Skip to main content

Full text of "Monumenta hungariae historica. Magyar történelmi emlékek. 3. osztály. A, Magyar országgyülési emlékek"

See other formats 


Google 


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  prcscrvod  for  gcncrations  on  library  shclvcs  bcforc  it  was  carcfully  scannod  by  Google  as  part  of  a  project 

to  make  the  world's  books  discoverablc  onlinc. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  cxpirc  and  tbc  book  to  cntcr  tbc  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 

to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  expircd.  Whcthcr  a  book  is  in  tbc  public  domain  may  vary  country  to  country.  Public  domain  books 

are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  cultuie  and  knowledge  that's  often  difficult  to  discovcr. 

Marks,  notations  and  other  maiginalia  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  flle  -  a  reminder  of  this  book's  long  journey  from  the 

publishcr  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless,  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  technical  restrictions  on  automated  querying. 
We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  use  ofthefiles  We  designcd  Google  Book  Search  for  usc  by  individuals,  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrainfrom  automated  querying  Do  nol  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  laige  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  A/íJí/iííJí/i  íJíírí&Hííon  The  Google  "watermark"  you  see  on  each  flle  is  essential  for  informingpeopleabout  this  project  andhelping  them  lind 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  lesponsible  for  ensuring  that  what  you  are  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countries.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can'l  offer  guidance  on  whelher  any  speciflc  use  of 
any  speciflc  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
anywhere  in  the  world.  Copyright  infringement  liabili^  can  be  quite  seveie. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.   Google  Book  Search  helps  rcaders 
discovcr  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reach  new  audiences.  You  can  search  through  the  full  icxi  of  this  book  on  the  web 

at|http  :  //books  .  google  .  com/| 


^1 


m»J»«ai»i:ilMt" 


{TKNKLMI  EMLÉKEI 

MAOVAii  n'na\iAKY(is  AiunfairA  ] 


HASODIE  OSZTÁLY:  IBnK. 

'I.OK 


A  MAGVAK  TUDOMAín'OS  AKADÉMIA 

ftTENELSn  BlZOnsAGÁNAK  KIADÁSá 


--iV  \;',i.  llül- 
.  l.n.  ttDLköt.  .\ 
r  1,1.   Tut  ISTI  — t: 


MOXUMEXTA 


HUNGÁRIÁÉ  IIISTORICA 


S  C  R 1  P  T  0 11  E  5. 


^ONUMENTA  HÜXGARIAE  HISTORICA. 


MAGYAR 

TÖRTÉNELMI  EMLÉKEK. 


KIADJA 


A  MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA 


TÖRTÉNELMI  BIZOTTSÁGA. 


MÁSODIK  OSZTÁLY. 


írok. 


HARMINCZEGYEDIK  KÖTET. 


BUDAPEST.   1881. 

t 

A    MAGYAR   TUD.    AKADÉMIA    KÖNYVKIADÓ-HIVATALA. 

(Az  Akadémia  «''pületébon.) 


(MAOVAIl 

TOUTKNKLMl  KMLEKKK. 


MÁSODIK  OSZTÁLY:  IltÚK. 

)iAiiiiii>r>^i>rir»iiir  «ow/t 
Hl -VAU  íi'UnfaEKMl  RVKOKrVI'IK  í>  XAlM/iK 


MüNTTMEXTA 


HUNGÁRIÁÉ  HISTORICA 


somi'  T  O  U  K  s. 


^OXUMENTA  HLXGARIAE  HISTORICA. 


MAGYAR 


TÖRTÉNELMI  EMLÉKEK. 


KIADJA 


A  MAGYAK  TUDOMÁNYOS  AKADÉMLV 


TÖRTÉNELMI  BIZOTTbÁGA. 


MÁSODIK  OSZTÁLY. 


írok. 


HARMIKCZEGYEDIK  KÖTET. 


BUDAPEST.   1881. 

A    MAGYAR   TÜD.   AKADÉMIA   KÖNYVKIADÓ-HIVATALA. 

(Az  Akadémia  (•pOlctéhcn.) 


MAGl^VE 


TMillI  íimil  IS  MPII 


A  XVI -XVIII.  SZÁZADOKBÓL. 


GYULAFY  LESTAR  FÖLJEGYZÉSE! 


KÜZLI 

SZABÓ  KÁROLT 

A   M.  Tl'I).    AKAI).    II.  T. 


MARTONFALVAI  IMRE  DEÁK  EMLÉKIRATA. 


9  r 


A  PALOCZI  HORVÁT  CSALAJ)  NAPLÓJA. 


KÖZLI 


SZOPORI  NAGY  IMRE 


A    .M.   TI  I).    AKAI).    I,.    T 


BUDAPEST,  1881. 

A    M.   Tl'D.  AKADKMIA  KÖNYVKIADÓ-HIVATALA. 

(Az  Akadémia  épQU-tébon.) 


""  J 


-.«»      »      ««! 


kSnyTnyomdiJa. 


GYÜI^AFI  LESTÁR  FÖLTEGYZÉSEI. 


1565 — 1605. 


EUKT^KTI    KS  EGYKORÚ  PÉLDÁNYOKBÓL  KIADTA 

Í:S   RKVF.ZF.TKSSEL    F.LLAtTA 

SZAUÓ   KÁROLY 

A    M.    TITO.    AKAD.    R.    T. 


i',\  ilart  Lp#tár  f"ljoíry7.«"i»M. 


Budapett,  HSI.  Ac  At  h  e  n  a  e  ii  m  r.  tán.  kőnyTny^omdáJa. 


GYULAFI  LESTAR  ELETE  ES  MUNKÁL 


35EVEZETÉSŰL. 

Gyiilafi  Lostár  a  dunántúli  ősrégi  Rátóthi  Gyulafi  csa- 
ládl>ól  származott,  melynek  első  törzse  a  XIII.  század  második 
felél>öl  ismeretes.  Atyja  János,  anyja  DeTecseri  Csórón  Dorottya 
volt,  ki  •1522-ben  született,  1533-ban  11  éves  korában  ment 
férjhez  s  1590-ben  halt  el.  Születése  1557.  szcpt.  20-án  Eusta- 
chius  napján  történt,  s  épen  ezért  kapta  a  keresztségben  az 
Eustachius  vagy  magyarosan  Lestár  nevet.  Atyját  már  kisded 
korában  1559-bon  elvesztvén,  anyja  gondviselése  alatt  növe- 
keílett.  ki  1560  elején,  midőn  ;  tíhríkök  Hegyesd  várát  Zalá- 
ban eltnglalták,  yz  ennek  kíjzelében  eső  Csobáucz  várálml  két 
♦'\i<  és  r>t  hónapos  fiával.  Lestárral,  előbb  Szigligetre,  ninjd 
K^nu-ndre  s  utóbb  Körmendre  költözött.  1573-b«in  a  16  éves 
iijú  a  bécsi  császári  iskola  növendéke  volt  s  itt  vetette  meg 
tihloniánvfjs  képzettsége  alapját.^) 

Kz  é\bru  febr.  7-én  t(>rtént,  hogy  testvérbátyja  Mihály, 
a  ])ápai  vár  lovasságának  kapitánya,  Zalában  Szent-György 
vára  alatt,  hova  anyja  látogatására  ment,  a  száguldozó  törökök 
elb-n  harczolván,  súlyos  sebekkel  borítva,  anyja  szenu^láttára 
török  fogságba  esett,  s  más  nap  Szigetvár  hidján  sebeiben  elhalt. 
A  hős  itjú  helyére  a  Gyulafi  családdal  rokonságban  állott 
Báthori  Miklós  országbiró  a  testvérénél,  néhai  Báthori  And- 


«)  Kz  adatokat  Szamosközy  István  jegyzetté  t'ül,  kótséíj^iílenül  maga 
Ctyxihiii   Lestár  közlése  után.   Lásd   SzamoH'özy   tört.    munh-di,   IV,  l'öt. 


4  GYÜLAFÍ  LESTÁR 

rásnál  növekedott  Gyulati  Andrást,  Mihály  és  Lestár  testvérét 
ajánlotta,  *)  ki  azonban  ez  állást  el  nem  nyerhetvén,  Szathmár- 
vármegyében  maradt  s  a  Gyulati  esalád  Szathniár  vármegyei 
ágának  törzse  lett. 

Gyulafi  Lestár  már  iiju  korában  Erdélybe  került  s  egész 
életét  itt,  Báthori  Zsigmond  utolsó  lemondásáig  folyvást  a 
fejedelmi  udvar  szolgálatában,  töltötte.  Kétségtelenül  nagy- 
bátyja, a  hires  hős  Gyulafi  László,  vonzotta  öt  Erdélybe,  ki 
1568-ban  sógorával  Forgács  Ferencz  váradi  pü^piikkel  együtt 
Miksa  kii*álytól  János  Zsigmondht»z  pártolt,  ettől  1569-ben 
nyerte  adományban  a  szilágy-csehi  várat  a  hozzá  tínlozó  ter- 
jedelmes uradalommal,  8-*igy  Erdély  fhirai  kr>zt  szerei)elt. 
Jelen  volt  ennek,  kit  »az  én  patronusom«-nak  nevez,  1579. 
május  13-án  Udvarhelyt  a  Szilágyságon  történt  halálakor.  *) 

A  Báthori  családdal  rokonságban  s  a  fejedelmi  udvar- 
nál nagy  tekintélyben  álló  Gyulafi  László  pártfogása  juttat- 
hatta az  ifjú  Gyulafi  Lestárt  Báthori  Kristóf  fejedelem  udva- 
rába, kinek  halálakor  1581-ben  a  24  éves  ifjút  mint  fejedelmi 
titkárt  találjuk. «) 

Mint  fejedelmi  titkár  szolgált  Báthori  Zsigmond  alatt  is, 
ennek  1602-ben  történt  végleges  leköszönéséig.  Múlt  századi 
több  tekintélyes  tudósunk  öt  tanáesúrnak  állítja  ugyan  :  de  ez 
állításnak  legkisebb  alapja  sincs.  *) 

Külföldön,  mint  a  fejedelem  megbizottja,  legelőször 
1582-ben  járt,  midőn  Vessc^lényi  Ferencznek  Krakkóban  a 
királyi  palotában  harmad  napig  királyi  fénynyel  tartott  lako- 

»)  Gyulafi foljegyzéne  157í$-ra  és  FiiggrJvk  I,  az. 

*)  Ugyanő  1579— re. 

■)  Báthori  Kristóf  sírii-íitűt  1581-ben  mint  tVje<lelnii  titkár  irt,i. 
FíiggeJéJc  II,  sz, 

*)  Bod  Péter,  Magyar  Athénds  95.  l.  tévedve  Írja  öt  t^nársúmak, 
ki  mind  a  keresztyén  királyokhoz,  mind  a  toruk  portára  sokszor  volt 
követséjj^ben.  Ugyanezt  álUtja  Beukö  .íóz^ef,  Wolfgangi  de  Bethlen  Ilht. 
Tom,  V.  Praefatio  8.  /.,  valamint  ált^ilában  csak  különféle  külföldi  követ- 
séí^ekröl  szólva,  Haner  is,  Siehenh.  Quartalsrhrift  V.  köt,  14.  l.  —  A  fön- 
maradt  hiteles  adatok  szerint  Gyulafi  Lestár  soha  tíinácsAr  nom  volt^  s 
külföldi  követségben  igen  íryakran  járt  ugyan,  de  mindig  csak  Longyel- 
országbnii. 


KLKTE  K8  MUNKAI. 


O 


ilalmáii  Bátliori  Zsigmoiul  képét  viselte  s  a  fejedekaii  08  főurak 
féuyes  ajándékait  iulvözlö  beszédével  bemutatta. ') 

Mint  udvari  titkár  tagja  volt  azon  követségnek,  melyet 
Báthori  Zsigmond  fejedelem  1587-ben  a  varsói  királyválasztó 
leugyel  oi-szággyűlésre  Kovacsóczy  Farkas  cancellarius  vezér- 
lete alatt  küldött. «) 

Első  követségét  Lengyelországba  Zamojski  János  len- 
g][eIországi  Cíincellariushoz,  a  Lengyel(n'Szágot  és  Erdélyt  egy- 
aránt fenyegető  török  ellen  követendő  magatartás  ügyében, 
1590-ben  végezte.  Július  5-én  indult  Gyula-Fejérvárról  s  a 
firadalmas  utat  Lembergig  és  vissza  hét  hét  alatt  tette  meg. 
^sszajövet  a  forró  nyári  útban  nehéz  betegséglie  esett,  melyet 
12  anjja  hahiláról  vett  hír  még  súlyosbított. 

Második  követsége  volt  Krakkóba  III.  Zsigmond  len- 
gyel királyhoz,  1591.  tavaszán,  hogy  a  megürült  krakkai  püs- 
pökséget a  király  Báthori  Zsigmond  fejedelem  unokatestvéré- 
Dek,Eudre  bibornoknak  adományozza.  Ez  alkalommal  ismételve 
sürgette  a  30,000  forint  megfizetését  is,  melyet  Báthori  Zsig- 
laond  a  lengyel  király  Báthori  István  végrendelete  értelmében 
Lengyelországtól  követelt.  ^) 

1591.  őszén  harmadszor  járt  Lengyelországban  Zamojski 
•iánosüál,  ennek  1590-ben  elhalt  neje  Báthori  Griselíli>^,  a  fejc- 
ílelvm  testvére,  visszakövetelt  hozománya  ügyében. 

Negyedik  útja  Volt  Zamojskitól  a  lengyel  királyhoz  igen 
Uiéuy  téli  időben,  a  30,000  forintért.  Több  hónapig  lárado- 
Z"ít  ez  ügyben  a  királynál,  részint  Visliczán.  hova  a  király  a 


^}Ci/tiJ(ift  L.  f'öl}rtiiir:tisr  ín.'^'J-iP,  <''s   S"(tiiioskö::!    Tört.  Munkái  IV, 

•)  Vm7.  <trsz;ígos  kovot.-ég  tatrjíii  vuhíik  :  Kovncsúczy  Farkas  cancel- 

'^na-*.  Kuruis   Gá<pár  liuszti   kapitány,   Szent páli  János.  Cíyulali  Le.stár 

U'ivari  titkár,   Bnj^rátln   Menyliért,   Giczi    Pétor.  Kratzer   Lukács  enyedi 

pol;'áriís  Jacobiniis  B<'rnát  kolozsvári  urvos.  (iijnJafi  L.följf';/ijz.  l'^Hl-rc. 

•)  Szamosln-J  IV.   W.    flí.   /.    szerint    1583-ban     ki'ildtí'k   Gyulali 

Lí^rárt  L^-ngVífloi-száL^ba  a  Jáno;  Zsigmond  által  Erdt'ílynok  hagyott,  de 

Bátliitri  István   áltíil   LíMiirvelorszáL^ba   kivitt    nnic<jrni.s  szarvá/'rt.  vacrv 

liDijak  a  lengyclí'k   által   megfizetni   igért  .TO.OOO   forint  Ix^csáráért,  mely 

Monban  Orőkríj   odaveszett.  Itt  az  évszámban  a  hiba   két^íégteleu  ;  mert 

Báthori   ZHÍgmoud   e   követeléssrd    csak   Báthori   Tí^tváu   lengyel    király 

lLitóla(l58«)  után  h'-phetett  fel. 


6  GYtlLAFl  LK8TÁR 

clüliöugö  pestis  (ílöl  voiiuit,  ívsziüt  Krakkóban,  hol  jelen  voU 
«i  lengyel  királynak  1592.  május  31-én  Anna  osztrák  berczeg- 
íisszonynyal  tartott  lakodalmán. 

ütődik  útja  a  lengyel  országgyűlésre  Varsóba,  a  ionnebbi 
követelés  ügyében  1592.  őszén  történt.  A  zajos  országgyűlés  azon- 
ban föloszlott  a  nélkül,  hogy  ez  ügyben  határozatot  hozott  volna. 
Már  e  követség  alkalmával  nyerte  fejedelmétől  azt  a  titkos 
megbizást,  hogy  szerezzen  neki  pártot,  mely  a  Svéciába  távozni 
készülő  III.  Zsigmond  helyébe,  kiről  azt  híresztelték,  hogy 
Lengyelországba  nem  akar  többé  visszatérni,  őt  a  lengyel 
trónra  emelje.  *)  E  törekvésnek  Bucella  lengyel  királyi  orvos 
s  Báthori  Endre  közreműködése  következtében  mutatkozott  is 
némi  sikere;  Gyulafi  följegyzése  szerint  )>Prussiában  6000 
ember  urunk  mellett  fölült  volna,  ha  kin  itt  állott  volna.  De 
király  hazajövetele  mind  elbontá ....  1594.  in  Octobri.< 

Hatodik  útja  volt  Lengyelországba  1593-ban,  hogy  szín- 
leg a  30,000  forintot  sürgesse,  valósággal  pedig  az  említett 
terv  kivitelére  működjék. 

1594-ben  Báthori  Zsigmond  már  megtette  a  titkos  lépé- 
seket, hogy  Budolf  császárral  s  a  keresztyén  hatalmakkal  szö- 
vetkezve a  török  fensőség  ellen  küzdjön  s  az  erdélyi  rendeket 
is  törekedett  c  nézetére  hajlítani.  A  ])olitikai  küzdelem,  mely 
e  kérdésben  a  fejedelem  és  hívei  s  a  török  frigyhez  ragaszkodó 
nemzeti  párt  közt  hónapokig  folyt,  1594.  aug,  végén  e  párt 
fejeinek,  Báthori  Boldizsárnak,  a  Kendieknek,  Kovacsóczi  Far- 
kas cancellárnak  s  többeknek  kivégeztetéísével  Iragicus  véget 
ért,  8  Báthori  Zsigmond  most  már  nyíltan  működhetett  a 
keresztyénekkel  való  szövetkezés  ügyében  a  török  ellen.  A 
lengyel  királyság  elnyerésének  tervével  e  szerint  felhagyva, 
1594.  október  elején  Gyulafi  Lestárt  oly  végből  küldötte  Len- 
gyelországba, hogy  a  királynál  a  30,000  forint  adósságot, 
Zamojski  cancellárnál  a  Báthori  Griseldis  hozománvát  sür- 


^)  Szamosközi  IV,  köt,  65.  l.  helyesen  t^szi  o  titkos  megbízatás 
idejét  1592.  októberre,  mint  kit^ítszik  a  fejedelem  1592.  szept.  1-én  kelt 
leveleiből.  Függelék  XXVL  és  XXVII.  pz.  —  Gyulafi  e  titkos  működését 
Bethlen  Farkas  Hint.  de  rehus  Trans.  III.  köt.  160.  l.  1593-ra  emliti, 
mikor  III.  ZMi^moud  már  valósággal  eltávozott  Lengyelországból. 


2lLíTí     i.-     l  .'  \  \.».. 


nifiküilt'^j.'  kiv.'i-.:  --.Ivtv   _    í'.     zi.  ...     i.i. 

val  t.'írvUti  ez  iiz'*\>'..  .•.  í.Lva.  .  :-x:.l--":- 
«l<izutt  s  a  b"ve:':k  !>*?  ■. '  •:.;.  -  i-/  . 
voltak  vi><zai»'r:.:. 

15Í<6.  iűl.   ő~' -  —   ^:.  -  -  i    ::      :  :•  .- 
ilikszfi-  —  isu.-'t  Lt-j-  t[  ■.t.:..-  :i  í:.  í-  "- 

Gvulutit.  R'-zíl:  :  >•"■•:  :':-.\:     ■ .-■    . 

t«'>érf.  r»/>ziiit  :■.  .-.  :-:~r.-  ü  .  ~  :_      • :  "  -'-i  - ; 
hau  auiA  lúlz  •::  :  '.'-:r.-.v  ii-í".  _        i'  . 
l'riiírvtlek  a  k'.T-  'i^:v-^_.   _  ■.- ,  ..  ■.  c   • :    ■  -  — -■  - 
iMki.'t.  lVir:iJ'.'Z;i^;.  :..  •:  .-  vi  .*      _  n.  .*.  .'. 

tlil>l«»in'.itbi  ii:úk''i-^:     "   .:      vi :.:~i.  :'  ." 

rangl»aii  állt-t".  bii-  :.•..""  -.    _"    1'  r7   :- ■:.  '_  --: 
luelv  <z»rrii:t  :::k:'iií  •    .:~-j.-;-.-  -  .   i  ■_"—.— 

l:ih;iri;i?íi«::  kiv';"..  :>5/  :  .-.:.-  :  -  ".  - 

1»-iiim::«1v:'.'.    íJT'    1..  ■    ■■..■■.-'-■■.•- 

•    ■      .  ■  J  ,  ■      ,    ■ 

I     :».-\:     »■■.•»       ..,-      ."       ■-"  •- 

r«l--  ,.--.  •  __ 

k:':*-/ik  :i«'!"'.!.   L  jv   Z  ....     -•::•'    .   •    1  "  •  •. 
Mi.io:.  I5:\-i:..::   Z^.J 1  1^    1-     :.  •- 


.1.  ..    1. ' . 


1.1. 


-1  •  & 


^^ 


■  i- 


V       .     k...  . 


.    1 


_   :    Z-  ._ 


1  r 


F...  -. 


-«'"--  ' 


:.l.  ■■ 


:•  i-^z!:;:  -i-ii:  :•  ";■  -•■:-"■=  "    -■  '-•':.-     ■.  Fújj--'-  ^' 
■■*■"■■  .i''.;»j.i:i :'.:..  ir.-rj. 

•»  /■'«';■;■'-'•:  XLIII.   ••-. 

■)  F.',.;.'.;;  A7-r/,  A7- 17/.  -. 


•  •      -  ■      • 


8  íiYri.AKI  r.KSiTÁK 

Tv  fipril  :JO-án  Kn!<i/>viniül  (jvuliiti  Lrst.irt  kiildtt'  Szutlmiúmi 
Bí'ist.'ival  alkiulíiziii,  ho^y  Enlrlyt  Kuddlf  Cíászsir  niogriiyezé- 
x'vil,  mint  annak  liív<-  iiii*«rtartLass:i. ')  A  krt  izlu'li  küIdtTté^ 
&ik«-'ivll<íii  niaiüilt  s  Básta  a  íí'M'm^zIóí  csatáhau  aug.  3-kána 
tV'jeíb'hni  haílakjit  sz('tv('rto. 

Miután  Bállinri  Z<i^MnrMnl    1602-lH*n  Erdélyről  vrgkép 

ll■kö^zönv^'•n  Csí*hurs/.íi«:ba  v<inult.  Gvulafi  Li-stár  belvzt'tc,  — 

•  •       • 

ki  annak  i«lfj«'lM'n  fijiMlrlnie  kf^yrt  siiját  t'nlekí4>eu  íolhasz- 
uálni  i'pp«n  noni  töníknlett,  *)  — Bá^ta  n'»uiuralma  alatt,  hiva- 
talo>  állási  s  fizet í'*^^!'  nir;rx/üntévfl.  mind  súlvusahbá  vált.  A 
uvu;ral(iiiilKi  vonult  Bátli<»ri  Z-iirniondhoz  intézett  IblvaiiKKlá- 
sában  az  aiMi^  sziiksí-'rlH'Z  nt-m  >znktitt  Gyulatí  kt'scrüeu  pana- 
szolja rlvc'ttctí*tt  állaiMítját.  íTszrnye  kinu*rfiltséírét,  a  régi  szolga 
énU-níoinek  trleilséírlM*  nuTÜltét.^) 

16o;j-ban  Székely  Mózi's  bukása  után  a  Bí»rbély  György 
vczrtéjíi'  alatt  hari'zoló  liazafiak    Bá^ta  túhmmió    onge  elöl 
Karansí'bí'sp' bujilustak  ki.  A  karaiiSflnsi  bujdosók, kik  Teoies- 
várra  s  ]$rlgráilra   nn  lu-kült  s  ma«íokat  tön")k  pártfogás  alá 
vrtí'tt  bajtársaik  kétes  s<»rsában  osztn/ni  s  a  hazáliól  kivándo- 
rolni Híin  kivántak,  ;i  hadaival  Lippa  íVlé  vonuló  Básta  kien- 
^i'Szti'lésí'Tr  s  a  visszatérési  cnjííKlély  kicszközléséri*  a  iiehcz 
nníibizatásokban  ^'vakran  forgott.  tai>intí».tos  és  oszélvos  Gvu- 
lati   Lcstárt  küldöttek  Kapronczai  Mártonnal  i'gyütt  követ- 
ségbe. Gyulati  Facsétnn  találknzntt  Bástával  s  ügyt»sségéni*k 
>ik<*riílt  a  mliéz  f('ladat*>t  szcrrncséson  megoldani.  ■*)  Ez  volt  a 
közügvi'k  terén  való  műküdéséuek  utoUó  ismert  mozzanata. 


')  /■'"":/:/ 1''/'  XLVIII     L   >:. 

•)  F«"»Itünö.  liugy  a  irr.  K»4n»Miy  Józsefe  korra  mi'zve  rcudkivül  gaz- 
ilai?  íryűjteiuényi'lM?n  s  a  közlfvőltárakbun  Gyulaíi  Lt.'Stár  rúszt>re  tett  ado- 
iiiáuylevi'l  csak  t'y^yetlen-eiry  talalliató.  Kz  lUthori  Zsi^nioud  1501.  júl. 
l-t'D  k»-lt  a(loiiiánylevelí\  luulylvol  nz  atyjának,  Bi'ithi>ri  Kristófuak,  h  neki 
t».-tt  liü  szMlL'álatoki'Ft  Gyulati  Lrstárnak  .Miluiiiáiivozza  az  Udvarhely  széki 
malimilalvi  ri'SzjnsznLrot.  moly  addiir  az  udvarlit>lyi  várhoz  tnrtuzott. 
/■'l/l/*/ <?//'/.■  XIII.  ftr.. 

■)  Fihjyeh'h-  I.I.  fz. 

«)  Szamosközi  Tőrt.  munkái  III.  k.  32i—3Sn.  ^,  l,ol  Gynlatínak 
Bástálioz  iutézett  beíízéde  is  olvadható,  és  utáua  W'f»//»/.  Bethlen  Hisi.  \\ 
köt,  505-512  L 


ÉLKTK   K8  MUNKÁI.  9 

Ezi'iitúl,  iigy  látszik,  a  szerencsétlen  hazu  sorsíin  eUKnnilt 
lélekkel,  félrevonulva  élt.  Az  elet  rá  nézve,  mint  1604.  Keresz- 
túri Györgyhöz  a  vallonokról  írt  levelé])öl  látjuk,  keservesebb 
volt  a  Lilláinál.  ^) 

Bocskai  támadását  s  erdélyi  fejedelemségét  még  meg- 
érte: de  hogy  alatta  régi  hivatalát  visszanyerte  volna,  nyomát 
nem  találjuk.  Az  1605-ik  évről  több  jegyzete  maradt  fönn,  a 
legutolsó  május  17  — 19-re  vonatkozik.  Híilála,  melynek  idejé- 
ről tudomásunk  nincs,  hihetően  nem  sokára  ezután  követke- 
zett be. 

Bod  Péter  állítása  szerint  >megirta  a  maga  idejebeli  dol- 
gokat, a  mely  históriával  élt  s  sokszor  is  hozza  elő  Bethlen  Far- 
kas a  maga  irásában.«  ^)  Csaknem  azon  szavakkal  mondja  ezt 
R'nkö  József  is.  ^)  Ugyanezt  állítja  Haner,  ki  szerint  Gyulafi 
ezeu  történelmi  műve  latinul  volt  irva ;  sőt  Haner  azt  is  mondja, 
Iwgy  az  általa  »Gest;i  Sigismundi  Bathori  Principis  Trans- 
sylvauiae*  czímmel  említett  csonka  kéziratot,  mely  az  1593— 
159Wik  évi  eseményeket  Báthori  Zsigmond  Kővár])ól  vissza- 
tértéiff  igen  részletesen  s  Bethlen  Farkasnál  t(")bb  helyt  böveb- 
V'ii  tár«íyalja,  hnjlandó   volna  Gyulafi  kérdéses  munkájának 
tai-tniii.  ha  anuakidézetthelvén  Gyulafi  Lestár  oly  magasztaló 
^Ziivakkal   nem  volna  említve,  melyeket  ő  magáról  nem  irha- 
t'>lt.*)  Kn.  idézett  tudósainkkal  ellenkezőleg,  abban  a  nézetben 
va:;yok,  hogy  Gyulafi  Lcstár  a  maga  korát  tárgyaló  történelmi 
müvet  nem  hagyott  hátra.  Ha  ö  ily  munkán  dolgozott  volna 
ijívlviii.'k  megírására  titkári  hivatala  s  csaknem  folvtonos  len- 
L'vel  követségi  mükíklése  mellett  kellő  ideje  s  nyugalma  alig 
ielietett,  gondolhatjuk-é,  hogy  tíhténelmi  följegyzéseit,  a  követ- 
V>gi'i  tárgyaira  vonatkozó  részint  eredeti,  részint  általa  másolt 
iratokat  oly  készséggel  átengedte  volna  Szamosközi  Istvánnak, 
e  kor  történetei  megirójának,  kit  Békés  (jlás])árról  irva  maga 

')   FinjfjeUl-  ÍJÍ.  s:. 

*)  Beilkö  o1«'»1)".<z»m|»»  Jlpfhlcn  Farion    Jíi.sforiá'tfílntz     W  //.  .''.  /. 

*)  SírKrnh.  Qmn-lahrhriff  VII.  Jahrg.  1 L  li>,  L  —  A  Seivel't  által 
itt  i-iiiicrtotf'tt  kézirat  Szamosközi  István  iiapysz»ívií  történelmi  niüvé- 
n«-k  töP.Mlcki*  li.hctott,  melynek  tetemes  részes  ebben  az  1593.  és  1594-ik 
é\  I^r-iiMsa  Í!«  elveszett,  vaj^y  mai<;  is  lappang. 


10  GYÜLAFI  LK8TÁR 

tigyelmoztt't,  liogy  »inikor  ezt  a  históriát  irja  Kegyelmed, 
bővebbeu  tudakozódjék  Békés  lelől.«  S  aztán  föUebet-c  ten- 
nüük,  bogy  Erdély  egy  egész  korszakának  tüzetes  leírásával 
foglalkozott  volua  az  a  férfin,  ki  1594-ben  rokonának  a  Sáros- 
Patakon  tanuló  öyulafi  Mibályuak,  ki  tőle  történelmi  köny- 
veket kért,  azt  a  választ  adja,  hogy  »eíféle  könyvei  teljességgel 
nincsenek  s  csak  bittaniak  vannak,  melyek  olvasásában  külö- 
nösen gyönyörködik c,  és  öcscsét  azzal  biztatja,  bogy  nem 
sokára  liengyelországba  megy,  hol  könyvek  bőven  kaphatók,  s 
onnan  fog  neki  valami  alkalmas  munkát  küldeni.  *)  Gyulafi, 
mint  diplomatiai  téren  működő  gyakorlati  államférfiú,  irt 
ugyan  alkalmilag  becses  följegyzéseket,  megőrizte  az  általa 
tárgyalt  diplomatiai  ügyekre  vonatkozó  iratokat,  s  ezeket  szives 
készséggel  adta  át,  hogy  használja  föl  müvében.  Szamosközi- 
nek, kinek  megcsonkúlt  gyűjteményében  maradtak  fönn  ezek 
bizonyosan  tetemes  hiányokkal:  de  annak,  hogy  ö  koráról 
emlékiratot  vagy  tüzetes  történelmi  müvet  dolgozott  volua, 
semmi  nyoma  nem  maradt  fönn. 

Hogy  Gyulafi  Lestár  rendes  naplót  vezetett,  kitetszik 
Benkő  József  tudósításából,  ki  szerint  e  naplót  eddig  kevesen 
látták  s  még  Bethlen  Farkas  sem  használta.  Szerinte  e  napló 
Gyulafi  gazdasági  ügyeire  s  hivatalos  működésére  vonatkozott, 
magyar  nyelven  volt  irva,  s  abban  a  hazai  dolgok  kedvelői 
méltán  gyönyörködhetnének.  2)  Hivatkozik  e  naplóra  följegyzé- 
seiben  maga  a  szerző  is,  midőn  Báthori  István  lengyel  király 
haláláról  írva,  igy  szól:  »Obituseius  diem  sic  ego  in  Epheme- 
ridc  mea  notaueram«,  hol  azonban  az  eme  naplóból  kiirt 
jegyzetet  latin  nyelven  találjuk.  Valóban  sajnálhatjuk,  bogy 
Benkő  e  napló  eredetijének  hollétéről  szót  sem  tesz;  azon, 
hogy  ő  e  naplót  ismerte,  s  hihetőleg  másolatban  birta  is,  tudó- 
sítása után  nem  kételkedhetünk.  A  Benkő  birtokában  volt  pél- 
dány, az  ő  kézirat  gyűjtemény  ével  együtt,  1849-ben  az  enyedi 
főiskolai  könyvtár  földulatásakor  veszett  el. 

Gyulafi  Lestár  történelmi  följegyzéseiböl  mindaz,  a  mi 


>)  Függelék  XXXII.  sz. 

*)  Benku  József  élőbeszéde  Bethleu  Farkas  históriájához  e.  h,  V. 
köt.  9.  1. 


ÉLKTE  É8  MUNKÁI.  1 1 

ráok  sz;Ulült,  a  budapesti  egyetem  könyvtárában  a  Pray-féle 
Collectk)  LVIII.  és  LIX.  kötetében  maradt  fönn,  mely  köte- 
tek Szamosküzy  István  gyűjteményének  egy  részét  képezték. 
Inneu  tette  közzé  e  jegyzetek  nagyobb  részét  az  1594.  évig 
terjedüleg  Kulcsár  István,  ki  azonban  a  szóhűségre  kellően 
nem  ügyelt,  olykor  rövidített,  némely  részt  kihagyott  s  a  lati- 
nul írt  jegyzeteket  magyar  fordításban  adta  ^),  ugy,  hogy  e 
jeg)zeteknek  lehetőleg  teljes  és  hű  kiadását  fölöslegessé  épen 
nem,  sőt  inkább  kívánatossá  tette. 

A  Függelékben  általam  közlött  53  darab  levél  közül  21 
az  említett  Szamosközi-féle  gyűjteményből,  1  a  kolosmonostori 
conveut  levéltárából,  31  darab  pedig  a  gr.  Bánfi  család  bonczi- 
dai  könyvtárában  lévő  codexböl  van  véve.  E  nagybecsű  codex, 
melynek  eredetijét  eddig  kinyomozni  nem  sikerült,  a  múlt  szá- 
zad végén,  vagy  a  jelen  elején  lehetett  másolva',  s  eredetije, 
véleményem    szerint,  valaha    a   Szamosközi    gyűjteményének 
részét  képezte,  melybe  a  Gyulafi  által  gyűjtött  levelek  és  okira- 
tok beolvadtak.  Az  c  codexböl  közlött  levelek  ismerete  nélkül 
GjTilafi  Lestár  életpályájára  csak  annyi  világot  sem  sikerülhe- 
tett volna  derítenem,  a  monuvit  az  olvasó  e  rövid  bevezotésbrn 
talál.   Kppen   azért    kedves  kötelességemnek    ismerem  hálás 
köv.önetcniet  kit't;jezni   fcr.   Háuíi   Miklós  íöpoháriiokmcster  ö 
iia^'vmí'ltósí'i^a  iránt,  ki  e  codcxet  —  nielvbol  a  Történelmi 
Tárhaii  XVI.    századi  tudósaink    rendkívül   érdekes  leveleit 
U>/.('k  szerencsés  közíillietni   —  több  hónapi  használatomra 
;'it<'ni:('(]ni  szivoskedrtt.  Hasonlóan  köszímetcmet  kell  lerónom 
'iryeícnii  könyvtárigazgató  Szilágyi  Sándor  barátomnak  is.  ki 
•iz  áliala  ^^mdosan  eírybeállílott  Szamosközi-gyüjtcmény  liasz- 
uálásában   a   legszívesebb  készséggel  támogatott,  s  kin(»k  f()l- 
s/ólítása  és  sür;Lreté^e  nélkül  e  XVI.  századi  írónk  szétszórt  s 
t<»rcdékes  jegyzetei   egybeállítására,  melyeket  időszaki  rendbe 
-orozva  közlök,  aligha  vállalkoztam  volna. 
Kolozsvártt,  1880.  nov.  2. 

Sznhó  Kár  oly. 


')  Kr«''iiikíi.  A  liiuliácsi  vosztMlelt'iiitül  n  1m*c.sí  hékülé^^ijr  Ma^iynr- 
'^Tizii^h:\\\,  Ki«lüivl»tu,  Ilavasahuldíni  cs  Mol(h)vál)au  tüitéut  (lul;rokróI. 
pífít  I?u5.  8r. 


Gyulafi  Lesttír  följegyzései. 

(idb-5.)  Nizodikival   cí^yütl    bocsátotta   volt   német   császárhoz 

király  íia  Báthori  Istvánt. 

Nisochki  az  király  akaratjából  megtért,  Báthori  István 
nem  akaii  megtérni,  hanem  felment ;  kiért  annak  utána,  hogy 
megjött,  annyira  neheztelt  reá  király  fia.  hogy  mikor  bement 
hozzája,,  farral  fordult  hozzája.  Magad  kerested,  úgymond, 
magadnak,  a  mit  találtál.^) 

(i5tí6.)  Azután  hogy  Bátori  István  megszabadult,  király  török 

császárhoz  ment,  Páncsovánál  kelte  el  az  Dunát  Oka  oda 
való  menetelének  két  dolog  volt.  Első,  hogy  csazárt  hitire 
emlékeztesse,  és  ígíreti  szerint  Budát  megkérje  tűle.  Második, 
hogy  amoliálja  az  suspiciót.  kiben  volt  császárnál,  hogy  az 
németti»l  praeticált  volna.  Mert  hogy  Bátori  Istvánt  Maximi- 
lián megfogatta,  és  király  fia  Tokajt  megszállotta,  haragjában 
Maximilián  az  király  fiának  minden  leveleit,  kit  Báthori  Ist- 
ván által  küldött  volt,  az  portára  küldte  az  töröknek.  ímhol, 
úgymond,  az  te  höved  János  király,  mit  forgat  nálam  te  elle- 
ned. Ezt  azután  sokképpen  kötött<»  el  király  fia  az  töröknél. 

Azután  hogy  az  török  esászártúl  az  király  fia  visszajütt 
Érdélben,  látván  és  eszébe  vévén  császárnál  létében,  mely  igen 
állhatatlan  légyen  az  török  dolga,  az  elkezdett  békeség  felöl 
való  tractatust  ismét  elinditotta  az  németnél  Békés  által,  ki 
azt  cum  maximo  totius  Reipublicae  Christianae  bono  el  is 
végezte  az  némettel.  In  cujus  rei  signum  etiam  affinitás  tum 
per  Bekesium  procurata  Regi  est  cum  Imperatöre,  impetratis 


*)  £z  ucm  igaz.  (^samosközi  oldaljegyzele), 


FÖWEGYZÍISKI.  13 

iluptijs   liliac   Ducis   Bauariae.    Haec  dum  ibi  aguntur  por 

Bekesium,  nuucium  repente  adfertur  de  obitu  Regis  iuuenis ; 

quo  nuucio  cousternatus  Bekesiua,  cum  omiics  iam  actiones 

suas  iii  irritum  cecidisso  vidcret,  luctuose  Maximiliano  reni 

exponit.  A  quo  ille  liberalitcr  habitus,  dataquc  ei  spe  amplis- 

sima  iussit  euin  bouo  esse  aniuio.  Bekesius,  gratiam  Imperato- 

ris  non  ncgligondam  ratus,  petijt  domiuium  Transilvaniae,  sic 

tameu,  vt  vicém  saltem  ejus  obiret  in  ipsa  Prouincia,  ut  Voi- 

uoilae  olim,  quod  et  impetravit  dato  jurameuto  Maximiliano, 

quod  ad  extremum  usque  halitum  in  fide   eius  esset  perseue- 

raturus.  A  quo  Bekesius  statim  literas  quoque,  quas  vocant 

doiiationales,  accepit.  His  ita  peractis  redijt  in  Transilvauiam. 

ubi  cum  praeter  speni  turbata  omnia  videret,  ac  Batoreum 

iam  rerum  summa  [iotitum,  túlit  id  acerbissime.  Ac  ne  fidem 

Msiximiliano  dat^un  violaret,  subesse  Bathorio  noluit,  sed  in 

arcé  sua  se  Fogaras  priuatus  continuit,  datis  litteris  ad  Maxi- 

niilianum.  et   exposito   negotio,   quod   iam    Bathorius   rebus 

j)raesit.  et  quod  necesse  habeat  eum  pro  suo  Principe  agno- 

í»cere,  quando  ab  Ordinibus  Princeps  sit  deciaratus,  nisi  malit 

nninium  rerum  suarum  iacturam  subire.  Petebat  igitur  ]\[axi- 

niiliauum,  vt  fidem  suam  liberaret,  et  ipsum  dati  iuramenti 

:ih>í>l veret,  quod  dum  a  Maximiliano  non  impetraret,  ac  interim 

i'tiam  dioto  Principis  Batliín'ei  obaudiens  non  esset,  lactum 

est,  vt  iram  eius  in  se  concitaret,  ac  arx  ipsa  Fogaras  obside- 

retur.  Parum  tunc  abl'uit,  (juin  Bekes  ipse,  qui  tum  rerum 

ignarus  extra  arcem  in  liorto  obambularet,  in  manus  satelli- 

Uim  Batorianorum  ineiderct,  vixque  se  fuga  in  arcem  recipc- 

rat  citata.  Sok  szekér  volt,  kiket  mindenikei  gvékénnel  födtek 

volt   be,  simulálván   azt,  hogv  sót  visznek.  Es  mindenik   kék 

daral)onttal   volt  rakva,  kik  előtt  Vadas  Mihály  volt  íiz  kékek 

ka|)itánya,  kit  annakutána  Poloczka  alatt  lüttek  el  az  Mosz- 

kák.  Haec  fűit  causa,  cur  agnoscere  Bekesius  Prineipem  suuni 

Batlmrcum  noluerit,  non  enim  poteral  ob  fidem  iam  ^faximi- 

liaiio  datam  ;  alias  libenter  i)aruisset.  Ll  c^uod  cuentus  postca 

tlocuit.  Nam  defuncto  Afaximiliano  eum  data  üde  m'  iam  libe- 

ralum  Bek(  sius  videret,  ad  eundem  statim  Batlioreum  Regem 

Polimorum  confugit,  gratianniue  ac  veniam  ab  eo  impetrauit. 

Jíaiínn  -eniper   Iocíí   apud   Regem   habitus.  f|ui   oditi*.   multi^* 


14  OVn-AFl  I.KSTÁR 

viituti<  '-II.U  iliiuiii*  :.:>  ■..yctA  A:%:uin  Rf-ürin  i:rati»iiiiu»  ei 
-riiipi  r  luit.  T:»n«lr'iii.p.  .iu\  vLÍ:i»'r*i  *\u<  ooiiini  Mosehum 
•  xri'cítii^  Vi!i::'.i-  iii:i-rL«'  •■:.::.:u::i  ■i«*li'r''  :u-  iin|iriiiu^  Ri.'^is 
ip<iu<  vitáin  lUiii  iii-rtí-  v-"i:.i::i;:.iUÍT,  ilu«iliU'=  virtutuui  sua- 
ruiii  '=ivt:itiinl«u<  ^u:-:  iriitrf:*:;^   r*  iioii'* :  LTalirifk*  i-t  Laznrn 

Brki-<ÍJS.  1Í1Í«MJII.-  L:iil:-l:i«\  liUi  p<"«<i  ;i  J«r:i»  «^l:ir:im    R»'^i    iiíiua- 

r.it  t^ptTam  tam  •l-mi  qu:ii:i  iii:Ii:i:t' . 

Caii^a  !»' ili  B«  k»  ^i:»: :  :u::*i.  •ju-nl  oum  ilk*  victus  :ic 
i"uí:itU'«  t<Mi  a  HathiTi*',  M;»xii:iil:;.!i«i  ilfiiatioiifni.  qua  illi 
Pri»uinci;nii  O'iitulirai.  Í!i  lu-  :.Tt  !:i  !•  U'i^an  t.  Pitijt  itaque  ab 
fo  ct»pi;>  auxiliar* -i.  ■iuíÍíU'í  Trai.^ihiaiiiam  airjín-ilrretur. 
Eoiv.  iiHiuien^.  iluni  ri»l»  in  nn  :iui  Mai'  ^í;»<  Vi-:ra  non  lilíerat, 
rt  *'jo  liai"  ilt''  cau^a  BímIi^po  o*\\:í  !..'1i  <u)«niittí». pulsus  ívhus 
oinnilniN  anii^^i<  :í\*  •-<»  ^\u\i.  CMn:>iuni  :iu:>  ni  niaxinic  anior  ac 
uratia  ••niniuni  Oiilihum  Ti;.i>-iln:;:.i;ii .  íju::  i  um  proscquo- 
bantiii*.  >pi  ni  ít  iii  l>«ki'»:«»  ■!•■  Trai!<'»il;KiUÍa«.'  priiicipatu. 
t»nnii-s  rnini  pn»».*rn'»  ri  :<.•:;{  ip«l«ilit:»N  :íI»  lo  «*taKit.  Az  mely 
nap  pi-nii:  hadával  Ti»rilára  .iui^'tt  Brk»  <.  az  vnh  az  napja,  kit 
titkon  vó::tzilt  Vi»U  a/  •»i</áiri:;il.  ho-jv  akknr  <at  találja  fiket, 
t'"*  írvfilrslhii  filji  ihk  akkt»r.  P«'  t  /i  k  n^ni  íait«»tták  az  fopra- 
tlá>lioz  n)ai:i>kat.  Mintla/«»náltal  ha  jütT^n  jiilt  vtilna  Bt'kis 
Ktit'*nár  fi  Ír,  t'-  S/ont  Pál  h\r  iw\i\  un  vulna  Tonláról. 
nhtini-áha  volna  a/  ]»iiniipalu<:.  nirit  a/  ni.nu>Nr!r  EnyiHl**n 
vult  i:vűh*<lKn  az  urakkal  t::\ült.  Báliioii  István  csak  evvel 
nvi-rtr.  hoi»y  in  h»io  aiitlii ntioi*  Friiiváiott  volt.  é'*  parancsol- 
ti»n  parancsolt  niinili-n  tilt',  hoiíy  nhlli'-  jnjcnrk,  »'•<  kételenok 
v«>ltak  Vflo.  nmi  nit-rték  t-lhalliiatni. 

Fűit  Bi'kr^iu>  vir  nia.irnu^*  » ;  urri.-  hrroici'i  virtutiluis 
pra('(litu>.  iniTt'nio  auti-ni  i-t  i'ldipii'ntia  ailniirahilis.  i't  ouiniuo 
ad  n  inpuhlicani  ircnmlani  natus.  Pitrovicz  Péti r  inasa  volt. 
az  ő  utlvaráh;;n  nev«lk«Mhtt  volt  lol.  kit  mind  holtai;:  szolgált. 
A  mikor  rzt  a  lii*»ti"riát  irja  Kiítv* Imnl.  hr-vihlnn  imlakozzék 
Brkcs  íVlöl. 


*;    r.'iii-fi   R*'ki'^i.ini   belli,  *i  in«Klo  vi-ra  e-t.  (Szüi.io»kü*i  it/i^i/- 


FÖW£GYZÉSE[.  15 

Míg  király  íia  török  császárhoz  volt,  Hagyuiási  Kristó- 
fot liattA  volt  itt  Erdeiben  nagy  haddal,  ki  Rege  sic  ordhiante 
az  Keresztes  mezejéu  *)  feküdt,  hogy  ha  neki  oda  mi  t()rten- 
néjék,  és  ha  mit  az  török  indítana,  occurrálhatuának.") 


1572.  Coronatus  est  Kudolphus  in  Hegem  Hungáriáé, 
et  nliqiiot  Episcopi  creati  Posonij  25.  Octohris.^) 

1573.  GjTilaffi  Mihály  az  én  szerelmes  bátyám   pápai 
kapitán,  kivel  mind  atyjával,  mind  anyjával  egy  voltam,  ki 
lett  légyen,  nem  szükség  arról  sokat  szólanom ;  ha  Magyar- 
országban ki  hires  és  választott  vitéz  ember  és  perículorum 
contcmptor  volt,  ű  volt  az  másik.   Jütt  vala  Zalában  Szent 
György  várában  az  anyját  látni.  Ezalatt  éjjel  az  vár  alá  jüvé- 
nok  az  végbeli  tör<')kök,  ugy  mint  hatszáz  lóval,  az  falukat 
szerte  széllel  felgyójták ;  kiment;  eleikben,  és  mikor  ott  kerge- 
toznéjék  az  ellenséggel,  az  ló  elesik  vele.    Es  igy  fogják  el. 
Négyet  vágott  mindazonáltal  le  bennek  gyalog,  az  midőn  az  ló 
alól  felverekedett.  Az  sisak  azon  esésben  kiszakadt  az  fejéből. 
í'S  letali  vulnere  accepto  in  capite  ugy  ( sett  el.    Azon  éjjel 
Kálmáii-Csehen  háltak  vel(\  Es  hogy  másnap  Szigetben  l)évi- 
«ik  volt,  az  vár  hidján  liolt  el.  Tennetek  üorosz  Gálnál  ^)  az 
mczolH^u   nz   törökök    nngy    böcsUlettel.    Az    anyja    Choron 
Dorottya  Szí'ut  György  várál>ól  az  ablakról  nézte  hogy  elioir- 
t.'ik.  iiuíry  keserűséggel. 

Megértvén  ezt  Kátori  István  az  erdélvi  vajda,  hogv 
illvi'ii  híres  neves  vitéz  embert  íh'é  tehessen,  mivelhogy  azt 
ln»zták  volt,  hogy  elevenen  vitték  az  portára,  mindjárást  Griiio 
Pi'tert  bocsátotta  volt  bé  az  Portára,  hogy  kikérje,  és  neki 
t>ászártúl   megnyerje.    De  megértette  ott,  hogy  megholt.    Ks 

^)  Tíjrdánál.   Sza nio.ol'üzi  olduljrjíjzcfr. 

*)  Gyulali  Lestár  eddi^;  terjedő  fülj«'gyzéseit  uénii  kihíiíryá«okk:il 
^^  í-sekt^lv  változtatásokkíil  átvette  Szamosközi  Istv.'ni.  Lásd  :  Sza)ifo.'*. 
kÖ'/i  Történeti  mai'adványol  IV.  köt.  2 — 4.  én  0.  l. 

■)  In  Indice  Decreti  Vugariei  in  titulo  K.  sií*  annotíitnni  est  : 
Biidolphus  Austriacus  postulatur  in  Re^em  Poson  Anno  72.  art.  2.  Cvn*- 
nntiir  Aimo  73.  die  25.  Septembria  IVson  73.  art.  1.  Szamosközi  jt'fft/r.t'tr, 

*)  (íöröngnl  S«>müg3ban.  Szigetvár  szom.<zéds:í]Lrál)an. 


rir>m:  > 


IH  r.Yri.AKI  I.KSTÁR 

azután  c^akhauinr  IW^hozták  vnit  ( 'on<t:nitiiui|K»ihan  az  fejét. 
E>ill  iViírlvá  VII.  Folirnarij. 


1579.  Hala  iih'í;  Gyulafti  Lá-zló  az  <mi  patronusom  Szí- 
láíryl)aii.  m<»  praoseiito,  io  Udvarli**!.  pago  9^\\o  Jíe  13  Maij- 
Sopí'litur  in  Cyi'li  <]ii»  fjusilmi  iiKii^is  27. ' ) 

1579.  Fogatta  nu>«í  Báthori  Kristóf  post  ilisputatio- 
noin  AllKMisein  DAvi<l  Feivnczt*t  propter  iuuovatiouem  factani 
in  Ciiusa  rcliíjionis,  quando  (j[iii(U'ni  pro  coucione  dicoro  veritus 
non  est  Cliristuni  adoraniluni  non  it-sc.  ac  idolum  sibi  facere. 
quicunque  euni  adoraverit.  Coacta  i^^itur  frequenti  Synodo  ex 
niinistris  Hunj^ariae  et  Transilvaniae,  a  siiae  farináé  bomÍDÍ- 
bus  bac  in  parte  convietus  et  daumatus  est.  Blaudrata  quo- 
que  eum  sua  sententia  perculit,  qui  tanien  antea  ei  unice 
fuerat  a<blictus.  Aderat  Faustus  quoque  Sosinus,  Italus  Seneu- 
sis,  vir  in  ea  secta  doctissimus,  Paulus  Juhinus  *),  qui  tum 
schohie  Albensi  praeerat,  ^íicbael  Cyaki ')  CaneeUarius  pro- 
locutí»r  Re^jis  erat,  eum  Caspaix*  Bekesio. 

István  ki»zébez  adták,  ű  volt  dévai  tiszttartó,  és  ü  temet- 
tette el  is,  bogy  megbolt,  Dávid  Ferenozet.  Egy  inasnál  több- 
iwí  szabad  n(»ni  volt  Dávid  Ferenczbez  járni,  a  penig 
Királyfalvi  János  volt.  ki  azután  mesteiTé  a  vagy  protonota- 
riussá  lett  vala.  Ez  mind  báláiig  mellette  volt.  In  disputa- 
tiííue  Albana,  mivelhogy  beteg  volt  Dávid  Ferencz  és  nem 
igen  szólbatott,  Trauzner  Lukács  az  veji  assumálta  érette  az 
adversariusok  argumentomit. 


M  SznmoHk'ózi  nuiukáiban  IV.  köt.  7.7.  /.  Gynlafi  László  halála 
tévodésbíJl  1597-re  van  helyezve  1579  holyett,  a  mint  azt.  Gynlafi  Lostár 
saját  kezűleg  följegyezte. 

•)  Gyulai  Pál  akkor  az  lengyel  királnál  lakott.  (Szamoskosi  oldal- 
ygyzHe.)  —  Ez  az  Gyulai  Pál  fejérvári  scholameRter  volt,  nem  az  az 
Gyulai  Pál,  ki  .íz  királnál  Batári  Istvánnál  lakott,  kit  Bátorl  Sigmoud 
nií'goletett  Abafáján.  (Késöbh  kori  jegjfzet,  nuh  kézzel.) 

")  CíMiki  Mihály  megholt  volt,  Kendi  Sándor  volt  az  Cincellariua 
akkor,  mert  ez  Bátori  Kristóf  idejúhon  volt.  (Ként'ihh  kori  yonzpí,  intíit 
k^zzeL) 


FÖUEOYZteEI.  17 

l\»it)uici  í|Uüque  ministri  Arriani  scripto  publico  suní 
Irstati  blasphcmani  esse  Fraucisci  Davidos  opinioneiii. 

Disputationi  Albensi  Joaniies  quoquo  Lel(»sius  Jesuita 
iuU'rfuit,  qui  iK>stea  Sií^ismuiidi  fűit  praeceptor. 


1580.Í)  Anuakelötto  király   fia   előtt   disputáltak   volt 

l      Dúvkl  Fereuczczel  Váradon  nz  ma^yarorszáííi  papok 

(efjy  sor  elmetszve.) 

1581,  Hogy  szegény  urunk  ^)  az  kolosvári  gyűlésben  ez 

mostani  urunkat  ^)  successorává  teve,  semmi  okon  az  két  urf 

Kendi  Ferencz  és  Apafi  Gergely  reá  nem  akart  menni,  és 

hogj-  inkább  elhárinthassák  az  invidiát  magokról,  evvel  occur- 

riltannk,  hogy  ne  adja  az  Isten,  liogy  ük  vivente  principe  suo 

Christophoro     Batoreo    fejedelmet     válasszanak    magoknak, 

hanem  sokáig  éltesse  Isten  ű  nagyságát.    A  mikor  a  lenne, 

kit  Isten    eltávoztasson,  hogy  ü  nagysága  in  rebus  humanis 

esse  (Ifsineret,  akkor   gondja   leszen  arra  az  országnak,  kit 

snhlimrdjon  an'a  az  dignitásra.    Nem  is  ment  volna    véghez 

az  nniiik  választAsM,  de  Gálffi  futotta  a  dolgot  fölötte  igen 

iiáldk.    Es  mikor   Kendi    Ferenczet    nngv    munkával  és  sok 

ííírdckkcl   in   suam   sontentiani    p<'rtrahált;i    volna,  x\pafilioz 

í'»irott  Irljts  tehetségével.  Ak'    ;•  iilyeu  szót  mondott  Apaffi 

ÍT.uítiiiak.   Ini  nvuí(liatatlan   lék  miattad,  ám  logven  uíív  bár, 

;.z  mint  kivántad,  de  meglátod,  és  holtom  után  is  emlékezzél 

íJHiíern")].  --enki  soha  azt  e  világon  nálodnál  inkább  meg  nem 

lúijja.  Kendi   Sándorrak   is.   ki   ugyanezíMi   dolgot   futja    volt. 

■i/t  linmdta  :  Meglátod  te  is  bór  monvíi  Sándor,  hogv  megsira- 

í'mI:  akartad  volna,  az  melv  két  faluval   szemedet   most   kitol- 

:ák.  liogy  soha  ne  láthattad  se  bírhattad   volna  azokat.   Miért 

hi-ui   tanulsz   az   bátyádon  Kendi   Ferenozi  ii,  kit   az  gyermek 

királv  anviával  e^rvütt  bűntelen  elveszte;  te  se  jársz   jobban. 

várd  el  c-ak  az  üdöt.  Tudom  én,  mi  h'gyen  az  gyermek  fejcule- 

jrnj.  tóti   nekem  fazokomban,  kevésben  műlék,  mikor  az  bátyá- 

ih:  »'>i  Hebt  ket  levágaták.  hogy  mindnyájan  oda  nem  lénk. 

')    F>.  óvpzáiii  hibás  ;  lu*lyr.««'n  l.')69-iu*k  ken»-in*  állani. 
A  Kihíizvíi  s  liPlvettn:   IJátori  CMiristóí. 
"•)  A  kt'*t  ut«M»l)i  «zn  kiliiV/v.i.  s  Ih'Iví'Im-  irvíi  :   SiL'^imnMlot. 
liyiilall    I>*Klur  nilj«*ífv/rM*i  2 


18  GTCLAFI  LE8TÁR 

Ez  az  Apafi  Gtr^rely  ivj;i  fiDl»«r  ('<  okos  taiiác*-'  volt. 
Kinilii<r  asszontul  iiiaratt  tanács  volt.  ^'s  fu  liöpiiii'<tiTr  volt. 

1581.  Hala  iih*k  Bátori  Kristóf  AU»ar  Juliat-  27-a  M:ü. 
minekutáiina  az  kolosvári  íívQK'sIkíI  haza  jütt  volna  lietí^jrcn, 
ex  electionc  tíly  sui  Si^isniumli  in  succes^oivni  suum.  Holt 
meg  szombíiton,  inter  quart:ini  rt  íiuintani  lioram  pome- 
rídíanaui. 

•  1582.  Fui  flestiuatus  in  Polouiaiu  ad  nuptias  Mapniifici 

Domini  Francisci  Veselini.  quae  rejLjali  ix>mpíi  in  aice  Craeo- 
uiensi  sünt  celebratae  niaxinia  proceruui  tVequentia.  Mivel 
hogy  az  fejedelem  személyét  repraesentállani.  az  fű  lielt 
nekem  attak,  és  igen  Iw'icsületessen  láttának  az  urak.  Két 
virágos  nagy  i*»reg  kupát  mutattam  be  unmk  szavával  ilUndu 
oratióval,  és  egv  arauv  láuezot,  kiben  nvolczszi'iz  aranv  v(»lt. 
Az  tanács  urak  is,  és  azon  képpeu  az  nemességnek  az  feje. 
inkább  mind  külömb  külömb  szép  ajándékot  küldtek  általain. 

1584.  Moritur  Comes  Nicolaus  de  Bathor  in  curia  sua 
Bagy  ipso  die  Nicolai.  Temetek  tized  nappal  vízkereszt  nap 
után  Bátorban. 

1585.  Expediáltak  Fejérvárról  engem  Székely  Bálinttal 
udvari  szolgával  és  Vörös  Gáspárral,  az  kékek  centuriojával. 
hogy  mindenütt  az  országban  Péter  Vííjdának  ]la<luliciusnak. 
ki  Havasalföldéből  kiszökött  vala,  morháját  és  pénzét  felkeres- 
nénk in  omnibus  pagis  et  ciuitatibus  etiam  iuramento.  B(»jár- 
ván  az  országot,  16  ezer  forintot,  három  ezüstí'is  nyerget,  egy 
falka  öltöző  ruhát,  2  h(»gyes  tőrt,  8  kupát  széj)  öreget  talál- 
tunk, kit  gubernátor  kezéhez  adtunk  anno  1585.  die  18. 
Septembris. 

1586.  Moritur  Rex  Stephanus  1586.  die  13.  Decembris 
iuxta  nouum  Calendarium  Grodnae  Lithuanorum,  id  <iuod  ei 
ab  astrologo  (luodam  fuerat  multo  ante  praedictum,  eum 
nempe  Grodnae,  et  quideni  non  sine  uulnen*  morituruni.  id 


K)UEGYZÉ8EI.  19 

quod  postea  cucutus  ipse  clocuit,  nec  etiam  uiilnus  defuit,  ex 
itasu  iilo  nocturiio  in  latrina. 

Sepultus  ost  Cracouiao  iiiagna  cuni  solennitate  26. 
Fchruarij  1588.  dio  Solis. 

Obitus  eius  (licm  sic  ego  in  Ephenieride  moa  notaue- 
raia :  Dies  fatális  Sorenissinii  ot  inuictissimi  T3omini  Stcphani 
prímí  huius  nominis  Polonorum  Regis,  qui  multis  magnisque 
rehus  memorabilibus  ac  pene  coelestibus  gestis,  luctu  prope 
niodum  Europae  totins  maxirao,  Deo  naturaeque  concessit, 
n-licto  apud  omnes  perenni  suo  desiderio.^) 

Esse  ad  omnes  casus  animo  excelso  et  infracto,  nec 
miuus  Christianis  quam  heroicis  semper  insudare  virtutibus, 
saucte,  honeste  grauiterque  uiuere,  charitatem  patriae  ac 
Christianorum  omnium  nita  sua  potiorem  ducere,  officij  et 
intcgritatis  plénum  esse,  gloriae  ac  uirtutis  cupiditate  ardere, 
totum  uitae  suae  cursum  in  laboré  corporis  atque  animi  con- 
tentione  conficere,  omnibus  tamea  interim  incredibili  quadam 
ahstinentia  praelucere,  omnes  continere  cupiditates,  suos 
coercere.  et  iuris  tenere  aequabilem  rationeni,  facilem  se  in 
rcbus  coírnoscendi:-,  in  hominibns  audiendis  admittendisque 
j»rael)ere,  totó  denique  suo  iinpcrio  nihil  cnidele,  sed  oninia 
pltMia  cleiueiitiae,  luansuetudii  is.  liunianitatis  esse,  propria 
i'»*iris  liiiius  incomparabilis  fuerií.  Fiuxerat  hunc  uatura  ipsa 
i\t  paucis  comprehendani)  ad  honestateni.  grauitatem,  tempe- 
rantiani.  ina^nitudineni  animi,  iustitiam,  ad  omnes  denique 
uirtutt'S  inagnum  hoininem  et  excelsum ;  his  etiam  accesserat 
♦  loctrina  et  eruditio  haud  quaquam  uulgaris,  qua  ille  ante 
alios  omnes  KurojKie  principes  abunde  instructus,  lil)eralissi- 
iiius  per  omnem  vitám  Musnrum  Mecénás  extitit,  vt  ln*c  de 
-rliolis.  írymnasijs.  templisque  ac  collegijs,  ab  eo  sumptu  pláne 
r»*iíali  í'rectis,  nil  dicnm.  Vtimnii  Maroncm  aliquem  res  Regis 
liuius  incomparabilis  omni  memória  diguissimae  sortiantur. 

(^ui  Seythicas  acies  actasquc  in  Tartara  gentes. 

Sparsaque  oaesorum  sanguhie  rura  canat. 


*j  Xnllri  i'«r<*iit   taleiii  s«'cla  í'ntura  uinini,  {(tiiulafi  Lrstár  nhUtí- 


')■ 


} 


20  r^YPLAFI  LESTÁR 

E/trii  A/.  uti»u  im:'ntüuk  Vársnviára  KoTacsóczival. 
Ijer^rczkre.  által  :iz  ^^tozoii.  Táirosra.  Bák«jra.  Romúu-Yásár- 
lielre:  az  Besztercze  AÍz»'t  I>ák«'iiál  !:•»  i«jk  el.  az  Moldva  vizét 
Rriiiiáii-Vásárlieliit'l.  Iiiin't  Szucsváia.  mt-lv  Mul Jvának  metró- 
pf»li?i3a.  az  vára  íVm  fíry  hegyen  vaL'y»»u.  Despot  vániiiiik  híják, 
lüert  1  tenne  f"»lt«'*k  meí!  l>esp«»tot.  ínn^t  Sz*Tt-t-Vásárlielre.  az 
Szeret  vizi't  itt  költők  el  hajakon,  mert  niegáradott  vala. 
Innét  Csarnóczra  M.  nit-ly  az  niultlvai  liirodalomuak  utolsó 
városíL  oroszok  lakiák.  Iil»f  :i  uu'\\\i'M  í:z  lenivel  batár.  Itt 

Cr?amócziiál  k«'»ltr»k  el  az  Priit  vizét.  Innét  Kiissiában.  melv 

• 

Oroszor-zájr  oppidomja.  Innét  Sclin^*tinl>en  -).  Az  me^rmon- 
dott  Csamóczon  az  moldvai  vajdának  ín  harminczadja  vagyon, 
ki  minden  e>ztendulten  száz  ezer  ti.  (forintnál)  töbl)et  teszen. 
Akkor  hogy  azon  elmentünk,  jmnköstl  sokaiLdmára  csak  az 
eg)' sokadalomra  30  ezer  baromnál  többet  hajtottanak  vala: 
az  30  ezer  barom  Hú  ezer  foréntot  tett.  Onnét  Bololaiban 
jutottunk,  onnét  Csartoveczre.  onnét  Jedzerára,  onnét  Tla- 
móczra.  onnét  Olzaniczára.  onnét  Hannosúczra,  ott  költök  el 
az  Bisztricza  vizét  hajókon.  Onnét  Csesovic/iíra.  Ezek  mind 
oppidomocskák.  Onnét  Halicsban ;  ez  >zép  kis  kéretett  városka. 
Barstenre.  onnét  Knehiniczre,  onnét  Bubenkára.  onnét  lllyvó- 
ban  3),  onnét  Tarenkára,  onnét  Belzre.  az  Cancellarius  várára ; 
erős  helven  fekszik  ez.  minte^'v  Kis-Várda.  Onnét  Tilsoviczre. 
Zavalára.  Kraznoi  Ztanra.  Bobrovnikra.  Stelniczre.  Vilzára, 
KorceflFre,  Meggyersinben.  Varsovában,  mely  Mazoviának  fő 
városa.  Jutottunk  ide  24  Junij.  r»t  egész  hétig  és  harmad 
napig  voltunk  in  itinere.  Indultunk  peuig  Fejérvárról  18. 
Maij  1587.  Visszaindultunk  Varsováról  16.  Augusti.  cmmia 
iuxta  vetus  kalendárium.  Jöttünk  penig  Husztra  és  tandem 
Fejérvárra.  Istennek  segitségébíU  jutottunk  haza  7.  Septem- 
bris  nagy  örömmel,  per  nmltas  reruni  difíicultates  laboresqui' 
pone  Herculeos. 

Visszajövet  penig  az  munkácsi   útra  jöttünk.  Az  neve- 
zett városok,  kikre  iöttünk.  ezek :  Szandoniirra.  itt  költök  el 


*)   Ciaruorhj  Cijanwvh,  iiiíi  CzeruowUr.. 
0)  Svialyn  Galícziáb.'in. 


FÖÍ^EGYZKSKI.  21 

az  Vistlát,  Jaraslaviáni,  itt  az  páterek  cüllegiüiaja,  Priinis- 
lióre,  Zamborra;  Munkácsra.  Nagy-Bányára  akarunk  vala  innét 
jönij  de  hire  érkezek,  hogy  az  németek  haddal  volnának  Nagy- 
Bányán,  és  császár  számára  akarnák  foglalni :  kénszeritteténk 
azci-t  Máramaros  felé  fogni,  menénk  Szigetre,  mely  Márama- 
rosnak  egy  mező  városkája ;  onnét  Vinczfalvára,  mely  az  rút 
iszonyú  Lápos  havasának  alatta  vagyon,  kinek  iszonyú  köves, 
hegyes  és  sáros  voltát  senki  meg  nem  mondhatja.  Ebből  Oláh- 
Láposra,  egy  hitván  falura  fakadtunk  ki,  azután  Magyar- 
Láposra,  innét  Pecsétszegre  és  Deésre  által. 

Gyulád  Lestár  sajátkezű  jegyzet  is  azon   7  ivböl  álló  füzet  lapjai - 

uak  aljára  és  széliére  jeírj'ezve,  melyben  a  svéd  király  követének  ós  Kova- 

<:íÓ2Í  Farkasnak  a  varsói  királyválasztó   országgyűlésen  1587.  aug.  4-kón 

tartott  latin  beszéíleit  maga  Qyulaíi  Lestár  leirta.  Eredetije  a  budaiyedi 

♦9»/^(<»i  kÜHi/ftárdhan.  (Szamosközi  gylljíeményéhen.) 


ü  r  a  t  i  o  m  a  g  n  i  fi  c  i  d  o  m  i  n  i  AV  o  1  p  h  g  a  n  g  i  K  o- 
Wíichóczij  cancollarij  Transy Ivanici  Varsa- 
u i a ♦>  in  c o m i  t  i j  s  g e n e r  a  1  i  b u s  a d  p r  o c e r e s  r égni 
p  r  0  ('  1 0  c  t  i  0  u  e  n  0  u  i  R  e  g  i  s  c  o  u  g  r  e  g  a  t  o  s  h  a  b  i  t  a 
in  Cula,  in  Campo  civitatis  Anno  1587.  dic  4. 
A  u ::  11  s  t  i. 


Kecit.ita  híiec  onitio  est  a  dominó  cancellario,  assisten- 
íilm^  ci  ma<^iiitic()  dominó  Casparo  Kornis  capitaneo  Huztcnsi, 
.í<j;iiiiH'  Zentpalij,  Eustachio  (^iulaffj  secretario  aulico,  Mel- 
rliiuiv  Bogatlij,  Pctro  (Jijczi.  Luca  Craccro  ciuo  Eniedicusi,  ct 
B«  luirdo  Jacobino  Olaudiopolitano  modico. 

Más  oratiót  csinált  vala  Erdólben.  de  hoí^v  az  Nesztorén 
•tltal  kö'tüiik  vala,  uic^^hozák.  lio^ry  az  az  lengyel  kíizt  az  híre, 
L«»;íy   innét  Eriléiből  arinata  iiianii  akarja  urunk   inuadálni 
:z  királ>á^^ot.  Ahoz  aceoniiiiodálváii  magát,  ii^íy  esinálá  ott  az 
omíiót   tumultuarie  az  utón,    kit  mindazonáltal  csoda  nielv 
iiau'v  attVrtnssal   hall.l,^'lttanak.  el  annyira,  ho^^v  aliqui  ex  illis 
*-ti;ini  lacrimas  misorint.  Et  peracta  oratione  a  volt  jobb.  a  ki 
kaphatta  az  urak  közzűl.  Annyian  kérték  páriáját,  hogy  éjjel- 
nappal  mind  Írták,  és  mé«ris  alig  győzték  a  mi  deákink  leirnia. 
Késtünk  Varsovában.    a   mí'i:  a.  gyűlés  tartott,  tudiillik  hat 


•-'2  liYULAFI  LKSTÁR 

bétig.  Moldvára  U*\\]Zi*  aiulátu  nitniüiik  Ik\  iirin  lévén  sziilmd 
az  lu'nu't  l»ir<Hlahuoii  lut  uiii.  A^  ninlilvai  vajda  gazda Ikf Kilá- 
tott, iiiiudt'ii  háló  hvljvii  2  vágó  ökrót.  15  juhot  és  ogy  hordó 
sört  adtának,  é;?  ogy  által:* g  bort  is.  Visszajövet  Husztra  és 
Máramarosra  jöttünk. 

Erre  az  i'loctioni  Varsovában  mint.  mi  módon,  kikkol  és 
minemű  conditiókkal  indultunk  Ki»vacsóczi  Farkassjil  ésKornis 
Gáspárral  egjtiit  loniro  tractu  per  ^loldaviani.  és  miben  luult 
légyen  el,  hogy  az  mi  Sidmondtunkat  m-m  választák,  aiTól  azt 
az  hártyáiwn  kötött  jegyzést  consulálja  kegyelmed,  kit  kegyel- 
mednek adtam.  Abban  mindeneket  i.^zazán  megtalál  kegyelmed, 
statim  ab  initio.  0 

Itt  ebben  az  oratiobau  iK'uig  előszámlálja  Kovacsóczi 
minemű  invidiával  praegravállak  l>ennünk  az  polonusok,  mintha 
urunk  haddal  akart  volna  reájok  menni  és  az  fejedelemséget 
erővel  magának  u<ui"pálni.  Ezt  dilnálja  Kovacsóezi  statim  in 
ipso  orationis  suae  vestibuU*. 

Az  legelső  oratio  az  svecusé.  ki  mivelhogy  immodice 
ofTeráljaaz  sveeus  prosapiáját,  Bnitus  megfelelt  volt  reá  doctis- 
simo  scripto,  kit  az  lengyelek  Krakkóban  ugyanazon  el(»ctio- 
kor  ki  is  nyomtattak  volt.  Mi^gmulatja  ott  Brutus,  hogy  fölső 
póczon  való  volt  mindenkoron  az  austriai  familia,  és  hogy  ez 
az  sveeus  orator  nem  méltán  praeferálja  az  ű  királyát  Maxi- 
miliánuak.  Qiio  animo  fecerit  hoc  Brutus,  nescio:  talámbizel- 
kedui  is  akar  nyavalyás  Germanis.  ad  quos  se  statim  post 
mortem  Regis  Stephanj  coutuh^rat  Vt  vt  sit,  ugyan  régiebbek 
azért  az  austriacusok. 

Gyulali  Lestár  sajátkezű  jrpyzet-t'  a  fönnebh  eiiilitotl  íüzvi  uldal- 
pzéleiu  és  utolsó  üres  lapján.  fA  bmlapcvti  C'jyftcui  k'óinjvUiváhatiy  Sza- 
mosközi gyűjtemény  éhen.) 

Futurae  ruinae  Polonicae  prognosis  seripta 
abEusiachio    Gyula  ff  i    in    Comitiis   Varsovi- 

0  Ez  kétsegtelenöl  Bzamusközi  Isi  vaura  vonatkozik}  kinek  gyűjte- 
ményében maradtak  fönn  Gyulafí  Lestár  jegyzetei. 


föwk(;y/é8KI.  23 

i'ii.sibus,  (luin  Polonos  tumultu autós  coelurn 
tcrríie  mi  sec  re  vi  deret,  Anuo  1587.  mortuo  rege 
S 1 1'  p  li  a  n  0. 

Scatiet  hostiles  secura  Polouia  Turcas, 

Et  magni  amittet  nomiiiis  orba  decus. 
Graecia  sic  periit,  periit  sic  l)elliger  Hunuus, 

Et  Trapezimtiui  nobilis  ora  soli. 
Dii  proliibete  nepbas,  Dii  tantam  avcrtitc  pestem, 

Floreat  auspicijs  teiTa  Polona  suis. 
Sic  egü ;  sic  contra  vehitus  temi)ora  laurc* 

Intonsa  Paean  couspicuusque  coma : 
Stut  lex  tirraa  Deuin,  duroque  adamante  uotata  est, 

Cacdat  ut  Ismariis  Sarmatis  ora  viris. 
Cuspide  non  Mavors,  non  protegat  aegidc  PaUas, 

Aequoreas  non  si  Vistubi  volvet  aquas. 

Másolata  a  gróf  Bánfi-codexbeu,  a  honczidai  könyvtárban. 

Anno  1587.  Elapsus  est  in  arcé  Hnztb  mense  Augusto, 
I»rarfecto  Alberto  Loniaj,  illustrissimus  dominus  Petnis  Radu- 
licius  Vaiuoda  Transulpinus,  fune  se  per  fenestram  quandam 
íb-iiiittcns,  post  captiuitatoni  triennalem. 

Auxilium  misero  lata  fenestra  túlit. 

1589.  Moritur  Joauncs  Giczj  gubernátor  anuo  1589.  die 
VII.  Januarij  Albac*  Juliae.  Sepultus  est  iVw.  uieusis  ejundeui 
21.,  fUui  prius  iu  couiitijs  Medieusibus  Kegni  babeuas  Priu- 

cipi  aunuiu  tuui  aetatis agunti  resignassct.  Medgyeseu 

.ikkor  Kendi  Sándor  adta  lel  az  bitet  Sidmontuak. 

Coiuiueiidalta  volt  peuig  gubernátort  erre  az  tisztre 
Máírúcsi  Gáspár  királnak.  kit  királ  atyjának  tartott.  Cum  istud 
ot'ticiuni  pi'ins  Kex  Magocio  olYerret;  Magoci  nem  wiiv  fel.  Eu 
uíívmoud.  nem  ártom  abban  niagam,  hanem  egy  régi  szolgád 
v;'ixyon.  Védd  csak  azt  elö.  uu'glátja  Fíilséged,  bogy  emberül 
-zolirál. ') 

')  Nem  hihetó,  lioj.'y  Majroclii  Gáspáraak  oft'orálta  volua  az  guber- 
natorsásrot.  {Szamosközi  ol<1al]f(i;itetc.) 


24  <;YULAFI   LK8TÁR 

1581).  Beglerbegus  prope  Nester  Albaiu  l'uit  cum  i*xer- 
citu,  pcrstititque  ibi  a  mense  Octobri  1589.  vsquc  ad  ultimuiu 
diciu  Martij,  horreadum  ininitaus  Polouis,  uec  prius  destitit, 
quam  missis  Tartaris  iu  Poloniani,  rege  apud  pareatem  in  Suc- 
tia  üxisteute,  eam  usque  ad  oppidum  Suetiu  ferro  igneque 
uastaret,  ac  insuper  innumerabilein  multitudinem  sexus  utrius- 
(jue  in  diram  captiuitatem  abduceret. 


1589.  Télbeu,  hogy  az  fejedelemmel  az  országot  megke- 

rüléuk,  akkor  léuek  íiz  sok ^)  miudeu  belekeu,  az  hol 

elmeutüuk,  de  kiváltképpen  Beszterczéu (ötlklfél  sor 

kitör  ülve.)  -) 

1590.  Moritur  in  Zamoscia  Batorea  Griseldis,  soror 
Sigismundi,  mense  Martio. 

1590.  Veuit  Albam  Juliam  ad  Priucipem  sub  iestis 
Paschatis  Petrus  Czeklinius  secretarius  regius,  missus  a  magnó 
cancellario,  per  quem  de  morte  coniugis  suae  Principem  cer- 
tiorem  reddebat.  

1590.  Petrus  Radulicius  privatus  dominio  Transalpinae 
totó  iam  quinquennio,  cum  Constantinopolim  venisset,  multis 
donis  suis  Mihnie  Transalpinae  palatinus  tantum  apud  Tur- 
cam  eftecit,  ut  is  comprehensus,  uocte  intempesta  in  maré  prac- 
capitaretur.  Tnsignis  fűit  hic  Princeps,  ao  pláne  heroico  anno 
praeditus,  commendatus  in  hoc  officium  a  Rege  Galliarum 
Turcarum  imperátori,  in  cuius  aula  ac  famulitio  aliquot  annos 
egerat. 

1590.  Küldtenek  engem  legelőször  cancellariushoz  lUy- 
vóban,  ^)  ki  akkor  értvén  a  töröknek  nagy  indulatját,  ott  akart 
neki  occurrálni,  és  ott  volt  táborban.  Summája  legatiomnak 
ez  volt.  Azt  suadeáltA  urunk  általam  neki,  ne  temere  cum 


»)  Fajtalauságuk.  (Kitöröhe.) 

*)  A  kitörlött  sorokból  csak  ez  első  szavakat  lehet  kiöl  vasúi  taz 
városbeli  leányokat  és  az<  .  .  .  . 

*j  Illy v6  a  lengyel  Lwow  =  Lemberg  régi  magyar  neve. 


FÖLJKüYZKhlKI.  25 

tuuto  liüste  coiiriigat  öe(]ii('  et  Reiiipublicaiii  oxcidio  exponat. 
ltom  kivs'iuja  vala  urunk  az  caiicellaiius  censuráját  cö  tetszé- 
sét, mihez  tartsa  magát,  holott  bizonyosan  értette,  hogy  először 
is  Érdélre  jü  az  török,  és  népét  megemésztvén,  bele  akar  tele- 
pedni. Indultam  Fejérvárról  die  5.  Julij  ide  és  oda  summa 
releritate,  hét  hétig  vittem  véghez  az  utat. 

In  reditu,  ob  immensos  exantlatos  labores  ac  immodicos 
sulis  calores,  cum  reuersus  fuissem,  in  grauissimam  febrem  con- 
tiiiuam  incidi  24.  Augusti,  simulque  in  disenteriam,  planeque 
pro  desperato  fui  habitus.  Durauit  morbus  liic  ad  diem  usque 
Michaelis,  ex  quo  tandem  vix  me  collegi.  Morbum  hunc  obitus 
quoque  matris  charissimac  exasperauit  non  nihil,  de  cuius 
iiiorte  dum  essem  in  reditu  nuncium  accepi. 

1590.  Mortui  etiam  sünt  in  ditionc  caesarea  Balthassar 
Butiani,  comes  Nagarolis,  et  alij. 

Az  többi  közt  íiliam  Sancti  Mariéi  svadealta  Sidmoutnak 
Blandrata,  hogy  vegye.  ^) 

1591.  (lie  lU.  Maij.  Második  utam  in  Poloniani  voli  ad 
Ki'gom  Cracouiam.  Az  craccai  püspökség  lelul  tíu-ekudtcin, 
li<»írv  canlináhiak  couferália  királv  ií^ireti  szerint,  mortuo  tum 
Staui^^lao  MescouscioEpiscopo  Craouiiieusi  sane  tere  silicernio. 
SoUicitáltani  az  30,00(>  forint  adósságot  is  királnál. 

1591.  Hariiiadik  utam  in  Poloniam  ad  maííiium  eanccl- 
lariuiii  Zamosciani  lijeme  asperrima  in  causa  dotis.  Maiora 
lriir<»ra  in  vita  non  sensi. 

1591.  Negyedik  utam  in  JMloniam  ad  Hegem,  (juciu 
Vislicia<'  rcperi,  oo  eiiim  ob  seuientoiu  Cracouiae  pestem  seccs- 

')  AzTiz  :  eiry  vcleuczei  l'ií  pulícár  h.'íiuyát,  melyet  az  ü<^(.'yi.  rrspu- 
\'\W:\  V»'ii«.tM  iit  íiliam  adopttít.  mint  répáén  llex  Cypri  víUie  volt  tiliani 
Sai!<:ti  Marci  ll'v  lYí  polirár  leányát  rte.  (Sr:tiinnsl'ó\i  ')rgij::f-ti\)  ■-  E  türr- 
•!«';k«-í«  jí':/yzet  109 l-re  vonatkozik,  mikor  náthuri  Zsigmond  Jósika  Istvánt 
linza-'s^iíTH  üjryél'en  a  lirenzei  lierczeirhez  kül(l«»tte.  Haa.  Szanwsközt/  IV. 
'.  iJt.  24,  L 


1 


J*  i.Yi'i.\n  L».^^  \i: 

-  :.i*.  >  !:  :'  .•;:  •!  !■:  uü:  XXX  ii::*l:uDi  Ti»iieu«»iuiij.  lul:iiu<|iii 
!i\  iii»:ji  ;:i  au.,  Jí-jí*  •.•X'.'::i.  Iiifli-  >u1i  festum  Pascliatis  ma- 
j  .:-  i:i::»  r:)!;;-?  .ni  •  i:iO»;Il:i!Íuiii  Puioii::ie  pMÍeetus  suin  iii 
::•.."■•!'.  •!•  li*.  Iiidr-iü'  Crac-uÍMiü  itt-nim  rtnlij.  ac  uuptij> 
i'L'ij*  iiiiTiiuj.  íju:!-  'Uiu  A:i:::i  ril::i  iiiuu  m:ii<tiv  Carnli Archi- 
tlu«:-  Ii-x  •  -l-br  kuii,  di-  "íl  M^ij  :iiini»  iain  1592.  Eo  ipso  die. 
:ini'.«iU:iiii  :iuj»ii:i».-  4.»l»-l«r  !*ntur.  o.iroiiiitiifuit  spoDS:i  in  Reíi- 
?i;iHi  Pi'liiiii:  •  iü  ••iiip'.i"  *t;ii  b.i  ylicM  :utís  Cracoiiű-usis.  inpo- 
!!•  lit-  «.i  I  •■it.ii  .Ili  r:iidi:i  il»  R:idiuilo.  Audrea<  Jfreuiias  Epi- 
-oijiu-  Vr:i:i??luiiivu-:^   li"/ui  val:i  b-  in  Pulouiam  az  <pon$át. 

l.'>í»i^.  Fu'TUí.t  iiuj'ti.-.e  I>:iltha<arií  Baturi  9.  Ffbni£ui.i. 

13!.»2.  Báli'ii  l{'»l«li-ár  ;iz  canliuaít  kisértí-  volt  el.  ki 
vi>-z;iiinlul:  v:il:i  in  IViliüiiaiii.  Az  lr.itárl>úl  visszajővén,  ilyen 
liir  l'nt:iniodutt  v;il:i  íVlnlv.  hojy  az  K*jfilek'iust-gri  akarja  (»ccu- 
jíáliii.  I'niiik  ezt  m»  irhallváii.  tlie  \'X  Julij  ment  vala  mulatni 
az  "-zá^zok  közó.  nuL'v  >i'  t^Oirufl  rándult  liaza  FeióiTáiTa  kút 
i'jji  1  pariiáknii.  »lli:iL'yvá:i  iiiimbii  kocsiját.  De  nem  volt  semmi 
b»'iiní.*.  Fuliiur  *:\  i»elui  volt.  ut  i  M  in  provt  rhio  autore  iiicerto. 
.Ii»vi'  lia/a  Sz'Ut  .Takaln-^tin.  azaz  2  4.  .Inlij  c<ak  tizeil  magával. 


15í.»2.  OtíMÜk  utam  in  Poliuiiam  Varsouiam  ad  comitia 
íri-n<ralia.  í]lö-z<'ir  carilinállníZ  nn-nteni  VrocHrisn',  onnét  aztán 
2H.  Si|it*iiibri-  indulíani  Var^oua  tV*)*'. 

löí*:^.  Kí'^t  adót  vén  tíirök  (?s'l^zár  mind  urunkon  és  mind 
az  nénií't  rsászámn  Szent  Mihály  naiiban.  Azt  vitték  volt  az 
I)i»rtára  csá-^zárnak.  Iiítíry  az  lengvtl  király  atyja  moírholt,  és 
lioífv  liaza  akar  Su«  ciába  nn*inii.  és  «'liiagyja  az  országot,  moly 
liírlií'Z  kéi)í'st  niindjáiást  csauszt  bocsa  ta  császár  urunkhoz,*) 
ki  által  leví'lévrl  az  lengyel  királságot  ofierálja  vala  neki. 
I'nink  i;rí'n  mí^gköszönti*  neki  és  declarálta  az  difticultásokat 
és  annak  az  r«'*ipublicának  libertását,  és  hogy  ü  hatalmasságát 
ilt  is  <-/  országban  feje  íönnállásáig  akarja  szolgálni. 

')  Itátljtii'i  Sitriiiomlhoz.  (Szoituml'ó'J  póihlka.) 


« 

1592.  Mig  iu  Polonia  fui,  1592.  beviulolták  volt  urunkat 
íiz  iK)rtan,  bogy  máshova  pártolkodott,  cs  Németországban  liová 
széllel  jártat.  ^)  Erre  való  képest  az  török  ide  Érdélre  40  ezer 
embeil  rendelt  volt,  kik  immár  szintén  in  procinctu  voltának. 
E  közben  a  mi  oratorunk  az  muftit  találta  meg,  mely  méltat- 
lan adták  volna  be  urunkat,  kinek  az  dologban  se  bire,  s(» 
tanácsa  nem  volna.  Az  mufti  ment  császárhoz  és  sokat  szólott, 
summái  szavának  ez  volt,  hogy  hirtelen  semmit  ne  indítson, 
luiuem  jól  végére  menjen  az  dolognak,  holott  efiféle  dologban 
gyakran  csalárdságok  is  esnek.  Addálta  azt  is,  mely  nagy 
vétek  volna  isten  előtt  az  ártatlanokat  megháborítani ;  kivált- 
képpen azokat,  a  kik  császárnak  szái*nya  alá  adták  volna 
magokat  és  adajokat  beadják.  Es  hogy  afféléket  nem  hogy 
bántani,  de  inkább  mindenek  ellen  oltalmazni  tartozik,  exemplo 
maiorum  suorum,  quod  nisi  faciat  Deum  futunim  vltorem. 
Csiiszár  igy  mitigált<itott  és  megparancsolta  az  vezérnek,  hogy 
veszteg  legyen. 

1593.  Galfius  capite  plexus  in  Huszt  die  8a  Martij. 


1593.  Veiiit  Album  Juliani  Mutthaeus  Botti  nuncius 
iii.'igni  Ducis  Hetruriac  die  10.  Április,  disccssit  dic  20.  nien- 
^i-  riu>d(  IU. 

1593.  Varsouában  nií^'  az  gyűlés  volt,  belopta  magát 
Sidniont  Crai'cobaii,  bejárta  mind  az  })alatium()kat  az  cracai 
\  árban,  mulatott  L<*ps6nyi  szállásán  is.  és  Pipánál  az  Patiká- 
riiisnál  snb  persona  p(;re^n'ini.  Indult  el  Bátori  J3oldisárral 
Aiba  Júlia  S'-^  Maij,  redijt  ex  Polonia  die  13.  Junij.  Ezen 
k<  zdé  el  a  budosást  Sidniond.  Voltak  vele  Báthori  Boldisár, 
Bodoni  István,  Ferencz  doctor  et  alii.  Husztra  ment  be.  arra 
i<*>tt  vissza  is.  2) 

')  Mfvv  <•/ jíltibeii  küld«>z  v;il;i  Olaszurszágb.-i  Sigiuoiid  luátkííjúrl, 
J''>>ik:u.  ll'nloni  Ktváiit,  «''S  nz  olaszokat  liivatta  Olaszországitól,  iniizsi- 
ká^««kai  t-ct.  Ez  liirek  miá  iiulittatott  az  tűrök  arra,  hoL\y  iioiii  hiv 
Bátnri  Zsigm<»inl.  (Szanionh'ö'ji  ohJaljf'fjijzrfc.) 

•)  Oda  vcNZtettíi  volna  uu:yan  akkor  az  iiiiudeuliató  isten  ez  1).  k. 
Iiát.  (Szamosközi  j^ijiizftf  j 


•y» 


-t-:l   ?:  -  i.ri   ^ 


.r-..  Ili  Ziz-rk  1:-.  :fi  .T:í:.:;  i.^r^i  >riL:—  irdier  37  üűUia 
Tu!. \vriii..  c:  i^i.zy,  p-rj:  ^i  p  -.t»:-:l.  -_  irii  milli:i-  A<1  sex 
üiiilia  :.-:r'^n:_  r-rlr'.    .  iir-i:  .:_s     Lírába-  ÍAint  4m  millia 

15^3.  ÍN  k  •iv'.j.ii  v.:..v,-_..k  S:i:^oi::ii:\k  M.  kik  fikldésre 
m»''-:ók  TöltiLik- *•  <_*?ák  K-'-i  S;-'^«i''»r  ii:-rt».  mr^pirongatni. 
MiiKip  uzyáii  lj- L'i:i*>L*i»>:::i  :::  K'-'-osTfir--::  ueki.  az  tájl>aii. 
litjgy  az  LioL:  Virivir:tl:-».í:o:t;'vi:  X:kffTa<\g*JmvglK>osásson. 
uíryiii«»::Él.  .-.z:  Lir:"tiaLi  rz.  L>zy  "^^írl-áHiit  addi?  nem  tanul 
úszni.  lüíiT  ;iz  v:/  az  larká:  íA  nrm  éri.  Mondta  azt  is  Sándor : 
Uram  isten  láij: .  t-luutan..  c*:ik  •  nüirm*  t  taszítanak  elő,  sonki 
ueki  nem  mrr  szülni,  n.i  üem  ^unrt  m  Tagyon  több  benne, 
liugys»;m  mint  másnak.  lD:már  annrini  vajynnk  el  l»enne,  hogy 
lui  miről  meírszóllíiöm,  "tt  m  elvrirO^^lik.  iT'luínik  belvéWl,  és 
harmad  ház  i-lliu  i>  trltut  előU-m.  azután  o<ztán  harmad  és 
iit.*gj'«il  napig  is  nt-m  láih:\i«'iü.  Xt-k^-m  k»  11  haragját  ÍSlTennem. 
más  emlxT  szemmel  uít^zi.  F».jénrárra  is  néha  ehnegyünk  con- 
sultaiidi  causa.  ott  ülünk  enuéhány  nap.  éí  azonban  re  iufecta 
jövünk  haza.  ^) 

Anno  loy.i. 22.die Uctohris küKltenek ingemet  Kolosvái*- 
ról  Váraddá,  adtának  kezeniht  z  kéiezt* r  forintot,  hogy  az  ott  való 
székelveknek  két-két  furéntot  tüzese -k.  kik  Bf»eskai  urammal 
víiltak  ott  az  vára*-  mellett  táhorban.  Ex  mi>erieordia  cseleke- 
dék ezt  az  urak.  u«*m  tartoztak  volna  vele.  Kendi  Sándor  uram 
tanácsából.  Ez  volt  az  erdélieknek  első  maliciájok.  Ezen  kezdek 
el  az  tragédiát.  Ide  jöttének  vala  mind  az  két  Balassiak  visi- 
tálni  Bocskai  uramat. 


' '.  1594.  Az  (-(inloederatiokor,  ho;?v  Sennvei  urammal  Ki-a- 

ni  •  »  -w  * 

v.'z.'íkóbau  mentünk  vala/)  együtt  voltunk  szálláson,  és  mivelhogy 

')  Tííitori.  (SzamoMkö-.i  yuyzcír.) 

^)  íV;l  íurayi  torién. 

»)  Kt'HÖhhi  kézzel :  N.  B.  vagyunk  igy  sokszor,  1689. 

4)  Ez  1594.  történt. 

*)  fivtiZHin  n*»m  Tiyulatt  közével. 


I         ■— ^Éj^É^hi 


) 


egy  házban  háltunk,  néha  egyről  másról  eonferáltunk,  az  ágy- 
ban lévén,  egymással.  Inter  alia  hozók  egykor  az  Gálffi  halálát 
is  elő.  AiTÓl  Sennyei  uram  igy  szóla :  Gáltí  lialálának  Kendi 
Sándor  volt  fü  oka,  mert  azBátoriak  ellen  való  practicát  Kendi 
Sándor  inditotta  volt,  hogy  az  fejedelem  űket  megölesse,  mert 
addig  secur«»  nem  regnálhat,  hanc^m  az  Báthoriak  miatt  köU 
veszni  végre  is.  Azután,  hogy  Kendi  leánya  Bátori  Boldisárnak 
birt,  félt  azon  Kendi,  hogy  ha  Gálfti  megszabadul,  kitudatik, 
mind  addig  futotta  azért  urunkat,  mind  maga  és  mind  Bodoni 
által,  hogy  parancsolt  Szabó  Balásnak,  az  huszti  tiszttartónak, 
hogy  fejét  vetesse  ÍTálffinak.  Az  posta  Husztra  estve  késen 
jutott.  Másnap  reggel  Szabó  Bálás  értésére  adta  a  dolgot 
Gálffinak.  Egyelsöben  Gálffi  nem  hitte;  íJrömest  látnám,  úgy- 
mond, az  urunk  irását ;  amaz  exhibeálta.  Látván  az  levelet, 
mond  Gál  fi.  ha  lehi^tséges,  úgymond,  hadd  találjam  meg  az  én 
kegyelmes  ui^amat,  talám  valami  ifjak  tanácsából  cselekedte 
ezt  ü  nagysága.  Ez,  az  mint  látom,  Bodoni  irása.  ^)  Mond  Szabó 
Bálás,  hogy  semmi  okon  nem  meri  cselekedni.  Ezt  értvén 
Gálfti,  nagy  bátran  hozzá  készéti  magát,  és  egy  kevés  ideig 
magának  lévén  az  belső  kamarában,  és  imátságát  elvégezvén, 
in«*gtudatja,  lia  készen  vannak ;  amazok  megizcuik.  hogy 
ké>zen.  Ks  igy  kijü  hozzájok  az  külső  liáz])an.  Es  na. u^y  bátran 
nh-^íven  az  halálra  ;  legyen  ugy  bár.  ugy  mond,  az  mint  isten 
li  ^zent  íel-é^e  elvégezte.  Ennek  ezután  is  meg  kellene  lenni. 
Az  kezét  akarják  V(»lt  hátrakötni ;  nem  szükség,  úgymond,  nagy 
k«'>/en  reá  ^iszenl  én  tejemet.  Et  síc  inelamato  ter  nomine 
Je>u  jugulum  ix'icu^sori  pradíuit.  Megbjigyta  volt  az  inasá- 
nak, hogy  az  vérét  coiligálja.  az  ebektől  ne  nyalják,  úgymond, 
seremet.  Es  minekelőtte  a  szőnyegre  geniculálna.  ii;y  ])rotes- 
lált:  Ini  m<*ghalok.  de  lia  (*bben  énnékem  bűnöm  vaíi:y(»n,  az 
•'•n  istenem  ;iz  én  lölkömnek  ü(lv(*)sségét  s(»ha  ne  adja. Nem  tudom, 
<-zt  miért  mondanám,  lm  látom,  előttem  az  halál,  tudom  ki 
:iz  í'n  halálomnak  oka  :  (b'  az  i^'azságszerető  isten  megbüntesse 
♦'•n-tle,  és  az  íiaiban  is  megkergesse.  Értette  ])edig  Kendi  Sán- 
dort. Azelőtt   is  fogságábíin   enníhán^zor  mondta  :  Nem  az  én 


>)  Irt  volt  llíítori  Si;<niniulnak  <'fry  supliralint  az  í'oiísáí^búl  íí  in.iir.'i 
K»*/»'-Vfl,  \UU'  in   n«'t;i  pajr.  l^**    S:fnin>Hlö:i  Islvnn  nhluljniirjh-. 


30  GYITLAFI   LK8TÁU 

kegyelmes  uram  akar  engem  elíogyatni,  hanem  Kendi  Sándor 
és  az  Bátoriak. 

Elmehetett  volna  Gúlfti,  de  in  fuga  Csukath  Péter  kezé- 
ben akadt  volt,  ü  adta  kézhez.  Ez  a  Csukat  Péter  váradi  fü 
legény  volt,  és  János  király  fiától  maradt  szolgii  volt ;  mikor 
király  fia  török  császárhoz  ment  volt,  kengyelfutója  volt.  Elő- 
meneteli igy  lett.  Az  császárnak  volt  egy  mondhatatlan  híres 
nevezetes  közödöje  *)  prodigiosis  pláne  viribus,  ment  király 
sátora  mellé  1566.,  hogy  társot  adjanak  neki.  Senki  nem  talál- 
taték  Csukatnál  több,  a  ki  reá  ment  volna,  mert  fölötte  igen 
erős  legény  volt  ez  az  Csukat.  Neki  biztatván  azért  király  fia 
és  az  urak,  hogy  szégyent  királyon  ne  tegyen,  és  ha  jól  viseli 
magát,  emberré  teszik,  öszvekapott  az  törökkel,  az  török  csa- 
lárdul kancsót  vet  neki  és  az  földhöz  üti,  amaz  nagy  gyoi'sa- 
sággal  fölugorván :  nem  tudtam  úgymond,  esez  lélek,  hogy  for- 
télyos légy.  Újonnan  összekapnak.  Csukat  fölemelvén  jól  az 
törököt,  ugy  sújtja  az  földhöz,  hogy  mind  orrán  szájján  buzogni 
kezd  az  vér  az  töröknek,  alig  vonják  föl  beléből  az  társai,  és 
nagy  gyalázattal  vitten  viszik.  Ezen  kapott  elő  Csukat.  Haza 
jüvén  király  fia,  jószágot  is  adott  neki.  U  magában  mind  végig 
igen  goromba  és  féleszű  ember  volt,  volt  csak  az  nagy  erő  nála. 
(xálffi  volt  udvarnál  patrónusa,  és  mind  jószágot  mind  egye- 
bet sokat  szerzett  neki. 

Az  Szabó  Bálás,  ki  felől  szólánk,  az  áruló,  fi  adta  volt 
utolszor  Husztot  meg.  Az  oda  való  falukból  hármot  adtak  neki 
áruitatásáért,  és  az  várnak  megadásáért  választva. 


Anno  1595.  die  15.  Decembris  indultam  ki  Fejérvárról 
Siluius  Picolomineussal,  és  késértem  Somlyóig,  ott  harmad- 
napiii;  vendéglettem  mind  hadastul.  Az  fejedelem  szép  ajándé- 
kokat adott  neki,  et  inter  alia  Hunyadi  Jánosnak  egy  szép 
szablyáját,  kit  Picolomineus  nagyra  böcsült. 


1597.  Bocsátanak  el  Fejérvárról  Brassóban  cum  lllu- 
strissimo  Dominó  Coniitea  Turrj,  Serenissimao  Mariae  Archi- 

>)  Küzdője. 


.^^^mtHti^^^ 


I 


FÖLJEGYZKSEÍ..  31 

ducissae  Austriae  legato,  hogy  Sidinontboz  YJgyt'iu.  Interini 
Bocskai  uram  volt  Albae  Jiiliae  lociiuitenens.  Exiuinius  Álba 
30.  mensis  Octobris.  Annakutánna  az  országbííl  is  Váradig 
ezt  azt  comest  én  késérteiu  ki  1597.  die  31<'^  Octobris,  és  ott 
vendéglettem  három  napig. 


Haec  notatu  dignissima. 

Nyilván  vagyon  az  Bocskai  dolga.  Először  is  az  maga 
szolgái  adták  be.  értvén  az  törökkel  való  praktikáit,  úgymint 
László  deák  az  papmezei  udvarbirája  és  Práter  István.  Ezek 
mentek   Papmezőről    titkon   Gouczinhez,   az    váradi    viceka- 
pitánhoz,    és    megbeszélették,    miben    legyen    practikája    az 
törökkel.  Az  a  bolond  kapitán  nem  tudván  semmit  dissimu- 
lálni  (mert  ű  magát  is  Bocskait  megkaphatta  volna)  sem  penig 
magánál  eszesebb  emberrel  közölni  a  dolgot,  úgymint  vagy  az 
kassai  generálval,  vagy  pedig  mellette  való  uálánál  jobb  értel- 
mes emberekkel  közölni  (mert   ilju  temerarius  ember),  sem 
penig  az  kassai  generálisnak  hirré  nem  tévén,  periculum  forte 
ratus  esse  in  mora,  ex  alu'upto  neki  ment  mindjárást  Papme- 
zonek.  és  értelin(^  is  lévén  az  László  deákkal,  és  Fráter  István- 
iiil.  :í/A  kezében  (^jtették  Papniezőt,  a  mit  benne  találtak,  niin- 
ílenben   zsákmánt  bántak.  Nem  bizván  ott  magát  Bocskai,  az 
elutt  való  napokban  kiment  volt  Papniczöböl  Kerekiben.  Hozzá 
t«''rvi''ii   az  németek  Papniezöhöz.  nem    elégedvén    meg  avval 
az   váradi  vioekapitán  (touczíii.    Kerckire  indult,  ostromlani 
k«.vdette.  ott  ií^tn  ni( '^lövöldözték  az  néuKít  uraimat,  el  anv- 
iivira,  lioíív  sok  lu  < mber  luillott  német,  és  Gouczin  is  sebben 
rsiít.  Jjjny  k()llet(tt  onnét  eljünniek  az  németeknek  sok  kárral. 
ifert  még  akkor  is  volt  8()0  hajdú,  ki  beszorult  volt  Kerekiben 
Bocskaival,  kik  ott   Kerekiben   az  városban  házosultak  volt 
meg.  és  ott  laktanak,  házok  és   mindenek  ott  lévén.  Elszállván 
onnét  az  németek,  ment  Bocskai  Sákában,  és  minden  j)énzit, 
njarháját  oda  translerálta,  Kerekit  néppel  és  eomnieatussal 
communiálta.  Sákában  az  aszszonv  Giczi  Péterné  nem  akarja 
volt.  hogy  beszálljon  Bocskai,  de  Nagy  Ferencz  persvadeálta 
az  aszszonyuak  és  igy  bocsátták  be.  Ott  megérti  Bocskai,  hoi^y 
KassH  felől   az   Flancz  liadával  Botbicz  uirvniint  ezer  fekete 


(IfiOí.) 


32  tlVn.AFI  I.KSTÁR 

írgyveressfl  iiulult  vulua  iiu-^'.  kit  idr  be  Enlélbeu  huzuak 
volt,  liujív  itt  nem  úgymint  aunakelötte,  hanem  jó  réguln  alatt 
mind  a/  vógváraklum,  úgymint  Jinöben,  Li])pára.  Lugasra  é$ 
Karán-Stix'sre  o^Z'«izanak  il.  Két  eziT  hajdút  kühlött  reújoL 
Tanálko/tanak  frm'S  nappal  össze  az  hajdúk  az  némettel  és 
kezeket  fogdozvím.  kérdik  nket.  hová  í'S  mely  felé  mennének. 
Egy  falkáig  mentek  (\gyütt  az  némettel,  és  ugy  beszélgettek, 
nem  is  tudtak  ama/ok  tülök  semmit  félni.  Elöl  az  lovagja  volt 
az  németnek,  az  gyalogja  egy  futamatni  földön  jtttt  utánnok. 
Az  hajdúk  szakasztják  el  ükrt  és  közből  ezer  hajdú  egyeléti 
magát  küzikbtn,  és  hátul  is  az  hajdúk  felöl.  Mit  jíirtok,  úgy- 
mond az  németnek,  jó  uraim,  annyit,  mit  dúljátok  fosztjátok 
ennyire  a  szegény  magyarságot :  lám  immár  valami  volt  lel- 
kiglen  mindeneket  elvettétek,  senki  semmi  marhájával  nem 
szabad,  az  hol  kinél  mi  maradék  pénzt  és  marhát  tudtatok  is. 
kit  még  ekkédig  el  nem  vett  volt  tülök  az  sok  had  népe.  min- 
deneket kikerestettetek  tülök.  Most  immár  avval  nem  eléged- 
vén, hűtőnkben  háborgattok  bennünket.  Térjetek  meg,  jobb 
l(^z.  jó  uraim,  mert  erre  semmi  járástok  nincsen.  Amazok  azt 
mondták,  hogy  eszekben  sincsen,  hanem  ük  oda  mennek,  az 
hová  őket  rendelték.  Az  hajdúk,  minthogy  az  előtt  is  mind  el 
volt  rendelvén,  mit  cselekedjenek,  eftele  szóval  csak  okot  keres- 
tek, mint  kai)janak  beléjek.  egyszersmind  beléjek  kapnak. 
Hi»zzá  !  úgymond,  és  iszonyúképpen  vágták  ükét,  harmad  része 
s(»m  ment  el,  csak  illő  lillö  szaladt  bennek.  Ennek  az  maradékja 
az  kassai  király  képével,  és  a  mi  konténkkal  és  Sennei  hadával 
Váradílá  szaladtak  be  az  erősségi  közzé.  Bocskai  népe  14  zász- 
lót nyert,  kiket  Sákában  vittek  be,  és  száz  fü  embernél  többet, 
kik  kr)zt  Pecz  Baptista  is  fogva.  Mond  Pecz,  hogy  eleiben 
viszik  Bocskainak :  miért  cselekeded  ezt  Bocskai  uram.  Mond 
Bocskai :  a  ti  istentelenségtek  és  az  szegén  magyar  nemzeten 
való  kegyetlenségtek  cselekedé  ezt,  nem  én.  Mond  Pecz :  bocsáss 
el  immár,  én  igaz  hitemre  fogadom,  hogy  elszerzem  dolgodat 
az  császárnál,  és  az  erdéli  vajdaságot  is  neked  szerzem.  Cui 
hoeskai:  nincs  most  arról  semmi  szó  veled.  Még  az  rabokat 
JN'ezczel  együtt  Sákában  be  nem  vitték  volt,  hogy  Bethlen 
Farkast  i>tt  t^iláltí'ik  Bocskainál,  ki  az  török  közzül  ment  volt 
Bocskaihoz,  és  Bocskai  mindjárást  exi)odiAlt*i.  Eddig  az  ordéli 


FÖLJE0YZÉ8EI.  33 

miigj'arok  is  elérkeztek  az  török  közzül  Bocskíiilioz.  Betleútül 
az  14  zászlót  a  töröknek  küldte  Bocskai. 

Immár  auuyiban  az  dolog,  hogy  az  egész  liajdűság  mel- 
léje állott  Bocskainak,  hétezer  és  nyolczszáz,  kik  ezelőtt  Conte 

Dou  Jóra  alatt  voltak.  De  ilyen  okon  eskették 

liogy  ha  török  segitséget  akar  melléje  hinni  Bocskai,  ne  tar- 
[  tozzanak  ük  az  törökkel  együtt  hadakozni,  hanem  űk  akkor 
más  hadban  legyenek,  és  együtt  ne  küldje  rablani,  hanem  ük 
magoknak  magok  kapitánok  alatt  másfelé  menjenek.  Az  haj- 
dúságnak im  oda  fel  az  tiszamelléki  nemesemberek  az  kapitá- 
nyok, kik  felöl  ingyen  sem  hitte  volna  senki,  egyik  Ibráni  Fe- 
rencz,  másik  Dengelyegi  Mihály,  harmadik  Havasali  Bálint, 
a  ki  itt  benn  is  vala.  Csütörtökön  eskettették  meg  ükét  császár 
számára,  és  ugyanazon  nap  felvévén  az  császár  pénzit,  más  nap 
jwnteken  támadtak  az  németekre,  ott  össze  találkozván  vélek, 
vágták  le  ükét. 

Váradról  senki  német  ki  nem  mehet,  nagy  zúgolódásban, 

egyenetlenségben  vannak  egymás  közt,  a  ki  többeden  vagyon, 

lia  mit  másnál  ugyanazon  hadban  valónál  is  talál,  kiváltképcn 

•-I<H'get,  erővel  is  clvonzza.  Az  király  képe  bon  az  belsu  várban 

v;ig)on.  Az  németek  az  valonokkal,  azonkívül  ki  palánk  vagyon, 

íiZ  nth'M  had  Sennci  urammal  ismét  azon  kiviil,  ki  hányás 

v.igvoii.  valami  árkocskát  ástak  volt,  péntek  holt  kéretettek  volt 

!)'■  a  uyárou,  annál  az  árkocskánál,  ki  csak  igen  keskeny,  tövis- 

í«'i  hanták  fel  és  földdel  az  szélét.  Igen  félnek,  hogy  reájok 

iii'iiiiek,  nem  is  tarthatják  azt  sokára,  kiváltképpen  ha  éjjel 

ütik  meg  ükét,  mert  igy  lövéssel  sem  segíthetik  meg  az  várból 

likét.  Ekképpen  azt  az  miénkek,    minthogy   nem  is  hisznek 

iiiagvarnak.  csak  vesztet?  hatták.  ha  mi  leszeu,  azok  vesznek. 


UKM/. 


Tagadhatatlan  dulog  ez,  hogy  e  télen  Somogyi  Bertát  („i,'.,i,^^i 
hitre  Nyári  Pálhoz  küldték  volt  az  oda  he  való  magyarok,  illy     rt'»^^'a 
okoij.  hogy  adjon  gratiát  nekik  császár  és  kijünek.  hol   nem, 
üA  n  hitekní  kihozzák  Várad  alá  az  törr)k(')t,  ne  legyen  se  nek- 
í«.k  -e  nekünk.  Nyári  ágálja   a  dolgot  az  német  császárnál. 
<le  semmit  nem  impetrált.  Immár  innét  találták  magokban  az 


34  (íYrLAKl  lebtAr 

odii'  lír  >m1ó  iii.i^íyantk.  liüjív   Bocskait  attrabálják  in«;llí»jok. 
(If'lVrálváii  üi'ki  a/  rrjtMlclcnisrgot  Erdólhon. 

Summa.  Boniouii>za  senti'iiliája  ez:  ha  va  csak  partialh 
iloUi^,  cs  csak  ü  maga  doljía  Bocskaú',  vcghez  nem  vilutik.  az 
markokban  >ül:  mert  az  török  télen  haza  megyeu:  avag}"  lát- 
ván az  kétcleusrget,  meíJ:bckrHk  az  nemet  az  törökkel,  k 
cgyrnként  vonja  dö  oztán  az  német  az  magyarokat:  avagy li:i 
az  török  ezeknek  oltalmokra  l'K  vagv  15  ezer  törököt  hadiuu 
mert  síokat  n^'van  nem  tarthatnának  az  magyai-ok,  a  mennyin* 
dnyomorultanak.  minthogy  hounjáhau  hadakozik,  az  német 
reá  dol)olna  arra  az  tíirökre,  és  meg  nem  nnirad. 

Dl'  ha  ez  közíniséges  végezések  a  magyamknak  m?nifS- 
ségekkcl  és  várme^íy ékkel  együtt,  hár  csak  az  Tiszáig  is,  és  li:» 
az  Fátráig.  annál  jobb,  bizony  úgymond  vizet  zavarhat,  é-^ 
elszakaszthatják  magokat  az  uémettftl.  és  elémehetnek  mindfii 

dol (^gy  sifr  rlmefíizve)  minden r 

nclnzen  vehetek  csak  arra  is  ükét.  hogv  császárnak  ebbeli 
kéréséből  engedjenek,  hanem  publie(*  minden  vármegyék  pi*o- 
testáltak  Istvánti  uram  előtt,  hogy  illy  okkal  indulnak  meg 
mellette,  ha  hitekben  űket  megtartja.  ('•$  azt  a  mint  elkezdte  ü 
l'elsége  reuocálja  az  hatalmaskodást,  és  mind  Kassából  kiveti 
az  pápásokat,  kiket  az  király  képe  citra  ius  et  leges  Regui 
inducál.  és  mind  egyéb  belekből ;  kit  ha  ü  Felsége  nem  csele- 
keszi, de  l'aeto  legyenek  ük  alxolutusok.  és  ne  tartozzanak 
semmi  lidelitással  császárnak.  Erről  az  protestatioról  várme- 
gyénként ugyan  levelet  is  extraháltak  Istvánfi  uramtúl  singu- 
latim  mindenik  vármogye.  Ezért  fél  Bornemisza,  hogv  lelkei- 
nek  immár  csak  féltekben  is.  En  ugyan  nem  adom  tanácsú! 
>unkinek.  hogy  mindjárt  pártolkodjék,  hanem  ha  osztán  ugyai 
az  vármegyék  is,  bezzeg  aztán  külön  volna  az  dolog,  akkor  íi 
ki  magyar,  nemzete  mellé  kellene  futni. 

Azlllésházi  dolga  csak  illyen.  Körmendet  birta  Jó.  Mini 
egyebüvé  is  s])arsim  per  Vngariam.  oda  is  az  német  szállitoti 
volt  bizonyos  hadat,  hogy  ott  tartsák  ki  ükét.  Azok  ott  nag} 
imsztaságokat.  kételenségeket,  dúlást,  Ibsztást  cselekedtek.  E! 
untu  Jó  János,  és  minthogy  fü  meghitt  barátjának  tartotti 
Illésházit,  irt  neki  egy  levelet :  Nagy  ínségben  vagyunk  uram 
úgymond,  az  német (eciy  sor  elmetszve^ 


tannak.  in».-r*   rze'<í    ',»"  ^r"  -ni.iiiii.-'in^-  .    n  s  i  ni   n;i/:iili;i.- 

luett^zünk.'i  Csik-rr;^  }•  irií  tj!?  .:  -r'  "u"!';!!  ..i)iii-'-  -um;: 
;iz  alatta  v.fcV.fcr\  ::  z*yj  "  s«- j..  i»'i"^»*'u  •.:  ini"-:iiii;.  inn 
ttiilum  mett'Zür.k  '-.-.  E.:r  m   -•-*•-'■ -.sr'nr-.i  ui-vr. 

-TőJAeio- :*E:r..i.k"".i.m;i  ^ -"-;:-•■■  :—;:••  I.*.«-ii:i.r.-"i..  !L*  -lu- 
Lánvszor  T-ldi  >.i    L.t*í:;Íz:"  :,:  ".:.i:iir5!«  ií:i;í.    -    *>.i:-/::u"iJi.    :.   ■ 

vrn.  inteiír  .T-'  J-l ::■»•".  i-  :^---ü-i;-  -i  u.!ii:i*'i;;..f  i;í."i~:i 
vi/ititiu.  tu«ío:::ű '•.:::  -zi^t"^!!"  ■«.':;!  i-'í;  ••t'ni.n.^  ii-ni  "•'•*vn. 
Amaz  uíTvar.  :.-D-  ■Í'r->"L-.  V-^-^--   i  ii:li"  u—iic    ;i~'i.i.  it -r* 

Jánost  'S  I^>nir*«>  Pl.-r,*rÍ£-\  :»r  mi -í  .-•  :»-ni  n.-i"  '.i-uí.i.'.íá 
vi.tlna,  de  inkrlf':.'   ^-r-r  T.-r-K:     '— n"-   .í -r^-  ••'a.c  i/<'»i  ^íii'/nr". 

1  »aD tesse  : ■•rv-' l v  :.'  i  : "  p. ; .'-. » "í  V í r, c » j- .•  i .  N* i i: •.*  i -r:  * -í:"^" 
sz«'» It.'i n  Ji'«  ■  1  r.";. üi-'kk. ■ . .    l-: i  ■::?'. '.i  ^c.  1[. .: •  Íj .: .: c; I  . m •     ■:-. i  ->!.i _•    i / 

:;iiálí:'»k    l»*lIT:r.  L'.--^  l-l-    '..!ri.lk    **-nill.     --'-.t-:-    I  ".-^..lii/r'ril. 

-     V 

I 
•■•»••  ■  -•  ■■ 

i*  .Ai  A       -  ^^  wm       r  m.     •■ka         -i->  A       ■  ■-'  • 


'-'"i 


^■^  ....  *.  -•  Ai^a  ■   ■         -.—  .V         _ 

#■*  #•  •■  ■-  *^* 

L--"-    lU-T'!   '.♦:  "Z.:"  !.  íC  .*-    *-l!  ■  "  1-        1-1~t.--1..    ■■ — ■■-      T.    l.'_i- 

■_'  '  ..._  -.."-._-  .."..■—      ....".*,.■.. 

.-•  "■^-  •  _'*.X>'-.V-.. 

•  **^^  .*"..•       * .  •*     .1-  .  .■".'■"«'■  A_>-  ■  ■     •  —  '  ■•  J^       i  »^    .  _   .   -  _ 

»-   ^  I  I    .    ■ .       -  '■  ^t.  •  ••  m*  •  *        .  ^        •  . 

i..'^ r^  •   -l     ,-.-..     ■■.£'  -.^     .«.'-^"í.    »  ..■-.-.    ■-'^  .    .■—    ..  i—.-.r     ."i—    Mw 

V.  H: 


...  > .  V. 


«  _-  -  T-#"   -  I 

&  .  t  »«   a-t 


•        ..   * 


■i-       .'       . 


m 

• 


Mi".  '-"Z  .■;i:jí. 


3 


36  OYÜLAFI  LE8TÁR 

mikor  valaki  otc.  mit  énlelmene  (ifjy) Elo  jidja : 

amaz.  mintha  sulyokkal  üttetett  volna,  nem  tagadhatja.  Illés- 
nek: ha  mind  ez  ideig  jámbor  lettél  volna  is,  immár  nagy 
kétség  hozzád,  te  császárnak  hites  tanácsa  voltál,  ezt  tudtsul, 
meg  nem  jelentetted,  tehát  hited  ellen  cselekedtél.  Most  is  ha 

az  egy  boszúság  ki  nem  mondatta  volna  veled 

meghagyják  Illésnek,  hogy  elöl  álljon,  ha  egesség  kell  neki, 
ugy (egt/  sor  elmetszve). 


Déváról  80  muscotéros  volt  Hoflfkircherrel,  föld  népe 
másfél  száz,  4  taraczk  volt  vélek.  Az  németek  megharagud- 
tak, és  semmiképpen  Fej  érvárról  űket  tovább  nem  hozhatta, 
hanem  Dévára  mind  az  lövöszerszámmal  együtt  megtértének. 
Oka  megtéréseknek  ez  volt.  Parancsoltak  volt  az  Commissa- 
riusok  mind  Pató  Menyhártnak  ^)  Vásárhel  felé,  mind  penig 
szászvárosiaknak,  szász  sebesieknek,  Fejérvár  táján  valóknak, 
hogy  a  mennyien  lehet,  meggyülekezzenek,  és  Hoffkirheri'el 
együtt  legyenek.  Hoflfkirher  irt  volt  Déváról  mindenfelé  az 
urak  levelek  mellett,  hogy  eljűjenek  melléjek,  és  ugy  cseleked- 
jenek, hogy  űtet  Fejérvárnál  várják  meg.  Az  vele  való  néme- 
teket mind  avval  tartotta,  hogy  Fejérvárott,  az  mint  ü  meg 
számlálta  jedzegetéséböl,  négyezer  ember  várja  ütet  ott^  Hogy 
oda  jutott,  kétszáz  ember  fölött  ott  nem  talált.  Az  szászváro- 
siak adtak  volt  45  embert,  az  szászsebesiek  60,  az  fejérváriak 
az  vidékből  70,  és  igy  ott  az  körnékböl  enníhány  helről. 

Elérkezvén  Hoffkirher,  látván  hogy  soholt  ennél  több 
nép  Fejérváratt  nincsen,  megbúsulnak  rajta,  és  mind  az  lövő 
szerszámmal  egjiitt  és  Carolus  Kra  kapitánnal  visszatérnek, 
sokat  zúgolódván  Hoffkirh  ellen,  hogy  bolondul  indult  és  az 
mészárszékre  akarja  űket  vinni.  Hoffkirher  pergált  in  insti- 
tuto  és  ebül  járt. 

Die  14  Jauuary  1605.  circa  vesperam  juta  ide  Kolos- 
várra  Valentinus  Sies  az  fogarasi  udvarbíró  mandato  Commis- 
sariorum,  hogy  minden  okon  élést  vitessen  Újvárban ;  hatvan 
boér  vagyon  vele,  kiket  Tordán  hagyott,  ma  kellett  volna 
azoknak  is  bejüui.  Az  váróstul  is  50  puskást  kér  vala.  Az  biró 

')  Ez  Maros  széki  kapitán.  {Szamosközi/  jegi/zeU.) 


FÖWE0YZÉ8EI.  37 

Gellyéu  *)  lUMiu  illyen  választ  tön  neki,  hogy  ü  tttlök  az  nem 
lehet,  a  ki  nép  itt  az  kapukon  vagyon,  azokat  akár  oda  adja, 
akár  az  várost  őriztesse  vélek.  Városbeli  embert  peuig  tt  oda 
nem  kergetliet,  mert  kiki  mind  félti  életét,  magát  penig  és 
barmát  senki  nem  viszi,  akármint  hagyja  is.  Item  hogy  nem  (»ecund* 
három  sem  négyszáz  eml)ernek  való  az  oda  való  járás,  és  hogy  mhsarionim 
fik  laiiíicsul  ezbeli  indulatjának  semmi  fundamentomát  nem  »  civibns 
liltják,  és  csudálják  hogy  Hoftlcirheren  példát  nem  vesznek ;    "„""^„g) 
ókjohb  tanácsot  nekik  nem  adhatnak,  hanem  térjenek  meg  és 
meDJenek  vissza,  mert  talán  eddig  is  elment  volna  oda  ki  az 
hajdúk  közzé  az  hiro  ennyi  sok  jövő  járó  közt,  hogy  itt  van- 
nak; hanem  ha  azt  akarják,  másképpen   készüljenek  hozzá 
mert  igy   ki   nem   telik   belőle.   Erre   való   képest   eleikben 
kölde*)  az  3)   udvarbiró   az    boéroknak,   hogy    megtérjenek, 
mert  ma  indultak  volt  meg  Tordáról,  ű  maga  is  utánok  akar 
menni.  Ez  az  udvarbiró  vette  itt  Kolosvárott  az  elmúlt  nyá- 
ron Várfalvi  Jánosnét,  kit  most  el  akar  vele  vinni,  vagy  nyolcz 
magyar  nemesember  is  vagyon  vele  ott  Fogarast  lakosok. 

Fogarasban,  az  mint  ezek  az  magyarok  beszélek,  száz 
német  vagyon,  az  kapitányoknak  Hansz  neve,  vezeték  nevét 
iim  tudják. 

Az  iferza  az  minemű  ráczokkal  megtért  volt  *),  liallvAn 
mint  járt  Hoft'kirher,  ment  Dévára.  Oszveszólalkozván  az  vái*- 
l't'li  németek  alá  ütíUtek  reájok,  és  azt  az  60  ráczot  mind 
It'V.'iirták.    Ma  "^J    irta  Déváról  Gellvén  uramnak  az  ott  való 

uilvjirlnró    Váradi (^r^/y  sor  chnefs::vp)  .  .  . 

jnmiar.  I)o  nem  irja.  IMcrza  liova  lett,  megíUték-é  vagy  elsza- 
ladt. Azt  mondták  az  németek  az  ráozoknak :  ti  vagytok  án'i- 
iók  oka  az  Hoííkirher  halálának,  mert  az  ti  dfilástokért 
táni.ult  föl  az  fíUd  népe. 


lOo.").  A    mint    ennekelötte  is  Kegyelmod    megjedzettc   (Joann»->* 
\aLu  i)artini,  lio-v  Csáki  Gábornén   boszniát  állana  ja  és  fnira- ^:^*'"' "'*" 

^)  íinr»ih   {Szamnshör.ii  VUH'-''^^) 

-)   l.'í  J.'iTin.-irv*  100r>.  {éS-.omo.slir://  j/uiifzffe.) 

■)  F«»í^arasi.  (S^(Hiionlö-:i/  jcf/t/r.plr.) 

*)  CiYcn  5.  (lieni  Január \"  10()r».  {l^r.uinns'közii  jptjyiete.) 

'0   ITi  Január  IfiO'.  \ 


38  GYÜLAFI  LESTÁR 

dott  népét  dissipálnája  (nimtliogy  vagy  hatvanig  valót  öletett 
is  meg  benne)  partim  penig,  hogy  Szamos-Ujvár  alól  az  haj- 
dúkat sub  ductu  Stephani  Makray  existentes,  kik  az  újvária- 
kat berekesztették  ^),  profligalnája,  és  élést  elegendőt  vitetne 
beléje,  ű  maga  Hofkirher  talfílta  meg,  és  ultro  offerálta 
magát  az  Commissáriusoknak,  hogy  neki  jó  módja  vagyon 
l)enne,  mind  az  sok  tolvajoknak  ez  országból  való  kitisztítá- 
sában, mind  penig  az  Ujvárott  valóknak  succurrálásában,  és 
kész  volna  ezt  az  provinciát  A'Hvenni,  csakhogy  parancsolná- 
nak az  commissariusok  az  Aranyas  székbelieknek  és  egyebek- 
nek is,  a  kiket  melléje  hina,  hogy  mikor  őket  megtalálnája, 
adjungálnák  magokat,  és  vele  együtt  lévén,  az  mint  űket 
viselni  akarja,  hallgatnának  tüle.  Az  kis  Merzát  is  másfél- 
százán melléje  attak.  ^)  Nyilván  vagyon  penig  ez,  az  mint  az 
mint  (igy)  Trauzner  uram  is  és  Zakharias  is  mondják,  liogy 
semmi  Hoffkirhert  egyéb  ebben  az  egy  ambitionál  és  gloriae 
cupiditásnál  nem  viselte,  holott  azon  volt,  hogy  ugy  viselje 
most  ü  magát,  egyedül  lévén  itt  ez  országban  az  ur  rend 
közül,  hogy  praeripiálja  ezt  az  laust  mindeneknek,  hogy  tt 
volt  az,  a  ki  megtudta  távullétében  is  az  császár  hadának  ez 
provinciát  nemcsak  megoltalmazni,  hanem  meg  is  tartani  csá- 
szár számára.  Nem  egyszer  mondta  ezt  Trauznernek,  hogy 
vagy  meghal,  vagy  megmutatja  ezt,  hogy  nem  volt  utolsó  azok 
közt,  a  kik  az  Austriai  familia  mellett  magokat,  fortunájokat 
és  életeket  exponálták,  és  hogy  nevét  hagyja,  ha  élete  belé 
vesz  is,  ennél  az  familiánál.  Mondta  azt  is,  hogy  nem  mind 
kapitán  az,  a  ki  kapitán  nevet  visel,  minthogy  nem  is  barát 
minden  a  ki  csuklyát  visel,  és  hogy  kevés  ember  tudja,  mint 
köUessék  nagy  dolgol^at  kevés  munkával  véghez  vinni.  Ez  igy 
lévén,  jutott  Fejérvárra  Sz.  Tamás  napján,  és  ott  vigan  lakott 
egyníhány  nap.  Az  vele  valók  az  hol  mit  találtak,  szélei  az 
falukon,  kedvek  szerint  dúltak  az  szegénység  közt.  Az  prae- 


0  Szamos  üjvárbau,  az  miut  Gellyén  uram  monda,  120  német 
vagyon,  Alexander  Lucinus  Tridentinus  benne.  Makraynak  vagryon  200 
lovagja,  jó  gyalogja  320.  Gijnlafi  oldaljegyzete. 

«)  Lüvö  szerszámmal  indult  volt  Hoflfkirher,  de  az  félszemfí  vicé- 
jétől Kra  az  az  Holló  capit^ntíil  visszakűlt^  Pei^rvArról  Dévára,  (hinlafi 
oldaljegyzet*'. 


PÖUEGYZKSEt.  39 

fiából  gyűlt  kirombau   DéTára  is  hajtatott   kohnyája   (im) 
szfik>^ére.   Innét  jutott   Tordára,  és  ott  is  semmit  az  vele 
valók  hátra  nem  hagytak,  dúlták,  vonták  a  mit   kaphattak. 
Innét  ütlálta  meg  az  kolosváriakat,  hogy  népet  rendeljenek 
melléje,  és  hogy  certificálják  abból  is,  mi  akarat  j ok,  mert  az 
volna  akaratja,  hogv'  az  városban  bemenne.  Küldte  ezt  a  leve- 
let XL  kolosváríakuak  1.  Január.  Irta  azt  is,  hogy  de  sufficienti 
rlctn  provideáljauak  neki  és  az  vele  valóknak.  Az  váras  illyen 
vülaszt  tett  neki,  hngy  ellentartók  benne  nem  volnának,  de  ü 
Nagysága  az  szegény  községnek  romlását  megtekéntse,  kik  az 
s<)k  Ínség  miatt  annyira  elromlottéinak,  hogy  nemhogy  fejedel- 
meknek ezután,  de  magoknak  sem  lehetnek  semmire  elégsége- 
sek, hanem  vigye  másfelöl  hadát,  holott  ha  erre  hozza,  illyen 
alkalmatlanság  is  jű  ki  belőle,  sőt  ugyan  periculom  is,  hogy 
Ilire  lévén  ennyi  nép  közt  az  ö  Nagysága  jüvetelinek,  az  ellen- 
ségnek (kinek  itt  a  városban  is  szüntelen  exploratori  vannak) 
hire  lesz  benne,  és  eképpen   hasznos   munkája   nem    leszen. 
Acoalál  ez  is,  hogy  vagy  ben  reked,  vagy  penig,  ha  megtér  is, 
gondot  szerez  az  szegény  váro3nak,  kik  kétség  nélkül,  noha 
eíldig  is  sok  kárt  tettének  az  városbelieknek,  de  ha  ittlétét 
értenéjék,  sokval  többet  cselekednének,  barmokban  a  mi  meg- 
maradt volna,  azt  is  elhajtauáják,  sőt  kapuk  eleit  is  talán  és 
kijárá'^okat  elfognáják,  és  csak  Isten  tudja  micsoda  difticultá- 
sok  következhetnének  belőle.  Mindazon  által,  ha  ugyan  bejövő 
-zándékok   volna,  készek    volnának  ha  tán    íUíul    magával    az 
városban  bebocsátani,  így  hogy  az  hová  ü  Nagysága  elindult, 
fogna  arra.  és  negociomot  nekiek  ne  causálna.  Ezt  megértvén 
Hotí'kirher,  mivelhogy  Tordán  lévén  az  Aranyos  székieket  is 
sok  soUicitálásával   föl  nem  vehette,  kik  azt  mondták,  hogy  ük 
az  császárnak  örömest  szolgálnának,  de  illyen  téli  ü(lőb(Mi  és 
fogyatkozott  állapotban  ük  egy  felé  sem  mehetnének,  Tordá- 
ról  irt  az  kolosváriaknak  választ,  és  nominatim  Trauznernek 
is  i»gy  levelet,  ki  annakelőtte  is  inteté  vala  Hotí'kirliert,  hogy 
lérne  nng,  és  illyen  vékony  készülettel  ne  exponálnája  perícu- 
lonimal  magát.  Ide  azért  azt  irta.  hogy  ü  megtér,  ük  lássák ; 
látja  mindenütt  csak  az  nagy  szófogadatlanságot;  ám  adjanak 
(»kot  azok.  a  kik  fülökben  az  urak  és  császár  parantsolatját  be 
nc'in  akarják  bocsátani:  ü  tudja  hdét,  és  meg  is  találja.  Híft 


4h  ííYOLAFI  lest.vr 

ita  ííestis  Toroczkó   Sz.  Gyoríry  feli  deÜectúlt   in  reditu  az 
he«?yt»k  közzi'.  .íutntt  oda  liótíftn  napnyugatkor.  Az  sok  jrjüle- 
vt'sz  fí'íldnrpe  fz  alatt  íryfiltöii  iryfilt  i-pjyünni't  is.  m^isunnét  k 
a  ki  liol  l'ölki*llietelt,  inivi.'lhogy  vasárnap  a  kis  Merz:i  Bazás 
Boovárdot  (ki  Xyakazó  .lánoso  ós  Györgye  volt.  Os  kiknek 
immár  magvok  szakadt)  földúlta  volt.  kiben  jó  merész  férfi 
oláhok  laknak,  rs  jiz  Hoft'kirhor  népe  is  mindenütt,  az  hol 
elmentőnek,   szabadon    prédáltanak   mind    egyaránt.    Ugyan 
csak  őzen  iiyülrvész  földnépr  e^'y  órakor  éjfél  után  rohanta- 
nak  Sz.  <iyi*)r;ryre  Toroezkai  István  házára,  mely  jó  módjával 
csinált   kö   udvarház,  és  alkalma-;   erösségeeskéje  is   vagyon. 
Enyedröl  is  é-   Fí'íl-Knyedröl  a  két    helröl    hatvanöt  enilier 
volt,  kik  közzül  néhányat  ismer  is  beunek  Zacbarias.  Mikor 
ekképpen    Koncz  Pál  házára,  ki  Toroczkai  Istvanuét  vette, 
reá  rohantanak  volna,  alkalmas  ideig  sustineálták  űket,  lűttek 
is  hozzájok,  de  kár  nélkül.  Vt';;re  reájok  akarták  gyojtani  aZ 
házat,  és  így  kénszerittotett  megadni  nuigát  Hofikirber.  Mia- 
denestfd  íUvenöten  voltának   Hoffkirherrel.  mind  magyarban 

németben  öszve (^////  sor  clmcHzvf) 

levágtanak.  Nevezetessek  ezek  voltak  vele.  Felicianus  ah 
Heberstain,  iuuenis  annorum  2n,  filius  Magnilici  Domini  Feli- 
ciani  Liberi  Baronis  ab  Helierstain  Consiliarii  bellici  Caesa- 
réi. Enn(»k  az  ifjúnak  az  anyja  HoftTíirher  farailiájából  való 
volt.  .Július  Caesar  Muralthus,  Fráter  tloannis,  .loannes  Lis- 
bona,  filius  (Jfrardi  Lisbonae  praefecti  minerarum  Rivulieu- 
sium,  Caspar  Cajnto,  Joaunis  Capitonis  Alchimistae  filius, 
Palatics  .lános.  György  fia.  annorum  20.  Szikszai  Ferencz. 
Imre  fia,  és  Kevendi  Pál  deák,  .lulius  Muraltus  szolgája,  el 
szaladtauak.  Pál  deákkal  Zakharias  Kevenden  tegnapelőtt 
együtt  volt.  Mind  fején  lábán  seb  vagyon,  ü  beszéllette  mind 
ezeket  neki.  Ezekkel  az  egyníhány  nevezett  személyekkel  vit- 
ték Enyedro  ükét  fogva,  kéredzének  volt  az  enyedi  kastélban 
be  vélek,  d(»  az  biró  ifészáros  Gáspár  az  polgárokkal  együtt 
nem  akarta  ükét  bebocsátani.  !Mi,  úgymond,  ennek  minthogy 
okai  nem  vagyunk,  azonképpen  semmi  közünket  is  ebez  az 
dologhoz  ártani  nem  akarjuk,  ti  lássátok  és  ti  adjatok  számot 
róla,  a  mit  cselekedtetek.  Az  enyediek  közzül  is,  kik  köztök 
voltak,  és  az  fi'd-onyedick  kíjzzül  is,  kik  siniiliter  az  gyüh-vész 


FOUKOYZÍISKI.  41 

íppel  együtt  voltaQak^  meg  ez  ideig  egyet  se  bocsáttatott  bi^ 
1  biró   nz  kastélban,  lianem  kin  az  városban  vannak,  félvén 
i  jöveiitlö  kárvallástúl.  Ezt  látván  az  föld  népe,  félen  vitte 
lofifkirliert,  mivelbogy  Enyedre  be  nem  eresztették  vele,  és 
•\  sem  merték  bocsátani,  tartaniok  sem  volt  hol,  és  az  megne- 
vezett személyekkel  együtt  levágták.  Az  kik  ez  factoniot  cse- 
lekedték, négyszázan  mondják  hogy  voltának.  A  kis  Murza  is 
utána  volt  Hoffkirhernek  segítségül,  de  nem  érkezett  el,  Búzás 
Bocsárd  táján  kóborlott  szélei  az  falukon.  Ez  alatt  meg  esett 
az  dolog  Hoffkirheren ;  Tövisen  hallotta  meg  Murza,  onnét 
tért  meg.  Az  föld  népe  mind  Vinczig  űzte  Fejérváron  alól,  alig 
szedte  el  az  lépet.  Az  tájban,  hogy  Déváról  megszabadult  Trauz- 
ner  uram,  hozták  volt  Mátyás  berezegnek  oda  egy  levelét,  kiben 
Bastának  nagy  sok  szóval  commendálta  Hoffkirhert,  kérvén 
azftUj  hogy  ü  érette  ne  hagyja,  hanem  promoveálja  és  szolgál- 
tassa. Az  minemű  urat  azelőtt  úgymint  14  esztendővel  ölt  volt 
meg  Dominus  a  Puchain  volt  neve.  Azért 

yílll  ^^i'  t'1  metszve). 

Gyöngyösi  is,  ki  Gellyén  uramnak  gondviselője  Torocz- 
k»n.  ekképpen  irta  meg  Gollyén  uramnak  ide  az  Hoffkirhor 

«l"lírát. 

1005.  Ex  litcris  manu  üal)rielis  Pcrnezi  ad  Stcplmnuni 
•^f.ikr.ii  (líitis,  et  per  eundem  Makrai  liac  in  spcoio  ad  Blasiuni 
f^-iiiiuthiin  niissis.  ^) 

liocsútta  volt  oz  napokban  császár  Kolnichot  mind  lias- 

ii'il  si'gí'tsrgul  Basta  mellé  ezor  nyolczszáz  válogatott  logyvc- 

•'^^<i.  kik  minekutánna  elérkeztek  volna,  szállította  íikot  Kolo- 

!'i<'^  liáiííiii  puszta  faluban,  kiket  annakelötte  mind  az  két  had 

"•'l»^  i.-<'í>  eldűlt  és  majd  semmivé   tett  volt,  ott  hagyván  vélek 

'^7.  íiát,  ü  maga  Kolnich  ment  be  Eperjesre  Bastáiioz.  Hogy 

^^♦'liibí^n  iütt  I^astával,  kérdi  tüle  Basta,  hova  tette  az  császár- 

iwl  küldött  pí'nzt  és  niorhát.  Mond  Kolnicli,  hogy  ü  elindította. 

"-  hi'^zi  azt,  hogy  f<*ljül  voltak  még  Fileken,  és  hogy  az  l'üzető 

iuHstí-r  is  császárnak  hites  secretariusával  együtt  vélek   volna. 

Mond  nrki  leásta,  hogy  árulójavagy  teáz  császárnak,  te  miat- 

•)  l»'»«».'i.  l.I.  íli»'  Jitnuarii.  .  >^"(tnionln"/i  'irtniivtt  i 


42  r.YOLAFI  LFISTÁR 

tad  veszett  az  el.  Moud  neki  Koluich :  árulói  azok,  a  kik  magok 
hasznáért  ezt  az  támadást  most  indították.  Ezen  kapnak  össze 
és  ugyanazon  kamarában  csaknem  általverték  egymást  német 
dakossokkal.  Kolnicli  jött  ki  tüle.  és  fölülvén  paripákra  ötöd 
magúval  menten  ment  az  feleségéhez  Lévára.  Megértvén  Basta, 
hogy  elment  Kolnich,  küldött  ki  az  falukra  Kolnich  fiáért, 
kéi-te  tűle,  hová  ment  az  apja,  megmondja  amaz,  hogy  elment. 
Míg  a  fia  EpeijestBastánál  volt,  Lippai  Bálás,  Barcsai  János 
az  Csillag  béggel  nyolczezer  emberrel  Eperjes  felől  megkerülvén 
az  újonnan  jött  németeket  éjjel  megüti,  és  egy  lábiglan  mind 
ott  vágták  le  azokat,  az  kiket  az  tűz  meg  nem  emésztett,  mert 
reájok  gyojtottákvoltaz  falukot.  Ugyanakkor  hozott  volt  4000 
magyar  hajdút  vele  onnét  feljül  Kolnich,  illy  okkal,  hogy  Bocs- 
kai mellé  hozza  űket,  kik  mikor  eszekbe  vették  volna,  hogy  csa- 
lárdság Kolnich  dolga  és  Básta  mellé  akarja  űket  hozni,  elma- 
radtak az  utón,  izentel^  Bocskainak,  és  hozzájok  bocsátván 
Rédait ')  Bocskai  enníhány  főeuiberrel,  melléje  adták  mago- 
kat, és  csak  az  előtt  való  napokban,  minekelőtte  Bédai  oda 
érkezett  volna,  hat  kastélt  vettek  meg,  és  hét  zászlóval  és  fű 
rabokkal  ji'ittek  mindjárást  Bocskaihoz.  Adorján  Pál  is  meg- 
jütt  az  portáról  császártúl,  csak  most  érkezett,  bizonynyal 
elhiheti  kegyelmed,  hagy  martiusban  császár  tt  maga  személye 
szerint  Nándor-Fej érvárott  leszen.  Az  minemű  kétszázezer 
aranyat  igért  volt  az  fejedelemnek  ű  nagyságának,  azt  most 
hozták  Nándor-Fej  érvárra,  és  azt  parancsolja  az  császár,  hogy 
küldje  mindjárást  bizonyos  emberét  ű  nagysága  Nándor- 
Fejérvárra  az  sunmiáért  és  füzessen  mindjárást  az  vitézeknek, 
ű  maga  is  császár  semmit  nem  késik,  és  nagyobb  kegyelmes- 
ségét akarja  rövid  napra  hozzá  mutatni.  Bocsátta  azért  az  portára 
Somogyi  Bertát  a  summáért  ű  nagysága  enníhány  fű  emberrel. 

Az  morvái  követ  is  most  jutott  Mislyére  ű  nagyságához, 
ki  meghozta,  hogy  azqk  is  egyiglen  föltámadnak,  és  vele  együtt 
vitte  be  Kassái-a  ű  nagysága  és  most  ott  vagyon  nagy  vígan. 

Kegyelmed  lássa,  micsoda  hidakat  csinált  az  újvári 
németeknek,  ígír-é  mindent,  a  mit  ígírhet,azű  jó  szerencséjek, 
ha  elmehetnek,  hanem  megérik  ük  is  annyival,  mint  az  kállai 


»)  F»'ivuczot.  {SzamoHÍcözi  j(*;i»fzeif.) 


FÍ*)MK0YZÍ:8EI.  43 

iémetek,  kiket  minap  Kassán  Barcsai  János 

C**í/.7  sor  levágva)  mind  egyiglen  levágatott.  Az  pénz,  kit  alá- 
hoznak volt  és  kezünkben  bírt,  száz  és  25  ezer  fl.  volt  készpénz, 
tít  az  fejedelem  ű  nagysága  kezében  Loztanak,  és  annak  fölötte 
W  ezer  forint  érő  egyetmás  ruhák,  subák,  sok  öltözetek,  fegy- 
verek is,  és  salavárinak,  saruink  és  czipellésnek,  gyolcsnak, 
korczovágyoknak  és  egyéb  bélelt  süvegeknek  is  sokasága.  R'i- 
kóczi  Sidniont  az  fiát  urunkhoz ')  küldte,  hogy  hivsége  felöl 
inkább  ne  kételkedjék,  minden  nap  urunkkal  vagyon  együtt, 
arra  kötötte    magát,   hogy    1,600    emberrel  jü    martiusl)an 
melléje. 


1605.  Január io.  AzHoffkirher  dolga. 

VI t ima   relatio. 

Hoffkirk  nem  kevés  kétséget  és  félelmet  is  hozott  volt  az 
enyediek  szüében,  hogy  megértették,  hogy  taraczkokkal  jü.  Noha 
az  előtt  való  napokban  megírták  volt  az  commissariusok  az 
enye(lipknok,hogy  ne  gondolkodjanak  és  ne  vélekedjenek  semmit 
Hoffkirli  felől,  mert  nem  a  végre  megycH,  hogy  ü  nekiek  han- 
tiakra legyen,  hanem  hogy  az  latrokat  persequálja,  és  Újvár 
ulát  iiu^g^zabadítsa.  D('  igy  is  semiiiiképen  seciirusok  az  eiiyo- 
«li«k  nem  lehettek,  tudván  az  Toldinélioz  is  niinémü  szándékkal 
'"eu-n  Hoffkirh(;r.  Küül  ponig  az  városbeli  vulgu^  értvén 
.J''VHtelit  Hotí'kirlu'rnt'k,  mindjárást  elbocsátolt  mindenfelé  az 
"liiliN.ígra  és  az  körül  való  belekre  is,  és  gyültíhi  gyültenek,  az 
liliol  Ix-nnek  fölkelhet<'tt,  minden  felöl.  Az  Gellyén  Imre  és  az 
fororzkaiak  iobbáírvi  is  mind  olt  voltának,  és  az  buzás-bocsrír- 
•ii.ik  i^.  és  annak  föl<)tte  enniliány  hajdú  hadnagyok  és  közhaj- 

íink,  kik  Enyeden  házasndtanak  meg  és  Föl-f]n>ed(?n 

i*-;!}/  sfjr  chmtszvé)  ha  ezeken  lettek  volna  az  ráczok.  elszalad- 
t^iuak  volna,  míg  az  HoíVkirher  szállási'in  az  Toroezkai  István 
Ijú/án  veszödtenek ;  mert  megértvén  Hoílkirhernek  ott  létét, 
luiiidnyájan,  valahou  ki  volt,  arra  tódultának  és  sokáig  veszöd- 
tí'k  ott.  Végre  reájok  akarták  gyojtani  az  liázat,  ugy  adták 
meg.  Rútul  tépték  volt  ki  szakállát  Hoflfkirhernek.  Kedden  '^) 

')  ISocskMiho/.  (S"itniOHk}'r.i  jf'!fifZPt<\) 
')  4.  Jíinuiirij.  '  S-.amoHközi  jetfiizpte) . 


44  GYÜLAFI  LE8TÁK 

hogy  viszik  volt  űket,  beüzentek  Enyedre,  hogy  oda-viszik,  ba 
ttket  bebocsátják ;  az  biró  az  taiiácscsal  azt  izente,  bogy  nem 
akarja,  bogy  még  csak  batárokban  is  bevigyék,  hanem  akárhová 
vigyék,  és  a  mint  hogy  ti  akaratjuk  nékül  cselekedtek,  számot 
is  ugy  adjanak  róla,  űk  semmi  közöket  hozzá  nem  ártják.  Ezt 
látván  hogy  sem  el  nem  ereszthetik,  sem  penig  hová  viuniek 
nincsen,  elsőben  is  Felicianus  Herbersteint  vágták  le  az  kiivön 
túl  való  első  malomnál ;  egy  igen  mély  gödörben  vették^)  oztáu  be 
egy  hegy  oldalában,  nem  szintén  ott,  hanem  egy  kevéssé  tovább, 
mind  az  öt  testet,  csupa  mezételen,  ott  látták,  kik  felkeresték ; 
nz  négye  ráczok  voltának,  kiknek  testek  ott  volt.  Onnét  továbl) 
vivén  ^)  Muraltust  még  enníhány  ráczczal,  az  mely  első  falut  az 
mohion  tul  értek,  Nires  nevűt,  ott  vágták  le  HofifkirheiTel 
együtt,  de  előbb  Muraltust. 

Rákosról  irt  volt  az  commisariusoknak  Hoffkirher,  hogy 
tt  az  elindított  dologban  semmiképen  elő  nem  mehet,  hanem 
lia  négyezer  embert  annak  melléje.  Ez  is  az  levél  az  oláhoknak 
kezekben  akadt  volt,  minekelőtte  foglya  esett  volna,  és  avval 
insultáltak  neki :  nosza,  Hoffkir,  Hoflfkir,  hozd  az  négy  ezer 
embert. 

Az  nemességnek  az  vármegyékre,  az  székelységnek  is  és 
az  városoknak  Nagy  Mátétúl  küldte  volt  Bocskai  uram  onnét 
kivűl  az  leveleket.  Ez  az  Nagy  Máté  hajdú  volt,  Enyeden  tele- 
pedett volt  meg,  háza,  felesége  ott  vagyon,  ki  ment  volt  Bocs- 
kai hadában,  ugy  küldte  be  most. 

Azt  irta  volt  ide  Hoffkirher,  hogy  sok  szava  vagyon 
mind  az  itt  való  senatussal,  mind  penig  az  páterekkel,  kirül 
korán  kellene  vélek  conferálni,  mert  oly  dolog,  hogy  csak  nekiek 
magoknak  kell  érteniek.  Ezek  készek  voltak  25  magával  be 
(egy  sor  elmetszve). 


15.  Januarij.  Rázmán  sugá  Kamutinak  és  nekem  ma, 
hogy  jü  az  székelyekkel  Rácz  György,  és  hogy  immár  az  elei 
el  is  érkezett  volna  ITjvár    segitségére.  Monda  azt  is,  hogy 


0  Votctték  (Szamosközi  javilá/io.) 

2)  Jiilius  C.'U'sar.  (S.-:amnfthözi  jr(ji/zfitt\) 


FÖLJEOYZÍ:SKI.  45 

ikkor  tújbau  hogy  ü  Szebenbül  el  jütt  iu  Deceiubrj,  cxpostu- 
lúltak  volna  az  commissariusok  az  bavaseli  vajdánál.  Immár, 
ugymoutl,  nem  tudom,  mi  mit  reménljtiuk   nagyságod  felöl, 
Uülott  az  töröktűi  is  az  zászlót  elvetted.  Amaz  azt  irta,  ugy 
tagyon,  ugy  mond,  de  semmit  a  felöl  ne  gondolkodjék  nagy- 
sívgoi  hanem  az  minemű  ítíletben  felőlem  volt,  ezután  is  abban 
legyen;  semmit  nem  mivel tem  magamtúl,  hanem  a  mit  csele- 
kedtem, Basta  uram  ű  nagj'sága  praescriptomjábűl  miveltem. 
Ennek  most  igy  kellett  lenni.  Ne  adja  isten,  hogy  az  én  szivem 
megráltozzék  az  császárhoz.  Az  vagyok  mostan  is,  a  ki  azelőtt 
voltam,  ugy  éljek  és  ugy  maradjon  meg  az  én  jó  hirem  nevem, 
1    sít  ba  kivántatik  kimenetelem,  parancsoljon  nagyságtok,  avval 
'    mutatom  meg,  hogy  magam  is  személy  szerint  oda  megyek,  az 
hoTíi  mondjátok.    Tizezeren  kimehetek.  De  hogy  10  ezerén 
leLet-c,  az  mint  Rázmán  monda,  azt  az  commissariusok  sem 
liitték.  Irta  azt  is  az  vajda,  hogy  ha  szűkség,  kész  mindjárást 
i  ezer  embert  kiküldeni. 

Hoffkirher  megölése  után  más  nap  egy  hires  tolvaj, 
Dragnnier  század  magával  mindjárást  ott  termett  Toroczkó- 
Sz.  Gyurgyöii,  de  immár  mindent  kapzsira  bántak  volt.  Igen 
'•:'iüta,  hogy  az  praedára  reá  nem  érkezett  volt.  Még  azonkívül 
•iiiiek  uz  Draguniernak  500  olábja  vagyon,  kiket  akkor  fön  ;iz 
mva.NMii  hagyott  volt,  most  is  niiiulen  nap  gyülekezik,  Déva  alá 
l<*'>zíil  dűlni.  Ez  ölte  meg  az  kamara  ispánt  is,  az  pöcsétnyomó 
-yünljt't  is  o  viseli  ujában.  Ma  jutának  Gyöngyösitül  Gellyén 
'ir.imlmz  levéllel,  mind  ezeket  ü  irja. 

Azt  mondja  (í ellvén  uram,  hogy  oly  lator  oláhok  lakják 
azt  .ízToroezkó  völgyét,  hogy  soha  még  ez  ideig  semmi  íöhles- 
urok.  ugy  a   mint  kölh'Ht  volna,  vélek  nem  bírhatott,  és  hogy 

"iry  kürtjök  vagyon,  kit  ha  in  aedito  loco  megfúnak 

'(fl^  S'jr  h  Vfitji'fi). 


16n5.  Diebus  17. 18.  l\K  Maj.  Praesentálta  Bocskai  leve- 
K'[  in  s»'natu  Imreffi.  Continentiája  az  nótáriusnál.  Az  magya- 
rok levelét  is  akkor  adta  be. 

írja  liocskai,  hogy  Lónai  Istvánt  boesátta  be  Imreíivel 
'.'iryüit,  és  előbb  is    Lóniait  nevezi.  Ezt   ekképpen  exeusálta 


46  f?YlTl,AKI  LK8TÁR 

Imi'fi'ti  .I.'iiiDs  in  >»'natu:  M  ii^y  vaíryoii.  iigymoiid,  ktltou  kel 
lett  viíliiii  iK'jünUuk,  (le  iiiidöii  rzekt-t  az  leveleket  megirtik 
v(»ln;i,  Lriigyiílorszáííbau  választani  kell  vala  valakit  fuszolgá-     1 
j.U  az  ívsiíiiblicálioz.  és  választák  Jjóiiiai  iirainat,  iigy  kelleték     | 
nielolein  elniaraclni(a).  Az  lengyel  legationak  i)enig  oka  semmi 
ni 'in  egyél),  hanem  ez,  kivánták  volt  érteni  az  lengyelek  Bocs- 
kaitiil,  niisso  Icgato  ail  Comitia  in  Zereuch,  ka  kész-é  auuak 
azt  a  loedust  niegtaitani  vélek,  az  mely  nekik  az  régi  inag}'ari 
királyukkal   intcrcetlált.  Az  felöl  jó  spest  adott   volt  nekiek 
lUK-skai,  és  annak  t ransaeti ójára  és  coutirmálására  bocsáttak 
in  J'olouiam  az  leniryelek  kivánsága  szerint  követét  Lóniait. 

Imnti  első  nap  az  leveleket  adta  meg,  és  szóval  való 
izrni'tit  is  l)Oc^kainak  cicikben  adta  az  kolosváriaknak.  Másuap 
a  mit  profieiáltak  az  kolosváriak,  hogy  csak  ezt  postuláltáUi 
hogybocsáthasssanak  íí  maiíok  is  Bocskaihoz,  addig  legyen  i'^ 
suspenso  a  ilolog.  Imret'ti  erre  azt  replicálta,  hogy  semmiképpcvi 
nt'm  lehet,  mert  nekieme«r  volna  hagyva,  hogy  egyfelé  is  sehoví-* 
Ivolosvárról  ne  menjen,  míg  ezrk  meg  nem  hajlanak;  ű  voluí* 
mnsf  fiz  Uncmlní  itt.  Annak  okárt  praecise  most  mondják  me^ 
és  most  messék  (^1  is  végét,  ha  Bocskainak  vagy  baráti,  vagy^ 
t'llenségi  akarnak  h-nni,  hogy  lehessen  gondja  vei  in  bonum. 
vei  in  malum  de  faeto  az  fejedelemnek  reájok.  mert  nem  volna 
ü  neki  annyi  leje.  hogy   ü  az  lejedelem  praeseriptiója  kivül 
valamit  cselekedhet néjék  különbet,  ha  szinti'  akarná  is,  meg 
viíliia  peiiig  neki  snio  iniungálva.  ho^ry  clsö  is  az  városok  köz- 
zíil  Kolosvár  le*íyen,  kit  iide  neki  obstringáljon,  és  vég  nélkül 
egy  felé  sem  menjen  semmi  okon.  Ezt  is  értvén  az  senatns, 
deliberatióra  vette.  Es  ismét  szólván  egymással,  ugy  találták, 
hogy  ngyan   kiküldjcnek    Jíocskaihoz,   aildig   legyen   veszteg 
Imrefti  vagy  itt  vagy  (íyaluban.  Reá  ment  erre  is  Imreffi,  liac 
tamen  cautione.  hogy  hegyen  ugy  l)ár,  de  ü  neki  városul  adja- 
nak leveh't  erről,  hogy  nem   ugy  küldenek  Bocskaihoz,  mint 
idegeidiez,  valami  jó  akaró  szomszédjokhoz,  hanem  mint  űrök- 
höz, fejedelmekhez  supplieiter.  Contentus  volt  az  város  evvel. 
Es  levél  is  költ  Imrefii  és  az  város  közt.  Tmreffi  az  ü  levelét, 
kit  az  váras  tülekivánt,  megadta,  hogy  megelégszik  az  végzés- 


')  Ex  relatiüiie  •To:i])ii;s  Ad.ini.  Ojiuiafi  Lc^láf  oldaljetfifzetc. 


..«M«B«Mk 


az  város  is  akart  Imretisek  idri:.  in-tli  íllit,  l»-»n  i-ii  iri 
találják  meg  Bocskait,  mim  thIati'  rnri'-r-^í  -'s  r"-:^-**-.:::. 
vagy  illegitimnst.  han^m  mict  Tii>i>ti:  pr.2«'>::'''  5e5ri-L  *.-.  :-:^ 
Imreíi  nem  várta,  hanem  02  li!r  ^rkrfz^^Eiu  sttlzl;  Lir:  l-:. 
tévén  az  tanácsnak  (Idk  immAr  &kk<.r  í^siA'  car-jrrLtirT;-:- 
nek  volt)  menten  ment  Gvalnbiűi  :^  csik  :a'»?:-:ic*zLó:  r::. 
Kérték  azon,  hogy  ottan  csak  az  rffy  híjk-:  Tanj;^í||  í."  í.:i.iiir 
bízonjosb  Inrt  hallanáuiik.  dr  vemmi  l»riiiir  ^r:i;  kőit. 

Ajánlotta  volt  twel  i?  niikgát  az  vir':»?T-iLk  li-r^r^rL  L  'r^. 

chLi  íol  Bocskai  nramnak  Gvalafővil  i*  irit  Hirl^rit-i.  ->  i 

maga  is  ir,  commendálván   ilvrn  jő  j«ro]iip":ÍT^i'«;.í*    ut  T:.:.tw 

iiak.  és  értésére  adván,  mi  ol>?táiT  ^i*i:2  :«.  L«>bt  ü  írl-^r^r-'c 

ffjet  nem  hajtottak  még  Imrefd  V;vTri-rJt  -rvn  is.  iiiiL.r*.:_ 

üb  metum  Germanomm.  a  qnibus  íTlL  ihii^    lnív  farru^:  tjü 

ciatL  Kívánta  a  vára^  ezt  is  ImrefSttL  Líct  Ttiüiii:.  >r  ]i':_z> 

Hí  emberi  segétséget  ne  kJviiijoL  raílok.  mí^  iLifg  Lrin  ;űi.-.'í: 

Bocskaitúl. 

Az  uagy-báuyaiaknsik  B.»c«l2i:  l:f  e^zt-eíjdr^^  vaíó  alj.;— 
kat  t-ngtrdte  meg.  Az  várt*-?!  kúvf-1  akari:4k  iii»rt*-r<:i-L-  ^  1-: 
mtfgktrrélTc  niíjcs.  Az  ky.^5aiAn;'J:  ir  VI  f /  j:  .» j.n,  kii:- 1  ;:/ 
•. ?ri  kápUiliintíjl •  "7'í  *  i   '.':;/' -fif'  . 


FÜGGELÉK. 


I. 

Bátlwri  Miklfjji  onszáybiró  íAhzü  János  veszprémi  pilajtöknck  cjí  ainrd- 
líii'úusiial'  pártfouásába  ajáidjd  Gyulaji  Andrást y  ho{pj  török  fufj>iá'jJ*4i 
f.scit    háttjja     Gynlafi    MiMty    tisztséfjét    a  pápai    lovas    kapitány sáijot 

elnyerhesse.   Kelt  7ö7S.  mart.  lö-én. 

Reverendissime  Domine  et  Amice  nobis  observande. 

Salutem  et  Servitiorum  nostrorum  commendationem. 

Cohstat  Dominationi  Vestrae  Reverendissimae  Egre- 
giiim  Micbaelem  Gyulaffi,  Capitaneum  Equitum  suae  Cae- 
sareae  Maiestatis  Domini  nostri  clementissimi  in  Papa  mereu- 
tium,  bis  proxime  praeteritis  diebus  in  Turcarum  captivita- 
tem  iucidisse.  Eius  igitur  fráter  carnalis  Egregius  Andreas 
Gyulaffi  ab  ineunte  aetate  sua  per  Spectabilem  et  Magnifi- 
cum  olim  Dominum  Comitem  Audream  de  Batbor  fratrem 
uostrum  carnalem  piae  memóriáé  in  aula  sua  educatus,  ac 
a  morte  eiusdem  fratris  nostri  in  servitijs  suae  Maiestatis  apud 
nos  constanter  et  fideliter  versatus,  proficiscitur  supplicatum 
Imperatoriae  Maiestati  pro  loco  seu  officio  dicti  fratris  sui, 
interea  donec  idem  Deo  iuuante  liberatus  fuerit,  sibi  con- 
ferendo.  Petiitque  a  nobis,  ut  in  sui  commendationem  literas 
nostras  ad  Reverendissimam  Dominationem  Vestram  dare- 
mus,  eandemque  rogaremus,  quo  Dominatio  V.  Rev.  eundem 
negotiaque  sua  commendata  habere.  ac  apud  Sacram  Caesa- 
ream  Regiamque  Maiestatem  promovere  velit.  Cum  autera 
praedictus  Dominus  Micbael  Gyulaffi  nobis  non  alienus,  sed 
proxima    affinitate   sit   coniunctus.   et   quamvis   sit   iuuenis, 


FÜGGELÉK.  49 

tamen  propter  yirtatem  suam  insignem  et  stúdium  fídelitatis 
erga  prae&tam  Caesaream  Maiestatem  mereatur  a  nobis  com- 
mendari  non  solum  Rey.  Dom.  Yestrae,  verum  etiam  ipsi 
Imperátori,  Dominó  nostro  clementissimo :  idcirco  rogamus 
Dom.  Vestram  Reverendissimam,  tamquam  dominum  et  ami- 
cmn  nostrum  observandissimum,  ut  praenominatum  Andreám 
GjTulaffi  consangyineum  nostrum  commendatum  habere,  ac  ad 
obtínendnm  praedictum  locimi  seu  officium  praefati  Michaelis 
6 julaffi  íratris  sui  camalis  apud  Maiestatem  Suam  benevole 
promouere  velit.  Quod  nos  eidem  una  cum  ipso  promereri 
studebimus.  Vestram  Reverendissimam  Dominationem  felicis- 
sime  valere  cupio.  15.  Martij  1573. 

Comes  Nicolaus  de  Bathor 

Judex  Curiae  et  Consiliarius 

Sacrae  Caesareae  Regiaeque  Maiestatis. 

Inscriptio  talis  erat: 

Reverendissimo  Dominó  Joanni  Listhio  electo  Episcopo 
Ecclesiae  Jauriensis,  Consiliario  ac  Cancellarií»  Sacrae  Cae- 
sareae Regiaeque  Maiestatis.  Dominó  et  Amico  nobis  obser- 
vandissimo. 

Másolata  a  gr.  fídnfi  eorlexffen  Jioncziilón. 


II. 

fíáthori   Krixtiif  fejedelemnek    Gyula  fi    Lestár   fejedelmi    lítlár    tUfal 

héjfntett  /tírrerse,    7ő8^. 

Sub  idem  tempus  Eustacliius  Gjoilafi  Secretarius  oius- 
tlom  Principi  suo  tale  fecit  Epitaphion : 

Öloria,  fáma,  fides,  virtus,  sapientia,  splendor, 
Religio,  et  quidquid  nobile  mundus  habot, 

Singula  Bathorei  lugent  ad  Priucipis  urnám, 
Dacia  sed  cuuctis  tristior  orba  geniit. 

M:'isolata  a  gr.  liúnfi-cndexhen. 


<ly«l«fi  I^stár  mj^grz^noi. 


Tiii  (;YrLAFi  lebtAe. 


III. 

sirirtitti,    ÍŐSí, 

D.  o.  :m. 

Clni^h^lílionis  Rathoiy  (le  Somlyó.  Stepliaui  filiiis,  Ste- 
l.li.iiMi  lr;»tri,  iii  ntrom  V*»límiao  creato,  in  principatu  Ti-ans- 
il\;miMr  surrriKns,  luíi^'ua  aiiiiui  inodei*at ioné  provinciáé  praiv 
Imi.  piri.iti  -luiluit,  p;uvin  coluit,  foelices  fratris  regis  coutra 
Mi»  iinu  roM;itus  o]iil»u^  iiivit.  amans  patriae.  bonanim  parens 
liii«i.mim.  iua!i^ihtu>,  patieus.  iiistus  atque  munificiis  fuil. 
í'iiiiHlui-  roniimia  ariioiilariiim  nn»rl)onim  moleslia  premere- 
im.  iili  .mus-ani  riiain  paiuis  aule  mensibus  charissiniam  ec>n- 
ni»:riii  rt  tt'ihUaiu  uaiaiii.  iiravi  auinii  an^rore  occnpatus,  posl- 

•  |ii  iiii  r\  roiuiiiis  i'oliwvarion^ibu'^.  iibi  Siírismimdum  filiiim 
•HMi  iMu  nulunar  M  s]H'i  pueruni,  n«mum  agentem  aetatis 
iMimmi.  iiunlu'o  ouiniiuu  oiiliuiiiii  cousensu  síiccessoreni  uomi- 
M'imI.  Alli.nii  .Iiihaiu  arirt'r  rodiisst-t.  paiicis  iK>st  diebusi  invaU*- 

•  rnhluiM  rum  U'iliaü  tobrt'  «b»lonbus.  aniniam  D(K)  perpetiiis 

•  IHiinilm  In  »-,'n«  potviil  i>nviliu<  pio  i'ounuendan'^  reddidit. 

ViMt   :»mu>^   1.1. 

I*in\inri.h'  praofuii  auuos  V.  Mensis  II.  Dies  XXItl. 
«»i»Mi   AllMr  .IuIku-   Au:  MnhXXXl.   XXyíL   Díc  meu- 

'".'■*'■'■■''  ^      l\'Ulr    u\.i    lu.i'*    kt'zzel :    Superscriptio    nionumenti 

IV. 

li«nor.'>io   lK»uiiiu^  KiMav'hit.  ÜMilati   Socretario   Tllii- 
Mris-.nú  Priiu'i]iis  Tr:i!i-\l\Muiai\ 

•>1      I  ►*•««!  mrif. 


PÖ0G£LÉ1C.  51 

Szolgálatomat  ajánlom  Kegyelmednek  mint  bízott  uram- 
nak, barátomnak.  Istentől  Kegyelmednek  hosszú  ideig  való 
egésséges  életet  kivánok  adatni.  Miyelhogy  Istennek  rendelése 
^  parancsolatja    szerént,   bizott  uraim    txinácsából,   vettem 
magamnak    házas   társul   az   Tekintetes    Kolosvári    Balásfí 
György  uram  leányát  Annát,  melynek  menny egzöjének  napját 
végeztük  egyenlő   akaratból  ugyan  Kolosváratt  ö  kegyelme 
házánál  ez  jövendő  Szent  Bálint  nap  után  való  szombaton  az 
régi  kalendárium  szerént,  azaz  20-dik  napján  Februariusnak : 
kérem  azért  Kegyelmedet,  mint  bizott  uramat   barátomat, 
bogjr  Kegyelmed  az  feljül   megirt   helyen   és  napon   legyen 
jelen,  hogy  az  Kegyelmed  jelen   létével   több   bizott   uraim 
barátim  közt  dicsekedhessem.  Melyet  jövendőben  is  megszol- 
gálok Kegyelmednek.  Éltesse  Isten  Kegyelmedet  jó  egésség- 
ben.  Dátum  Albae  Juliae  die  20.  Januarij  1585. 

Servitor  et  amicus 
Valentinus  Literátus  Vásárhellyi  m.  p. 

M&floLnta  a  gr.  Bánfi-codexben, 

V. 

'^l/'ilnfi  Lr.stár   ZarnoJMki  Jánost   leníjyclor^zágt   rnnrtUari/f.9n(fl\    Gifuht- 

Fe/én'ár   lőiU,   mart.    U. 

Ad  Magnum  Poloiiiae  Cancellariuni   litterae  Genoi'osi 
I^í^mini  Eustaclni  Gvulaffi. 

lUustrissime  Dominó  mihi  semper  gratiosissime.  pcM'pc- 
tnonim  seruitiorum  meorum  commendatione  praemissa. 

Literas   Doniinationis   Vestrao    iUustrissiniae   6-a   die 
'^íaiiii  Belza  ad  nie  datas  accepi,  easque  summa  cum  voluptate 
í't  amoris   obseruautia  sum  exosculatus.    Et  sane  valetudine 
D.V.  Illustrissimar  prospera.  qua  eandeni  perfmi  ni  se  habere 
Wlissime  a  famulo  eiusdem  iiitellexi,  gratius  mibi  hoc  tom- 
poré coiitingere  vix  quidquam  potiiisset.  Quo  nomiue  Deum 
optimum  maximum  idemtidem  comprecor,  ut  D.  Y.  lllustris- 
simam  tam  Polonis  suis  quam  iiobis  Hungaris,  atque  ad<^o 
Ufiiversae  Reipublicae  Christianao  volit  quam  diutissiiue  ossí' 
iiicohimom.    Caeterum   gratissiiiuiin  fűit  iiitelligere   Principi 

Illu<4tris'<imo  singula  illa  rerum  ac  negotioniin   capiia,  (pjat^ 

4-^ 


fii  OrrLAFl  LESTÁR. 

Oelsitudini  Suae  Doniiuatio  Yestra  lUustrissima  per  me  signi- 
ticauda  esne  duxit;  qnae  qiiidem  qua  ingenij  facultate  aut 
dicendi  copia  declararíiu.  panini  iiio  habví  solicitum.  Fídeliter 
certo  ac  sincere  pleraquo  Suae  Celsitudini  proposui,  quo 
qiii<1ein  ipso  sat  superque  niihi  contentus  esse  videor.  Commu- 
nicatum  negotium  cum  paucis  duutaxat,  Principo  ipso  et 
liomiuo  Balthassire  Bathoreo;  iiec  dubitet  alto  tecta  iri  ea 
omnia  sileiitio.  Dunis  ilie  et  grauis  Isthmon  citius  perforabit 
quani  haec  resciscut  aliquando.  Famulum  HL  D.  Vestrae  ea 
qua  potui  industria  expedienduni  curavi,  qui  si  tardius  recnr- 
rat.  moram  omiieni  maximae  itinerís  dif&cultati,  non  ipsius 
negligeiitiae  tríbuat.  Quod  ad  me,  peue  sum  iu  recursu  ad 
D.  V.  Tllustrissiiuam.  nií^i  quod  seusim  et  quasi  nusqiiain 
cxpediendus  expe<liar ;  idquo  cum  plurimas  ob  causas,  tum  Tel 
maximé  ob  cziausi  praeseiitiam,  quem  haec  latere  et  operae 
praetium  est  et  maximé  necessaríum.  Me  iiiterini  iu  gratiam 
Domiuationis  Yestrae  Illustrisaimae  etiam  atque  etiani  com- 
meiid<».  Datae  Albat*  Juliae  die  9-a  Mártii  1591. 

MHKolatn  a  gr,  Itánjl^rodexhen, 

vi. 

TUustrissime  Domiue,  Aftiuis  nolns  observandissime. 

Hemittimus  iti'rum  ad  D.  V.  Illustríssimam  hunc  Gene- 

rosum  Eustacliium  Giulafti    Secretíirium   uostrum,  cui  quae 

nomine  uostro  ei  referre  del>eat  iniuuximus,  petentes  ab  ea, 

vt  (»a  et  coguoscení  ab  eo,  et  nos  resque  omues  nostras,  vti 

cepit,  apud  se  semper  commeudatas  habere  Telit.  Cuius  amorj 

iioH  commeiidantes  lelicia  ei  omnia  a  Deo  precamur.  Dátum 

iu  Ciuitate  nostra  All)a  JuIia  2.  die  Mensis  Április,  Auno 

Uomini  M.  0.  XCl. 

Illustrissimae  D.  V.  Affinis 

Sigismundus  Bathor}'  m.  p. 

Czim :  IllustrÍMÍin(»  tlDinino  Joanni  Znmoíflk}*,  regni  Poloníae 
(^AiirrlIdHo  ot  Generálj  Capitaneo  etc.  Dominó  et  affinj  nobis  obser- 
uaiidÍ88Ínio. 

GyulaA  Ijestár  egykorit  másolata  o::  fítjyftfMÍ  kUnyvtdi'han,  {Sza- 
M ntk'fir, i  gif üjlem  ínyében .) 


FÜUGELfcK.  53 


VII. 

(wffuUiji  Leittár  bcszéth  Z<inwjslci  Jáit4)8  leuy*jtl  caHccílariu^hvz.  Zamojsk, 

1591,  ápnl  la. 

Illustrissimus  Friuceps  domiuus  meus  clementissimus 
Dominationem  Yestram  Illustríssimain  per  me  plurima  salute 
iussit  impertiri,  cui  etiam  vt  omnia  foelicia  et  optata  contiu- 
gaut,  a  Deo  optimo  maximo  ex  animo  precatur.  ^) 

Cum  paucis  ante  diebus  a  Dominatione  Vestra  Illustris- 
sima  ad  Soam  Celsitudinem  redijssem,  cunctaque  ea,  quae  ab 
ea  acceperam,  ea  qua  potui  üde  atque  diligentia  retulissem,  ita 
ij8  afféctam  Soam  Celsitudinem  statim  cognoui,  ut  iiihil  sibi 
mor§  interponendum  putaret,  quin  de  ijs  omnibus  et  consiliuiu 
capere  et  ad  singula  eorum  capita  certum  aliquid  ei  respondere 
posset.  Quod  cum  tandem  secum  statuisset,  mibi  rursum  id 
negotij  demandauit,  ut  ad  eam  redirem,  eique  mentem  suam 
atque  senteutiam  renunciarem. 

Primum  itaque  Illustrissimo  Principi  uibil  aeque  gratum 
fűit,  quam  quod  intelligat  D.  V.  Illustrissimam  eo  esse  iu  se 
animo,  vt  quaecunque  siue  ad  salutem  siue  etiam  comraoda  sua 
pertinere  uideat,  de  ijs  tam  libere  et  amanter  Snam  Celsitudi- 
íicm  commouefaciat.  Quae  omnia  Sua  Celsitudo  lanti  faoit, 
nuanti  ea,  quae  a  magnis  et  sapientibus  viris  in  rem  alicuius 
atteruntur,  sünt  facieudiu  Quam  suam  ot  in  monenda  Sua  Oelsi- 
tudine  libertatém,  étin  consulendo  eidem  prouideudotjue  beu(»- 
vülentiam,  vt  D.  V.  Illustrissima  in  posteruni  etiam  erga  Suam 
Celsitudinem  non  retineat  modo,  sed  nouis  iu  dies  accessionibus 
adaugeat,  ab  ea  Sua  Celsitudo  pro  sua  uecessitate  etiam  atque 
írtiam  postulat. 

Quae  de  Austriacis  princii)ibus  D.  V.  Illustrissima  nuucia- 
u^-rat,  qua  essent  natura,  moribus,  vitaeque  institutis,  (luomodo 
K'{  apud  suos  et  apud  exteros  audiant,  quantis  viribus  opibus- 
que  poUeant,  ea  Sua  Celsitudo  tam  vera  esse  uidot,  ut  quid  iu 


»)  Báthori  Sigmond  izeiii  t-zeket  az  leugyel  iia«j:y  cancellariusuHk 
(iyulali  L<?fltár  által.  Stylus  est  Voltaiíjíi  KoMachoczij  oai)C«'llai*ij.  (^Sxw 
.io»kúisi  Ivtván  oldafjeijt/zetc.^ 


54  GTÜLAFI  LE6TÁR 

r<tiitrariuiii  .uldiii-i  posset.  prorsus  uoii  iuueuiat.  Net*  est  :iliu<l 
t'iTf'  (|iiir(|ii:im,  quod  aliqua  ex  parte  Suam  Celsitudinem  cupi- 
(lain  roiiim  aniii'itiae  ro<ldat  praeter  coinuiunis  ipsius  natiuok 
ciiiii  qua  iiatiira  roniuncti  sumu9,  vicinitatisque  ratíonem.  Cniu 
(Ilim  íta  ab  a1ijsgcntibiis8ÍmusdÍ8ÍuuctK  vt  Tel  nihil  commuue 
min  cis  halieainus,  vei  si  eo  taiituni,  quod  sicuti  illi  it^  nos 
((iUM|iu'  Christiaiium  iioiiieii  rotiueamus,  eoniiu  in  uos  studia 
f-omincuieainus.  ((uid  in  ancipiti  reiiim  uostrarum  statu  et  ab 
alifiiis  et  reinntis  hominibiis  opis  sperare  possiiuus,  vt  cogitare 
desiiíaniuH,  doiuestica  uos  exempla  patríaeque  calamiüis  exbor- 
tatur.  Quanivis  itaque  fateiidum  sit,  minimé  nobis  cum  illis 
piincipibiis  coiiueiiire,  multaque  iu  eis  esse.  quae  a  uostris 
ratioiiibu^  UÁo  disteut  coelo.  tanieu  ut  ab  ijs  bominibas.  qui 
v\^  parfiit,  utpote  eiusdeiii  nobiscum  generis,  et  sub  eodeiu 
c'orio  uatis,  ]ios  dissociemus,  id  nec  uatiira  ipsa  neqae  res  et 
ciUiiiiuKbi  vtroruinque  patiuutur. 

(juod  i'iini  maiores  etiam  Suae  Celsitudiuis  et  impríiui^ 
p.in'us  patniusipie  sapieutissimiprincipes,  tot  patriae  pericnlis 
rdoíti,  aiiiniaduertissent,  semper  ea  mente  fueruut,  ui  princi- 
pibiis  istis  viriuis,  propter  euudem  et  communis  nationis  et 
adfo  propiuquarum  et  sibi  adbaereutium  regionum  respectum, 
a  quilms  adco  prompta  seníjíer  esseiit  auxilia,  et  qualecunque 
iu  r('1)us  adnersis  pevtugiuni,  si  uou  iutegra  et  absoluta,  saltem 
aliqua  tautuni,  quae  eos  iu  ol'ticio  coutinere  posset,  specio 
iHMH'uolrntiar  iuuíícreutur.  Ideui  consilium  Sua  etiam  Celsitudo 
si'qucmluui  sibi  putaret,  iiaque  si  posset  eorum  lidei  et  con- 
iuiutioui  adli^rcrei,  ut  cum  uou  apertc  ofteusis  eis  uteretur. 
li  ali(|uid  (ítiam,  (luod  siue  suo iucommodo  posset,  eis  deferret, 
ut  titulus,  houori's,  pnierogatiuas,  et  si  quae  alia  sünt,  quibus 
tautoperc  di-hntantur ;  iuteroa  tameu  id  ageret,  vt  quod  ipsa 
quoque  optiuic  suadet,  rxteruis  etiam  etsi  paulo  remotioribus 
tutioribust'iuuíu  praesidijsstatum  suuui  tirmaret,Hunc  colendae 
i'uui  alijs  viriuis  uatiouibus  auiicitiae  morém  et  olim  omnibus 
i-egibus  et  populis  vsitatum  fuisse,  et  uuuc  quoque  ita  esse  com- 
uiuiiem.  vt  qui  alijs  magis  alijs  uiiuus  se  obnoxios  praebeant? 
oniues  verő  pacatos  habeaut  viciuos,  ij  demum  quam  optime 
rebus  suis  cousuluisse  videautur. 

Si  qua  igitur  istis  principibus  lides  baberi  et  aliqua  cou- 


FÜGGELÉK.  55 

conliac  nitio  cum  eis  iuiri  posset,  qiiac  tncituriiitate  et  tido  ab 
eis  togeretur,  (ue  iii  idem  periculuni  se  Sua  Oelsitudo,  quod 
aliquando  diuus  ipse  Stephanus  Rex,  quod  ipsa  etiam  retulit, 
inciuTerat,  couijceret),  nou  abs  re  fortassis  Sua  Celsi  tudó  facé- 
rét, si  eoruni  etiam  animos,  per  aliquos  cuiu  studiosos  pacis, 
tam  non  minus  in  suara  quaiu  illorura  partém  inclinatos,  sibi 
conciliaret.  Quod  qua  ratione  experiendum  prius  Suac  Celsitu- 
dini  quam  tractaudum  sit,  si  tameu  D.  V.  lUustrissimae  autea 
probetur,  cupit  Sua  Celsitudo  ab  ea  coguoscere ;  ut,  si  posset, 
itA  se  aliorum  copijs  et  familiaritate  muniret,  ut  bos  etiam, 
qnorum  ditionibus  haec  prouiucia  ita  esset  adnexa,  vt  auelli 
ab  ea  non  posset,  homines  verő  ipsi  tantis  vtrique  iuter  se 
necessitudinibus  sociarentur,  ut  pro  eadem  gente  habeantur, 
non  praeterijsse  videretur.    Nam  ut  id  sapiens  D.  V.  lUu- 
strissimae consilium,  quod  de  Angliáé  RegÍD§  aliorumque  con- 
federatorum  principum  amicitia  sibi  comparanda  Suae  Celsitu- 
diui  ea  per  me  proposuit,  Sua  Celsitudo  obuijs  vt  aiunt  vlnis 
amplectatur,  preter  ea  omnia  argumenta,  quae  a  me  suut  Suae 
Celsi tudini  eius  noniine  commemorata,  quibus  nihil  addi  posse 
uidet,  id  etiam  Suam  Celsitudinem  uebementer  pennouit,  quod 
iam  pridem  a  legatis  suis  intelligat,  tantam  esse  in  aula  Tur- 
cica  Re^rinae  illius  existimatiouem,  vt  uiliil  peteuti  ei  deue- 
íramlum  putent,  quodque  ipse  etiam  Regiuae  iu  illa  aula  inter- 
üuiicius  iam  aliquoties  ibi  nostris  liominibuhi,  etiam  nou  roga- 
tuN  non  obscura  beueuolentiae    signa  praebuerit,  ijsque  ad 
ip>ius  Regináé  fauorem  aucupandum  nos  quodaniniodo  sponte 
inuitasse  uisus  sit.  Caeterum  et  Ducis  Saxoniae  propensam  in 
st*  voluntatem,  <juam  is  literis  anno  superiori  ad  Celsitudinem 
Suam  datis  testatus  est,  iam  aliíjua  ex  parte  perspeetam  habét, 
♦  t  multo  niapris  Casimiri  Ducis  et  nepotisipsius,^)  euius  tutelam 
ágit,  quam  iam  missis  etiam  inter  se  ultro  citroque  muneribus 
rontirmarunt.  His  principijs  si  iam  id  aceedat,  quod  J).  Y.  Illu- 
'^trissima  vltro  Suae  Celsitudini  poUieetur,  se  viani  ei  ad  liane 
fouiuuctionem  constituendam  niuniturum,  nihil  se  non  übse<[ui 
jHisse  intelligit,  ideoque  ab  ea  summopere  petit,  ut  <[uod  eoni- 
iiiodo  suo  liat,  ea  iam  huius  rei  tundamenta  iaciat,  quibus  omnia 


')  Fiiderici  Qu^rti.  .S>(í?#íc/^/.ü;í  litcáii.  j<njij'^cit. 


hft  liTCLAH  LI>TÁR 

Sua«'  CVlsitudiiii^iic^Mtia.  -;íÍum|ui.'  illillrilui^^  ips^iu^  |»r»u 
tuto  stfiupt-r  inniti  posMt  (^uioiinid  D.  V.  Illustrissima  liac 
cura  ac  <tudiu  suu  prae^titerit.  id  totuiu  Sua  Celsitudo  tt 
tuni  et  ratum  ^e  habituruin  proniittit,  ac  tandem  ipsa  qu 
CUMI  iil  ab  ea  iudicatuiu  ei  luerit.  quoil  eius  erga  illos  prím 
ol'ticij  érit,  libt'Dter  í-xequt- tiir.  * ) 

Neque  ea  etiam  res.  quae  de  luatrínioiiio  iuter  eos* 
)iriiieii>es  qiiereudo  ab  ea  Suae  Celsitudiui  proiK)iiitur.  ad  c< 
^'audos  arctius  vtrínque  aniiuos  panim  tacere  uidetur.  Sed 
deliberatio  cuui  et  luaximi  sit  moinenti.  et  maturíus  teiu] 
re(|uinit.  denique  religionem  quoque  ii)sam.  quo  ibedus  ill 
coniugij  illigarí  maximé  soIet,  attingat,  in  praeseutia  diffei 
commode  poterít.tantisper  saltem.diim  Sua  Celsitudo,  alijs  rebi 
intenta.  quaudo  tandem  enni  ail  rem  auimum  adijcere  debea 
ipsa  et  autóra  et  couscia,  dispicere  possit. 

De  regui  deinde  huius  statu.  tft  quae  sit  in  eo  mutati 
ob  Kegis  discessum  metuenda.  omuia  Sua  Celsitudo,  eo  plau 
modo  quo  mihi  ab  ea  íueruut  siguifícata,  iutellexit.  Quae  res  eo 
rumores,  qui  iani  pridem  de  hoc  Begis  proposito  sparsi  vbiqu 
vigebaut,  apud  Suam  Celsitudinem  omuino  iam  confímiauit.  I 
tjuo  cum  non  de  eo  tautum  agatur,  vt  Kex  discedens  regnui 
vacuuni  relinquat,  sed  vt  id  potius  arbitrio  suo  alij  cuipai 
tradat,  quantis  difticultatibus  ac  periculis,  si  in  eo  i>erBte 
leinpublicaui  inuoluat,  Sua  Celsitudo  satis  superque  perspicii 
(»ptarct(iue  si  id  praecaueri  aliqua  nitione,  ne  fieret  auertiqu 
posset,  vei  eaiu  potissimum  ob  causam,  (piod  a  vicinis  istis,  cui 
quibus  nulla  adliuc  regno  cevtapax  esset,  quae  statim  pericul 
fis  imniiueaut,  non  sit  difticilc  prouidere.  Certe  cum  ij  nullái: 


>)  Az  snxouiai  litTCzo*;;  és  a  többi  hz  angliai  királné  aszszouyuyi 
akartak  ligát  C8iiiáliii.  Ezt  jól  értette  vala  meg  általam  nz  lengyel  cai 
ci'llariuü  urunknak.  Itt  azon  kéri,  hogy  találjon  módot  benne,  vegyék  l 
küzzéjek.  Az  portán  is  az  Ibedusban.  kit  az  polouusok  az  törökkel  csiuá] 
Li:ik  vala,  lenne  benne  Erdély  ;  hogy  ha  mikor  Erdélyt  az  török  megbái 
tanája,  akkor  az  királné  asszony  foeduRsa  is  ít'dbomoljék  az  törökkel.  I) 
uom  veheté  az  királné  asszony  reá  az  törököt.  Azt  mondta,  hogy  vasa 
luFva  volt  neki  Erdély  mindenkor,  és  megéri  vele,  ha  azon  törvényébe 
tartja,  mint  ekkédig,  kit  az  királné  asszonyért  meg  is  cselekeszik.  Gyt 
Uiji  Letfdr  oldafjtyyztit. 


FÜGGELÉK.  57 

rei  beue  gereudac  oecasioiiem  soleaut  praetermittere,  si  uide- 
rint  regnum  nouis  motíbu8  perturbatum,  quin  in  eins  posses- 
sonem,  quod  iam  diu  facere  meditautur,  ceu  dato  siguo  statim 
únolent,  uix  continerí  se  patientur.  Yerum  tameu  si  iacta  iam 
omnino  est  alea,  et  regnum  in  enm  statum  recidat,  yt  alio  rur- 
som  rege  opus  habeant,  id  qua  ratioue  regni  ordines.  quibus 
cura  tuendarum  legum  et  priscae  libertatis  incumbit,  assequau- 
tur,  etiam  atque  etiam  existimat  Sua  Celsitudo  eos  cousidera- 
turos,  imprimis  autem  D.  V.  lUustrissimam  miuime  commissu- 
nuu,  Yt  se  Tiua  et  ai*ma  in  Beipublicae  defeusionem  teneute, 
oppressa  patria,  vim  atque  autoritatem  suam,  quae  vita  ipsa 
charior  omnibus  esse  debet,  nequeat  retinere.  Vt  igitur  cac- 
teris  in  rebus  optandum  quidem  est,  ne  quid  pr^ter  spem 
aduersi  accidat^  sed  si  acciderit,  ad  solita  illico  pr^sidia  recur- 
ritur,  ita  si  Rex  suo  se  loco  contineat,  salua  res  est,  sed  si 
abeundi  animum  non  deponat,  satius  est,  vt.in  eo  Henricum 
Bégem  imitetur,  regnoque  ita  excedat,  vt  id  suo  iuri  potestati- 
que  relinquat,  quam  iniqua  paucorum  consensione,  ne  dicam 
coDspiratione,  priuata  autoritate,  nullo  exemplo,  successori  ali- 
tiii  committat.  Si  ad  liberum  interregnum  rcs  deueuiat,  etsi  ad 
íiücipitem  satis  aleam  et  multas  tempestates  secuni  trabentem, 
iíi tameii commodiinde  soquetur, vt Respublica se  eaudem  quiic 
aüteu  fűit  esse  aguoscat,  suoquerobore  subnixa,frust ralis  alio- 
iTiiü  prauis  couatibus,  eum  queni  velit  sibi  rectoreni  impouat. 
Vt  autem  baec  omuia  recte  moreque  maioruni  geriuitur,  cius 
iiiaxinie  Sua  Celsitudo  interessé  putat,  hoc  est  Dominatiouis 
Vegtrae  Illustrissimae,  cui  se  Kespublica  periculosis  suis  tempo- 
ribus  aduersus  omneiu  vim  et  audaciam  tuendam  regcndamquc 
("inmisit.  Yerum  quia  quae  futura  sünt  longe  antea  debent  pro- 
uideri.  non  dubitat  8ua  Celsitudo,  quin  ea  statútum  apud  se 
lialnat,  ad  (juem  finem  scopum(j[ue  consilia  omuia  i)ublica  sint 
'lirigenda.  ^) 

^)  Izeut  vala  tülein  urunknak  az  cauccllarius  béséjLresen,  mint  és 
Uogy  ment  volna  el  király,  és  hogy  s^mmi  leméusíé^^ek  nem  volna  nie^- 
jvretele  felöl,  intvén  azon  urunkat,  Logy  gon^lolkodjék  felőle,  mindenben 
i'j  módja  lészeu,  és  méj;  egjszer  a  Báthori  nevet  in  culniine  constitujil- 
iiatják  in  Polouia.  Arra  felel  meg  itt  urunk  neki.  Kire  mikor  ennél  is  jobb 
'•álaízt  izeut  vulua  tűlem  cancellarius,  azután  osztáu  ezen  dologban  mind 


58  GYCLAFI  LE8TÁR. 

Si  rinnoribus  (lamlmn  aliquid  est,  iaiu  diu  illud  quoque 
porcre1)uit,  Domiuatiouem  V.  Illustríssiinani  in  Iiac  regui 
mutatioue  non  iiinneniorem  sui  főre.  Id  siue  reete  siue  ex 
Tiiigi  taiitmn  opiuioiic  sit  peruulgatuiu,  eiusniodi  üimeu  Sua 
(V'lsitiulo  esse  iiidet,  vt  non  sit  eius  cura  omittenda,  et  si 
obtineri  possct,  Bespublica  suscipieuda.  Qua  in  1*6  quicquid 
in  eani  >tudij  a  Celsitudiue  Sua  posset  proficisci,  id  summa 
aninii  propensione  Suam  Celsitudiuem  iu  eam  esse  collo- 
i'aturaniJ) 

Quod  si  auteni  iani  tandem  hominum  meut€S  memoría 
Stt»pliani  rejíis  subeat,  et  spem  aliquam  D.  V.  Illustrissima 
babeat,  eius  po>teris  non  defuturuni  id  lauorem  beneuolen- 
tiamque  nobilitatis,  quid  in  lioc  rerum  statu  Suae  Celsitudiui 
afxenduni  consulat,  quas  ei  vi.is,  quae  média  et  rationes  pro- 
]>ünat,  ab  ea  tantuni  Sua  Celsitudo  cupit  eognoscere,  cum  certa 
sit  D.  V.  lUustrissimani  ita  esse  de  se  persuasam,  vt  quicquid 
eius  causa  faciat,  eo  ipso  res  omnes  ibrtuuasque  suas  stabiliat. 
Nam  quani  vana  (»a  siut.  quibus  illi  Principes  ad  consequen- 
dnni  summuni  eum  houoreni  nitantur,  cum  D.Y.  Illustrissima 
satis  tnm  declaranerit,  quando  suis  eos  verisque  coloribus 
Snao  Celsitudini  depinxit,  vt  ei  pluribus  referantur  superua- 
eaneum  ducit  esse;  quandoquidfm  ridiculum  sit  minas  ei 
bosti  ab  eis  inteutari,  a  quo  et  prece  et  pi*ecio  vei  tui-pem 
potius  pacom  redimant,  quam  vt  tautum  non  pro  aris  iam  et 
focis  bello  cuiu  eo  deccrnant.  Qui  nomine  illó  regis  Hispania- 
riini  adeo  treniendo  perstringi  oculos  niortalium  credunt^  cur 
non  cogitaut  eos  ipsos  satis  iam  pei*spicere,  quantum  is  contra 


(\iuccll»ríiiitlioz.  miiul  Bucelláliuz,  mind  CariliuáUioz  etryuíUánszor  nieu- 
ti'in  be.  Vé^lii'Z  is  megyeu  viila,  ha  király  lueg  nem  iil  vala.  Igen  titkon 
tractálták  e  dolgot,  iiz  :>0  ez(>r  foréut  praetextusfta  alatt,  hogy  már  azt 
solliritálom  az  Eospublicáuál.  Gi/iilaji  Lestár  ohla1je*ji/scte. 

1)  Krös  hitet  monda  Cancollarius  nmm,  hogy  soha  eszében  sem 
volt,  nem  is  kivántn  soha  in^'3'eu  liazájának  megmamtlását,  ha  ki  kívánja : 
ú  volna  az,  a  ki  hazája  mellett  nem  csak  i)éuzét  és  marháját,  de  életét  is 
kész  volna  elfogyatni.  Kn  általam  unuik  serio  inti  vala,  hogy  máshova 
no  bocsássa,  hanem  mn^^a  vc«ryo  fül  az  fejedelemséget,  sok  szép  ratiók- 
kai :  de  quidquid  potius  toleraturi  sünt  Poloni,  quam  Regem  quempiam 
c  numero  Procerum.  Az  jó  akaratot  ui'uukuak  igen  megkOszöné.  Non 
mc,  inquit,  tauto  dignor  honore  etc.  Gf/ulaji  Lesídr  oldaLjegyztU. 


FÜGGELÉK.  59 

SU06  possit,  quos  a  tot  aniiis  tantis  viribus  oppugnatos  nouduiu 

in  ordinem   redigcre  potuit   Qui  in  Gallijs   operám  ludat, 

Angliáé  reginam  frustra  bello  lacessat,  is  scilicet  in  eifoeta 

iam  hac  aetate  sua  Polonos  omnibus  suis  opibus  ab  liostis 

pot€ntÍ88Ími,  a  quo  sibi  vei  domi  suae  metuit,  iniuria  uindica- 

bit?  Sed  quid  illi  promittant,  non  curant,  modo  inueniaut,  qui 

(>Í8  qnacunque  tandem  re  adducti  studeant.  Quis  verő  eos  ipsos 

in  praestanda  promissorum  fide  fírmiores  iam  factos  Qredat,  qui 

non  ita  pridem,  ruptis  ijs  omnibus  viuculis,  quibus  pacta  sanci- 

uutur,  egregiam  illám  sibi  libertatém  peperenint  ^).  Qui  satis 

certe  tum  declararunt,  quid  ab  eis  non  ob  repulsas  tautum  totics 

l>as8as,  sed  ob  cladem  etiam  acceptam,  et  captíuitatis  memóriám, 

si  quandoque  rerum  bic  potirentur,  esset  cum  omnibus  expe- 

ctandum,  tum  ijs  praesertim,  qui  armis  eos  persecuti  regno  eiece- 

runt.  Quae  omnia  Sua  Celsitudo  ei  plus  satis  nóta  esse  iutel- 

ligit,  Yt   quae  ipsa  quoque,   ne   se  is  facilem   credulamque 

praeberet,  saepius  stúdiósé  diligenterque  monuerit   Verum 

fnimuero  licet  haec  ita  se  habeaut,  quia  tamen  vt  sünt  res 

humanae,  quae  varic  prout  Deo  visum  est  inflectuntur,  poterit 

ruenire,  vt  fato  quodam  coustricti   liomines  eos  etiam  quos 

non  probent  Reges   sibi   assumant ;  si  liacc   forte   uecessitas 

rt'íxuo  impoueretur,  vt  ex  his  alicui  reguum  esset  defereuduni, 

tum  Sua  Celsitudo  prouidendum    tempestiuc   existiuiaret,  vt 

íjunad  eius  fieri  posset,  omnia  e  re  publica  constituereutur.  Ac 

in  eo  etiam    non   postremas  sil)i  D.  V.  lUustrissima   partes 

desumeret,  vt  quicumque   ex    istis    rex    esset,  ei  potissimuni 

di^nitatem  suam  acceptam  relerret.  Quiu  etiam  Suae  Celsitu- 

dinis  ea  in  re  D.  V.  lUustrissima  rationem  baberet,  ut  ipsa 

auetore  tum  statim  certo  ali([uo  sta])ili<iue  amicitiae  loedere 

coüiungi  vo  posset.  Quod  vei  eo  maximé  curandum  Suae  Cel- 

^itudini  videretur,  vt  ausam  ei  aduersuiu  se  statunKpie  suum 

aliquid   moliendi   praecideret,  cum    palám   sit,  eos  Principes 

ditiimi  illi    suae    semper   iullia^se,  ac  regnum    hoc  eo  etiam 

nomine  aft'ectare,  vt  liinc  adpruuiuciam  illám  imiadeudam  suis- 

(pie  adiuugeudam  ditionibus  aditum  aliipiem  babere  queaut. 

»)  D«  Maximiliauo  Archiduce  loquitur,  qui  cüiitra  iuratam  íidcia 
tx  Polonia  disce88it.  Szamosközi  Intvdn  oldai jegyzete. 


60  GYCLAKI  LE8TÁR. 

Haec  ct  aliíi  quomodo  tracUri  moderaríque  debeant, 
priumiii  tempus  ipsum  osteudet,  deinde  in  eius  quoque  summa 
prouidentia  et  cura  erunt  coUocata,  quam  et  KeipublicaCy  et 
sibi  ipsi,  suistpie  oiimibus,  quos  charos  babet^  inier  quos  Cel- 
sitiido  Sua  se  quoque  numerát,  prorsus  exploratum  habét  non 
esse  defuturam. 

Quod  verő  D.  V.  lUustrissima  de  eo  etiam  per  me  Suam 
Colsitudinem  certiorem  fecerit,  quid  de  ducenda  uxore  secum 
consih'j  agitet,  ciipiatque  vt  Sua  Celsitudo  quid  ea  de  re  sentiat, 
ei  siguiliwt,  aguoscit  Sua  Celsitudo  ex  hoc  quoque,  sicuti  ex 
c-unctis  alijs  eius  actiouibus,  quantum  ea  ipsius  in  se  amori 
necessitudinitiue  cum  ea  suae  tribuat,  quae  certe  tantum  apud 
Suam  Celsitudinem  possunt,  vt  si  quid  in  se  iuueuiret^  quod  ei 
vei  vtile  vei  gratum  esse  posset,  id  verő  et  cupide  et  libenter 
in  vsus  omnes  commodaque  eius  impeuderet.  Res  matrimouij 
quam  ardua  tsit,  cum  de  eiusmodi  coniuuctioue,  quae  perpetua 
esse  debeat,  agatur,  nemini  ait  magis  quam  D.  V.  Illustrissi- 
mae  constare ;  sicuti  id  quoque,  quibus  potissimum  de  causis 
ad  idem  rursum  vitae  genus  amplectendum  ducatur.  Quae  si 
vti  Sua  Celsitudo  credit  vei  prolis  qu^rendae,  vei  vitae  iuter 
tüt  molestias  et  curas  commodius  traducendae  gratia  ad  id 
feratur,  rem  cum  diuinis  humanisque  legibus  approbatam,  tum 
et  apprime  necessariam  et  opportunam  sibi  quaerit  Quam 
vt  propitio  numine  consequatur,  et  in  noua  ea  societate  ad 
üiiem  votorum  suoiiim  iam  tandem  peru(»niat,  Sua  Celsi- 
tudo a  Deo  ei  summopere  precAtur,  petens  ab  ea,  vt  sicuti 
hacteuus,  ita  imposterum  quoque  rerum  omnium,  quae  vei  ad 
nominis  vei  ad  fortun^  eius  ampliíicatiouem  cumulum  aliquem 
adílere  possint,  se  et  cupidam  et  stúdiósam  esse  certo  sibi 
seinper  pei'suadeat  *). 

De  ijs,  quae  uunc  in  aula  Turcica  fiant,  nihil  certi  Cel- 
situdo Sua  habét,  quod  scitu  dignum  putet.  Ea  tamen  omnia, 
(juae  D.  V.  lUustrissima  tam  de  legati  Reipublicae  ad  Cae- 
sarom t^xpeditione,  quam  de  statu  ipsius  regni.  Suae  Celsitu- 


0  Jeleutotte  vala  uekem  az  nagy  Cancellaríus  az  szegény  felesége 
lialála  utáni  hogy  ismét  házasságra  igyekcznéjék.  Arra  felel  meg  urunk 
eki.  Gytdafi  L,  oldoljtffyzeie. 


FOoGELÉK;  01 

dini  dici  per  me  voluit,  quia  pennultuin  referre  visa  siint,  vt 
eo  primo  quoque  tempore  perferrentur,  dedit  statim  operám 
Sua  Celsitudo,  ne  officio  suo  deesset.  Si  quid  autem  érit  post- 
hac,  aut  si  quid  Sua  Celsitudo  audiuerit  noui,  faciet  statim  vt 
ipsa  quoque  scire  possit.  Quod  vt  ipsa  quoque  faciat,  noquo 
mutuam  hanc  de  rebus  communibus  communicatiouem  iuter- 
mittat,  ab  ea  etiam  atque  etiam  rogat. 

Belata  haec  a  me  Illustrissimo  Dominó  Cancellario  et 
Capitaneo  Generáli  oretenus  in  Zamoscia  nomine  Principis 
Illustrissimi  die  18.  April.  1591.  *) 

Eredetije,  Gyulafi  kezével  irva,  «  budíipeati  eyyeiern  könyvi  ár  Ahaii. 
{fizamötikoti  gyűjtemény  éhtn,) 

vin. 

BiUhnri  Zxt4jmoníl  erdélyi  Jejedelem  megbizó  levele,   Icmjyeloruzityt  körete 
Gynlafi  Leltár  réjtzére,  Gyula-Fejérnár,  íoUl,  májmt  S. 

niustris  ac  Magniíice  Domine  nobis  lionorande. 

Misimus  ad  Sacram  Regiam  Maiestatem  hunc  exhibito- 
rem  praesentium,  secretarium  nostrum  Generosum  Eustachiuni 
Gyulaffi,  negotiorum  quorundam  nostrorum  causa,  per  quciu 
Dominationi  quoque  Vestrae  Illustrissimae  et  M agnificae  verliis 
uunciavimus.  A  qua  petimus,  ut  et  fidem  eius  verl)ia  adhibeat, 
t*t  ubi  opus  luerit,  auxilium  etiam  snum  iis  in  rebus,  quas  al) 
♦•<>  cognoscet,  conticiendis  impartiri  non  gravetur,  certo  sil»i 
persuadens  id  ita  nobis  gratum  főre,  ut  eius  causa,  si  quando 
ab  ea  appellati  fuerimus,  omnia  praestare  parati  simus.  Quam 


*)  Az  följül  mi'girt  dolgok  adának  és  snbministrálának  occasiót, 
Ii«»i5\*  urunkat  az  királság  felöl,  Sveciában  lévén  a  király,  én  általam 
iuterpellálnája  Cancellarius  uram  Zamoiski  János.  Ks  annak  utána  osztán 
'•■íak  .<<zÍDtén  ez  dologért  enníhányszor  jártíim  be  nagy  fáradsággal  in 
Toloniam,  ilyen  szín  alatt,  bogy  törekedjenek  az  urak,  ba  király  baza  jü, 
nz  XXX  ezer  foréntért  királnál.  Hopcilierünk  Nicolaus  Bucella  a  díKtor 
vr»lt  apud  nobilitateni  Polonicam,  kit  Sidmont  atyjának  tartott,  és  cre- 
•lenciákat  irt  általam  urunk  neki.  Az  Cardinalis  omni  conatu  foltatta. 
És  immár  Prussiában  annyira  vitte  vala  a  dolgot,  bogy  ti  ezer  ember 
nnmk  mellett  fölült  volna,  ba  kin  itt  állott  volna.  De  király  baza  jöve- 
u*le  mind  elbontá.  Jütt  penig  meg  király  1594.  in  Octobri.  fítfnlafi 
L^*tfír  ntójegyzete. 


62  OTOLAFI  LK8TÁR. 

l)ono  valere  optamus.  Datae  Albae  Juliae  die  8-a  mensis  Maij 
Anno  Domini  1691. 

Sigismundus  princeps  m.  p. 

Másolata  a  gr.  Bdnji'codexhtn. 

IX. 

Uáthori  Zgifimond  a  lengyel  királyhoz,  Dáthori  Endre  bibomok  ügy&en, 
hoyy  a  Iral'kai  püJtpt'iMyet  elnyerhe/tse.  Gyula- Ff jérrár  1391»  m^M  S 

Sacra  Kegia  Maiestas,  Domine  Domine  et  aflfinis  nobis 
observandissime. 

Quam  propenso  ac  benigno  in  nos  familiamque  nostram 
aninio  Maiestas  Vestra  Sacra  iam  inde  ab  initio  regni  sui  fuerit, 
cum  aliis  ex  rebus,  tum  ex  eo  potissimum  perspeximus,  quod 
lllustrissinio  Dominó  Cardinali  Bathoreo  fratri  nostro  iam  pri- 
(leni  apem  certam  fecerit  ad  episcopatum  Cracoviensem,  cum 
])rímum  ei  commodiim  foret,  beneíicio  suo  perveniendi.  Qua 
Maie8titis  Vestrae  tara  praeclarae  in  nos  Toluutatis  tesüficatione 
ot  tum  statim  miriíice  fuimus  delectati,  planeque  dignam  eam 
excelso  eo  regioque  eius  nomine  esse  iudicavimus,  et  tempus 
etiam  istutl,  quo  simul  tam  id,  quod  ea  secum  statuisset,  reprae- 
sentari,  quam  haec  a  nobis  dicta  gratiarum  aetio  exolvi  posset, 
cupidissime  ex})ectauimus.  Quod  cum  iam  advenerit,  gratiaa 
Maiestati  Vestrae  Sacrae  agimus,  quas  possumus  maximas«  quo<l 
ea  de  omando  summisque  omnibus  beneficiis  afíiciendo  Illustris- 
simo  dominó  Cardinali  nostram  aliorumque  omnium  expecta- 
tiouem  non  aequarit  modo,  verum  etiam  longe  superarit,  eaque 
re  et  illi  ipsi  et  nobis  omnibus,  qui  eo  beneficio  obstricti  sumus, 
curam  iniecerit  de  ea  semper  omni  studio  Yiribusque  nostris 
lienemerendi.  Videmus  autem  illud  etiam  prae  caeteris  Maie- 
statem  Vestram  Sacram  ad  hanc  rem  induxisse,  ut  suam  in 
antecessorem  suum  divum  Stephanum  Regem  patruum  nostrum, 
qui  tam  floreus  et  glória  inclitum  ei  regnum  reliquit^  hoc  suo 
in  eius  posteros  munere  pietatem  et  grati  animi  significaiionom 
declarando,  quantum  hoc  nomine  omnes  ei  deferre  debemus, 
palám  ostenderet.  Quare  cum  de  Maiestatis  Vestrae  Sacrae  in 
nos  gratia  ita  simus  persvasi,  ut  certo  credamus  Ulustrissimum 
dominum  cardinalem  in  Maiestatis  Vestrae  Sacrae  erga  se  bene- 


rÜGOELÉIt.  63 

ficentía  et  liberalitate  pláne  iam  conquievisse,  tantum  nos  etiam 

pro  hoc  suo  recenti  in  no8tram  famíliám  benefício  ei  debutnros 

pollicemur,  quantum  et  animo  concipere  et  omni  nostro  officio, 

obseqoio   et   laboré   pro  salute    dignitateque  eius  perficere 

unquam  poterimus.  Cnius  gratiae  nos  commendantes,  felicia  ei 

omnia  a  Deo  precamur.  Dátum  Albae  Juliae  die  8-a  mensis 

Maij  Anno  domini  1591. 
Inscriptio  talis  erat : 
Serenissimo  Principi  Dominó  D.  Sigismundo  Tertio  Dei 

gratia  Regi  Poloniae,  designato  Sveciae,  Magnó  Duci  Ly tva- 

üiae,  Russiae,  Prussiae,  Masoviae,  Livouiae,  Samogitiae  etc. 

Principi  Finlandiae  etc.  Dominó  affini  nostro  obscrvandissimo. 

Másolata  a  gr.  Bánfi-codexheiu 

X, 

Oyula^  LeMár  h€9zéde  Zamojaki  János  lengyel  canrellarinúoz,   J59Í, 

májiís  10. 

Oratio    generosi   domini   Eustachii   Gyu- 

lafíi  nomine  Sereni  ssimi  Transy  1  vaniae  prin- 

('ipis,  cum  iu  Poloniam  celeri  cursu  expedire- 

t  u  r.   apud  1 1 1  u  s  t  r  i  s  s  i  m  u  m    D  o  ui  i  n  u  m    m  a  g  n  u  m 

Poloniae  cancellarium  habit  a   Aiiuo  1591.  10-a 
3íaij. 

Illustrissinms  princeps  domiuus  meus  clemontissimuK 
r)(»minatiouem  Vestram  Illustrissimam  plurima  salute  iussit  per 
nie  impertiri,  cunctosque  prosperos  ac  felices  rerum  eventus 
ei  a  Deo  precatur. 

Caeterum  etsi  non  ignorat  Sua  Celsitudo,  quas  coutinue 
pro  RepublicaDominatio  Vestra  lUustrissima  curas  gerat,  atque 
in  id  unum  incumbat,  ne  quid  aliqua  ex  parte  ea  detrimeuti 
capiat,  tamen  pro  suo  erga  eam  amore  et  in  Rempublicam 
studio  omittere  non  potuit,  quin  iis  de  rel)us,  quas  ad  salu- 
tem  buius  regni  putavit  pertinere,  facérét  eam  primo  quoque 
tempore  certiorem.  Quae  fueriut  iniperatoris  Turcarum  a  regni 
Luius  ordinibus  postulata,  palám  omnibus  est;  ad  ea  cuni  in 
dies  responsnm  expectaretur  in  Porta  Turcica,  deque  eo  diversi 
spargerentur  rumores,  quibus  varié  etiam  illorum  hominum 


f>4  OTÜLAFI  LESTÁR. 

animi  afficereutnr.  tandem  nuncius  a  Bepublica  missus  super- 
veniens  in  meliorem  eos  subito  spem  erexit,  ita  tamen  ut  a 
pacis  tractatione,  si  ea  a  Polonia,  de  quibus  secus  iam  qnam 
antea  sentiebant,  peteretur,  non  abborrere  viderentur.  Breviter 
id  (luod  petebatur,  ut  legato  maiori,  qui  propediem  ad  p<9rtam 
niitteretur,  iis  de  rebns  agere  cum  eis  liceret,  concessum  iam 
fűit,  atque  id  etiam  decretum,  ut  nuncius  cum  hoc  responso 
ad  8U0S  reveiieretur,  induciaeque  interea  essent,  cum  repente 
omnia  in  alium  sünt  statum  commutata.  Ouius  rei  hanc  esse 
causam  dicunt.  Nuncius  hoc  accepto  responso  putans  mollitos 
iam  nonnihil  eorum  animos  non  adeo  dif&culter  ad  amplecten- 
dam  antiquis  legibus  pacem  induci  posse,  ita  ut  quinqoaginta 
fasces  pellium  zebellinorum  caesari  promitteret,  quod  certiora 
fortassis  ad  suos  referrc  cuperet,aut  de  eo  etiam  dubitaret,  ne 
quid  hanc  Toluntatem  immutaret,  muneribus  eos  satis  amplis 
dolinire  coepit.  Quod  cum  ita  esset  ab  eis  acceptum,  ac  si  in 
singulos  annos  tributi  nomine  ea  esset  illis  promissio  facta,  id 
nuncius  animadvertens  affirmavit  minimé  se  de  annuo  aut  ordi- 
nario  aliquo  tributo,  sedquodhac  tantum  vice  honorarii  mune- 
ris  loco  ofiferretur,  locutum  fuisse.  Id  quod  ita  eos  oifendit,  ut 
ilhidi  sibi  tantum  a  Polonis  dicerent,  eamque  contumeliam 
l)ello  esse  prosequendam.  Sic  retentus  nuncius,  et  bellum  rur- 
sus  in  Polonos  indictum.  Aiunt  copias  iam  undique  ad  Danu- 
l)ium  confluere,  ac  mari  quoque  Janizarorum  peditatum  cum 
caeteris  impedimentis  orani  apparatu  bellico  eo  mitti,  eo  con- 
silio,  ut  cum  Polonos  spe  aliqua  pacis  iniecta  minus  intentos 
ad  belhim  esse  intelligant,  repentino  incursu  perturbatos  vei 
oppriniant,  vei  ad  accipiendas  eas  quas  dederint  pacis  condi- 
tiones  adigant.  Ad  hunc  belli  usum  hinc  quoque  ex  Hungaricis 
praesidiis  magna  vis  tormentarii  pulveriB  secundo  Danubio 
nuper  est  demissa. 

Quae  cum  ita  sint,  facile  D.  V.  lUustrissima  videre  potest 
tum  id,  quo  eorum  consilia  ac  auimi  tendant,  tum  quid  ipsa 
etiam  in  hoc  rerum  statu  publicae  salutis  causa  agere  debeat 
Pax  quidem  honesta  potior  esset  hello,  sed  si  nec  ea  obtineri 
neque  hoc  declinari  poterit,  ea,  quam  necessitas  imposuerit, 
Reipublicae  defensio  suscipienda  in  tempore  est,  idque  impri- 
mis  curandum,  ut  hostis  a  regni  finibus  arceatur. 


rÜGGFLÍUC.  65 

Siia  quidem  Celsitudo  quantuni  Reipublicac  Iiuius  causa 

cupiat,  id  Dominatio  Vestra  Hlustrissima  cum  optirne  intelligat, 

tum  yidet  etiam  quid  ab  ea  in  hoc  casu  praestari  possit,  cum 

de  suo  quoqiie  periculo  summisque  alijs  difíicultatibus  in  tanta 

buios  belli  propinquitate  etiam  atque  etiam  cogitandum  sibi 

esse  putet.  Qaidquid  tamen  érit,  Sua  Celsitudo  in  omni  eventu 

suam  pristinam  Seipublicae  benevolentiam  studiaque  pollice- 

tur,  ac  Dominationem  quoque  Yestram  Illustrissimam  pro  ea 

neoessitudine,  quae  sibi  cum  ea  in  tercedit,  non  hortatur  solum, 

aed  etiam  rogat,  ut  eam,  quam  haec  tempóra  postulant,  et  suae 

et  Beipublicae  salutis  rationem  habeat,  bellumque  hoc,  quod 

cum  Ticinorum  etiam  periculo  et  pernicie  videt  esse  coniunctum. 

quantum  fieri  poterit,  avertat,  aut  ita  gerat,  ut  id  quoque,  quid 

eÍD8  tandem  sit  exitus  futurus,  provideat,  cum  optime  sciat 

liostem  hunc  non  gerendi  tanjtum  sed  ducendi  quoque  belli 

potentem  esse. 

Accendit  siquidem  animum  eius  non  virium  tantum  sua- 
nun  fiducia^  sed  id  etiam  vei  maximé,  quod  nunc  et  Tartari 
Asiatici  et  aliae  quaedam  gentes  et  reguli  niissis  maximis 
muneribus  se  eius  fidei  proniiserunt,  et  in  Európa  tain  Gallia(^ 
RexDOvus  cum  llegina  Angliáé,  ([uaiuipse  Hispanus  coniungi 
^•' foederibus  cum  vo  cupiuiit,  ut  taceamus  Austriacos  princi- 
pf^,  fiui  iniqua  etiam  pctenti  uou  andent  reluetari. 

Quae  omnia  quomodo  ab  eo  aecipi  debeant,  l'acile  D.  V. 
Illustrissima  pro  sua  prudentia  videre  poterit,  pracscrtim  enni 
iicgíiri  non  possit,  ita  varia  vi  instabilia  nunc  ibi  esse  oninin, 
ut  vi.v.  quid  de  iis  certo  pronunciari  ([ueat,  repori.itnr.  Sed 
liaec  singula  pensiculatius  consideranda  trutinandaque  Sua 
CVIsitudo  D.  V.  Illustrissimac  rolinquit.  Quani  benő  beateqn<* 
!nia  cum  suis  omnibus  valere  ex  animo  optat. 

Igen  szoros  vala  akkor  a  kapcza.  Nagy  lni'telenség<^n'l 
•  xpediálnak  vala.  Felette  igen  rémült  vala  mind  urunk  es  mind 
•AZ  egé<z  tanács.  Éjjel  nappal  mentem  postán,  a  mint  ineh(»t- 
íem.  A  h.'ngy(»l  cancellariust  táborban  találtam  vala  ílyvónál, 
ott  exponálám  néki  e  dolgot.  Azután  magam  is  néki  Ix'tege- 
ilóm  és  egy  ideig  Illyvóban  ieküdtem ;  ö  maga  is  eanecllarins 
uram  látnom  jölt  vala.  A  tertiana  febris  affligált.  E.  (JvulalTi 

MHft(»lntA  a  ffi\  Bánfi-rodexhínt. 
OyiiUfíl  T<c«fnr  folj<»jtyiéM»i.  5 


r>fí  nVÜLAFI  LEStÁfi. 


XI. 

Gyulafi  Lestár  beszéde  az  özvegy  lengyel  Mrálynélioz,   Annához,  Dáikm-í 

Endre  bibornok  ügyében,  (I50í), 

Oratio  Eustachij  Gyulaffi  ad  Reginam  Annám. 

Cum  res  et  negotia  Hlustrissimi  Domini  cardinalis  Batlio- 
rei,  fratris  Suae  Celsitudinis  chariasimi,  in  eo  nunc  sint  statu,  ut 
si  unquam  antea  cum  Regiae  Suae  Maiestatis  gratia  in  se,  tuni 
vei  maximé  Reginalis  Vestrae  Maiestatis  amor  et  benignitas 
curaprimis  ei  sit  necessaria,  facere  non  potuit,  quin  Reginali 
Vestrae  Maiestati,  (quando  ad  priores  eius  literas  nihil  hactenus 
illi  responderit),  iteratas  has  per  me  mitteret,  quo  et  rei  gestae 
ordinem  Maiestati  Vestrae  in  memóriám  revocaret,  et  simul 
etiam  partes  suas  apud  Maiestatem  Vestram  Sacram  intei*po- 
neret.  Ac  primum  quidem  Sixtus  quintus  pontifex  sanctae 
recordationis  sponte  suaper  cardinalema  latere  ^legatum  apud 
Serenissimum  Regem  contenderat,  ut  Illustrissimus  cardinalis 
Bathoreus,  fráter  eius  charissimus,  coadiutor  Episcopatus  Cra- 
coviensis  authoritate  Maiestatis  Regiae  efficeretur ;  quae  res 
otsi  aliquantum  prolongata  fuerit,  tamen  non  modo  Serenissi- 
mus  Rex  non  consensit,  verum  etiam  in  suis  ad  Serenissimum 
dominum  nostrum  literis  addidit,  ut  si  interea  coadiutoria  non 
coalesceret,  ac  Episcopum  vita  fungi  contingeret,  neminem 
praeter  Illustrissimum  d.Cardinalem  Bathoreum  in  episcopatum 
se  suflfecturum  esse.  Serenissimus  dominus  noster  consensit, 
ac  gracias  Regiae  Maiestati  égit,  quod  et  meritorum  djvi 
Stephanis  Regis  fortiter  et  absque  ulla  renuutiatioue  suscepto- 
rum,  ac  etiam  posteritatis  eius  eam  habeat  rationem,  ac  suo 
oxemplo  palám  faciat,  qui  posteri  bene  meritorum  Regum 
tractari  a  succedentibus  debeant.  Interea  nescio  quid  inauditura 
est  Illustrissimum  d.  Cardinalem  Ragivilum  de  eodem  episco- 
patu  laborare ;  quod  quidem  ne  sibi  Illustrissimus  d.  magnus 
Regni  Cancellarius,  affinis  Suae  Celsitudinis  observandissimus, 
persvaderi  pateretur,  tales  ad  eum  Regia  Maiestas  dedit  literas, 
quibus  affirmat,  se  id  quod  promiserit,  de  quo  scripta  extant, 
ex  parte  lUustríssimi  d.  Cardinalis  fratris  Celsitudinis  Suae 
nuUo  uuquam  tempore  mutaturam.  Haec  omnia  a  secretario 


FÜGGELÉK.  67 

§üo,  quem  Sua  Celsitudo  ad  Sereuissiinum  Regem  expediverat, 
negligi  ao  revocari  intellexit  Quod  quidein  cum  suam  familiae- 
<iue,  tum  etiam  maiestatis  cumprimis  regiae  honorem  et  exi- 
stimationem  maximé  concernat,  nixus  verbis  Regiis,  et  fidelibus, 
et  sacro  sanctis,  persvadere  sibi  bactenus  non  potuit.  Si  tamen 
ut  sünt  res  humanae  variae  et  mutabiles,  aliquid  interveniat, 
ut  Maiestas  Sua  hisce  in  rebus  gratiam  ac  benevolentiam  suam 
Cardinali  Blustrissimo  subtrahat,  ut  Maiestas  Vestra  hisce 
in  rebus.  gratiam  ac  benevolentiam  suam  Suae  Celsitudini  non 
solom  reddat  conspicuam,  sed  etiam  conatibus  huiuscemodi 
módis  omnibus  obviam  eat,  nomenquc  ac  dignitatem  patrui 
sui  defuncti  regis  Stepbani,  mariti  Maiestatis  Vestrae  desi- 
deratissimi,  defendat,  autoritatem  tueatur,  memoriamque  red- 
dat omnibus  venerabilem  ac  sacrosanctani,  ab  ea  Sua  Cel- 
situdo affectu  amoris  ac  benevolentiae  pleno,  speque  firma 
ac  inconcussa,  maiorem  in  modum  etiam  atque  etiam  petit. 
Quod  8i  hac  in  parte  Regia  Maiestas  promissionis  suae 
regiae,  ac  existimationis  Suae  Celsitudinis,  ac  familiae  suae  de 
Regia  maiestate  ac  Republica  non  male  meritae,  manium  de- 
nique divi  regis  Stepliaui,  cuius  hic  bonor  et  existimatio  agitur, 
ratiom^m  habuerit,  omni  couatu  et  studio  Celsitudo  quoque  Sua 
♦'i  studio  incunib(»t,  ut  ad  ea  mcrita,  quae  bactenus  Sacrae  Suae 
Maiestati  di^claravit,  et  maiora  in  dies  et  cumulatiora  addat,  ac 
<le  ea  seniper  onmi  studio  viribusque  siiis  beiiemereri  studio 

•  t  industria  orani  sataget,  ut  Eegia  Maiestixs  ac  Keginalis  quo- 
que Vestra  Maiestas  sese  id  genus  beueficij  in  bominem  miniiiu' 
ingratum  contulisse  re  ipsa  olim  et  laetentur  et  plaiic  experi- 
antur.Quare  cum  Sua  Celsitudo  coUataiu  banc  in  fratreiu  suum 

•  ardiualem  lUustrissimum  gratiam  Maiestatis  Suacinterccssio- 
iiibiis  Maiestatis  quoque  Vestre  Reginalis  acceptam  lerat,  prac- 
claraí'que  Maiestatis  Vestrae  tam  in  so  quam  lUustrissimum  d. 
cardinalem  voluntatis  optime  sibi  sit  couscia,  tantum  se  et 
universa  familia  Maiestatibus  Vcstris  debituros  polliceiitur, 
quantum  animo  concipere  et  omni  suo  obse(|iiio  et  laboré  pc^-- 
ficere  unquam  poteriint.  Cui  se  maximopere  siia([ue  studia  Cel- 
situdo Sua  commendat,  eique  valetmlinem  perpetuam.  vitám 
íeliceni  ac  diuturnam  a  Deo  optimo  maximo  exoptat. 

Másolata  a  gi\  fíánfi-codexben. 

5* 


XII. 

Gynhiji   Leltár    hcJixéde    Anna    özrryt/    lengi/el    Ihálifnéhoz    tigifana::^ 

Sonorissima  Regina!  Missus  ab  Illustrissimo  Princip^ 
iTioo  (ut  iain  pridem  Maiestati  Vestrae  significavi)  ad  Maiest^^' 
tcs  Vestras  in  negotijs  Illustrissimi  Doniini  Cardinalis,  cun^ 
iam  non  parum  teniporis  hic  extraxerim,  fit  tamen  n^scio  quf*' 
dilationo,  ut  nihil  hacteuus  responsi  elicere  a  Sua  Maiestalt*" 
Regia  potuorini.  Quaro  cum  Maiestas  Vestra  causae  huius  ^t^ 
l^rinoipium  tt  successuiu,  ac  denique  scopum  otiani  ipsuni, 
quom  Illustrissimus  D.  Cardinalis  rei  aequitati  confisus  pi^o- 
positum  sibi  scniper  liabuit,  optinie  norit,  ac  amoris  quoque 
sui  iu  Illustrissimum  D.  Cardinaleni  et  omnem  posteritatem 
dcíuncti  Roííis  Stophani,  niariti  sui  desideratissimi,  certissinia 
senipor  indicia  declaraverit :  Maiestatem  Vestram  enixe  peto, 
navarc  ut  hanc  operám  Illustrissimo  Principi  ipsa  velit,  ut 
iam  tandem  non  solum  expediar,  sed  otiam  cum  certo  aliquo 
ac  minimé  dul)io  seu  ambiguo  responso  dimittar,  in  quam- 
cunniue  i)artem  se  se  Maiestas  R<»gia  rosolverit.  Sane  quod 
ad  Illustrissimum  PrincipemDominum  meum  clementissimum, 
quando  iam  verba  Rejíia  et  fidelia  et  sacrosancta  intercesse- 
rint,  resque  ipsa  non  in  aiigulo  privátim  sed  in  Ince  ac  con. 
spectu  omnium  palám  sit  acta,  ac  apud  exteros  quoque, 
maximé  autem  apud  Suam  Sanctitatem  Dominum  Apostoli- 
cum  Sixtum  quintum,  ra*a  grataque  babita,  quo  authore  res 
liaee  eadem  et  coepta  etconclusa  est:  his  inquam  ita  se  haben- 
tibus,  quin  ^laiestas  Sua  spei  et  expectationi  tam  Suae  Celsi- 
tudinis  (|uam  Illustrissimi  D.  Cardinalis  omnino  sit  satis- 
factura,  nic  pláne  dubitat.  Seimus  illud  quoque,  Regi  Sere- 
nissimo  nebulas  quasdam  ab  aemulis  D.  Cardinalis  in  dies 
oftundi,  í[ui  an  glória  ac  commodo  Regii  nominis  hoc  faciant. 
ipsi  viderint.  Horum  inquam  conatibus  ut  Reginalis  Maiestas 
Vestra  resistat,  det  quaeso  hoc  cineribus  et  memóriáé  Regis 
sapientissimi,  mariti  sui  desideratissimi,  det  honori  et  existi- 
mationi  Regis  huius  Serenissimi  nepotis  sui,  ne  solus  per  orlH^m 
ex  omnibus  Principibus  Catholicis  dixisse  aliquid  ct  non  pi-ae- 


%titis>t»  dicatur ;  det  ileuique  Priucipi  lllustrissimo,  filio  Mair- 
^tális  Vfstrae  Eegiualis  obsequeutissimo,  qui  de  materuíi 
R^iiialis  Vestrae  Maiestatís  erga  se  cura  ac  solicitudiue 
iRTsvasus,  uihil  est  quod  polliceri  sibi  ab  ipsii  nou  aiisit. 
R^rsponsum  a  Maiestate  Vestra  Kegiuali  maturum  oxpecto,  iit 
sic  ad  Suam  Celsitudinem  etsi  tardius  redeaui,  tamen  opera 
Vestrae  Maiestatis  iu  ineliorem  pai'tem  expeditns.  De  caetero 
autem  se  Sua  Celsitudo  in  gratiam  ac  beuevoleutiam  Alaiesta- 
tis  Vestrae  Sacrae  luaiorem  in  modum  etiam  atque  etiaiu 
commeDdat. 

Másolata  a  gr.  Bánfi-codexben. 

XIII. 

Biithori  jUigiaond  íi-d, /t^JitUItm  titkxu'dtMk  liátóti   Gyalaji  Li^táfnak. 
ttíoH  kü  icolffáliitaiért,    melyekéi    néliai    attjjáiutk  és  lul'i   Utt,  adoiná- 
ulftfsa  az  Vdcai'hely  széki  malom/aln  részjószáyot,  mely  előbb  az  udcai' 
helyi  rái'hoz  tat'to&ttt.   Gyula- Fejérrár  lőUí.  Jnlias  1, 

Xos  Sigismundiis  Báthory  de  Somlyó  Vaiuoda  Traus- 
siluuuií  ^^  Sicolonini  Comes :  Memori§  commendanius  tenoré 
presí'iitium  siguificantes  quibus  expedit  vniuersis.  Quod  uos 
cuiu  ad  nonnullorum  dominorum  Consiliarioruni  uostroriiiu 
MüíTularem  intercessiouem  nobis  propterea  íaotam,  tum  uero 
.tüíiitis  et  consideratis  fidelitate  et  fidelibus  seruitys  Egregy 
Eustacliy  Gywlafty  de  Ratotli  Secretary  iioslri;  quo  ipse  in 
l»rimis  lllustrissimo  (luoiidam  Priucipi  dominó  Christopboro 
Bathori  de  Somlyó  vaiuodae  Transsiluaniae  et  Siculoruin 
Comiti  etc.  dominó  genitori  noslro  beat«^^  memóriáé  desidera- 
tissimo.  ac  deinde  nobis  (luoque  et  liuie  regno,  in  omnibus 
i>bus  íidej  et  industriao  sue  conimissis.  summa  cum  animi  sui 
rrouiptitudine  et  eonstanlia  exbibuit.  el  impendit.  ac  in  futurum 
'tiam  exhibituru>:  et  impensurus  est,  totalem  et  integram  por- 
lioiit'iu  uosjtram  poí^sessiouariam,  iu  possessione  Malomíahvji 
^wata  in  sede  >iculica1i  Vdvarbfly  existentem  liabitam.  rt 
lí:H<'mis  ad  arcem  no<tram  Vduarhely  possessam,  totum  item 
•  t  (miiic  ius  regium.  si  quod  in  éadem  porti<me  possessionaria 
^íuuii  aliter  (lualiten  uuque  baberetur.  aut  eadem  et  idem 
üostraiii  ex  quibu>;eunqu<;  cau^i^.  vy-.  mo<li>.  et  rationibus  con- 


7n  ííYl'LAFl  LESTAr. 


} 


c( rncnnt  follíitiunciii;  simul  cuni  cuuctis  suis  vtilifcililms  •-'^ 
)M'itÍ!KMil\*s   (luibuslibt't,   terris   scilicet    arabilibus  cultis  ^*^ 
imultis,  agris,  pratis,  pascuis,  campis,  fenetis,  syluis,  nemoi'-^' 
biis.  moutibus,   vallibus,   vineis,    viuearumque    promontorf  ^" 
:uiuis.   Ihiuys,    piscinis.    piscaturis,    aqiiarumque    decureibu^^' 
mol(Mi(linis  vi  eorundem  locis,  geiioraliter  uero  quanimlibc 
Ytilitatinn   vi   pertineiitiarum   suaiiim    iutegritatibus    quovi^^ 
nominis  vocabulo  vocitatis,  ad  eaudem  et  idem  de  iure  et  aL--^ 
antiquo  spectantibus  et  pertiiiere  debentibus,  sub  suis  uerií 
liietis  et  antiquis  liniitibiis  existentibiis,  (demptis  tamen  potio- 
ribus,  prímipilis  et  peditibus  pixidarys,  si  qui  forte  in  eadern 
pnssossione  ^íalomfalua  ad  vsum  repcni  delecti  commorarentur, 
ooninique   iuribus  et  haereditatibus   ipsos   iuste  et  legitimé 
coiuerneutibus),  memorato  Eiistachio  GywlaflQ,  ipsiusque  hae* 
lodilms  et  posteritatibus   vtriusque  sexus  vniuersis   gratiose 
deiliinuP.  douauinius  et  contulimus,  imo  damus,  donamus  et 
c<»iiferíinus  iure  perpetuo  et  irreuocabiliter  tenendam,  possi- 
deiidam,  pariter  et  liabendam,  saluo  iure  alieno,  banim  nostra- 
runi  vigore  et  testimonio  literarum  uiediante.   Quas  nos  in 
])riuilegy  fonnám  redigi  faciemus,  dum  nobis  in  specie  fuerint 
reportiito.   Dátum  ex  civitate   uostra  Álba  Júlia  príma  die 
niensis  July  anno  domini  Millesimo  Quingentesimo  Nonage- 
sinio  primo. 

Báthorl  Zsigfuioud  a.Prut<jconum  Kubrumc  név  aUtt  ismert  Liber 

Ilt'giusábül,  (i  Icoloamonontori  convent  JcvéUárdban, 

XIV. 

lUUhoi'i  Xffftjmond  irdi-lyi  fijalchm   nnyhizó  Icreh   a  Uéujytl  LinU*/hoz 
kiildöU  kvrrtr  Gt/tihijx  Lcjilúr  réitzcrf,    Gyula-Ftjérvár  1501,  oct,  <í, 

Reuerendissime  Domine,  amice  nobis  bonorande. 

Misimus  Imnc  praesentium  exbil)itorem  Generosuni  Eu- 
stacliium  Gyulaífi  secretarium  nostrum  ad  Sacram  Regiam 
Maiestatem  in  certis  negotiis  nostris,  quae  ei  verbis  eidem 
referenda  oommissimus.  A  (jua  amanter  petimus,  ut  et  íidem 
ei,  quam  par  est,  adbibeat,  et  opera  etiam,  auxilio  authoritate- 
que  sua  eum  ita  iuvet,  ut  multum  ea  nobis  profuisse  intelliga- 
mus,  atque  eo  nomine  nos  quoque  omnia  ei,  ubi  opus  fuerit. 


delK'snius.  Cui  nos  coinmeiidautes  pitisiíoru  oninia  a  Dfu  pi-e- 
'.  Dátum  iu  Ciuitate  uostra  Álba  Júlia  (lÍo  3.  mousiii 

Octubris,  Anut)  doiuitií  1691. 
UiUoloU  a  gr.  Báitfi-coitxhta. 

XV. 

-    DiUhui-i  0'rí~fí't^   hoMmáHüti  r,tjy,'b,;i.    A'crd- 
««i,i  lőSiL  Olt.  ítí.  •) 

QikhI  Doniiuutio  Vestra  Illusírissima  sftepíuti  ct  literié 
■'1  per  imntiios  stios  a  Sua  Celáhuliue  couteudit,  ut  de  dote  ft 
rvbuü  iiibliilibus  Illastriasimae  Quondam  Domiuae  bouiie 
meuioriae  sororis  suae,  Quae  penea  eam  easeut,  aiiiniuni  ci  iaiu 
tandem  suuiii  declararet,  id  nunc  per  uie  facere  Sua  Celsitiido 
W)liiit,ita  tameu  bí  priua  testatum  apud  eaia  reliqueritj  taiituiii 
íB  eiitó  ainori  in  se  et  Bumraae  aequitati  ü-ibuere,  ut  sicuti 
iMTűites  iu  f]liorum  reliua  gerere  se  suut  soliti,  ita  ea  secum 
itt  iielora, 

QiKwtiiiiji  vi-ro  iul  sujieruria  illa  R  Stupiiaiii  Jít-Ris 
pítrai  8ui  tempóra  Sua  Celsitiido  TÍdet  se  ab  ea  reuocari, 
praetennittere  ipfia  quoque  non  poteat^  quin  earum  renim, 
(|uae  molestae  ei  et  aduersae  acciderunt,  aliquam  apud  eam 
nienlionem  faciat.  Regnum  quidem  D.  illiua  Rogis  specie  et 
noniinis  amplitudine  satis  insigue  fűit,  sed  si  rea  commodis 
L'liam  gunt  metiendae,  cuDctÍ3  alijs  melius  ea  iutelligit,  quid 
iu<le  vtilitatis  ad  Suam  Celsitudinem  vaiuersamque  gentem  ac 
iiationem  suam  redierít.  Hanc  monstrent,  si  posBunt,  alij,  ipsa 
certe  damna  tantopi  sua  potest  meminisBe.  In  primis  enim 
cum  in  regnum  se  D.  Rex  conferret,  vltra  supellectilem  omuis 

')  TractAtum  a  me  negotium  dotU  sororis  Principis  Bathoreae 
GrúwldJs  apud  Uaguum  Caacellarium  Auno  1591,  1592,  tS93,  lb9ii 
1595.  Quibus  aonis  vno  eodemqiie  itínere  etiRm  XXX  illa  flór.  inillia 
Trai,  ita  vt  nnnc  nd  Btgeni  duuc  ad  Güucellaríuiii  maguis  ilineribus  cou- 
t^nderem,  ac  inaiiper  etiam  secietum  ilhid  negotium  de  adipiaceodo 
TCglio.  Rex  erat  abnenx  in  Suecia.  et  occasiu  uptima.  Tractantibiu  uego- 
tiuiu  Caacellario  magnó,  Canlinale  Batboreo  Nicolao  s  BaaellÍB  medico, 
quem  Príncepg  uuiter  patria  Ioci>  colait.  Éa  ha  meg  nem  jd  vala  király, 
véghez  i»  vÍHMíük  vala    Qijulafi  Ltttdr  oldaljegyztlt. 


é2  <;YrLAFI   LK8TAU. 

gouoris  copiusain,  qui<lfiui(l  u>ipiam  pecuuiae  iu  Traussyluauia 
corradert'  potuit,  seouin  asportauit,  atque  iuter  caeteros  rerum 
suaruni  cupidos,  (luaecumque  apud  fratrem  suum  patrem  Suae 
Celsitiidiuis  inuenit,  ijs  tauiquam  suis  pro  arbitrio  tsus  omiii- 
l)us  est.  Has  suas  facultates  quorsum  ille  impenderit,  palám 
omiiibus  est,  neqiie  lias  solum,  sed  eas  etiam  omnes,  quae  con- 
ÜDue  ex  Traussyluania  ei  suppeditabantur ;  eo  uimiiiim,  quo 
suiinna  reipublicae  huiiis  vtilitas  necessitasque  postulabat. 
At(iiie  lioc  (iiiidem  ad  finem  vsqiie  eius  vitae  est  ab  eo  factita- 
tiim  tauta  agendi  perseuerautia,  vt  nullum  sibi  vacuuin  de  bac 
Kepublica  bene  luerendi  tempus  abire  sineret,  inalletque  bouis 
omnibus  suis  priuari,  quam  vlla  iu  re  commodis  eius  deesse. 
Jaiu  si  ex  bis  vtilitatem  aliquam  eius  quaerimus,  nullám  inue- 
niemus,  cuiu  tameu  negari  non  possit,  ea  illum  pnidentia 
Hegem  fuisse,  ut  non  eum,  quem  secutum  esse  videmus,  finem 
actionum  suarum  spectarit,  sed  i)otius  Regiam  banc  dignita- 
tem  suam  (quod  multis  saepe  est  testatus)  gradum  sibi  ad  ea 
lacturam  putauerit,  quae  patri^  suorumque  causa  patrare  iu 
vita  decreuerat.  Post  eius  decessum,  cum  iure  omnium  gen- 
tium  omuis  illius  substantia  ad  Celsitudinem  Suam  aliosque 
ipsius  aguatos  spectaret,  ijsque  ea  bona  fide  esset  restituenda, 
quid  est  actuiu  ?  nimirum  vt  ea  praedo  alijs  esset,  adeo  uullus 
respectus  nec  communis  iuris  nequeCelsitudiuisSuae  in  illis  fűit. 
(Juae  tameu  tantum  abest  vt  Suam  Celsitudinem  grauius  com- 
luoueriüt,  vt  potius  et  in  Comitijs  electionis  Regiae  Varsouien- 
sibus  pL-icide  et  amice  ea  de  r<^  Ordines  Regni  appellarit,  et 
))ostea  diuersis  temporibus  aliquot  legationibus  idem  semper, 
sed  frustra,  non  mediocri  impensa,  qua  aucta  tantum  damna 
sua  suiit,  praestiterit.  Vt  iam  taceat  Sua  Celsitudo,  quae  sub- 
t>idia  Reipublicae  difficillimis  eius  temporibus  summiserit,  et 
íjuantos  sumptus  iu  eas  copias  fecerit.  Quibus  rebus  omnibus 
id  í'st  perfectum  tantum,  vt  decretum  lieret  de  illa  trigiuta 
millium  floroDorum  summa  persoluenda.  Verum  id  etiam 
quaudo  sit  futurum,  in  incerto  est,  solum  sperare  Sua  Celsi- 
tudo et  l)on()  esse  auimo  iubetur,  scilicet  vt  bona  eius  pecuniae 
pars  in  eaudem  ipsam  i)rius  iusumatur,  quam  ea  tota  consequi 
possit.  Ita  sumptus  Suae  Celsitudiuis  in  dies  crescunt,  incom- 
nda  augentui*,  difficultates  aliae  ex  alijs  proponuutur,  omnia 


aduersaniur.    Quac  oiuuia   eo   gniuiora  uidontur,  quüd  8ua 
Celsitudo  ídeutídcm  refricari  sibi  sua  vuluera  seutit,  duin  fre- 
quentes  de  eo  suorum  querelas  audit,  quomodo  D.  ille  Rex 
opibus  8UÍ8   copijsque   Traussyluanicis   in  procurandis    eius 
regni  commodis  augendoque  eius  imperio  vsus  sit,  quomodo 
totó  regni   sui   spatio  prouinciam  illám   viris,  eqiiis,  annis, 
neruis  exhauserit,  ac  quod  caput  est,  odia  etiam  et  inimicitias 
potentissimorum  principum  ei  conciliauerít.  Quod  si   qui  in 
Polonia  priuatis  corum  facultatibus  Regi  in  illis  eius  expedi- 
tiouibos  presto  fuerunt,  eorum  longe  diuersa  ratio  est,  quaudo* 
([uidem  ij,  praeter  id  quod  patríae  potissimum  eam  operám 
uauaaenmty  praemia  etiam  laborum  suorum,  honores,  prae- 
fecturas,  aliaque  similia  beneficio  regis  obtinuerunt  Priucipi 
i|uid  est  ex  tanta  fortuua  regis  reliquum  ?  Id  tantum,  vt  quod 
aureo  hamo  piscantibus  tsu  venit,  nulla  ratione  ea  quae  amise- 
rit sarcire  queat.  Maiores  Suae  Celsitudinis,  qui  varia  fortuua 
ct  sumniis  saepc  in  patria  lionoribus  functi   sünt,  plurimis 
rebiis  praeciosis,  ex  deuictorum   potissimimi  ab  eis  liostium 
í^polijs  cellectis,  domum  locupletatam  posteris  eorum  reliquc- 
runt;  Sua  Celsitudo,  R<»ge  Stephano  patruo  suo  aniisso,  ct 
l»rinr;i  illa  donius  oruamenta.  párta  ah  alijs,  quae  omnia  peiics 
•!ini  eniut.ct  noua  ab  eo  taiitis  laboribus  ct  periculis  (juacsita, 
f  lilms  iure  stii-ps  eius  ornanda  erat,  cuncta  simul  amisit.  Nisi 
•i  ius  illiid  ciuitatis  communicaluiu  suis  iustar  oinnium  bcucti- 
«i'.>rum  íipud  Suam  Cdsitudiiiem  esse  dcbeat,  uec  recens  ista 
lepulsa  ab  Episcopatu  Cracouieiisi  tanti  sit  facienda.  Ncccs- 
"íitas  ct  rcs  ipsa  exigit,  vt  Sua  Celsitudo  his  id  quoquc  subiun- 
::ut.  4uod  cum  soror  Suac  Cclsitudiuis,  Kegis  ipsius  voliintatc. 
D.  V.  lllustrissiiiiae   uuptiii    collocaretur.  vltra  dotein    satis 
.'iiiíjílam.  quicquid  muiidi  muliebris  et  pracciosac  supellcctilis 
i'lictuiii  cis  a  parciitibus  erat.  id  ca  totum  sccuiu  ad  ipsaiu 
'lí'Uilit.  Quod  Sua  Celsitudo  non  co  apud  cam  comnicnionit, 
w  jmtet  ca  Suam  Cclsitudincm  eius  rci  pocnitcrc.  cuui  potius 
íl'»l»'at.    i[\U)d    sororem    cliari^simani    omni    gcncre    officij    ct 
aiüoris  í»rosequi  iam  sibi  non  liccat;  scd  vt  intelligai  tantum 
Lat-c  quoquc  ad  ea  pcrtineic,  quibus  non  aucta,  vcruni  dimi- 
liuta  rcs  bua  familiáris  sit.  Quarum  rcrum  omnium  cum  cam 
]iraeeipue  testem  habeat,  cupit  etiam  summoperc  eius  consilio, 


OYCLAFI   LK8TÁR. 

c  íití|iie  íiuxilio.  iu  liisoe  suis  iliflicultatibiis  subleuari.  Moue- 
r  iMiim  Sua  Ci'lsitmlo  et  rerum  siiarum  cunu  quae  ei  quö- 
lie  íani  magis  magisíjue  obuersatur,  et  rumoríbus  bominimi 
OS  spargi  de  se,  si  ea  quae  sibi  debentur  nihili  faciat,  pat 
•a  potest.  In  Rege  Stepbano  patruo  suo,  qui  suos  euelieri 
:uni  seniper  in  animo  liabuit.  ueo  obtinere  tamen  morte  ex 
iisus  (juod  voluit  putuit,  si  iam  iactura  facta  est,  sit  ho 
imauum  saue ;  at  quomodo  ae(]UO  onimo  ferri  illud  poesi 
lod  res  illius  etsi  temies  earum  comparatione,  quas  hicKí 
iblicae  rausa  imi)endit,  non  suis,  sed  alienis,  sed  iudign 
iiotis,  ao  mak'uolis  etiam  et  iniqiiis  cesserint?  Pest  pare 
ni  suoruni  et  regis  patrui  morteni  Celsitudo  Sua  inter  oma 
[)i  coniunctns  Dominationis  Vostrae  Illustrissimae  praesc 
n  bontniolentia  ita  se  niunitam  esse  putat.  vt  certo  etia 
edat,  nulla  in  re  eius  ronsilium  operaniíjue  sibi  delutura 
iio<l  luni  ita  sit.  huniauitatis  eius  atque  amoris  érit,  ei 
»lsitudinis  Suae  rerum  commodoninique  curám  proposití 
bi  liabere,  quani  et  praesens  eius  status  et  futura  tempó 
libus  multa  grauia  ac  diffiiilia  euenire  Suae  Celsitud 
)terunt,  ab  ea  requirunt.  Videt  procul  dubio  D.  V.  Hlusb 
ma,  (luil)us  praesidijs  instructam  Suam  Celsitudinem  e 
)ortet,  si  in  eo  esse  velit,  vt  munus  hoc  suum  aim  lai 
ilitateque  publica  tueatur.  Aula  Turcica  ea  est,  tpiae  ni 
lam  cupiditati  suae  fínem  faciat;  vicini  etiam  muueril 
ntiim  continuisque  legationibus  continentur  in  ofticio. 
locjuc  domestica,  et  tota  militia;  belli<iue  subsidia  hoc  s 
'u  pr^cipuo  pecuniae  adniiniculo  neruoque  nituntur.  Esi 
atrimonium  ipsum,  ad  (|uod  Sua  Celsitudo  quotidianis  s 
im  precibus  solii'itatur,  in  ijs,  (|uae  non  nisi  eadem  cura  ijsd( 
le  mcdijs  et  tractari  et  poiTO  confici  possunt. 

