benedek; rizsott Somogy m. Szóke-Dencs Nyr. 
III. 231; rizsótt Vas m. Kemenesalja Tsz. 315a). 

[REZZSEN]. 

[ki-rézzsen]. 

[Szólások]. Egy tyukalja tojás egyszerre ré'zs- 
zsent ki: eggyszerre kelt ki valamennyi csirke 
X.286). 

RÍ (Dunántúl Xyr. XVI. 240; ré, réni, rénni, 
a, rénak, rénik, rét, rétam Vas m. órség 
V1I.419; Göcsej Tsz.; Budenz-Album 167; 
Somogy m. Szóke-Dencs Xyr. III. 231; Somogy 
m. Csurgó vid. Király Pál; Baranya m. Tsz.; 
Dráva mell. Kopács Xyr. XV 1.474. 573; Baranya 
'rmányság Xyr. 1.424; 11.88; Szlavónia Xvr. 
1U.168; rén Vas m. órség Xyr. VI 1.420; XII. 
Zala m. Balaton mell. Simonyi Zs. Tüzetes 
M. Nyelvtan 1.600; Göcsej, Páka Xyr. 11.42; 
Somogy m. Kis-Korpád Xyr. XXV.93; re;nya 
Zala m. Hetes Xyr. 11.45; ré/ok Göcsej Xvr. 
XIII.4%: rév Dráva mell. Xyr. VI.43; Eszék 
vid. Nyr. VIII.43. 140. 326; Baranya m. Csúza 
XV1II.382; Szlavónia Xyr. XXIII. 168. 214; 
ríjj Fehér ni. Velencei-tó vid. Xyr. XV1I.431 ; 
riru Csík m. Gyergyó vid. Kiss Mihály; (Három- 
szék m. Vadr. rivul alkalmasint a közló kikö- 
ztetése ebból: rivujj]). 



RIA: 1. ijedt sikoltás, segedelemért kiáltás. 
Hiút kiátott; 2. riadó (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

ria-fa: riadó-veró pózna (a katonáknál) (Zala 
in. Aszófó Kimnach Ödön). 

[RIAD], RIVAD: támad (a szél) (Csallóköz 
Xyr. I..-U2). 

fel-rivad: fölzúdul. Felrivad a szél (Pozsony 
in. Kassai J. Szókönyv IV.223). 

RIADÁS: 1. a jégnek nagy darabon való 
dörgó meghasadása (Balaton mell. Tsz.: MXy. 
VI 30; Hermán 0. Halászat K.); 2. széles re- 
pedés a jégen (Gyór m. Tsz.) [vö. jég-riadás]. 

RIADÓ : széles repedés a jégen (Balaton mell. 
Tsz. 315a; Hermán 0. Halászat K.). 

RLAKOL : rí, bőg. Hallod pajtás, a tarka tehén 
a fiát riakolja (Csongrád m. Horgos Arany- 
Gyulai NGy. 1.53). 

RIAMOD-IK: riad (Székelyföld Csaplár Be- 
nedek; Háromszék m. Gyórffy Iván). 

neki-riamodik : nekiriad. Oly vakon nekiria- 
modék, hogy alig tudott tőle menekülni (Székely- 
föld Csaplár Benedek). 

RIANÁS riadás (Balaton mell. Hermán 0. 
Halászat K. ; Zala m. Balaton mell. Fleischmann 
Jenó). 

[RLASZ]. 

riasz-módra: riadva (ijesztóleg) (Háromszék 
m. MNy. VI.346). 

1RIASZKOD-IK;. 

neki-ria8zkodik : rárivall (Székelyföld Kiss 
Mihály). Nehiriaszkodik a lónak [hogy miért bot- 
lott meg] (Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 
447). 

RIASZT {rejaszt Csík-Szentgyörgy Fejér Jó- 
zsef; ribaszt, meg- v. mögribaszt Tolna m. 
Tsz. 315b; Szeged Kálmány L. Szeged népe I. 
209. 216; Szilágy m. Kerekes Eruó; Székely- 
föld Tsz. 315b; Háromszék in. XyK. 111.16). 

rá-riaszt: ráijeszt (Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839). 

1. RIEA: rossz szellem (Somogy m. Szóke- 
Dencs Xyr. III.231). 

2. RD3A: igen apró hal (Marcal mell. Tsz.). 

riba-hal : se (Marcal mell. Kresznerics F. Szó- 
tár 11.159); alburnu8 lucidus (Göcsej Hermán 
0. Halászat K.). 

riba-háló (riba-hálló) : h igen apró szemű 
háló, a mellyel a ribahalakat fogják (Hol ? Kresz- 
nerics F. Szótár 11.159); 2. szúnyogháló (Somogy 
m. Szóke-Dencs Xyr. 111.231). olyan, mint a 
ribaháló [mondják igen vékony szövetről] (Pápa 
Xyr. XVI. 570). Uján ritka ez a portéka, mind a 
ribaháló (Veszprém m. Csetény Haláss Ignác); 



Ml 



k'ir.\M.i kii'.i 



RIBIZLI 



vékony, nffrel (Balaton nall. 

Horváth Zsimiioii Yns m. Krinem-salja. 

Fálía Sitrókay Lajos). 

RIBADLI: szalag (Töriik-Hecse Nyr. IX.98). 

RIBÁL: tép, szaggat, cibál, tépász. 
hurcol (Székelyföld Tsz.; rom- 

szék m. Tsz.; Brassó m. Hétfalu Nyr. \\ 1.575; 
Király Pál) [vö. rigál]. 

mög-ribál: megtép (Somogy m. Szóke-Dencs 
111.182). 

RIBÁLÓ: ugorka- v. répagyalu (Somogy in. 
Ij lȇl). 

RIBANC: 1. ron ly Kassai J. Szókönyv 

Mihály; Háromszék 

in. Vadr.): 2. hitvány, haszontalan, semmirekellő 

ír (Zilah Kerekes Ernó; 8zilágy-Soinlvé N\r. 

XVL986; Székelyföld Tsz.; Nyr. VÜI.468 fttt 

HMf lnlta|; l'dvarhelv ni. Nvr. QI.664; IV. 

in. ori.ai járás Nvr. VII 

JÜUL884; Kis-Küküllő m. Szóké 

falv:. WM,. Ribanc kdy (Székelyföld 

ekelyföld Csaplár 
Benedek). Ebbé. ja ribanc vüáy ; 
S-./-.W Qjitn ti i/n.t i>, )„,,,< i . i ; (l'dvar- 

Ih-Iv m. Nyr. IV..'1-J-Ji. i </// ribanc kehösi 

(Udvarhely ni. Nvr. V 1.465). Még mer feles (j 
a ribanccaa! (Háromszék in. MNy. III. 16). M 
el, te ribanc! (Háromszék in. Kovászna Butyka 
Boldizsár) ; 3. feslett erkölcsű nószemély, ringyó 
(Fehér m. Wolff Béla; Komárom m. Nagy-Igmánd 
Nvr. VII 1.95; Cegléd Ilosvay Vilmos; Palócsóg 
Nyr. XXIII.71). 

[Szólások]. Menj a ribancba! a fenébe, a 
manóba, a pokolba (Székelyföld Kiss Mihály; 
Háromszék in. Vadr.). 

RIBANCKOD-IK: rongyoskodik (Székelyföld 
Kiss Mihályi. 

RIBANCOS: l. rongyos (Erdély Kassai I 
8iókönyv 1V.223; Székelyföld fOm Mihály: Há- 
romszék m. Tsz.; Vadr. 514h) ; 2. hitvány, sem- 
mirekellő, cudar, feslett erkölcsű. JHbancos sze- 
mély: ringyó (Erdély Kassai J. Szókönyv IV. 
223) [vö. 2. rebencfs]. 

RIBANCSÁG: hitványság, cudarság, aljasság 
(Székelyföld Csaplár Benedek; Háromszék m. 
MNy. V 1.346; GyórflV Iván). Ez a sok szomorú- 
ság 8 ribancság mind a világba származik a vi- 
lágra (Udvarhely m. Nyr IV j 

RIBBAD: zsibbad (Duna mell. Kassai J. Szó- 
könyv IV.225). 

iRIBBANTp vö. rebbent]. 

meg-ribbant : megriaszt, megijeszt (Vas m. 
Kemenesalja, JánosházaNyr. 207.268; XV 141. 

|RXBI). 

ribi-rongy: 1. rongyos (Székelyföld Kiss Mi- 
hály. Most mán matathatsz a vires ládába; tudom, 



h <>,/>/ nnn t, mássz egyebet, mind égy t 

nmgy funcsikát (Székelyföld Nyr. \ i 
2. h liaaaontalan, kelló, cu< 

alávaló (Székelyföld Kiss Mihály) [vö. rihe-rongy]. 

ribl -rongyos : a> (8zékel\fold Kiss Mibá 
Háromnék m. Vadr. 514b) [vÖ. rihe-rongyos, 
rihó-rongyos]. 

1 RIBIZLI 8omogy m. Gyékényes 

j Pál; Somogy m. Csök' 

xx\ 

2. RIBIZLI: rövid fölülte (Tolna m. Gyünk 
Nyr. V.879). 

RICE : repce, vadrepce (Soprony m. Rábaköz 
Nyr. III.281 ; Repce vid. Nyr. XX.370). 

RICEVÉR: |nép-etimológial glicerin (Temes- 
köz Káliniiny I,. Szeged népe II. 9 

RICI: ujjatlan v. nagyon rövid újjá női rékli, 
nyári kabátka (Gyór m. Molnár Imre; <iyór in. 
Szigetköz, Duna-Szentpál Nyr. VIII 'ma- 

rom m. Nagy-Igmánd Nyr. VIII '••"»: Veszi 
m. Csetény Nyr. V.52K)." 

RICTJ: szúk, rövid, ügyetlenül, ferdén sza 
és varrott ruhadarab (Ssatmár in. Ha: 
Nyr. XIV.572; Szátnnir in. PatóhiM Ny r. XVI 

ricu-dolmány : ügyetlenül szabott. rüvj.i 
szűk dolmány (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
XIV.572). 

RICSA : borsóból és darából öss étel 

(leves) (Rozsnyó és vid. Nyr. VIÜ.566; XVII. 
476; Abaúj m. .Taszó Nyr. IX.478) [vü. ricset}. 

RICSAJ: 1. lárma, zaj (Tiszafüred és vid. 
Kitrmaeh 2. zajos korhelykedés (Nagy- 

Kiinság Nyr. XVI.474; Cegléd Ilosvay Vilmos). 
Nagy ricsajt csaptunk (Eger vid. Nyr. XVII 

(RICSÉG]. 

ricsög-rocsog : ripeg-ropog. Tütet raktam [szá- 
raz kóróból]; úgy mögricsögött-rocsogott, / 
(Szeged Kálmány L. Szeged né] 

RICSEK: takony (Munkács és Bereg-Rákos 
vid. Pap Károly). 

. RICSET (riicset Csallóköz Csaplár Benedek): 
UHU iflily folelekne'tfltiDÓI (pl. babból és arpa- 

kásahül v. leneséből éfl árpakásúbúli DHKEoty- 



,:i --•■:•.. w\ Vasra. Kemenesalja? Kreszneries 
FTSzótár II 1 Ryr XI 1.47: Csallóköz 

Csaplár Benedek) [vö. ricsa). 

ricsót-leves : rozsleves (Fehér in. Nyr 

RICSETÉL le ételt összekever, pancsol 

(Csallóköz Csaplár Benedek). 

RICSETÉ8: vegyeskereskedő (Vas m. Sorok 

mell. Nyr. XXII 144). 

RICSKES : taknyos (Munkács éa Bereg-Rákos 
vid. Pap Károly). 



R1CSKÓ KII 



KID1KK RIQMUtí 



290 



RICSKÓ: szíjgyártók eszköze, a mellyel a 
bór ráncait kiveszik (Csallóköz Csaplár Benedek; 
Gyói '; Székelyföld Tsz. ; Hol? N 

XVII.:i-l [itt ricsko nyilván hiba]). 

RICSKOL (rirskul): 1. ricskul: kiveszi a bór 
ráncait (a szíjgyártó) (Csallóköz Csaplár Bene- 
dek); 2. ricskol: megver, megpuhít. Hogy a fene 
ricskolná meg az ódaladat! (Szatmár m. Pató- 
bása Nyr X\ 1.96). 

JBIC8KOLÓ1, RICSKTJLLÓ ricskó (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

RICSKOS: himlóhelyes (Cegléd Ilosvay Vil- 
mos) [vö. rücskös]. 

RICSÓ: nagyon barna ember [gúnynév] (Csík 
m. Péter János). 

RIDÁZÁS: körbenforgó játék (Pest m. Csanád 

>sv Sándor). 

RIDEG [rédeg Vas m. Kemenesalja Tsz.; Vas 
in. r 11.472; Zala m. Orosztony Nyr. 

\\! iöcsej MNy. V.101; Nvr. XIII.258; 

XTV.449; Zala m. Pacsa, Sümeg Király Pál; 
jrv in. Sándor József; Somogy m. Babod 
0; Somoev ni. Visnye Nyr. XVII. 
Baranya m. Pellerd Nyr. X1.:<S2; réteg Zala 
;rály Pál; riedeg Göcsej Nyr. XIII. 
: rüdeg Szilágy m. Bürgezd Kerekes Ernó ; 
Székelyföld Tsz. 31 fia; Marosszék, Gernye- 
aseg László János ; Udvarhely m. Arany-Gyulai 
10.68): 1. matrányos, páratlan (marha: 
a melyet még nem fogtak járomba) (Bala- 
ton mell., Vas m. Kemenesalja Tsz.); 2. magá- 
nosan élóro8gzhírú (nószemélv) (HalatoTnrMír 
Tsz. ) ; -srhót. 449; Zala m. 

Pacsa, Sfimeg Király Pál; Somogy m. Visnye 
Nyr. XVÜ.334). Hideg ember (Dunántúl Nyr. XVI. 
leg legény (Vas m. órség Nyr. 11.472) ; 
4. szabad, kijáró, gulyába v. ménesbe járó, 
meddó, nem szaporítani való. Hideg marha (Da- 
tál Nyr. V.228; Zala m. Szepezd Nyr. XVII. 
Zala m. Pacsa, Sümeg Király Pál ; Somogy 
m. éándor József; Baranya m. Pellérd Nyr. XI. 
382; Kis-Kún-Halas Nvr. XXIIL239). hideg jó- 
szág (Nagy-Kunság Nyr. XVI.474). Rideg ló: 
■!i ló (Tolna m. Kassai J. Szókönvv IV. 
' pg ménes: heréltek (Dunántúl Nyr.XVIII. 
^. sovány, soVAnyBR tartott, nem hizlalt 
(sertés, marha, baromfi) (Repce vid. Nvr. XX. 
la m. Orosztony Nyr. XXIV.384; Szeged 
•dek; Szatmár m. Nagybánya Nvr. 
XI\ rflagy m. Bfirg ekés 

Brnö; Székelyföld Tsz.: Marosasék, Gernye- 
szeg László János: Udvarhely m. Kiss Mihály, 
rfTy Iván: Háromszék m. Erdélyi I.ajos; 
í m. Gyórffy Iván, Péter János); 6. dia 
a mely még zóba téve. Aggy em>. 

ridegeknek! (Háromszék m. l'zon Erdélyi Lajos). 

rideg-betyár : nótlen fiatalember (Kecskemét 

II1>4. 222: király Pál). 

rüdeg-dissnópásstor^ rideg disznók órzóje 
(Udvarhely m. Arany-Gyulai NGy. III. » 

wxarma i maotak tájszót ah u. 



rideg-fóka: fiatal csikófalka (Fehér m. Nyr. 
IX. 284). 

rideg-gulás: a gulya órzóje (ellentétben a 
fejőssel) (Rábaköz Hevesi Gábor). 

. RIDIKE , Háromszék m. MNy. VL866; Három- 
szék m. T'zon Erdélyi Lajos; lityiké Székelyföld 
Tsz.; rrdikö Szatmár Vakarcs Kálmán; nt 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; rügyUgö 
Kolozsvár Erdélyi Lajos): vászon- v. bőrtáska 
-/.a- -kó (pl. az a vászonfáska, a melyben a 
falusi leánykák a könyveiket és egyéb tanulo- 
szereiket az iskolába viszik; vásárosok oldal- 
táskája; kötéstartó zacskó, melyet a nők a 
karjukra vesznek; vö. fr. ridicule). 

RÍDOGÁL : sírdogál. Szegény kis lyán ridogát 
(Nógrád m. Istvánffy Gyula). 

RIP: kistarhús a marha melléből (Brassó m. 
Hótfalu Nyr. XXII.48). 

[RIG]. 

rig-rug: rugdos. Rigi-rugi egyik a másikat 
(Baranya m. Nyr. 11.184). 

RIGACS: göröngy (Zemplén m. Ond Kassai 
J. Szókönyv IV.226). 

RIGACSOS: göröngyös. Rigacsos út (Zemplén 
DL Ond Kassai J. Szókönyv 11.244) [vö. i 

esi is]. 

RIGÁL (rit/ál) : cibál, húz, rángat (hajat) 

(Palócság Nyr. XXI.419; XXII.79; Heves m. 

telén 1840; Hont m. Nyr. V.474) [vö. ribái]. 

meg-rigál: megcibál, meghúz (hajat) (Borsod 
m. Kassai J. Szókönyv III.121). Merrigálom ezt 
ar rósz külyköt (Palócság Nyr. XXI.506). 

RIGÁL Y (fifjiíj): ritkás (Szatmár m. Szinyér- 
váralja vid. Nyr. XV.189). Mikor kicsi vöt, olyan 
íj vót a haja (Szatmár m. PatóházaNyr. XIX. 
379) [vö. vigáj]. 

RIGÁLYOS : v. Rigályos erdő v. vetés: ritká- 
sokkal tarkázott (Szatmár m. Szinyérváralja és 
vid. Nyr. XV.189) [vö. hfgályos, vigályos]. 

RIGÁS: m (Balaton mell. Tsz.). 

RIGÁZ : cibál (Garam mell. Horváth Zsigmond 
1839). 

RIOGAT: ríkat (Háromszék m. Vadr.). 

meg-riggat: megríkat. A népet megriggatja 
kény beszédjével a pap] (Háromszók m. 
Vadr.). 

RIGLI [riglyi l'alócság Nyr. XXI1.79; rikli 
Debrecen Nyr. Xl.l7t'») [vö. régóhj]. 

RIGMUS jrégmm Brassó m. Hétfalu MNy. \ '. 
347): vers. mondóka (Csanád ni. Apáca Kalmáuv 
1 Koszorúk U.17». : Bttttit in. Nyr. XVIII 

Celetí Virágok 1.83; Háromszék m. 
d Erdélyi Lajos). 

19 



m 



l UUA V/.AK 



RIOYET KIKKNT 



RIQÓ: Merotő. Van-e md rigód, ki? (Baranya 
m. Okorág Király Pál). 

rigó-fütty: 1 : tészta közötti diónyi 

darai i Mihály -zók 

in \":i<lr .); 2. galuska (Kolozs m. Szucsák Nyr. 

MIII.-.7Ö). 

rigó-palló: a aiomssód karóhoz kötött tara 
vessző, a melyről a szóllófürtök alácsüngenek 

tivbrecen Nu l\ .144). 

rigó-tök: paptök, kakukkvirág, galambbegy 
(galambtojás-alaku virágot termő tavaszi erdei 
növétn i r.lővidék 

Tai.). 

RIOOLT A : szeszélyes, bogaras, nehós termé- 

sietú, izgága, házsártos. Rigolya gyemuk | ki 

•untalan sírva fakad. Rigolya ember: a Unek 

nehéz eltalálni a kedvét (Háromszék m. Kiss 

Mihály). 

rigója-bolond : nyugtalan házsártos férfi és 
kivált nó (Udvarhely ni. Yadr. 514b). 

RIOOLYÁS (rigojds ; — zsigolyás Székelyföld 
I rigolya (Enlt'lv Kassai J. Sz"künvv 
III .68; IV.226; 8zékelyföld Kriza; Udvarhely m. 
Yadr.); 2. ijedés (barom: a melyet nehéz az 
igába szoktatni) (Székelyföld Kriza; Udvarhely 
m. Vadr.). 

RIOOLYÁZ: tréfál (Székelyföld Andrássy 
Antal 1843; Háromszék m. MNy. VI.347). 

RIOY: földön heverő elszáradt apró gally és 
vessző (Borsod m. Diósgyőr Erdészeti Lapok 
XXII .244; Bodrogköz Kassai J. Szókönyv IV. 
225; Tsz.). 

1. RIOY A (rinya Balaton mell. Földrajzi Küzl. 
1894. 75; Fábián Oábor 1839; rogya Vas m. 
Kassai J. 8zóköny\ IV.±_>r>> : barka (dió-, mo- 
gyoró-, éger-, gyertyán-, rekettye-, fűzfa barkája) 
(Dunántúl MNy. V.99; Repce mell. Xvr. XX. 
366; Repce mell. Xemes-Viss Nyr. XVII.336; 
Balaton mell., Vas m., Kemenesalja, Marcal 
mell. és hely nélkül Tsz. ; Zala m. Csaplár Bene- 
dek; Somogy m. Kubinvi- Vahot : Magyar- és 
Erdélyország képekben DUO; Nyr. X.476; Ba- 
ranya m. Mecse L hat Thomaer Ignác 1841). 

2. RIOYA: ladikkal nehezen járható zsom- 
békos, buckás, torzzsal vegyes nádas hely (Fehér 
m. Velenrei-tó vid. Nyr. XVIL431); ritkás nád 
(Agárd Hermán 0. Halászat K 

RIOYÁS : barkás (Baranya m. Mecsekhát 
Thomaer Ignác 1841; Alsó-Baranya, Pellérd 

■• 

RIOYÁZ-IK : barkát hány, bar kasod ik (a diófa, 
a mogyorófa stb.) (Vas m. Tsz. 316b). 

le-rigyásik: lehullatja a barkáit. Lerigydzott 
mdr a mogyorófa v. a diófa (Zala m. Csaplár 
Benedek). 



RIOYET: bőg (a bika, mikor kergetik) (Vas 

in K. mcnusalja? Kresinerics F. 8sótár II. i 

RIHA: 1. liit\:mv. komisz. U riha 

isztntp a maga rongyos írásával? (Komái 
I) Pál); 6 (Vas m. Kassai J. 8zó- 

könyv IV.227; V.186; Vas m. Kemesesalja Tsz.) 
(vö. 1. risza]. 

RIHÁL: erővel főrészeivé metsz (Vas m. 
Kemenesalja Tsz.) (vö. riszál], 

[RIHE, RÜHE|. 



rühe-róoi i 
mell. Tsz.). 



élhetetlen, gyámoltalan (Marcal 



ongy (Kis-Kúnság Nyr. X 
ás Nvr. 



rihe-roi _ 
Kún-Hálas Nyr. X fegíéd Ilosvay Viln 

-rongy Balaton mell. Tsz. ; Tata Matusik Nep. 
János 1841): 1. élhetetlen, szeir>n\. nyomorait, 
mnirvos (Kis-Kúnság Nyr. XXV.336; Kis -Kún- 
Halas Nyr. XV.380; Balaton mell. Tsz.; Tata 
Matusik Nep. János 1841); 2. ivadék, fajzat, j 
putty (Cegléd Ilosvay Vilmos) [vö. ribi-rongy], 

rühe-rongyos : élhetetlen, szegény, nyomorult, 
rongyos (Komárom m. Nagy-Igmánd Nyr. VIII. 
95; Kiss Dezső) [vö. ribi-rongyos, rihó-rongyos], 

RIHI: mindig nevető. Mit kacagsz, te rihi? 
(Brassó m. Bácsfalu Nyr. VI.231). 

[RIHÓ]. 

rihó-rongyos: rongyos (Hegyalja Kassai 3. 
Szókönyv IV.224) [vő. ribi-rongyos, rihe-rongyos], 

RIHOG: folyton nevet (Somogy m. Nvr X. 
476). 

[1. RIK]. 

rik-hám: [szövőszék része] (8zékelyföld T 

[2. RIK]. 

rik-madár: griffmadár [?] (Veszprém ni. * 
VI.422). 

RIK A: lyuk, a melyben a labdázó áll. Dugd 
bi hanutr a rikába! Jóba dugod, me nem 
me beli : köptem, még a Jancsi rikájába is I 
Küküllő m. Szókefalva Nyr. XV.284). 

[RIKANT]. 

fen-rikánt: fölöklel. Fénrikántotá d teheny 
(Szlavónia Nyr. XXIII.265. 362). 

RÍKAT {rékat Veszprém m. Szómnál S 
11.1*5; Baranya m. Ormányság Nyr. 1.424; el- 
rigad [?] Moldvai csáng. Arany-Gyulai NGy. i 
279; rikkat, megrikkat Háromszék ni. MNy. VI. 
340; Gyórffy Iván; Csík m. MNy. VI :*75). 

el-rigad: elsirat (Moldvai csáng. Arany-Gyulai 
NGy. 1.27 

RIKÉNT: kurjant (Zala m. (ielse és 
XV.573). 






kIKIOET— RIKTIíi 



RIKT1G8ÉGESKN-RIOGAT 



294 






[RIKIGET]. 

rikiget-rakogat: rakogat (Szatmár vid. Nyr. 

x.aa-4). 

RIKÍT: sikolt, rikolt, kurjant (Soprony in. 
Rábaköz Nyr. 111.281 ; Göcsej Vass József 1841). 

RIKÍTÓ (ríkató Veszprém Nyr. XII.561). 

RIKKAN-IK : nyikordul (fordultában a kulcs) 
illóköz Nyr. 1.332; Csaplár Benedek). 

RIKKANCS: l. tehénpás ztor, csordás, kan ász, 
(Göcsej Nyr. V.36; Fehér m. Seregélyes Nyr. 
JL189; Baranya m. Kassai J. Szókönyv IV.222; 
Tsz.; Alsó-Baranya, Pellórd Nyr. XI.239; Szla- 
vónia Nyr. V.12; Csallóköz Kassai J. Szókönyv 
01247; V.216; Udvarhely m. Horváth Farkas; 
Remete Felméri Lajos); 2. [ értele m nélküli 
tré faazó, m elyet a gyere knek adnak válaszul, 
m\\ i in kérdezgeti, hogy mi van ebben 

ibban a fazékban, v. mi lessz ebédre stb.] 
(Quillnkői Ownplrti TTmii ili 1 ) 

R1KKANTÓS, RIKKANTOS: 1. rikkantás: 
kiáltó, élestorkú (Csallóköz Csaplár Benedek); 
2. rikkantos: [tréf.] savanyú (Vas m. Kemenes- 
alja Tsz.). 

RÍKÓD-IKíKis-Kún-Halas Nyr.XV.213; Nagy- 

Kórös Nyr. VI.424; rikod-ik Szabolcs m. Király 

Pál): sir, sírdogál, nyafog. Mindég rikodik ez a 

pulya, mint az anyavesztett bornyú (Szabolcs m. 

ily Pál). 

RIKOGAT: rikkongat, kurjongat (Balaton 
mell. Tsz. ; Göcsej Vass József 1841). 

RÍKOL: sír, sírdogál, sí-rí. Annyit ríkol ez a 
gyerek, hogy a filém is fáj bele (Szabolcs m. 
Új Pál). 

RIKOLT (rikájt Csallóköz Csaplár Benedek ; 
Háromszék és Csik m. Király Pál; Háromszék 
m. Orbai járás Nyr. VII.332). 

ki-rikolt (kü-rikót): 1. kikiált, kihirdet (Szé- 
kelyföld Tsz.). Háromszor rikóccsa kii a páter 
(Moldvai csáng. Nyr. III.3); 2. kimond (vétket 
vkire) (8zékelyfóld Tsz.). 

RIKOLTOZ (rikójtoz Háromszék és Csík m. 
Király Pál). 

RIKTIG (Veszprém m. Csetény Nyr. XXII. 

380; Arad m. Pankota Nyr. XXII.368; riktik 

Vas m. óreég Nyr. V.126; Somogy m. Nágocs 

VI. 468; rittig Abaúj m. Beret vid. Nyr. 

76; Torna m. Torna-Ujfalu Nyr. XVII.40; 

rittyig Gyöngyös Nyr. XVI.523): 1. csakugyan 

iúj m. Beret vid. Nyr. 11.476). A király fé- 

nyitotta a markát, hát riktik e pticsők vót benn 

(Vas m. Óreég Nyr. V.126). Hát asztáü annyira, 

hor riktig a pap először belebujt (Veszprém m. 

Csetény Nyr. XXD.880). Égy lé is esett és riktik 

garaboncijás dijak lett (8omogy m. Nágocs Nyr. 

Vl.488). Riktig, csakugyan rábeszélték az apju- 

komat (Arad m. Pankota Nyr. XXII.368). Jancsi 

kocsis is rittyig tel€ szopta magát (Gyöngyös Nyr. 



XV 1.523); 2. éppen. Épen rittyig tele lett a fazék. 
i unnak rittyig vizarf (Gyöngyös Nyr. XVI. 
523). Csütörtöki szent napon jártak akkor is jány- 
nézőbe, rittig úgy mim most is (Torna m. Torna- 
Ujfalu Nyr. Xvil.Kt). 

[RIKTIGSÉGÉSEN j, RITTIKSÉGÉSEN : csak- 
ugyan. A kés lesik a tojásra és rittikségesen eltöri 
(Abaúj m. Buzita Nyr. VII. 134). 

IRIKTÓL]. 

meg-riktól: megigazít, megjavít (Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos). 

RÍLL: rí, sír (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.214). 

R ™5V ringyó (Pápa vid. és hely nélkül Tsz. ; 
Pécs Kassai J. Szókönyv IV.228). 

rima-sóska: [?] (Hol? Erdélyi J. Népd. és 
mond. III. 178). 

RIMÁNSÁG: rimánkodás. Bezzeg vót rimán- 
ság! (Borsod m. Sáta Bartha József). 

RIMÓC: galambfaj, a melynek feje tolla sima, 
s a mely nem kering, midón száll (Szeged és 
vid. Nyr. 1.426; Kálmány L. Szeged népe 1.215). 

RIMOG (rimmog Alföld (?] Nyr. XV.188): 
rimánkodik (Háromszék m. MNy. VI.346; Vadr. ; 
Gyórffy Iván). Hiába is rimmogsz, nem kapsz 
semmit (Alföld [?] Nyr. XV.188). 

[RDtPÉL]. 

el-rimpöl: elrongál (Nógrád m. Nyr. V.181). 

RINGÁL : ringat. Bölcsőbe ringálom (Torontál 
m. Egyházas-Kér Kálmány L. Szeged népe 
III.215). 

RINGALLÓ : ringló (Veszprém m. Várpalota 
Nyr. XXI.477). 

RINGAT (bringáim Palócság Tsz.). 

RINGÁZ: ringat (Pest m. Kassai J. Szókönyv 
IV.228; Heves m. Névtelen 1840). Bőcsőbe rin- 
gázom (Torontál m. Száján Kálmány L. Szeged 
népe II. öi. 

RINGÓ (ringaó): kis szék, a melyről az ágyra 
föllépnek (Palócság, Apátfalva Nyr. V.384) [vö. 
rengő]. 

[RINGY|. 

ringy-rongy: hitvány, becstelen. Hingy-rongy 
ember (Szilágy-Somlyó Nyr. XVI.286). 

RINYA, RINNYA : vízeres, süppedékes, vize- 
nyős hely (Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ig- 
nác 1841). 

RIOG : rikoltoz (Somogy m. Simonyi Zs. Tüze- 
tes M. Nyelvtan 1.413). 

[RIOGAT], RIJJOGAT.REJOGAT: l.rij jogát: 
ec (Pest m. Tinnye Nyr. VII.43); 2. rejogat: ri 
asztgat (Csík-Szentgyörgy Fejér József). 

19* 



991 



KIÓKA RII'Ríi 



RIPINC I 



996 



mög-riogat, raög-rövogat 1. 
iiben megriaszt (Székelyföld Kin Mihály); 
2. mégrfvogat: megdorgál (Dunántúl N\ 

RIÓK A (riróka Fehér m. Rj óka 

Szeged Tu.): l. rióka, rívóka: olyan gyérei 

a könnyen áll • sírás, a ki sokat 

(Fehér m. N \\ .188; 

Háromeiék m. MN> őrffy 
Iván); a. rívóka. viihólyag a testen (hydatis) 
(Sieged Tar). 

RÍP:1. derekasan, erővel ial vmit. 

Jól jed, ne hadd! Rijn « táncot illárom- 

aiék dl Vadr.); 2. üt. Ríj ry Bnyed vid. 

László János). 

el-rip, el-rip: 1. derekasan, erővel, ügyesen 
végei el vinit (Székelyföld Kiss Mihály). A 

te: elmondta, 
elfújta (Síékelyföltl Kriza). Jól ,1, ,. 
eljárta (Háromszék in. Vadr.); 2. elcsen, ellop 
(NÍsgy-Enyed vid. László .lános). 

RIP-BOP, REPP-ROPP i/>sz (Sze- 

ged J21; Csaplár Benedek). Hipp-ropp, 

megosztoztak rajta (Debrecen Nyr. VII : 

RIPACS: l. himló (Balaton mell. Tsz.); 2. 
kanyaró (Balaton mell. Tsz i: 3. himlőhely (Vas 
m. Tsz.); 4. sebhely (Vas m. Tsz.). 

1. RIPAKOD-IK: iparkodik (Nagy-Kúnság 
Nyr. XVI.474) |vö. /. reprked-ik]. 

RIPAKOD-IK : haragosan lármáz, veszek 
szik, felesel <»rós és vid. Pap Károly; 

-kémét Király Pál; HódmeiA-Váaárhely Nyr. 
IX.92; Rimaszombat vid. •). 

rá-ripakodik: rárivall, ráförmed (Fehér m. 

Wolff Béla; Alföld Nyr. XV.188; Kecskemét 

ly Pál; Békés m. Nyr. XVII.:: l8 ág 

Nyr. XXII 79; Rimasiombat vid. Nyr. X.89 [itt 

1]; Hegyalja Kassai .). Szókönyv 11.128; 

IV 238). I.iripakottam asztán istené'ssen (Nagy- 

Kórös és vid. Pap Károly). A hogy ráripakodoit 

a zOsvárth %r, ugy elhallgatott, mind a h<n 

nagypeintékén (Qömör m. Otrokocs Nyr. XXI. 

•gyík a zemberre (<i<imür ni. Majom 

Nyr. XXII. 572) Kft). 

RIPAKSZ-IK: haragosan lármáz (Hódmezó- 
Váaárhely Nyr IX.92). 

RIPASZKOD-IK: kapaszkodik, fogódzik (Ba- 
ranya m. Be XVIII 47 

RIPAT: piszok, szenny, mocsok (Palócság 
•; Bartha József). Csupa ripat az 
arcod; mért nem mosod még? (Qömör in. 
XXI 11.95). 

RIPATOS: piszkos, szennyes, mocskos (Palóc- 
áig Nyr. XXII ?'.»; Bartha József). 

|RD?ÍO). 

ripög-ropog (ripig-rupaa Tolna m. Sárköz 

Nvr. IIJ. 



RIPINC: fodros nalag (Alsó-Baranya. 
Nyr 

RIPÓ: ripacsos, tümlóhe n, Tsz.). 

RIPÓK . m. Kassai J. Szók.. 

RÍPOL (ribol Kis Kun Halas Nyr. ' 
nar m. Nagybánya Nyr. XI 

mi Bábakői. 
Sarkán) Nyr. jr.vm.191 ; Vas .... Kemene*- 

:tl|.i, Balaton oíell., Pápa Vid. Tsz.; Fehér m. 

I 

nedek. Szinnyei JózseO: koptat, saagL 
(ruhát). | <<l oszt a 

in, mer ingyen adják ám! (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

i-rípol, el-ríbol: 1. elkoptat, elszaggat, el 
löglova | vásott. Biilaj ; 
ha vasbú vóna is a ruhája (Csallóköz Csa; 
Benedek), /v/y hü alatt a ruhát 
(Matyusfölde Nyr. XX.328); 2. elkölt, elpocsel 
elveszteget, elpazarol. Kripúta a egész in 
(Pozsony in. Tárnok Nyr. IX.-J-h. 

RIPPADOZ: sikong, riadoz, kiabál, ujjong 
(Székelyföld Tsz.; Kriza; Udvarhely m. Vadr.; 
Nyr. VIII.478; Háromszék m. MNy. VL847; Há- 
romszék m. Szotyor Győrflfy Iván). [Ugyan b\ 
iii'tt nem adattál hirt csak egy n is? 

mondják a váratlanul érkező kedves vendégnek]. 
Jobb így. Nem adnám sokért, hogy most így 
fok (Udvarhely m. Vadr.). 

RIPPENT: csap. Ma jól pofon rippentelek! 
(Háromszék in. Vadr.) [vö. 1. rittyent]. 

RIPPOGTAT ■■ri'ndoz (Udvarhely in. 

Olasztelek Nyr. XV.oTti). 

REPSZ-RAPSZ (rips-raps Del VII. 

t-raps Mezőtúr Nyr. VHI.l89)i |hirtelen 
össze- v. szétkapkodás, elfogyasztás kifejez- 

szétkapkodták (Félegyháia Nyr. VI 
43). Réps-raps: hirtelen összekaph el- 

fogyasztották (Mezőtúr Nyr. VIII 

: fogyott el minden (Székesfehérvár N 
VÉL430). A minap licitátok a Pergel zsidónő. 
mire oda ssörkölőetem, má minden szra 

ment (Veszprém Nyr. VIII. 

.sz rips-raps, osztozkodunk rajta (Deb- 
recen Nyr. VII.328). Csak ugy min- 
denből kiforgatták a szerencsétlent (Szilágy-S 
lyó Nyr. XVI.. 

IRIPSZRAPSZOL]. RIPSRAPSOL: pocsékéi 

(el-) (Nagykunság, Tarkeve Nyr. VIII. 4» 

1. RISKA (Veszprém Zolnai Gyula; 
Ilosvay Vilmos; Kis-Kún-Halas N 
Bajdá-Siovál 

Hétfalu KiraK Pál; rtoka Háromszók m. M 
Háromszék ni.. 
: 1. riska, roska, róska: piros, 
henyeges (tehén, macska) (Hegyalja Kassai 
Ssókönyv l\ i romszék in. 






KISKA RI8ZÁL 



RISZÁLÓ— R1TYÓ 



296 



Háromszék m., Erdő vidék Vadr. 182; Brassó m. 
ilu Király Pál); 2. risku: vörhunyeges v. 
sárgaszórú, kicsiny, kurtaszarvú, jól tejelő tehén 
(Cegléd Ilosvav Vilmos; Kis- Kun Halas Nyr. 
/.ovát Nyr. XXVI. 189); 8. ridta: 
siller-bor (Veszprém m. Zolnai Gyula). 

2. RISKA: cigányasszony (Komárom m. Al- 
más Bódis8 Jusztin). 

[RISKÓ). 

riskó-gomba: sárga gomba (Háromszék m. 
Gyórffy Iván). 

RISTÜNG: rend (ruha). Egy ristung ruha 
ióháza (? talán Zala m. Erdóhát| Nyr. XI. 

1. RISZA: rossz erkölcsű személy, kül. nő- 
személy (Vas m. Pálfa Nyr. XXV.576) [vö. riha]. 

[2. RISZA, RICA). 

[Szólások]. Eltette a riszát: elszaladt (Nagy- 
kunság Nyr. 11.274). Elhordta a ricát: oo (Szé- 
föld Kiss Mihály). 

RISZÁL (ricál Székelyföld Tsz. ; Kiss Mihály ; 
Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 332 ; Három- 
szék m. Kis-Borosnyó Nyr. XVI.48; Csík m. 
1.175): h ricál: cibál, tépász, rángat, 
ráncigál (hajat) (Székelyföld Kiss Mihály; Csík 
ni. MNy. VI. 175); 2. ricál, riszál: ráz (Alföld 
Bereg-Rákos és vid. Pap Károly; 
8zékelyfóld Kiss Mihály). Riszálja (ricálja) a 
farát : mozgatja, rázza, hányja-veti (járás v. tánc 
közben v. mikor szitál) (Vas m. Horváth József 

9; Tolna m. Tsz.; Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
474; Békés m. Balog István; Hont m. Nyr. VI. 
271 ; H< nyalja Kassai J. Szókönyv 111.378; Szó- 

föld Tsz.; Kiss Mihály ; Udvarhely m. Vadr.). 
De riszája a farát! [mondják hetykén járóra] 
(Bare m. Nyr. 111.276). Ha úgy tudnál szitálni, 

I a farod riszálni! (Csongrád m. Arany - 

lai NGy. 11.112). Ha ugy tudnál szitálni 
mind a farod ricálni! (Udvarhely m. Keresztúr 
// úgy tudna sétálni [? nyilván 
hiba e h. szitálni], mint a farát riszálni! (Hajdú 
in. Nyr. VTL179). Hiszájja magát: különféle tisz- 
tességtelen mozdulatokat tesz (Kassa vid. Nyr. 
XV 11.285). liicál a leány: mikor tánc közben 
jobbra-balra forgatják (Háromszék m. Kis-Bo- 
rosnyó Nyr. XVI.48); 3. riszál: rostál (Nagy- 
Kunság Nyr. XVI.474); 4. riszál: nyiszál, életlen 
késsel vág (Soprony m. Nyr. V.425; Vas m. 
;it!i József 1839; Zala m. Tapolca Nyr. 
Vm.469; Tolna m. Tsz.; Heves m. Kápolna, 
Kompolt, Abaúj m. Szikszó Király Pál; Gömör 
m. Tsz.; Bereg-Rákos vid. Pap Károly). 

[Szólások]. Ebbe csak nem riszálom az eszemet 
[mondja pl. az, a ki vmely érdektelen dologra 
eggy általában nem tud visszaemlékezni] (Veszp- 
rém m. Nyr. 1V.229). Riszál az eső: szitál, szetn- 
zik, aprózik (Bács m. Nyr. V.471). 

mög-ricál: megcibál, megtépász, megrángat, 
megráncigál (Székelyföld Kiss Mihály). 



RISZÁLÓ: életlen rossz kés (Vau in. Horváth 
József 18:W). 

|RISZÁLÓD-1K|, RICÁLÓD-IK : ráncigál (Csík 
m. MNy. VI. 175). 

RISZKOL: marakodik, veszekedik (Bereg- 
Rákos és Munkács vid. Pap Károly). 

[RISSZj. 

rissz többe: rossz. Rissz-rossz 16 (Csallóköz 
Nyr. 1.378). Risz-rosz meszelő (Torontál m. 
Ó-Sz.-Iván Kálmány L. Szeged népe 111.65). 

RISSZANT (Balaton mell., Vas m. Kemenes- 
alja, Pápa vid. Tsz. ; rosszant Balaton mell. 
Tsz.): hirtelen, eggyszerre, eggy rántással (el- 
v. le-) metsz v. (ketté) hasít. 

RISSZENT: m (Háromszók m. MNy. VI.347; 
Vadr.; Gyórffy Iván) [vö. csisszent, nyisszent]. 

RITÁK: a cséplés után maradt apró, zsup- 
pokba nem köthetó szalma (Baranya m. Mecsek- 
hát Thomaer Ignác 1841). 

ritak-szalma : <v (Baranya m. Mecsekhát Tho- 
maer Ignác 1841). 

RITKA {retka Baranya m. Ormányság Tsz.; 
retka, rétká Rozsnyó vid. Nyr. XVII.476; XVIII. 
454): eggy tincstekerék a gombolyagon. Egy 
ritkával megvarrhatod (Székelyföld Nyr. 1.281 , 
Háromszék m. Kiss Mihály). 

RITKÁNYOS: iszákos, részeges (Székelyföld 
Nyr. XXV.48) [vö. itkányos). 

RÍTOK: hiány, kivágás, csorba (Csík m. 
Gyergyó-Ditró Nyr. XII.282). 

RITYÁLÓD-EK: tréfásan kötekedik, gúnyo- 
lódik, viccelődik (Udvarhely és Csík m. MNy. 
VI. 174; Udvarhely m. Siménfalva Nyr. XXVI. 
44). Maga ne rityálódj annyit! (Háromszék m. 
NyK. 111.18) [vö. rityolód-ik]. 

RITYÁLÓDÓ : tréfásan kötekedő, gúnyolódó, 
viccelődő (Háromszók m. Vadr. 514b; Erdóvidék 
Tsz.) [vö. rityolódó]. 

RITYÉGTET: lötyögtet. Rityegteti magát: 
lotyögteti magát (a vén ember, mikor táncol) 
(Háromszék m. Kriza; Vadr. 514b [itt ritti/x/t.ii 
hiba; a közlő kéziratában rityegteti áll]). 

RITYI: kurta lábú és vastag testű (leány, 
tyúk) (Udvarhely m. Vadr.). 

RITYÓ, RICSÓ: m (Háromszék m. Kriza; 
Vadr. 514b [itt rityi mint háromazéki szó hiba 
a kéziratbeli rityó helyett]). 

RITYOLÓD-IK rityálód-ik (Székelyföld Kiss 
Mihály; Háromszék m. Tsz.; MNy. VI.174; Há- 
romszék m. Zágon Nyr. XXVI.44). 

RITYOLÓDÓ rityálódó (Háromszék m. 
Vadr.). 

RITYÓ: fejkötó (Hajdú-Szovát Nyr. XXVI. 



>'IU 



Rím MTTYÓ 



RITTYÓf KIZAMoP IK 



:tiHi 



rittY: ostorpattanás (Háromszék m. MNy. 
vi.:í47; Vadr.; Qyórfrj hn 

RITTYÉQ: i. iái oHtor. a MÖvóuék) 

(8sékrlyiold Tsz. ; Kiss Mihály: Háromszék m. 
Vad: Neki az ördögök az erdőnek, nyírni 

Kft U; zúgott, rittytgitt, recsegett (Háromsiék 
n Vadr. 897); 2. cuppog (a dagasstó keié a 
téaitában, a ló lába a sárban, as agyagtaposó 
lába stb.) (Ssékelyföld Kiss Milml 

16-rittyög: lepattog (as abroncs a hordói -l. 
a megtüsesedett cserép égéskor a tódéiról, a 
sűrűn hulló mennykő as égből, a jégesó l 
délre) (Ssékelyföld Kiss Mii>>: 

széllyel-rittyég: ssétpattog (a földhöz vert 
cserép- v. üveg-edény) (8sékelyfoU Kiss Mihály). 

BITTYEQET : pattogtat (ostorral) (Ssékely- 
föld Nyr. V.568). 

RITTYEGETŐ: ostor (Háromszék m. MNy. 
V1.847; Gyórffy Iván). 

RITTYEOŐ8: cuppogós. [A har* :ka] 

jó rittyégősön fii kezd n keverő után váladozni 
az üst ódáidról (Háromszék m. Vadr. 398). 

RTTTYEOTET : pattogtat (ostorral) (Székely- 
föld Tss. 317b; Háromszék m. MNy. VI.347). 

1 RlTTYEN : pattan (Székelyföld Kiss Mihály). 
A sóbálvány egy istenes nagyot rittyent, h< 
repedt (Ssékelyföld Arany-Gyulai NGy. 111.331). 

(2. RlTTYEN). 

rittyen-rottyan : több Ízben fingik. [Ilyenkor 
ritty-rotty szóval utánozzák a hangot] (Szauna r 
m. Nagybánya Nyr. X.334; Katona Lajos). 

1. RITTYENT: 1. pattant (ostorral) (Székely- 
föld Tsz.; Kiss Mihály ; Háromszék m. MNy. 

17: Vadr. 514b; Nyr. VJJ'.i; Háromszék m. 

n Erdélyi Lajos) fi eggyet^ sógor! 

lldvarlnly in. N\r. IV ,81). IJ'Shn ostora, sej ön 
a csapója, egyet rittyent rélle, s elszalad a lova 
(Háromszék m., Erdóvidék Vadr. 163); 2. csap, 
vág. Ojan mókán mészáros még nem születött, a 

< a porba né rittyentsön (Udvarhely m. Nyr. 

1 ). Pofon rittyent (Ssékelyföld Kiss Mihály ; 
Hárorassék m. MNy. VI.347; Vadr. 514*) [vö. 
rippent]. 

oda-rittyent : odacsap, odavág. Úgy odarity- 
tyenté \egy bikfa tőribe], hogy jó nagyot döndült 
(Háromszék m. NyK. 111.15). 

2. RITTYENT: fingik (Kolozsvár Pap Károly)- 

oda-rittyent: oda fosik (Szatmár m. Nagy- 
bánya Katona Lajos). 

|3. RITTYENTI. 

|Ssóláaok|. Rittyentöm magamat: eleblábolok, 
odább állok (Udvarhely m. Nyr. IV.81). 

BITTYÓ. L rosss tejföl (Kis Kún-Halas Nyr. 
2. ondó (semen virile) (Vas m. Tss.; 



Balaton mell. Tss.; Horváth Zsigmond 1884; 
Somogy m. Nyr. X.47 

RITTYÓZ: i d (Kolozsvár, Ssékely- 

föld Paj >: 2. ]rittyó;-ik'! f ]: m.-i 

van (Vas m. Tss.; Horváth József 183 

RITTYÓZTAT: onanizál (Vas m. Tss.; II 

RIV ADÓZOTT: repedezett (pl. kissáradt tó- 
fenék) (Alsó-Csallóköz Kóssa Albert). 

HIVAKOD-IK 

ré-rivakodik : rárivall, ráförmed (Somogy B. 
Visnye Nyr. XV1I.834) Ha az ember rá 
kodik . . . (Tolna in. Sár-Sz.-Lőrinc Nyr. II! 

' <>ggy így az (Cegléd Ilosvay 

Vilmos) [vö. rá-ripakodik]. 

RIVALKOD-IK (Csallóköz Csaplár Bene<! 
rivajkod-ik Zala m. Tapolca Nyr. X.476; 
kod-ik Repce vid. Nyr. XX.410): sivalkodik, 
sikolt. 

föl-rivalkodik: fölsikolt. Álmában úgy / 
valkodik szegény gyermecske, mintha nyavalya 
törné (Csallóköz Csaplár Benedek). 

RTVANCS: jégesó (Hol? Tsz.). 

RÍVÁS (réás Somogy m. Szőke Dencs M 
III.J31; Somogy m. Kis-Korpád Nyr. XXV. 
Belsó-Somogy Nyr. XXV. 174; révás Dráva mell. 
Kopács Nyr. XVI.41; riás Vas m. őrség N 
IV.472; VII.372). 

RIVASZKOD-IK: rivall, kiált (Baranya m. 
Csúza Nyr. XV1II.478). 

rá-rivaszkodik (Alföld Nyr. XXA**-, rii-riras- 
kogyü- Palócság Nyr. XXIL79): rárivall, rá- 
ied. 

RIVATAO: hideg és szeles (idő) (Háromszék 
m. MNy. VI.347; Győrffy [vén). Hizony crt 
rivatag idő (Alföld (?) Nyr. XV 

[RÍVÓ]. 

rió-kánya: olyan gyermek, a ki mindig 
lass, te riókánya! (Zala m. Szepesd N 
XV II. 284). 

RÍVOQÁL: sírdogál. A hogy ott rívogá ma- 
gába, belép hozzáj' az ördög fia (Nógrád m. Ist- 
vánflfy Gyula). 

RÍVÓS {révós {?] Dráva mell. Nyr. VI 
révós Baranya m. Ormányság Nyr. 1.4 
Vessprém Nyr. IV.83). 

RIZA: elavult, gyenge (Arany osssék Bori > 
Samu). 

RIZÁMOD-DC (rizzamodni]?] Ssékelyföld 1 
26). 

meg-risámodik : megriad, megijed (Székely- 
föld NyK. X.336; Kiss Mihály: Háromszék m. 
Vadr.; Firtosalja Nyr. VI.324 (itt meg aélktl 






R1ZANK0D-IK KOCSKA 



ROCSKoi. ROG\ 



808 



ez nyilván hozzáértendő]). Megrizámodtak a lo- 
vak (Háromszék ni. Vadr.). Ezek ak kutya ka ha- 
lók egy darab csutaktól ugy megrizámodtak vala, 
hogy csak ék kiesi héjjá, hogy é nem kapák asz 
szekeret (Székelyföld Gyórfíy Iván). 

RIZÁNKOD-IK . 

meg-rizánkodik : cv (Székelyföld Kiss Mi- 

RIZNA: bányabeli kocsi, a melyet a kó ki- 
szállítására használnak (Zalathna vid. Nvr. XIII. 

RIZS (rizsa Tisza mell. Erdösi József; Tisza- 
8z.-Imre Nyr. IX.138). 

(RIZSÁ8). 

rizsás-katona : olyan katona, a ki már eggy- 
szer kitöltötte a szolgálati idejét (Bars m. Zeliz 
vi.l. N>r. XIV.288). 

RÍZSIKEL: hörög, sípol (a köhögós ember 
melle) (Borsod m. Sajó-Sz.-Péter Schröder Gvu- 
láné; (Hol? Nyr. XXVI.430). 

RÓ (róvni, megróttam Balaton mell. Tsz.; 
róYja, rovta Kolozsvár Melich János): 1. fejszé- 
vel róva vág (fatörzset) (Székelyföld, Háromszék 
m. Tsz.); 2. dob (kóvel, labdával) (Torda-Sz.- 
László Borbély József). 

isokj. Falut ró: a faluban kóborol, ház- 
ról-házra jár (Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. XXI. 

. Hója a falut: co (Csík m. MNy. VI.373). 

ia az uccát: az uccán csavarog. Sokat rovta 
a házunkat: sokszor volt nálunk (Kolozsvár 
Melich János). 

el-ró: fejszével róva ketté vág (fatörzset) 
(Székelyföld NyK. X.336). 

össze-ró: összeilleszt. Aptyuk, ródd össze azt 
a ferslógot (Fehér m. Nyr. XV.421). Hosszul 
volt összeróva (Rábaköz Nyr. XV.421). 

(ROBBANJ. 

(Szólások). Ott robbanni: eggyszerre ott teremni 
(Balaton mell. Tsz.). 

[le-robban]. 

(Szólások). Lerobbant az essö: hirtelen meg- 
eredt a szakadó eső (Zala m. Kóvágó-örs Ha- 
lász Ignác). Lerohbantt a rossz idő: <x> (Vas m. 
Kemenesalja? Kresznerics F. Szótár 11.100). 

meg-robban: eggyszerre ott terem (Balaton 
mell. Tsz.). 

ROBOG: 1. zuhanva dörög (Háromszék m. 
Vadr.); 2. dohog, zsörtölődik, haragosan lármáz 
(Szilágy m. Nyr. IX.505). 

ROCCSAN: reccsen (Bihar m. Kisháza Nyr. 
XXV 

ROCSKA (racska Komárom m. Fúr Nyr. 
XV III. 528): fogantyús v. eggyfülú faedény (vii- 



hordásra, lóitatásra, fejesre stb. való) (Veszprém 
vid. Nyr. XlX.f>7r>; Csongrád m. Nyr. VI 
Makó Nyr. IX.377; Török-Becse Nyr. IX 
Pest m. Kara Nyr. 3CXIV.885; Tiszafüred és 
vid. Kimuaeh Ödön; Palócság Tsz.; Hjt. XXII. 
79; Császár Árpád: Tóth Aurél; Vác Imv.'-iiyí 
Gyula; Hont in. Ipolyság Nyr. XÍX.96; Nógj 
m. Tolmács Nyr. XV. 1 48; Bars m. Nyr. X.l 
XVIII. 5S4 ; Heves m. Szóláth Tolnai Vilmos; 
Gömör m. Tsz.; Nyr. XX1H96; Rimaszombat 
Nyr. V.229; XV.474; XVII.574; Bihar m. Fúrta 
vid. Nyr. IV.182; Hajdú m. Nádudvar Nyr. VIII. 
234; Nagy-Kálló Nyr. XII.430; Hegyalja Kassai 
J. Szókönyv IV .243; Zemplén m. Tolcsva Nyr. 
IX. 480; Bereg m. Pap Károly; Beregszász Bó- 
kássy Sándor). 

ROCSKOL: gyűr (papirost, ruhát) (Háromszék 
ra. MNy. VI.347; Vadr.; Gyórffy Iván) (vö. rilcs- 
köl\. 

RÓDAL {ródál Székelyföld Nyr. V.424): fej- 
szével róva vagdal (fatörzset) (Székelyföld And- 
rássy Antal 1843; Háromszék m. MNy. VI.347; 
Vadr.; Gyórffy Iván). 

föl-ródal: föl rovogat. Hódold föl, hány zsák 
van (Alföld (?] Nyr. XV. 188). 

meg-ródal: 1. fejszével róva megvagdal (Há- 
romszók m. MNy. VI.340; Gyórffy Iván); 2. 
megver (Székelyföld Kiss Mihály ; Háromszék 
m. MNy. VI.340; Gyórffy Iván). 

rea-ródal: ráver (Háromszék m. MNy. VI. 
347; Vadr.). Jól réa-ródalék (Csík m. Nyr. V.468). 

RÓDALGAT: rovátkol (Székelyföld Kiss Mi- 
hály). 

(RÓDALÓ]. 

ródaló-féjsze (Székelyföld Kóváry László 
1842; ródaló-féjszit Háromszék m. Vadr. 430; 
ródaló-fésze Háromszék m. Vadr. 515a): nagy 
fejsze, a mellyel a fát róva kivágják v. a fa- 
törz8ököt róva több darabra vagdalják. 

RÓDIKÁL: rágalmaz. Nézz a tükörbe, ne ró- 
dikálj mindig! (Alföld (?) Nyr. XV. 188). 

|RÓG]. 

le-róg: fejszével róva apródonként kivág (fát). 
Lerógjá á fát (Szlavónia Nyr. XXIII.362). 

ROGÁCS: borjútartója a tehénnek (Fertó mell. 

MNy. III.405). 

RÓGÁL: kór (Bukovina Nyr. VI.525). 

ROGASZ (Göcsej Király Pál; Zala m. Hetes 
Ethnographia VHL97; Zala m. Alsó-Lendva vid. 
Nyr. XII1.332; roboz Somogy in. Nyr. XI X.l' 
gyékénysás. 

ROGOZSINA: gyékény (Brassó m. Hétfalu, 
Tatrang, Zajzon Nyr. 1I.Ő23; 111.373). 

ROGY (ragy Marosszék, Gernyeszeg László 
Zoltán) : a gátról lezuhanó víz (Székelyföld Kiss 






• IMNC 



KulluNci KOKK 






Mihály). A rogyh 
vásárh\i> HHy. VI. 847; Vad 

rogy-eses: v (8aékelyföld Kiss Mihály). 

HOOYADOZ|. 

le-rogyados: le-lerogy (Debre.en Nyr. VI. 

ROOYADT: tottyadt (Gyór m. Szigetköz N 

XIX : 

ROOTASZ: záporeső következtében bk 
és rothadásnnk indult (gabonaaaár) (Gj 
Márton Bódisa Ju 

ii Benedek). 

ROGGYAN: liirtelen rogy (Palócság Nyr. 

XXII 

meg-roggyan : megdűl. .1 kqjií .'/</#«» 

(Tolna m. Sar-Sz.-Lórinc Nyr. (11.87). 

|ROQYI|. 

lerogyi: |tréf.| pálinka (Nagy-KállÓ Nyr. XII. 

. 

ROHANC: zuhanó, siheder (Palóoaág, Apát- 
falva N\r. V.225; Bevés m. Bátor Nyr. VIII.88; 
Mátra m<: 

ROHANCOS: elhanyagolt, rongyos, ronda öl* 
tfl. linh'i, / (Szilágy in. Nyr. VL172). 

ROHASZT. nálad (Krdóháza \? talán Zala 
in. Krdóhát) Nyr, X 1.285) |vö. tokod, tokaji, 9. 
lohol]. 

ROHODA: 1. korhadt, rozzant, düledező, ro- 
soga. hitvány (Vau m. Kemenesalja Tsz. ; Szat- 
iii ;ir m. Nagybánya Nyr. XIV 
hoda ez a zágos (Dráva mell. Kopács N\ r. X\ I. 
573); 2. ronda, ocsmány (Vas m. Kassai •). 
könyvi) baköz, Pápa vid. Tsz.). Uohoda 

ember: ki\űl-i>elül megromlott, hitvány, piszkos 
ember (Kunazentmiklós Nyr. X\'.i7i: 3. lusta 
tanya m. Ebafa Kyr, XX. 267) [vö. rehőde]. 

ROHOQ: nagy lobogással és robajjal ég 
(Abaúj m. Baksa Király Pál; Szatmar in. Xagy- 
báliN ur. XI ■ 

8iatniár in. Patóháza Nyr. XVUL432; Marma- 
ros m. Vi8k Király Pál; Szilágy m. Kerekes 
Ernő) jvö. lohog\. 

ROHOM, ROHON (Kertó mell. MXv. II 
rokong |? alkalmasint hiba rokona holyett] Gyór 
X\r. XL480; Hermán O. Halászat k\: rokong 
Pertó mdl II. rman <). Halászat K.): a jég- 
alatti halászatnál az a rúd, a melyet lekről 
lékre tologatnak s a melynél a kihúzó 1 
• e van. 

rohony- lék : a jég-alatti halászatnál a két- 
oldalt futó, soros, apró lékek, ken 
át a háló vezérrúdját a jen alatt hajtják i Kertó 
mell. Hermán O. Halászat K.). 

ROHONC rokont (Oyór ni. Pinnyéd Hermán 
O. Halászat K). 



rohonc-hk lyór m l'innyéd 

flarmao 0. Halászat K 

ROHONCI: veszekedő. .1 /«»/» obb 

l'ség (Arad in. Hódos Koll 
mann Vilmos). 

ROHONYOS: I tt] halál /, a 

ki a vezért (rudat) tolja (Balaton mell. Hermán 
0. Haláai 

ROJBA: piros m] (16), i (Brassóm. 

Botfalu kinn. ' II 

534). 

RÓJTlKÁs kirojtozotl (pl. a 

ruha néle) (Torda Nyr. XVIII ' 

ROJTOSKOD-IK: i . . a be- 

szédjét (Székelyföld Kiss Mihály). 

RÓKA: rézgomb (Nyírség Cziinim-rmanii 
nos). 

|Szólások|. Rókát fogott .- m< 
ruha) (Hevei ni. Névtelen 1S4<>). / 

v (Hol? Tsz.), h 

Kassai 3. Bsókönyv PV.235). Ugyancsak »,, 
ám a rókái: ugyancsak ökrendezett 
in.t, Szeged Csaplár Benedek). 

róka-gomba: sárga v. éti vargánya (Udvar* 
hely m. Nyr. IX.236; Háromszék m. Gyórffy 
Iváu). 

ROKKA [ropka Nyitra in. Farkasd Tolnai 
Vilmos; Mátyásfölde CiF. V.582; Komárom m. 
Perbete vid. Qaaca <i<'/.a: Hont m., Peai 
Bugyi Király Pál) : L tekercs, csomó (fonnivi 
a mennyit eggyszerre kötnek föl a rokka 
lére) (Vas m. Kemenesalja Tsz.). Egy r< 

i i: 2. mindeo fonni- 
való (pl. len, kender) (Baranya m. Ormán} 
Tsz.); 3. motolla (Gömör m. Tsz.); 4. a borsaj- 
tóuak két fölálló rúdja \ e (Gyór- 

Sz. -Marton Bódiss Jusztin). 

rokka-föld: len- v. kender föld m. 

Ormányság Tud. Gyűjt. 1828. X.7I 

rokka-kocsi: kerékpál m.-ból t 

ember nevezte így, mikor 1 len látott 

eggyet: Nyr. XII.468). 

1. ROKKAN {rokkan-ik Somogy m. V 
Nvi. XV11.834): öaaiébb ereszkedik, alább 
(gabonarakás, szénaboglya; liszt, gabona \ 
mérő edényben) (Pápa vid. Tsz.; Ha 
zok m. Tsz.: Vadr.). M>> 
mada], <lr vutj rokkanik (Somogy m. Vii 
XVII 

el-rokkan: félivrokkan. félredűl (Háromszék 

DL Vadr. 4'.»7al i i "1- 

|le-rokkan]. 

[Szólások). ' ■'■' 

be talál állani a tél te : 

111.182). 






ROKKAN -RÓL, -RÓL 



\8-ROMI..\S 



MM 



mög-rokkan: 1 megdúl. A gabona mégrokkan 
(Tolna m. Sár-Sz.-Lórine Nyr. III -7); 2.'öbs/ 
ereszkedik, alább száll (gabonarakás, széna- 
boglya). Mögrokkant (a garmada] (Somogy in. 
:iye Nyr. XVII.884). Megrokkant a széna- 
búgja, az asztag (Háromszék m. Vadr.) [vö. 
mig-rékken, meg-rottyan\. 

[L>. ROKKAN]. 

el-rokkan: elszenderül (Háromszék m. MNv. 
Vadr. 497a; Gyórffy Iván), ügy elrok- 
m tót! (Háromszék m. Vadr.) (vö. 2. el- 
rekken]. 

ROKKANT: hibás elejú (ló) (Vas m. Keme- 
nesalja, Balaton mell. Tsz.). 

ROKOLYA (rokoja, rokola; — rokkoja Temes- 
köz Kalmány L. Szeged népe II. Bevezető XX. 1.; 
Csanád m. Batonya Kálmányj L. Koszorúk II. 
182; rokoj (?] Tolna m. Sárköz, Székelyföld Tsz. 
(kétségkívül sajtóhiba e. h. : rokoja)): szoknya 
(Balaton mell., Vas m. Kemenesalja, Pápa vid., 
Tolna m.' 8árköz Tsz.; Tolna m. Bátta Nyr. 
XV1II.384; Pest m. Szeremle Békássy Sándor; 
jszállás Nyr. XXI.144. 335; Nagy-Szalonta 
XV.470; Csongrád m. Ploetz 1839; Török- 
Becse Nyr. 1X.93; Balmaz-Ujváros Nyr. V1I.95; 
Hajdú Szovát Nyr. XXIV.587; Székelyföld Tsz. ; 
Nyr. 1V.236; Udvarhely m. Nyr. 111.512; Vadr. 
17; Peronra Miklós; Sz.-Udvarhely, Bethlenfalva 
N\r V1I.378; Háromszék m. Angyalos, Besenyő, 
Gidófalva Nyr. XVIII.574). 

rokolya-háló: vetőháló (azzal a külömbség- 
gel, hogy a szélén táskák vannak) (Székelyföld 
Hermán 0. Halászat K.; Kiss Mihály; Három- 
ul. Nyr. V.129). 

[ROKOLYÁZ]. 

[mög-rokolyás]. 

[Szólások]. Meg van rokolyázva [a fa]: körös- 
körül eggy darabban le van róla hántva a cser- 
kéreg, de a fölső végénél fogva még rajta van 
(Háromszék m. Dalnok Erdészeti Lapok XXII. 
669). 

ROKON (rokkon Vas m. Hegyhát Nyr. 1.467 ; 
Göcsej Nyr. X1I1.31 1 ; rokkony, rokkonyom, rok- 
konya Dunántúl Nyr. XVI.240; Soprony m. Rába 
vid. Nyr. XXVI.92; Göcsej Nyr. XIII.355 ; rokon 
Háromszék m. Vadr.; Nyr. XIII.311 ; Háromszék 
m. Orbai járás Nyr. VII.332). 

ROKUL : rokkan, lejjebb száll, összébb eresz- 
kedik (Háromszék m. Vadr. 524b; Csík m. MNy. 

vi.:;: 

le-rokul : lerokkan, lejjebb száll, összébb eresz- 
kedik (Székelyföld Kriza). 

