(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "Monumenta Hungariae historica: Magyar történelmi emlékek"

This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project 
to make the world's books discoverable online. 

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject 
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books 
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover. 

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the 
publisher to a library and finally to you. 

Usage guidelines 

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the 
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to 
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying. 

We alsó ask that you: 

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for 
personal, non-commercial purposes. 

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine 
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the 
use of public domain materials for these purposes and may be able to help. 

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find 
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it. 

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just 
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other 
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of 
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner 
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe. 

About Google Book Search 

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers 
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web 



at |http : //books . google . com/ 



<:r. 



26. sz. 



lA-UC^íUAlüAl, Ili 



MAGVAK 

tOrtenelmiemlekek. 



\ MAOYAll'n 



AKAOESOA 



MÁSODIK 08ZTÁLT: ÍRÓK. 



TiKEinrvoi.czADn[ kütet. 



l'tST, 

Eottzisnr.nr.r n rennrKÁsu 



MONDMENTA flüNGARlAE HISTORICA. 



MAGYAR 

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK. 



KIADJA 

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 

TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA. 



MÁSODIK OBZTÁLT: ÍBÓK. 



TIZENNYOLCZADIK KÖTET. 



FEST; 1866. 

BGGBNBBBOBR FBBDINÁND M. AKAD. KÖNYVÁBDSNÁL. 



KÉSMÁRKI 

TOKÖLY IMRE 

NAPLÓJA 1676-1678. ÉVEKBŐL. 



KÖZLI 

TORMA KÁROLY, 



M. AKAD. h. T 



FEST, 1866. 

BOOBHBBBGBB PKRDInAnD H. AKAD. KÖMYVÁBDSNÁi:.. 



ELOSZO. 



Folyó év tavaszán volt, hogy t. barátom 
Komis Ádám grót\ ki már addig is Elrdély 
KVII. századi történetére vonatkozó számos 
nagyfontosságii oklevelet juttatott atyja, a szen- 
vedélyes történetbiivár Kor n is Mihály gróf, 
gyűjteményéből másolás végett kezeim közé: 
egy 46 4-r. ívből álló kéziratot — minden 
esetre, mint állítá, töredékét valamely XV 11. szá- 
zadi naplónak — adott nekem át, óhajtván 
tudni írójának nevét, s azt, hogy eredeti-e e 
kézirat ? 

Pár ív átolvasása meggy özíitt a felöl, hogy e 
kézirat Tököly Imre naplója az 1676—78. 
évekről; a kéziratra vetett első pillantás pedig 
arról, hogy az nem eredeti, hanem Tököly 
naplójának a múlt század derekán, legkésőbben 
pedig vége felé, vett másolata. 

Sietve kezdtem a kéziratot másohii, perezig 
sem akarván közzétételével késni; s már-már 
végzendő valék a másolatot, midőn a Magyar 



luXTMEVTA HTTOAMIE HI^TORIGA. 



y 



MAGYAR 

TÖRTEN EL>n E3ILÉKEK. 



l 
1 
I 



I 

A MA«;VAR Tl'I»:»MANY« ^ AKAI»EMIA I 



7.2TO£IJa SIZOTTb^AriA 



■Á80DIK 08ZTÁLT: ÍBÓK. 



TIZENNYOLCZADIK KÖTET 



FEST, 1866. 

lefiOKMRCKOKU rCKOMÁHO M. AKAD. KÖHTVÍKOSMÁL. 



i 

\ 



KÉSMÁRKI 

TÖKÖLY IMRE 

NAPLÓJA 1676-1678. ÉVEKBŐL. 



KÖZLI 

TORMA KÁROLY, 



M. AKAD. L. T 



PEST, 1866. 

■aOmBBBOBB rKBDINiND U. AKAD. kOMYTÁRUSNÁI:.. 



X 

ív — nem tadhatá hogy ki kézirata. E körül- 
mény érthetővé teszi, hogy miért nem tűnt fel 
régebben a kézirat írójának neve, s hogy miért 
nem lett e szerint maga a kézirat is ösmeretessé ; 
azért t. i., mert az eredeti kézirat maga is csonka 
volt, s így a véletlen név- és czímtelenné tévén 
e kéziratot, a másoltatást mint csonka munkáét 
kívánatossá s keresetté nem tévé. 

A másoló munkájában elég figyelmes volt*), 
s noha a szókat általában erdélyi, néhol azon- 
ban ingadozó hangoztatás vagy tájejtés szerint 
másolá, de híven másolá. Helyenként azonbaa 
az eredetinek magyarországias tájszólási saját- 
ságait, különösen — mint Tököly 1693-94-ki 
naplójában is láthatjuk — a mai é-nek í-vel, a 
ból, tói névragnak búi, túl-lal stb. vdó fd- 
cseréléseit meg-meghagyogatá. A helység- s 
néhol a személyneveket elferdítve írta le ^), de 



<) tgy máBolatának egy-egy oldalára, a mint latsuk 
csapán annyit másolt le, a mennyi az eredeti egy-egy oldalára 
volt írva ; a másolat sorai is úgy látszik épen ott vannak 
megszakítva ; a hol az eredetiéi is végződtek. Kttlönben dig 
volna érthető, hogy némely oldal egészen le az irónnal tett 
körttlszegélyezésig be van írva, máson pedig széles, ttresen 
hagyott tér van az oldalok egyik felén s alján hagyva, s a 
szöveg más oldalra van átvive ; sőt több lap, nem terjedvén 
ki az eredetileg tett szél- és alvonásokig, a szöveg sorai azokon 
belttl még más hasonlókép irónnal tett szél- és al-, tehát ket- 
tős körvonalozással van ellátva. 

3) tgy a franczia segédhad egyik tábornokának neve 
többféleképen, mint: Clim Leo, Clajn Len, Klislen, 



XI 

kétoégkiviŰ híven az eredeti után. Ezeket na- 
gjobbára kijavítani *), s a napló szövegét lehe- 
tőleg a mai helyesirás szerint adni — azonban 
feltűnőbb helyesirási vagy nyelvészeti s táj- 
szólácd sajátságoknak megtartásával — szűk- 
Beesnek tartottam. 

A mi a napló történeti belbecsét illeti, an- 
nak minden esetre XVIIr századi történeti kút- 
fdink között jelentékeny hely jutand az írónak 
úgy subjectiv előadásánál, valamint őszintesé- 
génél, nem különben azon állásnál fogva, me- 
lyet a fiatal Tök öly a magyarországi bujdo- 
sók között elfoglalt. Különösen érdekes fényt 
vetnek e napló adatai a bujdosóknak Erdélyben 
I. Apafi Mihály udvaránál való tartózkodá- 
sánál; az udvar s főként Teleki Mihály po- 
litikájára a magyar kérdésben ; általában pedig 
a bujdosók ügyének folyamára nézve addig az 
időpontig, míg az elégedetlenek fővezérlete vég- 
leg a 21 éves Tököly kezébe jutott, vagyis míg 
Teleki politikája határozottan nem közeledett 
a bécsi udvaréhoz. 

Történetirodalmunk érdekében nagyon ki- 



Klajlen; Wttrben helyett Virn; Forval helyett 
Forvald van írva. 

A helyBégneveket általában mai nevök szerint jelöl 
tem meg; csupán Krakó és Hátszeg régies nevét — 
Karköf Haczok — hagytan meg. 



VI 

Tadomáuyos Akadémia Történelmi Emlékeinek 
II. oszt. 15. kötetét vevém, mely Tökölynek 
1693—1694. évekről szóló naplóját, társunk 
Nagy Iván közléséből, hozá. Azonnal vilá- 
gos lön előttem, hogy a kezeim között levő 
naplótöredék elejét alkotja aTökölytől évek 
hosszú során át vezeti, s nagy gonddal, széles 
alapon folytatott naplónak ; meggyőződtem to- 
vábbá a felől is, hogy a Monumentákban adott 
napló a híres agitátor életét, korának esemé- 
nyeit felderítő nagy terjedelmű műnek épen vé- 
gét sem alkotta; lianem hogy az kétségkivül a 
bukott fönök által 1694-en túl is — tán épen 
haláláig — folytatva volt; mert ha a 19 — 20 
éves ifjú életének, jiályakezdetének liárom évé- 
ről ily bőven, derekáról pedig naponkénti fogla- 
latosságai között is oly terjedelmesen vezette 
napi jegyzeteit , mily széles alapon folytathatá 
ezeket a tettek mezejéről leszorított, a bizony- 
nyal több idővel, és nagy emlékezetekkel ren- 
delkezhető száműzött? 

Tököly iigúkori naplójának előttünk levő 
töredéke, mint látjuk, 16 76-kinovemb. 28-ától 
1678-ki május 16-áig terjed; s miután e mint- 
egy másfél évről szóló napló 11%, a Monu- 
mentákban közlött teljes két év pedig 43 V4 
nyomatott ívet tesz, kétségen kivűl van, hogy 
ha az 1676. előtti évekről — mert bizton hi- 
szem, hogy a fiatal Tököly már 1676.- no- 



vn 

vembere előtt, tán I(í71-beu í>délybe bujdo- 
sása alkalmával kezdé napi jegyzeteit leiro- 
gatni, 8 ha a két naplótöredék évei között 
mintegy I5V2 éven át vezetett naplót bírhat- 
nók: a XVII. század történeti kútfőinek a mily 
terjedelmes, ép oly becses, forrásával gazdagúl- 
hatna irodalmunk. 

Tán nem tartozik a lehetetlenségek közé, 
hogy a szerencse, mely hazánk két részében 
majdnem egyszerre hozta napfényre Tököly 
még eddig lappangott naplójának részeit, ez után 
ifi kedvezni fog, s az egész napló történetiro- 
dalmunk nagy hasznára előbb-utóbb elékerül ^). 

Tököly 1676— 78-ki naplója eddig merő- 
ben ismeretlen volt ^). Létezéséről az erdélyi 
Réziratok Társasága*), Benkő Jó- 



1) E tekintetben az Iktári Bethlen és Rhédei grófok ok- 
levéltára lenne átyizsgálandó ; mert ha lappang valahol e kéz- 
irat, úgy bizonyosan a fentnevezett két, mint a Tökölyekkel 
rokonságban volt csal&d oklevéltárában lappanghat az. 

^) Említve van ugyan e ezim alatt: „Az Úr diá- 
rinma A. 1676. 77. 78., a magyari dolgokrúl és 
magáérúl^ ama leltárban, melyet Tököly parancsára Ba- 
jomi János 1681-ben vett fel a vajdahnnyadi várról. L. 
Tndományos Gyűjtemény 1830, V.k. 37. 1.; Árpá- 
dia I. k. 63. 1. ; Schmidt Vilmos, Die Stammburg der 
Hmiyade in Siebenbttrgen. Hermannstadt, 1865. 48. 1. Saját- 
ságos és figyelemre méltó az, hogy Tökölynek ez 1681-ki lel- 
tárban említett naplója épen csak azokról az évekről szól, 
melydcröl a közlésünk alatti. Felhagyott volna-e 1678-on túl 
uniója veietésével? Nem gondolom. 

*)L. A Nyelvművelő TársaságMunkáiLk., 



vm 

zsef *), Kemény József gróf ^), s az erdélyi 
történetírodalmi kútforrások ismeretében oly 
járatos MikeSándor semmit nem tudtak. 
Szilágyi Sándor társunk azonban f. é. jú- 
lius 5-én hozzám intézett levelében határozottan 
állítja, hogy Tököly sajátkezűleg írt nap- 
lója a nagyenyedi könyvtárban megvolt, s hogy 
e kéziratot ö maga deák-korában látta is *). Az 
eredeti tehát hihetőleg az enyedi dúlás alkalmá- 
val hamvadott el. 

Az eredeti, mondom, mert a k(>zleményem 
alapjául szolgáló másolat gyaníthatólag az egy- 
kor Enyeden létezett eredetiről volt véve ; a mit 
bebizonyítani látszik az, hogy a másolatot er- 
délyi ember, tehát valószinííleg Erdélyben vette, 
a kézirat nagyobbára az erdélyi tájszólás kiej- 
tése szerint lévén másolva. Hogy történt azon- 
ban, hogy e naplónak — tudtom szerint — 



178—204. 1.; v. ö. Új Magyar Múzeum, 1854., V. f., 
403—404. 1. 

L. Új Magyar Múzeum, 1853., V. f, 217— 238. 
1., V. ö. u. 0., 1855., II. f., 152. 8. III. f., 185—188. 1. 

«) L. U. 0., 1855., VI. f., 313—316. s 321—322. 1. stb. 

')Benkő Ferencz az enyedi könyvtár kéziratai 
között Tököly naplójáról nem emlékezik (1. Parnassasi 
Időtöltés, Vn., 36—40. 1); Kemény József gróf 
pedig, ki az enyedi könyvtárt igen jól ismerte, e naplóról — 
mint fentebb említők — mit sem tndott. Megeshetett, hogy a 
kézirat 1848 előtt került a eolleginm könyvtárába, vagy hoiz- 
szas ideig ismeretienfii lappangott annak tetemes kézirat* 
tárában. 



3 

7. Hétfő. Ma jó reggel elbúcsúzván Teleki nram- 
tól 8 d kegyelme Bzánat is adatván alám Kende Oá- 
bor 8 Ketzer nramékkal jókor érkeztem Udvarhelyre, 
Váralja nevfi falnban egy kevéssé falatozván ; de Ud- 
varhelyre érkezvén beszélik Csf'ti nramék egy em- 
berséges embernek Szathmárrúl való izenetít, és az 
bükkaljai Szivágyí falnsiaknak relatiójokat : Kis Ba- 
lázs negyed század magával lévén az Bűkken túl 
mint akarna mind engem s mind egyetmásomat felver- 
ni; kire nézve mindjárt akkor lovaim és egyetmásom 
mai szekereim Csehbe felmentek h magam is vacsora 
után utat vesztvén ki mentem hálni minden szolgáim- 
mal Nagy-Goroszlóra. 

8. Kedd. Ma ebédet evén Udvarhelyen éjszakára 
Őrmezőre szánkáztam tartván az udvarhelyi lakás- 
túL Ma tiszta de kemény idő lön. 

9. Szerda. Ma jó reggel felkelvén foröstökömez- 
tem, és ezen hetet temporizálással akarván eltölteni , 
foröstököm után Görcsönbe szánkáztam ; de ott Se- 
redi nramat nem tanáltam. Ma nappal is esett az hó 
kevéssé; ezen éjjel itt is háltam. 

10. CsOtOrtfik. Ma is jó reggel kelvén fel, könyör- 
gés ntán mentem szánon ebédre Zilahra , éjszakára 
Kende Gábor nramhoz Perecsenbe. Azonban mint- 
egy délesti három óra tájban hozák hírét Smüh ge- 
nerálnak magyar gyalog , és lovas németekkel Ha- 
dad alá való szállását ; de nem hihetvén az hímek, 
két szolgámat éjszaka elküldvén, viradtig meg is jár- 
ták 8 beszélek 11 órátúl fogvást mintegy ezer ember- 
nek alatta való létét; de Fajgel Péter uram az várat 
megtartván, a németeket is lővén, alóla gyalázato- 
san elmentek. Nappal hó paraholt, éjjel igen nagy 

dér lön, 

1* 



11. Pintek. IgeD közel lévén Somlyó, látás ked- 
véért Franciscóhoz az Bomlyai kapitányhoz szánkáz- 
tam , 8 ezen nap helyben Í8 voltam. Ma mind nap- 
pal a mind éjjel kemény idő lőn. 

12. Szombat Ma jó reggel foröBtökomet évén 
egy húzómban mentem Gsehbe 8 ott is háltam , itt ta- 
náltam Tdeki uramnak két rendbeli leveleit is. Ma 
Í8 hideg idő lőn. 

13. VasáfDáp. Ezen napot egészen itt töltém, 
reggeli praedikátió hallgatás után sok aprólékos 
dolgaimhoz s irásimhoz láttam s vacsorán pedig 
Ketzei' uramnál lök. 

14. Hetfó. Jó reggel felkelvén egy rész széke- 
rímnek , lovaimnak s nagyobb rész cselédimnek Er- 
délybe való beindításokban foglalatoskodtam, az mint 
hogy mintegy kilencz óra tájban be is inditám őket ; 
az hátramaradott időt pedig Erdélybe irt levelekkel 
töltém. Ma napestigis tiszta de kemény idő lőn. 

15. Kedd. Ma napestig itt valék Csehben; irtam 
újabban is oda be egy karkai szabados által ; ebéd 
után érkezek qnartélyábúl Rákóczi Ferencz uram is, 
ki is vacsorán is nálam lőn. Ma mind nappal , mind 
éjjel kemény téli idő lőn. 

16. Szerda. Ez napot is itt töltém Csehben. Rá- 
kóczi uram ma reggel elméne, y,(egy szó hiányzik)^ 
Fajgd s Nemessányi uramék is quártélyokba. Ebéd 
után kimentem lovakon sétálni. Szinte keményen vi- 
seli az idő mag4t« 

17. CsötörtOk; Ma is napestig itt voltam. Délig 
levelek írásában foglalatoskodtam, melyeket irtam az 
uraknak Erdélybe, expediáltam is egy ^^Cegy szó 
hiányzik)" vélek ebéd után, magam pedig sétálni men- 
tem lovon. Ma is kemény tiszta idő lŐn. 



ELŐSZÓ. 



Folyó év tavíiszán volt, hogy t. barátom 
Koruis Ádám gróf, ki már addig is Erdély 
XVII. századi történetére vonatkozó számos 
nagyfontosságú oklevelet juttatott atyja, a szen- 
vedélyes történetbúvár Kor n is Mihály gróf, 
gyiíjt^ményéböl másolás végett kezeim közé: 
^try 4(í 4-r. ívből álló kéziratot — minden 
esetre, mint állítá, töredékét valamely XVI T. szá- 
zadi naplónak — adott nekem át, óhajtván 
tudni írójának nevét, s azt, hogy eredeti-e e 
kézirat ? 

Pár ív átolvasása meggyőzött a felöl, hogy e 
kézirat Tököly Imre naplója az 1676—78. 
évekről; a kéziratra vetett első pillantás pedig 
arról, hogy az nem eredeti, hanem Tök (ily 
naplójának a múlt század derekán, legkésőbben 
pedig vége felé, vett másolata. 

Sietve kezdtem a kéziratot másohii, perczig 
sem akarván közzétételével késni; s már-már 
végzendő valék a másolatot, midőn a Magyar 



noha az jegén felül mélyen folyt már az víz. 5-8 
óra tájban Szigetre érkeztem 8 ott Í8 háltam. Ez na- 
pon is igen olvadott, kevéssé esvén is az esö. 

23. Szerda. Ma is itt Szigeten voltam, benuléssel 
töltvén el csak az napot. Ebéden az itt való papok 
lőnek nálam. Ma napestig lágy és ködös idő lőn ; ez 
éjjel pedig éjfél után eső esett. 

24. Cs9(0rt9k. Ma is itt voltam. Az múlt éjjel 
még is valamennyire felderült s alkalmas derecske is 
lőn ; s nappal pedig tisztán szolgált az nap , s olva- 
dott az sár. 

25. Pintek. Isten jóvoltábúl az áldott ünnep ka- 
rácsonyi napokat elérhetvén , kiért is áldassék az ő 
szent neve, viradta előtt két vagy három órával is fel- 
kelvén ezen szent napot devotióval , és praedikátiók 
hallgatásában töltém el. Délig kemény hideg idő, az 
múlt éjszaka igen nagy dér lőn; délután pedig az 
nap meleget sütvén olvadott. 

2S. Szombat. Ezen napot is templomban való 
létellel töltém el inkább ; ebéden nálam itt való be- 
csületes emberek , vacsorán pedig magam is Szc^gedi 
urammal lők. Az múlt éjjel nagy , de olvasztó szél 
lőn ; nappal is lágy idő. 

27. Vasárnap. Ezen napot is praedikátiók hall- 
gatásában tölténk el. Valamint nappal , úgy éjszaka 
is igen lágy idő lön. 

28. Hetfó. Tegnap vacsorán felesen lévén nálam 
az szigeti nemes emberekben mulatván vélek ma csak 
komyadoztam , ebédet sem evem ; vacsorán pedig az 
aknai számtartónál Szentmiklósindl voltam. Az múlt 

■M lágy idő s nappal pedig délután igen esett az 
wi Ketzer és Fájgel uramék leveleit is. 



2f . Kedd. Az múlt éjjel talám 4 órakorig lévén 
fel| ma is napestig csak kornyadoztam. Reggel érke- 
zek Serobak István Erdélyből nagy csomó levelekkel, 
leveleimre hozván választ; azonban más szolgám is 
Bergh más rendbeli levelekkel és Kis Gábor; s estve 
felé érkezének látogatásomra Bás Mhály és Bige 
György nramék Hasztrúl, s én is küldtem Baskai uram 
után az úti passnssal egy embert sietséggel. Ma is 
csak lágy idő lön valamint az múlt éjszaka is. 

30. Szerda. Ma is asztal felett tölténk egy dara- 
big az időt, az magyarországi atyafiakon kivtil lévén 
más vendégeim is. Az múlt éjjel is lágy idő lön s hó 
esett ugyan alkalmasint ; nappal megint mind elolva- 
dott j mely is nagy sárt szerzett. Csehbe is expediál- 
tam embert szükséges levelekkel. 

31. €s9t9rt9k. Az elmúlt éjjel dér is alkalmas 
lön, de hó is szépen esett, nappal is szállandógált. 
Ma napestig is Erdélybül hozott levelekre való vá- 
lasztételben foglalatoskodtam; Csehbűl tegnap jött 
embereket is elbocsátottam; azonban szegény Gytt- 
lafi Mihály uram temetésére való menésre is készttl- 
gettem. 

1677. 

Jannaríns* 

1. Pintek. Isten jóvoltábúl ez új esztendőt is elér- 
heténk , melynek minden részeit tegye ö Szent Fel- 
sége szerencséssé, egészségessé és boldoggá, s in- 
gyen való kegyelmességibttl az következendöket is 
engedje édes hazánkban eltölteni , és minden akadá- 
lyokat elhárit«ai méltóztassék Szent Fiáért. Ma az 



8 

reggeli praedikátióra felmenvén és ebédet is e vén az 
magyarországi atyafiakkal, úgymint Rákóczi Ferencz, 
Szálai Pál, Dóbai Gábor, Bás Mihály és Bige György 
nramékkal , ebéd után Huszt felé indnlánk , és eétve 
felé hálni érkezénk Tecsöre. Ez éjjel is volt ugyan 
kis dér s nappal pedig hó is esett aprónként Erdély- 
be tegnap irt leveleimmel pedig viradta előtt expe- 
diáltam Szabatkait. 

Z. Szombat Jó reggel felkelvén és foröstökomet 
helyben Tecsön evén , foröstököm után megindultam, 
és délesti két óra tájban Husztra érkezvén ott is hál- 
tam. Az múlt éjjel kevés hó esett s nappal is aprón- 
ként; nem is volt igen kemény idő. Vacsorán pedig 
felesen voltak nálam az magyar atyafiakban. 

3. Vasárnap. Ezen napot is itt Huszton töltém. 
Reggel, mig azon czeremónia véghez nem ment, sze- 
gény Gyvlaffi uram temetésén voltam ; kit is eltemet- 
vén ebéden felesen az Hnszton lakó magyarországi 
atyafiakban voltak nálam , úgy az kapitány is. Dél- 
után csak ben létellel töltém az időt. Az múlt éjjel 
alkalmas dér volt , nappal is kemény idő. 

4. Hetfó. Jó reggel akartam ugyan vissza indul- 
ni, de Fráter István uramnak sokszori kérésére ebéd- 
re felmenék az várba; az hol is jól lakván, azonban 
délután Darkóczi Sándor uram is Magyarországbúl 
elérkezvén mentem az ő kegyelme szállására, és ma- 
gammal elhozván jutottam éjszakára Mihálkafalvára. 
Az elmúlt éjjel nagy dér lőn,de bezzeg nappal is igen 
igen kemény idő. 

5. Kedd. Az tegnapi mulatást kiheverni akar- 
ván nem szinte idein indulánk meg s érkezénk Ta- 
Tacs;közre Ihsvai Pétei* aramhoz, s ott is háltunk, 



9 

Az múlt éjjel is alkalmáé dér lön, 8 nappal pedig kö- 
zép idő lön. 

6. Szerda. Jó reggel megindultam Barkóczi uram- 
mal Taraczközrűl , s egy húzómban jöttem Szigetre ; 
az hol íb ebéd yacsorával együtt lön. Érkezének 
Csehbfil íb levelek ; azonban magam is postán expe- 
diilám Geüérdet Erdélybe szükséges levelekkel. Ma 
nappiű közép iránt való idö I6n , éjjel derecske. 

7 CsötörtOk. Ez mái napot is itt Szigeten töltém 
várakozván J3arA:őc2%7i^ asszonyom után. Ebéden mold- 
vai négy ember boérok Barkóczi urammal egyfitt vol- 
tak nállam. Nappal aprónként esdegelt az hó, éjszaka 
Bem volt kemény idö. 

8. Pintek. Hajnalban felkelvén voltam holmi 
aprólékos dolgaim között foglalatos , melyeket elvé* 
gezvén és Barkóczi urammal föröstökömezvén én pus- 
kásokkal 8 bájtokkal vadászni mentem; de semmi 
olyas szerencsém nem lévén , az puskásokat elhagy- 
ván megtértem; Barkóczi s Rákóczi uramék pedig 
szánon feleségek eleibe Husztra. Ma s múlt éjjel is 
lágy idö lön. 

%. Szombat. Tegnap ember jővén Udvarhelyrfil 
levelekkel , választ tevén elbocsátottam ; ebédig — 
roszul érezvén magamat — forödtem ; estve felé vet- 
tem Tdeki s Absclon uramék levelét. Az múlt éjjel 
nagy bó esett , ma nappal is majd délesti három óra* 
korig. 

19. Vasároap. Ma is ebédig csak komyadoztam 
8 hevertem ; az templomba sem mehetek. Ebéd után 
jőve híre Barkócziné asszonyom jövetelinek , kinek 
Í8 nem messze ugyan eleiben mentem , s vacsorára 
berkesének Rákóczi Ferenczné asszonyom is urak- 



10 

kai együtt Ma tiszta idő volt; valóban jó szánút 
kezd lenni töröt(vén) az tegnapi hó után az embe- 
rek az utat. 

11. Hetfó. Ma ebédig Barkóczi nrammal és az 
asszonnyal való beszélgetésben töltettük időnket; 
ebéden és vacsorán is pedig ö kegyelmeknél vol- 
tam , ezen napot az itallal töltvén el inkább és tán- 
czolással. Vacsora előtt érkezek Szabatkai is ndvartúl 
hozott levelekkel. Ma is közép iránt való idő volt, 
úgy az múlt éjjel is sem igen hideg, sem igen 
lágy idő. 

12. Kedd. Ma is beszéddel töltettük inkább az 
időt; Barkóczi uramékon kivttl ebéden msiMajos uram 
katonáival, vacsorán pedig Csemd Pál, Sídyoky Bir és 
Bige nramék ; érkezek Farkas Fábián uram is. 

13. Szerda. Csemel uramék jó reggel elbúcsúz- 
ván tőlünk , délig holmi levelek s contractusok esi- 
nálásában voltunk foglalatosok; estig borozással töl- 
töttük az időt; írtam mind urunknak, mind Kapi és 
Teleki uraméknak. Ebéden ma is Barkóczi uramékon 
kivtil Majos uramék voltak nálam*. Ma is aprónként 
esett az hó ; az múlt éjszaka pedig lágy idő látta- 
tott lenni. 

14. CsOtOrtSk. El akarván holnap menni Barkó- 
czi uram feleségestűi , mi is holmi dolgaink végezé- 
sében foglalatoskodtunk. Vettem Teleki és Ahsolon 
uramék levelét. Ma napestig is szaporán esett az hó, 
mindazáltal mintegy olvadni is láttatott ; de estve felé 
kemény idő kezdett lenni ; az múlt éjszaka is esett 
kevéssé az hó. 

15. Pintek. Ma jó reggel felkelvén, és idein förös- 
tököme^vén is^ föröstökem után Barkóczi uram as 



11 

Mszonnyal együtt megindulának ; Bákócziné asszo- 
nyom pedig urastul itt maradott Én Szarvasig (Szar- 
vaszó) kisértem őket ; onnét megtérvén csak beszél- 
getéssel töltém ez napon az időt. Yettem Frtxter István 
s Ketzer uramék levelét is; azonban délután hamar 
érkezek Bm uram is Udvarhelyrűl. Az múlt éjszaka 
egy kis eső s nappal pedig nagy hó esett. 

16. Szombat. Jó hajnalban felkelvén, és szokott 
dolgaimat végezvén, kimentem nyomon nyulászni^ de 
térdig való és igen nagy hó levén, semmi járását nem 
tanálhatván az nyulaknak visszatértem, s ebédet évén 
ebéd után szánkázni mentem ; azonban vacsora után 
már lefekvésemkor érkezek Csttti uram is Hunyad- 
rúl az pénzzel, de már Barkóczi uram el menvén, 
késő az dolog. Az múlt éjszaka egy kis derecske 
volt y ki miatt valamennyire meg is cserepesedett az 
hó ; nappal pedig szép fényes tiszta idő lön ; az nap 
lealkonyodván pedig fagyni kezdett. 

17. Vasárnap. Ma mind reggeli és estveli prae- 
díkátiót az szállásomon hallgatók. Minden napi ven- 
dégeimen kivűl maramarosi ispán uram szolgabirás- 
túl voltak nálam ebéden. Estve felé az holnapi indu- 
lásCoz készttlgettem benlétellel töltvén az időt. Az 
múlt éjszaka az télnek elein kezdett idökhez hasonló 
igen kemény idő és nagy dér lön ; nappal pedig szép 
tiszta verőfényes idő. 

18. Hetfó. Isten jóvoltábúl idein ebédelvén Szi- 
getrfil megindultam; éjszakára mentem Barczanfal- 
vára, az hová az ispán is elkísérvén becsttlettel lát- 
tak. Nappal szép tiszta idő lön , éjjel az tegnapihoz 
hasonló idő. 

If . Eedd. Jó hajnalban felkelvén holmi irogatá- 



12 

simát végeztem ; azonban megindnlvAn ebédre érkez- 
tem Konyha nevfl faluba , űtamban betérvén Seuhai 
nramhoz iz Rozalyárai és az ebédlft helyig elhozvAn. 
Szokatlan kemény rettenetes idö lön ma, alig várhat- 
tam Rosalyát is érhessem; Konyhán pedig ebédet 
evén, éjszakára Szacsalra érkeztem. Elzen kemény 
idö csak délig tartott , és az műit éjszaka is ; délután 
estve feléig verőfény szolgált 

20. 8zf rdá. Mivel ezen háló helyen az azánat is 
el kellé hagynom, és az egyetmást az havasi út miatt 
lovakra költeztetnem , nem indultam szinte idein; 
mindazáltal az háló helyre Telesre mintegy dél- 
esti harmadfél óra tájban érkeztem Isten jóvoltábúl 
az havason is kár nélkül jöhetvén által. Valamint 
az múlt éjszaka, úgy ma is nem volt oly kemény 
idő mint tegnap , mindazáltal így is valóban viseli 
magát az tél. 

21. CsStört&k. Míg újabban szánra verekedhet- 
tem időmúlás telvén Telesen föröstökömeztem. Förös- 
tököm után pedig megindulván éjszakára Demeter 
nevfi szász faluba érkeztem mintegy délesti két óra 
tájban igen jó szán utunk lévén ; és mind ma nappal 
s mind múlt éjjel alkalmas hideg is lévén. 

22. Pintek. Mivel közel van Besztercze ma sem 
indulék idején az háló helyrül , egy s más felé való 
írásaim is lévén ma jó hajnalban ; mindazáltal nem 
is késtem jó festett szánat is kfildvén élőmbe az besz- 
terczei bíró , s kilencz óra tájban érkeztem Beszter- 
czére, s az mai napot itt is töltém. Érkezének azon- 
ban estve felé Udvarhelyen maradt lovaim, szekerem 
és eselédim is. Ma virradtakor kezdett az hó esni s 
délig esett is, de délután igen kezdett olvadni, félő 
egészen el ne hagyjon bennünket az tél, és az hó. 



13 

23. Szombat. Csak imfgy-amúgy érezvén maga- 
mat ebéd előtt az fördő kádban forödni mentem, és itt 
is ebédelvén , s ebéd után megindulván hálni mentem 
Száaz-Budak nevfl faluba. Mind ma napestig és az 
múlt éjjel is lágy idő lévén igen olvadott s esett is 
az hó* 

24. Vasárnap. Jó reggel megindulván Szász- 
Budakrúl ebédfe Nagy-Sajóra mentem. Udvarhelyrfll 
hozott két lovam, szán is lévén már velem, szaporán 
mentem. Éjszakára pedig érkeztem Bátosra* Ez na- 
pon is, az el múlt éjjel is igen veszett az hó, ki miatt 
már íb kapcsos szánútunk is lévén eső is esvén. 

25. Hetfó. Bátosrúl is jó reggel indultam meg, 
ebédre mentem Régenbe, az hol is az régeniek 
becsülettel látván , azonban ebédtfil való felkelé- 
semkor Bánffi Boldizsár uram is érkezvén házátúl ad- 
dig békét nem hagyott, míg Beresztelkére nem igir- 
keztem; és így magam néhányad magammal éjsza- 
kára mentem Beresztelkére; nagyobb rész szolgái- 
mat, szekeremet pedig küldtem Sárpatakra éjszakára, 
ügy, hogy holnap Vásárhelyen várjanak. Ma is egy- 
aránt is , az éjjel is veszett az hó. RégenbttI pedig 
szállás szerzés kedvéért leveleket írván , expediálám 
Gellérdet udvarhoz. Ma vacsorát vigan, és utánna 
is tánczczal töltők el az időt 

26. Kedd. Alig várván az viradtat az két lo- 
von szánkán Szent-Iványra Gildnyi Jakab uramhoz 
szánkáztam dolgaim lévén ő kegyelmével; az hol 
foröstökömezvén is éjszakára mentem Maros- Vásár- 
helyre. Az múlt éjjel volt még is egy kis derecske, 
8 jobban is csúszhat az szán ; de ma egyaránt olva- 
dott s igen el is veszett az hó. Estvére érkezek Ahso- 
lm uram. 



14 

27. Szerda. A2 elmúlt éjjel is alkalmas dér lévén 
noha inkábbára kopár az út , de még sem hagyá el 
azBz&nakat, s ebédre mentem Akosfalvára; éjsza- 
kára pedig Zágorra érkeztem, s itt is háltam. Az 
múlt éjjelre keveset alliatván vacsora nélkfil csak 
lefeküdtem. 

28. CsStörtSk. Nem messze igyekezvén hálni, 
reggel nem indultam, és ebédre csak Holdvilágra 
érkeztem , s ebéd ntán pedig megindulván hálni men- 
tem Szent-Lászlóra. Az múlt éjjel is dér lön , nappal 
sfitö meleg; egjébaránt ha az éjszakai derek nem 
járnának, szinte elhagyna bennünket az szánút 

29. Pintek. Ma Szent-Lászlón foröstokömezvéu 
mintegy 1 1 óra tája felé indultam csak , és igen las- 
san mendegélvén , éjszakáié helyre érkeztem Segesd 
nevű faluba. Az múlt éjjel is nagy dér lön, s igen meg 
is fagyott; de délután egyaránt olvadott. 

30. Szombat Ma is Segesden hasonlóképpen forös- 
tokömezvéu utánna megindultam, és délután csak ha- 
mar az háló helyre Hegen nevíi faluba érkeztem. Ma 
nappal is igen sfitett az nap, éjjel pedig kemény idö volt. 
Éjszaka expediálám újabban levelekkel Szabatkait. 

31. Vásárnap. Hégenben az reggeli praedikátiót 
meghallgatván, és azután ebédet evén, ebéd után meg- 
indultam s éjszakára mentem Szelistadtra , az hová 
mintegy délesti 4 óra tájban érkeztem. Az múlt éjjel 
is derekas fagy volt, nappal egyaránt olvadott, és 
igen is sütett az verőfény. 

Febrnarins. 

1. Hetfi. 1. Januarii kezdődvén az prímás böjti 
ezen hazának, ez napnak nagyobb részét itt Szeli- 



16 

stadion töltém el reggeli praedikátiöt, és délntin 
könyörgést is hallgatván ; estve felé pedig megindni- 
ván éjszakára mentem Sáros nevfi szász faluba. Ma 
18 nappal lágy idő és locsos út lön ; az múlt éjszaka 
pedig csak közép iránt. 

2. Kedd. Ma mihent világosodni kezdett megib- 
dúlván Sárosrúl ebéd előtt jókor érkeztem udvarhoz 
Fogarasba ; és mindjárt szemben lévén az fejedelem- 
mel ebéden s vacsorán is oda fel lök. Ez napot csak 
beazélgetésben töltettük. Jól megfagyván az múlt 
éjjel, s nappal pedig mint tegnap egyaránt olvadván. 

3. Szerda. Az fejedelem parancsolatjábúl ez ne- 
hásy napot itt kelletvén töltenem , ma is csak az ö 
nagyságával való beszéddel mulattam el az napot. 
Két rendbéli leveleimet is küldvén Teleki uramnak. 
Ma is hasonló idö lön mint tegnap. 

4. CsttörfSk. Mindjárt kedden elküldvén ő nagy- 
sága az musikosokért víg lakással s nagy itallal töl- 
tök ez napot. Vacsorán az ^(egy szó hiányzik)^ vol- 
tak egynehányan nálam. Ma is hasonló idö lön mint 
tegnap. 

5. Piltek. Igazán április forma változó tél s idők 
ezek ; mert midőn az napon kin való olvadások miatt 
szinte elfogyott volna az szánút, újabban az múlt éjjel 
majd bokáig való hó esek, s ma napestig sem szfinék 
meg ; mely is ha fagyni tanál , derék szánútat csináL 

C. Szombat Az tegnapi s éjszakai hónak örfil- 
vén arunkkal vadászni mentünk, és szinte lealkonyo- 
dóUg érkezénk vissza, ebédet Felmeren evén. Az 
múlt éjszaka is többire mind esett az hó, nappal pe- 
d% hol zúzmara, hol aprónktot hó paraholt ; de mind 
avval is igen kemény téli hideg idö lön elannyira, 



16 

hogy alig állhattak 8 várhattak az megtérést. Vacso- 
rán is ndvarnál voltam. 

7. Vasárnap. Ez elmúlt éjjel is hasonló kemény 
idő és igen nagy dér lön mint tegnapon , hogy alig 
lehetett ez télen is nagyobb; nappal is igen fogas 
verőfény. Ez napot is advamál tőltém. 

8. Hetfó. Ma is napestig itt helyben, ebéden ad- 
vamál, s vacsorán pedig Horváth Andrásnál voltam az 
városban. Ez napon is s az múlt éjjel is agyán csak 
fogason viseli magát az hosszas és nnalmas tél. 

9. Kedd. Ez napot is advamál töltém; délig 
advamál levő dolgaimat végezvén , ebédre pedig le- 
mének az bejárók vendégségére többekkel együtt, az 
hol is pansálván egy darab ideig, estve felé újabban 
felmentem aránkhoz , s vacsorán is ott valék ; egyéb- 
aránt is készfilgetvén az holnapi megindnláshoz. Ma 
nappal olvadni kezdett, az múlt éjjel pedig fagy volt 

10. Szerda. Megelégelvén az itt való lakással 
ebéd ntán el akarván mennem , aprólékos hátra való 
dolgaimat végezgettem ; ebéden pedig ndvarnál fen- 
maradván , és az fejedelem az italhoz hozzá fogván, 
csaknem estvéli hat óra tájban indalhaték s érkezhet- 
tem nagy későre éjszakával Nagy-Sinkre , az hol is 
vacsorán nálam voltak nrankhoz expediáltatott ma- 
gyarországi Bessenyei s Klobttsiczki nramék másokkal 
egyfitt. Ez napon is igen kopott az szánút, s az múlt 
éjszaka sem volt kemény idő. 

11. €sSt9rt9k. Jó reggel felkelvén mindazáltal 
csak nyolcz óra tájban indalván Nagy-Sinkrttl , és az 
magyarországi atyafiak is tőlem elválván , ebédelni 
mentem Lesesre, s éjszakáié helyre pedig Szent- 
érkeztem. Még eddig jó szánútanJi: volt agyaa, 



17 

de az mint ma is olvadott , és éjszaka is kevés esö 
esett, szinte is végképpen elhagy bennünket az szánút. 

12. Piotek. Ma idejébben indultam mintsem teg- 
nap, és noha nehut és sok helyeken kopáros és sáros 
azánúttal ebédre Martonfalvára verdödénk, s éjszaka 
pedig Bolyába érkezénk Toldi uramhoz. Ebéd után 
valóban alkalmatlan sáros és nem havas utunk lön, 
csaknem estig esvén az hóval egy velesleg esö , mely 
is annyira koptatá az szánútat , hogy csak az oldalo- 
kon, hegyen az hónak egy kis láttatja. Az múlt éjjel 
is lágy idö lön. 

13. Szombat. Szánakon lévén az útnak alkalmat- 
lanságára nézve idein megindul ék Bolyábúl, és noha 
az elmúlt éjjel mind esett az hó , s alkalmasint be is 
fedte az földet, de alatta csupa sár lévén, s nappal 
egyaránt olvadván , ebédre az szánakkal nagy bajjal 
érkezhetém Nagy-Selykre ; az honnét is én csak né- 
hányad magammal lovon mentem éjszakára Soros- 
télyra Tdeki uramhoz; az szának pedig több szol- 
gáimmal együtt háló helyre érkezének Hassag nevű 
Bzász faluba , de annál tovább az nagyobbik szánat 
egy nyomnjdra sem vihették az nagy sártúl s alkal- 
matlan úttúl ; az utakon egyéb nem lévén, söt még az 
oldalokon is szinte elfogyott az hó , ma és az múlt 
éjjel is egyaránt olvadván. 

14. Vasárnap. Váltig igyekeztem ma haza Kar- 
kóba mehessek ; de az úr ö kegyelme semmiképen el 
nem bocsátott , el akarván vinni az szerdai Csórán 
lejendö Barcsai Mihály uram íía keresztelőjére , és az 
magyarországi atyafiakban is felesen lévén itt, s az 
végbei iek kozzfil is érkezvén követségben Uri ura- 
mék; és igy ez napot az praedikátiók hallgatásában 

MOMUM. HUHO HI8T. - 8CRIPT XVI II. 2 



18 

8 beszélgetésben töltém el. Ma is alkalmasint olva- 
dott; az éjjel egy kis dér volt 

15. Hétfő. Ma isten jóvoltábúl mintegy nyolcz 
óra tájban indultam meg; ebédre érkeztünk „(egy szó 
hiányzik, hihetőleg PokafalvaY faluba ; éjszakára pe- 
dig mentünk Drassöra Keresztessi Samiid uramhoz, az 
hol is becsülettel láttak Az múlt éjjel nagy dér lön, 
nappal sütő meleg. 

16. Kedd. Ma napestig hasonló idő volt. mint teg- 
nap ; az múlt éjszaka is pedig alkalmas dér . Ebédet 
ettünk Szsíszsebesben ; éjszakára pedig nagy időn 
Vinczre érkeztünk, estig az új-keresztyéneket jár- 
ván meg. 

17. Szerda. Vinczrül is könyörgés után jó reggel 
megindulván Csórára is nagy időn érkeztünk, az 
hová is hunyadvármegyei becsületes emberek felesen 
gyülekezvén, és az keresztelő is véghez menvén késő 
éjszakáig tánczczal és itallal töltettük az időt. Ma is 
nappal szép tiszta idö volt ; az múlt éjszaka is pe- 
dig lágy idö lön. 

18. Csötörtök. Alig várván , hogy világosodjék, 
Tdeki uram is hajnalban Csórárúl megindula , s én is 
pedig közelebb lévén Hunyadhoz Csórán föröstökö- 
mezvén jöttem egy húzómban éjszakára Hunyadra ; 
az hol is roszúl érezvén magamat vacsora nélkül lefe- 
küdtem. Ma is elég tiszta és szép idö lön ; az múlt 
éjszaka pedig kevés dér is. Vettem az Bethlen Farkas 
uram s Haüer Petemé asszonyom lakadalmára hívo- 
gató leveleit. 

19. Pintek* Jó reggel felkelvén isten kegyelmé- 
bül jobban érezvén magamat aprólékos dolgaimat 
v^ezvén, tekinteni ebédre Brettyére, s éjszakára 
pedig Haczokra mentem, s itt is háltam. Ma napestig 



19 

Í8sonyú nagy de olvasztó szél volt ; ho^y bealkonyo- 
dott pedig kevés esö is esett ; az múlt éjjel pedig sem- 
mit sem fagyott. 

Z%. Szombat Messze lévén Hlye s oda szándé- 
kozván pedig, jó hajnalban megindultam, s forösto- 
köm tájban be szállottam Hosdáton az Hosdáti uram 
házához ; az hol is falatozván elmentem , és isten jo- 
voltábúl mind ily rósz úton is napvilágnál érkeztem 
niyére , az hol is vacsorálván csak lefeküdtem s itt 
háltam. 

21. fasárnnp Az finnep szentelés kedvéért ez 
napot itt toltém, holmi oeconomiához tartozó dolgaim- 
hoz láttam . s vacsorán pedig Kis Gábor uramnál vol- 
tam. Tegnap valamely szép tiszta idö , így ma reg- 
geltfil fogva estig homályos és esős idö lön. 

22. Hetfö. Sietvén vissza Earkóba , Teleld uram- 
mal való végezésem szerént jó reggel megindultam, 
és idein érkeztem Hunyadra. Ma szép tiszta idö lön, 
8 az elmúlt éjszakán is hasonlóképen. 

23. Kedd. Tegnap Hunyadon is végezvén aprólé- 
kos dolgaimat, ma reggel megmdultam s ebédleni 
mentem Piskibe, hon nem létében Barcsay Mihály 
uram házához szállván , éjszakára pedig Vajde nevfl 
faluba érkeztem. Ma is szép tiszta idö lön, s az múlt 
éjjel egy kis dér ; utunk pedig valóban alkalmatlan. 

24. Szerda. Vajderúl is jó reggel megindulván 
ebédre Vinczre , s éjszakára Rarkóba érkeztem , itt 
tanálván Teleki ur szolgáját levelekkel ; magam pedig 
fáradt állapottal lévén , vacsora étel nélkül lefeküd- 
tem. Ma is tegnapihoz hasonló idö lön. 

25. Cs9t6rt9k. Az fáradság után szokásomon ki- 
vfil továbbka hevervén Teleki uram szolgáját ebéd 
előtt az választétellel elbocsátám; azonban gondol- 

2» 



20 

ván hosszas és fáradságos utazásimat egy kis nyugo- 
dalmamat 9 (hihetőleg kimaradt egy két szö)^ ; újabbau 
délután érkezek Teleki uram szolgája levelekkel , ki- 
ben iija, siessek udvarhoz; Ktthinyi László uram az 
portárúi s lengyel posta pedig Vassavárúi érkezvén ; 
és így az hátramaradt napot készülésben töltém el 
Érkezek azalatt Budai Péter uram is, kinek sok 
reménykedésire vacsorán is nálam lévén , holnap 
ebédre Mindszentre Ígérkezem. 

26. Pintek. Az Fogaras felé való indulást is , de 
Bitdcd uramnak tött igéretemet előttem viselvén, 
ebédre Mindszentre mentem által ; az hol is becsület- 
tel lakván Karkóba sem térvén be , késő éjszaka há- 
lásra érkeztem Szászsebesbe. Ma , úgy tegnap.^is jó 
tavaszi idők lőnek; mindazáltal éjszaka e napok- 
ban egy kis derek is jártak. 

27. Szombat. Szászsebesbül jó idein indulván 
meg, ebédre Nagy- Apóidra, éjszakára pedig Szelistyé- 
re érkeztem, Barcsai Pál uramat is Szászsebesbül 
magammal hozván el. Az egy útnak alkalmatlan és 
sáros voltán kivül istennek hála ma is jó idő lön, s az 
múlt éjjel is pedig egyaránt tartott. 

28. Vasárnap. Igen sáros és alkalmatlan utunk 
lévén az mai napon is jó reggel megindultam, és ebédre 
mentem Keresztényszigetire ; az hol is jó ideig kés- 
vén éjszakára bementem Szebenbe Barcsai Mihály 
uramat is az ebédlő helyen tanálván. Ma napestig 
szép tavaszi sütős meleg lőn ; az múlt éjjel egy kis 
derecske volt. 

Marczius. 

1. Hetfó. Ez mai napot bőjtöléssel és praediká- 
tiók hallgatásával akarván eltölteni, kétszeri praedi- 



21 

kátió után ebédlettem Azonban feles emberséges em- 
berek lévén asztalomnál s jó vénánk érkezvén, egé- 
szen is ez napot itt tölténk. Ma is igen szép idö lön 
8 éjjel sem volt semmi hideg. 

1. Kedd. Az tegnapi múlatás után roszúl lévén 
igen jó reggel falatozván és Barcsai uramék is Foga- 
rasig együtt járván velem, kiindultunk, s ebédre men- 
tem Újfaluba, s éjszakára pedig, noha estve felé, 
Rflrpödre érkeztem. Ma délután nólia tiszta, de szeles 
idö lön ; az múlt éjjel pedig egy kis dér is. 

3. Szerda. Kűrpödrül is jó idein indulván meg 
ugyan sáros úton, noha szép tiszta időben ebédre 
Nagy-Sinkre, s éjszakára pedig beérkeztem Foga- 
rasba ; az hol is mindjárt bementem udvarhoz. Ma is 
szép tavaszi' idö lön ; az múlt éjjel pedig egy kis 
dér volt. 

4. CsStfirtSk. Tdeki uramat s az magyarországia- 
kat felesen udvarnál tanálván, és jó reggel szállá- 
somra begyülekezvén beszélgetéssel töltettük az időt, 
és közönséges dolgainkhoz láttunk ; ebédután is ha- 
sonlóképen. Mind ebéden is vacsorán is fen voltam 
S az idö is szép tavaszi formába indult ; s éjjel pedig 
derecske is volt. 

5. Pintek. Ez napot is boldogtalan dolgainkrúl 
való beszélgetéssel töltvén, ebéden is vacsorán is fen 
lévén udvarnál Ebéd előtt két szolgámat is Brassó- 
ba, ebéd után pedig Absolon uramat közönséges aka 
ratbúl expediálván Sorybe (Stry-be) bizonyos fran- 
cziai emberekhez. Ma is napestig szép tavaszi sütős 
meleg idö lön, s éjjel sem volt semmi hideg. 

6. Szombat Ma is napestig itt lök udvarnál ebé- 
den oda fen , s vacsorán pedig szállásomon voltam. 



22 

iBteimek hála szép tavaszi idők járnak, úgy ma íb; 
az múlt éjszaka ugyan volt egy kis dér. 

7. Vtsintp. Ez napon is itt udvarnál voltam, 
reggel praedikátiöra és ebédre is felmenvén; ebéd 
ntán holmi irogatásimhoz láttam, kik miatt az délesti 
praedikátiöt sem hallgathatám. Ma is, úgy múlt éjjel 
is hasonló idő lön mint tegnap. 

8. HetfA. Ma nnmk ő nagysága vadászni ki- 
menve ebédet kin mezőben ettünk ; estve felé pedig 
elbúcsúzván éjszakára én Nagy-Sinkre mentem. Dél- 
utánra nagy szél , s estve felé szapora eső volt; s az 
múlt éjjel pedig ugyan alkalmas dér is volt 

9. Kedd. Nagy-Sinkrűl tegnap elkísért udvari 
atyafiak elválván tőlem, mintegy 7 óra tájban reggel 
indulhaték csak, s az alkalmatlan úthoz képest ebédre 
Vessződ nevfi szász falunál tovább nem mehetek'; 
éjszakára pedig Ujegyházra érkeztem. Házomig';ve- 
lem járván Ketzer MenyJiárt. Klóbtisiczki Pál és Fajgd 
Péter uramék is. Az tegnapi szeles és esős idő után 
ma szép tiszta tavaszi idő lőn, s éjjel is fagyott. 

10. Szerdn. Ujegyházrúl is megindulván "isten 
kegyelmibtíl ebédre Vurpöd nevű szász faluba, 8 
éijelre pedig Szelíndekre érénk jókor , utunk is sok- 
kal jobb lévén mint tegnap, és az idő tisztán és mele- 
gen szolgálván, s az múlt éjszaka is pedig semmi dér 
nem lévén. 

11. Cs5lörtök. Szelindekrtil mintegy nyolcz óra 
tájban indulhatván csak holmi írogatásimra nézve, 
mindazáltal ebédre Pókafalvára, s éjszakára pedig 
Tóhát nevű oláh faluba érkezénk, utunk is jó és szá- 
raz lévén. Istennek hála szép tavaszi idő lőn ma is 
s az múlt éjjel volt ugyan egy kis dér is. 

12. Pintek. Sietvén puszta házamhoz jó reggel 



23 

megindultam, s felettébb való nagy szél érkezvén ba- 
joBan költözhetek által az Maroson; mindazáltal 
magam jókor érkeztem Karkóba ebédre, de cselédem 
nehezen jöhetvén által majd késöoskén érkezhetek. 
Azalatt haza érkezvén újabb nagy szél támadván, s 
abbál hó is származván , napestig szaporán esett ; s 
ugyan alkalmas hó is vagyon. Az elmúlt éjjel volt 
egy kis derecske. 

13. Szombat. Az múlt egész éjjel is mind esett 
szaporán az hó elannyira, hogy bokáig már s feljebb 
elérjen , de állandó úgy hiszem nem leszen. Ma nap- 
estig sem volt szfíueti az hó esésnek , kibfil is egy 
nagy árvizet reményihetünk csak. Ez napot nyug- 
vással töltém. 

14. Vasárnap. Isten tudja, mit akarjon az hó, 
mert az múlt éjjel is éjféltül fogvást reggelig , s reg- 
altul fogvást délután harmadfél órakorig mind esett ; 
estve felé ugyan valamennyire tisztult Ma ebéd után 
csak az Írásban munkálódtam , foglalatoskodván az 
reggeli és estveli praedikátiók hallgatásában is , itt 
töltvén ezen napot is. 

15. Hetfö. Ma jó hajnalban felkelvén újobban 
tegnap hátramaradt leveleknek írásában foglalatos- 
kodtam, expediálván jó reggel Kőszegi Istvánt is Huszt 
felé Az múlt éjjel szép tiszta idö s hideg sem volt; 
megviradván pedig szapora esö kezdett esni , s délig 
tartott, mely esö is alkalmasint elapasztotta az havat. 
Ez napot is itt töltém. 

16. Kedd. Tegnap emberséges emberekkel ke- 
véssé mulatván, napestig kornyadoztam, és hevertem 
utánna; ebéd után pedig förödtem, s Teleki uramnak 
rescribáltam ; azonban holmi aprólékos dolgaimhoz 
is láttam. Az elmúlt éjszaka lágy idö volt, s nappal 



24 

Bem volt hidep: ; mely miatt Í8 napestig igen olvadott 
8 eaett ax hó. 

17. Szerda. Ma az újabb nnalmas 8 alkalmatlan 
ntazáaomhoz való készületemben töltém az időt 
ebédre GilAnyi Jakab Í8 érkezvén. Ma is jó tavaszi 
idő volt; az hó is többire az éjjel mind elolvadott 
hogy láttatja se sok legyen, mely is nagy sárt és Árvi- 
zeket szerzc. 

18. CsötSrtSk. Jó hajnalban felkelvén csaknem 
nyolcz óráig végezhetem dolgocskáimat , és aztán 
Isten jóvoltábnl megindulván, Ketzer nramék is velem 
lévén , ebédet ettem Mihál}^alván ; éjszakára pedig 
Borostyán (?) nevtt oláh faluba érkeztem. Istennek 
hála reménységen kivül való jó utam kezde lenni, 
mert az tegnapi jó idö az múlt éjszakai szelecske , s 
az mai meleg idö alkalmasint szikkasztja az utakat. 

19. Pintek. Ma napestig is sütős meleg lön, éjsza- 
ka Í8 tavasz formán. Ebédre Sorostélyra, s éjsza- 
kára Röszre mentem 

20. Szombat. Röszrííl Í8 könyörgés után megin- 
dul vAri az nagy sarok és alkalmatlan út mia ebédre 
majd késöcskén érkezhettem Argyesre ; az hol is az 
Hzekerek utiln sokáig várakozván, s ebédet sem évén 
megindultam, és éjszakára Bendorf nevű faluba men- 
tem. Ma napestig igen szép és meleg idö lön; é,jjel 
pedig az elmúlt. napokban, úgy most is derecskék is 
járnak 

21. Vasárnap. Bendorfon, lévén velem praediká- 
tor, a/ templomban hallgatván praedikátiót , és vl\á\\ 
na mindjárt megindulván. Ma is hasonló szép tiszta 
idö lön mint tegnap, és az múlt éjjel is. 

22. Helfó. Jó reggel felkelvén, s könyörgés után 
megindulván , ebédre Nádpatakra s estvére be Foga- 



26 

raaba érkeztem Isten kegyelraébül , mindjárt fel Í8 
menvén udvarhoz ; vacsorán ott is voltam. Ma is igen 
afitett az meleg , hogy májusban elég volna ; éjjel is 
pedig nem volt semmi dér. 

23. Kedd. Ma napestig is itt Fogarasban voltam. 
Igen kedvetlen idö volt. Bethlen Farkas és Ketzer Já- 
nos nramék érkezének ide. Ma napestig itt voltam ; 
egy kis esö is volt ; az múlt éjjel pedig kisded de- 
recske is. 

24. Szerda. Ma estve felé mind beérkezének az 
tanácsurak s egyéb országbeli rendek is , az magyar 
atyafiakban és az minapi gyűlésen itt lévő magyar 
követekben is felesen, most kelletvén agitáltatni mind 
az magyar dolgoknak, s mind az Béldi Pál és Bethlen 
MUdós rab urak dolgainak. Ma is szép tiszta idö volt; 
éyel pedig egy .kis dér. Ebéden is , vacsorán is fen 
voltam. 

25. Csötörtök. Ma az erdélyiek az rab urak sza- 
badulásokban, mi pedig magunk dolgainkrúl való be- 
szélgetésben foglalatoskodtunk; és így ez napot is 
itt töltém. Szép tavaszi idö lévén ma is ; éjjel sem 
volt semmi dér. 

26. Pintek. Ma is hasonló formában telek el az 
nap mint tegnap ; egyik részrtíl sem mehetvén az do- 
log conclusumra. Ma egy kis esö is volt. Azonban 
érkezek Strybül Absolon uram levele , kiben irja az 
Lengyelországban lakó francziai király residensétül 
raarcliio deBethnntúl expediált követek útban vannak, 
és vasárnap estvére ide Fogarasba érkeznek. Az 
iDúlt éjjel pedig ugyan alkalmas hideg lön. 

27. Szombat. Ez napot is hol egygyel , hol más- 
sal való beszédben töltém ; magam is az közönséges 
dolgokhoz látván. De úgy látom még sem az urak 



26 

nem azabadulnak. sem az mi dolgainkban még válasz 
nincsen : éa így telek el ez nap ia. Igen aaép tavaszi 
idö Tolt 8 éjjel ae dér. 

28. Vasanap. Ez napot iateniazolgálatban tölténk 
közönaégeaen ia : én pedig eatve felé holmi irogatá- 
aimhoz ia láttam. Érkezének napleazálláakor hat óra 
után az francziai követek ia ^Ibsohnnal egyntt ; azon- 
ban nagy réazin az emberekben ia eloszlanak , és az 
tanáeanrakban is az két HaUer és Bethlen Farkas nr. 
Egészen az nap azép tavaazi módon szolgált mind 
nappal, a mind éjjel. 

29. HftfA. Noha tegnap sokunknak kérésére is 
az rab uraknak az fejedelem megengedni aemmikép- 
pen nem akara : mindazáltal már ma engedelmeskedni 
láttatik ő nagysága . s nagy reménység megszabadu- 
lások iránt. Mi is pedig az portára menő követeink- 
nek expediáltatásokban s expeditiójok concipiálásá- 
ban fáradoztunk. Igen szép tavaazi nap lön ma is. 
noha az múlt éjjel volt egy kis hidegecake is. 

30. Kedd. Az mai napot is dologgal éa irogatás- 
sil tölténk el. Reggel az egész magyar itt benlévö 
atyafiakkal együtt az franczia köszöntésére mentem, 
kik is praesentálván marchio de Bethune levelit ud- 
varhoz felmentenek. Estve felé magánosan is elmen- 
tem hozzájok , és eleget beszélget\'én véllek , vacso- 
rára az palotára mentem. Ma napestig szép meleg 
idö, és éjjel sem lön hideg. 

31. Szerda. Ma^is munkával éa egyéb követek 
expeditiöját néző foglalatossággal töltök az időt ; de 
részemrüK és kivált az erdélyi urak részérűl az urak 
szabadulásokban való mesterkedéssel ; az mint h'>gy 
Isten kegyelmibül mindaddig szólánk ö nagyságának, 
hogy nemcaak megigirte , de vacsora tájban az rab 



27 

bázbúl mind Béldi Pál, s mind Bethlen Miklós uramé- 
kat vároBon levő szállásokra ki is bocsátotta bizonyos 
eserekbfil álló kezesség alatt. Igen szép tavaszi idő 
lön ma is ; éjjel egy kis dér is volt. 

Április. 

1. CsStfirtOk. Ez hazának már régen bevött szo- 
kása szerint az mai nap böjtöléssel , és háromszori 
templomba való járással telék.T>e Isten megbocsásson 
mind az erdélyi magyar dolgokban interessatus urak, 
snűnd velem együtt az magyarországi atyafiak az 
elmúlt napokban lőtt discursusinkat arra vettük deli- 
beratióba s effectumba, az mint hogy mind az m. fejede- 
lem részirűl, 8 mind az mi részünkről Lengyelországba 
az francziai residenshez menő követek nemcsak de- 
nomináltattak , de plenipotentiájok , instructiójok és 
egyéb missilis levelek meg is írattattak ; az portára 
menő követeinknek kezekbe is adatódván az reájok 
szóló instructio s azon portára szükséges missilis 
levelek. És igy Lengyelországba uramék részérül 
mégyen Macskást Boldizsár uram , az mienkrtil pedig 
Farkas Fábián, Fajgd Péter és ^6«oíonZ)ámeZ uramék, 
az egyik követ franczia is együtt járván vélek , az 
másik pedig megtérésekig udvarnál resideálván. Az 
portára pedig részünkrül mennek Kende Gábor, és 
Ketzer Menyhárt uramék, kapitihájul pedig Ktthinyi 
László uram. Igen szép meleg idő lőn ma is; az múlt 
éjjel sem volt semmi hideg. Az francziáknál ma is 
voltam. 

2. Pintek. Az fejedelemtűi még tegnap búcsúzván 
el az közönséges dolgokra nézve ebédig ma sem me- 
hetek el hof mester uramnál lévén ebéden. Ebéd után 



28 

azérc én is megindniék . é% éjszakára Nagy-Sínkre 
menckiazhol is vacsorán az királybírónál voltam. 
Istennek hála ma is szép meleg tavaszi idö lön; 
éjszaka is meleg volt. 

3. Szombat. Baranovszki uramat szfikséges dol- 
gaim végett kelletvén expediálnom Szigetre, és onnan 
most is Ungvárra Barkóczi Sándomé asszonyomhoz, 
szekereimet jó reggel elöküldtem ugyan . de magam 
az sokféle expeditióra nézve Lengyelországba is irván 
követeink által, későn indulhaték : mindazáltal ebédre 
Mártonhegyére, s éjszakára Holczmány nevfl szász 
faluba érkeztem ; s ez mái nap is éjszakával együtt 
szép tavaszi módon szolgált. 

4. Vasániap. Igen sietvén haza Hlyére, jó hajnal- 
ban megindultam, és ebédre igen közel Szebenhez He- 
mersta It (Hammersdorf) nevű szász faluba , s éjsza- 
kára pedig majd késöcskén Omlásra érkeztem, nagy 
lévén az mai jövés. Ma is szép melegen szolgált az 
nap, estve felé azért beborult, s valamenyire paraholt 
is dz eső ; az múlt éjszaka is meleg lön. 

5. Hetfö. OmlásrúI jó reggel indulánk meg , és 
kiltncz óra előtt érkeztem Drassóba Keresztesi Sámuel 
uramhoz ; az hol is egynehány óráig lévén éjszakára 
még is Szász-Piánba verdödtem, s ott is háltam. Ma 
reggel is mintegy esőre állott az idö. de ebéd tájéká- 
túl fogvást aztán csaknem estig szaporán esek az 
eső ; az múlt éjjel pedig szeles, de tiszta idő lön. 

6. Kedd. Piánbúl is jó reggel megindulánk és 
egyhuzomba mentünk Piskibe Barcsai Mihály uram- 
hoz ; az liol is sokat mulatván s déltájban is érkez- 
vén, ostve felé még is elmének, és késő sötét éjszaka 
érkezhetém Sólymosra Barcsai István uramhoz; de az 
ebéditttl roszúl lévén csak lefeküdtem, többire semmit 



29 

sem évéu. Ma szép tiszta tavaszi ídö lön ebéd ntán 
estig ; de délig igen hideg és nagy szél volt ; az sze- 
rént az múlt éjjel is. 

7. Szerda. Jó hajnalban mindjárt felköltem, és 
hamar is megindulván kilencz óra tájban érkeztem 
Isten segitségébül Hlyére Szálai Pál urammal együtt; 
s ez napot nyugovással is töltém ; szép tisztán szol- 
gálván az nap, s az éjszaka is tavaszi módon. 

8. CsStSrtök. Ma az utazásban való fáradságo- 
mat reggel sokáig való heveréssel pótiám ki. Azon- 
ban ebédre érkezének hozzám Józsika Gábor és Bar- 
aai htván uramék ; kik is jól lakván estve felé elme- 
Qének. Ma napestig szép verőfény szolgált, noha 
fogas, éjszaka pedig csendes idö lön. 

9. Pintek. Jó idö lévén ma reggel kimentem vala 
nyulászni ; de csakhamar megtérek , eső is esett ke- 
véssé. Ebéd után csaknem estig homályosan is tar- 
tott, éjszaka pedig egy darabig hideg szél volt. 

10. Szombat. Ma napestig nagy esö volt hideg- 
gel telyes , ki miatt csak bennültem ; v ^óban meg is 
ázott az föld. Holmi levelek írásával s olvasással 
töltettem időmet Az elmúlt éjjel is esett az esö , és 
szél is volt. 

11. Vasárnap. Ez nap praedikátiók hallgatásá- 
val múlék el. Napestig nagy szél tartott Ma is hol- 
mit Írogattam, s időmet bennfiléssel töltettem Az 
múlt éjjel is kedvetlen és homályos idö lön. 

12. Hetfö. Jó reggel ki akartam vala vadászni 
menni de szapora apró esö kezdett esni, mely is 
csaknem ebédig tartott; délután pedig feltisztulván 
és szép tiszta meleg idö lévén ugyancsak kimentem, 
8 njrul fogatásbúl elég szerencsénk is volt. Az éjjel 
csendes idö lön; hajnal felé kezde borulni. 



30 

13. Kedd. Noha reggel szeles idő volt , de dél* 
után estig igen melegen sütvén az nap s tiszta idö is 
lévén , vadászni ma is kimentem , s hat óra felé meg 
is tértem. Az múlt éjjel pedig volt egy kis hideg is. 

14. Szerda. Ma is tegnaphoz hasonló szép idö 
volt, szikkad is az fold. Az múlt éjszaka meleg lön. 
Ma is kimentem vala ; s vettem TeUki uram levelét is. 

15. Csötfirtök. Ma vallásunknak régi bevett szo- 
kása szerint Isten kegyelmibfll communicáltam má- 
sokkal együtt reggel ; s estve felé homályos idö volt, 
esö is kezdett kevéssé esni. Az múlt éjszaka pedig 
meleg idö volt, noha szél is volt. 

16. Na^ypintek. Ez mai szent napot is Isten pa- 
naszul ne vegye megszentelök, reggel pracdikátiót 
hallgatván, s délután passiót énekeltetvén, s napjában 
csak egyszer is évén. Az múlt éjjel csendes és rek- 
kenő idö volt ; nappal pedig többire homályos, és esö 
is kezdett esni. Délután érkezek levéllel s valami 
gyermek lovakkal Serobak l^ván is Udvarhelyrül. 
Azonban hozák szegény Hosdáti Ferencz uramnak is 
tegnap délesti négy s öt óra között ez világbúi való 
kimúlását karácsontúl fogva való betegsége után. 

17. Szombat. Ez napot csak bennüléssel töltettem 
igazán aprilizálván az idö , és egynehányszor hozzá 
fogván az esö az eséshez ; néha megtisztula , mindaz- 
által igy is valóban megázott az föld. Ma metszetlen 
és fékes lovaimat fftre , és czövekesre eresztem. Az 
múlt éjjel is csendes és lágy idö lön. 

18. Vasárnap. Legyen áldott Istennek szent neve 
érette az áldott húsvéti napokra tűrhető egésségben 
és az hazának csendességében érhetők; ez mai napot 
kétszeri praedikátíó hallgatással és becsülettel töltém 



31 

el. Nappal és az elmúlt éjjel is egy darabig csendes 
és tiszta idő lön ; de estve felé esö is esett. 

19. Helfö. Nyavalyás Hosdáti uramnak szerdán 
lejendö temetésére igirkezvén , azonban az postames- 
ter uram lakadalmára való úthoz is készülvén , reg- 
gel praedikátíót hallgatván , ebéd után S^ Gábor há- 
zánál is mulattam egyideig ; estve felé pedig holnapi 
Qtamhoz készülvén. Reggeltül fogvást délesti egy 
óráig szép tiszta ídö lön , azután szaporán és sokáig 
esett ; estve felé ugyan újobban is feltísztúlt. 

29. Kedd. Isten kegyelmébül lUyérül jó reggel 
megindultam Szálai uramat házomnál hagyván, és 
ebédet Kisgesen „(tán Kérgesen)^ evén, nagy időn 
érkeztem Hunyadra ; az hol is estig dolgaimat végez- 
tem. Ma napestig igen szép tiszta meleg idö lön; 
éjszaka is meleg volt 

21. Szerda. Ma is kilencz óra feléig szükséges 
dolgaimban foglalatoskodtam ; azonban föröstökö- 
mezvén Hosdátra az temetés helyire több becsületes 
emberekkel általmentem ; az hol is hosszas czeremo- 
niák után szegény Hosdáti Ferencz uramat el temetők. 
Eltemettetése után pedig semmit se késvén éjsza- 
kára Porkiszra (Perkász) verdödtem. Ma szép mele- 
gen és sütősen szolgált az nap; éjszaka is pedig ta- 
vaszi módon viselte magát. 

22. CsöíSrtöL Ma is könyörgést hallgatván ugyan 
jókor indultam , és ebédre Csórára , éjszakára pedig 
érkeztem Péterfalvára ; az hova is leveleim is érkez- 
vén, feles dolgokon mentem által, némely tiszteimnek 
is dispositiókat adván. Ma is hasonló idö volt mint 
tegnap ; noha az Maros mellett túl nagy esők láttat- 
tak, mindazáltal minket meg nem áztattak. 

23. Piotek. Karkai és illyei tiszteimet reggel 



82 

elbocaátván ma Bem kéaőn indultam . 8 ebédre Kagy- 
Apóidra, éjszakára pedig Keresztényraigetre men- 
tem. Azonban még reggel érkezének bolmi tábori 
katonák Í8 az Majos uram levelével. Ma is napestig, 
és az múlt éjjel is szép tavaszi módon szolgált az 
nap; Istennek hála útnnk még is száraz és törett 
vagyon. 

24. Szombat. Sietnem kelletvén az Székely László 
uram lakadalmára ugyan idein indulék meg, és hogy 
annál többet mehessek, sidejébben szállhassak, csak 
egy végben mentem ; sokat is kerülvén alkonyodólag 
érkezhettem csak Szent- Ágotára. Ma nagyobb, részint 
hegyes és sáros de nagy iitat is jővén , lovaim igen 
elbágyadtak. Az idő mindazáltal mind nappal, s mind 
éjjel szép melegen, s tavaszi módon szolgált 

25. Vasárnap. Nem várakozhatván előttem álló 
utam miatt, az praedikátió után innen is megindultam, 
s ebédre Nethusra, éjszakára pedig ^Cegy szó hiány- 
zik)^ verdödéuk. Istennek hála ma is, és éjszaka is 
szép napunk lön. 

26. HetfS. Sirató estire én is másokkal együtt 
Székely László uramtúl Erkedre mára hivattatván, 
igen reggel nem indultam , és szántszándékkal való 
kerüléssel ebédre Szász- Keresztúrra érkeztem; az 
hol is postamester uramat az udvari ifiakkal együtt 
tanálók ; de ö kegyelme semmit sem késvén, azonban 
én is ebédemet végeztem , hálni nagy idein beérkez- 
tem Erkedre ; az hol is annak rendi szerént az va- 
csora víg lakással telek el. Ez nappal s éjszakai 
idő is szépen szolgált. 

27. Kedd. Isten kegyelmibül valóban alkalma- 
tos ídök szolgálnak az mostani lakadalmaskodásra is. 
Tegnap az hivatalosokban feles főrend és urak is 



83 

gyülekezvén be, ma mintegy tíz óra felé indulánk 
meg csak szép rendesen Erkedrűl; és noha csak egy 
mérföldnyire van az lakadalmoskodó hely , de felet- 
tébb lassan menvén, és az dispositiók közben igen 
gyakran meg is állván, csak délesti két óra felé 
érkezheténk Dersre; az hol is az fejedelem képét 
Bánffi Zsigmond uramat közönségesen szállására ki- 
sérvén eloszlánk ; s míg az vőlegény eskűdtetése s 
ajándékok praesentálása véghez ment, elkésődvén 
az idö, hat óra tájban ülheténk le csak asztalhoz , és 
az sok ital s táncz után éjfél után oszolhatánk el. 

2S. Szerda. Az tegnapi múlatás után nem szinte 
jól érzem magamat. Jó reggel felkelvén holmi dol- 
gaimban foglalatoskodtam. Azonban az lakadalmi 
háznál másokkal együtt föröstökömezvén kilencz óra 
tájban , mintegy délesti másfél óra tájban megindu- 
lánk Dersbűl , és az násznépivei együtt és sötétedve 
érkezénk Szász-Kézdre ; az hol is az italt , valamint 
tegnap , nem tágítottuk. Ma is egész nap , éjszakájá- 
val együtt szép tavaszi módon vis ^(néhány szó ki- 
maradt)**. 

29. Cs5t5rt5k. Szász-Kézdrül is mintegy reggeli 
hét óra tájban indulánk ; egy végtében megállapodás 
nélkül menvén érkezénk háló helyre Sáros nevű szász 
faluba; az hová is idein szállva meg asztalhoz is 
gyertya íiélkül ülénk le ; s vig lakással töltvén az 
időt , itt is éjfél után fekheténk le. Az múlt éjszaka 
(eső) lőn, nappal pedig igen sütő meleg; noha délután 
mintegy fertályóráig záporeső is esett. 

39. Pintek. Sárosrul Isten jóvoltábúl szerencsé- 
sen megindulánk és Szász-Medgyesre kerülvén, az 
városon által is menvén , délelőtt érkezénk az Székely 
Lásdó vőlegény úr házához Pócstelkére; az hol is 

MOHW. HUVO. HI8T. BCBIPT XVIII. 3 



34 

délesti bárom óra tájban filvén le az asztalhoz, sokáig 
való ital után eloszlánk , és ez napot is szerencsésen 
eltölténk , kiért is áldassék Istennek szent neve. Áz 
múlt ^szaka, és ez mai nap is rekkenő lön. 

M a j n 8. 

1. Szombat Az ország rendelése szerént ez mai 
nap is böjti , de az böjtre nézve utolsó is lévén , meg 
kell vala üUenfink, de közönségesen is elunván az 
hosszas vendégeskedést , farsangolást kicsinytűi fog- 
vást nagyig mind eloszlánk; és elbúcsúzván gazdánk- 
túl én éjszakára jöttem Hosszú- Aszó nevű szász falu- 
ba. Ma is napestig igen sütett az nap; éjszakán is 
tiszta idő lön. 

t Vasárnap. Könyörgést hallgatván Hosszú- 
Aszórúl jó reggel megindultam, és ehédlö helyre 
mentem Karácsonfalva nevű oláh faluba, az hol is 
feles irásimat végezvén Berkest Maramarosba expe- 
diálám, s majd majd késöcskébben indulhatván, mind- 
azáltal jókor érkeztem Karkóba. Ma igazán nyári és 
felettébb is meleg idö lön ; az múlt éjszaka is rek- 
kenő volt. 

3. Hetfö. Aprólékos dolgaimat végezvén, itt Kar- 
1^ óban évén ebédet, s ebéd után megindultam sietvén 
az gyógyi förödöbe, egy húzómban mentem Alke- 
nyérre ; az hová is vacsorára érkezek Orlai ur Bor- 
berekbül. Ma délig nyári idö lön ; de délután valami- 
vel rettenetes szél kezdett lenni , és estig is tartott, 
alig maradhattunk magunk is az nagy por miatt. 
Az mnlt éjjel pedig tiszta meleg és csendes éjsza- 
kánk lön. 

f Kedd. Jó reggel felkölteni, hogy hamarébb 



35 

érhessem az fordöt; de az Gyalmár mellett való Ma- 
ros tartóztata sokáig bennünket, képtelen nagy szél 
lé?én valamint tegnap , úgy ma is délig , és az múlt 
éjszaka is , de az mint hallom országszerte is még 
ezen két nap. Bajosan , mindazáltal még is mindé- 
nestfil fogva által költözénk , és mintegy reggeli ki- 
lencz óra tájban érkezénk ; kétszer, és alkalmas ideig 
feddvén ezen nap, és csak egyszer is évén. 

5. S&erda. Ezen napot egészen itt az förödésben 
töltém, ma is kétszer forödvén. Azomban feles iroga- 
tisim is voltak Rhédei Ferencz uramhoz s másokhoz 
ide jővén az ő kegyelme szolgája levelekkel. Ma igen 
szép tiszta meleg idö lön; az múlt éjjel is pedig me- 
kg és csendes idö lön. 

S. CsStSrtÖk. Ez nap is szép melegen és sütősen 
szolgála. Ezt is kétszeri forödéssel töltém, és itt hely- 
ben. Ma is tegnaphoz hasonló szép napunk lön ; az 
múlt éjszaka is csendesen viselé magát. 

7. Pintek. Ez napon is egészen itt valék, sokfelé 
való Írással Azonban ma is kétszeri forödéssel tölt- 
vén el ez napot is. Ma is szép meleg nap lön , úgy 
éjszaka is. 

8. Szombat Ma is itt az fördöben valék , csak 
egyszer förödvén, és nem is lévén igen jól. Marama- 
ros felé is expediáláro Píkkát. Azonban Ncdáczi uram- 
nak is vettem Bábolnárúl levelét , kiben hi házához 
holnap estvére ; oda is Ígérkeztem. Teleki uramhoz is 
expediálám szabadosomat. Ez napon igen meleg idö 
lön ; az múlt éjjel is szép harmatos idö. 

9. Vasároap. Reggel és ebéd után is praedikátiót 
hallgatván Isten kegyelmibttl megindulánk, és Bá- 
bolnára érkezvén, Ncdáczi urammal ott is háltam. Ma 
igen rekkenő meleg volt; magam is roszúl és bágyad- 



36 

tan voltam majd délesti oé^ órakorig , igen menvén 
az haaam. Az múlt éjjel is tiszta csendes idő lön. 

II. Hftn. Jó reggel felkelvén Bábolnárúl búcsú 
vétlen jöttem el , és roszúl lévén az t^;napi múlatás 
ntin az kéméndi savanyúviznél ebédlettem , az hol is 
sok savanyúvizet íván , többire napestig ma is hasrá- 
g^- és menés volt egyaránt rajtam ; de mindazáltid 
szerencsésen vacsorára Hlyére érkeztem. Ma is nap- 
estig rekkenő meleg lőn ; hanem délntán vagy egy 
óráig esett ngyan szapora eső. Az múlt éjszaka is 
pedig szép harmatos tiszta idő lőn. 

11. Kedd. Ez napot njrngovással , heveréssel , és 
étlenséggel töltettem; fördés gyomorfójás lévén ma 
is rajtam , csak komyadoztam. Igen szép idő és me- 
leg lőn napestig ; az múlt éjjel is pedig tiszta és csen- 
des idő lőn. 

lí Szerda. Tegnap estve felé nagy köhögés 
esvén reám, igen roszúl voltam miája, meri az fejem 
is két felöl igen nyilallt; ki miatt ma is csak kopla- 
lással vettem eleit tovább lehető betegségemnek. 
Azonban Teleki nramnak is vettem egy kötés levén 
(tán levelét). Ez nap is szép tiszta, és az múlt éjszaka 
is csendesen szolgált. 

13. Cs8t9rt5k. Az harmadnap! komyadozástúl, 
sétlensígtfil elbágyadván áert akarván kapni, jó reg- 
gel felköltem, és vadászni mentem ; az hol is az ször- 
nyű hévséget s rekkenő meleget megunván vissza- 
jöttem, és sötét estig víg lakással s mulatással töltet- 
tük az időt. Az múlt éjjel is csendes idő lőn. 

14. Pintek. Istennek hála ma jobban érzem ma- 
gamat. Délután az Maroson mentem által sétálni s 
csaknem estig oda voltam. Ma is igen meleg rekkenő 
idő volt; az múlt éjszakán is szép tisztán szolgált 



37 

15. Szombat Ez napot csak bennüléssel a olva- 
sással töltettem el ; kimentein ugyan kevéssé vadász- 
ni Í8, de mit sem késvén mindjárt megtértem. Ebéden 
Jtasika Gábor uram lön nálam. Ma is nyári meleg 
15d ; éjszaka is szép csendes idö. 

IS. Vasárnap. Ez napon annak rendi szerint 
Uteniszolgálatban foglalatoskodánk. Homályos idö 
lön estve felé, nappal pedig meleg világos idö lön. Az 
múlt éjszaka is csendesen viselé magát. S érkezek 
Tdeki uram szolgája is estve felé levelekkel. 

17. Hetfö. Áz múlt éjjel is csendes idö lön ; ha- 
nem virradta felé hajnalkor esett szép záporeső , de 
csak egy óráig ha tarthatott. Nappal pedig napestig 
változó idö lön , mert három ízben is kezdett az esö 
esni, de mindjárt tiszta és fényes napra fordnlt. 
Egyébiránt valóban kívántatnék az esö mindenféle 
vetésre. 

18. Kedd. Jó reggel elkészültem vala, hogy men- 
jek vadászni, de mindenfelöl bebomlván Istennek 
hála szép és szapora esőnk lön , és majd délesti há- 
rom órakorig tartott , ki miatt is vadászatunk elmú- 
lék. Hanem estve felé Józsika Gábor aram instantiá 
jára vacsorára mentem Branyicskára, s ott is háltam. 
Az múlt éjjel is nagy esö volt. 

19. Szerda. Jó reggel felköltem, és vadászni men- 
tem vissza Hlye felé , de roszúl lévén az tegnapi mú- 
latás után , és esőre is állván az idö , az vadászokat 
oda hagyván íziben eljöttem , és haza érkezvén me- 
gint njobban esett az esö , mely is estig tartott. Az 
múlt éjjel is esett egy darab ideig, alkalmasint meg 
is ásott már az föld. Mát csak heveréssel s aluvással 
töltettem d inkább. 



38 

i9. CsÜkték. Ma holmi aprólékos dolgaimhoz 
8 olvaagatisimhoz láttam. Hiiid as mólt éjjel a mind 
(nappal) képtelen nagy éa estig tartó azél lévén. 

M.Píltek. Jó reggel kimentem vadásmiJófSnC?) 
túl; sok szép helyeket járván semmi szerencsénk 
nem volt ; estve felé térhetek meg csak , éa hátrama- 
radt részét ez napnak mnlatáshan s borosáaban töl- 
ténk el. Ma igen szép csendes nyári idö l&i; as máit 
éjszaka is hasonlóképpen. 

it SzMibit Ez napot is itt Dlyén benn, és me- 
zőn való kijárással íb töltém el. Érkezvén Tdeki 
mramtúl is levelem, kiben irja ma egy hete virradóra 
szegény Seuhai Mátyás uramat Maramarosban Ro- 
salyán az szathmári talpasok 180 maga házánál meg- 
ölték és lövöldözték volna. Szái\ja és irgalmazzon 
Isten neki , ily véledenfil kellé ily hazánk tagjának 
bujdosásában elveszni. Ma is szép csendes idönk lőn; 
hasonlóképpen az múlt éjjel is. 

23. Vasárnap. Az mai nap devotióval múlék el ; 
gyalog sokat is sétálván, azonban Teleki uramnak is 
rescribálván. Ma is meleg nyári nap lön. 

24. Hetfó. Ez nap is szép melegen szolgálván, és 
az múlt éj íb csendes lévén , mezőre való kinsétálá- 
sommal telek, semmi újságot nem hallhatván. 

25. Kedd. Igen szép nyári meleg nap volt ma 
is ; már is igen kiszáradt az föld , az kiben kivántat- 
nék az eső. Többire csak mezőben ide s tova való 
járással s lovaim föresztetésével múlék el töllem az 
nap. Az múlt éj is csendesen viselé magát. 

26. Szerda. Ma igen meleg nyári nap lőn; az 
múlt éjszaka is csendes idő volt; de estve felé bebo- 
rult, és szomorú és esőre álló idő láttatott lenni, de 



39 

Dcm eshetek semmi is. Mát csak benlétellel , és olva- 
sással töltém el. 

27. CsfitSrtÖk. Ez napot is az illyei házomnál 
töltém; érkezvén leveleim is az országgyűlésének 
pro 30 praesentís terminálása felől ; melyre nékem is 
fel kelletvén fáradnom Fejérvárra készfilgetvén. 
Azonban délesti három óra után estve felé rettenetes 
nagy s iszonya szél lőn , majd egy óráig s annál is 
tovább tartó , mely is az hegyeken s némely faluk 
határán jégesőt , ide alá pedig kevés ideig tartó szép 
esőt szerze. Az múlt éjjel szép csendes idő lőn , nap- 
pal is három órakorig sütős meleg lőn. 

28. Piotek. Sernsei uramék tegnap búcsúzván el 
tőlem , ma reggel visszaindulának az táborra. Ma- 
gam pedig hajnalban kimentem az Bozra (?) va- 
dászni; az hol is szarvasokkal igen szép mulatságom 
16n. Ketteit sok ttzetés után elszalasztok ; az harma- 
dikat pedig elfogatok ; melylyel is ebédre Hlyére meg- 
tértem. Reggel kedvetlen esőre álló iád lőn , azután 
estig szép meleg nyári idő , eső is kezdett két ízben 
i8 esni , de kevés ideig tartott. Ma sem levelem , sem 
hírem sehonnan sem érkezett. 

29. Szombat. Ma is de nem igen reggel kimen- 
tem vadászni; de nagy szél kezdődvén szőlőmet tekint- 
vén meg megtértem. Ma napestig is hives és szellős 
idő lőn, bízvást kelhetett az mente. Isten oltalmazzon 
dértfil. Az múlt éjjel is nagy hideg idő lön. Érkezek 
Török Mátyás is levelekkel. 

30. Vasárnap. Ma is délig hideg és nagy szél is 
volt; délután pedig csendesedvén estve felé meleg 
kezdett lenni. Ez napot is itt és praedikátiók hallga- 
tásiban töltvén, s délután az szállás , és idein korán 



• c^.. 



40 

élés beszállítás kedvéért Baranovski uramat Fejér- 
várra küldvén. Az múlt éjjel is híves lön. 

31. Hetié. Elakarván Isten kegyelmébiil holnap 
indulnom, holmi dolgocskáimhoz s készulgetéseimhez 
láttam. Ma Istennek hála szép meleg nyári nap lön ; 
és ez éjszaka is csendes idő lön. 

J n n i n 8. 

1. Kedd. Jó hajnalban felkelvén meg is indulék 
Fejérvár felé. Utómban az Boz nevű helyt meg is 
vadászván ebédre az kéméndi savanyúvizhez , éjsza- 
kára pedig Foltra mentem, betérvén ebéd után Na- 
l&cd uramhoz is Bábolnára. Ma délig csendes és 
tiszta nyári idő lön ; úgy az múlt éjszaka is. Délután 
pedig sötét estig derekasint vert bennfinket az eső. 

2. Szerda. Ma is jóregg indulék meg egyhuzom- 
ban menvén Vinczre , az hol is az újkeresztényeknél 
evén ebédet , délután három óra tájban érkeztem be 
Fejérvárra még együtt tanálván az országot Ez 
elmúlt éjjel is az estétűi fogvást viradtig , és ma is 
délig mind egyaránt és szaporán esett az eső, való 
ban nagy sárt is csinálván , és az földet is megáztat* 
ván. Ide érkezvén Teleki uramhoz és udvarhoz is 
mindjárt felmentem. Délután estig homályos de nem 
volt esős idő. 

3. Cs8t5rt5k. Ez napot egészen itt Fejérváron 
töltém. Ebéden udvarnál, vacsorán pedig szállásomon 
lévén. Ma délután az ország is eloszla , megtiltván 
egészen semmifelé fejedelem az múlt esztendőkben 
vert új pénzt senki az országban el ne vegye. Jöttek 
hírünk s leveleink mind portára s mind Lengyelor- 
szágba kflidett atyánkfíaitúl az múlt két három nap- 
nak forgása alatt ; kik is Istennek hála jóval Ustat- 



41 

nak. Az Leugyelországba mentek pedig bizonyosan 
cam effectu, és pro 29 praesentís Radnótra való meg- 
téréseket s elérkezéseket irják. Már is az urakban 
sokan eloszolván elmentek , úgy Teleki nram is estve 
fdé. Ma csaknem estvéli hat óráig eső ngyan nem, 
de homályos idő volt ; hat óra felé pedig kevés ideig 
tartó ragya volt; és az múlt éjjel is nemsokáig 
tartó eső. 

4. Pioiek. Ez napot is itt Fejérváratt többire 
heveréssel töltém. Tegnap reggel én is az itt rési- 
deáló francziai követ látogatására menvén , már ö is 
eijött hozzám. Udvarhoz is ebédelött felmentem ; dél- 
után pedig csak az szállásomon contineáltam maga- 
mat, holmi irogatást is tevén, és ebédután Szálai s 
Gyiirkács uramék is Illyére visszamenvén az inne- 
pekre. Ma két ízben is , de nem soká tartó esö volt ; 
az éjjel is pedig volt egy kis esö. 

5. Szombat Ma is délig Fejérváratt voltam ; dél- 
után pedig az áldott innepekre nézve kimentem Kar- 
kóba. Délig tiszta és meleg idö , délntán pedig egy 
kis ideig szapora esö kezdett esni; jókor is érkeztem 
Karkóba. 

S. Vasárnap. Liegyen áldott Istennek szent neve 
érette az áldott pünkösdi napokat is megengedte ö 
Szent Felsége érnünk mind ennyi alkalmatlanságok- 
ban is. Isten könyörüljön Szent Fiáért rajtank, s 
adja az következendöket édes hazánkban kegyesen, 
és szerencsésen eltöltenünk. Ez napot praedikátiók 
hallgatásában mnlatánk el , külömben is igen meleg 
tiszta nyári idö levén ; hasonlóképpen az múlt éjjel is 
szép csendes idö lön. 

7. Hetfó. Ma is délig ittmnlatékKarkóban,prae- 
dikátíót is hallgatván. Délután pedig bementem újob- 



42 

bao ad%'vboz Fejéirárra ; az hol is vacsorát magam 
szállásán öTém. Ma is szinte estveli hat órakorig 
szép nyári id6 Ion . estve pedig felettébb való sza- 
pora eso 16n. 

& EeM. Napestig itt lök Fejérváratt, két ízben is 
feljárván ndvarhoz. Az múlt éjjel is egy kis eső lön. 
Voltam az francziáaál is , holmi dolgaimat is végez- 
tem. Ma pedig napestig szép idö tartott 

9. Szerda. Istennek hála ma mqpestígaiépmdeg 
nyári idö lön. Ebédig itt lönk Fejérváratt; ebédntáa 
pedig az fejedelem , s az francziai követel az gyógyi 
fSrdöbe megindoltnnk , és éjszakára vadászva érke- 
zénk Vinczre. 

II. Gsitirttt Jó reggel felkelvén nmnk megin- 
dula, és ebédig vadászván Alkenyéren ebédlett ö nagy- 
sága, s hálni pedig az fSrdöbe beérkezett Igen sfitös 
meleg lön, és éjjel is tiszta nyári idö. 

11. Píltek. Napestig is az gyógyi fördöben la- 
kánk, fSrodvén kétszer én is; s avval múlék el az 
nap. Elgyébiránt az miílt éjszaka is, ma is meleg 
idö lön. 

12. Szombat Ez napot is forödéssel tölténk el ; 
hasonló szép meleg nyári napunk lévén ma is mint 
tegnap, ügy az máit éjszaka is. 

13. Vasiniap. Itt valék ma is napestig, ma ö 
nagyságával csak egyszer forödvén. Szárazságra hig- 
landó rekkenő időrés igen meleg lévén ma is. Eléggé 
is hivám ö nagyságokat Hunyadra, de nem jöhetvén 
el, az francziai követet , és az udvariakban is felesen 
bocsátott el holnap velem ö nagysága. Semmi olyas 
hirek eddig nem érkeztek. 

14. Hetfó. Isten kegyelmibfil jó r^gel megindu- 
lánk az förödöbttl, és egyhozomban Hnnyadra verdö- 



43 

dénk) az hol is sokat mulatván, ez nap szép melegen, 
és az múlt éjszaka is nyári módon esősen telek eL 

15. Kedd. Az tegnapi mnlatás után majd roszúl 
lé?én, és kivált az francziai követ, majd későcskén 
kdheténk fel , é& a mia későn is indulhatánk Haczok 
felé; az hova is vadászva menvén ebédre ugyan több 
becsületes emberekkel együtt ugyanesak elérkezénk; 
és ugyan Haczokon évén vacsorát is ott is hálánk. 
Ka napestig sfitős és igen meleg nyári nap lön ; s az 
éjjel is csendes tiszta idő volt 

IS. Szerda. Ma jó reggel felkelvén az franczia 
iNirátságáért Ulpia Trajanát mentünk látni ; az hon- 
nét is visszatérvén, egyhuzomban mentünk és sötétre 
Hmyadra. De délesti négy óra felé érkezheténk 
csak ; az hová feleségestűi több becsületes emberek 
Í8 concorrálván Hieronymus András deák nevű becsü- 
letes ember szolgámnak szolgáltattam ki lakadalmát; 
8 ezen napot vigan és sok tánczczal töltvén eL Ez 
oap is egészen szép tisztán szolgált ; hanem délesti 
három órátúl fogván mintegy két óráig kimondhatat- 
lan és hirtelen múló záporeső volt, mely is hamarjá- 
ban nagy árvizet, és sok károkat szerze. Az múlt 
éjszaka pedig csendes és tiszta volt. 

17. CsfitSrtök. Az tegnapi múlatás után majd in- 
kább mmdnyájan kornyadozván lévén sokáig hever- 
tink; mindazáltal ebéd felé ugyan csak felkelénk, és 
isstalhoz leülvén ebéd felett ma is alkalmas ideig 
mulatván , annak rendi szerint az menyasszonyt az 
féle levőkkel magam (egy szó hiányzik) s Hosdátra 
elküldettem ; és magam is az francziával s több ve- 
lem levő udvari becsületes rendekkel elindulék, és 
éjszakára mentünk Aranyra. Ma igen szép és nyári 
mtltg nap lőn ; és az múlt éjjel is tiszta idő volt. 



44 

18. PÍOtek. VilágoB viradtíg tánczölván Aranyon 
így az szállásunkon csak félfertályig sem voltunk, 
hanem mindjárt beülvén az szekérbe elindnlánk , és 
ebédet Balomiron évén , és az francziát is Fejénrárra 
az szállására kisérvén, s udvarhoz is felmenvén éjsza- 
kával ugyancsak Karköba verdödém^ ebédre hol- 
napra várván Tdeki uramat az asszonnyal együtt. Ma 
is igen szép tiszta és melegen telek el az nap ; és az 
múlt éjszaka is szép csendesen. 

19. Szonbat. Sokáig heveréssel s aluvással 
töltvén reggel az napot az sok fáradsághoz és alkal- 
matlansághoz képest, azonban ebédre érkezek Tdeki 
uram is magyarországi companiájával egyfitt ; ebéd 
után pedig ugyan csak be kellé 6 kegyelmével udvar- 
hoz mennem; és Fejérváratt is hálék. Ma, és éjjel is 
ágy szolgált az idö mint tegnap, semmi eső nem lévén. 

20. Vasárnap. £z napot egészen itt mulatám el; 
helyben tanálván Macskád Boldizsár és Faggel Péter 
uramékat az fejedelem ö nagysága és részfinkrfil 
Lengyelországba marchio de Bethunehoz expediált 
követeket , kik is Istennek bála kívánságunk szerént 
való válaszszal jővén Farkas Fábián uramat egy firan- 
cziával hagyták el magoktúl az pénzzel, és egyéb 
ezen dolgokhoz tartozó (egy szó hiányzik) ; melyre 
nézve egy részét ezen napnak Isteniszolgálatban , és 
más részét az beszélgetésben s egyéb dolgaimban 
töltém. Szépen s melegen szolgálván ez nap is , úgy 
az éj is. 

21. Hetf9. Az méltóságos fejedelem alkalmas 
időtül fogva vendégségbe hozzám ígírkezvén, ma 
ebédre hozzám kijött, és én is Earkóba; az hol is 
sokáig vigan mulatozván s végre elmenvén, eatve 
felé én újobban Vízaknára Naiáczi András föhof- 



45 

T&eater úr fia lakadalmára indulék^ és alkonyodván 
Caesztvéhez tartozó réteken megszállék , s ott is há- 
lék, elkésérvén azért ö nagyságát is egykevéssé. Ma 
is hasonló nyári szép napnnk lön ; és éjjel is csen- 
des idő. 

ZZ. Eedd. Jó hajnalban az mai napon lejendö 
kkadalomra nézve megindultam, és Agy mentem 
azért, hogy mind az násznépet az városon kivfil, Te- 
leki uram lévén násznagy, s mind az koszorúzókat 
még az (egy szó — hihetőleg |,város^ — kimaradt) 
előtt tanáltam; mely is végezödvén, ceremóniával 
menénk be Vízaknára ; és négy óra tájban fiivén le 
asztalhoz , éjfél után bomlánk el. Istennek hála min- 
den alkalmatlanság nélkfil múlván el ez nap is 
tőlünk, és tisztán s melegen; az éjszaka is szép csen- 
deaen. 

23. Szerda. Messze lévén Péterfalva az háló hely, 
}ó idein az sok ceremóniához képest megindulánk, és 
falatozni Tdeki urammal Szerdahelyen mégis meg- 
szállánk ; az hol is keveset késvén jókor érkezénk 
Péterfalvára, és ott is hálánk. Ma szapora és jó dara- 
big tartó eső lön ; de az múlt éjjel tiszta idő volt. 

24. CsStSrtSk. Ma reggel sem sokat kesénk , ha- 
nem megindulván Isten jóvoltábúl , és egyhuzomban 
menénk Bábolnára az örömatya házához; és ez napot 
vígan töltők el. Ma délig mind rekkenő meleg vala ; 
délután pedig esős idő volt, úgy az éjjel is. 

25. Pintek. El akarván az urak és fSrendek bo- 
molni, ebédre Naláczi István uram bennünket meg- 
maraszta, s ebéden itt is lőnk. Ebédután pedig Beth- 
Un Farkas és Teleki uramék feleségestfii több főren- 
dekkel velem egyfitt megindulának Hunyad felé , és 
ott is hálának ; nagy jó kedvvel ésvígan mulatozván 



46 

el ez nap hátramaradt részét; és tisztán is múlván el 
ez nap, s az éjszaka is csendesen. 

26. Szombat. Az tegnapi múlatás mián majd töb- 
bire mind roszúl vagyunk ; mindazonáltal ma is ebé- 
den az urak itt lőnek nálam , Bethlen Farkas és Elek 
uramék menvén el csak reggel Teleki uramék is pe- 
dig közönségesen ebédután elsietének Aranyra, és 
nálam csak Pécd LörincZy Kemény BóCdmáry Szepesi és 
Csemd Pál uramék maradván. Ma napestig tartó rek- 
kenő meleg lön; és az múlt éj is csendesen múlék el. 

27. Vasárnap. Hátramaradt dolgaimat végezvén 
reggel Aranyra mi is megindulánk , és Toroczkai Ist- 
ván uram leánykája keresztelésében én is egyik ko- 
ma lévén, ez napot egészen itt töltök. Meleg idö lévén, 
ma is és az múlt éjjel is tiszta idö lön. 

28. Hetfö. Aranyrúl is Isten jóvoltábúl megindu- 
lánk , és ebédre újobban Bábolnára betérénk ; az hol 
is íJkalmas ideig mulatván ebédután mind is elme- 
nénk. Sok időt foglalván be az Maroson való által- 
költezés , mindazáltal Isten kegyelmibűi jókor érke- 
zénk Vinczre, noha az Maros partján az késés mellett 
nagy és alkalmas ideig tartó eső lévén valóban is 
megvere bennünket; estvefelé mindazáltal tisztulásra 
fordult. Áldassék Istennek szent neve ma aratott 
búza kalangyát is láttam. 

29. Kedd. Ma lévén Borberekben az Míkó István 
uram lakadalma Balpataki uramnál , és ott is Teleki 
uram viselvén az násznagyságot, sokáig várakoztunk 
az vőlegény és násznépe után ; nagysoká ők is köze- 
litvén Teleki urammal eleikbe kimentünk , és vélek 
megegyezvén Borberekbe bekísértük ; az hol is Teleki 
uram szállásán falatozván annak rendi szerint az laka- 
dalmi ceremóniák is azután kis idővel véghezmentek, 



47 

elég tiaztességes és feles vendigbíil álló lakadalom 

lévéo. Éjszakára pedig az várba Vinczre mentünk. 

Düesti három óratúl fogva sötét éjszakáig nagy 

esS esvén. 

%%. Szerda. Tdeki oram némelyekkei elmene; én 

pedig feles becsfiletes emberekkel az gazdának és az 
orömatyának sok reménykedésekre nézve ez napon 
is megmaradék, annak rendi szerént foröstökömet 
és ebédet is evén , és vígan sok tánczczal töltvén el 
ez napot. Ma nem esek eső, hanem valamint az éjjel, 
ma is tiszta idő lőn. 

Július. 

1. CsStfirtSk. Mihent valamennyire megvilágoso- 
dék Borberekbfil az Orlai nram házátúl megindulék, 
és ebédre Earkóba érék , s ott is hálék. Paraholni 
kezde ma is az eső ; és felleges idő, az múlt éjjel pe- 
dig eső nélkül való csendes lőn. 

2. Pistek. Holnapra szólván az radnóti gyűlésre 
való commissiók , az közönséges jóra nézve megindu- 
lék ebéd után , és hálni mentem Szentkirályra Bánffi 
Zdgmond uramhoz. Ma napestig sütős meleg és tiszta 
nyári napunk lőn, noha az múlt éjjel esett kevéssé az 
eső, és néhut eső is volt. 

S. Szombat. Sietvén Radnótra jó reggel megindu- 
lék, és sarok is nagyok lévén noha csak paripán 
vagyok, de szaporán nem mehetek; és az ebédlő 
helyre Landorra déltájban, az háló helyre pedig Rad- 
nótra 4 óra tájban délután érkezhetém, mind melegen 
és sütősen s tisztán viselvén az idő magát ; hanem 
lUdnóthoz közel hogy volnék szapora zápor- és kőeső 
vc re meg bennünket ; de ez sem sokáig tartott , és 
cstvefelé tisztán fordult ; éjjel is úgy. 



48 

4. Vasárnap. Mát egészen itt töltém. Már is egy- 
nehányan az urakban megjöttek ; de az mi dolgaink- 
kal Teleki uram után várakozánk. Az végbeliektül 
Í8 követek jöttek. Mintegy délig szép idö tartott , de 
délután esős és homályos idő kezde lenni , ki mia az 
délesti praedikátióra sem mehetek fel , egyébiránt is 
mulatván sokáig ö nagysága az estve. Az éjjel pedig 
csendes idő volt. 

5. Hetfó. Teleki uram, leánya Apafi Miklósné 
asszonyom betegsége miatt , bejövetele holnapra ha- 
ladván , udvarnál levő magyarországi atyafiakkal 
együtt az én szállásomon tartánk együtt conferentiát 
az dolgokrúl. Isten kegyelmibfll beérkezvén tegnap 
estve az franczia követtel és az pénzzel Farkas Fá- 
bián uram is ; ki is egész relatiót tévén Fajgel uram- 
mal, Istennek áldassék érette szent neve kívánt vá- 
laszszal tértek meg. Melyre nézve is magunk közzűl 
választánk követeket az m. fejedelemhez, adjungál- 
ván melléjek az végbeli követeket is. Ma szép tiszta 
idő volt. Magam minekelőtte udvarhoz mentem volna 
az francziához mentem, s onnét úgy tértem udvarhoz, 
ott ebédelvén és vacsorálván is. . 

6. Kedd. Teleki uram is béérkezék jó reggel , és 
az mi követeinknek is lőn andientiájok. Én az teg- 
napi hosszas italátúl ő nagyságának igen roszúl vol- 
tam , ki miatt az palotán sem voltam ; hanem ebéd- 
után menék az Teleki uram szállására. Ma igen szép 
nyári nap lőn. És az mi választételünk is halad ben 
forogván az temetés előtt az dolgok. Az múlt éjjel 
tiszta és csendes idő volt. 

7. Szerda. Ez napot is az sok discursussal egé- 
szen itt töltök várván jó reménységgel az kivánt vá- 



49 

liftzt. Igen szép nyári^napunk lévén ma is, és&z mú It 
éjjel Í8 szép tiszta világos éjszaka lön. 

8. CsötSrtök. Tegnap s tegnapelőtt mind csak 
kornyadoztam , melyre nézve is csak az szállásomon 
eantmunskodtam , noha beszélgetés kedvéért az fran- 
eaákoz s Teleki uramhoz feljártam. Ma pedig ebédre 
fdmenvén üjobban az mulatáshoz foga az fejedelem. 
Ma esős időnk lőn, de kevéssé tartó; és az múlt 
éjszaka is volt egy kis eső. 

9. Pintek. Isten kegyeimébűi úgy látom jóra for- 
dolnak az dolgok az tanácsban conclusumba menvén 
ni is megsegittessűnk , és Kapi uram is bizonyos 
respectusokra nézve az adóval maga menjen be az 
portára. Mi is egész napot magyarok az beszélgetés- 
bea tölténk. Ma szép nyári napunk lön ; úgy az műit 
gjel Í8. 

1§. Szombat Szinte elunván itt az lakást ma az 
fejedelem ö nagysága az tanács eleibe negyed ma- 
gammal behivatván bennünket az megsegítésnek mo- 
dalitási az francziai követ jelenlétiben megmondattat- 
tak; kiért is áldass ék Istennek szent neve. Maga Te- 
leki ur jó reggel elméne Szent-Péterre; én is pedig az 
publikumokban levő beszédemet az francziával végez- 
Téo, az végbeli követ atyafiakkal Seredig Orlai, Macs- 
kán uramékkal azonkívül ebédre menék Kutyfal- 
Tán Pekri uramhoz. Az végbeliek is sietvén princi- 
ptlissokhoz az dolgok determinatiójával , és az len- 
gyel hadakhoz posta menvén, én is estvefelé megsza- 
Ittdiilhatván éjfélutánig mind mentem; és szállván 
Mg Magyar-Lapádon , s viradtig ott is hálván. Dél- 
irtán kezdett egy kis eső esni; ki is megállván, estve- 
felé újobban szaporábban ; egyébaránt szép csendes, 
ét tiszta éjszaka lön. 

■OVUM. HCMO. HI8T. 8CKIPT. XVIII. 4 



i 



50 

1 1 . Vasárnap. Ebédelött jóval haza érkezem Kar- 
kóba; de az indulásnak rövid terminusára, és sok 
készfiietemre nézve itt is kevés dolgaimat végezvén, 
mintegy délesti két óra ntán ugyancsak elindülék 
Hlye felé; és az vinczi réteken ettem vacsorát, és ott 
s háltam. Ma tiszta idő , és szép nyári takarodó na- 
punk lön ; és az múlt éjjel is csendes és tiszta idö lön. 

12. Hetfó. Jó regg megindulok az vinczi rétek- 
rűl, és Csóra felé menvén magam, de Barcsai nramék 
közzűl egyet sem tanálván, ebédre Szászvárosra érke- 
zem ; az hol is ebédet evén és délest aluván is keve- 
set, követem utamat Hunyadra. De Piskinél Barcsai 
Mihály ur elömbe Jővén be kellé mennem. Az lionnat 
is csak késő estve jöhetek el , és az pestesi réteken 
voltam viradtig. Hasonló szép napunk lön ma is mint 
tegnap; az egy, hogy délután kezdetin kevés esö 
(kezdett) lenni. 

i:{. kedd. Felébredvén, és fel is öltözvén hat óra 
előtt mentem be reggel Hunyadra ; az hol is az mint 
lehetett dolgocskáimat jó rendbe vévén délután ugyan- 
csak eljövék , és hálni Németibe szállék meg. Isten- 
nek hála ma is szép takarodó napunk lön ; és az múlt 
éj is szép világosan szolgált. 

14. Szerda. Jó regg költem fel , és ebédelött jó- 
val hajték Hlyére. Itt lévén napestig dolgaimhoz és 
az készülethez láttam. Ma is hasonló idő lön mint 
tegnap. 

15. CsOtörtök. Mát is dolgaim körül való fogla- 
latosságban töltém el ; táborba menő hátas lovaimat 
is abrakra fogatván, mezőre is aratókhoz és az lovak- 
hoz kijárván, s reggel is pedig az alkalmatos idöhez 
képest vadászni kevéssé kimenvén , és hamar meg- 
térvén. 



51 

1(. Piotek. Jó reggel felkelvén az dolgokhoz és 
készülethez láttam , és ebédre az Bos nevfí kaszáló 
rétek helyéhez mentem szénát takartatván s kaszál- 
totván ; az hol is ebéden megcsömörölvén , ebédután 
forödni is tanálván , csak elíg mehetek haza rettene- 
tes rekkenő meleg is lévén ; estvefelé pedig az hideg 
is derekasint ellelvén vacsorát sem ettem. Az meleg 
délesti 4 órakorig tartott, azntán nagy szél támadott, 
és az hegyeken nagy eső is esett , de végre hat óra 
felé az is elmúla. 

i 7. Szombat. Az tegnapi csömör miatt ma is csak 
komyadoztam , mit sem évén napestig ; mindazáltal 
magamat felvervén ugyancsak kimentem az aratók- 
hoz, saz mint lehetett késztílgettem. Igen szép taka- 
rodó idő lön ma is nappal ; éjjel pedig tiszta hold- 
világos. 

18. Vasárnap. Ez napot Isteniszolgálatban töl- 
ténk , és holnap akarván eltávoznunk készülgetvén 
is. Tegnap Józsika Gábor itt lön nálam. Ma is pe- 
dig hasonló napunk lön. 

19. Iletfó. Isten jóvoltábúl jó reggel táborozásba 
Taló menetelemet ezen házomtúl elkezdem, magam 
csak egynéhányad magammal menvén Hunyad felé ; 
és ebédre Németibe , éjszakára mentem Hunyadra ; 
nagyobbrészint pedig szolgáimat , cselédimet helyén 
hagy\'án rendeltem , holnap reggel induljanak s men- 
jenek igyenesen Karkóba. Vettem estvefelé Kapi 
oramlevelét is az Haczokon lejendö gyűlés felöl. Ma 
napestig szép takarodó nyári napunk szolgála; az 
éjszaka is pedig csendes és tiszta lön. 

20. Kedd. Sokféle foglalatosságimra nézve ez 
napot akaratom ellen is itt kellé töltenem elég dol- 
gom lévén. Érkezek Barcsai Ábrahám uram is ebédre 



52 

t%KefndeffiIjásd6 uramék is vacsorára. Ez uapis szép 
nyári nap lön ; az múlt éjjel is pedig eső nem volt. 

21. Szerda. Itt való házaimnál is dolgaimat rend- 
bevéve, és ebéden itt is falatozván Isten kegyelmébfil 
mindenestül fogvást elindultam; és lassan akarván 
járni hálni csak Padra mentem ; az hol is vettem Te- 
leki uram levelét. Istennek hála ma is hasonló szép 
napunk lön ; ágy az éj is mint tegnap. 

22. CsötfirtSk. Lévén holmi iratásim Padrál nem 
szinte idein indulhatok , és lovaimban , szekereimben 
hogy lassabban járjanak az alsó útra küldvén magam 
ebédre mentem Csórára Baix&ai Péter uramhoz ; az 
hol is sokáig mulatván éjszakával ugyancsak Karkó- 
ba verdödtem, és ott is háltam. Ma is igen szép 
nyári takarodó nap lön ; tisztán szolgálván az múlt 
éjszaka is. 

23. Pínlek. Radnótra igyekezvén Teleki uram hol- 
napra , az mint lehetett itt is dolgaimat rendbevévén, 
és holnap BaranovsH uramnak is vezeték lovaimmal 
és némely szekereimmel megindulni parancsolván 
Szilágy felé , magam is délután megindulék és éjsza- 
kára Magyar-Lapádba verekedem , együtt lévén Qi*- 
lat és Szálai uram is velem ; és mind magam s mind 
egynehány szolgám csak postalovakon indulván. Ma 
is tiszta időnk, és az éjjel is az lön. 

24. Szombat. Virradta előtt indulván Magyar- 
Lapádrúl , azonban az lovak etetésével Forró mellett 
magam is falatozván kevéssé déltájban érkeztem 
Radnótra , mindjárt fel is menvén udvarhoz. Vacsora 
tájban érkezek Teleki uram is. Hasonló szép taka- 
rodó időnk lön ma is, úgy éjjel is mint tegnap. 

25. Vasárnap. Ez egész napot inkábbára az fran- 
cziaí követekkel , kik is most udvarnál hárman van- 



53 

nak, é8 az Teleki urammal való beszédben töltém. Az 
minapi elvégezett deliberatumok recens eálódván sem 
az udvart sem Teleki uramat azoktúl idegennek nem 
látom. Van csak bátra innét elbúcsúznunk, és némely 
reqnisitnmok szereztessenek még meg. Egy kis kő- 
eső volt, de inkábbára szép csendes tiszta idő lőn; 
szép holdvilágos lévén az múlt éjszaka is. 

26. Hetfö. Ez napot is sok pro et contra való dis- 
corsusokban tölténk el; mulatván az fejedelem ő 
nagysága is ; és az idő is mind nappal éjjel szép csen- 
desen viselvén magát ; nagy meleg is lévén. 

ti. Kedd. Az tegnapi múlatás után nem érzem 
Bzmte jól magamat ; mindazáltal Boros nevfi postának 
portárúi való megtérését hallván, felverem magamat ; 
ég kevéssé az francziák látogatására menvén , azután 
fehnentem udvarhoz , s Teleki ur szállásán tanáltam 
már kíszen portárúi nékem írt leveleket , írván az mi 
követ atyánkfiai mind urunknak s mind Teleki uram- 
nak , kikben is megtérésekig való megindulásunkat 
felettébb disvadeálván bizonyos ratióra nézve. Tudó- 
sitások valóban alkalmatlanul esett, sok scrupulust 
az emberekben és majd az dolognak elbomlását sze- 
rezvén. Mindazáltal addig addig disponálván ö nagy- 
ságokat és ö kegyelmeket , láttatnak előbbi resolu- 
tíójokban constansoknak lenni. És ez nap többire 
ebben tölt , ebédután mulatván újobban is az fejede- 
lem ő (nagysága). Időnk is ma igen szép és meleg 
szolgált írtam én is az portán lévő atyafiaknak hol- 
napután menvén újabb posta. Azonban én is elbúcsúz- 
ván az fejedelemtíil , és fejedelemasszonytúl ő nagy- 
ságoktúl solemniter , és Teleki uram is hazamenvén, 
én még az francziai követek szállására mentem , és 
onnét is sok beszéd után délesti 4 óra után szabadul- 



54 

hatván meg tőlek is elbiicsnztam. Délestí két óráig 
szép meleg takarodó idö lön ; azután rettenetes szél, 
és szörnyű sűrűséggel köesö kezde lenni s esni, elan- 
nyira, hogy az ablakokat is berontotta, s jó darab 
ideig is tartott , s meg is esett az radnóti szőlőnek. 
Azután estig homályos idő, s az múlt éjjel pedig tiszta 
idő volt 

28. Szerda. Tegnap estvefelé indulván meg Rad- 
nótrúl az múlt egész éjjel jöttem sohol nem állapod- 
ván meg , s reggeli nyolcz óra tájban érkeztem Kar- 
kóba, útamban kevéssé Mindszentre Biidai Péter 
uramhoz is betérvén. Ez napot egyéb és gyónáshoz 
való készületben töltém. Ma megint tiszta és szép me- 
leg nyári idö lön. 

29. Csfit&rtök. Isten ne vegye panaszul mások- 
kal együtt communicáltam jó reggel , s azután mind- 
járt Baranovski uramtúl el nem küldett nagyobb rész 
szolgáimat újabban expediálám Beszterezeszékbe 
quartélyba CsiUi urammal ; magam is pedig ebédután 
Kövend felé megindulék , és hálni mentem Orbóra. 
Igen szép nyári napunk lön ma is ; az múlt ^el is 
csendes idö lévén. 

30. Píntel(. Orbórúl is megindulván reggel, ebédre 
luakfalvára , s ott déli álmot aluva , éjszakára Eo- 
csárdra érkeztem. Kevés ideig szép meleg nap tart- 
ván , de mind előtte az ebédnek s mind utánna esőre 
kezde az idő fordulni , de nem sokáig tartó ; az múlt 
éjjel pedig csendes és tiszta éjszakánk lön. 

31. Szombat. Kocsárdrül Gyéresre akarván men- 
ni , de lihédei ur ott nem lévén , igyenesen mentem 
ebédre tordai puszta házamhoz , és ez nap ott is hál- 
tam. Az út igen megnehezedett, mert az múlt éjjel 
képtelen szeles záporeső Ion, ki miatt Koceárdou 



55 

éjBzaka az csűrben sem maradhattam meg , valóban 
nagy sárt is szerze , noha ma reggel szép takarodó 
meleg nap lön. 

Angnstns. 

1. Vasárnap. Igen reggel meg nem indultam, 
mert közel lévén az hálóhely Kolozs , még elsőbben 
Tordán falatoztam, Bethlen Miklós és Vér György ura- 
mékis szállásomra jővén; evén mindazáltal megindul- 
tam, és nagy időn érkeztem Kolozsra az kamaraház- 
hoz szállván , és még mezőben is az lovakat alkal- 
mas ideig etetvén , s ott is hálván. Igen szép s rek- 
kenő meleg lőn ma is ; és éjjel is csendes idő. 

2. Hetfó. Az éjszaka vévén Rhédei Ferencz uram 
levelét Kolozsvárral 8 vagy 9 lóval az ő kegyelme 
kérésire s egy hintóval magam mentem ebédre Ko- 
lozsvárra, 8 ott is háltam. S az mi kevés lovas és sze- 
kerek maradtak el pedig tőlem , azok hálni mentek 
Székre. Ma napestig szép meleg tiszta idő lőn , és az 
máit éjjel is ; hanem estvefelé paraholt egy kis eső. 

3. Kedd. Jó reggel felkelvén elsőbben holmi dol- 
gaimhoz láttam ; azután Rhédei uram is megindulván 
és sietvén Radnótra portárúi való posta újabb érke- 
zésére , én is pedig Kolozsvárrúl távul való utamat 
continuálván ebédre mentem Válaszútra , éjszakára 
pedig noha majd besötétedve érkeztem Orraányra. 
Ha napestig igen szép és rekkenő meleg lőn ; estve- 
felé kezdett egy kis eső lenni, de az is hamar elmúlt. 

4. Szerda. Ormányrúl igen reggel meg nem indul- 
tam ; mindazáltal szinte ebédtájban érkeztem Dézsre, 
és ott az kamaraházhoz szállottam, és ott sokáig kés- 
vén éjszakára csak közel és oda is Kaplyonba nagy 



56 

ídön érkeztem. Azonban ugyan Dézsrűl is kfildtem 
Rokuszi uramat Alvinczi István uramhoz valami sze- 
keres lovakért. Ma is igen szép és meleg nyári idő 
lön és egész napestig is tárta : az múlt éjjel is csen- 
des és tiszta éjszakánk lön. 

5. CsötSrtfik. Igen jó reggel érkezvén meg Al- 
tnnczi uramtúl, de az szekeres lovakat csak megnézA e 
és el nem hozván, újabban visszaküldettem Szent- 
Margitára; és már magam délig itt Kaplyonban 
várakoztam, ebédet is évén. Azonban i?o/nf^a is elhoz- 
ván az lovakat más egy paripával együtt, és minde- 
nestül meg is vévén , éjszakára mentem Sósmezőre. 
Ez nap is igen szép meleg de rekkenő idö lön ; s ha- 
sonlóképpen az múlt éjjel is nyugodalmas éjsza- 
kánk lön. 

6. Pintek. Ezen falubúi is jó regg megindulván 
ebéd tájban Nagy-Búnra, éjjelre pedig nagy időn Kő- 
várba érkeztem ; az hol is semmi idegen embert nem 
tanálván, udvartúl s az portárúi hozott levelekbűi 
értem , semmiképpen nem bátorságos ben levő köve- 
teink újabb mássok előtt az indulás, sőt urunk is Szé- 
kehj László uramat küldvén be az portára Vajda Lásdó 
postamesterrel együtt ö nagysága sem bátorkodhatik 
megtérésekig vagy tudósításokig az dologhoz hozzá- 
nyúlni ; és így hetekre haladván az dolog, tovább mi- 
tevő leszek magam sem tudom. Ma is Istennek hála 
és az éjszaka is meleg tiszta nyári időnk lön. 

7. S/.ombat. Jó reggel felkelvén dolgaimhoz lát- 
tam ; sok gondolkodással töltvén az dolgok halasz- 
tása miatt időmet , megizenvén ö nagysága , az főve- 
zérnek mig válasza nem jő semmiképpen az indulás 
nem leszen. Érkezek azonban GyuUxffi Lásdó úrfi is 
Erdélybül, és Po}) Israd uram is elől jött végbeli ha- 



57 

dak közzül Csehbtil, kinek utánna érkezének az egész 
kádak. Ma hajnalban nagy köd volt , s mintegy két 
6nig tartott; azután egész estig napmeleg, és az 
núlt éjjel is csendes s tiszta idő volt. 

8. Vasárnap. Ma is napestig csak sok discnrsns- 
sal és gondolkodással , azonban Isteniszolgálattal is 
telek el az nap. Érkezvén VesseUnyi Pál nram levele 
is Tasüádrúl az hadak közzűl , ki is irja elérkezése- 
ket; és az fejedelem ordinantiája szerint való készsé- 
geket , és mivel Tasnád táján sokan nem subsistál- 
hatnak , az hadak bejönnek az Szilágyságra. Ma is 
reggel hasonló ködös idő lön reggel , mely is eloszol- 
ván napestig szép meleg idö vala ; az éjszaka is szép 
tisztán múlék el. 

f. Hetfö. Ma reggel is az völgyeken nagy köd 
l((n, de elmúlék, és napestig szép tiszta időnk lön. Ér- 
kesék az francziáktúl is levél , kiben irják szerdán 
ide való jöveteleket. Azért benn is lévén ma is 
csak ezen dolgokon való zsibongásban fárasztánk ma- 
gánkat Nékem pedig úgy látom míg már egyfelé vá- 
lik az dolog itt kell continuuskodnom. Az múlt éjjel 
pedig nagy szél volt. 

II. Kedd. Jó reggel érkezek Barcmi Mihály ursun 
isErdélybül, szolgáit és vele levÖ hadát kin levő falu- 
kon hagyván. Én pedig ide s tova való sokféle Írás- 
ban töltém el ez napot. Cstdai Gáspár uram is Barcsai 
arammal lévén. Úgy látom szaporodnak az hadak, 
csak volna valami. 

11. Szerda. Istennek hála szép nyári napok szol- 
gálnak , s ma ugyan felettébb való rekkenő meleg is 
Ion- Azonban délután hozván hírét az francziák jöve- 
telének j maga Teleki ur s én is másokkal együtt ki- 
mentünk eleikben, 8 úgy kisértük be. Lötete is az úr, 



58 

Révérend betegségére nézve udvarnál maradván, 
és Forrald 8 Clim Ij€o jővén ide tovább való confe- 
rentia kedvéért. Az múlt éjjel is csendea idö volt 

12. Csötörlök. Már az francziaí követek is ben 
lévén, az véllek való beszédben a magnnk között 
való conferentiában tölténk sok időt. Érkezének azon- 
ban az végbeliektül is az nrhoz követek; kik is már 
mindnyájan az Szilágyban lévén az kiknek itt jószá- 
gunk vagyon is valóban pusztul miajok.Az francziák- 
kai mind ennyi sok discursusunk után is még semmi 
determinatióra nem mebeténk , noha mind ebéd előtt 
mind utánna eleget tractálánk véllek. És ez nap így 
telek el rekkenő meleg lévén ; és az múlt éjjel is^ no- 
ha déltájban volt egy kis eső. 

13. Pintek. Ma is eleget beszélénk. Érkezének 
az nemességtül is követek. Egyfitt lévén Teleki uram 
is velünk , az francziai követek szállásán sok beszé- 
dek után determináltuk az végbeli követek és az ne- 
mességtül valók is Moiiokij Toldi , Fekete János urai- 
mék principálissokhoz visszatérjenek nagyobb részint 
az portárúi hozott leveleknek páriájával , és gyfilést 
tartván az tovább való dolgokrúl concludáljanak ; mi- 
vel az francziai követ sem akar különben fizetni az 
magyar hadaknak, hanem hogy egy corpusban és tá- 
borban legyenek, s úgy mustráitassa meg őket; és 
igy az követek is elmenvén magunk dolgain tovább 
is eleget törődénk. Az nap pedig ma is rekkenő mele- 
gen szolgála ; estvefelé volt ugyan egy kis eső. 

14. Szombat. Eleget nyughatatlankodtatok ma is 
az dolgokon elménket , de mind jobbnak tanálók azt 
az portára nézve az francziai pénzfizetés fejedelem 
nevezeti alatt volna ; kiben én , az úr s mások tetszé- 
sébül váltig is fáradozám ; de egyébre magát semmi- 



59 

képpen reá nem veheti, hanem hogy az quartélyban, 
ka nem tábori hel}'en , és bár akár mint fizessenek 
az hadaknak csak bár egyik közzűlök ignoto no- 
mine et vestíbns láthassa szemével az hadak mus- 
tráját 8 fizetéseknek módját. Mely declaratióval mene 
el ebédntán Nemessányi nr is , és azért is , hozhasson 
biionyos hírt az gyűlésnek kimenetelirűl. Az műit 
éjjel ia híves idő lön; ma pedig napestig is tiszta 
nyári idő lön. 

15. Vasárnap. Jó reggel felköltem s holmi iroga- 
tásimhoz láttam. Azonban Isteniszolgálatra is adánk 
magunkat , nagy időt foglalván az calvinista atyafiak 
r^gel celebrált communiójok is. Azután csakhamar 
lefilénk asztalhoz. Ebédntán pedig érkezének udvar- 
iul 8 másonnan is leveleim , s abban foglalatoskod- 
tam. Ez nap is szép csendesen s rekkenő melegen 
tdvén el; és az műit éjjel is csendes idő volt^ noha 
hajnalfelé az nagy köd az völgyeket igen elfogta volt. 

16. Hetfö. Az mai napot bennüléssel és beszélge- 
téssel töltém el inkábban, tévén holmi aprólékos dis- 
poaitiócskákat is Udvarhelyre szolgáim közzé, úgy 
parancsolván arrűl is , szerda estvére hozzák be az 
lovakat, ki akarván mennem Udvarhelyre. Hajnaltúl 
fogva vagy két óráig nagy köd lőn ; azután elmúlván 
szép tiszta nyári nap lőn ; úgy az múlt éjjel is csendes 
éjszakánk lön. Ma reggel Bánffi Farkas uram is be- 
jött vala qnartélyábúl ; de éjjelre meg visszament 
Szurdokra. 

17. Kedd. Érkezének ebédelőtt Pekri és Vai Mi- 
hály oraimék is , Pekri uram az maga hadát az kiin* 
levő falukon hagyván. Azonban levelek is jöttek Len- 
gyelországbúl is marchio de Bethtmetúl s Absobntúl 
nekem és Teleki wamnak szólók is« Az felső várat i« 



60 

megjárok. Valóban szép meleg nyári nap lön ma is, 
és így múlék el. 

18. Szerda. Kapunyitáskor mindjárt érkezek ai 
hadak gyűlésébül Nemessányi nram, ntánna érkezvén 
ebédntán az magok speciális követjek as hadaknak 
s nemességnek Fái István nram ; az kik is beszélek 
francziai nevezet alatt az magyarság fizetést venni 
egyátaljában nem akarván , és hogy közönséges gyfi- 
lésekbtil követeket expediáltak volna udvarhoz oly 
resolutióval, az ö nagysága kegyelmes válaszát mind- 
nyájan az Szilágyban megvárják , de kérik ö nagy- 
ságát azon, az indulást és megsegéltetést tovább már 
ne halaszsza. Egyébaránt ha még is ő kegyelmek 
kintelenek magok is szabadulásoknak csendes útaí- 
hoz nyúlni, ö nagysága nélkül is, és ha szinte az por- 
tai választ és ö nagysága birodalmában meg kelle- 
nék vámiok is : de egyátalában Isten őket űgy se* 
gélje azután még is haladván az dolog senki után 
nem várakoznak, hanem magok látnak az magok dol- 
gához ; postakövetet Veres Bálintot is expediáltak vol- 
na az portán levő követinkhez, ha ö nagysága meg- 
engedi. Azonban hogy vacsorához ki akaránk menni 
érkezének újabb levelek Lengyelországbúi, melyek 
is replikák az radnóti determinatiórúl írt levelekre. 
Ez nap is szép melegen , az éjszaka pedig csendesen 
viselé magát. 

19. CsötOrtOk. Nekem igen jó reggel behozák 
az lovaimat igen közel lévén az éjszaka háló helyek; 
de az tegnap hozott levelekre nézve délután indul- 
hattam csak ; és így ebédig eleget discurálánk az dol- 
gokrul, kitetszvén marchio dsBethtine é^Absolon leve- 
lekbül holnapra öt regimentnek az mi segétségfinkre 
Scotya tájékára való érkezések , és hogy még is az 



61 

hadak kiinditásáért Strybe érkeznék Ahsohn uram. 
De mindennyi pro et contra való discursusoklioz ké- 
pest is az portai Írásokra nézve egyébre nem végez- 
\ifileiik, hanem hogy egyik az francziák közzűl , úgy- 
mint Clajn Len bemenjen Stryba , és ott az mint leg- 
jobban lehet az pörtárúl való tudósításig tartsajó dis- 
poaitiöval az hadakat. TeleJci uram az Erdélybül jött 
hadaknak megfizessen s tartsa kinn az vidékén quar- 
télyban, az magyar hadak conclusumok szerént már 
az Szilá^^yságban subsistálván. így menvén véghez 
az dolgok én is mintegy délesti két óra tájban indul- 
hattam csak Kővárbiil az fejedelemnek és az mar- 
chionak való Írásom mia; és mivel hintón is voltam, 
DÓba azon nem sokáig mentem , éjfél előtt egy vagy 
másfél órával ha érkezhettem csak Udvarhelyre, igen 
sötét lévén az nagy erdőken , és az nagy záporesí^ 
is valóban megáztatván bennünket, noha napestig 
igen szép, és rekkenő meleg is lön. Az hintóm pedig 
az éjjel az erdőken hált, az kereke is eltörvén. 

20. Pintek. Ez éjjeli nyughatatlanságbúi kihe- 
vervén magamat igen reggel nem. költem , és mivel 
az szekereimmel is Marczi uram csak ebédtájban 
érkezhetek , Így ugyan hintón csak ebédután indulék 
meg Cseh felé ; igen megesösedvén délután az idő, 
noha az múlt éjjel nem felettébb sokáig esett , hat 
óra elfftt valamivel érkezhettem Csehbe Ketzeimé asz- 
szonyom vendége lévén. Azonban vacsora felett 
roBznl kezdtem érzeni magamat elannyira, hogy aztán 
el is lele az hideg , ki miatt le is kellé fekűnnem be- 
takaródzván derekasint. 

Zh Szombat, Istennek hála jobban érzem maga- 
mat , ebédet s vacsorát is jól évén. Ma szép tiszta 
nyári nap lőn. IvtSLm'Tdeki uramnak Kővárba, és hol- 
nü aprólékos dolgaimhoz láttam. 



6á 

22. Vasárnap. Jó reggel felkoltem holmi írásin 
is lévén 8 ebédet is evén ; ebédntán pedig estvefelt 
midőn már nem is gondolom vala újabban rám jövc 
az hideg, ki igen elbágyasztván le is fektete. Nemes- 
sőmyi aram ez órában térvén Zilahrúl ez éjjel újab- 
ban visszament; é^Fajgel uram is érkezek KövárbúI. 
Az idő ma is szépen és melegen szolgált; az éjjel is 
tiszta idő volt. De az én nyavalyámbnl látom har- 
madnapi hideg következik. 

23. Hetfó. Ma reggel felkelvén még jobban érzem 
magamat. Erdélybe akarván szolgáimban expediálni 
sokat írogattam. Azonban ebédre érkezek mezei gya- 
log kapitány Apagyi Samud ur: vacsorára pedig Pet- 
rőczi nrfiakkal Piizi Gáspár uram, s megakarván előzni 
az holnapi hideget váltig való itallal tölténk (az) éjsza- 
kának jobb részét. Ma is napestig meleg nap lőn ; ez 
éjjel is tiszta idő volt , de reggel hivesedék is már 
az idő. 

24. Kedd. Az tegnapi mnlatás mia igen roszúl 
voltam mintegy délig , azután meg jobban kezdek 
lenni. Érkezek reggel Tdeki úr levele is sietséggel, 
kiben írja Szathmárról jött volna bizonyos hire egy- 
átalában az Majthénynál levő német tábor Hadadnak 
elrontására, és én miánnam Csehnek felverésére igye- 
keznék, másonnan is lévén hire az németek felől. 
Tréfára nem vélvén délest három óra tájban Csehbfll 
kijöttem , s éjszakára lovon lévén nagy bágyadva s 
nehezen is érkezem Udvarhelyre. Az hideglelés lovon 
filtemben jővén reám igen elbágyasztott , sokat is és 
sok ízben hányván mig ide érkezhetém ; az minthogy 
mindjárt le is fekfittem. Azoűban vacsorára érkezek 
Szöcs Jámos mezei kapitány is. Idő ma is meleg, nölia 
homályos volt ; reggel pedig hivesecske. 



63 

25. Szerda. Ma az hideglelésnek rendi szerint 

Begint jobban voltam. Ma is nálam lön Szöcs János 

lémely katonákkal ebéden. Vacsorát pedig, hogy an- 

lil Í8 inkább fires gyomorral tanáljon az hideg, nem 

etteoL Napestig igen szép meleg nyári nap lön ; az 

Dúlt éjjel Í8 tiszta idö volt, noha reggel kicsiny ideig 

tirtö nagy köd volt. Vacsora tájban érkezek Lengyel- 

mzágbúl nékem Absolontúl, marchiótál, úgy Fajgd 

iramnak az közönséges dolgokban leveleink Teleki 

nr kfildvén Kővárbúi ; de Petróczi urfíakkal együtt 

Fajgel nram még ma reggel menvén el Kővárba, így 

*>ctB^S^l ) egyébiránt is clavissal levén írva, vissza- 

k&ldettem* írt&m Tekhi és Vesselényi uraméknak. 

Z%. €s5(ör(ök. Ebédet ma sem évén ; úgy tetszik 
könnyen múlám el az hideg mellől ; érzettem ugyan 
?alamennyire , de ebédntán az mezőre is kimentem 
lovon ; az hol Vessclényi Pál uramat tanálván harmad 
magával , az közönséges dolgokrúl fáradtig beszélet- 
tem. Estvefelé pedig valami orvossággal is éltem; 
vacsorán egy kis levecskét is evén. Reggeltül fogva 
estvefeléig tiszta idő volt , de estvére esősedni kezde. 

23. Pintek. Ez éjjel egész viradtig , és ma nap- 
estig is aprón de sűrűn esett az eső is , az idő ki 
miatt meg is hivesedett Én az múlt éjjel az falun ki- 
vfil 4 vagy ötöd magammal hálván — az minthogy az 
máa éjjel is nagy vigyázassál és alkalmatlansággal 
ide be félvén non putaremtúl, az német sem lévén 
messze , és Kis Balázs nevű szathmári magyar had- 
oagy is ezen falura szándékozván, - beteges állapo- 
tomhoz képest nagy alkalmatlanságom nélkül. Estve- 
felé érkezek Kbhusiczki Pál uram levele is Zilahrúl, 
kiben írja az német mindenfelé hadaival magát con- 
juagálváii Domahidárúl táborostul indult volna meg, 



64 

melyfel^? nem tudják Vacsora tájéka felé valamen- 
u} ire megállott az esü . de úgy is egészen befellege* 
bedett az ég. 

28. Szombat. Az mült éjjel homályos idő volt ' 
ugyan . de az esö is \iiTadtig esett : nem hálván az 
•'jKzaka Í8 az faluban : ma pedig napestig meleg és 
tÍHzta idö hittatott lenni. Ebédet nem ettem , és kád- 
ban Bokáig furdöttem félvén az hidegleléstül : az mint- 
hogy Utennek hála el is múlattam , nagy főfájással 
ugyan. Vacsoraelött érkezének Baranov^i uramékis 
hátramaradt minden lovaimmal, szolgáimmal az beaz- 
tírrczei quartélybúl. Elérkeztek vacsora felett Pefrdcst 
úrfiak is Kövárbiil, hozván leveleket iíf. Ma napeatíg 
H%rp meleg t*& tiszta idö volt; reggel ugyan nagy 
köd volt. 

Z9. \'asárnap. Ez éjszaka újobban egy berekben 
hálván szerencsémre esü még sem volt. Hajnalban 
(;gy darab ideig nagy köd lön, azután eloszolván szép 
és meleg iái\ lön napestig. Pitróczi úrfiak elmenének 
quarti'lyokba. én pedig néhányad magammal Őrme- 
zőre bátorságnak okáért, az lovakat Udvarhelyen 
hagyván az cseléddel együtt, hanem derekasabh 
lovuíniat 8 portékámat küldvén el csak Csehbe. Isten 
kcgyehnébííl egésségben érkeztem Őrmezőre, s ott is 
háltam, az hideglelés is már jobban elmúlván. 

30. Iletfó. Szálai uramat még tegnap boc8át\'áu 
v\ Zilahra az magyarság gyűlésére, mely is holnap 
IcíHzen , magani ez napot itt töltém várván az gyfi- 
lé.H kiinenetelit. Azonban estvefelé érkeztek bőven 
levelim Kövárbúl is. Úgy látom az német tábor in- 
dulásában még eddig semmi sincsen. Időnk ma is szép 
melegen szolgála; de az múlt éjjel nagy zápor- 
eső lön. 



31. Kedd. Eje napot is itt őrmezőn töltém, ma 
lé?én az magyar atyafiaknak gyűlések itt akarván 
^ámi kimenetelit Ma is sok irogatásim voltak az 
kSsönaégea dolgokban. Ma napestig szép meleg nap 
liolgála; az múlt éjjel pedig újobban is nagy 
csSlőn. 

September. 

1. Szerda. Mind vártam mit végeztek légyen az 
gyűlésben; azonban ebédtájban érkezek közzűlök 
Sudai Pál nram referálván az dolgokat. Úgy látom 
ai badak továbbra is qnartelyokban az Szilágyban, 
várakoznak mig az portárúi vagy valami nem jö, 
és ezen gyűlésbe újobban Erdélybe expediált követ 
s^kfiai meg nem térnek. Radics Andrást is portá- 
rái jövő útjában hagyták az debreczeni emberek. 
Kolozsvárrúl is vévén tegnap Bhédei uram leveleit 
isokra és Kővárba való választételeket és udvarhoz 
ii ezpediálván Gellértet ^ levelekkel töltém el az na- 
pot; B czélom szerént innen ma el nem mehetvén itt 

I hilék. Ma reggel elkelhetett az mente ; hogy feljőve 
az nap szép tiszta meleg idő volt ; és az múlt éjjel 
sem volt eső. 