De  (juibus  yt  Sua  Celsitudo  mature  secum  cogitet,  ac 
tuioim  etiam  tempus,  quantum  quid<^m  prouideri  rati( 
)test,  rebus  suis  consulat.  summopere  curandum  sibi  € 
det.  Imprimis  igitur  I).  V.  Illustrissimam  Sua  Celsiti 
lixe  orat,  velit  ei  cortum  ali(|ueni  modiim  ostendere,  ( 
íbitum  ilhul  triginta  millium  llorenorum,  de  (juo  iam  tol 
ustra  Regem  appellauit,  absíiue  vlteriori  procrastinati^ 
nae  Celsitudini  restituantur.  Nam  in  aula  regia  quid  agat 


FÜGGELKK.  75 

satís  iűtelligit,  nolletiiue  in  posterum,  si  posset,  operám  ibi 
ludere,  aut  alijs  rationibus,  quae  Suae  Celsitudini  nou  dees- 
mij  cum  offeuBÍone  amicissimae  illius  gentis  ín  obtineudo  eo 
Bomine  Tti. 

De  dote  verő  et  rebus  sororis  suae  quemadmodum  D .  V. 

Eustrissima  sic  Sua  quoque  Celsitudo  omni  ratione  cauendum 

8ibi  putat,  ne  vUa  sibi  controuersia  cum  ea  ynquam  existere 

possit.  Quod  ita  commode  fíeri  posse  existimat,   si  ipsa,  cui 

omnia  iura  perspecta  sünt,  dispexerit,  constitueritque  secum, 

quid  et  eam  deceat,  et  Suae  Celsitudini  ob  grauissimas  eas 

[     cáQsas,  quas  paulo  ante  attigi,  conueniat  Regis  eam  de  dote 

sororis  Suae   Celsitudinis  voluntatem   fuisse   Sua   Celsitudo 

minimé  dubitat,  cum  optime  sciat  alia  quoque  permulta  de 

eins  commodis  partim  constituta  partim  cogitata  ideo  ab  eo 

fiiisse,  Tt  eorum  fructus  vei  ad  se  yel  ad  suos  olim  redundaret. 

Xunc  fortunae  an  hominum  iniquitate  factum  Sua  Celsitudo 

tidet,  Yt  damna  tantum,  spem  nullám,  et  praeter  praeclaram 

memóriám  Regis  patrui  aliud  nihil  sibi  superesse  agnoscat. 

An  igitur  aequum  fuerit  Suam  Celsitudinem  id  incommodi 

subire,  quo  alijs  nou  sibi  párta  commoda  sünt,  Dominationis 

Vestrae  Illustrissimae  sapienti  iudicio  subjicit;  cum  certuni 

sit.  tkmnorum  omnium  lucrorum(iue  eandem  debere  esse  ratio- 

liHiii,  Yt  quibus  haec  ])arantur,  ijdem  illa  (luoque,  si  opus  sit, 

patiantur.    Xon    exíjuirit   etiam    Sua   Celsitudo,   (^uae    meus 

Sororis  tum  fuerit,  cum  auimam  Deo  redderet,  quandoquideni 

satis  apparet,  superstite  filiola  (^ualis  esse  potuerit,  ac  ne  id 

•luidem,  quid  de  eiusmodi  reiiim  regressibus  iura  loqujiutur ; 

tiütum  ei  se  totam  Sua  Celsitudo  permittit,  vtpote  (juam  ea 

pietate,  sapientia  et  animi  aetjuitate  praeditam  esse  nouit,  ut 

etiamsi  commodis  suis  magis  addicta  esse  debeat,  quam  alio- 

nini.  uequaquam  tamen  in  liac  aetate  sua,  cum  potissimum 

liberis  etiam  careat,  Celsitudiuoiu  Suaiii  iustis  adeoí^ue  sibi 

)Mjst  tot  uíiufragia  neccssarijs  priuatam  esse  velit.  Hac  de  re 

])lura  Sua  Celsitudo  non  addit.  ne  videatur  vei  beneuoleutiae 

eius  in  se,  vei  innatae  bonitati  ac  acíjui  booique  studio,  (^uae 

l)ropria  eius  laus  est,  difiidére. 

Atque  baec  sünt,  quc;  Sua  Celsitudo  ei  rcferre  iussit? 
•juae  quidem  eiusmodi  esse  putat,  vt  non  offensionem  aliquam 


7íi  íiYCLAFI  IXSTÁn. 

oi  siiit  praobitura,  scil  declanitura  potius,  <]uautopcre  illud 
iiisitum  Celsitiidiiiis  Suae  auimo  sit,  ut  certo  sibi  i)er8uadea 'fc^ 
luiuquam   eaiii   a  pristiua   sua   amandi  Suam  üelsitudineiLS. 
bouoque    ei    ciij)ieudj   ooDSuetudiue    discessiiram,    nec   ali** 
viKliuuii;  quaui  viiio  diuo  Kege  Stepliauo  aut  sorore  fűit,  erga^ 
se  voliiiilate  foro. 

Cui  Sua  etiam  Oelsitudo  omui  beuevoleutia  atque  alijs 
cuuctis  praeclari  sui  iu  eaiu  auimi  documeutis  parata  érit 
somper  respoudere.  ^) 

XVI. 

Chjnhiji    Li.sf(ti'   hiM^tdt.    Ztimoíffhi  %Jiimt,*t   Itntfytl   caHvUlarimhuz,   15U1, 

Ad  e u  11  d  LMii  1 1 1  u s  t  r  i s s i ni u  Dl  11  e g u i  P o  1  o- 
11  i  a  (^  c  a  n  ('  e  1 1  a  r  i  u  m  a  c  g  e  u  e  r  a  1  e  iii  R  e  i  p  u  b  1  i  c  a  e 
c a  p i  t  a  11  c u lu  c x p ed i  t  i  o  g e u e r o s i  d o m i u i  E.  G y  u- 

>)  Aimo  1501.  (lie  16  ö-bris.  Posteaquam  Albae  Jiüiae  expcHlitut} 
rizsein  ub  Illuütriflsiino  priucipe  lUe  anui  ciusdein  decimo  quiuto  (i*fy) 
rt  taude]ii  iu  Pulouiani  ad  curiam  nobilitatem  Illiistrisaiini  domini  cau- 
í'tllarij  Cressiiia  i)eniciiisscni,  recitaui  hnuc  oratiunem  coram  IUustri:}8Ímu 
doiiiinu  caucellario. 

£t  quia  diiobu8  vei  tribus  potissiinum  argumentis  praedictus  111. 
doiiiiuus  cancellariiis  dotem  omnein  sororis  Suae  Celsitudinis  defuiictae 
apud  se  retiuere  nit^batur,  per  Oornickium  queudam  secretarium  8uum, 
<iueui  hoc  nomiue  ad  ])riiicipem  illuRtrissimus  expediuerat,  ego  ad  destru- 
euda  illa  argiinienta  Lac.  quam  viden,  suin  usus  omtiune,  quibus  canoel- 
lurium  ipsuui  virum  lunguuni  hac  quideni  iiostra  t«iupei»tate  et  oelebor- 
rinmm,  vt  taudein  dotis  reddeudae  aninuim  iudueret,  uou  mediocriter 
pennuui,  vti  postea  res  et  euentus  deolarauit. 

Katiouibus  per  dictum  Goiiiiczkium  hisce  praecipue  usus  fuerat. 

Primo  merita  et  libcralitateinsuam  cuunneinurabat  erg^  defuuctum 
Be^em  Steplianuni,  quid  et  quautum  de  priuatis  etiam  facultütibus  iu 
bellu]u  ílliid  Moschouiticum  coutulerit. 

Becundo  testamcutum  Regis  defuncti. 

Tertio  testamentum  idoutidem  coniu(^is  suae  deluuctae,  quam 
siiebat  omuia  8Íbi  legasse  testamonto. 

Quarto  quod  oa,  quae  dono  in  puerperijs  vxori  cullat^  suut,  et  quae 
ipsémet  douaria  ej  rontulit,  ad  ipsum  pertiueant.  Tertiam  ouim  partém 
iautum  priucipi  dandam  censebat  otc.  Crf/ulafi  Lestár  sajátkesü  jegi/zeU. 

Eredetije  a  hudapesli  eyyetem  könyvtárában,  {Ssamoekvzi  gyiijtemé' 
Ujfében,) 


pCggelkk.  77 

laffi,  qua  res  periculis  plenae  a  porta  allatáé 
ei  denunciautur.  1591. 

niustrissimus  princeps  dominis  meus  clementissimus  ius- 
8Ít  mihi,  ut  niustríssimam  Doininationem  Yestram  suo  nomine 
plurimum  salutarem,  omniaque  fausta  et  prospera  ei  a  Deo 
precari. 

Caeterum  nnuc  quoque,  sicuti  alias,  praetermittere  Sua 
Celsitudo  non  potuit,  quin  ei  ea,  quae  certis  mmoribus  com- 
perta  haberet,  significaret,  etsi  non  ignoratD.  V.  Illustrissimam 
Tel  haec  ipsa  Tel  his  similia  ab  alijs  etiaro,  qnos  ad  eiusmodi 
res  explorandas  constitutos  habét,  aut  hactenus  cognovisse,  aiit 
in  postenim  non  ita  multo  post  cogniturum  esse.  Refertur  Illu- 
strissimo  principi  Sinanum  passam  bellum  Polonícum  imperá- 
tori Turcarum  tali  oratione  proposuisse,  ut  antequam  e  vita 
excedat,  ei  opera  sua  nova  regna  proYinciasque  aperiat.  Quani 
adrem  cum  imperatorem,  propteieaquod  aerarium  bellis  pro- 
ximis  Persicis  exhaustum  diceret,  minus  propensum  videret, 
hac  tandem  ratione  in  sententiam  pertraxisse,  nempe  se  cura- 
turnm  promisisse,  quod  absque  ullo  aerarii  impendio  ei  siim- 
ptu9  ad  bellum  suppetant.  Hac  conditioue  audita  imperatorem 
totam  rem  in  eius  arbitrium  reiecisse,  Quo  accepto,  Sinanum 
lianc  cogendae  pecuniae  rationem  excogitasse,  bellum  mariti- 
muni  oranibus  in  ditione  Turcica  promulgasse,  et  ut  omnes  pro- 
vinciarum procuratores  et  maiores  magistratus  certam  summám 
pecuniae  ad  instaurandam  classem  couferant  imperasse. 

lam  itaque  omuia,  et  pecuniae  et  alia,  quibus  naves 
instruuutur,  comportari  coepta  sünt,  quamvis  non  eo  quo  dice- 
rentur,  sed  alio  fine  ea  fiereut ;  cum  omnibus  incredibile  vide- 
atur.  quingentas  triremes  duorum  aut  trium  mensium  spatio, 
oum  vix  totidem  anni  sufficerent,  posse  confici.  Sed  hac  belli 
navalis  simulatione  id  illud  agere,  ut  cum  terra  tandem  copias 
iu  hostes  repente  duceret,  minus  eos  ad  resistendum  i)aratos 
inveniret.  lam  verő  id  eum  sibi  propositum  habere,  ut  primum 
Iwsce  provincias,  Valachiam  utramque  et  Transylvaniam,  delo- 
tis  eius  incolis,  et  inductis  validis  Turcarum  praesidiis,  in  pro- 
vinciáé formám  redigat,  atque  ita  coustituta  in  eis  belli  vehiti 
f^de,  Poloniam  et  alia  vicina  regni  armis  petat.  Huius  roi 
ííratia  dicunt  liollcrbejiim  ad  Danubium  iam  diu  coiisidero,  ot 


78  OtÜLAFi  LESTÁIt. 

eain  tautum,  quam  diximus,  belli  occasionem  expectare,  Fer- 
hat  passam  etiam,  qui  secimdus  a  Sinan  est,  cum  Badensi  et 
Temesvariensi  Bosnensique  Passis,  ad  distinendas  Germanorum 
aliorumque  Christianorum  vires,  ne  ad  fereudam  Polonis  opem 
possent  accurrere,  sese  coniuncturum,  et  in  eos,  si  quid  molian- 
tiir,  ducturum.  Haec  sünt,  quae  lUistrissimo  principi  ab  iis, 
qui  huiusmodi  secreta  consilia  nunc  Turcas  cogitare  certo 
cognoverunt,  sünt  significata. 

Ex  quibus  cum  id  primum  animo  percipiat,  Turcam 
Poloniae  maximé  causa  tantos  lios  belli  apparátus  moliri,  ac 
se  quoque  cum  vicinis  provinciis  tot  periculis  exponi,  id  a 
Dominatione  Vestra  Dlustrissima  petit,  operám  dare  velit,  ut 
legátus  ipse,  quem  iam  ad  portám  cum  muneribus  et  futurae 
pacis  formula  destinatum  esse  audit,  primo  quoque  tempore 
expediatur,  atque  ita  ibi  se  gerat,  ut  non  nisi  confecta  pace, 
qua  sola  salus  liarura  provinciarum  regnique  illius  niti  videtur, 
illinc  redeat. 

Deinde  si  id  forte  eveniat,  ut  Turca  reiecta  ea,  quae  ei 
ofifertur,  pacificatione,  aut  saltem  protracta,  promotis  interea 
armis  provinciarum  istarum,  quae  primum  ei  occurrent,  occu- 
pationi  insistat,  quid  in  talu  casu  principi  et  universae  suae 
dicioni  agendum,  quomodo  aut  bellum  a  se  avertendum,  aut, 
si  id  non  possit,  unde  auxilia  imploranda,  ad  quorum  fidem  et 
prAesidium  confugiendum  sit,  ab  eaimprimis  in  tempore,  aut^- 
quam  in  ultimum  illud  discrimen  (quod  Deus  avertat)  addu- 
catur,  intelligere  expetit. 

Quo  animo  in  se  vicini  isti  Austriaci  principes  sint,  ex 
eo  maximé,  quod  Polonis  nuper  contra  eos  suppetias  tulerit, 
lUustrissima  Dominatio  Vestra  optime  novit  Qui  si  quid  adversi 
Transylvaniae  accidat,  tantum  abest,  ut  eorum  calamitate  per- 
moveri  se  patiantur,  ut  voluptatem  potius  ex  ea  tamquam  ex 
ultione  aliqua,  quae  pro  ipsis  fiat,  sint  percepturi. 

Hi  igitur  quomodo  aut  piacandi  aut  negligendi,  praete- 
reundique  sint,  cum  Dominationi  Vestrae  Dlistrissimae  et  prin- 
cipis  et  provinciáé  ipsius  rationes,  quibus  praesentem  statum 
suum  tuentur,  sint  exploratae,  ut  ea  quid  de  his  omnibus  cen- 
seat,  qua  via,  quae  tutior  reliquis  sit,  incedendum  ei  putet, 
sententiara  suam  et  libere  et  amanter  Suae  Celsitudini  literis 


PÖGGELÉlt.  79 

suÍ8  indicet,  ab  ea  summopere  etiam  atque  etiain  contendit. 
Quaeomnia  cum  ad  eum  Hl.  Dominationis  Vestrae  amorem,  quo 
Sttam  Celsitudinem  ab  initio  semper  est  prosecuta,  pertinebunt, 
tum  eiusmodi  etiam  erunt,  ut  ipsa  etiam  in  dies  de  eo,  quo- 
modo  ei  in  omni  rerum  temporumque  eventu  parem  referre 
gratiam  possit,  curam  sit  cogitationemque  suspectura. 

Ennek  is  csak  fele  vala  tréfa ;  futó  félben  vala  ismét  urunk : 
de  jól  ada  isten.  Éhez  az  én  általam  való  izenethez  képest 
sietséggel  expediálák  a  lengyelek  lega  tusokat  a  portára  a  nuszt- 
bórökkel  és  egyéb  ajándékokkal.  Es  véghez  ment  a  békesség, 
kiyel  ha  nem  siettek  volna,  igen  gonosz  volt  a  szándék  mind 
mi  hozzánk,  mind  pedig  a  lengyelekhez.  Mindenek  felett  pedig 
az  angliai  királyné  asszony  törekedése  felette  igen  használt 
mind  Érdélnek,  mind  a  lengyeleknek,  ki  igen  nagy  respectus* 
ban  vagA'on  a  töröknél.  Isten  után  ő  neki  tulajdonithatja 
mind  a  két  nemzetség  megmaradását.  E.  Gy.  (Gyulafi  Les- 
inrjegyzefe). 

Másolata  a  gr,  Bánfi^codexhen. 

XVII. 

''ü'ilnjl   Ltstár  jntálhUa,  hogij    Báthorí   /Cntymoiul  f< jedAoa   a   Iktthnrí 
t.Hili;  /i'tírl't'Jjt'u  iDÍiLöiIo  Unfjifrl  urdkiiük  a   Burelhi  hnijijrl  hiráli/t  tn-ros 
által  Ujért  20,000  fonntot  mi'jjlzcti  (1ŐU1). 

Ad  Bucellum  medicum  llegiura. 
Cautio  Eustacliii  Gyulaffi. 
Cum  sciam  episcopatus  huius  collationem   in  personani 
Iiln<tnssiun  doniiiii  Androae  Bathori   főre  Serenissimo  nieo 
J'riiicipi  gratií  simám,  pro  qua  solicitanda  me  huc  principalilcr 
niiit.  ut  non  taiitum  darem  litteras;   aliqui])us;.  scd  si  etiam 
'*-et  aliqua  summa  pecuniae promittenda,  promitterem:  igitur 
»jUOflE\'cellentiaVestradicit.  se  promisisse  lllustrissimo  dominó 
^'oiuiti  Gustero  decem  millia  florciiorum,   et  alij^<  in  cíímcra 
^iniilití-r  decem  millia  intcr  ipsos  dividenda.  affirmo  ([uod  ])ene 
ítrerit,  et  quodSerenissimus  meuspriuceps  quamprimum  fúrató 
aiiiiuo  praestabit. 

Másolata  a  qr,  Bdnfi-coíhxhen. 


80  OYOLAFl  LESTÁll. 


XVIII. 

Gijnlafi  Leatár  heszMe   IIL  Zsigmond  lengyel  királyhoz^  Vislicza,  1592, 

jamuir  12, 

Oratiuncula  extemporanea  Eustachii  Gyu- 
laffi  ad  Serenissimum  Sigismundum  m.  Polo- 
niae  Regem  Visliciae  habita  die  12-a  Janu- 
arij  1592. 

Si  ea  est  collati  beneficij  vis,  Serenissime  Rex,  ut  qui  id 
bene  locant,  foenerari  iure  optimo  dicantur,  nam  Maiestas 
Vestra  aequo  animo  ea  interpretabitur,  quae  ei  nomine  principis 
illustrissimi,  domini  mei  clementissimi,  sum  commemoraturus, 
idque  vei  eo  maximé,  quod  Sua  Celsitudo  plurimis  renim  sua- 
nim  difficultatibus  ad  interpellandam  Maiestatem  Vestram 
síolicitetur. 

In  memóriám  autemSua  Celsitudo  Maiesta ti  Vestrae  revo- 
cat  debitum  illud  triginta  millium  florenonim,  de  quo  quidem 
nomiue  licet  saepiiis  Sua  Celsitudo  Maiestatem  Vestram  et  literis 
et  nunciis  suis  apellaverit,  factum  tamen  est,  ut  ipsa  praeter 
solam  spem  acciperet  hactenus  nihil.  Sperare  duntaxat  Sua 
Celsitudo  et  bono  esse  animo  iubetur,  ut  sic  bona  pecuniae 
illius  pars  in  eam  ipsam  prius  insummatur,  quam  ea  tota  con- 
sequi  possit.  Ita  sumptus  Suae  Celsitudinis  in  dies  crescunt, 
incommoda  augentur,  difficultates  aliae  ex  alijs  proponuntur, 
omnia  adversantur.  Quae  quorsum  tendant,  quantumque  secum 
et  sumptuum  et  expensarum  trahant,  Maiestas  Vestra  pro  sua 
innata  prudentia  et  aequítate  facile  considerabit  Quare  Sua 
Celsitudo  Maiestatem  Vestram  amanter  cupit  esse  rogatam, 
velit  eam  rerum  commodorumque  eius  rationem  habere,  quam 
ct  praesens  eius  status  et  futura  tempóra,  quibus  multa  gravia 
et  difficilia  Suae  Celsitudini  evenire  poterunt,  ab  ipsa  requirunt. 
Atque  hoc  etiam  eo  maximé,  cum  Maiestas  Vestra  non  nesciat, 
in  ipsis  etiam  comitiis  ab  ordinibus  regni  de  summa  illa  Suae 
Celsitudini  persoluenda  publicam  transactionem  factam  esse ; 
<iua  de  re  Sua  Celsitudo  literas  quoque  Maiestatis  Vestrae  manu 
eius  subscriptas  penes  se  habét.  Dabit  autem  operám  Sua  Cel- 
situdo, ut  amorem  in  se  et  benevolentiam  Maiestatis  Vestrae 


FÜGGELÉK.  81 

pari  studio,  gratitudiue  et  observaiitia  demereatur.  Atque  haec 
iiuidem  sünt,  qiiae  Sua  Colsitudo  Maiestati  Vestrae  per  me 
referencia  et  significauda  duxit.  Cuiiis  amori  se  Sua  Celsitudo 
miorem  in  modum  commendat. 

Másolata  a  gr.  Bánfi-codexhen. 

XIX. 

Gyulafi  Lejitár  Znmojí*ki  Jáno»nal\  KrnH'ó,  ]o92,  jan,  IS, 

Litterae  Eustachij  Gyulaffi  ad   magnnm  regni  cancel- 
larioin. 

Litteras  Illustritatis  Vestrae  die  11.  Januarij  Belza  ad 

me  datas  accepi.  in  quibus  mihi  reditum  Reuerendi  domini 

Gornicii  significat,  nuncii  sane  cumprimis  expeetati,  utinam 

etiam  aeque  frugi  usurani ;  sane  is  iiberem  tantae  buius  absen- 

liae  suae  debebat  ad  ipsam  reportasse,  priucipc  ni  fallor  opera 

Hlustrissimi  domini  cardinalis  non  nihil  iam  tum  resoluto.  Id 

nt  ut  8it,  aninius  certe  priucipis,  quo  ipsam  complectitur,  iute- 

meratus  est,  et  sincenis ;  nec  deerunt,  quantum  quidcm  yidere 

milii  videor,  tempóra  et  occasiones  rei  iitrinque  dexterrime 

n^nficiendae.  Qiiod  ad  mo,  factus  ex  advena  peno  doniesticiis 

Kcgiau  Maiestíitis.  crebrius  liineii  cius  iam  pridem  tero,  ([uain 

V'l  í'iio  six'rasscm,  vei  ipsa  Ibrsan  vellot :  laetiim  tamen  niliilo- 

iij'.iius.  ut  praettT  uudam  spem  et  expectatiouem,  tum  et  cliar- 

tulain  quandum  cera  et  insignibus  regijs  foiiiiíUTUs  comptani, 

■lí^npon'in  nihil.  Eam  paucos  ante  dics  ad  Suam  iiiisi  Celsiludi- 

iiHíj,  responsumque  eius  cxpecto,  quo  arcq)to  non  decro  man- 

d.Uo  lllustratis  Vestrae.  ac  primo  quoquc  tomporé  ad  lllustri- 

latcm  Vestram  contendam.  Cui  me  mcaque  olíicia  quam  para- 

í:>ima  etiam  atque  etiam  commendo.  Cracuvia  die  18.  .laiiuarij 

1502. 

Másolíitíí  a  ff)'.  Bánfi-codf:xlfcn. 

XX. 

///.    Z^itjmnml    Iriiíjiirl   hiráhf    JiáthorI    Xsiíinnmtl    inh-hit    frjihhmnr!:. 

VisUrrji,    I.V.I'J.  Jnu.  JJ, 

Sigismundus  III.  Dei  gratia  Kex  Polouiac,  magnus  dux 
Litvániáé,  Russiae,  Pnissiae,  Masouiaí*,  Samogitiae.  Liuoniae 
(te.  Neonon  regni  Su(  ciae  i)roximus  liaores  et  futuius  rox. 


H'J  GYCLAFI  LESTAR. 

Illustrissime  princeps,  amice  et  afíiiiis  charíssime.  Quae 
aiitoliar  ubstitorunt,  quoDiinus  detriginta  inillibus  florenorum 
tinis  íi  iiol)is  lllustritatis  Vestrai*  postulatis  imponeretur.  oadem 
etiain  luim  ita  nos  tenent  iuipeditos.  ut  lUustratis  Vestrae  df'si- 
ílorio  nostratMiue  voluutati,  «iiiam  cum  alias  tiini  posti-emo  eliam 
rracouitMi^i  nu-tro  respunsolllustritati  Vestrae  testati  luimus. 
ros]M)iuleri»  minimé  possimus.  Cum  enim  a  praeterita  aestate 
pint'  totum  hoc  regimm  pestifera  lues  occupasset,  piiblicarum 
i't>iitril)utioiuiiii  Dostrorumque    rodituum  rationibus  sublatis. 
aut   impeditis,  publica  debita.  ob  quae  dissoluenda  ea  contri- 
butio  saiirita  úiit.  ati{uo  difíicultates  kacteuus  explicarj  non 
poturrimt.    hiro    itai[ue    ea    temporis    iuiquitas    ac   difficul- 
tates  nostrae  ilomesticae,  quas  Ulustritati  Vestrae  non  esse 
inc«\i;nita^  o]»iuamur,  nos  apud  eam  excusatos  effecerint,  illud- 
qiii'  probauerint,  in  tautis  impedimentis  non  uoluntatem  setl 
t'arultatrm  nobi<  ad  sat:>faci<  ndum  Ulustritati  Vestrae  defuisso- 
Ntinc    «le  comiiijs  iiidiceudis  cogitamus.    qua  de  re  iam  ail 
srnatorrs  uosiro^  litorasdidimus.  In  ijs  itaque  cum  caeterarun '■^ 
Hiinn  ad    Kempub'iruui  pertineutiuiiu  tuui  huius  etiam  Ulu— ' 
•Intatw  \  rstiiir  lu^otii.  vuram  habebimus.  Amanter  auten^ 
llliisu     X'rsiKuu  iv'^ami:^.  ut   eailem  qua  hactenus  aequitatr*' 

Hiiiin  nioi  uu  luiu*  ^u^t'.ueai,  vti  n«»u  aliunde  nisi  a  temporum 
ii.'.hoinin  »mprdit>s:uioruui  ratioiiibus  profectani, ac  de  beue- 
""*'  •»''  '  ' »  '  »  >«•  iiONtv.i.   i!l",i^vi,»  oiuuibus  iu  rebus  satisfaciendi 

Im.I.m  ,.|.inii,>  Vili:  ^s>" '.v'-aiur.  Cup;iuu>  lUustritatem  Vestram 

iMtim    \is!iv'.u'    dio    XXII.    nu-usis  Januarij    Anno 

l"»»«ini  i  iH  •    lx\..Mi    ::.'ío  lív  n'.:    íruio  quinto. 

Si::i<uiuntlus  rex.  M 


■.' .-.  t     •  o 


\  V 


■''!'''*■  ■'■;*,- 'f fii  h i"! H 1/ rt(í i'H' 


fÜGOELÉft.  83 


XXI. 

Zamof/tki   Jánoft  Bátltori  Zsigmond  ei^déli/i  Jejedelemneh,    Biclza,  1592. 

január  29, 

Illustríssime  Princeps,  domine  afíinis  obseruandissime. 

De  mei8  rebus,  quas  responso  dominó  Gornicio  dato  prae- 

ter  expectationem  meam  nondum  satis  explicatas  videó,  quam- 

primum  dominus  Gyulaffius,  cuius  colloquium  adhuc  expecto, 

a  regia  maiestate  ad  me  redierit,  alium,  qui  coram  de  omnibus 

iJ8  ulterius  cum  Illustrissiraa  Celsitudine  Vestra  agat,  mittere 

constitui.  Interim   cum  lUustrissimus  dominus  Balthasar  de 

nuptijs  suis  mihi  significasset,  non  committendum  mihi  putavi, 

quin  adlllustrissimam  etiamCelsitudinem  Vestram  literas  hasce 

iarera.  lis  studia  atque  officia  mea,  quamvis  semper  ei  para- 

tissima,  iterum  atque  iterum  defero,  omniaque  fausta  ac  felicia 

a  Deo  optimo  maximo  ei  precor.  Belza  die  29.  Januarij  Anno 

1592.  í) 

Egykorú  másolat  az  egyetemi  könyvtárban,  (Ssamosközi  gyűjt.) 

XXII. 

frt/f(/íifi  Lr.'ifár  Zanwjxli  Jáno-^nah.  (1'}U2.  jawiár.) 

M  a  g  ii  o  P  0 1 0  n  i  a  e  C  a  u  c  e  1 1  a  r  i  o  E  u  s  t  a  c  b  i  u  s 
^lyulaffi. 

lUustrissime  domine  etc.  Quo  iam  pridem  officii  gonere 
P^i'fungi  apud  Illustritatem  Vestram  debobam,  id  licet  s(m*íus 
Jiiiöus  tnmen  incommode  exequi  mibi  in  pracseutiarum  videor, 
'l'ííii  ipsain  proprins  ad  nos  accessisse  intelligo ;  quod  sane  ut 
íjratissimum  mibi  cumprimis  accidit,  sic  non  potest  non  esse 
ínolestum.  ita  res  Suae  C'elsitudinis  bic  apud  Maiestatem  8uam 
^■"^^^  C(>mj)aratas,  ut  transvolare  mibi  ad  ipsam  non  liceat.  Ni 
mm  negotia  Suae  Celsitudinis  non  intercederent,  certe  talis 
taiitiisque  meus  patrónus,  cuius  tot  extaut  in  me  peculiaris 

')  Az  (lo5»,  a  mint  niásutt  is  inef^irtaDi.  azaz  Im.'szozer  íl.  tett,  iniii<l 
í'iliákval,  arany  és  ozitst  mívfl,  drátra  kíWekkel  ♦'írvütt.  Mind  addig  jártam 
v.ila,  liogy  az  pénzen  kivűl  mindeneket  nu-gigórt  vala  canceUarius.  Gini- 
^aji  L^ntiir  jfgyr.rle. 


84  GTOLAFI  LESTÁR. 

gratiae  et  benevolentiae  argumenta,  visitandus  a  me  iure 
optimo  esset  Venim  <[uia  boc  luihi  nunc  íiuidem  denegiitiu*, 
faciam  id  quod  possum  et  debeo.  ut  nimirum  illi  absens  eam 
studiorum  animiciue  mei  ofteram  proiiiptitudinem,  quam  et 
merita  eius  in  me  tenuis  sortis  bomuncionem  et  mea  iu  eani 
perpetua  observantia  a  me  exigunt.  Atque  utinam  ea  mibi 
aliquando  contingat  felicitas,  qua  fructum  ali<iuem  studiorum 
meorum  ipsa  Tel  percipiat,  vei  saltem  percepisse  se  agnoscat. 
Nunc  qnae  sünt  tempóra,  verba  mibi  magis  suppetuut,  quam 
facultas  quidquam  efficiendi ;  non  tamen  occasio  ut  quidem 
spero  deerit.  suo  nimirum  tempore ;  cui  etiam  ipsam  se  accom- 
modare  satis  videó. 

Quod  ad  negotium  Suae  Celsitudinis,  nibil  intentatum 
reliquimus,  quod  quidem  vei  in  speciem  ad  rem  ipsam  facere 
videbatur.  Sed  oleum,  quod  aiunt,  et  operám.  Recurrendum  ita- 
íjue  ad  Suam  Celsitudinem,  acc^pto  responso  a  Regia  Maiestatc, 
quod  se  expeditunim  bac  septimana  Sua  Maiestas  recepit.  Td 
prius<iuam  accipeiem,  bisce  ipsam  meis  literis  interi>ellandam 
duxi,  partim  ut  quo  ordine  sint  res  Suae  Celsitudinis,  ipsa  intel- 
ligeret.  partim  verő  ut  si  quid  forte  esset,  quod  Illustritas 
Vostra  curatum  mea  opera  apud  Suam  Celsitudinem  velit,  ab 
ipsa  edocerer.  Adderem  bi(\  si  quidem  Hlustrati  Vestrae  esset 
commodum,  et  institutae  illius  convocationis  rationes  pateren- 
tur,  ut  ipsa  aliípiam  debiti  buius  Suae  Celsitudinis  mentionem, 
totque  iam  eius  causa  et  laborum  et  expensarum  susceptarura, 
apud  nobilitatem  et  reliquos,  quorum  interest,  fieri  benigne 
curaret.  Sed  hoc  sapientissimo  eius  iudicio  committo,  cui  negotia 
omnia  Suae  Celsitudinis  curae  esse  non  dubito.  Litteras  Suae 
Celsitudinis  ad  Illustrissimum  dominum  palatinum  Vilnensem 
hoc  nomine  scriptas  bis  inclusas  mitto,  quas  ut  ei  resti- 
tui  curet  enixe  peto;  eo  uno  excepto  cum  reliquis  dominis 
testamentariis  egi,  quantum  potui,  et  accurate  et  solertor.  De 
caetero  me  lllustritati  A'estrae  etiam  atque  etiam  commendo, 
quam  ut  Deus  optimus  maximus  salvam  et  incolumem  quam 
diutissime  couservare  dignetur,  ex  animo  j)recor. 

Másolata  a  gr,  Dónfi-coiUxhciu 


fCooelék.  85 


XXIIT. 

BÁtlion   Zaiijinünd  vrdélt/i  j'cjtdclem    III,    Zaújiuond  hmji/'l  h/nil*/mih\ 

Gyida-Fejérvár^  1í')0'2.  ápvll  7, 

Sacra  Kegia  Maiestas,  domine  doraiue  affinis  nobis  obser- 
uaudissime. 

Praeter  spem  omnino  opinionemque  nostram  accidit, 
quod  Maiestas  Vestra  Sacra  iu  dissoluendo  illó  trigiuta  millium 
ílorenorum  nomiue  tum  difficilem  esse  ex  eius  literis  secretarij- 
que  uostri  literis  intelligamus.  Naiu  si  uel  pecuni§  illius  adeo 
niagiia  uis  esset,  uel  repetitio  ipsa  recens  tantum  instituta, 
iwssemus  aequiore  auimo  Toluutati  eius  acquiescere ;  uerum  cuni 
et  tenuis  satis  res  ea  sit,  et  tot  literis  legationibusque  nostris 
ab  ea  hactenus  repetita  fuerit,  cur  amplius  de  ea  cum  molestia 
etiam  aliqua  ipsius  soUiciti  esse  debeamus,  non  videmus.  Ideo- 
que  ab  ea  summopere  etiam  atque  etiam  petimus,  iielit  pro 
repia  sua  dignitate,  nostraquo  erga  eum  obseruautia,  de  com- 
iiiodiore  aliquo  responso  cogitare,effio(Te(iue  iam  tandem,utcuni 
va.  íjuam  speramus,  optimae  eius  uoluutatis,  qnam  et  rt* i  ipsius 
:n'qiiita<,  ot  M.  V.  Sacrae  iu  nos  fauor  ot  beneuolentia  uubis 
|Milliceutur.  declaratiom^  ad  fiuem  uoti  huiiis  iiostri  pcrueuia- 
mw'^.  Ad  (juam  rem  conse([u<^udam  nuc  noiiis  romilijs,  iu  <|ui- 
:mi<  íbrta^sis  uli  in  tauta  niultitudine  miruui  multis  uideri  ])os- 
-» t  otiam  extcris,  cur  ita  uobiscum  agatur,  ut  nihil  apud  viun 
t.iiito  studio  precibusíjue  nostris  proíicianius,  ne<iue  ulla  alia 
•l»'lil»»*ratione,  cuni  derisa  seiiiel  et  oninium  senteutijs  api)robat;i 
i'S  sit.  opus  liabomus ;  tantum  ut  ea  dccrrto  suo,  cui  omnia 
inra  omniumqiic  uoccs  hoiuinum  adstipulautui*.  rxtremam  iani 
inanuni  impouat,  sequc  et  nos  simul  hac  cura  libcrut,  cxpecta- 
U1U-.  Cuius  ^íratic  nos  coniim'uduntes  foclicia  ei  omnia  a  l)<'u 
pnc.'.mur.  Dátum  in  Ciuitatií  nostra  Álba  Júlia  die  7.  nionsis 
Április  Anno  domini  M.D.XCII. ') 

KL'xkorú  inásulat  az  Cijijctt  mi  k'önijrttu'fnLn.   (Szauioshöii  ;j;/'ijt.j 

';  15i>2.  Legelőször  királt  ktíV^-stHiu  iin-i;  az  XXX  ez^r  lurint  vég»'tl , 
iz  iitáu  iMiiceHíirimlinz  kolli;tt  nKMiii»'in  nz  <l«»sért.  Eirész  loletszaka  inkál»b 
L^iüfl  királuál  voUam  sullicitálván  azt  az  a«ln^s-i;:ot.  Vé.iiiv  királ  Cíuk  szép 


•  iYl'LAFI   LEüTAB. 


XXIV. 


ftiiiifó  tithjs  tmUiftitst'i'i;    (jtffffu-Ftj'trtiii"  IhU^, /tb»\  14, 

Ma;rnitiof  domine,  et  amire  observaude. 

(ituerosu  Eustaclno  Giulaffio  Secretai'io  uostro, quim 
IN'loiiiaiii    ceilorum   (]Uoriiiidam    negotiorum    nostrurum 
iisa  iam  autoa  expediveramiis,  dedimiis  in  commissis,  ut  si 
lid  ;iccid»'iit,  quod  sine  ope  et  patrocinio  magnorum  viroruiu 
nliei  non  po^set,  inter  alios  nostri  oupidos  Dominationem 
oípu*  Vrgtrani  Magnificam  reípiirat.  eiusque  studio  ac  bene- 
lentiae  se  rum  rebus    nostris   omuibus  permittat.   A  «1^ 
lanter  jietimus,  ut  dicto  Secretario  nostro  eam  adeuudi  fác^**^ 
testate,  audiat  eundem,  et  eoguilis  ab  eo  iis,  quae  ad  B^^^ 
rtinebunt,  et  ronsilium  et  operám  in  eis  suam  nobis  imp^^ 
tnr.    (^uod  nobis  ita  irratum   érit,  ut  maioribus  iu  i"eb^^ 
nimodo   aH<|Uo  suo   uostram  ei  benevolentiam   omuemqil 
iitituílinem  declarare  parati  fc^imus  futuri.  Cui  felicia  omuí 
Deo   precamiir.    Datae  Albae   Juliae    XIV.    die    mensi 
•bruarii,  anno  Doniini  M.  D.  XCIT. 

Sigisnmudus  Báthory  m.  p. 

I'li'í'di't iji«  a  írji'ilí'U'in  sajátk«*zíi  aláirásával  a  hmlapc^ti  etjtfetci 
nivhiváhan.  {Suuiunsl'ozi  tjyiijtehicnj/chcu.) —  fjryanütt  megvan  e  leve 
k   íTi'íh.'ti   t'«)Uiilni:izváiiVH   is.  nn-ly  <'«íy  lengyel  főpaphoz  volt  intézv< 


ívnl  akar.'i  rxpodiáliii,  ira  is  nniiiknak.  ini.'ntvéii  magát,  miért  uci 
íatnája  iimst  m<*g.  lls  IxOiivata  í.'iigein,  *'n  lulailá  az  követséget :  i\ 
vrlhoíry  mo;r  vala  urunktól  hagyva,  hogy  szép  szóval  onuét  ki  uo  hagj 
II  magam  hcszéltri'tnl.  éü  az  pénz  nélkül  mog  ne  jiijek,  mogmondái 
áhnik,  hogy  noni  mivclhetom,  hanem  mindazonáltíil  elküldtem  az  lev< 
urunknak  :  kit  mog  is  csidekfdtem.  Y,zt  küldő  azért  az  levelet  Visl, 
íre  urunk.  ÍJh  ott  adák  nn'g  nekem.  Akkor  Kraknból  az  pestis  elöl 
■ál  odíi  T»udosoti  vala.  ii<  hár<»m  In.dnapot  laktunk  ott,  Krakóban  a 
riticatiouem  Bcatae  Virginis  lértüok  meL',  pesté  iam  non  uih; 
tigata. 

Visliczére  küldte  vala  urunk  ezt  a  levelet  nekem  ;  adhortáltni 
Ia,  hogy  még  is  iijon  királnnk    Kz  a  mássá.  OyuJafi  Le9lár  je*j»izttc. 


,fCg(íeLkk.  87 

s  mely  a  közlött  példánytól  c^ak  a  Bcverendissime  Domine  megszólítás- 
ban és  a  keletben  (XVI.  Februarij)  külömbözik.  Ezen  fü«íalmazvány 
hátára  van  jegyezve  G^Hilaft  Lestár  kezével :  »Hae  litterae  sünt  creden- 
tiae  in  uegotio  illó  secretissimo,  qiiod  cum  Bucella  tractavi.  Haius 
exeuipli  eraut  plures  quoqae  lltterae  ad  magnates  exaratae.« 

XXV. 

Biúhori  Zififjinund  erdélyi  ftjeddeni   III,  Zintjiaoud    hufjyel    Jcii'álynak, 

Gyula- Fejér  vár  1502,  nept,  1. 

Sacra  Regia  Maiestas,  Domine  et  Affiuis  etc. 

Quandoquidem  iu  postremis  suis  ad  nos  literis  Maiestas 
Vestra  certam  nobis  spem  fecerit,  effecturum  se,  ut  in  proxi- 
uiis  geuerabilus  Comitiis  uomiuis  illius  nostri  explicandi  certa 
iam  tandem  ratio  constituatur,  ad  ea  hunc  iterum  Generosum 
Eustachium  Gyulaffi  Secretarium  nostrum  expedire  voluimus. 
A  Maiestate  autem  Vestra  Sacra  petimus  simimopere,  ut  cum 
nihil  iam  aliud  in  hac  causa  nostra  praeter  nominis  illius  dis- 
solutiouem  reliquum  esse  videamus,  velit  eam  eius  rationem 
habere,  ut  in  ipsius  erga  nos  gratia  et  benevolentia  toties  iam 
^t  literis  et  nunciis  contestata  pláne  et  acquiescere,  et  expecta- 
tioni  nostrae  moduni  imponere  possimus.  Caetera  in  liauc 
^eiiteutiiim  eidem  Secretario  iiostro  Maiestati  Yestrae  Sacrae 
v^^rbis  rt'ferenda  comiiiisimus,  cui  ut  fideni  adliibeat,  studium- 
'jue  et  ofíicium  nostrum,  quod  usibus  oiuuibus  eius  oílerimus, 
írutuin  liabeat,  ab  ea  iteruiu  rogamus.  Cuius  gratiae  nos  com- 
iiiendaiites  omuia  optata  et  prospera  ei  a  Deo  precamur, 
Datae  Albae  Juliae  die  1-a  Septembris  1592. 

Másolata  a  (jr.  Bánfi-codcxheu . 

XXVI. 

Ihíflfori  Zsigmond    tidt'hji  j'íjcdilrin    iitnjhi::n    Jerth     It  ngyt  Inr-s'.'hji  Löci  U 
Oytdftji  L(>ttár  rr-^-::rj-' ,    Gi/H.ln-F<Jn-cárj  lőUJ,  .s<pt,  /. 

Misimus  ad  Dominatioiieiu  Vestram  Illustrissimam  ct 
.Uigiiiíicaui  Luuc  praesentium  exhibitorem  Generosum  Eusta- 
chium Gyulafti  Secretarium  nostrum,  a  (juo  certis  quibusdam 
'le  rebus  ei  verbis   noniiulla   uunciavimus.    A  qua  amantor 


■3  1 


I 


88  GYCLAFI    LESTAr. 

petiiims,  ut  et  lidem  iis,  c^uae  ei  nomiue  nostro  dixerit,  adlii- 
bcat,  ot  nos  sui  semper  jimaiites  et  rerum  omnium  suai-um 
ciipidüs  esse  certe  sibi  persvadeat.  Cuius  amori  nos  commen- 
dantos  lelicia  ei  omuia  a  Deo  precamur.  Dátum  in  CÍTÍüite 
uostra  Álba  Júlia  die  1.  Septembris  anno  domini  1592. 

Másolata  a  </r.  Bánji'CodtjAfn. 

XXVIL 

Báthori  Xifif/moHd  halt  Jánus  Icurlumli  hcrvzct/hcz,  mclybvn  a  küctU 
Gifuluji  Ltstiir  által  elomhuM  Hififhen  táiiuxjattutát  kérL  Gi/tüa-Fvjcrviir^ 

JŐU2.  sept.  1. 

lUustris  et  Magnifice  domine  amice  nobis  observan- 
disísime. 

Quam  propeuso  in  nos  Dominatio  Vestra  HL  et  Magni- 
íic^i  auimo  sit,  id  et  saepe  alias  in  cunctis  iis  occasionibus, 
(|uae  se  ei  in  cura  aliqua  rerum  nostrarum  vei  saltem  in  eas 
studio  obtulenmt,  et  novissime  tum  cum  a  Secrétario  nostro 
Cracoviae  requisita  nihil  non  eorum,  quae  illius  temporis 
erant,  nostri  causa  praestitit,  experti  sumus.  Cuius  rei  non 
nuncium  tantum  ipsum,  qui  omnia  ad  nos  pro  sua  íide  retulit, 
í?ed  litteras  etiam  Dominationis  Vestrae  Tllustris  et  Magni- 
licae  amanter  ad  nos  et  officiose  scriptas  testes  habemus.  Quae 
omnia  causam  iterum  animumque  nobis  ad  eam  scribendi 
eiusque  studio  ac  beuevolentia  uteudi  praebueruut.  Cum  autem 
eundem  rursum  Secretarium  uostrum  Generosum  Eustachium 
Giulaffv.  ac  de  re  etiam  eadem  ad  eam  mittamus,  ut  ei  multis 
quid  ab  ea  velimus  explicemus,  opus  non  habemus,  tantum 
eam  rogamus,  ut  cum  eidem  Giulaffio  nostro  et  conveniendi 
sui  et  ea  (]uae  eam  in  se  recipére  atque  adeo  perficere  etiam 
iu  uegotiis  nostris  cupimus,  referendi  potestatem  fecerit,  velit 
tandem  ei  rei  ita  manum  admovere,  ut  quantum  ab  ea  et 
a  mari  nos  et  commoda  nostra  promoveri  confidamus,  eo  quo 
optamus  uegotii  ipsius  eventu  comprobatum  videamus.  Quod 
uubis  ita  ab  ea  gratuni  érit,  ut  de  referenda  ei  cum  contesta- 
tioue  optimae  nostrae  in  eam  Toluntatis  omnibus  in  rebus 
gratia  semper  simus  cogitaturi.  Quam  bene  valere  optamus. 


FÜGGELÉK.  80 

Dátum  in  civitate  nostra  Álba  Júlia  die  1.  meusis  Septembris 

anno  domiui  M.  D.  XCII. 

Sigismundus  Báthory  ra.  p. 


Kulczim : [domi]uo  Janusio  duci  de  Zbaraz 

.  oiensi  etc.  Amico  nobis  observando. 


Eredetije  a  budapesti  egyetem  könyvtárában.    (Szamosközi  (jyüj- 
tenenjfé&eii.) 

xxvin. 

Bucdia  MikliM  a    lengyel  király  orvosa  Bátíion  ZinymondnaJc,    Vamó 

1592.  oct,  31. 

Serenissime  Princeps,  Domine  mihi  clementissime. 

Salutem  et   homilium   meorum  servitiorum    commen- 
dationem. 

GeneroBus  Dominus  Eustachius  Gyulaffi  circa  fiuem 
Comitioram  ad  nos  yenit,  attameu  satis  in  tempore,  non  minus 
qoam  si  príma  die  venisset,  litteras  reddere,  senatores  perso- 
naKter  salutare  et  debitum  in  memóriám  revocare  commodis- 
sime  potuit  Verum  assisténtium  aemulatione  Comitia  adeo 
turbulenta  fueiomt,  ut  nihil  penitus  in  eis  sit  conclusum,  eaui- 
que  ob  causam  de  pecunijs  pro  necessitate  Regni  nihil  ternii- 
natum,  minus  pro  solvendis  debitis.  Apud  senatores  et  nuucios 
terrestres  plurimos,  et  apud  bonos  viros  uegotium  Serenitatih; 
Vestrae  benevolentiam  atque  iutegritatem  commendare  uou 
(lestiti.  In  futuris  Comitiis,  quae  aute  Pentocosten  futura  cre- 
(luntur,  meliora  speranda  suiit.  Quod  8ereuitas  Vestra  diguata 
st  i)ropria  manu  lingva  Italica  ali(]uot  verba  ad  nie  scribere, 
pluriinas  illi  ago  gratias,  plurimumque  letatus  suni,  intelligens 
.Sereuitatem  Vestrani  lingvani  nieam  uativam  optinic  tenere. 
St'ienitatem  Ví^stram  bene  valere  desidero.  Dátum  Varsoviae 
die  31.  Octobris  anno  domiui  1592. 

Serenitatis  Vestrae 

studiosissimus  servitorum 
Nicolaus  de  Bucellis. 

Másolata  a  'jr,  Bánfi-codcxhen, 


90  r.yOLAFI  LK8TÁR. 


XXIX. 

Ili,  Zifi'jiuond  UiKjtftl  király  Dáthori  Z«ujmondiuűc,    Varm  lő*J'2,  nov, 

Sigismuudus  Dei  gratia  Rex  Polouiae  etc. 

lUustrissinie  Princeps,  amice  et  affiuis  uoster  churissimt^  • 
Responsi,  quod  postreiiio  Illustrati  Vestrae  de  debito  illó  C^ 
1).  Stephano  Rege  legato  dederamus,  memória   Dequaquait:*^ 
uobis  exciderat.  Quocirca  diligenter  sane  curam  habuimus,  vfc- 
bis  praeteritis  Comitijs  eiiis  dissoluendi  ratio  constituta  fiiis-^ 
set.   Euenit  autem,  vt  praeter  expectationem  nostram  baec? 
Comitia  ÍDíicerentur,  adeoíjue  vt  in  alijs  rebus  ad  Rempubli. 
cam  pertineutibus,  ita  etiam  in  modo  buius  nominis  abolendi 
designando,  desiderio  nostro  minimé  satis  fieret.  Id  (juidem. 
tantü  niülestius  nobis  accidit,  quauto  magis  Illustritati  Vestrae 
post  diuturnam  expectationem  satis  lieri  cupiebamus.  Sed  hoc 
temporis  iuiquitas  attulit,  quae  cogitationes  et  cousilia  humana 
perturbat  et  inuertit.  Certum  autem  habeat  nostrum  síbi  ea 
in  re  stúdium   neque  bactenus  defuisse,  neque  in  posterum 
esse  defuturum.  Speramus  propitium  tandem  numen  íiuem  bis 
difticultatibus,  quibus  bactenus  hoc  regnum  et  nos  laboraui- 
mus,  daturum,  atque  tandem  rationes  expediendae  buius  Illu- 
stritati Vestrae  debitae  pecuniae  magis  promptas  esse  futuras. 
Moram  autem  vt  aequo  animo  111.  Vestra  vlteriorem  ferre 
velit,  dare(iue  hoc  amori  nostro  mutuo,  amanter  rogamus,  ean- 
demque  diu  beue  valere  cupimus.   Dátum  Varsauiae  die  1. 
mensis  Novembris   anno   domini   1592.    Regni  uero   nostri 
anno  quinto. 

Sigismundus  Rex.  *) 

Gyulafi  Lestár  e<;ykoru  másolata  a  biulapesti  egyetem  könyütdrd" 
han.  {Szamonl'uzi  gyűjteményében.) 


')  Ultimae  literae  R<í{?is  ad  rriucipem  in  causa  illa  debiti,  cüius 
uojuiue  t^ties  laboraui.  Gyula  fi  Lesiár  jegyzete. 

A  levél  híi'.dra  jegyez ce :  Siginmaudi  Begis  Polouiae  literae  ad 
Sigisiuimdiun  Batori  etc.  Bethlen  Farkas  kezével:  Az  Imruiiuczezer  furiut- 
ról,  kit  Bátori  István  neki  hagyott  Bátori  Sigmouduak. 


kCggklkk.  01 


Gyulnji  Mihály    s,-}mtaki    tanuló     nafjyhátyjáiuűc     Gynlaji    LcsUírnük. 

S.'Patak,  1593.  imij.  21. 

Michael  Gyulafi  Generoso  Dominó  Eustachio  Gyulafi 
patruo  8U0  S.  P,  D. 

Posteaquam  Geuerose  ac  Egregie  Domine,  Demetrius 
Cracovius  vir  omni  liberali  doctrina  politissimus,  Gymnasiar- 
cha  huius  loci  laudatissimus,  ex  longa  ac  diuturna  illa  pere- 
grmatione,  quam  visendorum  suorura  gratia  susceperat,  salvus 
et  incolumis  ad  nos  rediisset,  renunciavit  mihi  Tuam  Egrcgiam 
Dominationem  conquestam  fuisse  de  mea  negligentia,  quod 
nimirum  tanto  temporis  inteiTallo  nihil  ad  Te  literarum  dede- 
rim.  Nunc  itaque   prímum  omnium  me  ex  illa  accusationo 
extricare  conabor.  Non  enim  oblivione  Tui  mea,  neque  pígri- 
tk  aut  negligentia  nostra  Generose  Domine  velim  accidisse 
credas,  quominus  ad  hoc  usque  tempus  iillas  a  me  literas  acce- 
peris,  sed  partim  distantia  loci,  qua  disiuncti  snmus  invicem, 
partím  verő  multiplicibus  meis  occupationibus,  quibus  obruor 
quotidie  in  re  litteraria.  Et  licot  eis  ne  nunc  quidem  omni  ex 
parte  sira  vaciuis,  tamen    laxatis  paulisj)pr  illaruni  habenis, 
nolui  praesenti   occasiono    nacta    nihil  ad  Tuam  Egregiam 
Dominationem  litterarum  dare,  ut  hac  ratione  tua  Doininatio 
«Ie  statu  rerum  mearum  fioret  ccrtior ;  de  (|uo  paucis  Egregie 
Domine  sic  habeto.  Ego  per  Dei  gratiam  hoc  tempore  pro- 
<pera  et  optata  fruor  valetudine,  quaiii  Tuae  quoque  Domina- 
tioni  a   Deo  Optimo    Maximo,  perenni  et  iuexhausto  fonté 
omnium   bonomra,  largiri   ex  intimo    cordis   aftectu   precor. 
Litteris.  quantum  in  me  est  situm,  diligenter  invigilo,  et  omui- 
bu>  viribu8  ad  id  incumbo,  ne  expectationem  et  spem  de  me 
conceptam  faliam.  Scriberem  nunc  ad  Tuam  Egregiam  Domi- 
nationem uberius,  nisi  ansam  scribendi    praecideret  occasio. 
Xam  non  satis  mihi  constabat  de  subitaneo  atque  inopinato 
]>rope  modum  huius  tabellarii  discessu,  qui  hasce  literas  Tuae 
Egregiae  D  ominationi  exhibebit.  Quapropter  si  quid  vitii  est 
commissum,  (([uod  plus  satis  mihi  constat),  id  omne  siugularis 
tua  humanitás  Egregie  Domine  albo  notet  calculo,  neque  tam 


í»2  GYCLAFI  LESTÁU. 

ignonuitiae,  (licot  i)robe  sim  coiiscius  mcae  teiiuitatis,  meo 
íMiim  me  pode  ac  iiiodulo  metior),  imputet,  velim.  Vale  Gene- 
roso  ac  Egregie  Domiue  quam  diutissime  in  anuos  Nestoreos, 
iiie«{ue  solito  i)rose«]uere  favore.  Val(»  it^ruin.  et  me,  cuiii  érit 
otiiim,  subindí'  literis  refocilles.  Geiierosum  ac  Egregium 
Domiiium  Casparem  Batbori  salutet  nieo  uomiue  Tua  Domi- 
uatio  aocurate.  Datae  ex  celeberriino  Gynmasio  Patakiensi 
auuo  1593.  21-a  Maij. 

Másolata  a  gr,  Bdnfi'codexhtn, 

XXXI. 

Ci'jiilnfi  Miliáhi  Itrtl*   luujybátifji'dwz  (hfulati    Lcntárlmz,  »V.  Patak,  lolU, 

huircziaj*  ÍK 

Quod  tani  lougo  trmporis  iiitervallo  nibil  ad  te  vir  tgre- 
gie  idí'iiique  fráter  amantissime  dcderim  literarum.  excusatio- 
ucin  accipc*  non  pf^ccati  sed  silrntii.  Pudet  quidom  me  tam  diu 
nihil  tibi  scripsisse,  sed  profecto  si  scias.  quantis  bis  distineor 
üccupationibus,  Ihcile  babeas    silentio  meo  veniam.  Quod  si 
(^nando  eanim  paulisper  babenae  laxari  incipiunt,  aliae  rursus 
interveninnt  cansae  longe  diffioillimae.  qnae  me  nirsum  ab 
oi'ticio  scribendi  retardant.  Quantis  vcro  locorum  spatiis,  inter- 
stitiis  ac  intercapedine  disiuncti  sinius,  non  yides  ?  Haec  saepe- 
numcno   in  cansa   esse   solent,   quomiuus   literas  alioquin  in 
])romptu  apud  nio  existentes  ad  te  transmittere  queam.  Huc 
accíMÜt  inopia  certorum  bominum.  quod  vohementer  interdum 
solicitus  sim,  cui  rccte  mcas  literas  committere  valeam.  Mira 
cnim  est  boc  tenipore  improbitas  tabellariorum,  adeo  ut  literas 
lidei  suae  roniraissas  aut  prorsus  conscindant  innoc<^ntes.  aut 
ajmd  se  dotincant  quam  diutissime.    Haec   igitur  primariac 
causa(»  íwtitere.  (]uominus  bactenus  crcbrioribus  te  literis  iut(»r- 
l)cllaTerini,  quam  par  et  aeiiuum  fuerat.  Nunc  Tero  et  mearum 
occupationum  laxis  paululum  babenis,  et  tabellarium  naetus 
probatae  cumpriniis  íidei  et  probitatis  spectatae,  unum  videlicct 
ex  alumnis  scbolae  nostrae,  non  commisi,  nt  diutius  officium 
scribendi  a  me  dcsiderares.  Accipc  igitur  fráter  uuice  mibi 
dilecte  et  perpetua observantia prosequende  basco  mcas  literas, 
in  <iuibus  primum  rerum  mearum  statum,  deinde  alia  quacdam 


fC(ígklí:íC.  \):\ 

milii  iiecoásaria  porstriiigeru  statui,  eo  qiio  debes  aniiiio,  amico 

viJelicet  et  bonc^volo,  et  cossationi  meae  diuturuaí.'  propter  piae- 

dictis  wusas  haiul  gravatim  ignoscas.  Ego  per  Dei  gratiam 

lioc  tempore  valeo  satis  ex  auimi  mei  sententia,  literis  liuma- 

nioribus,  qiiantum  virium  mearum  permittit  imbecillitás,  gna- 

riter  invigilo ;  sed  iustrumentis  quibusdaiii  ad  eas  iiecessariis 

di^tituor.  Ea  verő,  si  scire  cupis,  (xualia  sint,  aperiam.  Sünt 

libri.  de  quibus  extat  illud  vulgatum  et  omuium  sermone  tri- 

tum:Haurit  aquam  cribro,  qui  vult  sino  discere  libro.  Nec 

iniuria  ja-ofecto.  Nam  quemadmodum  miles  quantumvis  exer- 

citatisnimus,  et  heroica  fortitudine  longe  praestautissimus,  si 

amis  careat,  nunquam  (meo  quidem  iudicio)  munia  siiae  voca- 

tionis  legitimé  et  dextre  obiro  potest,  ita  scholasticiis,  nisi  libris 

affluat  bonis  ac  authoribus,  nuuquam  ad  veram  et  solidani 

TuJitiunem  pervenire  poterit.  Quae  cum  ita  sint,  oro  te  frat<T 

charissime,  ut  mihi  aliquos   historicos    authores  suppeditare 

velis;uam    historicis  legendis  delector  mirifice.  Scio  autem 

huiiis  geueris  authort^  tibi  abunde  suppetere ;  nani  etiam  ex 

lilíris  demortiii  domini  Andreáé  Carolini  te  nonuuUos  emisse 

•wq>i.  (^uod  si  meam  petitiouemhac  in  parte  irritam  esse  non 

íiieris  passus,  (sicut  et  spondct  aniraus),  tuoruni  in  nie  bcniti- 

•  i'Tum  memóriáin,  doncc  hoc  vitae  nmnus  divina  benignitas 

Miilii  salvum  esse  volet.  sancte  et  religinsi*  mc  couscrvatunim 

i-cijiin.  A  te  mi  fráter  etiam  atijue  etium  peto.  ut  pro  tiio  íra- 

íTiio  trga  rae  meoíiiicitcm  erga  te  amore  i)erhunc  studiusum. 

•ini  tibi  has  literas  exbibiturus  est.  libros  historicos,  qiios  qui- 

«!"m  mihi  l'ore  perutiles  iiidicavcris.  trausmittrre  di.íru('rj';..  Ipse 

mihi  bona  íiJe  quin  rei)ra('S(  utaturus  sit  cos,  nihil  addubito. 

Kiu*^    enim   animum  multis    iaiii   crga  mr  ai'.iíiniH^ntis  liabeo 

♦xplnratissimum.  Valc  vir  egregie.  <  t  boni  eonsulas  ha>  litrrar 

piiH  quam  extemporarias.  Jtcrum  való,  mc  amare  pcrgi?  amuré 

illó  tuo  vcrc  fraterno,  et  ad  mc.  (pioticseunKiiic  i^'r  niTupatin- 

u*'<  tuas  licuerit,  literas  dare  ne  gravcris.  Datuin  Patakini  l>-a 

Mártii  Anno  in  partu  Virgineo  loíí-i. 

Errata  albo  ealculo  vir  egngie  notato,  (^a<|iic  tabellio- 
ni*-  prarproperae  festinaticmi  et  tcnuitati  ingenii  nui  assignato. 

MÁsulata  n  gr.  Bánfi-codexhcn. 


94  OYCLAFI  t.ESTÁn. 


XXXII. 

(ri/tfinfi  LfMfdr  vtilttüza  Gi/nfnfi  MUailtfnnk,  (1394.  márcz,  9,  után), 

MichaeliGyulafi  fratri  cIiarí8SÍmoEu8tacliiiisGyiüafiS.P. 

Literas  ad  me  tuas  fráter  charissime  alumnus  ille  schoke 
vostrae,  cui  tradideras,  boiia  ut  debuit  fide  pertulit  lu  quibus 
X)rimo  loco  illud  milii  supra  quam  dici  queat  fűit  gratissimnia, 
quod  te  et  belle  habere  ac  literis  insuper,  (quibus  nil  aut  maius 
aut  divinius  quidquam  a  Deo  immortali  hominibus  dari  potuit). 
graviter  iiisudare  intelligain.  Perge  mi  fráter  charissime,  quo 
te  tua  haec  virtus  nobilisque  auimi  impetus  ducit^  victas  &c 
^rusis  manus  praebeas,  quae  te  solae  et  ornare  et  conservare 
in  aeteruum  potenmt,  cunctis  aliis  siib  sole  rebus  sponte  eü- 
quescentibuS;  ac  ad  instar  iiivis   dilabentibus ;  ita  ut  omnis 
haec  fortunae  ac  externi  splendoris  vanissima  idea  ipso  teste 
l^indaro  non  tam  iimbra  quam  soninium  umbrae  et  esse  et 
conseri  iure  prorsus  optimo  debeat.  Sicuti  et  philosophorum 
nobilissimus  animalia  quaedam  ephemera  vocat,  quae  pontúm 
producere  ait,  quorum  aetas  unius  saltem  diei  curriculo  prae- 
scribitur,  hoc  ipso,  ut  existimo,  miseram  ac  caducam  harum. 
quae  oculis  nostris  subjiciuntur,  rerum  conditionem  píngere 
volens.  lam  quod  ad  libros  historicos,  quos  ex  me  habere  cupis, 
scito  me  libentius  facturum  fuisse  nihil,  quam  ut  tantilla  in  re 
expectationi  tua(?  respondere  potuissem,  si  huiusmodi  libroruni 
copia  penes  me  foret  vei  niinima.  At  quid  quaeso  barbaris  Tran- 
syluanis  cum  Musis  et  Apolline,  quorum  tellus  nil  nisi  duros 
Marté  viros,  fortesque  ac  gnavos  suscipit  colonos  ?  Hic  certe 
fráter  ne  uomen  quideni  librarii  exauditur,  multo  minus  autho- 
res  prostant  excellentes,  nisi  quos  forsan  e  Germania  reduces 
studiosi  pro  se  ac  suis  usibus  advehunt.  Nec  tamen  diffiteor 
esse  mihi  haud  aspernendos  quosdam,  eosque  divinos  pláne 
scriptores  ad  manus,  sed  theologos  ad  uuum  omnes,  (hoc  enim 
studiorum  genere  ego  cumprimis  delector),  qui  haud  scio  frá- 
ter num  tibi,  tyroni  adhuc  ac  in  studio  elegantiarum  Latina- 
rum  currenti,  vei  competant  satis,  vei  usui  aliquo  esse  possint 
Nihiloniinus  ne  te  tam  famelicum  (ut  est  in  proverbio)  aere 
pascam,  scito  me  hac  quoque  in  parte  tibi  non  defuturum^ 


í-Cggelék.  Í^o 

quamprimum  in  Poloniam  eundi  (ubi  magna  librorum  copia) 
íkultas  milii  data  fiierit,  id  quod  Deo  propitio  brevi  futuruin 
existiino ;  puto  ibi  me  quippiam  offensurum,  quod  forsitan  tibi 
historiarum  cupido  non  displiceat.  Haec  currente  calamo  et 
pluBquam  tumultuarío ;  plura,  cum  per  otium  licuerit.  Vale. 

Másolata  a  gr,  Bdnfi-codexben, 

xxxm. 

Gipilafi  Leltár  henzéde  a  laifff/el  l-írály   III.  ZsUjtnond  előtt,  Krahkóhan, 

h')U4.   dcc,   1'k 

Oratiuncula  a  me  coram  Serenissimo  Polo- 
norumacSueciae  Rege  Sigism  un do  Térti 0  Cr;i- 
coyiae,   nomine   Serenissimi    Transsylvaniáé 
Principis  die  15.  Decembris  anni   1594.  habita, 
composita  autem  in  ipso  itinere  2.  Novembris. 
Sacra  Regia  Majestas,  Domine  clementissime ! 
Vt  primum  accepit  Illustrissimus   Princeps,  Dominus 
rneus  Clementissimus,  Majestatem  Vestram  Sacram,  vna  cum 
coniuge  Begina  Serenissima,  maxima  Reipublicae  huius  Ordi- 
numque  expectatione,  adeoque  incredebili  omnium  laetitia,  ex 
Rí'gnis  illis  suis  prouincijsíjue  haereditarijs,  paterno  auctaiu 
imperio,  florentem  et  incolumem  in  hanc  suam  ditionem  per- 
nt'iiisse,  facere  Sua  Celsitudo  non  potuit,  quin  ea  ex  re  singu- 
l.iri  (juadam  afticeretur  voluptate. 

Etsi  enim  ad  plerosquePrincipesChristianos,  <iui  lioiiorl 
Maiestatis  Vestrae  Sacrae  ex  animo  lauent,  insiguem  lioi- 
nomine  laetitiam  redundare  Sua  Celsitudo  non  nesciat,  ner 
miuori  etiam  alacritate  reditus  eius  uuntium  a  l)0uis  quibus- 
qiie  esse  acceptum,  in  eo  tamen  potiores  se  partes  ferre  lacile 
sihi  persuadet,  quod  solam  esse  ex  oninibus  principibus  ]\Iaie- 
statem  Vestram  Sacram  intelligat.  quam  Sua  Celsitudo  tota- 
<iue  domus  Bathorea  peculiari  quodam  non  tam  al'tinitatis, 
íjuamuis  et  eius  quoque,  quam  collatorum  beneíiciorum  nexu, 
íleuictam  sibi  obnoxiamque  teneat. 

Si  enim  interdum  magnorum  coab^scere  principum  animi 
solius  externae  cuiusdam  notitiae  ac  bonae  uoluntatis  specie 
iK)leant,  quid  Sua  Celsitudo  tot  eius  extantibus  meritis  et  in 


1 


96  nYrLAFi  lkstár. 

Rempublícam  bauc  publice  et  iu  Maiest^tem  Vestram  Sacram 
priuatiin,  sibi  de  Maiestate  Vestra  Sacra  polliceri  possit,  nemo 
est  qui  i(l  non  clarissime  videat.  (^uod  quidem  eo  apud  ipsam 
comniemorat  libentius,  quo  magis  quicquid  est  hoc  benelicij, 
apud  euiu  se  Principeni  deposuisse  sibi  persuadet,  quem 
mutuas  sibi  vices  in  hac  ofticij  et  amoris  palestra  redditui'am 
nunquam  ut  dubitaret  animum  inducere  potuit. 

Quibus  itn  constitutis,  gratissimum  hunc  atque  optatis- 
simuni  sibi  Maiostatis  Vestrae  Sacrae  aduentum  votis  quibus 
potest  maximis  prosequitur,  Deumque  Optimum  Maximum 
rogat,  ut  qui  tantis  pridem  successibus  Maiestatem  Vestram 
Sacram  beatam  ac  liorentem  reduxit,  idem  ipsam  deinceps 
quoque  ac  successuris  semper  temporibus  tam  Luic  suae,  quam 
tóti  adeo  Reipublicae  Christianae  tueatur  ac  conseruet,  quin 
et  bonis  ipsam  omnibus  adauget,  ac  compotem  denique  opt;i- 
tae  felicitatis  ac  securitatis  reddat. 

Altéra  pars  commissionis  huius  a  Sua  Celsitudine  mihi 
iniunctae  debitum  illud  a  diuo  Kege  Stepbano  legatum  cou- 
tiiiet,  et  decretum  iani  olim  a  Maiestate  Vestra  Begia  et  toties 
promissum  testatumque  literis,  cuiiis  sane  debiti  exoluendi 
dilationes  ({uanta  animi  aequitate  Celsitudo  Sua  non  exiguis 
impensis  hactenus  sustinuerit,  seque  in  omnibus  ad  voluntatem 
adeoíiue  arbitrium  Maiestatis  Vestrae  Sacrae  conformauerit, 
lui  id  constet  liquidius,  quam Maiestati  Vestrae  Sacrae,  babét 
ipsa  nemineni. 

Quare  cum  nil  lam  aliud  in  hac  causa  sua  praeter  nomi- 
nis  ipsius  dissülutionem  reliquum  esse  videat,  nisi  ipsam  omnia 
liillant,  ita  in  gratia  ac  beuevolentia  Maiestatis  Vestrae  Sacrae 
íiequiescit,  effecturam  vt  Maiestam  Vesti'am  Sacram  bac  iam 
vice  omnino  existimet,  quo  expectationis  tandem  suae  modum 
finemque  Celsitudo  Sua  reipsa  se  consecutam  videat. 

Vltima  itaque  bac  eius  repetendi  ratione  instituta,  a 
^faiestate  Vestra  Sacra  Celsitudo  Sua  enixe  petit,  ut  semel  ipsa 
animum  abolendo  debito  huic  adjiciat,  taudemque  effíciat,  vt 
superiorum  tempomm  difficultates,  quibus  ipsa  quin  expecta- 
tioni  ac  desiderio  Suae  Celsitudinis  satisfaceret,  prepediebatur, 
non  tam  transjisse,  quam  a  Maiestate  Vestra  Sacra  quodam- 
modo,  studio  nimirum  satisfaciendi  Suae  Celsitudini,  victae  ac 


FÖGOELÉK.  97 

snperatae  esse  uideantur.  Ut  8Íc  vei  in  metliis  rerum  difficulta- 
tibus  se  suaquo  Maiestati  Vestrae  curae  esse  Sua  Celsitudo 
intelligat,  quando  ipsa,  vt  sui  animi  promptitudinem  pláne 
singularem  Maiestati  Vestrae  testatara  efíiceret,  nuUis  aut 
rerum  aut  temporum  augustiis,  nuUaque  fortunarum  suarum 
uicissitudine,  nullis  denique  damnis  et  incommodis  suis  a  pro- 
posito  ne  dum  abduci,  sed  ne  retardari  quidera  uUo  unquam 
tempore  potuit 

Horum  memória  si  etiamnum  apud  Maiestatem  Vestram 
Sacram  perseuerat,  fidem  facit  Suae  Celsrtudini  certissimam, 
non  commissuram  Maiestatem  Vestram  Sacram,  vt  ea  res, 
cujus  causa  toties  ac  tantopere  apud  ipsam  laborat,  in  posterum 
qnoque  non  leui  incommodo  offensioneque  Suae  Celsitudinis 
ducatur. 

Ac  denomine  quidem  isto  Suae  Celsitudini  debito  hacte- 
nus:  quod  sane  Sua  Celsitudo  talo  prorsus  esse  censet,  vt 
deinceps  saepius  hanc  eandem  sumeré  operám,  eiusque  iden- 
tidem  nomine  Maiestatem  Vestram  Sacram  interpellare  sibi 
tíx  integrum  esse  existimet,  maximé  cum  id  faciendo  se  Maie- 
stati <[Uoque  Vestrae  tedium  aflferre  satis  intelligat. 

Postrenium  quod  Sua  Celsitudo  Maiestati  Vestrae  signi- 
ticandmn  duxit,  illud  est.  (W.nkos  Regni  liuius  ex  iinprouiso 
iiupcr  ditionem  Moldawiensem  iiiauu  non  exigua  inrertuni  quo 
íM'vtm  percitos  inuasisse,  factaque  inipressionc  praedas  non 
Milnni  longe  late(|uo  egisse  quaui  niaxinias,  incredibili  incolarmn 
danino  et  calaniitat(\  veruni  íi)snni  rtiani  Vaiuodani  tcrrac 
illins  in  ras  coinpulissi'  augustias,  vt  is  non  nisi  subitanca  sui 
'^ulMJuctiííne  si])i  consulcre  potuerit. 

Caeteruni  cuni  Sua  Celsitudo  copulani  eani,  quae  sibi 
rnni  ea  ipsa  gente  intercedit,  arctissiuiam  Maiestati  Vostrac 
ÍLMiotain  esse  non  existiniat,  vt  dictos  (.'Ozakos  sua  modcrari 
autoritatí*,  ac  ab  liuiiisniíMli  grassandi  in  iinnicrcntrs  libidiní* 
ausuíjuc  tcnicrario  cídii})er('  vclit,  ipsani  niaiovfni  in  ni<Mhiin 
ttiani  atquí*  ctiani  rogat.  Nisi  cnini  datat*  fidei  et  sacrannMiti 
Crlsitudo  Sua  imnirnior  cssi'  vclit  (quod  quidcni  salua  eon- 
scirntia  faccrí'  non  potest)  salutí'm  et  incoluinitatrni  nationis 
í'ius  siln  et  curae  et  cordi  esse  debere  facilií  agiioscit.  N(»qu(' 
tamcn  se  eani  es8(\   quae  aut  Maiestati  Vestrai*  Sacrae.  aut 


98  GYÜLAFI  LESTAr. 

luiic  (úns  (litioni,  iillo  unqunin  temporo   incommodandum  os?e 
:nl)itn*tur,  ninni  id  et  nmoris  ot  vioinitatis  iuro  proliÜK^ití*. 

Tii  roHquo  ao  Sua  Colsitudo  ^ratiao  ac  beiieuolontiar 
!Maiostalis  Vestrai*  Saorao  conuuondat,  eiquo  sua  oflicia  con- 
iunotn  rum  oplinia  iioluntate  studioquo  ei  grati»RÍma  quaiH|uo 
pracstandi  defon^ns  a  Dch>  omnia  secunda  atquo  prospora 
praecatur. 

Ildtdra  jegtfC've  :  Recitata  liaoo  oi'atiancQla  a  iiie  est,  non  inter 
hetaa  et  cucurbitas.  sed  coram  Rege  in  frequenti  Seuatn.  non  exifnio  (vt 
quidem  mihi  uidore  iiisus  suni)  circamstantium  applausn. 

Amaz  Secrotoiu  dolog,  kibeu  tőrekettein,  megértvén  nz  királynak 
niegiüvetelit,  hopry  inkább  ki  ne  nyilatkozn^jék,  ug>'  küldenek  be  gratn- 
Intum  hozzája.  Hogy  Krakóban  iüttek,  Joannes  Tamonskj  az  vice  Can- 
cellarius  által  azt  kérdezteté  tűleni,  ha  prfuata  andienüát  kívánok-*' 
vagy  puhlicát.  Megizonéni  hogy   prinatát.  Et  sic  pi*aesentc  vice  Canoel- 

lario  cum  quibusdani  procerilms  hanc  orationem  coram 

( ehufínzve) 

Eredetije,  Gyulaíi  Lestár  kezével  irva,  a  hudapeMi  egtfftem  kotitiv- 
lAráhan  (Szamojil'n::i  gifiijtem^n ifibben). 

xxxrv. 

(ri/nlaji  LcJitdr  heMzéjle  ZamoJM  János  lengyel  aincelUuríiiJŰtoz,  1'íU4,  ilee, 

Oratio  Generosi  Domini  Eustachii  Gyulafi  ad  Masniim 
Poloniae  Cvaiicollariuia  in  negotio  dotis. 

Illufltrisfiime  Domine ! 

Ad  crelnas  instiintias  lllustritatis  Vestrae  in  uegoti<) 
dotis  lllustrisaiuiae  quoiidaiu  Dominae  sororis  suae  beahie 
memóriáé  licet  saepius  iam  Celsitudo  Sua  tam  nuuciis  quam 
literis  ultro  citroque  missis,  quouani  ]^)0ti8simum  spectaret,  et 
quae  maximé  mens  eius  esset,  lUustritati  Vestrae  non  obscure 
siguificaverit :  niliilominus  tíimen  praeter  operas  Iiasce  mutui 
colloquii  st<'rilestot  iam  annis  ab  excessu  lUustrissimae  Domi- 
nae sororis  suae  piae  recordationis  elapsis,  quid  vei  lUustritas 
Vestra  vei  Sua  Celsitudo  operae  pretium  feoerit,  res  ipsa 
ndhuc  pendens  atque  in  medio  constituta  satis  id  perdeciarat; 
dubiuni  ut  nullum  esse  possit  eaun  causae  huius  esse  et  uatu- 
rnm  et  indolem.  ut  si  ea  aliquando  decidi  terminarique  debeat, 
apertis  ad  Iioc  clarisque  ac  pláne  signiíicantibiiS  verbis  pervo- 


FÜOOFXftK.  99 

nieiicliim  esse.  Quam  sánc  oh  rem  Sua  Oolsilutlo  niliil  iain 
miniis  quam  causae  huiiis  ulteriorem  disquisitiouem  spoctaos, 
statuit,  quiiiquid  lioc  esset  rei,  ita  liac  quidem  vice  cum  Tlhi- 
stritate  Vestra  et  agcndam  et  peraí^endam  iustituere,  ut  ipsa. 
quisnam  scopus  Suae  Celsitudinis  sit,  liquido  perspicore  possit. 
Ac  primiim  quidem  Sua  Celsitudo  operosas  sibi  nunc  quoquo 
cum  Hluatritate  Vestra  ineundas  esse  ea  ipsa  de  re  ratioiies 
Decessum  esse  non  existimat,  quando  illis  et  iudultum  iam 
idim  satis  esse  non  nesciat,  et  amplius  quoque  immorari  velle 
nec  sui  nec  Illustritatis  Vestrae  otij  esse  existimet,  in  lioc 
praosertim  statu  rerum  Suae  Celsitudinis,  quae  ut  sünt  arduao 
et  maximis  quibusque  perículis  ac  difficultatibus  involutae, 
sic  non  nisi  matúrám  deliberationem  praesensque  exposcere 
auxilium  videntur.  Quod  igitur  lUustritati  Vestrae  iam  antea 
quociue  iteratis  saepe  vicibus  Sua  Celsitudo  continuo  eoque 
uniformi  orationis  filo  deduxit,  id  si  nunc  quoque  sibi  ea  in  re 
íixum  atque  constitutum  esse  dixerit,  quid  alienum  Tel  a  sua 
liac  in  parte  expectatione  vei  ab  Illustritatis  Vestrae  in  se 
amore  ac  benevolentia  facit,  sane  non  videt.  Sive  enim  Sua 
C'elsitudo  dotis  Imius  couditionos  secum  recolat,  sive  proximum 
sil)i  cum  sorore  charissima  sangvinis  gradum  repetát,  seu  peni- 
tins  scrutetur,  manifeste  id  onine,  (^uidquid  noinine  dotis 
oensetur,  iure  omnium  gentium  sibi  debori  clarius  ess(» 
Sua  C'elsitudo  censet,  quam  ut  id  vei  minima  ex  parte  in 
dulíium  vocari  debere  existimet;  quod  Sua  Celsitudo  non  ideo 
apud  ipsani  commemorat.  quasi  aut  Illustritas  Vestra  liacc 
í-adem  pro  siiigulari  sua  prudentia  miuus  aniinadvertat,  aut 
d»'  propens(»  in  se  ac  plaue  paterno  affectu  ii)sam  quid(]Uíiiii 
n^mittere  velle  ullo  uuquam  teinpore  posse  secnm  statuat,  sed 
fjucd  causae  buius  institutae  series  liaec  et  plura  ({uoque  alia 
secuní  necessario  ooniraenioranda  trabat,  ac  simul  alia  quoquo 
his  non  dissimilia  tam  Suae  Celsitudini,  quam  Vestrae  (luoijue 
lUustritati  cousideranda  relinciuat.  Quibus  ita  constitutis  ( ■el- 
sitiido  Sua  amanter  ab  ipsa  petit,  ut  si  uníiuam  alias  nuiu* 
maximé  erga  se  praeclaram  illám  suam  voluntatem  amoris  ac 
Vnicvoleutiae  plenam,  (juam  sempor  retroactis  quoque  tempo- 
ribus  in  oraiii  Suae  Celsitudinis  fortuna  constantissime  osten- 
ílit.  et  exercore  etianmum  et  testaíam  fncere  non  tam  Suao 


/l 


lÓO  (;YCLAFI  LK8TÁR. 

í  'elsitudiiii  (iiiam  jilurimis  iilijs  in  i*ventum  rei  huius  intentis 
períjat,  maximé  oum  in  resiguanda  dote  hac  nihil  proi'sus 
intorcedat,  í|uod  Illustritatem  Vestram  remorari  amplius  pos- 
sit,  tum  (luod  liaec  ipsa  mm  nisi  ex  aequo  et  iiire  se  postulare 
Sua  (Vlsitudo  optinie  sibi  sit  consi'ia,  tum  verő  etiam,  quod 
ipsa  mentem  iam  8uae  ( 'elsitudinis  coguitam  exploratamque 
liaboat,  nihil  omnino  ut  sit,  qiuxl  deiut^eps  in  dilationem  aut 
deliheratiouem  cíidere  possit,  liac  iam  constituta  ut  expressa 
sic  ultima  Suae  (Msitudinis  in  rausa  dotis  huius  resolutiono 
fixaque  sententia.  Non  deessenl,  quae  hoc  loco  comniemorari 
jíossent,  gravis:  imae  adeo<iiie  urgentes  Suae  Ci»lsitudinÍR  neces- 
sitates  multiplices(iue  rerum  diflicultates,  quas  impeditissima 
haec  tempóra  turinatim  secum  attulere,  nisi  eas  iam  pridem 
lUustritati  Vestrao  constaie  non  nesciret.  aut  eae  ipsae  ita 
ossent  comparatae,  ut  paucis  hoc  loco  a  se  commemorari  posse 
vix  existimet,  Praeterquam  enim  quod  Sua  Celaitudo  hostem 
(yhristiani  nominis  ]>otentissimum  afflictae  alioquin  provinciáé 
suae  iniminere  (|uotidie  cernat,  ita  etiam  res  suas  sine  excep- 
tione  uuivei*sas  accisíis  v\  iiivolutas  esse  videt,  ut  eis  subveniri 
sine  grandi  sunqttuuiii  apparatu  auxilio(pie  pecuniario  nulla 
ratione  possit.  Accedit  his  non  tam  proprium  hic  commodum 
a  Sua  Celsitudiue  quam  totius  Keipublicae  Ohristianae  spe- 
ctari,  cui  se  suamqiie  in  hac  tanta  necessitate  substrahere 
sücietateni  cuiusvis  potius  quam  Christiani  hominis  ofücium 
esse  ducit.  Videt  procul  dubio  Dominatio  Vestra  lUustrissima, 
quibus  praesidijs  instructam  Suam  Celsitudinem  esse  oporteat^ 
si  in  (»o  esse  velit,  ut  munus  hoc  suum  cum  laudo  utilitatequo 
publica  tueatur.  Plura  Sua  <  'elsitudo  non  addit,  cum  ea,  nisi 
ipsiun  omnia  fallant,  ita  in  amore  ac  l>enevolentia  D.  Vestrao 
Ulustrissimae  acquiescat,  etiV'cturam  ut  D.  Vestram  Illustris- 
simain  hac  iam  vice  omnino  existimet,  quo  exiiectationis  tan- 
dem suae  modum  tinemque  Celsitudo  Sua  re  ipsa  se  conse- 
cutam  videat.  Ac  de  negotio  quidem  dotis  haec  fere  sünt, 
quae  Sua  (Vlsitudo  per  me  lUustritati  Vestrao  nóta  osse 
voluit.quod  saue  Sua  Celsitudo  tale  esse  censet,  ut  oius  iiomino 
lianc  eaiidem  saepius  sumeré  operám  non  ita  sibi  existimet 
esse  necessarium,  ut  cui  de  pristina  illa  lUustritatia  Vestrae 
in  se  benovolentia  ita  omnino  sit  poi*svasuuu  quodvis  potius 


FÜGGKLKK.  iHl 

Illustritatoin  Vestram  esse  couimissuraiii,  quam  se  robus  siiis 

iuHtis  adeoque  sibi  post  tot  iiaufragia   necessarijs   privátam 

iisso  velit;   imo  siquidem  rationes  Siiaií  Celsitiuliuis  ita  cx- 

iwsi-erent.  de  suo  quoque  uoii  nihil  in  usuni  Suae  Celsitudiiiis 

elargituram.  Postremum,  quod  illi  Sua  Celsitudo  persvasuiii 

esse  cupit,  illud  est,  sibi  nimirum  constitutum  esse,  ut  in  onini 

vita,  sic  in  Lac  quoque  dotis  repetitione  nihil  omnino  comniit- 

tere,  quod  aut  lUustritati  Vestrae  molestiani  aliquam  afferre 

jwssit,  aut  pra(?clarum  eius  animum  a  Sua  Celsitudine  quovis 

pucto  alienare;  quod  similiter  Sua  Celsitudo  eo  se  íacilius 

ab  ipga  consecuturam  sperat,  quo  niagis   aequissimain  hanc 

suani  causam  sibi  persvadet.  Quodsi  quid  sit  in  hac  Suae  Cel- 

íiitudinis  declaratione,  quod  minus  forte  expectationi  Illustri- 

tatis  Vestrae  respondeat,  id  omne  Celsitudo  Sua  lllustritateni 

Vi'straui  non  tani  sibi  quam   temporum   horum    difficultiiti, 

multiisque  et  pul)licis  suis  et  privatis  necessitatibus  tribui  ab 

lllustritate  Vestra  (qua  eius  est  auimi  acquitas)  petit.   Ad 

pei-jiouam  autvm  Suae  Celsitudinis  quod  attinet,  daturam  se 

ojíeram    sedulam   semper    poUicetur,   quo   svavissimum    hoc 

imituae  aftinitatis  vinculum,  quod  sibi  cum  lllustritate  Vestra 

iíitrívcdit,  eontinuo  amoris  iiicremento  uuUo  unciuam  tenq)or(' 

iiiicrnioriturum  eoiiservet.  Altéra  i)ars  commissionis  huius  a 

•'^ua  Celsitudine  mihi  iuiunctae  debitum  illud  a  Divo  l^ege 

StcpliaiK)  legatum  eontiuet,  et  d(»eretum  iam  olim  a  Maiestatc 

Sua  líí'gia,  et  toties  promissuni  testatumque  literis,  (|uas  Sua 

rVIsitUílo  penes  se  ha))et,  iiecduni  tamen  vei  ol'tíeijs  ac  mcritis 

lU'c  precibus  etiam  suis  non  seinel  rcpetitis  ab  eo  impetratuiii. 

Xr  auteiii  ea  res  in  i)0steruiu  etiam  non  levi  iucommodo  níVen- 

>i(»heque  Suae  Celsitudinis  ducatur,  ei  ita  oecurri  posse  putavi. 

'-i  íam  una  cum  alijs,  quibus  id   negotij  iure  ipso  testameiiti 

ineuiiil)it.  commuuicatis  operis.  ea  (pia  par  est  cnra  atipie  dili- 

íTcntia  expediendam  tandem  apud  Suani  Maiestatem  suscipiat. 

t^iia  quidem  in  re  eum  Sua  Celsitudo  de  studio  et   iudustria 

Jllustritatis  Vestrae  ex  anti^actis  (juoque  suis  laborilms  satis 

^it   persvasa,  lllustritateni  Vestram  maiorem  in  modum  niine 

•juoque  cupit  esse  rogatam,  velit  tandem  ei  rei   ita  manum 

ndmovere.  ut  ([uantum  ab  lllustritate  Vestra  et  a  mari  se  et 

euinmoda  sua  promoveri  coutidit,  eo  (^uo  optat  negotij  ipsius 


1m2  r.TrLAFI  LEs^lAE. 

»'virüiu  •••nipj">'iVirL  T!*i.  j*.  t^uij-d  >:  MaitMa«i  R^gia  aequis- 
>ima»-  hiiiv  Suf  <''-!*ÍTu«iinÍ5  iv.KTnlati<»ni  miiias  se  hac  TÍce 
hicilvm  pra*-U*tT.  iE*:qu»  bciO  n<*niÍTi»-.  •i»^Kiti  Dí^mpe  hiiius  reci- 
|iŰ7itli.  ail  aiiltm  mis^um  Tucuum  abin-  p^nniserít  8ciat  so 
Sua  Maitr'^ias  a  Priijcij*  lml  ampl:a<  iii**lestandam,  et  uibi- 
li.*miiius  Su;iiu  ( Vl<itu«liij»  Dl  viam  lu^nluniquv  brvTÍ  reperturam, 
quibus  <ibi  abuTiti^  ac  cuiuulat*:'  ^ati>  tiat.  id  quod  Sua  Maie- 
>ta>  c»^rt*»  ^bi  p»  r^Tadftit. 

PfKstnniniu.  t[\iod  Sa.i  CVKiunbi  Illa^^tritati  Vestrae 
M^uiticaDdiim  duxit,  illud  <^\  Koz2iko>  nuper  ixinctis  viribiis 
niUDu  iK»ii  o«>nTfiiiuend:i  ditioDfin  MuManenseiu  ex  improviso 
ÍDva<i>se.  pentftran*to«]Uf  ad  iiitima  pri>TÍDciae  ilHos  pro  lubitu 
pas>iui  maxim:!  farta  ]>opu1atioDe  tsse  gras&itON  ac  etiamnum 
locis  quibusilain  pniet^ipui>  ociupatis  hí  ra  i|)sa  etiamnum 
ditioiie  iH^rseTí  rare.  CMfttTum  cum  Sua  Celsitudo  copulam 
illám  i'tc.  17'/'  "i''i'i*'*iitifi  ífi  'f'.  n  ^'tf  K»'éf€nt  qHKHi^u*  ipatum 
hnftíftim  III  fin:  hfdus  li^'i'i,  uhi  •a  t^unt^  huc  pertineni 
n  peri  fii,  M 


Traitatin  Cont'oederatiouis  in  Comitiis  Cracovieusibus. 

Oratin  Pancratii  Seunyev  et  Eustacbii  Gyulaffj*,  Lega- 
toruiji  111.  Principis  TranssylT.  Recitata  baec  oratio  die  18-a 
Febniarii  coram  Rege.  Ordiuibus  Craeoviae. 

S.icra  R('i:ia  Maiestas  Domine  Clementissime.  *) 

Illusti'issimu<)  Priuceps,  Dominus  meus  Clementissimus, 
l>o«»t  inqin'cationem  salutis  et  praei*larae  suae  in  Maiestatem 

•)  A  iiiásuló  rt'«ttílvéu  kétíztr  leírni  Gyulafíuak  a  kozákok  uirvé- 
l»«'ii  a  l«-iigy<íl  caiic«'1Iárhoz  és  a  lenpyel  királyhoz  intézett  egyenlő  értelniíi 
^'zavaii.  utánit  a  ÍJyulafi  által  Krakkóban  1594.  dec.  15-kén  a  kirólv  előtt 
'  Ii/innílott  lw?!«zé«ire.  nielyvt  a  föntebbi  szám  alatt  közlünk. 

•>  Hoíry  Lengyelország  is  az  Törökre  támadjon.  GiulaA  I^estar 
L<-;zatiüja  az  kiiályboz  1594.  Vide  p.  475.  Szawotikhzl  Uitán  otdal- 
Jeijt/zcte. 


FÜGGELÉK.  103 

Vestram  Sacram  voluntatis  testiticatioiieni,  prospcra  quaequf 
vi  ibolicia  illi  a  Ueo  Optinio  Maxiino  precatur,  cuius  gratia 
íic  fauore  coelesti  cum  oiniies  Maiestatis  Vestrae  actioues  üt 
consilia,  tum  et  Reipublicae  huius  vniuersae  deliberatiouos, 
ijs  optat  successibus  et  dingi  et  terminari,  quibus  impriniis 
diuini  eius  uomiuis  glória,  tum  et  salus  totius  Heipubli- 
cae  Christiauae  crescat  et  propagetur  eventu  louge  foeli- 
cissimo. 

Vt  prirnum  accepit  Hlustrissimus  Princeps  Maiestiitein 
Vt'stram  Sacram  comitia  bic  celebrauda  Ordinibus  Regni 
iudixisse,  iu  quibus  cum  alijs  de  rebus  ac  ncgotiis  adReipubli- 
cam  pertinentibus,  tam  maximé  de  sumendis  contra  commu- 
uvm  hostem  armis,  esset  ipsa  suffragio  ac  cousensu  8Uorum 
dfliberatura,  omittere  Sua  Celsitudo  non  potuit,  quin  me  illico 
ad  Maicstatem  Vestram  Sacram  ablegaret.  Primuni  ut  non 
soluui  de  omnibus  Suae  Celsitudinis  conatibus  quonam  sint 
directi,  ac  rationibus  belli,  quod  Sua  Celsitudo  contra  eum 
ipsum  bostem  communem  primo  uere  gerere  constituit,  scd 
i'tiam  de  statu  prouinciae  totius  Maiestatem  Vestram  Sacram 
tdoceret,  deindo  vt  opera  Maiestatis  Vostrae  Sacrae  haoc 
t-adem  Ordinibus  Regni,  alijsquc,  quorum  id  scire  interest, 
innotescant.  ab  ipsaque  in  optimani  diroeta  partom,  tim^m  sco- 
punique  suuni  destinatum,  eniolumentum  niniirum  totius  Rei- 
l»uMica<'  Cbristianae  nmsequantur. 

iíonitis  igilur  tani  Sanctissimi  Doniini  no;;iri.  cui  sr  Sua 
<.Vlsitudo  filiali  obodiíMitia  obstrictam  ess(»  agnoscit,  quani 
alioruni  Principuin  (/hrislianorum  postulationibus,  saej)ius 
idt»ntidem  ropetiti^,  mota,  ro  Sua  ( \'lsitudo  coní^.ilij  descendit, 
vt  omtra  infensi  •sinuiiii  et  potontisriinmin  (Jhristiani  noniinis 
böktem,  i[\ú  ad  niaxinuini  orbis  tcrrannii  Impérium  euectus, 
vniuersae  Reipublicae  (niri\tianae  formidabilis  est.  arma  suui- 
mere  non  dubitauerit,  (juin  etiam  non  ita  lu'idem  duas  etiam 
alias  Prouincias,  Moldauiam  et  Transsalpin:nn  ab  imjxM'io  eius 
luagno  illius  incommodo  auulserit,  ac  nunc  etiam  taiuLugasini 
lu:  Sí'besini,  quam  Varadini  quoíjue  et  alijs  finitimis  Hungá- 
riáé locis.  exercitus  suos  babeat  non  exiguo  rei  Ohristianae 
•ucce-ssu  et  emolumento,  quantuni  quidem  profioere  illis  liyemc 
Imc   aspcrrima   licuit,  cpiae  et  couatus    eorum    baud   parum 


I<4  r.Yl'I.AKI    I.KSTÁR. 

i"t;inl;iiiit ;  ^i(- lii*roieiiiii  n*si-.trmli  Uur^tilju-  airdi-rm  rrtns- 
iiii-yr  nitioiH'  nulla  vaUiit. 

(^uiliiis  itii  cMii  tilutiseocLTti'  ri'Ui  nMlijss*-  Siiaí.Vtn»lü 
iitiiii.'iiliirrtit.  \t  liostis   sau^uiiiarius  his  prouocatns  irnuta- 
pii'  latioiiitxiv.  priiiKi  4|iia«]uc  <*x|N-(litionfN  onini  cnifia  H  appi- 
ratu  liascr  tns   Pn»uiiirias  sil  agn*ssurus.  iicrque  enim  kea 
larr  í't   i|K5iiii   iiraffipiu'  Traiissyluaiiiaiu  a  tei^  relician> 
'^>r'  iilla  ratiom*  luitaiuliis  est.  inaxiiiio  cuin  cou  ilij^  -u>iht* 
iiii'ii»!-is  ar  fraiidiiliiiti ., iiiiac  iiiirus  illr  artiit*x  iu  o.-ípilül'hri^ 
liaiiuruiii   paraui'iat.  a  Siia  ( VUitudiiie  jiraottT  üninvm  ^pTu 
i-t  cxprrtatioiH-iii  >.tiaiii  iMM'urvuin  esse  videat.  Sic  oiiiniíTtpp) 
f'ito  Suar  (N'lsitinlini   rrlatinii  rst)  coiistitutum  hosfo  Tcri- 
|H*lli^  lialM'liat.  vt  lutiira  liac  acUatr  úinni  suo  cxercíta  in  dua^ 
pa^tl•^  (liiii^.ii,  viia  ad  (Mciipanilaiii  Silesiani  ai*  Morauiain  cnfi- 
Inidcnt.  (mi  cnti*  pi  r  INiluiiiaiii  transeunduin  fuisset)  ulten 
ault'iii  pi'iH':.  DamiluiiMi  Viciinani  usquc  iKTgfrrt,  vbi  tandem 
\tnH|iir  iiiiu'tn  cxrn'itu  rapiili  toriTiitis  instar  obuia  qoaeque 
iKui  Miliiiii  ncciipari't,  ac  iiiis4>rniiH*  atlIig^Tct,  sed  etiam  ad 
»>*iiioti<»rrs  IinpiTÜ  Cliristiaiii  pn»viucias  «'od<^ni  laboré  ailitum 
silii  ]>ati't'ac(>rrt,  ipio  pnipiisito  liostili  quid  tiirbandae  |)enitus- 
qiir    pessuiidaiHlac    ni    (liristianac   aecoiuodsitius    luagisque 
lalalf  a<*  pí'iniriosum   exríigitari   potuisset,  iiomineni  SuaOfl- 
sitiido   rs.r   í'xistiuiat    qui   id  non    clarr   videat ;   nullum  ut 
dulíinni  cssr  po^NÍt.  ram  hosti:    luiius  gen'udac  rei  gnarissimi 
rssf'  solrrtian)  studiunKiuc  qu:!ni  niaxiniiini.  vt  si  unquani  alia^ 
nuuí'  niHxinir  t<it  ■(rund is  rlatiis  sucressibus  maxiuiae  orbi:' 
parti  oxtrcniani  canxiue  tristissiniam  partimat  calaniitatem. 

Caetennn  rmu  Sna  (V'lsitudo  pro  »ua  in  Deuni  pietatt 
fi  trjrji  |{(Mnpul>licani  dinstiunani  anion*  inirifico,  hisce  cru- 
delis-inii  liostis  conatilius  se  <*  opponoudo.  oninoiu  iK'llihuiu* 
nioli'iM  non  il>i,  sed  alijs  a  tanto  lioste  eontlatam,  in  se  vnun: 
vltro  atlraxi  rit  ae  et>nuerl<'rit.  síMpie  in  fronté  :ulcoqup  prin** 
aeie  ikui  rxi^no  :iii  perieulo  eull<»cauerity  ({uid  hi  eius  tant 
conalns  vei  lacite  tain  a  Maiestate  Vestra  Sacra,  quaui  al 
vniuíTsa  liae  íius  Kepubliea  requirant,  Maiustas  Vfí^tra  Siicra 
pro  :  ua  ^ingula^i  pnidentia  et  aequitate,  facile  secuni  ip^ 
:4atiiel  í't  l:on^iderabit. 

Et  (piia  Ci.lí^itudo  Sua  tanti  hustis  inijictu  siutineodo  :i< 


FÜGGELÉK.  105 

pareiii  esse  miuiiiie  ugiioscit^  uiulto  auteui  iiiiuus  retiueudae  ct 
assprendae  .Traiisyhiauiae,  quantum  iutersit  Prouiuciae  illaiu, 
quae  úne  controuersia  ad  iustar  muri  et  propuguaculi  firrnis- 
simi  est  reliquis  Clu'istianomui  Regiii«,  a  Principibus  Chri«tia- 
iiis  :4irtam  tectamque  conservarí,  neuiinem  Sua  Celsitudo  esse 
miset,  qui  id  quouis  pacto  in  dubiuDi  reuocare  pos8Ít.  Ea  si 
(|uideui,  (luod  Deus  auertiit,  seniel  sub  juguin  luissa,  íieri  Sua 
Celsitudo  nulla  ratione  posse  cxistimat,  quin  reliqua  quoquu 
Christiauorunl  Regiia,  eodcm  motu  labefactata,  in  vltiuiani 
eanique  certissiuiam  niitura  sint  perniciem. 

At  ne  lbrt43  liaec  ipsa  Respublica,  de  pace  istu,  quaiu  ao 
tot  aiuios  cuui  crudelissiuio  nomiuis  Cristiaui  bostc  colerc 
existiniat,  nibi  niniiuni  proniittat,  hoc  Sua  Celsitudo  Maiestati 
Vestrae  oportuue  signiticandum  duxit^  futurum,  ut  licet  baec 
alicuius  esse  ponderis  apud  quosdam  videri  queat,  nil  tameu 
niiuus  quam  salutem  et  incolumitatem  Kegni  buíus  in  se 
habere  dignoscatur.  Cum  palám  sit:  vt  primuni  se  securuin  ab 
ijs,  (|ui  nunc  ei  imminent,  hostibus  reddiderit,  ipsam  eiusque 
Reuipublicam  bauc  cum  prima  rei  bene  gerendáé  occasioue 
aíTírressurum  esse,  quod  vei  ex  ijs,  ípiorum  sulúnde  ojxTa 
Maiestas  Vestra  Sacra  iii  Porta  Turcica  usa  est,  íacile  ipsa 
ro^Tioseere  iam  aiitea  potuit,  uil  vt  necesse  sihi  Celsitudo  Sua 
t-^e  existiiiiet,  gentis  eius  perKíliam  pactaciue  leuitate  ipsa 
Iniiora.  npud  Maiestatem  Vestram  Sacram  auxia  operosaque 
uratioiie  eouimemorare.  li  eiiim  gentis  móres  sünt,  ea(]ue 
in-titiita.  ut  ('hristianoruni  negotia  iusta  eque  ac  iuiusta  coin- 
]»endio  suo  metiatur,  iniurijs  eos  lacessere,  circumvenire,  seu 
ílolo  quid  seu  vi  ab  eis  obtinere  in  lucro  deputet,  quod  vt  illis 
-arra  eonim  ex  praescripto  permittant,  sic  nihil  niaiori  cum 
voluptat<3  aggredi  in  vita  soliti  sünt.  Ut  exempla  rei  liuius 
iiitinita  proi)eniodum  in  m<'dium  afterri  possint.  Docet  hoc 
pax  iiuper  nulla  de  causa  cum  Imperatoria  Maiestate  recisa. 
líh  Hl  confirmant  induciae  quamuis  tirmissimae  in  specie  ac 
diutuniae  cum  hac  ipsa  Republica  multifariam  violatae,  prar- 
Lie  ac  populatiouum  plcnissimae,  sed  ucmiuc  Transylvauia  im- 
múnis ac  seuitiae  expers  respiran'  iu  hunc  usque  diem  uUo 
TDquam  tempore  potuit. 

Quamuis  autem  vei  solius  vicinitatis  iure  sibi  MaiesUttem 


( 


106  GYOLAFI  LESTÁR. 

Vestram  uou  (Irfuluram  liicile  sibi  Suíi  Celsitudo  persuadeat, 
tainen  ciiin  et  aftinitíitis  ipsius  viuciilum  accedat,  dubitare  Cel- 
8Ítudiurin  Suaiii  amor  illó  sinciTUs  de  Maiestate  Vestra  8acra 
eiusque  iu  se  auiiui  promptitudine  uullo  pacto  iK»rmittit.  Ut 
taceat  Sua  Celsitudo  couiunctiouem  gentis  suae  cum  hac  Re- 
publica  iiobilissima  bellique  societatem  a  multis  íaüi  auuis 
sanctissiiiie  cultam,  multoque  sanguine  nobilium  Traussilva- 
uonim  obsignatam,  quae,  si  Maiestas  Vestra  Sacra,  haecque 
eius  Respublicii  animuni  ad  Diui  Regis  Stophani  beatae 
memóriáé  tempóra  reuocauerit,  manifestissime  vidcbit.  Ita 
ut  uou  immerito  dicere  Sua  Celsitudo  possit,  se  huic  Rei- 
publicae  amicum  in  pace  et  socium  iu  bello  semper  exti- 
tisse.  Vt  interim  etiam  suam  in  Maiestatem  Vestram  plus 
(|uam  propensam  voluntatem  Sua  Celsitudo  non  commemoret, 
abunde  illi  post  introductionem  eius  in  hoc  Regnum  compro- 
batam. 

Quae  cum  ita  se  babeaut,  Celsitudo  Sua  a  Maiestat<; 
Vestrae  enixe  petit,  ut  se  suaque  Maiestas  Vestra  Sacra  iu 
tiinto  rerum  discrimine  sibi  curae  esse  patiatur,  ac  insuper  facta 
sui  commendatione  alijs  quoque  Principibus  Chrístiauis  Suam 
Celsitudiuem  sumptibus  ac  milite  adiuuet,  planeiiue  effíciat,  ut 
quod  Totum  est  Suae  Celsitudiuis  vnicum,  res  Christianorum 
prostratae  ac  peue  deploratae  vei  postliminio  tandem  reflore- 
scere  communi  Christianorum  Principum  studio  et  industria 
valeant.  Quod  Deus  misericors  pro  sua  bonitute  praesüire 
dignetur. 

Vltima  commissionis  huius  pars  a  Sua  Celsitudine  mihi 
iiiiuucta  debitum  illud  a  Diuo  Rege  Stephano  legatum  cou- 
tinet,  cuius  causa  cum  iam  antea  quoque  Celsitudo  Sua  Secre- 
tarium  suum  saepius  expediuerit.  quiue  etiamuum  hic  perse- 
verat,  uullum  Suae  Celsitudiui  est  dubium,  Maiestatem  V^ra™ 
Sacram  iüi  negotium  hoc  hac  iam  uice  esse  decisuram,  ut 
amplius  eius  rei  causa  in  tanta  praesertim  sumptus  necossitattí 
sibi  laborandum  esse  apud  Maier.tatem  Vestram  Sacram  minimé 
existimet 

Iu  reliquo  se  Sua  Celsitudo  gratiae  ac  benevolentiae 
Maiestatis  Vestrae  commendat,  eique  a  Deo  Optimo  Maximo 
felices  quosque  ac  prospei*os  rerum  successus  exoptat 


FÜGGELÉK.  107 

Eredvti  fogHlmazvány,   Gyulafi  Lestár  kezével,  a  budapesti  egije- 
Un  könyvtárában.  (Szamosközi  gyűjteményében) 


xxxvi. 

Báthtiri  Zsiymond  erdélyi  /rjedelem  II,  Rudulf  cmUzái'hiK,  Gyida  Fejér- 

vár,  1502,  Júnifis  2, 

Sacratissima  Caesarea  Regiaeqiie  Maiestas,  Domine 
mihi  clementissime. 

Cum  certissimis  rumoribiis  ad  rne  parlatum  esset,  Tur- 
carum  uires  onines  ad  locum  (][ueiidam  Yalachiae  Trausalpinae 
Ticinum  eo  consilio,  ut  prouiuciam  eaiidem  totis  uiribus  ado- 
riantur,  coire,  coactus  sum  rursus  Sacratissimam  Caes.  Regi- 
amque  Maiestateni  Yestram  de  maturandis  copijs  auxiliaribus 
iam  antea  huc  destinatis  requirere,  demisse  eandern  oraus, 
SjHíctabili  et  Magniíico  Generáli  capitaneo  harum  superiorum 
HuDgariae  partiam  deuuo  mandare  dignetur,  tí  iam  iam  tan- 
dem auxilia  illa  huc  transmittat,  quae  nisi  ad  fínem  huius 
mensis  Junij  affuerint,  verendum  est,  ne  prouinciae  illae  Vala- 
chiae  et  alia  etiam  vicina  lóca  pericliteutur.  Interim  tamcu 
ego  etiam  secundum  Deum  omnibus  uiribus  in  id  incumbam, 
vt  hostiuui  conatibus  resistere  possim ;  castra  mea  ad  Danu- 
biiini  e  regioné  oppidi  Bodon,  loco  scilicet  idoneo,  pouendo. 
Spero  eqiiideui  Sacratissimam  Gaesaream  Regiamque  Maiesta- 
teni Yestram  lioc  ipso  necessitatis  tempore  mei  et  harum 
l)njviiiciíirum  clementem  beniguamque  rationem  habituram, 
iiiMjue  permissuram,  vt  copijs  auxiliaribus  destitutae  hostium 
luiori  obnoxiae  fiant.  Ob  quae  promptis  me  officijs  et  obse- 
«|uijs  eidem  Sacrae  Caes.  Regiaeque  Maiestati  obstrictum 
HMiiper  esse  reputabo.  JDatum  in  Ciuitate  nostra  Álba  Júlia 
Jie  2.  mensis  Junij  1595.  *) 

Gyulafi  Lostár  egykorú   miisolata    az  egyetemi  könyvtárban   {Sza- 


')  Mikor  Havasai  tőidébe   ment,  az  menyegzőre   konzult,  et  factis 
"uplijs  1.  ilie  7.  (bris)  indult.  Oyulaji  L.  oldal jey yzete. 


IL 


;**r  Skrkn^sKSLiai  Cy«k  R.  üüí^SAdeR  ^asl  lat^i  hoc 

ff»  ri_>iii&  '^:iii  jd  S.  C.  R  lilA:KíS44»m  <#*  :jh4«  snabj 

i»^ai:t*-  '»•  •r*r.í2.-i«ai  L^aai  L\*c.l:  fxrvn  oOísü^^&s  ir^  e 


r-.  ^ :-   —  m-    . 


FÜCGGELÉK. 


109 


xxxviir. 

Sóikon  Znúpaontí  érdél i/i fejedelem  IL  Rtulolf  császárnál:,  OtfiiUi-FeJér- 

rár  Ki9C},  jún,  9, 

Sacra  Caesarea  Regiaque  Maiestas,  Domine  Domine 
mihi  clementissime. 

Ciim  superioribus  diebus  Joannes  Marinus  a  Sacra  Cae- 
sarea Regiaque  Maiestate  Yestra  ablegatus  in  banc  meam 
prouinciam  perueuisset,  bincque  in  Moldauiam  et  Valachiam 
prouincias  sese  conferre  Teliét,  animaduerteram  profectionem 
soam  meis  rationibus,  quae  ad  huius  et  illarum  prouinciarum 
oommoduni  spectabant,  parum  profuturam,  admonitus  etiam 
ab  intimis  Sacrae  Caes.  Regiaeque  Maiestatis  Yestrae  consi- 
Harijs,  ut  illarum  duarum  prouinciainim  accuratam  rationem 
haberem,  ne  aliquid  incommodi  respublica  Christiana  propter 
eas  pateretur,  Tisum  est  mihi  consultius,  ut  ab  illa  profectione 
nunc  supersederet,  quae  si  cum  mea  et  illarum  prouinciarum 
utilitate  erat  coniuncta,  summopere  eam  m^sissem.  Itaque  eum 
ad  Sacram  Caes.  Regiamque  Maiestatem  Vestram  mitteudum 
duxi.  Cuius  gratiae  mo  commendans  eam  quam  diutissime 
ÍHpublicae  Christianae  supcrstitem  esse  opto.  Datae  Albae 
•Tuliae  die  IX.  mensis  Jmiij  1595. 

Gyulafi  Lestár  egykorú   másolata,   a  hudapesti  egyetem  könifvt/trá* 
^"H.  {Szamosközi  gt/njL) 


XXXIX. 

ijnlhorl  Zitujmoinl  frfiélyi  fejfdt'lein    a  rftójizár  vijjf   Innárí^ümho':,    Cr//ttl<i- 

FeJt^riHÍVf  h'>9'>.  Jún.  9. 

Sií^ismundus  Dei  gratia  Regnornni  Transsilvaniae,  Mol- 
'líiuiao,  Valacliiae  Transalpinae  et  8acri  Komani  Iniperii 
Princ^ps,  partium  Regni  Hungáriáé  Doniinus  et  Sieulorum 

Illustrissinie  Domine,  amice  nobis  observandissime. 

CupiuissemuB  sane,  ut  Joannes  Marinus  Sacratissimi 
Impcratoris  legátus  quam prinium  profíctionem in  Moldauiam 
♦'t  Vabichiam,  si  cum  illarum  prouinciarum  et  nostro  <»tiam 
commodo  id  coniuctum  fuisset,  maturasset:  sed  cum  a  Domi- 


r.VUl.Atl  I.K8T.\R 


nir,  /Ja.i.  Jiiii.  L*. 

Sfieuisaiiiiü  Piiuueps,  Domiuc  et  affiuis  uobis  obscivan- 
(tissiuie. 

Quibus  8ucces8ibus  bacteuus  cum  iu  vti-aiiue  Valucliía 
tuDi  lűijs  etiiim  iu  lucis  vicinis  ex  usu  Reipublicjie  Ghristiauaf 
btíUi  molem  sustiuuerimus,  ot  (juae  difficultates  belbii-uui  in 
jiosteruin  (luoque  uobis  immiueaut,  Sereuitati  Vestrae  fatile 
couatare  scimoB;  uibilouíiuua  taraeu  copiae  illjie  auxiliam 
per  Sacratiesiniam  Cíicb.  K.  Maiestateiii  iaui  autea  buc  desti- 
uatac  uoudum  linc  luissae  suut  Et  íjuia  Turcaa  vndiijuo  a.i 
tauiimm  Jalopensem  Valachiae  Trausalpiuae  viciaum  ma- 
fliierccertuiuexploratumiiuebabeainu8,eo  auimo,  ut  totis  uiri- 
bu8  prouincias  illaa  Valachiae  adoriaiitur,  praeterniittf  re  baut 
potuimuB,  <iuin  ad  S.  C.  R.  Maiestateni  de  ijsdem  auxilijs  mit 
teudis  denuo  confugcreinus.  Nam  nisi  ad  iint-m  lucusis  liuiu. 
Junij  copiae  illac  affueriut,  periculum  i-st,  ue  prouiuciae  Vak 
ihiae  <?t  alia  ([UOíjue  uiciua  loca  bostium  íurovem  vt  sacuitiau 
t'xperiftutur.  Ideoiiue  Vestriini  etiaui  St'reuitaU'ui  rogatam  essi 
vüluinus,  apud  Suaiu  S.  O.K.  Maiestateni  inatare  dareijue  operau 
iielit,  Tt  milites  Üli  subsidiarij  (iiiauipvimum  buc  transmittantur 
Quod  ad  uoa  attiuet,  breui  ([uotjue  exei-citum  noítrom  u«niu 
Valacbiam  nioturi  sumus,  c!istr:i(|Uf  ail  l)aiiuhij  pn.tiui'nl.-i  i 
regioueoppiili  Bodou  poneuius,  iic  omuibiis  uiribus  iu  id  iucuui. 
bemuB,  vt  .sL-ciiuduui  Di-um  buslili  t'ururi  obuiaia  tre  vt  r 
Btero  poBsiiiuiH.  Hi8  St'r'ti.'  ■    '■'  ■■"■■■   -.UiMn.  et  u 

deterentes  lutitta  felici;i         u!-! l-mjttvcju 

Albac  Ju!  iac  dic  i.  i 


kC  í;ooki,í;k.  lníi 

XXX  VI II. 

^íin'ii    (\iesarea  Kogiaípio  Maicstas.  Domine   T)omiii»- 
iii  «l<in«*ntissiine. 

í'iiin  í^nperioribiis  (lirl)us  Joanuos  Marimis  a  Sacra  Cae- 
•  a  K<'iíia<|ne    Maiestate  Yestra  ablegatus  in  hauc  meani 
líinciani   jx'vuenissei,  liinrqiK'  in  Moldauiam  et  Yalacbiam 
'iiiiuia>  >»si»  conüíirc  villet,  aniniaduerteram  profectionerii 
lüi  uit'i>   rationibus,  quae  ad  liuiu^i  et  illaruni  prouinciaruiii 
iiiiiMduiii   sptH-tabanl.  panini  profuturam,  admonituü  etiaui 
iiitiniis  Sacrae  ( 'aes.  Kogiaciiue  Maiestatis  Veslrae  codm- 
:ij>.  ut  illanun  diiaruui  ]>rouincianim  accuratam  ratioiitm 
•••!tni,  i\r  .iliijuid  incomniodi  respublica  Christiana proptí-r 
:  |)at»relur.  \isuni  rst  mibi  consnllius.  ut  ab  illa profectioijH 
Li'  supíMísedtaet,  qnae  si  enni  niea  et  illarum prouincianii- 
iit;iti'  cnit  cfiniuMí-tn,  snniniopiTe  cani  uimseiu.  Itaoue  í-m;. 
S.iciain  C:n's.  U('írianH|n«-  Mairstatcni  Vestram  miT^.^.^- 
X..  ('uiu^    uratiMr   ni<'  ('(ininn-ndaus   c-ini  íjuaji^  ítVi^e;  . 
.jiiililií'ji'   ( 'hristÍMn:u'   sn])i'rstiliMii  (-s^r  í»iit<,.  D^?  ,.  \ 
li.H-  dir  IX.  nn-n^i^  »lmiij  lőíio. 

íi\iiImií  Li-.-iáv  fi^vk'irú    m;i-<»l:»ta.  nhmhpt*:; f.j,.^.,..     • 

XX  XIX. 

Sigisrauuilus  Dt'i  ^ratia  Ropiorufu  !-!>.  ^. 
Yalacliiar    Transnlpjnae  (.j  s^^j^  p  /  ' 

<j  amw  iio/rí  ;.^^,, 


110  GTÜLAFI  LESTÁR 

natioiio  Vestra  Tllustrissiina  por  oratorcs  nostros  adinouiti 
fuissemua.  no  uicinamm  istarum  prouinciarum  rationibus  et 
commodo  doessemus,  imo  quicquid  o  re  earum  nobis  főre  uide- 
retur,  id  constitueremus,  iiereutes  ne  dicti  Joanins  Mariui  iu 
illas  regiones  profectio,  propter  gentiuni  illaruni  incoustau- 
tiam,  noiias  aliquas  difficultates,  quanim  plurimas  vix  supe- 
raiiimuSy  uobis  afferret,  uisuiu  est  nobis,  ut  bic  aliquando  siib- 
sisleret,  quod  sane  et  ratioues  istarum  prouinciarum  praesto- 
labant,  et  maximé  ijsdem  consultnm  fűit.  Is  cum  íam  ad 
Sacram  Caesaream  Regiamque  Maiestatem  rodire  statuerit, 
liasce  ad  Domínationem  Vestram  Illustrissimam  dare  uoluiunis, 
ut  morae  suae  bic  factae  causam  intelligeret  Caeterum  studia 
nostra  et  beneuolentiam  ei  commendantes  quam  felicissinie  D. 
V.  Illustrissimam  Talere  optamus. 

TlUistrissimae  Domiuationis  Vestrae 

Amicus 
Sigismundus  Princeps. 

Gyiilafí  Tiestár  egykon'i  máfiolntA  a  hudapenH  etfiffletni  könífvtdr- 
hon.  (Sxamo»kr»zi  gyf^jf') 

XL. 

Dátléori  Zftigmnnd  erdélyi  f^eiielein  IL  Ruilolf  atd^rnaí.  Gyfda-Fejrr' 

rár,  J595,  jún,  10, 

Sacra  Caesarea  Regiaque  Maiestas,  Domine  Domine 
milú  clementissime. 

Superioribus  diebus  ad  Sacram  Caesaream  Regiamque 
Maiestatem  Vestram  literas  dederam  de  apparatu  et  expeditione 
exercitus  Turcici ;  nuuc  denuo  per  certissimos  nostros  explo- 
ratores  intellexi  Ferbatt  Passam  cum  omnibus  copijs  ad  occu- 
pandas  prouincias,  Moldauiam  et  Transalpinam,  ad  Danubij 
ripam  accelerare,  iamque  campos  Jambulios  excessisse.  Lite- 
rarum  quoque,  quas  a  Ciauzio  quodam  ad  me  destinato  accepi, 
pária  Sacrae  C.  R  Maiestati  Vestrae  transmisi ;  vnde,  quantum 
damni  et  periculi  ex  tarditate  auxiliorum  S.  C.  R  Maiestatis 
Vestrae  nobis  immineat,  facile  colligi  potest  Supplko  igitur 
CB.  Maiestati  Vestrae  quam  possum  humillime.  Telit  ex 
elementiamatureprospicere,  neextrema  necessitate  ingru- 


fOgoklér.  111 

nitp  nimLs  sero  missa  auxilia  Cliristianis  quicquam  prodosso 
(jneaitt.  Caetonim  S.  C.  R.  Maiostatis  Vestrao  clemontiao  in(» 
commendans  eaiidem  diiiitissinie  felicissimeíiue  uiiiero  ad  Chri- 
stmnitatis  omolumentiim  desidero.  Datao  Albao  Jiiliae  die  X. 
•Tnnij  Anno  Doinini  1595. 

Oyiilafi  LpRtár  egykorú   másolatíi  az  egyetemi  Jcönifvtffrhan.  {Sza- 

XLI. 

Jtf*  Játi/tM  lerph   BtUhorí  Zjri(pnoutI  erMt/i /ejeMeinnrk,  KraJMj    75ítíi, 

ttzepttttiÍH*!'  /. 

Serenissime  Princops  ot  Domine,  Domine  boui^fnissimo ! 

Seiniitiorum  m(*orum  humili  commendatione  praemissa. 

Etsi  8(ciam)  Vestrani  Serenitatem  ab  alijs  fusius  edoctam  iri 

áí*  ijs,  quae  siib  uostra  Craccouieusi  tractatione  acta  sünt,  ne 

tamen  sine  meis  ad  Vestrani  Serenitatem  Dominus  Eustachius 

Gywlaffj?  rediret,  ego   quoque  rem  ipaam  praesentibus  per- 

striuíff^rc  uoluj.  Pelitio  Polonorum  his  fere  articulis  compre- 

liemli  potest.  Petierimt  primo,   ut    Traiisactio  Bendsinensis. 

ííiiteíjuani  articnli  Confoederationis  concluderentnr,  adimplea- 

tur;linc  f'8t:  ut  Serenissiiiuis  Archidux  Maximilián us  iuxta 

f'Tiuíim  eius  Transactionis  iuret,  et  idom  faciat  etiam  Hunga- 

ri.i,  ac  Princeps  (luoquc  Hispaniarum  eam  ratificet.  Haec  nisi 

tiant.  firri  etiam  nou  posse,  ut  stati1)us  Poloniae  ncgocium  con- 

lO'ílerationis  persuadcatur.  Sccundo.  (juoad  ipsam  confoede- 

<lfratiíui<'m ;  requiri  íormalum   íut  ipsi  uocaruut)  exercitum. 

í'í^mstanti'm  ex  centum  et  ui^iuti   millibus  militum,  quOrum 

•Ktuaginta  millia  socij   belli,  hoc  est   Sua  Maiestas  et  Vestra 

•'^♦Tf'uitas.  reli(|uos  (|uadraííiiita  millc  ipsi  Poloiii  alant,  ita,  ut 

l»ro  Ijorum  etiam  (juadra^iiita  millium  tortiae  jjarlis  intHrten- 

íione  socij   belli.  Iioc  est.  Sua  Maiestas  Caesarea  et  Summus 

Pontifex  sumptus  eis  subministrent.  Tertio,  hunc  uniuersum 

><í»nonim  exercitum,  non  separatis.  sed  coniuiictis  viribus  et 

:i;rmi!iibus  bellum  gerere  debere,  ut  bostis  uno  vei  altero  praelio 

faeto  citius  debellari  possit.  Quarto,  pro  premio  et  laboré  bellj 

í'is  utram<|ue  Walachiam  dandam  esse,  cuni  universis  oris  ad 

Ruxinum  maré  se  extendentibus.  Quinto,  anti(]uandas  ess(»  leges 


112  GTtLAFI  T.ESTÁB. 

UuDgariae,  de  Polouis  olini  sancitas.  *  J  Sexto,  si  set»rsim  sit 
Polonis  cum  eorum  exercitu  belligerandmii,  eos  ad  minimum 
sexaginia  millia  militum  opus  habere,  ac  praeter  eos  decem 
millia  Archiboserorum  esse  debere;  cuius  quidem  exercitos 
tertiaiu  partém  a  socijs  belli  suis  stipeudijs  alendam  esse. 
Fiieruot  alij  (|uo<iue  plures  nou  parui  momenti  Articuli  pro- 
positi,  quos  breuitati  studens  omitto  etc.  Ego  sum  modo  hic, 
sum  alibj;Ubjpotüi  hactenus  semper  commendatam  habui  milű 
VeRtrae  Serenitatis  aestimationem.  Erit  mihi  posthac  etiam 
commendata,  humillime  peteus,  iielit  Vestra  quoque  Sorenitas 
nie  et  mea  humilia  seruicia  sibi  commendata  habere  etc  Yaleat 
Vestra  Serenitas  felicissime.  Dátum  Craceouiae,  prima  die 
Septembris,  Anno  1596. 

Yestrae  Serenitatis 

Humilis  seruitor 
Joannes  Joo. 

Quae  liic  omissa  sünt,  dicet  et  referet  íideliter  Dominus 
Gywlaffy. 

Czím :  Serenissimo  Principi  et  Dominó,  Dominó  Sigis- 
mundo  Batory,  Sacri  Eomani  Imperij  et  Transsiluaniae  Prin- 
cipi etc.  Dominó  meo  clementissimo.  •) 

Eredetije  a  badapesti  egyetem  kézirattárában.  (Szamosközi  ífyüjfj 

*)  Que  Bunt  ilUe  leges  ?  Szamosközi  jegifzele, 

*)  Kívánták  azt  is  az  lengyelek,  hogy  az  confe<leratioban  benne 
Ipgyen  mind  Philep  király,  mind  az  Koschus. 

Item  azt  is,  hogy  ha  vég  lenne  az  confederatioban  is,  et  ea  uiodi<« 
omnibuR  conchideretur,  nihilominus,  si  no  fors  ita  enenirct,  vt  illís  foe- 
deratio  hoc  displicire  inciperet,  liceat  illis  eam  rescindere,  et  ad  priinum 
Htatum  recnrrere.  Inett  mongya  volt  fel61ök  az  vratislaniai  piíspők  :  Ez, 
úgymond,  oly  nemzetség,  hogy  hogy  ha  ma  mindeneket  ronclmlál  is 
finaliter,  holnap  ismét  talál  min  consnltálkodjék. 

Prágából  is  értvén  ezt  a  német  császár,  és  egyéb  eíTéle  kivánságo- 
kat,  azt  irá  suis  legatis  Cracouiam,  hogy  a  minemű  mód  nélkül  való 
ronditiókat  praescribáltak,  avval  érnéjék  meg,  ha  császár  maga  is  f«>)^va 
volna  nálok,  és  annak  megszabadulása  felöl  fiei-et  tractatus. 

In  negütio  confoederationis  a  Pápátűi  Cardinalís  CaieUnus  volt, 
kinek  urunk  tűlem  izent  volt.  It*m  Episcopns  Oasertanus,  Malaspina 
continnuH  Pontiflcis  legátus. 

In  Confederatíonis  tractatn  Craconiae  volt  császár  követi  Pauloski, 
az  vratisUviai  püspök,  a  quo  prandio  sum  ezceptus,  Jo  Jáno*  et  alii. 


FÜGGELáK.  113 

XLn 

Ctáktornyai  Mátyás  Gyulaü  Lestámak,    Tarda,  1596.  decz.  30, 

Ut  peregre  scribo  sic,  non  vacat  pluribus,  quare  Vestra 
öenerositas  milii  ignoscat.  Bene  memor  dicti,  mitto  ad  Gene- 
ro8Ítat«m  Yestram  Domini  Doctoris  Hiiniadiui  carminum  ii*a- 
gmenta^  ([uae  quidem  penes  me  suut,  unacum  libello  eiusdem 
apotheotico.  cui  sünt  illa  ad  calcem  adnexa ;  si  quae  ex  istis 
Generosae  Dominationi  Vestrae  desiderantur,  exscribere  licet. 
Libellum  remitti  velim  per  hunc  ipsum  famulum  meum.  Porro 
ob  istas  meas  angustias,  quibus  distineor  in  reddenda  racione 
exacti  milii  ceusus  Comitatus  Thordensis  anno  immediate 
elapso,  necdum  potui  elegias  meas  tiDire  et  perpolire;  sum 
tamen  in  Akmi.  Ad  festum  Epiphaniarum  Domini  denuo  mihi 
Claudiopoliiii  contendendum  est,  ex  sanctione  Regia,  ad  ratio- 
Dem  reddendam  Dominó  Francisco  Theke.  Bjnc  contiuuo 
Albam  desceudendum  milii  proponerem,  si  Generositatem 
Vestram  forte  adhuc  ibi  adhibere  possem,  ex  Generositate 
Vestra  certior  reddi  cupio.  Qnodque  eam  oro,  tantum  morae 
causa  mei  dignetur  sufferre,  quo  medio  sui  nieae  elegiae  Dominó 
Caucellario  offerri  possint.  Compensare  id  morae  Generositati 
Vestrae  ad  omues  temporum  oceasiones  in  vita  mea  non  omit- 
tam.  Eamque  quam  optime  valere  cupio.  Dátum  Thordae 
penultima  Decembris  Anno  Domini  1596.  ^) 

Másolat'i  a  <?r.  Bánfi-codexhen. 

XLIII. 

fjf/nloji  LesUir  titkár    /.v  kouyhaviffitt'r  éri  Jxzptéüc,  1597.  drrz.  l'í. 

Anno  1597.  13.  Decenibri:.  siiper  solutione  Domini  Eu- 
stachi  Gviilafli. 

Urunk  o  felséí^e  rendelt  <">  kegyelmének  secretariussá- 

Hoc  nrdine  hallgatták  meg  az  legátusokat.  1.  Az  Pápáét.  2.  az 
Inip.  3.  az  hiflpaniait.  4.  az  Electorokét.  r..  az  Moskaét.  6.  az  Magyaror- 
szágit. 7.  Minket.  Gyidaü  L.  jegyzete. 

')  Matbias  hic  Cziáktornai  irruentibus  in  Vásárbolium  bajdonilms 
«l<"po   potitiis   ocrnbuit   Anno    lfi02     bicnie   oiu^   anni.    (Gvulafi  Le: tár 
j*-g>zete). 

UyaUfi  Lestár  följegyzése!  8 


1 


zi^i  -i  íiz^'iüJi'^'^r^Z'^r^  ^^xj'iiV^l  ^záz forintot  esztendSn- 
I'-üL    rsrr-ai'ck-fíi";  tiih:    'rióbbí   ki>Dvhamesten*knek} 

A  k  2.JÍIA  -jüsiftf^rr    '  tftfjelmt*  kezéhez  jár  minden 


lLié»  Iaz  I  r-    5*«.i.T--*;«»«r9«i 


JT. 


•ir:i<fri*.  I>n::r.  •  Eri-^^u-iiio  GjxLicK  Principis  Serenis- 
•.— :   Arcii:  .Vt/V-.  .   ruir.  w«.   2i*lria   '^omiiúbas   ol^serrando 

-•  >l::iu:.-:i:  tlirl-.iL.izi  rrevvc  G^furnr^ae  IX>iiiiiLitioDe  \^^ 
Xt  \i:/:u-íz^  ^á-zx:  d-f  ASecd'.n-e  Gru^rosiuitis  Testnu" 
z.'.r.zLi  1:1  si-r  arj*r.-«:i*  i£itLzi  d^'I^rara.  iniercessionen 
-•i.'-í::  íJTTL-rri-i:::*::-  Vf>rrAc  ccofá^ini  n«.^n  e^t  quoJ  operoí»( 
•~jz-r--z-.    r-?:  -H:lur..r. :«io>  i:  GT-nerositatem  Testram    pei 

z\'.L.  -.:-  -:::.:»rr^  r-^r,*  lu-iri  vrS.'  in  -rSrCCuni  peniucut;  sirt 
'*'-"  •."•::  jí-Lí:.  iin  n-r  iu:eL.:.i:o  ii^Lcivat.  atqai  consnlenJuu 
;  ''•■  •  .  -*  i:-.  'Í-il:  t-.t.;..  G^::cr:*?iuti  VcStrae  oninibus  obiiga 
•.•:.;:..  iriiiTL*  rL^ncir-j.  Albae  Joliác  á-a  ííartxj  1598. 


--í>r>-;í.;«  ,Vi/./.i#  G-rn^.ji'i  L''jir,ir-*.'Ji\   T-tw.    Jj^-Aj.  ofniY  />. 

''/*-r.<rr'>o  DíjmÍL'.*  Eustaclii'j  GroLiii  Mathias  Aszalaí 
r.  f\  {}. 

^,Krn*Xfjirim  mAi-jrum  aiidicti^simam  commendationem. 
instiVTaETi  Liiii  diu  apnd  Te  G^nerosiísinie  Domine  Gvu- 
1  ifh  pro  carminibaa  Excelleaiissimi  Domini  Doctoriá  F»n- 


FÜGGELÉK.  115 

cisci,  *)  quae  Te  idtemporis  demortuo  Cracero  tradidisse  signi- 

ficabas ;  dubium  autem  míhi  non  est,  quin  bactenus  illa  recu- 

peraTeris.  Quare  a  tua  praestantia  etiam  atque  etiam  maximo- 

pere  peto,  et  quaeso,  ut  si  quid  operum   tanti  viri  babeat, 

mecum  illud  participet.  Mirum  est,  imo  vix  cuiquam  credijjile 

át,  qaanto  eius  legendi  studio  tenear.  Si  quid  érit  vicissim,  quod 

tua  causa  praestare  mibi  sit  integrum,  officia  mea  tibi  consta- 

biint  semper.  Cuius  benevolentiae  me  commendo,  atque  fortu- 

natissima  quaeque  eidem  a  Deo  evenire  ex  animo  cupio.  In 

Techi,  in  profesto  ipsius  Parasceues  anno  octavo  nonagesimo 

supra  1500. 

Dominationis  Vestrae  Generosae 

Servitor  promtissimus 
Matbias  Azalay.  *) 

Másolata  a  yr,  Bánfi-codexbm. 


XLVI. 

(yyulaji  Leltár  folyamodása  Mária  Christierna  fejedelemnSIwZf  hátraUk' 
ban  Uvo  fizetésének  kiadásáért.  Kelet  nélkül,  (1598,) 

Libellus  Supplex  Eustacbii  Gyulaffi. 

Serenissima  Princeps,  Domiua  Clementissima. 

Ex  stipe  mea  aunua,  qua  quantulumcumque  meam  ope- 
ráin in  officium  Secretariatus  impeusam  Princeps  meus  Sere- 
liissimus  remuuerare  quot  annis  erat  solitus,  duarum  angaria- 
nim  restat  pecuuia,  ea  fl.  130  coustituit.  Serenitati  Vestrae 
liumillime  suplico,  dignetur,  quidquid  est  pecuuiolae,  gratiose 
niihi  ex  aerario  numerandaiu  demandare,  meque  in  gratia  et 
benevolentia  sua  (siqiiidem  dignus  reperiar),  conservare. 

M<«solata  a  gr,  Jiánfi-codexhen. 


')  Hunyadi  Ferencz,  Bátliori  Zsigmond  fejedelem  orvosa. 

•)  A  gr.  Bánfi-codexben  olvasható  Aszalainak  Hunyadi  Ferenczhez 

intézett  levele,   kelet  nélkül,  az    ezen  levélre  irt  következő  jeg>zct tel : 

*A«zalai  noster  ocoul)uit  cum   Sz'^kcly  Mose  in   confliotu   ad   Coronam. 

1603.« 

8* 


13C 


riv;^- 


'us:ii:r»  síül  űeicioL  im^^  l  Sg^nnurrf-  Tr^^n  pos; 
T^jptrM'  fSE^ÖKw  áocir^nzr  khemrciL  birsit  agtcugum  c 


XLVnL 


SigismimdiiA  Dei  erada  Tran^jlraniae  et  Sacrí  I 
Imperíj  PrÍDoepfi.  Partinm  B^^  HiiD»rae  Dominus. 
TellerÍÉ  Eqii€«.  et  Siculorom  Comes  ele  UniTersis  et  s 
Hpeetabilibos,  Magnificis.  Crrnero6Í&.  Egregijs  et  no^ 
Comitibos.  TÍoe  Comitiba^  et  ladiabas  nobilium  qaon] 
que  Comitatmun^  Capitaueis.  Praeftctis^  Proaisaribiifl. 
lauifl  arcinm,  ac  alionun  qaorainTis  loconun  Officialibi 
cenkaatonini,  TeloniatoruDi.  Pontima.  PassamiL  Yado 
Vianim  cusiodibns :  Item  Prudentibus  et  Circumspectifl 
stris  Ciuiuniy  JadicibuSy  TÜlicis,  et  Jaratis  duibus  qaon 
ciiiitatuin,  oppidorum,  Tillarom  et  po&^essionom :  Concii: 
íiliJH  quolibet  officio  et  praefectura  fongentibas  eoramqi: 
gereDtibuB,  extra  qnidem  ditionem  nostram  constitutia  < 
moraatibuSy  dominia  et  amicis  nobis  honorandiSy  salt 
luittrí  cammeDdationeniy  aubditia  verő  noatrís  gratiam  n< 


FÜGGELÉK.  117 

Expediuimus  pracsentium  exhibitorem  Egregium  Eustachium 
Giwljiffy  de  Ratotth,  aulac  nostrae  familiarem,  in  partes  Hun- 
gáriáé ad  niustríssimum  Dominum  Gcorgium  Bast^i,  publicae 
pacis  et  tranquilitatis  causa.  Proinde  Dominationes  Vestraa 
rogamus  beneuole,  ut  eidem  ubique  tam  in  eundo,  quam  rede- 
undo  liberum,  tntum,  quietum,  et  pacificum  transitum  prae- 
bere  velint.  Subditis  autem  nostris  hamm  serié  committimus  et 
luandamus  firmiter,  vt  praemissa  praestare,  Imo  de  curru  et 
equis,  alijsque  rebus  ad  iter  necessarijs,  ac  de  tuta  comitiva 
etiam  prospicere  et  prouidere  módis  omnibus  debeant  et  tene- 
antur,  nec  secus  faciant.  Praesentes  porro  post  earum  lecturam 
semper  et  ubique  reddi  cupimus  exhibeuti.  Dátum  in  ciuitate 
Dostra  Colosuár  tricesima  dic  mensis  Április.  Anno  Domiui 
Millesimo,  Sexcentesimo,  primo. 
Sigismundus  Frinceps  m.  p. 

(P.  H.) 

....  (elmetszve)  secretarius. 

m.  pr. 

Ere<letije  a  budajye&ti  egyetem  könyvtárában,  (Szamosközi  gyüj' 
'imhythtn).  —-^Kiadta  Szilágj'i   Sándor,   Erd,  orszdggy Illési  emlékek   V. 

kbt.  88.  l 

XLIX. 

^Ti/fihji   Lattár   főljeyyzést    Bástánál    Szafhmái'tni,   kél     izbca  folytatóit 
körfttféyáidk  cialinéiiyéröL  Kelet  nélhüL  (1601.) 

Summa  legationis  E.  G[yulaffi  adj  Dominum  Basta  biua 
rice)  Zathmariani  tractatae. 

Miben  legj'en  az  mostani  (állapatja)  Érdélnek,  nem  kétel- 
kednék ebben  ű  fölsége.hogy  eddig  mind  az  római  császárnak 
mind  penig  (Bast)anak  hírével  ne  legyen.  Az  az  jó  gondviselő 
Isten,  a  ki  mindenben  igazgatja  az  embereket,  de  kiváltképpen 
niiiidazonáltal  a  fejedelmeknek  gondviselője,  igy  végezett,  hogy 
ithííz  az  országhoz,  kit  Isten  egyszer  kezéből  kivett  volt,  ismét 
megtérjen,  mi  okból,  Istennek  nz  niélséges  tanácsában  vagyon. 
A  mennyire  ítíUietjük,  kétség  nékűl  nem  gonoszára,  hanem 
megmaradására  rendelte  ezt  ű  szent  fölsége  az  keresztyénség- 
nek,  holott  ugyan  az  gonoszból  ki  szokta  Isten  az  jót  hozni ;  ü 


1 18  GYÜLAFI  LESTÁR. 

felsége  is  penig  Sidmont  az  keresztyénségnek  megniaradásáuál 
semmit  egyebet  előtte  nem  viselue.  Ha  kik  penig  külömb  ítílet- 
ben  Tolnának  feléle,  kiváuja,  hogy  azok  is  opiuiojokat  cor- 
rigálják  és  különl)en  sontiáljanak.  Mert  Istent  híja  segétsé- 
gűl,  hogy  egyéb  fölvetett  scopussa  nincsen,  hanem  az  keresz- 
tyénségnek  java  és  megmaradása,  kit  ennekeldtte  is  hűséges 
szolgalatjából  mind  az  császár  és  mind  egész  impérium  eszében 
vehetett,  kiért  mind  azon  által  mi  jót  tétetett  neki  az  római 

császár,  látja ;  mind  azon  által  (két  sor  híja) 

nem  akarja ;  pro  B<*gno  sane  quid  aliud  quam  paupertatem, 
pro  fidelitate  exilium,  pro  laboribus  exantlatis  persecutionem 
acceperit  non  uidet,  elannyira,  hogy  securus,  mind  az  olta 
is,  hogy  országából  ki  kelletett  búdosni,  soholott  nem  lehetett, 
hanem  életét  markában  viselte  mindenütt  Mely  dolognak  mind 
azon  által  mind  dijudicálását  és  mind  vindicálását  csak  az  jó 
gondviselő  igaz  Istenre  hagyja,  kit  tudja  hogy  nem  hagj'ja, 
contentus  abunde  conscientiae  imprimis  suae  int^grítate  et 
tranquilitate,  et  etiam  apud  homines  laude  rerum  a  se  ob 
Bempublicam  Christinam  non  inuitiliter  gestarum,  quidquid 
tandem  quidam  de  se  opinentur ;  si  enim  tacere  pergant  vei 
dissimulare  principes  Germani,  lapides  locuturos.  Az  susce- 
ptum  negotium  penig  contra  hostem  ha  mindenekben  nem  ugy 
succedált,  az  mint  reménlették,  nem  ú  vétke,  holott  etiam  in 
arbitrio  ipsius  non  fuerint  omnia.  Nunc  rebus  patriac  suae 
extrémé  periclitantibus  reuersum  esse,  non  eo  animo,  ut  noceat, 
sed  ut  seruiat  Suae  Maiestati,  nisi  amplius  quoque  persequi 
se  Sua  Maiestas  Caesarea  voluerit.  Nec  cuiusquam  se  domi- 
nium  violenter  inuadere,  sed  id  quod  suum  est,  recipére.  Hanc 
esse  aduentus  sui  causam.  Hogy  penig  meg  kelletett  gyüle- 
kezni, semmire  egyébre  az  római  császár  ne  értse,  hanem  erre : 
először,  hogy  patrimoniomját  Sidmont  kezéhez  vehesse  ekkép- 
pen, és  ha  honnét  valami  vis  ingruálna,  annak  is  mature  suc- 

currálhasson (két  sor  hija)  .  .  .  hogy  érti  az  róniai 

császárnak  is,  kiben  hagyott  ember  Basta  volna,  naponként 
való  sokasodását,  kinek  propositomját  ennek  mondják  lenni, 
hogy  Érdéit  invadálja.  Kéri  azért  az  római  császárt  mint 
kegyelmes  urát,  jussanak  eszében  az  régi  elvett  jók,  és  ha  mi 
controversia  ez  dologban  vagyon,  permittálja  eunihiny  igaas- 


f 


rÜGGELÉK.  119 

5ág8zeretö  jámbor  szomszéd  fejedelmeknek,  kiknek  censurájok- 
nak  ű  is  kész  stálni,  ne  affligálja  és  persequálja  ulterius,  mert 
nem  látja  arra  való  vétkét.  Et  se  nunc  quoque  ex  parte  sua 
uon  nisi  bellum  defeusivum  meditari ;  hol  penig  ű  fölsége  non 
deeistál,  hanem  ugyan  mégis  persequálni  akarja  Basta  által, 
azt  kell  ű  neki  is  cselekedni,  quod  leges  et  iura  omnium  geu- 
tium  ac  nationum  permittunt.  Kit  ha  bizonyosan  meg  is  t^pasz- 
taland,  nem  várja  az  sulykot  fejére  teljességgel,  hanem  eleiben 
ineg}'eu  hadával,  et  pro  patria  et  focis  ultima  quaeque  tentare 
paratus  leszen.  Noha  nagyobb  keserűsége  lölkében  Sidmontnak 
nem  lehet,  mint  az,  hogy  oly  kegyelmes  urának  kell  vetni,  a  kinek 
azelőtt  cum  summo  applausu  Christianonmi  omnium  et  sui 
ipsius  nominis  glória  immortali  szolgált.  Ne  taszítsa  el  szemei 
elöl,  hanem  vegye  inkább  szolgálatját  ű  felsége,  ha  mit  vétett 
Tülna  is,  anteactorum  meritorum  respectu  obliterálja  azt  az 
római  császár.  Ne  legyen  oka  ennyi  keresztyéni  vérnek  kiontá- 
sának.  Kinek  ha  ugyan  meg  kell  lenni,  protestál  Sidmont  mind 
az  Isten  ^s  mind  az  emberek  előtt,  hogy  oka  semminek  nem 
leszen,  se  enim  inuitum  in  hanc  harenam  protrahi.  Sőt  Basta 
uram  is  modorálja  magát  (cs)ak  és  semmiben  ne  hirtelenked- 
jék, quod  postniodum  poeuitere  possit,  hanem  Sidmont  is  talál- 
hassa meg  legatiója  által  az  római  császárt.  Ne  menjen  fegy- 
vtrrel  véghez  az  dolog,  quae  vua  rerum  omnium  est  periculo- 
^issiiua.  Ez  volt  summája  az  én  oratiomuak. 

Kredetije  Gyulíitl  Lestár  által  ;i  föntebbi  szám  íilatt  közlött  levél 
iiatiira  irva.  A  budapenti  egyetem  könt/vtáráhan  {Szamosközi  gyüjteményc- 
^'í".j  Kiadta  Szildyyi  Sándor^  Erd.  orszdggyilléni  enil.y.  köt.  89 — 91.  1, 

L. 

ln it    tftt   ihjíti'jr^'Jr.s('r(\  Kt let  nrllöL    Siafnni/',   ItiOÍ, 

lí  c*  ?^  p  0  11  s  u  111  T)  íi  s  t  a  (•  ;i  d  p  u  8  t  u  1  ;l  t  ;i  S  i  g  i  8- 
iii  u  11  d  i.  p  (•  r  E.  G  i  u  1  ii  1* f  i. 

Mind  ezekre  Basta  rsak  rövideden  felelt  iiiiud  az  két 
úttal.  Monda,  hogy  yerbis  haec  res  non  períioietur,  et  si  ita 
dí*cidi  posset.  se  tantuni  alxst  vt  imi)ediret.  ut  etiam  veheuieu- 
ler  hoc  nomine  gratulaixtur  tani  sibi,  quam  Christianis  omni- 


1  2« »  OTCL  \FI  LBBTAR. 

1>u-.  fpiorum  síuigiiine  negotium  hoc  trau^^ctum  iri  videre 
sibi  TÍderetur.  St-d  ijs  incumben*  ratii»uein  coniiii  Deo  reddere, 
qui  cansam  adfKíquo  aiisam  vt  haec  it;i  transigereutur  ultro 
pn^bu^rant,  st*  s^^niiin  tantum  modo  es?*\  oui  ea.  quao  iuben- 
tiir.  exequi  sit  necri^si^  Videre  -e  hoc  interlm  quoque.  nou 
tam  sua,  quam  aliorum  opera  Príncipem  ipsum  vt  haec  contm 
Suam  Maiestatom  C'aesaream  tentaret,  pertractum  esse,  ac 
proiiidr  Sí'  Priiicipi.  nmlta  boiia  a  Republica  commeriU).  ex 
auiinu  iui>ererj.  Et  lic4't  non  rogatus.  multa  tamen  hactenus 
varijs  nuucijs  et  litteris  apud  Suam  Maiestateni  teutasse,  si 
qua  uia  fors  relms  istis  succurri  posset  Se  tamen,  nescire  quo 
fato.  irrito  semper  conatu  lalK)rasse.  Ha  mi.  ugy  mond,  efféle 
volt  szüvében  ü  Felségének,  más  módon  köllött  volna  eleit 
venni.  Eleiben  kellett  volna  adui  az  római  császárnak  hazájá- 
ban való  jüvetelire  való  kivánságát,  ottan  csak  Lengyelorsziig- 
Ik>1  is,  ha  előbb  nem.  Explicálta  volna  minden  ditlficultássit  ű 
Felségének.  Nem  oly  fejedelmeket  educál  ez  az  gloriosa  Domus 
Austriaca,  quae  nesciret  compati  aliorum  calamitatíbus,  és 
kétség  nélkül  mindent  consequálhatott  volna  ex  animi  sententia. 

Mert  ugyan  is  ki  adhatta  volna  és  resignálhatta  volna 
jobban  és  hasznosbban  meg  kezéhez  országát<^  mint  a  kinek 
adta  és  donálta,  non  inuitus,  hanem  jóakaratjából,  kihez  ha  ű 
Fölsége  nem  nyólt  volna  is,  közel  volt  az  ellenség,  ki  kétség 
nélkül  két  kézzel  kapta  volna  az  egész  kereszténységnek  ártal- 
mára azt  a  prouinciát,  nudam  et  auxiliis  omnibus  destitutam. 
Jussanak  eszében  Sidmont  fejedelemnek,  ha  ezek  akkor  mind 
ugy  nem  voltának.  Én  is  penig  pro  parte  mea  kész  lettem 
volna  magam  interponálnom  és  laborálnom  mindenképpen 
ezen,  hogy  az  prouincia  Sidmontnak  ű  felségének  ismét  kezé- 
hez jutott  volna.  Nem  is  kellett  volna  éhez  nagy  munka,  cum 
Sua  Majestas  optime  esset  affectus  erga  cum.  Mert  nem  szo- 
rult császár  erre  az  prouinciára;  adott  Isten  azon  kívül  is 
eleget  ti  Felségének.  Et  certe  onerj  fűit  Suae  Maiestati  pro- 
uincia illa  magis,  quam  comodo  uUo;  vt  hic  de  stimptibus 
pen(»  infiuitis  a  se  in  couseruatiouem  tam  Transiluaniae  quam 
et  Trausalpinae  collatis  nil  dicatui*. 

De  nem  jó  tanács  viselte  Sidmontot,  kit  ennek  utánua 
is  eszében  vészen.  Jobb  lett  volna  azt  precarie  tentální,  a  kit 


FÜGOELÉK.  121 

raostíirmis  jikar  aiiuirálui.  Nem  volt  soha  8eukitűl  az  császár 
jó  volta  megvonva.  Most  immár  késő  volna  az  tractatus.  Neki 
meg  volna  liagyva,  mit  cselekedjék,  ü  penig  csak  soldatus,  a 
ki  nem  maga  hanem  más  akaratjától  függ.  Mindazonáltal 
látnája  meg  Sidmont  mit  cselekedné)  ék,  ne  pateretur  se  ab 
ijs,  qui  non  Sigismundi,  sed  propriiim  suum  quaerunt  commo- 
dum,  in  manifestum  se  perduci  periciilum,  vnde  regredi  postea 
forte  non  sit  commodum.  Ezt  penig  az  olasz  prouerbiomot 
hogy  Sidmont  obaeruálja,  inti  fölötte  igen  Basta  uram,  tudni 
illik  hogy  meghajtsa  az  veszszö  szálat,  de  ugy  hogy  cl  ne 
>zegie.  Ez  az  mondás  jusson  eszébe,  és  visgálja  jól  meg  magá- 
lian  az  értelmét. 

Evei  elbocsáta.  Es  kijüttem  vala  immár  az  udvarról, 
líogy  Ondó  Mártont  utánnam  futt^itta,  hogy  az  proverbiomot 
fi  ne  felejtsem,  hanem  az  mint  ű  mondta  azon  szókval  meg- 
mondjam Sidmont  fejedelemnek.  ^) 

Eredetije,  Gyulafí  Lestár  saját  kezével  írva,  a  budapesti  egyetem 
^'ŐHtftldrdban,  (Szamosközi  gyűjteményében.)  —  Kiadta  Szilágyi  Báudor, 
Eri  Orndggy.  Emlékek,   V.  köt.  91^93.  h 

LI. 

fi'jníaíi  í,t  tfíir  j'nlyaiundása  liáthnri  ZKÚjmonfllnr^,  litnl  dhwjyatott  lU/a- 
pofjnhfni  régi  kii  ífzohjáltttni  Ifkhittfhe  r/trléi  Icnú,    ÍHO'J,    uiáu, 

Serenissimo  Priiicops,  Domine  clenientissime ! 

Post  qnaesitum  hunc  otij  ei  tranquillitatis  a  Serenitaie 
^f'^tra  ])ortum,  ac  tandem  ctiam  tot  nimirum  exaiitlatis  ob 
Kí'mpublicam  laboribus  feliciter  repertum  2),  si  uiKiuani  alias, 

')  Ondó  Márton  volt  intni-pnís  J{asta(»  ott  Zakmárt,  és  ű  niMga  is 
B;i^ia  íVlí'lt.  de  sokat  Ondó  Márton  által  nmnd.Mtott,  magyaráztatott. 


SiíTiuondnak  illyon  szándéka  volt  az  oratióval  és  követségír^íl 
K^^stíihoz,  yiogy  az  Kómái  császár  hagyja  ez  országban,  no  támadjon 
'-li'íiif,  mert  ü  neki  iá  fegyvert  kell  maga  oltalmára  fogni.  Az  tr>rökkel 
iiad  iM'küljék  meg,  ki  ellen  sem  az  római  császár  sem  Sigmond  ez  orszá- 
í'-t  meg  nem  oltalmazhatja.  EzenkiJzben  kész  Sigmond  az  római  császár- 
Lak  is  hiv  lenni,  és  ez  couditioval  szolgálni,  hogy  az  törökkel  megbékél- 
jék Sigmond.  Szamosközi  jegyzete. 

■)  £  szavak  Bátbori  Zsigmond  véglege-;  lemondására  s  Csehországba 
voDuláKira  vonatkoznak,  a  mi  1602-ben  történt. 


122  OYÜLAFI  LESTÁR. 

ab  eo  certe  tomporé  vixi  tenuius,  imo  etiam  abiectíus,  quam 
unquam  futurum  speraveram,  id  quod  mihi  clavum  Serenitate 
Vestra  Regni  huius  moderante  usu  venisse  haud  uUus  unquam 
vidit  mortalium.  Nuuc  equidem  eo  res  devenit,  ut  cnmuuea 
quoque  ipsa  (qua  una  pesté  nihil  in  rebus  humanis  nocentior) 
ultra  solitum  arida  et  contracta  subsudire  et  attenuari  non- 
nihil  coeperit,  luctuosum  oculis  meis  praebens  spectaculum. 
Unde  futurum  sane  auguror,  ut  vei  in  triviis  ipsis  occinentes 
mihi  vetus  illud  Polonicum  auditurus  sim  adagium:  Ztari 
zluga,  ztari  pyesz,  scilicet :  Haec  digna  merces  laborum  prae- 
teritorum,  mercede  omni  amoveri  quam  longissime.  Atqui  vei 
Cedro  iudice  negligi  usque  adeo  et  abjici  haud  debebam,  ab 
iis  praeaertim,  quibus  dum  divite,  ut  ille  ait,  cornu  omnia  sup- 
petunt,  alijs  tamen  a  suis  rebus  non  est  tautum,  ut  egentium 
voces  quamvis  extrémé  supplicum  ad  aures  demittant  suas. 
Ego  verő  feiTe  haec  non  satis  edoctus  Serenitatem  Vestrnm 
scheda  hac  rudi  et  incompta  compellandam  duxi,  ut  quo  potis- 
simum,  quosque  in  oras  lacerae  puppis  huius  reliquias  hac 
maximé  tempestate  converterem,  fas  sit,  ab  ipsa  Serenitate 
Vestra,  gubernátoré  optimo  et  certissimo  íluctuum  domitore, 
condiscam. 

Másolata  a  gr.  Bánfi-codexhen. 

LII. 

Gi/ulaji  Lesfár  levele  Keresztúri  Györgyluíz  a  vallonokrOL  1604. 

Epistola  Eustachij  Gyulafi  ad  Georgium  Kereszturium, 
in  qua  de  Valonibus  ágit  ^) 

Doleo  vicém  patriae,  doleo  nostram  quoque,  qui  eas  malo- 
rum  vidimus  myriades,  quas  ne  conspiceremus  móri  millies  satis 
fuerat.  Sed  quid  facias  Georgi  charissime  ?  ruentis  iam  inquo 
fata  sua  properantis  mundi  sünt  haec  praeludia,  Fata,  ut  ille 
ait,  volentes  ducunt,  nolentes  trahunt,  quis  naturae  sua  repe- 
tenti  diem  dicat  ?  De  Valonibus,  quae  tellus  eam  hominum 
fecem,  ne  quid  gravius  dicam,  effuderit,  scire  quaedam  ex  me 
desideras,  at  medius  fídius  demonum  malim  ordines  qui  sint 


*)  1604.  scripta.  Oldaljegyzet. 


FÜGGELÉK.  123 

declarari  tibi  a  me  peteres:  nihil  euim  magis  facio  invitus 
quam  vei  tantillum  chartis  calamoque  committere  de  gentö 
omnium  plus  quam  nefaria  ac  scelerata,  nec  digna  appella- 
tione  hominuni,  nisi  tu  belliuis  omnes  exitialiaque  naturae  per 
orbem  monstra  omnia  hominum  agnominatione  censeri  velis. 
Nihilominus  ne  quid  tibi  a  me  denegatum  quaerare,  parebo 
tuo  desiderio,  sed  paucis,  ac  veluti  per  transcursum,  cum 
breyi  coram  pluribufi  tecum  sim  acturus. 

Valones  populi  sünt,  qui  maleficiis,  scelere,  crudelitate 
et  rapinis  his  temporibus  orbi  inuotuerunt,  dicti  putantur  olim 
Eburones  (Nebulones  potius  dicendi),  inter  Belgas,  Gallos  et 
Germanos  sünt  siti,  in  tractu  Renensi,  non  procul  a  Colonia 
insigni  űrbe.  Metropolis  eorum  Leódinum  civitas  Episcopalis 
est,  uude  a  neotericis  quibusdam  Eburones  Leodienses  dicun- 
tur.  Eorum  regio  nunc  Valesia  appellatur,  vulgo  apud  illos 
Vualis,  a  vallibus  opinor  dicta,  quod  vallibus  sit  insinuata,  A 
Vualis  dicti  sünt  Valones,  genus  hominum  mercenarium  et 
infame  omnigenus  lalrocinijs  et  sanguine,  plus  ad  praedam  et 
Christianum  sangvinem  hauriendum,  quam  ad  veram  virtutem 
etc.  Gallicum  idioma  illis  sermo  est,  quamquam  multi  eorum 
de  Gcrmanica  quoque  lingva  participeut,  quippe  utrisque  fini- 
tiüii,  sej  plus  Gallis. 

Másolata  a  </r.  Bdnji-codexhen, 

LIII. 

Gf/nlaji  Liiftdi'  a  parattlji  x:,t'ís::  Löz-iújhi:::,  Ec  luHkül. 

Ad  Communitatem  Paratelieusem  Eustacbius  Gyulaíi. 

Prudeutes  et  Circumspeeti  viri,  amici  et  yicini  plurimum 

obfíervaudi.  Accepi  literas  vestras,  in  quibus  de  adolcscente 

íjuüdam  aurigario  scribitis,  qui  priusquam  iu  famulitium  meum 

concederet,  in  militiam  t'uerit  a  vobis  lectus,  unde  non  ita  pri- 

Hem  se  subduxerit,  ac  proinde  in  mandatis  vos  a  Sua  Sereui- 

tate  habere,  ut  tyrones  tales  fugativos   undique  conquisitos 

íleuuo  ad  suuni  quemque  lócum  redire  compellatis.  Quod  ad 

adolescontem  ipsum  attinet,  conductus  quidem  is  a  me  est  in 

usum  annuum,  rebus  meis  ita  exigentibus :  caeterum  liaud  eorum 

penitus  quidpiam,  quod  vei  in  castris  meruerit,  vei  inde  clam 


124  ^  GYÜLAFI  LE8TÁR 

repedaverit,  mihi  hactenus  constitit.  TJt  ut  tamen  sit,  manu- 
mittere  eum,  utpote  mihi  iam  obstrictum,  nuUo  mödo  possum, 
id  quod  Tel  Prudentiarum  Vestrarum  iudicio  tnitinanduin 
relinquerim.  Accedit  illud  quoque,  me  quibusdam  certis  stu- 
dijs  et  laboribus  meis  non  solum  vos  in  specie,  yenim  etiam 
uniTersitatem  adeo  Saxoniim  habere  oberatam ;  qua  ex  re  fatu- 
rum  spero,  ut  ius  istud  mihi  in  unum  hunc  servulum  non  gra- 
vatím  sitis  delaturi,  Tel  potius  illud,  quod  in  ipsum  habeo 
toleraturi  aequanimiter,  maximé  cum  is  nonnisi  emerito  probe 
stipendio  illinc  discesserit,  ac  insuper  integram  hebdomadam 
ultra  quam  debebat  adjecerit.  Facietis  proinde  Testro  dignum 
judicio  et  aequitate,  si  curaTeritis,  respectu  amicitiae  etiam 
nostrae,  ne  quid  hoc  nomine  incommodi  aut  oflfensiouis  ad 
patrem  eius,  Tirum  simplicem  et  innoxium  redeat.  Dominuui 
(juoque  Consulem  Sesburgensem  príma  occasione  eius  rei  causa 
compellare  nom  praetermittam,  quamTis  nihil  sit,  de  quo  Pru- 
dentiae  Vestrae  solicitae  esse  debeant,  aut  hinc  suae  commu- 
nitati  (cui  ex  animo  bene  cupio)  damnum  áliquod  emersurum 
suspicentur,  cum  ipsémet  hanc  proTinciam  sim  in  me  ex  pro- 
fesso  suscepturus.  Bene  Talete. 

Másolata  a  gr,  Bdnfi'-codexben. 


Martonfalvay  Imre  deák 
EMLÉKIRATA 

1íEID(d1K  SZÉCSSNTBEN,  YAS  YÁRMSaTÉBEN,  VÉGZŐDIK  PÁPÁN, 

1&85.  NOY.  29-ÉN. 


AZ  EREDETI  UTÁN  KIADTA,  BEVEZETÉSSEL  ÉS  JEGYZETEKKEL 

ELLÁTTA 

SZOPORI  NAGY  IMRE 

Á   If.  TUD.   AKAD.   LEV.   TAQJA. 


"^ 


J*-'. 


ELOSZO. 

A  Történelmi  Társulat  közlönyében,  a  Századok 
elsó  évi  folyamának  47  — 5 3  lapjain,  ismertettem  Mar- 
tonfalvay  Imre  deák  emlékiratát,  melyet  a  dunántúli 
történetkedvelók  1866-diki  kirándulása  alkalmával 
Sitkén,  Vas  vármegyében,  Felső-büki  Nagy  Sándor  ur 
családi  levéltárában  feltalálni  szerencsések  valánk. 

Érintettem  azon  helyen  szerzőnk  családi  viszo- 
ujait,  előadtam,  hogy  mily  hivatalokat  viselt,  napló- 
ját mikor  írta,  s  hogy  a  Vas  vármegyei  Martonfalvá- 
v6\,  vagy  mai  kiejtés  szerint  Martonfáról,  származott. 
Jeleztem  Nagy  Iván  tévedését,  ki  M.  0.  családairól  írt 
munkája  VII.  köt.  351.  1.  azt  állítja,  hogy  Imre  deák 
már  1494-ben  életben  volt,  mert  szerzőnk  emlékirata 
kezdetén  maga  mondja,  hogy  65  évig  szolgált  és  hogy 
ifjucskavolt,  midőn  Somogy várott  a  számtartói  tiszt- 
séget elnyerte,  tehát  ekkor  legf öl ebb  20  éves  lehetett, 
a  miből  következtethető,  hogy  naplóját  1585-ben  fejez- 
vén be,  csak  az  1 520-ik  év  körül  kezdhette  meg  szolgá- 
latát. Számtartóságáról  egy  pár  sorral  emlékszik,  s  csak 
akkor,  midőn  már  az  udvarbírói  tisztet  elnyerte,  kezdi 
meg  az  események  részletes  leírását,  azzal  kezdvén, 
hogy  ő  kezelte  a  Ferdinánd  király  által  Török  Bálint- 


128 


nak  kiutalt  kh^álji  adót,  ami  1528. körül  történhetett^ 
mert  Török  fiálint  Ferdinánd  királyhoz  huzamosb  idóre^ 
ekkor  pártolt  ismét  át ;  és  így  az  emlékirat  tulajdon — 
képen  az    1528 — 1585.  évek   közötti   eseményekróL 
szól. 

A  Századokban  megjelent  ismertetésem  után  a 
Veszprém  vármegyében  több  sarjában  még  jelenleg  is 
virágzó,  és  így,  habár  Nagy  Iván  idézett  helyen  az 
ellenkezőt  állítja  is,  még  ki  nem  halt  család  egyik 
tagja :  Martonfal vay  Elek  úr  szintén  megismertetett 
velem  néhány  adatot  szerzőnkről. 

Az  ezen  úton  nyert  leszármazási  táblán  Imre 
atyja :  Bálint  nincs  megnevezve,  ót  Nagy  Iván  említi : 
Bálintot,  valamint  ennek  atyját  Dénest  megnevezve 
találjuk  a  vasvári  káptalannak  1494-ben  kiadott  ok- 
levelében, 1.  Századok  i.  h.  48.  1. 

A  kézirat  a  sitkei  levéltárban  őriztetvén,  szerzőnk 
őseinek  és  utódainak  megismertetése  végett,  de  annak 
is  igazolására,  hogy  a  Felső-büki  Nagyok  a  Martonfal- 
vay  családdal  minő  összeköttetésben  álltak,  a  megszer- 
zett adatok  alapján  a  XVIII-ik  századig  élt  férfi-iva- 
dékról  a  következő  leszármazási  táblát  állítottam  össze: 

György^     vagy 


Martoníal- 

vay  Lukács 

máskép  La- 

cza  1440. 


Martoufal- 
vay  Dénes 


l-sö 
Bálint 
1494/ 


^    l-sö 
Imre 


ühályf 

1574J^ 


deák  J    T  " 

^^,    ^    Imre  i 


1501 
L  1585. 


1556. 


1621.  I    István 

2-ik     f     2-ik 
Bálint,)  György 
1599— 
L    1640. 


magban 
.szakadt 


-3 


eiektSl 
másnak  a 

jelenleg  élö 

MartoníiRl- 

▼•yak 

ChrÍBtina  Felső- 

baki  Nagy  István 

itélö  mester  neje 

1717. 


A  család  által  velem  közölt  leszármazási  tábla 
Lászlót,  Ádámot  és  Chiistinát  Martonfalvay  István 
gyermekeiül  tűnteti  föl,  Nagy  Iván  szerint  azonban 
ezek  atyja  Imre  volt.  Ezen  bizonytalanságot  csak  az 
illető  oklevelek  bővebb   átbuvárlása  oszlathatná  el. 


129 

Felső-büki  Nagy  István  és  neje,  Martonfalvát  a  magban 
szakadt  2-ik  György  után  17 18-bannyerték  meg  ado- 
mányul, 8  ez  utón  kerülhetett  a  családi  levéltár  egy 
részével  az  emlékirat  is  a  Felső-büki  Nagyok  levél- 
tárába. 

Az  emlékirat  keletkezésének  okát  szerzőnk  a 
kézirat  elején  maga  mondja  el:  az  Enyingi  Török  csa- 
lád tagjait  kivánta  arról  értesíteni,  hogy  ezek  szolgá- 
latában minő  érdemei  valának,  e  közben  leírja  saját 
tapasztalatából  az  előfordult  egyéb  eseményeket  is,  s 
habár  évszámot  szerzőnk  sehol  sem  említ,  még  az  az 
érdeme  is  megvan,  hogy  tapasztalatait  egymásután 
és  híven  adja  elő,  mint  ezt  jegyzeteim  is  kitüntetik ; 
alig  találunk  egy-két  esetet,  a  hol  a  chronologiai  rend- 
tói eltérne. 

Mint  már  említem,  szerzőnk  évszámra  sehol  sem 
hivatkozván,  könnyebb  tájékozás  végett  az  emlékira- 
tot évekre  osztottam  föl,  valamint  utólag  az  illető 
években  felsorolt  események  rövid  kivonatát  is  adom. 

Az  emlékirat  nem  csak  történeti,  de  nyelvészeti 
szempontból  is  fontossággal  bír;  a  Történeti  Bizott- 
ság határozata  következtében  a  kiadásnál  a  jelenlegi 
ortliograi)hia  használtatván,  e  részben  az  eredetihez 
csak  oly  esetben  ragaszkodtam,  a  hol  azt  az  akkori 
kiejtés  megkívánja ;  azonban  az  emlékiratot  betűhíven 
is  lemásoltam,  és  ezen  másolatot  azok  számára,  kik 
azt  nyelvészeti  szempontból  használni  óhajtják,  az 
Akadémia  könyvtárába  letettem. 

Végíil  megjegyzem,  hogy  az  emlékirat  befejezése 
után  a  szintén  szerzőnktől  eredt  s  töredékben  fölta- 
lált, 1555.  évben  írt  jegyzeteket  is  közlöm,  mint- 
hogy azok  több  tekintetben  szintén  érdekkel  bírnak. 

9 


132  MARTONFALVAY  IMRE 

lo  ttam  ü  ngok  utáo,  kiket  ide  alá  nyilvábban  id  égért  hétnek ; 
ezök  azért  az  szolgálatnak  rövidedön  való  emlékezeti,  az  többit 
pedig  csak  az  Isten  tudná  előszámlálni : 

1520—1530. 

Mikort  a  ngos  Török  Bálint  uram  szolgalatjára  adtam 
magamat  Somogyvárban,  *)  igen  iQucska  voltam.  Elöszr>r 
Nagy  Gergely  idejében  számtartó  voltam,  azután  vice  udvar- 
biró  voltam,  és  az  mit"  Ferdinánd  király  ü  fölsége  az  király 
adójából  *)  ü  ngának  deputált,  én  kezemhöz  járt,  arról  is  én 
tartottam  számot  ti  ngának ;  hogy  Nagy  Gergely  az  somogy- 
vári  tisztet  megresignálá  ü  ngának,  az  udvarbiróságot  én  reám 
bizá  5  nga,  és  az  én  ii^uságomhoz  képest  híven  és  igazán  szol- 
gáltam ti  ngának,  kiről  menedékem  is  vagyon.  ^) 

Nem  sok  üdö  múlván  Nagy  Gergelyre  gonosz  vétkiért 
uram  ü  nga  megharagvék,  Trója  kastéllát  reája  szállata ;  *)  az 
én  kegyelmes  uram  parancsiolá  nékem  is  Somogyvárban,  hogy 
én  is  oda  mönjek  minden  népemmel  és  Nagy  Gergelyt  házá- 
1)61  kivonjuk,  de  erősen  tartá  magát,  egynehány  ember  hala 
meg  az  kastély  alatt,  de  hogy  az  árokját  kastélyának  megtöl- 
tők, elijede,  kegyelemre  megadá  magát;  és  az  én  uramnál 
sokat  töreködttink  Nagy  Gergelyért,  megkegyelmező  néki. 
én  is  kezes  voltam  érte,  hogy  jámborul  szolgál  ü  ngának 
ezután. 


>)  Somogy  várt  és  tartományait  1411-beu  Zsigmond  király  a  Mar- 
czaly  családnak  adományozta  (l.  Orsziígos  Ltár  N.  R.  A.  588.  18.);  n 
Marczalyak  kihalána  után  Somogyvúr  az  t^uyingi  Török  c^ád  birtokába 
jutott ;  arra,  hogy  azt  Török  Bálint  vagy  még  az  atyja  szerezte-é  mejur, 
biztos  adattal  nem  bírok.  Istvánífy  Miklós  a  Regni  Hung.  História  1724-ki 
kiadása  129.  lapján  azt  állítja,  hogy  Török  Bálint  a  somogyvári  monos- 
tort egyszerűen  elfoglalta. 

«)  A  mint  az  előszóban  is  érintettem,  az,  hogy  Ferdinánd  király 
a  somogymegyei  adót  Török  Bálintnak  átengedte,  1528  körűi  történhe- 
tett. Vesd  össze  Szalay  László  »Magyaror8Z.  Tört.*  IV.  78.  lap. 

■)  Ezen  ut/)bbi  négy  szó  Martonfalvaynak  későbbi  sajátkezű  írása 
a  mint  hogy  az  emlékiratnak  idegen  kéz  által  írott  részében  sajátkezűié^ 
még  több  igazítás  is  található  ;  menedéket  vagy  fölmentő  levelet  szerzőnl 
1 548.ban  kapott  Török  Jánostól  (1.  alább). 

*)  Az  ostromnak  sajátságos  képletben  való  kifejesése. 


Martonfalyay  beteges  Imre  deák  szolgálat)  árúi  rövide- 
dön  való  emléközet.  Az  nagyságos  Török  Bálint  *)  uramtúl  és 
asszonyomtúl,  feleségétűi  Pemflinger  Kata  asszonytúl  ti  ngtú 
fogva  az  ngos  Török  János  uram  és  Török  Ferencz  uramig 
68  végezetre  ez  mostani  Török  István  uram  és  Török  János 
uramiglan  mint  szolgálgattam,  ime  rövidedön  kiírattam,  az 
mönynyire  megemléközhettem  rúla  Szécsenyben  fektömben  ; 
kérem  mindönöket^  hogy  senki  ne  bánja,  mert  tudja  az  jó 
Isten,  igazat  irok ;  iQuságomtúl  fogva  mind  vénségömig,  kinek 
immár  batvanöt  esztendeje  vagyon,  nagy  jámborul  híven  és 
igazán  szolgáltam  ü  ngoknak,  magamat  penig  semmi  szolgá- 
latjoktúl  soha  meg  nem  vontam,  valahol  ü  ngok  parancsiolták 
ott  szolgáltam,  gyakor  helyököu  károkat  és  veszödelmet  val- 


')  Az  enyingi  Török  család  egyes   tagjaira  az  emlékirat  többször 
hivatkozván,  a  családfát  szükségesnek  tartottam  e  hel^t  közölni.  Az  ada- 
tíikítt  Nagy   Iván    ^Magyarország  Családai<^    czímű   munkájából   vettem, 
kÍH«:é8zítvén  azokat  részint  magából  az  emlékiratból,  részint  pedig  azinkey 
Cisalád  iharos-berényi   levéltára  egy  részének  általam  megtekintett  okle- 
veleiből : 


Török  Ambrus   r 

1464—1492. 

1-8Ö  neje 

Vityai  Veronika 

1465—1469. 

•2-ik  nej*'  állítólag 

devecseri 

Clióron  Kata. 


< 


Imre 
t  1521. 

neje 

Pakosi 

Krisztina. 


Bálint 

t   1550 

körűi, 

neje 

Pempflin- 

L  ger  Kata. 


János   t  15Ö2. 

1-sö  neje 
Balassa  Bóra, 

2-ik  neje 
Kendy  N. 


■János  t  1607. 
neje  Ifjú  Anna. 

BáUnt 
s  l-sö  neje  Che- 
repuit  Anna, 
2-ik  neje 
i  Orbai  Margit. 

Ferencztl571.    I.stváu  flölö. 

neie   Ország  „ 

,,  y        ,  .     ?  Zsuzsanna 

Bura,   kinek  <j 

2-ik  férje  Salmi'       Fruzsina 


|_  Eck  gróf  volt. 


Ilona. 


Az  emlékirat  öt  első  lapja  idegen  kéz  írása,  a  többit  azonban  egész 
vég^ig  Martoufalvay  saját  kezével  írta. 

9* 


134  MARTON  FALVA  Y  IMRE 

Terek  Bálint  Ötvös  várát  *)  megszállatá  Pökry  Lajos  ^)  ellen, 
kit  meg  is  vétete,  és  Báthory  uramnak  az  több  jószágával 
egyetembe  megszabad! tá ;  Ötvös  alatt  két  jámbor  szolgám 
hala  meg  az  ostromon  az  én  uram  szolgálatában. 

Kápolnay  Ferencz  az  én  uram  ellen  támada,  mind 
atyjafiainak,  mind  szolgáinak  sok  kárt  teszen  vala,  jószágokat 
is  bírta  némelyiknek  Tolna  vármögyében,  Somogy  vármegyé- 
ben is,  az  községet  is  igen  háborgatta  az  én  uram  tiszti  ellen, 
Berki  ®)  és  Szent  Márton  *)  tartományában,  kiket  az  én  uram 
bírt,  sok  kárt  tött,  kiről  gyakorlatossággal  írt,  intött^  is,  hogy 
megszűnjék,  de  csak  választ  sem  tött  leveleiről,  én  velem  irata 
meg  uram  ü  nga  Ozorában ;  miérthogy  semmit  kérésérc  nem 
cselekedött  —  tartoznéjek  hozzá  —  mert  el  nem  akarja  ezután 
szenvedni,  Kápolnay  Ferencz  nem  vévén  siketségre,  hadat 
indita  és  Köbliben  *)  szállítá,  az  én  uram  utána  választa  elöl- 
járóban kétszáz  lovagot,  napot  napestig  az  hö  időben  szágul- 
dánk  utánnok,  de  sokan  el-elmaradának  az  nagy  hőségben  az  én 
uraim,  száz  lovaggal  ha  voltunk ;  estveiére  kelvén,  Nagylábu 
Gáspár  Kápolnay  Ferencz  hadnagya  élőnkbe  hozá  vala  az 
strázsát,  az  mint  az  fáradt  lovakon  meheténk,  megüzők,  Köb- 
liben egy  kertben  szaladtanak  előttönk,  hátokon  mönénk  az 
kertben,  ellenönk  nem  késztilhetének,  megverők  az  Kápolnay 
Ferencz  népét,  semmi  viadalt  velünk   nem  tudának  tartami, 


')  ötvös  nevű  helység  Somogy  vármegyében  Babocsától  éjszakra 
fekszik. 

«)  Pekry  Lajos  somlai  Báthory  István  nővérét,  Erzsébetet  bírta 
nöül,  ugyanő  a  többiek  között  jelen  volt  a  Báthory  György  által  Babo- 
csán  1531-ben  tartott  összejövetelen  ;  1,  Budai  É.  i.  h.  180.  1.  és  Nagy  Iváu 
i.  h.  I.  221.  és  229.  11.  Öt  1530-ban,  mint  Ferdinánd  hívót  említi  Szalay 
L.  i.  h.  IV.  98.  1. 

•)  Berki  falu  a  Kapós  folyó  bal  partján  fekszik  Somogy  vár- 
megyében. 

*)  Szent-Márton  tartománya  alatt  alighanem  a  Baranya  várme — 
gyében  Gödre  falu  mellett  fekvő  Szent-Mártont  és  vidékét  keU  érte — 
niink,  mert  a  győr-szent-mártoni  apátságnak  somogymegyei  remete — 
udvarhelyi  birtokát,  az  alábbiak  szerint,  Török  Bálint  csak  ut^bM^ 
foglalta  el. 

*)  Ma  Köblény   falu    Baranya    vármegyében,    Tolna    vármeg^ 


afwÁIÁwt 


EMLÉKIRATA.   1520  —  1530.  135 

maga  voltak  400  lovaggal  azon  táborhelyeu.  Az  én  kmes 
uram  hada  oda  érközék,  megmarada  éjjel,  másnapra  kelvén 
hátra  térénk  Gerennás  *)  felé,  Lova  gyűltek  volt  az  Kápolnay 
Fereucz  szolgái  Gerennásnak  megtartására,  az  én  uram  ezt 
hallviiD,  Gerennás  látni  mene  nem  sokad  magával,  az  több 
szolgáit  az  táborban  hagyván,  tehát  az  Kápolnay  Ferencz 
szolgái  és  gyalogi  lesben  voltának,  sok  jámbor  szolgáit  az  én 
ai'amnak  meglő völdözék,  kikben  sokan  meg  is  halának  a 
sarampókon ;  nékem  is  a  többi  között  jobb  kezemet  általlövék 
az  én  uram  mellett,  ki  miatt  nagy  nyomorúságot  kellett  szen- 
Tednem,  mert  halálos  seb  vala  rajtam,  közel  két  esztendeig 
g)ógyítottak  külömb-ktilömb  mesterborbélyok  2),  csak  az  isten 
tárta  meg  hogy  meg  nem  halék  bele,  sokat  is  költöttem  gyó- 
gyulásomért, de  az  én  kmes  uram  wagial  ^)  ajánlotta  vala 
magát  érette,  kezemet  is  igért^  vala  megaranyaztatni,  ha 
sokáig  közöttünk  maradhat  vala,  meg  is  teljeséti  vala  ü  nga, 
(le  ezután  is  várom  gyermökinek  kegyelmességöket  érette  hol- 
tom napjáig  etc. 

Az  én  kmes  uram  fő  jámbor  szolgáinak  halálokért  és 

M'bössölésökért  nagy  buába  keseröségébe  Gerenás  erősséget 

niogszállatá,  végre  sok  jámbor  halálával  meg  is  véteté,  nékem 

is  három  jámbor  szolgáim  vesztenek  alatta,  az  erősséget  Ge- 

rcDuást  elháuyatta  és  megégetteté  nagy  bánatjában. 


')  Gerenyás  puszta  Tnlnív  vármegyében  Regölytul  keletre  Szárazd 
i:ilii  mellett  fekszik,  hajdan  itt  Kápolnay  a  feliérvári  Joliauniták  birto- 
kán oro'löt  emelt,  molyot  azután  mint  idegen  birtokra  épültet,  az  oryzájr- 
L'vüléá  utóbb  szétszóratni  rendelt. 

')  Az  emlékiratban  az  idojj^en  kéz  írása  eddig  tart.  a  következő 
ré-<zt  egész  véofig  már  Martnnfalvay  Inirt*  saját  reszketeg:  kezével  írta, 
melynek  olvasása  tr»bb  nohézséggol  jár  ;  a  lielyi'sirás  különbségi*  is  mind- 
iárt föltűnik,  mert  míg  az  emlékirat  ♦•lején  az  idegen  kéz  által  a  XVT-ik 
<zázad  nuisodik  felében  dívott  ir:ismnd  haszjiáltatott,  addij^  í«zerz»'^nk  az 
az»n  század  elején  gyakorlatban  volt  ortbograpbia  szerint  ír;  feltűnő 
.tz  i".  hogy  szerzőnk  a  kr>zép  €-t  cn-  betűkkel  jeleli  meg,  s  így  azt  a 
inai  szegedvidéki  szokás  sz^^rint  ő-n<k  ejtette  ki,  a  nyonití\tá8ban  is 
tfr'liát  íny  adom.  ámbár  dun;'nitúl  e  kiejtés  jelenleg  már  nem  hasz- 
náltatik. 

*)  líry  van  írva,  hí»gy  lüii  jelentsen,  biztosan  nem  határozhatom 
meg,  a  -vagy,  vagy  igcn<  szavak  értelme  lappanghat  alatta. 


136  MARTONFALVAY  IMRE 

Ez  időközben  Remete-Udvarhelyt  ^),  melyet  Boldizsár 
deák  birt  árendába  az  szent  mártoni  apáturtúl^),  az  én 
kmes  uram  parancsolatjából  elfoglalám,  és  sok  dézmabort 
gyöjteték  hozzá,  kiből  az  én  uramnak  nagy  hasznot  szörzék, 
szolgáinak  is  sok  hordó  bort  adattam  belőle  szolgálat- 
jókért  etc. 

1531—1540. 

Azután  esztendő  múlván  az  én  uram  hivata  Szigetbe  ®) 
alá,  hogy  még  szőrével  (azaz:  /o  szerint)  meg  sem  gyógyultam 
vala ;  monda  ü  nga,  hogy  Ferdinánd  király  ő  fölsége  az  lengyel 
uraknak  per  notam  minden  jószágokat  neki  donalta  volna, 
meghagyta  Fáncsy  Jánosnak,  *)  Nagy  Gergelynek  és  Keresz- 
tury  Imrének,  hogy  Szegliget  várát  ^)  megszállanáják,  de  hogy 
kevesen  vadnak  alatta,  féltette  őket  az  pártosoktul,  parancsiolá 
nékem,  hogy  én  is  hozzájok  sietnék  segítségől,  eleget  mentém 
vala  magamat  gyógyulásban  voltommal,  látta  ü  nga  kezemet 
is  nyakamban  kötve  viselem,  nem  is  illik  nekem  atyámfiai  *) 


>)  Remete  puszta  van  Somogy  vármegyében  Vámos  és  Polány 
faluk  közötti  Weceslowcz  Boldizsár  bírta  azt  haszonbérben  1534-ben, 
ki  Bakics  Pálnak  belsö  szolgája  volt.  Lásd  Pannonhalmi  levéltár 
capsa  19.  q). 

*)  Értsd  a  szent-mártoni  főapátságot. 

*)  Mint  már  föntebb  is  említettem,  Szigetvárát  ekkor  Török  Bá- 
lint bírta  ;  még  nagyatyja  Török  Ambrus  kapta  volt  I.  Mátyás  királytól 
adományba.  L.  Wagner  Car.  Collect.  Geneol.  Dec.  III.   126.  1. 

*)  Gordvai  Fáncsy  János  1505-ben  Somogy  vármegye  követe  volt. 
Jászay  Pál  » Magyar  nemzet  napjai  a  mohácsi  vész  után«  157.  1. 

*)  A  Lengyel  család  bírta  ekkor  Lengyel-Tótit  Somogy  vármegyé- 
ben és  Szigliget  várát  Zalában  ;  Lengyel  Jánosról  azt  írja  Budai  É.  i.  h. 
575.  1.,  hogy  a  Ferdinánd  királyhoz  való  hűségben  ingadozván,  együtt 
tanácskozott  1531-ben  Babocsán  Perényi  Péterrel  és  másokkal ;  ugyan- 
csak Budai  É.  i.  h.  I.  köt.  180.  1.  azt  is  állítja^  hogy  ezen  tanácskozáson 
Török  Bálint  szintén  jelen  volt,  a  Lengyel  urak  ellen  a  hűtlenség  vádja 
tehát  nemcsak  ezen  tanácskozásban  való  részvételből  származhatott, 
mert  a  tanácskozás  a  Lengyelek  jószágával  jutalmazott  Török  Bálint 
jelenlétében  tartatott  meg.  Egyébiránt  azt,  hogy  a  babocsai  tanácskozást 
követő  bélavári  tanácskozásnak  mi  volt  a  czélja,  bővebben  leírja  Szalay 
L.  i.  h.  IV.   106  —  107.  1. 

*)  A  Lengyel  családdal  Martonfalvay  I.  valószínűleg  a  Zala  me- 
gyéből származott  első  neje  Thuly  Anna  után  állhatott  rokonságban. 


EMLÉKIRATA.  1531  — 1540.  137 

báza  megyételére  mennem,  de  enmagam  mentése  ü  ngánál 
semmit  nem  használa,  ösmerem,  parancsolatja  szerint  Somogy- 
Táratt  hertelen  készülék,  gyalogimmal  és  lovagimmal  nagy 
sokan,  de  lovaimat  az  hajókban  által  nem  vihetek  Szegligetre, 
sietfink  evezni,  kiszállánk  az  partra,  hát  az  én  ui*am  szolgái 
csak  alig  vártak,  nagy  jó  kedvvel  fogadának  örömekben ;  reg- 
gelre jutánk,  megkertLléjek  az  várat  mindnyájan,  az  várbeliek 
megösmerék,  hogy  több  nép  lőtt  volna  ellenök  S^gligetbe, 
nem  kezdenek  olyan  igen  lőni  mint  azelőtt ;  éjjelre  kelénk,  az 
csonkatorony  ellenébe  az  kősziklán  fön  két  kast  töltetek, 
megijede  az  porkoláb  Kulcsár  István,  nem  sok  idő  múlván 
szót  ada,  és  megadá  Szegliget  várát.  Azután  az  én  kmes  uram 
parancsolatjából  nékem  kelleték  benne  maradnom  az  sok  pár- 
tosok között  az  nagy  puszta  várban,  semmi  élés  benne,  amint 
lehete  megtakarám,  meg  is  fódozgatáni  az  rösseket  az  kerité- 
sön.  Azon  közbe  látni  eljÖve  az  én  kmes  uram,  nagy  vigan 
lakék  egy  nap,  másik  nap  Keszthelyre  evezéuek  az  Balaton 
^zén,  onnét  Somogyvárba,  hová  megyén  volt  kocsikon,  nem 
sokan  {tfjy)  volt,  Lak  várához  *)  nem  messze,  tahát  egy  haraszt- 
tól Dely  Pál,  Bereczk  deák  és  Rácz  Mikola  etc.  sokan  az 
kocsikon  ütöttek,  ^)  Dely  Pál  ^)  az  én  uramnak  kicsibe  hogy 
íVjrbe  nem  vágta  az  csákányt,  az  uraim  koc8Íki*ól  az  mi  keve- 
í^eu  voltiik    leszökdöstek;    ott  volt   Nagy  Sidmond  is  az  én 

maminál,  ki  azelőtt  Bakyt  Pál  szolgája  volt.    Nagy  hamar 

<íjyl)everik  az  kocsikat,  seniniit  isten  segitségéből  nékik  nem 

ái'tliatiinak,  elváltak  azután  egymástól. 

Az  én  uram  Somogyvárra  ment  békével  az  uniinniial 

egyetembe,    aztul    fogva   ü   nga    őrizet    alatt    tar  tata   Lak 


")  Ma  ()rep:-Lívk  lu'lysé:;  Soiiioirv  \ánnegy<'b»'u. 

-)  Ezi.'ii  Uinuulást  Istváufly  i.  h.  l'JS  —  12ÍK  1.  «'*s  utána  Budai  K.  is 
i.  li.  íll.  440.  1.  sziutéu  h<»ssz.isabbau  leírja,  azzal  a  külíHibség^jTel,  hogy 
Török  Báliut  B.-ikics  PáliuU  névnapi  vendégségben  vdU,  és  hogy  Si^niogy- 
\;^r^a  vis.^zautaztáb.in  támailt;ik  volna  meg;  IstvánfTy  és  Budai  ezen 
támadást  az  153ő-ik  év  végére  t<'8zik,  s  azt  állítják,  hogy  Török  Bálint- 
nak ez  is  okot  szolgáltatott  vulna  arra,  hogy  ismét  János  királylioz 
pártoljon  át. 

")  Dely  Pálról  és  Mikola  Farkasról,  kik  Bakicí  Pál  seregében  vitéz- 
k-irdfck,  1.  Istvánrty  i.  h.  133.  és  Budai  É.  i.  h.  I.  C>34.  l. 


138  MARTONFALVA Y  IMRK 

várát  *),  mimlenött  foglaltatá  Bakyt  Pál  jószágát,  uiiérthog)' 
meg  akarta  az  én  uramat  mordáltatni.  Nekem  is  megparau- 
csiolá  ü  Dga,  hogy  szolgáit  fogdoztassam,  és  jószágát  foglal- 
jam. Jenőt  ^)  az  Bakit  jószágát  elfoglalám,  ki  nem  messzi 
Pái)áLoz,  kiért  Palatics  János  uram  hadnagy  lévén  Pápán, 
igen  haragutt,  kissebbségének  is  tartotta,  hogy  én  Pápától 
elfoglaltam,  kit  azelőtt  ő  el  nem  tudott  foglalni. 

Az  »Baky t  szolgáiban  Brizló  Ferenczet  és  Kunovyt  Mi- 
hályt megfogatám,  és  jó  falka  ideiglen  vasba  tartottam  Szeg- 
ligetbe, kiket  azután  az  én  uram  elbocsáttata ;  ü  ngának 
szolgáltak.  Egyed  porkoláb  is  eleget  csavarga  előttem,  de 
azért  azt  is  meghódoltatám  ü  ngának.  Miérthogy  Szegliget- 
höz  igen  kevés  jószág  vala,  nem  volt  az  nagy  puszta  várat 
honnét  építenöni,  az  én  uram  akaratjából  az  Kaal  völgyet,  ®) 
az  német  völgyet  és  az  Dergicséket  *)  Szegligethöz  foglalám 
szolgálatra,  az  Tomay  Ferencz^)  rész  jószágát  azouképen, 
melyet  Ferdinánd  ő  felsége  per  defectum  seminis  az  én  uram- 
nak condonált  volt  ezökből  és  az  vár  tartományából,  Somogy- 
várból  is  (kit  én  bii-tam)  kezdem  Szegligetet  épitcncm  és 
mindenféle  éléssel  megtakarnom. 

Ez  időközben  az  én  kmes  uram  Báróra  ^)  mene  Bakyt 


>)  Nándorfejérváruak  elvesztése  miatt  Héderváry  Fereucz  1521- 
beii  htítlensópfbe  esvéu,  a  többi  között  Lak  vára  is  tőle  per  utján  elvéte- 
tett 8  Korlátkövy  Péternek  ós  Ákosbázy  Sárkány  Ambrusnak  adoma- 
iiyoztAtott,  1.  Tört.  Tárt  VI.  köt.  66.  l.  s  miután  Bakios  Pál  is  a  Héder- 
váry Ferencztöl  elvett  birtokokból  II.  Lajos  királytól  1526.  többeket 
adományba  nyert  (1.  u.  o.  5.  1.),  Lak  vára  is  utóbb  így  juthatott  Bakics 
Pál  birtokába. 

«)  Jenő  a  mai  Tüskevár  nevű  belység  Veszprém  vármegyében. 

•)  Kál  völgynek  hívják  azon  vidéket  Zalamegyében,  mely  Kövágó- 
Körstöl  éjszak  felé  a  hegyek  között  terül  el,  s  hol  Hiudszent-Kal, 
Köves-Kál,  Szent-Benedek-Kál  és  Sóstó-Kál  s  a  többi  hasonnevű  birto- 
kok leküsznek. 

*)  Alsó-  és  FelflÖ-Dörgicse  faluk  és  Kis-Döi*gicse  puszta  Zala  vár- 
megyében, akkor  egy  részben  a  fehéi-vári  custodiátus  birtokai  valának. 

'^)  A  Tomay  nemzetség  ösi  család  volt  Zalában,  ugyanott  a  hason- 
nevű birtokokon  települtek  volt  meg. 

*)  Ráró  Győr  vármeg3'ében  hajdan  vár  volt,  és  ez  is,  mint  a  hűt- 
lenségbe esett  Héderváry  Ferencz  birtoka,  II.  Lajos  föntemlitett  adomá- 
nya által  juthatott  Bakics  Pál  birtokába. 


EMLÉKIRATA.  1531  — 1540.  139 

Pálra,  ő  magát  nem  találhatá,  de  Bárót  mind  el  rontatá,  pusz- 
tétatá,  magamat  penig  az  gyalogokkal  az  vár  őrzésére  hagya 
Szegligetbe,  de  25.  lovon  való  szolgámat  elvivé  ű  nga  vele, 
megtérvén  hátraküldé  őket,  parancsiolá  ő  nga,  hogy  jól  épites- 
sek,  jól  őriztessek  minden  éléssel  megtakarjam  az  várat ;  az 
csonkatomyot  az  falu  felől  legelőszer  megépítetém,  azután  két 
avagy  három  bástyát  és  két  nagy  öreg  pinczéket  csináltaték 
az  kiülső  várba  és  az  faluba  az  új  ház  mellett,  kiket  szöretben 
meg  is  raktam  borokkal  Isten  segítségével,  egy  öreg  kutat  is 
coBáltattam  az  várban,  mely  az  előtt  vizet  nem  tartott,  etc. 

Azután  megszállá  ugyan  valójában  Lakvárát,  sok  ideig 
Títtatá,  mert  erős  és  megtakart  ház  *)  vala,  nekem  is  páran- 
caolá  ö  nga,  hogy  jó  őrizet  alatt  hagyjam  Szegligetet  és  Lak- 
Tára  megvételére  menjek  lovagimmal  sietséggel,  én  soha  semmi 
parancsiolatját   el    nem  hallgattam  s  oda  menék,  és   amint 
szolgálhattam,  nem  kiméllettem  erőmet,  nagy  eremest  szolgál- 
tam 5  ngának.  Egykor  híre  jőve,  hogy  Bakyt  Pál  meg  akarja 
segéteni  házát,  várát,  és  az  én  uram  minden  lovagival  elejbe 
mene,  és  engemet  hagya  az  gyalogokkal  az  sáncz  őrzésére  az  vár- 
beliek ellen,  isten  kegyelméből  épen  megmaradánk,  ő  nga  is  meg- 
érközék  azonban.  Immár  az  bányászok  az  kőfal  alá  rakták  vala 
íu  puskaport,  elijedének  az  várbeliek,  szót  adának  az  várból,  hogy 
megadják,  csak  békével  bocsássák;  az  én  uram  megkegyelmező 
nekik,  azután  megadák  az  várat  ő  ngáuak ;  nekem  elég  költsé- 
gemre esek  az  éii  kmcs  uram  Somogyváratt  való  lakásáért  és 
Lakvára  épitése  és  megtakarása  miatt,  de  az  ón  kmes  uramért 
nagyobbat  is  reám  vettem  eremmel  etc. 

Mikort  Veszprém  ^)  várát  megszállotta  volt  az  én  uram, 
költsége  elfogyott  volt,  nekem  parancsiolá  Szegligetbe,  hogy 
költségöt  küldjek  ő  ngáuak,  én  megirám,  hogy  innét  ez  puszta 
helyről  nem  küldhetek.  mert  Isten  tudja  az  házat  is  mint  tar- 
tom és  miként  épiteni,  de  ugyanazt  parancsiolá,  hogy  abban 
eíryéblí    ne    legyen ;  azután  uraimat  és  barátimat  íiieglelém, 


')  A  nt^inetek  régebben  a  fellegvárt  ilinu8'-iiak  nevezték,  lásd  ;i 
többek  között  vDenkwiiriligkeiten  der  Heléna  KottaiiDerin«  3.  1.  Szerzőink 
eiJilékiratában  is   több   helyen    tehát  ily   értelme  van  a  ház  kifejezésnek. 

■)  Annak,  hogy  ekkur  Veszprém  várát  Török  Bálint  mi  okból 
szállotta  meg,  tortéuetíróiukuál  nyomára  nem  akadhattam. 


140  MARTONFALVAY   IMRK 

Ötszáz  magyar  forintot  szörzék,  és  Veszprém  alá  en  magam 
megvivém  és  ö  ngának  megadám,  kit  nagy  jó  névvel  vén  tiülem, 
és  egy  ebéden  jól  tárta  ö  nga  érette  és  haza  bocsáta.  Azután 
hagyá,  hogy  jól  őrizzönk,  melyben  kérem  társul  Sándor  Mi- 
hályt az  porkolábságban,  miért  hogy  nekem  széllel  kellett 
járnom,  hol  Somogyvárba,  hol  Remete -Udvarba,  addig  őrizzen 
és  gondot  viseljen  én  helyettem  Szegligetbe  az  én  szolgáim- 
mal egyetembe. 

1541. 

Továbbá  az  hitetlen  terek  császár  az  német  fejedelem 
ellen  Buda  vára  várassa  megszállásájért  basáját  bocsátá  nagy 
hadával ;  az  német  hadat  az  Szentgellért  bögyén  megveré,  és 
azután  ö  maga  is  terek  császár  szömélye  szerint  föl  érközék 
minden  hadával,  Buda  várának  föUűl  az  Duna  mellett  táborba 
szállá,  és  az  magyar  urakat  hozzá  hivattatá,  de  az  én  kmes 
uram  betegsége  miatt  nem  akar  vala  kimenni.  De  a  kincstartó 
barát,  ^)  ki  az  előtt  elárulta  volt  az  én  uramat,  egyebet  nem 
akara  benne,  hogy  az  én  uram  is  kimenjen  az  urakkal  az  terek 
császár  táborába ;  az  én  kmes  uram  kész  vala  Buda  várába 
csak  Batthányi  Orbánnal  ^)  és  Podmaniczky  János  ^)  uramék- 
kal  megmaradni  Buda  várassába,  *)  és  megesködni  kincstartó- 


0  Utjesenica  vagy  Míirtinuzzi  György,  legszokottabban  Fráter 
György  váradi  püspököt,  János  királynak  ut-óbb  pedig  Isabella  királyné- 
nak liívét  és  kincstárnokát-,  emlékírónk  mindenütt  kincstartó  barátnak 
nevezi. 

«)  Batthyányi  Orbán  a  kövágó-eörsi  Battyányiak  utóda,  Batthyányi 
Ferencz  horvátországi  bánnak  unokatestvére,  János  király,  majd  ennek 
elhaltával  Izabella  királyné  híve  vala ;  történetíróink  is  említik,  hogy 
Török  Bálint  ezzel  együtt  ment  Budáról  a  török  császár  táborába.  Buday 
E.  i.  h.  I.  294. 

»)  Podmaniczky  Jánost,  mint  János  király  hivét  említi  Buday  E. 
i.  h.  124.  1.  Palota  várát  Veszprém  vármegyében  ö  és  testvére  Rafael, 
János  királytól  1531-ben  adományul  nyerték  ;  annak,  hogy  Buda  várának 
átadásánál    Podmaniczky  János    is  jelen    volt,  máshol   nyomára   nem 

akadtam. 

*)  Buda  várának  átadása  történetíróink  szerint  1541.  aug.  29  én, 
tehát  a  még  szomorúbb  emlékű  mohácsi  csata  évforduló  napján  történt. 
Midőn  az  első  alkalommal  ez  emlékiratot  a  »Századok«  1863.  évfolyamá- 
ban ismertettem,  a  napló  ezen  részét  szintén  közöltem.  Történetíróink  eze  n 


EMLÉKIRATA.  1541.  141 

Bak  és  az  uraknak,  hogy  mindezen  romlással  megtartja  Budát 
21  terek  ellen  keresztyén  fejedelemnek  Isten  segítségével,  r/e 
iígyan  nem  akarja  engedni  a  kincstartó  barát  semmiképen, 
kiért  az  én  uram  nagy  sok  jámbor  előtt  az  Buda  kapuin  belől 
tadományt  is  tén,  ugy  mene  el  az  én  uram  az  több  urakkal. 
Ed  Í8  az  én  uram  után  jelön  voltam,  az  urak  bemenének  az 
terek  császár  sátorába,  mi  az  szolgákkal  kiül  vártok  az  urakat, 
de  egy  keveset  várván,  az  urak  kijövének,  de  az  én  kmes  ura- 
mat ott  benn  tartóztatták,  azonközben  az  terek  tábor  megzen- 
düle  és  Buda  várassa  felé  sietének;  egy  ember  kár  néköl 
bementenek  Buda  várassába,  az  volt  jobb  az  magyarok  közöl, 
ki  hová  futhata  az  terek  elől. 

Én  Sándor  Mihály  társammal  megmaradék,  várván  az  én 
fanes  uram  kijövetelét  az  sátorból,  de  ugyan  nem  jeve,  estvele 
felé  az  János  király  fiát  is  hozák  az  császárhoz,  ^)  azt  is  béké- 
vel bocsiáták,  hittak  minket  is,  hogy  velők  elmennénk  együtt, 
de  remény  löttök  vala,  ^)  hogy  az  mi  kmes  uronkat  is  elbocsiátják, 
de  azután,  hogy  beestvélödék,  az  terek  császár  sátora  elől  az 

átadásnál  Torok  Bálint  szereplését  egymással  ellenkezőleg  adják  éitS, 
kolönösen  Szalay  Lászlónak  >  Adalékok  a  magyar  nemzet  történetéhez « 
czimű  munkája  175.  lapján  ezt  olvassuk:  »Veranc8Ícs  Antal  Joviushoz 
irt  czáfolatában  azt  állítja,  hogy  VerbíSczi  és  Török  Bálint  beszélték  reá 
libellát,  hogy  fiát  Solimanhoz  a  török  táborba  vigye,  továbbá,  hogy 
fráter  György  és  Petrovics  nem  merték  e  lépést  a  királynénak  taná- 
f^olnit,  pedig  épen  Veráncz  Antal  győződhetett  volna  meg  az  ellenkezőről 
'iSzerémi  György  által  hozzáintézett  emlékiratból  is.  1.  ezt  Wenczel 
^'.  által  kiadott  Moniimenta  Hist.  I.  365.  1.  Külömben  Verancsics  Antíil 
evkönyvében  maga  elmondja  Buda  várának  1541.  történt  elvesztését.  M. 
Tőrt.  Emi.  III.  81—83.1.  s  azt  állítja,  hogy  Török  Bálint  Buda  várát 
^em  a  németnek,  sem  a  töröknek  nem  akará  átadni. 

')  Horváth  Mihálynál  »Frater  György  élete*  ez.  munkájában  241. 
1.  ezzel  dleukezőlcg  azt  olvassuk,  liogy  a  királyné  és  fla  együtt  mentek 
^f-  UHikkal  Solimánhoz,  és  hogy  a  törökök  a  királyné  lejövetele  után  men- 
^♦'k  k'  Budára  ;  ístvánffy  is  ho^'.szasabban  leírja  Budavárának  átadását, 
^  í'mlókirónkkal  egyezöleg,  Török  Bálintról  azt  állítja,  hogy  fz  a  tímik 
<'*H<zár  táborába  menni  vOLakodott ;  1.  ístvánffy  i.  h.  149.  1. 

-)  Egy  Sándor  Mihályra,  mint  a  székely  nemzet  küldöttére  hivat- 
k'>zikBuday  E.  i.  h.  III.  218.  1.,  nem  gondolnám  azonban,  hogy  ez  ugyan- 
í^Z'nu.s  volna  Marton  falvainak  föntemlített  hanonuevi'í  porkoláb  tArsávaU 
í«lifct,  hogy  ezen  másik  Hándor  Mihálytól  származott  azon  Sághfaí  Sán- 
dor György,  ki  1622-ben  II.  Ferdinánd  királytól  nemeslevelet  nyert ;  b 
í»agy  Iván  i.  h.  X.  köt.  40.  h 


142  MARTONFALVAY  IMRE 

terekek  elözdének ;  találkozáuk  valami  esmerö  terekekhöz,  kik 
szín  alatt  jó  akaratot  mutatának  hozzánk,  sátorokba  bevinek 
és  valami  hitvány  étket  hozatának,  de  én  abba  semmit  nem 
ehetem,  végre  dönyét  hozának,  abba  evénk  valami  keveset,  s 
bort  kérőnk  vala  reája,  azt  mondák  hogy  nem  árulnak  ott  bort 
az  ordeyán  *)  etc,  lefekevénk  az  terek  sátorában,  azon  éjjel 
ellopák  az  én  főlovamat,  azt  költék,  hogy  ugyan  ő  maga  szala- 
dott  el  az  kötőfékröl,  ugy  kerestetek  az  táborban  képutaláské- 
pen, ^)  szolgámat  is  Buda  felé  köldék  két  szolgájokkal  keresni, 
hogy  talán  az  szállásra  bolongozott,  szolgámnak  is  elvonták  lovát 
alóla ;  megj  evének  azt  mondák  a  két  terek,  hogy  az  tolvaj  tere- 
kek vették  el,  ő  magokat  is  csak  meg  nem  ölték  mellette,  ha 
módjok  lehetett  volna  benne.  Magonkat  is  rabbá  akartak  tenni 
z  rovasz  hitetlen  árulók,  de  az  jó  Isten  tizednapra  csiodaké- 
pen  szabadíta  meg  az  terek  császár  táborából.  De  mig  én 
haza  érkeztem  sok  keröngéssel  az  veszedelmes  utón  Somogy- 
várra,  addig  innét  hazól  az  én  keserves  asszionyomnak  vala- 
mely nem  barátim  azt  mondották,  hogy  szömökkel  látták,  hogy 
engemet  az  terek  császár  sátora  előtt  levágtanak,  ahoz  képöst 
Somogyváratt  az  én  asszonyom  hire  nélköl  mind  marhámba 
és  pénzembe  zsákmányt  tettének  volt  sok  káromra,  kibe 
nekem  semmi  meg  nem  térült,  most  is  oda  vagyon,  valaki 
uralkodik  rajta,  ám  élJön  belőle  az  jámbor  (ha  élhet),  én  is 
a  mint  azért  vajuszom,  ^)  isten  kegyelméből  csak  immár  az 
hitetlen  pogán  terek  császár  az  én  kmes  uramat  fogságra  nem 
agyja  vala  hiti  ellen,  semmi  navalyámat  nem  mondom  vala, 
káromról  sem  emlékeztem  volna,  soha  maga  két  ezer  forintnál 
több  kárt  vallottam  házamnál,  de  az  hatalmasnak  minden 
adatik,  példabeszédben  azt  mongyák. 

Hogy  az  terek  császár  Budába  mindeneket  elrendele, 
passát  választa  az  helynek  gondviselésére,  és  egynehány  béksé- 
göt  ada  hatalma  alá,  kikkel  óltalmazá  Magyarországot^  mint 
az  koronás  király  etc 


Vi 


^)  E  szó,  igy  ejtve  »ordéc  Thallóczy  Lajos  állitása  82erint,  a  kaio* 
nák  áltAl  máig  használt  tábori  laczikonyhát  jelent. 

>)  Képutalásképen,  azaz  :  képmutatáskópen. 

*)  Vajuszom  =  langveo,  ellankadok,  Szenozy  Molnár  Albert  szó- 
tára szerint. 


EMLÉKIRATA.  1542.  143 

Azután  János  királynét  kis  fiával  és  minden  hozzá  tar- 
tozókkal egyetemben  Buda  várából  békével  bocsiátá,  és  az 
Tiszán  túl  birodalmat  engede  nekik,  Budájért  penig  lakókelyöl 
Erdélységöt  adá  nekik  az  terek  császár,  kit  mastan  is  bimak 
az  János  király  neve  alatt  etc. 

Hogy  az  Buda  dolgáról  török  császár  immár  mindeneket 
elvégezött  volna,  haza  mene  Constantinapolba  jó  falka  hadá- 
rai, sok  nyereséggel,  mi  nekönk  nagy  nyomoruságinkra  és 
Teszödelmönkre,  kiből  az  ur  Isten  az  ö  szerelmes  szent  fíájért 
uabadétson  meg,  ámen. 

1642. 

Ezön  kézbe  a  mi  fejedelmönk  Ferdinánd  király  6  felsége, 
Tilasztá  az  ngos  Báthory  András  ^)  uramat,  hogy  minden  jószá- 
got kiket  hatalmasul  birtanak  ez  előtt,  az  zólyomi  szerzés  ^) 
Hzeriot  megadassa  mindenekkel;  Somogyba  juta  6  nga,  az  én 
kmes  asszionyommal  is  ura  fogsága  után  Somogy  várát  és 
Remete-Udvarhelyt  megparancsiolá  megadni  hitlenség  alatt, 
ügy  mint  keserves  asszionyiállat  megadatá  mind  cízöki't  s 
nÜDd  az  több  jószágot,  —  nem  akara  fejére  és  gyernií')- 
kére  hitlenséget  hozni,  mindeneket  meg  adata  Filep  d(*ak 
uram  által. 

Ezt  hallván  az  én  kmes  uram  szolgái,  az  lén  jobb  köz- 
tök ki  elébb  elmehessön  és  magának  helyt  szerczhessíni.  Egyik 
sem  akará  magát  megkötelezni  az  én  keserves  kmes  asszio- 
Dvomnak,  de  én  megmaradék  és  házamhoz  szállék  32.  lovas 
szolgáimmal  Somogyba,  jó  falka  idöií?  ott  laktam  fizetotliMi 
magam  életén. 

1543. 

Az  pápai  tiszttartó  is  ezt  hallván,  az  terek  császár  jotc- 
lit,  mondják,  hogy  bucsiuzjii  kezdett  az  én  íisazioiiyonitnl,  ilr 
meghalta  ö  nga,  hogy  veszteg  legyen,  de  tíilán  nem  bizhatott 
liozzá,  mert  tótoi-szági  volt,  alattoml)a  6  nga  mondják  hogy 

0  Báthory  András,  máskép  Bonaventura,  az  ecsedi  JJáthoryuk  áj^ú- 
^61,  tárnokmester,  majd  utóbb  országbíró  volt. 

•)  Ezen  kifejezés  a  be8zterczebán3'ai  orszáíirKyínésn'  voimtkt»zik, 
"lely  1542-ben  tartatott,  és  emlékírónk  a  »zólyomi  szíírzós-í  alatt  az 
akkor  hozott  l-sö  törvény czikket  érti. 


144  MARTOKFALVAT  IMRE 

tudakozott  ha  valahol  tiszttartót  találnáuak  Pápára,  de  Dem 
találtának  senkit  sehol,  azután  tOz  én  kmes  asszionyoni  engemet 
hivata  Szi^ethe,  fele  szerencse  jargalást  *)  igiére  fi  nga,  de 
a/ért  én  e<;yikre  sem  kívántam  semmi  fizetést^  akort  az  pápai 
tisztről  sem  emléközett  semmit  nekem  ő  nga.  én  házamhoz 
jövék.  azért  ha  valahova  parancsioltak.  elmentem,  és  az  én  kmes 
ass/ionyonmak  és  gyermekinek  eremest  szolgáltam  etc 

Azután  idü  múlván,  az  terek  csiászár  késziületi  följehl) 
hatott  volt,  nem  állhatta  sokáig  az  tiszttartó  helyét  Pápán,  *) 
ugyan  asszionyom  hire  neköl  kiment  Pápa  várából  és  puwtáu 
hattíi  az  házat  tisztessége   ellen,  azután  azon  keserves  asszio- 
nyom inkább  megbúsult  és  az  mely  szolgái  megmarattak  volt- 
u^y  hallottam,   hogy  mindeniket  kinálta  az  pápai  tiszttel,  A** 
(^gyik  sem  akart  fejére  veszödelmet    venni,  elvégre  engemt*^ 
hivata  Szegliget  várába  az  kmes  asszionyom  (hogy  egyéb  tiszt^ 
tartót  soholt  nem  találliatott)  engemet  kére  és  inte  6  nga  najTj^ 
sok  szókkal,  fogadásr»kkal,  níha  sirassál  is,  hogy  fölvenném  a?^ 
l)ápai  tisztnek  gondvistdését.  En  eleget  mentém  magamat,  hogf 
nem  vagyok  elég  reája,  más  jámbor  szolgájára  biznája  ö  ngn, 
én  is  azért  fölniegyök  Pápára,  ugy  mint  egy  közszolga  eremest 
szolgálok  az  több  uraim  között  6  ngának  í^s  az  6  nga  gyermö- 
kiíiek  :  könyergék,  hogy  a  tiszttel  ne  bántana  6  nga,  végre  ugyan 
azt  monda  ö  nga,  ha  gondját  nem  viselem  házának,  nem  kitk- 
lömben  veszi :  ha  én  veszteném  el  Pápát  tiüle.  Ez  szón  igen 
megháborndám,  mert  én  gonoszul  soha  csak  eg}' talpa  alattvaló 
l'öldöket  sem  vesztöttem  el,  Pápa  veszödelmének  sem  akarok 
oka  lenni,  ngod  ne  sirjon,  imo  elmegyök  az  ngod  parancsiolat- 
jára,    mind    élni  s    mind   halni   Pápán    íikarok,   hallogatom 
hogy  az  hitlen  terek  császár  Valpót ')  megszállotta,  én  azért 
azzal  nem  gondolok  immár  csak  azon  könyörgök  te  ugoduak, 

*)  .l:lr^^'l1ás  =  grassíitii)  (lÍKCiirHÍo ;  1.  Hzeuczy  Molnár  szútárűmik 
lrt21-iki  kirulását  :  a  i.f»'lt»  szor»'iics«»  jargaláí**  kífejozcM  aliitt  aligha  nem 
n  tizí't«!'s  epy  noni«''t  \'i\^y  a  tiszti  jövodeliíin  inogORziását  kell  értenuuk. 

')  Pápa  vára  tartozékai val  n  Garai  Cflalád  kihalása  után  I.  Mátyás 
király  által  Hznpolyay  Imrének  adoniányozUitott,  n  XVI.  század  küzcpéii 
azonban  az  ♦•nyint(i  Török  család  1)irti>kába  jutott. 

")  Valpn  vára  ir»4:».  niájiis  havában  Orctroniol tátott  és  vét«tc*tt  be 
a  Uirökök  áltil.  iHtváníly  i.  b.  HiO.  l.  Hatvani  Mihály  Tortéupl mi  Zseb- 
könyve 269.  1   és  Szalay  h,  i.  h.  IV.  -J.iM.  1. 


EMLÉKIRATA.   1543.  145 

hogy  ne  feledd  el,  mely  veszödelDies  időben  szolgáltam,  legytm 
ngod  oltalma  feleségemnek  és  gyermökeimnek,  jelösben,  ha  az 
te  ngod  házában  holtom  történik.  Es  ha  mi  kárt  rallok,  szol- 
gálatodba, ne  hagyjon  ngod  kárban,  mert  Tagyon  oly  szolgád 
kmes  asszionyom,  hogy  ilyes  yeszddelmes  idfiben  az  pápai  tisz- 
tet föl  nem  vette  volna  veszödelmére,  ha  Pápát  ngoil  ajándé- 
kon atta  volna  is  neki,  de  én  ngodért  az  fejemet  im  szerencsára 
Tisziem,  elhagyván  ngodért  mind  feleségömet,  gyermökimet,  /*s 
ha  az  idfi  hozza,  kész  vagyok  halálommal  is  szolgálni  ngodnak 
és  ngod  gyermökeinek  Isten    segítségével,  Isten    ngoddal   6 
uent  felsége,  az  én  kmes  Ids  uramékkal  6  ngokkal  egyetemlien 
tartson  meg  sok  ideiglen,  ngy  történhetik  talán  soha  nem 
láthatom  többé  ti  ngtokat,  de  könyörgök  az  istennek,  ho^^y 
agjja  minden  jóra  minden  dolgainkat,  ámen. 

Én  semmit  nem  késsem,  hozzákészülék  nagy  hertelenség- 
gel,  szertelen  kelleték  hadnom  dolgaimat  is,  föli^iet^k  Pápára, 
megláttam  az  várat,  pnsztán  találám,  várasnát  épflletlen,  igen 
megbusnlék  rajt^ ;  mint  olyan  hertelenséggel  a  mivel  lehftf, 
kezdem  várát  megtakarni  és  várassát  raggatni  és  támogatni 
&z  palánkot  hol  bedőlt  s  hol  kidőlt  De  ezen  közben  az  terek 
császárnak  érkezek  az  elei,  s  megvevén  Valp<'j  várát.  Soklyost, 
Pécsiöt  *)  és  az  több  várakat,  várassokat  meghódoltitván. 

Ez  alatt  terek  császár  siet,  följővén  Isztergani  felé,  s  én 
semmit  nem    építhetek,    mert  iiz  íTAd    nép^  mindenött  futni 
kiészül,  az  váras  népe  is  hogy  kffvesen  voltonk  ídtilmokra,  ií(<*n 
megrémültének  vala:  kényszerítetém  kétszáz  gjalogot  foí^iulni, 
kikPécsrül  fölszakadtak  vala  Pápára:  jóllí;hí-t  az  én   kuun 
asszionyom  engemet  igen  kevés  költséggrd  boc^iátott  vala  t<')l, 
mert  azt  hitte  ő  nga,  hogy  Pápán  minden  elég  vagyon,  <hi  én 
semmit  nem  találhaték.  mert  mig  folérk(;zteni,  mindent  kiliord- 
tak  Tolt  a  várból ;  fejem  oltalmáért,  és  az  én  knits  asszionyoin 
^arámik,  várassanak  megtartásáért  az  mi  kévésem  volt,  nem 
kéméllettem  elkölteni,  mert  én  mindenkort  inkább  szeretem  az 
tisztességöt,  hogy  nem   az    pénzt    és  egyébféle   gazdagságot, 
*»rt  nincsien  nekem  pénzem,  etc. 


»)  Siklós  várát  ^.n  Pécset  a  tőrökűk  iigy.'incíiak  l"'»4:M)íin  foglalták 
«í.  Iitvánffj  i.  h.  161.  1.  és  Szalay  Lászl«'>  i.  li.  í'.'tH.  1. 

10 


146  MARTONFALVAT  IMRE 

Ez  i(16közl)en  Ziilimán  az  pogány  terek  hitetlen  császár 
Isztergam  várát  *)  uiegszállá  és  igon  loteté,  elvégre  az  olaszok, 
németek   megliasonlottak  az   várban,   csiodaképen   megatták 
veszedelmökre  az  várat  terek  császárnak,  ugyan  onnét  Memhet 
békíit  az  Rábaközre  ^)  bocsiátá  rablani  és  pusztítani,  ki  nagy 
kárára  lén  Pápa  várának.  Isztergam  várát  megépítvén,  egy 
beköt  sok  törökkel  bele  belyböztetvén  Isztergam  oltalmára  és 
őrzésére,  ugyan  onnét  mindjárást  alájőve  Znlimáu  t^i*ek  csá- 
szár és  megszállá  Pejérvárát,  erősen  vitatja,  löveti,  végre  meg 
is  vévé  sok  keresztyéneknek  veszödelmekre,  fö  kapitányok  is 
Warkuch  ^)  jámbor  vitéz   vala,   ugyan   ottan  vésze.   Azután 
Fojérvárról  Uloman  beköt  sok  tatárral  törökkel  Pápára  *)  mi 
reánk  választa;  ezt  meghallván  Ungnot  generális  uram  ö  fel- 
sége képe,  az  föfö  urakkal,  kik  azkort  strázsaképen   Pá|)án 
voltának,  éjjel  féltökben  Pápáról  nagy  hertelenséggel  kimené- 
nok  az  sitkei  högyre  ^\  minket  nézvén  mint  veszönk ;  akort 
Pápán  az  községnek  nag}'  rémölést,  röttenetességöt  hozáuak  ki- 
menésiíkkel.  Nehezen  tarthatám  meg  az  községöt  az  varasban, 
jóllöhet  engömtít  is  eleget  hítUik,  hogy  velők  hogy  elmenjek, 
ne  veszteném  el  fejemet  és  az  községöt  itt  ez  rósz  toldozott, 
támogatott    i)alánkban ;   de   csiodaképen   való    választ    adék 
nekik,  kit  nem  örömest  hallottanak:  tisztességökre  is  emléköz- 
tetém  őket,  ha  jámborok  volnának,  az  ellenségöt  ök  is  megvár- 


*)  Hogfy  Közterpom  várit  ily  árulás  következtében  Bziutén  154:V 
1);in  jutott  a  törökök  birtukálm,  1,  rstvánffvnál  i.  li.  161.1.  éi  Szalav  L. 
i.  h.  IV.  2:t8  -  239.  1. 

2)  Hábaköznek  ozi'u  t'vbeii  történt  rl pusztítását  többi  történet- 
íróink nem  említik. 

')  Szókoíst'ohérvárnak  1543-bnn  történt  elfoglalásáról,  valamint 
VarkucB  György  elestéről  I.  bővebben  Istvánffy  i.  h.  165. 4é8  166.1.  s 
Budav  í:.  i.  h.  III.  6yr.  — 6y7.  1. 

*)  Istvánilynál  i.  h.  167.  1.  azt  olvasnak,  ho^'y  ezen  időben  Rátkny 
l'ál  lett  volna  Vápa  várának  praefcctusa  ;  ebben  ali^lia  nem  téved,  mert 
alig  hiszem,  ho<ry  emlékírónk  nátkayt  meg  nem  nevezné,  hisz  Ungnad 
Jáiius  tábuniokrúl,  ki  Pápáról  is  ellutott.  megemlékezik. 

^)  A  sitkei  heg>'  még  Kis-Czellen  is  túl  fekszik,  Ungnadék  tehát 
félelmükben  Pápától  egész  a  sitkei  hegyig  jó  nagyon  fnthattak;  Ungnad 
tábrtmokuak  ezen  vidéken  való  táborozásánM  1.  bővebben  SzaUiy  L. 
j.h.  IV.  238—239.  1. 


EMLÉKIRATA.    1543.  147 

náják  egj'Ütt  velőnk,  de  azért  ugyan  elmenének  mindnyájan. 
Ezen  közben  Isten  világot  viraszta,  az  mi  kevesen  voltonk 
mindenfelé  választig  vigyázónk  és  biztatónk  mindeneket,  hogy 
semmit  ne  féljenek,  minden  ember  helyén  maradjon,  fejők 
vesztébe,  noha  kevesen  vágyónk,  de  velőnk  az  Isten,  ő  viasko- 
dik mi  éröttönk,  csak  bizzonk  ő  szent  felségébe. 

Ezőn  közbe  Uloman  bek  nagy  hadával,  tőrökkel  tatár- 
ral reánk  érkőzék  *),  a  mi  kevesen  voltonk,  harcziolót  bocsát- 
tánk  ki  ellenek,  semmit  hátra  el  nem  hagytonk  tisztességönk- 
ben,  ugy  cseleködtőnk  mint  jé>mborok,  oltalmaztok  az  mi  kmes 
asszonyunk  várassát  mind  levesekkel  s  mind  kopjákkal  el- 
annyira, hogy  egy  sem  vésze  közölünk  Isten  kegyelmességé- 
böl ;  látá  üloman  bék,  hogy  semmit  nem  árthat  nekőnk,  elmene 
az  város  mellett  nagy  szégyenére,  de  azért  az  Kemenösalját 
elraboltatta  Uloman  bék,  ki  lén  az  egész  földnek  nagy  romlá- 
sára. *)  Noha  az  fejedelemnek  Ferdinánd  királynak  6  felségé- 
nek egy  embere  sem  volt  Pápa  oltalmára,  de  azért  az  mi  kmes 
asszionyonk  után  ő  felségének  is,  ez  egész  földnek  is  jámborul 
szolgálánk,  de  senki  csak  meg  sem  köszőné,  etc. 

En  Pápán  való  szorgalmatos  szolgálatomban  elég  kárt 
vallék  onnét  hazol  Somogyból,  mert  minden  morliáimat,  bar- 
mom íit  sokat,  nyájjal  juhomat,  és  egyébféle  majorságomat, 
liázi  eszközömet,  sok  vad  hálómat  és  egyebeket,  kit  én  elöl 
nem  tudok  számlálni,  etc.  mind  elvesztem.  Miérthogy  az  Dersfly 
urak  Pápán  létemben  szekeres  lovaiíiuit  is  elvitték  volt  házam- 
tul,  nem  volt  morhámat  min  elhordani  az  terek  és  egyéb 
kóborlók  előtt,  szolgáim  is  velem  voltának  Pápán,  kiknek  gon- 
dot kellött  volna  házamnál  ezükre  viselni,  feleségem  is  csak 
alig  szaludhatott  volt  Lak  várába  az  terek  előtt  etc.  ^) 

Isten  segitségével  az  mi  kevesen  voltonk,  nemcsak  várát. 


')  Pápa  váráDak  őzen  ostromárúl  törtónetíróink  hall  íratnak. 

')  Kemenesaljának  az  Ulenian  l>éo:  vezérlet.*'  alatt  álló  törökök 
által  való  elpuaztítása  összeéghetik  a  töbhi  történetíróink  által  enilitett 
8<»ml}ó  vidéki  pusztítással.  Istvántfy  i.  h.  167.  1.  és  Szalay  L.  i.  h. 
IV.  239.  1. 

^)  Somogy  vánnoíryében  a  törököknek  ezen  dúlása  akkor  történ- 
het^ítt,  midőn  Siófoknál  Kápolnay  Ferenez  a  törökökkel  vívott  harczhan 
flenett.  Istvánffy  i.  h.  167.  és  Szalay  L.  i.  h.  ÍV.  239.  1. 

10* 


148  MARTONKAÍ.VAT  lURfi 

városát,  (le  kivül  való  miudoDÍéle  innjorságát,  barmát,  méne- 
sét, és  juhiiit  nagy  nyájjal,  szorgalmatos  gondviselésominel 
megtArtottok  az  mi  kmes  asszionyonknak  és  az  ö  nga  gyer- 
mökinek  épc'D,  de  én  az  euyiniet  mind  elvesztem,  kiért  nekem 
csak  egy  kacsinkát  ^)  sem  adának ;  de  várom  azért  az  én  Vm^ 
asszionyoninak  és  gj^ermökinek  jövendőben  való  kegyelmessé- 
göket  annyi  sok  kárvallásomért 

De  hogy  az  fejedelemnek  Pápa  várassa  oltalmára  egy 
fizetett  embere  sem  volt  velőnk,  de  azért  mi  jámborul  szolgád 
tónk,  nekem  kellött  mind  lovagot  gyalogot  tartanom,  kikre  a^ 
én  magam  erszényéből  is  sokat  kellött  költenem  tisztességet^ 
mellett,  az  én  kmes  assziuuyom  fizetése  kivül,  mert  én  minden^ 
kort  inkább  szeretem  az  tisztösségöt    hogynem  az  pénzt  é^ 
egyébbféle  kazdagságot,  nekem  azért  nincsen  sem  pénzem  sen^ 
kazdiigságom. 

Hogy  Uloman  bék  megtére  és  bátra  mene  Fejérvámu 
nz  hitetlen  terek  császár  sem  késék  ott  sokáig.  Fejérvárát  és 
az  több  véghí'izait  meírerősítvén  és  néppel  megrakván,  haza 
mene  Constantinápolba  %  jó  falka  népével,  nagy  sok  nyereség- 
gel, nekíhik  veszödelmönkre  etc. 

Azután  csixkhamar  az  én  kmes  asszionyom  Penflinger 
Katalin  asszionyom  minden  háza  népével  Németujvárról ') 
Pápára  az  megfogyatkozott  helyre  haza  jeve  és  jó  falka  ideig  itt 
lakék,  kire  sok  gondom  és  költségem  volt ;  de  hogy  az  t^rek 
mindenfelé  gyakran  kezde  rabolni,  az  fejedelem  semmi  segít- 
ségöt  Pápa  várassa  ólUilmára  nem  ada,  az  én  kmes  keserves 
asszionyom  nem  merészlék  Pápán  sokáig  lakni,  Debreczen  *) 
felé  indula  kis  uraimékkal  ö  ngokkal  és  minden  népével  egye- 
temben, engömet  penig  sok  kéréssel,  fogadiisokLal  esmég  Pá- 


1)  A  kacsinka  szó  ért«1niét  rép  szótárainkból  nem  birtAm  föl- 
f<'<lfízni. 

")  Bolimán  török  császár  az  1548-ik  év  vedrén  ment  vissza  Gon- 
Htfiiitíiwipulba.  Istvánft'y  i.  h.  167.  1. 

■■')  Nénietiíjvár  Vas  vámiegyóben  okkor  már  a  Batthyányi- család 
hirlo kában  volt. 

*)  Dc1)rcczent  Jánns  király  még  1535-ben  adományozta  Torok 
Jiálintnak,  akkor,  midőn  ez  Ferdinándtól  ismét  elpártolta  Istvánífy  i.  h. 
l'id.  I.  és  liuday  É.  i.  U.  Ifi.  440.  1. 


EMLÉKIRATA.   1544 — 1549.  149 

pán  hagya  miut  egy  ezedött  szőlőt;  parancsolá  ő  nga,  hogy 
jól  szolgáljak,  kmes  asszionyom  leszen  gyennökivel  egyetem- 
ben. És  kére,  hogy  az  ö  nga  házainak,  jószágának  az  fejede- 
lemnél és  az  uraknál  lennék  jó  töreködö  és  segítség,  nem  lenne 
ö  nga  hálaadat  lan  érette ;  ajánlám  szolgálatomat  ö  ngának, 
hogy  a  mihöz  elég  lehetők,  nem  kiméllöm  magam  fáradságát, 
nagy  eremest  szolgálok  6  ngának,  és  szerelmes  gyermökinek ; 
"*Sy  jó  áldásokkal  bocsiátám  el  Pápáról  6  ngokat  etc.  Az 
ráras  őrzésére  több  lovagot,  gyalogot  kelleték  fogadnom. 

1544—1549. 

Azután  nem  sok  idő  múlván,  egy  particularis  ^)  gyűlés 
lén   Pozsonyban,  Feltz  Lénárd  generális  idejében,  Pál  érsek 
looumtenentiája  alatt,  az  több  magyari  urak  közöl  is  egynehány, 
tadniillik  Nádasdy,  Batthányi,  Zrínyi  Miklós   és  az  Bánfiy 
uraEÜc  ete.  jelön  voltak,  én  is  fÖlmenék  ő  ngokhoz  Pozsonyba, 
megemléköztetém  ő  ngokat,  hogy  az  zólyomi  ^)  articulos  ter- 
hével minden  foglalt  jószágot  Báthory  András  uram  kivevé 
az  éu  kmes  asszionyom  kezéből,  könyergék  ő  ngoknak,  hogy 
Kápolnay  Perenczné  birja  az  Rábán  túl  két  faluját  Szécseny 
^  Csasztot,  Bakyt  Pál  szolgái  Acsádot  és  Keveskutot  *)  bir- 
ják  az  zólyomi  articulos  ellen ;  ugtok  engödelméből  én  is  fog- 
Valjam  el,  mert  az  négy  falu  Pápához  valók  voltának,  Pápa  is 
peuig  tudja  ti  ugtok,  hogy  végház,  anuak  is  segítség  és  épétés 
kellene. 

')  Ezen,  a  Víirday  Pál  esztergomi  érsek  és  királyi  helytartó  által 
tartA)tt  részle«,'es  gyűlésről  —  inelyeu  Fels  Lénárd  tábornok,  Nádasdy 
Tamáx  országbíró,  Batthyányi  Ferencz  tárnok,  Zrínyi  Miklós  bán,  Bántt'y 
István  és  László  jelen  valának  —  máshol  adatot  nem  találtam,  az  akkor 
aunyira  zavart  állapotban  volt  birtokviszonyok  rendezése  képezhette  az 
•wzejövetel  tárgyát.  A  Pozsonyban  t^irtott  1543  — ir)44-ki  particularis 
gyllést  történetiróink  nem  említik;  az  1542-ki  novemberben  tartott 
lH»Z8ouyi  particularis  országgyűlés  nem  gondolnám,  hogy  a  szerzőnk  ált^il 
említettből  ugyanazonos  volna.  Lásd  Fraknói  V.  >Magyar  Országgyűlési 
Eüilékek*  U.  40c.  1. 

^)  Itt  ismét  a  beszterczebányai  1542-ki  már  fönt  hivatkozott  l-sö 
^'zikket  kell  értenünK. 

•)  Szécseny,  Acsád  és  Köveskut  Vas  vármegyei  faluk,  Csaszt  ma 
P^82ta,  Szécseny hez  tartozik.  A '.<m  idOben  ezen  birtokok  a  pápai  uro- 
^Momhoz  tartoztak. 


15M  MARTON  FA  LVAY  IMRE 

i.)  D^ok  niegi'Ugtfdrk,  h<.»j|;y  bátor  elfoglaljam,  és  ezutáu 
Pápához  Mijam  (te.  kikut  bazajeTén  elfoglalám.  és  ispánokat 
bagyék  Ixiine.  és  az  szécseuyi  puszta  molnát  megépitetém 
ujolau. 

Ugyan  akoit  Pozsonyban  az  én  kroes  asszionyom  aka- 
ratjából könyergék  az  5  iiga  végházai  segítségéről  és  építteté- 
séről, tudniillik  Alsó  Szigetért.  Gr? ztesért,  Ozoráért  *),  jelös- 
Iw'n  Pápáért,  hogy  ö  ngokuak  O'ffy)  az  több  végházak  között 
ezekről  is  gondot  viselnének,  hogy  terek  miatt  veszödelmet  ne 
vallanának.  mert  esak  magonktul  elegek  ezökre  nem  lehetőnk. 
Ezt  hallván  :iz  urak  mi'gjegyzék:  az  végházakat  mondák  hogy 
gondjok  leszen  reájok  ő  felsége  után. 

Ez  időkezbe  megösmerém  és  jól  eszembe  vevém,  hogj'  ez 
kí've?  néi)pel  nem  vagj'ok  elég  ez  nagy  puszta  Pápa  várassa- 
nak oltalmára  «'»s  megtartására  ez  hitvány  palánk  mellett, 
elhagyám  az  vár  épületit,  az  várast  kezdem  először  épit^ni. 
honnét  az  várat  oltalmazzák ;  az  várast  kissebben  szakasztani^ 
palánkját  fölállatám.fonatáni  és  sároztatám  gyorsasággal,  azután 
az  árokját  is  megásatám,  csak  ez  kevés  maroknyi  néppel,  min- 
den kölső  sf'gitség  nékől,  kin  sokan  csodálkoztanak.  hogy  ilyen 
hamar  végliöz  vihetem,  mert  hogy  az  Pápa  kemyül  való  nemes 
uraim  az  tn-dőtöl.  vesszőtől  is  igen  tilongattanak,  de  én  azzal 
semmit  nem  gondoltam,  ugyan  eljártam  dolgomban.  Székre  -) 
is  intettek  az  erdöjért,  de  azért  az  térvény  megszabadított, 
;izután  végezte  az  ország,  hogy  végvárak  épületitől  soholt  tilal- 
mas ur  legyen  az  erdő^),  Isti-nnek  segítségével  az  vái*as  épü- 
letit végezöuk  mind  árokjával,  bástyáival  egj-etembe  sok 
gonddal  és  taradsággal,  Isteuöukn(»k  segítségével. 

Azután  az  vár  környül  való  hitvány  palánkot  is  jő  bás- 
tyákkal  második   esztendő   fordulatjában    Isten   segítségével 


')  Szigetvár,  (iesztes  és  Ozora  vársik  Török  Báliut  birtokában  v«»l- 
tak,  Szipfí'tvárát  fiai  adták  át  Ferdinánd  királ^'uak. 

*)  Azaz  a  vármepryíí  törvényszéke  elé  idéztették,  egyex  a  >Sedes 
ötidri.i  t  latin  Hzavak  értelmével.  L.  Hunfal vy  Pál  a. » Székely  kérdéshez* 
czímü  értekezését  Századok  1881.  évi  fol^^am  105.  1. 

)  Itt  szerzőnk  az  1563  :  22.  tczket  érti,  a  midőn  a  végrárakhoz 
szükséges  fa  levágása  az  erdőkben  megengedtetett. 


EMLÉKIRATA.   1544 — 1549.  151 

ojolan  megépítem  jó  módoii;  sok  gondviselésömmel  és  szor- 
galmatosságommal. 

Ez  épületöket  az  fejedelem  megértvén,  ugy  kölde  lova- 
got és  valami  kevés  gyalogot  Pápa  őrzésére  és  oltalmára  az 
mi  könyörgésönkre,  mert  az  váras  népe  teljességgel  elunta 
Tála  az  sok  nappali  építést  az  varason  és  az  éjjeli  vigyázást 
mindenkort  az  vártán,  ki  miatt  az  község  igen  elfogyat- 
kozott vala. 

Az  urak  igiéreti  mellett,  az  én  könyörgésem  után  Geztes 
vára  ^)  segítségére  16  gyalogra  való  fizetést  adata  Felez 
Lenárt  *)  generális  uram,  egy  falkáig  azzal  tápláltam  az  gya- 
logokat mikor  az  fizetés  megfogyatkozott,  ki  gyakorta  lett,  én 
fizettem  nekik,  éléssel  is  én  tartottam,  hogy  pusztán  ne  hagy- 
ják az  várat,  ki  megtetszik  az  udvarhiró  quittantiájából  is,  a 
mit  nekik  adtam. 

Azután  hogy  Márton  deák  kijött  Ozorából,  én  táplál- 
tam fizetéssömmel,  posztóval  is  ruházatjokra,  ki  megtetszik  az 
tiszttartó  Írásából  is,  nem  akartam  hogy  pusztán  maradjon  az 
Tár.  Az  én  asszonyom  parancsiohitja  szerint  Csiorgó  porit  az 
♦'U  kraes  asszonyom  én  reám  repulsióba  hagyá  Zriuyi  uram 
ellen,  ki  az  pöröknek  vége  felé  vagyon,  de  az  én  industriám- 
iii.ll  Isten  segítségével  annyira  forgottam  az  jámbor  procura- 
torral  egyötcniben,  hogy  törvénnyel  semmit  raj  tónk  nem  velie- 
tí'uek,  mind  az  én  kmes  uram  kijötteig  megoltalmaztok  várát 
ós  jószí'igát,  de  végre  valamely  gonosz  ember  tanácsából  Therek 
János  uram  egy  lóért  megengedé  ^)  az  port.  az  várat  és  jószá- 
got ugyan  hirem  néköl ;  kinek  jószágát  mind  ez  ideiglen  sza- 
'ííiílon  birhatták  volna,  ha  meg  nem  attak  volna  etc. 

Az  én  kmes  asszionyom  elmenése  után  csak  hamar  az 


')  G«.*Hztes  vára  KoinárüuuiiegyébL'U,  Tatáu  alól  fekszik,  romjai 
Hl**::  tV.nnáH.'xnak. 