•RÓL, -RÓL (/érám, tórád, /éra, /éránk, /éra- 
tok, /érők Vas m. Órség Nyr. VII.348. 418; 
raoVa Nógrád m. Istvánffy Gyula; riölik Csík m. 
MNy. VI.376; rióüik Csik m. Vadr. 515a; ri- 
ról& Moldvai csáim. N\r. IX.4:><». 482; rőll&m, 
-ad, -a. »tí//ik Háromszék m. Vadr. ; rd/ujja Zala 

anmmn i magyar taj-z<vtar n. 



m. Hetes Nyr. XIX. 576; Hetes, Dobronak Nyr. 
111.319; rdraja Göcsej |csak eggy szer hallotta 
a közlő] Budenz-Album 168; riíram, rtírad, rú- 
raja, rti/ank, ní/atok, nírajik Budenz- 

Album 170; róra Göcsej Nyr. XIII.354). 

RÓLÁS: összerovás (pl. két gerendavégnek 
ös8zerovása) (Bereg, Ugocsa m. Király Pál). 

rólás-hás: gerendákból összerótt faház (Bereg, 
Ugocsa m. Király Pál). 

ROLL: ró (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.214). 

ROMÁZ (romázni, romázÁs): [gyermekjáték: 
1. eggyik eggy kurta hegyes gyakát (fát) a he- 
gyével erősen behajit a földbe, a másik pedig 
ezt a kezében levő gyakával hajitólag kiütni 
igyekszik, hogy nyertes legyen ( földbehajtó- 
játék) (Háromszék m. MNy. VI.347; Vadr.; 
Győrffy Iván); 2. hegyesre faragott, fél méter 
hosszaságú pálcát feje fölött háta mögé dob eggy 
gyerek, s a másiknak addig kell a pálcát be- 
falnia, a meddig a földbe süllyedt; ha nem 
tudja befalni, a pálcát a hátára teszik, s vinnie 
kell eggy kiszabott helyig; ha leejti, kézzel v. 
zsebkendőn levő boggal addig ütik, mig a meg- 
jelölt helyre nem ér (Háromszék ra. Nyr. XIX. 
185)]. 

ROMRÓL {rompol Heves m. Névtelen 1840; 
Bars m. Zeliz vid. Nyr. XIV.288): L rombol: 
ripol, kíméletlenül szaggat (ruhát) (Balaton mell., 
Vas m. Kemenesalja Tsz.); 2. rompol: tör (ken- 
dert) (Heves m. Névtelen 1840). 

ROMINA, RUMINA: rom (Háromszék m. 
Kiss Mihály). Af fódindulás rominába dőjtbtte at 
toronyunkat (Háromszék m. Győrffy Iván). 

ROMTNCS: usgye ! vesd el magad! Álló, ro- 
mincs, elfutott (Szatmár m. Nagybánya Nyr. XIV. 
572). 

|ROML-IK). 

bó-romlik: 1. belefordul, beledúl, beleesik 
(árokba); 2. nagy bajjal bevergődik (külföldről) 
(Székelyföld Tsz.). 

el-romlik: lesoványodik. Beh naon éromlott 
ez a szegin fiu! (Soprony m. Röjtök Nyr. II 1.555). 

ki-romlik: nagy bajjal kivergődik. Csíkból 
kiromlani (Székelyföld Tsz.). 

lé-romlik: lesoványodik (Repce vid. Nyr. XX. 
416; Békés m. Balog István; Hont m. Páld Nyr. 
XIV.576). Leromlik a kutya (Bars m. Zeliz vid. 
Nyr. X1V.288). A lovainkak úgy leromlottak a 
sok strapába (Dráva mell. Kopács Nyr. XVI. 
432). Este, naplémönt utánn a zistállóbúl a ganéjt 
nem jó kivinni, mert al lovak leromlanak (Hód- 
mezó-Vásárhely Nyr. IX.87). 

mör-romlik: megbetegszik. Mérromlasz (Gö- 
mör m. Majom Nyr. XX 11.572). 

ROMLÁS: 1. vihardöntötte erdórész (Székely- 
föld Kiss Mihály); 2. otromba nacy, idomtalan. 



Mfl 



KOMI.OTT -RONGY 



\-RONT 



800 



Romiáé ember, ökör, bival 

otromba (Csík B rid Kiss Miliál 

romlás-fa: vihardöntötto fa (8iék. I\ föld Kiss 
Mihn! 

BOMLOTT: THiltt Romlott kutya (Hoves 

ROMMÁ: rokkant. Ez a pej a hdtüér* egé- 
szbn rommá (Dráva nu-11. Kopács Nyr. XVI 

ROMONYA ■■ romonya-szőlő (Bereg m. Der- 

romonye-esőlő:vmÍKÍlánvabbfajtaszólló (Hegy- 
alja Kassai .1. 8iók..ny\ IV. 11). 

I. RÓNA: Minság Nyr. XVI. 

Törteve Nyr. V.227; Szatmár m. Ecsedi- 
láp mell. Hermán 0. Halászat K.i. 

i RÓNA (róna |?| Baranya m. Nyr. III. " 
L kerékvágás (Baranya m. Tsz.; Nyr. 111.565; 
Baranya m. Ormányság Tsz.); 2. sekély ár- 
kocska (a milyenbe pl. vet* • meny magot vetnek) 
(Borsod m. S. Péter Schröder Gyuláné); 

8. ösvény, út (Krdóvidék Tsz.) [vö. kerék-róna). 

(Szólások). Biz a csak most is azon a rónán 
vagyunk mi, a mint előbb voltunk: ugyanazon a 
módon (Szeged Csaplár Benedek). Rónát jár a 
ló: kifarol (Baranya m. Nyr. III.565). 

RONCTKA : rongy, rongydarab, foszlány (Brassó 
m. Hétfalu Nyr. V.377; XVI.575). 

RONCSALÉK (Háromszék m. Győrffy Iván; 
roncsolék Háromszék m. MNy. VI. 347): törmelék, 
roncsolt hulladék [vö. vár-roncsai ék). 

RONCSOL: rout (Kalotaszeg, Zsobok Melk-li 
János). 

RONDA (londa Eszék vid. Nyr. VIII.279; 
Dráva mell. Nyr. V.472; Dráva mell. Kopács 
XVL984 481; randa Esztergom Nyr. IX. 
540; Nógrád m. Istvánffy Gyula; Cegléd Ilosvay 
Vilmos; runda Baranya m. Ormányság Nyr. 
1.424). — Runda: rossz erkölcsű (Baranya m. 
Ormányság Nyr. 1.424). 

RONGÁL (drongál Karancs vid. Nyr. XXII. 
48; vö. drangál?). 

(Szólások). Rongálta nejét: verte (Csík-Szent- 
Márton Nyr. XIX.43). 

RONOÁZ: rongál (Somogy m. Babod Nvr. 
XIII. 286). 

RONOOL: x (Csík m. Gyímes Nyr. IX.504). 

RONOT: pásskához hasonló nyújtott tészta, 
a melyet elóször megsütnek, azután megöntík, 
mint a perecet, s túróval, zsírral eszik (Borsod 
m Nvr XXVI.46). 

(Ssólások). Az egész lábafeje rongy, úgy elszur- 
káta a nádsort yo. Nem érdömős érte pénzt a 
mer a zegész kocsi rongy (Dráva mell. Kopács Nyr. 

XVI :, 



rongy-piac: ócska ruhákat áruló ószeresek 
helye (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

rongy-vár: ruhaazaggatn. ruháját nem kiméló 
(gyerek). Te rongyvár! (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

RONGYA : minden mosónemű, mosnivaló 
ruha, f.h.rnemú (Székelyföld Tsz.; MNy. VI 

17 1: Nvr. VHL616; Kiss M MidrassV 

tal 1848; Háromszók m MNy. VI IV. 

Kiss Mihály, Gyórffy Iván; 
Háromszék m. Uzon En! jos; Csík in. 

Gyergyó-8z.-Miklos Nvr. VT1L2Í9; DuMu m. 
H. -tialu MNy Y.:: 17: Moldvai <• J<)2). 

Rongyát mosni (Székelyföld Tsz.). Rongyát mos- 
tak (Háromszék m. Vadr. 131 
{iiját (Háromszék m. Uzon Brdélyi Lajos). 

RONGYÁS: fehérnemű-árus (Háromszék m. 
MNy. VI-U7: Va.lr. 515b; Gyórffy Iván). 

RONGYÁSZ : rongyszedó, rongykereskedó 
(Csallóköz Csaplár Benedek). 

RONGYIKA: ócska ruhahulladék, ruhafosz- 
lány (Alföld [?) Nyr. XV. 188; Háromsz.k m. 
MNy. YI.347; Gyórffy Iván). 

RONGYILA: a kinek nincs ép ruhája (Szol- 
nok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. XIII.331). 

RONGYOS: sovány, vézna (Dráva mell. M 
\ 1.43; Szlavónia Nyr. V.12; XXIII 

rongyos-bugyogó: forgácsfánk (Baranya m. 
Csúza Nyr. XVIII.382). 

rongyos-demjón : vmi szóllófaj (Tokaj ti 
XX IV. 192). 

rongyos-leves: tészta- v. tojásfoszlányokkal 
készült leves (Vas m. Órség Nyr. 11.563; Erdély 
Csaplár Benedek; Székelyföld Kiss Mihály). 

rongyos-zsidó : rongyszedó zsidó (Kecsk* 
Csaplár Benedek). 

(RONT; vö. ront). 

[Szólások]. Rontya a fejem a köszvény: haso- 
gatja, szaggatja, kínozza (Tisza-Dob Nyr. XXV. 
B8f). 

belé-ront: belevág (másnak a szavába), meg- 
akasztja (másnak a tervét, szándékát) (Három- 
szók m. MNy. VI.317; Gyórffy Iván). NY ronts 
belé másnak a beszédébe v. a .<• I (Csalló- 

köz, Székelyföld Csaplár Benedek). 

el-ront: 1. fölaprít, fólvág. Roncsd el a fát 

(Maros-Torda m. Maros-Bükkös Nyr. X.4S); 2. 

ilt. Roncsd el a forintot (Maros-Torda m. 

s-Bükköi Nyr. X.48). Ezt a bángót ro 

cl lejed uekem rézpénzel vaj piculával (Székeh 

Kiss Mihály); 8. elhasznál tam két tojást 

nla-Aranyos m. Gereml Nvr. XXII 
elrágalmaz, elidegenít. Égy vén banyó 
rám, hogy meggy ülőt az én bábám; érontó 
töllem, hogy kapja el más előliem (Udvariul 
Va.lr 









OKOL 



310 



ki-ront : 1. kitör. Járom, rontsd ki 
nyakút' (Szolnok-Doboka in. Domokos Nyr. XIV. 
>. A nyavalya háromszor kirontotta (Csik-Sz.- 
Márton Nyr. XI \ ntson ki a bt 

roinssék m. Kiss Mihály); 2. meglop. Kit ontot- 
ták i há;át (Moldvai csáng. Nyr. X.l'.l). 

meg-ront: megbabonáz, megbűvöl (Bereg m. 
Pap Károly). 

RONTÁS: 1. megbabouázás, büvölés-bájolás- 
sal ártás (Balaton mell. Tsz.). Rontás van a 
dologban (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XVII. 375); 
2. megbabonázó, megrontó szer (pl. ételkavarék, 
rongyba takart és az útra kidobott pénz stb. 
a melyről azt hiszik, hogy a ki rá- v. be- 
it v. hozzányúl, annak vmi baja támad) 
Nyr. 11.517; llosvay Vilmos; Heves m. 
Névtelen 1-40). RonUisba Aa^ " (Kis-Kún-Halas 
:. XIX.:; 

(Szólások|. Rontásba van: sebes a teste (Sze- 
ged vid. Nyr. 111.277). 

ROP : táncol (Pozsony m. Dudvág és Fekete- 

víz mell. Dnnénji László; Arad Xyr. VIII.281). 

(in jól ropja: járja (a táncot) (Székelyföld 

a a táncot (Háromszék m. Vadr. 

•.14b). 

ROP AJ: ropogás (Vas m. Órség MXy. V.131). 

ÍROPÁNT (Hajdú m. Xyr. XI.44; ropán Hol? 
Nyr. QL687): eresztő-gyalu (asztalosok és ácsok 

szerszámai. 

ropánt-gyalu : x (Heves m. Csépa Nyr. III. 
38 

tRÓPICA : lyukbaguritós labdajáték (Bács m. 
Új-Verbász Székely Sándor). 

ROPÓ : [?J. Nagy ropó. Kis ropó. Kobok ropó. 
Székelyek ropója. Veressék ropója [helynevek] 
irosszék, Szabéd Nyr. 11.428). 

ROPOG: korog. Éjjen nap mindég ropog a 
hasam (Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.. ",73). Ropog \ 
a hasa (Szatmár Vozári Qyula). 

ROPOGTAT: fingik (Szatmár Vozári Gyula). 

ROPOGTATÓ : jtréf.] derék. Jól áll a ropog- 
« (Erdővidék Xyr. IX.35). 

ROPPANTOTT : roppant. Roppantott megizzat- 
tam (Szatmár m. Patóháza Xyr. XIX.379). 

nagy fa (Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). 

ROSPONGYA: ronda (Csallóköz Baka vid. 
laplár Benedek). 

1 . ROST : l. rojt (vászon végén, gatyaszár 
alján levó fonalszálak) Hol? Tsz.); 2. a szövő- 
széken levó fonalaknak le nem szóhetó r 
a mely a nyüstökben és a bordában fönnmaradt 
(Udvarhely m. Olasztelek Xyr. XV.384) [vö.rustyd). 

ROST (roston Szatmár m. Nyr. VII.33). — 
rban, — roston: — ízben, -szer. Két rostban 



is voltam <>tt (Veszprém m. l-'ahián Gábor 1839). 
Egy rostba (Debrecen Sehönherr Gyula). Három 
roston is befűtöttem (Bereg m. Zolnai Gyula). 
Mán kit résfon etqpJft rajta (Szatmár m. 
VII.33). 

ROST (rost Veszprém m. Szentgál Nyr. III. 
85): rostély (Borsod m. Sajó-Sz.-Péter Schröder 
Gyuláné; Hegyalja Kassai J. 8zókönyv IV. 241; 
Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.-* 

[Szólások]. Ölég Pty kertre égy rost : elég eggy- 
:re eggy baj (Veszprém m. Szeutgál Nyr. 

III.- 

ROSTA {n~$ta, resta Baranya m. Ormányság 
Tsz. ; Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.382 ; Dráva 
mell. Kopács Xyr. XVI. 573; Baranyám. Okorág 
Király Pál; Palócság Nyr. XX1I.79; Mátra vid. 
Nyr. XXIV.384; Gömör m. Serke Nyr. XVIII. 
422; Hódmezó- Vásárhely Nyr. IX.86. 520; Sze- 
ged Xyr. VII.236; Temesköz Kálmány L. Sze- 
ged népe 11.232; Bereg m. Som Békássy Sándor; 
Tiszahát Nyr. V1II.177; Székelyföld Tsz.; Udvar- 
hely m. Vadr. ; Kiss Mihály ; résta [? talán hiba 
resta helyett] Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu 
Nyr. XII.429). 

rosta-ajj. Égy rostaajj búza: annyi búza, a 
mennyi a kirostálás után a kézi rostában marad 
(körülbelül fél szakajtó) (Cegléd llosvay Vilmos). 

ROSTÁL (rostál, restál, ris iánji Mátra vid. 
Nyr. XXIV.478; Tiszahát Xyr. VIII.177; Ugocsa 
m. Nyr. VIII.425; Csík m. Nyr. VII.472). 

ROSTÁT: untalan jön-megy, lót-fut, házal 
(Hol? Tsz.) [vö. lóstat]. 

ROSTÉLY (rosté Göcsej Nyr. Xni.309). 

ROSTIKA: rojtocska, foszladék (Háromszék 
m. MXy. VI. 347; Vadr.). 

ROSTIKÁZ-IK, ROSTIKÁDZ-IK : rojtosodik, 
foszladozik (Székelyföld Tsz.: Háromszék m. 
MXy. VI.347; Vadr. 515b; Gyórffy Iván). 

ROSTORA: tunya, rest, lomha (Göcsej, Reaa- 
n ek Xyr. XII. 189). 

ROSTOK (Veszprém Nyr. 11.134; Háromszék- 
in. Kiss Mihály ; rastag [katonai szó] Kreszneries 
F. Szótár II. 151; rastok Háromszék m. MXy. 
VI.356): útközben való pihenés. 

ROSTOKOL (rastagóni Zala m. Szepezd Xyr. 
XVII. 284; rastagol [katonai szó] Kreszneries F. 
Szótár 11.151 ; rostagul Vas m. Répce-Szent- 
György Xvr. X VIII.r,7-~, ; rostogó Somogy m. 
Darány Nyr. XXHL89): pihenőt tart útközben 
v. munka közben, szünetel, idózik. vesztegel 
iprém Xvr. 11.134: Alföld Xvr. XV.188; 
Kis-Kún-Halas Xyr. XV.380; Cegléd llosvay 
Vilmos; Szentes Xyr. VIIL331 ■ Tokaj Xyr. XXIV. 
Bereg m. Pap Károly ; Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos). Ott rastagoltunk (mondják a 
katonák] (Kreszneries F. Szótár 11.151). Látta 
má kigyémed is ott Barcson, hogy a dohánbeváttó 



:m 












mago:in <lött hogyan rwfoftf •• ' <>> még száz /. 
is (Somogj 11 \ 111.39). 

lö-rostokol: letelepszik pihenni. Ménnek, mén- 
dégének hetedhét országon w Aiíuní/h; wiá ndgyó 
mégekőtek; kát év vádonát -vádon mifte A 
lérostokoltak (Nógrád m. Megyer Nyr. VII.88). 

ROSTOL: pörköl (ércet) (Kapnikhánya és vid. 
78). 

R08TOLL-IK: rojtosodik, foszladozik (Három- 
Blók in. MNV Vi:U7; V:i«lr. 516b). 

RÓSTYA: köménymagos levee (Nyitni m. 
Pográny és vid. Drnovssky Ferenc 1841). 

ROSZÁTLÓD-IK : tágul, lazul (az ereszté- 
kekben ». romlik (Csik m. Qyergyó-Ditró Nyr. 
X 11.282). 

1 ROSZOO [>»cog Borsod m. Sajó-Sz.-Péter 
Selu iláué): (hangutánzó ige], Roszog pl. a 

cukor a fogak alatt, mikor rágják; a vászon, 
mikor repesztik; a répa, mikor fele-fóttilu-n 
a vas, mikor bór súrolja stb. (Vas m. Hor- 
> .József 1839; Vas m. Kemenesalja? Kresz- 
nerics F. Szótár 11.162; Hol? Tsz.). 

2. ROSZOO: kocog (a ló). Atyafi, jól roszog- 
nak a szürkék? (Csallóköz Csaplár Benedek). 

el-roszog: elkocog. [Atyafi, jól roszognak a 
szürkék?) Már biz azok úgy lassadjában csak cl- 
roszognak (Csallóköz Csaplár Benedek). Elroszog- 
nak a lovak (Szeged Csaplár Benedek). 

ROSZOOÓ : kezdó vége a vászonnak (Balaton 
mell. Tsz.). 

ROSSZ: 1. sovány (ember). De rósz maga! 
(Csongrád Nyr. VII.526); 2. fene. Egyen meg 
(ögyön mög) a rossz! (Baranya m. Patacs vid., 
Szeged, Csallóköz Csaplár Benedek). Hol a 
roszba jársz, kogy még sé kozod ászt a treőnyét ? 
(Abaúj m. Buzita Nyr. VII.519). Mi a rossz lelt 
ma tikUket? (Zemplén m. Deregnyó Nyr. XVII. 
414). 3. nyavalyatörés. Húsztá d görcs, lelte á 
roi (Szlavónia, Szt.-László Nyr. XXIII.363). Hogy 
a rósz törje ki azt a gazembert! (Abaúj, Borsod, 
Zemplén m. Király Pál). Hányszor szidott min- 
ket, mint a bokor, töretett a rósz r a!, átkozott 
(Torna m. Torna-Ujfalu Nyr. XVI 1.234) l 
belé a rossz! (Zemplén m. Deregnyó Nyr. XVII. 
227). Ugy elverte, kogy a rossz is érte bele: a 
nyavalya is kitörte (Csík-Sz. -Márton Nyr. XIX. 43). 

(Szólások). Rosszul beteg: nagyon beteg (Kis- 
Kukülló m. Ravasz Árpád). 

rosaa-baj: nyavalyatörés (Bereg m. Munkács 
és Bereg-Kákos vid. Pap Károly). 

rosaa-eredet : vadhús (az ember testén) (Szé- 
kelyföld Tsz. 105b). 

roaaa-ótalfi : rossz-étú. Rosszételü disznó (Kis- 
Kún-Halas Nyr. X\TII.r,71>. 



-féreg: nyú, pondró. A rosszféreg egyen 
meg! (Zala, Somogy m. Király Pál). 



rosBB-isü: rossz színben levó, sovány (Tisza - 

<)rs « ..-llr'li-k). 

rossz-nyavalya {rosz-nyavaja) : nyavalyatörés 
(Tominál m. Bsóreg Kálmány I. Őseged népe 
111.168; Palócság irtod, A! 

Zemplén m. Király Pál). A rosznyavaja kiüt 
/ (Torna vid. Nyr. XVU.824J (vö. csunya- 
nyavaja, nagy-nyavaja, nehéz-nyavalya, nyavalya], 

rossB-rügy : 1. rossz gyerek (Székely: 
l ír Benedek; Háromszék m MNv VI 
\'a<ir.). E/ftf >\ tan hajtott a kenyér, te rossz-rügyl 
(Alföld (? — alkalmasint hiba Székelyföld hel 
\\ i. XV. 188); 2. alávaló, erkölcstelen nőszemély 
(Székelyföld Tsz.; Csík m. Gyergyó vid. Kiss 
Mihály). 

rossz-seb (rosseb): fene, rákfene. Hogy 
rosz-seb egye ki! (Vas m. órség .\\r. 1.422). 
A rosseb egyen meg! A radai rosseb rág gyón meg! 
(Zala m. Tapolca Nyr. IX. 229). Rosseb egye még ! 
(Zala m. Nyr. XXIL480). Rosz-seb szállón rád! 
(Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. V.285). Egyen még 
a rosseb! Mi a rosseb: mi a fenel (Somogy m. 
Nyr. XVIII.239). Rossz-seb egyen meg! (8omogy 
m. Nyr. XXI 1.333). Hogy a rosseb egye meg! 
(Somogy m. Császár Árpád). Hogy a rosseb 
evett róna még! (Somogy m. Szőke-Dencs 
111.275). Üssön beléd a rosseb! (Veszj»i< in Király 
Pál). Egyen meg a rosseb! (Baranya in. Patacs 
vid. Csaplár Benedek). Te rosseb! [szidás] (Gö- 
csej, Nagy-Lengyel Nyr. XIV.140). 

rosszseb-tüske : xanthium spinosum (Bada- 
csony Földrajzi Közi. 1894.64). 

rosseböl: azt mondja vkinek, hogy a rossz- 
seb egye meg. Hallom, hogy 6 helön hogyan 
rossebölik a cselédöt (Somogy in. Darány Nyr. 
XXII.333). 

rossz-szél: szélütés. Rossz-szél érte (Székely- 
föld Tsz.). 

rossz-tevő: gonosztevő. Rosztevöje nem v- 
a hazának, mégis emondott engeu 
(Arad m. Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.168). 

rossz-törvónyü : gonosz. Rossztörvényü ember 
(Kecskemét Nyr. XIX.90). 

[rossz-világ), rassz-világ: a szabadsági 
ideje (Kis-Kükülló m. Szókefalva Nvr \V.144i. 

ROSSZÁN: e ggy et roszog [1. 1. roszog) (Vas m. 
Horváth József 1839; Vas m. Kemenesalja? 
Kresznerícs F. Szótár 11.162). 

ROSSZFÉLESÉG: erkölcstelenség, puráznál- 
kodás (Székelyföld Kiss Mihály). 

(ROSSZUL]. 

ó-rosszul : rossz lessz. Érosszút a gy> 

(Ves/pr.'in in. Almádi Zolnai Gyula). 

1. RÓTA (raóta): 1. raóta: kör (Palócság 
Ethnographia Hl \: a kési cs< 

gépek forgatóinál as a kiszabott idó, a mely 






RÓTA-RÓTT 



ROTYÓ B0VÁTKO6 



314 






eggy forgatásra (két kérésit 34—36 kéve 
kivetésére) elegendő (Bereg-Rákos vid. Pap 
Káruk); 8. róta: bizonyos kimért időmennyiség, 
a melyet a munkások aratáskor, csópléskor, 
kapáláskor stb, eggymás kost megállapítanak 
(Bereg-Rákos vid. Pap Károly). 

RÓTA (Komárom m. Ete Kóssa Albert; 
rdővidék Tss. ; rota Baranya m., 
Mármaro8 m. Kassai J. Saóköuyv IV. 243; [ka- 
r. V1.275): sereg, csapat, csoport 
(Mármaros m. Kassai J. Szókönyv 1V.243; Erdő- 
vidék Tsz.; [katonai szó] Nyr. VI.275). Rotábann 
v. rotával menni: csoportosan (Baranya m. Kas- 
sai J. Szókönyv IV.243). Rátával halnak az 
emberek. Rátával jön a felhő (Komárom m. Ete 
Kóssa Albert). 

[Szólások]. Rátával jő a fájdalom: [időközön- 
ként?] (Győr m. Tsz.). 

3. RÓTA: csomag (Brassó m. Tatrang Nyr. 

-'*)• 

1. RÓTÁS: a labdajátéknak eggy neme (Sze- 
ged vid. Nyr. IX.380). 

RÓTÁS. Rőtás eső: szakadozott, csak da- 
rabonként járó, bizonyos területnek csak eggy- 
eggy részére terjedő eső vagy meg-megszünő 
s derült idővel váltakozó eső, mely aztán megint 
megered (Balaton mell. Tsz. ; Vas m. Kemenes- 
alja? Kresznerics F. Szótár 11.163). 

RÓTAT: összeró (az előre elkészített része- 
ket bevágásaiknál fogva eggymásba illesztve 
csinál vmit, pl. asztalt, zsámolyszéket, kútkávát, 
koporsót) (Vas m. Kis-Cell, Háromszék m. Nvr. 
XV. 421). 

ROTHAD {rohad Csallóköz Csaplár Benedek; 
Pest m. Ráckeve Király Pál; lerohad Makó Nyr. 
XXIII.Ö78). 

[ROTHADANDÓ]. 

érothandó: rotbadékony. A ződ bocfa érőt- 
handá (Hont m. Helemba Nyr. VII.43; a .Lengyel 
László' nevű gyermekjátékban). 

ROTHADT (rohatt. Csallóköz Csaplár Bene- 
dek; Pest m. Ráckeve Király Pál; rotvatt Szi- 
lágy m. Hadad Kerekes Ernő): nagy, de puha, 
ien testű. Rothatt ember (Székelyföld Kiss 

Milmlyi. 

rohatt-sarok: az ég aljának délnyugati része, 
a merről az eső szokott jönni (Pest m. Ráckeve 
ily Pál). 

rohatt-szegle : v Rohatt-szegle felé borul, essö 
lessz (Csallóköz Csaplár Benedek). 

[ROTHUL], RŐTÜL : rothad (Székelyföld 
Kriza). 

[RÓTT]. 

rótt-fal: oszlopokon álló, keresztlécezett, sár- 
ral behányt fal (Tokaj Nyr. XX IV. 192). 



ROTYÓ, RÜTYÓ : kaka (Háromszék m. MNy. 
VI.332. 347). 

[ROTYOG]. 

rotyog-fotyog: rityeg- rotyog (a kása, a ká- 
poszta, mikor fó) (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 

X.334). 

rotyog-potyog : x (Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. X.334). 

ROTYOGÓ: [?] Szűröm ujja tele vagyon ro- 
tyogórá (Gyöngyös vid. Nyr. IV.379). 

ROTYOGTAT: L fingik; 2. szarik (Cegléd 
Ilosvay Vilmos). 

[ROTTYAN]. 

le-rottyan: leszakad. Lerottyant az ágy (Ba- 
laton mell. Horváth Zsigmond 1839). 

meg-rottyan: megdúl. Úgy látszott, mintha 
lábos vóna a búza, pedig a töviben meg van rottyam n 
(Dunántúl Nyr. XVIII.42) [vö. meg-rokkan\. 

össze-rottyan: összedűl. Összerottyant a kályha 
v. a ház (Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839). 

ROTTYANTOTT: [tréf] rántotta (Tisza mell. 
Erdósi József). 

[Szólások]. Ettél-e már tőlem rottyantottat? = 
[tréf.] tojásrántottát (Szeged Nyr. 1.272). 

[ROTTYANTOTTKA|,ROTYÁNTOTKÁ: rán- 
totta (Szlavónia Nyr. XXIII.360). 

ROVÁCKA: L rovátk ; 2. hajtás. Rováckán 
hamar elvásik a selyemkendő (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

ROVÁCKÁS : 1. rovútkos ; 2. hajtásos (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

ROVÁS (ravás Erdóvidék Tsz.; rovás Székely- 
föld NyK. X.336): L kerítés (Szolnok, Gömör 
m. Simonyi Zs. Tüz. M. Nyelvtan 1.498); 2. kút 
béllésfája (Heves m. Névtelen 1840) ; 3. anyajuh 
és báránya nyakába akasztott, hajszálig eggy- 
forma, fából faragott jegy (pl. palack-, fésÜ- 
stb.-forma) (Somogy m. Bertalan Alajos). 

ROVÁSOS. Egy rovásos föld (szántóban) = 
8 hold (Túrkevi Nyr. XVII.576). 

1. ROVAT: kis barázda (Hol? Tsz.) |?]. 

[2. ROVAT]. 

össze-rovat: összeillesztet, megcsináltat A 
kútkávát összerovattam (Vas m. Kis-Cell Nyr. 
XV.421). 

ROVÁTK (rovátck Hegyalja Kassai J. Szó- 
könyv IV.190; Hernád völgye Nyr. VI 10). — 
Kút rovátka v. rorátéka: kútkorlát, kútkáva, 
kútkerítés (Hernád völgye Nyr. V.110). 

ROVÁTKOS (rovátékos Szatmár m. Krassó 
Nyr. XV 1.335). 



8 1 1 












ROVATOL: rovátkol (Hegyalja Ka«Hai I 
í UNV ÍV.I'.HM 

ROVATOS. liovatos embör: a kinek sok van 
:t rováson (Baranya m. Ibafa Nyr. X 

JROVÁZJ. 

ki-rovás: kifarag, kirifráz. NM r„l 
vagy ím tH.uom.-zok m. Aran\ •Gyulai 

III _MJ». 

RÓZAN-IK: esillapodik. Hnyugszik (Csík in. 
Gyergyó-Ditró Nj 

ROZOA: atárai gally, rózso (Abaúj m. Név- 
telen 1839) |vö. rőzsgye]. 

ROZMARING (rozsmarint, rózsmarint Vú 

In-Ív in. Vailr 7: l 'dvarhelv ni. l-VIn'-r-Nyikó 
moll. Vadr. ll<>; I lófalva Nyr. VIII 

rtu«N<iriN-8sál Aranyosszék Nyr. IV. 237). 

[roimaring-ág]. 

rozmaringágra-fonott haj : négyágú hajfonat 
(Beregszász Békássy Sándor). 

ROZMARINQOS: rozmaringgal koszait már- 
tás (ünnepi i r dl Sziget) \1X. 
Vas m. Kemenesalja, Pál fa Nyr XXV.431). 

ROZOG lik (nehéz teher) (Székelyföld 

Kiss Mihály) [vö. riz?g\. 

ROZOGA : rozzant, düledező, gyenge lábon 
álló (Csallóköz Szinnyei József; Pápa vid. Tsz.; 
Cegléd Uosvay Vilmos). 

ROZONGAT (Székelyföld Tsz.; Székely-Ke. 
resztúr N\ r. XX1I.335; rózongat Erdó vidék Nyr' 
Vili. 188; megrózongat Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. III.309): L rózongat: szárnyával verdes. 
Rózongassák a búzát a madarak (Erdóvidék Nyr. 
VIII. 188); 2. rózongat: csendesen dorgál (Szé- 
kelyföld Tsz.); 8. rózongat: sérteget (Székely - 
Keresztúr Nyr XXII. 

meg-róiongat : szárnyával elver tété 

mind megrózong attak a búzát (Székelyföld Arany- 
<.>ulai NGy. 111.309). 

[ROZS]. 

ross-anya: anyarozs (secale cornutum) (Sop- 
rony és Vas m. N Bont ni. Nvr. V. 

Siilágy m. Nyr. IX.ŐÖŐ; Székelyföld Tsz.; 
Krisa). 

ross-búsa: rozs (Kis-Kún-Halas Korda Imre). 

ross-eró. Rozsérő körte rozzsal-érő körte 
(Somogy m. Nemes-Déd Nyr \ 1 '.25). 

rozs-féreg : a ló végbelében levó kukac (zab- 
féreg) (Tokaj Nyr. XXIV. 192; Székelyföld Tsi.). 

roms-olaj: (tréf.J pálinka (Erdóvidék Nyr. 
VIII.1H> 

roEssal-óró. ltozzsai-érö körte: barnavörös-Kzinú 
le, mely az árpára-érö után nyomban k 
késik (Zala m., Csallóköz Csaplár Benedek). 



RÓZSA (rójztáxu Hargita vid. Vadr. 96. 567; 
126; Szép 
111 ;si ; Brassó n Nyr Ul.378; rúzsa 

i ni l vasboróny Nyr. Jüll.193; Kecske- 
mét B69; Cegléd llosvav Vilmos: liokés- 
Sz.-Andra^ Nvr 111.383; horozsma Nyr. VII 
Orosháza Nyr. V1I.288: 8zeged vid. Nyr. 11.480; 
Bács m. Borsod N 10; Brassó m. Tatrang 
Moldva, Kiesse Nyr. 111 _MO,. 

rózsa-hal: barbus fluviatilis (Komárom I' 

maii (). Halászat K). 

rózsa-kortás : rosenkainm [uombkötó me 
szó| (Possony Nyr. XIII,- ' 

[RÓZSÁZ]. 

Irá-rÓBsás]. 

(SzólÚHok). Majd rád rózsázok én, m> 
majd rád borítom a vizes pokrócot (Göi 
m. Kelemór Nyr. XXI 11.1)5). 

ROZSDA (ri'zsda, rezsda Dráva mell. Nyr. VI 
43; Dráva mell. Ko] :{; Hód- 

mezó-Vásárhely Nyr. V.417; Csongrád m. A: 
Gyulai NGy, 1L220; Szeged, Heves m., Bereg 
m. Király Pál; Bereg m. Som Békása) 

ROZSDÁS [rizsdás Torontál in. Aforotva K ;i 1 - 
inany I,. Bieged népe 11.56; reezs sg m. 

Tiszahát Nyr. VIII. 177). 

RÓZSIRA: rózsácska (Udvarhely m. \ 

ROZSNICSE: piros apró szólló (Csik-Tusnád 
Melich -1:111. .sí. 

ROZSNOK (rosnyak Székelyföld N\ r. VI 11.515; 
rozsnok Udvarhely m. Nyr. IX.286; rozsnyuk 
8sékelyfóld Kiss Mihály; rozsm/nk Székelyföld 
Kiss Mihály; Udvarhely m. Nyr. IX.286): tm 
vadóc (bromus). 

ROZSNYÓK: fiatal, 3—4 öles legallyazott 
fenyóhusáng (pl. a milyenből a komlókaró ké- 
szül) (Háromszék m. Qelence Erdészeti Lapok 
XX 11.125). 

ROZSOL: a rozsot a buzaliol kiszedi (Három- 
szék m. Tsz.). 

el-rossol: elver, elpáhol (Háromszék m. L'zon 
Erdélyi Lajos). 

meg-rozsol: 1. a rozstól megtisztít (búzát) 
(8zékelyföld Tsz.; Kiss Mihály) ; 3. elver, elpáhol, 
megrak (Székelyföld Tsz.). 

RÖCSMÖG: ocsmáuy, uudok (Veszprém m. 
(Pápa Nyr. XV 1.576). 

|RŐP). 

[Szólások]. Szőtte a rőftyit: megszaladt (Ba- 
ranya m. Ibafa Nyr. XXII 283). 

[RÖFFEN]. 

rá-röffen: rátámad. Úgy rám röffentek, mintha 
én volnék az oka (Alföld Nyr. XV. 188). 






RÖPÖG-RÖír 



RÖGZ-IK— Rf>k<"»SY'">D-lK 



318 



RÖFÖG (réffg Székelyföld Kriza): röhög 1 1 
varhely m. Nyr. VIII.473). 

RŐFÖL: nagyokat (róföseket) lép, fut, sza- 
lad, siet (Vác Divényi Gyula; Félegyháza 
\ I -,59). 

el-rófől: elsiet, eleblábol (Kisújszállás Nyr 
X X . 1 I m I i . E röf őt haza (Dráva vid. Ny r . X 1 1 1 .475) 

1. RÖG, REG (rög Somogy m. Szóké- Dencs 
: reg Baranya m. Nyr. XIV. 142: 
Onnányság Nyr. XXV.143): vmi állati dögös nya- 
valya (vértályog?). Rög szöktyön meg v. foggyon 
Somogy m. Szóke-Dencs Nyr. III.275). Reg 
fusson el rebedeggel! (Baranya m. Nyr. XIV. 142). 
Reg futta S la dogod! (Baranya m. Ormányság 
Nyr. XXV.143) (vö. rögény]. 

RÖG: nyög, jajgat (Szatmár m. Patóháza 
XV 1.96). 

(RÖG]. 

rög-rég: rágcsál, rágogat (Csallóköz Nyr. I. 
378). 

RÖGÉNCS: 1. görcs, csomó (fában, deszká- 
ban); 2. görcs. Jaj, a rőgéncs húzi a lábom! 
(Somogy m. Király Pál). 

RÖGÉNY : marhák, disznók nyavalyája (torok- 
daganat, vértályog) (Zala m. Kresznerics F. 
8zótár 11.164; Balaton mell., Vas m. Őrség Tsz.). 
Rögény szökjön még (v. mög)! (Göcsej, Nagy- 
Lengyel Nyr. V.285; 8omogy m. Nyr. XIV.91) 
[vö. 1. rög]. 

RÖGÉNYES: nyavalygós, beteges (Zala m. 
Balaton mell. Fleischmaun Jenő). 

RŐGŐCSÖS: rögös, darabos (Csallóköz Nyr. 
L332) [vö. rigacsos]. 

RÖGÖLYÖS: [?] Rögölyös korhely (Vas m. 
Kemenesalja? Kresznerics F. Szótár 11.164). 

1 . RÖGÖS (röges Eger vid. Nyr. XVH.477). 
[2. RÖGÖS]. 

rögöB-rögtőn: rögtön. Várj, megyek rögös-rög- 
tön (Gyöngyös Király Pál). 

RÖGTÖN (rökkönt Nógrád m. Istvánffy Gyula; 
röptön Göcsej Nyr. XI.542; XII.95; XIIÍ: 
rötkön Somogy m. [eggyszer hallotta a közlő] 
: röttön Komárom m. Naszvad Nyr. 
IY.236; Palócaág Nyr. XXI.367; Szentes Nyr. 
VI 42; Szeged Kálmány L. Szeged népe 1.209; 
Bánffy-Hunyad Nyr. X.22). 

röttön-törvény: statárium. Mikó kigyütt a 
röttöntörvény, négyet akasztottak fó, pejig a javát 
ám' (Kis-Kún-Halas Nyr. VIII.84). 

RÖGVEST (regvest Baranya m. Drávafok 

Király Pál; rögvest Gyór vid. Nyr. V.522;Tata 

Király Pál; Nógrád m. Szirák Békáasy Sándor; 

lör m. Nvr. &VÜL604; Gömör m. Otrokocs 

Nyr. XX1.92: in. Majom Nyr. XXII 



Kis-Kún8ág Kimnach Ödön; Torontál m. Debe- 
lács Pap Károly; rögvest Somogv m. király 
Pál; Udvarhely m. Ethnographia VTI.84): rögtön. 

RÖGZ-IK: rögben (vértályogban ?) döglik (a 
birka) (Somogy m. Szóke-Dencs Nyr. II 1.231). 

RÖHEN (Vas m. Óreég Nyr. VII. 272 ; Göcsej 
MNy. 1.219; 11.415; Nyr. XIII.308; Nógrád m. 
Tolmács Nyr. XV.237; röheny-ik Vas m. Bögöte 
Nyr. XVI.93): rohan. 

(be-röhenj. 

[Szólások]. Beröhen a kaszálás: hirtelen beáll 
a kaszálás ideje (Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. 
XVI.573). 

[rá-rőhen]. 

[Szólások]. Ránk röhen az aratás : hirtelen be- 
áll az aratás ideje (Ipoly völgye, Kővár vid. 
Nyr. XVI.573). 

1. RÖHENCS: ihogó- vihogó, minduntalan rö- 
högő (Nagy-Kunság Nyr. 11.326 ; Makó Nyr. IX. 
377). 

2. RÖHENCS : [tréf.] suba (Szentes Nyr. VI. 
232). 

RÖHENCSI = 1. röhencs (Békés m. Balog 
István). 

[RÖHENT]. 

ki-röhent: kirohantat. Az isten két medvét 
kiröhentett az erdőbül [a prófétát kopasznak csú- 
foló gyerekekre] (Zala m. Nyr. XXV.379). 

RÖHÖGŐ: szőllőpásztoroknak süni rovátka 
kereplője, csörgő kelep (Hegyalja Kassai J. Szó- 
könyv IV.253; Tokaj Nyr. XXIV.192). 

RÖJTŐ (Balatonfüred, rütö Keszthely Her- 
mán 0. Halászat K.).- vesszőből font haltartó. 

RŐKÖL (rüköl Palócság Nyr. XXII.575) : han- 
gosan sír, bőg, ordít (Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. III.418; Kiss Mihály, Gyórffy Iván; Udvar- 
hely m. Kórispatak Király Pál; Háromszék m. 
Tsz.; Vadr.; Erdóvidék Nyr. IX.42; Csík m. 
NMy. VI.375). 

RŐKÖNY: penészfolt (pl. ruhán) (Borsod m. 
Sajó-Sz.-Péter Schröder Gyuláné). Rőkönyt kap: 
megfülled, megdohosodik, nehéz-szagú penész- 
foltokat kap (a zöld dohány [megbarnul], ha 
több ideig áll rakáson fűzetlenül; a nyirkos v. 
szennyes ruha [penészt kap], ha olyan helyre 
kerti, a hol a levegő szabadon nem járhatja) 
(Szatmár m. Szamoshát Nyr. X.140). 

rökőny-levegő (Szatmár m. Kapnikbánya és 
vid. NyK. 11.378; Háromszék m. GyőrfTy Iván; 
rőköny-levegő 8zatmár m. Kapnikbánya és vid. 
NyK. 11.379): bányabeli rekedt, fojtott, fülledt 
levegő. 

RŐKÖNYÖD IK, RÖKÖNYÖDIK (Gyarmathi 
S. Vocab. és Tsz. 23 la. uwzrökörzödöm hiba): fül- 



BI9 






\t-rót 



:tj«i 



led, dohosodik, poshad, rothadási) a k imlul (levegő, 
hus, todény, ruhaiu'inii. !ú. gaboaa stb.) (Sté- 
ged Tsz.; Ceaplár Benedek; Bntmár m. Bna 
hál Nyr. X.140; Biékelyföld Csaplár Benedek, 

iry Lásiló 1842; Udvarhely m. Kiss M,' 
H.m.mszék m. Tsz.; MNy. VI.347; Va.lr .; Kiss 
Mihály. Gyórffy Iván; Csik m. MNy. VI.876). 

(Szólások). Szegény feje, ei is rőkönyödik már 
| mondjak öreg emberre, régi épületre] (Sseged 
Csaplár Benedek). 

el-rőkönyődik: megijed, megszeppen, meg- 
riad (Nagy-Kunság Nyr. XVI.476). 

meg-rókőnyódik, megrökönyödik: 1. meg- 
reked, fojtott, fülledt lesss (a levegő) (Székely- 
föld Csaplár Benedek ; Háromszék m. MNy. VI. 
840); 2. megfúl lod. megdohosodik, megposhad, 
rothadásnak indul, nehéz-ssagú penészfoltokat 
i.recen Nyr. IX.207; 8zékoly fold Kriza; 
Udvariul v m Nvr. VI 11.478. 509; Háromszék 
m. N7K.fn.l6; Va.lr.; Kiss Mihály; Hol? Tsz.); 
megszeppen (Nagy-Kúuság Nyr. 
XV! ^y-Kórös Pap Károly; Zenta Schrö- 

der Gyuláné; Rimaszombat Nyr. XV 474; Szat- 
már m. Szamoshát Nyr. X.140; Bereg m. Pap 
ly; Udvarhely m. Nyr. VII1.473. 509 ; Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos). Szinté mérrökö- 
nyöttem, mikor a kis Laci kezében azt a kést 
méUdttam (Oömör m. Nyr. XXII.576); 4. meg- 
makrancosodik, megátalkodik (Csallóköz, Csong- 
rád m. Csaplár Benedek; Zilah Nyr. XV.430);5. 
megbolondul. Ne rökönyögy meg ! (Bihar m. Kis- 
háza Nvr. XXV.575). 

RÖKÖNYÖDÉS (Oyarmathi S. Vocab. és Tsz. 
rökörzödés hiba): a korhadáé kezdete (Nógrád m. 
IV. 24). 

BÓKON YÖDÖTT : korhadt (Székelyföld Nyr. 
IX 176). 

RÖKÖTÖL: bömbölve sir (Székelyföld Tsz.). 

RÖKÖNYÖS: makacs, csökönyös (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

RÖMPŐLY (>' mpől; — rempely Gö- 

mör n. Nyr. XXIIL96; Bchröder Qyuláné): fél- 
measzely (Gömör m. Nyr. XXI 11.95; Schi 

láné; Rozsnyó Nyr. VIII.566, Rimaszombat 
Nyr. Abauj m. Jászó Nvr. 1X.478; 

Torna m. Ruehietl Miklós 1839i Bukovina Nyr. 
VI.526). 

[RÖMPÖLYÖSj, REMPELYES : félmesszelyes 
(bádogmérték) (Gömör m. Schröder Gyuláné). 

RÖNKŐLY (Moldva Klézse N 8. 429; 

rönlő 8zatmár m. Nagybánya Nyr. X1V.573; 
rUnkő Bereg m. Pap Károly): L rönkő, rtinkő: 
levágott fatörzs darabja (a melyből deszk 
részelnek v. zsindelyt hasítanak) (Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. xiv g dl Pap Károly); 

tönköly: kistermetű és kövér 
mök férti v. nőszemély (Moldva, Klézse N\ r. 
- I 



RONT: ront (Bika 

RÖPDÖS {repdfs Palóeság XXI.809). 

RÖPDÖSŐ: kitollasodott madárli (Dráva mell. 
Nyr. Vl.43). 

IRÖPDÖZ], röbdöz iftpdfe (Vas m. Órsóg 

Nyr. VII 

RÖPÉNT: anyányi (madárli: a m már 

kinőtt a szárnya). / fécek tárgyakat, hó- 

uap fhozom ükét, mer má 1 m 'ielse 

és vid. Nyr. XV.573) | tye\. 

RÖPI - röpike (Pest m. Csanád Békássy 
Sándor). 

RÖPIKE: könnyű, kurta, bő női nyári ujjas, 
rókli, kabátka (Somogy m. Kis-Korpád 
XXV.94; Baranya m. Hegyhát Várad\ 
ranya múltja és jelenje 1.224; Tolna m. Győnk 
Nyr. V.379; Tolna m. Bátta Nyr. W1II 
Fehér m. Nyr. X.188; Király Pál Wolff Béla; 
Pest m. Rác-Almás Simonyi Zsigmond; Pest m. 
Csanád-Szeremle Békássy Sándor). 

RÖPINTYE: pelyhesedő madárfi (Somogy 
m. Szóke-Dencs Nyr. DL281) |vü. röpt'nt}. 

RÖPÖS: röpülni kezdő. Röpös veréb (Baranya 
m. Csúza Nyr. XVI 11.382). 

RÖPPENTYŐS: anyányi (madárfi) (Dunántúl 
Nyr. V.228). 

[RÖPPÖGETJ. 

ó-röppöget: elröpítget. / ette [a madár] 

a fiait (Zala m. Balaton mell. Sebestyén Gyula). 

RÖPTÉT: röpülni tanítja a fiait. -1 tüskebuj- 
káló, mikor az eper érik, akkor röj>t< I (Zala m. 
Nyr. XXV.379). 

RÖPÜL (repSl Palócság Nyr. XXI.809). 

RÖPÜLŐ (Győr m. Rábaköz Halász 
repüllő Kassa vid. Nyr. XVII.28". Pozsony 

m. Taksony Nyr. XV. 190) = röpike. 

repülő-Bsír : esúz ellen való orvosság (Ce^ 
Ilosvay Vilmos). 

1. RŐSTÖL: rántást csinál (Hegyalja Kassai 
lókÖnyv IV.254; Tokaj Nyr. XXIV: 

2. RŐSTÖL: untalan jár, nyugtalanul v. 
talanul jön-megy (Székelyföld Kiss Mihály). 

RÖSTÖLŐ (Székelyföld Tsz.; Kő váry László 
1842; Háromszék m. Vadr.; Tor« iszló 

Borbély József; rösköllő Kolozsvár Nyr. XV.520; 
röstöllő Kolozs m. Bmoaák N\r. XVI.328; 
XV1II.576): széles szájú csupor v. csésze. 

RÖSZÖG: (hangutánzó ige) Jiöszög, minta ló 
[az abrakért] (Vas m. órség Nyr. II 47 

1. RŐT (rojt Székelyföld Király Pál): \<irlu«- 
nyeges, a Tsz. ; Duna- 

!. 1 Hol? Tsz.). 



m 



RÓT-RÓZSB 



RÓZ8GYB-RUD 



322 






HÓT: puttony (Erdély Kassai J. Sió könyv 
IV.U,:, -255). 

BÖTE-PŐTB: dib-dáb, osekély értékű vmi 
(Veaiprém in. Devecser Bencsik Ferenc). 

BÖTYMÖL: koty vasit (ételt) (Zilah Kerekes 
Ernó). 

BÖTYÖO (Sümeg vid. Nógrádi J. A sümeg- 
is 24; Békés m. Nyr. III.525; rgtyFg 
g viii Nógrádi J. A stimegvid. nyelvjárás 
röhög. 

RÖTYÖK : hasugság (Somogy m. Nyr. 11.877). 

RÖV: rövid (Udvarhely m. Havasalja, Csík 

m. Vadr.). 

RÖVEBB: rövidebb (Székelyföld Andrássy 
Antal 1848; Marosszék Nyr. 1.136; Udvarhely 
in N\r. 01.513; Udvarhely m. Havasalja Vadr. 
515b ; Csik ni. MNv VI.219. 347; Vadr. 515b; 
Nyr L186; «iyórffy Iván). 

RÖVICKE: rövid (Baranya m. Csúza Nyr. 
KVHL88S 

RÖVID (rivid Moldvai csáng. Nyr. IX.482): 
alacsony. Rövid ember (Siabolcs m. Kis- 
Besenyód Nyr ÍX.137). 

rövid-halási: orozva halászó (Tisza- Abád- 
Sialók Nyr. IX. 144). 

rövid-ló: kevés lé (pl. tokány v. paprikáshús 
leve) (Sieged, Bánság, Erdély Csaplár Benedek). 

RÖVID ED-IK (Csongrád m. Arany-Gyulai 
n.3; rövidöd-ik Torontál m. Ó-Sz.-Iván 
Kálmáuy L. Szeged népe III.2): rövidül. 

RÖVIDES, Rövidéssen (rövidessen, rövidesen): 

1. röviden (Mátyusfölde Nyr. XIX.568). Rövides- 
sen alkuggyanak (Mátyusfölde Nyr. XX.263); 

2. nemsokára, kevés idő múlva (Vas m. őrség 
Nyr. VII.469). Rövidesen bejön a tekintetes ur a 
faluról a városba (8zatmár m. Máud, Milota Nyr. 
XIX 382). 

[RÖVIDSÉG]. 

[Szólások]. Xincs benne röviccség: van bőven 
(Tokaj Nyr. XXII.330). 

RÖVITT : rövidít (Marosszék Nyr. 1.136; Kiss 
Mihály; Csik m. Gyórffy Iván). 

ROZ : fehéritetlen vastag kendervászon. Kan- 
tus alatt röz a pendel (Nyír vid. Tsz.). 

RÖZGÖN : hamar, gyorsan. Rözgön menj (Vas 
m. Kemenesalja? Kresmerics F. Szótár 11.165). 

RÖZME: bútor és ruhaféle (Beregszász Nvr. 
1 V23). 

RŐZSE (rézsö Dunántúl Erdészeti Lapok XXII 
862; Vas m. Kemenesalja, Pálfa Sztrokay Lajos; 
Balaton mell. Horváth Zsigmond i ».s (?] 

Zala m. Alsó-Lendva vid. Nyr. XlII.3.'i2i. 

SZDIimU : MAOYAB TUSXÚTAK. II 



RŐZSG YE (rösgye, rösgye; — ráigya Gömör m. 
Tsi.; régye Karancs vid. Fülek Nyr. XXII.95): 
rösse (Érsekújvár Nyr. VIII. 332; Bars m. Zelii 
vid. Nyr. XIV.288; Hont m. Nyr. VL271; Hont 
m. Páld Nyr. XIV. 576; Gömör m. Tbi.) (vö. 
rozga]. 

RÖZSME : kenyérmorzsa (Szlavónia Nyr. 
XXI 11.360) [vö. morzsa]. 

RŐZSÖN Y : kampós rúd, a mellyel a rohonyt 
lékról lékre hajtják (Soprony m. Hegykő Her- 
mán 0. Halászat K.). 

BUBIJANKÓ : fodorka, rubiánka (kerti szagos 
fürtös zöld virág; chenopodium bothrys) (Hegy- 
alja Kassai J. Szókönyv IV.245; Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. X.323). 

RUCA: kacsa (Duna mell. Kassai J. Szókönyv 
11.279; Pápa vid. Tsz.; Komárom m. Kassai J. 
Siókönyv IV. 219; Palócság Császár Árpád). 

ruca-fű: [?] (Torontál m. Száján Kálmány L. 
Szeged népe 11.109). 

ruca-láp: úsztatott fa [mert rajban úszik: 
vö. 1. láp] (Békés és Arad m. Gabányi Endre). 

RUCCAN (russzan Hajdú m. Földes Nyr. III. 
36; herusszan Bereg m. Pap Károly). 

át-ruccan: hirtelen átmegy (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XX II 1.239). 

be-ruccan, be-russsan: hirtelen, váratlan be- 
toppan, berobog (Szeged Ferenczi János). Eccer 
csak berusszant az udvaromra [fogattal] (Bereg 
m. Pap Károly). 

fő-rnccan (fel-, föl-ruccan): 1. hirtelen föl- 
kerekedik (Balaton mell. Tsz.); 2. hirtelen el- 
határozással fölrándul (pl. Budapestre) (Szeged 
Császár Árpád); 3. ingerülten fölpattan (Veszp- 
rém m. Sz. -Király-Szabadja Zolnai Gyula). 

ide-ruccan: itt terem. Miien hamar ideruc- 
cant! (Fehér m. Wolff Béla). 

ki-ruccan: kioson, künn terem (Szeged Fe- 
renczi János). 

össze-ruccan : összezörren. Mos nemellik idén 
is összeruccantak (Zala m. Balaton mell. Fleisch- 
mann Jenő). 

visssa-ruccan : visszasiet, hirtelen vissiamegy . 
A mútkorokon iszalajtottam husér, de ojjan honi 
húst hozott, ém mingyár visszaruccantam vele 
(Veszprém Nyr. VIII.513). 

RÜCSKÖS: piszkos (Szlavónia Nyr. XXIII. 
362) [vö. 3. rücsköt]. 

RUCSUJ: fekete (Csík m. Gyórffy Iván). 

RUD: tábla (föld) (Moldvai csáng. Nyr. X. 
204). Három csirta szállóm vagyon, nincs kit rud 
földem (Moldvai csáng. Nyr. IU.2). 

[Szólások]. Rúdnak áll: kötélnek áll, engedel- 
meskedik (Kecskemét Nvr. IX. 93). 

U 



323 



RUDAL-RUDAZ 



RUDAZÓ-Rl<, 



m 



rúd-fó : a szekérrúd elején levő fa, a melybe 
a jármot teaiik (Hevea m. Névtelen 1B40). 

rúd-Biárny v. -szárnya: a siekérrúdnak két- 
ágú belaó vége (Qyór N\ r \l 178; Gyór ■ 
ii-Radván) Nyi XX llí 7r, ; Cegléd Ilosvay 
Vilmos; Heves m. Névtelen 1*40; ll« \-> m 
Csépa Nyr. 11.880; Zemplén m. SiUrnyeg I 
X.824) 

rúdssáray-fa : as a fa, mely a kocsi i 
nak a kocsi elejével való ssilárd összekötésére 
ssolgál (Pest-Nógrád m. Cserhát Erdészeti 
pok XXII.675). 

rudra-való: lábnyi széles kelmevégek finom 
hímzéssel borítva (Székelyföld Nyr. V,l 

IBUDAL]. 

ki-rudal: kiver (vkit vhonnan) (Háromszék 
m. Uzou Erdélyi Lajos). 

le-rudal: 1. nyomoroddal lessorit (szekérre 
rakott szénát, szalmát) (Zala m. Balaton mell. 
Sebestyén Gyula) ; 2. rúddal leüt a lábáról (Tolna 
m. Nyr. V1.523 (itt lesudáni hiba]; Bánóczi Jó- 

ZS.'l'l. 

meg-rudal (Csik-Szentgyörgy Nyr. X.238; 
meg-rudol Háromszék m. MNy. VI.342): rúddal 
megver. 

RÜDALÁS: nyomórúddal való leszorítása a 
szekérre rakott szénának, szalmának (Balaton 
mell. Tsz. 271a; Zala m. Balaton mell. Sebes- 
tyén Gyula). 

RUDALLÓ: a nyomorodat leszorító kötél 
(Gyór m. Csiliz-Radvány Nyr. WIII.577). 

rudalló-lánc: a nyomorodat leszorító lánc 
(Gyór Nyr. XII.96). 

RUDAS i 1. a szekérrúd mellé jobbfelól fogott 
ló (Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839 ; Deb- 
recen Ethnographia VI. 220); 2. petrence (Nagy- 
Kunsac Nyr XVI.475; Túrkeve Nyr 111.229; 
Kecskemét Nyr. X.381; Heves m. Névtelen 
1840; Gömör m. Nyr. XXI II. 95; Szatmár vid.? 
Nyr. XIII.577; Hegyalja Kassai J. Ssókönyv II. 
199; IV.109. 246; Abaúj m. Névtelen 1839; 
Hol ? Nyr. XXIII.45) ; 8. szóllólugas (Cegléd Ilos- 
vay Vilmos) ; 4. mézeskalács, mézesbáb (Brassó 
m. Hétfalu * LXIL48 |itt rudas 

alkalmasint hiba); Király Pál; Hétfalu, Tatrang 
Nyr. 11.524) 

rudas-fa: petrencehordó rúd (Hol? Nyr. II. 
379). 

RUDA80L: petrencéz. petrencéket csinál 
(Hegyalja Kassai J. Ssókönyv IV.246). 

(RUDAZ). 

le-rudas: nyomórúddal leszorít Lerudazni a 



(szalmával v. szénával megrakott] kocsit (Fölsó- 
Csallóköz Nyr. IX.2K 

RÜDAZÓ: nyomórúd (a mellyel a szekérn* 
rakott szénát, szalmát leszorítják) (Son 
KAlmánosa Hjr. xi 238). 

rudasó-kötól : a nyomorodat leszorító 
(8oprony m. Horpács Nyr XI 

Gyór m. Csiliz-Ksdvány .XÍII. 

577; Vas m. Kemenesalja? Kressnerics P. Szó- 
tár II l' 

[RUG|. 

[Szólások]. Körmöt rúgni: meghalni (Tiszáin 
és vid. kimuach Ödön). 

[elrúg]. 

[Szólások]. Elrúg a tehén: megszűnik tejelni, 
nem ad többé tejet (Székelyföld < 
dek; Háromszék m. MNy. VI.324). Elrug.,' 
tehenem (Székelyföld Nyr. VIII.4R1). Az éggyik 
tehenyém még nem rúgott el; oszt mongya az asz- 
szon, hogy adogat égy-égy fél kupdnyét (Csík m. 
Nyr. 1V.472). Érugott a kancám: megssfint nop- 
tatni (Székelyföld Győrffy Iván). [A • 
az annya (Kis-Kún-Halas Nyr. VIII.85). Elrúgta 
az ifjúságot, a három ikset (30 esztendőt] : háta 
mögött van (Székelyföld Kiss Mihályi. Addég s 
addég várakozám, mig a szebb 
romszék m. Erdóvidék Vadr.l.V.t). Elrúgta ajól- 
. a becsületet: elvesztette (Székelyföld Kiss 
Mihály). Rug a szőlő: virágzás után hullatja a 
szemét (Somlyó vid. Nyr. XIV. 14' fa a 

szöget: meghalt (Hódmező- Vásárhely Nagy 
Gyula). 

meg-rug. Migrugja magát: nekirugaszkodik 
(Udvarhely m. Zetelaka Nyr. 11.89). 

rug-vág: kezével-lábával hadonáz, kapálódzik 
(Szeged vid. Nyr. VI. 182). 

RÚGÁL : rugdal (Baranya m. Ormányság Tsz.). 

RUGASZKODIK (rubaszkod-ik, el-, neki ru basz- 
kod-ik Háromszék m. Gyórffy Iván; Erdóvi 
Kiss Mihály). 

át-rugaszkodik : átszökik, átugrik (Csallóköz, 
Székelyföld Csaplár Benedek). 

be-rugaszkodik : |tréf] berúg, lerészegszik 
(Hol? Nyr. XV II. 235). 

[RUGASZT]. 

meg-ruga8zt : megugraszt, megszalaszt. A szé- 
kejek eggy hi> indással megrugasztották a 

tatárokot (Csik m. Ditró Nyr. VI.177). 

RÚGAT: nyomtat (gabonát). Tenáp is ti 
i rúgatunk (8zlavónia Nyr. V 
XXIII.362). 

RUOATTYU: rúgó (Csallóköz Nyr. I 

RUGDAL {rugdal Somogy m. Simonyi Zs. 



m 



RUGDALÓ-RIHA 



RUHÁZ-RUKKOL 



320 



Tüs. M. Nyelvtan 1.400; Baranya m. Csúsa N 
\\l Kalotaszeg, Zsobok Melich János). 

RUGDALÓ: a pörgó-rokka v. kerekes-rokka 
hajtódeszkacskája (Pest m. Csanád Békássy 
>r). 

HUGDALÓDZ-IK (rugdálódz-ik Bánffy-Hunyad 
fc Szatinár in. Máté-Szálka 
és < 

RUGDÁSKOD-IK (Dráva mell. Nyr. VI.374; 
Dráva mell. Kop XVJ.573; rugdáskód-ik 

XXIII.216): rugdalódzik. 

RUGDOSKOD-IK: x (Heves m. Várasszó Nyr. 

RUGDOZ: rugdos (Somogy m. Simonyi Zs. 
Tüz. M. Nyelvtan 1.409). 

(RÚGÓ). 

rúgó-fa : az evezópadok előtt levő, keresztbe 
alkalmazott dorong, melyben a búzólegény a 
lábát megveti, hogy egész erővel evezhessen 
írom Hermán 0. Halászat K.). 

rugó-hinga: kötélen lógó deszka, a melynek 
két kiálló végén eggy-eggy gyerek áll s a kö- 
télbe fogódzik; ezek hajtják a hintát, s közbül 
ülnek a többi hintázok (Zala m. Balaton mell. 
Sebestyén Gyula; Zala m. Szepezd Nyr. XVII. 
190). 

RUGÓD-IK: rugdos. Ne rugódj, hé! — Én 
nem rugódok (v. nem rugódlak), hanem te rugódsz 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

RÜGÓDOZ (Székelyföld Kiss Mihály; rugó- 
vid. Nyr. XX.411; Tolna m. Nyr. 
IV ">16): rugdos, rugdalódzik. 

[Szólások]. Rugódozik a fingjához: hety kétke- 
dik, büszkélkedik (Háromszék m. Nyr. IV.555). 

RÚGOTT (rúgott) : elválasztott, már nem szopó, 
másodfúre menő, eggyesztendós (borjú, csikó) 
(Balaton mell. Tsz.; Baranya m. Ormányság 
VIII.47; Kis-Kún-Halas Nyr. VI1I.84; Kecs- 
kemét, Csallóköz Csaplár Benedek; Csongrád 
m. Szentes Nyr. VIII.331 ; Borsod m. Szíhalom 
Nyr. VTILÖ69; XXV. 525). 

RÚGTAT : vágtat, minden erejéből fut (Bala- 
ton mell. Horváth Zsigmond 1839; Vas m. Keme- 
nesalja Tsz.). 

(Szólások). Oda rúgtattam neki egy-két szót: 
oda vetettem neki eggy-két (figyelmeztető, intő, 
lebeszélő) szót (Baranya m. Ormányság Nyr. 
X 1.477). 

RUHA (róva Brassó m. Hétfalu Nyr. V.377; 
rwoa, ruvá Szlavónia Nyr. XXI 11/214; Székely- 
föld Nyr. IV.236; Arany-Gyulai NGy. 111.78): 

1. vászon-öltözet (Székelyföld Kiss Mihály); 

2. kendő, fejrevaló kendő (Székelyföld Tsz.; 
Csík m. Kiss Mihály). Hit sustákkal egy jó karton 
ruhát vehetsz (Háromszék m. Kovászna Butyka 



Boldizsár). Asztal-ruha, zsebbeli-ruha, nyak-ruha 
[nőké], törló-ruha [konyhabeli], gyerek-ruha (böl- 
csóbeli] (Háromszék m. NyK. III. 12); 3. kötény 
(Palócság Tsz.; Nyr. XXII.79; Gömör m. Tai.; 
Marosvásárhely Nyr. IX.428; Torda-Sz.-László 
Borbély József; Udvarhely m. Vadr. 15; Szol- 
nok-Doboka m. Malom Muzsi János). 

ruha-fala: külső színe a ruhának (Baranya 
m. Csúza Nyr. XVIII.382). 

ruha-köntös: vászonköntös (vászonujjas, vá- 
szonnadrág, vászonmellény, kitli) (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

ruha-moj : ruhanyüvó, ruhakoptató, ruha- 
szaggató gyerek (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

ruha-nemű : fehérnemű (ing, gatya) (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

ruha-nyúzi = ruha-moj (Hol? Szvorényi J. 
A m. nép eszejárása, Egri cist. főgimn. értés. 
1889.56). 

ruha-nyűg: >. (Kis-Kún-Halas Kovács Kálmán; 
Cegléd Ilosvay Vilmos). 

ruha-radó (ruhd-rádó) : » (Cegléd Király Pál ; 
Félegyháza Nyr. V.130). 

ruha-réz: w (Csallóköz Szinnyei József; Fehér 
m. Nyr. IX. 284 [itt ruha-rész nyilván hiba] ; Szé- 
kesfehérvár Kőhalmi Sándor; Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV.380). 

ruha-résmán: m (Vas m. Kemenesalja? Kresz- 
nerics F. Szótár 11.159. 166). 

ruha-rézmin (Vas m. Kemenesalja Tsz. ; ruha- 
riézmin Soprony m. Nyr. V.425 ; Rábaköz, Beő- 
Sárkány Nyr. XVIII.191): « [vö. rézmin]. 

ruha-ssáritó csillag : [tréf.] nap (Zala m. Arács 
Nyr. XXII.239 ; Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 
11.394; Mátra vid Nyr. XXII.335). 

ruha-téő : takaros (Göcsej Nyr. V.35). 

ruha-testye : ruhaderék (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVIII.382). 

ruha-vásár: mikor a vásáros napok közé vasár- 
nap esik (Háromszék m. Vadr.). 