2. Csötortftk. Az közönséges dolgokra- jobbnak 
ítélvén Kővárba való felmenetelemet, jó reggel meg- 
indulván ebédet ettem Lemény nevű oláh faluban, és 
Kővárba mintegy három óra tájban délután érkezvén 
Teleki uramat kin tanálván, és az fraucziai követ is 
kijővén, Radics András még sem érkezek, kit is már 
itt várok meg. Idő ma is igen szép volt , az múlt 
éjijel is csendes, de hives idő volt. 

3. Pintek. Ma napestig is váram ha mi újobbat 
ehetnék; de se Radics uram, sem más nem érkez- 

■OKÜM. UWQ, BWT, SC'RIPT XVIII. O 



66 

vén, csak az francziával való beBzélgetéssel telek el az 
nap; váltig obtestálván mind ötét a mind minket u 
lengyelországi hadak, legyen meg hamarébb az vélek ' 
való comjunctio. írtam mind én b mind ö Lengyelor- 
szágba. Ma igen szép tiszta meleg időnk lön; az éjsza- 
kák már hi vesék lévén, az éjjel is tiszta de hives idSlSn. 

4. S/ombat. Ez napot csakveszteglésbentoltém. 
Délesti 4 óráig homályos és kedvetlen idő lön ; ezu- 
tán sötét estig nagy záporeső lön ; az múlt éjjel hi- 
ves de csendes éj volt. 

5. Vasárnap. Az tegnapi elkezdett esötSl fogra 
ez múlt egész éjjel mind szaporán esett az esö Ti^ 
radtig, de ma sem álla meg estig, mely már is nagy 
sárt szörze. Érkezek estvefelé hírünk, hogy Radici 
uram is már közelvaló faluban hálna az következen- 
dő éjjel. Egyébaránt hogy im esős volt az idö, beszél- 
getésben, irogatásban tölténk el ez mai napot, és 
Isteniszolgálatban is. 

6. Ilelfö. Az elmúlt éjjel is mind esett az es5, 
csak már is nagyok az vizek, és csak délelőtt 8 óra- 
kor ha megállott úgy is nagy ködnek meglételével; 
estig aztán szomorú idö lön, nem is esett. Azonban 
ebédelütt jóval érkezek igen betegen Radics András 
is az portárúi, ki is az követektül mind közönséges 
s mind magános levelet hozván nekem szólót írják 
s referálja is, az magyarok magok affelől por* 
ta hire nélkül is cselekedhettek , és az francziai 
pénzt felvehették volna. Bár azt irják vala eddig is 
Kende uraimék, s jobban lettek volna az dolgok. 
Azonban beszéli azt is, az követek magok is csak- 
hamar már elérkeznek, és ö is az fővezér tihajátúl 
úgy bocsáttatott, biztasson bennünket s mondja meg 
nevével nekünk, követ atyánkfiai minden bizonnyal 



j& válasszal bocsáttatnak, és már mit sem késnek ; 
Aftely László nramat is az Dnnánál tanálván, re- 
aényli 23 angostusban mehetett Constantinapolyba. 

7. Kedd* Ma udvarhoz és máshova való írással 
mulatván el az napot, íratván Hadics nrammal is 
ms magyaroknak az dolgokriíl; de hogy jobban 
referálhasson, és magát Vesselényi nramat is az dol- 
gokrúl való finalis determínatíóért ide való jövetelre 
indncálhassa; Radics uram beteg levén Szálai uramat 
kfildettfik el ebédután Zílahra ; el is ment. Azonban 
eitYefelé érkezek Vesselényi Pál uram szolgája is, 
feleit uramnak, az francziai követnek s nékem szóló 
kvelekkeL Az idö pedig ma szépen és melegen szol- 
gála; és az éjjel is csendes de híves időnk lön, köze- 
Utrén már egyébiránt is az őszhez. 

8. Szerda* Kiváltképpen való dolgok interveni- 
ilvin és az közönséges jót illetők, ma sok beszélge- 
tésem volt 7^f^'A:t urammal is, azfrancziávalis, melynek 
tt végét ma nem szakaszthatók, haladott holnapra. 
Idő ma reggel híves és homályos, azután kevéssel 
tiszta és meleg idő volt ; éjszakánk is csendes és eső 
nélkfil való lévén. 

9. Csötörtők. Ma is napestig ugyan azonokban 
tölténk el az napot. De már Szálai ur is oda lévén, 
estvére ö kegyelmének is meg kell jönni. Azonban 
hozák levelét is (ö) kegyelmének, kiben irja ma estvefelé 
bomlik az zilahi bujdosó magyarok gyűlése, és már 
holnapnál elébb ide nem érkézbe tik. Reggeleken őszi 
ködös idő jár, napestig pedig ma is meleg idő volt ; 
éjszaka is csendes. 

10. PÍDtek. Tegnap végezvén Teleki urammal és 
az francziával való beszédemet, determiuatióba ment 
az fejedelem is három ízben hivatván levele által 

5* 



G8 

magához, ma csak beinduljak ü nagyságához. Reggel 
azonban érkezvén Szálai uram az gyűlésben lett 
dolgokkal; kibül is limicjsáíiyi uramat expediálták 
az lengyelországi hadak után, és urunknak s Tddd 
uramnak is assecuratiót küldtek, ha magokban indái- 
nak is meg de az íí nagysága emberét valamikor 
küldi acceptálják, és in futurum is az nemzet koltsé- 
geirtil refuöiüt teszen. így én reggeli kilencz óra táj- 
ban indulhatok csak meg, és csak késő alkonyodván 
érkezhetém Csehbe Kctz^Tt-é asszonyomnál levén 
vacsorán, és ahhoz is csak lovon menék látására, és 
hogy azokban s némelynél is portékámban udvarhoz 
is vigyek magammal kellett kerülném. Kővártúl fogva 
engem valóban megvere Jederig az nagy záporeső; 
ott falatozván , és ebédután is csaknem Csehig mind 
esett az esö, és valóban megáztata bennünket. Sö- 
tétedve azért megállván tisztára fordult, az mint az 
éjjel is csendes idí5 lön. 

11. S/.onibai. Aprólékos dolgaimat Csehben is 
végezhetvén, és jó reggel fSröstökömet évén Isten 
jóvoltából Radnót felé megindultam, megszállván Ud- 
varhelyen is míg szolgáim nyergelhettek, készülhet- 
tek, konyhakocsimat megrakhatták, és irásimat is 
Kővárba küldendőket végezhettem, kihez képest ma 
tovább Szurdoknál nem mehettem. Ma reggel újobban 
esü kezdett esni, nappal ugyan csaknem délesti 4 
órakorig apródonként mind esett, de éjszaka csendes 
ido volt. Már egy darab idötül fogva estve reggel hí- 
ves idíik járnak, és elkel az mente. 

12. VasAninp. Az elmúlt éjszaka csendes de hí- 
ves időnk Kín. Alig várván Radnótot érhessem nem is 
igen alhattam. Azonban virradta elütt mintegy két 
órával érkezek Vesselémji l'ál uram is hozzám Zilah - 



69 

TÓ\; k\ve\ ia az közönséges dolgokrúl sokat beszél - 
^tvén, és maga íb ö kegyelme az m. fejedelemnek 
\>oveii irvém, izenvén, az sok beszélgetés miatt elébb, 
mig derekasint meg netn világosodott Szurdokrúl meg 
nem indulhattam. Mindazáltal az mint lovam léphe- 
tett ebédre mégis Pánczélcsehen, onnan Derse nevű 
oláh faluba, éjszakára pedig majd 11 óra felé Kőte- 
lendbe érkeztem ; az hol is virradtig alnván ma nap- 
estig meleg tiszta időnk lőn. 

13. Hetfó. Jó messze lévén Radnót mihent meg- 
viligosodott megindultam, és ebédre „(egy szó hi- 
ányzik)^' megszállván Isten jóvoltábúl Radnótra hat 
óra tsVjban érkeztem midőn szinte az étket fogták 
volna ; és felmenvén nrunkhoz vacsorán fenvoltam, ö 
nagyságával eleget is beszélgetvén, de az derekasabb 
dolgokat holnapra halasztván. Vacsora ntán iddogál- 
tunk is. Napfeljovetelitiil fogvást leszállásáig meleg 
és tiszta idő lőn ; az elmúlt éjjel is szép holdvilág 
szolgált ; reggeleken s estvéken mindazáltal hives 
idd j&r. 

14. Kedd. Ez napot egészen itt töltém. Isten ke- 
gy elmibiil sok ratiocinálásompersvasiómntán őnagy- 
sága reávévén magát az lengyel hadakkal való con- 
juDctio megtételére. Ma is ő nagysága mnlatott. Ud- 
varnál senki idegen az franczia Révérendnél nem lé- 
vén, kivel is az szállásán mind tegnap s mind ma 
eleget beszélettem . Idő ma is szép meleg szolgála, és 
az éjjel is tiszta és holdvilágos volt. 

15. Szerda. Mára convocáltatván ö nagysága az 
tanácsnrakat, és hogy ö nagysága személyében énex- 
pediáltassam az conjnnctióra parancsolván ő nagysága, 
az expeditiók igen titkon való concipiálásokban, meg- 
intásokban fáradoztunk ; az minthogy ma nagyobb ré- 



70 

Bze el is végezödett. Ma is ebédután mulatott önagy* 
sága és én is itt töltém ez napot. Az tanácaurakban 
pedig több Bethlen Farkas uramnál ma nem is jött be. 
Időnk ma is tiszta és meleg volt; az múlt éjjel is pe- 
dig csendes éjszakánk lőn. 

IS. CsStSrtök. Jó reggel felmenvén udvarhoz, ebéd- 
elött ö nagysága engem csak expediált ; és noha az 
tanácsurakban is már Bethlen János^ Kapi György 
HcUler János és Rhédei Ferencz uramék is beérkez- 
tek, kiknek is ezen mi dolgainkban való discorsuso- 
kat magam hallván úgy kell vala reportálnom Kő- 
várba is, de várakozásomat semmiképpen fi nagysága 
meg nem engedé; és noha mindjárt indulnom kell va- 
la, de némely expeditióknak el nem készfilhetése mi- 
att, némelyeknek pedig subscriptiójok, pecsétlések 
rostálván, azután való várakozásom, ezen dolgokról 
Bévérenddel való finalis beszédem, és Kapi s Bkédei 
uraiméknak is szállásomra való jövetelek s beszélge- 
tések indulásomat szinte 4 óra tájban délutánra huz- 
ták-vonták, de iigy is szolgámat kelletvén némely le- 
velekért hagynom magam pedig nagy záporesőben 
megindulok, s csaknem estig vére is, és mintegy 8 
óra tájban érkeztem Méhesre. Délesti 4 órakorig me- 
leg nap lön, és az éjszaka is csendes lőn. 

17. Pintek. Az múlt éjjel Méhesen csak annyi 
ideig késvén míg az hold feljött egész éjjel jöttem, 
és virradtig Szent-Gothárd nevű magyar faluba érkez- 
tem ; sietvén az mint lehet éjszaka ugyan Möcs nevfi 
mezőségi városban is szállván le egj házhoz míg ka- 
lauzt kaphattunk. Szent -Gothárdon is csak míg az 
lovak az abrakot megették és nem tovább subsistál- 
ván egymásután mentem. Reggel újobban lenni kezd- 
vén az eső egyhuzomban mentem Kaplyonba, és ott 
sem késvén hat óra előtt jutottam Kápolnft nevfi oláh 



71 

faluba, az hol is nagy rágás lévén gyomromban egy- 
nehány óráig subsistáltam, és vacsorát evén jó álmot 
ii rántottam. Ma reggel hogy kezdett egy kis esö 
lenni, de egyébiránt napestig az reggeli s estveliöszi 
hidegeken kivfil meleg és tiszta időnk lön. 

IS. Szombat. Az holdvilág feljővén mintegy éj- 
féliitán két órakor megindultam, és Nagy-Bun aránt 
virradva meg, Eis-Bnnon pedig kevés ideig abrakol- 
via az lovakat reggeli hét óra s nyolcz óra között 
érkezvén be Kővárba^ az hol Teleki urammal mind- 
járt szemben lévén az m. fejedelem levelét több az én 
expeditiómhoz tartozó levelekkel ő kegyelmének 
praesentáltam, nagy bőven emlékeztetvén az közön- 
séges jóknak előmozdításában való sok hfltit és foga- 
dását ö kegyelmének. Megértvén azért ő kegyelme 
tz ő nagysága parancsolatját sok pro et contra való 
discnrsusok után majd estvefelé postát kfildett gene- 
rális VesseUnyi Pál uramhoz, és egyéb vezér s vég- 
beli hadakhoz, ki által is hivattat ö kegyelmekben 
ide. És ez nap ebben tölt. Istennek hála napestig szép 
nap szolgálván, úgy az múlt éjjel is ; hanem reggel 
kezde eső esni. 

19. Vasiroap. Ma csak az sok beszédben tölténk 
az időt. Én pedig reggel s délben nyugovással is ki 
akarván heverni az múlt napokbeli postálkodást. Az 
hadak és nemesség követei még sem jőnek ; de hogy 
Majos Ferencz uram 17 hatszáz (így) válogatott lo- 
vassal elment, hogy magát egy lengyel haddal con- 
jungálja, nincsen kétség benne, kivel Farkas Fábián 
Szálai Pál urammal , és Szukái Gáspár abaúj vár- 
megyei zászlója alatt levő nemességnek mintegy- 
hetven lovasával, egyébiránt is kapitányok lévén, el- 
mentenek, ezelőtt ötöd nappal pedig Nemessányi Bá^ 



72 

Unt Í8, hogj az lenpryel hadakat az dolhai völgybe 
kihozza. Es ha ezen nrank ö nagysága dispositiója 
meg ne tartóztassa, maga Vesselányi Pál nram is hol- 
nap az hátramaradott mezei haddal, és nemességgel 
megindul. Ma kedvetlen homályos, és híves idÖ volt; 
az múlt éjjel pedig nagy köd lön. 

29. Helfé. Jó reggel az dolognak Teleld uram- 
túl való kítanulására az nemességbttl Klobtisiczki PíU 
és Uhrizi Pál nraimék bejövének, és az mezei hadak 
közzül is egy hadnagy ; kikkel is mind Teleki nram 
s mind én beszélgettem ; de az végbeliektül még se 
érkezvén senki, halasztatának azokra az dolgok. 
(Jsanádi István hadnagyot pedig Teleki nr expediálá 
vissza Vesselenyi Pál uramhoz. Érkezének Lengyel- 
országbiil is levelek, és nekem is az marehiotúl s 
AhsolontúL Időnk egyébiránt tiszta és napfényes volt; 
de már fogas kezd lenni. Az múlt éjjel is hasonló kö- 
dös lön. 

21. Kedd. Jó reggel f elköltőm, és holmi írásom- 
hoz s dolgaimhoz láttam. Az végbeliektül sem érkez- 
vén délig senki is, elég impatiensek lévén Forvald 
francziával együtt ; mindazáltal délután vagy két órá* 
val ugyancsak beérkeztek az ónodi kapitány Tályai 
^^Ti/örpy^ és az szendrei kapitány Uri István nramék 
két végbeli hadnagygyal, és egynehány fBbb le- 
^énynyel együtt; kikkel is Tdeki ur sokat beszélget- 
vén az nemesség és mezei hadak követjei jelenlétek- 
ben , proponálta kegyelmes urunk ö nagysága paran- 
csolatját s dispositióját. De az végbeli követek 
principálissoknak s közönségesen mindnyájoknak 
quartélyokba Túr s Vinné felé való megtéréseket fe- 
leségek s gyermekek lakása s azokrúl való disposi- 
tiótétel kedvéért ajánlván, egyébiránt acoeptálák as ö 



73 

Bagy&ága dispositióját. Az nemesség és mezei hadak 
kdve^ei pedig az választ príncipálissokra halasztván 
íz dol<^ ebben múlt, és halasztásba ment. Ni^pal 
Bzép meleg idö lön; estve, reggel is, az *éj[jel is hives 
id5k szolgálván. 

22. Sxerda. Jóval ebédelött elbocsátván Teleki ur 
az követ atyafiakat , és hogy resolntiójokat én is ha- 
marébb értvén magamat ahoz tudhassam alkalmaz- 
tatni, Klobfinczki s Uhrizi Pál uraimékkal is úgy be- 
szélvén, magam is mintegy két órakor délután Kö- 
Ttrbúl kiindultam elbúcsúzván Teleki uramtúl is, és 
késő éjszaka érkeztem Csehbe Fo/^eZ urammal együtt. 
Istennek hála időnk ma is tiszta, és elég meleg is 
volt; az múlt éjjel sem volt eső. 

23. Csöttirtők. Váram az választ Hadadbúi, de 
nem jőve, ott levén maga Vessclénai Pál uram is, és 
az mezei lovas- és gyalog tisztek is. Azonban dél- 
esti 4 óra tájban érkezek hozzám Forvald uram is 
Kővárbúi Hadad felé menvén ; ki is csak míg vala- 
mi keveset falatozott tovább nem késvén, vele lévén 
kisérésére Szöcs János uraimék is, innen elment. Hi- 
hető Hadadban is az resolutióval ötét várják. Ma 
napestig meleg lön ; reggel nagy köd, s estvefelé pe- 
dig hives is volt. 

24. Pintek. Mind csak azon dolgokon való gon- 
dolkodással töltém az időt Teleki uram levelét is vé- 
ve kiben iija, urunknak ő nagyságának az volna pa- 
rancsolata, magunkat közönségesen is az lengyel 
hadakkal ne conjungáljuk, hanem várakozzunk az 
portai resolutió után. Vettem Kende és Ketzer urai- 
mék portárúi irt leveleket is, kiben is az szokott 
Bód sxerint most is elég biztatás, reménység vagyon, 
de souni bizonyos determinálás ide vagy kijövetelek- 



74 

nek. vagy pedig törökníl való megsegitetésfinknek. - 
Kfttvefelé érkezek újabban Fanrald az f rancziai rési- ^ 
dena. Klobusiczki ia Mikolai BoldizsSr urammal követ- - 
aégbeu pedig Vesselényi Pál uramtnl ; de azbeazélge- - 
téflt holnapra halasztváu mnlatásaal. itallal tölttnk. 
Kz nap Í8 melegen szolgála naplementig; éa azmúU 
éjszaka csendes és tiszta Ion. 

2i. Szonbat. Jó reggel felkelvén, én az Eobu^ 
Míczki nramékkal való beszédhez, az franczia pedig 
maga írásához fogott. Kik által is resolvá^a Véste- 
lényi Pál nram magát engem nmnk 6 nagysága képé- 
ben örömest^ (egy szó hiányzik)'^ vélle egyfltt ágy 
hiszi az mezei hadak is, csak generalisi tisztiben i 
ahoz tartozó dolgokban tőlem ne háborgattassák. 
Kiknek is én hogy ahoz nem szólok, és tisztibe 
magamat ö kegyelmének különben nem avatom csak 
azmennjrire az méltóságos fejedelem személyének, mél- 
tóságának s interessentíájának előttem való viselésefog- 
ja kivánni , resolválván magamat, s azntán itt egyfitt 
fiíröstokömezvén is ebédtájban innen mind vissza 
Hadadba mentek ; én pedig vacsora idejéig az 
franczia kisérésébűi megtérvén, sok udvarhoz való 
írással töltém el ez napot. Vacsora tájban vévén újob- 
baii is már Hadadbiil Vesselény i Pál^ az franczia, és 
Klohiisiczky uram leveleit, kiben is Klóbnsiczky Pálvi 
(rJH rcflolutiómmal az generális contentál; maga Ha- 
dadba ki^'ri hogy holnap menjek az dolgokrúl való 
íiiialis beszédért; az franczia pedig iija, determinál- 
ták már magokban Isten véllek lévén az jövő hétfőn 
az gyalogsífg induljon, utánnavaló kedden pedig én 
is kimenjek közékbe, s magok is meginduljanak az 
conjunctióra. Vacsorátúl hamar felkelvén roszúl ér- 
zem magamat, ki miatt mindjárt le is fekfittem. Isten 



75 

kegyelméből az szőlőre valóban meleg napok járnak; 
Igftsaka azért bives, de tiszta lőn az múlt éjjel is. 

2i. (Vasiraap.) Tegnap az franczia tőlem való 
dráláaa után vevém Teleki nramnak újabb levelét, ki- 
ben iija 24 — 25 praesentis Majos Ferenczéknek az 
l^yel hadakkal való eonjunetiójokat; és már az 
keddi mi indulásunkat is tudván. Ez éjjel mind urunk- 
lak ő nagyságának, az tanácsuraknak és egyebek- 
iek Í8 ezen fenforgó dolgok, és az magam az jövő 
kedden kimenő igyekezetem felől is bőven irtam, és 
igyan az múlt éjszaka az levelekkel egyik szolgá- 
sat postán el is küldettem ; magam pedig közönséges 
áolgokra nézve jó reggel általmentem Hadadba hi- 
ntván is Vesselényi uram. Az hol ebédet évén, és 
détntán is sokáig mulatván mentek az beszédek 
ilyen determinatióba az sok pro et contra való dis- 
eirsus után: 1) Noha kedden az conjunctióra mind- 
nyájunknak is el kell vala indulnunk, de az végbeli 
kádak elméi igen meg vesztegetődvén Kővárban, nem 
csak magok mentek vissza quartélyokba, de az mezei 
tovas- és gyalog hadak is, és egyebeket is az con- 
junctióra az kik intendálhattak hitető szókkal bejövő 
útjokban visszatérítvén, s in universum az elmenendő 
had 400 lovasra, és 800 gyalogra alig telhetvén : 
alkahnatosabbnak itiltfik, Forvald vagy hatszáz gya- 
loggal B azokkal Apagyi Sámuel mezei gyalog kapi- 
tány uram, és vagy kétszáz lovas, s azokkal Medi^ 
Gulyán és SzÜk György mezei hadnagyok menjenek 
el, s renoválják az conjunctiót. 2) Vesselényi Pál 
uram menjen ki az Ér mellé, és gyűjtse mindenfitt az 
mint tőle lehet az hadat s váija (verjen helyett) tá- 
bori 3) Én menjek udvarhoz ezen dolgoknak relatió- 
jávali ott as d nagyságára bízott dolgokban újabb s 



7f? 

megerősítő-, és az végbeliek felkelésére szóló pa- ' 
raiicsolatokat extrahalván, egyéb közönségea jót illető ' 
dolgokban is munkálódjam, és megtérvén udvartűi 
sietséggel magamat egy bizonyos helyen Vesseléi^yifíÜ 
urammal conjungálván : fogjunk Isten kegyelmébfil 
egy értelemmel az munkához. És így menvén véghez az 
beszédek én éjszakára visszamentem Csehbe. Ha isszép 
meleg nap szolgálván, és az éjjel is tiszta idő lévén. 

27. Hetfó. Teleki uramtúl érkezvén újabban le- 
velem 8 avval együtt egy barátom által íratott ö 
nagysága intimátiója, kiben is az m. fejedelem pa- 
rancsolja, elömbe adott instructióban csak járjak el ; 
legyen Istennek hála pedig, hogy nem változtak az 
dolgok. Azonban ebédre érkezek iijobban Forvald 
franczia, és vélle együtt Vetrfirzi István^ Klo^usiczki 
Pál uraimék, és vagy két magyarországi alábbvaló 
nemesember, kiket is az tegnapi beszéd szerint már 
is Metli és Gtdyás hadnagysága kisér, ebéden nálam 
levén, ebédután pedig mind nékem s mind az íran- 
cziának sok irogatásunk lévén, estvefelé Isten ke- 
gyelmébül innen is elindulának kikísérve én is, és már 
Apagf/i uram az maga gyalogival Czikón'il várván 
őket ; az franczia pedig némely dolgait, lovait, sze- 
kereit nálam Csehben hagyván s könnyűszerrel és 
lóháton menvén el. Ma is napestig meleg idő lön ; reg- 
gel s estve azért hives időcske lön. 

28. Kedd. Elkészülvén az végezés szerint. Isten 
jóvoltábiil én is reggel megindulok, és hintón járván ebé- 
den Udvarhelyen falatoztam keveset; azonban hogy on- 
nan is el akarok vala menni érkezének Teleki uramnak 
két rendbéli levelei, kikben elég mocskosan ir (egy szó 
hiányzik) az mi végezéseinket, és vele való comoediás 
játszásunkat ; írván arrúl is, hogy urunk ö nagysága pa- 



77 

nncaolja, kfil^em ö kegyelme kezébe az nékem adó- 
dott pátenseket De én csak abban hagyván, és vá- 
laszt se tévén siettem, éB hálni mentem Csernek nevű 
oláh falába ; az hová is érkezének Bánffi Gábor nram 
szolgái valami erdélyi ezen mait (?) illető levelekkel. 
Ha szép idő lön napestig ; reggel volt ngyan egy órá- 
ig tartó kis esöcske. 

29. Szerda. Csernekrfll jó reggel megindulván, 
az hírekre nézve valamint lehetett siettem, és ebédet 
Zsnkon evén, éjszakára még is Aranykút nevű oláh 
falába érkeztem, Orlai ur az ebédlő helyre jővén 
hozzám ; ott is alkalmas ideig késvén sötétben érkéz- 
heténk az háló helyre. Időnk ma is tiszta és meleg 
Ion ; az múlt éjjel sem lévén eső. 

M. CsSlorlOk. Aranykútön három óráig ha mulat- 
ván csak, egy szabóálmat is alnván, megindultam 
igen sutét lévén nem szolgálván az holdvilág, virradta 
előtt Czikud nevű faluhoz érkezvén ; eső is kezdvén 
esni míg az lovak is egy keveset ehetének hajnalig 
jó álmot ránditánk ; és onnan is megindulván reggeli 
kilencz órakor érkezénk Orlai urammal együtt udvar- 
hoz ; ebédet fenn évén, látom igen conturbatus álla- 
pottal vagyon ő nagysága ; én azonban jóakaróimtúl 
kitanulván Teleki uram miut vádaskodott ellenem az 
fejedelem ő nagysága előtt, hogy én tudniillik nem az 
5 kegyelme tetszésével, akaratjával jöttem ezelőtt ide 
Kővárba, és hogy Csehben kitudja mit tractaltam 
Forvalddal etc. Ebédig sem ő nagysága se én nem 
hozván semmit elő, ebédután felmenvén udvarhoz, és 
magátúl hozván az dolgot elő ő nagysága az mint 
Isten nekem is tudnom adta bőven declaráltam vilá- 
gosítván az dolgot Melyeket is megértvén ö nagy* 
EHga egészen megengesztelődett ; várakoztam én már 



78 

csak Udvarhelyi ur megtérésére, kit is Kővárba Te- 
leki uramhoz kflldett tegnap. Ma is szép idö lön, az 
eső sem esvén nappal, és az múlt éjjel is csak kevés 
ideig tartott. 

October. 

1. Pintek. Ma napestig az fenforgó dolgok s 
akadályok elhárításával lön az fejedelemmel ő 
nagyságával sokáig és két ízben tartó beszédem ; és 
noha én bennem nyugodván meg ő nagysága s nem 
egészen hívén az Teleki uram relatiójának engem 
csak újabban is az dolgoknak s élőmbe adott instru- 
ctiójának végbenvitelére elküldött volna, de részsze- 
rint mind ö nagyságának tetszvén s mind nékem job- 
ban hogy Udvarhelyi ur megtérését itt várjam meg, ez 
nap ott voltam, és míg már m^érkezik addig itt is 
mulatok. Idő Istennek hála ma is szép volt; az éjjel 
pedig ködös idő lőn s hajnalban is. 

2. Szombat. Zsukrúl írván Teleki uram velem va- 
ló actáitúl viseltetvén Bhédei uramnak, ha igaz jóa- 
karóm jőjön Radnótra, az estve későn érkezvén be 
ma jó reggel szállására menvén sokat beszélgettem 
az fenforgó dolgokrúl ö kegyelmével ; de urunk ő 
nagysága semmit elő az dologban ő kegyelmének nem 
hozván, magának is inkább tetszett ; délután pedig 
fenlévén ebéden az franczia Révérenddel mulattunk 
ő nagyságával, várván velem együtt óhajtván ő 
nagysága is Udvarhelyi megtérését, kit is írásban 
feltött punctumokkal bocsátott el, írásban is várván 
azokra választ. És ez nap így és szép melegen málék 
el. Csendes és tiszta éjszakánk is lévén. 

3. Vasárnap Udvarhelyi még sem jőve. Ma is 
eleget beszélek az praefectussal s másokkal, nem lé- 
vén most egyik hofmester is itt. Rhédei uram isestvé- 



79 : 

Tel eUndida innen Bánffi Zsigmond nramhoz. Idő ma 
» tíasta meleg lön ; reggel ngyan kod lőn ; és estve- I 

felé is az (tezhez képest hivesidők járnak, és már éj- 
szaka ia világosodik. j 

4. Hetfé. Az közönséges dolgokat illető bizonyos 
és felea irásim lévén hajnalban felköltem. Azonban 
udvartúl ia izenvén Udvarhelyi megjött volna az éjsza- 
ka, késedelem nélkfil felmentem. Az hol is bemenvén 
az fejedelem ő nagysága házába, hallom mivel járt 
Kővárban. Uranktúl való expediáltatása öt punctnm- 
búi állván, az ketteje az én velem való dolog mint 
volt Kővárban, és oka ki volt az conjnnetiónak, az 
hárma pedig Teleki nr személyét illetvén, tudniillik, 
lia rósz válasz jőne az portárúi kimegyen-é az ma- 
gyarok közzé, és ha nem, kit javall s micsoda moda- 
litással ? Melyekben Teleki uram Írásban tevén vá- 
laszt csak imigyamngy attingálja az többit az időre s 
az alkalmatosságra halasztván, és az elsőt is nem 
láttatik szinte oly stricte tagadni hogy nem tetszésé- 
vel jártam, mindazáltal azt továbbra is más formában 
tagadja egyéb delatiókkal is élvén. Melyhez képest 
Í8 én ez napot tovább már mitévő legyek csak gon- 
dolkodással töltém el Egyébiránt melegen s tisztán 
szolgálván. 

5. Kedd. Az sok gondolkodásban éjszaka is ke- 
reset alhatván, virradta előtt jóval felköltem, ezen dol- 
gokrúl itt létemig mint folytak bőven irván Fajgel 
uramnak ; de nem lévén még vége az dolognak leve- 
lemet sem commendálhatám. Kihez képest felmenvén 
udvarhoz beizentem Orlai nramtúl ő nagyságának, 
hogy már az conjnnctio renovatiója is meg lévén ha 
már az ő nagysága képiben nem mehetek is, kérem 
bocsásson el úgy mint privata personát, és tígy is az 



ál) 

figjuek s ő nagyságának jó szolgája lehetek, ha az 
maga méltóságának én bennem való m^gaértödését nem 
illeti is ö nagysága, legalább igaz magyanágomat s 
nemzetemhez való szeretetemet hadd bizonyíthassam 
meg. Kire is ő nagysága azt izené. látom magam is az 
Udvarhelyi relátíójábúl az hadak acceptálni nem akar- 
nak. Teleki uram előtt folehallatára Udvarhdjfinek 
némely közkatonák hfittel eskfivén ,,(egy szó hiány- 
zik)** vallásomra nézve semmiképpen nem acceptál- 
nak. sör ha kimegyek is kozikbe meglő voldösnek; és 
így nem acceptálván. mintsem újabb becstelenség ér- 
hesse ő nagyságát s engem pedig veszedelem követ- 
hessen, halassza ez iránt való igyekezetemet az ta- 
nácsurak bejövetelire : kiket is az jövő szombaton 
convocáltatott Mely ez ily eonfnsiók közOtt magam 
sem tadváu mit csinálni, s nem is lévén tudatlan ben- 
ne ezek is az Kővárban resolvált egynehány rósz 
embereknek declaratiója is Teleki urammesterségébül 
származott, alkalmatosabbnak itíltem az urakat már 
megvárjam, szolgámat is Cseh felé expediálván leve- 
lekkel. Ma is tiszta idö volt: de éjszaka s kivált haj- 
nal felé nagy köd is volt. 

S. Szerda. Ez napot az urak után való várako- 
zással töltém el. írván Ttltki uramnak is egy pana- 
szolkodó s keserves levelet : máshová való iráaim is 
voltak. Ma igen megesösedett az idő, többire mind 
esett : az éj^iel ugyancsak ködös idő lön. 

7. C>ot3rlök. Ma ujabban megtisztuh'án az idö, 
s az múlt éjjel s ma alkalmasint is száradván, ebéden 
fon lévén, ebédután sétálásképen mentem Bogát felé 
hiutón Toy hátiig uram látogatására : kit is otthon 
nem tan:\h-:'in fordultunk vissza szőleje felé ott szfi- 
retvén. Ezen t'entorg\» mostani dolgokrúl 5 kegyeimé- 



81 

fel sokat is beszélgettem. Vacsorán azért megtérvén, 
itt siáUáson ettem. 

8. Pintek. Ma is szokásom szerint hajnalban kelvén 
fel, voltak ide s tova való irogatásim. Urnnkkal sokat 
beszélvén, mind ö nagyságának s mind mindnyájnnk- 
Bsk elég keservesen eshetik az portárúi ennyi időre 
sem érthetni semmit is újabbat. £béden fen lök. Ebéd- 
ntin ő nagyságok szőlőbe menvén sétálni , s én hoz- 
tam pedig Révérend az franczia jővén az szállásra, 
ki?el is sokat beszélgettem az pnblicnmokrúl. Elmen- 
Tte tőlem mentem OUányiné asszonyomhoz, izenvén ő 
kegyelme által az fejedelemasszonynak is. Estvefelé 
pedig Pekri Lörincz uram kérésére kimentem Ózdra, 
iStéttel juthatván oda ; ott is hálék. Ma is délesti 
4 órakorig tiszta s meleg idő lön ; azntán szapora eső 
keide esni, mely is meg nem álla. 

9. Szombat. Jó reggel vissza akarván Radnótra 
menni Pekri nramtúl soha meg nem menekedhetém ; 
ebéden azért ma is Ózdon levén , ebédntán mintegy 
délután egy órakor már is itt voltam. Tegnap Bethlen 
Farkas uram jővén csak be az tanácsurak közzűl , s 
ma pedig Bánfji Zsigmond^ Haller János és RhédeiFe- 
nna uramék csak. Felmenvén estvefelé én is, ő nagy- 
ságát az szőlőben tanáltam ; azonban onnan is meg- 
térvén értem az kisasszonyka ma hajnalban megbe- 
tegedvén roszúl volna , mely csak már is nagy bút 
sierze ő nagyságoknak. Isten oltalmazza; nagyobb 
búsulás nem kicsiny akadályt szerzene csak az mi 
dolgainkban is. Vacsorára lejövék, érkezvén leve- 
leim két felől is, s BaranovszH nramat is tegnap 
délntán expediálván az Szilágyba. Azonban Nemes 
János uram is tegnap érkezvén, de mások is bizonyo- 
san referálják Cseherin alatt az mnsqna és kozák az 

MOJIUM. arsö. Hwr. - 8(Bipt xviii. 6 



82 

törököt igen megverte az tatárnak Í8 jntván, mert az 
had Crimbe szaladott féltvén az országát reá nemen- 
jen az ninsqua. Melynek meglétével annyival inkább 
nem vnrliatnánk az török segítségét, s talán az posta 
is az miatt késik. Az múlt éjjel mind esett az eao, s 
ma is mind esett délután vagy egy óráig; azntán 
megállott. 

10. Vasára Ap. Jó hajnalban felköltem. Reggel 
meglátogatván Klmlei uramat is az tovább való be- 
széd kedviért , s udvarhoz is felmenvén értem az kis- 
asszonyka az éjjel igen megnehezedett volna, az 
mint hogy az fejedelemmel is szemben lévén igen bús 
állapottal vagyon íi nagysága ; de még is kijött asz- 
talhoz. Kbédntán voltam mind Bánfji Zsigmond s 
mind Bethlen Farkas uraiméknál , kikkel is sokat be- 
széltem. Azonban ebédelott urunkat is megtanáltam, 
mivel mostani búsulására nézve ö nagyságának ne- 
héz az ö nagysága méltóságos személye clött való 
discursusok hallású, méltóztassék parancsolni az 
uraknak legyenek velem egy külön helyen szemben. 
s proponálja ö kegyelmeknek az dolgokat és az maga 
személyét illetőket is. Kirül is izenvén ö nagysága 
az uraknak , azt adák válaszúi , még Kapi s Naláczi 
uraímék hátravannak, kiket is mára várnak, elérkez- 
vén o kegyelmek örömest lesznek velem szemben. 
Talán azért már az én dolgom is egyfelé eligazodik. 
Az kisasszonyka is csak egv formában és igen kínos 
nyavalyában, az vérben, lévén félő el ne költözödjék. 
Ma esö nem lön. Heggel praedikátiót is hallgatván, 
ebédután esak szállásomon tartózkodtam meg. Az 
éjjel ködös idö lön. 

11. Iletfó. Ka/ri s Naldczi nraimék még sem érke- 
zének, melyre nézve is haladnak az dolgok. Az kis- 



83 

ttszonyka ia ez éjjel inkább megnehezedvén az ö 
B&gya&gok búBulása is accedál ; ki miatt ebéden sem 
lónk fel. Én ebédután is az arakat járván, abban töl- 
tettem inkább az időt. Azonban nagj véletlen esett 
értésünkre az faluban levő szállásinkon , délután 3 s 
4 óra tájban hala meg az fejedelem leánykája ; meiy 
ia ez ily dolgok között mindnyájunknak nagy búsu- 
lást, és az dolgokban is nem kicsiny confnsiöt szerze. 
Felmenvén az urakkal meglátok az holttestet Újob- 
ban lejővén szállásunkra az idő is igen megesösedék, 
inkább ma mind esvén. 

12. Kedd. Nagy szomorúságban lévén ő nagy- 
ságok , szemben az fejedelemmel nem lehettem. Jó 
reggel érkezvén azért el Kapi és Naláczi uraimék is, 
ebéden ugyan az urakkal én is de csak magánosan 
fen voltam ; ebédután pedig NcMcd urammal fenma- 
radváu az magam , és közönséges dolgokrúl is ö ke- 
gyelmével bőven beszélvén ^ szállásomra lementem ; 
és az fejedelem ö nagysága parancsolatja szerint 
Bethlen Farkas ur szállásán confluálván Bán/jfi Zsig- 
mond, Kapi György, HaUer János, Rhédei Ferencz és 
Naláczi István uraimék , én is oda menvén ö kegyel- 
meknek az dolgokat böv szóval declaráltam. Elsőb- 
ben is felvévén az más úttal ide jövetelemkor mind 
udvarnál Vesselényi Pál ur felöl , és az hadakrúl mi- 
csoda hirek folytak az urunk hivségéttil való elsza- 
kadások iránt, mind pedig oda ki micsoda dolgok 
voltak. Melyekrül is sokat conferálván , ha mi oly 
lenne is azoknak obiálására , Teleki uram javallásá- 
búl is három rendbeli parancsolatja is jővén ő nagy- 
Bágának , tetszett , hogy sietséggel bemenjek udvar- 
hoz, és ott detegálván az dolgokat, míg portárúi ő 
nagyságának resolutiója jöhet , és Teleki uramat ki- 



84 

küldheti Í8, bogy az ö nagysága interessentiája el ne 
vefiszen , és az francziai királyival ineált tractatusá- 
nak is eleget tehessen az maga képiben ö nagysága 
engem kikfildjen. Az minthogy bőven deciarái vin ö 
nagyságának az dolgokat, engem ahoz tartozó levél- 
beli instrumentumokkal kikttldett Teleki aramnak 
instellálásom felöl parancsolván ; ö kegyelme is ab- 
ban eljárt. Az hadak megértvén in sna forma az dol- 
got , acceptáltak. Azonban az hadaknak elszéledése 
miatt utunkat hamar nem continuálhatván , VesseUnj/i 
uram az hadak gyűjtésére az Ér mellé menvén ki, 
az kik hadak lehetnek, hogy az conjunctiö az ö nagy- 
sága hűsége s interessentiája alatt mig kimehetnek 
is renováltassék, azok is az lengyel táborra elmentek ; 
én pedig hogy az dolgokrúl ő nagyságát újabban is 
értessem, udvarhoz megint bejővén tovább valódispo- 
sitiójához akartam magamat ő nagyságának alkal- 
maztatnom. Az hová is beérkezvén gondolkodásomon 
kivttl Teleki uramnak az fejedelemnél ellenem való 
vágyait experiálván , és kiváltképpen hogy nem az ö 
kegyelme hírivei s tetszésével jöttem , azonban bizo- 
nyos hírül hozván u nagyságának azt is, az musqva 
Cseherin alatt az törökét s tatárt igen megverte vol- 
na, ez ily hírre s az követeknek ennyi ideig való 
kérésekre nézve semmi jót őnagysága nem is várhat- 
ván: töttem oly instantiát, ennyiben levén már az 
magyar nemzet dolgai , ő nagysága engem úgy mint 
privata personát is bocsásson ki, az hol is híven szol- 
gáljak Istenemnek, nemzetemnek s ő nagyságának is, 
és az hazának. Melyben is engem ö nagysága ö ké- 
kre az tanácsurakra relegálván , kérem Isten- 
q^yelmeket , megtekintvén az mi hadaink 
hidasokat s nagy confosiót ia , lureAz- 



85 

tteji kftteleségeknek eleget tévén , ha az mi kegyel- 
met vmnknak ö nagyságának még most módja benne 
nincsen : látván , hogy soha tovább nem snbsistálha- 
tmik orvosólja köztok az oly alkalmatlan dolgokat 6 
kegyelmekkel együtt, és az végbelieknek az conjunc- 
tíót megengedvén, engem is bocsássanak. Mely beszé- 
demet is több circnmstantiával vivén véghez , halasz- 
tották ö kegyelmek az magok közt való conféren- 
tiára ; és így én ez napot csak szállásomon töltém ; 
ma is esvén az eső. Alkalmatlan utamat reményiem^ 
az múlt éjjel is paraholván. 

13. Szerda. Jó reggel felköltem, s felmenvén 
udvarhoz értem Szcdai Pál uram tudositásábúl Isten 
az franczia hadaknak, és az mi véllek conjangált 
magyarinknak szép győzedelmet s olyat adott volna, 
az minemű az mióta az némettel bajoskodnak még nem 
volt. Mert Munkácshoz tartozó Szőlősnél Schmidt és 
az szathmári commendans Herberstein az Barkóczi Ist- 
ván katonáival , feles német s horváttal reájok men- 
vén Isten az szerencsét az mieinknek adta volna, úgy 
hogy nem csak feles németet , magyart , és horvátot 
vágtak le s fogtak , de zászlókat és dobokat is nyer- 
tek ; több kár az mieinkben nem is esett, hanem hogy 
szegény iíajosFerencz kapitány két lövésben esett el 
harmad magával közkatonákkal. Mely ez ily szeren- 
cséjek is az dolgoknak promoveálására nagy ösztönt 
Bzerze. Nékem délig még sem lehete válaszom. Ebéd- 
ntán azért Bcdó uramtúl az fejedelem ö nagysága és 
az urak küzenék az választ ; tudniillik, hogy lévén (?) 
magam is az portai resolutióig, mely is ő nagysága s 
ö kegyelmek magok sem tudják mi okokon halad en- 
nyire, magam semmit sem cselekedhetek, így magam- 
nak is az lévén akaratom , elbocsátnak ; és mind az 



86 

végbelieknek 8 mind másutt levő minden magyarok- 
nak nem csak az conjnnetiót , de az actióhoz való fo- 
gást is megengedek ; s pátenst is adott ö nagysága 
innen, hogy eiöbbeni dispositióját változtatni kellete, 
csak én is megemlékezvén ö nagyságához s ez hazá- 
hoz való kötelességemrül ö nagyságát levelem által 
assecurálni ne nehezteljek. Mely(et) is úgy kívánván az 
ratió status, magamat nem vonogatván subscríbáltam: 
és nagyságátúl elbuesiizván s az uraktúl , szállá- 
somra lementem ; az honnét is Révérendhez menvén, 
onnét Kapi uram kivánságára vacsorára ö kegyelmé- 
hez és Barcsai Mihály uramhoz is elmentem ; keveset 
aluván, virradta előtt is sokkal kelvén fel. Az idd ma 
igen megesősedék , szaporán esvén napestig az eső ; 
és az múlt éjszaka is virradtig. 

14. Cs818rt8k. Két vagy három órával kelvén fel 
virradta előtt sok irogatásimat végeztem; és ugyan 
virradta előtt valamivel indulék is meg , egy étekfo- 
gómat az pátensért hagyván , más emberemet pedig 
sietséggel Hunyailra expediálván Cstiii s Radics 
uraimékhoz, úgy hogy mához egy hétre ö kegyelmek 
Udvarhelyen lehessenek Kilencz óra tájban falatoz- 
ván, és az lovak kedvéért Tóháton szállván meg, 
éjszakára Kalyánba verekedtem. Inkább mind esvén 
ma is az eső , és csak igen kicsiny ideig állapodván 
meg. Az múlt éjjel ugyan kevés ideig esett. 

15. Pintek. Kalyánbúl virradta előtt indulván 
meg nagy időn ebédre Borsára érkeztem Bánffi Gá- 
hor ur ottlétét gondolván ; de se magát sem az asz- 
szonyt hon nem tanálók , és csak f}rlainé asszonyo- 
mat. Mindazonáltal itt ebédlettűnk: és még tegnap 
küldvén el &xij)esi uramért hogy kijöne beszélgetés 
kedvéért Koloisvárrúl ő kegyelme nem sokáig vára* 



87 

koztatván, ki is Güdnyi Jakabhal kiérkezvén , és véle 
beszélgethetvén délesti három óra után índulhaték 
csak meg Borsárúi ; és hogy szinte sötétedni kezdett 
Finczélcsehbe beszállván mlg az lovak abrakoltak, 
háló helyre mindazáltal Kecskehátra érkeztem majd 
éjfél tájban. Ebédig tiszta időnk volt; de délután 
Kecskehátig mind vére az eső bennünket, nagy sáro- 
kat is szerezvén. 

IS. Szombat. Virradtig mind esvén az esö alkal- 
matlan utakat szerze ; világosodván mindazáltal siet- 
vétt haza megindulván Gorbón kevéssé megszállot- 
tam , s megetetvén az lovakat onnét is mindjárt men- 
tem, és délesti egy óra tájban Udvarhelyre érkeztem. 
Reggeltül fogva mintegy déltájig igen esett ma is ; 
de aztán szép tisztára fordult. Fajgd ur Hadadban 
lévén ö kegyelméért elküldtem holnap jöne Udvar- 
helyre. 

17. Yasáriiap. Elég nehéz tovább való dolgokrúl 
nem determinálhatok ; nem tudom mi karban legye- 
nek, és az magyar tábor is hol legyen? Délután 
érkezvén azért el Fajgel uram is beszéli az elmúlt 
kedden hivatta ki Várczához Vesselényi Pál uram töb- 
bel lévén ezer embernél, és engem nem győzvén várni 
az conjunctióra indulván, de útjában eleiben jővén 
mintegy kilenczszáz német s horvát , véllek az Vesse- 
lényi Pál urammal valók megütköztek, s Isten az 
mieinknek adván újabban is az győzedelmet, kétszá- 
zig bennek elejtettek , és az lengyel hadakkal is 
alkalmatlanság nélkül magokat conjungálhatták. De 
hol legyen most az tábor V soha ki nem tanulhatni. 
Egy végbeli követ Smhai nevű is érkezek ma Fajgel 
uramhoz , ki is beszéli Vesselényi Pál uramhoz expe- 
diáltatott az végbeliektül oly véggel, hogy ők is 



88 

Isten segitségébtil mindenféle dolgokat hátrahagy- 
ván az conjunctiöra megindultak többel ezer lováé- 
nál és ezer gyalognál , és eddig már Diószeghez is 
érkezhettek; és küldették azért is, tanulja hol legyen 
az tábor és mennyi számú lengyellel conjuugálták az 
atyafiak magokat; mert ök Kövárbúl olyan formán 
informatusok , hogy csak másfél száz volna az segítő 
idegen hada. Szuhai ur nem tudván hol legyen az 
tábor csak papirosra tette az követséget, principáliBá- 
nak is megírván miben légyen az dolog; s mivel 
jövet gyülevész katonákbúl mintegy másfélszáz lo- 
vasra reátölt, és egynehány gyalogra is , azokkal to- 
vább való parancsolatig az Szilágyba quartélyba szál- 
lottak, így értvén meg az dolgokat, az végbeli kö- 
vettel sokat beszélvén megmondván neki udvarnál 
már az dolgok miben legyenek , és kérvén reá , lát- 
ván már az urunk nékem adott pátensét is , írja meg^ 
principálisinak jöjenek elömbe, mert Isten jó voltábúl 
én is már az jövő pinteken meg akarnék indulni, és 
így vélek megegyezvén continuálhatnók az tábor 
után való utunkat. Az mely elszéledett katonák pedig 
összegyűltek , azok már addig lennének az falukon, 
azok is járhatnának velünk. És így menvén véghez 
az discursus, estve szolgámat is expediálván Kolozs- 
várra úgy hogy virradtig ott lehessen , Tdeki uram 
is az kisasszonyka temetésére , mely is ma lőtt meg, 
oda menvén. Ma még is tiszta idö láttatott lenni , s 
eső sem esett napestig is ; de az múlt éjjel alkalmas 
hideg vala, és egy kis dér is láttatott lenni. 

18. Helfö. Az múlt éjjel sokat gondolkozván, 
alkalmatosabbnak itélém , hogy az dolgok relatiójá- 
val maga az követjek menjen az végbelieknek kö- 
zikbe, inkább is indulhatván az velem való megegye- 



89 

zésre. így felkelyén , disponáltattam azon embersé- 
ges ember követjeket végbeli uraiméknak, és creden- 
tüt írván általam Isten segitségébtti expediálám is, 
bÖTen izenvén általa az mostani dolgokrúl ; és mivel 
liogy csötörtökre igirte megtérését , és ha az végbe- 
Ueknek is tetszések az leszen , hogy az tábor után 
menjfink , nékem is az az szándékom pinteken Isten 
seg^égébfil csak meginduljak. így az készület ked- 
viért éjszakára Csehbe mentem ; az hol is Kétze/mé 
asszonyomat még kornyadozva tanáltam. Délig 
tiszta idő látszott lenni ; délután estig szaporán esett 
u esö. Úgy is látom ez az negyed úgy mégyen ki. 
Az múlt éjjel pedig hives idö lön. 

19. Kedd. Ez napot többire készületben és sze- 
kereim rakatásában tölték el. Jöttek katonák is hoz- 
zám , kiknek is megmondottam , most is az többinek 
iltalok izentem , már legyenek addig vesztegségben, 
mig Ssuhai uram az végbeliektül megtérhet. Az esö 
Í8 igen esett ; az múlt éjszaka hives idö lön mintegy 
éjfélntán virradtig, de éjfélig esős idö lön. 

29. Szerda. Mai napot is csak az rakogatásban, 
és ugyan a szekerek készítésében , terhelésében mu- 
Istánk el. Ma is inkább mind esőre állván az idö, és 
ugyan keveset esvén is. Kolozsvárra expediált étek- 
fogóm is megtérvén az választételekkel beszéli azt is, 
Teleki uram Szamosuj várra ment volna , úgy Ehédei 
és NaUcd uraimék is. Ma is voltak katonák és gya- 
I<^ok is náUam, kiket is az tegnapiak válaszával 
bocsáték. 

21. Cs&törtftk. Ma is eléggé készültem, lovaimat, 
azoknak nyergeltetéseket, és magammal elhozandó 
egyetmásomat rendelvén, várván Sziihait is már az 
végbeliektül. Azonban midőn legjobban várom vala, 



90 

és szinte el is készültek vala érkezek az fejedelem 
postája Szamosujvárrúl , levele által parancsohán ö 
nagysága, félbenhagyván minden dolgaimat siessek 
udvarhoz, mivel az portai köweték Székely Lásdóursm, 
Kende és Ketzer rraimékkal útban vannak ; az mint 
hogy ő nagysága includálván az Székely László uram 
levelét is in specie elküldette , Arnót körűi datálván 
mely is az Dunához egy napi járóföld , és iija , hogy 
jó válaszszal jönek. Melyhez képest, noha bizony 
igen nehezen esett mind készületemre, eltökélett 
szándékomra, az végbelieknek tott izenetemre, és 
egyéb okokra nézve is az bemenetel, de nem akarván 
elmulatnom az ö nagysága parancsolatját, arrafelé 
kezdtem készületemet forditani , lígy hogy holnap jó 
reggel befelé megindulhassak. Ma szép tiszta idö lön, 
az múlt éjjel sem lön eső ; szél mindazáltal mind nap- 
pal éj^el, de meleg képtelen és sokáig tartó vala. 

ZZ. Pintek. Fajgd uramért küldvén Hadadba , ö 
kegyelme után várakoztam alkalmas ideig; és így 
igen reggel meg sem indulhattam. Az postát mindaz- 
által udvarhoz visszabocsátottam ; Fajgd uramat pe- 
dig elvívén magammal Udvarhelyig , ebédig ott ettin 
feles Írásomat végeztem ; írván az végbelieknek is, 
ne véljék balra dispositiómnak változását , és az én 
utánnam várakozó katonaságrúl is disponálván to- 
vább már mitévők legyenek. Ebédemet végezvén dél- 
után is mintegy 4 órakorig vártam az végbeliek em- 
berit. Éjszakára azért Őrmezőre mentem s ott háltam. 
Nappal nem esek , és csak estvefelé kezde esni ; az 
éjjel pedig nagy szél lön. 

23. Szombat. Az éjszakát roszúl alhatván ki, vir- 
radta előtt akarok vala megindulni, de igen sötét 
lévén, az múlt éjjel esvén is, csak világosodván indn- 



91 

lék, é« ebédre „(egy szó hiányzik)^ nevű faluba száll- 
Tin meg , éjszakára mentem Felsö-Gyékényes nevű 
oláh faluba ; az honnét is est ve szolgámat expediálám, 
lássa meg Keride uraimék már megérkeztek-e ? Idö 
Utennek hála ma szépen és melegen szolgála s tiszta is. 
24. Vasárnap. Az éjjel érkezvén meg szolgám 
referálja még az követek meg nem érkeztek volna, 
mely is nékem elég nehéz. Mihent megvirradott meg- 
indiilván, szinte praedikátió végezésekor „(néhány 
no kimaradt)^; az hol bemenvén urankhoz is az 
vakban Rhédei, Teleki és NcMcsA uraimékat tanálám 
itt , kik között is Td&H arammal fogván haragosan 
kezet mindkét részrűl ; ez nap csak úgy múlék el, az 
követek még sem érkezvén. Esö reggel szaporán 
kezde esni , de abban hagyá ; az éjjel pedig nagy és 
meleg szél lön. 

23. Iletré. Váltig várók közönségesen ma is az 
követeket ; de sem magok , se levelek nem érkezek. 
Esö ma szakásztban két ízben is szapora esett. Az 
tegnapi kézfogás után TdfM uramat nem láttam. Jár- 
ják eleget Rhédei és Naláczi uraimék köztünk az bé- 
kességet ; én is eléggé világosítván panaszszal mind 
az két umak ellenem való dolgait TeMci uramnak. 
Ugy látom ö kegyelme is panaszolkodik elöttök reám. 
Az múlt éjjel szép tiszta idö volt. Én is reggel felköl* 
teződém az falubúi, s ide szállék szállásul az Ncűáaá 
aram szállására; küldvén szolgámat vissza Csehbe 
levelekkel. 

Í%. Kedd. Az fejedelem ö nagysága is eléggé 
boszonkodik az követeknek későn való érkezéseken; 
holott még az elmúlt szombaton várta őket, de még 
se jövének. Hanem estvefelé érkezek ö nagyságának 
szóló Székely László ur levele, kiben is iija az Havas- 



92 

alföldében levő rettenetes árvizek miatt nemcsak ne- 
hezen jöhettek , de két napi járöföldet kerültek is, 
egyébiránt is az rettenetes nagy sarok miatt érkez- 
hetnek ily későre. Mindazonáltal már holnapután 
okvetetlen ide várja ö nagysága ö kegyelmeket. így 
meg is csendesedénk valamit. Nekem is érkezett &tt- 
hai nramtúl , kit Udvarhelyrtil expediáltam vala az 
végbeliekhez , Diöszegrttl való tudósításom , s Ftg^ 
uramnak is levelei Gsehbtil. iTjhSs^thai uram az vég- 
beliek Böszörmény felé menvén le , és magát is az 
tolvajok felvervén ez ily okokért jöhetett késfi tudó- 
sításom; de szemben igyekezik nemcsak az végbe- 
liekkel lenni , de az választ is meghozni , javallván 
inkább Diószeg táján az térfolden az végbeliekkel 
való megegyezésemet. Fajgel uramtiU értem azt is, egy 
váradi aga ment volna be Hadadba budai vezér Ves- 
selényi Fái uramnak szóló levelével, de visszatért nem 
tanálván ott az urat. Mondotta ugyan az török , az 
végbeli töröktül expeditusabb inkább , kik is az hol 
generális uram akarja ott egyeznek meg vele. Az 
múlt éjjel is szép tiszta idö lön ; ma nappal szaporán 
esek az esö, de estvefelé megálla. 

Z7. Szerda. Mióta ide jöttem is nem lévén Teleki 
urammal, sem az kézfogáson kivűl nem is látván, teg- 
nap is igen járván az urak köztünk az compositiót, 
letévén én is ö kegyelme is az nehézséget — hogy 
már bennünket megbékéltetének ; voltam reggel szál- 
lásán is ö kegyelmének. Azonban újabb hirem is 
érkezvén s az végbeliektttl válaszom, és Szuhai uram 
is tölök megtért, Csehben vár, az leveleket az urak- 
kal is közlöttem. Újfalubúi 22 irt levelekben írják 
végbeli uraimék már csak napot és helyt termináljak 
nékik megegyezni velem készek , egyébiránt is &t«- 



93 

hai aram által izenyén többet , hogy siesBek kimenni 
ko&kbe reménykednek, mivel köz (?) is gyülekezik, 
tf derék táborunkkal se egyesedbettek meg. Böször- 
méaybttl az praesidiomat kivitték, az lakósok gratiát 
kémek , kiknek is az én s velem kimenendö becsüle- 
tes magyarországi rendek consensusok nélkfil gra- 
tiát nem adnak. De az mi nagyobb a Tiszán innen 
való hajdúvárosok felvételére , azoknak elrontására 
tf végbeli törökök is vélek megegyezni akarnak , és 
ha hol ők nem cselekszik az törökök magokban is 
elkövetik. Ezeket nem csak az uraknak , de az feje- 
delemnek is megjelentvén , tetszék ö nagyságának és 
5 kegyelmeknek, hogy itt levő magyar nemzet követ- 
jdvel Farkas László uraimékkal, s több most udvaros- 
kodó magyarországi főrendekkel Írasson ő nagysága 
u v^belieknek , mivel az követeket az portárúi ő 
nagysága már holnapra okvetetlen várja, így míg 
már azokkal nem beszél , egyebekrül ő nagysága az 
én kimenetelem iránt is nem disponálhat, hanem hogy 
végbeli uraimék az hajdúknak gratiát adni magok 
mellé felvegyék minekelőtte az török magában is elkö- 
vetné 8 elrablaná őket szükségesnek látja ; az mint 
hogy írnak is (és én is) ő kegyelmeknek magyaror- 
szági uraimék ; sietve el is ment az posta. Mi addig 
már csak az (?) vifrnök holnapot s abban való megér- 
kezéseket az portai atyafiaknak. Én ma is küldém ő 
kegyelmek eleibe levelekkel szolgámat postán , hogy 
ftiettenének reménykedvén. Az elmúlt éjjel nagy eső 
lőo , úgy ma is nagy zápor ; egyébiránt is csaknem 
napestig esvén az eső szakasztokban. 

28. CsötArtAk. Ma is napestig itt voltam ; ebéden 
pedig Jhldalagi János uramnál itt való kapitánynál, 
az hol vigan ia lakánk; vacsorát nem ettem. Ma is 



94 

ftzornyü es*j e»ett : ax múít ijyt': is esen . de nem an- 
nyira Az k^vet-rk nia vtiL trkezbetéiiek . hanem 
küldték nt^yaii emberekei elv . bo^ mz reneneies idö 
miatt k'izel halnak . be nem jóbetsrk. Jönek ngran 
leveleim L'dvarhelyrnl i».de azokban sem írnak egye- 
bet, hanem hogy az vérbeliek nebesen Tárnak, éi 
hogy minden za&zlő alól egy koveiet küldvén azok 
iitánnam holnapnál tovább nem varakf^mak . siettet- 
nék kimenetelemet: az kire rn is replikálék. hogy 
várakozzanak az knvetek ram bár csak vasárnapig, 
postán küldvén vissza szulgámai. Tii^íi arammal ifi 
úiry látom már jobban kezdjük az hnrt üsszeigazitani. 
2!9. Pintek. Az múlt é szaka is inkább mindesett 
az esij: Isten tudja csak .Szilagyba i^é^ annál inkább 
tovább az rettenetes sarokban mint mehessek. Nap- 
pal is esett kevéssé, valamennyire agyán lisztolni 
kezdett. Istennek hála ebédelött az portai követek id 
Sz^k^^ly lyUzhj . AVü J^ f,rj}ry, és AV/r-t-r M* uyhári ura- 
mék íh már beérkezének. Kik is elsőbben az dolgo- 
kat az fejedelemnek . és az tanácsnraknak reportál- 
ván t's ebédután e^y magános helyen nekünk is ma- 
gyaroknak visszahivattatván az elboes;itott magyar 
nemzet követjei Farkos L.Uzh'* uraimék is s többen is 
lévén egynehányan referálják ii kegyelmek ennyi 
idötül aprilibtíil fogvást való muIat«tsok . pansalások 
njj okokon h>tt. l) Várakozni kellett az fővezér által 
az tirok \éghelyekbe expediáltatott agának megtéré- 
H'rre. éM azáltal való informatiójára az portának. 
2) Haladott niegji a ételek az lengyel respublica és az 
királ;« HolennÍH követ^^ége beérkezésére Constantiná- 
polyha. H avval a/ békességnek teljes eonfirmálására 
nézve : mely foköveti tavasszal indalván Lengyelor- 
ttzágbúl . augustusban érkezett Constantinápolyba. 



8) Nem adatódott válaszok , é8 elmenetelek meg nem 
itetett az fejedelem meghitt emberének behiva- 
éB titkosabban az porta aránt az CBeherin alá 
ezpediált törökök dolgának elválására, s annak kita- 
nlására nézve; az minthogy az minapi udvarhoz ho- 
zott hir igaz is, mert az kozákok bizonyosan Csehe- 
riii alatt az törököt és az tatárt megverték. Volt 
i^yan egyéb aprólékosabb impedimentumok is, de 
esek lévén nevezetesebbek. Hogy az cseherini actns 
Uie elérkezett noha az közönséges tolmácscsal szám 
Bélknl, az vezér tihajával pedig sokszor voltak szem. 
ben, de aztán nem várakoztatván az fővezérnél is 
volt mndientiájok ; ki is ö kegyelmekkel sokat pro et 
contra beszélvén, válaszok snmmatim ez lőn: „Áz ti 
dolgotok már el volt készítve, és bizony bizony ez 
múlt nyáron segittettetek volna még meg , de az ko- 
lik az mi vitézinkkel való dolga bontá el. Hogy 
Istennek így tetszett arrúl nem tehetünk. Hanem ím 
kívánságok szerint az erdélyi fejedelemnek páran* 
csolánk legyen oly készen tavasszal benneteket meg- 
segithessen, és mi is megsegitünk ; addig hogy maga* 
tokra, feleségtekre, gyermektekre gondja legyen , az 
trimösvári , váradi , egri passáknak is parancsoltunk, 
legyen qnartélyotok , megszaporítván az gyulai és 
tumösvárig való sanczosságokkal.^ Mely leveleket 
Í8 követ nraimék magokkal kihoztak ; és azt is obtí- 
neálták , hogy az francziával való tractánk is szaba- 
dos légyen, noha azelőtt tílalmaztatott. De az mi 
szükségesebb lett volna , az conjunctiónak oda be tu- 
dása az lengyel hadakkal, és arrtil az fővezérrel való 
végezés : abban mint nem tudom dologban nem szol- 
gálhattak , és így azon dologban , az ki legszüksége- 
sebb lesz vala,4praesentis re infecta indultak vissza, 



az Dag • árvizek miatt sokat kelletvén kerfilni , és az 
ntak is felettébb sárosak, nehezek lévén, így is nag}' 
bajjal, sok alkalmatlansággal érkezhettek. Ezeket az 
követek bő szóval declarálváu . és mi is az ide haza 
lőtt dolgokat ö kegyelmeknek, tetszett közönségesen 
az mint hogy unmkkoz ö nagyságához követeinket 
fel is kaidettük ily véggel : ^mind az portai dolgok 
már miben legxeuek.s mind az ide ki való sok alkal 
matlau confusiók mi karban forogjanak ő nagysága 
tudja mindnyájunknál is jobban. Istenért tehát azok- 
nak eligazításában ö nagysága munkálóc^ék , és az 
mennyire lehet ö nagyságától várván az dolgokat 
siettetni, azokban minket is tetszésével éltetni méltóz- 
tassék.'^ Melyre való válasza is ö nagyságának, szinte 
már az vacsorát is adván, holnapra halada. Isten 
kcgyelmibUl már éu is igyekezvén ha lehetne holnap 
elmenni, f^s így ebben marada az dolog. 

30. Szombat. Ma sem mehetek el innen , sok pro 
rt <'.oiitrii való discursnsokkal múlván el ez nap is. Az 
rN<( uiet^ sem szünék , szörnyen esvén ma is egy kis 
ideig ; ílrhitán estig nem lön ; de az múlt éjjel hasonló 
rH<iM idö lön. Haladtak az dolgokban való decisiók 
liolniipru; én \\^\hi\ eleget munkálodám ma is ha mi- 
ben az kö/inmrges dolgokban szolgálhatnék. 

31. VAsárilAp Soha nem lön ma is annyi módom, 
liogy innen elmehessek. Kbédelött s utánna sokat be- 
Bzélvón az nrakkul , vacsora előtt az tanácsban és 
urunk In'izAban jelen lévén, végezték ö nagysága s ö 
kegyelmek : Kidnni/i ur megvakulván az portán he- 
lyette kapikihánuk menjen Bessenyei Mihály uram; és 
mivel az portán az idegen haddal való conjunctiót 
nem tudt^\k , annak elcsinálására követségbe menjen 
Fajgel Péter ur ; az végbeliek menjenek az conjnnc- 



97 

tíora ; bz magyaroknak is pedig hagyják kinek kinek 
]6akarat|ára, szabadságára az ki elakar az többi után 
Beírni menjen el , az ki pedig tavaszig el akar ma- 
radni maradhasson el; így nekem is akaratomra 
hagyatván, én alig várnám az holnapi napot, élhetnék 
Bsabadságommal , várakozván ma is az végbeliek 
vtinnam. Az nemzet követjei is elbocsáttattak. Ez 
MÚlt éjjel nagy esö volt virradtig, és nappal is mind- 
inkább esett; de délután s előtt is valamivel havazott 
igen elannyira, hogy jól ellepte volna az földet. Mi- 
vel az urak is inkább mind elmennek holnap , igy én 
18 készfilgettem , Kendeffi Pál nramtiil urunk asztal- 
nokjitúl lovat is vévén. (Széljegyzet : ^Ez múlt éjjel 
virradta felé derecske is volt.^) 

November. 

I. Hetfó. Minekelőtte Zíesíenyeí vagy Fqjgel ur be 
mentisazétekfogö Turzai küldetvén be; együtt akar- 
ván Ketzer urammal járni mlg az portára való expe- 
ditiókat ö kegyelme véghezvitte, és az franczia szál- 
lására lementem s vele feljővén udvarhoz beszélhet- 
tem , dél vetett ki belőle , és igy csak délután indul- 
hatván 8 iigy is majd késöcskén, egy kevéssé az feje- 
delmet kisérvén ki vadászni , noha alkonyodván, de 
Istennek hála kár nélkül érkezhettem Szinye nevű 
magyar faluba éjszakára. Esö ugyan nem vére ben- 
nünket, mivel ma nappal nem is volt; de felettébb 
való sáros utunk levén , ez múlt éjjel is esvén nem 
esnda hogy sár van. Teleki uramtiil is noha elbúcsúz- 
tam, de ö kegyelme Dézsen hálván újabban beküld- 
vén hozzá szolgámat izeni Stryhez újabban kilencz- 
«ázig való ember érkezett volna az szegény magya- 
rok segítségére , s eddig az táborra ki is jött volna. 



MOMVM. flimo. BIST. 8CRIPT. ZVIII. 



98 

2. Kedd. Jó reggel Ketzer urammal BÖt még vir- 
radta előtt megindultam, és ebédre Salamon nevfi 
oláhfalnba érkezvén, délig sziraz idő lön, de délután 
megesösedvén, Istennek hála mégis nappal érkezhet- 
tem Udvarhelyre ; az hol mégis az végbeli katonákat, 
tiz lovas zászló alól egyet egyet , és Szuhai uramat 
helyben találtam. Kik is , ennyi várakozások után- 
nam nehezen esvén, obtestálának menjek igéretim 
szerint, mivel ök is várnak, az végbeliek közzé. Ha- 
lasztottam az választ gondolkodásra s holnapra. Ez 
éjjel Udvarhelyen hálván vacsora után is feles dol- 
gaimhoz láttam « rövid időm lévén az dispositiókra. 
(Széljegyzet: „Ez éjjel igen nagy dér volt^) 

3. Szerda. Ketzer uram alig várváU; hogy felesé- 
gét; gyermekit láthassa Csehben, alig tudám csak ke 
vés ideig való beszédre is megtartóztatni. Mindazon- 
által magam is az múlt éjjel sokat gondolkozván , és 
felesed disputálván is pro et contra , jobbnak tanál- 
tam Isten kegyeimébűi sokszori igiretemet, és mások 
de kivált nemzetem előtt való aestimatiómat perpen- 
dálván csakugyan kimenjek az végbeliek közzé. Ki- 
hez képest Sztihait követtársaival expediálván, és 
csak kettőt hagyván meg bennek, Baranovski uramat 
is véllek pro majori certitudine ipsorum elküldettem, 
levelet is irván az végbelieknek. Azonban szinte va- 
csora tájban érkezének ájabb mezei katonák löO-nen 
magokkal Vesselényi Pál uramtül az francziai hadak 
táborárúi, levelet küldvén általok generális ur, kiben 
nem csak láttat, de gondolván, hogy már végbeli urai- 
mékkal útban is vagyok , adja tetszését merre conti- 
nuáljam az tábor felé való utamat. Az egész múlt 
éjszaka mind esett az eső ; az vizek valóban áradnak^ 
nappal sokáig hó is esett , de az is esőre változván, 



egéBz estig szapora esÖ követte. Isten csak adná. már 
végét. Az táborrúl hozott leveleket pedig mivel köz- 
zfilök az végbelieknek szóló is volt, Szttkai nramék 
ntán virradtig küldettem. (Széljegyzet: ^Dér az 
éjszaka nagy volt.^) 

4. Csötörtök. Isten jóvoltábiíl két három nap múl- 
va én is már kifelé indniván , Szuhai és Baranovski 
nramék által is azt izenvén az végbelieknek szomba- 
ton megindulok , és Kémerre jöjenek élőmbe ö ke- 
gyelmek közzfil, — minden tábori készületem s 
lovaim Csehben lévén ebédután oda mentem, és az 
mint lehetett ma is kétfelé kapván rakosgattam , ké- 
szfilgettem. Isten tndja csak egyedül micsoda alkal- 
matlan utunk leszen, az éjjel is ma is szakasztonként 
esvén az eső. Ugy látom ökres szekereimet csak el 
kell hagynom , és csak az 4 lovas szekérrel indulha- 
tok, hintót sem vihetvén az nagy sarokra nézve. 

5. Pintek. Jó reggel felköltem sok irogatásom 
lévén , és mind az fejedelemnek s mind Teleki uram- 
nak holnapi indulásomat megírván , hogy indulásom 
napja az ellenség előtt inkább meg ne tudódjék mind- 
eddig titokban tartatott. Délig ben készülgettem 
ngyan, és ma szenti napom is lévén ebéden mulattam, 
estvefelé is derekasabban ; kapuzárás után pedig az 
szekereimet rakattattam. Aprón ma is esett az eső, 
az múlt éjjel pedig derekasan. Isten szánna meg ben- 
nünket s fordítaná jobbra az idők járását. 

6. Szombat. Az múlt éjjel keveset aluttam alig 
várván elindulhassak. Virradta előtt jóval kelvén fel 
magam is az szekerek rakattatását elvégeztetvén, 
csak elhttlék belé látom Baranovski uramat visszatért; 
kitűl is kérdezőskedvén referálja, midőn már Reme- 
tén túl Margita felé mentek volna az somlyai kapi- 

7* 



100 

tány Olasz Ferencz harmincz katonával visBeahozatta 
őket mind az végbeliekkel egyfitt hogy már oly okon, 
az végház mellől híre nélkfil miért mentenek el; in- 
Btmctiója tartja az olyakat viaszahozaaaa. És így 
remora esvén az dologban a az praefigált terminnara 
az végbeliek sem jöhetvén Kémerre elömbe, azért 
jött vissza i^arano2;^'nr tadhasaam az dolgot; Ssuhai 
is intimálván általa jobb volna már igy esvén az do- 
log egy kevéssé még subsistálnom. Melyhez képest 
újabban beszélgetvén ez intervenientiára nézve becsü- 
letes emberekkel, tetszett mindnyájunknak az lovas 
szekereimet is mind elhagyjam, és csak szekeres 
lovakkal s az élésre nézve az konyhakocaimmal in- 
duljak, és abba 10 lovat fogassak; ez ily ratiókra 
nézve tudniillik, hogy már az végbeliek sem jöhetnek 
elömbe későn menvén oda az végbeUek közzé expe- 
diáltatott ember , s azok nélkül járni azon az földön 
félelmes; az utak is pedig rettenetes sárosak, alkal- 
matlanok lévén, lovakon ember könnyebben s többet 
mehet. És igy Isten kegyeimébűi becsületemre, meg- 
tartására nézve úgy is kiindulásomat csak deliberál- 
ván magamban falatoztam kevéssé. Azalatt érkezek 
Farkas Fábián uram is Kövárbúl , ki is az magyar 
nemzettíil expedíáitatott az váradi passáboz Solyon"" 
(tán Szolyva) „mellett való táborokrúl. Sokat beszél- 
vén ö kegyelmével, és Farkas Fábián urammal egyfitt 
járván ugyan az vógbeliekhez expediáltatott magya- 
rok kövesei Bige György^ Haraszti János és Szőcs Ta- 
nuU hadnagyok. Tsten jövoltábúl én csak elindulék. 
Farkas Fábián uramék pedig Hadad felé ; és éjsza- 
kára érkeztem Diósodra nólia már ugyan sötéttel, 
felettébb való SHros, és gonosz íitak lévén. Ma homá- 



101 

lyoB idő volt ugyan , de eBö nem esett ; az éjjel pedig 
többire mind esett. 

7. Vasárnap. Lartmtcs uramat is utánnam hivat- 
ván Karkóbúl, Isten panaszul ne vegye jó reggel 
eommunicáltam. Mely ceremóniát is elvégeztetvén 
Diösodrál is megindultam, és Isten jóvoltábúl egyhu- 
zomban mentem Kémer nevfl magyar faluba napszál- 
lat előtt érkezvén oda. Ma mégis valamivel jobb 
útnnk lőn. — Diósodra jöttek hozzám az Somlyón 
megtelepedett magyar bujdosó atyafiakban is, ér- 
tekezvén menetelem és hálóbelyem felöl; de Ké- 
merre senki közzfllök nem érkezett ; hanem Balián 
szállván meg egynéhányad magammal, és ott falatoz- 
ván az többi s lovak pedig egyhuzomban Kémerre. 
Csanádi János uram akadván reám együtt jár velem. 
Az éjjel nem volt esö , hanem nappal is szép tiszta 
idő volt. Csak már Isten tovább is szánna meg ben- 
nünket, és szolgáltatna tiszta időket ő Szent Felsége. 

8. Hetfé. Jó reggel megindulok, és útamban szé- 
nák között az lovak kedvéért megszállván keveset 
ettem és jó tüzeket rakatván ott érének Bige uramék 
is; de Farkas Fábián ur Somlyó felé menvén ő kegyel- 
mektul elmarada. Igen nehéz és sáros utunk lőn ma 
is , éjszakára azért Margitára verdődénk elég jókor 
is szállhatván meg, és Zákány j Pap Is^^aél, Smhai 
István uramékat is ott tanálván helyben , mivel teg- 
nap írtam ő kegyelmeknek várjanak meg. Itt sem 
hallhatánk semmi újabbat az végbeliek felől , közzü- 
lök való sem lévén itt e tájon senki. Istennek hála 
ma az nap szépen és tisztán szolgála ; hanem estve- 
felé esővel elegyes hó (kezdett) esni. 

j4, 9. Kedd. Sok tanácskozásunk, és beszélgetésünk 
után jobbnak, és alkalmatosabbnak tanálók nem hall- 



102 

hatván semmi bizonyos bíreket az vérbelieknek is, 
én az Berettyón innen járjak Várad felé mindaddig, 
mig A^agy bizonyosabbat érthetek, vagy pedig az vég- 
béliekkel magamat conjnngálhatom. Az három rend- 
beli végbeli oraimékhoz expediált követek pedig, agy 
mint az fejedelem részirfil Zákány István és Pap Isrctel 
uramék , az lengyel táborral levő magyarok részek- 
rttl pedig Bige nraimék , az én részemrfil Szukái Ist- 
ván nram az mellette valókkal siessenek mentül job- 
ban utánnok. És igy ö kegyelmek jó reggel, s én pe- 
dig az velem levőkkel foröst&kem ntán indulván meg 
délután hamar érkeztem háló helyre Micskére , s ott 
is háltam ; havas idö is lévén, nagy sarok is vaunak ; 
mindazáltal estvefelé ma is megálla az hó. Az múlt 
éjjel azért sokat esett, és reggelig bokáig való volt. 

10. Szerda. Isten kegyelmébfll Micskérttl is 
fóröstököm után indulván meg egyhuzomban jöttem 
Szalárdra. Szép tiszta napunk lön estig ; az út igen 
nehéz , az tegnapi hó is nagy részint elolvadván , és 
szakadékos, ingoványos helyeken is kellé jö'nfink. Jó 
reggel Váradra az passának irt levelemet is itt mics 
kei embertül küldém el, még is hogy legyen hírével 
birodalmába való bejövetelem. Szalárdon is jó idein 
szállhatván meg írtam innen hírek tudásáért mind Kis- 
Marjába s mind Debreczenbe. Az múlt éjjei kicsiny 
derecske is volt. 

11. CsOtörtOk. Kis-Marjában járt emberem ez 
múlt éjjel megtérvén, referálja az ember még ott vol- 
nának Zákámi uramék. Azonban Szíthat István ur 
ugyan onnan írt levelét is vettem , kiben írja az vég- 
beliek Ősegénél bizonyosan általmentek volna az 
Tiszán, és az lengyel táborral expediált portára kiU- 
dett hatodfélszáz muskatérossal , magyarral meg- 



108 

egyezvén Enyiczke táján az németekkel megharczol- 
tak volna 8 nevezetes gyözedelemmel járván az 
mieink , többen az mi magyarinkban harmineznál el 
nem estek volna ; és így lévén ö kegyelmek már Pap 
braelékkel sietnek ntánnok bizonyos hireket hallván ; 
nekem pedig javallják , hogy míg már az végbeliek- 
kel magamat conjnngálhatom s onnét is bizonyos 
informatióm jöhet qnartélyozzam az Körös mellett. 
Ez napot egészen itt Szalárdon töltém mind az lovaim 
megnyugtatására, mind Váradriil az passának és mn- 
tavellinek irt leveleimre való választételekre nézve, 
mivel Biharnak s több Várad körül való derekasabb 
városoknak mntavelli parancsol. Az miUt éjjel esöcske 
de kicsiny ideig tartó esett újabban , és nappal is va- 
lami kevés ; az hó egészen elolvadván nagyobb saro- 
kat csinála. 

12. Pintek. Elsőbben főröstökömezvén mintegy 
ebéd tájban indnlék meg Szalárdrúl is, és egy végben 
mentem Csatárra, nem igen messze lévén nagy időn 
8zállhattam meg. Sem az passátúl sem mntavellitfil 
nem jőve semmi válaszom. Ma napestig igen szép 
tiszta meleg nyári nap lőn; az múlt éjjel sem 
lévén eső. 

13. Szombat. Ebédet itt Csatáron ettem gondolván 
Váradrúl jöhet tudósításom ; de válasz nélkül jővén 
meg embereim, és elménkben tartván azt is, ha vala- 
hogy az bihariak be nem bocsátanának bennünket 
Váradra Radics uramat az passához ajándékkal expe- 
diálám. Magam pedig Csatárrúl délután sokkal indul- 
ván meg Biharra szállék éjszakára az velem levők- 
kel , egyébiránt is jó szívvel fogadván bennünket az 
lakósok. Ma is gyönyörűséges szép meleg nap lőn ; 
és az múlt éjjel is tiszta idő , de igen nagy szél volt. 



104 

14. Vasárnap. Az Uteniszolgilatért Í8, és hogy 
Jía/íics uram is Váradn'il megjöhessen , ez napot egé- 
szen Biharon töltém. Azonban estvefelé érkezek jó 
válasszal Radics uram is , szabados járAsomat kelé- 
semet, késésemet engedvén birtokában való földön 
mindenütt valahol akarnám az váradi passa. Reggeli 
praedikátiöra felmenék az bihari templomba is. Igen 
szép meleg idő lévén ma is; és az múlt éjjel is csen- 
des, és tiszta lön. 

15. Uetfó. Lovaim hogy jobban megnynghassa- 
nak ez napot itt töltém; kihivatván Pfispökibűl Far- 
kas Fábián uramat is beszélgetés kedvéért. Kiisrefer 
rálja megadván az váradi passának az fővezér levelét 
nagy engedelmességgel vette , és hogy azonkívül is 
jött volna parancsolatja az magyarok oltalmazása 
iránt maga is mondotta. Inkább javallván azért > mi- 
vel Isten egymásután két ízben is az bujdosó magya- 
roknak ellenségeken szép győzedelmet adott, hogy 
mind az egri , tömösvári és váradi passák szakaszta- 
nának inkább az törökökben az magyarok segítsé- 
gére, s mivel pedig az mostani jenéi passa depntálta- 
tott az portátűl az magyarok mellett szerdárúl , és az 
most mig azkameniczi passa Budára érkeznék locum- 
tenensnek rendeltetett, tehát urunk ő nagysága is 
elküldvén hozzája, mig ezen dolgokrúl választ Er- 
délybül vehet Farkas Fábián ur , addig már Püspöki- 
ben várakozik. Istennek hála ma is hasonló szép idő 
volt mint tegnap; szívódnak is már az utak. Csak 
már Isten tovább is adna jó időket. 

16. Kedd Jó reggel Isten kegyelmébül Biharrúl 
i8 elindulok. Elsőbben azért föröstökömezvén egy- 
végben mentem háló helyre Keresztesre; Váradhoz 
közel járván szépen minden épületit kiláthattam ; és 



105 



KereazteBhez közel nyulászván mntavelli is vagy 
16 törökkel , szemben voltam vele az mezőben. Ke- 
resztesre íb nagy időn érkeztem; az hová vacsora előtt 
érkezének Kővárbúi Horoáth Márton^ Szenczi István s 
Gombos Ferencz uraimék mintegy 19 lóval. Reggel 
katonákért is elküldettem vagy 11 lovast, és tegnap 
Debreczenbe is ha kikkel szaporodhatnánk. Szenczi 
nramék hozta levelekre való választételekkel töltém 
aztán egész estig az időt. Jőve levelem Ványárúl is 
Uri István szendrei kapitány nramtúl, ki is az Tiszán- 
túl lőtt harcz helyérfil jött vissza az elesett magyar 
testekkel. Szegény Afra Péter is Szolai Andrással 
elveszvén nem kicsiny kárunk benne. De az két em- 
beren kivfil az egynihányka közlegény katonánál 
több nem esvén el ; az németekben pedig , csak az 
mint az harcz ntán liirtelen kitanulhatták is, 400 
százig való veszett el. Az végbeliek az Tiszán túl 
qoartély óznak oda vivén Szitkai uraimék is az én leve- 
lemet. Istennek hála ma is szép tiszta napunk lőn. 
Az egynihánynapi tiszta, és meleg idők után csak 
már is alkalmasint kiszáradtak az utak; éjjeleken 
is csendes idők járván. 

17. Szerda. Keresztesrül is föröstökem után in- 
dulván Isten kegyeimébűi délután hamar érkeztem 
Bereg-Böszörménybe. Expediálván újabban is az vég- 
beliekhez Rádics András uramat is minekelőtte elin- 
dultam volna , reménykedvén nekik tovább is siettes- 
sék az velem való megegyezést , és aztán az munká- 
hoz való fogást, és nem győzhetvén várni /&t^ai urai- 
mék tőlek való megtérését. Istennek hála valóban 
jól szolgálnak az idők , mert ma is igen szép meleg 
és tiszta nap lőn; és az múlt éjjel is csendes 
időnk lőn. 



106 

18. ('sOtArtök. Az temporizálás kedvéért ma nap- 
estig itt lök : az tegnapihoz haBonló szép nap lévén 
ma Í8 , és az éjszaka is. Azonban ebéd felett hozák 
Farkojí Fábián uram levelét Paspökibfil ; kibfil kitet- 
szik HZ váradi passa ö kegyelme által intimáltatja, 
söt ugyan izén ve izeni nekem, az hajdűvárosok elron- 
tására ha kívántatik örömest ad török segétséget, 
azért az végbeliekkel együtt nyúljak hozzá. Egyéb- 
iránt csak azt várja , hogy az hold újsága feltessék, 
de nálunk nélkül is elköveti , úgy hogy 29 megindul- 
hatván 30 praesentis általessék az dolgon. Kihez 
képest én újabban postát bocsáték Radics ur után 
jelentse meg ezt is az végbelieknek ; és más embert 
is küldettem Debreczenbe Btulnetts uramhoz, ö kegyel- 
mére bízván tentálja meg szómmal az böszörményie- 
ket, egyébiránt ha szép szerint az magyarokhoz nem 
állanak, magok legyenek az magok veszedelmének 
okai. Már ezekben Isten az dolgokat s emberek 
elméjit mely felé vezérli, áll az ö szent titkában. Ma 
olyan hírünk is kezde hallatni, hogy az végbeliek 
nem csak vissza általjöttek volna az Tiszán , de már 
Kardszagújszállás táján is volna már némely része, 
és ott az több falukon. 

19. Pintek. Jó reggel felkelvén dolgaimhoz . és 
aprólékos írásimhoz láttam , és reggel föröstökömez- 
vén megindulok, és délután igen hamar érkeztem Har- 
sányba . jövet Keresztszeg puszta Csáki familia várát 
is megtekintvén . az velem járó mezei katonákat 
ugyan Keresztszegen az faluban hagyván quartély- 
ban. Azonban midőn csak holnapra vagy holnap- 
utánra várom vala Radics uramat az végbeliek köz- 
zül, estvefelé elérkezék Szitkai urammal együtt; elől 
tanálván Szukái uramat csak visszatérítette , nem ki- 



107 

Tántatváu az végbeliek közzé való menetele, csak 
leveleimet küldette meg ö kegyelmeknek; és noha 
liamanem is, de holnap speciális követek érkezik 
hozzám végbeli nraiméknak , de most is azt izenik 
iSeif^t uramtúl, hogy Isten kegyelmébül nem csak 
▼isuajöttek az Tiszán , de az tegnapi hírhez képest 
már Í8 nagy része Kardszagújszállás tájékára érke- 
zett, éa az Sárrétje felé igyekezvén nyomnlni . én ve- 
lem íb ott valahol kivannak megegyezni; és tovább 
is elsőbben az dolgokrúl velem beszélvén , determi- 
nálván , az közjóban tovább is azt igyekeznek ö ke- 
gyelmek elkövetni , az mi legjobb leszen. Melyre is 
segéljen Isten Szent Fiáért mindnyájunkat. Az mi- 
napi hirhez képest nem 1 6-ton vesztek el az Tiszán 
tol való harczon , de az két ember Ajra Péter és Szó- 
lói Andráson kivfil több három katonánál az harczon 
el nem esett , hanem van ngyan egynehány sebes , de 
az is gyógyulható. Az németekben pedig négyszázon 
felül jóval vesztek el az Tisza partján, Lúcz és Kös- 
mete •, (tán Kesznyéten) ^között lévén az harcz , sok 
veazett az vizben is elannyira, hogy csak egy is köz- 
zfilök el nem szaladhatott, csak nagyságos urat is 
17, és 3 grófot vesztvén el, elevenen 32 németet ka- 
róztattak fel végbeli uraim. Mindezekért áldassék 
Istennek az ö szent neve, ki az erőtlenek által is vég- 
hez viszi az maga dicsőségét. Mai napon igen szép 
időnk lön ; valóban ki is szikkadtak már az utak ; 
éjszakákon meleg idők és csendesek szolgálván. 

20. Szombat. Az váradi passa izenetirűl , és az 
végbeliek utóbbi resolutiójokrúl s hollétekrül tudosit- 
ván az fejedelmet és Teleki uramat is , több egyéb 
irogatásim is voltak , és ez napot lovaim kedvéért is 
itt töltém. Istennek hála gondolkodásunkon kivül jár- 



108 

nak az idők, és nóba reggel esőre áll vala az idő, de 
tiszta és sfltös meleg idő Iőd ; hasonlóképpen az éjjel 
is nem volt hideg sem eső. Estvefelé érkezének az 
végbeliek közzül újabban Mtkdai Boldizsár ^ Bige 
György, Darócd és Har<uzti nraímék , kik íb már ve- 
lem járnak ; de követjek az végbelieknek hozzám még 
hátra vagyon. 

21. Vasárnap. Az Isteniszolgálat kedvéért ez na- 
pot is Harsányban töltém. Isten kegyeimébűi ez éjjel 
sem lőn semmi alkalmatlan idő, nappal pedig azép 
tiszta meleg lőn; reggel az városi templomban, s 
estve az szállásomon hallgatván praedikátíót 

ZZ. Hetfó. Jó reggel ettem forostökometi és aztán 
Harsánybúi is eiindnlék, és egy végben mentem éjsza- 
kára Sasra , az hová is nagy időn érkeztem délután. 
Semmi bizonyost nem hallhatván melyik faluban való 
létek felöl az végbelieknek, sem még emberek az con- 
jnnetiónak hol meglétérfil hozzám nem érkezhetvén 
nem kevéssé törődöm rajta. Elkfildtem innen tuda- 
kozódni felőlek mind Zsákára s mind szolgáimat Új- 
faluba. Vacsora felett jőve oly hírem is , tegnapelőtt 
bizonyosan hajtotta el az váradi török az böszörmé- 
nyi hajdúvárosi marhát , rabul is vivén egy embert. 
Azonban jött olyan tudósításom is Debreczenbfil 
Kassa táján az mieinknek újabban nagy harczok, és 
következett szép győzedelmek lett volna , ki is két 
három nap múlva jobban elhfresedik. Adná Isten 
Szent Fiáért lenne igaz. Ez éjjel kezdett vala para- 
holni, de feltisztulván mind éjjel nappal igen szép 
időnk volt 

23. Kedd. Jó reggel föröstökömezvén éjszakára 
csak Váncsodra mentem. Jó tiszta időnk lön ma is. 
Gstvefelé elérkezének az végbeli követek íb , kik is 



l 



109 

köudntyén az végbeliek nevével javallják csötörtö- 
kön az derecskéi malom mellett való megegyezése- 
■et| egyébiránt ha távolabb lettem volna csak pénte- 
ken tartották volna alkalmatosabbnak. És így én 
undjárt irtam ö kegyelmeknek az csötörtöki con* 
jnnctiö felöl; az követeket is vacsorantán elbocsát- 
ván. Úg^ látom az Kassa táján való harczban semmi 
sincsen. Az elmúlt éjjel is csendes idő lön. 

24. Szerda. Ebédet Váncsodon evén, ebédntán 
elindnlék, és Bocs^ (tán Bojt) ^nevü falunál száz me- 
sei lovassal is megegyezvén, éjjelre mentem Beret- 
ty6-Újfalnba; az bol is Kardos Pál nevű végbeli gya- 
log hadnagy háromszáz hajdúja lévén kijöttek elömbe, 
és lötetéssel tisztességemet megadván éjszakára ma- 
ga is bejöve az gyalog kapitány Pap Israel uram 
ötszázad magával. És Így mai napon nyolczszázig 
való hajdúval conjungálván magamat holnap ha Isten 
engedi az lovas hadakkal. Ez nap is szépen szolgála. 
Az szendrei kapitány is Vri István ur néhányad ma- 
gával ben lévén , és ö kegyelme is elömbe kijővén 
vacsorán felesen voltak nálam az lovas és gyalog 
tisztekben és egyéb főbb legényekben. 

25. Csötftrtök. Midőn már Isten jóvoltábúl Újfa- 
luba! is kiakarok vala menni érkezek Tályai uram 
ónodi hadak kapitánya levele , kiben írja még ma 
módjok semmiképpen nem volna az derecskéi ma- 
lomhos való érkezéshez , hanem halasszam holnapra. 
Kihez képest irtam ö kegyelmének , míg már az ha- 
dak holnapig összegyfilekezhetnek jöjen be maga az 
tisztekkel hozzám* addig is beszélgethetünk. Az mint- 
hogy estvére be is jöttek Újfaluba ö kegyelmek , de 
sz szembenléteit, beszélgetést halasztottuk holnapra. 
Ma is szép s jó időnk lön Istennek hála , és az múlt 



110 

éjjel is. Éb ebéden 8 vacsorán is feles emberséges 
emberek s vitézek voltak nálam. 

26. Pintek. Jó reggel egybegyűlvén mz ónodi és 
szendrei lovas és gyalog tisztek ntánnok való főbb 
legénnyel egynéhánnyal egyfitt , és az melletten levö 
becsületes emberek is, sok egymás között való beszél- 
getésünk után végeztük közönséges akaratbűi még 
ma az hajdúság takarodjék Derecskére, Tályai uram 
is pedig kimenvén az tisztekkel igyekezzenek úgy 
előhozni az hadakat , holnap jó reggel lehessen meg 
velem való conjunctiójok , és éjszakára Decreczenbe 
mehessünk ; innen is pedig mindjárt expediáljuk H<h 
i^)gr, (pár név kimaradt) "^végbeli hadnagyokat, és 
részemrül liad^rs AndnU uramat is Debreczenbe , ott 
lakos emberek által tentálják meg az böszörményi 
hajdúkat, és ha hol semmit nem cselekesznek, az vá- 
radi passa intimatiója szerint törökért elküldjünk . és 
tűzzel vassal rajtok legyünk az böszörményieken. 
Magam pedig csak helyben legyek ma, és holnap vir- 
radta előtt induljak az derecskéi malomhoz. Melyek 
is mind így menvén véghez Istennek hála szép idö 
Ion ma is s az éjszaka is. Ebéden és vacsorán ma is 
felesen voltak nálam. 

27. S/oiiih;it. Éjfélután mindjárt felkelvén vir- 
radta előtt mindjárt kiindulék, s noha tegnap az ónodi 
kapitánytúl jött oly hírem is az német általköltözöd- 
nék az Tiszán, azért még keveset subsistálnék , de 
avval nem gondolván , és tegnapi végezésemhez tart- 
ván magamat mind Tályai uramnak írtam felöle s 
mind magam ugyancsak kimentem . és elsőbben is az 
szendrei liadakkal , azután az onodiakkal is conjun- 
gálván az derecskeimalomnál magamat. Oda újabban 
érkezek debreczeni biró embere, és Horog uraimék 



111 

Debreczenbttl való tadÓBÍtások, Kopp bizonyosan Bar- 
:(czival iXtál jöttek volna az Tiszán, és Kallóba szál- 
lottak volna, bizonyítván azon hírt Pap Israd nram is, 
ki ia ezen hírhez képest már az maga gyalogját Dió* 
izc^ felé is indította. És így abban mnlék az Debre 
czenbe való menetel felöl lőtt dispositio. Hanem sok 
Unácskozások ntán az tisztek és többek is sokan vé- 
gezték azt, kétfelé is menjen posta nyelvet kapni; 
magnuk pedig az lovas hadakkal éjszakára menjünk 
tf pocsaji hid mellett való mezőbe , s ott szálljunk 
táborba. Pap Israd nr pedig az hajdúkkal míg újabb 
tadóaitásnnkat vészi légyen Diószegen. És így men- 
Tén véghez az dolgok effectnsba is. Az mezőben az 
malom mellett az tiszteket mind, és az előbbkelö ntán- 
nok való legényeket felesen megvendégelvén , onnan 
is elindnlánk ; és késő lévén az idő hogy idej ebben 
telepedhessenek le az hadak csak az konyári mező- 
ben azállánk meg az szénák között. Ma napestig szép 
időnk lőn , hanem estvefelé kezde szaporán esni az 
eső ; az múlt éjjel pedig tiszta idő lőn. 

28. Vasárnap. Az múlt éjjel szaporán , és sokat 
is esett. Jőve hírem az mi tábornnkrúl is Károlyboz 
közel érkeztek volna ; jővén jöttek némelyek követ- 
ségbe is hozzánk. Virradva megindnlánk , és nagy 
időn az pocsaji hid mellé szállván táborba ez nap itt 
is hálánk meg. Azonban élőnkbe érkezvén tábornnk- 
rúl jött követek Monai és Györkéi nraimék , és letele- 
pedvén referálták is követségeket siettetvén velfink 
való conjnnctíójokat , és már Nagy-Bányán is hagy- 
ván az tábort. Kinek is meglételével az vitézlő rend- 
ben sok zsibongás, kiáltozás volt elannjrira, hogy két- 
felé szakadtak, az onodiak qnartélyokba való vissza- 
aenetelre, az szendreiek pedig az conjnnctióra, velem 



112 

való eljövetelre resolválv&n magokat Mindasáltal 
addig cainálván elméjeket b fáradván meg is kosöt- 
tök ma mind eljönek. És ez nap így telek el. Egyéb- 
iránt is nappal szép tiszta idö lévén. 

29. Hetfó. Ez múlt éjjel sok írást végezek el, Er- 
délybe írván sokat, és Váradra is. Mikólai uramat, 
két ónodi és szendrei emberséges embert török segi^ 
Bégért, és az táborra is Csanádi s Bige nraimékat 
azzal, hogy mi is megyfink expediálván. E^ éjjel sok 
eső esett. Reggel táborostul mi is megindnlánk, és 
egyvégben mentünk Bagamérra az szendrei hadak- 
kal , az ónodi hadak pedig Nagy-Létán szállván , és 
kétszázad magokkal meg is szaporodván. Ma nap- 
estig többire esős , és hiveB időnk lőn. 4js tábornak 
bizonyosan Daröczhoz való érkezését hallottuk. 

30. Kedd. Ez napot az szendrei hadakkal itt Ba- 
gaméron töltettem , az onodiak is pedig Nagy-Létán. 
Ma nem volt eső ; de az éjjel sokat esett. Estvefelé 
Mikólai nraimék is megtérének biztatván bennfinket 
bizonyos török segítséggel , és hogy az váradi passa 
igéreti szerint ma indulnának meg. Jőve olyan hírfink 
is az másik tábor ez éjjelre Mihályfalvára szándékoz- 
nék háló helyre holnapra , kivel való megegyezésfin- 
ket Isten ő Szent Felsége hova hamarébb megen- 
gedje. Érkezének hozzánk az somlyai atyafiak is Fái 
s Balko uraimék vagy 40 lóval. 

December. 

1. Szerda. Jó reggel érkezvén VesBÜényi Pál 
ur levele, kiben írja az múlt éjjel Körtvélyesen 
háltak volna , és az tegnapi hírhez képest ma tábor- 
ba ugyan Mihályfalva mellé igyekeznének szállani, 



113 

«s nékfink is ott kívánják megegyezésünket. így Isten 
jóToltábúl Nagy- Létárúi az ónodi seregek is elérkez* 
vén me^ndnl&nk , és az francziai s magyar táborral 
B nagy időn szép rendben s rendelt seregekkel con- 
jQBgálánk magunkat, mindkét részrűl nagy örömmel 
menyén véghez az dolog , és Vesselényi László nram is 
koztok lévén; táborba ngyancsak Mihályfalva mellett 
&z411ánk meg közönségesen. Délig tiszta idő lön ; dél* 
Qtin pedig igen szaporán esett egész estig. 

2. Csotftrtok. Jó idein indulván meg táborostul 
déltájban vagy ntánua hamar szállánk meg Vámos- 
Pérca puszta hajdúváros mellett. Az múlt egész éjjel 
inkább mind esvén az eső , reggelttil fogvást pedig 
annál szaporábban az hó nagy fergeteggel. Ez napot 
nem kicsiny alkalmatlansággal igen nagy , és hideg 
szél Í8 lévén tölthetem el ; de azt könnyen kell szen- 
Tednfink. 

3. Pintek. Az múlt éjjel képtelen hideg, és igen 
nagy dér lön úgyannyira , hogy élig várhatta ember 
az virradtát. Jó reggel megindult az tábor , és mivel 
közönségesen is Böszörményen akarnánk általesni 
Téglás s Hadház között igyekezék szállani. De én 
bizonyos dolgaimra nézve Vesselényi László urammal 
bementem Debreczenbe , az hová is idein érkeztem. 
Ma is igen szeles hideg idö volt , és egyeránt fagyott 
Í8 ; estve apránként az hó is (esett). 

4. Szombat. Az tisztekben felesen gyülekezvén 
be az városba, s nevezetszerint pedig Szöcs János s 
Harsányt György mezei kapitányok, ebéden sokan 
voltak nálam ; és mivel Vesselényi Pál uram azt írja 
az mai napot az tegnapi megszálló helyén Téglásnál 
tölti el még slz tábor , így én is még ma ben tartóz- 

vovni. avna. hist, — bcbipt. xviii. 8 



.114 

kodtam. Ma Istennek hála azép idd Yolt, de hWes ; az 
múlt éjjel pedig dér ia volt 

i. Vasáraap. Az kapitányok alkalmatosaágával 
ezer embernél több takarodván be Debreczenbe , jó 
reggel megíndaltam Tégláa felé az kit lehetett kivi- 
vén magammal az katonákban. Azonban Boazormény 
alá való indulását hallván az tábornak, én ia arrafelé 
tértem , de még az tábort ott nem tanáltam Boaz6r- 
méiiy alá érkezve. Hanem voltak ugyan szemben az 
velem lévőkben Nagysxgi Gáborral^ hivott ia hutre, de 
vél le Bzembelenni nem akarván míg az többivel meg 
nem egyezem. Kevés idő múlva érkezek az tábor is, 
kivel való megegyezésünkkel kibivatván három rend- 
ben is az böszörményiekben tractába indnlánk vélek, 
és virradtig engedvén respiriumot végtére nékiek, az 
tábor az gyfimölcses kertekben szállott meg. Egyéb- 
iránt is igen hideg lévén napestig is , s az éjjel pedig 
annyira fagyván, hogy elbírhassa az lovat az sár. 

6. Hetfó. Az múlt éjjel kikfildték kívánságokat 
az böszörményiek, kikre rendesen replikáltunk is, de 
újabb assecuratiót kivánván közönségesen aznemzet- 
ti\\ is abban telek reggel alkalmas idő; kft is meg- 
adatván nekiek egész csaknem délig vonódék az idő, 
s nn'g is órát kértek magoknak. Értvén pedig bizo- 
nyosan azt is , hogy Kopp táborostul általjött az Ti- 
szán , és tegnap Eszlár nevtt faluba szállott , félvén 
non ))Utaremttil is , és az hajdúknak is hamisságokat 
experiálván , Isten kegyelmébül rendelt seregekkel, 
gyalogokkal, és három taraczkkal is Böszörmény- 
nek ostromnak nekimentünk ; de rendetlenül , és az 
árkok be nem töltésével menvén véghez az ostrom, 
re infccta, és soknak elesésével, egy franczia tíaztnek 
olfogásúval térénk meg táborhelyünkre. Ma is nap- 



115 

estig igen hideg lön , az múlt éjjel is ; de kevés hó 
Í8 esett 

7. Kedd. Jó reggel felkölteni beszélgetvén gene- 
rális urammal s több tisztekkel az dolgokrúl. Azon- 
ban as mely porta Cszlár felé ment vala ez éjjel az 
egy trombitását fogván el Koppnak^ ki is levelekkel 
jött volna az francziai generálishoz , visszabocsátta- 
tott; beszéli azt is, mégis Eszlárnál volna az német 
tábor. Ma napestig havas esö esvén nem kicsiny 
alkalmatlansággal voltunk; az múlt éjjel is pedig 
nagy dér volt. Az éjszakának nagy részét ezen dol- 
gok felett való beszélgetésben töltvén el. 

& Szerda. Közönségesen megegyezvén rajta az 
múlt éjjel, éjfél után hamar táborostul megindulánk, 
még tegnap kfildvén el Mike-Pércs felé az gyalog- 
ságot , szekereinket , és Vessdényi László gróf uramat 
is, és virradta előtt vagy kétórával érkezvén az tábor 
az debreczeni kertekhez, míg az szállásokat eloszt 
hatták, az gyaloghadak is elérkeztek , s az lovas ha- 
dakkal rendesen beszállhattak, majd estvefelé volt ; 
mindazáltal Isten kegyelmébfil kár nélkül szállha- 
tank be ; Koppnak még is Eszlárnál való létét hoz- 
ván. Egy kis esö esett nappal , de éjjel hives éjsza- 
kánk lön. 

9. Csütörtök. Tegnap estvefelé szállhatván be, 
ma igazítottuk el az szállások dolgát , és egyebeket 
is; feles Írásaim voltak Erdélybe s máshova is. Ez 
éjjel hives idö volt, de nappal nyájasra fordult. 

!•. Pintek. Jó reggel törökök érkeztek Várad- 
rúl követségbe többel száz lónál. Kihez , és egyéb 
conferentiákhoz képest is VesseUnyi Pál uram szállá- 
sára gyülekezvén az nemesség , és vitézlő rend tiszt- 
jei, és én is Vessdényi László urammal, és az fran- 

8* 



116 

cziai főbb tisztek is , mindnyájunk jelenlétében lévén 
az törököknek audientíájok ; az váradi passa nekem, 
Vesselényi László aramnak , és as két generálisnak 
ajándékokat is küldvén. Követségek csak koszöntés- 
bül állott , kérvén Isten beszállítván bennfinket Deb- 
reczenbe bánjunk szépen az szegénységgel. Azon- 
ban azfrancziaí főbb tisztek, király képe, az generáli- 
son kivűl némely magyar kapitányok , s az törökök 
közzfil is elébb valók , követek ebéden nálam lévén 
vígan mulattunk. Napestig tartó nagy esö lévén faka- 
dozni kezd az városon az sár; az éjjel is lágy 
idö lévén. 

11. Szombat. Ma is felgyulekeztfink az Vesselényi 
Pál ur szállására. Azonban az törökök is feljövének 
mondván az éjjel érkezett az váradi passátúl levelek, 
kiben írja Debreczenbűl kimenjűnk ; de reményked- 
vén, és hogy az abrakot, bor „(egy szó hiányzik)*' 
megtiltják azzal bíztatván , csak elmenének. Én ebé- 
den Vesselényi Pál uramnál voltam; vacsorán Vesse- 
lényi lAsdó uramhoz mentem. Ma még sem esö se dér 
annyira neki (?) az idö ; de igen felfakadozott az sár 
lágy lévén az idö. 

\Z. Vasárnap. Praedikátiót az magam szállásán 
hallgattam. Azonban ebédelött mind Faijaidhoz s mind 
Vesselényi IaIszIó uramhoz elmentem derék dolgokrúl 
is lévén conferentíánk. Hátramaradt részét ezen nap- 
nak írásban s beszélgetésben töltvén el, készítvén az 
elmaradt leveleket. Azonban hozák közhírül Koppnak 
Eszlárrúl az német táborral való indulását, és Böször- 
mény felé való nyomulását. Ma tiszta idö volt ; az 
múlt éjjel derecske is volt. 

13. Hetfó. Jó reggel felkelvén, az magyarok kö- 
zönségesen, és én is Vesselényi László urammal együvé 



117 

gyfilekezvén az VeBselényi Pál uram szállására, az 
francziik közzűl pedig csak az király képe Forvald 
nr , sokféle disceptatíók voltak hol az deputatió , hol 
az követségek , és egyéb privata dolgok aránt is ; az 
mint hogy sokféle discursusok után engem választ- 
ván az nemzet követnek az erdélyi fejedelemhez , én 
letadván magamrúl választattak Farkas Fábián , Sza- 
ka Pál, Stdyok János uraimék, és az végbeliek köz- 
zűl is ketten. Azonban két debreczeni ember , az ki 
az viradi passa levelével ment valaiCo/>/>/i02; bizonyo- 
san beszéléy ma Eszlárrúl már megindulván Dorogon 
túl való mezőn hátra volna az német tábor. Kihez ké- 
pest tanácsot tartván közönséges akaratbúi végezök, 
Debreczenből ki ne bontakozzunk Isten segitségibtíl 
feles haddal lévén, hanem jól muniálváu az árkot, ma- 
gunk is vigyázásban és készen lévén , ha az szükség 
úgy hozza , és nekünk való lészen harczoljunk meg 
vélle , s ha hol nem nekünk való leszen , várjuk az 
városba. És ezen deliberatióval oszlánk el , mely az 
francziáknak is tetszett. Ez napon nem lön esö, lágy 
idő volt ; az éjjel ugyan szapora esőnk lŐn. 

14. Kedd. Az német tábor jövetelire hogy bizo- 
nyosabbat tudhassanak mondani Erdélyben már mint 
válik az két részrül az dolog , ma itt tartózkodának 
meg. Ebéden Forvald ur és némely francziák , s több 
becsfiletes emberek is voltak nálam mulatván is boro- 
zással keveset. Jőve hírünk az múlt éjjel Dorog mel- 
lett hált volna az tábor , és ma Böszörményre érke- 
zett Kihez képest egynihányan az francziai generá- 
lishoz menvén végeztetett , éjfélután rendelt seregek- 
ben mind lovas s mind gyalog kimenjen , és holnap 
délig mezőben várjuk úgy hogy az szekereket s 
egyéb impedimentumokat is kivigyünk. Azonban va- 



118 

csorát evén már éjszaka későn újabban hivatván ge- 
nerális ur , s már is as tisztekben , és nemességben 
némelyeket ott tanálván beszélik , hogy elkellene 
mennfink Kojyp és az német tábor előtt s tartanánk 
az ló száját Bihar vármegye felé ; mert ha egyszer 
ezt az hadat szerencséltetjük s veszteni tanáljnk , az 
haddal együtt magunkat j és ügyünket is elvesztjük, 
éhez több ratiót s példát is hozván némelyek. Azon- 
ban mind az tisztek, mind az nemesség és az francziai 
elébbkelő tisztek is apránként gyülekezvén , én Ves- 
selényi László urammal s némely hadi tisztekkel csak 
azt javalljuk vala rendelt seregekben eleibe kimen- 
jünk, némelyek az tegnapi végezés szerint hogy 
csak Debreczenben várjuk jó vigyázassál. De Vesse- 
lényi Pál uram , és az tiszteknek s nemességnek is 
nagyobb része abban nyugodván meg csak kímen- 
jünk előle , el nem bonthattuk egynihányan ; hanem 
elv égezett dolog, az jövő éjjel mindenestül fogvást ki- 
szálljunk előle, az gyalogság és szekerek pedig mind- 
járt induljanak ; az minthogy mindjárt takarodtak is 
Vesselényi László urammal. Ma tiszta idő volt, és az 
múlt éjjel sem lőn semmi eső, noha másként lágy 
idő lön. 

15. Szerda. Éjfélután csakhamar rendelt seregek- 
kel kiindulánk, és egymásután ballagván az magyar 
mezei , és végbeli lovas seregek Konyárra szállot- 
tak , és én is Vessclényi Pál urammal ; az gyalog ha- 
dak Újfalura, az francziai hadak pedig más két falu- 
ba. Reggel eső is kezde esni, azután hóval egyveles- 
Icg, végre estvefelé fel is tisztult. Sokat is beszélget- 
tünk az mostani felfordult állapotokrúl. 

16. (CsStörtSk.) ÉjféluUn mindjárt megindulánk 
Konyárrúl , az végbeliek pedig mentek igyenesen az 



119 

magok quartélya Ványa s Túr felé , nem akarván az 
generális nr akaratjábúi Í8 szorítani az biharvárroe- 
gyei quartélyt, még tegnap expediáltatván Farkas 
Fábián xa az váradi passához az qnartély végett. Vir- 
radta előtt vagy két órával érkezénk az poesaji híd- 
hoz. Én elunván az francziai hadak ntán való várako- 
zást bementem Kis-Marjába foröstökömezni , az hol 
jól is alnván újabban kimentem , és az franeziai tisz- 
teket megvárván, és addig míg beszállottak az hadak 
Kis-Harjába én az nemesség zászlóival s generális 
urammal Kerekibe szállottunk. Az tatárság Kis- 
Maija korfii , az mezei hadak Kereki körűi való fa- 
lukba szállván meg , Szöcs János nr túl maradván az 
hfdon az maga ezerivei vigyázás kedvéért KésÖn sö- 
tétben érkezek Farkas Fábián nr is , kinek relatíóját, 
noha jóval jött, halasztottuk holnapra. Ma inkább 
mind esős idö volt, és az éjjel is. 

17. Pintek. Hogy az hadak is valamit nyugod- 
janak , és az dolgokrúl s Farkas Fábián ur válaszá- 
rnl is beszélgessünk , ez napot Kerekiben töltettük, 
és mások is az magok quartélyában ; reggel felgyü- 
lekeztünk Vesselényi Pál uramhoz , az hol is referálja 
Farkas Fábián ur az passa nemcsak szívesen exei- 
piálta , de minden jóval igirvén magát , az francziai 
hadaknak is szabad quartélyt engedett az váradi 
szancsásságban ^(egy szó hiányzik)^ az budai vezér- 
hez (ki is ezután szerdárunk lészen) küldendő követ- 
séget, assecurálván bennünket elég törökét ad segit- 
ségfinkre Böszörmény elrontására. Azonban kétfelé 
is szükséges lévén az derék követség, Farkas Fábián 
ur az erdélyi uttúl elmarasztatott , és az budai útra 
depntáltatott Bige György urammal együtt ; és így Er- 
délybe az fejedelemhez 6 nagyságához Szdai nr me- 



120 

gyen be fökövetül adjungált társaival együtt. Ma nem 
lön esö I de egyébiránt valamint éjjel úgy nappal is 
lágy idő vagyon. 

18. Szombat. Jól megvilágosodván, foröstokömet 
is evén egynihányad magammal mentem Biharra, és 
VesseUmji Pál uram is hasonlóképpen, zászlóinkat 
igyenesen küldvén Püspökibe az lévén elrendelt 
quartélyonk. Azonban Biharon mulatozván míg az 
franczíai generális az hadakkal elérkezhetett , újab- 
ban kimenvén eleikbe míg magok mindenestül fog- 
vást beszállhattak*, az tatárokat Bihar körül való fa- 
lukba elrendelhették, és mind kin s mind ben az gene- 
rális szállásán beszélhettünk, — nagy idő tölt benne. 
Azután éjszakára Vesselényi Pái urammal együtt én 
ugyancsak kimentem hálni Püspökibe Szakd uramé- 
kat elhagyván az Erdélyi útra. Az sok alkalmatlan 
idők miatt nagy sarok vannak, az utak nehezen javul- 
hatnak. Ma is alkalmasint esett az havazó eső, és az 
múlt éjjel is. 

19. Vasárnap. Az sok tekergés után Püspöki 
állandó quartélyunk lévén alkalmasint megnyugod- 
tam. Ez napot Isteniszolgálatban is töltvén inkább 
heveréssel töltöttem ; és noha eső ma is esett , de az 
múlt éjjel jó és tiszta idő lön. 

20. Hetf5. Mát is csak bennüléssel s irogatással 
töltettem inkább. Semmi hírünk nem is lévén egyéb 
Kopimak Debreczen alá való érkezésénél , de be nem 
menvén az városba az város alól Böszörménybe tért 
vissza. Ma nem volt eső, de éjjel nappal lágy idő lőn. 
Ebéden Vesselényi Pál urnái voltam. 

21. Kedd. Ez napot is hasonló formában tölténk 
el mint az tegnapit, nem lévén semmi újabb hirünk is. 
Az külső falukon levő quartélyok rendelésében mú- 



121 

lék el az nap. Egyébiránt időnk ma is az éjjel is eső 
Délkfil való lön. 

22. Szerda. Jó reggel felkölteni, dolgaimhoz lát- 
tam. Ásonban jőve hírünk is Kopp elszélesztette vol- 
na újabban összegyűjtett hadait Kallóba s Ecsedbe 
6 más helyekre is, s maga visszament volna Kassára. 
Ebédre az francziai nrakban hivattam által Biharrúl 
négyetf, és Vessdényi László uramat is , kik is vígan 
mnlatának nálam. Szálai nrammal elküldvén valami 
lovaimért s holmi szükséges egyetmásomért szolgái- 
mat, várnám már azokat is. Ma inkább mind esett az 
esd, és az múlt éjjel is kevéssé ; de reggel igen nagy 
köd lön és tegnap is. 

23. Cs5t9rtök. Farkas Fábián ur el lévén ugyan 
intézve az budai követségre , de még el nem menvén 
holmi diffieultások miatt , abban fáradoztam ; s által 
esvén rajtok magam ebédután néhányad magammal 
régen hallván az váradi förödőnek hírét arrafelé in- 
dultam, és éjszakára mentem Kér nevű magyar falu- 
ba többire mind inkább vervén bennünket az havas 
esö. Pécsi és Fajgel uramék is , kik is mióta Csehbfil 
kifele indultam mellettem, és zászlóm alatt voltak, 
magok quartélyába Telegdre mentenek. Kér felé me- 
net szinte váradi egyik kapu, és kerítése mellett men- 
tem el az Körösön által. Kopp eloszlása ugyan verifi- 
cáltotík. 

24. Pintek. Sietvén vissza Püspökibe az holnap 
kezdendő áldott karácsoni ünnepnapoknak megüllé- 
sére, az múlt éjjel keveset aluttam , és virradta előtt 
jóval nem csak felkelvén , de az fórödőhely felé meg 
is indnlván szinte akkor világosodok jobban , hogy 
oda érkeztem ; az hol is délig förödvén , és Vessdényi 
László uram is ott érvén sokat beszélgettünk , s én 



122 

ugyan vacsora előtt jóval tértem vissza Pfispökibe, 
már helyben tanálván Erdélybül hozott feles levele- 
ket somlyai kapitány küldvén kezemhez. Ma nólia 
kedvetlen és havazásra álló idő lőn , de sem nappal 
sem éjjel hó sem eső nem volt. 

25. Szombat Legyen áldott Istennek szent neve 
érette ez jelenvaló áldott karácson ünnepnapokat is 
engedte ö Szent Felsége tűrhető egészségben érnünk. 
Ma lágy idő lőn, és az múlt éjjel is. Az forödés után 
nem szinte érezvén jól magamat ma fel sem öltöztem, 
praedikátiók hallgatásában töltvén inkább az időt. 
Hírünk sem volt semmi derekas. 

26. Vasárnap. Ez napot is csak bennüléssel, és 
olvasgatással töltém Istenünket szolgálván. Ma jó ídö 
volt nem mint tegnap, és az múlt éjjel is kevéssé 
esett. Jőve hírűnk Koppnak is Kassa felé való nyo- 
mulása felől 9 az gyalogját Kallóban és Böszörmény- 
ben hagyván. Farkas Fábián uram is Bige urammal 
tegnap elindulának délután Buda felé. Ebéden Biha- 
ron voltam Genegárral, éjjelre megtértem. 

27. Hétfő. Az elmúlt éjjel volt egy kis dér is. 
Magam itt pűspökii quartélyombau voltam, tegnap is 
vévén Erdélybül hozott leveleket. Ebédig azokban 
való replicálásban töltettem az időt. Ebéd felett érke- 
zek látogatásomra az francziai generális , és Forvald 
s Klislen uramék is, kik is visszamenvén Biharra, az 
közönséges dolgokrúl sok pro et contra való contro- 
versiáink lőnek Vessdényi Pál ur szállásán ; Forvald 
is elmaradván az francziáktúl. Ma nappal jó és csen- 
des lágy időnk lőn. 

28. Kedd. Az múlt éjjel nagy dér volt, úgy hogy 
mindenütt elbírhassa az sár az embert, s néhutt az 
marhát is ; nappal pedig szép tiszta és tavaszi forma 



123 

napunk lön. Mát is az Erdélybe expediálandó levelek 
írásában töltettem. Koppnak Kassa felé való vissza- 
menését ugyan bizonyítják most is. 

29. Szerda. Jó reggel felköltem , idein elvégez- 
vén mindenféle leveleim Írását, noha ma reggel is jött 
újabb levelem Erdélybül ; kiben is Paskó Kristóf az 
portára való beszökését , az székelység újabb motiö- 
ját, Szent' Ágotán 24. Januarii leendő gyűlést bizo- 
oyitják. Az mi\lt éjjel igen nagy dér volt. Leveleimet 
somlyai katonák által elküldettem. Nappal igen szép 
fénylff tavaszi nap lön. Az közönséges dolgokért, és 
h<^ az váradi passa gyakor intimatiöját megunván 
kivigyenek mégBiharrúlaz francziai hadakban, által- 
mentem vala Biharra; későn éjszakával térhettem 
meg. Resolválák is az főbb tisztek arra magokat há- 
romszáz lovassal, és másfélszáz gyaloggal kimennek 
holnap vagy holnapután Biharbúi Harsányba, az töb- 
bit ott hagyván. Vessdémji László uram is ide érkezek 
az förödőbül. 

39. CsStörtök. Ma napestig is voltak holmi apró- 
lékos dolgaim; azonban ebéden voltak nálam az 
francziai urakban is, és Vcsseléhyi László uram is; 
kikkel az közönséges dolgokrúl bőven beszélget- 
vén , és azután generális urammal is munkálódtunk 
azon, az biharvármegyei quartély megkiméléséért 
valami operatióra, és az NyiVre való elmenetelre 
vegyfik az francziákat ; végre éjszakára az francziák, 
holnap akarván Harsányba megindulni, visszamen- 
tek. Időnk ma lágy szabású vjolt, és »z éjjel is vala- 
mi kevés hó is esvén. Éjszakám igen nyughatatlan 
volt megártván az tegnapi kevés múlatás is. 

31. Pintek. Ez napot is itt töltém várván mind 
KeUemesiéket Csehbtil az szekérrel s lovaimmal, s 



124 

mind Vas Mártonékat az Nyírrül , és azután követvén 
Túr felé való menetelemet. Talán az utak is megja- 
vulnak , mivel még az marhát sem bírja az sár. Az 
múlt éjszaka nagy hó esett , és ma is inkább mind 
esett ; csak már fagyna meg alól , jó utat és szánútat 
reménylhetnénk. 

1698. 

Jannaríns. 

1. Szombat. Istennek ingyen való kegyelmessé- 
gcbül az újesztendöbe szenvedhető egésségben belép- 
heténk ; imádjuk azért érette az ö dicsőséges nagy 
nevét, s esedezzünk buzgó imádságinkkal ő Szent 
Felségének, szánjon meg bennünket, szánja meg ben- 
nünk az ő dicsőségét , s könyörtiletességibűl engedje 
ez új esztendőt édes hazánkban Szent Fiáért eltölte- 
nünk , Ámen. Ma is inkább mind esett az hó , és az 
éjjel is ; szánútnak való havunk elég lenne, csak már 
fagyhatna valamit. 

2. Vasárnap. Ez napot is itt püspöki quartély óm- 
ban töltém. Ebéden Ve^elényi Pál uram is nálam lé- 
vén alkalmas ideig mulattunk. Estvefelé Csehbe ex- 
pediált szolgáim is Kellemesi, Rahőcú szekeremmel, 
lovaimmal elérkezéuek. Ma napestig nagy és igen hi- 
deg szél lőn, s kivált ebédután inkább mind fagyott; 
az múlt éjjel is alkalmas dér volt ; nagyobb részint 
meg is birja az lovat már. 

3. Heífó. Mai napot sok irogatással mulatám el 
Erdélybe expediálván. Lágy idő lőn napestig , de az 
múlt éjjel alkalmas hideg lőn. 

4. Kedd. Vévén tegnap Teleki ur levelét is, kiben 
kér küldjem hozzá ad 12 praesentis Fajgel uramat 
izenhessen általa , jó reggel Fajgel uramért Telegdre 



125 

elkfildtem. Azonban vettem Vessdényi László uram le- 
helét 18 , kiben az francziák nevével hí vendégségbe 
Harsányba, arra Í8 replikálván , az hová is csak hol- 
nap estvére kívántam volna menni , de Vesselényi Pál 
uram is az qnartélyok igazítása s egyéb közönséges 
dolgok végett Harsányba akarván menni (> kegyel- 
métiil meg nem maradhattam , hanem együtt mentünk 
éjszakára Harsányba ; nagy időn érkezvén eleget be- 
szélgethettfink , és végre vacsorán az francziai gene- 
rálisnál lévén nála sokat mulattunk is. Az beszélge- 
tésnek vége csak az lön, hogy halasztottuk mind- 
nyájan szombatra , úgy hogy szombaton jó reggel az 
váradi föredöbányánál mind az írancziái urak s mind 
mi, mind pedig az nemesség, és tisztek közzűl egyni- 
hányon compareálván concludálhassunk hazánk javát, 
és az qnartély igazítást illető dolgokrúl. Az elmúlt 
éjjel igen nagy dér volt , melylyel is megjavult az út, 
és mindenfltt bírja már az szekeret s lovat az sár ; 
nappal is fogas verőfény lön, máskint szép tiszta idö. 

3. Szerda. Az elmúlt éjjel is hasonló, avagy még 
talán nagyobb dér lön ; nappal is hives idö volt. Az 
tegnapi múlatás után nem szinte voltam jól, de az 
francziai generális kiváltképpen igen roszúl volt; 
majd késöcskén szabadulhatánk el sokáig híván őket 
és én is az francziákat s Vesselényi lAszló uramat ge- 
nerális nr Szalontára, de ugyancsak el nem jövének ; 
én is nehezen menekedhettem meg töUek; és így 
végre délután hamar érkezénk Szalontára; igen jó 
Bzánútunk lévén szaporán mehettünk. Geszten is egy 
kevéssé megszállván ; én pedig szállásán Krmis ura- 
mat is dragonyok obersterét meglátogatA'án úgy men- 
tem aztán Szalontára. 

S. CsitSrtSk. Szalontán is levén qnartélyok igazi- 



126 

tása, rajta lévén az egész tatárság qnartélyban, nap- 
estig itt malátánk, becsületesen is tartván bennünket 
Varga János. Végre eloszlánk. Én ngyan még vacso- 
rát is ettem szállásomon. Ma is szép tiszta de hideg* 
idö lön. Úgy látom alkalmasint beállottak az vizek, 
mivel az múlt éjjel is igen fagyott. Talán nékem is 
nyugodalmas utam lehet az Tiszán által , Isten segit- 
ségébül az jövő héten indnlván meg. 

7. Pintek. Az harsányi végezés szerint hogy an- 
nál idejébben lehessünk holnap az fordönéi , noha fö- 
röstököm után indultunk, de nagy időn érkeztünk 
Nagy-Ürögdre ; az hová is érkezének Fajgd uramtúl 
leveleim , kikbűl is értem Kklbusiczki Pál uram , ki is 
az Bucsked (?) alól expediáltatott volt az magyar 
nemzettűi Lengyelországba követségben, Püspökibe 
érkezett , és az francziai urak is Kkibímczki uramra 
nézve oda érkeztek volna. így már az förödésbül sem- 
mi sem telvén ma csak hiában kerültünk , és sietvén 
Püspöki felé, oda is ebédelött érkeztünk. Eleget be- 
szélvén az francziákkal az derekasabb conferentia, 
és KLohusiczki uram relatiója holnapra halasztatott, 
ebédután érkezvén Telegdrttl az vármegyék követi. 
Ebéden közönségesen Vessdényi Pál urammal lönk ; 
vacsorán pedig az francziai generális az urakkal az 
én szállásomon voltának. Ma is kemény idö volt, és 
az éjjel is; de az keménységben még is valamennyire 
lehagyott már az idö. 

8. Szombat Virradta elött vagy két órával kel* 
vén fel , ez előttünk álló nagy dolgokra nézve Vesse- 
lényi László uramhoz mentem az tovább való dolgok- 
rúl , és az magam indulásárúi is beszélgetvén ő ke- 
gyelmével. Azonban megvirradván felgyülekeztünk 
az Vesselényi Pál ur szállására is közönségesen , Agy 



127 

az frsDCziai tisztek is. Az hol is elsőben az qnar- 
lélyok dolga igazodván el, jó formába rendeltetvén 
&liik mind EUirsányba s mind Biharba is gazdálkodó 
Tarosok 18 az firancziáknak. Azután Klobusiczki Pál 
aram reportálá az követséget, Lengyelországban való 
Tálaszát 8 utazását. Ki is Isten kegyelmébfU szeren- 
csésen , és kívánt dolgokkal térhetett meg ; és noha 
nagy lévén oda be az hire az magyarok között való 
szakadásoknak, nagy egyenetlenségeknek haragos 
leveleket hozott mind az nemzetnek in genere s mind 
in specie némelyikünknek msLTchio de BethtmettU^ elán- 
nyira declaralván magát írásba letett válaszában az 
marchio, hogy ha mégis békét nem hagyunk az 
egyenetlenségeknek, és az szakadás közöttflnk meg- 
leszen , — egyáltalában ö is abbahagyja az királya 
réazértil való dolgokat, és így mindenektűi elhagyat- 
ván ez szomorú számkivetésben halunk meg, ha mienk 
lévén az ugy , és az felséges francziai király csak 
ingyen való kegyelmességébfll cselekedvén es^ jót ve- 
Ifink avval m^g sem gondolunk, az hadakat — az hol 
is az végbeliek értetnek — együvé nem vesszfik , és 
az egyességet nem foveáljuk. Egyébiránt pedig csak 
ne legyünk szakadozott állapottal letett punctumisub- 
Bcriptiója alatt assecurál arra bennünket, ezután már 
nemcsak az esztendőnként tractatus által igirt száz- 
húszezer tallér leszen meg az magyar nemzet szük- 
ségére, hanem valamennyi hadat tarthatunk, determi- 
natio nélkül azoknak hórúl hóra lovasoknak gyalog- 
jóknak az magyar szokás szerint fizetni fog, in su- 
perabundanti pedig Stry körül lévén segítségünkre 
deputáltatott ezer emberbttl álló hadak, csak commis- 
ftariusokat küldjünk érette, tovább való késedelem 
nélkül közinkbe kiküldi, és in fine Februarii újabban 



128 

munitíöval kétezer emberbeli segítséget az mely pas- 
snson alkalmatosabbnak itilbetnök. Mely nagy dol- 
gokrül is hosszcis tanácskozásunk lévén, 8 nem kisebb 
dolognak tartván azt is, lia már szinte jóformában 
elrendeltettek is az francziai hadak számára az qnar- 
télyok , de Bihar vármegyében az magyar hadakkal 
együtt sokáig éludniek lehetetlen, — egynihány 
óráig pro et contra való dispntatio után, és az fran 
cziai generális BFo',^:ahl király képe jelenlétekben vé- 
gezök közönséges akaratbiil, s mivel Tflrki nr kíván- 
ságára az én részemrtíl Jojgd Péhr uramnak s az 
VessoUnyi Pál uram vi%zér\x\ Bornemisza uramnak kel- 
letik bemenniek Kővárba , így ugyan ö kegyelmek 
által tanáljuk meg Teleki uramat közönséges név 
alatt is , ha már eddig hasznosan szolgált , és szol- 
gálni igyekezett az magyar nemzetnek , mutassa meg 
azt most is , hogy jóakarónk , és az mely segítő had 
Stry körttl quartélyozik, azt bocsássa által Maramo- 
roson s Kővárvidékén , egyébiránt is mindenütt pén- 
zeken fognak élni . és az hadak eleibe küldött com- 
missariusokat is, kik együtt járnak Fajgel uramékkal, 
íigymint Momii Gáspár , Ne^nessányi Bálint , Vei^s Bá- 
lint urnimékat is bocsássa békével , és így annualván 
Ti'k'ki uram kivánságunknak, s közelitvén felénk ha- 
dak Isten segitségébül eleikbe menjünk, vélek meg- 
egyezzünk , és az több haddal is (az ki ezt követi) 
való megegyezésre passust , és módot keresvén , az- 
után foghassunk hathatósabban az munkához; ha hol 
pedig 2'eleki uram semmiképpen meg nem engedné 
az fejedelem birodalmán által való jöveteleket az se- 
gítő hadaknak , úgy is csak determinálok magunk- 
ban : vévén arrál való tudósításokat Fajgd nramék- 
nak úgy is közönségesen felkeljünk, és vagy egy 



109 

figy más úton vélek megegyezni igyekezzünk . De 
mivel mind az marchio csak oly ratiókon nrgeálja 
(rine qna non az opitalatio) az szakadások letételét, 
ai végbeliekkel való megegyezéseinket , ahozképest 
v^ezénk azt is Ubrisi Pál és Csernél Zsigmond urai- 
mék menjenek az nemzet nevével, és az generális 
uraméval az végbeliekhez magokkal vivén mind az 
Klobtísiczki nram követségét s válaszát írásban, s 
mind az generális ur eljövetelek felöl való parancso- 
latját, avagy csak oly formában is tudósítván ö ke- 
gyelmeket , legyenek oly készen mindjárt és az hová 
kívántatik indulhassanak a2 velünk, és az jövő idegen 
haddal való megegyezésre. S mivel pedig gyöngyösi 
8 rimaszombati jószágim felhódoltatásokra nézve né- 
kem is utam van az végbeliek felé, így engem is ké- 
rének disponáljam én is minden úton módon az eljö- 
vetelre , egyébiránt is jóval erőtlenebbek lévén nál- 
lok nélkfil. Ezek az dolgok pedig így menvén vég- 
hez ebéden az nemességben voltak egynihányan ná- 
lam. Ebédután pedig az Erdélybe s Lengyelországba 
részemről szóló expeditiókban munkálódtam. Az éjjel 
is igen nagy dér lévén s ma nappal is kemény idő 
?olt , bízhatunk még az szánúthoz , s az én utamra 
nézve is igen jól esik. 

9. Vnsáriuip. Mai napot Isteniszolgálatban is, de 
az hátramaradt expeditiókban is, és az útra való ké- 
szfilésben , elmaradandó lovaim , cselédim felől való 
díspositio tételben mulatám el , Fajgel uraméknak is 
az végezés szerint meg kelletvén már indubiok. Ebé- 
den Szöcs János nram volt nálam némely katonáival ; 
vacsorán pedig az atyafiakban némelyek, sok dol- 
gaim mia magam többire nem is ehetvén. Idő az múlt 

MOVUM. HUHQ. HIST. 8CB1PT. XTIU. 3 



130 

éjjel , éB nappal Í8 hasonló lön az tegnapihoz , noha 
valamennyire BfltöBebb. 

10. Hetfé. Fajgd nraméknak tegnap is el kellet 
volna menniek; de ma Bem mehetének el az fran- 
eziák hoBBzaB expeditióira nézve, kik íb Bzölanak in- 
kább Lengyelországba. Én ma íb hátrelevö dolgocs- 
káimhoz láttam. Istennek hála jó téli idők szolgálnak, 
mert az múlt éjjel is igen fagyott s nappal is elég 
kemény idő lön. 

11. Kedd. Igen jó reggel felkelvén, és még ma 

elindulni akarván Vesselényi Pál urammal végeztem 

holmi dolgokrúl. Azonban ebédig minden dolgaimat, 

Fajgd uramnak részirül Teleki uramhoz való expe- 

diáltatáBát is elvégezvén, és keveset falatozván is 

Isten jóvoltábúl ebédután elindulék részszerint lévén 

az francziai generalistúl s Fhrvaidtúl is credentiám az 

végbeliekhez , és Vesselényi Pál uram is két zászló- 

alja katonával , az francziai generális dragonyokkal 

kívánván kérésemre elkísértetni. Némely lovaimat, 

szolgáimat Püspökiben hagytam, az dragonyokért 

Biharon lévén commissariusokat küldettem , magam 

pedig éjszakára Bereg-Böszörménybe érkeztem, jó 

Bzániituuk lóvén ,* ma is keményen , és az éjszaka is 

fagyosan viselvén az idö magát. 

12. Szerda. Jó reggel felkelvén, és foröstokomez- 
vén is szállottam meg ebéd tájban Vekerden , éjsza- 
k2\ra pedig nagy időn Gyarmatra, az Szöcs János ur 
quartélyába érkeztem , az hol is jó szívvel látott Idö 
ma is kemény volt , és az éjjel is. Vekerden Petiüczi 
Ish\ín úrfi is elérvén ezentúl együtt jár velem. 

13. CsStOrtSL Szöcs János uramtúl forostökömé- 
tel nélkül ma sem szabadulhatok meg; as hol is újab- 
ban mulatván keveset Gyarmatrúl is elindulánk , és 



131 

délat&n hamar érkeztem Ványára, Szak György uramat 
pedig hadastul, ki is Gyarmaton ért el, Körö8-La- 
dinyba szállítottam. Az hónak elveszésén, és az jég- 
nek elbomlás&n valóban megijedkeztűnk , . mert az 
éjszaka is meleg szél s lágy idö többire mind elveszte 
az havat; hajnalban pedig, és nappal is jó ideig való- 
ban szapora esö is esett. 

14. Pintek. Az lovak nyugtatása, és az hátrama- 
radt dragonyok kedvéért ez napot itt Ványán töltém 
eL Az múlt éjjel még is felderült volt, de nappal 
egyaránt olvadott elannyira, hogy kevés láttassék 
már az hóban. Estvefelé az dragonyok is elérkeztek, 
kik ÍS| már mindenfitt szálló lévén, nem kicsiny alkal- 
matlansággal szállíttathattak be az jövő éjjelre ezen 
fatnba. írtam újabban is Farkas Fábián uramnak ne 
menjen el mellölem Budárúl jövet hír nélktíl. 

15. Szombat. Ez múlt éjjel nagy dér volt; és no- 
ha már az hó elkopott , de az háló helyig az szánon 
mégis elvontattam magamat. Föröstököm után indul- 
?án meg déltájban érkeztem Kevibe , s ott is háltam. 
Nappal ma tiszta idö volt, és olvadott is igen. 

I(. Vasárnap. Kevibül is csak föröstököm után 
indultam meg, és nagy időn érkeztem Fegyvemekre 
az Tisza partjára. Az múlt éjjel is keveset fagyván 
Fegyvemekre is szánon jöttem, de már szinte el keli 
hagynom az nappali meleggel teljességgel elolvad- 
ván az mi kevés hó volt is. Az végbeliek hollétek 
felöl pedig még sem érthetek semmi bizonyost; né- 
melyek Gyöngyös táján mondják. 

17. Hetfö. Szinte megijedkeztünk vala az Tisza 
jegén által nem mehetvén az szolnoki hidra kellessék 
kerülnünk, de az múlt éjjel pagy hideg lévén , az mit 
tegnap olvadott is megfagyván Isten kegyeimébűi sze- 

9^ 



132 

kereinkkel, lovainkkal mindenestfii fogvást szeren- 
cséBen költözheténk által az Tiszán , és egyvégben 
menvén , szállottnnk meg egy Sfily nevfi pápista fa- 
luba ; az hol is jól megabrakolván lovainkat éjjelre 
Heves-lványba érkeztfink s ott is háltnnk. Ma igen 
sűtett az verőfény; merő tavaszi idő volt. Sfilyrűl 
Írtam az végbelieknek jőjenek ő kegyelmek Gyön- 
gyösre az tisztekben hozzám az magammal hozandó 
dolgoknak kitannlására s meghallására. 

18. Kedd. í^'szaka felkelvén érkezek Csanádi nr 
az végbeliek közzöl egyik vitéz ember levele , kiben 
mind arrúl követ be nem kisérhet az vele levőkkel 
Gyöngyösre , s mind arrúl tudósít szegény Harsányt 
György ur lövésben fekfinnék , mely ugyan még nem 
bizonyos, de nagy kár volna. Virradta előtt sokkal in- 
dultam meg, magammal együtt akarván az hírt Gyön- 
gyösre bevinni; el is jöttünk két mérföldet virradtig; 
azonban abraklás kedvéért jó reggel' megszállánk 
(Nagy-) Fügéden , az hol is vagy két óráig mulatoz- 
ván, estvénél jóval elébb érkeztünk be Gyöngyösre ; 
de az végbelieknek sohol semmi hírek , noha Árok- 
Szálláson mondottak vagy másfél száz hajdút; oda is 
írtam utánnok jőnének be, Füleknek közellétére nézve 
nem lévén bátorságos az itt való múlatás feles gya- 
log nélkül , mivel csak az múlt szombaton is Halá- 
szon az szomszéd faluban Deák Ferenczet hadastul 
felverek. Ma is tiszta tavaszi forma idő lőn ; és az 
éjjel is lágy idő volt. írtam újabban is az végbeliek 
után, és ma is az mint lehetett dolgaimat végez- 
gettem. 