-)  Fels  Lénárd  «kkor  Kümár»»in  várának  volt  paraücsiioka.  kire 
'  iiiN'kírnnk  alább  is  bivatkozik. 

•)  Azaz  elállott  a  pertől;  Csur<,'ót  /rinyi  Miklós  ir)4  2-beu  fo«rlalta, 
^  miatt  közte  és  Török  Bálint  fiai  között  liosszas  por  folyt,  mely  f*íryes- 
«éír  utján  csak  ir)52-ben  nyert  mí*gold;ist  ;  azt  bo^y  ejjry  ló  A«>pezt(.' az 
"L've^^ég  illetve  a  csere  tár;.^yát.  "mlékírónktól  tudjuk  xm^g ;  1.  bővebben 
Salamon  Ferencz    Elsíi  Zrinyiek':  366  —  367.  1. 


152  MARTONFALVAY  IMRE 

bantei  ')    prépost   jószágát    mind    mónástul    elfoglalám,    az 
Sémiiért  azouképeu  nlolnástul. 

Moroczbidát  és  Kapit  ^)  az  apácza  asszionyoktul  Pápa 
várához  foglalám.  Ezök  fölött  az  porvai  *)  remetéktől  Pátkát, 
Újfalut  és  két  helyen  való  molnokat  igen  kevésbe  megárendá- 
lám,  és  az  én  kmes  uram  házához  foglalám,  és  sokáig  birtam, 
ki  miatt  elidegönödtek  mindezök,  r.djon  számot  róla,  ha  én 
gonosz  szolga  lettem  volna,  jelösben  az  remeték  jószágát  ma- 
gamnak tarthattam  volna ;  de  én  az  pápai  tiszttartásomban  csak 
egy  molnát  sem  tudék  szerzenem  sziükségemre,  az  én  kmes 
uraim  után,  de  ám  járjon  etc. 

Ezek  után  az  Pápa  várán  is  építettem,  amihöz  érköz- 
hetém  az  kölsö  sok  épülettől,  az  nagy  palotát  leszakadóan 
találtam,  az  várba  hordókat  raktak  az  eső  ellen,  bele  hogy  ne 
hasson  az  boltba  alá  az  eső  vize,  az  palotát  mind  nádával, 
szarufáival,  kötésivel  egyetemben  sok  emberrel  csioda  mester- 
séggel fölcsaptatám  és  föUyül  az  palotán  öreg  gerendákhoz 
sok  vasakkal  csatoltatám  erősen,  és  a  mennyezeten  alól  egy 
iratos^)  faoszlopot  csináltattam  segitségöl,  ki  mastan  is  ott 
vagyon,  az  két  kapu  fölit  is,  az  két  kőfalnak  fölső  részét  lövő- 
helyökkel  én  épitetém  meg,  az  belső  várban  alatt  lövőhelyöket 
én  csináltattam,  de  jelösben  az  kiülső  épitésre  volt  nagyobb 
gondom,  az  honnét  az  belső  várat  kellett  oltalmazni  az  sze- 
gény községgel  etc. ;  mert  ha  azt  nem  építettem  volna,  az  köz- 
ségöt  meg  nem  tarthattam  volna  az  varasban ;  a  néköl  is  csak 
az  Isten  tudja,  mely  nehezen  tartottam  őket. 

Nem  sok  idő  múlván  az  én  kmes  asszionyom  parancsio- 
latjából  Komáromba  kelleték  mennem  Felez  Lenárt  generális 
uramhoz,  az  én  kmes  asszionyom  végházai  szökségeiért.  Gesz- 


0  Hanta  Veszprém  vármegyében,  hajdan  itt  egy  társas  káptalan 
székelt ;  Zsemlér  jelenleg  puszta  Pápa  mellett. 

")  GyGr  vármegyében  Móriczhidát  és  Kapit  a  móríczhidai  apáczák 
birtokát,  Ferdinánd  király  már  1533-ban  adományozta  Török  Bálintnak. 
Bómer  Flór  »Györi  Tört.  és  Bég.  fÜ2.«  IV.  409.  1. 

')  Forva  helységet  Veszprémmegyében  a  paulinasok  birták, 
Pátka  györmegyei  puszta  Újfaluval  együtt  Porvához  tartozhatott,  mi- 
vel ezek  jelenleg  is  mint  alapítványi  birtokok  kezeltetnek. 

*)  Iratos  =  festett  tarka  faoszlop. 


EMLÉKTRATA.   1544 — 1Ő49.  153 

tesre  esmég  egy  hó  pénzt  adata  16  gyalogra ;  szigeti  vitézeknek, 
mert  akort  Bocskay  Ferencz  *),  Magyar  Bálint  *)  is,  egyebek  is, 
kik  Pécsről  kijöttek  volt,  Szigetbe  voltak,  azoknak  megtartóz- 
tatisokra  száz  arany  forintnál  többet  nem  adhata,  hogy  azzal 
az  Titézöket  megfoglaljam  és  biztassam  őket,  hogy  megmarad- 
janak, nem  sokáig  jó  fizetésök  leszen  6  felségétől,  csak  várja- 
nak egy  kevés  időt ;  kit  én  megjelentöttem  Szigetben  az  vité- 
zeknek, az  száz  arany  forintot  is  megköldtem  nekik,  kit  jó 
nmei  vettek,  ez  volt  első  kezdeti  fizetésöknek  Alsó-Szigetben 
az  Titézöknek  ®) 

Pápa  várassanak  is  őrzésére  és  oltalmára  száz  gyalogot 
igiére  adatni,  kiket  nem  sok  idő  múlván  megadata  ő  nga 
köny ergésemre,  de  Ozorára  semmit  nem  igére ;  az  Pápa  vára 
segítsége  mellett  kellött  azt  is  táplálnom,  hogy  el  ne  vesszőn 
az  én  kmes  uram  gyermökitől  etc. 

Mikort  az  budai,  pesti,  esztergám!  és  fehéiTári  terek 
nagy  haddal,  az  Kemenösalját  ^)  mind  elrablá,  nihol  égeté  is, 
akort  az  derék  seregből  szakadott  volt  egy  falka  terek  Ugod 
felé  az  Bakonyra,  ugy  mint  ötszáz  lovag  terek  Izenék  Hor- 
váth Markó  ^)  uramnak  és  Ádám  deáknak  az  Nádasdy  uram 
száz  lovagjának  az  Rábaközbe,  hogy  jöjjenek  sietséggel,  egy 
fíilka  terek  az  Bakonyban  búdosik,  az  derék  hadból  szaka- 
dott ki. 


')  Az,  hogy  Bocskay  Ferencz  Pécsett  volt  akkor,  niidöu  Soliiiiau 
török  császár  seregével  Siklósról  oda  indult,  olvasható  Buday  É.  i.  h. 
I.  742.  1. 

-)  Magyar  Bálint  híres  vitéz,  különben  Pécs  elvesztését  Istváufly 
neki  tulajdonitja  u.  o.  II.  616.  l. 

•)  A  zsold  fizetésének  Szigetvárott  történt  megkezdése  tekinteté- 
in érdekes  adat. 

*)  Itt  emlóíkrónk  valósziin'íleg  a  törököknek  azon  hadjáratát  érti, 
"it'hTe  már  föntebb  hivatkozott,  s  a  midöu  Pápa  sikertelen  ostroma  után 
Kemenesaljának  Uleman  bég  által  való  elpusztítását  leírja. 

')  Ezen  Horváth  Markó  kétsógkivül  ugyanaz,  ki  később  1556-bau 
^zigeivár  pai*anc8noka  lett  s  melléknéven  Stancsicsnak  hivatott.  Lásd 
Salamon  F.  i.  h.  440.  1.  Horváth  Markó  a  Rábaközről  jött  seregével 
^*pára,  tehát  nem  ö  volt  Győr  parancsnoka,  hanem  Horvatinovics,  kit 
lítvánflfy  i.  h.  179.  1.  Bertalan  keresztnévvel  említ.  Hogy  Horvatinovics 
«en  időben  Győrött  tartózkodott,  kitűnik  Szent-Lászlay  Jánosnak  1545. 
ben  Ládonyi  Miklóshoz  irt  leveléből.  Kisfaludy  cs.  It. 


1 54  MARTOM  PALVAT  ni  RE 

Azonképeu  Győrré  is  hirt  adék  Horyátinovyt  uramnak, 
ki  az  idöbeu  akor  kapitány  Tála  Győrött,  hogy  az  győri  had- 
dal alá  jőne  az  Bakouyra ;  nem  sokáig  Horváth  Markó  uram 
érköze  az  Rábaközről^  Ugod  felé  indulánk,  levest  is  halláuk 
onnét,  inkább  kezdénk  az  felé  menni.  Tahát  Telekesy  Imre  >) 
uram  az  devecseriekkel  előttünk  vagyon  az  terek  után ;  izenénk 
neki,  hogy  ne  sietne,  várnójok  meg  az  győri  hadat^  elérjök 
azért  az  tereköt,  mert  igen  megfáradt,  be  nem  mehet  Fehér- 
ván'á  egyhuzomban,  valahol  de  meg  kell  szállani,  megverhetjök 
Isten  segítségével,  de  irégy  az  magyar  nemzet,  kiki  magának 
kivánja  az  tisztességöt ;  nem  akara  megvárni ;  tahát  az  terek 
letclepödött  egy  völgybe,  nem  messzi  puszta  Porvához,  eszökbe 
vevék,  nem  sokat  kaphatánk  bennök,  de  az  szegény  rabokat, 
és  az  barmot,  juhot  megszabaditójok  Isten  segítségével ;  de  az 
terek  egy besereglék,  reánk  akar  valajőni,  hogy  kevesen  valáuk, 
de  egy  ároktul  nem  jőhetének  reánk ;  hamar  azonközbe  érke- 
zének az  győriek  az  öreg  dobbal  és  trombitákkal,  ezt  hallván 
az  terek,  elijede,  ugy  mene  el  Fejérvár  felé.  Hogy  haza  jövénk 
Pápára  az  rábaközi  vitézekkel,  az  én  kmes  uraim  házába  be- 
liivám  őket,  miérthogy  én  fárasztottam  vala  őket  ide  alá,  ven- 
dégleuiem  kellött,  az  én  uraim  tisztességökért,  de  azzal  az  én 
kmes  uraim  háza  meg  nem  fogyatkozott  etc. 

Azután  nem  sok  idő  múlván,  az  gonosz  hitetlen  terekök 
az  budai  passával  egyetembe  tanácsot  tártának  Ozora  *)  vára 

0  Telekesy  Imrének  1549.  évről  a  törökkel  majduem  hasonló  ösz- 
szeütközését  írja  le  Buday  É.  i.  h.  II.  403.  1 ,  itt  ismét  emlékírónk  s  a 
többi  történetirók  között  annyiban  eltérés  van,  hogy  Buday  É.  is,  ugy 
mint  föntebb  Istvánffynál  láttuk,  Rátkay  Pálról  emlékezik,  mint  Pápa 
vár  parancsnokáról,  lehetetlennek  tartom  azonban,  hogy  öt  emlékirónk 
elhallgatta  volna.  Telekesy  Imre  1549.  körül  parancsnokolt  Veszprém- 
ben, Martonfalvay  pedig  öt  a  föntebbi  esemény  leírásánál  a  devecíseri 
<)rség  élére  állítja. 

»)  Istvánffy  i.  h.  169.  1.,  valamint  Szalay  L.  i.  h.  IV.  241. 1.  Ozora 
várának  a  törökök  által  törtként  elfoglalását  1544.  évre  teszik.  Szerzőnk 
onilékiratából  azonban  az  következtethető,  hogy  a  vár  utóbb  jutott  a 
törökök  birtokába,  mert  mint  alább  látni  fogjuk,  Martonfalvay  Ozora 
várának  megerönitése  végett  Balm  Miklós  tábornoktól  még  később  is 
segítséget  kért.  Az,  hogy  Istvánffy  néhol  az  évszámokban  téved,  abból 
ÍH  kitűnik,  hogy  mindjárt  Ozora  vára  bevételének  leírása  ntán  felhozia, 
miszerint  nem  sokára  azután  Erdődy  Simon  zágrábi  püspök  elhalváa, 


EMLÉKIRATA.  1544 — 1549.  155 

megszállására;  nagy  haddal  megszállották  és  igen  inegtöre* 
ték;  ezt  én  meghallyán,  sietek  Győrré  az  király  képéhöz,  hogy 
az  győri  hadat  készltetnéje  ö  nga,  az  több  vitézeknek  is  esedö- 
zém,  hogy  Ozora  segítségére  jönének,  mert  az  terek  megszál- 
lotta, és  erősen  lőteti,  vitatja.  Könyörgésömet  meghallgatván, 
másodnap  indulának,  Horvát  Markó  ^)  uram  az  Kábaközről, 
az  devecseriek  ^)  is  azonképen,  innét  mi  is,  az  mi  kevesen  vol- 
tónk  indulánk,  de  Ozorára  nem  merénk  menni  az  sok  terekre, 
hanem  egyenösen  Fejérvárra  menénk  és  az  varasnak  egy  felöl 
hostagiát  megvevéjök  és  valami  részét  el  is  égetéjek,  ebben 
hir  lett  Ozorára,  mindjárást  megszabadult  vívása,  Pejérvár 
felé  sietének  alóla,  mi  sem  kesénk  sokáig  oda.  Isten  segétvel 
békével  haza  jevénk,  Ozora  vára  *)  is  megszabadnia ;  annyira 
moDgyák,  hogy  megtörték  volt,  talán  csak  azon  napon  is  meg- 
vették volna,  ha  el  nem  kellett  volna  futniok  alóla,  de  jó  Iste- 
Dönk  volt,  ki  megszabadította  az  szegény  keresztyénöket  uz 
ozorai  rabságból,  kinek  tisztesség  és  dicsösscg  adassék  mind- 
erekké, ámen.  Eröltembe  én  is  az  fő  uraimat  az  én  kmes 
uraim  házában  megvendéglém  jó  tisztességgel  és  jó  t^ir- 
tággal,  ki  miatt  elfeledek  az  vitézek  minden  fáradságokat  etc. 
NVkem  is  nagy  hálákat  adának  fejenként  szorgalmatos  gond- 
viselésöniért  akort,  de  immár  ezután  nem  tudom  mi  névvel 
veszik  etc. 

Immár  geueralisonk  ő  felsége  után  gróf  Miklós  *)  ui'am 
;TÓf  Ek  uraiunak  az  attyja,  meuék  hozzá  Bécsbe,  az  én  kmes 
uram  véghá^ai  gondviselésiért,  hogy  ö  nga  azoknak  is  leiiue 
•j  Msége  után  jó  gondviselője,  ez  megtöretett  Ozora  várának 
i^  ha  immár  egyszer  az  veszödeleniböl  megszabadult,  ezután 

utóda  Oláh  Miklós  lett,  holott  ezen  ulób])i  már  1543-l)íin  uyerte  el  a 
záirrábi  püspökséjíet ;  1.  Tray  Hieiareh.  II.  358.  1.  lUiday  K.  i.  h.  II.  f).  1. 

')  Horváth  Márk  tehát  «'kk<»r  is  mé^^  Ráhaközbeu,  valószinűlej^ 
NádASfly  Tamás  kapuvári  várában  tartózkodott. 

2)  Devecser  Veszprém  megyében,  akkor  a  devecseri  Csóron-család 
''irtok.-i  volt. 

•)  Ozora  várának  ezen  felszabadításáról  emlékírónk  naplóját 
tivonatban  közöltem  már  a  -Századok-?  föntebb  idézett  első  évi  tolva- 
mában. 

*)  Gróf  Sálra  Miklós  Ferdinánd  király  főkapitánya  értendő  ;  lásd 
Ferdinánd  királynak  az  1547.  tczre  válaszát  a  törvénytárban. 


156  MARTONFALVA Y  IMRE 

maradhatna  békével  az  gonosz  pogány  terekektöl ;  minden 
jókkal  ajánlá  magát,  de  akor  semmit  nem  adhata,  irest  kelle- 
ték haza  fáradnom. 

£z  időközbe  az  én  kmes  uram  Török  János  hazajőve 
Pápára ;  ^)  azután  nem  sok  idő  múlván  Pápa  várának  és  jószá- 
gának gondviselését,  az  többinek  is,  megresignálám  6  ngának  ^) 
és  könyergék,  hogy  vegye  jó  névvel  ennyi  sok  szolgálatomat, 
megköszöné  6  nga;  én  haza  szállék  Ácsiadra  12.  lovas  szolgá- 
immal, és  ott  közel  másfél  esztendeig  laktam  fizetetlen  egy 
végben,  de  azért  hová  szükség  voltam  elmentem,  és  nagy  ere- 
mest  szolgáltam  az  én  kmes  uramnak;  —  Léva')  alá  is 
mentem  követségbe  gróf  Miklós  uramhoz  mikort  Lévát 
vitatá,  egyéb  szolgalatjától  sem  vontam  meg  magamat,  a  hol 
szükség  voltam. 

1550. 

Bécsbe  is  mentőnk  az  én  kmes  urammal  Terek  János 
urammal  az  szent  Ferdinandoshoz  udvarlani  és  az  udvar  népé- 
vel ösmerködni,  hogy  mikor  ö  felsége  Prágába  indul  legyenek 
jó  szeretettel  az  én  kmes  uramhoz  az  udvarnál,  mert  hogy  6 
felsége  szolgalatjára  adta  magái  Akkor  6  nga  semmit  nem 
kére  ö  felségétől,  alámenénk  Csiorgóra,  *)  ott  sok  jó  vadakat 
vercnk,  s  én  tiülem  az  nagy  hideg  időben  Bécsbe  a  szent  Fer- 
dinándos  királynak  vagy  két  öreg  szarvast  és  vagy  két  öreg 


0  Török  János  1549.  körül  pártolt  el  Isabella  királynétól,  8  utóbb 
1550-ben  Dévánál  győzedelmes  csatát  vivott  a  törökkel;  1.  Baday  £. 
i.  h.  ni.  448. 1.  idézvén  a  Tinódy  Sebestyén  verses  munkáját,  melyben 
Török  János  elpártolása  azzal  indokoltatik,  hogy  a  törökön  atyja  halálát 
akarta  megbőszülni,  itt  Tinódy  tévedhetett,  mert  mint  alább  látni  fog- 
juk, Török  Bálint  1550-ben  még  életben  volt,  és  Martonfalvaynak  Kon- 
stantinápolyból levelet  küldött. 

>)  Török  Jánosnak    erről  kiadott  menedéklevele   1548.  Borbála 
szűz  napján  kelt,  melyben  elismeri,  hogy  Martonfal vay  Imre  Pápa  várató 
néki  átadta ;  eredetije  a  sitkei  Itárban . 

«)  Lévát  Salm  Miklós  1549-ben  vette    be  ostrommal.  Istvánffjr^ 
I.  h.  176.1. 

*)  Osurgó,  Somogymegyében,  mely  ekkor  még  az  enyingi  Törí^^ 
családé  volt,  s  csak  utóbb  1552-ben  jutott  Zrinyi  Miklós  birtokába,*  ] 
fönnebb  151.  lapon  a  3.  jegyzetet. 


BlfLÉKTBATA.  1550.  157 

erdeit*)  köIde,  kiket  6  felsége  igen  jó  névvel  véve,  meg  is 
nézte;  az  többi   uraknak  is,  jelösben  Batthyánjd  Ferencz  ^) 
onunnak,  ki  akort  Bécsben  vala,  jó  névvel  vévé  mindenik,  az 
kiknek  adhattam;  az  én   uramnak  szolgálatokat   ajánlották, 
kértem  6  ngokat,  hogy  jó  törekedök  legyenek  ö  folségénél  az 
én  kmes  uram  dolgaiban.  Másod  napon  könyergek  6  felségé- 
nek mind  szóval  s  mind  supplicatio  által,  hogy  az  úthoz  való 
késziflletre  segítenéje  6  felsége,  mert  az  én  uram  szegin  légin, 
nincsen  mivel  késziülni ;  másodnapon  ö  felsége  készpénzt  300. 
forintot,  atlaczot,  kamukát  és  fekete  bársont  adata  ö  felsége ; 
ez5k  i51ött  az  én  uranmak  minden  jószága  adóját  az  ö  felsége 
adójából  megnyerem  könyörgésömmel,   ki  akort  jó   sommát 
tehet,  mert  akort  minden  kaput  öt-öt  forinton  róttanak  ö  fel- 
ségének ;  ki  jó  segítség  lén  az  én  uramnak  ilyen  szökségébe, 
maga  nekem  az  adóról  semmi    tanulságom  nem  volt  az  én 
nramtól,  ezt  csak  az  én  industriámnak  köszönheti  ö  nga,  de 
azért  nekem  igön  keveset  használa,  csak  veszik  vala  jó  néven 
lifllenL  Jóllehet  az  én  kmes  uram  akort  praefecturát  és  tiz 
lóra  való  fizetést  igért  volt  jószágából,  de  az  ireg  (irigy)  szol- 
gák elvesztötték  volt  titilem  Pápán  mig  Bécsből  alájöttem  az 
h  kmes  uramhoz  az  jó  válaszszal ;  azután  is  sokáig  nem  volt 
fizetésem    sohounét,    Ácsiadon  házamnál    koplaltam;  mikort 
isten  az  én  uramat  meghozá  az  ö  felsége  udvarából,  akort  sem 
adhata  semmit,  mert    nem  volt,  én  sem   bánthatám  ö  ngát 
♦  rette ;  de  mindazáltal  hogy  bemene  Erdélybe  mátkáját  meg- 
kéretni ^)  Kendy  Ferencztől,  parancsiolá,  hogy  én  is  vele  len- 
nék e^y  kocsival,  én  nem  néztem  fizetetlen  voltomat,  elkésziü- 
It'k.  Os  elmének  ő  ngával,  és  a  mihöz  elég  voltam,  nagy  eremest 
szolgáltam  ő  ngának.  Mikort  Kendy  Ferencz  uram  házához 
jutánk  Szentivánra,  *)  nem  igen  jó  szemmel  láttának  bennönk, 


0  Érdekes  adat  a  liajd;iDÍ  vadászati  viszonyokra,  s  hogy  Ferdinánd 
király  a  Csurgóról  küldött  vadakat^  köztük  a  két  erdeit  is  —  azaz  vad- 
kant —  megnézte. 

■)  Batthyányi  Ferencz  horvátországi  bán,  Ferdinánd  király  híve 
volt  és  ett^l  nj'ertc  Nómetujvárt  adomán^'úl. 

*)  Torok  János  elsO  nejét,  Balassa  Bórát  kivégeztette.  Biiday  E. 
i.  h.  III.  450. 1. 

*)  Buday  E.  i.  h.  II.   442.  Kendy  Ferenczet  ezen  lakóhelye  után 


158  MARTONPALVAY  IMRE 

hogy  semmi  ajándékot  nem  vivénk  neki  sem  mátkájának ;  de 
azért  én  velem  kereté  meg  mátkáját  az  atyjátul ;  eleget  men- 
tém magamat,  hogy  erre  főembert  keressen  ngod,  mert  én 
szolgád  lévén  nem  vagyok  elég  erre;  de  ugyan  nem  akara 
egyebet  benne,  parancsiolatja  ellen  nem  véthetek  6  ngnak ; 
nagy  sok  töreködésemre  megigiéré,  napot  is  hagya  megadása- 
uak.  Hazamenénk  Hunyadban,  *)  ott  engemet  hagya  méltatlan 
voltomra  gondviselőnek  az  menyegzőre ;  isten  segitségével  vég- 
hez is  vitték  jó  módon,  házát  megépétém  minden  élését  meg- 
szereztetém,  konyháját  és  leveles  szinét  ^)  ugy  megcsináltattam, 
hogy  Erdélyben  nem  volt  szebb  leveles  szén  annál,  azt  mon- 
dották. Két  holnap  héján  esztendeig  jártam  oda  be  az  én  kmes 
uram  parancsiolatjából.  Ugyan  Huuyadba  létembe  Borsoló 
Ferencz  ^)  hoza  levelet  az  én  kmes  uramnak  fogságából,  kibe 
parancsiola  ő  nga,  hogy  közel  lennék  gyermökihöz.  *)  Ugyan 
ottan  Hunyadban  az  én  kmes  uraim  atyjok  akaratából  az  debre- 
czeni^)  tisztnek  gondviselésére  választanak  ugyan  akaratom 
ellen ;  de  miért  hogy  az  öreg  umak  is  akaratja  volt  hozzá,  én 
soha  az  szolgálatban  nem  válogattam  valahol,  parancsiolták  ő 
ngok  ottszolgáltam  az  én  mivoltom  szerint;  jóllehet  hogy  házam- 
tól messzi  voltam,  nehéznek  tetszett  nekem,  de  az  én  kmes  uram 
parancsiolatja  följebb  az  én  káromnál,  mert  én  házamnál  azért 


nevezi  Szent-Iványinak.  Kőváry  László,  Erdély  nevezetesebb  családaí  ez. 
munkájában,  154.  1.,  nem  találom,  hogy  Kendy  Ferencz  vajdának  gyer- 
meke lett  volna ;  valamint  Nagy  Ivánnál  sem  találom  Török  János  máso- 
dik nejét  fölemlítve. 

>)  Hunyad várát  még  Török  Bálint  kapta  1536-ban  János  királytól 
adományba. 

*)  Deák  Farkas  tagtársunk  szerint  Erdélyben  a  leveles  színek  szerte 
divatoztak.  ír  ezekről  b.  Apor  Péter  is,  1.  M.  Tört.  Emi.  XI.  köt. 

3)  Borsoló  Pálról  és  Tamásról  emlékezik  Szerémy  György  i.  b.  173^ 
Borsoló  Ferencz  ezek  rokona  lebetett. 

*)  Ezen  adatszerint  tehát  Török  Bálint  még  1550-ben  is  életbei 
volt.  Szalay  L.  i.  h.  IV.  267.  1.  halálát  1551  körül  mondja  bekövetkezett:!.  , 
nek.  Szűcs  István  pedig  Debreczen  Tört.  1.  köt.  169. 1.  azt  állítja,  ho^  -^ 
Török  Bálint  1550-ben  halt  meg. 

■)  Fönnebb  már  említve  volt  az,  hogy  Debreczen  mikor  került  ^^^12 
enyingi  Török  család  kezére.  Emlékírónk  továbbá  föntebb  azt  is  állltn^^a, 
hogy  Hunyadban  két  hónap  híján  egy  évig  tartózkodott,  és  így  Del^^re. 
ezen  be  az  1550.  év  végén  ker&lhetett. 


EMLÉKIRATA.  1551.  159 

több  kárt  vallok  az  debreczeni  tiszttartásomnak  hasznánál. 
Mindazonáltal  az  én  kmes  uraim  parancsiolatira,  ha  károm- 
mal leszen  is,  immár  esztendeig  megmaradok,  és  az  mire  elég 
leszök,  hiyen  és  jámborul  akarok  szolgálni  6  ngnak,  de  akarok 
szolgálni  6  ngoknak,  de  akarnám  ha  élnének  az  urak  kiknek 
ezelőtt  én  szolgáltara,  megemléköznének  róla,  de  ez  mastani 
kmes  uraim  nem  tuggyják,  nem  is  emlékőznek  meg  róla,  azért 
nem  tudnak  meg  is  becsülni  érette  6  ngok  etc. 

1551. 

Mikor  az  debreczeni  tisztet  én  elfoglalám,  az  szomszéd- 
ságból minden  felöl  háborgaták  az  én  kmes  uram  jobbágyit; 
gyakorta  fogdosták  is  szegényeket,  néhol  határit  is  bontották 
el,  de  Isten  segítségéből  azokat  én  jó  módon  mind  eligazítani, 
az  jobbágyokat  sem  háborgatták,  én  idéttem  oly  gondot  visel- 
tem nyavalásokra ;  inventariomot  ^)  nem  sokat  adhatának, 
kiből  asszionyomat  és  uramékat  ö  ngokat  tarthattam  volna 
Dehreczembe,  de  Isten  kegyelméből  az  én  iudustriámból 
lassan-lassan  oly  gondot  viseltem,  hogy  meg  nem  fogyatkoztak 
ő  ngok,  maga  az  bor  akortbeli  időben  igen  drága  vala.  Majo- 
rokat kezdek  építeni  Keselszögben  és  Mach  ^)  felé,  a  honnét 
az  éu  kmes  uraim  határát  kezdték  volt  háborgatni.  Egynehány 
ekéket  szörzék  az  majorokba,  választig  szántíittam  az  én  kmes 
uraim  használatjokra.  De  nem  sok  idő  múlván  megháborodék 
az  oda  való  fold,  királyné  asszony  Petrovyt  Péterrel  ^)  hadat 
támasztanak  kincstartó  barátra ;  az  sem  hagyá  magát  megalázni 
mint  bariit,  azok  ellen  nagyobb  hadat  indeta,  kivel  az  én  uram 
Terek  János  uram  is  jelön  volt  szolgalatjában.  ^)  Kincstartó 
mellé  az  jószágról  tisztemről,  az  végezés  szerint,  lovagot  kel- 
lőit adnom ;  királyné  asszionyom  és  Petrovyt  uram  mellé  lova- 
got kellött  adnom.  Azon  közben  lUoman  bék  Lippát,  Sólymost, 

')  Inventarium  alatt  e  helyütt  eleséget  ós  egyéb  ingókat  érthetünk. 

•)  Ma  is  léteznek  Kosüszeg  és  Macs  nevű  puszták  Debreczen  mel- 
len. Szűcs  I.  i.  b.  21  ,  23.  1. 

»)  Petrovics  Péter  íbndorkudásait  elég  bőven  leirja  Hatvani  Mih. 
i.h.  .335— 392.  1. 

*)  Martonfalvay  a  többi  türténetirókkal  megegyezöleg  irja  le  az 
weményeket.  Török  János,  mint  Ferdinánd  király  liíve  vesz  részt  Frat^^r 
Gjrörg>'  hadjáratában.  Buday  E.  i.  h.  11.  051.  ós  Istvánffy  i.  h.  18ö.  1. 


160  MIRTOMFALVAT  IMRE 

PálöUéset  1)  etc  elfoglalá.  Erközék  Eastaldo  király  6  felsége 
képébe  generális  nagy  hadával,  Báthory  András  uram  ugy 
mint  ország  főhadnagya,  Nádasdy  Tamás  uram  király  ö  fel- 
sége hadnagya  és  főtanácsa  többekkel  egyetemben  jevének 
nagy  haddal,  azok  mellé  is  lovagot  kellött  adnom ;  ezök  fölött 
Báthory  uram  parancsiolatjából  az  postahelyökre  is  egy  ideig 
nekem  kellött  szolgákat  adnom,  hogy  inkább  megoltalmazhas- 
sam az  én  kmes  uraim  jószágokat ;  ehöz  képöst  sok  szolgát 
kellött  tartanom  oltalmonkra,  az  kikre  nem  kevés  költsiégem 
volt,  de  az  sziükség  kényszerített  reája  etc. 

Asszionyomat  mindennyi  habomban  Debreczenbe  tar- 
tottam nagy  nehezen,  azonképen  az  debreczenieket  is  sok  fenye- 
getésömmel  néha  kérésemmel  is  megtartottam  az  én  uraim 
hasznokra,  és  az  fejedelem  hada  hasznáért,  mert  azok  tartották 
az  6  felsége  táborát  jobb  részére  eleséggel  etc 

Ez  időközben  kincstartó  barát  tanácsából  és  akaratjából 
Eastaldo  generális  az  több  urakkal  és  az  fejedelem  hadával 
Erdélyre  ménének  és  elfoglalák  az  mi  fejedelmönknek ;  nem 
Bok  idő  múlván  királyné  asszonyt  fiával  Erdélyből  kibucsiuz- 
tatták,  *)  azután  kincstartó  barát  segitségével  Lippát  •)  meg- 
szállák  és  igen  megtöretek  minden  felől,  de  azért  jó  falkáig 
megtartá,  azután  csiodaképen  megadá;  üloman  beköt  kincs- 


1)  Líppa,  Sólymos,  Pálulése  —  a  mai  Paulii  —  s  a  többi  várak 
elfoglalásánál  a  többi  történetíróink  szerint  Szokoli  Mahomed  begler 
bég  volt  a  törökök  vezére.  Buday  E.  II.  653.  Istvánffy  i.  h.  185.  1.  való- 
szinüleg  nyomtatási  hibából  áll  az  1550.  év  1551  helyett.  Szalay  L.  i.  h. 
IV.  269.  1.  azt  írja,  hogy  Becse,  Becskerek  és  Csanád  várakat  a  török 
1551.  szeptember  elején  foglalta  el.  így  Forgács  Ferencz  Oomment.  20. 1. 
8  a  többi  között  felsorolja  még  Pálülése  és  Gharkis-Somló  asaz  Sárkis- 
Soralyó  várakat  is.  Végre  Hatvani  M.  Tört.  Zsebkönyv  362— 36S.  1.  olvas- 
suk, hogy  Castaldo,  Nádasdy  és  Báthory  1551.  május  havában  vonultak 
keresztül  Debreczen  vidékén,  mint  kir.  biztosok ;  1.  még  Szilágyi  Sándor 
Erdélyi  Országgy.  Emlékek  I.  277. 

*)  Oastaldo  1551.  június  elején  érkezett  Kolozsvárra;  Isabella 
királyné  pedig  fiával  Erdélyből  ugyanazon  évben  aug.  vége  körül  vonult 
ki.  Hatvani  M.  i.  h.  363.  és  372. 1. 

*)  Emlékírónk  itt  ismét  a  többi  történeti  adatokkal  egyezöleg 
említi  fel  Lippa  bevételét  és  Uleman  bégnek  Kartínozsi  közbenjöttével 
történt  szabadonbocsáttatását,  a  miért  »lön  neki  halála*  mint  emlékírónk 
magát  kifejezi ;  1.  Istvánflfy  i.  h.  189—190.  Szalay  Ii.  1.  h.  lY.  272. 1.  ea 


EMLÉKIRATA.   1552.  161 

tartó  mÍDden  népével  elbocsiáttatá,  kiért  lén  neki  halála  Alyin- 
ezen  ^)  nagy  herielenséggel  Sforzia  által,  kin  szolgái  az  barát- 
nak megháborodának,  de  semmit  vele  nem  haszuálhatáuak. 
Mindazonáltal  £5  szolgái  és  praefectusa  Pázmán  ^)  uram,  Vára- 
don egybegyűltek  volt,  értem,  mondám  az  én  uramnak  Terek 
Jánosnak,  noha  barát  volt,  meg  nem  tagadhatod,  ö  szolgája 
voltál  mindezideig,  tartozik  is  szolgálatoddal ;  nem  ártana,  ha 
egy  jámbor  szolgádat  közikbe  köldenéd  képutalásképen,  maga- 
dat megjelentenéd  nekik,  talán  valamit  vehetnénk  rajtok  szol- 
gálatodért ;  javolá  6  nga  tanácsiomat,  de  menté  magát,  hogy 
odavaló  embere  nincsen, hanem  ha  elmennék  igön  köszönnéje, 
mondára  hogy  kész  vagyok  elmenni,  de  az  itt  való  inventario- 
mot  holnap  kézbe  kell  adnom,  de  arra  én  embert  hagyok. 

1552. 

Elmének  Váraddá  *)  az  uraim  közibe  az  én  uram  creden- 
cia  levelével,  az  uraim  nagy  tisztességgel  fogadának  ö  ngáért, 
de  szólván  az  én  jó  bizott  uraimmal  barátimmal  kik  az  én 
uramhoz  is  jó  akarattal  voltak,  az  ö  nga  kevetségét  másképen 
kelleték  formálnom  használatjára ;  az  több  dolog  között  meg- 
jelentem végre  az  éu  uram  kívánságát  is  nekik,  hogy  szeginy 
kincstartó  uram  szolgalatjában  mivel  tartozott  volna  megelé- 
íííttetnt'jek  valahonnét;  praefectus  uram  az  több  uraimmal  jó 
niiií' ii\ sé göt  adának,  megkeresek  az  restanciákat,  azután  sok 
jó  (Irzmaasztagokat  adának   széllel  az  falukon,  Debreczeube 


utú])bi  Lippa  ostrom  alá  vételét  1551.  nov.  7-re  teszi,  óa  hogy  azon  alka- 
lominal  Toruk  János  hét  sebet  kapott.  Martonfalvay  en*öl  hallgat.  Hat- 
vani M.  i.  h.  410.  1.  Írja,  ho^'y  a  király  f^ere^^e  1551.  nov.  S-kán  szállotta 
ni»*«:  Lippát.  és  ho^ry  Fráter  Ovíirgy  decz.  5-kén  eresztette  szabadon 
l.'h.-mau  béí^et  u.  o.  417.  1. 

*)  Fráter  György  niegíjryilkoltatása  1551.  decz.  17-kén  történt. 
Szalay  L.  i.  h.  IV.  276.  1.  Hatvani  M.  i.  h.  437.  1.  és  Budai  K.  i.  h.  III. 
ii:t>i.  1.  hethlen  Farkas  Hist.  de  rebua.    Trans.  I.   509—512.  11. 

2)  Pázmánynak,  Martinuzzi  praefectusának  keresztnevét  más 
mlatból  ní'm  birtam  pótolni.  Az,  hogy  a  panaszi  J*ázmány  csaláíl  Bihar 
vármegye bí-n  volt  birtokos,  nlvasható  Nagy  Ivánnál  i.  h.  IX.  kot.  17:5.  1. 
éí*  Fraknói  V.  >l*ázmány  Péter  és  korát  I,  köt.  5.  és  6.  l. ;  igen  liiheto 
t«rhát,  hoífy  a  kincstart/)  praelectusa  ezen  családból  származott. 

")  Azaz  Nagy-Váradra,  régi  elavult,  de  jó  kifejezés. 

11 


162  MARTONFALVAY  IMRE 

is ;  ugyanottan  két  teli  kápolna  árpát ')  is  adának,  kiket  kincs- 
tartó barát  sziükségére  takartatott  volt  oda  sok  helőnnen,  sok 
dézma  bárányokat  is ;  ezek  fölett  egynehány  faluk  király  ravá- 
sából  való  adókat.  Debreczenböl  is  regestom  szerint  adának, 
az  én  uram  szolgalatjába  deputálának  ki  ugyan  egynehány 
czör  forintot,  mert  az  hadakért  akkor  nagy  drágaság  lett  vala 
ország  szerint.  Ennyi  sok  hasznot  szerzettem  vala  akort  egy 
utamban  Váraddá  való  menésömmel  az  én  kmes  uraimnak  az 
én  okosságomból,  kit  ö  ngok,  sem  szolgájok  meg  nem  tuttíik 
vohia  gondolni,  ha  én  nem  kényszerítettem  volna  reá  6  ngo- 
kat,  de  csak  meg  sem  tudák  köszönik  (igy)  jő  móáon.  Az  egyik 
kápolnából  két  köböl  árpát  adának  lovaimnak,  mert  akkor 
inmiár  az  tiszt  kivöl  voltam,  pénzömön  éltem  nagy  sok  költsé- 
gömmel,  szolgáimmal  és  lovaimmal,  kiket  közel  két  holnapig 
tartattak  velem  az  én  kmes  uraim,  ami  hasznom  lett  vala  is, 
tiszttartásomba  elkele ;  várván  Debreczenbe  az  számvevőket, 
de  nem  tudának  eljöni,  ezféle  vártatást  és  költségöt  csak  az 
én  asszionyomnak  köszönhettem,  mert  ö  nga  haragos  volt 
reám,  az  én  igazmondásomért  és  jó  szolgálatomért.  De  nem 
kell  vala  Therek  János  uramnak  ezt  rajtam  cseleköttetni,  csók 
ez  mastani  szolgálatomért  is ;  Váraddá  fáradván,  mennyi  sok 
hasznot  hozék  ö  ngának,  ki  többet  tett  egynehány  ezör  forint- 
nál, kiből  egynehány  esztendőig  élhettek  volna  Debreczenben, 
hajói  költöttek  volna;  de  én  semmit  nem  érdemlék  ő  ngától 
többet  két  köböl  árpánál.  Egy  szolgája  vala  Terek  János 
uramnak  Mihály  deák,  secretariosa  vala,  szemtől  szembe  mon- 
dotta urának,  hogy  ha  valamely  szolgám  magátul  nekem  ennyi 
sok  hasznot  szerzene,  felét  mindennek  neki  merném  adni  etc. 
Ez  időközbe   Pozsonyban  2)   gyűlés   volt,  látták  az  én 


0  Két  teU  kápolna  árpa  elnevezés  alatt  valószínűleg  vermekben 
eltett  gabonát  kell  értenünk,  az  is  lehetséges,  hogy  valamely  elpusztult 
templomot  használtak  fel  magtárul.  Midőn  ennyi  haszonban  részesítette 
Mai-tonfalvay  az  enyingi  Török  családot,  méltán  felpanaszolhatta,  a  mint 
alább  írja,  hogy  fámdságos  szolgálatát  urai  az  egyik  kápolnából  két 
köböl  búzával  jutalmazták  meg. 

•)  Ferdinánd  király  ezen  országgyűlést  Pozsonyba  1552.  febr. 
22-re  hívta  össze.  Szalay  L.  i.  h.  IV.  279.  1.  Fraknói  V.  »M.  Or8z.gyöl. 
Eml.c  in.  331. 1. 


EMLÉKIRATA.  1552.  163 

kmes  uraim,  hogy  ott  sem  lehetnek  szolgálatom  neköl,  meg- 
irák  Debreczenbe,  hogy  lolmeDJek  hozzájok,  de  nem  akar  vala 
asszionyom  elbocsiátani,  de  én  azért  ugyan  fölmenék  Pozsonyba 
6  ngokhoz  sok  költségömmel.  Maga  én  debreczenbeli  tiszttar- 
tásomban sok  hasznot,  sok  jó  vetést,  majorságot,  barmot,  juhot 
sokat,  ménest  azonképen  etc.  de  ime  mivel  hálálák  meg  nekem 
az  én  kmes  uraim.  Pozsonyban  létembe  az  gyűléskort,  a  mihííz 
elég  lehettem  (nem  néztem  kárvallásomat  sem  költségömet 
sem  rajtam  lett  boszuságiraat)  azért  ugyan  jámborul  éshívség- 
gel  szolgáltam  az  én  kmes  uraimnak.  Akortbeli  gyűlés  alatt 
szerzek  az  én  uramnak  Török  Ferencznek  Ország  Borbálya 
asszionyomat  Losonczy  István  *)  uram  akaratjábul,  akort 
Tálaszták  ö  ngát  is  az  temesvári "  ispánságra,  ki  veszödelmes 
léu  6  Dgának,  mert  halálával  szolgála  tiszttartásában  etc. 
Ugyanazon  gyűlésben  gróf  Mikola  ^)  uram  ö  felsége  gene- 

')  Annak,  hogy  az  enyingi  Török  és  guthi  Ország  családokkal 
Líísonczy  István  minO  összeköttetésben  állt,  nyomára  nem  jöhetek,  érde- 
ke*, hogy  emlékírónk  LoMOnczyt  temesvári  ispánnak  s  nem  gróftiak 
nevezi,  az  időben  tehát  a  temesvári  gi'ófi  czim  még  nem  volt  szokásban. 
L"5«»npzyn:ik  az  1552-ki  országgyűlésen  temesvári  grófta  való  kiuevezto- 
tését  említi  Fraknói  V.  i.  h.  III.  ;U5.  1.  Verancsics  Antall  évkönyvében 
enilpkírónkkal  egyezöb'g  az  áll,  lio;;y  Lüsouczy  temesvári  ispánná  válasz- 
l'it'.tt.  M.  Tört.  Kmlékek  III.  93.  1. 

')  Azt,  hogy  ezen  gról'  Mikola  ki  lehetett,  biztosan  nie<r  nem  hatá- 

r^zluitoni.  Föntebb  Salm  Miklóst  emlékírónk   Miklós  grófnak  nevezi,  ki 

-v.onb.in   már  tíjrténetiróink   szerint    1550.  végén  elhalt.  Szalay  L.   i.  h. 

IV.  26*2.  1.  é^^  Hatvani  Mihály  i.  h.  ^51.  1.  Verancsios  Antal  évkönyvében 

)•  li.  87.1.   azt   olvassuk,  hogy  Fráter  György    1551-ben   gróf  Mikolával 

llát(»rban   találkozóit  ;   lm   tehát  Verancz   évszámaiban    teljesen   bizhat- 

"ánk,  mit  azonban  maga   Szalay  L.  is.  Voranesics  Antal    évkönyvei  Il-ik 

li'"»tetéhez  írt  előszavában   kétségbe   von,   akkor    Salm   Miklós  gróf  meg 

l.'»5 l-ben  is  életben  lett  volna.  Különben   az    I5r)2-ben   élt   gróf  Mikola 

•"^latt  Salm  Miklós  fiát  Eck  gróf(»t  —  ki  I*ozsony  vármegye  fíuspánja  volt 

-  szintén  érthetjiik.  Nem  mulaszthatom  el  az  olvasót  arra  is  figyelmz^í- 

Mni,  hogy  ha  Verancsícs  Antal  ma^ryar  naplóját  Martonfalvjiynak  emlék- 

intával   ös^zehasonlítandja,   ezt    amazzal   mind  a  kifejezés,  mind  az  írás 

tekint»'tében    egyezőnek   fogja    t.'ilálni.   csakhoL^y   emlékírónk    eredetibb 

majryarsággal   és   FzabályOKabban   ír,  s  kifejezései  is  magyarosabb   zama- 

túak.  Megjeiryzem  még.  hogy  a  Hormayer  és  Mednyánszky-féle  »Taschen- 

buchc    1823.   évfolyamában   megírva  találjuk  a  Salm  grófok  történetét. 

Azonban   második   Salm   Miklós  gróf  halálozási   éve   itt   sincs  biztosan 

int'ghatározva.  Lásd  u.  o.   107.  1. 

11* 


164  MARTOXFALVAT  IMKE 

ralisa  vendéglé  az  várban  az  urakat,  azok  között  az  én  kmes 
uraimat  is ;  ebéd  után  udvarhoz  menénk  ő  ngokhoz,  engemet 
megláta  gróf  uram,  oda  szólíta  6  nga  és  egy  kupa  bort  köszöne 
reám  az  én  uraim  egésségökért,  hogy  jámborul  szolgáltam 
nekik  itthon  nem  létekben,  gyakorta  bántottam  meg  az  én 
uraim  sziükségökért,  jószágok,  házok  oltalmazásokért,  azért  ez 
jámbor  szolgalatjáról  el  ne  felejtközzetek  Terek  uraim,  mert 
az  Isten  is  megverne  titeket  érette,  ha  elfelejtköznétek  róla. 
Ezöket  mind  fönállva  tolmácsoltatá  ^)  meg  asztalánál  az  urak 
előtt ;  igy  becsiüle  meg  engemet  az  jó  ur  és  igy  commendálá 
az  én  kmes  uraimnak  hivséggel  való  szolgálatimat,  azért  ti 
ngtok  se  felejtközzék  el  róla. 

1553—1554. 

En  minden  országgyűlésiben  jelön  voltam  6  ngok  képé- 
be mikort  ott  nem  voltak  is,  és  ő  ngok  dolgaikban,  az  mihöz 
elég  voltam,  nagy  hivséggel  és  szeretettel  szolgáltam  6  ngok- 
nak  használatjokra,  niha  elég  pirongatást  is  kellött  fölvennem 
ö  ngok  nevök  alatt,  de  mind  el  kellött  szenvednem  érettek  etc 

Ugyan  akort  Terek  János  uramnak  is  6  ngának  száz 
lóra  való  fizetést  adata  az  szent  Ferdinandus  ^)  királ,  mig 
több  lehet ;  haza  jcvénk  Pápára,  látván  szorgalmatos  szolgá- 
latomat az  debreczeni  cirtalt  fyy)  regestomokat  is  én  ellenem 
megbánták,  esmérték  hogy  ott  is  jámborul  és  híven  szolgáltam, 
sok  hasznot  is  attam  6  ngoknak  belőle.  Prágába  is  az  én  uram- 
nak segitségöl  Debreczenböl  fl.  100  köldtem.  Itt  kin  is  Pápán 
létemben  a  veszedelmes  időkben  jámborul  szolgáltam,  sok 
károkat  is  vallottam  ő  ngok  után  könyörgésem  neköl,  csak  az 
ő  ngok  kegyelmességekből  minden  számadásomat  megengedek 
ö  ngok,  menedék  levelet  is  adának  róla,  mert  én  mindenik 
tiszttartásomban  jámborul  szolgáltam;  mind  Terek  Bálint 
uramnak  és  azután  gyermökinek  jámborul  szolgáltam  minden 
időkben,  kit  tud  az  Isten,  és  azután  sok  jámborok  tudnak  etc. 


>)  Ebből  következtethetjük,  bogy  gróf  Mikola  nem  tudott  magya- 
rul, vendégei  pedig  —  miután  tolmácsra  volt  szükség  —  nem  értettek 
németül. 

«)  1552-től  fogva  1556.  évig  minden  évben  tartatott  országgyüléa, 
egyikén  ezeknek  Ferdinánd  király  is  jelen  volt.  Szalay  i.  h.  IV.  279.  1. 


EMLÉKIRATA.  1555.  165 


1555. 


Továbbá  Velichan  az  fejérvárí  bek  sok  lovaggal  gyalog- 
gal készölgetni  kezdett  volna  Pápa  várassára  *) ;  az  én  kmes 
uram  Terek  Ferencz  uram  megirá  nekem  Ácsiadra,  én  mind- 
járást elhagyára  minden  dolgaimat,  besietek  Pápára ;  másod- 
nap éjjel  éjfélkort  felé,  gyalogjával,  lovagjával  nagy  haddal, 
lajtorjákkal  reánk  érközék  Pápa  várassára,  szinte  az  lancz- 
kuetek  vártájokra  találkoztak  az  szent  László  kapuja  mellett, 
vágni  kezdik  az  palánkot  nagy  sietséggel  és  evöltéssel  az  tere- 
kek;  az  német  lanczknetek  elijednek,  elhagyván  vártájokat 
elfutnak,  talán  azt  vélték,  hogy  ugyan  elárulták  volna  őket. 
Ezt  éu  meghallám,  ottan  lovamra  ölek  és  kiket  az  piaczon 
találék  szédölögvén,  mentemben  az  borsosgyőri  kapura  haj- 
tám  őket,  meghagyám  mindeneknek  fejők  vesztében  vártájo- 
kat senki  el  ne  hagyja,  helyt  álljanak  tisztességük  vesztése 
alatt,  semmit  ne  félnének,  ha  Uloman  bék  ki  sokkal  nagyobb 
haddal  vala  tiz  ennyinél  mint  ez  hitvány  Velichan  bék,  sem- 
mit nem  tehete,  ez  is  szégyenére  majd  megfutamik ;  én  is  ime 
oda  sietek,  minden  ember  vitézködjék  ha  terténettel  reátok 
érkcznéjek,  eleget  biztatám  őket,  mondák  hogy  igen  akarják 
hogy  közikbe  jíHtem,  immár  nagyobb  szivek  vagyon,  azt  mon- 
dák; ('u  az  vágásra  eveltósre  sietek,  de  azért  mentemben  az 
vártákon  és  az  bástyákon  igen  biztaték  mindeneket,  fenétségíit 
is  attam  nekik,  hogy  tisztességek  vesztése  alatt  minden  helyt 
álljoD,  semmit  ne  féljenek  etc.  Az  vágásra  érközém,  tahát  sok 
likat  nyitottak  az  palánkon,  szabadon  vágja  az  terek  hogy  az 
némelek  elfutottak  róla;  egy  drabantot  találék  puskájával, 
Rorsosgyöri  Péternek  hittak,  kentese  gallérán  fogam,  az  vágásra 
vivém,  és  az  terekre  lőteték  vele ;  általlevék  az  kezét,  de  enge- 

')  A  töröküknek.  Pápa  vára  elleu  intézett  őzen  második  <.»8tr(.»niá- 
ról  többi  történetíróink  szintén  liMll»ratnak  ;  a  mint  Martoiifalvay  a  védt- 
'í'm  köriil  való  intézkedését  leírja,  eg-yodül  neki  köszönhető  az,  lio«íy  az 
'•^tnmi  sikerteb^n  maradt.  A  törökök  ezen  liadjárata  1555.  sept.  havában 
történt,  ezt  az  emlékirat  után  közölt  tíW-edék  napló  azon  részéből  követ- 
keztvthetjiik,  a  hol  3Iartx)nfalvay  azt  írja,  hop^y  ura  parancsára  kocsival 
^  három  szolgájával  »propter  rumores  turcicos*  1555.  sept.  lO-kón 
Acsádrúl  Pápára  ment. 


1^8  MARTONFALVAT  IMRE 

országgyűlésébe,  í»s  az  fejedelem  előtt ;  egyébhai  gyűlésekben 
miudeukort  csak  éii  voltam,  de  mivel  hogy  ez  gyűlés  alatt  léu 
foglalása  jószágomnak,  akarok  vala  az  országnak  és  az  fejede- 
lemnek panaszolni  érette,  de  meggoudolám  magamat,  az  urak 
lecsendesétének  etc.  Ugyanazon  gyűlésben  Báthory  András 
uram  tisztit  Prényi  Gábriel  ui*amnak  adák  >)  etc 

1556. 

Azután  második  esztendő  fordulatjábau  esmég  ország- 
gyűlését hirdete  ő  felsége,  -)  az  én  uram  6  nga  Erdélybe  készi- 
üle  bátyjálioZ;  engemet  választa  képében  az  gyűlésbe.  Az 
mihöz  elég  voltam  mindön  gyülelség  neköl  nagy  szeretettel 
szolgáltam  mind  az  két  uramnak  az  gyűlésben,  kit  ide  alá  meg 
is  jelöntök  Írásomban. 

De  ez  időközben  megbáborodék  Erdély  országa,  uramat  ^ 
ngát  Terek  Ferenczet  Balassy  Menyhárt  ®)  Kolozsváratt  meg' 
tartőztattii  volt,  nem  bocsiáttá  be  bátyjálioz  Hunyadba.  Csíu'^ 
hamar  hin»  jeve,  hogj'  királyné  asszony  fiával  bement  E  ^ 
(lélybc,  *)  Dobó  Istvánt  kibuo«iuztatták  íiz  erdélyi  vajdaságból- 
de  én  azért  az  én  uraim  dolgát  ugyan  nem  tágitottam  sei  ^ 
az  ország,  sem  ííz  fejedelem  előtt,  maga^)  igen  féltetteí 
az  urak,    hogy    uram   Terek    János    királyné    asszionyho^e; 


0  Híi  itt  Martonfalvav  azt  érti,  hogry  Báthory'  Audrás  orí»zágbirói 
tinztét  adták  át  Trényi  Gábornak,  akkor  ezen  t.»aiítbeu  a  clironologiai 
rendben  téved,  mert  Prónyi  Gábor  10  évvel  kósflbb  ii.  m.  1566-baQ  nyertt 
el  az  országbírói  tisztséf^et,  a  mint  alább  látni  fogjuk ;  ezen  oi*8ZHg|ryülé!> 
al:itt  Prényi  Gábor,  mint  azt  az  15.'»r».  4.  t.  cz.-ben  is  olvashatjuk,  tiszán- 
inneni kapitánynyá  választatott,  sGt  utóbb  l.'>56-ban  Isabella  királynéhoz 
pártolt  át.  Szalay  L.  i.  b.  IV.  309. 

*)  15ő6-ban  az  országgyűlés  jau.  l-re  hivatott  össze.  Frakuői  V 
i.  h.  III.  480. 

*)  Balassa  Menyhért  15^6-ban  állott  ismét  Isabella  királyné  párt- 
jára. Buday  E.  i.  h.  101  —  102.  ezen  okból  tart<'>ztatta  le  tehát  Török  Fe- 
remzet,  mint  Ferdinánd  király  hivéi,  ki  ekkor  bátyja  Török  János  látó 
Itatására  Kolozsvárott  keresztül  utazott. 

4)  Isabella  királyné  155«>-V)an  érkezett  Marmarosba  és  onnét  fíáva 
Erdélybe  ment.  Hatvani  M.  i.  h.  488.  1. 

*)  Ezen  szó  :»mnga<  itt  annyit  jelent^  mint  a  latinban  »cam  tamen 
quamquam«,  1.  Szeuczy  H.  Alb.  Szótárát. 


KMLKKIRATAI    1556.  1614 

hajlott  volna,  *)  és  kisebbik  uram  Terek  Ferencz  uram  íog- 
ságban  yolna  KolozsY&ratt,   bogv  könvorögbet  ő  képőkben; 
megfogattat  az  fejedelem,  azzal  ijesztettek  Tolna,  de  én  azért 
annál  inkább  könyörgöttem,  nem  féltem  semmit,  mert  h  fel- 
sége  biztatott,  csak  várjak,  kegyelmes    választ   ad:  ekí'gre 
sok  könyörgésem  után,  az  Pápa  várassa  épületére  az  országtól 
és  az  fejedelemtől  Ferdinánd  királytul  három  egész  vármegyét 
nyerek  uram  ö  nga  itthon  nem  létében :  tudniillik  Vasvár.  Sop- 
ron és  Veszprém  *)  vármegyéket,  ez  felett  Pápa  várassanak 
örököl  való  szabadságot  nyertem  az  ö  felsége  adójából  (ki  nem 
kicsinyes  nyeresség  egy  szegin  szolgátúl)  kibe  mastan  is  meg- 
tartják  az  6  felsége  kamorási  és  ravói  •)  ez  szegény  váraf^t. 
Ugyan  ottan  az  pozsonyi  gyfilésben  száz  húsz  jobbá;zyot  kerék 
az  én  uramnak  expectantium  gratiára«  kinek  levelét  ki  is  vet- 
tem ö  felségétől  jó  váltságon*  Három  czimör  levelet  is.  egjiket 
Benedek  deáknak,  másikat  Tassolos  Lászlónak  és  harmadikat 
Kardos  JózsánaL^)  Ezöket  Pozsomban  szerzettem  mind  az 
^illésben ;  azután  az  több  könyörgésemról  Bécsbe  halaszta, 
liagyá  ő  fölsége,  hogy  utána  fölmenjek.  kegyelmes  válaszom 
'e^zen ;  egyebet  nem  merek  1>enue  tenni,  fölmenék  ö  felségéhöz, 
Díaga  *)  immár  harmadik  hónapom  vala  könyörgésemnek,  de 
bélben  nem  merem  hadni.  az  én  uramtul  Terek  Ferenctől  ujob- 
^^\i  könyörgék  Bécsben  ő  fel^éjzének,  nem  sok  idő  múlván 
választ  ada  ö  felsége,  mert  akkor  valami  terek  Lir  is  érközött 
^»Ua;husz  mázsa  port,  12.  mázsa  ónat.  ejry  taraczkot.  száz 
gyalogra  való  pénzt  adata  ó  felsége,  Laíryá.  boíry  jól  örizönk. 
Ezök  lölött  a  Pápa  várása  épül^r-tire  ötszáz  taric^kát,  ötszíiz 
í^sót,  ötszáz  kapát,  ötszáz  csákányt,  ötffzáz  földliányó  lapátot 
^data  Bécsből  ö  folséjre ;  hainá.  Lo^rv  ne  késsem,  alá  siefíSek 


')  ErríH  többi  történet ir'iink  \i*t\\\  sz.'.iníik.  Tőrük  Jáuo?  Hitári^lá- 
***t  vali>!«ziníileg  az  is  "kozliMtta.  li"_'y  a  in  int  f'-Míjí-bb  láttuk,  Fenliuáuíl 
■király  Tür""»k  Jáoos  ueje  rép-zép.-  az  f»rhzá:;haij  lakhelyt  u^\\\  jelelt  ki. 

=)  Az  1. •».'>»»-  y.  tíz.  által  rápíi  vára  •.rOpít^Btre  ezeu  hároiii  vár- 
mvpvH  munkaereje  r«.'iideltí-t*rtT. 

'^  Ravó  =  'licator. 

*)  A  Kardo?  c<?aUd  D*rbr«ífzí:rjbúl  való  vult.  mint  alább  látni  fogjuk. 

^)  Ez»ín  %zh  i«nirt  a  tuNó  lapon  olvasható  jegy zf't ben  előadott  én-t- 
J*'^Untl  bir:  valarnlDt  uíkz  elObbröl  is  a  13:».  é?  136.  lapokon  e  szó  k«ít 
'^^Ivtu  szintén  elöibrdul. 


170  MARTONFALVAY  IMRE 

Pápára  cs  az  ellenség  ellen  jól  vigyázónk,  kmes  uram  leszen  ; 
tanulságot  is  ada  ö  felsége  mihöz  tartsiok  magonkat,  ba  reánk 
jevend  az  ellenség,  ugy  bocsiáta  alá  minden  kegyelmességével ; 
az  szerszámot  penig  bajóra  rakattam,  egy  szolgám  Borsati 
János  Győrig  bozatá  és  onnét  Pápára ;  ez  egy  utambau  az  én 
kmes  uram  bon  nem  létében  ennyi  sok  basznot  boztam  ő  ngá- 
nak,  ki  talán  föUyülmulja  az  én  tifilem  elfoglalt  jószágot  az  én 
uram  álta-1  minden  ok  neköl. 

1566. 

Az  fejedelem  esmég  egy  gyűlést  birdete  Pozsomba, ') 
kire  mindenfelöl  reájövének  az  urak,  és  az  választott  nemösek ; 
Prényi  Gábriel  uram  is  jelön  vagyon  az  több  urakkal,  de  meg- 
liala  az  jó  uríiu  azon  gyűlésben.  Én  azért  nem  felejtköztera  el 
az  én  kmes  uram  ^)  dolgairól  az  ország  között,  szóltam  és  az 
uraknak  könyergöttem,  bogy  5  felségénél,  bogy  Debreczent 
teljességgel  megszabad! tanáják ;  alattomba  titkon  (a  bol  illött) 
magamtul  töreködtem,  bogy  az  ország  föbadnagyságát  az  én 
uramnak  adnáják.  Ez  okáért  az  én  uram  képében  igen  oltal- 
maztam 6  ngát  panasztul  az  ország  között;  töreködtem  az 
kévéteknél  is  titkon  az  ország  között  voxot  adjanak,  bogy  az 
én  kmes  uramat  választanáják  az  ország  badnagyságára ;  azon- 
képpen az  uraknál  is  ilyen  módon  töreködtem  az  kikböz  biztam, 
mindenött.  Jó  válaszom  volt,  végére  menék,  bogy  ba  fÖl  jön  az 
én  uram,  bogy  evéje  leszen  az  ország  badnagysága.  Kérem  Gre- 
goriánszky  ^)  uramat,  az  győri  pispököt,  bogy  könyörgene  ö  fel- 


')  Szerzőnk  az  1556.  évtÖl  1565.  évig  terjedő  időszak  eseményeire 
emlékiratában  nem  terjeszkedik  ki ;  a  Pozsonyban  tartott  azon  ország- 
gyűlés alatt,  melyre  itt  hivatkozik,  már  az  1566.  évben  összebivottat 
kell  értenünk,  mivel  szerzőnk  felhozza  azt  is,  hogy  ezen  országgyűlésen 
Prényi  Gábor  is  jelen  volt  s  a  gyűlés  alatt  meghalt.  Prényi  Gábor  Bá- 
thory András  után  1566-ban  nyerte  el  az  országbírói  tisztet,  s  abban  ot 
Ország  Kristóf  váltott*  föl,  ki  1567-ben  volt  oi*szágbiró  ;  1.  Fraknói  V.  a 
nádorok  és  országbírókról  irt  munkáját ;  eszerint  Prényi  Gábor  1567. 
évben  már  életben  nem  lévén,  ha  a  pozsonyi  országgyűlésen  meghalt,  ez 
csak  1566-ban  történhetett. 

")  Török  János  1566-ban  már  nem  élt,  Ő  1562-ben  halt  meg.  Baday 
E.  i.  h.  ni.  452.  1. 

»)  Gregoriáncz  Pál  1552  — 1566-ig  volt  győri  püspök.  Pray,  i.  h. 
I.  325. 


1- 


EMLKRIRATAI    1566.  171 

ségének,  hogy  az  Prényi  Gábriel  *)  teste  látni  szabadságot 
engedne  az  én  uramnak,  kit  ö  felsége  meg  is  engede ;  ugy  jeve 
föl  az  én  uram  nagy  sietséggel.  Testét  Prényi  uramnak  kiké- 
séröiék  Pozsomból.  Azután  csakhamar  Oláh  érsek  uram  locum- 
teneDs  egybegyöjté  az  főurakat  ^)  az  ö  házához  az  fejedelem 
parancsolatjából;  tahát  az  én  uram  nem  akar  oda  menni 
hanem  inkább  Balassy  Menyhért  ^)  szállására  niegyön ;  ugyan 
haraggal  szólék  ő  ngának  ha  érsekhöz  nem  akar  menni,  ezeu- 
töl  megmondom  neki  etc.  Ugy  mene  az  gyűlésbe  az  urakhoz, 
éu  is  utánna  voltam,  meggondolák  vénségemet  nem  kőidének 
ki  onnét  engemet  is,  de  Balassy  Jánost  és  Balassy  Andrást  *) 
ós  Krusyt  Jánost  ^)  érsek  barátjait  uram  kiköldé,  hogy  azok 
nem  lehetnek  az  urak  között,  az  fejedelem  akaratja.  Az  én 
m-am  elijede  én  is  vele  egyetemben,  hogy  az  én  szóm  által  jeve 
az  gyölekezötbe ;  szólitá  uram  Istvánffy  Miklós  uramot,  ki 
akor  érsek  uram  secretariusa  vala,  ®)  megizente  tüle  urának  .. 
ha  ki  kell  menni  neki  is,  ottan  elmegyön,  ne  pronuncziálja, 
ezt  megérté  érsek  uram,  fölkele,  nagy  föl  szóval  monda :  Terek 
Ferencz  uram  öU  veszteg  helyödön,  jámbor  vagy  te,  nincsen 
í^^mmi  panasz  te  reád  sem  az  fejedelem  előtt,  sem  az  urak, 
sem  az  ország  között  etc. 

Azután  renddel  kérdé  érsek  uram  az  urakat,  kinek  mi 
líántása  vagyon,  meg  akarja  érteni  ő  felsége. 

^)  Prényi  Gáboi*  víUársa  volt  Török  Fcreucznek,  a  kik  gúthi  Or- 
^zá^rli-leányukat  birtak  nőül,  ez  Ország  Bórát,  amaz  Ország  Ilonát.  'Sixizy 
Iváu  i.  h.  VIII.  283. 

-)  Ezen  tanácskozmáuy  megtartását  bízvást  a  pDZsouyi  országgyíi- 
léí  alatt,  az  l.*>66-ik  évre  tehetjük,  mert  szerzünk  mcgelözölep:  Gregori- 
auczot  említi  föl,  ki  pedig  l.'>66  ig  volt  csak  győri  püspök,  s  mert  Ba- 
lassa Men^'hárt  is,  kiről  utóbb  szól,  lőOT-ben  már  nem  volt  életben. 
Buday  K.  i.  h.  I.  155. 

^  Balaí*9a  Menyhárt  már  1561-ben  pártolt  ismét  visr*za  Fordínán«l 
királyhoz,  ii.  o.  lO.t.  1. 

♦)  Balassa  János,  Menyhárt  testvére.  Halassá  András  i)edig  Meuy- 
liHrt  íivérének,  Ferencznek  fia  volt,  u.  o.  l'M).  1.  ezen  utóbbit  Nagy  Iván 
i.  h.  I  köt.  124.  Balassa  Imre  íiának  lenni  állítja. 

•)  Krusics  János  neve   az  utóbbi  1569.  55.  tcz.-ben  is  előfordul. 

«)  Istvánffy  jVIiklós  Oláh  Miklós  érseknél  a  titkári  hivatalt,  az 
1562—1568.  évig  viselte.  Hormayer-Mednyánszky  Taschenbuch  1822. 
évfolyam  1)38.  1.  és  Ismerettár  VI.  köt.  köt.  209.  1. 


172  MARTONFALVAT  IMRE 

Az  urak  közöl  mindnyájan  megmondák ;  az  én  uramra 
keröle  az  kérdés,  de  ö  nga  semmit  nem  szóla ;  én  nem  törhe- 
tem, megmondám  hogy  Pápának  is  elég  sziüksége  yolna,  de 
kiváltképpen  az  nehéz  az  én  uramnak,  hogy  más  ember  birja 
jobban  Debreczent  az  én  uramnál,  kiről  minden  országgyűlésé- 
ben könyörgöttem  ti  ngtoknak  az  én  uram  itt  nem  létében  is,  de 
senki  semmit  nem  szóla  róla,  érsek  uram  be  sem  irata  az  több 
panaszok  közibe.  Azután  hogy  végezödék  az  gyűlés,  IstvánflFy 
uramhoz  menék,  megkérdem  tiűle,  miért  nem  irá  be  az  én 
uram  kenyergését  ?  azt  monda,  miért  ö  maga  nem  szóla,  jelen 
lévén ;  azért  menj  el  urad  után,  jöjjön  hátra,  csak  szóljon  uram- 
mal, beíratja,  én  felsietek  utána  és  elérem,  nagy  sok  kérésemre 
hátrajeve  érsek  uramhoz  és  kére,  hogy  beirassa  az  ő  dolgait 
is,  az  mint  Imre  diák  az  én  szolgám  megbeszéllé,  azonnal  meg- 
hagyá  ö  nga  Istvánffy  Miklósnak  hogy  beirja,  mint  Imre  deák 
uram  képében  könyörge ;  azután  ugy  lén  birodalmába  Debre- 
czen  várassanak  etc.  Isten  kegyelméből,  mastan  is  az  én  kmes 
uram  birja  etc. 

Azután  egynehány  gyűlésben  ^)  az  én  kmes  uram  után 
mind  ország  előtt  s  mind  az  fejedelem  előtt,  Recsky  György 
feleségével  ^)  és  Tegzös  Antalné  ®)  leányival  térden  állva 
kenyergettenek  jelösen  az  fejedelemnek,  hogy  Tegzes  Antal 
haláláért  az  debreczenieket  (akkort  megkerítették)  ugy  mint 
gyilkosokat  megböntessék.  Én  esmég  az  én  uram  képében 
köuyergettem,  hogy  ország  törvényéből  az  én  uramat  se  vegyék 
ki,  Fewstin  *)  avagy  Diósgyőrben  ^)  az  én  uram  jobbágyi  felől 

0  Itt  ismét  eltérést  tapasztalunk  a  chronologiai  rendtől,  f5ntebb 
DebreczenrGl  lóvén  szó,  szerzünk  mindjárt  az  1578-iki  pozsonyi  ország- 
gyűlés eseményeire  is  áttér,  a  mikor  a  Tegzes  osaládnak  Debreczen  város 
elleni  panaszos  ügyében  a  végintézkedés  szintén  megtörtént. 

*)  Recsky  Antal  neje  Tegzes  Klára  volt,  ki  Tegzes  Antalnak  vagy 
nővére,  vagy  leánya  lehetett.  Nagy  Iván  i.  U.  IX.  668. 1. 

')  Ártándy  Tegzes  Antalné,  Báthory  Z^6íia  Szaniszlóffy  Bátliory 
László  leánya  volt.  Nagy  Iván  i,  h.  I.  köt.  225.  L,  hol  férje  Ártándy,  majd 
u.  0.  a  II.  k.  75. 1.  Anarcsi  előnévvel  iratik.  A  szathmárvármegyei  Tegzes 
családról  több  adatot  közöl  Szirmay  Szatmárvármegye  Tört^  11.  199.  284. 1. 

*)  így  van  ii*va  »Fewstin«,  hogy  minö  helynév  lappang  alatta, 
nem  birtam  megfejteni. 

>)  Az  alább  idézett  1578.  tcz.  szerint  csakugyan  Diósgyőr  jelölte- 
tett ki  a  vitás  ^gy  elintézésére. 


ElMLÉKIHATA.  1567  —  1569.  173 

kész  tervént  szolgáltatni,  azok  isméguj óbban  eeedöztek  az  feje- 
delem előtt,  hogy  Báthory  *)  uramot  hadnája  biróyá  ez  dolog- 
ban ;  én  ismég  ellenök  könyergettem  hogy  az  én  uramat  ne 
vegyék  ki  törvényéből,  ő  nga  kész  térvényt  szolgáltatni  jobbágyi 
felől ;  az  én  sok  könyörgésem  után,  arra  engede  ö  felsége,  kit 
be  ia  irtanak  az  articulosban.  ^)  Ugy  ment  véghöz  sok  kenyer- 
gésem  után ;  de  mivel  hogy  mentöttem  én   az  debreczenieket, 
hogy  Tegzes  Antal  halálában  böntelenek,  sok  pirongatást  kel- 
lőit szenvednem  miatta,  de  az  én  uramért  mind  el  kellött  szen- 
vednem, etc 

1567—1569. 

Ez  időközbe  az  én  kmes  uram  Terek  Perencz®)  Prényi  Gá- 
briel halála  után  nem  akará  tartani  leányát  Zsuzsanna  *)  asz- 
szonyt  Prényi  Gabrielné  asszonyomnál  tartani,  (így)  engömet 
kölde  érette  Terobösbe  hogy  haza  hoznám  az  én  uramhoz.  Az  ő 
nga  parancsiolatja  szerint  úthoz  késziülék  és  elindulék,  de  hogy 
Bosemberghöz  ^)  közelgetek  vala,  egy  magas  hegyről  az  gonosz 


>)  Báthory  Miklós  országbíró. 

•)  Ezen  panasz  fölött  az  1578  :  26.tcz.  intézkedik,  azon  körülmény, 
hogy  ezen  tcz.  Debreczen  úrnőjéül  Salmi  Eck  gróf  özvegyét  nevezi  meg, 
abban  leli  raagyarázatját,  liogy  Török  Ferencz  elhaltával  ennek  özvegye 
Ország  B(>ra  Eck  grófhoz  ment  férjhez  ;  és  igy  elhalt  első  férjével  neni- 
2**tt  kiskorú  gyermekei  természetes  és  törvényes  gyámjának  tekintetett. 
Szerzünk  azonban  az  özvegyet  mellőzi  és  Debreczeut  teljes  joggal  az  ö 
»rai,  az  akkor  élt  kiskorú  enyingi  Törökök  s  nem  ezek  anyja  tulajdonául 
tünteti  föl  ;  1.  Budai  E.  i.  h.  III.  454.  és  Szűcs  István  i.  h.  I.  209. 1. 

*)  Martonfalvayn  is  valósul  az  aggkor  azon  gyengesége,  hogy  a 
közvetlen  történtekről  emlékezete  elhomályosul,  mig  az  ifjúságában 
♦-infordult  egyes  események  —  mint  emlékirata  elején  láttuk,  —  sokkal 
körülményesebben  és  hívebben  tükröződnek  vissza  emlékében  ;  föntebb 
már  az  1578-iki  országgyűlésről  szól,  —  s  most  ismét  azt  irja,  hogy  >ez 
idflközbeu'í  Török  Ferencz  őt  leányáért  Prényi  Gáborhoz  küldötte,  holott 
Török  Ferencz  már  1571.  jan.  15-én,  Prényi  Gábor  özvegye  pedig  már 
tlöbb,  u.  m.  1569-ben  elhaltak  ;  1.  Buday  E.  i.  h.  III.  454.  1.  és  Nagy  Iván 
i.  h.  Vin.  285.  1. 

*)  Török  Ferencz  leánya  Zsuzsanna,  utóbb  Nyáry  Ferenczhez  ment 

férjhez. 

»)  Rosenberg  város    Liptó  vármegyében  ;  Martonfal  vaj'   hogj'    a 

dunán túlról  a  zemplénmegyei  Terebesre  juthasson,  a  törökök   foglalásai 

miatt  volt  kénytelen  Liptó  vármegye  felé  elkerülni. 


174  MARTONFALVAT  IMRE 

kocsis  ugy  döjte  alá,  hogy  csak  azontúl  meg  nem  halék.  No  nem 
mondám  hogy  az  isten  segéljen,  hanem  irgalmazzon  az  én  bűnös 
lelkemnek.  Holtszámmal  vettek  föl  az  kőszikláról,  ha  egy 
teviskbokor  meg  nem  tartott  volna,  az  vizébe  hengergettem 
volna,  kocsim  kettőt  avagy  hármat  is  fordult  alá,  mind  eltö- 
rék ;  szekeres  lovaim  azonképen  idestova  hengörgettek,  hányot- 
tak  az  rut  jeges  kősziklán,  inkább  mind  elbénulának.  Ez  közbe 
hogy  ott  vesződönk,  két  jégpatkós  cseri  barátok  találkozának 
reánk,  azt  vélik  vala,  hogy  megholtam,  megszólitának,  kémek 
vala  hogy  meggyónnám ;  én  pedig  azon  kérem  őket,  hogy  föl- 
emeljenek és  vigyenek  föl  az  útra,  mert  a  kinek  jégpatkója 
nem  volt  lábán,  az  jeges  rut  kősziklán  nem  tartózhatott  és  nem 
segíthetött  Ott  nagy  nehezen  fölvonának  az  útra,  egy  kevéssé 
megnyugovám  mint  kősziklára  esött  ember,  mig  lovaimat  por- 
tékámat felhordták  és  kocsimat  egyberaggatták,  addig  más 
kocsit  hozának ;  abban  ágyat  vétenek,  nagy  lassan  ugy  vivék 
be  Rosemberkre.  Ott  harmadnapig  gyógyittatám,  köpölöztet- 
tem  magamat,  kocsimat  felépíttetem,  lovaimat  esmég  úthoz 
készítem,  nem  merek  többet  késni  uramtul.  Az  kocsiba  ágyat 
vetettek  nagy  nehezen,  sok  vesződéssel  ugy  mentem  Terebösbe 
Prényiné  asszonyomhoz,  ott  is  egynehány  napig  kellött  maga- 
mat kenetnem,  gyógyíttatnom.  Az  után  az  én  uram  kevetségét 
Prényiné  asszionyomnak  megmondottam  és  azután  az  én 
uramnak  jelös  dolgaiért  Báthory  Miklós  uramhoz  ^)  azon 
betegségemben  Ecsiet  várába  kelleték  fáradnom,  mert  az  én 
uram  parancsiolatját  nem  mertem  siketségre  venni.  Ott  az  jó 
urfiu  nagy  kegyelmességgel,  tisztességgel  fogada,  mester  barbélt 
is  hozzám  hivata  ő  nga  és  ott  egynehány  napiglan  gyógyittata 
kenete,  kiért  az  ur  Isten  adjon  minden  jót  ő  ngnak.  Azután  az 
én  kmes  uram  kevetségét  megbeszélem  nagy  titkon  6  ngának 
voltaképen  nagy  biztomban,  sokat  gondolkodott  róla  6  nga,  az 
után  minden  dologról  kegyelmes  választ  ada  ő  nga  és  Debre- 
czenbe  késértete ;  parancsiolá  az  debreczenieknek,  hogy  ires 
kézzel  fel  ne  bocsiássanak  uramhoz,  és  a  mit  mondok,  nieg- 
higyék.  Engemet  az  jó  ur  nagy  tisztességgel  bocsátta ;  ugyan- 


•)  Bcsedi  Báthory  Miklós,  mint  föntebb  már  említettük,  az  ország- 
bírói tisztet  1567— 1587-ig  viselte. 


r 


EMLÉKIRATAI     1583.  175 

azon  betegségemben  elindulok  az  én  knies  uram  paraucsiolat- 
jából,  Istennek  segítségével  bemének  Debreezenbe  és  ott  az 
bíró  jó  kedvvel  fogada  az  polgárok  esköttekkel  egyetemben ; 
azután  az  én  kmes  uram  paraucsiolatját  az  credentia  leveleket 
beadván,  megjelentem  neki,  hogy  az  én  uramnak  ilyen  nagy 
szökségében  két  ezer  forintot  köldjenek  én  titilem,  megtibolo- 
(lA^nak  rajta,  és  haladékot  tének  benne,  én  is  addig,  mind  nyo- 
liioruságokat  megértem,  amit  eligazíthattam  benne,  szorgalmatos 
gondom  volt  reá.  Másodszor  esmég  szólék  az  bírónak,  és  addig 
er-oltetém  őket,  hogy  ezer  forintot  adának,  az  másik  ezerét  is 
fofs^adák  hogy  hamar  való  nap  megköldik  maguk  emberétől, 
kin  megelégedem,  elindulék  és  Terebesre  menék  hátra  Prényi 
Grűbrielné  asszionyomhoz,  hogy  elvigyem  kisasszionyomat ;  ott 
hozzá  készétém  és  azon  betegséggel  elindulék  és  nagy  nehezen 
dok  veszödésömmel,  vigyázásommal,  nagy  hideg  időben  haza 
hozam  Pápára  kisasszonyomat  nagy  tisztességgel ;  minden  éjjel 
ajtója  előtt  kellött  hálnom,  néha  a  hol  hitvány  szállásonk  esött, 
az  hó  is  elburított  ágyomban,  még  sem  mentem  házba  vir- 
radtáig.  *)  Noha  olyan  beteges  fájdalmas  voltam,  az  nagy  szer- 
telen esés  miatt,  kinek  fajdalma  az  én  derekamból  és  egyéb 
tagjaimból  soha  ki  nem  mehet,  el  sem  felödhetem,  mert  az  kik 
síz  én  uaí?y  dőlésemnek  helyét  látták  azt  moudgyák,  hogy  soha 
^m  láttak  sem  hallottak  nagyobb    esést  annál,  kit  hiszem, 
hogy  Oláh  érsek  föl  nem  vett  volna  talán   félországért ;  de 
nekem  semmiért  el  kellött  szenvednöm,  de  ha  élhet  vala  az  én 
kegyelmes  uram,  tudom  hogy  el  nem  feledközött  volna  róla. 

1583. 

Végezetre  az  utolsó  gyűlésben  elég  gondom  volt  Pozsom- 
l>an,  2)  hogy  Kardos  Kalára  cziegérét  levágták  volt  a  debrecze- 
Diek,  kiért  Kardosné  egynehányszor  esett  térdrf*  az  fejedelem 
elült,  hogy  megböntesse  (az  debreczonieket);  de  addig  töreköd- 
teméskönyergettom  ón  is  az  fejedelenmek,  hogy  (az  del)reczeni)ek 
kedve  szerint  való  (szót  ada) ;  az  jó  asszonynak  sok  gyül(ölségét) 

»)  Ebből  is  kitűnik  az,  hogy  Martonfalvay  mily  hű  és  gondoH 
>zulga  vült. 

")  Az  emlékirat  l)€fejezte  u.  m.  1585.  előtt  az  utolsó  országgyűlés 
158d-ban  tartatott  PozsoDybau,  melyet  Rudolf  király  személyesen  nyitott 


176  MARTONFALVAT  IMRR  EMLÉKIRATA. 

vettem  reám  való  panaszért,  (de)  azzal  én  semmit  nem  gon- 
doltam, mert  többel  tartoztam  én  az  én  kmes  uramnak,  hogy 
nem  Kardosnénak  etc. 

Ez  sok  szolgálat  kivöl  is  egyéb  helyökön  is  eleget  szol- 
gáltam az  én  kmes  uraimnak,  sok  hasznot  is  szerzettem  ö  ngok- 
uak  szorgalmatos  gondviselésömmel,  de  nem  mindenekről 
emiéközhetem.  Azokat  csak  az  isten  tudnája  előszámlálni ;  de 
mindazáltal  eléggé  megtetszett  az  több  Írásomból  az  én  hív- 
séges,  hasznos  és  jámborul  való  sok  szolgálatom  etc.  Minemű 
helyeken  halál  szerencsiáján,  vérem  hullásával,  veszödelmeramel 
és  sok  kárvallásommal  az  jó  Terek  Bálint  kmes  uramtól  fogva 
ez  ideiglen  Terek  István  uramig,  ki  nekem  egyik  kmes  uram. 
Az  esztendő  számokat  pedig  mindegybe  számlálván,  teszen 
65  esztendőt.  ítélje  az  úristen  és  ti  ngtok,  ez  kevés  jószágot 
gyermekimmel  egyetemben  ennyi  sok  szolgálatomért,  ha  meg- 
érdemlem-e  ?  vagy  nem ;  azért  mindezekből  kegyelmes  választ 
várok  ngodtul. 

Az  hatalmas  minden(ható  szent)  Isten  az  ő  szerel(me8 
szent)  fiának  érdemeiért  (éltesse)  ngodat  jó  egészségben  sok 
ideiglen,  az  én  kmes  asszionyommal  és  kisasszionyommal  ő 
ngokkal  egyetemben.  Ámen.  Én  betegös  szolgálatomat  aján- 
lom ti  ngtoknak ;  először  ez  irás  kezdetött  Szécsénybeu,  de 
végeztetett  el  Pápán,  Szent  András  estin,  az  az  Szent  András 
havának  29.  napján,  ennyi  esztendőben:  1685. 

Nagyságtok  szolgája,  betegös  megfogyatkozott 
Imre  deák  Martonfalvay. 


meg  (Fraknói  V.  >M.  orsz.  Eml.c  VII.  köt  120.  1.)  hol,  Kardosnó  pana- 
szát a  király  elÖtt  czégérének  levétele,  azaz  a  kir.  kissebb  haszonvételben 
való  megkárosítása  miatt  terjesztette  elÖ. 


MARTONFALVAY    IMRE    NAPLÓ-TÖREDÉKE 

1555.    ÉVBŐL. 

úgy  izenének  nekem  hogy  ö  magok  kijönek  és  ami  jobb 
azt  mÍTelnéjek. 

Ügy  ezt  mondották  asszionyom  ö  nga  kérésére  is  az  vén 
asszony  előtt. 

Továbbá  júniusnak  18.  napján  Therek  János  és  Therek 
Ferencz  uram  mind  asszionyommal  egyetembe  és  Kálnay  János- 
sal,  Boronkay  Gáspárral,  Osz  Cristoff,  Cséfy  László,  Pálossy 
'^^  egyebek  ö  ngokhoz  tartozók  mentenek  az  nemes  udvaromra 
Keveskutra,  *)  ott  mindent  elfoglaltanak  és  Takács  Sebestyén- 
nek az  bírónak  meghatták  ugyan  ottan  hogy  engemet  ne  hall- 
gassanak immár.  Továbbá  — 

Azon  napon  ugyan  azokkal  és  Ambrus  deákkal,  Sárándy 
I^ászlóval  Acsiádot  az  nemes  udvarral  egyetembe  elfoglalak 
♦^s  Csavar  Jakabnak  az  birónak  meghagyák,  hogy  többé  enge- 
met ne  hallgassanak,  meg  is  jelenlék  nekem  Kálnay  és  Boron- 
^vtól  hogy  kikölteziiém  innét  mert  ők  nem  akarnak  ezek 
ii^iil  lenni. 

19.  napján  júniusnak  Ácsiadról  elmenének  Szécsenbe  és 
iiiecjhagyák  hogy  bemenjek  hozzá j ok  Pápára ;  én  be  meuék  do 
^elem  semmit  végezni  nem  akarának.  Izenték  vala  Perneszy 
'"^  Boronkaytól  hogy  ideiglen  pro  tempore  Széplakot  2)  nekem 

')  Enyingi  Török  Jjídus  Martuntcüvayuak.  1546-bau  Köveskutuu  t^s 
-Uvúílon  :j  uílvart<-4ket  ós  3  i<>l)ljíi2:vt('lkft  aílománvozott,  mint  ez  föntebb 
íuár  említve  vf>lt.  Mint  alá))b  olvasni  lúgjuk,  a  Török-családot  e  birtokok 
vi>-szavétel«''re  egyedül  az  vezérelte,  liogy  azokra  nekik  is  szükségük  volt. 
'■  ni»íltAtlan  bánásmód  méltán  fájbatott  a  bü  tisztnek. 

»)  A  Sopron  vármegyei  í>zéplak  behség  értendő,  a  liol.  úgy  Sarró- 
'ioD  szintén  Sopron  vármegyében  cserében  adott  birtokrészek  inint  a 
Tőrük-család  és  Martonfalvay  kíizt  létrejött  ej/yí'zséget  I.  Ferdinán<l 
királv  l.jőH-ban  bagvía  jóvá. 

12 


178  MARTOJíFALVAY  IMRE 

aggyák,  de  nem  akarám  yenni,  hogy  azzal  így  ue  cselekegyenek 
velena,  nagy  költségemmel  és  munkával  megépítTén  elvegyék 
tiülem. 

Továbbá  21.  napján  júniusnak  Pápán  megizenék  uramék 
Pemeszy  uramtul  és  Boronkaytul  hogy  kibocsiássák  Békássy 
Lászlót^  hogy  esmég  ujolan  Acsiádot  és  Keveskutot  mindennel 
elfoglaljon  és  megszámláljon  *,  ezután  Terek  Ferencz  uram  ő 
maga  kijöne  és  asszionyomat  Ácsiadon  hadnája,  és  azt  jelen- 
tette hogy  mind  ketten  nem  térnénk  el  Ácsiadon,  kit  hallottak 
Zámbó  István  uram,  Hossziutóty  és  Hathalmy  uram  az  kettő 
Jánosházárűl. 

Megizeném  Perneszy  uramtul  és  Boronkaytul  azonnal 
hogy  ő  ngok  tervéntelen  idő  elfitt  meg  ne  nyomorítanának  az 
ő  adományokban,  mert  vétkemet  nem  tudnám  érte;  ím  ide 
hoztam  fejemet,  ha  bines  volnék  teiTénynyel  hintetnének  mind 
személyemben  mind  morhámban;  azt  izené  Therek  Ferencz 
uram  hogy  én  neki  semmit  nem  vétettem,  jámborul  szolgáltam 
minden  dolgaikban,  haragja  semmi  reám  nincsen,  de  ők  sem 
lehetnek  az  jószág  nekil. 

22.  napján  júniusnak  Békássy  László  és  Ambrus  deák 
mentek  esmég  Keveskutra,  ujolan  elfoglalták  és  Vas  Kele- 
ment ispánul  hatták  benne,  kezében  bizván  mindeneket,  ker- 
tembül  is  kilakatoltatának ;  meghatják  az  én  szolgámnak  hogy 
semmihez  közit  ue  ártanája,  mert  az  úr  akaratja  volt. 

Másod  napon  penig  ugyauazonok  jevének  Ácsiadra  és 
ujonan  el  foglalák  házamat  szőlőimet  réteimet  szántóföldeimet 
minden  majorságomat,  mindent  megszámlálván;  ispánságul 
Damokos  Sebestyén  kezében  bizták  amint  az  másik  falut 
nemes  udvarhelyt. 

26.  napján  júniusnak  kaszáltatják  a  keveskúti  rétet  és 
megarattaták  az  őszi  árpát,  perkelik  az  kerbeli  káposztát  és  uj 
szőlőt,  az  acsiádiak  penig  azon  napon  karózzák  és  ketezik  az 
én  szőlőmet. 

Azon  napon  kildettem  Beiczyt  és  Némayt  uramhoz  ke- 
nyergeni  hogy  ilyen  hertelen  és  tervéntelen  ne  nyomorgatna 
ne  károsétana  ő  nga. 

Azon  napon  az  kézben  István  deákot  Terek  Ferencz 
uram   kildé   hozzám   és   kéreti   vala  az   leveleket  kikkel  az 


KAPLÓ  TÜBEDÉKl!:  1555.  179 

jószágot  birDiDy  de  én  nem   akarom  meg   adni   mert  uálam 

DÍDCSeD. 

27.  juuii  hoc  est  in  festő  septem  fratrum  dormientium  ^) 
Therek  Ferencz  uram  kildé  hozzám  Nagy  Pétert  Vas  Kele- 
mennel öszTe,  és  paraucsiolá  ö  általok  hogy  az  keyeskuti 
majorból  teljességgel  ki  költezném,  mert  ő  nga  is  majorságot 
:ikar  immár  ott  tétetni,  azután  ekémmel  való  vetésnek  gongyát 
viselném,  megarattatnám ;  ö  nga  is  az  falubeliek  szántásának 
TBtésének  teljességgel  gongyát  viselnéje,  kiknek  ez  előtt  min- 
den betikarétására  ajánlotta  Tála  magát  ő  nga. 

Végezetn*  az  leveleket  kivel  én  jószágot  birtam  kéreti 
vala  hogy  megvinném  vagy  megkildeném,  mert  én  azokkal 
semmit  nem  használnék. 

Avagy  ha  ezt  nem  mi  véli,  hozza  föl  Pozsonyba,  igazoggyék 
el  báttya  itt  létében  minden  dolog,  kire  eremest  magamat 
ajánlám. 

Az  többitől  kenyergék  amint  ez  előtt  kenyergettem  hogy 
ki  ne  vernének  az  ő  ngok  adományokból  és  veteményeimet  a 
mint  magokat  ajánlották  volt  takartatnájak  be,  mert  zálogoso- 
mat kezembűi  kifoglalták  és  immár  az  aratókat  mindenütt 
inegbiztaták,  noni  találok  aratókat,  kin  vesz  minden  jószágom, 
bízván  az  ö  ngok  szavához  és  izenetikhez. 

28.  napján  júniusnak  Szent-Pétery  Tamás  deák  uram- 
mal nienék  Szécsenybe  hogy  az  én  kmes  uramnak  kenyeregjek 
ne  vernének  az  földhez  ilyou  tervriiteleu,  de  ő  ngát  nem  talál- 
hattam, semmit  nem  vi'gezheték  dolgaimról. 

30.  napján  júniusnak  az  én  szülőimnek  mivelését  az 
ispánnak  megengedek,  de  nincs  kivel  megmiveltetnem,  azon 
uapon  hozának  két  hurdó  bort  kiárulni  az  uraknak,  azt  hat- 
ták  az  ispánok  hogy  valakik  én  hozzám  hallgatnak,  meghin- 
tetik őket. 

Júliusnak  első  napján  behozták  a  keveskuti  szénát,  azon 
napon  menc  föl  Boiczy  uram  Czakóval  eí?yütt. 


'j  Kdhiiz  Náii'luriiál  Kurtauí:  26»5.  1.  azt  olvíLssuk.  liüg"}'  az  isnií'- 
r-tes  régi  naptárak  naL'v  n'-sz*.*  hz«*ii  uapot  jul.  *27-r<»  tozi.  c^ak  az  oiry 
inajíyarurazáíjí  Missalr  ll^^-ból  képez  kivút^lt.  iin'lyl)»'n  a  kí''nl«*>í«.'^ 
üiiiiop  Mart(»ntalvayval  niv*xvíj:\'rznh-^  j\ui.  jT-rc  t«}tt'tik. 


ISO  MARTOSFALVAY  IMRK 

Másoduap  júliusnak  Bódogasszony  napján  Tamás  deák 
Difne  Ácsiadra. 

3.  napján  júliusnak  menék  György  deákkal.  Guba  László- 
val uramékhoz  Szécsenyl>e  és  kenyergék  neki  liogy  ne  verne 
az  földhez  teljességgel,  de  semmi  kegyelmességet  nem  akará- 
nak  tenni  velem,  csak  egy  talp  alatt  való  földet  sem  igérének 
erekben,  mongyák  azért  hogy  jámborul  szolgáltam  minden 
dolgokban,  de  nem  lehetnek  az  én  épületem  és  majorságom 
nekil,  kit  én  nagy  költségemmel  fáradsiigommal  épétettem 
vala  magamnak. 

5.  napján  júliusnak  jevék  haza,  azon  napon  indult  öreg- 
bik  uram  Erdélybe. 

6.  napján  ifjabbik  uram  mene  az  gyűlésbe  Pozsomba. 

8.  napján  jevék  Pozsomba  uraimékhoz  kenyergeni,  reám 
izene  uram,  ha  perleni  akarok  vele  avagy  nem  ?,  megizeném 
hogy  ha  elkerülhetem  azt  nem  mívelem,  csak  aggyá  meg  az 
enyímet  ö  nga. 

In  festő  Benedicti  abbatis  (jul.  11.)  Battyányi  ^)  uram 
vévé  kezében  hogy  Török  Ferencz  urammal  megszerezze  az 
elfoglalt  jószágomat,  vagy  hogy  az  keveskuti  udvart  megenged- 
gye  mindenével ;  az  acsiádi  uivart  penig  minden  épületivel 
és  az  zálognak  felével  Imre  deák  megbocsássa  az  úrnak,  azért 
osmég  viszont  aggyá  Széplakut  és  Sarlódot  Imre  deáknak, 
rnnek  megszerzésére  vévé  vele  Batthánji  uram  Mérey  *)  és 
Bánfy  István  uram  (így)  Szent-Margit  asszony  estin. 

Tandem  pust  niultos  diversos  tractatus  et  circumvalla- 
ciones  plurímas  domini  Stephanus  Bánflfy  ac  Petrus  et  Bene- 
dictus  Pethő  dominum  Franciscum  Therek  etc.  mecum  in 
unionem  deduxerunt  et  coram  dominó  Mérey  de  omnibus 
inter  nos  facta  (talán  fixa)  est  in  festő  Marié  Magdalene  fas- 
sio,  ubi  et  conductus  sum  ad  annuale  serviciura.  ^) 


it: 


»)  AlkaJiua}«iut  IkittyáDvi  Ferenczet  kell  értenünk,  a  volt  bánt, 
kinrk  befolyása  valamint  a  köz-,  úgy  a  magánügyekre  is  kiterjedt. 

«)  Merev  Mihálv  ez  időben  kir.  személynök  vala. 

=)  Tehát  Martüufalvayt  az  enyingi  Törökök  ismét  8zol^álatukba 
l'«jgíidták,  így  sorolja  ffl  azután  a  következő  tételekben  kiadásait. 


XAPLÓ  TÖREDÉKE  1555.  ÉVBŐL.  181 

1555. 

Super  expeusas  diversas  in  negotiis  domiui  graciosi  in 
negotiis  sois  cnrsitando  Toluntate  eiusdem  factis. 

26.  die  Julii  jussu  domini  graciosi  una  cuin  dominó 
Ainbrosio  literato  pro  resciendis  bonis  et  colonis  domini  gra- 
ciosi in  Zeplak  et  Sarród  exístentibus  yenimus ;  expensas  in 
totó  habui fl.  1.  den.  12. 

Item  et  currifero  extra  solucionem  domini  pro  avenis  et 

labori  (így)  solvi den.  36. 

cum  meum  kochi  ^)  ad  Csejte  duxerat. 

28.  July  jussu  domini  graciosi  post  dominum  meum  gra- 
ciosum  e  Posonio  veni,  nullibi  tamen  pervenire  potui ;  expen- 
sas habui  in  itinere fl.  1.  den.  25. 

1.  Augasti  jussu  domini  graciosi  yeni  ad  Zechen  ubi 
mansi  quinque  diebus;  expensas  habui  ad  cquos  kochiferos 
ct  servitores  in  totó -     .     .     .     .     den.  82. 

18.  Augusti  jussu  domini  graciosi  cuni  dominam  gracio- 
sam  et  tribus  seiTitoribus  meis  moTÍ  ad  Chevthe,  infra  reditum 
qui  faciunt  dies  10,  expensas  habui  in  totó  .     .     fl.  2.  den.  48. 

30.  Augusti  jussu  domini  graciosi  veni  ad  Zecheu  et  ex 
iude  per  dominum  graciosum  Papám  erga  dominos  utrosque 
Xadasdy  delegátus  suni  certis  negociis.  unde  iteruiii  ad  Zechen 
secundo  die  7-bris  erga  domiiuim  graciosum  cum  relacione 
redii  sed  suam  dominacionem  magüificam  ex  Lindva  diebus 
5.  expectare  opportuit,  qui  faciuut  in  totó  dies  7.  tam  in  itinere 
quam  eciam  Papé  et  Zecheu  liabui  expensas  ad  equos  kochi- 
feros et  meos  servitores  totó fl.  2.  deu.  20. 

lU.  die  Septembris  ad  literas  et  mandátum  domini  gra- 
eio>i  cum  kocliy  et  servitoribus  tribus  meis  veni  Papám  ex 
Achiad  et  mansi  illuc  coiitiuuis  diebus  peiies  (.lominum  gra- 
ciosum proptcr  divLMSos  rumores  turcico^-)  et 
tandem  veni  cum  douiiua  gr.iciosa  ad  Sarvar  6.  Octobrib.  uude 
taudem  sequenti  áiv  veuimus  ad  Zechen  et  sic  ego  8^"  dio 
H-bris  veni  ad  Achiad  erga   dominam  consortem  in  puerperio 

■)  A  kocsi  igazi  inajryar  .'?zú.  miut  t-zi  Winíli*'*.!!  i-ruírarisclu.' 
MacrasiiK  I.  k<"»t.  hosszasabban  fejtegeti. 

•)  Ez  a  pápai  második  nstvomra  vonai kőzik,  1.  íVmic-bb  líi'i.  l.-ipnn. 


182  ^r.VRTOKFALVAY  IMBK 

visitandum  qui  iu  totó  faciuut  dies  28.  tam  Papé  tiuam 
Sarvarini,  Zecheu  et  in  itinere  ad  equos  et  servitorcs  meos 
tot  diebus  expensas  habui  extra  domini  graciosi  expensas  in 
totó fl.  2.  den.  93. 

11.  die  8bri8  jussu  domini  graciosi  cum  dominó  Kalnay 
de  nocte  iterum  veni  ad  Zechen  pro  documento  accipiendo : 
it^rum  reversi  12.  die  8^tí»  et  eodem  die  movi  Viennam  ex 
Achiad ;  de  illis  expensis  contentatus  sum  per  dominum  gra- 
cioBum. 

13.  die  8Ms  Micliaelem ')  filiolum  meiim  iu  absencia 
mea  baptisarunt  in  Achiad,  ]aus  deo ! 

22.  die  8bri8  redii  ex  Vienna  ad  Sarvar  recta  existimans 
dominum  graciosura  ibidem  propter  baptisacionem  filii  domini 
Nadasdy*)  et  victimam  beaté  Ursule  prestantem  invenire 
posse,  eo  dominó  gracioso  non  reperto,  sed  cum  dominó  gra- 
cioso  eodem  die  veni  ex  Sarvar  ad  Zecben  tandem  23.  die  veni 
ad  Achiad  domiua  eciam  venit  ad  Achiad  24.  Q^ria^  venit  et 
dominus  graciosus  post  cenam  finitam  eodem  die,  discesse- 
runt  27.  die  Octobris  post  prandium  ad  Zechen  et  ego  sum 
sequutus  eos,  mansi  illic  tribus  diebus  jussu  domini  graciosi 

ubi  expensas  habui den.  25. 

redii  ad  Achiad  die  peuultima  Octobris. 

3.  die  Novembris  jussu  domini  graciosi  et  ad  literas  veni 
ad  Zechen  erga  dominam  graciosam  ut  in  absencia  domini 
graciosi  ibidem  providerem,  cum  vidi  nullám  laborem  castelli 
ta  prout  deberet  curaturum,  solus  cepi  labores  iacere  et  trés 
domos  edificare  superiores  omuibus  necessariis,  itaque  a  die 
3.  9hris  usque  9.  diem  eiusdem  raensis  habui  in  totó  ex- 
pensas    fl.  1.  den.  10. 

Item  coactus  l'ui  eciam  ad  magistros  lapicidas  et  levigato- 
res  aliquas  facere  expensas,  siniiliter  et  servitores  meos  cum  pn*- 
sertim  Kochisse  nil  preter  panem  et  vinum  dederunt  ego  quu- 
(jue  propter  labor raecum  domini  graciosi  frequen 


*j  Mihály  liiirmftdik  tia  volt  JMavtonlalvaynak  Thuly  Auua  clsö 
ii^íjétöJ  -j  t'zeii  kivül  iiióg  u'í'gy  «ry»*niirk».'  f-züloti'tt  ;  t'zeu  Thuly  Anua 
nagyanyja  Torna ji  Zsófia  volt. 

•)  Nádasdy  Tamás  nádornak  Fereucz  fia  Naj^y  Iván  M.  O.  Családai 
czimü  rnunkáJA  szerint  íb  1555-ben  «;zületett. 


NAPLÓ  TÖREDÉKE  1556.  ÉVBŐL.  183 

10.  die  9^w8  redii  ad  Achiad  iterum  jussu  domini  gra- 
cio6Í  et  ad  literas. 

Dominus  Pranciscus  Therek  accepit  a  roe  in  eodem  anno 
potencia  mediante  acervum  triticensem  unum  continens  ca- 

petias 68. 

Siliginem  verő  capetías 60. 

Ordeum  in  uno  acervo  continens  capetias 145. 

In  dnobus  acervis  avenas  continentes  capetias   .     .     .    .126. 

In  super  bikkent,  borsót,  lencsét ;  iugera  ......     — 

Item  uniyersa  seminatura  hortilia  quamplurima  valentes  ű.  25. 

* 

Ezzel  Martonfalvay  Imre  deák  napló-töredékét  szintén 
befejeztük.  Szerzőnk,  ki  a  magyar  irodalom  szempontjából  is 
oly  érdekes  emlékiratot  bagyott  hátra,  bizonjára  megérdemli, 
hogy  utószavunkban  további  életfolyamáról  és  magán  birtok- 
viszonyairól néhány  szóval  megemlékezzünk. 

A  családtól  nyert  adatok  szerint  Martonfalvay  a  köz- 
pályán szerzett  érdemei  jutalmául  Szegszárdon  Tolna  vár- 
megyében egy  birtokrészt,  továbbá  1547-ben  Meszlényi  Ben- 
csik  Péter  hűtlensége  következtében  Meszlenyben  Vas  vár- 
megyében egy  másik  birtokrészt  nyert  adományul.  1549-ben 
pedig  a  lesencze-tomaji,  németfalui  és  gárdoni,  valamint  1560- 
ban  a  felső-  és  alsó-tóthi,  bácsi  és  diszeli  Zala  vármegyében 
fekvő  biiiokrészekbe  iktattatott. 

Tovj'ibbá  1568-bíin  Mérey  Mihály  nádori  helytartó  előtt 
Martonfalvay  Imre  deák  és  neje  Thuly  Anna,  Imre.  László, 
Mihály,  Piroska  Káld.v  György  özvegye,  és  Gertrúd  gyermekeik 
nevében  is  malomsári  Saáry  Istvánnal  oly  értelmű  egyezségre 
léptek,  hogy  egyik  vagy  másik  félnek  magtalan  elhaláloziisa 
i.'>«etében  egymás  javaiban  kölcsönösen  örökösödjenek;  Marton- 
falvay a  Leseiicze-Tomaj,  Németfalu.  Gárdon  és  Pabar  nevű 
Zala  vármegyei  helységekben  szerzett  birtokrészeit,  neje  Thuly 
Anna  pedig  Diszel,  Haláp,  Rendes  és  Gergő  nevű  szintén 
Zala  vármegyei  helységekben  anyjától  öröklött  ingatlanait, 
i'llenbeu  Saáry  István  Ealatonfő-Kajár,  Csajág,  Rostás,  Ma- 
lomsár és  Tenger  Veszprém  vármegyei,  úgy  Szerdahely, 
Györköny,    Szapurd,    Ocsény,    Berki  és   Almás    lolna   vár- 


J 


1^4     m\rt«'»m'ai.vay  imui:  napló  T(^R^:^ÉKK  iőbő.  évw^l 

nioi:\t'i  ']:\\:n\  i»iflv«''n  ki  kölcsöiiiis  ürökösüdí'S  társváúl.  ini- 
lu'k  küvt'tki'/tibeu  azutáu  később,  ii.  m.  ISTl-l^tn  Martoii- 
frilvav  Tmro  Saári  TstvAnnak  fönt  elősorolt  birtokaiba  bn  i- 
iktatt  nőtt ;  a7ónlVlül  megszerezte  még  1570-beii  Szeot-Kirily. 
Oc<  r-i  IIo>>zui';ilu  Somogv  vármegvei  birtokokat  is. 

Mirlöit  ^r.irt'Uifalvay  emlékiratától  megváluánk.  It-irviu 
-/ulvul  mí'í*  viíTül  f'»U-mlítenem,  hojrv  tlr. Szalav  József  nr  bel- 
riirymiui>/!ori  loíalmazó  az  országos  leTéltárban  Martonfalvav 
Imre  il«  ák  luiiráu  vi?/unyaira  vonatkozólag  több  énlekes  levelet 
tidált,  :i  nu'lvt'k  szerint  [Níartonfalvav  a  Szerdabelvi-DersftV  és 
DovtO"-rri-rs/irim  i'S;il;ulokkal  több  rendbeli  pert  folytitYáii. 
r/yk  állásáról  rr:«*<ittetik  ]N[eszléuyi  Benedek  és  Csempezliizi 
Rilog  Bertalan  által.  Az  utóbbinak  levele  Cseuipezbázán  Yft» 
vánuoiivrlvn  l."i91.  iau.  í»-őn  kelt:   #•   szerint    emlékírónk  i^ 
XVl-ik  >zM/atlot  majilnem  végig  élt^:  e  levelekben  Manou- 
!;ilv.íy  uu'ir  inin«li^'  mint  Tön»k  Istviín  főember  szolgája  apri- 
iiiarius  faniiliiris    o/iniezti'tik:  Meszlénvi  Benedek  1590.  oot. 
lít^-áii  irt  lovolébrn  a  többek  közt  azt  tanácsolja  Martonfalvay- 
n.ik,  hogy    somnii  prókátorra  ne  halasztaná  ügyeit,  mert  bizony 
kt'iryelnied  vójiét  u»^m  éri.  betecres  vén  ember  kegyelmed,  jobb 
ma  ou'v  Yi'n'b  hogy  <om  holnap  esry  daru.  régi  proverbium 
sr-rint.' 

l'^'y;nKSak  iz  ors/ágos  levéltárban  megtaláltam  Martoii- 
talvaynak  ♦íTv  Uvt.lét,  mely  szerint  ő  1572-ben  Diósgyőrött 
tjirtő/ktuh'i:  >  onut''t  ápril  i'i'-áu  bizonvos  makrán  tiffvbm 
TapoUvai  Miliály  .b-ák  kaporu.iki  és  zal avari  praefectiishuz 
i'üv  loM'h't  irt.  nielvr!  iirv irt  alá:  ■Knierious  literátus  de  ilar- 
ti»nt'alva  nianu  sua  titubata.  Ekkor  már  megtöilént  rajta  ;tz 
■iiilékiratábaii  loirt  rózsahegyi  szerencsétlen  feldülés.  bizu- 
nyosan  keze  írását  i?  tzutan  azért  mondja  tántorgónak  és 
.»k;ulo/ónak. 


#  r 


A  PALOCZI  HORVÁT  CSALÁD  NAPLÓJA 

1622—1790. 

KÖZLI  ÉS  BLÖ8ZÓVAL  ELLÁTTA 

SZOPORI  NAGY  IMllE 

A  M.  T.  AKAD.  LEV.  TAGJA. 


^ 


'  ^^^ 


ELOSZO. 

A  Magyar  Történelmi  Társulat  vidéki  kutatásai- 
Taan  a  Zemplén -Ungh  vármegyei  1871-ki  kirándulás 
eredményére  nézve  a  kiválóbbak  közé  tartozik:  a 
többek  között  azon  alkalommal  fedeztük  fel  Pinkó- 
czon,  Ungh  vármegyében,  Horváth  Ödön  ur  birtoká- 
ban a  pálóczi  Horváth  családnak  majdnem  két  szá- 
zadon keresztül  vezetett  naplóját ;  mely  utóbb  a  család 
egyik  ifjú  tagja  :  Horváth  Gyula  ur  közbenjárása 
következtében  lemásolás  és  felhasználás  végett  a  Tört. 
Tái-snlatnak  átengedtetett. 

Midőn  a  kirándulásról  jelentésünket  a  Törté- 
nelmi Társulatnak  beterjesztettük,  ^  az  a  Századok 
lf>n-ik  évi  folyamában  közzététetett.  Már  ezen  jelen- 
tésünkben megemlékeztünk  néhány  szóval  a  pálóczi 
Horváth  család  naplójáról ;  nehogy  tehát  ismétlésbe 
essem,  ezen  jelentésemre  is  hivatkozva  magáról  a 
í^aplórúl  s  annak  íróiról  előadom  még  a  következőket: 

A  Bécsben  Sin^renus  által  15 6 l-ben  nvomatott 

>erl)oezy  Tripartitumához  köttettek  hozzá  a  naplót 

^í^i'talmazó  ivek,  melyek  első  lapjaira  egyes  jegyzetek 

írattak,  melyeket  alább  közölni  fogok;  ezeket  követi 


188 

több  bírói  határozat  >stylu8  curialisc -féle  tanulmány, 
többnyire  Zemplén  vármegyei  peres  dolgokról. 

A  könyv  bőrbe  köttetett  s  allegóriái  képekkel 
ékes,  melyekben  a  >Fides  et  Spesc  szavak  váltakozva 
fordulnak  elő,  a  kötés  már  szakadozott,  a  táblán  E. 
G.  betűk  s  a  kötés  évszáma:  1580.  olvashatók. 

A  családról  a  napló  és  az  egyes  jegyzetek  a 
következő  adatokat  nyújtják :  a  család  eredetét  maga 
pálóczi  I.  Horváth  György  a  napló  írás  megkezdése 
előtt  igy  írja  le : 

>Tekintete8  nemzetes  és  nagyságos  Dobó-Rusz- 
kai  Dobó  Ferencz  halt  meg  1602.  esztendőben  Eper- 
jes városában  6.  die  mensis  Április,  az  mint  nemesi 
levelekbúi  láttam  és  Patakon  az  zászlóján  is  meg- 
vagy on  írva:  Léváról  hogyalá  jüttazgyenerálisságot 
letette  1586.  esztendőben. 

Az  szegény  atyám  uramot  is  nemzetes  Szauztjz 
Horvát  Miklóst  az  szegény  asszonyom  anyámmal 
együtt  ugyan  akkor  hozta  ide  Pálóczra  és  ezt  az 
udvarházat  akkor  adta  jure  perennali  megírt  Dobó 
Ferencz  az  szegény  atyámnak,  melyre  consensus 
regiust  is  hozatott,  legitimo  modo  statuáltatta  is  benne 
sine  ulla  contradictione. 

>(i.  Horváth  de  Pálócz,  s.  k.<r 

Ezután  következik  egy  új  lapon  a  napló  alakban 
írt  > Memóriáié*'. 

A  család  törzsének :  Horvát  Miklósnak  fia  után 
a  György  név  a  családban  folyton  föntmaradt,  ugy, 
hogy  a  családnak  egymásután  következő  és  a  naplót 
vezető  hat  tagja,  az  egy  Ádámot  kivéve,  mind  Gtyörgy 


189 

kereszt  névvel  bírt  ;  a  család  elterjedt  voltát  mu- 
tatja a  napló  adataiból  összeállított  s  alább  közölt 
esalidfa. 

A  könyv  elején  egy  üres  lapra  vezetett  egyik 
múlt  századból  való  jegyzet  szerint  a  család  első 
törzse  >Nicolans  Horváth  de  Stancsics<-nak  íratik; 
ezen  Miklós  fia  I.  György  azonban,  mint  föntebb  lát- 
tuk, >Szauztiz<-nak  íija  családi  nevét.  A  Stancsics 
Horváthok  közül  Márk,  Zrínyi  Miklós  előtt  Szigetvár 
parancsnoka  volt,  utódjai  Szepes  vármegyében  neve- 
zete birtokok  uraivá  lőnek. 

Az  alább  közölt  naplót  vagy  Memoiialét  meg- 
kezdte Horváth  Miklós  fia  I.  Gryörgy  1622.  septem- 
ber  havában  s  folytatta  egész  az  1654-ikévig.  Utánna 
a  napló  írásához  kezdett  II.  György  s  folytatta  azt  az 
1680-ik  évig;  ennek  elhaltával  a  naplót  III.  György 
1681-től  1718.  évig  vezette;  ennek  még  életében  fia 
Ádám  a  naplóban  már  1715-tol  fogva  némely  jegy- 
zeteket írt  s  magát  a  naplót  folytatta  egész  1730-ik 
évig.  Majd  1731-ik  évben  Ádám  fia:  VI.  György  vette 
kezébe  a  tollat  s  családja  történetét  megírta  egész  az 
1770.  évig;  végre  1771.  évben  VII.  György  kezdte 
meg  a  napló  írását,  s  az  eseményeket  1790.  évig 
tüzetesebben  leírta;  ettől  fogva  a  XVIlI-ik  század 
végéig  VII.  György  egyes  jegyzeteket  írt  a  naplóba 
>pro  nota<  mint  ő  mondja,  a  végett,  hogy  azokból 
majd  utóbb  a  naplót  körülményesebben  megírhassa, 
a  mi  azonban  elmaradt ;  adatok  hiányában  tehát  a 
föntebbi  családfát  a  jelenkorig  nem  vezethettem  le  és 
fcz  szorosan  véve  ide  nem  is  tartozván,  a  jelenleg  Ungh 


190 

megyében  még  több  sarjl)aii  virágzó  család  tagjaitól 
vdrjuk  a  családfa  kiegészítését. 

Magáról  a  napló  beltai'talmáról  megjegyezhet- 
jük, liogy  az,  kivált  az  elején,  inkább  magán-viszo- 
nyokat tárgyaz  ugyan,  de  a  mívelodés  történetére  én 
a  helyi  eseményekre  még  is  elég  becses  adatot  tar- 
talmaz; utóbb  azonban,  midőn  a  XVII-ik  század 
második  felében  bonyolultabb  viszonyok  álltak  be,  a 
napló  a  Nádasdy-Vesselényi  összeesküvésre,  a  bujdo- 
sókra és  11.  Rákóczy  Ferencz  korszakára,  a  XVIII-ik 
században  pedig  a  Lengyelországgal  folytatott  bor- 
kereskedésre és  a  11-ik  József  császár  alatti  viszonyokra 
becses  történelmi  adatokat  szolgáltat. 

Maga  az  írásmód  elég  tiszta  és  érthető,  nem  tar- 
talmaz ugyan  oly  erőteljes  és  szép  mondatokat,  mint 
Martonfalvav  emlékirata,  s  kivált  a  XVII-ik  század 
végén  lábra  kapott  szokáshoz  képest  a  napló -írók 
több  latin  szavakat  kevertek  a  magyar  nyelv  közé, 
igy  volt  akkor  általában  a  szokás,  s  ennek  a  pálóczi 
Horváti lok  is  hódoltak,  de  azért  az  ő  munkájukat  is 
igazi  magyar  szellem  lengi  át  és  mig  Martonfalvay 
föntebb  közölt  emlékirata  megírásánál  magának  azt 
tílzte  ki  czélul,  hogy  a  híí  szolgához  illő  odaadással 
tisztelt  urának  Török  Bálintnak  és  utódainak  emléke- 
zetébe idézze  az  elmúlt  eseményeket  azért,  hogy  ezek 
értesüljenek  a  felöl,  hogy  mily  tényező  volt  ő  az 
enyingi  Török  család  környezetében,  mennyire  osz- 
tozott e  család  jó  és  balsorsában,  addig  a  pálóczi 
Horváthok  finil  fira,  ágról  jigra  leírják  családjuk  bei- 
történetét ;   a   XVII.   és    XVIII-ik    századból    egy 


191 

magyar  nemes  család  belélete  tárul  föl  a  naplóból 
előttünk,  mindegyik  tagjában  az  egyszerű  életmódú 
és  azért  vagyonában  gyarapodó  gondos  házi  gazdát, 
hazáját  szerető  honpolgárt,  a  becsület  utján  érdeme- 
ket szerzett  megyei  tisztviselőt  ismeijük  föl  ;  nem 
csüggedtek  ők  el,  pedig  ha  a  sors  a  megpróbáltatás 
napjait  valaha  ránk  mérte  a  XVII.  században  bizonyára 
úgy  volt. 

Leljék  tehát  némi  jutalmukat  a  késő  kor  elisme- 
résében és  hálájában,  tetteik  méltán  ösztönül  szolgál- 
hatnak a  késő  utókornak  a  hazaszeretetre.  Lássuk 
tehát:  egy  magyar  nemes  család  a  XVII. ésXVIII-ik 
században  minő  életet  folytatott  ? 

Szopori  Nagy  Imre, 

akad.  lev.  tag. 


192 


o 


u 


i  i  ,  <íl    I    II  ^f-  i  ^.  - 


CD 
te'* 

s 

c 

N 


a* 


te'* 

00 


"  ^ 
p  S 


2? 


N 

5" 


as 
N 


*1 


9 

C 


O 

3. 

oa 

N 


90 

2. 


N 


FJ- 


S5 
90 


o 


S3 


« 


CA 


* 

B 

K 


ŐR? 

c 
c 

'^ 

n 
N 


p.  -ii. 
2.  « 

23      •  * 


l-l  « 

-■1 


p 


•»1 


H-1    ?5 


Ib  * 

o  I  <    '^ 

*<    .  <^ 

c 

s    O 

.0   • 

'P    B 


■  o 


ttí 


c 
4T 


B 


c- 

N 

aa 

(0 

P* 


cs 

Ö 

w  ■ 

"  la 


p. 


P        I 
I 


N 
r» 

P- 

P 

d 

P 


w 

«' 
«* 

(* 

«< 


N 

I  Ö 


w 


p- 

c 
o 

P 


X 

N 

P 
P 

c 

0^ 


p 

Cl. 


dám 

35 

üt 

p 

OD 

M. 

• 

^ 
»- 

1-^ 

CD 

Oi 

trr 

Ot 

^ 

p- 

00 

N 


fi* 


QC 

N 
p: 


-.1 
IC 

o 


»  r 

^ 

5  K= 

9!>» 

S      C: 

S3  <S 

^  >«: 

^^     P 


tr  lg: 


OB 
N 
Pí 


oa 
oa 


o 


o 


o 
S5 


•     d 


O 

to 


09 

p:    O 
4^ 


-^1 

P       p:    ►'í 


*4 


gr 


w 


Pl 

c 

N- 


<§ 

■  a. 

c* 
re 


<9 


oa 
Cí 

P 
CD 

tó 
O 

a" 


re   '»^ 


O  ig' 


re    5    I  £;. 


5    '  N 


CS 

P 


£ 


•r  S- 


< 

oa 
;  oa 

P 
P 
P 

1 

• 

^ 

y. 
N 

hS 

• 

re 

•«    , 

r^ 

P- 

1 1-^ 

'  ca 

re 
P 
r: 

^-« 

oa 

Ci 

N 

C     C' 


N 


tlT  re. 

P^   re 
áí    re 


p:    rtj 

r-  P 

-  K- 

O 

« 
M 

p:    C-i 

•q    re 


>- 

oa 

oa 

B 

• 

a;. 

X 

CA 

1  N 

0 

£ 

p- 

^ 

H- 

p 
c* 

,  öa 

faal  re 


^ 


oa 

4- 


p. 
P 
O 
00 


p- 

cr 
o 


oa 


M 


Q 

OS 

ü 

Hl 

I  I 


MEMORIALE. 

Anno  domini  1622.  die  9.  mensis  sepiembris  holt  meg 
I>estisben  nemzetes  Túri  Éva.  Jegyben  volt  nálam  Sáros 
városában. 

Georgius  Horvát  de  Pálócz  s.  k. 
Anno  domini  1623.  die  1.  mensis  oct.  jegyzettem  el  az  mos- 
X:l\wi  feleségemet  nemzetes  Gállfy  Annát,  Gállfy  János  kisseb- 
l>ik  leányát,  azon  napon  esküdtem  meg  vele,  háltam  el  vele 
clie  15.  eiusdem  mensis. 

Anno  domini  1625.  die  23.  mensis  április  lőtt  az  elsT) 
1  €»;myom  Judit  éjfélkortájban  szereda  napra  virradóan. 

A.  d.  1626.  die  14.  mensis  dec.  lőtt  ez  világra  az  első 
fíaiu  Miklós  délután  egy  órakor  hetfü  napon. 

Anno  domini  1627.  die  26.  mensis  julii  éczakaegy  órakor 
l»f>lt  meg  az  szegény  Gállfy  János  uram,  temettük  el  az  nagy- 
tinkán^-i  templomban  1.  die  augusti  eodem  anno. 

A.  d.  1627.  die  21.  mensis  maji  kezdettem  ez  pálóczi 
t^'inplomot  újobban  fundajiientomnhól  rakatni. 

A.  d.  1627  die  14.  mensis  sept.  indult  meg  az  öcsém 
Horváth  János  uram  Kassáriil  az  imperiumba  Belgiomba, 
Olaszországba  peregrinálni  töbl>  társaival  együtt. 

A.  d.  1 628  die  26.  mensis  április  éczaka  9.  órakor  holt 
^''^'íí  az  jó  emlékezetű  Mokcsai  IjAszIó,  ez  Ung  vármegyének 
^icoispánja.  temettük  el  az  kis-kaposi  templomban  die  11.  men- 
"^'^  maji. 

A.  d.  1628.  die  27.  mensis  decemb.  lőtt  ez  viláíirra  Eva 
lí'ánvora  szintén  Szent  János  napjának  éczakáján. 

A.  d.  1629.  die  15.  mensis  augusti  holt  meg  az  sógor 
^fíim  Kaszás  Bálint  uram  Judit  nevű  leánya,  18.  die  temet- 
^í^k  el  eiusdem. 

13 


194  MEMORIALE.   1G29  -1632. 

A.  d.  1629.  die  7.  meusis  octob.  jütt  haza  Pálóczra 
Horvát  János  öcsém  uram  Olaszorazágbúl,  Balk  Lőrinczel 
c>gyütt. 

A.  d.  1629.  die  15.mensis  novembris  holt  meg  az  felséges 
fejedelem  Bethlen  Gábor  Fejérvárt  Erdélyben,  temették  el 
fejérvári  templomban  die  25.  mensia  januarii  1630.  esztendőben. 

A.  d.  1630.  die  1.  mensis  junii  lett  véreső  Szerednye 
vArosában.  Sok  emberek  látták. 

A.  d.  1630.  26.  mensis  augusti  hajnalban  kedd  napra 
virradóan  lőtt  Horvát  Pál  fiam. 

A.  d.  1631.  die  24.  mensis  április  költözött  Teorey 
Mihály  uram  Domahidáról  ide  Pálóczra  lakni. 

Anno  domini  1630.  die  1.  mensis  8brÍ8  indult  meg  Patiik- 
rúl  Rákóczi  György  az  erdélyi  fejedelemségi'e,  kedd  napon  11. 
óra  után. 

A.  d.  1631.  die  13.  mensis  martii  kezdettem  ez  pálóczi 
Jiátulsó  szobát  (')dal  komorAt  Matiuczi  István  mesterrel  csi- 
nAlta-tni. 

A.  d.  1631.  die  13.  mensis  julii  kezdetteté  el  Barkóczi 
László  uram  az  pálóczi  kőházait  építtetni. 

A.  d.  1631.  die  12.  mensis  decembris  gróf  Homonnay 
János  uram  volt  ebéden  elsőben  az  alsó  InUban. 

A.  d.  1632.  die  22.  mensis  januarii  csötörtök  napon 
választottuk  nemzetes  Chichery  Péter  uramot  az  ez  Ung  var- 
megyei Ticeispánságra. 

A.  d.  1632.  die  12.  mensis  febr.  érkezett  ide  Pálóczra 
Barkóczi  László  uram  az  felső  országi  hadlnil. 

A.  d.  1632.  13.  mensis  M)r,  éczaka  holt  meg  nemzetes 
(ieioczi  László  uram  Ungh  és  Zemplieny  vánnegvéknek 
nótáriussá. 

A.  d.  1631.  szintén  Szent-Mihály  nap  táján  kezdettek 
elsőben  az  pórok  feltámadni,  Bornemisza  János  uram  genera- 
lissAgában. 

A.  d.  1632.  die  4.  mensis  martii  Forgácsi  Miklós  CAssai 
főgyeneralis  vágatta  négygyé  Császár  Péter  neü  pórok  kapitá- 
nyát ;  űjobban  az  pórok  meg  feltámadtak  Bátor  táján  az  Nír- 
ben,  Zólyomi  Dávid  és  iQabbik  Betlen  István  vágattak  aztán 
le  bennek.  ugy  oszlottak  el. 


MEMORIALK.  1632 — 1633.  195 

A.  d.  1632.  die  4.  mensis  aiig.  holt  meg  Pankotai  János, 
temettük  el  8.  die  eiusdem.  Ezen  napon  ölték  meg  Pinkóczi 
Mihály  öcsém  Gyurkó  neű  szolgáját. 

A.  d.  1635.  (így)  die  23.  mensis  julii,  ültettem  egy  kis 
(liófát  az  ablakom  alatt 

A.  d.  1632.  ettünk  elsőben  vacsorát  13.  mensis  julii, 
az  Barkóczi  László  uram  kő  házának  folyosóján. 

A.  d.  1632.  die  9.  mensis  sept.  éczaka  lőtt  ez  világra 
(lyurkó  fiam,  péntek  napra  virradóan. 

A.  d.  1632.  Karácson  táján  holt  meg  iflabbik  gróf 
Bethlen  István. 

A.  d.  1633.  die  2.  mensis  januarii  vasárnap  napon  holt 
meg  az  jó  emlékezetű  Csicseri  Péter  komám  uram  ez  Ungh  vár- 
megyének viceispánja,  ki  eszes  okos  istenfélő  jó  deák  iQíi 
ember  vala  idejének  34.  esztendejében,  temettük  el  az  vajáni 
templomban  12.  mensis  január. 

A.  d.  1633.  die  3.  mensis  febr.  választottuk  Bácsmegyei 
Ferencz  uramot  az  viceispánságra. 

Anno  d.  1632.  (így)  die  20.  mensis  octobris  kezdettem 
f'l  az  udvaromon  az  kutat  ásatni. 

Anno  domini  1633.  die  men.  april.  kezdettem  az  háza- 
mat új  óbban  palánkai  körül  állatni. 

Anno  d.  1633.  die  5.  mensis  junii  esküdt  meg  Barkóczi 
László  uram  az  kállai  fökapitánságra,  Segnyey  Sándor  és 
ifolit  Györg}'  uramék  voltak  coniinissariusok. 

A.  d.  1634.  die  15.  mensis  apr.  szintén  húsvét  naj) 
estére  virradóra  verték  fol  Vajkóczon  az  Pinkóczi  Mihály 
íicsém  uram  házát. 

A.  d.  1636.  (így)  die  5.  meu.  julii  kezdettem  ásatni  az 
kertemben  azt  az  gödrötj  tónak  ásatni. 

A.  d.  1633.  die  3.  men.  octobr.  liolt  az  derékban  az  foknál 
íiz  szegény  Boli  István  jobbágyom. 

Anno  1633.  kis-karácson  tájban  kezdettek  az  traktához 
Eperjest  az  erdélyi  fejedelem  Rákóczy  György  és  római  csá- 
szár urunk  commissariusi ;  végezték  el  az  traktát  september- 
lM»n  azon  esztendőben. 

A.  d.  1633.  die  3.  men.  április  támadott  puslás  kézzel 
eloHil»en  Homonnay  János  pálóczi  falunak  alsó  végén  Csató 

13* 


196  KEHORIALE.   1634 — 1^35. 

Albert.  Beniczki  Pétf^r.  Törí»k  Andnis,  es  több  sok  szolgái- 
val együtt 

A.  d.  1634.  (üe  2dí\  mensis  maji  szintén  Sz.  Zsigmond 
napján  választottuk  nemzetes  Pungrácz  Nagymihályi  László 
uramat  Ung  vármegyei  viceispánságra. 

A.  d.  1635.  die  4.  men.  uiartii  délután  egy  órakor  lőtt 
ez  viláp^ra  Annók  leányom. 

A.  d.  1635  die  6.  mensis  április  szintén  nagy-pénteken 
délután  hat  óra  tájon  holt  meg  az  én  szerelmes  asszonyom 
anyám  nemzetes  Marczaly  Sophia  aszony ;  temettettem  el  10. 
die  április  itt  az  pálóczi  templomban,  ezen  szegény  anyámnak 
fltyja  Marczaly  György  az  anyja  Sz^azvay  Anna  volt. 

A.  d.  1636.  öregbik  gróf'Betlen  István  die  16.  mensis 
jnnuarii  indult  ki  Ecsedböl  Budára. 

A.  d.  1636.  osztendöbeli  télen  semmi  hideg  derekas  sem 
hó  nom  volt,  hanem  februariusnak  17.  napjának  éezakáján 
kezdett  hide<r  lenni,  immár  sok  helyeken  tavaszit  is  kezdtek 
volt  vetni. 

A.  d.  1636.  publicálták  volt  Eperjesre  az  octávát,  de 
elmúlt.  Ezen  napon  vétettem  fejét  Hosszú  Jánosnak  és  Deli 
Mihóknak. 

A.  d.  1636.  die  15. men.  dec.  reiígi^l  hat  és  hét  óra  között 
lőtt  Horvát  János  fiam. 

A.  d.  1634.  26.  menj^is  o(t()l»ris  Eörbru  volt  gyűlésünk 
;iz  ö  í'elsége  regalissára  ;  az  mely  napon  az  nemes  XJngh  vár- 
iiiegy(*  engemet  választott  Sopromban  az  gyűlésre  követnek. 

A.  d.  1635.  die  15.  uK^nais  julii  adtam  Miklós  fiamat  az 
iskolába  Mokcsába. 

A.  d.  1635.  die  27.  mensis  április  volt  törvényszékünk 
Nagy-Kapost.  és  ezen  időbeli  83ik  ailiculusnak  vigora  szerint 
ezen  törvéuyszékl)en  gróf  Homoniiai  .Tános  uram  proscribál- 
tatta  ifjal)l)ik  Baranyai  Miklóst  és  Menyhártot;  szomszéd  vár- 
iní»gyéb/)l  is  o/Am  tih-vényszékben  föemlierek  jelen  voltak  Sáros 
vánnegyéböl :  Keczer  András,  Usz  István,  Divini  István, 
Rutkai  FíTCíuez ;  Zeniplyén  vármegyéből :  Butkay  István, 
Kátkai  Fcníucz,  Duka  István,  Vásárhelyi  László ;  Zathmár- 
h(ú :  Iljlaki  Gyíh'gy. 


MEMORIALE.  1636— 1G38,  197 

A.  d.  1636.  die  17.  men.  april.  kezdettem  az  kő  kéméiit 
rakatni  zemplyéni  Kőmives  Jánossal. 

A.  d.  1636.  die  21.  mensis  juHi  gróf  Homonnay  János 
uram  6  nagysága  ment  be  és  esküdt  meg  az  felföldi  gyeneralis- 
ságra;  judex  curiaeságra  is  ezen  napon  esküdt  meg. 

A.  d.  1636.  Gróf  Homonnay  János  uram  parancsolatjábúl 
jKirsoiialiter  iusurgáltunk,  és  innét  Pálóczról  Kassa  felé  indul- 
tunk die  16.  mensis  noverabris. 

A.  d.  1636.  die  9.  mensis  dec.  érkeztem  haza  az  gönczi 
expeditioból. 

Eodem  anno  die  19.  mensis  uovembris  Bánóczon  voltunk 
szálláson  vármegyéstül,  oda  izent  reám  Homonnay  János  uram 
minden  ok  nélkül  öeiöczi  Lászlótúl. 

A.  d.  1637.  die  29.  mensis  octobris  gróf  Homonnay  János 
uram  vetette  fejét  ifjabbik  Bárány  Miklósnak. 

A.  d.  1637.  die  1.  men.  febr,  vittem  Miklós  fiamat  Palágy- 
ban  az  scolában,  öregbik  Palági  István  uranmál  volt  szállása. 

A.  d.  1637.  die  3.  mensis  aug.  nemzetes  Tibay  László 
uramot  választottuk  viceispánnak  Eörben. 

A.  d.  1637.  die  21.  mensis  aug.  volt  gyűlésünk  Kapóst, 
liolott  az  mi  kegyelmes  urunk  IIT.  Ferdinánd  római  császár  és 
i'ííigyarországi  király  regalissáni  az  pozsonyi  országgyűlésére 
^iíla8ztottuk  követnek  nemzetes  Tibav  László  uramot.  En  is 
ezen  gyűlésben  gróf  Bethlen  István  uram  követe  voltam. 

A.  d.  1637.  Ez  pozsoni  gyűlésre  indultam  pálóczi  házain- 
kul die  2-da  mensis  novembris. 

A.  d.  1638.  die  mensis  3.  apr.  érkeztem  házomhoz  Pá- 
^^m'a  az  pozsonyi  hosszú  gyűlésbűi. 

A.  d.  1638.  temettűk  el  az  szegény  sógor  uramot  Kaszás 
Bálintot  Nagy-Tárkányban  die  7.  mens.  április. 

A.  d.  1638.  az  feleségem  anyja  kaponi  kicsin  portióját 
•'^2totta  meg  közöttünk  die  Kj.  men.  martii. 

Anno  1638.  die  7.  mensis  martii  itt  Pálóczon  akasztattam 
^*^1  Kozmát,  Komoróczit  és  helmeczi  két  legényt  is. 

A.  d.  1638.  die  10.  mensis  maji  kezdettem  az  ódalháza- 
^üot  csináltatni  az  pinczével  együtt  deregnyei  ácsokkal,  Pál 
^olt  az  mestere. 


Iíí8  MEMORIALK.     1638  — 1630. 

A.  d.  1638.  die  16.  mensis  maji  istennek  kegyelmes 
segítségébűi  indultam  az  erdélyi  fejedelemhez  Fejérvárra. 

A.  d.  1638.  die  5.  mensis  junii  attam  az  pataki  iskolá- 
ban az  fiamat  Miklóst,  Kai>088Í  János  az  doctora,  Kaszás 
Ferenczel  és  Pinkóczi  Jánossal  együtt. 

A.  d.  1638.  d.  6.  mensis  junii  lett  ez  világra  Katba 
leányom  délután  egy  óra  tájban.  Vasárnapon,  27.  euisdem 
keresztelték.  Oregbik  Prini  György  uramot  is  ezen  napon 
temették  el. 

A.  d.  1638.  esztendőben  igen  nagy  szárazság  lőtt,  az 
egész  tavaszon  essS  derekas  nem  volt  az  mi  földünkön.  Drága- 
ság is  hertelen ;  pünkösd  táján  kezdett  esni. 

A.  d.  1638.  die  7.  men.  novembr.  voltam  Yajnatinán ; 
Tibay  Lászlóné  asszonyom  komám  asszony  folyosó  ellen 
tanított  ilyen  orvosságra :  hogy  az  oltatlan  meszet,  egy  darabot 
egy  dézsában  tegyen  ember  és  vizet  töltsön  reája,  az  aztán 
megalszik  és  szépen  az  fenékre  száll  az  mész,  az  vizet  szépen 
le  kell  szűrni,  abba  kell  az  fejét  mosni  embernek.  Ismég  árva 
cielian  vizben  kell  megmosdani  liszttel  kell  behinteni  embernek 
az  fejét  az  hol  azféle  folyosó  vagyon. 

Anno  domini  1639.  d.  17.  m.  januarii  kezdettem  az 
pinczének  való  követ  hordatni,  az  nagy-mihályi  bányából 
hordatni. 

A.  d.  1639.  die  11.  mensis  februarii  volt  törvényszékünk 
Ungh  vármegyének  Nagy-Kapost,  ezen  törvényszékben  Tegenyey 
Pinkóczi  Mihály  uram  leváltatott  egy  causát  Butkay  Yiczmándi 
Pál  ellen,  az  1563.  esztendöbeli  42.  articuluson  mely  edáltatott 
az  káromlók,  szitkozódok,  más  embergy alázok  ellen.  Viczmándi 
Pált  seprőzésre  itélto  az  nemes  vármegye  az  citált  articulusnak 
tenora  szerint,  hitire  vévé  Viczmándi  Pál  Pinkóczi  Mihálynak, 
Pinkóczi  Mihály  is  assomálA,  kiváuá  azt,  hogy  az  bii'ó  vegye  fel 
az  hitet,  ö  mindjárt  kész  deponálni,  azonban  az  ispánt  nemzetes 
Tibay  Lászlót  készeritette,  hogy  A^'iczmándi  Pált  megfogja; 
í'zt  Viczmándi  Pál  nem  vévé  tréfára,  hanem  hogy  kimenének 
deliberátiot  venni ,  Viczmándi  uram  elszaladott ,  elfutott ; 
Azari  Pál  leválta  A^iczmándi  Pál  ellen.  Igen  haragvék  Bor- 
nemisza Pál,  ezt  igen  neveti  Ougvári  Pál,  tréfálja  Rftti  Pál 
keservesen  szánja  Bernát  Pál  etc. 


MEMORIALE.    1639. —  1640.  \W 

A.  dni  1639.  die  27  meiis.  febr.  isteuuek  kegyelmes 
goudviselésébül  és  rendeléséből  Ígértem  Judit  leányomat 
Lipcsey  Mihálynak,  gyüriít  ezen  napon  váltottak. 

A.  d.  1639.  d.  3.  men.  april.  Laskay  János  uram  fogott 
kezet  Bot  Erzsébettel  Vajkóczon.  ezen  napon  lőtték  meg  az 
szegény  Balog  Istvánt 

A.  d.  1639.  die  1.  men.  april.  kezdettem  sindelyeztetni  az 
templomot,  itt  ezt  az  pálóczi  templomot,  Georgiua  Horvát  de 
Pálőcz,  deregniey  ácsokkal,  János  mesterrel. 

A.  d.  1639.  die  19.  mensis  apr.  Zemplyén  vármegye 
választotta  viceispánságra  Barkóczi  Ferenez  uramot. 

A.  d.  1639.  d.  27.  men.  apr.  kezdettem  az  kő  pinczémet 
építeni. 

A.  d.  1639.  d.  27.  men.  juuii  istennek  szent  segétségé- 
böl  az  én  szerelmes  leányomat  nemzetes  Hoi-vát  Juditot  adtam 
haza  Ijipcsey  Mihály  fiam  uramnak. 

Anno  1639.  die  29.  mensis  junii  az  én  szerelmes  sógorom 
asszony,  nemzetes  Gálfy  Orsik  holt  meg  menytitő  kő  miatt 
iiagy-tárkányi  házánál  temettük  cl  eodem  anno  3.  mensis  julii. 

Eodem  anno  28.  mensis  junii  hanta  el  az  pataki  várbeli 
liázi\kot  az  puskapor,  öt  pattantyúsokkal  együtt. 

A.  d.  1639.  esztendőbeli  az  egész  takarodás  mind  essüs 
volt,  ugy  annyira,  liogy  sommiképpen  bo  nem  hordhattunk,  mind 
elkölt  az  gabona. 

A.  d.  1639.  die  3.  mensis  decoml)ris  akasztattam  fel 
Na^y  Ferenczet  és  mást  is,  egy  oroszt. 

A.  d.  1640.  dio  i:i  mensis  április  adta  isten  ez  vilájíru 
Mária  leányomat,  péntek  napon  délután  négy  óra  tájban. 

A.  d.  1640.  die  í).  men.  julii  Istennek  kegyelmes  segit- 
•<''^'éböl  kezdetteu)  ol  ;iz  aratást,  ebben  az  megírt  (esztendőben. 

A.  d.  1640.  die  29.  mensis  junii  Palkó  és  (lyurkó 
fiamot  vittem  az  pathaki  scolában,  gazdájokat  szerzettem  nekik 
Nagy  Pétert,  az  isi»itályban  doktíuokat  szerzettem  Kováznay 
Vviöv  uramot,  fómester  volt  Toliiay  János  uram,  másik  mester 
Bényey  uram. 

A.  d.  1640.  die  4.  mensis.  octobris  holt  meg  nemzetes 
Komjáti  Judit  asszony  nemzetes  Possai  László  uram  felesége 
három  és  négy  óra  kíizött  csötörtök  napon. 


200  MEMORIALE.  1640. — 1642. 

A.  d.  1640.  die  24.  mensis  uoYemb.  volt  itt  Pálócz  tájáu 
nagy  égrengés,  iszonyú  kö  eső. 

A.  d.  1640.  die  25.  men.  noT.  az  sógor  Szuti  István 
fogott  kezet  Kaszás  Máriával. 

A.  d.  1641.  Szent-Grergely  pápa  napja  táján  foglaltatta 
Barkóczi  László  palánkul  az  szólós  kertet  és  majorokhoz 
nagy  darab  szabad  földet  és  utat. 

A.  d.  1641.  die  25.  mens.  martii  holt  meg  az  szegény 
asszonyom  néném,  nemzetes  Pálóczi  Horvát  Kata  asszony 
néhai  nemzetes  Pinkóczi  Ferenczné,  szintén  tizenkét  óra  és 
egy  óra  között,  virág  vasárnap  után  való  hetfiin. 

A.  dni  1641.  die  12.  men.  martii  kezdettetém  csináltatni 
az  darmai  házamat  deregnyei  Isza  Pál  nevű  ács  és  Mihály 
mesterekkel,  eodem  anno  felállattatám  die  4.  mensis  maii,  az 
palánkot  is  körüle  ez  napon  kezdettem  állattatni. 

A.  d.  1641.  die  21.  mensis  április  itt  Pálóczou  akasztat^ 
tam  fel  egyszersmind  három  oroszt,  két  minai  legényt,  egy 
nyárádit 

Anno  dni  1641.  az  egész  takarodás  iszonyú  essös  volt. 
Egész  Medárdus  napjátul  fogván  mindennap  essS  esett  egész 
júliusban. 

Anno  dni  1641.  die  13.  men.  octobr.  küldöttem  meg 
Patakra  az  cetusnak  az  tiz  köböl  lisztet. 

Anno  dni  1641.  az  pataki  cetus  küldött  deákokat  ez 
karáczon  napjára,  Töczeki  Mihály  és  Töczeki  János  uramékat, 
Kováznai  Péter  uram  is  az  fiai  praeceptorok  együtt  volt  ö 
kegyelmekkel. 

Anno  dni  1642.  die  4. 'men.  január,  temettük  el  Orosz 
Györgyné  komám  asszonyt  az  csicseri  templomban. 

A.  d.  1642.  die  24.  mensis  januarii  volt  gyűlésünk 
Kapóst,  az  mely  gyűlésben  (vigore  articuli  anni  1625.  art.  6.) 
Prisca  Miklósnét  tanquam  mariticidát,  post  inquisitionem 
(ugy  mint  Gabóczi  Annát)  nemzetes  Tibay  László  uram  vice- 
ispán uram  tanquam  magistratus  megfogatta,  és  aztán  fogság- 
ban lévén,  ugy  citáltatta  Daczó  Bálint  szolgabiróval,  ex  deli- 
beratione  inclyti  comitatus. 

Anno  dni  1642.  die  26.  mensis  január.  Palágyiba  keresz- 
teltük meg  az  Nátafalusi  Márton   uram  fiát  Lászlót^  Bodó 


MElfOKIALE.    1642.  201 

Lajos  uram  feleségestül  s  éu  Uugvári  Pál  unim  voltak  idTegea 
atyafiak  jelen  az  nagyanyja  Palági  Ferenczné  komám  asszony 
házánál^  Sövényházi  Móricz  Margit  asszonynál. 

Anno  domini  1642.  diebus  28.  29.  martii  volt  törvény- 
székünk  Kapóst,  ezen  napon  sententiáztuk  meg  Priska  Miklós- 
nét  az  ura  megöléséért  és  paráznaságért,  másodnap  úgymint 
die  29.  mensis  martii  vették  fejét  az  kaposi  piaczon.  Tibai 
László  uram  volt  ispán,  Gobóczi  Anna  volt  az  neve  az  asszonynak. 

Anno  dni  1642.  die  7.  men.  april.  atta  isten  ez  világra 
az  kisebbik  fiamat  Horvát  Lászlót  éjszaka  hetfe  napnak 
éjszakáján. 

Anno  dni  1642.  esztendöbcli  húsvét  innepinek  szenté- 
lésére  és  celebrálására  küldött  hozzám  ide  Pálóczra  az  pataki 
cetus  deákokat,  egpket  Georgina  Szendereyt,  másikat  Nicolaus 
Tarczalit,  harmadikat  Stephanus  Rozgomit. 

A.  d.  1642.  die  19.  mensis  április  ez  Ung  vármegyének 
III.  Ferdinánd  császár  és  király  ö  felsége  regálissára  volt  gyülé- 
süDk  Eörbe,  az  holott  engemet  az  nemes  vánnegye  választott 
küTetuek  Pozsonyba. 

A.  d.  1642.  dio  1.  mensis  maji  kereszteltettem  meg 
pálóczi  házamnál  László  fiamat,  komák  voltak:  Csarnay 
•^áiios.  Farkas  Amlnnis,  Bot  (Tvörgy.  Posí^ay  László,  Azari 
IVil  uranirk ;  koma  uszonyok :  Bót  Györgynó  Semsey  Dorkó 
H8S/.0I1V.  Farkas  Aml)rusné  Fáv  ()rzsél)ot  aszonvék. 

Anno  dni  1642.  Szent-György  nap  táján  vetteté  az  köz 
í'zaliaíl  földre  az  palánkot  az  kert  ódalát  Barkóczy  László. 

A.d.  1642.  piínkösd  innepi  szent(4ésen  voltak  nálam  pa- 
^!iki  deákok  Joaunes  (TÖnczi.  Georgius  Kaposi,  Tomas  jTolnay. 

Anno  dni  1 642.  die  4.  men.  augusti  holt  meg  az  feleségem 
^íiívja  (íálffi  Jánosní''  nemzetes  Rava/  Anna,  temettük  el  6. 
'lie  eiusdem  mensis,  7.  die  eiusdeni  mensis  hatalmaskottatott 
Paczó  Judit  Seuuvev  Sándor  relictáia  ellenein. 

Anno  dni  1642.  die,  18.  men.  7bris  Judit  leánvoni 
UjM-sey  Mihályné  betegedett  h;  az  első  fiával,  lett  ez  világra 
'^^'iíi'ii  hónak  huszadik  na])jának  éjszakáján  ezek  után  egy  óra 
^í'ybau  Sigmond. 

Anno  dni  1642.  die  4.  nieu.  Bbris  holt  meg  az  szegény 
oiiokúm  Lipesey  Sigmond. 


2»»-f  MKMtiRIALE.   l*M'2  — 1643. 

AiiUu  dili  lb42.  iliv  l".  meiL  8bris  bolt  raeg  János  deák 

Ei.»driii  auiio  dir  1 1 .  nlen^is  octubris  o  maga  is  a/ 
-/♦'irriiy  Jáu«'>  iloákué  kijniám  asszony  halt  meg  Bajáuházi 
A  Ti  na  asszon  V. 

A.  d.  1»342.  dir  2  mt^n-^ii  9bris  isten  kegyelmes  segitst''- 
L'^J-bül  indultam  me^'  az  jK^zsi.iüyi  országgyűlésre  szintén  vasíu- 
na|i  napon. 

Ei.Kleiii  anno  ri*h  jKiz^inyi  gyűlés  re  infecta  elmúlván  jüt- 
tt.m  b;tz;vmboz  ide  Páló^^zni  die  12.  niensis  decembris  anni  1642. 

Ann<.»  düi  1»>42.  rz*-n  (*alőczi  Lázam  mellett  felszélröl 
ii»'-bai  nemzetes  «"»ri^gbik  {K-tőfaki  Pető  Istváuné  asszonyom 
adott  volt  énnekem  |K^rennali  jure  eg>-  lel  jobbágy  helynek 
t'rlét,  melyre  én  regiu>  consensuít  impetráltam  tekintet e^. 
nemzetes  é-*  nagysám.»s  Galantay  Kzterhasi  Miklós  palatínus 
uramtul  G  nagysiigátul  lum  jure  regio  az  melyben  statuál- 
tattani  magamat  s  mindkél  ágon  való  maradékaimat  az  feli'il 
nif^irt  ^^szteudőben  die  22.  monsis  xbris ;  regius  volt  nemzetes 
Pink«K?zi  Mihály  uram,  otnventualis  volt  páter  Joannes  Benkes, 
viczinu-nk  nemes  *»zemélvek,  Mi^kcsav  Ferencz,  Xvomárkav 
István.  Viil  BiUiut.  Vid  Feivncz,  Pinkóczi  János,  Máttlié 
I-tván.  Lévav  Pál  ete. 

Anno  dni  1642.  é'^ztendölH.'Ii  karáe-on  nap  idnei)  szen- 
ti It'sr*"  a/  pataki  cetU'*  küldött  ileá kokat  ide  Pálóozra  hozzám 
ipívdikiihii.  Ca-»sav  Tamás.  Bánvav  Mibálv,  <  Vnieczv  Márton 
uramékot. 

A.  ti.  l*>4o.  tekintete**  ueiii/ete>  és  nagyságos  iQabbik 
Kákóezv  Gvörirv  Kidéi v  i»i*>z;'ií;ának  választott  leiedelme  hált 
•  i  ;iz  B:'fth<iri  assznijv  íel»  -égével  dio  .*>.  meiisis  februarii.  az  hová 
•/  mi  várnifgyénk  kö\»'íet  ki'iKlölt  m-mzet»'S  öregbik  Palági 
Utvj'iii  ur;Mii:tt.  <i.  Honjt  de  Pálőe/.  E/en  ]ia|»un  az  kaposi 
i-ia-zon  \etottiiii  fejeit  liáiom  lati>iiiak. 

Anno  dni  1H4">.  e>ztendűbeli  husvél  napi  idnepek  szén- 
ív;/ -.én-  a/  p;itaki  cetiw  küldiitt  hozzám  diákokat,  Stephanus 
P'tM./i.  Joíinne'*  Len"v*ltalui,  IVtrus  Aziirv  ui'amékot. 

Annu  dni  1643.  «li«-  27.  nieii.  martii  kezdettem  el  elál- 
tatni Darmán  az  dt'?»zka karóval  és  szövénvekkel  való  külső  kéri- 
test  az  uilvarház  kórul  é^  az  kertek  körül. 


MEMORIALE,    1643  —  1644.  203 

A.  d.  1643.  esztendőben  Szent-György  napja  esett  23.  die 
meusis  április,  ezen  Szent-György  napjának  éjszakáján  igen  nagy 
hó  esett  és  loit  szeles  idő  volt  itt  mi  tájunkon. 

Anno  dni  1643.  esztendőbeli  pünkösd  napi  szén  telesre 
voltak  Patakrúl  deákok  nálam,  Eörményi  Mátyás,  Bezprimi 
István  és  Vály  István  uramék. 

Anno  dni  1643.  die  14.  men.  Tbrisitt  Pálóczon  vetettem 
fejét  Rétfalusi  Jánosnak  és  Lakaili  Balog  Istóknak. 

Anno  dni  1643.  die  28.  men.  octob.  kezdett  iszonyú  szel 
vs  dér  lenni  és  hó  is  igen  nagy  esett. 

Anno  dni  1643.  die  30,  men.  Sbris  péntek  napnak  éjsza- 
káján lett  ez  világra  Borbálya  leányom. 

A.  d.  1643.  die  príma  mensis  novembris  szánkáztam  első- 
ben ebben  az  esztendőben. 

Anno  dni  1643.  die  6.  mensis  novembr.  délután  három 
óra  tájban  holt  meg  az  én  szerelmes  öregbik  leányom  Judit. 
Eodem  die  gróf  Homonnay  »lános,  gróf  Forgáczi  Adáni 
('8  Sigmond  uramék  eö  nagyságok  voltak  itt  Pálóczon. 

Eodem  anno  die  11.  mensis  9bris  temettem  el  az  szegény 
Judit  leányomat  itt  ;iz  pálóczi  templomban  szintén  Szent- 
Márton  napján. 

Anno  dni  1643.  die  24.  mensis  xbris.  rút  essös  havas 
iílö  volt.  végre  nagy  kő  is  esett,  ezen  esztendőben  l)isextilis 
i-^^ztendő  következett.  Péntek  napon  volt  karáeson  napja. 

Anno  dni  1G43.  esztendőbeli  karáeson  napi  szentelésre 
a/  patliaki  cetiis  küldött  deákokat  ide  Pálóczra  hozzám, 
Rioliinis  .János,  Medion  Montanus,  János  Dániel,  Nagy  Pál 
uraiuékot. 

A.  <1.  lf)44.  ujabban  Tihav  László  komáin  uramat  válasz- 
tuttuk  Eörbe  viceisi>ánságnak  tisztire.  Körben  volt  gyűlésünk. 
Ezen  gyűlésre  főispán  urunk  ő nagysága gjóf  Homonnay  János 
küzinkbe  nem  jühetett,  mivel  szint  é  n  e  z  e  n  n  a  ])  o  n 
j  ü  1 1  az  e  ]•  d  é  1  y  i  fejedéi  v  ni  ö  n  a  g  y  s  á  g  a  Pa  t  ak  r  a, 
•  liez  kéi)est  Lengyelországbul  J..ezkó  nevű  várból  iija  főispán 
urunk  a/  vármegyének  az  eredentiát  Sarviezay  István  és  Bors 
János  uramékra,  lingy  ő  kegyelmeket  plena  authoritással  expe- 
íliált'i  ő  uítgysága  főispán  uram  közinkben,  de  j)ro}»ter  metum 
judeoruni  ez  követek  sem  mertek  bejüni  közinkben,  hanem  ezen 


904  MKMORIALK.    1644. 

megirt  két  követek  is  vii^zoiit  az  nekiek  adott  autlioritás 
Mokcsay  Fereiicz  uramra  ruházván,  ö  kegyelme  candidált  vol 
az  electio  peniél  medio  tertias  personas ;  Bornemisza  Pált  r 
napon  le  tevénk  az  szolgabiróságbul,  helyette  Minay  Gábu 
uramat  választottuk,  ez  dolgok  mind  lőttek  az  feijebb  megír 
esztendőben  die  19.  lel)ruarii. 

A.  d.  1644.  die  27.  meubis  februarii  az  erdélyi  fejedeleii 
líákócz}^  (ivörgy  uram  ö  nagysága  levelére  volt  gyülésünl 
Körben,  az  mely  levéll>en  ö  nagysága  personalis  insurrectiíjt 
l)arancsol ;  választott  az  nemes  vánnegye  követeket  6  na^Sii- 
gához:  nemzetes  Tibay  László  viceispáu  uramat,  engemet 
Chieheri  Mihály.  Palágyi  István.  Cieröczi  Miklós  unimébit 
29.  hujus  megindultunk,  tertia  mensis  martii  lettünk  szembei 
ö  nagyságával,  4.  lett  aztán  válaszunk. 

A.  d.  1644.  die  1 7.  mensis  martii  hanta  fel  az  puskapiH 
szerényei  várnak  egyik  részét,  egy  néhány  embert  is  ölt  meg 

Anno  dni  1644.  esztendöbeli  husTétnapí  szentelésri 
az  pataki  cetus  küldött  hozzám  deákokat.  Báry  Benedek 
IVlsöczi  Bálás  és  Diószegi  János  uramékat. 

Anno  dni  1644.  die  30.  men.  martii  az  szegény  TJbresj 
(laborral  'esett  el  az  ló  Cassa  táján,  mely  esés  miatt  szömyi 
halállal  meg  is  holt. 

Eodem  anno  et  niense  aprílis  úgymint  második  napjára 
viiiadóra  holt  meg  az  szegény  Teörey  Mihály  komám  urán 
Mogyoróson. 

Anno  dni  1644.  pünkösd  napi  ünnepek  szent^léséii 
voltak  nálam  pataki  deákok :  Tolnay  János,  Balkáni  János 
Várallav  Lőrincz  uraniék. 

Anno  dni  1644.  die  mensis  maji  az  szegény  l/osoncz} 
.lános  komám  uram  holt  meg  Palágiban.  Temették  cl  az  nagy- 
szeretvai  templomban  die  17.  mensis  maji  eiusdem. 

A.  d.  1644.  die  2.  j un ii  akasztattam  lel  az  kaposi  akasztó- 
fára e^ry  besi  embeit  az  fiával  együtt. 

A.  d.  1644.  die  1)4.  mensis  maji  gróf  Homonnay  Jáuo^ 
uram  fogatott  me^  ártatlanul  itt  az  pálóczi  házamnál^  Jeszenc 
várába  vitetett,  ez  pálóczi  házamat  szolgái  felprédálták,  min- 
denemben zsákmányt  is  tettének,  szolgáinak  nevek  kiket  nevez- 
hettem ezek  voltak : 


KEMORIALE.  1644.  205 

Viczmándi  György  Bánóczi  Sándor 

Horvát  János  Szegedi  István 

Horvát  Péter  Szenöi  neü 

Kopcsányi  neü  Almási  az  Almási 

Gergellaki  neü  Mihály  fia 

Hoffer  György  HoUósi  neti 

Kállai  az  Ungvári  ...  az  Egri  István  ocscse 

Vilmanv  többen  is  sokan. 

Az  ungvári  szabadosok: 
Kulcsár  István  Vályi  János 

Vizi  László  Gombos    Csiszár 

Anno  dni  1644.  die  2.  mensis  decbris  vetettem  fejét  5. 
kettőt  felakasztattam  Unghvárt,  oroszoknak  tolvajoknak  hárma, 
Orosz  Tamás  jobbágyi  mind  eggyek  voltának,  kettei  antaló- 
cziak  voltának,  mind  az  ötöt  ez  napon  exsequáltattam. 

Az  minemű  marháimat  elvitték,  azoknak  száma : 

Készpénz 8.79. 

Jó  három  paripámat,  jó  hat  ökrömet,  mentémet  maga- 
mét, három  bélles  mentét,  egy  veres  scarlat  ezüst  száras  gom- 
ií^k,  róka  mállal  bélles,  másik  zöld,  uj  angliai  rókamállal  bél- 
lífs,  18.  ezüst  tisztíi  száras  gomb  rajU ;  harmadik  bélles  róka- 
liáttal,  szederjes  fajlonyis ;  4-ik  uj  fajlonyis  Miklós  fiamé ;  az 
l^*^'t  kissebbik  fiaim  mentéit  is,  béllettek  voltak,  az  szolgám 
mentéjét  is  Szabó  Jánosét,  egy  kék  fajlonyis  dolmányomat, 
'^♦'tnyuszttal  béllelt  veres  scarlat  süvej^emet,  egyik  ujodanatt  uj. 
Két  szép  s  jó  katonauyerget.  az  egyik  gránáttal  borított 
varrott  szép  uj  szerszáraastul.  három  tatár-nyerget,  egy  paraszt 
li^gyes  tőrt  és  egy  paraszt  pallost,  egy  lóm  való  rezes  szerszA- 
•'íotj  üégy  lóra  való  szép  varrott  hámokat,  feketét,  egy  öreg 
^'Zü4  pohárt. 

Két  ezüstös  kardot,  két  papiont,  jó  puskákat  kilenczet, 
"t^'nek  uj  tokjai  voltak.  Egy  szép  ezüstösmevó  (mívű)  korba - 
'■^ot.  8  tallér  volt  rajta.  Egy  ezüstös  lódiugot.  Egy  szép  kala- 
iHK  söeget,  egy  köpíhiyeget,  abban  volt  két  szép  szőnyeget, 
'V  merő  pánczélt,  négy  sisakot,  egy  néhány  jó  könyvemet. 
^^k  hasznos  leveleimet,  két  pár  uj  karmazsin  csizmát,  hét  pár 
^  karmazsin  papucsot,  karmazsin  kapczával  együtt,  kilencz 
'*^jt08  pokróczot,  egy  réz  mozsárt,  tizenegy  ón  tálat ;  sok  szép 


20f>  MF.MORtALE.  1644  — 1645. 

pacziolatat  gyolcs  ruhákat,  két  pinczetokot  az  földhöz  vertek, 
elrontottak,  jó  uógy  ládát  t'elhasogattanak,  lánczos  fékeimet, 
kantáraimat. 

Anno  dni  1644.  die  1  men.  Tbris  holt  meg  az  édes  fiam 
Horvát  Lás/ló  csütörtök  napra  virradóra  jó  hajnalban,  szépen 
tsendesstni.  Eodom  anno  3.  die  7bris  temettetem  el  az  pálóczi 
.templomban. 

Anno  dni  1644.  die  4.  meusis  Sbris.  igen  nagy  hó  és 
hideg  Ion,  ezen  hóban  is  i')t  földet  vettetem  búzával  és  rossal, 
szinte  ezen  napon  volt  ószerint  Szent-Mihály  napja. 

A.  (1.  1644.  die  16.  mensis  sept  innét  pálóczi  bázamtul 
indultam  Husztra.  ííkkor  vittem  Miklós  fíámot  gróf  Betlen 
István  uramhoz.  Az  fiaimot  is:  Palkót,  Gyurkót,  Jankót  az 
scholában  onnét  Husztrul  Ecsedben  küldtem.  Éva  leányomat 
is  az  bátyjához  Horváth  János  uramhoz,  Pinkóczi  Mihály 
r»osém  uram  vitte  el  őket. 

Anno  dni  1644.  die  21.  mensis  8bris  indultam  £csedl)e 
íiz  liaini  és  leányom  lát/isára,  akkor  is  Palkó  igen  beteg  volt. 
j fittem  haza  27.  oiusdeni,  nagy  essök  voltak. 

Anno  dni  1644  die  29.  men.  Sbris  hajtattam  harmincz 
liároni  juhot  Vnjkóczra  Pinkóczi  Mihály  uram  juhaihoz,  ó 
kr«;yelm('  az  malájéval  ejíyütt  átal  hajtattja  az  Horvát  János 
iinini  juhai  közé  telelni. 

Anno  dni  1644.  die  15.  men.  xbris  nemzetes  Sztárav 
fji'iszlót  Zf-níjdén  vármegyének  viceispánját,  Bodó  Lajost  Ungh 
várnio^yének  notariussát  ezen  napOn  temették  el. 

A.  d.  1()44.  die  21.  decembris  akasztattam  fel  három 
oroíízt,  ugyan  ezen  napon  vetettem  fejét  Szilva  Jancsinak  is. 

Anno  dni  1645.  die  15.  mensis  januarii  temettük  el  a 
szegény  TS'yomárkay  István  komám  uramot  az  kérészi  tem 
l)lonil)an. 

Anno  dni  1645.  martiusnak  tizedik  napjának  éjszaka 
ján  az  ég  megnyilatkozott,  jó  ideiglen  ugy  tartott,  és  iszonyi 
nagy  zendülése  volt  az  égnek. 

Anno  dni  1645.  6.  die  mensis  martii  az  birákat  esküt 
tettük  ujonan  meg. 

Anno  dni  1645.  esztendöbeli  pataki  deákok  voltak  hus 
vét  innepében  nálam:  Tomas  Gönczy  és  Michael  Mikliázy. 


MEMORIALE.  1045  — 1(540.  207 

A.  (1.  1645.  az  fejedelem  ö  nagysága  parancsolatjára 
ilie  H.  mensis  jnnii  ültünk  fel,  orlióczi  mezőre  szállottunk,  az 
holott  az  nemes  vármegye  engemet  választott  hadnagyokká. 

A.  d.  1645.  die  19  mensis  junii  Eimaszomhatbul  jüttem 
alá  Nyári  Bernáttal,  Corlát  Estvánnal,  Dániel  Ferenczczel. 
Huzty  Menyhárttal  együtt. 

A.  d.  1645.  itt  az  egész  Felső-Magyarországban  rette- 
netes képen  grassált  az  pestis,  itt  Pálóczon  is. 

Anno  dni  1645.  die  24.  mensis  julii  hétfő  nap  reggel 
hét  órakor  tájban  halt  meg  az  én  szerelmes  leányom  Mária 
pestisben. 

Anno  dni  1646.  die  ultima  mensis  julii  holt  meg  az  édes 
kis  Boriskám. 

Anno  1645.  die  7.  mensis  julii  vetettem  fejét  az  Nagy 
György  felesége  anyjának,  de  soha  térdre  nem  esek,  hanem 
csak  leülve  vették  fejét. 

A.  d.  1645.  die  21  mensis  novembris  nemzetes  Chicheri 
András  váltott  gyűrűt  az  édes  leányommal  Horváth  Évával. 

A.  D.  1646.  die  tertia  mensis  jan.  volt  lakodalma  Éva 
'pánvomnak. 

Az  mely  vendégek  a  lakodalomkor  itt   házamnál    vol- 

^^k^  magam  vendégi  ezek  voltak :  Nagymihályi  Gábor  uram, 

'^^msey  István  uram,  Gejoczi  László  uram,  Gombos  László 

"•  íossay  László  u.   Bárány  Gáspár  u.  Bányai  Pál  u.  Ung- 

^H.ry  Pál  u.  Mokcsai  Ferencz  u.  Balog  György  u.  Fekéshá/i 

'^Ibert  u.  Farkas  Bálint  u.  Farkas  Sigmond  u.  Tonna  István 

'^-     Palotai  Mátyás  ii.  Benkő  Pál  n.  Varjasi  István  u.  Varjasi 

•' íVnoft  u.  Budaházi  István  u.   Budaházi  Öigmoud  u.  Helmeczi 

••  A  nos  u.  Budaházi  Ferencz  u.  Budaliázi  László  uram.  Kaszád 

^^  ^rencz  uram,  Szuti  Istvánné,  Fekésházi  Afárton  uram.  Ezek 

^•*ind  sokad  magukkal,  ki  felesrgestül  voltának. 

Chicheri   András    vendcjíei :    maga    Chicheri    András. 
^  agjTuihálp  Mihály  u.  Chicheri  Mihály  u.  Kecskemcti  Sán- 
*^«»ru.  Bérezi  István  u.  Chicheri  János  u.   Mokcsai  Bálás  u. 
^lokcsai  Sigmond  uram,  Delney  Andrásné. 

A.  d.  1646.  die  20.  mensis  februarii  voltam  az  Possay 
1^4Ű8zló  (így)  uram  Possai  Mária  kézfogásán,  ugyan  én  kértem 
'^neg  Pinkóczi  Jánosnak,  Gálóczi  urammal  együtt. 


{ 


208  MEMORIALE.  lfi4G  — 1648. 

A.  cl.  1646.  die  27.  men.  febr.  választottuk  viczeispán- 
ságra  nemzetes  Pungrácz  Nagy-Mihályi  Gábor  uramot. 

Anno  d.  1646.  die  15.  16.  diebus  martii  rettenetes  rut 
esső  8  nagy  hó  volt,  s  iszonyú  árvizek. 

Anno  1646.  die  27.  men.  apr.  Szeritul  vettem  meg  Pin- 
kóczon  azt  az  házacskát,  az  kit  Lövey  birt  és  csinált  volt. 
Moszogh  István  és  Taboly  Bálint  s  az  magam  jobbágyi  előtt 
adtam  meg  az  pénzt  neki. 

A.  d.  1646.  die  12.  mens.  9bris  adta  isten  ez  világra  Éva 
leányomnak  éczaka  egy  leány  magzatot  Erzsébet  nevűt. 

Anno  dni  1647.  die  6*8-  men.  junii  kereszteltük  meg 
Eödeömfíy  László  uram  fiát  Lászlót,  az  keresztségben  voltá- 
nak Pungrácz  Nagy-Mihályi  Gábor,  Viczmándy  György, 
Viczmándy  Sándor,  Bors  János,  Vinnay  Kristóf,  én  magam  is. 

Anno  dni  1647.  die  27.  men.  Sbris  kilencz  és  tiz  óra 
között  nappal  holt  meg  az  jó  emlékezetű  Eödeömflfy  László 
komám  uram. 

A.  d.  1647.  die  14.  mensis  decembris  vetettem  fejét  Egri 
Pálnak  és  Tót  Istóknak. 

A.  d.  1648.  die  8.  mensis  martii  vetettem  fejét  Kontó 
Jánosnak. 

A.  d.  1648.  az  egész  télen  semmi  hó  sem  erős  id6  nem 
volt.  Ezen  esztendőben  szintén  septima  die  mensis  martii 
iszonyú  nagy  égzengés,  villámás  volt,  mely  az  előtt  minálunk 
szokatlan  volt.  Sok  becsületes  ember  jeget  is  nem  rakhatott 
ugy  megcsalta  az  jég  az  embereket.  Sok  hertelen  halálok  tör- 
tintenek ezen  télen. 

Anno  dni  1648.  die  18.  men.  martii  adta  isten  ez  viíágra 
Csicseri  Andrásné  leányomnak  Mária  leányát,  kereszteltük 
meg  22.  eiusdem  men.  az  keresztségben  voltának  Geörgey 
János  esperest  uram,  Galambos  László,  Possay  László  és 
Péter,  Csicseri  Mihály,  Pinkóczi  Mihály  uramék. 

Anno  dni  1648.  die  13.  men.  maii  bocsátottam  Miklós 
fiamot  Erdélyben.  Eodem  anno  Palkót  is  adtam  Barna  György 
Ítélő  mester  uramhoz  die  12.  men.  maii. 

A.  d.  1648.  die  undecima  mensis  octobris  Erdélyben 
Gyulafehérváratt  vette  ki  isten  ez  világbúi  az  mélt/>ságos  erdé- 
lyi fejedelmet  Rákóczy  Györgyöt. 


A-  d.  1  tv4í^. dif  4.  mrn<i'-  «W(>inhri<  iikasTtattain  IVI  Rigó 
Pál  Devű  latroL 

Anno  dni  164^.  dit-  3.  iiü^n.  idhjí  az  ni  Í8t<»noimK>k  kv^ 
ivrhnes  segítségéből  kezdettem  rakatni  a/  Init  hácakot  és 
pinczéi  alatta  ezen  napon  temettük  <'l  iitnnF.ete*^  Mokosay 
•Tánost  is  az  kis-kaposi  templombau. 

A.  d.  164Í*.  die  27.  mensi^^  julii  akas/tatt^Hm  fel  OaR|>ar 
.Taucsil  és  Orosz  iTÚnkót  itt  az  pálíVzi  határban. 

Anno  dni  1649.  die  16.  men.  7 bris  nemzetes  tJhicheri 
Mihály  iiramot  választottuk  viozeispánságra  itt  l'nph  vár- 
megyében, Eor  nevű  faluban,  kit  i^it^n  ^zent  lelki'^vel  i^a7.^a««- 
-* m  az  ő  nagy  nevének  dicséretére. 

Anno  tini   1650.  die  3n.  nim.  januarii  éezaka  ailta  az 

» 

úristen  Eva  leányomnak  Chicheri  Andrásnénak  az  első  fiat. 

A.  d.  1650.  die  10.  ineusis  febniarii  az  eassaiakkal  az 
helveticus  és  az  pápista  atyatiak  az  templomok  n'signátioját 
^z  nap  végezték  el,  ez  nap  resignálták. 

Anno  dni  1650.  die  21.  men.  februarii  hált  el  az  fiam 
Miklós  az  feleségével  Possay  Erzsébettel . 

Anno  dni  1650.  die  21.  men.  februarii  Onwz  Tamás 
uram  fiacskáját  Orosz  Ádámot  kereszteltük  meg,  jelenvoltn- 
nak    nomzetes    Chicheri    Mihály.    .Tob(»s    Fei-eucz,    Gombos 

László.  Mokchav  Balázs,  Orosz  Pál.  (.'ernev   Pál.   Uhichori 

•  •  •  % 

András,  Job(»s  Mátyás,  Kovácsi  Pál  és  több  emberséges  embe- 
rek is.  Tsten  éltesst'  atyjának  <'s  anyjának  örömére,  s  nemzet- 
ségének. 

A.  (1.  1650.  tekintetí's  nemzetes  és  nagyságos  gróf  Pálli 
I*ál  uram  magyarországi  palatínus  etc.  az  felloldön  EpcTJes 
v;íro«;ában  szolgáltatott  octávát,  Szt'nt-iryörgy  octáváját. 

Anno  1650.  di(»  21.  men.  junii  az  íVHiázamot  ujobban 
kí^y.dottem  zsiudelveztetni. 

Anno  dni  165(í.  die  hatodik  men.  novembris  éczaka 
ti/.enkét  órakor  holt  meg  az  én  szerelnn^s  feleségem  nemzetes 
^'álfi  Anna  asszony,  melyei  isten  áldásából  lakiam  húszon  két 
^"^^tendeiglen.  és  egynehány  napiglan  istenesen. 

Eoíleni  anno  die  l;i.  men.  ííbris  temettetem  el  itt  az 
P'^lóczi  templomban,  az  tonietéven  j(den  vidtaimk  becsilletes 
^^^^emberek  az  kiknek   cszcníbr  jutat  az  nevek.  <^zek  voltak: 

14 


ufiuzclf'H  i^ii*-«'ri  Mihály  ur;iiii  t*/'-n  I  a;zL  ^^  í-n.— *■  -i-k  t...-^-^- 

iH|Kil)j:i. 

.IoImin  hVn'iir/         urain        Nyiiiiiárk:fti  I-rvA:.  iraL. 

(iolllbo^  Lú^/.l<'»  liúuvai  Pú'.  • 

l'alani  Márton  Unjíhvári  Pái  > 

l'inkóí'/i  Milu'ilv  "•  L'u«íhTári  FrrcLCz 

lNiNsa\   Aiuln'i**  *■  Nyárádi  Z*iigm«.*!i«i 

Niárá«li  Miklós  *  Baraiü  Isirán  > 

l>:u'/it»  Jauo'o  »  Torma  Im Tán 

l>aivin  László  Farkas  Zsigmond  > 

,1oIhin  Mátxá^  >  rijahbik  Torma  IstTán 

Vid  KiMTiuv  Kzeken  kirül  többen  is  prae- 

r^rlal  l*á</ló  dioatori  rend,  Geörííey  Já- 

Hudaliá/i  Ist\án  ^  nos    uram  senior.    Az   itt 

lludaha/i  IN't»*r  ^'  való  |)rat»dioa tor  Szerdáin- 

rnulaliá/i  íJyor;.M        ^  lyi  uram 

rhu-lim  András  A/ piukóczi  pniedicator 

Mokrli.n  /sit^niond      ^  Az  matiuczi  praedicator 

LHHir\   Mihal\  Patakrul  öreg  deákok  hatau 

ll.ti;iN*ti  Md»al>  *  >oltanak. 

Il.u.i'-.'.ti  l'Vnno.  Matlieus    Patliay    az    tiaim 

UaMÍoN  \\\\  »  dortora. 

S  rins\  Istxan  Táliay  Pál. 

\inu»  dm  l«»r»l.  dio  lMí.  nuusi>  tVbruarii  Újhelyi  Fark. 
\inlMtiN   Ixoiii.ini   ur.duoi    U'uiottük  i4  az  ujholyi  teniplomh:^ 
t.  in  \'\.\  I  ik.iii.i  t.íkoii  sirhan. 

\  ,1  Iti.M  {Mutk«>^il  iia\ának  ujsái^a  tetszett  fel  die  Hl 
uírii  ; .  iptrhs,  ,  » ii  i's.  ii  ruhd'vii  S/ont-üvörgv  napja  rsett 
Aw  s  lU'-dt  Ml  Ml.  ;  s!^  .ípm'h>».  S.  ini-(i\«»rgv  nap  után  egynehá 
I ,  I P I M 1  \\  r. í I « ^  o ■  •  « >  ^ ;; «  >.  11 1  < .  táj on  való  toldiVu  szintit 
s  M.ils  .  \  r:  •«  '  '»i  ■  *'.  »M.i:.  '!:!Mialhan  uaiív  hó  esett,  -^ 
i  ríoti  >^vX\  \u'\\\  1  n\l;:.  ..•í;\  puiik^-sil  havában  hold  sz^=>' 
^. «  r.u;  \\\  A  'II  iv'Mr:  s*'-..  .'*v  i:.  !diM«»tt  volna.  Az  urÍ3'^^ 
ioN*>Í!.il»o'.  Is^'-MM  !;','i>'  '.;!•.:'  k.  ••*t;i!iii:izznii  eféle  gou  «  • 
idokiu.. 

Vidio  ,ii.í  li>;»i.  ,iu  l.  li..  i.>i-  i;iuuarii  igt^rteui  Szeii»^'*« 
iv\\ui:\  ui;uun.*k  .  .'.  Kíd^i-*  '.t  A:i>«'hiai  Aunókot.  melv*?^ 
oiiutMifii  i\/  tiivrci  X  si.  ti. :,  ^-N   :.  ;,  ;kt  kii'k  idvösségére ;  volta- 


At;Ti:-    öil    l^Ei.     i-     -I.    __    ~:-^^-^.    .w-^^.    s-^i 
eiigedf:".Tn'^r>űl  ii'iz:^  Aiiz.  i  .-r-i.^-  _i_.-  -^^^^  ---    — ;  .T:r    -i-':4n- 

MihÜT   íjsűQ^  Jí«?i-  F-í:-i  .    uT.j_    JL  -i.  >^   J-Er-^i.:i.  IiIjí- 
iL-i-^  i2  s2«r*aíT  Poüi'jz:  X  "i;;^--    •-i-iu-  irriJi. 

Au>''  lt»SD.   ii-    Zt..  IL'td.    ii-iTtl.    2irL:JL    IvCTi  iJ:-:.  Híí'i- 

nt-Tezeti  leaUTc-iLit.  -"írl-ri  -oI-.lj.lÍ  -j  j5:  z-L/r-r  :^':r:r:  ;.ri.ÍH-- 
^/ffi=>  einl»er^k:  Mcie^í'  Frrr-.::;;  —  ri:..:^^   ;:r:iT.--'K.  C:.K.her: 
Mihály  TÍcztifiiiii  'ltlz^^  '••>  F::--!.!  ilt^tl.  <.^::3:i<  K^n;.'.. 
:;raiii-  Palaiicz  G;í '?•  r  zt-.-^  7'>>í-  Arj'ir.-^  ::ríkr...  Ny.::  H.x 

Lá ZiiX    t^S    •-Tlj "iií í    :■ .    Fr^kt*> -    1 7 .'«-:. .   :i. ■  - V t :    t-i vU.K •>    1  .,nn,  !oí ;o 

■  • 

bupranutaii   aiiiii.  L*>i. i:\rl    M'.''!>;*ir    T:.mM<  v.\ii:.'nu  ;oMv\í{\.í 
volt  mestere  t-tr. 

Amio  ilni   1*553.  ;^Ui:u^;us  ii:\v:i:ialv  iu*i:\Otlik   u^UM.nt^^k 
éi szakái ÚD  bárom    óni    tájban    holt    uio^í    ui'in.otOH  o^  na^x 
>áíro>  Bámfv  Najiv-Mibálvi   Kata   ass/oin  nomrotos  rs  nno,\ 
ságos  líarkóczi  László  uram  hcirmailik  i\^b*M\!»f\ 

'.1    ItOüiÓ    /'/    n/f/    ''/:// (Í;///<»N     ('fitllt     tíitiH     !ti('f    í'ií.l    .\fil.'.  ;//'...        I        .'1      ..I 

fi'*^  )mh  (í/fol  t<zLt''Zvlf(*if*',  m  III  (t  implt*  ifii/ii/i   n.^f**/*  :  ^»i»/«i.    /  /    //.»  ..if'» 
^riförijij    álfiil  :     Hn'f    (t.'J    Í-<     hl\t>iil(it,    hinjfi      «':      fi/f/ffi     /hIa.v#/vi>/.      ii/iI      ,■,•// 
^  ^jívvi'yiiia  JíiH'i'ii/    ih      /*<f/ii<".**     fi/tiiifi.'"    iiiitun     fti/i/ii'     fi/    ni  lu     /iri'ii/A,i  ,1 
//.    /fnn'iít/i    (ii/i'i'rifif    /n/i/filfi'ilii    fnfil/i/i   il    iulfi/n    iii'lMit.i 

1    1' 


212  MEMORIALE.  1655. 

Anno  1655.  in  monsejanuarii  kezdettem  jegyezgetni  ezen 
könyvben  holmi  emlékezetre  való  dolgaimat  én  ifjabb  Pálóczi 
Horváth  György  azon  mód  szerint,  az  mint  ozeh'Uti  dolgok 
vadnak  beíratva. 

A.  1655.  die  27.januarii  Klolnisiczki  Andi'ással  és  Zákány 
András  uramékkal  az  méltóságos  öregbik  fejedelem  asszony  ö 
nagysága  úgymint  Tjorántffi  Zsusánna  asszonyom  követivei 
indultam  Sáros-Patakról  Pozsonyba,  az  hová  mentünk  be  13. 
februarii,  volt  szállásunk  akkorbeli  országgyűlés  alkalmatos- 
ságával SzHnder  Jónás  házánál  az  négyvediii  kut  utczában. 

Anno  eodem  di(;  3.  martii  jött  be  Pozsonyba  6  felsége 
Bécsből  az  fiával  Ijeopoldus  Ignatiussal  együtt,  harmadik  Fer- 
dinánd császár  urunk  ö  felség<\ 

A.  eodem  10.  martii  exhibeáltatta  ő  felsége  az  proposi- 
tiókat  kancellárius  Szelepcsény  György  uram  ő  nagysága  által 
az  országnak. 

Anno  eodem  die  15.  martii  gróf  VesselényiPerencz  uram 
o  nagysága  választatott  Pozsonyban  magyarországi  palatinus- 
ságra. 

Anno  eodem  die  11.  apr.  lőtt  nagyságos  úrrá  az  akkori 
personális  Orosszy  György  uram. 

Anno  eodem  die  6.  junii  facta  coronatio  Eleonóráé 
Gonzaga  principissae  Mantuae  Posonii,  consortis  Ferdinandi 
III.  electi  Romanorum  iraperatoris,  ac  Germaniae  etc.  regis. 

Anno  et  mense  eodem  die  16.  electus  est  pro  rege  Hun- 
gáriáé Leopoldus  Iguatius,  intra  horas  1 2.  aut  prímám  promeri- 
dianam,filius  Ferdinandi  III.  imperatoris  Romanorum  etc.  rex. 

26  jun.  finita  sünt  negotia  regnicolanim  Posonii. 

27.  die  junii  anno  eodem  facta  est  coronatio  Posony 
serenissimi  regis  Leopoldi  Ignatii  pro  rege  Hungarifie  magna 
cum  solennitate. 

Eodem  die  est  mortua  serenissima  regina  senior  Viennae. 
mater  suae  majestatis  caesareae,  Ferdinandi  III. 

26.  I§abl)ik  Rákóczy  Györgynek  az  méltóságos  erdélyi 
fejedelemnek  lőtt  nagy  harcza  az  szemenyekkel  (így)  Havas- 
alföldél)eu,  melyeket  isten  kegyelmével  meg  is  vére  erősen. 

Dio  1.  Julii  indultunk  meg  Klobusiczky  és  Zákány  András 
uraimékkal  PozsouvIm')!  hazafelé.  10.  érkeztünk  Patakra. 


214  MEMORiALE.  ir>5í»--l G57. 

Die  30.  április,  iifiuzetes  iiíigy-tárkáiiyi  Tárkáuy  Ibtváii 
uram  tcmottetto  el  az  feleségét,  iiébai  nemzetes  mezoszegedi 
Szegedy  Sopliia  nsszonyt.  ugyan  magoktól  kastélyokban  építte- 
tett kapolnj'ijaban  Bottjánban. 

T)ie  V2.  maji  voltam  elsőben  Vajnatinán  Gőcze  Istrán 
uramnál,  azon  alkalmatossággal  nézt<>m  meg  az  nébai  nemzetes 
Sziny  András  uram  kissebbik  bajadon  árva  leányát  Sziny 
.Tustinát. 

Die  28.  és  derekasal)bau  29.  maji,  lőtt  meg  Isten  kegyel- 
mességébol  Sziny  Jusztina  asszonynyal  való  gyűril  váltásom  és 
kézfogásom,  Tolnay  János.  Geöczy  László,  Göcze  István,  Nagy 
Mibály  Ádám  és  Bárczay  (íyörgy  uraimék  előtt,  Vajnatinán, 
ugyan  az  Sziny  Andrásné  asszonyom  ő  kegyelme  hrizánál. 

Dio  23.  junii.  Vött^m  szines  köntöst  magami*a. 

Die  9.  Julii  csküttetett  meg  az  mátkámmal  Sziny  Justiná- 
val  az  csicseri  praedicator,  Pelsőczy  Balázs  uram,  Vajnatinán, 
az  Sziny  Andrásné  asszonyom  nagyobbik  házában.  Jelen  lévén 
Sztáray  István,  Csicsery  András,  Káthi  Pál,  Horvát  Pál,  Hor- 
vát János  és  Baranvav  István  uraimék,  ott  lévén  Sztárav 
Tstvánné,  Göcze  Istvánné  ésKáthy  Pálné  asszonyomék  is  azon 
alkalmatossággal. 

Die  3.  octob.  vitt<}  baza  Rákórzra  :xz  ángyomat  Horváth 
Miklósnét  Bákóczv  Gvöríív  uram. 

Die  28.  octobris  lőtt  nagy  földindulás  Pálóczon  és  több 
sok  lu'lyekben  szintén  liajualtájban. 

Anno  lí)57.  januarius  havában  indult  be  Lengyelország- 
ban nagy  haddal  és  nagy  készülettel  az  erdélyi  fejedelem 
ifjabbik  Eákóczi  (ryörgy  uram  őnagysága,  az  hova  nagy  tábora 
az  kozákoknak  és  az  svéd  király  is  személye  szerint  feles  haddal 
melléje  mentenek  ö  nagyságának. 

Dir  r>.  eiubdem  januarii  anni  ejusdeni  eskütt  meg  az 
í)csém  Horváth  János  uram  az  mátkájával  Berzeviczy  Juli- 
annával. 

Die  23.  2-1.  et  25.  líitt  nirg  Vajnatinán  az  lakadalmom. 

Die  30.  hoztam  haza  Pálórzra  az  feleségemet  Sziny 
Justinát  isten  segitségéből. 

Die  17.  februarii  holt  meg  (-reöczy  Lászlóné  Komjáthy 
Zsuzsanna  asszony  Szobráncz<m. 


1 


iem«'H: : 


I-      -■  T.S't-'U     *  •■I"    '•-     ■•■.. 
I   ■.  *Ií^*^*i      _<     1  - 1  •'■••I'ü;.'         ■-.■-  .4«-     ■    ;- 

f  . 

''-^a::  i£i::r  "."^c-s  7;.  i:';!-  1...-.-  ;• 


'  i    ■!_    n    "*•: 


* 


"^ii-iv    IE.T;^llr^-!-^T'.    i-li— .■    .       :■   ■?■  i:.,J  i.     --    í -'!:'-"l  '-'»:.•- í    7:    .- 

^^ pj ár.  »^<«r r:. : -:^ :. l.-  £  i : -r" -  .:il- >?•- 'i-  ■ «' -.  l  ■■:!.:  i  •■:•.::•:  v. .^  ^\i  • 


.  .'I 


^.  •■  "'    «fc     ■■  ■;,  ■  - 


••  Ano?  uram  :*;:  >'v>--^*-!:  H..../  v.:   . 

D,^,     «       ^_        ....  ...  •  > 

:e  1  •>.  l-l Vi-i.l- ::-  M .  r?.  ■..-<-<•.-- :  ■■..,;    .■.■..  n  \ :>  '.  •: . .  ^ 

^"alrit  li'vágváii  ki'»/iil««k.  iiii!.i  n.-.^v.k:'.:.  \-.v'viv.\ik« :   .::\.iv.i":. 

iiiflvek  kt'*t  hét  múlva  í»''r!*-!i.-k   in.  s:  \'vs:i   S Milnu^irtul.  ni<'j;- 

•*í?etvéu  N^mHit   is   S/aIíin:'ii     v:n»»'*'»;i    nirüh»ulol\;ni.   li.i'ii^ll 

í^ií'kiek  s  uirv  manulntt  uui:  lM*'krvrl  i'n  ;uliH:r  sok  lalulvMi,  \.hon»»- 

*^íit  is  f'pettenok  mopr,  nn'lv  :ílknlin:itt»ss;'i!»iral  ;i/  i'irr:;l»ik  {\\\íAí 

*<?niaszoiiy  Ijoríiutffy  Sus:niu:i  ;i<**znuY  \o\\  T^InnKi'u's   xíumIimh. 

^'^  niikor  sok  faluit  <'s  ván>sit  lőluil  kir^i'ttók. 

Die  22  iulii.  lőtt   ((uitoi'drrátióJM    lii'im\»'lor»./M^I»ím   a: 
*^.10(Hpnmpk  ifjahhik  Hákóí'/v  (ívör^'v   iiraimiíili  »*»  iih^-nmi'i^'íí 
^«'^k  az   lengyel  urakkal,  tifívmint   Marsnlrkk*'!.  Slji/nir/kiMil 
****  '^otolczkv  lierczeííckkí*!  s  fö])l>  iir.ikkal  is  i'^-viill. 


2)6  MKMORIALE.  1657. — 1658. 

23.  ejusdem  indult  ki  Lengyelországból  maga  valami  kev(^s 
udvara  népével  és  hadával,  igen  nagy  sietséggel  jővén  kifele, 
odabe  hagyta  Kemény  János  urammal,  több  urakkal,  Komis 
Ferenczel  és  az  többivel  minden  hadait,  melyei  azután  nem  sok 
idő  múlván  nagy  csalárdsággal  az  tatároktól  sok  ideig  való 
erős  harczok  után  mind  egyig  elfogattattak  és  sokan  le  is 
vágattattak,  mint  hogy  mind  svéd  király  s  mind  az  kozákok 
azelőtt  egynehány  héttel  viszszamentenek  hazájokban,  oda- 
hagyván Bákóczy  Györgyöt  6  nagyságát.  Mely  rettenetes  sok 
kár  és  romlás  esett  kiváltképen  az  sok  pártolások  miatt  az 
fejedelem  hadain,  Idk  már  utoljára  csak  23.  ezerén  ha  maradta- 
nak  volt  benn  Lengyelországban  Kemény  Jánossal  együtt.  — 
Az  svéth  király  elmeneteli  lőtt  erre  nézve,  minthogy  az  orszá- 
gára az  dániai  király  ütött  volt,  melyet  azután  megszégyenített 

Az  fejedelem  Rákóczy  György  uram  ő  nagysága  hadai, 
kiket  várakban  s  városokban  imitt-amott  elhagyott  volt,  az 
német  Gaudi  hadaival  azután  jöttének  ki  mindenünnen  béketj- 
seggel. 

Die  3.  aug.  érkezett  Máramai'os  felöl  ki  Ecsedböl  az  feje- 
delem ö  nagysága  Lengyelországból,  felül  megirt  kevés  számú 
népével  együtt. 

Die  15.  aut  16.  indult  meg  az  fejedelem  ö  nagysága  az 
feleségével  és  fiatal  Rákóczy  Ferencz  urammal  ö  nagyságokkal 
együtt  Ecsedböl  Erdélyországában  be. 

Die  16.  sept.  vettem  az  csertészi  magara  szőlője  mellett 
való  szölőmöt  Matjuczy  Tonna  Jánostól  és  Bácsmegyei  Miklós 
maradékitól  flór.  200. 

Die  2.  aut  3.  novembris  \itték  fogságba  Patak  várában 
Janchó  Istvánt. 

Die  7.  ejusdem  volt  az  kaposi  mezon  mustrája  az  nemes 
Ung  vármegyének. 

Die  13.  ejusdem  végeztettem  az  udvaromon  való  kutam' 
nak  minden  nemő  munkáját  Butka  István  szomszédommal  el. 

Die  19.  ejusdem  holt  meg  az  szegény  idvözült  bátyám 
Horváth  Miklós  árva  leánykája  Darmán  estve  felé. 

Anno  1668.  die  9.  januarii  temettük  el  az  hugocskáraot 
Horváth  Erzsébetet  az  öreg  templomban. 


MEMORIALE.     1658.— 1660.  217 

Die  12.  l'ebruarii  vültam  Zemi)lyeü  vármegyei  törvóiiy- 
8zékl)6n  elsőbeu. 

Die  20.  martii  holt  meg  Göcze  Istváuiié  ánjam  Vajiia- 
tínán,  Sziny  Borbálya  asszony. 

Die  16.  április  választatott  Iiarmadik  eszteiidőbeli 
viceispánságra  Orosz  Tamás  uram,  en  is  akkor  esztendején 
meg  harmadszor  az  nemes  vármegye  assessorságára. 

Die  19.  junii  temettük  el  az  rodvánczi  kápolnában  az 
nemzetes  és  vitézlő  Boxay  Páll  uramot. 

Anno  1658.  die  9.  julii  adta  isten  ez  világra  az  olsö 
leánykámot  délután  öt  és  hat  órák  között,  kit  isten  éltessen  és 
ueveljen  nevének  dicsőségére. 

Die  14.  ejusdem  kereszteltettem  meg  Máriának  az  nagy- 
anyja Sziny  Andrásné  asszonyom  házánál  Bemáth  László 
uram  lévén  keresztatyja,  és  keresztanyja  Dezsöffy  Gáborné 
í*fi8zonyom. 

Díc  16.  decemb.  adta  isten  ez  világra  az  Horváth 
istván  (?)  bátyám  uram  fiát,  melyet  die  21.  ejusdem  keresztel- 
^^téuek  meg  Ferencznek. 

Die  23.  ejusdem  lőtt  az  öcsém  Horváth  János  leánykája 
Haiuburkon,  kinek  neve  Juliáidca. 

Anno  1659.  die  31.  januarii  holt  meg  Baktán  az  ti>kiii- 
^••tes  ('s  nagyságos  Szálai  Rarkóczy  László  uram  ö  nagysága, 
•'">  azun  esztendőben  29.  április  temettetett  el  az  leleszi  tem- 
plombau.  Juliánka  leányával  együtt. 

Anno  1659.  die  24.  julii  indult  meg  nemzetes  Csicseri 
^-^njsz  Tamás^urain  Ubresi  Pál  urammal  együtt  Pozsonyba  ez 
'•rszágg}'ülésére. 

Die  1.  oktobr.  adta  isten  ez  viláírni  az  első  tiacskámut 
*'^zakáuak  idején,  melyet  die  26.  ejusdem  kereszteltettem  meg 
^  ajüatinán  liászlónak,  kit  isten  neveljen  nevének  dicsössr- 
r?ére.  melynek  volt  keresztatyja  Vitkay  István  uram,  kereszt- 
'^'^jja  nemzeties  (Tyulati  Tjászlónr  asszonyom,  az  akkori  ))álóczi 
Pi'í^e(hkátor  Szelm<'nczy  Andi-ás  urán)  keresztelte  meg. 

Anno  1660.  die.  9.  februarii  hálta  ol  Zichy  Miklós  uram 
'^  luigoniat. 

Die  9.  martii  ment  be  az  kassai  generál isságra  nagy 
*^'dtniDÍtás«al  gróf  Drugeth  Homonnay  György  uram  ö  nagysága. 


1 


^18  MKMORIALK.    1  OliO.  —  l  6r,  1. 


Anno  oodem  (lie  l\.K  nieusis  április  ;iz  nagvniOltórságu i; 
l)iíl(log  cnilelvPZPtü  idösbik  I{&kóc/y  György  erdélyi  fejedelem 
relictája,  méltóságos  TiOrántfty  Zsuzsanna  asszony  ö  nagysága 
iiiiilt  ki  lioldofrul  t'z  TÜágbiil  sárospataki  várában  és  ugrau 
azon  esztendölien  dio  17.  iM'tobrisna»rvsolennitással  temettetett 
rl  az  sárospataki  nagy  templomba. 

Anno  Ondom  die  22.  maji  az  méltósi'igos  itj a bbik  Rákóczy 
(iyörgy  ordrlyi  tVjfMb'lomuek  lőtt  nagy  liaroza  Gyalu  T-s  Fenes 
között  az  luidai  vas<  v«*zérrol  rs  egri  basával,  bolott  maga 
krzrvrl  oíjy  nrbány  türnköt  ölt  nirg  rs  sok  jeles  eru**  liarezo- 
lása  után  maira  is  ><d)]>r'ii  osvóiitüliik.  molv  miatt  die  7.  subse- 
i|ncntis  monsis  jiinii  Várad  várában  boldogul  múlt  ki  ez  világ- 
bul,  lionnan  kevós  idők  múlva  oKobin  Ecsodben. azután  Sárw- 
l»atakra  bozat\án  testo  tometti'tctt  el  az  sárospataki  nagy 
templomban  dir  íi4.  április,  anni  16t>l. 

Anno  rodom  víUtfUi  trl  az  trkintetes  nomes  Viig  vár- 
mogyíd)en  az  sz(dgabirn:íágnak  ouusát  die  14.  junii. 

Anno  ood<*m  die  27.  augusti  vöttc  meg  Ali  bassa  Várad 
várát,  megadván  nokir  az  benne  li-vnk  sok  rontások  után.  nem 
várbntván  sobonnnn  rnibori  sogitsócfet  szegények. 

Anno  rod^m  die  26.  octobris  Szentest  balta  el.  «s  27. 
♦jusdem  hozta  I^áb'iczra.  baza  az  Me^^égét  csemeki  Dersöffy 
T-lara  asszonyt  Szálai  Barkórzi  István  uram  önaírysága. 

Anno  16ÍÍ1.  die  27.  apr.  délután  5.  ós  6.  órák  között 
áldntt  meg  :iz  istni  azo  jóvoltából  benniinkí^ttiui  magzatocská- 
val,  kit  suhsequenti  dic'í.  niaji  k«*reszt«'ltettí»in  megüyörfíynék, 
levén  kere<»ztatyja  i)e«»tbi  Tbresi  Pál  uram.  keresztanyja  pefe' 
f -sirseri  Miliálvné  ;is«»zí»uvoni  ö  kc''velme.      - 

Anno  t'odom  die  verő  !í7.  maji  az  feleségein  te>tTH' 
bátyja.  Sziny  Gábor  uram  lakadilma  lőtt  meg  Keniechéii 
Del)rí»(zeni  Judit  nsszonvnyal. 

Anno  i^odeni  din  verő  2.  augusti  tétettem  második 
tsztcndöro  njob]>an  nemos  Tugli   \árnn'gyénok  szolgabmVjátó. 

Anno  eodeni  dio  !•.  anirnsti  lí'»tt  meg  az  Korgácb  Mikl6> 
ur.im  ö  na^rysága  lakodalma  Harkóozy  Igorba  la  kegyelmei^ 
aszonyomnial  ö  n;igyságával  IViióczon  de  igen  futó  félben,  az 
sok  rósz  tatár  birok  és  Kemény  Simony  uramnak  bizonyos 
vrdélyi  badakkal  erre  Pálóoz  felé  való  jövetele  s  szaladása  miatti 


MEXOEIALE.  l»5»?L. —  l*\>y'l 


21 '1 


mely  miatt  én  is  íHlt:>égemmel  ^•>  '>eiédiíUDi-ri  ^i^yaa  rkk-:- 
Eperjesre  mentein. 

Anno  eodem  eirca  ilieui  17.  ^eptriunri'*   xz  Erd^iy!)*?!! 

1)ement  nimet  és  maevar  tábor  jOtt  ki  oeuuid  iLi:rv;iror«z;iírK*i. 

de  ugyanazon   időtájban  tr>tte  erdélyi  t^'jedeleinin^'    iz  :í>r''»k 

Apaffy  Mihály  uramat,  fő  ember?fffébr^l.  izeiOtt  kev^a  tíÍ«)7^I 

szabadulván  meg  tatárok  raííságából:  meiy   -rdélyi  tejedeleni- 

ségen   azelőtti   eszt^ndijkben  sok  vá.ltozás4jk   Iiítrenek.   miv^! 

tétetett  Tolt  feied^lemraé  Rédav  Ferenoz  uram.  d*-  ú    inriiík 

lifimar  idun  sponte  íredála.  ])emenT«^n  irjabbik  R.'tk'Vzy  ítv-ií-z' 

legitimus  fejedelem  Erdélyben.  Kinek  idejében  iij.ibbüu  R-ir-iiy 

Ak(.ts  Rákócz)'  fejedelem  ellen  a.ssummálta  az  rej»ídel»rm-éír«r : 

azután  G  sem  lehete  holtáiír  álltadó  nz  f«-i»^deíerii kéjben.  Liiieni 

Kemény  János  tétetek  fej^lelenmi^^  az  törí'ik  akarirja  ^ílle^l.  ki 

is  az  tőrökkel  viiló  harczon  elvesze,  hol.  nem  i-  tndatíjtt  ki 

miképen  teste  is  hová  lőtt  el  az  több  maey.u*  levásatort  test'-k 

között,  s  nem  is  lehetett  eltemettetése  i>.  ilelv  Kernén v  .r:'i.n«»^ 

I  V 

mihent  fejedelemmé  kezdett  lenni,  csal.írdal  mHL'lovr.ldí'iztettí* 
Bartsay  Ákost.  mindk»*tteQ  rútul  válván  m^-Lí  fejed»=*lemséíz*íktöl. 
ngy  tétetett  oztán  Apaffy  Mihály  fejedelemmé  Mllindóul  és  az 
országtól  is  acceptáltatott  legitim*.-. 

Anno  eodem  9.  octobris  hülr  mei:  líiirvái"  v;iL";lb.iL  az 
niéltíVi^í  IS  írróf  Homouna  v  Tr  ví^rir  v  1 1  ra  r  u  •>  n  .i .:  vsá^'a .  Fe  No  - 
Mftgyiuxii^szágban.  kassai  2euériiliíi>:iL'áb.in  ^->  uírvjiriazori  vár- 
ion levü  temjílomban  die  30.  januarii  anrií  •íe«[U*iiti>  1H61^ 
twgy  >olennitás>al  ».  1  is  temettet-tr. 

Anno  1H62.  die  16.  ianu.irii  v*'-/>.tr  ^l  K-uiénv  Jánn-s 
i'^j^dnlem  az  törökök  miatt  nimet  t'<  horvát  hndnkka!  HüviUt. 

Anno  «-odem  di»"'  26.  meii-i*  aprili^  naiív  földindulás  bítt 
?zerteszé]yel  mindenütt  Mairyarorsz:'iub;in. 

Anno  «»odem  die  19.  rnajiaz  áitalmasfelettélí  való  nagy 
í^rék  és  havas  hidejrí^k  meirvöttélv'  az  m^züben  gn hónainkat  és 
szőlőinket  szerteszélyel  mindenütt  ^z  mi  földünkíui.  Iteni  die 
2^'  Julii  példanélkül  való  hallatlan  nairv  csök  szakadási  lőttének, 
nielyek  sok  házakat,  na^ry  épületeket,  még  erdököt  is  elvitte- 
nek.  tprhes  szekerekot,  de  embereket  elrontottanak  s  öltenek. 

Ezen  esztendőben  re  infecta  oszlottanak  el  Pozsonyból 
^^  •^Tszáírgjüléséböl    az   vármegyék   követei,  honnan  die  12. 


1^20  MKMORIAI.E.  Hiíiá— 16ri4. 

irki'ZL'tt  liá/ához  az  uiigvármegyei  két  követ  (jkk-zí  László 
(^hicliíTv  Feronrz  iiramók. 

Eodriu  auuo  rlio  20.  Dovembris  választatott  Un|:  w| 
iiiogví'i  virí'ispAnsAfíra  Chicseri  Orosz  Pál  urnni.  áv  én  tötteai 
\r  í\z  s/n]^rabirósrig(»t  első  alkalmcitossággal,  Lolutt  helvéttel 
irtotftt  Nznlfíabiróvá  riOsonczi  András  uram. 

Kiíüí.  dir  1 5.  .'iprilÍN  tt^-tvérbatviim  HoiTútli  Pál  unn 
tiaoskáját  Horváth  Forcnczft  toinettük  ol  az  uugvári  temetőben 

Auiuí  eodeiu  die  10.  Junii  az  méltóságos  palatiniis  Vese- 
lóiiyi  P'oreiicz  ujabban  kassai  genoralisságra  iiistelláltatik, « 
hová  nemes  l'ng  vármegye  Csicseri  Orosz  Pált  és  BaraníGis^ 
]»ár  uraimékat  ex])ediálta  maga  követeinc^k. 

Anno  eodeiii  die  verő  !íl.  jiilii  reggeli  7.  úni  lájhM 
áhhítta  meg  isién  az  íeleséüfemet  effv  leánvkávaL  melvetdk 
]>rima  Nubset|uentis  meu^is  augusti  kereszteltettem  meg  páUczi 
házamnál  Zsuzsannának,  kit  isten  neveljen  maga  dicsősségéip. 
Kereszt  apja  Kardos  IVil,  keresztanyja  Haraszthy  Miklósné 
asszonyom  voltának. 

Anno  eodom  die  31.  augusti  Vngvárt  múlt  ki  ez  világtól 
Csicseri  Orosz  Tamás  uram.  ki  azon  l'ugvár  várában  lerí 
tí'mphuuban  die  11.  novemb.  szép  ceremóniával  temettetttt  el. 

Anno  eodom  dii'  25.  septembris  adták  meg  Ei*sekujv4rát 
a/  tt'»rökr)knek  az  benne  levő  nimetek  és  mamarok.  honnan 
Forgáeh  Ádám  generális  urammal  ő  nagyságával  együtt  Wkí" 
ve]  kibocsáttattanak  az  benne  levő  nép  az  tfirököktol. 

Anno  eodem  die  ll.novembris  i>tennek  kegyeimétói 
szenteltetett  nie^  Ka^sl  városában  az  helvetiai  confessión  Ictíj 
uri  fö  és  közrendbeliektöl  nagy  költségekkel  építtetett  uj  teni- 
plom  Czeglédi  István  jnaedicatorok  idejében. 

Anno  1664  die  2;J  martii  Oros  faluban  esett  az  váradi 
tihökök  kezében  Szalay  Ihirkóezi  Sigmond  uram,  néhai  Bai" 
kóczi  László  uram  ö  nagysága  Ha.  ki  ugyan  ottan  hosíszas 
labságban  meg  is  holt.  Av  az  testi  is  odamaradott. 

Anno  eodem  die  28  maji  verték  fel  az  magyarok  éaniw^ 
tek  e;ry néhány  ezerén  Várad  várossál,  honnan  sok  török  rató" 
kat  és  asszonyokat  kihoztanak  és  sok  nyereségek  is  volt,  ke^^ 
károkkal,  az  holott  gróf  IJarkóczy  Tjászló  uram  oda  maradott, 
lövés  miatt  esvén  halála. 


Auiio  eoílem  die  30.  junii  az  portai  fővezér  vöt tf  meg 
Zerény-uJYárat  erővel. 

A.  e.  die  20.  7bris  indult  ki  nem<*s  Ing  vármegye  széji 
írenquentiával  az  maga  vármegréjébol,  Szundronrl  megegyez- 
vén az  palatínussal  és  Bottal  uramékkal ;  ugyan  onnan  gróf 
Vesselényi  Ferencz  palatínus  urunk  házokhoz  bocsátotta  az 
vármegyéket  die  6.  oetobris. 

Anno   eodem   <lie   22.   derembris  én   Pálóczi   Horváth 
György  adtam  egy  ezüst  pobárt  az  pálóczi  ecclesiához,  hogy 
abból  az  umak  szent  asztaláról,  azon  szent  urnák  vég  vacsorá- 
jával az  pálóczi  Lelvetícusok  ifijének  lelkek  vigasztalására,  mig 
isten  templomukat  hatalmokban  megmarasztja  és  lelki  tanító- 
kat, vaUásokon  lévőket  velem  és  maradékimmal  együtt  az  szent 
sacramentomoknak  és  az  isten  igéjének  hirdetésére  és  kiszol- 
^Itatására  szabadosson  tartiiuunk  megengedi.  Ugyanakkor  az 
♦•n  feleségem  is  Sziny  Jusztina  asszony  azon   istenes  indulatá- 
ból ezen  móddal  adott  egy  skófium  arauynyal  ágakra  varrott 
patyolat  keszkenőt  Kocsi  János  értelmes  becsületes  praedika- 
tor  idejében  ezen  pálóczi  ecclesiához.  — 
'  Eodem  anno  die  24.  decemb.  Eperjesről  hozat tanak  egy 

j<'»  öreg  harangot  ITíresi  Pál  uram  által  flór.  220.  közönsége- 
in, melynek  árában  privíítim  is  adtam  én  in  ])aratis  flór.  30. 
•Ihd.  24. 

Anm»  1665.  die  13.  április  ujabban  kellett  assumáhioni 
luagaima  nemes  l'ng  vármegye  kívánságára  az  szolgabiróságí)t. 
Ezen  holnapban  nagy  üstökös  csillag  látszott  Magyarország- 
om Lengyelország  felöl  sok  ideig. 

A.  e.  die  15.  maji  gróf  Csáki  Kerencz  uram  ö  nagysága 
tassai  fő  generalisságra  iutroducaltatott,  nimet  ur  lévén  az 
'östellátora,  az  státusok  s  vármegyék  követei  nem  consentiál- 
^'inak  iutroductiójának,  söt  contradicáltanak,  hogy  valaniiMldig 
Dwigjar  által  ujabban  nem  iustelláltatik  ö  nagysága  azon  niél- 
^<>ságos  tisztben,  nem  tartják  generálissoknak  az  vármegyék. 
leinek  ujabl)an  az  ország  törvénye  szerint  kellett  azután  való 
i'tókben  instelláltatni  magyar  által  s  meg  is  esküdni  azon  tisztre*. 
Anno  1666.  die  16.  febiniarii  súlyos  kinvallási  után 
'JJotta  meg  isten  az  feleségemet  egy  fiúi  magzat  ócskával,  kit 
•'ic  28.  ejusdeni  niensis  pálóczi  házamnál    Kocsi  .lános  i)ra(^di- 


2'1:1  MKM0RlA1.fi.   IGtítí 1Ő67. 

kálor  által  kerc;>zteltettem  meg  Fereucznek,  kinek  keresztatjji 
Duluiy  Gál)or  uram,  <'js  keresztanyja  az  o  kegyelme  felestp 
Kérczi  Mária  nsszonv  volt,  kit  isten  neveljen  szeut  nerének 
tlicsöitéséri*. 

Anno  eodem  die  príma  martii  nagy  solennitással  cde- 
bráltatutt  /borúi  kastélyában  méltóságos  lejedelem  Bákóczf 
b\'reuez  unnu  n  nagysága  lakodalma  az  Zereny  Péter  anai 
ö  uagy^á^a  hajadon  leányával. 

Anno  eodem  die  7.  junii  Darmán  választiitott  CngTá^ 
luegyri  viceispáiisájíra  ])esthi  L'brosi  Pál  ui'am.  és  én  is  máso- 
dik os/tt'ndö1)<>li  szolgabi róságban  megmaradtam  Tármegjín 
M)k  kérésén'. 

Anno  codeni  die  18.  junii.  kezdettem  az  h&zani  alatt 
le\ü  ]>inczéniuok  á^atásához  Pálóczon,  és  ugyan  azon  pinczé- 
iirk  kölnd  valr»  rakatásáho/  ko/detteni  die  22.  ejusdem  az  nagy- 
niihálvi  kőművesekkel ;  melvet  végeztének  el  azon  kumüTesd^ 
vlir  :{.  Julii  HK'nsis  immeiliate  subsequentis  anni  ejusdem. 

Aimo  eod<*m  die  26.  novenibris  állattam  fel  az  utczá- 
tói  valú  iia^y  kíipiimot,  és  subse^uentibus  díebus  az  palánko- 
mat i^  azon  utrza  frlöl  isináltattam  meg.  j 

Anno  eodem  die  12.  decembris  az  királyhelmeczi  Erus 
nevű  erdő  ;ilatt.  i^az  ors/áir  utján  invádált  hatalmasul  magam 
s/t'iuélyéb«'n  Jiarkóczy  István  urjim  és  kivont  puskájával  ofliíii' 
dalt  \fi'é»el  és  döt'öldözésekkel. 

Amio.  10*i7  die  28.  et  subsequentibus  csináltattam  egJ" 
írstett  aluiáriuiiiot  :iz  házamban. 

Anno  i'odem.  die  22.  et  subsequentibus  deszkáztattaui 
me^'  a/  utc/a  felcil  levü  nagy  kapumat  Asztalos  tiáspárrftM 
ll.  L  den.  ííh.  ji/i.'ltrm  nekie  az  almáriommal  egytttt  Vi«l^ 
munkájáért. 

Anno  eoilem  die  \\S,  maji  ILuszt  városában  holt  meg  ^^ 
jó  emlékí'zetíi  méltúsáuos  jámbor  ur  jri-óf  Káday  (így)  Ferei^^ 
uram  ö  uagyíága. 

Anno  eodem  die  IG.  julii  vége/ödött  el  az  pálóczi  tt?^ 
hlum  sind(^lve/.ése.  melyre  ment  13.  ezer  sindelv  az  mint  C9^ 
])utálhattam. 

Anno  eodem  die  25.  augusti  ujobban  vette  fel  az  vic^ 
ispáuságnak  tisztéi  pesthi  Ubiesi  Pál  uram,  és  én  renuncis^ 


*aL..íA 


*•••  -•  "— 

U,Vt*kk;i^     *n     ít*^-    •  JjíL^    «.LUu      liiA^M     X**^**    --         -  •» 

iienclcL.    I'.cH-    i'7    r-ltf4:ifai    V-s.-  .   .    .1     -i-     r:i.>.i::  ;•      N;    V  » 

Ferenci:  ar« :  :í  i-rirtí'-T  ji'"í'1»  •"  »..i-"  r»'  i -.  <'»3i  'H  ♦•■*x 
temetteuek  el  Ltlísr:. 

Anno   l«?^y.    Lt  If.  "í.'r'ij.".      'f-.L.^j.   jí.  i .   .^'    >»is.v.'f 

melvét  die  á4.  riti>»ici:i  r.-:*.-  Í:::-.í-:.:c:::cí::  • -cX  :\.-.v.v.- 
Jutkáuak.  l'pori  Is:v.iu  .z-áz:.-^...  x:j:  ....■:  í^vv,  k,-.vv.', 
apja, keivszt  iinyja  C>ics^r.  AL.".a";'.  :-5«.>v;'";.  i\sviv%4^  K*,;.  i 
asszouy  5  kegyelme. 

Anno  eoilem  dio  14.  :kpnli<  Ki>^:;-:<  v:^:vx',lv»:i  kvAlt^vo  k 
az  trakta ra  gyűlni  az  ileputatus  urak.  a.  íVÍmCk^  í\»u:,u  v**;W'.u 
kegyelmes  urunk  ö  felséíio  ős  nultösíiüos   A}>;írtv  Milu^lx  rul\' 
lyi  fejedelem  «">  na«íys;iga  kö/öll  mind  kot   n*>;ivl    tonll'oi^-o 
praetensióknak  i*oniplanálá>ároI.  moh   drlt'i:an»»l»ím  o   lol'.órj* 
pleuipütentiáriussa  vtdt  Kottái  tlános  unmi  n  niU*.\»i{U'.:i.  .ni 
juüctussi  yaávri  azon  iioinniisviőban  ni;»iiy;in»rs/íiKÍ  ríMu'i'lliu  m 
'>zcgi;(li  Kun.Mir/ pají  ur,  ^rófZíMvni  Prirr  liorvfiloi'..iií'.i    l»'iii 
■■'>  {n^'JÍ  Pfítheíí   Zsigmond  f.ivs.ii  Niirí-fiimili ,   iii;ili  n  iifií»\';» 
-ok.  Mely   méltósájíOs   uniklio/   n^'yjin  Kpri  jr.n-  nt\  ilii-m    'm 

"JU^*d^.•m     lUf^nsi^     .-Ipríli^     kf^ryclniis     kfiinn.l;      kllillv     III  IMI  I:     <• 

íftlséííf  pHranOnoiíítjáhóI    í'oiivoí'.'iltíilv/m    ;i/    ii» mr.;    v/n  m*  f'v' ' 

^"'   íhYtcif'k.    íllt.ll     ri  >!i  I  pap -Altíl  Iliik.     r.     ;i/oli      lii'lNi  ■./ij/<i.:     ill-il 

'^^!  declaráirutfíi.  /j   íV-I-mí.'*- ;i/  t'ir'ikk' I  íví'Io»»i   '  vIí  ii*l<flí !••  n 

''•kiX'/.y     f*"r^;l.«:/     >:':í|'Mj.í     •/'•!., /•./'•klíM    .1/     f./'  i.Ji 'n 'iin      ■  "•  1 

*  *U»:tr:*T.    Iiif  .•-■1.     ..1.  ,'Ii-í.         .,-.i/!'.i-'      ■*■./•*      .''.ri   ;«•  n  ►'i'  ••■  •i'      ■/ 
"^!'-ilt-:.i."k      *  ■    I'-  .     <'.•'•-•■  .      /'.11..1  ..  .  '/  a  '/.    i    .        .  ).. 


'2'2[  MRMORIALK.  K»li9 — 167i'. 

ílolga  is  Csáki  fstváii  és  Kemény  .lAiiosné  köxott  forgott  tont, 
jlyaHs'ifíos  ooiii])i)sitínt  toiitAlváii  közöttük  az  urak  ő  nagjsi- 
gok,  moly  div  2í>.  maji  t'ontvactiialitor  resígnáltatott  is 
IíÓiivmí  (iál)or  iir.imníík,  melyet  Kabbi  nexfi  ítélő  mestorebfil 
Hlitélt  volt  U\]r.  Az  eperjesi  traetátusra  pedi*:;  díe  13.  maji 
rrkeztonek  l»e  az  erdélyi  fejedelem  követei  úgymint  Kapi 
(4vör«;v  unnii  n  jKiíívsílira.  Teleki  Afiliálv  és  Xemes  .Tánn> 
tu'jimék  ö  ki';ry('hn«'k. 

Amin  1G7(».  ílie  'J4,  et  seqiieQtibus diebiis  mensis  januarii 
Kassa  vía'osál);in   nnjíy  sokasfiggal  és  freqiientiával  gyülekez- 
teiiek  ;iz  lizeiiliárom   vánnegyt*  követei  és  urak  o  nagyságok 
ez«*n  ;tz  mi  l'öhllinköu  Inknk,  mindenik  vármeí^yébnl  sok  és  szá- 
mos követek  ílel«\üáltíitván  imIm,  ile  némely  vármegyék  követei 
közül  e£;vneli:'tnv;in  el  is  maradtiiuak.  ki  háznknál  s  kik  Eassáu 
is  elvonták  m.MíZukat,  mely  jxyülést  esak  az  vármejjvék  ívndel- 
ték  viilt.  ;i/  hazíi   ni  eiínj  a  ludasáról  vm  In  traetáníik  színe  alatt. 
Honnan  ]>osta-követeket  küldöttt^ek  volt  az  statusok  Breznó- 
liányára  az  felgn  ujry  mint  Duna  körül  levő  vármegyék  küv^ 
teihez  ad  <liem  :iQ.  ejnsdem  mensisi  januani  az  mint  reíi  emlé- 
kezhetem  ll-nkóczi   István  uramat  és  másokat  is  Hhit  Péter 
ur.immal  ejíyütt.  é>  tiivábbra  halasztódni  egynehány  napoki^i 
kívánták  ezen  váiinejry('k  nz  leNö   vármegyék  eonsultátiójokra      | 
valn  ternnnusiíkat.  az  melyre  ezrn  tizenhánmi  vármegye  követei 
is  reá  érkezhetnének  az  pennánsióról  való  tractára.  Mely  tpv- 
Miinus  dilVerálódván  ad  dieni    1(>.  niartii    anni    ejusdem,  o^^ 
expediáltattanak  azon  teiniinu^ra  az   1.'^.  vármegye  követei    ^^ 
neineN  liijih  várine^'\él»ól  mentenek  oda   követül  Cserael  í^* 
és  Komjáti  István  nram<'k.  .leien  lévén  ottan  kegyelmes unf  "^ 
ó  felséiie  dejíutátn^  coinissáriussi  é^  a z  ország  követei  közt'^ 
iíjívniint :   niaLívaroiszáü:!   palatínus   Ve>elényi   Ferencz.  jucI  ^' 
luriae  uram    Xádasdv  Fei'enez  uram.  lAu'iíáes  Ádám.  Zeré^  • 
l'éter    liorvátor^zá.ni    bán    <'^   ]néltóságt^^    urak  u  nagyságra  "^ 
Ilídott  i-i  nem  terminálódtatván  az  ]>ennánsióról  való  végezésíT  ^ 
ujabban  azon  terminust  i^  tiausterálták  ez  Eperjes  vArosAbi'* 
ad  diem  12.  maji  diflVrálták  a/(Ui  *Jl\,  vármegye;  azonban  nag?'- 
változások  interveniálván  azt»n  terminusií;  az  mi  földünkön.  ^"^ 
is  esak  ehnult  ^^  reá  sem  gyültenek  együnnen  is.  sem  ö  i'olséiáf  * 
lészéröl  az  eommi>si\nus  urak.  >eni  az  vármegyék. 


HEMORIALE.  1670.  225 

Aullo  eotlein,  die  10  április  in  arcéin  Sárospatokienseni 
egynehány  yárraegyékböl   főrendeket   Bocskay  Istvánnal   és 
Sarkóczy  István,  Ferencz,  Porgácli  Miklós  urakkal  convocálván 
Hákóczy  Ferencz  erdélyi  választott  fejedelem  uram  őnagysága, 
hoYá  az  tokaji  commendánt  Starumberk  uram  ő  nagysága  is 
Ticegerensével  és  egynehány  officérekkel  együtt  találkozván  oda 
menni,  die  9.  ejusdemúri  módon  megvendégelte,  de  más  napon, 
ligymint  die  10.  április  megfogatta  Barkóczy  Ferencz  uram  és 
több  főrendek  által,  ugyan  az  várban  levén  benn  szálláson,  és 
onnan  magát  az  commendántot  Regécz  várában  egynéhányad 
magával  fogva  küldötte,  az  többit,  úgymint  az  kisebb  rendüeket 
pedig  Patak  várában  hagyatta  ;  azután  pedig  die  12.  ejusdem 
Tokaj  vára  lovetésének  mentenek,  felszedvén  az  lövő  szerszá- 
mokhoz az  városokon  az  lakosokat  és  szőlömunkásokat ;  azután 
nem  sok  napok  múlva  az  hajdukot  megmustráltatta.  Akkor 
Bzathmárt  is  in*uáltak  volt  az  szamosközi  nemes  és  paraszt 
emberek,  benne  akarván  rekeszteni  az  németeket,  de  igen  hamar 
változék  ez   indulások   mindenütt  az   maojvaroknak :   niihont 
Bákóczy  Ferenczné  édes  atyja   Bécsl)en   való   captiváltatása 
meghallatott  Rákóczy  Ferencztől,  mely  die  prima  maji  Rákóczy 
Ferencztöl  promulgáltatott,  tályai  consultátiójokl)an  kinyilatko- 
zott minden  convocatusok  előtt,  honnan  Kolouicli  nevű  nimet 
Urat    (Regécz    várából    lehozatván)    felküldött   ö    felségéhez 
Rákóczy  Ferencz  uram  ő  nagysáfía,  az  ö  felsége  engesztelésére 
az  több  urak  és  convocatusok  javallásokhól.  Azonban  érkezvén 
az  ü  felsége  levele  az  vArmegyékhez  ezen  fel lol)hant  állapotnak 
lecsendesitéséről ,    declarálván    mindenekhez    való    í?ratiáját 
kegyelmes  király  urunk  ő  felsége.  Ezen  levele  dio  15.  majiDar- 
mán  lett  nemes  T.'ng  vánuegyo  gyűlésében   publicáltatott.  de 
ugv  annvival  is  inkább  nvaka  szakndott  s  elbomlott  ekkorbeli 
minden  intentiójok  az  ő  felsége  ellen  pártolkodniiíryekezőknok. 
Tokaj   alól  és  Szathniár  alól  elszállottanak  s  o^zlottanak  az 
magyarok,  Stahrumberk  uram  is  az  több  német    foglyokkal 
Kegéczből  elbocsáttatott  igen  hamar  időn.  ugy  mint  circa  diem 
primum  aut  2-dum  maji. 

Anno  eodem,  die  verő  4.  junii  holt  nu^p  (Joöczy  L'i^zló 
régi  nótáriussá  nemes  Tng  vármegyének  et  dir  í^.  ejusdem 
men^  junii  temettetett  el  ungvári  templomban  az  víiio-ban. 

15 


236  MEMORIALK.  1670. 

Anno  eodem  dieS.junii  érkezett  Eperjeshez  Spork  gene- 
rális Lothringiai  herczeggel,  Holstan  nevű  herczeggel,Hajszter 
és  sok  fő  úri  nimet  tisztekkel  az  ö  felsége  nimet  táborával, 
kikkel  commissáriusul  volt  felföldi  Majtény  János  magyar  úr 
ő  nagysága.  Onnan  késedelem  nélkül  szállottanak  tábortól 
Pamóra,  ott  benn  lévén  az  kastélyban  az  generál,  az  urak 
pedig  az  faluban  szállásokon,  de  az  táborozó  nimetek  Szécsben 
és  több  helyeken  is  voltának,  egynehány  napokig  ottan  késvén. 
Azon  héten  fogatott  meg  Bónis  Ferencz  nevű  főember  az 
Homonnán  lakó  nemesektől,  Viczmándy  Ferencz,  Bánóczi 
Sándor,  Fodor  Ádám  és  többektől  minden  drága  javaitól  meg- 
fosztatván, és  vitetett  fogva  Pamóra  az  nimetek  kezekben 
azoktól ;  ugy  Bocskay  Istvánné  is  felveretvén  útjában  Ráthi 
Sigmondtól  és  Báthory  Sophia  fejedelem  aszony  szolgáitól  s 
gyalogjaitól,  javaiban  prédát  hányván,  magát  elsőben  Mun- 
kácsra, azután  Szathmái*ra  vitték  fogságba  rabul,  az  ura 
Bocskay  István  azelőtt  egy  néhány  napokkal  kocsin  szaladván 
be  Husztra,  az  hová  utánna  indulván  az  felesége  is,  ugy  esett 
útjában  Beregh  vármegyében  rabbá. 

Anno  eodem  die  18.  junii  Parnótól  bizonyos  számú  nimet 
vitézeket  ktlldött  Ungvárra  Spork  generális  uram,  kik  azon 
alkalmatossággal  Szén tiványi  Mihály,  Komjáthy  István,  Thokay 
István,  Dobai  Gábor  uramékot  megfogdosták,  Ungvár  várában 
Pinkóczy  Mihály  és  ifjabbik  Bodony  nevű  szegény  nemes  em- 
berekkel együtt  vitték  fogva  őket  az  nimet  táborra  Pamóra,  fel- 
praedálván  javokat  az  miket  találhattanak;  mely  akkori  alkal- 
matossággal én  Pamón  voltam  követségben  Forgách  Istvánné 
aszonyomtól  ö  nagyságától,  fia  Forgách  Af  iklós  dolga  végett  az 
nimet  generálishoz  és  urakhoz  Bocskády  Ádám  uranunal 
együtt,  ki  addig  bement  Husztra,  az  mig  onnan  megtértünk. 

Anno  eodem,  die  verő  24.  ejusdem  mensis  junii  Sárospatak 
várában  introducáltatott  az  ö  felsége  nimet  praesidiuma  Spork 
generál  által. 

Anno  eodem  die  11.  julii  jött  haza  Unghvárra  Thokaj 
várából  az  rabságból  Komjáthi  István  uram,  de  az  több  rab 
társai  ottan  maradtanak  arestomban  Pinkóczyn  és  Bodonyn 
kivtil,  mivel  azok  már  az  előtt  az  táborból  elbocsátódtanak 
szegények  lévén.  —  Ezen  héten  arestáltattanak  s  fogattattanak 


HEMOBIALE.  1670. — 1671.  227 

meg  Kassán  Csáky  Ferencz  kassai  magyar  goueralis  által  az 
lümet  parancsolatjából  Baxa  István,  Csernél  György,  Somsey 
György,  Figedí  Nagy  András,  Fáy  László,  Székely  András, 
Bancsí  Márton  nramék,  ugy  Nykfaázi  és  Farkas  István  uraniék 
is.  Eperjest  pedig  Soós  György,  Dobay  András,  Sárosy  Sebes- 
tyén uramék,  Kecscser  Menyhártné  aszonyom  is,  vitetvén  rabul 
Kassára  ö  kegyelmek.  Bártfán  Ujfalusy  Zsigmond  uram,  kit  is 
Eperjesre  vittenek  fogságra.  Ezen  időben  fogatott  meg  Szem(»ro 
L&szló  uram  is  és  Eperjest  tartatott  arestomban. 

A  e.  die  27.  julii  nimet  praesidiuma  ö  felségének  intro- 
duc&ltatott  Kassára,  azután  mindjárást  Eperjesre  is  és  az  több 
királyi  városokra  Spork  János  generális  által,  és  az  kapukról  a 
inagyar  drabantok  amoveáltatván,  nimetek  állottanak  helyek- 
be s  az  kapuk  kulcsait  is  maguk  kezekhez  vötték  az  város- 
Wiektöl,  és  ugy  indult  fel  Németországban  Spork  uram  in  fine 
nieiisis  julii,  continuálvan  útját  in  augusto  mense. 

A  e.  diem  circa  4.  quintum  et  subsequentibus   diebus 

nemes  szepesi  kamara  parancsolatjá])ul  foglalta  el  Szikszay 

^láljás  homonnai  harminczados  uram  az  Forgách  Miklós  uram 

nagysága  szeregnyei,  pálóczi,  szirmai,  barrabási  és  másutt 

'^V6  curiáit  s  jószágit  ö  felsége  számára. 

Anno  eodem  die  4.  novembris  indultának  fol  Bécs  felé 
"^íScséröl  Rottal  uramék  ö  nagyságok  és  töbl)  ö  felsége  com- 
^^issariussi  az  commissiól)ól,  kit  Spork  János  generális  fel- 
^^^netele  után  küldettenek  volt  le,  ezelőtt  circiter  három  hol- 
napokkal, az  magyarok  dolgának  világosan  való  kitanulására, 
^Xiképen  és  kik  által  esett  mind  ez  felsó  időkben  lőtt  állapot* 
^en  az  földön,  a  holott  Rottal  uram  mellett  lévén  Lőcsén  mind 
^  ideig  Kecser  András  uram,  onnan  elmenvén  el  is  késérte 
gy  darab  útjában,  a  honnan  megtérvén  házához  Peklénben  ő 
egyelme  s  ott  sem  késvén  indult  Kassára,mely  útjában  Barkóczy 
erencz  uram  ő  nagysága  által  nicfífogatván.  vitetett  be  Kassára 
restom  alá. 

Anno   eodem   die  9.  novembris   Lőcséről  az  rabságbul 
érkezett  házához  Tamóczra  Thokai  István  uram  Rottal  uram 
^  nagysága  annuentiájábóL 

Anno  1671.  die  7.  januarii  tölt  ki  az  Ungh  vármegye  tisz- 
^^inek,  ugy  Ubrizy  Pál  uram  viceispánságának  is  idejek,  és  ezen 

15* 


228  MEMORIALE.  1671. 

esztendőben  az  szék  meg  nem  épülhetett  az  sok  változó  félel- 
metes állapotok  miatt,  hanem  Tabódi  Mihály  egyik  szolgabiró 
uram  substítuáltatván,  supportálta  az  yiceispánságnak  akkor- 
beli  terhes  munkáját,  és  az  repartitiónak  fizetése  ez  időtájban 
csusza  be  ez  mi  nyomorult  földünkben,  mely  miatt  ez  időben 
nekem  is  sokat  kellé  fáradoznom  Kassára  Spankó  nevű  nimet 
főgenerálishoz,  Joanelli  uramhoz,  és  az  nemes  szepesi  kamará- 
hoz fogyatkozott  állapottal  lévén  akkor  főrendekből  már  kicsiny 
vármegyénk. 

Anno  eodem  25.  februarii  érkezett  az  Rottal  uram  ö  nagy- 
sága citátoriája  pesthi  Ubrisy  Pálhoz,  ki  citáltatott  Pozsonyban 
az  zöld  házhoz  ad  diem  6.  április,  hová  compárealt  is  nyavalyás, 
Tokay  Istvánnal  együtt  indulván  utjokra. 

Anno  eodem  die2.martii  az  Eperjest  és  Kassán  árestum 
alatt  levő  főemberek  is  az  szerint  citáltattanak  ugyan  Pozsony- 
ban az  zöld  házhoz,  kik  közül  Eperjesről  Keczer  András, 
Ujfalusy  Sigmond,  Soós  György,  Dohai  Gábor  uramék,  Kassá- 
ról penét  (így)  Bónis  Ferencz,  Figedi  Nagy  András,  Székely 
András  és  Baxa  István  uramék  azon  héten  indíttattanak  meg 
Pozsony  felé  jóvigyázásuk  alatt  bizonyos  számú  nimeteknek , 
rabul  lévén  utjokban  is  ő  kegyelmek. 

Anno  et  mense  eodem  ad  diem  16.  citáltatott  ugjan 
Rottal  uram  levelével  Pozsonyba  az  zöld  házhoz  Mokcsay  János 
uram  is,  hová  compareált  is  Daróczy  István  és  több  becsületes 
emberekkel  együtt. 

Ad  18.  diem  ejusdem  mensis  citáltatott  volna  Forgách 
Miklós  uram  ő  nagysága  is,  de  már  akkor  Huszton  érte  a  citatió 
és  talán  jó  assecurátió  alatt  ártatlanságához  bizván,  talán  onnan 
is  felment  volna,  ha  útjában  való  bizonyos  jó  securitasa  lehe- 
tett volna  onnan  felül  és  Kassáról  is  az  nimet  generáltól. 

Anno  eodem  die  26.  április  indultának  meg  Kassárul 
Pozsony  felé  Banchi  Márton,  Semsey  György,  Kubiny  László, 
Farkas  István  rab  főemberekkel  az  nimetek,  Eperjesről  pedig 
ugyanazon  rabokkal  együtt  Szemere  László,  Sárosy  Sebestyén 
uramékkal  is  megindultának  következendő  napon  az  pozsonyi 
delegátusok  eleiben  törvényeknek  elvételekre. 

Anno  eodem  die  30.  április  8.  és  9.  óra  között  vétetődött 
feje  Pozsonyban  Bónis  Ferencznek  és  ugyanottan  az  lutheránu- 


MEMOBIALE.   I(i71.  229 

sok   temető   kertekben   el   is  temettetett   az   idevaló  citatus 

nemes  emberektől,  hova,  útjában,  citatióra  menvén  Pozsony 

felé  Czeglédi  István  kassai  praedicator  is  s  meg  halván,  teste 

Pozsonyban  vitetvén,  melléje  temettetett   el  az  ide  alá  való 

magyaroktól.  Azon  napon  és  órák  között  gróf  Nádasdy  Ferencz- 

nek  Bécsben,  Nimetujhelyben   penct  gróf  Zeréni  Péternek, 

FraDge-Pánnak  (Tiszimpak  nimet  grófnak  is)  fejek  vétetett-. 

A.  eodem  circa  diem  3.  maji  Pozsonyban  citatióra  felmen- 
vén incaptiváltattanak  tekintetes  nagyságos  Szalay  Barkóczi 
István  és  Ferencz  uramék,  és  nimet  árestom  alá  vitettenek 
külön  külön  való  házakhoz. 

Anno  eodem  die  3.  junii  nemes  llngb  vármegyében 
rnghTárt  celebráltatott  generális  gyűlésében  publicáltatott  az 
ö  felségétől  Bákóczy  Ferencz  fejedelemnek  adatott  gratiája  ö 
felsége  levele  által 

Anno   eodem  die   2.   augusti   délyesti  hat   óra   tájbsm 

isten  segítségéből  lőtt  egy  kicsiny  fiacskánk,  kit  die  9.  ejoft- 

^m  mensis  augusti  kereszteltettem  meg  Jánosnak  Losonczy 

István  nevű  praedicatorral,  lévén  ö  kegyelme  az  kereszt  atyja 

'S  kereszt  anyja  Csicseri  Mihályné  asszonyom  ö  kegyelme. 

Anno  eodem  in  mense  augusti  Staruraberk  pataki  com- 

^^ndant  vágatott  kaput  az  sárospataki  nagy  templomnak  kö- 

**^lain,  hidat  is  csináltatván  reája,  tollálván  az  régi  várhoz  való 

^gy  kaput,  VLgyunezeu  esztendőben  az  veres  bástyához  ragaszt- 

^n  rakatott  egy  nagy  kőbástyát  Patakon  s  az  Bodrog  vize 

^löl  is  azon  bástyától  fogván  kőfalt  szintén  az  vár  bástyájáig, 

.    ^  íontatván  ott^in  két  szép  kertet,  és  az  száraz-híd  uevtt  utczát 

'^  ^  melyet  utána  való  esztendőben  követett  az  egy  derék  város- 


^  s  utczáknak  elromlások. 

Anno  eodem  die  prima  septembris  nemes  Zemplén  vár- 
^eg)'ének  főispánságának  administratoi*ságára  instelláltatott 
askovich   István   leleszi   praepost  uram  által  az  tekintetes 
Nagyságos  gróf  gersei  Petheö  Siguiond  uram  ő  nagysága  szép 
^olennitással. 

Anno  eodem  dio  28.  ut  se(iuentibus  az  Rákóczy  FtTeucz 
tejedelem  jószágiból  mind  Patakról  s  mind  más  városokból  és 
falukból  üzettenek  ki  praedicatorok,  mesterek,  deákok  és  caü- 
torok  nagy  l'eiiyegctödzéífsi'l. 


230  MEMORIALE.   K>7  I  —  1672. 

Eodein  anuo  die  6.  uovembris  Bécsből  rabságból  jött 
haza  Patakra  Baxa  István  uram,  ugyanazon  héten  Barkóczy 
Ferencz  uram  ö  nag}"8ága  is  Bécsből  vagy  pozsonyi  arestomból 
érkezett  házához.  Ezen  holnapban  jött  meg  pozsonyi  arestomból 
Barkóczy  István  is  circa  diem  23.  novembris. 

Eodem  anno  die  5.  decembris,  csináltattam  ólomban  az 
nagy  házamban  három  ablakomat  hét  forintért,  de  magamé 
volt  nagyobb  részint  mind  üvege  s  mind  ólma. 

Die  9.  decembris  anni  ejusdem  az  pozsonyi  citatióból  jöt- 
tének házakhoz  Ubresy  Pál,  Dobay  Gábor,  Soós  György,  Uj- 
falusy  Sigmond  és  Szemere  László  uramék,  együtt  érkeztének 
meg  egy  hét  alatt  ki-ki  házához. 

Ez  esztendőben  pedig  Nykházy  nevű  főember  nemes 
Ungh  vármegyének  régi  jámbor  viceispánja.  Csernél  György, 
Bánczi  Márton  és  nagyidai  Székely  András  elsőben,  azután 
pedig  egynehány  holnapok  múlván  Gutth  Dániel  is  eperjesi 
nótárius  vitettenek  Bécsből  Szléziában  Glách  nevű  várban  ad 
perpetuos  carceres,  kik  külön  külön  magánosan  egyenkint 
tartatnak  ottan  rabságban  nagy  vigyázás  alatt,  kik  hogy 
valaha  onnan  való  rabságokból  szabadulást  várhassanak  éle- 
tekben, nem  lehet  arról  való  reménységek  soha  szegény  keresz- 
tyén .atyánkfiainak  emberi  gondolkodás  szerint,  ha  isten  ke- 
gyelmes királyunk  szívét  hozzájok  jobban  nem  lágyítja  az 
magyar  nemzettel  együtt. 

Anno  1672.  die  23.  januarii  nemes  Ungh  vármegyében, 
Darmán  celebrál  tátott  gyűlésében,  az  mi  kegyelmes  koronás 
király  urunknak  ő  felségének  olvastattanak  és  promulgáltat- 
tanak  két  rendbeli  levelei :  első  az  tavalyi  mód  szerint  admini- 
stráltatott  repártitionak  tová])b  való  praestálásáról,  azon  felett 
az  accisáról,  bornak,  szernek,  (így)  égettbornak,  húsnak  acci- 
sájának  megadásáról.  Második  az  capitatiónak,  mely  minden 
nemes  ember  fejétől  vagy   személyétől   öt  öt  nimet  forintot 
teszen  Szent-György  napjára  való  megadásáról  szólók,  melyek    . 
Ubresy  Pál  uram,  előbbeni  viceispán  által  promulgáltattanak,  ^ 
melynek  megfizetése  ugyan  az  repartition  és  felettéb  való  gra — ^ 
tuitus  labornak  praestálásán  kivül  az  mi  vármegyénkben  nexcMn 
effectuáltatott,  de  az  királyi  városokon  az  accisák  usuáltatta^s^ 
nak  személy  válogatás  nélkül  minden  rendektől. 


scexosáale-  :*rz.  ::>i 


unm  állal  faeliliaiiCH;  ti  Ui;£hTin  áj  eriairrlicasi^k::'!    s.: 

becsületes  pruidicáitiL«r<>k  n^j  slz  i3Cif**i*r  :s  iii:::drn  neniü  Cnt- 
ükben  áiV*  s»jlnbiU*t:<^l  rrfe  íriíTtcrt-éi^kkcl  tih^Toi:  el  ájou 
póspöluóL  ffTö-í  EíXtí-riia*  Miriíi  Léha:  H<c>moiiaáT  GyőriTy 
relictájánsik  idejébrii:  dk  9.  ■gasdrLi  azon  sieria;  Xa^y-Mihály- 
baaisázon  pftspők  ilial  íctglaluíoíi  cJ  az  i^mplomok  ü;  ^yíiu- 
sreIicii5oktél  és  t<-bb  fc-elyckbeii  i?  Zempün  ránntirében. 

nie  11.  m^iisi?  írbrairii  aaai  ejufdrm  ujjobbím  neiurs 
l  ngh  Tármegre  székinrk  hossza5  Tacatiója  után  válas?totott 
^ceispánságnak  tisztire  f  *sics^ri  Or."«52  Pál  uram. 

Die  15  febroaiü  anni  ^jusdrm  Barkóczy  Isivánué  IVr- 

zsófir  Klára   unszolásából   Lokhinezki    Mihálr   és  llIvetalTi 

1)^  Barkóczrné  udvari  papja  által  fosrlaluttanak  el  pcUiVzi. 

szennai  fs  nairszeretrai  evaoírelicusok  templomai,  paroobiai. 

^colái  és  baraugjai.  amoveáltaiTán  általok  ottan  leró  eTangeli- 

^^s  praedicatoTok  is.  Losonczi  Istrán  nevű  pálíVzi  praedioátor 

'bejében. 

Die  22.  febr.  T&lasztatott  nemes  Uncli  vármegyei  iiota- 
'^^ttsságra  Gyöngyösy  Petheő  János  uram  ő  kegyelme. 

Die  26.  ffi  27.  ejusdem  Pesthi  András  itólő  moster  .-^b- 

•^^dicálta  Butkai  l5tvánnéi«M  Szirm:ii  Sára  asszonvtól  ós  novo- 

^tlen  hajadon  leányitól  az  butkai  jószágot  mind  örököst  mind 

^  ^uisitumokat  Petliö  Zsi.írmond  uramnak  ós  Pahigi  Piroska 

/^^hai  Petheo  Jánosnó  asszonynak  »"»  nairysíííioknak.  pn^kátori- 

^5in  valn  defectusa  miatt  az  relictauak.  nem  proiluoálliatv;'n\ 

^  i  teralia  sua  docnmenta,  moly  Paláai  Piroska  asszony  uóhai 

^utkav  Istvánnak  édes  anvia.árva  leánA-inak  pedic  nasrvanviok 

^"  olt.  nem  sokat  használván  előtte  azon  relátiója  az  árvákhoz. 

Die  7.  niaji  anni  tjusdeni  az  sok  irigy  vádak  miatt 
^tanimberk  uram  *"*  nacysága  Patakon  levő  nimotek  közül 
liozott  circa  50.  nimefi't  Szeregnye  várában  praesidiumnl  «'<  ott 
liagyta  őket. 