[RUHÁZ]. 

rá-ruhás : hozzáad, hozzátud, hozzátold (Sop- 
rony m. Rábaköz Nyr. III.281). 

RUHÁZKOD-IK 

[be-ruházkodik 

[Szólások]. Beruházkodik az itallal: [tréf] berúg 
(Csanád m. Makó Nyr. XXV. 144). 

RUHIKA : ruhácska, ruha (Eszék vid. Nyr. 
VIII.43; Dráva mell. Kopács Nyr. XV 1.474. 573). 

[RUKKOL], ROKUL: takarodik (Csík m. 
Péter János). 

21* 



m 



RUMOJ-RU8NYA8ÁG 



RUSNYiT-RUC8KOl.nl »IK 



m 



ki rokul : • mivel) \ rsak rohtfj 

vtU' (Csík mi Péter János). 

RUMOJ : romonya-nzölló k .cl. I Il.-svav N'il- 
moe). 

RUPA: ripaosos, himlóhclye .n Halas 

Nyr. XXIII.239). 

húra (Palócság Nyr. XXIV. Lil Bthnccráphia 
IV.25; Nógrád in. Bsécsény Kálmán Sándor; 
Honi m Ipolyság Nvr XIX.95; lóm Pest m. 
Bthoogl .25; rám Pal thno- 

graphia IV.25 ; rula Bars m. Léva (.'zimmorinann 
János; rum Palócság Csásiár Árpád; Bars m. 
Csimmermann Jál karéktúzhely sütóje. 

RÚRÁS: vízvezetéki ember (Roisuyó N\r. 
VHL6Ö6). 

RUSKA : kis leány (becésó ssó| (Dunántúl 
Bódis8 Jusztin) (vö. fruska]. 

ruskó : ui.dek, .salak, alja nőinek, íveméi 

fPsJéOStg (saszar Árpad ; Kis-Kiin-Hnlas 

'.SO; Cegléd Ili.svay Vilmos; Kecskemét 

lek. Kirak Pál; Szeged Csaplár 

Bened.-k: Bol? Nyr. Xü.52fl) Mindennek van 

ruskója (Arad m. Hódos Kollmann Vilmos) [vö. 

tuskó]. 

RUSNYA (ruzsnyább Udvarhely m. Homoród- 
Alin I l rút, undok, ocsmány, 

len (Kis-Kun-HalasXyr. XV.880; Kecskéméi 
S2; Rimaszombat Nyr. XV. 474; Zilah 
X1V.431 ; Székelyföld Tsz ; Nvr IX.lTti. 
X'IV 47; Ai*ny-GynlaÍNGy.ln.l80; KissMIhály; 
Marosvásárhely Ssádeczky Lajos; Udvarhely m. 
III.513; Háromszék m. Tsz.; Vadr. 360; 
Háromszék m. Angyalos falva 

XV111.Ó74: Háromszék m. Izmi Erdélyi 
Lajos ; Szolnok-Doboka ni. DomokoR Nyr. 1X.427) ; 
2. piszkos, ronda, szutykos (Pápa vid., Vas m. 
Kemenesalja Tsz. ; Csallóköz Csaplár Benedek ; 
ret m. Tiszafüred él vid. Kimiia<h Ödön; 
Nagy-Kúnsái: Cegléd Ilosvay 

Vilmos; Ki> kun Halas Nyr. XV.380; Kecskemét 
Csaplár Benedek ; Békés m. Balog István ; Bács 
m. Nyr. V.471 ; Bereg-Rákos és vid. Pap Károly); 
8. lompos, rendetlen (Bereg-Rákos és vid. Pap 
Károly; Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. IX. 
: 4. lomha (Hont m. Nyr. V.474; Csalló- 
köz, Kecskemét Csaplár Benedek). Csak ái 
oan rusnya (Keszthely Nyr XI.237); 5. alá- 
való, hitvány, roszerkölcsú. Rusnya szolgáló. 
7 rusnya (Bereg-Rákos és vid. Pap Ká- 
roly). 

(RU8NYÁL). 

meg-rusnyál : megcsunyul (Moldvai csáng. 
Nyr. 1X531). 

RÜSNYÁLKOD-IK : bemocskolja magát, mocs- 
kosan jár (Székelyföld Kiss Mihály). 

RUSNYA8ÁO : genyedtség (Zilah Nyr. XIV. 
431 j Kerekes Ernó). 



RÜ8NYÍT (r«.s. ftld Kiss M 

i. rút indokít (Keosl 

SsékrKfoid Kiss Mihály); 2. rondít (Békés m 
Balog István; Szék Kiss Mi), 

|RUSNYÜL|. 

mög rusnyéul : megcsunyul, eléktelenc 

(Székelyföld Kiss Mihah | 

RU8TYA: rojt (Szlavónia \ 111.309) 

<s/|. 

RUSTYÁN: kerti kakukkfú (Csallók 
(.882). 

RÚT: járhatatlan, rossz. Rút hehi (Hunyad m. 
Lozsád Nyr. XXIL467), 

(RÚTÍT], RÜTÉT: szid (Baranya m. Ormány- 
ság Nyr. XI. 477). 

RÚTSÁG: genyedtség (Komárom n 
Tolnai Vilmos; Heves m. Szék Ethnographia 

VI. 112.). 

RÜTYMA: 1. ronda, piszkos. lompOl (Csalló- 
köz Csaplár Benedek; Csallóköz, 
XVI. 140). Rutyma idő: rossz, esós idó (Tolna m. 
Nyr. XVUL288); 2. hitvány, haszontalan, i 
mi ívva ló (Komárom m. Perbete fid. 
Géza). 

RUZSICSKA: nyoszolyólány (Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. XII.473). 

RŰCMEG: rang, vagyon és tudomány nélkül 

nagyzoló hitvány ember (Keszth 
György). 

RŰCMEGES: bu (Keszthely Horváth György). 

1. RÚCSKÖL, RÖCSKÖL: 1. ráctkM, riies- 
köl: (össze) gyúr (ruhát, pepirost) (Háromszék m. 
MNv. VI. 347; Vadr. 515a); 2. röcsköl: zúz, cso- 
moszol (szóilöt) (Duna mell. Kassai J. Szókönyv 
11.290) [vö. rocskol]. 

el-röcsköl: összegyúr. El ne mocskol 
ne röcsköljetök (Székelyföld Arany-Gyulai N 
II 1.24). 

össze-rücsköl: összegyúr (ruhát) (Szatmár in. 
Nagybánya Zolnai Gyula; Erdély Szinnyei József). 

RÜC8KÖL: izeg-mozog, nyugtalankodik 
(Rimaszombat Nyr. V.229). 

|3. RŰC8KÖL], RICSKÖL: ni < sk. 1 (Csalló- 
köz Nyr. 1.332) (vö. rücskös]. 

4. RÚCSKÖL : sir (Veszprém m. Enying N 
XXVL621 ; Tisza mell. Erdósi József; Nagy- 
Kunság Nyr. XVI 47:,; Kisújszállás Nyr. XXI 

RÜCSKÖLŐD-IK (Erdély Szinnyei Józ 
/"/ni Háromszék m. Vadr. 515a): gy 
dik. Igen merőn áll (a ruha], a mig ék kicsit mim 
röcskölódik (Székelyföld Kiss Mihály). 



■I 



RÜCSKÖS-RÜG 



rüh-rühöl 



m 



RÜ CSKÖ8 ( recsekes Vas m . Bögöte N vr. XVI | • J 
ricskis, ricskes Tolnám. Fölsó-Nyék Nvr. VI 
Eger Kassai J. Siókönyv IV.229; V.181 ; Ceg- 
léd llosvay Vilmos ; rücskös Keszthely vid. 
Horváth György ; Somogy m. Szóke-Dencs 
.rléd llosvay Vilmos; Kis-Kúu- 
Halas N B80; XXm.289; Baja Bayer 

Jóssef ; Érsekújvár Nyr. VII. 41 : Hont m. Ipoly- 
ság Nvr. XIX. 95; Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. 
mör m. Nyr. XXIII.95; Szatmár m. 
Nagybánya Zolnai Gyula; Szatmár, Szabolcs, 
Ugocsa m. Nyr. IX. 184; Abaúj. Zemplén, Bereg 

Király Pál; Erdély Szinnyei József; rütykos 
Tolna m. Fölsó-Nyék Nyr. VÍ.323; Zemplén m. 
Zolnai Gyula) : 1. rücskös : gyűrött (Szatmár m. 
Nagybánya Zolnai Gyula; Erdély Szinnyei .Jó- 
zsef); 2. recsekes, rücskös, rütykos: nem sima 
:ilma, bór) (Keszthely vid. Horváth 

rgy; Tolna m. Fölsó-Nyék Nyr. VI. 323 ; 
Zemplén m. Zolnai Gyula). Recsekes alma (Vas 
m. Bögöte Nyr. XV 1.92) ; 8. ricskes, ricskes, rücs- 
kös : bibiresós, ripacsos, ragyás, himlőhelyes 
■ Ssóke-Dencs Nyr. III.231 ; Tolna 
in. Pölsó-Nyék Nvr. VI.323; Cegléd llosvay Vil- 
mos; Kis kun-Halas Nyr. XV.380, XXIII.239; 
Baja Bayer József; Érsekújvár Nyr. VII.41; 
Hont m. Ipolyság Nyr. XIX. 95 ; Ipoly völgye, 

.írvid. Nvr. XV 1.574 ;Gömörm. Nyr. XXIII.95; 
Eger Kassai J. Szókönyv IV.229; V.181; Abaúj, 
Zemplén, Bereg m. Király Pál); 4. rücskös: 
szeplós (Kis-Kun-Halas Nyr. XV.380) [vö. rics- 
kos]. 

RÜC8Ő: fakanna (Szatmár m. Kapnikbánya 
és vid. NyK. 11.379 ; Gyórffy Iván ; Szatmár m. 
ló Muzsi János ; Szilágy-Somlyó Nyr. XVI.287 ; 
Székelyföld Kassai J. Szókönyv IV.257). 

RÜCSÖK (Abaúj, Zemplén, Bereg m. Király 
Pál; röcskit Háromszék m. Vadr. 519a; MNy. 
47 [itt a röcsk alanyeset a közlőnek hibás 
kikövetkeztetésej ; Háromszék m. Vadr. 

515a; Kiss Mihály): 1. röcsök: gyúródöttség, 
ránc (Háromszék m. Vadr. 515a). Hol lett úgy 
teli ráesőkkel ez a keszkenyö ? Téglázd ki a röcs- 
kiből v. a röcskit belőlle (Háromszék m. Kiss 
Mihály). Röcskit kivenni : kitisztítani (Háromszék 
m. Vadr. öl 9a; MNy. VI.347); 2. rücsök: pör- 
senés, bibircsó, himlóhely (Abaúj, Zemplén, 
Bereg m. Király Pál). 

(RÜFFEN). 

ki-rüffen : kipattan (vmely növénynek, pl. 
repcének, fajvirágnak a magtokja) (Hajdú m. 
Hadház Nyr. XIX. 143). 

iRÚTŐDÖZj. 

ki-rüfödős : kipattog (vmely növénynek, pl. 
repcének, fáj virágnak a magtokja) (Hajdú m. 
Hadhás Nyr. XIX. 143). 

[BÜG]. 

rüg-nig: rugdos. Rügik-rúgják egymást (Zala 
m. Nyr. XXV.475). 



RÜH (rik Palócság Nyr. XXI.809; 300.79; 
Heves m. Névtelen 1840). 



rü-ssir : kénesós-zsir (Cegléd llosvay Vilmos). 

RÜHEDER : rüholódó, csavargó, dologtalan 
(Gyór-Sz. -Márton Bódiss Jusztin ; Pápa vid. 
Tsz.). 

RŰHEDZ-IK (ridz-ik Zemplén m. Szürnyeg 
Nyr. XIL884; rüdz-ik Bodrogköz Kársa Ferenc; 
rühedzni Túrkeve Nyr. III.473) : párosodik (a 
disznó). 

RÜHELL (röhell Sümeg vid. Nógrádi J. A 
sümegvid. nyelvjárás 24): restell (Somogy m 
Kálmáncsa Nyr. XI.238; Keszthely vid. Horváth 
György; Sümeg vid. Nógrádi J. A sümegvid. 
nyelvj. 24). Rühellétté nagyon, hogy így esett 
(Soprony és Vas m. határán Tolnai Vilmos). 
Rühellt a dúgot (Somogy m. Szóke-Dencs Nyr. 
111.231). No észt má rühellem (Somogy m. Szól- 
lós-Györok Király Pál). Hühellöm ezt a dogot 
(Somoey m. Csurgó vid. Király Pál). Rühellyx 
a dolgot (Palócság Nyr. XXI.360 ; XXII.79). 
Rühelli á dogot (Érsekújvár Nyr. VII.41). 

RÜHELŐD-IK (Tata Matusik Nep. János 1841 ; 
rühelüód-ik Rábaköz, Beó-Sárkány Nyr. XVII.231 ; 
rühölöd-ik Balaton mell. Tsz. ; Göcsej MNy. 
11.415 ; Székelyföld Kriza; Háromszék m. Vadr.) : 
1. vakaródzik, viszkető testrészét rángatja v. 
hozzádörzsöli vmihez (Balaton mell. Tsz. ; Göcsej 
MNy. 0.415; Tata Matusik Nep. János 1841). 
Rühelüődik, mind a koszos malac (Rábaköz, Beó- 
Sárkány Nyr. XVII.231); 2. fészkelődik, nyug- 
talankodik (Göcsej MNy. 11.415; Székelyföld 
Kriza). Még rühölödhetnél-é? (Háromszék m. 
Vadr.) 

RÜHENT: rándítva dörzsöl. Egyet rühentett 
e gyójtuóval (Göcsej MNy. 11.415). 

RÜHES (rihes, rihés Palócság Nyr. XXI.309; 
XXII.32 ; Hol ? Nyr. IV.24 ; ríhes (?) Dráva mell. 
Nyr. VI.374) : l. rihes f&: gombákkal, moszatok- 
kal belepett fa (Hol ? Nyr. IV.24) ; 2. ríhes (?) 
viz .- olyan víz, a melytől viszketeges kiütés tá- 
mad az ember testén, ha megfürdik benne 
(Dráva mell. Nyr. VI.374). 

RÜHET (Szatmár vid. Tsz. j megró'Aefétt Hét- 
falu, Zajzon Nyr. III.224 ; rühed Békés m. Király 
Pál; rühetnék Nagy-Kálló Nyr. XII.430): pár- 
zik, görög, búg (a disznó). Rühetnék: párosodni 
vágyik (Nagy-Kálló Nyr. XII.430). 

mög-röhet: cv. A golye megröheté'tt (Hétfalu, 
Zajzon Nyr. III. 224). 

RÜHŐCI: folyton vakaródzó (Balaton mell. 
Tsz.). 

RŰHÖL, RIHEL: 1. rihel : rühtől tisztogat 
(juhot stb.) (Heves m. Névtelen 1840); 2. rühől: 
vakar, dörzsöl (Göcsej MNy. 11.415; Pápa vid. 
Tas.). 



881 



RÜPÓ-RÍ 



RÜTYÓKE-RÜTT . 



BM 



BÜPÓ: ripök (Bonod m. Kassai J. Szókönyv 
IV.229). 

1. RŰTYŐ: alfél (Tokaj Nyr. XXIV., 

2. BŰTYÓ: fiatal aiajhácaka (Szntmár in. 

N>. ' 

3. BÜTYÖ: [tróf.| ^yorniekfóki.tó iIhtkoH v. 

héiÉMból kézült. wáam .iisziu'sst.i. Béka ajOn 



eru 



ökkel ékeaitve) (Hajdú-Siovát Ny 



áai gyön- 

\\i. 



RŰTYŐKB: vini apró hal (alkalmasint albur- 
niis lucidua) (Hal.it. .ii ni. -II. Tai. 168a; Hon 
Zaigin»nd 1889? M.rniMii o. Halászat K 

RÜTYÜŐKE (Vas m. Répce-Sientgyörg\ 
XVII (tyük* Zala m. H.-t. 

XV. 190): nói kurta, könnyű nyári kába 

[RÜTTYENT|. 

be-rüttvont: (tréf.) berúg (Szatmár m 

XXV. 144). 



s. 






SÁB : a szólló területének harmada v. negyede 
it ni. Ipolyság Nyr. X1X.95). 

SABOL: gazt irt, gyomlál (szóllőben) (Sop- 
rony m. Fölső-Szakony Nyr. XVII.384; Soprony 
m. Csepreg Bódiss Jusztin) (vö. sarából]. 

8ACCOL tKis-K'ún-Halas Nyr. XV.380; Ceg- 
léd llosvay Vilmos; sácol Komárom Beöthy 
Zsolt) : becsül. Mire sácója ? (Komárom Beöthy 
Zsolt). 

SADAR : sebesen hajt, csavar (Vas m. Kas- 
sai J. Szókönyv 1.73 ; II.5 ; Vas m. Kemenes- 
alja Tsz.) 

SÁDOL: válogat (ércköveket a bányász) 
(Szatmár m. Kapnikbánya és vid. NyK. 11.373). 

ki-sádol : kimos (aranyat a porból) |bány ász- 
mesterszó) (Zalathna vid. Nyr. XIII.238). 

8ÁF: sajtár, dézsa (Csallóköz, Baranya m. 
Patacs vid. Csaplár Benedek). 

8AFARINA: kurva, szajha (Tiszafüred Kim- 
nach Ödön; Székelyföld Tsz.). 

SÁFLI (Heves m. Csépa Nyr. 11.331 ; sáfó 
Közép-Baranya Nyr. 111.327) : dézsa, sajtár, fejóke 
|vö. zséfő). 

SAOAR: dombos, napsütötte legelő (Fölső- 
Somogy, Balaton mell. Szemnecz Emil). 

8AGYLBÓ : gézengúz, sehonnai, naplopó (Esz- 
tergom Simonyi Zsigmond, Valló Albert). 

|8AJ). 

saj-meggy: apró bokrokon termő meggy, apró 
vad meggy, földi meggy (cerasus pumila) (Duna 
null. Kassai J. Szókönyv III.339 ; Balaton mell. 
Tsz ; Vas m. Kemenesalja? Kresznerics F. Szó- 
tár 11.171; Hol? Tsz.). 

SÁJÁRA {sájjára Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos): lassan, hosszadalmasan, tempósan (lépni, 
dolgozni) (Háromszék m. Vadr.). Ne őtözz olyan 
sójára ! Jere hamarább, ne lépjél olyan sójára ! 
(8zékelyföld Nyr. 11.39 ; Kiss Mihály). Ne lépjél 
ojan sójára! (Háromszék m. Vadr. 364). Ne ké- 
szülöggy ojan sójára! (Háromszék m. Kézdi-Vásár- 
hely Kácáve József). 

8AJAMÁ8: vad fokhagyma (Brassó m. Hét- 
falu Nyr. XXII.4S ■ Király Pál). 



SAJÁT {séját Udvarhely m. Vadr. 516a; siját 
Udvarhely m. Nyr. IV.321; Vadr.; Ferencz 
Miklós; Székely-Keresztúr vid. Vadr. 456): L 
maga, saját maga. Neköm saját Deák György 
mondta (Nagy-Kórös Nyr. XIX .330) ; 2. (ellen- 
kezője a mostohának]. Mindig olyan saját volt 
kid hozzám, mint az édes anyám [mondja az anyó- 
sát sirató menyecske] (Budapesti Hirlap 1892. 
márc. 21). 

[Szólások]. Sajátul dolgozni : úgy, mintha ma- 
gának dolgoznék (Baranya m. Ormányság Tsz.) 

SAJDÍT : 1. sajgást érez (pl. az ember, mikor 
csak alig ér a lábába a tövis v. a szeg; a ló, 
mikor a vak nyil miatt sántítani kezd) (Székely- 
föld Tsz.); 2. fájdít (Szolnok-Doboka m. Apa- 
Nagyfalu Nyr. XIX.336). Ez a ló sajdíttya a lábát 
(Cegléd llosvay Vilmos). 

SAJDOL: fájdít(-ja vmijét) (Vas m. Kassai 
J. Szókönyv 1.450; 11.23; IV.261). 

[1. SAJDUL]. 

föl-sajdul: fölkiált a sajgás miatt (Csallóköz, 
Szeged Csaplár Benedek). 

megsajdul: sajogni kezd (Csallóköz, Szeged 
Csaplár Benedek). Megsajdult az ujja, mikor el- 
lőtték a f*lső ízét (Torda Nyr. XVIII.184). 

2. SAJDUL: suhan, oson. Odébb sajdul (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). Mellém sajdúla (Három- 
szék m. Vadr.) Melléje sajdul a két nénnye (Há- 
romszék m. Vadr. 414). 

bó-sajdul : besuhan, beoson (Székelyföld Kriza; 
Háromszék m. Vadr.) Bésajdul az ajtón (Székely- 
föld Kiss Mihály). A küssebbik kirájléány égy 
titkos lappancson hézza bésajdult (Háromszék m. 
Vadr. 397). 

el-sajdul: elsuhan, eloson (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

eló-sajdul : ott terem (Székelyföld Kiss Mihály). 

ki sajdul: kisuhan, kioson, lopva kifordul. A'í- 
sajdul az ajtón. Kisajdul a házból (Székelyföld 
Kiss Mihály). 

SAJGÓ : fénylő, ragyogó. Hajh köszálon föter- 
mött sajgó liliomszál ! (Udvarhely m. Fehér-Nyikó 
mell. Vadr. 117.531). 



3AJ0ÓD-IK-SAJ00 



SAJOL-SAHo 



8AJOÓD-IK: sajog. Aukkorákat emejtem a 
szekerem hántoltán, kom éh hétig sajgoódott bele 
a vállam (Vaa m. Farkaafa Nyr. 111.178). 

SAJIN (sitin, sajfn): 1. serény, farm-, tüzes 
(Saékelyföld Ts? ntalan (i 

■ vidék Nyr IX 4J) (vö. csahin]. 

SAJINKA (salyinka ; — sajinko Brassó m. Hót- 
falu N\r \ 378): eelyemkondó (Brassó m. Hét- 
falu \w. WII.J-; KliaU Pál; 

Hétfalu. Zajion, Bácsfalu Nyr. 111,573. 564). 

SAJKA (csajka Balaton mell. Tsz. 152b; Jász- 
Nagykún-Szolnok m. Tisza -Süly N\r. XXV.432; 
Torontál m. Szőrei: Kalmány L. Szeged népe 
III.3; Zenta 5i III.5S3; Mármaros m. II. i 

inán 0. Halászat K.) : 1. csajka: lélekvesztő 
(Zeuta Nyr. XVI1I.3S3) ; 2. csajka: halászladik 
(Marmaros m. Hermán 0. Halászat K); 3. 
csajka: lovakkal vontatott hajú i.u kinek a par- 
ton megy a gőzzé') (Jász-Nagykiiii-Szolnok in. 
Tissa-Süly Nyr XXV.482); 4. sajka: kompformi 
hajó (Balaton mell. CzF.). 

SAJLÓD-IK: vajúdik (Borsod m. Sajó-Sz.- 
Péter Schröder Oyuláné). 

|ld-aajlódikj. 

(Szólások). Kisajtolta magát : sokat szenvedett 
m. Ege Perenez Miklós). 

8AJLÓDTAT(s<yfór/<r/): kínoz, kinlódtat (Szé- 
kelyföld Tsz.) A íj anyánktól nuijf osztottak, ■ 

sajlótUittak (L'dvarliely in. Homoród vid. 
Vadr. 103). 

SAJNAKOD-IK: sajnálkozik (Komárom m. 
Xagy-lcmand Nyr. VÍ1I.Í15; Fehér m. Wolff 
Béla*). 

SAJNÁL i.sflMojja Szatmár m. Nagy-Dobos 
IX. 562; sejnálom Nagy-Kúnság, Túrkeve 
Nyr. V1II.469; sz inal Moldvai csáng. Nyr. IX. 454) : 
fájdít, fájlal. Sajnálja a Iá hát az ókor (Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv IV.260). A cé 
sajnálja az utó bal lábát (Székelyföld Arany- 
Gyulai NGv. 111.31 M). A csálnili ökör sajnáija 
az utó bal'lahát (Erdóvidék Ny r. VIII. 188). 

neki sajnál: nekiszán. Nekisajnálta magát a 
nyomorúságnak (8zékelyföld Csaplár Benedek). 

oda sajnál: odaszán (Baranya m. Ormáuyság 
Tsz.), odasajnálni » -kinek (Baranya m. Orraány- 
ság MNy. V.127). 

rá-sajnál : rászán. Rásajnálom a* utolsó fillé- 
remet (Székelyföld OnaUbr Benedek). 

SAJNOS (sajnas Hunyad m. Lozsád Nyr. 
XXII. 457): L sajnos: fájdalmas (Göcsej Tsz.); 
2. sajnos: bűnös (Hunyad m. Lozsád N 

XXII • 

8AJOG (song Göcsej Nvr XIII 4í*9 ; zsalyog 
Sxatmár vid. Tsz.) : fájdít. Sajogja a lábát (Ceg- 
léd Ilosvay Vilmos). 



[SfóláJOk). Sajog as idő: majd borul. 
i. míg meg nem állapodik (Borsod m. 

hah.m N 

SAJOL [sajlom, sajloá): sajnál (Alföld Nyr. 
XV.235; Pest m. Monor Nyr XI 
ax t ajnálom, a mi vele törtéir 

Nyr. II. IS 

|8AJTj. 

saj t-í lesütő : szer, melyet a tejbe tesznek, 
hogj megaludjék (szopós borjúk, bárányok 
döfték sth. megszántott gyomrain.) kivett ossae- 
túróaodott tej sóval keverve) (Soproni 
XII.882; Viikeleti Béla). 

sajt-motos: a tephritis pntris nyúve II 
in. Névtelen 184<h 

SAJTÁR (sejtáí Kii küllő mell. Kelementelke 
Ravasz Árpád; sétár Székelyföld Tsz.; N 

16; Kiss Mihály; Udvarhely m. Nyr. IV ■ 
Har.>m>z.k m. Tsz.; Vadr.: Kiss Mihalv ; 
nok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. XII- 
séter Zala m. Tapolca Nvr. X.476 rassó 

m. Hétfalu Nvr. V.878; XVI.575; Hótfala, 
zon Nyr. III.373; Hétfalu, Bácsfalu Nyr. III 
zitár Moldvai csáng. Nvr. IX. 4 
Nyr. XII.47; KJa-Kún-Halas Nyr.VHJ.84; k 
k.iint Csaplár Benedek; Csongrád m. Nyr VT 
373; Szntmar vid. Tsz.: Szatmár in. Patóháza 
Nyr. XVIH.432; Erdély Nyr. XII.47 
Palócság Nyr. XXI iter Göcsej Nyr. 

XII.47; XIII.309; tsétár Dunántúl I 
dek; Komárom m. Fúr Nyr. XVIII.528; Palócság 
Bthnographia III.352; Hont m. Ipolyság Nyr. 
XIX.95; Nógrád m Szirák I 
Tiszafüred és vid. Kiranach Ödön : 1 
Imn- Nyr. X.329; Csongrád in. Szentes 
VIII a m. Bajmok Nvr. VII. 4?:.: Fölső- 

Bácska Nyr.XII.216; Szabadka Székely Bánd 
zsetár Palócság Nyr. XXI.307 ; XXII -1 
Gömör m. Serke Nyr. XVII1.4Í - m. 

Tsz.; Vas m. Tarodháza Nyr. X.90; Vas m 
mi-nesalja Tsz. ; Beöthy Zs,,it ; tséiér Zala in. 
Hetes Ethnographia VIII. '.»•'»; Veaspn lasz 

falu Nyr. XVI1.47; zs*eter Repce vid. N 

370; zs<éter Zala m. Alaó-Luidva vid. 
XX1II.287; zsiéter Soprony in. Horpá 

liter Zala m. Hetes Bell. int : 

zsiétár Soprony m. Horpa< 

e mell. Nemes-Viss Nyr. XVII 
Székelyföld Kiss Mihály; rttár Hont m. 
V.474; Honi in. Fald Nyr. XIV.576; »< 
rony m. Röjtök Nyr. 111.4(1 
XXIV.335; Abaújm. Nyr IV. l\ in. 

Mád Nyr. VI.285; Zemplén ni 

rna 
vid. Nyr. XVII.324; zsotár Gömör m. T- 

SAJTÓ (sató Somogy m. Kai mancsa N 
Baranya dl I ig Nvr. III.280 ; $ai 

prém m. Zirc Várpalota K 
Dunántúl Bódiss Jusztin; Győr m 
láss Géza; Kis Kun i 
Duna mell. Kassai J. Szókony* 11 



M 



B 1 1 TOL-8AJTÓ8 



SAJTROK— SALAPOL 



BM 



mell. Tsa. (itt satu hiba]; Horváth Zsigmond 
1834; satum Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1889; sotó Palócaág, Gömörm , Krdóvidék Tsz.; 
«otógerenda Erdészeti Lapok XXII.864; sotu 
Soprony ra. Horpáca Nyr. V.269; Kisújszállás 
Nyr. 1.333; sotú Vác Oivényi Gyula; Mezőtúr 
VIII.361; Békés m. Balog István; sutu 
Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 1841 ; 
Pest m. Sitrokay Antal 1842 ; Arad m. Majláth- 
falva Nvr V1II.47S; Hajdú m. Nyr. XI.44 ; Zilah 
! ; Udvarhely m. Galffy Sándor; 

■raszék m. M.W VL219; mM Palócság Nyr. 

XX 11.79; Gyöngyös Nyr. 1.334; V.95; Gömör m. 

X\ Ili 453; Rimaszombat Nyr. XV.474 : 

ied Ilosvay Vilmos; Kecskemét, Szeged 
Csaplár Benedek ; s«fi<malom Csongrád m. Szen- 
tes Nyr. X\ 11.222; sutyó Bare m. Czimmermann 

>s; sutyu Bars m. Nyr. XVH1.384): í. sajtó, 
satu, sotú, sutu, sutú: szorító eszköz (pl. aszta- 
losok szorító eszköze, a melybe a gyalulnivalót 
becaaptatják ; aaztalkendó-prés) (Dunántúl Bódiss 
Jusztin; Gyór Nyr. XH.96; Kisújszállás Nyr. 

t; Arad m. Majláthfalva Nyr. VIII.478; 

.irhely m. Galffy Sándor); 2. sutú: olajmalom 
(Csongrád m. Szentes Négyesy László) ; 3. satu: 
eroelÓ8zer (cséplő-gópeknél), emelőgép (Balaton 
null. Tsz.; Horváth Zsigmond 1834; Gyór-Sz.- 
Márton. Szombathely vid., Vas m. Sárvár vid., 
Balatonfüred vid., Bódiss Jusztin). 

sajtó-bálvány: borsajtó orsófája (Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv IV .265). 

sajtó-hés (Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV. 
266; sutú-ház Cegléd Ilosvay Vilmos): présház. 

sutú-malom : olajmalom (Csongrád m. Szen- 
tes Nyr. XVI 1.222). 

sató-út (Veszprém m. Zirc, Várpalota Király 
Pál; satú-ut Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839): szólló-mesgye, szőllók közötti gyepes út. 

SAJTOL (satol Pápa vid, Székelyföld Tsz. ; 
sotul Bihar m. Pocsaj Nyr. VI1I.379 ; sutul Pest 
m. Monor Simonyi Zsigmond; Cegléd Hosvay 
Vilmos; Zilah Nyr. XIV.431 ; Szolnok-Doboka m. 
Domokos Nyr. XI.334 ; sutyolm Komárom m. 
Kürth Nyr. XIX. 188; sutyul Pest m. Monor Si- 
monyi Zsigmond ; Hont m. Nyr. V.474) : 1. sutul : 
hem.] közösül (Szolnok-Doboka m. Domokos 
: 2. sotul : jár-kel (Bihar m. Pocsaj 
III.379). 

[Szólások]. Sirok, mert sok minden sajtol: nyom 
(Brassó m. Hétfalu Nyr. VI. 180). Csak az irgal- 
mas, kegyelmes isten ne sajtolná sokáig! [rendes 
sóhajtozás nehezen haldoklónál] (Tisza-Dob Nyr. 
XXIV.94). 

[SAJTOLÁS], 8ÜTULÁ8: törkölyből sajtolt 
bor (Gyöugyös Nyr. 1.334; Eger Nyr. HI.43). 

[8AJTOLÓD-IKI. 8UTULÓD-IK: [cuphem.] 
közösül (Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XI. 
334). J 

[SAJTOS], SÜTÚ8: üvegbutykos (kis nyílású 
mmrru i maotar tajazótab a. 



pálinkás üveg, a melynek rácsavarható ólom 
födele van) (Rimaszombat Nyr. V.271 ; XI 1.190). 

sotús-legóny : borsajtoló legény (Vác Divényi 
Gyula). 

SAJTROK: tekeuó, a melyben a bányászok 
az aranyat a finom porból kimossák (Zaluthua 
vid. Nyr. XIII.238). 

SAKTEE: kavicshalom. Kiporoncsoltak saL: 
hordani (Háromszék ni. Kovászna Butyka Bol- 
dizsár). 

SALABAKTÉR : 1. vén, kopott, ósdi (Dunántúl 
Bódiss Jusztin); 2. méla nézésú, félkegyelmű, 
buta (Győr és Komárom m. Bódiss Jusztin ; Gyór 
vid. Nyr. V.522); 3. szuszi-muszi, sunnyogó, 
alattomos (Győr m. Öreg-Ecs Bódiss Jusztin); 
4. éjjeli őr, bakter [gúnynév] (Gyór m. Peér 
Bódiss Jusztin) ; 5. [diáknyelven :) ,puska* (for- 
dítás, a melyből otthon készülnek) (Dunántúl 
Bódiss Jusztin). 

SALAPÉROL: jön-megy (Udvarhely m. Ége 
Ferencz Miklós). 

SALAFÓL : lábát vonszolva megy (Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos). 

[SALAK]. 

salák-szeg : ék, a mely a verő vasát a nyelé- 
hez szorítja (Torockó Jankó J. Torda stb. 201). 

SALAM (Torockó Jankó J. Torda stb. 201 ; 
sajám Szatmár m. Nagybánya Schönherr Gyula ; 
salyám Szatmár m. Kapnikbánya és vid. NyK. 
11.366; saram Szatmár m. Nagybánya vid. Nyr. 
XIV.239; slam Rozsnyó vid. Nyr. XVII.476) : 1. 
salyám, slam : iszap (Rozsnyó vid. Nyr. XVII.476; 
Szatmár m. Kapnikbánya és vid. NyK. 11.366) ; 
2. sajám : porrá zúzott kő, a melyből az aranyat 
már kiválasztották [bányász mest.] (Szatmár ni. 
Nagybánya Schönherr Gyula); 3. saram: fém- 
tartalmú kő, a melyet a föld színén v. kissebb 
mélységben a föld közül szednek [bányász mest.] 
(Nagybánya vid. Nyr. XIV.239); 4. salam: a 
vaskóben a sárga puha por (bányász mest.] (To- 
rockó Jankó J. Torda stb. 201). 

S ALÁMOS: l. iszapos. Salámos a föld (Szat- 
már vid. Kelen Ferenc); 2. porhanyós (föld: 
melyet az eke vékony szeletekben hasít be). 
Soh'se láttam ojan salámos földet, mint ez (Szat- 
már m. Patóháza Nyr. XVIII.96) [vö. slam]. 

SALAPÁL : csapkod (Debrecen Nyr. XXIII. 
335; Szilágy m. Nyr. IX.566). 

1 . SAL API : alázkodva köszöngető (Három- 
szék m. MNy. VI. 347; Gyórffy Iván) [vö. silapos]. 

2. SALAPI: vmiben nagy sürgölődve járó, 
vmit megnyugvás nélkül untalan űző (Három- 
szék m. Vadr.). 

1. SAL ÁPOL: süvegel (Székelyföld Fejér 

József) [vö. silapos], 

22 



8ALAPOL-8ALI. \ l 



BALLATÁfl SANADANA 



M0 



meg-salapol : megsüvegel (Háromnék m. 
MN>. V 1.342). Beteg a birot mindenki mey> 
pojju (Saékelyfbld Fejér József) 

2. 8ALAPOL: sokat jár. jfa -in. -cy. \ miben 
nagy sürgölődve jár, vmit megnyugvás nélkül 
i ni ris (Székelyföld Tsz. ; Háromszék m. 
Kiss Mihály) (vő. aorofot\. 

8. SALAPOL: örömében tapsol (Pápa fid.? 
Tsz.). 

meg-salapol: megver, elver (Szatmár m. Ni 
bánya Nyr. X.883). .4 zesö wteasalapolt (Szoluok- 
Doboka m. Domokos Nyr. XI.89) |vö. meg- 
snlapol). 



2. 8alapi (Háromszék m. Vndr. 

>a m. Csúza Nyr. XVIII. 
-cskemét Nyr. 



SALAPOLÓ 
a). 

SALÁTA 

déd I). 

XXVI 189; Brassóm. 

i; Hétfalu, Tatrang Nyr. 

Küküllőmell. Krlementelke Ravasz 

' Göcsej Nyr. XIII.254; zseláta Vas 

m. óreóg Nyr. IV.522). 

SALAVÁRI (csulaváré, csaiavári Szabolcs m. 
Besenyőd Nyr. IX.136; XII.47): 1. salavári: kis 
harisnya (Marosszék Győrffy Iván); 2. salavári: 
durva nyers vászonból készült nadrág, a milyent 
napszámosok, de leginkább bányászok viselnek 
(Saatmár m. Nagybánya Nyr. XV.95) ; 3. csaia- 
vári, csaiavári, salavári: szeles, hóbortos, fél- 
eszű (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII. ;',s2 [itt sok- 
nyilván hiba]; Szabolcs m. Besenyőd Nyr. 
DC186; XII.47; Szilágy m. Akoa Kerekes Krnó) 
|vö. fél-salavári\. 

SALÉTROM (slétorom Debrecen Nyr. X.567). 

SÁLKA (Kaszárnyai szó Nyr. III. 185; csa 
Debreoen Nyr. VH.187; kaszárnyai szú Nyr. VI. 
88): a katonáknak bádog ételes edénye. 

SALLANG (sarlang Palócsáir Tsz. ; Udvarhely 
m. Király Pál). 

SALLANQÓ: a szekér eggyik oldalán fityegő 
két vaskarika, a melyekbe a villát dugják (az 
eggyik a fölső oldalfa elején, a másik pedig az 
alsónak a végén fityeg) (Mezótur T. Mészáros 
István: A nép nyelvének ügye 86). 

SALLANOÓS: M (Szolnok Dobos Károly). 

SALLANTYÚS: 1. lompos. Sallantyús me- 
nyecske: rend* ti. in líg-lóg minden; 
2. szárnyát lógató. Sallantyús csibe; 8. hitvány. 
' ott néhány sallantyús tinó (Tisza-Dob Nyr. 
;S0). 

SALLAT, SOLLAT (sarlat, zsarlat (?) Három- 
szék m. MNv. VI.347. 356; sorlatni Szék 
Keresztúr Nyr. XXII.335): zaklat, faggat, vallat 
arhely m. Fehér-Nyikó vid. Nyr. X VIII. 526; 
Háromssék m. Vadr. ; Kiss Mihály). Ne soüassz 
(hiba e h. : soüass] immán anyit no! Hát még 



sottaist-eV Qjan eróssen nollat, hogy nincs szú, 
mintha rabja vőnek (Háromszék m. Vadr. 866). 

|SALLATÁS|, SOLLATÁS : zaklatás, fagga- 
tás, vallatás. Maamu <>tted 
egyébbel oj időt, kanm csak tollatássai (Három- 
ssék m. Vadr. 866). 

[SÁLLIZÓ). 

sállizó-asstal : alacsony kis asztal, a melyen 
b marha beleiről a faggyút lefejtik (8opronj 

SALVIR: hamis, ravasz (Rozsnyó Nyr. VIII. 
666). 

SALYVTRKOD-IK: hamisk«.dik, cigánykodik. 
Már én nem tudok úgy salyvirkodni (Kassa vid. 
Nyr. XIX. 190). 

SÁMÉ (Baranya m. Tsz. ; Baranya m. Orm:i 
ság Nyr. \ 111.47" : Alsó-Baranya, Pellérd 
XI.239; Baranya-Sz.-Lőrinc Nyr XVn.380; 
Baranya m. Sumony Nyr. III..'.. d és 

vid. kimnach Ödön): 1. kendő: a) sámé, sá 
nynkkendő, sál (Baranya m. Ormányság N 
VIII.47; Alsó-Baranya, Pellérd Nyr. XI. 
Baranya m. Sumony Nyr. 1 11.320); b 
fejkendő (Baranya m. Tsz.; Baranya-Sz.-Lórinr 
Nyr. XVII.380); 2. sámi: főkötő, párta (I 
ntTéd és vid. Kimnach Ödön). 

SÁltÉDLI (Vas ni. Répce-Sz.-György N 
XVUL575; Veszprém m. Szentgál Nyr. 11.185; 
Székesfehérvár Nyr. VII. 188; sámé'lli Veszprém 
m. Szentgál Nyr. 11.185; zsámedli Bereg m. 
Pap Károly) : zsámoly. 

SÁMLA (Rábaköz Nyr. XV.286; Győr N 
>3; Torontál ra. Magyar-Ittebe Nyr. \ III. 
478; sámja Heves m. Nyr. 1.281; Hói? Nvr. 
X1II.95; sámlo Rábaköz Nyr. XV 
Orosháza Nyr. IV.382; zsámlya Torontál in. 
Magyar-Ittebe Nyr. VIII.478) : a szövőszék ; 
i sójának (lábitójának) eggy-eggy léce. 

SAMRÁL : babrál, motoz (Kassa vid. N 
XlX.lítO; Sárospatak és Bátoralja-Ujhely vid. 
Nyr. XXV.481). ott samrált a \assa 

vid. Nyr. IX.: 

SAMU : 1. ostoba, ügytt; !>éba bolondos 

Samu vagy (Dráva mell. Kopács Nyr. XVII 
2. térdmagasságú kis ágasfa, mely a 
(kissebb búza-, árpa-boglya) alá dugott rud 
föltámasztására szolgál. (Eggv vontató alá 2 
rudasfát dugnak, 8 a rudasfák két vége alá I 
a samu\, föl van emelve a vontató ; ekkor taszít- 
ják alája a vontatókocsi két nair\ rú <>ng- 
rád m. Szentes Nyr. VI.232; Négyesy László). 

samu-nadrág : hóbortos ember (Debre< 

V.477). 

SANADANA: hóbortos, féleszű I 
bolond') (Baranya m. Ormányság Nyr VI i: 



341 



-SANDRA 



SANDRÍT— SÁNTÍT 



m 



SANASER : sapka bőr-ernyője (Háromszék m. 
Nyr. III.325; Háromszék m. Kis-Borosnyó Nyr. 
X'vi.48). 

SÁNC : pipában lövő mocsok, bagóié (Szatm.tr 
\id. Tsz.; vö. CzF.). A pipádat kiverte a sánc 
(Szatmár m. Nagykároly és vid. C'zimmernianii 
János). 

SÁNC (sánc Szlavónia Nyr. XXIII.263. 361): 

(Qöcsej MNy. 11.41 ti ; Szlavónia Nyr. 

\ \ 1 1 1 2M. 36 1 ; Borsod m. Sajó-Sz.-Péter Sohröder 

láné; Kolozsvár 8zinnyei József)- Mér I 
tolod föl oszt a sánc portyát ? maj mind leomlik 
(Zala ni. Nyr. XVII. 137); 2. a sznniosujvári fog- 
ház (Háromszék m. Angyalos, Besenyő, Gidófalva 
Nyr. XVIU.674). 

SANDA: kancsal (Balaton mell., Vas m. Ke- 
menesalja Tsz.). 

sanda-pila : gondatlan, rendetlen, aluszékony 
nőszemély (Csallóköz Csaplár Benedek) [vö. 2. 

1 SANDAL: kancsal (Palócság Nyr. XXI.508 ; 
Erdóvidék Tsz.). 

ANDAL: sandít, fél szemmel néz, lopva 
néz, hamisan néz. Oda sandái (Hajdú-Hadház 

VIII. 178); 2. lassan, sunnyogva, féloldalt 
megy, bandukol. Oyere má te, ne sandáj ! (Szé- 
kelyföld Fejér József). 

SANDAIiÍT: sandít, fél szemmel néz, lopva 
néz, hamisan néz (Nagy-Kúnság Nyr. XVI .475; 
Hajdú ni. Földes Nyr. IH.36). Nagy^kópé vagy te; 
ide hallgatsz, s mégis amoda sandái (tsz! (Abaúj 
m. Szikszó Király Pál). 

SANDALOO : lassan, sunnyogva, féloldalt 
megy, bandukol (Udvarhely m. Vadr. ; Nyr. VIII. 
472; Kriaa). 

SANDÁBÓL (Háromszék m. Vadr. 515a; 
sandorol Székelyföld Tsz.) : x . 

SANDÉRVÁR: vízmedence (Közép-Baranya 
IV.237). 

SANDIKÁL : sandítgat, fél szemmel nézeget 
(Balaton mell. Tsz.). 

SÁNDOR: (tréf.J parasztbunda (Heves m. 
Névtelen 1840). 

Sándor-ökre : vmi madár (Heves m. Névtelen 
1840). 

SANDRA, SVANDRA (csandra Rimaszombat 
ée vid. Nyr. XXII.382; sandra, sdndrá Félegy- 
háia Nyr. IV.560; V.130; Kecskemét Nyr. X. 
382; Csongrád m. Arany-Gyulai NQy. H.225; 
Szeged Csaplár Benedek ; standra, svándrá Vác 
Ciech János 1840, Markovics Sándor; Nógrád 
m. Tolmács Nyr. XVIH.48; Rimaszombat Nyr. 
V.271 ; XXH.382; Kassa vid. Nyr. XVII.238): 1. 
csandra, sandra, sándrá, svandra: csúnya, csúf, 
ocsmány, ronda, cudar (Vác Czech János 1840 ; 
Nógrád m. Tolmács Nyr. XVI1I.48 ; Félegyháza 



Nyr. IV.560; V.130). Ha lefekszem az ágyamra, 
mindjárt megcsókol a sandra |t. i. az uram) 
(Csongrád m. Arany-Gyulai NGy. 11.225). Csandra 
é'gy jaószdg (Rimaszombat és vid. Nyr. XXII. 
382) ; 2. sandra, svandra, svándrá : ringyó (Kecs- 
kemét Nyr. X.382; Szeged Csaplár Benedek; 
Vác Markovics Sándor ; Rimaszombat Nyr. V.271 ; 
XXII.382; Kassa vid. Nyr. XV1I.238). 

(SANDRÍT], SVANDRÍT: csúnt. Oda is attak 
[a hitvány lámpáskát], hogy ne svandrija a szo- 
Hont m. Tesmag Nyr. X.528). 

SANK: iszap, homokos v. kavicsos iszap, 
szóllőhegyről lemosott iszapföld (Palócság Nyr. 
XXII.79; Heves m. Nyr. IV.560; Eger Simonyi 
Zsigmond ; Heves m. Szóláth Tolnai Vilmos ; 
Borsod m. Sajó-Sz.-Péter Schröder Gyuláné ; 
Rimaszombat Nyr. XVII.574; Schilling Lajos; 
Tisza-RofF Markovics Sándor). Lementem a pa- 
takra s megöblítettem a baltát a sankba (Borsod 
m. Noszvaj Széli Farkas). 

sank-gödör : gödör, mely a hegyi szellőben 
a záportól lemosott iszapföld fölfogására szolgál 
(Heves m. Névtelen 1840; Eger Kassai J. Szó- 
könyv ni.292; Simonyi Zsigmond; Heves m. 
Szóláth Tolnai Vilmos). 

[SANKOL]. 

be-sankol: beiszapoJ (Rimaszombat Schilling 
Lajos). 

[SANTA]. 

sánta-arasz : előarasz, kurta-arasz, a hüvelyk- 
és a mutató-újjal mért arasz (Háromszék m. 
Vadr.). 

Sánta-Kata: Sirius (mert ,ujan billegve mén 
az égőn, mintha sántítna'). Viszi mán" a Sánta- 
Kata az étét az ö Kaszássá után (Kis-Kún- Halas 
Nyr. XXV.334). 

Sánta-lány : cc (, viszi az ennivalót a kaszások 
után') (Kecskemét, Csongrád, Szeged Csaplár 
Benedek). 

sánta-pila: sántikáló nőszemély (Csallóköz 
Csaplár Benedek) [vö. 2. pila]. 

sánta-szél: esőhozó szél (Debrecen Nyr. IX. 
476). 

SÁNTÁL: sántít (Székelyföld Arany-Gyulai 
NGy. III.338 ; Udvarhely m. Homoród-Sz.-Márton 
Nyr. III.566; Háromszék m. MNy. VI.245). 

SÁNTÁZ : a juhok lábait tisztogatja (Soprony 
m. Szilsárkány Nyr. VI.472). 

[sántikúl;. 

meg-sántikúl : megsántul (Moldvai csáng. Nyr. 
IX.530). 

[SÁNTÍT]. 

[Szólások]. Sántittya a bal lábát az ökör : sán- 
tít a bal lábával (Borszék Csiky Lajos). Sántít 

22* 



Ml 



: \NTl 1. SAIWKSZ IK 



HAPAPA-8ÁR 



Ml 



SÁNYHÚTT {sányhútt Dráva mell. Nyr. VI.43) : 
satnya, vézna, sáppadt, betegszinú. Szigénke, 
mejen görcsös ; csak a csontya még a büri van. 
Eme éde gyün sapakonni a kis sányhútt (Essék 
vid. Nyr. VIII. 140). Átér ujon sányhútt, mer min- 
dég mérgös (Dráva mell Kopács Nyr. XVII. 44). 

SÁNNYAD (sányjad) : sáppad (Baranya m. 
I. Szókönyv IV.270). 



a csép: nem taktusban csépelnek vele (Heves 
m. Névtelen 18 

8ÁNTTJL (meks&itii Szlavónia Nyr. XXIII. 

8ÁNTU8 (Udvarhely m. Gyórffy Iván ; sántos 
Udvarhely m. Vadr.) i 10-cuengó. 

8ANYAR: kínos, csigás (Csallókös Nyr. 1.332). 

meg-sanyar : megkínoz, elcsigáz, megvisel. 
A nap megsanyarta a ssőUőt (Vessprém n 

Nyr III 184). A fagy jó m> a fákat 

(Cegléd Ilosvay Vilmos). .1 fagy mőgsanyaria a 

Kun Halas Nyr. XV.880). 

SANYARGAT (sonyorgat Székelyföld Fejér 
József). 

SANYARQÓS: sanyarú, k> fanyar, i 

Nagyon sanyargasson níz (Vas m. Kemenesalja, 
Jánoshasa Nyr. XV. 141). 

SANYABOD-IK (saranyod-ik Heves és Borsod 
m. Nyr. VIII.569). 

|el]-»aranyodik : elssibbad (ütéstől, pl. a kar) 
se és Borsod m. Nyr. VUL669; itt el nél- 
kül, de es nyilván hozzáértendő). 

SANYAROG (sonyorog Székelyföld Kiss Mihály, 
Fejér József ; Háromszék m. Tsz. ; Vadr.) : sajog 
(Borsod m. Sajó-Sz.-Péter Schröder Gyuláné). 

SANYARÚ {saranyú Borsod m. Sáta Bartha í 
József; sonyoru Háromszék m. Vadr. 516b). — 
Sanyarán, sonyoráu : sanyarúsn. Kefélt, vakart 
nagy sanyarán (Udvarhely m. Vadr. 94). Édös \ 
anyám, . . . nagy sanyarán feltartottál (Udvar- 
hely m. Homoród vid. Vadr. 102). Sírva eszed \ 
kényeredet, osztán stonyorán keresed (Háromszék 
in., Erdő vidék Vadr. 156). 

BANYA VESZ : csenevész (8zatmár CsF. 1.946 ; 
Szatmár vid. Tud. Gyűjt 1833. X.79; Tsz. (itt 
hibaj). 



8APAKOD-IK (sápákod-ik) : sopánkodik, pa- 
naszkodik (Dráva mell. Nyr. VI.43; Eszék vid. 
Nyr. VIII. 140: 8zlav<V V.lt; XXI 11.362). 

Mindörökké sápákodik, hogy rostiakat álmod 
(Szlavónia Nyr. V.62). 

ó-sapakod(-js) : elpanaszol(-ja). Aiaj ésapako- 
dom néki a bajomat (Dráva mell. Kopács Nyr. 

XVII.44). 

8APAK8Z IK a sapakod-ik (Baranya m. Csúza 

XV II 1,382). Egész éjjé suhétoz, de átér 

sénkituk ti sapaksxik (Essék vid. Nyr. Vili 227). 



SAP APA: alacsony kalsp (ehapean bas). Akkó 
bennem a vér mighát, miké a tapopám repül 
(Gyöngyös Nyr. IV. 188). 

8ÁPÉKOD-IK(*tj>rtor/ni): sopánkodik, nanasz- 
ko.lik (Hol? Tsz.) 

[8APÍT|. 

meg-sápit : iii.tfKÚppaszt Mégsápüott engem 
a szerelem (Borsod m. Igrici Vikár Béla). 

ISÁPÍTOZ), 8ÁPÉTOZ: sáppndos (Győr m. 
Király Pál). 

SAPKA, SIPKA (sikma Bács m. kis-Hegye* 
Székely Sándor; Kisújszállás Nyr. XIX.238; 
Tisza-Dob Nyr. XX.480; Érmellék 
Nyírség C/immcnnann János; r Király 

Pál; sipag Göcsej Tsz.; sipak Zala m H.-t«-s, 
Dobronak Nyr. XV.190; Göcsej MNy. V.88. 160; 
Hol ? Tsz.) 

sipka-miska : csekélység. Ez csak sipka-miska 
(Csongrád m. Szentes Nyr. VI.268.) 

SÁPÓD-EK (sápod-ik Baranya m. Ormányság 
Nyr. 111.230): 1. sápod-ik: sopánkodik (Baranya 
m. Ormányság Nyr. 111.230); 2. tápfid-ik : töpren- 
kedik (Baranya m. Ormányság Tsz.) ; 3. sápod -ik: 
bajlódik, vesződik (Baranya m. Kassai J. 
könyv IV.270). 

SÁPOLÓD-IK: sápitoz (Erdő vidék Tn 

SAPPOG: nesz nélkül, lopva, óvást megy 
(Nagy-Kúnság Nyr. 0.826; Kisújszállás X\r. XX 
190; Békés m. Balog István, Szántó Soma). 

SÁPPUDOTT: halavány, sáppadt (Göcsej, 
Páka Nyr. 11.179). 

ISÁPÜLJ. 

mög-sápul: megsáppad (Kecskemét Nyr. XII. 
283). 

[1. SÁB]. 

[Szólások]. Én még ezétt nem halok a sái 
nem jutok tönkre (Székelyföld Kiss Mili 

sár-görönda: a faház falának legfölső gertn- 
dája (Zala m. Hetes Ethnographia VIII.99). 

Bár-hajó : csónakszerúleg kivájt vastag fadt • i 
(A Tiszaháton meg a Tóháton nagy sái 
használták a Tisza szabályozása előtt; két. 
fogtak eléje s úgy csúsztatták a sáron) (Be 
Ugocsa m. Király Pál). 

sár-hal: tinca vulgáris (Duna mell. Hermán 0. 
Halászat K). 

sár-hányő: sár-ellenző (szekér, kocsi k 
fölött v. előtt) (Cegléd Ilosvay Vilmos; 8sék 
föld Kiss Mihály). 

sár-mássó siska: gobio vulga irhely 

m. Egy hásas-Oláhfalu Hermán 0. Halászat 



IM 



BA1 



8ÁR-8ARAGLYA 



116 



sár-nye«ö: 1. kocsikerék tisztogató vasa (Győr 
m. Pázmándhegy Bódiss Jusztin) ; 2. fanyelű 
vaseszköz, a mellyel az ekéről a rátapadt föl- 
letisztitják (ösztöke) (Győr ni. Pázmándhegy 
Bódiss Jusztin); 3. tömött (töméses) háznál a 
szabályozó vas, a mellyel a görbe részeket ki- 
egyenesítik (Gyór-Sz.-Márton Bódiss Jusztin); 
4. az a vas, a mellyel úri házakban a sáros 
lábbelit letisztogatják (Soprony m. Egyed Bódiss 
Jusztin ; Soprony m. Szilsárkány Nyr. VI.373). 

sárba-hót: tönkrejutott. Sárbahót ember (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

(•_>. SÁR;. 

sár-vis : epe, epesár (Csík m. Tsz.). Min sár- 

t hány. A métától beteg, mindétig csak hánnya 

ki a sok sárvizet (Kis-Küküllő m. Szókefalva 

XV 284). 

(3. BÁB]. 

sár-arany: sárga arany, legfinomabb termés- 
arany (,az egy darabban termett legfinomabb 
arany, . . . különböztetésül az érces ásványokból 
tűz által kiolvasztott, vagy iszapos fövényből 
kimosott aranytól' (CzP.). Talpa törött én hidam- 
**k. — Ácsak vagyunk, mégcsinájjunk. — Mibül ? 
— Bürökbül, borzábul, sáraraübul. — Hol vette- 
tik a sárarant? (Baranya m. Bélye Nyr. XVIII. 
525). Hidunk lábát eltöretek. — Maj mé'gcsiná- 
tattyuk sáraranbú. — Hun vénnítek tik a sár- 
aranyat? (Hont m. Helemba Nyr. VII.43). Hidunk 
lábát eltörette. — Megcsinátatyuk sáraranyba. — 
Hol veszitek sáraranyat? (Hont m. Tesmag Nyr. 
VIII.570). 

sár-fehér, sár-fejér: formint (szóllő) (Pest 
m. Kassai J. Szókönyv D.222; Cegléd Uosvay 
Vilmos). 

sárfehér-ssóllő: cv> (Somogy m. Adánd Nyr. 
I; Hol? Tsz.). 

[sir-fü]. 

sárfü-mag: az euphorbia lathyris magva, 
a melyet hashajtószerül használnak (Balaton 
mell. Horváth Zsigmond 1839). 

■ár-gelle : sárga gerlice (parus caudatus, parus 
pendulinus) (Heves m. Bekóce Kassai J. Szó- 

1V.274). 

sár-gyik (Somogy m. Nyr. XX.430; sár-gyék 
Badacsony és vid. Király Pál): sárga gyik. 

sár-hajú: sárgahajú (Nyitra m.Kolony Erdélyi 
J. Népd. és mond. III.148). 

sár-hőccs: közönséges fakúsz (harkályféle 
madár) (Zala m. Szentgyörgyvőlgye Nyr. 11.279) 
[vő. 1. köes\. 

sár-keróp {sár-kelep Békés m. Budapesti Hír- 
lap 1895. 71. sz.; sár-kerék Cegléd Ilosvay Vil- 
mos; Csongrád m. Szentes Nyr. XVI.94; sár- 
kerék Soprony és Vaa m. Nyr. X.332; sár-kerep 



Hatvan Nyr. IV.23 ; sár-kerép Csongrád m. Szen- 
tes Nyr. XVI.94): apró vad lóhere (trifolium 
agrarium) [vö. 2. kerép és Nyr. XVI.94. 126). 

sár-külü : szürke harkály (Zala m. Szent- 
györgyvölgye Nyr. 11.280). 

sár-máluó: sármány (Soprony m. Nyr. V 

sár-tök : cucurbita aurantia (Zemplén m. Szűr- 
nyeg Nyr. X.323) [vö. sári-tök\. 

sár-véhely: sárga gerlice (parus caudatus, 
parus pendulinus) (Borsod m. Noszvaj Kassai 
J. Szókönyv IV.274). 

sár-virág: pongyola pitypang (Cegléd Uosvay 
Vilmos). 

sár-vis: a testen támadt kelésben v. hólyag- 
ban levó vagy sebből kiszivárgó sárgás nedv 
(Kis-Kún-Halas Nyr. XV.381 ; Tisza-Dob Nyr. 
XX.480). Vizikátort raktam rá, had szíjjá ki a 
sárvizet (Túrkeve Nyr. XH.186). Úgy megverte, 
hogy a sárvíz is elfutotta : vizes hólyagok támad- 
tak a testén (Cegléd Uosvay Vilmos). 

[4. SÁR]. 

sár-pecsenye : fölsár (Székelyföld Kiss Mihály ; 
Kézdi-Vásárhely Nyr. XVI.479) [vö. fő-sál]. 

SARÁBÓL (sarabuni, sarabunyi, sarabúnyi; — 
lécsaradúja Veszprém m. Csetény Nyr. XXVI. 
280; sarabol&B Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. VI. 
180): L megnyírja a füvet, gyöpöt, a gazdag 
vetést (sarlóval v. gyöpnyíró géppel) (Dunán- 
túl, Zala m., Veszprém m. Bódiss Jusztin; Pápa 
vid. Tsz.; Baranya m. Ibafa Nyr. XX.287; Hol? 
Tsz.); 2. gyomlál, gazt irt (sarlóval, kapával) 
(Dunántúl Bódiss Jusztin; Soprony m. Repce 
mell. Nyr. 11.561 ; Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. 
VI. 180; Zala m. Hetes Bellosics Bálint; Vas 
m. Sárvár vid. Bódiss Jusztin ; Somogy m. Ku- 
binyi-Vahot : Magyar- és Erdélyország képekben 
111.40 ; Nyr. 11.377 ; Balaton mell. Horváth Zsig- 
mond 1839) [vö. sabol\. 

le-sarabol, le-csarabol : 1. le-sarabol : kacorral 
v. sarlóval nagyjából lever (burjánt) (Torda Nyr. 
XVIII.95) ; 2. lé-csarabol : lekaszabol. Égyün az 
a küsőországi kirá, asztam rniü lécsarabúja ükét 
(Veszprém m. Csetény Nyr. XXVI.280). 

SARAGLYA, SAROGLYA (sarágja, saráglya 
Baranya m. Ormányság Tsz. ; Pest m. Szeremle 
Bókássy Sándor; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.65. 
380; serággyo Fehér m. Nyr. X.188; séráglo 
Dunántúl Nyr. XVI.240; Zala m. Hetes Nyr. 
XIX.143; Vas m. Répce-Sz.-György Nyr. XVIII. 
575 [itt sérágló nyilván hiba] ; seráglya, séráglya 
Dunántúl MNy. V.98; Győr m. Szigetköz, 
Duna-8z.-Pál Nyr. VIII.523; Marcal mell. Tsz.; 
sorogja 8zékelyföld Kiss Mihály; Udvarhely m. 
Olasztelek Nyr. XIII.578; Csík m. Nyr. VII.273; 
sorollya Pest m. Tinnye Nyr. VII.39 ; srágla 
8oprony m. Nyr. XII.382; Soprony m. Röjtök 
Nyr. III.465; Göcsej Nyr. XII .46 ; XIII.309; Ba- 
ranya m. Ibafa Nyr. XX.287; sráglo Dunántúl 
Nyr. XVI.240 ; Repce melL Nyr. XX.366) i. 



BH 



SAUAGI.VAS SAKK 



8ÁRÉL-8ARH \ 



M 



srágla : léckerítés. Né gráblázd fél a sráglándl 
Oldatot a fődét! (Sopmny in. Rój tök Nyr III. 
466); 2. saraglya, sardgja, serdggyo, $erdy! 
fél magasságú léc- v. vesssó-aitó (a konyhaajtón 
kivül) i Mamii mell. Tsz 'in-Halas Nyr. 

180; Peh.r m. N>! Pélegyháza 

Czimtm-rmanu •Ián 

(8ARAOLYÁ8, SAROOLYÁ8]. 

sráglás-talioska : targonca (Vas m. Keme- 
nesalja, Nemes-Maga* \ ni). 

8ARAL: sarat Bstnál (ügy, hogy oda 
hova nom kellene) (Heves m. Névtelen 1840). 

8ARAMONTA (snrnmonta, sárámonta Baranya 
■ Ormáuyság MNv V.108 ; Essék vid. Tea. ; 
Sslavónia Nyr. V ÍJ; \ X II 1.861 ; sérémonta, sere- 
monta Dráva nu-11. N\r. \ 1.43; Dráva null. 
Baranya m. Csúza Nyr. 
XV III. 382. 478): száras saólló venyige. 

SARANG : fiatal hajtás (Háromszék m. Vadr.). 

8ARANGOS: kisarjadzott (Háromszék m. MNy. 

;7; Vadr. . (iyórffy Iván). 

8ARANGOZ-IK : sarjadzik (Székelyföld, Há- 
romszék m. Tsz.). 

fel-sarangozik: kisarjadzik (Székelyföld Tsz.). 

ki-sarangozik : cv (Székelyföld Kiss Mihály). 

SARAPOS: kellemes ízú. Sarapos vörös bor 
(Kolozsvár Haraszti Gyuláné). 

SÁRÁT: hágat (kancát) (Palócság Nyr. XXI. 
419) (vö. sáriik]. 

meg-sárát: meghágat. Méksáráttyá d kancát 
(Palócság Bartha József). 

8ARC (sánc Szeged Csaplár Benedek). 

(Siólásokj. Nagy sarcot kell kiállnia : sokat 
kell dolgoznia, tűrnie (Kecskemét Csaplár Bene- 
dek). 

SARCOL (sacq/ják Háromszék m. Vadr. 419; 
sáncol Szeged Csaplár Benedek; Torontál in. 
Deask Kálmány L. Szeged népe III. 196): 1. zsa- 
rol. Sáncolják az embert sok adóval (Szeged Csap- 
lár Benedek); 2. kínoz, gyötör. Mikor az édös 
annyát vitte, a ló mellé kötötte, ott sáncolta. 
Kérte az öreg asszony, hogy eressze el, né kösse 
a ló mellé, hanem csak úgy vigye el, né sancojja 
ojan nagyon! (Torontál m. Deszk Kálmány L. 
Szeged népe III. 196); 3. szid. A mostohája 
öröké sarcolta, öröké rájtá járt d nyelvé (Gömör 
m. Hanva Nyr. XX.140). 

8ARDÓ : legényeknek házról-házra járása és 
éneklése a farsangnak két utolsó hetében vasár- 
nap és csütörtökön as esti órákban (Nyitni m. 
Pográny és vid. CsP.; Drnovszky Ferene 1841). 

[SÁRÉ]. 

(Szólások). Sárét jár: bolondozik (Heves m. 
Névtelen 1840) (vö. 3. faré]. 



|8ÁRÉL|, SÁRÉ: sárgul (Baranya m ormány- 
ság N\r III 230). 