19. Szerda. Noha az múlt éjjel is derekas vigyá- 
zásban voltunk , de az árokszállási hajdúkban sem 
lévén semmi, sem az végbelieknek bejövetelit Gyön- 



133 

gyösbe nem remélhetvén mivel Kecskemét felé taka- 
rodtak mind le , így csak három négyszázad magam- 
■al nem szerencséltethettem magamat, hanem csak 
■egegyeztfink azon, kimenjűnk hálni. Azért az mint 
lehetett itt Gyöngyösen lehető dolgaimat végezget- 
tem , de nem vihettem véghez , hanem parancsoltam 
az gyöngyösieknek jojen bennek az háló helyre ntán- 
sam. Ebédet evén délntán hamar megindultam, és 
már estveledve érkeztünk Árok-Szállásra az sok ré- 
szeg ember s katona mia nem kevés bajom lévén, az 
jövésben is késedelmeskednünk kellett. Az hó már 
teljességgel elolvadott, de még az föld fagya is ki 
kezd már menni ; nagy sarok vannak. Az éjjel is nap- 
pal is igen lágy idö volt ; nappal ugyan eső is esett 
valami kevés ideig. 

20. Cs9t5rtök. Föröstököm után Árok-Szállásrúl 
is megindultam , és egy végben mentem Jász-Berény 
nevű magyar városba , idein szállván be. Vettem az 
Pap Israd uram Czeglédrül irt levelét is, kiben 
ajánlja magát feles hajdúival oda jö hozzám az hová 
parancsolom , és hogy az lovas hadak Körös táján 
vannak. De már kijővén Gyöngyösbül az iránt való 
ajánlása ö kegyelmének nem kivántatik. Mindazáltal 
írtam választ, és hogy holnap estvére jöjen által hoz- 
zám. Ma szép tiszta idö volt, de az éjjel is csak egy- 
aránt lágy idő lön. írtam az lovas hadak tiszteinek 
is vasárnapra confluálnánk mind Czeglédre. 

21. Pintek. Lovainkat megakarván nyugotni, ez 
nap estig itt voltam. Istennek hála ma is jó időnk 
volt, és az éjjel is csendes lágy idö volt. Ebéd tájban 
Kardos Pál nevű gyalog hadnagy jőve be hozzám 
qmurtélyábúl, kinek is hogy éjszakára közellevö más- 
fél méz hajdúját behozza az securitas kedvéért meg- 



134 

mondván , éjszakára be is jöttek ; és Fap Israel nram 
is tegnapi Írásomhoz képest Lakatos^ és Fekete János 
nevfl hadnagyokkal mintegy ötvened magával beér- 
kezett; kivel is bőven beszélgetvén, és Lakatos nr 
lévén Budára Farkas F(i6t^ín nrammal az bndai választ 
is megértvén, és az is , hogy Farkas Fábián nr elsie- 
tett igyenesen Püspöki felé, ahoz képest, magoknak 
is az lévén akaratjok, már az végbeli hadakkal s 
tisztekkel csak Kecskeméten kivánok megegyezni, 
kirfil írtam is ő kegyelmeknek. 

22. Szombat. Jó reggel felköltem , és me^ndnl- 
tam. Abraklás s falatozás kedvéért szállottam meg 
Szelében, éjszakára pedig Szent-Mártonba érkeztem. 
Az múlt éjjel egy kis dér is volt, de nappal tiszta 
szeles idö. Menet többire nyúlászattal mulattam 
magamat 

23. Vasárnap. Midőn szinte fel akarok vala kelni, 
és virradván Kőrös felé meg is indulni, érkezek újab- 
ban Fap Israel uram levele, kiben írja Ábonyra való 
menetelít mind magának s mind az lovas hadának, 
includálván küldvén az Tályai uram levelét, és Fái 
István uram nékem , és az végbelieknek szóló levele- 
ket , melyekben is írja Erdélybfil jő mind hozzám s 
mind az végbeliekhez követségben , s nekem is feles 
leveleket hozván. Azért Istenért kér mind engem s 
mind az hadakat s tiszteket Istenért siessünk által az 
Tiszán , mert az dolog, melylyel jött, egy óráig való 
késedelmet sem kivan. így azért én is megindítván 
az ló száját egyhuzomban mentem Abonyra , az hová 
utánnam érkezvén Pap Israd ur , és aztán az ónodi 
és szendrei lovas tisztek s liadak is szállásomra gy&- 
lekezvén mhid én az francziák credentiájok mellett a 
mind Ubiizi uraimék az bujdosó magyar nemzet részi- 



135 

FŰl az mint Isten tudnunk adta az dolgot eleikbe ad- 
tuk , kiben több sok beszédek , az budai Farkas Fá- 
bián uram követsége , katonájoknak az zászlók alól 
Taló elszakasztasd is fordulván elő , végre közönsé- 
gesen magokat ö kegyelmek resolválák , hogy vala- 
mikor valahol kivánjuk elöállani, együtt az haza sza- 
badításában munkálódni is el nem múlatják; mivel 
pedig igen siető az Fái uram követsége meghallása 
is , sok kérésekre ő kegyelmeknek én is reá vettem 
magamat együtt járjak Túr felé véllek , noha Kecs- 
keméten is lett volna dolgom. Ma napestig szép tiszta 
idd lőn, és éjjel is hasonlóképpen. 

24. Hetfé. Az múlt éjjel egy kis dér is volt. Ke- 
veset alhattam nem kevéssé is gondolkozván az dol- 
gokrúl ; végre nem kicsiny alkalmatlanságomat s ká- 
romat irányzván Kecskemétre való nem mehetésem 
miatt , mivel egyébiránt is oda termináltatn mind az 
rimaszombatiaknak s mind az gyöngyösieknek, jó 
reggel hozzám hivatván az tiszteket proponáltam ő 
kegyelmeknek ; melyhez képest is sokat discurálván 
pro et contra, közönségesen megegyezénk azon, és az 
hadakat is reávették az tisztek , velem együtt járja- 
nak az hadak Kecskemétig , és ott várják meg Fái 
uramat velem együtt. Az minthogy 8 óra tájban in- 
dulhatván csak meg Abonyrúl, mindazáltal nagy időn 
érkezhettünk be Kecskemétre, és Fái uramnak is 
megírtuk siessen hozzánk. Ma reggel tiszta idő volt, 
de estvefelé esőre is fordult. 

25« Kedd. Ez napot itt, és vigan töltettük felesen 
levén nálam az ónodi és szendrei tisztekben ebéden, 
f^ébiránt is szép tiszta idő szolgála. írtam az budai 
vezérnek beszállásom felől. Az éjjel is lágy idő volt. 

£6. Szerda. Ez napot is itt Kecskeméten töltet- 



136 

tük. Ebéden ma is felesen levén nálam az katona- 
rendben , mulattunk ma is. Estvefelé elérkezék Fái 
uram is Túrrúl ; ki is nékem nagy csomó leveleket 
hozván azoknak olvasásában munkálódtam. Idő Isten- 
nek hála, és az éjjel is csendes, és lágy lőn. 

27. Csölorlök. Noha én az levelekbűi is eleget 
tanultam, mindazáltal az jobb rendért, és az végbeliek 
kérésére én is vélek együtt felgyülekeztünk az város- 
házához; az hol is reportálá Fái uram az követséget, 
melynek merituma nem is egyéb , hanem hogy Sze- 
pesi uramat az erdélyi fejedelem levelével , és az ma- 
ga követségével Teleki uram Püspökibe küldötte, 
egyikhez énhozzám Fái uramat pedig a végre , hogy 
hitesse el az végbeliekkel az ö kegyelme levele mel- 
lett , hogy ha acceptálják Isten ö kegyelmét ugy se- 
gélje már továbbra nem halasztja kijövetelét; kére 
azon továbbra, ha acceptáltatik küldjenek Kővárhoz 
jó hatszáz lovast magok közzttl , kikkel is ö kegyel- 
me együtt járhasson. Melyre is közönségesen az vi- 
tézlő rend nagy becsülettel resolválván, assecurálják 
ö kegyelmét Fái uram által mind acceptáltatása s 
mind kisérése s eleibe való menetelek aránt , mert 
mindenestül fogvást is mennek ö kegyelme eleibe, és 
az kik hátra volnának is közzűlök azoknak utánnok 
való jövetelek felől parancsolnak ; végre közönséges 
akaratbúi determinálok azt is , holnap Túr s Kővár 
felé csak meginduljunk. Nekem pedig Erdélybül 
írják az országnak és az fejedelemnek egymásközött 
való meghasonlását , Paskó Kristófnak az székelyek 
részérül való bemenetelit az portára , s egyéb confu- 
siókat is. Idö ma igen szép szolgála, és az múlt 
éjjel is. 

28. Pintek. Én az éjjel emberséges emberekkel 



137 

sokat mulatván roszúl voltam ; mindazáltal jó reggel 
rendelt seregekkel mindenestül fogvást megindulánk, 
és én az velem levőkkel szállottam éjszakára az Ti- 
ftia partjára Jenő nevű faluba , az végbeli hadak pe- 
dig tovább mentek , Szolnokhoz közelebb való faluk- 
ba szállván. Egy kis eső is esett reggel , de utak jók 
vannak. Az múlt éjjel tiszta idő volt. 

Z9. Szombat Tegnap úgy végezvén az végbeliek- 
kel, hogy virradta előtt induljanak meg, igen jó regg 
egyezvén meg újabban, az végbeli hadakkal nagy 
időn mentünk által rendelt seregekkel az szolnoki 
hídon is az Tiszán, békével bocsátván bennünket 
által az bég, be is küldtem hozzája láttatni. Azonban 
az olajbég is kijővén az mezőre utánnunk, együtt járt 
aztán az hálóhelyig Kengyel nevű rácz faluig velem; 
tz hol is én idején és délután hamar szállván meg, az 
végbeliek mentek Túr felé oda is igyekezvén éjsza- 
kára. Ma napestig igen szép tavaszi meleg idő lőn. 

30. Vasárnap. Kengyelrtíl csak föröstököm után 
indulván meg, és nagy bajjal költöződvén által az 
falu mellett levő tón , mentem egyhuzomban Túrra, 
félútig az szolnoki olajbég is együtt járván velem. 
Onnan aztán visszament. Ma is pedig déltájban érkez- 
tem Túrra becsülettel kijővén élőmbe az ónodi tisztek 
8 f3bb legények, vacsorán nálam is voltak. Azonban 
Fái uram is elment innen reggel az válasszal. Leve- 
leim Í8 érkeztek Püspökibül s Kővárbúi ; kikbtil is 
értem Szepesi uramnak Kővárba való visszabocsátá- 
sát , gyűlések lévén az magyaroknak s francziáknak 
Püspökiben ; és onnan is az Teleki ur acceptáltatása 
iránt jó válasszal bocsáttatván Szepesi ur. Továbbra 
Erdélybfil irják azt is, ne hogy csendesednék az oda 
be való factió, sőt inkább naponként szaporodik már 



138 

kapacsipaasa is érkezvén az országba , és Paskó is ' 
vele együtt ngyan az ö követsége hozv&n ki az ka- < 
pncsit, be is ment Bodolára, 7 zászló lovassal s 6t ' 
zászló gyaloggal menvén eleibe Béldi nr. Isten ta- • 
dója mi vége leszen, nem sokára meghalljuk. Idő mm > 
is igen szép, és tavaszi meleg forma volt; és az éjjel 
is csendesen s lágyan viselte az idő magát. Igen 
olvadnak az jegek, és az földnek fagya is igen oszol; 
félhetni az előttünk levő szakadékoktúl. 

31. Hetfi. Az tegnapi levelekben siettetvén mind 
az francziák s mind mások visszamenetelemet, noha 
itt még egy nap akarok vala lenni, mindazáltal jó reg- 
gel megindultam. Elsőbben azért Harsányü az kapi- 
tányt meglátogatván ki is lövésben fekszik , érkez- 
tem hálóhelyre nagy időn Ványára ; az francziákat, 
és az magam fizetett hópénzes katonáimat Károlyba, 
8 az mezei zászlókat pedig más faluba szállítván , az 
szendreiek kedvéért kevesed magammal maradtam 
Ványán. Vacsorán az szendrei tisztek s utánnok va- 
lókban is voltak nállam, vígan is lakánk. Idő ma 
esős lön, és nagy sarok is vannak, szinte elolvadnak 
az jegek. 

Febrnarias. 

1. Szerda (Kedd).*) Megvilágosodván Ványárúl 
is elindultam , és Isten kegyelmébíil alkalmatlanság 
nélkttl költezheténk által az Balkányon, noha igen 



*) Kedd kimaradt. Azonban a megjelölt szerda helyébe kedd, 
8 azórt teendő , mivel — mint lejcbb látandjuk — febniáríus végső 
napja 28-a, és márczius 1-je is keddre van téve. A napcserét, a má- 
solat (tán egykor az eredeti is) egész febmarías hónapján keresztül 
megtortá, T. K. 



139 

■eggyengfilt az jég , é8 az szélin le is szakadoztak 
tt loYak ; de az szekerek Isten tudja mint jöhetnek 
cttk által. Egyhnzomban menvén Csökmöre, az lovak 
kdvéért, és hogy magunk is falatozzunk ott szállót- 
fen vala meg, de keveset mulatván. Azonban az 
nlt éjjel , és napestig is az eső mind esöze , siettem 
Komádi felé ; de még is Istennek hála mind az három 
tiakadékokon , kiken által kellett mennünk , békével 
költezheténk által , lovainkat csak magunk után von- 
fio az jegén ; esteledve érkezhetvén csak Komádi- 
bt; az szekerek mind elmaradtak, és az francziákat 
is Caökmon hagyván az alkalmatosabb quartély ked- 
véért; az mezei zászlók is ma maradtak el tőlem más 
ítoD menvén. Vettem az generális ur levelét is, kiben 
írja Aboiijrrúl irt leveleimet az váradi törökök elfog- 
ták volna. 

Z. CsAtSrtSk (Szerda). Alig várván érhessem Har- 
sányt az dolgok kitanulása kedvéért, keveset föröstö- 
kSmezvén elindultam, és az mint az ló elléphetett s me- 
het nyargalva is ebéd tájban érkeztem Harsányba, 
és csak néhányad magammal ; az zászlót Bereg-Bö- 
szörménybe küldvén éjszakára. Ebéden Boham uram- 
nál, vacsorán pedig Vesselényi László uramnál voltam; 
el^et is beszélgettünk az dolgokrúl , de Vesselényi 
Pál uram is Farkas Fábián, éB Khbttsiczki Pál uraimé- 
kat a végre küldvén ide, úgy az végbeli követeket is 
Hajdií János és SzöUösi hadnagy uraimékat , hogy az 
mit itt végezünk az álljon meg , így az reggeli con- 
fer^itíára holnapra halasztottuk az dolgokat; ma pe- 
dig víg lakással mulatánk ez napot. Eső inkább nap- 
estig mind esett, és az éjjel is. 

3. Pintek (Csötörtök). Jó reggel felkelvén gyü- 
lekeztfink az Forvald uram szállására, az hol is sokat 



uo 

tractálván az dolgokrúl determinálok végre, Hajdti 
Jdfios uramék expedíálta88aDak az végbeliekhez, hogy 
tudniillik hétfőig már mindnyájan útban lévén Bnbsi- 
stáljanak Kis-Maijában , Újfaluban s egyéb helyek- 
ben , és hetfön legyen generális gyűlésünk Pfispoki- 
ben j az honnan is mind portára követet kflldjfink , s 
mind Erdély felé tovább való utazásunknak modaü- 
tásárúl determináljunk. Küldett Vesselényi Pál nr is 
holmi Erdélybűi hozott leveleket is, kikbfíl kiláthatni 
mind Kapi uramnak az portánil udvarhoz postán va- 
ló megérkezését, s mind az fejedelemnek az mi dol- 
gainktúl való tilalmaztatását az portátúl , s továbbra 
azt is, hogy az mely kapucsipassa bejött az országba 
Padíó principalissi requisitióján az országgyűlését 
hirdetett, de más részrttl az fővezér az m. fejedelemre 
halasztotta az dolgoknak eligazítását. Ezen dolgo- 
kon általesvén, és Harsányban ebédet sem évén nagy 
időn érkeztem Püspökibe. Ma szép idő volt napestig, 
és az éjjel sem volt eső. 

4. Szombat (Pintek). Ez napot inkább mind he- 
veréssel töltém. Vessclémii Pál uram is szállásomra 
jővén ő kegyelmével is sokat beszélettem ; fel sem 
öltöztem. Estvefelé Erdélybe készítvén egy szolgá- 
mat levelekkel , de az leveleim írása holnapra hala- 
dott nagyobb részint. Ugy látom Fái uram nékem s 
az végbelieknek Keskeméten nem az maga formájá- 
ban s rendiben mondta el az követséget ; mert az Te- 
leki ur acceptáltatásán kivül még két punctum volt 
az ő kegyelme Szepesi ur által való kívánsága, tudni- 
illik hogy az mostani felzendült állapotban az m. feje- 
delmet , és ö kegyelmét az magyarok s íraneziák ha 
szükség lészen első írására megsegítsék s bemenje- 
nek : harmadik (?) hogy nyolczszáz emberbeli praesi- 



141 

dmmot adjanak az várba az franczíák; de ezeket 
itoteö pnnctumban csak biztatással, és semmi valóság- 
gtl nem bocsáttatott Szepesi nr, hanem az egy accep- 
táitatáa felöl yitt az magyaroktúl s idegen hadaktúl 
ttseciiratiöt, de másfelől Teleki nramtúl is kivannak 
bízonyoB conditiók alatt. Felettébb való nagy sár 
vagyon ; ma is tiszta idö volt, és az éjjel is. 

5. Vasárnap (Szombat), Jó reggel felköltem , az 
nigy sárhoz képest lovon mentem az templomba 
bteniazolgálatra ; azonban m/g kijöttünk az templom- 
ból nagy és szapora eső kezde esni, s újabb fel akar- 
ván az fakó magam ménessebeli lovamra ülni , az rút 
időben , és számtalan nép előtt kétfelöl tartvif n az lo- 
vat, hogy szinte fel akarok vala Hlni, elragadá az két 
legényt , és én sem tehetvén által az lovon egyik lá- 
bomat leesem az lórúl, melyhez képest is gyalog gáz- 
lim aztán az sárt szállásomig. Kővárban nekem még 
Dem tudván az Tiszán túl való megtérésemet Vesselényi 
Pál uramnak irt Teleki nr egy levelet , kit is hozzám 
küldvén ő kegyelme írja Béldi Pál, Csáki László, Paskó 
Kristóf, Dániel István, Domokos Tamás, Apor Lázár és 
KáJnoki Sámitel, Bálint János uraimék beszöktek vol- 
na Bodolárúl Havasalföldébe. Nagy casus így vesz- 
ték magokat. Melybtil kilátszik már az m. fejedelem- 
nek nincsen roszúl az portán dolga, mert ö nagysága 
igazítására relegálván dolgokat az porta , hihető ab- 
ban mentek el török bírát kívánván magoknak. Szé- 
kdy László uram is nagy ajándékokkal bekűldetett ő 
nagyságátúl és az három natiótúl is ; Erdélyben , pe- 
csétes levelek extraháltattak ő nagyságát akarják 
tovább is uralni, és panaszok sincs ö nagyságára, és 
igy ellentmondanak az Paskó által lőtt követségnek. 
Napestig mindinkább esek az eső, rút felleges idö lön; 



i 



142 

az éjjel ugyan nem volt esö , de homályos éjsza- 
ka volt. 

6. Hetfi (Vasárnap). Jó reggel felkelvén mentem 
az beszélgetés kedvéért Vesselényi Pál uramhoz , az 
hol is előhozódván az magyarok leendő gyfilése, de az 
márúl bizonyos ratiókra nézve elhaladott; írtam azért 
Forvald urnák is, hogy szántszándékkal ne múljék do- 
log nélkül az idö el tülfink alkalmaztassák ö kegyel- 
mek magok részérűl úgy az dolgot, holnap estvére 
Boham, és Vesselényi László nraimékkal jöhessenek 
által, és lehessen gyűlésfink szerdán*) jó reggel. 
Melyre válaszom is jővén hogy compareálnak , úgy 
hívatott aztán az nemességben, és az vitézlő rendben 
Vesselényi Pál uram. Erdélybe küldendő szolgáimat 
is expediálván érkezek délután Apagyi uram is mezei 
gyalog kapitány Kővárbúi ; ki is nekem feles leve- 
leket hozván , úgy látom Teleki uram most is resolu- 
tissimus kijöveteli iránt, és már csak vár bennünket 
Az eső egyaránt esek , rettenetes sarok vannak , az 
vizek is áradnak; Isten tudja mint mehetünk; az 
múlt éjjel is esett az eső. 

7. Kedd (Hétfő). Holmi aprólékos dolgaimhoz és 
irogatásimhoz láttam. Ma is kedvetlen, ködös, és 
esős időnk lön ; délután ugyan szép tisztára fordult 
Forvald uram is délután két vagy három órával elér* 
kezek Harsánybúi, R^am uram elmaradván, és gróf 
uram is az Sebes-Körös vizétfii visszatérvén nem jö- 
hetvén által az kocsiján, még Forvald uram is P^ró- 
c:i Ishxin urfival iisztatással jöhettek által, gróf uram 
18 egyébiránt is roszúl érezvén magát Nem evén pe- 
dig még ebédet Fonóid uraimék leültünk asztalhoz, 



143 

és az vacsora is elérkezvén majd csaknem éjfélre 
rontatok. Estvefelé elérkezének az nemesség követi 
él az végbeli tisztek is , de az mezeiek elmaradtak. 
8. Szerda (Kedd). Jó reggel felkelvén, és az ma- 
gyarság 18 az városházához gyülekezvén, mentem az 
Farcald uram szállására , az hol is pro praesenti re- 
mm atata bőven beszélgetvén szállásomra visszatér- 
tem. De újabban oda menvén VesseUnyi Pál aram is, 
má&a már tovább való quartélyozásunkrúl, csak bar- 
nád napig sem élhetvén már az francziai hadak az 
elélt quartélyokban , s mind az Teleld nram kijövete- 
lirűl, acceptáltatásárúl legjobban discuráltunk volna, 
is majd többire deliberáltatott is volna sokára halad- 
Tin még az Teleki uram kijöveteli az végbeli hadak 
is térjenek vissza quartélyokba — iigy érkezének 
sietve leveleim Kövárbúl, kiket is megfordítván írják 
\cimt Szálai Pál nramék elbocsáttattak oly válaszszal 
idvartúl , hogy mi magyarok faciamns si quid possu- 
nos per nos , mert ö nagyságának maga birodalmá- 
ban lőtt confnsióknak lecsendesítésére , az portának 
tflalroára nézve nincs módja benne bennünket semmi- 
képpen megsegíthessen, nóba egyébiránt minden dol- 
gainkban oltalommal, segítséggel kivan hozzánk 
lenni ö nagysága. Titkon úgy íratja továbbra Teleki 
iram azt is , hogy már az méltóságos erdélyi fejede- 
lem ő nagysága interessentiájával ö kegyelme ki 
nem jöhetvén , kétséges benne úgy mint privata per- 
sonát acceptáljáke az magyarok? ha azért acceptál- 
ják , csak lehessen securus benne , és menjen Kővár- 
köz az egész tábor Isten ö kegyelmét úgy boldogítsa 
se órát se napot, annyival inkább az Lengyelország- 
bál kijövő hadakat nem várja kijő közinkbe , és az 
idegen haddal csak Munkács táján igyekezik meg- 



144 

egyezői. MelyrUl is elsőbben magnukban Forvald és 
Vessdényi Pál nramékkal sokat dispntálódván, azntán 
mindnyájunknak úgy tetszvén, az főrendeknek s tisz- 
teknek egynihányának az ^(^y szó hiányzik)^ meg- 
jelentettük ; Forvald nramnak , és az francziáknak is 
hasonló formában írván Tdeki nram felől Révérend 
uram ő kegyelme is hasonlóképpen el nem titkolta. 
Mely is meg levén , és azon felülírt becsületes embe- 
rek közönségesen az összegyűlt magyarságnak az 
dolgot reportálván, sok instantiájokra nézve ő ke- 
gyelmeknek mi is felmenénk hárman az városházá- 
hoz; az hol is én újabban világosítván az emberek 
elméjét ezen mater iában, közönségesen megegyez- 
tünk azon , Isten jóvoltábúl késedelem nélkül indul- 
junk táborostul Kővár felé , elsőbben is az francziai 
hadakat indítván meg. Mely is így menvén véghez, és 
szállásomra menvén bőven írtam ezen dolgok felől 
Kővárba. Végre az nemességben egynihányan nálam 
is voltak ebéden, egyébiránt is követség lévén az 
vármegyéktől hozzám, azokat is elbocsátottam, és 
újabban Vessdényi Pál uram szállására mentem Far- 
kas Fábián uram Váradrúl való megtérésére nézve, 
ki is az mint magok mondják tegnap estvefelé hivat- 
tatott az passátúl sietséggel derék dolgokrúl akar- 
ván vele beszélni , melynek az leve az ő kegyelme 
relatíója szerint merituma : 1) Holnap postát küld az 
portára, ha mit írunk elküldi. 2) Tudakozódik az vég- 
beli hadaknak miért kellet errefelé jőniek. 3) Akarta 
az passa értésünkre adni, hogy ő hozzá az tömösvári 
kincstartó érkezett , ki is azt beszéli most az portá- 
rúi solennis, és igen pompás követség, mely még nem 
volt, jő erre az jenéi passához , az mint ő érthette az 
magyarországi dolgokban. Kihez képest hogy értsék 



145 

esen dolgokat is az magyarok minekelőtte eloszol- 
nak holnapra újabban generális uram megmarasz- 
totta. És így én szállásomra menvén Forvald uram 
ijabban odajött , és tőlem már késő éjszaka indult is 
d Kővár felé, magam is adjungálván embereimet 
melléje. Ma is esős idő lőn ; az múlt éjjel pedig de- 
rekaaabban esett. 

9. Csötiirtök (Szerda). Jó reggel felkelvén újabban 
felgyfilekezénk az Vessdényi Pól uram szállására; az 
hol is sokat beszélgetvén pro et contra az váradi pas- 
sa intímatiöjárúl, noha sokaknak az tetszett volna, 
hogy megvárjuk Jenőbe menendő követeinket, de 
reám bizván kiváltképpen TeleH uram ezen dolgok- 
nak tractálását, újabban csak azon egyezénk meg, 
csakugyan elinduljunk, nem keveset munkálódván én 
18 benne , hoc tamen addito , hogy Farkas Fábián és 
Bokszifd uraimék expediáltattak Jenőbe, az lévén Bu- 
din létében Farkas Fábián uramkltaX kívánsága, hogy 
oda érkezvén mindjárt menjen emberünk , ki által is 
Böszörmény aránt való segítség dolgábúl végképpen 
resolválja magát. Forvald uram tegnap azon kérvén 
ezen dispositiókkal, és hogy jobb formában indulhas- 
sanak helyekbűi menjek Harsányba az francziákhoz, 
azinte el is készültem vala, de VesseUnyi Pál uram is 
oda menvén holnap, az ő kegyelme kedvéért holnap- 
ra hsűi9^zio\iaímPetr6czi István urfiat elbocsátván Har- 
sányba. Azonban szinte estvefelé hozák levelét Pet- 
rócsi Miklós uram levelét (így) Harsánybúi , ki is re- 
ménykedik küldjek valami borbélyt vagy orvost, 
mert gróf VesseUnyi Lás'M uram annyira vagyon , ha 
nem hagymáz, nehezen remény Ihetni életét. Kihez ké- 
pest én mindjárt lovamra ülvén , és éjszaka elveszt- 
vén as utat, sokat is bolyongván , az Körösön is ha- 

HOVCM. EUMO. H18T. 8CBIPT. XVIII. 10 



146 

jón kelletvén által költözÖdnem késő éjszaka érkez- 
tem Harsányba. Istennek hála, már jobban tanálván 
gróf nramat, kivethetvén az mérget gyomrábúl , mert 
ngyan szegényt megétették vala. Rettenetes utak van- 
nak , csak élig mehet az ló ; ma ngyan esö nem , de 
egyébiránt homályos idö lön. 

10. Pintek (Csötörtök). Felkelvén újabban men- 
tem gróf nram szállására, az hová gyülekezvén az 
franczia tisztek is, és elérkezvén Vesselényi Pál uram 
is determinálok egyező akaratbúi holnap az fran- 
cziai generális az hozzá tartozó hadakkal megindul- 
jon, és az igen rút s alkalmatlan utakhoz képest csak 
igen lassan menjen, snbsistálván az hol látja az 
alkalmatosságot egykét napig is, és úgy continnálják 
Kővár felé való útjokat Isten segitségébül. Ebéden 
az francziai generálisnál voltunk; éjszakára ugyan 
Püspökibe mentünk , nyargalván menvén inkábbára 
nagy időn érkeztem. Én is már magam indulása kö- 
rül foglalatoskodván. Ma igen szép tiszta id& volt ; 
az múlt éjjel pedig eső is esett. 

11. Szombat (Pintek). Isten jóvoltábúl ma igen 
szép időnk volt. Az francziai hadak is quartélyok- 
búi megindultak , éjszakára Vásárhelyre menvén az 
urak, az hadak az több körül való falukba; az hon- 
nan írt levelét is vettem Vesseltnyi László uramnak, 
kiben is az tisztek nevével kér holnap ebédre menjek 
hozzájok, és oda is várnak ; de én csak hétfőn indul- 
hatván meg választ tettem ő kegyelmeknek én is, 
egyébaránt Telegd és az Réz felé menvén be. Az 
múlt éjjel eső esett, de nem sokáig. 

12. Vasárnap (Szombat). Az rút szeles, és esős 
időhez s nagy sarokhoz képest csak magam szállá- 
sán hallgattam praedikátiót ; délután tisztára fordul- 



147 

Tán az idö, szekereimet rakattattam s készültem. Az 
mólt éjjel is esett az eső ; Isten tudja mint mehetünk 
as nagy sarokon, de Isten azon is elvezérel Ebéden 
tz udvarhelyi török ur volt nálam. 

13. Hetfó (Vásárnap). Virradta előtt két vagy 
három órával kelvén fel készttlgettem , szekereimet 
indítottam; és Vesselényi Pál uramhoz is mentem elbú- 
csúzván tőle s beszélgetvén is vele. Úgy látom hol- 
nap ő kegyelme is Hadadban igyekezik lenni, az 
minthogy előttem meg is indult. És én is jó reggel 
megindulván magam egynihányad magammal az för- 
döbe mentem Várad mellett jővén el ; zászlómat pe- 
dig küldettem igyenesen Vásárhelyre, magam is oda 
menvén éjszakára , majd három óráig késvén az vá- 
radi bányában. Ma igen szép tavaszi meleg idő lőn ; 
de igen nagy sarok vannak ; az múlt éjjel is tiszta, 
és csendes idő szolgála. 

14. Kedd (Hétfő). Vásárhelyen eUőbbeu fóröstö- 
kömezvén mentem igyenesen Telegdre, igen idein 
nem indulhatván szekereim miatt késedelmeskedvén ; 
de ebédtájban érkeztem Telegdre. Ott lévén quarté- 
lyok az nemes vármegyéknek élőmbe kijöttek, és Ves- 
selényi László uramat isTelegden tanálván,é8 az fran- 
cziai tisztek is mindjárt mellette való faluban Újla- 
kon hálván. Ebédre Dajka uram hivott maga szállá- 
sára bennünket. Holnapra halasztván az Boham 
uramhoz való menetelt, napestig víg lakással töltők 
az időt. Ma is hasonló szép meleg napunk lőn , és 
tiszta éjszakánk is mint tegnap. 

15. Szerda (Kedd). Noha nekem az volt igyeke- 
zetem , hogy az Teleki uram Fajgel uram által való 
sollicitatiójára , és Teleki uram becsületi megadására 
Vesselényi Lásdó urammal siessek és az nemességgel 

10* 



148 

Rijvár felé 8 ma megindidjaÜL de ngy tetBSvén közön- 
ségesen az atyafiaknak i&, Upakon Bokám urammal 
is még conferentíám levéiL gróf órámmal elsőben oda 
mentem s ott buren beszélgetve Bckam nrahnékkal 
újabban visszatértem Telegdre. szállásomra is gynle- 
kezvén az nemes várm^yék. Elsőbben is commis- 
sar insok rúl sokat dispntáltmftk, kiket ngyan ma el 
is kfildettfink az francziák . és tatárok mellé négyig 
valót az nemességben. Azntán pedig az sok pro et 
contra való discnrsnsok ntán közönségesen meg- 
eg}'eztank azon , holnap mi ketten gróf urammal , és 
az nemesség is három zászlója esmét induljunk, Kis- 
Báród felé menjfink más úton hogy elrendeljük az 
franczia hadak előtt az quartélyt, az hadakat prae- 
occnpáljuk, Teleki uram elutt zászlóstul compareál- 
junk, és úgy detestáljnk Teleki nramat acceptálni kí- 
vánjuk mindenekfelett; egyébiránt is mi belőlünk áll- 
ván az magyarságnak nevezetesebb része. Mely is 
elvégezödvén érkeztek somlyai katonák is Kővárbií) 
liozzám levelekkel . kikbűl is kitetszik Isten kegyei- 
mébűi az m. fejedelemnek már. jó karba állíttattak 
dolgai ; 1 5 praesentis állott be az gyűlés ; fogarasi 
Tdeki uraiu resolutiójában állhatatos. Ebéden az ne- 
mességnek az elei, és PcU^czi úrfiak is nálam voltak. 
Valóban szép tavaszi idők járnak mind nappal, éjjel 
16. Cs&t5r(Sk (Szerda). Az szekereknek nagyobt 
részit még tegnap indítván elő ma jó reggel megin 
dúltam az nemesség zászlóival egyfitt, az egyik ugyai 
az részegeskedés miatt elmaradott , de elér bennnn 
ket. Gróf urammal is egy közel való faluban ütünk 
ban megegyezvén egyfitt követtük aztán utunkat; éc 
noha nehéz s igen alkalmatlan utunk lőn , de az id( 
többire nyári módon szolgálván , és éjjel is szép ídt 



149 

lévén nagy időn érkeztünk Kis- Báródra. Az én zász- 
lóm ott szállván meg és gróf nram is egynihányad 
magával, az nemesség, és gróf uram zászlói az közel 
faló falukon szállottak meg. De az tegnapi végezés 
ellen , és qnartélyczédulák kiosztása után is mind az 
mi szállóhelyflnket s mind az nemességét az tatárság 
ellepvén alkalmatlanul voltunk igen miattok, ki nem 
tudhatván az falubúi ; ez miatt magam is csak gyö- 
pen lovaim mellett sátorban háltam. Gróf uram is az 
nrfiakkal vacsorán nálam voltak. 

17. Pintek (Osötőrtök). Kis-Báródrúl is mihent 
megvilágosodott megindulván , és egyhuzomban men- 
vén laaaan az Rezén által déltájban érkeztem gróf 
vámmal Bagos nevtt magyar faluba, az nemesség is, 
gróf nram zászlói is hasonló formában szállván az 
közel való falukon. Ma is mint tegnap, utunk az erdőn 
valóban rósz volt , de időnk Istennek hála napestig 
igen szép, és meleg szolgála. írtam Bagosnil Kővár- 
ba, és Somlyóra is. Vettem Vesselényi Pál uram leve- 
lét is. 

18. Szombat (Pintek). Tegnap hozzám jővén az 
vármegye tisztei, visszabocsátottuk ; azonban az zász- 
lók míg elérkeztek várakoznunk kellett , igen idein 
meg nem indulhattunk, és ebédre szállottunk meg 
Horvátiba ; az hol is jó darab ideig késvén sötétedve 
értfink Fel-Egregyre. Istennek hála valóban szép 
idők járnak, merő tavasz. Isten tartaná meg. 

19. Vasárnap (Szombat). Elsőbben fóröstökömez- 
vén tíz óra tájban indultunk el Fel-Egregyrül , és 
nagy időn délután értünk Balásházára; az honnét is 
kettfink neve alatt gróf uramnak is úgy tetszvén irtunk 
Teleki uramnak, tudniillik itt Balásházán várjuk meg 
am ö kegyelme tudósítását zászlóstul menjűnk-e, vagy 



150 

csak egynihányan , é8 mikor ? Egyébiránt úgy indul- 
tunk vala meg, de az Kende Gábor ursím levele érkéz- 
vén Fel-Egregyre, abbül értjük hozzánk is expediál- 
tátott, de csak Krasznán maradott, hihető restéit 
ntánnnnk jöni, ő kegyelmének is úgy tetszik csak 
kevesen menjfink Kővárba. Ma is igen szép tavaszi 
nap szolgála, és éjjel is. 

20. Hetfó (Vasárnap). Napestig itt voltnnk. Igen 
szép idő szolgált ma is. Ebéden gróf uramnál, vacso- 
rán viszont nálam voltak ő kegyelmek. 

Zl. Kedd (Hétfő). Ez napon is itt mnlatánk vár- 
ván Kővárbúi való emberem megtérését, ki is dél- 
után érkezvén, és Teleki uram is hiván bennünket de- 
liberálók holnap jó reggel meginduljunk és Czikó 
felé, mivel most másutt az dézsi hidon kivül nem me- 
hetni által, az én szolgám is az miatt késettel. írtunk 
gróf urammal az nemességnek is ő kegyelmek kfild- 
jék velünk követ atyjokfiait az Teleki uram acceptá- 
lására. Ma is igen szép tavaszi idő szolgála , de éjjel 
egy kis dér is volt. 

22. Szerda (Kedd). Csak igen kevesed magunk- 
kal Isten kegyelmébül gróf urammal elindulánk, ebéd- 
re Udvarhelyre érkezvén , és az nemesség követi is 
velünk megegyezvén Abauj részérül Pécsi Gáspár és 
Szunyi Gábor ^ Zemplén részérül Dajka István és Gytí- 
rikovics György uraimék. Éjszakára Ketzer uramhoz 
mentünk Csehbe , ki is becsülettel látott bennünket. 
Rettenetes sarok vannak ; az idő is megfordula, mert 
szapora, és fergeteg forma hó volt, ki is csaknem 
estig tárta ; az múlt éjjel pedig hives vala. 

n. CsOtörtdk (Szerda). Cselibül is nem szinte 
idein indulhatánk meg, és noha az volt igyekezetünk 
Kővárba menjünk éjszakára, az minthogy szolgámat 



151 

Í8 küldtem elő, de későre költöződhetvén által az 
SsamoBon, és az Vesselényi László uram kótyasági 
miatt igen bajosan, és késedelmezve mehetvén , az út 
Í8 igen nehéz és sáros lévén Jederen szállottunk meg 
az lovak abrakolása, és az falatozás kedvéért ; éjsza- 
kára pedig mentünk Somkútpatakára az Gilányiné 
asszonyom falujába. Az tegnapi hó után ma meg est- 
vefelé eső esett, s annál nagyobb sárt is szerez. 

24. Pintek (Csötörtök). Ma meg igen szép tiszta 
időre fordulván kilencz óra tájban érkeztünk Kővár- 
ba. Kijővén élénkbe az úrfi is, becsülettel lát Teleki 
uram bennünket , tegnap is sokáig sötétben várván 
az kapu előtt bennünket izenetemhez képest. Az 
múlt éjjel derecske volt Ez napnak hátramaradt 
részét beszédben tölténk el. Úgy látom Teleki uram 
persistál resolutiójában, nem is változik meg az fran- 
czia múlt tractához képest. 

25. Szombat (Pintek). Az magyarországi atyafiak- 
ban Szepesi, Szálai és Fajgel uramékat tanálván itt jó 
reggel együvé gyülekeztünk az Vesselényi László ursím 
szállására , és Forvald s Teleki uram is jelen lévén 
sok pro et contra való discursus után végezők közön- 
séges megegyezésbül , mivel az idő haladván halad, 
és szükséges mindenek felett a végre jővén be az ma- 
gyarok között 2'eleki uram stabiliálja magát , mely- 
nek meglételével könnyebben eshetünk által mind az 
deputatio csinálásán , mind az ratihabitio beküldésén 
s egyéb dolgainkat segíthető materiákban is: így 
azért 1) hogy Hosszúfalván az Teleki ur falujában 
legyen generális gyűlésünk , kin mind az francziák, 
nemesség , és az mezei s végbeli vitézlő rend is com- 
pareáljon, 2) hogy Vesselényi Pál uram, és az magyar 
hadak valami difficultást ne szerezzenek , ebéd után 



g 



154 

megtére Hadadbúl , mindenben eifective igíri msLg&t 
Yesselényi Pál uram. Idö ma is tiszta fényes volt, de 
hives, és ez éjjel is. 

Z. Szerda. Válasza jővén Teleki uramnak Boham 
uramtúl, írja elébb szombatnál nem compareálhat, mi- 
vel Hadadban létében szót adott Vesselényi Pál uram- 
nak quartélyában megvárja, és együtt jönek szomba- 
ton Kővárba. Kihez képest feles dolgaim lévén Ud- 
varhelyen én ebédután eljöttem, de nem különben, 
hanem hogy szombaton reggélre meg jőjek vissza. 
Éjszakára tovább Váraljánál nem mehettem ; ebédi, 
pedig az quartélyok osztásában s consumptiöjában 
fáradoztunk már Kővár alatt levő falukra érkezvén 
az tatárság , és Teleld uram is nem akarván az quar- 
télyozáshoz szólani. Idő ma is igen szép tavaszi for- 
ma volt ; de az múlt éjjel bezzeg nagy dér is volt, al- 
kalmasint elbirhatja az lovat. 

3. Csötörtök. Ebéd tájban érkeztem Udvarhelyre 
magam csolnakon , s az lovakat csolnak mellett kel- 
letvén úsztatni idö tölt benne. Víg lakással töltők ez 
napot, P. R. (?) holmi aprólékos dolgocskáimat is vé- 
gezvén , és az végbelieket is hivatván holnap ebédre 
Tihón levén quartélyban. Idő ma is igazán tavaszi 
módon szolgála; és dér is igen nagy volt az múlt 
éjszaka. 

4. Pintek. Hivatván az végbeli tiszteket tegnap, 
és már Tihón levelem nem tanálván utánnok vitték, 
és délig várakozván reájok, Tályai s Pap Israel urai- 
mék és az szendreiekben is jöttek hozzám; kikkel 
sokat beszélgetvén az fenforogható s gyulésfink al- 
kalmatosságával lehető dolgokrúl, jól is tartván, ma- 
gam Teleki uram kívánsága szerint már szinte hogy 
setétedni kezdett elindultam jelen kívánván lenni az 



155 

firancziai generális holnapi excipiálásán ; az mint 
bogy egyhuzomban menvén éjfél tájban szállhattam 
meg egy Ganra nevű oláh faluba , és ott magam is 
leheveredtem. Igen gyönyörűséges szép tavaszi idő 
Un ma is ; az éjjel sem volt alkalmatlan idö. 

5. Szombat. Gaurárúl hajnalban indulván el nyolcz 
óra tájban érkeztem Kővárba ; az hol is egy kis ideig 
késvén az úrral magunk is aztán kimentünk Boham 
uram eleibe lovon ; kit is ágj^úk lövésénél kisérvén 
Teleki uram , vele voltak Klajkn generális és az ka- 
vaDér is , pompáson és igen vfgan , sok itallal s tán- 
esolással tárta TdeJci uram. Azonban szinte ebéd 
felett érkezének levelek udvartúl, kiket is velünk kö- 
zölvén Teleki uram írják bennek Béldi uram vele 
levőkkel Bukarestrül is már bementek az portára; 
Kapi uram, magának is kivan ságára az portára expe- 
diáit ország követei megtérésekig keményebb are- 
Btom alá tétetett Fogarasban; az hadaknak benyo- 
mulásokat nehezen szenvedi az ország , kire nézve is 
pátenst bocsátott ö nagysága mindjárt kinyomulja- 
nak , egyébiránt másképpen is ö nagysága meg nem 
engedi. És így múlék el ez nap. Idő ma is igen szép 
tavaszi forma volt, de éjjel hidegecske is volt. 

6. Vasárnap. Az tegnapi vendégeskedés miatt 
komyadozván az emberek, az reggeli praedikátió 
után az tegnap hozott levelekrűl s azoknak continen- 
tiájokrúl discuráltunk sokat , de csak helybe hagyok 
azt Az fejedelemmel azon pátenst némely austriacu- 
sok íratták, és hogy az gyűlésben is azt tudták szinte 
benyomulnak az hadak; de azok is már rendes quar- 
télyokba , és csak az szélen szállván Kővár- és Lá- 
poBvidéken azt nem fogják annyira neheztelni. Azon- 
ban beszélgettünk az elrendelt holnapi gyűlés helyé- 



•L'.; 1J-.T*. niii!: ti'ntíl rt aiiurira vagyon Szath- 
:•-*.:•■ 'Z L'.'iT.^ i.L vsnt niepiiduliia hajnalban felko- 
.'•:.;.• .'/.l.t::.ii i-rLiiiiLkei az eUenség. és hogy Kövár- 
ttii iit iLcfefeK vivxrjí'i Hcft&zttfalra. igy újabban egye- 
zi ti:Tíí/..rfc>'-J öeTtrmiiiKiioikHofi&zúfalva helyett Som* 
kot lr^\i::i H\ ZLagyarok gvnlése helye az caak egy 
ki*» rii^rlíoldüvire jevéii ide. Azért mindenfelé íratott 
7/ A/./ uram hogy oda cviicnráljanak. és VessdényiPál 
iiraifinak h ki ié igireti szerint Kővárba nem compa- 
rr.ila okozván azt az fogát vonatván ki az miatt való 
nyavalyája nem engedte ide való jovetelit. Az íran- 
r/jui tÍHztek ma is napestig itt maradának. Krkezé- 
iirk iizonhun estve felé Kcmk GálK>r, Fői István urai- 
iii^*.k ÍK . éH tiibb Somlyón lakó bujdosó magyarokban 
in Mu Hcni lön csö napestig is. és az éjjel sem: Isten- 
iirli liála viilóban szép tavasz forma idők járnak. 

7. Ildfó. Jó reggel felkelvén az gyűlésnek közel 
viiló vtiltálioz képest, elsőbben forustökömeztfink , és 
11/ IritiírzíAkban az többi qnartélyokba menvén az ge- 
iioriilÍN H Forrald együtt járt TV/cfr? urammal s velünk. 
Miijtl (írl ftlé érkezhettünk Somkntra: az hova is 
inlthíc iilrtiil már elérkezvén mind ncmességbűl s mind 
\lliNrlö romlliill álh^ magyarság, és ha kik az kapitá- 
nyok k(U.; til H/.omélyok szerint clö nem jöhettek is 
kö\olok által romparoáiván , elsőbben Boham uramat 
ktniMlo híállái*árrt 'l\Uki uram vélünk együtt, azután 
poili^ ki^eöuH^v^vHon megadván az ő kegyelme becsü- 
loiit A^állAAavu ^uiltüuk. esnem lévén alkalmatosabb 
liolx i\i ö ke^xolmo srállás^ui levő estiméi, mindnyá- 
\i\\\ is 0*1:1 jixuKkoíiünk. \t hol is idevaló gyüleke- 
fo^Uuknok eto^iiU * okait horván én elő az mint Isten 
utvinom atUa iVi a^t i^ h\>^v már az mit régen kivan- 
tttuk u'Av a^t olertük é« Tt^VW iirainat is kihoztok. 



157 

aiért beszélgessünk közönséges akaratbiíl tovább 
már mitévők legyünk. Sok pro et contra való discur- 
g8S után megegyeztünk azon, hogy solennis követsé- 
get kfildjünk magunk közzül TekJci nramhoz, főköve- 
tü én menjek és az vármegyék s vitézlő rend kapi- 
tányi , 8 mivel pedig Abaúj vármegye zászlója alatt 
tiienkét vármegyébül álló nemesség vagyon mindad- 
üg mig Isten az hazát s az vármegyéket kezfinkhez 
adja, pro majori azért solennitate azok közzül is min- 
denik vármegyébül egy-egy rendeltetett mellém, hogy 
uval is contestáljnk mindnyájan s egyenlő akarat- 
bál vesszük , és fejünknek agnoscáljuk ő kegyelmét, 
kérvén arra is általnnk az magyar nemzet ő kegyel- 
mét Isten már kihozván jőjen közinkbe. Mely követ- 
séget is reportálván böv declaratióval ö kegyelmé- 
nek , válasza ez lön és snmmatim való continentiája 
Tálasztételinek : Jól tudhatjuk mindnyájan ezen fen- 
forgó dolgoknak kezdetitül fogva ő kegyelme az ma- 
gyar nemzetnek mind in communi s mind privátim 
micsoda tökéletességgel igyekezett mindenkor szol- 
gálni s kedveskedni , de hogy azt sokan nem hogy 
háládatossággal vették volna, de még becstelenséggel 
fizettek nem tagadhatni foroghatván némelyek előtt 
ezelőtti kétszeri kijövetelivel is az dolognak változá- 
sa, és legközelebb hogy az magyar hadakat most is 
más ususra akarta volna fordítani;^ de ezeket igy 
világosítja az magyarok előtt őkegyelme: ,^az mikor 
elsőbben expediálta volt az fejedelem ő kegyelmét, 
annak hogy meg kellett az akkori fővezérnek halá- 
lára nézve kin is az egész dolgok függtek változni, 
nem Ítélheti meg érette akármely keresztény lélek 
gem ő nagyságát , sem ő kegyelmét nem uralkodhat, 
ván Istenen s az lehetetlenségeken ; másodszori ki- 



jövctcli pedig bogj mtgviXiozott mkkor szolgai köte- 
Ir.HHcgónek akart és kéDvtelec volt eleget tenni úgy 
parancftolván az fejedelem o nagysága ő kegjelmé- 
iick , melynek is elégséges okát o kegyelme ugyan 
iiciu adhatja , adjanak azok számot az kik okai Tol- 
tuk. Melyet is ö kegyelme consideratióba véTén, és 
tudviUi azt ift , liogy ba most is ámbár amnk paran- 
rHolatjAból , s nevezetivei jött volna is ki sok lévén 
11/. rrd/'lyi hazában az anstríacns ember ö nagyságá- 
val iuc((iiit visszabivattatták volna annyira praeva- 
Inilváii HZ uustriacusok Erdélyben, bogy az megyén 
iiikáhb vétfhez, az mit azok akarnak, és nem az mit 
<i iiH^yHAK'^ ' iigy j<'>tt azért mc«t ki mint privata per- 
hoiiu, hogy iiii^i^ többszer megtérésével o kegyelme is 
hiKhti'IrnHÓ^rt, és az magyar nemzet gyakor érte 
\ jih') tVtnidi)ZHsAval magának kárt s alkalmatlanságot 
110 HZcTi^/zen. Akarja azért ezt is közönségesen az 
iua((yan)kiiuk értcstre adni, bogy ily formán sem jött 
iitty ki, hogy valamint közinkbe való jövetelével nrá- 
tól, rH ivA ordól\i hazátiil elszakadjon, banem inkább 
inti az magyar nomzetet arra, bogy mint velfink sok 
jól trvo kcgyrlmcs urunk bűvségcben megmaradjunk, 
és l\ kci!:yv\\\\v is megmarasztani igyekezik bennün- 
ket. S:rihsi rdl uramat az geueralisokboz, Fái István 
uranwit az vét>bcliokhez bogy nem oly véggel expediál- 
ta, ho^y hcjiivén az hadak elsőbben az akkori motusok- 
hoz kópe.st vele Jól tett kegyelmes urát kivánta volna 
segíteni s azzal jót tevén ú^y az magyar dolgokhoz fog- 
ni, azt sem tagadhatja, de ebben is talán még nem itil- 
hetik méltán az magyarok meg, magunktúl is az lévén 
kötelességünk ennyi sok jót tevén velünk háládatos- 
sággal fizettünk volna. Egyébiránt is pedig gondoljuk 
meg Istenhez, hazánkhoz való szeretetíért mint kivan- 



159 

iélyben levő szép alkalmatosságit, nagy nraságot, 
gét, gyermekit elhagyni, Magyarországban Isten 
jrelmét úgy segélje nem kivánván egyebet, hanem 
tgj mint egy jó nemes ember elélhessen. Kéri in- 
ura azmagyar nemzetet, hagyjanak ö kegyelmé- 
ékét, gondolkozzanak tovább is jól felöle, bocsás- 
issza ha valami scrapnlnsok lehet benne ; kész 
uunenni, teljes tehetségével igyünket segiteni 
cöltségével is, érettünk imádkozni. Egyébiránt pe- 
alamire ö kegyelme magát ígérte lám már kijövete- 
w^ is bizonyította, és csak legyen assecuratiója 
sgyar nemzettttl az mint 1672-dik esztendőben, 
iotán is sokszor assecoráltatott , kész élete ve- 
dmével is Istenéhez s nemzetünkhöz való köte- 
ségét megbizonyítani; iterato feltévén azt, ura 
essége ellen semmit sem cselekszik, és megki- 
i azt is , az mi kegyelmes urunk is jó formában 
üiráltassék.^ Mely ez ily ö kegyelme válaszát 
magyar nemzetnek reportálván, válasza újab- 
az lön ö kegyelrae(k)nek Farkas Fábián j Pa- 
és Kbhímczki uramék által senkit magok között 
tudnak s nem is tanálnak , noha egymástiU kö- 
égésen is megkérdezték, az ki ö kegyelmét venni, 
fjének agnoscálni nem akarná. Az mi pedig az 
cnratio dolgát illeti, készek mind ő nagyságát s 
[ ö kegyelmét nemzetestül is assecurálni, kérik 
iazonáltal azon ő kegyelmét, méltóztassék az 
} esztendöbeli assecuratiójokat világosítás ked- 
t az akkori deputatus magyaroknak kiküldeni, 
is ö kegyelme kiküldvén, és annak rendi szerint 
l az magok részirül s mind az Teleki uramérúl az 
cnratiók megirattatván, s egymás közt az mi ho- 
r hol lehetett volna is eligazítván úgy az fejede* 



160 

lem ö nagysága részére is, azután újabban engem az 
elsőbb követekkel elküldettek, és ö kegyelme íb az 
francziai generálissal s Forvald nrammal kijött kö- 
zinkbe (elérkezvén az dolgoknak vége felé Vesselényi 
Pál uram is) ; az hol is az magyar nemzet neve alatt 
az urat ü kegyelmét Szepesi uram szép declaratióval 
excipiálván , köztünk már ezután generalissimusnak 
instellálván, az dolgot az francziákkal is megértetvén, 
reponált mind Teleki uram tisztességesen s mind Fhr- 
vald uram is, hogy tudniillik az francziák is az tracta- 
tus szerint generalissimusnak agnoscálják. És Isten 
jóvoltábul ez nap így menvén az dolog véghez nagy- 
részint Teleki uramnál voltunk vacsorán. Vettem az 
fejedelem levelét is, kiben is parancsol az hadak visz- 
szanyomulások felöl. 

8. Kedd. Jó hajnalban felkelvén nem keveset 
gondolkoztam én is az tovább való dolgokrúl. Azon- 
ban felmenvén Teleki uramhoz, és könyörgés után 
újabban összegyülekezvén, és az uris velünk, felhoz- 
ván tisztán Klóbitsiczki uram is az assecuratiökat sub- 
scribáltnk, pecsételtük, és ö kegyelme is az maga részé- 
rűl valót kézhez adván így lön juramentatiója. Azon- 
ban már Teleki uramé lévén az dispositio proponálta 
az tractatus szerint ö kegyelme is, úgy választatha- 
tott belli duxnak, hogy consiliariusok is választassa- 
nak ö kegyelme mellé, kihez képest válasszanak te- 
hát az magyarok 12-öt. Kin is sokat disputálódván 
pro et contra megegyeztenek azon , ö kegyelme can- 
didáljon tizenötöt azért, hogy haladja fölül az nume* 
rnst. így azért ő kegyelme is candidálván 15-öt, úgy- 
mint : Vesselényi László , Vesselényi Pál^ Kende Gábor, 
Ketzer Menyhárt^ Szepesi Pál, Szálai Pál, Farkas Lászl6, 
Sziihai Gáspár, Ispán Ferencz, Ilosvai Péter, Seredi 



161 

ddc , Orlai Miklós , Sulyok János , Hamvai Péter 
Akat , é8 engemet is , azonban Farkas László és 
01 Gáspár nraimék erőtlenségekre nézve és hogy 
legyék kapitányi is respuálván az eonsiliarínssá- 
iSBok helyett újabban übriczi Pál, és Fái István 
tftat snbstítaálván , közönséges, és az nagyobb 
magyarságnak akaratjábúl s megegyezésé- 
rálasztattak ezek, úgymint: az két f^essdényi, 
{lende Gáhor, Ispán Ferencz, Ketz&r Menyhúrt, Sze- 
Pál, Szálai Pál, Eosvai Péter, Sulyok János, Ubri- 
lá^ és Fái István nramék ; nemzet secretariussá- 
KMntsiczk Pál; pecsétje tartójának Fajgel Péter 
ték; strázsamesternek Farkas Fábián nram ad- 
IlYán másokat is melléje ; tábormesternek Gdlji 
sadjnnctnsival, profiant, szekérmesterek, és egyéb 
i Bzfikséges tisztek is. Mely is véghez menvén^ 
'deki uram az consiliariusokkal kfilön maradván, 
agyarság is pedig közönségesen külön gyülekez- 
isntán sok izengetés után az consiliariusok hfit- 
: ment véghez, és az secretárinsé s conservatoré, 
k rendi szerint köteleztetvén nemzetek ügyét 
esk prívatumon kivűl fogják s igyekeznek pró- 
bálni. Ezeknek meglételével hozattak elö az por- 
Lengyelországba, Erdélybe, és az török véghe- 
be szükséges követségek, az mint hogy közönsé- 
ikaratbúl az portára választatott Radics András 
I, az ratihabitio megvitelére Lengyelországba 
a s onnan az francziai királyhoz Absohn Dániel 
I, Erdélybe Hamvai Péter uram, Budára Pécsi 
ár uram , Egerbe Mikclai Boldizsár ur , Váradra 
"Xímcs György uram. Kik is közönséges megegye- 
n választatván azután bizattatott secretarius 
ira ezeknek instructiójok, és egyéb missilis leve- 

nk árva. biit. — - tcEinomu zyiii. 11 



H2 

l«k Íratása : és mÁr estve felé lévén az idÖ halasztat- 
uk az dolgok holnapra, és az magános conferenti&ra, 
ezntin valók titkosabbak lévén és már az magyar 
nemzet végezed szériát abban való dispositiók csak 
generalis uramat és az consüiarinsokat illetvén. Az 
múlt éjjel szapora eső lón. ki is alkalmas aártcsinála, 
pedig szép tiszta idö volt. Vacsorán nálam is becsü- 
letes emberekben felesen voltak, de maganmak Tdeld 
nram asztalánál kellett lennem. 

9. Szerda. Isten jóvoltából igen jó idein kelvén 
fel njabban dolgainkhoz láttnnk már csak magunk lé- 
vén, és az nemzet is külön helyen. Elsőbben is sub- 
scribáltuk az ratihabitiókat az francziai éa lengyel ki- 
rályok számára, már az Tddd uram neve alatt is tan- 
qoam sub nomine supremi belli ducis : azután az vá- 
radi instrnctiót is in maculata perlustralván, és igazí- 
táaba vévén. Voltak az magyar nemzet rcszérfil is 
hozzánk bizonyos követségek , melyre is választ te- 
vén nem kevés elmebéli törődéssel discuráltunk végre 
már Isteu kegyeimébűi ily rendesen menvén eddig 
az dolgok véghez tovább már mitévők legyünk, és 
mint 8 mikor fogjunk az munkához, operatióhoz? 
előttünk levén az utaknak, az saroknak s időnek 
mostani rettenetes mivolta: továbbra az végbeliek- 
nek igen kevés számok, mert az kik bejöttek is any- 
nyira széledtek vissza . hogy kétszázan ha megma- 
radhattak; de legkiváltképpen. hogy az pénzt sem 
hozták ki Lengyelonzágbúl . az kivel fizethetnének ; 
és az segitő hadakat is mindenestfii fogvást még két- 
vagy három hétre ha várhatni , anélkül pedig hozzá- 
kezdeni az dologhoz nem bátorságos. Ez ily s több 

liAkn nézve azért sok pro et contra való beszél- 
Ma lián végezénk: 1) ultima martii vagy érkeznek 

iMenastfil fogvást az lengyelországi hadak , vagy 



f 



163 

I, de az ar Teleki uram csak megindoljon az fran- 
ciíai hadakkal, és az nemességgel; én pedig az mely 
kevés v^beli katona még ide be vagyon azokkal 
■enjek Túrra, gyűjtsek ott mindenünnen össze őket, 
figgjenek tfilem , és mikor megakarnék indulni Túr- 
ril mseldtt harmad nappal tudósítsam ő kegyelmeket, 
de ha lehet 26 praesentis vélek induljak meg; azon- 
ban ''járjanak velem az Budára, Egerbe, Váradra, 
Szolnokra kfildendő követek, azokat az alkalmatos- 
sághoz s dologhoz képest, és mivel csak az Váradra 
menő követnek írattak instructiöt az többinek adjak s 
írassak én, — egyszóval mindenféle dolgokat reám 
bíztak. Melyre is Erdélyben való sok dolgaimra nézve 
nekem kedvem nem volt, mindazonáltal engednem kel- 
lett nekem erösedvén az írancziák is, és hazám s 
nemsetem java is úgy kívánván. Kihez képest is én 
az végbelieket másfelé bocsátván végeztem úgy vélek 
vasárnap vagy hetfÖn Nagyfalu táján vélek mege- 
gyezzem, és kövessem tovább való utamat is. Azon- 
ban ebédet evén, ebédután elindultam volna Udvar- 
helyre magam is, de még ma az ur se menvén be az 
várba arra nézve én is megtartózkodtam. írtam Oláh- 
Láposra is kik, és micsoda lovak jőjenek el velem ez 
lévén az én quartélyom, és az francziai hadak s ne- 
messég zászlói is mind Láposvidékin lévén quartély* 
ban, úgy hogy az elvégzett ideig ott, és Kövárvidékin 
quartélyozhassanak. És így nekem is másfelé lévén 
már utam Erdélybe levő expeditiók s dispositiók ko- 
rúi foglalatoskodtam, én is beszélgetvén az jelenvaló 
dolgokrúl újabban is az úrral. Ma tiszta idö volt, de 
az tegnapelőtti eső mia nagy sár vagyon. 

19. GsOtSrtök. Némely expeditiókat kezemhez vé- 
vén s némelyeknek pedig expeditiójok Kővárra ma- 



164 

radván, én Isten kegyelmébfil elbúcsúzván megindul- 
tam Udvarhely felé, ebédet Csikón évén, és Somkút- 
rnl mindenek eloszolván az francziai generális s Ves- 
selénifi L6sd6 uram is az magok qnartélya felé. Dél- 
után hamar érkeztem Udvarhelyre együtt jővén ve- 
lem KetZiV uram is. Ma szép tavaszi meleg napunk 
lőn ; nagy sár vagyon az éjjel feles hó esvén. 

11. Pintek. Ketzer uram elment Csehbe; holnapra 
én is oda Ígérkeztem 6 kegyelméhez. Ez napot egé 
szén itt töltettem. Az lovakkal is Láposrúl elérkez- 
tek. Idö is szép tiszta volt Reggel Cstiii, és Marczi 
nraimékat is expediáltam Erdélybe , Cstíti nramat el- 
sőbben udvarhoz credentiámmal , Marczi uramat pe- 
dig inkább valami lovak vásárlásáért. Udvartúl CsiUi 
urunmak az jószágomba is valami dispositiök elköve- 
tésiH'rt el kell fordulni. Érkezett szabadosom Erdély- 
btil levelekkel is. Az hátramaradt napot pedig mula 
tásbau töltéui el. Az múlt éjjel is csendes időnk lön. 

lí. S/ombat. Idején ettem ebédet, és azután el- 
indulván igiretem szerint Csebbe mentem AVfrtT uram- 
hon : a/, hova is dcMután érkezvén mindjárt lovak jár- 
tatás^wal s beszélgetéssel tölténk el az napot, igen 
vitrau tartván Ketzer uram bennünket Ma aprólékos 
hó is esett , do estve felé tiszta időre fordult, és éjjel 
is tis7.ta idö volt. 

13. VasárDap. Förüstökömön megmarasztván ATe- 
tztr uram bennünket míg elkészfilt itt vártam meg, 
újabb leveleket s választételeket írván Erdélybe, el- 
bocsátván az szabadost , és Jelenik uram is Sipos Is- 
tókkal elkéredzvén tőlem. Azután Csehbtil is Isten jó- 
voltábúl csak igen kevesed magammal az nehéz, és 
csomor (?) s hosszá úthoz képest elindulok Pécsi. Ba- 
ranyai s Jauktiics uraimék lévén el velem, Poróczi 



166 

bMín nrfi pedig még elmaradván mivel el nem érkez- 
tek mz lovaival. Igen nehéz, és sáros utam lön ma, 
€S múlt éjjel hó is esvén. Éjszakára azért jókor s 
lagy idö tájban érkeztem Perecsenbe , Kende Gábor 
wnaához szállván; az hol ért el Mikola Boldizsár nr^m 
VL Idft nappal Istennek hála meleg, és sütős volt. 

14. Hetfó. Nagyfalnba terminálván az végbeliek- 
nek m&ra, így ahoz képest közel levén főröstökömen 
Bég Kefndb nramnál voltam; azután Isten kegyelmes- 
ségébfil megindulván délután hamar érkeztem Nagy- 
falába az szendreieket nagyobbrészínt helyben tanál- 
Tán, és az onodiak is s az kik még szendreiek itt vol- 
nának közel szomszéd falukban hálván. Isten jóvol- 
tábúl már ezentúl szaporábban mehetek ide. Ma szép 
tavaazi melegen szolgáló nap lön ; az múlt éjjel nagy 
hó esett, de csak elolvadott s annál nagyobb sarat s 
gonoszabb utat csinála. Vas Mártont is fogadott ka- 
tonáimmal elhagyván csak egy kevés számú emberrel 
vagyok. Az úrfi is elért estvére bennfinket. 

15. Kedd. Mihent megvilágosodott Nagyfalubúi 
elindulván, és az zászlókkal megegyezvén egyhuzom- 
ban mentflnk Álsó-Dema nevű oláh faluba, de én csak 
egyik szendrei zászlóval szállván meg, az többi(ek) 
az közelebb való szomszéd falukba szállottak. Sokacs- 
kát is jöttem ma, de ugyan nagy időn és olykor ér- 
kezhettem, hogy még Jankovics uramat az ö kegyel- 
me követségéhez tartozó levél-, és pénzbeli requisi- 
tnmokkal expediálhattam. Valóban nehéz utunk is 
lön ma ez rettenetes sarok mia, meg nem bántam sze- 
keret nem hoztam magammal. Idö valóban szép , és 
tavaszi módon szolgáló volt ; és az múlt éjjel is me- 
leg idtf volt. 



166 

16. Szerdn. Alsö-Deriián elsőbben fóröstökomes- 
vén úgy iodultam nem igen meBSze levén háló helyünk. 
Szalárdra igen idején érkeztünk s mindnyájan is ott 
szálltunk ; az ónodig és szendrei kapitányokat, Tályai 
György y és Uri IdvAn uramékat azért hivatyán Yá- 
nyara elöküldettem ahoz szükséges Tdeki nram , és 
az én nevem alatt szóló pátens- és missilis levelekkel, 
hogy míg én oda érkezném is , addig is az hadak 
után expediáljanak hadnagyokat, igyekezzenek és 
fáradozzanak az hadaknak gyűjtésében. Időnk Isten- 
nek hála ma is igen szép tiszta, és tavaszi forma volt, 
és az éjjel is. 

17. Cs9tört5k. Szinte Zsákára szándékozván mi- 
hent világosodni kezdett Szalárdrúl is elindultam, 
apródonként esvén az eső is, de délután megint me- 
legre fordulván; egyhuzomban estvefelé érkeztem 
Zsákára sok vizet gázoltatván s nehott csaknem úsz- 
tatván is ; valóban nagy jövés lőn az mai. Az múlt 
éjjel is szép idő lőn. Az hadnak egy része pedig Fur- 
tára szállott. 

18. Pintek. Az tegnapi hajtás után igen megbá- 
gyadván az lovak késöcskén indultam Zsákárúi elsőb- 
ben föröstökömezvén is ; de az hadnagyokat, és ka- 
tonákat elbocsátottam kiki sietvén házanépéhez. Az 
onodiakban maradtak csak velem. Éjjelre Gyarmatra 
mentem, oda is nagy időn déltájban érkezvén. Az 
hova Szöcs János is Diószegríil érkezvén, mások 
asztalomnál mulattak, magam roszúl lévén vacsorát 
sem ettem. Ez éjjel esöcske volt, de nappal igen szép 
tiszta meleg tavaszi idő lön. 

19. Szombat Szükségesképpen kelletvén tudó- 
sítanom az urat Tekki uramat, és másokat is bizonyos 
dolgokrúl, és írásban s Íratásban nagy időt töltvén 



167 

kéflőcBkén indulhaték el Gyarmatrúi Azonban Vá* 
ndrúl elérkezett Jankovics nram is, ki íb békével tér- 
hetett meg 8 jó válaBszal is. Ványára érkeztünk az 
bálás kedvéért délután hamar. Istennek hála valóban 
ndeg idö volt ma is, és igen szikkadnak az utak is. 

20. VssárMp. Az hosszú sáros útban sok lónak 
kivesEvén lába, holnalja alja az nyngtatás, és az Is- 
teniszolgálat kedvéért is ma napestig itt voltam; azon- 
ban még itt tanálván az Tiszán általmenendö tiszte- 
ket kiknek elküldésekért Í9 küldöttem vala elö Sza- 
lárdrúl az kapitányokat, ma reggel azok is kemény 
instmctióval az hadakért elindultak. Idő ma is nap- 
estig igen szép s meleg szolgála, és az éjjel is. 

21. Hetfé. Jó reggel felkelvén, mindazáltal elsőb- 
ben keveset falatozván elindultam, és ebédtájban 
Tárra érkeztem , kijővén élőmbe az Túron levő tisz- 
tek s katonák vacsorán nálam is voltak. Időnk Is- 
tennek hála ma is tegnapihoz hasonló volt ; javulnak 
az utak is. 

22. Kedd. Mind az Egerbe mencí követeket, mind 
újabban az katonák után is már ide érkezvén el akar- 
ván holnap küldeni, szükséges levelek Íratásában 
foglalatoskodtam. Érkeztek leveleim Kövárbúl is; 
kikben az többi között írják azt is Felső- s Nagy- 
Bánya az két város magátúl holdolt meg, és gazdál- 
kodnék is már az francziáknak. Kopp kin. Teleki ura- 
mat (?) interponálja magát az magyarok között min- 
den javul biztatván az magyarokat. Idők úgy látom 
valóban szépek járnak ; az múlt éjjel is csendes me- 
leg idő lőn. 

23. Szerda. Jó reggel Egerbe Mikolai Boldizsár^ 
és az végbeliek részérttl Szuhai István uramékat ex- 
pediálám az magyar nemzet nevével , és újabb pa- 



168 

tenssel a parancsoUtUl az katonák kivaé Török Já- 
nost az vícehadnagyot is. Aiatímn. Kd^rárbál jött le- 
velekre tettein inkább válaéat cíitb aélkil írni nem 
bátorkodván, az egész napot inkább mami abban tol- 
tém, de mégsem végezhetéoL Ma ia sup tavaszi me- 
leg nap lön ; az éjjel hives voh de úatM csendes idő. 

24. fsötörtSk. Alig várom értbctnék Talamitmint 
gyiijthetik túl az Tiszán az badat; de még ekkoráig 
semmi hirem nem jőve. Ez napot is itt töttrén semmi 
egyéb lijságot sem hallottam. I>^ FsT^ncxi is el- 
küldettem pátensemmel az Sárrété mellé, bogy ott 
A tájon levő katonákat is gyfijtse össze. Ma is szép 
tavaszi idő lőn, és az éjjel is. 

25. Pintek. Ez napot csak heveréasel toltém , 
mind ebéden > vacsorán voltak az tisztekben nálam, 
írtam az gyniai bégnek is az mely katonák Erdély- 
bul jöttek velem , és szerdán által is mentek az Kö- 
rösön ne bAnJA ha ott abrakolnak az Körös mellett 
vaI6 falukon, azon faluk Gyulához tartozván. Szol- 
nokra is bekiildcttcm követet tegnap az magyar nem- 
r.ot nevével és ajándékot is az bégnek, ki is ma tért 
meg ; az is minden jóval igiri magát. Idö is hasonló- 
képpon igen szépen szolgált mint tegnap, és éjjel is. 

i%. Szombat. Mát is csak gondolkodással, és eze- 
kon az dolgokon való töprcnkedéssel toltém el alig 
várván indulhatnék az hadakkal, és nemzetemnek ha- 
niaréhh szolgálhatnék. Krkezék egy gyalog vicehad- 
nagy is hozzám, ki is az Tiszán túl hagyta 130 le 
gényét ; visszabocSíUottum érettek , és Borhely Győr- 
(jll'ót is HZ gynlojr vioekapitányt, ligy hogy holnap el- 
induljanak, és jöjenek hamarébb egyik egy részen 
másik más részen Bakosvk után menvén. Isten ke- 



169 

gyelmébül egészen ki kezd az idő nyilni ; ma is igen 
szép idö volt^ az éjjel is. 

27. Vasárnap. Szinte hogyazpraedikátiórúl kijö- 
vénk hát érkeznek az szendrei tisztek , kik katonák 
atán mentek vala, az onodiak kevéssé elmaradván. 
PeineMzi Dávid is, kit némelyekkel félrevonónak gon- 
doltunk eljött. Szemben levén vélek referálják sok 
fiirmdságok, nynghatatlanságok után is se az levelek 
eontinentiájával, se az én ijesztő leveleimmel s izene- 
tímmel nem gondolván semmire nem mehettek, mert 
az kiket tanáltak is nappal igirkeztek, éjszaka mel- 
lőlek elszöktek ; az volt oka , mivel nem is volt, tn- 
dósithattak volna, okozván nevezetesen azon szófo- 
gadatlanok fejeit Harsányi Györgyöt, Nemes Jám)st, 
éa ntánnok való főbb legényeket kik az parancsola- 
tokat semmire bocsátván másfelé mentek inkább az 
katonákkal prédálni s nyerekedni. Kihez képest más 
formában való orvoslásához kelletvén az dolognak 
fognom, elküldtem sietve az szendrei tisztek után is 
jőjenek ide, hogy az mit közönséges akaratbúi jobb- 
nak tanálnnk cselekedjük azt. Yégyt^^\PetneMü Dá- 
vid felelt meg az készségnek, ki is seregét is Porosz- 
lón oly véggel hagyta, hogy ha kívántatnék mindjárt 
előállhassanak. Ebéden felesen voltak nálam. Ma is 
Isten kegyeimébűi igen szép idő volt, és éjjel is. 

28. Hetié. Elérkezvén Ványárúl is az szendrei 
tisztek, és összegyűlvén szállásomon az onodiak is 
mellettem levő becsületes emberekkel, és az katonák 
szöfogadatlanságáról s abbúl következhető közönsé- 
ges jó kárárúi pro et contra nem keveset beszélgetvén, 
jelen lévén Petneháziy végre végezők ezt : mivel az 
tiszteknek ia dolgokat kell holnap még végezni, az 
saendréiek mind kapitány s mind főhadnagyok, éa 



170 

egyéb tisztek Í8 az gyalog főkapitánnyal együtt szer- 
dán okvetetlen Poroszló felé meginduljanak, és az ono- 
diák is innen csötörtökön, és ngyan az nap az szalóki 
szalmáknál ^(tán malmoknál)'' megegyezzenek oly 
instmctióval , mivel se az ur Teleki uram, sem az én 
parancsolatimnak az katonák, és hajdúk előtt ninesen 
foganatja, tehát az kik már most általmenetelek al- 
kalmatosságával elö nem állanak magok emberségé- 
bűi, az olyanokat fogják, kapják, kergessék, és az 
kik okai, azokat törvény szerint meg is büntessék. ír- 
ván mind az egri pasának törököt adjon melléjek, s 
mind fiSldnépire s mind Aba- és Zemplén vármegyékre 
pátenseket bocsátván az olyan országpusztitö, pré- 
dáló tolvajokat mindenütt kergessék, fogják, ellenek 
feltámadjanak , és hajtsák zászlójok alá ha az szük- 
ség kívánni fogja ; és hogy én is jobban megnyug- 
hassam az tisztek serényen , híven eljárnak az do- 
logban , azért mellettem levő becsületes emberekben 
is menjenek ő kegyelmekkel. Addig is pedig menjen 
által Petnéhási uram nekem újabb pátensemmel, és 
seregenként s csoportonként járja meg az hadakat 
értésekre adván megunván az sokat már mivégre in- 
dulnak az tisztek által az l^szán, inducálja meg is 
szépszerint az katonaságot, és pinteken Poroszlóra 
az tiszteket tudósítsa. Mely dolgok így menvén vég- 
hez ebéden mind itt voltak nálam. Ebédután jól lak- 
ván az szendrei tisztek Ványára mentek. Idő ma szép 
volt, és az éjszaka is, de hivesecske is volt 

29. Kedd. Jó reggel expediálámPeíneAá^ szóval 
is bőv instructiót adván eleibe, és Harsányinak izén- 
vén ha még se jő már, az tisztek általmenvén hoza- 
tom, lássa mit cselekszik. Az Egerbe ment követek 
is elérkeztek minden jó iglrettel az pasajésdiványos 



171 

urak részérflli de másfelől rettenetes panaszokkal is 
az Tiszán túl való földön, és az mely egri birodalom- 
ban vagyon mely rettenetes Isten ellen való dolgo- 
kat, tolviylásokat, pusztítást tesznek az végbeli lo- 
vas-, és hajdú vitézek, s nevezetesen Bakos Mihályra^ 
és Petneházi Dávidra panaszolván ; levelet is írt az 
paaa mindnyájoknak, és generálisunknak szólót. Estve 
felé eljöttek Csanádi István, és Farkas Péterek is; 
ezek Í8 afféle oldalhadnagyok, de úgy látom nem vár- 
ják az tovább való parancsolatot. Idő is Istennek hála 
igen 8zép volt ; ez éjjel egy kis derecske is volt. 

39. Szerda. Tegnap is bőven irván az urnák Te- 
leki uranmak, és másoknak is az kiknek illett ezen 
jelenvaló dolgokrúl, és már az innen való indulásnak 
az katonák elő nem állások miatt haladásárúi, s leve- 
leimet ma végezhetvén el debreczeni biró kezébe kül- 
dettem; azonban az tiszteknek tartozó leveleket is 
elkészítvén s estve felé el is hivatván az mint Isten 
tudnom adta teljes plenipotentiát is adván nekik az 
hadak összegyűjtésében az szófogadatlanoknak, ma- 
gokat prédálás és marha hajtás után adóknak bünte- 
tésekben mindent elkövethessenek , sőt megmondván 
azt Í8 ő kegyelmeknek úgy cselekedjenek, hogy senki 
se kedvezésben, se ezen dolognak véghezvitelihez lá- 
gyan s puhán való fogásban ne tapasztaltassék, és 
egyébben is ne impingáljon, és kiki úgy is serényked- 
jék, hogy benne érvén bizony hasonló büntetését vészi, 
valamint az az ki megérdemlené. Jankovics György, 
és Baranyai György uramék is együtt járnak az ónodi, 
és szendrei fő- és vicetisztekkel avégre, hogy tiszt 
uraimék is serkentgettessenek, és jövendőben is mint 
hazafiai lehessenek az magyar nemzet előtt bizony- 
ságok. Végre vacsorán nálam voltak, és vígan is 



172 

lakuk. Az múlt éjjel igen nagy 8sél volt, és nappal 
ia, de misképpen igen szép tiszta nap volt. 

31. CsMirttt Jó reggel elindnltok ónodi tiszt 
nraimék , és én is elnnván az benheTerést kimentem 
nyulászni, és csak estrelikönyörgéskor tértem vissza. 
Vacsorán az onodiakban felesen Toltak nálam. Áz 
nyulakkal szép mulatságom is Tolt Az idö igen me- 
legen szolgált, és az éjjel is csendes, de hives idő lön. 

Április. 

I. Píltek. T^nap estre többecskét mnlstván kel- 
lettnél nem Toltam szinte jól, s reggel se kelvén fel. 
Azonban felkelvén érkezek BoTb&y Cyarffy gyalog 
vicekapitány, és Bakos Afíhály is , ki is nem hogy en- 
gedett volna az parancsolatnak s jött volna erre ha- 
dával egyott; de hadát is prédálni felkfildvén, ésSze- 
pesbe is maga is ntánnok indolt, és túl Poroszlón 
majd három mélfolddel érte Borí)éfy György, egyéba- 
ránt is sok panasz Tevén reája megfogattam, vas nem 
lévén békóba verettem, strázsa alá adattam. Azonban 
estve felé vévén az tisztek levelét is Szalókrúl iiják, 
hogy előtanálván már is némely marha hajtó katoná- 
kat az közjónak, és az én parancsolatomnak is enge- 
delmeskedni akarván némelyekre törvén}^ láttatván, 
kettőt bennek felakasztattak mások példájára , mely 
is igen jól esett. Az múlt éjjel is szél volt, nappal 
pedig szép meleg tavaszi idő volt. 

Z. Szombat. Az elmúlt éjjel nagy eső volt, nap. 
pal pedig hasonló szép meleg idő volt mint tegnap 
Ebéden voltak emberséges emberek nálam. Vettem 
Stöcs János nram levelét is, kinek is választ adtam 
Mtonájátúl. 



178 

3. Vasáinap. Ma napestig helyben voltam; idő is 
valóban szép volt, feltisztúlt; as elmúlt éjjel is csen- 
des idő volt, csakhogy hives is volt. 

4. Hetfó. Tegnap elvégeztem volt magamban ki- 
menjek nyulászni, de az egész múlt éjjel felettébbvaló 
nagy szélvész s eső Jévén, és ma is napestig tartván) 
elmnlattam. Sok emberséges katonaember levén ná- 
lam ebéden azokkal töltettem mulatással az napot 

i. Kedd. Úgy látom valamennyire feltisztúlt az 
idő, kihez képest is kimentem az mezőre egynihányad 
magammal nyúlászattal is mulattatván magamat; 
azonban Csanádi István uramnak sok kérésére vacso- 
rán ő kegyelménél voltam ebéd is együtt lévén az 
vacsorával, becsülettel tartott bennünket. Ma is egy- 
nihányszor kezdett az eső esni . és még jégeső is, de 
meg abba hagyta. Igazán áprilisi idők. Ez éjjel hi- 
ves volt. 

6. Szerda. Az múlt éjszaka érkezvén az Tiszán 
túl való foldrül Jankovics, és Baranyai György urai- 
mék reggel azon dolgokrúl mire mehettek ő kegyel- 
mekkel beszélgettem; azután elérkeztek ' az ónodi 
tisztek is, és az szendreiekben is ; kiket is mind ösz- 
szegyüjtvén referálják mennyi bajoskodások volt az 
katonák gyűjtésében , mindazáltal Isten segitségébfll 
az szalóki és csegei rén infallibiliter gondolják taka- 
rodott által ötszáz katonáig való, az innepig remény- 
lik az többi is előkerül már Harsányi György együtt 
eljővén vélek. Kihez képest is noha újabb tudósítását 
Teleki uraiméknak nem vettem, mindazonáltal instru- 
ctiómhoz akarván magamat tartani közönséges meg- 
egyezésbűi végezénk Isten jóvoltábúl húsvét kedden 
mindnyájan meginduljunk Újfalu felé, ott az elaki 
„(újlaki)^ mezőben szállván táborba, és helyben vár- 



174 

juk táborostul az Teleki uram tovább való dispositió- 
ját, as minthogy azon végezéaflnkkel, és egyéb azfik- 
séges dolgokkal is bizonyos emberem expediáltatik 
Kővárba. Ma napestig jó idő volt, de az éjjel egy kis 
dér is Tolt 

7. CsMrtSk Az múlt éjjel is ma is délutánig jó- 
val az Erdélybe szóló levelek expeditiójában foglala- 
toskodván már az jelenvaló dolgokkal expediálám 
Szukái István nramat , kitül is szóval izentem többet. 
Azonban Haí'sányi nram sokáig kérvén több ónodi 
tisztekkel ebéden ö kegyelménél voltam az hol is jó 
ideig mnlatván újabban nagy, és szapora esö lön nap- 
pal ; éjszaka pedig nagy szél volt 

8. Putek. Az régi szokás szerint ez nap ebédet 
nem evén és csak egyszer napjában s úgy is böjtö- 
lösséggel, az áldott Christnsamnk kínszenvedése in- 
népe napját Isteniszolgálattal töltettük el. Reggeli 
praedikátióról való eljövetelem ntán érkezének újab- 
ban leveleim Kővárbúi , kikben ennyi ideig való ké- 
sedelmezésfinket kárhoztatván, másfelöl indulásunkat 
siettetvén az urak és az gallusok is , írják többi kö- 
zött azt is két ízben is elvégezték volt már, hogy tá- 
borba kiszálljanak, de az mi remoránk gátolta meg. 
És így levén az dolog, az francziák is pedig már Is- 
ten segitségébíil szépen megerősödvén előhivattam az 
tiszteket, és mégis egy nappal az indulás napját 
praeoccupálván már hétfőn kelletik mindnyájunknak 
megindulnunk, megírván 7>Ze/rt uramnak is. Vacsorán 
voltak emberséges emberek nálam. Ez napot pedig 
egyéb szükséges dolgokkal is mulatám oly sokfelől 
való busításom lévén. Idő Istennek hála szép volt, 
csakhogy hives volt; az múlt éjjel pedig valóban 
nagy dér volt 



176 

9. Szonbat Ae jenéi pasa ki Budán volt locnm- 
tenena menyén Jenőbe és közel Túrtál az szolnoki 
bégnek t^napelötti intímatiójához képest, mintegy 
kétszáz löyal, az tisztekkel , és az föbb legényekkel 
kimentem eleibe; szemben lévén vele, pompásan is 
jővén , az mezőről megint megtértem ; felesen lévén 
ebéden nálam az tisztekben. Az elmúlt éjjel igen nagy 
dér volt ; ma nappal is igen kemény idő volt 

10. Vasárnap. Legyen áldott Istennek szent neve 
érette hogy az jelenvaló áldott hnsvéti innepnapokat 
szenvedhető egésségben érhettfik ; Isten ez ő irgal- 
masságából jót tevén velfink engedje édes hazánkban 
innepelhessfink ő Szent Felségének. Az reggeli , és 
délesti praedikátiókra felmenvén voltak ma sok igaz- 
gatások is az onodiak között ; egyébiránt is jó secn- 
ritásban akarván cselédjeket hagynom Újvári András 
az gyalog hadnagy hetven hajdúval itt marad, és 
Hajdú János lovas ónodi főhadnagy is minden sereg- 
bal két két katonát deputalván melléje a végre, hogy 
minden dolgokra vigyázzanak, igazításba vegyék, és 
plenipotentiát is adván nekiek már ezután vagy tő- 
lünk visszaszökő katonát, hajdút, vagy az Tiszán ál- 
tal jövőt foghassanak, utánnunk űzhessék , és meg is 
büntethessék ; Túr városára is adván pátens formá- 
ban parancsolatot, ők is hasonlót követvén legyenek 
segítséggel az hadnagyoknak. Tegnap Szöcs János- 
hoz is elküldtem Baranyai uramat legyen ő kegyelme 
is készen, és az hadát is készítse. Istennek hála ma 
tiszta idő volt, de ugyan hives; az éjszaka pedig 
dér is volt 

11. Hetfó. Jó reggel felkelvén én is készűlget- 
tem; elsőbben is egyetmásomat, és az szekereket ál- 
talköltöztetvén az Berettyón; magam azután mezőben 



176 

as itt maradandó hetven hajdút mostrálván meg, hogy 
nagyobb disciplinában, és jobb renddel hagyattasaa* 
nak itt, az magaméval nekik megfizettem; azután 
Harhányi Györgygyd volt nem kevés bajoskodásom 
nehezen hozhatván által egyébiránt is az Tiszán, ma 
az mustrakor sereggel jöttek az katonák élőmbe, hi- 
tegeti őket , kérődzik tőlem által az Tiszán. Kihez 
képest izenvén neki és maga is hozzám jővén, mind- 
addig beszéltem mind magával mind anyjával , már 
kocsin az is eljő velem. Bakost is kezességen kibo- 
csátottam. Azonban az tiszteket s ben levő katonákat 
is az városbúi kitudván , várakozván addig, azután 
Újvári uramnak is meghagytam házról házra jáija el 
őket , és fizze ki s kergesse az katonákat zászlójok 
alá. Mely dolgokon is általesvén azután Cseke Lukács 
uram kérésére ki is túri ember , és régtfil fogva kért 
menjek hozzá vendégségbe, hozzá mentem, ott sok 
ideig voltam. Reggel délután való három órakorig jó 
idő volt, azután rettenetes szél, eső is következvén 
és abbúl rettenetes habok is az Berettyón elrekesz- 
tettek az elindulástúl, feles leveleim is érkezvén Kő- 
várbúi , és Erdélybül ; ez mai napot víg múlatásban 
töltettem el s itt is háltam. Az múlt éjjel alkalmas 
hideg volt. 

12. Kedd. Az múlt éjjel csendes^ de hives idő lőn. 
Az múlt éjszakát az levelek fordításában töltettem 
nagy részint; melyekben is sietteti az ur Telekiniam 
hamar való megegyezésfinket; és írja azt is Isten ke- 
gy elmébül mind Erdélyben , mind Lengyelországban 
jó, és kívánatos karban vannak dolgaink; pátenseket 
is íratván maga neve alatt az m. fejedelem az Magyar- 
ország lakosira, és az hajdúkra, parancsolván őnagy- 

*nindeneknek ismerjék Thleki uramat az ő nagy- 



177 

sága emberének, és értsenek is egyet velünk. Jó reg- 
gel én is általkölteződvén az Berettyón, érkeztem 
ebédre Ványára, az hol is feles igazítás levén szend- 
rei nraimék között, hogy ott is jó rendben hagyhas- 
sam őket az napot itt töltettem. Az mint hogy mind 
bizonyos katonákat hagytam cselédjek mellett, mind 
pátenseket is az falakra s másokra az szükséghez 
képest, Harsányi uramat is betegen is csakugyan el- 
hozván magammal, ki is tegnap jött még szekerén 
Ványára. Reggel esö kezdett lenni, de aztán megáll- 
?áa estig szép tavaszi időnk volt; de ez éjjel hi- 
deg volt 

13. Szerda. Igen jó reggel Isten segitségébűl az 
Balkányra nézve Ványárúl elindultam, az mely vizén 
Í8 sok időre költezhetvén által ebédre szállottam meg 
Gyarmaton. Már ott várván az Végh Mihály uram 
zászlója élőnkbe kijött, és Szöcs János uram is. Ebéd 
után elindulván jókor érkeztem Zsákára elhozván ma- 
gammal az szendreieket, és útban is két hadnagyság 
alól való katona egyezvén meg velem. Nagyobb ré- 
szének füves lévén az lova mezőbe szállott , az kik- 
nek pedig lovak szénás volt, azok velem szállván. 
Szöcs János uram elmaradt, úgy azért holnap Kis- 
Marjában érvén el. Idő Istennek hála szép meleg 
volt ; de éjszaka újabban is hideg, és dér volt. 

14. CsOtSrtök. Isten jóvoltábúl Zsákárúi is meg- 
indulván, és az lápokat messze kertílvén ebédtájban 
szánhattam csak meg Váncsodon, az hol is jó ideig 
késvén^ éjszakára jókor érkeztem Kis-Marjába is, az 
hová mindenestűi fogva beszálíottunk, az füves kato- 
nák is az fel s alá- sőt zászlóstul is járó tolvaj törö- 
kök miatt nem bátorkodhatván szélyel az mezőben 
fuvelni lovokat. Nagy András is az kallói élőmbe 

MOSClf. HUHO. HI8T. 8CRIPT. XVIII. 12 



178 

jővén ö Í8 seregestül beszállott Marjába. Azonban estve 
felé érkezének ónodi katonák is az seregektAl, kik is 
referálják már az ónodi seregek , és az hátra levő 
szendreiek is az pocsaji hídhoz érkeztek várván to- 
vább már mit parancsolok. Melyben én sem izenhet- 
vén egyebet az időnek késő voltára nézve is, hanem 
hogy az egy éjjel csak szálljanak meg ott az réteken. 
Istennek hála ma is szép tavaszi időnk lőn, meleg 
is szolgált. 

15. Pintek. Nem akarván addig kiindulnom míg 
az tisztekkel nem beszélhetek , kiküldettem érettek 
az pocsaji hídhoz. Azonban beérkezvén az tisztek is 
elvégeztük mindenestül beszálljnnk Diőszegre. Kik 
is kimenvén; és én is ntánnok nyomniván vélek meg- 
egyeztünk. Istennek hála reménységemen kívül való 
számmal vagyunk az végbeliek jó sereggel levén, 
azonkívül Petneházi^ kallói Nagy András seregei, az 
Uaíházi katonáiban is felesen levén. Közelitvén az- 
ért az városhoz beküldtük az szállásosztókat is. Azon- 
ban én megállítván az hadakat, eleikbe adtam bő de- 
claratióval mihez tartsák magokat. Azután beszállot- 
tunk ; Teleki uramnak is , és az kiknek illett bőven 
írván az jelenvaló dolgokrúl, ez napot itt töltettük. 
Az idő is meleg, és tavaszi módon szolgálván. 

16. Szombat. Ez napot is egészen itt töltettük. 
Csak már is az sok panasz meg lévén az katonákra, 
az korcsmát betétettem, meghagyván senkinek pénzé- 
ért se adjanak. Azonban Pap István uram is bejővén 
az eperjesi hadával azokat is elszállíttatván nagyobb 
részit kapuk őrzésére rendeltettem, úgy hogy senki 
czédula vagy pecsét nélkül ne mehessen, hanem hí- 
rül járjon. Ma Istennek hála szép idő volt, és éj- 
szaka is. 



179 

17. Vasiniap. Reggeli praedikátiót hallgatvin 
beuélgettem aztán az tisztekkel , és Halasit Hatháxi 
vicéjét portára Kalló felé egynihányad magával el- 
kftldettfik, és Kovács Pétert is az merre az német tá- 
bornak hírét hallhatná semmit sem érthetvén felöle ; 
magam pedig ez napot egyéb szükséges igazítások- 
ban 18 töltettem várván az Tdeld uram hacsak az 
Sssuhai uram által irt leveleimre való válaszát is ennyi 
időre. De még semmi se jóhete. Ma is szép idő lőn. 

18. Hetfó. Jó reggel vettem az Teleki uram le- 
velét, kiben írja szombaton reggel úgymint 16 prae- 
sentis bizonyos dolgokkal expediál embert Ö kegyelme 
bossám , azért addig legyünk várakozásban ; akkor 
Lápoera ment franczíai generálishoz. Halasi Kalló 
alól megtért 21 lovat nyervén, 16-ig való magyar, 
és egy truppban vagy hatvan német jővén utánna, 
kárt bennek nem tehettek űzték másfél mélyföldig. 
Úgy látom nem szállottak még vissza az végekbe se 
az németek se az magyarok. Idö ma szép volt, és 
éjjel is, de szeles inkábbára. 

19. Kedd. Megtére Kovács Péter is , de soha ki 
nem tanulhattam az németnek hollétét, Szathmár felé 
vagyon még? Ide be igen megszűkülvén az lovak 
eleség dolgábúl közönséges akaratból végezők hol- 
nap szálljunk mezőbe, az hajdúság pedig maradjon 
itt. Hírünk is jővén Körtvélyes táján volna az né- 
met az kapukat szorosabb őrizet alá vétettem, de 
estve meghozák semmi sincsen benne. Teleki uram 
tudósítása sem érkezek, kiért zsibonganak is az ka- 
tonák. Idő Istennek hála mára is és szépen szolgáló 
nap volt 

20. Szerda. Újabban postát bocsátottam Kalló 
felé , ugyan Hathdzi vicéje maga katonáival menvén 

12* 



180 

el mintegy ötven személy. Azonban ebédntán az ha- 
dakkal magam is kiindulván 11 végbeli, és két mezei 
zászlóval az Aranyszeg mellé szállottunk mindnyájan 
az rétekre; gyenge fű van még. Ez éjét itt töltettűk. 
Idö is igen meleg, és jó lévén. 

21. Cí^ötörlök. Az éjjel érkezek Szuhai ur czédu. 
Iája , kiben irja fáradt állapottal Diószegre érkezhe- 
tett. Azonban jó reggel újabban elindulánk, és szál- 
lottunk az kis-marjai rétekre ott érvén el bennünket 
Smhai uram is nagy csomó levelekkel. Nagy esö is 
esett, jó darabig is tartott. Azonban megfordítván az 
leveleket értem, hogy mégis tovább halad az dolog s 
nem is egyébért, hanem az lengyel király és marchio 
de Bethune is már Lublinba érkeztek, és onnat derék 
űj segítséget küldenek az hátramaradt derék pénzzel, 
mivel már az magok hadok fizetésére való pénzt meg- 
küldették. Kihez képest , írja az ur, az ajtajok előtt 
lévén többire már hogy hagyhassák ? nemsokára el- 
érkeznek , ki nélkül csak mindnyájan sem lehetünk ; 
ha azért mi érettünk húsvétig várakoztak ö kegyel- 
mek, mi is ne nehezteljük az kevés időt megvárni, és 
interveniált dolog lévén ő kegyelmek előtt. Kire nézve 
is összehivatván az tiszteket, közönségesen is propo- 
nálam, és Szitkaival is proponáltattam ezen dolgokat 
neki(ek) és a mentül jobban lehetett mind szép szó- 
val, mind fenyegetéssel. Melyben is nagy sok időre 
determinálánk , mindenik tiszt az maga alattvalóinak 
ez szerint világosítsa az dolgot, és az csendes vára- 
kozásra intse Őket. Azonban hogy az katonaság is 
jobban várakozhass ék az Berettyón innen való falu- 
kat, és városokat is zászló szám szerint közikbe ki- 
osztottam, az hová minden zászló alól el is küldettek, 
hasonlóképpen az Nagy András és Hatházi uram se- 



181 

regeire Í6. Idő ma Istennek hála igen szép volt, igen 
meleg is volt napestig. De én tegnap megcsömöröl- 
vén napestig rosziil voltam, és nem is ettem. 

ZZ. Pintek. Gondolván már szép időre fordul, de 
igen neki esösedett. Nem jőve ma semmi egyéb hí- 
rem, hanem Halasi megtért, két rabot hozott ; megte- 
lepedett Kálióban is már az katona az mint mondja. 
Én ma is csak kornyadoztam , sem étel sem ital nem 
esik jóizön. 

23. Szombat. Ez napot is itt az mezőben töltém, 
választ is írván az árnak és az kiknek illett. Ez éj- 
jel is igen nagy eső volt ; nappal is csak szeles, fer- 
geteges idő volt. Én csakngyan roszúl vagyok. 

24. Vasárnap. Jó reggel praedikátiót hallgatván 
és azntán az tisztekkel nem keveset beszélgetvén, 
hogy az had is ne heverjen, tetszett Böszörmény felé 
küldenünk vagy hatszáz lovast. De ezen beszéd még 
tegnap volt ; az mint hogy ngyan tegnap estve felé 
az Aranyszegtöl általköltöződvén elindulának HatMzi 
is vélek lévén, és Petróczi nrfi is elmenvén. Azonban 
hozák hírül azt is bizonyosan az német az ki össze- 
gyfilekezett volt eloszlott, és Kálióba s Böszörménybe 
is az odavalók visszaszállottak. Délesti praedikátiót 
is hallgatánk. Én pedig mégis csak nem ehetem. Az 
éjjel is igen nagy eső volt. 

25. Hetfö. Jó reggel megtérének az Böszörmény 
alá ment vitézek , de megvívén híreket, valami rósz 
pajzán lovakon kivül egyebet nem nyerhettek. Az 
múlt éjjel is nagy eső lön. Én az étlenség miatt igen 
elerőtlenedtem , mord kedvit szeles idő is lévén csak 
hevertem inkább az sátorban. 

26. Kedd. Én, úgy tetszik, naponként roszabbúl 



182 

vagyok, csak kornyadozom. Nagy zápor, és napestig 
tartó 6808 8 kedvetlen idö l&n ma. 

27. Szerda. Félvén nagyobb betegségtül, éi^4» 
hideg Í8 tegnap estve borzogatván bementem az me- 
leg ház kedvéért, és az csendesebb nyugodalomért 
Félegybázára , szekereimet , az sátort, és az lovakat 
is kin hagyván , és csak néhányad magammal, és ai 
mi szfikségesebb volt avval menvén be. Ma is hives 
idö levén csak ben contineáltam inkább az meleg 
házban magamat. Tegnap Zákány, és Horog nraimé- 
kat is elküldettük az nr, és az francziai tábor eleibe, 
várhassa meg annál is jobb szivvel megegyezésünk- 
nek idejét az katonaság. Én még sem ehetem többire 
semmit se. Idö az múli éjjel is esős volt 

28. CsOtArtSk. Ez napot is csak itt Félegyházán 
teltettem. Úgy tetszik mintha jobban volnék. Sehon- 
nan semmi hirt nem hallottam. Ázidö is pedig ma fé- 
nyesen, és csendesen szolgált mind nappal, éjjel. 

29. Pintek. Ma is itt voltam. Jobban kezdek már 
Istennek hála naponként lenni. Az idö is szép tava- 
szi módon szolgála. Az mai nap vettem Zákány nram 
levelét is Perecsenbül, kiben írja úgy értette csak 
máris az nr kiszállott volna, de az utak igen roszak; 
az én seregem is már Somlyón innen vagyon. 

30. Szombat Ez napot is itt Félegyházán töltet- 
tem. Feles elfogott levelek jővén kezemhez Bécsbfil, 
és Magyarországbúi , oda szólók is, az éjjel TeMd 
uramnak mind elküldettem, magam is bőven írván ő 
kegyelmének. Estve meg roszabbúl kezdtem lenni. 
Ma napestig szép idö tárta. Párra (?) is bőven írat- 
tam az szükséghez képest. 



183 



M a j n 8. 

1. VCasárnap). Jó reggel praedikátiót hallgat 
yíd, azután mindjárt elérkezett az seregem is lovaim- 
mal, szekereimmel együtt. Istennek hála kár nélkül 
érkezhettek , de az nehéz útra nézve megcsappantak 
az lovak. Már én is Istennek hála annyira épülhet- 
vén, megfelesedvén egyébiránt is holnap újabban ki- 
száUliatok táborba mezőre. Az tábor bizonyos jöve- 
telinek még sincsen semmi hire , az katonaság váltig 
zsibong nem hihetvén az dolgot. Ez mai napot Isteni- 
szolgálatban is töltettük; az én szállásom udvarán té- 
vén praedikátiókat az itt való praedikátor. Az idö is 
szép tisztán szolgálván. 

2. Hetfó. Jó reggel felkelvén kiindultam az £|}u- 
bál, és szállottam az elébbeni helyemre az kismarjai 
rétekre közel az városhoz sátoromat is kivonatván, 
az hadakat is elöbbeni helyeken tanálván. Még sem 
jőve semmi hirem az tábor jövetelirűl. Az nap ma is 
igen szép melegen, az éjszaka is pedig csendesen 
szolgála. 

3. Kedd. Ez napot is itt mezőben töltém várván 
Teleki ur tudósítását, de mégsem jőve ; én nem tudem 
mivel kell bíztatni az katonákat is , mert legutóbbi 
két levelekben is azt írták az elmúlt héten okvetet- 
len megegyezzenek velünk, mégis Debreczenbül haj- 
tatván vala vágóbarmot, és azt osztatván közikbe az 
tartóztatja őket. Ez éjjel nagy eső volt , de nappal 
szép tavaszi meleg napunk lőn. 

4. Szerda. Szinte hogy reggel az tiszteket bizo- 
nyos beszélgetésekért, és hogy portára is küldjek 
összegyűjtettem volt könyörgést is akarván tétetni, 



184 

érkezek Kormos ur Teleki uramtúl ö kegyelmétől, ki 
Í8 leveleit megadváii; könyörgés után magával Í8 bő- 
ven beszélvén referálja , és az ur irásábúl is látom 
szerdán, csötörtökön — és talán pinteken is eltartott — 
kellett ö kegyelmeknek az Szamoson költözödni ; ed- 
dig való késéseknek nem egyéb okát iiják , hanem 
hogy az utolszor kijött derék hadat, és pénzt kellett 
az két Bánya között vámiok; elég kéréssel, és fenye- 
getéssel is van az végbeli hadak iránt ha kik nem 
váljak patienter oszolni mernének. Kormos uram az 
végbelieket is az kit ma lehetett ezen ur izenetihez 
disponálta volna eléggé, de csak nem hisznek. Én pe- 
dig holmi dolgaim igazításáért bementem lovon Dió- 
szegre is, onnét Kallóba (?); visszatérvén az lovaimat 
is megnézegettem Félegyházán, és éjszakára ugyan- 
csak szállásomra érkeztem. Ma nagy eső esett mig 
Diószegen késtem, és még kőeső is ; egyébiránt me- 
leg idő is szolgált, és az múlt éjjel is. 

5. CsStSrtSk. Jó reggel felkelvén, és nemcsak az 
tiszteket , de az főlegényeket is összehivatván nagy 
számmal az mint Isten tudnom adta bőv szóval kér- 
tem, reménykedtem nekik , és fenyegettem is már ha 
eddig várakoztak az néhány napot ne sajnálják, és mi- 
vel számunknak mindenütt nagy az híre ahozképest 
igyekezzenek mentül többen állhassanak elől, az 
mint hogy mind az onodiak s mind az szendreiek az én 
pátensemmel, magam, és magok leveleivel katonákat 
az Sárrété és Hortobágy mellé elküldettek. Azonban 
az katonaság is minden jóra igiri magát. És így ez 
napot én csak heveréssel töltettem Teleki uramnak 
hogy tettem leveleire választ. Estve felé érkezek 
Szöcs János uramtúl is egy hadnagy kapitánya leve- 
lével , ki is írja az ur Tdeki uram parancsola^ábúl 



185 

Tasnád felé kellett ma hadait indítani. Idö is Isten- 
nek hála ma napestig szép meleg és fénylő, és éjjel 
is csendes és lágy idÖ volt. 

6. Pintek. Jó reggel felkelvén dolgaimhoz láttam 
várván óránként az tábor kőzelitésérfil újabb tndósi- 
tását is az nmak. Azonban délntán már estvefelé 
mégérkezének Zákány nraimék is kiket is eleikbe 
küldvén még Nagy-Bánya táján hagyták az tábort, 
de ok vetetlen] kedden onnét helyekbfl) megindulván 
szerdán, csötörtökön általköltözhetnek az Szamoson. 
Nekünk pedig azt parancsolják az mely nap Zákány 
nraimék hozzánk érkeznek más nap induljanak, és 
menjenek Ö kegyelmek eleibe az hol feltanáljnk az 
tábort. Meljrrtil is emberséges emberekkel sokat be- 
szélgetvén , közönségesen is jobbnak tanálók holna- 
pot 8 holnapntánt is itt töltsük Tasnád sem lévén 
messze az hol az conjnnctiót reménylhetjük, és az 
katonákban élés után felesen széledvén el kiket is e 
héten bevárunk , az katonaságot sem indíthatván pe* 
dig ember — az mi legnagyobb — minden élés nélkül. 
És így csak hétfőre halasztatott indulásunk. Ma igen 
szép tavaszi idő volt. 

7. Szombat. Ez napot is már csak várakozással 
töltettük. Szép napunk is lévén. Postát sem bocsáték 
már sohová is. Hírem sem levelem nem is jőve ma. 
És az éjszaka is csendes éjszakánk lőn. 

8. Vasárnap. Ez napot Isteniszolgálatban ésprae- 
dikátiók hallgatásában, de az holnapi induláshoz való 
készülgetésben is töltém el. Nem jőve semmi olyas 
hirem valami katonákon kivül kik most jöttek által 
az Tiszán , kik is beszélik mé^ vagyon idő (?) négy- 
vi^ ötszáz katona az végbeliekben. Istennek hála 
ez nap is szépen és tavaszi módon szolgála. 



186 

9. HetA. Isten jóvoltábiíl jóreggel felkelvén 
hogy lovaim Félegyházán voltak oda mentem elsőb- 
ben, as honnét is elkészítvén lovaimat rendelt sere- 
gekkel elindnlék, és szállottam az ottományi rétekre 
az végbeli hadakon kivül velem lévén még is az kál- 
lai , és hadházi seregek. Érkezett azonban az Teleki 
mram levele, kiben írja, hogy már az táborral Som- 
hoz érkezett, mely is Tasnádhoz csak három mélföld 
levén estünk egymáshoz. Én is választ tevén az nr- 
nak Kormos nramat expediálám egynibány lovassal, 
intimálván feléjek való menetelflnket nekünk is. Ma 
is csak kornyadozva |K>ltam , alig ülhettem az lovon 
is, hánytam is. Az idÖ igen melegen szolgált nap 
estig, és az éjjel is csendes idő volt. 

10. Kedd. Az székelyhídi hídnál hagjrván strá- 
zsáúl az Forrai nram seregét azntán várakozván, és 
&Mc György serege is velünk megegyezvén igen reg- 
gel nem indulhattam meg. Érkezek jó reggel Csernél 
Zsigmond nram is az nrtúl levelekkel, ki is ngyan 
Soosnál hagyta, tegnap valami Lengyelországbúi jövő 
had után várakoztak kik ugyan el is érkeztek ; re- 
ményű holnap Daróczhoz való érkezéseket Én azon- 
ban az hadakkal hogy immár bágyadt is voltam szál- 
lottam meg az hadakkal az puszta körösi erdő mel- 
lett , jó fti is levén ott. Az hol vettem Kende Gábor 
uram levelét, egy mélföldnyire lévén tőlünk az Szöcs 
János uram és Pataki ur hadaival , kér azon holnap 
melyfelé megyek izenjem meg, egyezhessenek meg 
velem. Azután jó idővel érkezett újabb levelek ő ke- 
gyelmeknek Ketzer, és i^q/^eí uramék is együtt lévén, 
kiben írják az ur Teleki uram az táborral Daróoshoz 
érkezett, parancsolja ő kegyelmeknek mindjárt men- 
jenek oda , az mint hogy oda is indultak. Ki^es ké- 



187 

pest ifi úgy látom holnap én is megegyezhetem. Mais 
caak roszúl bágyadt állapottal voltam. Igen meleg 
volt; az múlt éjjel pedig igen nagy szél volt. 

11. S/.erda. Jó reggel megindultam az hajdúsá- 
got megindítván elö mihent az holdvilág feljött. Azon- 
hask Daróezfelé közelitvén látom nyomul az tábor elei, 
ésjmegállitván az út mellett az seregeket Isten jóvol- 
tából kevés idÖ múlva az úrral Teleki urammal^ és az 
fraocziai tisztekkel is megegyezvén ; fii^mben lévén, 
már az hadak sem kételkedhetnek. És így Darócz s 
Tasnád között volt az eonjunctio, kit is Isten Szent 
Fiáért boldogítson. Úgy látf^i reménységen kivfil 
szaporodtak az francziai hadak. Végre szállott meg 
az tábor nagy időn Vasand ;, (Vasad ?)^ nevű faln 
mellett , és ez napot nyugo vassal heveréssel itt töl- 
tettük felettébb való meleg lévén. Én szerencsét- 
lenfii is jártam, mert sietvén az reggeli megindulással 
egy túrba pénzemet, circiter f. 1000, az háló helyemen 
felejtették, kiért is még az eonjunctio előtt visszakfil* 
dettem ha szerencsére feltanálnák. Ez múlt éjjel pe- 
dig hives idő volt. 

12. CsSlSrUMi. Ez napot helyben töltettfik sok ta- 
nácskozással, és beszélgetéssel is forgatván dolgain- 
kat ; az ur Teleki uram már az jó rend csináláshoz is 
fogván velünk együtt az mely zászlóknak hadnagyok 
nincsen azoknak hadnagyokat akarván rendelni, és 
az edictumokat is kiadni arrúl való beszélgetésben 
munkálódtunk ma, alkalmaztatni akarván az mennyire 
lehetne az Bocskai István idejebeli edictumokhoz. IdÖ 
pedig Istennek hála ma valóban szép és meleg volt; 
és az múlt éjjel is csendes idő lőn. De én ma is nap- 
estig osak komyadoztam. 

13. Píatek. Bizonyos és majd hatszáz lovasbúi 



188 

álló portát küldvén az ur ö kegyelme Szöcs Jánossal 
Kalló alá tegnap, és ma Bőszörmény alá is vagy há- 
romszáz lovast az végbeliekben, hogy mi hírt hall- 
hassunk felölek ez napot még helyben töltettük, jó 
reggel újabban consiliumot tartván az közönséges 
dolgokrúl, és azután csakhamar az végbeli hajdúkat 
mustrálván meg ö kegyelme az francziai tisztekkel, 
és az mezei hajdúkat is. Ebédután újabban estvefelé 
az magunk dolgairúl tractálánk, közönséges meg- 
egyezésbfil adván gratíát az ur neve és az nemzet 
pecsétje alatt egy Szathmárí Péter nevű lovas had- 
nagynak , ki is ha gratiát adnak neki arra igiri ma- 
gát másfélszázad magával compareál nemzetünk szol- 
galatjára, és egy régtfil fogvást prédáló, falukat em- 
bereket saczoltató , közinkbe való, és felesed magá- 
val járó Oláh Jakab nevtt gyalog hadnagynak is az 
közönséges jóért gratialevelet küldvén neki ha fogna 
rajta. Azonban én is elküldém Szathmár felé Vas 
Mártont slz magam hadnagyát katonáival ha mi 
élést nekem s magoknak szerezhetnének. Idö csak- 
nem délesti három órakorig ma valóban meleg volt, 
de azután estve felé rettenetes szélvész és zápor s 
dörgés kezdett lenni s alkalmas ideig is tárta; az múlt 
éjjel csendes idö volt, és egyébiránt sem volt hideg. 
Magam pedig ma is roszúl voltam. 

14. Szombat. Jó reggel felkelvén kászolódánk 
tovább akarván szállani. Elsőbben Tdeki uram meg- 
inditá az franczia-, és magyar gyalogságot, munitiós- 
és egyéb szekereket , azután mi is szép rendelt sere- 
gekkel megindulánk három-három sereg járván egy- 
széltében. Csakhamar ebéd tája előtt megszállánk 
szinte Szántó az falu mellett, nem is sokkal jővto ma 
többet egy jó ágyulövésénél. Barkócd György uram 



189 

Í8, ki is az urhoz azért jött, hogy elfogván az mi haj- 
dúink ezer forintban saczoltatták annak elengedésé- 
rfil parancsoljon Teleki nram, tegnap visszabocsátta- 
tott cnm bonis módis et formis assecurálván bennün- 
ket hozzánk tartja az hűséget, és mennél hamarébb 
kozinkbe jőni igyekezik. Ma semmi olyas dolog nem 
Tolt, hanem délután mustrálták az Pataki nram eze- 
rét , és az kállai sereget is ; oda levén az Szöcs Já- 
no& katonái és az végbeliekben is, azokat mármár az 
mustrára elvárják. Az idő pedig Istennek hála ma 
napestig szépen szolgált; és az múlt éjjel sem volt 
alkalmatlan idő. 

15. Vasárnap. Ez mai napot Isteniszolgálatban 
töltettük. Estve felé újabban mustrálták az hadakat 
az ki még az PataJci uram hadában elmaradt vala. 
Jőve hírünk is az mostani német generális Vim 
^(Wfirben),, az rakomazi sánczba szállott volna az 
hozzátartozókkal , azonban Barkóczi is vele, de az ö 
Iiada ki Szathmártt ki Kallóban és Böszörményben 
van, és talán csak három zászlójával szállott oda. Az 
francziák is hozzá fogtak az fizetéshez. Azonban én 
Erdélybe , és egyebüvé szóló levelek expeditiójában 
is munkálódtam el (néhány szó hiányzik). 

16. Helfó'. 



Néymatató. 



AhMn} Tm. 160. 157. 170. 
AbMgi loTM nememég 71. 
Abony 134^136. IS9. 
AbMlon Dioiel 9—10. 13. 21. 

Í6— Í7. 69--61. 63. 72. 161. 
Afira Péter 106. 107. 
Alrinesi Iitrin 66. 
Apafi 11 ihály (erdélyi fejedelem) 2. 

16—16. 22. 26—27. 33. 40. 42. 

44—46. 48—49. 63. 66—58. 

60—61. 67—72. 73—86. S8. 

90—91. 93-97. 99. 102. 104. 

107. 117. 119. 136. 140—141. 

143. 148. 163. 165. 157—160. 

176. 
Apafi Mihályné (Bomemissa Anna) 

63. 81. 83. 
Apafi kisaiMonj (A. Zsouáima ?) 

81—83. 88. 
Apafi Miklóené (Teleki Anna) 48. 
Apagyi Sámnel 62. 75—76. 142. 
Ápold (Nagy.) 20. 32. 
Apér Lásár 141. 
Arany 43 — 44. 46. 
Aranykút 77. 
Aranysxeg 180—181. 
Argyee24. 
Am6t90. 
Áko8£alTa 14. 
Árokssállis 132—133. 

Bálxolna 36-36. 40. 46—46. 
Bagmmér 112. 
Ba«oel49. 

Bakoa Mjhály 168. 171—172.170. 
149. 



Bálint János 141. 
Balkány 138. 177. 
Balkóue. 
BalU 101. 
Balé 96. 
Balomir 44. 
BalpaUki 46. 
BánfB Boldinár 15t. 
. Farkas 69. 
, Gábor 77. 86. 
, Oáborné (Dolkai Mária) 86. 
, Zsigmond 33. 47. 79. 81—83. 
Bánya (Felső) 167. 184. 

,. (Nagy.) 111. 167. 184-186. 
BaranoTski tS, 4a 62. 64. 64. 81. 

98—100. 
Baranyai Oyorgy 164. 171. 173. 175. 
Barcsai Ábrahám 61. 
„ Istrán 28—29. 
„ Mihály 17. l*í— 21. 28. 60. 

57. 86. 
, Pál 20—21. 60. (?) 
y, Péter 50. (?) 5i. 
BarczanfiÜTa II. 
Barkócxi György 188. 

, Istrán 86. 111. 189. 
^ Sándor 8—11. 
^ Sándomé (Perényi Mária) 
9—10 28 
Báród (Kis-) US— 14:>. 
Bás Mihály 7-8. U. 
Baskai 7. 
Bátosl3. 
Bécs 182. 

Béldi Pál 26—27. 138. 141. 163. 
155. 



191 



Bendorf 24. 

Berewtelke 18. 

Berettyó 102. 176—177. 180. 

Ber8^h7. 

Berket 34. 

Berkest 6. 

Bessenyei Mihály 16. 96-97. 

Besttercte (Erdély) 12. 64. 

Besstercsesték 54. 

Bethlen Elek 46. 

^ Farkas 18. 26—26. 45—46. 

70. 81-88. 
, Farkasné (Osttrosies Bor- 

bira) 45. 
, János 70. 

, Miklós 26—27. 65. 163. 
Bethnne (marquis de — lengyelor- 
stá^ franctia residens) 26—26. 
44. 09—61. 68. 72. 127. 129. 
180. 
Bigt György 7—8. 10. 100 - 102. 

108. 112. 119. 122. 
Bihar 108—104. 120-123. 127. 

130. 
Bihar vm. Il8. 128. 
Bír 10. 

Bocskai Istrin 187. 
BodoU 1.S8 141. 
Bogát 80. 

Boham (franczia tábornok) 139. 142. 
147_148. 152—166. 158. 160. 
Bojt 109. 
Bolya 17. 

Borbély Oyörgy 168—172. 
Borberek 34. 46—47. 
Bornemisza 128. 
Boros 1. 63. 
Borostyán (?) 24. 
Borsa 86-87. 

Böstörroény 92—93. 105—106. 108. 
110. 113-114. 116—117. 
119—120.122.130.139. 146. 
181. 188-189. 
Bot 89—40. 61. 
Branyicska 87. 
Braató 21. 



Brettye 18. 

Baosked (?) 126. 

Buda 104. 119. 122. 131. 184—186 

145. 161. 168. 175. 
Budaeas 106. 
Budai Péter 20. 64. 
Budai vetér 92. 104. 119. 135. 176. 
Badak (Szász-) 13. 
Bukarest 165. 
Bükkalja 3. 
Bún (Kis.) 71. 
n (Nagy) 66. 71. 

Csáki László 141. 
„ família 106. 
Csanádi István 72. 112. 182. 171. 
173. 

9 János 101. 
Csatár 103. 
Csege 102. 173. 
Cseh (Szilágy-) 3-6. 7. 9. 57. 

61—62. 64. 68. 78. 76-77. 

80. 89. 91-^92. 98—99, 121. 

123—124. 160. 162. 164. 
Cseherin 81. 84. 95. 
Cseke Lukács 176. 
Csernek 77. 
Csernél Pál 10. 46. 

„ Zsigmond 129. 186. 
Csesztre 45. 
Csökmö 139. 

Csóra 17—18. 31. 60. 62. 
CsnUi Gáspár 67. 
Csutí 3. 11. 64. 36. 164. 
Czegléd 133. 

Czikó 6. 76. 150. 15.3. 164. 
Czikud 77. 

Dajka István 147. 160. 162. 

Dániel István 141. 

Darócz (Király) 112. 186—187. 

Daróczi 108. 

Deák Ferencz 182. 168. 

Debreczen 102. 106—106. 106. 

110—111. 118—118. 120. 171. 

183. 



192 



Demeter (Szász-) 12. 

Derecske 109—110. 

DeniA(Alsó.) 165—166. 

Ders 33. 

Derse 69. 

Déx8 65—66. 97. 150. 

Diósod 100—101, 

Diószeg 88. 92. 111. 166. 178. 180. 

184. 
Dobai Gábor 8. 
Dolhai völgy 72. 
Domabida 63. 
Domokos Tamás 141. 
Dorog 117. 
Drassó 18. 28. 
Dana 67. 90. 

Ecsed 121. 

Eger ICI. 163. 167. 170—171. 
Egregy (Fel-) 119—160. 
Egri pasa 96. 104. 170-171. 
Enyiczke 103. 
Eperjesi bad 178. 
Ér 76. 84. 

Erdély 4. 7—9. 56—57. 62. 65. 104. 
112. 116. 117. 119—120. 
122.^123. 128—129. 134. 
136—137. 140—142. 158— 
169. 161. 163—164. 168. 
174. 176. 189. 
Erdélyi anstriacusok 156. 158. 
„ had 61. 
„ rendek 25. 

„ udTar 10. 20—22. 25—27. 
40—42. 44. 48. 52-63. 
56. 58—60. 66. 69—70. 
74—77. 82—85. 88. 90. 
97. 140. 153. 156. 104. 
Erked 32—33. 
Eszlár 114-117. 

Fái István 60. 112. 134—137. 140. 

156. 158. 161. 
Fajgel Péter 2—4. 6. 22, 24. 27. 44. 

48. 62—63. 73. 79. 97. *J0. 92. 

96—97. 121. 124. 126. 128— 

1.30. 147. 151. 101. 186. 



Farkas Fábián 10. 27. 44. 48. 71 
100—101. 104. 106. 117.* 
119.121—122.131.134— 
136. 139. 144— U.'i. 159. 
161. 
„ László 9.3—94. 160—161. 
„ Péter 171. 
Fegyvernek 131. 

Fejérvár (Gyula-) 1—2. 39—42. 44. 
Fekete János 68. 134. 
Félegyháza 182. 184. 186. 
Felmer 15. 
Fogaras 15— IC. 20—21. 24- 25. 

155. 
Folt 40. 
Forrai 186. 
Forró 62. 

Forval (franczia ügynök Erdélyben) 

58. 72—77. 1 IC— 117. IJO. 

122. 128. 130. 13«». 142—14.5. 

151. 156. 160. 

Fővezér 56. 91—95. 104. 140. 157. 

„ tihája 06. 95. 
Francziák 21 134. 138. 144. 151. 

174. 
Franczia generális (Boham) 115 — 
116. 122. 125—126. 128. 130. 
146. 155—156. 164. 179. 
Franczia bad 85. 98. 1 13. 137—141. 
243. 145—148. 150. 
103. 167. 182. 187— 
189. 
kavallér (Gnencgard ?) 1 55. 
„ király 84. 127. 101—102. 
^ követ 20. 48—49. 65—67. 

95. 97. 
„ követek 25—27. 52—53. 

57—58. 
j, residens Erdélyben 4 1 — 44. 
Francisco (Olasz Ferencz) 4. 
Fráter István 8. 11. 
Fügéd (Nagy -^ \'\2, 
Fülek 132. 
Furte 166. 

Oálfí János 161. 



193 



(hmm 155. 

Qellérd 9. 13. 66. 

Qenegár (Qaenegard?) 122. 

Gesit 185. 

GOáiiTi Jakab 13. 24. 87. 

OQáiiyiné (Q. Qergelyné, Apafi 

Anna?) 81. 151. 
Qomboa Ferenci 106. 
Qorbó (Csáki-) 87. 
Qorcson 3. 
Oorossló (Nagy-) 3. 
Onlyáfl 75—76. 
Ojalmir 35. 

Gjarmat 130—131. 166—167. 177. 
Gjékényes (Felső-) 91. 
Qjéres 54. 

Oyógyi fürdő 34-35. 42. 
GjSngyös 129. 131-— 133, 135. 
Gjorkei 111. 
Gyula 168. 
Gynlai bég 168. 

, ssandzsákság 96. 
Gyolalfi László 66. 

, Mihály 5. 7—8. 
OynrikoTics György 150. 162. 
Gynrkács 41. 

Hacxok (Hátszeg) 18. 43. 51. 
Hadad 3. 62. 73—75. 87. 90. 92. 

100. 147. 154. 
Hadhás 113. 

Hajdú János 139—140. 176. 
Hajdúk 93. 109—111. 114.132— 

133. 170—171.176. 187-189. 
Hajdú városok 93. 106. 
Halasi 179. 181. 
HaláME 132. 
Hallerek 26. 
Haller János 70. 81. 83. 

, Petemé (Bethlen Jndít) 18. 
Hammersdorf 28. 
Hamvai Péter 161. 
Haraszti 100. 108. 
Harsány 106. 108. 123. 125—127. 

139—140. 142. 145—146. 
Harsányi György 123. 132. 138. 

MOHUV. nUHO. HI8T. — SCBIPT. 



169—170. 173—174. 176— 
177. 
Hassag 17. 
Hatházi 178—181. 
Hatházi had 186. 
Havasalföldé 91—92. 141. 
Hegen 14. 

Herberstein (szathmárí német pa- 
rancsnok) 85. 
Heves-Ivány 132. 
Hieron/mns András 43. 
Holezmány 28. 
Holdvilág 14. 
Horog 110. 182. 
Hortobágy 184. 
Horváth András 16. 
„ Márton 105. 
Horváti 149. 
Horvátok 85. 87. 
Hosdát 19. 31. 43. 
Hosdáti Ferencz 19. 30. 31. 
Hosszúaszó 34. 
Hosszúfalva 161. 166. 
Hunyad (Vajda) 11. 18-19. 31. 

42—43. 45. 60-51. 86. 
Hnszarin aga 2. 
Hnszt 7—9. 23. 

Hlye 19. 28—31. 36—39. 41. 50. 
Uosvai Péter 8. 160—161. 
Inakfalva 54. 
Ispán Ferencz 2. 160—161. 

Jankovies György 161. 164 — 165. 
167. 171. 173. 

Jász-Berény 133. 

Jászvásár 1. 

Jeder68. 151. 
I Jelenik 164. 
I Jenő 137. 145. 175. 
I Jenéi pasa 104. 144. 175. 

Jófó (?) 38. 

Jordaki 1. 

Józsika G:ibor 29. 37. 51. 

Kalló 111. 121—122. 179. 181. 
! 184 (?) 186. 188—189. 

XVIII 1 3 



194 



Kallói sereg 189. 

Kálnoki Sámael 141. 

KalyánSe. 

KniT^<»««^ pasa 104. 

Kapi Gjorgy 10. 49. 61. 70. 82—83. 

86. 140. 158. 155. 
Kaplyon 66 — 66. 70. 
Ki4>iiik6. 
Kápolna 70. 
Kapacsi pasa 138. 140. 
Karieaonfalira íi4. 
Kardos Pál 109. 133* 
Kardfliagűjj5*áUá5 106—107, 
Karkd (KraXó) 17. 19—20. 22—23. 

34. 41. 44. 47. 50—52. 64. 101. 

Károly {N*g7-) ni- ^»*- 
Kassa 108—109. 121—123. 
Kecskehás 87. 
Kecskemát 133—186. 140. 

KellemeBi l£3--124. 
Kéméndi savanjÖTÍs 36. 
Keménj BoMiisár 46v 
Kémer 99—101. 

Kende Gábor 1—3. 27. 66. 73. 90— 
91.94. 160. 166. 160—161. 
165. 186. 
„ Márton 1. 
Kendeffi Lássló 62. 

^ Pál 97. 
Kengyel 137. 
Kenyér (Al-) 34. 42. 
Kér 121. 
Kerek! 119. 
Keresstes 104—105. 
Keressténysxiget 20. 32. 
Keresztesi Sámael 18. 28. 
Keresxtsieg 106. 
Keresxtúr (Ssáss-) 32. 
Kérges 31. 
Kessnyéten 107. 
Ketser János 26. 

„ Menyhárt 1—4. 6. 11. 22. 
24. 27. 73. 90—91. 94. 
97—98. 160. 162. 160- 
161. 164. 186. 



Ketsemé (K. Menyhártné Máriássi 

Erz8e)61.68. 89. 
Kevi (Túr-) 131. 
Késd (Ssáss-) 33. 
Kis Balázs 3. 63. 
» Gábor 7. 19. 
n Lássló 153. 
Klajlen (Oli^'n Len, Klislen, Clim 
Leo franezia tábornok) 58. 61. 
122. 166. 158. 
Klobosiczki Pál 16. 22. 24. 63. 72— 
74. 76. 126—127. 129. 139. 
169—161. 
Kocsárd54. 
Kolozs 66. 

Kolozsrár 56. 66. 86. 88—89. 
Komádi 139. 
Konyár 118. 
Konyha 12. 

EottitJUiexitiáiioly 67. 94. 
Kopp (német tábornok) 111. 114 — 

118. 120—123. 167. 
Kormos 184. 186. 

Körös folyó 103, 121. 142. 146. 168. 
Körös (Nagy.) 133—184. 

, (Pnszta-) 186. 
Körtrélyes 1 2. 179. 
K^gzegi btráti 23. 
Kötolend 69. 
Koráes Péter 179. 
Körár 1. 66. 59. 61-65. 68.70—71. 
73. 75. 77—80. 88. 100. 105. 
128. 136—137. 141—146. 
148—161. 154—156. 163. 
167—168. 174. 176. 
KÖYár-Tidéke 1. 61. 128. 163. 166. 

163. 
Körend 54. 
Kozákok 81. 96. 
Kraszna 160. 

Kmns (dragonyos ezredes) 126. 
Krím 82. 

Knbioyi László 20. 27. 96. 
Kfirpöd21. 
Knfy&lTa 49. 



195 



Udánj (Körös-) 131. 

UkatOBl84. 

Landor 47. 

Lq>ád (ÜJigTar-) 49. 52. 

Lápos (Magyar- (?) 179. 

, (Oláh) 6. 163^164. 
Lápos-Tidéke 166. 163. 
UrtniiiB 101. 
Laoény 65. 
LflDgyel király 94. 168. 180. 

» orsság 26. 27—28. 44. 59— 
60. 63. 66. 72. 126—127. 
129—130. 161—162.176. 
186. 
, posta 20. 
« respablica 94. 
, segédhad 49. 60. 68—69. 
71—73. 76. 84. 87—88. 
96. 102. 143. 162. 180. 
186. 
Leses 16. 

UU(Nagy.) 112—113. 
Lovas had 109. 
Lablin 180. 
Lúcz 107. 



si Boldizsár 27. 44. 49. 
Msgyar had 67—61. 64—65. 67. 

71—76. 83—89. 111. 113. 137. 

140. 143. 151—162. 166—158. 

183. 185. 187—188. 
Magyarországi menekültek 16— -17. 

21.25—28. 39.44. 48. 97.100— 

101. 126. 134. 148. 
3lajos FerencK 10. 32. 71. 76. 86. 
Sfajthény 62. 

Háramaros 6. 34—35. 38. 12a. 
Harcai 61. 164. 
Margita 99. 101. 
Marja (Kis-) 102. 119. 140. 177— 

178. 180. 183. 
Maros 23. 31. 36—86. 46. 
Marton&lva 17. 
Mártonhegye 28. 
Hedgyes (Siáss.) 33. 163. 
Medgyesi (Saáss-) notarins 163. 



Medi 76—76. 
Méhes 70. 
Micske 102. 
Mihálkafalva 8. 
Míhályfalva (Erdély) 24. 

, (Kraszna-) 112—113. 

Mikes Kelemen 153. 
Mikó István 146. 
Mikolai Boldizsár 74. 108. 112. 161. 

166. 167. 
Mindszent 20. 54. 
Mécs 70. 
Moldra 1. 
Moldvai boérok 9. 
Monai Gáspár 111. 128. 
Monoki 58. 

Monostor (Kápolnok-) 5. 
Munkács 85. 143. 
Maszkák 81—82. 84. 

Nádpatak 24 

Nagy András 177-178. 180. 
Nagyfaltt (Szilágy-) 163. 165. 
Nagyszegi Gábor 114. 
Naláczi István 36. 40. 46. 82—83. 
89. 91. 153. 
„ András 44. 
Nemes János 81. 169. 
Nemessányi Bálint 4. 59—60. 62. 

69. 71—72. 128. 
Nemesség 58.60.71—73,143. 147— 

152. 166—157. 163. 
Németek 62—64. 86. 87. 103. 106. 

110. 115—117. 179. 181. 189. 
Németi (Maros-) 60—61. 
Nethos 32. 
Nyír 123—124. 

Oláh Jakab 188. 

Olasz Ferencz 100. 122. 

Omlás 28. 

Ónodi had 110-113. 134—186. 137. 

165-166. 169—174.178. 
Orbó 54. 
Orlai Miklós 2. 34. 47. 49. 52. 77. 

79. 161. 

18* 



196 



Orlainé (?) 86. 
Ormány 55. 
örmeiöS. 64— 65. UO. 
OnBácrgyülés (Erdélyben) 39—40. 

47. 123. 140. 148. 153. 
Ottominy 186. 
Old 81. 

Pad 6S. 

PAneiéleseh 69. 87. 
Pap Isrmel 56. 101—103. 109. 111. 
133—134. 154. 
„ Itttrin 178. 
Par (?) 182. 
Paskó Kristóf 123. 136. 138. 140— 

141. 
Ptitaki 159. 186. 189. 
Péesi LSrincB 126. 

. Gáspár 121. 150. 161. 161. 
Pekri USrincs 49. 59. 81. 
Peres (Ilike.) 1 15. 

, (Vámos) 113. 
Pereesen 3. 165, 182. 
Perkán 31. 
Pestos (Al) 50. 
Páter^Ta31. 45. 
Petnekán Dávid 169—171. 178. 
Petrtod Istrán 62-64. 76. 130. 
142. 145. 148—149. 
164—165. 181. i?) 
^ Miklós 62—64. Ii5 148— 
149.152— 153. 181. (?) 
Pián (8sáss>) 28. 
Pikka35. 
Piski 19. 28. 50. 
P«>csi^lll. 119. 178. 
P6catelke33. 
Pókafiűra 18. 22. 
FwKmM 16^—170. 172. 
Poita 27. 49. 53. 56. &8L 60—61. 
65—66. 73. 79. SÍ. W. 85. 
tH--97. 104. 136. 140—141. 
143— li4. 1 3. 155. 161. 
Portai kSreiek 40. 53. 55—66. 60. 

6e. $4. 91. 93— IN&. 155. 
P«« (?) 161. 



Piun Gáspár 62. 

Püspöki 104. 106. 120—122. 126. 
130. 134. 136—137. 140. 146. 

Rabóczi 124. 

Radics András 65 67.86.103—106. 

110. 161. 
Radnót 41. 52. 54—55. 68—69. 78. 

81. 
Rákócai Ferenci 1. 4. 8—9. 

, Ferencsné (Zrínyi Dona) 
9—11. 
Rakomas 189. 
Régen (Ssáss.) 13. 
Rérérend (franesia ngynSk Erdély- 
ben) 58. 69—70. 78.81.86.144. 
Réa 146. 149. 
Rbédei Ferenes 35. 54—55. 65. 70. 

78. 81—83. 89. 91. 153. 
Rimasxombaft 129. 135. 
Roksmini 145. 
Roknssi 56. 
Rosalya 12. 38. 
R58S24. 

9^6 (Nagy.) 13. 

Salamon 98. 

Sárpatak 13. 

Sárrét 107. 168. 184. 

Sáros 15. 33. 

Sas 108. 

Sckmidt (német tábornok) S. 85. 

Sootya 60. 

Segeéd 14. 

S«j QáJbm 11. 

Se^k (Hagy > 17. 

BméM Biwftiik S. 49. 160—161. 
Soroli^T.SO. 
$\tL\ í^MT^. 15 21—22. 28. 
' Spoe Isták 104. 
Sólymos 28. 
Sonkát 150. 104. 
Soaskátpaiikm 151. 
Somlyó 4. Itt. 140. IMw 18S. 
8on^kril48. 



197 



Somijai kapitány 4. 99. 

Soos 186. 

Sorottélj 17. 24. 

Sósmesd 56. 

Stry 21. 25. 61. 97. 127—128. 

Soljok János 10. 117. 161. 

Ssabatkai 8. 10. 14. 

Ssacsal 12. 

Ssalai Pál 8. 29. 31. 41. 52. 61—65. 

67—68. 71. 86. 117. 119—121. 

143. 151. 160—161. 
Saalárd 102—103. 166—167. 
Sxalók 170. 172—173. 
Szalonta 125. 

Ssamos 151. 153. 184—185. 
Ssamoflújvár 89—90. 
Ssántó 188. 
Szanrassó 11. 
Szászsebes 18. 20. 
Szászráros 50. 

Szathmár 3. 62. 156. 179. 188—189. 
Szathmárí Péter 188. 
Szathmárí talpasok 38. 
Szeben (Nagy-) 20. 28. 
Szegedi 6. 
Szék 56. 
Székely László 31—33. 56. 67. 90— 

91. 94. 141. 
Székelyek 123. 136. 
Szele 134. 
Szelindek 22. 
Szelistadt 14—15. 
Szelistye 20. 
Szenczi István 106. 
Ssendreihad 110—112. 134—135. 

138. 154. 165—166. 169. 171. 

173. 177—178. 
Szent-Ágota 16. 32. 123. 
Szent-Gotháríl (Erdély) 70. 
Szent-Iviny 13. 
Szentkirály 47. 
SMm-László 14. 
SzeBt'Margita 66. 
Szeol-Márton 134. 
Szetatnüklési 6. 
Szent-Péter 49. 



Szepes 172. 

Szepesi Pál 46. 86. 136—137. 140— 
141.151.168.160—161. 
Szerdahely 45. 
Szerdár 104. 119. 
Szerfdva 5. 
Sziget 6-6. 9. 11.28. 
Szilágy 52. 67—58.60—61. 66. 81. 

88. 94. 
Szilvási 153. 
Szinye 97. 
Sziyágy 3. 

Szöcs János 62-63. 73. 113. 119. 
129—130. 166. 172. 
176. 177. 184. 186. 
188—189. 
„ Tamás 100. 
Szolai András 105. 107. 
Szolnok 131. 137. 163. 168. 
Szolnoki bég 137. 168. 175. 

„ oligbég 137. 
Szölös 86. 
Szöllösi 139. 
Szolyra 100. 

Szobai Gáspár 12. 71. 98. 100. 
160—161. 
^ István 87—89. 92—93. 
101—102. 105— 
107.167.174.179— 
180. 
. Mátyás 38. 
Sztik György 75. 131. 186. 
Szűkei 2. 

Szonyi Gábor 150. 
Szurdok 69. 68—69. 
Süly 132. 

Tábori edictom 187. 

Tályai György 72. 109—110. 134. 

154. 166. 
Taraczköz 8—9. 
Tasnád 57. 18<^187. 
Tatárok 82. 84. 95. 1 19—120. 148— 

149. 153—164. 
Tecsö8. 
Téglás 113—114. 