Anno  eodera  die  1.  jnlii  Kapóst  törvényszéki  alkalma- 
tossággal két  vagy  hánan  ízben  is  megrendülvén  s  reszket- 
vén nagy  ropogásokkal  In  rtib  nséggel  az  vármegye  háza  oj;y- 
másnak  eltapodásávnl  k»'llott  kiszaladni  és  toloskodni  az  sok 


y-^'J!  MEM'-'SrALE.    \'^''J 

■  • ;..  ••'_:-•.-  :. -^        •  •  i::  i.-  t.'Cii'^z  J vül ni. valami büszor- 

■í.tLy  ;!.:.-.  '.  ■  -  :::■:.;.  ■:    -  j-^iyr-  l-'v-n   !=z:rit»^n   akkor  töirénvp 

I».-    •;.  :;,■•>•:  '.;■:•   ■-  Kassira  nvulczad  maarával  törő- 

k'Ak-  ;.  -.::■.  V':-.  "■.■••»■>  M>z::í:"i  ;ija  lieTÖ.  kit  jancsár  aga 
:í'  i::  ■.  ■.'•  ' .-  •  '.-/!!.•  k  ::.■  r.i  'tt  -Tiiik.  -Iribon  küldrén  ki  Kas- 
-'i!^.  >■'.—  :.:;  ••  *  '  ■.j\  ii  !.\.i-Mki\kik  l>eki-»>rték  pompásan 
>i  iT.k  '  :.!  ::..  ■  -•;';:'.  "tj  í.::.:  ii;i^:iii  ?  ■•■vuiri  hozván  be  oAh. 
K/- :.  ■'i.-i-'::-  ii.i^.iLik  uiol-O  h-tiri  hallatott  az  magra- 
íok  ri.-:f.'iiu': '«-  k  /  T>/.':.-iil.  kik  *-V*ir  hamar  időn  Kas3á- 
h' z  I-ií:«./t  ?!■'.';  ít*:;;'"::i  ^zálvfui  Sp:iukó  creiienilis  uram  az 
'lií:.' '^kk' .  •  •  iii;:«\.  •••  kk.:!  !*.  l:"V;i  B:irk<''Ozv  Istváu  uram ís 
►  liji-i.'  •  -  '!:••  1 "».  --i'i' !i:i»r>  I"tt  »-I?i'i  rsatáiok  az  azoii  maíiTíi- 
i"kk'.'.  >í't::kiu  ur:i!i:iik  Kri:czk»''ii»}'..  kik  akkor  alkalmasÍDt 
Tiiuinj»!i.V.r.i:;;ík.  -nk  k.'in-k  e>\tii  niiaituk  az  G  felsége  nimet 
viTi'-ziii»k  .  ki  iiiiiiTr  li»-z:iH'itt  K:t-*:ira  Spankú  jcreiieráhs  uram 
Tiiiruli'irri-'.  .1/  iii:k"r  azi-n  :ilv'»  in-iirvarokuak  Petróozv  IstTán 
ii:i;.'y-:'iL"''-  unuii.  Szuh:iy  M:ityá«.   Kí.'lu^^'  Gábor  és  Szepesíf 

IV'í!   íllilíi'k  Ví»!t  líi.ik  »'ln;i:'ir'\i«fk. 

I »:»'  1  7.  :iULMi*ii  itlta  Ill^'l;  nzon  magyar  hadak  közül  valók- 
nak T'  i'l"-  váijr  l*.--rhy  Niván  uram  kicsiny  ij  égetésre,  ezen 
hniTia]tlMU  -/•'•I'  'h'-nrk  •  1  mÍTi«hn  várine^yékbeu  s  upy  az 
mit  iikl"?i  i-  .J/t'!!  in.í::\  ii'iiklii'/  való  lovas  rs  uvalos  hadak, 
kik  t:iljia*"kn  ik  i:«  \»'/.tr-ttí':n  k. 

Ali?!"  •oíjiiM  ili.»  i'ő.  st-jitriiibri-s  na^-  herteleuséggtíl 
\al«'»  ári;i  ♦'•rk'/\«ii  a/  ^hiAi  vizeink,  hallatlan  tolöttébb  való 
kárukat  tntt  i -mi»  liáiiy  iiajmk  alatt.  Inírlivár  városábau  az 
(lin-s  iiiMliiiut.  iiiiijtír  há/akat  «'-.  azuk  körül  sok  epületeket  fel- 
t*nr»lií\á?i.  -^/''-p  ktrl'kin-k  liá/.akiiak  rs  s<.»k  e<;yéb  nagy  épülí*- 
trkiM'k  a/  tnlili'i  is  irtt»?i«i«>  iip'Iym  fliausván  elvitte,  és  arra 
a/  t'lntti  r|i])  iiia-M-aii  !«\«"»  iVililin'k  rliiuísutt  helyére  széfff't 
í  i i: V )  a /  « 1 1 1 ♦' k  <  > 1 1 L^ 1 1 ! I a k  1 « •  1  y á ^ a .  k « •  v «>  i s/ajipal  felhány vRU  ^ 
tájon  rliihlnaii  r-  a  iipinuria  liniaiiiuni  lévő  meatussát  UgJ- 
mint  a/  \ár  JH'iíy  al  tti  való  l'olyás.tt;  mely  vizufk  ujabb  ujabb 
árjai  niiiitt  -i'in  az  liitiat  si-m  t:áit)kat  állandóul,  semmi  neniü 
iiM-zv  niunkáiokk.il  ó^  kóltsÓL^ekkfl  me^^  nem  csináltathatják, 
inivrl  az  í»lta.  is  sokszori  romlásokat  tót t  azon  Üngh  vizének 
árja  iiiiml  liázükhau  ^  niimi  rLrv<'blj  épii letekben,  tovább  tovább 


MEHORIALE.   1B72.  233 

rontván  az  nagy  partokat  az  kertek  és  utczák  felöl,  ugy  hogy 
az  sós  Qtczát  majd  teljességgel,  és  az  temető  utczát  is  nagy 
részre  elkezdette  rontani. 

In  mense  octobris   anni  ejusdem  die  verő  6.  Báthory 
Sophia  fejedelemasszony  népétől  s  munkácsiaktól  veretett  fel 
Rapos  Tárossá;  felgyújtván  az   házakban,   ottan   egynehány 
ember  halála  is  lőtt  miattuk,  melyei  adtának  okot  arra,  hogy 
Ballaí  Pált  az  magyarok  ide  Ungh  vármegyére  küldöttek  és 
az  sok  elszéledt  lovas  és  gyalog  hadakat  e  tájon  levőket  össze- 
gyűjtvén reánk  is  eljöttének  és  fegyver  alatt  nagy  részét  az 
Ungh  vármegyei  nemességnek  melléjek  vévén   kedvek  ellou 
Munkácsra  vitték,  hova  azon  héten  Vesselényi  Pál,  Forgách 
Miklós,  Ispán  Ferencz,  GyulafFy  László,  Kende  Márton,  Barani 
Gáspár,  Osemel  Pál  és  sok  magyar  fő  rendek  bizonyos  számú 
hadakkal  érkezvén,  megegyeztenek,  felvévén  Beregh  vármegyét 
is  és  egynehány  napok  alatt,  úgymint  circa  diem  9.  10.  et 
reliquis  diebus  mensis  octobris  egy  néhány  ezerén  sok  pusztí- 
tásokat és  károkat  töttenek,  az  köz  vitézlő  rendbeliek  Mun- 
kács várához  való  krajnai    jószágban  egész   Lengyelország 
határáig  rettenetes  marhahajtásokkal  és  egyéb  pusztító  praí*- 
dálásokkal,  honnan  ötöd  vagy  hatod  nap  múlva  az  urak  der<'k 
táborokkal  együtt  Kassa  körül  levő  táborra  indulván  ésSzécs- 
Keresztúrban  megértvén  az   felső  táborrul  szaladóktól,  liogy 
tJopp    német    generál,  gróf  Eszterházy   Pál    dunántul    lévő 
^í^gyar  generális,  nimet,  horvát  és  magyar  hadakkal  Jkrkóczy 
Istvánnal  és  több  urakkal  onnan  felül  elérkezvén,  íiz  niagya- 
roknak  némely  részét  megverték  s  az  várnif;gyékbí;n  és  talpa- 
íW)kl>an  főképen   egynehány   százat  Györkénél  levágván  h  az 
több  hadak  is  elszaladván,  ezzel  is  Szécs-K<*rosztúrból  elszélííd- 
vén  az  Tisza  felé  szaladtanak  el,  Salamonnál  kíiltözvén  által 
az  Tiszán,   melyet   megértvén    az   Rogécz.   Boldókő,    Patak, 
Tokaj,  Ónod,  Szendrő  és  több  várak  alatt  levu  nép  és  liadak 
is  mind  Poroszló  és  Lucz  felé  szaladtanak  által  az  Tiszán, 
Debreczenben  és  ottan  körül  való  városokban  szálván  s  szé- 
ledvén el;  elsőben  is  pedijr  az  Lőcse  városa  alatt  levő  magyar 
hadak  indulván  meg   Lőcse  alól  az  ő  felségíf  népe  <ílőtt,  az  ö 
felsége  hadai  pedig  utánok  nyomulván  és  az  Tiszán  Tokajnál 
által    szálván.   elsőben  is  Debreczeuig    mentenek  utánuk,  de 


á34  MKMOKIALE.    \<M'2 — Iím.'I. 

M'iuini  harc/uk  iK'in  lehetett,  lianein  oniiau  Medgyes  alá  meo- 
vf*n.  azt  hitre  fehulták  Gop])  és  Eszterhas  Pál  generális  nn- 
mékiiak  o  iiaíiysí'ifioknak  és  o  nagyságok  is  elrontották  azon 
^íodgyps  várát  s  iijiy  tértek  vissza  az  Tisza  felé  onnan  tábo- 
rostul, és  Kálin  várát,  ki  az  szaladásban  az  magyaroktól  fel- 
é'íí'ttotott  és  elrontatott  volt,  megépíttetvén  az  fÖldnépérel 
nimet  és  maiíyar  praesidium  helyheztetett  feles  néppel  (ngy 
inatryarokkal  is  Barkóczy  István  mellé)  melléje.  Megépíttetik 
rgynehány  hetek  múlva  azonban  nem  sok  idő  múlva  securítást 
ijiéiTén  az  hajdiiknak,  azok  közül  öt  hajdú  városbeliek  szállot- 
tanak  ha/a  város<ikhan,  n<xymint  beszerményiek,  nánásial 
dorogiak,  hatháziak,  polgáriak  az  ö  felsége  hűsége  alá.  Azidó 
torgiisáhan  támadtanak  az  Tiszán  innen  az  sok  rendbeli  pnsz- 
titó  orosz  hadak,  kik  egynehány  vármegyékben  kastélyokat, 
töeniherek  házait  felvervén,  nagy  sok  károkat  lőttének,  kik 
közül  egyik  rendijei iek kel  elöljáróul  volt  Kereskényi  Gráspár 
és  két  vagy  három  páterek,  kik  Vinna  várát,  csekei  és  bothyáni 
kastélyokat  invadálván,  sok  fiirendeknek  nagy  károkat  tötle- 
nck ;  akkor  tájban  pusztitUitta  az  munkácsi  oroszokkal  el 
nrmes  l'ngh  vármegyét  is  nagy  részből  Munkácsról  Báthory 
Sophia  fejtHlelemasszouy  sok  ezer  forintokat  érő  károkat  tétet- 
vén, mindenféle  marháknak  elhajtásával  s  javoknak  elpraedál- 
tatásával.  u«íy  hozván  nem  sok  idő  múlván  Gopp  generalist^^ 
mindeneknek  «íratiát  idr  l'ngh  vármegyében  Komjáthi  István 
nemes  vármcgvénk  követe,  melyrl  bátoríttatván  az  sok  buj*^*^ 
sásban  levő  nemesség  azután  szállottanak  házokhoz,  az  sok- 
telöl  való  nagy  rettegő  félelmek  között  az  nerae-'ség.  s  i*?í 
érkezett  azután  az  ö  felségí»  levele  által  való  gratiája  is  mely^ 
bátoiit tátott  meg  az  sok  sze^'ény  nemesség  házoknál,  mely  ^^^ 
14.  novenihris  ]>ul)licáltatott  darmai  gyüléslM^n  legderekass^*^ 
han  az  üoj)])  uram  levelével  együtt. 

Anno  lí»7'».  in   nieiisi-  iainiarii  az  sok  csök  miatt  t*^^^* 
földára  (Iá  Mik  lőttének  és  vrmiekhen  sok  károk  is  történte '•^ 
sok  helyeken  miatta. 

Kodemanno  die  1").  martii  holt  meg  Bércben  az  császd'^* 
ö  felsége,  lieo|)oldu>  jninms  koronás  királyunk  első  feleség*^' 

Eodem    anno  die   \4,  martii    liopkoviez    berezeg    á*** 
magyarországi  gubernátoraágban  instelláltatta  ö  felsége  *  *** 


MEMORIALE.  1673  —  1674.  235 

letes  és  felséges  Joó  János  uramat  ö  nagyságát  adván 
Magyarország  gubernálásábau  királyi  authoritást  ö  uagyságá- 
sÚL  5  felsége  cum  cancellaria  et  sigillo  regio. 

Anno  eodem  die  17.  martii  Unglivár  várában  levő  biij- 
üsásában  múlt  ki  boldogul  ez  világból  ug^-anottan  az  én  jó 
tsszonyom,  tekintetes  és  nagyságos  Kapi  Kata,  néhai  tekinte- 
es  és  nagyságos  Gémessi  Forgách  István  uram  özvegye,  hon- 
aan  illendő  tisztességes  halotti  ceremóniával  die  8.  maji  ki- 
hozván testét,  vittük  Szeregnye  várába,  és  akkor  ott  letévén 
tz  testet,  utánna  következendő  júliusnak  9.  napján,  az  sze- 
regnyei  temető  kertben,  íiátol  Forgách  András  uramtól,  sze- 
gény idvezült  asszony  dispositiójából  építtetett  uj  temető  hely- 
ben és  boltban,  illendő  szép  halotti  pompával  temettetett  el. 

Anno  eodem  die  27.  martii  Nagy-Kapostharmadrendbeu 
is  kellett  magamra  vállalnom  Ungh  vármegyei  szolgabiróság- 
nak  tisztit,  más  fél  esztendeig  viselvén. 

Anno  eodem  die  25.  Gopp  nimet  generál  Kassán  exe- 
quáltatta  Tussay  Miklós  nevő  Zemplin  vármegyebeli  nemes 
embert  heted  magával  az  város  piaczáu  levő  tömlöcz  felett. 

Anno  eodem  die  8  octobris  záhonyi  házától  vitetett  el 
Barkóczy  Sándor  uram  ő  nagysága  ]\lajos('stöl)balsó  magyar- 
l^adbeliektöl  ral)ul. 

Die  13.  et  sequentibus  diebus,  deszkáztattam  másod- 
2ben  megh  az  udvaromét  való  kutamot. 

Anno  1674.  die  25.  martii  hoszszas  és  súlyos  szenyvedési 
^án  az  atyámfiának  adott  isten  cp;y  fiúi  magzatocskát,  kit  die 
7.  ejusdem  mensis,  titkon  az  nagy  üldözésünk  miatt  Afokcsá- 
^n  l'pori  István  pracdicator  által  kereszteltettem  meg  Gábor- 
ok, Sárközi  Gergely  uram  h'vén  keresztatyja  és  az  ő  kegyelme 
■lesége  keresztanyja.  Ki  születésétől  fogva  mind  betegesked- 
őn, múlt  ki  ez  árnyék  világból  die  16.  április  10.  óra  tájban 
óll)€n,  kit  die  21.  ejusdem  nagy  lelki  fájdalommal  kelh'tt  pin- 
'óczi  romlott  segrestyébe  minden  halotti  czeremonia  nélkül, 
harangszó  alatt  eltemettetnem,  az  sok  lelki  üldözésünk,  tem- 
>loraainktól  való  priváltatásunk  miatt. 

Anno  eodem  die  3.  april.  holt  meg  Kaponyában  l)átyáni. 
K^aszás  Ferencz  uram. 


Air.  '.'  i-zzi  •!  .  11.  .:;r...  '  u;  iv-a?./'-'.!!:  Ha^zton  hoii 
...rz  -:.£r.T-.  F'.rj'i'.";.  M:kl ^  '\t\Il  •'•  iLíjvji^a  r*  azon  hoiruip- 
:.  ik  i'4.  :.  ij'-'íL  '-■ii.»:'*.yy  rl  H*;*/*  vár.'tb;»ii  !-v.ri  kápolnában. 

Al:.  •  r:::-  •!:•  i'r.  ;i'.::  n  .  jv  \ikilii..ir;aii  '"-ahird^ágsal 
...-.-r.'.*':;  *r  •  •.  i -«'v-*.'i:!-.  :L'. :  k:i«*'":yb-Ár»  '-jyi-vL.'iLy  taipa?.  als*.- 
:  j'lik'  /'•  :..  :-.*■.  Tr:k  :•  .• .  •'-  r*l":»Lrte=  k:LZ.'i-?a*i  ^Au-k  m^'Z^z 
•-k:riT''"-  »'•  Líjv-.ij'.-  S-riLyvv  F«rr'ii«.v  :iram«>t,  •IpratJál- 
'.  iTi  mir.l*  L     iiviir  i*.  ilíítí*':  »'^  má^i-k^rt  >.  kit   7-^»i  magúTal 

A:.L  '  »'.•  i-riií  '!:•  14.  itU;:usT:  Bárczi  Judit  >'.'»2úr  áajzoDvr 
^r.^t••  •!  ?'»]»«''j!::  t*-r' l»"5^i  Hon  Aih  Záiirraond  VaJDáticáD. 

!»:•  1^2.  í'iL'^isti  iiuiii  ♦  ni-dfin  fü^t*  iií^í  tűzzel  Kassa 
"  .ip-.iijiik  :..i2VmIiIi  r»'-/'-. '->  l»;i«ity.ikij:ik  pu?k;tp«.«r  miriti  való 
!*-lY>:riid»'--k  :-  •••'•  iiL'y.iuakki*!*.  iii»ly  ívttt-nvtes  ál?:yuk  rupo- 
•J''l'si^.tl  -s  kinti 'i!dli:it.ttI..iL  n»mh'i^5al  #  károkkal  lőtt  nu'g  az 
l;tk"«»i'ki.:ik. 

Ai.!."  »-«:'«l»ni  'li'    ■^.  ^••ptfiiil'ri*  Dariiiáu  épülvén  nitg az 

ii»-iE»-  riii'li  várni*  _'Vr-  '•/f'ki  ♦'•u  lielv»'tti-ni  tüttf'k  sznltrabip'*- 

!;.ik  K'invviív  N.iirv-Miliálvi  H«  ni'd»k  uramat. 

•  •  • 

An!;« d'.iii '-/>/♦  1  ártíiáltatnit  az  B*T«'n  wárábuu  vitt- 

T'-tt  fní:-ái:b:iii  LMl'k"VÍc/  nini't  iH-nv.fi:  királva  árultatási'n'-rt. 
kint  k  l»''V.'n  T'»]í1»  niiii*  t  ur.tk  is  coni  pl  ici  •-?•*].  loiratt.uiak  niei: 
töblMii  i*  »  /  idi"itájb;íTi. 

AmiM  'Oíbni  Í!i  IMI  n-'-  in-xtiiibri--  Sz«"nt-MártMU  nap  tfjj- 
ban  iinliT.MlMtt  Knb'l>b«ii  n.í-y  /.'in/boiiíi.  iuiv«'l  Béldy  Pál 
?irMin  l\M|i|»áiiban  Vitr/  Ft.M»'iuv.  iie\ü  fn  rmber  házánál 
kfn'T/.t-»'í.'i  :ilkalii»ati»>^á.L'L^il  l'»bb  urakkal  ('s  az  sz«'k<'lysr'jrg''l 
i'jviitt  r".'i  iitw'ii  líánfl'y  IV-iii-^rr.  maiiát  r«:y néhányad  magá- 
val íl/il.i/f-. 'i:i  tfl»-«'i:'''t  rabul  elvitetto. 

\iiiin  (iuiniiii  líi.^l.  uK'ntrm  hr  S/atniárrul  Krdély 
tii.-/.'irMli.i  I  Mor\áth  IVivid  bátváui  uramhoz  szállottam,  o 
kí-«fv<lriM'  líubhítt  íiz  iiaL'V-eiívcdi  ccdk'íjiumba. 

Dii-  üH.  drciinlíri^  anno  "'odciu  ni»'nt''iM  M  az  poosis- 
ban,  vnjt  pr:n'rf]»ti»rnnk  Vásárhelyi. 

Anno  WiK'l.  az  nií'dtósáiros  enlrlyi  Ivjediiltim  Apaify 
Mihály  iiát  ugyan  Mihályt,  az  török  császár  kövttc  frjedL4em- 


IIKMORIALE.  1684.— 1692.  237 

légében  bottal,  zászlóval  condecorálta  etc.  az  ország  is  az  előtt 
Tálasztván  el. 

Anno  1685.  die  28.  martii  vettem  az  atyám  levelét  és 
abban  való  tudósítását  az  édes  anyámnak  Szinyi  Justinának 
bal&la  felöl. 

Anno  1685.  die  14.  juníi  jöttem  ki  Erdély  országából,  az 
togyom  Horváth  Mojsesné  Bagotay  Klára  asszony  mutatta 
akkori  készületemben  nagy  sok  atyafiságát  etc. 

Eodem  anno  az  kuruczságnak  egészen  nyakát  szakasz- 
tották méltóságos  Surlcz  és  Kaprára  ő  felsége  generálissi. 

Anno  eodem  mentem  patvariára  nemzetes  Keszey  Mihály 
uramhoz  Sáros-Patakra  die  17.  junii. 

Die  20  junii  mindjárt  indultam  Keszey  urammal  Bécs 
feléjcirca  ultimam  érkeztünk  Bécsbe,  szállásunk  volt  az  medves 
vendégfogadóban,  holott  együtt  voltának  szálláson  nagy-bányai 
köTetek,  egyiknek  neve  Enyedy  István  volt. 

Anno  eodem  die  20.  augusti  Bécsben  láttam  először 
cum  solennitate  az  felséges  Leopold  császárt  és  császárnét  is 
az  öreg  császárnét  is  és  az  ő  felsége  leányát  méltóságos  bavariai 
herczegnét  az  Szent-István  templomba  menni. 

Anno  1690.  die  27.  julii  jegyzettem  el  feleségül  Uugvárt 
Borbély  Borbállát  néhai  Borbély  alias  Kasza  Miklós  leányát 
öehai  Krompan  János  relictáját. 

Die  30.  jul.  esküttem  meg  vele  Eörbon  eodem  anno,  kivel 
isten  éltessen  maga  dicsőségére  etc.  Horváth  György. 
Anno  eodem  die  18.  augusti  volt  lakodalmi  sollenitá- 
sunk  ugyan  T'ngvárt  az  Borbély  Miklósné  asszonyom  házánál. 
Anno  1691.  die  30.  mensis  április  adott  az  ur  isten  az 
leleségemtul  Borbély  Borbállátul  egyszersmind  két  magzatokat 
fiíit  és  leánykát,  kiket  isten  jó  voltAbul  meg  is  kereszteltettem, 
^^  fiacskát  Ádámnak  az  lankát  Évának,  isten  okot  nevellyo 
Diaga  (licsöáségére. 

Az  leánkának  Szerezliné  asszonyom,  az  Adámkónak 
Vonkóczi  Jánosné  asszonyom  ungvári  harminczadosné  volt 
teresztanyjok,  kereszt  apjuk  az  leánkának  Ladányi  István  uram, 
az  fiucskának  Daróczy  István  uram,  az  tarnóczi  praedikátor 
Bűinlegy  lopva  keresztelte  Ungvárt  meg. 

Anno  1692.  die  ö.maji  holt  meg  az  atyám Pálóczi  Hoi-váth 


238  MEMORIALE.  1692. 

György  urain  Istennek  bölcs  ítéletéből  oagy  bertelen,  semmi 
gongya  nem  lévén  holt  meg  hét  vagy  nyolcz  óra  tájban  pálóczi 
házánál,  minden  öltözetiben  csak  le  dülvín  az  ágyára,  rettene- 
tes fohászkodási  között  megnémulván  két  fertály  alatt  epéjét 
kivetvén,  istenben  boldogul  ki  múlt. 

Tétettük  az  koporsóban  die  proxime  subsequenti  kedden. 

Anno  eodem  die  11.  preseíitis  temettettük  el  szép  solle- 
nitással  az  pálóczi  templomban,  predikállott  az  háznál  Szecsey 
nevű  mokcsai  praedikátor,  az  templomban  Szalacsi  János  eöri 
praedikátor. 

Anno  eodem  die  6.  maji  kezdettem  jó  támoszos  födött 
sövénnyel  az  batfai  házamat  körül  vetetni,  kit  is  végeztének 
el  die  25.  attacti  mensis,  elöl  egy  darab  és  oldalt  is  elmaradván 
benne.  Az  magam  embereim  közül  karó  hasogató  s  faragó  és 
kertelő  legényekre  költöttem  £  4.  dr.  50. 

Anno  eodem  die  16.  junii  instelláltatott  méltóságos  egri 
püspök  Fenesi  György  uram  ő  nagysága  által  ö  felsége  dona- 
tiója  mellett  méltóságos  gróf  székesi  Bercsény  Miklós  uram  ő 
nagysága  Unghvárt  az  virágos  kertben  szép  solennitással 
nemes  Ungh  vármegye  főispánságában,  néhai  jó  emlékezetű  meg- 
holt Homonnay  Bálint  helyében,  deposito  clara  voce  juramento. 

Az  viczeispánságnak  tisztiben  meghagyatván  elöbbeni 
viceispán  N.  Gál  Márton  uram  ő  kegyelme ;  ugy  az  ungvári 
járásban  is  szolgabíró  Homoky  András  komám  uram,  az  szob- 
ráncziban  constituáltatott  Fekete  Miklós  uram,  az  pálócziban 
Baxay  Sigmond  uram,  az  nagy-kaposiban  penig  engemet  mél- 
tatlan szolgáját  tevén  szolgabírójának  az  n.  vármegye  sok 
mentségeim  után.  Esküttem  az  kaposi  járásban  Dekmár  János 
az  eöriben  Jeleni  Sigmond. 

Eodem  anno  die  4.  julii  kezdettem  Ungvárt  az  Borbély 
Miklós  helye  felén  az  feleségemre  Borbély  Borbállára  nézendő 
harmad  részen  egy  kis  házat  és  komorát  csináltatni.  Az  ácsok- 
nak attam  azon  munkátul  íl.  8.  dr.  60.  fát  kész  pinzen  azon 
kivül  kit  magam  hordattam  vásárlottam  fl.  7.  fenyü  deszkát  fl. 
8.  den.  40.  Item  7.  szál  deszkát  pro  denar.  40.  mindenikét,  fadt 
f.  1.  dr.  60. 

Anno  1692.  die  22.  aug.  az  ungvári  biró  Szucsányi  Márton 
az  két  hadnagy gyal  hatalmasul  az  országuttyábul  behajtatta  két»-^ 


MEMORTAT.E.  1602 — ir>94.  239 

loTamot  az  maga  udvarára  és  ottan  az  míg  tetszett  neki  addig 
tartotta.  Mely  cselekedetiért  judicialiter  admoneáltatv*^n  nem- 
zetes Homoky  András  komám  uram  nemes  vármegye  szolga- 
birája  által  azt  felelte,  ö  hajtatta  és  ö  piirancsolattyábul  haj- 
tották be  az  hadnagyok  az  ország  uttyán  tahllván  az  szekeret. 
Anno  1692.  die  26.  augusti  Dobay  Sámuel  12.  kaszással 
reá  menvén  az  hid  között  lévő  tarnóczi  határban  lévő  Balog 
Mátyás  helye  után  való  rétnek  felét  dél  fel(')l  megkaszáltatta 
die  29.  ugyan  Dobay  Sámuel  negyed  magával  fel  is  takartíi, 
Tolt  rajta  4.  szekér  széna. 

Anno  eqjlem  et  die  10.  mensis  octob.  estveli  kilencz  és 
tíz  óra  között  az  szabados  itéletü  bölcs  isten  kettősön  született 
Eialeánkámat  az  ungvári  házambul  sok  keserves  fájlódási 
után  kiszólitotta.  Temettettem  el  az  bátfai  templomban  az 
segrestye  küszöbje  előtt. 

Die  1692.  in  mensibus  junio  julio  et  augusto  az  egerek 
rettenetes  soksággal  támattanak  és  kiváltképpen  való  nagy 
tárokat  tettének,  nevezet  szerént  az  rozst  egészben  megették. 
Aratás  után  penig  az  sáskának  soksága  érkezett  el  ki  is  csak 
törhető  kárt  tehetett, azután  reá  jüvén  az  hideg  csak  elveszett, 
do  helyben  számtalan  tojását  hattá  ki  is  ismét  rettenetes  soka- 
^ggal  ki  kelvén  nag}'  károkat  tettének,  melyek  miatt  ezen 
Tármegyében  igen  nagy  drágaság  volt,  ugy  annyira  hogy  egy 
kassai  köböl  búza  tiz  forinton,  rozs  8.  for.  az  (\y\)íí  í).  tor.  az  zab 
penig  az  bon  levő  quartélyos  hadak  miatt  négy  forinton  is 
ntóllvára  elment. 

Anno  1094.  die  11.  mensis  január,  adott  az  ur  isten  az 
if'leségemnek  Borbély  Borl)állának  hetfün  éczaka  éjfél  tájban 
egy  fiu  magzatocskát  kit  niegkereszteltottom  utánna  követke- 
zendő csetertíiken  Szent-ifi klósi  Sámuel  bátfai  öregebb  predi- 
tátor  által  Palkónak,  kit  Isten  neveilyon  jó  erkölcsben  maga 
dicsösségére.  Kereszt  apja  Daróczy  istván  uram,  kereszt  anyja 
penigLadányi  Istvánné  asszonyom  volt,  ko7ua  asszonyok  Homoky 
Andrásné    Vonkóczy  Jánosné    Szerezlhié  és  Görög   Péterné 
asszonvomék  voltak. 

Anno  1694.  pro  die  13.  dbr.  certilicáltattam  vala  én 
pálóczi  Horváth  György,  viccispán  X.  Gál  ilárton  uram, 
négy   szolgabiró  Homoki  András,  Horváth    Mihály,   Csicseri 


240  MEMORIALE.    1694. 

Ambrus  és  Szentmiklósy  uraimékkal,  ugy  több  cointeressatu- 
sokkal  együtt  ő  felsége  coiiiissiójábul  bizonyos  brachialis  pro- 
cessus  miatt,  kit  ia  prorogfiltuiik  vala  Hupka  és  KollátrHelme- 
ozeii  Kende  ilibálv  uram  ellen  ki  miatt  Kende  uram  recurrált 
vala  udvarhoz  hallatlau  rettenetes  mocskokkal  vádolyán  mind 
az  birákot  s  mind  az  actorokat  ugy  mint  Thuróczy  Ferencz 
és  ]^eltoTÍcs  .lán(»s  uraimékat,  nevezet  szerint  az  birákat  hogy 
hitetlenül  és  hamissaii  procodáltak,  favertltak  az  actoroknak, 
mely  comissió  Kperjest  celcbráltatott,  jelen  lévén  Szent-Iványi 
liászló  uram  ö  nagysága,  Klobusiczky  Ferencz  uram  ö  nagy- 
sága, Cíalambos  Ferencz  uram,  Sztankay  Lajos, uram,  Keczer 
Sándor  uram,  Szent-Iványi  Menyhért  uram,  Györky  Pál  uram. 
Szirmay  András  uram.  xVz  actorok  prókátora  két  Kokolozsá- 
nvi  s  mi  részünkről  Meskó  .Takab  és  Kubiuvi  uraimék,  kik  is 
contra  incompetentiam  judicatus  allegálván  sok  törvényeket 
u^y  praxist  is,  az  érsek  Szécsc^nyi  és  Ibráni  uraimék  causájo- 
kat  kiben  az  cnmissionalis  causák  relegáltattak  ad  ordinarium 
juris  cursum,  máskint  is  abrogáltatván  törvényesen  és  diplo- 
niatice  is,  mi  is  obtineáltuk  és  relegáltatott  az  extraordiná- 
riára  ob  gravit^tt.*m  et  in  niusíUí  revisio  judicatus,  ki  Ls  pro  20. 
lebr.  leszen  Heszterczén. 

Eljüvén  az  ])reviseknek  terminussá  (ki  is  Beszterczérül 
traiisferáltatott  vala  Nagy-Szombatba)  az  előtt  való  eper- 
jesi terminusrul  postára  ülvén  Gál  Márton  uram  mind  ő  fel- 
ségét s  mind  palatinus  urunkat  ó  herczegségét  alázatos  supli- 
catiúja  által  megtalálta,  hogy  mivel  Kende  uram  és  felesége 
Bnrkóczy  Mária  asszony  az  birákiit  partiálisoknak  és  hamis- 
soknak declarálta  az  F.  udvarnál,  az  breviseknek  cx)mprobálja 
nolens  voIímis  alioquin  in  poeua  talionis  convincáltassék ;  az 
mintliogy  o])tinoálta  is  és  evocáltatta  Kende  uramat  feleséges- 
tül az  brevisekre,  pro  áó.  tt  subsequent.  a  holott  valóban 
volt  rajta  judex  curiae  uram  vicéje  maga  ottan  ö  nagysága 
kün  lévén,  hogy  külön  táblát  ülvén  először  az  Kende  uram 
részérül  az  lelegált  causát  reassummálták  volna,  de  palatínus 
uram  és  a  tábla  nem  engedte  hogy  különb  táblát  tiUyenek, 
noha  az  juratus  házrul  házra  keresvén  az  birákot  az  compa* 
ritióia  adigálta  volna,  de  ezek  is  abstrahálván  magokat,  az 
judex  curiae  uram  vicéje  Jüutkay  uram  haimad  nap  múlva 


MEMORIALE.    1694—1695.  241 

nagy  melancholiájában  megholt.  Az  bírák  penig  az  actorság 
mellett  adigálván  és  restríngálván  Kendét  arra  hogy  az  partiá- 
lÍBsát  comprobállyaj  kiben  succumbálván  hosszas  allegatiók 
ut&n  szintén  conyincáltatott  volna.  Hanem  palatínus  urunk  ő 
berezegs^e  gratiájából  intermediátorokat  rendelvén  nevezet 
faerént  gróf  Bercséni  uram  6  nagysága  addig  tűrvén  az  bírá- 
katy  az  alkura  accedáltak  nagy  nehezen,  olly  conditiókkal  hogy 
Kende  uram  ellenek  az  cancellariáu  supplícatiójában  feltett 
ezpofiitíöját  az  bírák  és  több  interessátusok  iránt,  palatínus 
nnmk  6  herczegsége  és  az  egész  tábla  előtt  palám  et  manifeste 
revocálta,  és  sinistra  expositiónak  lenni  vallotta  et  in  perpetuum 
mortíiicálta ,  az  bírákat  penig  prókátorostól  megkövette,  az 
után  Nagy-Szombatban  meg  is  vendégelte,  költségekért  penig 
Ígért  contractualiter  fl.  900.  Kirül  mind  az  felséges  cancellaria 
mind  palatínus  uraimék  mind  palatínus  urunk  ő  herczegsége 
missilíter  írt  az  nemes  vármegyének  s  mint  testimoniálist  adott 
patenter. 

1696.  Ezen  esztendőben  az  ur  isten  uruap  után  való 
északákon  oly  rettenetes  dérrel  látogatta  meg  nagyobb 
részét  Magyarországnak,  hogy  az  gabona  vetéseknek  nagyobb 
része  virágjában  megfagyott,  elannyira  hogy  fű  gyalánt  (így) 
sok  helyeken  lekaszálták,  az  Tiszán  túl  is  az  kerti  veteményeket 
mind  elrontotta,  az  búzákban  is  sok  kárt  tett,  az  all  helyeken 
lévő  szőlő  helyeket  is  egészlen  elrontotta,  hanem  azután  vere- 
kedett valami  vesszejek  az  tűrűl,  de  haszontalan. 

Ezen  esztendőben  az  török  császár  igen  nagy  erővel  által 
jtktt  az  Dunán,  az  ő  felsége  armadáját  Péterváránál  hagyván 
szintén  ide  fel  Tömösvárhoz  jött,  kinek  utána  nyomulván  az  ö 
felsége  armadája  is  jött  Jenőhöz,  az  török  penig  Erdély  felé 
vette  útját,  kinek  erdélyi  generális  Veterani  uram  Lugashoz 
jfivén  eleiben,  az  holott  is  circa  initium  octobris  az  mint  mond- 
ják, az  török  császár  személye  szerint  teméntelen  jancsár,arnót 
és  lovas  törökkel  hirtelen  obruálta  Veterani  uramat,  ki  is  hét 
lovas  regimenttel,  nyolczszáz  muskatályossal  hallatlan  rettene- 
tes kemény  harczot  állván  ebédtől  fogvást  szintén  estig  harczolt, 
de  végre  körülvétetvén  a  pogányságtul,  maga  is  elesett.  Ezen 
armadának  minden  bagásiáját ,  ágyúját  és  élését  elnyerték 
elfogyván  az  porok,  magok  is  hátat  adtak,  és  circiter  az  mint 


242  MBMORIALE.  1695 — 1696. 

rot'orálják  magok,  oshotott  el  bennek  két  ezerig  való,  de  az 
törökben  az  arnót  basa  s  tr)bb  nagy  tisztek  és  majd  kilencz  ezer 
veszett.  Ennek  alkalmatosságával  igen  nagy  ríadás  volt  az 
Tiszán  túl  való  föld  nyakaszakadtában  minden  élésit  ott  hagy- 
ván elfutott  vala,  de  istennek  hála,  semmi  oly  derekas  rablást 
nem  tett,  az  praedával  nagy  sietve  Lugastul  csak  visszament 
Landoiit'jérvára  felé,  kit  isten  örökké  odaveszessen  etc. 

1 695.  Méltósíigos  gróf  Berosény  Miklós  uram  ö  nagysága, 
v/.vn  vármegyének  főispánja  Váczi  Mátyás  nevű  porkolábját 
circiter  12. hajdúval,  ugy  az  udvarbíráját  és  Küszögi Györgyöt, 
íiz  gereni  és  itt  való  Ungvári  János  diák  nevű  ispánját  itt 
Vngvárt  az  derékutczában  levő  házamra  hatalmasul  reákttld?éD, 
mint  valami  praedálók.  elsőben  az  elsöházamat  dúlták,  azután 
az  középső  házban  találván  az  praedicatort  Vári  uramat,  mint 
valami  publicus  malefactort  az  asztalnál  m&gragadták  és 

die  15.  április  emiitett  Vári  Mihály  uramat  kétfelöl  fog- 
ván kivonták  feleségestül  gyermekestül  és  fogva  vivén  az  vízig 
ezután  onnét  megii*t  cselédeivel  együtt  egész  a  vármegye  pad- 
jáig fegyveresen  kisérték.  Először  is  rajtunk  kezdette  az  perse- 
eutiót  ö  nagysága,  noha  eleget  protestáltunk,  obtestálván  0 
nagyságát  főispáni  tisztire,  az  ország  törvényeire  és  az  diplo- 
mákra, tle  ezekre  csak  azt  felelte:  parancsolatja  van  cardinalis 
i\ilonies  uramtul  meg  kell  cselekedni  etc. 

\i\\H\,  esztendőben  a  l.  február,  kezdődve  igen  kelle- 
metes ta>as/i  idők  voltak,  elannyira  hogy  usque  ad  15.  martii 
tiibbire  az  tavaszi  és  mezei  munkákat  az  emberek  véghez  is 
\itték,  ugy  íi  szőlő  munkáknak  is  nagyobb  részét. 

Anno  eodem  die  12.  martii  az  felséges  jó  isten  reggeli 
uyolez  óra  tájban  áldott  meg  bennünket  egy  fin  magzatocskával, 
kit  19.  ejusdem  megkereszteltettem  Vári  Mihály  uram  által,  ki 
mostan  líadóozon  praedicátorunk,  Gyurkának,  kivánván  isten 
nevelje  s  éltesse  maga  dicsőségére;  kereszt  anyja  n.  Orosz 
(iyörgvné  viezeispán  asszonyom,  kereszt  apja  Réti  István, 
koma  asszonyok :  Ladányi  Istvánné,  Daróczyné  és  Havasyné 

asíizonvomék. 

Anno  eodem  az  13.  váimegjének  nag)'  panasza  levén  az 
i'el34Í  vármeg}'ék  és  az  palatinus  inproportionata  limitatiója 
iránt,  minthogy  sem  az  1 647.  esztendőbeli  porták  limitatiójához, 


sem  az  MontecoGiili  expeditiá)dcor  ?alii  ooutribiitióiioK  nem. 
accomod&ltatott  az  mostani  qiiantnnu  ki  is  két  míUióbóL  ;íIL 
Arra  nézre  az  13.  Tsmegfe  SL  kővetői  TábsztTia  fiispáa 
Bercsény  MiUős  lOMBat  6  iia(eyaájgát>adataa»peniginnHÍi^Tk 
jíimegje  Tálasztott  és  expedült  egr  egy  követeld  Arra  nézre 
ó  felsége  eonek  a  í^dn^  mjiiriájára  é^  amiak  orwo/áámnL  §  az 
proportionata  rectificátiófa  driegált  snguiariter  egy  comnűasiót 
palatinns  nmnkra  ö  benaegségáe,  és  ö  herczegsége  pro  sezta 
Julii  az  egész  országliaa  lewé  rkan^gjék  köpeteit  ési  fiSispáajait 
conTocálT&a  az  Iiolott  cardíiialis  Kohmies  ó  eminpntiája  ia 
iéiéa  jelen,  sdc  dispvláti^  utia  más  modatitáat  pro  obser- 
randa  propositMmata  Kmitatícme  nem  taláh  az  orság^  hanem 
újonnan  dicaUnrokat  és  eooscrxptorokat  rendeltek  az  egész 
orsiágban  kik  az  portákat  conscribálják  és  igabb  rendben 
Tegyék,  mely  monkára  az  nenes  ország  engem  is  méltatlan 
siolgáját  méUőatatott  Szirmaj  Péter  urammal  Szathmár  Tár- 
megyében,  ebben  penig  rendeltetett  Bamocsa  Györgr  nram 
Szabolcs  Tármegyéből  Léray  orammaL 

Eodem  anno  Tégben  menTénezen  mnnka  18.  octobriá.  az 
arak  és  kÖTetek^ngy  dicator  nraimék  is  Pozsonyban  ismét  egyben 
gyülTén  toTább  bárom  hétnél  disceptáltak ;  de  minthogy  ezen 
connmneratio  majd  minden  Tármegyében  inkább  difformiter 
meut  Tégben,  arra  nézre  pro  repartitione  daoram  millionom 
^^6  (így)  pi^  norma  az  1647.  e^ztendóbelí  dicált  commonerá- 
tiója  szerint  a  porták  az  országnak  három  részére  felosztatott 
azon  quantnm,  mely  alkalmatossággal  magam  is  Szirmay  Péter 
uranmial  nemes  Szathmár  Tármegyében  az  ország  által  rendel- 
tettem Tála  dicatoml;  hat-hat  forint  Tolt  diaronmunk.  Pro 
facienda  relatione  azon  pozsonyi  gyűlésen  jelen  Toltam. 

Anno  1696.  die  7.  decembris  csakhamar  Pozsonyból  TJszsza- 
jőTetelem  ntán  rendeltettem  Tála  ezen  nemes  Tármegye  per- 
ceptoráTá.  Annnalis  fizetésem  Tolt  £.  325,  egész  summája  per* 
ceptiómnak  exnrgált  ad  fl.  32923. 

Kirül  isten  segedelméből  anno  1697.  die  3.et  13.  nemes 
Tánnegye  deputátnssi  Szent-András  haTában  tülem  számot 
TCTén,  ugy  mint  n.  Csicseri  Orosz  György  Ticeispán,  Orosz 
Ádám  nótárius.  Hegyi  István  ricenotarius ,  Orosz  S^gmond, 
Taboldi  Gábor,  PetroTay  János  uramék  előtt  minden  ratiómat 

16* 


244  MEHORIALE.  1C97. 

liquitlAltam  6s  egy  pónzzol  sem  mnrnttnm  adóssá,  kirül  absoln- 
tiom  is  exstál  n.  Tármegyétöl. 

Ezen   1697.    esztendőben  die  4.  novembris  méltóságos 
füispán  uram  gróf  Bercséni  Miklós  nram  n.-Y&radi  pflspft 
Benkovics  Ágoston  uram  által  n.Tánnegje  tiszteit  restaurálta: 
a  holott  az  urak  voltak  valóban  azon,  hogy  Orosz  Ádám  uram 
lett  volna  viceispán ;  de  az  szegény  nemesség  felkiáltván  noba 
eléggé  dispouáltatott,  de  néhányszor  csak  felkiáltván,  többire 
egészlen  az  urak  voksa  ellen  (3rosz  György  uramra  attak  Tok- 
sokat ;  ki  miatt  nolentes  volentes  C  kegyelmét  kellett  teimi 
viceispánnak.  Candidátusok  voltak  n.  Orosz  György  és  Ádám, 
Taboldi  Gábor  és  Barlók  István  uraimék,  de  az  kettőre  csak 
két  két  vox  ment  Horváth  Mihály  és  Haraszti  Imre  .ki  is  ax 
előtt  csak  substitutus  volt,  ketten  az  szolgabiróságban  meg- 
marattak, az  uughvári  járásban  Barani  Menyhárt,  az  szob- 
ráncziban  Fekete  Miklós  uramék  tétettek  szolgabirákká.  Nótá- 
riussá tétetett  ftlispán  uram  recomendátiójábul  Báti  Gergely 
uram.   Azon   épitő  székben  determináltatott,  tovább  percep- 
tor  ne  legyen,  hanem  az  négy  szolgabiró  percipi  (igy)  az  eaküt- 
t éktől  az  pénzt,  de  az  n.  vármegye  commissióján  kivül  senki 
commissiójára  semmit  ne  erogállyanak.  De  ez  is  falban  romol- 
ván viszont  mostani  viceispán  uram  attiniálta  az  perceptor- 
ságot  cum  diminuto  sallario  perceptoratus  in  et  ad  fl.  91.  x. 
40.  Rhen. 

Ezen  esztendőben  circa  2.  julii  Patak  és  Tokaj  körül 
conspirálván  egynehány  paraszt  ember  és  kapás,  éjszakának 
idején  ugyan  egy  éjjel  Tokajt,  császár  béresi  képekben  menvén 
be  Patakban  erőszakkal,  minthogy  az  commendáns  az  újhelyi 
vásárra  esett  vala,  megvették,  kuruczoknak  nevezvén  magokat, 
a  holott  a  németeket  levágták,  javokat  felpraedálták,  az  után 
neki  felesedvén,  az  fijld  népe  hozzáadta  magát,  nagyobb  részét 
fegyvertelen  annyira,  hogy  circiter  négy  ezerig  lehettek.  Az 
körül  levő  vármegyékben  levő  sok  köz  rendet  dementálván, 
felesen  associálták  vala  közikben  magukat  Szalontay  nevű 
petrohai  paraszt  ember  volt  az  patakiaknak  kapitányok,  az 
tokaiaknak  Tokai  Perencz  és  iQabbik  Pákos,  Thököly  Imre 
neve  alatt  zászlókat  csináltatván  mindenfelé  osztották  és  ez 
alá  gyűjtötték  az  pórhadat.  Az  ki  az  nemesek  közfii  közikben 


MEHORIALE.   ll>9T 


1  állottak,  perseqiialták,  ölték,  vágták,  praedálták.  Az  Hegy- 
Zánthó  uramot  íb  elfogták,  a  vicenotáriust  Nagy  Jáiioat, 
tíeskó  urammal  Patak  várában  szorítottak  vala,  hogy 
rsátkoEott  a  bástyán,  nem  akarráa  associálni  magát, 
inil  konczra  vagdalták.  T^csey  Öándor  uramat  ö  nagysá- 
ki  is  ITngvárrul  Kassa  felé  ment  volna  Nátafalva  táján 
.lU-k,  de  akkor  elszálloU  ;  azután  Varanórul  viszont  Kassa 
telé  igyekezvén,  az  fogadott  kalauza  elárulta  és  ketten  vagy 
hánnan  elállották  útját  és  valamely  Zemplén  vármegyei  esküdt- 
ből lett  kurucz  elfogta  s  bevitte  Patakban,  az  holott  leveleket 
találván  nálu,  vitték  az  tömlőczbe,  az  holott  az  sok  disznó  nép 
neki  zajdulván,  diribről  darabra  vagdalták  és  megölték. 

Eien  dologgal  egész  Bécsig  rettoutö  lárma  éa  futás 
támadt  az  egész  országban,  nem  tudván  senki  honnét  támadt 
n  nagy  véletlen  tumultus,  az  kinek  elsíí  kezdetin  mindjárt  az 
njhelyi  vásárt  felverték,  az  nemeseket  persequálták,  ott  is 
ai  németeket  az  pataki  commendánssal,  ki  is  ottan  az  vásár- 
vámot erősen  szedi  vala,  összevagdalták  s  mind  egyig  megölték. 
Az  parasztság  szám  nélkQl  ment  ottan  közikben,  reményiették 
az  portiónak  végét  szakasztják,  biztatták  az  Tököly  és  török 
segítségével  magukat  De  közel  lévén  az  Paezompier  regementje 
fkalde)tett  ennek  az  tumultusnak  opressiójára,  kinek  aa  pusz- 
tára Bocs  nevű  faluhoz  az  kuruczok  eleiben  mentek,  de  az 
Pál  deák  hajdúi  érkezvén  oda,  őket  keményen  megverték,  noha 
a  mint  mondják,  ki  fegyverrel,  ki  csak  viszsza  szegezett  kaszá- 
val ÍB  desperatione  igen  vakmeröképen  viselték  magukat. 

Aí  alsó  táborrul  ezeu  tumultusnak  lenyomására  com- 
mendérozták  Vademont  Kereczegett  (így)  ki  is  Pál  deák  ezeré- 
vel öflZBzegyUjtött  ráczok  és  circiter  200-ig  való  némettel 
rcájQvén  Tokajra,  először  is  ottan  bamar  megvette,  az  város- 
ban való  népeket  levágatta,  az  kuruczoknak  nagyobb  része  az 
(Ttsiin)  általszaladt,  és  békével  ment  mintegy  hatszázig 
TOmöSTár  felé,  most  is  oda  van.  Tokaj  alul  az  német  ment 
alá,  az  kik  is  mindjárt  feladták  magukat,  de  iiz  jova 
itt  az  Tokajbul  elszaladt  kuruczokkal  conjungálván  magát 
is  Szalontaival  együtt  Tömösvár  felé  mentek.  Az  várt 
felsdó  liajdoságot  aztán  az  németek  mint  sertéseket  egyben 
KárlAk .   azután  tömlöczökre  hányták.  Némelyeket  karóba  is 


246  MEMORIALE.1697. — 1  700. 

mintegy  J  8.  \ontak.  az  lakosoknak  niíudoiieket  felpraedálták. 
Az  fídeliseknek  az  infidelissel  egy  állapotja  volt,  itt  nagy 
praedát  tett  az  német  had.  Az  körOUevö  helyeken  penig  azrácz 
csak  Zemlén  vármegyéből  10.000  marháknál  többet  hajtottak 
el.  Az  falukról  is  papét,  barátét,  úrét,  nemesét,  parasztét,  akár 
volt  bű  vagy  hűségtelen  három-négy  mélyföldig  Patak  és 
Tokaj  körül  elhajtották. 

1698.  die  15.  augusti  született  isten  kegyelméből  egy 
tiu  magzatocskám  kit  sub  sequenti  die  20.  ejasdem  mostan 
Badvánczon  lakozó  praedicátorunk  Kádas  Pataki  uram  által 
megkereszteltettem  Gábornak ,  kereszt  anyja  Thnriczy 
Istvánné  Bácsmegjey  Éva.  kereszt  apja  n.  Rátí  István  uram 
ki  Gyurkó  fiamnak  is  keresztapja,  koma  asszonyok :  Vonkőcziné, 
Tótfalusiné,  Ladányiné,  Eüszögi  Györgyné,  Homoki  Andrásné 
asszonyomék  ö  kegyelmek,  kit  az  isten  maga  dicsőségére  nevely- 
Íven  s  éltessen  Ámen. 

1699.  die  13.  és  14.  január,  itt  körülöttünk  rendkivül 
való  rettenetes  árvizek  voltak  sok  helt  egész  falut  is  elborítot- 
tak, az  bozóti  malmot  fundamentumostul  elvitte  csak  az  gáttya 
maradt,  sok  becsületes  embereknek  szérüjökbül  csürokbül  csip- 
lett  életeket  elseprette. 

Eodem  anno  pro  die  15.  februaríi  kegyelmes  urunk  6 
felsége  az  nemes  vármegyéket  az  felséges  József  erczherczog  fia, 
magyarországi  király  lakodalmára  Bécsben,  az  egész  nemes 
vármegyéket  becsülettel  convocáltatta,  mely  lakodalmi  solenni- 
tásnak  terminussá  extendáltatott  azután  pro  22.  ejusdeuL  Adj«*t 
isten  legyen  édes  hazánknak  örömére. 

1699.  die  15.  mensis  9bris  est  véli  tiz  és  tizenegy  óra 
között  sok  keserves  kinlódási  után  az  szabados  itélető  isten  az 
veres  himlő  és  sok  kelevények  által  Palkó  fíacskámot  ez  világ- 
bul  kiszólitotta,  kit  is  die  29.  ejusdem  tisztességesen  eltemettet- 
tem az  báttfai  templomban  az  leánkámEvuska  mellé  jobb  felől. 

1 700.  Ezen  uj  saeculumban  ezt  az  földet  isten  valóban 
megverte  az  terméketlenséggel  mert  az  egész  vármegyében 
alig  van  oly  ember  ki  csak  vetését  is  maga  majorságában 
termett  őszi  élettel  beérje. 

Ezen  esztendőben  die  25.  juIii  áldván  meg  az  ur  isten 
egy  leány  magzatocskával  maga  jó  voltából  az  feleségem  Kasza 


] 


MEÜIORIALK.  1700—1701.  247 

BorbáUátuI)  kit  subsequent.  die   1.  aug.  megkereszteltettem 
Ersébetbnekjioghyári  plebánussal. 

:  Ezen  esztendöbea  die  13.  et  14.  9-bris  csaknem  két  esz- 
teniöbeli  ratióimat  complanáltam,  kitúl  igen  kevés  restantíám 
maradt  el  bizonyos  inexolvált  assignátiókra  nézve. 

Ezen  esztendőben  novembris  bolt  meg  az  felséges  spa- 
niai .  király,  kinek  halálával  az  felséges  római  csás2ár  Leopol- 
dos  primus  és  az  franczia  király  nagy  hadakozáshoz  készül- 
neky  az  királyságot  obtineálni  kivánván  pro  domicibus. 

1701.  esztendőben  20.  marcii  nagy  mennydörgések  hal- 
lattak, ezen  esztendőben  az  eőszi  vetések  magukat  szípen  mut- 
tak  (így)  az  rendkivtlli  nagy  havak  minden  derekas  kár  nélkül 
többire  egy  hét  alatt  mind  elmentek,  az  ember  húsvétig  sem 
remélheti  vala. 

Ezen  esztendőben  Bakot  2000  ib.  for.  ez  előtt  drciter 
két  esztendővel  Bemetét  3000  rh.  for.  m.  Bercsényi  uramtól 
ő  nagyságától  aquiráltam. 

Die  12.  martii  az  ungvári  kümi vesékkel  egy  szép  kü 
pinczét  a  fundamento  rakattam  Bemetén  az  majorban  az 
kinek  csak  az  puszta  fundusa  volt,  ezen  esztendőben  penig 
egészlen  fedett  sövényekkel  körül  vetettem.  Tavai  major  házat, 
csűrt,  egy  öreg  kaput  csináltattam  reá.  Et  hoc  omnia  cedant 
ad  majorem  dei  glóriám.  Georgius  Horváth  de  Pálócz. 

Ezen  esztendőben  18.  április  insperate  generál  Solari  az 
6  felsége  parancsolatja  mellett  a  fejedelmet  Bákoczy  Ferenczet 
Sárost,  Szirmay  István  uramat  nagy  authoritásu  és  emlékeze- 
tes itélőmestert  diákjával  Sárosival  arestum  alatt  behozták 
Eperjesre,  és  ottan  szoros  arestum  alatt  lévén,  végre  Kassára, 
onnan  die  16.  maji  Buda  felé  vitték  Vay  Ádám  urammal. 
Azután  Vay  Mihály  uramat  is  Erdélybül  fogva  vitték  Kassára. 
Valamely  uj  machinatióval  vádoltatnak,  de  valóságosan  okát 
nem  tudhatni.  Vay  Lászlót  is  utánok  vitték.  Mindezeket  Nimet- 
Űjhelyben  kemény  árestom  alá  vetették;  21.  április  Nagy- 
Szombat  táján  postán  felment  Szluha  Ferencz  nevű  ember,  ítílő- 
mester  expeditora,  megjelentvén  gróf  Bercsényi  Miklós  uram- 
nak ő  nagyságának  azon  urak  casusát,  azonnal  elszaladott  az 
úr  az  nyitrai  hegyekbe,  onnét  Lengyelországban,  az  grófné 
pedig  ment  Bécsben ;  circa  initium  augusti  az  megnevezett 


248  MEHORIALE.  1701  — 1702. 

urak  jószágát  conventuális  és  capitulális  személyek  jelenlétek- 
ben t.  nemes  kamara  deputátosi  egészen  consciibálták  és 
seqnestrum  alatt  usque  in  hodiernum  diem  vadnak,  az  res 
mobilisek  penig  pecsét  alatt^  az  jószágokban  penig  az  el6bbeni 
tisztek  disponálnak. 

1701.  díe  19.  septembris  ez  mai  nemes  YkrmegfB  gene- 
rális gyűlésének  alkalmatosságával  Ungvárt  solenniter  pnUi- 
cáltatni  parancsoltatott  kegyelmes  urunk  6  felsége  patenter 
transmittált  publica  citatiója,  az  melyben  dedaráltatott,  mi- 
képen  istennek  bölcs   gondviseléséből    kivilágosodott  volna 
némely   magyar  uraknak   természet   szerint  való  k^^elmes 
királyunk  ellen  rebelliót  koholó  szándékok,  az  mely  vétekben 
infascinatusnak  találtatott  volna  méltóságos  gróf  székesi  Ber- 
csényi Miklós  uram  ö  nagysága  és  Szirmay  Miklós  nram  is, 
kik  mindketten  Lengyelországba  profugiáltanak,  azért  azon 
publica  citatiót  t.  n.  vármegye  minden  úton-módon  publicál- 
tassa,  sőt  még  ad  valvas  is  kifüggesztéssé,  hogy  intra  spatium 
6.  haebdomadorum  coram  juditio  delegato  praeside   comite 
Buceleni  aulae  caesareae  cancellario  se  se  sistant  judidum  re- 
cepturi  alias  in  casu  non  comparitionis  ex  contumatia  eisdem 
sequeretur  sententia.  Az  kit  is  homagialiter  elkövetvén  nemes 
vármegye  in  copiis  ad  valvas   portae   domus   congregationis 
Homoki  András  uram  házánál  kifüggesztetett  Isten  6  felsége 
maga  tudja,  mindezek  után  mik  következnek,  eleintén  ugyan 
minden  vármegyékben  az  német  hadakat  praesidiumokra  vit- 
ték, az  strásákat  megerösitették. 

Die  3.  decembris  1701.  ünghvárt  t.  n.  vármegyének 
gyűlése  lévén,  az  holott  publicáltatott  kegyelmes  urunk  6  fel- 
sége parancsolatja,  az  melyben  parancsoltatott:  hogy  mivel 
méltóságos  fejedelem  Rákóczy  Ferencz  német-ujhelyi  áresto- 
mából.  az  várban  levő  tiszteket  az  fejedelem  asszony  comim- 
pálván,  valami  uj  lájtinánnal  elszaladott  rájtár  ruhában  és 
útját  vette  Nisider  felé,  onnét  Morva  szélire  Slesián  végig 
Baraszló  felé  és  onnan  Danczka,  tovább  penig  maga  a  jó  isten 
tudja  mind  útját  mind  dolgát  mint  leszen,  csak  ne  lenne  az 
haza  gonoszára. 

1702.  die  13.  martii  generális  gyűlés  lévén  üngvártt, 
kegyelmes  urunk  ö  felsége  kemény  parancsolatja  mellett,  az 


MBHOStAI.E.  1702.  24ft 

lengyel  urak  instantiájára,  a  Krajnyárul  odajáró 
ftütögetíS  és  praedaló  orosz  tolrajok  megfogások,  perseciitiójok 
és  coogma  Batisfactiójok  végett  az  kárvallottaknak.  Az  mely 
gy1Ü6flre  turmatim  az  lengyelek  commiaaríua  Viszovezky  János 
nnunmal  kijöttek  és  exequáltattak  hárman,  Búza  kisebbik  fia, 
egy  Deák  nevű  pap  praevia  degredatione ;  az  ungvári  domínium 
részéről  camara  praefectuBsa  Taonat  uramat  rendelte  és  de- 
pula  (így)  öscalis  caiisak  vicedirectora  nemes  Meskó  Jakab 
uramat. 

Ezen  esztendőben  a  februario  szép  de  igen  szeles  s  s&'i- 
raz  tavaszi  idők  jártak  usque  ad  10.  apr. 

Ezen  esztendőben  végeztetem  el  nagyobbára  tavaly  el- 
kezdett remetei  majoromban  levő  első  bázat  és  pinczét.  Ezen 
majornak  csak  a  puszta  földgye  lévén,  nem  kevés  épséget  tetet- 
tem benne, 

Die  1.  Julii  délután  egy  óra  tájban  nagy  záporeső  után 
Vértelen  az  Szatthmári  házába  szállván  az  menku  öt  eaztendfis 
fiit,  IS.  eBZt«Qdős  legényét  megUtötte  ugy  hogy  szörnyű  balál- 
U  megbótak. 

Anno  eodem  sok  istentelen  emberek  sinistra  delátiójok- 
bul  az  felséges  magyar  caDcellaria  elÖtt,  nemea  vármegye  tisztei 
rútul  denigráltatlak,  Hogy  némelyek  privata  factiójok  régen 
nemee  vármegye  székit  meg  nem  építhette,  mert  dominandi 
libidine  ducti  grassálnak  mostani  tisztek  az  vármegyében.  A 
kire  nézve  e  múlt  nyáron  kemény  parancsolat  mellett  ezeknek 
inquisitiója  és  a  szék  építés  delegáltatott  personalis  Klubu- 
HÍczki  Ferencz  uramra  Ö  nagyságára,  kit  caraerae  praefectua 
uram  apprehendálváu  ímpediálta  s  el  ia  haladott  egyszer  a 
terminus,  de  viszont  pro  27.  septbr.  indicáltatott  Nagy-Kaposm. 
A  hová  három  vármegyék  Bzine  reágyUlvén  szép  frequentiá- 
Tid  de  igen  faetuose  personalis  uram  megépítette  a  széket ;  én 
pedig  absolute  declaráltam  magamot  tovább  a  perceptorságol 
neni  viselem.  Az  sok  istentelen  delatiókra  a  cancellaría  paran- 
CBolattya  mellett  tülem  igen  szoros  számot  vettek,  bárom  vár- 
QMgyébdl  ellenem  gyfitött  elmés  emberek  úgymint  L'sz  Gábor 
imm  n.  Sároe  vármegye  nótáriusa,  Breziuay  uram  assesson, 
fts  Ssinoay  András  uram  n.  Zemplén  vármegye  assessora 
deputáltflttak  pro  27.  ejusdem  censurámra,  sok  féle  involutiő- 


250  MEMORIALE.  1  702. 

kai  studio  ellenem  keresvén,  mindazokban  istenem  segedefané- 
bül  oly  készülettel  voltam,  noha  négy  eszfendörttl  a  kikrfti  n. 
vármegyém  el6tt  számot  adtam  vala  kívánták  formálni 'szám- 
adásomat, hogy  mindeneknek  csudálkozásával  szépen  által- 
mentem számadásomon  s  adóssá  sem  maradtam,  az. kit  nem 
liquidálhattam  volna. 

Midőn  pedig  történt  ezen  bestelenség  rajtuk,  siketségre 
nem  vévén,  ispán  n.  Orosz  Ádám  nramot  noha  nagy  nehezen 
vettük  reá,  udvarhoz  küttük,  ugyan  n.  vármegye  adott  kfiefié- 
get ;  és  először  is  detegálván  az  felséges  cancellaria  előtt,  a 
cancellarius  Matyasovszky  uram  nem  engette  továb  mennyen, 
hanem  simpliciter  tagadta,  nem  a  cancellaria  hírével  expediál- 
tatott  ő  felsége  neve  alatt  azon  mocskos  parancsolat,  a  mínt^ 
hogy  ínterpretatorio  mediante  revocáltatott  is,  és  végre  pro 
die  27.  sept.  tisztességesen  épült  a  szék  meg.  Camerae  Prae- 
fectus  uram  Tavenat  uram  ez  okbul  is  occasione  hujus  restau- 
rationis  igen  rút  bestelen  contradictiőt  és  protestátiU  tett 

Klubusiczki  uram  ellen  in  facto reBtauratíóni& .  Háe 

occasione  ispán  uram  nótárius  és  szolgabíró  Csató -Sándor 
uram  megmarattak,  az  többirül  levonták.  Helyetteni  Bátí  Sig- 
mond  uram  constituáltatott  perceptomak,  én  pedig  ixiások 
csudálkozására  hogy  megmenekettem  dicsőségesen  istenem- 
nek örök  hálaadással  tartozom,  mert  noha  sokan  reágyülte* 
nek  az  sok  istentelen  delatiókra  idegen  vármegyébül  censo- 
rim,  de  minden  ratióimat  liquidáltam  az  ki  is  négy  esztendő 
alatt  extendál  tátott  száz  hatvankét  ezer  és  huszonnégy  rhenes 
forintokra  idest  fl.  162,024.  —  Istennek  bölcs  teczésébül  vala- 
kiknek gonosz  delatiójával  deferáltattunk  udvarnál,  annak  nya- 
kában bestelenség,  nekünk  penig  minden  vármegyék  felett 
való  böcstilettink  következett. 

Anno  1702.  die  23.  xbr  adott  az  ur  isten  jóvoltábul 
feleségemnek  Borbély  Borb.  sok  keserves  kínszenvedése  után 
egy  fíu  magzatocskát  reggeli  nyócz  óra  tájban  az  ki  is  azonnal 
12.  óra  tájban  elbágyadván  alig  kereszteltethettem  meg.  Isten 
viszont  24.  ejusdem  ártatlan  lelkét  gyenge  tagocskáibul  H^ 
szólította.  Keresztapja  volt  Homoki  Andrá?,  kereszt  aüjja 
Horvát  Adámné  asszonyom,  múlt  ki  12.  óra  tájban,  neve  volt 
Kozma. 


MEMORIALE.  1702  — 1703.  251 

Ezen  esztendőben  az  ui'  isten  az  pinznek  kimondhatluu 
szükit^  mindenféle  életnek,  bornak,  marhának  és  egyébb  oeco- 
nomiai  állapotoknak  olcsóságát  atta,  ugy  hogy  sok  helyeken 
egy  Téka  szép  boza  hat  poltura,  rozs  3.  polturán  járt,  15. 
és  16.  fi  egy  pár  jármos  középszerű  ökör,  az  bornak  az  fő> 
helyeken  az  Hegyallyán  10.  és  9.  for.  mi  tájunkon  öt  for. 
8  négyen. 

Az  bornak  olcsóságát  okozta  az  svédnek  ezen  esztendő- 
ben Taló  uralkodása.  Jövendő  esztendőben  mindezeknek  na- 
gyobb bflsége  leszen. 

Ezen  esztendőben  régi  eleimtől  kerestetett  pálóczi  két 
pnszta  telkinket  m.  gróf  Ba^kóczi  Ferencz  uram  Hegyiben 
lakó  Bodó  Zsigmond  jussával  itélömester  Bvomikovics  János 
által  perelvén,  el  nem  nyerte,  de  más  nevezet  szín  és  prae- 
textus  alatt  elfoglaltatván  az  juratussal,  én  viszont  reexecu- 
torium  mellett  akarván  rehabeálni  inhibitoriummal  sokat  im- 
pediáltattam,  de  az  ur  isten  azokon  is  szerencsésen  által  vitt 

Georgius  HoiTáth. 

1703.  die  11.  junii  viradóra  az  ur  isten  Gábor  fiacská- 
mat az  vérhasbeli  nyavala  által  nagy  kinokal  ez  világból  ki- 
szóllitotta  kit  is  12.  ejusdem  bátfai  templomban  több  gyerme- 
kim közé  temettettem. 

Ezen  esztendőben  az  ur  isten  kimondhatlan  szükségével 
az  pénznek  bennünket  megostorozott,  ellenben  kelletlenségével 
mindenféle  marháknak  és  életnek  s  bornak. 

Ebben  az  esztendőben  circa  médium  maji  Kis  Albert  és 
Esze  Tamás  nevű  tolvaj  emberek  nemes  Beregh  vármegyében, 
Lengyelországban  az  felső  esztendőben  elbujdosott  Rákóczy  és 
Bercsény  uramék  nevek  alatt  hadat  gyűjtöttek  és  ebből  rut 
tumultus  támadott  ugyanazon  urak  zászlói  és  passusi  lévén 
uálok.  Mostanában  u.  m.  die  20.  junii  ugy  hallatik,  hogy  jün- 
nek  nagy  haddal  Magyarországba. 

Ugyan  esztendőben  (így)  viszont  csak  hamar  az  időnek 
nagy  boldogtalanságában  az  ur  isten  viszont  megszomorított 
Gyurkó  fiacskámnak  az  vérhas  által  való  ki  szólítatása  által 
ki  lőtt  circa  festum  Jacobi  apostoli,  és  nem  az  bátfai  templom- 
ban tétettem,  mert  mindennap  fuU'is  volt,  szaladás  cs  az  kuru- 
czoknak  marha  hajtások. 


252  MEMOBIALE.   170.^ — 1704. 

Eiodem  anno  17.  septembris  ugyan  az  emiitett  urak 
parancsolatjából  az  praeda  kedTéért  komczczá  vagy  is  az  arak 
hfiségire  esküdt  köz  nemesi  és  paraszti  rendek  s  kivált  az  ung- 
vári Kranyáml  lejött  és  szedett  gubás  orosz  had  az  városban 
szállván,  kit  azon  nap  kinyomtunk,  de  másnap  viszont  beszál- 
lott, és  megsokasodván,  Ungvár  várát  körülszállotta,  egy  lel- 
ket sem  bocsátottak  be  hozzánk  a  várban,  continuálódott  usqne 
ad  15.  martii  bloquada.  az  közrend  s  végre  az  muskatélyosság 
is  mindennap  szökött,  Munkács  várát  is  azonban  megadták, 
hasonló  földképen  obsideálván,  az  kin  az  commendáns  is  Sfet- 
lik  Ferencz  igen  megütközvén,  nagy  sok  dispositiónk  és  ratio- 
natiónk  után  feladta  az  várat.^  Az  capitulatióra  Miskolozra  az 
urakhoz  a  fendrikét  Orosz  Ádám  és  Háti  Gergely  uramékat 
expediáltuk  vala,  kik  is  az  ott  való  delegátus  Váy  Ádám 
és  Jánoky  Sigmond  uraiméknak  könyen  hívén,  submittálták 
joszágink  restitutiója  iránt  az  bennrekedt  nemesség  dolgát  az 
méltóságos  fejedelem  gratiájában ;  de  m^esett  nekem,  mert 
tovább  féleszteudőnél  jószágomat  viszsza  nem  adták,  akkor 
is  sok  költségem  és  fáradságom  után,  csak  a  puszta  földet 
adták  meg. 

Az  űr  isten  oly  rettenetes  itiletit  bocsátotta  reánk  ez 
esztendőben,  hogy  szomszédink,  jóakaróink  és  jobbágyink  egé- 
szen felpraedáltak  bennünket  és  ellenségesen  üldöztenek,  öltek, 
vágtak  bennünket.  Kitergeni  KoUát  György  uram  az  nagy 
piuczémbül  rejtekemet  felvévén  546.  forintomat  elvitte. 

1704.  die  15.  januarii  mind  ennyi  szorongattatásom  ide- 
jén viszont  az  úr  isten  egy  fíu  magzatocskával  megáldott  az 
kit  is  ugyan  az  várban  megkereszteltettem  Gyurkónak. 

l'gyan  ezen  esztendőben  die  17.  martii  Svetlik  Ferencz 
uughvari  német  commendáns  Unghvár  várát  nagy  hoszszas 
dist)utatió  után,  minthog}*  már  Munkács  várát  feladták  vala, 
látván  hogy  az  capitulatio  mellett  az  munkácsi  német  egészlen 
ezen  megyén  el,  feladta  jó  capitulatio  mellett  ünghvárát ;  az 
holott  az  bennrekedt  nemesség  egészlen  magát  az  méltóságos 
fejedelem  kegyelmességében  ajánlván,  azután  pro  praestando 
homagio  (noha  az  vár  feladásakor  is  praestálla)  Eger  alá  ment 
ai  méltóságos  fejedelemhez,  az  ki  is  szintén  ak'tor  Gyöngyösön 
volt.  8  oda  is  elmentünk,  onnét  viszont  Egerre  visszakisértttk. 


MEMORIALE.  1704  — 1705.  258 

az  holott  is  erősen  bombáztatváu  az  várat  az  várost  elégetvén, 
csakugyan  fel  nem  adta  akkor  az  vár  magát,  hanem  követke- 
zendő uj  esztendőre  pro  1706.  capitulált  és  armistitiumot  nyert 
az  fejedelemtül. 

Három  hét  múlva  az  ungvári  nemességnek  kik  várban 
szoroltak  vala  jószágukat  pusztán  megadta  az  fejedelem,  az 
kinek  buzájok  vagy  gabonájok  maradt  az  fiscus  megtartotta 
és  azután  soHicitatióval  nyerték  meg. 

Engem  penig  az  unghvári  nemesség  és  Vajda  Jakab 

mind  az  méltóságos  fejdelem  s  mind  fű  generális  Bercsény 

Miklós  uram  ő  nagyságok  előtt  igen  elvádoltak,  de  hamisan, 

mintha  Unghvár  várát  az  német  commendánssal  erősben  és 

főképen  én  tartottam  volna,  kire  nézve  semmi  jószágomat  meg 

nem  adták.  Szégyen  vallva,  re  infecta  jöttem  vissza  Eger  alól 

Az   capitulatio  mellett  az   várnak,  resignatiója  és  az 

munitiók  inventálása  mikor  volt,  azalatt  Vajda  Jakab  ungvári 

házaimat  és  majoromat,  jó  csűrömet  az  hadakkal  elhányatta  s 

az  tfizre  széllyelhordták. 

Anno  1704.  circa  iinem  augusti  Szeged  alatt  jószágomat 
obtineálván  elfoglaltam  és  viszont  kezdtem  puszta  kézzel  oeco- 
nomisálni,  egyszeri  szántásban  az  mit  vethettem  s  házaimat  is 
valamentire  felépitettem. 

A.  1704.  circa  10.  xbris  felmentem  az  méltóságos  gene- 
rális szolgalatjára  de  roszkor,  mert  szintén  Szent-István  napján 
az  némettel  a  magyarság  Nagy-Szombatnál  megütközvén,  meg- 
győzetett és  eloszlatott  vala,  az  karácsoni  innepeket  Bajnóczon 
főgeneralisné  asszonyomnál  ő  nagyságánál  töltöttem. 

Azután  in  anno  1705.  circa  3.  et.  4.  tum  (így)  Léván 
tanálván  az  méltóságos  generális  Bercsény  Miklós  uramat  ő 
nagyságát,  onnét  negyed  nap  múlva  ö  nagyságával  mentem 
Ílrsek-Ujvár  felé  a  holott  az  elszállott  hadakat  egybe  gyűjt- 
vén, az  Vág  mentén  Tardoskeddinél  találtuk.  —  Azon  hadak- 
kal télnek  idején  is  az  Vágón  tul  helységekre  szállott  német 
ellenség  ellen  erősen  portázott  az  méltóságos  generális. 

Engem  penig  méltatlan  voltomat  nem  tekintvén  circa 

26.  januarii  anno  eodem  hofmesterének  tön  Nyitra  városában- 

Ad  initium  februarii  az  Vágh  mellett  levő  Czetén  nevű 

faluban  (az  midőn  szintén  az  német  Tornóczon  az  Vág  mel- 


254  MEMORiALE.    1705. 

lett  Eszterházy  Autal  urammal  levő  hadainkat  megcsapta  és 
elszélesztette^  ki  mi  (így)  nagy  lármánk  volt  igen  elbeteged- 
tem és  onnét  Lévára  vittek  az  holott  tovább  két  hónapnál 
feküdtem,  igen  jó  gazdám  volt  Szombathely  István  uram. 

Betegágyambul  felépülvén^  mentem  onnét  az  méltóságos 
generális  uram  6  nagysága  bagazsiájához  Nagy  Tapolcsánba ; 
de  ad  initium  április  innét  méltóságos  generális  urammal  ö 
nagyságával  és  az  aszonynyal  húsvéti  ünnepeket  szentelni  men- 
tünk Nyitra  várában,  az  holott  is  6.  eiusdem  az  méltóságos 
generális  tött  hadibirónak,  hórul  hóra  fizetésem  lévén  96. 
rhenes  forint 

Ad  initium  augusti  Herbeville  és  Pál%  János  császár 
hadi  generálissi  circa  12.  regiementtel  az  élést  Leopold  várá- 
ban bevitték,  erős  fegyverkezés  alatt,  népeknek  nem  kevés 
veszedelmével  és  az  Vágón  tul  való  földnek  nem  kicsiny  pusz- 
tulásával, mert  harmadnapig  subsistálván,  az  körül  levő  faluk 
életjeket  szalmájában  az  keresztekben  találva,  rettenetes  sokat^ 
két  vagy  háromszáz  szekérrel  behordottak  többet  5000.  kereszt- 
nél, marhát  is  alkalmast  hattak  és  hajtottak  be  húsnak. 

Circa  8.  augusti  Yereskü  felé  vévén  útját  a  nimet  armada 
Budmericz  és  Yereskü  között  alatt  erős  helyre  szállott^  az 
magyarság  circiter  50.  ezer  lovas  és  gyalog  körül  szállotta. 
Csalt  vetvén  az  német,  midőn  látná  magát  veszedelemben 
lenni,  mintha  komolyan  felé  akarna  szaladni,  az  gyalogságnak 
nagyobb  részét  eleiben  rendelték  ő  penig  az  árkot  maga  előtt 
fasinal  behánván,  az  hátulya  felé  való  részit  az  magyarságnak 
megcsapta  és  confusióban  hozta  az  egész  corpust,  mert  az  nagy 
árok  és  partok  miatt  csak  felé  sem  fértek  az  ellenségnek,  anyi- 
val  inkább  egyik  az  másik  részt  nem  sithette,  (így)  ki  miatt 
megszalattak,  az  magyar  alkalmas  szekereket  (így)  kevés  népe- 
teket (így)  vesztvén  el,  és  az  triumphus  után  más  nap  viszont 
az  honnét  jött  vala  az  Csalóközben  az  nagy-magyari  Dunán 
általment 

Innét  olyan  vélekedésben  lévén  az  urak  hogy  netalán 
vagy  Újvárt  szállja  meg,  az  bányavárosoknak  megyén,  azért 
az  haditanácsbul  kiment,  hogy  distractióval  kell  az  ellenséget 
azon  intentiójátul  elvonni;  az  mint  is  főgenerális  Bercsény 
Miklós  uram  ő  nagysága  az  egybeszedett  hadakkal  cirdt^r 


ICSMOBtALK.    1705.  S55 

BOOOed  magáTal  Morvának  ment  és  mind  Perend  felé  s  mind 
«x  bécsi  hidak  tsIó  alkalmas  pusztítást  tétetett^  rettenetes  mar- 
hát hajtottak  ki 

.  Azalatt  6.  regimentbAl  álló  dániai  segitségek  elérkezvén, 
addig  lármáskpdtak  Újvár  felé  hogy  egykor  circa  finem  angusti 
megfordulván  az  Csalóközbül  az  német  és  Seprősnél  a  nagy 
Dunán  általkelvén  Buda  felé  vette  útját,  az  egész  passusokról 
elvivén  népét  Pestnél  jött  által  az  Dunán  és  Kecskemét  félé 
onnét  Csongrádnál  az  Tiszán  általkölt  és  Tfir  felé  útját  Erdély 
felé  vette;  de  az  városok  és  faluk  mindenütt  elmentek  ugy 
Debreczen  is  előttük,  az  ki  is  mindenét  praedára  hagyván , 
megbecsülhetetlen  nyereséget  hagyott  az  ellenségnek;  ottan 
egy  hétig,  Diószegnél  is  addig  nyugodván  és  töltezödvén  az 
méltóságos  fejedelem  eleiben  szállott  és  Karikán  rettenetes 
sánczot  kerísztvén  (így)  az  ellenség  ellen  azt  megmellözte  és 
Sibó  felé  mait,  az  holott  is  még  el  nem  készülvén  az  sáocz 
vakmeróképen  nekirohant^  az  holott  is  az  gyalogságnak  nagy 
kárával  csak  bement,  és  Erdélyt^  az  holott  már  Szebennél, 
Brassónál  is  Fagorasnál  több  erósség  német  kéznél  nem  lévén, 
azok  in  már  agonisáltak  insperate,  annyira  involválta  az  német 
hogy  rövid  időn  egészlen  magáévá  tette. 

Az  méllóságos  fejedelem  mind  az  maga  vezérlő  fejede- 
lemségének authorizáltatására  nézve,  mind  az  tovább  való  vagy 
hadakozásnak  continuálására,  s  mind  az  békességnek  inten- 
-tálandó  tractájára  hogy  jobb  móddal  indíthassanak,  pro  1. 
septembris  mezei  országgyűlését  Rákos  mezejére  indicaltatott 
szorosan  és  személy  szerint  az  regnicolácat  convocáltatván ;  de 
az  rákosi  gyülekezetet  az  ellenség  inpediálván,  transferáltatott 
Szécsényhez  ezen  gyűlés,  az  ki  is  12.  septembris  beállván  az 
három  ellő  sessio,  mind  az  gyülekezeteknek  nevczetiben  izzado- 
zott,  és  azután  commune  voto  confoederatorum  pro  libertate 
patriae  statuum  et  ordinum  Regni  hungariae  generális  con- 
ventuüsnak  kereszteltetett 

Azután  az  egész  status  juramento  mediante  confoederal- 
tak  is  és  sok  disseptatio  után  az  religio  dolga  vármegyénkint 
transactionemediante  véghez  ment  és  a  mellett  denominált 
comissáriusok  azután  fogtak  az  resignatióhoz. 

NTemes  üngh  vármegyében  ilyen  transactio  lett :  az  kis- 


25é  >IEM0RIALE.  1705 — 1706. 

ráthi  templom,  agy  az  csepeli  is  az  catholicus  atyafiaknak 
engedtetett,  az  nagy-kaposi  templomhoz  Taló  parochialis  ház 
Eis-Kaposban  lévén  ea  conditione  odaigértetett,  ha  az  földesúr 
per  omnia  cum  similibus  aedificiis  et  pertinentüs  mást  ad 
Kapóst,  ezt  caedáljiik,  mig  az  leszen  penig,  az  régit  ssabadosan 
birjáL  Az  unghyári  kis  templom  is  nekfink  cnm  parochia  et 
universis  ad  se  pertinentüs  Tiszszaadatott 

Ugyanezen  szegény  szécsényi  gyűlésben  az  méltóságos 
fejedelem  magyarországi  vezérlő  fejedelemmel ,  méltóságos 
generális  gróf  Bercsény  Miklós  uram  6  nagysága,  magyar- 
országi fögenerálisnak  declaráltatott  Az  méltóságos  fejedelem 
és  generális  viszont  megeskettetett,  huszonnégy  senator  válasz- 
tatott papi,  uri  és  nemesi  rendekbüL  Az  kamarák  helyett  oeco- 
nomiai  dichasterium  és  abban  12.  oonsilisrius  választatott, 
praeses  penig  Klobusiczky  Ferencz  uram,  én  is  azon  consilium- 
ban  pro   consiliario  hadi  biróságombul  Tálasztattam. 

Ezen  comitiumok  székit  Beszterezén  rendelték,  az  holott 
is  circa  finem  februarii  instelláltattam,  de  viszont  onnan  Nagy- 
Szombatban  hivattattam,  az  holott  is  Bezzegh  Gábor  halála 
után  generális  fizető  mesternek  4.  martii  anni  1706.  tétettem 
Nitrán,  az  hadi  cassát  Pozsony  vármegye  viceispánja  Sipeky 
Mihály  uram  és  nitrai  commendáns  Ebeczky  Sámuel  (igy) 
uram  assignáltáL 

1706.  circa  finem  martii  Nagy-Szombatban  az  hollandiai 
és  angliai  mediatorok  által  az  császárral  való  tracta  kezdetett 
és  pro  et  contra  in  majo  derekasan  tractáltatott  subarmistitio, 
de  nem  comportáltathatott  és  az  tracta  félbeszakadt.  Az  hol- 
landiai mediatoroknak  egyikének  Brunicz  (Bruiniux),  másiká- 
nak Rechteim  (Rechteren)  volt  a  neve.  Az  magyarországi  pleni- 
potentiariusdeputatusok  voltak,  praeses:  méltóságos  fSgenerális 
Bercsény  uram,  Sennyey  István  uram  ország  cancelláriussa, 
Kajali  Pál,  Lapsánszky  János,  Gerhárd  György,  Galambos 
Ferencz,  Ráday  Pál  uram.  Az  papok  közül  Petes  uram,  Illyési 
uram  és  többek. 

Ezen  esztendőben  circa  initium  maji  méltóságos  Bákócty 
Ferenczné  fejedelem  asszony  ő  nagysága  parolára  urához  Újvár- 
ban bocsáttatott,  az  kinek  is  kijövetele  nagy  reménységet  nyúj- 
tott az  békességre  s  nagy  pompával  ia  acceptáltatott  Nitrán  az 


MEMOKIALE.  170G  — 1707.  257 

fejedelem  és  az  ország  által.  Más  fél  hónap  múlva,  az  midőn  az 
békesség  nem  suocedált,  viszont  hasonló  pompával  kikísértetett. 

Ezen  esztendőben  az  magyarok  capitulatióra  Esztergom 
várát  circa  ultimam  septembris  meg  vették  vala  az  némettől, 
ele  az  is  viszont  két  hét  alatt  visszavette,  az  .  . .  ovai  sánczban 
jiok  népünket  levágta. 

1707.  Ezen  esztendőben  circa  initium  junii  az  ország- 
gyűlése Onadnál,  vagy  is  Körömnél  beállott,  az  holott 
Rakovszky  és  Okolicsány  Christoph  nemes  Thurócz  vármegye 
követei  circa  8.  ejusdem  az  ország  sátorában  öszvevagdal- 
tattak. 

Ezen  gyűlésben  sok  külön  különféle  articulusok  az  réz- 
pénznek valorárül  és  az  által  zálogos  jószágoknak  redemptiójá- 
rűl  condáltattanak,  az  királyt  exauthorálták  és  reabnuntiatiójá- 
rúl  articulust  is  condáltak. 

Ezen  esztendőben  az  németnek  két  corpussa  volt :  Dunán 
innét  Sarumbergh,  Dunántúl  Rabbatin  és  Pálffy.  Rabbatin  in 
8bor  (így)  Erdélybe  ment,  az  miénket  kinyomta. 

Ezen  esztendőben  dic  8.  augusti  az  úr  isten  táborban 
az  felföldön  létemben  valóban  megszomorított,  mert  gyermeket 
szülvén  7.  ejusdem  utána  való  napnak  8.  és  9.  órája  között 
kedves  feleségemet  nemzetes  Kasza  Borbálát  nagy  reméntelen 
kiszólította.  Elmaradott  tüle  csecsemő  leánykája  kit  is  ugyan 
S.  megkereszteltek  Juliannának;  t.  Orosz  Sigmond  uram  kereszt 
apja  Orosz  Adámnc  asszonyom  keresztanyja  volt.  Az  űr 
isten  nevelje  fel  a  maga  dicsösségére.  Az  feleségemet  penigli 
VjíGn  tisztességesen  az  bátfai  templonil)an  eltakarítottam,  több 
volt  300.  embernél  az  temetésen. 

Ezen  véletlen  halála  történvén  üdvezült  páromnak  hon 
nem  létemben,  az  mostoha  leáiivim  de  kivált  János  deákné 
Rosina  ungvári  házamnál  találtatott  költségemet  és  ház  köz 
jíortékáimat,  ugy  ládabeli  fejér  ruhákat,  véggel  gyolcsokat  és 
eíryebeket,  míg  megérkeztem  mind  titkos  helyekre  elhordatta 
s  oda  is  vesztette,  nem  kívánván  az  rósz  asszonnyal  mocsko- 
lódni  és  emberek  nyelvére  adnom  magamat.  Sőt  talán  több 
károkat  vallottam  volna,  ha  akkori  föisi)án  uram  parancsolattyá- 
h\\\  az  derék  ládáim  pecsét  alá  nem  vétettek  vala,  igy  is  káraim 
nkármi  könnyen  500  flór.  extendáltattak. 

n 


258  MEMORIALE.   1703  — I70í>. 

(Ifannad/él  üres  lap  höceihezik.) 

1708.  die  15.  junii  midőn  az  egri  concursusról  utamot 
Ungrár  felé  vettem  volna,  az  útban  tekintetes  nemzetes  Mónaki 
Ferencz  uram  hajadon  leányát  Erzsébetet  életem  párjának 
jegyzettem,  hittel  köteleztettem  és  16.  ejusdem  katonáson  el 
is  hoztam,  17.  ungvári  házamhoz  is  érkeztem  vele.  Az  űr  isten 
terjessze  kegyelméből  áldását  ezen  második  házasságomra  is 
és  fordítsa  ostorát  rúlunk. 

(Következik  eyyik  fiának  kéttőltbi  jegyzést,) 

Ezen  második  házassága  szegény  atyánknak  igen  szeren- 
csétlen és  egészen  isten  ostora  volt,  mert  ez  pazarló,  fajtalan 
életft  és  minden  gonoszságokkal  megrakodott  rósz  asszony  volt, 
megbizonyította  éltének  rósz  maga  alkalmaztatása,  melyért  a 
kassai  apáczák  közé  is  küldetett  pro  melioratione  sui,  onnét 
kihozattatván,  minthogy  nem  felejthette  el  rósz  fajtalan  életét, 
miképen  colludált  Tarnóczi  Ferencz  nevű  német  t  Karaffa 
regemen tyebeli  lajtinánttal,  és  hogy  ölette  meg  gyilkosul  édes 
atvámot,  alább  akár  ki  is  megláthattva. 

{Maga  az    atyának  szintén  késofjbi  írása,) 

Anno  1709.  die  3.  februarii  az  ur  isten  megírt  házastár- 
samat megáldotta  egy  fiu  magzatocskával  (kit  is  szánkázásban 
feldűlvén  egy  holnappal  előbb  hozott  el)  ;  megkereszteltettem 
penigh  Fcrencznek  die  24.  febr.,  keresztapja  volt  m.  Szuuyogh 
(láspár  uram  ő  nga,  keresztanyja  Pexa  Imrénó  asszonyom, 
komák  Horváth  Ádám  uram  feleségestül,  Szabiné  asszonyom 
urastul  Pekxft  és  Cseri  Imre  uramék,  Ladnay  István  uram. 

Anno  eodem  (1708)  die  3.  augusti  az  szabados  itéletü 
űr  isten  Trencsénnél  az  az  barát-lehotai  árkok  között  az 
midőn  az  német  ellenségnek  csak  cavalleriája  circa  7000.  szám- 
mal rajtajött  volna  nemzetünkön,  feles  számmal  lévő  nemze- 
tünk fegyverét  oly  confusióban  hozta,  hogy  többire  in  primo 
ingrcssu  velitationem  egy  salve  adása  nélkül  hátat  adott  az 
elfenségnek,  és  gyalázatosan,  az  holott  is  gyalogságunknak  szí- 
nét és  szivét  elvesztők,  az  egész  hadak  rettenetesen  elszéled- 
tenek,  kiket  azután  nagy  nehezen  öszszevettek,  de  derék  ope- 

ratiót  nem  tehettek. 

Az   ellenség  azutáu  naponkint  erőssödött  és  m  junio 
Nitra  várát  is  harmadfél  napi  obsidio  után,  egynehány  bombát 


MEMORIALE    1708—1709.  259 

felé  vetvén  ki  miatt  benne  levő  commendans  Révay  Gáspár 
uram  megrémülvén  feladta,  és  annak  megvételével  az  egész 
Nitra  8  Trencsén  és  Pozsony  vármegyék  tőlünk  elestének.  Az 
német  Nitrátul  vette  magát  az  Vág  mellé,  és  onnat  ment  E. 
Tjvár  alá,  erősen  bombáztatta,  ugy  annyira,  hogy  három  hét 
alatt  bombát,  kartácsot  és  tüzes  koszorút  3800-at  bocsátott 
bele,  de  Bertóty  István   uram   több   benne   levő   tisztekkel 
magokat  igen  dicséretesen  viselték,  az  minthogy  az  ellenség 
szégyen  vallva  onnét  elszállott  de  csakhamar  az  bányavárosokat 
tőlünk  elvette.  Viszont  az  télnek  keménységével  nem  gondol- 
ván az  német,  Zeliznél,  Mocsonoknál  erős  sánczokat  csinált,  in 
januario  Turócz,  Árva  és  Liptó  vármegyéket  tőlünk  elvette. 
Ezen  esztendőben  hallatlan  kemény  hideg  tél  volt,  ugy 
anyira  hogy  az  útban  sok  emberek,  vadak  és  madarak  meg- 
fagytanak.  Az  diófák  és  szőlők  egészen,  ugy  más  gyümölcsfák 
is  elromlottak,  az  vetések  országszerte  de  kivált  e  tájon  egészlen 
Ivifagytak. 

Ezen  esztendőben  többire  semmi  őszi  vetésből  való  aratás 

nem  volt,  annyira  hogy  mind  inkább  tavalival  kellett  vetni.  Az 

szőlőkön  az  mi  kevés  teimés  mutatkozott  is,  aratás  után  való 

esős  idők  ugy  elvesztették,  semmi  szüret  nem  volt,  ugy  annyira, 

hogy  egész  szőlleinkböl  egy  átal  bort  szűrhettem. 

1709.  die  2.  junii  az  mindeneket  bölcsen  igazgató  és 
tetszése  szerint  cselekedő  isten  Julis  leányomat  ez  világból 
iíogj'oróst  hirtelen  ez  világból  távol  létemben  ki  szólitotta  és 
19.  aug.  bátfai  teraploml)an  eltemettettem  édes  anyja  mellett. 
Ezen  esztendőben  nagy  szükség  volt  kivált  az  kenyérbűl 
ellenben  az  ellenségnek  nagy  progressussa,  az  Dunán  túlsó 
földet  és  erősségeket  egészben  magáévá  tette.  Innét  az  Dunán 
is  Bars  és  Nógrád  megyéket  elvette,  8zécsényl)en,  Vadkerten, 
Losonczon  postirungot  tett.  Gács  várát  megvett  minden  lövés 
nélkül,  mert  a  hajdúság  letette  az  fegyvert. 

Itt  dolgát  végezvén,  az  gyalogsággal  Hajszter  ment  az 
bányavárosoknak,  onnét  szándékát  mondják  Szepes  felé  lenne. 
Ezen  esztendőben  az  svetiai  király,  ki  is  az  muszka  czárt 
Lengyelországból  épen  Moszkában  hajtotta,  ott  is  az  ország- 
l)an  grassált  erősségeit  és  sánczait  megvette,  sok  népét  levágta, 
i'llenben  az  muszka  is  adég  adta  hátát  neki,  az  maga  országát 


260  MEMORIALE.  1709. 

az  svetiai  had  valaraerro  ment  körüll)e  húsz  mélyfbldi*e  elégette, 
népét  elhajtotta,  ki  miatt  nagy  éhség  vala  az  svecus  táboráu. 
eg}'kor  rajta  menvén  az  czár  lovassá  az  svecuson  70.  ezerig  azt 
nyolczezered  magával  viszszaverte,  de  végre  az  kozáksága  és 
számos  gyalogja  körülvette  az  svecust,  egész  táborát  rabbá 
ejtette  vagy  levágta.  Az  király  egy  néhány  század  magával 
szállott  az  Neper  vizén  által  Tatárországban,  az  holott  ugy 
liallatik  az  Hán  igen  pompásan  fogadta,  és  azután  az  török 
császár  parancsolat jábul  Konstantinápolyba  kisértette.  Az 
muszka  czár  penig  egész  hadaival  Lengyelországot  elburitotta, 
Augustust  ki  már  tavaly  resignálta  volt  az  lengyel  országi 
királyságot,  az  királyságban  bevitte. 

Stanislaus,  Svecus  által  inauguráltatott  lengyel  király 
mellette  levőkkel  és  az  svetiai  haddal  Bavarián  keresztül 
Livonia  felé  szaladt. 

Die  16.  xbris  nevezett  király  hadi  fővezére  generálisát 
elszalasztatván  Kratzán  nevű  svetiai  generalistul  és  Stanislau^^ 
királytul,  Potoczki  ugyan  némely  sveciai  seregekkel,  tatárok- 
kal, lengyelekkel  és  torarisokkal  s  jeles  tisztekkel  az  ország- 
szolgalatjára  és  segitségére  kötelezik  magukat,  mind  össze 
4000,  de  nagy  nehezen  szállottak  és  veszéllyel  az  muszka  és 
saxo  hadain  magukat  általvágván  sok  helyt  lovokat  igen 
elvesztették. 

Már  azelőtt  erős  ostromlási  után  Lőcsét  Hajszter  gyalá- 
zatosan odahagyta,  az  mieink  Andrásy  István  és  brigadéros 
Czelder  uraimék  vezérletek  alatt  derekasan  defendálván. 

Lvubomerszki  és  Sztarozta  Szondeczki  mellette  levőkkel 
s  circiter  3000.  magukkal  az  nemzethez  állottanak.  Die  20. 
ejusdem  Kézmárkot  az  német  megveszi,  Szomolnokot,  Rosnyót 
sánczolja. 

Die  2.  decembr.  ipám  nemzetes  Móuaki  Ferencz  uram 
meghal  9.  ejusd.  csak  hirünk  nélkül  fia  Mónaki  Mihály  el  is 
temeti,  mert  igen  lármás  volt  az  idő. 

Ezen  esztendőben  nem  csak  Kőrös,  Kecskemét  táján,  azho- 
lott  in  junio  kezdett  grassálni  az  pestis,  de  egész  Heves  várme- 
gyét és  Pestet  in  augusto,  septembri  et  8bri  elpusztítja,  azután 
Borsod  vármegyében  is  erősen  kezde  pusztítani,  in  novembri  et 
decembri  Miskolcz,  Szikszó,  Megyaszó,  azután  az  egész  hegy- 


memoríale.  170í» — 1710.  261 

íillyai  városok.  Táját  is,  ugy  az  Bodrogközt,  itt  is  Eört,  Damiát 
és  Kapóst,  Mokcsa  tájékát  is  ugy  annyira,  hogy  mind  három 
büntető  ostora  istennek :  az  dög,  fegyver  es  éhség  keményen 
érdekli,  s  majd  elpusztítja  maroknyi  nemzetünket 

Legki  váltképen  ezen  1710.  esztendőbeli  április,  májusi 
és  júniusi  havakban  gi-assált  Ungvárt  és  más  planitiesen  levő 
falukban  az  pestis  annyira  hogy  ugy  elrémültek  az  emberek, 
csak  olyban  tartják  magokat  mint  az  mészárszékre  rendeltetett 
juhok. 

Nékem  is  jó  házi  gazdám  Lukács,  24.  maji  az  szántóknál 
lebetegedvén  harmadnapra  meghala. 

Die  16.  junii  reggel  komám  Soltovics  János  uram  ugyan 
az  pestis  által  hirtelen  kimulék  ez  világbul  azután  az  felesége 
is  és  unokája  két  hét  múlva. 

1710.  die  9.  Julii  viradóra  áldott  meg  az  úr  isten  mostani 
feleségemtül  Móuaki  Erzsébettül  egy  liu  magzatocskával  kit  az 
mastani  isten  ítéletiben  die  10.  ejusdem  meg  is  kereszteltet- 
tem Farkasnak  itt  való  praedicator  Szombati  Mihály  uram 
által,  keresztapja  itt  való  commendáus  Barany  András  uram, 
keresztanyja  az  praedicatorné,  komák  Zombori  János  uram, 
éltesse  isten  maga  dicsősségére,  hazája  szolgalatjára. 

1710.  die  17.  Julii  kisded  fiacskám  Ferencz  12.  óra  tájban 
megbetegedvén  mostani  közönséges  csapásit  istennek  valóban 
megkóstolta,  az  minthogy  19.  ejusdem  szombatra  nyolcz  és 
kilencz  óra  között  ártatlan  lelkét  teremtőjének  nekünk  szüleinek 
szomorúságokra  meg  is  adá.  az  kinek  hidegedet!  tetemecskéjét 
ugyan  az  nap  déllyesti  5.  órakor  el  is  takarítattam  tisztességesen 
az  ungvári  templomban  az  predikálló  szék  eliben.  Ugy  látszik 
meg  sem  szűnik  az  isten  öldöklő  angyala  miglen  bűnük  ellen 
irerjedező  haragja  meg  nem  emészt ;  annyira  el  is  holtak  itt  az 
emberek,  itt  ott  látni  eíiv  embert  az  városban.  i)\\  irgalmas 
isten,  szűnjél  meg  tőlünk  hadd  vegyünk  erőt ! 

Die  13.  aug.  nemzetes  Mónaki  Susánna.  azelütt  másfél 
héttel  térje  Aragon  Ferencz;  19.  ejusdem  jámbor  jó  erkölcsű 
"sógorom  is  nemzetes  MónaküMihály,  az  mostani  szörnyű  isten 
ítéleti  által  ki  ragattak.  Mónaki  Mihályt  31.  ejusdem  eltemet- 
ték Léken ;  az  Isten  nyugossa  meg  az  örök  életben ;  ezekre 
majd  két  száz  for.  költöttem  tulajdon  pénzemet. 


262  MEMORIALR.   1711  —  1712. 

1711.  Az  egerek  az  hegyek  között  nagy  kárakat  tettek, 
az  oroszságnak  majd  miuden  zabját  megemésztették,  miatt 
(így)  rettenetes  szükség  volt  közöttük,  ugy  is  kevés  vetést  s  azt 
is  kisün  tehettek  vala  az  rettenetes  pestis  miatt  az  emberek, 
azért  ezen  az  környéken  nem  annyira  di*ágaság  mint  igen  nagy 
szükség  lön. 

Ezen  esztendőben  valamint  az  pestis  előtte  valóban  ugy 
most  az  marhának  rettenetes  dögi  és  betegsége  volt 

(fél  lap  iViv/rJ 

1712.  die  1.  aut  2.  febr.  Plusinczki  nevű  fiscalis  tiszt, 
Niczki  István  istentelen  incselkedésébül  nagy  hamissan  bevádolt 
méltóságos  felmarsclial  és  kassai  genei^alis  iiram  ö  exc^l- 
lenciája  előtt,  mint  ha  az  religio  dolgában  nemes  vármegye 
deputatiója  Rá  ti  Gergely  uram  házánál  Ungvárt  elolvastatott 
felséges  császárné  Eleonóra  Magdaléna  tii  kegyelmes  asszo- 
nyunk kegyelmes  parancsolatja  ellen  becstelenül  insinuáltam 
volna,  kire  nézve  ő  excellentiája  6.  ejusdem  Kassára  hivatváu 
öt  hétig  ottan  várakoztatott  mivel  az  előtt  az  bellicum  consilium 
delatiómat  megirta  vala. 

1712.  die  26.  febr.  viszont  az  űr  isten  megáldott  mostani 
feloségcmtül  Mónaki  Erzsébettül  egy  leány  magzatocskával, 
kit  is  azután  6.  martií  megkeresztöltetett  feleségem  itthon  nem 
létemben  Juliannának,  tekintetes  Horváth  Ádám  uram  volt 
keresztapja,  keresztanyja  ugyan  az  felesége  elsőbbeni  komám 
asszony,  komák  Háti  György  uram  feleségestől. 

Anno  eodem  in  3.  április  felséges  Károly  császár  spanyur 
és  csehországi  király  nagy  veszedelmes  utakon  Spanyorország- 
ból  Bécsbe  érkezvén,  Pozsonyban  országgyűlését  indicáltatott 
az  magyar  királyságra  való  coronatióra  és  más  országos  dol- 
gokra nézve  pro  3tia  április,  de  az  pestistől  való  félelem  miatt 
tüvábl)ra  protrahál tátott. 

Ezen  nemes  vármegye  követeinek  váhisztattak  vala  tekin- 
tetes nemzetes  Csicseri  Orosz  Ádám  viceispán  és  Draveczky 
Gáspár  nótárius  uraniék,  de  az  l)ölcs  isten  ez  világbul  előtte 
indulásoknak  eg}'  héttel  circiter  Orosz  Ádám  uramat  kiszólUt- 
ván,  oly  defectussában  ezen  nemes  vármegye  helyette  Niczky 
Istvánt  expediálta. 

Circa  20.  maji  nagy  solennítással   az  király  korouázatja 


MEMOKIALE.    1712.  263 

Pozh;onybaii  véghez  meut,azon  alkalmatossággal  nagy  dicsősége- 
sen köszöntvén  az  ország  ö  felségét,  ezen  puszta  országot  aján- 
lották kegyelmes  directiója  alá;  ellenben  ö  felsége  is  nagy 
kegyelmes  resoluticVjával  és  peroratiójával  igen  szépen  meg- 
vigasztalta az  országot ,  és  nem  kicsiny  reménységet  nyújtott 
kegyelmes  országlásárul.  Ezen  gyűlésben  mind  maga  az  felséges 
császár  és  király,  mind  az  ministeri,  kik  receptusok  valának 
Magyarországban,  mind  magyar  ruhában  ültének,  ugy  az  német 
ruhájú  magyarok  is  igen  nagy  pompával  és  fényességgel.  Ezen 
gyűlés  példa  nélkül  hoszszas  időre  nyúlt,  úgyhogy  a  majo 
usque  novembrem  ottan  tartózkodtak  az  követek,  de  egy  hónapig 
se  volt  sessiójok,  kikopván  kőtségekből  mind  haza  szivódtak 
re  infecta  és  az  gyűlésben  végezett  articulusok  meg  nem  ratifi- 
cáltattak,  hanem  arra  ujabban  kell  felgyülekezni. 

Ezen  esztendőben  májusban  hallatlan  muska  támadván, 
képtelen  nagy  csipéssel  számtalan  ökröt,  lovat,  tehenet,  kecskét, 
ebet  és  embert  is  megölt  az  ki  históriában  sem  hallatott. 

Ebben  az  esztendőben  sokáig  tartó  rettenet^íS  dögi  volt 
az  marhának  ugy  hogy  csak  mi  sem  maradott  sok  helyeken. 
Igen  nagy  drágasága  nem  volt  az  búzának  és  rozsnak  de  hallatlan 
i^züksége  és  éhei  hálása  az  pénznek  szüki  miatt  az  szegénységnek. 
Ezen  esztendőben  Pinkúczi  Zaliar  felől  való  mezőn  az 
Oí^ész  fíilu  földgyeit  couscribáltattain  vala,  sokaknál  tapasztal- 
tam szolgabíró  uram  jelenlétében  földeimnek  hatalmasul  való 
l)itangolását. 

Ezen  esztendőben  építettem  fel  serfőző  házamat  Pinkó- 
czon  az  Onf^^h  parton,  nagy  munkával  végezték  el  circa  20- 
deeembr.  első  főzést  karáesonra  tettek  benne. 

Ezen  esztendőben  cirea  ult.  maji  magam  is  Pozsonyba 
mi'utem  és  ottan  mostani  felséges  királytul  feleségem  léhi 
jószágára  néhai  Bodó  Mária  Mónaki  Ferenezné  testamentu- 
mára regius  consensiist  és  azon  legált  jószágok  végett  az  jus 
n'giumot  is  felkértem,  az  statutiót  in  septembri  végeztem  el ; 
conventualis  jászai  praenionstratensis  páter  Marian  uram  és 
regiusok  nemz.  Szemere  József  és  Halászi  János  uraimék 
által.  C.^ontradictorim  voltak  Véesej  László  uram,  Bodó  Mária 
Horvát  Jánosné  és  az  liseus  neve  alatt  Muraközi  uram,  de 
uiagok  sem  tutták  miért  contradicáltak. 


264  MEMORIALE.   1713. 

Anno  1713.  pro  diebus  10.  xbris  expost  26.  juuii  llo- 
gyovszki  nevű  nemet  feleségével  Pruser  Susánnával  processust 
indítván  olyan  okon  feleségem  Mónaki  Erzsébet  ellen,  hogy  az 
elmúlt  revolutiónak  kezdetin  in  anno  1703.  Lőcse  városát  az 
kuruczok  per  capitulationem  megvevén,  noha  az  megnevezett 
actörok  már  az  huszti  praesidiummal  együtt  kuruczok  voltak, 
mindazáltal  néhai  Mónaki  Ferencz  mint  azon  bloquadának 
comendója  Lőcsén  az  akkori  posta  mesternél  in  deposito  hely- 
heztetett  két  ládáit,  abban  lévő  pénzét  circa  ad  fl.  900.  köves 
arany  ezüst  portékáit,  drága  ruháit  és  azokban  rekesztetett  sok 
szép  clenodiumit  és  fejér  ruháit  elvitette  és  felharácsoltatta,  az 
kit  is  limitált  in  totó  ad  fl.  4394.  Ezek  végett  először  mint 
comendo  successorát  és  principálist  az  feleségemet  kereste ;  de 
Fajban  levő  terminuson  26.  junii  az  mint  fellyebb  emlitém 
ugy  egyeztem  vala  itilő  mester  t.  n.  Nagy  István  uram  előtt, 
minthogy  ahoz  több  coninteressátusok  is  vadnak  az  mint  neve- 
ket magok  is  jól  tudják  azért  azok  is  certificáltassanak  és  extra- 
háltassanak  a  végre  ujabb  parancsolat  extraháltatott  is  és  pro 
28.  mensis  febr.  proxime  praeteriti  et  anno  1714.  compareál- 
tunk,  az  portékáiban  circa  ad  fl.  1445.  comportáltak  velem 
együtt,  vissza  is  adtának,  de  azon  evincans  adattractusok 
hitekkel  megbizonyitották,  az  comportált  jóknak  többen  nem 
participáltak,  s  azokat  is  kotyavetyén  vették.  Hanem  mind 
azon  több  portékát  és  pénzt  néhai  Mónaki  Ferencz  tette  az 
hová  tette,  ugy  Rákóczi  fejedelem  udvarába  is  az  kiket  azokból 
küldött  maga  nevével  külte ;  az  kotyavetyén  eladattaknak  is 
az  árát  mind  mához  (így)  vette,  és  az  hadaknak  sem  tisztek- 
nek ki  nem  atta,  kire  nézve  noha  igen  exsessive  (így)  lenni 
találtatott  vala  az  A.  k  (actorok)  által,  de  ex  pretio  rerum  ter- 
tialitas  defalcálván  de  reliquo  circa  in  fl.  2600.  convincálta- 
tott  az  feleségem,  az  kiben  adjudicáltatott  lehi  portiója  min- 
den hozzá  tartozó  sessiókkal,  praediumokkal,  promonthoriumok- 
kal  és  több  appertiuentiáival,  ugy  az  szikszai  szőlő,  az  baxai  és 
cseltési  portiók,  ugy  az  ondi  szőlők,  kire  nézve  kéntelenítettem 
megalkudni,  sok  jó  akaró  uraim  jovallásokbul  in  fl.  1760.  im- 
putálván  Fajban  anticipált  360.  fl.attam  ipso  facto  azon  kivül 
580.  for.  még  restál  pro  festő  Sancti  Nicolay  in  hoc  anno 
afi'uturo  820.  for. 


MEMORIALK.   1711 — 1715.  265 

Ezen  1714  die  18.  meu.  mart.  áldott  meg  az  úr  isteu 
egy  fiu  magzatocskával  iugyeii  jóvoltábúl,  kit  is  páter  Polányi 
tíyörgy  ungvári  plebánus  uram  által  die  subsequenti  22.  ejus- 
ilem  megkereszteltettem  Jósinak,  kereszatyja  volt  t.  nagy- 
ságos Sándor  Gáspár  uram  ki  ezen  t.  n.  vármegye  székinek 
restaurátiójára  felséges  udvartűi  delegáltatott  vala,  és  kereszt- 
anyja méltóságos  néhai  gróf  idösbik  Barkóczi  Ferenczné  gróf 
Andrási  Anna  asszony  ;  isten  nevellye  fel  maga  dicsöségirc  és 
nemzetének  s  familiájának  jovára,  neve  penig  József. 

Ezen  esztendőben  circa  12.  junii  Bécsbe  érkeztem,  az 
liolott  is  az  felséges  cancellarián  Ráti  Gergely  és  Draveczki 
Gáspár  istentelen  factiójábul  n.  váimegye  nevével  ellenem 
iutentált  procesust  semmissé  tettem,  ellenek  penig  delegátus 
bírót  nyertem. 

Die  26.  Julii  onnét  szerencsésen  megérkeztem  dolgaimat 
ottan  biztam  Dőri  László  nevű  ágensre. 

Die  29.  Julii  Jósi  nevű  fiacskám  bürvar  nevű  nyavalá- 
ban  megholt,  30.  ejusdem  az  ungvári  alsó  templomban  az  prae- 
dikáló  szék  előtt  eltemettetem.  (Kétszer  van  írva  majdnem 
ugyanazon  szavakkal). 

Ezen  esztendő  igen  fatális,  mind  bor  s  búza  termés  iránt 
fajtalan  esztendő,  rozs  tellyességgel  elveszett  igen  nagy  extre- 
niitasban  és  szükségben  van  az  szegénység. 

Ezen  1715.  esztendő  is  szintén  oly  terméketlen  vala, 
hanem  anyival  jó  hogy  jó  boraink  voltának  országszerte.  Az 
pénznek  rettenetes  szüki,  az  szegénységnek  kimondhatatlan  sze- 
génysége és  adózása  telyességgel  elviselhetetlen. 

Ezen  esztendőben  gyűlölséges  patvarkodásink  után  tisz- 
telendő páter  itt  való  v.  rector  lludolff  uram  hathatós  köz- 
benvetése után  Ráti  Gergely  urammal  megalkuttunk.  midőn 
minden  gonoszságiban  kikopván,  már  az  előtt  becstelenül  tisz- 
tiben  is    reformáltatott    és  sokat  járt   utánnam,  keresztényi 
kötelességemet  előttem  viselvén  minden    igaz   praetensióimat 
letettem,  in    confirmacioue   reconciliatae   amicitiae   csertészi 
hegyen  az  szőlőm  mellett  lévő  egy  darab  szőlejét  ki  az  előtt 
Bilchiano  fiscalis  lévén  az   ii.  kamarával  megvétetett  általa 
jure  i)erpetuo,  azon  jussul  cedálta  nekem. 


266  MKMOKIALK.   17  Hí. 

1716.  ezen  esztendő  tavasz  vetés  után  circa  két  holnapig 
jó  termékeny  volt,  de  azután  egészlen  többire  álhatatlan  hideg 
és  sován,  ugy  hogy  alig  lehetett  kitakarodni  nagy  kárral  is 
majd  Szent-Mihály  napig,  igen  hátra  esvén  az  arat/is  nem 
külömben  az  vetés  is,  Szent-Mihály  nap  után  két  héttel  csak 
alig  kezdhették  is  az  rendkivül  való  és  szüntelen  essöktül.  Az 
szőlők  termése  penigh  országszerte  rettenetesül  el  ragyáit  és 
sémi  se  lett,  és  érésre  sem  vehette  magát.  Azonban  circa  18. 
octbris  rettenetes  fagy  lévén,  egres  korában  mind  elfagj'ott^ 
ugy  hát  ez  idei  termését  szőlejinknek  senki  calculusában  sem 
teheti,  mind  elveszett 

Az  búzának  rozsnak  alkalmas  termése  volt  de  az  tavaszi- 
nak kiváltképpen.  Az  marhák  igen  dühöttek  (így). 

Ezen  esztendőben  makk  országszerte  sehol  nem  volt. 

Circa  primum  augusti  ezen  esztendőben  viszont  az  ő  fel- 
sége hadai  nagy  erőben  sub  ductu  serenissimi  ducis  a  Sabaudia 
ducis  Eugenii  Pé terváradj ánál  öszszekaptak  az  törökkel,  4. 
ejusdem  dicsőségesen  meg  is  verték.  Csakhamar  Tömösvárát 
megszállotta  az  ő  felsége  népe  és  noha  az  török  is  igen  oltal- 
mazta, de  circa  initium  hujus  mensis  octobris  feladta  erga 
capitulationem. 

Ezen  esztendőben  die  21.  mensis  7bris  nemzetes  Csicseri 
Orosz  Gábor  eljegyzette  magának  házas  társul  Erse  leányo- 
mat és  sub  eo  quidem  27.  eiusdem  mensis  eskütt  vele,  die  1. 
febr.  lakadalmi  solemnitása  1717.  itt  unghvári  házamnál 
meg  volt  sok  űri  fő  rendek  úri  és  fő  assszonyok  jelen- 
létiben ;  előtte  harmad  vagy  negyed  nappal  Vinnán  Ádám 
íiam  is  ugy  mint  4.  ejusdem  t  Draveczky  Gáspár  úr 
leányát  Annicskát  házastársul  magának  eljegyzette,  meg  is 
eskütt  vele. 

Ezen  esztendőben  circa  initium  maji  kimondhatlan  sok 
erkölcstelenségét,  rettenetes  lopásit,  pazallásit  feleségem- 
nek Mónaki  Ersébetnek  majd  emberi  okosság  felett  tapasz- 
talván nem  tűrhettem,  hanem  arestomban  tétetvén  pro  peni- 
tentia  Kassára  küldöttem  az  apáczák  klastroraába  és  ott 
tarték  asztalt  neki;  mert  ládáimat  felvervén,  majd  többire 
mindenemből  kipusztított,  végre  miatta  életemben  sem  valék 
socurus;  az  úr  isten  szánnya  meg  ily  szerencsétlen    sorso- 


MEMORIALE.   171Ü  — 1717.  267 

mat!  Nyócz  esztendőtől  fogvástj'^miolta  vele  megromlottam, 
majd  minden  esztendőben  kétszer  háromszor  megújított  ret- 
tenetes lopási,  pazarlási,  és  fajtalan  élete  után  midön  meg- 
tapasztaltatott,  csak  az  képtelen  fogadásokat  és  megjobbulása 
végett  tött  hites  reversalisit  atta ;  de  hova  továb  mind  isten- 
telenebb volt;  azért  most  szent  malasztját  nyújtsa  isten  neki 
megjobbúlására  mert  sem  bitinek  sem  fogadásának  már  nem 
hihetek.  Ebben  rettenetes  gonosz  eszköz  volt  egy  miskolczi 
Panda  nevű  vén  szolgáló,  az  kit  is  annak  elküldése  után  pin- 
czém  felverésében  tapasztalván,  arestomban  tétettem  és  ottan 
Lamar  ládabeli  és  más  sok  drága  portékámból  ellopott  dara- 
l>okut  tanáltam  nála  kiket  már  az  városra  is  eljuttatott  vala. 
Xiért  magistratus  kezébe  assignáltam  s  töinrényszékeu  itt 
Ungvártt  halálra  az  az  fő  vételre  sententiáztatott  s  exe- 
quáltatott  is  mások  példájára. 

Anno  1717.  die  4.  febr.  Ádám  fiam  Vinnán  jegyzetté 
házas  társul  magának  t  n.  Draveczki  Gáspár  uram  hajadon 
leányát  Annicskát  és  ugyan  az  nap  eörmezei  páter  plébános 
ur  által  meg  is  esküttenek  ;  isten  adgyon  boldogabb  házassá- 
{^ot  neki  mint  az  én  második  házasságom  volt,  az  ki  miatt 
uem  kevéssé  emésztem  életem  büval,  szánnya  meg  az  isten 
sorsomat. 

Eodeni  anno  Kassán  pro  26.  januarii  itilő  mester  t. 
nemes  Szentiványi  János  ur  által  viszont  certificáltatván  gróf 
Bercsényi  Susáima  asszonyom  gróf  Zicsi  Petemé  Remete  és 
Rakó  nevű  orosz  fahikbau  már  az  előtt  ugyan  emiitett  itélő 
mester  uram  által  el  nyert  ráta  medietásokbul  iiitercipiált 
íructusok  végett,  kikért  tavaly  tavasszal  emiitett  más  rendbeli 
ruta  niedietássát  Remetének  et  Rákónak  elfoglaltatta  vala  és 
birta  is  egy  néhány  holnapig;  miglen  a  t.  n.  kamara  re- 
ourmlv.i  tamquaiii  ad  evictorem,  seu  bonorum  Bercsenien- 
sium  possessorem  tiscuni  quippe  regium,  az  mint  hogy  t.  ii. 
íszepesi  kamara  azon  fructusokban  elfoglalt  ráta  medietaso- 
kat  vissza  is  foglaltatta  ungvári  harminczados  Tormay  úr 
által,  és  ipso  facto  én  nekem  rési gn áltatta,  az  kire  nézve  ezen 
prucessus  instituálta  hogy  loco  recuperatoris  ex  aliis  bonis 
iiieis  cum  fructibus  medio  tempore  perceptis  satisfactiót  im- 
pendáltasson  magának.  Az  kire  nézve   sok   úri    rendek   ugy 


268  MEMORIALK.    1717 — 1718. 

itélü  mester  úr  azon  praeiuonitióját,  következendő  s  inde  emer- 
gálható  sok  involutióimat,  káraimat  ós  költségeimet  conside- 
rálván  és  tekintve,  emiitett  grófné  plenipotentiariussával  N. 
Vásonyi  Márton  urammal  accordára  kellett  condescendálnoni, 
és  már  az  előtt  in  sortem  juris  sui  ad  sexum  faemineum  az 
ungvári  dominiumból  ő  ngha  26.  ezer  rhenes  forintot  ex- 
cindáltatott,  hat  falukat:  Dubrincsot,  Mirissót,  Keztyorát, 
Pásztelt,  Szmrekorát,  Paczikát  és  Poreskót  együtt  említett 
Kemete  és  Rakó  nevű  falukban  levő  úr  rendbeli  jussal  nem 
külömben  az  felséges  udvar  resolutiója  szerint  Paszika  és 
Lipoczh  felerésziért  ugyan  az  t  n.  kamara  által  adjustálandó 
portiókat  is  in  concreto  21.  ezer  magyar  frton  megvettem, 
ugy  bogy  ezen  summa  pénzt  per  tenninus  két  esztendő  alatt 
kifizetem ;  azonkivül  Ígértem  pro  collatione  fructuum  a  priori 
praetensoioim  ezer  magyar  frt.  és  ötszáz  forintot,  hat  arany 
gombokat  kik  is  néhai  Homonnay  háztul  származtanak  vala, 
két  két  gyémánt  vagyon  mindenikbe.  De  az  fructusokért  való 
sententia  tabuiaris  reformáltatván  azon  ezer  frtot  elengette 
az  grófné,  de  az  gombok  oda  marattak ;  már  az  jószág  árá- 
ban fizettem  ungaricales  fi.  9700. 

1718.  die  16.  januarii  két  Ráti,  György  és  Gergely 
(tolvajul)  egynehány  fegyveres  emberekkel  utamot  állották, 
és  midőn  ungvári  páter  jesuiták  tempiomábul  kis  nád  pál- 
czával  ki  indultam  volna  isten  szolgálat  után,  ottan  hamar  az 
templom  ajtaja  előtt  két  három  lépéssel  Ráti  György  szolga- 
játul  elragadva  kardgyát  gyilkos  módon  ugy  aggrediált  hogy 
megöllyön.  Öcscse  Ráti  Gergely  midőn  amaz  reám  vagdalt 
széllel  járt,  és  mind  csak  azt  kiáltotta  senki  engem  ne  ment- 
sen mert  azonnal  meghal.  Jóllehet  majd  fél  óráig  vagdalt 
reám,  de  kezemben  levő  páczikával  ellent  hányván  mind 
adégh  meg  nem  vághatott  mig  el  nem  estem;  az  földön 
penigh  halálomra  igyekvén  adégh  vagdalt  mig  gondolta 
hogy  halálig  ejtett  sebeket  rajtam;  mind  az  által  téli  vastag 

ruhám  mentém,   dolmányom   és   foszlánom,   ugy  vidra 

süvegem  ugy  fel  vették,  hogy  csak  az  bal  kezem  fején  ejtett 
nagy  vágást.  Kiért  felséges  udvarhoz  recurrálva  (noha  sok 
csalárdsággal  akart  praeoccupálni,  és  Szent-György  után  az 
sebekbül  mihelt  Bécsbe  értem  ottan  hamar  szép  delegatióua- 


MEMORIALE.  1718.  260 

lis  parancsolatot  nyertem  az  m.  palatínusra  5  excellent  iájára 
erga  ad  8.  Uladislai  regis  decretum  3.  hogy  ily  enormi- 
tásokért  in  amissione  capitis  et  bonorum  conyincállja  és  exc- 
quáltassa  is. 

1718.  die  2g.  et  29.  junii  méltóságos  Egrin  (így)  püspök 
ur  és  generális  vicariassa  páter  Kis  uram  ugy  apát  úr  Pet- 
rik  uraimékkal  ez  tekintetes  nemes  vármegyét  is  yisitálva  29. 
itt  Ungvárt  szépen  processióval  és  peroratióval  expiáltatott, 
azon' harangot  is  szentelt  szép  sollemnitassal,  azonkivtil  14. 
embert  bérmált,  engemet  is  Philippus  Antoniusnak,  felesége- 
met Mónaki  Erzsébetet  Anna  Mariának,  nekem  keresztatyám 
Tott  Gilányi  György  ur  6  nga,  feleségemnek  keresztanyja 
Kendeni  Mihályné  asszonyom  Barkóczi  Mária.  Fiamnak  attuk 
Joseph  nevet  Farkasnak  k.  atyja  apát  úr  Petrik  úr.  Itt  az 
püspök  előtt  a  jesuiták  coUegiumában  nagy  controversia 
yala  Tibárul.  Tavaly  páter  Sudolff  által  az  templom  rongyos 
tomyábul  el  hozott  nagy  harangért  az  tibai  és  a'tájon  levő 
földes  urak  procedálván  visszaadását;  az  m.  püspök  penigh 
ily  végzést  tett  hogy  ha  obligállyák  az  földes  urak  a  tibai 
templom  egész  restaurátióját  hogy  véghez  viszik  vagy  az 
kálvinisták  az  templomhoz  közüket  az  után  is  nem  tartják 
visszaadatik,  ha  nem,  megmásáltatva  az  harangot  fl.  GO.  má- 
sáját  tartoznak  az  jesuiták  megfizetni  és  az  pénzt  ide  való 
vice  archidiaconus  kezébe  szolgáltatván  abbul  azon  tomplom- 
hoz küssebb  harangot  és  az  templomot  reparáltassa;  ezen 
dologhoz  deputálta  leleszi  praepost  urat  és  engemet  is  arbi- 
terként,  ugj'  de  praetitulált  püspök  úr  már  az  előtt  régi 
levele  és  arra  deputált  emberei  t.  itélö  mester  Szentiványi 
János  és  páter  Gerhard  egri  Canonok  és  Topissay  apát  urak 
által  magát  interponálván  pro  accorda  Rátiakal  ugy  most  is 
nagy  kegyességei ;  mondgyák  nem  tanáltuk  hogy  ezen  praesum- 
ptuosus  gyilkos  embereknek  kevélységek  coerceáltassék  és 
notabilis  büntetése  ily  nagy  enormitásért  legyen  s  nekem  is 
adaequata  satisfactióm  impendáltassék,  mert  hogy  ezereket 
adnak,  praesumptiójuk  azzal  nem  cessálna. 

Die  26.  junii  Lehi  táján  hallatlan  jégesső  volt  és  tar- 
tott egész  negyed  napig,  mind  mezőket  szőlő  hegyeket  rette- 
netesül meg  rontotta  és  semmissé  tette. 


270  MKMORIALK.   1715 — 1717. 

Ezen  esztendőben  tavasziul  fogyást  egész  ad  24.  rette- 
netes szárasság  volt  ország  szerte,  és  mind  őszi  tavaszi  vetés 
kiszáradván,  nagy  terméketlenség  és  szükség  következett. 

(Más  kéz.) 

A.  1715.  die  ultima  8bris  restauráltatván  iekéntetes 
ítélő  mester  Szentiványi  János  uram  által  ugy  mint  ő  fekége 
deputált  vagy  delegált  restitutora  által  ezen  t.  nms  Ung 
vmegye,  noha  gyenge  állapottal  lévén,  üdőm  sem  hozta  volt 
magával,  méltatlan  személyemre  conclamált  egyenlő  akarattal 
a  t  n.  vmegye  és  a  fő  notariusságbeli  hivatallal  megter- 
helt, mellyet  is  egy  holnap  nélkül  circiter  három  esztendeig 
terhesen  folytattam.  Hivatalom  folytatásának  alkalmatosságá- 
val sok  képtelen  pazarlásokban,  annyira  hogy  még  maga 
asszonyi  öltözetéhez  való  szükséges  clenodiumokat  is  gyürü- 
bűl  arany  marhabul  és  drága  ruhábul  állókat  eladván,  mos- 
toha anyám  ^lónaki  Ersébeth  asszony  föUettébb  tapasztaltatott ; 
accedálván  hozzá  világos  házasságtörésben  lelező  (így)  mocskos 
dolga  is,  melyrül  reversalissa  is  leveleink  között  extál ;  arra 
nézve  midőn  szegény  atyám  ezen  szerint  recurált  sok  rendbeli 
gonosz  istentelenségit  considerálta  volna,  hányta  vetette  elmé- 
jét mi  tévő  legyen  vele ;  rekesztvén  az  alatt  is  édes  anyámrul 
való  ős  házunk  felének  ódal  kamarájába  lakat  alá,  jó  akarói- 
nak közönséges  teczéséböl  is,  azután  küldötte  az  kassai 
apáczák  klastromába  hollott  is  esztendeig  tartatott.  Az  alatt 
pedighlen  minthogy  szegény  atyám  erős  hittel  eskütt  volt  meg 
hogy  per  absolutum  mig  él  onnan  ki  nem  veszi,  Benczefiné 
nénémet  vette  házához  gazdasszony nak,  eö  kegyelmével  is 
nem  levén  contentus,  és  már  húgomat  is  Ersébethet  Orosz 
Gábor  ui'amhoz  adván  férjhez  in  anno  1716.  nem  volt  a  ház- 
nál senki  a  kire  kulcsait  bizhatta  volna,  sok  emberséges  embe- 
rek által  késztetett  az  házasságra  ily  deciara tióval :  hogy  ha 
úgymond  meg  nem  házasodom  kéntelen  lészen  nekünk  gyer- 
mekeinek kárunkkal  mostoha  anyámat  az  apáczák  közzül  ki 
hozni,  kire  nézve 

Anno  1717.  die  4.  mensis  februarii  vettem  el  örökös 
liázastái-sul  magamnak  t.  nzths  Draveczky  Gáspár  uram  és 
felesége    Eödöufiy    Susánna    aszony    6    kgylmek    hajadon 


MEMORIALE.   1717  — 1710.  271 

leáuyát  Draveczky  Annát  Vinnán,  kivel  is  akkor  mingyárt 
meg  esküttem :  és  noha  mindkét  részrül  költséges  lakadalmu 
solemnításra  készültünk,  mindazonáltal  reméntelenül  Szath- 
már  tájára  becsapván  feles  pogányság ;  hirtelen  nagy  rablást 
is  tévén,  oly  rémülés  esett  ezen  a  földön,  hogy  kiki  erőségekre 
recipiálta  magát,  én  is  azon  alkalmatossággal,  kimenetelit  nem 
tudván  azon  árviz  módgyára  bejött  veszedelemnek,  érette  ru- 
gaszkodtam feleségemnek  vagy  is  eljegyzett  páromnak  és  29. 
mensís  augusti  Yinnán  el  is  háltam  és  30.  ejusdem  mensis 
augusti  anni  1717.  TJnghvárra  el  is  hoztam;  kivel  hogy  az 
úr  isten  maga  áldását  reám  terjeszteni  méltóztassék,  alázatos 
könyörgésemmel  szüntelen  mig  élek  esedezem.  Eo  non  ob- 
stante  ugyancsak  szegény  atyám  mostoha  anyámat  haza  hozta, 
még  minek  előtte  feleségemet  Unghvárra  hoztam  volna. 
Azért  is  kellett  halasztanom  haza  hozását  feleségemnek,  hogy 
meg  ne  vesztegettessék  rósz  természetitül ;  másként  a  lakoda- 
lom véghez  mehetett  volna  a  tatár  becsapása  előtt  is ;  kény- 
telenségbül  hogy  aztán  haza  hoztam  az  attingált  lármára 
nézve,  ottan  urgeáltam  szegény  atyámat  hogy  külpn  resi- 
dentiát  assignállyon ;  a  minthogy  assignálta  is  pinkóczi  ud- 
varházamat azon  az  oldalon  levő  jobbágyokkal  és  puszta 
telekekkel  nemkülömben  az  anyai  egy  egész  falut  Eákót,  és 
az  unghvári  hegyen  a  Kühegy  szőllőt,  a  szegnyein  hasonló- 
képen Kis  Jánoska  nevű  szőUőcskét,  és  ki  is  szállottam  Pin- 
kóczra  1.  mensis  januarii  1718. 

Mely  feleségemmel  in  anno  1719.  die  verő  20.  mensis 
martii  áldott  meg  az  úr  isten  ingyen  való  kegyelmességébül 
egy  fiu  magzatocskával,  kivel  is  gyermekagyat  Vinnán  fekü- 
dütt  az   édes   anyjánál;   keresztsége    volt  azon  fiucskámnak 
Vinnán  23.  mensis  ejusdem ;  keresztatyja  volt  Gombos  Imre 
nrara  eő  ngha,    keresztanyja  pedighlen   idosbik  özvegy  Sze- 
mére Lászlóné  asszonyom  Ulosvay  Klára  asszony,  komák  t. 
nemzts  Kazinczy  András   uram,   és   házastársa  Vinnai   Bor- 
bála asszony,   nemkülömben   Szemere  Ádám   uram   és   fele- 
se Mokcsay  Juliánná  asszony ;  az  égi  jegyek   szerint  sub 
•'íequinoctis  éjfél   tájban  születvén,   esett   születése  a  halnak 
•^^ŐTje  alatt;   kit   az   úr   isten   éltessen    sokáig   szerencséssen 
^^^a  dicsőségére;  romlott  hazánk  consolatiójára  és  szüleji- 


::• :: 


•íí- 


HEicosi.%LE.  :7:^*. 


k  ;  í»í>jit  ::^  »i^  'rllj^   örvL^őkr*  ;  a*Te  pedig  ezen  ki>dt:<I- 

Y^ljTtyj^uiTÁz,  ürrvr-zcti  íelcsécrin  Vnm&rol  a  kisdeddt^l 
s-zjdv.  L^*zum  i:^zaiiiL'>2  Pink«jcz7A  Iá.  mensis  április  anni 
j^ra^ifif-morjiti  1719.  ^lingrirt  kOTetkezo  xiAp  mentem  n< 
iín.'j*;2Te  griirr^li-  eyúlí^re  XagT-Kipocra.  onnét  rissza- 
t^rtöi^k  miriDváj^iL  nnita  congre^atiooe  ogTADAzon  nap  i«l  e>t 
13.  iLi^i^is  iiprilis  bjxcnkhoz:  ^zegécy  atrám  i<  luza  menTén 
r:«'^LTárr2.  mik^pen  tőnént  azcin  éjszakán  haláld.  akOretkezen- 
'iókriől  kíki  njf-2értL»:ti : 

Aiiuo  171^*.  die  13.  mensis  április   megérkezrén  t  no- 
líií-   Vuqhm^f'   grülé-éból  X.  Kaporral    UnghTárra.   mint- 
hosry  már  aniiak  elOtte  mostoha  anyám  egyet  énett  Tamóczi 
Ff-r^iiCz  Tif'Xü  inqnartirizált  t.  KaraíTa   regementrebeli  lajti- 
liárjtuL  ^A  ízben    n^'^zatta  arra.  Loítv  Olné  aracv  Öletné  nieír 
-/>'?éiiv  atTáiuot :   a  mintbosr    véstére   azon  lajtinantuak  n 
]o'»áazát  mely  Lengyel   Mi<^kának  hivatott,  mindketten  a  lajti- 
liáiital  di-'i^'fDáliiik :  kinek  is  a  Tésrre  hí<ry  ha  szegény  atyámot 
m'-íf^li  m3?a  mostoha   aoTám  iprt    2«!K)   aranTat«   Tamóczi 
]ffAyj  4.  lorat  i'-*:  kocsit :  és  iiory  azon  irtóztató  fatális  naptm 
jut'*£  lé^éii  í-zeii  -"Z^niit  közöttük  az  egyezés  alig  Tárták,  tnoha 
ii'/.'fU   líijiiij;iiitij;ik    quartéilya  Solymo>t    Tult.    mindazonáltal 
I  'i;^livárt  t»ker*íM>ii  nz  alkalmatossá::  után  vigyázott  I  >zeíiény 
ntj.áijin.'ik  ^}íil«'-í?n'  val«'i  m»iiet».-lii :  és  mihi'.lyen elment  szegény 
atyáüj.   .'izoiiiial    luegilzt-nto  ruostoha   anyám  előtte  xaló  nap 
k'-^.ö  e-tví-  t»-tt  vála«»za  -zerini  ezen  ^zOval :  elment  már  az  uram. 
az»'rt  bátrau    i'>Lf:t    G    kírvlme  é**  véírezhetűnk  a  tudva  lévő 
ílolo^rul.  a  líjiiitLoiiy  oda  is  m*rnvéü  nevezett  szolgájával  együtt 
luosi^'ha  anváijjlK'Z    a  v^'-fft-zé^uek    e  vala  a  reudi:   mostoha 
aiiváiii  l«-2«K'»ben  i^  ada  azon  szulcának  egy  magyar  köpöny**- 
'ni,  ♦'•*  majf^ar  nadrágot  i>  ktrestKTtt  neki.  ;izután  vétetett  egy 
íVfk<;i<-   i>arii-zt  «;üveí:et.  Taruóczival  t^jryütt  varrtak  egy  bocs- 
kort *"i  y/v  tanította  m*'\i  maira  mo<«tolia  anvám  formaliter: 
Miska  kiférd  U'jvan  ki  az  uradot  által  a  viztn.  de  magad  azután 
térj  vi-ssza :  itt  a  város  körül  nézz  helyet  magadnak  a  majorok 
táján  a  hollott  lovadat  elnjthesáí'd:  mikor  be  alkonyodik  vedd 
fel  e?t  a  magyar  köntöst  magadra :  és  a  német  köntösödet  kösd 
fel  a  lűra  s  hadd  ottan ;  s  pár  puskát  vévén  hónod  alá.  jflj  be  a 


■*  •  *'."*•  t 


acEÍBt  »  tuoL  wasací  mnnsIresL  ^sotiSESp^    ir:miL  JSDTmrnans: 

dUK«  waif  dhr  mobs^  wiih.  jüí^  ntsm*  ^^m.  kirmnixiittD  aE^Á|;^Gsc 

pbcz  Mfe.  llBhása£  ^nifiu:  ac  maak  <x  nme  iiÚK£;^r9L  &  "^ic  iáb 
iitcaMHBtohm::«ii]Biffnmni£Br]iÉS^^  irjdfiotf^iiPSQmL 

ütftlk  sapfetn  ciRiilijgiuiikaflMP.  i^  iiiPoirfiL  "Sil  ^life  •♦"^"Wr^nm  > 
és  HfftMiir  lifiSBá&ih  siáliam  mfüirr.  -f^^Bíl  íi  iütsoftssaaicr  ^aví^ 
gílót  lfjg»wto>  Wjboí^t^í  ^mr^ra  !m»r  iniicíaiiL::  •ítblftini::  ii^ 
n^TuuEim  TnamcBD  Fas^oüzsáL  f^nrmi^iKti  JrsDmtf^  imvii&Kjr^ 

valudT  lAdoiii  ftffisviiic9ü&3i«  iiiKÍif^!»Bmii&  ^isiBks  liiiftaaL  a»í^ 
okot  kfreiheJKHHii  ^  iömgíÉSfí^k^^  mtMrr  iibfii<»fi£>i!r  iifB&SBimnnfii- 

t^ctrén  snefésT  atrioiL  mifliii^nLfe  iii{>»&9á£ft  :iiil5Íiiiíiiki&  maiijWfli 

tddig  ki  neoi  aMHtt  ^auksaiöf  «£  nrfim  sJhímh  ^aemsT  ;9irrjűn :  ki 

^^t  már  az  nap  kiirír  ti.vi.  -de  %s  Jiftv:-i  t:i!í«>rtie'3ea!iiet  c^llbiiiKRi- 
^^•'Ssá^lral  DTitrs  La^ía.  .é>  *  s-sriij^  Hrr-JN©:  C-istr  a^  abí*iv>kr:^ 

^  kis  házban  ez-en  cTÍik'0t5«*ffii:ik,  ióleh^  miiK)  imáCísáíCíUt  tV 
■^^rését  elvégezte,  de  n^ancsak  nrin  sieieti  K\  ejjTsqfiT  híiilsHlik 
^agy  lüés.  melvre  a  gazdasszon  szolsálo  felu^>tt  holvArftU 
^oha  hallatott  derekasan  Térrel  okádoió  jajgatása  swrei^'^«Y 
^trámnak,  azon  kimenni  szándékozó  írazdassiton  $yolgiU\\iát 
^i  nem  bocsátotta  mindaddisr  mis?  szocénv  atváiu  ej^^sfotí  el 
íiem  csendesedett :  azut^üi  kiküldte  maga  előtt  a  stolgiUi^t.  Iumíy 
tekintené  meg  szegény  atyámot  ha  meg  holUe?  kimouvi^n  a 
Szolgáló  az  nagyobbik  ház  ajtajiU  (holott  szegény  atvAiu  mog 
« »lettetTe  feküdt)  betaszította,  niiuthogy  uagj-  puskapor  s^ng 
Csapta  meg  az  orrát;  és  látta  szegény  atyám  Iftlmit  is  h»Ütty«»giu 
keresztül  az  ágynil;  visszatért  s  talált  a  lába  ahitt  rgy  uj 
fekete  paraszt  süveget,  mellyot  is  felvévén  monda  ax  iWHXony* 

IH 


274  HEMORIALE.  1719. 

nak.  jaj  as;>zonyoiii  oda  Tagyon  az  ur ;  ez  a  süveg  is  jele  hogy 
itten  gyilkos  toU  ;  melyre  mintegy  megrérntdrén  mostoha 
anyám  borult  a  nyakába  szolgálójának  mondTán :  édes  Ersókom 
istenedre  lelkedre  kérlek  ne  mondgyad  senkinek  hogy  az  uramot 
az  házban  bent  lűtték  meg ;  hanem  csak  azt  mondjad  hogy 
az  ablaknil :  és  a  fekete  süreg  felöl  is  csak  azt  mondgyuk  az 
uram  Tette  Tolt  a  kondások  számára,  és  neked  adta  hogy  oda 
adjad,  te  pedig  oda  adni  elfelejtetted ;  a  minthogy  nagy  üdu 
múlva  k«>lteni  menvén  a  cselédit  legelsőben  is  az  hátulsó  kony- 
hán levő  kondás  fejébe  tolta  a  süveget,  és  azután  ugy  küldött 
a  papokért,  s  mig  a  papok  elérkeztenek,  ládáit  szegény  atyám- 
nak felnyitogatta ;  3800.  magyar  foríntbul  álló  kész  pénzét 
elragatta :  azután  elérkezvén  a  papok  ugy  küldött  érettem  ide 
Pinkóezra :  a  gyilkosság  essett  volt  intra  nonam  et  decimam 
horam  noctis,  emberei  pedig  mostoha  anyámnak  érkeztének 
vala  2.  órakor  éjfél  után  ide  hozzám  Pinkóezra,  azon  szomorú 
hírrel ;  melyre  azonnal  sietve  berugaszkodtam;  de  már  édes 
atyámnak  csak  hideg  tetemeit  találtam :  a  seb  a  merre  be  lütt 
a  gyilkos,  volt  a  jobb  lapoczkájánál,  által  menvén  a  golyóbis 
szegénynek  testén  a  bal  csecse  alatt,  a  mint  a  rajta  való  ing  is 
mutatta,  mert  a  jobb  lapoczkájánál  volt  circiter  két  vagy 
három  tenyérnyire  kiégve  a  puskapor  lángjátul,  mostoha  anyám 
mind  a  gollyóbist  supprimálta  s  mind  pedig  az  inget  kimosat- 
ván a  vértül,  elszagatta  darabocskákra.  Mellyet  midőn  e  szerint 
uíigy  szorgalmatossággal  ki  nyomozhattam  volna,  minthogy 
azon  attingált  Ersok  nevű  szolgálóját  mostoha  anyámnak  mások 
által  is  dÍ8i)onáltattam,  mondaná  meg  asszonyának  intoressen- 
tiáját,  de  corrupta  levén  semmit  nem  akart  mondani :  azért 
meg  fogattam  és  küldöttem  épen  Sztropkóra ;  hogy  itten  közel 
per  factiones  aliosque  interessatores  molyrül  a  18.  fatens  in 
serié  inquisitionis  világossan  fateál  ne  corumpáltassék ;  azután 
cum  lamentál iono  recurráltam  fölséges  koronás  királlyunkhoz 
(>.  (\m)lus  római  császárhoz;  a  ki  is  kegyeimessen  azonnal 
parancsolni  méltóztatott  ide  való  méltóságos  feö  ispánunknak 
liléit,  gróf  Barkóczy  Ferencz  urnák ;  adjungálván  melléje  t. 
ítélömester  Szentiványi  János  urat,  Kende  László  urat 
nms  vármegye  substitutus  vice  ispányat,  ob  (quandam) 
interessatum  (így)  relationem  ordinare ;  és  két   szolgabiráját 


MBMORIALE.  1719.  275 

nemes  Yármegyének  Berzeviczi  Adam  és  Szent-Iváuyi  Sigmond 
uramékat;  melly   ö    felsége   parantsolattjával    mihellyen    le 
érkeztem,  legelsőben   is    szegény  édes  atyám  hideg  tetemeit 
takaríttattam  el,  szépen  fő  emberi  renden,  mellyhez  hasonló 
temetés  Unghyár  vmegyében    a  seculo  nem  volt;  koporsója 
Tolt   bevonva   veres  karmazin  szín    salittal   gazdagon    ezüst 
szegekkel  és  bötükkel  fel  ékesitve;  sellyem  czímer  volt  40. 
papiros  is  60 ;  kik  a  fáklyákat  tartották  hatan  ritu  romano- 
catholicorum  földig  feketében  voltának  mind  régi  tfis  gyöke- 
res örökös  nemes  emberek ;  a  kik  vitték  a  testet  hasonlóképen 
megélemedett  öreg  rendű  örökös  nemes  emberek  voltak ;  nagy 
c(tDcursu8sal  isten  megékesitette ;  két  gazda  hasonlóképen  kik 
a  vendégeket  excipiáltákugy  mint  Haraszti  Imre  és  Bot  András 
nraimék  földig  feketében  voltak,  a  latere  állottak,  lehajtott  fő- 
vel általa  acqniráltatott  kilencz  egész  faluknak  biráji  és  egyéb 
gondviselők ;  az  háznál  mintegy  oratori  tisztet  viselvén  predikál- 
lott  Korbéllyi  Ferencz  nevű  jesuita ;  a  jesuiták  templomában 
P^g  (a  holott  sirban  is  tetetett  a  férfiak  utolsó  két  széki 
alatt)  prédikállott  Polányi  György  uram  unghvári  plebánus. 
hnek  predicátiója  ki  nyomtatást  is  megérdemlett  cum  stupore 
predicálván  ex  textu:  Innocentem  et  justum  non  occide.  .  .  Én 
^eyan  oly  rendelést  tettem  volt  magamban,   hogy  Pálóczra 
^^niettessem,  de  mostoha  anyám  összekötvén  magát  a  jessuiták- 
^al  erga  declarationem  illorura  hogy  a  testet  ki  nem  bocsáttyák, 
^de  temettetni  kéntelen  voltam;  száz  tallért  fizetvén  az  engede- 
^^öitül :  fekszik  szegény  két  koporsóban,  kit  az  isten  nyugtas- 
^^U  békével  az  örök  életre.  —  Inscriptiója  pedig  bötüik  ez : 
"^rilhistris  ac  Gnosus  Dnus   Georgius   Horváth  de  Pálócz 
''^Cottuum  Abauj,  Borsod,  &  t'nghvarionsium  primarius  Tabulae 
^Udriae  assessorobiit  die  13.  mensis  Április  1719.  Aetatissuae 
'^3.  és  eltemettetett  2.  Julii  Anno  ejusdem  1719. 

Véghez  menvén  szegény  atyámnak  ezen  szerint  temetése, 
*^ttingált  ö  felsége  kegyelmes  parancsolattya  mellett  a  delo- 
^iitus  urak  kezdették  el  az  inquisitiót  circiterkét  héttel  utánna 
^nghvárt,  és  midőn  mindenek  modo  praeattacto  comperiáltat- 
^Uk  volna,  egyedül  Mazurko  Ersébet  nevű  gazdasszony  szolgá- 
lójának hátra  lévén  fassiója  és  a  solymosiaknak,  az  hollott 
^^uartéllva  volt  Tarnóczinak,  elrémült  mostoha  anyám  magában, 

18* 


276  MBMOBIALE.  1719. 

tartván  azokuak  következendő  fas^íójoktul  is,  annyival  is  inkább, 
bogy  az  ingét  szegény  atyámnak  judicialiter  is  repetáltattam 
tűle,  ba  mind  csak  darabokban  volna  is,  adná  elöl;  elijedett: 
és  bogy  post  dimisum  qninquc  dienim  Ungbvámd  Pálóczrn 
mentenek  pro  continuatione  az  nrak,  Mazurko  Ersébetet  is 
oda  bozatván,  és  a  solymosiakat  oda  citálván,  mely  continnatió- 
nak   betfűn  kellett  meg  lenni,  előtte  való  vasárnap,  insalu- 
tato  bospi te  éjszaka  kiinditváu  meg  rakott  szekereit  maga  is 
elszaladott  Lék  felé  nms  Abauj  vmegj'ében  oly  véggel,  hogr 
onnét  recipíálván  magát    az    kassai   apáczák  klastromában, 
in  securo  várbassa  végét    dolgának;  de   az  delegátus  nrak 
fölséges   királyunk   kegyelmes  parancsolattyát  nem   akarván 
eludáltatni,  érette  küldöttek  ezen  nemes  vgyéből  egynehány 
katonákat,  a  kik  éjjel  csak  bamar  megnyomván  léki  bázain&l 
megfogták  és  Pálóczra  bozták  arestomba ;  kinek  arestoma  ó 
fölsége   által    is  kegyelmesen   apportáltatott;   és  azon   fSlül 
meg  is  parancsoltatott,  bogy  ugy  őriztessék,  valami  módon  el 
ne  szökbessen  usque  ad  eventum  processus,  az  vigyázó  bajduk 
számát  is  augeálván.  Csak  bamar  felrugaszkodtam  Bécsben  azon 
inquisitióval,  s  az  delegátus  urak  pecséttye  alatt  benyújtottam 
az  fölséges  magyar  canccllariára ;  melyrül  elsőben  ugy  raciona- 
lódott    a   fiMséges   cancellaria,   bogy    az    fiscusnak   kellene 
prosoquálni  ex  fundamonto  notae,  do  mintbogy  csekély  succes- 
siót  remél  betett  volna  a  fiscus,  tartottam  attul,  bogy  lassú  foly- 
tatásával  ugy  is  meg  tanál   szabadulni ;    azéii  mindenképen 
mesterkedtem  rajta  bogy  az  actoratust  magamnak  renndicál- 
hassam ;  a  mintbogy  obtineáltani  is ;  s  consequenter  lejüvén 
terminAltattam  mostoba  anvámnak.  — 

Az  első  terminusnak  alkalmatosságával  ugy  mint  die  — 

mensis Anni  1719i>i   in    facie   lod  Ungbvárt    concur- 

rálván  az  úri  rendek  úgymint  ezen  IVfatercának  praesese  mélt. 
gi'óf  Szálai  Barkóezy  Ferencz  uram  eö  nglia ;  condelegatusai 
voltának  teként.  Szent-Iványi  János  nagyméltóságú  gróf 
Kobáry  István  judex  curiae  uram  ö  excellentiája  itélő 
mestere,  item  Kölcsey  Kende  László  nms  Ungb  vármegye 
substitutus  vice  ispánya,  Berzeviczy  Ádám  és  Szent-Iványi 
Sigmond  uraimék  ő  kgylmek  adjunctus  esküt  társaival  együtt 
mintbogy  Berzeviczy  Ádám  az  pálóczi  járásnak,  Szent-Iványi 


HEMOBULE.  1719— IZ20.  S77 

Sigiiioiid  uram  pediglen  a  kaposi  járásnak  Toltauiik  ordiim- 
riusprocesauali&szolgabiráji,  an  többit Kátiakinteresseütiájábul 
kik  (tiidniu  illik)  Rátiak  de  kiTáltképen  Ráti  Gergely  egy 
tanuuak  fussiójátiil  alkalmasint  oly  kinyilatkozott  gyilkosa  vala 
«zegéuy  atyámnak,  hogy  az  ö  tanácsAbul  folytának  minden 
dolgok,  és  egy  páter  Korbéllyi  nerü  jesuitánál,  a  ki  akkor  az 
vughvíiri  collegiumbau  volt,  tartottak  helyet  az  correspon- 
ileiiti^a,  egymásnak  mittált  leveleket  csak  oda  igazgatván ; 
üsazveszü vetkezett  jóakarója  vala  ez  ajesuita,mostohaanyám- 
uak,  ugy  hogy  mikor  azután  ő  fohége  parancsolattya  mellett 
Icivántam  a  jeüuitAk  provinciálisa  által  kezemre  kerítenem 
azokut  a  fatalia  leveleket,  a  vala  a  válas/oui,  ho^  i-jcrimi- 
nalibus  ök  ki  nem  iulhattyák;  és  ig)~  megtetszik  mely  szentek 
legyenek,  kik  a  gyilkoeságnak  exoperatiójára  is  eszközök. 
Tálának  az  említett  delegátus  urakon  kivUl  más  szomszéd 
vniffiyékbiil  i'oiivecáU  törvénytndó  neve/A'tcs  úri  rendek  is, 
mint  nms  Zemplin  T&rmegyébCl  JHarköczy  ItJigmoad  orain 
királyi  t&blának  akkori  asgeBeora,  azután  lett  bárövá  és  in 
locum  prothonotarionun  eiígált  epeijesei  tábUm&k  praesfr* 
sévé ;  item  azon  említett  nms  vmegyének  f5  notaríuBBa 
Keresztes  Ferencz  úr,  és  fó  tábla  asaessora  ugy  is  igen 
nevezetes  jurÍBta  SziiTuay  András  és  Kazinczy  András  uraimék. 
Nma  Sáros  vragyébül  pediglen  alckorí  nms  vmegye  feö 
nótáriussá  nagy  qualitásu  úri  ember  Kapi  Gábor  uram,  a  ki 
azután  minthogy  Szent-Iványi  János  ur  8  fölsége  által  promo- 
veáltatott  érdeméhez  képest  ad  tabulae  |baronatnni  6  nagy- 
ságának succedált  in  protbonotariatu  judicatus  curiae ;  vol- 
tának nms  Szabolcs,  Beregh,  és  Abauj  vmegyékbul  is  alkal- 
masint hivatalosok,  de  azok  magokat  elvonták,  holmi  impedi- 
meiitiimokkal  mentvén  m^okat,  meg  nms  Zemplén  vmegyébQl 
jelen  volt  Olcsváry  Sigmond  uram  is ;  procuratores  voltak 
ni'kem  Kubinyi  György  és  Reviczky  János  uraimék ;  levál- 
tatván a  causa  mostoha  anyám  ellen,  minthogy  az  egész  tanuk- 
nak in  figura  judícij  authenticáltatni  kellett,  másfél  hétig 
tnnyira  kivonta  az  időt,  hogy  a  juristitium  bekövetkezettje 
ez  uttal  folyása  tovább  halladott  ugy  mint  in  diem  (ia  megtmt- 

'.■<!/!,  él  4.  üru  lap  /.-űeetíezA:) 

Ao   domini   1720.  die  30.  mensis  novembria  adott  az 


278  MEMORIALK.  1720  —  1727. 

úr  isten  ingyen  való  kegyelmességébül  más  fiat  is,  kit  keresz- 
teltenek  Ádámnak,  keresztapja  volt  Pongrácz  Ferencz  uram 
és  keresztanyja  felesége  ö  kglmének;  az  úr  isten  nevellye 
ezt  is  maga  dücsösségére,  szülejinek  és  hazájának  couso- 
latiójokra. 

Anno  dni  1722.  die  12.  mensis  április  lett  e  világra 
ugyan  itten  Pinkóczon  Borcsa  leányom  délután  circiter  4. 
órakor,  kit  meg  keresztelt  decima  noná  ejusdem  mensis  ápri- 
lis Géresi  nevű  eöri  praedikátor,  keresztapja  volt  báró 
Muranicz  Horváth  Ádám  uram  6  ngha,  tekintetes  nms  Ungh 
vármegye  ordinarius  vice  ispánnya,  s  keresztanyja  Kati 
Christina  ispán  uram  ö  ngha  felesége;  komák  voltak 
Sztankovics  Márton  uram  felséges  fiscalis,  unghvári  domi- 
uium  udvarbírája,  és  unghvári  harminczados  Ocskay  István 
uram ;  ezt  is  nevellye  az  úr  isten  maga  dicsösségére  és  szülei 
consolatiójokra. 

Anno  dni  1725.  die  20.  mensis  julii  lett  e  világra 
Tereszka  leányom  kit  is  29.  ejusdem  mensis  itten  Pinkóczon 
megkereszteltettem;  keresztanyja  volt  t.  nmzetes  nagy- 
kállai Kállay  Mária  asszony,  az  előtt  néhai  Ráty  mostan 
pediglen  Fajgenputz  János  úr  házastársa ;  és  keresztapja  báró 
Hager  uram  (a  ki  az  Unghvári,  Munkácsi,  Szentmiklósi  és 
Diós  (győri)  fiscale  dominiumokat  ő  fölségétül  annuatim 
34  négyezer  rhus  ftért  megárendálta  nyolcz  egész  esztendeig) 
komák  voltának  az  asszonyok  Hágerné  asszonyom  leányostul 
t.  és  nghos  nms  Horváth  Ádám  uram  ö  Ngha  feleségestül 
és  Csató  Imre  uram  is  feleségestül.  lett  e  világra  pediglen 
délután  öt  óra  tájban ;  ezt  is  nevellye  az  úr  isten  mindenek 
felett  maga  dicsösségére. 

Anno  d.  1727.  die  l^^  mensis  junii,  a  mely  első  püu — 
kösd  napja  ebben  az  esztendőben,  tiz  és  tizenegy  óra  közöttzJ 
lett  e  világra  Éva  leánykám  kit  is  8va  ejusdem  mensis  meg — 
kereszteltettem  ugyan  itten  Pinkóczon.  Keresztapja  volt  ungh — 
vári  fü  bellicus  comissarius  Spitzl  Mihály  és  házastársi-^ 
keresztanyja,  komák  voltának  báró  Muranicz  Horváth  Adái 
uram,  és  az  asszony,  item  Fajgenputzné  asszonyom  a  ki  ennél 
előtte  Ráty  Gergellyné  volt. 

Anno  dni  1727.  die^  ISí^^  mensis  8bris  atta  a  feleségei 


MFMORIALE.  1727 — 1731.  279 

Eperjest  a  uémet  szó  kedvéért  lutheránus  oskolába  mind  a 
két  fiacskámot  Gyurit  és  Adust,  és  ugyan  oda  való  német 
praedicatomál  Herrman  uramnál  fogadott  szállást ;  esztendeig 
való  tartásukért  fizetni  fogunk  150.  magyar  for.  3.  hordó  szerey 
bort  és  2.  verő  ártányt,  de  inaskájuk  is  német  leszen. 

Anno  1728.  die  23.  mensis  7bris  lett  e  világra  Laczi 
fiacskám,  a  ki  is  subsequenti  anno  1729.  circa  29QAm  mensis 
januarii  megholt,  eltemettetett  Bátfán  szegény  édes  anyám 
mellé,  a  templomban  szokott  temető  helyünkben  die  noná 
mensis  8bris  praescripti  anni  1729. 

Anno  dni    1730.  die  20™a  mensis  februarii  a  kosnak 

jegye  allatt,  reggeli  öt  óra  tájban  lett  e  világra  itten  Pinkóczon 

a  fiacskám,  kit  26^  ejusdem  mensis  februarii  solenniter  meg 

kereszteltettünk  Josephnek,   hogy  mind  az  isten  házának  s 

nemzetének  ugy  szüleinek  is  Joseph  áldásokkal  tellyes  qualitá- 

sokkal  szolg.  keresztapja  volt  Unghvárt  lakozó  bellicus  com- 

ffiissarius  Spitzl  Mihálly  uram,  keresztanyja  pediglen  az  asszony 

Kállai    Mária,  elsőben  néhai  Ráty  Gergely  mostan  nemztes 

^^aigenputz  uram  házas  társa ;  komák  voltának  báró  Fatzin, 

t  Lobkovits  uram  regementyebeli  egy  compániának  kapitánya, 

t.    n.   Pongrácz   Ferencz   uram,   t.   nms  vármegyének   ordi- 

Uarius  nótáriussá.  Keresztes  László  uram  és  mások  mindkét 

^éle  sexusból  elégségessen ;  isten  nevellye  maga  dicsősségére, 

Uemzetének  és  szüleinek  consolatiójokra. 

Die  27nia  mensis  novembris  anni  ejusdem  1730.  éjjeli 
Uyolcz  óra  tájban  circiter  egy  heti  betegeskedése  után  megholt 
6s  28va  mensis  januarii  1731.  Bátvára  Laczi  fiacskám  mellé 
temetettett. 

Sok  dolgaim  s  ezen  t.  nemes  vgye  részérül  post  huuc 
annuni  1730.  egymás  után  következett  bécsi  és  pozsonyi  követ- 
ségeim, a  debreczeni  és  eperjesi  districtualis  táblákon  activa 
és  passiva  pöreim  kezem  ügyétül  ezen  diáriumot  elzárták,  azért 
a  többi  gyermekimnek  születések  a  kallendáriumokban  expri- 
nuilt  jedzéseimbeu  marattanak,  azokbul  kell  eruálni. 

(MiU  irásml.)  A  szegény  atyám  kallendáriumjaibau  levő 
jedzéseiben  ekképen  vannak  ezek:  Georgius  Horváth 
de  Pál  ó  ez  Ad  ami  filius. 

Anno  d"i  1731.  die  2-^^  septbris  lett  e  világra  8.  óra 


280  MEUoai ALH.  1 7  3 1  -- 1 7  39. 

tájbau  éjjel  Auuyieska  húgom,  keresztsége  volt  SO^^  ejusdeiU; 
keresztapja  Tolt  Spiszl  Mihály  bellicus  commissarius  kereszt- 
anyja a  felesége,  komák  Kende  László  uram  felesége  nótárius 
Keresztess  László  uram,  substitutus  T.ispán  Csathó  Imre  uitim, 
item  Pougrácz  Ferencz  uram  feleségestill. 

Anno  dni  1733.  die  15.  junii  lett  e  YÍlágra  délután  egy 
óra  tájban  Márta  húgom,  kit  21ma  ejusdem  kereszteltek  ucg. 
Kereszt  apja  volt  mélt  gróf  Szent-Iván; i  Jósef  uram  ed  ngha 
ezen  tkts  nms  Ungh  ^  vmegyéuek  feö  isp&uny a,  kereszt- 
anyja Káthy  Gergolyné  vagyis  Fajgenputzné  asszonyom  tktts 
umzts  Nagy-Kállai  Kállai  Mária  asszony;  komák  Kende 
Lászlóné  asszonyom.  Pongrátz  Ferencz  uram  feleségestül. 

Anno  dni  1735.  6^  mar.  lett  e  világi*a  £llarc8Ó  húgom, 
megholt  -^  maji  anni  1736.  délelőtt  11.  óra  t^ban. 

Anno  domini  1737.  itten  Bottfalvában  die  2Í>^^  mají 
reggeli  6.  óra  tájban  lettek  e  világra  József  öcsém,  kinek  kereszt 
apja  volt  Kende  László    uram,   keresztanyja   Fajgeuputzii^ 
Kállai  Mária  asszony ;  és  Sophi  húgom,  kinek  keresztapja  vol^ 
Csathó  Imre  uram,  keresa^nyja  Kende  Lászlóné  asszonyom  ; 
c  Sófícska  félesztendö  múlva  megholt,  Jósefke  pedig  két  es:^^ 
tcudö  múlva. 

Anno  dni  1739.  die  25*  januarii  lett  e  világi-a  Palkt> 
öcsém,  azért  is  Pálnak  keresztelödött,  hogy  éjjeli  10.  óra  tájbatx 
itt  Bottfalvában  nevét  magával  hozta.  Keresztapja  volt  akkoir 
e  vármegyében  quartélyozó  t.  Lichteusteiu  dragonyos  rege-* 
mentyének  oberst  leitnantya  gi-óf  De  Four  Ferencz,  kereszt 
anyja  özvegy  oberst  Behmemé  munkácsi  commendáns  özve- 
gye Jákó  Margith  asszony,  isten  nevellye  maga  dicsőségére* 

Ezen  1739-ik  esztendőben  szukaszonkint  a  pestis  ural- 
kodni kezdett,  Zemléuy  vmegyében  Vjhelyben,  Tállyán,  Tar- 
czalt.  Mádon  és  más  helyeken,  mely  miatt  Bécsbül  tett  rendelé- 
sek szerint  számos  örizökkel  őriztetett,  ugy  hogy  a  hegyallyai 
szüretet  circa  1^^  O-bris  valamint  erős  strázsákkal  körttlvevén 
az  infectus  helyeket  megere>ztették ,  irtóztató  tél  kemény 
faggyal  kezdődött,  mind  folyó  vizek  befagytak  és  karácsony 
körül  felbomlott,  s  a  jeget  is  elvitte,  visszont  a.  dni  1740.  más 
kemény  tél  kezdődött  cum  iuitio  mensis  januarii,  ez  is  cum 
üne  ejusdem  a  jeget  másodszor  egészen  elvitte,  harmadik  tél 


MEUORIÁLE.  1730    -1748.  281 

cum  initio  februarii  kezdődött  mely  mellett  még  József  nap 

utáu  is  a  jegén  Unghvámál  8  másutt  is  szabadon  járhattanak. 

Anno  dni  1741.  die  26^  janoarii  Tette  el  jöTendöbeli 

bázastái'sul  Borbála  húgomat  Kis-  és  Nagy-  Rhédei  Rhédey 

László  uram,  30*  ejosdem  megesküdtek  és  maga  lakó  helyében 

Magyar-Jesztrebben  Zemplény  vm^yében  15.  martii  vitte  el. 

Kinek  is  lakodalma  sok  úri  rendek  jeles  concursusáral  itten 

Bottíalvában  tartatott^  kik^között  tktts  nms  Zemplén  ymegyé- 

uek  fo    ispánya    méltsgs    gróf    Earancs-Berényi    Serényi 

Tamás  uram  6  exeelL  jelen  tolt 

Anno  1748.  die  llnuimensis  7brís  lett  Bhédey  László 
s<)gor  uramnak  e  világra  Antal  fia. 

Amio  1743.  die  24.  április  lett  e  világra  Klára  húgom, 
keresztapja  volt  csicseri  Orosz  István  uram  és  keresztanyja 
Kende  Lászlóné  asszonyom. 

Anno  1743.  Inia9bris  lett  Bhédeiné  hugonmak  e  világra 
I^czi  fia. 

Anno  1744.  die  15^  mensis  febr  vette  el  örökös  házas- 
társul Teresia  húgomat  Óaranyban  lakozó  Bégányi  Bégányi 
János  uram,  kik  is  16^  ejusdem  megesküdtek  itten  Bottfalvá- 
'^  és  19a  mají  haza  vitte  említett  sógor  uram  kinek  is  lakó- 
^íiliua  sok  űri  rendeknek  jelenlételével  condecoráltatott ;  itt 
^'^h  mélt  gróf  Sztáray  Nagy-Mibályi  Lnre  uram  o  ngha  a 
^A^ltóságos  asszonnyal  együtt,   a   ki   ezen  üngh  vgyének  fő 
^^Pűünya  és  mások  is- 

Mely  húgomnak  9*  mensis  februarii  született  egy  leány- 
^*Ua  Hancsus  anno  d^i  1746.  de  15a  febr.  1747.  megholt 

Anno  dni  1746.  die  22^  8bris  istennek  bölcs  itéletibül 
1  ^.órányi  betegeskedés  után  estvéli  8.  és  9.  óra  között  bottfalussi 
búzánál  holt  meg  a  szegény  atyám  Pálóczi  Horváth  Ádám, 
Ivinek  is  meghidegedett  tetemit  die  2^^^  januai-ii  1747.  temet- 
tettük el  a  battvi  templomban  általunk  készíttetett  kriptában 
nagy  solemiiitással.  Született  1691. 20^  április,  élt  55  észt.  és  5, 
egész  hónapokat  22.  napokat,  Pálóczi  Horváth  György. 

Anno  domini  1747.  die  17^  februarii  holt  meg  Klára 
Jiiigocskám,  kit  19a  temettünk  el  a  battvi  templomban. 

Anno  domini  1748.  die  la  januarii  született  Rhédeiué 
búgom  asszonynak  Pali  fia. 


282  MEMOHILAE.  1748—1751. 

Anno  dni  1748.  die  1.  9bris  lett  Teresia  búgomnak 
Bégiiu}-i  Jánosnénak  Bégányi  János  fia. 

Anno  dni  1748.  die  16.  maji  jedzettem  el  magamnak 
örökös  házas  társul  Bárczán  tkts  nmz  Abauj  ymgyébeu 
uébai  tktes  nmzts  és  vitézlő  Bárczai  Bárczay  János  uram 
ö  kgylme  árra  hajadon  leányát  Máriát  és  3*  junii  meg  is 
esküdtem  Tele  az  édes  anyjának  méltósághos  és  nagysághoz 
Kemény  Erzsébeth  asszonynak  eö  nagyságának  életében,  kivel 
való  életem,  hogy  istennek  ö  felségének  legyen  dicsőséges 
alázatos  könyörgésemmel  szüntelen  esedezni  és  zörgetni  el- 
mulatója  nem  leszek.  Pálóczi  Horváth  György  s.  k. 

5a  8bris  minden  ceremónia  nélkül  elháltam  a  felesége- 
met és  11^  octobris  megindultam  Bárczárul  vele  haza  felé 
13a  érkeztem  meg  Bottfalvára  vele  együtt 

Anno  1749.  die  24*^  julii  megáldotta  az  isten  egy  leány 
magzatocskával  az  feleségemet,  a  kisdednek  esett  születése  mind- 
járt éjfél  után  két  fertálykor  egy  órára  a  skorpió  jegy  alatt 
keresztsége  volt  azon  leánykának  27»  eiusdem.  Keresztatyja 
volt  Mokcsay  János  uram  tktes  ns  Ungh  vmgyének  cassae 
bellicae  perceptora,  keresztanyja  volt  pediglen  Losonczy  Hona 
asszony  Mokcsay  László  uram  házas  társa.  Komák  Mokcsay 
László  uram,  Horváth  Gábor  bátyám  uram  ángyom  asszonnyal 
együtt  és  Pongrácz  Ferenczné  asszonyom,  kit  is  az  úr  isten 
maga  szent  nevének  dicsiretire,  dicsőségire,  anyaszentegy- 
házának épületire  s  lelkének  pedig  idvességére  éltessen  sokáig 
ós  szüleinek  s  attyafiainak  tellyes  consolatiójára  s  örömére, 
neve  pedig  ezen  kisdednek  Anna. 

Anno  domini  1750.  die  5^  julii  jegyzetté  el  magának 
jövendőbeli  házastársul  Nagy-Lónyai  Lónyai  László  uram 
hajadon  leányát  Máriát  Ádám  ötsém  uram,  ugyan  azon  napon 
meg  is  esküdtek.  4^-i  octobris  innen  Bottfalvárul  nagy  soUenni- 
tással  megindultunk  Vásáros-Naményba  a  lakodalomba,  o^^ 
oda  megérkeztünk,  mely  nap  el  is  hálta.  6^  ebéd  után  onnan 
meg  indultunk  és  7^^  jöttünk  haza  asszonyom  anyámnak  bott- 
falussi  házához.  Isten  ö  felsége,  hogy  egymás  szeretetiben 
magának  dicsőségére  tartsa  meg  őket  s  attyafiainak  consolatió- 
jára, tiszta  szivembül  kivánom. 

Anno  domini  1751.  die  4&  martii  megáldotta  az  isten  a 


MBMORIALE.    1751  — 1752.  283 

feleségemet  leányi  magzatocskával  Bárczáii  tekintetes  ns 
Abauj  vgyében,  kit  11 »  ejusdem  megkereszteltettem  Julisnak, 
keresztatyja  Szécsi  János  uram  volt,  keresztanyja  penig  Szent- 
miklóssi  Susánna  tektts  Markusfalussi  Márjássi  István  uram 
bázas  társa.  Komák  voltak  Demeczky  Sigmond  uram  tktts 
nms  Abauj  vmgyének  szolgabírája,  Váczi  István  uram  a  kas- 
sai reformata  ecclesianak  lelki  tanitója,  Olasz  Julianna  asz- 
szony  tkts^nzts  és  vtzlö  Csemeki  Dessöffy  István  uram  házas 
társa,  Susztrik  Esztera  asszony,  Tiszta  Pál  uram  bázas 
tái-sa.  Vass  Ersébet  asszony  néhai  tkts  nzts  és  vtzlö  Szemere 
Miklós  ur  meg  hagyatott  özvegye,  Magyari  Mária  asszony, 
Szent-Mártoni  Mihály  uram  házas  társa.  Isten  nevellye  a 
maga  félelmében. 

Anno  dni  1751.  die  13.  maji  eladtam  nyilomban  jutott 
uDghváií  házamat  Apjok  János  nevű  szabó  mester  embernek, 
minthogy  igen  elpusztult  állapotban  vagyon,  fedele  semmire 
való,  a  pinczének  küfala  kidülöngözött,  e  mellett  az  első  ház- 
nak kemenczéje  is  rósz,  ugyan  azon  háznál  az  ablak  rámái  is 
elrodhattak,  általlátván  azt,  hogy  ha  a  fogyatkozásokat  repe- 
ráltatni  fogom,  a  manuális  mimkákon  kivül  többet  száz  forin- 
toknál el  kellene  költenem,  háromszáz  magyar  forintokért  oly 
conditióval,  hogy  mivel  harmadfél  esztendő  alatt  per  partes 
teszi  le  az  árát,  fog  tanítani  a  várakozásomért  egy  szabót  szá- 
momra, adtam  penig  zálogban  20.  esztendeig. 

Anno  dni  751.  die  29^^  fbr.  vettem  meg  Ádám  ötsém 
urammal  együt  itten  Pinkóezon  a  Pankotai  uraimék  telekét 
(»tven  magyar  forintokon,  felét  a  summának  én  tettem  le,  felét 
penig  ötsém  uram. 

Anno  dni  1752.  die  14^^  januarii  jedzette  el  magának 
örökös  házas  társul  Éva  liu^omat  tkts  nzts  és  vzlö  Szunogh 
István  uram  tkts  ns  Szabolcs  vármegyének  fü  commissariussa 
derék  qualiíicatus  ember,  az  Ábrahámnak,  Jákobnak  és  Isák- 
nak  istene  terjessze  a  maga  áldását  reájok  hogy  lehessenek 
i^tcn  íiuyaszeutegybázának  örökössi  és  szegény  hazánknak 
^'yarapitói.  6^^  í'ebruarii  meg  esküdtek  8<'^  lakodalmi  solemni- 
tást  tartott  aszonyom  anyám  Bottfalván  és  11a  elvitte  a  sógor 
ll)rünyba  az  édes  anyjához. 

—   Az  édes  anyám  csakhamar  látván  Szúnyog  István 


284  MEMOBIALE.  1752 — 1754. 

uramnak  szegény  állapottyát  a  h.  pállyi  és  köbölkuti  portiót 
árendába  kiadta  ő  kegyelmének.  A  jószágot  igen  pusztítani 
kezdette,  azért  két  esztendő  elmúlván,  vissza  vette  a  jószágot 
8  árendába  is  majd  semmit  nem  fizetett 

Anno  domini  1752.  díe  23.  februarii  megáldotta  isteu 
itten  Finkóczon  a  feleségemet  egy  fiu  magzattal,  kit  27in:i 
megkereszteltetett  asszonyom  anyám  a  tamóczi  prédikátorral 
itthon  nem  létemben.  Kereszt  atyja  volt  bátyám  Draveczky 
László  uram,  kereszt  anyja  penig  az  ángyom  Dai*vas  Ilona 
asszony,  koma  volt  Pongrácz  Ferenczné  asszonyom,  neve  a 
kisdednek  Gáspár.  Isten  6  felsége  nevellye  a  maga  szent 
nevének  dicséretire  és  dicsőségére,  anyaszentegyházának  épüle- 
tire s  lelkének  penig  idvességére ;  adja  isten  hogy  mind  hazánk- 
nak 8  mind  familiájának  szolgálattyára  lehessen  és  consola- 
tiójára  a  szüleinek 

Anno  dni  1753.  die  12<^  januarii  vette  el  isten  6  fel- 
sége maga  nevének  ditséretire  s  ditsőségére  Gáspár  fiamot  ez 
árnyék  világbul,  reggeli  11.  és  12.  óra  között.  Legyen  meg  az 
istennek  akarattya.  Az  úr  adta  az  úr  elvette,  legyen  áldott 
az  5  neve  Ámen. 

Anno  dni  1753.  die  11^  septembris  áldotta  meg  az 
isten  a  feleségemet  egy  leány  magzatocskával,  megkeresztel- 
tettem 16a  aequaliter  7bris.  Volt  kereszt  atyja  Mokcsay 
János  bátyám  uram,  kereszt  anyja  penig  az  asszony  Galam- 
bos Sára  asszony  tktts  nztes  és  vzlö  Lónyay  Ferencz  uram 
házas  tái*sa.  Komák  voltak  Lónyay  Julianna  asszony  tkttes 
Gyulafiy  Miklós  uram  hittves  társa,  Bárczay  Juliánná  asszony 
tkttes  Lónyay  Gábor  uram  hitves  társa,  és  Pongrátz  Fe- 
rentznó  asszonyom.  Neve  a  kisdednek  Erzsébet.  Isten  ö  fel- 
sége nevellye  maga  nevének  dicséretire  és  dicsőségéibe  szüleinek 
és  attyafiainak  consolatiójára. 

Anno  dni  1754.  die  5a  9bris.  áldott  meg  isten  felesége- 
mel edjütt  egy  leány  magzatocskával,  kit  10''^  9bris  megkeresz- 
teltettünk. Keresztatyja  volt  Kamer  György  uram  ezen  Ungh 
vármegyének  lő  perceptora  és  unghvári  dominiumnak  prae- 
fectussa.  Kereszt  anyja  volt  Szuhay  Eszter  asszony  tkttes 
Pongrátz  Ferentz  uram  hittves  társa,  komák  penig  Pogány 
István  uram  a  tkttes  Kálnokiana  regmtben  zászlótartó   és 


MEMORIALE.  1754—1759.  285 

Bolt  András  uram  és  Boronkay  Susánna  asszony  tkttes  Kar- 
ner  György  uram  hitves  társa.  Neve  a  kisdednek  Klára ;  ezt 
is  isten  ö  felsége  nevellye  maga  dicséretire  és  dicsÖBségére,  8 
szüleinek  consolátiójára.  Ezen  leánykámot  die  1^  xbris  1755. 
estveli  négy  óra  után  kiszóUitotta  isten  ö  felsége  az  élőknek 
seregébül,  a  kit  is  4^  xbris  eltemettettük.  Az  úr  adta  az  úr 
elvette  legyen  áldott  az  6  neve  Ámen. 

Anno  dni  1756.  die  29^  januarii  mindjárt  éjfél  után 
megáldott  isten  ő  felsége  bennünket  viszont  egy  leány  mag- 
zatocskával  a  kit  a  szent  keresztség  által  beavattattam  az  isten- 
nek anyaszentegyházába  die  5^  februarii,  kinek  neve  Klára^ 
kereszt  apja  volt  Bott  András  uram,  kereszt  anyja  mennyem 
Lónyai  Mária  asszony  Ádám  ötsém  uram  hittves  társa.  Komák 
Szabó  József  uram  és  Bónis  Sófía  húgom  asszony.  Isten  6 
felsége  mindnyájunknak  consolátiójára  és  maga  szent  nevének 
dicsőségére  nevellye  és  erősitse  a  hitben,  hogy  a  mennyei  bol- 
dogságban részes  lehessen. 

Anno  dni  1757.  die  5^  oktobris  megáldott  ujjolag  az 
úr  isten  bennünket  egy  leány  magzatocskával,  kit  megkeresz- 
teltettem 12a  kereszt  apja  volt  tiszteletes  mostani  deregnyei 
predicator  Albert  József  uram,  kereszt  anyja  penig  Szuhai 
Ágnes  asszony  tket.  Pongrácz  Ferencz  uram  házas  társa; 
a  kisdednek  Theresia  a  neve,  kit  az  isten  maga  nevének  ditsé- 
retére  szüleinek  s  atyafiainak  consolátiójára  tartson  meg 
Ámen. 

Anno  dni  1757.  die  la  decembris.  Istennek  bölcs  tettzése- 
l)Ul  sokáig  való  betegeskedése  után  a  szegény  asszonyom 
anyám  tekintetes  ns  és  nzts  Dráveczi  Dráveczky  Anna 
asszony  lelkét  istennek  testét  penig  a  feltámadásig  a  földnek 
ajánlotta  Bottfalván ;  kit  is  20-dik  decerabris  a  báttvai  temp- 
lomban lévő  kriptában  szegény  idvezült  atyám  mellé  eltemet- 
tettünk. 

Anno  dni  1758.  die  21.  április  Hantsus  leányomat  isten 
0  világbul  kiszóUitotta,  kit  májusnak  10-dik  napján  a  báttvai 
templomban  levő  kriptánkban  temettek  el ;  isten  adta  isten 
elvette,  legyen  áldott  az  ő  neve.  Ámen. 

Anno  dni  1759.  die  18a  április  éjfél  előtt  tizenegy  és 
tizenkét   óra  között  kedves  hitves  társamat  az  íir  isten  ter- 


28G  MKMORIÁLE.  1750  —  1760. 

hétül  megszabadította,  és  meg&ldott  bennülhet  egy  fíu  mag- 
zattal kit  is  a  szent  keresztségnek  sakramentoma  által  die 
21ft  aequc  április  az  istennek  anyaszentegyházába  beavat- 
tuk. Minthogy  az  űrtul  nyertünk  fiat,  neve  a  kisdednek  Sámuel, 
kereszt  atyja  vala  tktes  nzts  és  vzlö  Kis  és  Nagy-Lónyai 
Lónyai  Ferencz  uram  és  az  ur  6  kegyelme  élete  párja  Pon- 
gyaleki  Galambos  Sára  vala  keresztanyja;  komák  tiszte- 
letes battvai  praedicator  uram  Bódis  Isván  uram,  és  az  o 
kegyelme  hitves  társa  Barcsay  Juliánná  húgom  asszony 
néhai  tktes  nzts  és  vzlö  Lónyay  Gábor  uram  megmaradott 
özvegye  és  mennyem  asszony  Lónyay  Mária  asszony.  Az 
űr  isten  a  kisdedet  maga  szent  nevének  ditséretire  s  ditső- 
ségére  tartsa  és  nevellye  szüleinek  és  atyjafiainak  consola- 
tiójára.  Ámen. 

Anno  1760.  die  3^  április  Sámuel  fiacskám  meghala, 
kit  is  eltemettettem  a  báttvai  templomban  lévő  kriptánkban 
nagy  pénteken  az  az  5^  április.  Csak  hamar  azután  die  lo^Jv 
Homonna  felé  indultam  Lengyelországba  Sinyava  nevű  város- 
sába a  holott  a  boraim  voltak,  a  feleségem  is  bekísért  és  ott. 
mulatott  egy  egész  hétig,  azután  a  feleségem  visszajött,  magani. 
penig  a  Viszlának  áradását  ott  vártam  14.  hétig,  augusztus- 
nak 18-dik  napjáig;  addig  hajót  csináltattam,  mely  került  34. 
aranyomba.  Hat  evezőst  fogadtam,  egy  kormányozót  és   egy 
sztirnyiket  Isten  segítségével  megindulván  a  hajón  egy  egész 
holnapig  mentünk  Danszka  nevű  várossában,  ott  minden  hor- 
dótul  le  kellet  tenni  a  két  két  aranyat,  azonkívül  a  pinczétül 
hetenkint  öt  öt  tallért,  a  szobátul  egy  egy  tallért  kellet  le  tenni. 
A  borok  15.  hét  alat  kivált  amelyek  legzsirosabbak  és  jobbak 
voltak  ki  nem  tisztultak  s  azért  is  hirtelen  el  nem  kelhettek. 
Danszkán  való  mulatásomnak  idejében  die  8a  julii  holt  meg 
szegény  idvezült  napám  asszony  mélt.  és  nghos  Gyerö-Monos- 
tori  Kemény  Erzsébet  asszony,  kit  is  sok  uri  rendeknek  con- 
cui'susával   temettek   el  die  17^  augusti.  A  feleségem  előtte 
való  napján  a   temetésnek  lebetegedett  és  szült  fiat,  éppen 
mikor  a  hajnal  hasatt,  isten  tisztelete  után  minthogy  az  úri 
atyafiak,  tiszteletes   actor  uraimékkal  már  ott  voltak,  a  kis- 
dedet   megkeresztelték    Györgynek.   Kereszt  apja  Kácsándi 
László  uram  az  asszonnyal  Bárczai  Bárczay  Kata  asszonnyal 


líEMORIALE.  1760.  287 

(a  ki  kereszt  anyja  vala)  volt,  komák  az  egész  uri  atyafiak : 
a  kik  már  akkor  ott  ToltaL  Az  úr  isten  a  kisdedet  a  maga 
dicsőségére  nerellje,  s  mindnyájunknak  consolatiójára.  Ámen. 
Tiszteletes  superintendens  Csai  Márton  uram  Tolt  az 
első  actor,  a  második  a  sáros-pataki  collegiumnak  oregbik 
professora  tiszteletes  Szattmári  Paxi  Mihály  nram,  12. 
lógás  deákjaiTal  edjütt,  a  kik  harmoniáTal  éneklették  el  a 
holtat,  a  kit  az  Alsó-Bárczai  paszta  templomban  Iotő  íamilia 
kriptájában  szegény  id?ezült  ipám  Bárczai  Bárczay  János 
uram  mellé  temettek  el. 

20™^  decembris  indultam  meg  Danszkárul ;  a  boroknak 
egy  részét  jó  áron  adtam  el  de  nagyob  részét  csak  tukmáért 
kellet  elvesztegetnem,  mivel  a  Prussiai  király  Fridericus  a 
Moszqua  táborát  megszalasztotta,  a  kik  éjjel  és  ns^pal  költöz- 
tek a  Yiszla  vizén  által,  ngy  hogy  a  danszkiak  nagy  rémülés- 
I>6ii  voltak,  annyira  hogy  minden  gazda  minden  nap  tartozott 
írásban  beadni  a  város  tisztének  a  vendégeinek  számát,  feg}- 
^errel  a  városba  senkinek  nem  vala  szabad  bejönni,  és  reggel 
Menczedfél  órákkor  nyitották  ki.  estve  penig  három  órákkor 
^•árták  be   a  kapukat.   A  Moszqua   czáménak   residensétül 
^^Hem  ki  jó  passust,  mely  ha  denegáltatott  volna,  nehezzen 
^'^^  nélkül  jöhettem  volna  ki  Lengyelországbul  mivel  a  Mosz- 
^Jiia  kozákjai  s  katonái  felpraedáltak  volna :  esett  hazajövete- 
'^íti  Toronya  felé  Krakóba,  onnan  Szepes  vármegyébe  Krigbe 
J'^ttem  Draveczky  Imréné   ángyom  és  néném  asszonyhoz,    a 
K>rtékát  addig  magam  szekere  hozta,  onnan  o>ztán  fogadott 
szelcér    vitte    Sárosra.  Sárosrul    Kárczára    a    bárczai    csigás 
^Zf.^kér.  Ott  distrahálni  akarván  a  portékámot  a  kassai  keres- 
*^^üőknek  a  kiknek  megjelentettem  bona  fide  hogy  még  én  a 
"n.rminczadot  az  eladandó  portékákért  nem  adtam  meg  s  nem 

• 

1^  iusinuáltam  irájituk  magamat  s  tanítsanak  meg  mit  csele- 
kedjek, mivel  én  kereskedő  nem  voltam  soha,  én  a  tevő  leszek. 
^'^Ta  azt  felelék  a  kereskedők,  hogy  ha  a  portékára  megalk- 
ííatnak,  ők  készek  lesznek  a  harminczadot  letenni,  azzal  ter- 
'^^líiis  napot  praefigáltak,  mikor  jönnek  ki  hozzám  a  portéká- 
°^k    megvisgálására,   eljővén   azon   nap,  compareál  a  kassai 
^^í^niinczados  és  a  portékáimra  reá  teszi  a  kezét,  azzal  be- 
^^^en   Kassára    és    a    kassai   kamarának   béád.   a   kassai 


288  MKMnRIALK,   ITCO—lTlll. 

kamara  admoueáltat  és  pecsétet  tétet  a  portékáimra.  M»$/.- 
S7.or  is  admooeíiltat  liogy  a  portékíit  adjam  a  bíró  kezében, 
éu  ezea  admonitiónak  nem  engedflraeskedtem.  hanem  admo- 
neáltattam  judicialiter  a  liarminczadost.  bogy  -vegye  lel  tülem 
a  harminczadot,  azzal  Tkáros  felé  az  az  die  12^^  februarii 
1761.  kiindultam  Bárc/árul  az  egész  portékáimmal  s  haza  !i1e 
Pinkóczra  jöttem  die  15'^  ■  a  feleségemet  itthou  nem  tanáltam, 
mert  Bárczára  hozzám  ment,  a  ki  is  ottan  a  hOlt  helyemet 
tanálta,  ugy  osztán  16«  kiindult  Bárczárul  és  ITn  jött  haza 

éu  18™  az  iinghvári  harminezadoat  kihozattam  ide  és  a  por-     

tékát  perlustr áltattam  Tele.  az  ungbvári  harminczados  csak-   - 

hamar  meghala,  helyében  az  unghvári  sós  ur  substituáltatik  _;^ 
h arminczadosuak,  a  kihez  bementem  IJnghvArra  hogj-  a  har—  —~ 
minczadot  adjam  meg,  a  harminczados  vagyis  sós  tir  azoc:^^ 
okhul  míuthogy  a  kamaráiul  parautsolattya  yagyon,  hogy  f^ggj 
ne  Tegye,  nem  Tette.  Esztendő  múlva  a  kamara  bírót  kér  .j 
HB  Tiirmegyéuktül  és  actiőt  íbrrniil  ellenem  a  cerlificáltn___(  . 
Compareálok.  Semmi  exceptiókra  nem  mentem  hanem  mÍD«^. 
járt  meritumba  beléptem.  Ot  nap  alatt  a  processus  coneluiL  ^. 
lódott;  én  convincáltattam  négyezer  kétszáz  foriutokhan  8  íi, 
appellatát  meg  nem  engedte  a  bíró  a  ns  Tármegyére,  bane-io 
extra  dümiaium  a  felséges  királyi  táblára,  a  mikor  a  Ufio 
kijött  ide  PiukÓczni  foglalni,  oppositióvaí  éltem.  Azúta  hallprw 
az  írás.  Én  ugvíin  felséges  királynénknnk,  a  pozsonyi  kíim.v- 
rának  szép  iuatantiát  aiihiu ittál tam.  de  semmi  feleletem  nem 
jött  reá  mind  ekkoráig,  az  iiz      ... 


Anno  1761.  die  14'í>  decembris  szült  a  feleségem  egy  I 
üat,  ki  minthogy  majd  Írhatom  hogy  idétlen  az  az  kilenCíkoVf 
napos  Tála,  megkereszteltettem,  tiszteletes  esperest 
uram  kereszt    atyja    Tála    és  hitves   társa  kereszt 


MEMOUÍALE.  1761  — 1775.  289 

neve  a  kisdednek  András.  Tartsa  meg  az  nr  isten  a   niaí^a 
dicsőségére  Ámen. 

Anno  1763.  die  7ma  martii  áldotta  meg  az  úr  isten 
a  feleségemet  szüléssel  és  szült  egy  leány  magzatocskát  kit 
megkereszteltettem  9na,  kereszt  apja  volt  Pálóczi  Horváth 
Ádám  öcsém  uram  kereszt  anyja  Szerencsy  Gerzsonné  asz- 
szonyom  volt,  a  ki  elsőben  Szuliainé  azután  Pogányné  volt.  A 
kisdednek  neve  Anna.  Az  úr  isten  nevellye  a  kisdedet  mind- 
nyájunknak örömére  s  a  maga  dicsőségére  Ámen. 

Anno  domini  1765.  die  16^^  martii  nagy  égzengések 
és  villámások  voltak,  az  egész  telünk  esős  és  lágy  időbül  állott, 
ugy  annyira  mind  az  emberek  nagy  részint  betegséggel  töltöt- 
ték idejeket.  sokan  meg  is  holtak.  A  marhák,  juhok,  sertések, 
szarvasok,  őzek etc.  még  tavaly  az  egész  országunk- 
ban hon  a  szájakra,  hon  a  lábaikra  betegeskedtek.  Sok  hellye- 
kon  döglöttek  és  döglenek  is  continuative  mostanság  is,  isten 
tudja  mit  akar  velünk,  légyen  szent  akarattya. 

Anno  eodem  die  16^^  junii  reggeli  két  és  három  óra 
között  megáldotta  az  űr  isten  a  feleségemet  egy  fiu  magza- 
tocskával,  kit  20«'^  a  keresztségnek  sakramentoma  által  ho 
avattuk  az  istennek  anyaszentegyházába;  kereszt  atyja  volt 
a  kisdednek  tktesnztes  és  vzlö  Draveczky  Gáspár  ötsémnrani. 
koroszt  aiivia  az  asszonv  Ponffrácz  Ferenczno  asszoiivoni.  ko- 
mák  Szuiiyogi  István  só<^or  uram,  Pál  íUsóni  a  nu^nnyommol 
ós  Bódis  Dániol.  Neve  a  kisdednek  László.  Az  úr  isten  a  kis- 
tlcdot  tnrlsn  niojj;  a  maga  anya  szentoiívliázáiiak  íryara])ítására 
^zr'gónv  olalólt  neni/otüiiknok  és  familiáiának  s  atviaíi.iin.ik 
<li<z<'i(^  ós  t(*ljos  consolatiójára  Amoii. 

( Múíi  f'nis.) 

Anno  1771.  die  30"^  niaji  oskiilt  moí];  tts  ns  nzts  ós 
vzlö  Tpi  Bydoskuti  Imre  uiam  a  bátyám  P.  Hoivátli  Adáni 
legnagyobb  leányával  JNIáriávnl  ós  'j()'>  el  is  vitte  tts  ns 
Közóp-Szolnok  vármegyébe  Szö-Demotorro.  .ínnior  Goorgius 
HoiTáth  de  Pálócz  Georííii  filius  mp. 

Anno  1775.  die  19'i  április  eskütt  meg  Sissári  Sissáry 
Jósef  úr  ugyan  a  bátyám  kissebbik  leányával  Susánnával  ós 
el  is  vitte  tkts  ns  Zemplén  vármegyébe  Kakra. 

19 


290  MKMORIALK.  1776—1785. 

Aduo  1776.  die  4^  augusti  esküit  meg  sissári  Sissán* 
Estván  úr  ugyan  a  bátyám  középső  leányával  Soffiával  és 
ugyan  Kakra  vitte. 

Anno    1778.   die  l»»a  novembris    mentem  Kassára  az 
academiára  jus  patriumot  tanulni. 

Anno  17  .  .  die vette  el  a  bátyám  P.  Hor?áth 

Pál  magának  örökös  házas  társul  másodszor,  néhai  ttes  ds 
és  vzlett  Bemáthíalvi  Bemáth  Imre  úr  hajadon  leányát 
Erzsébetet,  ttes  ns  Zemplén  vármegyében  M.  Jesztrebben. 

Anno  1784.  die  13*  septembris  kedves  testvér  öcsém 
Pálóczi  Horváth  András,  az  fels.  úr  istennek  szabad  bölcs 
rendelésébül,  hirtelen  nyavalyájába  estvéli  6.  óra  tájba  lelkét 
teremtőjének  ajánlotta,  ttes  ns  Pesth  vármegyébe  Hartyáu 
nevű  hellységbe,  az  asszonyom  anyám  jószágába,  és  ugyau- 
ott  a  közönséges  temetőbe  cripta  formán  ásott  sirba  eltemet- 
tetett a  mostoha  üdők  miatt  csak  ének  szóval.  Az  úr  adta  az 
úr  vette  el.  Áldott  legyen  az  ő  szent  neve  érette. 

Anno  eodem  die  21^  xbris  néhai  boldog  emlékezetű 
bátyám  idősbik  P.  Horváth  Ádám  ur  két  napi  betegeskedé- 
sébe  lethargusba  esvén,  reggeli  3.  és  4.  órák  között  lelkét 
teremtőjének  megadta  és  24^«  ejusdem  maga  neve  napján  a 
báttfai  templom  alatt  levő  família  kriptájába  betétetett.  Kopor- 
sóba tette  tiszteletes  Horváth  Sámuel  uram  az  eőri  predicator 
l)redicatióval  itt  Pinkóczon,  a  báttfai  templomba  pedig  preili- 
kált  a  test  felett  az  akkori  báttfai  predicator  tiszteletes  Tóth 
Mihály  uram.       IQ.  P.  Horváth  György  m.  p. 

Anno  1785.  die esküdt  meg  kedves  néném 

Ersóbeth  kedves  féijével  Somlyai  Szilágyi  Jósef  úrral.  Áldja 
meg  az  Isten  mind  a  két  részt  egymáshoz  hív  szívvel  és  jó 
gyermekekkel  hosszú  élettel  és  minden  lelki  testi  áldásokkal. 

Ugyan  ezen  esztendőben  maradtam  itthon  végképen, 
pesti  patvariámat  és  az  ttes  kir.  tábla  mellett  viselt  jura- 
tusságomat végezvén,  mivel  az  méltóságos  grófif  és  feő  ispán 
urunk  (Sztáray  és  Nagymihályi  Filep  János  úr)  eő  nagysága 
az  ttes  ns  vármegye  táblájához  feleskettetett  még  1784. 
esztendőben  circiter  novemberbe.  1785-be  itt  januario  az 
tractus  coadjutor  curatornak  tett,  mely  megesvén  azonnal 
az  felséges  2^^^  Jósef  ekkor  dicsősségesen  uralkodó  csássár 


eő  fels^étfil,  az  parcHrhiák  funditiojikBak  cv*ncsríptioji  iriii; 

parancsolat   érkezrén,   a    több    ries  Tármegrek   közön   ez^n 

tttes  Unghvár  vármegyére  is^  az  ezro  ns  Tármegrében  ItTo 

minden  reformata   parochiákat    o^nscnbáltam   traotus   iiot.s- 

rius  tiszteletes  Válri  Mirton  és  assessor  tiszteletes  *láiio<v 

Györgj'  uraimékkal ;  az  negyed  napi  hideglelést  is,  a  melyet 

ámbár  néha    néha    ^yczer   másszor   a   chináral    való    élés 

^  az  szoross   diéta   el   hagyattak  vélem,   az  orvosfág   által 

^I  nem  hagyathatván  magamnak  a  tizenhatodik  hónapn:ik  a 

^t*gén,  ezen   parochiák  eonscriptióiának  ideje  alatt  hagyatta 

^1  vélem  bátyám  Petrovay  Júsef  ur  reoóniendatiójábul  az  jó 

ftle  basa-rózsa  eczetbe  macerált  —  uszve  törött  fenvü-ma^uak 

•'*  leve,  három  egymás  után  következett  paroxysmnsaim  elein 

egyszerre  me^va  a  fenyü  magot  ugyanis  a  paroxysmus  órája 

^Ifitt  24.  örával  egy  boros  pohárt  tele  töltvén  véle,  megtörtem, 

'^tt  törve  fél  pohárral  és  azt  tele  töltöttem  basa-rózsa  eczettel 

^""^  a  tört  fenyü  magh  ezen  eczetbe  ázott  egész  a  paroxysmus 

^^<*jeig,  ekkor  kifacsartam  a  levét  keményen,  és  így  egyszerre 

^^Vegittam,  ezt  három  egymás  után  következett  paroxysnuiso- 

*^f>n  continuálván.  Áldott  legyen  az  úrnak  dicsösséges  szent 

^  eve  érette,  hogy  erre  az  orvosságra  vezérlett,  mert  az  hosszas 

^X egyed  napos  hideglelés  már  ugy  elgyalázott  és  öszve  rontott 

Volt,  hogy  az  jártányi  erőm  is  alig  volt,  és  az  medicusok  is 

^lesperáltak  már  felőliem.   Ezen  hideg  lelésbül  kiépülyén 

1786dik  esztendőben  felállíttatván  az  ó  felsége  parancso- 
latjára az  continua  sedria,  ennek  egyik  tagja  lettem,  és  mint 
legfiatalabb  assessor  az  ezen  sedria  előtt  folyt  perek  taxáit  az 
légi  mód  szerint  beszedni  kötelességemmé  tetetett.  Megváltoz- 
ván azonban  ugyanezen  esztendőben  az  vármegyék  niinil  tör- 
vénye, mind  polgári  igazgatásának  módja,  ö  felsége  az  főispánok 
helyébe  az  egész  országba  tiz  királyi  rommissáriusokat  rendelt, 
ide  ITnghvárra  küldődött  méltóságos  báró  Révay  Simon  (tit.) 
ő  excellentiája  királyi  commissáriiisnak  és  ezen  tekintetes 
nemes  Ungh  vármegyén  kivül  tek.  nemes  Beregh,  Szathuiár, 
Ugocsa  és  jNíáramaros  vármegyék  is  főispáni  s  k.  komissá- 
riiissi  hatalma  alatt  voltak.  Bejövén  ő  excellentiája  línghvárra, 
csakhamar  restaurált,  az  mely  rcstauratio  után  az  gytilések 
megtiltattak  és  meg  is  szűntek.  Az  publico  politicumokat  loly- 

19* 


'■  ■  -.  .'-.\  . 


T      _     I 


-     ■-.' 


i   _-_ 


•--:i.     t 


-    A 


'  -- :    Alt" 


f^.    '■•" 


^      ^    .  .    . 


MF.MORIALK.    17SG  — 17SH.  293 

rint  és  neveztettek  dirigenseknek,  kikkel  is  szabad  volt  ugyan 
megegyezni  a  földes  uraságoknak  az  mérésért,  de  ha  meg  nem 
egyeztek,  az  alcommissio  határozta  meg  munkáj  oknak  bérét,  a 
melynek  cassájából  bőv  fizetést  is  vettek  munkáj  okhoz  képest. 
Ezen  mérés  dolga  már  majd  nem  tökéletességre  is  ment,  a 
midőn  ő  felsége  halála  előtt  kevés  idővel  retractálta  minden 
iíjításait  és  a  mérés  munkáját  is  cassálta,  a  vármegyéket  a 
maga  törvényes  régi  állapotjokra  is  visszatette. 

Ezen  időben  bocsátotta  ő  felsége  ki  az  tolerantialis  úgy- 
nevezett parancsolatját  is,  az  melyben  az  helvetiai  s  augustíii 
vallást  tanitóknak  és  a  nem  egyesült  orosz  hiten  valóknak  is 
bizonyos  törvények  alatt  szabad  gyakorlását  engedte  meg  val-. 
lúsokuak.  Ezen  tolerantialis  parancsolatnak  publicatiója  alkal- 
matosságával az  mélt.  gróf  Sztárai  és  nagymihályi   Sztáray 
Fülep  János  ur  ő  nagysága  mint  akkor  még  főispáni  hivatal- 
ban lévő,  minden  azelőtt  akár  pecsét,  akár  per  alatt  levő  tem- 
l)lomainkat  —  melyek  a  katholikus  atyafiak  birtokában  nem 
vcdtak  —  felnyitottaknak  és  felszabadultaknak  deciaráit  publice, 
mely  okon  is  a  zahari  és  bérei,  azelőtt  sok  időtől  fogva  pecsét 
és  tilalom  alatt  volt  templomaink  is  ez  időben  nyittattak  fel, 
de  ezután  csak  hamar  explanatorium  parancsolatot  küldött  ő 
lelséjre,  a  melvbe  szorosabb  határok  közé  szoríttattunk,  az  fel- 
nyitott  templomainknak  mindazonáltal  birtokában  mindenütt 
iiieicniaradtunk :  a  katli.  plébános  uraknak  azelőtt  a  mi  filialis 
helységeket  lakó  felekezetünk  által  fizettetni  szokott  stóla  és 
Icctieale  is  végképen  eassáltatott  ő  felsége  által.  Ekkor  szaba- 
díttattak  fel  a  cseh  és  morvaországi,    ugy  szintén  az  német 
l)ir()daloml)eli    lutheránusok    és   reformátusok   is   arra,   hogy 
magok  vallású  praedieatorokat   vigyenek    magok  közé,  de  a 
kiken  miudazimáltal  mejímaradt  az  kath.  helybeli  plébánosok- 
nak fizetni  szokott  fizetések  terhe  is.  Cseh  és  Morva  országok- 
l)an    nagyol)! )    részint    innét    Magyarországból    mentek   prae- 
dieá  torok. 

^Magában  az  i)ápista  vallásban  is  sok  változtotásokat  tett 
ó  felséí^í',  a  proecssiókat,  vizkereszti  coledákat,  úgynevezett 
niarianum  sodalitiumokat  és  sok  innepeket  is  cassált;  az  ju'o- 
testánsok  házassági  pereit  az  szent  széktől  elvette  és  a  törvény- 
székeknek adta,  bizonyíís  törvényeket  vagy  rendeléseket  tévén. 


294  MEMORlALF..   1  7S9. 

a  luclyrk  szerint  kelljen  ezen  pereket  Ítélni,  sok  szerzeteseket 
cassált,  sok  con  ven  tekét  redueált,  a  leleszi  és  jászai  conyentek- 
nél  volt  archivumot  előbb  az  több  cáptalanok  és  conventek 
archivumaival  egyetemben  Budára  vitette  fel,  akarván  világi 
emberek  gondviselésére  bizui.  mint  az  franciscánusoktól  elvett 
várbeli  clastromba,  de  idővel  azután  a  leleszi  és  jászai  convent- 
uek  archivumokat  Egerbe  az  káptalan  arcbivumába  vitette,  az 
cáptalauokat  arcbivumaikkal  együtt  meghagyta ;  az  elszedett 
papi  jószágokat  pedig  fundus  religionis  név  alatt  administrál- 
tatta,  mely  miatt  miután  ö  felségén  semmit  nem  vehetett  az 
római  pápa  (Pius  6tus),  maga  jött  le  ö  felségéhez  Bécsbe,  de 
ugyancsak  semmit  nem  fordított  a  dolgokon.  De  ki  tudná  leírni 
voltakép  a  változásokat  és  újításokat. 

Ez  időben  a  mérés  bejövetele  után  ezen  nemes  Unghvár 
vármegyében  is  az  oroszság  között,  de  kivált  Beregh,  Ugocsa 
és  Máramaros  váraiegyékben  nagy  szükség  volt ;  a  szegénység 
gyökerekből,  kukoricza  csutkákbul  és  fürészporból  is  kénytele- 
níttetett  magának  kenyeret  készíteni,  az  mely  miatt  éhei  is, 
de  a  rósz  kenyértül  kapott  dagadás  miatt  is  igen  sokan  meg- 
haltak, kiváltképen  az  hegyeken  az  oroszságok  között.  Az 
egész  alföldön  is  nagy  szükség  volt  mind  az  élet,  mind  pedig 
az  takannány  dolgában  az  nagy  szárazság  miatt,  ugy  hogy  az 
alföldrül  ezekbe  az  felsőbb  és  szűkebb  határú  vármegyékbe 
jöttek  fel  sokan  telelni  marhájokkal  együtt  Sokan  lakni,  sokan 
nyomtatni  és  egyéb  munkára  vagy  koldulni  is,  sokan  pedig 
életet  venni.  Az  gabonának  köbli  ft^lment  12.  váltó  forintokra, 
egy  szekér  széna  15.  forintra. 

Ez  a  szükség  egynehány  esztendeig  egymásután  igy 
ment,  hol  nagyobb,  hol  kisebb  mértékben;  hanem  ő  felsége 
megértvén  ezen  nagy  szükséget,  életet  szedetett  be  pénzen  a 
magazinumokban  és  ugy  osztotta  hitelbe,  bizonyos  és  igen 
tűrhető  áron  a  szegényebb  rendüeknek.  Sok  helyen  az  nemesi 
renden  valók  is  vettek  magoknak  ilyen  életet,  mivel  1 789.  esz- 
tendőben az  alföldön  ki  se  költ  a  vetés  a  nagy  szárazság  miatt. 
Hanem  épen  következő  esztendőben  volt  Hóra  és  Kloska  nevű 
oláh  paraszt  vezérek  alatt  praedálás  Magyar  országnak  az 
Erdély  felé  való  részein  és  bent  Erdélyben  is.  Ez  a  két  fene 
paraszt  bujnyik  ve^ér  ajatt  öszszevert  sok   oláhokbul   állott 


MEMORIALE.  1780  —  1790.  295 

sereg    uagy   véroutásokat,   pusztításokat;  temploinokuak,  úrí- 
liázaknak,  királyi  cassaknak  és  sok  helységeknek  felpraedálá- 
sát  vitte  Yégbe,  sok  uraságokat  egész  familiástul  kipusztított, 
és  hanemha  az   szomszédok   és  lakosok  viszszaverték  volna) 
íovábby  tovább  mindig  erősödtek  és  terjedtek  is  volna ;  nem- 
egyesült  oláh  papok  is  mondottanak  hogy  voltak  közöttük  és 
vélek  egy  értelemben.  Végre  ezek  csakugyan  megfogattatván, 
Icerékbe  törettettek  elevenen  és  igy  aztán  lecsendesedtek  az 
népei  is. 

Ezen  fatalitásokat  követték  más  ujabb  szerencsétlen 
idők.  A  száraz  időkben  mindenféle  sok  égések  történtek;  ebben 
a  vármegyében  N.  Kapós  és  Cseppely  majdnem  egészen,  tem- 
))lomaival  együtt  megégett.  Pálóczon  sok  házak,  és  köztük  a 
Horváth  Mihály  és  Lajos  bátyámék  háza  is ;  Bátya  majdnem 
egészen,  Mátyoczon  Krasznecz  Sámuel  és  Orosz  Joakim  urak 
házai,  Jenkén  sok  házak,  Minajban  s  egyéb  helységekben  is. 
Nagymihály  is  ekkor  égett  meg  nagyrésziben  stb. 

Ezek  után  voltak  ismét  menykőhullások  is  sok  helyeken, 
ki  Pinkóczon  1789-ben  22.  junii  épen  hajnal  előtt  ütött  meg 
cg)-  házat,  az  Malankó  Jankóét,  egyebütt  is  sok  helyeken. 

Ezen  felséges  11.  József  császár  uralkodása  alatt  nagy 
luiboru  tartatott  az  török  elleu  is  esztendőkig.  Végre  a  mi 
urpünk  a  töröktől  sok  várakat  elnyert,  úgymint  Belgrádot 
Otzakot,  Kotzinót  stb.  báró  Laudon  vezérlése  alatt. 

Második  királyi  commissáriusnak  tétetett  ezen  úgyneve- 
zett munkácsi  circulusba,  revocaltatváu  b.  Révay  Simon  ö 
excelleutiája,  Rozenfeld  András  uram  ö  excellentiája. 


PRO    NÓTA. 

Az  familia    protocollomába  be   írni   valók   rendszeriül 
így  következnek: 
Iben  Az  szegény  atyám  halála  (megholt  4*  mailii  1787be 
eltemettetett  maji)  az  azt  meg  előzött  Bárczay  Mihály 
András  és  János  halálaival  együtt 
2^r    Az  én  házasságom  (jegyet  váltottam  1788,  hazahoztam 
pünkösd   után)   és   Pazonyba  őszi*e  kelve  történt  majd 
nem  halálos  betegségem,  az  szűk  bortermés, 
3or    Az  József  császár  halála  és  az  vái'megyének  törvényes 
szabadságának  vissza  jövetele.  Ez  alkalmatossággal 

Mélt.  gróf  Sztáray  János  eö  nga  az  feö  ispányságot 
visza  kapván  restaurált,  ekkor  nyert  hivatüom. 
-i^r    Az  ipámnak  halála,  Mariska  leányom  születése  (szüle- 
tett 24*-^  sept.;  raegkereszt  26^)  1791). 
ryyr    Országgyűlése;  Bandérium. 
6^>i-    Siuodus  1791. 
7^'»-    Oi-szág  gyűlése,  1792. 
8^1'    Simtsu  fiam  születése,  (sz.  6'    febr.   1792;  kereszt.   7^ 

febr.)  Pál  bátyám  halála. 
9*'i'    Az  ungvári  — 
lOer    Pinkóczi  templomok  építések  kezdete, 
llt'i-    Miklós  fiam  születése.  (30^  apr.  1794.keresz.  l'-^  mai) 
1 2«-i"    Templomok  felszentelése  (Pinkótzi  1^  Ungvári  8^  mai)  és 
IS^r    Halála  Miklóskánknak.  (meghalt  27.  apr.  1796,  eltemet- 
tetett 1^  maji  Pazonyon). 

14.  Az  aszszoiiyám  halála,  (megh.  22'"^   kopoi^sóban  tétetett 
24.  martii  1793.  temettetett  15.  április). 

15.  Juliska  halála  (mhlt  12'**  koporsóba  tétetett    13^^  elte- 
mettetett 27.  apr.  1795.) 

16.  Második  restauratió  szbirói  hivatalom. 

17.  A  mi  osztályunk  és  László  öcsém  külön  menetele. 


MEMORIALE.   1789  —  1800.  297 

18.  Az  Budáu  exequált  szerencsétlenek  dolga. 

19.  Boriska  leányom  születése  s  halála,  (született  10» 
luartii;  mh.    15.    1796.   eltemet    17*    ejusdem    a    piukóczi 
kriptába) 

20.  Insurrectio.  Az  én  resignatióm    9a    Janarii  1798. 
Laczi  öcsém  hÍTatala ;  vice  sz.  birónak  tétetett. 

—  16a  sept  Lasztamérban  superintendes  gyűlés  tart. 

21.  S'i^  restauratio. 

22.  A  franczia  királyi  háznak  szomorú  történetei,  nagy 
íiáború. 

23.  Erős  nyár,  szűk  termés.  1799. 

24  Pápának,  prímásnak,  egri  és  más  püspököknek  halála. 

25.  A  tractusnak  kiszélesitése. 

26.  A  kastélynak  bezsindelyezése. 

27.  Die  20.  et  21.  jan.  1800.  A  jeget  a  viz  nagy  feltoló- 
"•'í-sa  miatt  meg  nem  indithatván,  itt  a  falu  mellett  egy  néhány 
"^'yen  az  tötéseket  meghágta,  megszakgatta,  sok  helyen  njigy 
taroltat  tett  az  kijött  árviz  ;  többnyire  minden  házak,  kamarák, 
^^ürök  és  ólak  is  telementek  vizzel,  olyan  helyeken  is,  a  hová 
^*^  előtt  ember  emlékezetire  nem  ment,  a  templom  is  tclemcnt. 

PRO  NOTTA.  (külfjn  kis  S-ad  ivén.) 

Az  matricularis  familia  könyvébe  beírni  valók  igy  kö- 
vetkeznek: 

1. 1786ban  megváltozván  a  vármegyék  törvényes  és  polf^'ári 
^^azgatásának  módja,  a  föispányok  helyett,  kir.  conimissarius 

""^  a  kiknek  ezen  a  részen  5.  megyéje  il  m.  ( )  volt,  reii- 

^l^íltetett,  ilyen  volt  elsőben  itten  b.  Révai  Simon  úr,  a  ki  ez 
esztendőben  restaurált  ugyan,  de  csak  azokat  applicálta  a 
Mivatalokra,  a  kik  németül  tudtak  és  a  kik  a  despoticura  impe- 
^*iumot  könnyen  szenvedték  a  haszonért,  ez  alatt  a  köz-  és 
Ixülönös  gyűlések  megszűntek,  sőt  megtiltattak,  continua  ses- 
Niük  tartattak,  az  el  nem  végzett  perek  is  continua  sedriák  előtt 
folytattattak.  Az  után  subalternum  judicium  állittatott  fel:  1. 
praesesből  és  4.  assessorból,  ezeknek  adatott  egy  ordo  judicia- 
rius  és  ahoz  tartozó  forma  processualis  és  sanctio  criminalis 
nevű  könyvecskék  pro  cinosura  a  régi  törvény  helyett.  A  föld- 
mérés is  ekkor  kezdődött  circumscriptive. 

Az  Hóra  villongása  dolga. 


298  3f£MORIAL£.  1789-1800. 

2.  l'r  atvám  halála  circumstantialiter. 

3.  Az  éu  házasságom ;  Pál  bátyám  halála. 

4.  Uj  restauratio  és  hÍTatalom. 

5.  Mariska  leányom  születése  és  az  ipám  uram  halála. 

6.  1790.  és  91^  országgyűlése;  ezen  megyék  deputalu- 
sai  nevek. 

7.  Synodus  depatatusaÍTal  együtt  drcnmstantialiter,  NB. 
1792.  országgyűlése. 

8.  Simtsu  fiamnak  születése.  NB.  Az  asszonyámuak  halála ; 
a  templomok  fundantur. 

9.  Miklós  fiamnak  születése  s  halála. 

10.  Boriska  leányomnak  születése  s  halála;  ub.  Juliánua 
néném  halála. 

11.  A  pinkóczi  templomnak  és  akkor  egyszersmind  cg}- 
niásután  az  unghvárinak  is  felszentelése. 

12.  László  öcsémnek  külön  menetele  K.-Gejöczbe,  stb. 
más  hivatalom  és  resignatióm. 

13.  Az  Budán  exequált  szerencsétlenek  dolga  a  maga 
seriessében. 

14.  Az  1799ik  esztendőnek  ezen  vármegyére  nézve  miuil 
tavaszi  életbe,  mind  szénába  mind  borba  terméketlen  volta  az 
igen  esaös  idők  miatt.  Az  előtti  fatalitá^ok  u.  hl  éhség,  égésí'k. 
mcnkö  hullások. 

15.  Az  unghvári  tractusnak  a  zempléni  tractusból  lett 
nagyol)l)itása. 

16.  A  kastélyt  bezsindelyeztettem. 

17.  Az  pápának,  prímásnak,  egri  és  több  püspököknelc 
halála. 

18.  A  francziák  állapotja. 

19.  A  bandérium  és  insurrectió.  etc. 

^^.I  köntfc  tábláján  bthV). 

Haec  tria  tabificara  pellunt  adverbia  pestem, 
Mox,  procul  et  tarde,  cede  recede  redi. 

Bertóti  Anna. 

Euripides :  NuUus  est  qui  molli  et  vitiose  vite  sUulens,  glóriám 

adeptus  sít. 
Justitia  in  se  se  virtutes  continet  oiQnes 


MEMORIALK.  299 

U.  O. 

Ao  dni  1631.  die  23.  decembris  lőttek  kezesek  az  Szen- 
nay  Szeuuay  Soltiz  Gergely,  Vinnay,  Pálóczy  Radicz  Pál,  Biró 
tíyörgj',  Somogyi. 

(hülőn  lapon.) 

Anno  dni.  1638.  eztendöbeli  pozsonyi  országgyűlésében 
kértein  per  defectum  seminis  az  Lónyay  Menyhárt  vasvári, 
líatizi,  kis-kolczi  falukbeli  rész  jószágát,  Vasváriban  egy  udvar- 
lu'izzal  együtt,  Eszterbas  Miklós  palatinustól.  Ezen  esztendő- 
ka  áprilisnak  12.  13.  napjain  statuáltattam  magamot.  Ezen 
aprilisnek  15.  napján  referálták.  Kidey  János  uram  volt  regiu- 
'íom,  conventuális  Petnis  Ciki. 

Az  jobbágyoknak  számok  nevek  hasonlóképpen  az  puí^z- 
táknak  is. 

Vasvári  nevű  faluban  egy  udvarház  cum  pertiueutiis. 

jobágyok  Vasváriban : 

Bene  Gáspár,  Kasos  András  puszta. 

Szilva  Gergely,  Kováczi  Mihály, 

Kováczi  János,  Hragyás  Máté  iiii, 

íjüdas  András,  Kódis  György  puszta, 

Kerekes  Jakab,  Tóth  Albert  puszta, 

Kasos  Gergely,  Kováczi  György  puszta, 
Záutó  Miklós, 

Batiziak  száma : 
Elek  Gábor.  Eperies  Mihály  puszta, 

Oláh  Bódizsár,  Saradi  János  puszta, 

Orbán  János,  Kerekes  János  puszta, 

Lukáczi  Jakab, 

Kis-kocziak  száma : 
Finta  István,  Fiuta  György, 

Vaida  Imre,  Vaida  János, 

Tiba  Márton,  Tiba  István, 

Orosz  János,  Veres  Sebestyén  puszta. 

Orosz  Máthé  puszta, 

{külön  lajwloN.) 

Acquisitiói    asszonyom    anyámnak   ezek   melvek   a    22. 
Ö*^'"^M  746.  lett. 


300  MEMÓRIA  LE. 

Adott    Prinyi    Jáuos    uag^ságáiiak    bizonyos  jobhágyokuak 
árában mfor.    130. 

Csengeriné  asszonyomnak >       200. 

Darmai  portióért >      1600. 

Melczemé  asszonyomnak >        320. 

In   revindicationem   portionis   H.    Paliensis   ct 

Rézallyaiensis >      U72- 

Szegény   atyánk  temetésére  az   naturalékon  ki- 

vül  elköltött  készpénzt >      1000. 

Die  22.  oct.   1746.  meghalván  szegény  atyánk  Pálócá 

Horváth  Ádám,  attúl  fogva  levő  jószágunk  proventusa  e  sze- 
rint következik : 

Eladtunk  5  hordó  ord.  tarczali  bort  és  47.  asztalag  asszu 

szőlő  borát  1065.    hollandiai  aranyokon  facit  h.  fl.    .  5239.80. 

Sertésbül  bevettünk  inján.  1747 750.- 

Tiszántul  való  jószágbul  bejött —  .— 

Az  Zicsy  causajában  az  expensák  mennek  e  szerint  miolta 

a  szegény  atyám  megholt  ab  a^  i  747.  22*  octobris. 

Bosnyák  uramnak  három  pár  igen  kövér  sertést 

huszonnégy  vftjával  a  felhajtásával  együtt  tesz     mfor  73.44. 

Praeses  Dobai  uramnak  egy  paripát  ajándékoz- 
tunk mely  consideráltatik  15.  aranyban  teszcn      »       74.25. 

H'^^sept.  1748.  reasummál tátott  a  causánk,  akkor 

Eperjesen  laktam  két  egész  hétig,  elköltöttem      >       13.20. 

20''v  jan.  1749.  újj abban  assumál tátott  a  causánk, 
akkor  Eperjesen  laktam  egy  egész  holnapig,  egy 
hétig  penig  megtartott  az  utazás,  és  igy  az  úti 
költséggel  együtt  elköltöttem »    45.— 

Sógor  Orosz  Gábor  uram  adott  egy  paripát,  az 

is  consideráltatik »    74.25. 

Die  20a  dec.  1750.  hajtatolt  asszonyom  anyára  a 

prókátornak  egy  pár  hizott  sertést,  ez  consider.         »    24. — 

Az  előtt  Ádám  öcsém  urammal  asszonyom  anyám 
csigás  öt  lovain  s  szekéren  voltam  Eperjesen 
két  egész  hétig,  elköltöttünk »     20.4^ 

Die  19a  jan.  1751.  Ádám  öcsém  uraraot  magát 
küldte  asszonyom  anyám  ki,  és  három  egész 
hétig  és  egy  napig  ódájára ;  elköltött     ...         >    30.60. 


Név-  és  tárgymutató. 


«•<.  =   csnlnil.  f.   =■  falu.  flv.  =  folvó.  lm.  = 
Klyné    —    királyné,    mv.   =   luozöv.'n'os.    vin. 


hiílviiév,  klv.  =  királv. 
=  v;'irmeü:vt\    vr.  =  vár 


^bafája  hn.  Ifi. 

Acsi'ul  f.  Vas vm.  149.  l.'.fi.  l.'.T.  lfi:». 

16Ö.  177.  17K.  IHO  ~1S:í. 
Athim  deák  !.'•:». 
Adorján  Pál  4*J. 
Akmi  113. 
Albert  József  285. 
Almás  f.  Tolna  vm.  'iS'^. 
Alvinczi.  161. 
Anibru.<í  deák  177.  178. 
Aiidrás3'  István  260. 
András^'  Anna  265. 
Anna  lengyel  klyné  68. 
Anna  osztrák  herczeíjné  fi.  2fi. 
Antalócz  f.  Ung  vni.  205. 
Apafy  Gergely  17. 
Apaffy  Mihály  idíSsb  és  ifjald)  219. 

Aragon  Ferencz  2fil. 

Aranyosszék  38.  .'>9. 

A.«<zalay  Mátyás  114. 

Angustns  len^^yd  kly.  200. 
A  zári  Pál  19í<.  201.  ' 
Azriri  Péter  202. 
It'ies  f.  Zala  vm.  IS.'í. 
íiáí'smegyei  Fi'rencz  19.'». 
r.áesmenryei  Miklós  21  «5.  240. 
liaL'^v  hn.   18. 
liaííotai  cp.  237. 
l^aiánházi  cs.  202. 
TJaimócz  mv.  253. 
Bajorország  l.'l.  2fiO. 

líakitM  Pál  137  —  139.  149. 

íJakó  hn.  20. 

Bakon V  erdő  153.  154. 


Baksa  f.  Ahanj  vm.  2fi4. 

liakta  f.  217. 

Balásfi  György  és  Anna  51. 

Halassá  e.<?.  28. 

Balassa  András  177. 

Balassa  János  171. 

Balassa  Menyhárt  168.  171. 

Bíilaton  tava  137. 

BalkLöríncz  194. 

Balkáni  János  204. 

Ballai  Pál  233. 

Balog  Bertalan  184. 

Balog  György  207. 

Bandii     (Bancsi,    Banczi)    Márt«)n 

227.  228.  230. 
Bánffy  Dénes  23fi. 
Bánffy  István  149.180. 
Bánffy  László  149. 
Bánffy  Nagy-Mihályi  cs.  211. 
Bánócz  f.  Zemplén  vm.  197. 
Bánóczi  Sándor  226. 
Bányay  Mihály  202. 
Bánvav  Pál  2ÓV.  210.  211.  21.".. 
Barani  András  201. 
Barani  Gáspár  207.  220.  2.;:'.. 
Barani  István  210.  214. 
Barani  Menyhárt  244. 
Baranvav  Menvli.írt  és  Miklós  294. 
Barcsay  Ákos  219. 
Barcsay  János  42.  43. 
Barcsay  Julianna  286. 
Bárcza  f.  Abanj  vm.  232.  282.    28:í. 

287.  288. 
Bárczay  cs.  214.  284.  286. 
Bárczay  Andrár>  296. 


Biirczny  Hihály  2i><>. 

RárcEi  Judit  S3A. 

Rnrkóczi  (Slalni)  ck.  191.  1; 
199—201.  211.  \Cl-i.  217.  ->] 
■22b.  222-225.  22T.  229— 2.' 
2*Ö.  251.  265.  289.  271.  276.  2: 

Iturlúk  IstvRli  24S. 

Hnrna  György  itélíí  nwíl>'r  2t>i'. 

Biirritíu  hn.  20. 

BártfH  227. 

Il:iry  Iteaolek  304. 

IlH!i«umpi(n'  7<.  245. 

Itnitn  X.  H.  41.  45.  117.  119. 

mtfa  f.  Vng  viu.  23».  2tA.  2; 
279.  2eO  — 2S3.  285.  291. 

Iliitliory  AndnÍH  :>. 


149.  1 


Bátliory  Buldizúr  6.  26,  27.  92. 
Búttini'j-  Gáfi>i<r  192. 
lliithorj-  OriselilM  ó.  ti.  24.  71. 
náUiorylxtvnn  :..I0.12— I'..  in. 
llRtliorv  KrUtór  4.   s.    1«-   In. 

.■■fi.  69. 
Biítlior}'  Hiklt'o  ::.  Ií<.  47.  174. 
Iliilliiirv  Zsigmond  4.  6—9,  17. 

26.  M.  12,  61.  an,  6P.  71,  7B. 

M.'.  — W7.    911.    107  —  111,  lin.  1 

121, 
iWlhory  Z*óan   22a.  226.  233.  i 
Jlntiz  f.  Ij7jitiniir  viu.  299, 
ilátorliu.  IS. 
ItntlIiVHiivi  BolitiZ'iiir  2:>. 
Ilaltliyáiiyi  Fvi-n.-;;  MH.  ir.T.    1 

1t:ittliyilliyM>l'b;ill  140. 
Jtntlyáui  k.intíly  234. 
llátyii  r.  Itereg  mi.  2!'.', 


Ilékii«,'y  László  17S. 
Kíki-s  (iáspi'irH,  12.  14.  M. 
Hékési  niibor  i'-i  I.;ím?;1i'.  14. 
Bi-ldy  I'.il  23H, 


Ueiimbk  lU-úk  16P. 


lleukL's  JÜDus  202. 
XleiikŰ  Piil  207. 
Beukovica  Aírcmioo  244. 
Wnycy  X.  199. 

Bercsényi   Miklúi    238.   241—244. 
247.  248.  251.  3S3.  2.'.4.  'ÍM. 

Bercwnyi  Zmziiiina  267. 

Bércei  IstvAn  207. 

B*rMzk  hn.  30, 

B«rej;szásE  mr.  2)5, 

Btréuy  Tr.  2.16. 

K.T.--níiT»njá»2öl. 

I)-.Tizló  Frrcncz  13». 

Berki  f.  Koiuogy  vm.  134, 
<   Berki  f.  TulDnrm.  183. 

Bernát  <-■.  217. 
:   Bernát  Pál  19t>. 

Bernát] ifnlTt  Bcmiilli  Imre  2*0. 

Berliiti  Annn  298, 

Berttiti  iKtTán  2:<ft. 

Berti'ili  JánoK  211. 

Berii'viozy  en.  214.  2i:i. 

Berzi'viciT  ÁtUm  275.  276, 
.   BéR  f.  204. 

Bi-Rzterrse  vx.  24. 

rii'-zt.'n'H.liáii.Víi     43,  149,  ■.'4fl.í."'S, 

Bis/.ti'i-.ii'  vi/e  2<l. 

Betlileii  FKrkiu  32.  33.  V>: 

Betlileii  Gálinr  194. 

Bptlileii  lotván  iáOAt  186.  I«T.  2i>«. 

■  Betlilen  Intván  ÍQnbli  194,  195, 

■  BezeG  í.  Ing  vni,  2in. 
Bielzn  TS.  81.  83. 
JÜTÜ  (lyörKy  2»». 
l{];in<lmtn  N*.  16.  2,V 
nobrovnik  »s.  2i'. 
Bmskay  í'en'iioz  i:..1. 

Bfii-íkny   lílván  .■niílyi   t-j^W^m 
9,  2«.  ai  — 34,  44.  4:.. 

■  tlo.Bk.iy  I»;v.-Íii  22.'.,  2J>1, 
Iliipíknily  Adáni  226. 
Búilis  BátiEi^l  2rt9, 
BÓ.IÍ1I  Iitvaii  286.  28H. 

.    Itmló  Ijüjiis  200.  206 . 

Ilixlú /sigiiiKiid  2,'.l.  26:1, 

BihIi.u  VI'.  107.  108. 

Bod.mi  Mván  27.  29, 

Boiliiiiv  X.  22B. 
I  Hoilr"!!  fiv.  229, 
,  «o.kcslií'Z  261. 
.   Bogátlii  Slenylii^rt  .'•.  21. 

ItoMogkű  vr.  23ri. 

Bololai  lm.  20. 

Buni*  Pfrencz  226.  228. 

BúnioZíi'ifía  285. 

BorlMlv  c-i.  236-239.  250. 

BurliéTy  Gyiiigy  8. 


liszs  cs.  34. 

Cnepel  f.  Vnn  vin.  256.  295. 

lisza  Jáuoe  194. 

Cseri  Imre  258. 

liízaPál  1B8.  204. 

Csemeczy  Márton.  202. 

ay  M.  285. 

CsertésE  f.  Vng  vm.  216.  264.  265 

ny  Gáipár  177. 

Cseaovicza  bu.  20. 

ó  vs.  aa.  248. 

r«itserica.  194.  J95.2O0.  204.  207  — 

mos  203.  208. 

211.  214.  218.  220.  22.1.  229  .2H9 

Györg}'  170. 

C^iki  Péter  299. 

iFercucz  158. 

CsUlag  bég  42. 

työri  Páter  l«r.. 

rsobáncz  vr.  Zala  vm.  1. 

k  c».  300. 

dtiíi.  275.  285. 

CaoDgrád  tr.  255. 

cse  199. 

f«oron<-».  .a.  15.  184, 

íirgv  201. 

Csufcath  Péter  30. 

[áté2T. 

Csurgó  mv.  íioiuögv  \in.   151.   15lt 

if.  Zemplén  vin. -214. 

Cyeh  hn.  16. 

Pál  217. 

Czdkó  N.  179. 

Zemplén  vid.  24.''<. 

Cíekliu  Péter  24. 

V*.  30.  115.  a:.:.. 

CzeWer  N.  2«0. 

>y  N.  249. 

Czeglédi  litván  2211.  229, 

-Bánvn  224. 

t'zemovici  hn.  20. 

IX  N.  256. 

Csétény  f  Nvitrn  vm,  2.-.:l. 

N.  történetire  2í. 

DnCKÓ  Bftlinl  200  210. 

;n  T9.  20. 

Danczigvs.  248.286.  287. 

.Miklósé.  .^X.  71.  S7.  89. 

Dániel  l'ei-encz  207. 

ui  N.  248. 

Darranf.   Vng   vm.   2<iO,  3<.2,  213 

1-.  12.  78.  14(1.  142.  14:1.  I.'.n. 

216.222.225.230.236.261.300 

2S.'..  294.  297.  2ltl>. 

IJaróczy  István.  228.  237.  239.  242 

ízi  Cí.  207.  210. 

JlnrvsB  c*.  204. 

litván  19fl.  2.11. 

DdTidFerenczlfl,  17. 

.  249. 

Deák  N  249. 

tofsárdíO,  41.  4n. 

Dcbreezeil  V-í.  148.  1.-.9  — 164.  172  — 

mi  (ippi)  Ilim-  2-9. 

175.  233,  255.  27H. 

i-Hrdiii.il  111. 

Debri-czuni  ts.  2is, 

iiáspir. 

Diíés  va.  21, 

1  <iyí>rgy  227.  230. 

])fFonrFereUf/2.H(i. 

l  Pál  2I1P.  224.  23;:. 

DnkniSr  János  2n7. 

irton  287. 

I)eln.-y  András  207. 

f.  \>.zp..m  vni.  I.-:;. 

DcljPál  137. 

■.iyiűMátv:M  113.  114. 

I><?inei'zkv  Zsigtiiiiiid  2H3, 

r'ereiu-z221. 

DengeL^y  Mili.ily  33. 

iábonié  :i7. 

l>eregiiyii f.  Zpiiiplín  vm,  199,  ■;<■•< 

'*tVdll  224.  ■.'■-':, 

28:., 

Mihály  Ili. 

llersrty  rs.  147,  ÍKi. 

iiz  2r.4.  2:.;.. 

[li'BÖffv  1:8.  217.  2I1*,  2.11. 

,■  Jiimi,^2.H. 

lleaötlVl!tvnu2!<3. 

■ecz  lm.  20, 

liévn  vr.  36— 3S.  41.  4.'i. 

■  Péter  1S4, 

Hi'vn-aRr  luv.  Vcsüiin-iii  vm.  1,  l.M 

|.ui^a  Vbs  vni.  14!<. 

15,^..  170,  184. 

fiL'ei)  Irove  2TC.  ■•*<: 

lliiwífyíinnv.  Hmvs.1.1  vm,  172.  1N4. 

liKei)  Jftwef  292. 

278. 

figei)  Síind..!-  2:..>, 

TiiószegrUiliiirvm,  ■.':..■.. 

AfM  177. 

Iií6szegi  JiiuoH  201, 

T.  181. 

Hiszel  f,/.t[n  vm,  18::. 

Lüfltély  2;t4. 

Jíivini  István  19.1. 

szlinzii  f.  V;.- vi,i,  l.s4. 

llnieiier  f!y,  2lln. 

Dobai  i-í.  301.. 

Fehérvár  (Székes)  I4«.   147.  1 

Dobav  Andrái  a^T.  -Mi.  ■.':!.>. 

i:..-|.  165.  166.  169. 

BobBj-  Gábor  222.  i2«. 

Fillér  AEuir-.i^  ^9J, 

Dobay  Sámuel  239. 

I--,;      ■      ■  .^  ■    ■-  ,--  MBH..n20 

Dobi  Irtván  16t». 

Fekel.-                        ■.    .  292. 

Donmhida  í.  BiatmAr  vm.  194. 

Fetete  Miklós  238,  244. 

l>..ut,;iv.-5,  i::;. 

1                                   151.1ft2. 

h...  ->:-,  (-....i.  33. 

]■■            1           vm.  218. 

!■      .           ,    /    ■    vm.  138. 

[■■i         <■■         ■     i38. 

11                1       ,    ,    131.  133.  1S«, 

Dmgumer  N.  <-'.. 

U:!,  147,  l.'.S.  164, 

DravM:zliv  Anua  2S:.. 

11.  Ferűinándkly.  197.201.31 

l>ravecil(V  (iíjiMír  2*2.  2B.'.— 2fi7. 

Fvrl.átb.-.í«lHi. 

270.  289. 

Fertő  t«™  167. 

Draveciky  Imre  -JCT, 

Fieedi  \-r,E>  Andrós  227.  220, 

Dmveczkv  Li«zlú  2M. 

l'il-],.l.-„L  If., 

DabrLnic*  f.  Unp  vm.  adw. 

l''l;iii>'/  N.::l. 

DiikAlKtván  196. 

V...1.,.-  .Ul;.iii  229. 

Unoftflv.  12.77.107.10(1.  110.140. 

Fujrarat  vr.  13.  36.  .17.  2:.:.. 

■.>24.  241.  254.  2.-.5.  2:.:.  ••:•*. 

F..r-Aci  AilAm  194.  203.  Sld,  ' 

D\-<iraÍkoTÍc>i  Játtim  2:<l. 

Erk  ma&»  cnV  I.V\ 

Formírí.  András  23:.. 

Koíwt  »T.  aoil.  210.  211'. 

Forjláoi  Irtván  226,  227.  23:.. 

Kger  v«.  2ft2.  -lUX  2M4. 

Fi.rKi«-*  NiLIAs  228.  233.  2Sfl, 

F..rír!i.-ii   /,*i(tin.ind    194.  2.)3, 

Jüeoiionklj-DÍ-la:!. 

22.1.  2211. 

Eiijei]  n.  U.  91   41>— 44. 

FninBepán  Fereni-z  229. 

>:ufeily  IstTltD  237 

Fráter  Irtván  3 

Eiiyicxke  t.  Absiij  vui.  232. 

rripv.-^j.iT..Hklv.  287. 

]-:ödüiifly  LiiazlA  208. 

Viii-k  vr.  41. 

Fülap  »jmnv..l  kly.  112. 

EörtUnítTni.  1B«.  197.  201.   203. 

0,ir»  n-  2.-.3. 

209.  213.  2(11.  ■-'78.  290. 

(Ilii  M.irton  23e— 240. 

KM  Hiliály  292. 

Onlaniboi  Ferenrz   240.   2,-.fl. 

SfSrménv  KálvAii  203. 

286. 

Efírmezíi  267 

Gslumbos  liászi;.  2i.C. 

Kimjps  TD.    41.  ISli.  -iCIV.  219.  2'2I. 

OálttJám.'!    17,    27.    29,    193, 

223—22.-..    227.    2a8.    240.     247. 

201,  209. 

279.  :ioo. 

Oiiloi'sf,  riigvm,  213. 

ÉrKPkiyTjir  220.  2.13— 2.111.  2r.9. 

Gnlm-si  <•-,  207. 

K*itf  Tantós  2.'.l. 

Gnrinv  f.  Zomiiltn  vm.  21*1. 

Kxzti-rliáxv  Antal  2,'.4. 

(íirilus  r,  Zain  vm.  1H3. 

I':sM.'rliHitvMúi-iu23i. 

ÜÍ.IÍ  Pél.T  r.,  21.23,  31. 

KtzMThíix)-  HiklA*  202.  299. 

(i,.jÖ,'z  f,  X-o-í  vm.  29(1. 

K«tiTli»j!V  Píl  233.  234, 

i!.-i,-.,vi  LA-A:.    94,    197,  207. 

K«!tter((t>iii  ví.  m:..   mii.  K..n.  2.-.7. 

214,  220.  225, 

VavM-t  mv.  8. 

r..-lléli  Imív  37.  38.  41.  43.  4:.. 

Fnj  f.  ,\lmllj  VIII.  2n4. 

Ci..ríbv  f.  UiiK  vm.  242. 

Gerfiiniis  jmaztn  Tolna  vm.  13 

Fáiic5V  Jiíuiw  13tl. 

(iOnw  N.  278. 

F.-u-knsAiiilimii20l. 

Qvrg.T  birtok  Zaln  vm.  183. 

FnrkRH  Bálint  2i.7. 

(I.Tlinrd  íivílrsv  ír.ö. 

FnrkMZsi);ni<in<12]0. 

(ier.V7i"MikK'is  2('4, 

Fnrkn*  IkItiíd  227.  221*. 

OeszleH  vr,     50—    r.>. 

FAtra  liegv  34. 

Giliínyi  Ovörgv  269. 

Fnwín  K.  liSrí.  279. 

GIkpIi  vr.  230. 

Fáy  LáMlú  201.  227. 

305 


GiiiiiboH  Imre  1'71. 

Gombos  L;iszló  207.  20U.  211. 

Goucziu  N.  31. 

(voDzalya  Eleonóra  212. 

liopp  N.  233—285. 

OoriiiciusN.  81.  83. 

í  toroszlói  csatü  8. 

Oöoze  I.-tván  214. 

CJöncz  mv.  Abauj  vm.  197. 

Ciöuczi  János  201. 

tiöuczi  Tamás  206. 

€  ;ör^'ey  János  208.  210. 

<  ;öröí?  Péter  239. 

Clörös-Gál  f.  Somogy  vm.   15. 

^Iregoriáncz  Pul  170. 

Grodua  vs.  18. 
^íruio  Péter  15. 

(iuba  László  186. 

r.uttli  Dániel  230. 

(iy:iln  vr.  46.  218. 

(íverö-Monostor  286. 

<lvün<rvüs  vs.  232. 

Oyöngyosi  N.  41.  45. 

Oyőujryösi  Peti)  János  231. 

<ivür  vs.  154.  155.  170. 

György  deák  180. 

(iyurke  f.  Abauj  vm.  233. 

íiyörköny  f.  Tolna  \Tn.  183. 

(Ivörkv  Pál  240. 

(iyiila-FVliórvár  16.  18.  20.  23—28. 
:íO.  31.  36.  38.  41.  50  —  52.  62.  63. 
70.  85  —  88.  107  —  109.  111.  113. 
114.  194.  198.  2U8. 

<i\uljifv  András  4.  47. 

(iyulafy  László  4.  16.  217.  233. 

(iynlafy  Lestár  ;i — 124. 

ííyulafy  Mihály  4.  10.  15.  47.  81.92. 
94, 

í iynlafy  Miklós  284. 

fiyulay- Pál  16. 

HMirer  N.  báró  27h. 

Ha  LTV  más  i  Kristóf  15. 

Hajszt'T  X.  226.  259.  268. 

Haláp  f.  Zala  vm.  183. 

Halász  János  20.'). 

Halic.í  vs.  20. 

Hamburff  f.  Sáros  vm,  215.  217. 

HauiJo.socz  bn.  20. 

Haraszti  os.  210.  22o. 

Haniszti  Imre  244.  275. 

Hártyán  f.  Pest  \nn.  290. 

Háry  Pétpr  224. 

Hatiialmy  N.  178. 

Ha  vasal  i*^Bálint  3r.. 

Ilavasy  cs.  242. 

líeírysd  vr.  Zala  vm.  1. 

H<  gryi  f.  Zí'iMplóii  vin.  251. 


Hegyi  Intván  243. 

Helmecz   mv.   Zemx)léu    vm.    197. 

222.  240. 
Helmeczi  János  207. 
Herberstein  Feliciáu  40.  44. 
HerbeviUeN.  254. 
Hermann  N.  279. 
Heiruria  27. 
Hofkircher  Ádám  János  36.  37 — 41. 

43.  44. 
Holsteini  herczeg  226. 
Homoky   András    238.     239.    246. 

248.  250. 
Homonna  mv.  Zemplén   vm.   226. 

227.  286. 
i   Homonnai     Drugeth  ca    194 — 197. 

203.  204.  213.  215.  217.  219.  231. 