8ÁRÉTT: n \ i m Ormáuyság Tsz. 

[itt sárett nyilván hiba); Nyr. 01.280). 

SÁRGA (sárig SsékelyMd Ti 
Nyr. IV.328; Irány-Gyulai NGy. 111.20 
Fejér József; Udvarhely m, Nyr. IV. 22- 
Gyulai NGy. 1.186; III 51 '•'< Csik m. MN\ 
368; Király l'al ; Háromszék m. Nyr. 
i ; Brassó m. Hétfal u VI 1 
drog Erdély Vádi 
ni. Fehér-Nyikó mell. Vadr. 12 masék m. 

Vadr. 515a). — A szömöm sárgájo: fehére. Ak- 
kora lőtt a s: ' , mint a sárgájo (Pest 
B l'áty Nyr. XII.280). 

sárga-bólü: láppadi, beteges (Borsod m. Sajó- 
8z.-Péter Schröder Gyuláné). 

sárga-föld: agyag (Bihar m. Nyr. XXVI 

sárga-kása: köleskása (Heves m. Névtelen 
1840). 

sárga-külü: arany begy (Zala m. Szentgyörgy- 
völgye Nyr. 11.280). 

sárig-nádmós : sárga cukor (Székelyföld Fejér 
József)- 

[sárga-rigó]. 

sárgarigóflszkez : piszmog, szuszog. Addig sár- 
garigófiszkeztunl., míg éUexstünk (Soprony m. 
Tamási Nyr. XXI.526). 

sárgo-sármándli : citromsármány (Vas m. Né- 
met-Gencs Nyr. XXVI. 139). 

SÁRGASÁG (sárigság, sárikság Háromszék in. 
Angyalos, Besenyó, Gidófalva Nyr. XVI II 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

SÁRGICSKA: keszegsaláta (Abaúj m. - 
V.272). 

SÁRGINYA: fahéjból rögtönzött és nyélhez 
kötött stanirli-forma viimeritó (Baraaya m. Or- 
mányság Nyr. IX.286). 

SÁRGÍT : sárgán világol. Nem látom a gyer- 
tyát, csak egy kicsint sárgtt (Fehér m. Tordacs 
Nyr. XIV.91). 

(SÁRGOD IK|. 

naeg-sárgodik: megsárgul. Megsárgodott (Eger 
Nyr. XVII1.23). 

SÁRGUL (sárgil Szlavónia Nyr. XXIII .216). 

SÁRGYÓKA (Dunántúl Nyr. V.228; Göcsej 
Tsz.: M s kis m. Gelse és \ 

XV.573; Somogy m. Király Pál; Közép-Baranya 
Nyr. IV.237; sdrgyúka Baranya m. Kassa 
Siókönyv IV. 273; sárjóka Zala m. Orositony 
1): sármány. 

SARHA (Gömör m. Tsi. ; Hont m. Kővár vid. 
Nyr. XVL574; XVII.96; serha Palócság Tsi.) : 



Ml 



SÁRHÍT-SARJADZ IK 



SÁRJÁNKA— SARKANTYÚ 



Ml 



L sarka, serka : kutyapeoér, gyepmester (Palóc- 
ság Tsz.). Alábbvaló a Barkánál (Gömör ni. Tss.); 
S. sarka : alávaló, hitvány. Bajzomra jár ez a 
szekríny, összerontotta az a sarka szógáló (Hont 
m. Kővár vid. Nyr. XVH.96); 8. sarka: bolondos, 
tréfás (Bont m Kővár vid. Nyr. XY1.Ü7 

SÁRHÍT: párosodhatnék (a kanca) (Zemplén 
m. Siürnyeg Nyr. XII.884). Sárkitnak a kancák 
(Hol? Tss. 324b). 

8ÁRHOD-IK (Szabolcs m. Simonyi Zs. Tüze- 
tes M. Nyelvtan 1.457 ; sárkud-ik Hegyalja Kassai 
-zókönyv IV.275): c* 

(SÁRHOT). 

meg-sárhot: meghág (kancát a ménló). A 
ménlá mfgsárkotta (Székelyföld Kiss Mihály). 

SÁRHOT-IK (Székelyföld Kiss Mihály ; sárkatni 

kelyföld, Háromszék m. Tsz.) : párosodhatnék. 

otnak a kancák tavasszal (Székelyföld Kiss 

meg sárhotik, raeg-sárhatik : megpárzik, mén- 

i:ad. Megmarhatott (a kanca) : megszökte 

a ménló (Székelyföld, Háromszék m. Tsz.). Még- 

sárkotott a kancám (Székelyföld Kiss Mihály). 

.1 kancám mégsárkatott (Brassó m. Zajzon Nyr. 

msa 

SÁRHOZ-EK : párosodhatnék (a kanca, a nős- 
tény-szamár) (Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV 
Sárkoznak a kancák (Hol? Tsz. 324b). 

(1. SÁRI!. 

sári-virág: caltha palustris (Nógrád m. Nyr. 
1V.71). 

2. SÁRI : sárga. Hagy csörögjön, kagy pörög- 
jön sári sarkanytyútok [.pünközsdölés'-ben] (Sze- 
ged vid. Nyr. V.281). 

sári-tök: cucurbita adrantia (Nógrád m. Nyr. 
IV.72) (vö. sár-tök). 

SÁREFIKÁXi: lop, csen, cseneget. Né sárifi- 
káj tná ié ! (Vas m. Kemenesalja, Pálfa Nyr. 
XXVI. 479). 

el-sárifikál: 1. eltussol, elsimít; 2. ellopogat 
m. Kemenesalja, Pálfa Sztrókay Lajos). 

SÁRIT : párosodhatnék (a kanca) (Kecskemét 
Debreceni János; Szeged Csaplár Benedek, Csíkos 
Márton). 

18ÁRÍTÓ). 

sáritó-hónap : párosodás ideje a lovaknál 
(Nagy-Kálló Nyr. XII.430). 

SARJADÉK: sarjú-széna, másod-széna. Lesz 
még talán égy kis sarjadék is (Cegléd Ilosvay 
Vilmos). 

[SARJADZ-IK, SARJUDZ-IK 

meg-sarjadzik, meg-sarjudzik: kóros elválto- 
zása támad (a körmének), fölpállik (Székelyföld 



Kin Mihály ; Udvarhely m. Borbáth Jenő). Meg- 
sarjadzott az ökör lába (Marosszék Szász J.). 
Megsarjudzott az ökröm lába (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

SÁRJÁNKA : sármány (Baranya m. Csúsa Nyr. 
XVIII.382). 

SARJ AZ (sargyaz Keszthely Horváth György) : 
böngész. Annyi dió vót tavai ezen a fán, kogy 
késő őszig sarjaztunk alatta (Fölsö-Somogy Si- 
monyi Zsigmond) [vö. sorjáz], 

SARJÚ {sáré Zala m. Alsó-Londva vid. Nyr. 
XIII.332; sári Vas m. őrség Nyr. VII.321; Gö- 
csej Nyr. XII.47; X11I.255; XIV. 166; Budenz- 
Album 160; Zala m. Hetes Ethnographia Vili. 
98 ; sargyi Vas m. Tsz. 324b ; sargyu Gyór vid. 
Nyr. VI.325; Soprony és Vas m. Nyr. X.332; 
Repce vid. Nyr. XX.368; Zala m. Lesence-Istvánd 
Nyr. XVI.93; Somogy m. Szólád Nyr. VIII.326; 
sargyú Vas m. Tsz.; Zala m. Nyr. XX.569; 
sarnyu Palócság Tsz.; sarnyú Palócság Nyr. 
XXI.309; XXII.79; Heves m. Makáry György 
1839; Nógrád m. Vecsekle Nyr. V.571 ; Gömör 
m. Hanva Nyr. XVIII.456; Rimaszombat Nvr. 
XVII.574; Torna-Ujfalu Nyr. XVn.187; surnyó 
Torontál m. Morotva Kálmány L. Szeged népe 
II. -244). 

[Szólások]. Jobb előbb a szénát takarinnyi, mind 
a sargyút : jobb elóbb az idósebbik leányt adni 
férjhez, mint a fiatalabbikat (Zala m. Nyr. XX. 
569). 

sarjú-dohány : az első levelek leszedése után 
nőtt dohány (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

sarjú-póka: eggyazon évi második költésből 
való pulyka (Balaton mell. Tsz. 106/107). 

surnyó- vessző : lebotol ás után kihajtott vessző 
(Torontál m. Morotva Kálmány L. Szeged népe 
11.244). 

[SARKADOZ], SORKADOZ: vallat (Udvarhely 
m. Fehér-Nyikó mell. Nyr. XVIII.526). 

SARKAL: sarkon jár (Hajdú-Szovát Nyr. XXVI. 
189). 

fel-sarkai: fölver a sarkával. Felsarkalja a 
hosszú köpönyeget (Hegyalja Kassai J. Szókönyv 
IV.277). 

SARKALÁS: sarkon járás. Avva a sok sar- 
kalássa nyövik e a topánkája (Hajdú-8zovát Nyr. 
XXVI. 189). 

SARKALAT (Erdély, Székelyföld Tss.; sor- 
kolat Háromszék m. Vadr. 516b): karéj (kenyér 
v. sajt). Az asztalfiából egy sorkolat kenyeret vett 
(Háromszék m. Vadr. 426). 

SARKANTYÚ (sor kant yu Háromszék m. Vadr. 
516b): 1. sarkantyú-forma konyhai eszköz, a 
mellyel a csipkés tésztát csinálják (Heves m. 
Névtelen 1840) ; 2. kisarkalló gátfonna, a melyet 
a part védelmére emelnek (Mátyusfólde Nyr. 



m 



sárkány-sarló 



l .08 -SAROK 



B89; Heves m. Névtelen 1*40); 8. i>Ai sar- 
kantyú: vén banya (Palócáig Nyr. XX 111.71). 

SÁRKÁNY : 1. a terhes felhő sióléből leoreez- 
kedd fellegssál. leereszkedett a sárkány, nagy 
esső fess* (Székelyföld Kiss Mihály); 2. tartóvas 
as állóbárka orrán, melyen a fejlánosál f< 
a macska függ (8seged Hermán 0. Halássat K.). 

sárkány-fark: 8iéltölcsér (typlmn) (Hujdú-Ná- 
nás Pesti Hirlap 1889. 175. az.; N. ni/.t 1889. 
175. ss. esti kiadás). 

sárkány-hús: [tréf.) fótt eékla (Fest m. Dabas 
j Pál), 

sárkány-karika : [ssekér része] (Vas m. őrség 
Tas. 343a). 

sárkány-lé: |gúny.) Belet vízzel elegyített 
tej (Nógrád m. Fülek Nyr. XXII.95). 

sárkán-ssájú : nagyszájú, ordítozó (Kis-Kún- 
Halas Nyr. X 

sárkány-tej v. -tej : 1. [tréf.] pálinka (Baranya 
m. Pellénl Nvr. XI.239; Bács m. Dautova Jenó 
Sándor; Háromszék m. Nyr. IV.431); 2. [tréf.] 
krampampuli (Balaton mell. Tsz.). 

SÁRL-IK (sál-ik Zala m. Hetes Bellosics Bá- 
lint; Veszprém m. Csetény Nyr. V.523; sáll-ik 
Balaton mell. Tsz.; Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. 
XIV.332; Veszprém m. Olaszfalu Xvr.XVII.47; 
Veszprém m. Devecser Nyr. XVIII.479; Baranya 
m. Kassai J. Szókönyv IV.275 ; Csallóköz Csaplár 
Benedek; sáWani Baranya m. Tsz.): párosodhat- 
nék (a kanca). 

(Szólások]. Sállik a szája vmire : nagyon vágyó- 
dik vmi (pl. étel) után (Csallóköz Csaplár Bene- 
dek). 

SARLÓ (salló Cegléd Ilosvay Vilmos; Zemp- 
lén m. Szúrayeg Nyr. X.325; XI1.428; sa 
Palócság Nyr. XX1I.79; sord Göcsej MNy. V.90; 
soré Soprony m. Horpács Nyr. X1V.431 ; sarró 
Pápa Nyr. XVI.676; Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. 
X\ .575; saru Göcsej Nyr. XIII.212. 254; saruó 
Göcsej MXv 11405; Vas m. Répce-Szeutgyörgy 
Np. XVIII... Szlavónia Nyr. XXIII.166; 

saru Göcsej Nyr. XUI.217. 254 ; sárú Göcsej Nyr. 
XIII.212; solló Székelyföld MNy. V.361; Nyr. 
IV.328; V.175; Kiss Mihály; Maros-Torda m. 
marosi alsójárás Ravasz Árpád; Udvarhely m. 
Nyr. IX.23»> ; Háromszék m. MKy. VI.214; Vadr. ; 
IX.236; Háromszék m. Kis-Borosnyó Nyr. 
XV 1.48 ; Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos ; Csík 
m. Ditró Nyr. VI. 177; Segesvár Nyr. IX 
Moldvai csáng. Nyr.IX.482; sorló Háromszék in. 
Nyr. VI 174; sorú Dráva mell. Nvr. V1.43; sorró 
Székelyföld Kiss Mihály; Erdóvidék Nyr. IX.236; 
sora Vas m. üreég MNy. V.90 ; Baranya m. Or- 
mányság Nyr. III.230; sorú Göcsej Nvr. XI 1.47; 
XII 1.254; sóró Nagy-Kanizsa Király Pál ; Közép- 
Baranya Nyr. 1V.237; Dráva mell. Kopács Nyr. 
XVir,7'2: XVII.44; Baranyám. Ormányság Nyr. 
III .280; Baranyám. Csúza Nyr. XVIII.382; Szlavó- 
nia Nyr. V.64; sért Tolna m. Bátta Nyr X 



■olló-hátú fóllvesült hátú (ló) (8iókelyfüld 

Kiss Mil> I 

| SARLÓS], SÓRÓS alakú vízimadár 

i moll. Kopács Nyr. XVII 

SARMALÓD-IK, HÁRMA LLÓD-IK : forgoló- 
dik ívki korul), kérőket (vldt), sarkában i 
(vkinek), törleszkedik, dörgÖlódzik i vkiln-z) (Vas 
ni Ságh Kresznerics P. Szótár II.! 
m. Ibafa Nyr. 

SARMALÓDZ-IK: <v (Veszprém m. Mezó- 
Komárom Király Pál). 

8ÁRMÁNDLI (Repce vid. Nyr. XX. 409 ; sár- 
mánli Vas m. őrség Nyr. VII. 331): 

SÁRMÁNKÓ: x (Csík m. MNy. VI,"., 

SARMANKOD-1K : vágyakozik. Sarmankodik 
utána (Baranya dl Hegyli. Baranya 

múltja és jelenje 1.224). 

SÁRMÁNTYU [sármántyú) : sármány (Erdély 
Kassai .1. Szókönyv IV. 273; Udvarhely m. olasz- 
telek Nyr. XVI.Htí; Háromszók m. Vadr. ; [vékony- 
lábú és aprókat lépó ember gúnyneve] Erdó- 
vidék, Kis-Bacon Nyr. XXVI.47). 

SÁRMÁNY (sármáluó Soprony m. Nyr. V í 

SÁRMÓK : sármány (Mármaros m. Tócsó, Visk 

Farkas Imrej. 

SÁRMÓKA: v (Szolnok-Doboka m. Malom 
Muzsi János). 

SAROK, SARK (sork Háromszék in. Vadr. ; 
sork&m, sorkixá, sork&, sork&t, sorkon, sorkn, sorkú 
Vas m. Körmend vid. Nyr. III.379; Vas m. óri- 
Sz.-Póter Nyr. III.432; Vas m 
XX VI. 192; Göcsej Nyr. XII1.2Ő4; Baranya m. 
Patacs vid., Csallóköz Csaplár Benedek : 
m. Gyergyó vid. Nyr. IV.336; Moldva, Klézse 
Nyr. IX.429; sorok Dhnántúl Nvr. XVI 
Repce mell. Nyr. XX.366; Göcsej NyK. II 
Vass József 1841 ; Baranya m. Pat; 
Csallóköz Csaplár Benedek ; Szatmár m. Kapnik- 
bánya és vid. NyK. II.36Ő. 371 ; aorokme Zala 
m. Hetes Nyr. VIII.99; soroArvas Orosn 
IV.382; sorokiró Székelytold Nyr. X 

1. sarok: karéj. Aggyon ké, \ 

kinyeret (Dráva mell. Kopács Nvr. XVI.3 

2. sarok: a sorból kiálló szóllótó (Székelv 
Tsz.); 3. sarok: kis öböl (Bal a rman 
0. Halászat K.) ; 4. sarok: része a városnak 
(nem körülhatárolt városrész, hanem csak tájék). 
Abba a sarokba, a hun én lakok, nincs fgy zsidó 
sé (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.381>; 5. sarok: csip- 
kefajta, mely hárászból v. fejtóból késsül 

Jankó J. Torda stb. 125). 

(Szólások). Sorka Ügyen, errt: úgy elmen 
hogy soha többé vissza ne térjen (Szatmár m. 
Kapnikbánya és vid. NyK. 11.371 
talpra esik (Baranya m. Csúza Nyr. XVIII. 

sorok-iró: sarok-cifrásó lapos fáncos esont 
(8zékelyföl«l Hjt. XIV.3e% 



Bsa 



SÁROS— SAS 



8AS-SA8NYÚL 



BM 



sorok-rag : a háztető farazatának két éle alatt 
fekvő fenyórúd (Zala m. Hetes Ethnographia 
VI 11.98. 99). 

sarka-vett: levágott sarkú. Sarkavétt liba 
(Nógrád m. Pülek Nyr. XXII.96). 

Borkon-forgó : virgonc (Moldva, Klézse Nyr. 
IX.4- 

[SÁROS]. 

Báros-hátú (-hátú) : (kurva jelzője) (Nagy-Kő- 
Székely Sándor; Csongrád Nyr. IX.374; 
Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XI.93). Te 
sároshátu tel (Ssatmár m. Nagybánya Nyr. IX. 
'négy, te sároshátu, csapatos, facsikos 
kurva! (Szatmár m. Katona Lajos). 

SÁRPITA: 1. ácsorgó; 2. hízelgő (Balaton 
mell. Horváth Zsigmond 1839). 

(SARUS]. 

aaniB-varga : bocskorkészítő (Pozsony m. Mo- 
dor fid. Király Pál). 

SARUTÁS : sarukészító, magyar varga (Göcsej 
MNv V 150; Barranya m. Tsz.). 

SARUZ (saruzni): táncol [kül. vénasszonyról 
mondják] (Vas m. Hegyhát Nyr. 1.467). 

1. SARVAL: gyalul (káposztát) (Háromszék m. 
MNy. V1.857; Kiss Mihály; Nyr. V.129; Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

2. SARVAL : rézsútosan összeereszt (két desz- 
kaszélt) (Székelyföld CzF.). Sarvalatlan maradt 
(Háromszék m. Vadr. 515a). 

SARVALÁS: rézsútosan való összeeresztése 
két deszka szélének (Háromszék m. Vadr.). 

SARVALÓ: káposztagyalu (Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos). 

SARVALT : gyalult (káposzta) (Háromszék m. 
MNv VI.347: Vadr.; Oyórfly Iván). 

SÁRZ-IK: párosodhatnék (a kanca) (Qömör 
•nonyi Zsigmond). 

SÁRZÓ: sárga föld, a mellyel a szoba föld- 
jét és a fal mellékét lekenik (Vas m. Kemenes- 
alja, Pálfa Nyr. XXIV.431). 

1. SAS: l. faoszlop (pl. kapufélfa ; deszkakerítés 
oszlopa ; faépületben azon lapos faoszlop, a mely- 
nek véseteibe a gerendavegeket beleillesztik) 

I m. órség Nyr. III.479 ; Székelyföld Tsz. ; 
Mihály, Fejér József; Háromszék m. Tsz.; 

L 111.13; Nyr. XXV.383). Hozunk az erdőből 
sasnak való fát (Háromszék m. Kovászna Butyka 
Boldizsár) ; 2. köröm. Nagy sassai vannak (Hajdu- 
8zovát Nyr. XXVI.189) ; 8. horog (láncon) (Tisza- 
Dob Nyr. XX.480) ; 4. az a karika, a melybe az 
ablak akasztóját teszik (Soprony m. Szilsárkány 
Nyr. VI.373) ; 6. a szekéroldalt tartó hátsó görbe 
vasszeg (Mátyusfólde, Tallós Nyr. XVI.382). 

MAUTAR TAJ8ZÓTÁJL II 



■as-fa 1. sas 1. (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
JOV.678; Székelyföld Nyr. 11.471; Kiss Mihály; 
Háromszék m. NyK. 111.13); 2. a kapaverő ke- 
rekein a falfákat összekötő lécfák [bányász mest.J 
(Torockó Jankó J. Torda stb. 201). 

sas-kánya : nagy kányafaj (nagyobb a tikhordó 
kányánál) (Vas m. Kemenesalja? Kresznerics F. 
Szótár 1.297; 11.173). 

sas-kőrőm i a puskavessző végén levő csava- 
ros kétágú vas, a mellyel a puskából a fojtást, 
a töltést kiszedik (Székelyföld Kiss Mihály ; 
Sepsi-Szentgyörgy Nyr. IV.191). 

sas-plé : [kovács mesterszó] (Arad m. Majláth- 
falva Nyr. VIII.478). 

sas-szaggatta képű : ripacsos (Kecskemét Nyr. 
X.382). 

2. SAS: kéményből lecsepegő nedv (Hajdú- 
Szovát Nyr. XXVI.189). 

SÁS: a gabonafajok levele (Soprony m. Hor- 
pács Nyr. XIV.431 ; Heves^ m. Névtelen 1840). 
Ereggy ki, hozz sást a zsibaknak (Rábaköz Nyr. 
XV.431). 

sás-hagyma: allium scorodoprasum (Hatvan 
Nyr. IV.23). 

[SASI]. 

Basi-kógyó : [?]. Égy nagy sasi kégyó . . . őda- 
lam átfúrja, mejjemé't szaggattya (Arad m. Pécska 
Kálmány L. Koszorúk 1.21). 

SÁSTXA: hemerocallis (Nógrád m. Nyr. III. 
544). 

1. SASKÓ: alsó vastagabb vége a kévének 
(Szeged Tsz.). 

2. SASKÓ : fehérneműn v. meszelt falon ned- 
vességtói támadt folt (Cegléd Ilosvay Vilmos; 
Kis-Kún-Halas Nyr. XV.381 ; Szeged Tsz.). 

SASKÓS: foltos (az összefülledt vizes fehér- 
nemű ; a fal, mikor a salétrom kivirágzik rajta) 
(Cegléd Ilosvay Vilmos ; Kecskemét Király Pál). 

[SASKÓSOD-IK| 

mög-saskósodik : megfoltosodik (a nedvesség- 
től) (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.381). 

össze-saskósodik : összefülled és megfoltoso- 
dik (az eggy rakáson hagyott vizes fehérnemű) 
(Cegléd Ilosvay Vilmos). 

SASLÓD-EK : bajlódik, gyötrődik, kínlódik, ín- 
séggel küzd (Békés m. Balog István ; Arad Nyr. 
V1II.281 ; Bihar m. Pocsaj Nyr.V.572; Debrecen 
Nyr. XXII1.335). 

SASLOO: lappang, bujkál, lopódzik. Saslogva 
megy (Fehér m. Bicske Király Pál), 

[8ASNYŰL]. 

el-sasnyúl: elsatnyul (Csongrád m. Szentes 
Nyr. IX.94). 



Ml 



OGAT SATA 



8ÁTÁN-8ATRA 



m 



|8ÁSOOAT|. 

meg-sásogat: levagdalja a vetés 8ássát(zol<l 
jót). ,1 fejkutl nhn leltet ám (sá*t hoi 

dok (Rábakö. 1). 

8ASÓK \ Hetea N v i X 1 \ . • >76) : 

1. as ajtó vaakapeaának az a kis karikái 
melybe i lak i-ztjak (Zala dl Hetes 

Nyr" XIX.578); 2. kapooalyaJl (Somogy ■ 

8. a lánc két végét össze' ÚMki kapocs 

Kim- Hal 'i; 4. vastag, lyu- 

kas ssegen keresztül dugott kétágú rugalmas 

: (Balaton mell. Tsz.; Pápa Nyr. X 
5. a ssekéroldalt tartó hátsó görbe vassseg (Pest 
in. Csanád He kássy Sándor); 6 a rakonca fokán 
átdugott szeg, a melynek hasított vége kétfelé 
van hajtva, s így a rakoncát nem engedi ki- 
csúszni a rakoncafészekból (Tolna m. Varsád 
vid. Tolnai Vilmos). 

8ASOL: beszegi a pós-sövény peremét (Má- 
le, Tallós Ny/. XVI.382). 

8ÁSOL síí.fiínyi, sásúvfi) : levagdalja a gabona 
sássát (zöldjét) (Soprony m. Horpács Nyr. XIV. 
Vas m. Sárvár vid. Bokor János; Mátyus- 
földe, Tallós Xvr. XVI.382). Má le van sá 
(Rábakös Nyr. XV.431). 

SASOLÁS: a pós-sövény pereme, a mely 
D font luzvesszókból van alkotva (Mátyus- 
földe, Tallós Nyr. XVI.382). 

1. SASOS: horoggal ellátott. Sasos lánc (Tisza- 
Dob Nyr. XX.480). 

2. SASOS: vörhenyeges (Hajdú m. Tetétlen 
Barcsa János). Ojjan sasos, alvadásos tört vér 
ment tőlem (mondta eggy vérfolyásban szenvedő 
assionyl (Szabolcs m. Tisza-Dada Nyr. XIX.95). 

SASSUD-IK (sassudok, sassudni) : lankad, tik- 
kad, ernyed, fárad (Vas m. Kemenesalja, Pápa 
vid. Tsz.; Háromszék m. 515a). 

SASUL : m (Háromszék m. Vadr.). 

bele-sasul: belefárad, beleun, belefásul (Szi- 
lágy m. N\r. IX ,666 i. Én má egészlen belesasú- 
tam a dologba (Deés Király Pál). 

el-sasul, é-sassul: 1. ellankad, elerőtlenedik, 
elbággyad. Hidegtül ugy ésassul, hogy nincs ereje 
főkényi, és megfagy (Zala m. Tapolca N\ i . XXV 
478); 2. alább hagy, csillapul (fájdalom) (Csík 
m. Oyergyó-Ditró Nyr. XII .282). 

SAT [satt?\: fül Teknő sattya (Baranya m. 
K.-Dombó, Darány, Nagy-Dobsza, Istvándi 
XXV.626). 

8ÁT: as istócfát és as istréhelyt összekötő 
fa rúd (bányász mest.) (Torockó Jankó J. Torda 
stb. 201). 

8ÁTA : kompótféle nyalánkság (Erdély Csap- 
lár Benedek). 



(8ÁTÁN|. 

sátán-lőtté fú: boszorkán \: i- (Székelyföld 
Nyr. VIII . 

SÁTÁNKOD IK laidQ m. Bakó Já- 

Majdú-SiovAi XVI. 189). 

SÁTOR (zsátor Palócság 110): 

iwa (Vas m. órség Nyr. [.421 : 11.324; 

[V.621 : Zala m. Szentgyörgyvr l*z.); 

2. /. (vö. sátoros- 

kert], A kéri sdtot >t< el (Háromszék ni. 

IX. 424). 

SÁTORGAT : sátor-formára fölálloga 

derkévet az áztatas után szárítás végett 
gatjii !>rt (Hegyalja Kassai J. S. 

1V.283). Sátorgatjuk a kendert (Abaúj m. Király 
Pál). 

BÁTORÍT: cv (Nógrád m. Nyr XXII .528; 
Nógrád m. Fülek Nyr. XXII.95). Mit csináltok? — 
Sátorgatjuk a kendert. — Mink is sátorítjuk már 
a mienket (Abaúj DL Király Pál). 

ki-sátorit: kibont, leereszt (hajat sátor 
mára). A lmjuk szépen simára meffésüv- 
ritva (Palócság Ethnographia 01.868). .1 
szépen ki vaőt sátorítva (Mátra vid. Nyr. XXII. 
288). 

[SÁTOROS]. 

sátoros-kemence: szabad kemence, a n. 
nél a kémény a túzhely fölött sátor-alakban ki- 
szélesedik (Szilágy m. László Oéza). 

sátoros-kert : vesszőből font kerítés, a mely 
tövissel és szalmával van befödve (Udvarhely 

in. Vadr.). 

sátoros-kutya: kóborló, házról-házra futká- 
rozó kutya (Krdóvidók Király Pál). 

sátoros-nyoszolya: szúnyoghálóval sátor mód- 
jára körülövezett nyoszolya, a melyben a b 
asszony fekszik (Borsod m. Ethnographia VII. 
172). 

SÁTOROSKOD-IK: hízelegve forgói' 
körül). Ugyan ne sátoroskogy mán fojtón körülöt- 
tem (Hajdú-Szovát Nyr. XX VI. 189). 

SÁTOROZ: fölborzolja a tollait. A pulyka 
sátoroz (Győr m. Bóny Nyr. XVII. 575). 

oda-sátoros : sokáig odamarad. Ennye, de 
odas ín kis m m utánad 

küdeni! Elmehetsz egy kicsit a szomszédba, de 
osztán sokáig oda ne sátorozz! (Borsod, Abaúj 
m. Király Pál). 

1. SÁTRA: satnya. Sátra csirke (Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv 11.205). 

(2. SÁTRA). 

satra-kata : mindenütt ott levő leány (Kassa 
vid. Nyr. XV 11.285). 



817 



SATKAl i:k savanyod-ik 



SAVANYÚ— SEB 



SATRAFÉK: satrafa, banya (Kis -Kun-Halas 
Nyr. XV. 381). 

SATRAFÉRC: kópé, selma, nagy huncut 
(Zala m. Aráca Nyr. XXII.239). 

SATRANTYÚ : satrafa, banya (Szolnok-Doboka 
m. Apa-Nagyfalu Nyr. XIII.331) (vö. satratyú]. 

SÁTRAT : untalan jön-megy, jár-kél (Síékely- 
036; Kiss Mihály). 

SATRATYÚ: satrafa, banya (Csallóköz Csap- 
lár Benedek) [vö. satrantyú]. 

8ATT (Szatmár m. Nagybánya vid. Nyr. XIV. 
sat, sott Torockó Jankó J. Torda stb. 201. 
akna, lefelé menó út a bányában. 

8ATYAK: sapka (Baranya m. Csüza Nyr. 
XVUI.882; Cegléd Ilosvay Vilmos; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XV.381 ; Kecskemét Nyr. X.382; 
Szeged és vid. Nyr. 11.92; Kálmány L. Szeged 
népe 111.138). 

SATYTVA : mocskos, szennyes (Nyitra m. 
Pográny és vid. Drnovszky Ferenc 1841). 

[SATTYAG]. 

ki-sattyag: kiballag (Félegyháza vid. Czim- 
mermann János). 

SAVALL, SAVAL : 1. sajnál, bán. zokon vesz 
ijszállás Nyr. XXI. 144. 335). Csak azt sa- 
i, hogy ö nem lehetett biró (Békés m. Balog 
István). Az ember igen savallotta az öt forint bün- 
tetést (Gömör m. Király Pál) ; 2. restell, szégyell 
ra vid. Nyr. XXII.335). A biró igen saval- 
lotta, hogy a lyányának olyan szegény legényhez 
kell feleségül mennie (Gömör m. Király Pál). Ször- 
nyen savallotta ja daógot a többi jeleott [t. i. hogy 
nincsen szeretője) (Heves m. Párád Nyr. 
XXH.475), 8. neheztel, haragszik, haragot tart 
(Debrecen Nyr. XXIII.335; Dézsi Lajos). 

SAV ANYÁS : kissé savanyú (Dunántúl Zolnai 
Gyula). 

(8AVANYÍT]. 

[besavanyít]. 

(Szólások]. Az anya nagyon nyelvéte [szidta], 
besavanyította a fejét (Veszprém m. Enying Nyr. 
XXYI.521). 

el-savanyit : [tréf.] elsikkaszt (Komárom nr 
Tsz.). 

[SAVANYKÁS], SAVANKÁS: kissé savanyú 
(Szilágy m. László Géza ; Erdély Szinnyei József). 

[SAVANYOD-IK], 

ki-savanyodik: észrevétlenül kisompolyog (pl. 
a kit megszégyenítettek) (Székelyföld Tsz. ; 
Győrffy Iván). 

neki-savanyodik: nekifanyalodik, nagy nehe- 
zen rászánja magát, kénytelen-kelletlen hozzá- 



fog (Csík-8zentgyörgy Nyr. X.330). Fájj n 
nő, osztég savanyogyyunk neki az erdőlésnek (Ud- 
varhely m. Nyr. III.512). 

SAVANYÚ (csónyó Somogy m. Kassai J. Szó- 
künyv V.207; sanyó Baranya m. Kisasszonyfa és 
vi<l. Zalai Mihály ; savanya Csongrád m. Mindszent 
Kis Sándor; Hódmezó-Vásárhely Szeli Karkas; 
!/ó Soprony m. Kisfalud, Nagy-Miháli Nyr. 
XX1.431 ; sónya Baranya m. Patacs vid. Csaplár 
Benedek; sónyó Somogy m. Kassai J. Szókönyv 
IV.829; Baranya m. Mecsekhát Thomaer Ignác 
1841 ; sőnyó Közép-Baranya Nyr. [11.827 ; ^nnyu 
Zala m. Hetes Nyr. 11.45 ; Göcsej Nyr. XIII.496; 
XVII.510; sónyú, suónyu Göcsej Nyr. XIII .21 3). — 
Savanyáim (Háromszék in. Uzon Erdélyi Lajos; 
soványán |?] Háromszék m. MNy. V 1.348) : sava- 
nyúan. 

SAVÓ {sahu Vas m. Órség Nyr. VII.323; saju 
Vas m. őrség, Kerca Király Pál; sau Vas m. 
órség MNy. V.78. 92; órség, Kerca Király Pál; 
Göcsej Nyr. XIII.217. 496; savu Vas m. Órség, 
Kerca Király Pál). 

[Szólások]. Jön-megy, mint a kutya seggibe a 
savó (Szatmár m. Nagybánya Nyr. VIII.325). 

SÁVOLL-IK : sötétedik (Gyór vid. Nyr. V.522). 

SÁVOS (sábos Csallóköz Csaplár Benedek ; 
Baranya m., Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV. 
258. 259 ; sáhos Baranya ra. Kassai J. Szókönyv 
IV.259 ; Debrecen Nyr. IX. 163 ; Szilágy m. László 
Géza; Székelyföld Kriza, Kiss Mihály). 

[SCITT]. 

[Szólások]. Scittje sincs hozzá: fogalma sincs 
róla (Bereg m. Fornos Nyr. XX.476). 

[SE]. 

sö-fű-se-fa (Soprony és Vas m. Nyr. X.332 ; 
Vas m. Répce-Szentgyörgy Nyr. XVIII.575; Zala 
m. Szabó Béla; Közép-Baranya Nyr. III.327 ; 
sem-fü-sem-fa Balaton mell. Földrajzi Közi. 1894. 
65. 73 ; Vas m. Kemenesalja Tsz. ; Baranya m. 
Csúza Nyr. XVIII.382) : 1. lycium barbarum ; 
2. genista; 3. cytisus. 

sö-szinü: szintelen (Repce vid. Nyr. XX.409; 
Fölsó-Somogy, Balaton mell. Nyr. VIII.525). 

1. SEB. A víz sebje {sebgye): sodra (Tolna m. 
Sár-Sz.-Lórinc Nyr. 111.87 ; Erdély Kassai J. Szó- 
könyv IV.289). Erre van a víznek a sebje (Sze- 
ged Csaplár Benedek). Itt van a víz sebje (Tisza- 
í Roflf Markovics Sándor). Sebje van a víznek 
(Tisza-Dob Nyr. XX 480). Oda dűl ki a sebje 
(Tisza-Sz.-Imre Nyr. X.329). 

seb-lobbal: sebbel-lobbal (Zala m. Volák La- 
jos). 

[2. SEB]. 

seb-háló: két ollószerüen keresztezett rúdra 
alkalmazott merító-háló (Erdóvidék, Olt mell. 
Hermán 0. Halászat K.). 

23* 



HÜ 



SBBfiQ-SÉD 



SÉD s !•:«,! i. 



860 



8EBEG: gebesen beszél (Háromszék m. MNv. 
VI.848; Vadr.). 

1 . SEBES : sebes folyású vis. A márna a se- 
besben él (Miskolc Hermán 0. Halássat K.). — 
Sebest: sebesen (Ssékelyfbld Csaplár Benedek; 
Háromssék m. Vadr ) 

|Siólások|. Ennek a fának sebes tüze van (Tür- 
kévé Nyr. 111.473). Sírtam, mint a sebes eső (Makó 
Nyr. XXV1.620). 

■ebös-ógotóst: nagy tússel és sebességgel 
(pl. dolgoini) (Vas m. Hódos Gombóca Zoli 

2. SEBES: sebzett, sebesült. lm egy sebes 
asszonyt kötitek behozok (Harangod Nyr. VI.475). 
Sebfs szarvas (Pápa Beöthy Zsolt). Sok sebest 
kosnak ott a csatából ki (Szegőd Kálmány L. 
Sieged népe 1.4 h. 

8. 8EBÉS (sebős, seböss): 1. büdös. A halatos 
hatná vótam; de még a köntöse Ü <>j"" sebős 
szögén Oyurko bának, hogy még az ereszbe és 
megézzik (Udvarhely m. Nyr. VI.465); 2. csípős, 
kesernyés (túró) (Székelyföld Tsz. ; Háromszék 
m. Kis-Borosnyó Nyr. XVI.48; Csík m. Péter 
János). A nyelve ojan csipős a világra, mind a 
seböss túró (8iékelyföld Nyr. V.175). 

8EBÉSÉD-D2: csipósödik (a túró) (Székely- 
föld Tsz.; Kiss Mihály). 

mög-sebesödik: csípőssé válik (a túró) (Csík 
m. Péter János). 

SEBESTTÉ : fiókegyház (Udvarhely m. Győrffy 
Iván). 

SEBŐK: szeles, kapkodó (Hajdú-Szovát Nyr. 
XXVI.189). 

8EBTÉN: sebtiben, sebesen (Csallóköz, Szé- 
kelyföld Csaplár Benedek ; Háromszék m. Vadr. 
515b; Háromszék m. Szotyor Győrffy Iván). 

SEBT1N : >.•» Ára főfelé mént naty septin. Ére 
lefelé mént naty septin (Veszprém m. Nyr. VI. 
321; vö. 573a). 

8EBTDNT: c*> (Balaton mell. Fábián Gábor 
1839). 

1. BED (sét Balaton mell. Tsz.; Séf-árka Szeg- 
szárd Nyr. VI.192): patakocska, csermely (Bala- 
ton mell. Nyr. 11.93; Földrajzi Közi. XXII. 123; 
Király Pál; Veszprém m. Kassai J. Szókönyv 
M9; Veszprém és vid. Kassai J. Szókönyv 
IV.170; Nyr. 11.186). Éppen ott alutt a séd par- 
tyán (Veszprém m. Nyr. VI.522). Talál a zúton 
elő égy sédét, a sédén pedig híd vöt (Veszprém 
Nyr. VH.234). 

séd-busa : aira caespitosa (Balaton mell. Föld- 
rajzi Kösl. 1894. 75). 

sét-fü : kis patakocska mellett korán és buján 
növő zöldség (libáknak való) (Balaton mell. Tsz.). 



(2. SÉD) 

séd-gát: folyó közepén hosszában épített gát 
a víznek kettéágaztatására (Szeged Király Pál). 

8ÉDÉR (Heves m. Névtelen 1840; zsödör 
Győr m. Tsz.): sodor, pödör (pl. fonalat ai orsó 
torka). 



élttel (Bihar m. Pooi VTIL 



el-seder i 
379). 

ÖBsse-ssödör : összesodor (Hol? Nyr XII 238). 

SÉDÉRÉD IK: pöndörödik (oda, eléje) (Békés 

m. Nyr. 01.526) [vö. s»,lród-ik}. 

oda-södöredik: odapöndörödik, Otl tr-rem. Úgy 
hogy mégij ettem tőle (Békés m. Nyr. 

III.. 72--,). 
SÉDÉRINT : pödörint (Cegléd llosvay Vilmos). 

SÉDÉRÍT: 1. sodorít, pödörit. Sédéríccs m 
kukoricahajai [kötözéshez] (Cegléd Ilosvav Vil- 
mos); 2. pordit. Ne szunyókálj, hanem sederítsd 
azt az orsót (Alföld Nyr. XV.235) (vö. séndérít}. 

SEDRE: szeles, hebehurgya, ellianiark 
(Csallóköz Nyr. 1.332 ; Csaplár Benedek, Szinnyei 
József; Pozsony m. Dudvág és Feketevíz mell. 
Ürményi László ; Győr vid. CzF. ; Győr m. Bóny 
Nyr. XVII.575) [vö. sudri\. 

sedre-bedre: szeles, szeleburdi, hebehurgya, 
kapkodó, hóbortos (Csallóköz Csaplár Bem 
[vö. setre-kotra]. 

sedrebedrósköd-ik : szeleskedik (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

[SEDRÉLj. 

el-sedról: elhamarkodva, szeleskedve csinál 
vmit; szeleskedéssel, hebehurgyasággal, bai 
kodással elront (Csallóköz Csaplár Benedek) [vö. 
el-sudrál). 

SEDRÉLKED-DX (sedréked-ik) : szeleskedik 
(Csallóköz Nyr. 1.332; Csaplár Benedek. Sziny- 
nyei József; Pozsony m. Dudvág és Féke- 
mell. Ürményi László; Győr m. Bóny Nyr. XVII. 
575). 

[SEFEJ, SEFE]. 

sefej -deszka (Szatmár m. Patóháza Xyr. XVIII. 
432; sefe-deszka Szatmár m. Na 
11.523; Kapnikbánya ós vid. Nyk. 11.379): sodró- 
deszka, nyújtódeszka. 

SÉFINDÁL : sétifikál, sétálgat (Heves m. Név- 
telen 1840). 

SÉFDNGÁL: c* (Nógrád m. Nyr. IV.425). 

(SEGÉL]. 

(Szólások]. / ten úgy segéljen 1 

Kún-Halas Nvr VI II 87). Isten uccsegen v. uccsé- 
gén (Székelyföld Szinnyei József, Kiss Mihály; 



Hl 



BEGG 



8EGGÉL-8ÉGO 



Háromszék m. Nyr. V.30). Isttn üccsegén (Csík 
in Szinnyei József)- Teremt' uccségen (Székely - 
föld Kiss Mihály). 

SEGG: 1. húsóháló zsákja (Körös-Tarcsa Her- 
mán 0. Halászat K); 2. a hálókütótú alsó, ki- 
vágott vége (Ung in. Záhony Hermán 0. Halá- 



seggi-szája 
Ferenc). 



seggelyuka (Bodrogköz Kársa 



[Szólások]. Teli van a segge bodzatumval ': nincs 
maradása (cselédnek: okot keres, hogy elme- 
hessen, pedig jó dolga van) (Hódmezó-Vásárhely 
Nagy Gyula). Tele van a segge sukadozott mogyo- 

dolga van (Szatmár m. Nagybánya í 
XIV.573; Katona Lajos). Segrement: megbukott 
(Székelyföld Kiss Mihály ; Erdóvidék Séra Kál- 
mán). Segre esett: cc (Erdővidék Séra Kálmán). 

segg bosszantó (seg-boszantó) : 1. szedett tunika, 
turnúr, fardagály (Szeged Kálmány Lajos); 2. há- 
tul függó csokor (Bihar m. Fugyi- Vásárhely Nyr. 
ó. bosszantó]. 

segg-bökködö : csipkebogyó (a csipkerózsa 
(vadrózsa, rosa canina] termése) (Somogy m. 
ü). 

segg dugacs: kis ember v. gyerek (Tokaj Nyr. 
XX1IL336). Erigy, te seggdugacs! (Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. XIV .234). 

segg-dugasz: ,-v (Veszprém m. Csékút Nyr. 
XlXTÚ-2). 

segg-gyümőcs: tojás (Balaton mell. Király Pál). 

seg-tönk: kis ember v. gyerek (Szilágy m. 
László Géza ; Udvarhely m. Szász J. ; Három- 
szék m. MNy. VI.226; Erdélyi Lajos). 

segg-vakarcs: 1. csipkebogyó (a csipkerózsa 
[vadrózsa, rosa canina] termése) (Bereg m. Der- 
cén Nyr. XX.432); 2. utolsó gyermek (Szilágy 
m. Király Pál). 

segg-vakaró : 1. csipkebogyó (a csipkerózsa 
[vadrózsa, rosa canina] termése) (Balaton mell. 
Földrajzi Közi. 1894. 73; Vas m. Kemenesalja 
Tsz. ; Somogy m. Adánd Bánóczi József; Bereg- 
Rákos és vid. Pap Károly; Székelyföld Nyr. 
.1 417; Kiss Mihály; Háromszék m. Nyr. V. 
Krdó vidék Nyr. IX. 235) ; 2. csipkerózsa, vad- 
rózsa (Székelyföld Gyórfly Iván; Csík-Szent- 
györgy Nyr. X.330); 8. [tréf.] mogyorófa-pálca 
(Székelyföld Kiss Mihály); 4. [tréf.] huszonöt 
v. ötven botütés (Székelyföld Kiss Mihály). 

segg- vápa: seggvágány (Székelyföld NyK. X. 
888; Kiss Mihály). 

segge-vége: rokona, hozzátartozója (Vas m. 
lenesalja? Kresznerics F. Szótár n. 176; Szi- 
lágy m. László Géza; Háromszék m. Erdélyi 
Lajos). 

seggen-ülő bab : gyalogbab, föl nem futó bab 
(Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.882). 

seggen- üló tolvaj (seggénn-ül'ó tolvaj): ügy- 
véd (Palócság Nyr. XXI.509 ; Rimaszombat Nyr. 
I ; XXII.377). 



seggibe-láb: podiceps eristatus (Bodrogköz 
Kársa Ferenc). 

SEGGEL (seggel, seggöl, seggül) : farol, hátrál 
(Komárom m. Xagy-Igmánd Nyr. VIH.95; Vas 
m. Kemenesalja? Kresznerics F. Szótár 11.177 • 
Bereg m. Dercén Nyr. XX.432 ; Székelyföld Kiss 
Mihály, Gyórfly Iván). 

le-seggöl : seggével lenyom (Vas m. Kemenes- 
alja? Kresznerics F. Szótár 11.177). 

SEGGELŐD-IK : izeg-mozog, fészkelődik, 
nyugtalankodik, forgolódik (Szoluok-Doboka m. 
Domokos Nyr. XV1I.557; Bakó István). 

SEGGES (segges, seggös) : 1. nagyseggű (Pápa 
vid. Tsz.). Ej de jó segges lány ! (Cegléd Hosvay 
Vilmos) ; 2. seggre ugrás, seggel a vízbe ugrás 
(Cegléd Ilosvay Vilmos); 3. kiszélesedő hátulsó 
része vminek (pl. szántónak, kaszálónak) (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály); 4. fösvény (Győr m. 
Tsz.) ; 5. a ki a társaságban minden tréfának 
céltáblája (Kis-Kúnság Nyr. XXV.336; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XV.381). Ű mög mingyá seggössé 
tött ám mindönkit, a kin csak ki fokká tott (Kis- 
Kún-Halas Nyr. VIII.85). 

segges-háló: varsa (Ipoly mell. Hermán O. 
Halászat K.) 

segges-hám : [lószerszám része] (Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. X.324). 

segges-szák: [halász-szerszám] (Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. X.325). 

segges-tök: 1. föl nem futó tök (Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv IV .291) ; 2. kobaktök (Túr- 
kéve Nyr. V.227). 

[SEGGI]. 

seggi-kó: gömbölyű kő, melyet a bokorháló 
farkába kötnek (Bodrogköz Hermán O. Halá- 
szat K.) 

SEGÍT (segéjt Székelyföld Arany-Gyulai NGy. 
III.207. 240 ; Erdővidék, Kis-Bacon Arany-Gyulai 
NGy. 111.74; Csík m. Gyergyó-Sz.-Miklós Nvr. 
X.45; segét, segéteni Szlavónia Nyr. XXUI.168; 
Moldvai csáng. Nyr. 111.53). 

[rá-segít]. 

[Szólások]. Rásegit az Isten: elérem (Csallóköz 
Nyr. XXVI. 141). 

SÉGÓ (sékóra, [?] Vadr. ; a közlő kéziratában 
meg van kérdőjelezve). 

[Szólások]. Ségóba szid: ráncba szed, meg- 
fékez, korlátok közé szorít vkit (Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos). Ségóba vas: m. Most mán 
igazán ségóba veszik a tanulókat (Székelyföld 
Arany-Gyulai NGy. III.304). Ségóra vette v. fokta: 
L ráncba szedte; 2. szigorúan kérdőre vonta 
(Székelyföld Gyórfly Iván). 



m Bfim n 



SEJDÍT— SELMA 



864 



SEHOGY (sékugy Ipol) völ vid. 

Nyr. XVL674; «oAojry Göcsei Nyr XI1I.307; 
sokoogy Háromsiék m. NyK. IIl.lt> - sukogy 
Somogy m. Nyr. XXI 1.888). 

SEHOL (soAo/ Háioamék m. NyK, 111.15; 

] ; sokujt Síékely- 
föld Fejér Jóisef; Udvarhely m. Olasitelek 
1.86; Csík m. MNy. VI.876; Vadr.; 
sokul Háromsiék in MNv. V 1.222; »okult Síé- 
káhrföld Kiss Müial. msiék m. MNy. 

V 1.222; Vadr. 868. 616b; Háromszék m. Orbal 
járás Nvi >K- Nyr. III. 

68; sohult Dunántúl N\ r. H.68; Háromsiék DL 
MNy. VI.222; Cltt in. Király Pál; sukujt Csík 
m. Vadr. 666; sukult Kalotaaieg, Zsobok Mt-luh 
János; suhult Székelyföld Nyr. \ 
Gyórffy Iván; Udvarhely in. Keresitúr vid. 
Vadr. 448. 460; Udvarhely m. Korond ifj. Fel- 
méri Lajos). 

(BtHONNA, SOHONNYA]. 

(Ssólások). Sékonnábú gyütt: a kiről nem tudni, 
honnan | volt (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

Sohonnyából jött : ev (Síékelyföld Kiss Mihály). 

SEHONNAI {sokonnai Palócság Nyr. XXII.79; 
Borsod m. Sajó-Si.-Péter Schröder Gyuláné; 
Síékelyföld Vadr. 388 ; Kiss Mihály). 

SEHONNAN, SEHONNÉT (sokunnan Székely- 
föld Fejér József; sokunnét Székelyföld Kiss 
Mihály ; sukunnaj Repce vid. Nyr. XX.364). 

SÉHONTELENG: sehol sem (Baranya m. 
Ormányság Nyr. U.279). 

SEHOVÁ (sá se Somogy m. Sima Nyr. XIX. 
381; sfká Somogy m. Szóke-Dencs Nyr. 111.90; 
soká Soprony m. Szakony Király Pál; Repce 
vid. Nyr. XX.414; Göcsej Nyr. XIV.216; Budenz- 
Album 171; Bakony vid. Nyr. V.88; soková 
Göcsej Nyr. Xin.307 ; sokuva Síékelyföld Kiss 
Mihály, Fejér Jóisef; sóvá Gyór Nyr. XV.520 ; 
tukuva Kolozs m. Zsobok Melich János ; Három- 
siék in. Vadr. 416; sukuvá Maros-Torda m. 
marosi alsó-járás Ravasz Árpád; súkvá Szolnok- 
Doboka m. Domokos Nyr. XI.39). 

SEHULYAN: semmilyen (Ipoly völgye, Kővár 
vid. Nyr. XVI.476). 

SÉHUN {sekont Háromsiék m. MNy. VI.222; 
séhun 8oprony m. Repce mell. Nyr. H.561 ; 
Vesiprém m. Nyr. VI.521 ; Somogy m. Nyr. 
III 468; Hódmeió-Vásárhely N 75; Oros- 

háia Nyr. IV.618: Ijm.1v völgye, Kővár vid. Nyr. 
XVI.574; sekun Fájsz Nyr. VII.429; sohun Sop- 
rony m. Horpács Nyr. XVIII.513; Göcsej Nyr. 
1.466; XJII.256. 307; Keszthely Nyr. XI.237 ; 
Kolois m. 8itána Nyr. IX.602 ; Kalotasieg, 
Zsobok Melich János; Alsó-Fehér m. Nyr. 
XXV.347; sukun Repce % 
m. Órség MNv. V.168; Nyr. II. 176; V11.322; 
Zala m. Hetes, Dobronak Nyr. 11.233; Göcsej 
Nyr. IH.180; Sümeg vid. Nógrádi J. A süraeg- 
vid. nyelvjárás 12; Kalotasieg, Zsobok Melich 



JAnos ; Alsó-Fehér m. Nyr. XXV.347; Hunyad 

i oiaád N\ : 164 ; sukunt Zílah K-rekes 

; Maros-Torda m. marosi alsó-járás Ravass 

1 ; Gyergyó-Si.-Miklós N\ ; %o\- 

noK-Doboka m. Domokos N ) 

sun sö Vas m. Órség Nyr. IV.228) : sehol. 

SEJDÍT (sajdít, sajdit, sajdít, sajdít Repce 
mull. Nyr XX.:W6 ; Vas m. Rópce-8i.-György 
XVI II.:. ithely Horváth György; 

ni Ormányság Nyr. 1.424; Ali 

únság Nyr. XVI.476; Cegléd 
Ilosvay Vilmos; Kis-KÚn-Halas Nyr. XV.381 ; 
Palócság Nyr. XXII.79; Gömör m \ 111. 

422; Nógrád m. Terheled Nyr. XXIII. 1 
kelyföld Arán) Gyulai NGy.III.287; Kiss Mihály; 
muék in. MNy. V1.215; sájdtí Dunántúl 
SmiMiivi Zs. Tüzetes M. Nyelvtan L88)s l. sej- 
titkon tudtára ad (Torda-Sz.-László Borbély 
Jóisef); 2. sajdít, sejdít: valamicskét lát. 8t 
e (t. i. a vak ló] mégis valamit. A saj- 

dít a fé szemére [a vak ló] (Cegléd Ilosvay 
Vil mos). 

ki-sejdít: kinéz, kiérez. Kisejdíti, mi a kedves 
(Dunántúl Lejur A. Toldi 449). 

meg-sajdit: meglát, megpillant. Még 
bennünket a túlsó partról (Dunántúl Lehr A. 
Toldi 449). 

SEJK: ,kis fejedelem, atyafi-elöljáró' (Három- 
szék m. Tsz.). 

SEJT, SLEJT : lép (a melybe a méhek a 
mézet gyűjtik) (Hegyalja Kassai J. Szókönyv 
IV.292). 

SEJTÉS: ódivatú nagy konyhn y (a 

raelylu'ii ■ kopükból kiszedett mézeteket is 
szokták tartani, s innen a neve) (Gyöngyös vid. 
Kürthy Menyhért). Vasárnap vittem kaza a piacrú 
él libafértát, oszténg elzártam a sejtésbe (Gyön- 
gyös Nyr. XVI.523). 

SEKRESTYÉS (segréstyés Soprony m. Hor- 
pács Nyr. X.265). 

SELEJTES (eslejtés, eslejtes Palócság N 
XV.270; XXI.368; XX II. 33 ; Losoi XVII. 

190; Heves m. Névtelen 1840; Knrancs vid. 
Nyr. XX1I.48 [itt eslejtés nyilván blbáj; eslétes 
Palócság Kassai J. Szókönyv 11.115). 

SELLÉG: nád széléből lehasogatott vékony 
szálakból font zsiuórka (Székelyföld Nyr. V 

SELLŐ : sebes folyású szakasza, zúgója a 
víznek (Szatmár vid. Kassai J. Szókönyv IV 
Tsz. {itt sellő nyilván hiba]; Bereg m. K 
Pál ; Székelyföld Kriza ; Aranyosszék Nyr. 1 
Kiss Mihály). 

SELMA : csintalan, kópé.kujon, huncut (Dunán- 
túl Bódiss Jusztin ; Székesfehérvár Szilas 
ric; Tata Matusik Nep. János 1841); 2. kissebb- 
sserfl (48 réssre osztott) mértéke a szabónak 
(Gyór-Si.-Márton Bódiss Juszt; 



MM 



SELMAK-8ÉM 



8ÉMÉNY-SEMMI 



866 






SELMÁK: v (Törők-Becse Nyr. IX.93). 

SÉLYE (Székelyföld Kassai J. Szókönyv III. 

104; Moldva, Klézse Nyr. V.48; zsélye f zaéjc 

8zékelyfőld Nyr. 11.472 ; Kiás Mihály ; Udvar- 

m. GáltTy Sándor; Moldva, Kiesse Nyr. 

V.48): ládasserú lapos koporsó. 

SELYEM: 1. a kukorica virágának aesóból ki- 
növő selyemszerű haja (Komárom Király Pál; 
Statmár m. Nagybánya Nyr. XIV. ",74; Bereg 
in. Király Pál); 2. a gyékény finom háncsa, a 
melyból a kötéseket csinálják (Soprony m. Sa- 
ród, (Tolna v. Csongrád m. ?| Tápé Hermán 0. 
Halássat K.) ; 8. az eresztóháló teste (Balaton- 
füred Hermán O. Halászat EL) 

selöm-fenyó : pinus strobus (szép sima kérgú, 
hosszú fényes levelű fenyüfaj) (Rába mell. Nyr. 
XVII.524). 

selyem-folyás : a körömházon alul való meg- 
tüzesedése az újjnak (selymet húznak belé, 
hogy tovább ne terjedjen) (Székelyföld Tsz.). 



selyem-garas : 
telén 1840). 



régi ezüstgaras (Heves m. 



selyem-hal : acerina Schraitzer (Duna és Tisza 
mell. Hermán 0. Halászat K. ; Gyór Nyr. XI.430). 

sejöm-sikú: csikós selyemből való (Szeged 
Divényi Gyula). Sejem-sikú a firhang ja. Sejém- 
8Ücú vizitlijit (Arad m. Pécska Kálmány L. Koszo- 
rúk 1.108. 202). 

selyem-szedő : az a halász, a ki a tulajdon- 
képpeni hálót szedi (Keszthely Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

SELYMÉDZ-IK: ereszti, hányja a selymét 
(a kukorica) (Komárom, Bereg m. Király Pál). 

SELYMEK (sémék, siémik) : L selymek, siémík : 
a gyékény v. a káka finom háncsa, a melyből 
gyékényszövéshez való madzagot meg (sodrósás- 
sal keverve) hálóinat sodornak (Fertő mell. MNy. 
ŰI.243; Rábaköz, Beó-Sárkány Nyr. XVIII.238); 
2. sémék: az a cifraság, a melyet a gyékényre 
a maga anyagából (sásból) szőnek (Baranya m. 
Sellye Zalai Mihály). 

[SELYMES, SÉMES: pamutos (Baranya m. 
Tsz.). 

sejmes-borizű-alma: nyári borízű alma (Ceg- 
léd Ilosvay Vilmos). 

selmSs-ffi: a gabona közt található finom- 
bugájú pázsitfű (Soprony és Vas m. Nyr. X.332). 

selymes-lepedő : fehér gyolcsból készült gaz- 
dag himzésú lepedő (Borsod m. Ethnographia 

vii : 

SELYÓ (Nógrád m. Fülek Nyr. XX 11.95; selyo 
[gúnynév] Heves m. Saár Nyr. 111.92) : kancsal. 

SELYP {szejp Székelyföld Tsz.) [vö. pelyp]. 

SEM (sén Somogy m. Babod Nyr. XII.278). 



SÉMÉNY: gyékénykáka v. sás (Baranya m. 
Nyr. V.831). 

SEMER: sodor, pödör (fonalvéget, hogy a 
tű fokába belehúzhassa) (Borsod m. Bogács 
Kassai J. Szókönyv IV.295). 

SEMERGET: sodorgat, pödörget (fonalvéget, 
hogy a tű fokába belehúzhassa) (Kassai J. Szó- 
könyv 1.456; 11.209; IV.295). 

SEMERÍT : sodorít, pödörít (Borsod m. Ethno- 
graphia VII.78). 

SEMERÍTÉS : megsodort, megpödört hajtincs 
(Borsod m. Ethnographia VII.78). 

SEMLING (Erdély Hermán O. Halászat K. ; 
semlyénk Erdély uo. 825b ; zsemlén Székelyföld 
Kiss Mihály; zsemlénk Erdóvidék Hermán O. 
Halászat K.): barbus Petényii [vö. zsemle, 
zsemle-ha[\. 

SEMLYÉK {sejtnek Csík m. Péter János ; 
sejtnek, selymek Erdély Kassai J. Szókönyv 
IV.294; Székelyföld Tsz.; Kiss Mihály, Fejér 
József; Udvarhely m. Vadr. ; Háromszék m. 
Tsz.; NyK. 111.18; Király Pál ; Csík m. Kilyén- 
falva Nyr. IX.525 ; Kara-sémí/f Mezőtúr Nyr. 
X.144; semlyék Borsod m. Sajó-Sz.-Péter Schrö- 
der Gyuláné; Szeged Tsz.; Hegyalja Kassai J. 
Szókönyv IV.294; semlyek Borsod m. 8áta vid. 
Bartha József ; sömje Szeged Csaplár Benedek ; 
sömjék Alföld Nyr. XV.236 ; Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV.381 ; Kecskemét Csaplár Benedek ; Szeged 
és vid. Nyr. 11.92; IX.523; Csaplár Benedek): 
süppedékes, ingoványos hely, vizenyős kaszáló 
v. legelő. 

SEMLYÉKES (sejmekes Csík m. Péter János ; 
sejmékes, selymékes Székelyföld Nyr. VIII.509 ; 
Háromszék m. Király Pál, Győrffy Iván; Csík- 
Tusnád Melich János; sémikés Mezőtúr Nyr. X. 
286; sem ly ekés Borsod m. Sáta vid. Bartha Jó- 
zsef; zsemjékes Szabolcs m. Besenyőd Nyr. XII. 
143): süppedékes, ingoványos, vizenyős. 

SEMMI {sémi Vas m. Őrség Nyr. VII.373; 
Zala m. Balaton mell. Simonyi Zsigmond ; sirot't 
Szlavónia Nyr. XXIII.169) : zincum sulphuricum 
oldata (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

[Szólások]. Semmire tette: megölte (Mátra vid. 
Nyr. XXII.335). 

semmi-hal: silány, értéktelen hal (Komárom 
Hermán 0. Halászat K.). 



semmi-hogy i 
453). 



semmikép (Göcsej Nyr. XIV. 



sémmi-lStteképpen {sémmi-lőtteképen) : sem- 
miképpen, semmi módon (Csongrád m. Arany- 
Gyulai NGy. 11.442; Szentes Nyr. VI.268; Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai NGy. UI.341 ; Kiss Mihály ; 
Háromszék m. Vadr.; Torda Nyr. XV 111.95). A 
bojtároknak még csak tüdő, májj van a bográcsba, 
máshó semmiiötteképen sé szabad nyúni (Kis- 
Kún-Halas Nyr. VIII.87). Semmüetteképpen se 



161 



8EMM1NÉBE-8ENYK 



8ENNYBVÉ8Z-8ENYVEDÉK 



."{♦i* 



tuttam sémire se menni (Marosvásárhely Nyr. 
181). Nem tuttam semmiletteképpen megfogni (Há- 
romsiék m. Vadr. 482). Semmiletteképpen nem 
tudjuk vala itt marasztani (Háromszék m. Kiss 
Mihály). Semmiletteképpen el nem távoték (Gyer- 
gyó-8z.-Mik l Nm X.40). 

■emminok klnÓBÖ : nem ssép, jelentéktelen 
(Bonod m. 8ajó-8ientpéter Schröder Gyuláné). 

semmire- való: sovány (Heves m. Sírok Nyr. 
VIII.668). 

8ÉMMINÉBE: semmikép. Sémminébe se jó 

Sdvarhely m. Vadr. ; Háromsiék m. MNy. VI. 

SEMMITLEN: vagyontalan (Hajdú m. Nád- 
u.lv.rr Nyr. IX.280). 

(8ÍMMIZ]. 

eó-semmis: elemészt, elveset, megöl. ÁMcm 
törte ja boszork' a fejét, kod lehetné ja kiránét 
eósemmixnyi (Nógrád m. Istvánffy Gyula). 

ki-sémmis: kinulláz, kiforgat (örökségből, 
járandóságból) (Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.472). 

SENDERGET: forgat hengerget. En nagy 
malomkövet sendergettek [a vén banyák] a fejem 
felett (Palócság Ethnographia III. 361). 

8ÉNDÉRÍ T : 1. eggyet fordít, csavarít, pödörít 
(Cegléd Ilosvay Vilmos; Heves m. Névtelen 
1840; Mátra vid. Nyr. XX 11.335); 2. pöndörit 
(gyorsan, könnyedén összecsinál vmit, pl. épü- 
letet) (Hódmezó-Vásárhely Nyr. IX.92; Czakó 
Béla) (vö. sédérit]. 

8ENDÉRKÉDIK: settenkedik (vki körül) 
(Cegléd Ilosvay Vilmos) (vö. sündörköd-ik\. 

SENK : 1. csapszék. Betértünk a senkbe (Kassa 
vid. Nyr. IX. 557); 2. kármentó (az ivószobában) 
(Zemplén m. Pap Károly). 

[8ÉNKÉL], SINKEL : ajándékoz. Magának 
sinkelem (Brassó m. Hétfalu Nyr. XXII.94). 

el-sinkel: elsikkaszt (Szeged Nyr. 11.378) [vö. 
el-ajándékoz és el-sinkófál]. 

SENKI {senki Debrecen Nyr. XI.477). 

[8ÉNKINÉ], SENKDNI: olyan leány, a kinek 
gyermeke van (Vas m. Őrség Nyr. VIL331). 

SENT YÉREG : kószál, kullog (Orosháza Nyr. 
VI 179). 

SENYE (Nagy-Kunság Nyr. 11.326; Túrkeve 
Nyr. HL478; XV. 520; Kecskemét Nyr. X.382; 
Rimaszombat Nyr. V.271 ; X\ 11.574; sene Cegléd 
Ilosvay Vilmos): balog, balkezes [vö. 1. sunya). 

senye-kés: balkéz (Borsod m. Kassai J. Szó- 
könyv IV.303). 

•enye-kezü: balog, balkezes (Borsod m. Kassai 
J. Szókönyv IV. 295). 



sene sutya: <v (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

8KNNYEVÉ8Z (senyjevéss) : senyved (Hegyalja 
Kassai J. Ssókönyv IV.295) [vö. csenevész-ik]. 

SENYVED (semmed Csallóköz Nyr. 1.332; 
Répcr vid. Nvr. XX.:'.71; Vas m. Tsz.; Vas 
órtég N> Göcsei Ny r XII 96 | XIII .494 ; 

semved Cegléd Ilosvay Vilmos; senved, ésenved 
Dunántúl Nyr. XI1.279 ; Soprony m. Repce mell. 
Ny. II .fii ; Keszthely Horváth Oy. «**- 

búzölögve ég (a nedves fa) (Keszt- 
h.lv Horváth György; Székelyföld Tsz.) 
semmed: geny ed. Semmedett a lábom '>kát 

rakattam rá (Göcsej Nyr. XII.95); 8. semmed, 
senved, senyved: zsibbad (Csallóköz Nvr. I 
Soprony m. Repce mell. Nyr. II iton 

mell., Vas m. Tsz.; Vas m. Rába-Sz. Mihály 
Bódis8 Jusztin; Vas m. órsóg Nyr. 1.421). 

el-senyved (el-semmed, t-senved): 1. elrothad 
(pl. a test a földben) (Háromszék m. 
Lajos); 2. elzsibbad. Ésenved a lábom (Dunántúl 
Nyr. X1I.279). A kezem, lábom elsemmedt (Vas 
m. Tsz.) Elsemmedtt a keze (Vas m. Kemenes- 
alja? Kresznerica F. Szótár 11.177). 