198 



Teles 18. 

Telegd 181. 124. 186. 146—148. 

Teleki Mihály 1—4.9—10. 16. 17— 

21. 83. 30. 85—88. 40— 

41. 44—49. 58—68. 57— 

69. 61—63. 66. 67—88. 

71—73. 75—80. 88— 

84. 88—89. 91—98. 94. 

97. 99. 107. 184. 188. 

130. 136—187. 14(V— 

146. 147—168. 166— 

167.170—171.178—174. 

176. 178—179. 181— 

184. 186—189. 

Teleki Mihály (íQO 161. 

Telekiné (T. Mihályné Vér Judit) 

44—46. 
Tihó 164. 

TisM 108.106—107.110—111. 114. 
186. 181—138. 184. 187. 141. 
167—168. 170—171. 173. 
176—176. 186. 
Tóhát (A-Fehér vm.) 28. 

, (Torda rm.) 86. 
ToldaUgi János 93. 
Toldi 17. 68. (?) 
Tophaens 80. 

Tömösvári török kincstartó 144. 
, pasa 96i 104. 
, saandzsákság 95. 
Torda 54 — 65. 
Torocakai István 46. 
Török János 168. 
^ Mátyás 39. 
Törökök 82—84. 95. 177. 
Török tolmács 96. 

„ véghelyek 94. 161. 
Túr 72. 119. 184. 135— lii7. 168. 

167. 175. 
Turzai 97, 

Ubrizi Pál 78-78. 129. 134. 161. 

Udvarhely 1. 8. 6. 9. 11—13. 30. 69. 
61-62. 64. 68. 76. 86— 
87. 90. 98. 94. 98. 150. 
158—164. 168—164. 



Udvarhelyi 78^-8a 
Újegyhás 88. 
Újfaln(Beretl76-)98.108— 109. 118. 

140. 178. 
Újfida (Eidé^) 81. 
Újkeresatények 18. 40. 
ÚjUk 147-148. 
Újvári Andrea 175-176. 
Ulpia Trajana 48. 
Ungvár 88. 

Uri István 17. 78. 105. 109. 166. 
Orögd (Nagy-) 186. 

Yai Bfihály 59. 

Vajda Lásaló 56. 

Vigde 19. 

VálasBÚt 55. 

Ványa 106. 119. 181. 188. 166— 

167. 169—170. 177. 
Váncsod 108—109. 177. 
Várad 8. 108—104. 118. 115. 144. 

147. 161—168. 167. 
Váradi aga 98. 

, fördö 181. 185—186. 147. 
„ mntoveUi 108. 105. 
, pasa 96. 100. 108—104. 
106—107. 110. 118. 
116—117. 119. 183. 
144-145. 
, törökök 108. 189. 
Váralja 3. 154. 
Várcsa87. 
Varga János 186. 
Vármegyék 144. 147—149. 157. 
Vas Márton 184. 165. 188. 
Vasad (?) 187. 
Vásárhely (Maros-) 18. 

, (Biharban) 146—147. 
Vassava (Varsó) 80. 
Végh Mihály 177. 

VégbeUek, s végbeU had 17. 48—49. 
56—58. 71—78. 75—76. 85— 
90. 98—94. 96 ~ 108. 105— 
109. 117-118.187. 189. 181— 
132. 134. 186—187. 189—140. 
148—144. 151—158. 164. 168. 



199 



162—163. 166. 167. 171. 184— 
186. 188--189. 

Végbeli törökök 9S— 93. 

Tekerd 130. 

Vér Gjorgy 65. 

Veres Bálint 60. 128. 

VeMelényi Lássló (gróf) 113. 116— 
116. 118. 121. 123. 
125—126. 139. 142. 
145—151. 153. 160— 
161. 164. 
. Pál (tábornok) 57. 68. 
67—68.71—76.83- 
84.87.92. 98.112— 
118.115-120.122- 
126.128—180.139— 
147. 149. 151 — 152. 



154. 156. 158. 160— 
161. 
VoMsöd 22. 
Vincz (A1-) 18—19. 40. 42. 46— 

47. 50. 
Vinna 72. 
Viiakna 44-45. 

Vim (Wűrben német tábornok) 189. 
Vurp5d 22. 

Zákány 101-102. 182. 185. 
Zágor 14. 

Zemplén vm. 150. 170. 
Zilsb 3. 62-64. 67-69. 
Zsáka 108. 166. 177. 
Zsnk 77. 



)NÜMENTA HUNGÁRIÁÉ HISTORICA. 



lGYAr Történelmi emlékek 

Á T N É Z E T E. 



\t9M. 



ELSŐ OSZTÁLY : OKMXnYTÁRAK. 

MAGYAR TÖRTÉNELMI OKMÁNYTÁR, n b r ü s « e 1 i országoíi 

M ^8 a burg^mdí könyvtárból. (Vsszeszedtc s KíiiiAsoUh Hatvani 

^(Horv&th Mihály). LKOT. 1441—1538. Post 1857. XXI ía 

^— jn.KÖT. 1538—1503. Pest VIII éa 367 I. — III. KÖT. 1653—1608. 

fc VIII és 324 1. - IV. KÖT. 1008- 1CÖ2. Pest 1869. VIII és 323. 1. 

ad kir. basonmáaolt leTelével. — Monwn, Diplom. I — IV. koM. 

MAGTÁR TÖRTÉNELMI OKMÁNYTÁR , londoni könyv- éa 

Össseasedto éa lemásolta S i m o n y i Ernő. 1521 — 1717. 

, VII és 318. 1. ' iíonuwt. Diplom. V. köt. 

ASPÁDKORI ÚJ OKMÁNYTÁR (Fejér György Codex Diplomati- 

; Iblytetása). Közz^ teazi Wenzel Gnaztáv. I. KÖT. 1001—1236. 

kfil : Ki-üíkai jegyzetek Fejér György „Codex Dipl. Hungáriáé 

} el Ciiilie*' ciimü munkájának az árpádi komakot illető része 

Peft 1860. XLII éa 406 1. — 11. KÖT. 1234—1260. és Függelékül : 

Ój Okmánytár rs a kapcsolt országok okmányai. Peat 1861. 

> 402. 1. — III. KÖT. 1261—1272. a Fiiggeléktíl : Olaszhon levéltárai 

történelem szempontjából. Pest 1802. XV éa 363 1. — IV. KÖT. 

I— lt90. Peat 180l>. XX és 414 1. - V. KÖT. 1290—1301. éa Függe- 

TheiMT Ágoston „ Vetera Monumenta Historica Hungáriám Saeram 

»* eg(mti munkójáról. Pest 1804. XXI éa 336 1. — VL KÖT. v. u 

ük folyam I. kötete : 890—1235. Pest 1867. XXXVI és 678 1. — Mo- 

Diplom. VI—XI. köt. 

Esen kötetek sorába fel vannak véve, s egymás után sajté alá adat- 

c; mmAsrpddkori Új OkmánytárnsAí egyel(5re még négy kötete; a Londoni 

\ Okmsámytárhoz egy újabb kötet ; Milánói M. Okhiánytár, két kötetben ; 

t kérdlyné Letelestára^ két kötetben. 

MÁSODIK r)SZTÁLY : ÍRÓK. 

8ZERÉMI GYÖRGY, 11. Lajos és János királyok bázi káplánja 
bKIBATA MAGYARORSZÁG ROMLÁSÁRÓL 1481—1643. Közli 
I B s e 1 Gusztáv. Pest 1867. XXXIV és 410 1. — Momim, Seript. I. köt. 
VEBANCSIC8 ANTAL, m. kir. bolytartó, esztergami érsek ÖSSZES 
IfKÁI, közli Szalay Lászlé(l— 7.) és \Ve n z e 1 Gu8ztáv(8.) 
!Vr. Történelmi dolgozatok deák nyelven. Pest 1867. XX éa 370 \. — 
tíSV* Történelmi dolgozatok magyar nyelven, éa Vegycaek. Pest 1867. 
és SÍI 1. — IIL KÖT. Első portai követség 1663—1654. Pest 1868. 



XÍI és 4G3 1. — IV. KÖT. I65r>— 1657. Pest 1869. XI és 40^ 1. — V. KÖT. 
Második portai köretiég 1667—1668. Pest 1800. VIII és 396 1. - VI. KÖT. 
Vegyes Levelek 1538—1519. Pest 1860. VI és 373 l. - VII. KÖT. Vegyes 
Levelek 1649—1659. Pest 18G6. VI és 360 1. — VIII. KÖT. Vegyes Leve- 
lek 1659—1662. Pest 1868. XIV és 399 1. — Afonttm. iSert;^^ //— F/. IX, 
X. XIX. köUL 

GR. ILLÉSHÁZY ISTVÁN n&dor FÖLJEGYZÉSEI 1692-1603. és 
HÍDVÉGI MIKÓ FERENCZ HISTÓRIÁJA 169 4--16I3. BÍRÓ SÁMUEL 
folytatásával (és két Függelékkel : Enyedi Pál Énekéből 1598— IGOl. és 
okmányok Mikéboz és Illésházyhoz). Kösli Kazinczy Gábor. P. 1803. 
X és 331 1. Afonttm. Script. VíL köl. 

ROZSNYAY DÁVID, az utolsó török deák, TÖRTÉNETI MARAD- 
VÁNYAI. Összeszedte s jegyzetekkel, oklevéltárral kisérve kiadta Szilá- 
gyi Sándor. Pest 1868. 462 1. — Monum. Script, VIÍl. hot, 

ALTORJAI B. APOR PÉTER MUNKÁI. Közli KazinczyGábor. 
(Lusus Mundi. Synopsis mutationum notabiliomm aetate mea iu Transylva- 
nta, et progres^us vitae raeac. Metamorpbosis Transylvaniae [ez magyarul]. 
CSEREI MIHÁLY Pótlékai és Megjegyzéseivel). Pest 1863. X és 484 1. — 
Monum, Script . XI. köt. 

BRUTU3 JÁNOS MIHÁLY magyar kir. történetíró MAGYAR HIS- 
TÓRIÁJA 1490—1562. A m. kir. egyetemi könyvtár eredeti kéziratából, a 
szerző életével közli Toldy Ferenc z. I. KÖT. Második Ulászló ország- 
lata, hasonmással. Pest 1863. CIX és 461 1. — IL KÖT. Második Lajos 
trónra léptétől 1637-íg. Pest 1867. IX és 496. 1. — III. KÖT. 1637—1552. 
Bmtus elveszett XIV— XX. könyveinek töredékei 1671-ig, és Magyarokhoz 
£rt Levelei (sajtó alatt). — Monum. Script, XII. XIII. XIV, köf. 

KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1693—94. évekből. Az 
eredeti kéziratból közli Nagy Iván. Pest 1863. VIII és 701 lap. — 
Monum. Script. XV. köt. 

GHYMESI FORGÁCH FERENCZ nagyváradi püspök MAGYAR 
HISTÓRIÁJA 1640—1672. Forgách Simon és Istvánfi Miklós 
Jegyzéseikkel együtt. Ahg. Eszterházy-féle kéziratból közli Majer Fidél; 
bevezette Toldy Ferenc z. Pest 1866. LXXXVHI és 565 1. — Mtmum. 
Script. XV L kút. 

BARONYAI DECSI JÁNO^ MAGYAR HISTÓRIÁJA 1692—1593. 
A szerző életével közli To l d y Fe r e n c z. Pest 18C6. LXXX és 328 1. — 
Monum. Script. WII. köt. 

KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1676-78 évekből. Közli 
Torma Károly. Pe.st 1866. XII és i99 1. — Monum, Scrip. XVIII, kőt. 

KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1689. évből; ugyanennek 
Leveleskönyve 1094; Dobni Zsigmond Naplója 1686; Sándor Gáspár, Bay 
Mihály és András, meg Balogh László Naplóik 1694-b(;i. Közli Thaly 
Kálmán. (Sajtó alatt). 

Sajtókészen : Kritohulosi, az utolsó byzanti történetírótól II, Méhe- 
met Élete, görögííl és magyarul, 2 köt. Dethier Károly és Szabó Károlytól; 
Szamotköii latrán fenmaradt Történeti Munkái, 3 köt. Toldy Fereneztől. 



MONUMENTA 
HUNGÁRIÁÉ HISTORICA. 



SCRIPTOBES 

XIX. 



MONÜMENTiV HUNGÁRIÁÉ HISTORICA. 



MAGYAR 

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK. 



KIADJA 

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 

TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA. 



MÁSODIK OSZTÁLY : ÍRÓK. 



TIZENKILENCZEDIK KÖTET. 



PEST, 1868. 
EGGENBERGER FERDINÁND MAGYAR AKAD. KÖNYVÁRUSNÁL. 



VERANCSICS ANTAL 



M. KIR. HBLYTARTÓ, KSZTEBQOMI ÉBSEK 



ÖSSZES MUNKÁI. 



KÖZLIK 



SZALAY LÁSZLÓ És WENZEL GUSZTÁV, 



M. AKAD. R. TAGOK. 



NTOLCZADIK KÖTET. 

VEGYES LEVELEK. 
1559—1562. 



PEST, 1868. 
EOGENBEBOER FERDINÁND HAOYAB AKAD. KÖNYVÁBUSNÁL. 



v./i 



''■~" "" •^. ~0-M. ,«»««, na 



ELÖSZÖ. 



A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi 
Bizottsága néhai Szalay László halála után (1864. 
jul. 17.) Verancsics Antal munkáinak kiadását, 
melyeknek közzétételét ünnepelt történetbuvámnk 
megkezdette volt, befejezetlenül hagyni nem akarván, 
ezen jeles irodalmi műnek folytatásával alulírottat 
még 1864. végén bízta meg. E megbizás, mi hízelgő 
volt egyrészről reám nézve, mert eddigi igyekezeteim- 
nek legszebb elismerését láttam abban, hogy hiva- 
tottnak találtattam a kitűnő férfinak egyik legneveze- 
tesebb munkáját folytathatni ; szintannyira éreztette 
velem a nagy felelősséget is, melyet magamra vállal- 
tam. S hogy a megbízásnak teljesítésére mégis kész- 
nek nyilatkoztam, annak oka leginkább az volt, mi- 
vel Verancsics munkáinak minél teljesebb közzététe- 
lét hazai történelmünk érdekében fontos nyereménynek 
tartom. 

Áthatva ezen tudattól, midőn most, csaknem 
négy évi készület után a gyűjtemény folytatásának 
első (az egész gyűjteménynek nyolczadik) kötetét 
átnyújtom a hazai történetkedvelö közönségnek, sza- 
badjon egyszersmind számot adnom arról is, hogy mi- 
kép fogtam fel hivatásomat, s mi segédeszközökkel 
éltem annak teljesítésében. Ezen számadásra annál 



VI 

inkább kötelezve értem magamat, minthogy azou kö- 
tetek, melyeket közzé tenni fogok, nem mint önálló 
mnnka jelennek meg, hanem mint Szalay László 
egyik legjelesebb müvének folytatása , mely által 
talajdonképeu csak feledhetlen barátom emlékezete 
iránti pietásomnak egy csekély tanúságát szándéko- 
zom adnL 

A tudományos irodalomnak terén nem ritkán oly 
viszonyok fordulnak elő. melyeknél fogva a vizsgáló- 
dás alapzatának szilárd elkészítése és biztosítása nem 
kevesbbé fontos, sőt gyakran fontosabb még, mint a 
rendszeres és ismeretterjesztő munkáknak kidolgo- 
zása. A szellemi fejlöilés ilynemíi conjunctúráinak 
korában a tudósnak szent kötelessége az, hogy mun- 
kásságának súlypontját oda fektesse, a hova azt a 
tudományos szükségesség kívánja ; s hogy magát se 
a tudományos törekvés ambitiója által, mely többnyire 
a syntheticus combiuátió magasabb álláspontján sze- 
reti hivatását keresni, magát elcsábíttatni ne hagyja ; 
se míiködésére. a nagy, nem tudományos, közönség 
óhajtásának, mely a tudóstól mindig és mindenütt köz- 
vetlen és kész szellemi táplálékot szokott kívánni, 
annélkül. hogy az előzményeket meggondolná, melyek 
által annak előteremtése féltételeztetik, túlnyomólag 
irányadó befolyást ne engedjen Mert a dolog termé- 
szetében fekszik, hogy a tudományos munkásságnak 
körében is necsak az eredményről, hanem a kedvező 
eredmény szükségképi feltételeiről is gondoskodjunk. 

S ilyen hazai történelmünk mostani irodalmi 
állása is. Mert magában világos lévén, hogy czéljok- 
nak megfelelő történeti művekre csak akkor tehetünk 
szert, ha előbb a kútfői adatok kellőleg áttanulmá- 



VII 

nyozva lesznek ; de tudva lévén az is, hogy a múlt 
századnak vége óta hazai történetünk kútfőinek ta- 
nulmányozására nézve a beállt kedvezőtlen viszonyok- 
nak folytán nagyon hátra maradtunk ; jelenleg e te- 
kintetben a legsurgösb feladatunk , hogy ezen napról 
napra érezhetőbb hiányt és hézagot pótolni igye- 
kezzünk. S valamint — ha egy szellemdús író sza- 
vaira hivatkoznom szabad — háborúnak idején, mi- 
dőn valami fontos hadi miinek létesítése sürgős, a 
szükség azt úgy kívánván, ahhoz a vezér még maga 
is közönséges munkával járulni hivatva van ; ámbár 
rendes viszonyok közt a seregnek élén áll, s a töb- 
bieket vezényli, a közönséges munkát pedig az alá- 
rendelt legénységre bízhatja *) : úgy történeti irodal- 
munk mostani conjunctúrái közt még a legjelesebb 
történetmívelőink is hivatásukat a hazai történet nagy 
épületéhez megkívánt építkezési anyag megszerzésé- 
ben, azaz kiválólag a kútfők gyűjtésében és tanul- 
mányozásában fogják találhatni. < 

Ezen szempontból kell — nézetem szerint — 
méltatnunk Szalay Lászlónk történelmi érdemeit, 
ki egyrészről ^Magyarország Története" czímtí mun- 
kájában az olvasó közönségnek oly müvet nyújtott, 
mely hazai irodalmunknak egyik díszét képezi; de 
ki egyszersmind a kútfők tanulmányozására is külö- 
nös szorgalmat fordított, s ezen irányban több jeles 
munkával gazdagította a magyar történettudományt 
S ilyen munka ahíres VerancsicsAntal ira- 

*) „When workfl of importance are pressing, generals them- 
selves maj take up the pick-axe and the spade ; but in the ordinary 
conne of things, when that pressing necessíty is over, snch tools are 
left in the bands dettined to lue them, the hands of common soldien 
and peasants.'^ Bolingbrocke H. St. J. Lettres on the etudy and use 
<rf]iMtoi7, London 1779. 6. L 



IX 

előtt nem csak az események főfordulatainak ténye- 
zőit és legnevezetesebb momentumait, hanem az azok- 
ban szereplő személyeknek tetteit, nézeteit és jelle- 
mét is. Mindannyi körülmény, melyek ezen levelezés- 
nek nagy történelmi becsét bizonyítják. 

Hogy ezen becses anyagot itt egybeállítanom 
sikei-tflt, az azon több oldalú pártolásnak eredménye, 
melyben részesülni szerencsés voltam. Mert midőn 
Szalay munkájának folytatását magamra vállaltam, 
semmi Írásbeli feljegyzés vagy előkészítés nem ada- 
tott kezemhez, s kénytelen voltam előbb körfiltekin- 
teni, honnan hordjam össze az épület egyes köveit, 
melyek képessé tegyenek, hogy a jeles férfi műkö- 
dését méltó módon folytassam. Sokat találtam a nem- 
zeti múzeumnak kézirati kincsei közt, melyeket 
már Szalay megismertetett, és melyeknek használá- 
sában tek. Mátray Gábor könyvtári őrnek szí- 
vessége által nem csekély segítséget tapasztaltam. 
De hálával tartozom a bécsi cs. k. titkos biro- 
dalmi levéltár igazgatóságának is, mely 
— miután a magyar tnd. akadémia elnöksége köz- 
benjárásának útján az ez iránt szükséges engedélyt 
kinyertem — ezen történelmi kincsházban tanulmá- 
nyaimat nagy liberalitással támogatta és elősegítette ; 
hálával tartozom azonkívül főméltóságú S i m o r Já- 
nos herczeg- prímás, nagyméltóságú Bartakovics 
Béla egri érsek, és méltóságos Zalka János 
győri püspök uraknak is , kik Verancsics Antalnak 
a főpásKtori felngyelésök alatt álló intézetekben lévő 
kézirati maradványait hazafiúi készséggel és bizoda- 
lommal velem közölni kegyeskedtek. 

Ezen pártolásnak eredménye tehát az, hogy a 
jelen kötetnek L VI. VII LXV. LXVI. LXVIII. 



XII é« 403 1. — IV. KÖT. 165:>— 1557. Pest 1869. XI és 404 1. — V. KÖT. 
Második portai koretnég 1667—1668. Pest l8i>0. VIII és 396 1. - VI. KÖT. 
Vegyes Levelek 1538—1519. Feni 1860. VI é« 373 l. - VII. KÖT. Vegyes 
Levelek 1649—1559. Pest 18G6. VI és 369 1. — VIII. KÖT. Vegyes Leve- 
lek 1659—1662. Pest 1868. XIV és 399 1. — M<mum. SertpL II— VL IX. 
X. XIX. koUt. 

GR. ILLÉSHÁZY ISTVÁN nMor FÖLJEGYZÉSEI 1692-160;í. és 
HÍDVÉGI MIKÓ FERENCZ HISTÓRIÁJA 159 i— 1613. BÍRÓ SÁMUEL 
folytatAsával (és két Függelékkel : Enyedi Pál Énekéből 1598—1001. és 
okmányok Mikóboz és lllésházyhoi). Kosli Kazinczy Gábor. P. 1803. 
X és 331 L Manutm. Seript. VIL kot. 

ROZSNYAY DÁVID, az utolsó torok deák, TÖRTÉNETI MARAD- 
VÁNYAI. Összeszedte s jegyzetekkel, oklevéltárral kísérve kiadta Szilá- 
gyi Sándor. Pest 1868. 462 1. — Monunt. Seript, VIÍ2, kot, 

ALTORJAI B. APOR PÉTER MUNKÁI. KözU KazinczyGábor. 
(Lnsus Mandi. Synopsis matationnm notabilionun aetate mea iu Transylva- 
nía, et progresRUs vitae nieae. Metamorphosis Transylvaniae [ez magyarul]. 
CSEREI MIHÁLY Pétiékai és Megjegyzéseivel). Pest 1863. X és 484 1. — 
Monum, Scripl. XI, köt. 

BRUTUS JÁNOS MIHÁLY magyar kir. történetíró MAGYAR HIS- 
TÓRIÁJA 1490—1662. A m. kir. egyetemi könyvtár eredeti kéziratából, a 
szerző életével közli ToldyFerencz. I. KÖT. Második Ulászló ország- 
lata, hasonmással Pest 18G3. CIX és 401 1. — IL KÖT. Második Lajos 
trónra léptétől 1637.ig. Pest 1867. IX és 495. 1. — IlL KÖT. 1637— 1552. 
Brutos elveszett XIV—XX. könyveinek töredékei 167 l-ig, és Magyarokhoz 
írt Levelei (sajtó alatt). — Mtmum. Seript, XIL XIII. XIV. kőt. 

KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1693—94. évekből. Az 
eredeti kéziratból közli Nagy Iván. Pest 1803. VIII és 701 lap. — 
Momum. Seript. XV. köt, 

GHYMESI FOROÁCH FERENCZ nagyváradi püspök MAGYAR 
HISTÓRIÁJA 1540—1672. Forgách Simon és Istvánfi Miklós | 

Jegyzéseikkel együtt. A bg. Eszterházy-féle kéziratból közli Majer Fidél; | 

bevezette To 1 d y Fc r c n p z. Pest 1866. LXXXVÍII és 666 1. — AfofitiM.' 
Seript. XV I. köt. 

BARONYAI DECSI JÁNOS MAGYAR HISTÓRIÁJA 1692—1598. 
A szerző életével közli ToldyFerencz. Pest 18C0. LXXX és 328 1. — j 

Manum. Seript. WII. köt. j 

KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1670 - 78 évekből. Közli ' 

Torma Károly. Pest 1866. XII és 199 1. — Monum. Serip. XVIII. köt. 

KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1089. évből; ugyanennek 
Leveleskönyve 1094; Dobai Zsigmond Naplója 1686; Sándor Gáspár, Bay 
Mihály és András, mog Balogh László Naplóik 1094-böl. Közli Thaly 
Kálmán. (Sajtó alntt). 

Sajtókészen : Kritolulosi^ az utolsó byzanti történetírótól II. Méhe- 
met Élete, görögíil és magyarul, 2 köt. Dethier Károly és Szabó Károlytól; 
Sxamotköii latrán fenn»aradt Történeti Munkái, 3 köt. Toldy FcreneztőL 



I 



MONUMENTA 
HUNGÁRIÁÉ HISTORICA. 



SCRIPTOBES 
XIX. 



XII 

I-:.p. 

XXXI. Verancncs ÁntalncJc Domitius Jeromos, nov. 14. . 102 

XXXII. Ferdiuánd császárnak, nov. 22 103 

XXXni. Balassa Menyhértnek, nov. 24 106 

XXXIV. Domitius Jeromosnak dec. 1 109 

XXXV. I. Ferdinánd császár biztosainak, dec. 1 111 

XXXVI. Ferdinánd császárnak, dee. 2 113 

XXXVII. Ferdinánd császArnak, dec. 12 116 

XXXVIII. Testvérének Gáspárnak, dec. 13 121 

XXXIX. ZuU Jánosnak, dec 17 122 

XL. k budai passának, de«'. 21 125 

1560. 

XLI. Verancsics Antalnak Rapicius Endrty JRTi. 9 132 

XLn. Maximilián cseh királynak, jan. 20 134 

XLIII. Draskovics György pécsi püspöknek, 138 

XLIV. Moro János bibomoknuk, febr. 1 7 142 

XLV. Ferdinánd császárnak, febr. 21 144 

XLVL Oláh Miklósnak, febr. 21 151 

XLVII. Kapicius Endrének, febr. 21 152 

2CLVUI. Kubinyi Kristófnak, mart. 12 155 

XLIX. A budai passának, apríl. 9 160 

L. Verancsics Antal megerősíti Eger városnak jogszabályait, 

iun. 6 163 

LI. Lőcse város tanácsának, sept 1 168 

LII. Ferdináud császárnak Verancsics Antal és Pethő János, 

sept. 11 169 

LIII. Ferdinánd császárnak, sept. 18 170 

LIV. Maximilián cseh királynak, sept. 18 175 

LV. Ferdinánd császárnak, okt. 3 177 

LVI. Maximilián cseh királynak, okt. 4 182 

LVII. Ferdináud császárnak, okt. 8 183 

LVIII. Ferdinánd császárnak, okt. 14 186 

LIX. Zay Ferencznek, nov. 21 190 

LX. Ferdiuánd császárnak, 194 

LXl. Ferdinánd császárnak, nov. 30 197 

LXII. Kassa városának, dec. 1 200 

LXIIÍ. Huszár Gallusnak, dec. 2 206 

LXIV. Kuchanics Mátyásnak, dec. 2 207 

LXIV. Piopius Dénes modrusi püspök és egri prépostnak, dec. 7. 210 

LXV. Maximilián cseh királynak, dec. 14 213 

J jX VI. Maximilián cseh kiráJ,ynak a Kassán léoö hadnép, dec. 28. 217 
LXVIT. Verancsics Antalnak Soranto Jakab a velencxei klkiársa- 

sálnak bécsi követe, dec. 29 220 

LXVÍII. Maximilián cseh királynéik Kassa város tanácsa, dec. 30. 921 

LXIX. A budai passának, dec. 31 226 



1561. 



XIII 

Lap. 



LXX. Verancsics Antalnak lUicinus Péter, jaD. 1 228 

LXXI. Maximilián cseh királynak Kassa város tanácsa. . . 287 

LXXII. Obíus Szaniszld ermeiandi püspöknek^ febr. 12. . • 240 

LXXIII. Ferdinánd császárnak^ marf. 1 243 

LXXIV. Liszthi János veszprőmi püspöknek, mart. 1*2. . . 249 

LXXV. Ferdinánd császámak, mart. 18 852 

LXXVí. Kerecseny László gyulai kapitánynak, mart. 25.. . 257 

LXXVII. Ferdinánd császániak, mart. 30 261 

LXXA^II. Méhemet hatvani fancsáknak, aprii. 14 265 

LXXIX. Verancsics Antalnak Verancsics Faustus^ apríl. 29. . 267 

LXXX. Ferdinánd császárnak, jun. 4 268 

LXXXL Ferdinánd császárnak, jun. 4 278 

LXXXII. Ferdinánd császárnak, jun. 26 278 

LXXXIU. Pesti Jánosnak, juL 26 281 

LXXXIV. Verancsics Antalnak Verancsics Fausttu, aug. 2. . 284 

LXXXV. Saracenus Mihály bibornoknak, okt. 7 285 

LXXXVI. Verancsics Antal mint egri püspöknek hüs^gesküje, 

okt 14 287 

LXXXYII. Cromer Márton a lengyel király bécsi követének, 

okt. 17 289 

LXXXVIII. Verancsics Antalnak Zakariás pápai nuniius Bécs- 
ben, okt. 27 291 

LXXXIX. Maximilián cseh királynak, nov. 15 292 

XC. Maximilián cseh királynak János Zsigmond erdélyi feje- 
delem ügyében több királyi tanácsos, kik közt Ve- 
rancsics, nov. 30 296 

XCI. Ferdinánd császárnak Verancsics Antal, és a királyi biz- 
tosok Thurzó Ferencz és Dersfly István 803 

XCU. Maximilián cseh királynak 313 

1562. 

XCin. Verancsics Antul és bírótársainak törv/nykezési ítélete, 

febr. 25 315 

XCIV. Ferdinánd császárnak, mart. 2. . . , . , . . 324 

XCV. Maximilián cseh királynak, mart. 14 33<) 

XCVL Kassa város tanácsának, mart. 20 33ti 

XCV II. Maximilián CHch királynak, mv^rt 26 33 G 

XCVIII. Kassa város tanácsának, april. 8 339 

XCIX. Kassa város tanácsának, april. 2 1 341 

C. Kassa város tanácsának, april 25 342 

Cl. Kassa város tanácsának, apríl. 26 343 

CII. Kassa város tanácsának, máj. 24 343 

cm. Maximilián cseh királynak^ máj. 25 345 



I. 

Maximilián cseh királynak Verauesics Antal 

Ea qnae Agriensis attigit opinione sua In tractatn de paoe 
Turcica. 1559. 

Sacra Maiestas Regia, domine domine mihi ele- i559.k6sdetí 
mentissime. Perlecto et considerato tractatn, qni nunc 
habetur Maiestatibus Vestris Sacratissimis cnm Tnrca- 
rum Principe de pacis vei induciarum negotio inxta cle- 
mens Maiestatnra Vestrarum mandátum et volnntatem 
ea, quac mihi in eo visa sünt attingenda, attigi, et Maie- 
statibus Vestris hoc praesenti scripto humiilíme porrigo. 

Imprimis itaque quod atíinet ad XV. articulum 
earum conditionura, quibus Turcarum Princeps sub- 
scribcre debebit, nimirum de libertate aedificandi et . 
reparandi fortalicia. Hic articulns videretur mihi cau- 
te esse tractandns, et bono aliqno modo constituén- 
dus. Quia quura nos ea etiam fortalicia, qnae nirnc 
habemns, alia demolimnr, alia verő destitnimns, vei 
ad Maiestates Vestras deferimus, quod servare ipsi 
non possimus ; haec libertás, si Turcis concedetur ab- 
aolute, verendum est, ne interim tot locis eastella 
erigi faciat, quot voluerit. 

Ideo humillime censerem esse constituendum, ut 
qnaelibet pars extructa iam eastella sen fortalicia, 
arcesque et civitates habeat reparandi, muniendiqiie 



locem ín. >}!1jés ietaca& & inae icrfqiie parti pen- 



» M£n JL^i esauL ganifíremr. ic «!rafae parti 
QCüae !b!erK rimamitE ^íruiüía isx^k^: tc- 

jnc TaLlii ietaCBWk TiT'WÍtim^TTTr ^nnmmn aK itipc - 

rcBC ig gynMK raaeüa « 6őiíae. ec %xnifc*. ef Zi- 
^SK ec pihrfaiB aSd^ jkes XuesaazniL Vescruvs ti- 
uBDDi. TC prjxnne ;;t5uL ier^aemn. nmsK rTiBM)ce&. 
foitKL aKtm Afr^Mw inos CnumMk <£ ia víona eo- 

nm -mirKÉi* itnat^fam mMRomr. yud laynoi Maié- 

^HLKtt íiK«tncn:> <(iiihib»íii cafisranBsK iner vrwr 
^^^ht ioioniM exir^K ;r;k!aci ec>^Hng«inari iiefetest. 
PnarwiL X3( :^ijcM]iiJizn . ^ cíor^ öxpuoisBiiiiai esse. 
GUtixuL r^Hü :aui£nf2 ie:ettfiiraaL. ic inmmiiaL Chn- 

múQft i^nETsnőkmiL pcKfi&amn íúímil nrTiiTiifnii sk 

í»}iiiinria2$ .köTMcnr Xajl AJohiüi irimgE iiocmc 

^aa 'fiHiCTrTttrsisftrcii ci^aifiHSÖiiK. 

A £ pr^LftOK ucoa jgcaitjamL MoimftmK 




Humillíme censerem, uon adeo esse festínandam^ 
donec Sacratissimae Vestrae Maiestates et Imperií 
statam firmareut, omníumque Principum Germaníae 
animos ad concordiam revocatos síbi vendícarent , et 
nervnm belli, quod omnino pacis tempore fíeri con- 
suevit, coinpararent. 

Differeudum id ea etiam causa uonnihil esset, 
dam Bcílicet snpradicta pax fírmiter coalesceret, et 
pláne appareret, esse seriam, Gallusque ipse ex totó 
ab amicitia Turcae recederet. Quod facile sperarem 
posse fieri, ubi diuturníor nonnihil benevolentia et 
mutais offíciis Maiestatum Vestrarum delinietiir. 

Alioqni si (nondum his coufectis) repente po- 
stularetor Gallus ad bellum Turcicum, Turca quoqae 
novis quibusdam fortasse ratíonibus de re sua mitiS) 
et Gallum ipsum ad se retraheret, et dissidia dome- 
stica sopiret, qao se taeri contra nos posset ; timen- 
dum esset, ne opinione celerius bellum contra Maie- 
states Vestras susciperet et rabidiorem (így) multo, 
quam unquam alias experiremur. 

Puto itaque, caute ac summa dexteritate utendum 
esse ad retinendum Gallum in offício, qui omnino, 
etiamsi amicus et affinis factus sit, uon facile tamen 
patietur, ut domus Austriae altius efferatur. 

Verum si haec praedicta non sünt offutura, et fa- 
cultas belligerendi adsit, censerem ipse quoque hu- 
millime, Turcam bello mox esse premendum, his dif- 
íicoltatibus domi laborantem. 

Ubi autem dicit dominus Augerius, pacem ipsam 
nullís temporis finibus esse circumscriptam, paci Luic 
neqnaqnam puto esse íidendum ; etiamsi cum Christia- 
no Principe ageretur, quanto minus quod cum Turca 
agitor, qui eam haudquaquam a Maiestatibus Yestria 



6 

exigeret, nisi alicimde gravins iirgeretiir ; quod tamen 
dissimulat. 

Igitur omnino dicta pax conceptum et constitu- 
tum tempns habeat, aut sic de cius termiiio statuatnr, 
qnamqnam co non expresso, ut ho8tis non decipiati 
tali tempore a pace subito motu excidens,quo maximé re- 
bas Maiestartum Vestrarum detrimentum afferre posset. 
Quod crit maximé metuendum, si altero filiorum snblato 
res eius Imperii ad concordiam et otium rediret. Alioqui 
rccte id fiet, si Maiestatibus Vestris certa spes aliqua sit, 
bellum posse cumeo gererenonita multo post; quem- 
admodum ipsum quoque Torcam facturum puto, si de in- 
dustriannllamterminumeidera paci ponere contendat. 

Et propterea , licef dominus Angerius iam con- 
fectam et obsignatam ait esse pacem, omnino tamen 
concladendendam et prömnlgaudam nori censerem ; 
qunm adhnc eius confirmatio expectetur, donec in ip- 
siuB etiam Turcarum Principis diplomate omnes arti- 
culi et conditioncs per eum observandae describantur ; 
multum enim interest, ut eis Turca subscribat. 

Ac si iuramentum quoque ab eo desurai possit, 
quale solitus sit his apponere foederibus, quae in 
omnem inviolata apud se et suos esse velit, operae 
pretium főre iudicarem. 

Nam si antea Valachis, Venetis, Joanni Regi, et 
aliis quibusdam iurasse Principes Turcarum audimus, 
cur is, qui nunc rerum potitur, Maiestatibus Vestris 
iurare non debeat, aut non possit ? Sic enim demum 
pacem hanc firmám et synceram futuram putarem, si 
iuraret. 

Ad secundam verő opinionem quod attinet, Ma- 
gnifico dominó Augerio petitum successorem dari, pi- 
um et iustum existimo. Plurimum enim Tnrcioa lega- 



tío, quae praesertim faerit diuturuior, fatigat oratorem 
diversis et multiplícibns nominíbus. Sed piacet domi* 
noram Consiliariorum sententia, ut aliquis eius loco 
mittator, qui tamen plusculam temporis apud eum 
exigat, et alíquot actibas eum eo intersít apud Passas 
et eorum Principem, modumque et formám eios lega- 
tionÍB gerendáé accipiat et addiscat, hominesque, ami- 
C08 et relatores eorum, quae foris agantur apud bo- 
stes quasi per manus in notítiam assumat et 8ibi ad- 
iungat. Nam hoc pacto proxime nobis etiam Joannes 
Maria Malvetíus et iter praebuit et ostendit usum. 

Piacent etiam propositae personae, quae videren- 
tur aptae ad subeundam legationem Turcicam ; sed 
magi8 censerem eo esse mittendoS; qui nuUi sacrorum 
ordinum forent obnoxií; quamquaro ecclesiasticos 
etiam mitti, nihil derogetnegotiis, dummodo adsitillis 
industria et rerum praxiumque Turcicarum peritia. 
Quandoquidem Galli quoque oratores soleant es8e 
hnius ordinis. Nam et domiuus de Mouluk, qui eum 
dominó Gerardo Flandro proximis quinquennalibus 
inducijs ad Turcam profectus fiierat, Abbatiae titulo 
fungebatur ; et hic etiam praesens cognomine Vigna 
AbbaB est. 

Expedit tamen plurimum, ut qui mittetur a Ve- 
8tri8 Maiestatibus bene calleat et res et situs Regni 
Hungáriáé, et Croaticam linguam non ignoret. Quae 
potissimum ea causa videtur oratoribus nostris neces* 
saria, quod Turcae, qui ad eos res suas deferunt, per 
sese eum illis loqui desiderant; metuentes, ne ab in- 
terpretibus vei tum ipsis, vei post discessum eorun* 
dem oratorum proderentur. 

De permutatione captivorum, quos petit sibi con- 
eedi Passa Hruztanus, possunt ii quidem ei concedi, 



8 

8i vicifiBim inBignes aliquae aliae Christianitati ac 
KegnÍB Maiestatum VeBtraram utiles personae. pro 
ijB, quas primarias apud se esse Lostes aeBtimant, 
verBavice benevolenter etincolnmeB redderentur. 

Sed qnum tales noBtros ant mox occnltíB módis, 
perinde ac aegritndine quapiam correptos tolli curant 
(ut feceruat de Mailado, Valentino Terek, Horwati- 
nowyth, Aly Matthia, et de quibuBdam alÜB nostro 
tempore, pro quíbuB magnÍB BtndÜB fiierat laboratnm), 
yix a cmdeli et perfido boBte aequa ac par Bperanda 
Bit permatatio ; exiBtimarem PaBBae de hjB eB^e com- 
memorandam honeBto aliqno, et citra apertam expro- 
brationem argumento, ne bíc ageretur impoBterum ; 
cetemm viBuras MaicBtatcB VcBtraB, 8i pax ipBa cnm 
eo Principe facta, cBBet fntnra cooBtanB et Bjncera, 
benevolentiam earnndem VeBtramm MaieBtatnm illiuB 
Magnitudini non defaturam. Alioqní emitti^ captivoB 
hniuBmodi bene iam de noBtrÍB rebuB informatOB, da* 
mnoBum cbbc conBuevit 

De commÍBBarijs tenendÍB per finitima lóca, qui 
obBervare deberent praesideB, ne haydonum tnrmaB 
foverent, aBtipalor dominorum ConBiliariornm Benten- 
tiae. Quum enim haiuBmodi hominnm genuB BparBÍm 
per pagOB Labitet et vagetur, vix uno ant plaribuB lo- 
cíb a quopiam obBervari posBunt in tanta Regui va- 
Btitate et Bolitudine, tam hoBtíam quam noBtromm ex- 
curBÍonibuB ínfeBta. Mandato itaque, ac poenae metu 
viderentur ii esBe probibendi, ne eoB admitterent et 
foverent, a quibuB etiam, quum cBBent neccBBaríi, cogi 
et congregari Boleant. 

Verum humillime ceuBerem, esse conBÍderandum, 
quod qujom hoc tempore tota fere belUcae opinioniB 
gto^ (fi £m est dieere) in luiydonum 



9 

prope nomen trausierit, quo solo videntar terreri at- 
qne offendi hostes, quouam consilio íis Maie^tates 
Vestrae carere velint, non videó ; nisi ipsi hostes Tur- 
cae martelossis snis valedícere, quod facturí nunquam 
Bunt, voluerint. 

Si itaque martelossi praefati loco sno apud ho- 
stes permanserint, nostri verő haidones sublati e me- 
dio faeriut, et accedet illud etiara, quod equestris or- 
do praesidiariorum nostrorum pacis vei induciarum 
fiducia diminuetur, quod aliquando antea factum est, 
Maiestates Vestrae dignentur clementer expendere, 
quid malorum ex levissíma occasione íinibus nostris 
hostes subitario impetu inferre poterunt, ut et semper 
parati imparatis nobis, et ad praedam ac maleíicia 
comparati, et per omne tempus expediti ; quique mul- 
to pluribus damnis soliti sünt íines nostros afíicere, 
quam bellorum teroporibus. 

Ideo in conditionibus pacis huius vei induciarum 
putarem exigendum esse ab eo Principe, ut, si haydo- 
nes nostros velint summovere ex fiuibus, summoveri 
inbeat etiam ipse martolossos suos, quorum potissi- 
mum clanculariis et furtivis latrociniis et subditi Ma- 
iestatum Vestrarum infestantur, et induciae pertarban- 
tur ; par pari referentibus nostris haydonibus. 

Alioqui si id Turca facere noluerit, ne Maiesta- 
tibus quoque Vestris arbitror esse tutum carere hu- 
iusmodi hominum viribus ; sed sic, ut ea ratione in 
aliqua disciplina teneantur, prohibiti a latrociniis ; 
de qua iam responsum et demonstratum est a domi- 
nis Consiliarijs. 

Subscribo et his, quae domini Consiliarij tertia 
opinione sua censuerunt^Nam etpensionis vocabulum 
magna ex parte accedit ad necessitatém tribnti; et 



10 

qnia semper antea actnm et loquatnm est de mimére 
honorario, ita nnnc quoque non videretur haec lo- 
qaendi formula esse commutanda. 

De repetenda verő Tattá ac Fylek arcibus, fi- 
eri quidem potest, sed haud dubie utramqne hanc pe- 
titionem irónia aliqua hostes excipient, quod einsmodi 
lóca rebus eoriim opportuna nequaquam vei reddere. 
vei disturbare consueverunt. Idque eo magis, quod 
vix adhuc vei unicum siroiie exemplum ediderint, scri- 
batque domiuus Augerius, Tattam se obtinere minimé 
potuisse, petitumque identidem pro ea fuisse Zyge- 
tum. Et verenduím est, ne, si non adeo graviter domi 
laborent, ut ad nos perfcrtur, ad minora quoque gra- 
tum nobis faciant responsum, ubi viderint pro arcibus 
tam importantibus dominum oratorem instare. Növi- 
mus enim nos fastum gentis eius, et rem similem alias 
quoque experti sumus, quod Maiestatibus Vestris 
optime constare potest ex litteris nostris illius tem- 
poris. 

Verum si sese opportuna aliqua occasio obtu- 
lerit, poterit, meo iudicio, dominus orator harum etiara 
arcium obiter meminisse colore aliquo, ut saltem vil- 
larum ad Tattam pertinentium possessionem, castel- 
lorumque ad Giulam et ad Vylagoswar erectorum 
disturbationem obtineant. Quod non érit parum, quum de 
Fylek et Tattá prorsus ego desperaverim, quam adeo 
diligenter audio custodiri. 

Omitterem etiam criminationem HamzaT)eglii. 
Latrocinia enim Turcas apud suum Principem com- 
mendant. Et verendum esse arbitror, ne idem Hamza- 
bcgus tantum hinc domi referat laudis , ut ad Buden- 
sem etiam Praefecturam evehatur. 

Aut itaque subticendum de hoc partículari esse 



11 

centerem, aut agendum generaliter de omiiibus íiniti- 
mis Praesidibus, ut videlicct sub graviore poeiia man- 
daretur illis a suo Principc, contiiierent se intra suos 
íines, nec finitiniis Maiestatiiro Vestrarum locis quo- 
\i% modo insidiarentur. Quod alioqui non secus faci- 
ent, quam si et vires videbunt sibi esse oppositas, et 
domestica aliqua difíiciiltate laborabunt. 

Pro articulo autem XIX., in quo agitur de gra- 
vaminibus colonorum, reete domini Consiliarii mea 
qnoquc sententia iudicarunt, esse fortius et validius 
in hoc instandnm ; quia et Passis, et ipsi etiara eorum 
Principi maximé displicent, vei nobis testibus, exacti- 
ones modum excedentes, et quae in dies graviores ex- 
cogitentur. Nec omnino volunt census maiores accipi 
a dedititiis, quam solitos, et ab initio constitntos. 

Videretur autem valde opportunum, si aliqnae 
huiusmodi exactiones nominatim ad Passas perseribi 
posscnt. Nam proxirais diebus, quum quaedam villa 
niea Tallya nuncupata quadringentorum florenornm 
(8i bcne memini) habeat censum ordinarium, offíeialis 
eius Turca, Aly Aga nominatus, extorsit mille. Quod 
haud dubie plnribys etiam locis fíeríexistimandum est. 

An verő soleant Principes Turcarum iuramento 
íírmare inita foedera, videtur esse in dubio quibus- 
dam. Sed habent etiam ipsi sua iuramenta in buius- 
modí usu. Et in primordiis fortunae suae facilius iu- 
rabant in confirmatione foederum, ut quae cum Vala- 
chis Transalpinis et Moldavis priscis fecerunt tempo- 
ríbus, quibus utique servant fidem aliqualem, nimirum 
quia ab initio subditos habuerunt. 

Vemm postea aucta et dilatata iam dominatione, 
dedignantur iurare, quum saepe etiam iurati fallant 
confoederatoB ; quod agnoscant alios ab bc pacem et 



12 

iuducias postulare, díffícileque ad huiusmodi inducun- 
tur, uisi propria necessitate compulsí, et si ipsí primi 
pacem postulassent, quamque scirent díutarnam ac 
certam suo evídeutur beneficio futuram. 

Postremo quod ad limitam attinet positíonem; 
etsi, Clementissime Rex, nostro etíam tempore pro 
liÍB est diligentissime laboratum, et procul dubio 
valde essent necessarii, si tam intimé in viscera Re- 
gni nostri non accepissemus hostem. Nunc tamen, quo 
loco limites hi ponendi essent, videó difíicilem esse 
rationem. Quia, ut de nostris loqnar confiniis, ad nsque 
ferme Cassoviam, et intra territórium Mnrani, dedi- 
titiis villis terroré dominantur, et eas censent de mon< 
tanis fodinarum ; et de ploribus aliis confíniis ab aliis 
potest sumi informatio. Verum qnia iam nobiscum in 
nostris fere aedibus hostes nostri commorentur, nescio 
quinam ponendi sünt cnm illis limites, nisi si etíam in 
societatem (quod Deus avertat) eos admittemus. 

Assensus itaque meliori maiorum meorum consi- 
lio, existimarem ipse, hoc de positione limitnm sup- 
premum esse ; praesertim quum dominus etíam orator 
initio suarum litterarum scribat, res utrinque eo statu 
esse praemissas, quo nunc sint; statuendumque dun- 
taxát fírmissimis ratíonibus, ut utriusque partís prae- 
sidia in suis stationibns sese contínerent, et ex earum 
non solum territoriis non excederent, sed etíam vil- 
larum dedititiarum ubivis existentíum proventus ac 
census per judices etcolonosearundem ad utramquem 
partém inferrentur. 

Sic putarem hoc pacis vei induciarum tempus 
transigendum. Quum et de limitnm certa et expressa 
aliqua ratificatíone cumeodem hoste(at ego arbitror) 
oonstítuere periculosum sit, ne et ipse ex hoc jós aibi 



13 

quodpiam pergere inciperet vendicare, et Maiestatibus 
Ve8tri8 oblata a Deo Optimo Maximo desiderata ali- 
quando opportunitate belli gerendi, denno sít cum eo 
ad arma redeundam. 

Nec attíngenda mibi faere reliqua, quíbus ut ap- 
probatis accessi et subBiipsi ; non meam volantatem 
sequntas, sed Maiestatum Vestrarum Sacratissima- 
mm inandato bumillime obseqnutas. 



14 



II. 
■aximílíán cseh királynak Verancsíes Antal. 



1669 mart. 13. Sacra Regia Maiestas, domine domine mihi sem- 

per clementissime. Po8t fidelium et perpetuorum iu 
gratíam Vestrae Sacrae Maiestatis Regiae hnmilli- 
mam commendatíonem. Herí snb noctem appnlit huc 
Gaspar IIooz, secretarins Magnífici domini Angerii, 
cum litteris et mandatís ad SacratisBimas Maiestates 
Yestras missus, qnem existímo certum de pace cum 
Principe Tnreamm faeta nuncinm attulisse. Gywlen- 
ges, qui in ditionem Tnrcarnm excurreraut praedam 
aCtnri, in eum panlo infra Tolnense oppidum incide- 
rant, ubi eo cnm Turcis circiter decem, qoibuB comi- 
tabatur capto, eundem Gywlam cum comitibus per- 
traxerant. Inde cognita conditione bominis, ad me 
eundem curarunt deducendum ; ego verő Cassoviam, 
commendato eiusdem loci Capitaneo, ut quam celerius 
íieri posset, ad Maiestatem Vestram perveniret. 

Interrogato autcm de rebus novis, dixit Philip - 
pum Baldum etiam redire, ac secum Dominicum Do- 
bonem ducere, seque arbitrari, eum iam esse in iti- 
nere ; quodque Turcarum Princeps in dies magis ac 
magis bello filii laboraret, classemque in Aegyptum 
expediret; quia idem filius iam supra quadraginta 
millibus armatorum contractis eandem Aegyptum oc- 
cupaturus contenderet, quodque tota Turcia occultis 
seditionibus et studiis interpatrem etfilium laboraret 



16 

et pertnrbata foret. Quibus obiter, et quantam mo- 
destia concedebat, ab eodem nuncio ucceptis, humilli- 
meque Yestrae Sacrae Maiestati significatis, Gywlen- 
seB etíam festinatis litteris monui, ut pro honore Sa- 
cratissimarnm Vestrarum Maiestatum, diligentem et 
honestam cnram eiusdem secretarii comitum Tarca- 
rmn habeant, doncc alind a Maiestate Yestra Sacra 
accepÍBsent mandátum. Non esse in eos saeviendnm, 
qni nos ex Turcia adducnnt, et securitatis ac tutelae 
cansa nunciis et oratoribus Maiestatum Vestrarum 
adiungnntur. 

Caeterum, utcunque hac de pace agatur, nos ta- 
men habemus per exploratores nostros asseveratíone 
non exigna, Passam Budensem habere in animo, op- 
ponendi quatuor liuic arci castella, in Gyazbryn 
(Jász-berény), in Heves, in Cheghe apud Tybiscum, et 
Chyaath, ut excursiones nostrorum inhibeant, et bos 
fínes propius arctiusque intercludant. Cui periculo ut 
mature occurri possit, sunimo stndio cogooscere cura- 
mus, num id consilii voluntatisque certo prosequetur. 
Quoniam autem Gyaazbryn distat milliaribus nostris 
Hungaricis octo, Hewes quatuor, Czyaatli totidem, et 
Czeghe sex, haud dubie tofo eo terrarum tractu, qui 
est inter Tibiscum et Danubium privaremur, si haec 
castella in praefatis locis ponerentur ; quum in hoc 
ordine, veluti in quadam corona existit et Fylek, et 
Hatvan, et Zolnok. Et de hoc situ poterunt Vestrae 
Sacrae Maiestati omnes domini Consiliarii referre, ac 
post eorum dominationes etíam dominus Thelekessy, 
quem audio isthuc esse profectum. Czaath autem, 
quia est domus nobilitaris lapidea, et claudebatur 
valló nimis amplo, cui tuendo quum nec döminus eius, 
nec ego suf^cere possem, iam biennium ad eius con- 



16 

servationem non mediocri impensa facta; diebns pro- 
ximÍ8 distraxi, sola rclicta domo memorata, cum 8epe, 
Hnngaris lathorkerth nancnpata. Nec illi tamen pro- 
cessu temporis parsurtiB. si quíd in ea periculi nobis 
adhuc instare intellexero, qnnm una ex parte habeat 
arcem Tokay, ex alia castellum Zolnok. 

Simili modo ultra Tibiscum, qnum Tarcae ad 
oppidum Naadwdwar fecernnt comportari magnó nu- 
mero robora, suBpicabamurque, quod in Chege pago 
Bupra iam roemorato, vei in oppido Naadwdwar ca- 
stellum essent erecturi; postea tamen circmnlatam est 
dupliciter , modo quod in eodem loco supra amjiem 
Hortobay molendinum extruere, modo quod castellum 
Bala-Zent-MykloB reparare velint, utrumqne adhuc 
nobis incertum et suspectum, unamque equitnm tur- 
mam mox ad ea robora concidenda mittere decrevi- 
mus, ubi Tibiscus, qui nunc magnó aquamm incre- 
mento dicitur diffluere, in alveum redierit 

Habemus etiam, Lyppam commissaríoa venisse ex 
Tnrcia, qui posteritati Joannis terminos diu iampostu- 
latos ostendant, quos ei in possessione Transsylva- 
niáé Turca est concessurus, aiuntque eos Marisum et 
Tibiscum amnes főre. Partitio minimé sane aequa , at 
ea quidem, quae pro Turca maximé faciet ; quam di- 
midia et meliori parte Transsylvaniáé relicta sibi, to* 
tius tandem sine uegotio dominus fieri poterit Quod 
ne tyranno concedatur, enitendum et contendendum 
tota ope esse putarem. Quod tamen consilio Maiesta- 
tum Yestrarum reliquendum (így) est. Quas Deus 
Optimus Maximus felices atque incolumea conaervet 
Agriae 13. Mártii 1659. 



17 



in. 

Verancsíes Antalnak Ferdinánd császár. 

Episcopo Agriensi. 

Ferdinandns etc. Reverende devote fidelis nobia 1559 Mart. 24. 
dilecte. Litteras, qua8 fidelitas vestra die scptimo 
praesentís mensis ex Ágría ad nos dedit, clementer 
accepímus. Quae sane fecit rein uobis gratam, quod 
humiliter nobiscum commnnicaverit ea, quae ex Tnr- 
cia de rerum illarum statu ad eandem íidelitatem tu- 
am perlata sünt; praesertim cum fidelitas tua hoc 
officii genere suam erga nos eximiam fidem et ob- 
servantiam, nobis quidem iam antea abunde perspec- 
tam et cognitam, luculentcr declaraverit. Itaque íi- 
delitatem tuam vicissim a nobis oranem benignitatem 
et gratiam expectare volumus. Id quod fidelitati tuae 
responsi loco benigne rescribendum duximus. Dátum 
Augustae Vindelicorum 24-a Mártii 1559. 



IV. 
Verancsíes Antalnak Ferdinánd császár. 

Ferdinandus Divina favente clenieutia Klectu»i669.Miit.24. 
Romauornm Imperátor semper Augustus etc. 

MOHUM, HtTNO. HI8T SmiPT. XIX. 2 



18 

Reverende devote. fidelia nobis dilecte. Cnm 
Nobis occurrant eiuHmodi negotía, in quibos ob tuam 
síngularem erga Nos fidem, ac tfKimiam pradeutiam. 
rernmque agendanini dexteritatem, opera et prae- 
sentia tua opus Uabemus; tuae propterea íidelitati 
clementer committimus , ut absolnta consnltatione, 
quam Serevissimus Princeps dominas Maximiiianus 
Rex Bohemiae etc. fiiíus iioster cliarissimns de rebus 
Tnrcicis tecnm et cam aiiis nonnullis potíoríbns Con- 
siliariis nostris Hnngarís ad octavam Paschatís in 
stituit, quamprimum te Íme ad Nos conferas, et sn- 
mas tecnm omnem famíliám tnam, qnam semper te- 
cnm habere soles, qnaúdo Viennae, et alibi extra 
Episcopatnn tnnm residere solitns ea; qua nimimm 
continne tíbi domi opns non est. Cansas eniro adven- 
tus tni postmodnm íntelliges. Exeqneris antem in eo 
bene gratam, adeoque expressam et omnimodam vo- 
Inntatem nostram, clementer admodum erga te reco- 
gnoscendam. Datnm in nostra Imperiali civitate Angn- 
stae Vindelicomm die XXIX. mensis Mártii, anno 
Ooniini M. D. L IX. Kegnornm nostrornm Romani 
XXIX. aliorum verő XXXIII. 

Ferdinandns sk 

Ad mandatnm Sacrae 
Re^iae Maiestatis proprinni 
V Seld. M. Singkhmoser sk. 

KMil : Heverendő devoto,NobÍ8 dilecto Antonio 
Verantio, Episcopo Agriensi, Consiliario nostro 

Perceptae Scepnsíi 17. Április 1559. 



19 



V. 
Maximilián cseh iiirálynalí Veranesics Antal. 

Ad Maiestatem Regiam Max. Bob. 

A Jannarii díebus ultimis ad V [II. Mártii plnres i6B9. ApHi. 
iam a Sacra Maíestate Vestra accepi litteraB, ad qnas 
hactenus non respondi, dum ea, quae mandata snnt 
mihi, exeqni contendo ; tot interim aliis quoque nego- 
tii8 et curís occnpatus , at sane vix respirem, nedűm 
vei unius hornlae otío potiri possim. Ulnd omnino nr- 
gend, quantnm per vires et indu8triam meam fieri pos- 
8it, ne desím meo officio. Quicquid itaque hac in re vi- 
debor commisisse negligentiae, supplico Vestrae Ma- 
iestati humillime, dignetur míhi gratiose veniam dare. 

Superíoribns diebus florenos 1026, quos Maie- 
stas VeBtra in anro Agriam mitti curavit, salvos 
accepi. Ex qnibns vigintiqainqne familiáris meus, qni 
eo8 attnlit, insnmpsit. Sexcentos qnadraginta octopro 
his, quibos nliunde mutno acceptis proximarum trium 
solutionum, qnas utrique militi fecimus, defectum sup- 
pleveramns, reposaimns. Reliqnos in stipendium men- 
sis Mártii peditibus distribuimus. De globis verő in 
hanc arcem eiaculatis per Turcas obsidionis tempore, 
quorum Maiestas Vestra Sacra mandavit in pictura 
ad se mitti genera, numerum, magnitudinem et pon* 
dera, eos in his tabellis depingi feci, et cnilibet ge- 
neri ascripsi suum numerum, magnitudinem, pondus, 
et quae habeant, quaeve non habeant bombardam. Ja« 

2* 



2Ö 

cebant autem duobus locis ; in annamentaria domo, bom- 
bardariorum oculari dnmtaxat censura, non autem ra- 
tione nnmerali, quinque videlicet milliam ; in templo 
verő milliam duornm et quadringentorum numero iudi- 
cati, confuse utrobique positi ; illi etiam negligentius 
servati, qni in templo erant, qnod nuUo conclavi tene- 
bantur ; inscriptique sub his nnmeris inventario re- 
rum arcis Agriensis , quod est mihi a dominis com- 
mi88arii8 dátum, quum Episcopatum bunc inieram ; 
qui faciunt 7400 summám. Nunc demum praesente me 
diligenter numeratis, distinctis, et quibusque ioxta su- 
um genus loco suo, et sub clavi coUocatis, inventi 
sünt 5747, deessentque ista ratione ad inventarii nu- 
merum 1663. Cni cognitioni dominus etiam Joannes 
Zwkan Maiestatum Vestrarum rationista aeque inter- 
fűit, ut priori, cui ego non interfueram. Rogatusque 
a me tanti defectns causam , respondit, haudquaquam 
fttisse suffuratos, sed ne euiquam quoque dilargiios ; 
verum quod iii postrema cognitione rerum arcis huins 
Agriensis non fuissent iidem globi (uti iam dixi) nunie- 
rati, quodque et ipse, et dominus Franciscus Pestliieii- 
8ÍB«censuraebombardariorum securiusfide babita fuis- 
sent decepti; quemadmodum ipsi etiam bombardarii 
confessi sünt, quod essent opinati tot fuis^e. Ego au- 
tem ignarus causae, cur Maiestas Vestra volueril de 
his globis cognoscere, venit milii in mentem, quod 
Magnificus dominus Gábriel Perény partém aliquam 
eorundem globorum vendi sibi a me postulaverat. 
Quod quum etiam requiri me, absurdum esse puiavis* 
sem, et respondissem illi, id non convenire, nee licere 
mihi facere sine mandato Priucipis, arbitror illuni ea- 
dem petitioné apud Sacram Vestram Alaiestatem fu- 
isse ttsum. Yerum bos globos non censerem hinc esse 



21 

removendos, sed potíus querendas et mittendas eis 
esse convenientes machinas, quae maiori numero fo- 
rent ; quum sínt globi fusi, pulchri et integri, fntnriqae 
valde necessaríí, sí qaa obsidio ingrueret. Alioqoi il- 
lud Maiestas Vestra constituat, quod Eidem fuerit vi- 
som. Verum si decreverit, ut curentnr eis machinae, 
videritque difficile esse, istinc eas posse huc trans- 
ferri, fortasse operae pretium foret, ut hic una falco- 
netarnm loco ex hac campana, de cuius conflatione 
iam accepi mandátum, et ex cupro, quod est nuper 
mihi in moiitanis dátum, fnnderetur. De quo quicquid 
Maiestas Vestra Sacra censuerit esse faciendum, gra- 
tiose mihi signifícare dignabitur ; quo, accersito huc 
huiusmodi machinarum fusore, et cuprum quod est in 
promptu, an sit cum campana suffecturum, quae est sa- 
tis grandis, videamus ; et fornace instituta, aggredia- 
mur opus. 

Ad negotium verő Francisci Jacussith quod atti- 
net sic se illud habét. Quum iam ipse diebus superi- 
oribus venissem Eperiessinum, quo tempore et Kys- 
varda obsidione rebellium premebatur, et congregari 
Turcae apud Fylek arcem dicerentur in hos íines 
excursurin de quo ad Maiestatem quoque Vestram 
scripseram ; miles quidam ex potioribus Joannes no- 
mine omnes trés officiales, Provisorem et duos Capi- 
taneos ad convivium invitaverat, festum nominis sui 
diem celebraturus. Qui magnitudinis rei, officiique sui 
minus memores, omnes una cum altero Vicecastellano 
in oppidum profecti sünt, alteri dumtaxat soli arcis cu- 
stodia demandata ; nec aliis in ipsa arcé relictis, quam 
solitis peditibus et familiis tam eorum quam suis. Hic 
verő Vicecastellanus interim, qüum occlusis maiori- 
btts portis, minoribus patentibus iutr(»ivisset in arcem. 



22 

reperit apud carcerem traiiBfogani quendam veterem. 

nuiic aquarío miiiisrerio apud culinam fungentem, ho- 

minem omnino vilem, abieetum, semiaanum, et iam 

duduin Chriatianum ractum^cum captivo coHoqnenteiD. 

nemíne fere tunc alio iu ea arcia parte exiatente, eo- 

que securiua ob idincrepitoetobiurgato, abire iusaitín 

euliuam. Inde paulo poat exitunn aquae gratia extra 

arcem, aiiam portam« quae tota clausa tenebatur, pa- 

tefieri aibi instare caepit quod haberet compeiidium 

ad flumen. Ubi tum. negante ilH boc Vicecaateliano. 

nollena ambaruin portaruni per abaentiam ojffícialiuin 

euippiam usum pátere, quod aane prudenter fecerat 

cum eodem Vic« caatellano iurgari caepit, coactuaque 

alia portula eggredi, in oppidum deacendit, et con- 

queatus eat Proviaori. Ascendena poatmodnm in ar- 

eem Proviaoria oeconomua caenae curandae gratia, 

Vicecaatellanum aolum ab exteriőre portamm parte 

inveoit io limine excubantem ; eumque inaolentíoribns 

verbia aggreaaua increpare, quod miniatrum aquae dn 

riua habuiaaet quodque ea cauaa caenam tempeative 

praeparare nequiviaaet. Vicecaatellanua non túlit ho- 

minis intemperantiam. iuaaoque intrare in arcem, nt 

rnraret ea. quae ani muneria forent neque ae convi- 

ciia inceaaeret ; tandem erepta ex eiua manu claua. 

quam in ipaum Vicecaatellanum expedire videbatur. 

ita eundem oeconomuni tractavit. ut adhuc decumbe- 

ret dieque simul ad occaaum aolis inclinata, arcem 

eonscendunt pleni irarum, aniboque Capitanei partes 

Provisoris amplexi, diem Vicecaatellano dixere. co- 

actoque die sequenti causam suani dieere coram ae et 

aliquot nobilibua in iudicii conaeesaum acceraitia* re- 

um bonoria, officii, bonorumque et capitía pronuucia- 

▼we. Ubi ipae provocat ad me. et curat, ut quam ma- 



23 

turrime de casu suo iutelligani, uec ipso Vicecastel- 
lauo, uec ullo alio considerante, qualem errorem offi- 
eiales ipsi commÍ8Í88eut,quiunaomiies arcem et prae- 
sertim íinitímam eggredi baud ullo pacto debueraut. 
Ego tum, Clcmeutissime Rex, summa perturbatione 
commotus, et soUicitudíue ictus, mox adofficiales man- 
(lato dato, ut Bupersederent ad reditum meum iu me 
morata causa, quam ipse esa^ cogniturus, Agríam 
etíam celerius pervenire curavi. Sed acciderat ad boc 
et aliud, quod uibilo secius et me et illoriim existima- 
tionem offenderat. Dominus Kebek babebat captivum 
Turcam, conditionis non e^iguae. Is praeerat officio 
yillae cuiusdam meae in medio ferme milliari ab bac 
arcé sitae, et Talya nuncupatae. Qui quum vellet in 
hoc loco de redemptíoue sua pacisci, sperans se ab 
colouis praefatae villae non postremam partém eius 
redemptíonis obtenturum, effeoit, ut buc a dominó Be- 
bek ofíicialibus meis mítteretnr. Quo quum adductus 
esset, creditor quidam domíni Bebek, spe debiti sui 
consequendi adductus, aresto in memoratum captivum 
agere contenderat Ego tum cavens et ipsis officiali- 
bus meis a damno, si e manibiís eorum eriperetur ali- 
enns captivus, et etiam finibus lús, ne bac ipsa cansa 
in aliquam controversiam cum eodem dominó Bebek 
incidercmus, quod non potuisset sine etiam Maiesta- 
tum Vestrarum accidere molestia, praemonui subito 
ofüciales meos periculi, iussique illis serio, ut et do- 
minó Bebek captivum suum remitterent incolumem, et 
ne in posterum cuiuspiam etiam magnatis hominis ca- 
ptivum deducerent in banc arcem, suamque in curam 
acciperent. Satis etiam illis nos esse sollicitos. qui 
nostri essent. Pro quo meo officio neque gratias ege- 
nmt mihi, neque mandatis meis paruerunt Quiu po- 



24 

tius habito iiiterini Agriae ei> diutíuft, tandem sic fa 
i'tuni est, ut libertatém suain qninqne drcHer miilibns 
floreiiornm pactus, a Talieusibas meis mille exigeret^ 
ipsÍB nescio sane qna id fronté intnentibns, et nt au- 
dívi etiani adinvantibus. Qnod hand dnbie aegríus 
ferrc debuÍBsent. eratqae illornm partinm, et me mox 
facere certiorem, et summám, qnaiitnm lieri potnisset 
curare minuendam. Sed neutrnm fecemnt, ünmo qnod 
nie mnito habuit gravios, detractis hosti eompedibns. 
et abstersis. sordibns convivarnnt cnm eo ín arcé non 
aliter, quam cnm digno qnoppiam viro et homíne 
Cliristiano. Demumqae proseqnutí illnm hencre ab- 
cuiitein, benevolentíam etiam in enm declarare, quam- 
(Uiique potaerant, nullám omisernnt. Et accessit hnc 
uuuni nmxiuie p<mderandnm. Decedens enim ex hac 
ar<;e A^riensi. auditus est ideni captívns dixisse ma- 
{2:no fastu; ea sibi multomaíusplaeuisse, qnae Agriae 
vidisHet, quam si deeuplum pro eo accepisset, qnod 
lil)erationis suae causa expeuderat Qnod qnaie sit, 
Maíestas Vestra Sacra videat. Nec id tanti habere 
oporteret, 8Í homo plebeus vei {i^regarins quispiam 
milrs effudisset. Verum quum Aggá et Centurio inter 
TurrasnonpoötremuB ^sit), etpro quo snmmi omninm 
|)nieside8 tiiiitimi laboraverint, non est mea qnidem 
sciiteiitia rontenniendum. 

Ad haec duo, quae rem et statum publieum, me- 
nni etiaiu lionorem visa mihi Kunt respicere, privátim 
tertiuin rontra ine comnuseruut. Proxinia praeda, 
quam ex TurcÍH retulerant, quinque millinm floreno- 
rum (ra|)tivum inter alios obtinuerant. Et qnia mos ac 
iuK apud noK eorum omninm est, qui praesidia milita- 
ria contra hostes tenent, ut ex praeda aut praecipu- 
um captivuni, aut totins praedae partém tertiam de- 



36 

samaut domíui , quod etiam cum eísdem, dum posses- 
gionem ofíicioram Buornin caperent, pacti fuerant; 
utrumqne mihi denegarant, perinde ac saarum reram 
ignaro homini, et ílli, qnem agnoBcere post Sacratis- 
simas Maieetates Vestras superiorem raum recusare 
viderentnr. Tamen id eornm renitentiae in milítes, ad 
quos captivnm dicebant pertínere, coniiciebant, aequi- 
tati8 meae cooscii, et fortasse etiam veriti, ne nsns 
meo legitimo iare, quod nnnqnam fecidsem, eÍ8 eripe- 
rem captiynm; omuibus aliis, qní faere prope infra 
gregarios, retentis Agriae, illum, qni insignis habe- 
bebatur, in alienam arcem abdnxerant servandum. 
Magna sane indignitas et contnmacia. Vernm haec 
omnia, Clementissime Rex, qunm ego snmmo stndio 
difisimnladsem, volens cnm dexteritate tantis rebus 
occnrrere, Agriam nbi veni, et cognoyi omnia, qnae 
hic acta fuerant in mea absentia, tandem convocatis 
ad me solis tribus officialibus, Provisorc et duobus 
Capitaneis, egi cum eis summa bumanitate et mode- 
ratione de bis omnibus, coarguens imprimis leniter, 
quam maximé et Maiestatibus Vestris, et mibi, et bo- 
nori ac existímationi suae deliquissent, quod ex arcé 
finitima omnes una exivissent. Et ab hoc argumento 
(ut rem astringam), per complura alia, quonam vide- 
iicet pacto arces et lóca fínitíma teneri consuescent, 
quidnam et quam magnnm esset, quod commiserant, 
quive viri, quove nomine et existimatione forent, ex- 
patiatus, summa omnino cum modestia, ne homines 
oífendissem, immo subinde securos faciens, me non id 
agere, ut ibonorem eorum deprimerem, aut in eosdem 
ütem intenderem, sed ut edocerem, moneremque illos, 
imposterum ne in similem lapidem impingerent. Ad- 
dens ad haec, ea me causa tam acriter eos de hoc po* 



28 

non po88e excnsarent, negarentque Imnc in modum 
convenisse mecum , seduloqlie postularent, ne id ab 
ei8 exigerem, in aliquot dies rem dietnleram , tempns 
dana cin, nt, quid deberent mihi, agnoscerent, et ofíi- 
cio suo uti non refragarentnr. 

PoBtea quum accersito Francisco JacnBsith, coe- 
pissem eum alloqni, ut curaret apud milites partém 
meam praedae tertíam, id esse et sui et coUegae cius 
ofíiciam , nec paterentar me iure meo fmstrari. Cae- 
pit tonc detrectare ac dicere, secns se eam conventio- 
nem, de qna mecum transegerant, intellexisse ; milites 
pauperes esse ; solutiones iliis raras fieri ; et alio abi- 
túros, fii id ab eis exigere ur&ferem. Vicissim ego quo- 
que eidem respondere, quae ad rem et aequitatem me- 
am pertinere videbantur, ac potissimum illud, milites 
pudorem mihi apud omnes homines offnsuros, si me 
his commentis elusissent. Caeterum ab eo, et a coUega 
eius, qui üde obstricti essent mihi, requirere me, ut 
exequerentur, quod res mea postul^ret, nisi deesse 
suo officio constituissent. Atque ita hunc in modum 
aliquamdiu summisse colloquutí , in ea démum erupit 
verba ; captivum se nunquam fuisse, neque in hac arcé 
Agriensi cuiuspiam esse velle. Miratus tunc, quid ho 
minem corripuisset, subiunxi, en quiduam hoc esset 
tam intempestivae querímoniae ; non esse eius nec lo- 
cum nec causam; meque ab eo nihil minus expectassci 
quam orationem huiusmodi. Atque ille iterum, et item 
tertio simile replicans, et serio id quidem se se agere 
et loqui dixit. Ceterum quoniam a seruitio arcis huius 
cessare statuisset, missionem et licentiam ab ea die 
dari sibi postularet. Versus tunc ex admiratione in 
stuporem (^nam puduerat me quasi non liberum homi- 
nem, sed mancipium habuissem), adlmc rogauerani. ut 



29 

huiiifiiDodí omitteret , nisí forte iocaretur. Vernm de- 
nno commeatu poBtulato, vebementiori animo subintu- 
lit, serio ae mecnm agere, nec caioBqaam captínum 
esse velle. Tunc plane animadverti, eum dedita opera 
ab officio Buo et a coneortío meo decedendi occaBio- 
nem orgere , et quaerere, quippe quod ei causam ad 
id veniendí nullám omnino praebuerim. Commotus ita- 
qne Bupra modum, qnandoquidem bÍB verbÍB iniiiriam 
íieri mibi putaveram, ipae quoqne vicisBÍm cnm eo 
queBtoB, quod huiusmodi exprobrationem ab eo nun- 
quam expectaverini, qnodqne semper ab initio liberum 
atqne ingenuum hominem habuerim, eaque cauBaomni 
etiam houore íUum prosequi amoreque complecti Btu- 
duerim, dixi, eum non iuBta neque legitima expoBtuIa- 
tione Qti ; caeterum nt palám teBtatum faciam omni- 
buB, integram ei apud me fuÍBse et esBe libertatém, 
abiret, et pro voto buo, quam efflagitaret, haberet miB- 
Bionem, esaetque a Beruitio huius arcig abBolutUB. 
Quod coníirmaturus adhuc congtantius, die quoque po- 
stero hoc idipgum illi uunciavi Higque omnibus aine 
ulla vei contentione vei iurgiis inter noB actia, poBtea 
qiioqne familiariter conuiximus, dnm expleret annum, 
relatumque mihi efit, optato id miggionig ei accidiBBe, 
petiturumque íuigge eam, et gi nulla affuiggí't occagio, 
non offcrente gége igta. Atque hoc medio temporili, 
interveniente carniBprivio, oonvivium et ipsis omuibuB 
ofiicialibug , et militibuB ingtitueram. In quo pogt pri- 
mum ferculum, et antequam incaluigaent vino, allo- 
qnutort una omnea, me non avaritiáe Btudio partém 
praedae ab eÍB tantopere exegiBge ; Bed primnm, nt 
exiatimatíonem meam inter eoB, et pares meoB tuerer, 
deínde nt haberem, quod subinde illia darera, et qno- 
^dianÍB eorum petitioníbuB, vei in parte aaltem aliqia 



satíBfacerem. Quum ab iiiitío quicqnid vei equorum 
vei sellarum vei tapétám vei aliarnm rerum, quae 
mihi aut donatae sünt, aut in sortem cesserant ex 
TnrcicÍB praedis, id totam eisdem erogaverim, nec 
vei nnins minimam petitionéin irritam fecerím. Usn- 
ruBque bac libertate erga íUob etiam ímpoBterum, 
nunc quoque me hoc convivio propinare ac dono íIIíb 
dare, quicquid de memorata praeda ad meam partém 
pertinuerat. Nemine interim deliberationÍB huinB meae 
facto conBcio, ut res inexpectata maiorem energiám 
habnÍBBet, et agnoviBBent omnes, me non lucra, Bed 
animoB et voluntateB eorum captare, Btndereqne, nt 
in arciB hnius Bernitio hilareB conservem. Quod a me 
factum qnantis mox acclamatíonibns exceperunt, niliíl 
attinet dicere. Sed qnidam argenteiB etiam donis fae- 
runt mnnerati, tanta mibi Bit cnra in boc praeaidio conti- 
nendo. Sic itaque, Glementissime Rex, bábuit bc nego- 
tíum Francisci JacuBBitb. Absolaturas poBt eum etiam 
Ladislaum Zelemiri ProuiBorem. qni etiam bnic loco 
parnm ntilis. Vix enim reperiri posBunt, qni non Btn- 
deant potius suis loculis, quam quornm gratia aBBn- 
mantar. Et quia tot officiales , et tot eorundem giné- 
cia consumebant, qnicquid fere et in meam, et in mi- 
litum, et in arcÍB partém cedere debuisset, qnnm ipse 
aliter cessurnm speraveram, opinioneqne deceptns 
8im, nondnm sero eBt ad errorem reparandum. Statui 
itaqne in pristinam formám baec tría officia, in dno 
videlicet, revocare, totque gineciis valedicere. Sciat- 
qne clementer, Maieatas Vestra, annnum proventum 
proxímum snpra quatuor etiam millium florenomm iri 
auctam. Nec Stepbanum Zoltay movebo loco Bno^ qni 
est bomo militarís, moderatuB, vigilans, obsequiosnB, 
non elatuB, dexter in omnibuB, et fere qni boIüb est, 



Sl 

in qno hactenas oonqirieveriin De collég eios paríter 

aentio, et fateor, qnae de optimo et streuvo riro fa 

tenda aint; diasimili tamen sönt ingenio, et k iioii 

alio modo etiam a ReveroidiMÍiDo donubo Strigoni- 

ensi recesserat, qoam hoc ipao. Ac de liis aaii^ qaae 

quod ad Maíeatatem Vestram wabomn et tanuütoo' 

8Í118 deacripserim, sopplico hrnnilKme, digaelBr mSii 

dementer veniam dare. Se enim dim mfld eMe fad- 

endum, ot ad ongnem de re tota MaiesUs Vestra in- 

formaretor. Censeremqae Mairrtafe Veüra Saera ap- 

probante, id non eue evalgajidam, sed m enmILrm 

pectore anpprimcaidam, ne vir bonn aliqao pacto de- 

primeretar, etiam n ipse potiw dcbacro maáfuL 

Nam ad hoc nmiqaaB com eo 

me coegisaet. 

De eo antem, qood ego 
tom ac peditam, et novnm qaeadaB wilimtm 
conBtitnere vellem. proxime qaidaa ad 
Vestram detnlenint tMJat deneater Maiettaa Vettra 
me qnidem nec omeom vei eqniteai tcI pedhea ex eo 
iiomero moviaee. qai mihi in ecMiFeBtione a Sacratia' 
sima Caeaavea Maiestate aarignati tant et ínqKHiitL 
eomqne ordinem, qnem ab inilio teaere eoeyi, mmmt 
eiiam teneo. oti paalo post pleaiat ad Maieatateai 
Vestram perseribam. Qnem Deas <>ptiflns Haxiams 
iocolumem et felicem eonserret ^á plsríaios anaon. 
Agriae seconda Április 1559 



a2 



vi. 

Maximilián eseh kiriiynak Verancsícs Antal. 

1559. apríi. 7. Sacra et Sereuissima MaieBtas Re^ia, Domine 

(iomíoe mihí clementissime. Heri iam snb noctem bi- 
iiaB a MaieBtate Vestra accepi HtteraB, qnarum iinae 
de XXIIII.,aliaedeXXV. Mártii mensÍB datae erant. 
HÍBque ín anlam revocatna, cnrram Bine mora con- 
sceudam, et venire pro mandato summa celerítate ma- 
tnrabo. Quamqnam me ad praefixum diem adfütu- 
rum minimé sperem, quod et via longa Bit, et litterae 
seriuB nonnihil redditae sint ; nec ipse iam adeo aptus 
BÍm de currendÍB poBtis. Quod MaieBtas Vestra Sacra 
dignabitur mihi gratiose ignoscere. Aceelerabo tamen 
pro viribuB, quam maximé potero. 

Qnas autem, et qua summa assignaverim deci- 
mas dominó Francisco Pesthiensi, et dominó Sigis- 
mundo Torda, iuxta quod antea facturum me recepe- 
ram, ad nomen Sacratissimarum Maiestatum Vestra- 
rum misi regestum, his litteris inclusum. Anno superi- 
ore dederam eidem decimas florenorum 3667. In qui- 
bus coUigendis ac reponendis, si diligens cura ac fru- 
gi adhibebitnr ; haud dubie non exiguum adferent 
proventum, Idque subsidii ad commeatus arcium, et 
civitatum, quae cura Maiestatum Vestrarum servantur. 
ab Agria puto non contemnendum főre, accessurum- 
que multo maius; si aliae quoque contuleriiit Eccle- 



33 

siae. Deus Optimus Maximus Saram Maiestatem Ve- 
stram incolumem servet ac felicem ad multos aniios. 
Agriae VIL Április 1559. 
Eiasdem Vestrae Sacrae Regiae Maiestatis. 
servitor subiectissimus, 
Agriensis. 



VIL 
Veranesícs Antaluak Ferdinánd császár. 

Episcopo Agriensi Antonio Wrancio. 

Ferdinaudus etc. Reverende devote fidelis nobis 1059. Maj. s. 
dilecte. Hodie redditae fuerunt nobis litterae tuae, 
quas die 28. proxime elapsi mensis Április scripsistí, 
et benigno ac grato animo cognouimus, te ifer per 
nos tibi iniunctam obseqnenter suscepisse. Itaqne te- 
denuo clementer hortamur et requirimus, ut id, qnan- 
tum unqaam fieri potest, promoveas. Ne quid enim 
impedimenti tibi exhibeatur causa viatici, scripsimus 
Consiliariis Camerae nostrae aalicae Viennae existen- 
tibus, ut tibi illico necessarias impensas submini- 
strent, quibus huc venire queas Id quod tibi ad me- 
moratas litteras tuas clementer respondere voluimus. 
Datam Augustae Vindeliconim die 8. Maii 1559. 



MOVUM. HUNG. HUT. 8CBIPT. Xi^l. 



34 



vin. 

VeraBCSÍcs ADtalnak Donzellíno Jeronos. 

1669. jón 25. Amplissime ac ReverendÍBsime AntisteB, summa 

mihi observantia colendísBÍme. Misit ad me superío- 
ribus diebns Jacobns Swada, vir humanissimns, ac 
totins antíqiiitatis consnltíssimus, tunm illud ernditis- 
simnm scríptam, in quo de mea quadam oratione qnid 
sentías, illi explicas ac declaras. Ulam ego quidem 
ea de causa Víennam miseram, nt docti alicnins virí 
iudicíum ac limam experiretnr : non eam tamen di- 
gnam esse iudicabam, qnae a tanto viro periegeretar. 
Sed qnando res ita cecidit, non mediocriter mihi snm 
gratulatos, oblatam mihi esse occasionem. qna quod 
antea cnpiebam, illnd oportone facere iam possim. 
Multomm enim vocibns atque commendatione permo- 
tns, meus in te animus ita affectns fait, ut taam mihi 
benevolentiam summis votis expeterem, et cnm ab- 
senti mihi aliter, qnam per litteras non liceret, pndore 
tamen qnodam, ne id facerem, deterrebar. Verám 
qaod antea temeritatis ant arrogantiae főre iadica- 
bam, iam aeqaitas atqae officiam iare qaodam merítő 
a me videtnr exigere ac postalare. Etsi aatem epi- 
stola tua statim lecta, at id facerem, animam meam 
accingebam, ac salutationem adornabam ; Principam 
tamen aliqaot, qai non longe ab hac civitate absant, 
et plarimorum etiam hic adversa valetado efíecit, at 
qaod sammopere capiebam, hactenas facere non po- 



36 

tnerím. Et lícet nnnc etíam me negotia non levia dí- 
stringant, sine insigniB tamen ingratitadinís nóta hoc 
officii diutius dífferre me non posse iudicavi; atque 
ideo moram hanc praeter meam animi volantatem, 
initío deprecandam duxi. 

Porro antem, 8i antequam Bcriptam tuum perle- 
gissem, quemadmodum mihi in animo constitntnm erat, 
litteras meas ad te dedissem ; non aliad certe mihi 
argumentum proposuissem, quam nt tuam mihi bene- 
Yolentiam conciliarem. Sed cum tu in eo, snmma pro- 
fecto atque incredíbili humanitate ac facilitate, ultro 
mihi illám offeras et concedas : a proposita mihi ma- 
téria ac iuBtituto videó discedendum. Totum enim 
in gratiarum actione me esse oportere, facile animad- 
verto. Utinam verő ea mihi esset dicendi vis atque 
facultas, ut quod animus meus, eximiam tuam virtu- 
tem et Divinum ac immortale in me meritum intuens, 
intus concipit et complectitar, verbis etiam aptis con- 
seqni illud posset. Nam quemadmodum ea benefícia, 
quae sponte ín alium conferuntur, magis grata, iucun- 
da atque accepta esse solent, quam quae precibus 
aut alia ratione impetrantur auf extorquentur ; ita tua 
in me voluntas atque animi propensio mihi accidit 
quam gratíssima ; ac me longe plus debere iutelligo, 
quam si meae in te observantiae ac studio ut respon- 
deres, illám ex ofíicio detulisses. Anget verő tua etiam 
in me merita, quod de me tam magnifíce et sentias et 
profitearis ; magnum enim quid est a laudato viro lau- 
dari, a quo omnis abest assentatio, ac delícias fa- 
céré, animi ingenuitas, nobilitas et candor ilium non 
sínit. £go sane meorum et laborum et studiorum fru- 
ctum non mediocrem percepisse mihi videor, qui tale 
ac tam honorificum testimonium ab excellentis rndi- 

3* 



36 

cii viro accepi. Faxit Deu8, ut baec mihi lans merítő 
contingat; quae magni profecto mihi aestimator. Nec 
enim est hoc disBimuIandum, quod obseurarí non po- 
test, sed prae nobis ferendum. Trahimnr omnes landis 
gtudio, et optimüs quisque maximé glória dncitor. Nul- 
lám etenim virtas mercedem aliam labornm pericnlo- 
rumque desiderat, praeter unicam hanc laudis et gló- 
riáé, qua quidem detracta, quid rogo est, quod in hoc 
tam exiguo vitae carricnlo, et tam brevi, tantis nos 
laboríbus conficiamus. Scio equidem generosos ani- 
mos, veramqne virtotem nihil peregrinnm aut extrin- 
secum morari, sed seipsa contentam esse. Ego verő 
homo snm (ut ille ín comoedia inquit) et humani a me 
nihil alienum puto. Cum autem hactenus de me ab. 
iecte admodum atque hnmiliter senserim ; si quid in 
posterum mihi arrogabo, tuo certe testimonio fretus 
illud faciam, cuius iudicinm secutus meas vigilias non 
parvi amplius aestimabo. 

Idem tamen mihi tecnm, quod Aristoteli cum 
suis interpretibus accidit. Ut enim illi, dum in eruen- 
dis suis sententíis laborant, ac de proprio sensu solli- 
citi sünt, multa ex iirgenii felicitate , et doctrinae co- 
pia et ubertate excogitant, quae ille certe aut nun- 
quam, aut eo in loco minimé cogitauit : ita in mea 
oratione examinanda tu omnes virtutes et rhetorica 
ornamenta invenisti, ut per te quidem nihil in ea de- 
sideretur. Cum tamen in ea facultate tantam mihi pe- 
ritiam non ausim attribuere; optarem sane in arte 
omnium utilissima, et quae mortalium vitám et com- 
moda iuvare plurimum potest, et in eloquentiae prae- 
ceptis me adeo profecisse, ut quantum in me agnoscis, 
tantum vére etiam reperiretur. Sed de te idem, quod 
de vítro alieno colore infecto arbitror iudicandum. Ut 



37 

enim solis radio eo percusso, eodem colore alia afíici 
videmuB, ita intellectus tni lumine factnm est, ut qnod 
intus in te latét, mea in oratione esse iudicares. Dn- 
plici eqnidem affectu anímum menm permoverí inter 
legendnm sensi. Laadibns enim non expectatis hand 
m ediocríter sum affectns ; deinde meae inscítiae con- 
scientia et reprehensione non leviter snm deiectus. 

Porro antem, gratissimnm mihi offícium fait, 
quod qnae in eaiudicasreprehendenda, nontantumhn- 
maniter atque amice, sed snmmo etiam indicio ac prn- 
dentia adhibita indicasti; ac tantum abest idnt aegre 
feram, ut eo nomine gratias agam, easque habitorns 
8im immortales : illis enim sublatis in hominum repre- 
hensionem minns incurret, atqne ita melius meae exi- 
stimationi érit consultnm. Alioqui cum ego Apellem 
imitatns, doctornm indicio illam exposnerim singula- 
ris benefidi loco, tanti viri admonitio a me est acci- 
pienda, et patior sane libenter ab ernditis viris eam 
reprehendi ; non idem facturns, si quis ineptus sutor 
aggredi idem vellet. Quid tamen mihi in animo fnerit, 
cam illa scríberem, explicare nnnc inportunum minimé 
snm arbitratus. 

Imprimis ego de Zacharia Dolfíno tam bene me- 
ritns sum, ut et recuperatam valetudinem suam, et 
existimationem quoque mihi apud omnes acceptam re- 
ferat; ac pro beneficio, meam in pátriám restitutio- 
nem me iussit expectare ; de qua, cum nunquam serio 
cogitarit, me tamen integrum annum suspensum te- 
nuit. Quo in tempore aliae in pátriám redeundi ratio- 
nes, quae mihi aliunde aflfulgebant, et contemptae a 
me Bunt et neglectae. Tanta mihi erat de Dolfino 
concepta fiducia ; qui tamen perpetuo mihi illudebat. 
Ac nisi clarissimus vir Paulus Theupolus, Venetus 



38 

tum Viennae orator, invito ac repugnante Dolfino me 
monuisset, aliam mihi inenndam esse rationem, nec 
me ab eo pendere amplius debere, meam diutíus ad- 
huc spem suspendere ille volebat. Aegre quidem ho- 
minis parum candidi fraudem ac impoBturanii nt par 
est, tali ; eam tamen semper dissimulavi, nec ullum 
quidem commoti animi indicium ín mea oratione vo- 
lui apparere ; cnm coram Seuata illó, in quo Dolfini 
etiam et affines et cogoati multi essent futuri, seda- 
tum ac mite dicendi genus ab initio mihi proposuisBem. 
Quidquid verő de illó a me est dictum, rei gestae est 
narratio atque história. Cum enim diuturnioris meae 
in Germania morae causam patres edocere yellem, 
ea a me história necessario fűit recitanda, in qua eam 
putabam me modestiam adhibuisse, ut nemo ex ea 
offendi posset. Nam nihil minus cogitavi, qnam expo- 
stulationem illi scribere. Cum tamen praeter meam 
opinionem te offendi videam, idem de aliis, qni eam 
lecturi sünt, mihi est verendum ; atque ideo ea pars a 
me omnino est immutanda. 

Quod verő ad tituium attinet ; ego dum illam 
scriberem, nuuquam putavi a me declamationem, sed 
orationem esse appellandam. Verum cum illi iam ab- 
solutae argumentum praefigerem, et umbratilem pu- 
gnam illam vocarem, ne a communi et veterum et re- 
ceutiorum sententia discederem , declamationis titulo 
eam nomínavi. Uactenus enim ita sensi, nullum alind 
inter declamationem et orationem, quam inter schia- 
roachiam (így) et legitimum certamen esse discrimen. 
At nunc te praeceptore didicí, declamationi maiorem 
quamdam vim ac totius actionis vehementiam esse 
peculiarem ac propriam. Duorum igitur alterum est a 
me faciendum ; aut nervus intendendus, ac maior vis 



39 

in adversaríoB adhibcDda, ut qnod declamationis est 
proprinm, in ea non desideretür (quod tamen mihi, 
meam coram clementíssimo Senatn cansam agentí mi- 
nimé videtar consultnm); aut, si mesedatum esseper- 
petno oportet, ut oratio possit apellari, ex argumento 
eam partém toUere est necesse, in qua dico, me hoc 
scrípto exercere volnisse. Id verő posterius tuo con- 
silio fretns facturus snm libens; cnm ita in oratione 
postea nihil sít immutandnm. Et ad summám quidem 
laudem pertinet, quod me non puerorum more decla- 
maré, sed oratoris modo vis orare. Tum verő mihi 
dolebit plurímum, in eo statu esse res meas, ut in ac- 
tionem ea non sit proditura ; cum hactenus certa mihi 
spes nulla se ostendat, qua in pátriám restitutus, e 
suggestu (quod maximé cupio) recitare illám possim. 
Licet; ut inquit Hesiodus : 

éXntg év ^oioiaiv avtknixoi őe d-apovreg, 

Quod praeterea modeste etiam significas, ad de- 
monstrativum potius, quam iudiciale genus eam perti- 
nere ; cum vitae, morum ac gestorum prolixam satis 
narrationem contineat, id quoque libenter légi, et gra- 
vis ac seria est admonitio. Cur tamen ego in alterum 
genus retulerím; ea fnit ratio. 

Cum genera miscentur, ab eo, quod potissimum 
causae scopum spectat, fit denominatío ; cui reliqua 
veluti deserviuntacfamulantur. Atque ideocum prae- 
teritae rei actio sit instituta, ad iudicium putavi me- 
rítő referendam ; quo verő maiorem apud iudíces fi- 
dem facerent argumenta, tota illa de vita et moríbus 
commentatioestadiecta. Res quidem extra causam, de 
qua agitur, quam etiam Aristoteles noXiTeiíSv fioxdriQÍav 
ac iudidorum depravationem ac corruptelam appella- 
vit Ea tamen cum in omni fere Bepublica, ac prae- 



40 

sertim Veneta, maximo 8it in nsu, ac vim habeat po- 
tissimam, miniiue a me fuít neglígenda. Si meae hae 
rationes tíbi non probantnr, tno iudicio facile conce- 
dam, nt alind genns nominetnr. Te enim dnce me er- 
rare posBe vix puto. 

Themistii philosoplií orationea aliqnot, e Grae- 
ci8 Latinas per me factas, ante aliquot menses in lu- 
cem dedí. Earnm exemplum unam ad Stradam mnltos 
iam dies mÍ8Í, illnm obtestatns, ut primo qüoqne tem- 
poré curaret ad te perferri. Nec dnbito, quin diligen- 
ter id fuerit euratnm. Eas ego quidem non dignas 
iudicavi, quae a te legerentnr ; sed qnando rem non 
magnó adeo me stndio confectam, tibi non displicuisse 
animadverti ; non pntavi me rem tibi ingratam factn- 
rnm, si liasce etiam orationes ad te darem. Animi in 
te mei voluntas, non muneris tenuitas fnit spectanda, 
quod ut boni consulas, etiam atque etiam rogo. 

Stradam ego antea amabam ; at nune me illi de- 
viuctissimum esse oportere videó, qni tanti viri bene- 
volentiam mibi concíliavit, quae certe ingentis tbesau- 
ri loco mihi aestimatur. 

Deum Optimum Maximum rogo, ut te omni ex 
parte felicem reddat, ae tuam mibi benevolentiam 
perpetuo conservet. Vale. Norimbergae die 25. Junii 
anno 1559. 

Reverendissímae Amplitudínis tuae 

observantissimus 
Hieronymus Donzellinus 
Doctor Medicináé. 
Kívül: Reverendissirao Agriensi Episcopo, Dominó 

mibi colendissimo. 
Vcrancsícs jegyzéke : Redditae Augustae X. Julii 1559. 



41 



IX. 
Maximilián cseli liirálynak Veranesícs Antal. 

Ad Maiestatcin Regis Bohemiae Maximilianam. 

Hodie Sacratissimae Maiestati Caesareae Pala- 1559. jui. 12, 
tinus Rheni, perorante Virtembergensi Duce, praesti- 
tit feudalc iuramentum, praesentibus Electoribus dno- 
bus, Maguntinensi et Trcuereiisi, et Salzburgensi Ár- 
chiepiscopo, non foris in propatulo ordinariis ceremo- 
uiis, sed intra aedes Suae Caesareae Maiestatis, 
pompa alioqui satis et celebri,etfrequenti. AdestDux 
etiam Bavariae, sed huic actui non interfuit. 

Diebus autem snperioribus attulerant ex Galliis 
tabellaríi, enm Regem in hastiludio a collusore ín 
fronté snpra alterum oculum gravissime et fortuito 
fuisse laesnm, quodqne de incolumítate eiusdem oculi 
periclitaretur. Triduo post ex aliis tabellariis cogni- 
tum est, miuorem faisse eum casum, quam fuerat ante 
perlatus, et quod oculus Regis esset extra periculum. 
Mirabilis sane casus, et, ut aiun^ din praedictus an- 
tea a mathematicis. 

Domus quoque Reverendissirai domini Quinque- 
Ecclesiensis funesto casu afflieta est. Heri dum ser- 
vitores quidam eius cum meis una prae hospitii fori- 
bus circiter noctis crepusculum inambularent animi 
causa, Álemannns quidam temulentus illae pertransi- 
eus, Hungaros eonvieiis incessebat ; unns ex eis im- 
patientiiis ferens iniuríam, convíciantí colaphum incu- 



42 

tit : ille in hnnc gladium strin^t, veniimtqQe ad ma- 
niiB. Ibi Alemanniis clavamm ictibus gnvissime pol- 
satos et Tulneratm, mox a concnrsn eina yiciniae ad- 
inyatur, noatri verő cednnt, et hospitinm repetant. 
Atque eo tánc forte qnidam alina ex eodem domini 
QninqueEccleaienaifl famnlítio regrediena a foro in- 
nocens, ac omnino rixae inscina, in Alemannoa iramm 
adhnc plenos sinisteríore sno fato impingit, creditus- 
qne a fnrentíbns ex adversariis onns, a tergo per co- 
Btas alabarda tranBfigitnr, et moniento yitam finit, 
qoia praecordia nimis enorme voinns exceperant £a- 
dem nocte Alemannoa qnoqne pnlaatna clavia moritor. 
De Pontificifl Summi aegritudine varia iam in 
diea nnnciantnr. Et licet qnidam reatitntnm, qnidam 
gravins afflictnm esse hjdropisi sna nnncient, qnae 
umbilicnm ei anperaase dicitnr; iUnd tamen affirmant 
fere omnes, morbum hnnceilaetalem főre. Nec deannt 
medici, qni dixerint Octobrem proidmnm, vei forsi- 
tan Septembrem etiam non evasnmm. Qnod nt est in 
solios Dei notitia, sic ab eius Divina Maiestate reii- 
qna expectemus, Vestramque Sacram Regiam Maie- 
statem incolnmem et felícem dintissime ex omni 
parte conservet Augustae Vindelicornm XII. Jnlii 
1559. 



43 



X. 
Rapicíos Endrének Verancsies Antal. 

Hamanissime et ornatisBime Sapici, salve. Sum-i659. jqi. n. 
me sane extitit mihi tua et grata et íücnnda epistola, 
qaa doctíssime et elegantissíme perseqnntns es ma- 
gnifícentissimam apparatum ainplisBimi Archiducís 
Ferdinandi, qno Sacratissími Imperatoris nostri , pa- 
rentis verő sni charissimí, cnm Bohemornm nobilitate 
prímám ab initio foeliciter Imperio in Pragensem ur- 
bem V. Idibus Novembris excepit et celebrauit. Id- 
qne qnnm ob narrationem eins scita dignissimam, et 
quod adhuc ad me a nemine alio tam amanter, tam- 
qne luculenter descripta fuerit; tum quod statim ini- 
tio ipsins amplis et evidentibus testatns fneríB argn- 
mentis, qnanti et meam erga te faceres benevolenti- 
am, et tnam mibi uotam atqne perspectam esse velles. 
Nimirum quod me nnllis temporíbus oblivioni esses 
traditurus, ut qui per tot, perque tam longinquas pro- 
vincias cursitando, Imperatoriae Maiestatis archivo- 
rum mnnere occnpatus, perpetuo mei tecum memóri- 
ám cirenmferres. Parnm boc etiam contentns, nisi ad- 
didisses, quod me snmmo et singnlari studio coleres et 
obsemares. 

Rara profecto et peculiarís est is^a amoris erga 
me toi signiíicatio, qnam ostendis mihi, et qna velnti 
contestatione qnadam, qnantopere me complecteris, 
fidem mibi facere yidearís. Quod qnidem, etsi magna 



44 

cum voluptate accipíam, et de me mains qniddam ali- 
quanto sentiam, sic absente talí viro et amatas et ha- 
bitus, non tamen quieqnam in me eiusmodi comperio, 
quo merito a te tanti fíeri, et tantum amari deberem. 
Nisi fortasse (de quo nihil dnbito) aeqne sic omnes 
amare et complecti consnevisses, qnos ex tua virtnte, 
ex tuorum mornm, ex tui denique candore animi tam 
vehementer amandos et complectendos tibi esse exi- 
stimes. Id enim affectuum plerumque iis inesse sólet, 
quorum ingenia ad integritatem et virtutes comparata, 
ut ipsi et doctissimi sint, et pollent summo iudicio, 
summa probitate ; ita de aliis improbum esse censent, 
non aeque in eo niti, ut amantes redamentur. 

Quum itaque videar haud falso fortasse intíma 
quadamtenus genii tui esse assecutus , nec ignorem, 
quid soleat expeti ab amicis, en ipse quoque par de 
me tibi, humanissime Rapici, deffero et ingenue polli- 
ceor, me et te, et virtutes tuas peculiari honore ac 
studio prosequuturum (uti iam diu prosequor) tuum- 
que sic erga me redamaturum amorem ob ingenii et 
eniditionis tuae praestantiam, ut pláne intelligas, ni- 
hil mihi viris doctis et vera probitate pollentibus esse 
in vita charius, amantius, venerabilius. Quumque in 
te has animi dotes lucere videam (quod sine assenta- 
tione loquor) merito equidem statuo, mihi te amantis- 
simum esse debcre. Habes haec ad epistolam. 

De oratione verő, quam in funere Caroli V. lm- 
peratoris Caesaris Augusti Optimi Maximi eras ha- 
bi turus, non est, quod obiter pluribus agendum mihi 
esse censeam. Piacúit tamen mirifice tota. Et inpri- 
mis argumenti et generis eius piacida, commodissima- 
que dispositio ; tumque encomiorum tanti Caesaris 
nuUum fermC; licet strictim, non attigeris, tanto ta- 



45 

men iudicio et ubertate pro loci et temporis ratione 
omnia commemoraris et perstrinxeris, ut haud dubie 
habere mihi sit visa, quo ad eximiam sui commenda- 
tionem, snmme etiamfuisset complexa et in lucem ex- 
petita. Qnandoquidem illa etiani vis ei pathetica non 
defuerit, quae in funebri oratione exigi consuevit, 
adeo ut facile auditornm animos non solum in commi- 
serationem maximam, sed etiam in ardentissimum tam 
inclyti hisque saecalis necessarii Imperatoris deside- 
rium movere potuisset, bí faissi^t recitata. In nnam 
dumtaxat eius dlctionem, consideratione ni fallor, 
examinandam incidi, quae mox occurrit in principio, 
ubi pronuntiationem tuam ob luctum et consternatio- 
nem velís esse excusatam, si quid mollius ac fractius 
protulisses. Nam in loco huiusmodi, quum consterna- 
tionis dictione iuxta luctum posita, pro perturbatíone 
(quemadmodum ego quidem arbitror) uti volueris, 
quam usurpant secus bistorici ; nescio, an eam a me- 
tu an a moerore desumpseris. Si a metu, ex quo sem- 
per ducit suam originem, quam in loco simili recte 
sit posita; in quo nuUum ímpendeat subitum perien- 
lum, puto esse expendendum. Si verő a moerore, 
aeque etiam videndum est, ne minus proprie fuerit 
coUocata. Sed de boc bactenus. Quod ut liducia ami- 
citiae nostrae voluerim mea non satis tanti attingere 
censura, ita et temeritatem, si temere me putabis 
egisse, deprecor, et te veniam precor. Caeterum ipsam 
quoque remitto tibi oratíonem, non alia quidem causa 
serius, quam quod eam diligentius legerim, tua com- 
positíone atque energia deleetatus. Vale. Augustae 
Vindelicorum XVII. Julii 1659. 



46 



XI. 
Maximilián eseli királynak Verancsies Antal. 

Serenissimo Regi Bohemíae Haximiliano. 

1659. jai. 18. De reditn Maiestatis Caesareae ín Austríam etsi 
divinare citra errorem difficile sit; brevem tamen au- 
dio polliceri, quaiitam pro deliberatíone praesenti Snae 
Maiestatis. Sed prius Constantiam , nti ferant, dehinc 
Enipontem inviset, et tandem Viennam, Deo comite 
revertetnr; ignoratur tamen terrane an Dannbio. 

De valetudine Snmmi Pontíficis ainnt, esse deplo- 
ratum. Yivit tamen adhnc; sed opinione mnltorum, 
qui ex űrbe seribunt, non diu victurus, qnod ad hy- 
dropisim , qua deiectas est ínitlo, coliéi etiam acces- 
sere illi dolores. Mirae omnium de excessu Sanctitatis 
eins volnntates sünt, sed qni dinturniorem vitám illi 
palám precari videantnr ; putantnr, in suis animis ce- 
lerius enm decedere optare. Faxit Altíssimus, ut id 
demum de sua Sanctitate fiat, quod Ecclesiae Catbo 
licae commodo sit. 

De Rege quoque Galliarum liabemus fere pária. 
Superioribus diebus in hastilndio a collusore suo of- 
fensus fuerat snper alternm oculum circiter superci- 
lium. De quo vnlnere gravia primi huc attnlerant ta- 
bellarii ; secundi salva omnia, tertii denuo non de ocn- 
lo tantum, sed etiam de vita eins dnbia. Nnnc iam de 
obitn qnoqne rnmores adfernntur ; qnod tamen adhnc 
nemo andet affírmare. Qnicqnid antem verins conse- 



47 

quetur, perBcribam. Dens MaieBtatem Vestram con- 
sérvet. Augustae Vindelícorum 18. Julii 1559. 



XII. 
Oláh Miklós esztergami érseknek Veranesícs Antal. 

Ad Reverendissimam D. Strígonieiisem. 

A Praefectís meis Agríensibas factns sum cer- 1559. Jai. 19. 
tior, Egregium dominnm Simonem Forgach acrip- 
siase ad eos, mandátum 8ibi fuisse a Maiestate Regis 
Bohomiae, domini mei elemen tisaimi, utmeas decimas 
Diatrietuum Gagy, Rwzka, Nadasd, Fyzeralya, Gal- 
zeech, Lyzka, Zemplén, Tolchwa et Benye pro se 
servitiorum suorum nomine eolligat. Quod ego, quum 
quidem satis decimarum hoc anno Maiestatibus suis 
deputaverím ad Cassoviae et Sáros conservationem, 
persuadere mihi nequaquam possum, id Maiestatem 
suam fecisse. Quum his decimís alienatus ab Agria 
tenuissimae sane redderentur reliquae, quibus per 
annum arx ea esset sustendanda. 

Rogo itaque Dominationem Vestram Reveren- 
dissimmam, velít pro servitiís meis non gravate hoc 
negotium meum Regiae Suae Maiestati exponere, et 
ab ea mihi ad eundem dominnm Forgach se rium man- 
dátum obtinere, ne se ingereret in meas decimas, ve- 
litque sonsiderare, quo loco Agria posita sit, quibus 
periculis laborét, et quam magnum praesidium coga- 
tar foyere publico Regni commodo. 



48 

Credebam ad hoc usque tempas, bonnm enm mi- 
hi esse amicnm, ut sünt domini fratres eius caeterí, 
praesertim verő Reverendissimus Dominus Varadien- 
8is. Hanc tamcn iacturam si iiiferre mihi perexerit, 
Dominatio Vestra Reverendíssima videat, qníd me 
qnoque conari oportebit ; qunm amícus noster non sit, 
qui nostra bona toUit. 

Scripsi antem Michaeli fratri meo, nt hoc man- 
datnm apudVestram Reverendissimam Dominatíonem 
sollicket, quod supplico , dignetur ei reddi videre, ubi 
fuerit expeditum. Qunm ego hic apud Maiestatem 
Caesaream reliqua expediví, et mi8i illi omnia, quae- 
cunque ad eius profectionem Agria visa sünt esse ne- 
cessaria. 

De hoc autem meo praesenti statn nihil est ad- 
hnc constitntnm; Maiestas tamen Caesarea ín ipso 
primo meo ad eam aditu patefecit mihi, cnr me ad se 
accersivisset. Initio erat me in Angliám enm legatio- 
ne missnra , postea in Urbem, et qnidain de Gallia 
quoqne nonnuUa referunt Sed quia nondnm cansae 
dictamm legationum satis adnltae prodeunt, mea qno- 
qne remoratnr expeditio; Et vellem, hic adesset Re- 
verendissimus dominus Jauriensis, quod non cesso 
suggerere, ut ipse tamquam probe notus Pontifíci 
Románam sortiatur, alia quaevis mihi pro iudicio 
Suae Maiestatis cederet; qunm me non mediocríter vi- 
deatur Romána reddere sollicitum diffícultate suae 
causae, et rerum confnsione praesentis saeculi. 

De valetudine Summi Pontifícis aiunt esse de- 
ploratum; quemadmodum haec Italica nova signifí- 
caut, cum his litteris meis missa. Yivit Umen adhuc, 
sed opinione multomm non din victurus, qnod ad hy- 
dropisim, qna initio deiectns est, colicí etiam dolores 



49 

illi supervenirent. Mirae omninm de excessn Snae 
Sanctitatis voluntates. Sed qui díuturniorem vitám illi 
palám precari videantur, ii pntantur in animis celeri- 
orem ei desiderare obitum. Nos EccleBiae commoda 
metiamur, et sincerius pro vita eius Deum exoremus, 
quem adeo domui Snae Divinae Maiestatis videmns 
neceBsarinm, magnumqne dnbium sit, an similem ei 
successorem consequemnr, nt hís iam uostris saeculis 
rarum e coelo simile donum. 

De Caesareae MaieBtatis reditu, etsi divinare ci- 
tra«errorem difficile sit, brevemtamenandeopoUiceri. 
Sed príns Coustantiam, quodfenmt; iiide Oenipontem 
inviset, et tandem, fortasse cnm Septembri, pro Ma- 
gnifíci domini Palatini nostri vaticinio Viennam re* 
vertetnr. Dnbinm tamen est, per Tirolimne, an Dann- 
biali navigatione. 

De tractatibns Imperii nondum asseqnntns snm, 
nt hie novus adhnc homo, altiora. Videó tamen, omnes 
Principes in Maiestatem Caesaream esse inclinatos, 
et bene in caeteras omnes eius volnntates propensos, 
praeterqnam in eam, quae est de religione restituen- 
da. Qui quidem nodus magnus est turbator et dilator 
omnium reliquomm. Necse admodum ad explicandum 
facilem adhuc praebet. Sic enim ii Lutherani manere 
vellent ad Concilii tempóra. Nostri tamen Catholici a 
prudentia et dexteritate Caesareae Maiestatis , quae 
sane et summa est., et admirabilis, sperant successus non^ 
exignos, neque vanos. Qnum in his regionibus magnó 
sünt adhuc et numero, et viribus ; valdeque dolendum 
est, quod apud nos tamfacile, tamque lateet male intel- 
lectae huiusmodi religionis novitates amplectantur. 

Adsunt autem hic trés Electores, duo Ecclesia- 
stici, Moguntinensis et Treverensis, tertíus verő sae* 

MOHVlf* HUllO. HI8T. — 8CRIPT. XIX. 4 




60 

colaris Palatínus Kbeni, qui 12-a hniuB instantís Ja- 
lii praestítít Suae Oaesareae Maíestatí fendale inra- 
mentőm. Adest et Archiepiacopiis Salzbnrgensk, et 
Virtembergensis ac Bavariae Ducea, cnm reliquormn 
omniam Stataum nunciis, iamqne calidius et ad con- 
clnsionem aub boc Suae Caesareae M aiestatifl abitn 
tractant Diaetae proposita. FaxitAltÍ88ÍmiiB9ntconcln- 
dant, quaecnnqoe poblicis CbristianitatÍB rebns con- 
dncent. 

De Rege Gallianim baec babemus. Saperioribos 
diebuB in bastilvdip « eoUnsore offensna fnerat sípra 
altemm ocnlnm eirelter snpercilia. De qno vnlnere 
gravia primi bnc attnlerant tabellarii , secnndi salva 
omnia. Jam nnnciant tértiig enm non de ocnlo tantnm, 
sed etiam de vita laborare. Qnicqnid deinceps eonse- 
qnetnr, perscribam. 

Gaetemm qunm bnc ipse appnlissem 24-a Jnnii 
satis salvns, die postero clementíssime a Caesarea 
Maiestate exceptns, ab lllnstrissimo et tteverendissi- 
mo quoqne Cardinalí Angnstano invitatns snm ad 
coenam, fuiqne tnnc praefatornm dominomm Electo- 
rum dnorum Ecclesiasticorum, et Reverendissimi do- 
mini Salzbnrgensis Archiepiscopi conviva, meqne 
magna humanítate et gratía salntatum babnere, qnod 
me, ut intellexi postea, omnes ii Principes videre et 
alloqni cnpierant. Idque arbitror, ob res Tnrcicas, de 
qnibns etiam tunc, qunm nna sumns, familiarissime 
interrogant. Verum de Imperii rebns, qnaecnnqne post- 
hac conseqnentnr, plnra poUiceor, nbi plnra et videro 
et didicero. Quod alioqni érit magnó snmptnnm meomm 
dispendio. Qnia nescio , an nnqnam in tot Regnis ac 
Provinciis, quas latissime peragravi, civitatem vide- 
rim Angusta cariorem. Dens boné, qnam pmdenter 



61 

et opportnne Reveredissimi domini Jauriensis et Cha- 
nadiensis snbduxerunt sese huic voragini. Solns ego 
símplex, nec baculum nec peram ferens, páram etíam 
bene calceatus, presto sum, quocunque iubeor mata- 
rare, gnarus me ipsum nec senio, nec nlla aegritodine 
corporís excuBandi. Cuins ne inopiae qnoqoe creditor 
satís alioqoí loqnaci et quernlae. Adeo me perdit titn- 
lüs amplior et opinio hominis liberális. 

Sed igno8cet mibi Reverendissima Dominatio 
Vestra, qnia nequit is non assidoe lamentari, cni et 
foris res angnsta sit, et distrahitar M tumnltnatar do- 
mi. Propterea rogo, dignetnr et me M Agriam meam 
babere commendata in bac mea absentia. Audio enim, 
milites meos equestris ordinis pertorbatissimos esse 
in solutione stipendiomm tam diatina. Sant ex eis non 
paaci, qai iam ab anno ferme integro nihil solationam 
acceperint. Agantqae qaicqaid velint, qai de re Agri- 
ensi ampliora referunt, et affirmant nostris Principi- 
bas, qaae ex veteribas regestis compatant; vernm 
non pars eias Episcopatas proventnam tertia 400 
eqaitibas et 300 peditibas, sed ne omnes quidem trés 
possent saffícere hoias temporis et bac Regni fortnna. 
Nec fit a Praefectis illis páram, qaod bactenns sem- 
per faerit satísfactam peditibas; qaoram stipendia 
per annam novem ferme millia florenornm exigunt. 
Isque numerns an compleat triam partiam qaamlibet, 
Dominatio Vestra Reverendissima sola potest iadi- 
care. Supplico itaqae Maiestati Regiae, at Agriensi- 
nm dignetnr gratiosam habere caram, et eis velit ex 
praesenti contribntione Regni impendi aliqnid, vei de- 
cimarom earnm pretia reddi iubeat, qaae a me hoc 
anno depntata snnt Snis Maiestatibas. Alioqai ex hoc 
defecta nihil est boni expectandnm. Qaippe qai mili- 

4* 



62 

tea proxime etiam inCapitiiloprotestatí snnt concnrsa 
facto, brevi se omnes inde abitnroB, nisi eis Bübven- 
tam fuerit ; adeo inopia dicnntor in furorem esae per- 
motOB. Qnod negotium Vestrae ReyerendisBímae Do- 
minationi, et Magnifico dominó Palatino, immo etiam 
Magnifico dominó Bathyany, si adernnt, potíasimnm 
commendo. Quibus et obseqnia mea perpetoa offero, 
et omiiia precor felicia. Angnstae Vindelicornm 19- 
ma Julii 1569. 



1559 jiil. 25. 



XIII. 
Líszti Jánosnak Veranesics Antth 

Ad doniinam Joannem Lysthinm. 

Proxime raptim per postám Caesaream seripsi 
Vestrae Egregiae Dominatíoni, sed nihil attígeram 
de rebüs novis , pressus aliis ploríbns negotíis pecu- 
liaribns. Nunc iam sciat, Henricnm Regem Gallíamm 
e vivis excessisse, casu sane mirabili et raro. Die 
Junii XXIX. prodíerat in hastiludinm, ubi a coUn- 
sore supra alteruro oculnm propins tempóra ictns 
hastae spicnlo, X. Imius instantis Julii decessit, quod 
vulnus nullis remediis curari potuisset. 

Nunciant ea die, qua parabatur hastiindium, et 
erat evulgatnro, Regem quoque in arenam descensu- 
rum, venisse ad eum uxorem et filiam sollicitas, sum- 
moque studio et summis precibus institisse, ne in cer- 
tamen, esto quod ludicrum, descenderet; visnm, se 
per eam ipsam noctem in somnis vidisse, liasta illnm 
a collusore vulneratnm, et mortuum ex eo vulnere. 



63 

Venim superante fatorum necesBÍtate, et charíssimo- 
mm píetatem^ et secretíoris coiasdam praesagí huma- 
ni animi, minimé alioqni vani providentíam, Regem, 
ut magnanimum et alienuma snperstitione Principem, 
ríBisse contra, et feminas cum boís visis tanquam sn* 
perstítiosas summoviBse, atqoe isse in ludum, et ca- 
anm, nunqnam fortasse similem in Prineipibufi andi^ 
tnm, incnrrisse, qnem evitare facile poterat, bí tam 
salubribas, revera nescio feminarnnme, an boni on- 
iuspiam angeli monitis obsecnndasBet. Tabnlis testa- 
menti, qnas biduo anteqnam moreietnr, condidit mo- 
nitu medicornm, qni deBperatam dw salntem praedi- 
xerant, tría fertnr fílio in Regnnm Bibi BnccesBaroin- 
innxisBe : Ut Oatholicam et orthodoxam religionem co- 
lat ; Philíppnm Regem patris loco habeat ; et initam 
cnm eo pacem ac affinitatem fírmisBime servet : fíli- 
nm verő obBeqnenter patri parniBse, idqne inreinraii- 
do et chyrograpbo Bno eodem in vestigio ratnm f e- 
cisBe, Bednlo patre exigente, qni et patriae qnieti con^ 
snlere, et móri vacnns omni Bollicitndine volnerat 
ChriBtiane, et pie , et sapienter confecit omnia. Sed 
ego volnÍBsem, qnartnm qnoque adieoisset ; nt idem 
filins mox a sno fnnere Bocíetati Tnrcicae renuneiaa- 
set, qna ipse simnl cnm Francisco patre sno tot cbri- 
stianomm myriadas perdidisset. Ad qnod fortasse ad- 
movebitnr hoc patemae mortis exemplo. Qnippe qni, 
qnnm a primis Regni sni anspiciis nonnisi bella chri- 
stiana sitiverit, foverit, nrserit ; nnnc a pace cnm ad- 
versario facta, videtnr ea a Deo indignns esse indi- 
catns, nt qni dissipet gentes, qnae bella volnnt 

De Pontifíce Snmmo iam habemns meliora. Re- 
spirasse dicitnr ab aegritndíne, qnamqnam gestetnr 
adhnc, ^et catharro molestetnr. Proximi tabelUrii at^ 



64 

tuleruut, iterEius Sanctitatemad Lauretanam primum 
Beatam Virgínem apparare; deinde Patavinm qnoqne 
conceaanram, propter thermas Apponensea. Penna- 
8um ei est, ea curatíone revalituram, et victnram ad- 
hnc multo ulterins, qoain pro opinione muItoniiD. 

De Caesareae Maiestatia redito vix eat, qnod 
certo po88Ím qnicquam pollicerí, qnia hoc Eioa Ma- 
ieBtatís coDBÍlium Diaetae hnias Imperialis ratíone 
videtnr varíari. Alioqui proxime decretnm erat mox 
a conclu&ione eius, qnae in quatrídoo sperabatiir, prí- 
U8 CoDstantíam, deinde Enípontero invianrani, sic po- 
stea Viennam reditnram cum Septembre; incertnm 
tamen, terrane an Dannbio. Impedientíbna hoc Con- 
8tantien8e iter etiam medicia. ob aeatus SyriL Qnare 
tota haec res adhuc est in Buspenso. 

De negotío mearum renim nesdo qnid fit, qnid- 
que 8it fnturam. Sermo qnidem eBt de quibuadam le- 
gationibns, quarum una mihi servaretor : Bed adhuc 
maturantur. quod non sünt adaltae. Et ego interim 
egregie consumor sumptibuB, íobbub a Caeaare , nec 
famíliám , nec eqnoB díminuere. Satia tenni, subaidio 
adiutuB. DeuB boné, quam prudenter, quam commode 
duo ReverendÍBBÍmi domini JaurienBÍs et Chanadien- 
8Í8 Bubduxerunt seBe huic voragíni. Ego rudia et 8im- 
plex praeBto ubíque 8um, quocuuque vei leviaaima 
aura evocor. Attamen non cesso iam t^olicitare Cae- 
8arem« ut remittar Agriam ; Bed non exaudior. Et bí 
mihi dominatio VeBtra credit, non Bum omnino Bine 
perturbatione animi, quamquam in laeti88ima, pol- 
cherrima, felicique et Bitu et coelo civitate; verőm 
tam cara. quam nulla alia in pluribua Regnia, qnae 
Bunt mihi peragrata. Pecuniae siquidem hic non ex- 
pendontor, Bed effunduntur. Nec alind habét, qao tan- 



65 

tam iacturam uobÍB reponat, quam Neccherinum et 
Rhenense vinum. Qnod utramque genus tam est sua- 
ye, amoenum et salubre, quam qno per omnem vitám 
uti posBem, nec Agriensi desiderato ; adeo stomacho 
meo conducere videantur. Verum facessat et Necche- 
rinum et Rhenense vinum cum Augusta et Rheno sse^* 
Ego Agriam mailem incolere, etiamsi sit mihi diutiai 
trepidandum, et cum militibus contendendum. Haec 
de^rebus novis, quo me praemissis solvam. 

De aliis verő illud est. Egregius dominus Simon 
Forgach párat vim quibusdam decimis meis, quarum 
omnia descripsi et ad Maiestatevi Regiam, et ad Re- 
verendissimum dominum nostrum communem, petiiqne 
Buppliciter, ut Maiestas Eius dignetur ad eum mandá- 
tum dare, quo serio iuberetur, ne easdem decimas 
meas praesumeret attingere, quibus etiam Agria opus 
haberet. Et quia scripsit ad praefectos meos, id sibi 
ab eadem Regia Maiestate mandátum esse licentiae, 
quod eredére minimé possum ; monendus esset eodem 
mandato, uti arbitror, ne talia de tam pio et iusto 
Principe in vulgus spargeret et disseminaret, quod 
videtur Sanctissimae eius famae non mediocriter de- 
rogare. Alioqui sic fiat; ut Eius Maiestati placuerit, 
modo ne ego indigne diripiar, vei potius Agria ; quae 
prívata suis huiusmodi alimentis, aegre profecto con- 
servabitur eius praesidium, mihi autem esuriendum 
érit. 

Cui utrique malo ut tempestive occurratur , do- 
minationem Vestram Egregiam obnixe et frateme 
rogo, velit hoc mihi mandátum, ubi de eo fuerit con- 
stitutum, non gravate expedire, et fratri meo, qui il- 
lud aollicitabit, dare. Quam amicitiam atque officium 
per omnes occasiones promereri non negligam. Et 



56 

dominatio Vestra Egregia feliciter valeat Angostae 
XXV. Julü 1669. 



XIV. 
Nádasdy Tamás nádoriak Veranc sics Aatal. 

»ii^. 10. Kgo Angnstana cívitate visa, dominia qnoqne 
Kle(^toribu8 , cnro aliqnot Imperií Principibna salnta- 
ti8, et pauculis pecuniis, qnas tnnc habebam, aatis 8i- 
ne iilla fnige insumtís, denuo redii in pátriám vei boc 
solo fortnnatus, quod redii; praesertim ista tempe- 
State, qua nunqnam incommodins abfuisse Agria po- 
tuissen). Compertis eniro legationum canaia, qnamm 
propter unam accersitns fneram, dilatia, inatiti, et in- 
genio t(»to, et totÍ8 viribus, nt me illínc, nt ita dicam, 
cxtralicren), cxterebravique satis ex sententía, nec 
tanicn cuni indignatione Caesareae Maiestatia. 

Ktsi itaque Maiestas Sna domnm me dimisii a 
praefaturnm tamen legationum alteratra non absolvit, 
qnaniquani Bummo Btudio consnluerim, nt nec in An- 
gliám ad Lutheranos Catholicum, nec in Urbem non- 
dnni confirmatum mitteret Episcopnm, praesentinm 
tem|)()ruin contemplatione ; ne quae novae in Maiesta- 
tem Suam contorquerentur calumniae, vexatione mi- 
iiistcrii. Egique siimmo conatu, ut ex confirmatia ali- 
quis niittcretur, et potissimum dominus Jauriensis; 
quae cum Maiestas Sua non tanti mihi habenda esse 
visa faisset innuisse, dixissetque etiam, nihil interessé, 
si vei Catbolicus in Angliám, vei non confirmatna (in 



67 

ürbem) proficisceretur Episcopus; destitit plura lo- 
qui, et me dimisit, adiiciens, ne ne omnino iam exem- 
tnm putarem. GratioBe et benigne omnia. Sic ego sa- 
tis laetus Agríam propero, vei extorsero, vei non ex- 
torsero aliqoid stípendiorummeismilitibns, de quibus, 
ni8i Maiestates Suae curam gesserint, undenam ego 
potero, prorsus non videó. Interím tamen melius érit, 
nt sim cnm meis, qui iam miram licentiam osarpanint, 
credentes, me dudám ad Indos dicessisse, inde nun- 
qnam reditnnim. 

Novarum autem rerum, cum moverem Augusta, 
nihil tale occurerat , praeterquam quod Maiestas Cae- 
sarea, revocatis in gratiam Palatino Rheni ac Bava- 
riae Duce, maiore quodam consensu eorum Principum 
aggresBa est aliquid de religione constituere ; vix ta- 
men aliud speratnr faturnm, qnam ut 8ic utraque pars 
permaneat, quamquam in mutna pace et qniete, donec 
liberum et fírmum qnodpiam ntrisqne comitinm detur. 
In id miriíice Lutheranis incumbentibus, nt a 8uis 
dogmatibus non removeantur. 

Subsidinm verő, quod fínibos nostris obtulerunt, 
vulgo iam ferebatur ad 500 millium florenum esset 
accessurum ; exile quidem satis, et tanta difficultate 
collatum, ut, 8Í domini Germani nostrÍ8 mali8 labora- 
rent, et conflictarentur, nescio, an difficilius ad con- 
tribuendum induci potuisBent. 

De Comitiorum exitu credo iam confectum esse, 
quia cnm AuguBta discedebam, decreta eorum seribe- 
bantnr, et concluBione soliuB religioniB morabantur. 
Quae omnia ubi ad calcem perducta fnerint, MaieBtaB 
Sua concedet Monachium, atque ibi SerenisBimís filia- 
buB Buis Balutatis, Danubio Yiennam dcBcendet. Nec 
BcimuB omnino, quando hic MaicBtatem Suam habebi- 



ínfínníor. panloqve 

Atniam argentnis aTi 

niílítaiD. et períciilo 

noram npína ndentar 

r^^rta properaftflem " 

nalíom intereiff^ p^^i 

inUrreiWM; neqojH cogitaadaB 

Viennae 16. Avgwd 1569. 




XV. 
UregmkntJí P^l ^órí pispikMk VfiiMSírs iMal. 

KcvcreiidiHftime domine faotor táuiqiaB patcr 
obM^rvarMÜKftime. Salutem et semtioniin meoma com- 
rnefKlaiionem. Quum iam praeseotes litteraa meaa ad 
Vi^Mtrarn Hevcreiidíssimain dominatiiHiein hestemadk 
Mi:ríptH>« liodíe eftsem daturuB. eius amit allatáé, qaae 
ijiiod mihi tam celeríter occurreinnt, argomento faere 
rfjaxirriíi. í|uarn ine paterne atque amanter coaplecte- 
rctur. Af^o itar|ue illi gratiaB. et gratmn me eaae pari 
offu'ht pfdlírcor. Oaeternm qnod ad meam attiaetred- 
iriim , CUKI ego ii«jií immataniiii. sed quam matnrri- 
murn ct tempestívÍBftimuin mihi contigiaae arbhror. Et 
Hriat, egresHum mihi multo moleatíorem difficUiorem- 
qiie füisHe. quam regreasum, quem etiam tanto atodio 
cAptarím, opportunis occasioniboa adiutoa, ut ftidle 



69 

quivia íntelligat, reditu me vei uuo in vesti^io offeu- 
8um nou faÍBse. Nec de Principum voluntatibus BubitÍB 
multa reBpondeo ; qnia et PrincipeB et reram domini 
sünt. Verum bí cauBa Romanae legationÍB non faÍBBet 
ulterioB dilata, Anglica verő nondum ad maturitatem 
perducta, de quibuB ambabuB plura dicam coram, hand 
dnbie Romána mihi designabatur, quod longius do- 
miuatio Vestra ReverendÍBBÍma aberat. Utcunque ta- 
men accidít, ego laetíor Agriam repeto, quam vei Pe- 
tii limina, vei SanctisBÍmi Papae domini nostri pedes 
adÜBsem; qnantumvis et timendum illic Bit, et cnm 
insolentiboB militiboB conflictandnm. Mire enim me 
sollicitat cura tanti confínii, et tntela decimaram, quae 
iam etiam a fidelibus nostrorum Principum patiuntur 
vim. Adeo nulla UBpiam defensione protegimur ; adeo 
impunitate raptorum pesBum demur. 

Ubi autem Bcire desiderat , Viennaene consi- 
Btam, an ulteríns pergam ; sciat me Agriam petére, 
idque hÍ8 fortasse diebus Bex ; daboque operám, ut 
VeBtram ReverendisBimam dominationem non praeter- 
eam ubicunque occurrerit ; cniuB et conspectus, et con- 
Bvetudo, ut est mihi Bemper iucundÍ8BÍma, ita nunc 
profecto etiam desideratisBima est cupiditas, Bolito 
amore et securitate cum ea colloqui. 

Quod verő apud Sanctum Georgium vinis tam 
elegantibuB, tamque bonis melonibuB fruitur, gaudeo 
et gratulor, Bed non invideo. Quia et Augustae ubus 
RhenenBÍbuB et Neccaricís vinis, credo me bene ha- 
bitaram, dum attigero AgrienBia. Deus boné! quae- 
nmm his nobiliora, et pectori meo convenientiora esse 
poMent Decennium vitae mihi adiicerent, bí haec 
potare perpetao possem. Adeo etiam peregrínae res 
perfectíores sünt, ubi ortae, quam quo devehuntor. 



60 

De meloiiíbuB nihil dico ; Augustae enim nec melones 
suiit, nec nlli frnctos. Sed Iiic iis iam exemi fameni, 
et accingo me ad Agríana peraica. 

Postremum de obitu Papae minimé verő ; viyit 
enim, et Papatum Btrenue gerit Morono exhibnit pro- 
cessum, enmqne degradare, ac aaeculari iudid tra- 
dere intendit, ni8i se legitimé exporgaverit de ob- 
iectifl 

Couiplnres etiam Lntherani, qui in carceribns 
8uis tenebantnr captivi, revocavemnt pnblice ex mg- 
gestiu quae deliberaverant hereseon. Inter qaoa et 
BelgramouiuB noster habitus est, fiiiMetqae dndun 
liberatuB, si monasticam veatem resumere voluiaset. 
Vernm quia dicitor renuiBse, adhnc in Ripetta vinc- 
tus liaeret cum alÜB multis. Haec fnernnt, qnae ad 
Bnas respondenda habui. Bene et feliciter valeat .Yi- 
ennae XVII.Augusti 1559. 



XVI. 
Verancslcs Antalnak Pécsy Gáspár. 

fiuff. 21. Reverewdiösíme Domine et patroné aing^aris. 
Servitutis commendationem perpetuam. Ut alias Ve- 
strae dominationis Reverendissimae, ubi snm, memor 
esse soleo, propter eam, qua iamdndnm erga me nti- 
tur, pietatem et benevolentiam ; sic cnm hodie Petms 
Soos ad nos huc venisset, didici stúdiósé, quam recte 
valeret V^estra dominatio Reverendissima, et nmiqnid 
ego redire Viennam possem, antequam Veatra domir 



61 

natío ReverendÍBsima seu A^iam, seu alio iter insti- 
toeret Gognovi abitnram brevi, nec haesuram Vien- 
oae usqne ad reditmn Caesaris, quamtumvis illi spe- 
retur maturoB. Et8i ígitor molestum est, videre me 
non posse Vestram dominatíonem ReverendisBÍmam, 
neqne salutare, antequam Vienna abeat; tamen non 
potni non brevi hac epistola testari, qnam sím amans 
nominiB atqne ornamentorum Vestrae dominationís 
Reyerendissimae, et precarí bene Vestrae dominati- 
oni ReverendisBÍmae, qnocnnque demum iter sit Ve- 
Btrae dominationi Keverendíssimae Bnsceptnm. Desii 
possidere conceBsam mihi feriaudi facultatem ; qnare 
idjoperam dabam nnper, nt primo quoqne tempore in 
aniam reverterer. Sed ecce obvinm milii scriptum Re- 
verendisBimi domini Quinque-Ecclesiensis, qno admo- 
nebar, ne hinc discederem ; Bed expectarem MaieBta- 
tis Gaesareae, domini mei clementisBimi adventum, 
qni fntnms eBset celerrimus. Hic nunc itaqne cnro 
cnticnlam tantiBper, dum certior de certiore adventu 
Caesaris redditus Viennam me conferam. Aliter non 
accidit, quam pntabamns ; nimirum cunctatur Caesar, 
praeter Reverendíssimi domini Quinque-Ecclesiensis 
opiüionem, et meam expectationem. Vellem equidem 
in aula iam esse, partim ob mandata Caesaris, partim 
mea ipsius causa ; decet enim me domini mei clemen- 
tem in me volnntatem agnoscere. Sed non videó, cur 
me in íncertum proficisci oporteat. Et omnino, multns 
esset labor, iter nsqne ad Caesarem absolvere, nec 
poBse tamen consistere, sed redire recta. Huc acces- 
snra esset haud dnbie et snmptnnm magnitúdó, prae- 
sertim per öermaniam, quae loculis mediocribus est 
inimica. Quamobrem et propitio Caesaré, nec mala 
ratíone hic me ad tempus posse consistere mihi per- 



62 

suadeo. Egi autca Vestrae domÍDatíoni Reverendisfti- 
mae de decimís gratías, ago et nunc, qnas possam maxi- 
uias, quaudo non posaam aliad ; mailem enim pecnliarí 
aliquo aervitntis geuere teatari, non conferri in iiQrratiim 
hanc Vestrae dominatíonis ReveFendiaaimae benefi- 
centíam. et ouinino magiii facere me Veatrae domi- 
natíonis Reverendissimae benignam in me volnnta- 
teni. Sed cum Veatra domínatío Reverendiaaima Ion- 
giua abeaset sub menni ad meos reditnm, et mandata 
Vestrae dominationia Reverendiasimae esaent a prae 
fectis Vestrae dominationia Agriensibna in parte mn- 
tata, nec esset colligendi mihi facnltaa idonea, euni 
quem eonsequi }>oa8e videbar Veatrae dominationis 
Reverendissimae píetatia in me fmctnm Petri Cerey 
amici mei íideí conimisi. Et ai antem ne haec qnidem 
vnlgaris est adversnm me Vestrae dominationia Be- 
verendissiniae beneüceutia, tamen uberiorfatumserat 
iiuineris Vestrae dominationis Reverandiaaimae fru- 
ctus, si non íuisdet divisuni id a Praefectis trifariam. 
Non queror de Vestrae dominationis Reverendissi- 
simae beneíioentia ; non decet enim, nec faa est. Ulnd 
tantuia nioneo, quid niilii sit actum, postqnam manda- 
ta Vestnie dominationis Kevereudissimae misi Agriam 
(le (lecimis mihi donatis. Facturus eram hoc antea, 
nisi certo mihi persuasisseni, Vestram dominationem 
Reverendissimam profectam in Gallias. Sic enim erat 
mihi per dominum Leweldi nunctiatum, eredi ab omni- 
bus Vestram dominationem Reverendissimam Au 
gusta reeta profecturam in Gallias. Novarum rernm 
equidem nihil habeo. Quare Vestra dominatio Reve- 
rendissima ignoscet mihi merito, si ieiunam et vacnam 
rebus novia a me acceperit epistolam. Servet Deus 
Vestram donn'nationem Reverendissimam aalvam at- 



63 

qne incolumem muItÍB annis. Ex Sarwar XXL Augu. 
stí M.D.L.VIIII. Eiusdem dominationis Vestrae Re- 
yerendi88imae servitor 

Gaspar Peczy. 
Kívül : ReyerendÍ88Ímo Dominó Dominó Antonio 
Verantio Episcopo Agrien8i, Maiestati8 CaeBareae 
Con8Íliario etc. Dominó et patrono 8ingulari. 



xvir. 

Telekesy Imrének Verancsícs Antal. 

Ad Dominum Emericum Telekesy. 

Magnifice domine. Sigismnndus Balassa decima8i559. aag.24. 
nostras, immo Suae Caesareae Maiestatis domini no- 
stri clementissimi, violenter occupat, et eas ín sua re- 
digit horrea contra omnem aeqnitatem et inra Regni; 
neqne contentus bac direptione tritici, vinís etiam mi- 
natúr. Qnod nt potentins perfícere possit, a vicinis, nt 
a Magnifico dominó Bebek, a dominó Gaspare Ma- 
gocby, a dominó Joanne Alagy, a dominó Simoné 
Forgach, et ab omnibns aliis, a quibns potest, auxilia 
gentinm soUicitat. De qnornm integritate atqne amici- 
tia, qaom nobis diffidentia nulla sit, tum certe nequeo 
in animum indncere, passnram Vestram Magnificam 
dominationem, ut quipiam ex capitaneis suis bona 
mea, yel potius Caesarea, hostiliter invadant et diri- 
piaiit Propterea E^udem rogo, velit buic licentiae 
auctoritate sua, qua in istis nostris finibus potitnr, 



64 

atqne emineat, occnrrere et tuerif 8i non bona mea, 
at saltem ea qnae snnt Suae Caesareae Maieatatia ; 
qunm Agria, et8i mihi 8it data, et meo nomine tenea- 
tnr, Caesareae tamen Maiestatí omnis iníuria et omne 
damimm infertar, qnodconqne a qaocnnqQe Agriae 
inferetur. Qnemadmodum Magnifica dominatio Ve- 
stra brevi ex mandato Snae Caesareae Maiestatifl 
ad eandem dato intelliget; nt videlicet aaccarrat 
Agriae, nec eam ab hninsmodi violentibas diripi sinat. 
Quod cnm factnra Bit, magna com Caesareae et Re- 
giae Maiestatüm gratia, tom certe et ab nostra ami- 
citia reddentur illi debitae et officiosae gratiae. Deus 
Eandem feliciter conservet. Viennae 24-a Augusti 
1559. 