238.  268. 
Hóra  és  Kloska  294.  297. 
Horváth  Márk  153—155. 
Horváth  Sámuel  290. 
Horváth  Zsigmond  (terebesi)    236. 
Horvatinovics  Bertalan  153.  154. 
Hosszúfalu  Somogy  vm.  184. 
Hosszutóti  N.  178. 
Hunyad  vr.  158.  167. 
Hunyady  Ferencz  113.  115. 
Hunyady  János  30. 
Huszt  vs.   20.   21.    23.    27.  29.  206. 

226.  228.  236.  264. 
Huszty  Menyhárt  207. 
Ibrányi  Ferencz  33.  240. 
Tbrony  f.  Szabolcs  vm.  283. 
Illésbázy  cs.  34. 
Illési  N.  256. 
Illosvay  cs.  271. 
Ilvefalvi  N.  231. 
Imre  deák  172. 
Imrefi  János  46. 
Ispán  Ferencz  233. 
Istvánffy  Miklós  34.  171.  172. 
Istváu  deák  178. 
Izabella  klyné  143.  160.  168. 
Jacobinus  Bernát  5.  21. 
Jákó  cs.  280. 
Jalopi  moz(5  108. 
Jancsó  István  216. 
Jánoky  Zsigmond  252. 
.lánosy  György    291. 
János  kly  143. 

János  Zsiíímond  4.  5.  12.  141.    160. 
Jaroslav  vs.  21. 
J aszói  convent  263.  294. 
Jedzera  hn .  20. 
Jeleni  Zsigmond  238. 
Jenke  f.  Ung  vm.  295. 
Jeni)  f.  Veszprém  vm.  i:J8.  241. 


Jeremiá*  Adráii  '26. 

Jettenfi  tt.  204. 

Jeutreb  f.  Zemplén   1111.   :;i< 

Jú  Jilnoa  34.        .  235. 

JoBUclU  N  328 

J«bcis«4.  (ciicteri)  20B— 211 

JútikK  Zui;moDcl  2&.  27. 

I.  Jóiwf  kly.  346. 

11  JÓMef  kly.  2»0.  295.  296. 
Káanúidt  hUxiö  2^6. 
Kildna-Patnki  N'.  24<{. 
Kak  f.  Zemplún  vm.  289. 
KHJali  Fii  2S6. 
Kujiii  f.  Teizprvm  viu.  183. 
K:;ll;l^   .-.  .■78  —  290, 
KáUÓ  VT.  42.  234. 

Kálmáncui  f.  Bomugy 


,  .1,11 


1.1. 


■   182. 


Káltioki  N.  2(1*. 

XálvölKy  ha.  ZbIs  \m.  138. 

Kamuti  Bsláu  41.44. 

KApolniiy  Ferencz  133—135.  149. 

"Kupi  r.  Hjr.i- vin,  152. 

Kapi  QAbor  !T7. 

Kapi  Oyörgy  224.  235. 

Eaponya  f.  Zemplén  vni.   197.  235. 

Kapornakj  convent  184. 

Kapót   mr.   JJnif    tid.      196  —  198. 

200—202.  304.208.  231.  233.  335. 

238.  249.  256.  261.  2T2.  29.'>. 
KapoiiGyOrgy  és  János  198,  201. 
Kaprára  N.  237. 
Kapronczni  HArtiin  8. 
KamffB  N  258.  272. 
KMránai'bea  n.  8.  32.  103. 
Kardos  Józia  169. 
Kardos  Klárn  175. 
Kardos  Pál  310.  220. 
Karika  f.  255. 
"Karner  György  284.  385. 
rn.  KAtoly  kly.  162.  274. 
Károly  íöherczefT  26. 

Kaua  TI.   31.  84.    42.   46.  1B3.  197. 

217.    219.     220.     234.    337.    228. 

231  —  233.  235.  238.  245  247.363. 

267,  281.  287. 
Kasnai  Tamás  202. 
Ka«tald6N.  iso. 
Kwaa  cs.  337.  248.  357. 
Kaszás  ca.  193.  197.  198.  300.   207. 

335. 
Kaziuoiy  ALidiúf  271.  277, 
Kávási  ZBipuonJ  211. 
Kámjér  hercieg  55. 
KeeBkemét  ví,  260, 
Kerskemétj  Sándor  207. 


KiTz.r  Audnia     196.  227,  228. 
Kecz«r  Menyhárt  2^7. 

Keczer  Sáudor  240. 
Kemecse  f.  Szabolcs  tiu.  218. 

Kémén  Kiís.'bi-i  '.'Sa,  2M, 
Kernén  -i..i].«  j}a   í19. 
Kernén  Simon  218. 

DL-^-'-.ilK  <  147.  153. 
Kende  Gábor  233. 
Kende  Lánl6  274.  276.  280.  ÍDl. 
Kende  Uártou  233. 
Kende  Mihály  240. 
Kendeni  SDhály  2S9. 
Kendi  c«.  6. 
Kendi  Ferenci  17.  157. 
Kendi  Sándor  Ifl.  17.  23.  28.  2*. 
Keivki  vr    ■:. 

r.  ^k-nvi  'ir,-,,Hr  234. 

!■  ■'  ;.  1  1.^  i:.i    806. 


KeresEtüri  György  9.  122. 
Kere«ztúri  Imre  1 36. 
KeielyszAg  puszta  Debrecieu  mcl- 
lett  159. 

K'.-si]iiirki  N    :;60. 
Kcíii-y  Mihály  237, 


Eesztyora  f.  268. 
Eevendi  Pál  deák  40. 
Kidey  János  2B9. 
Királyfnlvay  -TánoH  16, 


Knehinicz  va,  30. 
Kocsi  JáuoB  221. 
Kocanú  tt.  295. 
k'uUiiri  Uuíii,  -276. 
Kukolüüsiinvi  N,  240, 
K'ili'í  f.  SzntraAr  vm.  299. 
Eolonics  N.  41.  42.  225,    243.   ! 
Kolozsvár  8.  17.  28.  86—38.  46, 


KomjnU  litván  22S.  234. 
Komjáti  Judit  199.  214.  224. 

Konc/  Pál  411. 
Ki..nM,iiitiri;i.,-l.v  16.  24.    143.    1 


Korcivai    Nafry  -  Mf hályi 


807 


Korlát  György  252. 

Korlát  István  207. 

Korlát  László  210.  211. 

Komis  Ferencz  210. 

Komis  Gáspár  5.  21. 

Kovácsi  Pál  210. 

Kovacsóczy  Farkas  5.  6.  20.  21.  53. 

Kovásznay  Péter  199.  200. 

Köblény  f.  Baranya  vm.  134. 

Köbölkút  f.  Bihar  vm.  284. 

Kölesei  Kende  cs.  276. 

Köln  vs.  123. 

Körmend  mv.  Vas  vm.  3.  34.. 

Köröm  f.  Zemplén  vm.  257. 

Körös  vs.  260. 

Kőszegi  György  242.  246. 

Köveskut  f  Vas  vm.  149.  177—179. 

Krakkó  vs.  4—7.  18.  19.  25.  27.  28. 

62.81.   82.   86.   88.  98.  102.  112. 

182. 
Krasznecz  Sámuel  295. 
Kratzán  N.  260. 
Kratzer  Lakács  5.  21.  115. 
Kraznoi  Ztán  20. 
Krig  f.  Szepes  vm.  287. 
Krompan  János   237. 
Krusics  János  171. 
Kubinyi  György  277. 
Kubinyi  László  228.  240. 
Kulcsár  István  137. 
Kunovics  Mihály  138. 
Kurlandi  herczeg  88. 
Ladányi  István  287.  239.  242.    246. 
I-adnay  István  258. 
iiak  vv.  Somog3'  vm.  137.  lí^9.  147. 
Lakárt  f.  Ung  vm.  203. 
Landor-Pehérvár  242. 
Lápos  f.  Máramaros  vm.  2 1 . 
Lápos  havas  21. 
Lapsánszky  János  256. 
Laskay  János  199. 
Lasztomér  f.  Zemplén  \in.  297. 
Laudon  N.  báró  295. 
Léh  f.  Abauj  vm.  261.  263.  269.276. 
Leliota  f.  Trencsén  vm.  258. 
Leiden  vs.  123. 

Lelesz  mv.  Zemplén  vm.  217.   223. 
Leleszi  convent  269.  294. 
Leleszi  János  17. 
Lemberg  vs.  5.  20.  24.  65. 
Lendva  vr.  Zala  vm.  166.  181. 
Lengyelfalui  János  202. 
Leopoldvár  254. 
Lepsényi  N.  27. 

Léva  vr.  Bars  vm.  42.  253.  254. 
Lbvay  cs.  24.". 
Lévay  Pál  202. 


Lezkó  vr.  203. 

Lichtenstein  N.  280. 

Likartf.  203. 

Lipcsey  Mihály  199.  201.  210. 

Lippa  mv.   Temes  vm.   8.   32.  159. 

160. 
Lippay  Balázs  42. 
Llpócz  f.  Ung  vm.  268. 
L  Lipót  kly.  212.  234.  237.  247. 
Lisbona  János  40. 
Liszt i  János  47. 
Livonia  260. 
Lobkovicz   N.   herczeg    234.    236. 

279. 
Loklinczky  Mihály  231. 
Lónyay  Albert  23. 
Lónyay  Ferencz  284.  286. 
Lónyay  Gábor  223.  284. 
Lónyay  László  282. 
Lónyay  Mária  285. 
Lónyay  Menyhért  299. 
Losoncz  vs.  259. 
liosonczy  András  220. 
Losonczy  Bona  282. 
Losonczy  János  204. 
Losonczy  István  45.   163.  229.  231. 
Losonczy  Zsuzsanna  212.  213.  215. 

218. 
Lothariugiai  K.  herczeg  226. 
Lőcse  vs.  227.  233.  260.  264. 
Lövey  cs.  208.  210. 
Lúcz  f.  Zemplén  vm.  233. 
Lucinius  Alexander  Tridentinus38. 
Lúgos  vr.  32.  103.  241.   242. 
Lyubomérszky  N.  260. 
Macs  puszta  Debreczen  mellett  159. 
Mád  mv.  Zemplén  vm.  280. 
Mágocsi  Gáspár  23. 
Magyar  Bálint  153. 
Magyar i  Mária  153. 
Majos  N.  235. 
Majthényi  János  226. 
Makray  István    38.  41. 
Malaspina  casertai  püspök  112. 
Malomfalva   Udvarhelyszék  8.  69. 
Malomsár  f.  Veszprém  \Tn.  183. 
Marczal}'  György  196. 
Maria  Christiema  7.  30.    115.    116. 
Máriássy  Islván  283. 
Marinus  János  109. 
Maimaros-Sziget  vs.  21. 
Maros- Vásárhely  vs.  36.  113. 
Marsalek  N.  215. 
Martinuzzi  György  140.  160. 
Márton  deák  151. 
Martonfal  vay  Imre  126  —  176. 
Máthó  István  212. 


/\/Mh 


Mátj-ü  füherczcu  41.  |i 
MatjaaoTfzkv  S.  2Sr'. 
Mátyóci  f.  üiiif  vm.  2<i2 


X«tl^'ei  Ts.  2S.  234. 
JUedioD  M<^-dMdUs  203. 
Megyuió  inv.  Z«mp1i^n  i-m.  ifiö. 

üegj-eríLD  vs.  2f. 
Mffkzfcr  cí.  :^"(., 
Melilli  Gir.riik-    S5. 
Memhít  ki.;    46. 
M«rey  Mihály  ISO.  tB3. 
Merza,  Harza  N.  37.  :;e.  4v,  41. 
M^»f'jii.ti. .  Síaiii?zK>  2,s, 

:*r.-k.'..T ,}.,■.  j...  2i:y.  nv. 


Mihnie  X.  24. 
Mikoln  F»rka>  13T. 
Miksa  Uj-.  *.  12— U. 
Miniij  í.  Ung  Tm.  29,'.. 

Miuuy  Uábúr204. 
MiriüiS  biriiik  iíHrt. 
Míikolci:  vji.  2r.2,  260.  267. 
Miílyeí.  Alv.njim.  4- 
Mocaonafc  í.  Xjitra  vm,  259. 
Mogjonra  f.  CnR  nu.  204.  259. 
Mokcsn  f.  Ung  i-m.   (•»   ounét  saú-- 

mnzOcwilíil   193.   1P6.   203.204, 

209—211.    215.    223.    228.   23b. 

238.  281.  271.  282,  2ÍH. 
Moldva  vize  20. 
Múnaki  c».  259.  260—284.  26ii.  299. 

270. 
MoDtecaculi  N".  24:1. 
Móriczhids  í.  (í.vOr  vm.  152. 
MllDkic-Tl*  21.  21,1.  215.  221!,  23.1, 

234   2.'.a,  278. 
I)[urakOKÍ  N   263. 
Murallhns  Jnlint  Cnetnr  40.  44. 
Mvirnnici  Hrrviith  Ádám  278, 
Musztafa  aica  232. 
Xá<lH9d>-  Ferencz  182.  224.  229. 
Nádasd.v  Tamúa  U9.  153.  I61 
N«g>'  Ferencz  31. 
Nagy  Gergely  132.  138. 
Nagy  iBtvHn  (felifl-büki)  264. 
Nngy  ■Tános  2t:<. 
Nagy  M,-Í1^  44. 
Kagy  Zstgniotid  133.  137. 
Nagy-Bánya  ví.  21.  40.  47.  2,' 
Kagy-Mngyar  f.  Poínony  vn 
Magy-Mihály  mv.   Zemplén  ' 


181. 


■-salad    19<i.  ! 
207.  2ÖB,  214.  232.  231.  -295, 
I    Nfi^v-Sz.:.iiiI.i!    ts.    24(*.    241.    ! 

N^ny-Taj-Jletán  mv.Xyitravm.j; 
N'aitT-Virad  t».  17,  SS.'si— 33.  U 

Xasvlaliú  Qáspár  134. 
Nnprágyi  Demeter  2.1. 
XáUfnlva  Zempléa  vm.  245. 

Nátafaliisi  Márton  200. 
Néiiiay  X.  17(1. 
Xémi't  János  224. 
,    N".  Tii-t-rjheJv  IS.  229.  247.  24S. 

X'i'iUL-naiQ  Zala  nn. 

Kémeti  tstvin  231. 

Xeslter-Fejérrár  24. 

.    XcwidCT  mv.  MoRon' 

Xicítv  I«\-áTl   ífiS, 

Xikliáij-  Mihálv  227.  230. 
XiMM.-zk.vX.  12. 
Xogarella  N.  25. 
Nyakaló  János  és  GjOntv  40. 
'radyMik16s   én' Z»]fíai'ai 


83. 


248. 


XV! 


■i  Pil  33. 


207. 


.Vvire»  f.  Erfíly  44. 
Xyiri  Uon-áth  család  211. 
Xyítra  vs.  253.  254.  25<1.   2:.B. 
Nyomilrkfty  Isti-áo   202.   20«. 


ih- 


V  I-l 


Okolicüánví  Kristöf  257. 

Oláh  Miklós  171.  172.  175. 

Olnsz  ca.  283. 

01c"váry  Zsiemiond  277. 

Olzauicza  lm.  20. 

Ondó  Mártou  121. 

Ónod  IT.  233.  257. 

Oppelu  v».  7. 

Orliczi  mező  207. 

Oros  puszta  Bihar  mi.  220. 

Orosz  cj.  (csicseri)  133.  200. -j 
209.  213.  21.1.  217.  220.  -J 
242—244,  250.  252.  257.  2 
286.  270,  281.  292.  295.  300, 

"roszy  György  212. 

Orszách  Borbála  183. 

otznk  VT.  395, 

Ozorn    iT.     133.    134,     l.-.o.      1 


4s       UtvOa  vr.  Somogy  \ 


309 


Pabar  f.  Zala  vm.  183. 

Paczó  cs.  201. 

Pákos  N.  244. 

Pál  deák  245. 

Pnlágy  f.  Ung  vm.  197. 

Palágyi  cs.  200—202.  204.  210.231. 
Palatics  Gábor  211. 
Palatics  János  40.  138. 
Palatics  Miklós  133. 
Pálfly  János  254.  257. 
í'álffy  Pál  209. 
í*álvi  f.  Bihar  vm.  284.  300. 
í*álócz  f.  Ung  vm.  194—300. 
^«Ióczi  Horváth  cs.  185—300. 
^^lossj  N.  177. 
^s^lotai  István  207. 
**í^nc30va  V8.  12. 
^^nkotai  cs.  195.  223.  283. 
^ápaAT.     15.    133.    138.143—157. 
164—166.    169.    170.   172.  175— 
178.  181.  1    2. 
-^apmezu  31.  ^ 
■karate!  szász  község  128. 
^amő  f.  Zemplén  vm.  226. 
i^áaztóly  f.  Ung  vm.  268. 
X^atay  Máté  210. 
^átka  f.  Fehér  vm.  152. 
>ató  Menyhért  36. 
^aszika  f.  Ung  vm.  268. 
l^atroha  f.  Szabolcs  vm.  244. 
Taulis  mv.  Arad  vm.  160. 
l>aulovszki  N.  112. 
Pnxi  Mihály  287. 
Pázmán  cs.  161. 
Pazony  f.  Szabolcs  vm.   196. 
Pécs  vs.   145.  153. 
Pecsétszeg  hn.  21. 
Pecz  Baptista  32. 
Peklén  f.  Sáros  vm.  227. 
Pekri  Lajos   134. 
Peksa  cs.  258. 

Pempflinger  Katii  131.  148. 
Pelsoczy  Balázs  204.  214. 
Peltovics  János  240. 
P«*nMl  f.  Pozsony  vm.  25r». 
IVrényi  Gábor  ifiS.  170.  171.  173— 

1  i  o. 

Perényi  György  198. 
Perényi  János  300. 
Penif'szy  cs.  177. 
Perneszy  Gábor  41. 
Pest  vs.'l51.  255.  200. 
Pe^thi  András  231. 
Pe^thi  István  232. 
Pétervárad  241.  206. 
IN'tliPs  X.  2r»6. 
l'etln"'  ik'iiedek  és  Pétor  l»o. 


Pethö  János  231. 

Pethö  Zsigmond  223.  229.  231. 

Petöfelvi  Pethu  cs.  202. 

Petrik  N.  269. 

Petrovay  János  243. 

Petrovay  József  291. 

Petrovii  hn.  28. 

Petrovits  Péter  14.  159. 

Petröczy  István  232. 

Piccolomini  Silvins  30. 

Pinkócz  f.  és  onnét  származó  cs. 
Ung  vm.  195.  198.  200.  202. 
206—208.  210.  211.226.  263.  271. 
272.  274.  278.  279.  283.  284.  288. 
290.  295—297. 

VL  Pius  pápa  294. 

Podmaniczky  János  140. 

Pogány  István  284.  289. 

Polányi  György  265.  275. 

Poloczkaí  csata  13. 

Pongrácz  Ferencz  278—280.  282. 
284.  285.  289. 

Pongrácz  Nagy-Mihályi  Gábor  és 
László  196.  208. 

Pongyeloki  Galambos  Sára  286. 

Poroszkó  f.  Ung  vm.  268. 

Poroszló  f.  Heves  vm.  233. 

Porva  f.  Veszprém  vm,  152.  154. 

Possai  László  és  Péter  199.  201. 
207.  208.  211. 

Potoczky  N.  215.  260. 

Pozsony  vs.  15.  149.  150.  162.  163. 
167.'l70.  171.  175.  179—181. 
197.  201.  202.  212.  217.  219.  229. 
230.  243.  262.  263.  279. 

Pöczi  IstváD  202. 

Prága  vs.  112.  156.  164. 
Pniser  Zsuzsanna  264. 
Prusinczky  N.  262. 
Pmth  fly.'20. 
Przemvsl  vs.  21. 
Pucliain  N.  41. 
Rába  flv.  149. 
Rábaköz  153  — 15 .'». 
Rabbatm  N.  257. 
Rabbi  István  224. 
Rácz  Györg>-  44. 
Rácz  Mikola  137. 
Ráday  Pál  256. 
Radicz  Pál  299. 
Radivil  N.  26.  66. 
Radulics  Péter  18.  23.  24. 
Radváncz  f.  Uüg  vm.  217.  242,  246. 
Rakó  f.  Ung  vm.  247.  267.  268.  271. 
Rákócz  f.  Zemplén  vm.  214. 
1.  Rákóczy  Ferencz  222.   223.    225. 
229.  250. 


11.  Hákúciv  Vmat-z  -J4T.  -'tS.  ibl. 

&irí>d  í.  Suprim  vio.  l«ii.  IBI. 

l.Hákóíív   Ov.-.rüv   1»4.    IB:..  i.'". 

Öirus  vr.  193.  247.  287. 

■JH.  21fi. 

11.  B*kt>czv(iv..rgv  \;rj,  ■•l4~-.'lfl. 

198-200.    202.    203.   210.    512. 

->10.  21k>. 

216.    218.    225.    a2S-231.  251. 

Bák.>rívZíi-i.,..i„14:i. 

237.244—2*0. 

Káko*.  uiBií.  ■-•.■.:. 

SárOív  ScbMtl-én  227.  228.  247. 

BiÜK.vMkjN   a-M. 

Sárvár  lei.  182. 

RuDucn  György  24S. 

í.^U.rnlja-1'jl.flv  v».  244.  -2*0. 

Báli  f.  r.yflr  vm.  1»>*. 

S^rvK-iai  iMv.'ili  203. 

Ráth  f.  l'ne  3,Mi. 

Si-l,„loi  X.  -:>-. 

Rilti  iictgclv    344.   iS2.  ani.  ■ÍC'. 

Sfltesvár  124. 

261*.  277.  279.  iX". 

Semwvca.  201.  2ü7. 

R»tí  Ovörir.v  262. 

St'msey  Oyörgy  227.  228. 

Ráti  Istviin  242.  24U. 

Seonyoy  FereiKi  836. 

RiitiPÁI  214. 

Ki-ntiyvv  Intván  3&6. 

Riiti  ZHigmgiiJ  220.  2Mi. 

Seiinvev  Ponitrácx  7.  28,  32.  U 

Hátkaj-  Ven-ati  lf«. 

li>2. 

Rátúthi  ueniu'tw^-;  :■. 

S>-ntivev  üáuduT  ll>:<.  201. 

BMvazc*.  ^'('1. 

SvprOi  hn.  295. 

fianuui  X  *i. 

Sforz^B  \'.  161. 

Sie«  Bálint  36, 

JtocikrUyOnoKi. 

Siklós  iT.  14.-.. 

lWdí.víe«nci42.  ÜIW.  222. 

Sinán  bAM  T7. 

EleKé'-z  vr.  22:..  2:!.l. 

Hi.ixf.vn  f.  I.«.-iiifv*'I..r«íi;  2i(fi. 

Rrimt.- f.  riii;  VIII.    247.    249.   2ilT. 

Sifnri  lütváii  29ü. 

26N. 

Hitirí  Júswf  2KII. 

Rcmote  i>MfzXn   Siiiiii>:.'v    viii.   inii. 

Hiiinlvuvs. -M. 

140.  143. 

Solaii  N.  247. 

Beode!.  f.  Znli.  vni.  l!»:l. 

SoliuiMi   türtU   CMWnr    t4<>.    14' 

Rérnv  iiAt\KÍr  S5H. 

146.  148. 

Kévoy  Siniou  2i»l.  Sfl...  2«7. 

Soltiz  UerKely  299. 

BericíkyJ*uö.2T7. 

Suttnvirii  J;ÍiHiii261. 

R^atj*  T«rt<.k  :i"U. 

S..lym..s  í.  I-nR  vra.  272. 

Riiiin-Hxombnt  vs.  2i<7. 

1ti.>lÍllDX.IlÍll.»<'Jt>.1. 

í^iimocvi  Ik-rtn  33.  42. 

B< >::>-• 'viixkv  N.  2i!4. 

S.m.o:ívvár  132.  137  —  140.  14:1. 

KuinAn-V»«lfbrlv  vs.  2u. 

Sím'.-  Ilvörív  227.  228.  2:io. 

RiiKin'6  vi.  yno. 

S..pr..n  vs.  196. 

|{<»his1iirl.>k    V<..i-i>n''iii   vi.i.    ls:i. 

Siisiuuii  Puuntn*  Iri. 

ituOmzX.  ;il. 

SíKniyhííi  Miirica  w.  201. 

R..ttal  .1hii(«  221.  222.  2l;7.  22S. 

SpniikVi   \    228   2r. 

Kozt-llfl-til  Aliilr:í»  2k:>. 

S|ul7l  .Mntinlv  ÍTW— 2r<l'i, 

Itnzgiillli  Iitv:<li  -Jlll. 

S|,.irk,)jiii.H<"-.í2tl.  22 

R^'-Ksnlii'irv  V-.  í,i|iló  viii.    17:i,    174. 

í^>,,iii-l:.n.  !...,;;> >.lkly.2rt,i. 

HntknvFiT.'iH'i!lí'll.24ii. 

SlnronlwrB  N.  22--..    22Í..   2:11.   2:. 

ItiKli.irkly.  11.  K.  1.-,.    |m7.   i<-V.  IU\ 

Stelnii-i:  vs.  20. 

SnliniKliíii  Klip  11  2i'.ii. 

SilPtin   **,  24. 

S;ikaliii.  :il.  ;12. 

Svpilik  Fi-n-ncü  -J-VJ. 

Snlnmmil'.  rni:  mii.  2:1:1. 

a7.tCb\  .■-.  258. 

Knim  MíklA'  l.-..->.  l.->il.  Iilli. 

WzHlHJ  Uahíi*  2^. 

SBiiJi.iuir  vr.  211. 

Sii«r,Tín  <■»,    fla. 

Súniloi'  CiíHiiiii'  ín;.. 

SzalMC-i  -Iriiioí  ■J,'!!*. 

Mndor  Miliálv  I4ii.  141. 

Sárándy  Lá-xiú  177. 

Sr- -rn  ,,  vb.  ;m.  38.  42—44: 

8áril»tviiii    Iit:i.  1x4. 

Sy.,,1.  I.i.'l.,    \     260. 

Sárközy  (itrfely  2:tb. 

Sznpiinl  birtuk  luiua  vm.  1B3. 

313 


Vass  cs.  283. 

Vasvári  f.  Szatmár  vm.  299. 

Vajr  Idám  252. 

Vay  László  és  Mihály  247. 

Veceslowcz  Boldizsár  136. 

Vécs  hn.  115. 

Vécsey  László  263. 

Véesey  Sándor  215.  245. 

Velencze  vs.  25. 

Velichanbég  165. 

Vereskö  vr.  254. 

Vesselényi  Ferencz  4.  18. 

Vesaelényi  Ferencz  nádor  212.  220. 

221.224.*) 
Vesselónyi  Pál  233. 
Veszpém  V9.  139. 
Veszpémi  István  203. 
Veterani  N.  241. 
^íczmándy  Ferencz  226. 
Vícznuiudy  György  és  Sándor  268. 
^iczmándyPál  194. 
^l^  Bálint  202. 
Via  Ferencz  202.  210. 
ViJöa  vs.  14. 
^^^^^  Ts.  20. 
Viiicz  hn.  41. 

Viiic:Kfálva  Hármaros  vm.  21. 
Virkna,  f.  üng  vm.  267.  271.  272. 
Vinxia.  vr.  234. 
ViOüaiÁdám  266. 
^*>ai^n.i  Boldizsár  271.  299. 
Viiiii2|.i  Kristóf  208. 
^ Jí^liozavs.  5.  25.  80.  82.  86. 
>  *«ovszky  János  249. 


Viatula  fly.  21.  286.  287. 

Vitéz  Ferencz  236. 

Vitkay  István  217. 

Vonkóczy  János  237.  239.  246. 

Vörös  Gáspár  18. 

Vroceris  vs.  28. 

Záhony  f.  üng  vm.  235. 

Zákány  András  212. 

Zakharias  K.  38.  40. 

Zalavári  convent  184. 

Zárabó  István  178. 

Zambor  vs.  21 

Zamojszk  vs.  61. 

Zamoscia  vs.  24. 

Zamojsky  János  5— 7.   25.   51—53. 

61.  63.  71.  76.  81.  83.  98. 
Zánthó  N.  245. 
Zavala  vs.  20. 
Zboró  vr.  222. 
Zelcz  birtok  259. 
Zemplén  mv.  197. 
Zichy  Miklós  217. 
Zichy  Péter  267. 
Zmeskál  Antal  292. 
Zólyomi  Dávid  194. 
Zombori  János  261. 
Zrin  vr.  221. 
Zrinyi  Miklós  149.  151. 
Zrinyi  Péter  222—224.  229. 
Zsibó  f.  255. 
Zsigmond  lengyel  kly.  63.  80.   ei. 

85.  87.  90.  95. 
Zsemlér  puszta  Veszprém  vm.  152. 


*)  Itt  a  napló  iró  tévj-dt,  inert  1670-ben  Vesselényi  Ferencz  nádor 
már  nem  volt  életben  ;  ö  már  1667.  márczius  25-éu  meghalt. 


312 


Tárkáiiy  f.  Zemplén  vm.  1U7. 
Tarkányi  cs.  214.  2'2X  236. 
Tarnócz  f.  Uujj  \tii.  227.   237.   239. 
Tarnóczy  Ferenci    258.    272.    273. 

275. 
Tamovszkv  János  98. 
Tassolos  Iiá8zl6  1 69. 
Tatár  ország  260. 
Tatros  lm.  20. 
Te^ex  Antal  172. 
Telekesy  Imre  1 54. 
Teleky  Mihály  224. 
Temesvár  8.  78.  163.  241.  245.  266. 
Tenger  birt4.>k  Veszprém  vm.   183. 
Terebes  mv.  Zemplén  vm.  173—175. 

232. 
Tliardassy  István  133. 
Tlieke  Ferencz  1 1 3. 
Thuly  Anna  182.  183. 
Tiba  f.  Ung  vm.  269. 
Tibay  László  197.    198.    20u.   201. 

203.  204. 
Tifenbach  N.  229. 
Til8t)vicz  vs.  20. 

Tisza  fly.  34.  223.  234.  241.  255. 
Tisza  Pál  283. 
Tkáros  birtok  288. 
Tlamócz  hn.  20. 
Tokaj   mv.    Zemplén    vm.    12.    14. 

225.  226.  233.  244.  245.  246. 
T(»kay  Ferencz  244. 
Tok;iy  István  226—228. 
Toldy  cs.  43. 
Tolnay  János   és    Tamás   199.  201. 

204*.  214. 
Toniaj  f.  Zala  vm.  183. 
Tomay  Ferencz  138.  182. 
Topissai  apát  269. 
Torda  vs.  36  —  38.  113. 
Tonna  István  207.  210. 
Tonna  János  216. 
Tormai  N.  267. 
Tomócz  f.  Nvitra  vm.  25:t. 
Toroczkny  István  40.  43. 
Tovoc/.kn-Szent^^yörííy  4u.  41.    45. 
Toronya  vs.  Ticncryelország  287. 
Tótfalusi  cs.  246.  ' 
Tóth  Mihály  290. 
Tóti  f.  Zalavm.  \h:\. 
Töszeki  Mihály  és  János  joo. 
Tököly  Imre  244.  245. 
Törey  Mihály  194.  204. 
Török  cs.  (en^iníri)  124-    1M4. 
Tövis  hn.  41. 

Ti*auzner  hukács  16.  3H.  ;;9.  41. 
Trencsén  vs.  258. 
TiiRsay  Miklós  235. 


Túr  mv.  Szolnok  vm.  255. 

Túri  cs.  193. 

Tur<')czy  Ferencz  240.  246, 

Turri  N.  30. 

l'bresy  (pesthi)  Gábor  204. 

Ubresy  (pesthi)  Pál    215.  21b.  2J1. 

222.  227.  228.  230. 
Udvarhely  vs.  Erdély  4.  8.  16.  6í». 
Ugod  f.  Veszprém  vm.  153.  154. 
I'jfalu  birtok  Veszprém  vm.  152, 
rjfalosi  Zsigmond  227.  228.  230. 
Újhelyi  Farkas  210. 
I'jlaky  György  196. 
Uleman  bég  1*46.  159.  160.  165. 
Uug  fly.  232.  263. 
Ungnad  N.  146—148. 
Ungvár   203.   215.    219.  220.  226. 

229.  231.232.  235.  237—239.245. 

248.  252.  253.256—258.  261.262. 

265—269.   271.    272.    275.   276. 

278.  279.  281.  283.  288.  291.294. 

296. 
Ungvári  János  242. 
Uujrvári  Pál  198.  201.  207.  210.217. 
I'pori  István  223.  235. 
Usz  István  196. 
Usz  Gábor  249. 
Váczi  István  283. 
Váczi  Márton  242. 
Vatlas  Mihály  13. 
Vademont  N.  245. 
Vadkert  f.  Nógrád  vm.  259. 
Vág  fly.  253.  254.  259. 
Vaján  f.  Unír  vm.  195. 
Vajda  Jakab  253. 
Vajdai  Horváth  András  211. 
Vajkócz  f.  Vuii  vm.  195.    l«»ii.   jo^. 
Vajnatina  f.  Ung  vm.  198.  214.  21.''- 

217.  236. 
Vallonok  122.  123. 
Valpóvr.  144.  145. 
Vály  István  203. 
VálVi  Márton  291. 
Várallai  Lörinrz  205. 
Vai*anó  mv.  Zemplén  vm.   215. 
Várday  Pál   149. 
Várfalvi  cs.  23o. 
Vári  Mihály  242. 
Varjasy  István  és  János  207. 
Varkucs  (íyörgy  146. 
Varsó  vs.  6.  20.   21.    26.  27.  89.    90. 
Vas  Péter  170. 
Vásárhelyi  Kálint  deák  51. 
Vásárhelyi  László  146.  236. 
Vásáros-Namén^*  mv.  Bcrogvm.  2.s2- 
Vaskovics  I.«?tván  229. 
Vason vi  Márton  i.m»8. 


^^^^^ 

^^^^^^^^^^Kp  r  .'                                                                                           IQ  — ISI 

^^^^^^^^^^^»li 

^^^^^^^^^By 

^^^^^^^^^^^C.:-                                                                                                           •> 

^^^^^^^^^Br 

^^^^^^^^^^Htk                                                      ooai 

^^^^^^^^^Kv                                                  ii  hOta 

^^^^^^^^^Ei^ 

^^^^^^^^^^^W>' 

^^^^H|^Hki                                 >  LipótnrooQw.  Dik. 

^^^^^                              ■■rK 

vi4f«I  tnt  :■    ■ 

..,,»„>'  11  r    1                                                                                                                     >.-<rUiMlt 

'.      o  ú  >.  <l  0  p.  JCc 

_,„Kt,(i(*a_iM( 

^BfíiBHri                                                                                     .     L'J,   fcAhiM  1»T4 

^^^^^Hx                                                    \  rnaU.  RcyUut  Hniuuii.niploi> 

^^^^^^^^br<  1                                                                          tlii^.'tirlnr    niirt'rHi -.  )  TT.   atUM 

^^^^^Kr.                                                                      ->-<<' 

^Kitlc.  Antol.    Q.                                                              L  lunut  t.iiU>kAÍ   KiMi  U  >  tt 

^^Kj  í,ú'..iú{i-  .                                                   ij  L.n.T(   -tr  MUiH' 

^Kr 

1         E'-                                                                                                        '    Kff  kAtetlxn 

riiirtiVi  knixi.  iBíii— i«ü^. 
<^  t«i  Itt*  i  tn. 


><e»i  GyArjry  fmirAtfH»it>  u*U4i  UrMluhc   laSB-lffiO.  SvartaMU 
f-yl  Sindor.  A^  ki'^tui,  kit  finyiMiífi  Iih^ob  prfil.{MowgBi    D(l»t<>in 


•  lile  nnKfelait  ív  kCi. 


ij  fa<(ik.ihnMiiitiitlaU,  Ktetl9(i^ 
ÍH— ISI  1(  Wi«.  Kú.  ttttnor- 


oBjr 


^^^^^^^^^F^^-^^^^H 

!■ 

^^^^^^^H|'MIM:IAK  IIIKTnI.lt  \^l 

^^^^^H'\ 

■ 

il.KKK^ 

^H^mAwoiE  osztAlt. 

^H 

JIONÜMENTA  HUNGÁRIÁÉ  HISTORICA. 


MAGYAR 

TÖRTÉNELMI  EMLÉKEK 


KIADJA 

A  MAGYAR  TUDOMÁNYOS  AKADÉMIA 

TÖRTÉNELMI  BIZOTTSÁGA. 


MÁSODIK  OSZTÁLY :  ÍRÓK 


HARMINCZKETTEDIK  KÖTET. 


BUDAPEST,   1875. 

A    M.    T.    AKADÉMIA    KÖNYN' KIADÓ-HIVATALA. 

(ki  hktAtwüik  tétHizálMiii.) 


VERANfSirS  ANTAL 


M.   KIK.    ULLrrAKlu.   KSZTEZ^-X^l   LK^fJw 


ÖSSZES    MUNKAI, 


K'iZLIK 


SZxVLAY  LASZLO  í:s  WPINZKL  (U'SZTAV 


M.    AKAD.   R.    1  Vi.mK. 


TIZENKETTEDIK  KÖTET. 


•  # 


S   NKV-  h>  TÁKíiVMlTAIó   A    li/.KNKÍT   Kn\\  VUKA. 


»  t 


r.l'DAPKST.  IMf). 

A  M.  TCI).  AKADKMIA  KÖXYVKIADŐ-IllVATAI.ÁBAN. 

(Az  Akadémia  bérházában.) 


Budapest,  1875.  Nyomatott  az  »A  t  h  e  n  a  e  u  m«  nyomdájában. 


ELŐSZÓ. 


Van BzerencBém  VerancsicsAntal  Összes 
^unkáinak   tizenkettedik  kötetét  ezennel 
^  tisztelt  közönségnek  bemutatni,    mely  pótlékokat, 
Wegészítéseket  és  egy  függeléket  tartalmaz,  s  mely- 
v^I  az  egész  gyűjtemény  be  van  fejezve.  Szabadjon 
^^hát  ennek  folytán  most  már  a   teljes   gyűjte- 
ményre visszapillantva,  még  néhány  szót 
^^^nak  jelentöségérölisraondanom,  mely- 
'y^l  történelmi  irodalmunkban  bir! 

Ezen  gyűjtemény  kiadását  boldogult  barátom 
^^alay  László  kezdte  meg,  ki  midőn  épen  a  he- 
^^clik  kötetet  bevégezte,  meghalálozván,  én  az  Aka- 
*^mia  Történelmi  Bizottságának  akkori  elnöke,  szin 
^^^\  már  elhunyt  báró  E  ö  t  v  ö  s  J  ó z  s  e f  k ü  1  ö  n  ö  s 
^  W  á  n  a  t  á  r  a  folytatcását  és  befejezését  magamra 
^^  ^Haltam. 

Egészben  véve  Verancsics  munkáinak  három 
osztályát  kell  megkülönböztetni ;  önálló  irodalmi 
füveit,  két  portai  követségére  vonat- 
kozó iratait,  és  levelezéseit.  A  dolog  ter- 
mészetében fekszik,  hogy  az  ezen  három  osztályban 
íbglalt  egyes  darabok  különböző  jelentőséggel  bír- 
>iak.  Mindamellett  alig  fog  találtatni  csak  egy  és  más 
is,  mely  —  nem  mondom  becsnélküli,  hanem  csak 
—   alárendelt   értékű  volna.   Hogy   ez   igy  van,    s 


VI 

hogy  Verancsics  munkáinak  csakugyan  rendkívüli 
jelentőséget  kell  tulajdonítani;  annak  okát  az  ö  sze- 
mélyiségében kell  keresni,  ki  akár  szellemi  müveit- 
ségét,  akár  jellemét  és  társadalmi  állását,  akár  végre 
gyakorlati  tevékenységét  tekintjük,  kétségkívül  Ma- 
gyarország XVI.  századi  legjelesebb  notabilitásainak 
egyike  volt. 

Ennek  fontos  következése  az,  hogy  történeti 
vizsgálódásainkban  Veranesics  munkáinak  kellő  hasz- 
nát csak  úgy  fogjuk  vehetni,  h<a  előbb  személyisége, 
társadalmi  állása,  és  viszonyai  tekintetében  a  szüksé- 
ges tájékozottságot  szerezzük  meg.  S  erre  nézve  is- 
mét kétségkívül  legkívánatosabb  az  lett  volna,  ha  ala- 
posan kidolgozott,  s  mai  irodalmunknak  mértékét  meg- 
ütő életrajzát  bírnók.  Ilyennek  azonban  két  gyönge  kí- 
sérleténél egyébbel  nem  igen  diesekedhetttuk  (Veran- 
esics Faustus:  Vita  Antonii  Werantii  stb.  Kovachich 
Márton  Györgynél,  Scriptores  Rernm  Hungaricarum 
Minores  I.  kötete  Budán  1792. 194.sk.  11.;  —  és  Pod- 
hraczky  József:  Xéhai  Werancsics  Antal  esztergami 
érseknek  példás  élete,  Pest  1857.).  A  jelen  előszónak 
tehát,  noha  feladata  nem  lehet  az,  hogy  Verancsics- 
nak  teljes  biugraphiáját  nyújtsa;  nem  csekély  fontos- 
ságú hivatása  mégis  az,  hogy  az  ő  életvis-ionyait,  s 
pályájának  fő  momentumait  és  fordulatait  egybefog- 
lalván, egyszersmind  jellemét  és  írói  nuiködésének 
mindazon  mozzanatait  egybeállítani  igyekezzék,  me- 
lyek munkáinak  kellő  megértésére  és  használására 
szükségesek. 

Veranesics  Antal  1504.  május  29-én  Sebenicó- 
ban  született  Dalmátiában,  és  1573.  június  15-én 
Eperjesen  halt  meg.  Egészben  véve  tehát  69  évig  élt. 


VII 

• 

Ezen  életpályájának  három  korszakát  lehet  meg- 
különböztetni:  íQúságát  éd  azon  életéveit,  melyeket 
János  király  és  a  Zápolya  háznak  szolgálatában  töl- 
tött ;  tevékenységét  I.  Ferdinánd  és  Maximilián  kirá- 
lyok szolgálatában;  és  életének  azon  szakát,  mely- 
ben esztergami  érsek  és  Magyarország  prímása  volt. 
Tettei  és  emléke  pedig  általán  véve  főleg  négyes 
irányban  fontosak :  a  mennyiben  ö  korának  egyik  elő- 
kelő tudósa  és  Írója  volt;  a  mennyiben  mint  diplomata, 
s  különösen  kettős  portai  követsége  alatt  a  hazának 
hasznos  szolgálatokat  tett;  a  mennyiben  a  haicz  meze- 
jén is  nevezetes ;  s  végre  a  mennyiben  mint  pap  és  egy- 
házi dignitárius  nevének  kedvező  emlékét  hagyta 
hátra. 

Veraucsics  Antalnak  itjúsági  évei  itt  csekélyebb 
érdekkel  bírván,  elég  legyen  ezeknek  tekintetében  csak 
röviden  felemlítenem, hogy  iiemes  családból  származott, 
mely  egykor  Boszniában  lakott,  de  a  török  veszély- 
nek közeledésével  Dalmátiába  telepedett  által ;  hogy 
atyja  Fcrencz  előkelő  sebenicói  patricius  polgár,  anyja 
pedig  a  trau-i  eredetű  Statilio  Margit,  Statilio  János, 
a  híres  erdélyi  püspöknek  níivére  volt;  s  hogy  ezek 
után  tííbb  testvérei  maradtak,  névszerint  fivérei  Mi- 
hály, Gáspár,  János  és  Péter,  s  —  mint  látszik  —  több 
nővére  is.  Anyai  nagyatyjának  házánál  Trauban  ismer- 
kedett meg  vele  anyai  nagybátyja  Statilius  János,  ki 
első  gondját  viselte  *),  s  őt  Mihály  öesesével  együtt  ma- 
fiánál  nevelte,  "^^j  D(»  miután  nagybátyja  a  családnak 

'  )  l*uerinii  s}iH|»tí  in  uliiis  ut.  liliuiM  «lissuavians  í^estavit.-^  Veraii- 
'•^ir<  uninkai  VI.  köt.  S7.  1. 

**)  >Apu(l  (nifjiii  aliquüt  aniiis  ».'iiutritus,  in-imisque  aetatis  iuvo* 
r.ilis  rudiineiitis  inibutus'^  Verancsics  Faustus  Kovachichnál  Sí'ript.  Miu. 
J.  kút.  iy4.  1. 


vin 


€-(ry  mafik  r&kcBa.  BeríBzlő  Pcier  Tegzpréflii  püpők 
partfopasanak  folvtui  3lj;^arM«zafbaii  a  felBö-eöni 
prepi>it&afc<c  Bjcrvém.  I^ahaatiábol  ekáTosotL  a  két 
terftrér  visczatén  ani<4bfz  S«*briik*>ba.  bol  Tollimer 
Illés  kn  ufiitv-j^-k. 

KQl*'«iibrii  S:atilia«  JáK^  MagyarMr^iágban  uem 
céak  rgrhazi  fLrlv  Sarkat.  kaBrm  a  közügyekre  is 
befvlvast  lív^rven.  Acialc  invabbá  U  pártfogásabau 
re^ze^iirtir.  S  i^  Irix  t-z  még  nt- m  kosz  éve^  korábm 
*!<ardoiia!  kaL->Lokka.  cs  neoi  $«.-kkal  kc^^bb  a  vesz- 
prémi kijifalaniial  ^'.•mogTi  fík^inrnrstié  *  :  mint  ilytro 
pedig  azon  k-iT  szokása  éztrrini  a  feW'bb  tanulmányok 
végett  liagvbatyia  ahal  a  pádaai  egyetemre  kül- 
det<-n  *"  . 

Nrvf zttrs  vahozá^  állt  W  Vt-raoi-sici^aBk  s«.»r8A- 
bau  akkor.  mi<i«*u  nagybir^ja  I.-»2??. erdélyi  püspökké 
lett.  kire  Jaiios  király  még  mint  budai  prépostra  az 
olmdtzi  •■••ngres.>u5«:»ü  jogainak  védeliEezését  bízta 
volt.  5  ki  m«>st  mint  »-rdélyi  püspök  legmeghittebb 
iinblif^staiiiak  tr?vik»r  I«^tr.  >Irrr  t-z  kihatott  Antal 
állasára  i^.  ki:  Sratilin?*  az  r-;:vi-:rmt*''l  vis.szahiváu. 
azt  f^zkiT-ZMltf.  bol^^■  Jan««>  kiralv  ót  r'vbb  budai 
pr^p^'Stnak.  •*  15?»».  királyi  titkárnak  ni^vezie  ki.  S 
fvvel  kezdi'dik.  Veranr*i«.>  Antalnak  kr*z{iályája 

Pályájának  ff-nr  jrlzt-tt  trh^*  szakában  •'•t  János 
kiralv  t^s  Izabrlla  kiralvnénak  szolírálatában.  >  rs,.k- 


'   -II  -■.-■.- 


^.:  ..:  -i-    *.  .f-   :...  i:- 


I...:.:  .;.  1-....-:..  n..-.-.  -:  ...  ^'^•-.  .r.     j;. : — 4»;v  l-^-..!.     l*.  ■.. 
^aAi&írf.'  V-;*^/*...  M::^-n:  VII.  k.:.  :.*•.  I. 


nem  kizárólag  diplomacziai  fniictiókbaii  találjuk.  Ide 
számíthatók  némileg  azon  megbízások,  melyekben  a 
király  meghagyásából  az  ország  több  főpapjánál  és 
főuránál  eljárt*).  A  mi  pedig  a  külföldi  államokhozi 
követségeit  illeti,  ezekről  Verancsics  Faustus  így  tu- 
dósít: >Ad  Sigismundum  Regem  Poloniae  eum  iusta 
legatione  est  profectus,  Ter  in  Boznam  ad  Husz- 
trephum  et  Mechmetum  Miehaelem  eius  Provinciáé 
Praesides.  AdVenetosDucetunc  eorum  Andrea  Gritti 
bis,  semel  ad  Clementem  Septimum  eius  nominisPon- 
titicem  Maximum  anno  Domini  1531.,  secuudo  post 
CaroliV.  Imperatoris  coronationera.  ReversuscxUrbe 
denuo  ad  Sigismundum  Regem  ter  est  missus.  Post 
has  Polonieas  Legationes  alia  Romae  perfunctus  ad 
Paulum  Tertium  Pontificem;  ad  Franciscum  Galliae 
Regem  cum  mandatis  profeetus  est.  Inde  statim  ad 
Henricum  VIII.  Regem  Anglorum  in  Britanniám  us- 
que  seccssit.  Hinc  rcversus  cum  aliis  Rcgis  sui  ( )ra- 
toribus  ad  Ferdinandum  Regem  Komanorum  Viennam 
est  missus.  Ka  legatione  non  satis  ex  voto  Regis  sub- 
secuta,  atque  etiam  ipso  Joanne  Rege  e  vivis  sublato, 
ab  Isabella  Regina  ad  Sigismundi  Augusti  Regis  Po- 
loniae fratris  sui  nuptias  mittitur  dato  mandato,  ut 
peractis  nuptiis  iis  Ferdinandum  Regem  Pragae  ad- 
eat  **)  stb. 

Látjuk  tehát,  hogy  a  király  és  a  királyné  ügyei- 
ben csaknem  mindazon  álhimokat  meglátogatta,  me- 
lyek Európában    akkor  a  társadalmi    mívelődésnek 

*)  -OlísidioiK'  Bu<lell^^i  (ir>3u.)  ^mIuIíi,  et  Joanne  R«.';re  in  'liansil- 
vaniain  n.'i^íctn,  iuitio  qiiicb'in  p».'r  bi».'nniuni  íVr**.  aninun  hl^imih  eircittír 
'♦•rtiuLii  ot  vií^esimuni,  levioribus  le^Hlionilius  ab  ipso  Kesrc  et  avunrulo 
•«uo  intra  Ií«*)uiii  limit^^s  exficitatn^  rst.  Vt'inni  sIcí  Fan>tus  Kovaclii<li- 
iial.  1.  k«it.  19Ő.  1. 

**)  KoVHcliií.li  Scripture.s  3Iiuoius  1.  köt.  ll»ö.  1. 


X 


miiitecv  «íiiL*rIyei  voluk.  S  tekintftbe  véTe.  hogy 
iuxzl  éveit  Pádnában.  és  két^rgkivfil  ekkor  Dőmirész- 
bfrri  Veleiiczéb<rii  iií  tőltf*tte :  h<*gy  később,  miat  mi- 
^%'ar  királvi  követ  K^*máí.  Vdenczér.  Parist.  Loudont. 
ÍVrrhí'\  Prágát.  Krakót  ^tb.  látogatta,  de  azonkivül 
fiáját  elbatározásáb<'*I  F2ll^opánakc?^akne1D  valamennyi 
érdek«'ri  vidi^ke't  tieQtazta''^  é>  luindenfitt  a  társada- 
loru  legujaga^aljb  kr*reiben  forgott:  kr*uuyeD  meg- 
iiiagyarázbatő.  b<.*gy  «i  nem  esak  a  legfinomabb  társal- 
gásai modort  sajátította  el  magának:  debogy  másrész- 
ről az  akkori  zavaroi«  idííkbeu  folvtonos  bábornsko- 
dástól  körülvéve.  Erdélyben.  s<V»t  Bulán  is  magát  nem 
igen  kellemesen  érezte.  Ebhez  járult,  bog}-  több  sze- 
mély irányában,  kik  János  király  és  Izabella  királyné 
udvarán  a  fö^^zerepet  \itték.  a  fiatal  diplomata  talán 
másutt  megszokott,  de  itt  nem  igen  szivesen  látott 
hajlamaiban  nem  ritkán  terhes  önmegtagadással  volt 
kénytelen  küszködni.  S  e  tektiitetben,  valamint  egy- 
részről a  magasabb  állásúak  iránvábani  reservált  nvi- 
latko/atai:  íigy  másrészríil  a  külföldön  tartózkodó 
ismerőseihez  intézett  leveleinek  elei;ieai  hangja,  itteni 
barátjai  előtti  nyíltabb,  de  titkos  vallomásai,  s  neki 
ajánlott  idegenek  iránti  óvatos  magatartása,  egyaránt 
figyelemre  méltók. 

Kétségtelen,  hogy  ez  V(Tancsics  Antal  életpá- 
lyájának legérdekesebb  szaka;  sa  mennyiben  az  ezen 
iíjílben  rajta  észlelhető  psychologiai  jelenségek  később 


.  *Ab  aiiiiiH  írniK."  duolnis  de  tri;rínta  a.ssiduis  usus  sum  legatiu- 
jii^HiH  ad  íliví.THOfí  l'riiií  ipí-M  ('hri.stiaiins  vX  Tunas;  suscepi  pi*aeterea  pri- 
vato  Mtiidio  tilt  itiin..r;i  ♦?!  tain  lon^íiiiiua.  ut  ♦ixceptis  Hispánia,  Thracia, 
Marrdoiiia,  utraqiu?  Mi>»'sia,  «'t  (jiiaí*  Tanais,  Poiitus,  iiions  Carpatiis  a 
HiithüiiÍH.  f't  Vintula  fhuii«.'n  a  Masoviis  inU'rcludit,  pariim  quiddam  restat, 
quod  in  Kiiropíi  wm  vidorini."  154H.  december  18.  Verancsícs  Munkái 
VII.  köt.  J7.  1. 


XI 

nem  csekély  mérvben  módosultak,  söt  meg  is  változ- 
tak ;  ezek  személyiségére  nézve  sok  rejtélyt  fejtenek 
meg,  sok  homályt  világosítanak  fel,  melyek  különben 
megmagyarázhatók  nem  volnának. 

Annyi  bizonyos,  hogy  különösen  a  királyné  ud- 
varán és  környezetében  sokat  kellett  látnia  és  tapasz- 
talnia, mi  reá  kellemetlenül  hatott ;  s  igy  nem  követ- 
kezetlenség, hanem  talán  igen  természetszerű  és  ben- 
söleg  indokolt  következetesség  volt  az,  midőn,  főleg 
nagyba t}'jának  Statilius  Jánosnak  halála  utiin,  magát 
itt  már  jól  nem  találta,  s  Ferdinánd  királyhoz  pár- 
tolt, kihez  az  előtt  is  mindig  őszinte  tisztelettel  visel- 
tetett.  Ocscse  Mihály,  ki  Statiliusnál  vele  együtt  ké- 
nyelmes sorsban  részesült,  daczára  ennek  már  1539., 
tehát  mikor  ez  és  János  király  még  éltek,  tért  vissza 
Dalmátiába. 

A  jelen  gyűjtemény  első  kötetének  függeléke 
Verancsics  Antal  életének  ezen  fordulatára  határozott 
adatokat  nyújt.  Ezek  szerint  1549.  ugyanis  forma- 
szerüleg  kilép  Izabella  királyné  szolgálatábóL  s  IMar- 
tinuzzi  György  cs  Pctroncs  Pétertől  addigi  magavi- 
seletéről és  tiszti  míiködéséről  igen  kedvező  bizonyít- 
ványt nyer.  Már  1550.  Oláh  Miklós,  akkor  egri  püs- 
pök, őt  egri  kanonokká  és  szabolcsi  főesperestté  teszi, 
íi<ry  hogy  az  Ferdinánd  király  alatti  szolgálata  mint- 
egy kezdetének  tekhithető.  Még  ugyanazon  évben 
Ferdinánd  őt  eszterganú  olvasó  kanonoknak,  és  később 
pornói  apátnak  nevezte  ki. 

Kzen  új  állásában  Vcrancsicscsal  már  mint  kész 
jellemmel,  mint  gondolkozásában  és  hajlamaiban  tel- 
jesen kifejlett  egyéniséggel  ismerkedünk  meg.  Az 
ötvenedik  életévéhez  már  közelálló  térliu  íiatal  korá- 
nak egykori  velleitásain  légen  túl  van.  Alapos  tudó- 


JIOXUMEXTA  IirXtíARIAE  HISTOKICi 


MAGYAR 

TÖRTÉNELMI  EMLÉKEK. 


KIADJA 

A  MAiiYAR  TIDOMÁNYOS  AKADÉMIA 

roKTHNKLMI   BIZOTTSÁGA. 


MÁSODIK  OSZTÁLY :  IBÓK. 


HAKMlNCZKKirKPlK  KÖTET. 


A    M.    T.    AKAPLMIA    KÖNY  VM  vDÓ-HIVATALA. 


VERANCSICS  ANTAL 


M.   KIK.    UELYTARTOj   ESZTER*; AMI   ER8KK 


)SSZES    MUNKÁI, 


KÖZLIK 


SZALAY  LÁSZLí)  és  WEXZEL  GCSZTÁV, 


M.    AKAD.    R.   TACOK. 


TIZENKETTEDIK  KÖTET. 


*  # 


POTI/KKUK 
S   NKV-  KS  TARÍiYMITATŐ   A  TiZENKh  T   WnVVVVnK'A. 


p  * 


lUDAPKST.  isTf). 

A  M.  TCD.  AKADKMIA  KÖNYVKIADÓ-HIVATALÁBAN. 

(Az  Akadémia  bérházában.) 


V 


i    A  T  .  ■  T*. 


^.T- 


"    ^ii"  i'^^T  -z  í::»iZi'> 


t^Zt.v 


T  1 


'i..'\r.    '  ..     ,    .  /.    ..     ..."    .1.    í^-AíiCi    r^Tc-^Z  t:*Íft]»il- 

.   j    •-.  :..• -z-*-    • :.  >k:í:.    ü  jy    ;iZ":.    k"«r:»knek 

'..1  •  /-•■^•-'  >  •■.'•.•.  .  ':'••''»  i:.k\^^\'.x'<.  iii''iVr'kr»t*k  ^l^t- 
!  .'.•i :-.r:..  .  :  ...  M.-.«y.tr  r-Zi;j:'.t::  tairj-t  v..I:,  I_»e 
:.■■...-•■/.;•.  -/'•:».•.■.•■-'■*  .•"  :..';j  kfíl  kiiI'''Uí»''»zTftiii. 
.  Z'.  .  •'.-/.•.■  .-.■..•.-■■•■■.".  ni-ly-.rr.  .  :  I.  Fr-r-iinand  é^  Ma- 
'.  ..;;ri.  K..'';-"K  .:;•••  tit.iti:';^.  Mii.ik-n  irataiK**]  kí- 
'•  •-z.K.  i."^v  ••  ::í:!.:  •i;:il"iiiaTíi  az-n  iskolának  volt 
..  ■  'ii'iri-:'-.    .ii»-i'»   iikk"'.-  rU*i-Z"r>za;:!i"l   ttrrinlT  el.  S 


M- 


:■: 


/ 


.''I 


V 


'-■■  ;  ■-    .  ■    :.  *ln.-í-i:,. 
M-:   ^  .  XI    <■:   ;;  •:-.  l 

''    ^    :  .I.j...    7:..-   ill- 


*  "k 


ELŐSZÓ. 


Van  szerencsém  VerancsicsAntal  üsszes 
Munkáinak  tizenkettedik  kötetét  ezennel 
a  tisztelt  közönségnek  bemutatni,  mely  pótlékokat, 
kiegészítéseket  és  egy  függeléket  tartalmaz,  s  mely- 
lyel  az  egész  gyíijtemény  be  van  fejezve.  Szabadjon 
tehát  ennek  folytán  most  már  a  teljes  gyűjte- 
ményre visszapillantva,  még  néhány  szót 
annak  jelentöségérölismondanom,  mely- 
lyel  történelmi  irodalmunkban  bir! 

Ezen  gyűjtemény  kiadását  boldogult  barátom 
Szalay  László  kezdte  meg,  ki  midőn  épen  a  he- 
tedik  kötetet  bevégezte,  nieghalálozván,  én  az  Aka- 
démia Történelmi  Bizottságának  akkori  elnöke,  szin 
tén  már  elhunyt  bár  ó  E  ö  t  v  ö  s  J  ó  z  s  e f  k  ü  1  ö  n  ö  s 
kivánatára  folytatását  és  befejezését  magamra 
vállaltam. 

Egészben  véve  Verancsies  munkáinak  három 
osztályát  kell  megkülönböztetni ;  önálló  irodalmi 
müveit,  két  portai  követségére  vonat- 
kozó iratait,  és  levelezéseit.  A  dolog  ter- 
mészetében fekszik,  hogy  az  ezen  három  osztályban 
foglalt  egyes  darabok  különböző  jelentőséggel  bír- 
nak. Mindamellett  alig  fog  találtatni  csak  egy  és  más 
is,  mely  —  nem  mondom  becsnélküli,  hanem  csak 
—   alárendelt    értékű  volna.    Hogy   ez   igy  van,    s 


1 

I 


XVIII 

zeteseii  csak  azon  nevezetesebb  ismerőseit  veszszük 
szemügyre,  kikkel  ö  irodalmi  összeköttetésben  volt. 
Söt  ezeknél  is  régibb  és  későbbi  ismerősei  közt  kell 
különbséget  tenni. 

Fiatalkori  barátjai  közül  mindenek  előtt  Kotte- 
rodámi  Erasmust  és  Jovius  Pált  a  hires  nocerai  püs- 
pököt kell  említenünk.  Ez  azon  idő,  melyben  Me- 
lanchthon  Fülöp  iránt  is  nagy  tisztelettel  viseltetett. 
Ekkor  Andronicus  Tranquillns  dalmatiai  földiével 
egykor  Gritti  Alajos  titkárával,  Bornemisza  Gergely- 
lyel  és  Pállal,  Csáki  Mihálylyal,  Dudics  Endrével, 
Pécsi  Gáspárral,  Brenner  Mártonnal,  Jakobinus  Je- 
remiással, Honter  Jánossal,  Ephorinus  Anzelmmel, 
Tarnovi  Stipcóval,  Bonerus  Szeverinnel  és  Jánossal, 
Kindler  Jánossal,  Blandrata  Györgygyei  és  másokkal 
volt  barátságos  viszonyban.  Számos  levelei  tanúskod- 
nak ezen  összeköttetéseiről ;  azonban  későbbi  levelei 
azt  is  bizonyítják,  hogy  említett  régibb  barátjai  kö- 
zül több  nem  maradt  vele  az  előbbi  bizalmas  össze- 
köttetésben, egyesekkel  a  régi  barátság  teljesen  meg- 
szakadt, mlg  emelkedésével  mások  irányában  párt- 
fogói állássá  lett.  Későbbi  barátjai  közül  elég  legyen 
egy  Osius  bibornokot,  egy  Cromer  Mártont,  egy  Te- 
legdi  Miklóst  stb.  kiemelnünk;  s  azok  közül,  kiknek 
tudományos  pártfogója  lett,  egy  lUicinus  Pétert,  sőt 
egy  Piopius  Dénest  is,  egy  Sti')ckelLénártot  és  Anzel- 
met, egy  Jovius  Jánost  stb.  felemlítenünk.  A  történeti 
tanulmányok  iránti  előszeretetének  azonkívül  igen 
érdekes  bizonysága  azon  szívélyes  levél,  melylycl 
Bosznia  történetére  vonatkozólag  még  1567.  egy  en- 
nek mívelése  által  ismeretes  egyszerű  ferenczrendivel 
Salineus  Pállal,  ő  kereste  a  közelebbi  ismeretséget. 

Már  ha  csak  ezen  neveket  végig  tekintjük,  mi 


XIX 

különböző  jellemti  férfiakra  találunk  azok  között! 
Ott  állnak  a  katliolika  egyház  legbuzgóbb  vallásos 
harczosai  mellett  olyanok,  kik  egyedül  humanistícus 
tudományuk  által  lettek  híresek,  söt  az  akkori  vallás- 
ujitás  emberei,  de  még  határozottan  prononcirizott 
reformátorok  is.  S  ez  lehet  oka,  hogy  Verancsics  An- 
talra vonatkozólag  még  azon  kérdés  is  fel  volt  már 
vetve,  ha  vájjon  nem  volt-e  benne  is  Luther  és  az 
akkori  reformátorok  tanaihoz  oly  hajlam,  mint  p.  o. 
barátjában  Nádasdy  Tamásban,  vagy  Tlmrzó  Fe- 
renezben  ? 

Nézetem  szerint,  ezen  kérdés  már  magában  véve 
el  volt  hibázva,  tehát  csak  vagy  téves,  vagy  legalább 
is  meddő  feleletet  eredményezhetett.  Ö  kofának  volt 
fia,  s  így  azon  szellemi  mozgalom,  mely  a  XVI.  szá- 
zadnak kezdetén  egész  Európát  általhatotta,  öt  sem 
hagyta  érintetlenül.  Sha  ö  p.  o.  Melanchthon  imposans 
személye  irányában  akkor  mint  ifjú  fellelkesedik  és 
magasztalóla  g  nyilatkozik,  ez  katliolikus  igazhitüsége 
ellen  szintoly  kevéssé  tanúskodik,  mint  p.  o.  erkölcsi- 
sége ellen  a  hasonlólag  többször  már  ellenében  fel- 
hozott viszonya  Orsolyához.  Kétséges,  ha  vájjon  azon 
időben,  melyből  ilyen  adatok  felhozatnak,  volt-e 
már  a  katholika  egyház  hivatásos  vallási  bajnokai 
közé  felvéve  ?  volt-e  már  katholikus  papnak  felszen- 
telve? S  én  igen  hajlandó  vagyok  itt  azt  mondani, 
hogy  nem.  A  gyulafehérvári  káptalannak  1551 -ki 
bizonyságlevele*),  mely  ezen  tárgyban  az  egyetlen 
döntő  okmány,  csak  azt  tartalmazza,  hogy  ő  Felvin- 
czi  János  filiopolitani  püspök  által  ott  papnak  fel  volt 
szentelve;  de  arról,  hogy  ez  mikor  történt,  hallgat. 
Pedig  Felvinczi  János  minden  bizony  nyal  csak  1553. 

^)  VHraiicsics  Munkái  1.  köt.  :\íi9.  I. 


utiVii  halt  meg*);  9  így  liihetü,  Iiogy  Verancaics, Iá 
15ii3.  2y  eszteiidíis  volt,  azon  kor  azokásához  képest 
csak  azon  idi)  táján  vagy  kéBül)b  nyerte  a  papi  fel- 
azentelést. 

S  ha  így  tekintjük  otet,  ki  előbb  mint  János  ki- 
rálynak követe  Veleiiczében,  Rómában,  Parisban. 
Londonban,  s  Enropa  akkori  társadalmi  culturáj* 
egyéb  fobelyein,  mindenütt  íi  legelőkelőbb  körökbea 
megfordnit;  s  ba  az  akkori  Velenczének  a  felsdblt 
körökben  divatozó  társadalmi  éleiét,  a  mint  ezt  egf 
legújabban  megjelent  föérdckn  munka  leirja  (Yriartí 
Károly,  La  vic  d'  un  patricien  de  Venise  au  seiziemí 
Bitcle,  Pária  1S74,).  vagy  I.  Ferencz  franczia  királyjj 
vagy  VIII.  Henrik  angol  király  életvidám  udvarai' 
nak  uralkodó  hangulatát  figyelembe  veszszükinea 
nehéz  ezen  időre  vonatkozólag  benne  a  szeretetn 
méltó,  kedvca,  elmés,  sőt  lángeszű  és  mindenütt  szl 
vesén  látott  fiatal  abbé-rereá  iemerni,  milyenek  akkö 
és  máskor  ís,h  névszerint  az  utóbbi  századokban  ma* 
tatis  mutatandis  adíplomatiábannemritka  jelenségd 
voltak.  S  ezt  mutatják  levelezései  is,  melyeket  i 
visszatérve  a  hazába,  nem  csak  előkelő  férfiakkal 
hanem  hölgyekkel  is**)  folytatott.  Ezeknek  alapja 
nem  lehet  tőle  elismerésünket  megtagadni,  mint  o!] 
hazánkfiától,  ki  a  XVI.  századi  finomabb  társadaln 
formákat  és  szokásokat  nem  csak  ismerte,  hanem  kb 
vette  is,  s  ezen  később  annyira  elhanyagolt  kötéléi 
által  az  egész  előkelő  és  főrangú  európai  társasággá 
összefüggésben  volt.  KI  lenne  képes   ma   nieghatá 


*)  Szeredal   AiiUl,  Xotilia  vetsria  et  novi  Capitnli   BcrImÍM 
benaii  Transílvaniae,  Gyula  feli  ér  vár  17B1.  152.  I. 

••)  Lásd  II.  «.  levelí-t,  ni«ljet  Milluveai  Magitolnáluw 
1543.  juliiw  ao-án  iiitízMt,  Mnnkái  XIJ.  k.jt,  212.  1. 


r 


i  XXI 

[-foeuÍi  mi  képzelmek,  mi  hajlamok,  mi  eszmények,  mi 
vágyak  támadtak  akkor  ezen  fiatal  diplomatában ;  8 
mi  reményeket  táplált,  midőn  a  kfilfold  leghatalma- 
'f  sabb  királyai  udvarainál  tartózkodott ;  és  szeme  előtt 
l  lebegett  még  azon  magas  állás  és  túlnyomó  tekintély, 
i  mely  Magyarországot  még  pár  évtizeddel  előbb  Má- 
\  tyás  király  alatt  illette? 

^  De  ha  tekintetbe  veszszfik  másrészről  azon  szo- 

i  morú  képet,  melyet  Izabella  királynénak  udvartartása 
■yiUtott,  s  melynek  egyes  vonásait  Verancsics  maga 
,  oly  ékes  szavakkal  azon  beszédben  tüntette  fel,  me- 
[  lyet  1543.  májnshó  9-én  Krakóban  Ágost  U.  Zsig- 
P  mond  lengyel  király  előtt  tartott  *) ;  ki  lenne  képes 
ason  csalódásokat  megítélni,  melyek  ott  mint  mind- 
annyi „illusions  perdnes,"  az  érett  férfi  keblére  dcr- 
meaztőleg  hatottak  ? 

Szerencsés  volt,  hogy  iQuságában  oly  tiszta  er- 
kölcsi nevelést,  oly  alapos  tudományos  oktatást  nyert, 
mikép  ezen  kesei*ves  viszonyok  közt  a  zordon  idők 
hátrányos  befolyásainak  áldozatul  nem  esett.  Vala- 
mint a  nemes  fém  sértés  nélkül  állja  ki  a  külsőleg 
alkalmaztatott  gyúanyag  tűzpróbáját,  és  ez  által  csak 
a  salaktól  tisztül:  úgy  Verancsics  is  szerencsésen  ki- 
állta a  János  királynak  halála  után  bekövetkezett 
zavaros  idők  tűzpróbáját.  Midőn  I.  Ferdinándhoz  át- 
lépett, benne  egy,  minden  tekintetben  tiszteletre  méltó, 
kitűnő  jellemű  férfira  találunk;  ki  ennek  folytán  most 
nem  csak  maga  magát  volt  képes  a  politikai  és  társa- 
dalmi mozgalmak  színén  fenntartani,  hanem  barátjai 
közöl  is  többeket  az  erkölcsi  sölyedés  örvényéből 
megmentett. 

így   látjuk   őt  hazai   történetünknek  azonkori 

*)  Munkái  XIL  köt.  23. 1. 


XX1[ 

sötét  korszakában  mint  méltóságteljes  és  tiszteletger- 
jesztö  egyik  legnemesebb  alakot,  kinek  hátrahagyott 
müvei  szellemének  és  szivének  egykori  jelességét  még 
ma  is  feltüntetik.  Mint  főpap  ö  teljesen  megfelelt 
hivatásának  és  nehéz  feladatának.  Mert  ha  ö  bármi 
tekintetben  is  erre  nézve  csak  a  legcsekélyebb  kifo- 
gás alá  esett  volna,  alig  lett  volna  1561.  meghiva 
arra,  hogy  a  magyar  egyházat  a  tridenti  zsinaton 
képviselje*).  S  ha  ö  ezen  missiót  föpásztori  hivatásá- 
nak gondjai  miatt  megköszönte ;  ez  személye  és  em- 
léke iránti  tiszteletünket  csak  emelheti,  mert  lelkiis- 
meretességét bizonyítja,  mely ly el  egyházi  és  vallásos 
tisztének  megfelelt.  Katholikus  hitének  correct  jelle- 
mét, s  vallásos  buzgóságát  rendeletei  és  intézkedései, 
melyeket  mint  egri  püspök  és  esztergami  érsek  ki- 
adott, fényesen  bizonyítják.  S  ha  ö  határozatai  és 
intéseinek  komolysága  mellett  is  más  hitűek  irányá- 
ban humánus,  s  a  mennyiben  a  magasabb  körökhöz 
tartoztak,  udvarias  és  nyájas  is  tudott  lenni :  ez  er- 
kölcsi míveltségéröl  és  társadalmi  méltányosságáról, 
nem  pedig  vallásos  közönösségérül  tanúskodik.  Ott  hol 
erélyesen  fellépni  volt  szükséges ;  p.  o,  azon  eclatans 
esetben,  melynek  Kassa  város  15G2.  volt  színhelye, 
s  melyben  Huszár  Gál  oly  szomorú  hőst  játszott**), 
kellő  elhatározottsággal  fel  is  lepett. 

Verancsics  Antalnak  tudományos  érdemeiről  itt 
bővebben  szólni,  miután  Szalay  az  első  és  második 
kötetekben  hátrahagyott  müveit  tüzetesen  jellemezte, 
s  Kovachich  ezen  tárgyat  részletesen  fejtegette***), 
nem  látszik  többé  szükségesnek.  Különben  is  tudó- 

*)  Munkái  Vili.  köt.  294.  1. 

**)  VeiaucHÍCB  Munkái  Vili.  küt.  1«0.  sk.  11. 

***)  Scriptores  Eerum  Uungarícarum  Miuores  IX.  köt.  3Ö9.  sk.  U. 


XXIII 

mányos  működésének  súlypontja  történelmi  kutatá- 
saiban és  irataiban  fekszik,  melyeknek  kiadását 
Szalaynak  köszönjük.  Mit  én  a  tizenkettedik  kötet- 
ben közzé  tettem,  az  csak  pótlék  akar  lenni,  de  mint 
ilyen  is  bizonyítja,  hogy  Verancsics  a  költészet  terét 
csak  fiatalsági  éveiben  művelte.  Levelezései,  nyelvé- 
szeti érdekök  és  történelmi  föfontosságuk  daczára  is, 
tudományos  érdemeinek  meghatározására  alkalmas 
támpontokat  nem  igen  nyújtanak. 

Szabadjon  mindazáltal  Verancsics  történettudo- 
mányi munkásságáról  néhány  adatot  kiemelnem,  me- 
lyek általánosabb  irodalmi  érdekkel  bírnak. 

Azon  öntudat,  hogy  ö  magyar  történetirónak 
van  hivatva,  Verancsicsban  —  mint  látszik  —  akkor 
ébredt,  midőn  követségei  alatt  idegen  tudósokkal 
megismerkedvén,  hazai  történetünknek  nagyobb  poli- 
tikai jelentőségét  kezdte  átlátni.  Ez  iránti  öntudata 
tehát  magasabb  politikai  képesítettségében  gyökere- 
zett, melyet  késeibb  a  hazában  még  magasabb  állásíi 
féríiak  is  neki  rossz  néven  vettek  *).  Mindamellett  törté- 
netirói  munkásságának  eredeti  szándokálioz  képest 
aránylag  nem  igen  bö  eredményeit  bírjuk;  mert  a 
miket  e  tekintetben  a  jelen  gyüjíeméuy  első  két  kötete 
tartalmaz,  magukban  véve  inkább  jeles  tanulmányok  s 
csak  ezen  minőségben  nevezetes  históriai  dolgozatok, 
mintsem  liogy  teljesben  kitejtett  történelmi  müvet 
képeznéuek.  Verancsicsnak  szánduka  pedig  az  volt, 
liogy  az  ország  egyházi  történetét,  s  a  politikai 
történetnek  azon  részét  írja  meg,  mely  Mátyás  király 
lialúl/ttól  idejéig  terjedt. 

^)  háxl  f  trkiiitt'ilMni  p.  u.  Diaakuvks  Györj^^yuek  15(>8.  oktuber 
í*.  alatti  Itívtlét.  és  VoraiKísiís  Antalnak  nov»'nibf*r  10.  alatti  válaszát. 
Munkai  IX.  küt.  25o.  ós  258.  11. 


XXIV 

Ezen  nagyobb  két  munka  készítéséhez  hihetőleg 
akkor  fogott,  midőn  János  király  halála  folytán  tartóz- 
kodása Erdélyben  állandó  lett.  Van  tudomásunk,  hogy 
ö  Martiuuzzi  Györgytói  akkor  ezen  czélra  adatokat 
kért,  és  nyert  is  *).  Ezeknél  azonban  sokkal  érdeke- 
sebbek igyekezetei,  melyeket  Bonfin  munkájának  tel- 
jesebb összeállítására  fordított. 

Felette  nehéz  ma  azon  szempontot  határozottan 
felfogni,  melyet  ö  ebben  követett.  De  annyi  bizonyos, 
hogy  midőn  1549.  november  havában  Krakóban  volt, 
ottani  kutatásainak  folytán  azt  remélte,  hogy  Bonfi- 
nius  ötödik  deeásának  helyreállítása  neki  sikerülni 
fog  **),  s  hogy  ő  ebben  később  is  fáradozott  ***).  Sőt 
van  adatunk  arra  is,  hogy  a  tudományos  külföld  Ma- 
gyarország történetéről  írt  nagyobb  munkájának  meg- 
jelenését várta  is;  annélkül,  hogy  képesek  volnánk  meg- 
határozni, annak  kidolgozásában  mennyire  haladt  ****). 
Későbbi  életpályája  eléggé  megmagyarázza  azt, 
hogy  fontos  gyakorlati  teendői  közt  ilyen  munka 
megírására  már  nem  igen  volt  többé  módja. 

Van  azonkívül  tudósításunk  arról  is,  hogy  máso- 
dik portai  követségéből  visszatérve,  a  török  évköny- 
veket is  elhozta  magával,  melyeket  Ancyrában  (An- 
góra) kis-ázsiai  városban  talált  meg,  s  melyeknek  az 
irodalomban  némi  fontosság  tulajdoníttatik*****).  A 
magyar  történelem  szempontjából  különös  tekintetbe- 
vételt nem  igényelnek.  Pray  György  azonkívül  azt 


*)  Mimkái  VI.  köt.  í>^3.  1. 
*■ )  Munkái  VJ.  köt.  352.  1. 
***)  Munkái  Vll.  köt.  11.  45.  11. 
****)  Munkai  VII.  köt.  226.  1. 

****•)  Hüráuyi  Elek,  Memória  Hungarorum   et  Províncialium 
süiipti;}  editis  notorum,  III.  kőt.  J^ozaony  1777.  501. 1. 


XXV 

tartja,  hogy  ezeu  alkalommal  a  híres  u.  n.  arundeli 
márványt  Í6  ö  fedezte  fel.  *) 

Láttuk  fentebb,  hogy  Verancsics  Antal  érdemei- 
nek megfeleltek  azon  kitüntetések,  melyek  öt  elvégre 
a  primási  székre  és  a  királyi  helytartói  állásra  is 
emelték. 

Kiegészítésül  még  fel  kell  említenünk,  hogy  Ma- 
ximilián király  —  mint  látszik  1569.  —  Cisaládjának 
régi  tekintélyét  visszaállítandó,  ünnepélyes  okmány- 
ban annak  egykori  előkelő  állását  és  sorsát  részlete- 
sen kifejtette,  s  a  czimert  szabályozta,  melylyel  éljen, 
és  mely  ezen  jeles  előzményeknek  külső  kifejezést 
adjon**). 

Ezeknél  Verancsicsra  nézve  még  nagyobb  kitün- 
tetés volt,  hogy  Maximilián  császár  157 2.  végén  XIII. 
Gergely  pápát  megkérte,  hogy  Verancsicsot  a  római 
egyház  bibornokává  nevezze  ki  ***).  Minden  körülmé- 
nyeket egybefoglalva  kétségtelen,  hogy  ő  ezen  kitün- 
tetésben részesült  volna,  ha  időközben  beállt  halála 
ezt  lehetetlenné  nem  teszi. 

Mindamellett  nem  szabad  elhallgatnunk,  hogy 
ezen  nagy  kitüntetések  mellett  is  Verancsics  Antal- 
nak anyagi  helyzete  mégis  soha  fényes  nem  volt,  s 
hogy  a  mindennapi  élet  gondjaival  ő  csaknem  folyton 
folyva  volt  kénytelen  küszködni.  Ugy  látszik,  hogy 
már  akkor,  midőn  követségeiben  eljárt,  kezdettől 
fogva  csak  szűken  volt  ellátva  ****).  Később  az  egri 

*)  >>Noii  obscurnni  indicium  est,  Maniior  Arundeliaiiuui  ab  eo 
oiiiniuni  priDio  rletectum  essc^  Specimen  Hierarchiáé  Hun^faricae  I.  köt. 
Pozsony  Btb.  1776.  1«'2.  1. 

*♦)  3Iankái  V.  köt.  36u.  1. 

^*^)  .Munkái  XI.  köt.  159.  sk.  11. 

****)  Kz  szolgáltathatott  okot  Verancüics  Antalnak,  hogy  öcscse 
Mihály  azon  megjegyzésére:  >0  couditiouein  legatorum  duram I<  ts^ 


XXVI 

és  az  érsekújvári  várak  őrségei  és  védelmezése  ötét 
csaknem  mód  nélküli  áldozatokkal  sujtották.  Ferdi' 
nánd  királytól  meghiva,  hogy  az  augsburgi  birodalmi 
gy tílést  látogassa  meg;  innen  az  uralkodó  drágaságnak 
folytán  csakhamar  távozni  volt  kénytelen*),  Ehhe^s 
járult,  hogy  az  ö  szomszédjai,  söt  maga  a  kirá- 
lyi kamara  is  irányában  szünet  nélkül  oly  nevezetes 
követelésekkel  léptek  fel,  hogy  ö,  a  püspöki  és  érseki 
javak  szűk  jövedelme  mellett,  minden  erejének  meg- 
feszítésével is  alig  volt  képes  azokat  kielégíteni. 

8  azon  kivül  családja  is  folyton  folyva  azt  várta, 
hogy  előkelő  állásához  képest  anyagilag  tőle  segít- 
tessék.  Gondoskodott  is  mindig  róla;  de  sem  test- 
véreinek, sem  ezek  halála  után  özvegyeiknek  és 
árváiknak  nevezetes  segítséget  nem  nyújthatott.  Uno- 
kaöcscsét  Faustust,  kit  neveltetett,  csak  az  által  támo- 
gatta és  emelte,  hogy  —  mivel  egyházi  pályát  köve- 
tett —  számára  képesítettségének  megfelelő  j  avadal- 
mákat  eszközölt.  De  mit  mondjunk  arról,  ho^y  Ma- 
gyarország prímása,  a  magyar  király  helytartója, 
végrendcletilcg  két  unokahíigának  kiházasítására  nem 
volt  képes  többet  hagyományozni,  mint  külön-külön 
egyezer  magyar  forintot?**) 

S  most  Verancsics  Antal  munkái  XII.  kötetének 
tartalmához  visszatérve,  annak  öt  osztályát  külön- 
böztetjük meg: 

I.  Verancsicsnak  költeményei  vagyis  u.  n.  >ütia 
Antonii  Verantii.c  Ezek  íiatal  korából  valók,  s  akkor 

váliibzolfa  :  .liuu  ílurissiinaiii,  et  iiulli  libtTo  iujjfeiiuoque  hoiuiui  expe- 
tendaiii ;  qnanivi  subeundam,  <jUO  et  uptiiniH  rrincipibus  ubtemperetur, 
i*t  Patriae  aialuti,  couinioíluiiue  eonsulatur.«  Mankai  1.  köt.  271.  1. 

*)  Munkái  VII.  kiU.  y.^.  1.  j  VIII.  köt.  :>«.  1. 

**)  Munkái  XI.  köt.  ;U9.  1. 


XXVII 

némi  hirben  álltak,  söt  —  mint  látszik  —  ki  is  nyo- 
mattak'*').  Későbbi  idöböl  Verancsics  verselésben  már 
nem  igen  gyönyörködött,  s  vannak,  kik  neki  semmi 
költészeti  hivatást  nem  tulajdonítanak.  **) 

II.  Két  beszéde,  melyek  korunkra  jutottak,  s 
melyeket  világi  ékesszólásának  mutatványául  közlünk. 

III.  Különfélék,  melyeket  Veraucsicstól  felta- 
lálnunk sikerűit. 

IV.  Két  portai  követsége  azon  aktái  és  levelei- 
nek kiegészítése,  melyeket  Szalay  László  a  gyűjte- 
mény III.  IV.  és  V.  köteteiben  közzé  tett.  Az  itt  kö- 
zölt egyes  darabokat  csaknem  kizárólag  a  bécsi  cs. 

titkos  levéltárból  vettük. 

• 

V.  Vegyes  levelezéseinek,  melyek   a  VI— XI. 

kötetekben  találtatnak,  kiegészítése.  Ezeknek  ismét 

két  osztályuk  van.  Az  előbbi  részint  az  egri,  részint  a 

győri  kéziratokból  van  véve,  melyeket  néhai  nagym. 

ff 

Bartakovics  Béla  egri  érsek,  és  ÜEminentiája  dr.  Si- 
nior  János  bíbornok  és  herczeg-prímás,  mint  még 
győri  püspök,  voltak  kegyesek  velem  közölni,  s  ré- 
szint eredetiek  után  közöltetik,  melyek  a  nemzeti  mú- 
zeumban találtatnak.  A  másik  (kezdve  a  LVII.  szám- 
tól) oly  eredeti  példányok,  vagy  Verancsics  sajátke- 
zűvel írt  fogalmazványai  után  készült,  melyeket  mél- 
tóságos dr.  Zalka  János  győri  püspöknek  kegyessé- 
géből vettem.  Az  utóbbiak  csak  akkor  jutottak  birto- 
komba, midőn  ezen  kötetnek  nagyobb  része  már  ki 
volt  nyomva;  de  tartalmuk  oly  fontos,  hogy  azokat 
utólag  még  o3a  csatolni  kötelességenmek  tartottam. 


*)  Munkái  XJl.  köt.  309.  1. 

*'^)  Deuis  Mihály  :  Wieus  Buclidruckergescliiclit|  BécH  1782.  ^f^ 


xxvm 

Az  egész  gyűjteménynek  befejezését  egy  I 
lék  képezi,  mely  Verancsics  Antal  személyére 
kozö  néhány  adatot  tartalmaz. 

Budapesten,  1875.  aprílhó  22. 

Wenzel  Guszt 


TARTALON. 


Lap. 
A.  Otia  Antonii  Verantií. 

Oarmina 8 

B.  Beszédek. 

X  Yerancsics  Antalnak  beszéde  Izabella  királyné  nevében  Ágost  II. 
Zsigmond  ifjabb  lengyel  királyhoz,  midőn  ez  1543.  május 
hava  9-én  menyegzőjét  tartotta  Krakóban  Ausztriai  Erzsé- 
bet I.  Ferdinánd  magyar  és  cseh  király  leányával       ...       23 

II.  Verancsics  Antal  Prímásnak  üdvözlő'  beszéde  Rudolf  föher- 
czeghez  1572.  septemberhó  21.,  midőn  koronáztatása  végett 
Pozsonyba  érkezett 28 

C.  KOIQnfélék. 

I.  Az  erdélyi  szász  városok  szervezete 35 

II.  Yerancsics  Antal  tanavallomása  Martinuzzi  György'  megöle- 

tése tárgyában       ' ' 39 

in.  Batio  viae  Dannbialis  a  Vienna  Belgrád um         55 

IV.  Batio  ítineris,  quod  est  a  Yienna  ad  Constantinopolim     ...       57 

V.  Nomina  Praelatorum  et  Magnatum  Begni  Hungaricae,  qui  8a- 

cratissimi  Imperatoris  Maximiliani  Begis  Hungáriáé  felici 
coronationi  interfuerunt  Posonii  1563.  die  8.  mensis  Sep- 
tembris 60 

VI.  In  coronatione  Maximiliani  Begis  Hungáriáé  etc 63 

VII.  Salaria  Praefecti   et  Consiliarionim,  et  ceterornm    Tamerac 

Hungaricae  membrorura  (1565.)         64 

VII.  Nomina  omnium  Epi«coporum  Ecclesiae  Agrieusis  a  fundati- 

one  sua 66 

IX.  Breve  compendium  proventuum  et  necessariarum  erogationum 

Archiepiscopatus  Strigoniensis 68 

D.  Portai  követségek. 

I.  Ferdinánd  királynak  Ali  budai  passa  1453.  mart.  12 81 

II.  Ferdinánd  királynak  utasítása  Verancsics  Antal  és  Palinál  Pál 

számára.  1553.  mart.  13 83 

III.  Ferdinánd  királynak  Verancsics  Antal  1553.  mart.  24.         .     .       06 

IV.  Ferdinánd  királynak   Verancsics  Antal  és  Palinai  Pál.  1553. 

april  6 97 


} 


XXX 


V.  Ferdinánd  királynak  Verancsics  Antal  és  Palinai  Pál.  1555 

apr.  végén 

VI.  Ferdinánd  királynak  utasítása  Verancsics  Antal,  Za}'  Ferencz 

és  Malvezi  János  Mária  számára.  1553.  jnn.  13.       ... 

VII.  Tni^in  bnilai  passának  Fenlinánd  király.  1553.  jun.  13. 

VIII.  Hriisztan  passának  Ferdinánd  király.  1552.  jun.  13.       .     . 

IX.  Acliniet  passának,  Kbroy  passánik  és  Híiydar  passának  Ferdi 

nánd  király  155.'».  jiin.  13 

X.  Ferdinánd  királynak  Verancsics  és  Za}-.  1553.  jul.  22.        .     . 

XI.  Ferdinánd  királynak  Verancsics  és  Zay.  1553.  jul.  23.      .     . 

XII.  Ferdinánd  királ^-nak  Verancsics  és  Zay.  1553.  jul.  25. 

XIII.  Ferdinánd  királynak  Verancsics  és  Zay.  1553.  jul.  25. 

XIV.  Hrusztan  passának  Verancsics  és  Zay.  1553.  aug.  28. 

XV.  F**rdinánd  királynak  Verancsics,  Zay  és  Malvezi.  1553.  sept.  9 

XVI.  Ferdinánd  királvnak  Verancsics  és  Zav.  1553.  okt.  6. 

XVII.  Ferdinánd  királynak  Verancsics  és  Zay.  1553.  okt.  19. 

XVIII.  Valamely  főúrnak  Verancsics  és  Zay.  1553.  okt.  19. 
XTX.  Ferdinánd  királynak  Verancsics  és  Zay.  1553.  nov.  8. 

XX.  Ferdinánd  királynak  Verancsics  és  Zay.  1553,  nov.  17. 

XXI.  Ferdinánd  királyeak  Verancsics  és  Zay.  1554.  mart.  1. 

XXII.  Bornemisza  Pál,  Kendi  Ferencz  és  Dobó  Istvánnak  Veran- 
csics és  Zaj*.  1554,  apr.  24 

XXIII.  Ferdinánd   királynak    utasítása  a  követek  számára.  1554 
május  20 

XXIV.  Verancsicsnak  és  Zavnak  Ferdináud  királv.  1554.   mái.  2f 

XXV.  Ferdináud  királynak  Verancsics  és  Zay.  1554.  aug.  4. 

XXVI.  Ft'rdinánd  királynak  Verancsics  és  Zay.  1554.  aug.  12. 
XXVTl.  Ferdinánd  királynak  Verancsics  és  Zaj*.  1554.  aug.  9. 
XXVITI.  F(»rdinánd  király  megbízó  levele  a  passákhoz  Verancsics 

Zay  és  Bnsbuck  Auger  számára.  1554.  nt)v.  24.         .     .     . 

XXIX.  Török  adó.  1555 

XXX.  Kxpeditio  Solyniaiii  in  Persiam.  1555.  körül 

XXXT.  Maximilián  királynak  Verancsicíí  Antal.  156".  jul.  19. 

XXXII.  Verancsics  Antalnak  Bornemisza  Pál.  1567.  sept.  22. 

XXXIII.  Verancsics  Antiinak  Oláb  Miklós.  1567.  nov.  23.     . 

D.  Vegyes  levelek. 

I.  b.(LVII.)Corsinus  Kndrc,János  király  titkárának.  1532.  febr.  20. 

I.  IV'sl vérének  Mihálynak.  153í<.jan.  20 

II.  Born«'niisza  Gergelynek.  154u.  mart.  1 

IIT.  Testvérének  Miliálvnak.  1540.  mart.  20 

IV.  János  királynak.  1540.  mart.  24 

V.  Nagybátyjának  Stift ilins  Jánosnak.  1540.  apr.  S.       ... 
V.  b.  (Ti VIII.)  Parii  Péter  Fenincznek.  1541.  maj.  28.        .     . 
V.  c.  (LIX.)  Nagybátyjának  Statilius  Jánosnak.  1541.  aug.  15. 
V.  d.  (LX.)  Verancsics  Antalnak  Honter  János.  1542.  jan.  1. 


10 

11 

12 


8 
16 


160 


161 
162 

166 

167 
175 
176 

178 

170 
180 
185 
190 
191 
197 


296 
20  J 
203 
204 
206 
209 
:tOl 
30 
308 


# 


XXXI 


Lap 

V.  e.  (LXI.)  ManreasRoyziiis  Péternek  1542.  jan.  10 309 

Ví.  Mnrany  Pálnak.  1543.  máj.  15 211 

VII.  VerancsícR  Antalnak  Miirany  Pál.  1543.  máj.  22 212 

VIII.  Millavesi  Magdolnának,   1543.  jul.  20 212 

IX.  Vola  Györgynek,  1546.  aug.  27 215 

IX.  b.  (LXIL)  Gregorianczi  Pálnak,  15:»2..ian.  1 310 

"X.  Verancaics  Antalnak  I.  Ferdinánd  király  l."»r»7.  lov.  19.    .     .     .  216 

XI.  Csáki  Istvánnak,  1557.  dec.  22 218 

XII.  Draskovics  Györpry  pécsi  püspöknek  1557.  (ípc.  24 219 

XII.  1).  (LXlIL)  Illicinus  Péternek,  1558.  jan.  2.^ 309 

XIIL  Lőcse  város  tanácsának,  1558.  febr.  1 221 

XIII.  b.  (LXrV.)  Oláh  Miklósnak,  1558.  mart.  3 311 

XIII.  c.  (LXV.)  Megbízottjának  Jánosnak.  1558.  mart.   ::.      .     .     .  313 

XIIL  d.  (LXVI.)  Maximilián  királynak,  1558.  mart  25 

XIIL   o.    (LXVII.)  •  A   nádadvari   es|)frf*s»tséíi:    pap<«ágának.    155H. 

május  13 :;14 

XIIL  f.  (LXVIIL)  Maximilián  cseh* királynak,  155H.  máj.  19.     .     .  31 « 

XVI.  Lőcse  város  tanácsának.  1558.  ang.  28 222 

XIV.  b.  (LXIX.)  Carpo  bibomoknak,  15.58,  sept.  12 32í» 

XlV.  c.  (LXX.)  Sebridovski  Endre  krakói  pü^pőknek.  1558.  sept.  22.  328 
XlV,  d.  ^LXXI.)  Verancsics  Antalnak  Eperjes  város  tanácsa.  155k. 

nov.  13 329 

>CV.  Lőcse  város  tanácsának  Verancsií.-.-*  Antal,  Toríla  Z^^ií^nond  <••* 

Pesti  Ferencz,  1558.  dec.   :^»0 '^22 

X.V.  1>.  (LXXII.)  Ferdinánd  császárnak.  155><.  körül ;;:;i 

XVL  Lőcse  várus  tanácsának    Veranr«ics   Antal.   T'.pla  /«*iíriiion<l 

és  Pesti  Ferencz.  1559.  jan.  1 223 

>CVII    Lücsti  vároí.  tanácjsának,  1 '»59.  jan.  .'» 224 

^VII.  Serrz  helvs»^ü:».'t   tárirvaz*'*   királvi  n^loináijv  Xé-ruiicHir-i   An- 

tal  számára,  1559.  jan.  10 22'. 

^IX.  Lü«s«?  v;irus    faná(«»áLiak  VeraiK-is   AijíííI.    Tor<la   7,*'iirmnu*\ 

•'*s  Písti  F».'i>*n<z.  I.'.:.-.^.  jaii.  K< 220 

XX.  Lörso  város  tanácsának.  l.''.'»'.*.  iíiii.  I'- 2'J7 

XXL  Maximilián  cseh  királynak.  l.'r).^.iaii.  2.« v.'.h 

XXII.  Maximilián  cseh  királyii;ik    Kj«  r  •.  .uh  kr<p;tai.;.  :•   i.'.'.í*.  í.l»r.  211 

XXIII.  Yerancsics  Antalijak  M;i\ii::i!iái.  ' -vh  király.  l'fO'*.  nj;iri.  :>.  J4''- 

XXI V.  Guzman  Mártouiiak.  1 '.'.-•- ;t]/!il  ; 244 

XXV.  Torda  Zsií:mon«liiak  ♦!-«  P*-ti  K-r-^ii' z/  -k.  ;'.'.'«.  apiji  I.    .     ,  24«; 
XXV.  b.  (LXXIlI.í  MHxiri.ilÍHr.  •  ^-ri  kír.Ü;.  i.ak.  i ',;,•.*.  jul.  j»;.     .     .  .".',/ 

X.\.VI.  Kpí^-rjtíS  város  tanú- sál.  ik.  l'.íí".  II, Mft.  !• vi't 

XXVIL  liücse  város  tai.áo.«ár..^k.  lOv.  apr!    J  • /4'.» 

XXVTII.  Verancíiís    Ar.tai  .'— Z-t\    f*  .  •-..-z  k'l>'.»rt-'/i    ti'k;ii;i    ll'\ 

siu«!  Jáno«,  l.'*»"il.  -^rp*.  : 2/0 

XxVin.  b.  (LXXIV.>  Az  ASa-ij  várui-^'-  •  i   p-ip'.i^'i.ak   I.'»M.  k'íiMJ  i34 
XXVIII.  c.  (LXXV).  Veraij'  hi^-  Aníal   • —ri  p'i-p'"/kn"k  pásztori  le- 
vele, 1561.  kűrüL \\^% 


xxxír 

Lap 

XXIX.  Vt^rancsirs  AnlHlnak  Maximilián  királ}'.  1563.  april  2.  .     .  '2'»l 

XXX.  Verancwcs  Antalnak  nyugtatványa  1064.  febr.  1 2Tio 

XXXI.  A  szemezi  harminozadliivatHbiak   a    magyar  kamara  15B8. 
ilcc'zember  6 1Í54 

XXXir.  A  szemezi  liarminczailliivatalnak  a  magyar  kamara,  I.'>ti7. 

január  7 255 

XXXIII.  A  szemezi  harminrsadiii vat álnak  »  magyar  kamara,  15t>7. 

jiinius  l'j 256 

XXXIII.  1).  (LXXVI.,  Fráter  «alineu8  Pálnak.,  1567.  jun.  •J4.       .     .  :Uö 

XXXIV.  A  mngyar  kamarának,  1567.  jun.  29 257 

XXXV.  Veranosics  Antal  nyugtatványai,  1567 259 

XXXVI.  Verancsics  Antalnak  St^n-kel  Anzelm.   1568.  febr.  5.     .     .  261 

XXXVII.  A  ma^ryar  kamarának    Vevanesics  Antal  és  Teuttenliach 
Kristóf,   1568.  jiil.;; 262 

XXXVII.  b.  (LXXVIl.)  Veraucsios  Antalnak  gróf  Zrinyi    György, 
1568.  jul.  7 .Í42 

XXXVIII.  ReiehcupiicU  Öebestyénnek,  1569.  nov.  10.     .     .     *     .      .  2tíri 

XXXIX.  Az  udvari  kamarának  Ma.vimilián  császár.  15()9.  jan.  1  (>.       .  2H4 

XL.  Verancsies  ^Vntal  nyugtatványa,  1569.  jan.  22 2rt6 

XLI.  A  magyar  kamarának  Vcrancsics  Antal,    1569.  aug.  Sík     .     .  267 

XLII.  ArVaisz  S-nek  Vorancsics  Antal,  1569.  ukt.  17 2ö8 

LXIII.  Verauesics  Antal  nyugtatványai  1569 269 

XLUI.  b.   (liXXVIII.)  Verauesics   Antalnak    Maximilián  csús/ár, 

1570.  mart.  8.    .     . S4:t 

XLIV.  Verauesics  Antalnak  Maximilián  esászár,  157n.  mart.  ;il      .  274 

XLV.  Verauesics  Antal  nyugtatványii,  157u 276 

XLVI.  Verauesics  Antalnak  Maximilián  e.sátizár  1570.  máj.  1.     .     .  277 

Xli VII.  Tburzó  Ferencznek,  1570.  okt.  2í» •j79 

XLVIII.  A  magyar  kamarának,  1571.  jun,  5 280 

XLIX.  Verauesics  Antal  nyugt atvány a.  1572 281 

L.  Verauesics  Antalnak  Maximilián  császár  1572.  jun.  2j,      .           .  282 

LT.  Tburzó  Eleknek,  1572.  jul.  27 -8;} 

LII.  Tburzó  Kleknek,  1572.  aug.  12 285 

LJII.  Verauesics  Antal  Hont  vármegye  füispáuja,  157:1.  jan.  9.   .     .  286 

LIV.  Verauesics  Antalnak  Illieinus  Péter.  157;;.jaii.  12 288 

LV.  Maximilián  császárnak,  157:i.  mart.  10.     ,..*...      ,  292 

liVI.  Maximilián  császár  rendelete,  1574.  febr.  3 295 

Függelék. 

A.  Verauesics  Antal  mini  királyi  helytartó 357 

U.  Verauesics  Antal  hagyatékának  leltárából :í61 

C.  Verancsies  Antal,  kortársainak  méltatása  szerint J68 


Név-  és  tárgymutató 3g5 


OTIA  ANTuXn  VEKANCn 


MOIUM     ilVH  i     ÍI16T.    —  acpTXXVI 


C  A  R  H  I  H  A. 

EmendatuniB  molta^  si  per  otinm  et  vitám  lioobit  • 


Si  fatüm  vitam^  si  sors  dabit  otia  yitao^ 
Addetar  scriptís  altima  lima  meis. 

Si  minas  addetar,  qaisqais  mibi  proximaB  haeren 
Fies^  arbitrio  stentqae  cadant(iae  tao. 

De  Transilvania. 

Qaae  Dacia  est  priscis;   trans  bacc  Sylvania  noMtrU 

Dicitar. 

Haec  daplici  et  nobis  nomine  dicta  tnodo. 
Postea  Trans  dicta  est  propter  Sylvania  nylviiH. 


Septem  castroram  nallis  reticenda  diiOiim 

Terra  érit;  his  elegis  sít  rnodo  vita  mén. 
Caias,  ego  admiror^  car  non  memiuerc  prioreU; 

Largias  et  scriptis  injseruere  mujm. 
Romoleo  qaam  sit  praefM^rtím  reeta  f^iialU; 

Et  Latiig  longo  tempore  eaita  viríu. 
Kemini  sed  prortoS;  renuu  qtui^  {$e#U  n^p^/uuiit 

Palladio  eettnjüáiee  eoJpa  deUr* 


V* 


Nmm  Ootícae  haec  eadem  qaondam  pressere  rainae, 

Et  cniii  ninltoram  deperiere  libris. 
Porro  hic  anricomi  snrgnnt  snper  aethera  colles, 

Serpit  ot  arpí'Dti  véna  per  omne  solam. 
Hic  amnes  onnies,  et  rivi  iteniqae  cnnctí^ 

Hic  aamni  laté  prolnit  omnis  aqaa. 
Hic  thenuae  salabres.  hic  sant  alabaster^ 

Caeiiitnr  hic  femiDi.  marmoreasqae  lapis. 
Saepias  et  dnro  hic  reperítnr  gemma  colono ; 

Tam  vario  gleba  est  dives  honore  soli. 
Monera  tam  Cereris,  tam  qnod  volo  dona  diei 

Laeta.  qnod  et  fractus^  qaodve  visere  sales. 
Agricolae  tritnra  totum  lassantnr  in  annam. 

In  vinea  fossor  frangit  nbiqne  manns. 
More  sales  lapidnin  ferro  caedantnr  in  antris^ 

FVnctibns  Hesperidis  nitet  et  Alcinosam . 
Montihns  ascendit 


Ad    M a í: o c i n n m. 

Tempóra  prisca.  temnt.  mahos  habnisse  poetas, 
Qnixl  Maecenamm  copia  grandis  erat. 

Sant  nostrv^  nmlti.  se^i  non  boo  nncs  in  omni, 
Extat  Xaecenas.  praemia  quire  dareu 

Erw  scribemns?  Xc%pa:|7»am.  laiqne  Camenas 
is  n*'^::  sauí  carmir.a  danda  riris. 


Ad    F  a b  e  r i n n n:. 


Minimns  eeM  libi  non  grandia  carmioa.  sed  nec 
Qnalia  törte  rogas.  qualiave  ip^e  tacis. 

In  qnibnií  boc  aaiiDO  calami^ne  xK^tamus  amko, 
Qnod  nui  ^n  renis  esc«  s^n  nora  Mnsa  onaii. 

Kmína  nasMiiie  ttOT>em  qnim  compsio  sa«pe  sonra^ 
ImTCiiio  M««aai  műh  Fabetine  twun. 


Dicere  nec  magnas  potnit  qaaesitus  ApoUo, 

Qao  genere  ant  coelo  nata  sit  ista  Dea. 
Ta  quibos  ergo  facis  Masi3  et  ApoUine  carmen, 

Nescio ;  qaodqne  facis  carmeu  id  esse  nequit. 
Sastinet  hoc  etenim  non  peS;  non  syllaba  prorsus^ 

Esseqne  fac  prosam^  sensibus  illa  caret. 
At  mea,  qnam  dndam  volaisti  cernerC;  non  est, 

Ecce  YÍdcS;  nimium  spicndida,  tersa,  gravis. 
Ingenue  sed  te  pro  nostro  foedere  poscit, 

Talia  ne  postbac  edere  metra  velis. 
Nec  quaeraS;  quare  ?  Veteri  sed  crede  sodali ; 

Derídent  Musam  cnncta  tbeatra  tnam. 


2. 

Quod  mihi  misisti;  non  hoC;  FaberinC;  namisma 

Pollicitus  faeras  mittere,  dic,  quid  ágas  ? 
Marci  erat  Antoni,  qaod  te  petiisse  recordor 

Non  Antonini,  mi  Faberine,  Pii. 
Sed  si  mnnifícaS;  si  vis  et  candidns  essC; 

Pollicitis,  oro,  sta  Faberire  tais. 
Nec  te  Nasonis  moveat  sententia  vatis. 

Pollicitis  dives  quilibct  esse  potest . 
Quisque  potest,  fateor,  qui  vult  impostor  haberi ; 

Quare  et  amatores  id  docet  ille  snos. 
Idque  licet  si  forte  vagae  committere  plebi ; 

Ast  ratio  ionge  nobilis  est  alia. 


3. 

Te  nuper  laesere  meae,  Faberine,  Camenae, 

Nec  tibi  iam  videor  carus,  ut  ante  fuL 
Laesernnt,  sic  est ;    sed  non  cnlpanda  yolnntas 

Est  mea,  non  ódium,  non  simulatns  amor ; 
Peccarunt  oculi,  qui  non  novere  numisma ; 

Et  me  commorunt  suspicione  doIi. 
-Hincqae  meum  crimen  cnipa  est  maiore  notandam, 

Qaod  Bubitis  pami  motibns  ipse  meis. 


•] 


Qoodqoe  leqiUEU  fidt  menlift  maniis  ipaa  faroreni 
Tam  eder,  officimn  djumiat  et  illa  mjobl 

Paree  igitiir.  Lóit  ille  gimrei  pro  erimme  poenai , 
Qui  renüun,  fiuao  crimine^  sponte  petit. 

4. 

Qaod  dignant  homines  iiiillo  toa  carmina  honore, 

Delectns  facit  hoc,  noa.  Faberine,  tamor ; 
Kamqae  ii  non  laadant,  nisi  qnae  snnt  digna  Maione, 

Pauca  lieet  fíierint,  et  sine  mole  liber. 
At  toa^  qaae  paaeim  quam  phira  obtnidis  amicia^ 

Vix  dao,  tíx  anmn,  creditnr  esie  bonmn. 
Hocqae  valet,  si  forte  vale^  non  afte,  sed  ipao 

Aat  forto  aat  casa,  sive  alicains  ope. 
Et  licet  hoc  animo  es^  qao  coiMbs  optima  prorsna, 

Kon  homini  tamen  est  hoc  volnisse  satis. 
Sen  bona  fac  igitor,  sen,  noaeso,  carmina  posthac 

Seribe  pUs  diaís,  caelttibosqae  tais. 
lís  satiB  €8t  animos;  non  cnrant  carmina,  sit  pes 

Aat  hoc,  aat  qao  tÍ8  syllaba  fixa  lóca 
Docta  Tiri8  compone  velim,  fac  carmina  doctis ; 
Expendont  docti  carmina,  non  nomerant 


o. 

Qaod  Faberine  times,  non  est  Faberine  timendam ; 

Hoc  Faberine  time,  qűod  Faberine  facig. 
Carmina  non  facias,  nunqtem  Faberine  timebis, 

Hoc  timcas/j&dis  (j^od  Faberine  mala. 


De   KesBO. 

Qnicanqae  alt«nas  moreB^mitatar  et  artes, 
Hic  hnias  merito  nomcn  habere  potesi 

Bacchas  amat  vitCB,  haarit  bene  pocala  Kessas : 
Bacchi  igitar  KeBBam  nomen  habere  dccet. 


Ad  Leinanu 

Fronté^  ocví&b,  cervice^  genis  et  peetore  totó 

Bella  Leina  piacos^  ned  probiiato  magis. 
Et  lieet  in  vnlta  Veneres  tibi  mille  vagentar^ 

Osque  capidineám  nil  msí  nectar  habét ; 
Hoc  tamen  cb  rebas  canGtis  mihi  oarior  istus, 

Qnod  sabdis  fonnám  casta  pndieitiae ; 
Qnodqne  milü  pins  qnam  annis  oppognata  daoboB, 

Concedifl  iícitos  vix  in  amore  gradns. 
Hoc  ego  lasciyas  abigo  de  peetore  caraS; 

Et  YctitaB  renao^  despicioque  faces. 
Intactamqne  tuae  mea  te  iam  casta-  Leina 

linqao  pndieitiae^  linqno  Leina  viro. 


Bene  firmatam  iamfelicitatemnon  esse  pert 

calo.  exponendam. 

Alea  tortonae  non  est  ladenda  beatís ; 

Saepe  minns  reddit,  qnam  dedit  ante^  boni ; 
Et  qnae  laeta  fuit^  tam  sera  reyertitnr  omnis, 

Qnam  facile  est  illi  copia  facta  fhgae. 


Apad  Mannicam  excnsat  fortnnae  snae 

tardi  tatem. 

Nostra  qnod  exigais  yehitor  fortnna  qnadrigÍB; 

Et  redit  ad  carsom  lentína  illa  snnm; 
Hoc  facit,  exceisi  mea  spes  qnod  nititnr  aura, 

Quod  nolo  reram  praecipitare  vices. 
Praecipites  nam  saepe  graves  adiere  procellas, 

Fitqae  cito  infelix,  qai  saa  fata  premit. 
Ergo  nemo  modum  contemnat^  Mannioe^  nostnun, 

Qaisqais  ab  ingenti  Mannice  sorté  tnmet. 


Ad   A n estein   Errunein. 

íjaid  t'rctn,  quid  tcrras,  qaid  tot  percnrris  et  iirbe». 

1V(|U0  loci)  unllu  continet  nna  dies  ? 
IIoi*  roloroni  non  caX,  qaod  iactas,  Caesaris  ínstar 

Ks8o^  Hod  est  nientis  inorbm»  Aneste  tnae. 
(  ai*M:ir  «tpos.  noiueuquc  sibí,  regnamqae  para^it^ 

FriititrataH  non  est  ipse  laboré  sae. 
Tii  noi'  opos,  nor  nonien  habes,  ct  servis^  et  alges, 

Knihtraris(|ne  tuis  cnrgibus  atqae  viis. 
l'.i  populo  putribusqnc  simul  rideris  Aneste, 

Ijnuni  rodis  attrito  calce  togaqae  domum. 
Nrt'  padot  hos  nsu8  totis  pcrferre  diebos, 

Toqao  poro^rinum  seniper  adesse  tais. 
Addo,  qaod  ot  nati  no(|ncunt  te  agnoscere  patrem^ 

Janiqno  suuni  ooniuux  auibigit  esse  virom. 
iVtoia  qaid  porpunV  Sic  fics  Codrns  et  Iras, 

Sir  laoilo  ovortos  romque  domamqne  taani; 
Sir  lau  nuitabit  nonion  castissima  couianx, 

TiMiclopo  taorat  tpiae  niodO;  Thais  érit. 
No  \oliloM  i^itar,  tinoni  tao  onrsibos  istis; 

Kmmo  potost  nniMiaani|  qaisqais  abiqae  volet. 


Vd    (ioor^iuniK —     —     staphum. 

tjaod  nioa  transoribis  olani  nio  quaecnuqne,  Georgi, 

Kidontor  niitto  soripta  legenda  tibi. 
Ht\\\\  NÍt  id  haad  dioaniy  veneror  taa  tompora  et  annos; 

Nnlln  tauion  positbac  iani  niea  scripta  leges. 


Tro   (*aoHarit)aM    1  mperii  Christ  iani     inelyt 
C'urolo  et  Fordinaudo   earmen. 

Cnosaribus  nostris  Deus,  o,  da  Regna,  precamor, 
Smit  quot  in  aeois,  sant  quot  in  occidais ; 

Quaeque  tepent  austrís,  metannt  nec  tempóra  bnimae, 
Et  qnae  sub  boreae  congelat  nrsa  polo. 


9 


Omnibns  explesti  nam  quos  virtatibaS;  et  qnos 

Fratemo  ianxti  sangaine;  lege,  grada ; 
Par  est,  ut  totam  dcnt  ii  saa  inra  per  orbem, 

Imperioqae  regant  qaicqnid  ubiqae  patet. 
Est,  aiS;  hoc  nimiam.  Mandi  dominator  et  aactor 

Non  patitar  socinm,  non  habét  ille  parcm. 
Magnns  Alexander  quamqaam  tot  bella  peregit 

Fortiter,  at  tantus  non  fait  ille  tamen. 
Romanec  est  totnm  victrx  dominata  per  orbem, 

Concassít  totnm  viribos  ipsa  licet. 
Camqae  homine  baud  fas  est  partiri  regna  tonantem  : 

Gollegam  qni  fért,  imperat  ille  minns. 
At  petimns,  tnmidos  tantisper  comprime  Gailos, 

Dam  valeant  Turcas  debilitare  traces. 
Nonne  vides  illos  conionctos  foedere,  et  orbem 

Aeqnali  stadio  perdere  velle  dnos  ? 
Frangitur  alterías  fastu  tatela  taornm, 

Et  taa  religio  seditione  lábat. 
Alterios  passim  iam  snbdit  cnneta  tyrannis, 

Ouncta  vorant  enses,  servitiumqne  gravat. 
Confirma  hos  igitnr,  fac  hos  in  ntrosqae  potentes, 

Aut  hostes  coelo  confíce  rite  tuos. 
Terrestre  impérium  ruit,  o,  regnator  Olympi, 

Turca  trahit  totum  sub  sua  iura  ferox. 
Et  qui  succurrant,  vei  qui  tua  damna  requirant, 

Quive  tui  curent  vulnera  tanta  gregis. 
Hos  praeter  nemo  est,  genuit  quos  Austria  fratres, 

Qui  soli  in  Turcas  fortia  bella  gerunt. 
Hos  habet^  hos  inquam,  suspectos  barbarus  hostis, 

Nec  reliquos  tanti  barbarus  ille  facit. 
Conditor  his  vires  dona  tantummodo  rerum, 

lis  populos,  reges,  conciiiesque  duces. 
Caesaribusque  tuam  victricem  porrige  dextram, 

Qua  reparent  tandem  vindice  iura  Crucis. 
Otia  nam  dominos  rerum  torpentia  quosdam 

Consumunt,  quosdam  ludicra,  vana  tenent. 
Luxuries  alios,  alios  Yenus  occupat  ardens, 

Sacra  fames  alios,  curaque  raptat  opum. 


10 


Nobilc  Martís  opus  nonnalis  rile  ridetar, 

Vile  patant  forti  bella  eieie  mann. 
Sant  alii  pestes,  daninosaqne  pondén  terme, 

LoDge  et  temporibos  perdition  ni& 
Talibas  baud  bórám  foedatur  Begia  monstm. 

Non  hi8  ii  nngis  inelyta  corda  tenmt 
Ardna  (luaerantar,  carae  solatía  praeatant, 

£t  niedia  somnos  linqaere  nocte  piacet. 
Anxia  vita  invat^  libet  et  carniase  qniete, 

Et  gratam  pro  te  est  multa  perícla  páti. 
Ueni(|ae  snut  soli^  tna  qaos  et  glória  tangit, 

Et  sua  qai  temnant^  dnm  toa  salva  velint. 
Exandis  sí  tanta,  páter  sanctisaime^  vota, 

Si  vacnas  nostras  non  sinis  esse  preces  : 
Spcs  est;  (|aod  nondam  lapBOs  proieceris  abs  te, 

Et  qaod  \ia  salvos,  qnos  Solimanns  habét 
Sin  minus,  iratam  videó  te  gentibos^  et  iam 

Ultiina  qaod  mandi  r ampere  fata  paras. 


Ignorati  aathoris  ad  viatorem. 

Ileiis  tU;  scclestam  coneipit  caías  nefas 
PectaB,  prophanas  admolier  manus 
Sacrirt  resiste.  Öi  laterc  nameras 
íScclcra  imtas,  erras.  Nallam  scelos 
öinct  relictuiu  tcmpla  compilantibus, 
l*ü»t  terga  diris  imminet  Nemesis  minis. 
Si  liberÍH,  si  prospicis  nepotibas, 
Si  vita  fortuiiaeque  suiit  tibi  tuae 
Carae,  Deoram  opibus,  aaroqae  tempera. 
Hoc  tC;  viator,  ut  scias  moneo. 


Haic  contrariam  ex  mandato  factam. 

IIcus  agc,  cui  complet  vir  maxima  pectora  virtas 
Cuiíine  animi  vera  nobilitate  vigent  : 

Ke  vcreare  in  opes  sacras  extendere  dextram^ 
Nett  trepides  ati,  quae  petis,  osque  bonis. 


11 


Stnlte  agiS;  ex  alto  si  iam  tibi  tradita  non  yis 

SamerC;  non  dantur  caelica  dona  mann. 
Qaod  si  crimen  ais,  templis  anfferre  nefandum  est, 

ErraS;  largitnr  sic  sna  dona  Dens. 
Imminet  ergo  tibi  Nemesis  cradelis  et  atrox, 

Si  parcis  templiS;  reditibosqne  sacris. 
Vernm  si  natiS;  carisqae  nepotibas  optas 

Ipse  tais  vitani;  propitiosque  dies ; 
Siqne  taae  tibi  sönt  fortunae  mnnera  grata, 

Fac  utare  auro,  divitiisque  Deum. 
Plnra  qaid  expectas  ?  Hoc  sit  dixisse  viator 

Sat  tibi,  quo  possis  noscere,  quod  moneo. 


Epitapbinm  Eessii. 

Hic  sitas  est  Eessos  magnó  vir  corpore  et  aosis, 
Quique  fait  clara  nobilitate  domi. 

Hoc  tamen  est  secam  saxo  tnmulatus  lacchoS; 

Et  quaecumqnc  páter  nomina  Bachns  habét 


Fragmentum   de   filioJoannisRegis. 

Si>es  nostras  firma,  nascere  magne  puer, 
Nascere,  terque  senis  superes  o  Nestoris  annos, 
Et  nobis  Regum  semina  certa  feras. 


í'elici  nativitatc  Joannis  II.,  Serenissimi 

Joanuis  Regis  filii. 

Nascitur  ecce  puer  soboles  generosa  Joannis, 
Cui  pulchro  Hectoreus  spirat  ab  ore  vigor. 

Qaidni  ?  iam  sese  gestit  sociare  parenti 

In  Regno  similis  caraque  pcctas  habét. 

Quodque  humeris  sceptrum  propriis  felíciter  olim 
Haesit,  et  illius  purpura  sensit  opem. 


■  < 


la 


Hnio  qaoqne  et  iste  saos,  qai  íd  coais  vagit,  et  íi 

Stat  rudis,  ac  ntae  limína  prima  tenet. 
Sabdacíty  seríemqae  snam  cognoscit  ad  ostrom^ 

Et  YÍce  sperata  Regna  patcma  petit. 
Qnare  o  lanificae  felicia  fata  sorores 

Dicite  ei^  longas  et  sine  nabe  dies. 
Anrea  qnandoqnidem  nobis  hic  secala  reddet; 
Hie  referet  patríae  nomina  prima  Baae. 
Aseeret  hic  Istmm,  perenntis  vincnla  Savi 
Solvet,  et  a  Dravi  tela  fngabit  aquis. 
Longaqae  Pannóniáé  reparabit  damna  rnentis, 

Kestitaet  leges,  jastitiamque  loco. 
Et  dabios  rernm  popalos  solabitor  unas^ 

Firmabit  Regnom^  constitnetqae  dia. 
Haec  est  nostra  fides,  banc  spem  concepimos  omnes, 

Amissae  pacis  pandet  et  iste  viam. 
Et  qaos  disiangit  proceres  faribnndas  Enyo, 

In  partes  Regnm  ianget  amore^  fide. 
Ergo  dieS;  o  laeta  dies,  ter  dicite  mecnm, 

Ingeminate  qaater,  laeta  sit  ista  dies. 
Hanniacnm  qaicnmqae  genus,  qoi  Pannona  Regna 

Stare  volánt,  dicant :  festa  sit  ista  dies. 
Nolla  qnidem  nobis  Matthiae  a  tempore  magni 

lUuxit  melior,  candidiorqne  dies. 
Hanc  cantn  celebrate  diem,  visaque,  iocisque, 

Absit  cara,  dolor,  sollicitado  metos. 
Addite  thura  focis,  festi  cunnlentar  et  ignes^ 

Distincto  laeti  cingite  flore  caput ; 
Indnite  et  Tyrio  satnratas  mnrice  vestes, 

Qailibet  exultans  et  pede  palset  bamnm. 
Cnnctaqae  laetitia  resonent  loca^  flamina  et  orbes, 

Atque  bis  procidai  solvite  verba  módis. 
Pannóniáé  hnnc  snperi  natum  servate  Joannis, 
Eios  et  aspiciat  pignora  aterque  parens. 
Hic  ili  stataat,  dedacatqne  ordine  Regom 
Gontinaam  seriem,  perpetuomqa  genus. 


1»; 


Madregále. 

Si  tolta  é  la  speranza^ 
Et  sl  in  me  cresce  ogn'  hor  il  gran  dísio, 
Che  mai  pace  non  trovo  al  vivő  mió. 

O  cradel  vita^  o  dispietata  morte  1 
L'  nna  m^  addnce  in  sin  al  altima  bora, 
L'  altra  non  vnol  eh'  io  mora. 
Cosi  la  vita  é  ria 
Cosi  la  morte  é  pia. 
Ma  la  sua  gran  pietade 
E  istessa  cmdeltadC; 
Che  mi  tien  vivő  a  si  malnaggia  sorté. 
Tal  che  potria  ben  dire, 
Chi  scorye  il  mio  raartyre, 
Che  raaggior  male  se  trova  del  morire., 


Conversnm  in  Latinum. 

Sic  spes  snblata  est  mihi^ 
Sic  desiderium  et  cupido  ereseit, 
Ut  vitae  inveniam  bánd  meae  qaietem. 

O  mors   impia;  vita  et  insuavis  ! 
Quamm  me  aitera  pene  dat  sepnlcro^ 
üt  vivam,  vnlt  altéra. 
Sic  vita  baec  est  pessima^ 
Sic  certe  et  mors  est  pia. 
Ast  illins  pietas 
Ipsa,  inquam^  est  crudelitaS; 
Qnae  me  tot  miserum  malis  reservat. 
Qnare  qni  poenas  meas 
Sentit,  posset  dicere 
Maius  morte  malam^  qnod  invenitnr. 


14 


Ad   filiam  Joannis  Begis. 

Begia  progenies;  paer  o  carissime^  maius 

Nostra  qnidem  de  te  Miisa  movebat  opus. 
Sed  mors  saeva  tni^  nec  adhac  matúra  parentis, 

Canninis  heu  coepti  vix  bene  ademit  iter. 
Cresce  tamen^  firmifique  animis  evade  perícla 

Plnrima^  quae  ex  fatis  progenitoris  habes. 
Kostra  tibi  soli  Tigilabunt  plectra^  tibique 

Hippocreneas  quippe  bibemns  aquas. 


Ad  Hnngaros. 

Per  yiiD;  Pannoniig  yestrom  dom  qnisque  seorsum 

In  ditione  sua  regia  sceptra  gerit; 
Intestina  domi  cmdeles  bella  fovetis^ 

£t  Testras  frostra  debilitatis  opes. 
Tannmum  periit,  servit  Slayonia  Tarcae, 

Camqne  Istro  missa  est  snb  inga  Bnda  sno. 
Nec  yestros  animos,  nec  fortía  inngitis  anna, 

Tanqnam  DannbinS;  Bndaqne  salva  foret 
Qnid  dicam  vobÍB,  yestri  Diadematis  hostes 

Pannoniig  qnondam  gens  bona^  Marté  potens  ? 
In  promptu  ratio  est.  Exemplo  Graecia  fiat. 

Vnltis  Yos  omnes  nempe  perire  simul. 


Ad  eosdem. 

Fannonii  yestros  quid  adhuc  saevitis  in  artus^ 
Et  pátriám  vestram  perditis  atque  genus? 

Ne  tantum  sudetis,  adest  Turca  ecce  tyrannus, 
Excidio  Testro  qui  satis  unus  érit. 


16 


y 


Ad    annnlnm  scorti. 

Annule  dispereaS;  ferram  mnteris  in  átram^ 

Indignns  gemma,  nobiliamqne  mann. 
Replesti  digitos  scabie  mihi^  laride,  dnm  te 

Pro  domina  amplector^  pro  dominaqne  fero. 
Sangaine  cnm  careas^  cnm  sis  síné  came  metallum, 

Credere  qnis  possit^  qnod  tibi  morbos  inegt. 
At  bene  snccessit^  qnod  mi  Dorothaea  negavit^ 

Distnlit  et  lasas  neqaitiasqae  snas. 
Namque  lues  nostrum  foedasset  Gallica  corpaS; 

Ilii  iunxisset  si  mea  membra  VenuB. 


De  Lypsa  et  Dorothaea. 

Perdere  non  cnro,  qnod  non  reperire  laboro, 
Vivát  Lypsa  mihi,  tu  Dorothea  peri ! 


De  eodem  annulo. 

Vencrat  ad  nostras  aedes  Dorothaea  puella 

Candida^  venali  quae  sab  amore  méret. 
Protinus  nnius  petii  Bolatia  noctis, 

Copia  seu  primac,  sive  sequentis'erit. 
Dixit :  Amatori  promissa  est  príma,  sequensqne, 

Tertiaque^  et  poscit  balnea  quarta  sibi ; 
Qainta  tibi  dabitar.  Promissns  sumitur  aareus 

Annulas  in  pignns  noctis^  et  e  digito. 
Imposait  fallax^  nec  quod  promiserat  égit, 
Et  iam  quinque  diu  praeteriere  dies. 
Sed  frandes  laeti  meretrienm  saepe  solemns 

Spernere;  nam  fraudem  frande  rependit  amans. 
At  dolet,  e  duro  scabies  quod  tetra  metallo 
Artieulos  potait  commaealare  meos. 


^ 


Heí^  £!*>*  'ji.«A  rw«i ::  ju  T. 


1>4^U  ii':."r  .ii.-^:-  s*./:j:  .iít-  jíIÍtxl*. 


iini"  'i^tf'A  hif;  Mazíe^?  iam  fessa  ae:a:e  sa^^r^i^ 
Nonune  tamba  viri  f^ca  ranvüe  carec? 

VJ  StyjriaA  neqaam  ta:a«  adire  áom^yé  : 
Af]íJ<'rrjnA  rrjore!<,    ner  plara  reqaire  viaKH* : 

Lcno  pner;  íaTeniS;  nrqae  senexqne  mi;. 
heti  tri  p;irí:c  pTfihrí*.  ne  impagnes  tríste  eaJarer. 

KxHimf.ih,  rtt  lan'u.  proelia  vana  Hioves 


A  rl   N  i  g  r  i  (1  a  Tfi    p  a  e  d  i  c  o  n  e  ui. 

('rjiJibet  addixit  vctcram  prndentía  patram 

I'cccato  |KiCnam  pro  ratione  sna. 
ÍKrM!;  rota,  fnrciH,   tanroqne  et  carcere  qaoddam, 

(*onjpcdibnH  qn^nldam  panit^  et  ense^  et  aqaa. 
Parrerc;  honcHtafi  consneyit  pagina  nostra ; 

QiiiHfj  bonc,  qaa  peccas,  Nigridc,  parte  sciam. 
Hed  fii  non  lyinphÍH^  fcrro,  nec  fané  peribis  ; 

ÍKiica  riarnqae  tiiam,  Nigride,  poena  manet. 


IT 


De  eodem. 

Ignis  summa  petit  natura,  Nigride ;  sed  vim 
Hanc  matat,  quosdam  pnnit  abi  ille  reos. 

Qnod  facias  si  forte  sciet ;  te  tollet  in  altam^ 

Nee  taa,  eredé  mihi^  snmma^  sed  ima  petét. 

ntaphinm    Aelii     fratris    Petri     YaiYodae 

Moldav  i. 

Aelins  infelix  Moldavo  Principe  cretus 

Bogdano^  hac  iaceo  contamolatos  hnmo. 
Camificem  fugio  dum  Petri  fratris,  et  iram 

Vaivodae  saevi,  et  Turcica  Regna  peto. 
Atqae  hinc  ioDginqnas  alieno  sab  aethere  gentes 

Emetior  misera  conditíone  vagas. 
Evasi  toties  extrema  pericala  fraadnm 

Latronnm^  béliig  earceris^  hostis,  aqnae. 
Hon  hea,  sed  frnstra  mortales  fata  eavemas. 

Frande  mali  capior  fratris^  et  ense  cado. 
Sic  ubi  non  speras  morieris,  fratris  in  ense 

Inveniant  postqaam  tetrica  fata  viam. 

Magnifico   Messer    Pictro    da    Chartagin e. 

Non  sel  terreuo  spint*,  alma  gentile, 
Che  si  legiadra  div'  in  danza  gödi, 
0,  Pietro  da  ChartaginC;  a  cui  sodi 
Dona  vert'  lionor'  e  valor  non  vile. 

0;  che  cangiar  di  pass'  in  vario  stile 
r  vidi,  quai  tu  cogl'  é  piegh'  6  innodi, 
E  poi  risogr  accort'  é  spieghi;  é  snodi, 
Volgendo  dolce  Div'  in  bel  monile. 

N'  ella  legiadra  men  se  mov'  in  danza 
Con  gir  velocc',  e  saggi',  ardite',  e  presenta 
Piü  atta  in  danzar,  eh'  incorrer  Atalanta 

E  contrasta  con  noi,  ma  non  v'  avanza 
Pur  ove'  voi  vestigi',  et  essa  in  presenta 
De  peri'  e  fior'  assai  fiera  se  vanta. 

MONüv.  nrnu.  nisr.  — :  scbipt.  zz\'ii.  2 


i 


18 


} 


Lafine, 

Non  es  terrenns  spiritus,  ta  anima  nobilis^ 
Pétre  de  Charta^'iue,  qui  Divum  te  sentis 
In  laeto  saltn;  et  cai  donat  virtns 
Honorem^  et  valorcm  non  Tilem. 

0^  quem  vidi  mnlare  passas  variis  módis ; 
Mirum,  ut  tu  eolligis,  implicas,  involvis,  et  mox 
Besolvis^  explicas^  et  evolvis  rotando 
Dulcc  divinum  in  palchro  rirculo. 

Quam  illa  laeta  yix  se  movet  in  salta 
Yertens  in  loco^  et  probat  audax,  et  se  praesentat 
Acta  magis  in  saltum^  cam  inenrrit  Atalanta. 

Et  Inetatur  tccum^  scd  te  non  promoYet, 
Kisi  rotando  et  ipsa  in  pracsentia 
Unionum  et  florum  se  nimium  iactat. 


De  imaginePhilippi  Melanchthonis. 

Arte  Melanchthonem  pinxit  Darerus  ad  ungnem, 

Solo  animO;  motu,  vocequr  imago  caret. 
Frontis  at  expressit  tanto  splendore  vigorem, 

Divina  ut  possis  dicerc  mente  virum ; 
Namque  ocali,  cervix,  facies  et  denique  lota 

Illiiis  hac  muta  vivit  in  effigic. 
Quodque  animo  motuqne  caret*  nec  fatur  imago ; 

Absolvit  nondum  nobiie  pictor  opus. 


Strena  Michaeli  Ciachio. 

Strena  novis  quamquam  non  bis  tibi  magna  calendls 
Mittitur^  at  Ciachi  candide^  snme  tamen. 

Fallere  magna  solent  nonnunquam  munera ;  sed  snot 
Signa  animijsemper  mnnera  par^^a  boni. 


19 


Ad   Jnstam  Decinm  de  amore,  nammo*;  nocte 

et   Bacho. 

UrgeS;  Jnste^  nimis^  qnod  nil  moderabile  snadent 

Qaattuor  haec :  nummus,  noxqne^  meramqae,  et  amor. 
Coneedo  immodicas  depravat  xsopia  mentes ; 

Magna  tamen  non  res^  sed  malna  asns  obest 
Improba;  toUe  igitnr  nummnni;  saccedet  egestas, 

Sacpe  bonos  etiam  quae  facit  una  malos. 
Absit  amor^  nil  dulce  potest  mortalibns  esse, 

Pax  et  saneta  rnit,  surgit  et  omne  nefas* 
Subtrahe  dona  meri^  moerebant  laeta,  iociqae 

Corrumpet  genas  pallor  et  ora  sitis. 
Nox  si  non  certos  cnrsosqne  yicesqne  tenebit 

Inqaies  occídet,  continuusque  dies. 
Namqae  haec  per  somnum  tenacem  inibi  sepnltos 

Restaurat  sensus,  restituitqae  sibi, 
Et  qnos^lassat  opus  longo  sudore  dierum 

Nox  omnes  gratis  sola  laboré  levat. 
Quare  haec  si  vitam^  si  dánt  solatia^  Juste, 

Aes  male  damnatur^  noxque^  mernmqne  et  amon 
Quumque  mari  terraque  simnl  per  magna  perícla 

Pax,  nummus,  Bachus  quaeritur  atqae  Ceres. 
Prorsus  érit  stnlti  tantorum  nollc  laboram 

Fructibiis  optatis,  redditibusque  fmi. 
Si  sapis  ergo  dics,  dum  possis,  exige  laetos, 

Istaque  eni  sordent,  sordidus  iile  homo  est. 

Vanitas   vanitatum,  et   omnia  vanitas. 

Heu,  maic  oonsulti,  quid  totó  frangimur  aevo, 

Dum  quacnmtur  opes,  glória,  laus  ot  honos : 
Si  mors  ncc  miseros  audit,  nec  snrda  beatos ; 

Extinguitquc  priiis,  quam  meliora  videt, 
Kec  parcit  plebi;  nec  Rcgum  sccptra  pavescit, 

Et  juvcncs  i)aritcr  corripit  atqiie  senes. 
Frustra  igítur  tamidas  spcs  nostrnm  qnilibet  urget, 

Nostrae  sub  fato  vitaquc  spesquo  iacet. 

2» 


9D 


EpitapkisB  A4riaB«  T«Ifmr4a^ 


Eztaknat  titifii^  F^IbfiuBqw 


Et  Terin  AeÜKrcí  BobOiUnit 
Qidppe  qnod  íbaUkUh  Ktído  mx 

Amatőr  Tcne  idipoui  ermt. 
Hoe  igitu  oierito  proeeres  deflete  eadarer^ 

Qnocmn  TÍrtiiteB  tot  pcrioe  bhbI  ; 
Dieite  el :  O  pimieiny  nuusm  boib  fcrrída  nobis 

Qiiae  tam  pnedanm  sorriiRt  mayinmi. 


Ad   te. 

Hic  nbi  f  mn,  non  som,  sec  qtú  kNinor  qpsemet  hic  Bmi^ 
Atqoe  ibi  nbi  eise  Teliniy  nem  lieel  CMe  afliL 

8ie  mes  fala  ToloBt,  nec  móres  ista  merentor; 
Impedity  o  pereat^  qoae  mea  Tota  preoor^ 


^  ^  f .  ^ 


n. 


BESZÉDEK. 


Veranc8ÍC8  Antal,  akkor  gyulafehérvári  pr^poa^nak  üdvózlS 
beszéde  Izabella  királyné  nevében  Ágost  II.  Zsigmond  ifjabh 
lengyel  királyhoz^  midőn  ez  15Í3.  mfijus  havi  9'én  menyeg- 
zőjét   tartotta    Krakkóban  att szíriai  Erzsébet,   L   Ferdinánd 

magyar  és  cseh  király  leányával. 

Gratulatio  Reverendi  Antonii  Wrancii  Praepositi 
Trau8ilvani  ín  nuptiis  felícibns  claríssimi  Sigismnndi 
Augasti  Regis  Poloniae  uomine  Serenissimae  Isabellae 
Hungáriáé  etc.  Regináé  habita  VII.  idus  Maii  1 543.  *) 

Quoniam  iiiusitatum  est  et  Luaianae  natnrae 
prorsus  contrarium ,  clarissime  ac  praestantissime 
Rex,  posse  in  eadem  cordis  sede  laeta  atqiie  tristia 
aequo  iure  commorari:  grave  equidem  ac  difficile 
munus  videor  njihi  hodierna  die  suscepisse.  Etenim 
optimae  Isabellae.  Hungáriáé  Reginae-viduae,  Piinci- 
pis  meae  clcmentissimae,  Tuae  Maiestalis  aniantissimae 
pariter  ac  studiosissiinae  sororis, gaudium  et  gratulatio- 
nera  ad  Te  de  hisfaustissiuiisTuis,  acinclitaesponsae 
Tuae  Elisabeth  affero  nuptiis.  Sedcumeiusiu  pereunte 
Regno  —  ne  luctuosae  viduitatis  interapestivius  com- 
mcmorem  incommoda  —  dubium  statum,  adíiictam 
conditionem,  et  paene  omnes  meliores  spes  accisas, 

*)  Njouitatva  ugyanakkor  Krakkóban  (1533.  május  25.)yict 
Jeromoennl. 


24 

ceteráqne  adversa,  calamitates  ac  pericnla,  quiboa 
iam  prídem  acerrime  fatigatnr,  intaeor:  qnod  gan- 
dium,  qnam  laetitiam  ei  tribuere  debeant,  non  facile 
reperío.  Ubi  verő  alia  ex  parte  amorem  eins  incompa- 
rabilem,  sinceram  volnntatem,  et  propenBum  pietatis 
affectum,  quo  ntmmque  parentem  pientissimum,  Te 
fratrem  unicum  eamque  suavissimum,  perspicnis  indi- 
ciis  et  manifestis  argumentis  prosequitar,  mecnm 
expendo :  nullum  apud  eam  tristitiae  locum  esse,  cer- 
tisBÍmo  iudicio  contenderim.  Nam  cum  Tua  Maiestate 
nihil  habét  ín  vita  dulciu8,  nihil  amabilias;  nihil 
haias  Tuae  nnptialis  laetitiae  fnictn  habnit  exopta- 
tiuB :  citra  omnem  ambignitatem  eredibile  eat,  omnes 
eam  suas  afflictiones  seposuÍBse,  et  praesenti  Tao 
gaudio  ac  iacunditate  animum  exhilarasse;  qnippe 
qnem  ea  cogitatione  et  desiderio  videndi  absentem 
complectitur,  ut  exoBcnlari  paene  coram  videatur, 
habens  incolumitatis  Tuae  felicitati8que  longe  maio- 
rem,  qnam  conditionis  ac  vitae  suae  rationem. 

Quapropter  etsi  fraterni  iure  vincnli  semper, 
quamdiu  communiiim  parentum  Maiestates,  ac  Tna 
Clarítudo  immortalis  Dei  benefício  superest,  aemper 
inquam  laetatur,  et  minus  humanis  casibns  tangitur : 
hodierna  tamcn  Tuae  Maiestatis  nuptiarum  celebri- 
taté  ita  gaudet  et  laetatur,  ut  exultet  potiuB,  et  laeti- 
tia  nimis  quidem  redundanti  in  iubila  etiam  quodam- 
modo  rapiatur. 

Quo  fit,  ut  mihi  quoque  tanto  gaudio  gratulatio- 
nique  Eius  Maiestatis  exprimendae  ardua  prorsus  res 
est,  et  ingens  negotium,  nec  ullo  me  humano  conatn 
iniunctae  provinciáé  pro  magnitudine  ac  dignitate  sua 
puto  satisfacere  posse ;  praesertim  si  Tua  Maiestaa 
plus  meam  dicendi  ieiunam  facultatem,  quam  incun- 


25 

disaimae  Bororis  propenBissimum  certe  in  Te  animum 
et  praecipnam  fidem  ac  singnlarem  observantíam 
attendere  volaerit.  Nemo  enim  dubitat,  alienae  mentís 
conceptoB,  ipBamque  animornm  energiám  referre  sna 
efficacia,  imprimis  esse  difficile.  Quod  et  in  me  qnam- 
qnam  Serenissima  Regina  credidit  cadere,  enixurnm 
tamen  ad  officinm  debite  exequendum  eonfisa  est. 

Igitur  qnoniam  haec  ipsa  laetitia,  cum  sit  Taae 
Maiestatis  ac  Serenissimaé  Eins  sponsae  prima  et 
propria,  saam  tamen  secnndo  loco  praecipuam  et 
peculiarem  dncit  sic,  ut  ad  hanc  vestri  anspicatissimi 
coniugii  festívítatem  facile  et  libentissime  per  se  ve- 
nisset,  ut  eam  praesentia  sua  cumnlare,  suisque  voci- 
cibns  gaudium  et  gratulationem  coram  exprimere, 
Vestrisque  Maiestatibus  omnia  fausta,  felicia,  opti- 
morumque  Buccessuum  sempiternos  cursus  precari 
potuisset 

Verum  postquam  id  per  statum  suum  adversum, 
profecto  plénum  periculi,  et  incerta  spe  fluctuantem 
consequi  ac  praestare  non  potuit,  me  ad  Maíestates 
Vestras  cum  hoc  gratulationís  munere  designavit  ac 
misit,  et  adiiciens  in  mandatis,  ut  clarissimis  vestris 
conspectibus  admotus  omni  cum  honore  ac  venera- 
tione,  etquam  plenissima  cum  laetabundi  cordis  signi- 
ficatione  vicém  Eius  Maiestatis  in  gratulando  diligen- 
ter  obirem. 

Quare,  Sigismunde  Auguste,  augustissimae  ex- 
pectationis  Rex,  magnorum  ac  fortium  Hegum  Ducum- 
que  gentis  Jagellonae  vetnstissimae  et  nobilissimae 
certissima  spes,  dignaque  proles  maioribus!  Tuque 
Elisabeth  Regina  amplissima,  multorum  tum  Impe- 
ratorum,  tum  Regum  Principumque  ac  Domus  Austriae 
inclita,  optima  et  pulcherrima  Boboles,  nunc  iam  et 


m 


f  li»*'i*«  I ;  1 1 


•!  iniu^lijs  aeüessnitixiá   ceíenrims 

ahí*ri?r*Lr.  Crítioai  er  neiioria  r'.mnjc  ^ ■'"'■"*  a^cnt! 

nulla  ram  íasix'L*  -ti  ^ll^i  u*  •vn'ínzKre  p^rsKt.  íbb 

*7iArn-*     tnnlj.  litZ3L  oom.:*  '•tuesa  ar-iTie  cpcfaiaci 
•s'eftTra  :»:!i:x":i  iin-'^^e  parenmai  *4lTre  nm  sKCÜnr. 

amj>' :*:-::n: !  V.>':1§    ír  h.  c  f í:i*t:**I Ji >  ^^:■a:llbLO•  it- 

í.r.rtir.^  a~c:4^  afttnítfcd*  rramlor.  Gratiilor  enam 
rar.;  TrJ.«.  Si^rí^rr.Tir.'ie  Argn*-*?.  qia^i  Eiü*,  qü« 
T-o^m  h^h.::  c-orsnür^r-.  cliar>-::iis  pareniilcs,  q^ii- 
ii":^  1>-:I?  Te.  tan  ír.^ízne  pi;r:.c>  cern-sirrae  »>:rri- 
fat:^  íTrr/í  rüp-^  procrra^s*:.  er  rrinia  iazn  libepi-niin 
vilii-e  ac  Cf:lebrai!se  hvinenait::*,  L-  ?*;i.-  rotssiamm, 
'/i.iíi  qnílem  ad  coramodaia.  tran:iaiI[iratriiif4T:e,  er 
ri'»tra^:  Ilnugrjricae  natiocis  VIc  erJci  sreramus  et 
\.f.\\  \,h}i^'f}XZ\:i  pcpulorum.  ac  haíus  íiEpríiiiis  nobilis- 
ííirfi»c  Taaí;  patríae  .salutem.  corisolanMiein.  íjuierem 
?iC  de^ruíí  hjdiema  díes  copulavit:  ^ratnlor.  icqnaixu 
vobívinc  fíummiü  ac  omrnbus  vot!s  precor.  ut  Deas 
Opt>n:,H  Maxiraus,  oninium  gentium  ac  remin  creator 
í;l  pírrfcctorum  dcnornm  largitor,  sicut  Vos  hodie  et 
^!hrÍHt!aiie  pro  Hua  Dlvina  providentia  nexn  matrimo- 
niali  atque  amore   coniunxit,   Ita  omni   prosi 


2T 

rernm,'  omnibus  pro  voto  successibiis,  caque  iucolu- 
mitate,  eaqne  foecimditate  donet,  ut  et  filios  vestros,. 
filiornmqne  veBtronim  filios,  quive  naBcuntur  ab  eis^ 
yideatis  et  inoffensam  diatnrnitate  generationis,  Ion- 
gisBimam,  laetíssimamque  nepotum  seriem  cnm  Re- 
gni  huius  vestri,  tum  totius  reipublieae  Christianae 
beneficio  feliciter  propagetis. 

Qnod  verő  rellquum  est,  Elisabetb,  Regina  Sere- 

nissima,  nullum  dnbium  est  Clementissimae  Regináé 

meae,  Maiestatem^Tuam  et  scire,  et  contemplari,  quo 

statu  rerum  ab  obitu  earíssimi  coniugis  sui  Joannis 

Regis  9it  conflictata  et  exercita.  Unde  si  acerbissimorum 

casunm  varietates,  fortunae  mutationem,  immo  assidua 

et  suprema  paeue  singula  eíus  discrimina,   labores, 

angustias,  moerores,  gemitus,  lacrimas,  curas,  metus, 

ac  ingentia  detrimenta  recensére  voluero ;  gratulatorii 

muneris,  qnod  praeseutis  laetitiae  celebritas  postulat, 

excedam  limites,  cum  eins  vita  procul    dnbio  (mihi 

credité)  ipsa  est  cum  duris,  tristibus  et  adversis  col- 

luctatio.  Quid  enim  existimari    debet  optimi   mariti 

statiin  paeiie  ab  ipsis  taedis  tara  repentina  privatio, 

quam  incrcdibilis  dolor  et  perpctuus  luctus?  O  quan- 

tura  mox  illa  Budensis  obsidio  aetati  eius  detraxit! 

qiiantum  eiusdem  iirbis,  Regiae  sedis  eius,  tam  indi- 

gna  ac  fraudulenta  interceptio  opum,   Maiestatisque 

ademit !  quantum  item  cum  parvulo  filio  suo,  orphano 

nepote  vestro,  nec  pro  dignitate,  nec  pro  commodo 

etiara  nunc  incertis  et  male  tutissedibusperegrinatio! 

quantum  postremo  intestiuae  seditiones   domi,  foris 

multorum  hostium,  ac  praesertira  Valachorum  insul- 

tus,    ac   superba    Turcarum   imperia   captionesque, 

verius,  quam  fideles  amicitiae,  affligunt,  vexant,  confi- 

ciunt !  Moderabor  equidem  verbum.  Sed  ea  Maiesta^ 


28 

tem  Ipsius  nnnc  habét  conditio,  nt  si  et  Vobis,  et  pro* 
genitoribns  suis  facíem  eius  iatnerí  daretar ;  príncipem 
esse  YÍx  agnosceretís.  Yenim  Eius  Maiestas,  habita 
ratíone  tam  sui,  quam  carissimorum  parentom,  ac 
Maiestatum  Yestrarnm  honoris,  et  qnid  eam  deceat 
in  hac  praesenti  celebritate,  tantorum  Príneipum  et 
snmmornm  yirornm  illustrato  consessu,  non  ignara; 
mnnus  hoc,  non  quale  debuit  et  voluit,  sed  qnale 
potuit,  ex  afflictae  vidnitatis  solitndine  misit  ex  corde 
Tuae  Maiestati  Serenissimae ;  qnod  ut  hílari  animo, 
et  quo  carissima  soror  a  sorore  carissima  sólet,  acci- 
piat,  eoque  in  recordationem  ipsius  amanter  utatur, 
etiam  atque  etiam  cupit  et  petit  Dixi. 


11. 

Verancsis  Antal  prímásnak  üdvözlő   beszéde    Rudolf  föher- 
czeghez    1572,  septemberhö   21,,    midiin   koronáztatdsa   végett 

Pozsonyba  érkezett. 

Antouii  Werantii  Archiepiscopi  Strigoniensis 
oratio,  qua  nomine  Ordinum  ac  Statuum  Regni  Hun- 
gáriáé Rudolphum  Archiducem  Austriae  venientem 
Posonium  ad  ineundam  coronationem  excepit  anno 
Domni  1572.  die  verő  Septembris  21.  *) 

Si  unquam  alias  nos  Hungari  per  haec  nostra 
afflictissima,  et  multiplicibus  aerumnis  pressa  tempóra^ 
quibus   totus    quoque   orbis    gravissime    conteritur, 

*)  Nyomtatva   ugyanakor   1572.  Velenczében  apud  Francis- 
-cum  Rampazetam. 


29^ 

magnam  aliqQam  in  rebus  nostris  laetitiam  habnimus : 
eam,  Serenissime  atque  Angnstissime  Princeps,  hoc 
praesentí  sane  habemus,  cui  parem  din  íam  nec  sen- 
sinins  nec  experti  stirnns,  eaqne  mnlto  etíam  nobis 
venit  amplior  et  cnmnlatior,  qnae  olim  maiores  no* 
stros  habnerat,  qnnm  hoc  ipsum  Inclitnm  Regnnm 
Hnngariae  snmma  eorum  virtute,  ac  fortitudíne  bellica 
sibi  et  nobis,  Deo  comite,  fortunaque  favente,  compa- 
rabant.  Andientes  enim  mornm  ac  virtutem  tuarum 
vére  Regalinm,  et  quae  semper  in  prosapia  tua  feli- 
cissima  flornerunt,  amplissima  praeconia,  laudesque 
rarissimas;  eo  desiderio,  atque  ea  etiam  voluntate 
intenti  sumus,  ut  Te  omnino  in  Regem  nostnim  habé- 
remns.  Sperantes,  quod  post  Deum  Optimum  Maxi- 
mum, ac  genitorem  tnum,  omnibus  numeris  absolutis- 
simnm  Príncipem,  neminem  alium  aptiorem  nobis 
Dominum  essemus  habituri,  quam,  quem  huíc  fáma 
publica  commendaret.  Inde  tot  Ducum,  Archiducum, 
Regum,  Imperatorumque  generis  tui  sanctissimi  nobi- 
litas,  magnitúdó,  discipliuaque,  et  imagines,  ac  viva 
nomina  ad  recte,  rite,  iusteque  regnandum  instruerent, 
et  adhortarentur. 

Idque  voluntatis  ac  studii  nostri  ardentissimi 
contendentes  ad  eflfectum  ipsum  perducere,  quo  snper- 
stiteadhucSacratíssimoImperatore,  patre  suo,  Divina 
et  prudentia  et  providentia  praedito,  ac  ut  Caesarea 
et  Regia  dignitate  omnium,  qui  uunc  in  őrbe  Christi- 
ano  rerum  potiuntur,  maximo,  ita  et  summis  sane 
virtutibus  atque  animi  dotibus,  quibus  est  uberrime 
ornatns,  nulli  secundo;  talem  nobis  ascisceremus 
Regem,  qui  et  paterna,  et  avita,  totque  aliorum  maio- 
rum  suorum  in  regendis  populis  peritia  instrnctus, 
nobis  de  status  nostri  diutumiore  firmitudine  securí- 


50 

tateni  facérét  Ultrocur.ivinius,  ut  Te  nobis  SacraSua 
Caesarea,  ac  Re^ia  Maiestas  revocaret  ex  Hispaniis; 
revocatamque  ac  reductum,  ut  primum  aspeximuB,  et 
Te  nobis  alloqui  licuit,  eaque  omnia,  quae  de  Te 
tanto  oninium  consensu  praedicata  fuerant,  agoovi- 
mus,  in  Regem  etiam  nobis  dari  Comitiisproximis,  om- 
nium  Ordinnm  ac  Statuum  nostrorum  suffragiis,  ne- 
mineprorsus  nostrorum  secus  sentiente,  postulavimus. 

Qua  postulatione  nostra  non  frustrati,  postquam 
vidimus  Te  nobiá  a  Caesarea  ac  Rcgia  Maiestate 
Sua  tam  clemcnter  esse  concessum,  ut  quae  semper 
magnis  etiam  interdum  aliis  curis  siiis  sepositis,  se- 
dulo  stUiUpt  gratias  suas  in  nos  uberrimc  ac  benignis- 
sime  effiinJere,  et  saluti  nostrae  mirabilí  quadam,  et 
plus  quam  paterna  sollicitudine  prospiccre ;  dici  non 
potest,  quanta  nos  laetitia  habuerit,  quantam  spem 
quoquc  conceperímus,  Te  demum  aliquaudo  (sic  rebua 
nostris  dudum  attenuatis,  et  prope  accisis)  eum  ipsum 
Rudolplium  Austrium  Hungáriáé  nostrae  futurum  as- 
Bcrtorcin,  qui  primus  Angustale  fastigium  in  prosa* 
piám  tuam  induxit,  debellatisque,  et  suis,  et  Imperii 
liostibus,  rcs  quoque  Gennaniae,  per  quam  intestini 
tumultus  Imperiali  Majestate  orbatam  latissime  gras- 
sabantur,  pacavit,  et  Iniperialem  decorem  per  eam 
imposterum  studiosissime  colcndum,  observandumque 
docuit,  atquc  eífecit. 

Qiiapropter  iidem  nos  omnes  Hungari,  Praelati 
nirairum,  ac  Barones,  totaque  Nobilitas,  et  ceteri 
Ordines  ac  Status  Regni,  sperantes.  Te  nobis  Regem 
ut  iustum,  et  clcmentem,  ita  et  fortcm,  et  libertatum 
nostrarum  aniatorem,  conservatorcmque futurum:  quot- 
quot  ad  hanc  fclicissimac  coronationis  tuae  celebrita- 
tem  ex  boc  desolatissimo  Regno,  summa  intcrim  con- 


31 

finiorum  cnstodiendorum  cura  ac  ratione  habita, 
convenire  potuimus,  convenimus,  et  liic  (ut  cernis) 
AngU8tÍB8Ímo  conspcctni  tuo  exhibentes  nos,  Te  proni 
ac  venerabundi,  siiigularique,  eteoquidem  certe  omni 
cam  affectn,  qui  fideles  subditos  decet,  excipimus,  et 
galatamus,  Tibique  hodierna  die  Regnum  Loc  Hungá- 
riáé nostrae,  quod  iam  coelitus  habes,  liberis,  et  spon- 
tanei8  suffragiis,  pro  vetere  libertate  nostrn.  ipso 
Divino  Numiiie  consulto  atque  invocato,  et  Caes^area 
ac  Regia  Majestate,  patre  tuo  amplissimo  anuuente, 
üt  decrevímus,  ita  et  tradimus,  et  iu8,  ac  régimen  nos^ 
tri,  lege,  moreque  maiorura  nostrorum  deferimus. 

Qaod  ut  et  Tu,  Rudolplie  Serenissime,  feliciter 
ínea8,  diutissime  obeas,  sitqee  Tibi  et  ex  Te  propa- 
gandi8  diuturnum,  firmum,  ac  stabilé,  et  nos  indu- 
stria,  virtute,  ac  providentia  tua  a  Tureico  iugo  iam 
tandem  aliquando  vindicemur,  et  in  prifctinum  rerum 
nostrarum  ac  fortunac  nostrae  statum  restituaraur, 
Deum  Altissimum  Omnipotentemque  obsecramus.  Te 
verő  uno  ore  omnes  petimus :  Surac  lianc  in  Te  nos- 
tram  et  voluntatemetdevotionemeaaninH  Tui  magni- 
tudine,  qua  es  vei  in  ista  prima  iuvcntutc  Tua  summa 
cum  opinione,  et  amplitudine  pulclierrimae  laudis  as- 
secutus.  Inque  iam  hoc  Regnum  tuum  Hungáriáé 
desideratus  succede,  et  Sacram  eius  Coronam  Tibi 
tanto  omniumnostrumconscnsu,  Putris  verő  Tui  et  iu 
Te,  et  in  nos  pientissimi  voluntate  concessam,  recipe, 
atque  ea  quam  maximé  longaevus  ac  felix  fruere. 

Leges  postremo,  et  iura,  et  libertates  nostras, 
iuxta  veterum  Divorura  Regum  nostrorum  instituta, 
oramus  Te,  oramns,  inquam,  complec tarig,  serves, 
tueare,  et  verbo  Tuo  Regio  nobis  robores  atque  con- 
firmes.  Religionem  quoque  Catholicam  iures  nobis  snb 


32 

levandam,  íuvandam,  conservandam.  Nobiscnm  item 
in  Hungária,  sic  iam  certe  Tna,  ut  magni  Patria  Tní, 
in  qna  Te  aibi  consortem  cooptare  pientissime  volait, 
maneas  ac  resídeas,  eamque  et  Tibi,  et  nobis  sic 
regas,  sic  promoveas,  nt  peregrinis  nos  non  snbiicias, 
nt  nostrís,  ac  nostrae  gentís  ministeriis  qnum  in  do- 
mesticis  Tnis,  tnm  etiam  in  civilibus  ac  militaríbus 
rebus  summa  cum  laude  Tua,  et  satisfactione  nostra 
usus,  merito  Tu  et  sís,  et  dicaris  Rex  Hungáriáé; 
nos  verő  in  spe,  quam  de  ista  Tua  spectatissima  in- 
dole,  ac  de  praestantissimis  Tuis  virtutibus  concepi- 
mus,  confirmemur;  ex  tot  quoque  angustiis,  quibus 
diu  iam  obsessi  detinemur,  resurgamus,  Regamque 
nostrorum  veterum,  quos  fortes,  bonos,  iustosque 
habuimus,  memória  ac  desiderio  posthac  non  soliici- 
temur.  Dixi. 


lU. 


KÜLÖNFÉLÉK, 


MOVUV.    HÜHO.   BI8T,    —    8CBIPT.  XXTTI. 


Ai  süfí  BáB  láriMk  mmnto. 

MagigiroUfM  tepm  Cimiahtm  T^amMjilwmmwm^ 

1)  CSbinii  nsnask  et  omninm  negotiomm  curMi 
^erit  Oonfiml  senior  Hagíster  civinm,  cni  salneotisunt 
Magistratns  rdiqnamm  Civitiitiim.  Qiiem  ordine  ae- 
quitor  Judex  Sedis;  honc  Villicas  qni  portaram  arbis 
cnram  gerit ;  mnnitíoníbns  praeesse  sólet  Aedílis,  Hoa 
Bequiintiir  Cives  Járati  duodecim.  Qaando  plebey  ac* 
cersiri  solent  ad  commonem  censaltationem,  ultra 
centnm  nunqnam  immittnntnr,  et  iUi  járati. 

Judex  Regius  a  solo  Rege  eligitur,  et  donatur, 
yexillo  publice  et  ingenti  cum  pompa ;  et  vexilli  oura 
in  acie  in  ipsius  est  manu. 

""  2)  Brassovie  Judex  Civitatis  et  Villioua ;  non 
habent  Magis(trum  civium);  bunc  sequuntur  duo- 
decim Cives  Jurati,  et  centum  homiues  ex  plebeia. 

3)  Bistriciae  similiter. 

(Coloswarij  Judex  Civitatis  et  Judex  licgius  ; 
inter  quibus  (igy)  tamen  alia  observatur  in  doligond  o 
Hagístratu  ratio  quam  inter  Saxones;  totideni  oívoa 
et  plebey,  Vilii  cum  non  habét). 

4)  Zazsebess  similiter,  Judicom  Regium  habeti 


36 

5)  ZaswaroBS  praeest  Judex  Re^ius;  reliqaí 
fiimiliter. 

(6)  MegyesBÜ  Wyllicus  praeest;  poatea  Jndex, 
totídem  cives  et  plebey,  nt  in  reliqnis  Cívitatibus,  et 
praefatum  est. 

(7)  Segeswarij  Magister  Civium  praeest;  qnem 
Jndex  Sedis  seqnitur ;  Jndex  deinde  Regius,  dnodecim 
Cives,  Centumviri, 

Omnes  tamen  isti  Magistratns  snbiecti  snnt  Ma- 
gistro  Civinm  Civitatis  Cibiniensis,  a  qno  pendent; 
nec  qnicquam  peculiarc  conclndere  andent  ipso  inscio. 

Si  qnae  negotia  seria  contingunt  concementes 
(jgy)  Universitatem  vei  omnes  regnicolas ;  tnn|  Ma- 
gister  Civinm  Cibiniensis  indicta  Diaeta,  ex  singnlis 
Civitatibns  conveninnt,  et  se  Cibininm  confemnt. 

Si  qnae  postniationes  ant  mandata  Principis 
eorDm  ad  Magistmm  Civinm  Cibiniensem;  hníc  enim 
Regis  volnntas  indieatnr :  extnnc  nuncios  mittens  ex- 
pensis  pnblicis  ad  singnlas  Civitates  et  septem  8edes, 
illos  reddit  certiores  de  omnibns  negotiis. 

Item  qnia  omnia  vectigalia  ex  omnibns  praefa- 
tis  locis  ad  ipsnni  defemntnr,  qni  ea  erogare  sólet; 
semel  in  anno  antem  circa  festum  Divae  Catharinae 
cogitnr  reddere  rationem  regnicolis  Saxonicis  de  om- 
nibns perceptis  et  extradatis. 

Magister  Civinm  eligitnr  vocibns,  hoc  est  omnes 
plebei  nomina  dánt  seorsim.  Nam  in  qnatnor  dividnn- 
tnr  partes ;  postea  simnl  egredinntnr  dantes  nomina. 
Cűi  contigit  plnres  habere  voces,  ant  nomina  et  snf- 
fragia,  ille  mox  eligitnr.  Qni  postea  electns,  nna  cum 
Jndice  Sedis,  qni  eadem  ratione  eligitnr,  constitnnnt 
ant  sibi  assnmnnt  inprimis  Villicnm ;  deinde  dnodecim 
cives.  A  qnibns  tandem  Centnmviri  elignntnr. 


37 


Si  quis  cum  aliquo  in  ju8  descendit,  citatnr  im- 
primis  coram  Villicum;  índe  appellatio  fieri  potest  ad 
Jüdices ;  inde  ad  Senatnm ;  á  Senatu  ad  Regnicolas 
Saxonicos,  conyeniunt  enim  ordinarie  quatnor.  vicibns 
in  anno  Cibinii ;  a  Seuatu  fit  appellatio  ad  Regem. 

(Quemadmodum  Magister  Civium  qüasi  Prin- 
ceps  ei^t  reliquorum), 

Duodecim  civibus  divisa  est  Civitas ;  unde  qui- 
libet  ex  sna  Civitatis  parte  cenBnm  et  trobntum  exi- 
git,  ratíonemque  earnm  habét. 

Item.  Quilibet  habét  villás  Vallachicas  et  Saxo- 
nicas,  qnarum  curam  habét;  et  si  quando  bellam  ali- 
qnod  imminet  et  indicitar,  qnilibet  assumptis  suis  rns- 
ticis  procedít,  illisque  praefícitur;  etiam  in  castrís 
observatur  ordo,  nt  seiunctim  qnilibet  castra  metetnr, 
Quemadmodum  in  civilibus  negociis  summám  rerum 
gnberuat  et  sustentat  Magister  Civium  Cibiniensis, 
sic  in  bellicia  Judex  Regius  Cibiniensis  dux  reliquo- 
rum est  et  belliductor,  qui  eo  tempore  omnibus  man- 
dat  Judicibus  Regiis  reliqnarum  Civitatum  et  Sedium. 
Nam  quaelibet  Sedes  habent  Judicem  Regium,  quemad- 
modum Civitates;  sed  Magistros  Civium  nulla  habét: 
nam  villicus  praeficitur:  Hunc  sequuntur  Judices 
Regii  cum  suis  turmis,  cui  praefertur  vexillum  Regis, 
quod  eo  tempore  illi  traditur  cum  eligitur. 

Plura  adderem ;  sed  non  vacat. 

Sedes   Saxonum: 

Zaazváros. 
Zaazsebes. 
Zerdahcl. 
Zeben. 


38 


Hdfta.  Oitkyaa. 
ocuL  8y]i|[k. 

m  m  w 

Sedes  Sic«lor« 

UdvarheL 

Kereuthiir. 

Chyk. 

Ginrgíö. 

Maros. 

Kysdy. 

Sepcy. 

Orbay. 

Aranyos. 


♦* 


*)  Találjuk  itt  a  sxásx  manicipiiiinokiuÜL  még  két  nás  jegj- 
is:  t.  L 
1)  Zaazráros 


Bewsmark.  BsTzmark.  ZerdaheL 
Segeburgen.  Sesporgh. 
Olzna. 
Schenkestal. 
BepSy  Kehalom. 
Begeni  vároa  qte. 
2)  ZaazvároB  4  c. 
Zaazsebes  4  c. 
Zerdahel  4  joratL 
Zeben  4. 

Olzona  4.  Grerendj  Péter.  i  pro  qnayia   Jadex 

Senk  4.  Morgondj  János.  >  Begina  cnm  poete- 

Kyhalom  4.  Feps  Benedietiu  Sikes^l-  7    ™  proprhu  wt 


39 


II. 

Terantsíes  Antal  taDnTallomása  MartíBoní  Qyürgy  megilletése 

tárgyiban. 

ProeesstM  de  morte  violenta  Beverendissimi  fratrü  con- 

dam  Georgii  S.  R.  E.  Cardinalis  et  Episcopi  Varadienris^ 

item  Regináé  Isabellae  et  Prindpis  Joannis  Sigismundi  Tutorü, 

Guhematoris  Regni  Transylvaniae^  eiusdemque  Thesaurarii^ 

facta  in  arcé  propria  Al-  Vintzensi  anno  MDLIIL  *) 

A  tanuk  vallatása  87  kérdőpontra  történt^  melyeknek 
fejtegetése  ide  nem  tartozik.  A  mennyiben  mindazáltal  Veran- 
csics  Antalnak  nyilatkozatai  határozottan  ezen  tannvallatás 
formájában  történtek^  czélszerttnek  látszik^  ezen  formától  itt 
el  nem  térni.  A  perirományok  erre  vonatkozó  tartalma  a 
következő  : 

Actum  die  13.  Maii.  1553.  Sopronii. 
Testis  14"'.  Reverendus  dominus  Antonías  Ve- 
ra n  t  i  u  s. 

Reverendus  dominus  AntoniusVerantius, 
Sibenicensis  Dalmata,  Commendatarius  Abbatiae  Por- 
neusis,  annonim  49  vei  circa,  habens  ex  proventibus 
ecclesiasticis  circaGOOflorenossingnlis  annis,  Aulicus 
Regiae  Maiestatis,  testis  citatur,  iuratus,  et  de  impor- 
tantia  iuramenti  admonitns,  a  nemine  doctas  vei  in- 
structns,  sed  citatus  venit  ad  testimonium  dicendam. 
Interrogatus,  an  fuerlt  unquam  inquisitus  vei  condem- 


*)  Az  eredeti  őriztetik  Rómában  a  vaticanomi  ley ^tárban. 
Egészben  még  kiadatlan ;  egyes  töredékeket  közöltek  Pray  György, 
Epistolae  Frocertim  Regni  Hungáriáé  Pars  n.  369.  sk.  11.,  és  Podh- 
raczky  József,  Magyar  Történelmi  Tár.  I.  köt.  246.  sk.  U. 


^ 


«3i.  T*r^  lijitír;*!  :if!rDL  ^<r»!C  *s  fiL&  ^>£f^«iMae?  — 


tt  •S«reur:a  Ecé*  Jc^üii*-  c^>rs.:-ri  irmsr^m  Geor- 
giái, 'i^  tat  v^j-WAcki^  í%3\  'lianieg  Tei^abator  csb 


lLterrcrgat^&  aa  fnerit  imsi^cs  vei  malerolv 
fratrift  Ge  lyii.  am  ab  eoátm  aliq^ia  lEimria  afféctos? 
—  r«poaiit:  Cnm  esE«m  Secretarins  B«^  Joaműa, 
et  Joanneft  Sutilius.  Episcc  pas  Transyl vaniensis  avnn- 
calna  meus.  C^o^iliaríus  Regis  Joancis.  adveraaretiir 
fratri  Georgio.  qui  se  in  gratíaxii  Regis  insiniiaTerat ; 
fion  poteram  eam  amare.  quamvis  niűla  me  ininria 
affecerít  Et  deinde  com  ego  Consiliarias  Serenissimae 
Regioae.  nnmqoam  destíti  illi  adversari.  una  cam  iis, 
qoi  Begínae  partiam  erant,  cam  qaondianis  qaerimo- 
fiíjii  et  lacrjmia  Begioae  molestabamar,  et  aperte 
vjdebamuft,  qaibas  Reg^  affligebatar  a  fratre  Greor- 
gio,  et  ipae  fráter  Georgíua,  qaantam  poterat,  reaiste- 
bat  meís  profectibaa,  quamvis  extrínsecas  ille  oaten- 
deret,  ae  non  odiaae  me.  Sed  ego  iUam  profeoto  nan- 
quam  amavi  nec  pablice,  nec  privátim. 

Super  aecundo  articulo  (Való-e,  hogy 
1641.  fn  György  kerítette  Badát  II.  Szalejman  ke- 
séiM?)  dixit:  Eo  tempore,  qao  Regina  mortao  Bege 


41 

Joanne  Badae  obsidebatur  ab  exercitn  Romanornm 
Regiae  Maiestatis,  ego  in  Transylvania  ersm;  sed  ex 
pnblica  fáma  audivi :  qnod,  cnm  ipsa  Regina  mailét 
mediocrem  etiam  fortnnam  cnm  Chrístíanis  tolerare, 
quam  magnam  cnm  Tnrcis,  demnm  aliis  etíam  rátioni- 
bus  persnasa,  índuxerat  animnm  ad  deditionem  facien- 
dam  arcis  Budensis  Sacrae  Romanornm  Regiae  Maié- 
stati,  paternis  oratoribns  mediantibns,  videlicet  lUn- 
strí  dominó  Andrea  a  Gorka  Castellano  Poznaniensi 
ac  SnperJoris  Poloniae  Capitaneo,  et  Reverendo  dominó 
Andrea  Cyarnahorzki  Praeposito  etc.  Idqne  in  hnne 
modnm,  ut  secreta  qnadam  porta  arcis  noctn  aperta, 
per  eamqne  íntromissis  Regiae  MaieBtatis  gentibus, 
tam  arcis  qnam  civitatis  Bndensis  scilicet  domininm 
occuparetnri  Perlato  hoc  panlo  ante  noctem,  qna  res 
debebat  peragi,  ad  fratrem  Georgium,  idem  fráter 
Georgins  re  tanta  permotns  communicat  pericnlnm 
cnm  Petrovich,  et  snmma  celeritate  occnrri  huic  ipsi 
rei  perpetrandae,  increpita  Regina  verbis  etíam  minns 
decentibus,  habita  etiam  ipsa  Regina  strictius  qnam 
eius  dignitas  exigebat.  Praeterea  sub  huius  rei  cogni- 
tione,  cnm  ipsi  Oratores  Regis  Poloniae  venissent  ad 
Reginam  in  arcem,  monachus  magnó  fervore  et  mani- 
festo  dedecore  iussit  illos  excedere  et  expelli  extra 
arcem  et  civitatera  Budeiisem  per  portám,  quae  voca- 
batnr  Zombot,  nrgentibus  a  tergo  satellitibns  quam 
plnrimis.  Et  haec  omnia,  et  his  etiam  plnra,  idem 
testis  dixit,  se  inter  ceteros  andivisse  a  dominó  Panlo 
Savorgnano  Forojnliensi,  qni  tunc  temporis  Serenis- 
simae  Regináé  Isabellae  erat  ab  epistolis  Italicis. 

Proinde  quod  attinet  ad  occnpationem  Bndae, 
Idem  testis  in  hnnc  modnm  se  dixit  accepisse :  Qnnrn 
Buda  exercitn  Regiae  Maiestatis  gravissimtf  obside- 


42 

retnr,  nec  eius  retinendae  nlla  spes  restaret ;  consilio^ 
qnantum  dicebator  turgentiftBÍmo  fratrís  Geor^,  Petro- 
vich,  Stephani  Verbozj,  et  qnornmdam  aliorum  ex 
Consilio,  persuasum  est  Regináé,  nt  imploraretor  Tor- 
cae  auxilinm.  Regina,  nt  quae  dudum  aversa  erat^ 
quantnm  dicebatnr,  Turcae,  plurímnm  adversabator 
huic  consilio ;  evicta  tamen  consnlentinm  rationibns, 
acqnievit,  nt  Tnrca  advocaretnr.  Sic,  qnantnm  dice- 
batnr, educto  Tnrca  satis  aegre,  cnm  iam  Bndam  ad- 
venisset,  et  fratrÍB  Georgii,  Petrovich,  et  aliomm,  de 
qnibns  snpra,  monitis  clandestinis,  invasiBsent  exerci- 
tnm  Regiae  Maiestatis  in  monte  Divi  G^rardi,  et 
delevissent  Tandem  vocatis  ad  se  Regináé  Consilia- 
riis  fratre  Georgio,  Petrovich  et  aliis,  filinm  Regináé 
addnci  ad  se  fecit.  Dnbia  Regina  de  salnte  filii  din 
restitit;  persuasa  tandem  a  praedictis  personis  et 
filinm  dimisit,  et  Consiliarios.  Eodem  die  fílins  Regi- 
náé remissns  est,  Consiliarii  verő  ad  octo  ferme  dies 
retenti  apnd  Turcam  fuernnt.  A  qnibns  assidne  Bndam 
postnlavit ;  illi,  qnantnm  dicebatnr,  din  restitere  diver- 
sis  nsi  rationibns,  ne  Bnda  in  Turcae  manns  deveni- 
ret.  Demnm  misso  Petro  Maicns  Consiliario  Regináé, 
et  Nicolao  Tnrcovich  Jndice  Budensi,  inssit  Tnrca, 
nt  irent  in  civitatem,  eamqne  statim  dederent,  nisi 
volnissent  ferro  et  flamma  excindi.  Profectis  iis  mis- 
sae  snnt  aliqnot  cohortes  militum  peditnm  Janizero- 
rum,  qni  in  ipsa  porta  civitatis  asseqnnti  vestigia 
Petri  Marcns  et  Nicolai  Tnrcovich,  nna  cnm  eis  irm- 
ernnt  in  civitatem,  eaqne  snnt  potiti. 

Dnobns  diebns  pest  petiernnt  hostes  arcem,  ia 
qna  cnm  Regina  esset  sola,  nec  scíret  qnid  agere 
deberet  in  tanta  rernm  constematione,  postqnam 
vidit,  omnia  sibi  et  filio  sno  tnta  főre  cnm  adiectione 


43 

Transylvauiae,  tioluit  contendere;  et  ita  conditiooe 
accepta,  Bassae,  cui  tnnc  ciira  Budensia  erat  com- 
miaaa,  omnes  claves  arcis  BudeuBís  mÍBit.  Interim 
et  Consiliarii  alii  liberati,  alii  in  Tniciam  misai,  ut 
Valeutinus  Turcus ;  et  Stephanus  Verbuzy,  qiii  Budae 
jnrí  dicnndo  Christianae  natioiii  fiierat  deaignatas; 
Regina  cnm  eremita  fratre  Georgio  et  Petroviuh  Lip- 
pam  abierunt,  Turcia  Buda  relicta. 

Idem  teatia  dixit,  quod  cum  fráter  Georgius 
hospitaretnrineiuB  Albae  Juliae  Praepositurae  domo, 
et  quodam  tempore  sub  prandio  varü  sermones  habe- 
rentur  de  illó  escidio  Budenai,  meminit  ae  audivieae 
dicentem  fratrem  Georgium :  qaod  ai  sciviaset,  Tur- 
cam  iutercepturara,  vei  pctiturum  a  ae  Budám,  nun- 
quam  ad  eius  caati'a  deaceudiaaet,  nec  alios  Consilia- 
rios  deacendere  permisisspt;  adiiciena,  quod  ad  men- 
Bem  adliuc  Budám  austentare  potuisset.  Vemm  cum 
iam  cepisaet  consUia  de  deditioue  Tranaylvauiae, 
qTiam  fecit  Reíi,iae  Maiestati,  Conventua  agebatur, 
quaotum  audivit,  Thordae;  ad  quem  Conventum  no- 
Init  Petrovich  iutereaae,  aed  misit  suoa  oratores,  per 
quos  regnicolis  disuaderet  fratris  Georgii  conailia. 
luter  alia  nunciavit:  Videreut  quid  essent  facturi, 
cnm  non  ipse  Budám  hostibus  prodidisset,  aed  ille, 
cuiua  illi  conBilia  sequerentur;  et  caverent,  ne  idem 
Transylvania  pateretur,  quod  Buda  passa  fuít.  Dicens 
ipse  testiB,  se  non  interfuisae  Liece  rebus,8ed  a  díver- 
BÍ8  pergonis  accepÍBBe.  Et  ai  quid  ad  hanc  rem  faciat, 
illud  quoque  idem  teatis  adiecit:  quod  cum  quodam 
tempore  pranderet  fráter,  et  haberet  convivaa,  iuaae- 

fadolescentea  quemdara  scun'am  auum  no- 
iorgium  Nagh  vesare  et  percutere.  Qui  ae- 
id  fratrem  Georgium,    ploraus:  cur,  ioqitit, 


44 

facis  me  perentere,  numqnid  isgo  Budám  prodideram  ? 
Iratns  ob  haee  verba  fráter  diu  est  scurram  adver- 
satus,  expulso  tunc  a  mensa  scurra  a  farore  suorun. 

De  origine  autem  tributi  pro  Transylvania  per- 
solvendi,  idem  testis  dixit,  se  nihil  scire  pecnliariter. 
Hoe  tamen  non  ignorat,  quod  communi  consensn 
Regina,  fráter  Georgins,  Petrovicb,  et  domini  Tran- 
sylvanienses,  Turca,  nti  dicebatur,  postulante,  triba- 
tnm  pendere  in  Conventibus,  quibus  ipae  testis  inter- 
fuit,  decrevernnt;  idque  ipsum  tríbntnm,  quod  fnit 
promissum,  missum  fnit  per  Joannem  Zalanzy,  quando 
Tnrca  ipse  expugnavit  arces  Valpo  et  Soclos  cum 
Quinqneecclesiensi  Civitate.  Interrogatus,  an  illud 
impedimentnm  factum  Regináé,  de  quo  supra  dixit,  ne 
arcem  militibus  Regiis  aperiret,  culpa  vei  causa  fra- 
tris  Georgii  provenerit?  respondit:  esse  publicnm 
sermonem,  culpa  ipsius  fratris  Georgii  et  Petrovicb, 
qui  superiores  erant. 

Super  tertio  articulo  (de  causa  odii  inter 
fratrem  Georgium  et  regnicolas)  dixit:  quod  quantum 
ipse  testis  hinc  inde  intellexisse  potuit,  cum  Joannes 
Rex  fratrem  Georgium  evexisset  in  primis  ad  ordinem 
Magnificorum,  deinde  ad  Thesaurariatum,  post  ad 
Episcopatum  et  ad  curam  plurium  arcium  et  civita- 
tum,  et  postremo  moriens  curam  idem  Joannes  ei  re- 
liquisset  uxoris,  et  filií,  ac  posteritatis  eius  reliquae ; 
hinc  incendebatur  odio  multorum,  inde  ambitione  pro- 
pria.  Nam  cum  etiam  praeterea,  quantum  intellexit 
idem  testis,  plurima  secreta  JoannisRegis  sciret,  qui- 
bus ipse  agebat  cum  ^rurcis ;  intendit  omnem  animum, 
ut  administrationem  dudum  per  Joannem  sibi  eredi- 
tam  sustineret,  praesertim  Transylvaniae,  et  reliquae 
4itioDÍs  Regináé  et  filio  eius  traditae.  Quocirca  égit 


4&> 

medio  afiomi  inpfimis  mpad  R^inmm,  ut  ipse,  una 
cmD  PtetroTid^  postqoam  essent  Joannia  Regis  testa- 
mentaiü,  plenam  administrationetti  habereüt>  ai  rem 
tam  RegÍBae  quarn  filii  deberent  gerere ;  et  niai  Re- 
gina pecnliaiem  peraonam  huío  ofiGoio  praeficeret^ 
omniiim  remm  confaaio  easet  sequutQra.  In  hoc  nego* 
tío  imprimis  nana  eat  opera  Joannis  Statílii  Epiaoipi 
Transylvani ;  poatea  etíam  qnonindani  Transylvano- 
mm,  qnoa  in  favorem  Bunm  illexerat. 

Petrovich,  qnnm  volebat  et  nitebatur,  uti  etíam 
eina  natnra  exigebat,  ex  aequo  cum  ipso  fratre  Geor- 
gio  iUa  administratione  fungi,  nihil  peculiariter  8ibi 
vindicabat  fráter  Georgina ;  cnm  videret  competitorem 
non  habere  in  Petrovich,  et  Yalentinus  Turcns  iam  in 
captivitate  Tnrcica  teneretur,  qni  aeqne  gubernationem 
ambire  dicebatnr.  Nam  et  Bndae  andivit  testis,  eoa 
mntno  fniase  obinrgatos,  anteqnam  Turca  advenisBet 
Praefatam  administrationem  diligenter  coepit  appetere, 
et  qnaerere  diversis  mediis,  cum  ante  hoc  tempus  ode- 
ránt  enm  vei  de  nomine  omnes  Transylvaiii.  Quid 
interim  et  qnomodo  factum  fuerit,  eidem  testi  dicero 
dif&cile  est  Inducta  tamen  Regina  ad  confírmandum 
enndem  fratrem  Georgium  in  veteribns  officiis,  impri- 
mis indicto  Conventn  Generáli  creavitLocumtenentcm 
snnm  et  filii  sni,  et  panlo  post,  cum  nescitur  quidnam 
vellet,  optarit  nt  scriberetur  Locumtenens  Regins, 
ex  qno  Tnrca  pnemm  Regem  scribebat,  vei  quod 
etíam  alibi  hoc  títnlo  aliquid  venaretur.  Consecuto 
hoc  oíficio  yel  dignitate,  coepemnt  afferri  littcrae  ab 
ImperatoreTorcamm.quibus fráter  Georgina  Ri^ginae 
commendabatnr  nt  bonua  et  fidelia  aervítor,  cAmfir- 
mando  emm  in  ea  dignitate,  et  Natíonibna  illia  etiam 
jnbeado,  nt  illi  obedirent  poat  Reginam  et  filttiiD  dna^ 


46 

qnod  alium  eis  praeesse  noUet.  Postnon  multo  elapeo 
tempore  accepta  ansa  majoiis  gradnsi  cum  iam  pln- 
riam  animos  sibi  adjuDxiaset,  mventuB  est  modns,  nt 
aliqai  ex  provincialibaB  Gnbernatorem  peterent  EIx 
quo  multorum  ingenia  Locumtenentís  dignitas  non 
poaset  compescere,  opnsqne  esset  plena  aliqna  ancto- 
ritete,  vacante  Sede  Regís,  qnae  eam  provinciám 
recte  gnbernaret  Testís  igitnr  nescit  de  hac  re  omnino 
dicere.  Tandem  ad  hoc  indncta  Regina,  indncti  Tran- 
sylnani,  a  Tnrcamm  quoqne  Imperatore  tempestíve 
anpervenere  litterae  tam  ad  Reginam,  qnam  ad  illoB 
regnicolas  vei  provinciales,  promotionem  fratris  Gko^ 
gii  snadentes  et  imperantes.  Goacto  itaqne  Ck>nventa 
Generáli,  in  qno  etíam  testis  dicit  se  interftiisse,  ad 
dignitatem,  et  of&cium  Gubematoris  promotns  est. 
Vernm,  cnm  de  titnlo,  qno  nti  deberet,  ageretnr  ipse 
fráter  Georgius  Gubernátor  appellari  cupiebat;  sed 
Statilius,  Transylvaniensis  tum  Episcopos,  praesentis 
testis  avnnculns  dehortatns  est  eam,  ne  hunc  titolnm 
ambiret,  qui  in  Hungária  semper  pene  funestus  fuerit, 
et  dubio  procul  mírifíce  odiosus.  Sic  appellavit  enm 
Judicem  Generalem,  et  deinde  usus  est  hoc  titnlo  ns- 
que  ad  mortem  et  dominio. 

De  injuriis  et  gravaminibus,  idem  testis  dixit: 
quod  licet  írater  Georgius  ostenderet,  se  diligenter 
officio  suo  satisfacere  in  providenda  Regina  et  sua 
aula  rebus  necessariis,  tamen  ex  quotidianis  et  perpe- 
tuis  eius  querimoniisaclacymis,  quibus  semper  deplo- 
rabat  suos  defectus  et  quasdam  alias  injurias,  quas 
ipsa  Regina  non  omnibus  explicabat,  rem  aliter  se 
habere  intelligebat.  Propterea  etiam  aliquoties  dedit 
operám  per  Publicos  Conventus,  ut  privaretur  officio, 
reddita  ratíone  suae  administrationis.    Nam   idem 


teetis  meminit,  quod  aliqttando  in  arcé  sua  vix  babn- 
erit  vinum  pro  família  unius  diei :  ethoc  contigít,  cum 
qaodam  tempore  Colosvarii  esset  ConventiiB  Generá- 
lis in  eum  finem  coactus,  ut  privaretur  adminiatratione 
et  officio.  Nec  ausus  est  ex  Abbatia  Colosmonostra 
civitatem  intrare,  ut  interesset  Conventui ;  sed  íicta 
aegrítndiue  tam  diu  in  ipsa  Abbatia  decubuit,  donac 
ConventUB  ad  Regináé  vota  perficeretiir,  reliuqiiere- 
torque  ipse  fráter  Georgius  gratiae  ipsius  Regináé. 
Couventu  coafecto  et  diseoluto,  in  quo  decretum  erat, 
ut  ipse  fráter  Georgins  redderet  rationem  snae  admi- 
nistrationia,  babereturque  cnra  de  aliia  ad  sua  officia 
snbrogaDdis;  duobus  diebus  post  reveraa  Regina  ad 
arcem  snam  Gyalu,  venit  eodem  et  fráter  Georgiua 
petita  venia,  et  fere  salvo  conductu,  ut  ei  tuto  Regi- 
nam üceret  adire.  Cum  igitur  obtiuuisset,  quae  petie- 
rat,  venit  ad  Reginam  plorana  muliebriter,  humi  pro- 
atratua  ipaia  genibus,  advolutusque  ad  Reginam,  veatia 
ümbriam  OBCulabatur,  supplicibua  verbis  postulans, 
ne  crederet  auis  delatoríbua ;  et  ai  quia  defectus  fuia- 
set  commiaaua,  diguaretur  ei  parcere,  eam  culpam  in 
alios  detorquena.  Tunc  Regina  quoqueeffusa  in  lacry- 
mas  simili  modo,  fratri  Georgio  exprobrabat,  redu- 
cendo  illi  mariti  beueficia,8uamgratiam,eí  memóriám, 
testamenti,  quo  erat  illi  credita,  vei  commisaa  cum 
filio.  Sic  illic  juaauB  assurgere  et  asaidere,  poat  mul- 
tas  querimonias  faerunt  reconciliati,  promitteute  Re- 
gina iudefessam  suam  gratiam,  illc  meliore  aervitia. 
Ea  die  laetiasime  vivebant  in  hospitio.  Monaclma  die 
fleqnenti  ex  bia  locís,  quae  adminiatrabat,  ferme  ad 
200  cnrnis  victualium  invehi  fecit  Ín  arcem  Gyalu. 
Erant  tunc  tcmporis  aliquot  viri  Trauaylvani  praeci- 
pni  partibus  Regináé  faventes,  et  qui  cupiebant  everti 


48 

fortunam  monachi;  ubi  videront,  enm  reatitutum  in 
pmtinum  statum,  et  in  Regináé  gratiam,  abominati 
Principis  (ut  quidam  ex  eis  dicebant)  levitatem,  re- 
cesserunt  ab  eius  studiia,  et  deinde  adhaesere  ipsi 
fratri  Georgio.  Molti  ex  ei8  hoc  exemplo  perturbati, 
minns  postea  curavere  Reginam,  et  in  dies  alii  atque 
alii  monacho  adbaerebant. 

Sic  Regina  panlatim  in  contemptum  veniebat,  mo- 
nachns  autem  perspecto  eius  ingenío,  Bemper  postea 
I18US  est  his  praxibuB,  quando  voluit  addncere  Regi- 
náé voluntatem  ad  aliquas  suas  accessiones ;  ita,  at 
arces  etiam  eius  in  Transylvania  dotalitias  omnes  ad 
manuB  suas  accipere  contenderit  Quoplurimum  Petro* 
vich  semper  est  offensus ;  et  nísi  idem  Petrovich  ob- 
stitisset,  dudum  eas  obtinuisset,  cum  jam  trés  obtinu- 
erat  In  quem  hoc  finem  fecerit,  difficile  est  judicium ; 
sed  communis  fáma  male  interpretabaturi  Ad  haec 
íUud  etiam  dícendum  est,  quod  idem  testis  aliquoties 
viderit  Reginam  ipsam  tanta  premi  pecuniarum  ino- 
pia,  ut  modo  100,  modo  200  illos  Portugallenses 
ducatos,  quorum  10.000  attulerat  ex  domo  paterna 
marito,  miserit  huc  illuc  per  Capitulum  Albae  Juliae, 
quaerens  aliquam  summám  ad  illud  pignus.  Istae  ne- 
cessitates  cum  fuissent  perlatae  ad  monachum,  et  vix 
inveniret  Regina,  qui  ei  accomodarent,  cum  etiam 
Petrovich  ad  hoc  pignus  uegaverit  mutuum;  veniebat 
monacbus  ad  Reginam,  aut  scríbebat,  orans,  ut  anim- 
adverteret,  quam  ipse  ceteris  esset  melior,  qui  ei  ser- 
virent;  adducens  sub  hoc  in  ódium  et  Petrovich,  et 
alios,  quibus  sciebat  Reginam  favere ;  tum  missis  ad 
illám  aliquot  millibus  ducatorum,  videlicet  tribus, 
quatuor,  quinque  millibns,  obtinebat  ab  illa,  quidquid 
volebat  in   suis    progressibus.   Et  istis    commentís 


49 

semper  iilam  drcumdiixit    donec    eam    eduxit  ex 
Tranaylvania. 

Snper  qnarto  a r t i c a  1  o  (fráter  Györgynek 
kemény  kormánya)  dixít:  Erat  pnblica  querela  in 
Tranaylvania  colonorum  et  subditomm,  qnod  mnltia 
et  variis  oneribns  gravabantnr  ab  ipso  fratre  Greorgio, 
Interrogatoa,  qnae  et  qualía  onera,  et  an  apecialiter 
poaaet  narrare?  —  reapondit:  Ipae  firater  Greorgiua 
quamdam  qnaai  mercatoram  exercebat  vini,  fragnm^ 
aalía,  et  in  iatia  angariabet  ipaoa  panperea :  et  andie- 
bam,  qnod  pnblice  conqnerebantnr  de  hia.  Alia  mágia 
particniaria  neacio.  Idem  teatia  dixit,  fratrem  Geor- 
ginm  fniaae  cantíaaimnm  in  irrogandia  vitiiperiia,  ant 
verberandia  bominibna,  vei  morte  aí&ciendia.  Qno 
factnm  eat,  nt  ex  maximia  inimicia  amicoa  aibi  reddi- 
derit^  largitione  adiecta,  quod  potiaaimnm  inatmmen- 
tnm  fait  eina  apicia  conaenqnendi,  ad  qnem  conacen- 
derat.  Tamen  cum  qnidem  civea  oppidi  Rívnli  Domi- 
namm  fniaaent  Lutheramiami  accusati,  et  adnlterinae 
monetae,  quantum  idem  teatis  dixit  se  andivisae,  pro- 
fectoa  eo  fráter  Georgius,  et  cognitione  ac  iudicio 
talinm  reram  habito,  quosdam  comprehendi  fecit  et 
pecunia  mnlctavit,  et  ut  audivit  etiam  capite;  non 
enim  adfuit  rebus  praesentibus. 

Snper  aexto  articnlo,  in  quo  continetnr, 
fratrem  Georgium  in  indignationem  Principia  Tnrca- 
mm  incidisse ;  dixit  se  nescire. 

Super  7.  et  8.  articnlia,  qnibna  contine- 
tur:  Cnm  fráter  Georgina  se  in  regimine  Tranaylva- 
niae  aine  auxilio  Regiae  Maiestatis  conservare  non 
optnit,  ad  eiita  patrocinium  concurrit  orando,  ut  Sna 
Maieataa  Tranaylvaniam  ad  manna  anaa  reeiperet,  con. 
tentando  filium  Regia  Joannia  ratione  patrímonii,  et 

MOXUM.  nriro.  hist.  —  •OftiFt.  xxyii.  4 


50 


Reginam  ratione  dotis;  protestando,  qnod  si  Regia 
MaiestaB  id  facere  regiigeret,  Christianitatí  damnnm 
inde  emergeret,  qnod  absque  sua  cnlpa  eveniret  etc ; 
ítem  quod  se  totnm  obtnlit  Regíae  Maiestati  et  Chris- 
tianitati  de  cetero  fideliter  serviturmn,  —  dixit  se 
quam  BaepÍBsime  audivisse  annis  snperioribns  dicen- 
tem  fratrem  Greorgium,  cum  sermo  fieret,  nt  animnm 
fiuum  ad  stndia  Serenissimi  Regis  Romanorum  appli- 
caret  potius,  quam  in  Turca  Bpem  firmám  et  diutur- 
nam  collocaret  in  hi8,  quae  ad  statam  tam  provinciáé 
illius,  scilicet  Trausylvaniae  et  suum  quoqne,  ac  filii 
Joannis  Regis,  et  Regináé ;  quod  ipse,  scilicet  fráter 
Georgius,  id  potissimum  procurasset,  ut  ea  in  re  Ghris- 
tiane  ageret ;  nunqnam  tamen  se  posse  eredére  Sere- 
nissimo  Regi  Romanorum,  et  in  manus  eius  commit- 
tere,  priusque  morítumm,  quam  ut  id  facérét.  Et  ad- 
ducebat  in  exemplum  Petrum  Pereni,  qui  cum  Eius 
Maiestatis  coronationis  maxima  pars  fuerit  in  afferenda 
corona  deserto  loanne  Rege,  in  ejus  tamen  Maiestatis 
carcere  decessit.  Hoc  autem  in  eum  finem  dicere  vide- 
batur,  quod  agnosceret,  se  in  Eius  Maiestatem  deli- 
quisse.  Afferebat  et  alios  servitores  Eius  Maiestatis, 
ut  Ludovicum  Pekry,  et  Joannem  Cotzyaner,  et  ali- 
quos  alios;  in  quo  ostendere  Tidebatur,  metuendum 
etiam  sibi  főre  ab  ipsa  Regia  Maiestate.  Tandem  cum 
testis  haec  saepius  prolata  ab  ipso  fratre  Georgio 
cognovisset,  audivissetque,  postremis  temporibus  in 
fidem  Regiae  Maiestatis  Romanorum  concesBurum, 
plurimum  secum  mirabatur;  et,  cum  causas  tantae 
mutationis,  et  fidei  eius  causas  inquireret,  et  scire 
conaretur,  dixit,  se  ab  aliis  iutellexisse,  quod  verő 
zelo  Christianae  pietatis,  Transylvaniam,  et  se  ip- 
4»um,  in  Eius  Majestatis  fidem  coniiceret;  alii  verő 


51 

«ecu8,  scilicet  quod  cum  certo  perspexisset  Tarcam  in 
gratim  Re^nae  sibi  capitaliter  indignari,  factarumque 
compotem  Reginam  voti  sni,  de  deponendo  ipso  fratre. 
Georgio  ^b  officio ;  ideoque  necessitate  convertit  sua 
fitudia  in  Regiam  Maiestatem,  quam  sciebat  semper 
summa  cura  ad  domininm  TranBylvaniae  anhelasse; 
et  60  magíB,  quod  semper  spebus  hniusmodi,  utí  dice- 
batur,  per  nuncios  et  litteras  tenuerít.  Dicebatur  eti* 
am,  quod  id  ipsum  bac  occasione  nacta  faciebat,  ut 
Cardinalitiam  dignitatem  obtineret 

Super  9*  et  10^  articulis  dixit:  Audivi, 
quod  Regia  Maiestas  creavit  eum  Vajvodam  Trans- 
sylvaniáé, et  pro  confidentia,  quam  Sua  Maiestas  in 
illó  coUocaverat,  suis  aliis  Commissariis  et  Capitaneis 
mandaverat,  ut  nihil  sine  eius  consilio  facerent,  defe- 
rendo  illi  omneB  prímás  partes. 

Super  12^  articulo,  quod  Regia  Maiestas, 
quo  sibi  hunc  fratrem  Georgiura  et  Christianitati 
magis  devinctum  redderet,  apud  Beatissimum  Sum- 
mum  Pontificem  intercesserit,  ut  in  coetum  Cardina- 
lium  cooptaretur ;  —  dixit :  Hoc  ita  fuisse  intellexi ; 
et  etiam  audivi,  cum  Beglerbegus  transiisset  Danubium, 
rebellarent  Rasciani,  et  Themesvar  ac  Lippa  pericli- 
tarentur,  fratrem  Georgium  coactum  fuisse  exire  cum 
exercitu  obviam  hostibus,  donec  certior  fieret  de  di- 
gnitate  Cardinalítia. 

Super  37^  articulo,  dixit :  Id  quoque  com- 
muni  sermone  audivisse,  quod  si  ipse  fráter  Georgius 
tempestive  misisset  auxília  illarum  partium  Capita- 
neis, populi  inibi  incolentes  non  recedebant  ad  hoBtes, 
prohibebaturque  etiam  transitus  ipsis  hoBtibus.  Inter- 
rogatus,  an  ipse  testis  sciret  vei  existimaret,   quod 

fráter  potuerit  subsidio  yenire,  et  tamen  noluerit ;  — 

4* 


52 

respondit:  qnod,  cnm  habuerit  Transsilyaiiiam  íd 
poteBtate  sna  totam,  credibile  est,  eum  praeatare  po- 
tnisse.  Sed  quo  animo  üli  popnii  tunc  temporia  ad 
parendum  ei  fuerint,  8e  nescire ;  dicens  teatís,  se  hoc 
audivisse,  quod  idem  fráter  Georgíus  adhnc  antea 
nnnciasset  Regíae  Maiestati,utinTranssilvaniam  mit- 
teret  mediocres  copias  tantommodo  propter  R^iae 
Maiestatis  existimationem,  reliqna  per  se  ipse  effecta- 
nim,  cum  et  gentes  et  pecunias  esset  habitnrus. 

Super  39^  articnlo  dixit:  De  particnlaritate 
se  loqui  nescire;  sed  pro  opinione  communii  fretns 
Beglerbegus  accessione  Rascianornm  securíus  usus 
est  soís  progressibus ;  quia  dicebatur,  quod  nisi  Ras- 
ciani  ad  Beglerbegum  accessissent,  partes  iUae  peri* 
clitatae  non  fuissent. 

Super  49^  articulo  dixit:  Ista  ita  facta 
fuisse  audivi.  £t  fnit  fáma  publica,  quod  dominus 
Gastaldus  instabat  plurímum,  et  fráter  differebat. 

Super  58^  articulo  dixit :  Ita  factum  est,  ut 
audivi.  Et  hoc  insuper,  quod  si  Lippa  ita  oppugnaba* 
tur,  ut  ipse  fráter  Georgíus  instituerat,  nemo  capie* 
batur ;  sicut  ego  audivi  ex  Francisco  Litterato  Pesti* 
ensi,  servitore  tunc  fratris. 

Super  60®  articulo  dixit:  Audivi,  quod  mi- 
serit Gasparum  Peruscitz  suum  servitorem,  consen- 
tíente  etiam  dominó  Castaldo,  una  cum  ipsius  Gastaldi 
homine. 

Super  61' et  62' articulis  dixit:Itaaudivi, 
quod  Turcae  deditionem  facere  volebant,  si  salui  cum 
rebus  suis  dimitterentur,  ut  ita  fieret ;  asserens^  hoc 
esse  beneficium  publicum  et  Suae  Maiestatis. 

Super  67'  articulo  dixit:  De  hac  partica- 
laritate  ego  nescio.  Hoc  tamen  scio,  quod  fráter  Q^or* 


53 

gios  pro  Be  procnrabat  liberatíonem  Turcarum  eo 
diligentiu,  nt  beneficíum  beneficio  compensaret,  quod 
'emn  ipse  Ulymmbegas  iuvisset  opera  suomm  amico- 
mm  apnd  Tarcam,  qnando  Budaíntercepta,  in  caBtria 
ipsioB  Tnrcae  fráter  Georgius  erat  detentUB. 

Super  70^  articulo  dixit:  De  boeetíam nihil 
poBsnm  dicere,  nisi  quod  vnlgo  audivissem,  litteraa 
Regiae  Maiestatis  fuisse  datas  dominis  Commissariis 
et  alüs  Capitaneis,  nt  qnae  fráter  Georgina  fieri  veU 
let,  acqniescerent ;  et  quod  hac  ratione  fuissent  indn* 
•eti  ad  snbscríbendnm. 

Snper  71®  articnlo  dixit:  Andi  vi,  quod  fráter 
ipsnm  donaverit,  et  comites  eqnestres  ci  tribuerit 

Super  80®  articulo  dixit:  Audivi,qnod  indi- 
ctnsfaerit  conventus  per  ipsnm  frntrem  fíoorgium  ad 
diem  Saneti  Tliomae,  sed  an  inscia  Maiestatnc  Ke};ía 
nec  ne,  non  sat  scio. 

Super  83*  articulo  dixit:  Se  intclloxiftfto, 
quod  cum  dominus  Locumtenens  lielliciis  petÜHftot  ub 
eo  nomine  Regiae  Maiestatis  arcos  quasdani;  tunc  pri- 
mum  venerit  in  dubium  rerum  suaruni,  et  pocnituerit 
facti.  Inde  posteasecum  alia  moliri  incocperit.  l\^8tea 
ex  his,  qnae  per  illum  acta  sünt,  venerit  in  8Usj)icio- 
nem  de  his,  quae  illi  opponuntur.  Propter  qnae  illi 
etiam  mors  fűit  irrogata,  eo  quod  sic  mortc  intercipi 
debuerit,  ne  ea  pars  Regiii  periclitaretnr.  Haec  sniit 
quae  testis  audivit.  Interrogatns,  a  quibus  ista  audive- 
rit? —  respondit:  Ita  vulgariter  audivi.  Interrogatus, 
an  etiam  eodem  tempore  plnres  essent  qui  contrarium 
tenerent?  —  respondit:  Ipse  fráter  bábuit  etiam  snas 
virtntes  et  sua  vitia,  proptor  quas  a  multis  landatus 
fűit,  a  mnltis  improbatus.  Et  ad  hanc  praesentem 
diem  diennt,  quod  melius  fnisset ;  et  maximé  hi^  c^jii 


54 


pendebaot  ab  diu  asetoriUte,  et 
dom  ex  eo,  vt  militn  et  fkadlimres 
an  m't  Ternm.  qnod  ipae  fnter  Georgua  quH  ^an 
opera  fidelitatia  erga  Saam  ^•'^tfatrai^  ae  ctiaK 
optími  ChrístíanL  ac  defenaoría  fidei  feccrit  polrfke  et 
palám  ?  —  retpondít :  Qno  pacto  aeifueih  Bcgiae 
Mflíefttati,  nesdo:  oiai  hoc  sofaim.  qaod  bcne  iacoepe- 
rat,  qnando  tradidit  TranaylTaniam  Bcgiae  Maiertatí; 
et  qaod  ipae  fráter  Georgina  aaepe  e^Miekimbatar,  et 
qnotidíe  nriaaam  aadiebat,  et  tnebatnr  reUgioneB 
CathoHcam  contra  Lathenmoa,  iaxta  ea  q«ae  fom 
apparebant. 

Snper  84^  articülo  dilit:  AadirL  qvod  niá 
fráter  Georgina  e  medio  aablatna  fniaset,  cmn  iam  ha- 
heret  saaa  practicaa  cam  Tnrcia,  nti  dkebatnr,  Tian- 
nylvania  adiisaet  pericolnm.  Interrogatns,  qaalea  pra- 
i'iíCBH  diceretor  habere?  — reapondit:  Se  particniari- 
ter  nescire,  sed  vnlgo  audivisae 

Ha  per  85*  articalo  dixit:  Se  andÍTíaae  ex 

vulffarí  Toce,  qnod  non  ita  occidi  debnit,  aed  jndicio 

mediante,  fti  príuB  detentns  extitisaet.   Interrogatns, 

an  ipse  testis  sciret  vei  indicaret,  qnod  sícnt  ínter- 

fectim  fűit,  ita  etiam  capi,  et  in  Judicinm  dnci  potniaaet  ? 

—  renpondit,  qnod  res  illa  períici  non  potniaaet  aine 

difficultatibns.  Interrogatns,  nt  eas  difficnltatea  expli- 

carct, et rationesredderet;  —  reapondit:  Qnia  peennio* 

nun  erat,  potena,  dives,  habebat  amicos,  fantores  et 

clientes.    Interrogatns,   qnare  hae  difScnltatea   non 

emersernntpost  roortem  eins,  vei  enm  effectnm  mortis 

impediverint?  —  respondit;  Ego  nescio  de  eventíbna 

dicere  qnícqnam  Bpecifice.  Interrogatns,  an  vocatns  a 

Rege  ad  anlam  venisset,  et  ita  potuissent  ei  manna 

iniici?—  reapondit:  Neacio  certe,  qnarovis  aadiverim 


se  dicere  esse  ventarnm  ad  aniam.  InterrogatuSi  an  ípae 
testÍB  habeat  notitiam  odii  aut  aemulationia  inter  fra- 
trem  Goorgium  et  dominum  Joannem  Baptistám  Ca- 
Btaldum?  etquodpropterea  dolose  et  falsé  faerit  dela- 
tus  ad  Regiam  Maiestatem,  ut  Sua  Maiestas  decepta 
talibus  delationibns  ípsum  interfici  fuerit?  —  respon- 
dit :  De  hoc  se  aliud  nescire,  qnam  ea  quae  in  articulo 
83  •  dixit. 

Super  86^  articulo  dixit:  Ego  semper  intel- 
lexi  dominóm  Castaldum  iu  aula  Oaesareae  Maiestatis 
magnó  loco  fuisse,  et  magna  existimatione  habitum^ 
et  virtute  praeditum  in  re  militarí,  et  pro  viro  bono, 
religioso  et  Christiano ;  alioquin  hominem  non  eogno- 
sco  de  facie.  stb. 


m. 

Ratío  TÍae  IhiDDbíalís  a  Víenna  Belgradan. 

A  Vienna  ad  Posonium milliaría  8. 

A  Posonio  ad  Comaromium       .     .     .  milliaria  10. 

A  Cemaromio  ad  Strigonium     •     .     .  milliaría  6. 

A  Strigonio  ad  Budám milb'aría  8. 

A  Buda  ad  Raczkewy  oppidum  in  in* 

sula  Czeppel milliaria  5. 

A  Raczkewy  ad  Fewldwar  ....  milliaria  6. 

A  Fewldwar  ad  oppidum  Fax  .     .     .  milliaria  3. 

A  Fax  ad  oppidum  Tolnám       .     .     .  milliaria  6. 


5^ 

A  TdM  aá  BÚB  cMttUm    .     .     .  mflüaria  5. 

A  Búa  ad  offiiMm  Zmaátaiam  .     .  mUiare  1. 

A  ZocBkuo  ad  VcROurtii  oppidam  auUiam  6. 
A  WercoBrtkadErdcvd  artem.  intra 

qaod  spatna  Dnri  ávTB  octiom  est,  mfllijuia  12. 
Ab  Erdewd  ad  arwM  Talkofirar  .  .  miUiaria  4. 
A  V&lko vmr  ad  AttUavar  amm  dim- 

tam.  CSrhinvm  indi^enae  Tocant  milliaria    2. 

Ab  Atthiawar  ad  Vylak  amm  mság- 

nem.  et  iii«li^ciiis  Iflok  ncminatam  .  milliare  1. 
Ab  Vvlak  ad  BaiuiK«ii*:^stra.  olim  Sttí- 

miensis  Epiacopi  sedes  et  Ecclesia ; 

nmic  omnia  dirata.  et  indigenis  Ba- 

nowci  D€>DCopata milliaria    2. 

A  Banmonostra  ad  Czerwgh     .     .     .     milliare      1. 
\  Czerwgh  ad  Kamonz.  olim  Acnmin- 

cam  appellatnm milliaria    4. 

A  KamoDZ  ad  Varadinam  Petrí.  arcem 

et  Abbatíam  insignem milliare     1. 

A  Varadioo  Petrí  ad  oppidam  Karom. 

Karlowci  indigeoiB  dictam.  ac  ma- 

gnnm  et  frequens milliare     1. 

A  Karom  ad  arcem  et  oppidnm  Szalon- 
kémen,  indigenis  Szlani  Kamen  hoc 

CBt  aalsos   lapis;    est    autem   arx 

magna,   cni   ex  opposito  Tybiscas 

flavios  incidit  in  Dannbium  .  .  .  milliaria  S. 
A  Szalonkemen  ad  Belgradum.   intra 

qnod  spatiam  arx  fait  Zemlininm;  8ed 


57 


IV. 

Ratío  ítÍDerís,  quod  est  a  Tíenna  ad  CoDstaDtínopolím. 

A  Yienna  ad  Raikam milliaria  11. 

A  Raika  ad  Owar milliaria  2. 

Ab  Owar  ad  Janrínnm milliaria  5. 

A  Jauríno  ad  Strigonium     ....  milliaria  9. 

A  Strígonio  ad  Badam milliaria  5. 

A  Buda  ad  Adom milliaria  4. 

Ab  Adom  ad  Fewldwar milliaria  5. 

A  Fewldwar  ad  Tolnám milliaria  4. 

A  Tolna  ad  Ettínum  ......  milliaria  2. 

Ab  Ettino  ad  campum  Mohacz  clade 

Ludovici  Regis  memorabile  .     .     .  milliaria  4. 

A  Mohacz  ad  Laszko milliaria  4. 

A  Laszko  ad  arcem  Valko  ....  milliaria  2. 
A  Yalko  ad  Ezikum  oppidum  mura- 

tum  in  ripa  Dravi,  Joannis  Cozia- 

neri  clade  memorabile      ....  milliaria  2. 

Ab  Eziko  ad  Zattam  arcem  dirntam  .  milliaria  3. 
A  Zatta  ad  oppidum  Dmitrowci  nomi- 

natum,  et  in  Savi  ripa  positum,  olim 

Syrmium  appellatum    .     .     .     .     .  milliaria  5. 

A  Dmitrowci  ad  Karlowci    ....  milliaria  3. 

A  Karlowci  ad  Belgradum   ....  milliaria  3. 

A  Belgrado  ad  G-rodzka milliaria  4. 

A  Grodzka  ad  Samandriam  veteribuB 

Tricomium  appellatum     ....  milliaria  4. 

A  Samandria  ad  Clenovaz    ....  milliaria  4. 

A  Clenovaz  ad  Bathicznam  ....  milUatl^  %. 


58 

A  BatfaiczDa  ad  JmgodDam.  oppidmn 

mmplnm  et  freqnens milliam    3. 

A  Jagodna  ad  Parathiniini  oppidnm  .  milliaria  2. 
A  Paratfaino  ad  Bolivannm  ....  milliaria  6. 
A  BolÍTano  ad  oppidnm  Nys,  Nesram 

olim,  cun  amne  NisaaTa  aatia  magnó     milliaria    5. 

A  Nya  ad  Cliazímcam milliaria    5 

A  Cliaznrica  ad  oppidnm  Pyroih  ma- 
glóm et  freqneDB  cnm  arcé  dimta  •     imlliaria    3. 

A  Pyroth  ad  Gollatínmn milliaria    3. 

A  CoUatino  ad  Bilicae milliaria    4. 

A  Bilicze  ad  oppidnm  Sophiam,  olim 

Ulpiannm  appellatnm,  magnae  am- 

plitndinis  et  freqnentiae    ....    milliaria    2. 
A  Sophia  ad  Bílam  Carqnam,  hoc  est 

Albam  Eccleaiam milliaria    4. 

A  Bila  Carqna  ad  campnm  Ictimannm 

snb  Rodope  montCi  et  pagnm  Stippos    milliaria    2» 
A  Stippos  Rodope  conacenditnr,  nbi 

pagns  nominatna  Vasiliza  et  Vetren, 

hoc  est  Regins  et  Ventosus  .     .     .     milliaria    5. 
Ex  Rodope  descendit  in  Thraciam  ad 

oppidnm  Tatár  Pazarczith  magnnm 

et  freqnens,  dictnmqne  Tartaromm 

emporiolnm milliaria    2c 

A  Tatár  Pazarczith  ad  Philippopolim 

civitatem,  olim  Trímontinm  appel- 

latam  a  tribns  collibns,  inter  qnos 

posita  est,  ad  rípam  Nesi  siye  Nesti 

flnminis,  qnod  nnnc  Marizam  indi- 

genae  vocant milliaria    4, 

A  Philippopolí  ad  Eonyws  pagum  milliaria    3. 

A  Konyws  ad  pagnm  Kaiali     .     .     .     milliaria    8* 


5<>' 


A  Kaiala  ad  pagum  Hawrali     .     .     . 

A  Hawrali  ad  Muztaphae  pontem  Bupra 
Marizam  positnm,  ubi  est  oppidnm 
Batífl  freqnens 

A  Mnztaphae  ponté  ad  Hadríanopolim 
civitatem  antiquam,  muratam,  adhuc 
extantem,  et  cnm  maximis  et  ampIiB- 
simis  BubnrbiÍB,  qnae  trés  amneB  al- 
Inunt  non  exigni  Arda,  Tnnczia  et 
Mariza,  amboque  üli  BuperioreB  in 
Marizam  influentes,  simnl  cnm  Or- 
bello  monte  in  Aegeo  mari  desinunt 

Ab  Hadrianzpoli  ad  pagum  Awza 

Ab  Awza  ad  pagum  Ezkibaba  .     •     . 

Ab  Ezkibaba  ad  pagum  Bergaz    .     . 

A  Bergaz  ad  Giwriy  oppidum  .     .     . 

A  Ciwrly  ad  civitatem  muratum  Selym- 
briam,  intra  quod  spatium  Hebrus 
fluviuB,  Graecifl  et  TurciB  Ergiene 
nuncupatuB  fluit,  alluens  pagum 
Carizteranum ;  compluresque  amnet 
per  totum  cursum  Buum  a  monte 
Haemo  in  Be  recipieuB,  lacum  efficit 
ByBtonium;  deinde  ad  Aegeum  ef« 
fanditur 

A  Selymbria  ad  magnum  pontem  Tur* 
cis  Biwk  czekmegze  Tocatum,  ubi 
magnum  est  oppidum  .    ^    .    .     . 

A  magnó  ponté  ad  parvum  pontem 
Turcifl  dictum  Kwczwk  czekmegze 

A  panro  ponté  ad  Constantinopolim    . 
Summa  milliaríum  Hungaricalium 


milliaria    8. 


milliaria    3. 


milliaría 

8. 

milliaria 

8. 

milliaria 

4. 

milliaria 

2. 

milliaria 

6. 

milliaria    5. 


milliaria  4. 

milliaria  8. 

milliaria  8. 
ett  192, 


to 


líifMi  ímffnUtti  liiMÜM  Ml  I 
MlMÍ  íiUrÍMnnt  Pmmd  ÜH  ét  k 


NicoUiiK  OlahüB  Comes  HoBtCBÜ.  JLrrkiefíi- 
írofiuii  8tri(forjien«is  Sapremu  Rcgsi  GuBcdhinB.  ac 

AntoniuH  Verautias  Comes  ConiUf  —  Hev» 
nUiuniH  PerjietauB,  Borsodiensíe  AdnniBtntor.  tt 
V^'MhruMH  LocumteDens.  CaeBareae  ac  Bcgiae  ][ai^ 

HtatÍH  r>iiiBÍliarJUf>. 

Paul  UH  Ii^iniemÍ2za  Epwcopoa  TranasDTaniB.  et 
KitrieniiiH  Commendatarins.  ac  Caesareae  ct  Begiie 
MaicHtatÍH  r'onBÍliaríiis  etc. 

I^auluA  de  Gregoriancz  Episcopna  Jaiirien&i&. 
p^mtca  15C4.  mense  Septembrí  factns  Elecnia  CoUo- 
ci«MiKÍH  AntliicpÍBCopas.  Caesareae  ac  Regiae  Maié- 
atatÍH  f/OfiHÍIiariuB. 

FraiicJHcuí)  Forgach  Episcopna  Varadiensis.  et 
Ca(tHurc;ii;  hc.  Uegíae  Maieatatis  Consiliaríns  etc. 

AndrcaH  Diiditiua  Sbardellatus,  Epiacopus  Cha- 
iiadícriKÍa,  poBtea  Quínqueecclesiensis  factus,  Consi- 
iiariuH  CacRarcae  ac  Regiae  Maiestatis. 

AuArcM  de Episcopus  Veaprímiensis. 

Conailiariua  Cacftareae  MaiestMtis  et  Regiae. 

Jounnea  ab  Wylak  Episcopna  Vaciensiset  Prae- 
fectus  Camerae  Hungaricae,  ac  Caesareae  et  Regiae 
Maiestatis  Consílíaríns. 

Michael  Merej  Palatinalis  Locnmtenens,  Caesa 
rete  ct  Regiae  Maiestatis  Consiliarins. 


61 

Stephanus  Dobó  de  Rwzka,  Vaino  da  TranBsil- 
Qanns,  sed  ammissa  Transsilnania  Caesareae  et  Re- 
gíae  Maiestatis  GonsiliarínB. 

Petrus  Erdwdy  Comes   Com Dalmatiaei 

Oroatíae  et  Slavoniae  Banus,  Caesareae  et  Regiae 
Maiestatis  Consiliarius. 

Andrea  s  Báthory  Gomes  Comitatus  Zabolcz  et 
Zathmar,  ac  Judex  Cnriae  Regiae,  et  Caesareae  ac 
Begiae  Maiestatis  Consiliarius. 

Gomes  Nicolans  Zriny,  Tavemicorum  Regiornm 
Magister,  Caesareae  ac  Regiae  Maiestatis  GonsiUa- 
rius,  et  Supremns  Vltra  Tibiscamns  Capitaneus. 

Ladislaus  Banflfy  Comes  Comitatns 

Janitorain  Regiorum  Magister,  et  Caesareae  ac  Be- 
giae Maiestatis  Consiliarins. 

Stephanus  Banffy  Comes  Comitains '■ , 

Dapiferornm  Regiornm  Magister,   et  Caesareae  ac 
Regiae  Maiestatis  Consiliarins. 

Christophoms  Bathyauy  Pincernamm  Regiornm 
Magister,  et  Caesareae  ac  Regiae  Maiestatis  Con- 
siliarins. 

Franciscns  Tahy  Agasonum  Regiornm  Magister, 
et  Caesareae  ac  Regiae  Maiestatis  Consiliarins. 

Franciscns  Bathyany  Caesareae  et  Regiae  Ma- 
iestatis Consiliarins. 

Gábriel  de  Peren  Comes  Aba  Wyvariensis,  et 
Caesareae  ac  Regiae  Maiestatis  Consiliarins  et  Capi- 
tanens, 

Nicolans  de  Bathor  Comes  Comitatnnm  2iabolch 
et  Zathmar. 

Franciscns  Zay  de  Chemer  Snpremns  Capita- 
nens  Partinm  Snperiornm  et  Gassoviae,  Caesareae  et 
Regiae  Maiestatis  Consiliarins. 


62 

G-aspar  de  Hommona  )  conaobrini  et  adolescen- 

NicolauB  de  Hommona  I  tea. 

Stephamua  Comes  Francapanus  de  Terzaach 
adolescens. 

Ladialans  Kerecheny  Gapitanena  Ginlensis,  Cae* 
sareae  et  Regiae  Maiestatia  Consiliarína. 

Dominicua  Dobó. 

Joannea  Chorom. 

Joannea  Giulay  adoleacena. 

Gaspar  Alapy  adolescens      ) 

Stephanua  Alapy  adolescens  |   ^^  ^^* 

Gomea  Georgina  Zriny  1  filii  Gomitis  Nico- 

Gomes  Ghristophoms  Zriny  |   lai  adolescentes. 

Balthaaar  Tahy    ) 

Gábriel  Tahy       J    ^^^^^^^^  ^^^^  adolescentes. 

Banffy  Ladislai  filins,  puer, 

Franciscns  Terek  de  Enyng  Gapitanens,  Caesa- 
reae  et  Regiae  Maiestatis  Gonsiliarins. 

Joannes  Penny  de  Nyaláb,  adolescens. 

Joannes  Balassa  de  Giarmat  Comes  Zoliensis, 
et  Gaesareae  ac  Regiae  Maiestatis  Gonsiliarins. 

Franciscns  de  Periny  de  Nagy  Ida. 

Matthias  Keglewyth  1 

Petms  Keglewyth     1  ^^**^^^- 

Stephanns  Desffy  (Dersffy)  Gaesareae  et  Regiae 
Maiestatis  Gis  Dannbianns  Snpremns  Gapitanens. 

Ghristophoms  Nadasdy  invenis. 

Stanislans  Twrzo. 

Panlns  Gzobor      1    ^  . 

Emericna  Czobor  }  ^'^^"^  ^'^^^^^^^ 

Michael  de  Rewa       ) 

Joannes  de  Ram      j  ^°^^*®«  Turocienses,  fra- 

FranciBcus  de  Rewa  ^^  «*  ^"^«"«"- 


63 

Wolf^^ugu  Bfttiiyaaj  inrads. 

Michael  Bvrdy  Comea  de  Boeg  laTenia. 

PetruB  Zay  de  GhemaT  Frandfici  filiua.  ado- 
lescens. 

Nicolaus  ChiuuNur  Olahiia^  ArchiepiacopL  Strigo- 
niensis  nepos,  lavenk. 

Bahhaaar  BiImm,  Melchiorís  filins^  adoktcens. 

Panlna  Bakytk^  Petrí  fílixia,  adoleacens. 

Chriatophonu  Vgnod  (Ungnad)  etc   Gknnaiio 
HnnganiB. 

Joannea  Kerechenj  Praepositns  Badae  Yeteria. 

Grr^oríua  BoraeiaiaBa  Praepoaitns  Sceposiensis, 
postea  Epiacopua  Chaiiadieiiaia  factus. 

Numero  58. 


VL 

In  MrintiiM  laiuiUiaii  Kegís  Hugaríae  tU. 

Dominus  Franciscos   vacante  officio  Palatini,  cuiuB 

hoc  est  officii Coronani ; 

Dominus   Andreas   de  Bathor 

Judex  Curiae aoeptrum ; 

Domiuus  Comes  Nicolaus  Zryny 

Magister  Tavernicorum     ....     pomum; 
Dominus  Franciscus  Forgach 

Episcopus  Varadiensis pacem ; 

Dominus  Petrus  Erdeody  Reg- 

norum   Dalmatíae,  Croa- 

tíae  et  Sclavoniae  Banus       .     .     .     oruoMn ; 
Dominus  Franciscus  Tahy  Ma* 

gister  Agazonum   .     .     .      gladisi 


i-i 


■'^■■a.kAUS^V     * 


m  vigiiut 
S.  Stephani; 
TexOhai  Hnngmriae ; 
"3^:r£ru  C-:azei  áe  Zctx»  .    TexflliuB  Dalmatiie; 


.     .     .     .     TexilhuB  CroatÍM; 
ScnoxiK  I«:^    ....     Texülmn  ScUYoniae; 


ToiUmSeiTiae; 
0:seft  Ti'irsKxkT    .     .     .     Texillim  Boraae; 

Texillom  Bulgáriáé 
porUTÍt 
dicitor. 


Galliáa  BAKT  Vakchia. 

Lcdomerü  «r  Bsscia. 

CoBuniA  (si  pars  Valachiae  a  Comanis  nigm 
dicta.  qnae  «i  sha  inter  fluriiiai  Oltfa,  Alpes  et  Da- 
nnbiim  Tenos  TaztariaB:  hodie  est  pan  Trana- 
alpinae  ei  Moldariae. 


vn. 

Satam  fnrfiírti.  tt  f«isiliaríMm,  ar  Ntertm  Cuttne 

liigviae  ■mktm  (15C».) 

Reverendissimo  domioo  Joamii  ab 
Wylak,  Epiacopo  Waciensi,  Praefecto  Ca- 
merae  Hnngarícae,  Balaríi  nomine  pendan- 
tor,  qui  et  soluti flór.  800* 

Magnifico  dominó  Joanni  Liberó  Ba- 
roni  a  Kharling  Conailiario  Camerae  aol- 
▼ontar,  et  aolotí flór.  560. 


65 

Eidem  pro  nltíma  angaria  anni  pro- 
xime  praeteriti  1564.  salarii  dimídiae  par- 
^ti8,  quod  in  Camera  Austríaca  habuit,  soluti     flon    5o. 

Egregio  dominó  Sigismnndo  Thordae 
Conailiario  Camerae  pro  annno  salario 
.  solvnntnr  et  Bunt  solnti flór.  400. 

Egregio  dominó  Joauni  Zermegh 
Consiliario  solvuntur,  qni  et  soluti .     .     .     flór.  400. 

Egregio  dominó  Greorgio  Hozzwthoty 
Consiliario  Camerae  solvnntur  et  solnti   .     flór.  400. 

Egregio  dominó  Joanni  a  Sínczen- 
dorff  Consiliario  Camerae  solvnntnr  et 
-aolnti flór.  400. 

Eidem  pro  nitima  angaria  anni  pnte- 
teriti  1560.  salarii  dimidiae  partis,  quod 
in  Camera  Austriaca  habuit  solnti  snnt    .    flór.    20. 

Valentino  Emnlentnero  Magistro  Ra- 
tionum  pro  salario  sno  annno  solvnntnr  et 
snnt  soluti flór.  200. 

Ladislao  Mossoczy  Perceptori  Grene- 
rali  apud  Cameram  salario  suo  annuo  flo- 
rcni  400,  et  scribae  suo  floreni  80  solvun- 
tur  et  snnt  soluti,  facientes flór.  480. 

Joanni  Forstetero  Contrascribae  iam 
dieti  Perceptoris  pro  salario  sno  annuo 
floreni  200,  pro  scribae  sui  salario  floreni 
50  solvuntur  et  soluti  sünt,  facientes   .     .     flór.  250. 


'Momnr.  iiinio.  htít.  —  script.  xxvit. 


66 


VIIL 

Hoaina  omoÍDm  Episctptru  Ecdesíae  igrícBsú  i  inii- 

tíne 


1.  Catapanns. 

2.  Petrus. 

3.  LaurentiuB. 

4.  Cletus,  Abbatiae  trium  fontínm  de  Beel  fandator. 

5.  Andreas. 

6.  MartinuB. 

7.  CzanadiooB. 

8.  Nícolaus,  qui  fnndavit  carthusíam  apud  Tarkaii, 
et  fait  etiam  Cardinalis. 

9.  Micliael. 

10.  Emericus  Czuder. 

11.  Joannes,  qui  fűit  etiam  Archiepiscopus   Strígo- 
niensis. 

12.  Stephanus  Czyko. 

13.  Thomas  Wasffew. 

14.  Stiborius  Polonus. 

1 5.  Petrus  de  Rozgou. 

16.  Uionisius  de  Zech,  qui  fait  etiam  Archiepiseopus 
Strigoniensis. 

17.  Simcn  de  Rozgon. 

18.  Ladislaus  de  Hederwara. 

ly.  Joannes   Vitezius,   qui   fűit   et    Archiepiseopus 
Strigouieusis. 

20.  Gábriel  Italus,  qui  fűit  etiam  Cardinalis. 

21,  Urbánus  de   Naghlewch,   incola  insulae   Czalo- 
kewz,  auri  salisque  fodinarum  Praefectus,  The- 


6T 

saurarínsqne  et  Propalatinus  Regni  Huugariae, 
ac  Jauriensis  et  VíennensÍB  Episcopns,  moritur 
Agriae  1491. 

22.  Thomas  de  Erdewd,  qui  fait  etiam  Archiepísco- 
pus  Strígoniensis,  Cardinalis  et  Patriarcha  Con- 
stantinopolítanuB. 

23.  Hippolitus  Princeps  HestenBÍs,  qui  fait  et  Cardi- 
nalis. 

24.  Georgias,  qui  antea  fűit  QuinqueecclesiensiSy 
postremo  etiam  Archiepiscopns  StrigoníensiB. 

25.  Ladislans  Zalkanus,  qai  fűit  etiam  Arcliiepisco- 
pus  Strigoniensis  et  Summus  Gancellarius. 

26.  Paulus  de  Varda,  qui  fűit  prius  Vesprimiensis  et 
Jauriensis  Episcopus,  ac  SupremuB  Regni  Thesau- 
rarius,  et  demum  Archiepiscopus  Strigoniensis  ac 
Locumtenens  Regius. 

27.  Simon  de  Erdewd,  qui  cessit  Agriensem  Episcopa- 
tum  Zagrabiensi,  et  potitus  est  Banatu  Maritimo. 

28.  Thomas  Zalahazy,  qui  fűit  Electus  Archiepisco- 
pus Strigoniensis,  contentusque  Agriensi  Archi- 
episcopatum  cessit;  sed  postea  extrusus  ex  Epi- 
scopatu  Agriensi  a  factione  Joannis  Regis  Ves- 
primiensem  obtiuuit,  supremoque  est  potitus  Can- 

cellariatu. 

29.  Antonius  Grittus,  Aloysii  Gritti  natione  Veneti, 
spurii,  et  sub  Joanne  Rege  Gubernatoris  Hungá- 
riáé filius,  similiter  nothus. 

30.  Franciscus  de  Frangepanibus,  monachus  Sancti 
Francisci  de  observantia ;  qui  fűit  etiam  Electus 
Archiepiscopus  Collociensis. 

31.  Nicolaus  Olahus,  generis  Vaivodarum  Transalpi- 
nensium,   qui  ex  Zagrabiensi   Agriensis   factus, 

postremo  ad  Archiepiscopatum  Strigoniensem^  ad 

•'  % 


68 

Summnm  Cancellaríatum,  et  ad  LocmnteBOitiam 
Regism  provectns  est. 

32.  FranciscuB  ab  Wylak,  qui  fíiit  Janrieiiaia  Epis- 
copns,  poBtremo  etiam  Locnmtenens  Regina  fait. 

34.  Ántonina  Verantias  SíbenicensÍB  Dalmata,  qui 
príns  fait  QninqueecclesiensiB,  et  bia  Oratorin 
Turciam ;  postremo  fait  ArcbiepiBCopas  Strígoni- 
enBÍ8,  et  Locnmtenens  Rcgiae  Maíestatís. 


IX 

lr«Te  Mipeitíiu  pri TMitnni  et  itenariaru  ertptinei 

inhiepiiMpttn  Strigt nieisis  *). 

Proventus. 

1.    Ex  arendis  solitis. 

ComitatuB  Gheomeríensis  araudari  soIet  Suae 

Maieistati  ad  praesidium  Murauiense  .  fl.  lOOO. 
Comitatus  Thornensis  Suae  Maiestati  ad 

praesidia  Superiorum  Partium  Regni  .  11.  500. 
Comitatus  Zoliensís  Suae  Maiestati  ad  prae- 

sidia  antemontana 11.  lOOO. 

Comitatus  Thuroczieiisis   Suae   Maiestati 

ad  eadem  praesidia 11.  1800. 


*)  Ezen  kimutatHB  Vcraucsictj  Antal  kil/iratai  közt  találtatik 
a  ucmzcti  inuzcuinban  (tol.  Lat.  422.  sz.  a.  III.  köt.  183.  Ict.S  ^ 
ámbár  aláírása  >PosoDÍi  21.  Aiirílis  anno  92.€  a  Verancsis  halála 
utáni  idöro  látszik  mutatni,  egcss  tartalmánál  fogva  mc!gi8  azt  az  ö 
munkáinak  gyüjtcmdnydhc  felveendőnek  tartjuk. 


69 

I 

Comitatns  Artrensis  et  LyptovíenBÍs  circiter  fl.  500. 
ComitatiiB  Nógrádi ensis  similiter  eíusdem 

praeses  (?)  circiter fl.    600*^ 

Comitatus-  Strígoniensis  similiter  eiuBdem 

praeses  circiter fl.    150. 

Comitatus    Barsiensid    similiter    eíusdem 

praeses  circiter fl.    750. 

Comitatús  Comaromiensis  similiter  eiusdem 

praeses  circiter fl.    250- 

In   Comitatu   Nitriensi. 

Districtiis  Sassin  et  Holicz  dominis  terres- 

tribus fl.  1000.. 

Districtus  Baymocz  dominis  terrestribus    .     fl.  1600. 

Districtns  IJerencz  similiter  dominis  ter- 
restribus      .     .     fl.    240:. 

Districtus  Zakolcza  eidem  Civitati  .     .     .     fl.    889. 

Districtus  Korlatkeo  dominis  terrestribus  .     fl.     100: 

Districtus  Chejte  et  Wyhel  medietas  do- 
minó Trinchiniensi  ex  inscriptione    .     .     fl.    500. 

Districtuum  Sempte,  Galgocz  et  Baneczka 

medietas  dominó  terrestri fl.  1000. 

Diversipagidiversis  bene  meritis  personis, 
aut  ex  dominis  terrestribus,  Suae  Maic- 
statis  servitoribus,  nec  non  officialibus 
Luius  Archiepiscopatus  circiter    .     .     .     fl.    500. 

In    Comitatu   Posoniensi. 

Civitatis  Posoniensis  medietas  dominó  ar- 

cis  Posoniensis fl.    600. 

Duo  pagi  eiusdem  eidem  Civitati      .     .     .     fl.      64. 


.r 


fl. 

1000. 

fl. 

100. 

fl. 

300. 

fl. 

300. 

70 

Döwen  cum  Horvathoifalu  et  Hidegkút 
dominis  teiTestribus 

Oppidi  Reche  medíetas  eidem     .... 

Pertinentiarum  arcis  Zenth  Giörgh  medie- 
tas  dominó  terrestri 

Pertinentiarum  arcis  Bozin  medietas  eidem 

Oppidi  Modor  medietas  bene  meritae  per- 

sonae fl.    350. 

Pertinentiarum  arcis  Weöreskeo  medietas 

dominó  terrestri fl.    700. 

Pertinentiarum  arcis  Zomolian  integre  si- 

militer  dominó  terrestri fl.    400. 

Pertinentiarum  arcis  Sempthe  medietas  do- 
minó terrestri fl.    500. 

Pertinentiarum  arcis  Eleskeo  tota  similiter 

dominó  terrestri fl.    1 20. 

Pertinentiarum  arcis  Jokeo  tota  similiter 

dominó  terrestri fl.    125. 

Pertinentiarum  arcis  Detrekeo  tota  simili- 
ter dominó  terrestri fl.    250. 

Pertinentiarum  arcis  Stomplia  medietas  si- 
militer dominó  terrestri fl.     150. 

Districtus  Diozegh  tota  ex  inseriptione  si- 
militer dominó  terrestri fl.     120. 

Diversi  pagi  diversis  bene  mcritis  perso- 
nis,  Suae  Maiestatis  servitoribus,  nec 
non  officialibus  huius  Archiepiscopatus, 
aut  etiam  dominis  terrestribus  circiter  .     fl.    515. 

Pactaty  pagi  solvunt fl.       77. 

Summa  pecuuiae  arendatoria  constituit 

florenos  17,200. 


71 


2.   Ex   decimis. 

His  ita  posítís  restant  decimae,  demptis  alíqnot 
gis  supra  in  arendationibus  comprehenfiís  in  Bpecie 
lligendae,  qnae  seqnnntnr: 


In   Comitatn  Nitriensi. 

Districtuum  Cheite  et  Wyhel  medíetaB,  qnorum 
Dventas  decimales  facinnt  anno  mediocri  circiter 

trítíci  et  siligínis  .     .     capetiaB  500. 

vernalis capet.      2uO. 

vinornm nrnas       500. 

Distríctns  Maior  Tápokban  totós, 
ins  proventns  facinnt  circiter 

tritici  et  siligiuífi       .     .     capet  300. 

vernalis capet.     .50. 

vinornm urnas    1(K). 

Districtus  Minor  Tápokban  totuö, 
íiens  circiter 

tritici  et  silíj^ni«       .     .     capet.   700. 

vernalis capet.  150. 

vinornm urnas    800. 

Districtus  CLeLy  totuh  facicns  íirciter; 

trítiíi  et  ííilií^iiiis       .     .     capet  250. 

venialis capet.     50. 

vinonim urnas     50. 

Districtus    Comaron  extra    aqaas 
US  faciens  circiter 

tritici  et  síliginis      .     .    capet  4 
vernalis capet* 


m  ./^ 


72 


In   Comitatn  Posoniensi 


Civitatís  Posonieiiftis  dednumun  medi^u,  que 
anno  mediocrí  ef&cit 

trítíci  et  BÜíginis .     .     .  capet        5. 

vinorom iirnas     800. 

Oppidi  Reche  medíctas,  quae  facit 
anno  mediocrí 

trítici  et  BÍliginiB      .     .  capet        5. 

vinomm nniaa     300. 

Pertínentíaram  Sanctí  Geor^i  et 
Uozfn  medietas  faciens  circiter 

tritici  et  siliginis      .     .  capet.     300. 

vernalis capet.     100. 

vinorum nrnas    1200. 

Oppidi  Modor  medietaSf  quae  facit 
circiter    .     .     tritici  et  fiilíginis       .     .  capet.       50. 

vernalis capet,       10. 

vinorum umas     600. 

Pcrtincntianim   arcis   Weoreskeo 
medietas  faciens  circiter 

tritici  et  siliginis       .     .  capet.     COO. 

vernalis capet.     200. 

vinorum urnas   1000. 

Pcrtincntiarum  arcis  Sempthe  me- 
dictas  faciens  circiter 

tritici  et  siliginis      .     .  capet.  1000. 

vernalis capet.     200. 

vinorum urnas   1000. 

Pcrtincntiarum  arcis  Stompha  me- 
dietas  faciens  circiter 

tritici  et  siliginis       .     .  capet.  1000.- 


73^ 


vernalis      .     .     .--  .    .  capet     200^ 

vinorum nmas     200* 

Districtns  Korompa  cum  On  et 
msolt  integrí  facientes  circíter 

tritici  et  ailiginis       .     .  capet.     200. 

vernalis capet.     100. 

vinonim urnas     200. 

Insula  Challokeoz  tota  facíens  circiter 

tritici  et  BÜiginís       .     .  capet.  1500. 

metret.   140. 

vernalis capet.     500. 

metret.   140. 
Summa  decimarum   facit  circiter 
tritici  et  siliginis    capet.  6860. 

metr.      140. 
vernalis      .     .     .  capet.  1810. 

metr.      140. 

vinorum      .     .     .  urnas   6750. 

Ac  insuper  in  locis  incertis  mellis 

citer  mediae 20. 

•ae  librae 5. 


k   bon  is  ArcIiiepiscopatuB  iuxta 

urbárium. 

Census  et  pensiones  diversae  faci- 

t  circiter fl.  1400. 

cerae libr.  24. 

Telonium  Vyuariense  circiter  .     .  fl.  900. 

sales 1500. 

Telonium  Werebeliense  et  Niarhi- 

mse  circiter fl.  10. 


74 


tritki  Cf  «^c^»^      .     .  npcL    €00. 

500. 

250. 

Tini rnnme  30*». 

Ju  BonUnvoi  cirdtcr  renuűis     .  setr.        60. 
ProveiitBS  molciidnMmDB  ciiciter 

tntíei BMtr.    1<5<». 

ProTentm  allodiatnrae  circiter 

tritíci  et  sfligmift .     .     .  capet.    300. 

vernalis capet     1«». 

rimli 20. 

agni 201. 

lanae  centeDarii 4. 

casei  vaccae 100. 

ovis 100. 

butvri  mediae 80. 

ansered 160. 

gallinae 200. 

foeni orgiae    300. 

Lucrum  educillationis  viuornm  uua 
cuin  eiuBdem  rcdemptionibus  circiter    .     .     fl.  lOöO. 

Summa  proventuum  iuxta  urbárium 
ex  bonift  Arcliiepiscopatus  percipiendo- 

rum  facit  pecunia fl.  3310. 

tritici  et  siliginis       .     .  capet     900. 

metr.    2100. 

vernalia capet.     200. 

metr.      310. 

vinorum urnas   3000. 

aales 1500. 

vitoli 20- 


agni  .     . 
lanae     .     . 
caBei  vac. 

ovi    . 
butyr-  med. 
ansares  . 
gallina  e 
foeni      .     . 
cerae     .     . 


cent. 


org. 
libr. 


75 

201. 

4. 

100. 

100. 

80. 
100. 
200. 
300. 

24. 


Ex   pertinentiis  Officiolatus    Sanctae 

Crucis. 

Proventus   molendinornm    faciens   circiter   metretas 

tritici 800. 

Census  et  accidentia  facientes  circiter       .     .  fl.  850, 
Lucrnm  educillationis  faciens  circiter  .     .     .  fl.  500. 
Summa  facit  circiter  tritici  met.    800. 

pecuniae  fl.  1350. 


Ex    proventibus    ciiriae    Tliyrnaviensis. 


De  decimis  circiter  tritici  .... 

.  capet. 

150. 

venmlis  .     .     . 

.  capet. 

20. 

mellis      .     .     . 

.  mediae 

20. 

cerae  .... 

.  librae 

5. 

Ex  allodiatura  circiter  tritici       .     . 

.  capet. 

200. 

vernalis  .     . 

.  cap. 

50. 

vituli  .     .     . 

20. 

porci  .     .     . 

50. 

anseres    .     . 

50. 

pulii    .     .     . 

200. 

pavones    .     . 

10. 

formagia  .     . 

120. 

76 

butyrí mecL        30. 

foeni     ........  orgiae    150. 

Ex  censibus fl.      50. 

Ex  lucro  educUiationis  circiter  .  .  .  .  fl.  100. 
Summa  facit  trítici  et  silig^is  capet     350. 

vernalis 70. 

melli8  ....  med.         20. 

cerae    ....  libr.  5. 

peconiae    .     .     .  íl.  150. 

vitnloB 20. 

porcos 50. 

anseres 50. 

pullos 200. 

pavones 10. 

formagia 120. 

butyrí  ....  mediae     30. 

foeni    ....  org.         150* 

Summa   omníum   facit 

florenos  22010 

trítici  et  siliginis  capet.    8110  \      ., 

metr.     3040     í^^'^^  ^*P*^*"«.  *f ' 

vemalis.     ...     capet.   2080  M*""?"*  !""*"**«  V 

i.         ^KA  f  aestimatis   fl.  4560. 
metr.       450  / 

vinorumurnae  9750  fl.  IV2  aestiman.  .  fl.  14,625. 

sáles     .     .     .  1500.  4  fl.  1  aestiman.  fl.  375. 

vituli    ...       40.  pro  floreno  .  .  fl.  40. 

agni      ...     201.  3  fl.  l      .     .  .  fl.  67. 

lanae  centenarii      4.  pro  fl.  4  .     .  .  fl.  16. 

casei  vaccei   .     100.  4  fl.  1 

ovilis     .     100.  4fl, 

formagia   .     .     120.  10  fl.  uno     .  .  fl.  12. 


I.  1  1 

I   ^  í   .  .     fl.  50. 


77 


1)utyri  mediae   110.  pro  denariis  10    fl.     11. 

porcelli      .    ..     50.  pro  fl.  2 

4uaaeres      .     .  150.  pro  den«  10 

pulii     .     .     .  400.  pro  den.    5 

pavones  10  pro  ornamento 

foení  orgiae    .  450.  pro  fl.  2 

melllis  mediae     50.  pro  den.    8 

<^erae  librae   .     34.  pro  den.  20 


fl. 

100. 

fl. 

12. 

fl. 

20. 

fl. 

900. 

fl. 

3  deu.  20. 

fl. 

6  den.  80. 

20,798. 


Ant  onmibus  istis  ad  pecnniariam 
aestímationem  redactís  fl.  43,608. 


Ex  his  proventibus  solvenda  quotannia 

ut  sequitur: 

Salaria  domini  Administratoris  et  con* 
Irascribae  faciunt fl.      1900. 

Pensio  domini  Reverendissimi  Quin- 
queecclesiensis  tamqnam  Administratoris 
in  spiritualibus fl.      3000. 

Dominó  Supremo  Capitaneo  Magni- 
flco  dominó  Palffí  solvendi  quotannis  .     .  fl.      3000. 

Pensio  militnm  Germanorum  facit    .  fl.     5200. 

Seminarii  Ecclesiae  Strigoniensis     .  fl.       616. 

Solutio  dominorum  mUitum  utriusqne 
ordinis  ipsorumque  plebani,  nec  non  bom- 
bardiorum  et  carpentariomm  nna  cum  ví- 
ctualibus  ad  praefatam  aestimationem  com- 
pntatis  facit fl.  27,8  0. 

Solutio  familiae  arcis  facit      .     .     .  fl.       260. 

Familiae  allodii  Thardoskedwensis  .  fl.         40. 