[Szólások]. Elsenved a tüz: lassan, nehezen ég 
és végre elalszik (Keszthely Horváth György). 

[SENYVEDEG], SENNYEDEG (HÍ 
in. Kiss Mihály; senyedeg Udvarhely m. 
111.261 ; Gyórffy Iván ; Háromszók m. Vadr. 
516a; sinyedeg Székelyföld Nyr. 11.230; sinnye- 
deg Székelyföld Ferenczi János 1832 [az ó kéz- 
iratából a Tsz.-ban hibásan így : sinyedeg], Kiss 
Mihály; Háromszék m. Vadr.; MNy. VI.215 |itt 
sinnyedek hiba); Kiss Mihály, Gyórffy Iván; Há- 
romszék m. Uzon Erdélyi Lajos): 1. rüh (Szé- 
kelyföld Tsz. ; Kiss Mihály ; Udvarhely m. 
III.261; Gyórffy Iván; Háromszék in. Vudr. ; 
Kiss Mihály). Úgy áll rajta a sinyedeg, »< 
tepesz (Székelyföld Nyr. 11.230); 2. sinnyedeg: 
beteges (Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

[SENYVEDEGÉS], SENYEDEGES (Szék 
föld Tsz.; sinnyedeges Ferenczi János 1832 [az 
ó kéziratából a Tsz.-ban hibásan így : sinyedeges] ; 
zsenyedeges Udvarhely m. Homoród vid Kriza): 
1. senyedeges, zsenyedeges: rühes, fekélyes, sebes 
(Székelyföld Tsz. ; Udvarhely m. Homoród 
Kriza); 2. sinnyedeges : beteges, a sok beteg- 
ségtói lesoványodott és meghalaványodott (Szé- 
kelyföld Tsz. ; Ferenczi János 1832 ; Háromszék 
m. Tsz. [itt sinnyedes hiba); Erdélyi Lajos). 

[SENYVEDEGESÉD-DX]. 

meg-sinnyedegesedik : megrühesedik. Meg- 
siiinyedegesedett (Háromszék m. Vadr. 516a). 

[SENYVEDEGÉSKÉD-DX), SDNNYEDEGES- 
KED-IK: betegeskedik (Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos). 

[SENYVEDEK], SENYEDÉK (Csallók 
lár Benedek; sinnyedek Háromszék in. MNy. VI. 
348; sönyedék Vas m. Jánosháza Nvr. XIV 
sönnyedék Vas m. Sorok mell. Nyr. XXII. 14 4. 



809 



8ENYVEDÉKES TÁR 



SEPPEG-SERhIT 






Balaton mell., Pápa vid. Tas. ; Veszprém m. Nyr. 
XIV. 90; sitnyedik Gdoeej, Nagy-Lengyel Nyr. 
V.285; sünyedík Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. XIV. 
94; sítnnyedik Vaa m. Őrség Nyr. VII.:: 
1. senyédéi, sönyedék, sönnyedék, sünnyedik: riili, 
kosz (Csallóköz Csaplár Benedek ; Vas m. óreég 

\ 11.331 ; Vaa m. Jánosháza Nyr. XIV.567 ; 
Vas m. Sorok mell. Nyr. XXII. 144; Balaton 
mell.. Pápa vid. Tsi.); 2. siunyedék, sönnyedék: 
sebfakadék, genyedtség (Háromszék m. MNv. 
VI.848). Folyt belülié a sönnyel rprém ni 

\IV.90). 

(8iólá8okJ. Sünyedik rozsda verjen m?g! (Gö- 
• ngyel Nyr. V.285). Hogy a sünye- 
dik fészkellen beléd! (Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. 

XIV 

[SENYVEDÉKÉS], SENYEDÉKES : rühes 
llóköz Csaplár Benedek). 

[SENYVEDÉSJ, SEMMEDÉS: zsibbadás (Vas 
m. Tsz.). 

SENYVEDEZ : 1. rothad (Székelyföld Csaplár 

Benedek); 2. kinnal ég (a túz v. a túzön levő 

fa), ég is nem is, búzölög (Szilágy m. László 

Géza ; Székelyföld Csaplár Benedek ; Háromszék 

'Ny. VL347; Győrflfy Iván; Erdélyi Lajos). 

|8ENYVEDT|, SEMVETT: beteges, betegség- 
tói megviselt. De semvett színbe vagy! (Cegléd 
llosvay Vilmos). 

[SENYVEDTSÉG], SEN VEDSÉG : zsibbadt- 
ság (Dunántúl Bódiss Jusztin). Senvedség, hideg- 
ség jött bele (Tolna m. Nyr. XIV. 187). 

SENYVESZT: nagyjából, félig-meddig, meg- 
főz, abárol (húst) (Háromszék m. László Árpád). 

(SENYVETEG], 8INNYETEG : poshadt álló 
vízben termo szórfű, mely a benne járó embert 
megrühesiti (Szeged Tsz.). 

sennyeteg-fü: cv (Szeged Kassai J. Szókönyv 
iv. 9 

SEPDOS: suttog (Rozsnyó Nyr. VIII.236). 

SEPELEG: sopánkodik, sápitoz. Mindig sepe- 
leg, hogy nem tud többet fizetni (Keszthely Hor- 
váth György). 

[SEPER], SÖPÖR: kotródik (Heves m. Név- 
telen 184 

be-sőpör (bé-söpör) : megcsal (Rábaköz, Beő- 
Sárkány Nyr. XVIII. 47; Zala m. Hetes, Dobro- 
nak Nyr. XIV.101). 

SÉPÉTNEK: satnya, vézna (Heves m. Sirok 
Nyr. Vm.668). 

SEPLETA: hitvány, haszontalan, gyalázatos, 
alávaló személy (Vác Czech János 1840) (vö. 
séprita]. 

SEPLETÁR: hitvány, haszontalan. Sej>l 
népség (Esztergom vid. Nyr. XIX.239). 

SZIKH T KI : MAGYAR TAJ>ZÓTAR II. 



8ÉPPÉG (seppeg, sejipeg, %ep\ ISOg, sut- 

tog (Palócság Nyr. XXI.314; XXII. 7«< : Heves 
m. Névtelen 1840; Alföld Nyr. XV.286; Cegléd 
llosvuy Vilmos). Né séppégj, te! (Borsod m. Sáta 
Hartha József). A javasasszony három miatyánkot 
seppegett a fájós lábamra (Szeged vid. Nyr. 11.02). 
Ha seppögve mongyuk [a ráimádkozást], hát anná 
nagyobb foganattya lösz (Szeged Nyr. IV. 1: 

8EPPÉGÉS {seppögés) : susogás, suttogás 
(Cegléd Ilnsvay Vilmos; Szeged Nyr. IV 1 

SÉPPÉNKÉGY-IK : settenkedik (Borsod m. 
Sáta Nyr. XXI.314). 

SÉPRITA: söpredék, koldus népség (Heves 
m. Tarna-Méra Nyr. IX.333) [vö. sepleta]. 

(1. SEPRŐ, SEPRŰ]. 

|söprü-bütü]. 

mög-8ÖprübütÜB : megseprúz, seprűvel elver. 
Kendőt is mégsöprübütüzte a múlt hétön is M 
bá (Székelyföld Nyr. V.175). 

seprű-káva: vesszőkarika, a molylyel a nyír- 
faseprűt összeszorítják (Székelyföld Tsz. 107a). 

seprű-tusa: seprű szára (Baranya m. Csúza 
Nyr. XVIII.478). 

seprű-tüve: seprűuyél (Hajdú-Nánás Máté 
Lajos). 

2. SEPRŐ : élesztő (Székelyföld Kiss Mihály). 

SEPRŐS: élesztős. Nem szeretem a seprőst, 
mett mégpuffaszt (Székelyföld Kiss Mihály). 

[1. SER, SÖR]. 

sör-élesztő (söléresztő Szeged Nyr. VIII.235). 

sör-főző: vmi labdajáték (Szeged vid. Nyr. 
IX. 380). 

2. SER: sodrás, sodrat. Kiment a sere (a sod- 
rott cérnának v. fonalnak, a melyet visszafelé 
sodortak] (Székelyföld Tsz.). 

SÉR-IK (szér-ik): fáj, sajog (Moldvai esáng. 
Nyr. IX.530). Nem sérik e szived irton t (Moldva, 
Klézse Nyr. 111.568). Erősszen szóik <i lálmiii 
(Moldvai csáng. Nyr. III.4). 

SÉRBÉL, CSÉRBÉL: lop (Békés ni. Balog 
István). 

el-sörböl, el-csörböl: ellop (Békés m. Balog 

István). 

SÉRCÉG (sercseg, Sértyfa Ipoly völgye, Kovái 
vid. Nyr. XVI.574 ; sertyog Cegléd llosvay Vil- 
mos) [vö. cserszeg]. 

SÉRDÍT (serdtt, sördtt): pördit, fordít (Hátra 
vid. Nyr. XXII.335; Cegléd llosvay Vilmos). 
Serdttsd ide ászt a hordót! (Gyöngyös Nyr IX 333). 

el-sördít : elpördit (pl. csapócsigát) (Csongrád 
m. Mindszent Kiss Sándor). 

24 






SERDÜL— SERB01 I.Y 






meg-aerdit: megpördit, megfordít (Szolnok 
Csimmermann Jánoe). Ma bizony megsenir 
ha még ámolyogsz (Háromsiék m. Vadr. ; Gyórffy 
Iván). 

rá-serdit: rákeid (pl. a nótára) (Nagy-Kim 
ság Nyr. W 1.476). 

1. SERDÜL {csőréül, mcsördülié Vas in. Keme- 
nesalja, Nemes-Magasi Nyr. XIX 137. 191; csör- 
dm Zala m. Orosstony Nyr. XXi 

nw-osőrdül : fölcseperedik, megnó. De félcsör- 
dülté mák hé! (Vas m. Kemenesalja, Nemes- 
Magasi Ny. XIX.i:i7). 

2. SERDÜL (serdül, sördül) i pördül, fordul 
(Mátra vi XX II. 335). Karika volnék, ser- 
dülnék (Borsod m. Síihalom Nyr. IX.333). 

ki-Bördül : kifordul. Baózsu vnónék, piros raózsa, 
mégis kiserdünék (Heves m. Bocs Ethnographia 
\ 1.115). Rózsa volnék, piros volnék, mégis kiser- 
dülnék (Borsod m. Szihalom Nyr. IX.333). 

meg sördül : megfordul. Mé'ssérdütek a sár- 
kukon (Dorozsma Nyr. IX. 379). 

Bördül-pördül: sürög-forog (Kecskemét, Sze- 
ged Csaplár Benedek). 

[8ÉRDÜLT]. 

osördüt-jány :süldó (13— 15 éves) leány (Vas m. 
Kemenesalja, Nemes-Magasi Nyr. XIX. 138. 191). 

SEREG: juh- v. kecskenyáj (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

SEREGI (sereg, sörög): pörög, forog (Mátra 
vid. Nyr. XXII.335; Orosháza Nyr. IV.378). 
Sereg az orsó (Eger vid. Nyr. XVI1.477). Sérgétt 
az orsó, mint annak a rengyi (Heves m. Fel- 
Német Nyr. XXV.521). Serégjünk éggyet (Gyön- 
gyös Simonyi Zsigmond). Péz vaónek, pengenék, 
karikába sergenék (Heves m. Bocs Ethnographia 
VI. 115). Össze fogóznak, a ki a közepin van, fejire 
teszi a kézit, osz úgy serég ott (Csanád m. Ba- 
tonya Kálmány L. Koszorúk 11.194). A gyerö- 
kök összefogódzkonnak ketten, oszt a lábukat össze- 
vetik, sörgenek (Torontál m. Száján Kálmány 
L. Szeged népe 11.84). Az a legén sergett körü- 
lötte (Heves m. Sz.-Erzsébet Nyr. XX.43). 

körül-sereg : körülforog (Szilágy-Somlyó Nyr. 
XVI. 139). 

SEREGÉLY (serege, serégé, serege, seregek 
Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.382; Cegléd Ilos- 
vay Vilmos ; Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.423 ; Csong- 
rád m. Arany-Gyulai NGy. 11.276; 8zilágy m. 
Nyr. IX.565; Székelyföld Kiss Mihály; Három- 
szék m. Vadr. ; MNy. VI.219. 848; Gyórffy Iván; 
Háromszék m.Uzon Erdélyi Lajos ; seregi, seregi- 
madár Orosháza Nyr. V.142; Mármaros m. Técsó, 
Visk Farkas Imre; Tisza-Roff Markovics Sán- 
dor; seregje, sereglye, seregjék Torontál m. Mo- 
rotva Kálmány L. Szeged népe 11.147. 148; Baja 
Bayer József; Szatmár m. Mánd Nyr. XIX.382; 
Bodrogköz Tsz.). 



sereglye-ijenstó : madárijesztő (Baja Bayer 
József). 

seregi-madár: seregély (Tisza-Roff Markoviét 
Sándor). 

[SÉREOÉLYÉ8|. 

sereged ön-kígyó: nagyobbfajta mérges kígyó 
(Szlavónia Nyr. X XIII .158). 

SEREGNYEFF: triugoides hypoleur 
rogköz Kársa Ferenc). 

sérelem: i. lelki fájdalom, bábánál 
ti <i séreVfm (Ipoly völgye, Kővár * 
XXII.98); 2. sérvós (hemia) (W Ide Nyr. 

XVII 

(Szólások]. S esik: fáj. Annak is s- 

mire esett, hogy a nat teőt oda döfte (Mátra vid. 
Nyr. XXIV. 478). 

SÉRELÉMKÉD-DX: bánt, sérteget, DÖl 
m. Pásmándhegy Bódiss Jusztin; Vas m. K; 
nerics F. Szótár 11.179; Cl 

SÉREMÓRÁL (Cegléd Ilosvay Vilmos; Kis- 
kun Halas Nyr. XV.381 ; Szeged, Csali.) 
lár Benedek; séramórál Nagy-K 
seremorál Szeged Nyr. VIII.235) : céltalanul jön- 
megy, őgyeleg, haszontalanul tölti az időt, kése- 
delmeskedik, tesz-vesz, piszmog. 

el-sóremórál : cc. Csak elséremó) ' nap, 

hogy semmi jóravalót nem tesz (Csaliéi, 
lár Benedek). 

SÉREMÓRÁZ: eo (Szeged Nyr. IV. 221 : Bács 
m. Dautova Jenő Sándor). 

SERENG (Hont, Bars m. Nyr. XXV 
Garam mell. Horváth Zsigmond 1839; serény 
[?] Hont m. Tsz.: sering Ipoly vid. Nyr. III.; 
sarjú, másodszéna. 

1. SERÉNY, SÖRÉNY (siríny Cegléd Ilos- 
vay Vilmos; Kun-Majsa Nyr. V11I.470) : 1. a hal 
hátának úszószárnya (Balatonfüred, Kopácsi 
Hermán 0. Halászat K.); 2. a ház Tokaj 
Nyr. XXIV.240). 

2. SERÉNY (siríny Heves m. Saár Nyr. III 
sörén Keszthely vid. Horváth György; m 
Zalám., Veszprém m. Enying Király Pál ; 8omogy 

i m. Visnye Nyr. XVII.334). — Serény, siríny: 
! ügyes (Heves m. Saár Nyr. 111.92 ; Kalotaszeg, 
Zsobok Melich János). 

[Szólások). Sörén fene egyen meg! (Készt! 
vid. Horváth György). Hogy a sörény fénye egyen 
meg ! (Zala m. Király Pál). 

SERÉN YKÉD-IK (sörénkéd-ik Kesztl 
Horváth György). 

SÉRÉNYL-IK: serénykedik (Szókel) 
Mihály). 

SÉRÉNYTELEN : lusta. Ugyan hun j 
serény telén pásztori személy? |kará< 
riumimn) (Csongrád m. Szentes Nyr. VI.378). 






SERES >í i;.,l . 



SERGÓ-SERÍT 



:'.T4 



SERES (seres; — sérüs Háromszék m. MNy. 
48; Vudr. 515b): L seres, seres, sérüs: össze- 
sodródott (fonal) (Székelyföld Tss. ; Háromsiék 
m. Tsz. ; IfNj V 1.348 ; Vadr. ; Brassó m. Tatraug 
11.524); 2. seres: hegedó, fagyni kezdó 
(vis) (Bereg in. Munkács és Bereg-Rákos vid. 
Pap Károly). 

SÉB£8 : .sérelmes 4 . Panaszkodom, mert seres 
vagyok (Brassó m. Hétfalu Nyr. VI. 180). 



{seres, séris Zilah és vid. László Géza ; 

szérész Moldvai csáng. Nyr. X.202) : 1. fájás, pl. 

nak-sxérész : nyakfájás, difteriüsz (Moldvai csáng. 

«>2); 2. betegség (Hont m. Kővár vid. 

XV 1.674); 3. daganat (Hont m. Kővár vid. 

XV 1.574); 4. lépdaganat (Hol ? Nyr. XII.186); 

mi lágyékbeteg8ég (nyilalás, folyás stb.). 
Serese van (Bereg-Rákos vid. Pap Károly); 
6. sérvés (hernia) (Hont m. Nyr. V.474 ; Mátyus- 
fólde Xvr. XVU.523 ; Zilah és vid. László Géza; 
Hol KU.186); 7. lágyék. Épen ott ütött 

meg a seresemen (Bereg-Rákos vid. Pap Károly) 
|vö. sérvés]. 

SERESED-IK: heged, fagyni kezd (a víz) 
(Bereg m. Munkács és Bereg-Rákos vid. Pap 
Károly). 

8ÉRÉT, SÖRÉT (sélét Székelyföld Kiss Mi- 
hály, Gyórffy Iván; Háromszék m. Vadr; sölét 
Udvarhely m. Keresztúr vid. Kiss Mihály). 

SEREVÉNY : sűrűn növó vékony vesszók, 
sarjadzó nyár- és jegenyebokrok, apró fűzfához 
hasonló fú (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.381 ; Szeged 

serevóny-fü* : salix viminea (Szeged Tsz. 
327b). 

SEREVÉNYÉS : sűrűn növő vékony vesszők- 
kel, sarjadzó nyár- és jegenyebokrokkal borított. 
Bercelés, bozótos, serevényés hely (Kis-Kún-Halas 
XXIII.47). 

8ÉRGET (Palócság Nyr. XXII.79; Cegléd 
Ilosvay Vilmos ; •Yr^ftem-Zonjaftam Torontál m. 
m Kálmány L. Szeged népe 11.155; sörget 
Csongrád m. Mindszent Kis Sándor; [sürget] sür- 
gesd 8zeged vid. Nyr. 111.477): pörget, forgat. 

meg-serget, mög-sürget : megpörget, megfor- 
gat. Sérgesd mér raózsádot (Eger vid. Nyr. XIII. 
Sérgesd még, forgasd még (Arad m. Pécska 
Kálmány L. Koszorúk 1.222). Sürgesd mög, for- 
gasd mög karika módra (Szeged vid. Nyr. III. 
• 

sirget- forgat: irget-forgat. Lüttem égy fekete 
vamyút, sir gettem- forgattam, csak a . . . vót, Pétör 
óra benne vót (Torontál m. Száján Kálmány L. 
Szeged népe 11.155). 

SÉRGETYÚ (sérgettyü Cegléd Ilosvay Vilmos ; 
sörgetyú Alföld Nyr. XV.236): pörgetyü (gyer- 
mekjáték) (Palócság Nyr. XXI.421 ; Heves m. 
Makáry György 1839; Mátra vid. Nyr. XXII. 
385 ; Eger Simonyi Zs. Tüzetes M. Nyelvtan I. 
502). 



SÉRGŐ : ördögmalom (ringelspiel) (Heves m. 
Nyr. XVII.268; Eger Nyr. 1V.560; Jász-Nagykún- 
Szolnok m. Tisza-Süly Nyr. XXV.43'2). 

aörgó-malom : cv (Jász-Nagykún Szolnok m. 
Tisza-Süly Xyr. XXV.432). 

SÉRIFIKÁT, (sérafikál Debrecen Nyr. XXIII. 
335) : haszontalan járkálással tölti az idót, dolog- 
talanul jár- kél, föl s alá járkál, sétikál (Soprony 
in. Tsz.; Zala m. Hetes, Dobronak Nyr. 11.234; 
Heves m. Névtelen 1840 ; Gömör m. Tsz. ; Bor- 
sod m. Nyr. XVIII.515; Bodrogköz Kassai J. 
Szókönyv IV.301 ; Tsz. ; Szatmár, Szabolcs, Ugocsa 
ni. Xyr. IX. 184; Bereg-Rákos és vid. Pap Károly). 

SÉRIGÁIi : <v (Soprony m. Fölsó-Szakony Nyr. 
XVI 1.384). 

SÉRIKÁL (Balaton mell., Vas m. Kemenes- 
alja Tsz. ; siérikál Rábaköz Nyr. XV.431 ; sori- 
kálni Székelyföld Tsz.; sórikál Csik m. Péter 
János) : rv. Még köllené ám fognyi a dolog vígit. 
öcsiém, nem csak siérikányi (Rábaköz Nyr. XV, 
431). 



(Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 



SÉRIMÓRIKÁL : 
475). 

SERING : szán - alakú fonott aszaló-eszköz 
(Szilágy m. Nagyfalu Kerekes Ernő). 

[SERING], SIRING: forog, örvénylik (Há- 
romszék m. MNy. VI.348; Vadr. 516a; Gyórffy 
Iván). Nézd csak, Pista, hogy siring ott a víz! 
(Alföld [? alkalmasint hiba e h.: Székelyföld] 
Xyr. XV.236). 

SÉRINGÉL], SIRINGEL: ,-v (Háromszék m. 
MXy. VI.348; Vadr.; Gyórffy Iván). 

(SÉRINGET), SIRINGET : forgat, keringet 
(Háromszók m. MNy. VI.348; Vadr. 516a; Gyórffy 
Iván). 

[8ÉRINGÉZ-IK], SÍRIN GEZ-IK: forog, örvény - 
ik (Háromszék m. MNy. VI.348). 

össze-siringgzik : összesodródik (fonal) (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

[SÉRINGŐ], SIRINGŐ iseringő Székelyföld 
Andrássy Antal 1843): 1. seringő, siringó: örvény, 
vizforgó (Alföld [? alkalmasint hiba e h. : Szé- 
kelyföld] Nyr. XV.236; Székelyföld Andrássy 
Antal 1843; Háromszék m. MNy. VI.242. 348; 
Vadr. 516a ; Gyórffy Iván) ; 2. siringó : szerpen- 
tíu-út (Háromszék és Csik m. Király Pál). 

[SÉRINGŐZ-IK], SIRINGŐZ-IK l örvénylik 
(Alföld l? alkalmasint hiba e h. : 8zékelyfóld] 
Nyr. XV.236; Háromszék m. MNy. VI.215. 348; 
Vadr. 516a; Gyórffy Iván). 

SÉRÍT, SIRÍT (séritt, sirirt ; — sürit, sűríteni 
Ssatmárm. Nagybánya Nyr. XIV. 573; Háromszék 
m. Nyr. V.129; sünt [?] Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
475 ; sürjécs (imperat] Szatmár m. Adorján Nyr. 
X.431) : L serit, serit, séritt, sirit, sirit, siritt: so- 
dor, pödör (Cegléd Ilosvay Vilmos ; Székelyföld 

24* 



376 






Ü IK 



876 



Naa.; Udvarhely m. K oaaék m. 

ili.;{74; Kirüj Pál; Braaaó m Hétfalu 
XVI ,6 [• hol sebes a folyáaa] 

2. 
il lanit, nyújl < t.w Z t:it > (Saó- 
kelyföldTa* m Király 

Pál) ni. Hoinoród vid. 

XM11.41. Háromi 

3. $i ' szorít ( k< 

fog, tart. nem tág >'"") 

.arheh n l'al; Udvarhely m. Homo- 

Wlii .ii . Háromaaék bl Nyr. v. 

nyomítad, aaoritad, ae 

Háromszék m. Vadr.; 

ekét ' (I! ik m. 

páhol (Háromszék m. Brdéh I 

■). Siritsd' Se hadd, siritsd! .íjuk 

cedóket] (Háromszék m. MNv. VI 
llihálj : Háromsaék m. Uaon Erdélyi 1. 1 
a ben . . . hat cséplő siríti a I |"li 

szaporán (SaékelvMd Arany-Gyulai NGj 111 • 

. sürit [?): sürög- forog, 

aokat és szaporán jár-kél (Nniry •Ktnaág Nyr. 

XVI 47'); Saatmár m. Nagybánya Nyr. XIV. 573; 

nluly ni. Király Pál; Háromszók dl Vadr.). 

(Szólások). Ugy siritlek a fődhö, hogy oda ra- 
gacc! (Udvarhely m. Homoród vid. Nyr. XXIII. 
44). Sürjécs mán: fózz hamar vinit (Saatmár m. 
íján Nyr. X. 431). Jól siritti a dolgot: jól csi- 
nálja. Siritsd befelé az ételt: add be szaporán! 
(Háromszék m. Kovászua Butyka Boldizsár). 

el-sörit, el-8irít (el- 'i. elcsen, el- 

lop (Székelyföld Nyr. Vm.461; Kiss Mihály; 
Hárooiaaék m. MNy. VI.324; Vadr.; Király Pál). 
Észre setm vehetem, elserité a keszkenőmet (Székely- 
föld Tsa. 328a). 

fel-serit: fölsodor. Olyan veszett forgószél A 
kedik, hogy az őket hintóstól f> < l> n-gőbe 

• kelyföld Arany-Gyulai NOy. III.321). 

ki serit, Id-siritt: 1. kipödör, h'isiritti a ba- 
jusszal (Székelyföld Nyr. 11.89; Kiss Mihály); 

2. kipöndörít (vkit a házból) (Székelyföld Nyr. 

•: Kiss Mihály). Dart kistritelték az 

ablakon (Székelyföld Arany-Gyulai NGv. III. 368); 

3. kilop, .honnan vmit) (Szó kely föld Kiss 
Mihály). 

meg-sirit : 1. megsodor (fonalat) (Csík m. Nyr. 
XQ.286); 2. megfordít I meg, 

ha meqtecik, csókod meg! jtáneközheli mondóka] 
(Caík-8zentkirál. ÍJ-:.. 

/.olások). l'gy megsiritlek egy fával! (Három- 
saék m. Vadr. 516a). 

SEBITTÖ, 8IRITTŐ : 1. serf í; sodró- 

oraó (két fonal össaesodrására való) (Székelyfold, 

n. Füle Hermán 0. Halászat K.)i 

2. sirittó : örvény, vízforgó (Háromszék ni. Vadr. 

•la). 

airitó-fa: sodrófa, nvújtófa (Háromsaék m. 
ly Pál). 



SÉHJE8: aor |v 

• mszók in. Uaon Erdélyi Lajoi >*tg 

jő a terjes! (Udvarhely m. Olasatelek N\i. 

8ÉRKE (sőrke Gyór in. Rábaköl Santha Géza; 

|Saóláaok). A serke már kötelet fon a fejedben 
izaombal Í71). 

serke leves: daralrves (Heves é I m. 

VHI.669; ttáromaaék ni. Vadr.). 

SERKED (sörked Szeged Csnplár Bened. 

SERKED EZ IK (sörkedöz-ik Szeged I 

l'Mii'-ik'k) [vö. si : rkendi''Z-ik\. 

[Szólások]. Serfa vetés: lassan, hel, 

el nő (Szolnok-Doboka ni. Dómot 

XVII.' 

kisörkedEik: kipárnázik, pöraenésea leaaa. 
i rossz borotválástól] 
(Cegléd Ilosvay Vilmos). 

SERKÉDZ IK: gyöngyözik (a bor) (Balaton 
mell. Horváth Zsigmond 1839). 

SÉRKENDÉZ-IK : serkedezik (Cegléd Ilosvay 
Vilmos). - /'/'//< [vérzett], 

dezett belőle (Tisza-Eszlár Nyr. XII.5CH>i 

>k a f órások (Török-Becse Kálmány L. Sae- 
ged népe 11.98). 

SERKENT: berreg (az ütó-óra, mielőtt üt) 
(Cegléd Ilosvay Vilmos: Székelyföld Kiss Mihály: 
Csík m. Péter János). 

SERKENTŐ (serkentő) : 1. az ntö-örán:ik azon 
szerkezeti része, mely az ütés elótti berregést 
előidézi (Saókelyföld Kiss Mihály); 2. ébre 
óra (Erdély Saionyel Joaaef); 3. a vetélót 
oda járató eszköz [takács inest.] (Hol? 
XII 1.95; Frecskay János). 

SERKÉNY: épületszarvazásnál használt ir 
jelzó rúd, melynek a fölsó végére kötél 
kötve (Udvarhely m. Vadr. 504l>). 

SERKÉS: kérge alatt bibiresós (az alvó rü- 
gy éktől, t. i. a fatörzs a harapégés atán) (Három- 

szék m. Dalnok Erdészeti Lapok Wll.fit, 

SERL-DX (sSU-ik) : összesodródik (a fonal a 
nyirkos hidegtói) (Székelyföld Kiss Mihály). Tedd 
be az ajtót, serlik a fonal (Székelyföld Tsz.). 

be-serlik: cv (Székelyföld Tsz. 327b). 

éssze-sellik : cv (Székelyföld Kiss Mihály). 

SÉRÓ: [tréf.| fej (Kis-Kúnság ti} '.36; 

Kún-Halai Nj -1). 

SÉROLÓ : timárszerszám, a nn dlyel a rossz 
húst veszik le a borról (Torda Jank.- J, Torda 
stb. 1 



SEROD-IK : 
Budenz-Albnni 



sérül 
159). 



(Göcsej Nyr. XIV. 165; 






SERPENYŐ— 8ÉRTBPERTE 



SERTEPERTÉL- 8ERCK 



178 



SERPENYŐ [csfrpenyő, cserpenyö Somogy m. 
Tsz.; Sz. »; Győrffy Iván; 

Udvarhely m. Szaldoboe Nyr. IV. 42; Háromszék 
m. Vadr. ; Háromszék m. Usou Erdélyi Lajos ; 
cserpenyü Vas m. Óreég Nyr. VII.322; csörpenyö 
irhely m. Vadr. 494a). 

SERPENYÚZ : haszontalan munkát véges 
Félegyháza Nyr. IV.559; Szigetvári Iván). 

el-serpenyüa : haszontalanul eltölt. Elserpe- 
gyháza Szigetvári Iván). 

8ÉRPÉTEL (Székelyföld N Kiss 

Mihály; Háromszék m. Vadr.; Urpitík] Székely- 
Ív iss Mihály : sfrpitél Székelyföld Kiss Mihály; 
mszék m. Vadr. 515b; sőrpötöl Udvarhely 
m. Keresztúr vid. Vadr. 485; szérpetél Három- 
szék m. Vadr. 515b): nyugtalanul jár-kél ide 8 
tova, sürög-forog. A leányok gyanították, hogy 
leánkémi mönt oda ; forgolóttak, sörpötöltek, raty- 
mattak (Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 485) 
(vö. sertepertél, sertepitél]. 

|SÉRSZ-IKj, SIÉRSZ-IK: fáj (Nagy-Küküllö 
m. Halmágy Nyr. IX.427; Rozsondai József; 
Brassó m. Hétfalu Vadr. 515b). 

föl-sórssik : fölsértódik, fölsebzik (Székely- 
föld Kiss Mihály; Háromszék m. Vadr. 515b). 

SÉRT (sert Csallóköz Nyr. 1.332; Alsó-Csalló- 
köz, Komárom m. Nyr. XVII.287). 

le-sert: lehorzsol (bórt, seben képződött 
vart) (Mátyusfölde, Tallós Nyr. XVI.381). 

SERTE, SÖRTE (sörtély Pápa vid. Tsz. ; sör- 
t(l Veszprém m. Nyr. XVIII.288) : L sörte, sörtÜ: 
a kettéválasztott zsuppkévék fölálló sörényes 
része, a mely eggymas mellé rakva a tetó ge- 
rincének taréját alkotja (Veszprém Nvr. XVIII. 
288; Veszprém m. Szentgál Nyr. 1H.184); 
2. serte serte-kapu (Heves m. Névtelen 1840) ; 
8. serte : a fúrésztönkök érdes, egyenlőtlen vége, 
a melyet a fölfúrészelés elótt le kell .nyírni', 
meg kell .bütüzni' (Háromszék m. Kovászna és 
vid. Erdészeti Lapok XXII. 127); 4. serte: a kö- 
zönséges erdei fűrészeken előállított deszkák- 
nak azon vége, a mely még összefügg és nincs 
átfúrészelve (Háromszék m. Gelence és vid. 
Erdészeti Lapok XXII. 127). 

sörte-fa : a nádtető szélén kissé kiálló lécekbe 
szúrt fák, a melyek a nádszegély tartódeszkáját 
támasztják meg (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

serte-kapu : vízszintesen két kis oszlopon 
fekvő rúd, a melyhez hegyes karók vannak erő- 
sítve (8ZŐ11Ő, erdő stb. kapuja) (Heves m. Név- 
telen 1840). 

sörte-vas : a nádtető szélén kissé kiálló lé- 
cekbe szúrt vasak, a melyek a nádssegély tar- 
tódeszkáját támasztják meg (Cegléd Ilosvay 
Vilmos). 

SERTEPERTE : nyugtalanul ide s tova járó- 
kelő, mindenfelé sürgő-forgó, lábatlankodó (Tisza 
mell. CsP.; Halász János) [vö. sértepiie]. 



SERTEPERTÉL < ^erte fértél Alföld Nyr. 11.425; 
8zeged vid. Nvr. VL288; sfrteftrtU Mátra vid. 
JTJŰL886): nyugtalanul jár-kél ide s tova, 
sürög-forog, láb alatt van, lábatlankodik, setten- 
kedik (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.47Ő; Hékós m. 
Balog István; Debrecen Nyr. XXÜI.886; Mátra 
vid. Nyr. XXI1.335; Kassa vid. Nyr. XVII.285; 
Szatmár vid. Tsz.; Szatmár m. Nasrvbánya I 
X.335; Beregszász Nyr. XXVI.523; Kereg-Rákos 
és vid. Pap Károly). A szomszédban sertefertél 
(Alföld Nyr. II. 425). Se sertepertélj mán itt a 
kezem alatt! (Debrecen Hajdú Nagy Sándor) [vö. 
sérpetel, sertepitél]. 

el-ser tepertél: ide s tova járással-keléssel, 
lábatlankodással, ténfergéssel eltölt Elserteper- 
téli az időt (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

SERTEPITE = sértepérte (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

SERTEPITÉL (Székelyföld NyK. X.336; Kiss 
Mihály; sértepetél Székelyföld Kiss Mihály) 
sertepertél. 

SÉRTÉS (sértve's Gömör m. Nyr. XVI1I.459; 
sértvés Gömör m. Nyr. XXIII. 45 ; sörtélyös Sze- 
tted Csaplár Benedek; sörtvélyes Somogy m. 
Nyr. 11.377). 

[SERTÉZ], SÖRTÉLYEZ: a ház szalmatete- 
jének gerincét készíti (Baranya m. Patacs vid. 
Csaplár Benedek). 

SERÜL, SIRÜL: 1. serül, sirül : fordul (Szé- 
kelyföld Nyr. 11.471). Jövel, kénesem, sirülj egyet .' 
(Udvarhely m. Siklód Vadr. 96). Mikor erre kéne 
menni, ne, hát arra serül (Székelyföld Arany- 
Gyulai NGy. III.301); 2. sirül: sodródik, gön- 
gyölödik, tekeródzik. Xé, hogy sirül abba a le- 
pedőbe, mind a hernyó a szilvalevelbe ! (Udvarhely 
m. Király Pál). Szerétén tul van égy szép lyány, 
haja sirül [nyilván hiba e h. : sirül] fejér nyakán 
(Moldva, Klézse Nyr. IV. 188). 

el-sirül {el-serülai Székelyföld Tsz. 328a); 
1. elkanyarodik (az út) (Háromszék és Csík m. 
Király Pál) ; 2. észrevétleuül elillan, eloson, 
gyorsan odább áll (Székelyföld Tsz. 328a; Kiss 
Mihály ; Udvarhely m. Király Pál ; Háromszék 
m. Vadr. 497a). Elsirült mint a pereszleny, a 
hogy elsirttette a pipámat (Székelyföld Nyr. VIII. 
461). 

fel-sirül : fölhámlik, fölfoszlik, fölhorzsolódik. 
I Ojant fogok a derekadon, hogy a bőröd mind fel- 
sirül (Háromszék m. Vadr. 361). 

ki-serül, ki-sirül: észrevétlenül kioson (Szé- 
kelyföld Nyr. 11.39; Kiss Mihály). Észre sem ve- 
. úgy kiserüle az ajtón (Székelyföld Tsz. 
328a). 

le-sörül, le sirül: lehámlik, lefoszlik, lehull. 

letörlődik, Uliorzsolódik (Székelyföld Erdészeti 

Lapok XXII.67I; Háromszék m. Nyr. V.90 [itt 

le-sérül hiba]. Még csak nem is szégyölli, neköm 

I pedig sirul [hiba e h. : sirül] le az arcám bőre, 






PL-8ÉRVÉ8 



H KYKSES-Sl 



B88 



/ki >• lofaft es (Udvarh-h m. N> i 

Ái <■ i bőre, úgy suégyelte (Torda 

WIII .1 

meg-sirui: i. menodxódik, megfaeearodik (a 

gÜiS), ni' !ik (a K. 11:11 (Szri. 

föld Kiss Miiiai\ i . 2. nekiiramodik Mtgm 
mint a forgásiéi (Háromszék in. Vndr.i. 

[8ÉRÜL]. 

meg-sérül inogtdköeödik, sérvést kap (1 
vid. Taz.). 

|8ÉRÜLÉ8|, 8IRÚLÉS: orvom. ..i \ ■■uylés. 
/' ik in. \! 75). 

8ÉRÜLKÖD-IK (serülködni Székelyföld Tsz.; 
'Jcöd-ik Háromaiék m. MNy. VL849; Vadr.; 
sürülk.ulm, siirülkódbk, stíríUködQtX Székelyföld 
Tsz. 328a; Nvr. LX.175); lürög-forof, forgolódik 
(vki lettenkedik. Addiy lőtt, m(g 

nyakon csípte (8zékelyföld Nyr. 1X.17.~h. A macska 
i siuHlkoJtk az vijér után, hogy megfogd 
(Székelyföld Tsz. 328a). 

el-sirülködik: eloson (Háromszék in. MNy. 

VI . r.). 

ki-sirülködik : kioson (Háromszék m. MNy. 
VX849; Vadr.). 

körül-8irülköd(-i] (körül-siriilködni) : sürög-fo- 
rog, forgolódik, settenkedik körülötte (Háromszék 
m. MNy. VL849; Vadr.). 

SÉRŰLKÖZ-IX, SIRÜLKÖZ-IK shiilköd-ik 

1. (Háromszék m. Gyórffy Iván). 

el-sirülközik rlsirülködik (Háromszék in. 
MNj Vadr. öl6a). 

kl-sirülkömik ki-sin'ilködik (Háromszék in. 
MNy. VLM9; Ya.lr. 510a). 

[SÉRÜLŐ], SIBÜLLŐ (Székelyi .-hl ( iy órffy 
I\an; Háromszék és Csik in. Király Tál; surullö 
Tusnád Huday József): szerpentin-nt. 

[SÉRÜLŐS], SIRÚLLŐS : N (Háromszék és 
Csík DL Király Pál). 

(SÉRÜLT]. 

sérült-fű : mereuríalis annua (Badacsony Föld- 
rajzi Közi. 1894. 60). 

SERÜNNETT: serénven (Moldvai csáng. Nyr. 
IX.B33). 

8ÉRVÉ8: 1. sérülős (Kis-Kúu-Halas Nyr. XY 
381). Sérvé* van a lábán (Ahatij m. Nyr IY . 

2. haabeli (lép- v. máj-)daganat (Tisza-Dob 

180; Hol? Nvr. XII.1W) ; 3. sérv (lierria) 
(Kecskemét Nvr. XIV .288; Csongrád m. Algyó 
YIII-M7; Erdély Szinnyei Jóaaef ; Székely- 
föld Kiás Mihály; Háromszék m. Uion Erdélyi 
Lajos) |vö. sérés\. 



: m iköt iSzntmar Király 

Pál nnyel Jóé* I 

MNy. V1.848; Háromszék m. Uion 

I.lljos). 

SÉRZIK: ösazosodrodik (a fonal a 
bidegtól) (B . m. MNy. \ 

Gyórffy Iván). 

|8ÉRZ-IK). 

föi-sórzik: petédül (a bór az ember 

ii (Hiromafék dl MNj VI.848; Gyórffy 
haii; Háromszék in. béefalva 

SÉSOG [a liba, mikor szemet kap] (Nagy- 
Kalló Nyr. X 1 1 430). 

8E8TA : elemi iskolás gyerek (Nagy-Kúnság 
Nyr. XV1.475). 

SÉTAFITA: ok nélkül ide járkáló, 

lnti-tuti (Háromaeek dl Nyr. [V.481 [gúnynév}; 
Mihály). 

SÉTÁL {mvízszétál Moldvai csátm 

[meg-szétál]. 

[Szólások]. Szétálják meg magikat: sétáljanak 
eggyet (Moldvai csáng. Nyr. 

SÉTÁLÓ [sHáUő] : 1. óra-inga (Fehér in. I.< 
berény Nyr. XVII. 576; Baranya in. Csúaa 
Nyr. XYIII.382; Tisza-Sz.-Iinn Nyr. IX 
Csongrád m. Hám Sándor: Szentes Prledmann 
Bernát; Békés, Csanád, Bihar m. Márki Sándor; 
Hajdú-Böszörmény Kimnaeh o.l.ui; Borsod m. 
Sajó-Sz.-Péter Schröder Gyulánó) ; 2. toron j 
kélye (Csanád m. Makó Nyr. IX.377). 

SETE (Alföld Nvr. XY.235; Nagyvárad Király 
Pál; Hajdú-Szovát Nyr. XXIV.587 ; Biaboli 
Besenyőd Nyr. XII. 143; setyc Kisújszállás Si- 
monyi Zsigmond ; Cegléd Ilosvny Vilmos ; Csong- 
rád m. Arany-Gyulai NGy. 11.261 ; Hódmező- 
vásárhely Nyr. VIII.92) : balog, bal 
asszon i/ olyan setén [visszásán] csavarja a m 

(Nagyvárad Király Pál) [vö. balog-sete, 
suta, siiii\. 

sete-kéz : balkéz (Szabolcs m. Kassai J. Szó- 
könyv 1V.303). 

sete-suta (Szeged Kálmány L. Szeged népe 
L212; I'.hroceu Nyr. VII.328; setye-sntya Ceg- 
léd Ilosvay Vilmos) = sete. 

[SETÉR, SÖTÖR]. 

sötör-kotor, BŐtőr-kotor: 1. sepor-k.it. >r. taka- 
rít, tisztogat (Csallóköz, Szeged Csaplár Efc 
dek) : 2. snrög-forog, lábatlankodik (Csallóköz. 

Csaplár Benedek; Peel m. Tinnye v 
\ 11.136). 

SETÉT, SÖTÉT (sitél Dráva mell. Kopács r 
XYII.44; Nógrád m. Bimóc Nyr. VI.86; Nógrád 
in. Tolmács Nvr. XY.374; Ipoly völgye, Kővár 
vid. Nyr. XVII.425; Borsod m. 8zíhalom N 






SETKTF.IMK-SETTENT 



8RTÜ-SICLING 






{2; sitit Palócság Nyr. XXI.309; XXII.79; 
site*t Qömör in. Nvr. X\ 111 423 ; sitit Arad m. 
Pécska Nvr. VII. 1±>; Bánffv-Hunva.l Nyr. X :1\ . 
sutét Nógrád m. Tolmács Báca 

in Bajmok Nyr. VII.520; Torontál m. Sióreg 
>zeged népe 111.68; Marosvásárhely 
Ssabó Béla; Aranyozzék Kiss Mihály; sütít 

asseg, Zsobok Melich .lanos). 

sitétbe-hedegülő : alainusai, alattomos (Bor- 
ii. Szíhalom Nyr. . 

(8ÉTÉTÉD-IK, SÖTÉTÉD-IK|. 

el-sötótedik: elesteledik. Kivitetettünk (Maros- 
ssék, Karácsonfalva Nyr. V11.192). Mfgy, 
dégi, hát év vádon erdőbe ésitété'gyik (Nógrád m. 
Megver Nyr. VI. 469). 

SÉTÉTSÉG, SÖTÉTSÉG (sitítsfg Arad m. 
Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.24; siitéccség 
8ieged Nyr. IV. 138). 

SETÉZ : balkézzel végez vmit (Hajdú-Szovát 
XXIV.587). 

SÉTIFIKÁL (sétafikál Szilágy m. László Géza) : 

tfikál: sétikál (Dunántúl CzF. V.780; Tokaj 

XXIV.240; Beregszász Nyr. XXVI.523; 

Kis-Kükülló m. Szókefalva Nyr. XV.144; Seges- 

Nyr. 1X44); 2. sétafikál, sétifikál : ok nélkül 

jön-megy, lót-fut (Szilágy m. László Géza; 

Háromszék m. Erdélyi Lajos). 

SÉTIFITÉL : ok nélkül jön-megy, lót-fut (Szi- 
lágy m. László Géza). 

[SETRE]. 

setre-kotra: szeles, szeleburdi, hebehurgya, 
kapkodó (Csallóköz Csaplár Benedek) [vö. hétre, 
sedre-bedre]. 

SETRÉNG: settenkedik (Cegléd Ilosvay Vil- 
mos). 

SETRENKED-IK : cv (Orosháza Nyr. IV.518)- 

1 SÉTTÉG (Békéfl m. Balog István; setteg 
I Nyr. XV .286; settyeg Félegyháza \ 
ettyrg Békés m Balog István; söttyög 
Hódmezé- Vásárhely Nyr. VIII.514) : settenkedik, 
óvást lépked, leskelődve jár. Mit setUgsz ott, 
mint a ki ludat akar lopni' (Alföld Nyr. XV.235). 
Söttyög, mint a für (Hódmezé-Vásárhely Nyr. 
VIII - 

el-sötyög: elsettenkedik. Az öreg vargának 
olt mit tenni, ott hagyta az ördögöket, első- 
työgött onnan (Székesfehérvár Arany-Gyulai NGy. 
1.500). 



2. SÉTTÉG 
14). 



susog, suttog (Palócság Nyr. 



setteg-suttog: súg-búg (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. X.383; Érmeilék Nyr. V473). 

8ÉTTENT: hirtelenében ráüt, ráhúz (kézzel) 
(Szilágy m. Nyr. IX. 565). 



SETÜ: fejóedény (Zala m. Tapolca Nyr. X. 
47»>). 

SETYEPOTYÁIi : suttog, suttogva beszélget 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. X1V.573) (vö. sopo- 
tyál\. 

SÉTTÉRA : szerété (Csongrád m. Szentes 
Nyr. VI.233). 

II. SI|. 

si-leány (Somogy m. Kubinyi-Vahot : Magyar- 
os Erdélyország képekben III 3!) ; Nyr. II 
Király Pál; si-lány Baranya m. Ibafa Nyr. XX. 
287 ; Baranya m. K.-Dombó, Darány, Nagy- 
Dobsza, Istvándi Nyr. XXV.526 ; str-lány (?) Bara- 
nya m. Hegyhát Várady F. Baranya múltja és 
jelenje 1.224): nyoszolyóleány. 

2. 81 : és (Hunyad m. Lozsád Nyr. XXII.502). 

SÍ. Sijja : sínli. Nagyon sijja ez a ló az előbbi 
kocsist (Baranya m. Nyr. III.565). 

si-rí (sétt-réit Eszék vid. Nyr. VII.277 ; sév- 
rét; Dráva mell. Nyr. VI.374 ; Dráva mell. Kopács 
Nyr. XVI.44 ; sit-ré Sümeg vid. Nógrádi J. A 
sümegvid. nyelvjárás 10 ; sit-rén Somogy m. 
Visnye Nyr. XVII.334; sít-rí Zala m. Nyr. XXV. 
331). 

SIAS (Székelyföld, Kis-Kükülló vid. Kassai J. 
Szókönyv 1.415 ; IV.306 ; sías Hol? Nyr. XII.528): 
hamis, hamiskás. 

SIBÁL: aprószentek napján vesszőkorbáccsal 
játókból megvereget (Bács m. Zenta Nyr. IX. 
378). 

SIBÁR (Göcsej Király Pál ; Somogy m. Ethno- 
graphia 111.128; Közép-Baranya Nyr. III.327; 
subár Somogy m. Ethnographia 111.128; zsibár 
Göcsej Király Pál) : vékony füzvesszőból v. isza- 
lagból font korbács, a mellyel aprószentek nap- 
ján az ismerősöket játékból megveregetik. 

SIBÉK (sibiék) : hordó csínja, hornyolata, ont- 
rája (az a bevágás, a melybe a feneket bele- 
illesztik) (Zala m. Kassai J. Szókönyv IV. 26; 
Göcsej Tsz.; MNy. V.160). 

[8IBIKLÉROZ]. 

el-sibiklóroz : elcsen (Nagy-Kúnság Nyr. 11.325 ; 
XVI.475). 

SIBELLA: vaksi, rosszul látó (Veszprém Nyr. 
XV. 334; Somogy m. Sándor József) (vö. vak- 
sibilla, vaksi-pila]. 

[SEBRIK]. 

sibrik-hal: cobitis taenia (Szarvas Hermán 
0. Halászat K.) 

1. SICLING: metélő hagyma (Dunántúl Bódiss 
Jusztin ; Vas m. Sárvár vid. Nyr. XXVI.192). 

2. SICLING : magyar nadrág ellenzője [szabó 
mest.l (Györ-Sz.-Márton Bódiss Jusztin). 



m 



S1D0R-SIFLKT 



SIII.I-8ÍK 



884 



SIDOR: kapar. Mii sülöm oson a lábason, 
nincs md abba semmi! (MáUusfoldr Király Pál) 
|vo. huhr\. 

SIB8ZT iSzatmar m. Kapuik vid. Nyr. 

UMBT11T : <v (Ssatmar in. Kapuik \id. Nyr. 
11.276). 

8H:'i Qsfl m. Ktlin..eraphia VI. 107; 

Király Pá knoanást Simonyl 

Nyr. W l'alócság 

Kthnograptaia UI.866; lp<»u v < . i ^ s < • . Kővár % i<l. 

r 8 si 
kő (Kifssi>n kend] Hont ni Kovái és vid. Nyr. 
Ml! ■ 

[Ssólások]. Ixtssan sikessetek, te! (Mátra vid. 
Nyr. XXIV.-I. 

SIETŐ: sietős. Siető utam ran (Háromszék 
ni. Vadr. 396). 

SIETŐS. Sietőst : sietve (Háromszók m. MNy. 

gietós-sietve: nagyon sietősen. Sietős-sietve 
iparkodunk (Csallóköz, Kirskeinét, Székelyföld 
;ir Benedek). 

[SIETVE]. 

Bietve-8ÍetŐ8: nagyon sietős (Csallóköz, K 
kémét, Székelyföld Csaplár Benedek). 

SEETVÉST: sietve (Háromszék m. MNy. VI. 

SIFAR: palakő (bányász mest.] (Torockó Jankó 
J. Torda stb. 174. 201). 

sifar-futta : palától megromlott vaskő [bányász 
mest] (Torockó Jankó J. Torda stb. 201). 

8IFFENT: csÍRszent, csusszant (a lábával) 
(Háromssék m. MNy. VI.848; Vadr. ; Győrffy 
Iván). 

[8IFITEJ, 8ÜFÜTE : 1. kefélgetés ; 2. ide-oda, 
ki- és bejárkáláa, sürgölódés (Háromssék m. 
MNy. VI.348; Vadr.; Kiss Mihály, Győrffy Iván). 

8IFITÉL (siifüt„l Háromssék m. MNy.VLMS; 
Vadr. öl 7b ; Győrffy Iván): 1. kefélget (Székely- 
föld Tsz.; Háromszék m. MNy. VI.348; Vadr. 
517b; Győrffy I\ soszog, súrolja a föl- 

det a lábával (Kolozsvár Pap Károly; Székely- 
föld Tsz.; Kriza; Marosvásárhely Nyr. IX. 428; 
mszék m. MNy. VLS48 ; Vadr. öl 71. ; Krdélyi 
Lajos); 8. untalan jón-megy, ide s tova v. ki- 
es be jár, sürög-forog (Abaúj m. Pusztafalu 
8zádeczky Lajos; Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
IX 131. 667; XX.480; Katona Lajos; Szolnok- 
Doboka m. Domokos Nyr. XI.39; Székelyföld 
Tsi.). 



sifltel-lifltel, siflt-lifltel 
in Nagybánya Nyr. X.336) 



sifiM 3. (Szatmár 
8IFLET: M (Háromssék m. Vadr.) |vö. fislet]. 



8IFLI (si/lin Vas m. Német-Gencs Nyr XXVI. 
.ig Nyr. XXII 
móz< romi m, Nyr. XXII 186; Vas 

tn. Horváth Józsid 18 II : Vai in. Soi 

l III. Vas m. NémotGenos Nyr XXVI 
i in. Wolfl Béla; Fehér m. 8z< 
egyli • i < li'i ni l.uvuaberóny 

XVI] Nsr Vll.41|;2.«/K,#í/ítft: 

csusza (Pannonhalma N\r XII. 187. I 
m. Tárnok Nyr. VH 1.148; i'aióotág Nyi XXII 
79; Hunt in. Xvr. V1.27I; Nógrád m Nw VI 
Nógrád ni. Vocsekle I 3. barát- 

iul,- (Érsekújvár Nyr. VII 1.332). 

SIFLIKÁRITJS : kéts/im'i ember, kótkulacsos 

i-mplén in. Tállya 
IV.B21 [ itt siflűcarius hiba]). 

SIFLIS: mézeskalácsos (Vas tn. HorváÜi 
ssef 1841 ; Szombathely Pejérpataky Láai 
Baja Bayer József)- 

SIFNYÍK : kómívesnek segédkező napszámos 
(Nógrád ni. Szécsény Kálmán Sándor). 

SIFONÉR (fisonér Baranya-Sz.-Lórin< 
XVII. 335). 

SIFRA: murva, kavics (Esztergom vid. Nyr. 
XEL289). 

SIFTER: puskumúves (Tolna m. Szegszárd- 
Palánk Nyr. XI. 527). 

SÍGAT : fájdít (Heves m. Névtelen 1* I 
a hibát is sokat sigatta (Tisza-Dob Nyr. XXIV. 
332). 

SIGGAT: mondogat, hírlel. liégóta s\ 
hogy majd meg fogják tenni (Zemplén m. 
178). 

SIHADOZ : jajveszékel, rémesen jajgat (pl. 
a nő, mikor megijed) (Háromszék m. Uzon 
délyi Lajos). 

SIHÁR: szikár, száraz termetű (Balaton mell. 
Horváth Zsigmond 1839). 

SIHEDER (siiheder Hegyalja Kassai I Szó- 
könyv l\ iildó. Siheder malac (Szeged 68 
vid. Tsz.; CzF. V.936) [vö. suhadér]. 

SIHEG : fulladó hangon, hehegve beszél (a 
rekedt v. a tüdővészes ember) (N ..j\ Kunság 
Nyr. XVI.475; Debrec n Nyr. XX i 

SIJÁTSÁG (sijáttság) : rónaság (Udvarhely m. 
Vadr. 46a 461. 452. 456. 516a). 

1. SÍK: L síkos. Ojan roppant sík az u 
(Kolozsvár Szinnyei József); 8. keleftdó. Ma 
sík vöt a búza a piacon (Székelyföld Nyr. 1.326; 
Kiss Mihály). 

sík-féreg : lisztféreg (lárva tcnebrionis moli- 
toris) (Heves m. Névtelen 1840; Kolozsvár Sziny- 
nyei József; Székelyföld Kiss Mihály). 

2. SÍK : arany-, ezüst- v. réz-paszománt (Mar- 
cal mell. Tsz.). 



SÍK— SÍKÁRLÓ 



SÍKÁROL— 8IKATTYÚ 



m 



8. SÍK: törzs, derék.. Síkja a[z élő] fúnak 
(Baranya m. Ormányság Kassai J. 8»ókönyv 
IV.308; Baranya m. Csúza Xyr. XVIII.382). 

8IKA : simító [takács raest.) (Torontál m. Ma- 
gyar-Ittebe Nyr. VIII.478). 

8IKÁJOS: síkos (út) (Háromszék m. MNy. VI. 
848; Vadr. (itt sikajos hiba] ; Oyórffy Iván). 

KÁLKOZ-IK: csuszkái (a jégen) (Abaúj m. 
Névtelen 1839; Kassa és vid. Nyr. XX.574) [vö. 
síkárkóz-ik]. 

SIKÁNKOD-IK: v (Székely-Udvarhely Tsz. 

8IKÁNKÓZ (Zemplén m. Nyr. IX.526; sikan- 
ik Szilágy-Somlyó Nyr. XVI.287; stikankózxú 
Zilah Kerekes Ernó) : K . 

8IKANYÓ: csuszka (Ugocsa m. Nyr. XV.574). 

SIKANYÓZ-IK : csuszkái (a jégen) (Debrecen 
Hajdú Nagy Sándor). 

8ÍKÁR, SIKÁR: 1. tésztanyújtó-alakú mán- 
gorlófa (Palócság Nyr. XXVI.316) ; 2. simító [ta- 
kács most] (Torontál m. Magyar-Ittebe Nyr. VIII. 
478); 3. mosófü, kannamosó zsurló (Kis-Kún- 
Halas Nyr. XXIII.239; Cegléd Ilosvay Vilmos); 
4. síkárló (a mivel az edényeket sikárolják) (Ceg- 
léd Ilosvay Vilmos); 5. agyag (Komárom m. Kürth 
Nyr. XIX. 188). 

sikár-fód : sívó homokföld, a melyben csak a 
tikár (3.) terem meg (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

sikár-fü : mosófú, kannamosó zsurló (Tolna 
m. Paks Nyr. XXII.430; Nógrád m. Somos-Ujfalu 

1 11.543). 

sikár-kefe: súroló kefe (Fehér m. Pákozd 
Haláss Ignác). 

1. SIKARI: sovány, szikár (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XXIII.239; Debrecen Nyr. XXIII.335). 

2. SIKARI: eleven, életrevaló (Bács m. Zenta 
.röder Gyuláné). 

3. SIKARI: egyenes (nem bodor). Ennek a 
kecskének ojan bonta sikari szőre van, mint a 
sikár, olyan egyenes a szőre (Kis-Kún-Halas Nyr. 
XXI 11.47). 

sikari-ssőrű : egyenes (nem bodor) szőni. 
Sikari-szőrü állat (Kis-Kún-Halas Nyr. XXIII.239). 

SIKÁRKÓ (Tokaj Nyr. XXIV.240; sikarkó 
Bcreg-Rákos és Munkács vid. Pap Károly) : 
csuszka. 

SÍKÁRKÓZ-IK, SIKÁRKOZ-IK : csuszkái (a 
jégen) (Tisza-Dob Nyr. XX.480; Hegyalja Kassai 
J. Szókönyv 111.52; IV.308; Tokaj Nyr. XXIV. 
Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XI 1.523; Bod- 
rogköz Tsz. ; Bereg m. Pap Károly ; Beregszász 
Nyr. XXVI.523) [vö. síkálkoz-ik]. 

SÍKÁRLÓ, SÍKÁLLÓ (sikál i, sikáló, sikálló, 
síkárló) : 1. sodrófa, nyújtófa, tésztaiapitó (Palóc- 

aUMMTZI : MAOTAB TAJcZÓTAB U. 



ság Császár Árpád; Rimaszombat Nyr. XVII.574; 
Bonod m. 8ajó-Sz.-Péter Schröder Gyuláné; 
Borsod és Abaúj m. Király Pál ; Kassa vid. 
XXV.384); 2. tésztanyújtó-alakú mángorló-fa 
(Palócság Nyr. XXII.79; XXVI.316; Bereg-Rákos 
és Munkács vid. Pap Károly); 8. simító [takács 
mest.) (Oyór Nyr. XI.883); 4. nyakas pohártalp- 
v. gombalakú üvegeszköz, a mellyel .a patyolat 
fehérneműt tetszetős ráncokba sikálták, mikor 
vasaló még nem volt (Baranya m. Nyr. XXVI. 
422) ; 6. marhaganéból, lúgzott hamuból és agyag- 
ból készült híg tapasz, a mellyel a falat simára 
kenik (Székelyföld Tsz.); 6. meszelő (Vas m. 
Órség Nyr. III.283). 

sikárló-fa, sikáló-fa: 1. nyújtófa, sodrófa 
(Hegyalja Kassai .1. Szókönyv IV.308); 2. zuricht- 
eisen [nyereggyártó-szerszám] (Győr Nyr. XI. 
430). 

SÍKÁROL, SÍK ÁT. (sikárol, sikál, sikált; — 
sikár, stkároii, síkárBZ, síkárnyi Palócság Nyr. 
XXI.311; XXII.79; XXVI.316): 1. nyújt, lapít 
(tésztát sodrófával) (Borsod, Abaúj m. Király Pál). 
Sikálja a tésztát (Kassa és vid. Nyr. XX.573); 
2. mángorol (Palócság Nyr. XXII.79); 8. gyalul 
(Moldvai csáng. Nyr. I1I.3); 4. sártapasszal si- 
mít (falat, a melyen a tapasz megrepedezett) 
(Székelyföld Tsz.; Andrássy Antal 1843; Három- 
szék m. Vadr. 516a); 5. meszel (Vas m. óreég 
Nyr. III.283 ; Göcsej Tsz. ; Baranya m. Mecsekhát 
Thomaer Ignác 1841); 6. csuszkái (a jégen) 
(Tisza-Sz.-Imre Nyr. IX. 138). 

be-sikál: betapaszt. Besikálom a lyukat (Ma- 
rosvásárhely Szabó Béla). 

SÍKAT (Nagy-Kúnság Nyr. U.136; sikat Kis- 
Kún-Halas Nyr. XV.381; megsikkat Székelyföld 
Kiss Mihály) : 1. sikat : sikoltat (Kis-Kún-Halas 
Nyr. XV.381); 2. sikat: fájdít. Nem tudom, mi 
lelte ezt a gyereket; egész istenadott ijjel a fejit 
slkntta (Nagy-Kúnság Nyr. 11.136). 

meg-sikkat: megríkat (Székelyföld Kiss Mi- 
hály). 

SIKATTYTJ, SIKÓTYTJ (csigatéj Torontál m. 
Magyar-Ittebe Nyr. VIII.478; csigőté Balaton 
mell. Tsz.; csikojtó Heves m. Csépa Nyr. 11.380; 
Tisza mell. Nyr. III.238; Csongrád m. Szentes 
Nyr. XVII.45; Torontál m. Szóreg Kálmány L. 
Szeged népe 111.63 ; csikojtó" Kalotaszeg, Zsobok, 
Bikal, Farnos Melich János; csikoltó Zemplén 
m. Szürnyeg Nyr. X.324; Szilágy m. Nyr. IX. 
182; csikoltú Hegyalja Kassai J. Szókönyv V.190; 
csikóté Dunántúl Erdészeti Lapok XXII.860; 
Soprony m. Repce mell. Nyr. 11.518; Balaton 
mell., Göcsej MNy. V.153; Marcal mell. Tsz.; 
Baranya m. Ormányság Nyr. VII.524; csikóVe 
Repce vid. Nyr. XX.410; csikótó Kisújszállás 
Nyr. XXH.377; Mezőtúr Nyr. IX.183; Palócság 
Nyr. XXIII.384; csikótó-fn Bodrogköz Tsz.; 
csikó" tó" Kalotaszeg, Zsobok Melich János; esi- 
kótyú Csallóköz Csaplár Benedek; csikutiV&am. 
őrség Nyr. 11.374; sikattyű Bodrogköz Kassai 
J. Szókönyv 1V.311 ; Tsz.; Zemplén m. Szürnyeg 
Nyr. X.325; Szatmár vid. Tsz.; Bereg m. Pap 

25 



m 



BIKATTYl 



. YÚ8-8IKIT 



oly; Hár. 
Zala m. s 

BereotáM vi>i Kn-.ii) Pál; rüblratfy* Székely* 
föld Nvr. LS81 [itt tikkaUyu hiba] ; In 

i; Udvarhely m. \ Ik m. Nvr. vi.:i67 ; 

sikkattyú Bsatmái m. Emi wi.335; 

sikkatyu Szel Tea.; sikkatyu Udvarhely 

m. Olasz i Saékel} 

Tas. ; 

sikoltyu Szókelvfold Taa.; Csík m. Nyr. V 1.367; 
sikált icelyföld N 

fold MXy. Vl.172; Nyr. VIII.509; Udvarheh DL 
VTII.508 ékelyföld Kiss Mihálj i 

Udvarhely in. Vadr.; Udvarhely m. olasztelek 
Nyr. XI1I.578; sikotyú Csík 

m. h s-karika Székelyföld Tei. ; 

sikotyú SzékohM.l Nvr. vili 174: ri*oíy»-karika 
Székelyföld Nyr. IX. 177; riittíyu karika Székely- 
föld Nyr. IV.328): 1. csikojtó, 
csikóit*, csikóté, csikóPe, etikátá, ikuti, 

sikkatyu, sikkotyu, sikoltyu, sikotyú . néhány 
ssemból álló láncdarab, a mellyel a tézsolát 
a ssekér v. as eke rúdjához csatolják (Dunántúl 
Erdésaeti Lapok XX 11.860; Sopronv m. Repce 
melL Nyr. 11.518; XX.410; Oyór Nyr. XI 

in. őrség Nyr. 11.374; Balaton mell. Göcsej 
MXy. V.153; Kisújszállás Nyr. XXII.377; Mező- 
túr Nyr IX. 183; Szentes Nyr. XVII.45; Toron- 
tál m. Szóreg Kálmány L. Szeged népe 111.63; 
Heves m. Csépa Nyr. 11.380; Hegyalja Kassai 
J. Szókönyv V.190; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
X.324; Szilágy m. Nyr. IX. 182; Kalotaszeg, 
Zsobok, Bikal, Farnos Melich János; Székely- 
föld Tsz.; Csík m. Nyr. VI.367); 2. csigóté, csi- 
kóté, csikótó, csikótyú, sikóttyu : fa-csat, a mely- 
lyel a rudat a szánhoz v. az eketaligához vagy 
a tézsolát a rúdhoz csatolják (Balaton mell., 
Marcal mell. Tsz.; Csallóköz Csaplár Benedek; 
Palócság Nyr. XXIII.384; Udvarhelv m. Vadr.; 
Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XIII.578); 3. si- 
kóttyu: boronahorog (a mellyel a boronát a 
vonó marhák után akasztják) (Udvarhely ni. 
Nyr. VIII.509); 4. sikóttyu: a váltóeke taligájá- 
nak as a része, a mely között a taliga ágasá- 
nak elsó része van, a mely által az eke váltása 
szerint a taliga szintén jobbra v. balra váltódik 
(SzékehMd Nyr. VIII.509); 6. csikojtó, csikóté: 
járom-alakú készülék, a mely a malom hídjának 
deszkáit eggybetoldja és összeszorítja (Baranya 
m. Ormányság Nyr. VII.524; Tisza mell. Nyr. 
III.238); 6. sxkattyú . fölhúzó csiga (Bereg m. 
Pap Károly); 7. sikkantyú, sikkattyú : szövőszék- 
ben csiga, a melyen a nyüst föl és alá jár 
(Saatmár m. Krassó Nvr \\ 1.335; Beregszász 
vid. Király Pál); 8. atigatéj, ríkatíyu, sik 
sikkattyú, sikkatyu, sikójtyú, sikoltyu, sikólti/u, 
sikóttyu, sikóttyu, sikotyú: a szövószékbeli nyüst- 
fonalak mindeggyikének közepén magából a fo- 
nálból kötött hurok v. a fonál közepén elhelye- 
zett karika, a melybe be van szedve a mellékfonál 
(Torontál m. Magyar-Ittebe Nyr. VIII ,478 : Zemp- 
lén m. 8ztirnyeg Nvr X.325; Bodrogköz Kassai 
J. Szóki. 11; Tsz.; Szatmár vid. Tsz.; 

Székelyföld Tsz.; MXv. VI - 1.281; 

VIII.474; Kiss Mihály, OvórfTy Iván ; Udvarhely 
m. Vadr. ; Udvarhely m. Ölasztelek Nyr. XV.384 ; 



Háremetek m. Nyr. v.u«.». Bárenezek m. Unon 

.r. VI. Bffi 

|8zólásokj. Annak se csörren m«<j 
> sem leasi négy ökre (Kisújszállás 

XXII 

otikótó-fa. a mellyel a 

szánhoz v. az eketaligáhos csat- .íjak il:.,.in . 
Tsz.). 

sikotyu-gyökór: a vérroljáró-fú gyökere (1 
romszék in. Kis-Borosnyó Nyr. XVI 

osikoltó karika: 1. az a karika, a melyet a 
rúd végért' tolnak (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
X..T.M); 2. fíMérkoriha: f81húao*c« i m. 