XVIII. 
Pécsy Gáspárnak Veranesíes Antal. 

Ad Uominnm Gáspárom Pcccium 

9. nu^. 26. NuUae uuqnam litterae tuae ad me quovis tem- 
poré, et qnamvis breves perfemntur, quae mihi grati- 
osissimae et suavissimae non veniant Idqne eo potis- 
simum, quod ut in dies amorem et beneyolentiam tn- 
am erga me experior cumolatiorem; ita etiam qnas- 
qne posteriores tnas litteras locupletiores officüs re- 
cipio. Quemadmodnm in his videre licnit, qnas pro- 
xime dedistiad me Sarvario; mihique sic in hia omni- 
bns rebos, quae expetnutur ab amicis respondere et 



65 

satisfacere videarís, nt me in die8 tibi reddas obli- 
gatiorem. Atqne hoc, nt vírtntes tnas iam in Incem 
poBÍtaa agere in me pláne perspicio, ita eqnidem et 
redamare te, et debere tibi non recnso. Vernm ommis- 
sia his, nt in vetere amicitia anpervacaneis, mei qnod 
tam amanter, tamqne sedulo meminerís , re qnídem 
praeBtas, qnod verbis poUicerís, et me qnantnm ame8, 
teataris, fidemqne mihi facis in re minimé dnbia; qunm 
iam dndnm habes persnasnm, Tibi me esse charissi- 
mam. Hincqne est , qnod et videre me optaveris, et 
aane merítő etiam dnbitaveris, an me videre potnisses, 
8i te Viennam contnlisses ; qnod pláne nescieriS; hic- 
ne ad Caesaris reditnm pedem essem fixnms, an recta 
Agriam perectnrns. Qnippe qni nec ipse initio eredi- 
derim, qnod vei quadridnnm essem extractnms Vien- 
nae, Agriam festinans maximis itineríbns; pro^ter 
tria potissimnm, qnae alias ex me intelliges. Quare, 
qnod me hoc tempore non conyeneris, libemm te hac 
soUicitndine facio, tna epistola contentissimns, qna et 
desiderinm tunm probasti affatim mihi, et exhibuisti 
praesentiam. Feriandi verő concessam tibi nuper in 
agrícolatione tna facnltatem, qnod tute interruperis, 
compatior. Sed probe facis, qnod a Caesaré, et tibi 
et similibns tni clementissimo, din abesse nequeas. Et 
si etiam somnias de officiis, qnibns Maiestati eins de- 
beaa, geris te sane qnnm virtntibns tnis, tnm etiam 
fíde tna dignissime, qni tanti Caesaris gratiam noscis, 
et refrigescere erga te, qnod etiam prndentissime co- 
gitas, non pateris. Vernm et Reverendissimns domi- 
nns Qninqne-Ecclesiensis, fráter meus mihi semper 
obaervandns, qniqne te singnlariter amat, amicissime 
teeiim egít, esqne non infeliciter nsns optimo qnoppi- 
am angeli tni monitoré, ne in eam Angnstanam snmp- 

MOIIVM. HÜKO. H18T. 8CRIPT. XIX, 5 



66 

tunm voraginem recederes, cui te tam tempestive 
eripneras ; praesertim quam et Imperii Principes vix 
eam tandem anfFerre poterant, et ta miniis eases Cae- 
sári necesaarius in Auatríam redennti. Bene itaqne 
eat, qnod a Charíbde illa tantiaper abfneria, qmnn et 
ipse nanc etiam ea tenerer, niai me aumptnnm magni- 
túdó valedicere illi compnliaaet Deos boné, in eiyi- 
taté locnpletissima quanta est annonae, et omninm re- 
rnm caritaa, quanta plebia mendicitaa ? Paaanm per 
plateas non feci , in quo manipnlos panperam non oc- 
currerit. Et si quaeria, cetera mille trecentoa talleros 
intra VII fere Iiebdomadaa decoxi. Magnnm amie mi- 
hi et impendinm et dispendium , snpra mille militea 
foventi Agiiae. £t id solum relatnm lucri est, qnod 
in töt Principum Imperii notitiam veni ; si modo hoc 
in ambitione, vei fortasse etiam in vanitate mihi non 
posueris. At piacúit utique, quod meae reliqnae re- 
rum experientiae hoc etiam accesserit, qnodqne nec 
yideram nec didiceram, et viderim et didicerim, miri- 
fice interim deleetatus favore et gratia duorum Electo- 
rum, Maguntinensis et Treverensis, et Augustani Car- 
dinalis, ut maximorum Principum, ita et Praelatorum 
summae moderationis et humanitatis. De decimis non 
oportebat te memiuisse, fuereque etiam gratiae super- 
vacaneae. lUud tamen dolui, quod praefecti mei minus 
sese pro mandato meo tecum gesserint liberaliter. 
Qnod tamen a me alio tempore reparabitur tibi. Et 
praefecti valeant, qui suas dumtaxat crumenas omant, 
meis quoque parum consulentes , etiamsi amicia meia 
desint. De me verő, quod postremo seribis, pntasae 
te, diu profectum esse in Gallías ; haud dnbie ea can- 
sa eram accersítus a Caesaré, ut aut in Angliám^ 
Aut in Urbem legátus mitterer. De qnibua dnalma le- 



67 

gationibns ab ipso Caesaré intellexi ; sed vnlgo Gal- 
lica qnoque deferebatur mihi. At impedita [|Gallica 
Henriéi Regi8 insperato obitu; Anglíanaeque et Ro- 
manae eansis nondum ad maturitatem produetis, am- 
bae snnt in alind dilatae tempus. Sie ego laetns hi8 
oceasionibns domnm redenndi, omnem indostriam ad- 
hibni, ut id voti obtinerem. Nec fefellit me, ut videa. 
Verum an omnino alterntri legationum hamm exemp- 
tü8 8im a Caesaré , alias dicam , quum una erirnns. 
Nnne seíto, Serenissimum Regem Bohemiae obviam 
herí Saeratíssimo Caesari Lineium versus movisse 
hine; me verő intra quatriduum motnrum Agriam, 
tnnm nbique futnmm. Vale. Viennae 26. Augnsti 
1569. 



XIX. 
Oláh Miklósnak Verancsics Antal. 

Reverendissime domine ; domine fautor, páter et 1559. sept. 
patroné mihi colendiBsime. Salntem et servitioram 
meornm perpetuam commendationem. Memor filialis 
mei officii, qnod Vestrae Reverendissimae dominatio- 
ni debeo, nollem omnino recenti isto suo Inctu, intem- 
pestiviore qnappiam petitioné Eandem attingere. Sed 
qnia res est eiusmodi, qnae vei moram, vei dilationem, 
vei etiam silentium non videtur admittere, quod non 
pancos competitores sit habítnra, nbi primnm fuerit 
notior ; existimavi, mihi etiam non esse subticendum^ 
Vestrae Reverendissimae dominationis benevolentía 

• 5* 



liS 



ot ^ratia froto uo luiliircseadem praeríperetur. qniim 
a\l moaui Kcclcsiam pertineat, miliiqae, 8i forte ta- 
iui**ciu. ot a Maiestate Caesarea, et Veatra^Revcren- 
iU:ii$iiua iUuuinationc obiiceretur, qnod^ vei ailaiafienL 
vol »oriu$ fui^soiu I«Hiuutu$. 

Prcoatus itaquo vcniam, oro atqne obsecro Ve- 
sCraiu UoYcroiulidsiuiam domínationem filiali fídacia, 
volit patorno i\\ oo favere niiki, ut Praepositura Agrí. 
oiisis uiaivu*. qiuuu habuit venerabilia condam Geor- 
gina Hona. ncpos Vostrae Kevereudiasimae domiuati- 
oni». ct uiou^ trator uiíhi nuuquam aine dolore nomi- 
naiulus. UíorvMiMuo l>\>iuitio nepoti ineo, Reverendis- 
(ikinü voio louvlaui Tctri Berislavi a\imculi mei ex so- 
roiv pvvMiopoii, iuvcui anuonim XXVI non illiterato, 
ot nuuo i tiam hi$ partibiis niea et impensa et cnra 
littori^ iuiumbiMiti. iaiuque s^itís idoneo ad subenndnin 
nmmiA ot Sacn^íi Kívlosiao ordiues, conferatnr; si 
torto alii oui)'piam e\ $uis huiu$ gradiis eam conferri 
noUot Nov» obsivro, putet. id eo me uomine ab £a- 
ilom postuhuv, quvHl vcl dolorem, hanc ipsam Prae- 
nosituraui in sna os$o potodtate, vol qiiod ignorarem, 
iinantnm oiilom Vostrao Koverondissimae di>minationi 
doboam : sovl 4uuni voroar. ne ilIam qiiiapiam et mihi 
ct Vostrao liovcriMulissiniao dominationi alienu8, et 
nraosertíni oxtornns obtinoat, ad nemiucm potius, 
nuaiu ad Vostraiu doniinationeui, mibí síngnlarem pa- > 
trooinatorom el bonotaotorom, pro ea voliii accurrere. 
Et sio ounuissii otiam prolixitate verbonim, ne do- 
lenti et dolorom augoani, ot taodíum aflferam moeatifl- 
sinio 8110 temporo tanquam inprudens, iternm atqae 
iteruni oro, digiietur bonigno hano petitionem meam 
exaudire, ot adosso huio uieo nepoti apud Caeaaream 
Maiestatem uioo uomine et sua anthoritate, pro per- 



69 

petuis meis servitiis. Alioqui si oflFeudo hoc Vestram 
Beverendidsimam dominatíonem, paratus sum non hac 
Praep08itnra sola, sed Episcopatus etíam mei magna 
parte carere potíus, quam eins amore et gratia. Et Deus 
eandem conservetincolnmem. Cassoviae 16. Septem- 
bris 1669. 



XX. 
Hruztan pasa budai beglerbegnek Verancsíes Antal. 

Ad Hraztanum Passam Budcnscn Bcgicrbegum. 

Domum nos a Caesarea Maiestate , dominó meo 1559. sept 28 
clementissimo incolumen rediisse, boni vicini nsi offi- 
cio, hi8 nostris litteris Vestram Magnificam dominati- 
onem facimus certiorem. Nescimus tamen, unde fit, 
qnod qnotiescunque domum redire nos contiugat, sem- 
per invenimus veterem ordiuem, inter nos et vos din 
iam constitutum, aliqua in parte esse perturbatumi 
fitque hoc potissimnm vestrorum causa militnm, qui 
assidue satagentes, nt nos omnino exclndant a do- 
minio et possessione eorum bonornm, quae inter no- 
strum et vestmm Caesarem communia ac dedititia ha- 
bentur, haud dnbie dimidiatim vestri, et dimidiatim 
nostri sünt iuris. Nec.enim aliaconditioneomuiaprae- 
fata bona a Belgrado fere ad has usque superiores 
partes nostras subdidistis vobis, quam ista ; ut videli- 
cct ex dimidia parte vestro, ex dimidia verő nostro 
Caesari censuales essent, non solum pensione redi- 



70 

tanm, sed etiam exhibitíone operam ac Bemtiorom. 
Et hoc tamdiu , donec Deos Optímns Maxímiis inter 
nos et vos in hoc Regno secns constítaeret. 

Qaem ordinem in retínendis huinsmodi inter not 
et YOB bonÍ8 , 8ine qnerela matiia, qnim omnes retro* 
acti semper Beglerbeghi Badenses, anteceaaores do* 
minationis Vestrae servavemnt , fecerantque Zang- 
zacchog quoqiie suos servare, procnl dubio convenit 
ex communi aequitate, nt Enm Vestra qnoque domi- 
natio servare non gravetnr; ne si prorsns confonde 
retnr et pertnbaretnr, miseri etiam Bnbditi in dies ma- 
gift tam per nos, quam per vos, vestra tamen cansa 
et indignatione Dei affligantor, ac de terra couBomen- 
tur, qnemadmodnm fierí iam qnotidie videamns. 

Caetenim ne Dominationem tnam plnribns deti- 
ncamiis a negotio ; proxime, qnnm rediissemos domnm, 
íntelleximus, quod Zangzyacchns Hatvanensis Haz- 
zanbeguB colonum quemdam nostrum de Maklaar, 
Albertnm Molnár, detineri apnd se fecisset, et ab eo 
qiiadringentos ílorenos, cítra et eius adeo magnnm de- 
meritum, et iiiris ac iustitiae aequitatem extorsisset 
Qiiod prorsus contra eam legem fít, qua inter Gaesa- 
rem nostrum et vestrum iam ab iuitío conventnm est, 
quod similes dedititiitam vobis, quam nobis, et tenendi 
Bunt et oensendi. 

Nam non a quolibet quilibet colonorum hniusmo- 
di dcditorum sive nostro sive vestro homine, pro cu- 
iusque arbitrío vei potius furore subito, corripiendus 
est, et ad nuditatem usque deplumandus; quando iam 
quaelibet villa, quodlibetoppidumpersolverit tríbutom 
stato suo tempore , quod prímum Pricipibns, deinde 
officialibus suis debeant. In reliquonecvester Caesar 
vult eos' profecto distrahi, nec noster. Et palám est, 



71 

nos pro uostri Sacratisaimi Caeaaria parte nihil aliud 
ab eÍB exigere, nisi quod est ab initio in conventíone 
ordinatum, et quae ad officialinm aliquam snstentatio- 
nem pertíneant Extorsiones alias nouattíngnnt^prae* 
sertim qnales attingunt vestri nltra Caesaris vestri et 
spahiae sni tribnta, nti non ita prídem attigit Al-Aga, 
qoi colonos meos in Tall ja maitavit florenis mille ; 
qnam ininriam nondnm satis beue concoximus ; et nnne 
hic Hazzanbegus, qni ab hoc Alberto colono, nobis et 
vobis commnni, 400 florenos extorsit, ad eumqne mi* 
nime pertinenti, qnnm habeat alium spahiam snnm, 
non alia pntamus cansa, qnam fortasse, qnod ín ter« 
ram spnerit, Inna et stella oriente. 

Et hninsmodiomniaqnalia sínt, dominatio Vestra 
Magnifica videt, eaqne impostemm, si impune fieri pa- 
tietnr , nidlam breviorem viam ista inveniet ad per- 
tnrbandam ntrínsqne Caesaris pacem. Qnam pacem 
quo amore, et qno studio Caesar vester cum nostro 
habere hoc tempore voluerit ; existimo dominationem 
Vestram Magnificam, nt primatemetpmdentem vimm, 
bene perpendere, me non ignorare, qui nnns ex eis 
fuerim , per qnomm manus dicta pax tractata fnerit* 

Quare qnnm hodie , dum has seribi ad vos face- 
remus, enndem Albertnm Molnár, nostri et vestri Cae- 
saris snbditnm, dimissum faisse cognoverimns, multo- 
rum auxiliari pecunia redemptnm ; hortamnr Vestram 
Magnificam dominationem, nt suis metam imponere 
velit, ne latins et cmdelins in miseros colonos desae- 
viant Sed,siqnideornmqnispiam deliqnerit; corripia- 
tor moderate, et iure mediante, ut vivát, et postea eti- 
am dominó suo utilis esse possit. Alioqni si ex parte 
vestra hnic ordini et aequitati non obtemperabitar,ne 
ex nofitra qnoqne toUerabitnr ; quia cogentnr defea- 



72 

dere et nianuteiiere dimidiam partém noatram praefa- 
torum deditoram. Ultra qnod et Caesar meaa Imum 
iiOD i^arns. corabit aane magnitadmeB GaeaariB ve- 
fttri edoeendam. niai domiiiatio Veatim Haton pro- 
víderít. 

Qnam iterum atqne iteniin rogamna, vdH le- 
río operám dare. at praefati sabditi dedititii aecareac 
libere ad nos transire, et nobia ea pendere (posaint), 
qnae pro dimidia parte dominó et Principi ano nata- 
ralí debeaiit : nec in omni paasn militea veatri nostrÍB 
militibus viaa ad haec procnranda obatmant, aintqne 
illi8 moleati. Quia , aiqnid in eoa commiaerint hosti- 
lius; Maf^iífica dominatio Veatra neminem debebit 
culpare, niai se, qiiod anoa non inbibneriti qnodqne 
eosdem ob buiusmodi inaolentíaa non caatigayerit 
Neve ísta videamur ad Vestram Magnificam domina- 
tionem sine recenti exemplo acripaiase ; nndina etíam 
tertiuB aliquot ad meam Tallyam venerant Tnrcae, et 
nnus promoto cnrsn ad vallnm nsqne oppidi noBtri 
Agriensifl, nocte fere iutempesta, baatam ad portám 
eius reliquit. Quod certe non admodom praedare fe- 
cit , quia nocte ; quodque Constantiuopoli etíam, vd 
per femiiiam nnam fíeri facile posaet, adiutam tene- 
bris ; at luce clara vix et Alexander, et Hercnlea an- 
deret. Houus itaqne ille milea non glorietnr tali fad* 
nőre ; dominatio verő Vestra Magnifica videati qno- 
modo etiam dormieutes provocamnr atque laceaaimnr. 

De colonis autem íIIíb octo, totídem dedititiarnm 
villarum indices, quos audio iussu dominationia Veatrae 
diebuB superioribus fuisse occíbob , qnasi ipa! extitis- 
sent turbatoreB paciB inter uob et voB Bcribere non 
praetermittemuB. Quum enim ita iam in boc nostro 
Regno BÍmuB commixtí invicem, ut vix mágia poasi- 



1! 



78 

dat nobis dominatio Vestra, inpoBBibile 6686, 
e ne8ciamii8, qnid apud utrosqne agatur, ne 
etiam co^tetnr. Et hoc non ruatici miseri 
t, qnibirn agrorum dnmtaxvt colctodorum est 
1 aliinudores rnstícís, qui lacra et qnaestnm 
itnr, domininmque tenent rosticorum. Et, si 
tana iidem miseri rustici aeqae nobis ao vo* 
ando gratificantnr; saepius sane nobis men* 
[nam vobis; quia plas a vobis timoris habent, \\ 

lobis, qnod nos membris nostris compatimor. 
ubitare dominatio Vestra non debet, qnod ii, 
ores diximns, ant certe eadem, qnae mstici, 
1 viliora facerent ; si eomm conditione et sor- 
. Amoto enim metu, leges qnoqne eontemnnn- 
iominomm nimia clementia saepennmero por- 
ditis secnrins peccandi facultatem. 
dominationem Vestram Magnificam ex ani- 
muTy ne crebrius hoc pacto in memoratos co- 
imadvertat gladio; quia sic et terroré suo pa- 
iciet ad exemplum, quodproponitmultitudini; 
tos, qui corrigendi sünt, non delendi, neque 
andi, inutiliter comsumet; eo quod aequalíter 
a nobis atque a vobis. 

)d reliquum est, scripsimus de his ad Magnifi- 
linationem Vestram paulo prolixius hoc prin- 
tnae nostrae notitiae, ut eam de modo et for- 
ddi gubemandique colonos huíusmodi dediti- 
sünt nobis et vobis communes, abundantins 
em, si forte ab alio quopiam informata non 
quín totaliter eos vobis usurpare non per- 
\j nulla interim in re magis laborantes, qnam 
ms pax sinceriter ex parte nostra conserve- 
am ipsi nostri Principes ab armis conqnief- 
un coloni eorumdem reparentor. 



74 

Sed et illudadíicimna. Heri equites qnoedam ve- 
BtroH circíter X venisse in YÍllam noBtram Appaatli,id 
arcem Zarwaskew pertínentem, et ibi unom militem 
noKtrum occidÍBse ; atqae in eisdem ailvis nunc etiam 
ad 40 circiter equites oberrare per hitibiila fortanan 
oppericntes. Propterea bene videat dominatío Vestra, 
quomodo Zaugzacchi veatri vobís obediunt, fíantqne 
ne ista rum vestro scitn, an non ? nt poatea, quiun a 
nofttris aliquid in tales acciderit , non in noa cidpa, 
Bcd in V08 coniiciatur , falaaeque de nobis apud Sa- 
rratÍBSÍTnam Caesaream Maieatatem noatram querimo- 
niae non tranBferantur. Bene et feliciter dominatío toa 
valcat. Agriae 28. septembrís 1669. 



XXL 
Pesti FereoezDek VeraBcsies Antal. 

A<1 ílominum Franciscam Pesthy. 

h.-.o. .Mf :.. ^^ domiiiatio Vestra Egregia fessa publicis ne- 

{TotÜA, qiiac gesBit cum Magnificis domiuis Commissa- 
rii8, liiu*. ad noB venire per aliquot dies non poasit, 
conccdimuB, ut interini domi conquieBcat et salntem 
( uret, donc(*' adveutum et prae^entiam eios reqoisive- 
rimus. Nam qnum negotium, propter quod Eam Agri- 
am venire cupimus, Bine Ea, vei homine Caesareae 
MaiestatiB peragi nolumus; dominatío Vestra alind 
nequit facere, qnam ut huc excurratperocto dies^quia 
importat Etalioquiratio inter nosponenda est de no- 



76 

6trÍB decimig, tam anni praeteríti, quam praesentis, 
ínxta qaod Cassoviae constitnimaa. Alioqui 8i venire 
Dolnerit, magna perturbatione locnm hunc afficiet Bua 
abBeotía ; ex qua non mihi, sed Caesareae Maieatati 
damnam conseqaetnr. Ideo paulo post accersam do- 
minatíonem Vestram litteris meis, et tunc venire non 
omittat oro, qaia Maiestatibus Suís aerviet, quícqoid 
bnic loco commodabit. 

De decimis vinorum miror, quod adbnc cnm do- 
minó Telekessy sndat. De qnibns nos iam dudum de- 
crevimns, sndare vos non oportere ; quam satia deci- 
mamm Maicatatibua Suis deputaverímns, tam vino- 
rum quam frngnm. Rogamna itaque ntramque domi- 
natíonnm Vestrarnm, nt nos iam ex parte decimarum 
vini non moleatetis. Vary, Eazzon et Mwsay non di- 
Btant ab Atthya arcé milliare onnm, et conquerimini, 
qaod adversarii eas decimas vobis eripnerint; qnnm 
exploratorea aive circatores nostri secns nobia reffé- 
runt. Dominns praeterea Telekesay collegit iam in 
sna cellaria plnra qnam 70 vasa vini, in Caesarenm 
vix repoaita snnt X. Sic doininatio eius qnaerít pri- 
mnm, qnae sna sünt, quam quae Caesarís. Et nihilo- 
minns omnia nomine suae Caesareae Maiestatis exi- 
gitis, eoque quo reponitis, vos scitis ; quamquam eti- 
am domini Gommissarii istic bene cognoverunt. Qua- 
re rogamas dominationes Vestras, nolite Agriam de- 
plumare ; postquam plnra erogavit Cassoviae ac Saa- 
ros, qnam et potnit et deboit. Tantummodo sitis frugi 
administratores. Nam anno etiam proximo, quando 
dominns Telekessy expulit decimatorem menm ex 
Bodrogkewz , dixit iUi : i^Ubinam vos Agrienses si- 
tis, qnando ego in servitio Caesareae Maiestatis ver- 
sor/^ Qnaai verő ipse nnper Kys Yarda arcem obai- 



76 

dione liberasset, nisi Agríensis Episcopi auxiliis fais- 
set auctuB et adiutus. Verum haec nt odiosa, qnia ve- 
ra, omittantnr. Et rogati ambo sítís nobis, ut iam de 
decímis aostrÍB 8ileatis. Quia noB nnllius amicitiae 
gratía deBtituemus Agriam, vei MaieBtatem Caesaré* 
am informabit domínatio Vestra vei non. Nam nobis 
data Bunt mandata etiam nnnc recens, ut arcis hníns 
dílígentem habeamns custodiam. Ultra qnod ex hís 
etiam duobus millibus florenorum, quae data snnt no- 
bis ex Camera ratione nostrarum decimarunif ducen- 
tis eqaitibns, qni tenentur hic nomine et snmptibuB 
Caesareae Maiestatís, stipendium unum dederimus, ad 
quod non obligaremur. Fecimus tamen publici, et Ma- 
iestatis Suae Caesareae commodi causa, ut hos mili- 
tes ín officio contineremus, nec paupertatem nobilium 
eorum sustentatione vexaremus, ut quidam alius facit 
Ac sic gerítne se dominus Telekessy erga suos Prin- 
cipes, scimus omnes. Non videmus tamen nos, quod 
in hunc modum sua pro eis exponeret, ut Episcopus 
Agriensis. Pluribus scripsimus de bis, non alia causa, 
quam ut nos non vexetis amplius, quum bic incumbant 
nobis multo maiora onera, quam istic vobis. 

De acervo nostro in disfrictu Nagy Wywar per 
bomines dominationis Vestrae triturato, non est, cur 
illi aliquam informationem vei nos, vei provisor no- 
ster describat; quum dominatio Vestra Egregia ita 
bene scit negotium, ut nos ab ea potius informari de- 
beremus. Igitur dominationem Vestram rogamus, uta- 
tur nostra amicitia sinceriter, quam ei non semel, sed 
iam saepissime et obtulimus et declaravimus ; data 
penes hoc fraterna opera, ne nobis dominus Telekes- 
sy quoque molestus sit, neve invadat in decimas no- 
stras, donec Suae Caesareae Maiestati scit et videt 



77 

esse fideles. Qoíh alioqní qnicanqtte nodnostraqtie ve- 
labit, ille nec SacratíflBÍmo Imperátori noBtro fidelis 
érit, nec nobis amicas ; quandoqnidem no8 existenteB 
Soae Caesareae MaieBtatís fideles, a fidelibus buís di- 
ripi et spoliari minimé debemuB. EthaecBunt, quae im- 
praesentia litteris siiis ad reBpondendum habuímuB. 
Ctti DOB et officia noBtra ex animo commendamuB. 
Agriae 6. Octobris 1669. 



XXII. 
BaszaD beg hatvvaoi zangsáknak VercDesícs Antal. 

Ad Hassan begnm Zaogziacchnm Hatyanensem. 

Hagnifice domine, vicine nobia honorande, aaln- 1559. oct. 6. 
tem et benevolentiae noBtrae oblationem. Litterae 
Vestrae Ma^i^ificae dominationia nobia pergratae fue- 
mnt, qniboB oblationem eiaa bonae vicinitatiB nobia 
ostendit, maximé ob propinqnitatem noatrae nationÍB 
Croatae, nnde et noB natoa, et dominationem Vestram 
Magnificam promanasBe magnopere gratnlamur. Si 
qoidem nihil aeque nobia charnm eaae poteat, qnam 
8i qnoB ex genere noatro propinquoB nobÍB eaae con- 
tingat, eomm bona et optatafmamur vicinitate; qnod 
certe imprimÍB de Yeatra Magnifica dominatione ín- 
telligere et aentíre vellemua, cuios non modo Croatici 
generia propinqnítaa, aed ipaina loci vicinitaa grata 
mnlto mágia eaaet, ai pro eo voto noatro, qnod ma- 
gnopere de Eina amicitia aperaremua, mutua bona 



78 

amícitíafroipossemus. Verőm qunmetproximeVeBtra 
Magnifica dominatio quendam colonnmnostmmmagna 
summa pecuniarnm taxaverit, nt intelligpimas, alios 
XII iudices noBtrae dítionis ad se accersirí fecerit, 
qaos credimus niliilo liberaliiis et clementíns tracta- 
turam, qnam tractavitpriorem; qnod sanea vicinitate 
Eius non expectaremns *). Qna dere, qnamvis ad Ma- 
gnificnm dominum Passam Bndensem, Locnmtenen- 
tem Yestri Imperatoris quemlose scripserimns , et de 
hisce intollerabilibus detrimentis miseromm Yestri et 
nostri Imperatoris colonornm conqnesti simns ; nihilo- 
minus quod peculiariter ad Vestram Magnificam do- 
minationem attinet, rogamus diligenter pro ea vicini- 
tate et propinquitate gentili, qnae est nobis **), velit 
remissius cum nostris commnnibns colonis agere, qni 
aeque utrisque nostrum serviunt et tribnta pendnnt. 
Alioqui si crudelius quid in eos, et Vestra Magnifica 
dominatio , et alii vicini vestrates exercere non desie- 
rint, cogemur nos etiam non aeqno animo ferre hn- 
iusmodi iniurias. In reliquis, ubi Vestra Hagnifíca 
dominatio offert nobis munifícentiam snam de rebos 
Turcicis, gratias Eidem habemus, et illa^ si opns ali- 
oqui habuerimus, libenti animo etiam non rogati ute- 
mur ; vicissimque Eidem offerimus, quicquid ex parte 
nostra in eam conferre poterimus, quo mutuae bene- 
volentiae non desimus. Quam bene valere optamus. 
Dátum Agriae 6. die Octobris 1559. 



♦) Kijavítva. Előbb volt „quod sane a vicinitate et no- 
Btrae nationis propiuqiiitate minimc expectaremns.'' 

*♦) Javítás. Előbb volt „pro ea vicinitate, et nostrae 
gentis Croaticae propinqnitate; qnae nobis ambobns grata est, 
velit remissias^ stb. 



79 



XXIIL 
HraztaB pasa bodai beglerbegnek Veranesíes Antal* 

Ad Passam Hraztanani; Badensem Beglerbegum. 

ZangzyacchuB Hatvanensis Hazzanbegus non de- ^^^^ ^^^ 
sistít a vexatione colonorum nostrornm vallis hnins 
AgTÍen8Í8. Alberto ením Molnár, de qno proximis 
litteris 8crip8imu», multato florenÍ8 400, et plaríbu8 
modÍ8 afflicto, nanc denuo yiro8 XII ex eadem talle 
m88it ad 8e venire, exi8tímamu8qne, qnod BÍmiliter ho8 
etiam, ot Albertnm. male 8it babitnrns, et mnltaturn8 
pecania. Qnae qnnm fiant 8nb ocnlis tni8 et nostrÍB, 
qnonam ea animo tn 8Í8 laturn8, nescimus ; nos tamen 
aegerrimo ferímu8 , atque etiam maximé offendimur, 
nec omnino sustinemus. Idque ea potÍ88Ímum de cau- 
sa , qnod qunm ad ip8um Hazzanbegnm dedíti vallis 
hnins non pertineant , nec sit ipse Budensis Passa, 
vei Beglerbegns, nec potentissimi Principis Turcici 
per Hungáriám Locnmtenens, colonos nihilominns ve- 
stro ac nostro Caesari communes, eosdemque innocu- 
08 andeat sine uUa pietate expilare et discmcíare. 

Propterea, qnia dominatio tua in bis finibud 
summa potitur Principis sui potestate , et omnium 
Zangzyacchorum eius habenas regit ; egregie fnnge- 
tur 8U0 offício ; si hunc hominem represserit ab bu- 
iusmodi audacia. Alioquí sí neglexerit, cogemur nos 
quoqne sic interdum colonos memoratos visere, inter 
quo8 ipse Hazzanbegus et caeterí Zangzyaccbi inobe- 



80 

dientes dominationis tuae sedent, Qt, postqttam Yosmet 
sic Yultís, reddentur et vobís et nobig inntíles. Qum 
antem Hazzanbegus Hatvanensifl agit^ eadem et — 
Filekinu8, ct Zolnokeiisis Velibegua ágit. Qaoni]iiI% 
kiims deteuto apnd se iudice oppidiZyxo, V millUflo- 
reiiorum ab eo exigit Zolnokensis vero non conten- 
tus luiserae et aeramiuosae plebicnlae solitia moneri- 
bus, cnppas et similia vasa argentea ínanrata extor- 
quet. Tua vero dominatío, quae huinsmodi insolitta et 
intoUerabiles extorsiones in aliis damnare et puníre 
deberet ; scieiis, displicere eas et Imperátori vestro, 
et Passís eius Vesiriís, pares ipsa qnoqne cnm iadi- 
giűssimis caedibus exercet. Qaid enim JaasbrinenMS 
oppidani commeruerunt, qaod ex eia duos necari fece- 
rit, ac septeni millibus et qningentis florenia, quo6 
cum Derwisbego Zegedieusi Zangzyaccho eat divianri, 
condemnarit, censu minimé sane ordinario, aed extor- 
sione insolita, quae magnis etiam civitatibns intoUert- 
bilis foret. Idque nec Imperatore vestro aciente, nec 
Vesiriis eius ; mandando insuper univeraia, ne nobifl 
pro ea parte , qua Caesari uostro subsnnt, obediant, 
ne ad nos commeant, nec proventus ac censns con- 
suetos nobis pendant, nec servitia exhibeant, quo sic 
et Imperatorem nostrum a possessione eorum excln- 
datis , et eisdem abutamini pro voluntate vestra ad 
omne exactionum ac servítutis genus, nt abntamini 
iis, quos in tergo iam reliquistis Rascianis et Bnl- 
garis. 

Quod an íit de consensu et scitu veatri Principis 
ac Vesiriorum eius , qui fcre quotidie litteria ac nun- 
ciis suis offerunt sese Sacratissimo Caeaari no- 
stro ad coleudam praesentem hanc firmiasimam pa- 
cem, bene perpendas, domine Passa ; quia nec Prin- 



81 

ceps tuus ac Vesirii eius haec per te perqne alioB fi- 
nitímos praefectos agi volunt, uti nos, qui proxime 
apud vos oratores fuímus, líquido cognoverimus et vi- 
derimus etiam quosdam in Porta illius fuisse castí- 

g^t08. 

Quare si qno casu praefatae pacis conseqnetar 
pertnrbatio, sciat neminem alium, quam tnam Magni- 
fícam dominationem solam futuram in cansa^ quod 
ab huiusmodi insolita et gravissima oppressione co- 
lonorum deditorum desistere suos zaugzyacchos non 
ínhibaerit. At ne id contingat aliquando, rogamus ta- 
am dominationem, velit pro integritate et authoritate 
Bna mature his oceurrere, curareqne diligenter, nt ea 
aequitate communes coloni ii tam ab ipsa tua domi- 
natione, quam a subditis tuis tractentur, qua deceat 
pro foedere veteris amicitiae, et novae huius pacis, 
quod nunc et ab initio super his conventum et trans- 
actam sit inter nostrum et vestrum Caesarem. 

Alioqui si secus dominatio tua animum suum in- 
duxerit, et in miserorum oppressione pro hoc in coe- 
pto suo ac suorum perexerit , scire eam cum prote- 
statione volumus, quod nos quoque eorundem colono- 
rum eam ratiouem et curam habituri sumus, ut illos 
pro dimidia parte Sacratissimi Caesaris nostri defen- 
damus et manuteneamus. Parati interim et vicinitati 
nostrae mutuae, et iam confectae inter nos paci con- 
stanter studere, si tua quoque dominatio dedititios et 
communes nobis ac vobis colonos clemcntius tractan- 
dos curabít, suosque milites in stationibus suis conti- 
nebit. Bene et felix valeat. Agriae VIII. Octobris 
1559. 



MOVUlf. HUH. HI8T. 8CRIPT. XIJ. 



82 



XXIV. 
Bornemisza Benedeknek Verancsícs Antal. 

Ad dominnm Benedictom Bornemissam. 

• 

1659. oct. 10. ^^ amicitía mea erga dominationem Vestram 

Egregiam non est, quod debat dubitare; etei mani- 
festior alíqaa inter nos dÍ88en8Ío oriretor. Verum si 
quid de illa coeperit dubitare, signum est, quod me in 
parte aliqua laedat, suaque admonetur conscientia, ne 
id facere velit. Quia autem bene apparet, quod me re 
vera laedit, esto quod suavissime ad me scripserit, ean- 
dem peto, meminerit, quod ab initio mntuae no&trae 
notitiae non solum amicitiam et benevolentiam eius 
semper optaverim, sed etiam pro pensissimo animo tum 
decori, tum honori suo studuerim, quandocunque vidi 
rem et commodum suum vei apud Principes vei apud 
magnates postulare. 

Nunc verő, quum iam ad hanc amicitiam no- 
stram munus quoque et cura accessit conservandorum 
horum finium, quae nos nescio quo pacto strictius vi- 
detur coniunxisse ; existimarem ita nos et amore, et 
voluntate , et consensu mutuo coniunctos esse debere, 
ut quae coniunctissima esse possint. 

Atque haec, quum sese sic habeant, et ambo to- 
tius functionis a Sacratissima Caesarea Maiestate 
commissae nobis terminos, et nomina possessionum 
scripto acceperimus; par est, ut ambo partibus nostris 
contentemur , nec dominatio Vestra occupet ad Agri- 



83 

am pertinentia, nec ego, quae sünt Ginlae assignata. 
QnandoquideiD hoc utrumque confiníum, quum sit 
invicem limitaneum, mutuo certe iuvari etiam sebe de- 
bet, a quibnscnnqne hostibus vexaretur. 

ExpoBui dominationi Vestrae Egregiae veterem 
Dostram necessariam necessitadinem, et ostendi, qualis 
praesens esse debeat, qaare etíam ratione his flnibus 
praeesse nos, sine mutna contentione conveniat decla- 
rari. Propterea qaod ad Jazignm et Cnmanornm ad- 
ministrationem attinet, etsi tam prior qnam praesens 
mea possessio satis possit esse testis, eos ab initio 
semper in Agriensi ditione fuísse habitos, scire tamen 
dominatio Yestra Egregia debet, Maiestatem Caesa- 
ream, dominnm nostrnm clementissimum, nequaquam 
velle eosdem Jaziges et Cnmanos distrabi ac dispergi 
ín plares possessores, quos iam dudum applicuit Agríae 
caramque eorum rationistae suo ininnxit, Qaod quum 
proxime intellexerit dominatio Vestra a dominó Tnr- 
sone, eique ab eodem mandátum sit, ut possessione 
ac administratione Cumanorum Kewn Sent Marton, 
Baboczka, Eched, Mester Zalassa , Homok Zalassa 
et Telek Zalassa abstineat , tum etiam ex hoc prae- 
senti mandato Regiae Maiestatis intelliget , quod ei 
per Joannem Litteratum militem nostrum misi, Sa- 
cratissimos Príncipes nostros nequaquam velle, ut 
hae sex possessiones administrentur ad Giulam, simul 
cum oppidis Chongrad, Zeged et Debreczen ; Ve- 
stramque Egregiam dominationem fraterne rogo, ve- 
lit ipsins Regiae Maiestatis obedire mandato; nobis- 
que easdem possessiones pacifice remittere. Quod ab 
Eadem cum Maiestas Regia clementer est acceptura, 
tum ego etiam recognoscam omni amicitia et solitis 
meis of&ciis, quae illi ut fuerunt hactenus semper pa- 



84 



ráta. ita iinpoBtenim iinnquam snot defatora. De 
Tewr anteuK ac Ty«sa Varsán non loqnor quicquam, 
nec de servitiis Debreceniensiuni. qni tautnmmodo 
censu obligantur ad Agriam. Reliqua loqaetnr Joan- 
ues LitteratU8, cui domiuatio Vestra eredére non gra- 
vabitur Et bene valeat. Agriae X. oetobris 1669. 

Antonius Verantins Episeopua Agriensis 
Comes perpetuas Hewessiensis ac Borso- 
diensÍB etc. 



XXV. 
Ferdinánd császárnak Veranesics Antal. 

(i). oct 15. Sacratissinia et Catliolica Caesarea Maiestas, 

ílomine domine et Imperátor mihi clementissime. Post 
fidelium et perpetuorum servitiorum meorum in grati- 
am Vestrae Sacratissimae Caesareae Maiestatis hu- 
millimam commeudationem. Quae mihi Maiestaa Ve- 
stra Caesarea proximis litteris suis elemeuter signifi- 
care dignata est, de habenda maiore et diligentiore 
areis huius Agriensis custodia : quod videlicet abseo- 
te me non eo modo et ordine servarentur in ea vigi 
liae, ut et magnitúdó et laxitas loci postularet; immo 
quod in eadem arcé nec equites more antea solitoper- 
noctarent , nec aliquando vei 40 pedites reperirentur ; 
et quod milites huius praesidii seniores discessum pa- 
rarent, idque omnino vergeret in eiusdem huius arcis 
et totíus Kegni detrimentum ; humillime intellexi, et 
eo acoepi auimo, quo íidelem et obedientem servito- 
rem decet 



86 

Verum, Clementissime Imperátor, ut ad ea pro 
reritate et pro maiorc informatione status huius arcis 
espondeam, haud dubie ita est, quod peditatu suffici- 
mti non est instructa, quod optime domini etiam Gom- 
nissarii perviderunt. Nam quum oppidum, quod non 
^t, nisi valló munitum, peditatu indigeat aeque ac ipsa 
irx, trecenti pedites mihi in conventione assigna- 
á, ntrique loco pro exigentia sufficientis custodiae non 
mnt satis. Tempore enim primum Gregorii quondam 
Litterati ; deinde etiam Magniíici domini Stephani Do- 
bó ; et postea Pauli quoque Zarkandi sic erat is uter- 
jue locus peditibus provisus, ut 300 in arcé, in oppi- 
io 200, quod quatuor portás habét, servabantur. Nunc 
300 duntaxat utrobique servantur : nimirum in arcé 
200, et in oppido 100; quod nulla quidem ratione pe- 
ditibus carere potest. 

Et quia ii nostri pedites homines instabiles sünt, 
nec omnes facile din persistunt uno in loco, emittique 
interdum soleant, partim ad necessitates arcis, partim ad 
iuvandas expeditiones gentium Vestrae Maiestatis, 
partim etiam quum postulat tempus ad tuendas et im- 
portandas decimas, uti nunc factura est, cum parte 
equitum, fit, Clementissime Imperátor, ut saepius mi- 
norem eorum numerum domi habeamus. 

Sed si ad hos 300, qui in arcé omnino servari 
debent propter eius magnitudiuem et laxitatem, 200 
vei saltem 150 adderentur, qui in oppido excubarent, 
satis bene et arci, et oppido pacis tempore esset pro- 
spectum. Alioqui donec ista provisio differetur, in ar- 
cé integer numerus peditum tercentorum non poterit 
servari, quia centum ex eo mutuandi sünt oppidi cu- 
stodiae, cuius et portás interdiu, et stationes valli noc- 
tn sünt observandae, quod solis oppidanis tota res non 



86 

committitiir. Utcumque tamen BlaieBtatí Vestrae Cae- 
sareae relatum est de praefa to numero peditnm. bene 
factum est, et piacait mihi hninsmodi ofRcinm, quo ab 
aliis quoqneMaiestüS Vestra Caesarea de hís defectíbns 
edocta, supplícanti mihi pro illis reparandis, facilins e, 
fidem, et gratiosas aures suas adhibere digDetnr; qnia, 
clementissime Imperátor, re vera et maiore peditatu 
et snbsidio camerae indigemua. Et ne quia interim 
mea culpa defectus committetnr, mox nt Agriam 
proxime appuli, feci peditnm instram, anppletis- 
que 44, qnos ad tercentos deese inveneram, noc- 
tnrnoB etiam vigiles adieci tre8 priori numero, insti- 
tuique equitum classes, quae in arcé more antea soli- 
to per 8ua8 vices nocturnum tempus exigerent, et ex 
numero etiam centenario peditum, quos hucusque oppi- 
do mutuabam, translatis in arcem septuaginta, trigin- 
ta dumtaxat in oppido reliqui, donec de aliis, pro qui- 
bus agimus, a Sacratissima Maiestate Vestra gratiose 
concedentur; quo sic interim et arx plures pedítes 
habeat, et oppidum in parte sustentetur. 

De seniorum autem militum abitu, et de tota re- 
liquorum equitum ratione, procul dubio , clementissi- 
me Imperátor, secus est, quam Eidem est relatum. Ac 
tantum abest, quod seniorum aliqui abierint, aut abire 
velint, ut complures alii tam a Maguifico dominó Pe- 
reny, quam a dominó Bebek, atque ab aliis etiam qui- 
bustlam domiuis Agriara concesserint, nec id quidem 
cum solis suis personis, sed etiam cum comitibus, alii 
plurium alii pauciorum equitum, iique non secus tu 
endo huic loco, qui non sünt conducti, operám suam 
navant, quam qui sünt conducti ; adeo et qui iam hic 
coalueruut, aegre hinc recedunt, et libenter aliunde 
alii huc concedunt, quibus vei ut hospitibus locospos- 



87 

sit obtíngere. Tametsi autem ex eorum quadringento- 
rum equitum numero, qui stípendio merent, diminuun- 
tur interdum aliquot gregaríi, quo8 kathonas nuncu- 
pamu8; seníorum tamen numerus integer est, paucÍBBÍ- 
mique etiam ex gregariis deficiunt, quorum tamen de- 
fectu8 mox Buppletur aliís, ut nunquam Agria caret 
500 equitibus, praeter hospites, quorum nunc etiam 
sexagintasex habemus 

Unum dumtaxat illud omnium defectuum, 8i qui 
incidunt, in causa est, quod quia ex tertia parte pro- 
ventuum Episcopatus non solum 400 equites non pos- 
sunt per annum servari, sed ne peditibus quidem 300, 
ac officíalium salariis sufficiat ; quamquam ad hoc us- 
que tempus omne ingenium et omnem conatum adhi- 
buerím, ut et menstruis solutionibus peditum, et offici- 
alium annuis salariis fuerit satisfactum. In solis equi- 
tibus 400 contentandis laboramus ; quibus solutiones 
iustae fíeri minimé possunt, nisi camerae subsidia, pro 
gratiosa conventione, mihi a Maiestate Vestra Gaesa- 
rea assignata accesseriut. Quae iam quia a biennio 
nulla fuerunt suppeditata, et diminutiones huiusmodi 
militum gregariorum interveniunt, et seniorum mur- 
murationes de abitu sentiuntur. Sed quibus sint hic 
uxores, liberi, fortunae omnes, et lucra insuper non 
exigua belli tempore, et annoua semper fere copiosa 
et vilis, quam facile hinc divelli possint, Maiestas Ve- 
stra Sacratissima, etiamsi molestius querulentur, be- 
nigne potest perpendere ; curante me interea non par- 
vo meo gravamine, ut illi etiam 200 equites, qui ex 
camera sustentari debent, ex tertia parte proventuum 
cum aliis 200 mihi in conventione assignatis aliquid 
accipiant in tanta solutionum penuria ; ne si, quum üs 
aliquid porrigitur, illis impartiretur nihil, tumultua- 



88 

rentur, et omniuo locum deBererent, Qaod nanc etíam 
feci, dato cis uiio stípendio ex duobns millibna flore 
norüm, qnae in parte mihi ratione decimaniin, quas 
ad Caasoviae et Saaros iutertentionem deputavi, nn- 
per fnerunt ex camera data. Usurns hoc officio etiam 
imposterum, qooties licuerit; minimé dubitans, qnod 
Maiestas Vestra Caesarea gratioBam mei sit habitara 
rationem, quando intelliget; qnam liberaliter in ho8 
etiam milites hactenus impenderim, ex parte non so- 
lom tertia, sed etiam ex mea, in qnos pro conventione 
non obligabar ; qood et Magnificis dominis de came- 
ra, et iis proximis dominis Gommissariis non pato es- 
se ignotum. Atque ntinam maiore essem facultate, 
profecto non dubitarem, nec recosarem pro commodo 
et honore Vestrae Caesareae Maiestatís insnmere, 
ubicnnque opus esset. In hoc autem potissimum, in 
qno patriae etiam commendarem. 

Sed qoia fortunae meae non sünt tantae, et hoc 
confinium exigat sumptus maximos, snpplico Ve- 
strae Caesareae Maiestati, diguetur munificentins in- 
terdum ad Agriam respicere; quia certe per se tanto 
praesidio conservando non sufíicit. Paratos ipse inte- 
rim omnia facere, quae possibilitatis meae emnt, ut 
et milites eius conserventur, et custodiae ferventius 
ac diligentius habeantur. Nimis alioqui et viribas, et 
industria tanto oneri impar. Et Deus Optímus Maxi- 
mus Sacratissimam Vestram Caesaream Maiestatem 
conscrvet incolumem et felicem. Agriae 15- a Octo- 
bris 1559. 



89 



XXVI. 
Herényi Gábornak Verancsics Anüil. 

Ad dominuni Gábrielem Perenny. 

Jam aliquot dies sünt, quod rumores magni ad 1559. oct. 28. 
nos aflferuntur, Turcas monasterium oppidi Jaazberen 
velle ín castelli formám communire. Nam officialem 
quoque , zubassam illis nuncupatum, cum duobns co- 
mitibos eo transmisemnt, qni, occupata et insessa tnr- 
ri campanarum monasterii, dicuntur noctu per oppi- 
dum in plebea véste et pileo nostri moris oberrasse, 
vestigantes, si qni vei haidones, vei alii qnippiam ex 
hominibns nostratium ad oppidanos illos concederent; 
die verő currus cum iisdem oppidanis, vi ad boc ada- 
ctis, conscendunt armati, et discnrmnt longius nonnihil 
ab oppido, captivitate et caedibns omnes afifligentes, 
in quos inciderint ad nostrates attinentes. Postea ve- 
rő ad hos trés summissi sünt a Passa et alii dno Tur- 
cae prioribus potiores, verentnrque oppidani, mox pln- 
res snperventnros, et sic demum castelli rem aggres- 
suros. Quandoqnidem ligna quoque magnó iam nume- 
ro ad diversa lóca comportarunt, et zangzyaccbi om- 
nes Budám cum apparatu suo bellico convenerunt. Ac 
tametsi de boc alia atquealia in vulgus dissipent, om- 
nes tamen etiam exploratores nostri, qui in Pesth et 
in Hatwan diversantur, referunt, valde inter Turcas 
mussari de castello Jaazbrinensi. Quod si ad finem 
perducetur, quanto omnes hi fines nostri occupabnn- 



90 

tiir iiiooiuuiodo. iiemo est , quí non perepieiat Propte- 
rca 8Íg:niíicato hoc liOBtíum couatu Magnificis dominó 
Halassá, dominó Bebek, dominó Telekeasv^et dominó 
Magocliy, ad Vestram quoque Magnificam dominatio- 
nem miseram unnciom, ut Eandem de hoc ipso coni- 
tu hostíli, meo uomine edoceret. Qaum aotem IIU non 
est inventa domi propter iudícia, quae nirnc agontor 
Zepusii, haec ipsa nunc ad Eandem perscríbo, ut cnm 
oaeteris supra nomínatis dominis et viciuis nostrís. nova 
liuiusmodi intelligant, et velint tempestívede sno quo- 
que expedieudo apparatu curamet cogitationeminire: 
qiio, si opus fuerit, simul et mature illis obsistamus. 
Nec interim iuvigilare cum praefectis meis ipse desi- 
staiu, ut in dies melius de his intelligam, et quicquid 
tandem certi babuerimus, dilígeuter successiyís die- 
bus perHcribam. Quum verő expectare, ut hostes ca- 
fttelli opus aggrediantur, serum mei praefecti főre ar- 
l)itrantur, ne tunc frustra et cum periculo erumpere- 
nius ; ea essent seuteutia, ut motum illorum anteverte- 
remus, murum exteriorem monasterii, qui circuit ce- 
niiterium, subito impetu deiiciendo, quod aiunt una die 
et noete facile posse perfici; hocque muro demolito 
relíqua monasterii aedificia imbecilla remausura^fore' 
que, ut hostes quoque desistant ab hoc conatu, occa- 
sione liuius muri sublata. Quod eonsilium, quamquam 
miiii etiam probaretur, quia tamen iuduciarum causa 
quas Maiestas Caesarea Dominus uoster Clementissi- 
mus tam firmiterobservariquotidieimperat per omnes 
limites, minus secure arbitror eo nos uti posse sine 
scitu et expressa Suae Caesareae Maiestatis informa- 
tione ac mandato. Neve huic rei aliqua mea obesset 
mora, quintus iam dies est, quod expediverim ad Suam 
Maiestatem litteras, speroque, quod brevi de re tota 



91 

informabimur. Interim taraen, quicunque eventuB fue- 
rít, Magnifícam dominatíonem Vestram rogo, velit 
cnm istís quoque Reverendíssimis et Magnificis Com- 
missariis hoc negotínm commnnicare, et consílium ha- 
bere, nosque postea non gravate edocere, qnid vide- 
bitor tam Vestrae Magnificae dominatíoni, quam ipsis 
esse faciendnm. Res enim quiim sít adeo tóti Regno 
pericnlosa, non est certe negligend^^. Et Deas Altis- 
simos Magníficam dominatíonem Vestram nna cnm 
istis caeterís domínis meis, qnibus servitía mea com- 
mendo, incolnmem conservet Agriae 28. Octobris 
1559. 



XXVIL 
Ferdínaad császárnak Veranesies Antal 

Sacratíssima Caesarea Maiestas, Domine domine ,559.oct.végo. 
mihi clementissime. Qnnm in arcé Agriensi annnae inter- 
tenticni peditnm 300, et eqnitnm 400, qnornm200 nomi- 
ne Sacratíssimae Vestrae Caesareae Maiestatis ser- 
vantnr, fnitqne liactenns necesse, me ad hos etiam id, 
quod interdnm fíeri potuit, exponere; pars proventnnm 
eius Episcopatns tertia non snfficiat; nec ex Camera 
quoque tam crebro, quam menses cito praetereunt, 
suppeditari possint illis snpplementa inxta conventio- 
nem gratiose mihi a Maiestate Vestra Caesarea assi- 
gnatam; modns quidam mihi demonstratus est, qno il" 
li 200 equítes, qui ibidem nomine Maiestatis Vestrae 



92 

servantor, posseut per iutegrum annam, aine nlla et 
CaiDcrac et EpÍBcopatos impensa, eommode sustentarl 

Quem moduiD propoBitoras hamillime Yeatrae 
Caesareae Maiestati, ut et Camerae et Epiacopatni 
valde, pro humili meo iudieio, commodum. Ainnt in- 
ter Jaziges et Cumanos eaaead tria circiter millia oo- 
lonos; ex qiioruin proventibus, inxta summám, qua hoc 
tempore a rationista Veatrae Maieatatís colliguntni) 
vix, ut refertur mihi, 40 vei 50 equitea per annum 
servari possent , uec uunc phires milites sünt, qui ea 
bona oifícii nomine tenent, quam circiter 36. Quae 
quideni et iactura, si perpenditur, non est exigua, et 
utilitas quae ex his bonis provenire posset, esset sá- 
nc magiia, si meliore ratione de illis constitneretur. 
Quidam itaque fidem mihi fecerunt, quod si ea bona 
ciim suis ordiuariis proventibus villatim in praecipuos 
milites praefatorum equitum 200 distribuerentur, limi- 
tato cuiusque militis equitum suorum numero ad quali- 
tatem uniuscuiusque villae, quum duobus, et tribus, et 
quatuor maíores et opulentiores villae committi possent; 
facile pro arbitratu meo dicti equítes 200 per integrum 
annum in eo praesidio, sine uUa peculiari vei Camerae 
vei Episcopatus solutione, conservarentur ; quemadmo- 
dum 50 ferme in bonis Episcopatus conservantur, sine 
ulla omnino spc stipendiorum aliorum. 

Quae couditio quum videatur futura Vestrae 
Sacratissimae Maiestati non iucommoda, tam quod 
ex Camera nihil ad hos 200 solvetur, quam etiam 
quod ad reliquos 200 ac 300 pedites, qui ibidem ser- 
vantur, minora exigentur supplementa, quod aliquan- 
to commodius parte proventuum Episcopatus tertia 
poterit eis subveniri: ego humillime censerem, ut is 
modus de gratiosa Maiestatis Vestrae Caesareae vo- 



93 

luntate, et Magnificorum doroinorum de Camera con- 
silio ad effectnm deduceretur. 

Sed príus debebunt dicta boua, et haec conditío 
per Commissarios Vestrae Maiestatis explorari ac reco- 
gnosci, et sic demum per haec dumtaxat impacata tem- 
póra dnranteque Maiestatis Vestrae Caesareae bene- 
placito de illa constituere , quo imposterum et Maié- 
stas Vestra hac molestia, et Camera eins hoc onere 
liberetur. 

Qnum verő aliae qnoqne plures sönt causae valde 
necessariae, ut Agriensis totus status denuo nnne reco- 
gnosoatnr; praesertim verő de divisioneetdispensatio* 
ne proventuum eius, ac deincepsquomodosint servan- 
di milites, qui iam vix gubernari possnnt ob nimiam li- 
centiam ; supplico humillime, dignetur Maiestas Vestra 
primo qaoque tempore Commissarios snos eo gratiose 
designare et proficisci mandare. Quod et Maiestati Ves- 
trae Caesareae qiiieti, et Episcopatui ipsi, ac etiam 
militibus commodo futurum non desperem. Gratiosam 
expecto Eiusdem Vestrae Maiestatis super hoc deli- 
berationem, ubi a praesentibus curis respirabit. 



94 



XXVIII. 
BelgramoníBS Fereneznek Veranesies Antal. 

Ad Fraciscam Belgramoniam. 

Quod ad binas litteras tuas, quas a liberatíone 
nov. 1. 8crip8Í8ti DobÍ8, seríus reBponderímnB, eo acddit, quod 
tardiores tabellarios habuerint Sed haec cniiiscimqae 
faerit incnria, parnm refert, modo te et aospitem, 
et reducem habeamos. Dici sane non potest, quanta 
fnerímus laetítia affecti tna liberatíone. Nec affectu 
maiore possumus illám exprimere tíbi ; sed crede no- 
bi8, quod ab annis quinquaginta, 8i quam laetítíam 
habnerímus, bac certe hilariorem nullám hahuimue; 
quum autem illud quoque aBsequimur, quod te et vi- 
dere et amplecti poterimus, existímamuB, quod etiam 
exultabimus. Neve interim te absentem diutíuB detí- 
neamus epistola longiore, quum iam videndi tui nec 
desiderio nostro sufficimuB, omitte omnem istíc com- 
miBsam tibi rerum nostrarum curam, bí adbuc in dif- 
fícultate consiBtunt, teque omni celeritate celeriuB ex- 
trices ÍBtÍB perícuÜB, ne denuo iuoppínato quoppiam 
casu repetarÍB in exortu et aBSumptíone növi Pontifí- 
cis. Quem bí aequiorem et sedatíorem infirmitatibuB 
noBtrÍB obtinebimuB, alio etiam nuncio pro confírmatí- 
one nostra uti poterimuB apud Sanctam Sédem, par- 
centeB paterne proximis afflictionlbuB tuiB, non Becus 
ac uoBtris, si ii fuiBBemuB, qui tu fueriB. Monere verő 
te, ut sapiaB, possemuB quidem pluribuB verbis, et 



95 

fortasse opua esset, quod ab Italicis deliciís avelli ne- 
qneas, qníbas mnlti etíam alii detineri soleant. Ve- 
rnm si tu proxima captívitate tua , et Panli IIII. car- 
ceribns sapere non didiceris, frustra vei Platone mo- 
nebere. Quamquam nos etiam, dum binc dÍBcederes, 
cavebamus tibi , et potuÍBti tunc nos habere pro Pla- 
tone tuo, si nobis pamisses. Sed sic decipiuntor con- 
fidentes, qui nimis sui securi ingenio atque consílio, 
in casses incidnnt, quos providere neglexemnt ; post- 
quam tn tot mala, et ea omnia, qnae tibi per hoc tem- 
pus factis tnis debebantnr, fortissime exantlasti, sco- 
pulis istis eripe te qnam maturrime possis, monitns 
ad postremnm vei ipso evangelio, ne posteriore pro* 
cella gravins intercipiaris, si forte successorem hoius 
Pauli huic ipsi similem sortiemur. Nec erubescas dó- 
mom redire pauper, dum alíquando redeas, et absis 
qnam possis et longius et citius ab ergastulis istis, 
qnae annnm pertulisti, futurus satis commode dives, 
si sospes, et in patria fueris. In qua omnia tua inve- 
nies salva, integra et his etiam locupletiora, qnae 
istic ammisisti. Et quia liic obviam sumptus tibi mit- 
tere non sit tutam, ob viarum longitudinem et huius 
saecnli hominnm móres, utere mutuis amicorum, qui- 
bns, unde referre gratias poteris , habebis ; modo re- 
deas incoinmis. Ad uostrum verő statum quod attinet; 
quiescimus nonníhil praesentium induciarum benefício, 
satis alioqui solliciti, quod vicinitas Turcica nulla un- 
quam tuta est nobis Christianis, nulla non hostilis, eti- 
amsi amplexaremur et oscularemur cum illis mutuo. 
Quare et praesidium nobis servatur solitum; et ab ex- 
cursionibus utrinque non cessatur. Vale et redi. Agriae 
príma Novembris 1559. 



96 



XXIX. 
Oláh líklós esztergami érseknek Veraacsies Aitai. 

Ad ReverendiHsimam Domiunm Strigouieusem Olaham. 

nuv. 6. Reverendissime et Illustrissime Domiue, domiiie. 

fautor, páter et patroné mihi semper colendiasime, aa- 
Intem, omne boüum, et servitiomm meomm commen- 
dationem. Ad bínas suas litteras paulo quidem serina, 
qnam debebam, propter maximas et asaidnas meas 
occupationes vei potius inextricabíleB molestiaa mili- 
tares, responsnrus, priores non attíngo, ne vnlnns re- 
fricem pridianum, et qnod pro sna rara prndentía et 
sapientia videó, Eandem apnd se invenÍBse consolatío- 
nis rationes ; ad posteriores yero qnod attínet, de pro- 
motione nepotis mei ad PraepoBitnram, quae uunc in 
Ecclesia mea vacat, omniuo non laboro. Primnm 
quod ignorem, sitne in veritate aliqnaudo clericatnrns, 
nec ne; deinde quod ea quoqne adhnc non estemditi- 
onis sufficientia, quae in eadem mea Eccle8ia qnotidie 
a persona huiusmodi dignitate praedita desideretnr: 
ac demum nolens animae meae discrimen accersere, 
ditando et amplifícando meos eleemosinis, quae in eos 
usus dispensari debeut, qui reprehendi neqneant. 
Propterea Reverendissimam dominationem Vestram 
obnixe rogo, ut cousulat meae Ecclesiae paterno ani- 
mo, euretque ut eadem Praepositura cnippiam probo, 
docto et maturo viro conferatur, qui eidem meae Ec- 
clesiae tam doctrina, quam exemplo et consiliomm ma- 



97 

turitate utilis esse possit, satis diu iam hoc geiiere vi- 
rorum orbatae. Quod quum facturam et curatnram non 
dubiteni, propter pientissimum zelum, quem geriterga 
Divína et í^cclesiarum commoda, non utar pluribus. 
Caeteram Judaei quídam ab Agriensibus capti, a Cae- 
sarea Maiestate instantissime repetuntur Yiennam, cum 
omni pecunia et pactatione, quae est illis oblata. De 
qno negotio, quia iam ad Suam Caesaream Maiestatem 
vére et copiose seripserim, Vestram Beverendissimam 
dominationem rogo, .velit pro occasione ipsum nego- 
tium leniendo curare quantum poterit. Ego eram om- 
níafacturus promandato, sed obstitit et fídes de Jndae- 
orum restitutione extemplo facienda, ubi redemptío 
eorum affuisset, et militum horum contumacia, quí nul- 
la ratione, nulla vi mea adduci potuerunt, ut iam divi- 
sam inter se redemptionem reddere ac deponere in me- 
dium vellent; quodetiam, utidicebant, non possent, quia 
in multos usus ea dispensassent, eo quo momentorece- 
perant. Nam^ alii pignora redemerunt , alii ad hyemen 
annonam comparaverant, et alii alia fecerant, ut fit in 
his apud illos, qui multis egent. Dignabitur itaque do- 
minatio Vestra Reverendissima prudentia et patrocinio 
suo adesse huic negotio. Quia alioqui et cum militi- 
bus non potest agi, ut cum quibuspiam civibus ; et 
mea hic nequeat esse vis tanta, u< cum militibus summo 
iureagerepossim; quod magnis etiam Principibus con- 
tingere aliquando, non solum legimus, sed etiam vi- 
demus. lUud tamen mirari non satis queo, quod Maié- 
stas Caesarea ad liuiusmodi captivorum faciendam de 
roanu sua restitutionem induci potuerit, quod et di- 
gnitati, et maiestati suae Caesareae haud dubie non 
couveniret. Nec ipse adeo imprudens sura, ut arroga- 
iur, quod velim maioribus meis videri circumspectior. 

VOHTM. HUNO. HI8T. 8CHIPT. XII. 7 



98 

Qiiia tamen milii etiam curae est et ease debet digni- 
tas Suae CaeBareae MaiestatÍB, id per mmistros honé- 
stíus fieri debere putarem, quam per ipBammet Caesa- 
ream Maiestatem. Quia 8i vei Bemei id ab ea blande 
hoBtes obtínoerint, exigent deincepBÍnBolentinSYetrem 
habebnnt hidibrio, nec vicissini noBtros nobÍB restitnent; 
quemadmodnm annis quoque Baperioribns fecerunt, 
qnando AgrienBea inandato Suae Maiestatis indncti 
XIIII captívoB illis restituerant, nti nunc etíam me- 
minerunt, ipBÍ verő ex nostrís nonniai unum reddidere, 
et hunc bolo quoppiam amentem factam, re omnino in 
iocum versa, votis suis potiti. Vernm ne committain ali- 
qiiid, qood eBset maiestati eins molestias, obmutescam 
et parebo iuBsis. De novis verő, qnae hinc seribi possnnt, 
ea de solisTurcis Bunt;qni utcunque istic commendent 
soa erga inducias studia , eos tamen sciat his fínibns 
esse molestoB. Infestant ením et Giulam et Agriam, 
et qnicqaid arcium est aliamm in hoc tracta ; nec ali- 
nd sub hoc induciarum tempore molinntur, quam ut 
dedititíos prorsuB a nobis avertant, et subiiciant 
sibi; passim cos inhibentes, ne ad ullos nostros 
fínitimos, ad Agrienses verő potissimum commeare 
praesumant. Et qnum neque cum Giulensibus, neque 
ullis aliis finitimis nostris pacifice vivant, solis offen- 
duntur Agriensibus, ut quos in oculis et in vestigio 
praecipne habeant, ne limites profcrant. De qnibus 
intemperiis et conatibus hostium, quia iam ad Caesa- 
ream Suam Maiestatem perscripsi diligenter, nescio 
quid de remedio cogitetur. Vestra tamen Reverendis- 
sima dominatio cum aliis Revcrendissimis et Magnifícis 
dominis enitantur apud Suam Maiestatem Gaesaream 
solito studío, quo sünt in pátriám, ut pnblicia rebus 
consulatur, ne nobis hoc astu atque vafricie fines hoB 



99 

hostes dcbilitent, et tyraniiidi suae obnixios efficiant; 
dam tam blande de se polliceantar omnia, qnibns nos 
sciant res nostras neglecturos, aut cnrara earum dila- 
taros, donec domi intestino bello absoluto, expediti 
contra nos esse poterunt. Reliqunm est de suis rebus 
famíliaribus Praepositurae Maioris, quas mihi com- 
mendaverat. Aegi (így) omnia cum provisore diligen- 
ter, eique facultatem dedi, iit omnes fructus iam col- 
lectos et colligendos vendat iuxta quod praeceperat. 
Nec ut videó, deest suo officio ; et in eo totus est, nt 
pro voto Vestrae Reverendissimae dominationis 
omnia exequetur, nalla ex parte a qnoppiam molesta- 
tus. Seripsi etiam Debrecinnm acerrímas litteras pro 
credito Magnificae dominae sororis Vestrae Reveren- 
dissimae dominationis ; adhuc tamen surdescunt, nec de 
satisfactione respondent. Propterea quia in eos ali- 
qoid agere dnrius prohibeor indneiis, istinc dominatio 
Vestra Reverendissima provideat, et modum mihi osten- 
dere non gravetur, quo Magnificae dominae inservire 
possim. Deus Vestram Reverendissimam dominatio- 
nem incolumem et felicem conservet cum omnibus 
suis. Agriae V. Novembris 1559. 

Fost scripta. Reverendissimam dominatio- 
nem Vestram rogo, uti rogaram antea etiam, velit 
mibi provídere de aliquo canonicali sacerdotio cum 
bona domo in Posoniensi Capitulo, quo quum me ex 
curia in quietem aliquando oportebit divertere, habé- 
am aliquale ibi hospitium. Quia et excurrere semper 
Vienna Agriam tam longo ac difficili per Twrocz et 
Liptouiensem Comitatus circuitu molestum est;etean- 
dem Agriam diutius per vices incolere molestíssimaii 
propter curam militarem , cui nisi me subduxero 
Vestrae Reverendissimae dominationis, brevi 

7* 



100 

tcDipore coufícinr. Dico et inro Eidem, quod deficio 
et viribiis corporis, et animi sensibuB, qauin tantae 
provinciáé non sufficiam. Biennium tentavi, an hoc 
onuB ferre possem; sed succombo in diea magis ac 
magis, quod proxima etiam animadverti aegrítudine, 
quae milii caput oppresserat dolore et vertiginibus. 
Nec in alio spes opis milii est posita, qnam in sola 
Vestra Keverendissinia dominatione. etc. 



XXX. 
Ferdinánd császárnak Veranesíes Antal. 

Ad Caesaream Maiestatem. 

^>. nov. 5. Quum has iam obsignatas tabellario committerem, 

quidam explorator noster supervenit Pesto, ac retnlit, 
abrogatam fnisse Passae Budensis praefecturam , trí- 
stari enndem magnopere, et inter Tnrcas magnnm de 
hoc esse sermonem. Scripsisse thesanrarium, quem 
Turcae teffterdarum vocant, Passis Veziriis ad Portám 
curo expostulatione de illins saevitia, et de caedibns, 
quibus tot pagornm et oppidorum indices confecisset, 
necdesineret vexare in dies gravius dedititiam plebem; 
et periculura forct, ne ducta secnritatis suae despera- 
tione, dilaberetur de regionibus illisadnostraspartes. 
Quod si verum fuerit, haud dubie profueront aliquid 
litterae nostrae duriores, quas (audio) eundem Pasaam 
omnibus etiam Beghis communicasse in consilio ano. 



101 

Nec defueruQt ex illa plebe, qui raihi gratias coram 
egerínt, qiiod a lectione earundem litterarum subito 
detenti nonnulli iudices, et Jaazbrinensis et alii di- 
missi fuerint. 

De tanta autem materié lignorum, quam per Tur- 
cas ii) his iiostris partibus caedi, et ad certa lóca com- 
porfari proxime scripseram; nunc iamhoc exulteriore 
latere Danubii faciunt, et ad eiusdem ripam alia ma- 
teries congeritur. Quid tandem de castellis novis 8ub 
hvemem tentaturi, adhuc incertum. Verum navale 
quoddam infra Pestum sub ipsis muris excavarnut 
quinquaginta pasBÍbu8 (ut refertnr nobis) longnm, et 
totidero latum. Quod intrinsecas robornm palis, ne 
terra, quae est ibí harenosa, denuo in fossam defluat, 
emunitum, et repletum aquis Danubii, saykas et násza- 
das ab iniuria glacierum esset servaturnm. Passa 
etiam construit in eodem Pestho amplissimas aedes ; 
quod (aiunt) quendam dervisium videntem Turcicum 
eidem fuisse. vaticinatum, non supervieturum diu, si 
mansisset Budae. Nec admodum oraculo falletur, si 
verum fuerit, quod amiserit praefecturam. Deus Op- 
timns Maximus Vestram Caesaream Maiestateminco- 
lumen et felicem conservet. Agriae V. Novembris 
1659. 



102 



XXXL 
Verancsics AntalAak DomíüBs Jeromos. 

4. S. P. Si de voluiitate Tnae ReverendÍBBimae 
dominatíonis in me dubitarem, multis verbis peterem, 
ut me peregríuum, omníbus ignotum, taerere. Sed 
profecto est ita, ut mihi persuasi; me Tuae Reveren- 
di88imae domiiiatíoni esse curae. Elapsis diebna 
scripseram ad Taam ReverendÍBsimam dominatíonem, 
ut me ac studia mea fovere vellet; sed quia nuUum 
respouBum ad meas recepi, maxímo moerore obortus, 
has ad Tuam Reverendissimam dominatíonem dare 
volni. Quid est, cur Tuam Reverendissimam domina- 
tíonem a me, suo servo, alienatam esse videó? Eqni- 
dem bi me malum virum, si iudignum tuis snffragiisi 
si nullae spei, si persidiosum et insidiosum , si saper- 
bum et astutum perspectum habebat.cur insuam tute- 
lam me acceperat ? Nam si minimam partém in me 
earum rerum aguovissem, nec ad Tuam Reverendis- 
simam dominationem coufugissem, nec eius suffragia 
requisissem. Sed ut est, rogo Tuam Reverendissimam 
dominationem, ut ea mihi suffragia, quae sola et 
promisit et praestitit, ita exhibeat, ut humanitás et virtus 
sua postulat. In hac re phiribus uterer , sed brevitas 
teraporis cogit me essebreviorera; et quiaspero, brevi 
coram me de omnibus rebus meis optíme loqui posse, 
fínem imponam; iterum atque iterum orans Tuam 
Reverendissimam dominationem, ut malit meinfímom 



103 

saom servnm procul in gratia sua retinere. quam 
coram odio me habere. Nam magis facio amorem 
Tuae Reverendissimae dominationis , quam divitias 
totíoB mundi. Tua Reverendissima dominatío valeat, 
meqne commendatumhabeat. Bartphae 14. Novembris 
1559. 

Humíiis servus 
Hieronymus Domitius. 



XXXII. 
Ferdinánd császárnak Veráncsies Antal. 

Sacratissima et Catholica Caesarea Maiestas, do- 1559. 
mine domine mihi clementissime. Post fídelium et per> 
petuorum servitiorum meornm in gratiam Vestrae Cae- 
sareae Maíestatís humillimamcommendationem. Proxi- 
mo triduo venit ad me vir quidam Samius, nomine Ja- 
cobus Heraclydes despota^ qiii genus suum ab ipso us- 
que Hercule assereret, et diceret, maiores suos in insula 
Samo imperasse, vir quidem nobili indole, fide Graeca, 
et tam iu Graecís, quam in Latinis litterís apprime 
eruditns , quique omnia fere Regna Christiana pera- 
grasset, caleretque quumGraecam, quam vemaculara 
habét, tum et Italicam, et Hispanicam, et Gallicam 
et Valachicam lingvam, et postremo ea quoque sorté 
laetaretur, quod felicis memóriáé Caroium V. Impera- 
torem nostrum Sacratissimum honesto loco servivis- 
eet, et ab Eios Caesarea Maiestate Germaniae Prin« 



104 

cipum libertatibus et praerogativis fuisset donatus^ 
pluraque hiiiusmodi, illa adiicieus, qiiod Vaivodarum 
Moldáviáé esset Icgitimus haeres ; et quidem non 
Petri et aliorum quorumdam, qui et ante, et post Pe- 
trum fuerunt, quos illegitimos et tyrannos fuisse affir 
marét, sed illius Stepliani Bogdáni, eiusquepraecesso- 
rum, a quo Bogdania quoque appellata est Moldáviáé 
provincia. Ceterum quod ad Principatum illum non 
Bolum iure et summo studio aspiraret, verum etiam 
quod iam ab ipsis gentis eius primatibus, et omnibus 
caeteris tam profánig quam ecclesíasticis ordinibuB 
electuB esset, accersereturque maximis votis, ut ad 
capessendam eam dominationem maturaret. Alexan- 
drum se, qui nunc rerum inter eos potiretur, quod 
tyrannice regnaret, nec ob id esset illis tollerandusi 
occisuros, et cum excrcitu ad limites usque eius 
provinciáé descensuros, excipiendi eius gratia. Nec 
maioribuB cum copiis instructum accedere oportere, 
quam quingentorum hominum, qui essent illi a Chri- 
Btianis PrincipibuB corrogandi ; ad quos litteras etiam 
BuaB patentes dederuut, eundem Jacobum Ueraclidem 
delectum sibi Vaivodam commendantes, postulantes- 
que diligenter, ut illi adesse tam exiguo subsidio non 
recusarent. 

Hic itaque cupidus eius dominationis compos 
fieri, quum apud Ducem Prussiae, et Regem Poloniae 
diutiuB moram traxisset, et ursisset hoc auxilium, quo 
in Moldáviám penetrare posset, ait, magnam sibi ini- 
tio spem fuisse factam aPolono, sedimpeditumpo&tea 
invidia et odio Alexandri, a quo etiam proscriptum se 
CBse retiilit, non exiguo proemio proposito, qui illum 
occidisset, coactusque hac necessitate Polonia profu- 
gere, ad opem Vestrae Caesareae Maiestatis confngit, 



105 

et Bartfae snbstítit. Ubi quum convertisset animiiin 
ad qaaerendnm homines rebus suis opportunos, et 
qnomm opera nomen et petitio eius ad Vestram Cae- 
gaream Maieatatem deferretur, proposuerunt illi me, et 
Sigismiindnm Tordam. Mox itaque Eperíesiam ad Sí* 
giamimdnm concedens, égit cam eo, ut se ad me deda 
ceret ; mecum verő coustitutus, miliique sua et re, et 
necessitate proposita, qiiam ipsi quoque Sigismundo 
ante exposuerat, utrumque sedulo rogavit, vellemus 
eum Vestrae Caesareae Maiestati commendare. Quae • 
autem postulat, tria sünt. Primiim, ut dignetnr ei 
Caesareo et clementi suo diplomate gratiam in Re- 
giio eius libere permanendi concedere. Deiude ut eum 
iuvet non maiore pecuuiarum mutuo, quam quo quin- 
gentos equites ubi possct, per Hungáriám conduceret. 
Postremo, ut conducendi eosfacultas illi foret. Pollice- 
tor autem Vestrae Caesareae Maiestati non solum 
huíus pecuiiiae restitutionem et Regia munera, verum 
etiam omnem eam operám, quameunque res Vestrae 
Caesareae Maiestatis aut in Transsilvaniam, aut ab'o 
qnocunque usus eius postulabit; eo existens animo, ut 
iö mortem usque inserviat commodis Christianis. 

Totam rem hominis bumillime exposui ; primum 
^e rem tentam subticeam, quod fortasso aliquando 
Posset esse necessarius ; deiude ut homini peregrino, 
^pis indigó, et virtutibus etiam commode praedito , 
^fficíum praestarem. Verum, etsi ignotos homines 
teíam diöícile et periculosum esse commendare temere 
^rincÍDÍbus • btt^^^ tamen non tam studio quoppiam dili- 
tiore cominendo, quam ut Eandem bumillime edoce- 
aaales hotnineB ditiones et Regna Suae Caesa- 
Maieatatifi^ pervagentur. Nam quia intelligo, Ei- 
etiam bene esse notom, apud quam dicitse fuisse 



106 

aliqnando Pragae; non est mihi dnbium, Veatram 
CaeBaream Maiestatem probe Bcire, quantí apnd Ean- 
dem haberi debeat, qaave ait vei gratía Eiua, vei 
etiam beneficio dignus. Humillime in fine anpplicans, 
ntf 8i qnid hoc officio in hunc hominem eoUato Ve- 
strae Caesareae Maiestati peccaviasem, dignetur mihi 
clementer veniam dare. Qnam Deua Optimua Maxi- 
mu8 incolnmem et felicem servet. Agriae XXIL No- 
vembris 1559. 



xxxm. 

Balassa NenyhérUiek Veraiesícs Antal. 

Ad MagDÍficum dominam Melchíorem Balassa. 

1559. nov. 2^. Responsufi ad binas litteras Vestrae Magnifi- 
cae dominationis de negotio pogsessionis nostrae 
Ewrs, habemns ei magnas gratias^qnod tam hnmaniter 
obtulit nobis operám suam in eadem posseasione no- 
stra a vexatione violentorum nobis liberanda, offerentes 
vicissim nos ad ea omnia officia in eandem domina- 
tionem Vestram Magnifícam conferenda, qnae et 
possibilitatis nostrae erunt, et nobis licita faemnt 
Verum ubi commemoravit eam possessionem a Sere- 
nissima Reginali Maiestate mortna einsdem militibiis 
castelli Kalo fuisse collatam, nec sibi esse licitam, eos 
illa privare ; sed oportere, ut nos ipsi lUastriaaimiim 
Príncipem dominnm sunm litteris nostris reqniramas; 
Yestramqne Magnifícam dominationem omnia in lioe 



i07 

exeqantoram, qaaecunqne fuerínt iussa ; de hac quoque 
fraterna admonitione habemus gratias. Sed qoia de 
his mediocribus rebuB uon exiatímamuB Principes esse 
vei litteris vei nnnciis molestandos, quas nos etíam 
ipsi reparare inter nos possumns ; praesertím qnae 
temporaría possessione labefactantnr, Vestram Ma* 
gnificam dominatíonem rogamas, velit ipsa non tam 
amicitiae et officiorum nostrorum gratia, quam mise* 
rorom et innocentnm colonoram pietate apud praefa- 
tnm Illustrissimnm Principem dominnm snnm facere 
mentíonem ; idqne in miseros, panperes nostros be- 
neficii sui conferre , quo et apad Denm meri- 
tum , et apud homines landem promerebitur. Nec 
est dnbium nobis, bene Vestram Magnifícam do- 
minationem scire , quod par violentia ex Ágría 
quoque non paucis ultra Tibiscum Vestrarum par- 
tium bonis existentibus posset irrogarí iuxta gen- 
tis nostrae solitum morém, quem utinam aliquando 
relinqueremus tandem, sed quia putamus satis iam va- 
stitatum per nos in pátriám nostram, totó őrbe olim 
florentissimam et fortissimam esse commissum, omni- 
no et iras et vires nostras inhibemus, ne magis ac 
magis indignationem et flagella Dei contra nos con- 
citemus. Et nisi dominatio Vestra Magnifica, quae est 
iam primario loco, cum paucis alíis afflictissimis Re- 
gni nostri primatibus eo appellet animum suum, ut 
aliquando vei hae saltem praefati Regni nostri reli- 
quiae conquiescant et respirent a rapinis et oppressio- 
nibus, procul dubio magnopere tiiíiendum est, ne et 
nos, in quos aetas ultima venit, extrema nostra vide- 
amus et utrorumque nostrum domini ac Principes ces- 
sent habere, propter quod imposterum domi nostrae 
ipsi nos, qui omnium malorum causa sumus, ^tantis 



108 

odíÍ8 et direptionibus mntuÍB dimicemas. Qaae qoam 
sciam dominatiouem etiam Vestram Magnificam ver- 
sári 8U0 animo, obiter ea attigi, ut mágia animum eina 
ad Bubveniendum mÍBeris colonis nostrÍB provocare- 
moB ; qui ea Bola cauBadiatrahuntor, quod nos alíenos 
dÍBtrahere nolimoB, pnblici boni cauaa. Et ne hoc in 
verbÍB tantnmmodo BpecioBia appareat^ non antem in 
factis ; quae Bcribimus ; scias nos iam non pancia bona 
hunc in modum per has nostras discordiaa naurpata, 
domiiiis 8ui8reddifeci8se;nuucque etíam aliquot nobi- 
les viduas, et etiam viros ultra Tibiscanae regioois 
apud nos esse, íd ipsum beneficii cxpectantea, qnod 
etiam obtinebuiit. Propterea dominationem quoqoe 
Vestram Magnifícam et alios suarum partínm id facé- 
ré conveuiret ; quia nisi prius nos ipsi patriae et Re> 
gno nostro unitate et concordia nostra mutaa consu- 
lere inceperimus, frustra certe et Principibua nostris 
partialiter favebimus, et externorum opem implora- 
bimus, quia omne Regnum intra se divisum desolabi- 
tur. Et Deus Vestram Magnifícam dominationem in- 
columem conservet. Agriae 24. Novembris 1559. 



109 



XXXIV. 
Domítías Jeromosaak Veranesíes Antal. 

Misimus tibi parentis tuae litteras, quae nobis ^559 ^^^ j 
etíam scripait ; et quae tu quoque ad nos binis iam 
tuis, praesertím verő ultimis exarasti, magnae fuerunt 
admirationi nobis, quum ea in animo tuo de voluntate 
erga te nostra fíngas, quae in nostrum nunquam ad- 
huc descenderunt : ultra quod nimis et imprudenter, 
et insolenter ad nos scripseris ; quasi verő esset, no- 
bis communis quaepiam haereditas, de qua aequali- 
ter ambo, partes sortíremur, et e/L tibi iure debere. 
mus, quae ex humanitate et bonitate nostra tam aman- 
ter, quam ultro facimus. Etenim quod te ad discendas 
litteras in istam civitatem miserimus, eo misimus ani- 
mo, ut et sustentemus te , quoad litterarum aliquid 
assequaris, et possimus demum te eo promovere, ubi 
fíeres ex parte aliqua maiorum nostrorum communium 
similis, propiusque ad desideratam accedas fortunam. 
Et quia annus adbuc non est, quod in ista doctissimi 
viri Leonardi Steccbelíi scbola versaris , exposuerís- 
que supra centesimum quinquagesimum florenum ad 
sustentationem tuorum studiorum, haud dubie miramur, 
quod non contenteris, nec agnoscas tam benefícium, 
quod in te coníerímus, quam etiam sumtus finitimos, 
et alios varios, quibus supra vires nostras in hoc con- 
finio distinemur. Gessit nostri curam Reverendissimus 
felicis memóriáé Joannes Statilius, avunculus meus, 



110 

Episcopas Transsilvaniensis, drnn iii Patavino gyinna- 
8Ío Btndnimns. Sed in annum singiilnm non nísi qoinqiu- 
ginta aureoB nnmmos ad omnia, qnae tam nobís, qnam 
praeceptori nostro fnerunt necessaria, anppeditant. 
Et nihílominns didicinma aliqnid, faimiiBqiie satis ho- 
norati in caetu 8ane et maiore, et nobiiíore multo, 
qnam sit I^arthuensiB. Nec isthaec eo scribimus, quod 
velimus deeBse tibi ; Bed ut coniponas te ad medioerí- 
tateni, quam et Horatius auream appellavit, et nos ex 
hac celsitndiue, qnam tantopere a cnnabnlis fere ipsis 
ursimus, et consectati snmus, repetere sane vellemns. 
si posscnuiB enni decore; adeo iam nnnc demum co- 
gnoscinius, in mediocribns esse felicitatem, quae in 
liac vita liominibus expetitur. Sed ntadremredeamus: 
frugalem te esse, et scbolastice, non pompatice vivere 
volumus, ntque etiam cures, non qnod Episcopi Agri- 
cnsís affinis sis, sed quod discendum tibi sit aliquid 
quo is esse postea possis, qui nnnc est ipse. Nam id et 
nobis accídit cum memorato nostro avuncnlo, et mnl- 
tis aliis cum maioribns suis, qui fuere illustres, qui- 
que se prudenter accomodaveresuistemporibus.Quod 
tu quoque, si facere praetermiseris, falieris, Nos ta- 
men non excedemus modum in te sustentando, quem 
iam semel instituimus, quia complures alii quoque 
sünt, qui a nobis escam expectaut in tempore oppor- 
tuno pro Dei benefício, quod ex innata sua bonitate 
voluerit in nos confene. Possemus autem alía etiam 
ad te scribere huiusmodi, et illud potissimum, quod 
nos nunquam cum avunculo nostro Statilio tam au* 
dacter temerarii, et insolentes fuimus, ut tu nobiBcum 
esse non verearis. Et mibilominus totós exactos an- 
nos, Hungarica sane servivimua illi servitute, patien- 
ter expectantes, ut hos nos pro arbitratu suo excole- 



111 

ret, quos excultos vídes. Quare quo animo istum ex- 
cessnm tuum his primordÜB tuis feramuB, non est ob- 
scnrum, esqne omuino líber facere, quioquid in men- 
tem venerit tibi, postquam sic apud te ipsnm sapere 
videaris, ut nos tnae, non tu te nostrae volnntati acco- 
modare debeas. Salutes dominum praeceptorem tu- 
um et vale. Agriae prima Decembris MDLIX. 



XXXIIL 
I. Ferdíiiáiid császár biztosainak Verancsícs Antal. 

Tarsoni et Saffenbergo Commissariis. 

Maguifícus dominus Telekessy misit unum equi- i569.dee.i. 
tum suorum agmen ad intercipiendas quasdam deci- 
mas meas, nullo quidem iure legitimo, sed violenti 
potentia fretus. Intellexeram, conaturum id proxime 
adhuc, quum essem Cassoviae; eumque qnum per do- 
minum Franciscum Pestbiensem et dominum Blasium, 
tum etiam per me ipsum coram monueram et rogave- 
ram, ne mibi et buic finitimi loci conservationi vellet 
esse molestus. Et sciret, maius Agríam esse confíni- 
um, quam Cassovia, eandemque maiore insolutione 
stipendiariorum laborare, quam Cassoviam, quam ul- 
lumaliudconfinium;quodet praesidium maius haberet, 
et multo propinquioríbus pericniis Agria ipsa esset 
exposita, quam Cassovia. Proptera expenderet ista 
dominus noster Generális, Agríaeqne parceret, meqne 
pateretur decimas eas ad ipsam Agríam pacifice colli- 




nrr adim: 

Ois ar-?im& tii 
uniL r «rcir y^ i***:. ^ tt£ tin& 
nm lanDtTTfüi ititiiinnn tc iika«£:iinm ^[KiiBOiiia, 
i*?niQf.r i.mi^tüf i^moL ie»::ii- «m m ibdc qmim 
■.4tiiferr;iti tnm» tc üt im^ tom t^i u«rem. vim est 

••'itRiütoiiiri-iK TC öiaia&iQfae^ t^ostk Mji^ificae 
Tiósac fiüttr.*- 1 -Sü*^ Sscftt •r^eurHie MaicBUtis. at- 
^Bt ubrí ^ouK ű <iu ű mssB a ae ii rei iHtens eius- 
otm *..b^íKLrt4it ICűiKUK ^ijí'jgmf q«o chis upera 
ncf 1 n^cirTioB ^itsikt i^iMmuKu Vem. llagnifíeL 
K a ;c Oi<c>rt ircKr iM^^irL £ripL ac depraedari 
étift^sixr. Ksci? e*iDMK. «»ie qvaeremia nobis 
•.fi^A. H aSeRu CaesanuL fi^«iiK Biffiter clementís- 
^nbUw («4«ifxaTÍt k<.< Ee^na K»bis^ ftfirnnm ex par- 
U: Torcae. deiirie ex (orte facdN:«^:>ni]ii. Xanc Tideo, 
trratiiiD fnsse m kis i»Dtnetiba pacis: qoia gentes et 
Generális Saae Caesareae Maiestatía orti aont nobis 
liOíitis. f^o aotem. qoia nondnm rebellis facina anm 
.Sacratíasimo n«jstro CaesarL prinsqoe sane spiritum 
reddam Altissimo. qnam Iimc neve faciam. et fidem 
ffjeam notabo; dixi corani. et nunciavi eidem dominó 
Telekessy per praefatos nnncios snoa ad me tnnc 
rniasos, decimas nie iam nullás vei ei, vei coipiam 
alií daturum, sed servatumm eas pro incolnmitate 
A((ríae , cnraturum insnper, nt eas contra qnosvis 
ifupetítoresarmisetiamdefeudam, ipseque etiam absti- 
jieret ab illis, quia non essem eas concessnras. Jam, 



113 

Magnifici domini, tota res dominatíonibus Vestris con- 
8tat, Eisque protestor, me non futurum in causa, si 
quid ab Agriensibus militibus in Cassovianos, dum 
meas decimas diripient, committetur, Alioqui libenter 
Hoquiescam voluutati et consilio Earum, modo inta- 
ctae sint ab eo decim ae meae, meque liberat suis in- 
temperiis. In quas quidem nollem incurrere, nisi sim 
coactus; idque ne cogar, in vestra est authoritate. 
Quae bene valeant Agriae prima Decembris 1559. 



XXXVI. 
Ferdinánd császárnak Verancsics Antal. 

Sacratissima et Catholica Caesarea Maiestas, ir.f^e. dec. 2. 
domine domine mihi clementissime. Post fidelium et 
perpetuorum servitiorum meorum in gratiam Vestrae 
Caesareae Maiestatis humillimam commendationem 
Heri accepi a Oaesarea Vestra Maiestate litteras 
cum pluribus aliis ad Dominos et Comitatus liarum 
partium, quibus clementer dígnata est nobis, qui in 
his fmibus sumus, mandata et informatiouem dare: 
quomodo primum hostium conatui obsistere debebimus, 
8i serio in oppido Jaazbryn castellum erigere atten- 
tassent; deinde ut ipse custodiam diligentissime cum illis 
iuducias , nec permittam milites meos excursiones facé- 
ré, caveamque omnibus módis, ne Budensi Passae ex 
hoc loco detur causa querimoniarum de Caesarea 
Vestra Maiestate, quod sui non servarent rite indu- 
cias ; postremo, ut ab acceptis praefatis Vestrae Cae- 

MOVUM. nUMO. HI8T. — 8CRIPT XIX. 8 



114 

«arcAc Maiesuris liitcrís sine álla excusatione Ste 
phannm Z^ilthay cnm monacho Turcico, nomine Hn- 
szayndede. et cam tota pactatione Jadaeorum ad XV. 
diem Viennam ad Vestram Caesaream Maiestatem 
mittere debeam: fllod a^ecto. nt si praefatam pacta 
ti«.*neDi Jiidae«*niin neqnivero a militíboa exigere, de 
meo ipse illaiu reponam et míttendam cnrem. 

Qiii>d igitur iittínet ad haec omnia; dabo huinillí 
nie I ii^eram. nt pro Vestrae Cae8areae Maieatatis man- 
dato agam et ei^eqnar. qnantum per me fieri poterít, 
oiiiiiia. qnae olenienter milii imperavit. Vemm qnod 
de ninnaolii ne^«>tíi» tamdiu distnlerím Veatrae Caesa- 
re:ie Maiestati ad prímás eios litteras respondere; eo est 
factinii. qu«)d quia illi ad qnos idemmonachua pertine- 
bat. Agriam illum non deduxerant, sed alio lococlam, 
t-t me, et multis aliis abdiderant, dintina mibi fnerit 
iiiquirendns: et ei^gnito tandem, qnod eaaet in arcé 
Magnifíci dMmíni Gabríelis Perenny,Onod nnncnpata, 
institi snmmo studio, ut ad manna meaa snbito redde- 
retnr. Sed quum eadem contumacia militnm negaretur 
mihi. qua Judaeí: non praetermisi mox praefecto eiua- 
dem arcía strictissime interdicere , ne cniqnam, eti- 
am iis ad qno^ pertineret, reddere illnm praesnmeret, 
antcqiiani nt^vum snper eo a Caeaarea Veatra Maie- 
state mandátum mihi venerit. 

Dum antem in hoc essem totus, adfertnr hoc 
ipsum mandátum, quo confestim militibna, ad qnoa et 
monachus. et Judaei pertinebant, praeaente rationista 
Vestrae Caesareae ^faiestatis, exposito, inasi serío, 
ut et monachum producerent. et Judaeorum pactati- 
oneni redderent, et ín médium depromerent ; quo sine 
mora cum hia Stephannm ZoIMiay ad Veatram Caesa- 
ream Maíestatem expedirem. 



115 

Ktsi itaque hacc sententía : ut si nihil potero a 
niilitibus (le Judaeonim pactatione exprimere, eam 
omneni de meo ipse reponara , nimis mihi sit severa, 
quuni profecto tanta ego faciiltate non sim; enitar 
tamen omuibus módis, ut per me Vestrae Caesareae 
Maiestati mos geratur, etiamsi perpetao egenum et 
Dudum remanere oportebit. Quia iam et pro monacho 
missam est, et pactatio Jadaeornm recolligitur ; his- 
qne omnibus rebus pro mandato Vestrae Caesareae 
Maiestatis confectis, curabo, ut Stepbanus Zolthay 
Viennae sit ad praescriptum diem. 

Nec aliud nunc occurrit, nisi quod Turcae ex ca- 
stello Jauoshaza his diebus proximis ad portás usque 
Gialensis oppidi excurrerunt, prioreque excnrsu et 
armentum non exiguum abegerunt, et XX circiter 
ex militibus in captivitatem abdnxerunt. Posteriore 
nostri fuere victores; quia hostes ad ipsum usque ca- 
stelli vallum insequuti, tot ex eis et ceciderunt, et cepe- 
runt, quot ferme, ut recens ad nos est allatum, volu- 
emnt. Simili modo et ex Fylek sex centi prope equi- 
tes inbona domini Bebek irruperant improviso; territi 
tamen celerrimo finitimorum nostrorum ex diversís 
locis concursu , redierunt non omnino frustrati, parvo 
tamen illato damno, qua perrexerunt. Ideo Maiestas 
Vestra Caesarea dignetur videre, qua integritate Pás- 
sá Budensis, simul cum suis Beghis sérvet inducias, 
quamque íuste tot querimoniis Yestram Caesaream 
Maiestatem obtundat, nosque apud Eandem in indi- 
gnationem trahat. 

Vulgatur etiam Magni obitus Turcae; sed quia 
initia tantummodo huius rumoris habeamus, et haec a 
captivis Turcicis, nonest nunc, quod pluríbus scribam, 
donec intellexero veriora. Deus Optimus Maximus 

8* 



Uo 



Vestrui CaesaRaM Maiettatea inoolmnem et felicem 
couerref. Agriae 2. Deeenbria. 1669. 

CUkís el obai^aatishialitteriaaccepi, noTum of- 
ncialem iiamwim fuate in nonaateriom Jaaibríense, 
oam c\»miribBs MI a Bndenai Paaaa; qnod príoremin- 
cogniti qahiam cam UI comitibu, et quarto bqo ho- 
spite SQStiüerant. Eá> tamen loco tenerí officialem 
Turcioain. quid sit síBpicandiim et metaendmn? quú 
iam Maiesus Veatra optiiiie novit ego nihil loquar 
praeterea. Sed omnino easet sincerios, ai Passa ea 
cnra careret : qoandoqnidem ai Ibi liceatUlioffidalem 
tenere, Iiaod dabie Vestrae qaoqne M aiestati licet Qnía 
tamen haec dno contraría simnl eaae non poasnnt; 
relíqna Veatrae Caeaareae Maieatatia providentiae 
smit . 



XXXVIL 
Ferdínáüd császiniak Veruesíes Antal. 

&'«. <i*.r \'». Sacratissinia et Catholica Caesarea Maiestas, 
domine domine Imperátor mihi clementÍ88Íme. Po8t 
fidelium et perpetuorum serntiomm meorum in grati- 
am Vestrae Caesareae Maiestatis bnmillimam com- 
mendationem . Triduum est quod iam Jadaeomm 
pa(;tutio collecta sit, et potuissem Stepbanum Zoltbay 
viae committere. Sed quum misíssem ad dominum 
Percnny pro captivo, renunciavit, non auderese illum 
cuípiam reddere sine mandato Vestrae Caesareae 
Maiestatis, quod idem captivus per Reverendiasimnm 



117 

dominum Varadiensem nomine eiusdem Vestrae Cae* 
sareae Maiestatis apud eundem faisset arestatus- 
Sic terna petitioné frustratns, postremo, qunm ad eum 
Vestrae Caesareae Maiestatis mandátum, etReveren- 
disaimi domini Quinque-Ecclesiensis missisem hac de 
re litteras, demonstrassemque in utrumque nostrum 
capitalem indignationem Vestrae Maiestatis exarsu- 
ram, nisi maturassemus memoratum captivum emit- 
tere; assecurari per mevoluit Capitulimei testimonio. 
Quo confestim pro eius voluntate heri con fecto, et ad 
enm misso> Stephanum quoque Zolthay cras summo 
mane expediam ad arcem Ónod, ubi deliberationem 
domini Perenny expectabit, captivoque eodem recepto 
omni festinatione, qua maiore poterit et debuerít, ad 
Caesaream Vestram Maiestatem properabit. Quo au- 
tem malo meo fato ingesserint mihi sese tot impedi- 
menta, quominus potuerim omnia exequi pro Caesa- 
reae Vestrae Maiestatis voluntate acroandato, suppli- 
00 humillime, ut etiara pro amore Dei et perpetua 
mea servitute, dignetur clementer mihi veniam dare 
et indignationem suara a me a ver tere, ut a subiectis 
simo et fidelissimo servo, qui profecto nunquam pec- 
cat. peccabitque scienter Vestrae Caesareae Maie- 
stati, futurus tamen imposterum multo peritior ad obedi- 
endum eiusdem mandatis. 

Caeterum iam ab aliquot diebus intelligo dissi- 
dium recrudescere, et in maius quotidie serpere, inter 
dominum Telekessy, et Franciscum Nemethy. Quod 
8i tempestive non sopietur, haud dubie hic tractus 
terrae, qui Agriae et Cassoviae interiectus est, gra- 
vissime perturbabitur. Queritur dominus Telekessy, 
quod Franciscus Nemethy ditionem Vestrae Caesareae 
Maiestatis occupet, et usurpet sibi ; hic vicissim, quod 



«b 3!^ V*»x ^ma^^dsB jd ut«s Tokaj pertmentía 
itfntAMar. %m t mMÍm í^4mm MaiestM Vcstra Gaesa- 
Ka -ciruNTr: rtiVK ex lilteró vkeg er cBt is Fnncift- 
n. Veoeikj »i ae datK^ qvas ad Eandein propteret 
Bi>i. VBA <^^ aI™^ a Fraarisci> acoeptís nt de huiitt 
i[«iaf -ü-^»i:: rah-aíbas ctitias aUqoid iutelligat 
QsaBqaaK si ks^ peaitias ÍBtP>apiciatar. et Joannis 
Refts fOias 'kdita <^ra mandaverít Francisco, nt 
Caesareae Veslne Maiestatis ditíuueiD vexet . oolens 
iam deinceps stare pracBentíbos mdociis : andÍQ. eius- 
dem Francisci Nemethr boiu potnunram esse tor- 
barnul haram in caasa. qnae Maiestas Veatra Caesa- 
rea ipsi Telekes^T donavit. I>e qno qnnni non dnbito, 
satis iam affatim informatam esse Vestram Caesaré- 
am Maiestatem. snpervacanenm pntavi, hoc negotinm 
ploribus mibi esse proseqnendnm, sperans etiam, qnod 
Eadem clementer de remedio eins proTidebit Qnod 
si citra arma fieri poterit magnó haec misera plebs a 
Caesarea Vestra Maiestate af&cietnr beneficio, qnae 
iam vix etiam spirare possit adeo et nnper per no- 
!ftro8 qnos^lam exbansta est onmi aliroonia, et mox per 
bonc cmdelissimnm rebellem non exbanrietnr tantnm, 
sed etiam conficietnr. 

Qunm antem fit mentío iu boc uegotio etiam de- 
rimanim Agriensiuni. et euinsdam coucordiae, prae- 
fectis meis cum Francisco Nemetby initae, non prae- 
tcrmittani id quoque ad Caesaream Vestram Maiesta- 
tem humillime perscribere ; quod etiam tnnc facere 
non praeteriinsissem. si ipsi rei, qunm iiebat, inter- 
fuissem. Proximae enim messis initio eram Angustae 
apud Caesaream Vestram Maiestatem, qno tempore, 
(|uuin omnes vicini uostri, non solnm adversaríi, sed 
etiam fideles Vestrae Caesareac Maietatís, ita et ani- 



119 

mos erexerant, et expediverant nianuB ad dístraheu- 
das decimas noBtras, ut non putarent praefecti mei, 
eas se tueri ct coliigere posse, nisi vei armis vei 
cninspiam temporariae amicitiae interventu, vei etíam 
partis aliquae (igy) eaiundem decimarun) concessione 
(sic enim mihi retulerunt). Quo autem mínus liceret 
illis rem armis gerere propter inducias, iidem prae- 
fecti ducentorum duntaxat florenorum decimas in his- 
dem possessionibus, quae pro portis in dimidio fere 
milliari arcis Tokay positae snnt, Francisco conces- 
serant, recepta memorata pecunia, et ea inter se fac- 
ta concordiat ne in reliqunm mutuo laederentor, essent- 
que ntraque ex parte utrorumqne tam bona quam co- 
loni ab omni violentia et dístractione securi. Et quan- 
docnnque alteri parti libuisset a concordia récédére, 
dnabus ante septimanis signifícaret alteri. Sic hactenus 
hic tractns pacifice permansit. 

Nunc iam, quia revera idem Franciscus Nemethy 
ditionem Vestrae Caesareae Maiestatis captet, et 
manifeste videtnr illám in eum finem velle vexare, ut 
dominó suo subiiciat, idque privata ne, an ipsius domi- 
ni sni voluntate, quum adhuc omnino ignoratur ; ego 
hamillime putarero, lianc üli licentiam in principiis 
Bilis esse inhibendam; quia nimis late per lios Comi- 
tatns dispergitur, discurrentibus etiam mandatis eius^ 
ut et dicam praesentem Vestrae Caesareae Maiesta- 
tis, et omne genus victualium miseri populi in arcem 
Tokay, et in castellum Zerench comportent. Et qui 
Bubito non paruerint, miris cruciatibus aflRciuntur in 
memorata pertracti lóca. Qua vi et temeritate, ne offi- 
cíaleft eiusdem Eraucisci Nemethy ín iniuriam Ve- 
strae Caesareae Maiestatis, et in praeiudicium induci 
mun utí vellent, quum ad eos dedissem proxime lit- 



120 

teras, renuncia vermit satis insolenter et tyrannice : ^Si 
hü Comitatus Caesari Vestro peraolveniut dieam, non 
decesBuras loco suo iiiducias, si et Regi suo eandem 
dicam persolvcriut. Caeterum iurare se per Omnipo- 
tentem Deum, quod' 8i no8 ob id depraedabimur. per- 
cutiemus, occidemus ; eos quoqne viciBsim depraedatu- 
ros, percussuros, occísuros/' Quod quam temeraríuni, 
quanique horrendam sit audire a Chri8tiaui8 inChrísti- 
U08, qiiis ignoretV Interim tamen, quid Agrienses 
cum dominó Teleke88y coutra huné violeutum conari 
aggrediqne oporteat, quum motu nostro proprio nihil 
videó, quod tentare tuto po88Ímu8, ne quid induciis 
peccaremu8 imprudenter, a Caesarea Vestra Maiesta- 
te duxi nobÍ8 esse expectandum ; quod etiam ad domi- 
iium Teleke88y scripsi 

De Turci8 nihil aliud po8tea successit hic apud 
nos, nisi quod quinta huius mensisdie venerant pro- 
pe villám meam Maklaar duo equites, reliquis non Ion. 
ge in insidiis latentibus Forte tunc incidentes ii duo 
in quendam meum militem ; qui ex agro revertebatur 
in villám, non prius Turcas es8e cognovit quod in 
Hungaricís pileis erant , quam hastis in illum directis 
Turcice inclamassent, ei esse moriendum, nisi se actu- 
tum dedidisset. Hic autem, quia praeter frameam ni 
hil habuerat armorum, vesteqae sola ususpro clypeo 
dimicavit aliquamdiu, et demum arrepta fuga inoffen- 
sus evasit, hasta alterius hostis secum relata. 

Allatum etiam ex Transsylvania est litteris Jo- 
annis Zalanczy, Principem Turcarum esse vehemen- 
ter perturbatum, Passam unum ex primariis quatuor, 
quera eura meliorc parte sui exercitus contra filium 
expediverat, ut eum ad deditionem urge^et, ad eun- 
dem mox defecisse cum omnibus copiis. Quumque ad 



121 

hoc difficnltate quoque comeatuüm reliquus exercituB 
in castris laboraret, filiumque vidisBet tanta accessio- 
ne virínm et fortunae favoris animos extulisse, Con- 
stantinopolim ex Asía cum altero filio Bimilem fugae 
rediisse, iamque rumeres spargi, alterum íilium simul 
com Persa ad annum nóvum contra parcntem in Bythi 
nia veuturum, e&seque apud parentem omnia plena 
sollicitudinis et trepidationis , nutarique multorum 
animoft et studia. Faxit Altísimus, ut omnia suc- 
cedaut oppresBae Christianitatis beneíicio, eiusque 
saluti et liberationi. Idem AltiBsimus Vestram Caesa- 
ream Maiestatem diuti88ime couBervet, et exomnipar 
te felicissime. Agriae 12. DecembriB 1669. 



XXXVIII. 
Testvérének tíáspárnak Verancsícs Antal. 

Ad fratrem GaBparcm. 

Ea Ecclesiae huius nostrae Agriensis et cura, et i^ös. dcc. i3. 
sollicitudine sumus, erimusque Dominó adiuvante, 
dum vivimus, qua tunc fuimus, quum vob ad eius mi- 
nisterium vocaveramuB. In vobis propterea, etBi hac 
vocatione frustrati fuimuB, satis immerito, debebatis- 
que promÍ8BÍB vestris stare, quibus et conBtanter et 
simpliciter credideramus; agnoBcentes tamen, ut no- 
Btram, ita et alienam humanitatem, quae fragilitati faci- 
le Boleat Buccumbere (omneB enim bomineB BumuB), 
lapBum hunc vestrum sic ferimus, ut eius pláne iam 



1 



122 

obliti esse videamur, vosque deuuo apud nos esse 
cupimus pro ea vestra voluutate, qoam proxime uobis 
perscripsistis. Post itaque tot Wlysseos circuitns ve- 
stros, quibus siiperíorem auDum fuistís sine certo loco 
circumducti , vela iam buc convertite, et tenete por- 
tűm Agriensem, qui iam dudum fatís vestris promis- 
sns fuerat vobis , nisi alio qnoppiani decepti appetita in 
obliqnum rapti fuissetis. Restat itaque, ut veniatiS; a- 
pud Talyam nostram parochiatum satís opimum ba- 
bituri cum omnibus suis fructíbus. illique nostrae ple- 
beculae non páram seductae falsis sectariorum dog- 
matis (így) catbolice concionaturi. Nec pluribus vacat 
ad litteras vestras respondere, postquam ex scnteii- 
tia vobis respondimus ; de aliis, quum aderitís, oollo- 
quuturi latius, si fuerint, quae desiderabitís. Valete. 
Agriae 13-a Decembris 1559. 



XXXIX. 
Zula Jánosnak Verancsíes Antal. 

Ad Zwlam. 

1559. dec. 17 Accepi tuas litteras, quas dedisti ad me 17. pro- 

ximi mensis, roagnasque babeo gratia8,quod perscrip- 
seris ea, quae de me sioistrequidamloquuutnr iiiaula. 
Quare, mi Zwla, non est eurandum, quid quisque lo- 
quatur, dum recte vivitur. Optime enim nosti, semper 
virtuti comitem fdisse invidiam ; qua quidem ego, ut 
ad hoc usque tempus per omnem vitám meam simul 



123 

et laborarím, et in existimatione. digiiitatc, honore et 
fortuna creyerim; ita impostemm quoquc beneíicia 
mihi fatura, non despero Boni Í8ti viri Icgatione aane 
Tnrcica, ex qna omnis mea 8urrcxit glória, qnantula- 
cnnqne sim, invidere mihi debebant, non autem in hoc 
Episcopatn AgrienBi. quem 8imiliter in deliciis non 
repono. At nolueront ea attingere, quibns ego etíam 
períclitari ausns anm tota vita pro patria et pro meis 
Principibns. Málta haberem circa haec tibi seribere. 
qnia profecto immerito quidam me proscindnot suis 
inínriis ; sed abstineo, et illÍB bona precor, confisos de 
Dei gratia, et Caesareae Maiestatis de me testímonio. 
De aulicis hoc. De domesticiB verő possem similia. 
Verum multi dolent, quod in ordinem étin diaciplinam 
revocentar, inhibeanturque ab abnsibns, quibuB Epi8- 
copatnm hunc in licentiam et crumenaB suaB Bubiuga- 
verant. Hinc itaque hae lachrimae, hinc aculei. Sed 
agant etiam peiora. Ego bona conscientia et recte 
factis gaudebo, firmisBÍme persnasus, me diu iam be- 
ne cognitnm cbbc prudentissimis et iuBtisBimís mei8 
Principibus. QuibuB ratiouibus isti quoque Archidia- 
cono meo Mastyge responsum esse volo, qui a suo 
Capitulo non accepit huíuBmodi mandata, at móres 
meos criminetnr, sed at agat rem de posscsBione 
Zyrch, quam ego non iniuria, Bed iureexpeto. expetam- 
qae etiam Nozway ; quum ulraque ad Episcopatum me- 
um pertineat, aliquot Regum testantíbus privilegÜB. 
At moliatnr signatus multo adhuc fortias quicquíd libu 
érit ; habét enim etiam privátam qaandam caoaam, de 
qaa nihil dicit. Spero tamen , recogniturum adhnc Baa 
mendacia, et ad veniam reditumm, recantatnmmque 
palynodiam. 

De Nigrita meo (si Diis piacet) condiliario fac- 



124 

tam est* qnod saaserat ; Bed XX ferme dielms antt 
qnam accepÍMem tnas litteras. OffenBas enim eolitH 
quibuBdam eiuB intemperiis, ita est míhi increpitoi 
nt poBtridie facnltatem abenndi poatnlaverít. Qoa 
mox illi pro voto facta, en istnc redít Miror Umen 
non medíocríter, qnod quídam me tam parvi pníariot 
homineni esse ingenii. nt hunc ad clavnm rerum mea 
mm tennerím. Quasi verő eo Theaeo ac Nestore et 
legationem Turcicam peregerím, et EpiBcopatnmhanc 
Agriensem adeptns flierím. Vernm qniB hominum opi- 
nionibns modnm et nonnamponerepoteat? Eatqne sa- 
ne 8apientí88ÍmnB ille, qni inhaerens totis viribns te- 
eto, videt mnndi et \nilgi vanitatem, nec otioBoniin 
Bomiiia, gerrasque in cor admittat. 

Tu taroen, mi Z wla, qnod tneris me omni in loco, 
in qno iit opuB, facis rem Bolita benevolentia, cni buo 
tempore, bí Bnpervixero, fructnm te relatornm non 
diffidas, meque, quoad poteriB, tueri pergaa. 

De Clemente Regby Bcíto, enm 10. hnina menais 
in deBignata illi oflFicia ease per me inBtitntnm, qnod 
Regno, Caesareae MaieBtati ac mibi Dens Optimns 
MaximuB bene vertat , teque Bospitet. Vale et inter- 
dnm Bcribe. Agriae 17. Decembria 1559. 



125 



XL. 
A budai passáiiak Verancsics Antal. 

Ad Budensem Passaoi. 

Factnri reBpoiiBnm dominatíoni Vestrae Magnifi- 1669. dec. 21. 
cae ad suas lítteras, quae herí nobis sunt redditae. 
Unna circiter mensis est, quod Gerardus LitteratuB, 
vulgo Qelerd deák uaacupatns, civis et mercator Po- 
Boniensis, fretus iaduciarum Becuritate, in ditíonem 
vestram cum buíb mercibuB profectuB fnerat. In quem 
asapii sive nazadistae quidam VeBtrae dominationÍB 
iucidenteB, in campo Machia vocato, duobus milliaríbuB 
longe ab Vacia, eum omnibns mercibns buíb Bpoliave- 
ront, quae in karasÜB et in alÜB panniB ac rebuB 
ad tria circiter millia fiorenorum bcbc extendebant. 

Hic poBtea iufelix bomo, quum ad VcBtram do- 
minationem de boc suo damno expoBtulaturuB veniB- 
set, primum nihil aliud rcBponBi bábuit, quam quod in 
latrones eadem dominatio VeBtra Magnifica ius non 
baberet, atque eoB, bí illi ostendisBet, CBset curatura, 
ut et punirentur talcB, et ei de ademptiB mercibuB 
satisfieret. 

Paucis diebuB interiectiB, quum hic miser non con- 
quicBceret, et praefatOB Bpoliatores in aula Bive in porta 
dominationis VeBtrae videret pannis buíb vcBtitoB Becure 
conversari, denuoque ad eam damnorum Buorum detu- 
lisBct querimoniam, Bpoliatores buob oBtendendo, et 
poBtolando adamptas merces Bibi reddi ; non tantum 



128 

nii DOH cararh eas pn> aeqnUte reddi. sed ne ín ssspos 
qnoqne sbm tcI minfana poutione animadTertiL Sic 
wtmer bomo aaüsnft rebos snfe. frnstratnsqne indncía- 
mn fidncÜL etiam eonrhia donmm (nt aimt » repor- 
UTÍt qnod asapos festrae Magníficae dominationiflha- 
ramiaa dieere anderet 

Dely Heder praeterea miles Zolnokienaia, paacis 
diebns antemet secondos in Hongarícis pileiaexcmre 
rat ad sepo nsqne villae nostrae Maklar, nbi incnr- 
rentea infeatia baatía in HicbaelaD Meiey BHÜtem no- 
atnim Agrienaem, qni aolna éí inenua reywtebatar 
ex MgTO. nonaliter illnm oppngnarant, qnam boatea et 
bominea indndarnm immonorea. Divina tamen ope 
adintna, qnod dno viri, eiqne inermi agBienenuEit,eva* 
sitincolnmia. Nec boc inanltn Dely Heder contentod, 
poatea etíam dnobna in iocia círca eandem vUlam no 
atnun Maklar, et Tidnam ei Taliyam obemntem com 
nno tantnm comite; nobíaqne noatri expioratorea affir- 
ma^emnt, enm iuraaae Zolnokienai Begbo, qnod iin- 
goam ex militibns Ágríenaibns eaaet ad enm dednctnrns, 
etíamai ei moríendam esset. 

Proximis etiam diebns circiter sex, miseraut 
praefecti mei sex snos homiues ad Tibiscnm, ut cu- 
rarent pro arcis nsu piscatnram, nbi dnm ininncto 
sibi operi intendunt , «b eqnítibns ferme 40 Tnrci- 
cis invadnntnr, amissaqne piscatnra, et inscensis ra- 
ptim equis, foga suiit salvati. 

Alind simile proximo die Veneris accidit Micba- 
el Seryeny miles Agriensis, profeetnms ad Caesaré* 
am Maiestatem Viennam nuucins in negotiomilitnm, 
iusserat servitores snos ad villám snam Chabba nnn- 
cupatam, ac ultra Tibiscnm sitam proficisci, et anno- 
nam ibi coUectam, qna esset per hyemem nsnina, A 



127 

griam coniportari. Qnatuor eo profecti sünt, quibus ac 
cessit ctiam quintns Heverendíssimí domini Episcopi 
Varadien8Í8 servitor; qui quam attigissent villám 
Fywred, quae est praefati domini Varadiensis; oc- 
curnmt illis quinquaginta circiter equites Turcici, in- 
ter quos cogniti sünt quatuor : Dely Baly, Magziar 
Baly, Zynam Oda Bassy, et Dely Heder, de quo me- 
minimus, omnes castelli Zolnok et Bála Zenth Miklós 
praesidiarii milites . iique mox in quinque nostros in- 
vecti, per longissimum spatium eos snnt insequuti, 
elapsoque duntaxat uno , reliquos ceperunt quatuor ; 
quorum nomina haec sünt ; Demetríus Nagh, Marti- 
nus Balogh, Mattheus More, servitores Seryenii ; et 
Nicolaus Simay, servitor domini Varadiensis, 

Annotamus hic, proximam etiam ex Fylek qua< 
dringentorum eirciter equitum factam exeursionem in 
boua Magnifici domini Bebek, quam ipsénket in per- 
sona dominus zangzyachus eius loci ad duo milliaria 
est proseeutus extra areem , quando a suo kapyci bas 
hasta vulneratus ; quod testimonio est evidentissimo, 
dictam exeursionem consilio, non easu fuisse faetam ; 
eamque duabus villis ínter arees eiusdem domini Be- 
bek Zenderew et Zaard levatis radicitus, nullo ex lo 
eo nostris erumpentibus rediisse in sua. 

Libere et e eastello Janoshaza faeiunt exeursio- 
nes vestri milites quoties volunt, qui superioribus eti- 
am diebus ter intra paueos dies ad pOrtas usque op- 
pidi Giwiensis inveeti sünt. Unde et pecora multa 
abegerunt, et homines non paueos abduxerunt, eos ne - 
quaquam nostris provoeantibus, sed sese ae Principis 
sui ditionem lautummodo defendentibus. Ubi autem 
potissimum videatur dominatio Vestra MagniBca 
Agriensibus offendi; ingenne dieimus, ab eo teni' 



128 

porc, qao nos a Caesarea Maiestate, domiiio nostro 
clementís&imo , A^am rediirnns , naliam omnino, 
dedita opera, excnrsionem ab Agríenaibns fuisse 
factam; nec eo.^ nmquain vei XX simni exms- 
8e, qnando aliqui corum in officia proventunm vei 
suornm, vei Oaesareae Maiestatis, domini nostrí 
clementiBsimi, proíicÍ8ci debiiernnt. Vestrí tamen mi- 
lites per 40, per 60 et per 100 equitam tur- 
mas percnrBant nostroB limites, et in hos semper, 
tamqoam in praedones, Baevinnt, qnom negotiomm 
dumtaxat, sibi a maioribos snis eommiasomm gntia 
exeant : idque, quod sit vernm, constat militnm vestro- 
rum exeursionibuB anperins explanatis. 

Ceterom, si noBtri instiB cobortíbns excnrrerent 
in agrom Zolnokiensem, Hatbwaniensem, Fjlekien- 
sem, et in alios huiaBmodi, certe iuste de nobis domi- 
minatio Yestra qneri posset. Sed cnm vestri turmiB 
similibuB huc illuc intra etiam fínes nostroB discorBent 
et divagentnr ; haud dnbie nostrae deberent esse que- 
rimoniae. qui per veBtros militeB huiuBmodi, nec ve- 
stigium ex stationibuB nostriB prodire familiarinm ne- 
gotiorum cauBa poBsumus , qnin confeBtim captivemur 
et occidamnr. Nec interim alind satagentibos vobÍ8, 
quam ut et SacratisBÍmae CacBareae MaieBtatis domi- 
ni noBtri cIementÍBBÍmi ditionem iuri vestro totaliter 
vendícetiB, et nos in indignationem einsdein Maiesta- 
tis Imperatoris noBtri adducatis, excursiones hnioB- 
módi ímpingentes. 

Simili modo de zwbass i quoque in oppido Jaz* 
brenensi interfecto criminamur , qunm certe haec eti- 
am nostra deberet esse querimonia. Nam, nt ante 
etiam dominationi Vestrae scripsimns, bona hniusmo- 
di dedititia, quam sint inter Sacratissimum Imperato- 



129 

rem nostrnm et vestrum Principem communia, nec nostri 
homines cnm vestrÍB bídiuI commorari secure poBBÍnt , 
et ab initío observatum Bit, ut ín illis nec nostri, nec vcBtri 
officiales teneantur , Bed per jndiceB, omncB tam pro- 
ventuB , quam servitia ntrique parti adminiBtrentnr, id- 
qne potiBsimam indnciamm vei pacis temporíbuB, qno 
firmiuB dicta pax et induciae servarentur ; vos omnino 
eidem loco officialem nnllum praeficere oj^ortebat, ut 
neqoe noB oporteat. 

Vemm dominatio Vestra Magnifica, neBcimn^ qno 
animo inducta, quam in hoc ipsum oppídnm of&cialem, 
re non commnnicata cnm Caesarea Maiestate, dominó 
noBtro clementÍBBÍmo, impoBuerit, utríqne parti prohi- 
bitam ; nemo est, qui non existimet, contra indncias 
hoc fnisse factum, conseqnenterqne ofíicialem quoque 
inre fuisse snblatam. Ultra qnod ea iam facinora ex 
eo loco perpetrare inceperat, de qnibns tota illa vici- 
nia querebatur: snntqne in eins mansione inventae 
4 mnlieres, complures pneri, quos furabatur cnrm hnc 
illnc cum comitibns snis armatns circnmcnrsando, et 
XVI coloni in conpedibns, quos exactionibus snis 
torqnebat. Quae omnia etsi dominatio Vestra Magni- 
fica ignoraverit, nt se ignorasse excusat, idque licen- 
tiae in Pesthiensem Vaivodam conjiciat ; scivisse ta- 
men debnerat, ut qui summo iraperio omnibns domini 
Bui et subditis, et militibus praesit. Et quia audivi- 
mus, eam coram suis dixisse : quod Pesthiensis Vai- 
voda sine eiusdem scitu praefatum officialem oppido 
Jazbrinensi imposuisset, et cnstodiendum mandavisset ; 
signum est manifestum, praememoratas suorum in fi- 
nes nostros ex diversÍB locis certe fieri exeursiones, 
et alia multo peiora, quando Be ignorare, quid agant 
sui, fateatur. Qoandoquidem illud etiam scire debne- 

MONUM. HUKO. HI8T. 8CRIPT. XIX. " 



130 

rat, quod is eins Vaivoda uon ea causa posuÍBset offi- 
cialem in JazbrineoBi oppido, quod de amiasione eios 
metoeret (quid 8it enim vei opis vei virínm in dnobns 
hominibae ?) sed, nt eodem officiali occiao, qnem scie- 
bat, ChrÍ8tíano8 ibi esse contra ina induciaram non 
paasaros, miseroa illos oppidanoa expilaret. Nec id 
falso e8t ad nos delatnm ; qoia eiusdem aublatione 
audita, mox inssit eosdem oppidanos 3000 fiorenorum 
adferre Pesthnm. Cuíusmodi vexationibua certe nec 
nos Agrienses, nec ceteri nostri finitimi expilant sírni- 
les colonos dedititios. 

Quod verő atrinet ad Hwsayndede; hic etíam, 
quid non commiserit contra inducias? Quem veatri 
homines Hiunt, vei hoc anno dumtaxat supra lOO pu- 
erős a Christianis su£Fnratos in Turciam Danubio 
misisse. Quae omnia quum contra inducias facta fu- 
isse certum sit ; ea tamen si dominatio Vestra Magni- 
fica ignoravit, quomodo inducias etiam per suos ob- 
servari faciat, facilis est coniectura. Verum, quia 
haec ignorationis excusatio illám non excuset; minős 
certe iuste ac legitimé tam graviter Agrienses no- 
stros una nobiscum criminatur, quí a mandatis Sacra- 
tissimae Caesareae Maiestatis, domini nostri elemen- 
tissimi. nec latum quidem unguem discedentes, quot 
quilibet iiostrum Iiabeat capita, ut ultro et nonprovo 
cati, peccare induciis auderemus ? quas eo etiam gratas 
habeamus, quod Maiestas Caesarea, idem dominus 
noster clementissimus , ab initio semper, vei me 
etiam ministro, amicitiae magnitudinis Imperatoris 
vestri fuerit cupidissimiis. Ideo dominatio Vestra 
Magnifica certa sit, quod hinc ex Agria, ut ad hoc 
tempus fines vestri parum fuerint molestati ; ita eti- 
am deinceps nec respiciemus ad eos, modo, ut Sacra- 



131 

ti8:>iiua Caesarea Maiestas, domiiiuá iioster clemen- 
tisBimus. síunrDam clementiam et muuíficentiam suam 
in petitíoníbus domiuationis Vestrae Magnificae de- 
ciarat ; ita et ipsa Vestra domiiiatio eidem suae Caesa- 
reae Maiestati de his omnibus quae ex parte Buorum 
finitimorum contra eiusdem íideles fuerant perpe trata, 
velit de Batisfactione curare, et iubere domiiiÍB zang- 
zakbegis, praesertira, qui sünt viciuiores nobis, ut iii- 
posterum ipsi quoque íirmiuB inducias observent, et 
cohibeant milites suob, nec traiiBcendant noBtroB limitCB 
neque iu adminÍBtratores proventnum Caesareae Ma- 
ieBtatis, domini nostri clementÍBBÍmi, quoB ínterdum per 
vilIaB deBtinamuB, gerant sese hostiliter. QuL qnidem 
quum quatemi ,aut quiiii, aut seni, aut ad Bummum 
deni iina Boleant ad huiusmodi exire ininisteria ; cer- 
tum est, eoB praedatuni nou excurrere. AlioquÍBi erant 
tricení, quadragení seu quíuquagení ; íam agmeu érit, 
quod hostilitatis Buspicione nou carebit. 

Ad alia, quae in fine erant Vestrae Magnificae 
dominationÍB litterarum, rcBpondere nunc non potui- 
muB; donec a Caesarea Maiestate, dominó nostro ele 
mentÍBBÍmo«redeant nostri nuncii; quam diebuB pro- 
ximis, et de hi8 omnibuB, et de pluribuB aliis informa- 
vimuB, quae hoc iuduciarum tempore a finitimiB ve- 
Btris in finitimos noBtroB commisBa Bunt : et ad ea, nbi 
prinium mandátum acceperimuB, quidnam agere debe- 
bimuB, ad dominatonem Vestram Magnificam Bcribe- 
muB. Quam bene valere optamuB. Agriae XXI. Decem- 
brís 1559. 



132 



XLL 
Veranesícs Anfaioak Rapíeíus Endre. 

15G0. jan. 9. ReverendisBÍme atque amplisBÍme domine domine 

colendissime Snperioribns diebus Josephns Salandns 
medicnB Bergomas reddidit mihi eas litteras, quas 
Aonius PaleariuB Venilanns snperíore anno ad te 
Bcriptas dedit, petiitque a me diligenter, nt , qnoniam 
Í8 eBBet propediem in Italiam reditnruB, neqne Bcire 
poBBet de reditu ex Agría ad noB tao, eas nna cnm li- 
bro tuto ad te perferri curarem. Quare cnm intelligerem^ 
FranciBcnm Belgramoninm noBtrnm iBtbnc profectn- 
rnm, dedi eidem Aoníi litteraB et librnm ad te perfe- 
rendnm Líber antem. qnem idem AoniuB ad CaeBa- 
rem una cum litteris miBÍt, tamdiu apnd me erit^ qnoad 
ex Agría ad noB redieríB ; quod intra paucoB dieB fatn- 
rum, cnm baec Bcríberem, dicebatur. Qn» in re nsuB 
Bum consilio Salandi, qni haud ita prídem a nobis in 
Italiam disceBsít. Quod bí forte tardior reditus tnus 
ad noB eBset, offerrem ego ipBe librum CaeBari, ne Ao- 
niuB diutiuB penderet animi. Expecto tamen litteraB, 
quae me de tota re certiorem faciant. 

Hoc tempore nihil cBt növi, quod ad te magno- 
pere scribendum putem, nisi hoc ipsum, de qno tatnen 
iam dudnm nuncioB ad vob pervenisBe non dubito; Jo- 
annem Angelum Medichim Summum Pontiíicem a patrí- 
bns renunciatum, qui ea ipBa die (ut audio) gentilicia 
^ inBignia Bua cnm CoBmo Mediceo Florenciae Duce bí- 



133 

bi communia esse voluit. Haec ex Roma. Ex Hispá- 
nia auditum est, Philipicam classem Tripolim magnó 
cam apparatu coutendisse, non sine spe boni eventus. 
De Anglia magnóm in aula silentiam. 

Si quid est, amplissíme domine, ia qao tibi mea 
opera aut diligeutia prodesse possit, impera; nulla 
mora érit in Rapicio tuo, qui observantía, cultu ac 
studio erga te , cessurus est nemini. Bene valeat am- 
plissima et Reverendissima dominatio tua. Datis Vi- 
ennae 9. die Januarii 1560. raptim. Eiusdem Reve- 
rendissimae atqae amplissimae dominationis taae 

addictissimus servitor 
And. Rapicus. 

Kívül: Reverendissimo atque amplissimo patri, 
dominó Antonio Verantio Episcopo Agriensi, Sacrae 
Caesareae Maiestati dominó clementissimo a consiliis 
dominó ac patrono suo colendissimo Agriam. — Red- 
ditae 28. Januarii Agriae 1560. 



134 



'. Jan. SO. 



XLIL 
MaxiailMD cseh kírálynik Veruesies Aital. 

Ad Serenissimam Regem Buhemiae. 

Paucis hi6 diebuB 8U]ieríoribu8 civesoppidi Jaaz- 

brinensis, peculiares Sacrae Regni Hungáriáé Coronae 

coloni, miserant ad me imncios suos significanteB, 

quod IIII ex coucivibus Bois , Georgiám Litteratam, 

Andreám HewlgieB, Ambrosinm Kothon et Símonem 

Wegbazi, vellent Viennam mittere ad Sacram Vestram 

Regiam Maiestatem, ut, sicut non ita pridem Sacra- 

tissimae Caesareae Maiestati anbiectionis et obedien- 

tiae suae declarandae gratia sese exhibuerant; ita 

nnnc Vestrae quoqne Regiae MaieBtati exlűberent, et 

illi omnia hoc anno novo laeta, fauBta et felicia preca- 

rentur. Ac ut per iter secorioreB eBsent, poBtulaverant, 

ut eis binaB litteras darem, alteras paBBus, alteras 

commendatitías ad Vestram Maiestatem, quoabeadem 

clementius exeiperentur. Qui cives, quum hic poBt 

MaieBtateB Vestras me, etpoBt me proviBorem menro 

habeant, cuius cnra defenBioneqae omnibus eorum in 

rebas , quum ubub poBtulat , commode et Bufficienter 

uti poBBint ; cur istuc etiam commeare velint . tanta 

eos necesBitate laborare non videó : nÍBi bí qnerímoni- 

am aliquam vei de me, vei de officialibuB buíb 8int de- 

laturi. Nec de me alia cauBBa queri poBBUut, quam 

quod eos a profeBsione Lutheranismi inhibeo^ simque 

nonnullis eorum peculiater molestíor, qui quum non 



135 

ita pridem saevierint in sacramentum, quodaparocho 
ad aegrotum ferebatur , tum etiam modo in viam Catho- 
licae pietatis minimé revocari patiuntur. De officialibus 
non iniuria conquerentur , si conquerentur ; ii enim 
gerant interdum sese erga illos pro genío et more 
nostrae gentis inclementius ; cui non videtur dulce 
opulentumque, nisi qnod eripaerit. Quod utinam cessa- 
ret iam esse nobis genuinum. At qai praefecti, quos 
ad hoc tempus híc habuimus, tulerunt haec indnlgen- 
tius, vei potius negligentius, ex re lucro intendentes, 
Episcoporum absentia. Spero, hunc, quem praefeci 
modo, Ciementem nomine, solidius et severius officío 
suo funi^tnruro, defenesorumque sine quorampiam re- 
spectíbus colonos et subditos tam Episcopatus, qnam 
Sacratissimarum Vestrarum Maiestatum. Est enim se- 
veriosculus, et omnium obedientiam, quibus mandare 
potest, ad prima exigit iussa : summo interim stndio 
intentns, nt nemo, nisi iudicatus puniatar ; sic ut iam 
potiores etiam milites, qui paullo ante arrectis cristis 
licentiosius videbantur veile, quicqnid libuerat; nunc 
demissius subeant sua offiicia. Cuiusmodi hominem et 
antea quidem huic loco quaesiveram, et nunc me in- 
venisse arbitror. Haec autem attigi obiter, ut Maie- 
stas Vestra dignetar clementer scire, colonorum ho- 
nim Regiorum curam hic a nobis non intermitti. 

Verum, quoniam iudices aliique eiusdem oppidi 
cives crebro Pesthum ac Budám accersuntur, perqui- 
runturque de omnibus etiam minimis rebus a Passa, 
quae et Agriae, et in his aliis fínibus nostris agantur, 
uti etiam nuper, quae nobis per occultos homines su- 
bito sünt relata ; nequeo aliquando non habere huius- 
módi homines suspectos, praesertim hos dedititios, qui 
velint nolint, coguntur et nobis, et hostibus pari ratio- 



136 

ue et cauBa gratííicari ; quod aliter subsistere non pos- 
sent : íitqne illnd crebro, ut, quod nos benignins, Chri- 
stíanae pietatÍB studio conditíonem illorum mÍBerati, 
ab eis obtinere nequirous , id hostes minis et crudeli- 
tate extorqueut : 8icque coguntur et nostri, et bostkim 
esse exploratores. Quod cum mecum reputarem dili- 
gentíus, et iudicarem etiam, non esse tutum, quodvis 
hominum ^enus in Viennensem civitatem promiscne 
admittere ; cunctatus sum diutius, an illis tales litteras 
dare deberem. Sed tandem dedi ; ne quid alienius de 
nostro erga se animo suspicarentur, quia sünt Agriae 
satis commodeutiles. Vestratamen Maiestas Regia di- 
gnabitur committere, diligentius illos examinari facere 
de pluribus rebus ; quia bis etiam octo diebus, dnm 
PassaquosdamexiisdemJaazbrinensibus privátim in- 
terrogaret : „Essetne verum, quod Ágríenses claoBtri 
Jaazbrineusis disturbationem molirentur ; quod et ali- 
unde esset persuasum^^; iisque frívola quaedam respon- 
dentibus : quod videlicet certo ipsi nihil scirent ; sed 
quod vulgo audissent, id eos animi habuisse , si ipse 
etiam Passa eo loci castellum communire perrexisset 
uti tunc fáma ferebatur. Dicunt Passam subiunxisse : 
„Vauam hano suspicioiiem fuisse. Ceterum, si Agrien- 
sibus nóvum quodpiam castellum opponere nos opor 
tebit; non huic in Jaazbren locus érit, sed propius 
Agriam. Verum, si iidem Agrieuses ex illa sua fovea 
ad disturbandum Jaazbrinense monasterium prodie- 
rint ; certum est, quod nec una, nec duabus, nec tri- 
bus horis illud deiicient : verum iuterimtot Otmanliae, 
hoc est milites Ottomani, ex diversis locis, Agriae 
vicinis, erumpent mihi, quotsufficient Agria excluden- 
dos. Cetera videritDeus etgladius''. Quo itaque animo 
et cogitatione sít hostís etiam hoc induciarom tempó- 



137 

re, humillime signifícavi Vestrae Regiae Maiestati 
occasione praefatorum Jaazbrinensium, qui istac ve* 
niunt. 

Ubi autem dixerit Passa, propias Agriam oppo- 
BÍtttrum 86 castellum, si illud opponeudum fuerit ; in- 
telleximns eum Bomniare de loco qaodam Debrewnun- 
cupato, vicino nobis duobos milliaribus. In eo enim 
palns est, in palude insula, in inBula verő arx fűit Pereni- 
omm, cuiuB modo ruinae dumtaxat exstant, nec ad il- 
lám alius accessus patet, quam angustus per satis 
longum aggerem, pontibus aliquot intercisum. De quo 
conatn hostinm, quia antea etiam saepius audivimus ; 
ne in postemm quoque sine sollicitudine erimus, ni8i 
quid aliud de loco hoc apud SacratissimaB Vestras 
Maiestates deliberabitur, propter quod securiores esse 
possimuB ; quia locus est fortalicio peroportunus. Ceté- 
mm, silentibus iam nonnihil hic circum nos hostibus, . 
et nobis quoque egregie iam induciis studentibus, nul- 
la alia nova nunc occurrunt in his finibus, quae poB- 
sem scribere; Deum interim Optimum ílaximum pre- 
catus, ut Sacrae Vestrae Regiae Maiestati etSerenis- 
simis suis liberis aunum hunc nóvum, cum quam plu- 
rimis in posterum laetum, faustum et felicem conce- 
dat, et incolumes perpetuo velit. Agriae 20. die Janu- 
arii, 1560. 



138 



XLIŰ. 
Draskovies GySrgy pécsi pflsp5knek Veranesíes Antal. 

Ad Reyerendissimom domiDam Qainqaeecclesiensem. 

Ad ternas alias Vestrae Reverendissimae domina- 
1560. jAP. 28.tioni8 litteras binis iam antea respondi, e^qne illi gra- 
tias de omnibns, qnae tam amanter tamque efficaci- 
ter in me contulit patrocinio suo tempestate proxiroa. 
quam milii Judaei captivi, et ii fratres mei capitala 
res, nulla sane adhuc un quam a me vei indignitate, 
vei iniuria effecti, iniecerant. Ad has postremas id 
habeat. Me vicissim dominationi Vestrae Reverendis- 
simae hunc inprirois annum nóvum cum omnibns aliis, 
quos imposterum ab Altissimo vitae suae sortietur, 
laetum, faustum . et felicem precari, gratulari deinde 
plurimum, et ex animo, quod ab aulicis negotiis ferias 
aliquas impetraverit, quibus post tot vigilias, labores- 
quepoterit et reficere sese, et familiaríbus rebus suis, 
quas habét in his regionibus, profícere. Accessít huc 
certe etlaetitiamaxima, quam de adveutu suo habue 
rím; quandoquidem una iam aut hic, aut istic Jasso- 
wii esse poterimus. Tametsi mailem hic Agriae domi- 
nationem Vestram Reverendissimam complecti, quam 
non minus suam. quam meam esse duco. Rogoque vei 
ex nunc, ut eam invisat, modesta quidem, et verecuu- 
da oratione, ne quam eius charitati vim, seu molestiam 
imponeret, affectu tamen, et desiderio tam singulari, 
ac magnó invitata. quam quo mihi hoc tempore maiuB 
esse non possit. 



139 

Stephano autem nostio Zolthay, quod pro hnma- 
nitate sna apud Príncipem , qaem mirifice expaverat^ 
afiiierit, fecit et píe, et paterne , et non sine 8ua ma- 
gna glória, quam ei reddnut omnes milites finitimi. Ego 
verő immortalibus actis eidem gratiis, diligentius etiam 
inserviam, et omni meo offício gratifícari studebo. 