Procuratonim fl.        120. 


78 


} 


Expensarnin  ad  litteras  jndiciales  et 
Judicionim  celebrationeft  et  alia  negotia 
foreoBÍa. fl.      1* 

Elxpensaram  ad  tabellarios  et  itmera  fl.      i 

Ad  decimationes,  trítnrationes,  inve- 
ctíonem  victaalium,  nec  non  enram  vino- 
rom  et  hospitiorum,  donec  convehimtar    .  fl.      ! 

Ad  necessitates  yinoram  in  arcé  de- 
positornm,  ntpote  operám  vietoris  et  atra- 
ctorum fl. 

Ad  scríptorias  materlas      .     .     .     .  fl. 

Ad  qnotidianas  restanratienes  aedium 
Archiepiscopalium fl. 

Item  molendíni  arcis fl. 

Ad  emptionem  vasoram  locis  oninibus  fl. 

Ad  emptionem  candelarum      .     .     .  fl. 

Ad  hospites  occurrentes     .     .     .     .  fl. 

Ad  expensas  et  solatíoues  circa  curiam 
Po8oniensem  necessarias  omnibas  compn- 
tatis  circiter fl.      ] 

Officialium  pertinentiariim  Sanctae 
Crucis,  et  molae  aediumque  Cremnici- 
ensiiim fl. 

Curiae  Archiepiscopalis  Thyrnaviae  fl. 
öumma  erogationum  necessariarum  facit  fl.  45 
Hiiic  Biiperat  erogatio  ipsos  proventus  fl.      5 


IV. 


PORTAI  KÖVETSÉGEK. 


I;. 


r 


I. 

Ferdinánd  királynak  Ali  bndaí  passa  *). 

Magasztas  király,  a  messiási  törzsnek  legkedM553.marti2. 
veltebbje  és  legnagyobbja,  a  nagy  Istennek  kegyel- 
méből Németországnak,  s  a  többi,  hatalma  alatt  álló 
országoknak  királya. 

Mindenek  előtt  készségemet  és  üdvözleteimet. 
Továbbá  tudtul  adom  Neked,  hogy  nem  régiben  Tőled 
nekem  három  levél  adatott  át;  az  egyik  a  magam 
számára,  a  másik  kettő  azon  meghagyással,  hogy 
azokat  a  felséges  padissah-hoz,  és  Ruztan  passához 
juttassam.  Én  azokat  akkor  parancsodhoz  képest  el- 
küldöttem. De  miután  az  utak  hóval  felette  el  voltak 
borítva,  futárom  csak  most  érkezett  vissza;  úgyhogy 
hosszan  tartó  elmaradásáért  már  fejét  akartam  levá- 
gatni. A  mi  tehát  a  leveledben  foglalt  békeűgjret 
illeti,  magam  is  nagy  buzgósággal  a  mellett  fáradoz- 
tam. A  padissáhtól  hozzám  leérkezett  bepecsételt 
rendeletet,  saját  kapudsi  bassi  által  küldöiH  át.  Eu 
padissah-mnál  vezérnek  (vezlrnek)  kineveztettem,  az 
ország  dolgában  uramnak  portájához  (udvarához) 
megyek,  s  még  csak  leveledet  várom.  Részesíts  tehát 


*)  Az  eredetiben  törökül  írt  levélnek  magyar  fordítása. 

MOXOM.  HUXO.    HTST.    ÖCRIPT.   XXVll.  6 


H2 

azon  kegyedben,  hogy  ne  Tárusad  emberemet  ham 
küldd  azt  vUfiza  feleleteddel  é8  koretségeddeL  Dea 
rij  [ladÍHHáli  in  Krdélyt  kívánja:  s  jelenig  oima 
k<'iv<*t(!k  írt  vannak  a  magas  portánál.  Míg*  Te  Erddvt 
át  ucAií  engeded,  a  béke  lehetetlen.  Légy  hozzia 
(Zcn  ke^ry^y^'i-  Eddig  csak  szomszédod  voltam:  moit 
magához  a  padissahnak  portájához  megyek.  8 ez  ntii 
;i  magam  rér^zéröl  Í4  mindenképen  azon  leazekf  hogy 
i'v^yi'A  óhajtásodhoz  képest  intéztessék  el.  A  meddig 
azonl)an  hajdúid  nem  fognak  rendet  követni,  hanem 
nioHt  úgy  mint  elébb  garázdálkodni;  a  mi  őrkatona- 
ink  Hcm  fognak  féken  tartatni.  De  minden  padissah-m 
altul  Hzolgainak  híibérbe  adományozott  falvakról  (ti- 
marej  irt  szükrtégkép  le  kell  mondanod.  S  ha  Isten 
ngy  akarja,  ezen  ország  szandsakbégjeihez  azután 
pa<IÍHHáli-mtól  én  is  rendeletet  fogok  kieszközölni  és 
nekik  elküldeni,  mely  szerint  minden  bég,  kinek 
H/an<lrtákKágAban  alattvalóidnak  valamelyike  elvesz- 
ne., tejével  lakoljon.  p]gy  szóval,  mostantól  kezdve 
ir/A'W  fontos  ügyet  én  ismét  minden  erőmmel  tá- 
mogatni fogom,  B  dolgaid  óhajtásod  szerint  fognak 
(ddi'mtetni.  Mivcdliogya  nem-török  íráshoz  nem  értek, 
lrv(ílemet  török  nyelven  küldöm.  írva  Budán  960.  a 
relii  ül  ewwel  hó  2í)-kán  (I553.martiuslió  12-kén.) 


83 


II. 

f erdínánd  királynak  ntasítisa  Teranesíes  Antal  és  Palinai  Pál 

giámára. 

Instructio  pro  Verantio  et  Paulo  Litterato. 

Ferdinandus  Divina   favente   clementia   Roma- 1553^^^.13. 
norum,  Hungáriáé,  Bohemiae  etc.  Eex. 

Instructio  pro  venerabili  et  egregio  fidelibus 
nobÍB  dilectis  Antonio  Verantio  Praeposito  Borsiensi 
nostro  Secretario,  et  Paulo  Litterato  de  Athyna  (corr. 
„Palyna"),  nunciis  nostris  de  iis  rebus,  quas  nostro 
nomine  apud  Spectabilem  ac  Magnificum  virum  Aly 
Passam,  et  Serenissimi  Imperatoris  Turcarum  Budae 
Locumtenentem,  vei,  casu  quo  iam  Buda  discessisset, 
apud  eius  successorem,  summa  fide  et  díligentia  agere 
et  expedire  debent. 

Primo  omnium  Veraiitius  acceptahaciustructione 

nostra  debet  se  absque  longiore  mora  magnis  itineri- 

bus  Jaurinum  ad  Spectabilem  et  Magnificum  fidelem 

nobis  dilectum  Sfortiam    Marcbionem    Pallavicinum, 

uostrum  Consiliarium  et  Supremum  per  Regiium  nos- 

trum  Hungáriáé  Bellicum  Marescalcum  conferre,  nbi 

nimirum  coUegam  suum  praedictum  Paulum  Littera- 

tum  inventurus  est,  ibique  tunc  ambo  operiantur,  donec 

a  praefato  Passa  Budensi  vei  eius  successore  respon- 

sum   et   litterae  securitatis  vei  salvi  conductus  pro 

ipsis  afferantur.  Iis  autem  allatis  a  praefato  Bellico 

6* 


84 

Marescalco  nostro  admoniti  statim  Badam  proficnea- 
tur,  et  obtenta  andientia  Pasaae  Badensi  post  exkiU- 
taft  littcraB  noBtras  credentialea  aptís  et  conTenieBti- 
buB  verbÍB  nomine  DOBtro  Balntem  dicant.  et  Begiac 
noBtrae  erga  ipBum  benignitatís  propensionem  d^ 
clarciit. 

Deinde  subiiingant,  nos  clare  inteUexisae  et, 
qnae  iiobi»  in  diverBÍs  vícibns.  et  praeBertim  ia  hotís- 
bíhiíh  litterÍB  die  XXV.  proxime  praeteríti  mensú 
Fcbruaríi  datis  Bcrípserít,  de  pace  tcI  indaciis  pro 
univcrBalietpublico  bono,  et  cnmpríiniB  afSicti  Bepü 
nofttri  Hungáriáé  commodo  inter  Magnitadinem  Sere- 
nÍHBÍmi  Iinpcratoris  buí  atqae  nos inenndis ;  qaodyide- 
li<;(*t  non  solum  Be  mediatorem  ac  sednlnm  pacis  vd 
índuciarum  promotorem  penes  domini  siii  Magnitadi- 
nem exliibere  velít;  verum  etiam  sua  ex  parte  conten- 
tuB  Hít,  Biib  quibusdam  conditionibus  indnciaa  nobiBcom 
Berío  et  fíriniter  observare;  qnaeomnia  nos  grato  ele- 
nicjitique  aninio  a'cceperimuB,  atque  adhac  propensi 
HÍniuB,  caBdem  iiiducías  cum  ipso  inire,  si  nobis  honé- 
Mt;ic  et  toiIerabilcB  cr^nditíones  proponantnr.  Atque 
líc.et  pOHtr(Hiuic  litterae  Buae  uonnullas  conditiones 
BÍKnííi<:abnnt,  Aub  quibus  induciae  firmari  deberent; 
noH  tanien  ex  illís  mentem  ac  voluntatem  ipsins  Batis 
perHpircre  non  potuisse;  et  propterea  nobis  ^isnm 
fuiHHc,  niincio  ípsos  nostros  ad  eum  expedíre,  qni 
nia<j;:ÍH  difterenter  ac  in  specie  cum  eo  de  modo  ac 
condítionibuH  induciarum  istarum  agant,  traetent  et 
concludant,  quoad  ncgotiuni  lioc  pacis  vei  induciarnm 
per  OratorcB  nofttros  ad  Portara  Serenissimi  Principis 
Turcarum  cum  cius  Magnitudine  vei  suis  Passis  peni- 
tus  confíciatur  et  componatur.  Itaque  nobis  persuasum 
esse,  quod  ipse  Passa  Bndensis  pro  animi  sni  aeqai- 


85 

taté  non  sit  propoBÍtunis  aut  postulaturus  nllas  con- 
ditiones,  qnae  vei  rationi  ac  honestati,  vei  dignitati 
Bostrae  Regiae  repugnent;  sed  ita  se  exhibitnrns  sit, 
ut  qnemadmodum  nos,  ita  et  ipse  nihil  magis  hac  in 
re,  qnam  miseronim  subditornm  ntrinsqne  partis  re- 
focillationem,  qnietem  et  securitatem,  nec  non  ad  con- 
stitnendüm  inter  nos  et  dominnm  sunm  amicitiam  et 
bonam  vicinitatem  spectasse  videatur ;  pront  nobis  nec 
dubium  sit,  quando  Oratoresnostri  ad  Sublimem  Princi- 
pis  Tnrearnm  Portám  advenerínt,  nullás  ipsis  minus  ho- 
nestas,  vei  minus  dignas  conditiones  propositum  iri. 

Postea  verő  iidem  nuncii  nostri  ei  amplius  de- 
clarent,  quod  cum  non  dubitemus,  ipsum  non  solum 
in  ista  induciarum  tractatione  se  facilem  exhibiturum ; 
sed  etiam  pro  sua  authoritate.  qua  apud  dominum 
snum  plurimum  pollet,  singulari  studio  adiuturum  et 
operám  daturum  esse.  ut  firma,  bona  et  honesta  pax 
sub  conditionibus,  quas  optamus,  inter  praelibatum 
dominum  suumetnos  ineatur;  ideonosipsi  hoc  munus 
(quod  tunc  ei  uuncii  nostri  ofiferant)  in  signum  nos- 
trae  in  eum  benevolentiae  ac  gratiae  Regiae  mittere 
voluisse,  ac  si  induciae  iuxta  optata  nostra  conclu- 
dantur,  quod  per  Oratores  nostros  ad  Sublimem  domini 
sui  Portám  tractandae  pacis  cansa  expediendos  ei 
aliud  munus  mille  ducatorum  in  praesenti  et  parata 
pecunia  transmissuri,  et  postea  pace  conclusa  ultra 
hoc  quotannis,  dum  pax  illa  firmiter  et  illaesa  per- 
duraverit,  pro  aiinuo  munere  quingentos  ducatos  rea- 
liter  et  cum  eflfectu  benigniter  persoluturi  simus. 

Etpriusquam  ad  particularem  aliquam  tractatio- 
nem  vei  conclusionem  nuncii  nostri  condéscendant, 
ipsum  Passam  interrogent,  an  habeat  plenam  antho- 
ritatem  et  facultatem,  observationem  induciarum  ista- 


86 

rum  omiiibus  Sanziakis.  officialibns,  militíbos  ac  süV 
ditís  Turcicid  in  omnibns  confiniis  tam  Hnngarícís  et 
Transylvanícis,  quam  Selavonicis,  Croaticis  et  alio- 
rum  Regnornm  ac  Provincianun  nostrarniD,  et  prae- 
sertim  quae  sünt  circa  Agriam,  committendi ;  ne 
qnaiido  illi  po8t  couclasionem  sub  praetexto,  quod 
ipsi  Passae  Budensi  non  teneantur  parere.  hninsmodi 
inducias  obaeryare  detrectent,  pront  antea  qnoque 
tempore  antecessorum  8Uornm  allegatum  fnit 

Hi8  aatem  proposítis,  et  cognita  facnltate  seu 
authoritate  dícti  Passae,  nuncii  nostrí  petant,  quod 
Passa  ipsis  animum  suiim  brevibus  declaret,  sub  qui- 
bns  omniuo  couditionibus  has  indncias  nobiscum  inire 
velít,  omnia  negotia  eo  velnt  ad  propositam  scopum 
dirígeiites,  ne  qnid  contra  dignitatem  vei  existimatio- 
nem  nostram  tractetnr  vei  concludatnr;  a  qno  scopo 
nullo  modo  discedere,  sed  eum  dilígenter  tenere  stu- 
deant  Quod  tum  potissimum  fiet,  si  subsequentíbns 
conditionibus  firmiter  institerínt,  sicuti  pláne  eisdem 
instare  et  ínhaerere,  nec  quicquara  contra  illas  coii- 
sentire  vei  concludere  debent. 

Volumus  Cilim,  quod  induciae  istae  ineantur,  ac 
finnitcr  pro  omnibus  nostris  confiniis  tam  Transylva- 
niarumctrcliqiiarum  Regni  nostri  Hungáriáé  partium, 
quam  Dalmatic,  Croatiae  et  Slavoniae,  et  aliis  omni- 
bus ceterorum  Rcgnorum  ac  dominiorum  nostrorum 
finibus,  BÍvc  maritimis  sive  terrestribus,  ita  quod  ex 
utraque  parte  in  omnibus  iam  dictis  finibus  et  parti- 
bus  intra  id  tempus,  de  qno  inferius  dicemus,  ab  armis 
ct  damnificationibus  cessetur;  in  qno  temporis  spatio 
confidimus  pacem  cum  ipsomet  Principe  Turcarum  in 
Excelsa  eius  Porta  ad  optatum  finem  ac  conclusíonem 
deduci  posse. 


87 

Deinde  statim  debent  praefati  nuncii  nostri  pro 
nobis  expresse  reservare,  ut  durante  hoc  induciarum 
tempore  non  solum  oranes  nostrae,  verum  eti  m  omnes 
Praelatornm,  Baronum,  Nobilium  ac  quorumlibet  sub- 
ditorum  nostrorum  civitates,  arces,  oppida,  villae,po8- 
sessiones  et  quaevis  res  mobiles  et  immobiles  in 
cunctís  supranominatis  finibus,  Regnis,  et  provinciis 
nostris  sita,  et  quae  nostris  vei  ipsorura  snbditornm 
nostrorum  praesidiis  tenentur,  tuta,  secura  et  ab  omni 
invasione,  oppugnatione  vei  expugnatione  ac  hostili- 
tate  libera  existant,  adeoque  in  nostra  et  ipsorum 
subditomm  nostrorum  tam  ecclesiastici  quam  saecu- 
laris  status  potestate  permaneant.  Ita  namque  omnia 
quoque  lóca,  quae  in  potestate  Principis  Turcarum 
nunc  existunt,  et  Turcico  praesidio  custodiuntur,  in- 
posterum  quoque  raanere,  et  ab  omni  hostilitate  tuta 
esse  debebunt;  quin  etiam  ipsimet  doraini  Praelati, 
BaroneS;  Comites,  Vicecomites,  ceterique  universi 
subditi  nostri  in  omnibus  supranominatis  confiniis, 
Regnis  et  provinciis  nostris  inra  et  libertates  suas  reti- 
neant,  ac  contra  easdem  a  Turcis  nullo  colore  vei 
ingenio  quaesito  graventur  aut  turbentur,  sed  in  paci- 
fica  possessione  tam  iurium  ac  privilegiorum,  quam 
bonomra  suorum  mobilium  et  immobilium,  ac  ubilibet 
existentium  cum  usufructu  eorum  permitlantur. 

Postea  quoque  saepedicti  nuneii  nostri  ostendere 
debent,  praedicto  Passae  Budensi,  ex  quo  ipse  in  praedi- 
ctis  litteris  suis  libertatis  mercatorum  etiam  mentionem 
fecit,  nos  contentos  esse,  quod  de  negotiatione  merca- 
torum eaedem  conditiones  observentur,  quae  in  priori- 
bus  induciis  quinquennalibus  observatae  fuere. 

Sin  autem  praenominatus  Passa  Budensis  diffi- 
cultatem  aliquam  circa  partes  Regni  nostri  Transyl- 


88 


vanas  interpositurusesset,    adeoqne  diceret,  inducias 
nuUo  modo  firmari  posse,  nÍ8Í  provinciáé  íIIíqs  nostree 
possessione  cedamus ;  respondeant  nancii  nostri,  qnod 
nos  provinciám  illám  non  vi  ant  dolo  aliqno,  vei  in 
praeiudicinm  praefati  Serenissiroi  Turcamm  Princi- 
pis  occnpaverímns,  sed  eam  iam  antea  ab  initio  regi- 
minis  nostri   Hnngarici   tanquam   Hungáriáé   mem- 
brum  iure  optímo  obtinnerimus  ac  pacifice  possederí- 
mus,  ac  postea  ratione  illius  cum  Serenissimo  qnon- 
dam  Rege  Joanne  etiam  tractaverimus  et   concorda- 
verímns;  quin  etiam  eandem  novissime  a  Serenissima 
Principe   domina  Isabella    Begina  Hungáriáé  etc. 
vidua,    sorore    et    consanguinea    nostra   cariasima, 
atque  Illustri  eius  filio,  nec  non  qnondam  fatre  Geor- 
gio   et   Petro  Petrowyth  nobis  spontanee   et  libere 
cessam  et  traditam,  mrsus  in  fídem  nostram  receperí* 
mns,  et  qnod   propter  cessionem   vei  resignationem 
illám  praefatos  Serenissimam  Reginam  Isabellam  et 
niustrem  filium  eius,  fratrem  Georgiám,  et   Petrum 
Petrowyth  plene  et  integre  contentaverimus ;  demum 
verő  ipsi  quoque  Serenissimo  Principi  Turcamm  nos 
obtulerimiis  non  unis  in  litteris   idem  tribntum  pro 
provincia    illa    nostra     Transylvaniensi     quotaniiis 
persolverc,    quod   aiitea  Magnitudini   Suae   tempore 
dictorum  quondam  Regis  Joannis,  Regináé  Isabellae, 
eiusque  lllustris   filii,  olira  fratris  Georgii    et  Petri 
Petrowyth   inde    persolvi    consueverat;   prout   non 
diffidemus,  cum  Magnitudine  Sua  per  Oratores  nostros, 
cum  ad  tractandum  de  pace  vei  induciis  in  Sublimi 
Magnitudimis  Suae  Porta  ventum  fuerit,  amicabiliter 
convenire  et  concordare,  ita  quod  supervacaneum  sit 
ipsum   Passam    causa   Transylvaniae  in  tractatione 
induciarum  aliquem  scrupulum  iniícere,  aut  se  diffici- 


89 

lem  exbibere.  Nam  eum  facile  coniectura  assequi 
posse,  8i  indnciarum  causa  Transylvaniam  relinqnere 
deberemns,  quod  tales  conditiones  graviores  essent, 
qnam  nt  easdem  acceptare  possemns.  Quia  nos  pro- 
vinciám illam,  quam  ab  initio  imperii  nostri  Hnnga- 
rici  pacifice  et  optimo  inre  possedimns  nt  eiusdem 
Regni  nostri  Hungáriáé  membrum.  atque  nnper  íterum 
tot  snmptibus  tantaque  diligentia  ad  manus  nostras 
recepimus,  et  Divino  assistente  auxilio  hncusque 
defendimns,  tam  leviter  e  manibns  nostrís  baudqna- 
qnam  dímissiiri  simns.  Eaque  propter  praenominati 
nuncii  nostri  Passam  Budensem  bortentur,  ut  dimissa 
ista  difficultate,  quam  provinciáé  íllius  nostrae  causa 
faciat,  ad  instas  et  aequas  istas  oblatíones  et  conditi- 
ones nostras  descendat. 

Ceterum  si  idem  Passa  Budensis  gravaretur 
Agriam  restaurari,  quemadmodum  in  litterís  ad  prae- 
fátum  Supremum  Bellicum  Marescalcnm  nostrum 
gravatus  est,  et  peteret,  restaurationem  et  fortífícatl- 
onem  loci  illius  intermitti;  nuncii  nostri  respoiuleant ; 
boc  ipsum  Passam  minimé  gravari  debere;  Agria 
enim  nunquam  in  potestate  Principis  Turcarura  fűit, 
sed  semper  in  nostra  potestate  et  dominio  dírecte 
extiti't,  atque  adbuc  cxistit  Et  proptcrea  nuncii  nostri 
debent  cum  eodem  Passa  agereetconcludere,ut  liceat 
nobis  illa  loca.  quae  antiquitus  tenuíraus,  iuxta  exigen- 
tiam  nostram,  et  prout  libitura  nobis  fuerit,  induciarum 
tempore  restaurare  et  communíre;  possíntenim  et  ípsi 
Turcae  fortaliciasua.quae  habent,pro  lubítu,  duranti- 
bus  iuduciis.  reparanda  et  validius  communire  curare; 
siquidem  nos  in  eo  nullum  gravamen  praetendere  véli- 
mus,  adeoque  libemm  sit  cuique  parti  in  ditione  sua 
pro  arbitrío  et  libito  muníre  ac  fortificare. 


90 

Porro  cum  saepe  nominatns  Passa  Badenn 
in  litteris  snís  postremo  ad  nos  datís  mentíonem  fec^ 
rit  de  snbditis  atque  colonia  ntriusqne  partis,  qiio- 
modo  in  exactionibns  et  impositíonibnB  censunm  tn- 
ctari  debeant;  nuncii  noatri  petaat,  nt  menteni  snim 
hac  in  re  aperte  ipais  declaret ;  qnam  si  talem  ease 
intellii^erent  qnalem  lítterae  eína  praesefenint,  nempe 
quod  uiiiversi  illi  coloni  snb  ditione  domini  ani  Prin- 
cipisTnrcarumexiatentea  ab  omni  cenauam  et  exactío- 
nnm  tam  ordinariamm  qnam  extraordinariamm  soln- 
tíone  et  contributione  ímmnnes  et  exempti  sint ;  eidem 
respondendo  modeate  subiungere  debent,  qnod  Í8ta 
ratioiie  nobis  ac  fidelibns  noatris  snbditis  magnmn 
praeiiidicium  íieret,  8i  omnea  illi  coloni  et  snbditi,  qui 
in  libro  Sereiiissimi  Principia  Turcarnm  descrípti  esse 
dicuntur,  vei  alias  snb  ditione  Príncipis  Turcarum 
agunt,  et  ad  utramque  partém  nsque  ab  obsidionem 
Agriensem  sokerunt,  a  solntione  censnum  nobis  vei 
snbditis  ncstris  facienda  exiuierentur,  cnm  multi  in 
talem  librum  inscripti,  ac  sub  ditione  Príncipis  Tur- 
carnm constituti  esse  videantur,  qni  ad  nos  vei  snbdi- 
tos  nostros  pertínent,  nobisque  et  iisdem  snbditís 
nostris  perindc  ac  Turcis  hactenns  censum  dare  con- 
sueverunt.  Postcinam  autem  ipse  Passa  Bndeusis  in 
tractatione  ista  inducíarnm  magnnni  miseromm  colo- 
noruni  et  snbditornm  ntrins<iue  partis  respectum  ha- 
bere videtur  (quem  eius  egreginm  animum  nos  maxi- 
mopere  landemus  et  probemus),  nos  tales  sane  condi- 
tiones  de  solutionibns  colononim  inire  et  pacisei  desi- 
derare,  per  qnas  non  solnm  snbditi  ntrinsqne  partis 
novis  ct  insolitís  exactionibns  non  nimis  premantnr  et 
graventnr;  vernni  etiam  tum  regnicolae  ac  snbditi 
uoatri  iis,  qnae  hactenns  habnernnt  et  tennenint,  in 


91 


mterum  quoque  fruantur  et  gaudeaut,  tam  etíam 
drenissimi  Tarcarum  PrincipÍB  officiales,  milites  et 
ibditi  in  pacifica  possessione  illonim,  quae  hucnsqne 
ercipere  solíti  siint,  permanere  queant;  videlicet 
aod  illi  snbdití  ac  coloni,  qui  snb  ditione  Príncipis 
l'arcarnm  deguut,  et,  nt  dici  sólet,  possedionati  8unt| 
eque  ad  arees,  civitates  et  lóca  nostra,  vei  regnicola- 
am  et  subditornm  Dostrornm  pertínent,  nec  quidpiam 
lobis  aut  subditis  nostris  penderunt,  ad  nullám  soln- 
ionem  census  vei  dicae  ordinaríam  vei  extraordina- 
íam  nobis  aut  regnicolis  subditisque  noBtris  facien- 
lam  cogantur;  8i  autem  nostri  alicubi  in  ditione  Tur- 
^anlm  Principis  census  habuerunt,  eodem  posthac 
quoque,  non  obstantibus  induciis  istis,  habere  possint 
et  debeant;  similiter  etiam  nec  nostri  subditi  et  coloni 
ímmediate  ^eu  directe  sub  nostro  dominio  et  ditione 
existentes,  qui  tempore  obsidionis  Agriensis  et  post 
eam  Turcis  nihil  pendere  consueverunt,  ab  ipsis  Tur- 
cis  ad  alíqnam  solutionzm  8iye  ordinaríam  8ive  extra- 
ordinaríam  compelli  debebunt.  Qui  vcro  subditornm 
et  colonorum  in  finibus  existunt,  et  usque  ad  obsidio- 
nem  AgriensemetZolnocensem  utrique  parti  tributum 
penderunt,  id  etiam  inposterum  nobis  et  Turcis  sol- 
vant,  ita  ut  cuilibet  parti  dimidia  et  aequalis  ordinarii 
tributi  portio  cedat,  nec  altér  alterum  hac  portioné 
sua  defraudet,  nec  ipsi  miseri  coloni  ultra  ordinarios 
census,  quos  prius  solverunt,  cogantur.  In  hanc  igitur 
conditiouem  tanquam  omni  rationi  et  aequitati  con- 
sentaueam,  praedicti  nuncii  nostri  negotium  colonorum 
et  censuum  utri usque  praestandorum  cum  antenomi- 
nato  Passa  ^Budensi  agere  et  concludere  diligentiam 
adhibeant,  et  ipsum  ad  amplectendam  eam  omni  stú- 
dió hortentur. 


92 

De  pertinentiis  Zolnocensibus  antem,  prout  dictos 
Passa  Bnden8Í8  eas  nominat,  id  est  de  arcibuB,  oppi- 
dis,  villis  et  quibuscuDqne  locis,  qnae  ad  arcem  íllam 
post  eius  occupationem  a  Turcia  anuexa  fuerunt,  ideo 
in  taleiD  modum  nnncii  noatri  cum  Passa  Budenai 
concludere  stndeant,  ne  de  iis  ita  observetnr,  sicut  in 
praecedente  articulo  de  reliquornm  colonorum  servi- 
tiis  expressnm  est.  Ideoque  nnncii  nostri  eundem  Pas- 
sam  borteutnr,  ne  qnid  dif&cnltatis  circa  istas  perti- 
nentias  moveat,  sed  dimídinm  censnnm  inde  nobiscmn 
percipere  contentetar. 

Qnantnm  verő  ad  decimas  attinet,  qnae  ntrinqne 
a  colonis  exi^  ac  percipi  solent,  nnncii  nostri  pro  sua 
indnstria  et  remm  gerendarnm  dexteritate  de  eamm 
coUectione  qnoqne  eodem  modo  cum  saepetacto  Passa 
Bndense  agant,  tractent  et  conclndant,  nt  de  censibns 
sen  tribnto  ntrinqne  exigendo  díctnm  est;  nempe  nbi 
bactenus  nostri  officiales  et  subditi  decimas  soli  coUe- 
gerant,  ibidem  deinceps  etiam  easdem  soli  coUigant 
atqne  recipiant,  nbi  verő  Turcae  eas  soli  recepernnt, 
ibi  inposternm  qnoqne  soli  recipiant;  ita  tamen,  ne 
coloni  praeter  id,  qnod  instum  est,  premantnr^  nec 
ininstis  et  immodicis  decimis  graventur.  Cetemm  nbi 
ntraque  pars  ante  obsidionem  Agriae  et  Zolnock  eas 
percepit,  et  in  futnrnm  illas  aeqnaliter  percipiat,  neqce 
in  eo  altéra  pars  alteri  impedimentum  ant  molestiam 
exhibeat,  sed  omnia  ntrinqne  amicabiliter  et  reeto 
bonoque  ordine  gerantur. 

Qnando  verő  contigerit,  post  conclnsioncm  indn- 
ciamm  per  praedones  ant  malos  bomines  alterutrins 
partis  militibns,  snbditis  et  ditioni  latrocinia  ut  deprae. 
dationes  fieri,  ant  alioquin  a  snbditis  vei  militibus 
aliqnibns   qnidpiam   contra   indncias   attentatum   et 


98 

íactiiin  6886  appareret,  vei  alias  controyer8Íae  utrin- 
que  6iii6rg6r6nt ;  circa  hoc  saepe  fati  nancíi  nostri 
cam  ip8o  PaB8a  Badensi  expresBe  pacisci  et  convenire 
cnrent,  ne  propterea  statim  prorsns  violataeetfractae 
6886  intelligantar^  sed  ntraque  pars  sednlo  operám 
det,  ut  tales  pi^aedones  et  damnifícatores  debítis  poe- 
ni8  afficiantur ;  qnin  etíam  licitum  est,  si  ipsi  Türci 
(így)  tales  praedones  ac  raptores  deprehenderínt,  qui 
snbditi  nostri  sint  ut  ab  ipsis  Turcis  pnuiantur;  vei 
si  eosdem  deprehendere  non  possent,  illos  ipsoriim 
capitaneis^  officialibns  et  snperioribus,  sicubi  eos  esse 
compererínt,  indicent^  qui  eos  pnnire  a  nobis  in  man- 
datis  habebnnt ;  si  verő  a  nostris  capítaneis  noii  piini- 
antur,  tnm  nos  ea  de  re  informati  ipsos  bene  puniri 
faciemns.  Attamen  idem  debet  ex  altéra  quoque  parte 
omnino  fieri.  Sin  antem  magnae  aliqnae  differenlíae 
orirentaTi  qnae  matnram  compositionem  omniiio  re<iuí- 
rerent,  tnne  eo  casu  statim  aliqui  commíssarii  utriu- 
que  depntentur,  qui  in  loco  aliquo  o])portuno  convoui- 
entes  omnes  et  singulas  buíusmodi  emergentes  contro- 
versias  decidant  et  amicabiliter  coroponant;  et  /m 
summa  talis  ordo  et  ratio  ineatur,  ut  utraque  pars 
snos  homiaes  et  subditos  sub  gravissirois  poeuis  ad 
integre,  firmiter  et  inconcusse  obscrvandas  dictas  in- 
ducias  compellere  teneatur. 

Verum  si  saepefatus  Passa  Budensis  aliqua  gra- 
vamina  causa  arcis  nostrae  Thatae,  et  Capitanei  nostri 
Egregii  fidelis  nobis  dilecti  Mathíae  Ally  propositu- 
rus  esset,  et  propterea  aliquam  difíicultatem  facérét ; 
nuncii  nostri  ei  affirment,  quod  pest  conclusionem  in- 
duciarum  ita  de  iis  prospicere  velimus,  ut  nullám 
ipsi  molestiam  exhibituri  sint. 

Has  itaque  praescriptas  induciarnm  eonditiones 


.1 


94 

nmicii  nMtri  pnedicti  omni  stndio  obtínere  conten- 
dánt;  obtentís  yero  iis  agendmn  et  cnrandom  ipsis 
erít,  ut  indocias  debita  dexterítate  cnm  saepe  nomi- 
nato  Passa  Bodensi  a  die  qiia  concordaverint.  usqoe 
ad  prímám  diem  faturí  mensis  Novembrís,  vei  admi- 
Dus  uaqne  ad  medinm  Octobrem  boios  53.  anni  íneant 
et  coDcladant 

Porro  Qt  omnis  difficultatnm  et  différentiamm 
matéria,  qnatenns  a  nobis  fieri  poteat,  reaecetnr* 
noDcií  nostrí  cment  omnea  praeseríptas  conditiones 
índucíanim  in  scriptnm  redigi,  nt  illae  postea  otrínque 
a  nobia  tanto  commodioa  confirmari  qneant  Atqne 
idcirco  barnm  aerie  eisdem  nunciis  nostris  plenam 
facoltatem  et  poteatatem  damne  et  concedimns^  illas 
iodnciaa  anb  conditionibnB  anpraacriptis  cooclndendi, 
eaademque  tnm  per  noa  ipsos  tnm  per  capitaneos, 
officiales,  militea  et  anbditOB  nostros  firmiter  et  incon- 
cuBse  uaque  ad  primam  d«em  dicti  mensis  Kovembris 
proxime  venturí,  vei  pro  minimo  ad  médium  Octobrem 
observabimus ;  confídentea,  ipsnm  qnoqne  Bndensem 
Passam  eaa  pari  candore,  integrítate  et  constantia  per 
ae  et  suos  bomines  ubiqne  observatnmm  esse.  Eaque 
propter  nnncií  nostri  ipsnm  Passam  hortentnr,  ut  sta- 
tim  nniversis  et  singnlis  aanzíackís,  capitaneis,  offíci- 
alibns,  militibns  et  snbditis  Principis  Tnrcanim  nbi- 
que  in  snpranominatis  confíniís  existentibns  firmis- 
sime  mandet  vei  iubibeat,  ne  quis  ipsomm  a  die,  de 
qua  inter  ipsnm*  Passam  et  nuncios  nostros  conven- 
tnm  fuerít,  nsque  ad  primam  futnri  mensis  Novembris, 
vei  ad  médium  mensem  Octobrem  neque  militibns 
et  snbditis  nostris  arma,  vim  vei  nllam  bostilitatem 
inferre,  nec  eosdem  ad  arma  lacessere  praesnmat, 
aed  potiua  amicitiam  et  bonam  vicinitatem  cnm  eis 


95 

servent;  id  quod  nostrís  qiioque  capitaneis,  officiali- 
bus,  militibns  et  subditis  BtrictÍ88Íme  mandaturi  simus. 

Si  autem  dictus  Budensis  Passa  ad  accipiendas 
tales  indnciarnm  conditíones  nullis  módis,  rationibus 
aut  persnasionibns  induci  posset,  aut  praefatis  nnii- 
ciis  nostris  tales  difficnltates  obiicerentur,  qnas  expla- 
nare  nequeant,  nisi  uberiore  informatioiie  a  nobís 
habita,  et  de  quíbus  omnimo  certiores  reddendi  esse 
videaiQur,  adeoqne  propter  banc  eausam  ipsis  etiam 
diutius  isthic  Budae  baerendum  foret;  tunc  omni  dili- 
gentia  studeant  negotia,  quam  proxime  possunt,  ad 
conditíones  nostras  praeseríptas  attrabere  et  módé- 
ra ri,  et  qno  melius  de  iisdem  informari  possimus^  rem 
omnerc,  quousque  dedueta  fuerit,  scriptis  comprehen- 
dant,  et  altér  eornm  per  postás  eelerríme  cum  iisdem 
scriptis  ad  nos  festínet,  altér  verő  isthic  Bndae  ad- 
ventnm  coUegae  et  ulteriorem  a  nobis  resolutionem  ac 
comraissíouem  expectet,  et  agat  quod  nihilominus 
omnia  negotia  ita  maneant  et  consistant,  sicut  nune 
consistunt,  donec  altér  cum  mandatis  Regiis  re- 
vertatur. 

Casu  verő,  quo  Aly  Passa  iam  Buda  discessis- 
set,  et  noYUS  Passa  aliquam  de  tractandis  induciis 
commissionem  haberet,  adeoque  ipsis  nunciis  nostris 
salvum  conductum  Jaurinum  transmissurus  esset;  id 
quod  a  Bellico  Marescalco  nostro  Marchione  Sforcia 
Pallivicino  intelligent,  tum  ab  eodem  Marchione  iussi 
nihilominus  Budám  se  conferant,  et  praescripta  omnia 
cum  novo  Passa  vigore  litterarum  nostrarum  cj-eden- 
tionalium  ad  ipsum  datarum  fidelíter  et  diligenter 
agant,  tractent  atque  expediant;  et  demum  rebus 
omnibus  ita  confectis  atque  expeditis  ad  nos  rever- 
tantur,  et  nobis  ea,  qnae  egerint,  singillatim  ac  in 


96 

spede  refenuit.  Id  bit  eteaim  exeestori  svat  bcM 
grmtam  «c  i  hwtmihi  Toluntatcin  noctrui  omniBcgia 
oostrm  gntía  ergm  ipsos  reeogiioeceDtes.  Dmtom  ír 
opptdo  Doslro  Gntz  die  XTTT'*  mensis  Mutii  mono 
Domini  M  ^  D '  L '  UI  \  Regnomm  nonromm  Bonumi 
XXm ',  aHomm  Tero  XX Vn  . 

Ferdinaiidiift  mp. 

Ad  numdatnm  Smcrae  Regiae  Maiestatís  propríom. 

(P.H.) 

J.  Jonas  D.  mp. 
Vice-  CancdUríiis. 

M.  Sinkhmoser  mp. 


IIL 

tvtaáMi  kírÜjukTenMiiei  iitil. 

Serenis8ime  ac  Sacratíssime  Rex ! 
Domine,  domine  mihi  gratíosíssime  ! 

i558.in«rt.'24.  ^S^  ^*™  auspice  Deo  veni  Janrinum,  ubi  ex  man- 
dato  Vestrae  SerenÍBsimae  Maiestatis  ad  Magnificum 
dominnm  Marsalcnm  Belllicum  dato  snbsistam,  donec 
aliad  a  Maíestate  Vestra  accepero.  Quamquam  audita 
Tnrcici  nuncii  ad  Maiestatem  Vestram  profectíone 
no8  qaoque  cnm  dominó  Marsalco  id  ipsum  decrevis- 


97 


Bemns,  sperantes  ex  eius  legatioM  talia  haberi  et 
cognosci  posse,  ob  qnae  maiore  edm  existímatione 
gereretur  nostra.  Quod  ut  fiat,  concedat  Deus  Omni- 
potens,  Vestramqre  Sereníssimam  MaieBtatem,  una 
cum  Serenissimis  et  charissimis  libéria  buís  salvos  et 
felices  perpetuo  conservet.  Jaurini  24.  Mártii.  1553. 
Eiusdem  Vestrae  Serenissimae  ac  SacratíBsimae 
Maiestatis  Regiae 

servitor  subiectus 
Antonius  Verantius  mp. 

Kívül.  Serenissimae  ac  Sacratissimae  Divina 
favente  clemeetia  Romanorum,  Bohemiae  et  Hungá- 
riáé etc.  Maiestati,  dominó  et  Regi  meo  clementissimo. 


IV. 

Ferdinánd  királynak  Veranesies  Antal  és  Palinál  Pál. 

Sacratissima  Regia  Maiestas ! 
Domine,  domine  et  Princeps  nobis  clementissime ! 

Ut  Vestrae  Sacratissimae  Maiestati  omnes  actio-  1553.  ai 
nes  et  progressus  nostri  noti  sint,  prima  die  Április, 
(lum  adhuc  Jaurini  essemus,  iam  sub  vesperum  acce- 
pimus  litteras  Vestrae  Sacratissimae  Maiestatis  cum 
salvo  conductn  nostri  itineris  et  litteris  credentiae  ad 
Passam,  statimque  accincsimas  (Így)  nos  ad  prose- 

MOVCM.   Bme.   HIST.    eCSIPT.  XZTII.  7 


98 

qQendnm  iter  Badam  versuA,  nti  a  Maiestate  Vestra 
iubebanmr.  praeiMnto  dominó  Joanne  Paxj,  nt  nos 
expectaret  qnamprímiiim    et  faceret  etíam   Passam 
certiorem  nos  venire.  Fost  exacto  die  Paachae  Janríni 
propter  tanti  festi  reverentiam,  inseqnenti  ad  Kontá- 
ron pervenimns.  Qnnm  autem  aalvna  ille  condnctns 
Passae  visns  est  nobis  nimis  brevis.  mancns.  imbecil- 
lis,  et   qni   aliis   etiam  nnneiis  Vestrae    Maicstatis 
accomodarí  posset  nobis  snppressis,  si  ita  Tarcicae 
jHrrfidiae  libnisset.  qnod  aliqnando  facere  solent ;  alium 
salmm  condnctnm  fonnavimnsadhninssimilitndinem, 
lieet  nberíorem ;  eoqne  misso  cnm  nostris  litteris  petii- 
mus  Passam^nthniusipsinsformae  salrum  condnctnm 
nobis  snmittere  non  gravaretar,  idqne  eo  praetextn, 
([nod  in  sno  non  exprímebantur  nostra  nomina.  Haec 
nntem  omnia  faeta  snnt,  donec  baesinius  in  Komaron, 
expectantes  tam  bnnc  salvum  conductnm,  quam  eos, 
qui  nos  éssent  excepturi  et  Budám  deJuctnri.  Fecimus 
hoc  bona  ratione,  et  nonnihil  etiam   casu,  qnod  ad 
salvnm  condnctnm  pertiuet ;  qui  etiamsi  datus  nobis 
non  fuisset,  primo  tamen  nsí  fuissemus  omni  studio 
insistentes  mandatis  Vestrae  Maiestatis.   At  res  bene 
cessit;  quia  Passa  non  aegre  praefatum  salvnm  con- 
ductum  misit,  suo  et  signo  et  sigillo  obsignatum,  nun- 
cians  insuper  se  inssisse   Strigoniensi   Praesidi,   ut 
unnm  agam  nobis  obviam  mittat  usque  Marchyshaza. 
Nos  igitur  hoc  mane  summo  bonis  ani^elis  et  auspiciis 
Vestrae  Sacratissimae  Maiestatis  hinc  discedimus,  mit- 
tentes  Vestrae  M aiestati  exempla  tam  huius  salvi  con- 
ductus  quem  obtinuimus,  quam  litterarum  nostrarum, 
quibus  eum  postulavimus.  Haec  gessimus  hactenus. 

Praeferea  visum  est,  nostri  esse  officii,  nt  snp- 
plicaremns    Vestrae    Sacratissimae    Maiestati,  quo 


'-  -  * 


99 

^ignaretur  arciiu  praedpere  borom  iiiiiim  capitaneis, 
contínerent  anos  miiites,neqiiegra88arieo6  permittant 
in  ditíone  Turcica,  donec  nos  erimns  apnd  hostea,  ne 
periclitaremor,  et  negotía  Vestrae  Maieatatís  et  Regni 
impedíantnr.  Quidam  milites  Jaorienses  in  adventa 
nostro  huc  praedas  in  Torcis  egernnt,  abdnctia  etiam 
captivi8  quibasdam.  De  qna  re  scripairnns  etiam  Illn- 
8tri  dominó  Sfortiae,  at  einsmodi  fieri  probibeat,  et  ai 
res  ita  se  babnerít,  ut  dicitor,  cnret  et  praedas  illas, 
et  captivos  illosadmanns  soas  recipére,  qno  restitutio 
fieri  possit  exigentibas  Tnrcis.  Et  Dens  Omnipotena 
Vestram  Sacratíssimam  Maiestatem  mia  cnm  Serenia- 
simis  dominis  nobin  clementíssimis  salvam  et  incoln* 
mem  quam  díntissime  taeator  et  conservet.  Gui  et 
fidelía  servicia  nostra  bumillime  commendamos.  Em 
Komaron  sexta  die  Április  1553. 

Einsdcm  Vestrae  Sacratissimae  Regiae  Maiestatia 

serdtores  subiectissimi 

Verantius  mp.  et 
Paulus  de  Palyna  mp. 

Kívül.  Sereníssimae  ac  Saeratissimae  Roma- 
norum,  Hungáriáé,  Boemiaeque  etc.Regiae  Maíestati, 
dominó  et  Regi  nobis  clementíssimo. 


100 


V. 

Ferdinánd  királyiak  Teranesles  liUl  és  Paliui  Pál. 

Sacratissima  Regia  Maiestas ! 
Domine,  domine  nobis  clementissime ! 

Nos  Antonirs  Verantías  et  Panlus  LitteratoB  de 
Palyna,  hnmiles  et  fideles  servitores  Vestrae  Sacra- 
tissimae  Maiestatis,  profecti  ad  Büdensem  Paasam 
Ally  nomine,  tractatori  et  conclusnrí  inducias  inter 
enndem  Passam  pro  eo  tempore,  quod  praescripserat 
nobis,  üti  in  instrnctione  nostra  continetoTf  septima 
die  mensis  hnius  cnrrentis  videlicet  Aprílis  Budám 
pervenimus,  ibiqne  exceptí  pro  Celsitndíne  Vestrae 
Sacratissimae  Maiesiatis  satis  honeste,  octava  ad  cu- 
ríam  Passae  snmmo  mane  deducti  snmns.  Erat  circnm 
Passam  frequens  snmmorum  Turcamm  consessus,  et 
inter  hos  quatnor  Zanchyakij  Strigoniensis,  Hatwani- 
eusis,  Newgradiensis  et  Vesprimiensis.  Jussi  itaqne 
assidere  et  dicere,  adnixi  sumus  omni  studio,  ut  pro 
mandato  Vestrae  Maiestatis  omnem  rem  gereremus 
eo  ordine,  quem  in  instrnctione  habueramns.  Tunc 
diéta  charissima  salnte  Passae  nomine  Vestrae  Sacra- 
tissimae  Maiestatis  uti  amico  et  vicino,  et  precata 
etiam  bonae  fortnnae  incrementa,  litteras  quoqne  cre- 
dentiae  illi  porreximns,  et  munera,  quod  ea  tenere 
diutius  in  eo  spectaculo  non  ferebat.  Mox  inde  őrsi 
dicere  de  adventus  nostri  causa ;  dantes  omnem  ope- 
ram,  ut  servaremus  legationis  nostrae  ordinem,  et 
Aihil  praetermitteremus.  Vix  ad  médium  primi  articuly 


101 

^erba  produxeramus,  quum  Passa  pro  sna  natnra 
morae  jmpatiens  coepit  interrogare,  num  no8  ita  ad 
eum  mis8i  venissemus,  ut  secum  ad  Portám  Domini 
8ui  proficísceremur  actnri  de  pace.  Respondentibus 
nobis,  nos  non  esse  ad  ipsius  Dominnm  mÍBSos,  sed  ad 
ipsum,  ut  secum  tractaremus,  et  concluderemus  parví 
temporis  inducias,  uti  ipse  Passa  sese  Maiestati  Ve- 
strae  per  litteras  plures,  et  praesertim  per  postremas 
die  25.  Februarii  datas  obtulerat ;  ídque  in  eum  finem^ 
ut  donec  in  Porta  Domini  sui  per  Oratores,  quosMaie- 
stas  Vestra  est  missura,  de  firmiore  et  diutnmiore 
pace  statueretur,  fines  omnium  Regnorum  et  Provin- 
ciarum (singulas  nominando),  qui  ubicumque  locorum 
sünt  Vestrae  Maiestatis  eum  Dominó  ipsius,  tuti  et 
pacifici  forent,  ac  similiter  illi.  qui  ad  eius  Principem 
pertinerent. 

Vix  haec  et  alia  huc  pertinentia  iuxta  instrucfio- 
nem  nobis  datam  eloquuti,  mox  Passa  furiosus:  ^Et 
verum,  iniquit,  est,  quod  me  pacis  huius  inter  Domi- 
num  meum  et  Regem  vestrum  componendae  obtulerim 
mediatorum,  nempe  petitus ;  et  binas  litteras,  quas 
ad  me  proximis  diebus  misit,  ut  earum  alteras  ad 
Imperatorem,  alteras  ad  Hrwztbanum  miserat,  summa 
certe  cura  et  diligentia  statim  ad  Portám  misi,  et 
assecuravi  etiam  ipsum  Imperatorem  dominum  meum, 
Regem  vestrum  paratum  esse  ad  pacificandum  secum, 
raissurumque  quamprimum  suos  Oratores  pro  eadem 
pacificatione  tractanda,  quodque  eosdem  oratores  ipse 
essem  ad  illura  mecum  deducturus.  Quae  etiam  causa 
hactenus  et  Dominum  meum  detinet  ab  expeditione, 
et  me  bíc  detinuit.  Alioqui  si  secus  res  se  habuisset, 
dudum  Buda  discessissem.  Nunc  quum  vos  ad  me 
tantum  venistis,  mibique  abeundum  est  ad  Dominum 


> 


102 

memn,  uec  dedncam  mecnm  Oratores  yestri  Begís, 
qnos  promíseram  me  dednctunini ;  qnonam  pacto  ad 
praesentiam  Domini  mei  perveniam  ?  Nonne  me  men- 
dacem  dicet?" 

Et  hac  indígnatione  in  maiorem  Yersns,  et :  „Ad 
litteras,  inquit,  illas  Domini  mei,  qnas  ego  proxime 
per  nuncinm  menm  miseram  ad  vestnim  Regem,  nnn- 
ciavitne  per  vos  aliquid  mihi,  quidnam  in  illis  litteris 
fnerit,  et  quid  me  apud  ípBnmDominum  menm  ín  pro- 
movenda  ista  concordia  oporteat  agere,  nnm  edocuit?^ 

BespondentibuB  nobÍ8,  nihil  nos  de  his  in  man- 
datis  accepisse,  pertnrbatione  commotns  est,  et:  „Cnr 
ergo,  inquit,  saltem  per  menm  nuncinm  nihil  mihí  nec 
Bcripsit,  nec  nunciavit?** 

TuDc  nobÍ5  subiungentibns,  Regem  noatmm  esse 
ipsi  dominó  Passae  bonnm  et  benevolnm  amicnm,  et 
magnam  habere  iidneiam  in  eins  amicitia,  nihilqne  in 
hoc  ant  maligne,  ant  per  neglectum  commisisse ;  sed 
forsan  finem  haram  indnciarnm,  de  qnibns  nnnc 
tractaturi  sumus,  expectasse,  et  statuisse  per  Oratores, 
qnos  ad  Portám  est  missnrus,  tam  ipsi  seribere,  qnam 
Dominó  suo  respondere.  Quo  eins  Ilinstrissima  domí- 
natío  ne  índignetnr;  qnnm  „si  res  est  tanti  momenti, 
nti  si  non  esset,  dominatio  Vestra  non  excandesce- 
ret,  intra  sex  dies  voto  Vestrae  Illnstríssimae  domi- 
nationis  poterit  nobis  cnrantibns  qnam  celerrime 
satisfieri." 

Haec  querimonia  huius  responsi  tennit  per 
maiorem  partém  nnius  horae;  itant  iam  nos  taederet, 
et  vereremnr,  ne  minns  commode  possemns  rem  ge- 
rere :  saepius  eandem  qnerimoniam  homine  iraenndo 
replicante,  nec  sciente  se  ex  ea  explicare,  qnnm  po- 
fttea  in  omnibns  dnomm  diemm  andientiis,  qnas  octavo 


103 

et  nouo  die  habuimns,  assidue  hac  ipsa  contentione 
conflictati  et  prope  oppugnati  fnerimus. 

Veium  ad  primam  revertimur  audientiam. 

Nondnm  adhuc  a  primo  articulo  progressu  facto, 

texeute  eodem  Fassa  per  plura  intervalla  multnm  et 

sine  fine  sermonem  eiusmodi,  nobis  vix  etiam  pauca 

interloqucntibiis,  et  dantibus  tantam  operám,  ut  homi- 

nem  leniremus,  et  primos  eius  impetus  vitaremus,  quos 

broves  illi  esse  edocti  fueramus :  et  coepit  quaerere 

ac  queri,  binc  Velibego  inde  Halombego  Zanchyakiis 

eum  stimulaiitibus,  quonam  vultu  de  pace  agere  ve- 

nissimus.  In  tanizra,  quod   vulgo   dicimus,   ferentes 

capita,  si  qiiotidie  haydonesetfinittimimilitas  Vestrae 

Maiestatis  fines  illorum  infestarentetdepraedarentur; 

nominatis   praesidiorum    stationibus,   ut   Lewensem, 

Wywariensem,   Jauriensem,   Komaromiensem,    Tha- 

tensem,etalia.Et  simul  diceute:  „Se  statim,  intellecta 

voluntate  Malestatis  Vestrae  de  pace  ineunda,  prae- 

cepisse  omuibus  Zanchyakiis,  officialibus,   militibus, 

ceterisque  universis  dorainii  sui  confinia  tenentibus, 

ut  cessarent  ab  annis:  quod  et  Regem  vestrum  fecisse 

intellexeramus ;  sed  eífectus  huiusmodi  mandati  Regís 

vestri  nullos  apparere,  quum  quottidie  in  finibus  Do- 

mini  mei  grassentur  et  praedas  agant." 

Ad  Iiaec  nos  respondimus,  grassationes  huius- 
modi utrinque  hactenus  extitisse,  quod  índuciae  nulIae 
faissent;  iamque  in  posterum  non  futuras  ex  parte 
hominum  Regis  nostri,  si  hae  induciae,  sub  quibus 
pax  cum  ipso  Imperatore  Turcarum  debebit  componi, 
concludentur.  Nam  et  Maiestas  Regis  nostri  praece- 
pit  suis,  ut  conquicscant;  et  si  comperti  fuerint  aliqni 
in  his  grassatíonibus;  accidit  hoc  propterea,  quod 
torsa n  nondum  ad  omníum  notitiam  tale  mandátum 


104 


pervenit,  qnia  limites  ditionum  Eíus  Maiestatis  laté 
sünt  díffusi,  et  nos  etiam  nimis  festinanter  ad  hoc  iter 
expedivit.  Pollicemur  tamen  nos,  quod  ubi  prímum  hoe 
mandatnm  Maiestatis  Regis  uostri  omnibus  innotuerit, 
nihil  turbulentum  in  fines  Imperatorís  Turcamm  moli- 
turos.  Esse  praeterea  in  commissis  nostris,  quonam 
pacto  ii  puniri  debeant,  qni  turbatores  iuduciarum 
deprehendentur ;  reperísse  enim  Regem  nostrum  bonam 
et  viam  et  modnm,  quo  ser  vari  utrinque  facile  pote- 
runt,  modo  eius  Illustríssima  Dominatio  patiatur  nos 
ordine  legationem  nostram  exponere,  et  distinete  omnia 
eloqui,  quae  ipsarum  induciarum  ratio  postulat.  Nec 
dicemus  alia,  quam  quibus  ut  (Maiestas  Regis  nostrí 
contenta  est,  ita  et  eius  ülustríssima  Dominatio  i)ote- 
rit  (quod  speramus)  contentarí. 

Hic  mox  exposuimus  articulum  de  praedonibus. 
Verum  invectus  Passa  in  parvam  obedientiam  nostro- 
rum,  quam  se  dudom  fuisse  expertum  dieeret.  „Scio, 
inquit,  Regem  vestrum  bonum  et  iustum  esse  Princi- 
pem,  et  bonum  observatorem  eorum,  quae  cum  quo- 
piam  alio  Princi|)e  pepigerit.  Subditi  tamen  eius  mi- 
nimé illi  parcnt;  praesertim  verő  primates  nobilitatis 
ct  militiae  duces,  qui  quandocunque  vohint,  non  dubi- 
tant  Eius  Maiestatis  mandatis  rcfragari.  Si  tamen  utrin 
que  peccantes  et  milites  et  subditos  ad  unum  omnes 
conficere  voluerimus,  hoc  et  nobis  et  Regi  vestro 
facile  érit  Verum  nnnquam  nec  pax  sic  reete  serva- 
bitur,  neque  comprimemus  malefactores.  Igitur  si  Rex 
vester  rite  et  inducias  mecum,  et  cum  Dominó  meo 
pacem  fieri  desiderat;  idem  Rex  vester  puniat  inobe- 
dientes  tam  Primates  Regni  sui,  quam  Capi táncos  in 
limitibus  suis  existentes,  quorum  vei  subditi  vei  mili- 
tes latrocinia  exercebunt;  idque  sic,  si  ipsi  Primates 


et  Capitaneí  eosdem  delinquentes  homines  snos  non 
pnniyerínt.  Aliter  si  fecerint,  frustra  et  pax  et  inducíae 
fient.  Adiecit  hic  exemplum.  i,Habet,  ínqnit,  Dominus 
meus  nos  alios  Pasaas  alios  Zanchyackos,  qui  guber- 
namu8  provincias  et  res  bellicas ;  et  nisi  snbditos  et 
milites  nostros  in  disciplina  tenuerímns,  puniverimus- 
que  pro  demeritis,  nobis  per  quemcunque  etiam  vilem 
liominem  capita  ampntantur,  nec  audemus  resistere, 
sed  nltro  etiam  cervices  damus." 

Ad  haec  aliud  respondere  noluimus,  quam  quod 
MaieBtas  Yestra  constituisset  melíore  modo  huiusmodi 
erroribus  occurrere,  quemadmodnm  habemus  in  com- 
missis ;  dabitqne  operám,  ut  quam  minimi  tales  erro- 
res  in  posternm  committantur,  modo  etiam  Illuatris* 
sima  dominatio  cnm  Maiestate  Vestra^fic  concludat 
indncias,  et  componendam  pacem  cnm  Dominó  buo 
adiuvet,  ut  Maiestes  Yestra  desiderat,  et  miserorum 
«olonorum  afflictissimi'  Regni  Hungáriáé  postulat  ne- 
cessitas. 

Et  post  multas  huiusmodi  colloquutiones  ndhuc 
diximus,  nuUo  pacto  legationem  nostram  intelligi 
posse,  nisi  de  omnibus  artieulis  ordiiie  fuerimus  auditi. 
Tunc  permissi  dicere  diximus,  nos  missos  esse  indu- 
cias  cum  Dominatione  sua  lllustrissima  facorc,  ad 
quas  se  dominus  Passa  postremis  litteris  suis  obtule- 
rat;  adiicientes  reliqua,  quae  in  instructlonc  nostra 
continentur;  idque  ad  breve  tcmpus,  iiiímpcí  ad  prí- 
mám diem  Novembris,  quo  sub  idem  tcmpus  conniiodo 
possit  Maiestas  Regis  nostri  dcbito  modo  oratorcn 
suos  expedire  ad  tantum  tamque  magnuni  rrincipem, 
et  pacis  ipsius  negotium  tractare  et  pcrficere,  manen- 
tibus  interim  finibus  omnium  dominíorum  Vestrae 
Haiestatis  securís  et  pacificis,  praesertim  verő  Agriae. 


106 

Hic  Pa88a  iterum  inBurrexit,  et  coepit  queri  de 
ipdius  Agriae  instanratione ;  dicens,  Maiestatem  Ve- 
stram  proptcrea  has  inducias  secum  facere  desiderare. 
ut  interím  Agríam  commnniat,  et  postmodum  parum 
de  Oratoribiis  mittendis  et  de  pace  cum  Dominó  sno 
facienda  curet.  Nullo  demum  paclo  has  inducias  fierí 
posse,  si  Maiestas  Vestra  Agriam  esset  munitura;  et 
nísi  dedisset  sibi  spem  huíus  pacis  cum  Dominó  suo 
faciendae,  habuisse  se  paratum  exercitnm,  et  dadnm 
ipsam  Agriam  denuo  obsidere  voluisse^  fuisseque  co- 
natum,  ut  eam  Dominó  suo  subdidisset. 

Hoc  loco  nos  occasione  nacta  totum  de  Agria 
articulum  recensuimus,  propter  hominis  intemperiem^ 
et  quia  res  postulubat,  coacti  omnino  institutum  di- 
cendi  ordinem  non  servare.  Instabat  nobis  Passa 
instabantquatuorZancbackii,  instabant  et  reliqui  hinc 
inde  Assessores,  Agriam  restaurare  Regi  vestro  non 
licere,  donec  cum  ImperatOre  Principe  suo  pacena 
Vestra  Maiestas  non  haberet.  Etsihas  optat  inducias, 
Agriam  sic  permanere  debere  immuuitam,  donec  de 
firma  pace  cum  Principe  illorum  concludatur.  Nos 
contra  praescriptas  nobis  rationes  obiicere,  nec 
aequum  esse,  hoc  interdicto  Regem  nostrum  prohibere. 
ne  Agriam  et  illa  lóca  communiat  vei  propter  domc- 
sticos  aut  fures  aut  raptores;  et  si  cuipiam  domus 
perplueret,  libertatém  adimi  a  nemíne,  quo  eam 
tegat  et  ab  aquís  tutam  reddat.  His  et  similibus  usi 
rationibus  inciderunt  in  articulum  colonorum,  coacti- 
que  nos  ulterius  tumultnariederebus  nobis  commissis 
agere,  interrogavit  Passa,  quidnam  de  colonoruni 
censibns  et  servitute  fieri  vellct. 

Hic  nos  ad  dicendum  denuo  revocati  rogavimus, 
nt  audiremur  aequis  auribus.   Tum  facta  nobis  lo- 


107 

qnendi  facultate,  duximus  nos  ex  roandato  Yestrae 
Maiestatis  a  Passa  quaerere,  an  de  his  indnciis  facien- 
di8  habeat  a  Principe  suo  plenam  authoritatem,  pote- 
statemque  iubendi  omnibus  Zanchiakiis,  offícialibus, 
militibus,  et  ceteris  omiiibus  sui  dominii  subditís,  ut 
praefatas  inducias  inviolabiliter  obsei  vént.  Respondit 
se  habere,  et  iam  dudum  praecepisse  omnibus,  ne 
arma  tractarent,  nec  quemquam  eoium  ausurum,  ad 
facienda  damna  extra  suos  fines  prodire. 

Ad   haéc   nos  idem  et  Regem  nostnim  fecisse 

subinnximus,  rogareque  eius  Illustrissimam  Domina- 

tionera,  ut  nobis  brevibus  dignaretur  declarare,  qui- 

busnam  conditionibiis  has  inducias  velit  cum  Maié- 

State  Vestra  iuire.  Respondit:    Cum  his,  ut   limites 

utrinque  quieti,  securi  et  pacifici  sint,  ut  Agria  non 

muniatur,  ut  mercator?s  libere  commorari  possint,  ut 

in  Thataetin  aliis  finibus  nostris  Capitanei  designen- 

tur,  qui  probi  sint,  et  a  tumultuando  alieni.  Ceterum 

ut  in  posterura  coloni,  in  ditionem  Principis  sui  vei 

deditione  vei  framea  sua  redacti,  nullos  census  nec 

Maiestati  Vestrac,  nec   subditis  aut  suis   regnicolis 

pendant,  nulla  exhibeant  servitia.  Quod  autem  hacte- 

mus  utriquc  parti  servierunt  et  census  persolverunt, 

Principem    suum    nescivisse ;    quumque   id   proxime 

rescivisset,  dixissc  illum,  terram  illám  non  esse,  suam 

quae  duobus  dominis  possidetur.  Ideo  strictissime  illi 

mandasse,  ne  id  fieri  ulterius  pateretur. 

Novam  et  maximam  difficultatem  attulit  nobis 
h'c  articulus,  quia  impacti  et  illi  et  nos  in  conditionem, 
quam  nec  ipsi  nobis  remittere,  nec  nos  illis  concedere 
modeste  concedentes  volebamus,  Zanchiackiis  pluri- 
mum  nobis  in  hoc  articulo  insultantibus ;  quod  videli- 
€et  nostri  homines  colonos  eiusmodi  dediticíos  exhauri- 


108 

rent,  non  ip8i  Torcae.  et  qnod  ipsornm  Tnrcim 
esBet  officiam,  ex  mandato  eriam  Domini  sui  ex  \k 
gravamíníbus  vendicare. 

Ubi  nos  videntes.  nobia  maximnni  nodmn  eae 
iniectnm,  dedimus  omnem  operám,  nt  modeste  dflneih 
te»  argumenta  et  ratíonea  illonim,  ne  hnnc  potíMimum 
articulum,  iu  qnem  ipái  fortins  inenbneraDt,  concede- 
rom  US,  et  ut  rem  omnem  ad  vota  Vestrae  Maieatatis 
perduceremuB. 

Tandem  diligenti  cura  diximna,  Maieatatem 
Vestram,  prímates  snos,  nobilea  snos,  et  alios  varios 
ciu8  Bubdítos  habere  in  finibus  arces,  castella  ac  do- 
mus  cum  coloiiis  circumadíacentibna ;  et  nisi  colonis 
811Í8  eiusmodi  lóca  sustententnr,  qnos  propterea  dedí- 
titioH  fíeri,  et  utríque  parti  contribuere  penniserant: 
no8  quoque  nescire,  quomodo  ea  loea  eonaenrarí  pas- 
ain t,  aut  quo  pacto  vei  pax  vei  hae  indaciae  compoDÍ 
potemnt;  'qnia  tot  etiam  Regi  nostro,  et  primatibus, 
et  nobilibus  nostris  ademptís  aubditis  et  coloni&,  qnid 
rcHtiiret  nliud  eis  faciendum,  qnam  ut  de  reliqno  Hun- 
gáriáé ultro  Principi  Turcarum  cederent,  aut  in 
despenit ionom  et  iiam  irritati  ad  ultima  experienda 
coiivertereiitur.  Quo  in  casu,  quantum  simulata  virtus 
valeat,  facilc  cognosci  posse. 

llic  aliud  Passa  non  respondit, quam  quod  noUet 
cuni  quibuspiani  partiri,  quae  essent  Domini  sui.  Nos 
verő,  uti  sui)ra  diximus,  modeste  circueundo  furentem 
boniiueni :  niirum  diximus  esse,  si  quum  Deus  Optimus 
Maximus  Principi  suo  maiorem  Regni  Hungáriáé  par- 
tom coucesserit,  non  posset  Rex  ab  illo  obtinere  quid 
minimum ;  nempe  ut  ii  coloni  limitanei  sic  serventur 
utrinque,  ut  liactenus.  Nam  quid  aliud  est  hos  dediti- 
eios  colonos  alteram  partém  sui  census  Turcis  pen- 


109- 

dere,  qnam  tribntnm  quoddam,  quod  Regna,  provin- 
ciáé et  civitates  potentibus  consueverunt  solvere.  Quo 
tribnto  persoluto  in  reliqnum  praefatis  Regnis,  pro* 
vinciis  et  civitatibns  nulla  vis  infertur.  Sic  diximns 
debere  quoque  de  colonis  nostris  fieri,  qui  ín  eum 
finem  dediderunt  se,  ut  persoluta  Turcis  parte  censnum 
suorum  dominomm,  in  reliquum  liberi  forent,  et  ex 
dominis  suis  penderent.  Subrisere  ad  haec  et  Passa 
et  Zanchyakii,  et  dixere,  nos  frustra  agere,  nunquam^ 
id  posse  fieri,  et  sic  Principem  eorum  decrevisse, 

Et  quia  diutins  eramus  de  his  colloquuti  sine 
uUa  bona  conclusione ;  advertimus,  quod  nos  ad  hospi- 
tinm  esset  Passa  dimissurus  (nam  hoc  iam  in  secunda 
erat  audientia) ;  identidem  replicando  suam  indigna-* 
tionem,  quod  Maiestas  Yestra  nihil  ad  eum  scripsis- 
set  de  litteris  Imperatoris  Turcarum,  et  dicendo, 
nescire  se,  quomodo  nos  expedire  debeat,  et  qua  fronté 
ad  praesentiam  Domini  sui  veniet,  si  nec  litteras  eius- 
módi  habuerit,  nec  Oratores,  de  quibus  iam  promise- 
rat,  secum  duceret. 

Nos  tunc  visa  (így)  nostri  negotii  magna  ex 
parte  in  hoc  versari,  rogavimus  Passam,  ne  tanto- 
pere turbaretur ;  Maiestatem  Regis  nostri  non  longe 
abesse,  nosque  offerre  ad  mittendas  ad  Maiestatem  Ve- 
stram  litteras,  pollicerique,  quod  intra  quinque  vei  sex 
dies  responsum  essemus  habituri,  Yestraque  Maiestaa 
eius  voto  satisfecisset.  Piacúit  illi  haec  nostra  oblatio. 
Verum  quum  interím  non  videbamus  modum,  ut  nos 
ex  ordine  de  omnibus  articulis  Passa  audire  voluis- 
set,  dum  alia  ex  aliis  in  médium  profért,  ut  quaeque 
illi  magis  placebant;  idque  certe  non  aliam  ob  causam, 
quam  propter  responsum  ad  litteras  Imperatoris  nul- 
lum  illi  factum ;  ex  quo  sermone  punctum  nunquam^. 


recedebat,  adeo  hoc  spiculo  (nescímas  qaare)  pungí 
TJdebatur :  pctÜmue,  ut  scripto  legatioaem  nostran 
acciperet,  eamqne  curaret  Turcice  verti.  Sic  enim 
omnia  faciliiiB  intelliget,  nobiaque  non  gravate  ad  8in- 
gulos  articulos  reapoasum  dabit.  Ceteram  si  qni  enint 
articuli,  quos  nec  ipse  Paasa  vuluerit  adniittere,  neo 
nos  concedere  poterimua;  rcferet  nobis,  nosqae  aut 
scribemus  Regi  nostro,  ant  altér  nostrum  (nti  habé- 
mus  in  maudatis)  curret  ad  Maieetatem  Vestram  pro 
ampliore  talis  rei  informatione,  curabitque  etiam  Ütte- 
ras  inde  reportare,  quaa  tantopere  babere  desiderat 
Hoc  quoque  Fassae  piacúit  tunc  eteiiia  Asseasoribiis, 
nosqae  ad  hospitium  dimisit. 

Ea  postmodum  adbuc  die  redacta  legatione 
nostra  in  aliam  formám  qnam  brevissime  fieri  potuit, 
non  recedendo  taraen  ab  ea  qnae  eat  nobis  tradito, 
quod  offendebatur  PaBsa  proHxitate  narrationnm,  et 
qiiod  ipse  nnnquam  loqiii  desim^bat;  eamqne  ad  iltmn 
misimna,  simniqne  rogavimus,  ut  niitteret  aliqnem  ad 
nos  ex  suis  qnem  haberet  secretisaimum,  quod  nobia 
essent,  qiiae  palám  secum  loqni  non  poísemns.  Tunc 
haud  mora  niisit  ad  nos  SafFer  Agam  nazadiatarnm 
Capitaneum,  hominem  aenem,  Rascianum,  probum,  nt 
videbatnr,  et  bonesta  dignitate  apud  Passam;  qnem 
etiam  Buda  diacedeiis  ibidem  sui  loco  dimisit  ad 
advcntum  növi  Passae. 

Ilunc  nos  secreto  alloquuti  nunciavimus  Pasaae, 
quíilia  illi  munera  Maieatas  Vesfra  miaerit,  et  qnod, 
8i  ipse  Paasa  inibit  iuducias,  dabitque  operám,  nt 
etiam  cum  Dominó  ano  pacem  poaait  componere  hÍ8 
conditionibus,  quas  Maiestas  Veatra  deeiderat,  Maie- 
atas Vestra  miasiira  eat  illi  per  Oratorea  suoa,  qnoa 
ad  Portám  delegabit,  mille  ducatoa ;  et  postea  dnrante 


111 

;>raenoiuinata  pace  esset  quotannis  quiugentos  nume- 
::ittara,   idque  non  in  alium  finem,  qnarn  in  signnm 
tienevolentiae  et  certae  amicítiae;  qnarc   hortaretur 
^ominnm   Passam,   ut  in   hoc   eníteretur   amicitiam 
jftuam  Vestrae  Maiestati  declarare,  quam  saepe  eidem 
offerre  studuit  et  poUicitus  est,  quod  et  nunc  appa- 
renter  ipsi  cerneremus.  Maiestatem  Vestram  Sacratis- 
BÍmam  non  esse  Principem  immemorem  amicorum,  et 
^8U0  tempore,  si  haec  ípsa  pax  sna  opera  inter  Maie- 
statem Vestram  et  Imperatorem  Turcarum  coaluerit, 
maiora  signa  amicitiae  erga  ipsum  Passam  ostensura. 
Hic  adiecimus,  diceret  Passae  idem  Saffer  Aga, 
nos  non  ad  Zanchíakos  esse  missos  (nam  ii  vid  ban- 
tur  Yestrae  Maiestatis  conditionibus  adversari),  sed 
ad  ipsum  dominum  Passam.  Ideo  qua  ipse  dominns 
Passa  in  aequis  et  instis  rebns  est,  et  auctoritate  apud 
snum  Principem  poUet,  geratse,  quod  rogamus,  in  hoc 
negotio  Regis  nostri  amicabiliter,  praesertim  verő  in 
commodum  et  quietem  af'flictissimi  populi  Regni  Hun- 
gáriáé. Pluribus  eundem  Saffer  Agam,  quae  huc  facie- 
bant,  edoctum  dimisimus  ad  Passam. 

Hoc  ipso  tempore,  licet  paulo  post,  summisimus 
ad  Passam  hemeth  quendam  Vaywodam,  hominem 
juvenem  Rngusinum  etclientemintimum  Passae,  cum 
qno  et  dominus  Sfortia,  quando  adhuc  Budae  erat  in 
captivitate,  contuleratdeíiiitiotractandae  huius pacis; 
isque  Mhemeth,  quantum  coniicere  potuimus,  non 
parvum  momentum  attulit  nostris  conatibus,  privátim 
agondo  cum  Passa. 

Ad  tertiam  tandem  audientiam  sequenti  die,  quae 
fűit  Április  noná,  dedncti,  eadem  quae  prins  coepe- 
runt  nobis  proponere,  de  colonis  scilicet,  et  de  litteris 
Imperatoris   supra  nominatis;    simnlque  allata  est 


112 


noKtra  legatío  versa  iam  in  Tnrtiemft.  ct 

kumStrifrorjienaemlecta.  Vi»i  ^imt  i:obís  somiildl 
acfiníoreH,  coni|irobaDte^  qnaediiJii  eúmm  c^pixmid- 
natioiur.  Haef^ere  tamen  in  TransT-lTaZiiae  M^ütt, 
íiio.\íju«:  Pa?rfía  s^ílito  more  ingenii  sni  conuD^-ms :  -Er 
fic  'I'raiiHylvania.  inqnit.  qai«l  dicitis '?  Xonne  üla 
« oiitra  oniíjíí  fa»  et  jufj  Rex  vester  iatereepit.  ei  im 
i'iíarii  U'.uct  in  rnaxJTnani  praeiadicinm  PrÍDCi|ni  isd 
i'i  hiiii;  iilliun  tribnti  penBíone.  Cetemm  Regináé  qiKh 
f|tjir  iKaljcIlae  et  Transylvanornni  nímcii  proxmead 
Portám  profectí  üunt.  repetente  Regina  ip«am  Tni- 
HylvaiiiaiiifCt  Transylvanis  offerentíbns  se  expiiksroi 
|{e((ÍH  vcHtri  praeKÍdiam,  modo  ipse  dominna  mens 
vclit  i|iH'm  esAe  subsidio.^ 

Ad  hi)it  tcmpuT^  tacente  Passa  de  TranaylviBia. 
iioH  qiioque  tacueramuB  ioxta  mandátum  in  instnictiine 
iioIiíh  datUH),  credcntes  ant  oblitnm  esee  huina  artícoll 
arjt  í Iliim  ad  Portám  distnlissent.  Verám  coaetiali- 
(jiiid  díeen*,  totum  diligenter,  qnantnm  in  nobis  fnit 
liijijc  artíciilum  de  Transylvania  exposnimns,  emnqne 
liaijr,  ob  cauHam  aHcripsímus  ín  fíne  eius  seripti,  qaod. 
II t  nunc  MaicHtati  Vestrae  porrigimus,  ita  iam  antea 
PaHHac  dederamuB.  Kt  qnia  non  videbantnr  omnino 
HHtiHfaccre,  quae  dixeramus,  adiecimus:  ^Mirari  uo8 
vt  PaHHam  Regi  nostro,  et  Imperatorem  Turcamin 
HucureiiHcri,  si  modo  succensentur  de  hoc  Transylva* 
iiíae  negotio.  Si  cnim  Rex  noster  nec  dolo,  nee  vi 
ipHam  TraiiBylvaniam  recepit ;  8ed  SerenisBÍmo  Joanne 
<|Uondani  Kege  sic  de  ea  Btatuente,  qnod  affirmaret 
Hi\  ex  ftcítu  ipsiuff  Imperatorís  Tnrcarum  id  facere; 
et  uxore  Bua  Isabella  Regina,  fratre  Georgio,  et  Petro 
Petrowyth  eandem  poBt  ultro  Transylvaniam  eidem 
Regi  noBtro  dedentibus  et  tradentibuB,  quid  cnlpae  in 


113 

Regem  nostrum  coniici  possit,  si  membram  suí  Regni 
hac  oblata  occasione  recnperare  non  praetermiserít  ? 
Sed  nt  dicamns  et  alia.  Num  ipsi  Regina,  fráter  Ge- 
orgina et  Petms  Petrowyth  ipsnm  Imperatorem  Tur- 
carnm  non  prodidemnt  ?  Qnum  igitnr  fráter  Georgina 
Deo  volente  poenas  dederit  sni  malefícii;  et  adhnc 
Regina  et  Petrowyth  vivunt,  cur  potius  illis  et  Tn, 
domine  Passa,  et  Imperátor,  Dominns  tnns,  irasci  non 
debeat,  ac  in  eos  cnlpam  de  Transylvania  contor- 
qneat?  Postquam  itaqae  Dens  ita  voluit,  nt  ipsa 
Transylvania  deveniret  in  manns  Regis  nostri,  Tua 
Illnstríssima  Dominatio  cnret  efficere  ex  amicitia 
apnd  Dominnm  snum,  ut  ipsa  Transylvania  in  poste- 
rnm  qnoqne  in  manns  nostri  Regis  remaneat,  cnm 
pensione  einsdem  tribnti,  qnod  Regina  pendebat. 
Qnem  quidem  Regem  nostrnm,  si  Imperátori  Tnrcarnm 
ita  videre  et  cognoscere  aliquando  contigisset,  qnem- 
admodum  Joannem  vidit  et  cognovit;  certe  longe 
magis  etiam  nnnc  Eius  Maiestatem  diligeret,  quam 
Joannem  dilexerat.^  Et  de  his  mutuo  plura  alia. 

His  auditis  comprobavere,  verum  esse  quod  nos 
diceremus,  reiecta  verbis  apertis  in  Reginam,  íratrem 
Georgium  et  Petrum  Petrowyth  culpa.  Ce terűm  om- 
misso  de  Transylvania  sermone,  dixit  Passa,  se  non 
posse  Budae  immorari.  Ideo  non  opns  esse  litteras 
ad  Maiestatem  Vestram  mitti,  sed  velle  nos  adhuc  a 
prandio  ea  die  expedire.  Sic  tunc  ad  hospitium  remissi 
et  pransi,  praenominatus  Mhemeth  attulit  nobis  mn- 
nera,  duas  taláros  vestes  Turcícas ;  et  simnl  adductis 
eqnis  ad  cnriam  clamidati  profecti  snmns.  Ubi  ex 
Zanchiakiis  et  prioribus  Assessoribns  nemo  aderat 
Passae,  praeter  Zanchiaknm  Yesprimiensem.  Mo:[^qne 
jussi  subscribere  et  obsignare  scriptuia  \^\£8íi<m^ 

MOMUM,  mjmom  BT8T9  — •  8CSIPT.  zzni.  % 


114 


nofitne.  qiiod  apud  se  retinaent,  tt  illad  ad  Domiaia 

ftüam  mitteret ;  petiimas.  at  ipse  qnoque  hnic,  qioá 

ftimile  niw  ad  Maiestatem  Vestnim  attnlimiis.  nomeB 

et  signum  saam  apponeret.  Quodet  f ecit  in  emn  finem. 

nt  ínterím  fines  atriusqne  paitis  qnietos  esse  inssisfleL 

et  indaciis,  de  qoibns  agebanms.  esset  subscriptnnu. 

obi  a  Dominó  sao  consensam  accepisset,   quem  nobis 

certom  promittebat.  Sic  demum  iossi   ad  Ifaiesutem 

Vestrani  properare,  Eandemque  sao  nomine  salutare. 

hortaríqne,  nt  matnret  post  se  mittere  hominem  expe- 

ditum.  de  qno  supra,  et  litteras  de  hís  rebos*  qoss 

Dominns  eius  ad  Maiestatem  Vestram  scrípserit,  nt 

iam  saepiiHreplicuímus.  Dieebatenim:  ^SíRexvester 

ita  mihi  couíidet,  me  amat,  et  me  vére  habét  pio  filio, 

ut  iam  accepit,  cnr  harnm  litterarnm  contínentiam  me 

celavit  V  Nam  ut  belli  inter  nos  proximi  extiti  auetor. 

ita  omnino  et  pacis  esse  volo.^  £t  cum  his  ad  hospitium 

remissi  (turnus. 

Paulo  post  venit  ad  nos  Saffer  Aga.  de  qno 
supra ;  qiii  dixit,  Passam  nunciasse,  grato  se  animo 
et  praesentia  munera  se  accepisse,  et  promissa  futu- 
rorum.  ^Oeterum  quum  ad  omnia  quae  attulistis,  ipse 
pro  nunc  tam  repente  nequiverit  deffinitive  respon- 
dere  sine  Dominí  sui  consilío,  statim  ex  itinere  por- 
rcctam  sibi  legationem  nostram  mlttet  ad  Portám 
Domini  sui,  instabitque  totis  viribus,  imo  et  pro  certo 
afürmat,  quod  ipse  Dominus  eius  ad  omnia  illa,  quae 
Maiestas  Vestra  desiderat,  consentiet,  acquiescet,  ac 
ad  ípsum  mittet,  anteqnam  perveniet  Belgradum.  In 
quo  itinere  quum  ob  hanc  causam,  tum  ut  a  Maiestate 
Vestra  possit  accipere  responsum  ad  litteras  Lupéra- 
toris  Turcarum,  de  quibus  iam  toties,  et  hominem 
qüem  pr  a  emittat  Constantinopolim  expeditom,  nt  testi- 


115 

moniom  faciat,  Oratores  Vestrae  Maiestatis  venire, 
consumet  plures  quam  quínquaginta  quinque  dies ;  qao 
haec  omnia  commode  períicí  possint/ 

Eodem  vesperi  venit  ad  nos  et  Mhemeth  Vay- 
woda,  de  quo  Bupra  meminimus ;  et  díxit  venisse  se 
ad  nos  Passae  mandato.  Ac  íurare  ipsnm  Passam  ad 
Deuni;  ad  fídem,  ad  caput  suum :  qnod  omnino  ef&ciet, 
nt  non  solum  omnia,  quae  Maiestas  Yestra  desiderat 
in  his  induciis  cum  ipso  Passa,  ut  in  pace  cum  Impe- 
ratore,  sed  etiam  ut  Transylvania  illi  libera  et  pacífíca 
permittatur  eo  cum  tributo,  quod  pendebat  Re^na. 
Sic  enim  eum  sentire,  et  velle  etiam  Imperátori  suo 
dicere,  feminam  non  posse  Regnum  gubernare.  Quod 
in  ultima  audientia  etiam  ipse  Passa  iussit  nobis  re- 
ferri.  De  censibus  ac  reliquo  negotio  colonorum  idem 
Mhemeth  retulit  nobis  similiter,  quod  scilicet  esset 
Passa  effecturus  apud  Imperatorem,  ut  Maiestas  Ve- 
stra  postulat ;  modo  velít  sine  mora  mittere  hominem 
saepe  iam  memoratum,  et  litteras,  et  Oratores,  qui 
eum  consequantur ;  ipsosque  Oratores  diligenter  edo- 
ceret,  ut  quum  erunt  in  Porta  sui  Domini,  et  tracta- 
bunt  cum  Passis,  constanter  persistant  in  sententia 
tam  de  colonis  et  Transylvania,  quam  de  aliis  condi- 
tionibus,  nec  uUa  ratíone  dimoveantur  a  proposito. 

Haec  fuerunt,  Clementissime  Rex,  (quantum  me- 
minisse  potuimus)  quae  cum  Budensi  Passa  tractavi- 
mus.  Ceterum  summa  rei  totius  haec  est :  Credebat 
Passa,  quod  Maiestas  Yestra  mox  missura  esset  Ora- 
tores, qui  secum  ad  Portám  profícisci  debuissent.  Ideo 
dixit,  se  tamdiu  Budae  expectasse;  quum  Dominus 
etiam  eius  serius  in  expeditione,  quam  molitur,  proce- 
deret,  cupiens  prius  scire,  quid  de  pace  Hungarica 
Bequatur. 


116 

Non  credebat  praeterea  inducias,  qnas  Maiestatí 
Vestrae  ex  se  obtulerat,  cnm  tot  conditíonibus  debere 
fieri,  quae  viderentnr  esse  eius  momentí,  ut  in  Porta 
Domini  Boi  tractarentor. 

Et  quum  hnc  accessisset,  qnod  Maiestaa  Vestra 
nec  de  litteris  Imperatoris  Torcarnm  per  noncinm 
suum  mÍ88Í8  quicquam  ad  enm  scripsisset,  qnod  snpra 
modnm  desiderat ;  dubitana  (quod  arbitramur),  ne  ha- 
iu8  pacis  fatnrae  alins  qnispiam  palmam  iUi  praeri- 
piát,  cuins  ipse  coepit  esse  auctor,  eiusque  glória  ipse 
potiri  vellet,  praesertim  qunm  et  Dominnm  sunm  de 
ea  iam  assecuravit ;  nnllo  omnino  pacto  ef&cere  potui- 
mus,  ut  uuuc,  antequam  discederet,  praefatas  inducias 
debito  modo  et  defínitive  nobiscum  concinsisset ;  sed 
distnlit,  donec  consensum  Domini  sni  accipiat.  Idqne 
(nostro  iudicio)  non  ob  alind,  quam  nt  praefatarnm 
lítteramm  Imperatoris  continentiam  intelligat,  et  de 
Oratoribus  Yestrae  Maiestatís  ad  Portám  mittendis 
pro  praefata  pace  tractanda  certus  fiat.  Quapropter 
dixit,  se  parvis  itineribns  ambnlare  velle,  et  interim 
adhuc  de  via  Yestrae  Maiestatís  postulata  ex  parte 
harnm  iDduciamm  ad  Portám  mittere,  ut  ea  Dominus 
eius  videat ;  ad  fidem  suam  poUieitus,  effecturum  se, 
ut  ad  ea  omnía  idem  Dominus  eius  consentiat,  atque 
ad  se  prius  remittat,  quam  Belgradum  perveniat. 

Jam  hic  plurimum  hortatur,  imo  etiam  urget  Ye- 
stram  Maiestatem,  ut  si  animus  ei  est  de  hac  pace 
facienda ;  tunc  statim,  ubi  nos  intellexerit,  Oratores 
expediat,  ad  saepe  dictas  Imperatoris  Turcamm  litte- 
ras  ei  aliquid  scribat,  et  summíttat  quamprimum  ad 
illum  unum  hominem  expeditum,  quem  ipse  quoque 
ad  Portám  possit  praemittere  vemm  praenuncium  de 
adyentn  Oratorom. 


117 

In  signum  antem,  quod  a  Dominó  suo  certum 
consensum  de  harnm  indnciarum  conditíoníbus  polli- 
cetur,  obsignavit  et  ipse  hoc  exemplum  legatíonis  no- 
strae,  quam  nos  Vestrae  Maiestati  porrigimus,  ut  fecit 
nos  illud  obsignare,  quod  apud  se  retinuit,  et  missu- 
rus  est  Dominó  suo. 

Dixit  postremo,  se  iussisse  omnibus  Capitaneis 
et  Praefectis,  ceterisque  confínia  Imperatorís  Turca- 
rum  tenentibus,  ut  a  tractandis  armis  desistant,  et  se 
intra  suoa  fines  contineant.  Quod  petit,  et  obníxe  petit, 
ut  idem  Vestra  quoque  Maiestas  suis  praecipiat,  eos* 
que  coerceat  maioribus  mandatis,  quam  hucusque 
fecerit ;  ne,  si  qui  ex  hominibus  Vestrae  Maiestatis 
noUent  conquiesei,  Tureae  quoque  cogantur  id  idem 
facere,  non  ferentes  iniurías. 

Ad  quae  nos  pro  Maiestate  Vestra  ea  omnia  re- 
spondimus  Passae,  quae  convenire  eognovimus. 

Redeuntes  ex  Buda  mense  Aprili 
anno  Domini  1553. 

Quum  de  Agria  ageretur,  Thapolcham  quoque 
in  médium  Zanchiaki  attulerant,  quod  illa  quoque  mu- 
niretur;  cum  alias  nunquam  ibi  castellum  fuisset.  Ad- 
iecere,  quod  et  Sagh,  et  Gyarmath  iussisset  Maiestas 
Vestra  instaurari.  Ad  quae  cum  respondissemus,  in 
Thapolclia  dudum  fuisse  castellum  circum  ecclesiam, 
nnnc  quoque,  si  repararetur,  dominum  Passam  et  Zan- 
chiakos  non  debere  offendi;  de  instauratione  verő 
Sagh  et  Gyarmath  ne  crederent,  quia  nos  non  audivís- 
semus  Maiestatem  Kegis  nostri  id  habere  voluntatis : 
sic  post  longiorem  coUoquutionem  de  reparatione  hu- 
iusmodi  castellorum,  quae  nunquam  fuissent  in  pote- 
state  Turcarum,  evicimus;  et  instaurari,  ut  libuerit 
Maiestati  Vestrae,  permisemnt. 


118 


VI. 

FeNíiáiJ  kíriUyuk  itasítása  Y«niesiei  iifad,  Ziy  Femn 

és  IdTMi  JáiM  liria  uáBán. 

Infltrnctío   ad  Tnrcam   pro  Episcopo  Quinque- 
ecclesiensi,  Francisco  Zay  et  Joanne  Maria 


jan.  13.  Ferdinandns  etc.  Instmctio  secnndum  quam  Ora- 
tores,  Consiliarii  et  Commissarii  noBtrí,  ReverendiiB 
Anthonins  Yrancius  Episcopus  Oainqucecclesiensis  et 
PraepoBÍtns  Pomensis,  ac  Magnifícus  Franciscns  Zay 
Nazadistarum  iiostrorum  Generális  Capitaneas,  nec 
non  Nobilis  Joannes  Maria  Maluezins  pristinas  apud 
Excelsam  Portám  Orator  noster,  fideles  nobis  dilecti, 
cnm  Serenissimo  et  Potentissimo  Príncipe  dominó 
Swlthano  Soleymano  Imperatore  Turcamm  ac  Asiae 
et  Graeciae  etc.,ac  suis  Passís  et  Consiliariis  nomine 
nostro  de  pace  perpetua  vei  inducíis  ad  aliqaod  tem- 
pns  Nobiscum,  ac  pro  Utriusque  Nostrum  filiis^  haeredí- 
bus  et  successoribns  ineundis,  snmma  fide  et  omni 
possibili  studio,  cura  et  diligentia  agere  et  tractare 
debent. 

Inprimis  'maiori  qua  fieri  potest  celeritate  sese 
Budám  ad  Spectabilem  et  Magnificum  Toygon  Pas- 
sam,  qni  nuper  eo^venit,  conferant,  illíqne  in  príma  et 
publica  vísitatione  exhibitis  litterís  nostris  credentiis 
salntem  verbis  nostris  dicant,  ac  subinde  gratiam  ac 
benignitatem  nostram  in  se  Regiam  declarent 

Deinde  verő  referant,  se  in  certis  negotiis  nostris 
ad  Sercnissimnm  Imperatorem  ct  Dominnm  sunm  a 


119 

nobis  expeditos  esse,  rogando  ipsum  nomine  nostro, 
ut  eos  iuxta  litteras  ipsius  Imperatoris  Turcarum,  et 
sub  salvo  conductu  suo  qaantocyns  per  homines  suos 
tuto  et  secure  ad  Excelsam  Portám  praefati  Impera- 
toris et  Doroini  sni  perduci  et  comitari  faciat 

Postea  verő  in  secunda  audientia,  quam  sibi  pri- 
vátim et  secreto  dari  petére  debebunt,  iidem  Oratores 
nostri  praefato  Passae  declarent,  se  a  Nobis  cum  pleno 
mandato  expeditos  esse  agendi,  tractandi  et  conclu- 
dendi  inter  Nos,  atque  Potentíssimum  Turchatüm 
Prineipem  pacem  perpetuam  vei  inducias,  sub  condi- 
tionibus  scilicet  honestis,  aequis  et  toUerabilibus.  Et 
qnoniam  Nos  magnaminipsofiduciam  collocaverimus, 
qnod  pro  sua  humanitate  res  et  negotia  nostra  sua 
autlioritate,  qna  plurimum  poUet  apud  Serenissimum 
Dominum  suum,  singulari  stadio  promoturus  et  adiu- 
turus  sit.  Idcirco  Nos  hortari  illum  etiam  atque  etiam 
vehementer,  ut  dictos  Oratores  nostros  litteris  suis 
nostri  intuitu  apud  primarios  Passas  et  Consilarios 
atque  amicos  suos  cum  Turcarum  Principe  existentes 
quam  accuratissime  commendare  simul  et  negotia  no- 
stra ratione  adipiscendae  huiusmodi  bonae  pacis  et 
amicitiae  promovere  velit.  Nos  euim  quicquid  nostra 
causa  fecerit,  erga  eum  omni  gratia  et  munificentia 
nostra  compensaturos  esse ;  atque  adeo  ei  clementer 
polliceri  et  recipére,  quod  si  opera,  diligentia,  inter- 
cessione,  adiumento  et  promotione  sua  bonamethone- 
stam  pacem  iis  conditionibus,  quas  nos  optamus,  a 
Serenissimo  dominó  Iraperatore  suo  Turcharum  ob- 
tinuerimus,  tunc  ipsi,  quamdiu  in  officio  Budensis 
Praefecturae  manserit,  quotannis  realiter  et  cum  effe- 
ctu  persolvi  faciemus  mille  ducatos  aureos,  idque  eo 
ordine,  ut  quarta  quaeque  anni  parte  elapsi  ducentos 


120 


1 


et  qoinqüaginta  ducatos  recipére  pofisit,  pace  nimimm 
ípsa  obtenta,  ac  firma  et  Ulaeaa  permanente.  Atque  \ 
ut  Dostram  in  8e  gratiam  ac  mmüficentiam  evidenti  et 
certo  aliquo  signo  cognoscat,  nos  ipsi  hoc  monua  etiam 
nnnc  mittere  yoloisse.  Id  quod  tnnc  Oratorea  nostri 
ei  offerre  debebunt ;  petentes,  ntid  in  signum  beuigni- 
tatÍB  nostrae  grato  animo  accipiat. 

Si  verő  Passa  Í8te  Budensis  sciscitaretur,  qnae- 
nam  8int  illae  conditioneB,  sub  quibus  pacem  vei  in- 
dudas  obtinere  cupíamna,  quo  melius  postnlata  nostra 
promovere  et  fovere  poBsit?  —  Oratores  nostri  eas 
ipsi  non  exponant;  sed  se  modeste  excnsent:  quod 
vereantar  sibi  vitio  datnm  iri,  si  illas  ipsi  prins,  quam 
Serenissimo  Turcarum  Principi  declararent;  praeser- 
tim  cum  nullám  de  hoc  a  nobis  mandátum  acceperint. 

Ceterum  cum  dicti  Oratores  nostri  ex  Buda  cum 
lítteris  salvi  conductus  et  comitibus  itíneris  expediti 
et  dimissi  ad  Portám  Turcarum  Princípis  pervene* 
rint ;  ante  omnia  curare  debent,  ut  eis  aditus  et  acces- 
sus  ad  lUustrissimum  Rustanum  Passam,  qui  prímás 
tenet  apud  Principem  Turcarum,  patefiat;  quo  con- 
vento  exhibitísque  ei  litterís  uostrís  eredentionalibus, 
tamquam  amico  et  fauturí  nostro  salutem  et  omnis 
boni  incrementum  precentur. 

Deinde  verő  ipsi  ostendant,  nos  recenti  memória 
tenere  ea,  quae  Nobis  plures  oratores  et  nuncii  nostri, 
quos  antehac  in  Excelsa  domini  sui  Turcbarum  Impe- 
ratoris  Porta  habuimus,  retulerunt,  de  egregia  ipsius 
erga  Nos  voluntate,  ac  propenso  animo  ad  promovenda 
et  procuranda  omnia,  quae  ad  quietem,  pacem  et  ami- 
citiam  inter  Nos  ac  dominum  suum,  et  Utríusque  No- 
strum  Regna,  dominia,  populos  ac  subditos  syncere 
eonstituendam  pertinent,  et  quod  fere  ad  ipsius  tantum 


121  ■ 

persuaaionem  et  diligentíam  pax  quinqneDiialis  a 
Magnitudine  Domini  suiNobisconcessa  fuerit;  etideo 
Nos  ile  auimo  in  se  nostro  Iioc  ei  polliceri,  rjuod  in 
omnibus,  quae  ad  lionorem  et  commodnm  suum  spe- 
ctaiit,  Nos  quof|ue  eemper  liabitnnis  sít  benevolos  et 
Buorum  officionim  non  ingratos  aut  immemores.  Et 
quia  idein  Rustanna  Paesa  liactcnus  plernmque  con- 
saevit  Oratorcs  nostros,  antequam  ad  Tiirfliarnni 
Princípein  ailinittantur,  iii  piiino  statim  congressu 
interi'ogare  desubstantiactanmma  IcgatiouiBipsorum, 
Bt  eo  üielius  postulata  et  negotia  nostra  promovere 
sciret  et  possít;  ideo  poterunt  et  debebunt  Öratores 
nostri,  vei  ultro  vei  interrogati,  ipsi  priorem  legatio- 
nis  partém,  quani,  ut  paalo  infra  sequetur,  ipsi  Prin- 
cipi  Turcanini  in  príma  aiidientia  declarare  debebunt, 
maiori  qua  poesuiit  modestia  et  facundia  ordine  recen- 
sere, eidemque  snmmo  studio,  ac  omnibna  denique 
quibne  poternnt  ratioiiibuB  et  argumentis  exquisitis- 
simis  atque  efficaciasiniis  persuadere  conari,  ut  istiua- 
modi  causani  et  petitioneni  noetrani,  iuatam  nimirum 
et  honcatani,  apud  Magnitudiuem  Domini  sui  promovere 
velit,  quod  optatam  pacem  vei  inducias  conditionibus 
honestis  iusta  votum  nostrum  aua  opera,  puthoritate, 
intercesaione  et  auxilío  consequamur ;  qiiod  ut  Inben- 
tiiia  et  díligentiua  faciat,  dicant  Öratores  uoatrí,  se 
ipsi  a  iiobis  attulisse  muuus,  quod  ipsi  veluti  signum 
gratitudinis  ac  munificentiae  nostrac  esistat;  quod 
ipsum  ei  tunc  qiioque  pracaeutare  debebunt  snbiun- 
gentea,  nos  non  dubitare,  quin  noslra  cauaa  omnia 
gedulo  factunis,  atque  adco  omucm  suam  autlioritatem, 
operám  et  diligentiani  adhibiturus  sit,  ut  negotium 
pacis  iuxta  vota  et  optata  nostra  ipsius  medio  et  pro- 
^Mtioiie   couficiatur  et  concludatur.    Si    enim   ipsius  ■ 


122 

opera  et  promotione  pacem  perpetnam,  restítirta  nobii 
ITiingaria  cum  omnibus  pertínentiifi  obtinnerímiis,  ciai 
qüibuB  eam  olim  Rex  Ludovicns  sororiiis  noster  cha- 
rissímus  piae  memóriáé  tennit,  tnnc  ipái  pro  praestíto 
Nobia  favore  pro  primo  anno  dabimus  realiter  et  cnm 
effectu  40  millia  dncatorum,  et  deinde  aingnlis  auiis 
L^O  millia;  sub  illis  verő  límitibus,  aiib  qaibusean 
Rex  Joannes  tenuit,  pro  primo  anno  20  millia,  et 
po8tea  singulis  annis  10  millia.  Sinautem  indociaead 
aliquot  annos  nobis  concessae  fuerint  restitntis  ad 
maniis  noatras  omnibns  et  singulis  locifi,  qiiae  anpe- 
riore  anno  amisimus ;  tunc  offerant  et  promittant  eí 
Oratores  nostri  pro  primo  anno  quinque  millia,  et 
deinde  in  singulos  annos  sequentes  tría  millia  dnca- 
torum.  Qnani  pensionem  ipsi  durantibus  paee  et  indu- 
(íift  (crte  numeraturi  et  transmissuri  sumus 

Porro  (Mim  Serenissimus  Turcanim  Princeps 
praetiTito  anno  ciuinquagesimo  primo  post  interm- 
jítaft  quinquennales  inducias  Oratorem  nostmra,  Nobi- 
lem  .Toanneni  Mariaiu  Malvezium,  qui  aliqnot  annos 
negotia  nostra  in  Síiblimi  Magnitudinis  Suae  Porta 
gesBit,  incarcerari  iusserit;  nos  autem  a  Magniiudinc 
Kiiis  non  unis  litteris  enixe  petiissemus,  ut  illuin  rela- 
xari  ac  libeiiim  dimitti  inberet,  nt  imposterum  qnoque 
negotia  nostra,  sieuti  prius,  apud  Excelsam  illám 
Magnitudinis  suae  Portám  agere  et  tractare  posset; 
ct  igTiorcmus,  num  ad  praesens  quoque  captivus  tene- 
atiir  nec  ne:  idco  saepcdicti  Oratores  nostri  quampri- 
mum  ad  Excelsam  Serenissími  Turearum  Imperato- 
ris  Portám  appulerint,  quaerant,  num  adhuc  captivu8 
detineatur.  Namsieliberatus  et  relaxatus  fuerit;  volu- 
mus,  quod  Oratores  nostri  omnia  et  singula  communi 
eum  ipsius  consilio   et  opera  peragant.  Gum  enim 


123 

^  nodmn  tractandi  in  Porta  Príncipis  Turcharum  tanto 
^  temporis  spatío  exacti  didicerit,  non  dubítamus,  quod 
^^  opera  et  praesentia  ípsius  rebus  nostris  mnltum  adiu- 
'  menti  allatnra  sit.  Sin  autem  adbuc  in  custodia  et 
'  captivitate  detineretur;  Oratores  nostriillico  itt  primo 
congressn  eliberationem  eius  summo  stndio  tractan- 
dam  promovendamque  apud  süpradictnin  Hlustrissi- 
mnm  Rnstanum  PasBam,  tum  ubicunque  commodum 
főre  videbnnt,  suscipiant ;  ostendentes,  utcunque  se 
res  in  ruptioue  indneiaram  qninquennalinm  habuerint, 
tamen  Oratorem  illum  uostrum  ad  Portám  Magnitu- 
dinis  Eius  residentem  nihil  deliquisse;  ut  qni  nihil 
omnino  égit  aut  fecit,  qnam  id  quod  á  Nobis  in  man- 
datis  habuit,  adeoque  non  commeruisse,  ut  in  carce- 
rem  coiiiiceretur.  Praesertim  cum  Jure  omnium  Gen- 
tium,  cuiuscunque  religionis  Oratores  et  Nuncii  sem- 
per  liberi,  tuti  et  securi  esse  soleant  et  debeant,  et 
tanto  magis  apud  Excelsam  Serenissimi  Turcarum 
Principis  Portám,  quae,  ut  litterae  Magnltudinis  Suae 
pleraeque  omnes  sonant,  tam  inimicis  quam  amicis 
semper  pátere  et  liberum  accessum  et  recessum  prae- 
bere  sólet.  Ac  sicuti  id  omnium  Gentium  Juri,  ac 
aequitati  honestatique  conveniat  ita  etiam  antea, 
dum  inter  Nos  et  Magnítudinem  Suam  bellum  ge- 
reretur,  Oratores  nostri  semper  illaesi  admissí  et 
dimissi  fuerint;  prout  ista  pro  praedicto  Malve- 
zio,  ut  ministro  nobis  grato  et  fideli,  tractatum  iri  non 
dubitamus. 

Insuper  praefati  Oratores  nostri  dictum  Rnsta- 
num Passam  rogare  debent,  ut  eis  apud  Imperatorem 
et  Dominum  suum  celerem,  benígnam  ac  gratiosam 
audíentiam  impetrare  velit ;  ut  possint  scilicet  coram 
Magnitudine  Eius  legationem  suam  referre. 


124 

Hift  iuqae  apad  ntnstrem  Rnstmniim  Passamge- 
hús,  Oratores  nostrí  debent  alios  qiioque  Passtt. 
nempe  Achmath.  Ebrav  et  Hajdar.  vei  alios,  si  qá 
nnper  praeter  hos  Paasae  Vesiríi  creati  eaaent,  nonme 
noiítro  Buo  loco  et  tempore  invisere.  eommqae  shigv- 
lonim  opem.  favorem  et  anxiliam  aptis  et  idonds 
%'erbÍ6.  post  redditaa  anicnique  litteraa  nostraa,  safai- 
teqae  convenienti  modo  dicto  reqairere,  et  cnilibet 
seorsim  ostendere.  se  attnliss  a  nobis  ipais  muniis  in 
fiiignum  Qostrae  erga  eos  benevolentiae  grataeqne 
voluntatís :  qnod  eis  uomíne  nostro  ipsi  Oratores  no- 
Btri  tauc  exhibeant,  adimigentes^  non  dnbitare  Nos, 
qnin  omnem  operám  authorítatemqne  snam  adhibi- 
tnri  gint  ut  negotinm  pacis  inxta  vota  et  optata  nostra 
ipsonim  medio  et  promotione  conficiatnr  et  conclnda- 
tur.  Qnodsi  eandem  in  perpetuum  ipsomm  mediO; 
commendati(>ne  et  promotione  obtinuerimns,  ipsomiL 
singulis  pensionem  annuam,  restituta  nobis  Hungária 
sub  tcnnínis  ac  fiuibus,  sub  quíbus  eam  praefatns 
olim  Sereuissinius  Rex  Ludovicus  habuit,  quatuor 
millium ;  verum  sub  illis  terminis,  quibus  qnondam 
Kex  Joaiiues  tenuit, duorum  millium;  si  verő  induciae 
tantum  ad  decem  vei  duodecim  aunos  Nobis  concessae 
fuerint,  facta  iiifrascriptorum  loconim  (értetnek  „m 
iiiferioribus  partíbus  Temeswar,  Lippa,  Sólymos, 
Szolnok  et  alia,  iu  superioribus  Wesprimium  et  alia") 
restitutioiie  mille  dncatos  Oratores  nostri  Nos  eis 
quotaiinÍH  transmissuros  et  daturos  esse  polliceantur. 

Impetrata  verő  benigna  audieutia  ab  Tmperatore 
Turearum,  Oratores  nostri  credentionalibus  exhibitís 
Maguitudini  Suae  tanquam  amico,  vicino  et  confoe- 
derato  nobis  honorando,  salutem  rerumque  suarum 
omnium  prosperitatem  verbis  nostris  reverenter  offi- 


125 

cioseqne  precentar,  nostrumque  erga  Eins  Magnitudí- 
nem  amorem  et  propensúm  animum  declarent,  ac  sub- 
inde  munera  lUius  Celsitadini  in  signüm  et  testimo- 
ninm  huiusmodi  benevolentiae  et  observantiae  nostrae 
offerant  et  praesentent. 

Postea  verő  Magnitudini  Eins  exponant,  qnod 
nos  iam  dndnm  inceperamns  colere  amicitiam  Magni- 
tndinis  Snae.  Et  propterea  snperioríbns  annis  snmmo 
Btudio  pacem  illam  quinqnennalem  cnm  Illíns  Magni- 
tudine  íniceramns ;  sicut  haec  procul  dnbio  Magnitu- 
dini Eins  apertins  constant,  quam  nt  necesse  sit,  ea 
hic  plnribus  repetere.  Licet  autem  pax  illa  ante  sta- 
tútum tempus  interrüpta  fuerit ;  Nos  tamen  nihilomi- 
nus  in  prístina  illa  bona  erga  Mngnitudinem  Eius  vo- 
luntate  animique  propensione  coustanter  perseverasse, 
atque  etíam  nunc  persistere;  nihil  magis  optantes, 
quam  interruplam  pacem  cum  Magnitudine  Eius  reno- 
vare  ac  instaurare,  et  arctioribus  etiam  vinculis  con- 
firmare,  nec  quidquam  praetermisisse,  quod  ad  stabi- 
liendum  inter  utrumque  nostrum  amicitiam  et  bonaiA 
vicinitatem  pro  universali  et  publico  bono  et  commodo, 
nec  non  pro  utriusque  nostrum  pauperum  colonorum 
et  subditorum,  qui  iam  diu  multumque  magnas  cala- 
mitates  et  oppressiones  perpessi  sünt,  quiete  et  tran- 
quillitate  stb.  stb.  (a  többi  megegyezik  a  martius  13-ki 
alaputasitással,  mint  fentebb.)  Dátum  Viennae  die 
IS^Junii  1553. 


ise 


\TL 


6»i 

Ferdhundis  ele  Spectabük  et  Hagnifice  syih 
cere  Xobii  dflecte.  Cc^naisÍBBs  his  OrmtoiílNis  no- 
ftris.  RtTtrtuáo  AcÜiodío  Venntío  Quinqncecdeá- 
ensi  Episcopo  et  Pneposito  Porneim.  ac  Magnifico 
FrauciBco  Zav  NazadisUmm  Dostionim  Generáli  Ca- 
pitaoe<>.  fidelibus  nobis  dflectís.  qnos  ad  Excebia 
Potenti&simi  Imperatoris  TBrcamm  dommi  Testri  Por- 
tám expedivimiift.  ót  quaedam  Yobb  verbis  nostrís 
referant.  gicnti  ab  eis  coram  recognoficetís.  Qnare  a 
Vobis  clementer  petimiis  et  reqnuimas.  ut  eis  in  iis, 
qoae  nomine  nostro  Yobia  dixerínt  plenam  indubita- 
tamque  fidem  praestare  velitis,  et  nostram  erga  Voa 
gratiam,  Iiberalitatem  et  mmiifieeiitíim  Vobis  certo 
pollicemur.  Nos  enim  ^ieissim  de  Vobis  omnia  bonae 
víciiiitatis  et  amicitiae  stndia  indubitanter  expecta- 
mos.  Datnm  Viennae  die  13.  Jnnii  1553. 


vm. 

liBtii  iMuiáiik  Ferdíiiid  királj. 

Rnstani  Passae. 

i65»jun.  13.  Ferdinandüs  etc.  lUnstríssime  et  praestantissime 
syncere  Nobis  dilecte.  Commisimus  Oratoríbus,  Com- 
missariis  et  Ck)nsiliariis  nostrís,  Keverendő  Anthonio 


127 


Verantío  Epiacopo  QnBqBeecdetkBii  tt  Praepc^íto 
Pornensi,  ac  Migidfico  Fruxüco  Zaj  KmiadHUmm 
noBtromm  CapHsneo  GescnlL  sec  mom  XolnU  Jmliuií 
Mariae  Malreiio  noetro  priitmo  ktfcSc  Onfofi  fideli- 
bns  noBtris  dOectís,  is  megctío  tzactandae  tt  eonchi- 
dendae  finnae  et  stabilis  paris  wűiiiatis  depntatisqiie. 
ut  imprímis  Vos  aceedant  et  Dommlla  tam  de  ipsa  pace 
et  amicitia  firmanda  et  cimstítiienda.  qnam  de  nostra 
fiducia  ifi  vestra  tum  antboritate  tum  etiam  erga  nos 
benevolentia  et  stiidio  iam  pridem  in  rebos  nostris 
a  Nobis  eognito  et  perspeeto.  ec»llocatam  babemns. 
verbis  nostris  Vobis  exponant.  ac  nostram  Ticissim 
gratiam,  amicitiam  et  mnnificentiam  deferant  sicnti 
ab  eis  coram  cognoscetis.  Qoamobrem  Vos  gratíose 
bortamur  et  reqnirimos*  nt  praefatis  Oratoríbns  no- 
stris in  iis,  qnae  nomine  nostro  dixerint,  non  tantnm 
plenam  indnbitatamqne  fidem  adbibere;  venim  etiam 
summám  vestram  antboritatem,  qua  apud  Serenissi- 
mum  Potentissimumqne  Imperatorem  vestram  jnre 
merito  propter  excelsas  vestras  virtntes  polletis,  atqne 
egregiam  erga  míseros  panperes  in  Regno  Hungáriáé 
subditos  et  colonos  iam  satis  superque  multis  afflicti- 
onibus  agitatos  clementiam  et  compassionem,  ut  scili- 
cet  postbac  inita  optata  pace  in  quietiori  statu  vivere, 
et  refocillationem  capere  possint,  ostendere  et  exhi- 
bere  velitis.  In  quo  praeterquam  quod  a  Deo  Optimo 
et  Maxiroo  praemium  babebitis ;  etiam  Nobis  ita  gra* 
tum  facietis,  ut  id  omni  syncerae  amicitiae  studio,  no- 
straque  erga  vos  munifícentia  recognituri  et  compen- 
saturi  simus.  Dátum  Viennae  die  13.  Junii  1553, 


128 


*  ^ 


IX. 

Aehmet  pasiioak,  Ebroy  pusioak  és  lajdír  |«>giBak,  Ferli- 

Bind  király. 

Tribus  Passís   Achmat,  Ebroy   ét  Haydar   cuiquc 

separatim  ín  símili. 

i55s.jun.  13.  Ferdinandus  etc.  Spectabilis  et  Magnifice  8yn- 
cere  Nobis  dilecte.  Qnnm  ad  Serenissímum  et  Poten- 
tisBÍmum  Imperatorem  Dominnm  vestram  in  negotio 
tractandae  et  constitaendae  finnae  et  stabilis  pacis 
Commissaríos,  Consiliarios  et  Oratores  nostros,  Re- 
verendum  Anthonium  Vrancium  Episcopum  Quinqne- 
ecclesiensem  et  Praepositum  Pornensem,  ac  Magnifi- 
cnm  Franciscum  Zay  Nazadistarnm  nostrornm  Gene- 
ralem  Capitaneum,  fideles  Nobis  dilectos,  mandaveri- 
mus,  adiungentes  illis  etiam  Nobilem  Joannem  Mariam 
Malvezium  Consiliarum  pristinumque  Oratorem  no- 
strum ;  iniunximus  eis  ínter  alia,  nt  Vos  accederent  et 
nomine  nostro  nonnnlla,  tam  de  pace  ipsa  firmiter 
constitaenda,  qnam  de  petenda  vestra  in  eo  negotio 
promotione,  et  de  nostra  erga  Vos  gratitudine  et  re- 
muneratione  exponerent,  eamqae  Vobis  afferrent  atqne 
promitterent,  sienti  ab  eis  coram  intelligetis.  Quapro- 
pter  Vos  impense  affectuoseqne  hortamur  et  requiri- 
mus,  ut  eisdem  Oratoribus  nostrís  in  relatibus  snis 
non  Bolum  plenam  indnbiamque  fidem  adhibere ;  ve- 
rüm  etiam  Vos  snperínde  ita  erga  Nos  gerere  et  exhi- 
bere  yelitis,  nt  cognoscamns  Vestram  anthoritatem  et 
jxromotionem  l^obift  et  p\\b\ifi»A  \ai&econmi  in  BcgnQ 


129 

HuDgariae  subditoniiu,  iam  dia  multnmque  aMicto- 
rum,  tranquillitatí  et  refocillationi  plurimum  profuis- 
se.  Id  quod  erga  A'^os  omni  gratía  et  munifícentia 
nostra  Begia  recognoscemus  et  compensabimus.  Dátum 
Viennae  die  13.  Junii  1553. 


X. 

Ferdinánd  királynak  Teranesics  és  Zay. 

Sacratissima  Regia  Maiestas ! 
Domine,  domine  nobis  clementissime ! 

Etsi  dum  adhuc  ego  Verantius  essem  proximeiuissa.  juii22. 
Comaron,  satis  diligenter  -scripserim  ad  Maiestatem 
Vestram  ex  parte  pecuníarum,  rerum  et  cuiusdam 
Hasciani  senis  servitoris  Muzthaa  Vaivodae,  qui  ad 
Batam  captus  erat  per  homines  domini  Volfangi  Ders- 
ffi,  et  per  nos  ad  huné  Magnificum  dominum  Passam 
Budensem  remissus ;  fecerim  etiam  postea  in  aliis  lit- 
teris  mentionem,  quas  pro  negotio  Zynan  alteríus 
Turcae  ad  Eandem  dederamus:  tameu  quoniam  is 
Muzthaa  Vaivoda  est  homo  Magnifici  domini  Passae, 
durumque  illi  videtur,  quod  amissis  omnibus  rebus  et 
pecuniis,  quae  ipsius  domini  Passae  erant,  hie  idem 
servitor  eius  nudus  redierit,  et  ipse  Passa  damnnm 
acceperit.  Hortatus  itaque  est  nos  diligenter  pro  fidu- 
cia,  quam  dieit  se  iam  coneepisse  de  amieitia  et  bona 
vieinitate  Maiestatis  Vestrae,  ut  ad  Eandem  scribe- 

vojnm,  BVJM,  niBT,  —  script,  zxvii.  ^ 


:  w 


130 

remus,  8npplicaremii8que :  dignetur  benigne  operám 
dare,  quo  et  pecunia  illa,  mille  Bcilicet  et  ducenti  flo* 
reni,  decem  eqni,  et  res  quaedam  íJiae,  qnae  omnia 
apud  CastellanoB  Zyghetbenses  existunt,  reperiantnr, 
et  simnl  cum  illó  sene  Rasciano  Luc  Budám  ad  ipsnm 
dominnm  Passam  transmitti  mandare.  Quare  nos  nt 
dominó  Passae  gratificemur,  dedimns  has  ad  Maiesta- 
tem  Vestram  litteras,  Eidemque  supplicamus  humili- 
ter,  ut  dignetur  in  hoc  complacere  ipsi  dominó  Passae, 
qui  (quantum  iudicio  nostro  perspicere  possnmus) 
homo  est  capax  humanitatis,  referreque,  pares  vices 
per  occasiones  non  omittet.  Ceterum  si  Maiestatem 
Vestram  in  privatos  homines  gratiam  suam  conferre 
paratam  semper  esse  ex  sua  innata  clementia  non 
dubitamus :  quantum  merebltiir  ea  benevolentia,  quam 
in  ipsum  dominum  Passam  pro  peculiarí  eíus  bene- 
íicio  conferet,  facilis  est  consideratio.  Igitur  nt  pro 
sua  benignitate  dignetur  hunc  Magnifícum  dominum 
Passam  voti  sui  compotem  facere,  etiam  atque  etiam 
humillime  supplicamus.  Et  Deus  Omnipotens  Maie- 
statem Vestram  Sacratissimam  incolumem  et  felicissi- 
mam  quam  diutissime  conservet.  Ex  Sicambria  ad  Bu- 
dám die  22.  Julii  1553. 

Eiusdem  Vestrae  Sacratissimae  Maiestatis 

servitores  subiectissimi 

Quinqueecclesiensis   mp. 

FranciscuB  Zay  de  Chemer  mp. 

K  i  y  ti  1 :  Sacratissimae  Romanorum,  Hungáriáé, 
Bohemiae  etc.  Regiae  Maiestatí ;  Dominó,  Principi  et 
Regi  nobis  Clementissimo. 


131 


XI. 

TerdÍDíDd  királyoik  Tenuiesiei  és  Zij. 

Sacratissima  Regia  Maiestas ! 
Domine,  domine  semper  Clementissíme ! 

Scripserat  Maiestas  Vestra  SacratiBsima  hÍBce  1553.  j^u  23, 
•elapsis  diebas  ad  Budensem  Passam,  quod  Sangzac- 
<^Iius  StrígoniensiB  hoc  indnciaram  tempore  miseri^ 
litteras  ad  Corponenses  praecipientes  eis,  ut  ad  se 
deditionem  facerent,  ac  census  importarent,  nisi  va- 
8tari  vellent.  Snper  qna  re  cupidns  Passa  edoceri, 
quaesiverat  a  Sangzacchío,  an  id  ita  se  haberet? 
Misso  itaque  proprio  homine  ad  Passam  Sangzacchus 
excnsavit  se  tam  apad  ipsum  Passam,  quam  apud  nos ; 
quod  scilicet  íd  ex  mandato  sno  non  sit  factnm,  nec 
in  animo  habnerit,  ut  id  facérét,  verum  nec  in  poste- 
rum  quoque  facturum.  £t  si  forte  hoc  audaciae  quis- 
piám  ex  Vaciensibus  aut  aliorum  commisisset,  Passa 
Budensis  strictissime  mandavit,  ut  omnes  in  sui  domi- 
nii  limitibus  abstineant  sese  ab  eiusmodi  factis ;  quia 
inducias  vult  illaesas  et  inviolatas  sancteque  ubique 
observarí.  Et  haec  ut  Maiestati  Vestrae  Sacratissimae 
scriberemus,  ab  ipso  Zangzaccho  Strígoniensi  rogati 
sumus  in  excusationem  suam.  Ex  Sicambria  ad  Bu- 
dám die  23.  Julii  anno  1553. 

Eiusdem  Vestrae  Sacratissimae  Maiestatis 

«  servitores  subiectissimi 

Quinqueecclesiensis  mp. 

Franciscus  Zay  de  Chemer  mp. 

9* 


132 

Kivűl:  Sacratissimae  Romanorun),  Hangariaef 
Behemiae  etc.  Regiae  Maiestatl  Dominó  dominó  aein- 
per  Clemeutís8Ímo. 


XII. 

Ferdioind  kírályoak  TenBCsieg  és  Zay. 

Sacratisaima  Regia  Maiestaa ! 
Domine,  domine  nobis  clementissíme ! 

1568.  juH.  25.         I^i^  XXII.  huius  Julü,  dum  expectaremus  naves^ 

ex  Comaron  stb.  (mint  a  III.  köt.  39—42.  11.)  Datom 
die  25.  Julii  1553  ex  Sicambria  ad  Bndam. 

Mellékelve  (Veráncsics  kezével.) 

Post  seripta.  Pro  certo  dictum  est  nobis,  Pas8am 
misisse  Belgradum  XX  saykas  pro  globis  et  pulveri- 
bus  bombardicis ;  et  sex  aliae,  quae  nos  comitabnntnr, 
hisdem  globis  et  pulveribns  onerabunt,  et  redibnnt 
Bndam.  Hoc  antem  eo,  ntsi  opus  fnerit,ad  usnm  sub- 
sidii  Joannis  filii  expendantur.  Ideo  Maiestas  etíam 
Vestra  non  omnino  insistat  his^  quae  nobis  benignius 
Turcae  loquuntur. 


133 


XIII. 

Ferdinánd  királynak  Teranesies  és  Zay. 

Sacratissima  Regia  Maiestas ! 
Domine  domine  nobis  Clementissime ! 

Decima  septima  die  mensis  praesentis  Julii  Stri- 1553.  jui.  23. 
gonium,  Budám  decima  octava  pervenimus,  et  utrobi- 
que  excepti,  habíti  et  honorati  sumus,  ut  decuit  Ora- 
tores  Vestrae  Sacratissimae  Maiestatis.  Verum  Passa 
Budensis,  quanto  est  Strigoniensi  Sangzaccho  maior, 
tanto  maiori  honore  pro  more  gentis  suae  in  exeipien- 
dís  et  tractandis  nobÍ8  iisus  est.  Dedueti  post  die  se- 
quenti  ad  tentorium  Passae,  assidentibus  multis  viris 
insignibus,  assurrexit  et  perreverenter  porrecta  manu 
sua  nos  excepit,  ac  sibi  ex  opposito  sedere  fecit,  pri- 
raumque,  ut  valeremus,  et  quale  iter  habuerimus,  inter- 
rogavií;  demonstrata  humanis  verbis  laetitia,  quod 
utrumque  nobis  ex  voto  coutigisset.  Post  haec  orsí  a 
salutatione  ac  felicium  rerum  precatione,  et  oblatíone 
munerum ;  cum  benevolentia  devenimus  ad  narratio- 
nem  nobis  commissam,  eaque  exposita  et  attente  au- 
dita,  respondit  nobis  domíuus  Passa  ad  omnia  summa 
cum  humanitate  et  lenitate,  agendo  gratias  pro  omni- 
bus  quae  tunc  obtulimus,  dicendoque  omnia  se  factu- 
rum  quae  petebamus,  tam  scilicet  in  deducendis  nobis 
secure,  quam  in  commendandis  apud  Passas  et  suos 
amicos.  Subiunxit  post,  quod  quum  ipse  esset  a  par- 
vnlo  parva  admodum  pecunia  Imperatoris  Turcamm 
^mptua,  et  in  eius  Porta  edncatus,  haberetque  a  suo 


134 

Principe  et  honorem  et  non  exiguas  opes,  non  cnrará 
tam  ea  quae  alii  homines,  quam  ut  misera  plebes  (igy) 
secura  esset,  non  opprimeretur,  nec  esset  inter  Princi- 
pes,  id  est  Dominum  sunm  et  Maiestatem  Yestran, 
constituendorum  dissidiorum  auctor;  hocque  Btndinm 
semper  se  habíturum,  si  modo  et  Maíestas  Yestra  ani- 
mnm  suum  ad  id  appUcaverit,  regetque  et  gnbeniabit 
suos  ita,  nt  tot  querimoniae  de  illius  limitibns  non 
aíferantur.  Homines  enim  »ui  Principis  nullám  adhnc 
causam  laedendarum  induciarnm  dedisse ;  sed  Yestrae 
Maiestatis  tam  milites  quam  hajdones  nunquam  ad  id 
tempus  a  grassatione  cessasse,  et  cognovisse  se  hoc  a 
Maiestatis  Yestrae  hominibus,  qui  praedatum  áb 
Agria,  a  Corotna,  a  Kapwswywar  et  Zygeth,  et  ab 
aliis  quibusdam  locis  profectl  atque  intercepti  smit, 
fateautur ;  et  inter  alios  Joannes  Fodor,  qui  praeci- 
puus  inter  ceteros  hajdones  habeatur,  palamque  decla- 
mitat.  a  dominó  Wolfgango  DersflFy  se  missum  fuisse 
praedatum.  Ceterum  idem  dominus  Passa  dicebat,  non 
dolere  se,  nec  Principem  suum,  quod  Maiestas  Yestra 
Castellanos  et  Praefectos  viros  bonos  pro  custodia 
locorum  suomm  in  suis  finitimis  arcibus  teneat,  sed 
([iiod  in  eisdem  arcibus  foveantur  hajdones  et  similia 
praedonum  colluvies,  quodque  facta  praeda  aut  latro- 
cinio  in  easdem  arces  admittantur,  ut  in  perfnginm 
tutissimum,  ibique  ex  aequo  inter  se  praedam  parti- 
untur.  Quod  si  duraverit,  nec  Maiestas  Yestra  provi- 
dere  dignabitnr,  quod  haec  licentia  aliquando  tandem 
sopiatur ;  dicit  Passa,  nescire  se,  quomodo  aut  prae- 
sentes  induciae,  aut  fatura  pax  poterit  constitui. 

Dicebamus  nos,  non  ex  arcibus  eiusmodi  fierí 
latrocinia ;  qiiia  Maiestas  Yestra  constitniBset  in  ds 
novoB  PraeCectoft^  eot^^  \^^^^%  yiroa^  et  Maiestati 


13& 

Yestrae  morigeros.  Sed  esse  qnosdam  vagabundos 
homines,  sine  dominis  et  stipendiis,  qui  einsmodi  com- 
mittunt,  et  exercent  furtím  facinora.  Respondit,  id  ne- 
gari  non  posse,  quum  habeat  hajdones  et  alíos  homi- 
nes  captos,  qui  certam  fidem  de  his  faciuat.  Ad  quae 
itenim  nos  subíunximus,  omnino  haec  non  perpetrare 
arcinm,  de  quibus  querebatur,  milites  praesidiarios, 
sed  praefatos  latrones  vagabundos;  hique  inducturi 
arcium  illarum  custodes  in  invidiam  et  ódium,  vobis, 
domine  Passa,  culpam  hanc  in  eos  ab  se  transferunt. 
Yerum  ubi  dixit,  se  etiam  illum  habere  in  manu,  qui 
Hamzabeghum  ceperat,  et  plures  alios,  quos  proferre 
nolebat;  nobis  renuentibus,  quid  respondere  illi  potu- 
erimus  aliud ;  Maiestas  Vestra  consideret ;  vertimus- 
que  ad  alia  sermonem.  Itaque  supplicamus,  ut  Maie- 
stas Vestra  dignetur  his  obviare,  si  vult  rite  (ut  dice- 
bat  Passa)  cum  Imperatore  Turcarum  pacifícari. 

Venimus  ab  his  sermonibus  ad  alia,  quae  post 
dicemus  suo  ordine.  Verum  mox  ad  tentoria  nostra 
ab  hac  prima  audientia  reversi,  venit  ad  nos  Adrianus 
Litteratiis,  et  pro  clam  produxit  nobis  litteras  Clemen- 
tis  Artandy  (•/.),  et  regestum  nominum  quorundam 
dominorum  regnicolarum  a  Regina  Isabella  missum 
(•//.),  ad  quos  hortatus  Passa  ab  eadem  Regina  Isabella 
per  proprium  nuncium,  dedit  litteras  praeceptorias,  ut 
ad  ipsam  Reginam  et  Johannis  íilium  defícerent,  sub 
gravissima  poena  qui  noluissent.  Has  autem  litteras 
mittere  ad  Maiestatem  Vestram  statim  curare  studui- 
mus,  sed  non  occurrit  certus  modns.  Yerum  Maiestas 
Vestra  ex  hac  sola  Regináé  cum  Turcis  intelligentia 
facile  perpendet  eius  perfidiam,  consilium  et  conatum, 
et  quod  una  cum  filio  longe  alia  ratione  tractari  debe- 
bit,  quam  verbis  et  clementia,  pntamnsque  in  simili- 


136 

bu8  et  consangnínitatis  et  pietatis  obliviscendum  esse : 
his  praeBertím,  qui  regiiare  volnnt. 

Ceternm  quoniam  ad  eas  litteras,  quas  proxiine 
Maiestas  Vestra  miserat  Passae  ex  parte  tamnltuam 
Traii8ylvanornm,  quíbus  idem  Passa  magis  videbatar 
incendinm  suppeditare,  praecipieiido  Themesvariensi 
et  Zolnokíensi  Sangzaccho,  nt  conspiratoríbns  einsin- 
famae  factionis  opitnlarentur,  nihil  interim  respondere 
voluerit,  nt  scrípserat  dominó  Paxy,  donec  Oratores 
ad  eum  pervenissent :  nos  in  secunda  audientia,  prae- 
misBis  multis  aliis  sermonibu8proYOcati,et  ipso  Passa 
his  de  litteris  (quantiim  arbitramnr)  mentionem  om- 
nino  supprimente.  de  indnstria  et  praehabíto  consi- 
lio  rem  silentio  praeterire  noluimus. 

Ubi  igitur  orsus  est  qneri  de  finitimorum  homi- 
num  Vestrae  Maiestatis,  praesertim  verő  de  hajdonum 
Corotnensium,  Zjgethiensinro,  Kapuswywariensium 
et  Agriensium  grassationibus,  nosque  excusaremus 
diversis  rationibns  praefatos,  ut  edocti  siimns :  deve- 
nimus  tandem  in  illud  argumentum,  quod  quum  Maie- 
stas Vestra,  initura  amicitiam  tam  diuturnam.  since- 
ram  et  firmám  cum  Imperatore  Turcarum,  omnem  ani- 
mnm  et  mentem  suam  appulisset  ad  eiusmodi  inquie- 
torum  hominum  in  confíniis  suis,  qui  turbulentius  ha- 
berentur,  licentiam  et  exeursiones  eomprimendas,iam- 
que  et  Praesides  suos  aliquot  hac  de  cansa  commu- 
tasset,  et  nonnullos  etiam  milites  in  quibusdam  locis 
praesidiorum  suorum  morte  multasset,  qui  in  his  Eius 
Maiestatis  et  suis  dncibus  non  parebant ;  ecce  motus 
Transylvani,  ecee  couspiratio,  immo  et  rebellió  mul- 
torum^  qui  non  ita  pridem  novis  iuramentis  fidei  Maíe- 
stati  Regiae  sese  obstrinxerant  et  addixerant.  ^Et  id 
aust  (quantum  ad  Serenissimum  Regem  nostrnm  mul- 


137 

tis  ex  locis  affertur)  Tua,  inquientes,  Maguiíica  do- 
minatione,  domine  Passa,  suppeditaute  huiúBmodí 
facinorosis  homínibus  animos  ad  tumultnandum ; 
nempe  data  commísíone  Themeswaríensi  et  Zolnoki- 
ensi  Praesidibus,  ut  iisadperagendum,  quod  aggressi 
perLibentur,  ferrent  subsidiiim.  Quo  motu  concitato, 
adductaque  ea  Provincia  cum  vicina  parte  Hungáriáé 
Maiestati  Regis  nostri  subd'ta  in  eiusmodi  contuma- 
ciam  et  rebellionem,  quantum  credis,  posse  iam  Eius 
Maiestatem  et  has  et  alias  praedictorum  hominum  in- 
solentias,  de  quibus  Vos,  domine  Passa,  couqueri- 
mini,  sopire  et  comprimere?" 

Hic  Passa :  „Bene,  inquit,  fecistis,  quod  hac  de 
re  in  mentionéra  incidistis.  Quid  enim  aliud  et  Tran- 
sylvani,  et  hü  qui  foris  existunt  Transylvauiae  adia- 
cent,  facere  debuissent,  quam  insurgere,  et  tueri  se  ab 
iis,  qui  contra  se  a  vestro  Rege  mittebantur  annati? 
Nam  Dobó,  cum  Episcopis  Transylvano  et  Varadiensi 
noviter  factis,  exercitura  coeperat  conscribere,  et  in 
Transylvaniam  hostiliter  intrare  pergebat.  Ilii,  ut  hiis 
resisterent,  tutelae  suae  gratia  obsistere  voluerunt; 
quod  iure  ob  acceptam  causam  non  datam  eos  fecisse 
debet  iudicari." 

Nos  ad  liaec:  ,,Si  sic  res  se  haberet,  domine 
Passa,  ut  narras;  certe  posses  et  apud  Principem 
tuum  et  apud  nostrum  excusari,  motusque  coniurato- 
rum  aequior  haberetar.  Veram  quia  male  informatum 
Te  esse  his  de  rebus  perspicimus ;  necesse  est  non- 
null  a  dicere  nos,  quae  ad  veritatem  huius  rei  aperien- 
dam,  et  Te  edocendum  pertineant;  rogamusque,  ut 
nos  aliqnantulum  patienter  audire  velis.^ 

;,Rem  igitur  ab  origine  exponemus,  et  cognosces 
motum  coniuratorum   scelus  esse,  ac  Te  ma|s;iiQ^e;t^ 


140 

et  Imperátor  Dominna  tuus,  et  Hruztan  Passa,  ac  Tn 
sübscripsistis,  datis  litteris  ad  Regem  uostrum  Sere- 
nissimum.^ 

Et  in  hanc  sententiam  quum  plura  dicere  perge- 
remiis,  ostensuri  Transylvaniam  fuisse  in  manu  Ve- 
Btrae  Saeratissimae  Maiestatis  multo  antequam  indu- 
ciae  factac  fuerunt,  habuisseqiie  praecipuum  locnm 
Transylvaniam  in  articulis;  qui  ad  Principem  suum 
per  Aly  Pasaam  missi  Bimt:  tan quam  ipse  nimis  multa 
familiariter  nobiscum  eoUoqueretur,  nec  opus  esset  tam 
copiose  de  his  hic  loqui,  nos  quoque  excusavimus  nos 
de  longiore  oratione ;  adiungentes  alioqui,  opus  fnisse 
ut  liic  illi  exponeremus,  eumque  admoneremus,  ne 
quid  in  hoc  attentaret  suo  eonsilio,  et  ante  scitum  sui 
Domini  ac  Hrustani,  et  donec  nos  Imperátor  eiuscum 
Hrustano  ipso  audierit;  quando  sciret  Rex  noster, 
aliam  esse  voluntatcm  Turcarum  Principis,  quam  at 
hoc  pacto,  dum  secum  de  solida  pace  tractat,  detru- 
datur  sensim  a  possessione  Transylvaniae. 

Subiunxit  hoc  interim  Passa  aliquoties :  ^Et  cuius 
esset  Transilvania  ?  ad  queranam  pertineret  eius  pro- 
tectionem  gerere,  raittere  in  eam  Praefectum?^ 

Nos  non  ignari  captiönis,  et  quo  deduceremur  ab 
eo :  „Quidni  ?  Certe  ad  Regem  nostrum.  Geterum  ne 
credas,  domine  Passa,  Regem  nostrum  adeo  esse  p<v 
rum  circumspectum,  ut  non  intelligat  et  Hungáriáé  et 
Transylvaniae  statuni,  et  quantum  Imperátor  Turca- 
rum habeat  tam  in  Hungária  quam  in  Transylvania 
potestatis.  Et  ob  id  amicitiam  quoque  cum  eo  ac  vici- 
nitatem  colere,  eumque  quotannis  honorario  munere 
prosequl  centendit,  sicut  iam  ab  aliquot  annis  facere 
inceperat,  snmmo  studio  perseverasset,  nisi  delatoniia 
hominum  et  Vobís  et  Priacipi  vestro  malitia  menda- 


141 

ciis  odiosum  redderb.  conaretur ;  prout  nunc  quoque 
videre  id  manifeste  potes,  dum  nos  ad  ipsum  Impera- 
torem  veBtrum  mittit  Sua  Maiestas  cum  muneribus  ad 
pacem  cum  eo  faciendam,  ii  quos  iam  saepius  uomína- 
vimus  scelestísBÍmoB  homiues,  accnsánt  apud  Yos, 
quod  nec  inducia8  servat  constanter,  nec  síncero  ani- 
mo  pro  pace  ágit.  Verum,  domine  Passa,  quid  dece- 
det  Imperátori  Vestro,  si  Kex  noster  pro  Hungária  et 
Transylvania  illi  est  quotannis  honoraria  dona  colla- 
turus,  ut  conferrent  alii  ?  immo  etiam  si  in  hoc  labo- 
rat,  ut  nemo  alius  ii  faciat  quam  ipse,  ad  quem  jure 
et  Hungária  et  Trrasylvania  pertineat ;  quum  ob  id  et 
Dobó  non  est  missus  de  novo  occupare  Hungáriám 
et  Transylvaniam,  sed  ut  succedat  in  officio  domina 
Báthory;  cur  adversari  Vobis  videatur,  non  intel- 
ligimus." 

Alia  autem  quaedam  verba  intercesserunt  de 
ultroneadiscessione  Regináé,  et  Petrowyth,  etmonachi 
ex  Transylvauia ;  et  de  Transylvanorumstudiis,  utad 
fidem  Regis  nostri  devenirent.  Verum  quoniam  festi- 
nabamus  persuadere  Passae,  ne  in  hoc  proposito  per- 
severaret  iuvandi  coniuratos  supra  nominatos,  pluri- 
bus  et  quam  melioribus  módis  potuimus ;  cum  roga- 
vimus,  ut  declararet  erga  Maiestatem  Vestram  bene- 
volentiam  facta  prohibitione  Theraeswariensi  et  Zol- 
nokiensi  Praesidi,  ac  etiam  coniuratis,  ut  cessarent  a 
tnmultuando,  donec  Ore^tores  Maiestatis  Vestrae  pe- 
ragerent  res  in  Porta  sui  Domini,  liberumque  esset 
interim  Vaywodae  et  Episcopo  Transylvanis  ad  sua 
lóca  proficisci. 

Ubi  tandem  respondit :  ^Libenter  volo  Eius  Maie- 
statí  gratificari,  daboque  mandátum  et  ad  Themeswar, 
et  ad  Zolnok,  et  in  Transylvaniam,  ut  abstineant  ab^ 


Ití 


Lis  Tin.^'>'ia>  «c  áx:  -^mbbí}  fnecL  donec  tos  in 
P-:-rai  Lup^nscTá  ikí  yiit*»bitii:  awdo  et  Bei 
Tester  r&ien  as  zrZftáfiMZ.  soiqve  ■stao  padfiá 
&IEci«  xb  &^  a^^őearL'^  X«c  iz»{ism  lioet  ter  et 
IziiUtr  rKctf-jttta  feeerins  gflkeic  poniimns.  vt 
dictret.  i^^f^irrz  se.  ne  ixr^resmn  dcmmi  Dobó  et 
dvnirJ  Epc«-M-p:  í=ir«eviír«zt :  tactiniimodo  genenfiter 
IcíTTt^i*  fett-  wt  crrt^^e  sini  qvfeti. 

Qz'yi  a~:ez:  ad  p^acem  imret :  dicebat  se  spenre 
fatixraia.  xd  s:c  ú  rei  non  inrem  s^jlam.  sed  totnm 
ca{.ut  amplecteremiir :  et  ita  omnii  perficeremns.  Qt 
rcvera  inter  n«:«  et  ipsos  pax  risteretar.  et  ntriqne 
süC'S  limites  soirect.  yesciens.  qnibusnam  conditíoní- 
biLs  essemns  pro  pace  ictnrí :  qnmn  ne  verbo  qnidem 
idem  Passa  a  nobU  fderít  acischatna  (tmnta  est  nsns 
modestia  .  ^lüalemnam  pacem essemns  petitari:  etideo 
bac  in  parte  parcius  extendimns  nos  in  loqnendo. 
Ceternm  ilicebat  etiam.  in  Vestrae  Maiestatis  esse 
mann  et  pacem  et  bellnm:  dnmmodo  obtenta  ipsa 
pace.  tnrbatores  eins  non  foveat  in  finitimis  arcibns. 
Bed  castiget. 

De  captivorom  etiam  liberatione  plura  est  locu- 
tus.  Impium  esse.  dicens  (nam  andirimns  hominem 
stndiosnro  esse  litteranim.  et  minimé  cnidelem  atqne 
avarom),  din  carceríbns  detinere.  et  cogere  ad  maiora 
pretia  redemptionis,  qaam  qnonimdam  fortnnae  páti- 
antnr.  Ideo  offerebat.  se  velle  afferre  ad  eorum  dtam 
et  facilem  dimissionem  suam  operám,  detalcatnmmqne 
etiam  de  pretiís  eorum,  qni  solvendo  non  essent  qnod 
ab  iiiis  peteretnr,  modo  et  Maiestas  Vestra  idem  de 
Turcifl  quoque  facerct,  qui  per  Hnngaros  vineti  tene- 
rentur,  libereqne  posse  pro  hiis  homines  ad  se  mitti, 
eosqne  vei  solis  litterís  Vestrae  Maiestatis  főre  secoros. 


143 

Ceternm  vigeaima  quarta  Julii,  qunm  discessum 
noBtrum  appararemns,  nunciavit  nobis  Passa,  venisse 
4id  se  Sangzacchum  ZolnokieiiBeiD,  qiii  diceret,  nndí- 
que  gentem  magnó  numero  Vestrae  Maiestatis  man- 
dato  ad  Dobó  confluere,  iussisseque  eum  per  vim  in 
Transylvaniam  irrumpere.  Quod  si  verum  sit,  se  quo- 
que  non  permissurum,  ditíonem  et  amicos  Imperatoris 
sui  opprimi,  et  daturum  operám,  ut  defendantur. 

Nos  scientes,  unde  haec  tempestas  oriretur,  re- 
nunciavimus  rem  magni  momenti  esse,  nec  per  inter- 
nuncium  agi  de  illa  posse ;  quod  tam  ad  nostram, 
quam  ad  ipsius  Passae  satisfactionem  foret.  Igitur 
petére  nos,  ut  ad  se  venire  jubeat.  Annuit,  et  mox  ad 
eum  deducti  haec  ad  verbum  exposuimus  quae  se- 
quuntur : 

„Ad  ea,Magniíice  domine  Passa,  quae  nobis  Tua 
Dominatio  Magnifíca  nunciavit  ex  parte  gentium,  quae 
congregantur  contra  eos,  qui  in  Regem  nostrum  Sere- 
nissimum  conspirarunt,  haec  respondemus : 

„Proximo  anno  superiore  secundo  Rex  noster 
nec  vi  nec  dolo  intercepit  Transylvaniam,  sed  a  Re- 
gina Isabella,  a  filio  suo,  a  fratre  Georgio,  a  Petro- 
wyth,  et  ab  omnibus  Transylvanis  ultro  et  communi 
consensu  tradita  est ;  quod  etiam  Potentissimo  Impe- 
rátori notum  est,  cui  Rex  noster  non  semel,  sed  plu- 
ries  per  litteras,  et  amicum  se  et  bonum  vicinumvelle 
esse,  et  quotannis  ad  Eius  Maiestatem  pensionem  mu- 
neris,  quantam  ipsa  etiam  Regina  persolvit,  daturum 
se  obtulit.  Tunc  Eius  Maiestas  misit  in  eandem  Tran- 
sylvaniam Vayvodam  suum  dominum  Báthory,  misit 
et  alias  gentes  suas,  nec  interim  a  quopiam  in  posses- 
sione  Transylvaniae  molestata  est  Sua  Maiestas. 
Sicque  existente  Transylvania  in  manu  Eius  Maiesta- 


144 

tis,  fecit  cum  Potentissimo  Imperatore  Tnrcanim  indu- 
cia8,  in  quibus  etiam  Transylvania  continebatur ;  pront 
iu  artieulis  apparct,  quos  domÍDUs  Alv  Pas&a  miserat 
ad  Exccisam  Eiu8  Portám.  Quieta  igítur  in  banc  mó- 
dúm Btante  Transylvania,  jure  tam  vetere.  atque  eo 
qaod  iiltro  Eíus  Maiestati  tradita  est,  quam  etiam 
rationc  iiulucianim  ab  ipsa  Maiestate  Imperatorís  sai 
acceptatarum  et  coníirmatarum.  Cur  igitur  illi  per- 
versi  et  tiirbatores  patriae  eoniiirariint  in  Principem 
et  Dominum  suum  Naturalem^  audeantqne  coutra  in- 
(lucias  ajj^ere  tam  íirmiter  factas  et  conelusas  ?  Et  si 
in  eos  Maiestas  Regis  nostri  vult  animadvertere,  et 
illorum  temeritatcm  corripere,  nihil  certe  ágit  contra 
Potentiftsimum  Imperatorem  tuiim,  sed  contra  snbditoa 
suos,  sibi  sua  sponte  fide  per  iuramenta  obstríctos. 
Igitur  hortamnr  et  rogamus  Magnificam  Dominationem 
Vestram,  ne  se  ingerat  in  hos  horum  coniuratomm 
raotus,  antequam  a  Principe  suo  Invictissimo  accipiat 
mandata,  nosque  ad  Eins  Maiestatis  eonspectnm  am- 
plissimum  proficiscemur;  feratque  interea  Sua  Ma- 
gnifica  Dominatio  acquo  animo  quicquidRex  nosterin 
iíjfideles  suos  subditos  agerc  intenderit.  Alioqui  hcc 
in  manu  Altissimi  Dei  ct  Potentissimi  Iraperatoris 
tni  érit,  cui  coneedetur  Transylvania ;  quum  Serenis- 
simus  Rex  noster  illud  cum  Imperatore  tuo  statuit 
inirc  amicitiac  vinculum,  ex  quo,  si  Deus  Optimus 
Maximus  annuerit,  non  honorem  solum  maximum,  sed 
etiam  quam  maxima  commoda  et  perpetuam  famam, 
eaque  sine  impensis  et  iactura  rerum  suarum  perci- 
piat.  Haec  ut  Tua  Magnifica  Dominatio,  domine Passa, 
bene  secum  perpendat,  oramus,  neve  aliquid  tanta  ia 
re  aggrediatur,  quod  possit  eidem  secus  in  poste- 
mm  cadere,   ubi    legationem  nostram    Invictissimu^ 


ij 


145 

Imperátor   audierít,  quam  hnmana  mens  cogitare  po- 
tuisset.** 

Qnae  quum  ad  fínem  uBqne  andisset,  etsi  fortasse 
iBtra  se  agnovit  et  con86ii0it  veritati;  tamen  iute 
multa  yerba  nnlli  horam  locum  dedít ;  affirmans  in 
summa :  Domiuí  sui  et  Hangariam  et  Transylvaniam 
es&e,  et  ita  Transylvaniam  filío  Joannis  dedisse  ut 
snam,  et  ut  ^atri  etíam  dederat  eius,  quod  amieus  Im- 
perátori 8U0  faerit,  et  ilii  serviverit ;  post  quam  suam 
mortem  ad  nemiuem  alium  ipsum  Regnum  pertinere, 
quam  ad  Imperatorem  Turcarum.  Ideo  ncscire  se, 
quo  pacto,  quando,  vei  quibus  privilegiis  Regi  vestro 
ipsum  dederit  Regnum.  Petendo  penes  haec,  ne  de 
his  tam  profunde  secum  coUoqueremur ;  quum  hie  nul* 
lus  finis  fierí  possit.  Nos  quoque  diximus,  niliil  nos 
loqui  de  summa  nostrae  legationis ;  sed  tantum  de  his, 
quae  hoc  praesens  negotium  in  médium  adduxit.  Ideo 
scire  debet,  quod  Regnum  totum  a  Joannis  filio  nemo 
alius  alienavit,  quam  initio  ipse  páter  eiuS;  et  po- 
stremo  mater  cum  monacho  et  Petrovich,  uti  iam 
andistis.  Et  hie  brevibus  exposuimus  tenorem  concor- 
diae  Joannis  cum  Maiestate  Vestra  de  successione 
Regni,  simulque  diximus,  Maiestetem  Vestram  iiben- 
ter  usuram  gratia  et  amicitia  eius  Imperatoris,  modo 
illum  ab  se  non  reiiciat.  Sed  utcunque  huiiismodi  se 
habeant,  diximus :  rogare  Maiestatem  Vestram,  ne  ipse 
Passa  impediat  offíciales  suos  ad  curam  Transylvaniae 
proficisci,  et  iubeat  tam  Zolnokiensibus,  Themeswa- 
riensibus,  et  Transylvanieusibus,  quam  etiam  Petro- 
vich, ne  interea  temporis  tumultuentur,  donec  nos 
Coustantinapolim  proficiscimur. 

Ad  quae  omnia  respondit,  facturum  se  pro  voto 
nostro ;  ceterum  noile  dominum  Dobó  páti  intromitti. 

MONm.    HriNO.    niHT.    SCRIPT.   XXVII.  10 


1 


146 

^Sed  postquam  dominiiB  Báthory  iam  intromissns  est 
et  gerit  ofíicinm  bene  ac  pacifice;  Bfaiestas  Vestra 
non  cnret  alium  illi  snrrogari,  sed  in  enndem  domí- 
num  Báthory  denuo  VaiTodatnm  reiiciat  et  inbeat 
gerere, "  donec  nos  rcdeamus.  Caveat  autem  maximé, 
ne  quae  l*jus  Maiestas  arma  moveat,  vei  in  Transyl- 
vaniam  intendat,  quia  alíoqui  nos  pamm  feliciter  am- 
bulabimus,  nt  dicebat. 

Quae  quuro  ita  se  habeant.  et  ipse  Passa  iussn- 
nis  est  snis.  ut  quieti  siiit :  quid  consulere  debeamns 
MaiestatI  \'estrae,  nescimrs:  taraen  postquani  tantiim 
tardavit  intrare  dóminus  Dobó.  revocetur;  et  coni- 
missa  denuo  cura  dominó  Batliory.  si  cum  Maiestate 
Vestra  sentit.  quod  non  dubitamus,  perseyeret  vei 
lioc  maximé  tomporé  in  fide  et  commodo  Vestrae 
Maiestatis. 

Non  praetermittemus  et  privatorum  verba.  Heri 
quum  accepto  commeatu  a  Passa  ad  tentorium  no- 
strum  proficiscimur.  nunciassemusque  Velibego  de 
quodam  captivo;  inter  alia  remmciavit.  amicum  se 
nobis  esse,  verum  si  pro  Transylvania  laborabinius, 
etiam  Hungáriám  amittemus. 

Idem  et  Safteraga,  de  quo  alias  Maiestati  Vestrae 
Verancius  locutus  est,  per  nunciiíra  rogavit  nie  Fran- 
ciscum  Zay,  ubinara  habeam  matrem  et  uxorem,  et 
ut  curarem  earum  quietem  et  salutem ;  quia  nesciret, 
quid  de  pace  sequuturum  esset. 

Haec  nos  non  terreiit,  Cleraentissime  Rex,  sed 
voluimus  scire  Vestram  Sacratissimam  Maiestatem, 
ut  occun^t  tumultibus  non  tam  armis  quam  artibus. 
Nec  Polono  omnino  fidat ;  quia  hic  saepius  nominatur, 
et  quaerimur,  an  constantem  cum  eo  habeat  MaiestaB 
Vestra  amicitiam. 


147 

Haecque  sünt,  qnae  hic  egimus;  íamque  Deo 
duce  hodie  Danubio  díscedimus ;  quae  est  dies  Julii 
25.  1553. 

Eiüsdem  Vestrae  Sacratissimae  Maiestatis. 

servitores  subiectissimi 

Quinqueecclesiensis   mp. 

Franciscus  Zay  de  Chemer  mp. 

Mellékletek: 

y.  Illustris  et  Magnifice  Domine,  et  doijine  domi- 
ne nobis  gratiosissirae.  Post  salutem  ac  perpetni  ser- 
vitii  nostri  commendationem.  Az  my  kegyelmes  Azony- 
wnknakkyralyneAzonnakEw  felssegenek,  the  Nagy- 
ságodhoz egy  zolgaya  mentli  mynden  tlielyes  thanwl- 
sságal.  Az  zolnoki  Zanchak  MaLmwthbegli  irth  woth 
Ezel  niwlth  napokban  kyralyne  Azonynak  egy  zol- 
gajanak,  Twdny  Illyk  Tbercwk  János  Warassara 
Dewbrewczenre,  mely  waros  myndenkor  kyralye 
woth  mosthes  kyralyne  Azonyra  nyz;  de  Therek 
Janossnak  chak  valaray  summa  pénzért  wagyon.  Es 
ennek  okaerth  Irth  wotl)  hogy  megh  hodolyon  az  wa- 
ros. Ezth  penygli  byzonyal  Irhathom  Nagy*"*^,  hogy 
Terek  János  az  hathalmas  chazamak  es  kyralyne 
Azonynak  Ew  felssegeknek  zolgaja  es  liy^e.  Azerth 
kenyergek  es  keremm  Nagy '^''^'  mynt kegyelmes  wra- 
math,  hogy  Tlie  Nagy^'"^  hagya  meg  az  zolnoky  zan- 
chaknak,  hogy  legyen  Békességes  Belewle,  mcrthmy 
nekewnk  Azonywnk  Ew  fel  *^^  kyralyne  azony  megh 
parancholtha.  hogy  myndenben  the  Nagy  '  '^  megh 
lelywk,  es  the  Nagy^^'^  my  nekewnk  mynden  dolga- 
ynkban  otalmwnk  es  gondwysselewnk  lezen.  Annak 
ohaerth  fü  walazth  warok  Nagy  '"^^  mynth  kegyelmes 


148 

wramthwl.  Isten  tarcha  megh  Nagy"^*^  Dátum  ex  arcé 
Kereky  Sabbato  poat  festnin  Visitationis  Maríae  anno 
Domini  1553. 

Az  haüilmas  chazarnak  es  kyralyne  Azonynak 
Ew  fel""'^  es  az  kyraly  fyanak  zolgaja  es  hywe 

Arthandy  Kelemen 

K  i  V  ü  1 :  Illustrí  ac  Magnifico  Dominó,  dominó 
dominó  Thwyghon  Passae  Budensi,  ac  Imperatorís 
Tnrcaniiu  ín  Hnngaría  Locnmtenenti  etc.  dominó 
nobis  gratiosissimo. 

y/.  Venerabíles  dominos  Capitnlares. 

Waradiensia. 

Mathias  Epíscopns  Waradíensis. 

Magnifíci. 

Mihael  de  Warda. 
Aiidreas  de  Bathor. 
Georgina  de  Bathor. 
Andreas  Báthory  de  Somlyó. 

Egregii. 

Petrns  Karoly. 
Lucas  Thegzes. 
Michael  de  Kend. 
Sigismundus  Karoly. 
Líulislaus  Kwn. 
Petrns  de  Kend. 
Stephanus  Seredy. 
Franeisens  Korossy. 


1 


149 


Michael  Jakchy. 
Michael  Sarmassagy. 

Spectabiles  et  Magnificos  dominos. 

Gábriel  Pereny    Perpetuiis   Comes   Comitatus 
Abawywariensis. 

Frauciscus  Bebek. 

Maguífici. 

Michael  de  Chak. 

Nícolaus 

Wolffgaiigus 

Paulus  de  eadem  Chak. 

Thomas  Warkoch  de  Zekelyhyda. 

Egregii. 

Michael  ac 
Nícolaus  de  Thelegd. 
Frauciscus  de  Bayoii. 
Nicolaus  ac 
Micliael  de  Thold. 
Petrus  ac 
Gaspar  Pázmány. 
Frauciscus  Deznw  Iwaiiy. 
Georgius  Kazkífy  de  Pawiocz. 
Stephanus  AbrauflFy. 
Nicolaus  Zekely  de  Bodogh. 
Georgius  Bochkay. 
Sigismundus  Forgach. 
Gaspar  Makochy. 


150 


} 


Ad  Comitatu8  Uuiversitati  Nobilium 

Byhorienais. 

Zarand. 

Bekea. 

Zakmar. 

Zaboltb. 

Wgocha. 

Borasod. 


XIV. 

Iruitu  |»a8>áiak  Teruesies  és  Z»y. 

Antonius  Wrancsics  et  Franciscus  Zay 
Hrustano  Passae  Primario  salatem. 

b.  Quoniam  sünt  qaedam  res  peculiariter  conside- 

raudae,  quae  ad  hanc  nostram  pacem  perficieudam 
restant,  eas  tibi,  Passa  amplíssime,  trauscribere  volu- 
mus,  ut  de  his  quoque  prius  tractetur  ac  deliberetur, 
qnam  Joannes  Maria  Malvecius  collega  noster  disce- 
dat.  Id  autem  propterea  fecimiis,  ut,  si  in  liis  ctiam 
rebus  esset  aliquid,  quod  Regi  nostro  non  concedi 
po88Ít,  per  eundem  Joannem  Mariara  Maiestati  Eius 
nuncietur.  Te  itaque  vehementer  petimus  et  oramus, 
ut  poBtquam  plura  alia  non  illi  coneeduntur,  haec  sal- 
tem  non  denegentur,  quandoquidem  et  in  prioré  pace 
haec  fuere  conceBsa,  et  in  hae  praesente,  si  etiam  con- 


151 


cedentur,  nihil  Imperátori  tuo  tlecedet.  Hoc  autem 
patrocinium  Rex  noster  potissimum  abs  te  expectat, 
ut  ab  co,  qnem  sibi  amicissimum  putat.  Vale.  Vige- 
sima  octava  August  1553.  Constantinopoli. 


XV. 

FerdÍDind  kirilyDak  Veraoesíes,  Zay  és  Naivezi. 

Actio  Antonii  Verantii,  Franciáéi  Zay,  et  Joan- 
nís  Mariae  Malvecii  Oratornm  Sacrae  Romanorum, 
Hungáriáé,  Bohemiac  etc.  Regiae  Maiestatis  apud 
Principem  Turcarum  anno  1 553.  mense  Augusto 
habita.  *). 

Sacratissima  Regia  Maiestas  I 
Domine,  domine  nobis  Clementissime ! 

Ubi  primo  Buda  discessimus,  ursimus  iter  omni  i.,ő9.  sept.  9. 
soliditateetstudiostb.  (minta  HL  kötetben  49  -7911.) 

67.  1.  1.  sor.  —  -   dixit:  Nescire  humanitcr. 

72.  1.  10.  sor.  -  —  Kt  licet  ipsum  scriptum 
adhuc  die  praccedenti  per  dragomanum  Passae  mise 

*)  itt  az  u.  11.  Aitio  prima  Ct»nstantinopn1itan.'i  azon  pél- 
ilíiiyát  használtuk,  mely  a  be<'8Í  cs.  titkos  l«»vcltárl»aii  öri/.tctík,  vs 
inolyní  Szalay  is  vonatkozik  (llí.  köt.  82.  I.).  L.tjiik,  hogy  Szalay 
közlcinenyo  a  4í>  —  7Í>.  lapokon  avval  szúszcrint  luMjic^ycÁ.  Az,  mit 
í*z:ilay  a  7Í>.  laptól  kezdve  (vClomenti-^^Bimc  Ucx,  hoc  obliti«  stb.) 
végig  közöl,  a  bécsi,  eredeti  példányban  nCm  foglaltatik  ;  s  annak 
bclycfn  a  tcrvcz'^tt  »Articuli  pacií?«  állnak,  melyeket  itt  köz/.(' 
teszünk. 


\hz 


•fc  *    »^  i 


CGKO  ".^iBKiicatn.  ^[KkM.  KA  aá  ta 


74.  L  \r    eft    IT.  sec   ^ElxpectJBda   - 


7í«    L  2*.  •^•r 'jBua  de  ii«:*bi£  dbige- 

líi^i^^t  polli^reanr.  qmae  de  fidetisHmis  serrítorilns 
tJLjftctzrí  debeDt. 

Articnli  pads  quinque  umonniL  quae  inter  Mag- 
riítndineiD  Imf^entoris  Turcamm  Zohliam  Znlimm 
a^:  Asiae.  Gneciae  etc  PríncipiSb  et  SereniaBbiiinD 
KomaDonuD.  Hungáriáé.  Bobemiae  etc.  Regon  Far- 
dinandnm  reooTatae. 

Pax  annomm  quinque.  quae  inter  Magmtndinem 
Imperatorís  Tnrcamm  Znlthani  Zolimani.  ac  Asíae. 
Oraeeiae.  et  multanun  alianun  Provinciamm  ac  Beg- 
norum  Principia  etc :  et  inter  Sereniasiininn  Ferdinan^ 
dum,  Divina  faveute  clementia  Romanorom.  Hnnga- 
ríae^  I^ihemiae  etc.  R^em.  per  Antoniom  VerantíuiD 
Plpísc^ipum  Qninqneecclesiensem  et  Praepositom  Por- 

ueriBem.  ac  Francigcnm  Zav  Nazadistamm  Snae  Re- 

• 

(^ae  Maiefttatia  Generalem  Capitanenm.  nec  non  Joan- 
riem  Mariam  Malvecium,  fideles  et  obseqnentea  servi- 
torea  et  Oratorea  suob  conditionibns  infrascriptis.  prout 
habent  iii  maiidatis,  renovari  et  concludi  debet;  quum 
praefata  Maieataa  Regia  duduni  iam  incepit  amicitiam 
Kiu8  Magiiitudinif*  araplecti,  deditqiie  omnem  operám, 
quemadmodum  etiam  nunc  dat,  iit  cum  Eiua  Magnitu- 
dine  uiiiatur,  quietique  et  conservationi  populorum 
Kegiii  8ui  Hungáriáé  consulat  et  prospiciat. 

Priniuni  igítur  est,  ut  ab  utraque  parte  remotis 
et  oblivioiii  traditia  omnibu8cau8Í8,propter  quaaelap- 
8Í8  teniporibua  inter  Suaa  Maieatates  inceasanter  fue 
runt  di88idia  et  discordiae ;  sit  denuo  inter  Suas  Maié- 


153 

States,  ut  príus,  vera  pax,  íida  vicinítas  et  Bincera 
umickia;  utque  his  homiuíbus,  quí  hactenuB  turba- 
runt  practícis  suis  unitatem  ct  congensum  huiusmodi 
pacificatioiiis  inter  Magnitudinem  Suam  et  Maiesta- 
tem  Regiam,  uulla  in  poBterum  adhibeatur  credentia, 
sed  mutuo  de  his  vei  per  litteras  vei  per  nuncios 
certificentur. 

Ut  muuus  honorárium  30,000  ducatorum,  quod 
Sereuissimus  Rex  Ferdinandus  tempore  elapsae  pacis 
quotannis  persolvebat  Suae  Magnitudini,  nunc  iam 
liac  ipsa  pace  renovata  quindecim  tantum  millía  du- 
catorum solvat.  Et  hoc  non  ob  aliam  causam,  quam 
quod  multa  sünt  Eius  Maiestatis  hoc  anno  proximo 
tam  in  Hungária  et  Slavonia,  quam  etíam  ín  aliis 
Regnis  sive  Partibus  adempta,  eaque  causa  etiam 
proventus  Eius  Maiestatis  multum  sint  diminuti  et 
distracti.  Magnitúdó  autem  Eius  Maiestatis,  quae  non 
tam  curat  pecuniam,  cuius  ingentem  copiam  Deus 
(J})timu8  Maximus  ei  dedit  et  dat  quotidie,  quam  ho- 
norem  et  faman,  et  bonam  cum  vicinis  Principibus 
vicinitatem  et  amicitiam,  speratur,  quod  facile  digna- 
bitur  summa  quindecim  millium  ducatorum  contentari. 

Ut  durante  ista  pace  quinquennali  sint  utriusque 
partis  limites  et  confinia ;  tam  ea,  quae  sünt  in  Hun- 
gária, in  Slavonia,  in  Croatia  et  Dalmatia,  quam  in 
universis  earundem  partium  et  Maiestatum  aliis 
Regnis,  dominiis,  provinciis  ubilibet  existentibus,  et 
ad  praesens  in  utriusque  earundem  potestate  consti- 
tutis,  sivc  sint  terrestria,  sive  maritima,  sive  aquatica, 
tuta  sínt,  et  ab  armis  otiosa. 

Ut  postquam  Magnitúdó  Sua  nullám  ditionem, 
uut  fortalicia,  quae  iam  subdidit  suae  potestati,  vult 
de  manu  sua  emittere ;  saltem  in  gratiam  Serenissi- 


} 


154 

mae  Rcgiae  Maiestatis  velit  castellum  Zechen  destm- 
ere  et  solo  tenus  complanare ;  quum  hoc  castellum  eo 
loco  positum  sit.  ut  multís  etiam  aliis  malefactoribns 
proptcr  ipsius  commodum  situm  ad  malefacieudum 
occasio  praebeatur;  quo  facto  facile  toUetur  magna 
pars  eariim  causarum,  quae  coutroversias  et  turbatio- 
nes  iuter  partes  solent  concitare. 

Ut  praeterea  miseri  subditi,  cuiuscunque  coiidi- 
tionis  existant,  et  coloui  partís  utriusqiie,  in  exactio- 
uibus  et  impo8Ítiouibu8  censuum  et  servitiorum  nimis 
non  graventur,  neve  aliquo  casu  jurisdictioní  Regiae 
Maiestatis  iii  his,  quae  ín  sua  ditione  continentur,  fiat 
praeiudicium ;  statuatur,  ut  subdíti  et  coloní  utrinsque 
partis  non  solum  novis  et  ínsolitis  exactionibus  noii 
premantur ;  verum  etiam,  ut  subditi  Regni  Hungáriáé 
in  his^quae  hactenus  tenuerunt  et  habuerunt,  non  mo- 
lestentur,  sed  ut  posthac  hys  illi  libere  uti,  frui  ac 
gaudere  possint :  similiter  Magnitudínis  quoque  lUios 
ofíiciales,  milites  et  subditi  in  pacifica  possessione  il- 
lorum  ouuiium  sint,  quae  hucusque  habuerunt  et  per- 
cipere  soliti  sünt. 

Et  liaec  8ie,  ut  illi  subditi  et  coloni,  qui  in  ditione 
Magiiitudinis  Suae  degunt  et  possessiones  habent,  ne- 
quc  ad  ali([ua8  arces,  civitates,  aut  lóca  Regiae  Maie- 
statis vei  aliquorum  subilitoruni  suorum  pertineaut, 
HOC  qnippiam  liactemis  Regiae  Maiestati  aut  subditis 
suis  solveruut,  ad  nullám  solutionem  censuum  vcl  di- 
caruni,  aut  extraordinaríam  ipsi  Regiae  Maiestati  aut 
subditis  Kius  facere  cogantur.  Kt  si  essent  aliqui  sub- 
diti et  coloni  Regiae  Maiestatis,  qui  alicubi  in  ditione 
Míígnitudinis  Suae  census  habuerunt  aut  alias  utilita- 
tes^  ut  eosdem  census  et  utiiitates  posthac  quoque 
habeant  et  percipiant  sine  ulla  contradíctione. 


152 

Ut  similiter  subditi  et  coloni  Regiae  Maiestatis, 
immediate  snb  dao  domínio  et  ditione  existentes,  qui 
et  tempore  obsidíouís  Agriensis,  et  post  eandem  quo- 
qtie  obsidionem  nihil  consueverunt  Turcis  solvere,  ab 
ipsis  Turcis  ad  aliquam  solutionem  vei  ordiiiariam  vei 
extraordinariam  compelli  non  debeant. 

Ut  snbdítí  et  coloni,  qui  in  finibus  utriusque  par- 
tis  existnnt  et  ante  Agriensem  et  Zolnokiensem  ob- 
sidionem utrique  patri  tributa  penderunt,  hy  etiam  in 
posterum  tam  Regiae  Maiestatl  quam  Turcis  pen- 
dant.  Sed  ita,  ut  cuilibet  parti  dimidia  et  aequalis 
ordinarii  tributi  portio  cedat,  nec  altéra  pars  alteram 
liac  öua  portioné  privari  curet,  nec  ipsi  miseri  coloni 
ultra  ordinarios  et  solitos  census  solvere  cogantur. 

Ut  quoniam  castrum  Zolnok  nullás  unquam  bá- 
buit pertinentias,  sed  illa  omnia,  quae  ad  ipsum  Zol- 
uok  possessa  suut,  ad  Agriam  pertinerent,  et  a  Regia 
Maiestate  ad  Zolnok  fuerunt  translata  ad  tempus  pro- 
pter  eius  consei-vationem,  non  solum  dictae  pertinen- 
tiae,  sed  etiam  arces,  oppida,  villae,  et  quaecunque 
alia  lóca,  quae  ad  castrum  Zolnok  post  suam  occupa- 
tiouem  per  Turcas  annexa  sünt,  utrique  parti  et  cen- 
sus et  servitia  solita  exhibeant. 

Ut  decimarum  quoque  ratio  similis  habeatur, 
quae  habetur  in  censibus  et  servitiis;  videlicet  nt  ubi- 
ciiuque  hactenus  officiales  Regiae  Maiestatis  et  sub- 
diti decimas  soli  coliegerunt,  ibidem  etiam  deinceps 
soli  colligant  atque  percipiant ;  ubi  verő  soli  Turoae 
eas  perceperunt,  ibi  in  posterum  quoque  soli  colligant 
atquc  percipiant;  sed  ita  ut  coloni  iniuste  non  pre- 
mantur,  neque  graventur  insolitis  decimis. 

Ut  utraque  pars  ubicunque  ante  obsidionem 
Agriensem  et  obtentionem  Zolnok  eas  percepit,  ibi  et 


156 

in  futurum  illas  aequaliter  percipiat,  ueque  in  eo 
altéra  pars  alteri  impedimentum  aut  molestiam  exhi- 
beat;  sed  omnía  utrinque  amicabiliter  et  bono  ordine 
gerantnr. 

Ut  8i  aliquando  contigerit  ex  iuprovíso  et  inspe- 
rato  per  praedones  et  maloB  homines  altemtrías  par- 
tis  militibus,  Bubditís  et  ditíoiii  latrocinia  vei  deprae- 
datioues  fieri ;  aut  simili  modo,  8i  a  subditis  vei  mili- 
tibus aliquibu8  quippiam  contra  pacem  Í8tam  attenta- 
tum  aut  commÍ88um  fuerit ;  vei  alias,  8i  controversiae 
et  differeutiae  aliquae  ex  alterutra  parte  emergerent, 
ut  accidere  8oIet :  pax  propterea  non  8tatim  violata  et 
rupta  e88e  intelligatur;  8ed  ut  utraque  pars  sedulo 
(let  operám,  ut  tales  praedones  et  mali  liomineB  debi- 
tÍ8  poenis  afíiciautur.  Quin  etiam  licitum  este  Turcis 
tale  hominum  genu8  punire,  8i  eos  in  sua  ditione  de- 
prehenderiut,  qui  Regiae  Maiestati  8ubditi  forent; 
vei  8i  eosdem  deprekendere  non  possent,  illoB  ipso- 
rum  Capitanci8,  Ofíicialibu8  et  8uperioríbu8  indicent 
8Í  illoB  alicubi  e88e  coguoverint.  Ii8  enim  a  Maiestate 
Regia  data  est  talium  puuiendorum  facultas.  Si  verő 
a  Capitaneis  Regiae  Maiestatis  non  punirentur,  Regia 
Maiestas  admoneri  debebit,  et  ipsa  omnino  puuiendos 
curabit.  Verum  hoc  idem  etiam  ex  altéra  parte  fieri 
debebit. 

Et  si  magnae  aliquae  et  arduae  differeutiae  ori- 
rentur,  quae  prorsus  celerem  compositionem  require- 
rent ;  tunc  eo  casu  statím  aliqui  Commissarii,  qui  suut 
spectatae  probitatis  et  experientiae  viri,  in  numero 
aequali  utrinque  deputentur,  et  ii  in  aliquo  loco  opor- 
tuuo  convenientes,  sine  exercitu  omnes  et  singulas 
motas  huiusmodi  controversias  decidant  et  amicabiliter 
componant.  Et  talis  ordo  ac  modus  constituatur,  nt 


157 

Qtraque  pars  giios  homines  et  subditos  citra  omnem 
simulationem  vei  praetextum  compellere  teueatnr,  sub 
gravissimis  poeiiís  ad  firmiter  et  incoucusge  praefa- 
tam  pacem  tenendam  et  observandam. 

Ut  transfugae,  qui  antea  tot  Christiani  vei  Tur- 
cae  faÍBsent,  utrinque,  uempe  Christiani  apud  nos,  et 
Turcae  apud  Turcas  admittantur,  et  neutra  pars  ad 
talium  transfugarum  restitutionem  teneatur.  Sed  e 
converso  Chrístíanis  ad  Turcas,  et  Turcis  ad  Christi- 
anos  transfngere  nequaquam  liceat ;  et  ideo  ad  talium 
restitutionem  omnino  faciendam  ut  utrinque  fieri  opor- 
teat,  quo  et  religíoni  utriusque  partis  consulitur,  et 
Bubditi  eo  facilius  in  officio  fidelitatis  centinebuntur. 

Ut  postremo  utriusque  partis  Principes,  post- 
quam  pax  haec  faeta,  ráta,  grataque  et  accepta  fuerit, 
universis  et  singulis  Regia  Maiestas  Supremis  Capi- 
taneis,  Praefectis,  officialibus,  militibus  et  subditis 
suis;  Magnitúdó  verő  Imperatoris  Turcarum  Poten- 
tissimi  Magnificis  Passis,  Beglerbegís,  Zangzachis 
suis  sub  poena  capitali  mandent  strictissime  et  prae- 
cipiant,  quo  pacem  istam  quinquennalem  renovatam 
firmiter,  inviolabiliter  et  sanctissime  observent. 

Constantinopoli  noná  Septembris  anno  Domini 
millesimo  quingentessimo  quinquagesimo  tertio. 

Eiusdem  Vestrae  Sacratíssimae  Regiae  Maiestatis 

servitores  et  Oratores  subiectissimi 

Quinque  Ecclesiensis  mp. 

Franciscus  Zay  de  Chemer  mp. 

Joannes  Maria  Malvetius  mp. 


158 


«. 


XVI 


A  királrnk  Temoia  és  hn, 

Laetuft  iiobis  stb.  (Ill.köt  100—109. 11.  Qninta 
Octobrís  Coimtantínopoli  1553. 

Melléklet:  1 )  De  Matthya  Aly  spem  habéba- 
nnm;  Rcd  iiitcTceptuft  est,  dic  18.  Septembris  infirmi- 
taté  correptuft.  et  eliuguis  factns.  vix  raptim  initio 
teBtamento  facto  21.  díscessit.  Causant  mortis  eius 
cauHam  alii  peBtem,  alii  veneuurn.  Sed  pestis  dignum 
nullum  visum  est,  nec  de  veneno  eonstat.  Sic  nos 
disftimulamus,  et  eogitamus  id  eo  faetum,  quod  nobis-  . 
cum  coiicordabunt ;  vereiitesque,  ne  illum  impetrasse- 
mu8,  Hiistnlere.  Sed  haec  orania  in  Deo  sita.  Nos  satis 
tiniemus;  sed  nihil  omittimus  officii  nostri. 

2)  Maiestatem  Vestrnm  adhne  rogamuö,  ut  digue- 
tur  recordari  servitoruni  et  creditorum  domini  Petri 
della  Vecchia ;  cuius  homo  etiam  nobis  in  mittendis 
UH  hominibns  et  litterís  multum  inservit.  Vestra  Maié 
stas  faciet  rem  dignani,  (juando  eum  contentabit. 

(Veranesics.j 


159 


XVII. 

A  királvDak  VeraDCsies  és  Zay. 

Causam  ei  successum  stb.  (III.  köt.  115  -118.) 
XIX.  Octobris  Constantinopoli. 

Utóirat:  1)  Post  scripta.  Accepimus,  dominum 
Hruztan  l^aftsa  missum  ab  hoc  Principe  Scutaruin  in 
exilinm:  qiii  locus  est  oppositus  Constantinopoli  et 
Galatac,  ubi  temphim  et  aedes  habét  sua  impensa 
ampliter  factas. 

Dictum  etiam  est,  quod  Princeps  occiso  filio  mi- 
serit  domum  eius  Capitaneum  Zolakorum,  nt  matrem 
quoque  et  uxorem,  et  reliquum  libcrornm  eins,  ac 
demuni  omnes  suos  extinguat.  Adco  exarscrit  in  cri- 
men  íilii. 

2)  Vostra  Maesta  se  degnara  per  Soa  gratia 
questo  Zuane  Raguseo  portator  di  presente  gratio- 
saniente  vestir,  e  donarlo  de  qualche  danari  et  altre 
cose;  acio  lo  possiamo  haver  al  nostro  commendo.  L' 
c  homo  da  bene,  praticho  et  cspedito,  e  servito  altre 
volté  Vostra  Maesta. Heri  misimnsbrcvcsper  hominem 
Bassae  Budensis  in  notis. 

Qninque  Ecclesiensis  mp. 


1€0 


XVIIL 


rifawlf  ffmk  r«mBici  fi  bf. 

Magnifice  Domine,  compater  sahre.  Rogaunosdo- 
miDJitioDein  Vestnun.  at  qiiampríaiiim  hift  litteras  ac- 
ceperít  sutíni  ad  Snam  Maiestatem  mittat.  Petmm 
rnhtere  non  smnas  permisei.  Noa  bene  snmns.  Imperá- 
tor filinm  Mi  stapha  fecít  occidere.  et  Hmztannm  prí 
vant  ofBcio.  eiosqne  in  locnm  Ahmat  Passam  snbro 
gavit.  Nostra  expeditío  erít  qnnm  Joannes  Maria 
redibit.  Nec  plora  possnmos  propter  festinationem 
tabellaríi.  Vestram  dominationem  Magnificam  cnm 
snis  omnibüs  bene  valere  optamna.  Conatantínopoli 
19.  Uctobris  1553. 

senritores 

Qninqneecclesiensis  mp. 

Francisens  Zay  de  Chemer  mp. 


XIX. 

k  királynk  VeruesíM  h  Zay. 

Nunc  Imi  quoniam  stb.  (IIL  köt.  131  — 136,  H.). 
VIII.  Novembris  Constantínopoii. 

Melléklet:  Si  Regina  indnci  possit  et  Petro- 
wyth,  nt  scriberent  suo  et  pueri  nomiue  hnnc  Prin- 


161 

cipi,  se  contentoB  főre  conditíonibus  tranBactis  cum 
üaiestate  Vestra  ratione  Transylvaniae,  qaod  soli 
Turcae  dicnnt,  id  fierí  initio  adhuc  debuiaset;  omnia 
meliuB  haberentnr.  Et  non  esset  tanta  difficnltais^,  ali- 
qnid  pro  voto  cum  bis  conficere:  „Sed  quam  et  Re- 
gina ingenter  de  Rege  vestro  conqaeritnr,  et  ipse  Rex 
vester  semper  scríbat,  composuÍBse  cum  Regina ;  non 
cobaeret.^  Sed  et  de  boc  dominuB  Joannes  Maria. 

(V.) 


XX. 

A  királ}  Dak  Veranesies  és  Zay. 

Heri   fuimus  apud  Hbruztannm  atb.    (III.   köt- 1553.  nov.  17 
138 — 139.  11.)  dedimiis  de  multis  viis. 

Melléklet:  1)  Paulo  postquam  discessimus  a 
colloquo  Rustani  Pascbe,  intelleximus  caedem  quan- 
dam  factam  in  Turcis  ab  bominibus  Maiestatis  Ve- 
strae,  eamque  non  parvam.  Quae  res  magni  forBam 
referet.  Ideo  supplicamus  Maiestati  Vestrae,  ut  digne- 
tur  celeriter  nos  de  omnibus  edocere,  ut  geiamus 
occurrere,  si  quae  nobis  opponerentur. 

2)  Hunc  etiam  bominem  Lucám  Radum  Ragu- 
seum  dignetur  Maiestas  Veatra  gratiosc  remittere 
expeditum,  ut  se  laudare  possit  de  Maiestate  VeBtra. 

(V.) 


MONUM.  BVma,  BIBT,  BCMirT.  XMtlU  W 


l  linlnik  TfnMÚfs  es  Zar. 


5dv:r^::<^:r2^^.e   Roxnanornm.   Hnngaríae,   Bohe- 
n:iaí  e::.  Keirae  Mazestati.  dominó  Regi  et  Principi 

riAr:. :.  IVoxico  Yip?$inía  ootava  Februarii  binas  uno 

teniporx^  aocepimns  litteras  ^laiestatia  Vestrae  ex 
Youetüí^.  prour  paucis  diebus  ante  seripsimas.  Erant- 
i;üo  jrimae  22  *  Novembris  datae.  et  iiidícabant  appnl- 
sum  ad  Maiostatem  Vestram  Joannis  Mariae ;  postre- 
luao  voro  ő '  Uecembris.  qüae  earnm  exemplaxn  refe- 
robant,  qiias  proximi  Chian$si  Budenses  attulerant 
oiroa  exousationem  tardioris  ipsins  domini  Joannis 
l^Iariae  expoditionem.  Ad  qiias  quod  copiosias  respon- 
deamiis*  aliiid  non  est.  qiiam  ut  Maiestati  Vestrae 
humillimo  atramus  gratias.  qiiod  tam  benigne  dignata 
est  nobis  deolarare  tidem,  sed  et  servitutcm  nostram 
gratam  habere.  Qnooirca  nos  quoque  Deura  laiidamns, 
cuius  beneticio  sic  agitnr  nobiscnm ;  qnique  semper  a 
nobis  faoere  agemus  in  servitio  Maiestatis  Vestrae  et 
Regni  sui,  qiiae  maximé  a  nobis  expetnntnr,  quaeque 
nobis  comniissa  sünt.  Ubi  verő  jubet  nos  bene  ince- 
ptis  diligenter  insistere,  et  omne  stndinm  pro  fide  et 
industria  nostra  adliibere,  ut  res  Maiestatis  Vestrae 
promoveamus  Eiusque  geramns  sententia,  curemnsqne 
enixe,  nt  Rnstanum  nobis  eonciliemuSi  cnm  reliqms 
Passis.  Clementi8síme  Rex !  quod  ad  prímám,  ut  Ma- 
iestatem  Vestram  minns  poeniteat  nos  huc  misisse^ 


165 

modo  severíores  essemus ;  et  tamen  8ic  etíam  in  cn- 
stodia  habiti,  agimus,  tentamas  et  experimar  omnía, 
nt  inutiles  serví  non  8imus ;  qnod  iam  ex  aliquot  litte- 
ris  nostris  potuit  Maíestas  Vestra  cognovisse.  Ad  se- 
cnndum  respondemus,  impossibile  esse  diabolum 
baptisare.  Loquimur  de  Rustano ;  et  dicimus,  enm  ne& 
muneribus,  nec  amicitiae  officiorumque  iactatíone 
posse  Maiestatem  Vestram  amícnm  habere;  quippe 
qni  omnium  tarbarum  anni  proximi  author  et  sollici- 
lator  et  fautor  fuerít ;  et  in  quo  casu  vipera  haec  re  • 
stituetur  in  pristinum,  eiusque  Princeps  redibit  victor 
e  Persia,  infestissimum  habitara  est  Maiestas  Vestra. 
Favet  Gallo  plurimum,  et  paratns  est  neminem  Prin- 
cipum  Christianomm  laedere,  ut  huic  gratificetnr. 
Ideo  orandns  Dominns  est,  ut  hunc  in  finem  usque 
confundat.  Et  quoniam  ab  hoc  coepit  nostra  epistola, 
expediemus.  Initio  quidem  eo  habemus.  Tria  ab  ad- 
ventu  eius  Constantinopolim  opera  socrus  et  uxoris 
et  filiae  a  Principe  expetivit.  Primum  ut  in  pristinam 
dignitatem  restituatur;  secundum  ut  Harsam  profi- 
cisci  liceret ;  tertium  ut  in  Aegyptum  sive  in  Hunga* 
riam  Passa  designetur.  Nec  ad  primum.  nec  secun- 
dum, nec  tertium  quícquam  aliud  responsum,  quam  ut 
in  pace  penes  uxorem  sedeat^  si  vexat  nemo.  Ce terűm 
ubi  desiderare  se  ostendit  provinciám  Hungáriám,  Ah- 
math  Passa  In  sinistrum  vcrtit ;  et  égit  apud  Turcam, 
ne  mitteretur,  qnod  fortasse  ut  homo  desperatus  trans- 
fugere  ad  Christianos  cogitaret;  haesereque  huius- 
modi  apud  Principem.  Haec  nobis  amicos  ille  secre- 
tus  nunciavit,  affirmavitque  etiam,  litteras  super  hoc 
apud  se  esse.  Nunc  iam  alia  de  eo  feruntur,  et  quidem 
feliciora ;  quod  scih'cet  vocatur  ad  dignitatem  pristi- 
nam. Nec  est  quod  de  eodem  affirmemua,  adeo  variaa 


164 

%ices  in  alicuius  rei  exitii  fatiim  et  fortnna;    et  cum 

omnes  rationes  et  iii móres  vulgi  perenrrímQs,  uxore 

et  Bocrn  stat,  ut  confundatur  Buperbissimi  et  furiosís- 

sniii  liominis  spirítns ;  quí  po8t  gratiam  tanti  Principifi 

et  tantas  opea  muliebri  ope  indigeat,  ut  vevat,  Angii- 

cÍB  nuptiis  ita  offenditnr,  ut  nuper  coram  qnibnBdam 

non  sine  Buspirio  dixerít:    ^En  tandem  sporgit  ille 

canis^.  Qnod  pace  Maiestatam  VeBtarum  dictiim  veli- 

Tnu9;  obtinnit   Angliám,  et  qnid  iam  facturiiB    Gal- 

liis  est? 

Sed  de  RuBtano  satiB ;  et  iam  ad  Ahmat  Passam 

veniamus. 

Is  summo  PaBBatu  fungitur  apud  Turcam,  nec 
adliuc  ordinarioB  habét  officii  collegas,  praeterquam 
nnum  Poray  (?)  Passam.  Hnnc  Abmat,  dicit  amicns 
illc  secretus,  plurimum  Maicstati  Vestrae  favere. 

Nunciavit  et  hoc,  venisse  nuper  paulo  post  hye- 
mis  initíum  imncium  Petrowythii  ad  Turcam,  cum 
litteris  eius  et  Regináé  Isabellae,  quibus  opem  obnixe 
implorabant,  et  petcbant  eius  gentium  auxilio  in  Tran- 
sylvaniam  restitui.  Haec  Ahmath  intellexisset,  mox 
sine  accomodato  et  vultu  et  verbis  accedens  Princi- 
pem  retulit,  quae  Regina  Isabella  et  Petrowyth  po- 
stulabant.  ,,Ceterum  quid,  inquit,  isti  leves  et  stulti 
homines  Maiestatem  Tuam  vexant?  qui  iusauiunt,  et 
fabulám  de  se  concitant.  Tu  proclementia  tua,  et  ami- 
citia  quam  erga  Joannem  Regem  habuisti,  prout  etiam 
facturum  te  iuraveras,  posteris  eius  dederas  Transyl- 
vaniam,  eosque  benigne  tuebaris  contra  omnes  qoi 
illis  adversabantur.  Igitur  ipsi  bcueficio  tuo  uti  noln- 
erunt,  imo  recesserunt  a  te,  et  ad  hostes  tuos  transie- 
runt,  acceperuntque  pro  Transylvania  alias  provin- 
ciasi  et  pro  Themeswar  et  Lippa  alias  arces,  et  pe- 


165 

cunias.  Qqo  alio  nomine  tibi  sünt  habendi,  quam  re- 
bellium  et  perfidorum  ?  Qaare  postqiiam  et  tu  nsus  es 
pietate  et  munificentia  in  eos,  qua  debuisti,  et  illi  te 
contempsernnt ;  destitnendi  mihi  videntur  esse,  ami- 
citíaque  Regis  Ferdinandi  complectenda.^  Principem 
prope  annuisse  ad  haec,  deiecto  in  terram  obtntn. 
Nnncíavit  idem  amicus,  obticuisBe  paululnm,  postea 
dixisse,  id  cognitionis  esse  differendnm  in  aliud  tempós. 

Qualia  snnt  haec^  et  qnantnm  fidei  eis  adhiben- 
dum,  non  audemns  af&nnare:  Visum  tamen  est  ex 
ofíicio  nostro,  Maiestati  Vestrae  signíficare. 

Is  idem  amicus  saepe  nobís  significat,  tempns 
iam  adesse,  ut  Joannes  Maria  rediret.  Posse  multa 
contingere,  qnibns  haec  nostra  pax  impediretnr,  sí 
differretur  compositio ;  quod  nobis  qnoque  idem  vide- 
tur.  Nam  et  Orator  Galli  Codognatns  nomine,  dominó 
Joanni  bene  notns^  venit  his  diebus  Hadrianopolim. 
Et  qnídam  existimant,  enm  per  Hellespontnm  sive 
Gallipolím  traíectnrum  in  Asiam,  et  iturum  ad  Tnr- 
cam.  Qüi  procal  dubio,  nt  amici  opinantnr,  ad  alind 
non  veuit,  quam  ut  turbet  res  Maiestatis  Vestrae  et 
suam  pacem;  et  suadeat  pacem  cum  Persa,cum  Maie- 
state  verő  Vestra  bellum,  vendendo  suos  fnmos,  ut 
fecenint  hactenus.  Quare  supplicamus  stb.  (A  többi 
mint  III.  köt  205—209.) 


] 


166 


XXII. 

lUrnemiut  Pál,  Eendy  Ferenei  és  hU  btráutk  Tenncsiei 

és  ZiT. 

.  apru  24.  Reverendissime,  Spectabiles  et  Magnifici  Domini 
nobis  observandissimi,  salutem  et  servitiormn  nostro- 
rum  commendatíonem.  De  bís  quae  bic  acta  sünt  et 
aguntur,  non  est  opus  nos  multís  pereeribere ;  quum 
neque  ita  facile  lieeat  ob  conditiouem  temporís;  et 
Joannes  Veg  nuncius  Dominationum  Vestrarum  coram 
8Ít  cuncta  relaturus,  qui  et  interfuit  et  praefuit  (si  Diis 
piacet)  rebus  omnibús,  quando  etiam  gladio  parum 
abfuerit.  lUud  solum  Dominationes  VeBtrae  a  nobis 
babeant ;  quod  8i  nunquam  alias  (quantum  ex  praeseu- 
tibus  rebus  coniicí  potest)  nunc  maximé  opus  est  bo- 
nis  consiliis  Regiae  Maiestati  et  Dominationíbus  Ve 
stris,  ut  non  solum  Transylvaniam  retineamus,  sed  ne 
relíqua  etiam  Regni  in  periculum  adducantur.  Joannis 
enim  Mariae  Malvezii  serior  expeditio  multa  túrba- 
vit,  et  nos  quia  impedit  „sic  volo  sic  iubeo"  „sit  pro 
ratione  voluntas,^  non  valde  multa  hactenus  videmur 
profecísse;  nisi  deinceps  quodpiamfelicius  nobis  sydus 
eflfulserit.  Litterae  autem  Dominationum  Vestranim 
extitere  nobis  gratissimae  cum  suis  uovitatibus ;  nec 
ad  eas  ita  respondere  possumus,  ut  vellemus.  Quare 
ignoscent  et  navabunt  operám  Patriae ;  quia  quorun- 
dam  conatibus  eo  misera  corripitur,  unde  eam  panlo 
post  reducere  frustra  contendant.  £t  bic  érit  ille  lapis 
ab  insano  quodam  (ut  loquamur  proverbiiS;)  in  putenm 
proiectuS)  quem  mu\\\  ^^Y^^xA.^^'sm^tQ  non  poteruot 


\ 


167 

Dens  VedtraB  AmplissimaB  domínationes  felicíter  con- 
-servet.  Et  meminerintnostri.  Dátum  XXIIIL  die  Ápri- 
lis MDLIIII.  Constantinopoli. 

Earundem  Dominationnm  VcBtrarum  Magnifi- 
carnm. 

servitores 

Antonius  Verán tius  Quínque  Ecclesíensis  mp. 

Franciscus  Zay  de  Chemer  mp. 

Kívül:  Reverendissímo,  SpectabilibuB  et  Magni- 
ficis  Dominís  Paulo  Bornemizza  Episcopo,  et  Fran- 
cisco Kendy,  ac  Stephano  Dobó  Vayvodis  Transylva- 
niae  etc.  amicis  nobis  observaudissimis. 


xxni. 

Ferdináod  királynak  utasítása  a  kOvetck  siámára.  *) 

Instructio,  iuxta  cuius  praeseriptum  nobilis  fide- 
lis  nobis  dilectus  Joannes  Maria  Malvezius  Consilia- 
rius  noster,  una  cum  Devoto  ac  Magnifíco,  fídelibus 
nobis  dilectis  Antonio  Verantio  Episcopo  Quinque- 
ecclesiensi  Praeposito  Pomensi,  ac  Francisco  Zay 
Nazadistarum  nostrorum  Generáli  Capitaneo,  Consi- 
liariis,  Commissariis  et  Oratoribus  nostris,  inchoatam 
tractationem  pacis  cum  Serenissimo  et  Potentissimo 
Principe   et  Dominó    dominó   Swlthano   Solymanno 


*)  V.  ö.  a  irr.  kötetet  427.  sk.  H. 


168 

Imperatore  Tnrcarum,  ac  Afiiae  et  Graeciae  ele.  pr<K 
sequi  et  ad  finem  dedacere  debebit. 

Imprimis  Orator  noster  sese  Budám  ad  Specta- 
bilem  et  Magnificum  vinim  Thoygon  Passam  Bnden* 
Bem  conferat  stb. 

Ubi  verő  a  Passa  Badensi  cum  litterÍB  et  comi- 
tibus  itinerÍB  expeditns  fuerii  stb.  (siessen  Konatan- 
tinápolyba.) 

(Konstantinápolyban)  debebnnt  ipsi  omnes  (trés 
Oratores)  ana  Synan  Passam.  vei  qnicunqne  locnm 
Imperatorís  isthic  tenuerit  adire  stb.  (ki  előtt  magu- 
kat követeknek  mutassák  be,  s  kivánják,  hogy  a  távol 
lévö  császárhoz  utazhassanak).  Ahmat  Passae,  qui  in 
locum  Rustani  successit,  et  primas  tenet,  promittant, 
si  induciae  in  plures  annos  coalescant,  primo  anno 
quinque  millia  ducatos,  dein  verő  omni  anno  donec 
pax  vei  induciae  duraverínt  tria  millia  ducatos  stb. 

(Erdélyt  illetőleg) ;  quando  ad  tractationem  de- 
ventum  faerit,  eadem  utantur  arte  in  respondendo 
atque  replicando,  qua  Turcae  uti  solent  in  interro- 
gando  et  obiiciendo.  Qui  si  acrius  vlderentur  urgere 
negotium  Transylvaníae  specie  commiserationis,  di- 
cendo  puerum  illum  non  tam  indigne  cum  matre  sua 
tractari  debuisse;  neque  nostrum  fuisse,  ut  nos  in 
provinciám  Imperatorís  Turcamm  introdueeremur^ 
sicut  hactenus  fecerunt:  ipsi  quoque  Oratores  nostri 
replicent,  nos  puerum  illum  regium  cum  Serenissima 
matre  sua  non  vi  e  Transylvania  expulisse,  neque 
ipsius  opprimendi  causa,  sed  freqoentibus  precibusac 
postulatis  praefatorum  Serenissímae  Regináé  Isabel- 
lae,  quondam  fratris  Oeorgii,  ac  Petri  Petrowytk 
quodammodo  compulsos  tales  tractatus  suacepÍMe^ 


vei  potíns  tractatus  ante  annos  aliqaot  cum  qnondam 
Rege  Joanne  ad  eius  instantiam  ínchoatos  et  conclu- 
SOS  ad  execntionem  atque  effectum  perdaxisse,  ita 
quod  ea  ratíone  dicto  qnondam  Regis  Joannis  filio 
bene  et  prorsus  patenie  a  nobis  prospectum  atque 
consultum  fuerit,  ipseque  uunc  extra  omne  perícülnm 
omnemqne  molestiam  positus  qnietam  eandemqae  bo- 
nestam  et  Príncipe  dignam  vitám  agere  qneat.  Ad 
baec  Serenissimam  Reginam  Isabellam  Petro  Petro- 
wytb  expresse  commisísse,  ut  nobis  vei  Gommissariis 
nostris  Tbemeswarinm,  Lippam,   Solmos,   Beche   et 
Beezkereke,   aliasqne  qnasdam   fínitimas  inferlornm 
Regni  Partium  arces  traderet,  idquc  ab  eo  citra  tergi- 
versationem  lubenter  factum;  nisí  enim  id  Yoluntarie 
fecisset,  mnlto  facilius  et  commodins  ea  lóca  Tnreis 
dare  potnisset,  qnos  cum  exercitn  in  propinqno,  scili- 
cet  Nandoralbae,  aliisqne  vicinis  Tnrcicis  locis  ba- 
bebat.  Cum  itaqne  praedictos  Serenissimam  Regínam, 
qnondam  fratrem  Georgium,  ac  Petrnm   Petrovryth 
nibil  eorum  quae  commemorata  sünt  invitos   agere 
perspexissemuSy   nobis   equidem   omnino   persuasum 
fuisset,  tales  illorum  tractatus  consensu  et  voluntate 
ipsins  Sereuissimi   Turcarum  Imperatorís  nobiscum 
agitari.  neque  Magnitudinis  Suae  referre,  quicunque 
provinciám  illám  teneret^  modo  ipsa  solíto  censu  an- 
nnatim  inde  percipiendo   non  defraudaretur :  neque 
enim  cogitasse  Nos,  quod  eiusmodi  quidpiam  incon- 
sulta  aut  insciente  Magnitudine  Eius  tractandum  sus* 
cipere  possent.  Qui  si  nunc  post  talem  conclusionem 
et  contentationem  mutata  voluntate  initos  tractatus 
retractare  aut  irrítos  reddere  vellent  ac  conarentur, 
adeoque  se  gravatos  esse  apud  ipsum  Serenissimum 
Turcarum  Principem  conquerentur,  cur  toties  et  tam. 


170 

yehementer  expetiverint  ?  cur  demam  iniverínt  taki 
tractatns  ?  cnr  Statibus  Ordinibusqne  Reg^i  Transyl- 
vaiiiae,  cum  illinc  excederet,  in  publica  Regni  Diaeli 
iuramentum  fidelitatis  et  inobcndiae,  quo  aibi  et  filio 
8U0  illuBtrí  obstrícti  erant,  relaxaverit,  eosdem  adbor- 
tando  et  mouendo,  ut  in  futurum  Nos  pro  Rege  et 
Dominó  suo  rccognoscerent,  ac  Nobis  debitam  fidem 
et  obedientiam  praestarent  ?  quam  ob  causam  coro- 
nam  Regálém  Nobis  transmiserit  et  restitnerit  ?  quare 
Cadsoviam  etiam,  ubí  aliquamdiu  morata  est,  libere 
ad  manus  of&cialium  nostrorum   condígnaverit   illis 
quoque  civibus  a  debíta  sibi  et  illustrí  filio  suo  fide 
et  obedientia  absolutis  ?  eosdemque  ad  praestandam 
Nobis  fídem  et  obedientiam  perínde  ae  Transylvanos 
bortata  sit  ?  quare  acceperint  assignata  a  Nobis  do- 
miiiia  ?  qnamobrem  erectos  iam  tractatus  litteris  snis 
obligatoriis  approbaverint  et  confirma verínt  ?  quiseos 
coegerit,  ut  talia  facerent?   Sed  non  dnbitare  Nos, 
quin  Serenissimus  Princeps  Tnrearum  rei  istius  statn 
peuitus  cognito  Serenitati  Eius  non  adhibitunis   sit 
fidem,  si  illa,  ut  dictum  est,  conquereretur,  et  Magni- 
tudinem  Eius  contra  nos  incitare  eonaretur,  ne  pacem 
Nobiscum  nisi  restituta  ipsi  ac  Illustri  filio  suo  Tran- 
sylvania  íniret.  Nam  nullám  Serenitati  Eius  iustam 
conquercndi  de  sua  contentatione  causam  existere ;  sed 
si  iniuriam  illatam  sibi  putet,  propterea  quod  summám 
centum  millium  ducatorum,  quam  Serenitati  Eius  pro 
sua  dote  ad  proxime  praeteritum  festum  Epipbania- 
rum  Domini  solvcre  debeamus,  numerata  non  sit,  eam 
iniuriam  non  Nobis,  sed  Serenitati  Eius  adscribendam 
esse;  siquidem  parati  fuerimushuiusmodipecuniamad 
terminum  constitutum  solvere,  nisi  Petras  Petrowyth 
jiracticas  et  motus  illos  bellicos,  de  quibus  manifeate 


171 

constat,  sub  nomine  et  auspiiciid  Serenitatis  Saae  exci- 
taBset;  rem  ítaqne  absurdam  fataram  fuisse,  imo  fide- 
libos  subditis  nostrís  maximopere  etiam  perniciosam, 
si  Serenitatí  Eius  data  tanta  pecnniarnin  fiumma  vires 
ad  prosequeudum  adversus  Nos  bellum  Bubministra- 
YÍB8emu8,  et  hanc  ob  canaam  solutionem  illius  pecu- 
niae  nonnihil  dilatam  esse,  ex  qua  dllatioue  ad  Sere- 
nitateai  Eius  nuUum  dampnnm  redundavit,  ex  quo 
fractum  et  reditum  iuxta  morém  et  consuetudinem 
ubíque  per  universam  Christianitatem  observari  soli- 
tam  annuatim  inde  percipiat.  In  promptu  tamen  fore^ 
pecuníam  illám  Serenítati  Eius  ad  terminum,  de  quo 
cum  oratore  eius  ad  praeseus  penes  Nos  existente 
tractaverimus,  numeratum  iri. 

Eam  autem  spem  et  fiduciam,  quam  concepera- 
mus  de  voluntate  et  consensu  ipsins  Seuenissimi  Tur- 
carum  Princípis,  vehementer  confírmatam  fuisse  a 
quondam  fratre  Georgio,  ut  qui  prae  ceteris  sese  vo- 
luntati  Magnitudinis  Suae  accomodaturus,  nec  quie- 
quam  contra  eam  factnrus  aut  attentaturus  esse  víde- 
batur ;  ab  eo  namque  Nos  indesinenter  instigatos  et 
monitos  fuisse,  ut  saepedictam  Reginam  Isabellam 
cum  illustri  filio  suo  contentaremus,  ut  provinciám 
praenomiuatam  cum  inferioribus  Regni  partibus  ad 
manus  nostras  reciperemus ;  quem  postea  tamen  anim- 
advertentes  id  potissimum  agere,  ut  utraque  parte 
exclusa  ipse  solus  Transylvania  potiretur,  pro  deme- 
rito  puniri  fecerimus. 

Quandoquidem  verő  ex  postremis  litteris,  qnas 
Serenissimus  Princeps  Turcarum  ad  Nos  ex  Alepo 
dedit,  cognovimus,  Magnitudinem  Eius  ob  íd  maximé 
graviter  ferre,  Nos  Transylvaniam  possidere,  quod 
ipse  provinciám  illám  jure  belli,  gladio  scilicet  a  se 


172 

occupatam  Sereuisdimo  qaondam  Regi  Joanno  tnfr 
dérit,  et  eo  defuncto  ipsíus  qnoqne  lUostri  filio  c<m- 
cesserít,  et  putet  nanc  honon,  famae  et  repntatíon 
Magnitndínis  Saae  aliquid  detrahi  per  id,  qnod  Nos 
ip8ani  ad  manus  nostras  aeceperimus :  idcirco  Orato- 
res  nostri  omni  loco  et  tempore  in  hoc  maximé  racnm- 
bant,  ut  Magnitndini  Saae  et  Passis  talem  opinionem 
et  pei  suaaionem  eximant;  dicentes,  quod  cum  eam 
provinciám  non  vi  aut  armia  ex  potestate  et  maniboB 
Magnitudinis  Eius  eripnerimuB,  aed  eandem  mnltoties 
rogati,  volnntarie  et  libere  NobÍ8  a  praedieta  Serente- 
8ima  Regina  cessam  atque  resignatam,  sicntí  anperínft 
memoratnm  est,  receperimns,  id  in  labefactationem 
aut  diminutionem  honoris  et  reputationía  Magnitudi- 
nis Suae  cedere  non  posse;  quin  maximo  ipái  főre 
honori  et  gloriae,  tam  apud  omues  Príncipes  hains^ 
saeculi,  quam  apnd  posteros,  si  Nobis  eam  tam  libe- 
raliter,  ut  Serenissimo  qaondam  Joanui  Regi  conce- 
dat,  et  annuo  muuere  a  Nobis,  tanto  Christianitatis 
Rege,  honoretur,  mutuam  cum  Sacra  Iroperatoria 
Maiestate  ac  Nobiscum  amicitiam  habeat;  maximé 
cum  nunquam  íntellexerimas  vei  sciverimus,  quod  Ma- 
gnitúdó Sua  aliquid  iuris  sibi  in  Transylvaniam  prae- 
tenderít,  et  propterea  non  Nos,  sed  díctam  Serenissí- 
mam  Reginam  ac  Petrum  Pelrowytli  incusari  et  in- 
gratitudinis  coargui  debere,  qui  accepta  competenti 
compensatione,  quodammodo  in  contemptum  Serenis- 
8imi  Turcarum  Principis  beneficia  a  Magnitudine 
Eius  liberaliter  accepta  aspemati,  Nobis  vendére  non 
dabitaverunt.  Non  ita  enim  affectam  esse  animum  no- 
stram  erga  Magnitadinem  Eius,  quod  illins  honori 
qnidpiam  derogare,  sed  potius  plurimum  addere  cupi- 
amiis,  ntpote  cuioa  amicitiam  candide  expetamns  stb. 


m 

(ígérhetnek  nagyobb  adót)  ín  duplumus,  imo  etiam 
ad  viginti  quinque  millia  ducatorum. 

Si  ítaqne  Serenissímus  PrincepB  Tarcarum  Í8ti 
lionestae  petitíoni  nostrae  benevole  annuerít,  et  pacem 
«eu  inducia8  Nobisenm,  Transylvaniae  quoque,  et  in- 
feriorum  atque  ultra  Tybisenm  exístentium  Partium 
nomine  acceptaverit ;  Oratores  nostri  eas  iuxta  arti- 
cnlos  instructionis  nostrae  ipsis  autea  datae  conclii- 
dere  stndeant,  maximé  verő  instent  et  laborent,  nt 
Serenissimus  Princeps  Turcarum  Waivodis  Moldavo 
et  Transalpino  fírmissime  mandet,  ut  ab  omni  hostili- 
tati  sese  contíneant,  et  cnm  fídelibns  subditis  uostris 
sibi  conterminiB  in  bona  vicinitate  et  quiete  vívant, 
nec  ulli  turbae  8tb. 

(Ha  panasz  volna,  hogy  a  fegyverszünet  nem  tar- 
tatik)  quod  non  solum  ab  offícialibus  nostris  viola- 
tores  indncianim  capite  plecti  insserimns,  sed  etiam 
cnidam  insigni  militi  ad  instantíssimas  freqnentissi- 
masqne  nonnnlloriim  militam  humillimas  preces  non 
pepercerimus ;  quin  vinctum  (quod  nullo  Jure,  nec 
ullis  pactis  tenebamur)  ad  Passam  Budensera  trans- 
miserimus,  ut  de  eo  meritas  violatarum  induciarum 
poenas  sumerét ;  qui  ipsum  tandem  ad  intercessionem 
plurimonira  militum  tam  Turcarum  quam  Christiano- 
rum  liberum  dimiserit ;  eoque  severitatis  et  diligentíae 
nostrae  exemplo  nos  consectutos  esse,  quod  nunc  in- 
duciae  ex  nostra  parte  firmiter  observentur  stb. 

(A  többi  kérdésekre  nézve)  —  —  gravamina 
nostra  ratione  arcium  illarum  desertamm,  quas  Tur- 
cne  in  partibus  Regni  nostri  Croatiae  occupare  et  com- 
munire  praesunt  stb.  (ezen  sérelmek  elintéztessenek). 

(A  hódoltságban  lévő  parasztnép  a  fennálló  sta- 
tus qno-ban  maradjanak.) 


174 

(A  határok  szabályoztassanak.) 

(Ha  ezen  úton  czélt  nem  érhetnek;  igyekezze- 
nek a  követek  belátásuk  szerint  más  módot  alkal- 
maztatni) nt  (Transylvania)  Nobis  pacifice  dimittatnr 
stb.  Ubi  mnltum  fortassis  proderít^  si  ipsi  Oratores 
nostri  praedicaverínt  etiam  maximam  et  memorabilem 
Magnitudinis  Suae  liberalitatem,  quae  scilicet  non  dn- 
bitavit,  Budám  cum  aliis  locis,  quae  tunc  occuparat, 
Serenissimo  olim  Regi  Joanni  elargirí,  et  tenenda 
posBidendaque  concedere;  item  utrique  Waivodae 
Moldayo  et  Transalpino  Moldáviám  et  Transalpiniam, 
recipiendo  ab  eisdem  annuum  munus  seu  tributnm, 
item  lUustri  Venetorum  Dominio  Regnum  Cypri,  Ja- 
nuensibus  Chium,  Ragusinis  verő  Ragusium ;  et  deni- 
que urserint  vicissim  et  sednlo  inculcaverint  nostram 
quoque  singularem  fidnciam,  quam  de  Magnitudine 
Eius  conceperimus.  Siquídem  omnino  Nobis  persua- 
sum  habeamuB,  imo  petimus  et  optamus,  quod  Magni- 
túdó Sua  non  minori  Nos  benevolentia  proseqnatur, 
quam  eundem  olim  Regem  Joannem,  et  alios  supra- 
nominatos  prosequuta  sit  stb.  Dátum  iu  civitate  uostra 
Vienna  die  XX.  Maii  anno  M.  D.  LIIII.  Regnorum 
nostrorum  Romani  XXIIII.  aliorum  verő  XXVIII. 

Ferdinandus  mp. 

Ad  mandátum  Regiae 
—   —   —  —  mp.  Maiestatis  proprium 

Vice  Cancellarius.  M.Singkmosermp. 


175- 


XXIV. 

Tennesienak  és  Ztynak  t  király. 

OratoribuB  GonstantinopoH  exístentibus. 

Ferdinandus  etc. 

Reyerende  ac  Magnifice,  fídeles  Nobis  dilectí.  1554.  má, 
Quoniam  sub  discessum  Joannis  Maríae  Malvezíí  ex- 
pedÍTÍmus  ad  yos  per  viam  Budae  quendam  tabellaríum 
cum  litteris  tam  ad  Principem  Turcarnm,  quam  ad 
Zynan  Passam  et  vos  datís,  operae  pretium  főre  dnxi- 
mu8,  yobÍ8  illamm  exempla  sive  duplicam  per  viam 
Yenetam  transmíttere ;  qnod,  8i  tabellarius  ille  ad  voB 
non  posset  pervenire,  aut  litterae  in  itínere  intercipe- 
rentur,  nibilominus  sciatis  ea,  quae  scripta  a  Nobis 
fnerint,  et  qnae  8it  nostra  de  expeditione  praefati  Mai- 
vezii  deliberatio,  quidque  vobis  etiam  desuper  sit 
agendum,  stataere  possitís. 

Praeterea  ne  ignoretis,  quae  litterae  post  dís- 
cessiim  Joannis  de  Rado  Ragnsini,  qui  24«  proxínie 
praeteriti  mensís  Április  binc  abiit,  Nobis  redditae 
fuerunt ;  signifícamus  vobis,  Nos  quinas  accepisse  de 
prima,  de  dccimasexta  et  vigesima  septíma  nuper  prae- 
teriti mensis  Mártii,  quas  bomines  Passae  Budensis 
attulerunt ;  praeterea  alias  de  prima,  et  postremas  de 
vigesimaqnarta  Április,  per  Joannem  Vegb  nuncium 
Transylvanum  allatas.  Ad  quas  bactenus  nihil  respon- 
dimus  propterea,  quod  expeditio  Mallvezií  iam  tunc 
instabat,  qui  de  rebus  omnibus  benc  informatus  exi- 
stit.  Dátum  Viennac  28.  Maii  1554- 


176 


XXV. 

A  királynak  Teranesies  ^s  Zty . 

Sacratíssima  Regia  Maiestas ! 
Domine  uobis  Clementissime ! 

ang.  12.  Hodie  intellexímus,  missnin  esse  a  Principe  Tar- 
ciae  oratorem  ad  Reginam  Isabellam  et  Regem  Polo- 
niae,  cui  nomeu  est  Monsieur  dalia  Ciambra ;  qui  alias 
oratori  Monsieur  de  Romon,  qui  hinc  decessit,  pro- 
xime  erat  a  secretís;  inde  postea  per  Moldáviám 
venturus  est  Gonstantinopolim.  Hominem  observare 
quid  oberit?  Sed  quid  'érit  faciendum  Maiestati  Ve- 
strae  sit  consilium.  Dátum  Constantinopoli  XII.  Au- 
gusti  MDLIin. 

Eiusdem  Vestrae  Sacratissimae  Maiestatis 

servitores  subiectissimi 
Antonius  Verantius  Quinqueecclesiensis  mp. 
Franciscus  Zay  de  Chemer  mp. 


XXVI. 

A  királynak  Veranesies  és  Zay. 

Nuncius  Regináé  Isabellae  stb.  (mint  a  IIL  köt, 
302—308. 11.)  Reliquumest,  siquo  pacto  res  praesen- 
tes  secns  ire  inciperent  quam  speramus,  nosque  strí 


177 

ctiüs  detineremiir  quam  hactenns,  aut  etíam,  quod 
Deus  avertat,  sicut  Joannes  Maria,  essetque  quornm- 
piám  consílinin,  ut  ii  Ghianssi  et  dragomani,  aliiqne 
capuciae  sordes  Turcamm,  qui  isthuc  mittuntur,  ut 
nostra  cansa  similiter  detinerentor :  supplicamus  Maié- 
stati  Vestrae,  ne  dignetur  his  consiliis  asseutirí ;  quia 
prius  nobis  eveniret,  cum  eis  daretur  causa,  quam 
adhuc  nullám  habent,  ut  in  nos  inhumanius  aliquid 
committerent.  Chiaussi  verő  isti,  et  reliqui  quos  nomi- 
navimus,  centum  certe  pro  unoquovis  nostrae  famíliáé 
non  valent,  quorum  apud  hunc  barbarum  tata  copia 
est  ad  iacturam  et  ad  iniurias,  ut  pecus  aequent.  Vi- 
detur  itaque  nobis,  quod  humiliter  dicimus,  ut  omnes 
tales  bene  habeant  et  honeste,  atque  incolumes  expe- 
diantur.  Nam  in  nos  quoque  hic  adhuc  nihil  est  com- 
missum,  quod  non  deceret;  esto  quod  pro  suo  more 
sub  enstodia  sumus.  Et  de  hoc,  et  in  Transylvania,  et 
ubique  alibi  mandato  Maiestatis  Vestrae  tuendum  est, 
ne  quid  tale  committatiir.  Maiestatem  Vestram  quam 
felicissime  yalere  optamus.  Dátum  Constantinopoli 
Iin.  Augusti  MDLmi. 

Eiusdem  Vestrae  Sacratissimae  Maiestatis 

servitores  subiectissimi 

Antonius  Verantius 

Episcopns  Qninqaeecclesiensis  mp. 

Franciscus  Zay  de  Chemer  mp. 


Momnr.  huv0.  hist.  —  bcript.  xxvii.  12 


178 


XXVIL 

A  királyuk  Tennesies  és  Zay. 

Sacrati88imae  Romanonim,  Hungáriáé,  Bohemiae 
etc.  Maiestati,  Dominó  Regi  et  Pribttcipi  nostro  cle- 
mentÍ8simo. 

1554.  ang.  9.  Quum  iam  praeseus  Baili  Veneti  tabellaríns  esset 

recessurus,  supervenit  novus  a  Venetis,  per  qnem  bi- 
nas  litteras  Maiestatis  Vestrae  reeepimns,  nnas  eins- 
dem  exempli,  qnas  via  Bndensi  nuper  homo  Maiesta- 
tis Vestrae  attulit  Stephanns  nomine,  alias  verő  21. 
Junii  datas.  Quare  idem  tabellarius  a  Bailo  tantisper 
adhnc  remoratns,  donec  ad  easdem  etiam  litteras  re- 
sponderetnr,  quae  recens  iatervenerant ;  nobisquoqne 
ad  alteras  litteras  nostras  appendicem  adinngendi 
facta  est  opportunitas. 

Primum  itaque,  ad  litteras  Maiestatis  Vestrae 
responsum  dignabitur  scire,  quas  ad  nos  tum  via  Tur- 
cica  tum  Veneta  hactenus  litteras  dedit.  Incolumes 
tam  duplicatas  quam  simplices  accepimus,  et  ad  eas- 
dem respondimus  per  Venetias.  Imo  post  eas,  quas 
X.  Maii  dedímus,  et  gratiose  dicit  se  Maiestas  Vestra 
recepisse;  dedimus  et  alias  postea,  nimirum  eiusdem 
mensis  Maii  XX.  et  Junii  XXIIIL,  Julii  verő  etiam 
XXI.,  quarum  unas  peculiaris  cursor  noster  tertius 
Radosor  Gallo  nomine  et  homo  Raguseus  indicio  in- 
structionis  Oruch  Chiaussi  portavit,  nec  tamen  adhuc 
cognovimus,  an  eas  pertuierit.  Uno  enim  tempore 
expedivimus  illum  via  Segniensi,  qua  hinc  expeditus 


179 

fűit  cum  Oruchio  Joannes  Vegh.  Litterae  ad  Hebray 
datae  sero  snnt  missae.  Ideo  alias  Maiestas  Vestra 
dare  dignabitar  per  alias  occasiones ;  quia  nunc  nulla 
occurrit  secum  agendi,  donec  a  Principe  litterís  M!aie- 
statís  Vestrae  respondebitur,  de  quo  aliis  nostris  la- 
tíus  serípsimus. 

Ea  autem  authoritas  apud  ipsum  Hebray  non 
est,  de  qua  nos  ad  Maiestatem  Vestram  seripseramus, 
nobisque  falso  amici  persuaserant.  Nihil  ágit,  quod 
prius  Principi  non  constiterít,  et  cum  Rustano  clam 
omnia  communicat,  videturque  ab  eius  consiliis  parum 
récédére.  Bonus  tantummodo  et  sedatus  homo  est,  nec 
putamus  eum  aliter  quam  pro  forma  quadam  huc  mis- 
-Bum.  stb.  (A  többi  mint  IIL  köt.  309—312. 11.) 


xxxin. 

Ferdinánd  király  megbizó  levele  a  passákhoz  Veranesies,  Zay 

és  Bnsbeek  Anger  számára. 

Ferdinandus  Divina  favente  clementia  Romauo- 
rum,  Hungáriáé,  Bohemiae  etc.  Rex. 

Magnifice  vir,  syncere  Nobis  dilecte.  Iniunximus  1554.  nov.24 
Keverendő,  devoto,  Magnifico  et  Nobili  Anthonio  Ve- 
rantio  Episcopo  Quinqueecclesiensi  et  Praeposito 
Pornensi,  Francisco  Zay  de  Chemer  Generáli  Naza- 
distarum  nostrorum  Capitaneo,etAugerio  de  Busbeck 
Aulae  nostrae  Regiae  familiari,  nostris  Consiliariis  et 
Oratoribus  fidelibus   nobis  dilectis,   nonnuUa   Vobis 

12* 


180 

Bomine  nostro  referenda ;  sicnt  ab  ip8Í8  coram  cog- 
noccetis.  Quare  Yos  gratiose  hortamur  et  requirimufi, 
nt  ipsis  Oratoribus  nostris  in  iis,  quae  Vobis  verbis 
nostris  dixerint,  plenam  indubitatamque  fidem  adhi- 
bére,  atque  Vos  desuper  ita,  ut  confídimus,  gerere,  et 
de  Nobis  vicissim  gratiam  liberalemque  remunerati- 
onem  expectare  velitis.  Datnm  in  civitatc  nostra  Vien- 
nae  die  XXIII.  Novembris  anno  DominiM.  D,  Llin. 

Ferdinandus  mp. 


] 


J.  Jonas  mp. 
Vice  Cancellaríus. 


M.  Singkmoser  mp*. 


XXIX. 

Tűrik  tdél5&5. 

Tributnm  Caesari  Turcari  etc. 

Snmmaepecuniae,  scbipbornm  argenteo- 
rum,horologiorumque,  quae  per  me  An- 
dreám Scbnátterl  Caesareo  Solutore 
Bellico  D.  Max.  ad  Turcarum  Imperato- 
rem  dominis  Oratoribus  Suae  Maiestatis 

nomine  tradita  8unt. 

Primo  in  decem  doliolis,  quorum 
singula  contínent  sex  mfllia  tallerorum, 
facit  sexaginta  milliatallerorum,idest  60,000  tallért 


181 

Item  in  sacco  uno  quingentí  et 
taagínta  talleri,  id  est     .     .     .     .       570  tallerí. 

Posfiremo  in  sacco  uno  quinque 
lía  quatringenti  et  viginti  ducati 
ei,  id  est 5420  ducati. 

merus   schiphorum,   pondus,   et  valor 

eorundem. 

Primus  ponderat  cum  oper- 
0  marcas  viginti  quinque 
ías  tredecim  cum  dimidia; 
timatio  marcae  extenditur 
sedecim  florenos,  facit   .     .  413  fl.  30  kr.  — 

Secundus  est  duplex,  pon- 
at  marcas  17  uncias  12  qu. 
aestimatur  marca  18  flore- 

,  facit 320  fl.  20  kr.  — 

Tertius  est  simplex,  pon- 
at  marcas  17  uncias  14; 
itimatur  marca  18  florenis, 

it 321  fl.  45  kr.  — 

Quartus  est  duplex,  pon- 
rat  marcas   1 3  uncias  1  %  ; 
itimatur   marca  15  florenis 
crucigeris,  facit    .     .     .     .  206  fl.  1 3  kr.  — 

Quintus  item  duplex  pon- 
rat  marcas  13  uncias  15  V^ ; 
stimatur  marca  15  florenis  45 

icigeris;  facit 204  fl.  15  kr.  - 

Sextus  simplex  cum  eper- 
lo  ponderat  marcas  7  uncÍM 
qu.  3 ;  aestimatio  marcae  17 
reni,  facit 128  fl.  —        ^^ 


182 

SeptimuB  ponderat  marcas 
6  nncias  9  qu.  V, ;  aestímator 
marca  15  florenis  45  cracige- 
ria;  facit 103  fl.  29  kr.  — 

OctavuB  superioris  ponde- 
ris et  aesimationis     .     .     .     .  103  fl.  29  kr.  — 

Noiius  ponderat  marcas  9 
unciám  V, ;  aestimator  marca 
20  florenis,  facit 191  fl.  52  kr.    2  d 

Decimns  ponderat  marcas 
8  nncias  5  V^ ;  aestimatnr  mar- 
ca 20  florenis,  facit  .     .     .     .  166  fl.  52  kr.    2  d 

Undecimns  ponderat  mar- 
cas 8  nncias  10;  aestimatnr 
marca  20  florenis,  facit .     .     .  1 72  fl.  30  kr.  — 

Dnodecimns  ponderatmar- 
cas  9  nnciam  ^/^ ;  aestimatnr 
marca  20  florenis,  facit      .     .  180  fl.  37  kr,    8  d( 

Decimns  tertius  ponderat 
marcas  8,  aestimatnr  marca  20 
florenis,  facit 160  fl.  —         — 

Decimns  qnartns  superio- 
ris ponderis  et  aestimationis   .  160  fl.  —         — 

Decimns  quintuscumoper- 
culo  ponderat  marcas  7  unciám 
'/2 ;  aestimatnr  marca  20  flore- 
nis, facit 140  fl.  37  kr.    2  de 

Decimns  sextus  ponderat 
marcas  16  nncias  4  qn.  1 ;  aesti- 
matnr marca  18  florenis,  facit  .  292  fl.  46  kr.    2  de 

Decimns  septimns  ponde- 
rat marcas  14  nncias  11 ;  aesti- 
matnr marca  1 6  florenis,  facit .  236  fl.  —        — 


18a 

Decimus  octavus  ponderat 
marcas  6  uncias  5  qu.  2 ;  aesti- 
matur  marca  15  florenis  45 
crucigeris,  facit 99fl.33kr.  — 

Decimus  nonus  ponderat 
marcas  7  unciám  1  qu.  3 ;  aesti- 
matur  marca  15  florenis  45  cru- 
cigeris; facit 111  fl.  27  kr.  — 

Vigesimus  ponderat  mar- 
cas 13  uncias  7  qu.  ^/^ ;  aesti- 
matur  marca  15  florenis  45 
crucigeris,  facit 196  fl.    1  kr.  — 

Vigesimus  primus  ponde- 
rat marcas  10  unciám  Vj  5  aesti- 
matur  marca  20  florenis,  facit .  200  fl.  37  kr.    2  den. 

Vigesimus  secundus  pon- 
derat marcas  8  unciám  7 ;  aesti- 
matur  marca  20  florenis,  facit .  168  fl.  45  kr.    2  den. 

Vigesimus  tertius  ponde- 
rat marcas  8  uncias  5  V^ ;  aesti- 
matur  marca  20  florenis,  facit .  166  fl.  52  kr.    2  den* 

Vigesimus  quartus  ponde- 
rat marcas  6 ;  aestimatur  marca 
20  florenis,  facit 120  fl.  —        — 

Vigesimus  quintus  ponde- 
rat marcas  7  uncias  8 ;  aesti- 
matur marca  20  florenis,  facit .  150  fl.  —         — 

Vigesimus  sextus  ponde- 
rat marcas  7  uncias  15;  aesti- 
matur marca  20  florenis,  facit  158  fl.  —         — 

Vigesimus  septimus  ponde- 
rat marcas  6  uncias  1 0 ;  aesti- 
matur maica  20  florenis,  facit  132  fl.  48  kr.  ^  8  den. 


184 

Vigesimus  octavns  ponde- 
rat  marcas  6  üncias  8 ;  aesti- 
matur  marca  20  florenis,  facit  130  fl.  —         — 

VigeBimus  nonus  ponderat 
marcas  6  uneias  5 ;  aestímatut 
marca  20  florenis,  facit .     .     .  126  fl.  15  kr.  — 

Trigesimns  ponderat  mar- 
cas 10  uneias  5  qu.  1 ;  aesti- 
matur  marca  15  florenis  45 
crucigeris,  facit 162  fl.  33  kr.  — 

Ultimus  ponderat  marcas 
10  uneias  8  qu.  1 ;  aestimatur 
marca  15  florenis  45  crucige- 
ris, facit 165  fl.  40  kr.  — 

Numerus  horologiorum  cum  aestimatione 

eorundem. 

Primi  horologii  aestimatio  est  ducen- 
torum  quinquagintá  florenorum  Renensium, 
id  est 250  fl.  — 

Secundi  quae  (igy)  speculum  continet, 
aestimatio  est 166  fl.  — 

Tertii  aestimatio  est 145  fl.  — 

ültimi  aestimatio  est 160  fl.  — 

A.  Schnatterl  mp. 


185 


Expe<iítio  Solyaani  ío  Persiam. 

Qaum  prímám  imperátor  Turcarum  ingressus  1555.  köi 
^st  fines  Regni  Persiae,  hostes  statim  apparuere,  ei- 
qne  modo  a  fronté,  modo  a  lateribns  et  a  tergo  impro* 
visi  oceursantes  non  parum  Turcarum  numerum  quo- 
tidie  carpebant,  unisque  tantummodo  castris  Turcas 
praecedendo,  ita  illos  singulis  horís,  díesque  noctes- 
que  per  momenta  molestabant,  ut  quo  tempore  potÍ8- 
simum  expectari  debuis8ent,  ignorarent.  Et  tamen 
ubicumque  Persae  pridie  castra  metati  fuissent,  ibi* 
dem  poBtridie  Turcae  metabantur,  et  in  iis  caBtrorum 
locis  singulis  semper  vei  quingenta,  vei  sexcenta,  vei 
septingenta  suorum  capita  offendebant,  quae  quotidie 
a  Persis  illata,  prae  tabernaculo  Principis  sui  abiieie- 
bantur.  Hunc  autem  in  modum  Turcis  tanquam  per 
manum  penitius  in  Persiam  usgue  ad  flumen  quoddam 
perdűctis,  quod  Ciboan  Chysopryszy,  hoc  est  pasto- 
rum  pons  coniungit,  utrique  exercitus  dies  aliquot  in 
stativis  insumpsere ;  Turca  interim  proelium  iusti  con- 
gressus  poscente,  et  Persa  eum  non  detrectante,  modo 
sine  bombardis  fieret  Sed  demum  ubi  Turca  animad- 
vertit,  Persam  nihil  minus  quam  de  dimicandi  iusta 
acie  cogitare,  sed  tergiversare,  ac  solita  vafricie  tem- 
pus  extrahere;  cupidus  etiam  ipse  in  omnem  iam  for- 
tunam  proelium  committere,  quippe  qui  partim  propter 
iacturam  militnm,  quos  mnltiplices  morbi  et  quotidi- 
anae  velitaríum  militum  dimicationeB  comn 
partim  verő  propter  pabnli  et  commeati 


f.r 


186 

belli  íiiiem  quaerere  cogebatur.  Subito  consilio  flnmen 
trausgreditar,  delectoque  duplice  agmíne  ex  Asíatico 
et  Thracíco  milite,  cam  duobns  suis  Bcglerbeghi& 
utrumque  iubet  praecedere  et  in  hostem  ire ;  ipse  com 
machiniB  et  reliqaoexercitalentiii8  8ab8eqnitiiry  donec 
ad  urbem  quandam  Nacbinanum  nominatam  montí 
cuidam  adiacentem  appellerent,  quo  loco  Persa  castn 
8ua  munierat,  et  ab  initio  continuerat.  Prius  itaqne 
quam  Turca  ad  memoratam  urbem  apropinqnare 
coepisset,  Persa  antesiguanis  occarrít,  eosqne  in  fá- 
gam  versoB  ad  exercitnm  nsque  caecidit,  nec  inde 
ante  retulit  pedem,  quam  bombardis  esset  aversus. 
Tunc  Turca  adito  gradu  celerins  ad  urbem  progredi 
maturavit. 

Persa  verő  destituta  cívitate  omnem  peditatum 
in  vícinum  montem  conscendere  iubet,  quem  dudum 
destinaverat  et  accomodaverat  stratagemati  suo,  qno 
hostem  circumveniendum  sibi  proposuerat ;  ipse  cum 
totó  equitatu  post  eundem  montem  abit,  perinde  ac 
fugitans,  quoniam  neque  alioqui  montis  asperitas  equi- 
tatum  admíttehat.  Turca  igitur  sine  negotio  űrbe  ca- 
pta,  quam  vacuam  pene  invenerat,  et  subinde  incen- 
dio  solo  aequata,  ratus  ex  divisione  Persici  exercitus 
oportunitatem  rei  feliciter  gerendáé  oblatam,  montem 
oppugnare  confestim  aggredítur,  et  simul  partém 
copiarum  laté  per  eam  region em  ad  populandum  et 
terrorem  incutiendum  emittit.  Frustra  utrumque  fecit, 
quia  et  populatores  fusi  sünt,  et  ad  montem,  aliquot 
dierum  insumptis  conatibus,  omnes  ei  impetus  vani 
cessere.  Quippe  eam  aiunt  esse  montis  conditionem, 
tamque  oportunum  eorum  praesidio,  qui  illum  primi 
insederint,  ut  quinquaginta  milites  Persiani  e  supe- 
riore  nixi  mille  Ottomanicos  ab  imo  ad  ardna  emican- 


187 

tes  citra  vei  imias  saorum  iacturam,  quotieBcunqiae  ad 
manus  ventnm  est,  fagarínt  et  faderínt.  Sed  Persay 
qui  antea  uon  dnbitabat,  quin  Turca  hoc  ipsum  fac- 
tnrus  esBet,  simul  ac  Nachinanmn  attigisset,  et  exer- 
citum  suum  tanquam  vera  faga  divisum  esse  cogno- 
visset,  circuito  monte  cursu  haad  praecipití,  ut  maio- 
res  animos  ea  mora  hosti  attoUeret,  et  oppugnatione 
montis  fatigaretur,  a  tergo,  ande  miuime  etiam  saspec- 
tus  esse  poterat,  erainpit,  et  Turcas  iuvadit.  Dumque 
in  montem  omnes  intenti  pertinacius  peditem  urgent^ 
Persa  premebat  ultimos,  et  ad  stationem  Principis 
Turcaram  nitebatur  iter  facicndo. 

Consternatus  Princeps  Turcarum  hoc  impetu, 
perturbatique  etiam  militum  eius  ordines,  extemplo  a 
monte  in  hostem  tumultuarium  conversi,  eum  et  ma- 
chinarum  et  scloporum  ignibus  simul  reiiciunt,  et  ad 
desistendum  a  conatibus  adigunt,  conclamantque  in- 
festum  sibi  id  temporis  et  Deum  et  fortunam  esse 
vociferantes,  nec  obauditi  militum  fremitus,  ut  in  re 
trepida  et  quasi  omníum  animos  subiisset  vincendi 
desperatio.  Subito  nutu  signa  concrepuere  receptus 
et  fugae  minimé  simulatae,  acceptoque  itinere  versus 
eundem  fluvium,  per  quem  venerant,  recesserunt.  Quos 
Persae  insecuti  postrema  agminanon  destiteruntaffli- 
gere,  priusquam  Turcae  ipsum  flumen  attigerint  et 
traiecerint.  Traiecto  verő  flumine  civitatem  quandam 
offendunt,  in  qua  dum  in  Persiam  Turca  transiret, 
aliquot  cohortes  reliquerat,  quae  tutarentur  Georgia- 
nos,  qui  in  exercitum  eius  commeatus  importabant.  In 
eadem  tunc  quoque,  ut  ab  omni  impedimento  vacuus 
esset,  atque  eo  levior  ad  eripiendum  sese  hosti  foret, 
reliqoit  machinas  omnes,  et  Beglerbeghos  duos  cum 
valido  equitatu  et  aliquot  janicherorum  cohortibufik 


188 

qui  et  machinis  intra  urbem  essent  praesidio^  donec 
secure  efferri  poBsent,  et  foris  Persam  a  se  mseqnen- 
do  tardarent,  quousque  cum  fatígato  exercitn  sine  pe- 
riculo  ad  Erzran  urbem  perveniret. 

His  cum  Turca  in  bunc  modum  actis,  Persa  nec 
eum  eo  tempore  insequi,  nec  praesidium  apud  machi- 
nas  relictum  oppugnare  voluit;  8ed  in  Geor^anos, 
qui  Turcas  commeatibus  pluribus  in  locis  sustentave- 
rant,  plenus  irarum,  et  memor  prioris  iniuriae,  qui 
secum  initio  fidem  coniunxerant,  et  poBtea  a  se  defe- 
cerant,  maximis  itineribus  profectus,  omnes  maxima 
caede,  et  quidem,  ut  aiunt,  ad  anniculos  usque  infan- 
tes  multat,  ignique  simul  ac  multiplici  vastitate  illa 
provincia  castigata,  opinione  celerius,  et  praeterspem 
omnem  revertitur  ad  Turcam  iter  adbuc  agentem, 
strictisque  gladiis  ad  Erzrom  usque  eum  prosequu- 
tus,  non  minorem  in  exercitn  eius  fertur  tunc  quoque 
edidisse  caedem,  quam  antea  ediderat,  cura  nec  prae- 
dae  nec  captivorum  habita,  sed  vulnerum  at  caedis. 
Sic  Turca,  quem  graviter  aegrotum  esse  ferunt,  coac- 
tus  est  ab  hoste  se  recipére,  eídem  impedimentorum 
etiam  ac  tabernaculorum  parte  relicta,  quae  coUigi 
prae  discessu  subito  nequierunt. 

Quamquam  alioqui  hoc  postremo  Persae  impetu 
neque  aciem  struere  et  pugnare  potuisset,  quod  neque 
janicheros  neque  bombardas  apud  sehabuerat;  huc 
accedente  et  meliorum  militum  absentia,  et  eorum 
qui  aderant  consternatione,  quos  iam  soli  fugae  indi- 
natos  haud  facile  erat  armare  vei  in  ordinem  redi- 
gere.  Verum  irrequietus  adhuc  Persa,  ob  maioris 
victoriae  oblatam  occasionem  hic  Turcam  dese- 
rit,  raptimque  in  eos  regreditur,  quos  a  tergo  reli- 
querat. 


\ 


189- 

Hi  duo  Beglerbegii  dicuntur  esse  Schender  et 
AUy  Passae,  de  quorum  reditu  Turca  plnrimum  solli- 
citabatnr.  Quia  iam  tunc  nihil  aliud  desiderabat,  quam 
ut  adessent,  quo  haberet,  quibuscum  ad  Erzrom  ré- 
cédére, et  angnstias  quorundam  montinm  pertransire 
possit ;  quandoquidem  in  iis  copiis,  quas  secom  redu- 
xit,  parnm  roborris  inesset.  Itaque  sat  bene  cum  eo 
agetur,  si  Aleppum  salvus  evaserit.  Nam  diu  iam  Tur- 
cae  maiora  in  bello  detrimenta  non  acceperunt,  nec 
magis  sois  de  rebus  dubium  habuere,  quam  hoc ;  ita 
ut  supra  numenim  et  ferro,  et  inedia  ac  morbis  con- 
sumpti  fuerint,  nusquam  vei  unica  dimicatione  pro- 
spere  gesta.  Quo  magis  animis  deiecti  sünt;  mutuo 
colloquentes,  Persae  cansa  se  pessum  ituros. 

Porro  de  Tartaris,  qui  ad  devastandam  Syrva- 
nam  provinciám  ire  iussi  fuerant,  constat,  quod  Per- 
sae eos  sine  resistentia  et  stúdiósé  simulata  incuria 
admiserant ;  verum  ubi  pppulabundi  latius  vagari  in- 
coepissent,  eodem  fere  tempore  quo  et  Turcae,  circum- 
venti  sünt,  et  magna  pars  caesi.  Eos  verő,  quos  fuga 
ei  cladi  eripuerat,  Circassorum  arma  excepere,  nec  ex 
triginta  ferme  hominum  millibus  valde  multi  in  pátri- 
ám rediere. 

De  Turca  fertur,  quod  adhuc  in  Erzrom  haereat, 
magisque  illud  affirmatur  in  dies,  quod  non  veniet 
Constantinopolim,  quam  quod  veniet.  Ceterum  quo- 
niam  anno  superiore  totam  annonam  territorii  Alep- 
pini  etiam  in  insequentem  exercitum  eius  consumpse- 
rat;  afferunt  nunc  in  Amasia,  Sanchiakatu  olim  Muz- 
taphae  filii,  hibernaturum  cum  parte  una  exercitus, 
reliquis  verő  alio  distributis  per  illorum  finium  lóca 
uberiora,  et  tenentibus  praesidia  aptiora.  Vplgator 
iam  paulo  latius,  quod  hac  strage  amiserit  mnlto  i 


190 

pra  etíam  dnccnta  hominam  millia,  partim  ferro  h( 
stíum,  partim  morbÍ8,  et  potissimam  dissenteria.  I 
equis  verő  et  camelis,  ac  reliqais  iomentis  onerarü 
tanta  iactnra  facta  est,  ut  ea  dolentius  pene  feratu 
qnam  homiuum 


XXXI. 

Naiimiliin  királynk  Yemesies  AntaL 

S7.  joL  19.  (Azt  jelenti,  hogy  Belgrádba  szerencsésen  érke 

zett.  Kelt  ugyanott  július  19.  1568.) 

Melléklet.  Navigatio  Oratorum  Sacrae  Cae 
sareae  Maiestatis  Romanorum  etc.  in  Turciam  pe: 
Danubium. 
Discesserunt 
die  Julii  milliaria 

IX.  ex  Comaromio 
X.  ex  Strigonio 


1 


5. 


Xin.  ex  Buda  \     8. 


1 


Xnil.  ex  Fewldwar  \  10. 


1 


XV.  ex  Tolna  \     9. 


XVI.  ex  Weresmarth  \  12. 


I 


XVII.  ex  Walkowar  \  14. 


I 


XVm.  ex  Karom  \  10. 


I 


Belgradum  venerunt     [     7. 


191 


XXXII. 

Veranesies  Antalnak  Bornemisza  Pil. 

ReverendÍBsime  Domine,  fráter  nobis  observan- 1597.  sapt.  22. 
dissime,  salutem  et  servitii  mei  commendatioiiem.  Cre- 
dimns  dominatíoni  Yestrae  Reverendissimae  constare, 
quomodo  anno  superiori,  tempore  obsidionis  Zigeti- 
ensis.  Franciscus  Doczy,  filius  dominí  Nicolai  Doczy, 
per  Turcas  captús  faerit.  Id  licet  hactenns  nemo  sci- 
vit,  ubi  8it ;  nunc  tamen  ex  Constantínopoli  scripsit 
fauc  ad  patrem  et  alios  litteras,  quibus  signibat,  se 
esse  captivnm  Mehmet  PasBae  Supremi  Vezirií.  Et 
quia  ab  hominibus  rerum  Turcicarnm  peritis  intelli- 
gimas,  homines  captivos  Passaram  facilins  qnam  alios 
redimi  posse ;  rogati  ab  eius  patre  dominó  Nicolao, 
voluimus  has  ad  Dominationem  Vestram  Reverendis- 
simam  dare,  Eamque  rogare,  nt  quo  meliori  et  cau- 
tiori  potest  modo,  velít  habere  diligentem  curam  illi- 
us  eliberandi,  sive  id  suo  sive  alicuius  servitoris  sui 
nomine  aggredi  voluerit,  prout  videlicet  Ei  commo- 
dius  visum  faerit.  Nam  Dominatio  Vestra  Reveren- 
dissima, quae  ibi  est  constituta,  et  cui  omnes  Tur- 
canim  móres  sünt  cogniti,  ex  sua  prudentia  facilins 
modum  inveniet,  quam  nos  qui  absnmus.  Quicquid 
autem  Dominatio  Vestra  Reverendissima  insumpserit, 
pollicetur  dominus  Nicolaus  Doczy,  se  id  Dominati- 

oni  Vestrae  Reverendissimae  in  reditu  ciim  maxima 
gratiarum  actione  persoluturum.  Sperat  autem  ipse, 

quod  forte  Dominatio  Vestra  Reverendissima   illum 

etiam  pro  aliquibus  muneribus  liberare  poterit   sub 


192 

induciarum  istarum  tractatu.  In  hac  re  tum  pinm  opus 
Dominatio  Yestra  Reverendissima  facíet;  tnm  verő 
tale,  quod  tam  ipse  dominus  Nicolaus  Doczy,  qnam 
siii  omnes  Dominationí  Vestrae  Reverendissímae  in 
perpetuum  reservire  conabuntnr.  In  reliquo  Reveren- 
dissimam  Dominationem  Yestram  prospere  valere 
optamus.  Dátum  Nitriae  22.  Septembrís  anno  Do- 
mini  1567. 

Eiusdem  Vestrae  Reverendissímae  Domlnationis 

deditissimus  fráter  et  servitor 
Paulus  Episcopus  Transylvanus  manu  sna. 

K  i  V  ü  1 :  Reverendissimo  Dominó  dominó  Antho- 
nio  Vrancio  Episcopo  Agriensi,  ad  Excelsam  Portám 
Imperatoris  Turcharum  Oratori  Snae  Sacratissimae 
Maiestatis  Domini  nostri  Clementissimí  etc.  Dominó 
et  amico  nobis  observandissimo. 

Constantinopoli. 