Széni •Nvr II 

a szövőszék azon része, a melyen a szer- 
föl és alá jár (Balaton mell. Horváth / 
1839); 4. sikotyu-karika, sikotyú-kui 
karika: a szövőszékiieli nyüstfonalak mindegy- 
gyikének közepén elhelyezett karika, r ti 
van szedve a mellókfonál (Székelyföld 1 
Nyr. IV.328; IX. 177). 

[SIKATTYÚS], SIKKATTYTJS: esik 
szőttes (Székelyföld <iyőrffy Iván). 

SIKÉNTOZ: sikoltoz (Somogy m. Csurgó vid. 
Király Pál). 

[SIKERIJ. 

sikeri-sár : sárgaszínű ragadós agyagföld (Bor- 
sod m. Sáta vid. Bartha József). 

(SIKERÍT). 

ki-8ikerít : szert tesz vmire, kieszközöl, meg- 
szerez, előteremt, kiteremt. Hát osztdn m 
nál csak kenyeret a nép? — De bu 

kisikeríti az a szalonnát is, a hol lehet (Szabolcs 
m. Király Pál). 

SIKERÜL (süketül Hunyad m. Lozsád Nyr. 
XXII.355). 

(Szólások]. Bizony félek túle, hogy ez az adós- 
ság a nyakamba sikerül A kei ri;/>. 
a piaci Vince Mártonnak az adóssága (Kalota- 
szeg Keleti Virágok 86. 88). 

SIKÍNT: sikít (Baranya m. Abaliget Csaplár 
Benedek). 

(1. SIKÍT|. 

rá-BÜrit: rákiált (Somogy m. ádánd Bán< 
József). 

2. SIKÍT (sikitt): sártapasszal falat) 

(Háromszék m. Vadr.; Kiss Mihálv ; Csik ni. 
VI.376). 

át-sikitt: átomn nyedén átvisz (Harom- 

szék m. Vadf : Kiss Mihály). 

el sikitt: 1. elillantat: 2. elcsen, orozva elvisz. 
it'itta a zekéje alatt a tángyéit vföld 

Kiss Mihály). 



m 



SIKKAD -SIKOL 



8IKOLÁND-IK— SILABIZÁL 390 






SIKKAD (csikkad Karancs vid. Nyr. XXI 47- 
.katt [perf.J Alsó-C'salluköz, Komarom in. 
Nyr. X\ 

(el-laikkad (Palócaág Nyr. XXI1.79 (itt el 
il, de ez nyilván hozzáértendő); Császár 
l'1; \el-\crikkad Karancs vid. Nyr. XX 1.478 
(itt el nélkül, de ez nyilván hozzáértendő] : 

itt [perf.J Alsó-Csallóköz, Komarom in. Nyr. 
XVII.287): elvesz, oltünik. 

(SIKKAJT]. 

el-sikkajt: elveszít, elpusztít, elsikkaszt. Na 
lézus sikkajcsa el! Titeket is elsikkajta- 
nálak (Eger vid. Nyr. XVII.429). 

SIKKAN (Baranya in. Nyr. 111.565; csikkan 
Tolna m. Paks Nyr. XIX.431): nyikkan, nyikor- 
dul. A: "it" nagyot rikkant, mikor felnyitották 
(Baranya ni. Nyr. 111.565). 

SIKKASZT (csiggaszt Baranya m. Nyr. 11.184; 
Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.93; Csalló- 
köz Nyr. 1.232; Király Pál; Pozsony m. Viz- 
nárom ni. Kürth Ürményi László). 

ki-sikkasEt : kipusztít (pl. férget a marhából) 
(Siaboles in. Kis-Besenyód Nyr. IX. 136). 

[SIKKÖL]. 

ki-sikköl: kiküld. Szerencséd, hon nem tánátdd 
itthon Már áj z Bojnylkot, mer minygyá kisikkőt 
véna á világ bú : 99 embert ütött ágyon, te létté 
véna d sxdzagfik (Nógrád m. Megyer Nyr. VI. 

• 

SIKLÓ : 1. mosófú, kannamosó zsurló (Balaton 
mell. Fábián Gábor 1839); 2. hócipó (Csallóköz 
NvK XXIV. 134); 3. az a keresztfa, a melyen a 
vaskarika ide-oda siklik, mikor a boronát for- 
dítják (Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.325) [vö. 
sikolya]. 

[SIKLÓD-]. Sikloggyon (használják a sikl-ik 
ige fölszólító módja helyett] (Szatmár m. Nagy- 
bánya Egyetemes Philologiai Közlöny XV.1051). 

SIKOBÁL : sikoltoz (Szilágy m. Nyr. IX.565). 

8DXÓD-IK (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.213; sé- 
ii, sékod-ik Vas m. őrség Tsz.; Nyr. 1.421; 
sékód-ik Göcsej Nyr. 11.473; s*ékod-ik Vas m. 
Hódos Gombocz Zoltán) .- si-rí, sikoltoz [vö. só- 
ik]. 

SÍKODAT: simogat (Moldvai csáng. Nyr. IX. 

meg-sikogát: megsimogat. Kedvemre megsiko- 
<ját csókolgatnám (Moldva, Klézse 
Nyr. 1V.336). 

|SIKOL|. SÍKUL: gyalul (Moldvai csáng. Nyr. 
I1I.3). 

meg-sikul: meggyalul. Maj a Mihály még- 
rikullya ászt a doszkát (Moldvai csáng. Nyr. 
III 3). 



SIKOLÁND-IK: csuszkái (a jégen) (Udvarhely 
m. Vadr. 503b; Háromszék m. Vadr. 432; Kiss 
Mihály). 

SIKOLÁNDÓ: csuszka (Udvarhely m. Nyr. 
IX.236). 

SIKOLT (sikojt Háromszék m. Nyr. VI.474 ; 
sikójt Hárumszék in. Orbai járáH Nyr. VII 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

(SIKOLTÓ], SDXÓTÓ, SIKÓTYÚ: ujjnyi hosz- 
szaságú vastag fűzfa-tilinkó, a melynek igen 
erós éles hangja van (Székelyföld Kiss Mihály). 

SIKOLYA : hócipó (Csallóköz NyK. XXIV. 134) 
(vö. sikló]. 

SIKONKA : csuszka (Erdély Csaplár Benedek ; 
Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. XV.382). 

SIKONKÁZ[-IK] (Szatmár m. Kapnikbánya 
és vid. NyK. 11.379; Erdély Csaplár Benedek; 
sikkonkáz-ik Tisza-Sz.-Imre Nyr. IX.138) : csusz- 
kái (a jégen). 

SIKONYÁL (Somogy m. Balaton mell. Nyr. 
XVI.477 ; Somogy m. Szóllós-Györök Nyr. XXII. 
239 ; sékonyál Zala m. Hetes Nyr. 11.45 : Göcsej 
Nyr. XI1I.257): sikítoz, sikongat. 

SÍKOS : arany-, ezüst- v. rézpaszomántos. Sí- 
kos puruszlik (Marcal mell. Tsz. 329a). 

[SÍKOSUL]. 

be-sikosul: beborul (Göcsej MNy. V.129). 
Besikosut ám, bizo megázunk (Göcsej MNy. V.160). 

SÍKOZ[-IKP] (síkozni): csuszkái, korcsolyázik 
(Hajdú-Szovát Nyr. XXVI. 189). 

SÍKSÁG : sikosság. Ojan síkság vam ma ! 
(Kolozsvár Szinnyei József). 

SÍKUL, SÍKUL (szikul Moldvai csáng. Nyr. 
IX.531): 1. szikul: síkossá válik (Moldvai csáng. 
Nyr. IX.531); 2. sikul: észrevétlenül eloson. 
Sikulj! (Székelyföld Kiss Mihály); 3. síkul: kel 
(áru). Nehezen síkúit : rossz keleté volt (Székely- 
föld Nyr. 1.326; Kiss Mihály). 

el-síkul, el-sikul: 1. elsikamlik, elcsúszik 
(Székelyföld Kiss Mihály); 2. síkossá lessz 
(Székelyföld Kiss Mihály); 8. észrevétlenül el- 
oson. Élsikult vele. János öcsém tám megérezte 
a sáfrány illatját, mett hamarocska elsikula közü- 
lünk (Székelyföld Kiss Mihály); 4. elsikkad, el- 
vész, eltűnik. A sapkám elsikula valamerre (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

ki-sikul: kisiklik, kisikamlik, kicsúszik (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). De kisíkútt a dijófa a 
síkra I (Torontál m. Morotva Kálmány L. Szeged 
népe 11.34). 

meg-sikul : megcsuszamodik, megcsusszan 
(Székelyföld Kin Mihály). 

SILABIZÁL (csiüabizál Háromszók m. Uzon 
Erdélyi Lajos). 

26* 



m 



SII.ÁK-8ILAI 



SILAPSI— 8ILI1' 



m 



SILÁK: 1. gyengén pillogó tús, gyenge túz- 
világ (Udvarhely és Ősik ~m. Nyr. YIII.474; 
Háromsiék m. Tss.; MNv V 1.348. 867 
Nyr. Vül ^s Iflhál . i 

bokrok kötött száraz ágat kerezsgéltek, m 
aliihb éggy kicsi silákot tegyenek (l'dvarhcl) ni 
Olasstelek Ethnograpln . VÍ.72): 2. vaksi. Nézd 
meg. tf silák! (Háromsiék in. Uion Erdélyi 
jos) |vö. silánk, iüép], 

8ILÁKOL: pislog, pislákol (a túl) (Ssékely- 
föld Tas.; Kriza, Kiás Mihal, v Iván; 

Háromsiék m. Uson Erdélyi Lajos 
a Hü (Háromszók in Nvr. X.39) [vö. tüdmkol, 
nlápol]. 

SILÁKOSKOD-IK: vaksiskodik. M rffati 
koggy! (Háromszék m. Uzou Erdélyi Lajos). 

SILÁNK ..silák l.( Háromnak in. Gyórffy Iván). 

SILÁNKOL — silákot (Székelyföld Kriza; 
Háromszék m. Uson Erdélyi Lajos). 

(MLÁNY1, 8IVÁNY: l. elviselt, elkoptál. >tt, 
elavult (ruha, szerszám) (Dunámul Nyi 
Marcal mell. Tsz.; Fehér m. Ercsi Király Pál). 
>,y a ruhám (Tolna m. Nyr. VI.524); 2. hit- 
vány, silány, rossz. Sivány gyors: hitvány, ritka 
szövésű, rossz anyagú gyolcs. Sivány pan 

iy muzsika (Vas, Tolna, Fehér m. Király 
Pál). 

SILAP: pálinkafőző rézedénynek púpos födele 
(Qöcsej Tsz.). 

1. SILÁP: gyengén pislogó túz, gyenge tűz- 
világ (Székelyföld Kiss Mihály; Udvarhely in. 
Vadr.) |vö. silák]. 

i, SILÁP (csiláp Gömör m. Runya Nyr. XXII. 
286; siláb [?| Siatmar Nyr. VIII.233): 1. siláb [?], 
siláp: nagy darab (kül. kenyér) (Nagy-Kúuság 

XV 1.475; Békés m. Balog István; Szatmár 
m. Nvr. XI .285; 8zatmár Nyr. VIII.233; Szatmar 
m. Nagybánya Nyr. IX. 138; XIV.573; Zemplén 
m. Nyr. IV.522 [itt siknp nyilván hiba); Bereg- 
Rákos és vid. Pap Károly). Ojan siláb kenyeret 
szelt be [nyilván hiba e h. : le], hogy én két napig 
is megímém vele (Szatmár Nyr. VIUl' '.'.; uo. a 
mutatószó: siláp). Aggy egy siláp kimui >■ t (Hajdú 
m. Földes N ember: nag\ 

metü ember (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.475; 
ujszállás Nyr. XXI 1-14 886); 2. rsil,,, 

husáng, dorong, fütykös ( Kis-K u n-i 

XV.381; Bács m. Zenta, Borsod in. Sajú- 
Si.-Péter Schröder Oyuláné; Gömör m. Runya 

XX 11.286). 

SILÁPOL: pislog, pislákol (a tús) (Székely- 
föld Kriza; Udvarhely m. Vadr. 516a) [vö. sihí- 
kol]. 

SELAPOS: L lekonyult karimájú. Silapo* 
lap (Duna mell. Kassai J. Ssókönyv 111.96; IV. 
811; Somogy m. Csurgó Nyr. X\ 11.478); 2. a 
kinek a kalapja karimája le van hajtva (Somogy 
in. Nemes-Déd Nyr. Y1.325); 3. nagy-ereszú 
(Somogy m. N\ r. II .77) [vö. 1. salapi, 1. salapol]. 



8ILAP8I: i. lekonyult karimája. Süaprtí i 

■ II. M\\. III 406); 2. .i kinek a kai | 
mája le van hajtva v. a ki a süvegét 
gyón a szemére h tó mell. M\\ 

111.406 ; Halat. .n mell., Pápa vi 

Hoó-Sárk;. XVIII:- 

4. ügyetlen, ügyefogyott (Székesfehérvár ' 
VII. 188). 

SILBAK {tübok [kutonui SSÓ] X\r. III. 185; 
sirbak [katonai HÓ] Nyr. III.328; VLS7I 

SILBAKOL (sirh<iklun\i Gömör m. Serke és 

vi.l. Nyr. XVlll.iiii; sirbakol, rirbakoUm 
Kun -Halas Nyr. XV.66; Csongrád m. Ar 
Gyulai NGy. 11.38). 

SILIGÓ (rsirigó Borsod m. Ssomolyi Kaasai 
zókönyv V.200; silligó Zilah Kerek. 
h csirigó: bolond búza, részegitó búza (elymtu 
oaninus, triticum caninum) (Borsod in. 
Kassai I. Szókönyv V.2()0); 2. süigo [ígylj: 
puszta rozs (a melyben búza nincs) il 
Halas Nyr. XV.381); 3. süigó, sü 
hitvány, selej- temmirevaló (Szi- 

lágy m. Nyr. VI.473; Zilah Nyr. XIV. Lili. ,S'i 
búza: a melyet a rosta átejt. S 
Kún-Halas Nyr. XXIII.239). Siligó föld: sováuy 
föld (Zilah Kerekes Ernő). 

SILIGÓS: silány, selejtes (gabona) (Szilágy 
m. László Géza). Siligós búza (Szatmar in. Kap 
nik vid. Nyr. 11.276). 

SILIMÁL (e\sülimál Nagy-Kalló Nyr. XI 1.430). 

el-silimál (rl-süliniál): l. elesén, eldug (Nagy- 
Kúnság Nyr. XVI.237; Nagy-Kall.. N yr . XII • 
2. elsimít. Elsüirnálta a dogot (Debrecen 

111.474). 

SILINGA {sillinga Sümeg vid. Nyr. XXII. 286): 
vesszőből font tágas, sekély, kétíulű kosár (Du- 
uántúl Nyr. XVI.240; Soprony m. Röjt.-k 
11.369 ; Sümeg vid. Nógrádi J. A sümegvid. nyelv- 
járás 25). 

SILINGÉR: dorong, husáng (Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos). 

SILINGÖL (silingőhú) : részegen tántorog (So- 
mogy m. Nyr. XIX.287). 

SILÍNYI (silínyi) : [?]. Csak két óra már süt- 
nyi [?] életem (Csanád m. Apáca Kálmánt L. 
koszorúk 11.150; maga a gyújtó kérdójeleste 
meg). 

|8ILEP|. 

silip-salap: ütés-verés, csilie-pnhé. Gyér 
elő, >//'// salap! (Szatmár m. Nagybánya 

Nyr. V.383). 

[silipsalapol]. 

meg-silipsalapol : megver, elver (Szatmar in. 
Nagybánya N\ r. X.383) [vö. 3. salapol]. 



SILIP1TYKA— 8DIA 



SIMAKOD-IK-SIMINDSIÁS 394 



8HJPITYKA: csekélység, semmiség (Pa 
ság Csásiár Árpád). 

SÍLL: sír (Kis-Kúu-Halas Nyr- XV.214). 

SILLA: ár (Brassó m. Hétfalu Király Pál; 
Brassó m. Tatrang Nyr. 11.524). A tUéoml W- 
szúrta a vargának a szfmit (Brassó m. Zajzou 
V.469). 

8ILLAL: tréfál, iiiyeleg (Hol? Nyr. Xn.528). 

8ILLÁM : csekélység, semmiség (Bodrogköz 
Tsz.) |vö. 1. siUom\. 

(SILLENCIÓ, SZILEN Cl Ó. 

[Szólások]. SiUenció alatt megteszi az: négy 

ssem közt, titokban, suttyomban (sub silentío) 

zpróm m. Szentgál Nyr. 111.184; Bánóosi 

József). Szilencióba van [mondták eggy össze- 

básról, a melyet nem akarnak fölépíteni] 

(Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. X.191). 

BILLENT: füllent (Palócság Nyr. XXII.79; 
Eger Kassai J. 8zókönyv 11.204; IV.311 ; Nógrád 
m. Nyr. IV. 142). 

(SILLER]. 

|8illör-koc8Í). 

8Íllörkoc8Ís[-ikP]: [tréf.J gyalog megy v. jár 
[ScbilkT nevű birtokos, a ki jó gyalogló, messze 
fekvő tanyáira gyalog szokott ki- és onnan be- 
járni s általában sokat jön-megy mindenfelé] 
(Kúnszentmiklós Nyr. V1I.324). 

SILLOO: alig pislog (túz) (Borsod m. Sajó- 
Sz.-Póter Schröder Gyuláné). 

1 . SILLOM : csekélység, semmiség. Sillomba 
az egész dolgot (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
XIV ~>7.'.j. Mikor már két léből kimostam a fehér- 
ruhát, akkor a többi munka már csak siltom 
(Nagy-8zalonta Király Pál). Sillom rőt néki [az 
ennivaló: hamar megette] (Beregszász Nyr. XXVI. 
523) [vö. sillám]. 

[2. SILLOM]. 

[Szólások]. Csak úgy sillomba tette: suttyom- 
ban, titokban (Palócság Nyr. XXII.79). Sillomba 
maradt: titokban maradt (Hódmezé- Vásárhely 
Nyr. 11.421). Sillomba van: elsikkadt, eltűnt, el- 
veszett (Nagy-Kúnság Nyr. XVI.475). Sillomba 
ment: karba veszett, veszendőbe ment (Nagy- 
Kúnság Nyr. 11.274; Szolnok Dobos Károly). 

SILÓ: veremszerú pince (zöld takarmány be- 
vermelésére) (Borsod m. Király Pál). 

STJf: mogyorófa kérge, a melyből a kókast 
fonják [bányász mest.J (Torockó Jankó J. Torda 
stb. 201). 

SIM-IK : csúszik, csuszamlik (Nógrád m. Fülek 
\X 11.95). 

SIMA, SÍMA : sikos (Gömör és Torna m. Tsz.; 
Rimaszombat Nyr. XVII.574; XXI.336). 



sima-borona: vesszőből font borona (Bács m. 
nta Nyr. IX.'Jl). 

simá-ruha: eggyszinű ruha (Palócság Nyr. 
XXI1I.Í 

sima-vasalás: nyári patkolás (Tokaj Nyr. XXIV. 
240). 

Bimára-húzott : sima (nem ráncos) szárú 
mára-húzott etúma (Borsod m. Ethnographia VII. 
; 81. 82). 

[SIMAKOD-IK], SIMAKOGY-IK : fésülködik 
(Palócság Nyr. XXI.307; XXII.79). 

meg-simakogyik : megfésülködik. &im*ko*f$ 
meg (Heves m. Ballá Ethnographia VI. 1 17). //■ 
simakoggy mi : sz szépen (Eger vid. Nyr. X11I I 

[SIMAKOZ-IK . 

meg-simakozik : megfésülködik. Simakozz mem 
má (Palócság Nyr. XXI.307). 

|SIMALLY-IK 

meg-simallyik: megcsuszamodik (Borsod in. 
Bartha József). 

SIMÁNDI: hízelgő (Háromszék m. MNy. VI. 
348; Győrflfy Iván; Háromszék ni. Uzon Erdélyi 
Lajos). Simándi koldus (Székelyföld Tsz. 330a). 

SIMÁNDISKOD-IK : hízeleg (Háromszék m. 
! Uzon Erdélyi Lajos). 

SIMÁNKOD-IK: hízeleg, hízelegve kunyorál 
(Székelyföld Tsz. ; Háromszék m. Győrffy Iván). 

SIMÁZ : vasal. Simázzák má az új ruhát (Szé- 
kesfehérvár Wolff Béla). 

meg-simáz: vesszóboronával megboronál (föl- 
det, mikor már meg van fogazva) (Bács m. 
Zenta Nyr. XVIII.383). 

SIMÉG: csendesen. Simég ögyetök (Baranya m. 
Ormányság Nyr. 11.279). 

SÍMELY (símej, simely): tengely vánkos, ten- 
gely alatti párna, a melyen a fergetyú fordul 
(Cegléd Ilosvay Vilmos; Heves m. Névtelen 
1840; Szatmárhegy Nyr. XIX.383; Tokaj Nyr. 
, XXIV.240; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X.323; 
Székelyföld Tsz.). 

símej-dörgőló : simely vasalás (Cegléd Ilosvay 
Vilmos). 

SIMFÖL: leszól, gyaláz (Tokaj Nyr. XXIV.240). 

SIMFORIZÁL: hízelkedik, nyájaskodik. Addig 
simforizált, míg célt ért (Háromszék m. Nyr. IX. 
425). 

SIMICA: fapalack, csobolyó (Somogy m. Nyr. 
11.377). 

[SIMINDSLÁS]. 

simindsiás-pók : olyan pék, a ki csak a sü- 
tést vállalja el (Csongrád m. Hám Sándor). 



m 



SIM1T-8IML'I.K\ 



SIMULKÁZIK— SINDEVÉ8Z-1K 896 



SIMÍT \stmitt): 1. vasul (ruhát) (Zihih N 
X1V.4.U; Szék. •KM, l Kiss Mihály); 2. hitoleg 
föld Kiss Mihály). 

[ki-sünit |. 

(Szólások). Kisimittyák az ember estit k 
gatják az eazéból, rászedik (Turda Janosó Gyöi 

[SIMÍTKOD-IK]. 

mőg-similkodik : megfésülködik. 7V tim Wtp 

Íyál mög (Békés m. Puszta Földvár Kálmány L. 
[osaorúk 11.197). 

8IMÍTKOZ IK (Békés in. Gvulu X\r IX 188; 
simüozik Palócáé* X nthikozzk 

Csanád ni. Apáca Kálmán) L. k 11.197; 

ijüfffcawál 8züá*y-8otftryó Nyr, xvi.i:;;m: iv->iii- 
ködik. 

SIMÍTÓ: l. i . ihprügel [takács most.) (Győr 
lapot, a két szélén gömbölyű 
mellyel i lakatos a vasat csiszolja (Szó- 
ld Tss.). 

simitó-desska : tapasztó deszka (Cegléd Ilos- 
vay Vilmos). 

simitó-gyalú : egyenes élű gyalu (Aranyos- 
szék Jankó J. Torda stb. 138). 

simittó-rós : vasaló (Székelyföld Kiss Mihály). 

simittó-vas : eu (Székelyföld Kiss Mihály). 

SIMOGAT (megsimogattam Torna m. Torna- 
l'jfalu Nyr- \\ 11.187). 

SDMÓK A : isuszka (Abaúj m. Névtelen 1839) 
*imulka\. 

SIMÓKÁL: csuszkái (a jégen) (Bács m. Fe- 
ketehegy Székely Sándor). 

SIMÓKÁZ-IK: <v (Abaúj m. Névtelen 1839) 
[vö. simulkáz-ik]. 

[SIMOLYOD-IK]. 

hossá-simolyodik (hozzá-simojodik) : hozzá- 
simul (Háromszék m.MNy.VI.348; Vadr.; Gyórffy 
in). 

SÍMÜL (simul, simul): 1. takarodik. Simulj 
innen! (Háromszék m. Vadr.); 2. hízásnak indul 
M m. Névtelen 1840). 

el-simul: elcsúszik (pl. a jégen) (Miskolc 
Kóssa Albert). 

meg simul, meg-simul : meg< ítgttm ult 

a lábom (Rimaszombat Nyr. XXI.336). Megsimul- 
tnm. Megsimult a csizmám talpa (Tisza-Dob Nyr. 
XX 480). 

neki-simul: megszedi magát, meggazdagodik. 
simult 6 kemi (Kisújszállás Nyr. XXI.336). 

8IMÜLKA: csuszka (Rozsnyó Nyr. VIII.566) 
[vö. simóka]. 



SIMULKÁZIK •■HiiHzkál (a jé- 

VII 1.566; Hegyalja X 
XXIV. 479) [vö. simókáz-ik]. 

SÍN (Göcsej Vass József 1841 ; Cegléd Uosvay 
Vilmos; sing Somogy m. Nyr. XIX.287; Pe*i 

iád Békássy Sánd dl 

Tsz.; Hétfalu, Zajzon Nyr. 111.373): L sing: róf 
(Erdóvidék, Calk m. Tsz.; Hétfaiu, Zajzon ' 
HL878); 2. sín, sing: kocsikerék talpvas:» 
Vaas Józs.: 1841; Somog) m !S7; 

Cegléd Ilosvay ViliiHo. Patt m ' >;mád Békássy 
Sándor). 

sing-fa: hasábfa (a milyet az erdón ölbe 
raknak) (Nagyvárad Király Pál). 

sing-szög : a kocsikerék talpvasának odaeró- 
sítésére való szeg (Udvarhely m. Olasztelek 
Nyr. XI 11.578). 

sín-vas (Cegléd Ilosvay Vilmos; sing-vas HtV 
romszék m. Nyr. X.327) sín 2. 

SINCS (sincsek [sincsenek] Göcsej Budeuz- 
Album 165). 

SIND. Sindi: sínli. Nagyon sind< éget 

(8zékelyföld Nyr. VIII.461). Sindi a marha a 
t:» legelót, mert jobbhoz volt szokva (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály). 

mög-sind. Még-sindi: megsínli (Udvarhely Ht. 
Kórispatak Király Pál). Mi 
(Székelyföld Kiss Mihály). Mé'gsindi a betegséget 
(Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos 
[v. ez a fa] megsindette a helyet (Székelyföld Tsz. 
330b). 

SIND-IK: sínlik, sínlódik (Csík m. IfNy. VI. 
376). lén örökké sindéttem (Moldvai csáng. Nyr. 
III.4). 

lé-sindik: fogy, csökken. Immár öreg vagyok, 
■lik az erő (Moldvai csáng. Nyr. III. 4i. 

mög-sindik: megsínlik. Megsindett : megszen- 
vedte a betegséget (Udvarhely m. Kőris; 
Király Pál). Megsindettem a nyava.i 
megsindett, élig akatt meg (Székelyföld 
hály). A búza megsindett (Háromszék m. 
111.15). 

[SINDÉL]. 

sindöl-kötö: vmiféle köl 
dél-kötöm közepe (Arad m. Pócska KeJmáay L 
Koszorúk 1.89). 

[SINDESZ]. 

sindess-dongás: vékonydongájú, sovány (?) 
(Göcsej Nyr. 11.178). 

SINDEVÉ8Z: sínlódó, nyavalygós (8zékel;. 
Andrássy Antal 1843; Kiss Mihály; Csík m. Pé- 
ter János) [vö. csenevész]. 

8INDEVÉSZ IK (senydevész Hegyalja Kassai 
J. Siókön w I\'295): sínlódik, nyavalyog 
locsa Schröder Gyuláné ; Székelyföld Tss.). 



8INDIKUSKOD-IK-8INKÓFÁL 



SINKÓFÁZ-8INKÓZ-IK 



B96 






SINDIKUSKOD-IK : kunyorál, esengve kér 
várhely m. Nyr. III.554). 

SINDŐD-IX: sinlődik, nyavalyog (Ssékely föld 
Kiás Mihályi 

SINEO: vaanti vagány (Székelyföld Nyr. IV. 
190). 

8ÍN2S: talpvasas. Stnfs szánkó (Cegléd Ilos- 

Vilmoe). 

[SÍNFOLj. 

el-sinfol: elsikkaszt (Hajdú m. Földes Nyr. 
VII i 

8INOÉL: váltogatott kézzel úszik (Alföld 
|? alkalmasint hiba e h.: 8zékelyföld] Nyr. XV. 
Szilágy m. László Géza; Háromszék m. 
VI.348; Győrflfy Iván; Erdélyi Lajos). 

SINGES : rőfös kereskedő (Székelyföld .Ház- 
tartás* 11.187). 

1 SENKA: [csablézás nevű játék (^ bicska- 
s) közben használt szó). Édös kis bicskám, 
ájj ki néköm sinkára ! (Csongrád m. Arany-Gyulai 
NGy. 11.302). 

[2. SINKA]. 

•inka-fa: akácfa (Baranya m. Patacs vid. 
Csaplár Benedek; Közép- Baranya Nyr. III.327). 

1 SINKÓ : csuszka (Palócság Nyr. XXII.79 ; 
Heves ni. Névtelen 1840; Eger Nyr. IV. 172). 

SINKÓ: derékig érő női ing, melyet a 
szoknyába bekötve v. nagy melegben szabadon 
kint hagyva viselnek (Temes m. Szkúlya Nyr. 
XV.470). 

8INKÓFA: kópé (Pápa vid. Tsz.). 

SINKOFÁL (sinkofál Tata Matusik Nep. Já- 
nos 1839; Eger Énekes Imre; Szilágy-Somlyó 

XV 1.287 ; elsinkofál Palócság Nyr. XX1.419 ; 
XX 11.33; sinkofál, elsinkofál, ésinkófáll Győr m., 
Vas m. Kemenesalja, Marcal mell., Tolna m. 
Tsz. ; Veszprém m. Csetény Halász Ignác ; So- 
mogy m. 8ima Nyr. XIX.381 ; Székesfehérvár 

VII. 139; Tata Matusik Nep. János 1841 ; 

Czech .János 1840; Nagy-Kúnság Nyr. XVI. 
Kim-Halas Nyr. XV.381; Cegléd Ilos- 
vay Vilmos; Békés m. Balog István; Orosháza 
Nyr. VI.134; Szeged Sümeghy Pál 1841 ; Deb- 
recen és vid. Nyr. VH.189; XXIII.286; Bereg- 
Rákos és vid. Pap Károly; sinkopál, e\sinkopál 
8zatmár m. Gencs Nyr. X.525; Székelyföld 
Kriza; Háromszék m. Vadr.; sinkopál, elsinkópál 
Debrecen Nyr. VI 1.189; Bihar m. Pocsaj Nvr. 
VL424; Zemplén m. Tállya Xyr. IV.477; Bereg- 
Rákos és vid. Pap Károly; Szilágy m. Nvr 
XIV.576; Székelyföld NyK. X.336; Kiss Mihály): 

ikofál: csalárdsággal ad-vesz, csereberél 

ágy-Somlyó Nyr. XVI.287); 2. sinkopál: 
• legve settenkedik (vki körül) (Székelyföld 
Kriza ; Háromszék m. Vadr.); 3. .sinkopál: kunyo- 
rál, esengve kér, folytonos kéréssel alkalmat- 



lankodik (Székelyföld Kriza). Rajtam ne sinká- 
pálj! (Székelyföld Kis* Mihály). Kész volnál 
estig es rajtam sinkópálni (Székelyföld NyK. X. 

el- sinkofál, el-sinkópál (el- sinkofál, el- sinko- 
pál [némely közlőnél az el hiányzik, de nyilván 
oda kell érteni]) : 1. elveszteget, eltékozol, < I- 
l»r. dál, elver (vagyont), túlad vmin (Dunántúl 
Bódiss Jusztin; Veszprém m. Cseténv Haláss 
Ignác; Tata Matusik Nep. János 1839; Eger 
Énekes Imre; Vác Czech János 1840; Gömör 
in. Tsz.; Békés m. Balog István; Szeged Sü- 
meghy Pál 1841; Debrecen Nyr. VII. 189; Szat- 
inár m. Gencs Nyr. X.525); 2. dugába dönt, 
meghiúsit, elront, elmismásol (Dunántúl Bódiss 
Jusztin; Vas m. Kemenesalja Tsz.; Orosháza 
Nyr. VI.134); 3. ellop, elcsen, elsikkaszt, eltün- 
tet, eldug, mesterkedéssel elkaparit (Dunántúl 
Bódiss Jusztin ; Győr ra., Marcal mell., Tolna m. 
Tsz. ; Somogy m. Sima Nyr. XIX.381 ; Székes- 
fehérvár Nyr. VII.139; Tata Matusik Nep. la 
nos 1841; Palócság Nyr. XXI.419; XXII.33 ; 
Nagy-Kúnság Nyr. XVI.475 ; Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV.381 ; Cegléd Ilosvay Vilmos; Békés m. Balog 
István; Debrecen vid. Nyr. XXIII.286; Bihar m. 
Nyr. VI.424; Zemplén m. Tállya Nyr. IV.477; 
Bereg-Rákos és vid. Pap Károly; Szilágy m. 
Nyr. XIV.576; László Géza; Szilágy-Somlyó 
Nyr. XVI.287; Udvarhely m. Borbáth Jenő); 
4. elkunyorál (Székelyföld Kiss Mihály) ; 5. el- 
oldalog, ellopódzik, odább áll, eltűnik, elsom- 
fordál. Elsinkofál a dolog elől (Bereg-Rákos és 
vid. Pap Károly). 

SINKÓFÁZ (kicsinkófáz Somogy m. Ádánd 
Bánóczi József). 

el-sinkófáz: 1. elveszteget, eltékozol, elpré- 
dál, elver (vagyont). Te bxzon elsinkófáznád az 
isten pézit is (Veszprém m. Nyr. V.124). Elsin- 
kófázta a vagyomot (Szeged vid. Nyr. 11.368) ; 
2. elpuskáz (vmit) (Kis-Kún-Halas Nyr. XVIII. 
191); 3. elcsen, elsikkaszt (Bars m. Nyr. X. 138; 
Szeged Nyr. VÍ1.235; Ferenczi János). 

ki-csinkófáz : fortéllyal kicsal (Somogy m. 
Ádánd Bánóczi József)- 

SINKÓPÁLÁS: kunyorálás, esengő kérés. 
Sok sinkópálás után juték hezza (Székelyföld 
NyK. X.336). 

[8INKOPÁBOZ]. 

el-sinkopároz : elfecsérel, elveszteget (Rima- 
szombat vid. Nyr. X.88). 

SINKORNYÁL: csiklandoz (Bars m. Léva 
Czimmermann János). 

SINKÓZ[-IK] : csuszkái (a jégen) (Győr vid. 
Nvr. VMB2; Palócság Nvr. XXI.506; XXII.79; 
Heves m. Névtelen 1840; Eger Nyr. IV. 172; 
Négyesy László ; Borsod m. Kóssa Albert ; Bor- 
sod m. Sajó-Sz.-Péter Schröder Gyuláné; Rima- 
szombat Nyr. V.188; XVI 1.574). Mindéig ajeigén 
■ sinkaóznyi (Gömör m. Otrokocs Nyr. XVIII. 
185). 



NI 



SINL-8Ü? 



sil AKÁ8-81PÍT0Z 



HM 



SINL- M/i, BégatiR, mégaéUéXXé Kessthely 
n..r\at»i György; Síékesfebénráf Nyr. vil .; 

SÍNL-IK: l?|. Bdsikódott a bdrdn, csak úgy 
sinlttt || uránba [a melyet ti gyapjából kin. 
mint a ganéba (Debrecen vid. Klep puszta Nyr. 

[8ÍNLESZT]. 

le-sinlestt: lesorvaazt (Háromszék m. MNy. 

[8INÓRA|. 

■inóra-gomba: vmi gombafaj (Zemplén m. 
Sztirnyeg Nyr 

8INTÉR (sintt'f Cegléd Uosvay Vilin 
XII.M7S) 1. •.,-, sintér: ktltyapei 
nyúló (Vessnrém m. Nyr. IV.276; V 1.4 18; Zala 
m. Tmpol 29; Zala m. <ielse Nyr. 

XHLOT5; Fehér ni. Nvr V.86; Cegléd Uosvay 
Vilmos; Baja Nyr. 2UL878); 2. sintér: \v 
gúny.] borbély (Somogy m. Vlnye Nvi. Wll. 
884); 8. sintér: [tnt.. gÚBT.] foghúzó [mert jól 
megkínozza a hozzáfordulót] (Somogy m. Visnye 
XV 11.334). 

8INTEREG (Zemplén m. DereguyóNyr. XVII. 
184; sőntörög Kis -Kun -Halas Kovács Kálmán : 
törög Abaúj m. Király Pál): vki körül forgolódik, 
settenkedik, lábatlankodik. Itt tOniörög mindig 
a lábom alatt (Ki- Kun-Halas Kovács Kálmán) 
[vö. snntorog, sündörög]. 

8INTÉRES: a labdajátéknak eggy neme (So- 
mogy m. Szobb Ethuographia III. 128). 

SINTÉRÉZ: szid, korhol (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

mög-sintöréE: megszid (Székelyföld Kiss Mi- 
hály). 

8INYÓR: senior (Szlavónia Nyr. V.12). 

SIÓ (Pölsó-Somogy Simonyi Zsigmond ; Kö- 
zép-Baranya Nyr. III.327; séjő, sijó Baranya- 
Sz. -Lórii WII.380; siu Somogy in. N\r. 

XVI1I.239; si,ó Dunántúl Nvr. VSSSjt malom 
melletti ssilipes árok, a melyen áradás idején 
Etet lebocsátják, hogy a maimotel ne vigye. 
Annyi viz vót a fojóba, hogy még a siójába is köllött 
ereszt enyi (Fölsó-Somogy Simonyi Zsigmond). 

SÍP i,zs(bba\, dobbal, nyári hegedövei' Bihar 
m. Bsékelyhi .284): füstvezetó csó, mely 

a kemence kürtőjének folytatásakép a padláson 
végig van fektetve (Palócság Ethnogrnphia I V.23). 

sip-fa: barna fúzfa, a melyből tavasszal sí- 
pot készítenek a gyerekek (Göcsej Tsz.). 

sip-gatya : térdig érő szúk gatya (Somogy m. 
Lengyeltóti járás Ethnographia VI.228). 

sip-tolyú: a lúd szárny tol Iáinak vastagabb 
vége (Mátra vid. Nyr. XXl'l.:t35). 

np-újjú fing, sip-ujju ümög : 1. bóssájú, kés- 
elő nélküli (.borjúszájú') ing (a milyent a pás«- 



torember vitel) (Kerté mell. MNy. II 1.405; Győr 
m. Bódis a ; 8omogy m. Nyr. \ I 

2. szúk- és i női ing (8opi 

lak, Vas m. Hosazú-Perosztog Bódiss 

SIPÁKÁS (Heves m. Névtelen 1840; Csong- 
rád i ;«« Négyosy László; rsipákds S, 
tes Nyr. VL179): kevés esőtől átnedvesedő 
azután kamat megszáradó (fúld). 

8IPAKI: Ifúay.1 tudákoskodva ostobaságokat 
mondó ember (Debrecen Hajdú Nagy 8ái!<: 

SIPAKOD-IK Ikodik, sj 

I toz, sivítoz (1 lyr. \.\r. 

m. Sajó-Sz. -Péter Schröder Gyuláné; Gémor m. 
Serke és vid. Nyr. XVIII 140). ám osáá 

kották, hogy belefúl n fiú a vízbe (Kimassom- 
bat N.vi \\ 

1. SIPÁKOL (sipakol [?] Fehér m. Perkáta, 
i Ssolgsegyhása Nyr. 111.86; vö. X.189) : 

(a kis csirke, liba, kacsa, galamb) (Vn 
, menesalja Tsz.; Somogy m. Visnye Nyr. XVII. 
.'H4; Fehér m. Perkáta, Szolgaegyháza 
Ilii". : X.189; Nukv- Kunság Nyr. XVI 
Kis-Kun-Halas Nyr. XV.381 ; Cegléd Ilosvay Vil- 
1 mos; Csongrád m. Arany-Gyulai NOy. II 
2. [gúny.] sopánkodik, panaszkodik (Kis-Kun 
Halas Nyr. XV.381) [vö. csipákol]. 

2. SIPÁKOL: pislog (a mécs) (Szerencs K 
j sai J. Szókönyv IV. 117. 119). 

SIPÁNDI: sívó-rívó (Háromszók m. Nvr. IV. 
431). 

[SIPÉG|. 

sipeg-sápog: panaszos, beteges, siránkozó 
hangon beszél (Szatmár m. Nagybánya Nyr. X. 
335). 

SIPIRC : 1. lódulj, takarodj, hordd el magad ! 
(Nagy-Kúnság Nyr. XVI.475; Cegléd Ilosvay Vil- 
mos; Szeged vid. Nyr. 1.425; Debrecen, Rima- 
szombat Nyr. XV.520; Szatmár, Szabolcs, Ugocsa 
in. Nyr. IX. 184). Sipirc innen, gyerek, n 
helyed ! (Szeged Csaplár Benedek); 2. [ti 
rothadt, alja-dohány (Tisza-Sz.-Imre Nyi 

[SLPIRCÜL; vö. supércul]. 

d-sipircül : eltakarodik, elkotródik, elhordja 
az irháját (Alföld Ballá János). 

8IPIRKE: kistermetú, vézna, cincál. 8ipi 
ember (Szatmár m. Csimmermann János; B 
már m. Mánd Nyr. XIX.383). 

SIPIRKÓ: esik (Szolnok-Doboka m. Nyr. 
XVII.ilii; Kalmár Elek) [vö. suporka). 

SIPÍT (si]>itt): 1. csipog, sír (a kis csirke, a 
galnmldi) (Cegléd Uosvay Vilmos; Szeu 
2. [gúny.| sopánkodik, panaszkodik (Kis-Kun- 
Hala^ Háromszék m. Vadr.). 

SIPÍTOZ: 1. csipog, sir (a kis csirke) (Cegléd 
Uosvay Vilmos); 2. (gúny.] sopánkodik, panasz- 
kodik (Kis Kun Halas Nyr. XV.381 



4i»l 



SIHTYKA— 81RÁIA 



SIRÁNK SÍRÓ 



4(il> 



SIPITTKA: vékonyhangú (Kecskemét N 
XXV. 96). 

evezető cső, mely a kemence kür- 
••k folytatásakép a padláson végig van 
Palócság Kthnographia 1V.23). 

SIPÓ: fűzfasíp, játéksip (Szolnok-Doboka m. 
Kalmár Elek) [v«. sipoly]. 

8ÍPÓKA : négyszögletű deszkával) u, a melyen 

/t a malomkő alól lefoly (Alföld Nyr. XV. 236; 

Tisza mell. Nvr. 111.238; Csongrád m. Szentes 

ka Pótl.]. 

I'ÓKÁS: (az olyan lúdpecsenye), amelynek 
kér maradt (Zala m. Szepezd 
XVII.2> 

I8ÍPOL1. 

ki-sipol: szép szóval, fortéllyal kicsal. Jócskán 
l>énze. de a jó barátok mind kisípolták 
Nagy Kunság Nyr. 11.136). 

POLY: sip. Fogd, Andris, dudádot, te Jancsi, 
sipolyudot, én is fogom furujámot (Arad m. 
Pécska Kálmány L. Koszorúk 1.5) [vö. sipó\. 

[SÍPOS]. 

sipos-fa : akácfa, a melynek leveleivel a gyer- 
mekek sípolnak (Vas m. Hegyhát Nyr. 1.467). 

SIPPAD: süpped (Csallóköz Nyr. 1.332; Szla- 
r V.12; Szeged, Bodrogköz Tsz.) [vö. 
hippiül, suppudoz], 

SIPRÓ: rózse (Somogy m. Nyr. 11.377). 

1 . SÍB (serek Borsod m. Szendró Nyr. V.400 ; 
zsír 8zlavónia Nyr. XX1II.214: Székelyföld 
IV. 328; Kiss Mihály; Háromszék m. Vadr. 
Nyr. IX. 423). 

sir-ájuó (Qöcsej MXy. 0.408; sir-ájók Bara- 
nya m. Csúza Nyr. XV1II.382): sirásó. 

sír-ásó: [gúny.] hidászkatona (Kaszárnyai szó 
XXVL527). 

r-homp: sírhant (Székelyföld Nyr. XXI.284) 
[vö. homp). 

SÍR (sir-ik Zemplén m. Deregnyő Nyr. 
XVII.l 

|18-«ír]. 

(Szólások). Lesir róla a ruha: lerí róla, rosz- 
szul áll rajta (Szabolcs m. Besenyőd Nyr. XII. 143). 

|8IRALL-IK). 

meg-sirallik: eggy szerre erősen sírni kezd. 
A gyermek egyszerre megsirallott (Székelyföld 
Tsz.). 

[SIRALMAS]. 

siralmas-ház : halottas has (Balaton mell. Tsz.). 

SIRÁLY {csira Borsod m. Szihalom Nvr. 

xx; 

SZIKH YU : MAOYAR TklMÓTkB.. II. 



SIRÁNK: sírdogáló, sivó-rívó (Háromszék m. 
Vadr.; Kiss Mihály). 

[SIRÁNKOLI, SZIRÁNKOL: sírdogál (Moldvai 
csáng. Nyr. 1X.530). 

SIRÁNY: bögre, csupor, fazék (Hont m. Ke- 
menee Nyr. XIV.518; Hont m. Ipolyság N 
XIX.95; Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. XVI. 
574; Nógrád m. Nyr. V.182; Hajdú Nagy Sán- 
dor, Király Pál). 

[SIRATÓ]. 

sirató-estve : az esküvő előtti este, mikor a 
menyasszonyt a leánybarátai siratják, hogy el- 
vesztik a társaságukból (Székelyföld Tsz.). 

8IRATOZ : siratgat (Székelyföld Kiss Mihály. 
Ifjúságát ohajtozza, öregségét siratozza (Székely- 
föld Arauy-Gyulai NGy. 111.233). Még máig mind 
siratozza az urát. Ha tudná az én bús életemet, 
éjjel-nappal siratozna engemet (Udvarhely m. 
Nyr. VIII.473). [Török császár lánya] siratozá 
szép fogoly katonát (Csík m. Arany-Gyulai NGy. 
II 1.46). Elindula három árva... temetőbe holt 
anyához, kit még e föld is siratoz (Moldva, 
Klézse Nyr. IV.432). 

[Szólások]. Siratozza magát: sírdogál, sirán- 
kozik. Szegény árva leány ... siratozza magát (Szé- 
kelyföld Arany-Gyulai NGy. 111.15). Siratozza 
magát a szegény rab asszon (Udvarhely m. Vadr. 9). 
Kezem fejemre kapcsolom, magamat úgy siratozom 
(Udvarhely m. Vadr. 84). 

SIRATÓZ-IK: siránkozik. Ríttunk ne siratóz- 
zatok (Moldva, Klézse Nyr. V.48). 

SIRHONG: túzkaparó horog (Veszprém Nyr. 
VII.381). 

[SIREBIKÁGAT]. 

ki-siribikágat : kisilabizálgat, kibetűzget. Eén 
is ki tudom é'cs cseppet siribikágatnyi a beteöt 
(Palócság Nyr. VI.518). Écs cseppet ki is tudom 
siribikágatnyi a beteöt (Palócság Nyr. VII.34). 

[SÍRIK]. 

sirik-sarok (Fájsz Nyr. VII.429; sirik-sorok 
Baranya m. Patacs vid. Csaplár Benedek): zeg- 
zug. 

SIRINGÉZ IK;. 

el-siringézik: elsurrog (a füle mellett) (Há- 
romszék m. MNy. VI.348; Vadr.; Gyórffy Iván) 
[vö. tl-surungozÚe]. 

SIRK ARKÓZ-IK : csuszkái (a jégen) (Tisza 
mell. Erdősi József). 

[SÍRÓ]. 

[Szólások]. Síróba ereszteni: sírásra fakasztani, 
megríkatni (Székelyföld Kiss Mihály; Három- 
szék m. MXy. VI.359). Síróba kél: sírva fakad 
(Szatmár m. Nagybánya Katona Lajos). Siróba 
kél mind a két látó szeme (Szatmár m. Nagy- 

26 



4<>;i 



SIR0QÁL-81SKA 






JUJ 



bánya Nyr. IX. 182). Siróba kőt Icatta 

(Siatmár m. Nagybánya K ajos). Sfróro 

fnk<itl\am\: sirva fakadt|am) (fliatmál in. Nyr. 
VII.229. 283). 

siró-bika: a kinek semmi som elég, a ki un n 
Bél t<>M)t<t szeretne össze k itmár m. 

tnennann János; Ssatmár, Szabolcs, Ugocaa 
m. N\ i I \ 184) Ugyan ne legyél már olyan siró- 
bika ! (mondja a férj a feleségének, mik' 
neki nem égésien jogos ■semrehányáel tesz, 
hogy rosssul gazdálkodikj (Ssatmár m. V/nnmer- 
mann János). 

sirő-kesskenö : késben hordott kendő (Bara- 
nya m. Nyr. V.381). 

8EELOGÁL: sírdogál (Miskolc Simonyi Zs. Tu 
zetes M Nyelvtan 1402). 

sraOOAT: siratgat (Miskolc Simonyi Zs. Tü- 
setes M. Nyelvtan I 420). 

mög-sirogat: megsirat (Göcsej Nyr. II.4J1). 

8ÍRÓKA ísirőka): 1. sívó-rívó, sírdogáló (gyer- 
mek) (Székelyi "l-l Kiss Mihály); 2. sopánkodó, 
örökösen panaszkodó (nőszemély), siránkozva 
kéregető (koldus) (Székelyföld Kiss Mihály); 
3. disznó v. szarvasmarha máján támadt 
hólyag (Hegyalja Kassai J. Szókönyv IV. 305). 

8IBÓKÁNÉ: sopánkodó, örökösen panaszkodó 
nőszemély (Székelyföld Kiss Mihály). 

SÍBŐL: sírt ás (Eger Kassai J. Szókönyv 
1Y.:í05). 

SIRONQÁL: sírdogál (Aszód Nyr. 1.275). 

8IBÓPLI: hosszúnyelü, horgasvégű túzbevájó 
vasuk a kovácsoknak (Székelyföld Kiss Mihály). 

(8IBTO8). 

sirtos-szemü .- kisírt szemű (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

1. SISAK: pálinkafőző rézedénynek púpos 
födele (Balaton mell. Tsz.). 

2. SISAK (Soprony m. Nyr. XYIII.288; Sop- 
rony m. Horpács Nyr. IV. 181; Soprony és Vas 
m. 1 2; sisak 8oprony DL Nvr. XXII.512; 
Soprony m. Saród Hermán 0. Halászat K.): 
káka, szittyó (szalmaszál vékonyságú, eggy mé- 
ter magasra is megnövő, teljesen sima, csomót- 
lan, gömbölyű szárú sásféle növény, a melyet 
megszárítva szóllókötözésre használnak) |vö. V. 
siska). 

SI8KK&G (sisőrög): 1. sisfrig a vasas kerék, 
midőn esős időben apró kövecses fövénnyel 
tt úton megy a szekér v. a kocsi (Székely- 
föld Kriza; Háromszék m. Vadr.); 2. meleg van, 
úgyhogy a tárgyak minteggy reszketnek a leve- 
gőben (Vas m. Kemenesalja Nyr. I 
a nap: melegen süt (Somogy m. Visnye Nyr. 

w 

1. SISKA (suska Beregszász Nyr. XX VI. 523; 



Bereg m. Tisza- Adón v ifj. VozáriOynlai 
tnlw. kajla fúlú. lelóg* fitlü (disz* 
mell nenesalja Tsz.; Zala m. Hetes 

ig) m. Sellye Nsr. Hl. 
Kaposvár Schroder I - Székesfehér- 

vár Nyr V1I.188; 8zolnok r,59; Szeged 

Tsz.) [vö. suski-tlissnó], 

■iaka-fülü: M (Somogy m Csnrgó Nvr XVII. 
478; Tolna .... Dombovái Nyr. XXV.1W; 

: XV1II.382; Heves .... 
Kompalt király Pál). 

2. SISKA: szóllókbon v. rosszul müveit sovány 
földeken fölburjánzó vékony sásféle v. magas 

mi növény (Békés m. i 
1895.71. sz.; Bihar m. Poklost.-!.* Nvr. V 
288; Borsod m. Szíhalom Nvr. XXIV.432; Heves 
és Qömör m. Nyr. XXV.J -gszász ' 

XXVI.523; Szilágy m. Nyr. 1X.565; László Géza ; 
Kóváry László 1842; Szilágy-Somlyó Nyr. XVI. 
287) [vö. 2. sisak]. 

siska-fü: cv (Hegyalja Kassai J. Szókönyv 
V.199). 

3. SISKA (Palócság Nyr. XXI.306; XXII 
Rimaszombat Nyr. XVII.574; suska Palócság 
Nvr. XXI.306; XXII.79; Pest m. Pilis Nj r. XXVI. 
188; Heves m. Névtelen 1840; Qömör m. Kassai 
J. Szókönyv IV.341 ; Cserhát Erdészeti Lapok 
XX 11.864; Nógrád m. Nyr. IV.122): tölgyfa- 
gubacs [vö. 8usa], 

suska-fa : kocsányos tölgy (Cserhát Erdészeti 
Lapok XXII.804). 

suska-gubios : sulyomfortna gubacs (Gönn>r 
m. Kassai J. Szókönyv IV.318). 

4. SISKA: 1. fánk (Fehér m. Nyr. X.188; 
Csallóköz Csaplár Benedek, Szinnv< i .József, 
Tolnai Vilmos; Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVI. 140; 
Palócság Tsz.; Mátyusfölde CzF. V.40 

újvár Nyr. VII. 41; Császár Árpád; Hontm. 
XVIII. 430; vö. 517; Bars m. Nvr. X.188; Bács 
m. Nyr. XVI. 144); 2. gombóc, a melynek köze- 
pén íz (lekvár) van (Esztergom m. Muzsla 
XXV.288). 

SISKA: szobakemenoe, búbos kéme: 
banyakemence, téglakemence, kályha (Ksztergom 
DL Kbed Nyr. XXV.288; Cs .'-Inai Vilmos; 

Bars dl Caimmermann János; Hont m. 
XVI 11.430. 517) [vö. siskó\. 

6. SISKA: boszorkány (Brassó m. Hétfalu 
Király Pál). Csúf, siska asszony (Brassó m 
falu Nyr. XXI 1.94). 

7. SISKA: apró sáska (stenobothrns) (Szilágy 
m. Nyr. IX.565). 

8. SISKA: leányok hmncntkája (Bács-Sz.-Ta- 
más Nyi ^8). 

9. SISKA: sebes (?) (Ssolnok-Doboka in. 
Nagyfalu Nyr. XI 1.429). 



tfg 



SISKA— SIVAKL IK 



8IVAKLÓ-SIVAT 



«N 






10. SISKA: hitvány (pl. ember) (Fájsz Nyr. 
VII 429). 

SISKÓ : szobakemence, téglakemenee, kályha 
(Pozsony m. Dudvág és Féke te víz mell. Örményi 
László; Possony m. Zsigái 28; Ma 

Csaplár Benedek) [vö. 5. siska]. 

8ISTÉRÉQ (csisztereg Qyőr m. Tas.; seszte- 
tt Csallóköz Csaplár Benedek; Ba- 
r. 1V.86; sustorog Székelyföld Nyr. 
i. sustorog : magában emésztődik (a szén- 
égetés végett összerakott és földdel v. vizes lapu- 
val beborított fakupac) (Székelyföld Nyr. VA 
2. sesztérég : szeszereg, a fogát szíja (fájdalmában). 
Mit sesztérégsz olyan kényesen, hisz nem jön ki 
rajta a béifd! (mondják a gyereknek, mikor vmi 
-len seb bekötésekor a fogát szíja] 
(Csallóköz Csaplár Benedek). Hát sesztérgétt a 
róka, a mi" kaparták a bélit neki, mer fájt neki 
(Bakony vid. Nyr. IV.86). 

SISTERÉKEL: sistereg. Hurka, kolbász pe- 
csenyével. . . benne sisterékel (Pest m. Arany-Gyulai 
3) [vö. sustorékol\. 

8IT, SITT: eggy napszám vagyis 8 órai 
munkaidő a bányászoknál (Szatmár in. Nagy- 
bánya vid. Nvr. "X1V.238; Torda Jankó J. Torda 
stb. 156). 

[SITÉBj. 

sitér-sotor: sietve helyrerakosgat (Tolna m. 
Simontornya Nyr. V.230). 

SITLI: közellátó (Nagy-Kúnság Nyr. 11.326). 

|8ITTf!G]. 

sittög-suttog: suttog, suttogva beszél (Szeged 
Nyr. IV.221). 

[8ITTYEN]. 

[sittyen-suttyan . 

ó-sittyen-suttyan : eloson, észrevétlenül el- 
tűnik. Ippeg mos vöt itt, s ma ugy ésittyent- 
suttyant, hogy észre se vettem (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. X.335). 

SIVADOZ (csiadoz Székelyföld Kriza; Három- 
szék m. Vadr.; Kiss Mihály; csivaduz Székelyföld 
Tsz.; siadoz Székelyföld Kiss Mihály; sivadoz 
Székelyföld Kriza, Csaplár Benedek; Háromszék 
in. Vadr.; Gyórffy Iván): sikong, riadoz, ijedezve 
kiáltoz. 

SIV ADÓZÁS (csiadozás Székelyföld Kriza; 
Háromszék m. Kiss Mihály ; siadozás Székelyföld 
Kiss Mihály; sivadozás Székelyföld Csaplár Be- 
nedek; Háromszék m. MNy. V 1.348): sikongás, 
vészriadozás, sivalkodás. Halgatom, hogy miféle 
siadozás van, s hát égés van! (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

SIVÁKL-DX : kihámlik a zöld héjjából. Sivák- 
lik a dió (Torna m. Kassai .1. Ssókönyv 1.436; 
1V.318; V.204). 



SIVAKLÓ: nem magvaváló (szilva) (^(Rozs- 
nyó Nyr. VUI.566). 

SIVÁKULÓD-IK: sikong, sivalkodik (Balaton- 
Almádi Zolnai Gyula). 

8P7ALKOD-IK (siákod (így! — nyilván hiba 
e h.: siákod-ik\ Göcsej MNy. 0.416; Nyr. XIII. 
219; sivakogy-ik Palócság Nyr. XXH.79; 
kod-ik, sivákonni Komárom m. Kürth Nyr. XIX. 
188; Rimaszombat Nyr. XV.474) [vö. csivakod-ik, 
l-f Ár). 

SIVALL: rivall, kiált (Székelyföld Tsz.). 

még-sivall: fölkiált. Duku Jancsi mégsivalla: 
Várj meg, nagyajaku cafra! (Udvarhely m. 
Vadr. 91). 

[SIVALLÓ]. 

[Szólások]. És sivall'ó lelek se Vót otfég : eggy 
árva lélek sem (Palócság Nyr. XXI.419; XXII. 
79). Itt búsulok magamba; nem nyit rám ajtót 
egy csivalló lélek se (Gömör m. Nyr. IX.230; 
Rimaszombat Király Pál; [egy cs. nyilván így: 
éccs. -= egy s.]). Nincs ott égy sivalló lelök se 
(Kis-Kún-Halas Nyr. XIV.230). 

SP7AN (megcsian Székelyföld Kriza; sian, 
sian\&, elsian, fe\sian, Székelyföld Kiss Mihály ; 
Háromszék m. Vadr. 516a; sijanni Háromszék m. 
Vadr. ; stVanni, felsivanni Székelyföld Tsz.): ijed- 
tében élesen kiált (Székelyföld Tsz. ; Kiss Mihály ; 
Háromszék m. Vadr.). 

el-sian: elsivalkodik (Székelyföld Kiss Mihály). 

fel-sian, fel-sivan: éles hangon fölsikolt (ál- 
mában), sikoltva fölriad (álmából) (Székelyföld 
Tsz.). Felsivant a gyermek (Székelyföld Tsz. 
331b). Felsiant az álmából a gyermek (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

meg-csian,meg-sian : ijedtében csahint (farkas 
láttára a kutya) (Székelyföld Kriza). 

SIVÁNKOD-IK : 1. sivalkodik, ijedtében föl- 
sikolt (Csallóköz Csaplár Benedek); 2. sirán- 
kozik (Hunyad m. Lozsád Nyr. XXII.408 ; XXIII. 
143). Eleget sivánkadtak, javánkadtak a szülei, 
ük azér útnak indulának (Hunyad m. Lozsád Nyr. 
XXIII.96). 

[SIVA1ÍTOTT]. 

[Szólások]. Egy sivantott lélek sem volt oda- 
haza (Gyór m. Tsz. 331b). 

8IVÁNY (sfvány Cegléd Ilosvay Vilmos): ter- 
méketlen homokfóld, homokbucka, futóhomok 
(Cegléd Ilosvay Vilmos; Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV.381; Szeged Tsz.). 

aivány-fód: rossz, terméketlen föld (Erdély 
Király Pál). 

sivány-homok: futóhomok (Heves m. Nyr. I. 
150). 

SIV AT: Hivítozás, vészkiabálás (Háromszék m. 
MNy. V 1.348; Vadr.) [vö. zsivat]. 

26* 






i SKl IÁIT 






406 



1 SIVATAG: sivó-rivó (Nagy-Ku > - N\i 
WI.475; Hódmezó-VáaárhelyNw 111 - 
Nánáa Máté Lajos). 

2. 8IVATAO: futóhomok (Hevén ni. N 
1.160). 

|Szóláaok|. Úgy viszi. »ii»t i mmtac ri'isza- 

I inre 'Ny r. 1\ I . . S itug ilyen volt: ennen 

ílv.ii volt (Zemplén in. Monok VI 11.89). 

•ivatag-hely : puszta, kietlen hely (Székely- 
föld Tas.). 

■ivatag-siél: lord asél (Székelyföld Nyr. 1.200) 

81VÍT {süvii Gömor m. Krasznnhorka -Váralja 

Igye, Kővár vid. 
Nyr. XVI. .71; GömÖT m. Kraszuahorka-Váralja 
111.186). 

8IVÍTYŰ (Komárom Nyr. VII.282; svétyü Tata 
Matusik Nep. János 1841 ; svftyü Tata Vass Jó- 
zsef 1841): vörösbegy, pirók (loxia pvrrhula) 
(vö. silvöltyü]. 

|1. SÍVÓ). 

sivó-rivó (sijó-rijó Somogy m. Visnye Nyr. 
XV II. 834). 

2. SÍVÓ: csupa, meró. Sívó pernye (Nagy- 
Kúnság Nyr. 11.136). Ojjan vót a feje, mint a 
pártCtz, keze-lába mint a sívó jég (Tisza-Dob Nyr. 
XVIII.671). Sívó új: egészen új (Kisújszállás 
Nyr. XXI. 144. 335). 

sivó-homok: futóhomok (Heves m. Névtelen 
1840; Nagy-Kunság Nyr. 11.136; Cegléd Ilosvay 
Vilmos). 

nvó-rota: tiszta (búza nélküli) rozs (Heves 
m. Névtelen 1840; Nagy-Kúnság Nyr. 11.136; 
Tisza-Roff Markovics Sándor; Kis-Kún-Halas 
Nyr. XV.381). 

(SIVÓD-IK]. 

siTÓdik rivódik: sínlódik, nyavalyog. Addig 
sivódott-rivódott biz ott szegén (így! — helyesen: 
szegén], hogy osztón mőghalt (Szeged Nyr. IX.237). 

8TVOL: zsinatol (a verébsereg) (Háromszék 
m. Vadr. 516a) (vö. zsibot], 

SIVOLÁS: sivalkodás, zsivaj, zajongás (Szé- 
kelyföld Nyr. V.424; Kiss Mihály). 

SKRIMPICIÓ : vén banya (Palócsác N v r. X X 1 1 1 . 
71). 

SKTJLI: kancsal, sanda (Bars és Hont m 
Czimmermann János; Rozsnyó Nyr. VIII. 666. 
Abaúj m. Jássó Nyr IX 478). 

SKTJLYA (Rimaszombat Nyr. XII. 190; skulyo 
Palócaág Nyr. XXIII.25): <*. 

8K ULTIT: sandít. Mit skulyitdsz má mégint 
ide? Űccsé kapsz má semmit! (Palócság Nyr. 
XXIII.25). 



8KUNT: művészet (kunst) (Hars m. I 

Czimmeniiaiin -lauos). 

SKÜTELLA: ételhordó (Kassa \ 
XVIII.481). 



SLAG (Szilágy m. Nyr. VH.382; slóg Baranya 
ordórész, vágás. 



in. Csúza Nyr. XV!!. 



XVIII.8S2): levágott 



SLAJC: zsilipk:i]ni H töltésen, mely a vizet 

a vizjárta rétről n bekerítettre ál nem er< 
(Dráva mell. Nyr \ 1 

[SLAJMIZ]. 

el-slajmiz: elcsen, elkaparint, elcsal (Győr ni 
Molnár Imre). 

SLAMPÁL : lomhán jár. Egy cseppet sem siet, 
hanem csal, stampél (Szatmár dl Nagyba 
Nyr. XIV.r,7;{). 