De creatione autem Summi Pontiíicis quid dicamus ? 
£o certe perfusus sum gaudio, audito hoc nuntio, quo 
vix potuissem maiore, si quempiam ex meis ad eom 
apieem profectum fuisse accepissem. Nec id mirum 
cuippiam videri debet. Quia ut maximo dolore pene 
iam contabueram, deflendo Catholicae nostrae Eccle- 
8iae turbuleuti88ima tempóra, in quae hoc etiam exem- 
plo tam contentiosae electionisincidÍ8senounihil vide- 
batur ; quod iam trahebant in colnmniam haeretici, nite- 
banturque hac veluti ambitione quadam n08trorum pa- 
trum in8ania8 etfal8itate8 suas apud ignoram(így)rerum 
plebeculam confirmare ; ita profecto multo ampliore lae- 
titia afFectus sum, po8tquam intellexi , Papám nobÍ8 
esse iam creatum, quem ut nomine, 8ic ipsa etiam re 
Pium e88emu8 habituri. Faxit itaque Deus Optimu8 
>íaximu8, ut et Ecclesia, tanto pastore gubemata, re- 
spiret iam a tot malis, et nos Hungari una cum Sanc- 
tissimo Imperatore nostro eum in eius sanctum pa- 
trem habeamus, postquam vocatur Hungaricus, et 
probe noverit, atque adeo etiam viderit nostra vulnera, 
quem in Paulo llll. desiderabamus. 

Dialogos autem Martini Cromeri praestantissimi 
Polonorum Regis Legati, non ita pridem ; nunc verő 
pareneticam tuam epistolam ad dioecesanos datam, 
opus meo quidem iudicio utrumque admodum et suo 
merito, lectu observationeque dignissimum, et offício 
tuo, et mihi gratissimum accepi ; quod hoc anno novo 



140 

mecum comiuunicare non praetermi8eri8 Ceterum 
perlecta diligentiuB epistola tua , satíB aane et docta 
et gravi, et pia, et non etiam sine suo genio, iam cum 
diaIogÍ8 CromerianÍB colloquor. Qui qnidem digniasi- 
mi videntnr mihi, nt latÍBsime legantnr, nec id solum 
a Catholicís, ut in religione sua, qnae et vera eat et 
sancta, coníirmentur ; venim etiam ab haeretícia, nt 
ab erroribuB Buis convertantnr. Et 8i adhnc qoippi- 
am maius a mea censura exigas, eam in biisdem dia- 
logÍB perBpexi energiám, ut Martinná Cromeras non 
Bolum optime scríbere, Bed summa etiam efficacía rem 
prope apparentem gerere videatur. Quo magis optare 
quoque nos debemus, qui liuiusmodi athletiB et Catho- 
licae veritatÍB propugnatoribus favemus, utreliquí eti- 
am eorundem dialogorum consortes ex authoris seri- 
nÜB celerius in lucem prodeant ! Quia et hi, qui iam 
teruntur hominum manibus, et lectíone exercentun 
praeclaríus assurgunt, et roaiora in recessu praestant, 
quae modestius a fronté pollicentur, nihil interím lan- 
guide , nihil ex trivio professi, quo in fine veritatis, 
unitatisque Catholicae adversarios, aeque copia ac 
magnitudine argumentorum validius occupent, atque 
prosternant; ita eos quoque, quos tam avide expecta- 
mus, spero his haud quaquam dissimiles főre. 

De paranetica sua, quam iterum nomino, attigi par- 
cias, quod ad eam scribenB. Sed certe et suae gratulor 
Dioecesi, et a mea víbus sum reprehen di, quod ad eam 
nondum ipse quicquam (scripserim).Cepique non medio- 
crem stimulum, ut meum iam tandem aliquando ani- 
mum ad id studii appellerem , quo revera Episcopus 
esse inciperem ; neve me ipsum sic intempestive ac- 
cusem pluribus, dum etiam nunc cesso a profeBsionis^ 
meae officio, curis his militaribuB, nescio quonam fato, 



141 

sed non certe mea voluntate intrícatus. Restatque ut 
Vestra etiam Reverendissima dominatio ope ac patro- 
cinio suo me, quum opportnnum fuerit, iuvet, quo hac 
militarí sarcina bono, honestoque aliqno modo exone- 
rer. Id qaod quum propensissimo animo facturam non 
dabitem, tnm nt confirmatíones nostras cnrare velit, 
etíam atque etiam rogo ; postquam Pium níl. tam 
pinm, tamque sanctum faventemque Pontificem habe- 
amus. Ac sciat, vei hnic soli meae Dioecesi tam esse 
hoc beneficium necessarium, qnae tot lutheranicis lu- 
pis latissime laneatur, qnam quo imprimis, et maximé 
subveniri illi oporteat ; adeo hac maledicta labe omni- 
um fere in ea mortalium mentes videó esse vitíatas, et 
ínfectas. Et possem qaosdam etiam ex meis fratribus 
digito demonstrare, qui me in suis angnlis commur- 
mararínt iam inter sese aliqnando, minns me adhuc 
esse Episcopum, quod nondum confírmatum ; dissimu- 
lavique, et dissimUlo etiam modo, ac eisdem parco in- 
super. Utríque enim homines snmus ; sed ii multo ma- 
gis, qui nesciont, quod agant. Attigi ista obiter, plura- 
que alias, quumcoram erimus. Quia periculum est eti- 
am in falsis fratribus, ut cum Paulo loquar. Et nisi 
omnes Regni nostri Ecclesiae confirmatos pastores 
suos maturius obtinebunt, profecto etiam in collegia 
nostra virus hoc influet, animique non paucorum de- 
generabunt sensim a disciplina, ubi viderint pastorali 
authoritate diutius carere suas I cclesias. Quod ma- 
iam quum non sit exiguum^ nec iam valde nóvum, hac 
benedictione Sanctíssimae Sedis, quae desideratur 
nobis, ei est occurrendum. Nec alia modo ; nisi ut Ve- 
stra Reverendissima dominatio velit me mox facere 
certiorem de appulsu suo Jassowiam felici. Et inco- 
lumis ac felix valeat in multa saecula. Agriae 2& 
Januarii 1560. 



142 



XLIV. 
Moro Jiaos bíbornokiak Veraicsies Aatal. 

Ad Joaimem Moronem Cardinalem. 

i&co.febr. 17. Reveredíssime et UluBtrisBÍme domine, domine 
páter et benefactor mihi colendisBime. Post humitem 
et devotam perpetuae serviUitis meae commeDdatio- 
nem. Ingenti et iucredibili gaudio tota gena noatra, eu- 
ius Revérendissima et Iliustríssima dominatío Vestra 
optimum, integerrímum et benevolentisaimum protec- 
torem ágit, exultavit ; qaando intetiexit, eam proxima 
saa iudignissima tempestate, summa cum sua laude et 
celebritate, fuisae liberatam. Huius tanti gaudiiquoni- 
am ipae quoque, humillimua Vestrae Reverendiaaimae 
et lUustríssimae dominationia capellanus servuaque, 
non ex mediocri parte sum particeps, gratulor Eidem 
totó animo, et summás Deo Optimo Maximo gratias 
habeo, quod eamdem Vestram Reverendissimam et 
Illustrissiniam dominationem Regno nostro et nobis 
omnibus, qui Ecclesiarum ministri sumus, veluti nu- 
men quoddam tutelare, restituerit: oroque, ut idem in- 
posterum quoque eamdem omnibus suis Divinae largi- 
tatis favoribus in multa saecula, publico et Ecelesiae 
Catholieae. et Regni nostri afflictissimi beneücio, oon- 
fortare et conservare velit. Et quoniam omnia mea 
spes in Vestrae Reverendissimae et Illustriaaimae 
dominationis patroeinio sita sit, quo tandem ezoptatae 
confirmationis donum Apostotieamque a Sacratissimo 



143 

dominó nostro benedictionem obtinere possim, ne diu- 
tiu8 hic Agriensis Episcopatus, adquera primumDivi- 
ua providentia, deinde Sacratissimae Caesareae et Ca- 
tholicae Maiestatís gratia sum vovocatus, (N'ireat légi- 
tima administratione pastorali ; quum iam et cleríco- 
rum ordinatíones, et alia ministeria eccleBÍastíca exi- 
gant suos confírmatos et consecratos Episcopos : ha- 
millimis precibus obsecro ac supplico, ut me, Bervo- 
ram et capellanorum saorum minimum omnium, dig- 
iietar habere commendatum, velitque sic apud Sanctis- 
simum dominum nostrum, et Sacrosanctum Re véren- 
dissimorum et Illustrissimorum dominorum Cardinali- 
um CoUegium promovere, ut inter alios Regni noatri 
hac tempestate ad Episcopatus quosdam vocatos, fra- 
trés meos honorandos, mihi quoque confírmationis mu- 
nus benigniter conferatur. Quod ego Vestrae Reve- 
rendissimae et lUustrissimae dominationis beneficíum, 
dnm in vivis fuero, enitar omni studio, ut et orationí- 
bus meis apud Deum, et servítute mea apud homines 
diligentissime promereri possim. Nec Vestrae Reve- 
rendissimae et lUustrissimae dominationi molestus 
ero pluríbus ; quum reliqua is Reverendás dominus. 
Tininiensis, fráter meus, et confírmandorum, ad Sánc- 
tam Sédem nuncius, coram supplebit, praesentabitque 
etiam processum meum. Deus Optimus Maximus Ve- 
stram Reverendissimam et Illustrissimam dominatio- 
nem servet incolumem et omnibus suis Divinis gratüa 
augeat et locupletet. Agriae 17 Februarii 1560. 



144 



XLV. 
Ferdíiind császárnak Veraicsíes Antal. 

Ad Caesaream Maiestateni. 

1&60. febr. 21. QaoníaiD fidei ac offieii mei est, de omnibus Ma- 
ieatatem Vestram Caesaream facere certíorem, qaae- 
ciimqae hic in dies incidant eiuadem Vestrae Caesa- 
reaeMaíestatisscitanecesaría; illnd imprimis elemen- 
ter intelligere dignabítur, magna ex parte hoc in loco 
et in vieinia popularem tnrbam, et nobilinm, ac mili- 
tnm ordines esse Lutheranos. Trés aatem pagi, ad 
Episeopatnm pertínentes, Agriaeque in uno milliario 
contigni; Maklaar, Nagy-Talya et Kis-Talya, trés 
concionatores et unum scholae rectorem fovebant: ii- 
que hoc commigraverant ante adhnc, qnam ego in 
huné veniasem Episcopatum. Habita itaque initio om- 
nium de religíone cura ab Epiacopatu occnpato, ac- 
ceraiveram ad me memoratos Lutheranoa, naoaque 
patemia et piia monitis , nt ab errore deaiaterent, re- 
verterenturque ad Románam et Univeraalem omninm 
Chriatianomm Sanctam Matrem Eccleaiam, docerent- 
que catholice , et cam orthodoxia patribua aentirent ; 
aliaque id genna plara, contendena totia viribna, nt 
reaipiacerent et ad aanitatem redirent. Fruatratna ta- 
men hoc meo conatu , qaum ad íinem interrogati : 
„Esaentne aacerdotea, et quia eoa ordinaaaet^ ; para- 
que reapondiaaent , „quod eaaent, et quod a Philippo 
Melanchtone fuiaaent ordinati" ; pára verő „ab Epia- 
copia noatria, aed poatea conaeqanti veritatem ex 



146 

evangelio, abiecisse se cliaracterem hnnc, et alium 
a Spirita Sancto accepisBe per impoBÍtionem manaum 
patmm snae Ecclesiae;^ indignatus snm, et iussi: ut 
quamprímam ex Episcopatu meo discederent, nisi 
vellent ín perpetuos carceres descendere , et alia pe- 
iora páti. Interim verő revocatus in curíam per Caesa- 
reám VeBtram Maiestatem ; dilata mihi est ablegatio 
ipsomm ; qnia milites etiam cum nobilítate obstabant 
Denno postea huc reversus, rem ürgére inceperam. 
Sed, considerato pericnlo, qnod ex militum ac nobili- 
um tumultu belli tempore posset hnic loco accídere ; 
temperavi summa dissimulatione mihif quotídie alio- 
qai me in commiinibna sermonibus minante edicenteqae, 
qaod in bonis meís non essem eos passűrus ; iá([xxe eo 
solo consilio^ nt incerti essent suarum rerum, ultroque 
qnopiam recederent; disposito interim in hoc oppido 
et parocho, et concionatore catholico, colonisque eti- 
am meis exterritis : ne seductoribus huiusmodi praebe- 
rent anres, nisí velint gravissime puniri. 

Nnnc verő tandem nacta occasione praesentinm 
indnciamm cum Turcís, sub quibus et tumultus milita- 
res non sünt adeo metuendi, et discessiones etiam curan- 
dae; quum pro unoundecim haberi possint, quodexauc- 
toratorum magna sít ubique copia; die huius mensis 
quinta, accersitis ad me Capitulo et concionatore meo, 
ac omnibus fere militum et nobilium primoribus, cum 
praefectis meis ambobus, et notario publico , iussi hos 
qnoque adesse omnejs quatuor Lutheranos ; praefatus- 
qne initio, quae ad hoc tempus cum eisdem Luthera- 
nis egissem, quamque pie et paterne illos monuissem , 
ut aut resipiscerent et ad Catholicam Ecclesiam re- 
verterentnr, aut ex Episcopatu meo decederent, neu- 
tmm tamen facerunt, meisque insuper obauditis man- 

MOHÜM. RUM. HI8T. BCBIPT. XIX. 10 



146 

dati8, nmic etiam ob ocaloB meos venerentar, necde- 
ftinerent in populo mihi commisso disBeiiiiiimre haere- 
868 ; dno tandem mandata Vestrae Caeaareae Maié- 
8tati8, alterum ad me, altemm ad nobilea et militM 
Agriae commorantes data, in médium prodoxi, et pa- 
lám interpretari Hugarioe feci. Jubebar autem et ego 
in buindmodi haeretícos animadvertere, et militea cím 
nobilitate ab eornmdem dogmatibna abhorrere et ré- 
cédére; ni8i et ego, et ipei graviasime a Caeaarei 
Vestra Maieetate pnniri vellemaa. Ibi declarata et 
expoaita Veetrae einedem Caeaareae Maieatatia yolon- 
tate, tria propoeui ipsia Lntberanis : Ut ant conver- 
tantar ad Catbolcam religionem, et ordinea noatri aa- 
cerdotü recipiant cum beneficiis eccleaiaaticia ; antex- 
cedant tota mea Dioeceai, deposito vei inramento vei 
syngrapho mihi dato, qnod in ea nallibi eaaent man- 
8arí ; aut ai nec hoc , nec illnd facere vellent , mox 
compedes et cnetodiam subirent. Ad quae breviaaimo 
mihi re8pon80 dato, nimimm qnod iam haberent con- 
stitntum, in ea po88e88Íone vitám agere, qnodqne 
niillo genere vinculi velint 8e obligare ad ea, quae 
exigebam : quandoquidem ip8Í non poasent alind face- 
re, qiiam ire qno vocarentnr ; qnod ad docendom et 
concionandum fai88ent a spíritn mieei. Ibi ego, facto 
fine verbis, et omne8 a88idente8 adetanteaque alloqnn- 
tu8: „In 8oIa perfidiaet contumacia baereticomm \im 
con8Í8tere: nec iam vei disputandum cnm eia, vei 
Bcribendum in nos e88e ; qnod 8ati8 iam et diapatatnm 
sít, et scriptum : restareqne, ut in contnmaces canterio 
et cateni8 agatnr ;^' inssi eos in cnstodiam detmdi. 

Accidit autem, nt, qnam 8ingillatim interroga- 
rem omnes: „Qui8 eos ad hos pagos addnxisaet'^- nnii8 
qni in Kys-Talya officio fnngebatur, qni pagna per- 



147 

tinet ad Praepositnram Minorem meae Ecclesiae, mox 
respondit : ,,Dominu8 Michael Heyczej, praesens Prae- 
positus, homo loci tíuius veteranus, ac aetate prope 
iam ultra senium^^ Gavisas hoc responso, quod desi- 
deraveram fieri , quia sciveram, bonum senem hoc Lu- 
theranico naevo laborare; assnrrexi , et omnibaSy quí 
aderant, protestatus sum, et adnotarí feci at rem in- 
digníssímam ; quia a Capitulo etiam fuerat, aliquando 
antea commonítus, mo veret Lutheranum parochum ex 
poBseBsione, ad Ecclesiam pertinente ; contempsit ta- 
men in bunc usque diem , nec fratribus parere voluit. 
Sed quia hoc mihi excutiendum érit postea , ad 
Lutheranos redeo. QuibuB in hunc modum custodiae 
traditis, et nobiles, et milites valde sünt perturbati, 
meque agminatim fere aggreBsi sünt rogare et adhuc 
rogant ; ut eos, si hic páti nolim , Baltem libere abire 
permittam. Nec adhuc quicquam exorarunt ; quia nec 
ego 8ine forti cautione volo illoB diroittere , nec ipsi 
eam cautionem deponunt, quam postulo. Et postremo 
eo erat ventum, ut intra XX milliaria Hungaríca cir- 
cum Agriam quaquaversuB sese extendentia, nuUibi, 
nec apud dominos Barones, nec apud nobilcB, nec 
apud plebeoB homi^es consisterent, docerentque sine 
expressa Caesareae Vestrae Maiestatis előmenti vo- 
luntate et gratia : utque liceret mihi in eos animad- 
vertere, si intra hos fines fuissent aliquando depre- 
hensi ; idque cautionis praestarent pro illis pars me- 
líor militnm ac nobilium, quod Lutheranorum fídei, 
quam non baberent non essem crediturus. Et nunc his 
teruntur mihi dies de hoc ; espectans clemens manda- 
tum, quidnam sim de illis facturus. 

Milites autem etsi perturbati sint, et me initio 
terrebant, quod essent discessuri, ut inconditum vul- 

10 ♦ 



148 

g^8 ; declamitariutque uon mediocriter varia ; ego ta- 
nien, praetenso clypeo maadatoniin et volimtatís Cae- 
sareae Vestrae MaieBtatia, uaus sóin artificio, iiOiil 
agendo violenter, meqne hino excuaando, qnod ipae 
etiam cogerer ; hinc blande eos alloqnendo, ne falus 
dogmatíbus fidem haberent; „Lntheraniamom nullnm 
verae doctrinae fundamentum habere ; anam eaae Ca- 
tholicam EccleBÍam ; in ea omnibna Chriatiania eaae 
permanendum ; ab ea veram doctrínam eaae petendam, 
et eíus ritn sumenda sacramenta ; meqne mirari vehe- 
menter, quomodo encharístiam a laicia aumere ande- 
rent. Ceternm Vestram Caesaream Maieatatem nnn- 
quam Lntheranismo Regnnm hoc annm labefactarí 
passnram : iamqne esBe aggresBam ad hanc peatem 
tollendam et extinguendam. Ideo non tnmnltoarentnr; 
Bed aequo anímo accommodarent aese Veatrae Caeaa- 
reae MaieBtatiB voluntati ; cni ne ego qnidem contrai- 
re volo ; etiamBÍ me in frusta eBBent concianri ; qnod 
tameii a fide illornm, qna míhi poBt Maieatatem Ve- 
Btram eBBent addieti, non metnerem, ut a nobilibns 
conBtantibuB, et sni honoris virÍBBtndioBia^. Non pro- 
Beqnar cetera; sed videntur iam ferre rem aeditina et cniu 
BÜentio, apparanteB nuncioB ac litteras ad VeBtram Cae- 
Baream MaieBtatem snpplicatnri, ut praefatoB Lnthera- 
noB illis clementer dignetur reBtituere. Quod qnnm certo 
Bciani, MaieBtatem VeBtram CaeBaream non factnram ; 
tumipBe etiam humillimeBupplico, ne id illia concedat, 
poBtqnam huc tautam rem perduxi, et Bperandnm ait, in 
hiB partibuB hoc pernicioBÍBsimum seminarinm haereae- 
on diBÜci et tollí poBBe;BÍ MaieBtaB VcBtra Caeaarea alio 
etiam quopiam maiore me clementer inBtmet buo 
remedio. Nam et colonÍB meia mandavi ; nt paroehoB 
quaerant, qui mÍB8aB celebrent ac Catholici Bint, et 



149 

milítibus edixi, mecum non manBuros, nisi Catholice 
Chrifttianos; quod institutum Vestra etiam Maiestas 
profiteretur. Sic iam, ut attigi superiuB, quieti inter 
noB sumus ; et videutur mibi omnes ioxta Buum ofíici- 
am sese tenere; quia praefectoB habco bouoB viroB 
ac maturi ingenii, et mihi obBequentcB. 

Sed intra hos dies accidit etiam aliud; nec satiB 
scio, an ex hac controverBia ; quamquam suspicer, 
quod ex ea. Convenerant militeB cnm nobilitate in 
unum locnm conBuIturi. quoBnam eBBent mÍBBuri ad 
Caesaream VeBtram MaieBtatem nuncioB, et de im 
pensÍB conferendiB, et querimonÜB de nie componen- 
dÍ8. Ibi andio, quod, neBcio, quonam vinculo mutuo se- 
se obstrinxerint. Kt pauUo post iuvenis quídam nobi- 
lis milesqne, et annorum circiter 26, Wolfgangus Ber- 
nartffy, colloquens cuni duobns alÜB nobilibuB, protu- 
lit tale verbum : ^Quod brevi haec arx AgriensÍB fu- 
túra esset in potestate Joannis Regis fílii^. Quam vo- 
cem altér ex üb quum adhuc ea die detulisset ad 
meum vicaríum ut improbam, et vícariuB ad me; 
ntroque mox BÍngillatimaccerBÍto quaesivi, an idfuis- 
set verum ; fasBique ambo, quod ab eodem iuvene id 
verbi audissent. Nullaque mora uegotio data, contuli 
cnm praefectiB meisClemente Reghy, etStephanoZol- 
thay, étre, qualitercumque fuisset a iuvene progressa, 
ioBsi eum detineri et in custodiam coniici. Jamque in 
qnaestionibuB eum eo sumus, et fatetur; quidpiam bí- 
mile quod dixisset ex concordia, quae nunc tractatur 
eum Joannis filio, futurum hoc ; quia ad Tokay etiam 
Cassoviam audisset illi concedi. Hac tamenresponsio- 
ne Don contenti, maiora exprimere contendimus, non 
emissuri eum interím, dum res tota pateat, et ex sene 
hoc kabuerit, an aliuude, cognoBcamus ; quidque Ve- 



150 

Btra etíam Maiestas fierí gratíoae mandalnt. Enun ce- 
laturos hoc pracfectos meos, misao mdCacuieamVe- 
stram MaieBtatem invenecoin littería, nt, eoignorute, 
istíc examiaaretor : sed mutaTi aententiam, ne pnefee- 
ti offensionem aliqnam accepisaent quod hmuaiiiodi 
cam illia etíam non commnncaviaaem. Idqneamri ind 
qnnm dixiaaem illia; egerunt mihi gratiaa. Atqiie hoc 
etíam aíc ae habét Et qnnm militea videant me etí- 
am in hninsmodi animadvertere non dnbitare : magis 
videntnr componere se ad obaeqnendi officínm, et leges 
non dare, aed ferre. Ideo qnicqnid Maieatati Veatrae 
Caesareae vianm fnerit pro Catholica religione hoc hu 
loco reparanda et conBervanda. de reapoiiao militibnB* 
immo et colonis meia faciendo, qnibns etiam permiai, 
ut pro hlB ipsi qnoqne ad VeBtram GaeBaream Maie- 
Btatem mittant ; credo, clementÍBBÍme Imperátor, qnod 
Beenre poterit Alioqni met hic totina Catholicae reli- 
gionÍB et nomen, et reverentía ; bí vei tantillnm illia 
indulBcrít. Faciendum tamen illud hnmillime et cnm 
venia Bentirem, militum utique habita aliqna ratione 
propter hoc confinium; nimirum emittendoB eosdem 
LutheranoB in gratiam eomm ; sed sic, nt nltra XX 
abhinc milliaria ablegentur, quod ipsi militea et nobi- 
IcB pro illift poBtulant , ferantque hic parochoB et concio- 
natores Catholicos; qnod initio non esset cnm illia agen- 
dumacríter; quia malnm est magnum et valdeiam laté 
alteque radicatum. Etinterim, 8i Maiestas Vestra man- 
data etíam daret, nt ceteri quoque et domini Praelati, 
et Barones, et qni latíorea habent ditíonea, qnilibet 
loco suae manBÍonÍB ad XX milliaria hoc genns pe- 
stinm propelleret ; sperarnm, relígionem Catholicam 
intra breve tempns convalituram et snmtnram virea; 
qnod BnblatÍB Beminariis hninsmodi, stírpea fkcilins in 



151 

snbditíB convellereatur. Fiaut alioqui oninia, uti Cae 
sareae VestraeMaiestati, et prudentÍBsimo buo iudicio 
fiierit visum. Dignabiturque míhi, quam cellerríme fie 
rí poterit,cIementer mandare, quid de hoc utroqne ne- 
gotío erít mihi, ac praefectís mei8 faciendam. Dens 
Optímns MaximuB Vestram Oaesaream Maiestatem 
incolamem et felicem conservet. Agríae 21. Febru- 
arii 1560. 



XLVI. 
Oláh Miklósnak Veranesies Antal. 

Ad Reverendiggimam Dominam Stri^oniensem. 

Meminit puto ReverendÍ88Íma dominatio Vestra, i66o. febr. 2. 
qnod anno snperíori petierim ab ea quaspiani decíoias, 
Posonio vicinas, qno quum isthic esse me interdum 
oporteat, habeam paratum victuni. Qui quum nec in 
istis partibus facultas mihi sit ulla, qua vivere commode 
possem, nec sine maximo negotio, et maximis sumpti- 
bns hinc isthic anona convehi possit, propter longitu- 
dinem et diffícultatem itineris, hoc remedio utendum 
est mihi, ne in curia vei esuriam, vei ex foro dumta- 
xat vivam, et prodigam maiorem quam habeam pecu- 
niam. Decimas autem has, lícet mihi dominatio Ve- 
stra Reverendissima promiserat, datae tamen non fu- 
emnt, cansa partim meae absentiae, partim servitoris 
mei incuria, qui eas curare debuerat. At ne nnnc qno- 
que simile incommodnm mihi contíngat, denuo Reve- 



162 

rendisBÍmam dominationem Vestram rogo, idqne tem- 
pestíve qnidem, velit mibi locare pro ínstanti anno 
possessioneB Kochard, Terlyngh, et Pi-ngyasolitis an- 
is pretiis , qnae abi prirnnm Deo volente Viennam re- 
diero, curabo integre deponenda. Nec praetermittam 
snae hoc erga me tum gratíae , tum benefioii aolitis 
mei8 obBeqniis promereri. SoUicitabit autem depatati- 
onem illarum Andreas Dalmady hospes hoBpitii mei 
ViennensÍB. Et qnia opuB eBt mibi pane, vino et ave- 
na, iutelligo bas decimas baec mibi omnia Buppedita- 
tnraB non incommode, quas iam nominavi. Ideo ne ne- 
gentur mibi, vehemeter oro. Petoqne, ut de domo eti- 
am, qna Bollicitor PoBonii mibi conferenda, meminis- 
se non gravetur, et felix valeat. Agriae 21. Februa- 
rii 1660. 



XLVII. 
Rapícíns Endrének Verancsfcs Antal. 

1 566. febr. 2 1 . Maugifice domine et fráter mibi Bingulariter obser- 
vande. Ad 28. diem Jannarii accepi tuas et Aonii Palea- 
rii noBtri litteras, cnm lucubrationum eiuB libello ; ce- 
pique Bummam Bane et aingularem voluptatem, quod 
in tanti viri tamqne eruditi non Bolum notitiam, aed 
etiam in calamum pervenerim. Et magnopere vellem, 
mibi crede Rapici, poBBe hic uberiuB de eo dicere, 
quod et hominem amem, et ingeniam eius magni faci- 
am lucolentam et elegáns, si mibi panlo largins a mi- 
litari et a forensi hiiias loci cura otium daretur. Nec 



158 

de spirituali queror, quae mihi incambit ex offido, 
Bee iUi decBse posBom sine piacnlo. Verum ne ipBÍ 
quoqae 8at aUqaando sufficio, adeo totís horis incur- 
nmt in me infinita negotia^ De quíbus obiter. At ex 
e^fttola, qnam ad me dedit Palearius, doctiaaima, uoo 
alivD animadvertiy perapexique eins genium, qaam 
qaem din iam ex aliis scriptis illioB meam ipse coa- 
eeperam. lUudque facile eloqni audeo, ne vivam, si 
qina a malto tempore Bcripserít ad me Buavina, doeti- 
w, graviuB. Sed qoía satis iam a me encomiornm ha- 
boit PaleariuB, ut quem etiam modo nnnqoam nomiao 
BÍae praeclara Buae virtutíB lande, ad offieiam veaio, 
qiiod ambo noB illi, ea qoidem certe debemuB exhibe- 
re fide, qoa nobia ipBe illad impoBUÍt. Qnoniam igitar 
dkm redituB mei Viennam ob iam memoratonimnego- 
tíoram mnltiplicinm concurBnm, qnibuB in hoe oonfi- 
nio dÍBtineor, neqneam certo vei BÍgnificare, vei poUi- 
cerí; librom quem Caesareae MaieBtati, dominó no- 
Btro clementíBBime dedicavít, ac mÍBit, exhibeaB bonia 
avibnB licebit; nequeo tamen non dolere graviter, 
qnod vei hac ipaa cauBa non istíc Bim , quo tam inai- 
gnem operám, et meae in Palearíum benevolentíae ar- 
gumentum declararepotuiBBem. Qnod quum mihi impa- 
tari non debebit, tum nt me apnd hominem amicÍBBÍninm, 
et cni preBto ease Bemper cnpiam, quicqnid me volniaaet, 
excnaea diligenter, etiam atque etiam oro. Rt tametai 
Joaephnm Salandum, librí iatiuB exhibitionem non opor- 
tebat impedire, veritnm existimationia meae aliqnam 
oflfenaionem; cni meritum huiuB officii debebatur, qnod, 
ut primarii et floroB et fructuB Boleant eaae gratiorea 
reeenti ana novitate, quam ubi copia affluxerii, ita aa- 
Be et luoubrationeB huiuamodi doctorum hominum, ai 
(quod dici aolet) ex proelo quaai calidae oblatae fíie- 



164 

riot; nescio qaid et singoUriB, et gratíssiiiuieaffeniiit 
▼olnptatiSy non possam tamen non utíqne laetarii tanti 
me fuísse habitnma Salandoi inimo profecto etiamabs 
te, qui ambo isto pradeiitÍBainio vestro conailio, et be- 
nevolentiae erga me vestrae testimonio non obaeiuro, 
qnod snm, quoad víxero, sacratisainmm aemper habi- 
tnrns, mnltnm mihi tríbniaae videamini. Sed bene ba- 
bét, postqoam sic accidit, nt amor noster mntana hoc 
etíam ntríqne noatram constíterít cnmnlatina. De Pon- 
tifice Snmmo, eoqne tam re, tnm nomine Pio, tamqne 
Saeratissimo Imperátori noatro bene aflfécto, non est, 
qnod mnltís agam. Et hoc me plnríbna reapondiase, 
et laetitiae plnrimnm accepiase exiatimari volo, qnod 
pancioribns reapondeam ; qnippe qnod neaciam, qnid mi- 
hi a cnnabalia ipaia laetíns, qnid gratina, qnid deniqve 
exoptatina acciderit. Et faxit Dena, nt reapondeat pn- 
blicia Catholicomm votia, et Eccleaia dindeaideratam 
patrem ac paatorem in Sanctitate eina experiatnr, etre- 
anrgat. Qnae ex Hiapaniia annt, piacent. Qnae ex An- 
glia, vellem mágia ex aententia. Et niai haeaerit il 
Ind Regnum in Imperatoria noatri conailio et gremio, 
vide mox, in qnae incidet diaturbia ambitione qnomn- 
dam Príncipum mediocrinm, et qui placentia ex aeae 
illi poUicentnr, minimé aane aolida et aalubria. Et de- 
mnm quod Rapicio meo imperem, qni tantopere operám, 
et diligentiam, et in gerendo more celeritatem auam 
mihi pollicetnr , de quibua nunqnam adhuc dnbitavi ; 
hoc eat, amantiaaime Rapici, qnodimpero, utfirmiaaime 
habeaa peranaanm, tuam mihiamicitiam eaae cariaaimam, 
meqne eaae cupidiaaimnm conavetndinia tuae anaviaai- 
mae, utqne ntaria viciaaim Epiacopi Agriensia et vo- 
Inntate, et rebna tuo arbitratn. Valeetrivefeliciaaimaa 
aimnlf et honoratiaaimna. Agriae 21. Febrnarii 1560. 



155 

KííM : Magnifico et praestanti viro dominó 
Andreáé Rapicío, Sacratissimae Geasareae Maiesta- 
tís Cancellariae Secretario, amico plurimum hono- 
rando. 



XLVIII. 
Kobinyi Kristófnak Veranesics Antal. 

Ad dominnm Cristophoram Cabiny. 

Credo iam dominationem Vestram Egregiame8se^*^™«>^-i*-^- 
informatam a Joanne Andreffy Secretario meo , quem 
mi8i Viennam; qnid sit mibi negotii cumlüapitulo meö 
ratione cniuBdam posBessionís Seercz vocatae. Nam 
inaaeram eum ad dominationem Vestram Egregiam di- 
frertere, et illám inforhiare de totó negotío. ab eaque 
iccipere consilium, quo pacto videlicet debuiasetineo- 
lem negotio, ubi oportnisset, se gerere. Nunc iterum, 
]iiia aliud mandátum allatum est ad me , et iubeor ad 
lominicam Laetare apud Caesaream Maiestatem con- 
(títoi per me vei per procuratorem meum eum omni- 
)us iuribus meis ; quandoquidem Eius Maiestas can- 
^m hanc esset cognitura, et pro aequitate diremptura? 
tmbarum partíum iuribus visis et intellectis. Et quia 
>mma ínra mea iam ego per eundem Secretarium me- 
im misi Viennam, et informavi Suam Caesaream Ma- 
eatatem, ac Reverendissimum dominum Strigonien- 
^em diligentíssime de totó negotio, unum iam videtur 
oihi restare ; nimirum ut illic habeam ad praefixum 
liem causae revidendae procuratorem meum , cui ea- 



156 

dem mea causa in actione memorata dominicae Laeta- 
re pasait aecure esse commendata. Qaoniain aatem 
omneiD tntelam et procurationem caasarum mearomii 
Vestrae Egregíae domiaatíonís sinum detolimiis, ad 
eamque solam praecipuum reoursum et perfagimn hs- 
beam, amicitia et oblatione sua f retus, rogo, velit Vi- 
ennam proficisci mox bis meis habitis, ibiqoe adesse 
meae praefatae causae, sive ea coram Gaesarea Ms- 
iestate, sive coram Reverendissimo dominó Strigoni- 
ensi agitabitnr et di8catietar. Nec enim convenien« 
est, ut partes ordinis ecclesíasticí de ecclesiasticisbo- 
nis litigantes in saeculari foro litigent, intaito deoo- 
ris; sed in foro vei OaesareaeMaiestatis, vei Metropo- 
Utáni nostri, qni nnnc est Reverendissimus dominiu 
Strigoniensis. Ad qnem scripsi eti am de hoc dudm; 
et dominatio Vestra Egregia,qnnm illic fnerítyConsti- 
tuet, quod sciet futurum mihi utile. Ut autem dornint- 
tioni Vestrae Egregiae provisumsitdesnmptibns, mi- 
si eidem per praesentem hominem, famnlum proviso- 
rís mei Georginm Horwath talleros quadraginta, smn 
missums etiam plures, si diutius Viennae morabitar, 
meque de omnibus ideutidem faciet certiorem, quae- 
cunqueusui eius fuerintnecessaria. Quod praetereasit 
informata melius de mea causa, misi ad Eam septe- 
nas copias diversarum litterarum, quas apud se reti- 
nebit, ut saepius, et toties periegere possit, quotíes 
usus postulabit; deestque huc unarum dumtaxat litte- 
rarum copia, nimirum relatoriarum Conventus de Ja- 
szo super statutione mea. Quae tamen litterae in spé- 
cié sünt apud praefatum Secretarium meum Andreffy, 
qui ubique aderit lateri Vestrae Egregiae dominatio- 
nis, atque eam edocebit oretenus, quae erunt ad baec 
illi necessaria. Hic enim interfuit omnibus rebns, et 



ÍM 

babét apud se alía etiam mea prívilegía, qnae palám 
ostendnnt, has duas possessiones episcopales ftdsse, 
et ab epíscopalibQs bonÍ8 esse avnlsas, quod Gaesa- 
rea Maiestas potissimum scire desiderat. In qno punc- 
to Vestra quoque domiaatio potissimam insudabit, et 
in eo, in qno versatur ins patronatus Episcopatus bu- 
ins, a priscis et Sanctis Regibus ei coilatns, qno sine 
omni dnbio per defectnm seminis monacbornm, et eo- 
rnm monasterioram desolationem nnsqnam alio devol- 
yí debent, qnam ad snam originem, et ad snnm cor- 
pnSf ex qno fnernnt desnmpta primitna, snffragantíbns 
bnc canonibns Sacrís et Caesareo íure. Qnía deficien- 
te cansa, propter qnam fit donatio (qnod Sacri oano-^ 
iiea dicnnt), res donata etiam ad donatorem sive eins 
legitimnm baeredem et successorem reyertitnr. Qnod 
▼ideri potest in lege fínalí, capitnlo de revocatione do- 
nationis, et capitnlo similíter finali de donationibns 
iibro III. Sed bic defecerunt et monachi et eornm 
clanstra ; videtnr ergo causa etiam defecisse, et pos- 
sessiones illas iure ad Epíscopatnm revocari debere. 
Et qnia qnnm Capitulnm possessionem Sercz a Oae- 
sarea Maiestate impetravit, possídebatur a praefectís 
Agriensibns. Caeterum eo tunc nonadoonit Snam Ma- 
iestatem, qnod haec possessio fnisset Episcopalis, 
qnodqne ab F^piscopatns bouis esset avnlsa Sed omni- 
no Episcopi nomine snppresso, qnestnmqne, quod 
omnia eins bona hostes et factíosi possiderent, nec 
haberet qno se sustentaret, qnnm aeqne tnnc ac nnnc 
omnibns snis bonís fruebatur, videtnr idem Capitnlnm 
bic etiam commisisse, qnod in jndicio non érit retioen- 
dnm. Nam patet Iibro primo capitnlo Snper litteras, 
de Bescríptis, et Iibro eodem Dec. capitnlo Postnlastí 
flimiliter de rescriptís ; impetrationem hninsmodi bo- 



168 

nonim dici et haberi posse subreptitíam ; qnoniam om* 
ne id, qnod sappressis iuribns eín8,ad quem, quodpe- 
titOFi pertíaeat, impetratur, tacitam qaandam surrep- 
tionem Sacri canones feruiit inducere. Sed Gapitolnm 
tacuit inra Epíacopi, qnum hanc posseasionein posta- 
lavit. Quid illad fecisse Bit censendum, videat jadici- 
um. Sed haec qauni dominationi Vestrae sünt notiora, 
et ReverendÍ8BÍiiium dominnm janriensem, patrem me- 
um obBervandiBsimam, Jaiiumque Utrorumqae peri- 
tiBBimum Doctorem habitaram eBt in hoc conBaltorem, 
qai mihi bíc in omnibafl fa vet, acBi qais aliaa, et ego 
plara de hoc non loqaar, et patrociniam eios Reveren- 
diBBimi domini omnino cam Bao coniangat, ac aic de- 
mam prodeat in harenam. De statatíone etmea etCa- 
pitolii quod habetur in Gaesareis mandatis, qoae non 
fuerant niai dno. Gapitalam qneBtam eBt et adhuc qne- 
ritnr, qaod ví et sine Btatatione legitimc memoratam 
Sefcz occapaBBcm ; Ego viciBsim id defectns in Gapi- 
talam contorqaeo. Gaeteram an ego legitimé fnerím 
BtatatuB, nec ne, relatoriae Gonventas JaazovienaiB 
litterae teatabantar, qaae aant in apecie apad Joan- 
nem Andreffy. Verám Gapitalam ipsam, qaod ex colo- 
niB ipaiuB Sercz et eiaB commetaneis aathentica exa- 
minatione cognovi, nalla aBaa statatione pro Regni 
conaaetadine ac legum obBcrvatione, dictae poBsesBi- 
onis arripait dominiam ; aed tantammodo per aeptem 
BaoB confratreB Ganonicoa: AmbroBiam Alathyary 
Gantorem, Stephanam MiBsey, Petrám Madarassy, 
Benedictnm OroBBy, Stephanam KyB-Tallyay, Joannem 
Meliceam Archidiaconam, et Gregoriam Wachy, qai 
iam eBt mortuaB. Idqae ex commetaneia non admo- 
dam competenti et neccBBaria convocatione, vigoreqae 
non aliarnm litteraram pablicaram, qaam donatíona- 



159 

lium. Quod credo, ipsum quoque Capitalum non réti- 
cebit ; praesertim tunc^ quum Btatutio in médium pete- 
tor. Videat itaque dominatio Vestra Egregia, uterno- 
Btrum melins fnerit statutus. Ubi autem mnnit se eo 
Gapitnlnm, quod per annum in pacifica dominatione 
possessionis memoratae, facile potuit ; quum ego pri- 
mo anno ab iuita Episcopatus huius po88es8Íone vix 
vei minimam partém eiusrationnmeognoscere et addi* 
8cere potuerim ; quum et nunc discam, restantque non 
panca adhuc addiscenda. Credo itaque posse iure ex- 
cuBari. Alioqui nescio, an praescriptio talis in eccle- 
aiaaticis bonis, praesertim inter ecclesiasticos obser- 
vetur; quandoquidem illud scio iuris esse,ut8ucce880- 
reB Episcopi cum integris iuribus antece88oribu8 8UÍ8 
succedant, po88Íntque eorum omnia constituta abro- 
gare, quae sre\ ip8Í8 Bpiscopis, qui succedunt, vei Epi- 
Bcopatui damno8a e88e cognoverint. Alia, quae pro In- 
formatione Vestrae Egregiae dominationis ad eam 8cri- 
bére po88em,non invenio; tantummodo et me, et meam 
caiisam singulariter illi commendo, rogoque, ut £ra- 
teme agat, nec desit mihi in hac ipsa causa, qnam iu- 
atiaaimam inveniri confido. Restat de po8tremi man- 
datí erasione uno in loco : quae 8i quid momenti ha- 
baerit ad meam causam, dominatio Vestra Egregia ex 
protestatione mea coram Conventu Jaszoviensi, et 
plerisque militibus ac nobilibus Agriensibus solenni- 
ter facta,considerabit; quam similiter ad Kandem in spé- 
cié misi. Et quiadicta erasio in praecipuopunctocom- 
missa sit, quo Capitulum inprimis nititur, ubi videlicet 
de violenta occupatione conqueritur ; haud dubie res 
non caret suspicione falsificationis et violationis Cae- 
uureomm diplomatum. Sed et hoc iudicium Vestrae 
Egregiae dominationis viderit, et nos habebit commen* 



160 

datoa. Felixqne et íncoInmiB valeat Aprime XH. Mar 
tii 1660. 



XLIX. 
A biiai p«s>áiak Veraicsícs Aifaű. 

Ad BudtTDseui Paásam. 

Ai rii. 9- Qnot mílites nostros, non excnraorea, pabnlato- 

rea proximia qnatoor mensibua militea vestri, inte- 
gría agminibna huc illnc per hoa finea noatroa diacnr- 
aantea, partim occidemnt partim ín captívitatem abe- 
gemnt ex hoc registro, qnod ad Tnam dominatíonem 
mittímna, intelliget. Nec tamen ex iilia ad tot iam pe- 
titíonea noatraa vei nnicnm hominem nobiareatitoitex 
aeptnagintaquinqne , qoi faernnt captí , praeter eoa, 
qnoa interim etíam nltra Dannbinm, ad Janrínnm^ ad 
Palotham, in üroatia, et in plnribua aliia locia de- 
praedatí sünt veatri, 8ine nllo induciarnm reapectn ; 
quemadmodnm de mercatoribns qnoqne Emerico et 
Gelyerd Deák, Sacratisaimi Caeaaría noatri anbditía 
andivimns , nuper ipaam Tuam dominatíonem foiaae, 
dato illia de aecnritate fidei suae chyrographo, et ni- 
hilominna mercibna illornm magnae pecaniae inter- 
ceptia et naurpatia. Rea profecto indigniaaima viro 
príncipe. Tna tamen dominatío omnemindnciamm vio- 
lationem nobia impingit , qni non plurea intra hoc to- 
tum tempua ex hominibna veatris cepimna, qoamqom- 
que ; nimimm Jndaeoa trea, et dnoa Turcaa, Hwaaain 
Dede et Hnrem meaaaroa aive laninm. Qaare videat 



161 

Tüa dominatio, qnae sit comparatio inter nostras et 
vestras depraedationes, sciatque nos oon alia causa 
milites no8tro8 in vestros aliquando fínes immittere, 
quam et veBtris depraedationibus piovocati, meritaB 
et pares vices vobis redderemus, ostenderemusque tó- 
ti Regno, a vobis omnium contentionum huiusmodi cau- 
sas prodiisse. Mirari propterea non debet Tua do- 
minatio, sí Hnssain Dede et Hwrem mészáros non 
restitnnntar vobis ; qaia nec uostri remittantar nobis. 
Idem antem Hnssain Dede, quot singnlis annis pne* 
ros Christianos ex illo molendino per Dannbinm dimi 
serit in Tnrciam, ut vos bene scitis, íta et nos non igno 
ramus , et omnium videtnr esse debitor. Judaei verő 
qnod a nostris capti fuerínt, Tua dominatio plus utili- 
tatis accepit, quam nostri milites ; quod eius patrocini- 
nm maximis muneribus coemerint. Nostri milites et 
Jadaeos ipsos restitnerunt vobis, nt suae fidei satisfa- 
cerent, et pactationem eorum amiserunt, nt obedirent 
Sacratissimo suo Caesari. Pro Hewrem antem mészá- 
ros, homine sordidi officii , quod tantum laborét unus 
tantus Beglerbeghus , qui tot Aggarum, qui fuemnt 
apud nostros finitimos captivi, nunquam vei unico 
verbo meminerit, valde admiramur. Nec existimamus 
hos duos Turcas esse tanti, ut propter illos tanta pax 
atqne amicitia inter tam magnós duos Caesares vio- 
lentur. Et propterea, quum iam ex pluribus litteris 
nostris dominatio Tua bene intellexerit, et ex liis eti- 
am intelliget, nostrine an vestri milites fínitimi indu- 
cias perturbent; ipsa demonstrat ratio et postulat 
aequitas, ut id culpae dominatio Tua non in nostros, 
sed in snos, vei potius in seipsam coniiciat ; quae su- 
perioríbus etiam diebus commisit palám ZangzacchiSi 
suiSf ut excorsiones faciant in omnes partes. Ex quo- 

VOMUlf. HUHO. HI8T. BCBIPT. JUJ. H 



162 

quid intelligi nos opor teát, clarum est ; et iam Zanguc- 
chns Hatwanieiisis egregie apud Nagy-Tallja nn- 
per comprobavit, nobis quíete tuoc Bedentibna, nec 
quicquam tale expectantibus. Et ista certe acríbimiis 
Tnae dominatioiii non in alium tlnem, qnam ut inter 
nos et vicinítate amicabili vivamns , dum Caeaares 
quoqne nostri in amicitía paceque perdorant, et ab 
bis depraedatíonibus ac excursioníbus utríqae deaista- 
mus. Quia si vos pergetis facere, ut incoepistia, ne noatri 
quoque per hos omues fines desides esse poterunt 

Quoniam verő quaecunque contingunt nobis ex 
parte vestra, immo et ex parte nostra vobis, de omni- 
bus subito Sacratíssimum Caesarem nostrum edoce- 
mus ; omnes etiam tam vestras ad nos, quam nostras 
ad vos datas litteras ad eandem Maiestatem, dominum 
nostrum clementissimuni, míttimus ; bortamur domina- 
tiomem Tuam, ut velit abstinere a conviciis, qoando 
ad nos seribit. Nam hoc vindictae genus apud nos vi- 
lium hominum est, non maguorum, neque praestanti- 
um virorum, et qui populís praesunt. Atque hac de 
causa semper bucusque nos ad Tuam dominatioem bo- 
neste scripsimus, scribemusque etiam semper imposte- 
rum. Ipsa, ut volet, faciat; tametsi bona vicinitas et 
amicitia mutua non conservatur , sed perturbatur con- 
viciis. 

Ubi autem ágit de istis finibus framea Prind- 
pis sui acquisitis, nostrosque milites ab illis probibe- 
re intendit, contra inducias facit; quia coloni, qui in il- 
lis sünt, communes sünt et nobis et vobis, scimusquef 
quid ex hoc velit, quidque molitur animo. Et huiusmo- 
di omnia dudum praevidimus. ad Caesareamque auam 
Maiestatem, dominum nostrum clementissimum, Bcri* 
paimus, seribemusque etiam modo ; quandoquidem hac- 



163 

tenus etíam, quaecunque de his ad eam scripsimus, ve- 
ra fbisse perspexit. Reliquum est de falconibns, quos 
a nobia petit. Büs tamen et aliis nostris mnneribus si 
aliquando frui atqne nti voluerit, ipsa quoqne sít re. 
vera ea erga nos vicinitate et pace, quam a nobis erga 
se desiderat. Qnia omnis vera et sincera amícitia mu- 
tuis fovetur augeturqne officiis et gratítudine. Bene 
valeat. Agriae 9-a Április 1560. 



Verancsies Antal megerősíti Eger városnak 
Jogszabályait. 

Antonius Verantius Divina favente clementiai66o. joa. 6. 
Electus Episcopus Ecclesiae Agriensis, Comes per- 
petnns Hevesiensis, Administrator honoris Comitatus 
Borsodiensis, ac Sacratissimae Romanorum, Germa- 
uiae, Hungáriáé, Bohemiae etc. Caesareae Regiaeqne 
Maiestatis Consiliarius, memóriáé commendamus te- 
noré praesentium significantes quibus expedit univer- 
sis : Quod pro parte et in personis prudentum et cir- 
cumspectorum universorum civium Civitatis et vallis 
nostrae Agriensis exhibitae sünt coram nobis etprae- 
sentatae quaedam litterae Reverendissimi in Christo 
patris et domini Nicolai Olahi, nunc Archiepiscopi 
Ecclesiae Strigoniensis, Primatis Hungáriáé, Legati 
nati etc, tunc verő eiusdem Ecclesiae Agriensis prae- 
decesBoris nostri Episcopi, inpargameno sub pendentí 
idgillo auo privilegialiter super certis antiquis juri- 

11 ♦ 



164 

bus, legíbns et consnetodinibus eonim, qmbiiB semper 
nsi fdifisent, et de praesentí qnoqne nterentar , confe- 
ctae, tenorís infrascripti. Sapplicatum itaqiie extitit no- 
bi0 pro parte eomndeiii civium nogtromm , nt easdem 
litteras. ac omnia et singula in eisdem contenta, ratas, 
grataa et accepta habentes , litterís noatrís prívil^a- 
libus de verbo ad verbum inseri et inseribi fadendo, 
pro oniversitate civinin eomndem nostronmi, ipso- 
mmque posteris et successoribus univerais approbare, 
roborareque, et perpetao valitnras confirmare digna* 
remnr. Quarum qnídem litterarum tenor talis eat : N i c o- 
lausOlahus Divina miseratione Episcopos EkM^lesiae 
Agriensis. Comes perpetuns Comitatas Hevesiensis, 
SacratisBÍmi PrincipiB et domiui Ferdinandi, Divi- 
na faventc clementia Romanornm, Hungáriáé, Bohe- 
miae etc. Regis semper Augusti, Infantis Hi8])ania- 
rum etc Consiliarius et per Regnum Hungáriáé Con- 
siliarius. memóriáé commendamus tenoré praeaentium 
signiíicantes quibus expedituniversis^quodprovidusvir 
Joannes Szalay Judex civitatis nostrae Agriensis, no- 
stram veniens in praesentíam, suo ac universorum ci- 
vium civitatis et vallis nostrae Agrieosis, nominibus 
et in personis, produxit et exliibuit coram nobisinfira- 
scriptos quosdam articulos super antiquis eorum juri- 
bus, legibus et consuetudinibus, quibus semper usifu- 
issent, et nunc quoque uterentur; supplicans nobis 
humillime, ut eosdem articulos, ac omnia et singnla in 
eis contenta, ratos, gratos et accepta habentes, litte- 
risque nostris inseri et inscribi facientes. approbare, 
roborareque et ratificare, ac pro eisdem universis no- 
stris civibus, ipsorumque posteris et successoribus 
universís innovando, perpetuo valituras confirmare di- 
gnaremnr. Quorum quidem articulorum tenor talis est : 



166 

Si quis inter eos matrimonium contraxerit extranens, 
et mnlier sine liberis decedat, maritum de bonis avi- 
tís qnarta pars concernit. Idem fit 8Í malier filium ex 
eo gnsceperit, qui postea mortuus esset. Si verő fuerint 
bona per eos ambos acquisita, dimidía pars integro- 
mm bonomiii, et alterius mediae partís quarta pars 
cedet in portionem ipsías mariti, quae partes penes 
eundem jare perpetuo manebunt. Bona avíta, aut ali* 
qna per se ipsum párta, quae alius quispiam qaocun- 
qne titulo possideret, nec intra annum ac trés dies 
possessorem de bonis illis prohíbuisset, diéta bona 
apad possessorem manebant; nisi proprietarins ab- 
sens esset, nam hoc casu peregre rediens, a die redi- 
tus eins intra annum et dies trés poterit prohibere 
possessorem ; si verő sit pnpillus, enius bona ab aliqno 
possiderentur, tutor potest in persona pupilli ipsum 
possessorem infra praedictum tempus prohibere et bo- 
na ad se redimere ; si verő ob paupertatem redimere ne- 
quiverit, saltem prohibere poterit, ut cum puer ad le- 
gitimam aetatem pervenerit, possessorem de sua hae- 
reditate convenire (possit); nec nocet, si tutor in re- 
buB pupilli negligentius se gesserit, aut possessorem 
prohibuerit. Item si quis emisset bona alicuius, isque 
intelligeret, intra saepedictum iamunnum et trés dies 
per aliquem ab ilIis bonis si prohibetur , extunc possi- 
dens debet illum citare ad judicem, ibidemque consti- 
tutuB haec verba dicit : ,,Domine Judex. Intelligo 
istum a me empta bona sua velle facere. Si itaque 
peconiam mihi restituat meam, ipse habeat bona, ne 
labores et expensas faciam inanes.^ Judex autem cau- 
sa inter ipsos legitimé revisa, comm ittat adversario 
possidentis , ut intra quindecim dies possessor con- 
tentus reddatur ; si verő ipse adversarius hoc negligit. 



166 

emptor in dominio manebit Ifeem si qim in sede 
jndici8 Civiüití6 ant judiris alicimu viUae Tattifi 
Agrieii8Í8. habeD8 caosam ventíllatam. de cniitt Aw 
cuBsione pars altéra non est eontenU; in hoc caaopo- 
te8t appellare ad Sédem doinini Provisorís arcensis: 
et 8i iiec ibi fuerít contentns. extaac poterit appellare 
ad propriam personam domini RevereDdiaaimi Epiflco- 
pí cMHdem loci, vei Locamtenentia aoae ReTerendissi- 
iiiac* dominationis, lege tamen ciritatia et totiiia Yallis 
AgrienBÍB huo in loco permanente: a Sede antera do- 
mini Reverciidissimi non fit appelatio ad aliqoem sn- 
periorein. Itero nobilis qnispiam. aut persona digni- 
tatc fiiiigenB sacerdotali, sive monachns. non possimt 
civcB ipsoA ín cansis prophanis et mere civilibiiB alio 
citarc, quam ad judices eorum ordinariosetmodoprae 
nnAA(». Item nulla causa eccleBÍastica potest a jndici- 
buH ipBÍB BaecularibüB revideri, nec contra oivílisa 
X'icario in BpiritualibnR : sed ad snuni quaeqne causa 
judiceni (*/)inpetentcm remittatur. Item 8i qnis cauaa 
adiudícata in sede judicis, manente adhnc sede, non 
app(*llaret ad Bcdem ProvisorÍB, verum postridie aut 
dcincepB, talis appellatio nuUius est vigoris; poterit 
tanien hí voluerit, et sese gravatum esse aliquiboB ei 
rchuH putaverit a domiuo KeverendÍBsimo Episcopo. 
aut judicc nóvum judicium irapetrare. Item si quis li- 
her<»M non habot, potest de rebns Buis testamentaliter 
rt lejíitimo, proutvolet, disponere; testamentum offer- 
rí dcibobít dominó Reverendissimo confirmandum. Item 
sí quís cívium aut íncola praefatae vallis Agriensis^ 
homícídíum aut effusionem sanguinis, aut aliquod si- 
mile rrimen perpetraverit, isque bona ibidem habere 
compertus fuerit, provisor, aut castellanus, vei ali- 
quis officialis non potest eum apprehendere, sed Ju- 



167 

dex civitatis vei vilIae suus ordinarius ; ipse tamen ju- 
dex debet comprehensum legitimé secundum qualita- 
tem demeriti castigare et panire, ne malificia huius- 
módi propagentur. Nos itaque accepta humillima snp- 
plicatione praenominati Joannis Szalay, sno ac alio- 
ram quoriim snpra nominibus et in personis, nobis mo- 
do quo supra porrecta, exaudita et admissa. eosdem 
articulos annotatorum civium no8trorum de et super 
antiquiB ipsorum juribus, legibus et consuetudinibus, 
praesentibus nostris his privilegialibus de verbo ad 
verbum insertos et inscriptos, ratos, gratos et acce- 
pta habentes, approbavimns, roboravimusque et ratiíi- 
cavimus, ac pro praenominatis aniversis civibus no- 
stris, ipsorumque posteris et successoribus universis 
innovando perpetuo valituros cofirmamns, roboramus 
et ratiíicamus, salvo jure alieno, hamm nostrarum, 
quibus sigillum nostrum, quo utimur, est appensum vi- 
gore et testiraonio litterarum. Dátum Viennae noná 
die meusis Április anno Domini millesimo quingente- 
simo quinquagesimo secundo. Nos itaque supplicati- 
one praefatorum dictae civitatis et vallis Agriensis 
civium, nobis modo quo supra porrecta, favorabiliter 
exaudita et admissa, praescriptas litteras dicti domini 
Archiepiscopi Strigoniensis, nostri antea praedeces- 
soris Agriensis, non abrasas, non cancellatas, nec in 
aliqua sui parte suspectas, praesentibusque litteris 
nostris verbotenus sine diminutione et augmento ali- 
quali insertas, quoad omnes earum continentias, clau- 
sulas et srticulos, eatenus quatenus eaedem rite et le- 
gitimé existunt emanatae, viribusque earum veritas 
suffragatur. ratas, gratas et accepta habentes, appro- 
bavirous, roboravimusque etratificavimus, acpro prae- 
fatis universis civibus nostris, ipstrum posteris et suc- 



168 



cessoribüs universis perpetno valituras confirmavimuB ; 
irno acceptamus, approbamus, roboramus et confirma- 
mus, salvo jnrealieno. Harnm nostraram, BÍgilli nostrí 
autbentici appensione commnnitarum vigore et te8- 
timonio littcrarum. Dátum Yiennae sexta die mensig 
Junií anno Domini míllesimo quingentesimo sexa- 
ge^^imo. 



LL 
Löc^e város tanácsának Veranesíes Antal. 

t56o.Bept. 1. Pradentes et circnmspecti domini, amici nobia 

honorandi^ salutem et nostri commendationem. Sacra- 
tissima Maiestas Caesarea, dominns noster elemen- 
tissimns, misit nos ad partes ístas snperiores, ut cnm 
Vestris dominationibus, et cum quorundam Comita- 
tunm dominis nobilibus tractemus de eertis magnis et 
ardui8 Suae Caesareae Maiestatis et publieia Regni 
Büi negotÜB. Propterea, quia iam dedimns litteras 
nostras de boc ad praefatorum Comitatunm dominos no- 
biles, Vestras quoque dominationea praesentibna hor- 
tamnr et rogamus, ut delectis eertis fratribua vestria, 
velint eo8 ad festum Nativitatis Beatae Maríae Vir- 
ginia proxime fnlurnm Eperiesinum mittere, cnm 
plena informatione et mandato tractandi et decer- 
nendi nobiscum ea omnia, quae tnnc cnm illia nomine 
einsdem Caesareae Maiestatis communieabimus. Nec 
rei ullam moram interponant hortamnr, quia qunm 
sint momenti res eaedem maximi, Sacrati88ima Ma- 
ieataa Sua quam primum de his eónatitni desiderat. 
Deu8 Optimu8 Maximna dominationea Veatraa con- 



169 



sérvet incolames. Ex oppido RoBenberg príma Se- 
ptembris Anno 1560. Antonins Verancsics Electos 
Episcopns Agriensís mann sna. Joaunes Pető mp. 



LXII. 
Ferdiiánd esiszirnak Veranesies Antal és Peth6 János. 

Ad Caesaream Maiestatem. 

Nofi, nt Sacratissima Maieetas Vestra Caesareai&tto.fepMi. 
clementer intelUgere dignetur, actiones et progressus 
in praesenti nostro negotio, nobis ab Eadem benigne 
demandato, sexta die mensis instantis Eperjessium 
appalimns. Et qnia adhnc ex itinere dederamuB lítte- 
ras nostras ad omnes trés Ordines, videlicet Civita- 
tes, Comitatas et dominos harám superíornm partinm 
Maguates ; nudius tertins cum Civitatibus egimus de 
negotio, et responsnm earum ad dominicam proximam 
expectamuB. Comitatuum quoque deliberationem et ad- 
ventom operimnr; quemadmodum et dominomm Magna- 
tnm. Nec adbnc qnicquam de aliis certi scribere pos 
Bumus, dnbii non mediocriter, an dominns Bebek ad 
nos Bit ventnniB, conscribendoram militum et quarum- 
dam rerum in hoc confinio novandoruni stndio inten* 
tos. DominnB tamen Perenny nnnciavit nobÍB per pro- 
priam hominnm suam, paratum se nltra etiam Eperye- 
ftium ad nos, nt ad Commissarios Vestrae Caesareae 
MaiestatÍB deBcensnrum ; vernm orare nos, nt Casso- 
viae onm eo conveniamns, longins ab sna domo récé- 
dére non Bit tntnm. Nos habita ratione conditíoniB 
eins et temporis, nt in Regni parte non admodnm qnie- 



170 

ta domini Bebeki intemperÜB, hodie Cassoviam pro- 
fi<^Í8ciinur ; qno bí dominuB qnoque Bebek acceaserit, 
bene érit; sin minuB Eperjeaium revertemnr, et cum 
caeteris, quicquid facere poterimus, enitemur, Ve- 
stramque CaesereamMaiestatemquainprimani de om- 
nibus edocebimus. De rebus autem novis hoc habé- 
idus: Melchiorem Balaasam per Tranasilvanos, pro- 
vinciáé totius nomine in Transsilvauiam accersitam; 
eumqne decrevisse eo proficisci, habiturumqae aexcen- 
tos eqnites et peditatnni fere parem. Tartaros qnoque, 
de quibns tanta ferebantnr, non esse tanti, ut cuiuB- 
piám momenti habeaninr ; divisoa tamen ííiiaae per íi- 
nitimas hostinm arces et stationes, idqne tam parvo 
nnmero ubiqne, nt cniqne loco pancissimi ceasmot 
Qnicqnid inpoBtemm emerserit, hnmillime et diligen- 
ter scribemus. Den8 Optimns MaximuB Vestram Cae- 
saream Maiestatem incolnmem et felicem conaervet 
EperyesiiXL Septembris 1560. 



Lili. 
Ferdinánd császárnak Verancsícs Antal. 

Ad Sacratissimani Caesarcara Maiestatem etc. 

ppt. 18. Post fidelium etc. Jam dies snnt XIV. quod hic 

Eperyesii cum dominó Pethew sumns, et mandata com- 
missa nobis, de gentium subsidio a dominia MagnatibuB, 
Comitatibus et Civitatibus Agriensi arci obtinendo, 
aiqnae illi subita obaidionis exspectatío ingmiaaet, nr- 
gemus ; nec adhuc certo Bcríbere ad Maieatatem jVe* 



stram SacratiBBÍmam poBSumus, an saccesBum optatom 
hmc provisioni tam necessariae assecnturi simns. Ex 
Magnatíbns soli etprimiMagnificidominusPerenny, et 
dominns Bebek, ac domina relicta Sigismundi quon- 
dam Balassae obtulerant sese ad omnia, quae Maié- 
stas Vestra postulavit. Caeteri quidam nihil explicite 
agnnt, et omnia sese obtulisse esseque facturos vide- 
ri volnnt, de qoibus panllo post clarins ad Caesaream 
Maieatatem Vestram perscribam, ubi cuncta et perfe- 
cerímns et perspexerimus ; qnum adhuc in petitioni- 
boB et exhortationibuB haeremas. Eadem quoque de 
Comitatibns scribere possum, inter quos unicuB Comi- 
tatnB SaaroB promtiBBime paruit ; reliqui, eunctantur. 
CiYitates verő omneB, praeter pediteB dncentos et 
dnos bombardarioB, ad menBem dumtaxat nnum, nihil 
offemnt ; neganteB inBuper etiam litteras obligatoriaB, 
qnas ab omnibuB BingiHatim exigimuB, ne, qnum Bub- 
Bidiornm hninsmodi usub emerBerít, quem tamen aver- 
tat DominuB, deBtitnamnretnoBtrafidncia, etpraefato- 
ram ordinum promÍBBÍB. HucuBque in his commÍBBÍo- 
nibas progressi BumuB, qnarnm cansBa ubi biduum ad< 
huc hic exigemuB, profíciBcemar ad Magnificum domi- 
ram Perenny, cum quo MagnificuB dominuB Pethew, 
collega meuB, tentabunt in arcé Ónod, bí inter me et 
dominum Bebek turbaB Bedare et complanare poterunt, 
me in eo potÍBsimum elaborante, nequid huic confinio 
dÍ8críminÍB accerBatur, ipBe,ut iam correptis meia de- 
cimÍ8 quoquo modo potiatur. HiBque, bí bono modo fi- 
eri poterít, ad optatum íinem perductiB, ego Agriam 
promovebo ; dominuB verő Pethew in curiam reverte- 
tw. Nec ipae Bpero, ad aequitatem dominum Bebek con- 
descenBorum, quod et meis bonÍB vei iure, vei hiiiiriE 
eontendit, ut potiatur, et ut ipse eoB teneam in Agci* 



172 

eoBÍ servítío miuistros, qui eins stomacho arrideant. Ad 
quam aut neceasitatem, ant servitutem non credo me 
adhnc apud enm pervenisse, qnod ego, praeter Gaesa- 
reám Maiestatem Vestram ac SerenissimoB eins libe- 
róé, neminem alium agnoscam dominnm. Utennqneta- 
men ipse dominos Bebek sese gesserit meenm ; ego 
omnibas viribus meis in eo contendam, nt mihi nnllins 
dissidii et controversiae caussa impingi possit. Ego 
enim et patriae nostrae pericnla perspicio, stndeo- 
qne et propnlsare, etmeos clementissimos tímeoPrin- 
cipes, nec nmqnam committam, etiamsi vita periclitabor, 
ut adversns eorum mandata peccem atqne delinqnam: 
qnae et is, et multí alii nostratinm quomodo veneren- 
tur, Maiestas Vestra novit. Ideo hnmillime snpplico, 
dignetur Ipsaclemeterhuicreimannm apponere; qnia 
nulla est in hoc Regno alia, qnae possit bnnc homi- 
nem ad ofBcinm recti.et ad fmgem landabilem, a qna 
dndnm abscessit, revocare. 

De rebus aliis, qnae hinc ad Caesaream Maie- 
statem Vestram seribi possunt, baec snnt. DiebuB 
proximis hostes ex Fylek arcem Gedew, qnam nnper 
ego Maiestati Vestrae hnmillime descripseram, prae ip- 
bís portis, nnmero circiter qnadringenti omnino impro- 
visi tentavemnt. P]docti enim per exploratores, qnod 
eins pedites qnidam esseut in pago, ipsi arci ad mn- 
rosnsqne ipsos coutiguo, ibique in taberna vino indnl- 
gerent, in qnos facto improviso impetu, qninqne ex 
eis occidernnt. Reliqui post dimicationem longiorem, 
ubi cepissent, vim liostium non posse sustinere ; intra 
clatra (sarampo nostris nnucnpata) , qnibns arcinm et 
oppidomm portae praemnniri solent, sese recepemnt, 
atqne hostes qnoqne proripientes sese, impigre irmm- 
pereT contendemnt ; dnmqne ntrimque arreptia datria 



178 

ví mannám , illi eo nt clauderent, ii nt patefacererent, 
conniterentnr ; hosteB ad postrernnm cessernnt, machi- 
Dammqne circnlatíonibus reiectí snnt. Sic illa arx 
magnó tnnc infortnnio liberata. 

Diebns postmodnm pancissimis interiectís, qnnm 
iidem hofites cognovissent, Maghificnm dominnm Bebek 
ad no8 Cassoviam deBcendisse, ernpernnt denno, ha* 
bitoqne itínere per agros memoratae arcis Gedew, et 
per castellum Pwthnok, eonsque Incano tempore ex- 
cnrrernnt, qno Bna snperiori clade excnrrerant, nimi- 
rnm ad vallem nsqne Kazaveolgye appellatam, nbi nno 
pago meo etduobnsdomini Bebek ín praedam actis,in- 
colnmes, et vix nlli mortalium intellecti rediernnt ín sna, 
nnllibi igne índito, relata tantam et hominum, et pe- 
cornm non exigna praeda. 

Sic haec lóca nostra non mediocriter periclita- 
buntnr, metnoqne in dies maiora ; nísi illis prospectum 
fnerit vei saltem soli arci Gedew, qnae est in ipsis 
fancibns ad Fylek propinquissime sita, qna hostes in 
haec mediterranea ingressom habere consuevemnt, 
qnnm in ea animns est excnrrendi. Quia antem hostes 
memorati per omnia sua finitima lóca ancti snnt non 
contemnendo nnmero ; ea nbiqne audent, qnaecnmqne 
volunt, ntnostrislongeplnres. Qnnmqne vei qningenti, 
Tel qnadringenti irmperint ; quam fortiter dominus 
Bebek cum eqnitibus centum^ ad quos ei solvitnr^po' 
terít illos excipere, facile apparet. Nec haec ego ali- 
ter, quam hnmillime, et sinceriter scribo. Et Maiestas 
Vestra certissima sít, quod haec regio mirifice con- 
stemíabitnr tota, et in dnbinm rerum snarnm illico ve- 
niet, ubi, quod Dens auertat, vei Gedew, vei Pwth- 
nok amittentnr. Nec aliennm foret, clementissime Im- 
perátor, ai ex aliquibns locis mediterraneis , in qoi- 



174 

bus praesidía servantar, nec tam sünt pericalis obno- 
xia, üt haec finitima et omnino in hostium conspectu 
veBtigioqne posita, miiitam aliqua manna et in Gedew, 
et in Pwthnok, vei saltem in Gedew transferretor; si 
nova stipendia institnere, temporis et aliarum rerum 
Vestrae Caesareae Maiestetis ratio prohibere videa- 
tnr. Eo enim et Imperátor ille Romanufi militea 
snos olim fugientes inbebat facies vertere, et referre 
pedem, nbi hostes erant. Sed qnia hoc Maiestatis Ve- 
strae est et consilii et volnntatís, ego tantnm hamiUi- 
me attigi pro meo officio, ne poatea silentii crimine 
redargnerer, exenbans ipse etiam in hoc ipao confinio. 

Ne antem inter haec damna et hostinm inaoltas 
tam elatos, nostrae qnoqne partes aliqnid solatiidega- 
starent ; pro Martiali alea, qnae plernmque varia at- 
qne inconstans esse conanevit, proxime bina excarsi- 
one Agrienai duodecim circiter captivoa rednxenmt. 
Hallw Aga, Zolnokenai centuríone fngato, qni eos 
provocaverat, et maiorem militem habnerat, qnam erant 
Agríenaea. Praeterea, qunm antea qnoqne non ita pri* 
dem decem circiter militea Agríenaea gregarii in ho- 
stinm veniaaent poteatatem, omneaqne una fortnito 
Tnrcicia qnibnadam mercatoribna fniaaent apnd Pe- 
athnm venditi, et illinc abdncti vincti, apnd Bayam ca- 
atellnm in Comitatu Bachyenai, nocte nna occiaia , a 
qnibna dncebantur, mercatoribna, Agriam incolnmea, 
iam aane deaperati, rediemnt. 

De profectione antem Melchioria Balaaaae in 
Tranaailvaniam, cnm non exigno apparatn militarí, 
adhnc fáma perdnrat, etiam illnd qnoqne nmiciator, 
procnrationem eina provinciáé et filii Joannia,nltro illi 
oblatam ab omnibna Tranaailvania acceptnrnm; qnod 
qnale ait. non attingo mea coniectnra : aed et hnina növi- 



175 

tatÍB exítus estexpectandud. Nam adiiciunt,qui de his fa- 
bolantBr. quod nunciasset memoratis TrauBSÍlvanii, 
ventmum quidem aeadeos, sed uuUo loco murÍB cíncto 
cum eis conventurum. Ex hac igitur diffidentia quid 
sit sperandum boni, ego nihil videó, nec adlmc pláne 
circumfertur. Quicqnid verő postea recognovero, per- 
ftcríbam diligenter. Deus OptimnB Maximus Sacra- 
ti88imam Maiestatem Vestram Caesaream íncolumem 
et felicem conservet in mnlta Baecnla. KpperyeBÜ 
XVIII. Septembris anno 1560. 



LIV. 
■aximilÜB eseh kiridyuúL Veraiesies AiUl. 

Ad Serenissimuui Kegem MaxiiuilUuiiitii. 

Sacra et SerenÍBBÍma MaieBtaB Regia, áomíutdi^io*^ m^ i^ 
mine milii Bex Bemper clementÍMÍuie. Pont ftdi^líutti 
et perpetaomm Bervitíonim meontm ín gratíaui Vé^ 
strae Regiae MaiestatÍB hnmilliiiiaoi ccmuseridatíaiM^ui. 
Qiiae impraeaentia ex hÍB lodis remm tmn no varain, tam 
alianim ad Saeram MaieBtatem Vestram liegfam mtrí' 
bére poBsim, ex hae adiimeta copía IHterarain qmm 
ad Caesaream Itaiestatem dominnm noBtnim elemeik 
tÍBBÍmiim dedi, elementer intelligere dignabitnr. 

Caetemm Bopplíeo hamilUme, dignetor Maíentaii 
Vefitra EU^gia űaeé Lob uostros , qonm de tfeb Oe- 
dew et eiateUi PMaok coimenratione apsd Hnenitííh 
OaeBareai Maiestatem consaltabitiir, sítattcn 
cti res maxne poctnlat wt catmitetm 
et afifMd éewn MÉm r , gntiose habere commaidtiML 



176 

£t si fortasse ntriqne unó tempore prospicere mole- 
Btnm faerit, qaum infinita alia ingentÍB molis negotia 
Sacratíssimas Maiestates Vestras circümstent et mai- 
tífaríam distíneant ; at saltem constitaatur aliquid de 
incolnmitate Qedew, quia in ipBÍs fere portia sita est 
Fylek arcis. Qunmqne eadem arx G^dew paucissi- 
mi8 hominibus instructa ait , nec iidem Bufficíant de- 
fensioni eius forínsecae , cuncta Tnrcis quotidie iam 
intrepide peranltantibus, et in ipso etiam pago, quí 
8Qb arcé est, interdnm descendentibus, ibiqne epulan 
do, per illusionem vina quoqne a praefecto arcis po- 
stnlare non verentur ; Maiestas Vestra Regia digne- 
tnr beuigne expendere, qno in statn arcis eius verse- 
tnr condítio, quamqae facíie miles tam exignos, qoi 
in illa est, fatigari, etad quodpiamínconyenien8,qnod 
Deus avertat, compelli possit Nec plnribna mihi est 
Maiestas Vestra super hoc molestanda, qnnm non igno- 
ro, quanta volnntate ac studio omnium Regni nostri fi- 
nium curam et protectionem ipsamet per se se capes- 
serét, totó pectore tantam Christianomm desolotío- 
nem miserata, si res omnes ex ea pro suo arbitratu 
penderent et moderarentur. Humillime interímprivata 
etiam mei defensione eidem Serenissimae Maiestati 
Vestrae Regiae commendata, qanm intelligam, adhnc 
enatos esse quosdam in curia e domesticís nostris, qui 
mihi molesti esse pergnnt ; ut sünt perpetno nostra- 
tinm inqnieta, et novis rebus idemtidem movendis sic 
comparata ingenia; snpplico, nt mihi, quoties opus fu- 
érit, gratiam et protectionem suam clementer imper- 
tiri non dedignetur. Deus Optimus Maximus eandem 
Vestram Regiam Maiestatem incolumem et felicem 
conservet in multa saecula. Eperiessii IS.Septembrís 
1560. 



177 



LV. 
Ferdinánd császárnak Verancsics Antal. 

Ad Sacratissimam Caesaream Maiestatem. 

Ego una cum Magnííico dominó Joanne Pethew, iseo. oct. s. 
consumptís Eperyessii et Cassoviae diebus circiter vi- 
ginti, urgentes comrais8Íonem nobís de provisíone ar- 
cis Agríensis a Sacratíssima Caesarea Maiestate Ve- 
stra demandataiD , postremo, ubi vidimns, quosdam 
non se resolvere, eunctarique diutius in offerendo hu- 
insmodi subsidio, amboque ad alia cnranda, dominns 
Pethew in arce sua Gedew, ego verő Agriae, et apud 
dominnm Perenny, revocaremur ; datis litteris nostris 
ad eos omnes, a quibns nondam acceperamns resolutio- 
nem, primum ad domimim Perenny profecti snmus. In- 
de dominns Pethew ad snam Gedew concessit, redi- 
tnrns illinc ad Caesaream Vestram Maiestatem. Ego 
Agriam veni; et iam cnm Panlo architeeto Instramns 
et metimnr totius arcis buins statum, considerantes, et 
consnltantes, quibnsnam in lateribus eius et propu* 
gnacula commodins atqne opportunins póni, et omnes 
reliqnae etiam mnnitiones institui ac dirigi debebunt. 
Quae omnia postqnam perfecerimns, ad Sacratissimam 
Vestram Caesaream Maiestatem sno ordine liumillime 
simnl cum eodem architeeto perscribemus. Ceterum, 
quid cnm dominis Magnatibus, Comitatibns et Civita- 
tibus ratione praefatae provisionis gentinm transege- 
rimns; ex his quommdamchirographonirocopiÍ8,quae 

MOKÜM. IIOKO. niST. SCRIPT. XIX. 1 '2 



178 

hacteuus obtinere potaimus, Maiestas Veatra elemen- 
ter intelligere dignabitnr. Nee enim eas ip&as sammas 
omnes obtolernnt, qnae fnernnt a Caesarea Yestra 
Maiestate limitatae. Qüia maior pars omnium excnsa- 
verunt Bese diversis oppressionibns, propter qnaspro- 
hiberentnr maiora conferre et praestare. Magnifiens 
dominüs Perenny et Bebek chirographa non dedernnt ; 
Bed de his non estdubitandnm. De SaaroB qaoqne Co- 
mitatü certi sumus, qui sine aliqna tergiverBatíone 
mox Bese paratam obtnlit, et cbirographum eiuB ex- 
pectamuB, sicat et aliornm tam dominorum, quam Co* 
mitatoum. Solae CivitateB darioreB BeBe exhibnerunt, 
quarum limitatio nti fait qoadringentornm et septua- 
ginta circiter peditnm et qainqne bombardariorum, 
praeter dncentOB pedites et daoB bombardaríos, non 
obtuleronty negato etiam nobis buo chirograpbo. De 
qaa contnmacia, bí videbitnr Vesirae Caesareae Maie- 
Btati, indicaremuB cam dominó Pethew , neceásarinm 
főre, nt admoneantar ; qnia ceteriB idem faciendi et Be de- 
trahendi malo boe exemplo anaam et documentam prae- 
bueruntAKeBmarkenBibnBnepeditem quidem habere 
potnimnB, idqne domini LaBkiíintemperÜB, Quid etiam 
ComitatUB ScepuBiensiB nobÍB reBcripBerit, litteraB eins 
ad CaeBaream Vestram MaieBtatem cum praeBentibns 
miBi, üt dignetnr videre BatiB rem indignam, qui iam 
Bese pro maiori Bui parte profítetur eBBe Polonicae 
ditioniB, qnod ferendum SacraŰBBimae Vestrae Maié- 
Btati eBBe non putamuB. Dominus antem Lasky, in 
Hungária habenB bona, externiB praebet BubBidia, ne- 
gat verő Hungária. £go ubi primum ab omnibus tam 
dominÍB magnatibuB, quam a ceterÍB duobuB ordinibus 
exBpectata responBarecepero,SaeratÍBBÍmam Vestrani 
MaieBtatem mox humillíme edocebo, qnanto numero 



179 

totum hoc érit subsidium. Super quod quaecumque fu- 
erínt alia, qnae sünt a nobis acta, domínns Joannes Pe- 
tbew, coUega meus, qui istinc revertitur, oretenus co- 
ram Caesarea Vestra Maiestate supplebit. Qui quanto 
stndio atque industria gesserit hanc praesentem pro- 
vinciám, vix possem, clementissime Imperátor, eloqni. 
lUndqne andeo dicere, qnod eo nec sufficientiorem, nec 
qui magis fininm horum conservatioui faveret, huc in 
hoc mittere potuisset. Quare non possnm non eum in 
gratiam Vestrae Caesareae Maiestatis humillime com- 
mendare. Mnltis fortasse non apparet, forinsecns 
qnantnm valeat et ingenio et facundia et industria in 
gerendis Priucipum rebus, quia partim non est iacta- 
bnndus, neque ostentator, partim etiam non mediocri- 
ter aemulis fatigatur. Ego tamen profecto in rebus 
nostris Hungaricis inter summos auderem eum recen- 
sere, quique etiam magistratu obeundo facile esset 
idoneus. Sed haec fortasse intempestinus addidi. In 
quo si quid excesserim, excessi gratitudinis officio, 
Vestraeque Caesareae Maiestati humillime supplico, 
dignetur mihi clementer veniam dare. 

Ad reconciliationem raeam eum dominó Bebek 
quod attinet, dominus Perenny et dominus Pethew in 
arcé Ónod inter nos transegerunt, coactus egoetdam- 
num, ct pudorem, et violentiam sufferre, ut unitati et 
genti horum finium consulerem ; quum Episcopatu 
etiam hoc potius carere paratus sum, quam quod mea 
causa hiisdem finibus discrimen quodpiam incideret. 
Vereor tamen, nondum nos satis fírmiter in gratiam 
rediisse ; quia ex pluribus locis decimas meas colle- 
git convexitque in sua horrea, subque unius distri- 
ctus nomine pluríum decimas sibi usurpavit; factum- 
que est mea ignoratione, quod pro florenis circiter 

12* 



ISO 

tluv-^LtL- LÜlc i^iiiii^ üt* rnai ct co anipHorem utílita- 
tem Mt iuibíniru: qa*)d neqoAqiiam sutíiiere pote- 
ro De fi^wy íam eidem nunüaTi vt mdiore et imtíore 
modo rem hanc componamnk Alkqid 8i non feoerit, 
iceniin pertnrbabimur. laterim tmmen rappUco hnmil- 
Ume. ilignctnr Maiestms Vestn de frenando iftto bo- 
miiio ad aeqaiuiemqae redncendo (cogitare), qma nec 
eg:«». nec tota barnai partiam nobílitas eompesoere po- 
t.'st. uti a ninlcis alib intellexisse Elamdem, non ambi- 
go. Xec L^am. nec proumam, nec leges, nec snam 
iastissímnm principem ac mandata eina cnrat; qaia 
ágit nbiqne, qnaecnmqae libeat tanqnam ai sine domi- 
nó esset et príneipe. 

De Tarcicis rebos babemaa bic ex ciqitívis, Prin- 
i-ipem Tnrcamm satis negotii babere cnm inniore filio, 
a P;«ssa aJiato. senioremqne etíam ab eo excidisse, et 
parentis praesentiam ac manns vereri ; poase ingentem 
(így) fieri. nt posrqaam fratre inimico potíri neqneat, 
se, cnins cansa bellnm hoc domesticnm ansceptnm sit, 
esstingnere eonctor. qao tandem cnm altero in grati- 
am revertatur. Sic iam ab ntroqne filio acceBsione 
t'acta seneni giavi$$ime macerari, nec invenire viam, 
qiia se tantis angoriba^ eripiat. Ceternm adeo ex om- 
nibus regionibns illi sabiectis ad inniorem filinm má- 
gnás defeetiunesa patrcetconcorsnmfreqnentísaimnm 
tieri. ut niaiore cnra et sollicitndine nnnc non ait, qnam 
nt Bithyniae, Ciliciaeqnae, et Sjriae limitea obaerven- 
tnr. ne suo míliti in Asiam ex Enropa pateat liber 
transitns. Qni nobis Ticine adiacent, diea et noctea in- 
qnieti sünt ; nec cessant ab excnrsionibna, et prae- 
sertim ab eo stndio, nt dedititios a nobia prorana alie- 
nent Nec alind interim, poatqnam bnc ego Fedü,acci- 
dit, qnam qnod qnemadmodnm ego et dominna Joan- 



181 

nes Petbew gentium provisionem apud Regui haruni 
partínm Ordines quosdam his diebus soUicitavimns 
Agriaé conservationi ; ita ipsi qaoque hostes pari ra- 
tione plebem 8ibi subiectam urgere iuceperant, ut ar- 
mata sclopis, ad oppidum Hathyan coucurrerent. Cui 
concursui proxime elapsus díes domiuicus fuerat di- 
étás. Átqae ego,re considerata, momenti esse maximi, 
8i praeteriretur silentio, ne concurrerent illi pari qua- 
piam audacia et terriculamento, quod saepe liactenus 
his fiiiibus profuit; statim primo hac meo adventu pa- 
tentes litteras measunius exempli phires emisi in mé- 
dium eorumdem colonorum dedititíoriim, his strictis- 
sime mandans universis et singniis, ne insurgerent 
contra CLrístianos, adiuneti uostris hostibus : sat esse 
cos servire tyrannidi eorum operibus et fortunis suis ; 
armis non decere omnino ; nisi manífeste a fíde desei- 
scere constitnissent, interpo8Ítoque ad baec inramento 
Dei viventis, omnipotentis et aeterni, intermin atus sum 
omnibus pálos et furcas et bonorum omnium adem- 
ptionem, quicunque Turcis sese in huné modum eon- 
tra Christianos adiunxissent. Uisque litteris ad Pas- 
sam quoque Budensem perlatis et illi expositis. prae- 
sente exploratore nostro ; neseimus, hacne omnino, an 
qnapiam alia causa, verum subito iussa est eadem 
plebes (így) ab insurrectione desistere, et domi perma- 
nere. Nee iam uUos hostium eorumdem intelligimus 
motos, praeterquam quod frequentes sufFura ntur equos. 
Nee de Tartaris tanta sünt, quanta rumoribus 
proxime ferebatur. In hac nostra vicinia vix inter 
omnes quinquaginta, et tales, quos vei mei coloni, qui ad 
Thurcas commeare solent, non esse expavescendos 
aiunt, nt vile atque inerme wulgus. Esse praeterea in 
partibufi inferioribus quosdam, sed eos paucissimos, 



1*2 



sjreaai iLaosasaosoL V^t&TaoL öaMt. Qbim Dew Optí- 






LVL 



Qttie ispneieAQft kk ex km ad Sacnm Ve- 
^tna Re^eiiM Maiesamt scrib«K possuL ex his bi- 
AB copcs Knennon zo^arvB ad SaentBammm Cae* 
&arcam MaieslaseB. do Aiani aottram dementiaaiinnm, 
oBmia benigne di^nabítxr inceli^gere. Xee est, qaod 
adiki aliad po^L quaai qaod PanlBs ardűtectiis ve- 
bementer sódat et anicio a&xianir . dóm Testigat mille 
et mille ratiine^ ut vei imain nancisci conaeqaiqiie 
poccet. qna baie arci commode mnniendae aucciirrere 
poMet. Et potiasíinxim ea eias parte, qnae est in edi- 
tiore rnpe posita: inibique collocanda essent tria 
propognacola. inviceni sibi respondentia. Xec id olla 
alia ratione. quam qaod ídem ipse locus altiora et pro- 
minentíora videretnr exigere propognacida. Et qoia 
tanta altitudo minus valida soleat esse ad tormento- 
mm ictns: tota in hoc eiosdem architecti soUicitado 
versatnr. Xec adhac qnicqaam deliberavit, identidem 
eandem arcem saepins ocnlis repetendo* eioaqne omnes 
partes intns et foris perlustrando ; agitqne et expen- 



183 

tur omnia, nt tandem cousequatar aliquem modam, si 
non, quem vellet, at saltem, quem posaet. De qno, et 
de alüs, quae huc facere videbuntur, simul^c faerit con- 
stítutum, Sacram Regiam Maiestatem Vestram sedolo 
hnmillimeque faciam certiorem. Quam Dens Optimus 
Maxímns incolumem etfeliciesimamconservet. Agriae 
4. Octobris. 1660. 



LVII. 
Ferdinánd császárn ik Verancsícs Antal. 

Ad Sacratissímam Caesaream Maiestatem. 

Po8t fidelium etc. Ternae mihi nudius quartus i66^. oct. 8. 
redditae sünt litterae a Caesarea Vestra Maiestate, 
cum mandato ad has superiorum partíum civitates in 
religionís negotio. Quod mihi valde erat necessarium 
ad compescendam mnltornm, qnoad eins per me fieri 
poterit, in hisdem civitatábns licentiam , qnum haedem 
civitates scrobes qnaedam et asyla sint onininm hae- 
reticoum, qnos ab hoc dominico grege latissime iam 
corrnpto, non solnm ego, sed etiam aliiplnres submo- 
vere conantur; qui Catholicae religioni compatiuntur, 
et navare operám fideliter stndent. 

Atqne nbi Maiestas Vestra Caesarea clementer 
dignata est significare mihi, qnod arci Gedew snbsidio 
provideri gratiose mandaverit ; optime et opportune 
factnm est ; quia iam vix snbsistere posse videbatnr. 
Nam ego etiam, visa necessitate eiusdem loci, statim 



1S4 

milhem mui eqvefttrís ordiBis metsextom eo impeiiut 
■lea dcsignaTi CuratmiB ad hoc et castello Pethiiok 
qvod^juB praesidi]i]ii mox. ubi ¥iiideflua mbsolvetor, 
de medio omniiuii nostmm. qoi has partes inooliHius; 
fti modo dominoft Bebek . el hi Comhatus períclitaih 
tea cun eodem castello mecam aentíre et insamere 
aliqnid. quod non multiim érit. voluerint. Et debebunt 
sane omnea Telle: nisi ipáimét nobis ipaia deeaae volu- 
erimiia, lociqae huhis diaerimen, et Sacratiaaimae Ve- 
strae Caeaareae Maiesttti iugentea ac mnltiplices 
aliod samtoa non c^msiderabimns. Qnia ai Tel qnatnor ex 
nobis. terraa et colonos aliqaoa poaaidentea, unmn dnnta* 
xatdomesticnm miniatmmarmatnmconferrentilliloco, 
bánd dnbie satia ei et mnito maiore omniiim noatnim 
comroodo, qnam impenaa. proapectnm érit. Id qaod 
ipse. etsi adhnc firmiter Maieatati Yeatrae polliceri 
neqneam, nec andeam , experiri tamen non praeter 
mittam. 

Cnm dominó Zay, sicnt antea etiam in aervítio 
Veatrae Caeaareae Maieatatis exatitit mihi anmma 
coninnctio atqne consensna . ita nnnc quoqne non de- 
Bpero, Eamdem servitute et mutna noatra intelligeu- 
tia, qnam nobis de tnenda Einadem bia in partibns 
ditione religioneqne iniunxit, contentam főre. 

Cnm dominó Bebek qnomodo sim« adhnc ignoro ; 

Qui ÍAin ct erept am mihi decimam secnma obtinet, et 

de solvenda parnm cogitat, omnia pollieendo. Ego ta- 

0ien cnm eo omne genns disaidii Tito, ne aim ei aimi- 

lia íb pessumdanda miserrima plebe. Ferremqne facil- 

limc eiua ingenii cetera; si modo rapinaa poaaem. Ni- 

liilominus, clementissime Maieatas Veatra fecit, qnod 

illnm abstemiit; dnmmodo parere Telit Ac faxit De- 

us, nt meüora agat, qnam égit páter; neqne eadem 



animo verset et molíatur, quaeolim páter. Aliquotiam 
dies Bunt, quod circumfertur apud uos, novas eum 
quasdam eum Turcis fecisse amicitias, easque maguo 
stndio colere, et nunciiim, cui Francisco Nagyiiomen, 
crebro apud praesidem (így) Filekinum habere. Ad 
quem quum nuper unus etiam ex milítibus eíus, Fran- 
ciscus Thewrek nuucupatus, transfugerit, et Christia- 
nam fídem abiuraverit ; non paucos in his finibus red- 
didit sollicitos. Unde et generosa domina Sigismundi 
Balassae relicta nunciavit mihi, ut circumspicerem 
diligenter acta domíni Bebek ; quandoquidem intelli- 
geret, nóvum quoddam ei eum Turcis esse commerci 
iim, cuius exitum valde metueret. Et sünt etiam, qui 
Pestbo venientes, retulerunt, quod opera praesidis 
Filekini, nescitur, qnasnam litteras quamve faculta- 
tem quorumdam suorum macliinamentorum apud Bu- 
densem Passam sibi procuraret, quum ad hoc omnes 
etiam colonos suos Turcis deditionem facere ultro coe- 
gerit. Hisque ex rebus iam fere quotidie dicuntur de 
eo aliqua eiusmodi, quae quum adhuc ipse nequeam 
affirmare , tum humillime supplico , ne Maiestas Ve- 
stra alio ista me nomine eidem significare arbitretur, 
quam simplici ac sincero, et eo potissimum, quo alia 
quoque ex fíde debeam, quaecumque in his locis apud 
nos soleant contigere ; non autem delatorío, odii caus- 
sa, quod est in iUum mihipropter rapinas eius. Kt de 
his, quaenam etiam Eperiessii Cassoviaeque eum Ma- 
gnifico dominó Joanne Petew audiverimus, ipse refe- 
ret. Sacratiissimaque Vestra Caesarea Maiestas, quia 
spero huiusmodi ab aliis etiam audituram, dignabitur 
pro sna sapientia, et caute, et diligenter huiusmodi 
animadvertere, quum ipse quoque pro mea fide etfinium 
borom incolumitate non desistam observare hominem, 



186 

moxqae ad CaeMaream Veatram Blaieatatem hmnilli- 
me perscríbaiD, quicqoid in verítate fíiero aaaeqmitQS. 
Qaam Deua Optímus Ma:LÍmii8 incolmnein et felicem 
consenret. Agriae 8. Octobm 1560. 



Lvm. 

FeNíiáid rsisiinuik Veraicsics Aalal. 

Ad Sacratis8imam Caesaream Maieslatem. 

1560. ocL 14. Poat fidelinm etc. Quid iam ad impietatem hae- 

reticomm huios confinii manifestiiis declarandam re- 
stet postqnam igne qnoque saevire incepenmt,ne8cio; 
ni8i ai tandem ad gladios procnrrerint, verbo iam, 
qnod erroneis seusibna depravavemnt non contentL 
Clanstnim enini Jazbrínense, de qno saepe alias ad 
Gaesaream Maiestatem VeBtram scrípsi, die hnius 
mensis XI., qunm ter ante illi faces per ignoratos 
anctores fnissent iniectae, postremo totnm eat con- 
flagratnm. solo templo incoliuni relicto. 

Et qaia civinm eins oppidi pars non maior, sed 
ditior haeresim profitetnr; tota hnins incendii anspi- 
cio liaereticis impingitur . Idque non levibns rationibns : 
qnia et hyeme proxima hoc ipsnm teutavemnt ; et snnt 
quidam, qoi snnt anditi dixisae : Malle se Tnrcaa eo 
potiri claüstro, qnam monachos. Visi etiam snnt ex 
ei8 non pauci, qni ardente claoistro, tripndüa saltita- 
rint. Qnnmqne alii,qni Catholici snnt, mntnoseaehor- 
ventor ad Bncenrrendnm Dei et oratíonia donmi ; ii 



et hos deriserunt, et in mooachos couvicia coniece- 
mnt, probrÍBque et maledictis non solum missas, sed 
et altaria et omnes cnltus sacros proscidernnt. 

Ex qno facinore, quia nos Christiani futuri sumus 
et Tnreis magnó scandalo, qni sua templapro religi- 
ue sua honestissime colant, et Maiestas etiam Vestra 
Caesareapoterit fortasse incommodiora qnaepiam au- 
dire, si, postquam in sao Reguoaecidittanta impietas? 
relinqneretur indiscussa et inpunita ; eaqne propter 
ubi primum intellexi hunc casum, omnes ntrinsquere- 
ligiouis eiusdem oppidi primarios cives cum judicibus 
snis Agriam venire iassi , operám cum Keverendő do- 
minó Gregorio Bornemyzza Sacratissimae Vestrae 
Caesareae Maiestatis CommissariO; diligentissimam da^ 
turus, ut, quibuscunque módis ac rationibus meliori- 
bus fierí poterit, reperiantur inreque puniantur incen- 
diarii; ne in posterum tam enorme exemplum, tam 
horrenda licentia a quoquam usurpetur. 

Quoniam verő Loc meum factum non est paucos 
offensurum, iientque de me etiam graviores querimo- 
niae, quas non attentabunt alii, nisi qui eiusdem erunt 
farináé, hisdemque naevis laborabunt ; Sacratissimae 
Vestrae Caesareae Maiestati, zelo Dei et Catbolicae 
eius Ecclesiae humillime supplico, dignetur meam in 
hoc non solum auctoritatem non imminuere, sed etiam 
augere confirmareqne et notiorem facere. Neminem 
enim vei pulsaturus sum^ vei occisurus. Si tamen hic 
non érit, vei non erunt, qui post Maiestatem Vestram 
afflictissimae, et tam fere profligatae religioni Catbo- 
licae adesse et succurrere possint, idque multo íam 
acrins, quam quidam arbitrentur, quod malum latis- 
sime invaluit et ad principatum tendit, sic, ut Cond- 
liom quoque (si conatus eis successerint) fiat et ar* 



188 

bitratn, et anspiciis illoram. ; profecto, elemen tisBime 
Imperátor, actum eritliisin locis etdeauctoritateEpi- 
acopi, ct de religíoiie Catholíca. 

Verum idrei panlopost. aimol acperduxeroadfi- 
lum , totnm eins processum ad Caesaream VeatramHa- 
estatem sno ordine perscribam. Quandoqnidem iam et 
CaBsoviaeGallusille Anaxins. concionator kaereticw, 
de mandato Vestrae Caeaareae MaieBtatis teiietmr,etbie 
mihi cum aliis duobna est negotínm : quomm altemm 
quam longÍ88Íme potero, ablegabo; altemm, inuoo, 
milliarío luihi vieiniiro, apnd Rgregium Joannem Fyw- 
g:edy oppiigno , quem quum nec extrudere, nec in po- 
testate mea habere possum, qnod ab eodem Joanne 
probibeor, qni perdítissima haereai et licentia mnlto 
maiore laborét, qnam conveniat ilii, praesertim apud 
Catholicom Epiacopum ; Sacratissimae Vestrae Cae- 
sareae Maiestati hnmiUime aupplico, dignetnr ad me 
alíud mandátum snnm clementer dare, qnohuinaetíam 
ip8iu8 JoaniiÍ8 Fywgedy baeretico concionatori finem 
alíqnem imponam. Qnia qnum alio8 non ita pridem 
liinc extruserim, iam ad hnnc solnm coloui mei concor- 
runt, quoB singulos 8i punire voluero; panci88imi re- 
manebnnt impuniti, et fortasse etiam fnga ad 
alíoB domino8 dilabentur. Quod ne cogamur experí- 
rí, utque mali etiam remota canssa, removeatnr et ef- 
fectus; omnia sübmovendasnnt haecpBeudo-conciona. 
tomm Beminaría. 

Ceterum, qnod similiter 8cire SacratísBÍmam Ma- 
estatem VestramCae sareamoporteat, EgreginsBene- 
dictus Bachy, hoc in loco Vestrae Gaesareae MaiestatÍB 
contrascriba , dnas dicitur habere uxores, qnanun 
abiecta et repndiata altéra, nt fortasae impndica, 
altéra potitur, et cohabitat cum ea. Novit hoc Beve- 



189 

rendissimus etiam StrigoniensÍB , nec túlit. QuumqQe 
ecclesiastico iare coepisset agere contra illum ; Agriae 
8ibi perfngium qaaesivit. QunmantemmeaquoqQeEc 
clesia videtur infamia laborare, praestando talibns ho- 
minibus hospitium, qnales in suam ne Reverendissi- 
1D118 etiam dominns Strigoniensis admittit ; Maiestati 
Vestrae Caesareae humillime supplico, dignetnr cle- 
menter me edocere, qnid in hoc agere debeam. Qnia 
quom BÍt minister Ve&trae Caesareae Maiestatis, et 
conservns meus ; duxi interim contra illum nihil mihi 
ease aggrediendnm , donec hoc ipsum cum Caesarea 
Veatra Maiestate humillime communicassem, et volun- 
tatem eius cognovissem. 

Alia hic modo non habemus, nisi quaedam de Tur- 
GÍ8, quod Budenais Pa&Ba cum 700 circiter equitibus 
ad Kewy oppidum, invitatus per eos cives, desccndisset; 
hoc tamen praetextum esse aiunt alterius occultioris sui 
cousilii ; quandoquidem maiore numero militum ex in- 
feríoribus partibus adiuncto sibi constituisset, aut in 
Simigiensem Balatonis laci (így) oram, aut in inter- 
amnia fluminis Rabae excursionem facere : idque esse 
in caussa, quod hinc nunc silere nonnihil viderentur, 
aatis interim a nostris tuti, quos sciuut omnes prope 
vindemia esse ubique occupatos. Deus Optimus Ma- 
ximus Sacratissimam Vestram Caesaream Maiestatem 
incolumem et felicem conservet Agriae 14 Octobris 
1560. 

Humillimus Agriensis mp. 



190 



LIX. 
Zay Ferenrznak Veraicsícs Antal. 

Ad i^íaginficiini dominum Franciscum Zay Agríen&is. 

mr.o. HOT .íi. Magiiifice domine etc. Audivi Icgatíonem dominó* 

rum capitaneonim, mílitnm et civium istius civitatift, 
habniqae cum dominit) nunciis magnam contentíonem, 
propter diflFicultatem deliberationis, qnae a me postn- 
latur. Ut enim Gallns sub íideinssione praefatoram do- 
minorum capitaneonira, militura ac civinm e coatodia 
dimittatur, a qnovis Episcopo concedi possit ; sed ad 
tempus, dum de liniusmodi hovinibus, Ecclesiae et 
religionia catholicae turbatoribns, canonicom examen 
Iiabeator, ita, ut officio concionatorís et parochi fnn- 
gatur, ne vei ad unicam horam indulgeri licet. Nisi 
eadem ipsi commíttere vellemus, quae in aliis repre- 
Iiendimus. Qnum enim manifeste sciam, Galluiu Ána- 
xium non esse sacerdotem ab orthodoxo Antistite or- 
dinatum iuxta Catholicae et militantis Ecclesiae ri- 
tum; Yestra Magniíica dorainatio videat, an conveniat 
CathoHco Episcopo, quem me ipse gratia Dei profi- 
teor, sacris liuiusmodi ministeriis ecclesiasticis defun- 
gi sectarios permittere. Quin potius non desino stupe- 
re, saepissime etiam exhorrescens, quo animo, quo 
spiritu, qua denique fide atque fiducia, tam multi, et 
in ista civitate, et ubique passim per totum fere Re- 
gnum, audeant ab huiusmodi mentitis sacerdotibus 
sumeré sacramenta. Quod quidem tam absurdum es* 



191 

se debet, quam quod est absardissimum. £t qunm nul- 
la prorsos sít gens in totó mnndo, cniascuuqne fidei 
velis, qnae non habeat saeerdotes rite ab aiiqna reli- 
gione institutos, diversosque ab reliqno hominum coe- 
ta, quaeque opera laicorum in his, qnae sünt ad Denm, 
Qteretnr , nisi sacerdotum ; quam interim et Deí veri 
non haberet notitiam, et potius elementismundi duee- 
retur, quamullacertaDivinorum ratione, solis persua- 
sionibus hominum mendacium sedueti ; qualia nos duo 
non pauca huias generis legatione nostra Moesiam, 
Dardaniam, Thraciam, Pontúm, Bytliiniam, Galatiam, 
Phrygiam et Cappadociam peragrantes superioribus 
annis vidimus; Christiani, qui soli prae omnibus aliis 
gentíbus et populis Deum verum cognoverunt et vi- 
derunt, etiam in filio Divinam hanc ordinationem tam 
vetustam, immo sane ad finem saeculi duraturam, se- 
dueti intra vix adhuc anuos quinquaginta dogmatibus 
et opinionibus Lutheri, pervertere et abrogare aude- 
bűnt ? Quum ab origine ipsa orbis conditi saeerdotes 
ipsos et Divinis et humanis praefecit Dominus, nec ab 
aliis sese in Sancta Sanctorum adiri, sibique ministra- 
ri passus, quam a sacerdotibus. Quod ne Christus. 
quidem immutavit ; qui et ipse factus pontifex in ae- 
ternum secundum ordinem Melchisedech, suae quoque 
Sanctíssimae Ecclesiae non alios praeesse voluit, 
quam saeerdotes. Quod genus hominum, quam semper 
Deo fuerit charissimum, dominationem Vestram oro, 
Sanctum interroget Samuelem, quanta in populum 
Israeliticum indignatione Deus ipse exarserat, quan- 
do Regem sibi dari postulaverat ; quamque demum fe- 
cerat servum, dato illi in Regem Saulé. 

Verum quia nunc his persequendis non estopor- 
tnnum, ad propositum redeo. Et quum diutius apud 



192 

memoratoB nnncios íiiBtítíssem, nt Í6ti domini capita- 
nei, milítes ac cives paterentnr aeqQoanimoproman- 
dato Gaesareae Maiestatís, domini noetri clementis- 
aimi, hoc ad me Agriam dednci Gallom, transigere- 
tnrque hic omne eios rei examen ; nec id obtínere 
possem, et ad postremnm acrioa edixisseiit mihi, non 
esse se carnificínae cuinspiam, ne Principia qmdem 
sni naturális, ministros ; et qnod mallent qnidvia in- 
commodoram perpeti, et turbarum fierí ín popnlo, ad 
multomm usqne effasiouem sanguinis, quam emidem 
Gáliam vei Agriam deducere, vei Oasaovia ednci pá- 
ti. Et tandem huuc iu modum eorum contamacia, mea 
verő pietate victos, quiexistens Episcopna, aedificare- 
que stnderem potias, quam destruere; nt qni vei 
Magnifica dominatione Vestra teste, sic aemper patriac 
ac gentis nostrae salntem et concordiam amaverim, 
ut me et ad hoc usque tempós quam plurimis pericolis 
eius gratia obiecerim, et ea nunc nihílo minőre volon- 
taté experior, aine ullo discrimine, ulla formidine ; con- 
cessi, ut idom Gallus fídeiussione praefatorom domi- 
norum capitaueornm, militum et civium civitatis istiüs 
custodia solvatur ; idquc tamdiu. donec denuo a Cae- 
sarea Maicstate edocear, quando tanta istius civitatis 
et praesidii defeusione tueatur, postquam ne ipsequo- 
que vi agerc possum, nec debeam, quae partes soli- 
US suat Caesareae Maiestatis, in cuius manu et Re- 
gnum et Impérium est, et nos ipsi omnes. Ipse tamen 
Gallus sic solvetur custodia, ut civitatem non exeat, 
nec fungatur ulla sacramentorum administratione, sic- 
que prorsus a concionaudi officio abstineat, ot verbum 
hoc interim non proloquatnr. Rt in his si obediens fb* 
érit, uti se mihi etiam in filium per suas litteras ob- 
tulit, salubrius molto consulet rebus sois, et ostendet 



19S 

omníbus, esse se prudentem. Vestra tamen dominatío 
curam istic liabeat hominis huíus, ne causa casuque 
quopiam fideiussoribus deficíat. Utque hic nuntii me- 
morati stipulata manu hac íideiussíone obstrinxenint et 
se, et dominos ig(tos milítes ac cives, ita denuo Vestra 
Magnífica dominatío id verbi istic ab eis in chiro- 
grapho desumat, nosque faciat certiores, quo totum 
hoc negotiam agatur rite, nec ambo peccemus Caesa- 
reae Maiestati, si quid forte eiusmodi accideret, quo 
possemus accusari. Demum excusabít me apud omnes 
perofficíose, quod expresse sic agere in hoc nonpotue- 
rim, üt volebant ipsi. Servas enim et ipse sum, ut illi; et 
mandata Principum non sünt vei differenda, vei omitten- 
da. Nec interim addam plura de Episcopali meo offício, 
qui a Catholica Ecclesía dissentire ín mortem haud qua- 
quam volo, nisi si me (quod absit) rebellem ab ea fe- 
cero ; uti nunc certe fecerunt, et faciunt multi. Eadem 
felix valeat in Dominó. Agríae XXI. Novembris 1560. 



M05üir. HTHO. H18T. '— 8CB1PT. »X. 



13 



194 



ftfüúwA császáriak Vcmrsies Aitii. 

Ad CaeMream MaiesUtem. 

, t2« 3;itto iam Maiestati Yestrae Caesareae reliqiiain 
etíam partém examinia oppidanonim Jaztninenaium 
de combosto eomm monaaterio, qiiod me factorom fő- 
re, anperioríbiis litteris meiahamillune aignificaTeram, 
eo totó meo conata intento, ut ad oerta indieia de in- 
veniendo incendiario pervenire poaaem. Nec ab eíus 
notitia nmltain (uti puto) absnmna : ai faMÍones eo- 
nimdem oppidanomm diligentínft oonBiderabantiir, 
qnae ferme omuea Franciacnm Mathws, cohiB patrem 
hic detentum kabeo, criminis knins reum ease coargn- 
ont. Ke8 iam taiitummodo jadicio esset diacutienda, 
et declarandas iiicendíarias, qao tandem ad olteríora 
et monasterii et piebecalae iilíuB remedia proeede- 
retur. 

Quum enim et de iucendiario prope videamor ad 
certitudínem pervenisse, et patrem eius Blasiam Ma- 
thwtt cum quodam alio Petru, litterato nuncupato, eius 
loci primario cive, et totius haeresis hoios in eo op- 
pido sumnio ac praecipuo auctore in manu babeam : 
eo easem consilio ac yoluntate, ut liac non levi occa- 
Bione mihi oblata, infectam eius oppidi partém expe- 
rirer ad sanitatem revocare, et in unitatem alterius 
reducere. Terrendo et eos, qui sünt domi^horam trióm, 
qoos detentOB habeo, captivitate diutomiore, et Blaeí- 



195 

um Matliws filii sui Francísci vitae periculo, quem 
omnes fassiones clamitant esse incendiaríum. 

Sed hoc non admodum satis commode tractare, 
et felicíter perficere posse me puto, sine Sacratissí- 
mae Maiestatis Vestrae authoritate, mandato suo ex- 
pressa : in quo ea esse debebunt , ut rigidius agam, 
nec a re desinam, nisi reperto incendiario, et Catho- 
licae religionis calumníatoribus castigatis. Quorum ii 
duo, Petrns et Blasius, omninm ceterorum antesignani 
et duces esse comprobantur. Ideo humillime supplico, 
dign^tur me Maiest as Vestra hac ipsa sua Caesarea 
et Regia authoritate primo quoque terapore clementer 
emunire, quo, interveniente Spiritus Sancti gratia ex- 
periar id perficere boni, quod a me pars oppidi eius- 
dem Catholica, quae est multo amplior haeretica, as- 
sidue efflagitat. Nec desperarem, hoc me effecturum; 
fii vei hos duos, Petrum et Blasium, quos in potestate 
mea habeo, sanare possem, Verum in his omnibus 
quicquid secus fíeri Sacratissima Maiestas Vestra 
decreverit , clementer me edocere dignabitur. 

Interímtamen de monasterio etiam illó, quod est sa- 
tis periculoso locopro his finibuspositum, vei reparando, 
vei prorsus demoliendo, postquam sic üli casu baec rui- 
na accidit, habenda sit aliqua consideratio. Cuius qnidem 
status saepenumero iam antea et Maiestatem Vestram 
Caesaream, et nos molestissime habuit soUicitos. Id 
tamen ego eo non attigi, ut, me auctore, hoc piaculi 
committatur. Nostrum enim est aedificare, non destrn- 
ere, Deique domibus adesse potius, quam obesse. Ve- 
rum, quia agitur de salute multorum Cbristianorum, 
et de conservatione totius Regni huius ; id Maiestatis 
Vestrae censurae et deliberationes érit; quum ego, in 



IS^ 



196 

hac specula excnbans, satis pro ofificio meovideborfe- 
cisBe, indicasse pericnlum. 

Quía autem in eodem oppido, praeter hoc com- 
bustuin monaaterínm, duae sunt aliae etíam adhuc ec- 
cleBÍae, magnae ambae, et parochialis altéra, altéra 
Bacellmn ; quarum cansa aímiliter non exigna est ín- 
ter eosdem oppidanoa disaenBio. Haeretici enim Ca- 
tholicos ín errorum snorum nassam adactori, et sacel- 
lom totnm a Bndensi Paasa mag^ís moneríbua, ínter 
quae fnenint etíam arma, qood in faasionibna exprea- 
anm eat, pecnlíaríter aibi dari et adacribí effecemnt ; 
et parochialía dimídíaDi vi retínnemnt^ parteqae paro- 
chíalia, quae Catbolícia aervit,quotídieinfinítía probria, 
etimproperíÍ8,acYaríarumsordíam índignítate affecta. 
qao aaltem píoa excluderent tantía moleatíia divexatoa: 
aacello auo non ntuutnr, aed perpetoo obaeratum tenent, 
ot hac etíam Catholícoa concívea et confratrea anoa inin- 
ria convellere a pietate conarentnr. Cní dÍBaeuaioni qno- 
qne proapícíendum erít mibi, ea videlícet ratíone, nt 
haeretici, ai omnea reaipiacere et ín Catholícam religí- 
onem nnítatemqne auornm concivium concedere noln- 
erint, excludam eoa omnino e parochíalí eccleaiai qna 
tota Catholícia reatitnta, haeretici aacellom habeant. 
Magni enim intereat, nt íUud oppidnm nniator. 

De Tnrcia autem növi nnnc nihil eat. Hic etiam 
Ágriae deaitum eat ab operibua. Oaedendia dumtaxat 
lapídibua aednlo opera datar. Panlna qnoqne ^^ar- 
chitectua iam abaolvit modellum arcia huioa, étin pia- 
rca illnd confecit formaa ; nt qnae fnerit commodior, 
et minori aomptn totiim eina opna poteritconfieri, optio 
habeatnr. Qnae qnum ad conventum, Deo volentCi vé- 
nére, afferam mecnm omnia, dedacamqae etiam Paa- 
Inm, nt coram reddat de omnibna Veatrae Oaesareae 



197 

Maiestati rationem. Homo enim valde mihi placuit, 
qoia in eo professiouis suae genere non caret ingeuio, 
neque perítia. Deus Optimus Maximns SaoratiBBimam 
Maiestatem Yestram Caesaream incolumem et felicis- 
simám díutissime conservet. Agriae XXII. Nevem- 
brí8 1560. 



LXL 
Ferdinánd császárnak Veranesies Antal. 

Ad Sacratissimam Caesaream Maiedtatem AgrienBÍs. 

Gallum Anaxium pro mandato Vestrae Caesa- ^**^- »®^- ^ 
reae Maiestatis Agriam deducere, nt hic examen de 
illó haberem, non potui. Quumque cum Maguifico do- 
minó Francisco Zay agerem per litterasde illó clan- 
destine huc transferendo, cognoverant hocetciyes,et 
capitanei cum miiitibuSjObstiteruntque totis yiribus,ot 
Cassovia non educeretnr ; dicentíbus hinc capitaueis 
ac miiitibns, quod illi non essent eum quoquam dednc- 
tari, nec in cuiuspiam manus, tanquam hominem noxi- 
um tradituri , quum nullius, ne Príncipis sui qaoque 
essent carniíices ; binc civibus etíam, pertiuaciter quod- 
dam Vestrae Caesareae Maiestatis privilégium defen- 
dentibus, quo immunitatem fuissent consequuti, ne cui- 
piam in totó Regno, etiam Regi, quosvis homines vei 
noxios, vei innoxios inviti e civitate sua educi páti- 
antur; potitieodem privilegio, uti mibiaffirmabanti to- 
tó etiam iure super Eecl^aias et Sacerdotes, reli^ii<Nh 



198 

qno spíritaalium reram civitatis suae ministros. Qnam 
contnmaciam quam accepissem, iamqne sabolerem me- 
08 quoqae simili spiritu sollicitarí, differebamiiB cum 
eodem Magnifico domíoo Zay deductionem haeretící, 
oaptantes ex aliquo eveutu eam opportunítatem, qnae 
nobis omnem hanc difficultatem summoveret, aut fa- 
eiliorem tantnm redderet 

Dum verő interim sic deliberabundi varia auimís 
nostris versamus, veniunt ad nie et militum, et ciWnm 
Cassovia nuntii,* rogantes summa instantía, ut ad 
sponsíonem iliorum eodem Gallo custodia soloto, libe- 
rum etiam in civitate esse, et fungipristíno minísterio 
permitterem; nec illum Cassovia moverem, sed ibidem 
de eo examen sumerom, quod est iuinoctum mihi, qnum 
ad conventum profi cisctrer. Et in petitionis bnius confir- 
mationem affirmaverant mihi praefati nuntii, quod id 
iam et militibus, et civitatí Maiestas Vestraconcessis- 
set. Qnae ego ctsi neque tunc eis crediderim, iieque 
nunc etiam credam; quiatamentumnltumvitare volni> 
et diflicultute etiam rei cogebar tantisper mora ali- 
qua eam extrahere, dans moderatiora verba et militi- 
bns et civibus de eodem Gallo, dum disposuissem eo- 
rum animos ad coiicedendum illum mihi cUra contenti- 
onem. ut in quem non essem me, nisi paterne et Chri- 
stiana lenitate gesturum ; sic eis assensus sum, ut do- 
nec aliam a Caesarea Maíestate Vestra[informationem 
de his habuero, Gallus ipse custodia solvatur, sed ci- 
vitatem non exeat. nec ulla sacraraentorum administra- 
tione fungatur; dentque mihi ac dominó Zay et mili- 
tes, et cives sponsionis suae chirographum, quod non 
elabetur, quodque de eo id facient, quod volnntatís 
Vestrae Caesareae Maiestatis érit, Cassoviaene vide- 
licet examen de eo fieri debebit, an Ágriae. Hisqae 



199 

hnnc ín modum actis, quum eadem CasBOviae fuissent 
audita, displicuit et chírographi et cautionis eius po- 
stulatio, ut nimirum cuiquam, etíam Vestrae Maiesta- 
ti ex eorum civitate concedatur. 

Postea ego, quum de hís a dominó Zay fuissem 
edoctns, seripsi ad utrosque, ut postquam agnoseere in- 
dulgentiam meam noluissent, a memoráta sponsione es- 
sent solutí et liberi ; Gallusque uti haetenus, pristina as- 
servaretur cuBtodia, donec nova iussa a Caesarea Ma- 
iestate supervenissentmihi; quae ad me qnamprimnm 
ntnon dedignetur clemeuter dare, humillime supplico. 

Ne tamen et elves et milites videantor, immo 
etiam gloríeutur vieisse se Maiestatem Vestram Cae- 
saream, magisque ae magis insoleseant, et milites eti- 
am Agrienses iusolescendi exemplo Cassoviensiam as- 
sumant animos, existimo eonsulte Maiestatem Vestram 
facturam, si denuo omnino iusserlt, ut hominem et cives 
et milites deduci Agriam aequo animo patiantur. Da- 
tis alioqni litterís ad utrosque benignitate etiam a- 
spersas, ne secus faeiant^ quodque Eadem commisisset 
mihi, ne quid agerem, quod esset praeter modum, ut- 
que potius lenítate sanandum, quam perdendum per- 
ditum curarem ; ac similia, quae sapíentíssímo Eiusdem 
consilio magis liue necessaria forte videbuntur, quo 
tantnmmodo dignitas Vestrae Caesareae Maiestatis 
suo loco permaueat, mibíque Gallus sine tumultu as- 
signetur. Quum interim illud etiam ad Cassovienses 
seri bére dignabitur, qualiacunque eis dederit privile- 
gia, jus se ecclesiasticum non dedisse, quod sine coo*' 
trovresia ad Episcopum pertineret Alioqai magis et 
authoritas omnium Ecclesiarum amittetor, et i 
haeretieis permittetur maior, si forte 
quod Deus avertat. Et Caed^rei^m V 



200 



tem gervet incolumen, et prosperet in omuibns rebns. 
Agriae altima Novembris 1560. 



LXII. 
Kassa várotnak Veranesics Antal. 

Ad CassovieneeB Agriensis. 

0. dee. 1. Proximas litteras TOÉiras et conciviiim vestro- 

rum, quas ad me nuper itt negotío Galli Anaxii mi- 
seratíB, intellexi, miratnsque sum non mediocríter, 
quod indulgentiam meam non agnovistÍB, nec ea nti, 
una cum dominis capitaneis et militíbas praesidii isti* 
U8 voluistis. Qaa quidem usus sum ego multo liberi- 
U8, qnam pro Sacratíssimae Caesareae Haiestatis 
acerrlmo mandato debnissem, cousideratíB amice pe- 
titionibus vestris, ne etiam peculiari aliqua malitia in 
perniciem hominis praecipitantius visus fuissem festi- 
nasse, moderationis et pietatis oblitus. Quem adhuc 
dominus Deus, et Páter D. N. Jesu Christi poeset, 
(üt sünt potentia et mirabília opera eíus) ex perséqira- 
toré Catholícae Ecclesiae defensomm eilttdem facé- 
ré ; quemadmodnm et Pauluro dominus noster Jesus 
Christus fecit, et complures alios, quos modo recen- 
sere praetermitto. Si enim summa laetitia dicantur in 
coelis exultare Angeli super uno converso peccatore, 
putatisne ignorare me, quanta prudentia, quanto inge- 
nio, immo etiam dexteritate atque artificio (non rece- 
dendo adoetrina et spiritu Dei) cos uti oporteat, qui 



201 

a vera religioiie in erroneam prolapsos, ineandem re- 
vocandi sublevandique a tam gravissimo casu sortiti 
sünt, non aliunde quam a Spiritu Sancto, provinciám? 

Verum utcunque vei satisfecerim, vei non sa- 
tisfecerim vobis , ego arbitror, me meo officio cu- 
mulatíssime satisfecisse ; cum eo etiam periculo , 
ne fortasse Caesareae Maíestati, dominó nos tro cle- 
mentissimo , deliquissem, quod tam secure distule- 
rim eíusdem mandati exeqnntíonem. Quod alioqni 
quum fecerim non arroganter, neqne contumaciter, 
sed eo potius nomine, ut modestia, qua Christi- 
anae Ecclesiae ministri notlores esse debent , qnam 
insolentia ; ad aedificatioaein piarnm animarnm, non 
dnbito Sacratissimam Mai68tatem Caesaream clemeu- 
ter interpretaturam ; vosque ego, quando sic me fru- 
stratum videam, una cum dominis capitaneis et miliü- 
bns omni ea sponsione, hic per vestros nuntioS; dex- 
teris stipnlatis, pro Gallo milii exhibita, solvo ac li- 
beró; GaJBnsque ipse inposterum quoque teueatur ea 
cu8todia,iu qua hactenus sedit;postquam míhi ac Ma- 
gniíico dominó Zay, Snpremo nostro harum partium 
Capitaneo, necessarias cautiones denegastis, vosque 
etiamnum, domini Cassovienses, fratres carissinii, ur* 
getis ea privílegia vestra, quibus et Ma iestati Caesa- 
reaé, huiusmodi homines noxios e civitate vestra qua- 
si ex quoppiam asylo eximendi, facultatem inhibetis; 
et iu8 meum impetitis, quod est traditum mibi Spírito 
Sancto dispensante, ad regendum o mnes Dloecesis meae 
Ecclesias ; non vobis, neque illis, quos non miserím ego. 

Et meminisse nuntii vestri debent, quod hac in 
parte, quae ius meum concemit, locum eíM^ 
prívilegíis vestris non dedij'^dixique, Mi 
Caesaream vix tantam vobis libertatém 



202 

noxios ÍQ civitate vestra ei non liceret arripere; qna 
libertate posset vestra civitas hostem etiam aliqu em 
Maíestatis Eíus retinere, eadem Maiestate in vita ; quod 
non modo eredére, 8ed etiam cogitare, absurdissimnm 
esse affirmo. Qnoniam verő sufficiens est Maiestas 
Caesarea, gerere saae authoritatis etdignitatiscuram, 
loquar etiam ego pro meo Episcopali iure ; nec id pro 
eo solo, qnod in tota liabeam mea Dioecesi, sed et pro 
illó, quod ad me spectat in ista vestra civitate. Quae 
omnia honeste, paterne, et extra omnem coiitumeliam 
volo esse diéta ; qnia mihi estis in omnibus aliis re- 
bos in Dominó et charissimi et honoratissimi. Religi- 
onem vestram nec probo, nec admitto ; meque ob haec 
habetis etiam ab sese alieniorem, qnod sednctoribas 
credidistis, et passi estis praecidi ab Catholica Ec- 
clesia, quae est corpus Christi et Regnum Dei ; quam- 
que non minístri laici, sed Episcopi regere debent, id- 
que illi quidem, qui a dominó nostro lesu Christo, Sa- 
cerdote in aeternum facto, secundum ordinem Melchi- 
sédek, et per apostolícas traditiones coepti sünt insti- 
tui, ac instituuntur etiam modo. Unde et Paulus Acto- 
rum 20. maioribus Ecclesiae dicebat: ^Attendite 
vobis et universo gregi, in quo vos Spiritus Sanctus 
posuit Episcopos regere ecclesiam Dei.^ Et paulo in- 
fra : ^Ex vobis, inquit, ipsis exnrgent viri loquentes 
perversa, ntabducantdiscipulos post se.^ Petrus quo- 
que secunda sua canonica 2. capite : ;,Novit, aít, Deus 
pios de tentationo eripere, iniquos verő in diem iudi* 
cii reservare cruciandos ; magis autem, hoc est maxi- 
mé eos, qui post carnem inconcupiscentiaimmunditiae 
ambulant, dominationemque contemnunt, audaces, sibi 
placantes, sectas non metuunt introducere blasphae- 
mantes,^ et paulo post: „pelUcíeutes animas instabi- 



L 



203 

les/' Nempe quia mox Viteberga ^gressi, agrestes et 
Ulitteratas primnm omnium plebeculas aggrediuntnr, 
easqneab ovili Domiüico rapientes, abducnnt postáéin 
errores. Neqne hoc ego ex me dico ; Petrus et Paulus 
clamant et docent, tales futuros haereticos, qui snnt 
affiictnri Ecclesiam, andaces, et Magistratnum con- 
temptores Quod facile apparet, quia aolis Papis, Car- 
dinalibus, Episcopis Ecclesiae auctoritatepraecellenti- 
bug offendnntnr. Sed sane, caeci sünt, qui non perspi- 
cionty quid istí haeretici agant ; Chrísti euim Eccle&i- 
am evertunt ut suam erigant ; veteres cultus, caerc- 
monias, orationes, íeiunia, mortificationoB carnis ; et de-' 
mnm damnant pia caetera omnia y uti traditiones hn- 
manas ; immemores, qijod et Paulus epistola secun- 
da Thessalonicensi nrgebat ad servandnm non solum 
traditionea suas, sed etiam ad obediendum his, quae 
ipse mandabat ; sensim alias ipsi snbstituunt de suo ca- 
pite, nequeuntes non fateri, ordinem ac decorem in 
Ecclesia Dei esse oportere. 

Yerum ne videar plus iusto esse lo ngior ; ite iam 
et ab istis mentítis ac seditiosis sacerdotíbus, similibus^ 
vesaniae ac fastui Corae, Dathan, et Abyron, sumite 
sacramenta Ecclesiae ; non autem ab Catholicis Epis- 
copis, et sacerdotibus, quos elegit Dominus, ut Aaro- 
nem, quem a sacerdote sacerdotem fierí voluit, non a 
laico. Qaippe qui Episcopi nostrae Ecclesiae unitatí, pro 
uniuB Dei essentia, et unius fidei substantia, studentes 
totis viríbus, num quaeso factiones serunt in Christi- 
ana religione? num discipulis abducendis post sese 
operám navant? quemadmodum isti vestri, loquentes 
Yobis placentia, de quibus haec et Petrus et Paulus 
loquebantur, tamque multi adhuc caecutiunt Cbristi- 
ani, et sequuntur hos fontes sine aqua, nebulas turbi* 



204 

nibns exagitatas. Dico fontes sine aqua^ qnod instíti- 
w et testameutnm, hoc est Evangélium Christi, per 
08 saam uBarpanteSfOdiohabeutEcclesiae dísciplinam, 
extra qnam quique pro sensn, et arbitrata auo divA- 
gantes, a salute, quae iu Christo est, in devia perdíti- 
onis aberrant ; onde et iis, ioxta Petrum, caligo tene* 
bramm reservator. Superba enim vanitatía loqnentes, 
pelliciunt in desideríis carnis laxuriae eos, qui paidih 
Inm eflFagiant, quique in errore conyersantur, liber- 
tatém iilis promittunt, quum ip8i Bint servi corruptí- 
onÍB. 

Boné Deus! quam graphice, Pétre, depinxistí 
nobÍ8 haereticoB. Quo enim Thurcica in totó őrbe vi8 
invaluit, hoc et in nostro Christiano lues haereticormn 
aucta est, et dilatata ; nempe concessa buíb ab utrís- 
que nimia libertatiB potestate. De qua distínctiuB di- 
cere caetera, in aliud tempuB differo ; quum haec ne- 
minem lateant, qui et litteras didicerit, et utriusque 
huius pestis notitiam habuerit. 

Ego autem Catholicus Episcopus existens, nec 
per laicos patiar vobis sacramenta admiuistrari £c- 
clesiae, nec doceri vos ab haereticís concedam, quau* 
tam via verbi vérit atis et piis hortamentis apud 
vos valuero. Quapropter rogo vos per viscera Jesu 
Christí, et per eam Ecclesiam, quae in Christo est, 
quaeque per Apostolos ad nos usque pervenit, adest- 
que illi semper Jesus Christns institutor ipsius, et 
Spiritus Sanctus magíster, defensor et consolator eia8 - 
desinite iam tandem non solum a laicís Sancta Sa- 
cramenta sumeré, sed etiam ab haereticís verbum Dei 
haurire ; immo ne inter vos quoque intra vestrae or- 
bis parietes contineatiB eos, iam toties passi incendi- 
um ad asserculum usque, ut Oorae,Datbanet Abyron, 



205 

cam conplicibns 8UÍ8. Nec adhuc civitas, in Regno Ao- 
Btro aliquaüdo florentisBÍma, plagas tnas agnoscÍB? 
nec penitna aacrarum litteramm mysteria ac aensus 
introapicias ? qui tibi non ab istis falsis tuia doctori- 
buBy qui te in partes dirimnnt, aed a Sancta Matre 
Ecclesia sumendi annt ; qnnm dixerit Chriatus, nt obe- 
diaa illi ; nt eam audias, et aucco eius vivas , nt yívit 
et frnctificat palmes, dum in vera illa vite permanet, 
qaam ae eaae teatatus est Chriatua, si et in terra gra- 
tíis Dei abundare, et in coelo velis aeternum vivere. 

Ceternm quoniam fratres nostri, domini Hnn- 
gari, veatrae civitatis incolae arbitrantur, me in eo- 
mm qaampiam iniuriam maligne concíonatorem ipao- 
ram infestare ; rogo eoa, ne id de me arbitrentur, quia 
ago, qnae ago, sine ullo delectn peraonarum ad hono- 
rem Dei, Eccleaiae, et ad aedificationem omnium, qni 
pie in Chríato, et ín Ecclesia sua Gatholica vivere vo- 
lánt; prohibendo vobia istos, quoa nnnc habetis mi- 
niatroa Ecclesiae, aeqne generia Alemanici atque 
Hungaríci. Idem enim virna evomnnt, qnia in híisdem 
fontibna illud hansernnt, quo totfascinantanimaa. Sed 
Dena Optimna Maximna veatras ab eo liberet, vosqne 
meliore Ince illnminet, ac felicea in Chriato, et in sna 
Eccleaia velit Valete. Agriae príma Decembria 1560. 



206 



LXIII. 
Huszár Gallusnak Verancsics Antal. 

Ad Gallnm Aoaxium Agriensis. 

1660. dec. 8. Crcdo te ex litteris mei8, quas iam aliquot die- 

bns saperíoribns misi Cassoviam, facile potuísse in- 
teliigere, quantum et poBsim ín praesenti tuo negotio 
pro tua voluntate tecum agere, et quam paterne, Chri- 
stianeqne cum lenitate iatud ipsum tuum tractatnrus 
sum negotiam, sí non recnsavería ad me veníre. Pro- 
ptereafnevideardedignatusfuisse ad tuas litterasiam 
binas tibi reapondere : Primnm est, ut te ipse etiam ex- 
horter, quo Agriam veníre non refugías ; efficiasque 
tam apnd dominos milítea, qnam apnd cives, ut te ae- 
quo animo et citra omnem eontentionem patiantorhnc 
deduci. Nec ad hoc plura adiíciam. Verum quanto má- 
gia cavere tibi vídearis, eo mágia conscientiam taam 
arguendam apud multos exponia. Quam non desunt 
exempla pietatía meae, qua liucusque usus aum in ali- 
quot tui similes homines ; id potissimum animo ver- 
aana, ut aedifícem potius, quam destruam , nec praeci- 
pitem remedia huiusmodi valetudinaríís, sed maturem, 
ut morbum fortasae diu iam inveteratum non faciam 
deteriorem, immo cautius sanem. Ac propterea cures, 
ut ad me dimittaris, quo et Caeaareae MaieBtatis vo- 
luntati aatisfíat, et nos una existentes saepius, et sine 
turbis simul coUoquamur. 

Ceterum ubi te per litteras in omnibus obedi- 



cntem filium , ímmo etíam bnmillimum servnm miki 
Ibre pollicerís, aliaque id genas satÍB mnlta Bcríbis 
speciosa, ea me laeto animo accipere, et in bonam 
spem de animo tuo erga Catholicam Ecclesiam venire 
Bcito ; praesertim qunm Sacrorum etiam Canonum au- 
toritate partes tnas tuearis. Quod si facis eo animo, 
qno te ipse facere vellem, salvum te putabo. Sed me- 
tuo 8ecu8 id esse. Utcuuqne tamen animnm tnnm in- 
dnxisti, qni mihi adhuc est in obscuro, dum a me ab- 
8Í8, fac ut mecum esse possis ; experiareque quid spi- 
ritnalium remediornm in te conferre potero. Vale. 
Agríae 2. Decembris 1560. 



LXIV. 
Ruchanics Hátyásnak Veranesíes Antal. 

Ad Mattbiam Ruchaoyth Agriensis. 

Litteras tuas semper libenter lego, et eo legam 15^0, ^^^ ^ 
etiam libentius, si eas saepins accepero. Nec opns est 
gratias agere mihi, quod officinm meum tibi imparti- 
or, vicissim litteris tuis respondendo. Id enim pecnli- 
are est hnmanitatis, officiornm vices iis etiam redde- 
re, qui sünt minores nobis ; memores, quod nos etiam 
tales aliquando fuerimus. Ideo si semper litteris pro lit- 
teris respondebo, affatim mihi te satisfecisse coníidas. 

De confessione autem Galli Anaxii quod scríbís, 
teque ais, multum super ea cum illó disputasse, cre- 
do, quod habueris non leve negotium. Verum scito. 



208 

qaod et tQ. et pluresi alii Catholici, si modo te himc 
pouim mihi polHcerL qa«>d me omnino Uteat , non ali- 
ter ad victoríam hmosmodi hominnm potens et aspi- 
rare, et contendere, nifti si hiisdem annia, hoc est sa- 
cranun litteranim doctrina cam eis in arenamdescen- 
deris, et cominns pngnsveris, beneqne omnes eornm 
dimicationis nnmeroscognoveris, qnornm ipsi sncces- 
so, nbí primnm destitni ac frostrari se animadverte- 
rínt, e vestígio concidaut auimis. et foveamm snanim, 
nt \nilpes, suffugia quaemnt. Quaudoqnidem nndae lit- 
terae innixi atque intenti, sieci etiam^ et astrícti sant 
profandioreque adversariorom doctrina, spiritnqae am- 
pliore saperati, et deficiant ferme semper, et raro sese 
dedunt ; qaod haereticorom pecoliare est esse contn- 
maces. 

Verőm abi Gallus Anaxius non damnat^ nt ais, 
ecclesiasticas caeremonias, qnae proficiscnntnr exfide; 
quodque non adeo contnmeliose, neqne pertinaciter 
assertiones snas tneatnr, si qnas statnere contendis- 
set, qnanim cansa accnsatur, pntesqne illnmadomnia* 
qnae sünt religionis Catholieae, non difficniter flecti 
posse, si liumanitate, lenitateqne cum eo agatnr ; rem 
sane g^ratam fecisti^mihi, quod tam articnlate edoces 
me de omnibus, quae scitu meo co^oscis esse neces- 
saría* Laetorque non mediocriter de hoc linins homi- 
nis animi statn. Quem quidem^si non fingit praesentis 
sui temporís conditione, et periculi metu, videas; acsí 
compererís, nihil illum fíngere, sed agere sinceríter, 
spondeas illi omnia de hnmanitate et lenitate mea, 
quaecunque et ad sananda religionis vnlnera, et ad 
honorem illios promovendum, ceterisqne commodis 
consulendum existimabis ei főre necessaría. 

Quia vei ex eo solo consequetor facillimei si ad 



209 

EccleBÍam Catholicani redierit, et sic coniungat Evan- 
gélium cum ea, ut coniiinctus est Christus. Ait enim 
Paulus : Corpus Christi esse Ecclesiam. De rebus ce- 
teris, quae pertínent ad peculiaria, cuncta remittat 
patribus et Concilio Oecamenico, ac Spirítni Sanc- 
to ; cuius proprietatis est vivere, non díspergere, ue- 
que sectas inducere, sed Ecclesiam conservare, ut si- 
cut est Deus unas, et una fides, sic et nos omnes, 
qui Ecclesia sumas, unum in Deo simus, quia tánc et 
ipse ín nobis érit, quando nos in eo. Unde Christus 
quoquebene nosorare docuit: ^Fiat,iuquit, páter, vo- 
luntas tna, sicat in coelo, ita et in terra.^ De una si- 
quidem dixit Dei volnntate, non de pluribus ; qui ni- 
mirum una vult omnes salvos facere in invisibili sua 
Ecclesia, sed sic, si in hac visibili una nos quoque 
faerimus volnntate, ut sünt in invisibili Angeli et Sanc- 
ti Spiritus reliqui. 

In qua quidem nostra Ecclesia, dico de visibili, 
sinos, qui signaculo etnomine Christi insigniti sumus, 
uno et eodem sensu Sacrarum scripturarum ab Eccle- 
sia ipsa Catholica sumpto, ducemur et gubernabimur, 
quae Spiritum Sanctum Divina providentia per domi- 
num nostrum Jesum Christum habuit praeceptorum ; 
compertum sane omnibus esse in terris, hoc est in Ec 
clesia hac visibih, Dei Patris voluntatem. Quae qui- 
dem aliud non est, quam mandatorum eiusdem obser- 
vatio, et mutuus concorsque uniformis multitudinis 
consensus ; in coelis Angelorum, et Sanctorum cete- 
rorum ; in terris verő hominum, qui in Jesum Chri- 
stum crediderunt, baptísati in nomine Patris, et Filii 
et Spiritus Sancti. De quibus ad te obiter, quae visa 
sünt esse huius temporis, ne nihil ad tuas litteras cha* 
ritatis plenas respondere ; memineris tamen monere 

MOVÜM. BÜXO. HIST. — - iBMFT. XIX. 14 



2l'> 

Gjűlnm, at B<m ad soliim dmUxat ExmmgdSamL wti 
ad tlcdtBizt etiaiD maiestatea mpit i i l I4fw mb 
ad eam quidem , qaain nímis penddoaa ficartia em- 
ttítamit üíbi aectarü; vemm ad CatkolíeaB, fsae est 
c'ilamna et fírmamentiiiD verítatí:^. dida ctiaai Bona- 
iia. qaod in ea ftoccessorea Chrísti et Pciri Apoatoli- 
caui Sédem suiit sortíti. Et aie demimi rite idea €hd- 
luft coiifitebitur I 'omiiio in Eccleaia magiia. et n popalo 
gravi laudabit eum. Vale in Dumino semper. A^riae 
2. Decenibrit IbüO. 