XXXIII. 
VersDfsifH  AfllalDak  Oláh  Ntkl<is. 

Reverendissíme  Domine,  et  uti  fráter  nobis  lio-  i5«.i 

orandissme,  satutem  et  iiostri  commendationem.  Non 

(OSBumus  nunc  Dominationí  Vestrae  Reverendiasimae 

piicqnam  növi  scribere.  Sumus  in  eo  statu,  in  quo 

Bramus  diacedente  Dominatione  Vestra   Reverendis- 

ima;  et  expectamus,  utDomiQiisDeaa  dominationeoi 
Yestram  Reverendisaimam  reducat  quamprimum  inco- 
lamem  cum  optato  responso,  quod  sit  ad  comraodum 
Patriae,  et  Maiestatia  Suae  Caeaareae  dominí  nostri 
clementissimi.  Ceterum  anno  superiorí,  tempore  obsí- 
iflionis  Zigethiensis,  captiisfuit  per  Turcas  Franciscus 
£lius  domini  Nicolai  Doczy,  ac  dono  datua  Memhet 
Paasae  Suprerao  Veairio,  qni  ex  captívitate  acripait 
huc  ad  patrem.  Is  verő  rogavit  nos,  ut  pro  filio  eiuB 
eliberando  ad  Dominationem  Veatram  Reverendiaai- 
maio  scriberemus.  Quamobrem  rogamua  Dominatio- 
nem Veatram  Reverendisslmam,  ut  vo  qao  meliorí  et 
cantiori  poteat  modo  auo  nomine  laborét,  quo  iuvenis 
ille,  nondnm  ibi  agnitus,  auia  reatituatur  et  elibere- 
tur.  Dominatio  Vestra  autem  Reverendiaaima,  quaeiu 
aula  illa  diu  est  veraata,  melius  novit,  qua  via  et  modo 
id  fíeri  et  confici  poaait.  In  hoc  taciet  Dominatio  Ve- 
•tra  Reverendiaaima  opua  pium,  ac  Deo  et  hominibus 

jratnm.  In  reliqno  Eandem  feliciter  valere  cupimus. 

«i>im.  anfo,  msT,  —  scbipt,  uvn.  13 


198 

Tyrnaviae  23.  Septembrís  1567.  Domínationia  Vestrae 
ReverendÍBsimae. 

üti  fráter 

Strigonienais 

mana  propria. 

Ki  TŰI:  ReverendÍBsimo  dominó  Antonio  Ve* 
rantío,  EpÍBcopo  Agriensi,  ac  SacratíBaimae  Caesa- 
reae  MaiestatiB  ad  Turcamm  Principem  Oratori  et& 
Dominó,  et  nti  fratri  noBtro  honorandiasimo. 


VEGYES  LEVELEZÉSEK. 


IV 


ri- 


.    h' 


XV*  ■} 


I. 

Testvéréiek  lihályitk  VeruMiei  AitaL  *) 

Antonius  Wrancias  Michaeli  Wrancio  fratrí  S. 

Din  est,  fráter,  qnod  me  hortaris,  nt  epistolas,  1538.  jaiL^t 
qnaa  accnratiore  stndio  ac  meditatione  scribo,  colli- 
gendas  servandasqne,  ac  in  libmm  perinde,  ac  Ince, 
nt  ais,  dignas  elncnbrari  cnrem ;  praesertim  qnod  his 
de  rebns  ac  tnmnltibns  Hnngariae  et  Transsylvaniáé 
mnlta,  donec  tu  in  Italiam  et  in  Gallias  excnrris,  me- 
moraverim.  Obseqnor,  vides,  honestissimo,  et  qnidem 
pleno  amoris  desiderio  tno.  Sed  véreor,  ne  cnm  hnmi- 
les,  indisertae,  inelegantes,  pamm  latináé,  nimis  ver- 
bosae,  rudes,  inpolitae,  informes,  nec  ea  incnnditate 
sint,  nt  saepe  relegantnr,  et  ipse  arroganter  memóriám 
posterítatis  re  nentiqnam  tanti  ambire  indicer,  et  his 
epistolis  meis  in  unnm  dnntaxat  diem  exaratis,  nt  Me- 
garensibns  aut  Aeqninensibus,  olim  nsqnam  ratío, 
nsqnam  numerns  sive  locns  existat.  Scribimns  enim 
passim  multa  docti  ac  indocti^  hoc  praesertim  nostro 
aevo,  et  incudi  tradimns,  omnesqne  eadem  ratione 
remoto  pudore  légi  atque  haberi  cnpimus.  Qno  fit,  nt 


*)  Szalay  ezen  levelet  számos  hézagokká!   és  igen  hiányosan 
közölte.  (VI.  köt.  3  1.)  Itt  annak  teljes  szövegét  .;.1jnk. 


1 


202 

lectores  nostri  alii  risnin,  alii  Bomnum  saepe  vix  con- 
tinere  possint.  Vernin  quid,  qnaeso,  iuvat,  totoB  dies 
ac  Doctes  ea  ín  re  desndare,  et  omnem  operám  in 
librnm  contnlisse,  qui,  velnt  pictnra  aut  imago  qiiae- 
dam,  semel  aut  bis  visa  intuenti  satietatem  afferat, 
nec  in  se  reliqui  fecerit,  quod  Baepius  homines  ad  vi- 
dendum  invitat  ?  Etenim,  nisi  geninm  liber  habnerit, 
firustra  quis  labores,  vigiliaa  ac  foetns  suos  hoic  qnaá 
dintumitatís  suae  ac  nominis  custodi  credíderít  At  ne 
refragari  tibi,  et  ipse  mecnm  dissimulare  videar,  qnnm 
id  eqnidem  non  invitus  facio,  ad  qnod  cogi  honestias 
omnino  esaet :  annuo  volnntati  tuae  vei  eo  aolo  arga- 
mentő,  et  qnidem  vulgari  ductus,  nullum  librnm  adeo 
hnmilem,  adeo  trívialem  esse,  in  qno  quod  placeat,  ant 
addiscas,  non  invenias,  inxta  carmen  Martialis :  „Tri- 
ginta  totó  mala  sünt  epigrammata  libro,  si  totídem 
bona  snnt,  Lanse,  liber  bonus  est^  Addo  praeterea, 
humanae  infirmitatis  vitio  cnique  sna  piacere,  omnino 
natura  ipsa  posteritati  studere,  nec  cuinsqnam  inge- 
nium  commendandum,  nisi  quod  delirat  et  a  recto  dis- 
cedit.  Ceterum  phrasim  et  stilnm  oronium  scriptorom 
diversum  multum  habere,  et  scientiam  artemque  ex 
institutione  hominibus  accedere ;  modum  dicendi  uni- 
cuiqne  suum  ac  proprium  cum  natura  insitum  et  inge- 
nitum  esse,  nemo  it  inficias^  Nam  si  infínitorum  autho- 
rum  scripta  percurras,  iudicio  doctorum  alii  eruut 
breves,  obscuri,  insuaves,  sine  sententiis,  nuUo  lepore, 
antiquarii,  scabri,  diffíciles,  exoleti  et  Delii,  ut  aiunt, 
natatoris  indigi;  alii  prolixi,  disiuncti,  difflui,  vani, 
affectati,  nec  tamen  cum  mille  calamistris  satis  culti ; 
quidam  verő  pressi^  matnri,  politi,  omati,  urbani,  dul- 
ces,  et  in  omni  ferme  parte  elaborati  ac  luculenti; 
multi  inflati,  tumidi,  enerres,  elnmbes,  pleni  impetO; 


203 

faBtu,  ostentatione.  Deimmi  hic  ieianug  et  hamilis^ 
ille  altos  et  oopiosns;  nec  duos  a  tot  flaeculis  reperies, 
quibnfl  simili  oratúme  ac  8tylo  favit  Minerva.  Imita- 
tume  auteiaOíoerQneiB)  Sallustium,  Caefiarem,  Livium 
accedeta  mtdtm  datoili,  assequi  et  evadere  adhuc  ne- 
mini.  Porro  sic  hae  nostrae  quoqne  epistolae  si  soia 
naevíB  laboraverínt,  nec  Ciceronianam  aut  Plinianam 
redolebant  fragrantiam,  varíetati  ingeniorum  ascríbaa 
velim,  et  eas  alioqni  pro  genii  sni  conditione  volaisse 
aaltem  Latiné  loqui,  si  nequiverint,  exístimato.  Qnic- 
qoid  igítnr,  fráter,  id  est,  qnod  me  snbire  cogis ;  do 
fratemo  amori  tuo,  do  hnmano  ntriosqae  nostmm 
stndio,  et  epistolas  meas,  licet  sine  nitore,  sine  sale, 
neque  Mentorea  aut  Phidiaca  mann  expolitas,  collegi 
tamen,  et  in  ordinem  congessi.  Eas  doctis  legendás 
non  obtrudo ;  eruditiores,  coltioresque  ernditi,  et  quae, 
nt  dicitur,  qnadrigis  vebantur,  invenient.  Meae  suis 
terminis  et  sna  pellicnla  contentae  snnt,  emntque 
testimonio  saltem,  otio  nos  ac  desidía  aetatem  non 
egisse,  si  nullo  numero,  nullo  loco  censebuntur.  Vale. 
Budae  XH.  kalendas  Februarii  M.  D.  XXX.  VIII. 


II. 

Bornemisza  Gergelynek  Tennesin  AntiL 

Ursulam  meam  tibi,  ut  me  ipsum,  et  si  quid  me  1540.  mariit, 
mibi  cbarius  esse  possit,  etiam  atque  etiam  commendo. 
Negotíum  illius  quonam  pacto  actnm  sit,  aut,  si  adhuc 
pendet,  quomodo  sese  babeat,  vehementer  ex  te  soire 


204 

cupio.  Ut  antem  bcne  et  ez  tententía  perficiatiir,  con- 
Bervetorqne  ab  Indignatione  viri,  et  a  publica  infiunia, 
Denm  etiam  ac  omnea  snperoa  precor  et  exoro.  Draec 
enim  eius  rei  exitnm  optatom  intelligam,  vix  crederes, 
quantum  doloria  sufféro,  quantam  moleatianim  ac 
moeroria  devoro.  Neqne  mireris;  quandoqmdem,  at 
ommittam,  quam  obaequeiiB,  quam  morigera  in  omni* 
bus  mihi  Bcmper  extitit;  tantam  eius  fidem,  tantnm 
erga  me  amorem  aum  expertos,  quantum  nnllins  homi- 
nis  alteríns  amicae  a  natívitate  mea.  Juva  igitor  eam 
opera,  studio,  re  atqne  industria  tua,  et  ntnmqne 
noatmm  aalvum  reddea,  altero  conaerrato.  Vale.  Albae 
Jnliae  Transylvaniae  kalendia  Mártii  M.  D.  XL. 


m. 

Testvéréaek  lihilyuk  VenuMsira  AitaL 

«i^2o.  Non  8um  diytnus,  sed  praescivi,  tuum  Buperioris 
anni  abitum  ex  Hungária  cmces  istaa  tíbi  allatnrum 
Btb.  (mint  VI.  kötetben  84—88. 11.)  Tu  autem  homo 
adolescens,  et  velut  navis  in  vasto  et  dnbio  alto  incer- 
tis  ventis  exposita,  volnntatis  salabrioris  impotens,  et 
firmioris  consilii  nondnm  capax,  tuo  ipsins  dnctu,  ab* 
iecta  avuncnU,  imo  parentis  nostri  optimi  disciplina, 
fruendo  omnibns  quae  placnissent  putasti  te  non  col- 
lapsnmm,  et  evaBumm,  qnae  aetas  immatura  per  ím- 
prodentiam  eaepennmero  mcnrrit?  Is  enim,  ai  noa 


205^ 

mollius,  8i  indulgentius  educasset,  nonne  dudum  fnis* 
sent  mentes  nostrae  fractae,  et  corpora  ipsa  in  delicias 
ac  luxnm  resoluta !  Quandoquidem  mvenum  ingenía, 
si  laboré  non  exerceantnr,  8i  desidia  torpeant,  curís^ 
careant,  et  a  qno  metuant  prorsns  non  habent,  peri- 
clitantnr  profecto,  et  in  inprobitatem  degenerant,. 
potiundoqne  virtatum  trínmpho,  qnod  sndore  parator, 
inepti  redduntur.  Dorat  siqnidem  mari  corpns  navita; 
ligone  et  stativa  manus  fragit  agricola ;  miles  aestu 
atque  agitationc  artos  exercet,  ut  alíuB  bello,  alinr 
navigationi,  aUus  agrorum  coltai  fiat  ídonens :  omnes 
verő  nna,  quasi  subactís,  qnae  aspera  vídebantur,  for- 
tins  et  placidias  novos  dolores  ferant  inpoBterum. 
Facit  huc  Laconnm  exemplnm,  qui  a  Diis  Optimis^ 
Maximis  tolerantiam  precabantur;  pntantes  impru* 
dentinm  esse  aliennmqne  ab  iis,  qni  aut  sibi  prodesse^ 
ant  res  magnas  obire  vellent.  Referam  et  Lycurgí 
educationem,  qui  ab  infantibus  etiam  desiderabat  pa- 
tientiam,  cum  iis  pannos  infantiles  et  delicatiores 
cnnos  subtraxit,  eosqne  ad  solitadinem  at  tenebra& 
intrepidos  reddidit.  Sabinngam  et  pueritiam,  quam 
diutina  flagellatione  formabat  ad  fortitndinem.  Qnid 
de  iuventate  dicam,  quam  volebat  erudirí  laborando,. 
venandO)  luctando,  currendo,  saltando,  esuriendo,  si- 
tiendo,  in  arundineis  toris  cnbando,  et  interdum  aestu- 
ando,  ut  omne  difficile  perinde  ac  praemansum  gran- 
daevi  facilius  excipiant.  Qnid  de  virginibus,  quarum 
nudata  corpora  cürsu,  luctus  discordiarum  ac  pilorum 
iactu  cum  adolescentibus  nudis  exercuit,  ut  ad  virile 
robur  per  banc  rüborispatientiam  asuefierent  et  aptae 
redderentur,  quae  solae  viros  Lacedaemoniis  pare- 
rent.  Vide,  quantum  etiam  in  procurandis  magnis 
virís  sapientissimus  legüm  lator  tolerantiae  laboribque; 


206 

asuetudine  exittímavit  opua  esse.  Sed  o !  8i  tnne  ti- 
tius  haec  tecnm  expendisses,  patíentiae  certa  bsqb 
non  abiecisses,  et  parva  tua  illa  Gallica  inoommodi, 
qnae  (veríns  tu  velnt  e  mosca  elephantnm  fitcíens) 
maxíma  et  intolerabilia  vociferas,  faciliora  putavisaes, 
neqne  avnncnli  tam  pii  cnra  ftiisses  abusus,  eidemque 
tam  temere  non  restitísses,  qui  te  forte  saeveriore 
correctione  voluit  emendatiorem  cantioremque  facere; 
qnippe  cni  ant  parebas  in  GalliíB  permanendo,  avt 
inde,  cnm  redieras,  modeste  concedebaa,  nidloa  en- 
ciatus  experiebare,  snperior  fortiorqae  patientia  vei 
ipso  Sacrate. 

Qnod  ad  me  attinet  stb.   Vale.  Albae  Jnliae 
Transylvaniae  XIII.  kalendas  Április  M.  D.  XL. 


IV. 

Jin«s  kirilynak  feruesies  Antal. 

Antonius  Verancsics  Joanni  Regi. 

iwcmaít  24.         Probe  humano  ingenio  comparatum  est,  nt  seve- 

ritate  senum  juvenes  gnbernentur,  híque  maximé  ob- 
temperent,  maximé  illi  imperent;  quodque  senibns  pro 
eomm  aetate  aliqaando  licuit,  juventati  snae  negent 
licere,  ac  eam  froeno  etiam  coerceant :  nempe  nt  iam 
securi  a  vitiis,  et  destituti  ab  omnibus  voluptatis  inci- 
tamentis,  qnae  adbnc  nobis  a  fronté  snnt,  et  evincenda 
supersunt  Verum  aaepennmero  et  ipsi  metas  ancto* 


itis  excednnt,  resecantes  in  juventute  etiam  illa, 
qnae  eoccessivie  temporibua  uatura  ipaa  indnlsit,  et 
oniniumsapientnmscholae  permisére.  Hic  multa  exem- 
pla,  ratioues,  argumentaque  ad  id  facieiiti;i  referre 
posaem,  ei  catisa  mea  diapntando  mágia  quam  siippli- 
cando  salvari  deberet.  Etenim  excesaus  noatri,  qui 
maiorcm  disciplinae  subiacemua,  borúm  praesertim,  a 
quibua  esspectamus,  miilto  graviores  piitautur;  daxn- 
nabilioreaque  efficimus,  si  aut  excusatione  dilnimus, 
ant  defeneione  denegamua.  Igitor,  Clemeiitissime  Rex, 
fiit  mibi  inapontanea  confeaaioue  venia,  sít  iii  tua  cle- 
mentia  perfugiiim,  sit  in  Maieatate  protectio.  Ada- 
masae  me  superiore  anno  Ursulam  mulierem,  elvem 
Bodenaem,  et  ex  ea  fílium  Buacepisse,  non  eoinőcías. 
Is  nempe  amor  mibi  non  tam  atudio,  quam  casu  obti' 
git,  nam  aedea,  aetaa,  voluntasqne  nos  conionxerat; 
8Í  et  corpora  copulantur  quis  damnet,  qnod  evitaie 
neque  HippoIItus  ipse  potiiiaset,  ai  banc  facultatem 
habuiaset.  üb  id  avunculum  meum  capitaliter  mibi 
iudignari,  Tuaeque  Maiestati  graviasime  queri,  deqae 
leficiorum  meorum  privatione,  tamquamqui  et  amo- 
eius  et  gratiá  Tua  eaaem  indigniasimua,  vebemen- 
ir  agere  audio.  Retulerunt  etiam  pientiasimum  respon- 
sum,  quod  illi  Maieataa  Tua  dederit:  pro  quo  ego,  bí 
mille  saecula  aaperero,  si  mille  mortes  obiero,  nnn- 
qoam  me  satisfactnrnm  certo  bcÍo;  verumqiioad  vise- 
ro,  fideli  ac  Bedala  aervitute  conabor  me  semperdedi- 
tisaimum  et  promptissimura  Ilii  mancipiiim  exhibere, 
Eidemqne  i't  non  reprebendendis  moribua,  quocunque 
modo  bia  annis  lapans  sim,  probari  poaaim.  quemad- 
modum  bucusqae  studui,  advigilaturum  postbac  eai- 


Fi 


xÍQ8  polliceor.  Quamquam  autem  ítlnd,  quod  avancu-     .^^^H 
^^^  meus  pubUcum  fecerit,  vei  ipso  crimine  gravíuft     ^^^^| 


208 

accidit;  qnüm  sciam  apud  gentem  taam  longe  maioris 
flagitii  esse  liberae  mulieri  amatorie  commiaceri,  qnam 
e  vivis  hominem  toUere,  aut  fortonas  spóliare :  omnia 
tamen  feram  aequo  animo,  et  voluntati  eins  morém 
geram,  meque  illías  correptíoni  non  invitna  snbiiciam; 
Qaandoquidem  non  dabito,  levem  ac  indalgentem  mihí 
in  hoc  etiam,  ut  in  aliis  commissis  affnlsamm.  Porro 
illnd  a  Tua  Maiestate  sapplici  oratione  peto,  velit  pro 
regali  sua  voluntate  avnncali  etiam  mei  in  me  aeveri- 
tatem  atqne  indignationem  benignitate  ac  numsnetu- 
diné,  qaa  est  genuina,  temperare,  ne  penitas  ab  eo 
proiiciar.  Est  enim  acerrimns  censor  et  caatigator 
delictorum,  praesertím  ai  haec  in  snis  cogaoverit^ 
qnos  8ine  dnbio  virtute  probitateque  ceteros  antecedere 
mirifice  desiderat.  Qnodai  et  apnd  Te  qnispiam  male- 
Yolas,  praeter  ipanm  avnnculnm  beneficentiaaimanr 
(nam  ipse  pateme  mecnm  ágit)  cansam  hanc  meam 
diíficiliorem  iniqnioremqne  reddidiBset;  itidem  oro^ 
velia  aures  hnic  obtűrare,  et  míhi  pro  humano  hniuB- 
modi  excesBu  ea  clementia  veniam  dare,  quam  in  om- 
nes  homines^  nt  hostes,  sicarios,  insidiatores,  prodi- 
tores,  et  jnre  damnatos  praeteream,  omni  tempore, 
cnm  exemplo  admirando  animi  magnitndinis,  qnotidie 
diffundis.  Cui  Dens  Optimns  et  Omnipotens  omnia 
fausta,  prospera  atqne  felicia  cum  optata  incolnmitate 
concedat  Albae  IX.  kalendas  Április  M.  D.  XL. 


üíagybátyjioak  Statílius  JáaosDak  Yeraaesics  ídUI, 

I  Antonius  Wrancius  Joanai  Statilio  avuDCuIo  S. 

Qaam  ingens  dolor  est  dipHcere,  ciii  quis  ali-  y 
qiiando  placuerit,et  piacere  debeat,  si  vitám  velit;  tua 
me  iiuuc  edocuit  iadigDatio,  quae  niai  a  rigore  suo,  in 
me  pravisaime  concepto  desierit,  ipse  quoque  deainam 
vivere,  quandoquidem  nulla  potest  mihi  fieri  onerosior 
garciua  quam  ira  tua,  nulla  maior  iaclura  quam  gra- 
tiae  tuae,  uec  infeticitas  quam  segregari  abs  te.  Quum 
enim  fortuna  meaextua  semper  fuerit;  quum  felicitas 
ipsa,  Iionores,  oniamentaque  ex  tuis  prodiere;  qui 
possum  in  te  et  tecum  non  esse?  ai  solus  nequeam, 
nec  si  qnirem  volo.  Quapropter  age,  avuncule  pien- 
tissime ;  acis  geiiei'osi  ease  animt,  parcere  aponte  con- 
fesai  eriminis  ad  veiiiam  currentibua.  Nam  et  leones 
prostratis  parcunt,  et  Diviua  ira  submiaaione  delin- 
quentis  in  gratiam  convertitur.  Fateor  equidem  me 
domi  tuae,  in  qua  tu  celeberrimas  virtutes  exerceaa, 
cni  per  me  summa  reverentia  exhiberi  debuerat,  amo- 
ríbua  operám  dedisse ;  partumqne  Uraulae  ex  me,  niai 
me  ipsa  tallit,  meum  ease  nen  inficior,  neque  men- 
tiendo  alienum  facio.  Malo  siquidemetiammori,  quam 
vei  semel  tibi  negasse  veritatem,  cui  nemo  unquam 
feliciter  dixit  raendacium.  Mulier  enim  formoaa  sub 
unis  meum  tectia  morabatur,  utrique  aetas  integra, 
anni  viridea,  amor  mutuus,  loci  copia,  et  penffP 
rei  facultas  aderat;  soloque  ipso  obtutu 
reum,  argnebat  marmoreum,  urgebat   i 


210 

et  indignabatur  ut  statuae  ac  stipiti,  nisi  amore  respon- 
di8sem.  Accedebat  ad  haec,  qui  Budensis  erat,  quod  & 
praesentía  marití,  et  ab  omni  teste  iam  annnm  líbera; 
nec  alind  certe  fait  sperandum  a  muliere  rávene)  quam 
et  venustaB  mnltum  commendabat,  et  in  ocnlis  neqni- 
tiae  totius  libidinís  oberrabant,  et  feríae  Yenerift 
nimis  longae  taedio  verterentar ;  quarn  quod  peperit 
At  de  me  qnid  dicam  ?  Si  sic  amabar,  non  redamassem? 
Si  Yocabar,  non  respondissem  ?  Si  complectebar,  non 
complecterem  ?  Ais,  non !  Assentior.  Vernm  nbi  fait 
Salomonis  sapientia,  Davidis  sanctitas,  Aristotelis 
philosophia,  Alexandri  fortitudo,  ceterornmqne  notae 
virtntis  heronm  constantia,  quando  de  eis  amor  trióm- 
phabat?  Profecto  non  omnes  illum  contentissimam 
Scipionem  Afrícanum  Minorem,  non  castíssimnm  Xe- 
nocratem  imitatione  attingimns.  Valde  etenim  diffici- 
lem  ac  pericnlosam  humani  corporis  provinciám  ad- 
ministrandam  Dens  animis  nostrís  assignavit  Divinos 
est  animus,  homannm  corpos ;  et  qao  pacto  in  profano 
habitaculo  Divinus  hospes  aliquando  succumbat? 
quam  assidue,  quamdiu  in  terrís  commoratnr,  velat 
consertis  manibus  inter  sese  praeliantar,  neque  ipsa 
senectute,  quae  vei  solo  tempore  victor  esse  consnevit, 
si  virtnte  non  potuit,  dirímantnr.  Verum  enimyero  ta, 
qui  pro  aequitate  tua  non  soluoi  alienis  impnnita 
delicta  non  remittis,  sed  etiam  tuomm  eommqne  pro- 
pinquissimorum  acerrime  vindicas:  oro  et  obtestor  per 
integrítatem  tuam,  per  fortünam  qua  es  felicissima^ 
per  mutuam  demnm  nostri  sangninis  necessitndinem^ 
velis  te  avunculum  pium  et  indnlgentem  his  in  hnnc 
modum  espensis  demonstare,  et  banc  noxam,  ut  homo 
homini  condonare;  sciens,  quam  difficile  sit  sedare 
cupidinem,  ubi  iuvenilis  ardor,  laaciva  modeatia,  pul- 


211 

chritadine  et  fiacilitate  tam  scitae  mnlieris  permollia- 
tar.  Etenim  operám  dabo,  ut  in  postemm  vacunm  me 
ab  his  offensis  contineapi,  neque  indigoationem  tuarn 
unqüam  exstimnlem.  Hac  tantum  sola  vice  pro  magni- 
tndine  animi  tni  paterne  ágas  mecom,  teque  mihi,  tibi 
me  restituas,  et  id  eriminis  quicqoid  id  est,  hnmane 
aestimes.  Vale.  Albae  Gyulae  IV.  nonas  Április 
M.  D.  XL. 


VI. 

Inruiy  Ptinak  Teruesieg  Antal. 

Antonius  Verancsics  Paulo  Mnrany  S.  P.  D. 

Cnr  gratolationis  buius  meae  in  nnptüs  Sigis- 
mundi  Augnsti  Poloniae  Regis  habitae  tam  pertina* 
citer  ezemplnm  ad  te  mitti  contenderis,  non  videa 
Nibil  enim  habét  in  se  dignius,  qnam  quod  ex  senten- 
tía  Regináé  meae  babitam  putem.  Misi  tamen,  ut  mu* 
tuae  nostrae  amicitiae,  cui  ambo  nibil  unquam  nega- 
vimus,  morém  geram.  Ceterum  oro  vebementer,  ne 
cuipiam  eius  feceris  copiam.  Nam  etsi  fortasse  apti* 
US  recitata  piacúit :  vereor  tamen,  ne  pensitatius  lecta 
displiceat.  Porro  judicia  publica,  quibus  non  omnes 
litteratí  scripta  sua  feliciter  committunt,  quam  varia 
semper,  quam  saepe  iniqua  consueverunt  esse,  non 
ignoras.  Vale.  Cracoviae  XVILKalendas  Jumil543» 


212 


vn. 

TeriMiics  kskluk  linaT  PáL 

Paulus  Mnrany  de  Torna  Antonio  Verantio  S.  P.  D. 

Iniecit  mihi  cnpiditatem  legendáé  orationia  tiue 
in  pompía  nnptíalibus  Serenisaimi  Principia  Sigiamim- 
di  Angusti  Regis  Poloniae  habitae,  non  aliqna  cnrio- 
sitas,  sed  ipsnm  ius  amicitíae,  qnohoneata  omnianobis 
dncímns  esse  commnnia.  Habeo  igitor  tibi  gratiis, 
quod  eam  mibi  communicaverís.  Accidit  tamen,  nt  do- 
mestici  qnidam  mei,  praeter  opinionem  omnem  ac 
voluntatem  meam  trasscribandam  aliis  traderent  Eim 
cnm  intellexissem  per  eos  esse  pablicatam,  aegerrime 
admodum  túli.  Sed  quod  iam  factiun  fuerat,  cogítaTÍ 
infectum  fieri  non  posse.  Et  concessi  tandem  petentí- 
bos  ipsis,  nt  imprimeretor.  Rogo  igítur,  nt  hanc  meo- 
rmn  importnnitatem,  quae  qnidem  incnria  mea  accidit 
nostrae  mutuae  amicitiae,  pro  tua  modeatia  condones. 
Vale.  Cracoviae  22.  die  Maii  anno  1543. 


VIII. 

lillaresi  Nigdolniiak  Venieiies  AnUl. 

Antonius  Verantiűs  Magdalenae  Millaversiae 

1543.  joi.  20.         Q^^^  ^  decennio  nihil  ad  te  de  vitae  ac  atatoi 

mei  ratione  vei  semel  nec  scrípserim  nec  nonciaveriO) 
Magdaléna,  quemadmodum  veterea  auctorea  noitti,J 


213 

illique  jucundissimi  postnlabant,  cauaa  est,  quod  iam 
qunm  propter  annos,  qui  mihi  in  dies  VIII.  lostro  ad 
IX.  properant,  tum  propter  tristisBÍmas  et  graves  dif- 
ficnltates,  íu  quas  horrendae  et  continüae  Magni  Tnr- 
cae  Zulimani  victoriae  nos  abiecerunt,  factuB  8im  se- 
misenex,  et  ferme  totus  barbarus,  qaod  inter  hanc 
pervicacem,  sylvestrem  et  alpinam  gentem  tam  intimé, 
tamque  dia,  velat  aeternnm  a  vobis  solum  veniBsem, 
degam.  Et  quamquam  me  hominem  ex  vnltu  membrisque 
agnoscam,  quod  et  os  fero  sublime,  et  coelnm  videam, 
quippe  qui  nondum  omni  ex  parte  destitutus  Bum  ra- 
tione,  humanitatís  tamen  atque  urbanae  eonversationis 
perinde  ac  oblituB;  quum  hic  ubíque  pene  paganuB 
sim  ac  montanuB,  non  alium  me^  quam  Cyrcaeam  quan- 
dam  Metamorphosim  factum  putem,  tuncque  magis 
adhuc  credam,  id  mihi  contigisse,  quum  intentius  prí- 
erem  vitám,  et  nobilissimae  stirpis  consortia,  amico- 
rum  convictus  et  consuetudines,  contubernia,  sodali- 
tatesque  mecum  recolam,  quibuscum  in  ista  űrbe 
Veneta  summa  voluptate  studiorum  litterariorum 
juventutem  excolebam.  Quod  quam  verum  sit,  tam 
tibi  mirandum  videri  minimé  debet.  Quandoquidem  ut 
I)lautae  et  semina,  quod  Cynis  ad  suos  Persas  campe- 
stres  olim  sedes  peroptantes,  fertur  díxisse:  sic  et 
hominum  móres  ac  iugenia  regionum  similitudinem 
trahunt.  Verum  nec  has  ob  res,  Tui  me,  meum  sua- 
vium,  oblivisci  ullo  tempore  posse  existimes ;  quamvis 
et  pulchritudo  Tibi  Tua  praeterit,  et  ipse  iam  eo 
Cupidine,  qui  nos  coniunxerat,  destitui  videar.  Maiora 
certe  ego  amabam  et  admirabar,  delicium !  quam  ant 
formae  praestantiam,  aut  adaptissimae  aetatis  florer ' 
móres  imprimis  ab  omni  avaritia  CorynÜdao 
modestiam  dein  jucunditati,  comitatemqve 

MOarUlf.    HÜNO,   HIST.    8CIIIPT.  ZXVII. 


214 

copulatam ;  musicae  postea  scientiam,  in  qna  sic  voce^ 
sic  pollebas  fidibus,  iit  qnum  seu  Lydios  módos,  sen 
Jovios  addam,  et  reliqua,  quibus  facile  cednnt,  Vene- 
tos  movere  maluisses,  Aríona  vincere  et  Argnm  sopire 
posse  hand  dubie  mihi  videbarís ;  ingenuitateiD  postre- 
mo  ac  elegantiam  actionum,  qnam  in  Te  tam  solidam 
tam  raram  cognovi,  ut  a  Trojana  nobilitate^  a  qna 
mnlti  Reges,  plurímaeque  natíones  remotissimam  ori- 
ginam  ac  fastnosas  magnitndines  non  tam  mntnare, 
quam  trahere  contenderunt,  prodiisse  Te  censnerím. 
Hincque  est,  quod  licet  externa  imagine,  gestnqne  ac 
decore  bellam  et  famigeratam  laudem  perspicne  refer- 
res ;  snpra  etiam  nescio,  qnid  magis  tam  snave,  tam 
delectabile  ex  ore,  ex  oculis  spirares,  qno  mihi  ad 
ipsam  quoque  Venerem  propins  accedere  videreris: 
tamen  postmodum  ad  intemam  et  penitiorem  Tuam 
consuetiidinem  reductus,  pndicam  etverecnndam  pene 
Lucretiam  Románam  apparenter  in  Te  deprehende- 
bam.  Quapropter  et  voluptates  illas  Tuas  hoc  hone- 
statis  velő  sic  restrictas,  et  cum  frugalitate  quadam 
concessas,  procul  dubio  chariores,  optabilioresque 
reddebas,  longeque  maiorem  ipsarum  existimationem 
pretiumque  apud  amantes  excitabas;  sciens  omnem 
copiam  vilem  esse,  et  ad  vnlgus  pertinere.  Sed  excu- 
sationum,  blanditiarumqiie  satis!  Ad  veniam  avocor, 
quam  ut  mihi  concedas,  non  sis  dura ;  eam  enim  pro- 
merui  vei  hac  epistola,  qua  vives,  ipsa  si  vivet.  Ce- 
terum  memineris  amici,  et  amantem  licet  absentem, 
redama,  aevoquefngitivofruere!  Namautumnus,  veris 
ac  aestatis  bonorum  spoliator,  iam  adest,  et  bruma 
instat,  quae  mihi,  si  reliquum  exleo  fecerit  nihil,  meos 
casus  solabor  ex  alienis,  tuisqne  saltem  páscar  virtu- 
tibus,  quibus  qnum  per  omnes  aetates  fiiisti  hucnsqne 


215 

amabilis,  tum  in  senectute,  quod  érit  cumulatíus,  fies 
etíam  honorabilis.  Vale.  Albae  Juliae  Transsylvanae 
XTTT.  kalendas  Augusti  MDXLIII. 


IX. 

Toia  Györgynek  Veraoesis  Antal. 

Antonius  Wrancius  Georgio  Volano  S. 

Jam  nulli  posthac  amico,  Volane,  credam  stb.  i546.auí 
(mint  a  VI,  kötetben  202.  sk.  11.)  Deinde  exclamas: 
bui !  qui  ego  id  sceleris  atque  impuritatis  perpetrare 
in  te  potüissem,  quando  et  buius  ipsius  amoris  fuerim 
tibi  magna  ex  parte  autbor,  et  alios  saepemultos  pro- 
curaverim.  Et  tantum  sane  abest,  ut  hunc  tibi  laese- 
rim,  aut  ingratum  efficere  curarim;  uteliam  fere  quo- 
tidiano  officio  memóriám  tui  apud  eam  sustentarim. 
Utinam,  Volane,  tam  recte  baberet  sese  isthaec  res, 
ut  argule  eam  tuearis!  Et  fateor  ecquidem,  solere  sic 
falli  simplices  et  p:obos;  qui  cum  praeter  probitatem 
nihil  norint,  omnes  alios  sibi  similes  creduiit.  Verum 
quid  ea  mihi  referuntur,  atque  adeo  etiam  enumeran- 
tur  omnia  et  singula,  quae  et  ego  solus  cum  sola,  ne 
lucenia  quidem  teste,  saepe  pro  amantis  languore  non 
ingrato  transegerim,  et  ea  tibi,  remoto  tibi  arbitrio, 
íide  tantum,  ac  silentio  tuo  sempitermo  imperato, 
peramanter  communiearim  ?  Ais  tamen  adbuc,  ni  fallor, 
malev  olorum  esse  boc  delicti,  et  tuam  culpam  depre- 
caris .  Forte  profecto  crederem,  si  res  tantum  liactenua 

14* 


210 

procesBisset.  Sed  quum  et  a  multis,  non  uno,  omnia 
quae  egeris,  quaeque  effativeris,  audiverím,  et  ipsamet 
mihi  non  sine  grayÍ88Ímo  fletusingnla  pláne  enarravit; 
qui  illi,  idqne  eo  loci  exprobrare  non  dnbitaris,  ubi 
non  potnit  non  erubescere.  Vis  nt  non  credam?  £t 
cansa  sane,  nt  faciliuB  de  perfidia  tna  in  me  habean 
fídem,  hl  promptn  est.  Supellectilem  enim  meam  cubi- 
cularem  et  coquinariam  interteet  illám  partitna  snm; 
ta  totins,  non  dicam  impudenter,  qnod  tantus  amicns 
esses,  sed  omnino  parva  ratione  possessor  esse  con- 
tendebas.  Quod  quam  vernm  sit  stb.  Vale.  27.  Angn- 
sti  1546.  Cracoviae. 


1557.  nov.  ly 


X. 

Yeranegies  Antalnak  I.  FerdÍDánd  király. 

Nos  Ferdinaiuliiö  etc.  mcmori.ie  commendamus 
tenoré  praesentiiim  significautes  quibus  expedit  uni- 
versis,  quod  nos  pro  ea,  qua  in  confírmandis  legitimis 
et  idoneis  Ecclesiarum  üei  Pastoribus  et  Ministris 
ex  officio  nostro  Regio  teuemur,  cura  atque  soilicitn- 
dine,  perpendentes  eruditionem  aliasque  praeclaras 
animi  dotes  fidelis  nostri  Revereudi  Anthonii  Verantii, 
Episcopi  Agriensis  et  Consiliarii  nostri,  quibus  ipsum 
Divino  munere,  non  solum  certorum  fidelium  nostro- 
rum  commendatione,  sed  etiam  propria  nostra  experi- 
entia,  praeditum  esse  cognovimus,  eídem  jus  Patrona- 
tns  no8trumRegium,quodiu  eadem  Ecclesia  Agriensi, 
col  légi  atisqne  Ecclesiis  ad  eam  pertinentibus,  sicnt  in 


217 

caeteris  Regni  nostrí  Hungáriáé  Ecclesiis  more  prao- 
decessorum  nostromm,  Divorum  quondam  Hungáriáé 
Regum  habere  dinoscimur,  animo  deliberato  et  ex 
certa  nostra  scientia,  tamdiu  donec  in  eadem  Ecclesia 
Episcopi  munere  fnngetur,  duximus  dandum  ex  confe- 
rendum,  damusque  et  conferimus,  ac  in  eum  traasferi- 
mus  praesentium  per  vigorem.  Annuentes,  ut  ipse  ad 
omnia  Beneficia  Ecclesiastica^  Diguitatesque,  Canoni- 
catus  ac  praebendas  in  eadem  Ecclesia  Agríensi  per 
temporis  successum  quacunque  causa  vacatnras;  ex- 
ceptis  Praepositura  Maiore  et  Archidiaconatu  de  Pan- 
kota,  quorum  collationem  et  omnimodam  dispositionem 
Nostrae  Regiae  Personae  reservamus,  dicti  Juris  Pa- 
tronatns  nostri  Regii  authorítate  personas  idoneas  ac 
bene  meritas,  ecclesiasticaque  functione  dignas,  fide, 
vita,  moríbus,  honestaque  conversatione  et  eruditione 
praestantes,  eligere,  nominare  et  acceptare^  ipsisque 
de  iisdem  disponere,  ordinare  ac  providere  valeat 
atque  possit;  immo  annuimus,  damusque  et  conferímus 
harum  nostrarum  vigore  et  testimonio  litteramm.  Dá- 
tum Viemae  decima  noná  Novembris  anno  Domini 
míllesimo  quingentesim  quinquagesimo  septimo 

Ferdinandus  mp. 

Nicolaus  Olahus 
(P.  H.)  Archiepiscopus  Strigoniensis  mp. 

Joannes  Listhius  mp. 


218 


XI. 

Csáki  IstTiimik  T«raDCiks  Níhily. 

Stephano  Chiacchio   de  Mihal. 

1557.  dec.  22.  Egregie  Domine,  amice  iiobis  hoiiorande,  saln- 
rem.  Grato  animo  perdiced  a  vobis  accepimus,  vicissim- 
que  Eidem  amicitiam  nostram  offerimus,  quandocunque 
tulerit  occasio.  Ceterum  quod  ad  fratrem  8uum  atti- 
net,  din  iam  de  eo  iiiliil  intellexi.  Neque,  ut  vemm 
fatear,  lűmis  multam  illiiis  curam  gessi;  po8tqaam 
vidi  obduratum  in  ea  factione,  quae,  nisi  resipnerit, 
liaud  diibie  primum  sibi,  deinde  omnibus  nobis  alíis, 
perniciem  est  extremam  paritura.  Et  maximé  miror, 
quod  idem  dominus  fráter  eius,  homo  prudentia  sum- 
ma et  singulari,  sum  seditiosis  habeat  commercium; 
ibique  fortunae  suae  incrementa  quaerit,  ubi  nemo  nisi 
Turca  dominatur.  Non  ita  mihi  de  eo  antea  poUicebar. 
et  sperabam  euni  meliore  usurum  consilio.  Sed  fecit 
aleani;  nec  seio,  quam  sit  ei  feliéit er  casura.  Haec 
ideo  ad  Eam  scripsi  de  antiquo  fratre  meo,  quod  eius 
vices  fraterne  doleam ;  et  non  solum  vices  ipsius,  sed 
etiam  Dominationi .  Vestrae,  cui  me  amicum  et  fauto- 
rem  offero,  Viennae  22.  Decembris  1557. 


219 


XII. 

Dnskovieh  (iyiirgy  péeii  püspSknek  VeraDeiiei  AntoL 

Reverendissimo  Dominó  Georgio  Drascovicio 
Episcopo  Quinqueecclesiensi. 

Reverendissime  Domine  et  fráter  mihi  observan- 1557.  de 
dissime  atque  amantissime,  salntem  et  servitiomm 
meorum  commendationem.  Qnod  attinet  ad  negotinm 
meum  de  re  Agriensi,  de  cuius  statu  nemo  poterit 
melius  iudicare,qmderit  faciendum  et  qnomodo  trans- 
igendum,  quam  is  Magnifícus  dominus  Stepbanns 
Dobó  Vay woda  Transylvaniae ,  Reverendissimam 
dominationem  Vestram  vehementer  rogo,  nt  qnnm  de 
hac  ipsa  re  mea  apud  Snam  Maiestatem  aget,  velit 
non  gravate  Eidem  Maiestati  cum  dexteritate  sugge- 
rere,  dignetur  etiam  ab  hoc  ipso  dominó  Dobó  de  eo 
ipso  negotio  Agriensi  informari ;  quum  quidam  ex  fra- 
tribus  nostris  paruni,  aut  omnino  nihil  soleant  cnrare 
de  fratrum  et  amicorum  suornm  incommodis,  dum  se 
qiiibuscumque  iuventis  suis,  speciem  tantummodo,  non 
rem  utilitatis  cuiuspiam  habentíbus,  sese  Principibus 
insinuant.  Quod  quantum  a  generosis  animis  aliemim 
esse  debeat,  certus  sum  dominationem  Vestram  Reve- 
rendissimam non  ignorare ;  eaque  cansa  Eandem  quo- 
que  magnopere  peto,  velit  huic  negotio  meo  adessej 
raihique  illud  ita  expedire,  ut  possim  qnandoque  di- 
cere,  in  sola  me  Dominatione  Vestra  Reverendissima 
conqnievisse.  De  confirmationis  nostrac  procuratione, 
quid  íieri  debeat  nescio.  Litterae  Siiae  Maiestatis  ad 
Pontifícem  datae  apud  me  sünt ;  dominus  etiam  Don 


220 

Diego  abitum  po8t  festa  párat.  Nostri  tratres  coBfir- 
mandi  et  cousecrandi,  ad  sna  quíque  dilápsi  Bunt, 
vei  minima  qnidem  tantae  rei  deliberatione  institata; 
qno  neqneo  non  soUicitus  esse,  dum  Ecclesiae  meae 
necessitatíbns  cnpiam  prospicere,  et  nolim  in  eas  cen- 
suras  incidere,  quae  imposterum  aliquot  paucis  elapsis 
mensibns  omnia  nobis  ingrnent  graviora.  Pető  itaque 
in  maiorem  modum,  ut  Dominatio  Vestra  Reverendis- 
sima scribat  huc  ad  nos  omnes  confírmandos,  quid 
facto  opus  sit,  ut  ipsa  etiam  absente  nos  hie  et  nostri 
et  ipsins  curam  geramus.  Praeterea  rogo  Dominatio- 
nem  Vestram  Reverendissimam,  non  gravetur  mihi 
expedire  unas  litteras  Regiae  Maiestatis  ad  Cassovien- 
ses  praefectos,  nt  quum  illinc  Agriam  versus  proficis- 
car,  comitentur  me,  quonsque  infesta  hostibns  lóca 
praeteriero.  Quum  autem  novos  Agriae  praefectos  et 
Capitaneos  substituere  me  oportebit,  non  remanenti- 
bus  iís  in  officiis  suis,  quí  nunc  illic  agunt ;  decrevi 
inter  ceteros,  qui  mihi  ad  haec  lóca  idonei  offerun- 
tur,  Stephanum  Zolthay  eo  transferre  ex  Comaromio, 
ut  virum  et  probum,  et  militarem.  Dominatiouem 
Vestram  Reverendissimam  similiter  rogo,  faciat  de 
hoc  Suae  Maiestati  meo  nomine  mentionem,  atque 
Eidem  supplicet,  dignetur  eum  mihi  gratiose  conce- 
dere ;  in  eum  scilicet  eventum,  si  eum  mihi  adiungere 
voluero.  Comaromii  enim  facilior  est  inventu  hominum 
huiusmodi  copia,  quam  Agriae;  et  alioqui  loco  illi 
longinquiori  etiam  securiores  sünt  praesidiarii,  quam 
qui  inibi  sedes  habent,  ob  iniquitatem  praesentium 
ipsorum  et  rebellium  violentias,  quorum  vicinia  etiam 
probos  ne  ad  improbitatem  cogat,  timendum  est,  et 
providendum,  ne  his  necessitatibus  obnozii  simus.  Ad 
reliqua  sua  erga  me  ofiíicia,  hoc  etiam  cumulatíssimuia 


221 

accedet.  De  rebus  aliia  nihil  occurrít,  ni8i  ut  Magni- 
ficnm  dominum  Stephanum  Dobó  habeat  apud  Suam 
Maiestatem  commendatnm.  Bene  feliciterque  váleat. 
Viennae  24.  Decembria  1557. 


xm. 

Mese  Táros  tanáesának  Verancsits  Aotal. 

Egregii  Domini,  amici  nobia  honorandiaaimi,  aalutem 

et  noatrí  commendationem. 

Qaod  Veatrae  Dominationea  tandem  diligentiam  i558.f6br.  i. 
adhibaerínt  in  perferendia  ad  noa  litteria  Magnificorum 
dominornm  Commiaaariorum  Regiae  Maieatatia,magnaa 
eisdem  agímua  gratiaa ;  vicisaim  noa  Dominationibna 
Yeatria  offerendo  omni  amicitía  et  offíciia  noatria,  qui- 
bua  in  rebna  prodeaae,  et  gratificari  eiadem  poterímua, 
nnllo  tempore  defatnroa.  De  reaponao  autem  Magnifi- 
cia  dominia  Commiaaariia  per  poatam  referri  caravimna, 
propter  tabellarii  moram,  qui  díntina  in  itinere  tarda- 
tna  eat  In  relíqno  noa  Dominationibna  Yeatria  com- 
mendatoa  eaae  volumna,  et  eaadem  feliciter  valere 
oppamna.  Poaonii  prima  Febmarii  1558. 

Antonina  Verancina 
Electua  Agrienaia  m.p. 


222 


\ 


XIV. 

Um  viros  taniesáBkk  TertDCsiei  AntiL 

Pnidentes   ao  circumspecti   domini   et   annici  nobiB 
honorandi,  salntem,  et  uostri  commendationem. 

1558.  ang.  28.         Quemadmodum  uos  et  per  litteras,  et  per  homi- 

nem  veBtrnm  nobilem  Jacobnm  Grulden  rogaatis,  in 
rebus  vestris  apud  Maiestatem  Regiam,  Dominnm  no- 
atrum  Clementissimnm,  díligenter  laboravimus,  et 
quantnm  conditio  praesentis  temporis  exegit  id  apud 
Suam  Maiestatem  effecimus.  Quod  vobia  non  possit 
non  utilitati  esae;  idque  ex  eo  maximé  praestitimus, 
quod  vestrae  infelicitati  compatiamur,  et  de  cetero 
nostra  opera  vobÍ8  non  deerit,  dummodo  ne  vos  vicis- 
8im  amicítiae  nostrae  olim  obliviscamini.  Quo8  in 
reliquo  optamus  valere  feliciter.  Augustae  28.  Au- 
gUBti  1558. 

Agriensis  manu  propria. 


XV. 

Kiese  város  tanlesiiuk  Veranesíes  Antal,  Tordi  Kiipend  és 

Pesti  Ferena. 

Prudentes  et  circumspecti  domíui  et  amiéi  no bis  hono- 
randi, salutem  et  nostri  commendationem. 

1558.  dec.  3u.  Cum  peditum  contribationem  civitates  inter  se 

nondum  definiverint,  et  instet  summa  necessitas,  Do- 
minationes  Vestras  prudentes  et  circumspectas  nomine 


223 

^t  auctorítate  Sacrae  Caesareae  MaiestatíB  bortamur 
et  reqnirimiiB,  nt  dnos  fratres  snos  e  Juratorum  nnmero 
ad  proxünam  dominioam,  primoin  scilicet  diem  Jann- 
arii,  plena  cum  potestate  statnendi  huc  mittant,  ut 
matiire  haeo  res  conclndatur ;  ne  per  cunctationem 
Dominatíonnm  Vestrarum  respublíca  afdigatnr,  et 
detrimenta  irrecnperabilia  Sacra  Maiestas  Caesarea  ca- 
piat.  Secns  igítnr  nullo  pacto  fecerint,  et  beue  vale- 
bunt.  Datam  EperíeB  pennltima  Decembris  anno 
Domini  1558. 

SacratiBBÍmae  Caesareae  Maiestatis  Commissarií : 

Agríensis  manu  8ua, 

Sigismundiis  Torda  mp. 

Franciftcus  PeBtiensis  mp. 


XVL 

Um  Yilros  tanáesáDsk  Veranesics  Antal,  Torda  Zsigmrad  és 

Pesti  Ferencz. 

Brudentes  et  circumspeeti  domini,  amici  honorandi, 
salutem  et  nostri  commendationem. 

Quoniam  Domiuationes  Vestrae  ad  requisitionem  1553. 
nostram  hic  comparere  noluerunt,  committimus  Domi- 
nationibas  Vestris  nomine  et  auctoritate  Caesareae  et 
Regiae  Maiestatnm,  ut  cognitis  litterís  Serenissimi 
Domini,  domini  BegisMaximiliaoi,  Domini  nostri  Cle- 
mentifisimi,  mox  eam sententiam  exeqnantur. 


224  ^ 

Quidquid  autem  ceterae  hic  Civítates  conclnserint, 
earnm  deliberatioui  etíam  Dominatíones  Vestrae  8e 
accomodent,  et  eam  re  quoqne  ipsa  ad  effectam  dncant 
Praeterea  sine  mora  Dominatíones  Vestrae  eqnis, 
aliisque  attínentibna  instrumentís  praeparatam  ac 
provisam  falconetam  nnam  ín  castra  expediant,  qnam 
reiectís  hostíbus,  et  periculo  dÍBcnsso  recipient ;  quod 
ita  főre  nos  Dominatíonibus  Vestris  promittimns,  secos 
ne  faciant,  quantum  iudignatíonem  Sacratisaimae  Cae- 
sareae  Maiestatis  et  Serenissimae  Regiae  CelBÍtadinÍB 
evitare  student.  Optamus  Dominationes  Vestras  Pru- 
dentes  et  CircnmBpectas  bene  valere.  Dátum  Eperie8 
calendis  Jannarii  1559. 

Serenissimae  Caesareae  Maiestatis  Comissarii 

Agriensis  manu  sua, 

Sigismnndus  Torda  mp. 

Francisens  Pestíenssi  mp. 


XVII. 

Mese  város  taDáesanak  Tenuesies  Antal. 

Prndenses  et  cirenmspeeti  Domini,  amiéi  nobis  bono- 
randi,  salntem  et  nostri  comendatíonem. 

i55t.jan.  5.  Aocepimus  litteras  vestras,  et  prompitudinem 

vestram,  qnam  pro  mandato  Snae  Maiestatis  in  confe- 
rendo  snbsidio  vobis  imposito  libenter 
grato  animo  a  vobis  aecepimns,  una  cnm 


225 

Sigismundo  Torda  et  Dominó  FrancÍBco  Pestiensi; 
relaturi  vicissim  vobis  sao  tempore,  quidquid  coram 
Maiestati  Sna  vobis  prodesse  poterímns.  In  i  eliqnis 
nos  vobis  commendámns,  et  bene  valere  optamus. 
Eperíesii  5-a  Junuarii  1559. 

Antonius  Verancius  Episcopus  Agriensis 
Comes  perpetuus  Hevesiensis. 


xviri. 

Serez  helységet  tárgyasé  kinilyi  adomány  Teranesies  Antal 

számára. 

Anno  Domini  1559.  die  7-a  Januarii  AugUBtaei559.jan.  lo 
Vindelicorum.  Donatio  super  totali  possessione  Sercz 
in  Comitatu  Borsodiensi  habita,  quae  alias  fueratreli- 
giosorum  fratrum  Carthusianorum  in  Claustro  Vallis 
Auxílíi  Beatissimae  Virginis  Maríae  supra  Tarkan 
fuudato  degentium,  et  qnam  snperioribus  temporíbus 
Capitnlo  Agriensi  durante  beneplacto  Suae  Maiestatis 
concesserat,  Keverendő  Anthonio  Verantio  Episcopo 
Agriensi  et  Ecclesiae  suae  etc.    (A  Liber  Regiusból.) 


226 


\ 


XIX. 

IkM  Tár«g  tanácsának  Terancsics  Intal,  Tirda  Zsigmtid  ét 

Pesti  Ferena. 

Prudeuses  et,  circümspecti  Domini,  amici  nobis  hoDO- 
randi,  salutem  et  nostri  commendationem. 

1559.  jan.  16.  Superveneniut  hodie  ad   nos  litterae  Magnifici 

domini  Emerici   Telekessy,  qnibus  summa  instantía 
soUicitat  nos,  ut  de  submíssione  omnís  generis  com- 
meatnum  in  castra  Sacratissimae  Caesareae  Maiesta- 
tís,  et  Vestras  Dominationes  et  alía  vicina  lóca  dili- 
genter  requireremus,  ac  adhortaremur,  eo  quod  iam 
exercitus  Saae  Maiestatis  tum  copiís  istarnm  civitatnm, 
tnm  alioriim  Comitatnum'non  mediocriter  auctns  esset^ 
et  in  dies  augeretiir,  maioríqne  omniam  rernm  abnn- 
dantia  plurimum  indigeret.  Qiiapropter  Dominationes 
Vestras  hortamur  summo   stiulio,  et  auctoritate  Suae 
Caesareae  Maiestatis  eisdem  diligenter  committimus,  nt 
statim  sine  longiori   quapiam   mora  victnalia  omnis 
generis,  quo  maiore  copia  fieri  poterit,  curent  apud 
se  ordinare,  et  in  ipsa  castra  pro  urgente  necessitate 
exercitus   Maiestatis   Caesareae    confestim    expedire 
debeant.  Nec  in  bis  aliter  ullo  modo  sese  gerant,  si 
publico   bono,  et   partium   istarum  Suae   Maiestatis 
saluti  consulere  cupiunt ;  recepturáé  Vestrae  Domina- 
tiones olim  a  Maiestate  Sua  Sacratíssima  et  per  se,  et 
nostra  commendatione  maiorem  gr&tíam,   si   in   hoc 
ultimo,  et  eo  quidem  felici,  uti  speramus,  eventu  rerum 
sollicitae  ipsorum  industriae  et  prudentiae  nihil,  quod 


227 

ab  eísdem  expectari  debeat,  praetermiseriut.  In  reli- 
qnis  easdem  bene  valere  optamus.  Dátum  Eperiesii  1 8 
Jannaríi  1569. 

Comissarii  SacratÍBBimae  Maiestatís^ 
Agrieiisis  mann  sna, 
Sigismundus  Torda  mp. 
Franciacus  Pestiensis  mp. 


XX. 

Um  ¥áros  taniesáoak  Teranesíes  Antal. 

Egregii  Domini,  amíci  honorandi,  salutem   et  nostri 

commendatíonem. 

Fratrem  habeo  hic  germanum,  qui  contraxit  1559.  jax 
aegritndinem  a  pancis  diebns,  et  qnía  caremus  medico, 
Dominationes  Vestras  rogamus,  velíiit  non  gravate  ad 
nos  pro  pancis  diebus  miítere  nostrís  impensis,  qnod 
Domínationibns  Vestris  reponere  amicítia  nostra  non 
praetermittemns  per  occasiones.  Dominó  autem  doctori 
sno  erimns  ea  gratitndine,  qnae  et  suo  merito,  et  per- 
sonae  nostrae  congruerit.  Bene  ac  felciter  valeant. 
Agriae  16.  Jannarii  1560. 

Verancins  Agriensis  mp. 


228 


XXI. 

UÜB  esek  kírilyDakTenuesies  Aital. 

Sacra  Regia  Maiestas,  Domine  domine  mihi  Bemper 

clementis8ime. 

1559.  jan.  29.  Post  fídelium  ac  perpetuorum  Bervitíoram  meomm 

in  gratíam  Vestrae  Sacrae  Maiestatís  homíllimam 
commendationem.  Ad  XXII.  diem  huins  mensis  veni 
Agriam  cum  dominó  Francisco  Pestiensi  8tb.  (mint  a 
Vn.  köt.  353.  sk.  11.) 

De  Tnrcis  quod  hic  in  adventu  meo  offendi  exem- 
plum  litterarum  cniuadam  hominis  in  medio  Turca- 
rum  commorantis,  mihi,  non  praefectis  meis  noti,  hic 
inclusnm  ad  Maiestatem  Vestram  misi  8tb.  (U.  o.  326. 
sk.  11.)  Agriae  29.  Jannarii  1559. 

Eiusdem  Vestrae  Sacrae  Regiae  Maiestatis 

servitor  sabiectissimus 
Agriensis. 

Mellékletek: 

1)  Tradiictio  litterarum  ex  Turcia 
ad  Antonium  Verantium  datarum. 

Quod  itaque  ad  Tattae  amissionem  attinet,  quae 
capta  est  sub  induciis,  doleo.  Sed  ii  ob  illatam  a  suis 
vobis  hanc  iniuriam  semper  dübitaverunt,  qnod  Cae- 
sarea  Romanorum  Maiestas,  ubi  September  accessis- 
set,  esset  eis  motura  bellum ;  aggressique  ob  hunc 
metum  artificia  et  praxes  suas,  sedulo  ostentamnt  id 
captivitatís  Tattae  plurimum  suo  displicnisse  Principi, 


22» 

qno  interim  ab  apparatu  belli  contra  se  faciendí  su* 
persederetur,  nec  nostris  armis  vexarentur.  Hisque  de 
causis  mandaverant  sui8  fínitímis,  ut  quieti  studerent, 
nec  excursiones  facerent;  summa  adhibita  diligentia^ 
ne  Caesarea  Maiestas  ad  movendnm  ei  bellum  provo- 
caretur,  veritns  incommoda,  quae  sibí  ex  hoc  aceidere 
potuissent,  quodque  plns  fortasse  detrímeuti,  quam 
utilitatis  retnlisset.  Et  tametsi  decrevisset  ab  armi& 
sese  continere  hoc  tempore^  quod  handqnaquam  pro 
praesenti  rerum  suarnm  satís  adverso  statu  babeat 
modum  finítimis  suis  snccurrendi :  propterea  tamen 
non  intermisit  commeatuum  et  munitionnm  cnram. 
Mox  enim  in  istos  íines  mitti  Dannbio  mandavit  pul- 
veris  tormentarii  maguam  copiam,  et  globos  ferreoa 
pro  maioribus  macbinis,  quorum  minimi  XVIII,  maxi- 
mi  XXIV  oceharum  essent  ponderis ;  duodecies  mille 
et  ligones  et  pálos;  et  idgenusaliainstrumentansibus 
fossilíbus  in  bello  neoessaria,  saccosqiie  crassiores 
telae  centies  et  octogies  mille  tumulis  excitandis  ad 
obsessorum  murorum  altitudinem  superandam  et  con 
seeudendam  ;  postremo  fusores  qiioque  bombardarnm 
misit  Budám.  Et  binc  multi  coniiciunt,  quod  sit  anno 
insequenti  oppugnatnrus  Viennam. 

Verum  pro  opinione  secretonim  ac  familiariiim 
quornmdam  amicorum,  maximé  verő  N.  nostri,  tni 
peculiariter  studiosi,  qui  ait  se  ab  N.  quodam  aftíne 
8U0,  intimo  et  domestico  ministro  Turcae  intellexisse, 
animum  eiusdem  esse  propius  ad  Transilvaniamacce- 
dendi;  quod  omiiino  eani  proviiiciam  apud  se  delibe 
ravít  obtinendi,  et  basilicae  suae,  quam  aedificavit 
recens,  submittendi ;  sic  eam  nomine  suo  dotaturus  et 
ditaturus  proventibus  eius,  ut  aeque  acreliquae  maio- 
rum  suorum  eleemosinas  erogare  possit  Qnapropter 

MOlirM.   HUNU.  HJ8T.  SCRXPT.  XXVII.  15 


/ 


230 

miriíice  doleo,  Reginam  has  tam  magni  momeiiti  res 
iioii  perspicere,  neque  providere,  vitareque,  ne  ípsamet 
suum  evertat  tandem  dominatum.  Deberetque  sane 
sedulo  cogitare  et  prae  oculis  habere  Szokolis,  Ra- 
dnli,  et  einsdem  tertii  primariorum  hominum  Walachiae 
Transalpinae  casum,  quos  hic  Princeps.  fide  et  salvo 
suo  conductu  ad  se  perdnctos,  mari  haud  ita  multo 
l)Ost  iuxta  vicinas  hiiic  urbi  insulas  submergi  fecit. 

Sic  vereor  Regináé  qnoque  ipsi  eventurum,  si 
Deus  quodpiam  remedium  non  interposuerit,  quo  hic 
Princeps  propositnm  rautet.  Quippe  qnem  audio  dixis- 
öe,  quod  ipsémet  Bebecchi  mortem  et  sanguinem  ul- 
cisci,  ac  eius  bona  tanqnam  servi  sni  occupare  velit. 
Nam  ipse  Bebek  ductorem  se  eius  exercitui  futurum 
receperat,  persuasus  quod  hac  ratione  ad  summám 
quampiam  rerum  esset  evasurus;  nimirum  si  effun- 
dendo  humano  sanguini.  variisque  formis  excogitan- 
dis,  quibus  alienos  status  perturbaret  et  fortuuam 
e verteret  operám  daret.  Quapropter  iusto  etiam  Dei 
iudicio  ad  tam  igiiominiosam  mortem  cum  complicibus 
suis  perductus  est.  Neque  ex  his  considerat  Regina 
subtiles  horum  astutias  et  occuUas  direptiones.  Qui 
üimuhintes  et  persuadentes  illi,  primum  se  Zygetum, 
Comarum,  Viennam,  et  dein  Agriam  oppugnaturos. 
ü tinam  potius  Gywla  et  Zygetho  pertentatis,  Transil- 
vania  non  sit  prima  quam  expcriantur,  et  eam  sine 
evaginatione  gladiorum  fidei,  amicitiae  et  benevolen- 
tiae  colore  sibi  vendicent.  Quia  ii  summa  sünt  dexte- 
ritate,  summo  artificio  ad  inveniendas  occasiones,  qui- 
bus aliena  Regna  intercipiant.  Nec  phira  de  hoc  dixe- 
rim,  quamquam  hacc  etiam,  quae  sum  hucusque  per- 
sequutus,  in  bonum,  et  quidem  in  eum  finem  expcsui, 
ut  ob  oculos  ponereiú,  quae  fieri  possent. 


231 

Sed  propterea  ex  parte  altéra  nihil  habemns 
certi,  nec  firmum  facere  possunxus  iudicium,  si  hic 
Princeps  ad  bella  extra  sua  Regna  poterit  proficisci ; 
ob  diversos  respectus,  de  quibus  iam  deinceps  dícam. 
Et  prlmiim  pro  eo,  quod  videmiis  palám,  scito  eum 
magna  indignatione,  et  imaginationibus  novarum  re- 
riim  esse  succensiim,  quum  sit  homo  elatus,  iracundus 
et  intollerabilis ;  iinde  fit,  quod  perturbationes  etiam 
accipiat  non  mediocreS;  quippe  eiii  tot  etiam  intra  tam 
breve  spatium  temporis  supervenerunt  insperatae  res, 
haeqiie  adversae  omnes,  ut  belliim,  queraadmodum  ex 
bono  loeohabeam,  quod  meditabatur  apud  vos  gerere, 
meo  et  eorum  honűnum  iudicio,  de  quibus  supra  me- 
moravi,  longe  nuuc  est  alia  gerendi  voluntate,  quam 
eum  diebus  proximis  fuisse  cognosci  potuit.  Et  viden- 
tur  eius  consilia  et  conatus  frigidius  procedere,  metu 
eventuum,  qui  controversia,  et  tam  manifesto  bello 
filiorum  accidere  possent.  maximoque  ex  his  angore 
aestuat,  recogitando  assidue  seciim,  quam  miros, 
qnamque  etiam  adversae  qualitatis  effectus  haee  ipsa 
filiorum  controversia.  quae  est  habenda  maxima,  pos- 
set  producere. 

Quum  enim  páter  utrumque  filium,  Zelimum  et 
Baiasittum,  longius  ab  se,  et  distantius  alterum  ab 
altero  collocare  voluisset,  ut  et  ipse  securius  regna- 
ret,  et  ipsi  agerent  inter  sese  quietius ;  iusserat  maio- 
rem  Iconiumin  CIliciam,  quae  nunc  Caramania  dicitur, 
minorem  verő  natu  Amasiam  in  Cappadociam  profi- 
cisci, hisque  in  locis  Zangzacatus  suos 'gerere.  Maior 
nomine  Zelimus  patri  parere  non  recusavit:  minor 
etiam  contempsit.  Et  quia  Zelimus  ex  priori  Zangza- 
catu,  quem  Magnesiae  in  Mysia  Phrygiae  habuerat, 
per  ea  lóca  Bythíniae  in  Caramaniam  transire  coge- 


232 

batur,  quae  tenebat  fráter  multo  copiis  maioribns 
instructus,  quam  esset  ipse ;  metnebat  8ÍbL  Ne  tames 
patria  mandátum  praeterisse  videretur,  et  dissimalaret 
metum ;  movit  Magnesia  cum  IIII  dundaxat  miUibus 
hominum,  et  ingressus  iter  tam  lente  illud  agere  coe- 
pit,  ut  vix  milliare  unum  in  die  promoveret,  crebro 
consistendo  et  extrahendo  tempus  digressibus ;  donec 
fratrem  hiisdem  locís  excessisse,  ibique  tntüm  iter 
reliquisse  cognoviBset.  Qui  vicissim  tantiim  abest 
ut  eo  proficisci  voluerit,  et  potius  extemplo  pedem 
firmaverit,  et  aggressus  fuerit  omui  ex  parte  earum 
regionum  maiorem  militem  contrahere.  Coactoque  XII 
vei  XV  circiter  millinm  hominnm  equeatrium  lectiasi- 
morum  numero,  non  ex  solis  Turcis,  sed  etiam  ex 
Persis,  Curtis,  aliisque  nationibus,  et  progressus  non- 
nisi  biduum,  denuo  coustitit  eo  animo,  ut  passum  ultra 
nequaquam  facérét. 

Quo  mírííice  offensus  parens,  ter  ad  eum  per  ja- 
nitores  suos,  quos  cappiczios  voeant,  nunciavit,  ut 
Amasiam  tandem  proficisceretiir.  At  ille  vicissim  suis 
ad  patrem  missis  nunciis  oravit  aumrao  studío,  ut  in 
Zangzacatum,  quo  fráter  erat  excessurus,  liceret  ei 
proficisci,  ibique  gerere  Zangzacatuum,  aversatus 
Amasine  mansionem,ut  fatalem  locum  omnibus,  qui  ei 
ex  Ottomana  stirpe  retroactis  annis  praefuerunt ;  quod 
nimirum  omnes  fuiaseiit  ab  adversa  fortuna  vehemen- 
ter  infestati,  et  sortiti  demuni  eventus  iiifelices. 

Verum  liac  ille  facultate  a  patre  non  concessa, 
niox  ad  necessitatem  conversus,  trés  filios,  et  trés 
filias.  cum  reliquo  foeminarum  suarum  gynaeceo,  et 
tota  supellectile  Amasiam  expedivit,  servato  apud 
6c  quarto  filio  aetatis  suae  annos  nato  XII,  qui 
cognita  utcunque  perturbatione  parentis,  divellí  ab  eo^ 


233 

'Hiilla  potuit  ratione,  quum  insuper  magnís  vocibüs 
profiteretur,  se  cum  patre  suo  et  vivere  et  móri  velle> 
tantoque  animo  pueri  motns  páter  eum  apud  se  retb 
nQÍt.  Postea,  quasi  magnó  quopíam  exoneratus  esset 
pondere,  ab  se  familia  amandata,  vertit  animnm  ad 
fratrem  bello  insequendum,  urgendumqne  ad  coiise- 
rendas  manus,  studio  contentionis,  quae  est  inter  eos, 
finem  attingendi.  Zelimus,  cui  et  animus,  et  vires 
desunt,  Prusam  cum  admodum  parva  existiroatione 
venit,  esto  qiiod  sit  et  natu  major  et  patri  charior ; 
unde  ut  est  vino  deditus,  ita  etiam  avarus  babetur 
ab  omuibns.  Bajazettus  contra,  qui  et  fratre  est  libe- 
ralior,  et  a  tota  gente  siia  diligitur,  decrevit  eodem 
omuino  potiri,  vei  vivő,  vei  mortuo,  utcumque  Prusam 
sese  subduxerit,  et  in  ea  civitate  securitatem  sibi 
constituerit.  Fit  itaque  ex  his,  ut  omnes  qui  habent 
re  rum  gerendarum  peritiam,  judicent  jam  nec  ratio- 
nem  ullam  esse  redeundi  Baiazettum  cum  patre  in 
gratiam,  posteaquam  ei  sese  tum  aperte,  enseque 
stricto  inobedientem  declaravit,  necdeinceps  inquiete 
vitám  acturura,  ulloque  loco  sine  suspicione,  quoad 
vivet,  mausurum,  donee  aut  ipse  fratrem,  aut  ipsum 
fráter  confecerit. 

Quem  páter  adeo  magnum  ignem  exstincturus, 
misit  passam  Pertanum  ex  quatuor  ultimum  ad  Baia- 
settum  cum  trium  vestium  aurearum  munere,  eumque 
nomine  suo  moneri  jussit,  pareret  patri,  et  Amasiam 
in  designatum  sibi  Zangzacatum  sine  mora  proíicisci 
non  recusaret,  in  eoque  pro  sua  voluntate,  et  man- 
dato  moraretur,  alioqui  sciret,  postea,  errore  jam  com- 
misso,  omnem  illi  poenilentiam  főre  frustraneam. 

Passa  Pertanus  legationem  hanc  Bubitnni" 
.tor  in  discesBU,  testamento  condito  de  nl^ 


234 

suis  statui&se  metu,  ue  eum  Bajazettus  partim  existi* 
mationis  suae  amplificandae  causa  necaret,  partim  ut 
populis  (le  se  incuteret  pavorem.  Símílí  ratione  ad 
Zelimum  quoqiie  Priisam  legatum  misit  Mehmetum 
qiiatuor  Passarum  tertíum  cum  simili  trium  vestiiim 
munere,  et  maiidato,  iucumbens  totis  viribus,  ut  me- 
moratos  filios  in  miituam  concordiam  revoearet.  Quod 
quidem  diffícile  factii  érit,  quiaopinio  est,  Bajazettum 
cum  Persa  conjunctionem  et  occultum  foedus  habere, 
eiqne  omnium  locorum  reatitutiouem  promisisse,  quae 
páter  ab  eo  acceperat  elapso  tempore,  8i  ei  amicus 
fuerit,  et  paterno  imperio  ejus  auxiliis  potiretur.  Et 
tametsi  res  hujusmodi  non  sint  in  hoc  statu  perman- 
surae,  Bajazetti  tamen  superbia  ea  est,  quae  iam  pa- 
ternam  exsuperat,  palám  et  animose^  ostendens,  quod 
in  Amasiano  Zangzacatu  manere  nolit.  Etsic,  legatio- 
nem  banc  ii  duo  Passae  qnonam  sint  effectu  peracturi, 
adhuc  ignoratur. 

Hic  verő  Princeps  dubius  ex  his  admodiun  de 
motu  Persae  opportunitatibus  suis  consulere  non 
omittit,  apparátus  intendendo,  et  expediendo,  quo  ad 
resistendum  paratus  et  praesto  esse  possit,  si  forte 
inter  eos  bellum  exardesceret.  Quum  diebus  proximis 
jam  Zkender  jiassa.  summus  praefectus  Turcae  eorum 
finium,  qui  sünt  ad  Persiam,  scripserit  huc,  se  ex 
quibusdam  signis  coliigere,  et  quasi  jam  pláne  cog- 
noscere,  Persam  omnino  motum  aliquem  armorum 
ineunte  vére  tentaturum,  victoría  tumefactuni,  quam 
nunc  obtinuit  de  Tartaris.  li  'enim  eum  LXXX  mii- 
libus  familiarum  ingressi  in  provinciám  Syruanam, 
sumraos  cjus  reglonis  montes  insederant;  Persa  verő 
e  regnis  suis  aversurus  banc  nationis  hujus  collu- 
viem,  íilium  in  eos  immisit  pleno  cum  imperio.  Qui 


235 

XIII.  die  Aiigusti  niensis  liabito  cum  hiisdem  Tarta- 
na praelio  rem  feliciter  gessit.  Amiesis  enim  ex  suis 
Ilii  dnmtaxat  millibus  liominum,  CXX  hostium 
millia  confecisse  fertur.  Qui  verő  tantae  cladi  super- 
fucrant,  in  montes  illos  ad  familias  siias  fuga  faeta, 
salvoö  fte  főre  erediderunt;  sed  hac  fiducia  frnstrati 
sunt,  quia  idem  Persae  filiiis  liiisdem  conscensia 
montibuB,  nóvum  in  eos  impetum  fecit,  ubi  post  aliam 
victoriam  omnibus  maribus  ac  impuberibus  interfec- 
ti8,  uxorum  ac  filiarum  et  servarum  greges  in  capti- 
vitatem  ab  égit. 

Hoc  nóvum  verura  est,  et  merito  hic  idem  prin- 
ceps  secum  in  animo  suo  díscmciari,  et  semetipum 
rodere  debet,  quod  scopum,  quem  destinaverat  sibi, 
nequeat  attingere,  quum  destinata  hujusmodi  non 
semper  eventus  obtincant,  quos  conceperat.  Unde 
expeditionem  aliquam  contra  exteros,  maximé  in  Hun- 
gáriám, educere  non  érit  ei  facile;  quum  modo  res 
ipsius  in  aliam  formám  commutatae  sunt,  alium  cur- 
8um  tenent,  haedemque  pro  iudicio  meo,  si  hoc  statu 
fuerint  quo  sunt  in  praesentia,  liaud  quoquam  poterit 
proficisci;  esto  quod  hoc  tempore  nullibi  bellum 
gerat,  et  minus  ipse  etiam  credo,  quod  illud  vei  per 
exiguum  habere  desideret.  Quandoquidem  omnes  et 
orae  Graeciac  maritimne  consumptae  sunt  fame,  et 
plurimis  affectae  malis,  et  respectu  filii  Baiasetti, 
contra  quem  imniortali  odio  commotus  est,  laboratque 
etiam  maximo  nictu,  ne  occasione  suae  absentiae 
Constantinopollm  veniret,  et  in  tliesauros  invaderet, 
Quapropter  homines  iudicio  praediti  omnia  huiusmodi 
secum  expendunt,  agnoscuntque  eundem  ne  Adriano- 
polim  quoque  hoc  anno  proficisci  P'  Ma. 

elatius  animum  gerat,  et  aese  ^ 


236 

confasus  ad  postremum  remanebit,  maximé  si  pax 
iater  Philippum  Regem  et  Gallum  conseqnetnr,  uti 
hic  conseqauturam  omnes  iudicant ;  quod  iis  ea  esset 
parum  e  re  et  intempesti  ^a. 

Ad  Algerum  verő  quod  attinet,  superíoríbus  die- 
hus  a  Hazzan  aga  íilio  Barbarossae  ejuB  loci  summo 
praeside  venerant  duae  triremes,  et  per  has  nunciarat 
<  aedem  nostri  exercituB,  quem  ducebat  Orani  comes, 
cujus  ob  audaciam  iiimis  temeré  fortunae  sese  iden- 
tidem  exponendi,  accidít  id  erroris,  et  clades  eamm 
copiarum  accepta  est.  De  qna  sane  debemus  non 
immerito  dolere,  Deusque  tam  illorum,  qui  occisi, 
qnam  qui  sünt  capti,  misereatur.  Hazzan  antem  aga 
tanta  victoria  elatus,  classem  integram  petiit  ab  boc 
principe,  qno  mox.  ubi  navigandi  tempóra  subierint, 
cxpeditionem  contra  Oranum  ducat.  Cui  responsnm 
est,  nt  a  quibusdam  Turcicae  classis  praefectis  amicis 
meis  accepi,  quod  ei  X  triremes  ad  futurum  navigan- 
di tempus  idoneum  mittentur,  et  si  contigerit  princi- 
pera  hunc  in  Hungáriám  cum  expeditione  non  pro- 
fieisci,  ad  has  X  addentur  quinquaginta ;  sin  verő 
proficiscetur  omnino,  hoc  etiam  eventu  főre,  ut  eadem 
classis  eniittatur,  sed  niaritimis  duntaxat  provincia- 
rum suarum  custodiendisoris.  Utque  hactenus  íntel- 
ligere  potui,  jam  injunctum  est  seribis,  quibus  haec 
incumbit  cura,  ut  expediant  mandata  ad  evocandos 
remiges,  et  caeteram  classi  turbam  necessariam,  nec 
id  pro  majoré  quam  pro  LXXX  triremium  numero; 
doleoque  ipse  mirum  in  modum  quod  iis  tantum  fortuna 
faveat.  Nam  proxime  etiam  classis  XLVII  triremium, 
quae  ab  expeditione  rediit,  vix  duos  remos  singulae 
triremes  per  omnes  foros  habuerunt,  et  quicunque 
liostis  obviam  illis  isset,  haud  dubie  superior  eorom 


237 

•ex8titÍB8et ;  quia  vacuae  erant  hominibus,  aegreqne 
isuffecerant  fialvis  et  incolnmibus  domum  reducendis. 
Licet  autem  satis  magnam  nostrorum  hominam  fece- 
riiit  praedam,  tameii  de  illis  etíam  desideratí  sünt  ma- 
ximo  nnmero,  partim  tabe  diversarum  aegritudinum 
confecti,  partim  vi  hostium  in  depraedationibiis  et  in 
locomm  oppugnationibus  caesi. 

De  Gallo  autem  oratore,  Vigna  nuncupato,  cre- 
do, quod  ei  brevi  succedetur ;  qnamqnam  ipse  dicat, 
«e  non  hinc  recessurum,  nísi  cum  classe,  qnam  pro- 
missam  sibi  esse  jactat.  Quod  illum  eo  nnímo  spar- 
gere  existimo,  ut  vox  in  vulgus  exeat,  regi  suo  Tur- 
cae  amicitiam  non  defore  etiamimposternm,  quo  faci- 
lioribus  et  honestíoribus  rex  ejus  conditionibus  pacem 
faciat  cum  Philippo.  Qiii  orator  Yigna  argutis  suis 
inventionibus,  et  occultis  libellis  supplícibus  crebro 
huic  principi  exhibitis  effecit,  ut  oratores  Genuensium 
spe  et  consilio  suo  frustrarentur,  dimitterenturque 
parum  decore  et  ínfcctis  rebus. 

Conqueruntur  autem,  quod  hic  princeps  verbo 
et  promíssis  suis  quae  illis  fecerat,  non  stetisset. 
Quumque  de  bis  apud  Hrustanum  Passam  agerent 
diligentius,  responsum  habuerunt,  quod  libelli  eorum 
supplices,  quosa  Francisco  Franco,cognominato  Tur- 
turino,  acceperant,  non  fuissent  a  principe  intellecti ; 
verum^postea  intellectis,  et  cognito,  quod  uterentur 
vexillo  Philippi  regis,  cruce  rubea  insignito,  eum 
haudquaquam  cum  illis  foedus  habere  velle,  nisi 
statnerint  se  et  amicorum  amicos  et  inimicorum  ejus 
inimicos  főre ;  conditioneque  hujusmodi  ab  oratoribus 
non  accepta,  mandátum  illis  est,  ut  intra  dies  YIII, 
interdicta  omnium  etiam  remm  me"^  ^^nntí- 

one,  Constantinopoli  reeederei 


238 

geBto.  eteodem  ad  diem  exequuto,  8olveninthiii£,«oi- 
que  jam  Cliium  pervenÍBse  intelleximus.  Francisc» 
verő  Turturinus,  qui  legátus  civitatis  ejus  diu  jim 
hoc  foedus  curaverat,  et  credíderat,  Hruztannm  se 
piigiio  tenere  clausum,  imo  mementó  tanta  spe  dejec- 
tus  est,  eique  omnis  labor,  omais  iudustría  redondi- 
vit  in  iiiliilum,  nec  id  ob  aliud  quam  ob  avarítiam, 
imbeeíllitatem,  et  fastum  ejus  urbís  magnatum.  Qao- 
rum  animi  pláne  sünt  hoc  experímento  cogniti.  et 
haud  scio,  qua  justa  et  legitima  ratione  has  suas  pn- 
xes  apud  Philippum  regem  salvabunt,  quove  easdem 
ipse  ab  eis  est  acceptunis  auimo ;  ea  re  potissimnni 
quod  promiserant  Turcae,  se  intra  biennium,  ubi  tra 
milllones  aureorum  nummorum  a  Philippo  rege,  quoft 
ei  nuituo  dederant,  exegissent  Genuae  classem  imperi- 
alem  ammoturos,  ab  eodemque  Philippo  defectnros. 
quandoquidem  ea  essent  facnltate  et  íidncia,  quod 
tot  triremus  adornare  possent,  cum  quibus  cuivis 
principi  opponere  sese  non  dubitarent. 

Unde  mco  quídem  judicio  iidem  Genuenses  con- 
tinendi  erunt  bonis  verbis,  et  qnadam  quasi  comitate 
restituendam  illis  pecuniam  suam  esse  censerem.  quod 
interim  cogentur  in  officio  persistere,  et  sese  bene 
affectos  demonstrare,  íientque  hunc  in  modum  sub 
manu  multo  meliores,  et  quales  esse  oporteat,  quam- 
quam  cum  Hruztano  passa  mira  quaedam  de  maxi- 
mis rcbus,  et  quae  universae  Christianitatí,  quemad- 
modum  dictura  est  mihi,  cessura  essent  in  pracjudi- 
cium,  contulerunt.  Hisque  modo  honestatis  gratia  si- 
lentio  comniissis.  prosequor  alia,  quippe  qni  dum 
cum  eodem  Turturino  essem  una  hospitatus,  et  anim- 
advertissem  nimis  crebro  et  intimé,  et  occulte  illum 
cum  passa  agere,  suspectum  habui,  decreviquc  nego- 


239 

tiationem  ejus  in  teliigere,  quam  cautissimc  potuissem ; 
modamque  assequutus  avertendi  et  perlegeudi  scripta 
ejus  in  cubieulo,  qiio  pene  simul  utebamur,  reperi 
fichedam  unam  ad  passam  exaratam,  qua  illi  declara- 
"bat,  esse  sibi  facultatem  agendi  et  concludendi  de  in- 
duciis  inter  Philippum  regem  et  Magnum  Turcam  fa- 
ciendis  observandisque  terra  et  mari.  Postea  idem 
Turturinus,  quia  amicus  esset  mihi,  quum  jam  in  pro- 
cinctu  esset  discedendi,  contulit  mecum  de  omnibus, 
quaecunque  egerat  et  transegerat,  pariterque  confessus 
est  peramanter,  quod  cum  Hruztano  passa  convenisset, 
quodque  jussisset,  ut  reverteretur  ipse  ad  Philippum 
regem,  et  edoceret  eum,  decrevisse  principem  suum 
inducias  cum  eodem  Philippo  facere,  et  arma  terra 
maríque  suspendere.  Eniteretur  propterea  summa  di- 
ligentia,  ut  a  Philippo  rege  cum  responso  per  totum 
Martium  Constantinopolim  recurreret,  quo  cognito 
Philippi  animo,  princeps  etiamejustempore  deliberare 
posset,  an  expeditionem  in  Hungáriám  sit  prosequutu- 
rus,  nec  ne. 

Atque  his  huné  in  modum  actis  Turturinus  hinc 
recessit,  et  jam  vigesimus  dies  est  a  discessu  ejus. 
Iter  autem  acturus  erat  terra  Ragusium  versus,  inde 
mari  Anconam  transmissurus,  et  demum  promoturus 
Romara,  gratia  de  hüs  coUoqucndi  cum  dominó  Bar- 
kas oratore  Philippi  regis,  qui  Venetiis  eodem  erat 
venturus,  uti  ex  ejus  literis,  quas  ex  eadem  űrbe  ad 
eum  dederat,  iter  parans  cognoverat.  Et  quantum 
ipse  Turturinus  judicabat,  in  magnam  venerat  sjiera, 
quod  hoc  induciarum  negotium  perventurum  esset 
ad  effectum.  Nec  defuit  per  me,  quin  in  dies  tara  de 
his,  quara  de  omnibus  aliis  similibus  rebus  dili- 
genter   et   minutim   dominum   Augerium    edocerem. 


240 

ob  ejus  BÍugularem  erga  me  benevolentiam ;  qui  qin- 
dem  summa  se  prudentia  et  regit  et  gerit,  illad  ima 
mediocris  gratiae  divinitns  assequutus,  qaod  Philip- 
pus  Baldus,  unicus  solator  ejus  aerumnarum  ac  sofi- 
tudinis,  summissus  ei  fuerit;  quandoquidem  chais 
cusiodiae  ejus  excnbator  neminem  ad  illum  tam  Tor- 
canim,  quam  Chrlstianorum  ingredi  pei*míttit,  tametá 
habeam  ipse  modum  dandi  ad  eum  fere  quotídie  lite- 
ras  meas,  et  illius  recipiendi  Venetias  destinatas; 
cui  quidem  operae  nunquam  hactenus  defaí,  uec  de- 
futurus  sum  etiam  in  posterum. 

Geterum  habita  ab  eodem  dominó  Augerio 
facultate,  si  modo  eam  milii  concesserit,  ipsémet  is- 
tuc  veniam,  singillatim  coram  de  omnibas  rebus  hn- 
jusmodi  rationem  expositarus,  reniente  hoc  príocipe 
in  Hungáriám;  ubi  tam  eum  Majestate  Caesarea 
quam  eum  Serenissimo  Rege  Bohemiae  communicabo 
meam  quandam  opinionem,  idque  (uti  jam  dixi)  si 
Turca  Viennam  et  adviciiia  ejus  locavoluerit  venire; 
coutendamque  omni  studiO;  ut  uno  mense  ante  sim 
istic  quam  ipse  aderit,  quum  sit  mihi  tale  quiddam, 
quO;  uti  ipse  existimo,  maximé  hostis  exercitus  pote- 
rit  disturbari,  quamquam  alioqui  oranes  communiter, 
qui  sünt  ingenio  praediti,  judicant,  quod  propter  cau- 
sas  et  res  superius  enumeratas,  baudquaquam  in- 
praesentia,  quod  videmus  manifeste,  venire  poterit 
Hisque  hic  fine  posito,  reliqua  quaecunque  succes- 
sivis  diebus  coiisequentur,  perscribere  curabo  dili- 
genter. 

Nec  harum  literarum  XX.  Novembris  proximi 
Galatae  datarum  fuere  alia,  quam  salutationcs,  com- 
mendationes  et  officia.  etc. 


24r 

2)  (Verancsicsnak  sajátkezű  utóírata 
m  fentebbi  tndóBításhoz.) 

Quum  autem,clementis8ime  Imperátor,  cavendum 
e&t  amicís  nostris,  qui  haec  ad  nos  seribunt  ex  Tnr- 
cia,  suppressi  nomina.  Author  tamen  litterarum  hamm 
Lncianns  Caboga  est,  homo  Ragusinus,  cuius  alias 
etiam  Maiestas  Vestra  lítteras  le£;it.  Primnm  antem 
N.  Zolák  est,  homo  alias  Oratoribus  Maiestatis  Ye- 
fitrae  Sacratissimae  fidelís ;  secundus  verő  Aggá  est, 
hnins  ipsius  Zolakij  affin^s.  Occha  antem  apnd  Tur- 
cas  pondns  est  duarnm  librarnm  et  mediae. 


XXIL 

MaxiiniliáD  eseh  királyDak  Eger  vin  kapilinyai. 

Serenissima   Regia  Maiestas,   Domine   Domine 
Clementissime ! 

Cum  nos  a  multis  iam  annis  Maiestati  Yestrae  1559.  febr. 
Serenissimae  et  bníc  Regno  Hungáriáé  in  aree  Maie- 
statis Yestrae  Agria  fideliter  hactenus  servivimus, 
nihil  nnquam  in  omni  rerum  et  temporum  varietate, 
nec  personis  nec  rebus  nostris  parcentes,  in  futurura- 
que  servire  parati  sumus,  ut  qui  etiam  nuUi  antea, 
praeter  Sacratissimam  Caesaream,  et  Regiam  Maie- 
statem  Yestram  servitii  adstricti  fuerimus,  et  eo  modo 
qnod  scilicet  : 

Ego   Franciscus  Gymes  equites  sex  et  pedites 
centum  et  quinquaginta  sub  capitanealu  meo  habnii- 
quibus  arcem  exteriorem  providi  et  costodi^} 


242 

Ego  verő  Philippus  sub  Capitaneatu  meo  habui 
equites  sex  et  pedites  centum,  quibua  civitatem  Agri- 
ensem  custodivi. 

In  arcé  verő  interiori  sub  Capitaneis  et  Prae- 
fectis  arcis  Agriensis  pedites  ducenti  et  quinquaginta 
tenebantur. 

Nunc  verő  —  ut  intelligimus  —  Reverendissi- 
mus  domiiius  Episcopns  Agriensis  et  numenim  pedi- 
tuin  illorum  nobis  díniinuere.  et  alium  quemdam 
ordinem  qiioque  nobis  instituere  vult. 

Et  quoniam  nos  ab  initio  a  Maiestate  Caesarea 
et  Regia  dependentes,  semperinformationem  et  Tolun- 
tatem  clementeni  a  Maiestate  Vestra  expectabamns, 
nolebamus  a  Maiestate  Vestra,  nisi  prius  clementí 
Maiestatis  Vestrae  voluntate  cognita,  veniam  petére. 
Quapropter  nos  Maiestati  Vestrae  oerenissimae,  tan- 
quam  dominó  et  Frincipi  nostro  clementissimo  humil- 
limc  supplicamus,  quateniis  Maiestas  Vestra  Serenis- 
sima  nobis  litteras  dare  dignetur,  ut  et  eundem  nume- 
rum  peditum  tcnere,  et  eodem.  ut  antea,  ordine  iuxta 
Maiestatis  Vestrae  Serenissimae  clementeni  volunta- 
tem  et  inforniationem  liis  periculosissimis  teraporibas 
arcem  Maiestatis  Vestrae  Agriensem  custodire  felicis- 
sime  possimus.  A  Maiestate  Vestra  Serenissima 
gratiosum  exspectamus  responsuni, 

Serenissimae  Maiestatis  Vestrae 

humillimi  servitores  perpetui 

Franciscus  Gimes  mp.  et 

Demetrius  Philip  mp. 

Capitanei  peditum  Agriensinm. 


243 


XXIII. 

Veranesícs  Antalnak  Maximilián  eseh  királv. 

Maximilianus  Dei  gratia  Rex  Bohemiae,  Arclií- 
<liix  Austriae  etc. 

Reverende.  devotc,  fidelis  dilecte!  Cum  his  litte- 1559.  matt  5. 

ri8  nostris  habét  domínatio  Tua  supplicationem  fide- 

linm  nobis  dilectorum  (CeuturioDum)  peditum  Agrien- 

8ium,  qui  —  ut  ex  ea  siipplicatione  apparet  —  summo- 

pere  verentur,  ne  dominatio  Tua  vei  numerum  militum, 

qnibus  iam  inde  a  multo  tempore  praefuerunt,  dimi- 

miat,  vei  ipsis  alium  aliquem  ordinem  bcrviendi  prae- 

«cribat;   petentes  hiiraillime,  ut  cum  nostra  voluntate 

et  permiösione  liceret  ipsis  posthac  ordine  inter  ipsos 

observato  servire.  Ne  igitur  eos  responso  inconveni- 

enti  a  nobis  dimitterenius,  petiraus  a  dominatione  Tua 

maíorem  in  re  informationem ;  quos  scilicet  pedites 

diminuere,  vei  quem  servieudi  ordinem  Centurionibus 

ipsis  praescribere  vellet ;  Centuriones  verő  interea  in 

priori  ordine  reliuquat.  In  quo  bene  gratam  volunta- 

tem  nostram  executura  est.  Datae  Posonii  die  quinta 

mensis  Mártii  anno  Domini  millessimo  quiugentesimo 

quinquagessimo   nono,   Regni   nostri   Boliemiae   un- 

decim  0. 

Maximilianus  mp. 

Ad  mandátum  domini  Regis  proprium 

Gebhardus  Wellzer  mp. 

H.  Piezinger  mp. 


244 


XXIV. 

Gnuian  NárUnDak  Teranetifs  InUl. 

Ad  Illustrem  Martinum  Guzmanum. 

i559.aprii.  1.  ^^  dícbus  perlatae  Bunt  ad  me  litterae  Mag^ifi- 

cae  Vestrae  dominatíonis,  quae  quidem  mihi  quantum 
laetitíae  attulerunt,  partim  ob  gratissíinum  de  incoln- 
mitate  sua  nuntium,  partim  quod  officiis  meis  liberínft 
et  familiariu^  uti  non  sit  dedignata;  tauto  profectonie 
dolore  etiam  affecerunt,  quod  büs  longins  eandem  a 
nobis  abitum  parare  cognoverím.  Quem  ut  incommo- 
dum  Maiestati  Caesareae  dominó  nostro  clementiasima 
futurum  facile  credam,  ita  sane  mibi  quoque,  et  me- 
cum  multis,  qui  favore  et  patrocinio  apud  Eandem 
Maiestatem  Uluslrissimae  dominationis  Vestrae  főve- 
bamur,  moleatissimum  főre  non  dubitet.  Utcnmque 
taraen  id  profectionis  facere  constituerit,  quod  non 
puto,  iiisi  maguo  consilio  facturam,  otio  fortasse  et 
quieti,  íam  amiis  suis  ingruescentibus  consultura;  ego, 
i:t  ille  qui  semper  singulari  studio  dominationem  Ve- 
stram  Illustrissimam  et  coluerim,  et  observaverim, 
preeor  eídem  omnes  tum  destinatos  tum  optatos  suc- 
cessus,  et  Dei  Optimi  Maxirai  benedictionem  valedico 
obnixe  oraus,  ut  me  sic  absens  gratia  et  benevolentia 
prosequi  non  recuset,  ut  fecit  praesens,  et  eumulate, 
et  meo  magnó  cuni  decorc.  Ubi  autcm  isti  suo  itineri 
equum  aliqueni  idoneum  postulat,  nequeo  equidem  id 
petitionis  suae,  nisi  magni  erga  mefavoris  sui  noniine 
accipere.  Sed  ad  bumanitatem  meam  iuro,  me  boc 
tempore  nounisi  unicum  equum  equitatorinm  babere, 


245 

hnncque  altero  pede  ex  prioribuB  et  infinnum  et  inbe- 
clllem  esse,  luillaque  alia  re  magis  hos  íineg  egere 
sciat,  quam  hoc  genere  iamentomm.  Nec  rumoribiis 
credat,  qni  vulgo  faere  iiuper  dissipati;  proxima  de 
Turcis  victoria  in  his  íinibus  obtenta ;  magnam  et  opi- 
nam  AgríenBes  praedam  non  hominum  solum,  sed  et 
equorum   retulisse.  Non  id  quidem  fortimae  accidit 
Agriensibus,  sed  dominó  Bebeck  et  CasBoviensi  prae 
8Ídio.  Nam  Agrienses  Beró  et  iam  fugientibiiB  ac  dis- 
8ÍpatÍB  hostibüs  eniperant,  non  ausi  longius  ab  hac 
arcé  excurrere,  üt  qni  nec  a  dominó  Bebeck,  nec  a 
Telekessio  partim  de  hostium  incnrsu,  partim  ut  con- 
cnrrerent,  moniti  fuerant;  quod  qnidem  praetermitti 
non  debuerat  Igitnr  qiiicquid  obtigit  ex  vagig  et  pila- 
tis  hoBtibuB,  obtigit  parum,  et  id  Bolnm  scilicet^  qnod 
fugere  nequierat,  vileque  et  imbecillam  remanserat, 
Ex  hac  autem  praeda  qunm  SerenÍBBÍmo  Regi  Bohe- 
miae  iidem  Agrienses  duos  dnntaxat  eqiios  miserant 
dono,   hand   qnaquam   satis  usu  ac   Regia  Bcssionc 
dígnoB;  mihi  imiciim  dedernnt,  in  qiio  non  iti  multa 
poBt  vitium,  quod  aBtrictnm  hyemis  frigora  occultave- 
ránt,   nova   veriB   gramina  detexerunt;  quum  verno 
tempore  in  hominibuB  etiam  veteres  morbi  consueve- 
runt   aut  omnino   recrudescere,   aut   insinuare   Bese 
saltem  hÜB  oausis,  quam  faciliuB  pluBÍci  reddere  poB- 
Bunt,  quam  nos.  Verum  bí  quis  mihi  occurrerit,  dum 
IlluBtrÍBBÍma  dominatio  Vestra  venerit  Viennam,  nec 
petitionis  eiuB,  nec  officii  mei  obliviBcar;  Eidem  omni 
felicitate  precata  et  obBcquÜB  meis  diligentisBime  com 
mendatiB.  Agriae  prima  ApriliB  1559. 


IIOMOV.  BÜIIO.  HItT.    —   8CKIPT.  XXTII.  16 


240 


XXV. 

Tordi  ZsigntDdflak  és  Pesti  Ferenmek  Teruciirs  Antal. 

Ad  Sigismimdnm  Tordam  et  Fraiiciscum  Pesthiensem. 

1559.  aprii.  I.  Superíore    anno   assiguaveram    domiuationibus 

\'estris  uomiiie  Siiae  Sacratissimae  Cacsareae  Maié- 
statiö  decimas  florenorum  3557;  hoc  verő  6521. 
Quare  videant,  oro,  an  defucriin  verbo  nieo  et  promis- 
sis,  quae  eg^o  ipse  motu  nieo  proprío  Maiestati  Suae 
fecerain  Eperiessio,  non  insciis  dominationibus  Vestris, 
niliil  tale  co^^itantibus,  nee  a  nie  sperantibus.  Feci 
í;\meu  beneficio  patriae  et  comraodo  Suariini  Maiesta* 
ttim.  Unde  quum  hoc  anno  prioris  anni  summám  satis 
c<rregie  cumulateque  dupplicarim :  non  est,  eur  me 
heaedem  Vestrae  dominationes  ulterius  urgeant ;  quan* 
di>quidem  Maiestates  qiioque  clementissimornm  nostro- 
nim  Priiicipuni  contentas  főre  non  dnbitem^  qnae 
sciunt  Agriam  quoque  commeatibus  esse  providendam 
Quibns  autem  niandatis  absterritus  sini  ante  etíam, 
c|nani  veni  Kperiessium,  dominationes  Vestrae  non 
ignorant.  llincqne  fit,  qnod  hoc  anno  uniiis  denarii 
deciniulam,  nedűm  maíoris  pecuniae  decimam,  cuip- 
píam  mortalium  meo  nomine  dare  possim.  Idque  oni- 
nino  facere  cogor,  ut  aemulorum  et  delatorum  meormn 
ora  obturem.  Quicquid  itaque  privátim  dominationes 
Vestrae  a  me  decimarum  petunt,  id  a  dominó  ratio- 
nista  Suae  Maiestatis  et  provisore  meo  requirant, 
ipsique  viderint,  quomodo  administrabunt  Episcopatus 
liuius  redditus,  quum  interim  ne  ipse  quoque  caecn* 
tiam.  Alioqui  tam  dominationes  Vestras  amo,  quam 


247 

me,  mirificeque   doleo,  qiiod  his  an^dtíis  intricatus 

•  omnibus  roeis  et  minor  sum,  et  quicquid  a  quocunque 

cdissipetar,   Episcojjüm    splendoris   studio   prodigere 

deciamitant.  Ubi  autem  de  paucitate  queruiitur  vini; 

•certe  arbitror,  Bcxcentorum  vigínti  novem  florenorum 

decimas  vitii  uon  parum  ab  Agria  fiiisse  coUaturo,  bí 

loeus  datur  aequitati.  Álioqui  quum  ipsa  Agria  ne- 

queat  et  Buis  et  alienis  ueeeBsitatíbiis  satidfacere,  eon- 

ferawt   et  aliae  Ecclesiae.   Cetenim  quum  dies  Divi 

Georgii  iam  iustet,  expectamus  pretiorum  dimidiam 

partéra.  Milites  euim  vix  continemus,  et  iiisi  pecuuia 

Í8tinc  nobis  suppeditabitur,  turbabitur  hoc  praesidium ; 

a  quo  ita  nos  iam  qnotidie  turbamur,  ut   vix  ci  resi- 

stimus.  Vestra8que  dominationes  curaturas  loci  huius 

íj[uíetcm  non  dubitamus.  Haec  ad  communes  earum- 

dcm  rescripsi  litteras ;  exeusari  et  sane  etíam  miserai  i 

cupieiis,  quod  is  mihi  esse  videar,  qui  quum  ín  pote- 

-etate  mea  habeam  omnia,  nihil  obtíneam,  nihil  strin- 

gam.  Quumque  dimensum  cum  servitiisaeque  capiam; 

videant,  quantum  largiripossim.  Valete.  Agriae  prima 

Április  1553. 


xxvr. 

Eperjes  város  UnáesáBik  Veraflesis  AdUL 

Egregii  doraini  amici  nobis  honorandi,  salutemiD6o. mán.* 
-«t  nostri   commendationem.   Kx    capsa   elenodioram 
Eeeledae  nostrae  Agriensis,  quam  cum  ipsts  clenodiis 
■aqmd  ¥08  siiperíoríbus  mensibus  nos  et  nobíaenm 


248 

fratres  nostri,  Veuerabiles  Franci8cu8  de  Pankota 
Vicarius  noater  et  Benedictua  Oroaay  Canonici  nostrí. 
depoBueramus,  iiunc  iidem  noatri  praefati  fratrea  ex- 
cepturi  8unt  ex  memorata  capsa  mitram  unam,  ethuc 
ad  nos  portatnri.  Propterea  hortamur  vos  benevole^ 
ttt  8ine  onini  difficultate  dictam  capaam  illis  apperire 
et  mitram  excipere  permittatis.  Nec  moveat  voa,  qnod 
id  facturi  sünt  8íne  noatra  praesentia,  et  sine  sigíllo 
nostro.  Nam  cum  per  hos  dies  et  litteraa  aaaidae 
expedire  cogímur,  et  hiiic  nos  absentare  non  possn- 
mu8 ;  sicut  nos  Eisdem  dominís  fratribus  credidimns. 
ita  et  vos  eredére  faeile  j)oteritÍ8.  Interím  antem  pro 
cautione  vestra  has  patentes  litteras  nostras.  nostra 
manu  seriptas,  ac  eigillo  nostro  8olito  obsignatas 
habebítís.  Et  demum,  ne  in  hoc  vei  dímidiam  diei 
morae  concedere  velitís,  etíam  rogamus ;  quia  res  est 
importans,  nec  differri  potest.  Ceterum  excepta  mitra 
memorata  iidem  nostri  praefati  domini  fratres  denno 
capsam  obsignabunt  suis  sigiUís,  et  vestrae  in  repo- 
sito  committení  fidei.  Bene  valete  Agriae  9.  Már- 
tii. 15G0. 

Aut.  Verantius 
Eleetus  Episcopus  Agríeusis  manu  sua. 

K  i  V  íí  1 :  Egregiis  dominis  Judici  ac  Juratis  Ci- 
vibus  et  tóti  Senatui  Eperjesiensi,  amicis  nobis  hono- 
randis.  Eperiesini. 


I 


249 


XXVII. 

LIcM  faros  taDiciáDa|[  T«raDCiiM  Aotol 

Egregii  Domini,  amici  nobis  honorandi,  salntemiseo.apriLu 
et  amicitíae  nostrae  commendationem.  Qnoniam  Cae- 
isarea  Maiestas,  Dominus  noster  ClementissímuB,  be- 
nigne  dignata  est  pro  defensione  et  necesBÍtate  hnius 
finitimae  arcis  Ágriensis  50  centenariis  cuprí  rnbri, 
pro  fundendis  bombardÍB  neceBsarii  providere,  illud- 
que  Novisolü  deputare :  propterea  volentes  in  eiuB  rei 
condnetura  Vestrarum  Dominationnm  et  alíorum  bono* 
mm  iuvamen  reqnirere,  quoB  aeque  BtudioBOB  publicí 
commodl  et  huius  arcis  finitimae  crederemuB:  roga- 
mnB  diligenter  Vestrss  Dominationes,  nt  pro  intnitn 
amicitiae  nostrae,  et  totins  patriae  futuro  pro  com- 
modo,  velint  in  devectura  praefati  cupri  totius  Com- 
monitatis  nomine  suis  cnrribus  et  iumentis  Cassoviam 
nsqne  nobis  anxilio  adesse.  In  quo  non  solnm  nobis 
ipsis  Dominationes  Vestrae  gratificabuntnr ;  sed  etiam 
patriae  et  hnius  confinii  ntilitati  pinrimum  inservient; 
viciBBÍm  a  nobis  eandem  amicitiam  exspectantes,  qnam 
semper  praestare  libentissime  volnmns :  qno^  etiam 
hene  valere  optamus.  Ágriae  19.  Április  1560. 

Antonins  Verantius,  Episcopus  Agrienssi 

Comes  HevesiensiB  perpetnus 

et  BorsodienBÍB  mp. 


250 


XXVIII. 


Terairsifs  Jlitil  á  Z»j  Vtreiaifk  kvvets^  titkára  Miin 


iö«i.  rt'vi.  i.  F4ro  .loannee   Belsius  ad  latus   Reverendissimi 

doiniüi  Ant'»iin  Verantii  et  Fraiicisci  Zav,  Oratorom 
in  Turoia  Secretariiis,  recognosco  et  fateor  per  pnic- 
seiues.  rje  a  Revereiulissinio  ac  Egregiis  Praefecto  ct 
0«  nsiliariis  Camerae  Huugaricae  Sacrae  Caesareac 
Maii'statis  ratioiie  provisioiiis  meae  aiinuae,  quae  est 
in  tlort'iíos  sexajrinta,  per  singnios  menses  fiorenos 
iliiiíMiuo  oonipuíamlo.  subdaeta  mecmn  ratione  et  com- 
puto  ad  ultimam  diem  Angii$ti  auiií  millesimi  qnin- 
gentc^inii  si  xagesiiiii  primi  ad  fiorenos  oentum  octo, 
levavisse  ct  peroepisse  in  eadem  Camera  fiorenos 
HiUígar:oo?>  qiiinqnagintaqninqne.  Deqnibus  eos  quie- 
tos  et  expeditos  reddo.  ITarnm  \ngore  et  testimonio 
litternrinn.  quas  sigillo  et  chirographo  meo  proprio 
coiisijrnavi  et  oorroboravi.  Aetum  Posonii  die  tertia 
Septoinbris  anno  Doniini  millessimo  quingentesímo 
8.*xa}ressimo  i»rinio. 


(V.  H.  I 


Idem  qui  8upra  manu  proprii 


4 


251 


XXIX. 

Veraoesies  ADtalosk  Maiinilián  király. 

Maximilianus  Secundus  Dei  gratia  Rex 
Romauorum  Semper  Augustus. 

Revereiide  devote  sincere  nobis  dilecíe.  Veiierat i^ei.  apr,  2. 
ad  1108  Vitus  Peninger  Agriae  rerum  armameiitaria- 
rum  praefectus,  et  siipplicando  declaravit  nobis,  licet 
Í8tbíc  extructuiD  esset  molendiimiD  pro  coiificiendi^ 
piilveribus;  salnitnini  tameii  ad  eam  rem  inprimis 
necessariiim  desset;  petebatque  submisdius,  ut  eius 
quaiititatem  aliqnam  Agriam  mitteremus.  Deliberaiiti- 
biiB  aiitem  nobis,  qiiid  in  liac  parte  faciendiim  esset ; 
occurrit,  te  aliqiiaiido  scripsisse,  quod  in  Debreczenio 
salnitii  magiiRCopia  coqueretur;  simul  ac  spem  fe- 
cisse,  illius  q'^antitateni  aliquam  conscquendi  ab  eius 
oppidi  incolis  loco  alicuius  servitii  seu  contributionih? 
quam  Agriae  praestare  tenerentur.  Quare  clementer 
petimus,  quid  in  liac  re  egeris,  vei  acturus  sis,  postca 
)iobis  quamprimuni  significes;  signanter  verő  in  eo 
$ís  solicitus,  ut  Agria  salnitro  isthic  muniri  queat; 
quandoquidem  abhinc  vix  prptio,  quo  isthic  emitur, 
devehi  posset. 

Retulit  praeterea  idem  Vitus  Peninger,  quod 
nullum  extaret  inventarium  super  bombardis  et  aiiis 
rebus  bellicis,  quas  in  sua  custodia  haberet ;  et  hinc 
ficret,  qnAil  w^Mfc**  aV  •  potestatem  vendicaret  in 
domv  "'andl.  Quare  abs  te  ele- 

ii><  rebus  uiúversis  duo 


254 


qaod  ipsins  Viti  mann  et  sigíUo  munítum  8it,  nobís 
^d  manus  CoosUiarionim  Bellicoram  transmittas, 
alternin  verő  tua  mann  aobscriptum  ipsi  relinquas. 
Praeterea  pcteatatem  in  eam  domum  imperandi  omní- 
bud«  te  vei  in  absentia  Caatellanis  exceptís,  adimas; 
et  81  quid  ex  ea  deprompaeris,  qnicquid  iUnd  faerit, 
chirographo  etiam  Vito  assignandOi  comprehendas, 
utqne  Castellanis.  ut  idem  faciaut,  iniangas;  ne  ín 
>ola  Agría  fiat  confuaio,  aed  observetur  ordo^  quem 
passim  in  omnibas  domibus  armamentariis  Snae  Maie- 
statis  observare  conaaevenint. 

Supplicaverat  etiam  pro  aliia  quibuddam  rebus 
vilissimid,  Cas8o\iae  aeque  ac  hic  venalibus;  pro 
qaibus  emendia  ad  Franciöcum  Pestienaem  mandatiua 
iledimus.  Reliquum  es!*.  quod  tíbi  Regio  nostro  fa* 
vore  inclínati  sumoa.  Datae  Viennae  aecnudo  die 
Április  anno  Domini  M'  D^  LXIII/'  Regnomm  no- 
strorum  Romani  primo,  Bobemiae  decimoqninti. 

^Uximilianus  mp. 

Ad  mandátum  domini  Regis  proprium 
H.  E.  Fieringer  mp. 

K  i  V  ü  1 :  Reverendo  Anthonio  Verantio  Epiacopo 
Kcclesie  Agriensis  ac  Perpetuo  Comitatua  Hervesi- 
ensia  Comiti.  Sacrae  Romanorum  Imperaloriae  Maie- 
^tatis  Consiliario  sincere  nobis  dilecto. 

(Redditae  29.  Aprilia  1563.) 


253 


XXX. 

Tertiesiei  Aital  lyogtatTáD^fa  i  iiáHára  egyeiHéiyileg  aeg- 
hstáTMott  éveDkéDti  8000  forÍDtnk  M  ületeéDyérU. 

Nos  Anthonius  Verantius  Episcopus  AgrienBÍs  issi.  febr.  i 
Oomes  Comitatuum  HeweBÍensis  et  Borsodiensis  ac 
SacratisBÍmae  Caesareae  Regiaeque  Maiestatis  Con- 
siliarius  etc.  fatemnr  et  recognoscimns  praeBentibus 
litteris  nostrís,  quod  nos  ab  Egregio  dominó  Ladislao 
Mossoczy  Perceptore  proventuum  Camerae  Hnngarí- 
cae  eiüBdem  Sacratissimae  Caesareae  Maiestatis  in 
rationem  pensionis  nostrae  annuae  octo  millinm  flore- 
nonim  Rhenensium,  qui  pro  nostra  ráta  tertiae  partis 
proventuum  Episcopatcs  nostri  Agriensis,  et  vi  trans- 
actionís  nobiscum  per  praefatam  Sacram  Caesaream 
et  Regiam  Maiestatem  Dominum  nostrum  elemen  ti  ssi- 
mum  initae  solvuntur,  aeceperimus  pro  primo  termino 
calendarum  Februarii  florenos  Rhenenses  quatnor 
míUia,  faeientes  Hungaricos  in  monetis  ter  mille  et 
ducentos;  hamm  testimonio  litterarum  nostrarum. 
Actum  PoBonii  prima  die  Februarii  anno  Domini 
millesimo  quingentesimo  sexagesimo  quarto. 

(P.H.)  Idem  Agriensis 

manu  propria. 


256 


XXXIIL 

A  umtú  luurHii(tt4kiTitiliik  a  Higy ar  kaain  tuáesa. 

5«7.  jan.  12.  Elgregü   domini  amici  honorandí  salutem.  Scitis 

vobis  prius  quoque  esse  commissum,  ut  residuum  pen- 
sionis  florenorum  1400  Reverendissimi  domini  Epi- 
scopi  Agriensis  qnamprimum  confíceretis,  eique  assig- 
naretis.  Et  qaidem  vos,  domine  contrascriba,  ante 
aliqnot  dies  spem  certam  fecístis  solutionis  plenae 
intra  qnatuordecim  dies,  qui  iam  abiisse  Tidentur, 
sine  dubio  futurae.  Proinde  cum  dictns  dominus  Agrí- 
ensis  profectionem  suam  in  legatione  Constantinopo- 
litana  accelerare  cogatur,  idemqne  pro  solntíone  ple- 
naría  apud  nos  vehementer  instet:  itaqne  vos  hortamur 
denuo  serío  nomine  Sacrae  Maiestatis  Caesareae  vobis 
committentes,  ut  dictam  residuitatem  pensionis  domini 
Episcopi  Agriensis  quamprimum  conficiatis,  eamque 
statim,  non  obstante  alterius  cuíusvis  deputatione  huc 
statuatis,  illi  a  nobis  reddendam.  Seciis  non  factnri. 
Dátum  Posonii  die  XII.  Junü  anno  M.  D.  LXVII 

Sacrae  Caesareae  et  Re^iae  Maiestatis 
Camerae  Hungaricae  Consiliaríi. 

Post  scripta.  Domine  Tricesimator.  Saepius  iam 
dominatio  Vestra  commonefaeta  est  de  restantiis  snis 
persolvendis.  Hodie  accepimus  a  Sacra  Caesarea  Ma- 
iestate,  dominó  nostro  clementissimo  mandátum,  quo 
iubemur  omnes  restantias  statim  exigere,  et  in  neces- 
sitates  pemecessarías  eonvertere.  Quamobrem  domi- 
nationi  tuae  iterum  atqne  itemm  nomine  MaieütaHa 


257 

8aae  iniungimus,  ut  perBolutiouem  Buarnm  restantía- 
rnm  nullo  modo  lougius  differat;  8ed  exactas  iutegre 
quamprimum  adferat  et  satisfaciat. 

Kivtil:  Egregiis  dominis  Chrístophoro  Ara- 
nyassy  Rationistae,  et  Christophoro  Jezemeczky  Con- 
trascribae  Tricesimae  Zempciensis  Sacrae  Caesareae 
Maiestatis,  amicis  honorandis. 


XXXIV. 

A  magyar  kamaráDak  Veranesies  Aotal. 

Reverendissime,  Magnifice,  Generosi  Domiui,  i567.  jun.  2 
amicí  et  fratres  nobis  observandi.  Quoniam  nos  debi- 
tores  reraansimus  pro  pretio  vini  f^gregio  dominó 
Emerico  Saghy  provisori  Archíepiscopalis  domus  Po- 
sonienBÍs  florenis  duceutis  Hungaricis,  quos  ei  propter 
magnitndinem  expensarum,  et  apparatiim  ad  hoc  iter 
nostrnm,  ex  pensjone  nostra,  quae  nobÍ8  pro  calendis 
proxime  futuri  mensis  Augusti  iam  est  per  Dominatio- 
nes  Vestras  exoluta,  reddere  non  potuimus:  ideo 
nolentes  eum  in  absentia  nostrá  pecunia  Buá  carere ; 
DominationeB  Vestras  Reverendissimam,  Maghificam 
et  Generosas  obnixe  rogamus,  velint  eidem  dominó 
Emerico  Saghy  praescriptos  dacentos  florenos  ex  pen- 
sione  nostra  pro  faturis  calendis  mensis  Febmarii 
anni  seqnentis  1568.  nobis  reddenda  .pertolTep^  ^  '  - 
mus  antem  a  Dominationibns  Vestris  di 
has  nostras  litteras  pro  sufificienti  qnieta 


258 

velint.  Ubi  autem  nos  Deo  volente  reverai  ftierímiis, 
redimemus  has  sufficienti  quictantía  perceptori  Came- 
rae  per  nos  expedieuda.  In  qua  re  Domiuationea 
Vestrae  nobis  facturae  sünt  rem  gratissimam,  et  ami- 
citia  nostra  reponendam.  Datiiin  Posonii  29.  Junii 
«nno  Domini  1567. 

Reverendissimae ,  Mag^iifícae  et  Generosarum 
Dominationum  Vestrarum 

iiti  fráter  deditissimus 
Agriensis  mp. 

K  i  V  íi  I :  Reverendissímo,  Magnifico  et  Genero- 
aiíi  dominis  Praefecto  et  Consiliariis  Camerae  Hnnga- 
ricae  Sacrac  Caesareae  Kegiaeque  Maiestatis,  domi- 
nis et  amicis  nobis  observandissimis. 

(Prima  Julii  1567.  exhíbitae  fuerunt) 

Hátirat:  Domine  Perceptor.  Egregio  dominó 
Emerico  Saghy  Provisori  domus  Archiepiscopalis  Po- 
sonieiisis  iuxta  litteras  hasce  Reverendissimi  domini 
Episcopi  Agriensis,  florenos  illos  ducentos  Hungari- 
cos,  quibus  Idem  dominus  Agriensis  ipsi  Emerico 
Saghy  pro  pretio  quorundam  viuorumabipso  sumpto- 
rnm  debitor  permansit,  ex  pensione  sua  annua  exol- 
vatis  aceepta  quietantía.  Actnm  Posonii  die  vigesima 
noná  Octobris  anno  1567. 

Ex  Consilio  Camerae  Hungaricae 
Sacrae  Caesareae  Maiestatis 

Vaeiensis  mp.  Joannes  Zermegh  mp* 


259 


XXXV. 

f  eraDesícs  Antal  DycgtalYünyaí  a  magyar  kamara  péDzlárioál 

számára  ntalráDyuott  pénzekről. 

LNos  Ánthonius  Verautius  Episcopus  Eccleaiae  iög? 
Agriensis,  Comes  Perpetuus  Comitatuum  Hevesiensis 
€t  Borsodíensis,  Sacratissimae  Caesarcae  Regiaeque 
Maiestatis  Hungáriáé  Coasiliarius  etc.  fatemur  et  re- 
cognoscimus  per  praesentes  litteras  nostras,  nos  acce- 
pisse  ab  Egregio  dominó  Christophoro  Aranyassy 
Tricesimatore  eiosdem  Sacratissimae  Caesareae  Re- 
gíaeque  Maiestatis  in  Zempez  constituto  in  completio- 
nem  pensionis  nostrae,  quae  nobis  iuxta  transactionem 
per  Siiam  Maiestatem  Oaesaream  nobiscum  factam  ad 
proxime  futuras  calendas  Febrnarias  deponi  debuisset, 
florenos  Hungarici  nnmeri  mille  nongentos  et  octo- 
ginta.  De  quibus  eundem  dominmn  Tricesiniatorem 
et  quorum  interest  quietum  et  expeditum  reddiraus. 
Harum  nostrarum  vigore  et  testimonio  litteraruni, 
quas  sigillo  nostro  et  manus  nostrae  síibscriptione 
consignavimus.  Actum  in  Zempez  deeima  quinta  Ja- 
nuarii  anno  Domini  mlllesimo  quingentesimo  sexa- 
gesimo  septimo. 


Idem  Agriensis 
manu  propria. 


(P.  H.) 
Joannes  Förstetterus  mp. 


2*  Nos  Ánthonius  Yerantius  stb.  quod  nos  in  sor- 
tem  pensionis  nostrae  ad  secundum  terminum  anni 
praesentis  sexagesimi   septimi   calendarum  niminim 


260 

AuguBti  nobÍ8  Bolvi  decretae  accepimüs  ab  Egregio 
dominó  Ladislao  MoBsoczy  proventuumCameraeHun- 
garicae  eiuBdemMaíeBtatisSnae  CaesareaePerceptore 
florenos  sexíngeiitos  Hungarici  immeri  stb.  Posonü 
vigesima  qninta  mensÍB  Februarii  anno  Domini  mille- 
8Ímo  quingentesimo  sexagesimo  septímo. 


1 


Idem   Agriensis 
mann  propria. 


(P.  H.) 

Joaunes  Förstetterus  mp. 


3.  Nos  Anthonius  Werantius  Btb.  quod  nos  ad 
coropletionem  penBÍonís  uostrae  accepimns  pro  secnndo 
termino  anni  praesentis  sexageslmi  septimí  calenda- 
rum  nimirum  AugUBti  nobis  debita  ab  Egregio  dominó 
Ladislao  Mossoczy  proventuum  Camerae  Hnngarícae 
eiusdem  MateBtatis  Suae  CaeBareae  perceptore  flore* 
noB  biB  mille  ct  BexingentoB  Hungarici  numeri  stb. 
PoBonii  decima  noná  die  mensis  Janii  anno  Domini 
millesimo  quingentesimo  sexagesimo  Beptimo. 

Idem   Agriensis  /p  TJ^ 

manu  propria.  ^   *     '^ 

Joannes  Förstetterus  mp. 


261 


XXXVI. 

VVrancsirs  Anlaloak  Stürkel  Aozelo.  *) 

Reverendissimo  atque  atnplissimo  Praesuli  do- 
minó Antonio  Yerantio  Episcopo  Agrieiisi,  dominó  et 
fautori  sno  colendíssinio  salutcm. 

« 

Virtutiim  tuarum  iucomparabilium  amplitúdó,  ises.febr.  s. 
Keverendissime  Praesnl,  et  benevolentiae  tuae  erga 
nie  siugulariB  propensio  atque  liberalitas  immensa 
impulit,  ut  poetico,  verő  tamen  nou  ficto,  arguniento 
me  inter  Scytliicae  feritatis  sanguinolentas  belluas, 
Turcas  scilicet,  exercitaturus  de  nulla  re  potius  quic- 
.quaiD  versuum  componerem,  quam  laudum  tuarum 
iueffabilium  praeconium  Panegyridi  nou  assentatione 
institutae,  sed  coiisilio  mei  ut  hominis  grati  (licet  hoc 
genere  b:neficiis  tuis  in  me  cumulatis  gratiae  referri 
uequeant)  ostendi  suífnitae  inchiderem:  tametsi  in- 
genii  tui  dotes  multo  numerosiores  esse  rear,  quam 
ut  a  me  plene  commemorentur,  nedűm  digne  ac  satis 
praedicenter  erudite.  Laudatorem  enim  Homerum  me- 
rentur,  et  baccinatorem  Maronem  exigunt  Inde  fit,  ut 
neutiquam  profitear,  me  decantando  tuo  encomio  satis- 
feciese,  vei  assecutum  esse,  ut  exaete  omnes  et  singu- 
las  tuas  virtutes  in  meo  poemate  recensuerim ;  sed  sic 
potius  praelusisse,  ut  id,  cui  iam  explanando,  veluti 
expectabat,  non  responderim,  tempore  locoque  acco- 
modatiori  copiosius  explicem.  Leges  itaque  mirtnm 
liunc  meum  Hadrianopolitanum,  niiac  q« 

*)      A  »Chilia8  Hexametra 
Verantii*  czímü  munka  ajánló  If 

MOVDif.  H  ao.  irraT.  —  $cuiti 


262 

lUBae  foctum,  quem  ipsa  iioiulum  lamberit,  eundem 
olim  visuriis  ampliiicatioiiibiis  uberrimis,  et  flosculo- 
rum  ciiltu  veiuistiori  eleganteiw.  Contido  Illustrem 
Tiiam  Amplitndiiiem  hanc  opellam  suscepturani  eo 
aiiimo  (maiora  quippc  de  me  sibi  promittenlera),  quo 
Aiigustus  Virgilii  Culiceni,  ab  eo  diiiiiiani  Aeneidem 
expectans.  Uadrianopoli  in  Thracia  V.  Februarii  anno 
M.  D.  LXVIII. 

Reverendi8simae  Amplitudini  Tuae 

addietissimus  cliens 
Anselmus  Stoekelins  mp. 


XXXVIL 

\  milyáT  kamarának  Voranesifs  ktal  ^s  Teoffenpach  Krístéf. 

Mai2;nifiei  doniiui  iiobis  observantlissimi ! 

litJB.jui.  5.  Quatiior  ii  aiirigae  ex  illis  sünt,  quos  Camera 

Hungariea  conduxcrat  ad  vehendos  currus,  quibiis 
nmiicra  ad  Principcni  Turcaruni  per  nos  destinata, 
comniissa  fiierant.  Qiioniam  verő  (nti  dicnnt)  nondum 
snnt  illis  plenarie  salaria  sna  persoluta,  tametsi  a 
nobís  etiam,  donec  tiiernnt  nobiscinn,  aliquid  accepe- 
runt  cnm  iiostris  auri}>is:  supplieant  pro  mandato  ad 
eandem  ("'ameram  Hungarieam,  nt  cuni  eia  ponatur 
ratio,  et  contentarentnr,  si  quid  esset,  qnod  adhuc 
liabere  deberent.  Nos  autem  Magnificas  dominati^ne 


26» 

Vestras  non  molestaremiis  hoc  negotío ;  nisi  quotidie 
uobis  imminerent,  ut  hanc  eorum  necessítatem  apud 
Easdem  promoveremns.  Qnas  optime  et  felicissime 
valere  optamns. 

]\íagniíicaruQi  Dominatiouum  Vestrarum 

servitores 

Episcopus  Agrieneig  mp. 
Christophorus  a  Teuffenpach  mp. 

K  i  V  ü  1 :  Camerae  Hungaricae  mittatur  5-a  Julii 
(15)68. 


XXXVIII. 

Rciehenpae h  Sebestyénnek  Verantsies  Antal. 

Egregie  nobis  dilecte,  salutem.  Remisimus  vobis  j.^jp.  „ov.  lo 

a  8  litteras,  quas  super  2500  florenis  ad  subscriben- 

dum  et  obsignandnm  vobis  dederatis ;  quas  nec  sub- 

scribere   nec   obsignare    volebamus.    quod    nos  eain 

pecuniain  non   receperiraus.    Et  qiiuni  nos  summám 

illám,    quam    vobis    mutuo  dedimus,  et  deputavimiis 

vobis  in  ista  Camera.  non  sunuis  deinceps  ab.  ipsa 

Camera  nomine  nostro  expetituri :  ut  fit  in  aliis  pecu- 

niis,    quae  in    proprias    manus  nostras   assignantur; 

propterea  nihil  posthac  interest  nostrum,  quietantias 

ip8i  Camerae  dari  nomine  nostro,  sed  vestro,  qui  eam 

Bummam  vei  in  una,  vei  in  pluribus  solutionibus  reci- 

17* 


266 


] 


XL. 

VeraDcsifs  Antalnak  nyugUtványa  az  ennek  folytában  neki 

fizetett  500  forintról. 

1569.  jan.  22.  Nos  Aiitlioiiius  Vcraiitius  Episcopus  Agrieusid  ac 
Sacrae  Caesareae  Maiestatis  Cousiliarius  etc.  fatemur 
et  recognoscimus  per  has  praeseiites  litteras  uostras, 
nos  ab  Egregio  dominó  Ladisiao  Mossoczy  Perceptore 
Camerae  Hungaricae  Saeratissimae  Caesareae  Maie- 
statis ratione  satisfactionis  mancipii  Turcici  per  Sa- 
cratissimam  Caesaream  Maiestatem  nobis  ademti  et 
Chawzio  Turcorum  Imperatoris  donati  levasse  flore- 
nos  Hungaricos  quingentos.  In  cuins  rei  testimoniam 
dedimns  hasce  litteras  manu  propria  ac  sigillo  nostro 
corroboratas.  Actum  Posonii  vigesima  secnnda  Jann- 
arii  anno  Domini  millesimo  quingentesimo  sexage- 
simo  nono. 


Idem   Agriensis 
manu  propria. 


(P.  H.) 

Joannes  Förstetterus  mp. 


267 


XLI. 

* 

A  masvar  kamarának  Veraoesies  Antal. 

Revereadissiine,   Maguifice    et   Egi'egii    domiiii 
mihi  observ^andíssimi. 

Egreglo  Sebastiano  Reicbenpach,  olim  secretariois.ei^. atg. :?v> 
meo,  deputavi  in  ista  Saciae  Caesareae  et  Regiae 
Maiestatis  Camera  ex  reliquo  pensionis  meae  anni 
praesentis  talleros  duceiitos.  Quare  Easdem  rogo,  ve- 
lint  eidem  praefatam  summám  nimirum  duceutoram 
florenorum  meo  nomine,  ac  ad  meam  rationem  non 
gravate  numerare.  Accepta  tamen  prius  ab  illó  suffi- 
cieiiti  recogaitioiie,  Et  feliciter  valeant.  Posonii  30. 
Augusti  156  i). 

Deditissimui) 
A  g  r  i  e  n  s  i  8   mp. 

Kívül;  Kevereudissimo  et  Egregiis  dominís 
Praefecto  et  ceteris  Camérae  Huugaricae  Sacrae  Cae- 
sareae Maiestati^  Consiliariis  ete.  Dominis  et  amicís 
observandissimis. 

1 9-a  Septembris  1569. 

Soluti  sünt  Reichenbachio  ex  200  floreuis  floreni 
<^entiim. 


26»  ^ 


XLII. 

Waisi  S-Dak  Veranedfs  hUl 

Geiierose  ac  Magiúíice  domine  mihi  observaudisBime.- 

Maiidaverat  clementer  Sacra  Caesarea  Maiesta^ 
peiisionem  meam  anni  instantis  totaliter  sub  tempus 
huiuB  Diaetae  mihi  doponi.  Cuius  reliquum,  qnum  non 
8it  maguum,  et  ea  non  mediocriter  opns  habeo:  rogo 
Magnificam  dominationem  Vestram,  velit  cominittere 
huic  Camerae  non  gravate,  ut  memoratnm  reliqunm 
citra  aliam  dilationem  deponat;  postquam  sumtis  iam 
in  oonclu8ione  ipsius  Diaetae.  Et  felicissime  valeat 

Generosae  et  Magnificae  dominationis  Vestrae 

uti  fráter  et  servitor 
Agriensis  mp. 

Ken  delet:  Kevercndissimo  dominó  Praefecta 
ceterisquc  Camerae  Hungaricae  Consiliariis.  Ac  velle 
Siiam  Maiestatem  ut  dominó  supplicanti  iuxta  prius 
Maiestatis  Suae  decretum  iam  absqiie  ulteriori  mora 
satisfaeiant.  17.  Octobris  (15)G5). 

K  i  V  ü  1 :  In  proprias  manus  Generosi  et  Magni- 
liei  domini  S.  Waysz  etc.  dominó  et  amieo  observan- 
dissinio. 

Hátirat:  Domine  Perceptor.  Reverendissimo 
dominó  Antonio  Verantio  Episcopo  Agriensi  et  Con- 
BÜiario  Sacrae  Caesareae   Begiaeque   Majeatatis  in 


269 

rationem  annnae  snae  pensionis  iuxta  commisBionem 
ad  latus  harum  litterarum  asscriptam  date  florenos 
Ilungaricos  qningentos  acceptaSnaeRevereiidiBBimae 
dominationis  quietantia.  Actum  Posonii  die  XYIII. 
Octobris  anno  M'^  D'^  LXIX'; 

Ex  consilio  Camerae  Hungaricae. 

Yaradiensis  mp.  J.  L.  Baro  á  Kharling  mp. 


XLnr. 

»rue8Í(8  Antal  nyngtatTányai  a  nag)  ar  kamara  pénitiránál 
számára  atalvány Mott  péDzekr<l.  1559. 

1)  Nos  Anthonius  Verantius  stb.  quod  nos  in  ra- 
tionem pensionis  trium  millinm  et  dncentorum  flore- 
norum  ad  diem  primam  Februarii  praesentís  anni 
nobis  cedentis  accepimus  ab  Egregio  dominó  Ladis- 
lao  Mossoczy  Perceptore  proventuum  Camerae  Hun- 
garicae  Sacrae  Romanorum  Imperatoriae  Regiaeque 
Maiestatis  florenos  Hungarici  nnmeri  centum  stb. 
Actum  Posonii  undecima  die  Maii  anno  Domini  mii- 
lesimo  qningentesimo  sexagesimo  nono. 

Idem   Agriensis  /d  tj\ 

(P.  H.) 
mann  propna.  ^         ^ 

Joannes  Förstettemr 


270 

2)  Nos  Authonius  Verantius  stb.  quod  nos  in  ra- 
tioucm  annuae  pensionis  iiostrae  accepímus  ab  Egre- 
gio  domiiio  Ladislao  Mossoczy  Perceptore  proventunm 
Camerae  Uangaricae  dictae  Sacratissimae  Caesareae 
Maiestatis  floreuos  bis  mille  Huugaricos  stb. 
Actum  Posonii  decima  noná  dieAugusti  anno  Domini 
millesimo  quingentesimo  sexagesimo  nono. 

Ideni   Agriensis  /  >  tt  \  Andreas  Wienner 

manu  propria.  ^   *     '^  contrascriba  mp. 


3)  Nos  Anthonios  Verantius  stb.  quod  nos  in  ra- 
tionem  pensionis  nostrae  accepimus  ab  Egregio  dominó 
Ladislao  IMossoczy  Perceptore  proventuum  Camerae 
Hungaricae  Sacrae  Caesareae  Regiaeque  Maiestatis 
florenos  Hungaricos  quadringentos  stb.  Actum  Posonii 
octava  die  mensis  Julii  anno  Domini  millesimo  quin- 
gentesimo  sexagesimo  nono. 

Idem    Agriensis  Andreas  Wienner 

manu  propria.  '^  contrascriba  mp. 


4) Nos  Anthonius  Verantius  stb.  nos  in  rationem 
annuae  pensionis  nostrae  ab  Egregio  dominó  Ladislao 
Mossoczy  Perceptore  proventuum  Camerae  Hungari- 
cae dictae  Sacrae  Caesareae  Regiaeque  Maiestatis 
accepisse  florenos  centum  Hungarici  numeri  stb. 
Actum  Posonii  vigesima  die  mensis  Septembris  anno 
Domini  millesimo  quingentesimo  sexagesimo  nono. 

Idem   Agriensis  /d  ij\  Andreas  Wienner 

manu  propria  ^  *     '-'  contrascriba  mp. 


271 

5)  Nos  Anthonius  Verantius  stb.  quod  nos  in  ra- 
tionem  pensionis  nostraeannuaeaccepimusabEgregio 
dominó  Ladislao  Mossoczy  Perceptore  pro  vént  uiim 
Camerae  Hungaricae  Sacrae  Caesareae  Regiaeque 
Maiestatis  florenos  Hungaríci  numeri  quingentos  stb. 
Actum  Posonii  vigesima  sexta  die  Septembris  anno 
Doraini  millesimo  quingentesimo  sexagesimo  nono. 

Idem   Agriensis  Andr^as  Wienner 

mann  propria  ^   *     '^  contrascriba  mp. 


6)  Nos  Anthonius  Verantius  stb.  Egregium  do- 
minum  Ladislaum  Mossoczy  Perceptorem  proventuum 
Camerae  Hungaricae  eiusdem  Sacrae  Caesareae  Ma- 
iestatis  dedisse  Sebastiano  Reichenbachio  in  rationem 
illorum  ducentorum  flonerorum  sibi  per  nos  ex  pen- 
fiione  nostra  deputatorum  florenos  viginti  quinque 
Hungarícos  stb.  Actum  Posonii  die  septima  Octobris 
anno  Domini  1559. 

Idem   Agriensis  Andreas  Wienner 

manu  propria.  ^  *      ''  contrascriba  mp. 

7)  Nos  Anthonius  Verantius  stb.  quod  r.cs  in  ra- 
tionem annuae  pensionis  nostraeaccepimusabEgregio 
Ladislao  Mossoczy  Perceptore  proventuum  Camerae 
Hungaricae  Sacrae  Caesareae  Maiestatis  florenos 
Hungaricos  quingentos  stb.  Actum  Posonii  decima 
octava  die  Octobris  anno  Domini  millesimo  quingen- 
tesimo sexagesimo  nono. 

Idem  Agriensis  /d  ttx 

•  (P*   Mai 

mann  propna.  ^         ^ 


272 

8)  NoB  ÁDthoniuB  VerantiüB  Electus  Archiepisco- 
puB  StrigouiensiB  etc.  qnod  noB  in  rationem  restantis 
nostrae  pensionÍB  ratione  AgríenBis  EpÍBcopatüs  acce- 
pimuB  ab  Egregio  dominó  Ladislao  Mosaoczy  Pe^ 
ceptore  proventunm  Camerae  Hnngaricae  SacraeCae- 
sareae  Regiaequae  Maiestatís  florenos  Hnngarioí 
numeri  quingentos  stb.  Actum  PoBonii  die  nltíma 
Octobris  anno  Domini  milleBimo  quingenteBimo  sexa- 
gesimo  nono. 

Idem  Electus  StrigoniensiB  .p  „  v  Andreas  Wicnner 
manu  propria.  ^  *     '^  contraBcríba  mp. 

9)  Nos  AnthoniuB  VerantíuB  stb.  quod  nos  pro 
díurnis  expensis,  quas  hic  in  Judiciis  facimna  a  die 
vigesima  príma  usque  hodiernum,  diem  videlicet  vige- 
simám  octavam  Maii,  accepimua  ab  Egregio  dominó 
Ladislao  MosBoczy  Perceptore  proventnum  Camerae 
Hungaricae  Sacrae  Caesareae  Maiestatis  florenoa  se- 
decim  Hungaricos  in  diem  singnlum  florenis  dnobus 
computatis  stb.  Dátum  Posonii  die  vigesima  octava 
Maii  anno  Domini  millesimo  quingentesimo  Bexage- 
simo  nono. 

Idem   Agriensis     ,^  ^  v      Joannes  Förstetterus  mp. 

(P.  H.) 
manu  propria.      ^         ^ 

10)  Nos  Anthonius  Verantius  stb.  quod  nos  pro 
diurnis  expensis,  quas  hic  in  Judiciis  fácimns  a  vige- 
sima noná  die  Maii  usque  diem  hodiernam  decimam 
Junií  in  diem  singulum  binis  florenis  Hungaricis  com- 
putando  accepimus  ab  Egregio  dominó  Ladislao  Mos- 


273 

«oczy  Perceptore  proventuum  Camerae  Hungaricae 
Sacrae  Caesareae  Regiaeque  Maiestatís  florenos  Hitii- 
garici  numeri  viginti  sex.  stb.  Posonii  decima  die 
Junii  anno  Domini  millesimo  quingentesímo  sexage< 
simo  nono. 

Idem   Agriensis  Andreas  Wienner 

mami  propria.  ^  *     '^  contrascriba  mp. 


11)  Nos  Antlionius  Verantins  stb.  quod  nos  in 
rationem  diuniarum  expensaram  nostrarum,  quas  hic 
in  Jndiciis  facimus  ab  undecima  die  usqne  vigesimam 
primam  praesentis  mensis  diem,  finem  videlicet  Judi- 
cionim,  accepimus  ab  Egregio  dominó  Ladislao  Mos- 
soczy  Perceptore  proventuum  Camerae  Hnngarícae 
Sacrae  Caesareae  Regiaeqne  Maiestatís  florenos  Hun- 
garicales  viginti  dnos,  in  diem  singulnm  florenis  duo- 
bus  compntatis  stb.  Actum  Posonii  vigesima  prima 
die  Jnnii  anno  Domini  millesimo  qningentesimo  sexa- 
gesimo  nono. 

Idem   Agriensis  p  tt\         Andreas  Wienner 

roanu  propria.  ^  *  contrascriba  mp. 


274 


XLIV. 

VeraDfiífs  iDtalnak  Maximilián  rsáuár. 

Maximílianus  Secundus  Dei  gratia  Electns  Ro- 
manonorum  Imperátor  Semper  Augnstns,  ac  Genna- 
niae,  Hungáriáé,  Bohemiae  etc.  Rex  etc. 

i57o.mart.3i.  Revereiulissime  in  Christo  páter,  fidelis  nobis 
syncere  dilecte.  Ea  quae  in  commendationem  cuins- 
dam  Georgii  Fabii  Dalmatáé  nuper  ad  Nos  scripsistis, 
ex  litteris  vestris  cognovimiis;  et  simul  etiam  illa, 
quae  Serenissimus  Rex  Poloniae  pro  eodem  pluribus 
apud  Nos  per  litteras  suas  égit,  intelleximns.  Qnam- 
vis  autem  Serenissimo  ipsi  Regi,  suisque  postulatis 
quovis  tempore  propensi  simus  ad  gratificandum, 
ipsumque  hac  etiam  vice  haud  libenter  intermittere- 
mus :  quum  tamen  hominis  illius  persona  nobis  ita  sit 
cognita,  ut  gratiam  nostram  minimé  mereri  videatur 
certis  de  causis,  Suae  Serenitati  hac  in  re  complacere 
non  possumus.  Praesertim  quum  et  alioquin  homo  ille 
extra  ditionem  nostram  hactenus  vagatus;  non  satis 
sciamus,  quare  nunc  demum  nostram  quaerat  gratiam, 
qua  cum  pluribus  iam  annis  carere  voluit,  carere 
etiam  imposterum  poterit.  Quantum  itaque  ad  illum, 
hoc  vobis  clcmenter  respondere  voluimus.  Ceterum 
(|uum  his  praeteritis  diebus  praecipua  quaedam  bene- 
ficia  in  Ecclesia  vestra  Strigonicnsi  vacare  contigerit, 
et  vacatura  sint  etiam  imposterum :  admonere  vos  ele- 
men ter  voluimus,  ut  conditionis,  quam  litteris  dona- 
tionis  Juris  Patronatus  Nostri  inseruimus,  memores 
sitis,  atque  in  collatione  talium  beneíiciorum  ita  agatis, 


275 

ne  peregrinos  aliquos  liomines,  sive  Italos  sive  Dal- 
Biatas,  Venetís  subditos,  ad  illa  promoveatis ;  sed 
Hungária,  aliisqiie  Coronae  nostrae  Hungaricae  snb- 
iectis  ea  conferatis ;  ut  et  regnicolis  praecidatnr  ansa 
propterea  conquerendi,  et  Capitulam  ipsnm  vestrum 
absqne  turbis  in  quiete  maneat.  Secus  non  facturi. 
Datnm  in  arcé  nostra  Regia  Pragensi  ultima  die< 
mensis  Mártii  anno  Domini  millesimo  quingentesimo 
septuagesimo. 

Maximilianus  mp.         (P.  H.) 

Joannes  Listhius  mp. 
Vesprimiensis  etc. 

Kívül:  Reverendissimo  in  Christo  patri  dominó 
Anthonio  Verantio  Archiepiscopo  Ecclesiae  Strigonien- 
8Í8,  Primati  Hungáriáé,  Legato  Nato,  Summo  et 
8ecretario  per  Hungáriám  Cancellario,  et  ConBíliario 
nostro  etc.  fideli  nobis  syncere  dilecto  Posonii. 


Redditae  Posonii  7.  Április  1570. 


276  ' 


XLV. 

l'eruesies  AbUI  nyigtitviiya  á  Bigyar  kaura  péiitiráiil 

szájára  otalTányiutt  fietésrfl. 

1570.  apr.  jo.         Nos  Autlionius  Verantius  Archiepiacopus  £ccle> 

siae  Strígonieusis,  Primas  Hungáriáé,  Legatos  Natns. 
Snmmas  Secretarius   Cancellaríns .    et   Consiliarios 

4 

Sacrae  Romanorum  Imperatoriae  Regiaeqne  Maiestatís 
etc.  recognocimus  per  praesetites  has  nostras,  quod 
nos  in  ratiouem  pensionis  nostrae  ratione  Epíscopatos 
Agriensís  ad  prímám  iisqne  diem  Febraarii  anni 
praesentis  cedentis  accepimns  ab  Egregio  dominó 
Laűislao  Mossoczy  proventnum  Camerae  Hungaricae 
Saerae  Caesareae  Maiestatís  Perceptore  florenos 
Uungarici  numeri  mille  et  nonaginta.  De  quibus 
dictnm  Perceptorem  reddimns  quietum  et  absolntnm 
testimonio  praesentium  litterarnm  nostramm  mediante. 
Actum  Posonii  vigesima  tertia  die  Április  anno 
Domini  miliesimo  quíngentesirao  septnagesimo. 

Idem  Electus  Strigoniensis    , 

.  (P.  H.) 

mami  propria.  ^         ^ 

Andreas   Wienner 
contrascriba  mp. 


277 


XLVI. 

Vennesies  AntalDak  laximilián  eságzir. 

Maximilianns  secnndns  Dei  Gratia  Electus  Roma- 
norum  Imperátor  Semper  Angustus,  ac  Germaniae^ 
Hungáriáé,  Bohemiae  etc.  Rex  etc. 

Reverendi88ime  in   Christo   páter,  fidelis  nobis  1570,  ^^j,  j^ 
syncere  dilecte.  Quum  8icnti  aliis  ex  litteris  nostris 
yofi   cognovÍBse   putamns,    Serenissimnm  Principem 
dominum  Carolnm  Archidncem  Anstríae  etc«  fratrem 
nostrnm  charissimum  in*  nostra  hac  absentia  vice  et 
loco  nostro  Viennae  reliquerimus,  nt  ibi  rebns  Regni 
nostri  Hungáriáé  fideliumque  subditorum   nostrorum 
attendat,  No8troque  nomine  sedulo  cum  omni  sollici- 
tudine  eas  procuret ;  necessarium  autem  sit,  ut  aliquos 
ex   fidelibus  Consiliariis   nostris   Hungaris,   quorum 
consilio  et  opera  in  hisutatur,  continue  secum  habeat; 
praeter  duos  autem  Praelatos,   Episcopos  Quinque- 
ecclesiensem  et  Tininiensem,  qui  residere  possit,  nul- 
lus  sit ;  et  bi  quoque,  quod  nullis  adhuc  consiliis  inter- 
fuerint,  rerum  tractandarum  adbuc  imperiti :  commí- 
&imu8    Quinqueecclesiensi,   ut     statim   se   Viennam 
conferat,  ibique  resideat,  expleto  autem  mense  Tini- 
iiiensis  illi  succedat.  Quare  fidelitati  Vestrae  commit- 
timus  et  mandamus,  ut  ubi  has  nostras  acceperitis, 
Viennam  ad  dictum  fratrem  nostrnm   vos   conferre, 
ibique  per  spatiumduorummensium  residere  debeatis, 
ut  vobis  praesentíbus  dieti  Consiliarii  novicii  modum 
consilii  et  rerum  gerendarum  addiscant  Quod  bí  fort^ 
maioris  alicuius  momenti  nostra  vei  publica  m 

MOmm,  BVMO,  BI8T,   —    0CBTPT.  ZXT2I  \^ 


«78 

cum  tempót e  occurrerent,  propter  quae  omnes  aimnl 
GoDSiliarii  vocandi  forent,  tnnc  quoque  venire  noD 
negligatis.  Mandavimus  etíam  Camerae  nostrae,  ut 
Yobis  de  expenais  diurnis,  more  antea  solito  providere 
non  omittant.  Secus  non  facturí.  Datnm  in  arcé  nostni 
Regia  Pragensi  vigesima  príma  die  menais  Maii  anno 
Domini  millesímo  quingentesimo  aeptaagesimo. 


Maxiroilianus  mp. 


Joannes  Listhins 
Vesprimiensis   mp. 


K  i  V  íí  I :  Revercndisaimo  in  Cbristo  patrí  dominó 
Antonio  Verantio  Archiepiscopo  Eccleaiae  Strígonien- 
8Í8,  Frímati  llnngariae,  Legato  Nato,  Summo  et 
Secretario  per  Hungáriám  Cancellario  et  Consiliario 
noBtro  etc.  fideli  iiobis  syneere  dilecto  Tyrnaviae. 


Redditae  Tyrnaviae  28.  Maii  1570. 


279 


XLVIL 

ThiRé  FerraoMk  TemeiiM  Aital. 

Magnifice  domine,  amice^  fráter  observandissime,  1570.  okt.  m 

íBalutem   et   servitiornm    meomm    commendatíonem. 

'Ceirte  nt  videó,  nec  dominatio  Vestra  Magnifica  me 
hoftpite,  nec  ego  hospitalitate  sua  carui,  usub  hie  per 
hos  dies  tam  bono  pane,  vino  et  vivaríis  suis.  Gratias 
itaque  habeo  eximias,  qnod  per  iter  quoque,  qnod  ad 
sex  dies  snm  ingressnms,  de  eodem  vino  sno  mihi 
prospexerit  Quo  nisi  succnrrebat  egenti  meo  cellarío, 
sane  non  mediocriter  ]aborabam.  Sed  ]audetur  Deus, 

'  qui  me  bonis  vicinis  non  destitnit,  qnibus  si  qnid  ego 
vicÍ88Ím  gratificari  potero,  maximé  enitar,  ut  omnem 
compensem  amicitiam.  Cetemm  thecam  suam  lagena- 
riam  remisi:  Et  me  Ilii  ad  omnia  servitia  oífero.  Hínc 
recta  ad  Serenissimum  dominnm  Archidacem  profé- 
ctnms;  iibi  si  qnidme  per  occasionem  volnerit,  iubeat, 
et  atatnr  secare  omni  mea  opera,  áic  feliciter  valeat. 

jEx  arcé  nostra  Znvo  26.  Octobris  1570. 

m 

Magnifícae  Dominationis  Vestrae 

uti  fráter  et  servitor 
Electns.Strigoniensis  mp. 

K  i  V  ü  1 :  Magnífico  dominó  Francisco  Thnrzo  de 

Betthlenfalva,  Comiti  Comitatns  Arvensis,  Sacratissi- 

mae  Caesareae  Regiaeque  Maiestatis  Consiliario,  ac  in 

vHungaría  Magistro  Cariae  etc.  Dominó  amico  tam- 

<gnam  fratri  nobis  observaiidÍBSÍmo« 


1« 


280 

XLVIII. 

A  ugyar  kmriiak  YeruKsiei  kád. 

Reverendissime,  Magnifice  et  Egregii  domiiii;. 
amici  nobÍ8  honorandÍ88Ími,  ftalntem  et  officiornin* 
nostrorum  commendatíonem. 

1671.  jtü.  5.  Quoniam  Egregius  Albertua   Zylwa  ab  aliquot 

annis  hucnsque  nobÍ8  inservivit ;  volentes  autem  illins* 
menta  coudigna  satisfactione  recognoscere  et  compen- 
sare :  deputavimus  ac  decrevimus  illi  in  sortem  huíuB- 
módi  servitiorum  suorum  ex  residuo  pensionis  nostrae 
Agriensis,  quae  apad  istam  Cameram  nobis  debetnr^ 
mille  florenos  Hongaricales.  Propterea  Reverendusi- 
mam,  Magniíicam  et  Egr^ias  dominationes  VestraB 
diligeiiter  petimns,  velint  primo  qnoqne  tempore  hanc 
summám  praefatam  ipsi  Alberto  Zylwa  nostro  nomine 
exolvendametreddendam  curare.  In  quo  facient  nobis 
rem  gratam  valde,  et  officiis  nostris  apud  Easdem  per 
omnes  occasioiies  promerendam.  In  reliqno  Vestras 
Dominationes  felicitervalereoptamus.  Ex  horto  nostro 
Posoniensi  quiiita  die  Juuii  1571. 

Reverendissimae,  Magnificarnm  et  E^gregiarami 
Dominationnm  Vestrarnm 

nti  fráter  propensissimus 
Electus   Strigoniensis   mp. 

K  i  V  ti  1 :  Reverendissimo,  Magnifico  ac  Egregiis^ 
dominis  Praetecto  ceterísque  Consiliariis  Camerae 
Hangaricae  Sacrae  Caesareae  Maiestatis  etc.  dominis,, 
amicis  nobis  observandissimis. 


281 


f  emcsics  kuM  lyigtetriiyi  i  Mimim  tiieiMr  itái  kilie- 

tett  illetékrfl. 

No8  Anthoniua  Verantins  Archiepiscopus  Strigo-1572. 8ept.4 
niensift  etc.  recognoscimus  per  praesentes  nostras, 
qnod  no8  ab  Egregio  Dominó  Hieronímo  Stranz  Trí- 
cesimatore  Tyrnaviensi  Sacrae  Caesareae  et  Regiae 
Maiestatís  per  manus  familiariB  nostri  Egregii  Ste- 
phani  Baranyay  in  ratíonem  dimidietatis  decimae 
nostrae  Districtns  Wyhel  et  Cheythe  levavimus  in 
paratís  florenis  Hungaricis  dncentos  et  qninqnaginta 
8tb.  De  qnibns  enndem  dominum  Hieronimnm  Stranz 
-qnietnm  expeditumqne  reddimns  harum  nostramm 
vigore  et  testimonio  literamm  mediante.  Posonii  die 
qnarta  Septembris  millesimo  qningentesímo  septnage- 
4BÍmo  secnndo. 

Idem  Srigoniensis        /o  rr  \ 

(P.  H.) 
mann  propna.  ^         ^ 

Andreas  Wienner 
contraseriba  mp. 


282 


L. 

TeruMus  iuUliak  luüuliteciáliáf/ 

Maximilianus  SecundusDeigratiaEIectos  Boma^ 
Borum  Imperátor  Semper  Augustus,  ac  Grermaniaev 
Hungáriáé,  Bohemiae  etc.  Rex  etc. 

jun.  22.         Reverendisbime  in  Cbristo   páter,  fideliá  nobis 
Byncere  dilecte.  Meminisse  potestís,  qna  instantia  et 
soUieitndine  in  proxime  celebrato  Generáli  Conrentu 
Fosonieusi  fideles  iiostrí,  universi  Status  et  Ordines 
Regai  uostri  Hungáriáé  unanimiter  nobis  supplicariut, 
pro  coronando    in  legitimum   successorem   nostmm, 
Regem  scilieet  Hungáriáé,  Serenissimo  Principe  Ru- 
dolpho,  Archiduce  Austriaeetc.fílionostro  charissimo. 
Quod  tunc  ab  eisdem  omnibus  grato  et  elementi  animo* 
accepimus,  simulque   beiűgne   respondimus,   eius  rei. 
quamprimum  ad  optatum  finem  deducendae  nos  sedu- 
lam  curam  habituros.  Cum  igitur  nunc  quoqne  eius 
auimi  símus,  ne  ulterius  ea  solenuia  differantur;  sed. 
primo  quoque  tempore  rite  peragi  queant :  visnm  est 
Nobis,  ut  quemadmodum  in  novissimo  isto  Conventu: 
mentem  superínde  nostram  eisdem  fidelibns  Statibus 
signifieaveramus,  ad  festum   Nativitatis  Beatissimae 
Virginis  Mariae  proxime  futurum  universis  fidelibus 
nostris   Praelatis,   Baronibus,   Nobilibus,   ceterisque 
Statibus  et  Ordinibus  Regni  nostri  Hungáriáé  Gene- 
ralem  Congregationem  seu  Diaetam  in  Civitate  nostra 
Fosoniensi  celebrandam,  ibidemque  ipsam  coronatio- 
nem  (quam  Deus  Optimus  Maximus  fortnnare  velit)^ 
debito  modo  perficiendam  promulgaremus ;  cni  quidraii 


28d 

Dimatae  nos  ipsi,  Deo  telente,  perBonalitér  interetiBe 
in  animo  babemns.  Fidelitati  itaqoe  Vestriae  harani 
aerie  commíttimus  et  mandamus,  ut  sub  ea  poéna, 
quae  in  decreto  continetur,  ad  dictnm  festum  Nativi^ 
tatift  Beatissimae  Mariae  Virgínis  Posonium  persona- 
liter  venire,  et  coronationiB  ipsius  eolennitati  eo  ordine 
et  apparata,  qui  hniusmodi  ceiebritatem  maximé  dece- 
bit,  interessé  non  negligatis.  Tractatiiri  eodem  tempore 
etiam  de  aliis  omnibns,  quae  ad  piiblicam  Regni  nostri 
salutem  et  tranquillitatem  pertiuere  yidebuntnr.  Secus 
non  factnri.  Datnm  Viennae  vigesima  tertia  die  men- 
sis  Junii  anno  Domini  MDLXXII. 

Maximilíanus  mp.  Vesprimiensis  mp. 

Nicolaus  Isthuanfiy  mp. 

Kivül  Reverendissimo  in  Christo  patri  domiuo 
Antonio  Verancio  Archiepiscopo  Strigouiensi  locique 
eiusdem  Comiti  Perpetuo,  Primati  Hungáriáé. 

Redditae  Viennae  9.  Julii  1572. 


LI. 


ThirU  Eleki«k  f  eruesks  Aitil. 


Magnifice  domine,  amice  nobis  honorandissime,  ^^^2.  jul  27. 
salutem    et  officiorum  nostrorum   commendationem. 
Hestema  die  qnum  huc  Vienna  a  Sua  Maiestate  Cae- 
sarea    dominó  nostro  clementissimo    appnlissemns, 


284 

litteras  doounationis  Vestrae  Magnifioae  de  nogotio 
qoartae  accepimuft  et  íntelleximos.  Meminerit  igitor 
dominatío  Yestra  Magnifica,  quod  noa  qnibuacaoqae 
lítteraa  expeditorías  de  deci  mis  nostria  damus ,  quar- 
tas  Archidiaconorom  et  sedecimaa  Plebanonim  demcD* 
daa  ubique  volamaa.  Quum  itaque  quarta  illius  Díatri- 
^tus  Baymociensis  pertineat  ad  Michaelem  Kapornaky 
Oanonicum  Ecclesiae  nostrae  Strigouienaia ;  eam  ab 
illó  pro  nobia  pecuniia  nostria  coemimus,  ex  qua  se- 
decimaa  Plebanorum  dare  iiou  recusamua;  iia  videlicet, 
qni  sünt  Catholíci  et  Ecclesiae  Romanae  professores, 
legitimeque  in  vineam  Domíni  Sabaoth  missi.  Non  est 
igitur,  cur  dominationi  Vestrae  Maguificae  de  hoc 
negotio  aliqna  subsequeretur  iniuria :  quum  nos,  qui 
etiam  ipsam  decimam  habemus,  simns  propiuqniores 
ad  quartaa,  quam  domini  terrestres.  Sit  igitur  conten- 
tus  sna  parte,  quam  Ilii  concessimus.  Et  sic  decima- 
tores  nostri  procedant  iii  decimatione,  ne  tam  nos, 
quam  etiam  dominatio  Vestra  Magnifica  aliquod  patia- 
mur  damuum.  Iii  reliquis  quibus  possumus  dominationi 
Vestrae  Magnificae  libenter  gratifícabimur.  Quam 
feliciter  valere  optamus.  Posonii  27.  Julii  1582. 

Magnificae  dominationis  Vestrae 

uti  fráter  deditissimus 
Strigoniensis  mp. 

Kivtil:  Magnifico  dominó  Alexio  Twrzo  de 
Bettblenffalwa,  Comiti  Comitatus  Scepusiensis  etc. 
dominó  amíco  nobis  honorandissimo. 


385 

Ln. 

Tlin4  llekiek  Twimum  AiUL 

Magnifice  domine,  amice  nobis  honorandissime,  1570,  au^.  12. 
-salntem  et  of&ciorum  noBtrornm  commendationem. 
Non  bene  intelligit  dominatio  Vestra  Magnifica,  ipsane 
an  nos  propinquiorea  simus  nostrae  decimae.  Donec 
^nim  fructna  terrae  in  ipaa  terra  haerent,  in  potestate 
sünt  terreatrís  dominii ;  ubi  verő  ex  eis  decima  de- 
anmpta,  et  ministrís  Antístitnm  iudicata  atqne  assi* 
gnata  f aerit,  ea  iam  in  potestate  est  8ui  Antistitis,  non 
terrestris  dominí.  Et  praeterea,  qimm  qnartae  Archi- 
diaconornm,  qui  sünt  oculi  Antistitum  per  suas  Diae- 
ceses,  ex  ípsis  decimis  Antistitam  desumentur;  ratio 
ostendit,  Antistites  hiisdemqaartispropinqnioresesse, 
quun  terrestres  dominos.  Quum  itaque  nos  quartam 
istam  Baymocziensem  nostris  usibus  hoc  instanti  anno 
arendavimus ;  dominationem  Vestram  Magnificam  ro- 
gamoa,  ne  nos  in  ea  tarbet,  et  sit  contenta  parte  deci- 
mae nostrae,  quam  Ilii  elocavimus.  Alioqni  si  nos 
eandem  quartam  pro  nobis  noluissemus  colligi ;  Magni- 
ficae  esaet  dominationis  Vestrae,  ut  ei  post  nos  pro- 
pinquioria  omnibus  aliis.  Sed  qnia  nos  eam  usibus 
noatria  applicavimus ;  petimus,  velit  f avere  huic  noatrae 
rei.  Et  feliciaaime  valeat.  Poaonii  12.  Augnati  1572. 

Magnificae  dominationia  Veatrae 

uti  firater  deditiaaimua 
Strigonienaia  mp. 

Kivttl:  Magnifico  dominó  Alexio  Twrzo  de 
Betthlemfalwa  Comiti  Comitatua  Scepoaienaia  etc. 
dominó  amico  nobia  honorandiaaimo. 


2S6 


LUI. 

feraDfsics  Antal  Hiit  Tárnegye  nísfiáija. 

i573.jan.  í»-  Nos  3íaximilianus  Secundus  Dei  gratía  Roma- 

iiorum  Imperátor  Semper  Augiistua,  ac  Germaniae, 
Hungáriáé,  13ohemiae,  Dalmatiae,  Croatíae,  Slavoniae 
ete.  Rex,  Archidux  Austriae,  Diix  Burgundiáé,  Mar- 
ebio  Moraviae,  Comes  Tyrolis  etc.  memóriáé  commen- 
damus  tenoré  praesentium  significantesquibusexpedit 
universis,  quod  no8  habita  clementi  ratione  fidelium 
et  gratuitorum  servitiorum  fidelis  nostri  Reverendís- 
simi  iu  Christo  patris  domini  Authonii  Verantií  Ar- 
cliiepiscopi  Metropolitanae  Eeclesiae  Strigonien8Ís,Prí- 
matís  Hungáriáé,  Legati  Nati,  Summi  et  Secretarii  per 
Hungáriám  Cancellarii  nostri ;  quae  idem^Sacrae  in  pri- 
mis  Regiii  nostri  Hungáriáé  Coronae,  et  deinde  Maié- 
stati  Xostrae  in  orani  rerum  ct  temporum  cventu,  inde 
ab  initio  feb'cis  regiioinis  nostri  fideliter  et  integriter 
praestitit  ac  irapendit,  Honorem  Comitatus  Hontensis, 
simul  cum  sua  solita  ji  risdictione,  prívilegiís,  utilita- 
tibusque  et  emolumentis  quibuslibet,  eidem  dominó 
Anthonio  Verantio  durante  nostro  beneplacito  duximus 
dandum  et  conferendum ;  tali  modo,  quod  ipsejnra- 
mentum  Comitum  solitum  et  consuetum  praeatet ;  judi- 
cium  et  justitiam  citra  personarum  delectum  in  Jurís- 
dictione  sua  omnibus  ex  aequo  administret;  omnes 
Status  et  Ordines,  qui  in  praedicto  Comitatu  snnt,  in 
iuribus  et  libertatibus  buís  i^onservare  debeat  et  lene- 
atur;  attendatque  et  invigilet,  ut  omnes  et  singuli 
proventus  Camerae  Nostrae  Regiae  de  eodem'  Comi- 
tatu provenire  debentes,  Nobis  et  ad  eandem  Cameram 


• 

nostram  fideliter  admini6trentur;    et   qood   mandata 
nostra  legitíma  tam  ipsémet  óbservet^  quam  per  omneB 
in  eodem  Comitatu  exiateiites  observari  faciat ;  iuimi- 
cis  nostris  resistere,  et  cum  amicia  nostris  amicitiam 
servare  debeat ;  immo  damus  et  conferimus  praesen- 
tiiim  per  vigorem.  Quocirca  vobis  fidelibns   nostris 
universis  et  singulis,  Egregiis  et  nobílibus,  ac  alterius 
cuiuscunque  status  et  conditionis  hominibus,  in  prae^ 
fato  Comitatu  Hontensi  commorantibus  harum  serié 
íirmiter  committimna  et  mandamus^  ut  a  modo  dein- 
ceps  praefatnm  Archiepiseopum,  durante,  ut  praemis- 
sum  est,  beneplacito  nostro,  pro  vestro  legitimo   et 
indubitato   Comite   habere,   tenere    et   recognoscere 
eiusque  Jurisdictioni   in  omnibus  licitis  et  consuetis 
ac  honestis  rebns,  nec  non  in  his  etiam,  quae   nostro 
nomine  vobis   facienda  commiserit,  obedire  et   obte« 
mperare  debeatis  et   teneamini.    Secus,   non   factnri' 
praesentibus   perlectis     exhibenti    restitutis.  Dátum 
in    Civitate     nostra     Vienna     Austriae     noná    die 
mensis  Januarii,  anno  Domini  millesimo  quingentesimo 
septuagesimo  tertio :  Regnorum  nostrorum  Romanorum. 
undecimo,  Hungáriáé  ac  aliorum  decimo,  Bohemiae 
verő  anno  vigesimo  quarto. 


Maxim  ílianus  mp. 


(P.H.) 

Joannes  Listhius 
Episcopus  Jauriensis  etc.  mp.. 


.- 1' 


-288 

LIV. 

f  ariMiMi  általuk  Dicnii  fébit. 

Reverendisflimo,  et  Illastriasimo  in  Christo  Patrí, 
«t  domÍDO  Antonio  VeraDtío,  Archíepíscopo  Strigoní- 
€ii8i,  Primati  Hungáriáé,  Legato  Nato,  et  einadem 
Regni  Supremo  Caucellario,  Patrono  sno  obaervando, 
Petrus  lUicimus  J.  U.  Doctor  et  Canonicus  Olomn- 
censis  S.  D. 

In    hoc   noatro  tam  admirandae    compagis,  et 
11573.  jan.  12.  fabrícae     corpore     (lUastrissime   atque  amplisaime 

Archipraesul)  sicut  de  membrornm  omninm  aalnte 
capnt  est  sollicitum,  et  illis  patientibus  gravíter 
afficitur,  ita  et  membra  ipsa,  si  quid  capíti  discrími- 
nís  immiiieat,  pro  eius  tutela  aese  communiter  inter- 
ponunt :  quia  sicut  absque  membris  caput,  ita  mem- 
bra 8ine  illius  conservatione  consistere  minimé  pos- 
annt,  et  si  quid  unum  membmm  patitnr,  (ait  Pau* 
■Ins)  et  reliqua  compatiantur. 

lu  Ecclesia  qnoqne  Dei,  quae  unnm  itidem  cor- 
•.pns  ab  eodem  Apostolo  praedicatur,  idem  animadFer- 
timus ;  iu  qua,  ut  iuvisibíle  unum  est  caput  Christus 
Jesus,  sic  et  vísibile  illius  vicém  atque  legationem,  et 
.4'egimen  tenens,  et  universorum  Christi  caetnum  soUi- 
citudinem  gerens,  et  illi  subiectum,  Ecclesiae  aingulae 
ab  eo  regulám  accipientes  proprium  habent  caput 
Episcopum;  atque  ut  omnium  iUud  Ecclesiarum  et 
praefectorum  curam  ágit,  ita  et  singuli  Antiatitea  et 
Pastores  suorum  ovilium  defensionem,  salutemque 
procurare  debent,  qui  non  se  ipsos,  aed  ovea  paaeere 
eant:  et  qui  aunt  horum  regimini  ac  providentiae 
•  commiasi,  debent  (quemadmodum  Beatna  Petrua  apad 
Olementem  commonefecit)  ípsorum  non  minua  incoln- 


] 


280- 

mitatem,  et  integritatem  quaerere,  proque  ipsis  dimi- 
care  in  unam  sententíaiD  convenientes.  Quod  si  unqaam 
necessaria  haec  iuter  Pastores  gregesque  ofíicia  ex- 
titerunt,  hoc  sane  tempore  quam  maximé:  quando 
tam  maltae,  tamqne  inter  se,  et  a  nobis  discrepantes 
baereticornm  familiae,  sectaeque  a  Martino  LntherO)- 
üt  a  Socrate  illó  quondam  philosophorum  dissentien- 
tium  diatríbae,  profectae  orthodoxam  religionem 
oppugnant,  ut  non  magis  CatholicoB  Ariani  8int  quon- 
dam perseenti.  Nam  et  illorum,  et  Sabelii,  et  Samosa- 
tenBÍ8  Pauli,  et  Ennomii,  et  NeBtorii^  et  Eutichetis^ 
blasphemiae  snnt  ex  inferis  revocatae,  plaresque  aliae 
abominationes  horrendae  nostram  aetatem  vexant. 
Itaque  8icnt  Pontificnm  Praesulumque  vigilantia,  et 
intrepidum  pro  buíb  gregibuB  certamen  poBtulant ;  ita 
et  qui  horum  Bubsunt  regimini,  ad  suum  debent  capnt 
concurrere,  ac  pro  eo  stare,  pugnareque  audacissime, 
ut,  perinde  ac  adhortatnr  Paulns,  cum  gaudio,  et  non 
gementcB  operentnr. 

Hoc  ego  intelligens,  in  istiid  vestriim  Pannonia- 
mra Regnum  ante  annos  vigintí,  a  Venerando  tuo 
CoUegio  de  Academia  Viennensi  accitus,  et  a  sanctae 
memóriáé  Principe  Ferdinando  in  idem  CoUegium 
lectns,  et  beneficiis  ornatus,  dedi  pro  mea  virili  ope- 
rám, ut  caput  meum  Archiepiscopum,  et  eiuB  Eccle- 
8iam  adverBus  haereticorum  improbitatem  et  impetus^ 
defenderem  docendo,  concionando,  juventutem  Catho- 
lice  iuBtituendo,  et  tum  privátim,  tum  publice  in  Syno- 
di8  disBcrendo,  et  scribendo,  quemadmodum  vestro  in. 
Regno  norunt  omnes,  et  tu  ipse  Archipraesul  IlluBtríB- 
8ime,  8i  víb,  te8tÍB  esse  potes,  qui  non  semel  in  illa 
Ecclesia,  dum  Agriensem  administrares,  interfaisti,  et 
labores  conspexisti  meos.  Annis  octo  de  fidei  noBtrae 


I 

:290 

^ontroveníis,  per  haeretícoa  impuguatia,  pro  suggestn 
^ermones  feci,  qui  adlmc  apud  me  snnt,  et  Romae, 
atque  in  Germania  deacripti.  a  nonnuUis  ampliaaimie 
dignitatis,  et  insigiiis  doctrinae  viria.  et  vísi  sünt,  et 
approbati:  et  in  his  fuerunt  IlluBtrissimi  Cardinales 
Saracenus  iam  defunetus,  et  adhuc  auperstea  religío- 
sissimus,  et  doctrinae  consummatissimae   Stanislaus 
Hosius,  et  Archiepiscopus  Lancianensis.  et  Cornelius 
Theologus  Franeiscaniis,  Bipontinns  tunc  Epígcopns. 
Quod  si  temporum  iniquitas  vigiliarum,  et  lucubratio- 
num,  laborumque  meoriim  cursiini  nequaquam  inter- 
pellasset.  seii   potius   fregisset.    certo  scio,  plurima 
l'^cclesiae  tuae  ab  illis  commoda  provenire  potuissent. 
Quicquid  tanien  contra  rae  patratum  ab  iniraicis 
fiierit.  qui  justi  öunt  judices,  eonsiderent.  Saiie  iit  in- 
telligant,  perspectiinique    liabeant   omnes,    qualis  in 
Ecclesia  Strigoniensi  fuerira,  et  qiiid  egerim;  verum 
panem  (quod  aiunt)  gratis  comederim,  et  an  bene  de 
Ecclesia  illa  lueritus  fuerim,  quietem  apud  Illuatrissi- 
mum  et  Reverendissimum,  ut    religionis,  ita   omnis 
eruditioniö ,   praesertim    Christianae ,    et   honestatis, 
cunctarumque  virtutum  Antistitem  Olomucensem  Jo- 
annem  Grodeciura.  in  hac  mea  senectute  nactusredere 
in  lucem  meas  contra  haereticos  disputationes  decrevi, 
apud  V08  factas :  et  a  paraenesi,  quam  principio,  cum 
in  Hungáriám  et  Transylvaniam  veni,ad  vestri  Regni 
Proceres  conscripserara,  et  a  sennonibus   de  rectae 
fidei  dignoscendae   regula,   Cardinali   praenominato 
Stanislao  Hosio  perlectis,  et  approbatis,  postea  etiam 
a  Theologica  facultate  Viennensi,  et  ab  Antonio,  hae- 
reticae  pravitatis  inquisitore,  Archíducis   Carolí,   et 
Viennensis  regiminis  jussu  examinatiSi  editionem  ex- 
ordiri  volui. 


291 

Crnn  verő  Amplitúdó  Tua  Ecclesiastici  teneat  in 
Hungária  Praesidis  et  Príncipia  locnm,  egoqne  tna 
in  Ecclesia  tot  annoB  ágens,  haec  et  alia  plnra  com- 
posnerim,  merítő  debni  nomini  tno  inscríbere,  quem 
ante  anno8  viginti  qninque  in  Regno  adhnc  Poloniae 
noveram,  et  pro  tnis  virtntibus  dilexi,  et  snm  venera- 
tus;  tnm  in  Hungária  multis  fulgentem  honoribus 
observavi,  et  singularis  patroni  loco  habui,  et  ofnciis 
meis  8um  prosecutus.  Et  quidem  pro  Christiani  nomi- 
uis,  et  Imperii  Romani  bono  et  commodis,  tuique  Regni 
salute,  ea,  tu  variis  obeundis  feliciter  apud  Turcarum 
Imperatorera  Solymannum  legationibuB  pcrtulísti,  et 
tua  prudentia,  tuisque  consiliis  tantum  profnisti,  ut 
quemadmodum  Imperatores  tuas  exornarunt  summis 
praemii8  virtutes,  ita  linguae  quoque  doctorum  homi- 
num  laudes,  et  honorem  tibí  debeantf  ut  eas  reddant 
illustriores,  et  posteritati  proponant  imitaudas:  quae 
vera,et  propria  cuique  pariunt  laudum  praeconia  magis, 
quam  vei  opum,  fortunarumque  abundantia,  vei  gene- 
ris  nobilitas  (ut  vei  Plató  seribit),  quae  tamen  tua  in 
antiquissima  familia  eminenter  extiteruut,  quae  et 
Episcopos  laudatissimos,  praesertim  Statilium  illum 
Transsylvaniáé  Pracsulem,Regní  Hungáriáé  columen, 
et  generosos  alios  in  militari  ordíne  praestantissimos 
habuít,  et  bonoribus  floniit.  Cum  vcro  ad  revincendos 
et  eobibendos  baereticos  ista  tibi  sit  a  Dominó  in  Ec- 
clesia  collata  sublimitas,  studebo  etiam  absens  cona* 
tus  tuos  meis  lueubrationibus  adiuvare^  si  meum  in  ea 
re  stúdium  non  aspernabere.  Accipe  nunc  alacriter 
hos  ingenii  meifoetus,  paulo  post  uberrima  acceptu- 
rus,  si  nostrae  tantos  sumptus  facultates  sustinebunt. 
Olomneii,  12.  Januarii,  anni  1573. 


292 


LV. 

Huíniliii  eBisiinak  Temesin  Aital. 

1573. mart.  10.         Nou  dubito,  me  etiam  tacente  stb.  (1^*^  *^ 

kötet  264.  lapján.)  Posonii  10.  Mártii  1573. 

Melléklet: 

Turca  vocatua  Hanza,  qui  anno  sn- 
periore  1572.  Wyvarium  Strigonio  trane- 
fngerat,  hanc  cansam  transfugii  aui  ex- 
aminatus  retulit. 

Ante  festnm  PascatÍB  exeurreramus  ex  caatello 
Farkán  verans  Lewam,  et  qunm  venissemns  in  po8^ 
sesBionem  Endréd,  tertiasmet  intraveram  in  domuia 
cuinsdam  nobilis  in  eadem  possessione  commorantis^ 
nt  ibi  pedites  Ben  numadaB  qnaereremns,  ex  qna  domo 
nobilis  ille  cnm  universa  família  sua  effagerat,  et  iam 
desertam  reliquerat.  Unde  nos  domnm  revensi,  idem 
nobilis  intra  pancas  dies  Bequutus  est  nos,  et  Strí- 
gonii  Haczyaga^  cuíus  protectioni  Tezdar  BndenBis 
dictam  possessionem  commisit,  conquestus  est  gravi- 
ter,  quod  domnm  eins  depraedassernns.  Qni  Haczyaga 
statim  Vayvodae  noBtro  Parkaniensí  Mustaphae  de^ 
nobis  similiter  conquestns  est,  et  nos  in  compedibns. 
positi  sumnB,  ubi  exquirendo  a  nobis :  qnis  nostmm* 
pecnniam,  privilégium  quoddam,  et  nnum  cantarum 
plumbenm  eiusdem  nobilis  abduxisset,cantarnm  apnd 
mainis  ex  sociis  cuiusdam  nostris  reperierunt,  et  sic 
dimissi  snmus.  Propter  hanc  igitur  cansam  indignabar 
dicto  Haczyaga,  quod  me  indigne  detnlerat  Waywo- 


293 

dae,  proposueraniqae  mihi,  ut  ubicunque  nacta  aliqua 
bona  occasione  eum  ofiFeiiderem,  et  si  fieri  poterit,  inter- 
ficerem.  Post  paucos  autem  dies  videns  illum,  quod 
Strigonio  versus  caBtellum  remigio  tendit,  quo  viso 
subito  equnm  meum  sella  oneravi,  ascendi,  ot  agres- 
sus  snm ;  quí  quiim  exivísset  de  nave,  statím  gladio 
evaginaío  snper  caput  eius  ictum  dedi,  ita  ut  pathyo- 
lath  in  terram  decidit,  solus  fugám  consulens  per 
spem  quandam  in  hortum  sálit,  qnem  seqni  volens, 
Bupervenerunt  duo  bessiae,  vocabant  me,  ut  iu  castel- 
lum  eum  illís  intrarem.  Sed  ego  reeusavi,  nec  sum 
ingressus  verendő,  ne  etiam  me,  prout  ceteros  male- 
factores,  ex  comissione  Caesaris  Turcarum  ad  navi- 
gandas  triremes  Constautiuopolim  mittereiit.  Quibus 
exposui,  quod  in  possessione  Gyarniatli  haberem 
unum  debitorem,  et  illum  adire  me  oporteret.  Ipsi 
consentienteek  comitarunt  me  usque  ad  Gyarmath,  et 
ibi  in  taberna,  ubi  vinum  educillabaut,  aliquot  pocula 
eum  illis  exhauriens,  dixi  tandem  illis,  vellent  me  ibi 
expectare,  nisi  secundum  debitorem  meum  inKemend 
accederem.  Ipsi  manserunt  ibi,  ego  verő  equum  ascen- 
dens  Wyvarium  vcrsus  viam  mihi  velociter  aperui.  et 
quum  attigissem  oppidum  Udward,  ibi  quidam  notus 
adiunxit  mihi  nocte  unum  hominem,  qui  me  iluc  dire- 
xit  nocte  média,  ubi  hacteuus  constanter  perseveravi. 
Decreveram  quidem  ad  Lewam  venire,  sed  quo- 
niam  certo  constabat,  quod  Wywarii  praestantiores 
sünt  milites,  qui  excursiones  continuas  faciunt,  quam 
in  Lewa,  inter  quos  victum  quotidíanum  facilius  ac 
quirere  potero,  quam  stertendo  in  Lewa  frustra  tem 
pus  conteram;  propterea  istuc  me  contuli.  A  quotem- 
pore  excursioneB  viginti  eum  BlasioHydwegy  peregi, 
pharahonesque   ex    tali    abdaxi    loco,  quo  nullus  mi- 

MOTfVH.    Hl/Na.  HISr.     —    «CRIIT,  xwn.  \^ 


294 

litnm  Christianoram  post  expnguatíonem  arcisStrigo- 
niensis,  illnc  se  conferre  ansua  est.  Tarcam  similiter 
serritorem  Vayvodae  modemi  non  procnl  a  castello 
cepi ;  secundam  etiam  Amothhazon  nnacupatum  ín 
Gyarmath  captivavi.  Si  igitnr  esset  mihi  praxis  aliqua 
cam  Tnrcis,  impossibile  est,  quod  hactenos  scíntillam 
aliquam  in  tam  multis  excursionibus  non  animadver- 
tissent  Sed  Deus  ita  me  adiuvet,  quod  nullám  habeo ; 
nec  est  alia  causa,  quod  huc  venerím,  quam  quod  supe- 
rius  declaravi.  Dominatio  Vestra  Illustrissima  habét 
liberam  in  me  potestatem,  quia  sum  in  manibus  eins- 
dem,  sive  capite,  sívé  pelle  privare,  aut  aliud  quod- 
cunque  tormentum  in  me  exercere  iubebit,  perpeti 
cogor,  quoniam  aliud  dicere  seu  fater{  nequaquam 
possum. 

Videntes  autem  iidem  Turcae,  quod  ad  partes 
ipsorum  ita  prope  soleo  excurrere,  student  omni  eorum 
posse,ut  me  perdaut,  nunciavernntque  per  ru8tícos,et 
etiam  ore  tenus  in  campo  Wywariense  praesente 
Joanne  Geregh  mihi  dixerunt,  quod  quamprimum  me 
capere  poterunt,  subito  usque  cincturam  in  terra  me 
imponendo,  sagitís  iaculare  non  negligent.  In  cuius 
signum,  cum  adhuc  Wywarii  essem,  nocte  attulerant 
unam  hastam ;  quod  cum  quibusdam  amicis  pari  retu- 
üssem,  nisi  Capitaneus  permisisset  iam  etiam  post 
captivitatem  meam  duas  sagittas  et  unam  lanceam, 
quam  ob  causam,  pro  duellari  dimícatione,  aut  pro 
exercitio  hastiludii,  ignoro. 

Ce terűm  Paulus  etiam  Dochy,  nomine  domini 
Forgach  aliquoties  me  vocabat,  sese  offerens,  quod 
ubi  primum  ad  servitium  ipsius  venero,  solutionem 
duorum  equorum  mihi  praestabit ;  similiter  etiam  ce- 
teri milites^  si  me  servítio  illorum  volo  addicere ;  sed 


296 

ego  nolui.  Nec  iguoratDominatio  VestralUustrissima, 
quod  talibns,  qui  semel  fidem  abnegaverit  Mahome- 
tanam,  et  iternm  reverteretur  in  prístínum  eorum 
locum,  nulla  adhibetur  illis  fides,  sed  ii  demittentnr 
in  Turciam  .ad  partes  maritimas.  Ego  verő  semper  in 
confiniis  mansi,  et  excursionibus  continuis  quotídiannm 
victum  acquisivi ;  hactenus  etíam,  nisi  supervenisset 
indígnatio  Dominationis  Vestrae  Illustrissimae,  maio- 
rem  fortunam,  qnam  hactenus  attentassem^  quomodo- 
cunqQe  mibi  successisset.  Malo  tamen  penes  íidem  Chri- 
stianam  móri,  quam  perversam  Mahometanam. 


LVI. 

NaximíiiáD  esiszároak  ezeo  tSrSkre  voDatkozó  rendelete. 

Stephano  Fejerkewy  Vesprimiensi,  et  Zachariae 
Mossoczy  Tinniniensi  Episcopis. 

Maximilianus  Secundus  Divina  favente  clementia 
Electus  Romanorura  Imperátor  Semper  An^stus,  ac 
Hungáriáé  Bohemiaeque  etc.  Rex  etc. 

Reverendi  fideles  nobis  dilecti.  Cum  Turca  qui  ^''^^  ^""^ 
dam  Hanissa  dictus  ante  aliquot  menses  in  arcem 
Ujwar  transierit,  eique  demortuus  Archiepiscopus 
Strigoniensis  ob  suspicionem  fraudis  iu  carcerem 
posito  equum  cum  ornatu  et  framea  ademerit,  et  uni 
servitorum  suorum  donaverit ;  nos  autem,  habita  inqui- 
sltione  comperti  simus,  ab  illó  omnem  fraudis  et  ma- 
litiae    suspicionem  abesse,  atque  ideo  etiam  libertate 

19* 


296 

illum  'lonaveriraus ;  vobis  maudamuB,  Bt  pro  e^^o 
illó  et  ceteris  rebus  ademptis  ex  rebns  ab  Archiepis- 
copo  relictis  praefato  transfugae  florenos  quinqnagiota 
Rbenenses  solvatis;  totídem  etiam  íUi  ex  Camera 
nostra  Hungaríca  quoque  donari  iasBímus;  quo  modo 
satisfiet  benignae  volnntati  Nostrae.  Viennae  tertio  die 
Febmarii  anno  millesimo  quingentesimo  septaageaimo 
qnarto,  Regnorum  nostrorum  Romani  duodecimo, 
Hungáriáé  andecimo  et  Bohemiae  vígesimo  qninto. 

Maximilianns  mp. 

Ad  mandátum  domini  Electi  Imperatoris  proprinm. 

Hueber  mp. 


LVn.  (L  b.) 

ConinoH  Endre,  János  király  titkárának  Veranesies  Antal. 

Antonius  Verán cius  ad  Andreám  Corsinum  Joan- 
nis  .Regis  Hungáriáé  Secretarium  in  Curia  Regis 
GalKae. 

f  br.  20  Uomine  Audreas  fráter  amantissime  salve.  Litte- 
ras  ad  te  nudius  quartus  dedi  nimis  brevea  ob  eas 
causas,  quas  ex  eisdem  litteris  potuisti  intelligere. 
Visum  autero  est,  ut  tibí  omnino  legatícnem  meam  ad 
Sanctissimum  Dominum  nostrum  exponerem ;  licet 
nullum   responbum    adbuc   babuerim.    Non   iguoras, 


297 


Maiestatem  Regiani,  Dumiimm  íiostnim  clemeiitisBi- 
miim,  iam  pridem  ad  pacem  ineuiidara  cum  adversario 
auo,  uou  tam  intnitu  piivatí  qiiam  publici  bont  atque 
coiQinodi,  esBu  valde  iiicliiiatani,  et  ab  alíquot  anuis 
per  oratoreB  siios  qiiam  díligentisaime  qiiaerere,  et 
mediü  Chriatianissimi  Galloriim  Regis,  et  Angliáé, 
et  Poloniiie  Daciaeque,  ac  multorum  aliorum  Priuci- 
piiiu  CIirÍBtiaiiornm  totis  viribus  instili»se;  idcjue  non 
quia  de  Regiio  suo  iu  totam  obitiiieiido  desperaret,  bÍ 
viribUB  et  violentiaadversarionim  moreuti  vellet;  aed 
ut  oriíissa  iiiiuria  ae  bello,  eine  Btrepitii,  qiiod  suum 
est,  recuperaiet ;  et  tóti  Christianitati  innoteBceret, 
Maiestateiu  8uam  esBe  CliristiainBBimam,  tt  Chrisliani 
iiominis  coliservaudi  atqiie  ctiam  propagandi  esse 
cupídissiuiam.  Nimc  itaque  postremo,  quum  videret 
se  Siia  Maiestas  haec  uninia  incassuui  (ut  existimu) 
taborassc,  et  suob  adversaríos  patientía  et  bumaiiítate, 
qua  utitur  erga  cos,  raagis  elatoB,  ac  iu  eorum  pcrti- 
iiacia  (hiriores  reddi,  ob  idqiie  Tuream  et  versus  Ita- 
liam  et  versus  Austriam  magnia  conatibus  ac  iiigeuti 
saevitia  adveiitare,  totique  Oliríatianitati  estremam 
jiiteriiecionem  minari.  Quod  qiiídem  iiec  adhuc  cre- 
duut,  uisi  oum  Tboma.  quod  dicitur,  digito  tangant 
Considerans  etiam  Maiestaa  Sua,  et  certo  scieiis,  hacc 
omnia  fievi  iu  defeiisioiiem  Suac  Maiesíatis,  et  in 
bostiuni  suoruuj  destnictiouem ;  uoii  potuít  pari,  ut 
respublicaChristiana,  quam  sempervel  testibus  adver- 
gariis  a  cunabulis  usque  tutatus  est,  ipeius  gi-aria,  et 
hostiuD)  duritia  ac  inelementia  aliquod  detiimentum 
psiteretur:  miserat  MaieBtasSnaOratorera  ad  Inipera- 
torem  Turcarura.  ut  enm  medio  llhiatrissin)i  Ibragni 
Bassa,  et  IllustriBsimi  domíni  Aloysii  Gritti  Electi 
m    et  Supienii  sui  Thet-aurarÜ  itiduceret   ad 


298 

aliquam  mansuetudinem,  quo  ob  respectnm  Maiestatis 
Snae  a  proposito  immutaret,  et  a  tanta  caede,  qnam 
in  Christianos  párat,  temperaret;  existimans  neforte* 
quod  saltem  nunc,  post  tot  inducias,  diaetas,  comitía, 
conventusque  elapsos,  quibus  de  pace  ist^  tractari  et 
concludi  debebat,  vellent  eam  adversarii  accipere. 
Qui  quidem  Imperátor  binis  suis  litteris  per  Oratorem 
suum  uuper  in  discessu  meo  ad  Maiestatem  Regíam 
datis  pollicebatur,  id  se  lubenter  factnrum,  paratnmqne 
esse  ad  omnia,  quae  Sna  Maiestas  cnperet;  modo 
adversarii  eiusdem  iam  tergiversari  cessarent  In 
qnibns  litteris  testatus  est  etiam,  qnod  qnicnnqae  ex 
Principibus  Christiauis  Maiestati  Snae  amícus  sit,  vei 
amicus  esse  velit,  eum  se  quoqne  pro  bono  et  fideli 
amico  habitnrum ;  et  qnicnnqne  secnm  pacem  et  con- 
cordiam  inire  conenpierit  quaesiveritqne,  libenter  ac- 
cessnrnm,  ob  respectnm  tamen,  et  medio  Serenissimi 
Joannis  Regis  Hnngariae.  Domini  et  Principis  nostri 
clementissimi. 

Exposni  itaque  haec  omnia  Sanctissimo  Dominó  no- 
stro,  assistentibus  testibns  Revereudissimo  dominó  Car- 
dinaleMedices,  etMagnifico  dominó  Gregorio  Casalio. 
et  dominó  Francisco  Marsupino,  hortatusque  snm  Sanc- 
titatem  Suam,  velitinterponere  se  authoritate  sna,  tan- 
quam  páter  et  pastor  et  caput  Christianorum,  apnd  Ca- 
rolum  et  fratrem  suum,  ac  etiam  apud  alios  Principes 
Germanos,  ut  considerent  quantnm  statum  reipublicae 
Christianae  in  oranibusmembrisfractum  et  dispersura, 
religionem  Catholicam  in  plnres  partes  divisam,  Princi- 
pes verő  Christianos  capitalibus  odiis  et  apertis  et  oc- 
cultis  inter  se  ita  dissidere,  ut  in  Christianitate  nihil 
sani,  nihil  incorrupti,  nihil  non  vitiati  esse  videatur.  No- 
lint  itaque  amplius  in  eorum  pertinaciacnpiditateqnenon 


lioiiesta  persevera  re ;  sul  [laceni  a  Sereiiiasimo  Priii- 
cipe  iiostrosuperioribDsaliquotannis  semper  oblatam, 
nauc  verő,  posBum  dicere,  adductaiu  et  allatam  admit- 
tant;  8cíantque,MaiestatemSiiam  nihil  maius,  nihilqiie 
Cliristiaiiitati  condncibilius  praestare  poUiisse,  quam 
quod  paeem,  qui  eam  vellent,  a  Turca  procuraverit. 
Ubi  etiam  exietei}tibua  praefatis  testibus  protestatiis 
Bum  Sanctissimo  Dominó  iioetro,  nomine  Regis  et  Do- 
miiii  noBtri  clementiseimi,  quod  Maiestas  Sua  íam  a 
qainquenjiio  multis  módis,  ninltis  viis,  suasionibueque, 
ac  etiam  jtrecibus  adversarios  euos  ad  sanctissimam 
pacem  et  vinculum  concordiae  tóti  Cliristiaiiitati  sahi- 
tifenim  semper  invitavit,  nec  aliquíd  inteiitatiim  reli- 
quit,  quo  eredidit  eosad  íd  posseinducere.Nuuc  verő, 
8Í  uec  baiic  poatremo  pacem  tam  amplam,  tamque 
oportuuam  amplecti  voluerint,  MaleatatiRegiae  Dominó 
iiostro  clementisBirau  non  impingant,  si  quidqnam 
adversi  et  ipsis,  ínquam  adversariia,  et  Cbristianitati 
contigerit.  Maiestaa  anim  Baa  Bcit,  se  iam  et  apud 
Denm,  et  apud  homines  excusatum  főre.  et  deineepa 
pro  itistasuaac  Regni  eiua  defensione  omniaatttentabit, 
quae  profutura  cognoscet,  nee  se  amplius  deludi 
patietur. 

Omiiibus  espoaitis  aliqua  in  parte   adversarios 

moveri  ad  pacem  coniicio  et  spero ;  quia  etai  eam  in 

praesentia  concludere  non    potuerirnns,  in  qao  alio- 

qnin  totianervisinsto,  saltem  aliqiiod  princípium  dabi- 

tur.  Multos  autem  Reverendissimoa  dominoa  Cardina- 

IesvÍ8Ítavi,qcibueetiara  proleatatus  sura  eodcm  modo, 

quo  et  Sanctissimo  Üomino  nostio;  quos  revera  inve- 

^DJp    Principi    nostro    valde  favorabiles.    et  justitiae 

^^K^iosisaimoB,  atque  a  reBpectibuíi  alieníaaimcs;  qiio- 

^^^B    nomiiia  si  aliquando    scíre    volueritis.  dominus 


300  ] 

Joannes  Marsupinus  te  advocabit.  Sanctissimum  autem 
Dominum  absque  dubio  cognosco  Principi  nostro  ex 
animo  favere,  et  omnia  cnpere,  quae  ad  bonum  et  auxi- 
lium  Suae  Maiestatis  faciant.  Sed  ut  ex  quibusdam 
niitibus  intellexi,  longe  maiora  vellet  erga  Suam 
Maiestatem,  qiiam  possit  exhibere;  obstant  enim  etc. 

Quid  igitur?  Nonne,  mi  Andreas,  tametsi  inimi- 
corum  nostrorura  invaluerint  vires,  totumque  orbem 
Bubiugasse,  et  iam  coelo  minari ;  poterunt  perire,  sicüt 
perierunt  olim  omnes  iUi,  qni  in  brachio  suo  spem 
habere  consueveruut.  Spes  enim  nostra  in  Dominó  est, 
et  Deo  volentevidebunt  adhue  ad  versarii  nostri  nobis 
Yiventibus,  in  qnem  transfixeront ;  nisi  qnam  celer- 
rime  resipuerint. 

Haec  volui  te  brevibus  intelligere,  existimans 
non  parvi  referre,  si  te  non  laterent.  Si  quid  autem 
növi  istic  habeas,  quod  scis  Maiestatem  Regiam  Domi- 
num nostrura  clementissimum  scire  oportere,  ad  me 
quamprimum  perseribas,  quum  brevi  ad  Hungáriám 
proficiscar.  Et  litteras  tiias  dirigas  ad  Magniíicum 
dominum  Casalium  ;  qiii,  si  ego  hinc  iam  discessero, 
Venetias  eas  post  me  mittet.  Et  si  quid  etisim  de  do- 
minó Broderico,  et  dominó  Laski  habes,  fac  omnia 
pláne  intelligam.  Ut  autem  in  hac  re  celeritate  utaris; 
scias,  me  mutatis  iumentis  per  postás  velle  currere. 
Vale  et  me  ama.  Romae  20.  Februarii  1532. 


I-VIII.  (V.  b.) 

Paris  Péter  Fcrencznek  Verancsiea  AdUI. 

Petro  Francisco  Parisio  S. 


Et8i  praeseutium  amicorum  iiberiores  siiit  fruc- 
tU8  aniicitiae,  Párisi  cariasime,  quotidianHque  eorum 
cousiictiidiiie  pleiiius  oblectemiir:  imitua  tanieii  etium 
absentiuni  officia,  ae  fretiuens  recordatio  grata  est  et 
iucuiida  cariseiinis.  Tuae  ifjitur  litterae,  qoibus  me 
tibi  amamtiesimum  esse.  teqiie  tnei  pluriraura  memi- 
iiiííse  declarasti,  uon  solnm  gratae,  verum  etiam  gra- 
tiseimae  vei  ob  íd  extileruiit,  quod  salvum  te,  et  opti- 
mo  loco;  ac  f'ortiina  non  poenitenda  esse  attulere.  Id 
ego  qunm  tibi  scniper  a  Deo  Optimo  Maximo  optarlm 
dari  propter  snmmam  et  veram  internos  ferme  a  pae- 
ris  amieitiae  aninioriimquc  noatronímconiunctiesimam 
iiecessitudinem,  ttiniobesimias  virti'ites  ac  raores  tuosi 
ct  iiigcuium  niodestissimiim.  coiifirmari  niinc  tibi, 
augerique  cum  pulcberrima  et  optafa  prole  parenti 
non  diasimilc  mirlfice  cupio,  petoque  existimes  non  me 
tibi  amieissinio  as^eutari.  Sed  scito,  te  nuuquam  iam 
inde  a  dÍRceasn  iatiiie  mco  memória  mea  decessisse, 
quod  ut  vei  in  parte  saltemteatatiimapiid  te  facerem, 
qBütieaeiiiique  coiitigit  me  ex  his  Hungáriáé  clauatria 
in  Italiani  exeuriase,  uon  praetermisi,  quiu  ad  te  de- 
diaaem  litteras.  Qiiam  diligentiam  liaiid  gravatim  liiuc 
etiam  fiediilo  Inicii8(|iio  praeatitiasem,  si  belli  difficul- 
tatibuí«  non  laboraremus,  qnemadmodum  labüramua, 
et  interciudimur  ab  hostibus,  qnibiis  Dii  nialcfairiant, 
per  quo6  etiam  ab  amicis  aecludlmiir.  Verum  posíea- 


302 

quam  tnm  terra,  tnm  coelam  ChríBtíaniim  iter  nobis 
ad  noBtros  prohibent :  Tnrcae  utamur  solio,  et  qnaih 
tam  fieri  possit,  vicissitudine  lítteraram,  saffagantibns 
nobis  vestris  mercatoríbuB  efficiamus,  ne  vetüs  illád  in 
nos  cadat :  ;,Non  sünt  amici  amici,  qni  degnnt  pro- 
cul.^  TuuB  enim,  ac  tecum  saltem  animo  et  cogitatio- 
ne  nequeo  semper  non  esse,  qnnm  amor  tui  ingenitns 
est  mibi,  non  captns  tempore.  Sed  qnod  ad  reliqna  lit- 
terarum  tnarum  attinet;  avnncalam  meum  Joannem 
Statilium  ab  isto  Amplissimo  Senatnomni  humanitate 
ac  rarís  bonoríbns  susceptnm  et  proseqnatum  fíiisse, 
gandeo  equidem,  non  tam  ipsias  avnncnli  mei,  quam 
Patriciorum  Ragnsinorum  gratia ;  qui  veterem  et  soli- 
tam  praeclare  landabilem  consuetudinem  in  magnis 
viris  accnrate  bonestandis  non  intermittant,  Etenim 
ampliores  honestior^sque  főre  hand  dubie  se  memine- 
runt,  si  dignos  honoratosqne  digne  atque  honorifice 
babuerint ;  qnod  vére  Reginm  ac  Caesareum  eat,  eis- 
qne  ipse  qnoqne  buins  rei  gratiam  debere  volo,  tamet- 
si  ad  referendam  non  sim  tanti.  Extiilit  bic  Civitatem 
istam,  ac  eius  Nobilitatem  ita,  nt  banc  legationem  8U- 
am  proximam,  quas  vidit,  multis  praetnlerit,  aequarit 
optimis  De  Arcbiepiscopo  autem,  Maecenate  nostro 
singulari,  deque  eius  hospitalitate,  dij^a  profecto  mag 
nitudine  Trivnltia  retulit  omnia  snmma  atque  optima- 
Quae  res  tanta  me  voluptate  aíficit,  quantam  vix  effari 
possum ;  praesertlm  qnod  de  facie  sese  altér  proximus 
meus,  altér  avunculus  cognovcrint,  et  mutuam  in  amici- 
tiamvenerint  Ubi  verő  ipse  Arcbiepiscopus  me  avun- 
culo  bnic  meo,  tam  saepe  ac  diligenter  filinm  appellans. 
commendavit ;  fecitpro  integritate  sua  pinm  ac  partnni 
officiam.  meo  non  sine  beneficio.  Quandoquidem,  nt  com- 
pertum  est  omnibus,  plerumque  maiores  nostri  largiores 


303 

aniftiitioresque  redduutiir  iiuiepütcB.  siaddomestica  de 
eonim  virtute  ac  nioribus  experímeiita  exteiae  quoquc 
comuieiidatioiie  s  acceeserint.Nam  landari  commeiida- 
rique  a  taiito  Praesule,  potissimum  a  Phiüppo  Trivul- 
tio  heroe  laudatisaimo,  quidoiaius,  qiiidlieatiuBoppor- 
tiirnnsve  raihi  coiitingere  potuisset,  et  qiiidem  apud 
euni,  qni  me  habét  íilü  loeo.  Verum  cnim  verő,  qiium 
cgo  ilU  gratias  corani  agere  per  abBentiam  nequeo; 
tu  cum  Idina  rostru  pro  me  agito.  luculeiiter  etiara 
atínie  etiam  rogo,  donec  cnm  proposita  in  Gallias  le- 
gatioue  |KÍ  dabifur}  istat  transibo ;  quod  avidissime 
desidero,  iit  ijtse  per  ineniet  apud  patronura  de  me 
egrigie  meritum  otticio  meo  ad  uiiguem  defungar.  Jam 
pro  tuo,  ut  ais,  tugurio,  ín  quo  et  totum  otfera,  ct  mo- 
dicum  esse  invenis,  laetum  tamen  főre  polliceris;  est 
certe  cnr  et  gratias  liabeam  tibi  íngentea,  et  domura 
tuam,  non  tugurium,  sed  ampllssimas  aedes  nuncupa- 
verim.  Quani  enim  aliaiu  domura  amicis  suis,  aut  eti- 
ara ipsi  Alexandro  Magnó  Diogenes  ille  obtu- 
lisaet,  iii  qua  tauta  sapientia  animi  commorabatur, 
quam  dolium?  Quidaliud  Petrus  Apostolns  proChris- 
to  reliqnit,  quam  rete,  ultra  quod  nihil  poaeidebat? 
Kt  tamen.  qnia  nihil  sibi  retinuit,  etiam  gratiam  pro- 
meruit,  ut  duodecim  tribuiim  Israelis  aftideua  iu- 
dici.  Ne  bís  igitur  hac  de  re  sollicitus;  quod  8Í  nos 
nna  meiiii.  uimK  animus,  unum  cor  habeat,  nec  au- 
guate  sedemas,  cur  tiiguriolum  istud  tuum,  Parisio 
dominó  nitidissimum  et  cultissimum,  quod  immerito 
estenuas,  teciim  me  nun  capiat?  At  ne  iam  nimius 
esse  incipiam  articulate  litteris  Iuíb  reBpondeado, 
veniam  ad  Auibrosiuni  nostrum  Gottiura,  quem,  ut 
debui,  amanter  vidi,  et  fratenie  excepi;  ipse  rac  non 
gecae,  quum  buo  iropriraiií,  tum  deiudc  tuo,  atque  Idi- 


304 

nae  nostri  iiomine  est  amplexatus.  Errore  praefeeti 
curiae  avunculi  mei  assignatum  erat  illi  plebei  hom- 
nis  hospítium.  Qaod  cum  mihi  indignum  videretar  emu 
a  me  abesse,  essetque  illius  commodo  qoietíque  minss 
consultum;  effeci,  ut  in  domo  mea  coUocaretur.  Heu 
itaque  contubernalís  est,  et  conviva  tam  iocundoB, 
quam  gratns.  Et  quid  altra  quaeris  ?  Venetias  f reqaea- 
ter,  crebro  in  Gallias,  creberrime  in  Angliám,  octo 
millibus  Bcatatorum  insigniter  memorabilem,  saepe  ae 
saepissime  Ragusiam  excurrimus ;  nec  aliud  ad  reli- 
qaam,  ita  me  Deas  amet,  voluptatem,  quam  ex  Ub 
coUoquiis  cepimas,  restat,  quamtua  atque  Idinae  iios- 
tri  praesentia  atque  convictus.  Ubi  autem  ipsam  Am- 
brosium  mibi  commendas,  commendas  ocniam  ocalo, 
cor  animo,  et  fratrem  fratri.  Dabo  tamen  operám,  nt 
8i  alias  Ambrosium  Gottium  dilexerim,  nanc  etiam 
amem.  Sed  illud  doleo,  qaod  difficillimo  tempore  Au- 
lám Huagaricam  expetierit,  quam  nunc  et  luctus  per- 
necessarii  ac  optimiPrincipis  Joanuis  Regis  deformat, 
übsidio  premit,  et  seditio  Procerum  iiitestina  distra- 
hit;  nec  facies  tantae  olim  purpurae  in  ea  agnosei 
possit.  At  íorsan  fato  ipsius  fit,  ut  ad  cetera  vitae  ge- 
nera,  quibus  sese  hacteuus  exercuit,  militare  quoque 
adiungat.  Venere  et  Mercurio  itaque,  cum  Marté  com- 
mutatis,  cum  quibus  eiexistere  non  sufficit;  sequitur 
in  díes  castra,  nec  scio  quam  facile,  quibus  ne  ipse  quí- 
dem  adliuc  assuefieri  potui,  pene  iamveteranus  miles, 
et  dudum  illis  assuetus,  tanquaminteramendumquod- 
dam;quum  nihil  minus  libenter  ago,  quam  arma  ver- 
sem. Et  certe  saepe  maluissem  obscurior  fieri,  et  mihi 
ipse  duntaxat  notior,  quam  in  hoc  albo  multis  cogni. 
tus  assidue  cum  spe  ac  metu  colluctari.  Ea  enim,  Pa- 
ris suavissime,  Procerum  Regni  huius  natura  est,  ut 


305 


íc  priorem  cum  Caesaré  Julio,  nec  parem  cum  Pom- 
úo  ferre  possint,  ac  Principes  quos  memorem.  quo- 
le  prolibídÍDe  suo  pessimo  instituto  saepe  subeodem 
ademate  perniciosissíme  alternare.  Qao  fit,  ut  et  ip- 
mntnis  sese  odiis  ac  vulnerilus  conficíare,  et  nos 
)8traque  omnia  mille  periculis  reddant  obnoxios 
mque  mÍBime  secnros,  qnum  quam  maximé  rem  au- 
irímus.  Sed  ohe,  finem  iam  poscit  epistola,  nec  assen- 
>r  facile,  qnum  me  abs  te  tanqnam  a  praesente  di- 
dlí  videam.  Revocat  tamen  et  tabellaríus,  qui  moram 
m  patitnr,  et  Ambrosins  noster  secnm  vnlt,  ut  deam- 
ilans,  quae  restant  de  te  deque  aliis  amicis  nostris 
ferenda  ratiocinemur,  idem  itaque  sit  mecum.  Unde 
quo  animo  et  nunc  has  litteras  amice  accipe,  donec 
it  alias  accipias,  aut  me  ipsum  excipias.  Vale.  Albae 
iliae  Transsilvaniae  quinto  kalendas  Junias  1541. 


LIX.  (V.  c.; 
Nagybityjáoak  Statilios  Jánosnak  Veranesies  Antal. 

Ant.  Wran.  Jo.  Statilio  avunculo  s. 

Abeuntes  Consiliarii  Saxosabeso  cum  Re^o  Cor-  i64i.Augr.  i6. 
re  in  Hungáriám,  dederunt  ex  itinere  ad  nos  litteras, 
iibus    scribunt   se  indixisse  Conventnm  Pablicnm 
iiordae,  prídie  idus  Septembris  celebrandi 
arque  omnino  interessé,  ut  qui  alii^  adi 
I  secus  facere  praesumeremus.  Cur  sic? 


306 

Ibimus  tamen,  nihil  praeterea  interrogantes    propter 
innocentiae  conscientiam.  Andimus  Vaivodas  iam  non 
parum  coeptos  negligi,utpote  homines  non  tanti,  qaoriun 
conatus  respici  debeant.  Nam  et  a  socüb,  et  a  militíbiiB 
quibnsdam   sensim   deseruntur.  *)    Opinamor   procol 
dnbio  datam  esse  Consiliariis  magnam  spem  revocandi 
hoc   Conventu  Transsilvanos  ab   errore;  nisi  potius 
concludatur  eos  promissis,  ut  Regno  celeríus  exce- 
daut.  Quamquam  autemvis  in  Vaivodas  non  mediocrís 
qaotídie   hinc   illinc   intenditur,  et  nbique    omnibiis 
eonim  technis  occurritur;  rogantur  etiam,  ut  desinant 
ab  incoeptis.  Honestissimas  tamen  conditiones,  quae 
illis  saepius  oblatae  sunt''^),  accipere  noluernnt,  nec 
prorsus  adhuc   constantí  (modo)  animnm  declararnnt, 
cameleontem  in  his  omnibns,  quae  cam  ipsis  agnntar, 
referentes,dnm  snbinde  personas  variant,  ut  imponant. 
Huius  rei  gratia  adiiinctis  Caspare  Dragfi  ac  Joanne  Yi- 
tezio  aKalo,Balthasari  Bornemiszáé,  qui  strenue  potitur 
jam  Magistratii  suo,injunctumest,  utuna  cum  omnibns 
copiis,  de  qnibus  proxiraa  epistola,  non  íntersint  modo. 
verum  etiam  praesint  his  Comitiis,  serioqne  contra  has 
Erynnas  ineant  consilia.  Utissenius,  qui  rem  pueri  atque 
Hungáriáé  videtur  fortiter  et  fideliter  capessere,  cum  P. 
Petrovio  et  Val.  Turco   in  Hungáriám  celeriter  con- 
tendit,  tumulaturus  Corpus  Regiura,  et  Budám  praesidíis 
bellicoque  apparatu  íirmaturus ;  quia  iam  moueri  Fer- 
dinandicam  factionem  nunciatur.  Paulus  Bancus,  arcis 
Balvani  Praefectus,  oppidanos  Busae,  qui  Stephannm 


*)  Kereszttel  itt  áthúzva  :  »Mailadufl  et  Balassa  iam  nonnihil 
ooeperiint  habori  oontoraptii.  utpote  homines  non  tanti,  qaomin  conata^ 
maífni  tí»»ri  debeant,  <|ui  et  a  sociis  sensim  desertmtur*. 

*♦)  KereszttHJ  áthúzva  >qnibuR  ad  Reginam  et  Regis  fílinm  in- 
vitantiir*^. 


] 


Croatara.  Regís  veteramim  et  non  extremae  conditíonis 
militem,  oppidí  Administratoiera  in  gratiam  Balaasae 
per  Ima  dies  necaverunt,  magnó  numero  varüs  ethorri- 
bilibua  mortibusafifecit-  Michael  Somboreus,  qui  arcem 
Almaaium  panlo  ante  contra  Regiara  obsidioiiem  ignavi- 
ter  detenderat,  cupidus  publici  nominia,  cummelius  la- 
tniaaet  homo  nihili,  ipae  quoque  ad  hanc  Vaivodarum 
tragoediamacceait,  ad  olus  scilicet  corchonia;  domura 
enim  suam  in  Somboriauo  pago,  fretus  amicitiaBalaaaae, 
in  cuiuscaatrisetiamnuiic  méret,  fossa,  ceterisqueope- 
ribus  munire  aggresaua  eat.  et  aacitis  aibi  aliquotsuae 
faecia  bominibus,  inomnea,  qui  illac  transeunt,  crudelí- 
ter  grassari  coepit.  Vicinorum  etiam  neniini  non  iniu- 
riua  est;  in  rusticos  verő  Asiatiei  cuiiiadam  Keguli  more 
immanisaime  saeviit,  dum  argentum  extorquet.  Díce- 
res  awb  cavaaia  Caapari  Seredio,  seu  Ladislao  Moro 
egiaae  tirocinium,  jaraex  arte  no\it  expilare.  Juaaum 
igitnr  est  Almasii  Praefectie,ntSomborianiim  ita  inva- 
dant,  tit  deleant.  ne  illic  unquam  postbac  Somboriania 
luceat  focua.  ant  galIuscantet;eomque  ipaum  Michae- 
lem  et  suos  omnes,  quibuacum  exercet  id  facinoris,  si 
capere  poterunt,  díria  priua  cniciatibua  lacerent,  mox 
digna  caede  conficiant.  Reliqui  Transsílvanorum,  qui 
modeete  iu  viam  revocati  non  redeunt,  neque  alieni 
mali  exeraplo  permoventiir,  simili  pavore  deterrentur, 
ut  pemitioais  atudiis  deaiatant.  Obitura  Regis,  uti  ad 
nos  acribitTir,tota  Hungária  deflet.etpubilico  luctu,  ut 
Publicolam,  prosequitur.  Solua  Petrus  Perennitis.  pro- 
volutia  aliqnot  in  pubiicura  doliia  vini  plenís,  advo- 
catis  suornm  raagna  celebritate.  pulaato  ubique  omniuni 
c*mpananini  aere.  et  passim  ígnibiia  per  comp" 
Patacbij  oppidulí  siii  cxrritatia,  gcnialcm  et  fi 
égit    Nos  omiica  tristea  ac   pa* 


308 

cesaamusalachrymis.  Oratores  in  Turciam  missi  Lyp- 
pae  substiternnt,  donec  a  Caesaré  Solymano  litteras 
accipiant  pnblicae  fidei,  et  palla  véste  famnliciam  ves- 
tiant,  quo  lugnbres  et  attrati  lagatione  defungantar 
Quídquid  deínceps  consequetur,  et  erít  per  qaem 
faciam  te  solita  diligentia  certiorem.  Vale.  XVin 
kalendas  Septembris  1541.  Albae  Gínlae. 


LX.  (V.  d.) 

Teraosífg  Antalnak  Hooter  Jin*s. 

i542.jaii.  1.  pax  Christi.  Reverende  Domine!   Commiseram 

superioribus  diebus  dominó  Caspari  Pesthiensi,  nt  li 
bellum  cosmographicum  Reverendae  Dominationi  Tnae 
meo  nomine  offerret ;  cuius  nuper  pauca  quidem 
exemplaria  impressi.  nondum  tamen  edidi.  Nam  cum 
idoneis  censoribus  in  patria  destitutus  essem,  diffcili 
erat  libellos  toties  descriptos  diversis  araicis  castigan- 
dos  raittere.  Cumque  per  alias  occupationes  mihi  tiim 
non  satis  licuerit  a  mendis  repurgare;  nihilomimis 
tamen  impriraendum  curavi,  quamvis  vitiis  et  errorí- 
bus  (ut  passim  deprehendi)  plusnimio  scateat,  ut  sci- 
licet  hac  oceasione  ad  míiniis  eruditonim  facilius  per 
veniret.  a  quibus,  quae  correctu  digna  essent,  mihi 
subindicarentur.  Quod  si  contigerit  huic  operi  extre- 
mam  manuminponere,  adiungam  forma  enchiij 
ras  chorographicas  diversarum  regionom 
excidendis  iam  prorsus  sum  occupatw. 


305 

quicquid  vítii  ant  erroria  Revereuda  Domíuatio  Tua 
in  eo  cannine  deprehenderit,  etiam  atqne  etiam  ob- 
secro,  Qt  idipanm  mihi  alíqaando  indicare  dignetar. 
Qqíd  et  Egregij  domioi  Michaelta  Vranuj  cenanram 
libeDtiasime  cognoscerem ;  atomachna  meus  iodicia 
doctiaaimorum  TÍrorum  non  fastidit  Dominum  Docto- 
remPaQlamPhy8Ícum,compatrein  meum  chariaaimtiin, 
praesentinm  litterarmn  exhibitorem  Rererenda  Domí- 
natio  Tiia  meo  nomine  commendatnm  habeat.  Ex  eo 
qnaecunque  TOlet,  Eadem  copiosiaaime  poterít  cognoa- 
cere.  Rererenda  Doniinatio  Tua  feliciter  valeat  Ex 
Corona  die  Circuracisionia  ((gy)  Dommí  anno  Saln- 
tia  M.  D.  XLII. 

Joannea  Honterna  Coronenaía  mp. 

Kivül:  Reverendo  Dominó  Anionio  Wrancio 
Praeposito  Ecclesiae  Albenaia,  Dominó  et  amice  ob- 
serTandiaaimo. 

Aacribam,  me  eins  epíatolaa  meia  inaerere.  (Ve- 
rancsics  kezével.) 


LXI.  (V.  b.) 
Msurcas  Riiyzins  Pétrrnftk  Veranesifs  Antal. 

Antonioa  Wranciua  Petro  Royzio  Maureae  S.  D. 

Erasraiia  meua  neceasaríua,  vir  in  me  non  medio-'^*^  J*""'- 
criter  aempcr  officioans,  iá|j|&Btinanter,  et  mc  ínacio, 
ineptoa  ho>«,  ct  taind|fl|^HBM|&típe  veraiciilott 
lucem,  e^fl^^^^^^^^^^Hb|ri|U|4edÍ* 


310 

cavit,  tamquam  fortasse  meruissem  ego  a  doctís  legí, 
qiii  vix  aspici  dignus  sim.  Equidem  vereor,  ne  hoc 
officio  offecerit  potius,  ac  detraxerit  meo  nomini,  qnam 
profuerít,  aiit  qnippiam  commendationis  addiderit;  qnip- 
pe  quod  versus  hi  aliqnot  mendis  non  carebant,  ntpote 
qni  in  manus  authoris  vix  semel  redierint,  propter  re- 
pentinam  et  minimé  expectatam  mortem  parentís  pue- 
ri.  Nam  insuave  et  iniucundum  erat  festas  Mnsas  la- 
gubríbus  miséére,  quiim  et  parenti  sepulcbrale  earmen 
eodem  fere  tempore  edebatiir.  Qnacanque  tamen  ratío- 
ne  Eraemus  roeus  égit  mecum^  boni  consnlam,  nec  hos 
versiculos  qualescnnque  luci  subtrabam ;  sed  qnemad- 
modum  pro  tuo  in  me  ardentissimo  studio  flagrantisai- 
moque  amore  peroptasti,  recognovi,  et  mea  mann 
adiecto  etiam  uno  ad  puerum  epigrammate  perscripsi, 
atque  ad  te  ut  ad  bominem  doctisBimum  meiqne  aman- 
tíssimiim  mitto.  Eos  tu,  Manree  snavissime,  ubi  tua 
quoque  littera  et  indieio  examinaveris  gravíssimo, 
Praesnli  tuo  Gamrato  velim  reddito.  Me  verő,  ut  coe- 
pisti  diligito.  Vale.  Cracoviae  X.  die  mensis  Januaris 
M.  D.  XLII. 


LXII.  (IX.  b.) 

(iregorianezi  Pálnak  Verancsira  Antal. 

Anthonius  Wrancius   Paulo   Gregoriancio  Epí- 
scopo  Zagrabiensi  salutem. 

t^vi.  jan.  1.  Diu  liaesimus  de  Beglerbego  et  Vlymano  ii 

exercitus  victoviam  expectantes,  qnem  tant 


311 

Cardmalis  noster  Waradiensis  conflasse  et  eduxisse  e 
Transsylvania  dicebatur;  et  qiium  utrumque  iam  hae- 
BÍ8se  hostem  in  casses  nostras  crederemus,  alter  elap- 
8U8,  alter  dimissus  est.  Nec  qnicquam  vei  huius  com- 
militonibus  detraetum,  vei  illius  copiis  ademptum  est, 
posteaquam  ab  altero  Lyppa  recepta  est,  alter  ab  ob- 
sidione  Temeswarina  repulsus.  Ambo  itaque  evasere 
ultima,  ut  voluere,  ac  Deum  Maxim nm  precati  sünt. 
Et  licet  Vlymanus  in  Lyppensi  arcé  sitn  debili,  et 
vetere  atqne  infirmo  opere  constrncta  cum  mille  cir- 
citer  et  quingentis  bominibns,  Beglerbegns  in  ea  ipsa 
mnnitíone,  in  qua  se  ad  Tibisei  ripam  inxta  arcem 
Bechew  metu  nostrorum  circnmBepserat  aggeribus, 
obsiderentur,  íamque  ultimis  annonae  difficultatibus 
laborarent,  essetque  tam  certa  de  deditione  Vlymani 
spes ,  et  de  profligatione  Beglerbegi,  vei  fagere  vei 
pngnare  volnissent ;  quam  erat  verum,  quod  ille  cap- 
tivitatem,  hic  calamitosum  et  turpem  casum  efPngere 
minimé  poterat,  si  Heremitae  fídes  desiderata  non 
fnisset:  frustra  igitur  has  omnes  per  opportunas  et 
coelitu)  datas  oceasiones  bene  merendi  tam  de  hoc 
afflíctissimo^Regno  Hungáriáé,  quam,  ni  fallor,  etiam 
de  tota  republica  Christiana,  nemo  est  in  universo 
populo  nostro,  qui  nunc  elapsas  non  lamentetur.  Ma- 
gis  rem  perspieue  nequeo  tibi  recensere,  nisi  quod 
utrumque  hoc  facinus  commisit  nefandissimus  homo 
Heremita,  Rege  prorsus  inscio  et  inconsulto.  Et  Ca- 
Btaldo,  Nadasdino,  Bathoreo,  Sforcia,  Lossoncio,  reli- 
quisque  omnibus  Ducibus,  qui  eius  expeditionis  con- 
silia  tractaverunt,  refragantibus  et  prohibentibus,  et 
simul  rogantibus,  quid  ita?  aut  quo  consilio?  quove 
commodo  publico  id  perpetrare  vellet?  Scire  se  et 
Regnum,  respondisse  fertur,  et  patefactnrum  Regi  suo 


308 

tempore,  spcrareque  collaiulaturum  Regem,  qnod  sic 
egisset.  Regi  quoque  dicítur  nunciasse,  cansam  esse 
tam  ardiiam,  nt  nec  litteris,  ncc  nuneíis  committí  poft- 
set,  eamque  a  se  ipso  intellectnrum,  ubi  coram  adve- 
nisset.  Quid  phira?  Mirantuv  et  stupent  audaciam  ho- 
minis  omnes  Optimates,  immo  et  ipse  Prínceps,  et 
qiiantum  andio,  etiam  verentnr.  Miros  enim  serupnlog 
inieeit  de  se  in  animis  omnium ;  sed  ferendiim  etiam 
eum  perieulo  omnes  existimant,  quod  ad  tollenda  tam 
repente  nulla  nec  lionesta,  nec  satis  tuta  atque  idonea 
via  reperitur ;  quandoquidem  hinc  potentiam  eius  su- 
spectam  habent,  illinc  beneíicium  ingratitiidine  pen- 
sare  iniquum  ducunt.  Vereor  tamen  Ca8tal4iim  et 
Sfortiam  machinari,  et  tendí  casses  tanto  proditori,  ne 
conceptum  scelus  perdncat  ad  íinem.  Habes  de  Beg- 
lerbego,  Vlymano  et  nostro  exercitu.  Accipe  iam  de 
nostro  Francisco  Tahio,  Zigetti  Praeside.  Diebuspro- 
ximis  cum  insigni  quodam  Tnrca  milite  praesidii  ar- 
cis  Geresgally  hastis  ex  condicto  et  mutna  provoca- 
tione  concurrerat  ea  lege,  ut  uter  alterum  equo  deie- 
cisset,  is  deiecti  equo  poliretur;  idque  duntaxat  vic 
toris  proemium  foret  Oonfodit  hostem  Tabius,  et 
deiecit  equo,  equusque  prostrato  dominó  in  suorum 
profugit  aciem.  Petére  ex  pacto  equum  ineoepit  Ta- 
hius,  nec  obtiiiuit;  ortaque  ex  hoc  ibidem  inter  utros- 
quc  prius  verbonim  disceptatione,  mox  devenere  in 
iurgia ;  et  demum  infesíis  armis  concurrere,  nostra 
cohorte  in  hostes  prioré  invadentc,  ut  prior  appetíta 
iniuria  equi  denegati.  Nec  iustae  irae  defuit  Deus. 
Felicissime  cessit  certamen  Tahio ;  caesi,  et  vulnerati 
et  capti  sünt  multi  Turcae,  paucis  nostris  afflíctis. 
Sic  debitum,  quod  inventum  unum  erat,  viris  et  rao 
sanguine  pensaverunt.  Nec  per  id  temporis  homiuu 


qnicquam  aliud  növi.  Brevi  plura  offerent  se.  Vale. 
Ex  Ponio  calendis  Jaiuiarii  1552. 


LXIII.  (XII.  b.) 

lilieinns  Péternek  VeraDtsics  Antal. 

Antonius  VerantiuB  Epiacopus  Agricnsis  Reve- 
reudo  atque  Exímio  Uoctori  domiuo  Petro  lllicioo 
Praeposito  Saucti  Tliomae  et  Canonico  Ecclesiae  Stri- 
gouieuais  amico  nti  fratri  suo  S.  P.  D. 

Eo  tarditae  rcBponsi  iiiei,  quod  me  ad  humaiiÍ8-**j'*-J"»-^'' 
BÍmas  et  amicissimas  litteraa  tnas  par  erat  vei  Bubito 
tnia  acceptÍB  facere,  iit  ea  dudiim  et  excusationis  mo- 
dnm  amiserit,  et  aane  iam  non  tanlitas,  sed  summa  et 
plns  qnam  plebea  dici  debeat  negligeiitia.  Incidi  enim 
in  hnnc  scopninm,  inipulans  qnoiiaiii  vento  cquidem 
uesüio;,ita  tamen  SL'nslm,  et  perinde  ac  iitstis  quibus- 
dam  rationibus  vcctns;  nt  non  prius  naiifraginm  me 
fecisse  senai,  quam  feci.  Admonítns  ínterim  saepenn- 
mero,  qnod  minimé  negü,  et  a  genio  meo  tanti  ofiicii, 
qui  me  ab  hnmanitatts  partibtis  nniniuani  récédére, 
uunquam  a  colendis  aniícis  stndio  refri^cseere  sinit,  et 
ab  uau  vetere,  qui  milii  fűit  Bemper,  cnnnilate  penBaudi 
accepta  ofíicia.  Verum  iam  ant  me  tua  absentia,  aut 
nieis  piibllcis  occupatinuibiis  cxchsh;  qinim  L-t  tii  do- 
niniu  din  rcdii-riíi.  i;t  ciim  BeccnJÉrimo itcae  nofítio 
oninium  (lunquu  id  gunuB  0^ 
dnni  raeae,  tam  i 


314 

factum  ease  videó,  ut  non  putem  me  alia  ratione  Te- 
niam  poenae  obteuturum,  qnam  nltro   confessa  colpa. 
Et  id  quidem  eo  securius,  quod  ambo  Christi  Mystae 
8imu8,  inter  quos  píetas,  non  jus  summnm  dominatnr. 
£n  itaqne  soutem  me  tibi  sisto,  en  delinqneutem  pro- 
fero;  petoque,  ut  facilís  mihi  indulgeas,  et  perenadeas 
tibi,  ea  me  deiiiceps  hauc  negligentíam  sartoram  dl- 
ligentia,  qiiam  in  exemplum  poteris  verter^  agnosces- 
que,  multo  magig  te  foisse  a  me  amatum,  qnam  hac- 
tenuB  credideris.   Ad   tnam   verő  de  incolumi  meo  a 
Turca  reditu  gratulationem  habeo  max^mas  gratias, 
vicÍBsimque  tibi  omnes  precatns  et  Divinas,  et  huma- 
nas,  tum  gratias,  tum  houores,  vitamqnc  aine  nllis  in- 
commodis    quam   lougisaímam,  et  quam  laetissimam. 
Scito,  me  non  apud   Cyciopas   solum  Ulyssem  foisae, 
sed  etiam  apud   Cacoa,   J^Cnotauros   Centauroaque  et 
infernales  Cerberos ;  et  sic  saepe  apud  eosdem  ipsé- 
met etiam  de  me  ipso  dubitasae,  ut  non  mirer,  pi*ae- 
ter  omnium  vestrum,  qui  desiderabatia,  expectationem, 
vobis  me  rediisse.   At   redii  tamen  Deo  misericorde 
industriam  meam  ac  meorum  collegarum  adiuvante  et 
vectante.  Verum  non  Ulysses ;  quum  et  gratia  optimi 
amplissimique  Kegis  mci  muniíicentissime  clemeutis- 
simeque  quod  ceperit,  et  iu  oblivionem  amiconim  non 
fuerim,  tauta  me  videlicet  sospitem  agnitione  com- 
plexi  sint  et  exosculati,  quemadmodum  abs  te  quoque, 
uti  ipse  poUiceris,  cxpectem  ac  indubie  sperem.  De 
Joanne  autem  affiiie  tuo  Briccio  lUicino,  egi  ut  petie- 
ras,  et  amice,  et  diligenter ;  Bed  serum  fűit  meum  pa- 
trocinium   iam    elapsis  occasionibus ;  non  tamen  alie- 
num,    quod   repereram,   ReverendisBimum  Dominnm 
uostruro  Strigoniensem  satiB  ad  lenitatem  in  co  dátum. 
Sed,  ut  dixi,  amissa  opportunitate  bene  eonficiendae 


315 

rei  DeceBsaria,  eaque  iu  novas  occasíones  delata,  cu- 
ram  intermisi  eodem  Briccio  tuo  accurate  commoníto, 
ut  aequo  animo  novam  aliquam  operiretur  occasionem. 
Prudentis  esse,  temporis,  fortuuae,  ac  Divinorum  pro- 
videntíae  sese  accomodare,  uec  isthaec  tria  conari 
antevertere ;  quum  neque  a  Regíbus  quídem,  nedűm 
a  principibus  viris  omnia  uno  atque  eo  ipso  tempore, 
quo  nos  vellemns,  exigi  debeaut ;  qnando  ultro  et  op- 
portunius  non  porriguntur.  Nimirum  quod  aeque  ipso- 
rum  etíam  facnltates  patíuntur  saepenumero  deliquía, 
ut  houiinum  privatorum.  Pira  fuerunt  öptíma  et  gra- 
tissima.  Et  bic  fine  hia  litterís  imposito,  brevi  plnra 
coram;  quum  iam  hinc  ad  vos  abitum  adornem.  Vale, 
vive,  felix  esto,  et  me,  ut  facis,  ama,  mi  Doctor  Illicine 
charíssime  et  bumanissime.  Viennae  23.  Januarií  1558. 


LXIV.  (xm.  b.) 
Oláh  Miklósnak  Verandcs  Antal. 

Ad  Reverendissimum  Dominum  Strígoníensem. 

Agriam  ego  Dei  gratia  sabbato  proximo  pervení,  i558.  mart.  3. 
et  ingressuB  sum.  Die  luuae  sequenti  claves  arcis  ac- 
cepi,  et  Episcopatus  huius  mei  possessionem  inivi. 
Nunc  iam  statui  tam  meo,  quam  ipsius  arcis  Agrien- 
sis  constituendo  operám  uavo.  Quem  ubi  primum  con- 
stitnero,  et  in  ordiuem  omnia  red 
Vestram   Reverendissimam  '^ 


312 

Zylwa  me  nondam  est  asseqnutns.  ReyerendisBimam 
dominóm  Chaomdiensem  hinc  istuc  redeontem  Casao- 
viae  tantam  vidi.  Rem  Praepositorae  nepotís  Vestrae 
Reverendiasimae  Dominatiouis,  mei  verő  fratrís,  cnram 
adhuc  non  attigi,  Agríensi,  et  mea  peeuliari  occupa- 
tUB  prímás  partes  debere  videor  propter  multas  arcis 
hniuB  rationes,  qnae  mature  suo  loco  reponi  postnlant 
His  aatem  omnibus  initío  beue  exequutis  et  constítatís, 
secnndo  loco  rem  Praepositorae  memoratae  expediam. 
De  novis  Torcicis  aliod  adhoc  non  accepi,  nisi 
qood  a  plebeis,  qoos  uobiscom  commones  babent,  se- 
dolo  sciscitantnr  fluminnm  incrementa  et  decrementa; 
et  si  viae  glacie  lotove  liberatae  itinerantes  patiantar. 
Qoo  coniicimos,  eos  expeditiones  meditari,  et  mox  ag- 
gressuros,  obi  his  impedimeutís  caroeriut.  Non  demum 
praetermitto,  Nicolaom  etiam  a  Mouozlo  plebauum 
Tyrnaviensem  adboc  Vestrae  Reverendissimae  Domi- 
uationi  commendatom  dare ;  ne  spe  misero  bomiiií  de 
gratia  Vestrae  Reverendissimae  Dominatíouis  prae- 
bita,  verba  eidem  dedisse  videar.  Propterea  veliemeii- 
ter  rogo,  digiietnr  eius  paterue  raisereri.  Satis  eiiim 
correptum  et  mulctatura  sua  virga  existimo,  qui  tam- 
diu  publice  pudorem  delicti  sui  túlit,  et  iam  tandem 
saiiatum  esse  puto,  iit  beiiigiiitas  Dominationis  Ves- 
trae Reverendissimae  magis  elueescat ;  ipse  vcro,  qui 
deliquit,  vivát.  Deiis  ete.  Agriae  3.  Mártii  1558. 


313 

LXV.  (XIII.  c.) 

Megbiiottjának  Jásosnak  VeraucsÍK  Antal. 

Joaunes  salve.  Ad  26.  diem  Februarii,  quum1^^8.  i 
pcrveníssem  Agriam  incolumis,  puBBcsgionem  qubque 
eiuB  íutví;  quod  Deus  Optimus  MaximuB  felix  ac 
fuustum  faxit.  Nunc  quia  sum  in  coustitnendo  statu 
meo,  plura  ad  te  scribere  nequeo;  seí  brevi  copioBÍuB 
acribam,  et  describam  etiam  omnem  ratíonem,  qna  me 
hic  exceperint  Tnbam,  quam  mihi  miseras,  apad 
Galgocz  recepi.  Nec  poBtea  vei  unaB  tuas  lítteras  ac- 
cepi.  Propterea  officii  tui  soliti  érit,  saepius  tnÍB  me 
iuvÍBere,  et  edocere  de  Iiis,  quaecunque  iiitellexeris  ad 
publicum  pertiuere.  Eo  cnim  iam  loci  Bum,  qao  raro 
vei  Germauica,  vei  Galliea,  vei  Italica  perferaiitur, 
uisi  a  peculiariboB  amicÍB  et  homiiiibus.  Reverendis 
dominis  Praepoaito  Kerecheny,  Pauliiio,  et  Archi- 
diacoao  AbBtemio,  fratribua  meis  cliarissimis,  me 
ofíiciOBe  commendabis.  Vale.  Agriae  3.  Martij  1558. 


LXVl.  (XIII.  d.) 

nanmiliáa  kiritlysak  Veraii«sirs  Antal. 

Sacratissima  ac  Sereuissima  MaiestaB  Regia! 
Domine  Domine  mihi  semper  clemeutissime ! 

Quiim    lioíi  fraM^HHBMk  HeiTiiiitae  pru-i:-:<i>.m<irt.ss. 
tcssores   proximc  |]^^^Piii^^^^|b  ailversae  ex 
danstro  Sancfasi^^^V  ^^BKiradinnm, 


318 

pulsos,  semper  Maiestatam  Vestrarum  fideles  foÍBse 
iiitellijro,  verseuturque  hoc  etíam  tempore  snb  domi- 
iiio  et  alÍB  Vestrarum  Maiestatum  in  ditíone  Agriensi 
et  Dyosgei^T:  bona  sua  Echjeg  Duncnpata,  et  non 
longe  ab  Agria  prope  Tibiscum  aita ,  nomineque 
haud  admodum  probabili,  uti  mihi  dicitnr,  impet- 
rata,  existimavi  posae  ex  gratia  et  pietate  Maiestatom 
Vestrarum  illis  restitui;  si  modo  Eídem  placuisset 
Qua  etiam  causa  eosdem  fratres  Maiestati  Vestrae 
Sacratissimae  non  dubitavi  commendare.  Et  quia 
assidue  ad  protectionem  meam  accurrunt,  nec  possim 
ipse  contra  lítteras  Maiestatis  Vestrae  possessorí  eo- 
rundum  bonorum  datas  uUa  ín  parte  esse  aoxilio: 
jussi  denuo  gratia  eiusdem  Vestrae  Maiestatis ;  (quae 
si)  pro  aequitate  miseris  affulsisset,  tantum  opus  in 
posterum  eis  praestabo,  quautum  mihi  ab  E^adem 
Maiestate  Vestra  fuerit  mandátum.  Quam  Deus  Optí- 
mus  Maximus  incolumem  et  felicem  conseruet.  Agriae 
25.  ifartii  1558. 


} 


LXVJI.  (Xm.  e.) 

A  nádudvari  espcrcstscg  papsiigának  Veranesies  Antal. 

ibö6.  máj.  25.  Antonius  Vcrancins  Episcopus  Agríensis,  Comes 
Perpetuus  Hewesiensis,  ac  Sacrae  Caesareae  et  Roma- 
nonim, Hungáriáé,  Bohemiae  Regiae  Maiestatis  Con- 
siliaríus  etc.  universis  Kcclesiarum  Dei  Magistris  jd 
Parrocliis  in  Distiictu  Nadwduar  existentibl|l^ : 


319 


bas  in  Christo  nol)is  dilectis  saliiteiu  et  pattTiiam  be- 
iievolentiam.  Quuiu  ab  alújuo  iani  tempore  iliani  peti- 
tionéin Catlieilratici.  quam  iiobis  ratioitu  Arcliidíacüua- 
tus  <lc  Zabolch  ex  aiitiquo  et  usUato  more  vestri  de 
medio  exigere  et  admiiiistraie  deberctia, apud  voa  hiso- 
lutam  praeteiniisitstis :  propterea,  qniim  iam  nos  ctíam 
ex  Dci  benigiiitate  ad  huiic  Episeopatum  nostruni  pro- 
vccti  sumus,  unde  vobis  viciuiorcs  facti  raulto  f|uara 
autea,  t!t  proBpicere  vobis  et  pro  nostro  erga  voa  pa- 
tenio  affectu  prodesse  poterimus;  lequirinius  vos  ba- 
rum  Bcrie,  paterne(jue  bortamur,  ut  totum  illnd  Ga- 
tbcdraticum,  quod  nobis  tam  amio  praeseiiti,  quam 
etiara  de  praeferito  conferre  debetis,  8Íne  lougiori 
mora  exigere  iuter  vos,  et  per  hunc  Egregium  domi- 
nura  Raphaelem  Zyniy,Curiae  nostrae  Magistrum,  vei 
eius  specialem  liominem  ad  id  deputatum  remittere 
ct  praesentare  nobis  filiali  obedientia  curetis.  In  quo 
et  offlcio  veatro  debitu  optime  satisfacietis,  et  nobis 
gratam  imprimis  obsequium  exliibebitis. 

Ceterum.  qmim  iustat  terminus  nostrae  confir- 
niationia  apud  Sanetitatem  Sedis  Apostolicae;  quo 
quidem  in  procesau  istíiia  rei,  iuter  alias  permultas 
ct  augustas  necessitates  uostras,  mediocri  sumptu 
ojpus  haberü  nos,  vestra  cbaritaa  bene  perpendere  po- 
test;  propterea  vos  tanquam  filios  düectos  duximus 
admoaendos  et  postulandos,  ut,  quemadmodum  et  Ca- 
pitulum  nostruni  Agriense,  et  reliqui  paroclii  nostrae 
Ecclcsiae  adhaerentes,  pro  lacultate  rerum  snarum 
non  invite,  nec  gravatc  subsidium  charitativura  in  boc 
pracsenti  nostro  defEW^U||waJ^Í8  polliciti  sünt; 
ita  quilibet  vet^tri  qff^^^^^^^fB^-aedicaforis, 
dignitatJ^^^^^^^^^HH.*l>  ^^  iinl>i^ 


316 

perutili,  pro  possibilitate  vestra  propensis^Bime,  et  ex 
ea  qua  id  pracstarí  Bolct  charitate,  quaque  nos  pro- 
sequi  íilialiter  sane  vos  decet,  huic  nostrae  postula- 
tioui^  instantique  rci  uecessariae  succurrere  et  adesse. 
Quod  officium  vestrae  cliarítatis  vicÍBsim  noa  etiam 
pateruo  iiostro  in  vos  studio  atque  benevolentia  quan- 
docuiique  per  occasioues  refuudere  uou  praetermit- 
temus.  Vosque  in  reliquo  bene  valere  optamus.  A^ae 
13.  Maii  MDLVIII. 

Idem  Agrícusis  maim  propria. 