SLAMPÉT, SLAMPÉTT: rendetlen, ren 
lenül öltözött, lompos, cafatos (Gsallóki 
lár Benedek; Érsekújvár Nyr. VII.41 ; XIX 
Kunság Nyr. IV. 4 

SLAMPETÁ : 
95). 

SLANKAMÉNKA: [szóllófaj] (Cegléd Ilosvay 
Vilmos). 



(Hont m. Ipolyság Nyr XIX. 



SLATTYOG: papucsban, lábát húzva jár, 
csosztat (Csallóköz Erdélyi Pál). 



. SLEPPA 
Elek). 



slepp, uszály (Abaúj m. Kalmár 



SLÉPPÉS (seleppes Hajdú-Szovát X\ r XXVI. 
475). 

SLEGO: lompos ember (Rozsnyó Nvr. VIII. 
566). 

SLIC: eggy v. két vasszeggel ellátott vas- 
karika, melyet a jászolhoz hasznainak (Aranyos- 
szék Jaukó J. Torda stb. 138). 

SLICC: parittya (Hajdú m. Kimnach Ödön). 

SLIKK: kétszer kimosott finom por [bányász 
mesterszó] (Zalathna vid. Nyr. X 111.238). 

SLINGEL, SLINGÖL GÖmöt 

P.-BalOg \\r. XXII. .VJti; twgoh Heves m 
sontn Nyr. 1.327; Borsod ni. Ktlmouraphia VII.82). 

SLOBRIK : vágóhíd (schlachtbrücke) (Rozsnyó 
Nyr. VI II. 566). 

SLUCKA: rossz személy (Székesfehét 
VII. 188). 

SLUF: a varsa vörösöké (schlupf) (Soprony 
m. Hegykó Hermán O. Halászat K). 

8LUTYI: balog, balkezes, balogsuti (Vác Di- 
vényi Gyula). 



MG 



SLLTYIZ-IK -80D 



8ÓDAR-S0DRÁS 



410 



•lutyi-fa: fa korcsolya (cipőre kötött fadarab, 
a melybe eggy kés vasa van beleverve) (Vác 
i\i Gyula; Losonc Nyr. XIV.287). 

8LÜTY1Z-IK: bal lábon korcsolyázik (Vác 
Dhrényj <iyuia). 

SMAJKLÍROZ: hízeleg. Hiába smaj kiír óztam 
otthagyott (Cegléd llosvay Vilmos). 

SMAKKOL (Danán tál Bódiss Jusztin; samakkol 
. -Li-nirvrl Nvr. X.191): izük. 

SMÁNYA : hitvány (Nógrád m. Tolmács Nyr. 

XV .; 

SMÁTROQ: lassan ide-oda jár (öreg ember 
ic Divényi Gyula; Bars m. Léva 
Czimmermann János). 

SMOJGÁR: kis taknyos (Palócság Császár 

SMURKÁL: pislogat (Kassa vid. Nyr. XXV.384). 

SNEC : hálószerű fejkötó (Dráva mell. Nyr. 

VI.:;74). 

[8Ó|. 

(Szólások]. Sóban van: nagy beteg (Nagy- 

Ktmsai: Nyr. 11.274). 

só-pentyű: szaruból való sótartó (Hol? Tsz.). 

só-tőrö (söjtörii Vas m. őrség Király Pál). 

8Óba-főtt (soba-fött Erdély Szinnyei József; 
sóban- főtt Szatmár m. Szinyérváralja Nyr. XXV. 
383): főtt marhahús, leveshús (Zilah Nyr. XIV. 
Knlély Salamon Ferenc; Kolozs m. Szucsák 
XVIIÍ..-.76; Székelyföld Kiss Mihály; Há- 
romszék m. NyK. III. 13; Hunyad m. Tolnai 
Vilmos). 

SOBAK: sváb (Vas m. Kassai J. Szókönyv 
22; Vas m. Kemenesalja Tsz.; Kemenes- 
alja? Kresznerícs F. Szótár U.182). 

sobak-fejü : ostoba (Vas m. Kemenesalja ? 
znerics F. Szótár 11.182). 

8ÓCÉ : naplopó, csavargó, csirkefogó (Cegléd 
Ballagi Aladár). 

SOD : a szobai nyitott futó kemencének tűz- 
fala, a mely mellett a túz ég, vagy: az a kft 
fala (a hátulsó s az eggyik oldalfal), a melyek 
között a tűz ég (Székelyföld Tsz. ; Andrássy 

1 1843; Nyr. 11.230; Háromszék m. Tsz.; 
élyi Lajos; Csík-Szentkirály Nyr. VIII.190). 

te, mint a sod (Székelyföld Tsz.). Olyan fekete 
(feteke), mint a sod ódah (Székelyföld Nyr. II. 
230; Háromszék m. Vadr.) Vigyázz, né' dörgöld 
l? a meszet t a sodrói ! (Háromszék m. Nyr. XVII. 
381). Tedd a sódba (Háromszék m. Vadr.). 

sod-alja : kemence alja (a szobai nyitott futó 
kemence alatti üreg, a melyben tűzifát tartanak) 
(Háromszék m. Nyr. XVII.381 ; Erdélyi Lajos). 

sod-fej, sód-fej (sott-fej): a szobai nyitott futó 



kemence eggyik sarkában levó túspad, a melyre 
a tűzifa végét teszik (Székelyföld Nyr. V.424 ; 
ni. Király Pál). 

sód-kő: szobai nyitott futó kemeuce tűzfalául 
szolgáló lapos kó (Székelyföld Tsz. 332a). 

sód-láb: kemenceláb (Székelyföld Csaplár 
Benedek; Háromszék m. MNy. VI.348; Vadr. 
516a). 

SÓOAR (sodar Hont m. Tesmag Nyr. VIII. 
429; sóder Baranya m. Csúza Nyr. XVIII.382 ; 
Baranya m. Pellérd Nyr. XI.382; sóder Vas m. 
őrség Nyr. 1.421 ; sóderéit Soprony m., Zala m. 
Király Pál; sóder Soprony m., Zala m. Király 
Pál; Dráva vid. Nyr. XV.425; sod'er Repce mell. 
Nyr. XX.365; íorforszelet Hajdú m. Nádudvar 
Nyr. VIII.234; sodor Szlavónia Nyr. XXIII.169; 
Szatmár m. Máté-Szalka és vid. Nyr. XXVI. 
496 ; Székelyföld Kiss Mihály ; zsódér Keszthely 
Horváth György ; Fölsó-Somogy, Balaton mell. 
Nyr. VIII.525; Tata Király Pál): lapocka. Fáj 
a zsódérom (Keszthely Horváth György). Az én 
emböröm boros fejje oat dobott nekem, hocs csak- 
úgy semmed bele a bal sóderom (Vas m. őrség 
Nyr. 1.421). Leütöttem a sóderát (Soprony m. f 
Zala m. Király Pál). 

sodor-szelet: hosszába vágott darab szalonna 
(Hajdú m. Nádudvar Nyr. VIII.234). 

[SÓDÉROS], ZSÓDÉROS (Zala m. Gelse és 
vid. Nyr. XV.574 ; Zala m. Tapolca Nyr. XXV. 
478; zsodéros Nagy-Becskerek Nyr. V.183). — 
Zsódéros: féloldalas, ferde vállú (Zala m. Gelse 
és vid. Nyr. XV.574; Zala m. Tapolca Nyr. 
XXV. 478). 

SODOMA, SZODOMA: süppedékes hely az 
ecsedi lápon (Szatmár m. Czimmermann János). 

1 . SODOR. Sodra a köszörült késnek : lát- 
hatólag kihúzott élvékonysága (Heves m. Makáry 
György 1841) [vö. sor 2.]. 

2. SODOR : habveró fával v. fakanállal össze- 
kever (lisztet és tojást vízzel) (Háromszék m. 
Erdélyi Lajos). 

öszve-sodor: habverő fával összekever (tojás 
sárgáját) (Székelyföld Nyr. XIV.335) (vö. sédér]. 

SODORDNT (sudorint Szlavónia Nyr. V.12) 
[vö. sédérint]. 

(Szólások]. Mindég sudorint d nyelvén, nem 
mondi ki igazan d szót (Szlavónia Nyr. V.12). 

SÓDOROG : ácsorog (?(. Gyetünk na (szavazni], 
ne sódorogjanak ! (Nyitra m. Negyed Nyr. XV. 
518) (vö. szádorog]. 

SODRÁS (sudrás Szlavónia Nyr. XXIII.309) : 
L sodrás: két külömbözó szinú posztóból való 
összesodort vékony galand, melyet a szűrszabó 
az ös8zevarrásnál alkalmaz cifraságul a szűr- 
dolmány gallérján és egyebütt (Csallóköz Csap- 
lár Benedek): 2. sudrás: sodrott hajfürt (Szla- 
vónia Nyr. XXIII. 309). 



411 



SODRÉK-SOIU>I>\N 



So.l SOKAI. 



Itl 



SODRÉK {sodorék Siókolvfold Kiss Mihály; 

Udv»rlii'l> in Teleki Kndre): 1. sodrék waénH 

hajfonat a fej kél oldalún (I'ost ni. Csanád, 

• mle Békáasy Sándor) ; B. ft gyó- 

kény keidete (Bii: 

rék, sodrrk hab> I v. faknnállal vízből, 

lisztből éa tojásból összehabart lé (eroastékm-k 

vos levesbe < i (Székelyföld Kiss 

Mihály; Udvarhely m. Teleki Endre ; ilámmuék 

rdelvi I.a 

SODRÓ (fodrod): faeszköz, a mellyel a tej- 
ből habot vernek úritóval, 
ehetnék (Ahaíij in. Bnzitu N\ r. YII.:>19). 

|80DRÓD-IK lik]. 

el-sodródik: észrevétlenül odább áll, eltűnik 
(Szamosköz Nyr. XI.92). 

sodros: pödrött, 8odrottas (Hárojaasók m. 

MN>. VL848; Vadr.; Oyórffy Iván). 

SODRÓS: sodrú erejű (Háromszék m. MNy. 
VL848; Vadr.) 

(80DROTT]. 

sodrott-tészta: angyal bögyörő, kmmpli-núdli 
(Csallóköz, Nagy-Magyar Tolnai Vilmos). 

SÓGAT: itszit (kutyát) (Brassó m. Hétfaln 
MNy. v.: 

SÓGOR (sógur&m Csík m. Péter János; s"óg- 
nram Palócság Nyr. XXI.364; suó Nagy-Kükürió 
ni. Maimágy Steuer J. A székely nyelv hangjai 
16 (Vadr. sóe hiba]) : 1. sógorom : a nagynéném 
férje (Somogy m. Nyr. XXI.528); 2. §ógor: 
nász (Dráva mell. Kopács Nyr. XV11.44 ; Szla- 
vónia Nyr. XXIII. .'507); 3. sógor: férfirokon 
(8zlavónia Nyr. XX III. 307); 4. sógor: így szólít- 
ják eggymást a legények (Palócság Nyr. XXIII. 
68); 6. sógor: így szólítja a vásárban a vevó 
az eladót (Palócság Nyr. XXIII.69). 

SOHA (sasé Baranya m. Ibafa Nyr XXII .283; 
sáéé 8zlavónia Nyr. X X 111.214 : saha Alsó-Fehér 
in Nyr. XXV.:t47: $é*é Bánffy-Huuyad Melich 
János ; sóvá Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XVI. 
86. kétszer). 

(Szólások). Soha mig a világ: soha. Ha az 
isten meghajja |hogy káromkodol], soha mig a 
világ, meg nem gyárit t. Soha örökké lehetetlen, 
hogy meggyógytijjnn (Háromszék ni. Vadr. 356). 

(SÓHAJT], 8UÓHAJT : óhajt, kivan. A pá 
kát nem suőhajti/uk; ha bor ruóna, ok kiéne 
(Gyór m. Csecsén .11.236). 

SÓHAJTGAT {suhajgat Szatmár m. Máté- 
Szalka és vid. Nyr. XXVI. 496). 

8ÓHAJTOZ (snhétoz Essék vid. Nyr. VIII. 
227). 

SOHODÁN: sehogyan. Hogy vagy i — Bizony 
sohodán s€! |vö. hányadán] (Gömör m. Hanva 
Albert János). 



|8ÓJ, 8ÓP| 

el-sój, eltó |?) (e*rf>ja ésójia Csallóköz 
dólyi Pál; i (88. hiba a 

eladni): i a fájás). Ésójt a fáján (Csalin- 

köz Brdélyi Pál). A fájdalom olsója tett* 
— helyesen: elsója testeim t\ (Fölaó-< 
Nyr. VIII.383). 

SOK [sik ideje Moldvai rsáng. Nyi 
szik Ideje 

idülté Moldvai csáng. 
III .2i. sokszor (Mátra vid. Nyr. 

WII. 886). — Sokább: t 
\r,h. Sokábing: ^ (Sslavónia Nyr. V.61). — 
Nyr. XIV. 163; Budena-Altmm 
(Répea vid. Nyr. XX.41S 
JánoHháza Simonyi Zsigmond II 

116; N\r. XIII.354; XIV.163; Budenz -Alhnm 
Keszthely Nyr. XI.237), sokig (Szolnok- 
Doboka m. Domokos Nyr. XII.526), sokig 
szeg Király Pál): sokáig. — S wía: 

későbbre. Sokárább dógozdt tovább, hosszabb 
ideig (Vas m. Pállá Nyr. XXVI 479). 

(Szólások]. Sokba áll: sokba keriil (Kalota- 
szeg, ZaobOK, Melich János). Sokból álló dolog 
ám igarán böetk% aehéi do; 

log (Csallóköz, Kecskemét Csaplár Beoedel 
se soktól való [mondta vki eggy b< ézna 

emberre] (Rimaszombat Ny r. XXIL876). 

sok-érő (soker'ő): sokat éró (Palócság Nyr. 

XXI.417). 

[sok ház]. 

sokházi: szolgálatváltoztató, helyét cserélgető, 
ide-oda szegődő (cseléd) (Erdély Csaplár Bene- 
dek; Háromszék in. MNy VI, '149). 

sok-száju: a ki ugyanazt a dolgot 
kóppen hazugul beszéli. Sokszáju ember (Fertő 
mell. MNy. 11I.40<>). 

SOKAC, SOKÁC (sukac Győr vid. Kassai .1. 
Szókönyv IV.336). 

SOKADALOM: országos vásár (1 
lár Benedek, Kimnach Ödön; Székehtold Tsz.; 
Aranvosszók Borbély Samu ; Háromszók m. '! 

III .17: Nvr. IV.144. 513; Hótfalu, Zajzon 

V.4H«t: fsik m. Tsz.) 

SOKADOZI IK| : 1. gyülekezik (Erdély Csap- 
lár Benedek); 2. zajong, lármáz. Ne sokadozza- 

nnu/tt, hallgassatok! (Háromszék m. Va 
3. tétováz a feleletben, habozik, késlekedik 

ágy in. László Géza; Marosvásárhely 
méri Lajos), Ne sokadozz, hanem gyere! i 
nyosszék Borbély Samu). Siess már te, ne soka- 
dozz annyit! (Szatmár Király Pál). Ne sokad- 
kend, hanem mondja meg, hogy eljön-e vagy nem 
(Szatmár m. Nyr. XI.285). 

|80KÁL). 

meg-sokál: hosszallja vkinek az odamaradá- 
sát Siess, maj megsokál gazdád ! (Nagy-Kunság 



413 



S0KKELEBB-S01I 



SOM-SOMFORDÁL 



414 



Nyr. II 1.281). Siess, mert megsokálnak ! (Nagy- 
Kúnság Hyr. xv 1.475). 

SOKK ELÉBB: sokkal több (Göcsej MNy. II. 
406; — Bódi88 Jusztin közlése nemi Komá- 
rom viil. tót ember száján sokelebb: több). 

SÓKOD-IK (8'ókod-ik; — s'ókud-ik Vas m. 
131) : 1. si-ri, siránkozik, sival- 
kodik, kiabál, ordit (Vas in. Úrség Nyr. 111.283; 
Vas m. Hosszú-Pereszteg Bódiss Jusztin; Vas m. 
lós Gomboez Zoltán; Zala in. Tapolca Nvr. 
WV.478; Göcsej Nyr. XJII.496; Sümeg vid. 
ádJ ■! \ sümegvid. nyelvjárás 25); 2. sóhaj- 
le, nagyokat nyög, háláistenkedik (Vas ni. 
Pálfa N\ 181; Veszprém és Balatonfüred 

vid. Bódiss Jusztin) [vö. sUcód-ik, simlkod-ik]. 

SOKORLAT: búzavirág (centaurea cyanus) 
Kassai J. Szókönyv IV.325 ; Kresznerics 
/.ótár II. 183). 

(SOKSZOROZ . 

be-sokszoroz : [tréf.] becsíp (Hol? Nyr. XVII. 
236). 

[SOKUL]. 

meg-sokul: megsokasodik (Székelyföld Csap- 
lár Benedek; Háromszék m. Gyórffy Iván). 

SÓLÉNTOZ: áhítozik, eseng. Te, az a Naca 
te utánnad sóléntoz; vigyázz magadra, a mar- 
kába kerít! (Somogy m. Csurgó Király Pál). 

8ÓLYA (sóla): l. lábbeli (Vas m. Kemenes- 
alja Tsz.): a) nói topán (Zala m. Szentgyörgy- 
völgye Nyr. 11.279); b) bakancs (Győr m. Bódiss 
Jusztin); c) nagy, nehéz csizma (Csallóköz, Duna 
mell. Bódiss Jusztin); d) bocskor (Győr m. Bó- 
diss Jusztin); e) elviselt cipő v. papucs (Pápa 
vid. Tsz.; Bódiss Jusztin); 2. fahenger, melyen 
az új v. a kijavított hajót a fatalpakról v. a 
szánról a vízbe csúsztatják (Szeged Tsz.; Divé- 
nyi Gyula). 

sólya-szájú: nagyszájú. Ne ordíts már, te 
sólya-szájú ! [mondják síró gyermeknek] (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

SÓLYOM (sájm Alsó-Fehér m. Nyr. XXV.348). 

[1. SOM]. 

som-bajom: som-formájú bajor szolid, góhér 
(Diósgyőr Kassai J. Szókönyv 1.234; IV.328). 

som-cseresnye : cerasa cornea (Borsod m. 
Nozzvaj Nyr. V.177). 

som-gohór: nagy és tömöttfürtú fehér szóllő 
(Heves m. Névtelen 1840). 

som-kóró (Cegléd Ilosvay Vilmos; Hegyalja 

Kassai J. Szókönyv 1.460; IV.328; som-kóré 

Heves m. Névtelen 1840): trifolium melilotus 
ofticina!Í8. 

som-szeg: hegyesfejú szeg (a milyent pl. a 
csizmapatkóba vernek, hogy a jégen ne csúsz- 



szék) (Vas m. Kemenesalja? Kresznerics P. Sió- 
túr 11.183; Pécs Kassai J. Szókönyv IV.328). 

2. SOM: lusta (?] (Szentes Nyr. VI.328). 

8. SOM: 1. üt, vág (Karcag Kimnach Ödön). 
Jól hátba somták azt a gyereket (Bereg- Rákos 
vid. Pap Károly); 2. dob (Kalocsa Czimmermann 
János). 

el-som: elver (Zilah Kerekes Ernő). 

ide-som : ide üt, ide vág. Jól idesomott (Nagy- 
Kúnság Nyr. DJS 

meg-som: 1. megüt (Cegléd Ilosvay Vilmos; 
Bereg-Rákos vid. Pap Károly; Marosvásárhely 
Nyr. XV.239); 2. megdob, ügy megsomtam a 
lábát, hogy most is sántít belé (Abaúj m. Beret 
Nyr. 1V.330). 

oda-som : oda üt, oda vág. Majd odasomok: 
Somj oda neki! (Nagy-Kúnság Nyr. 11.326). Jól 
odasomott neki (Hajdú ni. Földes Nyr. II 1.320). 
Ugy odasomok a hátadra, hogy meggebedsz! 
(Abaúj m. Király Pál). 

rá-som: ráüt, rávág. Elmenj, mert úgy rád 
somok evvel a fütykössel, hogy arrúl kódulsz ! 
(Abaúj m. Király Pál). 

végig-som : végig vág (vkin) (Bereg-Rákos és 
vid. Pap Károly). 

SÓMÁB: sóhordó ember (Alföld Nyr. XV.236). 

SOMATOS : takaros, csinos, megtermett (leány) 
(Orosháza Nyr. IV.378). 

SOMFORDÁL (Balaton mell. Fábián Gábor 
1839; Dráva mell. Kopács Nyr. XVII.44; Alföld 
Nyr. XV.236; Cegléd Ilosvay Vilmos; Békés m. 
Balog István; Debrecen Nyr. XXIII.335; Abaúj 
m. Pusztafalu Szádeczky Lajos; Szatmár m. 
Nagybánya Nyr. XX.480; Bereg-Rákos és vid. 
Pap Károly; Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu 
Nyr. XV.382; Háromszék m. Uzon Erdélyi La- 
jos; e\somfordál Nagy-Kúnság Nyr. XVI.237; 
sonfordálm Szatmár vid. Tsz. 333a; eUomfor- 
gyálni Szilágy m. Nyr. XIV.576 ; somperdál Kassa 
vid. Nyr. XIX.190; sompordal Pápa vid. Tsz.; 
Debrecen Nyr. XXIII.335; Székelyföld Tsz.; 
Kriza; Háromszék m. Vadr. 516b; Háromszék 
m Uzon Erdélyi Lajos; e\sompordál Szilágy m. 
László Géza; ésompordáni Orosháza Nyr. VI. 134; 
élsomporgyál Szilágy m. László Géza ; somportál 
Székelyföld Tsz.; Háromszék m. MNy. VI. 348; 
Csik-Szentgyörgy Nyr. X.238; sumperdál, sum- 
pordál Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos) : 
L somfordál, somperdál, sompordál, somportál, 
sonfordál, sumperdál: settenkedik, sompolyog, 
lappangva jár. ólálkodik (Balaton mell. Fábián 
Gábor 1839; Pápa vid. Tsz.; Debrecen Nyr. 
XXIII.335; Kassa vid. Nyr. XIX.190; Szatmár 
vid. Tsz. ; Bereg-Rákos és vid. Pap Károly ; 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; Csík-Szent- 
György Nyr. X.238). Mindég ére somfordál; nem 
tudom, mire lesesködik (Dráva mell. Kopács Nyr. 
XVII.44). Az a kupic addig som fordált , hogy meg- 



éli 



S0MF0RKÁL-80M0Z 



80Mr<>I.Y<.ó_80NK<>n 



416 



i Alföld Nyr. XV.286). Nr somfordálj körü- 
löttem (Abanj in l'u>/t:i!alu Szádeezky Lajos). 
Mit 

Pap Károly). Addig somportdia a Irány körül, 
hogy rlknpá (Sz. Tsz.); 2. somf<- 

somporddl, sompori, il v ki kÖriU "gva, 

8ettonki-(i\.' kanyoril (SíékelyfSld Tsz.; Bárom- 
Biék m. MNn VI :UH Háromszék m. Uion 
délyf Lajos). 

(Szólások). Addig somponl, ilt nijtum, hogy csak 
odaaddm: addig settenkedett korulottom kunyo- 
rálva (Síékelyföld Kriza; Háromszék m. Vadr. 
516b). 

el-Bomfordál (elsőm forgyáhú, é-sot»/><> iéd, 
d-tompordál, rl-somp, umpirdál, <7-«wn- 

pordáh ■. alnttoinban odább áll, eloldalog, elsom- 
poiyoc, észrevétlenül eltávozik (Nagy- Kunság 
-gléd Ilosvay Vilmos; Békés m. 
Balog István; Oroshála Nyr. VI.184; Snftmár 
DL Nagybani XX.480 (itt a! nélkül, de ez 

kétségkívül hozzáértendő]; Szilágy m N\ r. X1Y. 
576; Bereg-Rákos és vid. Pap Kan.lv; Szilágy 
in. László Géza; Szolnok-Doboka m. Apa-Nagy- 
falu Nyr. XV.382 |itt el nélkül, de ez kétségkmil 
hozzáértendő]; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos). 

oda sumpérdál : odnsompolyog (Háromszék m. 
Uion Erdélyi Lajos). 

SOMPORKÁL — somfordál (Zala m. Tapolca 
Nyr. XXV.478). 

SOML-IK (somly-ik) : zöld héjjából kiválik (a 
dió) (Pest m. Ácsa Hajdú Nagy Sándor; Nógrád 
m. Csaplár Benedek). 

SOMMÓTOGÓ : furfangos, ravasz (Beregszász 
Nyr. XXV1.523). 

SOMODI: 1. torockói kalács (Torockó Vadr. 
533); 2. fűszeres rétes (Székelyföld Nyr. V.424). 

1. SOMOLYOG {somojog) : mosolyog (Mezőtúr 
X.86; 8«eged vid. Nyr. 111.30; Gömör m. 

Nyr. XVI II. 458; Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
•5; Székelyföld Tsz.; Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos) [vö. bazsalyog, pisolyog]. 

(Szólások). Somojog, mint az árparipó (Szeged 
vid. Nyr. II 1.30). Somolyog, 
(8*atmár m. Nagybánya Nyr. XV.95). 

2. SOMOLYOG, SIMOLYOG (somojog, simo- 
jog): sompolyog, settenkedik (pl. vki kdrül hízel- 
kedve) (Háromszék m. MNv. VL848; Vadr. 516a; 
Kiss Mihály, Győrffy Iván). 

eló somolyog: elősompolyog. Hová fut, 
ram? — kiáltott a fia utána, elésomolyogx 
cikerből (Székelyföld Arany-Gyulai NGy. III.392). 

SOMOZ: száráról leszed (szőllőt, csercsnyét) 
(Eger Kassai J. Siókönyv IV.329; Borsod m. 
Sajó-Sz.-Péter Schröder Gynláné). 

lö-somos : m (Borsod m. Sajó-Sz.-Péter Schrö- 
der Gyuláné). 



80MPOLYGÓ: 1. Qeheien járó. támolygó. 
Sompttlygó b»r ctak must k<dt fol az 

ágyból s még nehezen jár (Zala m. Bódiai J 

kiásat 
telgő (huiiantul i iisztin ; Balaton mell 

Tsz.). 

sompordi (sumpordi Sáromasék m. Uzon 

mpo- 
lyogva kéregető (Székelyföld Kiss Mihály Ma 
in. MN>. V1.848; Vadr.; Gyórffy Iván). 

somrog : dörmög, morog (Ipolj völgye, 

ar vid. Nyr. XVI 
oszt somrog m '87*i Kővár vid. 

\m xvn.n>r>). 

SOMVAD: BÖld héjjából kiválik (a dió) (Pest 
m. Ácsa Hajdú Nagy Sáudor; Nógrád m. 
III.544) (vö. suvad]. 

SOMVASZT: zöld héjjából kifejt (diót) i 
m. Ácsa Hajdú Nagy Sándor; Nógrád m. K. 
N\i. VI.278) [VÖ. suras:t\. 

SOMZ-IK: zöld héjjából kiválik (a dió, a inan- 
dola, a gesztenye) (Heves m. Névtelen 
Eger és vid. Kassai J. Szókönyv 1.436: I\ 
328). 

SONKA (sunka Répoe mell. Nyr. XX. 366; 
Keszthely Hermán 0. Halászat K.; zsonhn 
marom m. Tárkány Bódiss Jusztin; Somo^. 
Nyr. 3QV.479). — Zsonka: sódar (Komárom m. 
Tárkány Bódiss Jusztin; Somogy m. Nvr. XIV. 
479). — Bajaim sunka;. [ÍTé.(.\ füstuit hal (Keszt- 
hely Hertnan 0. Halászat K.|. 

[SONKÁS]. 

sonkás-pacal: sonkás tészta (Zala m. Csaplár 
Benedek). 

1 . SONKÓ : mezei kóró (a gabona közt termő 
káros növény, a melynek félökölnyi virága van) 

j (Győr-Sz.-Márton Bódiss Jusztin). 

2. SONKÓ: szóllőcsutka (Győr ni.. Komárom 
m. Tárkány, Zala in. Tűrje Bódiss Jusztin). 

1. SONKOLY (sunkoj, sonkol; — sonkó Du- 
nántúl Bódiss Jusztin; sonku Vas m. őrség Tsz.; 

sári Zala ra. Hetes Nyr. 70X.576; 
Dunántúl Bódiss Jusztin): l. salak, seprő, fil< 
(Székelyföld Tsz. ; Háromszék m. Uzon Erdélyi 
Lajos; Erdővidék Nyr. IX. 42) ; 2. tökmaí 
sajtolása után megmaradt törmelék (Pápa vid. 
Bódiss Jusztin); 3. üres lép, a melyből a d 
már kifolyatták v. kisajtolták, lé] 
nántúl Bódiss Jusztin Tsz.; Vas 

m. Nrmet-Gencs Nyr. XXVI.186; Balaton mell. 

: Szlavónia Nyr. XXIH.3I 1 Ilosvay 

Vilmos; Borsod, Gömör, Abauj, Zemplén m. 
Király Pál; Zempléi m Deregny* Wll. 

: 4. a mákszemeknek kiüresített tai 
(Gyór-8».-Márton Bódiss Jusztin). 

sonku-facsari : fösvény ember, a ki m 
sonkolvból is mézet akar facsarni (Zala m 
diss Jusztin; Zala m Hetes Nyr. XIX.576). 



417 



SoNkoLY-SOPPAN 



80E-8ÓRÁL 



418 



2. SONKOLY: magyar szólló* (Sümeg vid. 
Nógrádi J. A süinegvid. nyelvjárás 25). 

sonkó-ssőllő i aprÓ8iemú tömött szólló (Sümeg 
Nógrádi J. A sümegvid. nyelvjárás 25). 

SONKOLYOS {sonkojos): 1. salakos. Sonkojos 

vas (a mely törik) (Háromszék m. Uion Erdélyi 

Lajos) ; S. lépes. Sonkolyos méz (Borsod, Qömör, 

íj. Zemplén m. Király Pál) ; 3. sonkoly - 

siodó. sonkolyárus, mézeskalácsos (Borsod, Gö- 

r, Abauj, Zemplén m. Király Pál). 

SONTYORODOTT : aszott, ráncos, töpörö- 
(Soprouy m. Rábaköz Nyr. 111.281 ; Rába- 
köz, Beó-Sárkány Nyr. XVII1.238). 

SOP (Abauj m. Névtelen 1839; Zemplén m. 
g Nyr. X.426; Bereg-Rákos vid. Pap 
-áp [? alkalmasint hiba e h. : sóp] Brassó 
m. Hétfalu Nyr XXH.94; sóp Udvarhely m. 
XV.239; Segesvár Nyr. IX.44; sopa Zemp- 
lén ni. Szürnyt'g Nyr. X.426; supa Pozsony m. 
Tárnok Nyr VlII.471; Török-Becse Nyr. IX.93): 
1. sáp (?], sop, sopa, supa: szin, félszer (Pozsony 
m. Tárnok Nyr. VIII.471 ; Török-Becse Nyr. IX. 
93; Abaúj m. Névtelen 1839; Zemplén m. Szür- 
nyeg Nyr. X.426; Brassó m. Hétfalu Nyr. XXII. 
2. top: a háshos ragasztott, gallyakból font 
ól (sertések, ludak számára) (Bereg-Rákos vid. 
Pap Károly); 8. sáp: fáskamara (Udvarhely m. 
Nyr. XV.239); 4. sáp: szénapadlás (Segesvár 
Nyr. IV.44) [vö. sopka]. 

SOPÁNG: sopánkodik. Héj, de sopángtak! 
(Zala m. Szántó Halász Ignác). 

SOPÁNKOD-IK (sipánkod-ik Komárom m. 
Nagy-Igmánd Nyr. VIII.95; sipánkodni Székely- 
föld Tsz. 330a). — Sopánkod-ik, sipánkod-ik: 
kunyorál (8zékelyföld Tsz. 330a; Háromszék m. 
1X424). 

SOPÁNKODÓ {sipánkodó Tolna m., Székely- 
föld Tsz.). — Sipánkodó : L kunyoráló ; 2. fös- 
vény (Székelyföld Tsz.). 

SOPANT : panaszkodik (Beregszász Nyr. XXVI. 

SOPKA: szin, félszer (Zemplén m. Szürnyeg 
Nyr. X.426) [vö. sop\. 

SOPOTYÁL (Szatmár m. Nagybánya Nyr. 
XIV.573 [itt sopotyás sajtóhiba]; Aranyosszék 
Moldován Gergely; sopótyál Zilah Nyr. X1V.431) : 
suttog, sugdos [vö. setyepotyál\. 

II. SOPPAD]. 

ki-soppad: kicsúszik, kisiklik, kisuhan, ki- 
surran. Ki-soppatt a kezem közo, mint valami 
kígyó. Úgy kxsoppatt az ajfón, hogy észre se 
vettem (Borsod m. Sáta Bartha József). 

2. SOPPAD: süpped (Gömör m. Baloghy 
Dezsó) [vö. sippad, suppadoz, süpped], 

[SOPPAN]. 

|be]-soppán: .belép' (talán: besurran, beoson, 
besuhan?] (Félegyháza Nyr. V.130; itt csak így: 
soppánnyi, de & be kétségkívül hozzáértendő). 

nmma i maotar tajöótar n 



lö-soppan: lekopik (Mátra vid. Nyr. XXII. 
288). 

SOR: 1. rend. Nittci annak semmi sora (Hajdú- 
8zovát Nyr. XXVI. 189). Úgy van a sor nálunk 
(Fehér m. Perkáta Nyr. 111.35) ; 2. láthatólag 
kihúzott élvékonyság. Késnek sora (Hegyalja 
Kassai J. Szókönyv IV.324). Sora van a ki- 
nek (Székelyföld Kiss Mihály). Kivenni a kés sor- 
ját: jól kiköszörülni (Hol? Tsz. 208a); 8. köteles 
napszám v. fuvar. Gyalog sor : községi ingyenes 
gyalog-napszám. Rövid sor: ingyenes lovas fu- 
var. Hosszú sor: több mérföldre köteles ingyenes 
v. taksás fuvar (Pest m. Tinnye Nyr. VII .89); 
4. gyöngyözése az erós pálinkának (Székelyföld 
Tsz.; Háromszék m. Vadr. 516b); 5. dolog. Isze, 
ka úgy véna a sor, nem bánnám (Somogy m. 
Darány Nyr. XXU.333). Ke úzd-fúzd a más sorát, 
ha láss a magadékon (Szeged vid. Nyr. VI.275). 
Kekem nagyon nehéz sorom van vélle (Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. VIII.226); 6. ügy. Pesten 
voltam a fiam sorában (Dunántúl Lehr A. Toldi 
45). Ténnap befordútam Istványékhon is, osztáng 
elvégesztük a sort (Szeged vid. Nyr. 11.463). Ippeg 
arra vót sorom : menókém, utam, dolgom (Deb- 
recen Nyr. IX.476); 7. eset. Mikor a feleségém- 
nek émontam a soromat, annyfi hogy 
nem tudott lelkének hord h k vid. Nyr. 
VTI.277); 8. baj. A tavali sorok nagyon hátra 
vertek bennünket. Kiki legjobban tudja a maga 
sorát (Dunántúl Lehr A. Toldi 45) ; 9. sors. Szo- 
morú, rossz sora van szegénynek. Dejszen jó sora 
van annak (Dunántúl Lehr A. Toldi 45). Mijén 
jó soruk van! (Veszprém Nyr. VII.376). A 
többijek még jobban irilléttik a sorát (Veszprém 
m. Csetény Nyr. XXVI.280). Fordul a sora (Kún- 
8zentmárton Nyr. 111.31). Jobb sorod lösz mindön- 
féle legénné (Hüye puszta Kalocsa mellett Nyr. 
IX.384); 10. állapot. Még ilyen sorban se voltam 
soha. Kagy sor: bajos, nehéz állapot (Dunántúl 
Lehr A. Toldi 45); 11. mód. Más annak a sora 
(Dunántúl Lehr A. Toldi 45); 12. ügyes. Akár- 
miféle dolog legyen, sor ő mindenhez (Csallóköz 
Csaplár Benedek). 

[Szólások]. Éj jaó sort nevettek felettem: jó 
sokat (Mátra vid. Nyr. XXII.288). Eveté kéd a 
sorát: elveti kend a gondját (Dráva mell. Ko- 
pács Nyr. XVII.44). Sora van a sornak : oka van 
mindennek (Szeged vid. Nyr. IV. 34). Héj édes 
sógorkám, más [helyesen: nás] sora ván ánnák ! 
(Losonc vid. Nyr. XXIII. 39). Ha úgy jött a sor, 
hát bele kell nyugodnunk (Dunántúl Lehr A. 
Toldi 45). Világi sora van : jó dolga van (Sop- 
rony m. Kisfalud, Nagy-Miháli Nyr. XXI.381). 

sor-lék: a szeg- v. saroklékek között kijegelt 
lékek (Szeged Hermán 0. Halászat K.). 

[SÓRAGOL]. 

el-sóragol (el-sóragóm): eltoloncoz (Somogy m. 
Sióllós-GyÖrök Nyr. XVI.46). 

SÓRAL: 1. sompolyog (Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. XIV.573); 2. csavarog, csatangol, 



419 



SORBÉU-SOKI.-IK 



80RODZ-IK-80KTY 



m 



kóstál (Baranya m. Bugád víd. Kassai J. Szó- 
1V.331). 

ei-sórál : elaonpo9jO& szégyenkezve lassan 
odább áll (8znunar m. Nagybánya Ny r. XX.481). 

SORBÉLI: 40—60 éves. Mennyi idős volt? 
— Md bizony sorbéli vót (Eszék vid. Nyr. VI1I.44). 

BORDÉLY (Qyör m. Sitrokay Antal ! 
Borsod m. és Hegyalja Kassai J. fi III 

234; sördén Zala m. 8sentgyörgyvölgye Nyr. II 
280; surdé Torontál m. Szóreg Kálmány L 
Szeged népe 111.96; surgyé Cegléd llosvay Vil- 
mos; Bodrogkös Kársa Ferenc; 8iatmár m. 
Lanka Gusztáv 1842): kölesmadár (emberíza 
niiliiiria). 

|SORJA|. SUÓROYA : halászmadár-féle (Rába- 
kői, BeóV Nyr. XV1II.238). 

8ÓRJÁDZ-IK (sóriádz-ik, sórjddt-ik Nagy- 
Kúnság Nyr. 0.186; XVI.475; Mezőtúr Nyr. 
X.86; sorgydzxÁ Vas m. K» ím. -in-salja Tsz.; 
sórgyáz-ik Rábaköz Nyr. XIII 7.5 ; s'órgyáz 
Vas m. Halfa Nyr. XXV. 676; suórgyáz-ik Rába- 
köz, Beő-8árkány Nyr. XVÜI.S88): sebesen gu- 
rul v. surrogva száll, hempereg, hömpölyög, 
surran. Fut, csak úgy tárgyasuk (Rábaköz Nyr. 
XIII. 73). Fu% fut, csak ú suórgydzik [a suórgya 
madár] (Rábaköz, Beó-Sárkány Nyr. XVIII.238). 
Úgy kivágta a toptál, csak úgy sarjadzott (Nagy- 
kunság Nyr. XVI.475). Úgy fődhő váktam, szint- 
úgy sóriádzott (Nagy-Kúnság Nyr. 11.136). 

(Szólások). Csakúgy sarjadzott az ajándék: 
csakúgy dűlt, özönlött (Mezótúr Nyr. X.86). 

SORJÁZ, SÓRGYÁZ: 1. sorjáz: sorba rak 
(Siatmár m. Ombód Nyr XV.607); 2. sórgyáz: 
böngész (Keszthely Horváth György) [y'ó.sarjaz]. 

le-sorjás : soronként lever v. lelódöz (Szatmár 
m. Kapnik vid. Nyr. 11.236). 

SORJOS: gyöngyöző (pálinka) (Háromszék in. 
MNy. VI -241) |vö. soros]. 

[1. SORLIK). 

meg-soriik Megsorlik a szöllő : szép zöld faka- 
dása van, úgyhogy zöldellik a szóllóhegy (Hegy- 
alja Kassai J. Szókönyv IV.331). 

[2. SORL-DZ]. 

ösrae-sollik: összeforr (eltörött csont) (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály; Háromszék m. Vadr. 
611b). 

(sortlk-forlik]. 

meg-sorrik-forrik : összeforr (eltörött csont) 
(Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos). 

össse-sollik -follik : (úgy-a-hogy) összeforr (el- 
törött csont, letört oltovány) (Székelyföld And- 
rássy Antal 1843; Gyórffy Iván; Háromszék m. 
MN\ idr. 511b; (Nyr. X.327. sor forl 

hiba]; Kiss Mihály). 



SORODZ-IK: gyöngyözik (szeszes ital)(Három* 
szék in. Vadr. 516b). 

SOROPOL: untalan jön-mcRy, ide s tova v. 
ki he jár sokat. Ne sorofolj annyit! (Szék 
föld Tsz.) (vő. 2. salapol], 

SOROL: faluz, kószál (Somogy in. 

-477). 

be-sorol: beson besorolta mak 

(Mátra fid Nyr. XX IV. 2- 

el-sorol: gyorsan odább áll, elhordja az irhá- 
ját (Bókós m. Balog István). 

SOROMPÓ (csörömpő Szatmár Nyr. \ 
I : aranya m. Ormánysag Tsz. 
m. M.-Soók Tolnai Vilmos; Kecskemét Csa, 
Benedek; Zenta Nyr. XVHI.883): 1. 
sorompó: kerítés, fakerítés, léckerítés, rácsos 
kerítés (Baranya m. Ormánysag Tsz. ; Nyitra m. 
M.-Soók Tolnai Vilmos; Cegléd llosvay Vilmos; 
Zenta Nyr. XVI1I.383) ; 2. sarampó: lóck 
(Kecskemét Csaplár Benedek). 

[SOROMPÓS, SARAMPÓS]. 

sarampós-ajtó: pitvarnak külső, félmagasságú 
lécajtaja (Palócság Ethnographia I \ . 1 '• » ) 

sarampós-kerités : fenyúszálakból v. desz- 
kákból készült kerítés (Palócság Ethnographia 
IV.6). 

SOROMPUL: elóbbre-előbbre jó (Zala m. 
Hetes Bellosics Bálint). 

BORONG: végszürnek rongyos két vége 
(Göcsej Vass József 1841). 

SOROS: 1. a kin a sor van (pl. I kiint haló 
pásztor melletti őrködés sora) (Alföld Nyr. IV 
379 ; Szatmár m. Nyr. XI.285) ; 2. gyöngyöző, 
erős (pálinka : mert csak az erős pálinkának 
van .sora) (Székelyföld Tsz. 333a; Háromszék 
m. Vadr.) [vö. sorjos]. 

soros-élű: láthatólag kihúzott élvékonysagu 
(kés, fejsze, kard) (Székelyföld Kiss Mili 

soros-lék (Pest m. Tószeg, soros-vék Latorca 
mell. Hermán 0. Halászat K.) = sor-lék. 

soros-mise: kitűzött mise, a melyei minden 
évben elmondanak bizonyos napon (Palócáig 
Császár Árpád; Gömör m. Tsz. 260b). 

soros-ólom: az öreghálón a rendes számú 
ólmozás (Pest m. Tószeg, Szolnok Bánata 0. 
Halászat K.) 

SOROSABR. Sorosabban: helyesebben (meg- 
teszi) (Csallóköz Nyr. 1.332). 

SORPAG: súg, suttog (Szolnok-Doboka m. 
Domokos Nyr. XI.39). 

SORTY. Nád sortya (sortyo): a levagot: 
nak földben maradt szára. A zegész lábafeje 
rongy, úgy elszurkálta a nád sortyo (Dráva mell. 



4:21 



80RU-808TOG 



8ÓTAG08— 80VÁLL0TT 



422 



ics Nyr. XVI.573). Belészakatt a nád sortya 
ttomba (Dráva mell. Kopács Nyr. XVI 1.44). 

80RU : sorsú. Akkor is csak uján sorú vöt ti 
(Veszprém Nyr. VI 1.376). 

SORVAD (Msfrvad Kis-Kún-Halas Nyr. XV .27. 

1. senyvedve hull le (a bór a testről) (Há- 

siék m. Tsi.); 2. zsibbad (Somogy m. K.- 

Darány, Nagy-Dobsza, Istváodi Nyr. 

el-sorvad : 1. elolvad (a hó) (Mátyusfolde Nyr. 
XIX. 2S8); 2. tustól megemésztetik, elhamvad 
(has, boglya) (Háromszék m. Kese Dénes); 3. 
elzsibbad (Hol? Tas.) 

le-sorvad : 1. lohulladoz (a mész, a vakolat a 

falról). Lesorvad a házról a tapasz (Háromszék 

in. Erdélyi Lajos); 2. leroskad, összeroskad 

:omszék m. Lécfalva Kiss Albert). A mely 

ház gondaüan kézre birik, lesorvad (Székelyföld 

[ 11.423). 

össse-sorvad : összeforr (az eltörött csont) 
(Háromszék m. Erdélyi Lajos). 

SORVÁST (Pest m. Kassai J. Szókönyv IV. 
330; Szatmár m. Kapnik vid. Nyr. 11.276; sor- 
bást Baja Simonyi Zs. M. Névragozás 5) : sor- 
ban, sorba, soronként véve. 

SORZ-IK: gyöngyözik (a szeszes ital) (Há- 
romszék m. MNy. VI.348; Vadr. ; Gyórffy Iván). 

[SÓS]. 

sós-csempész : só- és paprika- tartó (Soprony 
Király Pál). 

sós-káposzta : savanyitott káposzta (Erdély 
Kassai J. Szókönyv IV.321 ; Székelyföld Tsz.) 

sós-kő, sós-kű: nagyobb darab kavics, a 
mellyel a sót törik (Szombathely, Veszprém, 
Pápa vid. Nyr. XXV.407 ; Szlavónia Nyr. XXIII. 
311). 

sós-tej (sós-tej): aludttej (Erdély Kassai J. 
Szókönyv IV.321 ; Székelyföld Tsz.). 

8Ó8-ugorka: savanyított ugorka (Erdély Kas- 
sai J. Szókönyv IV.321). 

SÓSDI: sóska (Székelyföld Andrássy Antal 
1843; Udvarhely és Csik m. Gyórffy Iván; 
Háromszék m. MNy. VI.223; Vadr.; Három 
m. Nyr. XXV.383; Háromszék m. Kovászna 
Hutvka Boldizsár). 

SÓSKA (sócska Dráva mell. Nyr. VI.87). 

sóska-bot: sóskaszár (Zemplén m. Deregnyó 
Nyr. VII.474; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X. 

sóska-fa: berberis vulgáris (Zemplén m. De- 
regnyó Nyr. XI 11.236). 

SOSTOG: mászkál össze-vissza (Beregszász 
Xvr. XXVI.528). 



SÓTAGOS: homokos, fövenyes (föld) (Fertó 
mell. MNy. III.406). 

8ÓTALAN (sajtalan Félegyháza Nyr. XXV. 
379; Hódmezó- Vásárhely Nyr. 11.239; Szeged 
Csaplár Benedek ; Török-Becse Kálmány L. Sze- 
ged népe 11.112; Torontál m. Majdan Kálmány 
I.. Szeged népe HL162; Zemplén m. Császár 
Ar itiici ; Zemplén m. Tállya Nyr. IV.521 ; Zemplén 
m. Szürnyeg Nyr. XV1I.426; Bereg m. rap 
Károly ; Székelyföld Tsz. ; sojtalan Zala m. Kó- 
vágó-örs, Révfülöp Nyr. XIX.141). Sajtalan: 
hiábavaló. Sajtalan beszéd (Szeged Csaplár Bene- 
dek). Sajtalan az a harag, a hitül senki se fél 
(Fólegyháza Nyr. XXV.379). 

SÓTRA: apró, fekete vadkacsafaj (Szeged 
Tsz.) 

SOTUS : sodóval (chaudeau) leöntött. Sotus 
tészta (Soprony m. Nyr. IV.419). 

SOVÁJOS : süppedős (homok, iszap) (Három- 
szék m. MNy. V1.348; Vadr.; Gyórffy Iván). 

SOVÁLL (Székelyföld Kiss Mihály; Három- 
szék m. MNy. VI.357; Nyr. X.39; sováU&m Szé- 
kelyföld Tsz. 333b; sováriani Székelyföld Tsz.; 
sovárol Székelyföld Andrássy Antal 1843; Fejér 
József; Háromszék m. MNy. VI.357; Csík m. 
Péter János; suválni Udvarhely m. Homoród 
vid. Vadr.): zöld héjjából kifejt (diót, mogyorót). 
Sováljunk diót (Háromszék m. Vadr. 516b). 

bó-sovárol i beomlaszt (alámosott part- v. 
árokszélt) (Háromszék m. MNy. VI. 317; Kiss 
Mihály). 

SOVÁLL-IK (bésovárl-ik Háromszék m. Er- 
délyi Lajos) : zöld héjjából kiválik (a dió, a mo- 
gyoró) (Székelyföld Kiss Mihály ; Háromszék m. 
MNy. VI.221. 348; Vadr.; Gyórffy Iván). 

bé-sovárlik: beomlik (a víztől alámosott part) 
(Háromszék m. Erdélyi Lajos). 

és8ze-sovállik: lassanként összetapad (Három- 
szék m. MNy. VI.344; Erdélyi Lajos; Háromszék 
m. Szotyor Gyórffy Iván). 

lé-sovállik: lefejlik (pl. a fáról a héj) (Három- 
szék m. Uzon Bodali Mihály). 

SOVÁLLÓD-IK: 1. beomladozik (a víztől alá- 
mosott part) (Háromszék m. Kese Dénes); 2. mál- 
ladozik (kő) (Székelyföld Nyr. 1.151). 

bó-sovállódik : beomladozik (a víztől alámo- 
sott part) (Háromszék m. Erdélyi Lajos). 

éssze-sovállódik : lassanként összetapad (Há- 
romszék m. Erdélyi Lajos). 

SOVÁLLOTT: zöld héjjából kivált v. kifej- 
tett (dió, mogyoró) (Háromszék m. Xyr. IX. 33). 
Sováüott nuuft/aró (Székelyföld Tsz. ; Háromszék 
m. Nyr. X.39). 

[Szólások]. Teli van sováüott magyaróval a 
zsebe: bőviben van minden jónak (Háromszék 



tffl 



S0VÁNY-8ÓZ 



8ÓZÓ-F- 



m 



m. Nyr. IX.38). Teli van a feneke sovállott magya- 
róttál: v (Székelyföld Tsz. 3.! i m a 

mots sovállott magyaréval: .v (Csík-Várdótfalva 
Péter János). 

80VÁNY («oAány Silavónia Nyr. XX 111.21 4): 
vmi cigányétol (Heves m. Névtelen 1840). 

|SOVÁNYKOD-IK|. 

é-aovánkodik : termékenységét elveszti. Eze- 
ket a főieket mint szántófődeknek hassnálik,os 
ésovánkonnak (8omogy m. Nemes-Dód Nyr. VIII 
•VJ.",). 

SOVÁNYUL (Yésoványü Szlavónia Nyr. XXIII. 
216). 

lö Boványil : lesoványodik (Szlavónia Nyr. 
XXII1.216). 

SÓVÁBOÓ: sopánkodó, irigy (Borsod m. Sajó- 
Sz.-Póter Schröder Gyuláné). 

SÓVÁROG (suárog Baranya m. Ormányság 
; zsovárog Veszprém m. Csetény 
Haláss Ignác). — Sóvárog , zsovárog: nyomorog 
(Veszprém m. Csetény Halász Ignác ; Székely- 
föld (?] Tsz.; vö. NyK. X.336). 

SÓZ: 1. sót ad neki (marhának, lónak) (Sza- 
bolcs, Zemplén m., Sárospatak Nyr. XVIII.512). 
Hova indulsz? — Megyek a marhát sózni (Sza- 
bolcs m. Nyr. XVDL618); 2. hint, szór. Cukrot 
is sóztam a rétesre. Sózz[ál\ még [égy kis] honio- 
kot a kereesbe, mer még kövér (Dráva mell. Nyr. 
VI.43; Dráva mell. Kopács Nyr. XVII.44). Cukrot 
sózott a csörgére. Zabot is sóztam a bükköny 
közé (Dráva meU. Kopács Nyr. XVI1.44); 3. üt, 
dob, ló. Majd nyakon sózlak (Gyór m. Rábaköz 
Halász Géza). Jó a hátába sóztam nyili puska ml 
(Somogy m. Visnye Nyr. XVII.334). Nagyot só- 
zott a hátára (Rimaszombat Nyr. XV.279). 

[be-sós]. 

J Szólások]. Besóztak neki: jól megverték (Ko- 
rom m. Tsz.) 

el-sós: 1. besóz, besózva eltesz (pl. húst) 
(8iékelyföld Nyr. XXV.46); 2. elszór (Pozsony 
m. Tárnok Nyr. VII 1.471); 3. elsüt, jó áron 
elad. Jól elsózta, nem rí vissza (Török-Sz.-Miklós 
Nyr IX.623). 

le-sós: ütéssel földre terít (Nagy-Kúnság Nyr. 
11.326). 

még-sós: 1. meghint. Bors, sáfránnyo jó még 
is sózattam (Soprony m. Csepreg Nyr. IV.562); 
2. megüt, megdob (Vas m. Kemenesalja Nyr. 
HJ.88; Nagy-Kúnság Nyr. XVI 

odasóz: 1. oda üt (Debrecen Nyr. IX.206). 
Jól odasósztam neki « loptdval (Debrecen Nyr. 
VI 11.426). Jól odasózott neki (Kecskemét, Sze- 
ged, Csallóköz Csaplár Benedek); 2. odamond. 
Jól odasózott neki. Jól odasózta neki a megérthető 
beszédet (Kecskemét, Szeged, Csallóköz Csaplár 
Benedek); 3. nyakába sóz (sok munkát), nya- 



kába varr (portékát drága áron). Jól odaaó 
neki a munkából (Kecskemét, Szeged, Csali. 
Csaplár Benedek). Jól odasózta (Hódmező- 
vásárhely Nyr. 11.421). Jól odasózta neki a por- 
tékáját (Kecskemét, Szeged, Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

rá-sós (réa-, réja-sóz) : 1. ráüt, ráhúz, rá 

, Veszprém N\r. \ II. 
428. 473; 8oum L . 

Fehér m. Nyr. X7Í88; Szék. -lyfoM Fejér József; 
Háromszék m. MXy. VI. 346); 2. ráerössa) 
rátukmál, nyakába varr (portékát drága ál 
(Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVI.140; Debn 

Rásózta a tehenet (Keszthely Hoi 
xy). 

SÓZÓ : fekete körte (Vas m. Horvát József 
L889). 

sózó-körte: cv (Vas m. Horvát József 1839). 

SÓZÓKA: apró, a kökénynél kissé nagyobb 
szilvafaj (Heves m. Névtelen 1840; Borsod m. 
Sajó-Sz.-Péter Schröder Gyuláné). 

SÓZOTT: savanyitott (ugorka) (Székelyföld 
Nyr. 11.471). 

SŐFŐL: farosbárka (Soprony m. Saród Her- 
mán 0. Halászat K.) 

SÖLTÜLGET: [?). Szép szeretőm emleget, ke- 
servesen söltülget (Moldva, Klézse Nyr. V.480). 

[SÖMÖNTIJ. 

sömönti-körtvóly: kerekded, szagos, émely- 
gős izú körtefaj (Vas m. Perenye Kreszn* 
F. Szótár 1.337). 

[SÖMÖRGÖS], SEMERGES: sömörös (Szé- 
kelyföld Tsz.) 

[SÖMÖRKÖD-IK|. 

összó-semörködik : összeaszik, összeszárad, 
összi'töpöni.Iik. A búza szemé mind ésszésémér- 
kédik ebbé a nagy melegbe (Udvarhely m. Homo- 
ród vid. Nyr. XXIII.44). 

SÖMÖRÖDIK, SÉMÉRÉD-IK: sömörös lesss 
(Szatmár vid. Tsz.; Háromszék m. MNy. VI 
Vadr. ; Kiss Mihály ; Háromszék m. Szotyor 
Gyórffy Iván). 

össze - sömörödik : összeaszik, összeszárad, 
Ö8szetöpörödik. Ennye, beg összesömörödőtt szegén 
ember ! (Beregszász Szini Péter). 

SÖMÖRÖDÖTT : összeaszott, összeszáradt, 

Ö88zetöp(irn.lött (Beregszász Nyr. XXVI 
Udvarhely m Xyikó vid. Nyr. XVIII.526). 

összesömörödőtt: cv (Beregszász Szini Péter). 

SÖMÖRÖG (Szatmár vid. Tsz.; Beregm. Pap 
Káról v : Háromszék m. Tsz.; sémereg, sémérég, 
semerget Palócság Nyr. XXI.309; Zemplén m. 

Székelyföld Kiss Mi- 
hály) : sömör [vö. éb-séméreg\. 



m 8ÖNDÖRÖGYIK-8ÖVÉNYF.L 



SPACÉR0Z-8PÉKES 



42.1 



8ÖNDÖRÖGY-IK: jobbra-balra csapódik, pön- 
dörödik (a keményre vasalt tunika) (Szeged I)i- 
vényi Gyula). Van is annak víkony, karcsú de- 
reka, söndörögyik a farán a tunika (Arad m. 
Pócska Kálmány L. Kossorúk 1.107). 

SÖNTÉS (esöntés Somogy m. Sándor Jóssef; 
sentés Palócság Tss.; Nyitra m. Vág-Séllye, M.- 
Soók Nyr. XV.518; Heves m. Névtelen 1840; 
söntés Balaton mell. Fábián Gábor 1839; Göcsej 
MNy. 11.416; Nyr. XII.331 ; Somogy m. Sándor 
Jóssef; 8omogy m. Ssóllős-Györök Nvr. XXII. 
889; Cegléd Dosvay Vilmos ; Kis-Kún-Halas Nyr. 
581 ; Tiszafüred és vid. Kimnach Ödön ; 
Ssatmár m. Pap Károly ; söntis Somogy m. Nyr. 
XII.:«">; söntts Vas m. Répce-Ss.-György Nyr. 
XVI II. 575): L sentés, söntés, söntis, söntts: az 
ivószobában levó léces borméró rekesz (kármentő) 
(Balaton mell. Pábián Gábor 1839; Göcsej MNy. 
H.416; Nvr. XII.331; Vas m. Répce-Sz.-György 
XV1ÍI.575; Somogy m. Nyr. XII.335; Ceg- 
léd Ilosvay Vilmos; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.381; 
tra m. Vág-Séllye, M.-Soók Nyr. XV.518; 
Tiszafüred és vid. Kimnach Ödön; Szatmár m. 
Pap Károly) ; 2. sentés : csapszék, ivóház (?] (Pa- 
lócság Tsz.); S. esöntés, söntés: mosogató hely 
(Somogy m. Sándor József); 4. söntés: három- 
lábú mosogató szék, a melynek víztartója, dézsa- 
forma teteje van (Somogy m. Szóllós-Györök Nyr. 
XXII.239). 

1. SÖRE: 1. hizó. Söre ökör, tehén, ürü (Tisza- 
Roff Markovics Sándor); 2. hizó v. hízott lábas 
jósság (Eger vid. Nyr. XVII.477; Tisza-Sz.-Imre 

29; Tisza-Dob Nyr. XX.480; Nagy-Kálló 
Hegyalja Kassai J. Szókönyv II. 
310; Hol? Tsz.). 

[Szólások]. Sörére fogni a marhát: hizlalóba 
(Szabolcs m. Kis-Besenyőd Nyr. IX. 137). 

2. SÖRE: hóbortos, meggondolatlan (Oros- 
háza Nyr. IV.378). 

SÓRÉS: hizó marhát órző pásztor (Szatmár 
m. Nyr. XIX.381). 

[SÖRGYE, SÚRGYE . 

sörgye-fa (Somogy m. Nyr. X.477; sürgye-fa 
Duna mell. Kassai J. Szókönyv 11.327): fekete- 
gyúrú-fa (acer tataricum). 

8ÖVÉNY (süény Baranya m. Ormányság Nyr 
11.137; süvé Kalocsa Nyr. VDI.277; silvény Pest 
m. Csanád Békássy Sándor): L sövény: szekér- 
kas (Udvarhely m. Olasztelek Nyr. XIII.578); 
2. sövé" : fúzvesszőból font szilva-aszaló (Három- 
szék m. Lisznyó Kese Dénes). 

süvó-kómóny: vesszőből font kémény. Uján 
sovány, mind a süvékémény (Kalocsa Nyr. VIII.277). 

sövény-támogató : magával jótehetetlen hülye 
(Csallóköz Nyr. XVI.330). 

[SÖVÉNYEL]. 

be-sövényei: sövénnyel bekerít (Erdóvidék 
Tsz.). 



[8PACÉROZ], PACÉROZ: sétál (Debrecen 
rxaaT; Énnellék Nyr. V.473; Székelyföld 
Kriza; Udvarhely m. Vadr. 35). 

SPÁDÉ: bányászok eszköze, a mellyel a 
bányamécs kanócáról a hamvas részeket eltávo- 
lítják (Szatmár m. Nagybánya vid. Nyr. XIV.237). 

SPAGÉT: madzag (Veszprém Nyr. XV.334). 

SPAJZLI: éléskamara (Tolna m. Fölső-Nyék 
Nyr. VI.323). 

SPANYOL (isponyor Székelyföld Kiss Mihály ; 
spanyor Zala m. Király Pál ; Kis-Kún-Halas Nyr. 
XV.66; Hegyalja Kassai J. Szókönyv 1.422; 
Udvarhely m. Király Pál). — Isponyor: spanyol- 
viasz, pecsétviasz (Székelyföld Kiss Mihály). 

spanyol-bodza : orgona-lila (Mátyusfölde, Tal- 
lós Nyr. XVI.382). 

1. SPÁRGA (espárga Kalotaszeg, Zsobok 
Melich János; Udvarhely m. Fölső-Rákos Her- 
mán 0. Halászat K. ; Háromszék m. MNy. VI. 
356; esparga Palócság Nyr. XXI.362; ispárga 
Bihar m. Fugyi-Vásárhely Nyr. 111.232). 



2. SPÁRGA 
XVII.523). 



baltacím (Mátyusfölde Nyr. 



SPARGÉTA: -v (Mátyusfölde Nyr. XVII.523.). 

[SPARHERD] (parhert Borsod m. Dédes Ethno- 
graphia IV.24 ; porhel Eszék vid. Nyr. VTII.326; 
Dráva mell. Kopács Nyr. XVI.283; pörhel Ko- 
márom m. Nagy-Igmánd Nyr. VIII.95; porhely 
Közép-Baranya Nyr. 11.237 ; pórhert Vas m. Sorok 
mell. Márton József; sparhel Baranya m. Csúza 
Nyr. XVin.382; sparhét Abaúj m. Beret vid. 
Nyr. 11.476; sparh'ét Palócság Nyr. XXII.79; 
sporhed Somogy m. Kimnach Ödön; spörhej 
Háromszék m. Uzon Erdélyi Lajos; spórhel 
Mátyusfölde Nyr. XIX.466; Nyitra m. Vág-Séllye 
Nyr. XIX.556; XX.78. 171; Háromszék m. Uzon 
Erdélyi Lajos; sporhelt Vas m. Sárvár vid. Bo- 
kor János; sporhelt Tata vid. Nyr. V.329; Győr 
m. Rábaköz Huszár Géza; sporhelyt Érsekújvár 
Nyr. Vni.332): takaréktűzhely (vö. spór]. 

SPEHÁCS: titkos háztűznézés (t. i. a kérő 
hasához a megkért leány szülei elküldenek eggy 
ügyes asszonyt spehácsrn) (Kassa vid. Nyr. 
XIX.190). 

SPEHELY: fogas, fafogas. Függeszd fel amoda 
a spehelyre (Tolna m. Paks Nyr. X1X.480). 

SPÉK : 1. vékonyra faragott hegyes fácska, a 
melyet hurka- v. májustöltéskor a disznó- v. 
marhabélbe szúrnak (Tata Matusik Nep. János 
1839); 2. a pendely- v. vetőháló szétsugárzó 
zsinegei, a melyek azt összehúzzák (Csepel- 
sziget Hermán 0. Halászat K.). 

SPÉKEL (espékelni Háromszék m. MNy. VI. 
356; ispékel Csik m. MNy. YI.372). 

[SPÉKES], ESPÉKES, ISPÉKES: L espékes : 
mazsolával, mandolával nyelvből készült édes 



427 



KUKA -SPINTŐL 



8PION-8RÁO 



43fl 



becsinált (Nagy-Kúnság Nyr. XVL287); 2. 
espikes: hagymás rántással elkéssitett ecetes 
dissnóhúsleves (Debrecen Nyr. XXV1.884); 8. 

ispikis: vöröshagymával ós babérlevéllel elké- 
ssitett ecetes rántottlevos (Hékés m. Sárrét 
Nagy Sándor). 

8PÉKULA: spekuláló, a ki mindig töri v ni in 
a fejőt ijvar Nyr. VIII 332). 

SPEKULÁL (spekulál Hajdú-Ssovát Nyr X X \ I . 
189): gondol kosik. tori u felét Min tptku 
megint (Kr*. -kujvár Nyr. V1II.382). Egtoz dUott 
nap spekulál, miül valami pap (Hajdú-Ssovát 
N\r XXVI 1*9). 

8PÉKULANT: okos (Érsekújvár Nyr VIII. 
332). 

SPÉL: nyársfonna fa. imdlytd a sátorgyé- 
kónyt a rudlmz tűzik (Komárom Hermán 0. 
Halászat Ki 

[8PENDLI]. 

spendli-hurka : disznónak v. marhának az a 
vékony hurkája, a melybe a kolbászt töltik, 
vagy pedig meg nem vakarva és üresen hagyva 
kására forgatják (kasaim mártják), azután a ka 
sás oldalát fakanál-nyélen befelé fordítják és 
igy megfőzik (néha káposztalébe főzik) v. szé- 
nen megsütik (^ficken-hurka) (Háromszék m. 
Uzon Erdélyi Lajos). 

8PENDSÓK: ügyetlen nagy leány (Szatmár 
m. Patóháza Nyr. XVI1I.432). 

SPENDSU: ügyetlen kis leány (Szatmár m. 
Patóháza Nyr. XVIII.432). 

SPENÓT (espenát Erdóvidék Tsz. ; vö. NyK. 

í'alócság Nyr. XXI. 362 

Dunántúl MXy. V.98; ispinót Székelyföld NyK. 

Mas Mihály ; pénót Repce vid. Nyr. XX. 

370; pürét Palócság Xvr. XX 1.362: pinót Fehér 

m. Nyr. IX. 284). 

spénót-bakter : (gúny.] finánc (Balaton mell' 
Simonyi Zsigmond ; Bars m. Léva Czimmermann 
János). 

spenót-vadász: x (Arad m. Simonyi Zsig- 
mond). 

I8PICC), ÉSPICC (Palóc-sáp Xyr. XXI.362: 
ispicc Pozsony m. Zsigárd Xvr. XIX. 504): szivar- 
szopóka. 

(SPICLI], PICLI: árulkodó (Veszprém Nw 

54). 

SPIK: takony (Rozsnyó Nyr. VI 11.566.) 

SPIKÖS: taknyos (Rozsnyó Nyr. VI 11.566). 

SPILLÉR: l. kártyás; 2. ravasz, agyafúrt 
ember (Háromszék m. Nyr. IV.478). 