LXIV. 

Piopívs DéRes modrvsí pIspOk fs egri preptstMk l> 
rancsícs AiUI. 

Ad Dioüysiuiii río|iiuDi EpUcopum ModrosieDseDi el Praepo- 
situni AgricDseni. 



Jco. dec. 7. Ab eo tenipore. quo Agriam veni, binaa dnntaxat 

accepi aíloniinatione Vestra litteraa; priores de8.,po- 
8teriorc8(le 'JS. Octobris. Ad qiias dndnm responsnm 
feci eo officio, quo debui, et quo dominationem Ve- 
strani compleeti soleaui. Mirorque non mediocriter, quo- 
nam pacto, vei cuius etiam culpa intercidant, si omnL 
no interciderant. Kt precarer Imiusmodi hominibus, 
non 8oluni inalas, sed etiam pessimas cruces, quornm 
id fiat vitío, ni8i cogitarem secius eas reddi ; ea nimi- 
rum causa, qnod a longo veniant, et incertifl tabella- 
riis perferantur; qnum privatae litterae non admo- 



211 

dum publicis veredaríis feliciter committantur. Unde 
dubito eas quoque, quas ad Reverendissimum domí- 
num Delpkinum dedi, non fuisse redditas ; quod uau- 
fragíum si fecissent, esset sane míbí permolestnin. Ut- 
conque tamen ista accidant, et domínatio Vestra Re- 
verenda habebit me excusatum, et ipse ntar in mit- 
tendis deinceps maiori diligentia. 

Nova hie alia non Iiabeo, Turcis praesertim qaie- 
tis ; ni8i quod exercent me Lutherani, et ego eos. Mi- 
ra tamen perditíorum hominnm contumacia; uullis 
enim rationíbns, nulla veritate, quae digito etiam il- 
lis 08tenditur, dímoventur ab errore ; qnin potius de- 
teriores fíunt, quanto vincuntur fortius, et evidentius. 
Quatuor mibi domi sant in custodia ; unus concionator^ 
reliqai verő ex plebe homínes, durí omnes et Phara- 
hone obstinatiores ; foris autem oppugno duos, quibns 
8i potíri nequiverOjDioecesi meatota exigam, nt huius- 
modi careat, quantnm fíeri poterit, seminaríis. 

De re familiari dominationis Vestrae vellem gra- 
ta Bcribere ; sed ea incommodius habét se, quam pro 
sua vei voluntate, vei opinione. Oeconomo fruitur non 
inepto,verum ipsa et a creditoribus dominationis Vestrae 
distracta est, et ab iis etiam male habita, qui quarta- 
rum fructibus potiuntur; adeo ut vix putem oecono- 
mo sustentando suffecturam, ne dum dominó. Acce- 
dente huc et Capituli indignatione, quod nonresideat, 
ministretque eius commodis. Quo etiam ego offendor in 
parte aliqua, compatiens meae Ecclesiae, quod tot mini- 
stros suos foveat foris inutiliter; accusantibusdominatio- 
nem Vestram Reverendam etiam sacris canonibus. 

Ego si altare Divi Michaelis üli non confero, 
non sit ei grave hortor ; quia primum aliud, quod va- 
cabit et érit persona eius dignum, eidem loco hmas 

14* 



reponetnr. Qvod e^** ap«d ne retínebo. idq«e non 
411CNI ex eo ntiliUteB aliquiBi qv^enoL aed bod W 
beiis ali^m ec^lesUm h*^ tempore. pnetereias cipet 
Um. qna pro templ<> atínmr Aggrewu sun ikmi eii- 
fruo opere eaDdem dibtmrc, qno anplÍOTe loco Divini 
••ficía iK*bi& i-trlebrenmr : iamqoe ad centiim florenos 
in hoc opus iosampsi. mnlto plnres primo Tere impeo- 
sarus. Qaod űominatio Vestra non fieeret, nudori fcr 
tnnme acqairenűae intentm. qnam sit haec iofelix Prae- 
poftitura. cnríaliam distracta absentiia. Me hac, qnam 
nactuB anm spartiam. eontentom esse, ct r^idendis 
roinis eios coram adhibere oportet. Ideo habebit me 
excnsatum. et expectabit altare alind ; idqne si resí- 
debit, qaod factnram spen*. 

A debitoríbud dominatíonis Vestrae credha mea 
nihil asseqonntnr: et qoid tit in canaa. oognoaoet ex 
litterís domini Joannis Alaghy ; cni rei nt proapiciat 
rogo. De Alphonso nihil intellexeram anteqnam le- 
gissem. qa<>d scripsit mihi ; monniqne illnm diligenter, 
ne 8it dominatíonis Vestrae ingratns, nec iactnra rem 
suam familiarem afficiat. Respondit, nihil se faoere, 
aut fecisse* quod esaet anínii inimici, snoqne tempore 
totíos eíns rei redditurum rationem, qna dominatio 
Vestra poterit conteutari. 

De cuiifirmationibas nostris benedictis nescio 
quid dicaui ; utiiiam iam advenirent, et spes nostraa, 
vei potius eecleaiaruQi nostraruai refíeerent. qnae qni- 
dem lioc etiam videiitur afflictiores esse. Quid tamen 
possamus nos, qnibiis est et a dominó Deo, eta patri* 
bus, ac principibiis expectandum. ¥lí dominatio Vestra 
Keverenda faeiet mihi rem gratam. sí, ubi adveneriiit 
ad me perseribet, meaquc obsequia Keverendissimo 
dominó Delpliino promptisaíma et propensissima ex- 



213 

hibebit. Vale iucolumis et felix. Agriae 7. Decembris 
1560. 



LXV. 
Maximilián cseh királynak Kassa város tanáesa. 

Durchlauclitigister Grossmechtigister Furst vnnd ^^^^* ^^^ ^^ 
Her^vnnser allergiiedigster Koiúg.Eur Konigcklichenn 
Maiestat sindtvnnser treue gehorsame Diuste In 
aller vnthertaníckeit zuuor altzeit bereidt. Aller- 
gnedigster Konig. Wir gebenn Eiir Ko. Maiestat 
vnterthanigst zuwissen, das wier derselbenn anii 
vnns genedigBt gethanes schreibeu mit aller Re- 
uerentz entphangen , vnnd von vnnsenin gesan- 
tenn die sacben vonn wegen vnsers liungrischenn Pre- 
dicauten^ noch Eitr Ko. Maiestatt beaehl veruumen. 
Derhalben habenn wier vnnsere Gesanten zu dera 
hemn Bischoflf kbenn Erle abgefertiget, vnnd lm auch 
dornebenn Eur Kho. Maiestatt sclireibenn vberantt- 
worttenn lassenn. Vnd ilm aufs höchst vnd fleissigst 
angelangt, er \^olle gemelten Predicanten vonn hin 
khen Erle uicht fiirenn, sondernn hie zue Kaschaw, 
entweder er selber, oder Ja durch seine verordente 
Gewalthaber examiniren, vnnd dy sachenn derohal- 
benn gedochter Predicant vorunglimpft worden, er- 
ckennen vnnd aussfiiren lassen. Auf solche vnsere 
fleissige Biett hott der Her Bischoflf vnns ein solche 
antwort gethan : Er konnt dissf^lQ vnni^ereni begereu 



214 

noch on seiaer Digoitet vud Erén vorcklditciiBg 
má der Ro. Kay. HaiesUt etc TBOsers éBtrgmeűg 
ttenn Henin Benhel vorletzung sokhes nkkt Amb-Et 
wolle aberaufs ebest der hochgedachteim Kmj. Húe- 
8tat vnnser gemeltes anlangeim viiiid begera a^ 
achreibenn, vnnd weítternn berícbt des Prtéicutitnn 
halbén gewartenn : mitler Zeit, domh thumt ao CBbn- 
gea bitteiin nicht gar vorgeblích wnrdt geackt, so 
woldt er denn Predicanten aoa dem haiis der Yorhal- 
dung. dorín er wehr. in seint behanamig gehenn lo§- 
senn. doraiis er aoch aus der Stadt nicht gehenn. Ja 
auch nicht predigenu, nicht Sacrannent reichen. son- 
demn der Kirchen dinat gar mnasig gehenn aoldt:dor- 
auff soltenu wier vniis vntlier vnnaern Yná gemeiner 
Stadt Sigil obligiren vnd vorachreiben. mit dieaercon- 
dition, daa wir vorpflicht sein aollenn. wenn vnnd wo- 
hin die hochat ernante Kay. Maíeatat dnrch denn Bi- 
schoíT oder annder Beulieleu vund vorordniing wnr- 
de gemelteiin armen gefangenen foren vnnd dar- 
sthellen. Weil vnns aber diaa auch zum hSchstenn 
Beach werlich auzunemeu vnd zuthnn geweaen, habenn 
wier gemelteiin hernn Bischoff widemmb mit vnaerm 
schreiben Erauchet, vond mit geburlichem hochatenn 
fleiss gebeten, er woUc in ansehung Gottea vnnd itd. 
ger geferlichcnn tzeit, seiu Cristlichea Hertz dohin 
leukhenn, vnnd vnns gemeltenn Predicanten frey ge- 
henn ; dieweil wier khein andernn Vngriachenn Kir- 
cliendiener nichthaben, vnnd teglich vili Criatenn ons 
beicht vund Entpfangung des heiligen Sacraments 
boy vnns absterbenn; Er wolle lm diesenn Jamer zue 
bertzenn gehenn lassenn. Solche vnnsere Biet hott 
bey lm nichts anderes schaffenn konnen, alléin das 
er durch sein an vns gethanes schreibenn aein gemnt 



215 

vuüd willeuii offenbaret hott, uemblieh weiler einka- 
tholischer Bischoff wer, so wolde er nicht leiden, das 
wier voim Laien Sacrament entpfangenn, viind von 
Ketzernn das wortt Gottes schepfenn sollenn, vndzum 
beschlus seines langenschreibens, czeiget er anvnnd 
verbeut vnus die deutschen vnnd vngrisclienn Predi- 
canten zu haltenn, weil sie beidé einerley Giefift aua 
einem Brungeschepflfet liettenn. Denn was er tliet, das 
thet er onn Vnterscbeidt der Personen der kirchenn 
zuegiit. 

Demnach aber der Predicant vonn lúnnen niclit 
weggefuret ist, vund die saclienn one tzweiflfel diirch ge- 
raeltenn henm Bischoff liocbgedachter Kay. Maiestat 
furgetragenn werdenn sollenn, ist vnser vntertanigste 
Bitt vnnd Supplication an Eur Kho. Maiestat als vu- 
sern allergncdigstenn Hernn, Eur Kho. Maiestat wol- 
le vnns arme lentt widerumb vnnd nocb allergnedigst 
bedenckhen vnd bey der Ro. Khay. Maiestat durch 
christliche mittel mit furbiet vnnd heilsamen Radth 
erlangenn, domit gedochter Predicant in dieser Stadt 
bleiben, vnnd vTinser Kirchenn in dem wort Gottes 
weitterzne dinen freigelossenn werdenn mochte. Denn 
wo das geschehenn soldt (welches der almechtige 
Gott abwendenn woUe), das der Predicant dem Hernn 
Bischoff in seine hennde gegebenn vnnd khen Erle 
gefurt musté werdenn, gewislich wurde das erfolgenn, 
das khein gelerter, khein Predicant, khein Pfarher, 
khein Schulmeister hiher khenn Caschaw vnns zue 
dienenn sich begebenn wurde, vnnd was sunst vor 
vnradt vnnd schadenn vns vnnd vnsern Nachbarnn 
denn andernn Stetten vnnd Fleckhenn doraus erwach- 
sen möchte, Eur Kho. Maiestat wollen es noch írem 
bobenn konigckliche nn Yorstand auffs allergnedigst 



216 

Bedeuckheau, vand iu diesem vnaserm höchstenn 
trubsall vaud noth vims nicht verlosaen. Welchea 
wier vmb Eur Kho. Maiestat myt aller gehorsam- 
ckeitt vnnd treuheit státz vnterthanigst zauordineii 
geflisBeu seiu wolleun. Vonil gaatzem hertzenn Bit- 
tende, das der Ewige hímlische Vatter Eur Kho. Ma- 
iestat in langwiriger Kegirung, gutter fridtsamer ge- 
sundtheit altzeitt erhaltenn, vnnd durch seinen Heili- 
gcn Geist Icittenn vnnd sterkhen wolle. Datnm zue 
Caschaw denn 14. December lm 1560. Jar. 
Eur Kho. Maiestat 

Getrewe vnnd 
Gehorsame Vnthertanen 
Richter vnnd Radt 
der Stadt Caschaw. 

Kivül: Dem Durchlauchtigisten vnnd Grosmech- 
tigisten Fürsten vnnd hernn hernn Maximiliano Ko- 
nig in Beheim etc. Ertzhertzogen tzu Osterreich,Her- 
tzogen tzue Burgundi etc. vnserem allergnedigsten 
Herrenn. 



217 



LXVI. 
Maximilián cseh kírályoak a Kassáo lévő hadnép. 



Sereiiissime Rex, domine domine nobis semper ele- ^*^^- ^*^- ^^ 
meutisBime. Post fidelium ac perpetuoram servitiorum 
uostrorum ín gratiam Maiestatis Vestrae Serenissimae 
humillimam commendatiouem. Voluimus Maiestati Ve 
strae Serenissimae, dominó nostro elemeutissimo, cer- 
to humillíme significare eventum praesentem, et fac- 
tum suseitatumque tumultum populi i&tius civitatis 
Cassoviensis pro captivo couciouatore Gallo presby- 
tero, sicut Sacratissimae Caesareae Maiestati, genito- 
ri Maiestatis Vestrae Serenissimae eh arissimo, domi- 
nó dominó nostro elementissimo, quam subieetissime 
significavimus. Quem concionatorem iste modernns 
Capitanens Suppremus Cassoviensis etiam quando 
captivavit, nos super eo negotio a Maiestate Sua Sa- 
cratissima nullum habuimus mandátum aut aliqnam 
instructionem, nec per ipsum Capitaneum de eodem 
negotio| fuimus requisiti aut admoniti, neque in initio, 
aut aliqua alia in parte rei illius nobiscum quiccunque 
communicavit. 

Cum ergo idem dominus Capitaneus praeterita 
vespere, in festő Sancti Joannis Evangélistáé, ex ista 
civitate Cassoviensi ipsum concionatorem educi facere, 
ac alio mittere voluisset, neque nobis significasset, 
sed potius haec omnia ad inscitum nostrum egisset, 
quamvis ipse dominus Capitaneus per aliquos satis et 



218 

hortatas et consultatus fuisset, ut hanc eias conatum 
differrct a vesperi in alium diem, quia esset dies festns 
et vespertiims. populusque et geiis civitatis vino inhe- 
bríatus, unde facile maximum malum eveniret. Inte- 
rim plebs captivi presbyteri deductionem et missio- 
nem cogiioscenB ac animadvertens, concurrit in unnm, 
consurguntque velut ad proelium. quo viso etnos om- 
nes ad domiuum Capitaneum illic armati fugimns, et 
paenes eum fuímuB. Ortusest ingens tumultus clamor- 
que, tota plebs et communitas proclamant ac eíulant 
pro saccrdote. in vadunt aedes ut eiusmodi inhebriati 
homines, sic tandem concionator in manus plebis de- 
venit, ct Deus Omnipotens avertit, quin maxima cae- 
des est facta. 

Altero die mane dominus Capitaneus voluit om- 
nes vicos ac ]>lateas aedesque singulas istius civita- 
tis Maiestatis Vestrae Serenissimae peregrare, de- 
ambulare, et ipsum concionatorem perquirere, nos- 
que admonuit et interrogavit, utrum unacum eo profi- 
cisceremur, et in perquirendo sacerdote interessemus. 
Cui respondimus, quod nos super ea re a Sua Maie- 
state Sacratissima nullum unquam habuimus mandá- 
tum aut instructionem aliquam, et quod ipse quoque 
dominus Capitaneus nec initium, nec aliquam aliam 
partém istius rei ante nobiscum communicavit, etpro- 
pterea quod nec in liac parte iam nosmetipsos ipsi 
iungere volumus. 

Maiestati Vestrae Serenissimae haec nos, vére 
dominó nostro clementissim^lamiam, significare quam 
humillime curavimus, ut si qui Maíestatibus Vestris 
Serenissimis aliter pronunctiarent, Maiestati Vestrae 
Serenissimae quam subiectissime supplicamus, tan- 
quam dominó nostro clementissimo verbis talium lo- 



219 

cum dare nequaquam dignetur, et Sacratíssiraae Cue- 
sareae Maiestati, dominó dominó nostro elemen tissimo, 
dignetur Maiestas Vestra Serenissima benigne adsci- 
tum dare, ne Sua Maiestas Saeratissima rem hanc 
secus aetam cognoscere dignetur et intelligere. Nos 
elenim, donec vivimus et anima in eorporibus nosti is 
existit, certe Maiestatibus Vestris Serenissimis fide- 
les subditi servitoresque sumus ac erimus, et cum effu- 
sione nostri sanguinis capitumque omnium nostrorum 
amissione in omnem eventum parati erimus Maiesta- 
tibus Vestris Serenissimis fideliter servirc adversus 
omnes hostes Maiestatum Vestrarum Serenissimarum 
quandocunque oportuerít. Omnipotens Deus Maiesta- 
tem Vestram Serenissimam diu felicem et incolumem 
conservare dignetur. Dátum Cassoviae 28. die mensis 
Decembris anno 1560. 

Eiusdem Serenitatis Vestrae 

Universitas fidelinm 
gentium et militum 
Cassoviensium etc. 

Kivül : Serenissimo Principi dominó dominó Ma- 
ximiliano Regi Bohemiae, Archiduci Austriao etc do- 
minó nostro semper clementissimo. 



220 



Lxvn. 

Veraarsícs AiUlRak Sorano Jakab a veieicieí Uitár- 
saságiak bécsi követe. 

dec. 29. Rcverendissimo Moii8Ígnore, Signore mio 08«cr- 
vaiidÍ88Ímo. Ho conosciuta tale la cortesia di Voatra 
Sígiioría Revcreiidissima verso di ciaacnno, e tale la 
baona volontá siia vcrso di me, che si come me li co- 
nosco molto debitore, cosi disidero grandamente occa- 
fiione di poterla 8crvire. Ma quaado non sia con al- 
tro, al meuo la puö eaaer certa, che non mi lassarö 
vincerc iieír amarla, et nelF honorarla con ogn' affetto. 
II portatore della presente 8an\ uu geutíUmonio Vi- 
centino, nominato il signor Traíano della Scroua, per- 
sona non menő virtuo8a, che molto nobile, il quale 
gii\ fastidito deir ozio, e della commoditá, cheháhau- 
to in ca8a sua, disidera co' strada piu faticosa salire 
k qualche grado di honore, e con la virtü e fatiche 
farsi piü conoscere ; e con quest' animo se n' b venuto 
in queste parti, dove havendo inteso di qualche moto, 
che potrebbe succedere a quei confiui,et inteso mede- 
simamente le tanto honorato qualitn di Vostra Signoria 
Keverendissima, si h acceso di disiderio grandissimo di 
volerla servire, e con questo buono animo m' há ricer 
cafo h fargli la presente in sua raccomandazione, ac* 
ciö che gli sia anco come guida, e scorta per appre- 
sentaisi avanti 1 cospetto suo. Ondé non m' e parso 
di negarglila, conoscendo quanto Vostra Signoria Re- 



221 

verendissima per natura sia inclínata ad abbraciare 
un' animo tale. E parö la prego con quello affetto che 
posso maggiore ad accettarlo per servitore, e valersi 
de l'opera sna in tutto quello, eh' ella giudicher^ di 
potersene servíre ; percbe egli víen risoluto dí non 
perdonare, ne á fatica, ne alla nta insieme, dove pó- 
tra conoscere, che sia servizío et honore di Vostra Si- 
gnoria Reverendissima. II che si come ríputerö che sia 
fatto adunmio fratello mede8Ímo,coai aggiugnerö nuo- 
vo, e grandissinio obligo a quelli che tengő con Vo- 
stra Signoria Reverendissima. In buona gazia della 
quale molto mi raccomando. 

Di Vienna allé XXIX. di Decembre MDLX. 
Di Vostra Signoria Reverendissima Affettuosissima 

Giacomo Soranzo 
Ambasciatore. 



LXVIII. 
Maximílíáo cseh királynak Kassa város tanácsa. 

Durchlauchtigíster Grossmechtlgister Furst vnnd 1060. dec- so. 
Her, vnnser allergnedigster Konig. Eur Konigck- 
lichen Maiestat sindt vnnser treue gehorsame Din* 
ste In aller vnthertanickeit zuuor altzeit bereidt. 
Allergnedigster Herr. Es liaben sich etliche sac- 
henn alhie zugetragenn, derén halben vns der 
her Capitann Franciscus Zay etc, wie wier vernumeu, 
bey der Ro. Khay. Maiestat etc. vnserem allergncdig- 
sten hernn zum höchstenn verklagt vnnd eingege* 



222 

benn, als oh wier zur Entpörang wider In das Ge- 
meine Volck des Hnugrischen Gefangenen Prediean- 
ten halbenn angereitót vnnd angehaltenn hettenn. 
Weil wier 8ich aber dessfals vnns gaate ynachnldig 
wissenn, liabenn wier Ear Klio. Maiestatdísesache mit 
dem grundt dér Warheittvntertlianigstznerkennenge' 
benn wollenn mitt aller Fnterthaníckeitt, bittend auf8 
demnttígeBt Eur Klio Maiestat nocli Ilirer Guadt 
vnnd mildickheyt, wolle vnns mit Gnadenn beden- 
khenn vnnd nebenn vnnser Vnschult bey der hochster- 
nanten Khay. Slaiestat vnserem allergnedigstem hem 
mitt heilsamenn Radt vnnd Cliristlicher Furbiet er- 
langenn das der Khay. Maiestat nícht alléin des ob- 
gemeltenn hernn Capitans ancklag wieder.vnns ein- 
nemeu,8ondemnauchweiternn berichtvonn denn wol- 
gebornen hernn Francisco Thurzo vnnd Sigismnndo 
Thorda Comissarien etc., die aucli der sachenn gele- 
genlieitt wissen vnnd hie seindt, Gnedigst wolle be- 
geren. Denn es hott sich alsó zngeiragen, das der 
Hungrische Gefangiie Prediger Galhis Hussar, nach- 
dem solclies der Hungriscli Adell vnnd krigsvolck 
begeret, vnnd vom hernn Capitan Francisco Zay er- 
betten vnnd eriangt, dicse heilige Weinacht Feiertage 
an dem hause, do er gefangen gehaltenn wordenn, etlich 
Predigten gethann. Nochmois am Tag des heiligenn 
Joannis Apostoli vnnd Ewangelistae anff denn Obent 
spott, da man vermeinet das Thor wer zugespert 
hott der her Capitann Franciscus Zay die hnngri 
schenn Drabanten vom Tlior zne sich kommen lossenn, 
vnnd wie die auf der gassen gangén, ist die sagtzwi- 
schenn dem Gemainen Volck erschollen, man wnrde 
denn gemeltenn Predicantenn vorschickhenn. Doranf 
ist das hungrische Krígsuolck auff denn Platz gelauf- 



223 

fen, ein Tumult viid geschrey aiigefangenn, von »el- 
chem geschrey auch die Jugent vnd hantwercksgesel- 
Icn, vnnd etlicb gémein Stadtuolck erregt worden, 
auch zagelauffen, vnther welchenn etliche wehrenge- 
habt, etliche mit blossenn hemden do gestandenn. Inn 
diesem auflauf hett der her Capitaun alsó bey nacht* 
licher weil eiuen Wagenn fur das haus, dórin gedoch- 
ter Puedicant gewesen, fnren lossen, aüf demselben 
denn Predikantenn khenn Erle zuschicklienn. Do 
solchs das mancherlay zusamen gelanffenes Stadt vnnd 
dienstuolek, welches nicht pflegt in solchenn Tagenn 
bey gutter vornnnft vnnd nnchtern mut zasein, vnnd 
furnemlich des Obents, vnd in der nacht, gemerckt 
vnd gesehenn, vnnd aldo mit grossem geschrey ge- 
standenn, Ist der farman vohn Kossenn abgestossen 
wordenn, vnnd die Ross mit dem Wagen darvon ge- 
lauffen. In diesem auflauff, getummel vnnd geschrey 
Ist der obgemelte Hungrisch Predicant frey wordenn 
vnd daruon khummen. Demnach wier aber denn auf- 
lauff vnnd geschrey gehortt, sindt wier Richter vund 
Radt vonn stundt au zum Volck gangén, dasselbig 
auf allerley weiss vormanet, gebetten vund ernstlich 
beuholen, das Iderman zu haus gehenu vnnd fridtlich 
bieibenn sol, sonder nichts bey dem trunckheneu vn- 
sinnigeu Volck erstlich schaffenn khounen. Doch 
nichts nochgelassen, bifis wier sie eutlich mit derhulffe 
Gottes, da ein geschrey kham, der Prediger wer 
nicht aus der Stadt gefurt, sondernn sunstenn frey 
worden, gar gesthilt habenn, vnnd Gott sey lob khei- 
nem mentsehen kein leid oder schadenn vnnd auch 
khein mordt geschehen ist. Das khonnen wier aber 
bey dem Eidt denn wier Gott dem almchtigen vnnd 
der Kayserlichen vnnd Eur Kho. Maiestat etc. als 



224 

vnnseren GnedigBtem Herren geschworenn babenn vor 
Gott vnnd vor der welt bekbennen, das wier díeses Tn- 
mnlts vnnd aaflanfens khein vrsach sein, Ist on vnnser 
wissen vnnd willenge8cben,wie mer solchesbalt vorden 
wolgebornen viid Strengenn lierrn Franciscs Tburzo, 
Sigismundo Tborda vnnd andenin angetzeigett babenn 
Der berCapitan bott vnns anch nicbt donion gesagt, das 
er mllens gewest denn Predicanten eben bey solcber 
vnbequemen zeitt weg znschickeun. Denn wo er vnns 
seinen wílleim bett offenbartt, wier wollten mit allém 
fleisa dorob gcwesen seín, domit dieaer aoflaníT vnnd 
vnradtb nicbt wer gescbebenn, des wier nicbt vrsa- 
cber ancb anfenger sein, konnen aucb nicbt wiasenn, 
wobin der Predicant kbnmcn, oder bey wem er sey, 
denn wier babenn allé banswirdt bey Ibrem Eidt ge- 
fraget vnnd Benbolenn, wo 8ie denn Predicanten vor- 
balten, oder wustenn, wo er webr, das sie vnns sol- 
ebes antzeigcnn soltenn, Sondern bissber babenn w ier 
di83 nocb nicbt erfrogen konnenn. Docb woUenuwier 
nicbt ablassen ein fleissige erforscbung zQtbnn^ vnnd 
alsó láng zubaltenn, biss wier auff denn grnndt der 
sacbenn kbomen vnnd denn Straffenn, der díeses vn- 
radts ein vrsacher vnnd anfenger gewesen ist, wie 
wier den ancb scbon etlicbe eingetzogenn babenn. 
Denn der ber Capitan Befliilt vnns ernstlicb, wier sol- 
tenn ibn sucben vnnd dobinein sthellenn, do er gefan* 
genu gewest. Welches vns zum bocbsten Bescbwer- 
licb, dieweil der Her Capitan den Predicanten in sei- 
ner Gewalt gebabt, vnnd mit seinen krigsknecbteu 
Tag vnnd nacbt bott vorwacbenn vnnd buttenn los- 
senn, vnnd wier nicbt wissenn konnen, durcb wenn 
er frey wordenn vnnd darnon kboraenn ist, denn wier 
Ibe vnnd alwegen als Getrenenn vnnd Geborsamenn 



226 

Vnthertanen wol ansteht, vns gehaltenn vnnd auch 
itzt kheinen anfrur angefangenn habenn. 

Vnnd wo niann die sachenn wirdt rechtlichenn 
besehen, so wirdt sich, ob Gott will, befinden, das der 
her Capitan dem Vnsinnigem vnnd trunckenem Volck 
des Geschreyes vnnd aufflaufs vrsach gebenn. Weil er 
solches on \ai8er wissenn bey nachtlicher tzeitt ange- 
fangen vnnd fást drey stundenn das Stadt Tbor in die 
nacht anfgehaltenn, vnnd vnnsere Stadt Personen 
Ebe der tzeitt daruon abgesebaffett bott. Derhalbenn 
wier zue Eur Kbo. Maiestat trostliche zuuorsicbt ha- 
bendt, diesclbige vmb der Barmbertzigekeit Gottes 
willen auff s demuttigs Bittenn vnnd anruffenn , Eur Kbo. 
Maiestat wolie vnnserer Vnscbult genedigst Patroci- 
niren, vnnd zue vnnserer Erhaltung mit Kbonigckli- 
cbenn Gnadenn, wie bisber vnnserer alweg trost- 
licb gescbelienn^beystandttbuenn, vnndin solcber gros- 
ser anfecbtung vnnd Trubsallvnns arme vnscbuldige 
lent nicbt vnnterdrucken lassenn. Welcbes wier vmb 
Eur Kbo. Maiestat als vnnsernn allergnedigstenn 
bemn mit gehorsamer Treubeitt vnnd bestandickeit 
vngesparts leibs vnnd gutts allé tzeit zuuordinen ge- 
flissen sein woUen. Denn allmecbtigenn Gott Bittende 
vonn gantzen bertzen, er woUe Eur Kbo. Maiestat in 
langwiriger gewuntscbter gesundtbeitt vnnd gluckse- 
liger Regirung erbaltenn vnnd mit seinem beiligen 
Geist reicblicb begabenn vnnd sterken- Dátum zur 
Kasshaw denn 30. December lm 1560. Jar. 
Eur Kbo. Maiestatt 

Getrewe vnnd 

Geborsame Vntbertanen 

Ricbter vnnd Radt 

der Stadt Caschau. 

MOVtTM. HtJirO. HI6T. BCBIPT. ZIl. 15 



226 

Kmd: Dem Darehlancfatigtflen TndOrowettU- 
gisten Foreten Tod bem bem MaxhuUsao koni^ in 
Bebaim etc. Ertzbertzci^ii tzii Osterreieb. Hertzogen 
tzne Biirg:iiii«li etc. %iiseren allei^^nedigsten Herrem. 



LXIX. 
A Mai iNisáiak Vfraifsics Aital. 

Ad Bodenj^m Pas^m. 



'^i dce. 31. Magnifice Domine et vieíne nobÍ8bonor«nde.Sa- 
latem et benevolentíae nostrae oblatíonem. Proxime 
acrípsimns ad Magnificam dominatíonem Yestram in- 
ter alia ilIod etíam. qood miiites praesidiarii areis 
Zolnok, et castelli Balazentmyklos, nomero eireiter 
qninqoaginta, iaxta possessionem Fywred trés serai* 
tores Michaelis Serieny militis nostri Ágríensis, et 
qnartnin Reverendissimi domini Episcopi Varadiensis, 
qni in possessionem Cabba, qaae est baereditaría ipsi 
Michaeli Serieny, yictnaliam caosa profieíseebantnr, 
invadentes, eosdem qnoqne eaptivos abduxerant Nnnc 
similiter ab eisdem militibus Vestris nomero eireiter 
73-bus in eadeni possessione Cabba qaatnor praefatí 
Micbaelis Serieny servitores, Georgius, Michael, Pau- 
lus et Barnabás, qui,non ut praedarentnr, sed ut vic- 
tuulia inde adveherent, eodem iverant, die mensis bu- 
ins 25-a capti sünt cnm omnibus suis eqnis, armis et 
rebns. Qnod qnidem snb indnciis neqnaqnam fieri de- 
bnisset ; praesertim qnnm a nobis nnlla finitimis ve- 



227 

stris causa praebeatur. Qui maudato Sacratissimae 
Caesareae Maiestatis, domini nostri clementissimi, 
prorsua ab excnrsíouíbQs ob indaciarum et pacis re- 
verentiam cessare íussi, ita iam milites uostri oonqm- 
evernnt ab armis et ab excursionibus, ut qui sese ab 
omni parte securissimos esse exstiment. Yerum quam 
firmiter secnri esse possimus, dum, sedentibns nostris, 
vestri ubique iustis turmis discnrrant, et in omni pás- 
sá ministros nostros, rem familiarem curantes aggre- 
diantnr et intereipiant, iudicet ipsa Vestra Magnifíca 
dominatio. Hoc autem, quia illám etiam moleste latu- 
ram non dubitemus, quod fortasse ea inscia fuerit 
perpetratum (utí est procax et insolens finitimorum 
militum licentia), dominationem Vestram Magnifícam 
rogamus, velit et hos, et priores memoratos milites 
Suae Caesareae Maiestatis, domini nostri clementis- 
simi, Agriensed, a Vestris iuiustissime captos, reddi 
nobis curare cum omnibus suís equis, armis et rebus. 
Quod ab ea, ut Caesarea Maiestas, dominus noster 
clementissimus, clementi ac benigno est animo acce- 
ptura, ita et nos Agrienses pacis et quietis reddet 
studiosiores. Quoniam verő eadem Caesarea Maiestas, 
dominus noster clementissimus, ex hac indignissima 
suorum captivitate posset non exiguam capere dis- 
plicemtiam, si eam ante intelligeret , quam iidem 
captivi redderentur, quod tanto studio per suos indu- 
cias praefatas servari curat; distulimus tantisper ei 
signifícare, dum de hac petitioné nostra speratum ex 
pectatumque a dominatione Vestra Magnifica respon- 
sum nobis afferatur. Parati interim et nos, eidem in his 
omnibus pro possibilitate nostra gratifícari, quae et 
ad viciniae nostrae bonae, et ad induciarum firmám 
conservationempertinebunt; postquitm serio et reuera 

' 17* 



228 

beaedem induciae tam nobis qnam vobis de Prínci- 
pnm nofitrornm volnntate sint sernandae. £t domína- 
tionem Vestram Magoificam bene valere optamns. 
Agriae nltíma die Decembrís 1560. 



LXX. 
Verancsics Autalnak liiícinos Péter. 

Reverendissimo et Amplissimo dominó Antonio Weran- 
tio Episcopo Agriensi optimo, et Caesareae Maiestatis Consi- 
liariO; patrono suo Petrus Illiciuus Jaris Utriasqne Doctor 
salutem dicit. 



661 jan. 1. QaícQiiqne^ hac nostra calamitosissima tempe^ 

State recte ac Christiane, Antistes optime, sentiiint; 
hi non dubitant, qnod servator noster Christus Jesus, 
einsqne Apo8tolus Paulus de ultimorum tempornm 
pseudoprophetis et spiritibus erroris praedixernnt, 
iam nunc locum habere, atqne idcireo esse nobis eo- 
rum monita totó conatu suscipienda. ,,Videte (inquit 
per Lucám cap. 21. Dominus), ne seducamini; multi 
enim venient in nomine meo dicentes, qnia ego sum 
et tempus appropinquabit : nob'te ire post eos." Et 
per Matthaeum (cap. 24.) : „Multi , ait , pseudopro- 
phetae surgent, etseducentmultos ; et quoniam abun- 
dabit iniquitas, refrigescet charitas niultorum; qui 
perseveravit usque finem, salvus érit. Tunc siquis 
vobis dixerit: Ecce hic est Christus, ecce illhic; no- 
lite eredére. Surgent enim pseudochristi et pseudo* 



229 

prophetae. Si ergo dixerint vobis: Ecce in deserto 
est, nolite exire ; ecce in penetralibus est, nolite cre- 
dere/Taulus verő (ad Thessalonienses Il.cap. 2): „Sta- 
te, inquit, et tenete traditiones, quas accepistís sive 
per sermonem, sive per epistoiam/' Etiterum(ad Co- 
lossenses cap. 2.); „Rogamns, fratres, per adventnni Do- 
mini nostri Jesu Christi, et nostrae congregationÍ8 in 
ipsum, ut non cito dimoveamini a sensn vestro/' Et 
alibi : „Nemo vos seducat per philosophiam et ina- 
nem fallaciam/' Et rursum: „Nemo vos seducat ina- 
nibus verbis ; propter lioc enim venit ira Dei snper 
filios diffidentiae.'^ Et (ad Ephesios cap. 5.) : „Sicut 
accepistis Jesum Cbristum dominum ; in eo ambnlate 
radicaii et snperaedifícatí in ipso, et confírmati in fi- 
de ; sicut et didícistis , abundantes in illo in gratiarnm 
actione/' Quae qnidem nos admonent, ut (quod ait 
Origenes) a paterna de fide traditione non disceda- 
mus; quanturo vis impostores haeretici scripturas suam 
in perniciem depravatas adversus id, quod servat EIc- 
clesia Catholica, forte adduxerint; eosque pláne vite- 
raus Pauli eiusdem praeceptum(adTimotheumII. cap. 
2.)ac JoannÍ8(cap. 2.): capessentes: „Quia sermo eo- 
rura ut cancer serpit;*' et dominus : „Exite (ait) de medio 
illorum ;" et „poUutum nolite tangere." Verum quoniam 
a foetidissimo Martini Lutheri lacu tam multa excitata 
sünt haereseon monstra, eaque tantum permittente ob 
nostra peccata Dominó percrebuerunt , viresque in 
Sanctara Dei Ecclesiam tot in locis pervagata exercent 
suas, ut magna cum difficultate ab haereticorum usu 
et colloquio refugere possimus, et declinare (nisi qua- 
tenus ad impia eorum paradoxa vitanda, et pemicio- 
sissimas opíniones abiiciendas pertinet); occupant 
operarii subdoli, qui se in Ápostolos transfignrant 



230 

Christi, domos, villás, oppida et civitates, saepe eti- 
am qni Rernmpablicaram administratíoni atque gu- 
bernacnlo praefecti sunt, ipsi haeresiarchas fovent 
veiitatis Catholícae hoBtes, qui recte de religione 
sentíre censebantur ; quoniam „vnlpes, ait Dominiis, 
(Matthaei cap. 8., Lncae cap. 9.) foveas habent/^ in 
quibns latitant, donec potestatem arrípiant, nt facilins 
venena insnmant et latins spargant. Ita factom est 
plerisque in partibns, ut qui dominatnm tenent, etiam 
bonorum disreptionibns necisque minis propositis a 
recta fide eos, qui subiecti sint, avocent abalienent- 
qne. Quoquo te vertis ant perveneris, tibi confestím, 
dum accubneris, adest ex Lntkeri vei Zwynglii, alio- 
rumqne idgenus monstronim schola simiolus aliqnis, 
qui eornm tibi blasfemias obiiciat. Nullum nocturna 
dinrnaque manu librnm alium versari cernimus, quam 
novatonim impiornnique seductormn. Sordent sanctissL 
mi illi athletae Cbristi martjrres, pastores, doctoresqne 
sapientissimi etiam cerdonibus et femellis. Nihil illi 
intellexisse, nihil recte tradidisse ant scripsisse vi- 
dentur; sed Spiritu Sancto destituti ab impndentissi- 
mis et sceleratissimis homunculis dncnntnr. Malo enim 
(ut Saul Rex) spiritu aguntur , neque Davidis ci- 
thara, hoc est Ecclesiae Catholicae de fide consensu 
leniuntur ; sed ut ille, lanceam intorquere insani parant. 
Quid igitur agendum sit nobis, si omnis ferme conso- 
ciatio et domesticorum familiaritas frequentius labe- 
facta offenditur? Adiungere tuae conditionis homi- 
ni, quem in templum ad Sacra intrare conspicias, 
et in domo Dei tecum ambulare cum consensu, vei 
post Catholicos Priucipes, vei post religiosissimos 
Antistites, ut vitae compendia sibi comparet, etdomini 
hereditatem expilet, atque ut lupus rapax ditsipet? 



231 

En tibi. Statim in desertum vei penetralia te trahere 
stndet ; atque (at Satana Cbristo aiebat) mitte te {in- 
quit) deorsum e civitate illa, quae in edito coustructa 
est monte, ut a totius mundi vita et íidei rationibus te 
abdacat. Assume qui tibi a ministerio sit quotidiano, 
aut rem administret tuam ; paulo post zizania semi- 
net, et Catbolicum se meutitus in pertinacissimum 
exithaereticum. Nosti tu haec, prudentissime Antistes, 
melius ; növi tamen et ego ; misera denique sünt om- 
nia. Quid ergo, inquam, consilii ? si nusquam tnta fi- 
des ? si tenebrae sünt miserae plebi offusae ab haere- 
ticis, qui vei ecclesias occuparunt nostras, vei impiis 
gerendás commiserunt ? Primum quidem baud qua- 
quam tacendum esse censeo; non desperandum , sed 
quod Cbristus jussit, adtendendum gregi ; non fit- 
giendum, sed vitám quoque ipsam exponendam, ne 
mercenai ii judicemur. Evigilandum est, ingenia exci- 
tanda, contendendum viribus opibusque totis pro 
Christi glória, contemuenda vitae buius miserabilis 
commoda, detrimenta esse reputemus, ut Christum 
lucri faciamus ; quemadmodum aiebat : (ad Philippen- 
ses cap. 3.) „Pugnemus armis fidei a dextris et si- 
nistris'^ adversus príncipes tenebrarum saeculi huius ; 
ne, quod per Esaiam locutus est Dominus, intorquea- 
tur. „Speculatores (inquit cap. 56.) caeci omnes ne- 
scieruut uni versi ; canes muti non valentes latrar© ; 
sed praeceptum illud obeamus : (Esaiae cap. 40.) 
„ Ascende in altum, qui evangelizas Syon ; exalta in 
fortitudinem vocem tuam, qui evangelizas Jerusalem, 
exalta, noli timere;" (Esaiae cap. 58.) „Clama, ne 
cesses, quasi tuba exalta vocem tuam, et anuncia populo 
meo scelera eorum, et domui Jacob peccata eorum. Et* 
enim de die in diem mc quaerunt, et volunt scire vias me- 



232 

as, qnasigens, quaefeceritiastítíam, et indida Deiaai 
non dereliqaerit/^ Ego (ut ad Concilinm CoatantienBe 
Cardinalia quidam Cameríacensis perBcripsit, et no- 
stro tempore doctissimi atque orthodoxae fídeidtadio- 
siBsimi víri non semel litteria mandarunt) illnd qno- 
qne faciendum doxi ; tantís in mali8, et nbieumqne ví- 
xi, 8ive in Transsilvania, sive in Polonia, sive in An- 
stria et in his Hnngaríae partibnB, nt duae -capesce- 
rentur evellendarum haereseon viae, qnibuB haereti- 
ei ad Sanctam Dei domum effodiendam, demoliendam- 
que sönt nsi ; qnarnm prima ea efit, nt Tiri excitentor 
docti, et praemiis (si opus fnerít) propofiitis advoeen- 
tnr, qui scribendo, et in concione dicendo Catholica 
oonfirment dogmata, et adversarios refatent asaidne ; 
altéra nt vei academiae adbibitis ad docendnm magi- 
BtriB, qui de religione recte sentiant, erigantur, vei 
per oppida et villás (nbi commodnm fnerít ; in qnibng 
gnmma vigilantia prospiciatur, ne male affécti in Dei 
Eeclesiam obrepant) jnveunm qnoqne indigentinm, in 
qnibns aliqna indoles eluceat, cnra suscipiatnr, et Ec- 
clesiamm proventibu8 secnndum facultates enntrian- 
tnr, christianeque instituantor, qui demnm in sacerdo- 
tum ordinem legantur. Quoniam verő panci admodnm 
circnmfernntur Catholicorum librí ; Lntheranomm ve- 
rő antsacramentariornm postillis locis et commentarí- 
is refertae 8unt domns ; EccleBiarum item miniatri op- 
pido perquam panci snut, qui vetemm, et probabilinm 
Ecclesiae doctornm volnmina sibi coemere po88Ínt ; 8ed 
lingua utplurimum populari con8cripto8 ab haeretici8 
sermones fngiendi sumptus causa, ut Spangibergi, Lu- 
theri, Calvini et idgenu8, conquirunt, et ad docendam 
plebem, Divinosque tractandos rítus accedunt: et il- 
lnd ego navandnm existimavi, ut didascalico potius 



233 

quam rhetorico more de singnlis controyersiis a delec* 
ti8 per Antistites viris tractatns fierent, qnibns et con- 
firmationís et refatatíonis partes dilucide explioarentnr, 
exegeses quoque in Evangelia et Epistolas per anni 
decursum scriberentur, qnae ad vulgi quoqne emditi- 
onem in vulgarem transferrentur linguam, etper Epifl- 
coporam Dioeceses distribuerentur. Itaqnepromeavi- 
rili parte, quae aliis suadebam, praestare occepi ; tnm 
in concionibns, tnm in seriptis, tum etiam in jnventute 
cbristíane in&tituenda. Propositnm sane menm ampli8* 
BÍmos et religiosissimuB Archipraesnl nofiter Nicolans 
Olabns, Regni buius Primas et Cancellarins Snpremus, 
non probavit modo, sed iam olim animo versatum in- 
Btitutum Buscepit, ut est religionis Catholicae cupidia* 
Bimus; qui tbeologos praestantissimoB et aliarnm pro- 
feBBores doctrinamm saam in Ecclesiam accivit et or- 
navit, qui et in publicis coetibus verba faciendo, et 
Bcribendo fidem rectam sustinerent, atque in scboliB 
docereut; quin et ipse (ut saepenumero ego conspexi non 
mediocriter admirans) baereticos refellit, quos aBuis re- 
legare ovilibus Synodorum celebratione studnit, atqne 
non parvis laboribus de ecclesiasticis dogmatibns et cle- 
ricorum officiis librum quasi totius fídei summám edidit. 
Qno quidem studio sno non mediocriter profecit, neqne 
destitit (quoad eius rei per tantas rerum turbationes at- 
qne calamitates fieripotest) impietatis tollere semina, et 
comprimere baereticorum furorem.Conscripseram verő, 
ipsius patrocinio et adbortatione addnctus, ad bnins af- 
flicti Regni presbyteros de tota üde sermones, in qnibns, 
qnid sit de singulis catholice sentiendum, Bubinde verő, 
qno pacto adversus haeretioos nostra confirmare et eo- 
mmobiectiones refntare oporteat, docni. Et qniaprimnm 
videtor sortiri locum de Christi Eccleaia dinoseenda 



234 

quaestio, a noBtratibus nonpancÍB agítata,volni primo 
de matéria einsmodi verba facere. Légi antem, qui de 
Ecclesia contra haeretícosin scriptís dispntarant, om- 
iLeft,qao8a88eqaipotaí,et ex eÍB, qnae visa Bimt maio- 
riB ponderia, brevius excepi. Vidi etiam haereticorum 
ea de re commentarios, cam íUíb qnoqne Bnm congres- 
BUB freqnenter, dam mnlÜB in hnioB Regni partíbüB 
versor. OBtendi, quae Btmt a me de Ecclesia disputa- 
ta, compluribus, et a me magnis petitionibus efflagita- 
nint ; dedi etiam nonnullis librum ipBum describendnm. 
In praesentiaveroicnmtuacontenderet Amplitúdó, ut 
in lucem ederem, et sumptum, qui faciendus esset, of- 
ferret, calumniari ulterius nolqi, editionemque differre; 
praesertim, quod erat mibi certissimum, in multorum 
iam manibuB librum versari. Nolo autem, Praesul op- 
time, te latere, quid mihi hoc in laboris genere centi- 
gerit. Anni sünt ferme quinque lapsi, quando libellnm 
hunc de Ecclesia meum, a non paucis lectum atqne 
probatum, amico cuidam meopostulantipcrspiciendum 
dedi, qui editione dignum iudicavit, et ut typis excu- 
dendum darem, est adhortatus. Eius ego iudicium sen- 
tentiamque complexus, chalcographo tradere constitoi; 
sed amicum rogavi, ut quando esset mihi in Ecclesiam 
Strigoniensem redeundum, impressionis (quam voca- 
mus) castigationi praeesset ; recepit ipse, cui ego libri 
mei exemplaria duo tradidi. Cum Vienna esbem di* 
gresBUB, et Cassoviae aliquamdiu egissem , domum 
rediens et tum Viennam, offendi amicum meum iter 
parare ; qui cum multis esset excusationibus usus, quod 
librum calcographo nunquam dedisset , eius exempla- 
ria reposcenti alterum restituit, pollicitus se altenim 
posthac redditumm. Credidi amico, cui non semel 
profueram officiosissime. Verum anno subinde tertio 



235 

accepi. Alíqnot interlapsis mensibus Viennae ágens, 
atqae (üt soleo) in bibliotheca tum forte, nt novorum 
stadíosuB librorum Bedens, in librum illius incidi, de 
Ecclesia ChríBti ab haereticorum conciliabnlis digno- 
scenda. Papngit me confestim titulus ; coemi, et tum 
apndillum per litteras, et apud viros quoadamprinci* 
pes conquestuB snm ; tametBi doctíssimi et gravissimi 
aliqui communes utriusque nostrum amici, ne faetum 
dolerem, adhortati snnt; quoniam ille suoin volumine 
quidvia potius aliud pertractasset, quam de Eccleaiae 
notis. Evolvi accurate et ego librum, animadverti, 
sic rem habere , praeterquam quod loci quidam erant 
íeiune aatis, multo tamen panno ab eo tractati, quoa 
ego in libro meofoaiusetdilucidiuaprosecutuBfueram, 
ordinem eiuB tractationÍB, quam promittebat, neqne 
tamen praestabat, inveni eundem fere, quem ego te- 
Dueram. AmpIÍBBÍmae dignitatis viris nonnullis, me li- 
brum editurum, poUicituB 8um,utconBtaret,numimme- 
rito expoBtulaBBem, acjudicarent, quid Buspicandum es- 
Bet. Edidit, quantum audio, et hoe anno multae et doctri- 
nae et dignitatiB vir MartinuB CromeruB, SereniBBimi 
Poloniae RegiB apud Caesarem hoc tempore Orator, de 
EccleBia dialogOB, quoB ego nequaquam adhuc vidi, 
cum Bit ipse mihi antíqua familiaritate coniunctuB. Ita- 
que bí de EccleBia Christi ab haereticorum concilia- 
buliB dignoBcenda liber tuas in manuB, doctissime 
PracBul, inciderit, judex mihi esse poteriB , numquid 
in eo Bit meum. Nam et potes de hoc Btudiorum géné- 
re optime judicare, perinde ac de aliÍB quoque doctri- 
díb, in quibuB multam operám poBuisti Bemper, pluri- 
miB etíam amplÍBBÍmÍBque ad hoc Hungáriáé inclítum 
Regnum pro eius confirmatione pertinentibuB negotiia 
cum tuae quoque salutis periculo occupatua; cuiustan- 



236 

ta extiterit gerendis in rebuB prudentia (quaecmiqne 
tibi fnissent partes et PrÍQCÍpibu8demandatae)ut8iim- 
mopere omnes admirentur legationem apnd immanifi- 
simum tjrannum ChriBtiani nominis hostem maxíma 
cum laude obivisti. Unde nemo te salvnm atque inco- 
Inmem qnasi postliminio reditarnm sperabat ; sed Di- 
YÍnnm tibi adfaít nomen, qui invitnm nunqnam distítu- 
it. Magnificam est qnidem nobiliBsimis ortum esse pa- 
rentibuB, praeclarum etiam maiores habuiBse honon- 
buB ornatoB inBignibuB. Sed fortunae Bont bona ista, 
qnibuB et tu abundaB : qui ex ea progenituB es família, 
in qua praesuleB floruerunt, non apud huiuB modoRe- 
gni PrincipeB, Bed apud alioB quoque RegeB et apud 
ReBpublicaB gratioBÍBBÍmi honoratÍBBÍmique, quorumtn 
BÍmilÍB eiuB etiam in juventute hábituB eB Bapientiae, ut 
ad RegeB et urbes maximarum rerum causa Legátus 
mittereriB. Sünt haec quidam (ut dixi) ilIuBtria; sed 
illud omnibuB praeBtat quod ingenti cum laude tui no- 
miniB apud Solimanum legatione functuB eB annis sn- 
perioribuB. Non mirandum est igitur, ad eam tefuisse 
fortunam evectum, ut DeiEcclesiaepraeficererÍ8,et ei 
qnidem, ad quam nonnÍBÍ longo praeBulum ordineper- 
venitur. Tua hoc eflfecit virtuB, tuaque religio;et cum 
deterrerentur alii AgrienBiB adminiBtrationis pondere, 
tantum in te fűit animi robur, ut non Bolum provinci- 
ám suscipere audercB, Bed omniam in te ocuIíb con- 
verBiB haereticorum frequentcB ibi turbaB admiranda 
providentia compeBceres, et tumultuB Bedares continuo 
cum Catholicae fidei depravatoribus et ChriBtianae 
profeBBÍonÍBhoBtibuB,rationem et certamen habens, tó 
hinc tibi atque hinc negotium faccBceretur. DeuB bo- 
né! quantus fait, CBtque adhuctibi Boliicitudinum mo- 
leatiarumque cumuluB, quantae rerum illic-procellae. 



287 

Qnid diciaut cogitari potestgraviasPCnmTurcis, cnm 
haereticis. et cum factiosis ad praedam exercita- 
tís et cradelitatis amatoribus semper pngnare ; et snr- 
gÍB tamen aemper valentior a dextris et BÍnistris, ut 
nonqaam adversis snccumbas. Servet igitar Ecclesiae 
Bnae te Dens, donec possia pláne taam EccleBÍam 
tranqnillare. Cui corona (postqnam legitimé certaveris) 
haud dubie parata est iustitiae. Tantorum ego merito* 
rum magnitudine addnctns, efflagitanti librum de £c- 
clesia menm denegare non potni ; nt (si qnid in eo sit? 
quod Catholicis prodesse poseit) tna id opera conse 
quantur, et tibi gratias magis agant, qni optimi ac 
doctissimi cuinsque patronum te praebes, etnullipar- 
ci8 snmptni, nt Dei £ccle8ia verum te pastorem esse 
sentiat. Excipe iam exignum meae in te observantiae 
admonitorem alacriter, et oras solventi bene prece* 
mnr. Vale felix. Tyrnaviae kalendis Jannarii, anno a 
salntifero Domini nostri Jesu Christi natali MDLXI. 



LXXI. 
Maximilián cs6h királynak Kassa város tanácsa. 

Serenissima Regia Maiestas et domine domine iseLkeideUn. 
noater semper clementissime. Hamillime snpplicamns 
Maiestati Yestrae tanqnam dominó nostro clemientis- 
aimo, qnatenos dignetur apud Sacratissimam Maiesta- 
tem Caesaream etc. dominnm itidem ac patrem no* 
atmm clementissimam pio patrocinio nobis* qoi de tu- 



288 

multa nnperi cnm Gallus HiiBzar concionator evasisset, 
facto graviter, aed immeríto snmiiB accuaati; adesse 
ac olementer proBpicere, ntionocentíae noatrae, lenHa 
Sacratísaimae Caesareae Maiestatís indignatíone, be- 
nigne cooBulatar. Nos enim Jadex et Senatoa nullám 
omnino caosam illins tuinaltos praebaimiui, nec ma- 
iam hoc praeacivimas; sed exortam, qaantam in nobis 
fait, compescaimaa et sedavimaa, eaqae omnia feci- 
maa, qaae fideles et obedientea sabditi facereetprae- 
atare debent Dominus Franciscas Zay Capitaneos, 
interea dum Maiestati Vestrae per litteraa nostras 
bumillime sapplicabamas de impetranda libertate dicto 
Gallo Hoszar, nobÍ8 promiserat, se non misaaram 
Agriam ipsam Gáliam , nisi de saa volantate bidao 
ant trídao príasnos reddidissetcertiores. Hac spefirmati 
non credidimaSi qaod postea accidit, esse eventarnm. 
Nam si volantatem snam, ati conveniebat, nobis ape* 
rnisset, Dei freti aoxilio operám dedissemas maximam, 
ne res ita accidisset. Sed occasionem illias ebrioso- 
ram hominam et confasae multitadinis, cuias maxima 
pars milites et eoram servitores fait, concarsus ipsé- 
met dominas Capitaneas praebait ; qaod et die festő, 
et vespertino crepuscalo rem tentavit, ac pedites a 
porta sine timpani sono abdaci caravit Hungaricos, 
nostrísqae concivíbas itidem a porta remotis et domam 
ire iassis, et porta intertiam ferenoctis lioram aperta 
servata. Unde suspicio est, caasam babuisse aliqaos, 
qui clamarent, concionatorem abdactam iri ; qaod vi- 
derent tam ioconsaeta agi in civitate. Et bene actam 
est, qaod ad hanc concarsam concitandam nullás om- 
nino campanae sonas factas est, et nallom homicidiam 
commissam. Caias aatembominisopeetanxilioGallas 
Haszar evaserit, nos etiam diligenti factainqnisitione 



239 

ne hactenus qnidem scire potnimns. Itaqne Serenissi- 
ma Maiestas Vestra dignetar nostram innocentiam de- 
fendere, et nunc vei hoc saltem impetrare, nt Commissa- 
rii hnius negotii cansa expediti, qaos adhac esse Po- 
sonii intelligimus, revocentnr ; quandoqaidem per hn- 
millimam nostram sapplicationem, totnm processum 
dicti tnmnltas atqne exitnm Sacratissimae Caesareae 
Maiestati etc, domine nostro clementíssimo copiosede- 
nuo exposuimns ; provocantes ad testimonia domino- 
rum Commissariornm, videlicet Francisci Thnrszo, Ga- 
sparis Magochy, Sigismnndus Torda etc, qui tunc 
Cassoviae fueruut, et quid, ac qnomodo aeta res sit, vi- 
demnt. UtigiturSerenissima Maiestas Vestra nostrae 
innocentiae pio et salntari snffragio pie dignetar pa- 
trocinari, devotissime snpplicamns, optatnm expec- 
tantes responsum. 

Einsdem Serenissímae Maiestatis Vestrae Regiae 



fideles et hnmillimi snbdití 
Jndex Juratique Cives 
Civitatis Cassoviensis. 



240 



LXXll 
Osias Szanisiló erneUndí paspSkBfk Ver4iiesícs Antii. 

Ad ReveFendissimam domiuam Stonisluam Odiam Episcopam 
Varmiensem et Legatam Pontificiain. 

febr. 12, Significatum est mihi, confirmatíonea dominomm 
electoram Regni ex Űrbe allatas fuÍBse, Buaqne iam 
caiqae eornm restitata ; meam, nescio, apud Vestram- 
ne Reverendissimam Domiuationem, an apad suam 
venerabilem dominam Aaditorem esse detentam ; nec 
prias me copiam eías habitaram, qaam trecentos aare- 
08 pro redemptione illias deposaero. De qao qaam 
adhoc neio ad me exacte scripserit, qaid sit mihi fa- 
ciendam, qaove nomiue id redemptionis, et ande mihi 
sit impositam, qaam a Sanctissimo dominó nostro gra* 
tis eas faisse concessas, dadám iam pláne constiterit ; 
scrípsi pro ea et Caesareae Maiestati, et Reverendis- 
simis meis dominó dominó Strigoniensi, Jaariensi et 
Qninqaeecclesiensi, postnlans, curarent. Maiestas (^ae- 
sarca clementer, caeteri benevolenter, nt mecam mitias 
ageretar, et clarias de tota re edocerer, qao celerias 
ipse qaoqae consecrationem meam absolverem. Qaare 
Vestram qaoqae Reverendissimam dominationem rogo 
diligenter, faveat in hoc ipsa etiam mihi, ac velit ope- 
rám dare, nt eandem confirmationem qaam minimo 
sampta obtinere possim. Est enim impossibile, opolen- 
tam posse esse finitimam Episcopam praesertim qoi 



241 

tantis muuitionibiis faciendis exhanritur, et eum mili- 
tem alere cogitur, cni omnes proventns Agríensesnon 
sufficerent, nísí Caesareae etiam MaieBtatis sappetíae 
accederent. Qaicqníd igitur patrocinii hainsmodí Re- 
verendissima dominatio Vestra in me pro ea vetere, et 
ea constantissima fiducia, quam in einsdem habeo be- 
nevolentia, conferre non gravabitnr, officiomm meo- 
rnm gratitudine snmmo stadio promereri contendam. 
Ceterum qnnm mihi hoc tempore in Episcopatn 
meo gravissimae sint contentiones eum baereticis, 
enmqae scopam praecipue nrgendnm mibi esse propo- 
8uerim, ut Ecclesiae Catbolicae sacerdotiiqne sacro- 
sancta anthoritas ab iniariis blasphemoram defenda- 
tur et conservatnr, illnd argumenti genus potissimnm 
ad id perficiendum aniraadverti ex hninamodi dimica- 
tionibns meis esse necessaríam , quo sednetis haere- 
ticorum doctrinae inconstantiam, et contrarietates tam 
multiplices, quibns omnes. qnotqnot fnerant ab initio, 
semper inter sese mntuo de sacrarum litterarum sen- 
sibus contendernnt, contendnntqne etiam modo, pos- 
semus non solnm illis oratione explicare, sed etiam 
seriptis demonstrare. Unum siquidem aniversi docen- 
tes, et forensibus ac prope tragicis vociferationibns 
declamantes evangélium, singuli suos afferunt sensus, 
suas interpretatíones alienis anteponunt, suisqne et 
in dogmatíbus Ecclesiam sibi confíngunt, et Christum 
apud se ostentant. Quo maximé, quamqnam impmden- 
ter, illud de se in evangeliorum libris prophetice tra- 
ditum mundo comprobant ; futuros quippe pseudopro- 
plietas, qui dicturi essent: ^EccehicestChristus, ecce 
illic." Ne tamen illis crederetur, propterea, si forte de 
his impurorum mutuis contradictionibus quaepiam an- 
notationes per Catholicos seriptores editae in lacem 

MONUM. HUNO. HIPT. SCRIPT. XIX. 16 



242 

prodiÍBsent, ReyerendisBimam dominationem Vestram 
obnixe rogo, velit carare, at eanim copia ad me qno- 
qne perrenire posait ; qnum sperem, quod eamm in- 
terventn meam plebecnlam non mediocriter potero al- 
levare ab haeretíco lapan. Ut enim sathanae re^nm, 
qnod dicebat Chríatna non esse statnrnm, si idem sa- 
thanaa in ae ipso fnísaet divisna; ita aane haeretíconnn 
qnoqne vim collapsnram, nbi sedactís popnlia conatí- 
tiaaet dogmata eornm prívatís opinionibna, non po- 
blica veritate niti, mutnoqne onines inter aese diaaen- 
tire, et aibi contradicere, nec enndem universos habere 
spiritnm, quem Eeclesia habét Catholica. Hnc addito. 
qnod ea etiam tabella. Reverendisaimo dominó G-nes- 
nensi dedicata, qna sectarnm, qnae e Lntheri fennenti 
prodiernnt. expressa sünt nomina, magnopere mihi in- 
serviat, vei potins sednctis, qnornm non panci, igno- 
raBse sehoinsmodi. et ad stnporem nsqne non CalTÍni 
solnm, 8ed etiam omninm aliornm inibi descríptornm 
blasphemias iam adversari videantnr. Qnare Vestra 
qnoqne Reverendissima dominatio pinrímnm beneme- 
rebitnr de ovicnlis raeis, si, quod postulo, ab eadem 
impetravero. 

Alind, qnod impraesentia ad Re verendisaimam do- 
minationem Vestram scribere possim non ocenrrit; ni- 
si ut eam rogem, ignoscat mihi, quodtam din cnm ea- 
dem tacuerím. Avocant enim me etiam a meipso sae- 
penumero cnrae hae finitimae , sic. ut et amicis et do- 
minis meis frequenter minus satisfaciam, qnam debe- 
rem, et interea cupiam quoqne carere hae provincia 
tam laboriosa et molesta, quaeqne vix ad Episcopnm 
pertineat, nisi si in Hungária pro maiomm nostromm 

institntis. Verum oblatis meis ofticiis Reverendisaimae 

• 

dominationi Vestrae, et Revercndissimo dominó Mar- 



243 

tinó Cromero, oratorí apud Caesaream Maiestatem do- 
minam meum clementisBimum dignis8Ímo, arobobns ni- 
mirum patronis et fantoribus mei8 confidentissimos, 
eosdem qnoqne qnam felicissime valere cnpio. Ágriae 
XII. Februarii anno Domini MDLXI. 



LXXIIL 
Ferdinánd császárnak Verancsics Antal. 

Ad Caesaream Maiestatem. 

Proximi zangzaccborum huins confínii primnmi56i. mart. i. 
mntni alteríus ad alternm, postremo simul omnium 
apud Passam Budensem congressus, initio tandem 
quadragesimae dissoluti sünt ; et bifariam ex Fylek 
ac Zolnok excursionem facere coustituerant, sex zang 
zachorum gentibus inter hunc utrumque locum dis- 
partitis, ut videlicet cuique eorum Praesidi cederet 
pars dimídia, et excurrerent, quo magis libuisset. 
Transegerant autem, ut uno tempore Fylekinus par- 
tes Muranienses; Zolnokensis Ultra-Tibiscanas de- 
popularentur. Zolnokensis, dolo etiam instructus, fin- 
xerat, se Tibiscum traiecturum, ulteriora invasurus; 
verum, conversis signis sinistrorsum denuo, opinione 
celerius, eratamnem transmissurus, quo tractum arcis 
Ónod, oppidi Mohy, pagorumque Cbaath, Chaba et 
Gererobel ad usque oppidum Miskolcz in praedam 
verteret. 

Nec defaere suo consilio ; utriqne enim erupe- 
rant f sed Fylekini in ipso primo vestigio subitis ím- 

16* 



244 

bribns, nivinm resolntioiie, et novo Into impedítí, ab 
íncoepto destiternnt ; ZolnokenseB verő, aggressi 
apud Varkon et Zolnok flnmen transire, sub priori- 
bns fractae sünt glacies, visoque qnommdam inape- 
rato uanfragio, ipsi qnoqne resiliernnt ; nec qnicqQam 
poatea attentarunt. Qaamquam nou omnino quietnros 
accipimns ; ubi tempna hoc yernnm solidina conatíte- 
rit ; nisi iiovo etiam omine absterrebuntnr. Mox enim 
nbi annt conatibns fraatrati ; maximo, et noctnmo ter- 
rae motn Bnda, Pesthani, et qnicquid locomm ab útra- 
qaae parte Dannbii, Strígonio.Vacia,Czegléd, Kech- 
kemet, Raczkevy, et Albaregali inclnditnr, concna- 
sum est et graviasime afSictam. Et licet non mnltos 
homínea bic caans attigerit ; domna tamen complarea 
et Bndae, et Peathy cormernnt, in imaqne et cellaría 
Bndenaia deacendemnt, et ruina obatmeta annt : tan- 
toqne dienntnr Tnrcae peratríeti eaae metn, nt etiam 
nnne non solnm pnblicia, sed etiam prívatia religioni- 
baa vacent ; rati, iram Dei eodem omine contra ae 
portendi, memores terrae motunm noatri temporía, 
qníbus Conatantinopolia, et omnes Propontidia orae in 
horribiles ruinaa exagitatae , biennio post conseqnn- 
tnm eat Turcae íilionim dissidium, eoqne in hnne ns 
qne diem conflicfati, nova iam pericula videntnr for- 
midare. 

Ceternm de intelligentia recena mibi inita enm 
Hidaietto, Paaaae Bndenaia secretario, Sacratiaaimam 
Maieatatem Veatram Caeaaream facio bnmillime cer- 
tiorem. Eat roihi aartor, Tranasilvanna natione, pa- 
tria verő Cibinienaia, nomine Martinná, qni antea Re- 
verendiaaimo dominó Varadiensi aervivit. la enm boc 
Hidaietto, homine similiter Cibinienai, nt enm ano 
conterraneo, amicitiam per litteraa, me prorana inacio 



245 

iniverat : quumque díebas proximis ad eum idem Hi- 
daiettus dedisset litteras, et in eis moniieratf nt eum 
mihi commendaret ; tonc primum, qnid illi esset eum 
eo Turca commercii, intellexi, et eum coargui, quod 
me clam id fuisset ausu8. Postea re eum duobus prae- 
fectis meis, et Gaesareae Maiestatis Vestrae ratáo- 
nista communicata, ac diligentius examinata et ex- 
cussa, communi sententía iudicavimus, hominis noti- 
tiam non solum non esse avertendam, sed amicitíam 
eins maximé etíam nobis expetendam atque amplec- 
tendam esse, postquam ultro offerretur. Magni enim 
referre publicis Regni nostri commodis, si eo loco se- 
cretiorem amicum, eumque rerum motuumque hosti- 
lium indicem haberemus, quales in Turcia Legati 
proximis annis existentes, magna etiam largitione 
aliquando coemimus. Sic ad me memorato sartore ac- 
cersito, praesentibns iisdem praefectis meis, ac Gae- 
sareae Vestrae Maiestatis rationista, commisi illi: 
nt incoeptam notitiam cumeodem Hidaietto proseqne- 
retur, et exliiberet (így) me ac praefectos meos, quam 
maximé posset, informato etiam , quo artificio debe- 
ret uti ad inducendum eum , ut aliquando Tur- 
cica nova nobiscum communicare non gravaretur. In- 
terim verő, quum idem sartor dimitti se in pátriám, 
cognatos suos visendi gratia, postulasset ; vixque eo 
dimisso, allatáé sünt illi a memorato Hidaietto litte- 
rae, quibus lectis cognitoque eiusdem animo ad ea, 
quae ab illó videbamur desiderare ; non intermisimus 
cetera quoque curare , ut propensius ei nos insinn- 
aremus. Et quia horologium eiusmodi postalabat, 
quod pulsaret horas, et esset ex genere minutorum, 
quae a collo gestare consuevimus ; mox illud, quoderat 
mihi satís elegáns et nóvum, ad eumdem dono miai, 



246 

adiunctÍB etiam littería meis pauUo of&ciosioribiiB, 
rem postnlare existimaveram. £t Buper his quicquid 
litteraram eius ac mearnm intercessít, copias cum 
praesentibuB mei8 ad Caesaream Maiestatem Vestram 
hamillime deatínavi, ut clementer cnncta intelligat, et 
qnid nos in posternm etiam quod ad hanc intelligen- 
tiam pertinebit, agere volnerit, benigne nos edocere 
dignabitnr. Gains aiitem opera et fecimus, et servamiiB 
bo minis hnius commercium, Thomas Zabo est, civis 
Jazbrinensis, qni ad Caesaream Maiestatem Vestram 
propediem estveuturus cum meis litterís, aquo ooram 
etiam alia cognosci poterunt ; qnia est fidelis nobia 
homo. 

Qaod verő ad alia attínet nova Turcica ; habé- 
mus ex Turcis captivis, omnino futuram hoc anno con- 
tra Zygeth expeditionem, cuins a Príncipe Turcarum 
collato ductn Arzlanbegho , cnm XII II Zangzacchis, 
qni snnt habitnri exercitum XXX circiter miliinm 
eqnitum, et magnam summám instrumentorum hostili- 
um servitíorumque eum numerum , qni tanto conatui 
necessarii főre videbuntur ; venturum ad haecetBe- 
glerbeghum ex Tnrcia cum LX millibus hominum, et 
Budensem Passam finitimos suos Begos expeditos in 
castris habiturum ; sed nec eum Buda longius discea- 
surnm, nec Beglerbegum nimis alté ascensurum ; nisi 
in quantum res et periculum Arzlanbeghi postulabit ; 
eum hinc inde, quasi ex speculis, tutaturi, donec op- 
pugnationi institerit. Ut autem maiorem expeditioni 
huíc fídem adstruant, addunt praeterea; PersamBaia- 
zettum intercepisse , eumque daturum patri, a qao 
proxime ingentia munera accepisset. Vernm, si Hida- 
ietti litteris habetur fides ; et expeditionis apparátus 
figmentum est, et Baiazetti captivitas nondum pláne 



247 

certa. Suutque etiam, qui dicunt: nihil minus Turcam 
modo cogitare, quam nos bello infestare; finitimornm 
tantummodo esse commentum, debita opera excogita- 
tom, propter apparatum maritimum, quem Hispánia- 
rum Regem Philippum moliri nuntiant. Quicquid ta- 
men in utramque partém sit vei futurum , vei creden- 
dum , non est dubítandum, quín Vestrae Caesareae 
Maiestati certius constaiit omnia. Haec tamen de his 
ad nos perferuntur. 

Ac ne illud quoque omittatur, quod est scitu ne- 
cessarium; Passa Budensis hyeme proxima dicitur 
supra 90 currus kochy nuncupatos, fieri fecisse im- 
pensa sui Principis ad vehendos pedites, quo subiti 
excursionum iisus postulabuut : babitoqueadeosequo- 
rum necessariorum delectu ínter dedititios populos, et 
eorum singulo nonnisi decem, vei ad summum duode- 
cim florenis persolutis , etiamsi XL valuissent, privatía 
tandem quibusdam et Christíanis, et Turcis, Budae 
ac Pestbi, et in vicinia propinquiore commorantibus 
fovendos publico pabulo distribuisse, idque eo consi- 
lio, ut, quotiescumque quopíam populatum essent ex- 
cursuri, nec celeritate sua fraudarentur, nec intellecti 
praescitique erumperent, quod liactenus currus hu- 
iusmodi semper dedititiis imperabant, eoque manife- 
stare ipsimet videbantur, quod excursuri essent. Quae 
industria non est exigua. Atque utinam nos etiam si- 
mili studío bellicis artibus operám daremus, postquam 
et ab hostibus in dies propius premimur, et parum 
induciis, nihil pace convalescimus. 

Reliqiia erunt de statu Agriensi. Ad XXIII. di- 
em Februarii , quum urgerer a militibus ad solutio- 
nem illis aliquam faciendam ; lustravi omnes, adfue- 
runtque quingenti et novem, exceptis quinquaginta 



248 

sex, qni iustum namernm, quo hic esse debent, ex- 
plere debuissent. Sed abfuerunt alii alío, partim ob 
sua privata, partim ob publica loci liuius negotia; po- 
sitaque adhuc antea ratíone cum dacentis meis equi- 
tibns, quicquid creditorum a triennio, mei nimimm 
temporis, habuerunt, simul et semel persolvi illis. Dn- 
centis quoque aliis, qni tenentnr Vestrae Caesareae 
Maiestatis nomine, quia rationista non poterat eis vei 
unom integrum stipendium exhibere, dimidium exhi- 
buit ; ego verő integrum, ne omnino deficerent, et co- 
gerentur minui ; sicque placavi nonnihil eorum queri- 
monias, egestatemque refeci. Quid tamen baec inter 
tot? Ideo, ut pleniore manu illis mox denuo subvenire 
possim, hoc praesertim tempore, quo iam hostium et 
terriculis , et rebus ipsis quotidie exercebimur ; Sa- 
cratissimae Maiestati Vestrae iterum humillíme snp- 
plico, uti iam saepius supplicavi, dignetur pro innata 
sua clementia et summo studio, quo est, ut confinia 
Regni conserventur, serio mandare, ut mihi decimae 
persolvantur, quae sünt ad nomen Vestrae. Caesareae 
Maiestatis coUectae. Quia hactenus nec ex camera quic- 
quam est mihi vei dátum, vei scriptum. Et quum iam 
locandarum decimarum nóvum appetat tempus ; Ma- 
iestas Vestra Caesarea dignetur clementer expendere, 
quomodo res Agriensium stabit, si, prioribus decimis 
non persolutis, pro novis quoque dominus Franciscns 
Pestbiensis verba nobis dabit, ut quotannis facit 
Et quum omnia alia lóca videtur suis temporibus ci- 
tra contentionem contenta reddere; Agriam negligít, 
fitque hinc, clementissime Imperátor, ut ego, qui nol- 
lem erubescere, dum tantae rei pondus sustentare con- 
tendo ; egeam ipse non mediocriter. Spe tamen gra- 
tiae Vestrae Caesareae Maiestatis consolatus, ditis- 



249 

simuiD me pntabo ; sí me eadem eins gratía non de- 
stituet. Deus SacratisBÍmam Vestram Caesaream Ma- 
iestatem incolumen et felicissime conservet Agríae 
príma Mártii 1561. 



LXXIV. 
Líszthi János veszprémi pfispftknek Verane^íes Antal. 

Ad Reverendissimam dominam Wesprímiensem. 

Optime factnm est, quod MaiestaB Cae8area,do-i56i.marti2. 
minns noster clementissimns, obandire nolnerit pro- 
ximum tam dominornm militum, qnam civium Casfio- 
viensium insultnm, temerítatem et inobedentíam, plus 
quam alíenam et pergrinam a veris snbditis et fideli- . 
bns. Excusationem euim nullám babent ; qnia res non 
est acta casu, nec fortnito, neque motu snbitario, sed 
bene meditato et compositissimo. Immo, qnod est 
euormius et damnabilius , me etiam per snos nnncios 
utrique territaverunt, rem sine armis nonposse trans- 
igi , et effiisionem sangninis magnam fatoram, ante- 
quam baereticas ille Cassovia Agriam vei quoqnam 
alio edncatur. Habere eivitatem talia privilegia, qno- 
mm ea vis esset, quod ne ad Príncipis quoque péti- 
tionem eos bomines foras datura esset, quos non vo- 
luisset ; ceterum, nísí destitissem rem hanc pertinaei- 
us urgere, vererí mutationes animorum; aliaque idge- 
nus non pauca, eaque sane indigna a fidelibus subdi- 
tis. Quae autem mandata Suae Caesareae Maiestatis 
ad eos miserim, nec respicere voluerunt, et testis est 



250 

MagnificuB dominns Gapitaneus^ ad quem destinaye- 
ram illa. Ideo dominato VeBtra Reverendissima bene 
videat, qnomodo et militibaB et civíboB íbüb hac íd re 
creditara Bit. Utrique enim armis arreptis eiosdem 
domini Capitanei hospitium invaBerunt, et tnmultn 
concitato plus qaam tragíco, gladiatorio atque hostili, 
ipBummet quoque impetere, impeilereqne BÍmul non 
snut veríti; qnum illud quoque audiverim, quod ab 
eorum impetu in hospitium etiam Bese subduxerit, 
adeo Baeviter ernperant. Quod quidem facinus, bí non 
eBt crimen iaesae MaieBtatiB, quid esBe poterit, ueBcio ; 
bíc in Bummum Eíub Caesareae MaieBtatis hamm par- 
tium Capitaneum, et Buum proprium praeBidem fero- 
cire et debachari. 

Neque ea commemoro, quae in me perpetrarunt, 
BervitoreB meoB pulBanteB, et vix ÜBdem non occíbíb. 
Verum ne meae quoque iniuriae tam parvi esBe de- 
bent, ut a dominatione VeBtra KeverendÍBsima et col- 
lega Buo non examineutur. Quem neque pro pastore 
Buo agnoBCunt, nedűm üli obediant in Mb, quae ad 
religionem Catholicam pertinent; confidentia tanta 
elati, ut cauBa uniuB haeretici CaeBareae etiam Ma- 
ieatati peccare non dubitaverint, eodem bíc erepto e 
poteBtate Magnifici domini Capitanei, et statim liberó 
amandato ; ut bí íUíb ímpune tanta audacia praeter- 
ibit, quantae liceutiae mox multis alÜB BeductÍB hae* 
rcBum maledictionibuB aperiretur occaBio, videbit et 
Ipsa et noB ; idque non ita multo poBt, qui hiB in lo- 
cis verBamur, in quibuB quotidie exercemur huiusmo d 
contentionibuB. 

Ubi autem domini cives in Magnificum dominum 
Capitaneum culpa coniecta , excuBant se, quod rem 
ille noctu agere voluerit, neque eoB in consilium ad- 



251 

hibaerit ; quid fabulantur, quando iam constat ex su- 
períoribns, quid et istíc in faciem domini Oapítanei 
loqnati et mínati fnerint ; mihi verő hic per nnntios ? 
Et id qnum ita sít , fuerintque etiam in mortem ire 
paratissimi, autequam educi eundem haereticum per- 
misissent , an in cousilium adhibere eos dominns Ga- 
pítaneus debuerit, Reverendissima domínatio Vestra 
consideret, eosque una curo militibuB hac in parte ne- 
que audiat Qnia dedita opera, et diu ante praeparati, 
hoc indiguissimum facinus et aggressi 8unt, et per- 
petraverunt, magna et Caesareae Maiestatis et reli- 
gionis Catholicae ininria. 

Et qnia dominationem Vestram Reverendisai- 
mam scio non egere eonsilio, praesertim quum sit ístic 
habitura Magnificum dominum Capitaneum, et ali- 
08 quospiaro, qui hac ipsa et Principis Bui, et Chris- 
tianae Catholicaeque religionis iniuria commoveban- 
tur ; mihi tamen videretur, ut primum omnium illi ad- 
vocentur in médium, qui armati ex utroque ordine 
visi sünt hospitium domini Capitanei invasisse et ob- 
sedisse ; deinde ab illis quaerantur Bceleris consulto- 
res et authores. Hinc demum patafiet tota inquÍ8Ítio- 
ni8 summa. Missis interim huc etiam aliquibus snÍB 
hominibus, qui a fratribus et servitoribus meis , qui 
tunc Cassoviae, et in facto ipso fuemnt, desumant 
aliquam cognitionem. Resque demum serio peragatar, 
exponaturque Caesareae Maiestati eo modo, quo sit 
perpetrata , punianturque ex eis aliqui, quod merítő 
fiet, ne exemplum horum impunitate ab aliis quoqne 
usurpetur; quando iam et plebei factiones movere 
apad nos non verentur. Illud postremo exigendum 
crit, ut ii, qui haereticum eripuerunt et salvarunt, re- 
ducant et reddant dominó Capitaneo, amandatisque 



252 

Cassovia conciouatoribaa Alemanicis, Catholicoa vei 
ipsimet cives reponant, mihi prioB praesentatos ad 
examinandnm eos, aut si mihi id corae permisserint, 
ut pastori suo, providere íIIíb non differam. Qnod qni- 
dem hactenus etiam aednlo perfedsaem, si acqnievia- 
Bent mei8 conBilÜB. Et haec Bunt, quae adlitteras Re- 
verendiBsimae dominationia VeBtrae reapondenda mi- 
hi eBfie duxi. Quam una cnm Magnifico collega buo 
feliciter valere cupio. Agriae XII. Mártii 1561. 



LXXV. 
Ferdinánd császárnak Verancsics Antal. 

Ad Caesaream Maiestatem. 

1561. mart. 18. Altef ex praefectis meis StephanuB Zolthay ha- 
bét amicum quemdam Tnrcum Bndae, cnm qno capti- 
vitatis snae tempore strictÍBBimam neceBBitudinem 
contraxerat. Jnxta qnem habét alium qnoque Christi- 
anumi non longe PeBtho incolentem, Turcae huic 
coninnctisaimnm ; cum qno, Turca videiicet, idem Zol- 
thay eam in hodiernnm uaqne diem amicitiam fovet, 
modo munuscnlis, modo alÜB officiis, qnemadmodnm 
in hniuBmodi fierí consvevit, nt, qnicquid Bnccissivis die- 
bna conBiliornm, apparatnum, rernmqne snarnm asae- 
qnitur, id totnm cum supramemorato Chrístiano com- 
municet : a quo postea cnncta ad nos perfernntur. 
Heri itaqne nuntiavit nobis ; unnm esse circiter men- 
sem, quod ex Imperio trés Germani tranBfiigerunt ad 



253 

Budensem Passam, eique retulerunt, trés magnós 
Princípatus Imperíi cum Caesarea Maiestate Vestra 
foedus percussisse, eosque cum illa maximos belli fa- 
céré apparátus: examinatisque etiam de aliis Chrí- 
Btianis rebus, eosdem Constantinopolim misisse, simul- 
que his indiciis apparatimm horum permotum, addidit, 
eundem Passam mox duos exploratores, primum in 
Anstriam, deinde in Impérium destinasse, qui essent 
homines Turcae, in mendicorum personas et habitu, 
et vestitu compositi: quique ambo ad Germanicam 
linguam , quam optime callent, scirent etiam compln- 
res alias : esse praeterea Polonum alterum, alternm 
verő Germanum : nec ita pridem utrumque captum ; 
sed Polonum ad Giulam, cui nnnc etiam apud Turcas 
nomen est Pogliak, borao annorum circiter triginta 
sex, corpore non obeso, procero tamenad iustam for- 
mám ; cetera facie oblonga, bárba promissiore, et in 
acumen bifurcata coloris castanei. Altér primam fer- 
tur agere iuventutem, nondum omnino barbam asse- 
cutus ; ingenua tamen et decenti facie, staturaque me- 
diocri. Sic depicti sünt nobis. Nec omisit index prae- 
mii quoque significare genus, si probe iniuncto mu- 
neri satisfecerint : Passam nimirum utrique daturum 
aureos quingentos, equos duos primarios, et locum 
in ordine militari honestiorem multo, quam qno usí 
sünt ad hoc tempus. 

Et quia non ubique (ut hoc etiam expressit) per- 
gent simul, sed pto opportunitate locorum conveniunt 
modo hic, modo illic, quo una redire possint ; aiunt, 
Polonum Passae dixisse , Viennam se non ingressu- 
rum, quod in ea esset notissimus ; verum eodem col- 
lega suo dimisso, ipse in Bohemiam, aut quo ex con- 
sensu mutuo constituerint , promovebit. Hoc itaque, 



254 

qaicquid 8it, certius adhac nihil scimtts. Matare ta- 
men SacratiBsímae VeBtrae Maiestati Caesareae hn- 
millimevoltti BÍgnificare, ut ubique observentur: nec 
id solum in persouis mendicorum, verum etiamin aliis, 
quod Caesareae Vestrae Maiestati sapientissimi érit 
conBÜii. 

Proinde domínus Kerecheny pergit sollicite et 
potenter in vendicanda sibi ditione tota Ultratibia- 
cana ; in qua qunm Maiores Cumani omnes sint, ha- 
beamque et ipse complnres possessiones proprias, 
nobilesque etiam fere omnes, qui hic Agriae ultra or- 
dinarios eqnites 400 suis militant stipendiis ; Maié 
stas Vestra Caesarea dignetur clementer considerare^ 
quanta confasio fatura sit Agriae, qnanta militnm di- 
minutio, si ea ditio tota GMuIae applicabitur ; cuius 
antea pars una dumtaxat inde pendebat, hinc verő 
alia, propter quum bona plurium nobilinm supra me- 
moratoruro, hic stipendiis suis militantium, tum etiam 
propter mea. Unde servitia etiam ad munitiones snp- 
peditabantur nobis. Nunc iam et servitia, et cetera 
omnia subsidia Giulam imperantur; a me interím 
nulla Vestrae Caesareae Maiestatis neque commissi- 
one, neque mandato transactionis novae viso, quod 
indignitts contra me a dominó Kerecheny fieri 
existimo : humillime ad hoc Vestra Caesarea Maié- 
State commonefacta, non ita multo post omnem hunc 
militum ordinem, suis stipendiis militantium, Agria 
decessurum et Giulam sese collatnrum ; quum eis con- 
stiterit , eam ditionem certo hinc fuisse avulsam, et 
adiunctam Giulae. Hoc autem quantnm oberit Agriae 
Maiestas Vestra, me etiam tacentC; optime novit. Et 
tametsi non est mihi tutum, vei hiscere contra decreta 
Vestrae Caesareae Maiestatis. Agria tamen ex hoc 



255 

maximé patietur, cuius incolumitas multo maioris mo- 
menti est, quam Giulae ; quamquam ne Giulam qnoque 
consulo destitni ; ditionem tamen Ultratibiscanam to- 
tam, cum parte etiam Agriensiura, attríbuere illi, est, 
clementissime Imperátor , aquam mari addere, tanto 
numero dedititiorum potitur, atqne instrncta sit, modo 
habeat oeconomos, non sibi, Bed patriae natos. Et 
(quod petita venia dico) videretur mihi aequitatio 
esse, ut in Comitatibus ultra Tibiscum existentíbus, 
ea dumtaxat bona ad Giulam possideret, quae ante- 
cessores sui praefecti possederunt; quae verő ad 
Agriam, manerent intaeta Agriae. Alioqui videó iam* 
iam Agriae miram militum mutatíonem; quandoqui- 
dem intra Tibiscum et Danubium, praeter Jaziges, 
quod habét Agria, profecto aut nihil es^aut valde pa- 
rum, quum oppida Kechkemet, Keorews, Czegled et 
plura alia privatis hominibus Maiestas Vestra Cae- 
sarea restitui mandavit. Quibus ex locis iam nec ser- 
vitiorum quoque subsidia habere possumus, omnibus 
sibi sua tuentibus. Kx quo facile patet, Agriam, prae- 
ter suos colonos, alios habere nullos ; adeo istic apud 
Caesaream Maiestatem Yestram neminem pronum 
habere videatur, tamquam totum Regnum decimaret, 
exuberaretque opibus ad servandas X etiam arces 
sibi similes sufficientibus. Quod quum sit, clementis- 
sime Imperátor, multo secus, Agriam Eidem humilli- 
me commendo. Nec rem et necessitates eius pluribus 
exagero. Si quid tamen ei non additur, iam semel 
clementer illi applicatum adimi noUet. Et in benigni- 
tate Maiestatis Vestrae Caesareae, quae est pientis- 
sima, fírmissime confídit. 

Adderem adhuc humíllime supplicationem ratio- 
ne mearum decimarum, pro quibus saepius iam sup- 



266 

plicavi ; 8i non vererer commotíouem animi Vestrae 
Caesareae lülaiestatis. Venim, uti non ita pridem 
clementer dignata est ad me scribere, quod mecum de 
earum pretiis ex Camera ageretur et concluderetur; 
adhuc nec numum, nec verbum inde accepi ullum ; et 
adhuc tam Gíulenses de Zarand, qnani quae datae 
snnt dominó Francisco Pestliy , qnasque Thelekessi 
cum gentibus Vestrae Caesareae Maiestatis occupa 
vit, insolutae manent. Jamqne dies Greorgíi prae fori 
bus est, ut novae decimae exigantur ; quarum sane 
insolutio defectns hoc in loco non pancos parit. Qna- 
propter de hoc etiam humillinie snpplico, dignetar 
clementer mandare , ne ab admínistratoribus verbis 
teneamur. 

Reliqua sünt, qnae ad arcis opera spectant. Jam 
facio fieri portám, quae ducit ad exteriorem arcem ab 
interiore. eaque ponetur in fundum usque fossae ; si- 
mulque molis, sive cavalerii partém eam, quae a se- 
ptemtrione est, et superiori anno inperfecta remanse- 
rat, perficiendam curabo. Inde mox aggrediar murum 
veterem, qui est inter propugnaculum, Dobó vocatum, 
et aggerem, in angulo arcis erectum, e regioné Capi 
túli, occasum respicientem (quorum omnium Paulus 
architectus poterit reddere rationem), novo muro as- 
securabo, cui altiora ponenda sünt fundamonta, qnod 
antiquus nulla habeat, eaque parte videtur Agria 
esse imbecillior. Si tamen constituetur firma aliqua 
ratio iam designatorum propugnaculorum aggredien- 
di aedificia ; vellem, ad initium huius operis easet hic 
architectus, ut hic murus ita poneretur, ut reliquo 
operi convenire possit. Ceterum nec hiems otiosa no- 
bis praeteriií. Molem illám, portae arcis adiacentem, 
terra explevi: iamque luto extrinsecua oblinetur; fe- 



257 

cique et in fossae altero capite puteum circiter 14 
pasBUum, habetqne aquam optímam et copioBam ; quo 
perfecto, alinm fierí facíam in fossae capite altero ^ 
qní putei securissimi et maximo UBui futnri sünt, qno- 
ties arx obsidione (quam Deus avertat) piemeretor. 
Et baec opera omnia ut felicius procedere possint, 
nec intermittantur ; Maiestas Vestra Caesarea digne- 
tur et futuri temporis clementer assecurare nobis de- 
cimas, et praeteriti persolvi mandare. 

Quas autem litteras recens habui a Hidaietto 
Passae Budensis Secretario, quasque ego ad illum misi, 
earum exempla ad Caesaream Maíestatem Vestram 
misi. Hicque modo nihil aliud habentes növi, Deus 
Optimus Maximus Eandem incolumem et felicem din- 
tissime conservet. Ágriae 18. Mártii 1561. 



LXXVI. 
Kerecseny László gyulai kapítányuak Verauesíes Autal. 

Ad Maguificum domiuum Capitaneum GiulcDsem Ladislanin 

Kereczeuy. 

Nescio equidem, unde acciderit, quod quum hac- 1551 „art. 26 
tenus, dum disiuncti ab invicem amicisBime et con- 
iunctissime vixerimus ; nunc, quum noB vicinia pro- 
pinquissima, idem confinium, par fortuna, et aequale 
ministerium coniunxit, dissidemuB. Nec poBBum de hoc 
etiam non mirari, et üb precari male, quorum mali- 
gnitate factum Bit, ut in has diBBensioneB yeniremuB. 

MONUM. IITNO. IIIST, - rcniVT, XIX. 17 



258 

A quibns ego profecto ita etíamnnm alienus snin, ac 
si nihil prorBUS horaminter nosincídisset; quiim tam 
firmiter, tamqiie constanter dominatíone Veatra Ma- 
gnifica mibi amatnr, colitur, amplectítur, qaam qiiivi8 
alias Bingalaríssimas et vetOBtissimus. Et propterea 
nnnqnam dominatío Vestra Maguifica in animnm in- 
dncat, me adeo vei elatum e&8e factnm, vei etiam in 
ob8ervandÍ8 amicis morém, qaem innatum habeam, 
exaÍ88e et abiecisse Qaandoquidem et ego ex illis 
unna 8iim, qui amici8 carere non possum. Et praeser- 
tim qnalem et liabui, et adhne babeo in dominatíone 
Vestra Magnifica ; utcnnqne amicitianim bonaram et 
necesBariaram torbatores, ambobus nobis ignoranti- 
bus, movent has iuter nos ecintillas, qoi fortasse ali- 
quando detegentur, et nobis, vei snae potins Nemesi, 
qnam in nos stimulant, poenas dabnnt. At nt ad eins 
litterarnm onines partes respondeam, non offendor, 
eoB Comitatus, qui sünt ultra Tibiscnm, nna cnm eo- 
rnm jnri&dictione Maguificae dominationi Vestrae esse 
collatos. Nam antea etiam possessa sünt ad Giulam. 
Verum eo oflfendor, quod Cumani, et quaedam in his- 
dera ComítatibuB alia, quae ab initio jnrisdictionis 
fuerunt Agriensis, mibi adimuntur, nullo Caesareae 
Maiestatid vei mandato, vei commissione vísa. 

Quod autem ego non miserim aliquem Giulam, 
qui commissionem et instructionem dominationi Ve- 
strae Maguificae datam meo nomiue inspexisset, me- 
um crimen nullum est ; quod quidem neque imposte- 
rum faciam. Parque erat, ut dominatio Vestra Magni- 
fica recenti quopiam mandato occupatura aliqua hona 
de nianu pacifici possessoris, prius eundem monuis- 
set, mandato illi demonstrato, ut eisdem cederet bo- 
nis. Sed quia dominatio Vestra Magnifica mecnm hoc 



259 

non fecit, aggressa iterum occupationem exequi, haud 
dubie ego sum ílle, qui passns sum iniuriam. 

Ubi autem contemni se arbitratur, quod ipse ad 
eam non scripserim, sed per alium scribere fecerim ; 
profecto hac etíam culpa omnino vaco. Quia quum 
ego ad prívatissimos etiam homiues nomine meo, im~ 
mo etiam manu mea scribere non dedignor, ut qui su- 
perbus nunquam fuerim ; cur ad Vestram Magnifícam 
dominationem, virura nobilem summum et praeclarum, 
ac magna virtute militari praeditum, míhique semper 
bene affectum, scribere fuissem dedignatus, non videó. 
Rogoque, ut id culpae in me non coniiciat, qiiia stú- 
diósé non est factum, sed simpliciter ; quum provisori 
meo commisissero, ut ditionem mihisubditani tueretur. 
Alioqui de hoc etiam ipse deberem queri ; quia pro- 
xime quum ad me istinc duo quidam amici meide ali- 
ena re suo nomine scripsissent, tamquam ipsi essent 
a me oftensi, de quo mihi non sum conscius ; respondi 
illis satis et humaniter, et of&ciose ; significavique in 
fine litterarum, animadvertisse me, quo fuissent vento 
agitati. Cuncta tamen citra omnem vei indignationem, 
vei bilem ; qui prae multis hominibus auderem affír- 
niare, solum me maximé esse natum ad colendas, ob- 
servaudasque constantissime amicitias. Et novit hoc 
non modo Regnum nostrum totum; sed fere totus 
mundus. 

Quod verő Magnificae dominationi Vestrae subsi- 
dium gentium non miserim, quando Giulam descende- 
bat, ne in hoc quoque quicquam a me commissum est, 
quo offendi debeat. Et Deus mihi testis est, quod eti- 
am valde doluerim incidisse tunc temporis aut domi- 
nationis Vestrae Magnificae adventum , aut hostium 
motus illos, qui certissimi erant de excursione contra 



560 

uos facíenda, utí poRtea etiam iutelligere potuit, nisi 
me de industria intendat causa aliqua alia criminari, 
non ea, quae in me contorqiietiir. Nec est dubinm, 
quod Vestra quoque dominatio, si tunc hoc fuisset lo- 
ci, tam parvo praesídio instrueta, ut eraiii ego, et sum 
etíam modo, idem facere fuisset coacta, tantis hinc, 
et inde inenmbentibus hostilinm apparatnum minis et 
ostentationibus, daus omnem operám , ut omues gen- 
tea dorai in omnem eventum praesto habere potu- 
isset. Tametsi ne hoc etiam periculo prorsiis conside- 
rato miserim eidem obviam equites centnm, idque ad 
eum locnm, per qucm Magnifícns dominus Zay scrip- 
serat, eandem transitnrani. Sed ea quum longe alium 
cursum tenuit, quam idem dominus Zay indicaverat, 
iidem milites nostri ex itinere redierunt. Quare hic 
etiam videor accasari minimé debere. 

Postremo ubi ait, Ginlam arcem Suae Caesareae 
Maiestatis meruisse tunc, et nunc etiam mereri aliud, 
hoc est melius patrocínium, potest dominatio Vestra 
Magnífica lamentari de me, ut libet. Sed ego aeque 
Qiulae bene volo. atque Agriae ; quia haec quoque est 
eiusdem Maiestatis. Quumque utrique loco ego non 
sufficiam, ei est mihi invigilandum, qui est commissus 
mihi. Vestra tamen dominatio Magnifica potius hoc 
debebat cogitare, quae quum ultra bona, quae sünt 
Giulae propria , possideat ad eandem Giulam ad vi- 
ginti quinque circiter millia colonorum dedititiorum, 
procul dubio ea, quae sünt dudum Agriae applicata, 
quod eidem adimi, et Giulae adiici cura vérit : qnam 
utrique loco consulere voluerit, ipsamet consideret. 
Sed haec omnia utcunque acciderunt, fortasse si ego 
tempore suae expeditionis fuissem Viennae, secus 
omnia Maiestas Sua Gaesarea transegisset. Quod ta- 



2G1 



men quia fieri non potuit, litteris mihi fűit informanda. 
EBtque iani utriqae ab ea expectanduni. Quia ego ni- 
hil exigo aliud, quam quod antea obtínui. Daturus in- 
térim operám, ne unquam dominationi Vestrae Magni- 
ficae desit mea amicitia, et officium- desideretur ; De- 
U8 eandem Optimus MaximuB incolumen conservet. 
Agriae 25. Mártii 15H1, 



LXXVIL 
Ferdinánd esÁszárnak Verancsies Antal. 

Saerati88ima Caesarea et Catholica Maiestas-f^^^imartso. 
domine domine Imperátor mihi semper elemen- 
tissime. 

PoBt fidelium et perpetuorum servitiorum in gra- 
tiam Vestrae Sacratissimae Caesareae MaiestatiB hu- 
millimam eommendationem. Heri quas Buda aecepi 
litteras ab eo homine, quem iam novit SacratisBima 
Maiestas Vestra Caesarea, earum copiam cum his 
meis ad Eandem misi, usus eeleritate, quanta maxi^ 
ma potui, ut tale nóvum quam eitíssime ad Eandem 
perveniret. Quod quia momenti, considerationia et oc- 
casioniB maxímae est; humillime putarem, utenduio 
esse Divinitus oblatis. Et tametsi de obitu iurenia 
huiuB aliunde etiam audiebamus cireumferri, quia tar 
men certo non afűrmabatur, seribere differebam, nfi 
opperiens verítatem, quamquam ea ne his qüidem M 
terís omnino, ut videbit, affirmetur. Geternm ut 
quoque Maiestati Vestrae Caesareae notam siA| < 



262 

videns earandem litterarnm auctorem satis hic nobis- 
G^m agere 8inceriter, petitioní 8uae non praetermÍBÍ 
satísfacere, misso illi thorace nno, et kochy cnm dn* 
obus eqnis, speranB promeriturum ista eo officio non 
infideliter, qnod ab eo desideramus. Non est, meoqni- 
dem íudicio, parnm, exploratorem eo loco habere, quo 
pse potitnr. Et licet Turcis tuto credendnm ac fiden- 
dnm nnnquam sít, quemadmodnm Maiestas Vestra ele- 
menter ad me proxime seripsit ; tamen ab eis etíam 
illnd non solnm sedulo, sed cnm artiíicio et cnm im 
pendío qnoque accipiendum est, quod dánt, qnando, 
qnod vellemns, non possimns. Et nos vei ex una si- 
gnificatione eorum plnra solemns animadvertere et in- 
telligere, qnod experientía didiéi ; quam ipsi etiam co- 
gitare possint. Alioqni imposterum tantum his in re- 
bns et amicitiis proeedam, qnantum Vestrae Caesa- 
reae Maiestati videbitnr. 

übi antem Eadem clementer mandavit, cnrem 
diligenter, ne Turcas nltro lacessere permittam pro- 
pter indueias, sed lacessentibus non paream, ita fa- 
ciam et humillime obediam. Proximo tamen die Már- 
tii 28. bifariam excnrrerunt; Zolnokienses nltra Ti- 
biscnm ad pagum Zobozlo, qnem in praedam verte- 
runt; et Filekini ad Tapolczan, quae possessio nobis 
est in qnarto milliario, pertinens ad arcem Dydes. 
Qnare videat Maiestas Vestra, an ipsi servent indu- 
eias. Et relatnm illud qnoque est abhominibns cer- 
tae fidei, proximis diebus sex Hamza begnm perso- 
naliter fuisse Budae, commoratumqne cnm Passa spa- 
tio temporis brevissirao, cum eiusdem gentibus Al- 
bam Regálém in Zangzachatnm snnm rediisse, tam- 
quam aliquo excursurum. 

His, itaque hostinm nobis vicinorum motíbiu 



263 

consideratis, immo etiam paucitate mearum gentíum ; 
vellem huraillime, si modo Vestrae Caesareae Maíe- 
stati probaretur, mandaret clementer, ne quoquam ex 
hoc extímo coníinio ín intíma Regni partém aliquam 
mearum gentíum míttere cogerer, unde huc potiuB 
alienas venire oporteret, ubí in singulas horas parati 
esse debemus. Nam nunc etiam absentibus ducentis 
meis apud dominum Zay militibus. si quam fortunam 
hostes contra nos experiri voluissent, Maiestas Ye- 
stra Caesarea clementer dignetur expendere, quid 
praestare potuissemus ; praesertim, quando iísdem ho- 
stibus nostris numquam hic desint exploratores. 

Architectus autem Paulus lieri Agriam appulit, 
curaboque, ut Giulam salvus pro nostris viribus, si- 
eutí Maiestas Vestra Caesarea mandavit, deducatur : 
intellectaque etiam eius electione de modelis arcia 
huius muniendae, enitar in omnibus, quantum potero, 
ut et voluntati, et mandato Vestrae Caesareae Maie- 
statis morém geram, sed sine certis et accessoriis 
subsidiis nequaquam et operi tanto, et tot militibus con- 
servandis Agria per sese sufficiet. Ego tamen conten- 
dam, vei saltem parti cuipiam satisfacere ; si tóti rei 
nequivero, fultus spe maxima, munificentiam Vestrae 
Caesareae Maiestatis non defuturam Agriae. 

De dominó Kerecheny denuo conqueror, et Ma- 
iestas Vestra Caesarea (quod humillime supplico), 
dignetur eius licentiae clementer occurrere ; quia iam 
et Agrienses milites perturbari et commoveri coepe- 
runt, quorum bona in dies subiiccre, et Giulam attra- 
here vi magna pergit; non parcendo etiam his, quae 
iam ab octo etiam annis pacifice possidentur. Quam 
autem severiter coeperit eam praefecturam exercere, 
ex eius litterarum copia, quam ad Caesaream Maié* 



364 

Btatem VeBtram misi, intelliget. Multi offenduntor, 
ego aatem maximé ; cni et Cmnanos crepit et dimidi- 
am etiam partém mei Hewe8Íen8Í8 Comitatos. quae 
est ultra Tibiscam ; qunm ad haec Zegedinnm qnoque 
oppidum, qnod e8t ci8 Tibi8cum, eodem, hoc e8t. 
Qinlam arcescít. Neqne est morÍ8 mihi sine nece8- 
BÍtate lamentarí ; vemm nequeo, clementi88ime Impe- 
rátor, non commoveri his, quae ágit in iurisdictionem 
Agriensem. Nam eomm Comitatnum, qni 8ant snb eÍQ8 
pote8tate nltra Tibiscam, egoiasmibi nullám arrogo; 
sed eas dnmtaxat partes. qnas in eis snb meo iure 
babni tempore etiam antecessomm illia8, nnnc etiam 
quietas mihi permitti cnpio ; et aeqnitas suadet, ne 8it 
mihi mole8ta8 ; humíllima hi8 snpplicatione adhibita, 
nt dignetnr Maiestas Yestra Caesarea clementer illi 
mandare, abatineat et a Cnmanis, et ab aliis omnibns, 
qnae hactenns ad Agriam apectavernnt, quibns ip8e 
inbiare non deberet, ditionem obtínens mnlto maiorem, 
qnam qnisqnam credat, utcnmque Yestrae Caesareae 
Maie8tati referatur. Et qunm ego nihil addi mihi 
praeterea laboro; snpplico humillime dignetnr cle- 
menter providere, ne id saltem eripiatur mihi, velpo- 
tius Agriae, quod hucusqne ad eam pertinuit. Alia in 
praesentia non occnrrunt. Deus Optimns Maximns 
Vc8tram Caesaream Maie8tatem incolumem et felicem 
dintnrne conservet. Agriae 30. Mártii 15(il. 



265 



LXXVIII. 
Méhemet hatvan zancsahnah Verancsícs Antal 

Ad Zangchaccum Hatwaniensem Mebmettnm. 

Azt olwassok zent írásban, hogi mikepen meny- i56i.«prii u. 
orzagban az apyath fia bewneerth, sem a fíath apy- 
ayerth nem bintetyk, azon módon ez világi teorn^en- 
ben i8 nem zoktak sohwlt senkyt mas ember vétkéért 
es bewneert meg bewntetny. Azért ha teneked vala- 
mit vetet az vytezlew zemyl Kathay Ferencz, te tw- 
dod azt, myclioda dolgod wolt wele, es ewteth kere- 
sed, nem mynket, sem az mi kapitaninkath. kyk te 
neked my welewnk egyetembe seramyt nem veteotek. 

Annak okaert mert az Házon Oda Bassy zaba- 
dulasarol es sarczolasarol te neked eginehan vytez- 
leo Agaydal my nalwnk hyt leweled wagion, kiwel 
keotelezted magadat azon Agaydal, hogi minden ok- 
vetetlen az napra raynekewnk az Házon Oda Bassy 
sarczolasat epensegel meg hozza, jol meg lássad, 
hogi az hyteodetmeg ne zepleosyched. Mert nem illik 
my raytwnk venned, az raywel Kathay Ferencz, 
vagi valaky mas adós te neked, kynek chak my we- 
lewnk zerzedese es hyt fogadassa vagion. Es az oka- 
erth myth my nekeunk fogattal, minden igassag zeo- 
rinth tartozol rainekewnk meg adny. 

Az Kathay Ferencz penig mert Magiarorszagban 
jo, few, jámbor, es nem zegeny nemes ember, soha 
ne hyggyed, hogi az jo newre, es tyztessegere gondot 



266 

ne viselne, es nem vigyázna az ew tekeletessegere, 
valakinek myt hyt nekewl is fogadoth, awagi fogad. 
Sewt inkab senky egieb oka minekewnk nem wolt, 
bogi az Házon Oda Bassytb az te bytedre, es az te 
Agaydra ys el bocbattok, bancm ebak ew maga Ka- 
tbay Ferencz. Mert my igen iol meg esmerwen az 
Teoreokeoknek termezetbyt, erkewlcbyt,teorwenytb, 
es minden okosságát, (meg bocbasd minekewnk) de 
zálog nekewl semmikepeu nem akaryok wala el 
bocbatany. Vgian ezen Teorek forteltni felwen. a ky- 
be ereolkeodel minket eyteny. 

De mert my kezettewnk teob dolgokis esbet- 
nek, nem cbak az mastany, az Házon Oda Bassyt, 
kerewnk tégedet mint ellyen few zemyltb es zomze- 
dwnkat, ne wecb efelé modal mynekewnk. Mert my 
kewes pénz nekewl nem nyomorozwnk megb, de in- 
kab te magadnak wetbketb, es oly zemelnek kartb 
tebecz, kyt az vtan nem vennyd feol egineban ezeor 
forintért. Towaba ba mégis azt mieled, a myt irtai, 
twgiad bogi it lewen minalwnk bytleweled mellet io 
zalagwnk, meg vebettyek az my karwnkatb. 

Végezetre ba igi akarz ennek vtanna is mi ve- 
lewnk chelekeodny, apadnak minket tewbe ne newez ; 
mert mi es zep zotb twdwnk adny, de senky t cbalni 
nem zoktwnk. Isten keg. farcba egessegbe. Kewlt 
Egerben 14. napyan Áprilisnak 1561. 



267 



LXXIX. 
Veranelus Antalnak Verancsíes Faustus. 

Faustus Verantius Antonio patruo suo. 

Reverendissime et AmplÍBBime Domine, domine i56i.aprii. 29 
páter et patrne mihi gratiosissime ! Servitiornm me- 
ornm perpetuam et qnam humillimam commendatío 
nem. Venit ad nos, Reverendissime et Araplissime 
domine Praesul, Andreas Dalmady, Vestrae Reve- 
rendissimae Celsitndinis famulus VII-o kalendas 
Április, qui est 28. dies eiusdem mensis. Gaudebam 
non minimo gaudio, quod Vestra Reverendissima et 
ampliss ima Celsitudo valeat ; secundo arbitrabar, me 
aliquas accepturum esse lilteras. Scd miser ego spe 
frustratus, tamen adhuc spero in paucis diebus. La- 
borabam deinde ex corpore fere per decem hebdoma- 
das. Quod autem Vestra lUustrissima et Reverendis- 
sima dominatio serípsit dominó Casparo doctori, et 
animi raei institutori, ut mei curam habeant, id certe 
quantum ab eis possibile fűit, diligentem fecerunt. Kt 
si i)raeceptor non fuisset, certe ignoro, an meas litte- 
ras legeret Reverendissima et Amplissima Celsitudo 
Vestra ; cui ego pro beneficiis nunquam potero, nec 
pecunia ac ulla alia re, persolvi ; quem ego cupio me- 
cum, si Vestrae Reverendissimae dominationis volun- 
tas fuerit ; quia vellem, ut etiam meus germanus pos- 
set aliquid discere. Quare Deum semper orabo et pe- 
tam, ut Vestram Reverendissimam et Amplissimam 



268 

Celsitadinem conservet ad mnltos annos, qnod Vestra 
ReverendÍBsima et Ampüsdima Celsitndo mihi talem 
praeceptorem constituerit. qui non »oluin aoirnnm. sed 
etíam animam carat. Yaleat Vestra ReTerendi&sima 
et AmplÍBsíina Celsitüdo in multa saecula qnaeqne 
felicissima. Dátum Posonii 29. die Aprilia anno 1561. 
Haec ego solus compoaui nesciente praeceptore. 
Vestrae Keverendisgimae et Amplissimae Celsitu- 
dinig 

perpetuus famulus 
Faustus VerantiuB. 



LXXX. 
Ferdinánd császárnak Verancsíes Antal. 

Ad Sacratissiraam Caesaream Maicstatem. 

if>6i. jun. 4. Opera huius arcis Agriensis, quantum per me 

íieri possit, non intermitto ; íamque eam particulam, 
quae in mole anno superíore excitata restabat a se- 
ptemtrione absolvenda, absolvi. Nunc fit porta in al- 
téra eiusdera molis parte, in exteriorem arcem ducens 
per fossam, cum qua simul antiquus quoque murus 
novo duplicabitur et edueetur in eam altitudinem. qua 
alteri, quoad peterit, respondeat. Hoc opere perfecto, 
murum veterem et admodum inbecillem, qui occiden- 
tem spectat, iungitque propugnaculum domini Dobo- 
nis et aggerem, in angulo situm, novo similiter £lr- 
maré aggrediar et curabo, ut adhuc hac aeBtate ab- 



269 

solvatur ; si modo per niesaem et viuderaiam fieri po- 
terit. Ad haec altér quoqiie puteüs in fossa perfectus 
est, et ambo optimam aquam et copiosam habent. 
Nec restat aliud illis, quam ut rauro ab ipso fundo 
intrinsecus obducantur. Ad quod opus similiter iam 
est apposita manus: aggerí quoque eiusdem arcis an- 
gulari, de quo supra memini, nóvum valluni, sublato 
vetere, reposui, emuniturque meliore ratione, quam 
vetus fuerat. Quoniam praeterea Capitulum, quod op- 
pido a septemtrionali parte adiaeet, nudum erat, ei- 
que uocturnum potissimum metuebatur periculum; 
valló cum suis portis et propugnaculis claudi feci. 
Posui etiam iu aquis calidis nóvum molendinum ad 
tundendos pulveres tormentarios, cuius proventus et 
hyeme, et aestate percipietur ; estque iam eo in statu, 
ut intra dies quindecim aiit viginti agi incipiet. Nec 
interim alia quoque complura hic illic reparare prae- 
termitto, ad quaecumque oflfertur possibilitas. Et si 
curruum copiam liabere possemus pro vectura lapi- 
dum, qua difficultate sola laboramus ; auderem multo 
maiora de hac servitute nostra poUiceri, quam quae 
nune praestamus. Haec autem omnia, si Dominó ad- 
iuvante per banc aestatem poterimus períicere, sic 
demum propugnaculum Pauli Mirandulae monti oppo- 
situm, nimis sane opus grandé, sed aggrediar ; quia 
his emunitis, quae iam recensui, a monte imprimis 
metuo, quod et muri et propugnacula, quae sünt in 
ea parte arcis, et depressi sünt nimis, et maximé ve- 
teres ac tenues. Cui operi etsi non coníidam posse me 
sufficere sine clementi Vestrae Caesareae Maiestatis 
subsidio ; ad omnia tamen contendam propensissimo 
studio et voluntate, nec quicquam pro meis viribus %x 
officio meo desiderari sinam, quod iam dudum Ma- 
iestas Yestra Caesarea sibi est de me pollicita. 



270 

De decimís autem meis adhuc humillime sug- 
gero. Nihildum dominus Franciscus Pesthiensis sa- 
tisfecit mihi de restantiis ; quumqne dicit, se minns 
debere, quam debeat, ne ad rationem qaoque ponen- 
dam nobiscum adduci potest ; immo pro his quoque, 
quas eí ad praesentem annum duorum millium qnin- 
gentoram quinquagíota septem florenorum assignavi. 
iubebatque Maiestas Vestra, nt solitís terminis pretía 
mihi deponeret, non solum non deposuit obolnm ; sed 
hac summa decímarum non contentus, eam exigit, et 
iam vi coliigere coepit, quae fűit anni proximi, quatnor 
videlicet millium centum quinquaginta florenorum. 
Ego autem, quia nuUi umquam restiti voluntati Eius- 
dem Yestrae Sacratissimae Caesareae Maiestatis, nec 
resistam, donec vixero, serviamque eidení in mertem 
etiam usque ; paratus sum omnia facere, quaecnmque 
iusserit in hoc Sacratissima Maiestas Vestra. Ista 
enim non sünt mea, sed Caesareae Maiestatis Ye- 
strae. Interim tamen, consideratis operibus, sumptibus 
et innumeris huius loci aliis necessitatibus, distractio- 
neque eius proventuum, quum ne adhuc a dominó 
quoque Bebek de ereptis anni proximi decimis factus 
sum contentus ; existimavi, non ingratam rem me Ye- 
strae Maiestati facturum , si summám Cassoviae et 
Saaros daudam temperassem. Quapropter humillime 
supplico, dignetur clementer mandare eidem Fran- 
cisco Pesthieusi, ut hac summa contentetur, mecum- 
que et cum meo provisore personaliter tam de perce- 
ptis, quam de percipiendis hoc instanti anno posita 
ratione, cogitet etiam de satisfactione ; quum pro illa 
quoque Comitatus Zarand, quam ad Giulam anno su- 
periore dominus Gaspar Pechy percepit, vei de uni- 
co denario non sit mihi adhuc satisfactum. Neve prae- 



271 

terea omittam relíqna, domínus etiam Bebek adhuc 
imminet nobis suis violentiis. Nondum ením superio- 
rÍ8, uti iam dixi, persolutis decimís, violenter sibí 
usurpatiB, iam praesentis quoque anni íncoepit UBur- 
pare. Et nisi serio Maiestas Vestra Caesarea huic 
snae audaciae rapinaeque modum ímponere diguabi- 
tur ; víx sine contentione permanebimus. Quamquam 
aggredi nihil audeo, maiidato Eiusdem prohibitus. 
Operae tamen pretiuin est, ut Maiestas Vestra Cae- 
sarea dignetur clementer mihi et redditibus meis et 
eius parti prospicere, ne se sic mecum gerat. 

De mutuo autem Vestrae Caesareae Maiestati 
ad munitiones Jaurini faciendo, de quo mihi proxime 
clementer dignata est signiíicare, scripsi ad Reveren- 
dissimum dominum Strigoniensem, ut, quid de hoc 
érit faciendnm, deliberet cum dominis, et me faciat 
certiorem. Quamquam interim adero etiam ipse, et cu- 
rabo ferre, quicquid potero ; esto, quod mihi nullum 
sit adhuc repositum, cui provisor vix etiam ad hoc 
praesens iter|meum Viennense sumtus disponere potest. 
Quo factum quoque est, ut serius hinc movere potue- 
rini ; detentus insuper infínitis loci huius negotiis. 
Jam tamen abrupi omnes moras, et his octo diebus 
movebo. 

Ceterum Jazbrinienses mirifice refugiunt iudi- 
cium de combusto monasterio, oflferentes se ad eius 
reparationem, et ad aliud quodpiam ouus, quod susti- 
nere poterunt. In qua caussa, etsi ad reparationem 
monasterii essent daturi etiam aliquam pecuniam, 
quae vei in milites erogari, vei ad haec opera, aut 
quo Maiestas Vestra imperare dignaretur, converti 
possit ; iudicium tamen omittere non audeo, donec ab 
Eadem Maiestas Vestra benigne edocear ; quum eo 



272 

etiam adducendi enint, ut redeant ad Catholicam re- 
ligionem. 

Postremo. quas litteras ad Lntheranmn condona- 
torem Ungwariensem Bcripserani. qni dicebatnr male 
de evangelio sentire. quaaque ipse ad me reseripaerat, 
iDÍ8Í copiam ütranuDque ad Caesaream Veatram Ma- 
iestateiD cum declaratíone in libellmn redacta, quid 
Tidelicet sentiat de ipso evangelio. Addidi etíam 
ternas aliaa litteras a suis commendatas. Nec de Tnr- 
cis nnnc qnicqnam babemos certi, nisi rnmores qnos- 
dam de Beglerbego Graedae ; yenisse nimirom illnm 
propius Belgradnm cum certo numero gentium, qnod 
Prínceps eomm bello filiali occuparetor ; erantqne 
ista prolata a qnodam homiue Gbristiano, qni a ca- 
ptíTitate annorum fenne qnindecim profngerat, affir- 
mabatqne plnres se dies cum hisdem gentibus iter 
egisse. Cui rei certam fidem non babentes, mox iussi 
capitaneos meos peculiares exploratores nostros mittí 
ad usque Varadinnm Petri. Vicini quoque, quia equos 
adhuc habent in pascuis, qaieti sünt. Et Deus Opti- 
mus Maximus Sacratií^imam Maiestatem Yestram 
Caesaream din incolumem et felicem conservet. 
Agríae 4. Jnnii 1561. 



273 



LXXXI. 
Ferdinánd császárnak Verancsics Antal. 

Ad Caesaream Maiestatem. 

Heri clementi mandato Sacratissimae Veatraeiöci. jun. 4. 
Caesareae Maiestatis accepto, de concedendÍB Jazi- 
gum, Cumanorum, Debreceniensinm et Zegediensium 
pro hoc dumtaxat anno serntiis Magnifico dominó 
Ladislao Kerecheny, quo iuventur mnnitiones Giu- 
lensis arcís; hodie ad eosdem commissionibus meis 
expeditis, iuxta eiusdem Vestrae Caesareae Maiesta- 
tis benignam volnntatem, praecepi illis, ut deinceps 
operas snas Giulae accomodent, et domini Kerecheny 
faciant imperata. Quod autem hactenus eos ab hoc 
officio prohibuerim , mnnitiones Agrienses et plura 
mandata Vestrae Caesareae Maiestatí fuernnt in cau- 
sa, quibus cnrae et tntelae meae una cum servitiis 
suis committebantur, uti dudum adinncti Agriae. Nec 
propterea sic eosdem inhibuerim, utomnino nihil sub- 
sidii eidem arci exhiberent, tamquam munitionibus 
eius non foverem, quae sünt maximé necessariae. 
Quin potitis aliquoties hortatus snm eos, et coram, et 
per litteras, ut ad ea servítia, quae exhibent Agriae, 
Giulae quoque, quantum per illos fieri potuisset, ex- 
hibere non omitterent. Poterat nihilominus dominns 
Kerecheny solis Cumanis, et aliis, qui sünt ultra Ti- 
biscum, contentari ; quod Jazigibus, qui sünt Agriae 
contigui , remotique a Giula , valde érit grave^ tam 

MOXUM. IllNO. 1IÍ8T. SCRIPT. XIX. 18 



274 

nm eteiAirifitfsx» gaaJKEgipTO^fc ■■!>■■ :q»od 
M MMatk »>bK. »:« »is»c4ni aliiik afiarábnivr. 
ci pgf— rq »e HÍ^í&Ta kk-iem ■■■iti»>ub«s Boetm ad- 
ficcre nMTcmcata. QvDiq«e kamsBodi aoritioram 
■antioaea Kwtrae auiqaaB mSkmt aao tnapore do- 
ccata kaboe pcAaerint. CrnleBies Tero, at i c fcilar ao- 
Iria. qaotídie aM>do tria modo qaataor. aiodo qaiaqae 
etíaai aúllia Labcaat : >Iaiestaa Vestra dcncnter vi- 
deat, aa etíaai kacc paaca debetmt adÍHii AgríMe. 
8ed qaia ián Maiestati Vestrae Caesareae placoit 
hoc Ha fieri debere; haaiiUime pareo, et aappUcOi 
digaetor mihi cleaienter Teniam dare : 8Í qaid in hoc 
dominó Kerecheny visna anm refragari. Noatra enim 
baee contentío non fait mala. neque patriae damnoaa ; 
qnandoqüidem nos etiam aatagímna ita mnnitíones 
Agríenaes promovere, et inservire Lnic confinio* ut 
apad SacratÍ88Ímam Maieatatem Vestram Caesaream 
et Sereniftsímod eins liberos, domiuos nostroa elemen- 
tÍHftímí>s, magift aliquaiKlo gloriari et gratiam eornm- 
dem nobÍ8 angere possimos Male tamen sentimit, 
Agriam bene esse manitam, aiantqne, ob id poBse 
eam carere Jazígibus Camaui&qne et eorum operís; 
immo pluribuH aiiis. quae in dies üli adimuntor. Sed 
haec omnia qaomodo íiant, nes^cio ; supplico tamen hu- 
millime, ut ea dignetur Maiestas Vestra Caesarea 
per sese etiam clementer expendere. Multi enim me 
variift módis occulte vexant; verum nemo privátim 
mihi hac via adversetur, qui et commodo Vestrae 
Caesareae Maiestatis, et patriae consulere stndet. 
Qaia ego solitae íideí, bumilitati^ obedientiae et pro- 
bitati meae inhaereo; idqae sane simpliciter, nemini 
curaiis probare meas actiones, qaam soli Yeatrae 



275 

Caesareae Maiestati et Sereiiissimis libéria suis, do- 
minis meis clementíssimis ; quibus etiam humillime 
Büpplico, tueantur me solita sua gratia, ne odio, invi- 
dia et ambitione alieiia opprimar : quum in vita mea 
aliud non ambigam, qiiam earumdem Maiestetam Ve- 
strarum gratiam et clementem benevolentiam. 

Et his ommissis, dum ad Caesareae Vestrae 
Maiestatis praesentiam advenero, munitiones nostrae 
quoque Agrienses satis, Dei beneficio, commode, 
quamquam pededentim, propter operariorum pancita- 
tem, procedunt. Nunc circa portás, quae in exterio- 
rem arcem transmittunt , occupamur. Quamm etiam 
causa fit, ut hinc serius moveam. Videre enim volui, 
qaomodo earum ponentur fundamenta ; qnali testitu- 
dine sive scripta obducentur ; et demum, quem sint ex 
totó habitnrae statum. Nam per trés arcns aeqnalis 
magnitudinis sub instituta mole in fossam dedacen- 
tur, et omnes ex aequo valvis , média clasthris etiam 
impendentibüS; munientur, qui ferreis ab immo cus- 
pidibus instructi, quotiescunque porta extima, quod 
Deus procul amoveat, adimeretur, et vis huic mediae, 
nt proximae, aflferretur, impetus hostium irrumpentium, 
raptim demissa, inhiberetur et excluderetur. Ut autem 
portarum earumdem Caesarea Maiestas Vestra rati- 
onem et formám assequi possit, haec indusa efficiet 
pictura. Maiore tamen amplitudine arcus earum non 
erunt, quam qui currum unum, in Hungaricum mo- 
rém nostrum foeno oneratum, commode capere pote- 
runt: duoqne ultimi, fossae imminentes, omnino sub- 
erunt muro passuum duorum et quatuor pedum cras- 
situdinis. Vetus enim, novo duplicatus, ut pars molia 
alia, quae iam est absoluta, hoc illis faciet spatium. 

De Turcis autem iam rumores habemus crebrio- 

18* 



278 

intelligentías servemus; uíbiJ prorsus nec tentatum, 
nec actam e^t a nobis. Ipse etiam bactenns omnino 
fűit in silentio. Quicquid alioquí ínitam fűit cum eo 
coiDDiercii, factum est primum casu, deinde ex ocea- 
sione, cousilio ad bonum fínem, nti iam scripseram 
etiam Vestrae Caesareae Maiestati. Curabo tamen 
^lígenter, nequid unquam híc per me committatur, 
quod eidem displicere possit. In eo enim loco et ad- 
ministratione sum gratia Vestrae Caesareae Maiesta- 
tis, ex qua bonor est mibi reportandus, non ignomi- 
nia, neque iactura iam acquisítae fortunae. Deus 
Optimus Maximus Sacratissimam Maiestatem Vestram 
Caesaream diu iucolumem et felicem conservet 
Ágriae 4. Junii 1561. 



LXXXII. 
Ferdináod császárnak Verancsícs Antal. 

i66i.jun. 26. Sacratissima Caesarea et Catbolica Maiestas, 

Domine, domine Imperátor mibi semper clementissi- 
me. Post fidelium ac perpetuorum servitiorum meo- 
rum in gratiam Vestrae Sacratissimae Caesareae Ma- 
iestatis bumillimam eommendationem. Proximis litte- 
ris meis ad Caesaream Maiestatem Vestram bumilli- 
me seripsi, iam imposterum crebriores nos de hostibus 
rumores babituros, quod et equos quiete herbisque 
saginarunt, et stipendia nova acceperunt. Herí alius 
Buda explorator noster attulit, Passam omnes zai^- 



279 

zacchos, quoB apud 8e diutíus tenuerat ad statíones 
Buas dimisísse, et mandasse illis ; ut omni celeritate 
adhibíta expediant gentes suas, et 8ic sint ad rem ge- 
rendám praeparati, ut ad secundum mandátum equos 
inscendant, et sequantur se. Eo enim illum esse ani- 
mo, ut omnino munitiones Giulae impedíat. Quod ego, 
ubi prímum intellexi, Magnifico dominó Francisco Zay 
significavi, monuique, ut quicquid facto opus esse 
censebit, ne hostibus feliciter consiliumsuccedat, ma« 
tűre et consulat, et provisioiie facta agat, quod agen- 
dum érit. Idipsum scripsi et Giulam ad dominum Ke- 
recheny, ut, si haec non iutellexisset ab aliis, a me 
intellectis, advigilet, ne inproviso hostes excipiat. 

Ut autem nostrates milites, magnó et audaci 
animo praediti, raro consilium admittant, et hostiles 
dolos celeritatemque etpromtitudinemobservent, quo* 
tidie cum illis concertando, quae tria praecipue opor- 
tet excursores attendere ; ita pro una, aut pro duabus 
victoriis de hostibus adeptis, quíuas et senas de sese 
bostibus praebent. Die enim huius mensis XVII. mi- 
lites praesidiarii arcis Balassiorum Kykkew nuncu- 
patae, cum praefecto suo, noctu Zeczenium profecti, 
lucano tempore in munitíonem, valló cinctam et sub- 
iectam illi arci, facto impetu, atque ea potiti, et cae- 
dem in hostibus, improviso oppressis, maximam edi- 
derunt, et retulerunt praedam. Sed eo successu non 
diu laetati, dum se ad arcem suam fuga recipére in- 
cepissent ; non ignari, quod se insequerentur hostes, 
triplo plures quam ipsi erant, ad pagum quemdam 
sub ipsa arcé Kykkew positura, evadunt, immissaque 
in arcem incolumi praeda , ipsi pauxillum ex equis 
descendunt, gratia respirandi et reficiendi nonnihil 
sese ac equos suos, quasi iam in tuto constituti, quod 



280 

essent Bub aspectum arcis. Verum interim superveni- 
entes hinc et inde hoates, occupant miseros furibundi, 
eisque ut solutis ferme totó metu, ademta omni facul- 
tate equos iascendendi et seipsos defeiidendi, eodem 
in loco XXXIX interficiunt; abducuut verő LXIX. 

Quarta die post iidem hostes, instrueti ad equi- 
tatum etiam peditatu, spe ducti arcem quoque obti- 
neiidi, quod credideraut, in ea paucos homiues re- 
mansisse, uti revera paucissimi remanserant, quando 
etiam praefectus exierat, ter eamdem vi magua ten* 
taverunt ; frustrati tamen conatu, cesserunt. Die simi- 
liter XXllII. Turcae arcis Salygo struxerantinsidias 
nostris, qui Bunt in arcé Lossoncinorura Somoskew, 
sibi non plus medio milliari vicina. Ad quas quum 
eoBdem, pancis obiectis equitibus, excitos pertraxis- 
Bent, occiderunt ex íIIíb circiter XII ; reliqui ad ar- 
cem ipBam fngati, aegre se intra vallum servaverunt. 
Sic et ii| et illi, magna existimationis noBtrorum fini- 
um iactura, miseri perierunt, uti ferme omnes iam no- 
Btrates Lac tempestate perire consueverunt. Qui 
magna ex parte disciplinae militaris negligentiores 
facti,'impeta et casu plerumque cuncta gerunt; fitque 
ex hoc, ut in dies res nostrae in deterins vadant. De- 
us Optimus Maximns Sacratissimam Vestram Maié- 
statem diu incolumem et felicem conservet. Agriae 
XXVI. Junii. MDXI. 

Kivül: Sacratissimae Caesareae et Catholicíie 
Romanorum, ac Germaniae, Hungáriáé, Bohemiaeqne 
etc. Regiae Maiestati etc. Dominó dominó Imperátori 
mibi semper clementissimo.. 



281 



LXXXIII. 
Pesíí Jánosnak Verancsies Antal. 

Ad Juaunem rcötliinum. 

Egregie iiobis dilecte, salutem. Accepi a te lit- i56i.jui.2tf. 
teras, et ex eis pláne uberrimeque iutellexi, quanti 
me facias, et quauta etiam sis in me pi*opensione ani- 
n)i, studeasque, ut qiiam diligentissíme mihi inservias. 
Quod etsi pro re nova non Iiabeam, tamen ad ea, 
quae iam diidum facto praestare incoeperis, rebusque 
nostris perquam graviter inenmbas, piacúit admodum 
litterarnm etiam tuanim testimouio cognovisse. 

Ubi autem apud te gaudes, et mihi gratularis, 
salvum et sospitem me Viennam Posonio venisse, fa- 
cis et hoc non minus officiose, quam amanter. Et eo i 

animo istam gratulationem tuam accipio, quo et tua 
erga me meretur propensitas, et meus erga te affectus, 
quippe qui ab eo tempore, quo te mihi adiunxisti, et 
refrixit nunquam, et semper sumpsit sibi incre- 
mentum. 

Ne autem valetudinis huius meae statum habeas 
subdubio, et e\ aliorumrelatu.liae meae praesentes in 
hoc confirmabunt. Doctor enim Spinus Poaoniensium 
medicus, ubi proxirae in ea civitate curam sane tu- 
multuariam, et quasi aliud ágens, assumpsisset, multa 
medicis meis prioribus habita revercntia, ut est civi- 
lis et modestus, intra dies XV catharro meo me libe- 
ravit. Nec íd aliis quidem remediÍB, quam pancis qui* 



282 

buadam fomentationibüs. frictionibQS, et qnatemo tan- 
tummodo balneo, simpliciam qüommdaiD mixto yirta- 
tíboa. Quibuft (nti iam di^i) per XV dies uaiia, non 
aliter eos dolores ex hnmero mihi detraxit, quam si 
manu absteraísset. Ex qno videas, qnam sit praxis 
doctrína interdum potior et mágia efficax. Apparetqne 
pláne, quod qnidam medici, ubi primom viderint 6a- 
leni atqne Hipocratis regnlaa non profeciaae, nova 
non andent comminisei, relictoqne aegroto in snapen- 
ao, laxant morbi víres, et aegrotos non tam corant, 
quam emeiant ; nt ille nnper, qni me peregríni cnioB- 
dam ligni radicisqne succo quadraginta diea maeera- 
vit, bnnc menm oppngnana catbarmm, eoqne demnm 
mine expugnato, cessit a cora, dicens, ae non eo ani- 
mo cnratíonem mei asaampBÍgge, nt me aanaret, 8ed 
ut aemulís suis palpum obtmsisBet, si qnia caana feli- 
cior conatnm eíns promovisset. Landetnr itaque Do- 
minus et Spíni industria. 

De praeconiis virtntnm, quae in me congeris, 
non respondeo tibi, quum amore, quo es in me, ded- 
peris. Ago tamen tíbi gratias, ne meam gratitndinem 
desidereB. Qnod autem tranquillitate lóca ista vestra 
nunc frunntnr , Transsilvaniaque inermis sédet, mirí- 
fice laetor. Doleo tamen, quod maiam mentem et pri- 
orem animum contra nos cum transfagis intra pectas 
fovet. Nec ab eo qnícquam mitius sperandnm est no- 
stris partibus. Juvat tamen utique, quod non tnmul- 
tuatur. 

Dolenter quoque parentis tuí diuturniorem audi- 
vimus aegritudinem. Nec est, cur velimus tibi indi- 
gnari, si serius reverteris, et illi navas operám. 
Quandoquidem recte facis et vére fílialiter, qnod pa- 
tri morbo presso non desunt tua of&cia. Nihil itaque 



. 283 

sis.de hoc sollícitns, quia quandocnnque redieris, tem- 
pestivus et gratus eris. 

Quod verő ad rhedales equos, et ad salarium 
tibi constituendüm (ut petis) attinet ; nunquam eo aní- 
mo fui, nt te annua quappíam stipe nolnissem provi- 
dere : sed a patre tuo expectabam, qní quum te in 
familam meam collocari voluit, qnaesitus a me, qna 
conditione solutionis velle me illum assnmere ; respon- 
dit , nulla solutione opus esse , sed tantum, ut sit snb 
ductu et disciplina mea. 

Quum autem et Albertus Zylva, et Joannes An- 
dreflfy voluerunt sibi concedi, ut foverent instructum 
essedum, decreta illis annua aliqua stipe ; non con- 
cessi, licet adeo antiquis et benemeritis meis neces* 
sariis, propter tennem status mei fortunam, qua sum 
praesentí tempestate. Quam ob causam, ne tibi quo- 
qne, quod postulas, praestare possumus. Quod ut fe* 
ras aequo animo, cupimus et te hortamur. Alioqui, si 
deleetabit nostrum contubernium, non destituemus te 
sumptibus, etiam ex condicto. Beliquum est, ut et do- 
minum parentem tuum, et te optime valere optamus. 
Viennae 26. Julii 1561. 



284 



LXXXIV. 
Veranesics AnUIoak Verancsics Fauslns. 

FaiHtus Verantiiis Autiqiio Vcrantio patruo suo. 

1661. AU-. 2. Salvete in Dominó Jesu CliriBto, qui est salas 

omnium. 

I\everendi88ime et Amplissime domine Princeps, 
domine et patrue mihi semper gratiosissime ! Salntem 
et servitiorum meorum perpetnam commendationem. 

Verissimuni, ReverendÍ8BÍme et Amplissime Do- 
mine, est, quod vulgo prísci asseruuti necessitatem 
omnia liomines eogere ; quae quidem nos hoc tempore 
multa, imo maxima facere seu sufferre cogit. Nam 
cum in dies magis ac magis hoc malum cresceret, co- 
gebamur, sicut Vestra Reverendissima domiuatio no- 
stro praeceptori praeceperat 8. die Maii discedere, 
discessimus. Cum autem perventum illuc, dominus 
Thomas de Nadasd, Regni Hungáriáé Palatinus, ni- 
hil nobid locutus, tamen, ut intellexi ab aliquibus, 
Francisco Senney Praefecto, quem non dubito Vestrae 
Revcrendissimae et Illustrissimae dominationi notum 
esse. quo nos ad suas aedes deduceret, praeceperat. 
lllic mansinuis fere per mensem, quousque Magnifica 
domina Ursula Kanizsai, eiusconinx, veniret. Deinde 
cogebamur iterum ex illó loco discedere ad Nadasd, 
propter morbum , qni nunc in istis locis praecipnis 
grassatur ; hinc verő nescimus, quo ? nisi Vestra Re- 
verendissima dominatione snadente, et Deo anzili- 



285 

ante. Nam a prudentibiis et sapientibus scmper di- 
scendum, consiliumque capiendum esse, ait Cato. Quod 
si Reverendissima, .dominatio Vestra voluerit mihi 
gratissimum , Agriam, aut in pátriára meam dnlcissi- 
mam, sin verő, Posonium etiam faciam. Sed certe ma- 
lum ; quia aliquando decem, nunc quinque, tum sex si- 
mul moriuntur. Ideo rogo Reverendi ssimum Princi- 
pem etdominum gratiosissimum, ütne obliviscatnr no- 
stri. Valeat Vestra Reverendissima dominatio quam 
felicissime, ct me, ut vestrum, irapostemm diligite. 
Dátum ex Nadasd 2. die Augusti 1561. 

Vestrae Reverendissimae Dominationis 
servitor 
Faustus Verantius m. p. 
ibi vivit, ubi amat. 



LXXXV. 
Saracenus Míbály bíbornohnak Verancsics ^ntal. 

Ad Rcvercndissimnm et Illiistrissinuim Caidinalcm Sarace- 

nura Micli. 

Superioribus mensibus cum essem Agriae in iögi. okt. 7. 
Episcopatu meo, qui est in ultimis finibus, quos in ea 
parte Rcgni quam propinquissime habemus ad Tur- 
cas ; redditae mihi sünt Reverendissimae Amplitudi- 
nis Vestrae litterae, quibas M. Ant. Bocchapaludium 
civem Romanum , et ingenuum iuvenem ac probum, 
quamquam hoc tempore apud nos incommode a for-. 