LXVIII.  (XIII.  f.) 

Maximilián  királynak  VeraDeslcs  lotaL 

Ad  Maiestatem  Sereuissimi  Rcgis  Boliemiae. 
lő'íH.  iiiáj.  ly.  Quod  Catholicae  Caesareae  et  Regiae  Maiestatis 

fclicem  reditum,  et  líandem  ad  summum  Impérium  tanto 
omiiiuni  Electorum,  et  reliquorum  totius  Germaniae 
Principuni  ac  Statuum  consensu  fuisse  electam  et  pro- 
clamataiii,  clemeiiter  ad  me  Maiestas  Vestra  scribere 
diguata  sit,  luibco,  Clementissime  Rex  et  beuiguissime 
Domine,  Maiestati  Vestrae  Sercnissimae  maximas  gra- 
tias.  Quid  enimautuniverso  Orbi  Christiauo  laetiuspo* 
tnisset  hac  tempestate  accidere,  aut  genti  nostrae  me- 
lius  atque  optatíus,  quam  Maiestatem  Suam  Sacratía- 
simam  ad  hoc  fastígium  condescendisse,  et  has  tanti 
Imperii  habenas  in  tam  pii,  sapientis,  fortis,  mnnifici, 
ct  sauet\ftA\m\  \Iq^\^  mauus  tum  ab  hominibna  eaae 


31Í 

traditas,  qui  per  omnem  hactcnus  actam  vitám  liis 
virtutibus  iiistitít,  liis  actionibns  studuit,  huic  aiiimo 
et  voluntati  operám  dedit,  ut  et  relígio  nostra  Catho- 
lica  floreret  inconcussa,  et  omnes  CLrístiani  Status 
pace  atqne  otío  fmerentur,  sola  ipsa  Eius  Maiestate 
omnibus  sese  curis,  laboribus  ac  vigiliis  exponente,  ut 
una  ex  aequo  omnibus,  pro  rara  et  vix  effabilí  sua 
bonitate  prospicere  et  prodesse  potuisset.  Quare  incre- 
dibili  a£fectus  gaudio  et  gratulatione  oro  Divínam 
Maiestatem,  ut  hunc  optimum,  ac  diu  Caesarem  om- 
nium  hominum  votis  expetitum  et  expectatum  faeiat 
felicissimum;  et  primum  Vestris  Maiestatibus,  liberis 
suis  Serenissimis  Doroinis  iiostris  clemeutissimis,  de- 
inde  nobis  Hungaris,  postremo  tóti  reipublicae  Chri- 
stianae,  quam  semper  singulariter  et  amavit  et  pro- 
texit,  summa  eum  immortalis  gloriae  ac  laudis,  victo- 
riarumque  de  liostibus  ampliíicatione  diutissime  con- 
seruet  atque  custodiat.  Ego  verő  sí  tempestivius  ad 
litteras  supra  memoratas,  ac  ad  hunc  tam  laetum  nun- 
cium  Maiestati  Vestrae  Serenissimae,  uti  debui,  non 
responderím ;  supplíco  humillime,  dignetur  mihi  pro 
benignitate  sua  clementer  veniam  dare,  et  excusatio- 
nem  meam  accipere.  Superioribus  enim  diebus,  quum 
Agriam  iter  Vienna  instituerem,  et  Maiestati  Vestrae 
valedicerem,  pollicens,  me  acies  illas  Turcicae  rei  mi- 
litaris  in  picturam  relaturum,  concepta  spe,  quod 
Agriae  maius  otium  e^sem  habiturus,  quam  tunc  Vi- 
ennae  babueram  publicis  negotiis  intentus;  Maics- 
tas  Vestra  quodam  sane  niirabili,  et  eo  certissimo 
vaticinio  subridens  quaesivit,  an  ad  otium  Agriam 
venirem;  quod  quidem  quam  vére  Maí^  ^' 
divinaverat,  ut  ex  hoc  agnosci 
raro,  non  ad  Maiestatem  Ves 


23á 

seil  etiam  ad  alios,  quibus  officio  astriiigor,  litteras  de- 
derini.  Taiitum  enim  abest,  ut  hic  aliquid  otii  quietis- 
ve  naneÍ8ci  potuerím,  ut  nomen  etiam  eius  non  au^- 
verim.  Et  aiideam  dicere,  hanc  Agriensis  Episcopatofl 
functionem  Regnnm  esse  quodpiam,  qnod  perpetno 
circnmstrepunt  negotia  et  controversiae.  Et  mearam 
occnpationnm  huiüsmodi  assidnitatem  vei  a  pictore 
sno  Alaiestas  Vestra  dígnabitnr  cognoscere,  cni  pro- 
fecto  íam  a  tribus  mensíbus,  quibus  hic  ago,  vei  nni- 
cum  biduum  vacare  minimé  poterim,  qnemadmodum, 
quum  adero,  intellíget,  benigneque  mihi  veuiam  da- 
bit.  Ceterum  quod  ad  ea  adjiciam,  quae  Caesareae  et 
Regiae  Maiestati  de  rebus,  et  statu  horum  finium  lar- 
gius  exposni  et  attigi,  ea  me  soli  Caesareae  et  Vestrae 
Regiae  Maiestati  perseripsisse,  unum  est ;  fines  hos 
magnopere  períclítari  latrocinio,  et  confideutia  To- 
kainy  grassatoris.  Nec  posse  illis  commode  prospici, 
nisi  conatu  bellico,  et  si  pracelarua  aliquis  vir  cmn 
singularis  authoritatis  Suae  Caesareae  et  Regiae  Ma- 
iestatis  Imperio  eosdem  ab  immincnti  periculo  et  a 
miiltorum  licentia  tutatnrus  eis  praefiierit.  Hisque  de 
rebus  qiiomodo  aliunde  ad  Maiestatcs  Vcstras  perfe- 
rantur,  non  intelligo.  Sed  certe,  quanto  plures  hic 
rectores  gentium  earuiídem  habuerimus,  sine  uno 
quoppiam  praecellenti  et  dignitate  pollenti  viro  Snae 
Caesarecie  et  Regiae  Maiestatis  summo  vicario,  frustra 
sane  omnes  et  conatus  nobís  intendentur  et  impensae 
íient.  Res  enim  tot  capitum  ducta  auspiciis,  aingillatíin 
omnía  in  diversum,  atque,  quod  dolendum  estmagis^in 
obliquum  trahunt.  Cuilibet  sua  probatur  sententim ; ne* 
moproalienaquicquam  ágit  quod  agendum  e88et;Ul- 
que  ex  causis  omníuum  contentione^suscitata  et  iai 
dium  producVa^  \\\\i\V  ^tor«.us  geritur,  ne^uni 


e  re  foret.  Kt  hoc  Iiostes  qiiiim  uoii  ig^ioreiit,  ac  Majf- 
nates  quídam  iiostri,  quos  vix  retiueraua,  optime  cer- 
naiit;et  illi  ardentíus  ín  lütioiicm  Maiestatiim  Vestia- 
runi  incalescuiit,  et  ii  in  algorem  magig  rtísolvtmtnr, 
aliiquc  palám,  alii  clam  ciim  hostibus  amicitias  foe- 
deraque  coiitra hentes,  illud  et  aperte  et  sine  puilore 
profitentur,  nolle  se  cuinspiam  cansa  fortnnas  et 
hona  Bna  amittere,  nec  in  hostes  Snae  etiam  Caesa- 
reae  et  Rcgiae  Maíeatatis  insurgere,  si,  ciim  (juihus, 
non  sit.  Quasi  Agriense  et  Cassoviannm  praeeidia, 
caatraqae  Telekessiana  nihili  diicerent.  Sic  his  iit 
locis,  Clementlssime  Rex,  tiimiiltuantiir,  et  satis  in- 
commode  omnia.  Qnibns  nisi  niature  solida  et  bene 
inatituta  ratione  provídebitiif,  timendum  érit  hiiic  di- 
tioni.  Ileliqua,  qiinm  Deo  dante  rediero,  copiosiua  de- 
monstrabo.  Cum  etl'renatia  cnim  et  efteratis  homiiiibns 
geritur  nobia  res.  Et  aane  militandum  est.  Quia  nisi 
vi  et  virtiite,  et  providentía  Principis  auhiugabiintni', 
tenebunturque  in  officio;  íVnstra  hnmanitate,  clementia, 
largitioneqtie  regentnr,  aequitatis  omnino  imraeraoreö, 
qiium  vis  adsit.  Noa  ai  eornm  more  innoccntem  ple- 
bem  vaatare  vohierirana,  haud  diibic  vincenius;  qniim 
ne  nobis  qnoque  ad  id  patiandum  víri  deaint.  Scd  si 
hoc  pacto  viceiimng,  qnid  vincemus?  ubi  quod  tiieri 
et  aervare  íiisai  simua,  desolaveriniua.  Ideo,  quod  hu- 
niillime  dico,  matiire  eat  rebua  succurrendum.  Qaia 
si  nos  rei  gerendáé  curam  dlutins  remittcmiis;  lios- 
tea  eam  intendciit,  ct  praeripient  victoriani. 

De  novitatibns,  qiias  hic  habemus,  haee  snitt, 
Ainiit  Reginára  cum  filio  Varadinum  propediem  ven- 
turam  ad  habenda  cum  Transtibíacana  Nohilitate  Co- 
mitia.  FrancÍBcnm  Heheck  -"■'"•'•'■jil  aBtgínfli  ot  in 
irciam  profectionm  pararc.  T'* 


32Ö 

cum  coiiveLere,  cique  de  iiiijeieudo  ponté  iufra  pagam 
Warkon  animum  habere;  vererique  a  ploribns,  ne 
quid  experiantur  iii  Giulam.  Ceterum  etsí  nobís  explo< 
ratores  in  díversas  partes  assidue  mittantnr;  nihil 
tamen  adbne  quippiam  certi  retulerunt;  nisi  voces 
tumidae  de  magnó  apparatu  Beglerbeghi  Graeciae, 
et  nniua  Passae  Vescirij  contra  Zigetnm.  Qaodqne  in 
maritimam  expeditíonem  totnm  Turciae  Imperinm  in- 
enbnerit,  Hrustannm  qnoqne  Passara,  Principis  eias 
sepnlta  coniuge  Eszekia,  non  adeo  iam  florere,  et  du- 
bitari  de  suo  successu. 

MÍ8Ímns  et  Belgradum  hominem  primia  adhnc 
diebiis  Április,  quem  in  dies  expectamua;  isqne  quic- 
qnid  retulerit,  Praefecti  Agrienses  Maiestatíbus  Ve- 
stris  signiíicabunt,  qnod  ego  iam  aecinxi  me  itineri,  nec 
liic  eum  me  asseqnuturum  pntem.  Dens  Optimns  Maxi- 
mus  Vestram  Maiestatem  Serenissiraam  felicem  atqne 
incohimem  diutissime  servet,  Agriae  19.  Maij  1558. 


LXIX.  (XIV.  b.) 

Carpo  bibornoknak  Veranesies  Antal. 

Ad  Cardinalem  Rodulphum  Pium  de  Carpo. 

lllüstrissime  ac  Revcrendissime  in  Ghristo  Páter. 
Domine  Domine  scmper  colendissime. 

1558.  sept.  12.  Fáma  celeberrimi  nominis  Vestrae  Reverendis- 

siniae  ac  Illustrissimae  Dominationis^  et  felieissimi 


.126 

virtntam  snamm  preconis  magaifici  Tranquiíli  Audro- 
oici,  gentilis  et  conterrariei  mei  stndium,  qao  Illám 
diligentissime  prosequitiir,  din  iam  movere  me,  idque 
ab  aniiis  ferme  XV,  ut  Eaiidem  et  cognoverim,  licet 
de  nomiiie  tantnm,  et  iiiter  omnea  alios  Sacrosancti 
Collegii  sui  "RevereiulisBimos  et  Illiistrissimosdominos 
Cardinalea  delegerím,  quem  pro  raeo  haberem,  nnam- 
que  per  omneiu  vitám  peculiariter  mihi  colendum  ob- 
servandumque  et  siispicieiidum  esse  diicerem.  Qaare 
subnixus  magiia,  eaque  eerta  fiducia,  meum  hoc  erga 
Vestrani  Reverendiasimaiu  et  Illustriasimam  Domiiia- 
tionem  atfectum  din  iam  apud  Eaiidem  benignisaime 
esse  reeejitiim;  praesentes  litteras  meas  pusilloshomo 
ad  Suam  Aniplitudinem  darc,  ctFIam  suppliciterorare, 
dignetiir  aiimiere,  me  et  pro  vetere  hac  mea  in  Eam 
volontate,  deliberationeque  constaiitiaaima  l'roi  suorum 
conaortio,  benignoque  Einsdem  et  favore  et  patrocinío 
potiri.  His  enim  prosimis  mensibus,  quura  Sacratisai- 
miis  Imperátor,  Dominus  et  Princeps  raeua  Ciemen- 
tÍ9BÍmas,  Divino  potius  spiritu  moiiitus,  etsiia  bonitate 
motna,  quam  meia  meritis  addnctus,  me  quoque  íu 
huiua  temporis  electoriim  voeatioiie  ad  Agrienaeni 
Epiacopatum  elegerit  ac  nominaverit,  Sanctlsaimoque 
Dominó  Xoatro  pro  Sanctae  Romanae  Eccleaiae  Apo- 
fitoIicaequeSedia  aiithoritate  duxerit  praeaentaiidum, 
rite  ab  eadera  confirmatione  mihi  postulata;  Veatrae 
Reverendiasimae  ac  Illnatriasiniae  íJominationi  humil- 
lime  supplico,  dignetur  mihi  in  hac  ipaa  confirmatione 
apud  Suam  líeatitndiiiem  clemeuter  obtineiida  favora- 
biliter  patrocinio  et  intercesRionc  siia  adenBC,  qna  om- 
í  ad  Se  accurrentibua  vei  jmblico  teatimonio,  fa- 
que  latieaime  celebrata  prodesse  coiisuevit.  Iliic  et 
B  apposita,  utgratuitoeadem  confirmatione  ciim 


326 

Dei  et  Siiae  Sanctitatis  benedictíone  potíamnr.  ídqne 
non  alia  de  cansa,  quam  quod  EpÍBCopatns  Regni 
nofitri  iam  hand  quaqüam  ea  Bunt  faciiltate,  nt,  qnas 
prÍBcis  pendebant  temporibuB  Annates,  hispoBSÍntpen- 
dere.  Ac  nt  ipso  de  AgrienBÍ  loquar,  cüins  míhi  com- 
missa  est  provincia ;  hie  enim  qunm  binc  inde  ita  sit 
vallatus  bostibns,  ita  BolitÍB  imminutns  redditibus,  nt 
ne  Buo  qnidem  per  anuum  dimidium  Bufficiat  praesidio 
BUBtentando ;  idque  etíam,  quod  videtar  ei  factum  eBse 
reliqnum,  non  certe  aliter  colligi  ac  reponí  poBsit, 
quam  armatorum  opera.  Et  nisi  cuBtodia  etiam  eins 
PrincipiB  anxilÜB  iuvaretur,  dudum  illnm  ant  dcBtitni, 
aut  in  hoBtinm  potcBtatem  cadere  contigisBCt.  Quod 
qnidem,  qnia  et  pnblico  mnltoruni  testimonio  conBtet, 
qui  Btatum  Regni  hniuB  non  ignorent,  et  Caesareae 
MaiestatiB  litterae  fuBÍus  explicabnnt,  ÍBque  etiam 
mmciuB  noBter  FranciscuB  BelgramoniaB,  eioBdem 
EcelcBiae  Agriensis  Canonicus  et  Capellanus  meus 
oretenuB  narrare  poterit,  nihil  Bane  hoc  Regno  noBtro 
tempestate  hac  in  totó  őrbe  Christiano  calamitosins 
esse  inveniet.  Quo  ex  omni  fere  iam  parte,  hinc  a  Tur- 
cis,  illinc  a  seditioöis  cura  Tárca  sentientibus,  labe- 
factato  ac  prope  Bub  ingum  misso^  ita  publice  ac  pri- 
vátim omniura  ordinum  attriti  siiut  opes,  promiBcue 
interim  ab  omnibus  etiam  mediocribns  hominura  con- 
ditionibus  iiBiirpata  passim  grassandi  licentia,  commit- 
tendiqiie  quicqnid  libidó  stiasisset,  ut  Ecclesiis  nostris 
quoque  praeter  solog  titulos  ac  nuda  nomina  nihil  fer- 
me  sit  relictnm ;  magisque  eas  alinnde  iuvari  conve- 
iiiret,  quam  ex  sese  ipsa  vei  exiguam  stipem  in  alios 
conferre  possent.  Faciet  itaque  Amplitúdó  VeBtra  Re- 
verendÍBBima  et  lllustriBsima  rem  profecto  Bublimitate 
Bua  digniBBimam^  opuBque  plénum  pietatis;  bí  mibi  in 


} 


327 

hac  coníirmatione  cnm  benigna  et  liberali  relaxatione 
Annatae  obtinenda,  qnam  humillirae  postulo,  paterne 
dignabitur  adesse  et  patrocinari  gratíose.  Referret  au- 
tem  plurimnm,  si  et  ego,  et  electí  fratres  mai  celerius 
confirmabimur^  sanctaeque  couíirinationis  benedictione 
potiemnr.  Quia  quum  uec  sacerdotes  necessarios  ha- 
beamus,  quos  Parrochiis  praeficere  deberemus,  defici- 
entibus  in  dies  partim  Turcarum  saevitia,  partim 
diversis  aliis  casibus,  et  confirmatorum  Episcoporum 
penuria  ac  ab  Ecclesiis  absentia,  in  qua  sese  diutins 
cogantnr  continere  metnentes,  ne  quid  contra  Sacros 
Canones  committerent ;  plura  multo  8ane  alia  incom- 
moda,  quam  quae  ennmeravi,  haedem  capiunt  nostrae 
Eccle&iae,  ac  nostri  cleri  cnm  popnlis.  Degeneranti* 
bus  int€rim  a  disciplina  etiam  iis,  quos  iam  babemns, 
et  beneficiis  fnngnntur ;  qnum  cessante  rectorum  prae- 
sentia  et  providentia,  quam  rite  vei  officia  ipsaDivina 
in  templis  exequantur,  vei  reliquae  ordinationes  Ca 
tholicae  observentur,  iudicavi  Vestrae  Reverendissi- 
mae  ac  Illustrissimae  Dominationi,  quae  est  sapien- 
tissíma,  snpervacaneum  esse  cunctasiugillatim  percen- 
sere.  Quarum  finem  facio,  Deum  Optimum  Maximum 
precatus,  ut  Reverendissimam  et  IllustrissimamDomi- 
natíonom  Vestram  dignetur  incolumem  felicemque 
quam  diutissime  conservare.  Dátum  Viennae  XII.  die 
mensis  Septembris  1558. 


328 


LX.  (XIV.  c.) 

Sebríd«T8ki  Eidre  knkói  plgptkBek  fenaones  AbM. 

Ad  Reverendissimnm  domínnm  Andreám  Sebri- 
dovinm  Episcopnm  Cracoviensem. 

1558.  fapt.  23.  Superíorí  actatc,  qunm  prímám  redíissemns  ei 
Turcia,  litteras  nostras  ad  Reverendissimam  Domina- 
tíonem  Yestram  Egregio  viro  dominó  Christophoro 
Lassottae  nobili  Polono  dederamus,  idque  eo  animo,  nt 
Ei  significato  nostro  salvo  reditu  ex  tanta  summornm 
perícalornm  voragine,  in  qnam  pnbliconim  Regni  no- 
Atri  commodornm  cansa  deducti  fneramas,  veternm 
etiam  officiorum  nostroram,  quibna  Dominationem 
Vestram  Reverendissimam  semper  snmmo  stndio  ac 
summa  voluntate  voluptateqne  coluimns,  memóriám 
renovavimus,  deque  futuris  etiam  tnm  certam,  tnm 
securam  faceremus.  Ad  quas  litteras  qnum  nullnm  re- 
sponsum  ad  hoc  tempus  habuimus,  eas  aut  perditas 
esse,  minusque  ob  id  fuisse  redditas,  aut  prorsns  nos 
ex  animo  Eins  excidísse  eogitavimus.  Quomm  tamen 
alteium  nt  accidere  facile  potuerit,  qnum  buiusmodi 
casus  magnis  etiam  aliquando  thesauris  ac  rebus 
pretiosissimis  evenire  soleant,  nedűm  litteris  unis ;  ita 
alterum  accidisse  ut  credamus,  baud  quaquam  induci 
possumus ;  quandoquidem  nobis  benevolentia  Domi- 
nationis  Yestrae  Reverendissimae,  qua  nos  semper  est 
ab  initio  complexa,  nihil  unquam  fuerit  aut  certius, 
aut  perspectius.  Nunc  itaque  hoc  ipsum  argumentum 
eodem  studio  repetentes,  piacúit  vei  id  solum  ad  Ve^ 
stram  Reverendissimam   Dominationem  scribere,  nos 


329 


Eandem,  et  Eias  dígnissimam  multarum  virtutum  et 
síngularís  homanitatis  Amplitudínem  omni  tempore 
observare,  ac  magni  facere,  plurímamque  Ilii  iucolu- 
mitatem  felicitatemque  precari,  propensÍBsima  etiam 
officia  cnm  servitíis  exhibemns  et  addicimus.  Viennae 
XXn.  Septembris  1558. 


LXXI.  fXlV.  e.) 

fenoesíes  AotalBak  Eperjes  város  taDiesa. 

Reverendissime  ac  Maguífice  Domine,  Domine  i558.  nui 
nobis  gratiosisBÍme.  Post  servítiorum  nostrorum  para- 
tissimam  commendationem.  Ad  postulationem  Revereu- 
diasimae  Magníficentíae  Vestrae  in  medio  nostri  in 
cívitate  hospitinm  ordinavimus.  Quod  etsi  Reveren- 
dissimae  Magníficentíae  Vestrae  alibi  magis  conve- 
níens,  qnam  apud  nos  ordínari  potuísset:  tamen,  quia 
Reverendíssimae  Magníficentíae  Vestrae  sic  vísum 
est,  ut  apud  nos  ín  cívitate  ruinosa  potius,  quam  alibi, 
divertat;  Reverendíssimae  Magníficentíae  Vestrae, 
cui  multum  servitíis  nostris  debemus,  potulatíoní 
Eíusdem  merem  gerentes,  domum  parochialem  conce- 
dere  constítuimus.  Quia  verő  díversorum  rumoribus, 
qui  subinde  ad  nos  perferuntur,  Reverendíssimam 
Magnificentiam  Vestram  ínusítatam  quandam  immuta- 
tionem  relígionís  nostrae  et  rituum  ecclesiasticorum 
in  templnm  nostrum  íntroducturam,  contra  receptum 
ordinem  a  multis  annis  cum  Civitatibus  Liberis  nobis 


330 

communem :  Reverendissimam  Maguificentíam  Ves- 
tram  ut  Dominum  uostrum  gratiosissimum  retinen- 
dae  communis  pacis  et  tranquíllitatis  stadio  in  plebe 
nostra,  quae  dificulterid,  quodlongo  usu  receptnm  est, 
sibi  eripi  patitur,  summopere  oramus,  dignetur  per 
litteras  animum  et  voluntatem  Buam  hac  in  re  quam- 
primum  nobis  aperire,  ut  malo  imminenti  sine  periculo 
et  motu  publico  hoc  praesertim  tempore  subveDirí 
possit.  Id  qnod  tam  ex  re  Reverendissimae  Magnifi- 
centiae  Vestrae,  quam  nostra  főre  existimamns ;  Ei- 
dem  servítia  nostra  commendantes.  Dátum  Eperyes 
die  13.  mensis  Novembris  anno  Domini  1558. 

Gratiosam  superlnde  a  Reverendissima  Magni- 
fícentia  relationem  expectamus. 

Eiusdem  Reverendiasimae  Magnificentiae  Yestrae 

observandissimi 
Judex  et  Jurati  Cives 
Civitatis  Eperyes. 

Kivül:  Reverendissimo  ac  Magnifico  Dominó, 
dominó  Antonio  Verancio  Episcopo  Agriensi,  Comiti 
perpetuo  Hewesseiensi  etc.  Consiliarioque  Sacratissi- 
mae  Caesareae  Maiestatis  etc.  Dominó  nostro  gratio- 
sissímo. 


331 


LXXII.  (XV.  b.) 
~l.  FeNiuiiDd  tBiiiiZilrtiak  Veranesks  Antal*) 
Silcmtissima  Caesarea  Maiestas  I 
Domine,  domine  iiobis  clemt'iitiBsime! 

Proxime  po8t  felicem  Sacratisöimae  Maieatatis 
Vestrae  in  líohemiam  et  Gerniaiiiam  a  nobis  ilisceB- 
8Um;  quiim  SeremsBimus  Rex  Bohemiae,  Domiiius  no- 
ster  clemmtissimus,  dedissot  litcras  suas  ad  quosdara 
ex  iiubia,  et  ad  piures  alioa  Maiestatum  VeBtranim 
fideles  subditoa,  cjiii  fínitímas  arccá  per  Ihmgariam 
teneremus;  tria  potissimxim  gratiose  raandavit  iiobis: 
Frimiim  utpraefatasarcesuostrassuffimenti  commeatu 
iiistrueremiiB.  Dcinde  ut  aiiuonam  omiÜB  generis  non 
sohim  evebi  ex  nostris  finibus  in  ditiunem  Tnicae 
probibercmuB ;  scd  etiam  ut  ei  annunam  ipaam  et 
jumentact  planatra,  quibua  veheretur,  interciperemua. 
Postremo  ut  per  militea  noetros  ,  et  quibuscuiique 
aliis  opportuiiis  rationibus  lieri  pos&ct,  omnea  villaa 
per  Tiircarum  ditioneni,  quaeintra  Tibiecum  et  Danu- 
biuni  est,  incipiendo  a  longínquioribus,  exurere,  pe- 
coraque  omnia  abigere,  et  quiequid  uspiani  esaet,  quo 
boraines  et  jumeiita  vietitarent ,  corriimpere  deper- 
dere  curaremua,  qnaevidelicet  aveliiet  asportari  com- 
mode  ac  tuto  neqnirent ;  idque  Ín  eum  finem,  ut  praeaidíís 
Turcae  finitimis,  atque  etiam  eiuadem  expeditioni, 
cuius  iam  tot  et  tantia  nimoribus  aolHciti  aimua,  ao- 
lita  ad  boctempuscommeaíiuinifacuitas  diroinueretur. 

Quaa ego qnidem  lítterasquiim  profidé  et  subiec- 
tione  mea  omni  bonore  et  revereutia,  qua  parftiií,  et 
qaam  Maiestatibus  Vestria  debeam,  recepisflem,  diU- 

•)  tvy  MWzik.  liíifiiy  eíien  levíl  -l  npin  kllliiolett. 


I 


332 

genter  legíssem  et  intellexisaem ;  duo  priora,  qiiae 
hi8  mandabantur  nobis,  agnovi  ea  fuisse,  de  quibus 
jam  tum  MaieBtas  Vestra  CaeBarea,  dum  hic  adhuc 
exísteret,  decreverat,  et  praeceperat  etíam,  ne  in  exe- 
quendíB  primo  quoque  tempore  moram  miuimam  com- 
mitteremus. 

In  tertíam  nonnihil  haesimuB,  ut  non  intellectnm 
antea ;  et  ea  reí  vi8a  difficnltate  ac  magnitndiue,  ex 
qna  complnra  et  varia  viderentur  et  Regno  et  Maie- 
BtatiboB  VeBtris  reduntatura  esse  íncommoda;  immo 
qnod  veremur  inBuper,  ne  quod  maiam  satageremus 
avertere  longius  et  maturins,  alind  accerBeremns  ce- 
leríns,  bí  rem  videlicet  eandem  Bubita  fortasBis  delibera- 
tione  tranBactam,  exeqneremor  BÍmpIicius,  nec  ad  eam, 
qnae  viderentur  nobÍB,  noBtrae  etiam  eonsiderationis 
aliqnid  afferremuB,  ut  fidelea  ConBiliarii,  amanteaqne 
et  BtudioBi  eorum  Bubditi^quae  ad  honorem  et  commoda 
Maieatatum   VeBtrarum  pertinere  Bciremus. 

Hoc  autem,  quum  eiuBmodíeBse  cenBeamuB,  quod 
et  honorem,  et  commoda  Earuudem  Maiestatum  Ve- 
strarum  pro  judicio  nostro        _     _      _     —     — 


LXXIII.  (XXV.  b.) 

NaxímilíiD  királynak  Verancsics  Antal 

SerenisBimo  Regi  Bohemiae  Maximiliano. 

).jui.26.  MaieBtas  tandem  Caesarea  mutavit  aententiamde 

ConBtantienBÍ  itinere,  dísuasa  aestuum  maguitudíne  et 


iücommodís  aurae.  Constituitautemiu  horum  Comitio- 
rum  Imperaliam  exitu  Monachum  proíicÍ8<!Í ;  uti  Sere- 
nissímís  Keginis,  filiabus  suis  charíssimig,  quaB  eo  di- 
citur  Eniponto  accersivisBe,  aalutatis,  et  alírjuot  diebuH 
cnm  genero  buo  IllnstrÍBsímo  Duce  Bavariae  venatío- 
nibus  datis,  Isaro  amne  in  Danubium  descendet,  Da- 
nubio  verő  Viennam  revertetur.  Sic  rnodo  Btat  coiisí- 
linm,  nisi  ínterim  secua  quid  aliud  inciderit,  quo  hoc 
etiam  immutatum  érit  in  tanto  negotiorum  concursu. 
quae  nunqnam  Snae  Maiestati  desant 

De  Pontífice  Snnuno  meliora  nova  sünt  allata, 
Sanctitatem  Suam  satis  conimode  conj^alaisse,  et  Pa- 
tavium  iter  parare.  Apponensium  thermarum  caau< 
qnibas  easet  usoruB  medicorum  cou.silio.  Príoü  tanien 
Lauretanam  Beatam  Virginern  inviset. 

Aiont,  Sanctitatem  Eius  uja^rno  anirno  poUicerí 
8ibi  eonun  annornm  vitám,  qni  illi  ad  (:eh:hiuinríi 
restant.  Et  hoc  patris  sni  exemplo.  quem  iactat  eiriiili 
infirmitate  sab  decrepita  labora^."^.  et  Dih:l'>  íLl^-jk 
attigisse  centesünauL  Ceteruiíí  ne  íJtn'^i  f^i^yiüt  rr-x.'io 
eum  interím  erepmrnm.  done«:  kb^ia/:tau::i  :ot  a'ri.^l- 
bns  Eccle$iam  reformét,  et  LArre::--'.-*  í^j^a  Lro^^il-ri 
Quid  tandem?  Omníbü.^  et  í^ái-iri::.!:.  r:  Terrvri  ^*^ 

De  legationibiis  acieiii.  f.v^rz:,.  \zjk  ;...:.:  h^.r-  4- 
batnr :  neeeio  iam.  an  cIIa  C'Vr-T.'r-i'r:: :  .  i .  i  .v.r:  \r:: . :- 
time  habét.  In  Galliaé  zJrr:r:r  -ci:*^:.:'.  .:.i^:^  V:.- 
lielmos  Truczez.  íra:e;  '.ít:':^.  r  ALír:>.'-i:-  . ;.:i 
legatione  coiidole&ii  tó  •:  ••: ' .  ?. -:  j^  •  :.;  t\. \ .  ii-  :■  •  • 
qnatridno.  In  \agfam  íi  '.  .r-  '^. ..•^''  •  í;  .--l:'-^- 
stan,  \ir  digBB  e:  Ilaguin-  :  '^-:-*  -írijr^i.-Uf  ♦•  --i 
niter,  neqae  hie  ^ifxzfas  rcai  ;í:  •:;  /uLu  x\\%:íz\a 
eina  confieriL  aagaÜM:  aÁ;  *-.  t'>  '.;>  *•  i  ir'.ii  tr^'i- 
tom  8it.  nt  e»  I06mk  iaá»%  .  ;^..^  /^:  •«>  v:>i£t  ou: 


334 

hoc  pracsertim  cius  Regní  statu,  quo  unnc  nostrís  Ca- 
tholicis  vei  in  unico  illiiis  angulo  nec  locns,  nec  gratia 
reliqua  sít ;  multo  íd  consílium  magis  lando,  quod  ante 
inierant.  Romána  verő  ímpegit  in  silentium,  postqnam 
cessavit  ea  cauBa,  qnam  Maiestas  Yeetra  novit.  Nec 
prins  denuo  cura  íUins,  uti  audio,  resnmetur,  qnain 
aut  ex  Űrbe  qiiippiam  eiusmodi  affalgeat,  qnod  a  pa- 
terna  Eiiis  Sanctitatis  pietate  expetitur. 

Haec  Bunt  post  alias  litteras  meas  hic  apud  nos 
nova  consequuta^quaead  Maiestatem  Vestram  perficri- 
bére  voloi,  ne  offícium  intermitterem.  Dens  Optimns 
Maximns  Maiestatem  Vestram  incolnmem,  et  felicem 
servet.  Aiigustae  Vindelicorum  26.  Julij  1 559. 


1 


LXXIV.  (XXV  III.  b.) 

h  abanj  vármegyei  papságnak  Veranesies  Antal. 

.  körül.  Antonius  Verancius  Divina  raiseratioiie  Electus 

Episcopus  Ecclesiae  Agriensis ,  Comes  Perpetuus 
Hewesiensis  et  Boraodiensis,  nec  non  Consiliarius  Sa- 
cratissimae  Caesareae  et  Regiae  Maiestatis  etc.  univer- 
8Í8  et  singulis  Parrochis  in  Comitatu  Abaujwariensi 
existentibus,  nobis  in  Christo  dilectis,  salutem  et  pa- 
temam  benedictioncm.  Quum  varios  constituit  Spiritus 
Sanctus  in  Ecclesia  Catholica  Rectores,  qui  non  modo 
gregis  dominici  curam  haberent,  sed  etiam  eius  mini- 
stris  praeesse,  diligenterque  attendere  deberent,  quo 
pacto  et  se  ipsos  in  ministerío  Dei  gererent,  et plebem 


335 

síbi  commissain  instraerent,  ne  ab  ofíicio  ipsorum  de- 
vianteB  subditis  etiam  ovibus  perdítioni  forcut. 

Propterea  Reverendás  dominus  Mattbaeas  Zerda- 
béli  Praeposítus  Mislensis  et  Archídiaconus  Abawy* 
wariensis,  nostrae  Ecclesiae  CanonicaS;  voleus  sno 
officio,  quo  fangitiir  satisfacere,  constitnit  vos,  qni  in 
eins  Arcbidiaconatu  diversorum  locorum  Parrocbiis 
praeestis,  fraterne  visitare;  deque  vestrum  omniam 
bona  ínter  bomines  conversatione  atqae  sana  doctrina 
pie  cognoBcere ;  nt  si  quid  forte  inordinati  et  alieni  ab 
officio  Dei  ministrorum  in  vobis  comperiretur,  illud 
emendatum  vobis  bono  modo  relinqueret ;  quo  deinceps 
tani  vos  ípsos,  sicut  Dei  ministros  deceat,  gérere  pos- 
setis,  quam  plebem  pastorali  ofíicio  vobis  commissam 
rectius  informare  valeatis. 

Hortamur  vos  itaque,  et  qaemlibet  vestrum  in 
Dominó  páter  ne,  atque  etiam  nostra  auctoritate,  qua 
fungimur,  requirimus,  et  vobis  omnibus  in  virtute  sánc- 
tae  et  salutaris  obedientiae  mandamus,  ut  praefatum 
dominum  Arcbidiaconum  vestrum  honore  quo  decet 
recipiatis,  et  illi  in  omnibus,  quae  vestra  requirit  obe- 
dientia,  dicto  audientes  atque  obsequentes  esse  debea- 
tis;  nec  vos  secus,  praesentibus  perlectis  exbibenti 
restitutis,  facientes,  et  tanquam  praepositis  vestris 
reluctantes,  merito  animadvertere  patiamini     —     — 


336 


LXXV.  (XXVIir.  c.) 

fenDcsics  ADtal  egri  pflgpSkDek  pásitorí  levele. 

1562.  körül.  Aütonius  Vcraucius  Dei  et  Apostolicae    Sedis 

gratía  Episcopus  Agríeusis,  Comes  Comitatuum  He- 
wesíensís  Perpetuus,  Borsodiensis  Administrator,  Pea- 
thiensis  Locumteneus,  ac  Sacratissimae  Caesareae  Re- 
giaeque  Maiestatis  Consíliarius  etc.  nniversis  et  síngu- 
lis  huins  nostrae  DíoeceBÍs,  qnoram  animarum  curam 
gerimus,  gratiam  et  pacem  a  Deo,  qui  prope  adest  om- 
nibns  invocantibus  se  in  veritate.  Qnam  veri  pastorís 
of&cium  8it,  Divina  atque  Apostolica  sententia  testante, 
super  gregem  suum  sedulo  invigilare,  ne  rapaces  lupi 
gregi  non  parcentes  in  enndem  intrent  et  exorgant, 
viri  loquentes  pcrversa,  ut  abducant  post  se  discipu- 
los,  et  constítuant  sectas;  cogimur  snper  Ecclesiam 
commendatam  nobis  adeo  esse  soUiciti,  at  eam,  quam 
Dominus  uoster  Jesus  Christus  pretiosissimo  suo  san- 
gnine  acquisivit,  nos  quoque  solerti  cura  et  singulari 
diligentia  in  suo  (qiiantum  nobis  a  Dominó  Deo  conces- 
sum  fnerit)  nitore  et  nulla  macula  contaminatam  ser- 
vemus  ac  retineamus.  Et  in  ea,  nisi  fidem,  conversa- 
tionem  raoresque  singulorum  pro  possibiltate  nostra 
diligenter  exploraverimus,  inspexerimus,  et  ad  bonam 
frugem  composuerimus,  Divinam  ultionem  semper 
nobis  imminentem,  denunciatamque  diu  antea  per 
Prophetas,  haud  quaquam  effugere  poterinms.  Qui- 
cunque  pastor  cnim  non  adest  ovibus  suis,  et  eanim 
necessitates  non  cognoscit;  non  pericula  providet, 
non  denique  tutelani  ac  salutem  procurat ;  quomodo 
is  infirmas  consolidabit,  aegrotas  sanabit,  confraetas 


33? 

alligabit,  abiectas  reductit,  et  diesipatas  perditasqiie 
inquirere  valebit?  Unde  nos  paatorali  noatro  muneri 
sednio  insistentes,  et  omnem  rliligftntiam  adhibentes, 
nt  non  solum  gregis  commissi  nobis  notitiam  habere- 
inuB,  Bed  etiam  iiifiniiitates  ac  pericula  eins  perapice- 
rennis,  et  eidem  uiodis  oniiiibiis  quibns  pos-íenuis 
melioribns  primo  quoquo  tempore  consnlerimus  ;  ani- 
madvertinius  plerosque,  q»i  aut  diaboli  instinctu,  aut 
malornm  perversorumqae  sectariorum  suaRÍone  et  lib- 
rorum  eorundein  lectione,  et  conventicnlorum  adver- 
eantiuni  Spíritiis  Dei  unitati  frequen tation e  illeeti, 
tanqnani  pro  aiUisque  arbitratu  Catboliram  et  Após 
tolicani  Ecclesiaiu  per  angeloa  pseudomagiatrorum  te- 
niere  círcunidiici,  et  ex  ea,  quae  iam  duduni  coliiinna 
et  finnaiiientnni  veritatis  Apostolico  ore  est  appellata, 
aiiaui  atquealiaiii  fonnare  liccret,  haereses,  scbisraata, 
seetaaque  ab  onini  veritate  alienas,  imnio  verbo  Dei 
contrarias,  et  nnioni,  coneordiae  ac  paci  Christianae 
inlensaa,  pernicioaasque  bauseriint,  promovereqne 
contendunt.  Propterea  dirigentes  oculos  mentié  noatrae 
primnni  ad  Divinam  insfitutioiiem  officii  pastoralla, 
quod  videó  nobis  esse  inipositum,  deinde  ad  salutein 
et  conservationem    animanim  noatrae  curae  coniniia- 

Íiini;  merito  tales,  qui  Ín  huiusniodi  errorea  prolapai 
t,  non  niodo  arguendi  et  corripieiidi  sünt  nobis,  aed 
etiani  raonendi  obsecrandique,  et  paternie  rationibua 
trabendi,  iit  ab  hisdem  erroribus  rescipiecant,  einen- 
dcatnr.  et  in  greniimii  Sanctae  Apostoücae  Romanae 
Watris  Eoclesiae  revertantxir.  Et  quamquam  1 
niroia  diu  patienter,  quum  Incorura  et  ; 
^m  pereonarnm  í[unriiiidain  ob  resp 
bita  et  opportnna  reniedia  áia*' 
1  cessantea  ínterim  qiioti* 


cipiecant,  einen- 
olicae  Romanae     ^^ 
nquani  hucusque  ^^^^M 


338 

ne  eiuBqne  yerítate  sermonibüs  sollicitare  ad  resor- 
gendnin  lapsos :  ímmo  etiam  movere  et  cohortari,  nt 
perspíeerent,  ande  exeidissent.  ad  poenitentiam  redi- 
rent,  et  príora  opera  faeerent :  nunc  tamen  idipram 
malnm,  ne  omnino  nostra  qnapiam  conniventía  magis 
in  Beductis  firmaretar,  ac  diutias  deprarati  et  obdn- 
rati  in  penicaciam  liaeresis  patientia  et  modestia  no- 
stra  abnterentnr,  eornmque  peias  perireut  conscien- 
tiae,  et  malom  ipsnm  redderetnr  incurabile,  enm  re- 
nerabili  Capitolo,  fratríbns  nobis  in  Christo  dileetís, 
maturo  consilio  ac  deliberatione  praehabita  decreTi- 
mns,  Muneris  et  Ministerii  nostri  Pastoralis  Spiritn 
Sancto  moniti  atque  adinti,  anthorítate  fnngi,  Deereto* 
qne  noBtro  infrascrípto  altra  poenas  in  Sacris  Cano- 
nibns  contentas,  tantae  hominnm  nostrornm  licentíae 
occurrere.  Nos  i^tur  praefatus  Antonins  Yerancius 
EpiscopiiB  Agriensis  anthorítate  ordinaría  nostra,  et 
Caesarea  ac  Regia  nobis  commissa,  qna  in  his  parti* 
bns  fnngimnr,  statnimus,  ordinamns,  et  praesenti  pn- 
blieo  Bancinms:  Quod  nnllns  tani  in  hoc  nostro  oppido 
Agriensi,  quani  iibiqne  locorum  in  tota  hac  valle  simi- 
liter  Agriensi  nobis  síibdita  inhabitans.  cninscnnque 
statns  conditionisque  existat,  ad  concionatores  Luthe- 
ranos  vei  sectarios,  ubi  contigerit  cos  commorari,  aii- 
diendae  concionis  gratia  declinare;  item  libros  haere- 
ticorum  ant  snspeetos  hacresis  legére  vei  apud  se  ser- 
vare,  congregationes  et  conventicula  vei  in  propriis 
vei  in  alienis  doniibiis  agere ;  item  pro  suscipiendis 
Ecclesiae  sacranientis,  pro  benedictione,  pro  praesen- 
tatione  impetranda  alios,  praeterquam  Catholicos  et 
a  nobis  institutos  ac  missos  ministros  adire  de  cetero 
audeat. 

Et  qnicunque,  cuiuscuuque  conditionis  fnerít^  ausu 


temerario  praeiiiÍKBÍs5  liia  Bfiitutis  nostria  contrariiiiit 
facere  praesumpseiit,  pro  piiiiia  traDHgressioaeinpoe- 
nam  florenormn  vlgiuti  ipso  facto  iücurrat.  Si  verő 
etiaiii  secundo  idipauni  perpetraverít,  florenormn  trí- 
gintapoeiiamulctetui".  Ácsi  tertio  obidentíae tcrminos 
insolenter  transgressiia  fueiit,  poenain  florenonim 
fjHinquagiiita  siibire  cogatur.  Denií|ae  si  de  cctero 
quoqiie  et  ultra,  tanquain  contumax  et  iiníorrigibilis 
qiiispiaiii  perget  talia  atteutare,  et  pm  volimtate  sna 
crronea  ac  depravata  coimiiittere,  spciindiiiii  inobe- 
dieiitiae  qiialitatüiii  et  t-ontumaciaiu  volumtia  eina  ar- 
Ittitrio  noatro  relinqiii  puniendiim. 
W^  Qiiiim  autcm  eiusaiodi  tlagitia  et  contmnaciac 
*RCeIera  ooiitra  hiiiusiiiodt  Episeopaliuni  Decretoruiii 
et  Statutormii  Generaliiminormum  perpetrata  sat'pe 
saepiuB  ri'Uianerií  soleiit  iuipunita,  si  iiicuriae  et  iieg- 
ligeutiae  tradita  iuerint  ab  iis.  qiiorura  interest,  illis 
obviam  ire:  volunuis,  ordiaamus  atquo  sancimiis,  ut 
Imiiiö  iiiuictac  pars  tertia,  quac  infligetiir  Uecreti 
liuins  noatri  violatoribua,  deminciatori  taliuni  delia- 
queiitiinn  et  iuobedieiitinm  conferatur.  Assecurautcs 
ipsiiin  domiiiciatort'iii,  (luicunque  furrit,  qaod  aemper 
secretiiB  apad  nos  habebitur.  Duac  vcro  nitilotae  par- 
tea  residuae  applicentur  ad  fabricas  tam  Kccleaiac 
Porocliialis  SaiicM  MioliacHa  nppidi  noatri  Agrienais, 
qnanibospitalia  propedicmfabrirandí ;  imino  per  lianc 
nostrani  ordiiiationem  exnniic  pro  tiinc,  et  t'xíunc  pro 
nune  applicataa  esae  volumus.  OiimibiiH  igitiiretaingn- 
lia  síibditia  nostria  sigiiifíranuia  batic  ease  aniiiii  nostris 
oxpresaam  aententiam  et  seriani  voluntateni.  In  cuiiia 
rei  memóriám  et  teatiraonium  praeseiitcs  nostraa  pub- 
llee  afíigendaa,  dciiunciandaa,  et  onnnbTi:^  notiticandas 
eiiravinuis  et  scrio  dcmandavimua.  Datinii  iii  arec 
nostra  A^rieHsi  eíí". 


Ifa 


á40 


I 


LXXVI.  (XXXIII.  b.) 

Fnter  Saliieis  Piluk  Teniesies  AitaL 

Ad  fratrem  Paulám  Salinenm  BoznenBem. 

jiin.  24.  Qnnm  Reverendissimus  dominns  Nicolans  Ugri- 

nioB  SamandrienBÍs  Episcopns  venisset  ad  has  nostras 
regionea  per  hoBce  dies  in  Politianornm  anonim  nego- 
tio,  enmque  familiarius  seiscitaremQr  de  aitn  Boznae, 
deqne  Cronicis  Regnm  ac  gentis  eina:  etai  non  pauct 
nobÍ8  quidem  anditn  gratísaima  retnliaset ;  plnratameo 
cupientíbüs  subianxit  de  vobis,  qnam  molta  omni  lande 
et  honore  digna.  lUndqne  maximé,  qnod  mirifico  ata- 
dio  teneremini,  immo  operám  etiam  anmma  diligentía 
navaretÍB,  nt  res  eins  gentia  ac  Regoi  memorabilea  in 
históriám  describeretis,  et  traderetÍB  posteria. 

Qunm  verő  noB  etiam  enndem  lapidem  volvimiu 
in  HnngariciB  rebns,  qnantnm  nobis  temporis  datur 
a  Reipublicae  curis  vaeui :  Bubito  amicitiae  veBtrae 
capti  dcBiderio  ob  eiusmodi  studiorum  Bimilitndinem, 
qnae  est  potentissima  ad  eoB  etiam  conciliandoa  in 
amícoB,  qni  sese  mutuo  nunquam  conspexenint ;  has 
ad  voB  dare  animum  indnximus,  petentea  íratemo 
Btiidio,  ut  amiritiam  nostram  et  complecti  velitia,  et 
non  recuBetiB  eara  nobiscum  viciBsitudinem  litterarum 
inire  et  conservarc,  qua  crebro  vei  magnis  locorum 
discreti  intervallis,  una  esse  possimus :  utqne  Bpera- 
muB,  VOB  veBtrÍB  huiuBmodi  partibuB  BatiBfactnroa,  ita 
noB  qiioqne  vicissim  de  noBtrÍB  ingenue  vobis  poUíce- 
mnr,  qnod  nimirum  quotieacumqne  occurrerint,  qui 
hinc  ad  vob  iter  habebunt,  eoB  sine  litteria  nostris 
nunquam  dimittemuB. 


34l 

Ne  verő  hunc  affectum  erga  voa  noBtrum  nóvum 
esse  putetis,  qui  certe  iam  pervetus  est,  cum  fratre 
etiam  Mariano,  qui  ad  Segniensem  sinnm  in  eoenobio 
vestro  Tarsatici  municipii  commoratnr,  superioríbus 
annis  in  bae  űrbe  similiter  de  vobis  multa  honorifice 
contulimus,  nosque  etiam  commodis  vestrís  fraterne 
obtulimus  pro  ea  fortuna  et  benedictione  Domini,  quam 
ex  alto  consequuti  sumus.  Qui  quidera  fráter  Maria- 
nus,  si  functus  est  officio  pro  voluntate  nostra  in  his 
vobis  referendis;  agimus  illi  gratias.  Sin  minus,  qnod 
fortasse  una  ab  eo  tempore  non  fueritis,  is  Reveren- 
dissinius  Dominus  Samandriensis  fráter  noster,  nobis 
iam  oppido  charus,  et  nos  et  offícia  nostra  tam  pro 
se,  quam  pro  ipso  quoque  fratre  Mariano  insinuabit, 
nostrisque  partibus  satisfaciet. 

Nec  plura  bic  de  liberalitate  nostra  erga  vos 
addere  volumus,  quum  ex  eodem  Dominó  Saman- 
driensi  omnem  animum  meum  abunde  cognoscetis.  Et 
si  qua  in  re  opera  nostra  uti  placuerit;  invenietis 
nos  semper  paratos  ad  commoda  vestra.  Vos  verő, 
si  vicissim  aliqua  in  parte  liistorias  vestras,  et  quae 
de  Boznensi  situ  topograpbice  descripsistis ;  maximé 
autem  de  Lodomeria  quid  sit,  et  quo  loco  sit,  quove 
nomine  ea  pars  Bozue  nímcupabatur  priscis  temporibus, 
eonimunicare  mecum  non  gravabimini.  Eo  sane  sibi 
nos  deviiicietiö  vinculo,  quo  niaiore  non  poteritis,  si 
quod  etiam  beneficium  ipsi  vitae  nostrae  praestassc- 
tis.  Tanto  desiderio  tencmur  res  Boznenses  cognos- 
cendi. 

Quod  reliquum  est,  videre  etiam  vos  admodum 
cupimus.  Idque  si  fieri  poterit  Constantinopoli  cum 
eodem  Keverendissimo   Dominó    Samandriensi.  Erit 

NtiNUM.    IIIXO.   III8T.   SCRIPT.  XXVII.  22 


342 

hoc  nobis  et  gratnm  et  iucnndnm.  £t  Vestra  Charítas 
valeat  in  Dominó  qnam  feliciter.  Viennae  24.  Jnnii 
1567. 


1 


Lxxvn.  (xxxvn,  b.) 

YenDesies  iDtaluk  gróf  Zrínyi  dyllrgy. 

jui.  7.  ReverendÍ8BÍme  Domine  et  patroné  michi  obser- 

vandÍ88Íme  atqne  confidentisBime  salntem  et  aervitio- 
rum  meorum  commendationem,  Qaod  venia  non  ac- 
cepta,  ac  insalntata  Dominatione  Vestra  Reverendis- 
sima proxime  elapsis  diebus  discesserim;  id  non 
negligentiae  aut  protervítati,  verum  ardois  negotiis 
meis  ascríbat,  qnae  me  opinione  celeríus  descendere 
coegcrunt.  Antequam  autem  discessunis  fuissem  e 
Vienna,  quidam  iiiiuriosi  et  malevoli  apud  Caesaream 
Maiestatem  me  detulerunt,  ut  qui  retinuissem  et  ser- 
vassem  pro  usu  et  commodo  meo  quendam  nomine 
Joannem  Skarummezam,  quera  Vestra  Reverendis- 
sima Dominatio  bene  novit,  ut  qui  classes  Christia- 
uas  adortus  fuisset  in  mari,  ac  maximam  praedam  in 
Castrum  meum  Buccari  attulisset.  Quem  iuxta  ele- 
mentem  commissionem  Sacrae  Caesareae  et  Regiae 
Maiestatis  vinctum  Viennam  transmisi.  Rogo  itaque 
Reverendissimam  Vestram  Dominationem,  dignetnr  eí 
apud  Sacram  Caesaream  et  Regiam  Maiestatem  suo 
patroeinio  et  bono  auxilio  causa  nostrae  aervitutis 
adesse,  ne  miser  per  Zoylos  in  suis  iustis   iurlbos  op- 


44á 

primatar.  Id  qaod  Revereudissimae  Dominationi  Vés- 
trae  maiori  officío  amicitiae  recompenBare  studebi- 
mnB. 

Praeterea  rogarnns  Rererendissimam  Dominatio- 
nem  Vestram,  iit  dam  et  qnaudo  relatio  in  negotío 
Wylyttli  Aghe  a  Budensi  Bassa  Suae  Maiestati  Cae- 
Bareae  venerit,  potissimum  verő  de  sui  animi  senten- 
tia  no8  certiores  reddere  digiietnr.  In  reliquo  Ves- 
tram  Reverendissimam  Dominationeni  bene  valere 
opto.  Datnm  ex  noBtra  Monyorokerek  7.  die  mensis 
Julii  1568. 

Georgins  Comes 
Perpetuns  de  Zrynyo  mp. 

K  i  y  ű  1 :  Reverendissimo  Dominó  Verancicio 
Epiacopo  Agriensi,  Sacrae  Romanorum  Imperatoriae 
Maiegtatis  Consiliario,  dominó  et  patrono  nobis  Bem*^ 
per   con8ÍderatÍBBÍmo. 


LXVIII.  (XLIir.) 

VeraDtsifs  Antalnak  Maximilián  tiiutí. 

Maximilianus  Secundus  Dei  gratia  Electüs  Ro-^^"^*"*^ 
inanorum  Imperátor  Semper  Angustua,  ac  Germaniae, 
Ilnngariae,   Bohemiae  etc.  Rex,  Archidnx   Anstriae, 
Dux  Burgundiáé,  Marchio  Moraviae,  Comes  Tyrolis 
etc.  íidelibuB  noBtris  vniuerBÍB,  et  Binguli8,  Spectabili'^ 

22* 


344 

bns,  Magiiiíicis,  Egregíis,  et  nobilibus,  prudentibiu 
item  et  circüinApectis,  dominÍB  Baronibus,  Comitibna 
Vice  Coiiiitibüs,  Capitaneis,  Praefectis,  Castellanis, 
Officialibiis,  Provisoribus,  et  eorum  viceBgerentibua : 
item  Civitatuni,  oppidorum,  et  villaruni,  tam  nostra- 
rum,  quam  aliorum  qu árumon nque,  Magi8tris  Civinm. 
Judicibus  et  Rectoríbus,  eunctis  etiam  aliis  cuíubcud- 
que  status,  dignitatis,  et  eonditionis  hominibus  vbiuis 
in  Regno  nostro  Hungáriáé,  et  partibuB  ei  Bnbiectís 
commorantibuB,  praesentes  nostras  visuris,  vei  earum 
notitiam  habituris  salutem  et  gratiam.  Qnum  intelli- 
gamuB  post  exortam  in  partibus  Regni  nostri  Hungá- 
riáé Transilvanis  haeresim  Trinitariorum,  renovatum 
videlicet  Arianismum,  esse  plerosque  non  solum,  qui 
libros  baeresim  illám  continentes  passim  dispergant, 
et  vei  etiam  publice  venum  exponere  audeant;  verum 
etiam,  qni  impiae  et  ante  aliquot  saecula,  totins  Orbis 
Christiani  consensu,damnataedoetrinae  applandentes, 
aliis  ([uoque  illám  vei  publica  praedicatione  commen- 
dare,  vei  privátim  in  suum  eos  errorem  protrahere 
non  vereantur:  haud  omittere  pro  ofíicio  nostro  Im- 
periali.  et  Rcgio  voluimus,  quin  huic  tanto,  et  tam 
liorrendo  malo  debita  ratione  quamprimum  obuiare- 
iiius:  ne  inter  lot  et  tam  graves  miseri  huius  Regni 
nostri  calamitates,  quas  Deum  ob  maxima  et  plurima 
alioquin  populi  sui  delicta  immisisse  nullinn  est  dubi- 
nm,  maior  et  grauior  in  nos,  et  Rcgna  nostra  Divinac 
siiae  Maiejtalis  ira  exardeat.  Quapropter  dedimus  in 
uiandatis  fidelibus  nostris,  Reverendissimo  in  Christo 
Patri  dominó  Antonio  Verán tio,  Archiepiscopo  Ec- 
elcsiae  Strig()niensÍ8,Primati  Hungáriáé,  LegstoNato^ 
Sunnno,  ct  Secretario  per  Hungáriám  Caneellario  el 
Consiliario  nostro  etc,  et  aliis  personis  ecclesiastida^ 


34Ő 

ia  Dioecesi  Ecclesiae  eiusdem  coiuniorantibus,  ut  veu- 
ditores  et  dispersores  libroruiu  talium,  haeresim  víde- 
licet  Trinitaríorum,  sed  et  Sacramentarioriuu,  seu 
Zwioglianorum,  in  se  coatiuentíum,  ínveatigare,  et  ab 
iiiveatigatig,  non  eolura  libros  quoscunqne,  apud  iltus 
inveutos,  aiiferre  et  confiscare ;  verum  etiam  asaistente 
illia  brachii  nostrí  Regalis  anctoritate,  bibliopolaa 
eiasmodi,  vei  qni  liaereses  illas  pnblice  praedicant, 
aaxilio  fidelíam  Capitaneornm  nostronim,  Judicumque 
et  Magistratunm,  &ub  quonim  jurisdíctione  tales  re- 
perti  fiierint  (quibus  vt  reqoisiti  officiumiii  bee  suuni 
faciant,  et  mentem,  ac  voluutatem  in  boc  nostram  se- 
riam  fideliter  exequantar,  bis  noBtrís  praesentíbua 
strictnm  damus  mandátum)  incarcerare,  et  in  corporu 
qaoqne  graviter  puuii'i  facere  debeant.  Privátim  autem 
impÜB  ístís  et  damnatis  doctrinis  adbaerentes,  et  illas 
profitentee,  adraoueant,  ut  resipiBcant  et  verara  fídem 
ac  religionem  Catholicam  ab  ipBO  Saluatore  noatro  et 
eiuB  Apoatolis,  eorumque  snccesBoribua  SanctÍB  vide- 
licet  Ortbodoxis  Eccleaiac  PatribuB  traditaui,  íltoruDi- 
qae  Bangniue  et  morte  conlirmataiu,  et  ad  baec  uaquc 
aaecula  in  posterum  tranamisaam  aequantur.  Id  autem 
facere  recuaantes,  et  Ín  sua  impietate  obstinate  pev- 
maneotes,  nobia  indiceiit,  ut  in  eos  pro  ofücio  nostru 
et  etiam  auctoritate  veteribus  Kcgui  deeretia,  ac  legí- 
bus,  pnbliciBque  constitutioiiibiis  Uegnicolnrum  nobia 
attributa  condigno  modo  etiam  abdonationc  bonoruui 
et  iurium  poBseBBionarioriini,  ai  nobiles  aint  persouae 
animadvertere  posoinnis.  Quapropter  t 
aingulis,  barum  seric  liniiissiiiicprao 
timus  et  maiulamus,  ut  uemo  cuiQffii 
conditioniB,  librus  haerei 
exponere,  vei  lc;;ere, 


\ 


34« 

communicare,  iieque  impíam  et  damuatam  illorum 
doctriuam  publíce  et  privátim  praedicare,  aut  ei  qno- 
quo  raodo  adhaerere ;  eius  verő  professores,  et  sequa- 
ces  nedűm  fovere,  et  in  bonis  suis  retinere  audeat  et 
praeBumat,  nt  potius  illos,  nt  erudeles  homicidas  in- 
gere, omnibuB  módis  pellere  et  exterminare  debeat 
et  teneatur.  Ne,  si  secns  faetam  fuerit,  iustam  habea- 
mus  eausam  in  tales  modo  praedeclarato  irremissibili- 
ter  animadvertendi.  Secus  igitur  nullo  modo  factnri. 
Praesentibns  perlectis  exhibenti  restitatis.  Datnm  in 
aree  nostra  Regia  Pragensi  die  octava  mensís  Mártii 
anno  Domini  millesimo  qningentesimo  septnagesimo. 

Ugyanaz  egykorú  forditásban. 

Masodic  Maximilianus  Isteunec  kegyelmessége- 
böl  az  Romai  Birodalomnac  mindenkoron  öregbetö 
Chaszara,  es  Nemet  orszagnac,  Magyar  orszagnac, 
Cheh  orszagnac  etc.  királlyá,  Austrianac  fö  herczege. 
Burgundianac  herczege,  Moruanac  markolabia,  Tiro- 
lisnac  grofia  etc.  közönseggel  es  egygyenkent  minden 
hiueinknec  uagysagosoknac,  vitézi öknec  es  nemes- 
seknec,  touabba  bölcheknek  es  tekenteteseknec,  zász- 
lós vraknak,  fó  ispanoknac,  vice  ispanoknac,  capita- 
nokuac,  vartisztartoknac,  porkolaboknac,  vduarbirak- 
nac  es  vtannoc  való  vice  tisztartoknac ;  annak  fölötte 
kulchos  varosoknac,  mezöuarosoknac^  faluknac,  ki 
vagy  mi  magunké  vagy  egyebek  volnanac,  polgár 
mesterinec,  birainac  es  igazgatoinac,  es  minden  egyeb- 
fele  rendbe,  méltóságba  es  allapatba  kic  volnanac, 
akárhol  ez  mi  Magyar  országunkba  es  hozza  tartozó 
tartományokba  lakozoknac,  kiknec  ez  mi  leuelunc 
látásokra  es  tuttokra  leszen,  köszönetünket  es  kegyel- 


347 

messegűnket  iriuc.  Mint  hogy  ertfinc  sokakat  leniii 
ez  mi  országunkban,  kic  az  vtan  hogy  Erdélyben  az 
Szent  Háromság  ellen  valo  eretnekség  támadót,  es  az 
Arriusnae  tévelygése  meg  viult,  nem  chac  mereszle- 
nec  oly  konyueket,  mellyekben  afféle  eretnekség  va- 
gyon, szellyel  hinteni  es  nilyuan  arulnj ;  hanem  annac 
fölötte  efféle  istentelen  es  az  tellyes  közönséges  anya- 
szentegyhaznac  egyenlő  akarattyabol  regen  karhoz- 
tatot  tndomannak   öriilnen  vgyan  azon  eretnekséget 
egyebeknekis  közöseggel  praediealnac,  auagy  titkon 
sokakat  az  v  tenelygesekre  vonsznac.   Azért  semmi- 
képpen nem  minelhettük,  hogy  az  mi  chaszarl  es  ki- 
ralj  tisztüne  szerint,  ez  nagy  rettenetes  veszedelemnec 
io  módon  eleit  ne  vennöiöc.  Hogy  ez  mi  szegény  or- 
szagnnknac   enni   soc  es  nehéz  nyomornsagi  közöt, 
kiket  ketseg  nélkül  az  isten  az  v  nepenec  nagy  es 
sokasagos  bűneiért  bochatot,  eddiges  reianc  v  Isten- 
ségének ennelis  nagyob  ne  geriedezzen.  Annakokaert 
meghattnc  az  tisztelendő   vrnak   Verantius  Antalnac 
Esztergomi  Egyház  Ersekenec,  Magyar  ország  Prí- 
másának,  az   Szent   Apostoli  Szeknec  Legatnsanae, 
Magyar  Országban  nekünc  fő  secretariiisunknac,  Gan- 
cellarínsunknac  es  Tanachuuknac  etc.  egyéb  egyházi 
nepeknekis  az  felül  meg  mondót   Esztergomi  Egyház 
megyeieben  lakozoknac,  hogy  valaki  efféle  könyve- 
ket arulnanac,  auagy  szellyel  hintenenec,  mellyekbe 
az  Szent  Háromság  ellen  valo  hamis  tudomány,  es  az 
saeramentariusoknae   a^agy  Zuinglianusoknac   eret- 
neksége volna  ,  ki   keressec ;   es   hogy   nem  chak  a 
könyneket  vegyec  el  tülőc,  es  a  fiseusra  foglallyae ; 
hanem  az   mi   kirali  hatalmanae   ereién 
kony  árusokat  es  eretnek  praedici 
gokat  Í8  az  mi  hiw  capitaninl 


348 

tokiiaC)  a  kiknec  birodalmokban  e  feiee  talaltatnac 
segetsegenel  meg  fogiac  es  testekbenis  erössen  mc^ 
büntettessec.  Mies  peniglen  erössen  paraucholl  juc  ez 
leuel  által  ugyan  azon  capitanoknac,  biraknác  és 
tiszttartoknac  bogy  mikoron  errtil  meg  találtat- 
nak, as  V  tisztekben  el  iarianac,  es  azon  el  vé- 
gezet akaratunkat  c  dologban  hiuen  és  valóban 
meg  cbelekedgyec.  A  ki  továbbá  vneumagokba 
efféle  istentelen  es  karhoztatot  tudományokhoz  ragaaz- 
kottanac  vohia,  es  azokat  tartanauac,  afféléket  incbe- 
nee,  hogy  meg  tériének,  azt  az  igaz  hitet  es  az  kö- 
zönséges keresztyenn  tudomant,  mely  az  mi  idueze- 
tönktöl,  az  v  apostolitul,  es  vtannoc  való  szent  atyak- 
tul  ki  adatot,  verekcel  halalokcal  meg  erössettetet  es 
az  V  maradékokra  mind  ez  ideiglen  szállót,  vegyec  es 
köuessec.  Akié  peniglen  azt  nem  akarnanae  cheleked- 
ni,  hanem  az  v  istentelensegekbe  vakmerőképpen  meg 
maradnanae ;  azokat  minekiinc  meg  ielenchec,  hogy  ? 
ellenéé  tisztünk  szerint  ez  orszagnac  regi  decretomi 
auagy  törvenj  es  az  orszagbelieknec  közönséges  vege- 
zesi  íiltal  nekünc  adatot  hatalommal  meg  joszagoknac 
el  adasaualis  (ha  nemcssec  Icsznec)  az  melto  bünte- 
tésbe el  iarhassunc.  Annakokaert  tinektek  cs  mindca- 
teknec  ez  leuel  által  erössen  hagyuc  es  paranchollyuc, 
hog}^  senki  akar  mely  rendbeli  ember  legyen,  ez  meg 
mondót  eretneksegrül  valo  künyueket  árulni  auagy 
oluasni,  magánál  tartani  es  egyebekéi  közleni,  se  ke- 
dig  azoknak  karhoztatot  tudományát  nilyuan  vagy 
titkon  praedicalui,  auagy  valamimodon  ahoz  ragasz- 
kodni ne  merien.  Azokat  végezetre,  kie  illyeten  eret- 
nekségeket es  teuelygö  tudományokat  vallanac  es 
köuetnec,  nem  ehac  hogy  jószágokban  valakié  ne 
mereszlyec  tartani,  a  vagy  táplálni;  de inkab vgymiut 


1 


349 

kegyetlen  lelki  gyilkosokat  el  tauoztatni,  es  minden- 
keppen ki  vzní  közűlöc  tartozzanac ;  hogy  kűlömben 
chelekeduen  melto  okot  ne  adgyanac  mi  nekünc,  az 
meg  mondót  büntetésben  való  el  iarasra.  Ebben  senki 
egyebet  ne  tegyen.  Ez  levelet  meg  olnasnan,  es  annac 
a  ki  elö  adgya  víszontac  hattra  aduan.  Ez  lenel  költ 
Prágában  az  mi  király  varnukban  Boyt  mas  liouac 
nyolchadie  napyan,  az  vr  születésének  MDLXX.  esz- 
tendeieben. 


Maximilianns 


Joannes  Listhius 
Episcopus  Vesprimiensis. 


LXXIX.  (XLVIII.  b.) 

Venofsies  Aotaloak  mkim  Márton  mester. 

Illnstrissime  ac  Reverendissime  Domine ! 

Domine  mihi  semper  gratiose! 

Quod  me  Dominatio  Vestra  lUustrissima  officio  1572. 
meo  coquendi  et  praeparandi  cibos  reprebendit, 
et,  si  forsan  aliquid  minns  recte  conditnm  est,  culpam 
impntat;  id  non  mea  culpa,  sed  potius  eoriim  condi- 
menta  reservantinm  factum  esse,  pro  certo  sibi  per- 
snadeat.  Nam  si  mihi  pro  necessitate  et  cibomm  co 
pia  satis  condimentornm  snppeditaretn'' 
módis  veram  saporís  ac  cibi  praeparatti 


350 

iucundissimam  observarein.  Id  itaqne  Domiuationem 
Vestram  lUastrissimam  homiliter  oro,  ut  hanc  potíw 
culpam  alioniiu,  quam  meam  accidisae  arbitretnr.  Ac 
facile  spero,  Dominationem  VeBtram  Illustmaimam 
verbis  meis  fidem  adhibitnram.  Quod  si  aliter  de  me 
senserit,  ego  quidem  contra  malevolonim  obtrectatio- 
nem  resistere  non  posBiim.  Sed  si  forsan  officia  mea 
hactenus  fideliter  ac  summa  cam  diligentia  et  fideli- 
taté  praestíta  Eidem  non  satis  probabitnr ;  id  qnod  mihi 
jure  debetur,  non  tantum  aolvat,  verum  etíam  boaa 
cum  gratia  dimittat.  Nam  ego  non  Bolnm  pro  honore  meo 
retinendo ;  verum  etiam  pro  utilitate,  ac  in  poatenun 
pro  defensione  mihi  conferenda  cnilibet  a  puero  ser- 
vivi;  deinceps  quoque  serviam.  Gratiosom  expecto 
responsum. 

Eiusdem  Reverendissimae  ac  Illn8tri88imae  Do- 
minationis  Vestrae 

humilis  ac  íidelis 

perpetuus  servitor 

MartínuB 

magíster  cocus. 

Kívül:  lUustrissimo  ac  ReverendÍ8BÍmo  Do 
minő,  dominó  Antonio  Verancio  Archiepiscopo  Stri- 
goniensi  locique  eiusdem  Comiti  Perpetuo,  Prímati 
Hungáriáé,  Legato  Nato,  Summo  Cancellario,  ac  Con^ 
siliario  Sacrae  Caesareae  et  Regiae  Maiestatis  etc. 
Dominó  et  patrono  meo  perpetuo  gratiosissimo. 


351 


LXXX.  (XLIX.  b.) 

Kobioyi  Jakabnak  Venoesies  Antal. 

Ad  Egregiam  Jacobam  Kubiny. 

Ad  litteras  Dominationis  Vestrae  18.  Janii  ad  1572.  jui.  3. 
me  datas  ratione  debiti  Andreáé  Litterati  de  Díwek, 
nOQ  potuimus  prins  reseribere,  qnod  multis  et  mag- 
nis  negotiis  publicis  fuimus  occupatL  Nunc  itaque  ali- 
quantolum  ab  liis  liberati ;  seiatís,  Andreám  memora- 
tüm  iam  inde  non  plures  debere  florenos,  quam  septua- 
gínta  qninque.  Pro  his  itaque.  caretis,  ut  nobis  mittat 
tot  rates  cum  scandulis  pluribas  quam  asseribus,  quot 
aequabit  summám  hanc  pecuníae.  Dirigetisque  easdem 
rates  ad  possessionom  nostram  Zerdahel.  Quod  a  Do- 
minatione  Vestra  accipíemus  bono  auimo,  et  vicissim 
illi  gratificabimus  ín  quibus  poterimus.  Et  bene  va- 
leat.  Viemae  3.  Julii  1572. 


LXXXI  (LIV.  b.) 

Telegdy  Miklósnak  Veranesies  Antal. 

Nos   Antonius   Verancius    etc.   memóriáé   com- 1573.  febr.  1. 
mendamus  etc.  quod  nos  inducti  merítis  et  virtutibus 
litteralisque  scientiae   sufficientí  peritia  ac  rerum  ge- 


352 

rendarum   experientia  Reverendi   Nícolai  Telegdim 
Ecclesiae  nostrae  praefatae  Strigonieusis  Maioris  Prw- 
positi  et  Canoníci,  quibus  ipsnm  ab  Altissímo  non  so- 
lum  alienae  vocíb  testimonio,  sed  etiam  propría  no- 
8tra  experientia  insignitum  et  decoratum  esse  cogno- 
vimuB ;  Eundem  igitur,  tanquam  personam  idoneam  et 
Ecclesiastíca  functione  dígnam,  ad  Officinm  Viearia- 
tns  8ive  liOcumtenentiae  in  Spiritualibus  nostrae,  quod 
in  praedicta  Ecclesia  nostra  Strigoniensí  per  translatio- 
nem  ad     —     —     —     —      —     —     —     —     — 

—  —  venerahilis  Andreáé  Mindzenti,  liberamqne 
et  spontaneam  ad  manus  nostras  resignationem  va- 
care  dinoscitur,  Jnrís  Patronatus  et  ordinaria  antb(h 
ritatibns  nostris  durante  beneplacito  nostro,  duximufl 
eligendnm,  ac  instituendum,  inimo  eligimus  et  insti- 
tuimuB  praesentium  per  vigorem ;  dantes  et  conceden- 
tes  eidem  plenam  et  omnimodam  potestatem  in  Dioe- 
cesi  8ive  Jarisdictione  díetae  Ecclesiae  nostrae  Stri- 
goniensis  cansas  ecclesiasticas  audiendi^  cognoscendi, 
finiendíque  et  exequutioni  demandandi,  examinandi, 
corrigendi,  et  pro  excessibus  eorum  merita  poena 
castigandi,  ac  omnia  et  síugula  ea  facíendi,  gerendi, 
exercendique,  quae  alias  Locumtentes Ecclesiae  nostrae 
praefatae  in  eadem  a  priscis  temporibus  deiure,  velan- 
nuentia  praedecessoruni  nostroruni  Arcbiepiscoporum 
agere  et  exercere  consueverunt.  Quocirca  vobis  véne- 
rabilibus  in  (^hristo  fratribns  nostris  Lectori,  Cantori, 
Custodi,  ceterisqiie  Canonicis,  et  tóti  venerabili  Capi- 
tulo  Ecclesiae  nostrae  praefatae  Strigoniensis,  ac  uui- 
versis  et  singulis  Pracbendariis,  Rectoribns  Altarium, 
et  Kcclosiarimi  Plebanis,  nec  non  Presbyteris  et  Cle- 
ricis,  ac  aliis  quibuscnnqne  Jnrisdictioni  nostrae  sub- 
iectis  ad    ípsani    Ecclesiam  nostram  Strígoniensem 


353 

pertinentibuB  barum  Beríe  firmiter  committimus  et 
mandamiiB,  ut  praefato  Yicario  8ive  Locnmtenentí  per 
nos,  nt  praemi8sam  est,  durante  beneplacito  coustituto, 
in  omnibuB  licitis  et  honestis  parere  et  obtemperare, 
eidemque  debitam  reverentiam  et  honorem  exhibere 
debeatÍB  et  teneamini.  In  cnius  rei  fidem  praesentes 
noBtraB  fieri,  sigillique  nostri  Archiepiscopalis  appres- 
BÍone  fecimuB  communiri ;  quas  exhíbenti  post  earum 
lectnram  reddi  semper  iubemus.  Dátum  Tyruaviae 
príma  die  menBÍs  Februaríi  anno  Domini  millesimo 
quingentesimo  Beptnagesimo  tertio,  Arcbiepiscopatus 
yero  noBtrí  quarto. 


•1 


FÜGGELÉK. 


A.  VERANC8IC8  ANTAL  MINT  KIRÁLYI  HELYTARTÓ. 

B.  VERANCSICS  ANTAL  HAGYATÉKÁNAK  LELTÁRÁBÓL. 

C.  VERANCSICS  ANTAL  KORTÁRSAINAK  MÉLTATÁSA  SZERINT. 


•t 


VeraDesies  ADtal  miDt  királyi  helytartó. 

I. 

Maximilianus  stb.  damus  pro  memória,  quod  cum  in  1573.  mart.  12 
quadam  causa  alias  inter  fideles  nostros  Magniíicos  Bernardum 
Thurzo,  filium  alterius  quondam  Bernardi,  fratris  carnalis 
Magniíici  olim  Christophori  Thurzo  de  Bethlenfalva  ut  actorem 
ab  una;  parte  verő  ab  altéra  Stanislaum,  Hyeronimum  et 
Alexium  similiter  Thurzo  de  dicta  Bethlenfalva  in  teimino 
celebrationis  Judiciorum  diei  dominicae  Laetare  proxime 
praeteritae,  ad  quem  videlicet  terminum  universae  causae 
fidelium  Regnicolarum  nostrorum  partium  praedicti  Regni 
nostri  Hungáriáé  Transdanubialium,  et  aliorum  nonnuUorum 
huc  vicinorum  Comitatuum  iuxta  continentiam  articulor  um 
novissimae  constitutionis  publicae,  authoritate  Locumtenentíae 
fidelis  nostri  Revereiulissimi  Anthonii  Werancij  Archiepiscopi 
Kcclesiae  Strigoniensis,  nec  non  Locumtenenf  is  et  Consiliarii 
MOíf/rí  adiudicari  soVúReper  eundem  Archiepiscopum  et  Lnctim- 
teneutem  nostrum  generaliter  fuerunt  prorogatae,  per  Ma- 
tliaeum  Muraközy  legitimum  procuratorem  dieti  actoris  quae- 
dam  ternae  -litterae  nostrae  stb.  coram  eadem  Personali 
Praesentia  nostra  in  Judicio  exhibitae  fuissent  stb.  stb.  Dá- 
tum Posonii  feria  quinta  proxima  post  dominicam  Judica 
anno  Domini  1573. 

TI. 

Nos  Emericus  Czobor  de  Czobor  Zonth  Myhal  Locum- 1573.  mart.  2 7 
tenens  Officii  Palatinatus  Regni  Hungáriáé  ac  Sacratissimi 
Principis  et  Domini  domini  Maximiliani  stb.Gonsiliarius  damus 
pro  memória :  quod  nobis  feria  quarta  proxima  post  dominicam 

MOIIClf.  nVHG,  HI8T.    — *  8CRIPT.  XXVII  2% 


358 

Judica  proxime  praetoritam ,  ad  quem  scilicet  terminnm 
universae  causae  doininorum  Regnicolarum  Comitatuüiu 
Transdanubialium  ac  aliorum  etiain  nonuullorum  Cisdauu- 
bialium  Imc  y'icmovxun  a nthor I f ate  Locumfenentiae  Reverendii- 
shnl  domiíii  Anihonn  Verantii  Archíepiscopi  Ecclesiae  Sfri- 
gomensis,  Primatis  Hungáriáé,  Legati  Xafi,  Summt  et  Secre- 
tai  ii  CanceUarií,  ac  Consiliarii,  nec  non  in  Hungária  Ijo- 
cumtenentis  praefafidomhil  Imperátor  is  et  Regis  nostri,  iuxta 
contenta  articulorum  publicaruiu  constitutionum  adiudicarí 
solitae,  vigore  eorundem  articulorum  per  eundem  dominnm 
Archleplscopnm  cf  Locumtenentem  generaliter  fuissent  proro- 
gatae,  una  cum  nonnuUis  Praelatis  et  Baronibus,  Magistrisque 
Protbonotariis  ac  Regiii  Nobilibus  ,  Sedis  scilicet  Judi- 
ciariae  praefati  domini  Imperatoris  et  Regis  nostri  Juratis 
Assessoribus  hic  Posonii  in  eadeni  Scde  Judiciaria  pro  fa- 
ciendo  moderativojudicio  causantibus  pro  Tribunali  considen- 
tibus  et  constitutis,  Egregius  Nicolaus  SandorÉFy  Secretarius 
praefati  domini  Archiepiscopi  et  Locumtenentis  ad  faciem 
praedictae  Sedis  Judiciariae  Regiae,  nostram  scilicet  et  prae- 
fatorum  dominorum  Praelatorum  et  Baronura ,  Magistro- 
rumque  Prothonotariorum  ac  Regni  Nobilium  Assessorum 
veniendo  in  praesentiam,  nomine  eiusdem  domini  Archiepis- 
copi et  Locumtenentis  proposuit  eo  modo  :  qualiter  deoedente 
superiori  tempore  ex  liac  luce  Egrcgio  quondam  Damiano  de 
Aranyán  alias  Personalis  Praesentiae  Protlionotarii  domini 
Imperatoris  et  Regis  nostri  in  .ludiciis  Locumtenentis,  quae- 
dam  (luatuordecim  litterae  stb.  npud  dictum  olim  Damianum 
de  Aranyán  habitae  ad  manus  praefati  domini  Archiepis- 
copi et  Ijocumtoneiitis  cons'^rvationis,  illisque  tandem,  ad 
quos  eaedom  litterae  legittime  pcrtinere  di^^noscuntur,  resti- 
tutionis  gratia  fuissent  perleetae  ci  assignatae;  pro  quibus 
sibi  restituendis  nunc  Egregii  Afartinus  et  Albertus  Rakowzky 
de  Rakowab  una,ac  (^enerosa  donn'na  Magdaléna  Tharnoczy, 
alias  relicta  Egregii  í|uondani  Joannis  Rakowzky  de  dicta 
Rakow,  nunc  verő  consors  Egregii  Nicolai  Üstrosych  ab  alin, 
nec  non  Ambrosius  Ajiony,  et  .loannes  Wyffalwssy  de  Dpvek 
Wyfalw,  et  nobiles  dominae  ^fargaretha  quondam  ürbaiii 
Kereskeny,  ac  Christina  olim  Eiucae  Balogh  Egregionmi 
relictae  a  tertia  partibus  apud  dictum  dominum  Archiepis- 


á59 

copum  ct  Locumtcnentem  instarent,  qualibet  earundcm  par- 
tium  annotatas  litteras  ad  se  pertiucre  praetendente  ;  et  ob 
hoc  ipse  dominus  Árchiepiscopus  et  Locumtenens  hanc  diffe- 
rentiam  ratione  praeattactarum  litterainim  partes  inter  prae- 
fatas  subortam,  quam  utpote  earundem  partium  litterae  ipsae 
concernerent,  juridicae  rcvisioni  praenotatae  Sedis  Judicia- 
riae  Regiae  submittere  vellet,  et  his  dictis  idem  Nicolaus 
Sandorffy  Secretarius  praescriptas  litteras  in  facie  eiusdem 
Sedis  Judiciaríae  Regiae  coram  nobis  ac  praenotatis  dominis 
Praelatis  et  Baronibus  Magistrisque  Prothonotariis  ac  Juratis 
Assessoribus  in  Judicio  producere  et  exhibere  curavit.  Quo 
audtio  mox  Egreguis  Magister  Blasius  Joo  de  Kazahaza 
Fiscalis  Sacrae  Coronae  Regni  Hungáriáé  et  Director  Causa- 
rum  praefati  domini  Imperatoris  et  Rcgis  nostri,  nostram 
exurgendo  in  praesentiam,  nomine  et  in  persona  eiusdem 
domini  Imperatoris  et  Regis  nostri,  Fiscique  sui  Regii  pária 
praescriptarum  litterarum  iurium  praefati  Fisci  Regii  ulterio- 
rem  ad  cautelam  in  transumto  litterarum  nostrarum  per 
nos  sibi  dari  postulavit.  Quarum  primarum  stb.  tenor 
talis  est  stb.  (átiratban  kiadatik  a  14  okmány,  melyeknek 
elseje  III.  Endre  királynak  azon  érdekes  1291-ki  adománya, 
melyet  az  Arpdkori  TJj  Okmánytár  V.  kötetében  az  1.  lapon 
közzé  tettünk)  stb.  Dátum  Posonii  feria  sexta  proxima  ante 
dominicam  Quasi  modo  anno  Domini  1573. 

III. 

Stephanus  Radecius  Doi  et  Apostolicae  Sedis  gratia 
Episcopus  Ecclesiae  Agriensis,  et  Domini  domini  Maximiliani 
stb.  Consiliarius  et  per  Hungáriám  Locumtenens  stb.  lionora- 
bilibus  Capitulo  Ecclesiae  Nittriensis  salutem  cum  favore. 
Dicitur  nobis  in  persona  Egregii  Thomae  AVyzkelethy,  quo- 
modo  idem  dominus  exponens  in  dominium  totalium  portio- 
num  possessionariarum  nobilis  olim  puellae  Catherinae,  filiae 
Egregii  Martini  Spaczos  de  Spacza  ex  nobili.  condam  domina 
Margaretlia  Thorda  conscrto  sua  porgenitae,  in  possessionibus 
Wozokan  et  Raychan,  ac  totális  praedii  Xemechke,  nec  non 
portionis,  domus  et  curiae  nobilitaris  in  possessione  Lypolnyk 
alias  Lypownyk  omnino  in  Comitatu  Nittriens    existentium 

23* 


1 


360 

habitarum,  totius  item  et  omnis  jiirís  Regiiin  eisdem  qualiter- 
cunque  habiti,  ipsum  exponentem  ex  donatione  et  cMatione 
Reverendissimi  ólim  domini  Anfhonii  Verancij  ArchiepÍ90]^ 
Ecclesiae  Str!goniensÍ8,  et  nostri  in  munere  Locnmtenentiae 
praec€8sorÍ8  eidem  exponenti  titulo  defectus  seminis  praenomi- 
natae  puellae  Caterínae  Spaczay  facta  tangentis  et  concer- 
nentis,  per  Régióim  et  vestrum  homines  legittime  vellet  in- 
troire.  Super  quo  stb.  (iktatási  parancs).  Dátum  Posonii  quinta 
die  Pebruarii  anno  Domini  1574. 


feraocms  Autal  halála  vtáD  hagyatékáDak  leltiribiL 

Regestum  super  inventurium  post  mortem  Reverendis- 
simi  quondam  domini  Archiepiscopi  Strigoniensis  factum, 

Ratio  super  inventariuin  dominorum  Consiliariorum 
Camerae  Hungaricae  Sacrae  Caesarcae  et  Begiae  Maiesta- 
ti8  post  mortem  Reverendissimi  quondam  Archiepiscopi  fac- 
tum,  a  die  decimaquinta  Junii  usque  prímám  Április  1574. 
per  Egregium  Stephanum  Barranyay  provisorem  domus  Ar- 
chiepiscopalis  Posonienf  is  facta. 

Vina  omnia  ex  commissíone  dominorum  Consiliariorum 
Camerae  Hungaricae  Sacrae  Caesareae  et  Regiae  Maiestatis 
nepotibus  et  testamentariis  Reverendissimi  Antonii  Verantii 
Archiepiscopi  Strigoniensis  assignata  süni 

Item  omnia  genera  frugum  et  bladorum^  ubivis  inveu- 
tata.  Praeterea  omnes  res  mobiles,  exceptis  nonnuUis  domus 
clenodiis,  sünt  eisdem  assignata. 

Omnia  victualia,  ut  sünt  agnelli,  puUastri,  capones,  gal- 
linae,  anseres,  casei,  larda,  pisa,  lentes,  piffa,  caules  et  similia ; 
exceptis  aneribus  20  et  gallinis  12,  quae  pro  allodio  reser- 
vantur.  Alia  omnia  per  eosdem  dominos  executores,  nepotes 
ac  servitorcs  sünt  consumpta. 

(Agnelli  32,  puUastri  34,  capones  4,  gallinae  30,  anse- 
res  82,  gallinae  Indiacae  3,  casei  comunes  10,  larda  média  2, 
lentium  metreta  1,  pisonum  metreta  ^g). 
Restant  anseres     ...     20 

gallinae 12. 

Introitus  salis. 
Fuerunt  inventati  sales  .     98. 
Exitus  salium. 

A  15.  die  Junii  usque  prímám  Octobris 


362 

per  executores  ac  nepotes,  servitores,  et  domus 
Archiepiscopalis  famüiam  erogati  ad  commu* 
nos  necessitates  culinac  et  pistationis  panis 
iu  totó sales      32 \2 

A  prinia  Octobris  aimi  1673.  usque  pri- 
mam  Április  anui  1574.  ad  culinam  provisorís 
et  pistationem  panis  erogati  sünt sales      19 

A  20.  Octobris  ad  salsationem  caulium 
salsatorum  erogati  sünt sales        5 

8.  die  Decembris  duo  larda  suntsalecon- 

dita,  ad  quae  erogati  sünt sales        1  >/« 

9.  die  Decembris  unum  lardum  est  sale 

conditum,  ad  quod  erogati sales  ^ « 

Summa  exitus  salis 

facit  sales     .     .     .     58 '/2. 

Restant  sales     .     .     39  y^. 

Introitus  aceti 

In  curia  domus  Archiepiscopalis  inventae  sünt : 

aceti  boni umae     34 'A 

aceti  foetidi    ...  .     .     urnae     18^2 

Ex  pressura  fecum  vinorum  ad  usum 
domus  erogatorum  diversis  vicibus  sünt 
ad  aceta  repletae urnae       l'o  p.  2 

Summa  introitus  aceti 

facit  urnas  54  p.  2. 

Exitus  aceti. 

Ex  foctido  aceto  melioratae  sünt 
urnae  9  n  ;  reliquae  autem  nullius  usus 
crant  et  sünt  efusae urnát        9 

Item  a  15.  die  Junij  anni  73.  per 
doniiiios  executores,  nepotes,  servitores 
et  faniiliani  domus  ad  communes  neces- 
sitates sünt  erogatae  aceti urnae       7 

A  prima  autem  Octobris  1573.  us- 
que primam  Április  anni  1574.admensam 
provisoris  et  praebendariorum  erogatae 
$unt  aceti urnae       3       p.   2 


] 


363 

Summa  exitus  aceti 
facit  urnas  19  p.  2. 
Restant  in  domo  Archiepiscopali 
aceti  urnae  35. 

Introitus  foeni. 

Inventae  sünt  foeni  in  allodio orgiáé  51. 

Exitus. 
A  15.  die  Junii  anni  1573.  usque  primam 
Octobris  anni  eiusdem  equi  Reverendissimi  quon- 
dam  Strigoniensis  una  cum  equis  dominorum  exe- 
cutorum  testamenti  eiusdem  consumpserunt  foeni     orgias     41 

A  prima  autem  Octobris  anni  73.  usque  pri- 
mam Április  anni  74.  equi  quatuor  provisoris  et 
duo  allodiales  seu  domestici  consumpserunt  foeni     orgias      6 

Summa  exitus  foeni 
facit  orgias  47. 

Restant  in  allodio  foeni  orgiae  4. 
Res  mobiles  per  nepotes  Reverendissimi  quondam  do- 
mini  abductae,  quae  videlicet  inter  clenodia  domus  connume- 
rari  possunt : 

Alienum  unum  magnum  cum  trípodcl 
est  abductum  per  nepotes  Reverendissimi! 
condam  domini  Archiepiscopi ;  nam  erat  exl 
alia  domo  diruta  huc  allatum.  iHaec   fuerunt  ex 

Mensa  rotunda     1  1  diruta  domo  Ar- 

quadratae  .     .     4  Ichiepiscopali  huc 

Sedilia   ...     5  /allata,  et  propte- 

Duae  spondae,  simplex  una,alteraírea   per    nepotes 
viatica.  I        abducta. 

Teca  lagenarum  una.  1 

Duo  cancelli  ferrei  ad  fenestram  di- 1 
rutae  domus  Archiepiscopi  pertinentes.       / 

Res  dominorum  curialium  inventatae,  postea  per  eos- 
dem  abductae. 

Ex  stuba  in  opposito  capellae. 

Sponda  ....  l\Haec  fuerunt  domini  Joan- 
niensae  oblongae  .  2!  nis  Zalwzky  propriis  pecuniis 
scamnum  longum  .  1/emptae,  et  sünt  per  eundem 
sedilia      .     ,     .     .    4f  abducta. 


364 

Ex  cubiculo  stubae  judicialis 

SpoDda 

Diversarum  herbanim  aquae  in  vitrisIHaec  fuerunt  Joan- 
Lagena  pro  oleo  Nnes  Baptistáé,  et  ab- 

Candelabriim  ligneum  cum  forfice       ^  duxit 

iDstrumentum  ad  capiendos  muros 

Ex  stuba  secretariorum. 

_  . ,  Fuerunt  domini  Michaelis 

Duae  mensae  oblongae.  ^      ,  x    i^  j      x 

lapolczay  et  abduxit. 

Ex  domo  sacellanorum. 

,  ,  Fuerunt  capellani   et  ab- 

Una  mensa  et  duo  scamna.  ,     v. 

duxit. 

Reliqua  clenodia  domus  restant  in  domo  Archiepiscopali. 

Ratio  vasorum  vacuorum  inventatorum. 

Inventae  fuerunt  in  allodio  vasa  vacua  yinaria      .      66 

In  domo  doleatoris  vasa 13 

Ante  stubam  Magistri  Curiae 21 

In  domo  Archiepiscopali  sünt  inventa 
Caulium  vascula  13. 

Item  supra  tectum  domus  Archiepiscopalis  Poso- 
niensis  fuerunt,  quorum  pretium  ex  commissione  domi- 
norum  Consiliarionim  Camerae,  doleatori  Viennensi  Áb- 
rahám Solcz  provisor  persolvit;  facit  vasa  vinaria  vacua     104 
Summa  introitus  facit  vinaria  vasa  vacua    .    204 
itom  vascuhi  caulium 13 

Exitus  vasorum  vacuorum. 
Per  dominos  executores  testamenti  Revercndissimi 
condam  doniiiii  Episcopi  restituta  siiiit  ex  allodio  Egi- 
dio  Fayer  doU'iitori  Viennensi  vasa  continentia  urnas 
591.  Quorum  protio  Reverendissimus  condam  dominus 
Arcliiepiíscopus  Strigonicní?is  eidem  obligal)atur  vasa    .      55 

Reli(iua  vasa  vinaria  restant  tum  vacua,  tum  verő 
in   cellariis  ])lcna    viuo  Maiestati  Caesarcae  videlicet 

vasa 149 

C^uilium  autcm  vascula  restant : 
vilissima  vacua    ...     5 
vasa  vacua  meliora  .     .     2 
plena  caulibus  vasa      .     5 


1 


865 

Ratio  asserum  inventatorum. 
In  curia  Archiepiscópali  et  allodio  inventati  sünt  as- 
seres  1466  : 

Exitus  asserum. 
Ad  refectionem  domus  doleatorum  ero- 

gati  sünt asseres  110 

Ad   resarcinationem    horréi    allodialis 

erogati .      asseres     60 

Pro  fundo  duorum  doleorum     ....       asseres       4 
Ad  refectionem  ruinae   ante  domum  ju- 

diciariam asseres     16 

Ad  cubiculum  provisoris  in  stuba  ex  as- 

seribus  facta asseres     45 

Ad  culinam  provisoris  in  prostibulo  stu- 
bae  ex  asseribus  factae   ........      asseres     28 

Ad  portám  hortus  (így)  Archiepiscopa- 

lis  erogati as»eres     12 

Trabes  in  allodio  sünt  tecti  asseribus,  ne 
propter  pluviarum  densitatem  putrescerent,  ad 

quod  opus  erogati ^    .     .     •     •      asseres  160 

Stabulum  raagnum  lapideum  in  allodio 
existens  est  tectum,  ad  quod  opus  erogati  .     .       asseres  539 

Summa  exitus  asserum 
facit  asseres  964. 
Kestant  in  allodio  asseres  402. 
Item  apud   Reverendissimum  do- 
minum    Vesprimiensem    Stephanum 

Feyrkewy  restant  mutuati asseres  100 

Ratio  trabium. 
Trabes  trabiorum  ex  quercu  inventati  fuerunt .     .     118 

Trabes  longiores  inventati 123 

Summa  introitus  facit 

trabes  241. 

Exitus  trabium. 

Ex  quo  iam  ab  aliquot  annis  siue  tactura  trabes  per 

pluviam  iacuerunt,  fuerunt  plurimi  putrefacti  et  nuUius  usus 

eraut. 

Qui  autem  ex  trabibus  bevioribus  valebant 
adaptari,  fecit  ad  usum  hortus  Archiepiscopalis 
pro  Iwghas,  videlicet trabes    88 


366 

Ad  refectionem  domus  doleatorum  .  .  .  trabes  4 
Ad  stubam  allodii  noviter  erecti,  et  post 

obitum  Archiepiscopi  in  parte  saltem  penes  cami- 

num,  ut  non  corruat,  scandulis  tecti,  sünt  crogati  trabes  12 
Ad  refectionem  ruinae  ante  domum  judi- 

cialem trabes     8 

Ad  portám  novam  hortus  Archiepiscopalis  trabes  2 
Putrefacti  et  combusti  suut,  quia  nuUius 

USU8  erant   .     .     ,     , trabes    28 

Summa  exitus  trabium 
facit  trabes  146. 
Reliqui  restantin  allodio  asseribus  tecti 
videlicet  trabes  95. 

Ratio  clayorum,  tegularum  et  scandularum. 

Ex  domo  thavernicali  Reverendissimi  quon- 
dam  Archiepiscopi  tempore  inventationis  domus  per- 
ceptor  assignaverat  manibus  provisoris  trés  tunel- 

las,  in  quibus  erant  clavi  tegularum 10,870 

clavi  scandularium 50,000 

Exitus. 

Ad  reparationem  domus  doleatorum  ero- 
gati  tegularum        clavi        400 

Prima  vice  ad  arcem  Posoniensem  dati 

sünt  tegularum clavi     3,000 

item  scandularum clavi  10,000 

Secundario  ad  arcem  Posoniensem  dati 

sünt  tegularum clavi     2,000 

item  scandularum clavi  10,000 

Tertia  vice  ad  arcem  Posoniensem  dati 
sünt  scandularum clavi  10,000 

Ad  resarcinationem  horrei  in  allodio,  item 
parationem  portae  Archiepiscopalis  hortus,  re- 
fectionem ruinae  ante  domum  judiciariam,  pa- 
rationem camerae  et  culinae  provisoris,  nec  non 
tectionem  trabium  asseribus,  praeterea  circa 
Iwghas  in  horto  Archiepiscopali,  et  alias  neces- 
sitates  circa  domum  eiogati  sünt  tegularum     .    clavi     3,420 

Item  fecit  partém  unam  allodii  noviter 


367 

erecti  tegere  scandulis,  ubi  videlicet  caminus 

erectus  erat,  ad  quod  opus  erogati  tegularum  .    cUtí     2,050 

item  scandularum  clavi clati  10,000 

Summa  exitus  facit 
clavos  tegularum  .     .    .  10,870 
scandularunl   .     .  40,000 
Restast  scandularum  clavi     .     .  10,000 

Stephanus  Baranyay. 
(r.  U.)  domus  Archiepiscopalis  Posonien8Í$ 

provisor  mp. 


0. 

f  eraoesies  AdUI,  karUnaÍDak  méltatása  neríit 

I. 

Verancsics  Antal  születési  évét  jelző  chronosticon. 
Natalis  retroscripti    annum   1504.   continens 

AnthonI,   te  DIgua  DeDIt  boua  Fannonis  ora, 
Te  párat,  ornat  honor,  prospera  fata  beant 

Aliud  carmen  numeráié: 

SaLVe  Laeta  DIes  qVa  aVras  VerantlVS  haVsIt, 
HVngarlCVs  PraesVL,  prospera  CVnlta  DeVs. 
(Stoeckel  Anzelm  V.  alatti  munkájából). 


11. 

Veranesies  Antal  akkor  egri  püspöknek  széllé  f«ííllagjéslat 

Episcopi  Modritssiensis  et  Fabricii  Doctoris  Muihemaiici  pro 

Episcopo  Agriensi  Verantio, 

Authorc  Paulo   Fabritio   Mathematico  Vien- 

nensi  anno  1564. 

Reverendissimus  Dominus  dominus  Antonius  Verantius 
Episcopus  Agriensis  natus  in  hanc  lucem  sub  hac  coeli  oon- 
stitutione : 


(Figura  nativitatia) 


Anno  1604. 

mense  Maio 
die  penultimo 

sub  ipsiun 
8olÍB  exortum. 


De  positione  totius  coeli,  plauetarumque    in 

signis   Zodiaci,   deque   eorumad    se    inviceni 

habitudine,  aepectibus  et  fortitudine. 

In  omni  radice  aut  figura  natÍTÍtatis  iudicanda  non  taii- 
tum  utile,  verum  etiam  necessarium  est,  (ut)  coeli  totius  fa- 
ciem  diligenter,  secundum  omnes  circumstantias  expendamus ; 
quia  huic  considerationi  tanquam  fundamento  superaedificari 
debet  iudicium  cum  enunciatis  futurarum  rerum,  Quarc  ot 
hic  hoc  fftciemus. 

Horoscopum  occupat  decimus  octavus  gradus  et  medius  se- 
quens  geminorum.  Dominus  horum  est  Mercurius  in  codem  sig- 
no,  potens  in  proprio  domicilio.  Hic  positus  boiiuw  est  et  fortis. 

Aspicit  autem  ex  leone  Mars  horoscopum  radio  sextili ; 
et  hoc  quidem  non  malum  est. 

Accedit  aliud  adhue  melius,  quod  Sol  in  ipso  horoscopo 
potens  coDstitutus  est,  millius  planétáé  malis  radiis  af11ictu<«. 

Médium  coeli  occupat  decimus  septimus  gradus  aquarii. 
Dominus  eius  Saturunus  est  cum  Jovo,  Id  mcdiocrera  signi- 
ficatum  habét. 

Solis  autem  Trígonus  ad  illud  bonus  est;  sicuti  et  Ve- 
neris  quadratus.  Terűm  Mártis  oppositio  mula  est. 

Satumus,  planetarum  supremus,  in  secunda  est  donio 
in  signo  cancrí,  cadens  et  debilis. 

Jupiter  in  secunda  etiam  est  domo,  iii  signo  cancri,  iii 
sua  exultatione  potens  et  bonus;  in  wxtili  Veneris  babét  op- 
(imi  signiticati  argiimenln. 

Mars  in  leone  decurrit,  in  signo  q 
mediociiter  bonus.  iiec  iiialus  est,  { 
drato,  et  Solis  sextili.   Hoc  tncei^ 
spide  quartae  domu^. 


370 

Sol  in  ascendente  ex  horoscopo  effiüget  in  signo  ma^ 
culino  in  seztUi  Mártis ;  bonus^  potens  et  felix. 

Venus  in  propria  domo  est  in  tauro,  potens  et  benifica, 
in  bonc  sextili  Jovis.  Hoc  eius  robori,  potentiae  et  bonitati 
nounihil  derogat,  quod  in  duodecima  domo  est,  et  in  Marüs 
quadrato. 

Mercuríus  in  propria  domo  est  ín  geminis  orientális,  ne- 
que  derogat  ei  quicqum  de  suis,  significatis  positio  in  duode- 
cima domo. 

Luna  in  capricorna  domo  sui  casus  decurrit.  Hoc  facit, 
nt  sit  debilior.  Sed  quia  in  angulo  occidentis  est,  et  Imnine 
plena  et  cum  parte  fortunae  potentior  évadit  et  fortunatior. 
Atque  hoc  per  accidens ;  quia  nullius  malefíci  planétáé  radiis 
male  afficitur. 

Gaput  et  cauda  draconis,  quia  longius  a  planetis  ab- 
sunt,  nihil  significant. 

Haec  est  prior  pars  huius  laboris,  qua  conspecta  tan- 
quam  fundameiito  posito  iudicium  nunc  ordine  ex  decretis  as- 
trologorum  superstruam. 

De  vita. 

Soliti  sünt  astrologi  de  progeiiitoribus  et  parentibus 
non  tantum,  verum  etiam  de  atavis  et  avis  multa  iudicare; 
quae  ciini  valde  suspecta  et  impossibilia  videantur,  aeque  ut 
alia  multa  in  astrologicis  nunc  consulto  praetereo.  De  vita 
tamen  ex  oorum  decretis  iudicaturus. 

Sol  in  hac  genitura  in  horoscopo  constitutus,  quia  po- 
tens et  felix  est,  vitám  diuturnam,  valetudinem  firmám  et  cor- 
pus  robustum  promittit.  Astipulantur  huic  significato  Mars 
et  Mercurius ;  neque  est  ullus  planéta  qui  offendat. 

De  te  m  p  o  r  a  t  u  r  a  c  o  i*  p  o  r  i  s. 

Tllae  ipsae  rausue,  quae  vitám  significabant,  tomporatu- 
lani  corporis  etiam  indicant  felicem  ac  bonam.  Humores  au- 
tem  erunt  ex  fervido  et  calido  bono  sanguine  constitutí;  qui- 
bus  luna  ex  signo  frigido  et  terrt  o  nonnihil  melancholiae  im- 
miscet,  tenuis  tamen  et  non  admodum  crassae. 


1 


371 
De  morbis  et  corporis  accidentibus. 

In  hac  figura  cum  corpus  firmum  ét  humores  bene  con- 
itituti  sint ;  non  est,  quod  multos  morbos  timeamus.  Mars  ta- 
nén, qui  dominus  sextae  est,  aliquos  calidos  morbos,  utpote 
irdentissimas  febres  portendit.  Alias  potius  extranea  etiani 
)ericula  a  bcstiis,  gladio,  vulneribus,  igne  et  similibus  mina- 
;ur  mala  aliqua  frequentiora.  Verum  quia  Mars  a  sole  recipi- 
:ur,  non  erunt  ita  noxia,  ut  natura  ipsa  non  facile  superare 
possit. 

Debonisanimi,    ingenio,    intellectu,    indicio 
et  sermone,  ac  postea  de  aliis  affectibus. 

Mercurius  generális  est  significator  ingenii.  In  hac  au- 
tem  figura  cum  ipse  sit  dominus  horoscopi,  et  versetur  in  pro- 
pria  domo  potens  orientális ;  significat  excellentissimo  inge- 
tiio  praeditum,  praebet  sapientiam,  iudicium,  et  magnum  in- 
^erit  amorem  litterarum  et  artium.  Deinde  eas  feliciter  dis- 
:ere  facit.  Eloquentiam  etiam  in  dicendo  et  scribendo  lauda- 
bilem.  et  in  magnis  rebus  utilem  aflfert. 

Quoad  affectus,  et  móres  qui  afi'ectus  consequuntur : 
Mars  eflicit  iracundiorem,  in  negotiis  minimé  cunctatorem; 
5ol  magnanimum ;  Saturnus  et  Jupiter  prudentem ;  Venus  et 
lupiter  beneficum,  comem  et  mitem ;  Mercurius  versipellem 
?t  astutum.  Amorem  etiam  ergo  muliebrem  sexum  non  exi- 
^um  Venus  Jupiterque  ingenerant. 

De  bonis  fortunae,  digni  tat  ibus,  divitiis, 
:  o  n  i  u  g  i  o,  1  i  b  e  r  i  s,  i  t  i  n  e  r  i  b  u  s,  a  m  i  c  i  s,  a  d  v  e  r- 
sariis,  fato  ultimo  et  morte. 
Dignitates  Saturnus  exiguas  pollicetur ;  Jupiter  autem 
?ontra,  cum  sit  in  exultatione,  amplissimas ;  cumque  sit  con- 
unctus  dominó  medii  coeli  et  nonae  domus,  Saturno  scili- 
zei,  erunt  dignitates  occlesiasticae,  et  propter  Saturnum  sero 
svenient.  Mars  autem,  quia  medio  coeli  opponitur,  has  ipsas 
lignitates  per  magnates  pracsertim  bellicosos  et  bellicis  ne- 
gotiis deditos,  saepe  turbabit.  8ed  videtur  quod  frustra ;  quia 
íol  potens  est,  et  Jui)iter  cum  Saturno  optime  collocatus.  Di- 
ntias  magnas  pollicetur  Jupiter  in  secunda  feliciter  in  exulta- 
tione positus,  in  bono  sextili  Veneris;  Saturnus  tamen  etiam 
bas  serius  praebet ;  luna  verő  in  angulo  septima  vei  ex  con- 


372 

iugio,  vei  ex  propinquis  mulieribus,  praesertim  grandioribB 
aetate,  accessionem  bononim  in  re  pecuniaria  significat  Hie- 
reditas  patonia,  in  primis  verő  bona  immobilia  et  fundi,  per 
igneni;  bellum  et  similes  calamitates  a  Marté  in  qnarta  dono 
constituto  devastabuntur. 

Coniugem  si  duxisset,  aut  sero  duxisset,  aut  iurenis  Te» 
tulam ;  id  quod  luna  in  septima,  in  domo  Satumi  significat. 

Liberos  autem  suscepisset  utriusque  sexus. 

Itinera  in  hac  figura  longiora  quidem  a  Satumo  et 
Marté  significantur,  breviora  a  Jőve  et  luna.  Breviora  quidem 
tutiora  et  omnino  fructuosa  vei  lucrosa  erunt ;  longiora  verő 
multis  periculis  et  terriculamentis  exposita,  in  quibus  et  Mars 
in  leone,  domo  Regia  constitutus,  et  dominus  exultationis  in 
cuspido  novae  domus  in  29.  gradu  capricornu  existens,  Re- 
guni  ac  Principum  mandata  in  negotiis  bellicis  exequi  facil 
Idem  Saturnus  in  rebus  ecclesiasticis  significat. 

Mercurius  autem  expeditum  oratorem  ac  legatum  efficit 

Amicos  habebit  nobiles,  scnes  potissimum  et  ecclesias- 
ticos ;  adversarii  eius  etiam  erunt  nobiles  et  potentes.  Eve- 
nicnt  tamon  ei  ratione  mulierum  aut  muliebrium  negotiorum 
gucrrae  variae ;  nec  érit  illi  tutuni,  sine  periculo  famae  et  alia- 
rum  reruni  cuni  mulieribus  familiarius  et  frequentius  con- 
versari. 

Mortem  Saturnus  significat ;  is  quia  cum  Jovo  est,  lio- 
nestani  mertem  significat,  ex  morbo  circa  pectus,  vei  nimío 
sanguinis  profluvio.  Chronicos  tamen  patietur  etiam  morbos 
ante  tempus  mortis  in  articulis,  praesertim  podagram.  Capri- 
cornus  enim  et  luna  fluxus  et  humiditates  superfluas  ad  infe- 
rioros  partos  corporis  et  in  pedes  documbere  facit. 

Haec  suut,  quae  notatu  digna  ex  hac  figura  mihi  aniio- 
tarc  libuit.  Deus  autem  liber  coeli  ac  fatorum  conditor,  pro 
sua  sapientia,  bonitate  et  onuiipotentia  regére,  mutare  et  au- 
goio  i)otest.  stl). 

Jegyzet.  Következik  még  négy  u.  n.  »figura  revolutio- 
nis<'< ;  t.  i.  1564.  dic  Maii  29.  Fabritius  Pál  által,  s  156.5.  Maii 
dio  29.,  1566.  Maii  die  29.  és  1567.  Maii  die  29.  Piopius  Dé- 
nes  níodrusi  püspök  által  az  astrologia  szabályai  szerint  ma- 
gyarázva. 

Altalán  véve  megjegyezzük,  hogy  ezen  egész  astrologiai 


fejtegetés  mint  axon  komák  egjik  jeUemronisa.  m  tömnelem 
szempontjából  felette  érdekes.  Hogy  YeruicsicsiLnk  mi  súlyt 
fektetett  azokba,  siról  közretlexiől  tőle  kiindult  tanús^&cunk 
nincsen.  De  PiopinsD^ies  modnisi  püspöknek  Yerftncsicshoz 
intézett  két  kelet  nélküli  lerele,  az  egyik  latin  (Verancsios 
kfllsö  megjelelé&e  szerint  sExhibita  Episcopo  Agrien5.i  <>. 
Mártii  1567.€)y  a  mádk  olasz  nyelreu.  mindkettő  közvetlenül 
a  második  konstantinápolyi  követség  előtt,  azt  gyanittatják 
velünk,  hogy  Yerancsics  maga  kérte  ezen  astrologiai  vélemé- 
nyeket. Úgy  látszik  azonban,  hogy  ö  is  Pasqnalino  által  niosr- 
üzente  Piopiusnak  kételyeit  Erre  Piopius  azt  felelte :  >ohe 
non  tntti  che  sanno  calcolare,  sanno  giudieare<  :  s  hogy  ignj.s 
miszerint  >qnel]i  oppositioni  ne  le  nativita  sigiiificareblH>iio 
in  oniversale  qnanto  diceva  egli :  ma  bisogna  avortire  a  gli 
altri  aspetti  aintanti,  che  ne  le  rivolationi  altramento  signiii- 
cano  non  solo  i  pianeti,  ma  ancho  i  segni  et  siti  oelosti.  Oonio 
per  esempio  vediamo  di  Satumo,  il  qiiale  in  una  nativita  ri- 
posto  in  settima  mostra  nemicitie  de  potenti  et  religiosi,  t't 
nella  rÍYolntione  siguifica  prosperita  ne  niatiimouij ;  ci>si  la 
una  nelle  nativita  posta  in  quinta,  signiiica  copia  de  tiglioli. 
et  nelle  rivolutioni  mostra  legationi  utili.c  stb. 

Ehhez  képest  az  1567-diki  magyarázat  azt  nioiulja  : 
»Qnoniam  signum  virginis  in  hac  revolutiono  pervenit  ad  1o- 
cum,  in  quo  sol  in  nativitate  fuerat,  vidolicet  in  liorosoopo, 
significat  annum  honorifícum.  Ita  ct  viceversa  idom  signitica- 
tur,  imo  ampliores  honores  consuetis  ostenduntur  ox  oo,  {{xanl 
signum  geminorum,  quod  in  nativitate  fuerat  ascoiuit^ns,  in 
revolutione  médium  coeli  obtinet.  Mercurius  (»tiain  soli  iinio- 
tus  in  medio  coeli  signiíicat  dignitatem  et  lionorem  a  Hcgt' 
dátum  vei  habendum.  Et  Venus  in  undecinia  huiiis  rovohitii)- 
nis  domo  constituta  ostendit,  quod  natus  sibi  conciliubit  iiovns 
non  abscuros  amicos;  et  quia  redit  ad  Rignuin,  in  quo  i'iiit 
Jupiter  in  nativitate,  scilicet  in  cancro,  significat  iiincra  ra- 
tione  legis,  ac  emendationem  in  ipsa  lege  per  natuin  oiYirirn 
dam.«  stb. 

Nem  érdeknélküli  Piopius  latin  levelének,  Voraur^ic^ 
követségére  vonatkozó  közleménye  is:  »Inveni  in  orionte  .lo- 
yem  cum  capite  draconis,  qui  in  revolutione  legationeni  et  lio- 
norata  itinera  promittebat ;  Mercurium  et  Venercm  prope  üA 

Moxrii.  Huxo.  uun,  —  ackipt.  xxvii.  U-i 


3?4 

nonam  doDiuiu,  quae  ad  itinera  spectat,  couiunctos  in  ipsius 
Mercurii  domicilio,  qui  et  solem  recipit.  Quibus  aspectibus 
gi'atiam  maximam  cum  armigeris,  principibus  ac  delicatís 
personis  Dominationi  Vestrae  Reverendissimae  promitti  non 
ambigo.  Cauda  tamen  draconis  in  septima  ostendit  contradic- 
tiones  non  modicas  in  actionibus  Domipationis  Vestrae  Be- 
verendissimae  affuturas ;  sed  caput  cum  Jőve  omnia  impedi- 
menta  tollet.  A  coliéra  maximé  caveat  Dominatio  Vestra 
Reverendissima,  quae  unica  sibi  in  hoc  itinere  nocere  poterit 
Felicissimi  tamen  successus  omnino  sperandi.€  stb. 


1 


III. 

TERANTICS. 

Chilias  fíexameircl  continens  Panegyrictim  lllustrissimi  et 
Hever endi8simi  Principis,  domirrí  Antonii  Verantii  Episcopi 
Agriensis,  et  Augu9tissimi  Romanorum  Imperatoris  Maximt- 
llani  Secxmdl  Consiliai*üy  ac  apud  Selymum  Secundum  Tur- 
cartnn  Caesar em  Legati,  einsdem  nomine  inscripta. 

A u toré  Anselmo  Stoekelio. 
(Kézirat.   L.  alább  VI.  alatt.) 

Doxtra  nn'hi  miper  versu  rcsoluta  vacabat 
Scribendo ;  meditabar  opus  laudabile  nullum, 
Otia  sopito  prope  sensu  pigra  terebam, 
Nec,  prius  ut,  tenerum  formabam  carminis  orsuni, 
Pierios  sed  torpor  iners  liebetaverat  aestus. 
Nec  tamen  hoc  mirum,  quis  enim  se  scire  negabit, 
Quod  loous  et  móres  hominum  mortale  repente 
In  diversa  trahunt  stúdium,  rapiuntque  seorsum 
A  solitis,  actu  suadent  aliena  prioré. 

Scilicet  audiri  Graiorum  verba  rotunda 
Xon  erat ;  horrisoni  potius  Symplegades  oris, 
£t  circum  raucu  e  stridebant  sibila  linguae. 


37S 


Intereá  (essus  ciirís,  et  taedia  qiuierons 
lienta  leTare,  thoro  dom  mgoibra  forenda  dedissem ; 
Protinus  insonmis  astat  üacunda  Thalia, 
Hosque  ferens  monitns  Tellit  Dea  Thespias  aurem : 
Surge,  milii  inyenis  dilecte,  relÍDqne  soporem, 
O  füge  segnitíem,  concessis  utere  donis. 
^on  tibi  contríbni  vires  in  carmina ;  non  te 
Numine  Pierio  fráter  replerít  Apolló, 
IJt  stertas  recubans,  extendas  bracbia  lectum  stb. 

Ergo  tmun  stadiom  reTÍviscat ;  lanrea  si  te 
Grata  iuvat,  duce  me  yersns  ordirc ;  supersont 
Carmine  qnos  omes  clario,  meritaqne  per  orbem 
Laude  vehas.  Largo  manabont  gorgite  Ifmphae 
Hippocrenaeae^  si  moltís  deligis  nnnm. 
Caniciem  celebra,  canta  virtutibus  amplum 
Praesolis  ingenium^  quo  Pannonis  Agria  gestit^ 
Quo  cum  legato  Torcanun  degis  in  aula. 
Materies  sublimis  adest  et  digna  Gamaenis. 
Finiit  ut  monitus,  cum  somno  Diva  reliquit 
Me  yigilem,  cnpidumque  sibi  parere,  Veranti, 
Exnrgo  atque  tuis  accingor  laudibus  stb. 
Maxmylianus  stb.    —    —    —    pacisci 
Cnm  Solymanniade  praetorra  tencnte  Selymo 
Legatos  igitur  selegit,  et  addidit  aurum, 
Quod  ferrent  ipsi,  missum  sibi  munns  haberet 
Ardua  tum  mandans  tractanda  negotia  pacis 
Jussit  abire  duos,  iuyeniun  comitante  caterya 
Insigni,  Mysos  legatio  yecta  per  Istrum 
Introiit,  Rhodope  superata  yenit  in  urbem  stb. 

XJnus  es  ex  illis  legatis,  nobile  complens 
Par,  Colophoniaco  yersu  celebrande  Veranti. 
Te  mea  iure  sonet  iam  barbitos ;  ő  mihi  saltem 
Summa  tuae  liceat  fastigia  tangere  laudis  stb. 

Ergo  canam,  nec  te,  dum  viyo  silebo,  Veranti. 
Non  gustata  yelim  mihi  pocula  suayia  font  is 
Bellerophontaei,  Phoebi  nec  dicar  alumnus, 
In  tua  consurgam  si  non  praeconia  stb. 

Mirantur  Turcae  attoniti  pro  pace  loqueotcm ; 
Consultore  ferunt  tali  nos  esse  beatos 

24* 


9*  rt 


'dL  3Dimó&  ^*£r%A 


?l]ni:r  liUiL  1ÜID^  ^^nin 


Nísní.\  ri*:^rci  ^  .r:  xilJ:  >xi*  ^aía  ^^ 
ia  di\iltt>  íeTOii>  *bd;ds:  *ivi> 


377 


Dextera,  iustitiam  \iolaiitis  muneris  expers, 
Non  loculis  abscondit  opes,  ditare  volebas 
Subiectos  potius,  quam  tu  pinguescere  gaza. 
His  perspecta  fídes,  ratio  coniecta  regendi 
Principiis  maius  momentum  tradere  fecit, 
Ut  per  Pannóniáé  tractare  grandia  Begnum 
Conciliis  Procerum  dux  et  gravÍB  autor  adesses  stb. 

Te  túlit  in  cunctas  mundi  legatio  partes. 
Sarmata  miratus  Pylio  iucundius  ore 
Dicentem  stupuit,  cursum  dulcedine  vocis 
Vistula  continuit ;  Demosthena  credidit  esse 
Bosnia ;  nescivit  quid  respondere  deceret, 
Hustrephus,  nec  non  Bekowythius  acer  in  armis ; 
Ad  tua  yerba  iugis  Thuscorum  profluus  amnis 
Constitit  immotus  Tybris,  Rhodanusque  meatu 
Decurrens  celeri,  Ligeris,  rapidusque  Garumna ; 
Fluctisonum  fervens  compescuit  Hadria  murmur 
Mercurium  fari,  diducta  Britannia  nobis 
Dum  putat  ore  tuo  dulci  stupefacta  pependit, 
Te  non  facundum  magis  audivisse  Vienna, 
Danubius  laté  quam  sparsis  alluit  undis 
Flexanimam  Pitho  te  censuit  atque  Casurgis, 
Thracica  nunc  bis  habét  de  foedere  Curia  pacis 
Legatum,  referes  quam  mox  caduficer  oris 
Pannonicis  nostri  cunctis  ac  íinibus  orbis. 
Laetitiae  quis  érit  modus  ?  ő  quae  gaudia  dicam 
Esse  tuo  cunctis  reditu  fulsura  sereno  ? 
Adportabis  enim  contractae  nuncia  pacis, 
Laeta  salutatrix  occurret  quaelibet  aetas. 
Excipient  gratis  Satrapae  complexibus,  alta 
Voce  canent  hilarem  Paena ;  videbis  ovantes 
Laetitia  magis  ac  si  ferres  montibus  aurum 
Quod  latitat,  quas  Pactoli  stillantia  stagna 
Despumant  venas,  rutilans  quibus  enitet  Hernus, 
Indus  odorifera  quod  decutit  arbore,  Seres 
Quas  patulae  pectunt  Sycomori  palmite  lanas. 
Afficiet  quanto  te  Caesar  honore  VERANTI  ? 
Si  mihi  centeno  doctas  e  guttui*e  Yoces 
Fondat  Atlantiades,  dictis  haud  promere  possim, 


378 


QuM  species  festÍTm,  hotus  qui  plaosus  amomm, 
Disperget  lacem  melior  coma  solis  equonmi ; 
Laetias  attoUent  temooem  crine  repexo ; 
Sol,  qui  lociferí  curms  moderátor  habenas, 
Blandior  excendel  radios,  ignemque  micantis 
Efflabunt  rosenm  fnmantia  frena  iugalis. 
Non  apparebmit  tunc  astra  minantia  iatum 
Triste,  nec  ardebunt  acies,  inimica  YÍdemus 
Sidera  discordi  fáce  quas  opponere  quondam. 
Fortnnate  senex,  ergo  Ina  fáma  manebit. 
Vera  Tetustatis  neqnaqiiam  nube  tegetur 
Glória,  perpetnis  hominum  sermonibos  aures 
Implebis,  te  fáma  Tehet  trans  aequora  constans 
Laudabit  praesens,  neque  te  rentura  tacebunt 
Saecula ;  persolTent  grates :  te  nesciet  aetas 
Kulla ;  tois  merítis  deerit  non  praeco  perennis  stb. 

Desinet  ante  globos  iaculari  Trinacris  Aetna, 
Nec  posthac  montana  voment  incendia  flammas ; 
Eoxinas  Hebms  citius  se  Tolret  in  undas, 
Vertet  ad  Aegaeas  frondosa  cacumina  celsus 
Haemus,  de  gelida  Thrace  Pangaea  recedeut ; 
Sarmatico  Tanai  Gennanica  ripa  madebit ; 
Cimmereae  íáuci  Maeotidis  influet  Ister ; 
Cancer  Hyperborei  torrebit  climatis  arsa ; 
Algebunt  Afrique  gelu  Stymphalidos  ursae  : 
Quam  meminisse  tui,  quam  te  memorare  vetustas 
Cesset  lethaeos  nunquam  sorptura  liquores. 

Ipse  tuos  cineres  ornabo  virentibus  herbis, 
Carmina  ceu  grati  pro  teste  futura  clientis 
Apponam.  Dij  dent  obitum  superesse  patroni 
Me  tanti,  maioris  opus  tentabo  laboris, 
Postea  quid  clari  cognoscat  ut  egeris  aetas 
In  Parnassiaca  simul  atque  résedére  cjTrha, 
Ac  Agauippaeas  ubi  largius  hausero  Ijmphas. 
Interea  facilis  tenues  has  sume  Camaenas, 
Aestatis  dabo  dona  meae,  iam  veris  habeto. 

Hadrianopoli  in  Thracia  VIII.  eidus 
Februarii  anno  M.D.LXVIIL 


379 


IV. 

Ad  eHDden  idén  aaeton 

(kézirat.) 

Aethere  sol  citius  cessabit  spargere  crines, 
N     ec  coelo  pallens  luna  tenebit  iter, 
Tuuza  suas  undas  Orpheio  subtrahet  Hebro 

0  mina  naturae  iura  cadentque  prius, 
Non  érit  in  totó  iustus  tenor  ordine  reruiu 

1  n  se  discordes  terra  polusque  ruent  ; 

Vincét  equus  gryphem,  lepores  vulpesquc  Molossum, 

S     uccumbent  ovibus  praeda  voranda  lupi ; 

Vallibus  ex  imis  retro  volventur  in  altum 

E    xcelsae  cautis  lapsa  fluenta  iugo. 

Rupibus  e  nudis  segetes  nascentur  opimae 

A     rboríbus  niduni  nulla  parabit  avis. 

Non  adamas  hirci  rumpetur  sanguine  durus, 

T     e  quam  destitero  coneelebrare  semel. 

In  niea  vei  veniant  oblivia  pectora,  vera 

V     el  cessem  tantum  toUere  laude  virum. 

Scilicet  es  qualis,  quantum  te  novimus  omnes 

E     sse  liquet  facto  teste,  probatque  genus. 

Plus  tamen  insignem  reddit  te  diva,  VERANTI, 

I     ngenio  virtus  addita,  vita,  fides. 

Summus  honor  si  cui  detur,  tibi  competit  apto 

C     ongruit  amplificum  praecipuumque  decus. 

ümina  pro  voto  tibi  par  est  cedere,  factum 

P    raemia  conipensent  uberiora  tuum. 

Vnus  es  ex  illis,  quos  totus  praedicet  oribis 

S     uscipiat  superas  quos  Deus  inque  domos. 

At  quia  Theutonicas  a  me  discedis  in  oras 

G     ratia  tendenti  sit  comes  alma  Dei. 

Res  bene  gessisti  commissas  Caesaré  uostro 

I    nsigni  mentis  dexteritate  tuae. 

Exibis  liber  Thracum  crudelibus  oris 

N    on  ut  difficilis  res  remoretur  iter, 


380 


Suscipiere  foris  qaovis  plaadente  reversus 
I    n  reditum  fíent  plurima  festa  tuum, 
Suscipiere,  senex,  laetante  Principe,  sancte, 
I    n  te  Caesareas  accumulabit  opes, 
Laudabit  stúdium,  curas  laudabit  et  acta 
L    audatus  capies  dona  statumque  nóvum. 
Vera  tibi  duo,  tibi  maiora  precorque 
S    cilicet  haec  animi  sünt  pia  vota  mei. 
Te  commendo  Deo,  salvum  te  quippe  reducet 
R    estituet  populi  sedibus  ille  sui. 
Incolumem  multis  clementer  provehet  annis 
S     ospes  quaproter  Thrace  recede  sero. 
Vive  valeque  diu  Turcis  abiture  VERANTI, 
C     aesarís  officio  vive  valeque  diu, 
Vive  valeque  diu  sacrati  glória  Coetus 

Nobilis  ingenio  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu  multorum  clarior  usu 

Doctrinae  dives  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu,  Regi  gratissime,  plebi 

Utilis  eximie  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu  Patriae  stúdiósé  fidelis 

In  domini  rebus  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu  proaviti  nominis  auctor 
Fáma  tuae  gentis  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu  per  longas  cognite  terras, 
Cognite  Principibus  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu  moderátor  Jazygis  olim 

Vir  fidei  priscae  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu  latos  laudate  per  Hunnos 
Dalmatiae  splendor  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu  Venetis  audite,  Britannis 

Gallis,  Romuleis,  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu  persaepe  probate  Polonis 
Caesaré  Theutonico  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu  summis  exercite  rebus 
In  Tliraces  aula  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu  decus  haud  efiabile  turbae 
Longaevae  foelix  vive  valeque  diu. 


Vive  Taleque  din,  digniseime  Praesul,  Oliinpo 

Digne  dia  Pylio  vire  valequc  diu. 
Yive  valeqae  dia  vei  corvis  rarior  albis 

Integer  et  frngi  vive  raleque  diiL 
Vive  valeque  diu  tandem  victare  beato 

In  grege  perceleber  vive  valeque  diu. 
Vítc  valeqae  diu  rutila  cingende  tjorona 

Stellarum  caneas  vive  valeque  diu. 
Vive  valeqae  diu  clarorum  prime  viroruin 

Virtutis  íautor  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu  nostri  non  immemor,  utque 

Sed  meminisBe  velis  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  dia  tenerem  non  excute  vatem 

Meme  corde  tuo  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu  me  conspecture  clientem 

Addictum  semper  vive  valeque  diu. 
Vive  valeque  diu  subiture  palatia  coeli. 

locola  certe  Poli  vive  valeque  diiL 
Vive  valeque  diu,  Phaenicis  aaecula  vince 

Ut  domiuo  prosis,  vive  valeque  diu. 


Illastrííiimo  Principi  Magnífco  AtUigtíH  ac  Dominó,  dominó 
Anthonio  Verancio  Agriensí  Episcopo,  Comiti  Comüatunm 
HentawarienaÍB  et  Boreodientis  Perpetno,  Sacrae  Caesareae  rí 
Regiae  Maitítalum  Contiliario  Primario  eíc.  Patrono  sko  btt- 
nttK^entÍ88Ímo,  dementiseimo,  Georgiua  Tornnander  Consfan- 
tientis,  SacTae  Paginae  Licentiatus  servitiorvm  suorwn  obtt' 
qviia  eommendat  humtlia. 

Iiii  me  ipso  nuper  compeii,  Praesul  A 
graviter  et  acute  philosopLorum  ille  priiaas 
et   vexationem    dare    intellectum 
EÍTnul,  et  praebere  artem.  Licet  en 
primi    fiingularem    autti< 
Pytliagoine  praesertiiOj 


862 

que  Graeciarum  sapientum  praeclaram  qnam  addidertmt  fában, 
ut  Philosophiae  candidatus  semper  crediderim ;  quinimo.  quod 
Christiano  cuilibet  augustius  esse  debet  et  religiosios,  vehe- 
mentia  illa  tonitrua,  quibus  totam  carnis  nostrae  fíduciam 
deturbat  salutís  nostrae  unicus  actor  Jesus  Christus,  aliis 
multoties  inculcaverim,  tanquam  Ecclesiae  indigna  vox,  cum 
dicit:  >Si  quis  venit  ad  me  non  tollens  crucem  suam,  et  abne- 
gans  semetipsum  non  potest  esse  meus  díscipulusc  ;  et  iterum: 
»DisÍ8te  a  me,  quam  mitis  sum  et  humilis  cordec  ;  it^m:  ^Xe- 
nite  ad  me  qui  laboratis  non  otiosi,  et  onerati  estis,  quos  pre- 
mit  pondus  mundi,  et  refocillabo  vosc  ;  hisque  infinita  similia, 
quibus  a  pernicioso  mundi  gaudio  avocat,  et  per  Prophetam 
etiam  Begium  :  »Nolite,  inquH,  coníidere  in  filiis  hominumc ; 
sin  dixerit  post  eum  Heremias :  »Maledictu8  qui  ponit  caruem 
brackium  suumc  At  tanta  est  nostrorum  sensuum  vesania, 
ut  iustar  panthera  kuius  mundi  vauis  illecebris,  sicut  illa 
speculis,  facile  dementemur  ac  detineamur ;  quo  tardius  ea 
quae  fructuum  intersunt,  vindicemus  et  disquiramus,  ut  nisi 
tribulationibus  compellamur  et  revocemur,  nunquam  redeamus 
ad  oíHcium  et  annotamus  animum,  sicut  non  sine  pudore  et 
detrimento  nunc  fateri  cogor,  quod  dum  aliis  pluribus  consiliis 
et  sanis  satisfecerini,  nieipsum  negligerem.  Licet  euim  de  effi- 
cacia  et  necessaria  iniitatione,  quod  diu  perseverauti  et  patienti 
conclavationc  Sacrosaiictae  Orucis  Salvatoris  nostri  Christi 
a  Sunimo  et  vejissimo  Pontitice  Paulo  Apostolis  omnibus 
commendato  alios  multis  moiiuerim,  quautum  quidem  sacro- 
sanctus  tunc  sugíJjerebat  et  ferebat  infantile  indicioluni ;  ta- 
nien  ut  ea  oinnia  in  tani  altum  inducorem  animum,  nedűm  ut 
operi  tanto  manus  adnioverem  oflficiosas,  fieri  inter  mundi  pros- 
pera  non  potuit;  placido  enini  mari  iiicundum  est  navigare.  Sicut 
autem  scribeiido  discimus  scribcre,  sic  patiendo  discimus  páti. 
Ideoque  couversio  illa  miraculosa  aquae  in  vinum  tunc  facta 
est  gloriosior,  cum  iam  seutitus  est  moestus  ille  viui  deíectus ; 
seu  ut  traditionem  vitae  oportet  arcescere,  prius  cucurbitam 
non  sentitur;  quia  non  petitur  auxilium  dum  et  Crucis  Christi 
fructus  donat,  filum  illud  Circes  oblectatio  carnis  reseretur. 
Ad  quod  quia  prac  omnibus  aliis,  Moecenas  gratiosissime,  me 
Vestra  est  Amplitúdó  cohortata,  dum  multiplicia  alia  in  me 
indignum   colVata   betvefid-a.  omuia  Vestrae  Magnificentiae 


383 

1. 

:-  debeo:  hoc  praecipue  gratitudiiiis  meae  specimea  tanquam 
:.  Iructum  agrículturae  nostrae,  dum  aliud  exhibere  per  fortimam 
non  liceret  Clarissimae  Amplitudini  Yestrae  sacrare  et  debui 
etyoluiHoc  etiam  uomine,  utsi.  qui  essent  tam  carnales,  qui 
spiritualia  illa  contemnerent ;  esset  qui  ea  tanquam  mirabili 
praeditus  iudicio  et  modestia  a  tautis  rhinocerontibus  de- 
fenderet  Cum  et  Paulus  etiam  glorietur,  quod  in  sermonis 
altitudine  non  venerít  Quod  reliquum  est,  dominationem 
Yestram  Magnificam  Divinae  commendo  tutelae ;  et  hoc  quie- 
quid  est  mecum,  yestrae  gratiae  subiicio.  Yalete  et  foelicis* 
sime  vivite. 

Dominationis  Vestrac  Reverendissimae 

promptissimus  semper 

Georgius  Tornoander 

Sacrae  Paginae  Licentiatus. 

j4JSiNHJ02  KUnOü 

NOVAE  PARADYSI  ET  ARBORIS  VITAE  MYSTA. 

GOGICA. 

ex  sacra  potissimum  Yeteris  et  Növi  Testamenti  scriptura, 
probatisque  tam  Hebraeorum,  quam  Doctorum  Ecclesiae  tes- 
timoniis ;  et  Ruccincta  adumbratio,  una  cum  Sanctae  Crucis 
trophaeo,  et  trium  crucium  pulchra  figura  ad  veram  indu- 
cens  inter  poenitentiam  et  viam  salutis  demonstrans.  Per  Geor- 
gium  Tomoandrem  Constantiensem  S.  P.  L.,  iam  primum 
Dominó  cooperante  religiose  meditata. 

(A  munkának  tartalma  tisztán  hittani  és  asceticus ;  s 
Yerancsics  Antal  személyére  közelebbi  vonatkozással  nincsen.) 


•xr 


fiiiiTirs. 


TiiftaiLW  Axatrne  Bhmw  ESbcrrs  ezcndebat. 

1LD.LXXIL 


A— D. 


A«taú«  dabo  á^oM  watmt  nm  Teris  hjibeto. 


Ad   ^'ti'^irfK    ^^ff^mMfiMmvai  <f  lUmstrimimum   Ptaei 
D\aloyu*  9a<^  Ittri  H  Grani  Oeorgii 


Ister.  Grmne  qnid  bas  lucnmas  fnndis  stb. 
Coepta  iuTet  Christn?,  reqniem  triboatque  beatam 


TÁRGYMUTATÓ 


VBBA1IC8IC8    ÁHTAL    MUMKÁIHOZ. 

(A  római  szám  a  kötetet,  az  arab  a  lapot  jelenti.) 


Aba-IJj  vÁrmegye  katholikus  pap- 
sága Xn.  334. 

Abmdbánya  Vn.  124. 

Achmet  passa  I.  232,  254.  —  m. 
79,  111,  119,  125,  135,  150,  170, 
173,  182,  192,  203,  254,  257,  261, 
808,  313,  326,  835,  348,  350,  359, 
365,  371,  437.  —  IV.  6,  22,  28, 
97,  104,  139,  151,  177.  —  XH. 
128. 

Achmet  esztergami  bég  m.  13,  16, 

Achmet  azécheni  bég  V.  127. 

Ádám  (Adamos  Francus  nobilis 
Chius),  V.  182. 

Adorián  deák  ül.  22. 

Adrianopolis,  1.  Drinápoly. 

AelioB,  Péter  moldvai  vajdának 
testvére  XII.  17. 

Aft-ika  III.  78. 

Ágost  szász  választó  fejedelem  IX. 
206. 

Ágostai  bibomok  (Cardinalis  Au- 
gnstanus)  Vm.  50.  —  XI.  237. 

Ajándékok,  a  törököknek  Y.  49. 
—  xn.  1 80. 

A  jász  passa  II.  43.  —  Hl.  354. 

Alagy  János  Vn.  808.  —  VIII.  63, 
212. 

Alatháry  Ambrot  VIÍI.  158. 


Álba  berezeg  IV.  243.  —  V.  196.  — 
IX.  237,  262. 

Albert  lengyel  király  n.  4. 
V.  Albert  bajor  berezeg  XII.  333. 
Albilacos  János  Vn,  104. 
Aldanos  Bernát  VIL  109. 
Alegri  János,  orvos  IX.  251.  —  XL 
237. 

Aleppo  m.  118, 187,  165,  217,  440. 

—  IV.  377. 
Alexandriai  bibomok  (il  cardinal 

Alexandrino)  IX.  248,  249,  310 
Algier  m.  278.  —  IV.  227. 
Aliatus  Endre  VII.  255. 
Ally  Mátyás  Hl.  86,  90,  106,  113, 

152,  159,  161,  177,  233,411. 
Ál-Musztafa  IV.  81,  96,  236,  261. 
Aly  passa  I.  254,  258,  274.  —  II. 

98.  —  m.  27,  36,  38,  42,  43,  56, 

292,   859,   419.   —   IV.  98,  11«, 

204,  214,   269,  349,  388,   393.  — 

V.  118.  —  XII.  81. 
AlyagaVIIL  11. 
Aly  csausz  IIL  302. 
Aly  nevű  török  III.  30. 
Amasia  város  ni.  336,   348,  364. 

373,  390.  —  IV.  75,  81,  295. 

Amulioi  bibomok  (il  cardinal  Amii 
lio).  IX.   243,  248,  297,   309.  — 
XI.  48. 


386 


II.  Amurat  török  szulUu  I.  137. 
Anaxins  1.  Huszár  Galhl^}. 
Ancona,  város  IV.  35. 
Andreffy  János  VIII.  155,  283.  — 

X.  79,  81,  193,   260,  291,  307.  — 
Xí.  102,  201. 

De   Andreis    Ferencz   X.   162.   — 

XI.  82. 

Be  Andreis  Jeromos  IX.  54,  158, 

275. 
Andronicas  Ti*anquíllüs,  dalmatiai 

tudós  VI.   16,  20,  30,  32,  62.  — 

VII.  21,  42,  49.  —  IX.  60.  —  X. 

3,  40,  215,  236,  251.  —  XII.  325. 
Angol  házasság  (II.  Fülöp  spanyol 

király  és  Mária  angol  királyné 

közt.)  ín.  191.  —  IV.  21. 
Anna,  Ü.  Ulászló  király  leánya,  I. 

Ferdinánd  királynak  neje  I.  9.  — 

n.  4. 

Anna,  Maximilián  király  leánya  ; 

házassága  II.  Fülöp  spanyol  ki- 

rálylyal.    V.     385.     —    X.     91« 

108. 
Ahnates,  pápai  adó.  XII.  325. 
Antenor,  volterai  püspök,  ílorenczi 

követ  X.  36. 
ApnlialII.  311,  317. 
Arabok  III.  221. 
Aramon  1.  Ramon. 
Aranian  Baniián   itélömester  IX. 

200.  —  XII.  358. 
Aranyos  folyó  I.  142. 
Aranyos  hegy  I.  142.  —  VIT.  150. 
Arany osy  Kristóf  X.  194. 
Archy  Mihály  I.  232. 
Arcó  gróf,   Maximilián  császár  és 

király  követe  XI.  148. 
Armpruster  Kristóf  VII.  102. 
Árokszállás  VIII.  384,  388. 
Arsatius  Vitális.  VIl.  40. 
Arszlán  bég  I.   257.    —    IV.  101, 

380.  —  VIII.  246. 
Artandy  Kelemen  II.  98.   —  III. 

22.  —  VII.  210. 
Artandy  Pál  II.  30,  1 39.  —  VI,  185. 


Athiua  vára  í.  l54. 

Athinai  Deák  Simon  I.  153.  —  Ü. 

33,  45. 
Attila  I.  143. 
Angshurgban  (Augusta  Vindelico- 

mm),  birodalmi  gyűlések  1550. 

VII.  84,  95,  98,  102.  —  1555.  IV. 

124.    —  1559.    Vin.   57.  —  XII. 

333. 
Anrius  I.  Doria. 

Austr iának  elsálogositott  magyar- 
országi várak  IX.  64. 
Ausztriai  ház  hatalma  V.  98. 
Ausztriai   párt    Magyarországban 

VI.  17. 


B. 


Babocsa  vára  I.   262.  —  Ül.  372, 
387.  —  IV.   122.  —  V.   29,   126. 

—  VII.  215. 

Babay  Kis  Péter  VIL  55,  69. 

Bács  vármegye  II.  7. 

Bácsy  Benedek  II.  51.  —  VIIL  138. 

—  IX.  7. 

Badoero  Frigyes   velenczei  követ. 

III.  188,   199.  —IV.  18.  —VII. 

142.  —  XI.  42. 
Baja  (castellum)  I.  290. 
II.  Bajazeth  török  szultán  I.  86.  — 

II.  257. 
Bajazeth  II.  Szolimán  szultánnak 

fia  III.  167,  169,  277.  —  IV.  177. 

—  Vn.  353.  —  XII.  231. 
Baicíus  Aiital  IV.  26. 
Bakabánya  X.  206,  336. 
Bakács  Tamás  I.  10.  —  IT.  3.  50. 
Bakay  Miklós  komáromi  alparancs- 

nok  X.  214. 
Bakcsy  Ferencz  VI.  1 1 . 
Bakics  Pál  II.  38,  40. 
Baksay  Tamás,  egri  katona  V.  320. 

—  EX.  24. 
Baky  PálIII.  261. 
Bála  Lukács  IX.  £73. 
Bála  Ssent-Miklóa  VIJ*  326. 


8é? 


&ilas«a  János  VII.  107,  110,  168. 

—  VIII.    333.    337.  —   IX.    149, 

'     201,  —  X.  2:>9. 

BaUwa  Imre  I.  106,  196.  —  II.  44, 

70.  —  VI.   23,    75,   Ö3,   94,    104, 

^         115,  133,  135,  136,  144,  147,  148, 

162,  163,  168.  —  VII.  50. 
-  Balassa  Menybért  II.  87,  102.  — 
V.  35,    121.  —  VI.    150.  —  VII. 
190,  240.  —  VIII.  106,  170,  174, 
333.—  IX.  8,  134.  —  XL  73,  259. 
Balassa  Zsigmond  III.  380.  —  VI. 
150,   159.—  VIII.   63,90,   171, 
"         816.  L  Fánchy. 
'^  Balaton  I.  243,  258. 
Saldoa  Fülöp  VIII.  14. 
Baleari  szigetek  IV.  227. 
Balibég,  török  hadnagy  n.  17. 
Balkan  hegyek  (Hoemus)  I.  317.  — 

rv.  1. 

Balog  Lakács  X.  365. 
Balogh  J^erencz  V.  264. 
Balthas  Bonifácz  VII.  68. 
Bálványos  vára  I.   142.  —  VI.  83, 

168. 
Bánffy  Boldizsár  I.  42.  —  II.  78. 

—  IV.  206. 
Bánffy  Jakab  H.  18.  —  IV.  206. 
_  Bánffy  István  IX.  200. 
Banisios  VI.  41. 
Bank  Pál  VII.  108,112. 
Bányák}  bányavárosok  IV.  1 56. 
Baranyay  István  X.  130,  131. 
Barbyr  Lénárt  Dl.  43. 
Barbarossa,  kalóz  VII.  87.  —  XII. 

238. 
Barch  helység  V.  156. 
Barczaság  VI.  74. 
Bárdy  István  II.  19. 
Bárdy  László  I.  15. 
Bars  mezőváros  VII.  127. 
Bars  vármegye  XI.  203. 
Barthos  István  X.  340. 
Baryas  (Bánfalvai)  István  és  Endre 

VnL316. 
Baió  Bálint  VL  34. 


Bassano  János  TIÍ.  335. 

Bassauo  Péter  VII.  257,  335. 

Bátaszék  III.  30. 

Báthory  Kndre  I.  11,  262,  288.  — 
II.  21,  27,  60,  89, 108.  —  III.  25, 
39,  43,  410,  445.  —  VI.  105.  — 
Vn.  107,  110,  115,  118,  124, 
135,  139,  175. 

Báthory  György  H.  109.  —  VII. 
190. 

Báthory  István  (Ecsedi)  I.  10,  19. 

—  n.    10,   17,    30,    133.   —  V. 
33,  45. 

Báthory  István  (Somlyói)  VI.  185. 

—  Vm.  331.  —  X.  106. 
Báthorj-  Kristóf  VIL  214. 
Báthory  Miklós  V.  36.  —  IX.  8. 
Báthory    család     VIII.     393.    — 

IX.  69. 
Báthy  Ferencz  III.  381. 
Bathycz  Mihály  X.  156. 
Batthyány  Ferencz  II.  38.—  VB.  83. 
Batthány  Orbán  L  168,  184.  —  II. 

45,  58,  68,   197.  —  VI.  212,  243, 

251.  —  VIL  55. 
Baychy  János  X.    288,  293,    311, 

365. 
Beatrix  királyné  L  4. 
Bebek  Ferencz  I.  45,  62, 106.  -^  II. 

48,  100.  —  IIL   370.  —  IV.  182, 

214,  261,  269.  —  VL  150,  159,  — 

vn.  109,  239,  329. 
Bebek  Gergely  IL   101,  103,110. 

—  IV.  182. 

Bebek  György  IV.  214.  —  V.  18, 
136. —  VIL  192,  263.  —  VIIL 
23,  63,  90,  127,  169,  171,  178.  — 
IX.  24.  —  XII.  230  1.  Patóczy. 

Bebek  Imre  I.  46.  —  VL  168.  - 
IX.  190. 

Bécs  I.  238,  284.  —  IL  32,  79.  — 
ITL  76.  —  IV.  101.  —  VL   177. 

Bécsi  egyetem  VI.  88. 

Bécs-Ujvár  IIL  6. 

Becse  HL  76.  —  IV.  348.  —  VI. 
106,  187,  196,  818.  —  VII.  108. 


38S 


Becskerek  IV.  348.  —  VI.  106,  187. 

—  VII.  1U3. 
Beicai  Anibros  VII.  37.  83. 
Békessy  Gáspár  X.  205. 
II.  Béla  király  VII.  168. 
IV.  Béla  király  IX.  280. 
Belay  Borobás  II.  U.  123. 
Belény  Albert  VII.  342. 
Belgium  V.  196.  —  IX.  2u6,  210. 

237,  262. 
Belgrád  I.  12,  269,  296.  —  III.  16. 
39,  49,  76,  87.  —  VL  185.  —  XII. 
132.  1.  Nándor  Fehérvár,  Láo- 
dor  Fehérvár. 
Belgraznonios  Ferencz    VII.    258, 

333.  —  VIII.  94.  —  IX.  159. 
Belhonor   Angelo    nebenicoi  ii|mt 

XI.  43. 
Belsius  János,  követségi  titkár  Xn. 

250. 
Bembo  VIII.  255. 
Beniczky  Gáspár  IX.  109. 
Beniczky  Miklós  IX.  91. 
BenkO  Miklósi.  I.'f7. 
Berebista  a  gétek  királya  l.  124. 
Bereczk  I.  108. 
Bergomas  orvos  VIII.  132. 
Beriszlo  Jeromof«  Domitius  IX.  79. 
Beriszlo  Péter  l.    10.   335.   —  II. 
217,  221.  248,  254.  271.  —  VIII, 
68,  —  IX.  236,  254. 
Bernát,  sz.-ej'örgyi  apát  Velenczé- 

ben  IX.  239.  —  X.  11. 
Berzeneze  V.  29,  126. 
Berzeviczv  XI.  45. 
Besztercz**,  Enlél yben  I.  8 1 . 
Bethlen  Farkas  VII.   112.  120. 
Bethlen  Gábor  II.  98. 
Bethlen  Gergely  III.  40,  43.  —  V. 

103. 
Biblia   Menyhért,  aiwstoli  nuncius 

X.  99.  152,  190. 
Biháos  II.  274. 
Birthalomban    1540.   enlélvi  diéta 

VI.  153,  166. 
Blaudrata  György  VI.  212,  256. 


BoccapaladioB  Antal,  római  poli 

Vm.  285. 
Bocskay  György  IV.  209. 
Bodó  Ferencz  I.  243.  —  H  4l>. 
Bodó  Jáoos  IL  18. 
Bodrog  vármegye  II.  7. 
Bogaucios  Miklófl  VI.  7,  22. 
Bogdán  István,  moldvai  vajda  V 

104. 
V.  Bogdán,  moldvai  vsgda  Y.  2 
Bona  lengyel  királyné   HL  337. 
VI.  48,   79,   80,    94,    171.  — 
164. 
Bona  György  VII.  101. 
Boner  János   VL    170,   172,   2 

306,  336. 
Boner  Szeverin  VI.  170,  299. 
Bonfínins  Antal  VL   352.  —  1 

II,  45. 
Bonifacins  ragnzai  barát  FV.  S-l 
De  Bonis  Marín  IX.  305. 
Bonvicinins  Afronins,    a  jogto 

mány  doctora  XL  298. 
Borbás,  bndai  jegyzd  II.  48. 
Borbás,  pap  II.  7. 
Bornemisza   Benedek    II    102. 

VIU.  82. 
Bornemisza  Boldizsár  II.  74.  — 

123,  133.  —  VII.  99. 
Bornemisza   Farkas    111^    104. 

VII.  58.  —  VIIL  330. 
Bornemisza  Ferencz  X.  130. 
Bornemisza  Gergely  II.  48.  — 
78.  —  V.  335.  —  VL  69,  146, 
NHL  1.  —  IX.  7.  —  X.  131,  1 
163.—  XU.  203. 
Bornemisza  János  II.  8.  11.  264 
Bornemisza  Pál  I.  280.  —  III.  l 

—  V.  138.  —  IX.   68.    238,    J 

—  XI.  100.  —  XIL  166.  191. 
Bornemisza  Péter  X.  354. 
B<^memisza  Tamás  11.  48,  193. 
Borottv  Albert  II.  19. 
Bosith  Badics  IL  19.  —  VIII.  : 
Bosnyák  Jakab  IL  19. 
Bosnyák  Mátyás  IL  260. 


389 


Bosznia  IV.  318.  —  V.  266.  —  X. 
259.  —  Xn.  341. 

Boszniaiak  III.  303. 

Boszniai  passa  III.  81,  236,  318.  ^ 
IV.  205,  214. 

Boszniai  zandzsak  III.  244. 

Brassó  I.  83,  109,  118,  140.  —  Hl. 
418.  —  VI.  24,  74. 

Brener  Márton  VI.  177. 

Brodarics  István  L  41,  57,  68,  106, 
180.  —  II.  41.  —  VI.  6,  44,  48, 
353. 

Bmncau  János,  nagyszombati  pol- 
gár XI.  298. 

Brussa  V.  114. 

Bnbalics  Lörincz  XI.  105. 

Buccarí  XII.  342 

Bucentanro,  velenczei  diszhajó  VI. 

193. 
Buda  I.  118,    154,    162,    173,  186, 
198,   207,   210.  —  II.  9,  31,   40, 
42,  48,  62,  77,  97,  195,  265,  304. 

—  III.  4,  19,  258,  292,  310,  314, 
318,  427,  435,  459.—  IV.  131, 
238,  245,  256,  287,  371.  —  V.  7. 
66,  114,  275.  —  VI.  25,  73.  123, 
133,  151,  159,  185,  248.  —  VII. 
106,  338.  —  VIII.  89,  135,  244, 
377,  385.  —  IX.  5.  —  X.  176.  — 
XII.  100,  132. 

Buda  kapui  és  utczai  II.  61,  69. 

Budai  passák  I.  274.  —  III.  3,  4,  10, 
16,  19,  31,  81,  92,  101,  103,  114, 
147,  171,  175,  184,  192,  236,  245, 
287,  349,  369,  370,  387,  411,  419, 
426,  433,  454.  —  IV.  38,  131, 
184.  —  V.  1,  73,  188,  195.  — 
VIII.  15,  160,  181,  189,  253,  336, 
348,  355.  —  IX.  5.  —  X.  181, 
303.  —  XI.  46,  47,  52,   114,  157. 

—  XII.  443 

Budai  prépostság  VI.  87. 
Buday  Balázs  IX.  162. 
Bulgáriai.  128.  —  V.  75. 
Buoncompagno  bibornok  (Pbilip- 

ifOiiuir.  910XO.  msT.  —  script. 


pus  Cardinalis  Buoncompagno) 
XI.  163.  194. 

Busbecq  Auger,  I.  Ferdinánd  ki- 
rálynak követe  Konstantinápoly- 
ban, a  III.  és  rv.  kötetekben  ál- 
talán véve ;  különösen  pedig  III. 
427,  436.  —  IV.  6,  19,  28,  46, 
54,  66,  130,  176,  400.  —  VII. 
227.  —  Vni.  5,  357.  —  X.  105. 
—  XII.  179. 

Bussaeus  VI.  384. 

Butrisius  Ferencz  VII.  24. 

Büdy  Mihály  X.  150,  361. 


C. 


Caballo  Marin  VI.  175,  173  b. 
Caboga  Lucián  VII.  232. 
Caboga  Marin  VI.  54. 
Caffa  II.  304.  —  III.  341. 
Cagnollini  Baldisera  IV.  68,  71,  94. 
Galcedon  1.  Skutari. 
Calinicus  VI.  290. 
Cambray,  Izabella  királyné  követe 

Konstantinápolyban  IV.  161. 
Camugliano  Jakab  IX.  127.  154. 
Capelli  Ferencz  VI.  189,  259,  269. 
Capelli  János  VII.  238. 
CapelU    Károly    VI.    176,   172    b, 

182,  186,  259,  268.' 
Capelli  Lörincz  VI.  263. 
Capelli  Pál  VL  263. 
Capelli  Péter  VI.  195,  263. 
Cappadocia  Hl.  251,  348. 
Caprino  Ferencz  X.  96,  124. 
Caravayal  Lopez  V.  148. 
Bon  Carlos ,  spanyol  infans.   IX. 

237. 
Carpo  bibornok  (Cardinalis  Rudol- 

phus  Pius  de  Carpo)  XII.  334. 
Cassitius  Tamás  VI.  60. 
Castaldo  tábornok.  VII.  171. 
Castillegius  Miranda  IV.  11. 
Casul  1.  Kazul. 
Cavas  Kristóf  I.  42. 
CayroíV.  98. 

xzzii.  25 


390 


Cazsnn  vajda  I.  234,  252,  256. 
CeHÍ   bibornok  (il   cardinale  Cesi) 

XI.  55. 
Chartaginei   Péter  (messer  Pietro 

da  Cbartagine)  XII.  17. 
Cherny  Tamás  X.  340. 
Cherödy  György  X.  136. 
Chersonesus  1.  Krím. 
CheRtingier  hadnagy.  II.  13. 
Chios  szigete  III.  461. 
Choka  Endre  IX.  303. 
Oioron  Devecseri  János  XI.  lOu, 

177,  242. 
Chylimanus  (v.  Kylinanus)  IX.  200. 
Circassia  III.  123. 
Ciunteta  Ferencz  VII.  291. 
CUssa  L  65.  —  II.  249,  279.  —  IV. 

381.  -  V.  44. 
(■Hasai  zandsak.  III.  81. 
(Mocucíus  István,  IV.  21. 
Codognac    (Condognatus),  franczia 

kOvet   Konstantinápolyban    III. 

210,  219,  281,  288,  —  IV.  2.'>1. 
CoUecius  VI.  339. 
Colonna  Mark  Ant«l  X.  205. 
Comenduno  bibornok  (  il  cardinal 

Oomendmin)   IX.  219,  262. 
(-oudé,   franc/Ja   lierczeg  TX.  263, 

286. 
Conrat  Márton    VI.  257. 
Copessius  Lörincz   VI.  283. 
Corcyra  szigete   X.  89,  95. 
Corsica  sziii^tí*  V.  134. 
C'or«imi8    Kiulre,   János   királynak 

titkára   XII.  296. 
Corvinus   János    I.  4,  6.  3u.  36.  — 

VI.  184. 
Covalovius  Fclix   IX.  118. 
Orassiniiis  íVrencz   IX.  IIH. 
Crepovics    Miklós   (Rasciamis).   II. 

6J.    -  VII.  121. 
Creta  szigete   X.  Íí9,  95. 
Cromer  Marton  VII.  181.  —  VIII. 

235,  289.  —  IX.  198. 
Csaba ,  Ethele  hun  királynak  fia. 

I.  143. 


Csabrag  vára  II.  89. 

Csákán  (castellum)  V.  5. 

Csáky  Islván  "N^I.  58.  —  XII.  %U, 

Csáky  Mihály  VI.  148.  238,  2M, 
242,  316.  —  VII.  18,  31,  3.%  4S, 
51,  53,  63,  83,  104    —  VIII.  3Si. 

—  XII.  18. 
Csáky  Miklós   II.  6. 
Csáky  Pál   II.   102. 
Csallóköz  IV.  170.  —   XI.  306. 
Csanád  VII.  108,  111,  126,  131,134, 

147. 

Csapy  Kristóf  IX.  156. 

Császármadarok  XI.  68. 

Csaszma  III.  82. 

Csepel  szigete  III.  44. 

Cseresnye  (cerasi  öreg  szemű  fe- 
kete cseresnye,  cerasi  fekete  ew- 
Iwdi  cseresnye)  XI.  271. 

Cserkeszek  III.  341.  —  IV.  236, 
262. 

Csemovics  Mihály  V.  46. 

Csetti  kőbánya   II.  52. 

Csicsó  vára   I.  91,  99,  115,  142.  — 

—  IV.  121.  —  V,  264.  —  VL  60. 
Csik  I.  159. 

Csobáncz  Hl.  431,  450. 
CsÚKzy  Pál    X.  290 
Cnculius  Péter  VII.  179. 
Cyppirus  Péser.  dalmát iai    ueiiie« 

V.  105. 
Cyprua   szifirete   III.  401.  —  V.  7". 

99,    142,     169,     171,    197.    —  VI. 

262.  —  X.    47,    7.;.    >^y.   95,    108. 

230,  246,  258. 
Czegh'd   VIII.  255. 
Czerey  Lénárt  I.  345 
Czerneky  Gáspár  IV,  165. 
Czibák  Imrei.  71,  149.  —  II.  26.3:». 
Czigányok  IV.  249. 
Czobor  Imre   XI.   62.  —  XII.  359. 

D. 

Dacia  I.  125. 

Daczó  Tamás  VII  240. 

Dákok   I.  123. 


391 


Dalmady   Endre   V.  138.  —  VIII. 

152.  267,  —  IX.  170. 
Dalmatia.  I.  24,  38,  66,  309.  —  VI. 

42,  84.  —  IX.  68 
Dániel  festesz.  VII.  26,  29. 
Dánok  (moldvaiak)  I.  126, 
Darnle}'   Henrik    skocziai    király, 

Stuart  Maria  feje.  IX.  204. 
Davila.  XI.  166. 
Deák  Gélért  (Gerardus  Litteratus) 

VIII.  125.  160. 

Deák  Gergely  (Gregorius  Littera- 
tus), II.  97.  —  III.  383,  390,  393, 
424.  -  IV.  92,  104,  381,  —  VIII. 
85. 

Deák  Márton  (Martinus  Litteratus) 

IX.  149. 

Deák  Mihály  (Michael   Litteratus 

de  Lyndva.)  X.  126,  1.  Lindvai. 
Deák  Pét-er  (Petrus  Litteratus  nun- 

cupatus)  Vin.  194. 
Deáky  Benedek.  XL  102,  104,  168, 

179. 
Debreczen  I.  45.   63.  —  II.  40.  — 

VII.  98.  —  VIII.  84.  99.  276,  327, 

—  IX  26. 
Debregezd  III.  310. 
Decebalus  a  dákok  királyai.  127. 
Decius  Justus  XII.    19. 

Delfin  bibornok  (il  cardiuale  Dol- 
íino).IX.  142,  183,  197,  242,311. 

—  X.  16,  31. 
Dellavechia  Antal  IV.  68. 
Dellavechia   Péter,  kereskedő.  III. 

200,  262.  286,  308,  31 1,  329,  352. 

—  IV.  3,  68. 

Dellavigne,  franczia  követ  Kon- 
stantinápolyban IV.  251. 

Derecskey  János  X.  227. 

Dersffy  Farkas   IIT.  21,  35,  45. 

Dersffy  István  U.  107.  —  VIII.  303, 
313.  —  IX.   82,    177.  —    X.  276. 

Dervisbég   L  257,  263.  —  III.  388. 

—  vin.  80. 

Dessewffy  János  VIII.  292.  —  IX. 
205. 


Déva  VI.  123. 

Devecser.  III.  100. 

Dévén.  IIL  380. 

Dévy  János,  IX.  217. 

Diomedes,     (Diomede     guardiano 

delle  persone  del  Turco)  III.  204. 
Diósgyőr  VIH.  326. 
Diotaleví   Ferencz   IX     243,    248. 

250,  296.  —  XL  147. 
Divék  £ndre.  IX.  148. 
Dobó  Domokos.  II.  99. 
Dobó  Ferencz  XI.  203. 
Dobó  István   L  281.  288.  —  II.  99. 

—  HL   24,   26,  34,   39.  233,  410. 

—  Vn.  109,  209. 
Doboka  vármegye  I.  150. 
Dobronyiva  vára.  IIE.  372. 
Dóczy  Ferenoz,  V.  111. 
Dóczy  Gábor  V,  110. 
Dóczy  János  II.  30. 
Dóczy  Miklós  V.  110. 
Dóczy  Pál.  X.  279. 
Dolfín  bibornok  1.  Delfin. 
Dolfino  Zakár  VIH.  37.  212.  —  IX. 

89,    115. 
Dombrinus  Péter  X.  111. 
Dombó  I.  236.  —  III.  310. 
Dumitius    Jeromos   VII.    295.    — 

Vin.  68.  102,  102.  —  IX.  94. 
Don  folyó  III.  339. 
Donzellini  Jeromos  VIII.  24. 
Doria  Endre  IV.  278.  —  V.  263.  — 

VI,  43.  —  X.  89,  94. 
Domberí?  Vid.  V.    167,  245.  —  IX. 

225. 
Drágfy  Gáspár  IL  60.  —  VI.    133. 
Drágfy  Jáuos  I.  10. 
Dragiüák  (havasalföldiek).  L   126. 
DragutBeis,  kalóz  VII.  87, 
Drailing  budai  polgár  II.  51. 
Draskovics     György    II.    219.   — 

VIII.  41,  61.  65,   138.  —  IX.  89, 

159,  198,  236,  253,  258.  —  X.  84, 

86,  144,  164,  201,    242,  300,  329, 

—  XL  89,  129,  205.  XU.  —   219 
Dráva  I.  179.  225,  228,  290. 

25» 


392 


Drégely  III.  81. 

Drinápoly  II.  97.  —  IV.  227,  264. 

—  V.  142,  181. 

Druget  (Homonai)  István  YI.  108. 

Dubovi  Mihálv  X.  117.  221.  —  XI. 
67,  68,  81. 

Ducagin  passa  IV.  239. 

Dnáics  (Sbardellatus)  Endre  V. 
138.  —  Vn.  248.  —  IX.  74, 
132,  219,  262,  267.  —  X.  270. 

Duna  1.84,  87,  123,  128,  174. 
180,  199,  204,  207,  218,  225,  269, 
284,  288,  noi.  —  II.  7,  13,62, 
86,  105,  12Ő,  304.  —  ÍIl.  16,  19, 
39,  44,  266,  284.  387,  456.  —  IV. 
11,  34,  102.  227.  —  V.  92.  —  VI. 
14,  25,  27.  —  Vm.  54,  101,  244^ 

—  IX.  297.  —  X.  231,  256.  — 
XI.  157,  209,  230,  306.  —  XII. 
55,  229,  333. 

Dnnai  hajóraj  III.  6.  —  IV.  226 
264. 

Durgut  (Thorgut)  török  tenger- 
nagy m.  107,  144,  195,  299, 
340,  353.  —  IV.  11,  34,  102,  227. 


E. 


Ebeczky  X.  291. 

Ebroy  pansa  XII.  128. 

Kck  Gyula  1.  Salm. 

Eger  I.  158,   256.  —  IIT.    119,  304, 

316,  38S.        IV.    101,    122,    285, 

317.  —    V.    96.  —  VII.    138,— 

VIII.  4,  86,  168,  287,  303,  313. 
Egerben  a  parancsnokok   bírásko- 
dása VITI.  3i,'>. 

Eger  vára   IX.   4o,  5»,  «7,  134.  — 

XII.  241. 
Egri  egyház  IX.  193. 
Egri  káptalan  IX.  81,  273,  279. 
Egri  püspökök  XIÍ.  66;   —  sírjaik 

IX.  28. 

Egyház     szegénysége     Magyaror- 
szágban XI.  50. 
Bgyiptom  IV.  112,  116. 


Elfenstein  György  XII.  333. 

Ellebrodi  Nikaz  X.  19,  30. 

Elver  Emö  VI.  289. 

Ennins  Vemlanias  bibomok  VL  34 

EnyedVL   148. 

Enyey  Miklós  VIL  842. 

Eördög  Mátyás  n.  93. 

Eötvös  Péter  HL  256. 

Eperjes  XI.  183,  284,  290,  302,  30T. 

311. —  Xn.  247,   329. 
Ephorinus  Anzelm  orvo*  VI.  249, 

253,   348. 
EpirosIU.  126. 
Erdély  I.  50,  75,  97,  108,  119, 171, 

229,  252    278,  285.  —  IL  85,  42, 

—  in.  1,  23,  38,  51,  56,  73,  84, 
87,  90,  91,  111,  138,  139,  143, 
153,  160,  185,  192,  204,  209,  211, 
215,  218,  235,  243,  257,  284, 
286,  291,  305,  314,  318.  344,  858, 
376,  386,  398,  406,  417,  438,  460. 

—  IV.  45,  50,  67,  99,  108.  120, 
134,  154,  159,  168,  177,  182, 191, 
209,  215,  223.  254,  263,  271, 
283,  286,  290,  306,  248,  357,  378, 
387,  393,  396.  —  V.  34,  70,  96, 
120,  161,  252,  264.  —  VI.  48,  88. 
239,  291,  357.  —  VII.  99,  11», 
124,  239.  —  IX.  104,  !  08.  —  X. 
.^0,  58,  181,  .'Í05.  —  XII.  3,  36. 
141. 

Erdélyiek  VI.  163. 

Erdélyi  országgyűlések  Xí.  9.'».  lő:í, 
166.    -  VII.  212. 

Erdélyi  püspök  III.  24. 

Erdélyi  prépostság  VI.  87. 

Erdélvi  Sebestvén  V.  loo. 

Erdőd  I.  290. 

Erdödy  Sebestyén  IV.  272. 

Erdödy  Simon  II.  38.  —  X.  1 89,  248. 

Ermolao  1.  Hermolao. 

Ernő  föherczeg  XI.  307. 

Errones  Auestes  XI L  8. 

Érsek  Újvár  IX.  38,  49,  152.  —  X. 
87,  121,  133,  159,  174,  206,  228, 
361.  —  XI.  10,  31,  196,  245,  285. 


393 


Erzerum  III.  326,  331,  342,  348, 
353,  359. 

Erzsébet  angol  királyné.  IX.  263. 

Erzséket  lengyel  királ3mé  XII.  24. 

Erzsébet  franczia  királyné  X.  91, 
108. 

Erzsébet  (Yalois-i)  spanyol  király- 
né. IX.  262. 

Espan  Györg>'  III.  44. 

Eszék  I.  65,  156,  180,  228.  —  II.  16. 

Eszéki  János  I.  68,  107,  153,  —  II. 
45,  64,  196.  —  VI.  112. 

Esztergám  I.  227,  238,  284.  —  II. 
80,  86,  305.  —  III.  13,  16,  19, 
258.  —  V.  65.  —  X.  87. 

Esztergami  káptalan  X.  1 4 1 ,   315. 

—  XI.  81,  108,  165. 
Esztergám  vármegye  XI.  155. 
Eszterpami  gan«1sak  III.  19. 
Esztherí  Beák  György  I.  47,  61. 

F. 

Faberinus  VI.  276.  —  XU.  4. 
Fabinus  János  V.  263. 
Fabinus  Jeromos  V.  263. 
Fabius  Györg>'  IV.  126.  —  V.  383. 

—  X.  109. 
Fabricius  Pál  XII.  368. 
Fáczánok  XI.  68. 
Famagusta  X.  89,  230,  258,  303. 
Fáncby  Borbála  Balassa  Zsigmond 

özvegye  VIII.  316. 
Farkas,  zweibrückeni  berezeg  IX. 

286. 
Farnád  mezőváros  III.  432,  456. 
Farnas  Mihály  VI.  34. 
Farnese  Sándor  bibomok  (il  cardi- 

nal  Farnese)  VII.  56.  ^  IX.  248, 

257. 
Fazzini  Bertalan  III.  350.  ~  IV.  4. 
Fegyvernek  II.  21. 
Fehérvár  Gvula  I.  141.  —  VII.  285. 

—  VII.  Iü3,  129,  132,  155,  166. 
Fehérvar  Landor  II.  21, 1.  Belgrád 
Fehérvár  Nándor  I.  8,  12,  27.  828, 

298  1.  Belgrád. 


Fehérvár  Keszter  I.  298 

Fehérvár  Székes  I.  157,  227,  238, 
244,  298.  —  II.  14,  25,  84,  86, 
297.  —  IV,   101,  205,   220,  380. 

—  V.  44.  —  XI.  230. 
Fehér  vármegyei.  150. 
Fekete  János  I.  229. 
Fels  Lénárt  11.  45. 

I.  Ferdinánd  crászár  és  király,  a 
III.  IV.  VI.  VII.  Vm.  kötetek- 
ben általán  véve  ;  különösen  pe- 
dig 1.   38,   51,  68,  198.  208,  224. 

—  II.  27,  41,  105,  108,  196,  280. 

—  III.  1,3,  7,  9,  14,  16,  18,  19. 
30,  31,  32,  33,  76,  144.  —  IV. 
44,  48,  97.  —  V.  15.  —  VI.  22, 
58,  61,  84,  127.  —  VII.  3,  23, 
267,  345.  —  VIII.  46.  —  XII.  8, 

Ferdinánd  ausztriai  föherozeg  V. 
y.  __  VIH.  43,  197. 

Ferdinánd  Aragóniái,  nápolyi  ki- 
rály I.  5. 

Ferdinánd  bajor  berezeg  XI.  148, 
295. 

I.  Ferencz  franczia  király  I.  38, 
41,  51,  66,  77,  119.  —  III.  78,  85, 
89,  ]05>  112,  145,  175,  206,  211, 
215,  234,  241,  253,  281,  288,  312, 
344,  357,  368,  395,  460.  —  IV. 
20,21,  50,  60,  106,  262.  —  VI. 
34,  43,  87,  128,  309.  —  VIII.  53. 

—  XII.  333. 
Ferencz  deák  II.  58. 
Ferera  Mihály  m.  121. 

Ferhat  Hungarus,  török  tiszt  III. 

236,  246. 
Ferthal  pasa  IX.  168. 
Fertő  VII.  40. 
Filekvárain.   81,351,    369,   370, 

3>í0,  383,    455.  —  IV.    153,  170, 

271,   380.  —  V.  44.  —  VIIL    10. 
Fiume  III.  120.  —  XI.  147. 
Flandria  VI.  48.  —  VII.   228,  238. 
Foflor  János  Hl.  21. 
FogaraH  vára  I.  140.  —  XV.  246.  — 

VI.  105. 


394 


Fonód  vára  X.  87. 

Fons   Belaeus  (Fontainebleaa)   VI- 

309. 
Fontico  (németek  háza  Velenczé- 

ben)  IV.  29. 
Forgács  Ferencz  VIU.  370.  —  IX. 

213,  262,  272. 
Forgács  Simon.  V.  91.  —  VIII.  55, 

63.  —  IX.  56,  201,  227.  —  X.  93, 

174,  197,  208,  240,  251,  267,  276, 

278,    304,    343.  —  XI.    10,    112, 

180,    196. 
Francziák  IV.  33,  59,  95.  —  V.  182, 

253. 
Franczia  kémek  BéCHben   IV.  266. 
Franczia  követek.   IV.  21,    266.  — 

V.  98,  135. 
Fraucziaország  I.  118.  —  IV.  1.  — 

VI.  18,  85.    127.  —  VII.    217.  — 
VIII.  5.  —  XI.  226. 

Frangepáu   Ferencz   egri    pöspök, 

utóbb  kalocsai     érsek  I.  41,  57, 

68,  106,  196.  —  VI.  11,  123,  159. 
Frangepáu  Gergely  kalocsai  érsek 

II.  8.  15. 
Frangepáu  Kristóf  II.  21. 
Frangepán  Tersacti  Gáspár  XI.  2u7. 
Frangepáu  Zluiui  Ferencz  XI    199, 

207. 
III.  Frigyes  rajoai  várgróf  (Palati- 
nusRheni)és  választó  VIII.  41,  57. 
Frigyes  János  száz  lierczeg   és  vá- 
lasztó VI.  231.  —  VII.  84.  —  IX. 

207. 
Frigyes   szász-gotai     berezeg  (der 

Mittler)  IX.  20H,  210. 
Fuggerek     Magyarorzságbau     VI, 

282. 
Fi'igedy  János  VIII.  188. 
II.  Fülöp    spanyol    király  111.  191. 

"-  IV.  21,    277,    288,    290.  —  V. 

9^<,  148,  164,  18«,  192.  264,    385. 

—  VII.  84,  223,  22H,  3t3:..  —  VIII. 

53,    247.  —  X.    47.    91,    94,    luH. 

178,  205,  24r..  —  XJ.  227.  --  XIJ. 

237. 


Fülöp  bassial  gróf  YI.  231.  —  TL 

207. 
Fülöp  Demeter   egri   hadnagy^  Y. 

307.  —  Xn.  242. 

G. 

Gagliani  Benedek   V.    168.  —  IX. 

225. 
Gagliani  Domokos.  IX,  226. 
Galassus  Vincze  IX.  299. 
Gall  Ádám  V.  113. 
G alias  Anaxius  1.  Huszár. 
Gamrat  Pét«r  VI.  42,  54. 
Garam  folyó  1   257. 
Garhav  X.  8u. 
Gáspár  doctor  VIII.  267. 
Gastaldo  János  II.  88.   1.  Gast-aldo. 
Gaztel u  Domokos   III.    149  ,    154, 

169,  181,  190,    197,    199,  289.  — 

IV.  3,  13,  29,  32,  66,  81,  86,  89, 

96,    115. 
Gecbey  Márton  I.  47.  61. 
Gelley  Zsigmond  VI.  38,  200. 
Gellyény  Sebestyén  II.  20. 
Genualll.  461. 
Genuaiak  IV.  34,  277. 
Georííiaiak  III.  221,  253,    326,  342, 

;;7:{,   :i7t<,   3«6,   395,   399.  —  IV. 

102,   261. 

(ieiH  Ferencz  XI.  S*MK 

Geréb  Péter  VI.    164. 

(lereuíli  3iárU)n  VI.  luó,    121,  lő4. 

(íerendi  Péter  V.  133. 

XIII.  (ieríjrely  pápa  XI.  l.->9.  169, 
007 

8.  G ormain  en  Laye-i  békesség  X. 
109. 

GtísztoH  vára.  I.  Iö8.  —  III.  81. 

Gétek  I.  12;;. 

Gewrski  Vll.  181. 

II.  Géza  maí2fvar  királv  I.  I4t>. 

Gliebultovski  Szaniszló  IX.  115. 

Gliyczy  György  érsekújvári  kapi- 
tány X.  73.  272,  304,  351,  364 
—  XI  13,  145,  171,  275. 

Giuriuinicb  Ferencz  IX.  62. 


395 


Gluc«yich  kapitány  IX.  302. 

GolettalII.  166,  171,  195,  'JVS, 

Gouzaga  Ferdiuáud  VI.  299. 

Gonzaga  Péter  Alajos  VI.  299. 

Gorka  Endre  VI.  225,  234,  246. 

Gotha  város  IX.  206. 

Gothük  I.  123. 

Gömör  Ferenoz  egri  hadnagy  V.  307. 

Görög  János  X.  290. 

Görög  Mihály  X.  28. 

Görögország  Hl.  228. 

Görögök  in.  326,  303.  —  IV.  50. 
—  Vn.  95. 

Gradonico  Pál  VI.  213. 

Grandohamp  Vilmos  V.   262. 

Grátz  város  X.  91. 

Graussiupulo  Antal  IX.  144. 

Gravellingí  ütközet  VTI.  228, 

Gregoríánczi  Pál  J.  280.  —  VII. 
159,  160,  163,  171.  —  VIII.  54, 
58.  —  Xn.  310. 

Grisentius  Vincze  X,  14. 

Gritti  Alajos  I.  52,  69,  93,  149, 
336.  —  II.  31,  35.  —  VI.  16,  18, 
21.  —  VU.  108.  —  XII.  297. 

Gritti  Endre  II.  31. 

Grosutto  Antal  IX.   178,  179,  181, 

Grumbach  Vihnos  IX.  206,  210. 

Gusith  Endre  IV.  23,  72. 

Gusith  Katalin  V.  112. 

Giisith  László  V.   112. 

Guspari  Gáspár  V.  147. 

Guzman  Márton  IV.  51,  89.'—  VII. 
231,  364.  —  xn.  244. 

Gyalul.  142.  —  VII.  151. 

Gyergyó  I.  150. 

Gyerlahouzki  Erasmus  VI.  14. 

Gymes  Ferencz  egri  hadnagy  IX. 
227.  —  XII.  239. 

Gyógy,  fördöhely  VII.  13. 

Győr  I.  252.  —  II.  116.  —  III.  457. 
IV.  100,  170.  —  VL  198. 

Győri  káptalan  X.  122. 

György  niarkuláb,  azaz  branden- 
burgi őrgróf  II.  21. 

György  fráter  1.  Martiuuzzi. 


^y^i^gy*  Georgius  baereticasXI.  24. 

III.  Gyula  pápa  VU.  56. 

Gyula  vára  I.   288.  —  II.  115.  — 

m.   80,    148,    154,   316.    —    IV. 

199,  297,   332.  —  V.  30,   179.  — 

VIII.   4,   260,   276.  —    IX.   168, 

180,  185,  188. 
Gyulafehérvár  1.  Fehérvár. 
Gyulaffy  László  V.  266.  ~  IX.  272. 
Gyulay  István  X.  111,  143.  —  XL 

86. 
Gyury  Mihály  IV.  48,  58. 
Gziaffar  Kara  török  katona  VIII. 

375.  388.  375,  388, 
Gziehangyr,  II.  Szolimán  szultán 

fiam.  165,  169. 

H. 

Hadi  tanács  XI.  95,  111. 

Hadumus  VII.  167. 

Hajdarpassa  III.  83,  92,  119,  123, 

167.  —  Xn.  128. 
Hajdúk  vn.  167. 
Haldenberg  Gáspár  X.  185. 
Halymás  Kristóf  X.  205. 
Hamzabég  II.   97.   —  ni.    17,  22, 

54,  92,    312,  369,  371,  380,  424, 

433,  454.    —   Boszniai  passa  V. 

63,  66.  —  VnL  10,  262. 
Hamza  kara,  szécheni  zandsak  IV. 

10,  39,  343,  380. 
Hanza  nevű  tőrök  XII.  292. 
Haranűa  Péter  nL  280. 
Harangláb  Miklós  VI.  152. 
Hasenberg  János  Vn.   60,  71,78, 

80,  92,  102. 
Hassathya   II.    Szolimán    szultán 

neje  L  193,  229.  —  III.  115,  135, 

167,  169. 
Hatszeg  I.  143.  —  VII.  161. 
Hatvan  UI.  401.  —  IV.  101. 
Hatvani  Jgy  ül  és  II.  19. 
Havasalföld  I.  73,  85,    100,  119.  — 

n.  39.  —  UI.  461.  —  IV.  378.  — 

V.  27,    118,   226.  —  VIU.  6,    11. 
Haydenreich  Erasmus  IX.  199. 


396 


Hazzanbégh,  tolmács  lY.  149,  152. 
Hazzanbég  hatvani  zandsák  VIII. 

70,  77,  79. 
Hazzan  aga,  Barbarossa  ftaXII.  1 37. 
Hebrai  passa  III.  272.  435. 
HederDely  VUI.  126. 
Heílerváry  Ferencz  I.  1 1,  15.  —  11. 

2«H. 
Hedervárs'  László  ÍX.  82. 
Helle^pontui!  III.  278. 
Helm  Remigiui  VI.  235. 
Helytart<n    királyi    törvényszékek 

XI.  258,  281,  287. 
VIII.  Henrik  angol  király  I.  38.  — 

VI.  87. 
II.  Henrik  franczia  király  IV.  288. 

—  VIÍ.  223.  —  VIII.  5,  41,  50, 67- 
Henrik  Valois-i  lengyel  király  XI. 

158. 
Henrik  braunscbweigi  berezeg  VII. 

238. 
Heraclides  Jakab   sainusi  dezput^i, 

moldvai  vajda  VIII.  10  ^ 
Herberstein  Zsigmond  II.  56. 
Herczegovina  I.  3u9. 
Hermolaus  Jeromos  IX.  114,  122, 

125. 
HeveH  vármegye  IX.  77. 
Heyczey  Mihály  VIII.  147. 
Hobordáiiszkv  Kristóf  IX.  56. 
Hódoltság  török  V.  128.    176,  201. 

—  VIII.  69. 
Hoftinger  Gáspár  X.  189. 
Hollókő  III.  81.* 
HunioiinHi  Ferencz  II.  ;J0. 
Homonni  Imre   VII.    122.  1.  Dru- 

geth. 
Hont    várni»»gye   XI.    197.    —  XII. 

Ü8rt. 
Honter   János    VI.   13,  26,   71,  73, 

174.    )).  288,  316.  —  XIl.  308. 
Hooz  Gáspár  VIII.  14. 
Horváth  Bertalan  1.   264. 
Horváth  Petropolyai  Ferencz  egri 

várnagy  V.   315,   319.    —    VIII. 

324,  346,   391.  —  IX.  35. 


Horváth  György  VIII.  156. 

Horváth  István  VI.  134. 

Horváth  Márk  H.  96.  —  IV.  245. 

Horváth  Mátyás  I.  43.  —  n.  39. 

Horváth  Mihály  VI.   139.  —  VH. 
13.  85. 

Horváth  Miklós  III.  2o5. 

Horváth  Péter  HL   95,   100,  113, 
127,  232. 

Horvátinovics  VIII.  8. 

Horvátoi-szág  III.  458.  —  IV.  269. 

Hősi  US  1.  Osius. 

Hosszutóti    György  V.   7.  —  XL 
143. 

Hothin  várai.  91,  136. 

Hraztovicz  vára    Bossuiában  DL 
236,  253. 

Hruztan  pással.  169,  216,  254.  — 
m.  25,  27,  42,  43,  50,  101,  108, 
109,  111,  115,  119,  120,  123,  126, 
131,  134,  137,  141,  148,  149,  150, 
159,  181,  167,  169,  179,  192,  196, 
202,  232,  243,  261.  268,  269,  278, 
280,  288,  290,  298,  306,  309,  338, 
344,  364,  399,  406.  -  IV.  7,  10, 
24,  40,  99,  147,  157,  165,  177, 
185,  200,  263,  269,  282,  285,  3o6, 
.333,  393.  —  V.  118.  —  VII.  75, 
241,358.  -  VIII.  7,  14,  69,79, 
100,  160,  181,  189,  253,  336,  348, 
355,  :í74,  393.  —   XII.    126,  161. 

Hueber  udv.  kamarai   tanácsos  XI. 

140. 
Hugi  Antal  IX.  143. 

Hugonoták  V.    134,196,    260,263. 

—  IX.  237.  262. 
Hnnia  nevíí  török  III.  281. 
Hunok  I.  121,  143. 
Hunyad  vára  I.  30,  45,  63,  U*?.  — 

IT.  4o. 
Hunyad  vármegye  I.  150. 
Hunvadi   János  I.  138,  143.  —  M 

174 
Hurem  Mészáros,  török  vezcr.  VIII, 

160. 
Huiiayn  Pede  VIII.  130,  160. 


397 


Huszár  Gál  (Anazius)  YIII.  188, 
190,  197,  206,  213,  222,  237,  250. 

Huszárok  I.  149. 

Huszt  vára  I.  42.  —  IV.  379.  —  V. 
19,  200,  252. 


J. 


JacUimovics  IX.  120,  166. 

Jacuinus  Jeromos  VI.  111,  243. 

Jakabházy  Gáspár  X.  365. 

Jakimozky  Pál  X.  173. 

Jakobinus  Jeremiás  VI.  12,  25, 
48,  71. 

Jaksics  II.  6. 

Jakutfsics  Ferencz  VI.  115,  1 99.  — 
VIII.  21. 

Jamboly  helység  V.  181. 

János  (Zápolyai)  király  I.  44,  50, 
68,  97,  137,  151,  153,  196,  229. 
—  II.  26,  43,  48,  66.  77,  302.  — 
III.  38,  58,  96,  105,  243,  254, 
451,  460.  —  IV.  45,  50,  60,  94, 
110,  177,  349,  386.  —  VI.  22,27, 
4*,  60,  65,  88,  97,  104,  111,  141, 
185.  —  VIII.  6.  —  IX.  27.  —  X. 
168.  —  XII.  206. 

János  ausztnai  (dou  Juau  d'  Aus- 
tria)  X.  205,  315. 

János  brandenburgi  örgi'óf  VII. 
238. 

János  Endre  Bálint  ki'akkói  pré- 
post VI.  49. 

János  londoni  püspök  I.  41.  — 
II.  41. 

János  lundeni  érsek  I.  59,  67.  — 
VI.  58. 

János  1.  Corvinus.  Hunyadi. 

János  Zsigmond  választott  király 
erdélyi  fejedelem  I.  216,  287.  — 
11.  44,  45,  56,  66,  108.  —  III. 
23,  35,  57,  78,84,  93,  146,  162, 
211,  218,  236,  246,  248,  255,  298, 
305.  —  IV.  45,  134,  177,  290, 
349,  357,  386,  397.  —  V.  15, 
103,   200,  218,  264.  —   VI.    133, 


142,  151,  154,  167.  —  VII.  3,  5. 
54,   103,  111,  116,  120,  169,  241, 

—  VIII.  296,  330,  362.  —  IX.  25, 
108,  188.  —  X.  178,  181.  —  XII. 
11,  14. 

Jászok-kunok  V.  125. 
Jász-Berény  VUI.    134,   186,  246, 

271.  —  IX.  175. 
Jazyges  Metanastae  I.  125. 
Ibrahim  passa  I.  52,  69.  —  II.   20. 

—  ni.  263,  265,  267,  269,  278, 
288,  290,  307,  329,  348,  369, 
387.  397,  426.  —  IV.  10. 

Ibrahim  tolmács  III.  51,  91,  158, 
173,  192,    333,  355.   —   IV.   151. 

—  V.  23. 

Jeruzalem  III.  168,  178,  196. 
Igei   Vilmos  zólyomi  kamaragróf, 

XI.  71,  269. 
Illés  moldvai  vajda  VII.  112,116. 
lllicinus  Péter  VII.  233.   —  VIII. 

228.  —  IX.  157,  211.  —   X.  234. 

—  XI.  67.  —  XII.  288,  313. 
Illosvav  Péter  VIII.  373. 
Ulvrek  I.  128. 

lllyr  nyelv  I.  120. 

Imbrahor  passy  IV.  14ü. 

II.  Joakim  brandenburgi  választó 

IV.  37. 
Jovan  czár  II.  26. 
Jovius   János   IX.   282.    —    X.  21, 

150,   175. 
Jovius  Pál   noverai  püspök  I.  178. 

—  VI.  29,  255. 

István  moldvai  vajda  I.  96. 

Istvánffy  Miklós  XI.  62. 

Junusljég  III.  355. 

Justinopolis  város  IV.  172. 

Juszupf  aga  III.  216,  235. 

Ivancs  vára  III.  82,  95. 

Izabella  királyné  I.  118,  127.— 
II.  44,  66,  99,  195.  —  III.  18,  22, 
35,  40,  43,  84,  103,  114,  138,  170, 
173,  174,  193,  211,  232,  240,  254, 
268,  284,  302,  309,  315,  337,  358, 
365,  450.  —  rV.  21,  37,  137, 182i 


398 


191,  209.  215,  290,  349,  357,  386, 
397.  —  VI.  153,  168,  256.  — 
VII.  3,  5,  52,  54,  59,  120,  129, 
140,  148,  161,  169,  184,  339.  — 
XII.  23,  230. 


K. 


Kakatli  (castellum  iu  ripa  Dauubii 
e  rejfione  Stigonii)  V.  155. 

KakouiuM  Jáiius  I.  155. 

Kalanday  Gergely  II.  13. 

Kalandosok  II.  150. 

Kállay  János  1.  49.  61.  —  VI.  83. 
133. 

KalmancHehi  Márton  VI.  19. 

Kálnay  VI.  39. 

Kalocsai  kádi  VIII.  378,  382,  385. 

Kamara  uiajjvar  XII.  64,  253,  257, 
262,  280. 

Kamenitz  I.  292. 

Kanionczi  Balázs  I.  281.  —  II.  20. 

Kanizsa  V.  5. 

Kanizsay  Orsolya,  Nádasdy  Tamás 
neje  VIII.  284. 

Kápolnay  Ferencz  I.  62.  —  lí.  84. 

Kappy  apra  IV.  14o. 

Kapornoki  Mihály  Xí.   18<»,  2uo. 

Kaposvár  IV.   U»0,  122. 

Karácsonkö  apátsájr  I.  ík». 

Kara  gziaffar  1.  GzialVar. 

Karahamza  1.  Ham/a. 

Karamania  Iil.  108. 

Karanpebes  III.  217,  228,  452. 

Karinthia  I.  255. 

Karlovic8  János  11.  259. 

I.  Károly  (Róbert)  ma^jryar  király 
I.  137. 

V.  Károly  császár.  I.  4(>,  44,  50,  60, 
77,  119,  198.  —  11.  34,  41,  88, 
269,  271.  —  III.  77,  144,  234, 
'A-M.  367,  46«».  —  IV.  íil,  138.  — 
V.  216.  —  VJ.  25,  :;4,  43,47,  ő><j 
61,  66,  84,  210,  231,  267,  274, 
297,  300,  303.  —  VII.  85,  98.  — 
VIII.   44.  —  IX.   207.  —  Xll.  8. 


IX.  Károly  franczia  király  V,  135. 

—  X  .91,  108.  180.  —  XI.  232. 
Károly  föherczeg  V.  9,  385.  —  IX. 

49,  129,  134,  197.  —  XIL  290. 
Karom  város  I.  293.  —  U.  259. 
Kárpátok  I.  128,  255. 

Karz  vára  III.  264,  302. 

Kassa  városi.  4,  7,  61,  161,  223.— 

II.  88. 
Kaszanbég  II.   39.  —  111.  40,  2U, 
Kaszonpassa  IL  98.  —  III.  10,  47. 

50,  108,   414,   431.  —   VII.  123, 

130,  136,  166,  169,  181,  242,  337. 
Kaszon  vajda  II.  42. 

Katalin  Verancsics   Antal   rokona 

XI.  19. 
Káthay  Ferencz  II.  209.  —  V.  324. 

—  IX.  56. 

Katzianer  János  I.  65.  —  II.  28,  40 . 

Kavassy  László  I.  158. 

Kavassy  Mátyás  I.  64. 

Kazul  passa  III.  10,  47,  50,  108. 

Kecskemét  VUI.  255. 

Kékkő  vára  VUI.  279. 

Kelenit'öld  I.  218.  —  II.  52. 

VII.  Kelemen  pápa  I.  38.  —  VI.  87. 

Kenderesy  Endre  n.  52. 

Kemlv  Antal  in.  104.  —  \U.  240. 

Kendv  Ferencz  I.  281.  —  U,  70. 
10»>.  —  III.  26,  410.  —  VI.  106, 
121,  154.  —VII.  54,  58,  112,  120, 

131,  239.  —  XII.  166. 

Képirú  Demeter   ráczkevei  polgár 

TX.  136. 
Kerersénvi  László  V.  324.  —  VUI. 

254,  257,  263,  273.  — IX.  189. 
Keresztúr  I.  150. 
Keresztély    bécsujvári   püspök   X. 

187. 
Keresztély    Bálint    minorita     IX 

145. 
Kérv  IX.  171. 
Kesserü  Mihály  I.  152. 
Kessö  XII.  8.  11. 
Kevendy  Imre  VI.  9o. 
Kevesdy  Endre  I.  281. 


399 


Kezeg  Endre  IX.  173. 

Kezes  Tamás  XI.  27. 

Kézxnárk  város  VT.  17. 

Kilial.  115. 

Kindler  János  VI.  268,  291. 

Kis  Babay  Pétar  II.  62. 

Kis  Tályai  István  VIII.  15». 

Kiss  Péter  IX.  170,  172. 

Kizdi  1.  15  \  —  V.  288. 

Klubnik  Bálint  X.  314. 

Kmita  Wisüiczei  Péter  VI.  79,  80, 
207,   235,   296. 

Kékay  Fereucz  III.  45. 

Kolozs  vármegye  I.  150, 

Kolozsvár  I.  109,  151.  —  VI.  28, 
58. 

Koloszvárott  1539.  erdélyi  ország- 
gyűlés VI.    58. 

Kolozsvári  Miklós  \il.  9. 

Komárom  I.  247,  284.  —  III.  9, 
16.  —  V.  60.  —  X.  214,  Í53.  — 
XII.  97. 

Komját  I.  266. 

Koniecki  János  IX.  120,  163. 

Konkolyi  Péter  II.  49. 

Konstantin  Péter  moldvai  vajda 
in.  226. 

Konstantinápoly,  a  III.  IV.  és  V. 
kötetekben  áltatlán  véve,  külö- 
nösen pedig  I,  12,  274,  288.  IL 
97.  —  III.  42,  34.  49,  150,  840» 
435.  —  IV,  48,  229.  —  V-  95, 
105.  — 

Korba via  I.  29. 

Korher  Péter  X.  193. 

Korlát  Kristóf  IX.  155. 

Kornis  Miklós  VI.  133. 

Korotna  in.  31,  372.  —  IV.  100, 
122. 

Korpona  III.  381.  —  V.  63. 

Kosztauicza  II.  40.  —  IV.  2o8. 

Koszvicli  Menyhért  X.  330. 

Köcsög  Balibég  II.  71. 

Körmöczliánya  X.  336,  339. 

Körös  I.  128.  —  VII.  136.  —  VIU. 
255. 


Kőseg  I.  290. 

Kővár.  V.  19. 

Követségi  kiadások  V.  239. 

Követségi  napló  V.  235. 

KrakóVI,  14,  47,  51. 

Krakoi  egyetem  VI.  88. 

Kralócz  Pál  zágrábi  kanonok  X. 

329. 
Krasznahora  vára  IX.  214 
Krim  III.  339.  ' 
Krusich  János  II.  102. 
Krusich  Péter  II.  257,  277. 
Krzivicki  Péter  VI.  51. 
Kubinyi  Jakab  XII.  97. 
Kubinyi  Kristóf  VIII.  155.  —  IX. 

140.  —  XI.  200,  217. 
Kun  Balázs  VUI.  329,  337. 
Kun  Gothard  I.  43.  —  U.  37. 
Kun  Selley  PálIX.  217. 
Kunok  VUI.  4.  83,  264. 
Kurdok  m.  213,  221. 
Kutasy  János  XI.  167,  182. 
Kuzulbas  rV.  7.  47. 
Küküllö    várai.   115.  —IV.    121. 

—  V.  264. 
Küküllö  vármegye  I.  150. 
Kürt  aga  V.  264. 
Kwyunchy  Uamza  (Uuugarus)  III. 

256. 
Kylman  Endre  X.  305.  —  XI.  267. 
Kywan  csausz  IH.  185,  193. 


L. 


I.  Lajos  magyar  király  I.  137. 

II.  Lajos  magyar  király  I.  9.  37. 
149,  181.  —  U.  14.  250,  280.— 
UL  59,  76.  —  VL  85. 

Lándorfehérvár  n.  121.  1.  Belgrád. 
Lassota  Szaniszló  VI.  257,  294.  — 

VII.  180. 
Laszki  Jeromos  I.   19,   186.  —  II. 

28,  42.  —  VI.  18,  21,  25,  28,  62, 

96,  156.  —  Vni.  78. 
Laszki  özaniszló  VL  229,  305.  — 

vni.  50. 


400 


y.  László  magyar  király  I.  138. 
Lázár  Fereucz  I.  43,  63. 
Lázár  szerb  foguly  X.  357. 
Lely  Eiulre  Uaduagy  II.  *20. 
Lembergbeu  1546.  leugyel  ország- 
gyűlés VI.  207. 

Lengyelek   III.   265.  —  X.  1»2.  — 

XI.  230,  307. 
Leugyelország  I.  12».  —  III.   236, 

244,  248,    256,    285,    344,    358, 

-  V.    250.  —   VI.    45,    46,    54, 
169.  —  X.  238. 

Lengyelország  és  Litvánia  uniója 
1569.  Lublinbau  IX.  303. 

Lenkovics   János   uszkokok    kapi- 
tánya IV.  206,  296. 
X.  Leo  pápa  11.  243,  344,  245,  248, 

245,  269. 

Leonóra  franczia  kiralvué  I.  66. 

Leonóra  ausztriai  fóherczegnő  IX. 

262. 
Lepantoi  tengeri  ütközet  X.  315. 
Lesina  IX.  184. 
Léva  II  89.  —  IIL  381    —  X.  247. 

—  XL   10. 

Lévy  György  tapolcsai  lelkész  X. 

191,  192. 
LiccH  1.  29. 
Lindvav   Mihály  X.  197,   2UU,  223, 

313.    314,    347.  —  XI.  7,  26,  28, 

:i2,  34,  55,  252. 
Lippa  I.  223.  —  II.  69,   89.  —  IV. 

290,     317,     348,     357,     387.     — 

VIL  171.  —  VIII.   16.  —  IX.  5. 
LipttT  Ágost  X.  342. 
Liptó  vármegye  IX.  13h. 

Liszthy  .János  VIII.  52,  249.  — 
IX.  209.  —  X.  84.  —  XI.  44,  85, 
152,    176,    24'i,    248,  396. 

Lodoméria  Boszniában  XII.  343. 

Lónyay  Gergely  I.  47,  61. 
Lónyay  Péter  II.  28. 
Lorantius  Jakab  V.  182. 

Lossonczi  István  II.  89.  —  VIL 
109.  115,  123. 


Lőcse  város  VIII.  168.  —  XIL  221. 

249. 
Lőríncz  pap  IL  7. 

Lublinban  1569.  Lengyelország  és 
Litvánia  költi  egyesülés  EL 
303. 

Lucich  Mihály  IX.  62. 

Lucius  János  VI.  176.  b. 

Lucretius  János  Albert  IV.  54. 
Lúgos  város  III.  217,  228,  452. 

M. 

Macarius  József  VII.  33. 

Maczeowski  Samu  cbelmi  pa^>ök 
VL  45. 

Madarassy  Péter  VIII.  158. 

Maeotis  III.  339. 

Magócsi  Gáspár  II.  103.  —  VIL 
210,  242,  273.  —  V.  335,  344.  - 
VUI.  63,  90,  375,  377.  —  IX.  40, 
67,  76,  81,  99.  —  XII.  4. 

Magyar  Bálint  X.  87. 
Magyarok  XII.  14. 
Magyar  a  t<3rököknél  III.  381. 
Magyar  jog  I.  215. 
Majryar  katonák  VI.  25. 
3Iagyar  nemzet  V.  23. 
Magyar  nyelv.  I.  120,  182. 

Magyarország   I.  179,    215.  —  III. 

88,   203. 
Magyaroi-szág    határa    Erdélylyel 

V.  22. 
Magyarországi  tanács  IV.  49. 

Mahmiid  (Alemanus)  III.  236,  244, 

249,  256,  283. 
Mahmud    bég.   V.  24.  —    IX.  272. 

—  X.  244,  246,  253.  —  XL   212, 

218. 
Mahmud  tolmács  III.  381. 
II.  Mahomed  török  szultán   I.  13b. 
Mahomed  passa  V.  49. 

Majlád  István  L  62,  95,  106,  108, 
196,  224,  240,  336.  —  VI.  9,  23, 
75,  82,  87,  94,  105,  115,  133,  135, 


401 


144.  t53,  156,  162,  163.  —  VTI. 
99.  106,  126,  139.  —  VHI.  8. 

Málta  IV.  227.  —  V.  99,  142.  — 
VII.  223. 

Malvezi  János  Maria,  a  III.  IV.  és 
V.  kötetekben  általán  véve  kü- 
lönösen  pedig  I.  253.  —  m.  7, 

50,  67,  83,  103,  118,  134,  147, 
157, 183,  190,  215,  248,  271,  284, 
294,  376,  428,  436.  —  IV.  298. 
stb.  —  VIII.  7. 

Manlich  Mátyás  IV.  29. 

Mannios  XII.  7. 

Mantuai  berezeg  X.  20.  69. 

Máramaros  I.  42. 

Mária  magyar  királyné  I.  11,  66. 

—  II.  25. 

Mária  angol  királyné  III.  191. 
Mária  bajor  herczegnö.  Károly  fíi- 

herczegnek  neje  X.  208. 
Marianus  fráter  XII.  343. 
Marilianus  Mátyás  VI.  39,  135.  138, 

140,  143. 
Márkus  Péter  I.  150.  —  11.  45,  58. 

62,   197. 
Marnavics  János  Tomko  II.  217. 
Maroniták  IV.  54. 
Maros  folyó  I.  127,   191. 
Maros  széke  I.  1 50. 
Maros  Vásárhely  VII.  120,  149, 
Maros  Vásarbelyen    1540.   erdélyi 

országgyűlés  VI.  75,  95,  156,  164. 

—  Vlí.  52, 

Marseille-ben  1573.  congressns  XI. 
224. 

Marsupinns  János  VI.  49. 

Marthalicb  Mátyás  III.  205. 

Martinnzzi  György  1,16,  24,  68, 
107,  116,  151,  153,  223,  237,  252, 
278,  281,  334,  337.  —  II.  33,  44, 

51,  64,  66,  86,  195, 197.  —  III.  28, 
35,  59,  93,  165,  173, 284, 410,  443. 

—  IV.  184,  195,  239,  393.  —  VI. 
58,62,65,76,83,95,109,110,112, 
126,  133,  135,  160,  173, 183,  217, 
226,  231,  299,  302,  320,  323,  340, 


344.  —  Vn.  3.  5,  23,  50,  56.  63. 

73.  75,  85,  98,  103,  104,  112,  120, 

129,  131,  135,  140,  148,  151,  158. 

160.  —  Xn.  39. 
Márton   mester   Varancsics  Antal 

szakácsa.  XII.  349. 
Mataszovit  Eless  neyü  török  IV.  72. 
Mathesius  István  g^'őri  prépost  X. 

140. 
Maticsnay  István  VI.  1 3. 
Mátra  H.  24. 

Matthys  Baláss  VIII.  194. 
Matthyus  Ferencz  VIII.  194. 
Mátyás  király  I.  3,  85,  116    149. 
Mátyás  király  csűre  Badán  II.  62. 
Mat>'U8f51de  I.  257. 

I.  Maximilián  császár   I.  9.  —  II. 
5.  240,  266.  —  VI.  141. 

II.  Maximilián  császár,  magyar  és 
cseh  király  az  V.  kötetekben  ál- 
talán véve,  különösen  pedig  II. 
104.  —  IV.  39,  103.  —  VII.  228. 
—  VIII.  18.  —  IX.  220.  289,  292 
stb.  --  X.  24,  33,  38,  48,  50,  91. 
178. 

Maureus  Boyzius  Péter  XII.  309. 

Mecca  III.  202. 

Medgyes   I.  93,    142.  —   II.   36.  — 

vn.  107,  120. 
Media  III.  399. 
Medici  Cozimo  VIU.  132. 
Medici  János  Angelo  VIII.  132. 
Méhemet  passa  1  .163,   173.  —  III. 

310. 
Méhemet  bég  belgrádi  zandsák  I. 

99,  170,   208,    224,  254.  --  11  3  ^ 

45.  —  IV.    254.  —  V.    23.  45,  74, 

104,  110,  151,  162,  201. 
Méhemet  hatvani  zandsák  II.  209. 
Méhemet  görögországi    beglerbég 

III.  359. 
Méhemet  Tschelebi  V.  114. 
Melanchton   Fiilöp    VIII.    144     — 

XII.  18. 
Melegh  Boldizsár  IX.  215. 
Melicens  János  VIU.  158. 


402 


Menahene   Apollonins    orvos    XI. 

212,  218. 
Menyhért  cíillagjós  VII.  99. 

Mérey  Mihály  1X.2MU.  —  X.  1  94. 

—  XI.  63. 
M^rt^iacttiod  111.  264. 
Mészáros  János  XI.  1 1 5. 
Mezey  Mihály  VIII.  126. 
Mibáltfv  János  VIII.  :t. 
Mihály  Deák  III.  11. 

Mihály  havasalfüldi  vajda  II.  16. 

Mihul  moldvai  vajda  I.  91. 
Miklós  Bála  Szent  IV.  100. 
Mikola  László  VI.  154. 
Mikulich  Mihály  XI.  73,  105,    167. 
Millavesi  Magdolna  XII.  212. 
Mindszenti  Endre  X.  IH.  115,  211. 
Mindszenti  Tamás  VI.  11. 
Minífrelia  IV.  249,  262. 

Miquez   János  V.  25.   183.  —   IX. 

225. 
Mirandai  Márton  III.  226.  241. 
MiranduU  Pál  VIII.  269. 
Mirandulauus  tiscalis  XI.  66. 
Mircse  havasalföldi  vajda  IV.  138, 

187,  197,    263,  —  VII.  116,   136, 

139. 
MircBics  havasHlföld  vajda  III.  2o7. 

255,  272,  419,  430,  461. 

Miscovius  Sándor  VI.  2(>9. 

MiHÍch  János  V^ll.  291. 

Missey  István  VIII.  158. 

Móczok  VI.  124. 

Mohács  I.  29U. 

Mohácsi  ütközet    I.    :17.    149,  181, 

—  II.  21. 

Moldvíi  I.  50,  80,  94,  100,  108,  119. 

-  II.  43.  107.  —  III.  461.  —  V. 

27,    220.  — ,VT.  22.  —  Vll.    111, 

116,    150,   213.  —  Viri.    11.  103. 

Moldvaiak  Vll.  160,  169. 
Molnár  Albert  VIII.  70. 
Molnár  Mihály  IV.  301- 
Monoszlay    János    veszprémi  pü.s- 
pök  IX.  23. 


Mononloy   MiUos   X.  226.  —  XL 

166. 

« 

Morava  folvó  L  311. 

Móré  JÁ^OB  IL  127. 

Móré  László  ü.  40.  —  ül.  393. 

Móré  Péter  IL  95.  —  VL  90,  125. 
Morea  m.  364.  —  XI.  145. 
Morgay  János  I.  15. 
Móricz  szász  berezeg  U.  96. 

Morone  János  bibomok  (il  cardi- 
nale  Morone  VHI.  142.  —EL 
248.  X.  153,  198.  —  XL  215. 

Mosóczy  Zakár  XI.  8. 

Mothon  XI   145. 

MullaMárkVL  196. 

Munkács  I.  283,  288.  —  IV.  195. 
209.  330.  —  V.  18. 

Murakőz,  V.  140. 

Murán  vára  IV.  1 70. 

Murány  Pál  XIL  211. 

Murath  Hl.  30. 

MuslalIL   16. 

Musnai  Ferencz  VI  36,  41. 
Muthy  Benedek  X.  197. 
Muztafa  szultán  U.  189.  —  IV.  7. 

Mnztafa  II.  Szolimán  szultán  fia 

III.  3,  111,  115.     118,    120.    123. 

128,  141,  150,  165.  267,  348,  37:1. 
^luztafa  budai  pasHti  IL   212,304. 

—  V.  1,  275,  300.  —  VL  361.  - 

X.  167.  181. 
Muztafa  szökevény  ül.  242. 

Münsterberg     Sléziábaii     herczeg- 

séfir  IV.  364. 
Mvsia  I.  128,  320. 


N. 


Nádasdy  Tamás  TI.  31.  —  IV.  20. 
205,  299.  —  VI.  335.  —  VII.  2, 
10,  11,  }f<,  21.  42,  49.  52,  58,  66. 
74,  75,  83.  92,  102,  109,  118,  122. 
126,  127,  130.  135,  139,  155. 
166,  238,  273,  347,  364,  \Ul. 
49,  56,  284.  —  XL  129. 


403 


Kádadyari  esperestségr  XII.  318. 

Nagy  Balázs  IIL  390. 

Nagy  Bernát  XI.  300. 

Nagy  Perencz  VHI.  185.  —  X.  129. 

Nagy  (Jergely  II.  7.  —  X.  365. 

Nagy  Imre  IV.  48. 

Nagy  János  X.  343,  345.  —  XI.  56. 

Nagy  István  H.  207/ —  III.  114, 
290,  396.  —X.  214. 

Nagy  Máté  VHI.  330. 

Nagy  Mihály  VIII.  391. 

Nagy-Bánya  V.  19. 

Nagy-Szombat  UI.  372.—  IX.  212, 
278.  —  X.  228,  294,  322,  347.  — 
XI.  183.   254,  298. 

Nahchenad  IH.  264. 

Nah-Sirvan  város  III.  323.  1.  Sir- 
van. 

Nándor  Fehérvár.  I.  8,  1:»,  27,  228. 

—  n.  5,  70.—  VI.  184.  —  1. Bel- 
grád. 

Nassy  don  József  V.  183,  191.  — 

IX.  225. 
Naszadisták    II.    27.  —  IX.    201, 

290. 
Naugeriiis  Bernát  VII.  238. 
Naxos  herczegség  V.  183. 
Németek  IV.  21. 
Német  birodalom  IV.  105. 
Német  fejedelmek  IV.  105.  —  IX. 

262. 
Német  katonaság  I.  109,  162,  175. 

226,  245.  —  VI.  24. 
Kémet  Dénes  IX.  289. 
Némethy  Ferencz  VII.  216,  242. 

—  Vm.  116,  331. 
Neszter  folyó  I.  91,  114,  129. 
Neszter  Fehérvár  I.  114. 
Niconitius  Ferencz  VI.  40. 
Nicossia  város  X.  89. 
Nigar  Tamás  lí.  248. 

De  Nova  Domo  Joakim  IX.  199. 
Nóvák  Miklűs  XI.   78,  83. 
Novigrád  IV.  208. 
Nürnberg  X.  91. 
Nyárhid  X.  277. 


Nvár\'  Ferencz  II.  48.  78»  87. 
Nyáry  Lörincz  IL  95.  —  III.  8«. 
Nyemze  (Nemus)  I.  126. 


0. 


Oberdánszky  János  II.  39. 

Oblaciza  város  VI.  27. 

Ó-Buda  I.    165,   219.  —  II.   79.  — 

III,  16. 

Ocziakow  podoliai  vár  VI.  196. 
Offenbánya  VI.  124.  162. 
Ogradinecz  lengyelországi  vár  VI. 

306. 
Ojtosz  I.   95,   108. 
Oktávás    törvényszékek   VII.  124. 

—  XI.  234,  282,  302,  311,  314. 
Oláh   Balázs   I.    15.  —  II.    7,  18, 

127,    168. 
Oláh  Ilona  XI.  296. 
Oláh  Mikiós  I.  280.  —  II.   105.  — 

IV.  20,  22.  —  V.  309,  333.  — 
VII.  76,  82,  93,  95,  106,  114, 
115,  132,  145,  146,  147,  177, 
189,  218,  320.  —  VIII.  47,  67, 
96,  151,  163,  189.  —  IX.  27,  70, 
136,  197,  204,  209.  —  XII.  197, 
815. 

Oláhok    I.    85.    134.    —    III.    226, 

236,  246,  300,  303,  312. 
Oláh  nyelv  I.  12o. 
Oláhvár  III.  456. 
Olaszok  XI.  42,  230. 
Olaszhon  IV.  1,  34,  262,  276. 
Olt  folyó  I.  118,  125. 
Olthyan  széke  I.  1 50. 
Ompoly  folyó  I.  142. 
Ónos  sziget  II.  12. 
Opeln  sleziai  herczegség:  IV.  209, 

349,   357. 
Opolenszki  Péter  VI.  46. 
Oppoltinus    János    VIT.    94,    138, 

152,  153,  154. 
Oraniai  Vilmos  IV.  262. 
Orbay  Miklós    III.  104.  —  V.  264, 
Orbay  széke  I.  150, 


^\i 


-4-'. 

-  XU.    20  i. 


uroi  VII.  U^. 

iltc4Zok  nL  ■  ^*.  —  IV.  L'*2. 

'i^<.  —  JlL  i.:-'.  ■.'>:. 

i'^rcHZorfZík^  L  12  r. 
«>ríic*  naiAl  Lorvar  X. 

C*TȒ>:]ra    VI.    <y,    mT. 

•'>r»«Ágh  Ferenci  1.  II. 
Or^zájTh  Krift of  V.  j**. 

Onioh  cfaofz  11.  '■ő.  •*4.  —  III.  •j.>i?. 

243.  24Ó.   jTs*.    j9^.    ^0?.  —  H'. 

1Ő2. 
OsioJ  Sraniíiló  VEL  1^1.  —  Vlö. 

•240.  —  LX.   li:^.  —  XL  4'>.  liKk, 

—  xn.  2»0. 

Ofsecias  n^vü  lengrel  VL  *J4". 
0«tTi>«ic«  Miki'!"*  I.  4^. 

Ot^akow   lenzyelor'zásri  vár    VIJL 

Hl. 

OtarUka  III.  167. 
<>irfhiareTÍc<  Pét*r  I.  lő.  Is4. 
Ozmaik  pasa  III.  220. 
Ozora  I.  2.56.  —  III.  310. 
ÖdOniTy  Láüzló  L  6\. 
Örroénvek  IV.  .^4. 


VasLV   Ftrter   i\íp'!''*tani»*<t»»r  X.  19.'. 
Pa«v-an  Pét^-r  II.  4'*. 
Parz«>«l  JáiHí^  XI.  I4:». 
P:t.laa  IX.  2-31.  —  XI.  li*.  41. 

pH'luai  HijyHteiii  VIIÍ.  ll'». 

Pak*«  I.  2h9. 

Paksy  Jáiins  III.  17,  2:.,  47.  —  IV. 

:*n.  :,».   17n.  —  IX.  200. 
Pak<v  .Job  III.  f<K. 
Pak-«y  Miliály  I.  11.  —  II.  11.  2fi6. 

III.  Pál  ]íá]ia  I.    :\^.  tífi,  77,  119.  — 
VI.  :\4.  29S. 

IV.  Pál    pápa  VII.   2.::..  -  X.  .i.^.í. 
XII.  :;:•.;;. 

Pál  a  na.szádisták  tu vajdája  II.  27. 
Pál  épitiés/.  VIII.  l«j. 
Palaeolugok  IV.  34. 


PaU«ologQS  Jakmb  lY.  2ed. 
PaiáctT  Márton  IX.  82,  167. 
PalAUcíns  fiyörgr  XL  285. 
Palatycz  Lakács  TIL  309. 

Palcarios  Vembums  Aeoniiis  VIL 

253.  —  Vm.  132,  153. 
PalfT  Balázs  IL  II. 
Paiinai   Pál  I.  274.  —  HL   3,  425, 

429.  —    XIL  83.  97,  100. 
Palota  n.  40.  62.  —  IV.   101,  285, 

il7.  —  V.  74.   9».  156.    —  Vra. 

160. 
PankoUj  Ferencz  DL  79,  303.  — 

X  184. 
Pannonhalom  XI.  265,  279,  280. 

Pannónia  I.     123,    148,    151,   219, 

225.  228,  299. 
Pápa  1.    252.  —    rV.    loo.    —    V. 

74,  91. 
Pária  Péter  ÜL  47,  49.  —  XIL  301. 
Pathochy  Miklós  H.  60. 
Pa^Vsy  Ferenci  IIL  H-4. 

Patóc  y  Sófia  IX.  24. 

Paulinus  Péter  VTL  231. 

Peccius  János  IV.  17. 

P.ks  II.  í*6.  —  IV.  206. 

Phcsí  Gáspár  VI.   2:»6.  —  ^^II.  60, 

04.  270.  —   X.  278. 
Péo:<várad  I.  2.Ht>. 
Pediaiius  Aszkan  VII.  28. 
Ppkriii  László  I.  24:í. 
Pekrv  Lajo"  II.  :>.'^. 
P**liuy  Bálint  egri  várnagy.  V.  310, 

uy.  —  VIII.  ;U6.  .;.j2. 
Peninger  Vid,  V.  :521.  -  Xll.  251. 

Pi^nzfolvani  VI.  145. 
Perecopi  tatárok  III.  25:^. 
Perenibskv  VII.    181. 
Perényi  Ferencz  VII.  192. 
Perénvi  Gábor  VII.    203.  —  VIU. 

2i»,    H9,    114,  169,  171,  178,    300. 

—  IX.  189.   200. 
Perénvi  Imre  II.  3. 

« 

Perényi  Mihály  VIL  190.  194. 
Perényi  Péter  I.  47,  68,  106.  157, 


40S 


196.  —  n.  26,  28,  i8»  65,  77,  85^ 
99.  196.  —  VI.  27,  123,  134,  139, 
140,  150,  158.  —  VII.  109.  — 
IX.  27. 

Perhát  passa  I.  34.  —  II.  19. 

Pernefzi  Endre  IX.  160.  —  XI. 
134. 

Perneszi  György  VII.  7,  29. 

Pemeszi  István  IX.  160. 

Pertan  passa  V.  49.  —  VII.  354. 

Pernssin  Gáspár  VI.  121.  —  VII. 
240. 

Perzia  m.  86,  161,  216,  262,  322, 
831,  339.  —  IV.  50,  59,  177,  193, 
378.  —  V.  135.  171,  256.  —  XIL 
185,  234. 

Perzsák  I.  206,  274.  —  III.  2,  42, 
43,  83,  88,  90, 106,  125,  132,  148, 
149,  153,  165, 169,  178,  189,  195, 
198,  206,  213,  220,  255,  275,  287, 
293,  305,  316,  323,  342,  356,  378, 
389,  394  —  IV.  32,  102,  127, 
262,  279.  —  V.  198,  267. 

Pest  I.  165,  174,  225,  226.  —  II.  6, 
69,  79,  85,  304.  —  III.  44.  — 
VIIL  135.  —  X.  181. 

Pesthényi  Gergely  I.  106.  —  II.  30. 

Pesthy  Endre  VII.  58. 

Pestby  Perencz  II.  56.  —  V.  322. 

—  VII.  198,  207,  263,  297,  309, 
315,  323.  —  VIII.    74,    111,248. 

—  IX.  7,  18,  77. 

Pesthy  Gáüpár  IV.  176.  —  VI.  77, 
335,  349,  352.  —  VII.  13. 

Pesthy  János  VIII.  281. 

Péter  moldvai  vajda  I.  4:\,  50,  63, 
68,  72,  76,  194,  226.  —  II.  29, 
43,  73,  76.  --  III.  226.  —  VI.  23, 
27,  44,  58,  60,  63,  65,  96.  — 
VIII.  104.  —  XII.  17. 

Péter  moldvai  vajdának  családja 
VI.  60. 

Péter  hayasalfoldi  vajda  V.  134. 

Péter  esztergami  érsek  I.  115.' 

Péter  Csanádi  püspök  VIII.  54. 

Péter  sebén  IX.  251. 


Pétervárad  I.  291.  —  II.  7,  89, 184, 

—  VI.  248.  —  Vra.  276. 
Fethö  János  IL  89.  —  VIL  216, 

302.  —  VIII.  169,  171,  177,  185. 

—  X.  133.  —  XI.  134. 
Petrinug  Mihály  VII.  28. 
Petrovics  Péter  I.   106,   151,  153, 

163,  184,  223,  281.  —  II.  66, 
197.  —  III.  28,  35,  38,  40,  43, 
58,  76,  93,  95,  101,  104,  114, 
159,  160,  163,  167,  170,  173,  174, 
185  193,  217,  228,  233,  236,  244, 
251,  315,  344,  411,  416,  443.  — 
IV.  21,  182.  191,  209,  330,  366, 
370,  388.  —  VI.  112,  133,  135, 
216,  226.  —  VII.  5,  54,  73,  103, 
116,  120,  129,  131,  140,  148,  151, 
161. 

Petruska  havasalföldi  vajdaIII.207. 

PhJIippopolis  I.  131,  323.  —  V.  77. 

Philíppovics  Ferencz  záx:ráhi  ka- 
nonok X.  329. 

Pialy  aga  IV.  34. 

Pica  Ferencz  szegedi  pap  III.  161, 
163,  232,  289. 

Piopius  Dénes  VIII.  210.  —  IX.  6, 
18,  19,  84,  97,  178,  201,  202, 
207.  —  XII.  370. 

Pisai  bibomok  (il  cardinale  di  Pi- 
sa) XI.  251. 

Pisetum  XI.  173. 

IV.  Pius  pápa  V.  309.   —  IX.  198. 

V.  Pius  pápa  IX.  230,  277.  —  X. 
90.  33, 

Podmaniczky  János  I.  166.  —  II. 
59,  62. 

Podolia  I.  128. 

Podosius  Lakács  lengyel  követ  X, 
107,  172. 

Pográny  Benedek  II.  28.—  IX.  170 
177.  —  X.  290.  —  XI.  28,  97. 

Poldrusius  György  zuyovári  vár- 
nagy IX.  151. 

Polheim  Miksáné  Jadit  XI.  3,  276. 

Pólus  bibomok  (domlans  Pólus  car- 
diualis  Anglus)  IV.  108. 


HOSVH.  SUXO.  BIST.  SCftlTT.  ZXVII. 


26 


406 


Folweüer  báró  Miklós  IV.  206. 
PomaríuB  Keresztély  VL  314,  329. 
JPominonzki,  Verancsics  Antal  nd- 

varmestere  XI.  141. 
Pougrácz  Mátyás  YIII.  391. 
Pongrácz  János  YIII.  391. 
Pontos  I.  124,  128. 
Pongrácz  tisztartó  XI.  210. 
Poppel  László  X.  207,  255,  273.  — 

XI.  75. 
Porenibski  Péter  VI.  141,  131, 181. 
Pomo  IV.  21. 
Poroszló  III.  457. 
PoBgay  Vl,  90. 

Pozsony  I.  224,  238.  —  II.  25.  — 
Vn.  320.  -  IX.  266.  —  XI.  23, 
123. 

Pozsonyi  káptalan  X.  169. 

Pöstényi  fördö  X.  202.  -    XI.   86, 

Prága  VII.  267,  273.  —  X.  91. 

Pretvitz  VII.  81. 

Prüuski  Jakab  VI,  237. 

Propertio  Leporíno  IX.  251. 

Proznowsky  Prímizlaas  X.  231. 

Pmt  folyói.  94.  129. 

Pruzkovszky  János  trencsÍDi  kapi- 
tány V.  335. 

Pullinuy  Antal  III.  337. 

Purth  folyó  I.  94,  120. 

Pui-thuch  Alv  IV.  10«. 

Püspökségek  Ma;ryarors2á£rl>an   I. 
280. 

Pyler  Lénán  IX.  199. 

Pyriaá  pasHa  I.  ll. 

Pythar  Péter  VI.  27. 

B. 

Kaccaniontes  mester  IX.   306.  — 

XI.    67. 
Rácz  István  X.  280,  290. 
Rácz  Pál  X.  365. 
Báczkeve  I.  289. 
Báczság  IL  16.  —  VIiI.  189. 
Badecios  István  IX.  233,  238,  245. 

—  X.  161.  —  Xn.  359. 

Bftdu  Lukács  XU.  \QV. 


Eadol  harasalídldi  vajda  L  82, 137- 

—  n.  20.  —  VI.  23,  121,  156. 
Bagnza  11.  118.  —IX,  184.  —  Xtt 

302. 
Baicamontes  L  Baccomontes 
Kákos  VII.  136.  Bamon.  UL  312. 
Bamon  III.  312. 
Bapicius  Endre  VIL  253.  —  VÜI. 

43,  132,  152. 
Bapstin  lengyelországi  vár  VL|306. 
Bascia  I.  128. 
Basciani  VIL    74,  111,  116,  120, 

131,  136,  147,  155.  —  VUL  385 

388,  193. 
Baskay  István  VI.  150,  159. 
Batibor  Sléziában  IV.  209,  349. 
Bavazdy  Péter  n.  6. 
Becinus  István  VII.  118. 
Bednek  II.  184. 
Beghy  Kelemen    VIH.    124,  149, 

346.  —  IX.  7,  9,  135. 
Begulus  Domokos  IV.  19. 
Beichenpach  Sebestyén  XII.  263, 
Bemer  Kristóf  Zsigmond  IV.  30. 
Bévay  Ferencz  IL  48,  77.  —  VIL 

4.^>.  —  XI.  62. 
Bévay ak  X.  201. 
Kliady  László  X.  156,  17], 
Bhodope  liegy  V.  77. 
Bbodus  szigete  V.  197. 
Eibt'slieim  Szigfrid  X.  192. 
Boblem  Menybért  Kassa  parancs- 
noka Vlíl.  306. 
Bodiiabánya  ^V^   121.  —  VII.  150, 
Boggendorf  Vilmos  I.  177,  244  - 

IL  33,  45,  49,  197. 
Bómaiak  L  121. 
Boscalis  vezér  I.  245. 
Bottenberger  Lörincz  XI.  268. 
Botterodami  Erasums  XII.  309. 
Bozgonyi  Péter  IX.  27,  82. 
Kozsnyóbánya  X.  129,  174.  —  XI. 

139,  268. 
Buchanics  Mátyás  VUL  207. 
Budülf  fOherczeg,utóbb  király  XI. 

125, 128,  162,  194,282.— XIL 26.  # 


4or 


fiasBOcius  íerencft  VI.  280. 
Bőst  Jeromos  IX.  308. 
Bybianevű  főúr  X.  196. 

8. 

Sahacius  Dely,  török  IV.  22,  26,  38. 
Sabaria  (Szombathely)  YII.  C8,  40. 
Sabacz  II.  152. 
Sadoletus  Jakab  Vlt.  255. 
Saffarich  Gáspár,    horvát  katona 
IV.  104. 

Saffer  aga  III.  19. 

Sághy  Imre  IX.  23,  79,  193,  292. 

—  XII.  257. 

Saint-Bemoi  Jeromos  Fábián  V.  46, 
Sajópüspöky  helység  X.  174,  309, 

328. 
Salandufl   József  IV.   55.  —  VIII. 

132,  153. 
Salemoi  herczeg  III.   135. 
Salgó  II.  135.   —  ni.  81,  369,  383, 

457.  —  rV.  153. 
Salineus  Pál  boszniai  ferenczrendi 

Xn.  340. 
Salm  gróf  Eck  GyuH  V.  67.  —  IX. 

72,  200,  280.   —   X.  23,  98,  133, 

176,  177,  182,  194,  206,  231,  259. 

—  XI.  15,   47,   52,   66,    89,  115, 
118,  129,  152,  217. 

Salm  gróf  Miklós  II.  44,  56,  195. 

—  VII.  105,  107,  109,  115. 

Salmár  lU.  19. 

Salvi  Tamás  VI.  255. 

Sándor  moldvai    vajda    III.   255, 

272,  419,   430,  444,  461.  —  IV. 

121,  138,   186. 

Saracenns  Mikály  bibornok  (Cardi- 
nalis  Saracenns)  VIII.  285. 

Sárközy  Mihály  VII.  329.  —  VIII. 
875. 

Sartor  Kelemen  X.  118. 

Sárviz  I.  245. 

Sbardellatns  Ágoston  váczi  pilspök 
Vn.  109,  141.  —  IX.  236. 

Sbardellatns  Endre  I.  Dudics. 


Scaramella  Lénárt  IV.  280.  —  VII. 

224. 
Scaramella  Zakár,  velduczei  polgár 

IV.    10,    2,  67,  258.  —  VIL  224. 

—  IX.  252. 
Scardturí  II.  249. 
Scheper  IComel  Duplicius  VI.  105, 

111. 
Schmidhofer  Ádám  X.  342. 
Schwendi  Lázár  II.  108.  —  V.  18, 

103,  252.  —  IX.  171,  190. 
Scrobari  Ottavio  I.  245. 
Scrofer  János  VI.  318. 
Scroter  VII.  20. 
Scruanovics  Péter  VII.  244. 
Scylnrus  Scytha  VI.  23. 
Scythial.  124,  150. 
Sebenburgenses  I.  151.  U  szá«zokc 
Sebenico  IX.  287. 
Sebes  folyó  I.  142. 
Sebes  széke  I.  150. 
Sebesi  Pál  VI.  313. 
Sebridovski  Péter  krakói  p&spök- 

Vn.  246,  252.  —  XII.  328. 
Segesvár  I.  142. 

Segesvárott  1540.  erdélyi  ország- 
gyűlés VI.  144,  164. 
Selli  Elek  VU.  69. 
Selye  mezőváros  IX.  38,  49. 
Semendria  I.  260,  298. 
Senderpassa  IlL  326,  349. 
Sennyey  Ferencz  VIII.  284. 
Sepsi  széke  I.  150. 
Sercz  helység  XII.  225. 
Serédy  Gáspár  II.  48,    78.  —  VI. 

200.  —  VII.  303. 
Serényi  Mihály  VH.  213,  —  VIII. 

126,  226,  377.  —  IX.  3. 
Serif  király  III.  357. 
Sforzia  Pallavicini   II.  93.  —  III. 

11,  13,  42, 
Sicambria  I.  219*  ~  II.  55. 
Siklós  I.  227,  240. 
Simon  tornya  III.  310. 
Singmoser  Márk  III.  874.  —  IV. 

1215.  —  V.    17001. 

26* 


1 


TT§. 


^  II-**. 


inr«icL  ?»<..*  FL  H-  »i. 

;-.  :«  —  IIL  *:-".  —  ív.  4i. 
T  ir   w.  ::i^  :>i,  :«, — 


-     1  i 


Tu3  &  iTstr  %&£»»:  Tuk    IIL 
:  i.  —  IX.   l.V-  i'>   —   3L  ^í, 

s;.  *i.  :  J-  ::i.  í-ík  i^r.  **i. 

—  3lI   i*    «^   T-.  4».-  :«w  I^I. 

—  XII  .ví: 

T*:-k#WT  tere  VU  ilí.  24*.  i5*, 

t:::.  :?  i-  -:   y.  :::.  ::-.  — 

IX  í 

T<x:-fHiT-jLr  l   í:-:    i>'.  -^^.  —  IL  *. 

1^*    A*     ••    «-    ""i    «'■?    •"> 

i>     :>>.  4-.—  IV.  :r  .  ::iT. 
;4j.    :<-  _  Yii.  :*:.  —  IX.  --. 

T<=i*?^Ar:  pA>**kÍ  III  >-.  1  TI.  173. 

;>4. ;  4  :^í.  v.í.  —  iv  ::4  — 

III.  I.^.  ^  '.  .  .N  r-. — 

Tír.ie*vAr;  mnisAk.  III.  .iií.  i7.  !■>>. 
Tin^T  «vlriAÍ  III.  -11.  >í--  —  VI. 

4:.  —  IX. :  ^^s.  —  X.  ?•'.  :46.*:ő'?. 

Tenjc^r  *esr^;  X.  2\^.  íő?. 
Teníerfeketo    I.    124,  —  III.  cr^, 

:H>6,  o;>i>,  ;í94.  —  V.  isi. 
Tenger  kaspi  lll.  275,  305. 
Tenger  kOzép  III.  8«.  126.  319. 

>k0TÍtt  VIL  309. 


L 137.  —  n.  ÍO. 

Tmkbí  KedTig  L  31. 

TcQffd  Emmas  IL  93.  —  III.  393, 

—  vn.  109. 

TeoAsIndb  Kintof  V.   3,48.- 

IX.  ^24. 
TcTvics  Péter  lEL  280. 
Theophilo  bmrát  PT.  93. 
Tbeodonos  Kristóf  IX.  19. 
ThionriDe  T£L  171. 
Tboauuo  btfát  IV.  93. 
Tbraciá  L  128.  269. 
Tiinn6  L  EldL  II.  77.  —  XIL  283, 


OOi. 


265.   —  XL 


Hivitó  n.  Elek  1 

l^«.  209. 
Tliixnö  Enaébet  Ungnad  Ádánmé 

IX.  131. 
Thnxsó  Ferenci  IV.  26.  —  V.  335. 

—  VnL  222. 303, 3 1 3.— Xn.  279. 
Tb«Ró  Jeromos  XL  186,   209.  — 

Xn.  357. 
TbiiTTÓ  Kristóf  xn.  357. 
Thnrsó  Sxanisilo  XL  186,  209.  — 

xn.  357. 
Tlranó  csalidbéUek  általábsn  YU. 

199,  —  X.  200.  —  XI.  186,  209. 

TiLscy  III.  431.  456. 

Timboíchi  János  VI.  67.  179. 

TiszA  I.  125.  171.  198.  229,  254. 

T:iel  I.  9«>.  —  VI.  24S. 

TiTadar  moldvai   kanczellár  I.  79. 

ToboUéus  János  XI.  19.  43, 

Tomory  Lajos  VL  56,  103.  107. 

Tomonr  Miklós  VL  145,    147,  162. 

Tomonr  Pál  L  341.  —  IX-  236. 

Töleioi  Jakab  IV.  35. 

Tolimerios  Illés  X.  13. 

Tolna  L  289. 

Tomca  Mamovics  János  II.  18.21. 

Topaska  Tára  Horvátorszgban  VII. 

1S6. 
Torda  város  L  142. 

Tordán   1544.    erdélyi  országgyű- 
lés VL  173. 
Torda  vármegye  I.  150. 


411 


TordA  István  VII.  207. 

Torda  Péter  váradi  kanonok  VII. 

215. 
Torda  Zsigmond    VII.    196,   262, 

297,  309,  315.  —  VIIL  105,  222. 

Tornaljay  Jakab  VI.  185. 
TomieUi  Fülöp  I.  245. 

Tornoander  György  hittudományi 

licentiatus  XII.  381. 
Tóth  János  brassói  lakos  III.  151, 

232. 
Török  Balint  I.  11.  15,  44,  59,  62, 

106,  158,  164,  185,222,224,-243. 

—  II.    19,    21,    40,    59,    69,    81, 

127,    184,  195.  —VI.    105,    112, 

133,    160.   —   Vin.    8.   —   XII. 

222,  276. 
Török  Ferencz  V.  323.   —  VIII. 

185,  276.  —  IX.  25. 

Török  Imre  I.  11.  —  II.  11,  15, 
128. 

Török  János  VII.  190. 

Törökök  I.  51.  126,  149,  151,  163, 
226.  —  II.  249.  —  III.  1,  360, 
394.  —  rV.  1,  108.  —  VI.  83.  — 
IX.  108,  134.  —  X.  147,  246, 
357.  —XI.  48,  112,  114,  145, 
157,  196,  224,  241,  243,  273,  279, 
280,  285,  305,  307. 

Török  adó  XII.  180. 

Török  hajóraj  III.  86,  126,  219, 
228,  279,  339,  368,  385.  —  IV. 
102,  225,  242,  262.  —  V.  89,  92, 
97.  —  IX.  238. 

Tracalu8  VI.  280. 

Trapezunt  IV.  249. 

Trautson  János  II.  211.  —  XI.  27. 

Trencsini  fördö  IX.  338. 
Trevisano  Domokos  III.  129. 
Triballok  I.  259. 
Trícesius  Endre  VL  347,  352. 

Trienti  bibomok  (Cardinalis  Tri- 

dentibás)  Ix.  288. 
Tripoliz  U.  279. 
Tríumszliécf  IX«  91, 138. 


Trivulsio  Fülöp  raguzai  értek  VI. 

41.  —  Xn.  302. 
Trivulsio  Péter  UI.  48. 
Tmaval.  317. 
Trombitás  Péter  XI.  115. 
Trubiniai  jobbágyok  XI.  107. 
Tunis  I.   60.  —  III.   166,  178,  195. 
Tunisibey  IV.  170, 
Turkovics  Miklós  II.  48,  80,  83, 
Turócz  vármegye  X.  135. 
Turóczi  prépostság  IX.  37,  47,  49, 

70,  152,  280.  —  X.  53,  75. 
Tury  György  X.  177.  182. 
Tuturinus  Ferencz  IV.   276,  288. 

—  VII.  360. 
Tuyon  passa  III.   13,  34.    100,  — 

IV.  371,  382.  —  VII,  184,  337. 


u. 


Udvarhely  széke  I.  150. 

Udvina  vára  II.  277. 

Ugrin  Miklós  semeudriai   püspök 

XII.  343. 
Újlak  vára  I.  291.  —  II.  20. 
Újlaki  Farkas  XI.  78. 
Újlaki  Ferencz  I.  280.  —  X,  168. 
Újlaki    János  tinini    püspök  IV. 

208,  213.  215. 
Újlaki  Lörincz  II.  19.  20.  40.    182. 

258. 
Ujtam  III.  81. 
ír.  Ulaszlá  mag^'ar  király  I.  4,  9, 

10,  149. 
Uliman  bég  II.  86. 
Ungnad  Ádámné  1.  Thurzó  Erzsé- 
bet. 
Unitáriusok  XU.  345. 
Uriél  turóczi  prépost  IX.  75. 
Ursiuus  Velius  VI.  35. 
Uszály  Péter  IX.   92,  151.  —  XI. 

142,  143. 
Uszkokok  rV.  35.  —  V,  267. 
Uti  rend  Konstantinápoly ba  V.  78. 

—  XU.  55. 
Utissenics  1.  Martinuzzi. 


412 


T. 


Vád  II.  80. 

Váciy  Gergely  VIII.  158. 

Vagner  BáUnt  VL  316. 

Wágy  Fereiicz  X.  343. 

Waisz  S.  XII.  268. 

Valkó  vára  I.  290. 

Valpó  vára  I.  227,  231. 

Van  vara  Perzsiában  III.  lötí. 

Vapoviof  Szaniszló   VI.  207,  209, 

271. 
Várad  I.    42,  65,    68,    285,  288.  — 

III.  80,   118,  250,  304,  310,  316, 

397,  401.  —  IV.   199,  —  VI.  48, 

59.  —  VII,  98. 
Váradi  békék ötéa  II.  77. 
Várday  Pál  II.  78,  125. 
Várhely  I.  142. 
VarjasBV  Ferencz  11.  19. 
Warkoch  Gy5rg>-  II.  49,  86. 
Warkoch  Tamás  váradi  pQspok  II. 

100.  —  VII.    147,   150,  161,  19U, 

216. 
Varkóczy  György  I.  216. 
Vama  IV.  238,  287.  —  V.  181. 
Vass  László  IV.  209. 
Weber  János  XI.  :>13. 
Vég  János  III.  184,    193,  25;^,  308, 

418. 
Vegedinns  (Vegyedi)  Imre  VI.  76. 

324. 
Végles  vára  III.  372,  380. 
Welchinus  György  esztergami  i5r- 

kanouok  X.  355. 
Velencze  IL   15.  —  III.   10^,  113, 

130,    189,     219,    254,    277,    8«;í, 

461,  —  V.   167,    170.  —  VI.    67, 

85,    171,  177.  —X.  90,  147,  178, 

205,    246,   258.  —  XI.   226,  307. 

—  XII.   213. 
Velenczei  köztársaság  V.  76,  135, 

J73,   182,   248,   253.    —   VI,   34, 

42,  87. 
Velenczeiek  I.  38,  67,  119.  -  -  111. 

281,  355. 


Velencééi  bailo  Konstantlnipol^ 
ban  III.  287. 

Velibóg      I.    257.  —   IIL   32,  39, 
814,  383,  432,  457. 

Velisan  I.  257. 

AVellicianui  IV.  170. 

Velkenye  vára  X.  174,  309,  329. 

Venerius  Lénart  VI.  176,  171,  6. 

Veranc«ics  Antal,  a  jelen  XII.  kötet- 
nek mindenkében  általán  véve, 
különösen  pedig  I.  341  343,  349, 
351,  353,  355,  357,  359,  361,362, 

367.  —    II.   220  280,  309,  311, 
313,  319.  —  m.  1,  8tb.,  254,234, 
427.   —  IV.   41,  55.   —  V,  325, 
356,   360,  372,  375,  387.   —  VI. 
15,  37,  82,  87,  186,  196,  286,318. 
—  VII.   3,  17,  25,   207.  —  VIU. 
163,  315.  —    IX.  17,  20,  28,  196. 
224.  —  X.  54,  58,  309.  —  XI  23, 
42,    91,    95,    100,    128,    136,  146, 
245,    246,    258,    271,     288,  290, 
293,  296,  311,  314,  316.    —  XII. 
23,  28,  83,  96,  97,  100,  216,  251 
277,  307.  stb.  336,  363, 

Verancsics  Faustus  V.  358.  —  VI. 

:559.   —  VIII.   267,    284.   —  IX. 

•J66,  281,  301.    ~   X.  14,  21.  22, 

245,  342.  —XI.  18,  41. 
Vfr.uKisics    Ferencz     Antal  uak 

atyja  IV.  »2.  —  VI.  68,  170. 
Verancáics  Gáspár  VIII.  121. 
Verancsics  János  VII.  9,  20. 
Verancsics  Klára  XI.  319. 
Verancsics  Margit  IX.  300.  —  XL 

319. 
Verancsics  Marietta  XI,  19. 
Verancsics  Mihály  I.  268,  344,  348, 

368.  —  III.  1,  5.  —  V.  139.  — 
VI.  3,  42,  58,  60,  65,  70,  84,  lOP, 
141,  158,  161,  172,  174,  177,  179, 
280,  318,  320,  340,  344.  —  VII. 
23,  24,  46,  205,  217,  222,  243, 
257,  290,  333.  —  VIII.  48.  — 
IX.  50,  62,  122,  126,  146,  157, 
162,  167,  168^  171,  175,  176,188, 


413 


266,   290.  —  X.  13.  —  XU.  201, 

204. 
VerancBJcs  Mihálynak  özvegye  XI 

70. 
VeraDcsicfl    Péter  Vm.    114,   125, 

189.    —   IX.   267.   —   X.    13.  — 

XL  19. 
VerancsicB  Péternek  özvegye  XI.  70. 
Verancfljcs  család  XI.  313. 
Werbőczy  István  I.   68,  106,  168, 

184,  186,  202,  222.  —  II.  19,  30, 

45,  59,  64,  69.  83,  131,  145,  197. 

—  VL    108,   109,    110,    112.    — 

vn.  101. 

Werbőczy  Hármaskönyve  IX.  280. 

—  X.  166.  —  XI.  252. 
Verebélyi  Mihály  Hl.  205.  —  IV. 

21. 

Veres  János  VI.  136. 

Wemherr  György  m  45. 

Vértes  L  245.  —  U  24. 

Wesiprém  II.  265.  -  III.  81.  — 
rV.  170,  381.  —  V.  28,  74,  91, 
96,  116,  150,  186. 

Wezewdy  Lázár  VI.  155. 

Vianncios  Rafael  IX.  213. 

Vid  Sebestyén  n.  26. 

Vidffy  Ambros  II.  13. 

Vigna  franczia  követ  XII.  237. 

Világosvár  II.  6. 

Vilmos  ohnfltzi  püspök  X.  234. 

Wincharich  Gergely  XI.  252. 

Visegrád  I.  183,  227.  —  11.  40,  80, 
304. 

Vitéz  János  IX.  205. 

Vizkelety  Tamás  IX.  167.  —  X- 
191.  —  Xn.  859. 

Wlad  havasalföldi  vajda  I.  137. 

Vola  György  VI.  202.  —  XII.  215. 

Wolfárd  Adóiján  VL  75.—  XII.  20. 

VöröökO  vára  X.  79,  118. 

Vörös  torony  L  118,  130. 

Vnk  György  szerb  dezpote  IL  225. 

Wyss  Albert,  az  V.  kötetben  álta- 
lán véve ;  különösen  pedig  V.  7, 
65,  98.  —  VUL  858.  —  IX.  305. 


X. 


Xistus  áUlozar  X.  46. 


Z. 


Zaaz  vára  I.  156,  236. 
Zaberdinus  János  VIII.   324,  346. 

—  XL  46. 

Zaberdinus  Mátyás  váradi  püspök. 

1.  280.  —  IL  98.  —  III.  24.  — 
IV.  26. 

Zacharetti  Jeromos  VII.  2:^2. 

Zákán  vára  V.  146. 

Zakariás  apostoli  nuiicius  VIII. 
291. 

Zalánkemén  L  15,  294.   •    II.  7. 

Zalay  Benedek  III.  44. 

Zalla  Beys  IV.  120. 

Zambok  Pál  VIU.  375,  382. 

Zanetti  Károly  L  249. 

Zani  Endre  VI   180. 

Zápolyai  György   IL   22,  131,  259. 

Zápolyai  János  erdélyi  vajda  I.  9, 
10,  19,  37.  —  n.  3,  17,  21,  241, 
259,265.  L.  János  magyar  király 

Zárai  Pál  fiumei  kapitány  X.  48. 

Zarkandi  Pál  Hl.  383.  —  IV.  104. 

—  vn.  199,  208.  —  Vni.  85. 
Zarmizegetusa  I.  142. 

Zay  Perencz,  a  III.  IV.  és  V.  köte- 
tekben általán  véve,  különösen 
pedig  m.  6,  7,  12,  13,  16,  18,  19, 
30,  31,  32,  33.    —    IV.  75.   —  V. 

2.  —  VTIL  107,  110,  118,  181. 
199.  —  VIIL  184,  190,  197,  201, 
222,  238,  250,  260,  279,  303,  313, 
324,  333,  337.  —  IX.  134,  20l, 
218.  —  X.  105. 

Zazkovszky  Márton  X.  120. 
Zeffo   János  IV.   69,  93.    —    VII. 

232.  —  IX.  272. 
Zeflfy  Domokos  V.  46,  165,  263. 
Zeleméry  László   VIIL   36.  —  IX. 

9.  —  X.  200.  —  XL  14.;. 
Zierotin  Frigyes  X.  231. 


414 


I 


Ziiiinii\  I.  i:>.  -Ji)6. 

/iiKiii  t».'<;    il.    14. 

Zinan  r'i:iu«/  IIT.  :U*. 

Zi Iliin  iias-iii  m.  líJ,  101,  l'>y»  l.»4. 
ir.i',  P".i,  177.  ii'j.  Jln.  2;:i»,  jei, 
■Ji;:;.  •_'7*.  ■J«*^,  ■.•!•.•.  3«»7.  ^«irt.  — 
IV.  J  .. 

Ziiiv  iL.Mi/.í'iir  IV.  2J7. 

Zk..l.li.h  Miliiilv  X.  ■J4L'.  :;;;... 

Znvo  vár.i  IX.  47.  —   X.  76. 

Ziivu  V!Ír;i!ia  IX.  t*6. 

Zultay  fí.*rií.-ly  III.  :J>»:;,  4:.7. 

ZmUhv  Ist\áii  II.  y7.  —  III.  3í»3, 
4l'4,  4=.7.  —  VII.  109,  jnij.  _ 
VIII.  .".O.  114,  117,  13y,  14i*, -'02, 

as-,  :;4rt. 
Zultay  Liirincz  I.  \íő^. 
Zúlvum  III.  37-2. 
Zumlu.rv  Mihiilv   VI.    1:í4.  —  VII. 

Zt>inla  vára  I.  ^04.  —  III.  :iOl. 


Zrínyi  GyGriffV  XI.  6B,  89,    135.  — 

XII.  34-2. 
Zrínyi  János  II.  40. 
Zríuyi  Miklós  II.  40,   302.  —  IT. 

*2X    72,   206,  269.    —   V.  113.  — 

IX.  189. 
ZucLiua  Ambrus  L  155. 
ZuIh  Júnoa  VIIL  122. 
Zsámbuky  János   IX*   292.    —  Z* 

:U1.  349.  —  XI.  243,  SOft. 

Zsidók  IV.  r.4. 

ZttiL^niund  császár  és  magyar  kirA^ 
I.  137. 

I.  Zsi^monil  leng3'el  király  L  9, 
51.  6^,  b'S,  177.  ~  IL  33,  4S, 
280.  —  III  73,  85,  104.  300, 
:\0X  312.  —  IV.  21,  37,  181, 198t 
234.  —  VI.  62,  65,  87. 

II.  Zsifonond  Ágost  lengyel  kirily 
VU.  80.  -  X.  35.  —  XU.  23. 


■n