SPINTOL: haragit, bosszant (Rozsnyó Nyr. 
VIII.2 



8PION (rspüm Nógrád m. Kim \ I. 

278; tspion Székel \ fold Oyrtrffy Iván; ispiőny 

. Kunsá| ny: met 

hatatlan (Nagy-Kúnság Nyr. XX.46). 

SPIR: spiritusz, borszesz (Brassó m. ilétfalu 

|j l'al). 

SPIRA : fruska. l'urge leányka, hamis leányka 
(Palócság Nyr. XXIII.TO) |v„." 1. s V i,ka\. 

SPIRITUSZ (piritus Kecskemét Sim. 
mond; Báromasék m. Uzon Nyr. i utác 

Szlavónia Nyr. XXIII 

1. SPIRKA (Palócság Nyr. XXII l.7<»: Rossi 
Nyr. VTJL566; npirka Borsod m. B i'éter 
SÓhröder Gyuláné) : l.sipirka: élén 

rsod m. Sajó-Sz.-Póter 8chröd< 
2. spirka: élénk gyerek (Rozsnyó Nyr. VIII 

Árka: fruska, fürge leányka, hamis leái 
(Palóoság Nyr. XX1II.70; Császár Árpád 
m. Pusztafalu Szádeczky Lajos) (vö. spira] 

2. SPIRKA: töi)örtyú (Abaúj m. Jássó N 
IX.478). 

(SPIROM]. 

spirom-szég: szeg, a mellyel a sz 
koszorúfához szegezik (Udvarhely m. Olasztelek 
Nyr. XV.336). 

SPIRTÁL: piszkál (Kassa vid. Nyr. XVIII. 
431). 

meg-spirtál: nu-irpiszkál. S]iirt<íl<l nwy n tüzet, 
hogy jobban égjen (Kassa vid. Nyr. XXIII 

SPLEH: piszok (Rozsnyó Nyr. VQLM4 

SPLEHÖS: piszkos (Rozsnyó Nyr. V1II.566). 

(SPOL]. 

spol-snyef: vmi vízimadár (Heves ni 
Nyr. III.479). 

SPONGYA {éspongya Palócság Ny:-. XXI {62). 

SPÓR (pór Bihar m. Ér-Keserű .Király Pál): 

takaréktűzhely (Palócság Császár Árpad; líihar 
m. Kr-Kcstrú Király Pál; Debrecen Dézsi 
Gyula; Erdély Szinnyei József) (vö. sparherd]. 

SPÓRESZOL: takarékoskodik (Zemplén m. 
Tállya Nyr. IV.521). 

SPRENCEL: preckel, spriecid. rizsei i 
permetez (fehérneműt a vasalás elótt) (Rozsnyó 
Xvr. VIII.235. 666). 

SPOJÁLÓ: szövőszékhez tartozó rokkaforma 
eszköz, a mellyel a fonalat a csóré |vö. cső 
4.] rágombolvitiak (esóUó, s|mlrad) (Zemplén m. 
Szűrnyeg Hyr. X 325). 

[8RÁG). 

srág-kerités : léckerítés (Vas m. Kemenesalja, 
Nemes- Magasi Xyr. XIX. 191). 



m 



8RÉDEJ-STÖMP 



8TÖMPÖLY-STRIMFLI 



á)0 



8RÉOEJ: ,két ágas össsekötó fát hivuak így' [?] 
íóhása [? talán Zala m. Erdóhát] Nyr. X1.285). 

8BÉO: rézsút (Nógrád m. Nyr. IV. 142). 

sr ÉKELT: agyag iszapja (schlicker) [fazekas 
meatj (Sároapatak Nyr. XVII.526). 

SRÓF (sffóf Nógrád m. Istvánffy Gyula; 
$*róf Huny ad m. Lozsúd Nyr. XXII.358; XXIII. 
suróf Szilágy-Somlyó Kerekes Ernő ; Szé- 
kelyföld Nyr. IV .386; ttróf Szilágy -Somlyó Ke- 
rekes Ernő). 

sróf-inas: fafogas eszköz, a melybe az asz- 
talos a munkafát befogja (Székelyföld Tsz.; 
Prec8kay János). 

sróf-szolga: M (Székelyföld Tsz.). 

sróf-tekerő : srófszeg-csavaró (fanyelű vas, a 
lapos hegyét asrófszeg vágásába bele- 
illesztik) (Székelyföld Tsz.). 

STÁCIÓ (tstácció Göcsej, Nagy-Lengyel Nyr. 
•1; istáció Zala m. Kis- Kanizsa Nyr. X.184): 
ició: vasúti pályaház (Hont m. Helemba 
IV. 192); 2. éstácció: mérföld (Göcsej, Nagy- 
Lengyel Nyr. X.191). 

STAND ÁR: hajóállomás (Baja Bayer József). 

STEMPELY (Tolna m. Paks Nyr. XIX.480; 
eempel Háromszék m. Uzon Nyr. IX.40 ; estemplyi 
Palócság Nyr. XXI.362; stömpej Torda-Aranyos 
m. Gerend Nyr. XXIII.578; templi Hajdú m. 
Földes Nyr. XVI 384) : bélyeg. 

STENG : a bányában eggymás mellé helyezett 
két palló, a melyen a hont halad (Torockó 
Jankó J. Torda stb. 202). 

STEBC (isterc Dunántúl MNy. V.98; Soprony 

m. Répee mell. Nyr. 11.519; istércs Repce mell. 

XX.367; izsderc Veszprém m. Csetény 

Haláss Ignác): megpirított s vízzel és zsírral 

föleresstett lisztből készült morzsatészta, 

[Szólások]. Az istercit nekije! [euphem. e h. : 
az istenit] (Balaton-Almádi Zolnai Gyula). 

[STIBICŐL]. 

ka-stibicöl (ki-stibicőnyi) : kitalál (Félegyháza 
Nyr. IV.Ő59). 

8TIBU (Sárköz, Kalocsa Nyr. Vin.463; istibli 
Tolna m. Nyr. VI.523; Háromszék m. MNy. 
VI.366): topánka. 

8TILÁL : kémkedik (Érsekújvár Nyr. VII.332). 

STOMP: érc-zúzó [bányász mest.] (Szatmár 
m. Nagybánya vid. Nyr. XIV.238; Zalathna vid. 
Nyr. XIH.238). 

STOMPORÓ: vas-üllő, a melyre a vasat, 
mikor a túzbe viszik, ráütik, hogy lássák, jól 
tartja-e a fogó (kohászati mest) (Torockó Jankó 
J. Torda stb. 202). 

STÖMP: földbe vert karó, oszlop (Szolnok- 
Doboka m. Nyr. XVII.382). 



STÖMPÖLY, STEMPELY (estempe Udvar- 
hely m. Nyr. V.231 ; estempe Udvarhely m. 
Olasztelek Nyr. XV.336; estempej Székelyföld 
Tsz. [itt estempeg hiba]; Ferenczi János 1832; 
Háromszék m. MNy. V 1.356 ; éstémptj Háromszék 
m. Uzon Erdélyi Lajos ; Háromszék m. Dálnuk 
Márton Imre ; estempély Háromszék m. Kovászna 
Butyka Boldizsár; estempély [?] Háromszék m. 
Tsz. ; istempej 8zékelyföld Nyr. XXV.48 ; östömpó, 
östömpöj Kalotaszeg. Zsobok Melich János; 
stempdy Háromszék m. Tsz. 112a; stömpöj Szé- 
kelyföld Kriza ; stömpöly Borsod m. Nyr. XVIII. 
515; Zemplén m. Mád Nyr. V1.285; Tokaj Nyr. 
XXIV. 240): támasz tékul (pl. a mestergerenda 
alá) alkalmazott vendógoszlop. A pincébe eggy 
estempély kell, hanem a padló beszakad (Három- 
szék m. Kovászna Butyka Boldizsár). 

[8TBÁF]. 

stráf-szekér : nagy fuvaros-szekér (Kolozsvár 
Szinnyei József, Melich János). 

STRÁJPA (Zala m. Hetes Ethnographia VIII. 
97; Nógrád m. Rimóc Ethnographia IV.30; 
strajfa Cegléd Ilosvay Vilmos): istállóbeli választó- 
rúd (mely a lovakat eggymástól v. a tehenektől 
elválasztja). 

STRAPA: fáradság, vesződség. A lovainkak 
úgy leromlottak a sok strapába (Dráva mell. 
Kopács Nyr. XVI.432). Sok strapával él (Abaúj 
m. Beret Nyr. 111.523). Annyi a strapám, hogy 
meg se győzöm (Hegyalja Nyr. XXIV.479). 

STRAPÁCIÓ (terepácció Qöcsej, Nagy-Lengyel 
Nyr. X.191): L cv. Sok strapádéba került (Veszp- 
rém m. Szentgál Nyr. III.184); 2. baj, kelle- 
metlenség (Hont m. Nyr. VI.271). 

STRAPÁL: 1. fáradoz (Hegyalja Nyr. XXIV. 
479) ; 2. fáraszt. A szegény ember agyon strapája 
magát (Szatmár és Szabolcs m. Kovács Jenő). 

STRÁZSA (esterázsa Háromszék m. MNy. VI. 
356; estrázsa Háromszék m. Uzon Erdélyi La- 
jos; éstrázsa Palócság Nyr. XXI.362; isterázsa 
Veszprém m. Szentgál Nyr. 11.185; Baranya m. 
Ormányság Nyr. 11.131; Somogy m. Sándor 
József; Csurgó vid. Király Pál; isterázsomesXiér 
Győr m. Kis-Bajcs Nyr. VI. 186; sterázsa Szat- 
már m. Máté-Szalka és vid. Nyr. XXVI.497; 
trázsa Eszék vid. Nyr. VII.231. 278). 

STRÁZSÁL (éstrázsál Gömör m. Nyr. XXII. 
431 ; isterázsál Somogy m. Csurgó vid. Király 
Pál; isterázsáü Győr m. Kis-Bajcs Nyr. VI. 187; 
istrázsá Nógrád m. Rimóc Nyr. VI.273; trázsál 
Székesfehérvár Nyr. III.520). 

STRIMFLI (éstrimflyi Palócság Nyr. XXI.362; 
istirimfi Udvarhely m. Száldobos Nyr. IV.93; 
Csík-Szentkirály Nyr. VII.335; istirimfli Nagy- 
szalonta Nyr. XV.470 ; istirinfi Székelyföld Arany- 
Gyulai NGy. III.245; istirinfli Bihar m. Fugyi- 
Vásárhely Nyr. III.232; istrimfli Csongrád m. 
Arany-Gyulai NGy. 11.98; stimfli Abaúj m. Kal- 
már Elek; stirimfli Debrecen Nyr. IX. 163; 



431 



STRÓP- E 



suu BÚDUL 



481 



Hajdú-Szovát Nyr. \W1 17 I. strinfi HáromRiók 
m. Uion Erdélyi Lajos; trimfli Temesköz Kél 
mány L. Szeged népe II Bevetett XX. I.) 

8TRÓF (Kaszárnyai szó Nyr. VI.276; estróf 
Bukovina Nyr M mtctéa. 

[8TRÓFOL) 

inog strófol : megbüntet (Kaaiárnyai szó Nyr. 
VI.276; Bukovina Nyr. VI. 472). 

8TRÓZSÁK ( Kaszárnyai szó Nyr. 111.328; 
Székesfehérvár (kaszárnyai szó] Nyr. XVII.283; 
Érsekújvár Nyr. VII. 41 , t rózsák- [kaszárnyai szó] 
Nyr. VI.326): szalmazsák. 

8TRUMPÁNDLI : 1. katonák fejrevalójának 
álladzója (sturmband) [nép-etimológia] (Kaposvár 
Nyr. XII.381); 2. botos [?] (Érmellék Nyr. VÍ478). 

STRUZSÁL: dörzsölve lefejt (kukoricát a 
csövéről) (8zntmár m. Kapnikbánya és vid. NyK. 
U.87-H 

STUCLI (Pozsony m. Dudvág és Feketeviz 
mell. Ürményi László ; stich Csallóköz id. Sziny- 
nyei Józsefné; Érsekújvár Nyr. VI 1.41 ; tucli 
Vas m. 8orok mell. Nyr. XXII.144; tuszli Dunán- 
túl Sebestyén Gyula; Oyór m., Komárom m. 
Bódiss Jusztin; Komárom m. Ács id. Szinnyei 
Józsefné; Balaton mell. Horváth Zsigmond 
1839; Vas m. Kemenesalja Bódiss Jusztin; Vas 
m. Répoe-Sientgyörgy Nyr. XVIII.575) : 1. sticli, 
stucli, tucli, tuszli: kötött kézcsuklómelegitó 
(Pozsony m. Dudvág és Feketeviz mell. Ürmé- 
nyi László; Csallóköz id. Szinnyei Józsefné; 
Érsekújvár Nyr. V1I.41 ; Győr m., Komárom m., 
Vas m. Kemenesalja Bódiss Jusztin; Vas m. 
8orok mell. Nyr. XXII.144); 2. tuszli: kötött 
kesztyű, a melynek csak félig vannak meg az 
ujjai (Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839; 
Vas m. Répce-8zentgyörgy Nyr. XVIII.575; 
Zala m. Nemes- Vita Bódiss Jusztin) ; 8. tuszli : 
karmantyú, vadász-karmantyú (Dunántúl Sebes- 
tyén Gyula; Győr m., Komárom m., Vas ,m. 
Kemenesalja Bódiss Jusztin; Komárom m. Ács 
id. Szinnyei Józsefné); 4. tuszli: ügyefogyott 
(ember) (Gyór-Sz.-Márton Bódiss Jusztin). 

STUCHROSKOD DX: takarékoskodik (Bare m. 
Léva Czimmermann János). 

STUDENC: pörösködó, csalni akaró ember. 
Igen nagy studenc (Somogy m. Tarany Nyr. 
XV.44). 

8TUFA : 1. olyan kő, a melyen szabad arany 
van [bányász mest.] (Zalathna vid. Nyr. XIII. 
288); 2. szép alakban kristályosodott ásvány 
[bányász mest.] (Szatmár m. Nagybánya vid. 
Nyr. XIV.239). 

STYURC: rakodó-hely [bányász mest.] (Za- 
lathna vid. Nyr. XII 1.238). 

1. SUBA: [gúny.] újonc (Székesfehérvár (ka- 
szárnyai szó] Nyr. XVII.284; Hnl? [kaszárnyai 
szó] Nyr. XXVI.526). 



[1. 8UBA|. 

suba-fa: [tréf.] fasz (Szeged Csikós Márton). 

[•ubafásj. 

el-subafás: elver, eldönget, elpáhol 

ja két katona, ősziéig jaól elsuba fázta < I ! 
Bocs Nyr. \ \ 

8UBÁKOL: sopánkodik (Cegléd Ilosv:. 
mos). 

SUBELLA: [tréf.] suba (Szentes Nyr. \ I 

8UDÁML-IK: suhan (Erdóvidék TU 
Vadr. 517a) [vö. suraml-ik\. 

bé-sudámlik : .berohan* [? talán n] (Kr 

dővidék Tsz.). 

[SUDARASOD IK] 

ki-sudarasodik : kimarad vmiből, hoppon ma- 
rad (Orosháza Nyr. 1V.377). 

[BUDIT]. 

meg-sudit : 1. megsuhint (Háromszék m I 
falva Kiss Albert); 2. megüt, megsújt Egyik </ 
buffantó vasval, másik egy bolond hojszu-forma 
vasval ugy megsudita és fui hogy nun 

a vajnokomon a pilattja (Székelyföld Nyr. XIII. 
509. 510); 3. megrándít, megrúg(-ja a fejsze 
v. a bot az ütő kezét, mikor nem talál) (Udvar- 
hely m. Vadr.). 

[SUDRÁL]. 

el-sudrál : elhamarkodva, szeleskedve csinál 
vmit; szeleskedéssel, hebehurgyasággal, liamar- 
kodással elront (Kassa vid. Nyr. XVII.238; I 
vács Ferenc) [vö. el-sedrél\. 

1. SUDRI, SODRI: szeles, hebehurgya, el- 
hamarkodó, meggondolatlan. Sudri bolond (1 
romszék m. Uzon Erdélyi Lajos) [vö. sedre)] 

2. SUDRI : fonóházi berekesztő mulatság (Vas 
m. Pálfa Nyr. XXVI.479). 

SÜDREBUNKÓ: [tréf.] fasz (Tokaj Nyr. XXIV. 
240). 

1. SUDRIMANKÓ: -v (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

2. SUDRIMANKÓ: 1. kicsinyre, rövidre, 
szűkre szabott fölső ruha; 2. ügyetlen, haszna- 
vehetetlen eszköz (Szatmár m. Nagybánya N 

XIV. 573). 

SUDÜCKOD-IK (suduc konnyi) : hízeleg (1 
egyháza Nyr. V.130). 

[8ÚDÜL]. 

föl-súdúl, fö-súdul: fölnő, fölcseperedik (gye- 
rek, suhanc), magasra emelkedik (a nap). Ugyan 
fösúdult ez a gyerök ! Fösűdult már a n 
jól fblsúdult a nap (Kis-Kún-Halaa Nyr. XXIII 
239. 574) 






SUFRI-8UGDÓD-1K 



SUGD08-8UHANCÁR 



434 



8UFRI : új bor, karcoe, vinkó, lőre 
Kunság Kirnnach Ödön; Tiszafüred Nyr. XXVI. 
430). 

SÚG (csug Udvarhely m. Homoród vid., Csik 
m. Vadr.; csúg Palócság Nyr. XX1.314; XXII.33; 
Ssék Kiss Mihály; Csik m. MNy. V1.870; 

becsúg Gömör m. A.-Hangony Nyr. XIX.331): 
1. sistereg (a nedves fa, mikor ég); 2. suhog 
(a vékony vessső) ; 3. sunyik (Csallóköz Erdélyi 
Pál). 

meg-súg (a vii a kavicson, a hol a folyó se- 
kély, de sebes folyású] (Szókely-Keresztúr Her- 
mán O. Halássat K. 826b) (vö. súgás, súgő\. 

SUGÁR, SUDÁR (sudarléc Csallóköz Csap- 
lár Benedek; sudár Kis -Kun- Halas Nyr. 
3QV.429; Kecskemét Nyr. XIX.46): L sugár: 
hosszú szőrszál. Ló-sugár, tehén-sugár, csacsi- 
sugár (Hódmezó-Vásárhely és Orosháza vid. 
Gabányi Endre); 2. sudár: a kútgémról leföggó 
rúd, a melynek a végére a vödör van akasztva 
iton mell. Tsz. ; Vas, Somogy, Baranya m. 
Király Pál); 3. sudár, sudár, sugár: az ostor 
végére kötött, lószőrből, tehén- v. ökörfarkszőr- 
ból v. selyemből való vékony fonadék (suhogó, 
pattogtató) (Pehér m. Boglár, Komárom, Vas, So- 
mogy, Baranya m. Király Pál; Balaton mell. 
Tas.; Nvr. XXV.313; Vas m. Répce-8z.-György 
01.575; Pápa Nyr. XVI.576; Kis-Kún- 
Halas Nyr. XIV.429; XV.381 ; Kecskemét Nyr. 
\.46; [sugár] Zemplén m. Szürnyeg Nyr. X. 
324); 4. sudár: hosszú és egyenes, szálas. 
Sudár szarvú ökör v. tehén (Komárom m., Vas 
m. Király Pál). Sudár jegenyefa (Abauj-Torna, 
Gömör, Borsod, Zemplén, Szabolcs m. Király 
Pál). Szép sudár növésű legény ez a Danyi (He- 
ves, Borsod, Abaúj m. Király Pál). 

sudár-fa: a kútgémról lefüggő rúd, a mely- 
nek a végére a vödör van akasztva (Fehér m. 
Nyr. XI.228; Fehér m. Boglár, Somogy m. 
Szenna Király Pál). 

sudar-lóc: v (Csallóköz Csaplár Benedek). 

8UGÁRITÓ : vessző, a melynek kihegyezett 
végére a gyerekek almát v. agyaggolyót szúr- 
nak, s aztán megcsóválván elhajítják (Szatmár 
m. Nyr. XI.285). 

[SÚGÁROL]. 

meg-súgárol: megsúg, megsugall. Én istenem, 
súgárold meg, hogy a tejes kásába kell-e só! 
Mintha az isten súgárolta vóna meg, nem menék 
el, 8 be jó lón! (Székelyföld Fejér József)- 

SÚGÁS: sekély, de sebes folyású hely a fo- 
lyóban (Székelyföld Tsz. 334b). 

SUGATAG : uszadékfa (Duna-hordta fatuskó, 
fatönk, a milyeneket a viz itt-ott a kanyarodá- 
soknál lerak) (Csallóköz Csaplár Benedek). 

[SUGDÖD-IK1, CSUGDÓDIK: BUgdosÓdik 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

■mnmi i mastas tajuótab u. 



(csugdosódaak Székelyföld 



SUGDOS (csugdos Székelyföld Kiss Mihály; 
Udvarhely m. Homoród vid. Vadr. 494b; csúg- 
dos Csik m. MNy. VI.370 ; suddos Borsod és 
Gömör m. Király Pál). 

eugdoB-bugdos : sugdosódik (Félegyháza Nyr. 
VI.43; Szilágy-Somlyó Nyr. XVI.287). 

(SUGDOSÓ], CSUGDOSÓ : híreúgó, hírter- 
jesztő (Székelyföld Kiss Mihály). 

SUGDOSÓDIK 
Kíbs Mihály). 

1. SÚGÓ, SÚGÓ (Csallóköz Csaplár Benedek, 
Erdélyi Pál; Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVI. 140; 
Székelyföld Tsz.; Kiss Mihály; Hermán 0. 
Halászat K.; Udvarhely m. Nyr. 1.136; IV.371 ; 
Háromszék m. Nyr. 1.136; Vadr.; Gyórffy 
Iván; Csik m. Nyr. 1.136; suga Udvarhely m. 
Székely-Keresztiir Hermán 0. Halászat K. ; 
Háromszék m. MNy. VI.348; Gyórffy Iván): 1. 
súgó : sisteregve égő. Súgó fa (Csallóköz Erdélyi 
Pál); 2. súgó: folyóparti szakadék, bevágás, 
öblöcske, a melyben a viz súg (Csallóköz Erdé- 
lyi Pál); 3. suga, súgó, súgó: sekély, de sebes 
folyású hely a folyóban (Székelyföld Tsz. ; Her- 
mán 0. Halászat K.; Kiss Mihály; Udvarhely 
m. Nyr. 1.136; 1V.371 ; Székely-Keresztúr Her- 
mán O. Halászat K. ; Háromszék m. MNy. VI. 
348; Nyr. 1.136; Vadr.; Gyórffy Iván; Csik m. 
Nyr. 1.136); 4. súgó, súgó: uszadékfa (Duna- 
hordta fatuskó, fatönk, a milyeneket a viz itt- 
ott a kanyarodásoknál lerak) Csallóköz Csaplár 
Benedek; Csallóköz, Bacsfa Nyr. XVI.140); 5. 
súgó : sunyó [az ú. n. opasz- játékban] (Csallóköz 
Erdélyi Pál). 

2. SÚGÓ, SÚGÓ: csupa, merő, puszta. Súgó 
szalmával v. kóréval tartja a marhát (Háromszék 
m. Vadr. 516b). Egyebet nem ittam súgó víznél. 
Ma nem ettem, csupa súgó kegyeret [hiba eh.: 
kenyeret] (Háromszék m. Vadr. 554). Ez a gatya 
csupa súgó rongy (Székelyföld Nyr. XXII. 133) 
[vö. 2. suhogó]. 

3. SÚGÓ: vaddisznó malaca (Veszprém Tol- 
nai Vilmos). 

SUGÓS : vmiféle labdajáték (Somogy m. Szobb 
Ethnographia in. 128). 

SÚGÓZ, SUGÓZ: uszadékfát fog ki (a Duná- 
ból kézzel v. csáklyával) (Csallóköz Nyr. 1.332). 
Hol az ura, szomszédasszony? — Oda vansúgózni 
(Csallóköz Király Pál). 

SUGTON : suttyomban (Háromszék m. Gyórffy 
Iván). 

SUHADÉR: siheder (Palócság Ethnographia 
III ..".57; Mátra vid. Nyr. XXU.335). 

SUHAGÓ: rossz vaskő, a melyben csillogó 
fehér szemek vannak [bányász mest.] (Torockó 
Jankó J. Torda stb. 202). 

SUHANCÁR (suhoncár Udvarhely m. Vadr.): 
1. suhanc, siheder (Tolna m. Tsz. ; Cegléd Ilos- 

28 



m 



SUÜANCÁKoD IK srilll'o 



8UHOO-8UHM 



m 



vay Vilmos; Kis-Kún-Halas Nyr. XV.881 ; 8ze- 

Sd Nvr. II :i78 ; Hegyalja Kassai J. Szókönyv 
205; IV.385; Székelyföld Tri.; Udvarhely m. 
Vadr.); 2. vékouy, sugár (SzékHyMd Tol) 

SUHANCÁRODIX (suhancárodni) : vékonyo- 
dik (Szi-kfivfuld Tai.) 

(8UHANT]. 

(Szólások). Suhancsék kend a levesre: vesaen 
bele iairh:iu pirított vöröshagymát (Szeged vid. 
Nyr. IV.:U). 

SUHANTÉK: leven étkeknek vékony, ritka 
rántása (Stéged Tss.) 

SUHAR: kopárosság (Siókelyföld Kiss Mihály). 

1 SUHARC: 1. kopárosság, kopár kassáló 

(8zékelyl Mihály); 2. megkórósult pur- 

lag (Székelyföld 'iák Háromszék m. 

S. asszú roncsolékos puszta erdei hely 

(Székelyföld Kiss Mihály ; Háromszék m. Vadr.) 

2. 8ÜHARC: 1. suhogó vessző, natrv vessző, 
husáng (8zolnok-Doboka m. Nyr. XVI1.382; 
8zolnok-Doboka m. Domokos Nyr. XI .89); 2. 
vékony és éles levelű sásféle (siska) (Beregszász 
vid. Király Pál). 

SUHARCOS : kopár. Sukarcos kely (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

SUHATAG: pózna, dorong, husáng (Balaton 
mell. Tsz.; Nyr. VII.351) [vö. csiatag]. 

1. 8UHÉ : suhogó eső (Székelyföld Kriza). 

2. SUHÉ: suhanc (Arad m. Pécska Kálmány 
L. Szeged népe 1.213). Suhé legény. Van a Urá- 
nak két suhé fia ; az eggyik olyan 14 — 15, a másik 
18 esztendős (Bihar m. Hosszú-Pályi Király Pál). 

SüHI: ellopták! (Székelyföld Kiss Mihály) 
(vö. suhint]. 

8UHÍKOL : sápítoz, sopánkodik (Kis-Kún- 
Halas Kovács Kálmán). 

SUHINT : lop, csen, sikkaszt (Székelyföld 
NvK. X.336). Jól tud suhintani (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

el-euhint: 1. gyorsan elmos. Suhincsd el ezt 
a kis edényt, aztán menjünk (Kassa vid. Nyr. 
XVII.285); 2. ellop, elcsen, elsikkaszt (Három- 
szék m. Vadr. 497a). Elsuhintá a dohányomot. 
Hogy Un képes ott enyi szem elöl elsuhintani! 
(8zékelyfóld Kiss Mihály). 

SUHINTOTT: hamarosan készült. Suhintott 
étel (pl. rántott tojás, pirított leves stb. eff.) 
(Cegléd Ilosvay Vilmos). Suhintott leves : a mtlv- 
hez rántást sem csinálnak (Szalon ta Nyr. XIII. 
428; XX.428). 

SUHÍTÓ: vékony káka, árva káka, béka- 
szittyó, béka-sás (szalmaszál vékonyságú, eggy 
méter magasra is megnövő, teljesen sima, cso- 



mótlan, i: inbölyú szárú aásf él« ■ 

szárítva szóllókötözesre használnak) juucuh 

efTusus) (Vas in. Kemenesalja Tss.) (vö. csuhu] 

SUHOG: 1. |a forrni kezdő, forrásban levő 
viz) (Hol? Tsz.). A trtz má suhog (Ceglt- <i 
Vilmos); 2. zúgva foly v. omlik !<• (a 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

1. SUHOGÓ: 1. vékony, hajlós vessző (Szé- 
kelyföld NyK .romszék 
m. Krdólyi Lajos; Háromszék m. Lécfalva 1 
Albert). Vágtam egy jó suhogót. Elment fi 
suhogót hozni gúzsnak (Bereg-Kákos ( 
Károly); 2. hosszú, vékony ostor fTotni m. 
Tsz. ; Cegléd Ilosvay Vilmos; Zemplén dl 
nyeg Nyr. X..TJ4); 3. ostorhegy (Szeged Tsz.) 

2. SUHOGÓ: csupa, merő, puszta. Suhogó 
inával v. kóréval tartja a marhát. Tiszta 

csupa suhogó vízzel él (Háromszék m Vadr.) [vö. 
2. súgó\. 

, SUHOL: 1. súrol, sikárol (Palócság Csá 
Árpád; (iünnir m. Nyr. XVIII.45fJ). A szoba 
\>a\lőját suholja (Nógrád m. Szécsény Kálmán 
Sándor); 2. vakar. Suholhatod osztang a fejedet 
(Gömör DL Majom Nyr. XXII.572). 

el-suhol: elsúrol, elhorzsol. Bőr se volt az 
egy oldalán, úgy elsuholta a föld (Palócság Nyr. 
XX 1.46). 

fel-suhol: fölsúrol. Suhold fel a padot ! (Rima- 
szombat Nyr. XVI 1.574). 

SUHOTOL: suhog. Valami suhotol a bokorba 
(Székelyföld Kiss Mihály). 

SUHOTOLÁS: suhogás (Székelyföld Kiss Mi 
hály). 

SÚJT, SÚJT {só j tani Háromszék m. M 
VI ,',48; Vadr.; GyórflTy Iván). 

ki-sújt, ki-sujt: kisöpör. Sújtod ki egy kitté 
ezt a szobát, nagyon szemetes már (Csallóköz 
Csaplár Benedek) m a pitart (Bars dl 

Garam-Lök Nyr. XXVI. 137). 

meg-sujt: rávátr, ráhúz. ráüt. Megsújtott (Hol? 
Tsz.). Úgy megsujtlak evei a pácával, hogy sohase 
íl ojant (Marosvásárhely Nyr. XV.239). 

rea-sujt: na (Háromszék m. Kiss Miha 

SUJTÁS (sútás Borsod m. Ethnographia VII.81). 

SUJTÁZ: horgászik, horoggal halászik (Zala 
m. Ssepezd Nyr. XVI1.284). 

|SUJTI). 

sujti-verés: vesszővel verés (Kalotasz 

XVII.47). 

SÚJTÓ: kútgém (Csallóköz Csaplár Benőd- 
Pozsony m. Taksony Nyr. XV.!90)fY». kút-sujtő], 

8UJTOGÁL: dobál (Borsod B 
Schröder Gyuláné). 



437 



SUJTÓS— SULPÓ 



8ULY-8ULYOK 



Itt 



SUJTÓS, SÓJTÓS (sajtos Háromszék m. MNy. 
>48; Vadr. 516b): 1. sajtos, sujtás: súlyos 
ütésú, erős (ütés, csapás) (Dunántúl Bódiss Jusz- 
mi; Háromszék m. MNy. VI.348; Vadr. 516b); 
2. sujtás: drága (Győr ra. Bódiss Jusitín). Ha 
mé~g nem egyesül ki, fisiárist keli foganni. Ap 
pedik sujtás (Baranya m. Ormányság Nyr. VIII.47). 

SUK (Siatmár m. Kapnikbánya és vid. NyK. 

79; Gyórffy Iván; csuk Szilágy m. Nyr. IX. 

: sug, sugtú Szatmár m. Nagybánya Nvr. 

■lsó-Bánya Nyr. X\ 1*471; Hnjdu 

Nagy Sándor; sií^ni Székelyföld Kiss Mihály): 

1. sug, suk: dob, lük (Szatmár m. Nagybánya 

t; Kapnikbánya és vid. NyK. 11.379; 

Gyórffy Iván); 2. csuk: döf, szúr (Szilágy m. 

alája-súg: alája lop (csirkét a kotlónak v. a 
kappannak, idegen szopós malacot a megmala- 
cozott disznónak, idegen bárányt a bárányos 
juhnak) (Székelyföld Kiss Mihály). 

ki sug, ki-csuk: L ki-sug: kidob (Szatmár m. 
Fölső-Bánya Hajdú Nagy Sándor). Míkó villám 
üt a házba, kést kell súgni ki az ablakon, hogy 
a villám utánna menyen (Szatmár m. Fölső-Bánya 
I 471); 2. ki-csuk: kidöf, kiszúr. Az ökör 
szinte kicsukta a kőjök szemit (Szilágy in. Nyr. 

mfig-csuk: megszúr. A tövisk megcsukta a 
lábam (Szilágy m. Nyr. IX. 182). 

SUKDÁL, SUGDÁL: dobál, hajigál (Szatmár 
m. Nagybánya Nyr. IX.138; XIV.573). 

[SUKDOS], CSUKDOS : döfölget, szurkál (Szi- 
lágy m. Nyr. IX. 182). 

SUKK (csukk Palócság Nyr. XXII.33): láb 

(Veszprém m. Szentgál Nyr. III.184; 

Palócság Nyr XXin.94; Debrecen Nyr. XI.477). 

SÜLI (Szatmár m. Adorján Nyr. X.431; sulii 
Tokaj Nyr. XXIV.240): alattomos, sunyi. 

SULLOG : lassan megy, sompolyog, lopva jár, 
alattomosan kullog (Kis-Kún-Halas Nyr. XV.381 ; 
Szatmár vid. Tsz.; Beregszász Nyr. XXVI.523) 
suüankod-ik, suüong\. 

Iel]-sullog: szégyenkezve elkullog, elsompo- 
lyog (8zatmár m. Nagybánya Nyr. XIV. 57:5; itt 
ikül, de ez nyilván hozzáértendő). 

SULLÓKÁL: lassan jár (Kisújszállás Nyr. 
XXI. 144. 335). 

8DLLONG 
Nyr. n.276). 



sullog (Szatmár m. Kapnik vid. ? 



[SÜLLONGOL; vö. csullankod-ik\. 

ki-sullongol : kisompolyog (Szatmár m. Kap- 
nik vid. Nyr. 11.235). 

SULPÓ: kamasz (Sárospatak és Sátoralja- 
újhely vid. Nyr. XXV.431). 



1. SÚLY (smj, suj, súly): vizi dió, visi gesz- 
tenye (trapa natans) (Dunántúl Nyr. V.228; Bala- 
ton mell. Földrajzi Közi. 1SÍ>4. 77; Dráva mell. 
VI.43; Baranya m. Kassai J. Szókönyv 
1.437; 11.298; IV.337; Közép-Baranya Nyr. IV 
237; Baranya m. Csúza Nyr. XVII1.382) (vö. 
súlyom]. 

[2. SÜLY, SÜLY]. 

[Szólások). Rettenetesen a sujján fogta [a beteg- 
ség]: nagy beteg volt (Csanád m. Makó N\r. 
XXVI.T2H). Snján fogja a hideg: erősen rázza 
za-Dob Nyr. XXV.331). Tettnap is beteg volt, 
de még nem fokta a baj ojjan sújján (Tisza-Dob 
Nyr. XXIV.332). Siess haza, mert az anyánk a 
súlyán van, tüdőgyuladásban és májdaganatban 
van (Kecskemét [parasztleány levelében) Simo- 
nyi Zsigmond). 

[STTLYAL]. 

föl-súlyai : fölemel, fölsegít (terhet). Fölsújja- 
ták a pucináját: hátára segítették a poggyászát 
(Dunántúl Nyr. V.264). 

[SULYHOSOD-IK). 

mőg-sulyhosodik : megsúlyosodik. Mé nem 
sulyhosodik [a lúd], pegy mán három hetyi, hogy 
tömjük (Nógrád m. Patak Nyr. VIII.560). 

SULYKOL {súkol Mátra vid. Nyr. XX 11.335). 

SULYL-IK (sujl-ik): súlyosodik, nehezedik 
(Háromszék m. MNy. VI.357; Vadr.; GyórfTy 
Iván). 

[Szólások]. Rajta sulyl-ik: reánehezedik, az 6 
vállát nyomja (Háromszék m. MNy. VI.340). 
Rajta sulylik minden házi gond (Székelyföld Csap- 
lár Benedek). 

meg-sulylik: megsúlyosodik (Háromszék m. 
MNy. VI.340). Megsulylott neki az állapota (Szé- 
kelyföld Csaplár Benedek). 



: nehézkedik (Heves m. 
ránehezkedik (Heves m. 



SULLYONKOD-IK 
Bocs Nyr. XII.332). 

rá-sullyonkodik : 
Bocs Nyr. X1I.332). 

SULYOGAT: latolgat, méreget (Székelyföld 
Csaplár Benedek). 

1. SULYOK {sujakbot Aranyosszék Jankó J. 
Torda atb. 138; suk Vas m. Óreég Nyr. VII 
Göcsej Nyr. XIII.498; Göcsej, Résznek Nvr. XII. 
189; Zala m. Hetes Ethnographia VIII.94; súk 
Göcsej MNy. 11.416; Pest m. Kassai •?. Szókönyv 
186; Mátra vid. Nyr. XXII.335; Nógrád m. 
Szirák vid. Békássy Sándor; Ipoly völgye, Kő- 
vár vid. Nyr. XVI.574 ; sukk Zala m. Alsó-Leiidva 
vid. Nyr. XIII.332). — Sulyok, sujok : mángorlófa 
(Pest m. Kimnach Ödön; Cegléd Ilosvay Vilmos). 

sujak-bot: fakalapács, a mellyel a vastag fa 
elhasitásánál a baltára v. az ékre ráütnek (Ara- 
nyosszék Jankó J. Torda stb. 138). 



m 



Sl'LYOK-SUNIU 



SUNDA-SUNYI 






2. SULYOK: kukorica-csutka (Bars in. Léva 
Ciimmermann János). 

SÚLYOM (sujom): viii dió, vizi geaitenye 
(tmpa nataus) (Cegléd Ilosvay Vilmos; Hegyalja 
Kas* 11.298; Bodrogköi 

V.,- Hol? Tsz.) |vö. 1. súly]. 

SULYOSL-IK : súlyosodik, nehezedik (Székely- 
föld Csaplár Benedek). 

SUM AOOL (sumagó, sumaijul): 1. sunyiskodik, 
alattomoskodik, kétssinúsködik (Baran\a m. 
Sellye Zalai MiluUy); 2. bambán, szótlanul ul. 
mogorván hallgat (Somogy m. Visnye Nyr. XVII. 
884; Baranya m. Ibafa Nyr. XX. 287) [vö. su- 
mákot, sümmög]. 

SUMÁK: 1. sunyi, alattomos, kétszinúsködő, 
gyanús sserepet játsió, titokszerú, sötét tekin- 
tetű (ember) (Dunántúl Bódiss Jusztin; Somogy 
m. Szóke-Dencs Nyr. III.231); 2. konokul hall- 
gató (Dunántúl Bódiss Jusztin) ; 8. ostoba, tudat- 
lan (Göcsej Tsz.); 4. bolond (Zala m. Czimmer- 
mann János). 

SUMÁKOL: 1. félig-meddig alszik, pislog 
(Keszthely vid. Horváth György; Somogy m. 
Nyr. XX.430) ; 2. lapit, fülel (Sümeg vid. Nógrádi 
J. A sümegvid. nyelvjárás 25); 3. sunyiskodik, 
alattomoskodik, kétszinúsködik (Dunántúl Bódiss 
Jusztin; Somogy m. Balaton mell. Nyr. XVI. 
477); 4. konokul hallgat (Dunántúl Bódiss Jusz- 
tin) [vö. sumagol, sumókol]. 

SUMÁR: fúz- v. nyárfa-bokrok, melyek a 
partokon a vizhordta iszapban vízhordta gallyak- 
ból nőnek (Szeged Csaplár Benedek). 

sumár-erdö : fiatal fúz- v. nyárfa-erdó, a mely- 
nek fái vizhordta gallyakból nőttek (Szeged 
Csaplár Benedek). 

(SUMMA]. 

(Szólások]. Summára adni: eggyre-másra adni. 
Summára 16 pengőjével adtuk az életet (Zemplén 
m. Bodrog-Szerdahely és vid. Nyr. XXII.479). 

SUMMOG: szid (?] (Székelyföld Nyr. V.424). 

SUMÓKOL: settenkedik. Sumákotok, mint a 
macska a forró kása korú (Baranya m. Ormány- 
ság Nyr. IX.286) [vö. sumákol\. 

1. SUNDA (Hajdú-Hadház Nyr. IX.524; Szat- 
már m. Nyr. XI.286; Nagy Elemér; Szatmár, 
Szabolcs, Ugocsa m. Nyr. IX.184; Szabolcs m. 
Besenyőd Nyr. XII. 143; Szabolcs m. Büd-Sz.- 
Mihály Nyr. XXVI.430; Hegyalja Kassai J. Szó- 
könyv IV. 337; Zemplén m. Szürnyeg Nyr. XIII. 
48; Bodrogköz Tsz.; Kársa Ferenc; Beregszász 
Nyr. XXVI.523; Erdély Kassai J. 8zókönyv IV 
337; Csaplár Benedek; Háromszék m. Erdélyi 
Lajos, Győrffy Iván; csunda Pozsony m. Kassai 
Szókönyv IV.337; Debrecen Nyr. VII. 138; 
XXI.477; Székelyföld Tsz.; Köváry László 1842 ; 
Szolnok-Doboka m. Domokos Nyr. IX.427): ősa- 
nya, csúf, utálatos, ocsmány, förtelmes. 



(2. SUNDA ]. 

Bunda-bunda: csalfa, ingyenélő (Székelyföld 
Thz.) (vö. sundám-bunddm]. 

(8UNDÁL-BUNDAL]. 

elsundál-bundál: csalással, alattomosan ma- 
gához kanárit Elsundálta-bundálta a pénzt (Csik 
m. Nyr. XXV.376). 

SUNDÁM-BUNDÁM (sundán-hundán Szolnok- 
Doboka ni Apa-Nagyfalu Nyr, Xlll.:'.77. 
tomosan, titkon, hamissággal (Szolnok-Doboka 
m. Apa-Nagyfalu Nyr. XIII.377). Sundám-bundám 

■ízn\ vid. Nyr. VI.288 . 
valamit az embertől akar nyerni, ne úgy sun<l 
bundám akarjik jutni valamihez (Szilágy-Somlyó 
Nyr. XVI.287). Per sundám-bundám: c* (pl. sze- 
rezni) (Székelyföld Tsz. 335b), 2. könnyedón 
(Hol? Nyr. IV.318). Per sundám-bundám: ^ Per 
sundám-bundám vette az égisz dogot. Per sundám- 
bundám nekiment, mintha az övé vőna a din 
(Szatmár m. Nagybánya Nyr. X.384); 8. ingyen 
(Háromszék m. Lisznyó Kese Dénes). 

[SUNDASÁG], CSUNDASÁG: csúnyaság, un- 
dokság, ocsmányság, fertelmesség (Székelyföld 
Kiss Mihály; vö. Tsz. 57a). 

[SUNDÍT], CSUNDÍT: csunyít (Debrecen Nyr. 
XXI.477). 

SUNTOBOG: sompolyog (Székelyföld Andrássy 
Antal 1843) [vö. sintereg, sündörög]. 

SUNUB: picsa (Ipoly völgye, Kővár vid. Nyr. 

XVI.574). 

SUNY[-IK]: 1. húnyik (bújósdi játékban a 
kereső, míg a többiek elbújnak) (Csallóköz, Arak 
Nyr. X.382); 2. elbúvik (a bújósdit játszó). 
Ereggyetek sunyni, gyerekek, majd én megkereslek 
(Csallóköz, Csaplár Benedek) [vö. szuny-ik]. 

el-sunyik : elbúvik (a bújósdit játszó). Gyertek 
gyerekek bújósdit játézanyi ; sunnyatok el akár- 
hová, majd én megtalállak (Csallóköz Csaplár 
Benedek). 

le-sunyik: lekonyul (Háromszék m. MNy. VI. 
338) [vö. szonnyad]. 

meg-suny. Megsunyja magát: meghúzza ma- 
gát, meglapul. A nyúl megsunyta magát (Három- 
| szék m. Vadr.). 

össze- v. össse-suny. Össze- v. ésszesunyja 
magát: összehúzza magát, összekucorodik (Há- 
| romszék m. MNy. VI.344; Vadr.). 

1. SUNYA: balog, balkezes (Kecskemét Nyr. 
i82; Nagy-Kúnság Nyr. 11.326) (vö. senye]. 

2. SUNYA: konyafülú. Sunya disznó (Pest m. 
Fábián Gábor 1839). 

8UNYÁSZ: alattomos, ravasz (Háromszék m. 
i Vadr.). 

SUNYI (sunnyi Székelyföld Tsz.): 1. szem- 
öldökét a szemére rántó (Vas in. Kemenesalja 



441 



Bt NYISK0D-IK-8UPÁK0L 



BUPÁL-8UPETLI 



449 



Tsz.); 2. kancsal (Pannonhalma Nyr. XII. 188; 
Alföld Nyr. 11.425); 8. alattomos, ravasz, tette- 
tett alázatos (Fehér m. Nyr. X.188; Palócság 

.11.79; Érsekújvár Nyr. VII.41 ; Bars m. 
XVin.384; Nógrád m. Nyr. IV.425; Nagy- 
Kúnság Nyr. XV 1.475; Cegléd Üosvay VUmos; 
Debrecen Hajdú Nagy Sándor; Szatmár m. Nagy- 
bánya Nyr. IX.567; XIV.573; Székelyföld Tas.; 
ráasy Antal 1843; Udvarhely m. Fehér-Nyikó 

. r. XVII.86; Háromszék m. Uson Erdélyi 
Lajos; Szolnok-Doboka m. Apa-Nagyfalu Nyr. 
XII .429); 4. lomha (Ssatmár m. Nagybánya Nyr. 
XIV.573) (vö. szunyi]. 

8TJNYISKOD-IK : alattomoskodik (Háromszék 
m. Uson Erdélyi Lajos). 

SUNNYÁLKOD IK : x (Szatmár vid. Nagy 
Elemér). 

SÜNNYASZKOD-IK : N (Háromszék m. Vadr. 
517a). 

[SÜNNYASZTJ. 

le-sunnyasst : lekonyít, leereszt (Háromszék 
m. MNy. VI.338; Vadr.)- Lesunnyasztotta a fejét 
(a fülét, a farkát) (Székelyföld Kiss Mihály). 

SUNNYOG (Balaton mell. Tsz.; Vas és Zala 
m. Bódis8 Jusztin ; Szatmár m. Kapuik vid. Nyr. 
IIJTti: Székelyföld Tsz.; Fejér József; Udvar- 
hely m. Teleki Endre; Háromszék m. Szörcse 
Péter 8. ; sunnogni Oyőr m. Tsz. ; súnyog Kapuik 
vid. Nyr. 11.276; szunnyog Szatmár m. Nagybánya 
Nyr. XI\'.573): L. sunnog, sunnyog: hunyorgat 
(Gyór m., Balaton mell. Tsz.; Vas és Zala m. 
Bódiss Jusztin); 2. sunnyog, súnyog, szunnyog: 
alattomosan leselkedve sompolyog, ólálkodva 
kullog, lopódzik (Szatmár m. Kapnik vid. Nyr. 
11.276; Nagybánya Nyr. XIV.573; Székelyföld 
Tsz.; Udvarhely m. Teleki Endre); 3. sunnyog: 
vki körül settenkedve, sompolyogva kér vmit 
(Székelyföld Fejér József; Háromszék m. 8zörcse 
Péter S.) ; 4. suttog (Háromszék m. Lécfalva 
Kiss Albert) [vö. csummog, 1. sünnyög]. 

el-sunnyog: elsompolyog (Székelyföld Kiss 
Mihály). 

SUNNYOGÓ. Sunnyogó nap: majd felhős, 
majd verőfényes (mikor a nap ,bujkáP). Sunnyogó 
idő: minduntalan esőre álló idő (Csallóköz Csap- 
lár Benedek). 

BUNYÓRA: bújósdi (Csallóköz Csaplár Be- 
nedek). 

SüNYORGAT: hunyorgat (Dunántúl Bódiss 
Jusztin; Balaton mell. Horváth Zsigmond 1839). 

SUNYORI: hunyorgós szemű (Repce mell. 
Nemes-Viss Nyr. XVII.336) (vö. kunyori\. 

SUNYOROG: hunyorgat (Dunántúl Bódiss 
Jusztin). 

SUPÁKOL, 8UPÁTOL (supákol, megsupákol 
Komárom m. Czimmermann János; Alföld Nyr. 



XV.236; Háromszék m. MNy. VI.348; Vadr.; 
Győrflry Iván; Csík-Várdótfalva Péter János; 
supátol, elsupátol, megsupátol Pest m. Czimmer- 
mann János; Szilágy m. Lecsmér Kerekes Ernő; 
Háromszék m. Vadr. 425. 517a): páhol, dönget 

el-snpátol: elpáhol (Székelyföld Kiss Mihály). 
Megcsípi ót s jól elsupátojja (Háromszék m. Vadr. 
425). 

meg-supákol, meg-supátol: elpáhol, eldönget, 
megrak (Szilágy m. Lecsmér Kerekes Ernő; 
Csik-Várdótfalva Péter János). Láss a dologhoz, 
mert majd megsupákoüak ! (Alföld Nyr. XV.236). 

SUPÁL (supal, elsúpaltam |?) Szolnok-Doboka 
m. Domokos Nyr. XI.39; supál, megsupál Pest m. 
Czimmermann János; Székelyföld Gyórffy Iván; 
Háromszék m. Vadr.; Csík m. MNy. VI.376): 
páhol, dönget (vö. hupál, zupái, zsupál\. 

el-supál: eldönget, elver. Úgy elsúpaltam (így !), 
hogy csak ajan kell (Szolnok-Doboka m. Domokos 
Nyr. XI.39). 

megsupál: elpáhol, eldönget, megrak (Szé- 
kelyföld Győrfify Iván). 

[SUPÉLLÁL]. 

be-supellál : befüggönyöz. Ne supellád úgy be 
azt az ablakot (Komárom m. Nyr. XXIV.578). 

SUPÉR (Komárom Nyr. VU.282; suptr Sze- 
ged Ferenczi János; supper Hont m. Horvát 
József 1843): hajóács. 

suppel-láda: hajóácsok szerszámtartó ládája 
(Török-Becse Nyr. IX.93). 

[SUPfJRCUL; vö. sipircül\. 

ki-supércul: kilódul, kiröpül (a kit kidobnak) 
(Baranya m. Ibafa Nyr. XX.46). 

SUPERLÁT (Kecskemét vid. Nyr. XXIV.578 ; 
supéllát Hont m. Nyr. VI.271; superlát Három- 
szék m. MNy. VI.356): 1. supéllát, superlát: 
mennyezet, a mely alatt a pap a szentséget viszi 
(Kecskemét vid. Nyr. XXIV.578; Hont m. Nyr. 
VI.271); 2. superlát: ágymennyezet (Háromszék 
m. MNy. VI.356). 

(SUPÉRLÁTOS], SUFELLÁTOS: mennyeze- 
tes. Supeüátos ágy (Tisza-Dob Nyr. XX.576). 

SUPÉROL: a ladik deszkáinak összeeresz- 
tésénél hagyott réseket mohával betömi s a 
mohát fa-szíjjal odaerősíti (Dráva mell. Nyr. 
VI.43). 

meg-supSrol : k . Mos még a csiklimet akarom 
mégfesteni, ha má még va superollal (Eszék vid. 
Nyr. VIII. 180). Várd még a esiklit, a közepet is 
supéród még (Eszék vid. Nyr. VHI.373). Ma még- 
supéroli a csiklimet a majsztor (Dráva mell. Ko- 
pács Nyr. XVII.44). 

SUPÉTLI, SUPÉDLI: az ágy alá betolható, 

kerekeken járó gyermek-fekvőhely (Vas m. 

net-Gencs Nyr. XXVI.126; Pekovits Sándor). 



m 



SUPOG-SUPKIKAI. 



8UPRIKÁL-8URGYÉ 



1 SUPOO: pufo& Úgy ütte hóiba, hogy ugyan 
supogott belé (Síék. iMnM Kiss Mihály) \\ö.hupoy, 
iupog\. 

2. 8ÜPOO: rattOff. Kg i !"jan é'ggy legényt 
el akar szédíteni, mind supogva bestéi nekije (Deés 

8UPOOTAT (Síékolyföld Kiss Mihály; sup- 
pogtat Székelyföld Tsz.): pufogtatva üt v. ver, 
i, puhul, dönget. 

el-Bupogtat: elpáhol, eldönget (Székelyföld 
Ki&s Mihály). 

8UPOBKA: gyik (Szatmár m. Kapuik N\r. 
XV! ...pnikbánva ós vid. NyK. 11.379) 

(vö. sipirkó]. 

8UPPADOZ: nüppedez (Háromszék m. Tsz.) 
|vő. sippad, 2. 8opparf\. 

SüPPAN: puffan (leeső nehéz tárgy) (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály) [vö. huppan, euppan], 

bé-suppan: bepufTati. Égy negyven mázsás 
buxugány úgy bésuppan a na. . 

(Udvarhely ni. Keresztúr vid. Vadr. 44(1). 

meg suppan: nagyot puffan. Ugy leesett, ugyan 
megsuppant (Székelyföld Kriza). 

[8ÜPPANT; vö. huppant]. 

röja-suppant : ráhúz (úgyhogy puflFan). Éggyet 
suppant rija e doronggal (Udvarhely m. Zete- 
laka Nyr. 11.89). 

(8UPPA8ZT). 

hozeá-suppaszt: hozzávág. Hozzád suppasz- 
tom ezt a botot (Zilah Kerekes Ernő). 

8UPPOGATÓ: 1. pufogtatva ütő v. verő (Szé- 
kelyföld Kiss Mihály); 2. csép [?] (Háromszék 
m. MNy. VI.348; Vadr.; Gyórffy Iván). 

8ÜPPOGTAT: pufogtatva ver (cséppel gabo- 
nát) (Háromszók m. Erdélyi Lajos). 

[8UPRA], SUBBA: fúzvesszöből font korbács 
(Pozsony in. Dudvág és Peketeviz mell. Örmé- 
nyi László). 

STJPBÁKOL: paskol, ver (Székely- Udvarhely 
Melich János). 

SUPBÁL (Székelyföld Kiss Mihály; Székely- 
Udvarhely Melich János; subrái Pozsony m. 
Dudvág és Feketevíz mell. Ürményi László): 
paskol, ver, korbácsol. 

SUPRIXA (Hont m. Horvát József ,1841 ; 
Bocs m. Bezdán Székely Sándor; subriká Érsek- 
újvár Nyr. VI 1.41; XIX.4ST): fűzfavesszőből font 
korbács, virgács. 

1. 8UPBIKÁL: vesszókorbáccsal ver, virgá- 
csot (Hont m. Horvát József 1841; Nagy-Kún- 
ság Nyr. XV1.475; Békés m. Balog István; 
Debrecen Nyr. XXIH.836; Zilah Nyr. XIV.431) 
uprikol\. 



mog-§uprikál : megver (Berúg in. Dercén Nyr. 
131). 

2. SÜPBIKÁL (Fehér in. Rupp Kornél; mi- 

XXIII.ÍM 
Schrödor Gyulám ni hűl ki a voosoi 

8 OJtán kivarrja (kimesterkéli). i 
tufrikátá má í ágNyr.XXHl 

SUPBIKOL: tenyerével paskol (Vác Czech 
40) |vö. /. suprikál]. 

ISÜBAMKOD-IK ; vö. csullankod-ik). 

el-csuramkodik : észrevétlenül ellopódzik, el- 
oson, elillan (Vas m. Horvát József 1841 
nesalja Tsz. |itt el nélkül, de ez nyilván hozzá- 
értendő]). 

[SURAML-IK; vö. sudáml-ik\. 

be-suramlik : besurran, beoson, belopódzik 
(Szeged Csaplár Benedek). 

el-suramlik: eloson, elillan (Balaton m 
Tsz. L itt. el nélkül, de ez nyilván hozzá- 
Horváth Zsigmond 1839; Pápa vid. Tsz. [itt el 
nélkül, de ez nyilván hozzáértendő)). 

SURBANKÓ: suhanc, siheder, kamasz (Makó 
Nyr. XV.335 [itt surbunkó alkalmasint hiba]; 
\\ 111.578; Szeged Nyr. 1.136; Torontal m. Szá- 
ján Kálmány L. Szeged népe 1.213). 

SUBC (suarc Erdővidék Tsz.; súre Mar 

hely Nyr. IX.42S): kötény (Palócság Nyr. XXII. 
79; Nógrád m. Vecsekle Nyr. V.571 ; Hajdú- 
Szovát Nyr. XXVT.475; Nagy-Károly Csa 
Árpád; Zemplén in. Szürnyeg Nyr. X.427; 
Sátoralja-Ujhely Nyr. XVI.287 ; Bereg in. 
Károly; Beregszász Nyr. XXV.480; Kalotaszeg, 
Zsobok Melich János; Székelyföld Kiss Mih 
Torda Nyr. XVUI.96 ; Maros-Torda m 
mell. Nyr VIII. 280; Udvarhely in. Homoro.l vid. 
Vadr. 109; Háromszék m. MNy. VI.366 ; Három- 
szék m. Uzon Erdélyi Lajos; Háromszék in. 
Kovászna Butyka Boldizsár). 

SUBDÉ (Kolozsvár Pap Károly; Székelyföld 
Nvr. 1V.328; Gyórffy Iván; Háromszék m. i 
MNy. VI.349; Vadr.; Háromszék m. Uzon Kr- 
délyi Lajos; Segesvár Nyr. IX 44 : turdelyX Ha 
romszék m. Nyr. X.39; surgyé Karcag Kimmuli 
Ödön ; Bihar m. Purta vid. Nyr. IV.l&i 
Saovát Nyr. XXVI.189 (itt sürgué hiba. 
Debrecen" Nvr. IX.206; Beregszász Nyr. XXVI. 
523; Zilah Nyr. XIV.431 ; Kolozsvár Pap Ki 
Szinnyei (öld Tsz. [itt 

hiba]; Kiss Mihály, Gyórffy Iván; Mai 
m. Kórispatak Nyr. IX.23Ü ; Törd. VIII 

Háromszék m. Vadr. 517i Iktfllfl m. 

Szőkefalvi Nyr. XV. i ; . 

Nyr. IX.428; :urgye \?\ Bihar m. Kugyi- Vasár- 
hely Nyr. 111.232): szalmazsák. 

SUBPOL : éreet kutat (Szatmar m. Kapnik- 
bánya és vid. Nyk. II 

SUBGYÉ : kamasz (Hajdú-Nánás Kimnach 
Ödön) |vö. surján]. 



44T) 



Sl KINT-SURMA 



SURMÓ-8USKÁLÓD-IK 



446 



8ÜHINT: csen, lop, sikkaszt (Síékelyföld Csap- 
lár Benedek; Háromssék m. MNy. VI.848; Vadr.; 
Háromszék m. Gyórffy Iván). 

el-surint: elcsen, ellop, elsikkasst (Székely- 
föld Csaplár Benedek ; Háromszék m. MNy. VI. 
Egy forintom tv elsurintotta (Há- 

romszék m. Vadr.) (vö. el-surrint]. 

SURJÁK : fűz- v. nyárfa-bokrok, melyek a 
partokon a vizhordta iszapban vízhordta galy- 
kból nőnek (Szeged Csaplár Benedek; Kál- 
mány L. Koszorúk 11.39). 

BÚBJÁN (Veszprém m. Fábián Gábor 1839; 
Pest m. Virág-Peregh Király Pál ; Fehér m. Tsz. 
sza-Dob Nyr. XIX.95; Rimaszombat Nyr. 
XVII. 574$; surgyán Soprony Kassai J. Szókönyv 
1Y.336; Hol? Tsz.; surgya' [?| Fehér m. Nyr. 
X.188; surjány Arad m. Majláthfalva Nyr. IX. 
378 ; Hegyalja, Szerencs Kassai J. Szókönyv IV. 
340 ; surjány Borsod m. Sáta Bartha József) : 
1. surján : vastag vesszőkből álló berekalja (a 
hol már készei-lábbal kell dolgoznunk, hogy előre 
haladhassunk) (Tisza-Dob Nyr. XIX.95); 2. sur- 
ján: fiatal erdő (Veszprém m. Fábián Gábor 
1839); 3. surján, surjány: giz-gaz, gyom (Pest 
ni. \ inig-Peregh Király Pál; Hegyalja, Szerencs 
Kassai J. Szókönyv IV.340); 4. surján, surjány: 
vékony fahajtás, a fának legfölső vékony vesz- 
sseje (Borsod m. Sáta Bartha József)- A. surján 
hajt (Rimaszombat Nyr. XVII.574); 6. surjány: 
kisded fenyőfa (Arad m. Majláthfalva Nyr. 
■78); 6. surgyán, surgya" [?) : fiatal, cse- 
tlő (legény, leány) (Soprony Kassai J. Szó- 
könyv IV.335; Fehér m. Nyr. X.188) ; 7. surgyán, 
turján: szép karcsú termetű (legényke, me- 
nyecske, fa) (Fehér m. Tsz.; Hol? Tsz.) (vö. 
surgyé). 

surján-Bandi: eszelős (Kis-Kún-Halas Nyr. 
X XIII. -239). 

surjány-leány: süldóleány (Veszprém m. Cso- 
tény Halász Ignác). 

STJBJÓKÁS : nem jól kelt, súrúbélő és nem 
foszlós (kalács) (Cegléd Széchy Károly). 

SURLÓ (suUófú Székelyföld Kiss Mihály). 

SÚRLÓDIK (sullód-ik Háromszék m. Vadr.; 
héizasullód-ik Udvarhely m. Keresztúr vid. Vadr. 
476) : dörgölódzik. Ojan jó szüvel sullódik a le- 
génhez, mind a macska a kutyához, vaj mind a 
tanulatlan ló a kert ódaiához (Háromszék m. 
Vadr. 359). 

hSsza-BTillódik : hozzádörgölődzik. HezzasuU 
lódott (Háromszék m. Vadr.). H?zzasullódik a 
róka, 8 belébukkik a vas fogú bába a tóba (Udvar- 
hely m. Keresztúr vid. Vadr. 476). 

|SÚBLOGAT|, 8ULLOGAT: súrol (Székely- 
föld Kiss Mihály). 

[SURMA] 

surma bárány : oláhfajta apró bárány (Somogy 
m. Kassai J. Ssókönyv IV. 162). 



8UBMÓ: [?]. Te surmó! [szokták mondani 
gyerekeknek] (Cegléd Ilosvay Vilmos). 

SÚROL (zsurolm Vas m. Kemenesalja Tsz. ; 
zsurul Veszprém Nyr. XV.335). 

SÜROS : az a halászlegény, a ki a hajót 
mosni tartozik (Körös mell. Hermán 0. Halá- 
szat K.). 

[SURRAN]. 

aurran-furran : illan-villan (Háromszók m. 
MNy. VI.348 ; Vadr.). 

(SURRANT]. 

elsurrant : ellop, elcsen, titkon elcsíp (Csalló- 
köz Csaplár Benedek). 

[SURRINT]. 

el-surrint: ni (Csallóköz Csaplár Benedek) 
[vö. el-surint\. 

SURUJA : öregasszony (Karcag Kimnach Ödön). 
[SURUNGOZ-IK]. 

el-surungosik : elsurrog (a füle mellett) (Há- 
romszék m. MNy. VI.348; Vadr. 516a; Győrffy 
Iván) [vö. el-siringézik). 

SURUTVÁL: dörzsöl (Csík m. Kilyénfalva 
Nyr. 1X.525). 

SUSA : 1. gubacs (Baranya m. Siklós Kassai 
J. Szókönyv IV.341); 2. súlyom (trapa natans) 
(Baranya m. Siklós Kassai J. Szókönyv IV.337) 
[vö. 3. siska]. 

SUSÁRLÓ: varázsló (Erdóvidók Tsz.) [?]. 

SUSINKA (szuszinka Tiszafüred és vid. Kim- 
nach Ödön) : aszalt gyümölcs (alma, körte) (Ba- 
ranya m. Ormányság Nyr. 1.424 ; Kis-Kún-Halas 
Nyr. XV.381 ; Borsod m. Sajó-Sz.-Péter Schrö- 
derGyuláné; Rimaszombat Nyr. XXI.336: Hajdú- 
Böszörmény Kimnach Ödön; Kassa vid. Nyr. 
XVII .285; Ugocsa m. Nyr. XV.574). 

1. SUSKA (siska Zemplén m. Szürnyeg Nyr. 
X.323): 1. suska: tok, burok (pl. a milyenbe az 
elvágott v. megsebzett ujjat kötik, a mig meg- 
gyógyul) (Háromszék m. Tsz.); 2. suska : a szarv- 
csontnak külső szaruborítóka. A suskája leesett, 
s csak a hegyes csutkája [csontrésze] maradt ott. 
Suskástól-csutkástól letörött (Székelyföld Kiss Mi- 
hály); 3. siska: a lenmag burka (Zemplén m. 
Szürnyeg Nyr. X.323); 4. suska : kukoricahéj 
(8zatmár Nyr. VII.190. 283; XVII.574; Szatmár 
m. Patóháza Nyr. XVIII.432; Ugocsa m. Nyr. 
XV.574) [vö. susok, sústya]. 

2. SUSKA: venyige, szóllővessső (Veszprém 
m. Mező-Komárom Király Pál). 

SUSKÁLÓD-IK : 1. keresgél ; 2. maszatol (Ba- 
ranya m. Csúza Nyr. XVUÍ.382). 






8U8KI-8U800Ó 



8U80K-SU8Z 



itf 



[8U8KI). 

suski dissnó : konya-füln, kajlii-fiilú .lisznó 
(Csongrád m. Arany-Gyulai N<>> II.3U2) [vö. 
1. siska]. 

8U8KÓ: üledék (Cegléd Ilosvny Vilmos) (vö. 
ruskó]. 

SüSKOL: kukoricát hánt (Palócság Nyr. 
XX 11.79). 

SUSKUS: l. minden, a mit titokban tesznek 
(fondorlat, cselszövény, csinytett, összejátszás 
stb. eff.). Miféle suskusba járnak azok a vénasszo- 
nyok? összedugták a fejüket, suskust csinátak. 
Suskusba vótak a cselédek : összejátszottak a gaz- 
dijuk ellen. Ott óldkodik a kérték alatt ; má mé'gin 
mi suskusba ártya magát (Csallóköz Erdélyi 
Pál). Suskust csinálni : kárára törekedni vkinek 
(Kassa vid. Nyr. XVIII.431); 2. hiba. Ej, ti moh 
mindig suskust csinál (Szatmár m. Patóháza Nyr. 
25). 

8USLYA : balkézzel adott pofon (Vác Divényi 
Oyula). 

SUSMA : mattá, mulya, ügyetlen (Kisújszállás 
Nyr. XX 1.144. 335; Debrecen Nyr. XXUI.835). 

SÜSMÁKOD-IK : szuszog (munkával), piszmog. 
Ne susmákoggyik mán annyit; fogjik má hozzá 
eccer isten igazába! (Hajdú-Nánás Máté Lajos). 

SÜSNYA: 1. fattyúhajtá8, gyökérhajtás (fa 
tövéből sarjadzott v