286 

tana exceptum, commendavit, occasioneque hninsmo* 
di sic yicissim se ipsam quoqne erga me dignata est 
declarare, ut id coinmendatíonís suae non in postre- 
mis Incrís meis reposnerim; stndio illo potisBimnm 
semper intentus, nt summorum ac prindpnm yirornm 
gratiam et favorem officÜB mihi promererí poasim, 
eornmqne imprimis, qnos in Eccleaia nostra Catholi- 
ca patres et Praelatoa noatros habeamns. Etái itaque 
M. Ant. din antea in notitiam meam pervenerat, fece- 
ramqne illi omnem copiam meae familiaritatia et be- 
nevolentiae ; ipse tamen pndorene, an alia qnapiam 
indnctns causa, nescio, sed mea nec familiarítate, nec 
opera nsus est prius, quam in aegritndinem, qna nonc 
etiam bona adhuc ex parte detinetor, inciditi cnravit- 
que per Vestram Reverendissimam et IIInstrisBimam 
Amplitndinem apnd me commendari. Qna commenda- 
tione tametsi non erat admodnm opus, qnnm illi eius 
etiam ipsius nomine subvenisse, favoreqne, imo etiam 
contnrbernio meo adesse non praetermisissem, si ad 
me magis serio accurrisset ; ea tamen ipsa commen- 
datione (ut ingenue fatear) illud effectum est ; nt sicut 
ipse M. Ant. me antea necessitati snae reqnirere de- 
buerit, ita postea ego (lectis Reverendissimae et II- 
Instrissimae Amplitndines Yestrae litteris) sednio 
ipse couquaesiverim , insserimqne uti mea et ope, et 
opera, quo me omnino Yestrae Reverendissimae et 
Illnstrissímae Amplitndini redderem obseqnentem; 
paratns etiam impostemm sic voluntati eins inservire, 
ac mandatis morém gerere, ut, si quos hic in Hungá- 
ria habeat suos necessarios, persuadeat sibi, me quo- 
qne babere unum inter alios non postremum. Hisque 
pancis complexus, reliquam omnem officiomm et ob- 
^uiorum meommínsinuationem Reverendissimam et 



287 

Illustrimam Amplitudinem Vestram felicissime in Al 
tissimi gratia valere cupio ; hortatus quoque M. Ant., 
ut quum apud eandem Vestram Reverendissimam et 
lUustrissimam Amplitudinem constituetur, coram ce- 
tera et mea et Regni huius suppleat oretenus. Vien- 
nae VII. Octobris MDLXl. 



LXXXVI. 
Verancsícs Antal mint egri pfispölinek hűségesiiflje. 

Ego Antonius Verantius, Dei et Apostolicae Se- isei. oct. 14. 
dis gratia Episcopus Ecclesiae Agriensis etc. notifico 
ac testatum facio per praesentes meas, quod quum 
me a Sacratissima Caesarea Regia Maiestate Ferdi- 
nándé Divina providentia Romanorum Imperatore 
Semper Augusto electum, nominatum, ac praesenta- 
tum ad Episcopatum meraoratum, videlicet Agriensem, 
Sanctissimus Dominus noster Papa Pius felicis nomi- 
nis Quartus de plenitudine suae potestatis iuxta ritum 
Sanctae Matris Ecclesiae Romanae Catliolicae atque 
Apostolicae bullám provisionis et consecrationis meae 
mihi destinasset, Egoque a Reverendissimo dominó 
dominó Nicolao Olalio Archiepiscopo Strigonieusi 
Metropolitano meo etc. munus consecrationis Viennae 
Austriae in templo Divo Francisco dicato, die XXI. 
mensis Septembris, qui fűit Beato Matheo Apostolo 
et Evangélistáé festus ac sacer, anno instanti, videli- 
cet MDLXI , solitis omnibus ceremoniis adhibitis, 



288 

iuxta usitatam ct laudabilem ciuBdem praefatae Sane- 
tae Catholieac ac Romanae Ecclesiae consnetadinem 
accepissem ; tánc temporc talis consecratíonis deposiü 
corporale iuramentum, quod in ipsa bulla consecra- 
tionis cxpressum est in haec verba. 

Ego Antonius Verantíns Electns Agriensis, pro- 
mitto, quod ab hac hóra in antea fidelis, et obediens 
cro Beato Petro, Sanctaeque Apostolicae Bomanae 
Ecclesiae, ac dominó nostro domine Pio Quarto Pa- 
páé. Buisquc successoribus canonice intrantibns ; item 
quod non ero in consilio, vei consensn, vei facto, ut 
vitám perdant. aut membrum, seu captantnr, aut in 
eos manus violenter quomodolibet ingerantor, vei in- 
iuriae aliquae inferantur, quovis quaesito colore; item 
quod consilium, quod mihi crediturí snnt per se, ant 
per nuncios suos, seu litteras, ad eorum damnnm, me 
sciente nemini pandám : item quod Papatnm Romanum 
et Regalia Sancti Petri adiuvabo et defendam ad re- 
tinendum contra omnem hominem ; item quod Lega- 
tum Apostolicae Scdis tam in eundo quam in redenii- 
do honoriíice tractabo, et in suis necessitatibus adiu- 
vabo ; item quod inra, lionores, privilegia et authori- 
tatcm Romanae Ecclesiae, ac domini nostri Papae, et 
successorum praclictorum conservare, defendere, au- 
gere et promovere curabo ; item quod Sanctorum Pa- 
trmn regulás, decreta, ordinationes, sententias, dispo- 
sitiones, rcservationcs, provisioncs et mandata Apo- 
stolica totis viribus observabo et faciam ab aliis ob- 
servari; item quod baereticos, scismaticos, et rebel- 
les dominó nostro et successoribus eius praedictís pro 
posse meo prosequar et impugnabo ; item quod voca- 
tus ad Synodum veniam, nisi praepeditus fuero^cano* 
ca praepeditione. Item quod Apostolomra limina Ro- 



289 

maiia Curia existente citra, singulis annis ; ultra verő 
montes, singulis bieuniis visitabo, aut per me, autper 
meum nuncium ; nisi Apostolica absolvar licentia. De- 
mum possessiones quoque ad mensam meam pertinen- 
tes non veudam, neque donabo, neque impignorabo, 
neque de novo infeudabo, vei aliquo modo alienabo, 
etiam cum cönsensu Capituli Ecclesiae meae, ineon- 
sulto Romano Pontiíice. Sic me Deus adiuvet, et haec 
Sancta Dei Evangelia. 

In quorum omnium fidem et evidentiam has prae- 
sentes litteras manus meae subscriptione, ac sigilli 
mei impressione communitas edidi patentes. Dátum 
Viennae XI [II. die mensis Octobris, anno Domini M. 
D. LXI. 



LXXXVII. 



Croroer Márton a lengyel király béctí követének Veran- 
csles Antal. 

Ad Revereiulíssimuin Martiiium Qromerum Regis Poloniae 

Oratoreni. 



Non ita pridem intellexi , quod Litbvania 1661. 
ultra uros et bisontes feros, alcen quoque animál fe- 
rínum, losc indigenis nuncupatum, producerét. Cuius 
ungulam anterioris ac dextrini, an posterioris et laevi 
pedis, nescio, sed aiunt, ea vi et virtute esse praedi- 
tam, ut et vertiginem tollat, et comitiali morbo me- 
detur. Idque non aliter, quam contactn solo aegroti 
corporis. Quo fit, nt buiusmodi malo laborantes pro • 

MOKUM. nDXO. msT. •— scmiPT. zix. 19 



290 

qnodam amuleto einsdem ungalae laminálás coUo ad 
nndam carneiii,nimirnmintra8nbacnlam, vei in digitis 
annuloB conanevernnt gestare. Ac rei tanta fertur 
fidea vei opinio potins esse attributa, nt andiam ex 
plnríbns non levibus etiam bominibns, nihil aeqne 
contra vertiginem facere magis, qnam hanc ipsam un- 
gnlam. Propterea, etsi me hoc incommodo, memoratae 
acilicet vertiginis, trés superiores menses Inlio, Angnsto 
et Septembre satis male habuerint, simqne iam me- 
lius exceptns ab Octobre, adeo nt in spem etiam ve- 
nerím, ea me omnino imposterum liberatnm főre, me- 
tuo tamen adhnc, ne vei modica transgressione prae- 
ceptorum, quae mihi snnt a medicis imposita, identidem 
recurrat, et nsum sibi constitnat ac íirmet. Vellem ita- 
que omne genus remediorum mature experiri, et prín- 
cipiis occurrere, ne ipsum malum magis ac magis in- 
valescat. Quare dominationem Vestram Reverendis- 
simam obnixe et summa fiducia rogo, velit omní dili- 
gentia curare, ut prímo quoque tempore vei integram, 
vei dimidíam alcis buius ungulam habere poasim 
ant etiam quantumvis mediocre eius frustnm, quod 
mihi ad medendum suffícere iudicabit Nec dnbitet, 
hoc ab Ea mihi ofíicium tam gratum et acceptnm esse 
venturum, quam beneficium quodvis maximum. Aliud 
nunc de pari et futura mea gratitudíne non loquutns; 
verum non committam unquam, ut quis lue etiam pro 
levibus acceptis inre ingratum et iromemorem dicere 
possit; quanto magis aestimatums sum id Vestrae 
Reverendissimae dominationis in me voluntatiSi qnam 
non amo, colo, observoque tantummodo, ted etím 
maximé veneror^si eius opera ungulam hanc oMiMfta^ 
Deus Reverendissimam dominationem Vettrtti 
lumem et felícem conservet. Viennae 1 7. Ootobiii 



291 



LXXXVIII. 
Veranesies Aniainak Zakariás pápai nuiitíus Bécsben. 



Zacharias Dei et Apostolicae Sedis gratia Epis-i66i. oet t? 
copns Pharensis, ad Inyictissimum Príncipem Ferdi- 
nandum Romanonim et Huugariac, ac Boliemiae Re- 
gem, in Imperatorem electum, Sanctissimi in Christo 
patris et domini nostri, domini Pii Divina providentia 
Papae Quarti et Apostolicae Sedis Nuntins cnm po- 
testate Legati de Latere, Heverendissimo in Christo 
patri, dominó dominó Agriensí Episcopo salutem et 
sinceram in Dominó cliaritatem. 

Ut facilins et efüca^cins fidem tueri Catholicam, 
et eius defensioni adversus Lntheranos et alios hae- 
reticos, paratíores atque instractiores esse valeatis; 
Yobis, de cuius doctrina, fide, constantia, et integritate 
plnrimnm coufidimus, ut libros Lutheranorum et ali- 
orum quorumcunque haereticorum damnatos et lege 
prohibitos, habere, legére et interpretari, ac in eis 
contenta dammata refellere et impngnare, pnblice et 
privátim ; nec non et nna cnm uno ant dnobus capel- 
lanis vei aliis faniilínribus Vestria per vm pro tem* 
poré eligendis, horas caiioiücai, innrims paiiter et 
nocturnas iuxta ritum et nsum breviani noviter per 
bonae memóriáé Franci&cumPresbvlerum Cardiualí 
títnli Sanctae Cmeis de HieruBalem edití» et pc 
dem Apostolicam approbatí, dicere et recitjirc, 
alicuins cenaurae nen pueime eeeleisiastirac U 



Mi 



292 

libere et licité possitis ac valeatis, auctoritate Apo- 
stolica nobis concessa et commissa, qna fnngímur ín 
liac parte, tenoré praesentium plenam et liberam 
licentiam ac facultatem concedimns, non obstantibus 
quibusvis Apostolicis, ac in Provincialibns et Syno- 
dalibus ConcilÜR editis generalibus vei specialibns 
constitutionibus, ceterisqne contrariis qnibnsennque. 
Dátum Pragae sexto idus Octobris anno a Natívitate 
Domini millesiino quingenteBÍmo sexagesimo primo, 
Pontificatns einsdem SanctisBÍmi domini noBtrí domini 
Fii Papae Qnarti anno secnndo. 

Zacharias EpiscopuB PharenBÍs 

Nnntíns mp. 

Visa. Antonius Caucbius Auditor. 

Desiderius Labbe Abbas et Nótárius. 



LXXXIX. 
Maximilián cseh királynak Veranesícs Antal. 

Ad Sacram Regiam Maiestatem Bohemiae. 

lőr.i nov ir» Mandátum Vestrae Sacrae Regiae Maiestatis, 

ne Posonio Agriam interim proficiscar, donec a Cae- 
sarea Maiestate nova de alterius Commissarii electione 
veniat constitntio, qui mecum eodem est descensurus, 
postquam dominus loannes Desewffy propter valctu- 
dinem suaro minuB hoc tempore ad id muneris atque 
itineris capessendum videatur esse idoneus; accepi 



298 

ea cam sabiectioue et reverentia, qna debui, parebo- 
qne illi obedieutissime. 

Yeruffl, quía intellexi, proxímam Sacratissimae 
Maiestatis Caesareae deliberationem super rem Ag- 
riensem vei ex totó, vei ex parte novis quibusdam 
de causis ac rationibus esse commutatam ; hnmillime 
optassem, si de hoc mecum ctiam aliquid, iuxta ele 
mentem gratiam Vestrae Regiae Maiestatis fuisset 
communieatnm ; praesertim, quam de me et de meo 
offioio agatur. Utcunque tameu factum sit ; ego, quo- 
iiiam pro humili ac fideli mea subiectione sem per 
Maiestatum Vestrarum acquievi mandatis, et, dum vi- 
vam, acquiescam ; non mea fiat, sed earumdem Maie- 
statum Vestrarum voluntas, quicquid et de me, et de 
existimatione mea clementer constítuerint. 

Censerem tamen plurimum expedire, si Agriam 
mea profectio non impediretur ; quam impedirí eomm 
praxibus intelligo, qui me minus iustis ac veris cri- 
minationibus prosternere apud Maiestates Vestras 
Sacratissimas contendunt. De quo quum me nunc 
plura loqui non convenit, foro causae meae noudnm 
concesso ; supplico tantummodo buroillimc , dignetur 
Maiestas Vestra Sacra ita clementer curare omnia, ut 
quorumpiam iniuriis et commentitiis delationibus non 
deiíciar. Nam telis latentibns petor ; et dmn praecipue 
religionis causa moltis sim odio, absnrdissíma mihí 
obiiciunt. mcque apud Easdem subvertere conantur 
Ne autem agam modo de aliís, simque intempestive 
Maiestati Vestrae Sacrae molestior ; vei proxíma mea 
supplicatione large potuít c^»gnoMere. unde Agría UA 
laborét defectibus. qnando ego ad neceMÍtaten ehw 
mesm etíam portíonem erogare nrni fmmerim. Vét menm 
malom atque anxietaí^ mea ex eo eat, qnod qmtm in 



2y4 

MaieBtatura Vestrarum utrarumque sanctaB aures varia 
huiusmodi de mc quotidie illi potissimum iustillent, 
qnorum ego operibus contrarius sum, vcllentque Epia- 
copo exeluao, solis dumtarat satellitibus Agriam ad- 
miuiBtrari ; Eaedem tamen ad mc nec verbum prolo- 
quuntur, nec ad cognitiouem rem trausmittont; ut 
partis alterutrius vei aequitas, vei iniquitas patefieret 
et in hunc modum fideles ac probi servitorca celeríus 
ab huinamodi calumniis liberarcntur, confirmarentiir- 
qtie in gratia auorum Principnm ; non tenerentor pen- 
düli, tamqaam dndum ab ea cxcidiaaent. 

Sed hia relictía prudeutisaimo iudicio et optímae 
voluntati Veatrae Regiae Maieatatia, cui cura est de 
Buis ; illud clcmenter dignctur acire : Agrienaea adhnc 
obatinatiaaimo vestigio peraiatere in uaurpata proxi- 
me licentia, foverequc etiam nunc pro auo arbitratu 
tam concionatorem, quam inatitutorem iuventutia pro- 
hibitnm. Idque quam et Maieatatibua Veatria ait bo- 
norificum, et loco illi utile; Maieatatnm Veatrarum 
novit cenaura. Yerum mihi potiua periclitandum etiam 
eat, quam ut deaim mihi commiaao gregi ; parum iam 
aoUicitua de quibuacumque mundi dignitatibua atque 
apleudoribua, quibua iam aatis uaua aum, et famae meae, 
et nomini meo. Haud dubie annoa relíqnoa mea expo- 
acit a me Eccleaia, cui tanto praesertim obeaaae ma- 
lo, niai ipaemet adero, Veatrarum etiam Maieatatnm 
auctoritate et gratia aubnixua ; videbor et officío meo 
defuiaae, et Maieatatibua Veatria parum pro debito 
aerviviaae. 

Unde hia cauaia atque hoc diacrimine Eccleaiae 
meae aollicitua, Concilii quoque legationem abrogari 
mihi cuperem non invitua ; ai modo Sacratiaaimaram 
Maieatatnm Veatrarum benigna venia iieri poaset 



295 

Neque id propterea, quod recusem Maiestatíbus Ve- 
6trÍ8 ad usque mortem ipsam inservire ; sed quod ma- 
ximé metuam, ne, me longius ab eadem EccleBÍa mea 
profeeto, maiora in illám audeant ii, qui non intrant 
per ostium in ovíle dominicum , eamque prorsos fer- 
mento 8noinficiant, etsubiiciant Bibi^aciniiciantetíam 
Maiestatíbus Vestris, totique Regno negotium, quando 
in tanta licentia diutius secure ac libere consistent, et 
radíces altius figere pergent. 

Ego nihilominus, ut servus obsequentissimos et 
Bubiectissimus , ita me semper omnibuB , quae volent, 
accomodabo, ut in mea obedientia nihil desideretur ; 
snpplico tamen, ne patiantur me eonfundi, quando 
hactenns etiam nunquam quicquam meminerím me 
commisísse , in quo vei semel a Maiestatíbus Vestris 
de ímprudentia, de improbitate vei de temere actís, 
Bive in Turcia, sive in hoc confinio fuissem repre- 
hensus ; quia semper eiusmodi vitavi summo et vigi- 
lantissimo studio, vitaturus sane etiam impostenim 
multo accuratius, ut Maiestates Vestrae, quantum per 
me fieri poterit, et iuvabor ex alto, nulla mea prorsuB 
culpa perturbentur, nullum experiantur incommodum. 

Tandem si fortasse his litteris videbor maiore 
affectus esse metu, quam sit periculum, excesserimque 
modum expostulationis , supplico , dignetur Maiestas 
Vestra Sacra clementer mihi veniaio dare , idque ex- 
cessus mei maximo meo zelo imputare , quo sum et 
gratiae Sacratissimarum Maiestatum Vestrarum réti* 
nendae, et integritatis meae defendendae ; quum sciam 
apud optimos Principes ímprobis hominibus locum ho- 
nestum esse non posse. Deus AltissimusSacramMaie- 
Btatem Yestram incolumem et felicem diutissime com- 
sérvet. Posonii XV. Novembris MDLXI. 



296 



XC. 

lixiMlun cseh királynak Jáni^s Zsigmond erdéljí 

ffjeddero ügyében tSbb királyi tanáesos, kik közt 

Veraacsícs AntaL 



i56i.noT 30. Sereuissima Kegia Maiestas, domine domine uo- 

bis clementi88ime. Oratíonum in Dominó devotarum 
ac fidelium perpetuorumquc servitiorum nostrorum in 
gratiam Maiestatis Vestrae Serenissimae bumillimam 
Bübiectíonem. Contulimus kesterna die iuxta elemen- 
tem Maiestatis Vestrae Serenissimae dominó Palatíno 
factam commissionem sententias de litteris filii Kegis 
Joannis pariter et extracto lítterarum domini Zay. 

Ae tametsi litteras jnvenis illius videremus multa 
continere et absurda, et mauifeste falsa , satisque ap- 
pareat, eum non solum ditionem Sacrutissimae Gae- 
sareae Maiestatis domini uostri clementissimi, etMaie- 
statis Vestrae Serenissimae Hungaricam omnibus ar- 
tibus et contentione diminuere couari; sed Principa- 
tam etiam ipsum animo medítari. Niliilominus explo- 
ráta superinde seeundum benignnm Maiestatis Vestrae 
Serenissimae mandátum etiam domini Báthory opini- 
one, simul autem et domini Jaurinensis, qui oeto fere 
iam septimanas, ut dicit , ex asthmate gravissime la- 
boráns domo nonestegressns, responsionis formulám, 
quoad eius fíeri potuit , moderati sumus, et qnid illi 
ad singulos epistolae suae articulos respondendum 
esse eenseamus , exemplo praesentibus inclnso com- 
prebendimus. 



297 



I 



I 



I 



Indticiarum spem aut mentioiiem, quarum ille in 
Icc litterarum auüruiii memiiiit, tlc imluötria tacite 
praeternusiiims ; eo quod eas Maieötatibuü Vestris 
Sereuissiaim iiixta priiis iudicíuni iiostruuj, etratioiies 
abuiule explicatas siiadcre non possiimus* Nihiloniínus 
crit in gratiofio arbitríoSaiiatissimae Maicstatis Cae- 
8areae, et Maieatatis Vcstrae Surcnisöimac, quid eum 
co superinde statiierc volent Respondimuö aiiteaquo- 
qüe Imniiliter, Maieí^tates Vestras Serenissiiiias cum 
pueio iici!:üHuni Itabcre , ex Tlmrdco arbitrio, cuius 
ope nititur, dependcutuj cuius vei Icvissimuni mandá- 
tum repudiare iiiittquam BÍt aimiirns, etiamBÍ inducií^a 
enm Maiebtatibus Vcstria Sereiiissimia antca paclas 
centies repctito iureinraiido saiictis^inie se obscrva- 
turum proniiaisset , ideoquc períiidesit, liabere vei 
noii habere euui eo indneias, qiiando earuin cum vio- 
latiü túra observatio ex soliits Tlmreae iiutn depen- 
deat; qui cum umuia ex suis usibus raetlatnr. evmire 
poBset, eum expeditis aliis rebus suís eo tenipurc in- 
vasioiicm ditiunis Maiestatum Vestrarnm Screníssi- 
maruni filio lícj^ia Joanni*s demaiidare, qiio Itiiii: ub 
spem induciaruni omnia forciit imparata, sicqiie peri- 
cuUim g:ravisHÍmuni ex iiiopinato piibliee eontralii pos- 
set. Maiestas niliiloniinus Vestra Serenissinia opini 
onera liaiic iioetram pro sulita ana erga nos clementia 
boni consulerc dignetur, et adliibíta lima perspicacis* 
simi iudicii mú id faciat, quod e dignitate amplifica- 
tioneqiie Iiuperii Maiestatum Vestrariim Sereiiissiraa- 
rum, et salute ae perinansioüe tídelium subdítorum 
Biiorum putabit esse futurum 

Quod ad extractum litterarum doniini Zay atti- 
net, necessariam esse putamus coiiduetionera quingen* 
torum equitum, quorum ille meminit. i>raesertim si iii- 



298 

duciae ciim íilio Regii( Joannis non interoesfleiiit, 
imo etíamsi (quod non probamua) forte iutercedaÉi 
tamen etíam contra aBSÍduos Thurcamm eas Begií 
MaíeBtatumVeatrarumSereníssimarampartes YUtu- 
tium insnltus reprimendos, saademus condaci oportere; 
et alíquam eins partém ad supplemeuta ordinam Ct- 
pitaneorum Cassovíensinm , aliquam Domíuis de Ho- 
monna attríbui, qni et vicini factíosis snnt et castmm 
Unghwar possident, locum hoctempore tanti momenti. 
Qt ex eiufi permansione conservatio ditionis MaiesU- 
tum Vestrarum SereniBsimarum Cassoviam usqoefere 
dependeat. Qaorum omnium, tam scilicet qui condn- 
centnr, quam qni nunc Cassoviae existant , aolntíoni 
MaieBtas Vestra SerenÍBsima ea clementia providere 
dignetur, secundum supplicationem domini Zay, De 
quo pacto dilabantur ; qua re hoc praesertim tempore 
nihil periculosins ditioni Maiestatum VeBtramm Sere- 
nisBimarum contingere poBset. 

Cataphracti quoque , bí haberi poBsnnt, videntor 
főre et utiles, et neceBBarii ad defendendam ditionem 
MaieBtatum VeBtrarum SereniBBimarum, et alias occnr- 
rentes occasiones. 

CaBtellorum adverBus Thokay erectíonem did- 
muB, non esBc uecesBaríam, bí MaieBtates Veatrae Se- 
reniBBimae aperto Marté cum filio RegiB Joannis agere 
nolunt ; quia* illi quoque ex adverso alia subito erige- 
reut, et sic cum labor, tum sumptus ad eomm conBer 
vationem duplicarentnr. Ceterum bí Maiestates Ve- 
Btrae SerenisBimae bello Bua de manibus iilins extor- 
quere conBtituerunt, non neceBsaria tantum, ed est 
admodum utilia ad cohercendas hoBtium ex Thokay 
impresBiones főre existimamuB. Haec ad mandátum 
MaiestatÍB Y estrae 8erenÍBBÍmae pro debita fide no* 



I 



399 

^ gtra kumíliter respondere voluimuB. Quam Dominus 
'^ DeQB díu felicem et incolumem conservare dignetur 
ad Reipnblicae Cbristiaiiae incrementnm. Posonii ul- 
' tímo die Novembris 1561. 

^ EiuBdem Maiestatis Vestrae SerenisBimaedevoti 

^ capellani ac fídeles humilesque servitores 

StrigonienBÍs etc. mp. 

Tho. Nadasdy mp. 

Agriensis manusua. 

Jaurinensis mp. 

Quinque EcclesiensÍB mp. 

Wesprimiensis mp. 

Michael de Mere mp. 

KivüL Serenissimae Regiae Maiestati Böbe- 
míae etc. dominó doirino nobis clementissimo. 

MELLÉKLET. Illustri»8ime Princeps etc. Lit- 
teras Illustritatis Vestrae, quibus ad nostras proxime 
ad se datas respondet, accepimus et intelleximns. . 
Quarura principio Illustritas Vestra milites suos ex- 
cusat, velle se asserendo, si aliqaando causa partium 
ab integris et prudentibus viris cognosceretur , et in- 
nocentia militum IllustritatÍB Vestrae palám fieret. 
Scimus Sacratissimam Caesaream Maiestatem etc. do- 
minum et genitorem nostrum colendissimum nunqaam 
alienam a cognitione aerumnarum fidelinm Bubditorum 
Buorum Hegni sui Huugariae fnisBe, qain pro paterna 
Bua erga buob pietate sammÍB Bemper votÍB expetivÍBBe, 
ut tam diuturnae mÍBerae plebÍB in Regno bqo oppres- 
Bioues alíquando ccBBarent. Qtiod quo commodiuBper- 
ficeretnr, delegÍBBC certOB fidelcB commiBBarioB , qni 
IlluBtritate quoque VeBtra in id conBentiepte, unaciUD 



300 

Commissariis UlustrítatiB Ve&trae damua> iniuríaa et 
violentías omues cognoBcereut. Vemm eam quoqne 
rem, quomiuu8 fiuem Bortirí potuerít, a delectis Uln- 
strítatÍB VeBtrae komiuibuB adeo impeditam faisse in- 
telleximus, ut nedűm nihil transigi potuerít, sed re in- 
fecta ita insuper diBceBBum sit, ut homines lUustrítatiB 
VeBtrae GommÍBBarÜB Sacrae GaeBareae Maiestatis 
palám dixisse ferantur, Be PoBonium uBque potíuB, si 
poBBibile Bit, progredi cupere, quam vei veBtíginm pe- 
dÍB de occupatÍB cedere. 

De Gábrielé Pereny manifeBtum eBt, ipBumacce- 
pisBe priuB iniuriam ; quam cum vindicaBBet, et rea ad 
aurcB Sacrae GaeBareae MaieBtatis perveuiBBet, Sua 
Sacra MaieBtas eiuB factum adeo non probavit, ut 
reBtitutionem rerum ademptarum illi clementer deman- 
dare BÍt dignata; cui mandato cum ille pro debitafide 
Bua parere humíliter studet , et pecora abacta , facta 
priuB Buperinde Bolita denunciati0ne, iis quorum fuere 
reddidÍBBct, illique Be cum eiB itineri commÍBÍB8ent, 
milites lUuBtritatÍB Vestrae barbarico impetu super- 
venientcB , atrocisBÍme in afflictum vulgUB saeviiBse, 
et cum direptione facultatum , tum verberibus, capti- 
vatione, ac aliis iiuliguitatibus grasBati cbbc dicuntur, 
UBque adeo, ut damnificati tandem inviti eorum pecora, 
quibus rcBtituta per Pereny fuerant, rurBum pro Buis 
in ipBO itinere adimere BÍnt coacti. Unde IlluBtrítaB 
VcBtra coliigere poteBt, quae qualiBve Bit iBta commi- 
Beratio plebis, dum Sacra GacBarea MaicBtate per 
BUOB priuB lacessitoB ablata clementer reddi commit- 
tente, et Perenio etiam mandato Suae Sacrae Maieata- 
tiB hnmiliter obtemperante, militcB IllustritatíB VeBtrae 
tanta immanitate in vulguB innoxium, etalioquinmille 
modÍB calamitoBum debachantur. 



301 

Facta Antonii Zekel pleraque Suae Sacrae Ma- 
iestati non sünt probata, propter miserae plebis aerum- 
nas, atque ideo loco íllum movere est dignata ; quam- 
quam ille non privati emolumenti causa , sed necesBÍ- 
tate temporum ferente, defendendae ditionis Maiestatis 
Suae Sacrae causa interdura liberius agere coactus 
esse dícatur. 

Ubi Illustritas Vestra sua, etsuorumbonaasub- 
ditis Sacrae Caesareae Maiestatis haberi, et si ea re- 
mittereutur, facilius de oppido Lyzka transigi posse 
seribit. Nos credimus Suam Maiestatem Gaesaream 
nulla alia bona , quam quae Suae Sacrae Maiestati 
tanquam legitimo Regi Hungáriáé sünt subiecta, si- 
militer et subditos suos nonnisi propria qnemlibet 
bona tenere et possidere ; Lyzkam autem , utcunque 
Illustritas Vestra super eo est informál a, sciat et ante 
et post obitum Seredii Capitulum Scepusiense posse- 
disse, et recens duntaxat Franciscum Nemethy manus 
suas in oppidum illud intromisisse. Quodut Illustritas 
Vestra ipsi Capitulo citra difficultatem remitti iubeat, 
diligenter petimus; factura eo ipso cum Deo obse- 
quium gratum, tum Suae Caesareae Maiestati et nobis 
rem acceptam, erga Ecclesiam autem ipsam singularem 
pietatem deciarabit. 

Quod ad Comitatus Beregh et Ugocha attínet, 
quibus Illustritas Vestra propter rationes prioribus 
litteris suis explicatas ccdere se non posse seribit. 
Quoniam tam hi duo Comitatus , quam reliqui omnes 
extra Transsilvuniam, quam Sacra Caesarea Maiestas 
in favorem Imperatoris Tliurcarum solam sub certis 
conditionibus Illustritati Vestrae permisit, ab initio 
Suae Sacrae Maiestati tanquam legitimo et coronato 
Regi Hungáriáé fuerunt subiecti, et omnia fidelitatum 



302 

officia prmestiternnt et tam ad Comitía, qnam Jndicia 
Po80iiinm Teneniiit, debitamqne obedientiam et diei- 
rum contríbationem praeatiternnt ; arbítranmr Svam 
qooqne Maiedtatem nec Í8ti8 dnobna, nec reUqin 
Regni Comitatibns, qnicnroqae extra límitea Tnnisl- 
vaniae existunt esse cessnrain. 

Quod ad caBtellum Zewlews et Süb - Mwnktch 
attinet. Non eat dnbinm, qoamdiu pn^atom inter 
militea ntrínque est, aeditam (így) easc caedem ; oete- 
rum, utciimqne lllustritaB VeBtra ea de re est infor- 
mata, milites Sacrae Caesareae Maieatatía per vim 
ex eis eiectí non fuemnt sed ne maiorea in dies cae- 
des fierent, coromnni consensn et volnntate utrinBqiie 
partis disiecta, et Zewlews anibobns exercitibns spec- 
tantibus dirutum fuisse sciat. 

Qoapropter aeqnnm esse censeniua, nt lllnstrítas 
Vestra hac Snae Sacrae Maiestatisbenigna volontate 
contenta esse velit, ac det módis omníbna operám, ne 
bello intestino et caedibns domesticis rea Hungaricae 
magis labefactentnr, et I\eguum Suae Sacrae \Jaiesta- 
tis Hungáriáé ad maiores rninaset vastitatem veniat 
Qnod si Illnstritas Vostra fecerit. pront facturam pro 
sno erga reni Christianam stndio confidimns, existi- 
manms nos in favorem lllustritatis Vestrae aSnaMa- 
iestate Caesarea ea . quae sine offensione dignitatis 
autlioritatisqiie Suae Maiestatis Caesareae praestarí 
poterunt. ad petita lllustritatis Vestrae consecntnros. 

Strigoniensis etc. manupropria 

Tho. Nadasdy mp. 

Agriensis manu sna 

Jaurinensis mp. 

Quinque-Ecclesiensis manupropria. 

Wesprimiensis etc. 

Michael de Mere mp. 



303 



XCI. 

Ferdinánd császárnak Verancsícs Antal, és a királyi 
biztosok Tliuraó Ferencz és Dersffy István. 

Ad Caesaream Maiestatem. 



Proxime, postquam a Maiestate Vestra Caesarea isei.rígén. 
nos de componendis Agriae suscitatis motibas expe- 
diti faissemus, diversa in his partíbüs siiignlonim no- 
strum interccBsit occnpatio, qua serins fortasse, quam 
clemens mandatnm Vestrae Maiestatis Sacrati8simae 
exigebat, et nostra qnoqne voluntas promptissima re- 
quirebat, ininnctum nobis negotium exequi potuerimus. 

Licet cnim ego Turzo maturius hoc itinere Casso- 
viam attigerim ; tamen partim domini Episcopi expec- 
tatione, qui sexta fere po8t hebdomada tardiuB ob iti- 
neris difíicnltatem assecntns est me, partim propter 
Magniíici domini Erancisci Zay praesentem occnpa- 
tionem, qui nnnc etiara caBtrensi expeditione distinetur, 
moram in eadem űrbe insperato diuturniorem facere 
debui , uti per alias litteras meas Maiestati Vestrae 
Sacratissimae humiliime signifícaveram ; et ego quo- 
que Epicopus similiter, qui pedetentim meum iter post 
dominum Turzonem contiuuare iussus eram. 

Qnum itaque ego Episcopus ad 17. diem huius 
mensis Cassoviam appulissem, referreturque nobis 
ambobus , dominum Zay praesentem expeditionem 
propter alia negotia minimé posse relinquere , et do- 
minum quoque Stephanum Dersffy diutius immorari. 



304 

varios etiam dcinde ruinores ex parte Agricnsium se- 
miiiari, quibus quasi metiiebatur, nos divisim Imc ac- 
cedere audere ; ne loiigiori nostra cnnctatíone, et colIe- 
garum inani expectatione aliqua incommoda seque- 
rentur, Agriam nobis properandum proposuimus ; quo 
quum ad 24. diem venissemus, diligenti curae uobÍ8 fait, 
imprimis singillatim prímaríos quosque milites alloqui, 
et de statn rerum praesentíum a singnlis intelligere ; 
deinde convocatis et militaris, et nobilitaris status 
potioribus viris nostri in praesentiam. praesente etiam 
dominó Modrnsiensi Episcopo, aliisque ex Capitnlo 
Canonicis, juxta instnictiouem nobis a Maiestate Ve- 
stra datam, sedulo eos einsdem nomine hortari, nostro- 
que etiam verbo impensius rogare non destitimus , ut 
concionatorem Lutherannm, quem citra seitnm et vo- 
Inntatem tam Vestrae Maiestatis Caesareae, quam 
Episcopi et Praesidis sui hue adduxissent , modoque 
contra eiusdem toties expressum mandátum, invíto et 
gravissime reluctante Episcopo ipso, data omnes fide 
et coniuratione mutua accedentc retinerent, quampri- 
mum e medio ipsorum ablegandum módis omnibus de- 
berent, vei ipsius Episcopi manibus discutiendum de 
sua professione traderent; nisi post indígnationem 
Vestrae Maiestatis gravissimam, etiam severissimam 
eiusdem animadversionem expectare, expcririque tan- 
quam contumaces et ínobedieniis contenderent. 

De quibus, clcmentissinie Imperátor, licet crebria, 
eaque diversa ultro citroque inter nos responsa inter- 
veníssent; ipsi tamen de sua innoccntia omni excusa- 
tione usi, retulerunt, nihil eos tale nedűm egisse, sed 
ne quidem cogitasse , quod contra Maiestatis Vestrae 
dignitatem, vei Episcopi authoritatem , aut denique 
contra publicum statum et suam fidem, illius coniura- 



305 

tionis noniine, qiio gravissime apud Maiestatem Vc- 
stram accnsati essent et notati, actnra, rite a quopiam 
reputarí possit, quuDi ipsi non mínas imposterum quo- 
que, quemadmodum antea semper, qnae fidelitatis ob- 
sequia Maiestati Vestrae et Episcopo praestitissent, 
praestare essent parati ; eo dnutaxat excepto , quod 
concionatore, qnem strictissima iam fide ac iureiurando 
retinendam sibi decrevissent , deinceps nulla ratione 
carere vellent, neque fidem abnegare, quam quieta 
sua conscientia recepissent ; pro qua neque Maiestati 
Vestrae Caesareae, neque uUi suo Principi vei terre- 
stri dominó cederent, utpote qui praeter temporalia 
nihil iuris in animam baberent, sed se potius omnes 
malle paratosque esse, prout conventum inter eos 
esset, cum coneionatore suo et omnibus rebus sub- 
latis secnm alio migrare, Agriamque hoc praesídio 
penitus destituere, postquam Maiestas Vestra ele- 
menter, vei Episcopus favorabiliter eos cum suo con- 
cionatore hoc in loco páti nollet. 

His dictis litteras tandem Vestrae Sacratissímae 
Maiestatis síngulas singulo ordini exhibuimus , dili- 
gentiusque eos singulos adraonuimus, ut seria Ve- 
strae Caesareae Maiestatis voluntate penitius ex ipsis 
litteris cognita, a proposito animum suum pláne rc- 
bellem deberent avocarC; cogitarentque tandem, omni 
tumultn suppresso , ad ea sese accomodare . qnae et 
Slaiestatis Vestrae mandátum ab ipsis serio exigeret, 
et eorum fides, integritás, debitaque obedientia expe- 
tere merito omnibus videretur, ne alioquitamsollicitae 
et frequenti suorum Principum exhortationi mandato- 
que, satis aeque iusto ac clementi, manifeste reluctan- 
tibuB, nec satis caute successui huiusce rei provir 
dentibus, deterius quicpiam demum experirentur, qiio^ 

MOVUM. BUNG. IIIST, — BCRIPT. XIX. 20 



306 

propriae negligentiae etinduratoanimoipsorumdigne 
ipsímet imputare possint. Praeterea cogitarent etíam, 
diximos, quo animo ipsi essent a buís servitoribus la- 
tnri, bí qnempiam hospitem moríbus et tota religióne 
discordantem, saisque dominis exosum in aedes ipso- 
niin praeter Bcitnm et volnntatem eonmdem admitte- 
rent Siqnidem ingrato et malo animo , qnemadmodam 
nobis respondernnt, laturi easent; perpenderent , in- 
quam, qnanto magis Vestra Maiestas Caesarea, qna 
in totó Christiano őrbe non est maior Princeps , in- 
digne ab ipsis feret , huné conciouatorem contra Ve- 
strae Maiestatís et domini terrestris volnntatem suo 
ín eonspectn retinerí. Quem nisi edicto Maiestatís Ve- 
strae quamprimum dimittendum cnrareut, non me 
prins ad Maiestatem Vestram recursnrnm ego Turzo 
dixi. Sed his et talibus admonitionibus frnstra con- 
snlnimus ; illi enim non minus, quam antea, pertinaciter 
snam sententiam urgere ac tneri occepernnt, causantes 
iuramentnm commnni voto factum eos minimé decere 
rescindere, et prius quam id committerent , malle se 
extrema qnaequé páti, et Agriam relinquere. 

Quare iterum nos alia vía eos tentandos esse 
dnximus, atqne proposnimis illis de alio concionatore 
nos bene esse provisnros, quem antea quoque in do 
cendo idoneum, rectum, omuibusque ipsis piacentem 
experti fuissemus , quo ad se recepto non modo nou 
sacris concionibus deficcrent, sed ne iusiurandi (így) 
quidem naufragium paterentur ; immo si recte animad- 
verterent, eo facta et Maiestatis Vestrac voluntati suis 
obsequiis abundc satisfacerent , et fidem datam rite 
servarent. Quod si tam iustis oblatis acqnieseere re- 
cusarent, manifeste eos sibi ipsis crimen indueere, 
quo non eoncionatoris gratia , sed alicuins graviorís, 



307 

nec suspicione carentis rei caiisa, eos has tnrbas mo- 
visse , et in hanc coniuratiouem conspirasBe , certum 
esset. Ob idque etiam atqae etiam perpenderent, quem 
novissime ea obstinatio Buccessum et finem esset ha- 
bítura, quamqne laudem et houorem ob haec tam 
egregie gesta facinora apud omnes homines promere- 
rentur. 

Sed nec his quicqnamperficerepotnimns; iienim 
adhnc in proposito persistentes, se omnes, cam sno 
praedícatore, mirís módis deierantes, abhinc récédére 
dixenmt ; quo se nihil tale contra Maiestatem Vestram 
molitos esse in ipsa coninratione, quodnotamaliquam 
ipsis inferre posset, essent bene comprobaturi. Qnare 
dilato ipsis in aliam horam novo responso, quibus in- 
terim rationibus eoram pertinaciam infríngere, et ad 
offícium revocare possemus , diligentissime inter nos 
laboravimus, nullum pláne lapidem inmotum relinquen- 
tes, quo eorum duritiam sedare, in meliusqueredigere 
praetermisissemus. Ilii tamen nec monitis nostris, nec 
uUis rationibus adducti, identidem repetiverunt , se 
omnes a sententia semel admissa nunquam recessuros, 
et nisi concionatore ipsorum uti permitterentur , se 
universos statim ad discedendum paratos esse, sicquei 
etiam omni rerum suarum iactura posthabita, iuramenti 
praestiti bene memores seraper főre. Eamque ob rem 
pensantes nos quoque, si Agria hoc praesidio vacua 
deseratur, quantum periculum et ipsa et reliqua ditio 
Maiestatis Vestrae in his partibus subire possit, quum 
iam cunctos milites abituros pro certo intelligeremus ; 
mox ego Turzo facta coram praefato Gapitulo et co 
ram cunctis praesentibus protestatione, interdixi illis 
ne 8ub perpetuae infídelitatis nóta quippiam eorum hac 
ratíone Agria quopiam récédére praesumeret, *»«<! *»*>- 

20 



308 

nori8, humanitatís, fideiqneipsommratíonepnieociilis 
liabíta, tamdin in officio quilibet sno peraistere debe- 
ret, donec Maiestas Sna superínde edocta, aliudsaper 
hi8 omnibus rebus statueret. Qaoa conaiderare etíam 
ego admonui, si Agriam ita tumultaarie deaerere, et 
manífesto periculo exponere decreviaaent qoa infamia 
86 ipsoa afficerent, quamqae ignominiampostería sms 
atque calamitatein ubique gentinm índncerent , quiim 
deaertores hniuBinodi finitímarüm arcium sioe Prín- 
dpis mandato legnin decretia non tantnm infidelitatís 
notam, sed turpisaimam qnoque mortem sibi ipaia com- 
paraturoB noverint, ac ipáimét non ignorent, qnam 
longaa Reges habeant manna, de talibna manifeatís 
noxiia nbiqne terrarnm meritaa poenaa Inere. 

Ad haec aimiiiter ipsi qnoqne militea proteata- 
tione facta reapondernnt , paratos se ease ad obae* 
qnium, ut usque nlteriorem deliberationem Vestrae 
Caesareae Maiestatis in loco sno qnilibet Agriae per 
maneat; ita tamen. ut inierim concionatorem ipsnm a 
se non dimittant : quod si consentire eis non nollemus, 
nihil alind ab ipsis responsi restare , nisi ut hinc abi- 
túros eos pro certo sciremus. 

Hic quoque, clementissime Imperátor , quantum 
potuimus, veLeraenter illis reluctavimus : acrenunciavi- 
mus, ut etiam atque etiam desinerent mandato et vo- 
luntati Vestrae Caesareae Maiestatis resistere. Sed 
illi quasí tot precibus et admonitionibus nostris magis 
inflati et velüti in rabiem versi , per certos nuncios 
retulerunt nobis cum juramento, esse se paratos edu- 
cere Agria concionatorem, quemadmodum a nobis 
esset satis superque postulatum; non aliter tameu, 
niaí ut in aliquo propinquo Agriae pago illum dedn- 
cere libemmsit, ubi einsconcionibua interessé poaaint 



309 

Nos qüidein post tautas contentiones, ubi nihil officere 
nos posse videremus, longius ab Agria uno Hunga- 
rico milliari locum concionatori designavimus ; sed illi 
causantes, metu Turcarum tam remote eos cum uxo- 
ribus et liberis non audere Agria exire , quod hostes 
facile eos omnes ab Agria excludere et intercipcre 
possent, contenderunt tandem apud nos, pagnm Thi- 
bemer ad duo milliaria Italica ab Agria distantem 
ipsis concedi, qui pagns est Capituli buius Agriensis ; 
quod si id demum ipsis denegaremus , nulli aliae con- 
ditioni locum dare, sed omnino in oppido Agriensi 
concionatorem retinere omnibus nobis invitis vellent. 
Id quod nos a fidedignis hominibus intellexeramus, 
unanimi consensu boc eos deliberasse. 

Quare, clementissime Imperátor, tametsi nos 
nulla ratione adducebamur , neque persuaderi nobis 
patiebamur, ut anirois et senteutiis militnm quicquam 
cederemus ; visa tamen huius arcis summa, et fere ex- 
trema necessitate, quae propter militum recessum illi 
impendebat, consulte nos facturos credidimus, si inter 
duo mala minus malum eligeremus, ac potius aliquid 
niilitibus iis ita obstinatis indulgeremus, quam Agriam 
ab eis destitui pateremur ; quae quum iu extremis fíni- 
bus et bostium faucibus sit sita, facile non tantum 
ipsa, sed magna pars Regni Vestrae Maiestatis tan- 
quam ex valido quopiam propugnaculo possit pericli- 
tari, si suo praesidio destitueretur. Quod ne fieret, 
nostro iudicio, quamvis certe coacti , et ipsa summa 
necessitate impellente, visum est nobis potius dexteri- 
tate uti, quam etiani Vestra Maiestas Caesarea nobis 
iniuDxit , quam severitate et summo iure , et eorum 
concionatori praefatum locum concedere tantisper, 
donec Vestra Maiestas dignabitur aliam deliberationem 



310 

hac de re huc Agriam expedire. Ego enim quom pro 
fide mea et Summo Pontiíici et Vestrae Caesareae 
Maiestati exhibita, huiusmodi liaereBÍbus propagandis 
locmn in bonis Ecclesiae meae minimé concedere va- 
leam ; Vestra Maiestas Sacrati88ima suo prudenti in- 
dicio clementer deliberabit, statuetque, quibua ratíoni- 
bus hoc malum coercere opus 8it , uegotíumque relí- 
gionis et huius locí 8tatum stabilire. Id qnod matare 
faciendum esse censemus, ne exemplo horum reliqni 
etiam eiusdem subditi libertatém a vera religione apo- 
statandi sibi ipsis capiant atque usurpent. 

Ceterum qnod ad mntationem praefectorum Agri- 
ensium attinet, de quibus Maiestas Vestra ad nos cle- 
menter scripsit ^ illud hoc tempore tentandum valde 
iucommodnm esse iudicamus. Quum enim Joannes 
Zaberdinus, nunc in expeditione cum dominó Zay 
cum certo eqnitum nnmero existat , si enm huc revo- 
care vellemus, id non sine diminutioné exerdtus , et 
expeditionis illius incommodo faceremus. Aliud est, 
quod Stephanus quoque Zolthay nunc subinde a do- 
minó Zay cum equitibns et peditibns Agriensibus in 
castra dimitti sollicitatur, qnem his diebus cum equi- 
tibus centum et totidem peditibns eo expediemus. 
Porro ad ea etiam, quae de Francisco Horwath scrip- 
seram ego Episcopns , ex})ectarem humillime a Cae- 
sarea Maieslate Vestra edoceri , quid in eius negotio 
fieri clementer velit. Quae oninia cum ira sese ha- 
beant, differendum nobis esse duximus , quum huius- 
modi novos praefectos tam cito in promptu habere 
non possimus. Reliqua, quae mihi domi manenti agenda 
erunt, a clementi delíberatione et informatione Ve- 
strae Maiestatis ego Episcopns humillime expectabo. 
Et Deus Optimus Maximus etc. 



311 

Praeterea, clementissinie Imperátor , quum iam 
totum hoc negotium tiimultuum Agriensiura cura ipsis 
militibus transegissemus eo modo, quo superius Maie- 
stati Vestrae Caesareae declaravimus , litterasque 
iiostras ad Eandem coiifecissemus, supervenit Egre- 
gius dominus Steplianus Dersfy, a Sacra Regia Maíe- 
state Bohemiae, dominó nostro clementissimo, loco 
Magnifici domini Zay delegátus nobiscum Commissa- 
rius, cui totam seriem liuiiis transactionis exponentes ; 
ex insperato aliud nóvum negotium iidem milites co- 
ram nobis produxerunt, magnopere instantes, ut quem- 
admodum ipsis facultatem retinendi concionatorem 
locumque concionandi concessissemus inviti et coacti 
eo usque, donec Maiestas Vestra aliter ea de re deli- 
berabit; ita etiam colonis Episcopi libertatéra conce- 
deremus, neque interdiceremus easdem conciones li- 
bere audire ; deinde ut ipse Episcopus dictos suos co- 
lonos propter couiurationis participationem punire et 
castigare praetermitteret , ac eos in gratia retineret. 
Nos, qui iam ab hisce turbis componendis soluti et 
expediti esse videbamur, non in exiguam curam et 
sollicitudinem denuo incidímns, quibusnam rationibus 
liis postulationibus rite satisfacere possemus. Quum 
quidem difficile nobis aliis esse videbatur, rebusalieni 
iuris , et quae ad nos non pertinerent, contra Epis- 
copum ingerere, ipseque etiam Episcopus suo episco- 
pali muneri et Catbolicae professioni adversum esse 
diceret, id licentiae suis colonis ac subditis concedere, 
qua et ipsi in maiores errores prolaberentur, et alieni 
eorum exemplo inficerentur. 

Et propterea idera Episcopus , memor sui iura- 
menti, quod Vestrae Caesareae Maiestati in auceptione 
Bui Episcopatus fecit, et similiter Sanctae Sedi Apo- 



312 



fttolkae ÍB ipftiná coiiM^rmtiotte . ^nw^^ ^ncqi 
aKeainn ab ofGcio »mo facerc Tolnt . qmo ^ac nribas 
sóft et fonctioni ecclesiaatkae qv^pna derogaret 
Xeqoe olla ntíaoe penaaderí potntf at im ^aoadh 
ciaiD ftoonon huiom et libertatia ia nrioBoa aaoa kanc 
indebitam militnm petitionem adaitteiet. %mb«B de 
alienis colonis nec nis alhna. nec aliqaa cara deberet 
eaae : níbilominiis illnd ipsia non dea cgAiit , coedem 
colonos neqoe nanc neqae in poatenui awleatare et 
affiigere, donec obedientea obaeqaentesqne ctaaUectí 
esM 800 dominó terreatri Toloerínt. Sicqac liia iastis 
rationiboB milites per noa alioa indnctí . tmng ^i^ii^ im. 
cita petentes. aatia difficili animo ceaaere. 

Nos tandem linmilUme soppficaa^na llaieatati 
Veatrae, dignetnr de atatn omninm bamm remm, qaae 
bic modo gemntur, matnre proWdere et decemere, 
propter ninlta perícnla avertenda, qnae circmn Agriam 
hnnt, et ob evitandaa Bimnitatea. qnae a mifitibna tam 
in EpÍBcopnm, quam in banc arcem finitimam anborirí 
possnnt. 

Demum quia rogati anmns ab iiadem militibns, 
ut composititf negotiis certam inatructionem eis prae- 
scViberewus, quam 8uper bac praesentí nostra trans- 
actioiie tenere et observare debeant ; ideo noa id ae- 
quoni , eoromodumque et necessarinm főre pntantea, 
certos articulos edidimus , quibus se accomodare de- 
bebunt , usque dum Maiestas Vestra Caesarea suam 
deliberationem sumittere di^rnabitur, quorum articu- 
lonim exemplum ad Eandem cum praesentibns mi- 
ftimus. 



313 



XCII. 
Maximilián cseh királynak ugyanazok. 

Ad Serenissimam Regiam Maiestatem Bohemiae. 

Quum ad 24. diem menBis instautis duo nos, 1661. végén. 
Episcopus et Turzo, Agriam venire festiiiassemus, 
moti causis, quas in litteris ad Caesaream Maiestatem 
datis expressimus ; ibi, quia et dominus Zay omnino 
nobiscum esse non poterat, et rem Agriensem inve- 
nimns ita turbatani, ut expectationem domini Dersfy 
non patiebatur , aggressi , citra omnem moram eam 
negotiorum partém, cui maturius medendum erat pro- 
ptcr periculum, quod vehebat secum , initium omnium 
summo studio et moderatione, postea contentione 
etiam ac variis módis adhibitis, nihil omnino reliqui- 
mus intentatum, qno praefatis turbis ac tumultibus ea 
ratione mederi potuissemus, quam imprimis Sacratis- 
simae Vestrae Maiestates mandabant, deinde Catho- 
lici huius loci conditio cxigebat, volebatque Kpiscopus. 
Milites enim inexpugnabili pervicacia in eum cardi- 
nem tota eorum conspirationis coniurationisque de- 
dueta re, in eo ad fínem usque perstiterunt, quod, nisi 
is concionator sectarius concedcretur illis, una omnes 
cum eo essent secessuri; adiicientes illud quoqiie 
idemtidem, exteriőre scse duntaxat liomine Princi- 
pibus suis et suo dominó esse obnoxios , interiore ne- 
mini, praeterquam Deo. et similia multa, quae attigi- 
mu8 in memoratis litteris ad Caesaream Maiestatem 



314 

datis, quarum copiam ad Vestram quoque misimus 
Maiestatem. Res autem ipsa, quia est difficultatis ma- 
ximae et maximi periciili ; censeremus humilí nostro 
iudicio, serio, celerrime et valide hiiic tam enormi 
pessimique exempli licentiae temeritatique esse occur 
rendűm. Quia hoc, quod iidem milites aguut contra 
et Maiestatum Vestrarum voluutatem in finitimo loco, 
et contra Episcopi iura ac decorem, non aliud videtur 
esse, quam quaedam artificiosa defectio, sive rebellió. 
Proinde ad postremum, me quoque, Stefano Dersfi ad- 
veniente, rebus iam prope conclusis ceteris, iidem mi- 
lites non erubuerunt illud etiam pertinacissime exi- 
gere, ut Episcopus non prohiberet colonos suos con- 
ciones eorum frequentare, neque etiam in eos religio- 
nis causa animadverteret ; innuentes nonnihil , quod 
eos etiam contra ipsum Episcopum essent tntaturí. 
Res sane magnae et audaciae , et insolutae eniosdam 
violentiae ! Diutiusque hac contentione conflictati, nec 
Episcopo id iuris sui cuipiam concedente , nec nobis 
aliis permittentibus, ut quod esset maximé iniqnum et 
indignum ; tandem cesserunt milites. Et sic huius tan- 
tummodo negotii finem assequuti, reliqua in aliud 
tempus distulimus ; quum et Turzonem privata quae- 
dam negotia domum revocarent. De quibus postea 
Vestrae Sacratissimae Maiestates, levatae nonnihil 
praesentiura tot novarum rerum curis, provisionem 
íieri commodius mandabunt. Quod similiter érit matu 
randum ; quia res et status Agriensis , qui nunc est, 
magnopore instaurationem desiderat. Et Deus etc. 



315 



XCIII. 
Veraocsíes Antal és bírötársainak törvényke/ési ítélete- 

Nos Anthoniiis Verantius Divina miseratione 1002. fobr. 25. 
Episcopiis Ecclesiae Agriensis, Conies Perpetuus Co- 
mitatus Hevesiensis, Sacrae Caesareae et Regiae Ma- 
iestatis Consiliarius , memóriáé corameiidamus per 
praesentes : quod nobis feria tertia proxima post Do- 
minicam Reminescere proxime praeteritam una cum 
Venerabilibiis dominis Francisco Pankothano Vicario 
in Spiritualibus nostro Agriensi, et Petro Krychylyth 
Praeposito Orodiensi, Canonicis et Archidiaconis 
dictae Ecclesiae nostrae Agriensis; nec non Egregiis 
et Nobilibus Stephano Zoltay Capitaneo nostro Agri- 
ensi, Valentino de Pelin , Thoma Baxay , Francisco 
Kathay, Andrea, Ladislao et Joanne Horváth, Al- 
berto Bel lény, Martino Zeolewssy, Laurentio Wiczay, 
Gábrielé Ghodoczy, Petro Zekel , Andrea Bay, Mi- 
cbaele Balogli, et Alberto Zylwa , familiaribus Arcis 
et Curiae nostrae Agriensis sedentibus pro tribunali ; 
Nobilis Joannes Czyko, Officialis et procurator Ve- 
nerabilis domini Stephani Szakalynczy, Episcopi Sco- 
piensis, et Suffraganei Ecclesiae Metropolitanae Stri- 
goniensis, ac Commandatarii Abbatiae Beatomm Petri 
et Pauli Apostolomra de Thapolcza , nomine et in 
persona eiusdem domini sui, nostram personaliter ve- 
niens in praesentiam , exhibuit et praesentavit nobis 
in judicio litteras Serenissimi Principis et Domini, 



318 

phani et Andreáé Bary ws haereditariae sint , hisque 
diBtnrbiorum temporíbuB per Magnifícnm qnondam 
dominmn Sigismnndam Balassa occapatae, et post 
mortem eíusdem ad preces Nobilínm Gomítatas Bor- 
sodiensis per Magnificam domínam Barbarám Fanchy, 
relíctam eiusdem, praefatís Stephano et Andreáé Ba- 
ry ws remissae et resignatae extiterínt; in quarum 
pacifico dominío et nsn iidem Stephanns et Andreas 
Baryws continnis et integris annis duobns perstitis- 
sent. Et quoniam idem dominns Episcopns Scopiensis, 
Abbasqne de Tbapolcza praevia ratione eosdem Ste- 
phanum et Andreám Baryws in Cnríam Regíam evo- 
casset , et in cansam convenisset , essentqne in pro- 
cessn, pront hoc certis etiam litteris snis cansalíbna 
snperinde confectis comprobare praesto esset; nihilo- 
minns tamen etiam vígore praesentis mandatí dicti 
domini Maximiliani Regis praenotatas terras Nalay 
de manibus ipsoriim Stephani et Andreáé Baryws 
eripere et excipere vellet atgne niteretur , per quod 
ipse dominus Episcopns et Abbas cansam ipsam dn- 
plici via proseqneretur ; et in praemissis jndicium sibi 
a nobis elargiri postnlabat. Quo andito praefatnsJo- 
annes Czyko replicavit eo modo: Quod memoratns 
dominus Episcopns Scopiensis et Abbas de Tbapolcza 
eosdem Stephanum et Andreám Baryws non de pro- 
prietate earundem terrarum , sed ratione quorumdam 
actnum potentiariornm, seminaturarumque vemalium 
per depastiones et distractiones metarum terris in 
eisdem per praenominatos Stephanum et Andreám 
Baryws perpetratorum in dicta Curia Regia in cansam 
convenisset , neqne iidem Stephanns et Andreas Ba- 
ryws per integram unius anni revolntionem in domi- 
nio dictarum terrarum pacifíce perstitissent ; ex quo 



317 

ei de oportunoremediogratioseprovideredignaremur. 
Cuins Bupplicatione clementer exaudita, cum nolumns 
quempiam fidelium Sacrae Caesareae et Regiae 
Maiestatis, domini et genitoris nostri ob8ervandÍ8- 
sírni, bonis suis violenter et qnalicunque sub co- 
lore, praeter ius et aequum, privari ; hortamur vos, 
et nihilominus auctoritate Caesareae et Regiae Maie- 
statis praefatae vobis committimus et mandamus, qna- 
tenusacceptispraesseiitibus, et praemisis sic nt prae- 
fertur stantibus et sic se habentibus, praefatas terras 
et metas ad praedictam Ábbatiam pertinentes, aprae- 
missis Nobilibus Stephano et Andrea Bary ws , si et 
in quantum anuuum in illis domininm nondnm comple- 
verunt, statimet de facto recuperare, et colonis ipsins 
exponentis assignare, et eosdem in illis tueri , prote- 
gere et defendere debeatis; si quid actionis antem 
praefati Stephanus et Andreas Baryws cum praefato 
exponente ratione dictarum terrarum habuerint, id 
inris ordine et via contra eum proseqnantur. Secus 
non facturi. Praesentibusperlectisexhibentirestitutis. 
Dátum Linczii 16. Januarii anno Domini 1562. 

Pest quarum quidem litterarum dicti domini Ma- 
ximiliani Regis exliibitionem et praesentationem No- 
bilis Michael Pelyny pro praefatis Nobilibus Stephano 
et Andrea Baryws de Banfifalwa nostram similiter 
exsurgens in praesentiam, ad contenta ipsarum litte- 
rarum coram nobis respondit lioc modo : Quod memo- 
ratus dominus Stephanus Szakalynczy exponens prae- 
fatae Maiestati Suae Serenissimae ex parte praefata- 
rum terrarum Nalay indebitam ac minus iustam que- 
rimoniam , in iisdem litteris Suae Maiestatis denota- 
tam, porrexisset, sinistreque Suam Maiestatem ínfor- 
masset ; quandoquidem eaedem terrae eomndem Ste* 



320 

díctum ab oríentali, ac silvam símiliter Inke vocatam 
a meridionalí , ab occídentali verő fluviam Sayo díc- 
tum, a septemtríonali siquídem partibus silvam poBses- 
sionis Petthry símiliter Petthry nomínatam , ac íntra 
veras metas eiusdem possessíonis einsdem Abbatiae, 
et per conseqnens iam fati domíni exponentis Nolay 
vocatae, in Comitatu Borsodiensi existentis adjacentes 
per jobagiones et incolas eiusdem possessionis Nolay 
seminibus vernalibus, utputa hordeo, avena , lenti bus 
et peponibus inseminatas, ad numerum 150 iugerum 
se extendentes, cum iumentis et pecoribus ipsorum per 
eosdem illac impulsis , partim depasci , partim verő 
deculcari et in nibilum redigi fecissent. Hís non con- 
tenti iidem Stepbanus et Andreas Baryws circa idem 
festum Beatorum Viti et Modesti similiter proxime 
praeteritnm pecora et iumenta jobagionum et incola- 
rum praescriptae possessionis praefati domini expo- 
nentis Nolay vocatae ab aquatione in dicto flurio Sayo 
in contigua vicinitate praefatae possessionis Nolay 
defluenti, nec non et ab usu et pastione liberae terrae 
nyomás vocatae praedictos colonos atque incolas 
praedeclaratae possessionis Nolay pohibere coepis- 
sent, prohiberentque etiam modo. In quibus omnibus 
praemissis iidem Stepbanus et Andreas Baryws, demp- 
ta violentiae poena, miseris jobagionibus et incolis 
ipsius domiui exponentis plus quam in valore quadrin- 
gentorura florenorum damni intulissent, inferrique fe- 
cissent potentia mediante , in grave praeiudicium et 
damnun ipsius domini exponentis et praefatorum jo- 
bagionum suorum valde magnum. Et quia huiusmodi 
növi actus poteutiarií per quoscunque patrati et com- 
missi per nos ceterosque Judices Regni Hungáriáé 
Ordinarios in Curia Regia pro quintadecima die con- 



321 

tinne , etíam extra terminos octavales discnti debent 
et adindicari ; pro eo vos hortamur, et nihilominus 
auctoritate Regia, qna fangimur, serio vobis'^commit- 
timus et mandamus, quatenos praesentes litteraa 
nostras memoratis Stephano et Andreáé Baryws per 
vestmm hominem pro teBtimonio fidedignum exhiberi 
et praesentarí faciatis ; qui si personaliter [reperiri 
potenint,bene quidem; alioqni de domibos habitatíonnm 
sive solitis eorum residentiis idem homo vester ad- 
moneat eosdem, dicatqne et committat eisdem verbo 
nostro Palatinali, ut ip8Í qnínto decimo die a die ex- 
hibítíonis praeBentium , et admonitionis exhinc ipsis 
fiendae computando, personaliter velperprocnratores 
eomm legítímos coram nobis in dicta Cnria Regia 
comparere módis omnibns debeant et teneantur, rati- 
onem de praemissis redditori efficacem ; certifíca 
eosdem ibidem , nt sive ipsi termino in praescripto 
coram nobis in dicta Cnria Regia compareant , sive 
non, nos ad partis comparentis instantiam idfaciemns 
in praemissis, qnod dictaveritordo jnris; etposthaec 
hninsmodi exhibitionis, admonitionis et certificationis 
seriem, cnm admonitomm certificatommque nominibos 
terminoque assignato, nt faerit expediens , nobis sno 
modo amicabiliter rescribatis. Secns non factnrí. Da- 
tnm Viennae die Dominico proximo post festnm Visi- 
tationis Beatae Mariae Virgin is anno Domini 1560. 
Nos itaqne mandatis et amicabilibns reqnisitioni- 
bus Vestrae Spectabilis et Magniíicae Dominationis 
in omnibns , ut tenemiir , obedire volentes, nostmm 
hominem, videlicet Magistrum Andreám de Knr est, 
Rectorem Altaris Beati Andreáé Apostoli in hac Eo- 
clesia nostra Agriensi fnndati, ad praemissa saöinfl 
íideliter exequenda nostro pro testimonio fided 

MOBUlf. BUVO. HI6T. SCBIPT. ZJl. 21 



922 

doximus transmittendam ; qoi tandem ezinde ad nos 
reversus, nobÍ8 8ub juramento retnUt inhuno modnm: 
Quomodo ipee fería aexta proxima pOBtfesttUBtiDeool- 
latíonjs Beati Joa«nÍ8 Baptistáé noYiter transaotum 
praeterita, ad faciem po68euioni8 Sole&a voeatae 
canfieqnenterque curiae et domuB .nobüitaria dic- 
tomm Stephaoi et Andreáé Barywa ibidem in CJomi- 
tata Borsodiensi existentis habitae acceasÍMet, dio- 
tnniqne Andreám Baryws ibidem pereonaUter repe- 
rÍBset, eidemqne ibidem personaliter , Stephano yero 
Baryws absenti ut praesentí, medio eiuadem Andreáé 
Baryws, litteras praefatas Vestrae Spectabilis et 
Magnificae Dominationis exhibitorías , admoBÍtorias 
et certíficatorias exliibuisset et praesentasset admo- 
nnissetqne eosdem ibidem, dixissetque et commisisset 
eisdem ibidem verbo Vestrae Spectabília et Uagni- 
)lcae Dominationis Palatinali, nt ipsi qnintodeoimo die 
a die exhibitionis praesentinm ipsia modo praemituso 
factae, compntando personaliter, vei per procnratores 
snoB legitimos, in Curia Regia coram VestTa Speeta* 
bili et Magnifíca Dominatíone comparere debeaat et 
teneantnr, ratíonemde praemissis redditnri efficacem; 
certificando nibilominns eosdem ibidem , nt aive ipsi 
termino in praescripto coram Vestra Speotabili et 
Magnifica Dominatíone compareant, sive non, eadem 
ad partis comparentís instantiam id faciet in prae- 
missis, quod juris dictaverít ordo. Seriem itaqne hn- 
insmodi exhibitionis, admonitionis et certifícatíonis 
cum admonitorum et certificatornm nominibns, termi- 
noque assignato, nt est expediens, Vestrae Speotabili 
et Magnificae Dominationi suo modo amicabiliter dn- 
Ximns rescribendam. Datnm tertio die diei exhibitionis 



828 

admonitionis et certificatíonis praenotatarnm , anno 
Domini anpradicto. 

Unde no8 anditia procnratornm ambanim par- 
tinm praenotatarnm propoBÍtionibus, allegationibafl et 
responsis hínc iude coram nobis factis, litterisqnetam 
praefati domini Maximiliani Regig praeceptoriis,qaam 
yidelicet praefati Capitnli Agriensis exbibítoriis , ad- 
monitoríis et certificatoriis, nobis modo praemisBo in 
jndicio praesentatis, lectis et sane intellectis ; qaoniam 
ex tenoribus earandem litterarnm dicti Capituli Agri- 
ensis praefatnm dominnm Stepbannm Szakalynczy Ab- 
batem de Thapolcza annotatos Stephanam et Andreám 
Baryws ratione et praetextn dictamm terrarnm ad 
praefatam possessionem Abbatiae praedictae Nolay 
YoCatam pertínentem in Cáriam Regiam vocasse, et 
in cansam traxisse, snfiicienter informabamnr ; qnod 
antem dictns dominns exponens Bniqae officiales intra 
niiiuB anni spatíam per exmissionem dicti nnius aratri 
ab nsn et dominio earundem terrarnm litigiosamm 
dictos Stepbannm et Andreám Baryws prohibnisaet, 
nec ipsos annnm integmm in earnm dominio exple- 
▼igae permiaisBet, pront dictoa Joannes Czyko offici- 
alis dicti domini Abbatia exponendo coram nobiarefe- 
rebat, id nobia non pro snfficienti evictíone et excln- 
aione de terria ipaia &cta, qnandoqnidem terrae ipaae 
etíam ad praeaena prae manibna dictomm Stepbaoi 
et Andreáé Barywa baberentnr, repntandam yideba- 
tnr, litteraeqne praefati donúni Maximiliani Regit 
Natbay, et non Nalay , pront seribi debniaset, eonti- 
nebant; qno aolo Titio conuniaao praeaentia cansae 
reviaio et proceasna invalidarí potoiaaet Ideo caoais 
et ratíonibna ex praemia»a nos eanaam ipsam per 
dictaa partea in praef ata Cnria Regia motam et ii* 

21» 



324 




LXXXXIV. 



i> 9 m __» _ » 



Ad 



Heri qmm ad Maifutatem Yettnun 

■críbere de praetentibn Tarcann 
tüiBS, redditae aáhi aaat ehiadoa Iittenie Xn. die 
flieoaia Febmarii Prága datae, faercqae admodam 
apportaaae, qaod inter aKa clementísaime ad me per- 
acripta illád etiam attalemnt, qiiod de FraaciacoHor- 
wath 8dre cnpiebam. Nam qnam rea Agnenak iam 
omnino praefectoa et procuratorea expetat hotob, ag- 
gredi nihil poteram, donec de eodem Franciaeo oo- 
gnovissem qnod volebam. Et qnia Joannea qnoqne 
Zaberdinns moratnr me^ qnod git in castria cnm do- 
minó Zaj, adhnc est mihi nonnibil différendnm ; non 
tamen interím omittendnm, qnin per internnntioB fidei 
aecretioria ntrínsqne animnm explorem , et cnm iUis 
transigam omnem rationem, qua assnmi et promoverí 
mihi debebnnt ad hoc officium ; ne postea , nbi enmt 
collocandi, qnicqnam morae committatnr. 

Qnoniam antem plnrímnm expedit, nt illi qnoqne 
dnoenti eqnites, qni a Camera pendent habeant dnos 



3 



825 

dnntaxat capitaneos, viroB Catholicos , qni mihi cam 
ii8 aliis dnobus et a consilio eBsent, et relí^o maiore 
praesídio saepiretar, BÍcqne validins cohiberentor 
temerarii, qnando iidem capitanei omnes mecnm tam 
de religione, quam de aIíÍ8rebu8ÍdemBentírent,neqiie 
curarent eBse populares, ut praesentes cnrayemnt; 
consensnm Vestrae SacratisBÍmae MaiestratÍB vellem 
mihi clementer concedí. Qnia ii qninqne, qui modo 
illÍB, inquam, dacentia eqaítilmB praeBnnt, et religione 
Bűnt depravata ; et tam parvuB numeruB eqnitum tot 
capitaneorom dnctu rectns, nihil fere ad propoaitiuii 
facit, qnia nullns eornm buo faBtn et volmitate caret í 

Ad Iprovisorem autem quod attinet, nequaqnam ] 

ntile e8t, ut in hoc loco ex dnobuB praefectíB poBset | 

altér et rei militarí, et adminÍ8tratioDÍ proventnam f 

rite 8ati8facere ; quod utrumque officium exigat totóm 
hominem, proviBoratuB autem et tricipitem ; adeo res 
familiarÍB AgrieusiB magna sit et magnae cnrae. 
Quapropter de hoc etiam érit cogitandum, curan- 
dumque, ut huic quoque ofScio qui praeficietur, homo 
8it GatholicuB, neque alio fungatur ofiBcio, quam pro- 
viBoratus boIo, videlicet in percípiendiB et diBpenaan- 
dia proventibus. Ex quatuor autem equitum quadrin- 
gentorum capitaneia duo habeant in oppido mauBÍo- 
nem, ibique aBsídne pro offício auo excubent ; duo 
verő reliqui in arceaint^et altér interiorem, altér exte- 
riorem inhabitet, quod factn anmme érit necesBarium. 
Nec omncB aliud curent, quam arciB cuBtodiam, et 
ditioniB eiuB tutelam. Quae diBtinctio bí MaieBtatí 
Vestrae CacBareae probabitur, de eo quoque clemen- 
ter edocere me dignabitur. 

Ceterum opportune quidem et cataphracti com 
peditibna Germania decreti aant, qui suppetiaa ferwt 



526 

dominó Zay contra TraasÜTaiuim; et in SlftTom% in 
Croatia, atqoe apnd Dannbinm ratío constítnta est, 
qna Paasa Bndensis detineator, qnonunna ipái dcMnino 
Zaj nltra Tibiscnm molestos esse possit Rea tamen 
nnnc maximé postolaret, si iam et delectos iati ades- 
sent, et Magnificos dominns Palatinns prodiret' Ho- 
stes enim dieboB proximis, qnnm dintíns foissent in 
qnodam apparato, congregarentorqne apnd Zolnok, 
et diceretnr, quod Paasa qnoqne esset cnm eia {hto- 
fectaros, neo ideo Bcirí posset, qnonam cogitarent, et 
interim saepins etiam fingerent, digredi sese ad prae- 
sidia sna, cnrnis coactos remittendo, et eiudmodi aUa 
rei gerendáé necessaria negligendo, qoaeprínsmagna 
soUicitadine expediebant; die tandem XXllI. et 
XXIV. mensia proxime praeteriti plnríbna ex loeiB 
apnd idem 2iOlnok snbito concnrsn ancti, XXY. cnm 
dnoentís canribns plebeis, tegetibns intectis, Tibiscnm 
transíernnt, constiternntqne apnd castellnm Bála 
Zenth Myklos, maíores copias, nti dicnnt, expectantes 
cnm X Zangzacchis et ipso Passa, qni XXXV tor- 
menta bellica secnm esset habiturns. Et licet affemnt 
exploratores nostri, Passam Pesto motnrnm ; omniao 
tamen non affirmant, expeditioni hnic interfntnrnm, 
Bed a Tibisco reditnmm. 

Nos hic tanto apparatu Bollicití, non pamm me- 
tnimuB hi8 no^trÍB partibns, qnnm de Gbaat, Zixo, et 
de qnibnsdam aliÍB locis intra Agriam, Dyosgier, 
Zenderew et Tokay percontarentnr ; praeBertim absen- 
tibuB dominó Zay, et dominó Bebek, CaBBOviensiqtie 
praeBÍdio. Jamque in excnbÜB eramns, eo inBtmoti 
apparatu, qno potuimuB ; admonitÍB etiam yicinia om- 
níbne, nt nbiqne vigilaretnr, qnia in Zolnok^ looo 
4|«ICÍU et Bine incolis, tantnm nnmernm eqnitutt áku 



3S7 

manere neqnaqnam posse coiistabat; esseqQe necesse, 
ut in partém aliquam 8igna moverent Verum póst- 
qnam Tibiscnm traiecerunt, etiam faciliore conieGtura 
snmns, qnid Bint moliturí, qnando Transilvani qnoqne 
dicantur non cum contemnendo numero e^risae 
tímendum est dominó Zay, et qni ad fidem Vestrae 
Caesareae Maiestatis rediemnt. Ideo matarandae 
essent omni celeritate cataphractornm et peditnm 
snpramemoratorum Buppetiae, ne post BncceaBns tam 
felices iidem domini Zay et Balassa cogantar snccam- 
bére. Qnnm etiam illnd est valde metnendum, ne 
Tarcae Debrecinii erigant castellnm, qnod din ainnt 
eos meditari, affirmantqne etiam exploratores nostri, 
magnós de hoc inter eos circnmferri sermones. De 
qno qnnm iam ipsnm dominnm Zay bis fecerim cer- 
tiorem, et monnerím, nt circnmspiciat, qnid facto opus 
érit, dum si Vestrae imprimis Caesareae Maiestatis 
fnerít inssns imperio, nt praeripiat hostinm consilinm, 
praeclare admodnm enm einsdem rebns hac expedi* 
tione agetnr. Qnia si qno casn hostes eo oppido poti- 
entnr, imposito illi castello, hac nnica occasione actnm 
érit et de Ginla, de de Transsilvania, et de Maramo- 
rnsio, ac de totó reliqno Tibisci tractn, hisqne nostris 
partibns. Res itaqne qnnm sit nu>menti ma^mi, qnae 
nnnc versetnr in medio, qnaeqne omnia in Vestrae 
Caesareae Miestatis par snnt rednndatnra commo- 
dnm, si potins eins anspiciis emnniatnr et occnpetnr 
Debrecinnm, qnam hostinm; Maiestas Vestra Caesa- 
rea dignetnr clementer 'snpramemorata anxilia inbere 
matnrare, serioqne his incoeptis felicissimis operám 
dari, ne si cessabitnr in tam cnrsn prospero, panlo 
post inclementiores adversarios nnacnm Tnrcis ha- 
beamns. 



82 

Ne autem illnd qnoque MaiestaB Vestra ignoret, 
qiiid hio agatnr mecum, post díscessiim dominornm 
meorum collegaram, apad hos sedactoB de tragoedia 
a iqua nihil est, quod metuat magnopere ; veram ex- 
cepta praesentia concionatoríB haeretici, et eoniora- 
tione militam Tel in minima parte nondum dissolnta. 
6ic et ego me rebns, loco, et tempori accomodo, cum 
dexteritate qnanta maxima et ingeniosisBima posBim ; 
et exiBtimationem et anctoritatem retinendo, tantnm- 
qne premendo et flgendo veatigio, qaantnm videar 
dim decore me et cum dignitatemea conaistereposBe; 
nt et militeB, et ceteri omnes metaa biü officii non 
excedenteB, ip8i qnoque pari artificio videntnr sese 
hnic modo accomodare, idqne revera, donec aecna 
MaieBtaB Veatra Gaeaarea de re deliberet. Et tameta^ 
cor adveranm me non habeant aincemm, vei solina 
religionis canaa ; qnnm neqne meam, hoc eat Gatholi- 
cam admittere velint, neqne eam ipse illia concedam, 
qnam ingresai annt, et cuina cansa peccare Maieatati 
Veatrae non dnbitaverint : aimnlant tamen ac diaaimu- 
lant mecum, nt cnm ipsis ego. Yernm aummotia, vei 
aaltem emendatia nonnuUia pancis, nti aliia meia pro- 
xime indicavi) non admodum laboraremna cnm ceté- 
ria. Qnamqnam vix aperem poBBibilefntnmm, nt revo- 
centnr ; qno et maiore et celeriore cura Veatrae Cae- 
aareae Maieatatia snccnrrendnm eat hnic et loco et 
Eccleaiae, qnía popnli hnína cormptio non eat parva, 
neqne parvo negotio ad aanitatem reduci poterít 
Eatqne opna aolius Veatrae Caesareae Maieatatia 
mann, qnando non alio nitontnr praetextn ad perma- 
nendnm in obatinatione hausti dogmatía, qnam deatitn- 
tione buins confinii ; qnaai non Dena cnatodiret civi- 
tatem, aed ii, qui advigilant illi. 



S29 

De BlaBÍo Kewn iam ad plenam habeo, veniam- 
que humillíme peto, quod diligentíuB pro eo instíte- 
rim ; ignarns omnino, qníd tegeret sub cortíce. Spera- 
bam tamen, non inatílem főre, qnam sít Catholícus, 
et cognatuB domini Thnrzonis, vei in oppido altemm 
gerere capitaneum. Sed Vestrae Gaesareae Maieataős 
fiat volnntas ; quae üt de rebuB et ministris Bniaplnra 
Bciat, ita et melioa indicare poBsit De Ryma quoque 
Zombot Tarcae BÍlaemnt, ad alias occaBiones con- 
verBi. MonendaB tamen érit dominuB Bebek, ne mi- 
BeroB illos oppidanoB vexet, damnisqne af&ciat : qunm 
proximi etiam mmoreB, qni de mnniendo illo oppido 
fnemnt Bparai, non aliande canBam Tnrcae BnmpBe- 
ránt, qnam ex eo, qnod domínnB Bebek in eoBdem 
oppidanoB dnrioB quiddam perpetraverit. Eamqne 
canBam etiam in posternm haud dnbie proBeqnentnr, 
niBi idem conqnieverit a miserorum ininrÜB. Locns 
antem ille qnantnm Bit opportnnuB ad enm tractnm 
a fli endnm, qni in ScepnBinm, et CaBBoviam nBque 
diBtenditnr, non deBnnt iBtic, qni MaieBtatem Vestram 
CaeBaream commode potemnt informare. Qnam Dens 
OptimnB MaximnB din incolnmem et felicem conaer- 
vet. Datnm 2. Mártii 1562. 

HnmillimnB Agriensis. 



330 



LXXXXV. 

[■axníiián eseh királynak Veranesies Antal. 

56i.mart.ii. Sacra ac Sereniasima Maieatas Begia, domiiie 
domine Bex et Prínceps mihi aemper elementisaime. 
Post fidelinm et perpetaornm servitioram meornin in 
gratiam Sacrae Yestrae Begiae Maieatatía hnmnuUí- 
mam commendatíonem. Nnntíi Jo« filii '^), qoi aoUioi- 
tant FasBae Badensis anxilia, trea Bnnt, Paulns Baky^ 
Volphgangns Bornemizza et Matthaena Nagy. Qoi 
dicnntor etíam XX millia florenornm eidem Paaaae 
attaliase, qno £acílÍQS ad aaccorrendam illí indnd 
poBsit; habentque in mandato, nt ai Passa moveri 
volnerít, ii trés yiri sint ei itineris dactores. 

Cetenim qirom post hos cursorem quoqne.idem 
Jo. filins, nomine Radicz BoByth ad Paaaam com 
litteris duntaxat destinasset, quas in specie comintei^ 
pretatíone sna ad Maiestatem Vestram misi, hnnc 
nostri qaidam milites XII. huina menais nltra Tibia- 
cnm in pago Camanoram Karczal Wyzalaas inter- 
cepernnt, et huc hodie adduxrnnt Qno dilígentisBime 
examinato de omnibus, qnae visa snnt ad boa prae- 
sentes motus pertínere, in mandatis aliud nihil babnit, 
quam qnod litteris est comprehensnm. 

Retnlit praeterea, Jo. filium apnd Coloswarínm cnm 
quinqne circiter millibns bominnm reliqnisse, qnos 
missnrns erat post eos, qui snnt profligati. Yernm 



*) Értetik Zsigmond János erdélyi fejedelem , Zápolyai János 
királjnak fia. 



381 

andita eorom clade, desiisse enndem ab ea sententía ; 
et iam nóvum comparare exerdtum, anxilioqae Tur- 
cas 8olUcítare. 

Ad hos antem, qoi fuerunt caesi, quod attinet, ait 
octo millía hominum fuísse dncibus Stephano Bathori 
a Somlio et FrancÍBco Németh; nostros ad quatuor 
millia non accessÍBse, plnres tamen tribns. Quamque 
ad castellnm Hadad, quod iam hostes expn^averant, 
in acie utríque ad conserendas manu8 ordiniboB dis^ 
positis conBtitíssent, iidem hostes plebeorum copias 
in fronté directas primo nostrorum incursui oblece* 
ránt, ip8iquimilitareserant,'iis in tergo se collocave- 
rant, indicio, ut aiunt, páram militari ; qnia nbi con- 
currerunt, plebei vim et virtutem nostrorum, qui con- 
traria ratione cohortes suas instituerant, non sustinue- 
runt, sed ea victi ac fusi, subíto prímoque impetu 
fugerunt. Ibi duces, et qui militari numero erant^ 
frustra hos a fuga, et clamoribus, et hortatibus^ mi- 
nisque inhibentes revocantesque in hostes, ipsi quo- 
que aeque suis ac nostris sibi imminentibus moti, et 
protrusi loco, fugám capessere, victoriamque nostris 
dare coacti sünt. 

Hanc rationem huius conflictus retulit nobis is 
tabellarius, addiditque, et caesorum fuisse numerum 
maiorem multo, quam pro utriusque exercitus magni- 
tudine, et ex suis supra millesexcentos captos, vulne- 
ratisque et ducibus ambobus, et prope magna ex parte 
reliqua multitudine, quam ad duo milliaria Hnngarica 
insecuti sünt. Revocatis tandem lassitudine ad con- 
flictus locum cum captivis, vexillis, tubisque ac tim- 
panis, castris quoque fuere potiti. In quibus praeter 
tentoria adhuc stantia, et bombardas supra viginti 
maiores, minores verő, quas vocamus manuales, ma- 



332 

gno nmnerOi BoppeDeetileiii eCüun et eoHBeatos bob 
exigaot inyenenuit, conctaqiie redegere im pniedmm. 
Nec interim vei hóra qmetí dita, ea adbnc ipea díe 
directis iB castelhim iam dnppUcatbmacliiiiisbelIicis, 
dtrs negotinm deditione illiid aecepenmt. Yktoris 
iane diemonbilÍB, et digna coi maiorea, immo xeliqiii 
onmea, qoi magna ape conoeptí amit, aaoceaaoadeatiir, 
ta&taqne Itaieatatnm Yeatramm fortana ia cona aoo 
tam felicí non Bnffocetor, qoando pro bia etiani prí- 
mia initiia Tnrca commovebitnr, ai commoveri vofaie- 
rit Ideo pro anmma rei commoveatar, modo ilfi nos 
non deaimns. Sed haec ego hnmiliter et cnm veaia, 
deaiderio magnitadinia felicitatíaqne Maieatatiim Ve- 
Btranim, et recnperationÍB ac aalntÍB noatrae patriae. 

Nec alía ab hoc ipBo tabellario, nt ab hcnmne 
ordinis gregaríi, et lannginis primae, ac Raaciani 
generÍB, aBseqnnti Bnmns, qnam qnod pára Tranaail- 
yanomm maior ac melior intra ae mnasaret, qnod 
neqnaqoam cBBent in provinciám Tnrcas admiaaorí; 
esto qnod quidam contrarinm molirentnr, ntqne eos 
accerserent, disBidio magnó inter seae contendentes, 
qnodqne id tam perniciosi conBÍlii de ímploranda Tnr- 
camm epe in Micbaelem Chaky, qui Buperiore anno 
ad MaieBtes VeBtraa orator venerat, potÍBSÍrnnm tor- 
qneretnr, pnbliceqne de eo iactarentnr qnerimoniae, 
et proteBtationeB fierent ab omnibns, qnicqnid adverBÍ 
ex hoc accidÍ8Bet ei provinciáé, id ipBi Boli anthori 
impingeretnr. 

Qnae tametsi, clementÍBBÍme Rex, videantnr non- 
nihil exercítui noBtro Bnffragari; qnia tamen mnlti 
pndore etiam ac méta dncti cogentnradeBBeilliinveni, 
verendnm est, ne denno maiore nnmero consargant, 
praesertim si Tnrcae qnoqne acceBserint, et bifariam 



noBtri tam pauci, a fronté TranBBÍlvanis , a terg^ 

TurcÍB obBÍderí, arctarí, oppngnariqne incipíent. Ideo 

amore Dei^ clementÍBBÍme Rex, matorentur dominó 

Zay et Balassae decreta iam G^rmanoram et Bohe- 

mornm anxilia. Quibna 8i plores Hong^ari qnoqe anm* 

mittentur, qnod momentnm praesentíB occasíonis de 

Transsílvania et ea parte Hungáriáé recnperanda, 

qnae Tibísco clanditor, magnopere videtnr postnlare, 

admodnm sane praeclare enm Maíestatnm Vestrarum 

rebuB agetnr. Id qnod eo magis EaBdem sednlo facere 

pntandnm est, qnando et de Magní Tnrcae obitn, ao 

de Regno Zelimi eins filii, ramor qnidam apnd nos, 

nescío nnde ortns. circnmferrí, et Passa maiore^stn- 

dio apparatni operám dare inceperit, credo, motnm 

partim eins provinciáé pericnlo iam |non mediocriter 

manifesto, partim etiam terrítnm triplici mnnere, qnod 

ei ainnt a Príncipe sno recens esse missnm Constanti- 

nopoli ; trés nimirnm hastae, trés mncrones, et trés 

sagittae, cnm eo nnntio , nt matnret Jo. filio snccnr- 

rere ; cnmqne nna cnm Transsilvania, nisi protexerit 

eam et defenderít, sciat se his telis confossnm irí. 

Haec a nostris exploratoribüs habnimns. Qnae verane 

an ficta sint, nescio ; affirmarnnt tamen, Passam pro- 

pidiem promotnmm signa, proditnmmqne, et in ca- 

stris concessnmm. Qnare et istic Passa serio distinen- 

dns érit, et dominis Zay et Balassae snccurrendnm. 

Res enim eo iam provectae snnt, ut nisi ad finem 

usqne cnm dignitate et virtnte prodncantnr, honestins 

cessnrnm erat, auspicatas non fuisse. Et qnialateiam 

omninm fidelinm Maiestatnm Vestrarnm videntnr 

palám erecti esse animi ad omnia maxima, omnino 

proseqnenda est victoria. 

Ut antem nos etiam hic tntiores simns, dominns 



334 

Bebek^ neado la VMtm, aed oerte decnuunm mearnm 
▼idnim, rapplico expediatiir bae et títo^ qmm tam 
eonfiniam snie ipM peridiUtnr. Nm etiam afii magÍB 
ammi liabebimim, si ipse aderit ; quandopneterilfami, 
ábaente dominó Zay, aliiim qnem habereBmi pollen- 
tem Btndio militari, non yideo. 

Rdiqanm e&t de hoc Jo. filü tabelluio. De qno 
qnid Mmeistas Ye&tra Sacra fieri ioaserit, nuuidatnm 
exspeeto; Yinctom enim ferreo eompede cnstodiri 
faeio. Etqniadominns etiam Zay inter capitiToa, qnos 
retinniBse didtnr, habét ad qninqne vei sex yíios prí- 
maríae oonditionis et existímatíonis, hnmillinM pnta- 
rem, significandnm üli esse, nt eos ad aliam Maiesta* 
tnm YeBtrarnm deliberationem haberet apud ae snb 
firma costodia, ant Viennam mitteret; quaadoqmdem 
poterint fortasse qnaeppian arces eoram liberatione 
recnperarí. Nec prsetermitto creberrimis litfeeris do- 
minnm Zay edocere, qnaeconqne de Passae apperatu 
motnque qaotidie fenne ad nos perferantnr, qno cir- 
enmspectins rem gerat, consnlatque et Maiestatom 
VeBtrarom dignitati, et Balati tam Buae, tnm exerdtns 
Bibi demandati. Dens Optimos Maximns Sacram Ve- 
Btram Regiam MaieBtatem diaBtÍBsime ineolnmem et 
felicem Bcrvet Agríae XIIII. Mártii HDLXU. 
EiüBdem VeBtrae Sacrae Regiae Maiestatís 

Benritor snbiectns et obedientÍBBimnB 
AgrienBÍB. 

Kívül. Sacrae ac SereniBsimae Regiae Maiestati 
Boemiae etc. dominó Regi et Prindpi mihi semper 
dementÍBBimo. 



886 



. ' . ;' ...... • r ., 



. J • : I , 



^ Ka«sa vwos WZ(»égé 

•«.. :': j;:-'>!Í '•}/•■". í:jí*jv f\\í.\\/j\--^'i \:v:\i^^\ rrAU) 'a.Á^.k-'^i 

Becordamii^i: vogi |11í?i8í t]::^ai8i^etij(>«Í99 qn^m ftnoQ ;pcaef 

terUo i&^ ma^da^iQ /Sf^^^e Q^s^i^e^e Mftie^tatíni 40r 

auni ^03tri<c}emeütÍ9BÍmi^ ui^^ Majettiiee^dpis^mQ 

Joanne Petbew/ de co}l^tífffi^ aq^iUiuriiii)^: A&i^i^^ 

pro ratione orgentis neces8Ít9tia«r$ipiJ^úítf8:Agri9]ir 

sis Yobiscum feeeraqinarfjid qupd nunc tanta neceBBÍ- 

tote iKm ioBtante a ycfbiBQoja.ex^imud. Terűm quia 

hac ípsa bora e;i^ vaiiis Jocáa per fidoi exploratores 

nostroB accepimus, quod PaBBa Bndensis cum valido 

exercitn Be ex Btatione Bua. in qaa per hoB dieB com- 

moratuB erat, omnino movÍBBet, nou tamen Tibiscnm 

traiiceret, sed relictiB bombardÍB et gravioribuB Barci- 

nís, cum levi tantumm(ido armatúra iter cBBet ingreB- 

BUB, eo nimirum animo, ut expeditíonem iatam, aut 

veriuB castellum ÖBat, nobis valde vicinum, aut ver- 

BUB Fülek, quo penitiuB partes iatas BuperioreB, vei 

haB nostraB inferioreB permeare poterit, in graviBBima 

depopulatione couBumet; ideoBcientes nos omneB, quod 

ín praeBentia nullae expeditae copiae; in hÍB partibuB 

Suae MaieBtatÍB ín promptu BÍnt, quíbuB hoBtíum 

multitudini reBÍsti posset, et haec ímminentia pericula 

evitari, vob magnopere petimus et hortamur, ut pro 

communi reipublicae salute defendenda et conBer- 

vanda, velítÍB uníverBOB famíliareB et Bubditos veatros 



836 

ad capessenda arma cogerei et aine omni oanctatione 
vestras cnm alianim cívitatnm viribua coniungendo, 
et in ordinem redigendo, celeri itínere yerBoa hoatem 
imminentem producere, ac qno proprÍDgoiiiB licebit, ad 
has partes progressns snoa facere, nt nbi nrgens 
necesBÍtaa postnlaverit, commimibna viriboa, Deo Al- 
tíasimo duce , parati valeamns conatíbna hoatíum ob- 
stare. Dnbinm qoidem non est, 8i THireae noatroa in 
arnŰB eaae cognoverint, adversamqne sibi ipaia adem 
intentatam obbo, senaerint, qnin ab incoepto aeae oon- 
tineant et deaistant. Ne itaque voa hnic tam necea- 
aariae expeditioni pnblico bono vestriB Tiribua deeaae 
velitia, itemm vob hortamnr, et bene valere cnpimns. 
Agriae 20. Martü 1562. 

Antoiűns Verantin 
Episcopns AgriensiB, GomeB perpetnns 
BorBodienBis et HewessienaiB mp. 



LXXXXVII. 
laxmílián cseh királynak Verancsics Antal. 

S6i.m«rt26. Sacra et SereniBsima MaiestaB Regia, domine 
Rex et Princeps mihi semper clementi8sime. Post 
fidelinm et perpetaorum servitiorum meomm in gra- 
tiam Sacrae Vestrae Regiae Maiestatis hnmillimam 
commendationem. PasBa Bndensis die mensis hnius 
22. TibiBcnm traiecit, qunm ante bidno gentes, qnaB 
ducit secum, tranBmitti diu noctuque vado non ceBBante 
curavisset, castriBque ultra Tibiscum ad ipsam fere 
ripam inter Zolnok et Zonda pagum poBitis, ibidem 



337 

tridnnm , postea apud Fegyvernek biduum commora- 
tU8, iam Debrecenium versus progreditur. Idque tam 
lente , ut nequeat coguosci facile , quo omnino ire in- 
tendat. Qnamquam rnmores siut constantes , tempuB 
illum simili mora extrahere, dum et Transsilvani pro- 
deant , et Themeswariensis Passa cam adiacentibaB 
sibi Zangzacchis consequatur , quum adhuc vix ha- 
beat secum tria millia hominum, praeter agrestem 
tnrbam , quam cum curribus magnó numero trahit ; 
hisque dum incedii^^ latéra copiarum stipat, castraqne 
communit, quum in stativis fum diurnis tum nocturnÍB 
ágit. Nec interim ulla ratione verum íirmumque eiuB 
consilium assequimur. Plures (ámen aiunt , quod ini- 
tio omnium quaeret nostrum exercitum , quodque Giu- 
lam potissimum Becundo loco ab hac pugna tentabit, 
bí eam vicerit. Haec de Passa et de conatu eius nunc 
Uabemus. Budae verő, Pesthii, Filekii, Uathwani, Ze- 
chyeni et Zolnokii perexiguum admodum ubique prae- 
Biduum reliquit. Quo magis iam tempus esset istinc 
agendi aliquid , quo et citra et ultra Tibiscum eidem 
Passae negotium daretur, iniicereturque sollicitudo, 
praesertim si delectus quoque Germanici ac Bohemi- 
ci vires maiores maturarent in castra, animique do- 
mini Zay et domini Balassae erigerentur , possentque 
etiam non quaesiti a Passa ipsi Passae occurrere. 

De nobis hoc possum scribere, quod quia omnes 
nos, qui hid praesimus fíníbus, viros militares paucis- 
simos habeamus, Comitatus et agrestem plebem, una 
cum Blasio Keun exivimus ad vigilandum , quantum 
poterimus invigilaturi rebus nostris, ne quid adver&i 
inopinato in nos incurrat. Alioqui etiam experturi 
aliquem hostilem locum, communicato consilio etiam 
cum dominó Jo. Balassa , si occasio tale quid osten- 

MONUM. nUKG. KIST, — SCBIFT. XIX. 22 



338 

derít, qnod BÍne periculo experiri poBBimns. Qaoniam 
tamen in plebeis armís nec víres snnt, nec Bpes multa 
victoríae ; hnmillime Bupplico, dignentnr Vestrae Sa- 
cratissimae Maiestates hnc ad nos etiam respicere 
clementer, et quidem mature, quum ita Agría propin* 
qna sit periculo, atque Giula, et quívis alíus finitimus 
locuB, periclitemurque eo etiara magis , quod et pecu- 
nias habemuB nullás , et contríbutio horum Comitatn< 
um recens huc addicta parum succedat , praesentibus 
motibus impedita. Dígnetur itaque Maíestas Vestra 
Sacra clementer ísta altius expendere, etiamsi ego 
modestius ínsto. Quoniam profecto egena Agria est, 
nec decimae ad rationem Maiestatum Vestrarum ad- 
huc ab administratoríbus suís persolvuntur. Quicquid 
aliud de progressu hostium consequetur , mature suís 
temporíbus ad Sacram Maiestatem Vestram scribere 
non praetermíttam. 

Passa autem quum ad Tibiscum versatur, quas 
litteras dedít ad alterum praefectum meum Stepha- 
num Zoltay , quasque ipse illi rescripsit authore me, 
misi eas cum his ad Maiestatem Vestram Sacram , ut 
clementer ex eo intelligat gentis vafriciem. Putoque 
eodem exemplo ad Maiestatem quoque Vestram illum 
scripsisse. Sed non est fides ei adbibenda. M ilitaris 
dolus est , quum quis duos hostes habét , pacem et 
amicitiam cum altero pacisci , dum oppuguat alterum ; 
illi tamen non parsurus, ubi hunc vicisset. Ne itaque 
desínt Maiestates Vestrae huic exercitui suo. Qui si 
de Passa triumphabit , quod faxit Deus, ut de Trans- 
silvanis; vix potest eloqui. quanta accessione res Ma- 
iestatum Vestrarum non in Hungária solum, sed 
etiam in totó őrbe , potissimum apud eos in Qerma- 
nia, qui Maiestatibus Vestris nonnihil videantur esse 



339 

ÍQoffíciosi atque contrarii, cumnlabuntur et efferen- 
tur. Siu quid secus acciderit , haud dubie maxima at- 
que fortas8Í8 etiam ultíma clade res noBtrae proBter- 
nentur , existimatioque etiam Maiestatum Vestrarum 
minnetur. Quod hnmillime et cum venia, immo etiam 
ex ingenti amore dico , quo pro fide et aflfectu meo fe- 
licitatibus Maiestatum Vestrarum afíicior. Quas Deus 
Optimus Maximus perpetuo gratia sua complectatur 
et incolumes servet. Agriae 26. Mártii 1862. 
Eiusdem Vestrae Sacrae Regiae Maiestatis 

servitor subiectas et obedientissimus 
Agriensis mp. 
Kívül. Sacrae ac Serenissimae Regiae Maiestati 
Boemiae etc. dominó Regi et Principi mihi semper 
clementissimo. 



XCVIII. 
Kassa város (anáesáDak Veraocsícs Antal. '^) 

Prudentes et circumspecti domini, amici nobis i5C9. airus. 
honorandi, salutem et nostri commendationem. Credi- 
mus dominationibus Vestris constare, quanto cum 
exercitu Passa Budensis cum Temesvariensi Passa, 
contra gentes Suae Caesareae Maiestatis, domini no- 
stri clementissimi , ultra Tibiscum profectus sit, et 
cuiusmodi successum Magnifíci quoque domini Joannis 

*) Ugyanazon tartalmú leveleket irt Verancsics Antal ugyanaion 
napon Eperjes. Bártfa és Kis-Sseben városoknak is. 

22* 



340 

Balassa expedhio apud Zereninm per has dies halm- 
erit, de quo magís prospera eTenisse optassemns qui- 
dem ab altissimo Deo, üli tamen in onmibiis gratias 
agere debemos. Qiiia verő bellomm exitiis Taríi smit 
et dubii , si liOdtibuB , qaod ex animo omnes de»deni- 
miis, et Demn precarí debemns* praesens expedítio 
iűfeliciter saccedat, non tantom iUis partibiis ultra 
Tibiscanis bene sperare poterimas eventarain , sed 
hi8 quoqne nostris in proximo constitntis. Sin aatem 
secos acciderit et hostes victoria potiti regressi fae- 
rint , qnae pericnia totas hic noster tractna sentire 
poterit , dominationes Vestrae per se cogitare po8- 
snnt. Unde nos non mediocriter solliciti de ineolnmi 
statn hnins arcis Agriensis, qnae ín ipso hostínm ve- 
stigio posíta e8t, et pro hoc tempore pericnloso satis 
exili praesidio manita , sabticendam esse yobis mini- 
mé censnimus, qnin dominationes Vestras snperioris 
transactionÍB de Bnbmissione gentinm ad snbitas et 
contingentes hnius loci uecessitates , ex parte ipso- 
rum deputata, diligenter et tempestive recordari fa- 
ceremus. Quare rogamus easdem magnopere , nt il- 
lum 200 peditum nnmerum, qnos Vestrae dominatio- 
nes nnanimiter huc expedíturos praefatae Caesareae 
Maiestati obtiilerunt, velint iuxta illins limitationis 
seriem bene instructos, sine longiori mora, anteqnam 
urgeus exitus praesentis belli procedat, hnc Agriam 
mittere , ut quando hostem ab ea expeditione utcnn- 
que reverti contingat, ne locum hunc necessario prae- 
sidio improvisum offendere sentiat , minnsqne aliqnid 
adversi in nos moliri audeat. Alioqui enim , si Agria 
dominationum Vestramm ope et illorum negligatnr, 
qoi necessitatis tempore eam iuvare spoponderint, 
bene perpendere debeant , qnibus anxiliis contra ini- 



3ál 

micorum vires hic secnre resistere posBimuB, Agriam- 
que Balvam conservare. Ubi antem, quantum de do- 
mínationibas Vestris confidimns, iavare noB gentíbuB 
Buis promÍBSÍs maturaverint, optime de Balute patiiae 
conBuluísset et Sacrae Caesareae Maiestati gratissi- 
mnm obBequinm praestitisse se noverínt Responsum 
itaque ab eisdem cito expectamus, et felíciter valere 
cnpimas. Ágriae 8. Április 1562. 

Antonius Yerantius, 

Episcopns Agriensis , Comes perpe- 

tnus Hewesiensis et Borsodiensis mp. 



XCIX. 
Kassa város tanácsának Verancsics Antal. 

Prndentes et circumspecti domini , amici nobis 1562. «pr. 21. 
honorandi, salntem et nostri commendationem. Litte- 
ris dominationum Vestrarnm cognitis, qnantnm et pro 
aeqnítate communi, et in favorem earundem facere 
debuimus , non praetermisimus, in negotio lionestae 
matronae dominae Annae Bódog Janosnee , sororis 
Reverendissimi olim domini EpiscopiVaciensis. Nam 
praesentibus et Capitnli huius testimonio, et Egregio 
Ladislao Petzely, coUega ntpote ipsius Demetrii Ma- 
tjUB in ipso Episcopatas officiolatu, iussimus omninm 
remm inventarum rationem instam baberi, qnae boc 
in loco ab ipso Demetrio Matyus compertae faerint, 
easqne reservari integre ad hoc faciendum debitum ; 
qnemadmodum de hoc negotio dominationes Vestrae 



342 

plenius intelligent ab Egregio dominó Joanne Snka. 
Quas et bene valere capimns. Agriae21 Április 1562. 

AntoniuB Verantins, 
Episcopns Agríensis, Gomes perpetnns 
HewesienBis et Borfiodiensifi mp. 



C. 

Kassa város tanácsáDak Veraocsícs Antal. 

» 

1562. apr. 25. Pfudentes et circnmBpecti domini, amici nobis 

honorandi, salntem et nofitri commendationem. Qnan- 
doqaidem dominationea Yeatrae uobis anxilia , qnae 
ab ei8dem propter reditnm Passae BndensiB po8tala» 
vimuB, submittere neqneunt, habemna dominationes 
Veatras excnaatas , nosqne eisdem commendamuB et 
easdem bene valere cnpimuB. Agriae die 25. Aprília 
1562. 

Antonins^VerantiaB, 

EpiBcopns Agrienais, GomeB perpetnoB 

BorBodienBis et HewesienBÍs mjK 



CL 
Kassa város tanácsának Verancsies Antal. 



i6 62.apr.2«. Pmdentes et circnmBpecti domini, amici nobia 

honorandi, Balntem et noatrí commendationem. Litte- 



343 

ras domiiiationnm Yestrarum pro parte Michaelis 
Szabó , concivis earundcm, ín illias causa, quam cnm 
Szegediensibus babét, ad nos datas accepimns. Qni 
pro aequitate commnui , quam in omnibus indicíis no- 
Btris observare solemns, quantum íierí potnit, non de- 
fmmus. Quod&í tamen ea ipsa causa necdnm ad finem 
perduci potuerit, periculosi Imius temporis, et prae- 
sentium tumultuum ratio obstitit; propter quod ip8i 
SzegedienBcs culpandi non sünt , bí ob evitanda gra- 
viora pericula, eorum huius causae revísio ulterius 
differi necessario debuerit. De qua re Vestrae domi- 
nationes pleuius ab ipso Michaele Szabó intelligent. 
Qnas bene valere optamus. Agriae die 26. Április 
1562. 

Antonius Verantius 

Episcopus Agriensis, Gomes perpetuus 

Hewesiensis mp. 



ClI. 
Kassa város laiiáesának Veranesícs Antal. 

Prudentes et circumspecti domini, amiéi nobis i562.mfij. 24. 
honorandi, salutem et nostri commendationem. Supe- 
rioribus diebus petieramus a vobis 200 illos pedites, 
quoB obtuleratis ad requisitionem Sacrae Caesareae 
Maiestatis Agriae, in subitis et fortuitis eius perien- 
lis ; eosque ipsos pedites , quia tunc suppeditare huc 
nobie nequivistis , propter auxilia , quae nuper in ca- 
Btra Magnifici domini Zay , Passae viribns obsessi. 



344 

miseratÍB ; düdc qnod iam PasBa videtnr arci hnic no- 
strae Agriensí , quae est totius Regni dypens et pro- 
pugnaculnm, imminere , liortamur vob et DihilominaB 
etiam vehementer rogamus, velitíB eoBdem peditea 
praefato numero, statim bis noBtrÍB litteris yíbís, huc 
Agriam bíc expedire , ut .tunc temporÍB inter vos et 
CommÍBsarioB Sacrae CaeBareae MaieBtatÍB, Magnifi- 
cum dominam Joannem Pethew et AgrienBem EpÍBCO- 
pum, commemoratum erat , utque, qnoad hic nobÍBcnm 
erunt , necesBaria Bua suBtentatione non deBtitnantor. 
Neque id praetereatÍB, nec obaudiatÍB , petimna dili* 
genter, bí reipBa Baluti propriae conBulere velitiB ; ma- 
ximé hoc tempore , quo ex hac parte videtur illi non 
obBcurnm impendere periculum. PaBBa enim Budenflis 
traiecto Tibisco, dimisBiBqne ab eo nonnnlliB janitsa- 
ris , qni Btativa Bua ultra Danubium, et ab illia locis 
paulo habent longiuB , ipae cum quatuor circíter mii- 
libuB equitum, ut refertur, prope quotidie nobÍB inter 
Szolnok et JaBz-Berenyum, in Bexto ab arcé Agri- 
euBi milliari, iuxta amnem Zagyva conaedit, ibique 
equiB ad gramina depaBcenda expoBÍtÍB, et currus ma- 
gnó numero dedititÜB subditÍB imperavít , et vim ma- 
ximam matériáé BulphuriB partim in caBtra, partim 
ad Szolnok comportari fecit ; quod utiumque mani- 
fcBto cBt indicio, eum conatus aliquoB meditari contra 
partém aliquam horum noBtrorum finium; iamque 
circumfertur, quod aut TibÍBcum ponté coniunget , ut 
faciliuB excurBibuB ultra TibiBcum vacare poBBit, post- 
quam tractUB íUob hac obsidione SzathmarienBi latis- 
Bime exploraverit et praecognoverít ; aut caBtellum 
aliquod loco, rebuB buíb opportuno, opponet Agriae; 
praeBertim hoc suo evciitu proximo elatUB, quo nemi- 
nem prope in tanto excurBU viderit, qui sese illi obié- 



345 

cisset proeliique fecisset facultatem, ideoque sic 
molitur secure. Quicquid vult , cum nobis prope sub 
oculis obversetur, ut insolens hostís; non imme- 
rito cogimur esse solliciti de incolumitate loci hu- 
ins , quum omuino sine aliqna magna causa is hostís 
tam prope nos non consederit Qnapropter nnnc ma- 
ximé, existimamns, opus est Agriae isto ípso vestro 
anxilio peditum ducentorum, quod nt nobis sine mora 
submittatis, quove volente Sua Caesarea et Regia 
Maiestate provideamür et instruamur, etiam atque 
etiam effiagitamus, rogamnsque summo studio, ne 
quid in hoc morae ac negligentiae committatís propter 
Sacrae Caesareae et Regiae Maiestatís indignatío- 
nem, quum necessitas loci huius urgentissima sit, 
estque illi celerrime succurrendum. [Bene valeatís. 
Agriae 24. Maii 1562. 

Antonius Verantíus, 

Episcopus Agriensis, Comes perpetuus 

Hewesiensis et Borsodiensis mp. 



CIIL 
Maximilián cseh királynak Verancsícs Antal. 

Sacra ac Serenissima Regia Maiestas, Domine, 1 662. má 
domine Rex et Princeps mihi semper clementissime. 
Post fidelium et perpetuorum servitiorum meorum in 
gratiam Sacrae Yestrae Regiae Maiestatis humilli- 
mam commendationem. Ad diem mensis huius XXI. 
accepi litteras Yestrae Maiestatis, quibus clementer 
mandabat. ut praefectos, qui petitam ex hoc loco mis* 



346 

8Íonem iam habuerant , hic tantisper in offido detine 
rem, donec reposuissem novoB. Quod quia nec me fa- 
céré praeterierat, teuui ntrumque apud me , quonsqne 
et provisorem nominavi , et transegi cum novis capi- 
taneis, iiimirnm cnm Francisco Horwat et Joanne 
Zaberdino , dimisBoque interim Glemente Reghy cor- 
repto snbita aegritudine , antequam memoratas litte- 
ras Vestrae Sacrae Maiedtatis recepissem, sumpto- 
que etiam iuramento a Francisco die mensia hnius 
XIII. , a Joanne verő XXIII , utrumque domum di- 
misi, diemque illis praeíixi decimnm , ut cum totó ano 
bellico apparatu Agriam sese conferant; Stephanam 
Zoltbay omnino per hos dies mecnm babitnms, ut 
cum Valentino Peliny provisore omnibus rebus arcis 
intendat , quoad et Franci&cus et Joannes növi redi- 
bunt Gapitanei. 

Clemens autem Reghy utinam hinc annum ante 
excidisset , fortasse non tot turbis laborassemus. Si 
ullus alius unquam me mortalium decepit, is ille uni- 
cus est, cui incautius et simplicius tantum credide- 
ram. Nec sünt pinra litteris modo committenda ; sed 
horrescet Maiestas Yestra Sacra, qnum audiet quae- 
dam et huius et quorundam aliorum ; profuitque non 
parum iucolumitati loci huius, quod et ego tempestive 
Agriam redíerim , et res Joannis íilii proximam cla- 
dem acceperit. Quas ob causas ne ego quoque ab eo 
die, quo veni Agriam, non semel fuerím extra arcem, 
adeo me coniurationis huius tam speciosi corticis, 
zelo religionis colorati , medulla terret etiam modo. 
Sed de his hactenus. 

De Turcis nihil habemus tutiora. Hic enim nos 
magnopere sollicitos tenent. Nam Passa Themeawa- 
riensis Crisio et Mariso flumioibus traiectiB, apad 



347 

Chanadinum dicitur cum omnibus 8uis gentibus con- 
8titi8se; Budensis verő ad Zagyvám amnem inter 
Zolnok et oppidum Jaazbrin in septimo a nobis mii- 
líario cum tribus (ut habét fáma verior) millibus 
equitum custodit, Zangzaccho Albae Regalis et Strí- 
goniensi aliisque nonnuUis, qui lóca ci8 et citra '^) Da- 
nubium habent, domum dimÍ88Í8. Sed 8ic , ut Bariano 
domi celebrato , quilibet eorum denuo iu ca8tra eius 
revertatur. Nec adhuc pláne cogno8CÍmu8 , quare hic 
in hunc modum haeserit, quidque animo moliatur. 

Yerum illud habemu8 ex homine quodam Zege- 
dien8i fíde huic loco obstricto, Passam eundem XX. 
huius mensis nuntio8 via Zegedini destinasse in My- 
8iam ad Beglerbegum Graeciae, illique nuntia88e« 
quae et quot lóca Regni hac 8ua proxima expeditione 
peragraverit , et cognoverit , eadem quam debilibus 
praeBÍdiÍ8 tenerentur. Quumque ad haec ubique com- 
meatibu8 etiam laboretur, quod annus proximus nulla 
ferme frumenta produxisset, venire maturaret , cura- 
rentque una messem hi8 omnibus fínibus adimere, 8ic- 
que főre, ut magni momenti locis atque arcibus parvo ne- 
gotio, nec ratione alia, quam obsidione solapotiantur. 
Dicebatque consilium quoque rei gerendáé significas- 
8e illi, nimirum ab Agria esse incipiendum, quae tra- 
ctura esset secum reliqua omnia , si illa in eorum ve- 
nisset potestatem. Idque potissimum esse in causa, 
quod ii ambo Passae foris commorentur^ nec Buas co- 
pias dissolverent. 

Budensis autem et currus denuo plebeis dediti* 
tiis magnó numero imperavit, et roboraferemiiimvB 
ad Zolnok convehi, eaque fabrefieri focit ; 
que hoc etiam, iu quem finem. Esse taoraií' 

*) Tollhiba, olvasandó „ultra." 



348 

quod aut castellum loco aliqno rebus 8UÍ8 opportuno 
Agriae obiiciat^ aut Tibisco pontem imponat, qno fa* 
cilias, qnae sünt ultra , percurrat, eaque Joannis fiiio 
tueatur. Quamquam etiam aiunt Debrecenium velle 
castello et praesidio validiore emunire, ut transitum 
Oiulam intercludat, opponatque eíiam Transsilvauiae 
pedicas, in cuíus casum maximé incubuisset, postquam 
cognovisset excursu proximo, quam vilem populum 
haberet ad belligerandum. 

Haec et similia de his multo plura referuntor 
fere quotidie, quae tamen cuncta qualiasint, Maiestas 
Yestra Sacra videt. Et quia quorsum 8int ad postre- 
mum eruptura, non omnino, ut vellemus, perspicimus. 
Me tamen maximé terret, quod Passa non dissol?at 
exercitum, nec regrediatur Budám , et in hac mea vi- 
cinia tamdiu obversetur. Propterea, clementisBime 
Rex, diu iam novit Maiestas Yestra Sacra omnes ne- 
cessitates arcis et praesidii huius. Cuius ut iam én- 
rám aliquam serio ac primo quoque tempore clemen- 
ter dignetur ac velit gerere , sedulo et suppliciter po- 
stulo Pecunias enim habemus nullás, militem perexi- 
guum , triticum non ad sufficientiam ; idque propter 
anni proximi sterilitatero. £t ea, quae sünt in milites 
elargita, consumantur etiam a familia arcis, quaequo- 
tídie magnó numero alitur. 

Tametsi autem de aduentu Beglerbeghi nihil ad- 
huc certi habeater, si quo tamen casu adveniet, quum 
etiam Passae huius Budensis proxima expeditio pote- 
rit ad veniendum invitare, qui tam libere tamque se- 
cure penitissima Regni ino£fensus peragraverit, atque 
ingentem et hominum et rerum aliarum praedam re- 
tulerít, omniaque qua perrexit igne vastaverit , idque 
Bub oculis nostri exercitus; certum est, et spiritns 



349 

maiores samptorum, et fiduciam inituram , et quaevis 
alia mnlto maiora experturum lóca, quam Zathmar- 
nemethy fnerit. Ne qnid igitur conatu repentino ef- 
fundat in hanc arcem Agriensem , nosque spe adven- 
tuB Beglerbeghi intercludat, antequam necessariís 
rebus ad resistendum instrnamur ; iterum Maiestati 
Vestrae Sacrae humillime supplico , dignetur elemen- 
ter eonstituere et íubere, nt mature nobis de omnibns 
necessariis proyisíonibus Buccürratur , et tempestive 
praeparentnr omnia ad exeipiendam perferendamque 
obsidionem tanquam certam ; quorum multa pacatíorÍB 
temporis statn freti, prohibitique magna horum pro- 
ventunm (uti iam dudum loquor) diBtractione et con- 
Bumptione tot edentium , insolutioneqne decimarum, 
praeparare hactenus minimé potuerimus ; quando ne- 
qne ex contribntione bnc proxime deputata multnm 
adiumenti babuerimuB. Ea euim, Bicut initio PasBae 
motu maximé fűit impedita , quod coloni ex buís Bedi- 
bus hüc illuc diffugerant in Bolitudiues ; ita nunc mul- 
to magiB et impeditur et inbibetur, forÍB eodem ipBO 
PaBBa in medio eornndem colonorum Bedente cum 
exercitn, et premente miBeroB asBidua Berviiute, ut ei 
soli et BUÍB rebuB vacent. Quo factam eBt , ut ea vix 
adhuc duo millia florenorum nobÍB attulerint , biBque 
hactenus et pediteB domi fovimuB Bolvimusque, opiíi- 
cibuB curantibuB auspicatum aedificium, et in eoB tum 
equiteB tum peditCB erogavimuB, quoB circiter qua- 
dringentoB in caBtra domini Zay expediveram. 

Sic igitur hic BCBe res noBtrae habent , quaB hu* 
millime VeBtrae Regiae MaieBtati et exhibeo et com« 
mendo, petoque quam maximé poBBum, dignetur ele- 
menter íUíb proBpicere , ne quid in noB incurrat im« 
proviso cum maximo loci huiuB periculo. Quum inte^ 



360 

rím, quod ad me nttinet , ego sím hic cum meo capite 
BatiB intrepiduB , qnicquid mihi stroxerínt fata. Be- 
verő hüic tantae provinciáé , tamqne magnis et diffi- 
cillimiB eius oneribns, partim rernm bellicamm , par- 
tim familiarinm , non Buflficio , uti antea etiam apnd 
SacratiBBimas MaieBtateB VeBtras hnmillime comme- 
moraverim, et petierim novas aliqnaB de his fieri ra- 
tionea , salva mea dignitate , authorítate, et portioné 
tertia. Quia hic praeBcnB AgriensiB BtatoB , quo tot 
militcB fovere debeat , totnm aane bominem, et enm 
qnidem expetit , qui non moltiB aliis munenbus occn- 
petur, quiqne non BacerdoB et EpiscopuB, Bed et miles 
et oeconomuB, dnrínsque Bciat imperare , et hoc effre- 
ne atqne indomitnm ac plénum licentia hominnm ge* 
nuB cohercere , saepeqne etiam vi ad ofíicium adigere 
poBBit , qnam conveniat Episcopo. Caius quidem ei 
profeBso Bit , esse in omncB pinm ac mitem, tnm pecn- 
liaríter sacris, non propbanis occupari debet Vellem 
haud diibie , clementiBsime Rex , ut iam vei hoc tom- 
poré, quo in arma hostes excivimuB, serioque iam ipsi 
nobÍB inspectantibuB coepta prosequi velle videantur, 
ita mature consulatur conservationi huiuB loci , ut éi 
nihil eorum desit, neque decidat, quae militaris ratio 
postulat ; neve vei Maiestates Yestrae Sacratissimae, 
vei domini Magnates , vei quicumque alii in me etiam 
exiguam culpam coniicere posBint, si quid ei praeter 
opinionem incíderet periculi ex multis defectibus, quos 
asBidue iam ferme a biennio in mentem MaicBtatis 
Vestrae humillime revoco, quique profecto non ex me 
(iam enim ultima loqui cogit necesBitas, quum faedarí 
quoviB exccBsu in mortem nolo), Bed ex miniBtris Ve- 
Btrarum MaieBtatum prodeunt et causantur, qui de- 
glubentcB Agriam , fructuBque eiuB alio tranBferente8| 



351 

nec eos nobis a tot anuis persolyentes, Maiestatem 
Vestram Sacram per Deum etiam immortalem Bup- 
plico et obtestor, dígnetur expendere, imo diligentis- 
sime etiam pervidere , quam hie locns rite hactenus 
haberí, et ad obsidionem suBtinendam (quam DeuB 
amoveat) instrui rebus necessariis potuerit, ex($eptis 
munitionnm aedificiis, in qiiae promovenda ita incum- 
bo incessanter , ut nihil liabc am , quod agam iucun- 
dius. Ne ad haec illud qnoque commemorem, quod 
Episcopatus huius quae 8unt reliqua , euncta et mili- 
tes, et tantus praebendiariorum grex absumant, meam 
me portionem in tam multorum voragine vix reperi- 
ente. Idque non alibi , quam in his , quae et ego cum 
ceteris distractoribus corripio , et esu potuque con- 
sumo. 

Ne tamen longioribus litteris molestus sim Ve- 
strae Sacrae Maiestati, iterum supplico paucis, digne- 
tur in hoc me clementer iam exaudire, locoque huic 
de securiore atque utiliore satu ordineque providere 
(si ita sapientissimo Earundem Maiestatum Vestra- 
rum iudicio videbitur), eam meam opinionem , quam 
postrcmo Yestrae Sacrae Maiestati exhibuernm. Post- 
quam enim hic ego iam ad illam normám et capita- 
neos duos , et tertium provisorem, viros (uti arbitror) 
fideles ac sufficientes , eosque quos milii Vestrae Sa- 
cratissiraae Maiestates benigne praesentarunt, insti- 
tuerím, quid aliud restat praeterea ad enndem huius- 
módi statum instaurandum, non videó ; quam ut desti- 
nentur huc Commissarii dignitate et authoritate prae- 
diti , qui rem tractent et transigant. Supplico tamen, 
ut tales eis cnmmissiones iniungantur,quaerationibus 
meis non derogent. Sic alioqui et custodiae arcís hu- 
ius consulatur , et statuatur de administratione pro- 



352 

ventunm, ac de solutionibas et cura militnm, nt et ar- 
ci8 ipsins, et Maiestatum Vestrarum commoda postu- 
labant 

Qai verő his administrandis esset praeficicDdus, 
Valentinum Peligny, iam factnm provisorem, in admi- 
nistratorem facile commutandam , putarem főre satis 
idonenm. De cnios fidelitate qunm Sacratissimas Ma- 
iestates VeBtras bene persnasas esse non dnbitem, 
tnm de eins industria ego qnoque poUiceri ea non 
vereor, quae ad satisfaciendam hnic officio reqnimn- 
tur. Habét enim et litterarnm peritiam , et legnm Re- 
gni ; nec destitutas est his rationibns, qnibuB sciet se 
et militíbns accomodare , et cnrare ea in hoc loco, 
quae e re, e quiete, et e volantate Maiestatum Ve- 
strarum erunt ; nisi de alio Ipsae iam providissent, 
quem putabunt magis ad Earum propositum futurum. 
Quod totum in arbitrio Maiestatum Vestrarum consi- 
stit, idque optimum et consultissimum érit, quod 
Heaedem decreverint. 

Ut autem Maiestas Vestra Sacra tempestive in- 
telligat, quomodo cum iis novis praefectis omnemrem 
transegerim , misi ad Eam instructionem capitaneo- 
rum cum iuramentis et suis et provisorís, missurus 
paulo post instructionem qnoque provisoris, quam ad- 
huc non absolvi praesentibus tumultibus occupatus, 
quodque ea et maior, et pluribus articulisrefertaerit; 
speroque, quod haec ipsa iuramenta Maiestatibua Ve- 
stris probabuutur. In quibus et ad móres hominum 
pracsentium respexerim, et obycem licentiae quorun- 
dam ponere (si quid profecere) cogitaverim, Haec 
autem transegi gratia Dei pacatissime omniai sic ut 
ne nunc qnoque prorsus quicquam hic turbamm do- 
jnesticarum habeamus, nisi si quae lateant ia 



353 

De qno non est omniuo dnbitandum. Qnia utcunque 
OBores mei sileaut ac simnlent, me tamen non amanty 
etiamsi ferunt, quod agentes perperam semper repre- 
hensoribus suis adverBentur, et occasioneB remordendi 
frenum opperiantur. Ego tamen módis alÜB omnibuB, 
qnibus mihi essent subingandi, omiasÍB, modo dexteri- 
tate atqne officio delínio, etiam qni non mereantor, ut 
inxta Panlnm, inBÍpientes quoqne snfferam pruden- 
ter, consulamqne Reipnblicae non farore, sed ratione 
omninm rerum, sno tempore expectato. 

Ubi antem attigi anperíuB de mea insnfficientía 
ad gerendám cnram mílitum, redditnnm, et cnstodiáe; 
hnins arcÍB, humillime Bnpplico, ne SacratÍB8Ímaé.yfeh; 
strae Maiestates offendantor. Ultra enim, qnod et ae- 
tas mea iam sexagenaria, proximaqne yaletndo facit 
me imbecillíorem , quae sollicitadíne remm tantamm 
potius mihi ingraveBcit, qnam convaleBcit; laboro 
etiam oeconomicae artis imperitia ; fitqne hinc, ut nec 
MaieBtatibns VeBtris, nec hnic loco, nec mihi ipsi uti- 
lis sim. Quum interim nec industriam eorum necessa- 
riam , qnae et percipiuntur , et dispensantur, habere 
possim, aliis exercitatas et imbntns studiis, hnmilli- 
me censerem , tempestive de his esse providendnm. 
Quia profecto in meiB oculis tot distractiones, imo 
fúrta committuntur', qnod enumerari vix possent , mi- 
serorqne Episcopatns et loci hnins conditionem, ut- 
cnnqne irascar , pertnrber et identidem ministros ma- 
tem. Adeo tota res eins meliore érit Btatn, si a prae- 
Benti in eum, quem ostendi, tradncetor. Nec propte* 
rea sic me omnino a negotíis, qnibus ralí 
cabo, nt otiose vivam; sed id tnntaz^ 
saltem lever oneribns, quibui- 
aptüB, et ntílis ; non defirti 

MOVUM. BÜXO. HI8T. — * fCBIVT* US 



354 

et moderari cetera, pro antborítate mihi dementer a 
Maie8tatibii8ye8trí8 concessa, nt cognoacam et vide* 
am, qnomodo Be qmBquam in [officio suo pro Earon- 
dem et loci hniiiB commodo geret. 

Restet, nt supplicem Yestrae Sacrae Maieatati, 
dígnetnr clementer mandare, ut qno citíug fieri pote- 
rit, mittantur nobis trés aut quatnor bombardarii, 
qunm hie vix trés idoneos babeamns ; et daoB carpen- 
tarios perítos fabrifaciendi rotas et alias bombarda* 
rum attinentias , qnod is, qnem uuicam generis Ale- 
mániei habnimns , gravissima et prope mortali aegri- 
tadine oppressus sit, nec spes est, qnod eins opera 
üti .dia poterímos, etiamsi couvalescet. Urget autem 
tempós praesens , ut et carpentariis, et bombardarüs 
provisi simus. Deus Optimus Maximns Sacram Ma- 
iestatem Yestram din incolnmem et felicem conser- 
vet Agriae 25. Maii 1562. 
Einsdem Vestrae Sacrae Regiae Maiestatis 

servitor snbiectns et obedientissimns 
Agriensis mp. 

K viü. Sacrae et Serenissimae Regiae Maiestati 
Bohemiae , Archidnei Anstriae etc. Dominó dominó 
Regi et Principi mihi semper clementissimo. 

Linczii. 



CIV. 
Haxiffliliio cseh királynak Verancsies AHtal. 

162, máj. 29. Sacra et Serenissima Regia Maiestaa, drauiie 
domine et Prínceps mihi semper clementÍBiimo» JBoitt 



356 

fidelínm et perpetuorum Bervitíoram meorum in gra- 
tiam Sacrae Vestrae Eegiae Maiestatis humillimam 
commendatíonem. Passa Budensis apud Zolnok est, et 
iam incoepit pontem ponere sub ipso castello inxta 
hostium Zagy wae amnis , firmo (ut aiunt) admodam 
opere, et ea latitudíne, ut duos currns recipiat , pars* 
que iam eius ferme quarta est absolnta. Ceternm de 
Beglerbego in dies magis rumores increbescnntl, et 
yenturum nunciant cum uno Passa Vesirio, magnus- 
que inter Tnrcas Passae Budensis sermo est, qnod 
audito motn contra Jo. filinm, et domini Zay ac do- 
mini Balassae , nescio quo tractatu cnm eisdem (ut 
ainnt), Transsilvani cogitent denno ad Zathmar re- 
dire eo consilio , ut si oppido eo potiri poterunt , va- 
lido illud firment praesidio, eaqne ex parte Jo. filinm 
teneant , qnod ad id ultra Tibiscnm expeditione pro- 
xima nnllnm locnm viderint opportnniorem illó, qnnm 
ad arcendos Maiestatnm Vestrarnm exercitns a Trans- 
silvania, tnm etiam ad illám sibi ocenpandam occasi- 
one qnavis abiata. Atqne ntinam hoc non succedat 
illis consilinm, qnia si Zathmarío potientnr (qnod 
avertat Dens), certe ammisimns et Transsilvaniam, et 
qnicqnid est Tibiscnm ultra. 

Sed ad haec nostri qnoque exploratores nos ter- 
rent,minarí Passam hnic valli Agriensipopulationem. 
Quidam verő ex dedititiis etiam nuntiant, non solnm 
populationem vallis, sed arcis qnoque obsidionem fn- 
turam, ubi primum advenerít Beglerbegus. Quare non 
pamm ego tantis novís solUcitus , misi iam ad haa 
civitates liberas, et ad Gk>mitatn8 Sseo^^ 
rosiensem, WTwariensem et Ba 
tes , quos superiori amio tt* 
subitnm eius obsidionlt 



356 

mnm velint. Ad qnos snpplico, dignetar Maiestas Ve- 
stra qnoqne mandata dare , ne íd £acere praetermit- 
tant, agantque celeríter, qnicqnid agere volnerint 

Quoniam veromaltiBont, qni nunc in Anthonium 
Zekel , nescio qaonam odio , qnave vei invidía, vei 
demeritis eius, conspirarnnt, nec Balvom velint ; valde 
cuperem^ enm mihi hnc cnm iddquo militam Cassovien- 
dnmordinegratioseeoncedi, si modo defidelitate eins 
nihil dabitetnr, qnnm sit TranBBÍlvanuB. Qniaenimmi- 
leBeBt non inBtrennaB,aiantqiii^íllüm in obsídioíoníbuB 
eBBC aoerrimum et vigilantíBsimom , imo etiam per- 
qnam providum ad omnes BubitoB hostium impetns; 
pntarem dignnm esse defenBione gratiae Vestrae Re- 
giae MaiestatiB, qnando nec eam copiam virornm ta- 
linm habeamoB, concedaturque etiam privatis odiis, nt 
toUantor milites Bimiles. 

Sönt autem et alia qnaedam nobÍB neceBsaria, 
utpolvereB, et pecuniae, ad sustendandos militnm ani* 
moB obsidioniB tempore , de qnibns etBi BaepiuB iam 
obtnndo , Bupplico tamen humülime , dignetnr et de 
hiB, et de planbas aliÍB inxta BapientisBÍmmum Buom 
indicinm clementer et tempestive nobis providere, 
ne qua angnatía improviso praeoccnpemnr. Haec 
in praeBens habnimns. Qoicqnid deinceps emer- 
aerit, Bcríbere maturabo. DeuB OptímuB MaximuB 
Bacram Maiestatem VeBtram diu incolumem et feli- 
cem Bervet. Agriae 29. Maii anno 1662. 
Einsdem YeBtrae Sacrae Regiae MaíeBtatia 

Bervitor Bnbiectns et obedientiBBimos 
Agriensifl mp. 

Kivul. Sacrae et SereniBBimae Regiae Maie- 
Btati Bohemiae, Archiduci AoBtriae etc. DominOy 



357 

Dominó Regi et Principi mihi semper clemen- 

tissimo. 

Cito 
Cito 
Lyncii • Citíssime. 



CV. 
Maximilián cseh királynak Ferdinánd császár. 

Ferdinandus Divina favente clementia EIecta8i562.jiui. 2. 
Romanorum Imperátor Semper Augustus , ac Germa- 
nicae, Hungáriáé, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, 
Sclavonicae etc. Rex, Infans Hispaniamm, Archidnx 
Austriae , Dux Burgundiáé etc. Serenissimo Principi 
dominó Maximiliano Secundo Romanorum et Bohe- 
mie Regi etc. et filio nostro carissimo salutem et pa- 
terni amoris , omnisque felicitatis continuum ac per- 
petuum incrementum. Serenissime Princeps, fili ca- 
ri88ime. Acceptis litteris Dilectionis Vestrae die 
XVIII. praeteriti mensis datis, una cum opinione fide- 
lium Con8Íliariomm no8trorom Hungarorum , ac dis- 
cur8U Con8Íliarii no8tri Augerii a Bu8beck super 
negotio Turcico, quod ad praesens prae manibus ha- 
bemu8, animadvertimuB : Dilectíonem Vestram omnía 
tam accurate et prudenter discnsaisse; itt tíWt noUt 
occurrat, quod mutandum TÍdeatír 
8Ílio ac sententiae Dflectioiilf 
Bcripsimiis, ac jnstiniiit 
et litteras, quas ad 



358 

doximos, easqne Dilectíoni Vestrae his litteris trans- 
mitti , ut Egregio fideli nobis dilecto Panlo de Palyna 
reddantor Constantínopolím ad Albertam de Wyss 
perferendae. Quem quidem Albertam licet arbitramar 
hoc onas obeandae posthac legatíonis in Porta Prin- 
cipis Tarcaram non esse detrectataram ; tamen nostro 
iudicio non abs re fataram érit, qaod Dilectio Yestra 
eam , tanqaam snam servitorem, idoneis et appositis 
argnmentis, ac praesertim oblatione atriasqae no- 
Btram gratiae ac benignitatis, specialibus litteris ad 
id clementer cohortetar. Etsi fortassis memoratae lit- 
terae nostrae non ex omni parte satisfacerent menti 
ac volantati Dilectionis VcBtrae, sen praesentí rernm 
Hangaricaram et Tarcicaram statai; Dilectioni Ve- 
Btrae integrnm érit , suaa quoqae adiangere litteras, 
per qaas defectas , si qais in nostris apparebit, snp- 
pleatar, ne opas sit scriptaras illas omnes ad no8 re- 
mittere, et expeditioni Panli de Palyna longiorem 
moram interponere ; qaandoqaidem iam nimiam pro- 
fecto temporis in hac expeditione insamptam est. 
Nam qnod adpecanias Principi Tnrcarum offerendas, 
et mnnera Passis distribnenda attinet; ea de re Di- 
lectio Yestra mentem ex Aulica nostra Camera co- 
gnoscet. Porro licet supervacanenm censemns, Dilec- 
tioni Vestrae ad singnla litterarnm saaram memora* 
tarám capita singillatim respondere, hoc tamen dis- 
simulare neqnaquam possamas, quod dicti nostri Con- 
siliarii Hangari paene transgressi sint limites debitae 
modestiae, dnm non obscore conqneruntar, se inhisce 
tractatibns Tarcicis praeteritos esse ; ostendenteSi si 
prins, hoc est tánc, qnando litterae pacis confirmato- 
riae mitti debebant, et cam oratori Torcico Ibrahimo 
responsam fait, ipsis haec negotia et capita 



369 

quae iam habeantur pro coudüsis, deliberanda fdis* 
sent proposita ; ea in plerisqne consnlniasent, qnae et 
dignitate nOBtra, tnm verő Regni ipsins nostri , atque 
ipsornm et aliornm iidelinm noBtrornm ntilitate pari- 
ter et secnrítate, ac minőre cum periculo consnlta esse 
censeri potnissent. Ubi qnídem ab iisdem fidelibns 
Consiliaríis nostris Hnngaris praeter rationem et ae- 
quitatem perstringimnr. Siqnidem illis (nt praeterea- 
mns Buperíores quinquennaleB inducias,) in hoc pacis 
negotio, quod ante decem fenne annos initiam habnit, 
semper (et merito) adliibnimns in conBÍlium , nec fáit 
nnqnam magni aliquid tractatnm vei conclnBnm, de 
qno illi non dixissent snam Bententiam, praeterqnam 
eo tempore, qno novisBimas litteraB noBtras confírma- 
torias pacis ad Tnrcarnm Principem misimns, scilicet 
in mense lunio anperioris anni sexagesimi secnndi, 
et postea Francofordiae , qnando ülne venit Ebrahi- 
mns ; etsi maximé voluisBemus hisce duabns posterio- 
ribuB etiam vicibns illornm sententiam rnrsnB audíre, 
Bicuti factnm esset, si habnisBemns iilomm aliqnos ad 
mannm ; temporis tamen angustia, et locomm distan- 
tia nobis impedimento extitissent, qnominns rem ad 
illos qnoqne secnndnm consnetudinem nostram re- 
ferre potuissernns. Et profecto, si Consiliaríi isti no- 
Btrí fideies rem recte perpendent, facile inteliigent, 
aliter fierí nec potnisse , neqne debnisse ; eisi forte 
pntent tam chiansium iilnm , qni snperíore anno Prá- 
gám venerat, ardente in partibns Regni istins nostri 
trans Tibiscnm bello , rebnsqne nostris in summám 
pericolnm adductis, díutiuB detinendnra, aűeoque Prin- 
cipem Turcarum detentioBe ipdina magi^k|^Mdpn 
et exasperandnm foisse; et post 
quoque per mnltaa Germaniae provid 




860 

tacoli círcumdnci debuiBse ; donec videlicet allata ex 
Hungária uBqae consultatíone , de expedltione Qtri- 
OBqne ioxta votam Ulorum decernere licnisset, 
praesertim in re clara, de qna iidem fideles noetrí 
Consiliarii sententiam Buam dndum ante dizisaent. 
Tum pleraqne ista capita pacis per Angerímn a 
Bnsbeck desumpta f aerínt e príoríbnB inBtractionibna 
et litteríB nostriB , qnarnm conBultationi fideles noBtrí 
Consiliarii semper adhiberí consnevemnt. Qaare Di- 
lectionem Vestram pateme hortamnr. ut captata alí- 
qna bona occaBione illis cnret nomine nostro signifi- 
cári, praeter expectationem nostram accidisse , quod 
videantor non maiorem habere rationem tot gravisBi- 
morum Bumptnum, labomm, cnrarnm et mble&tiarum, 
quaB pro defensione et incolumitate illomm, et alio- 
mm fidelium regnicolamm nostromm indesinenter 
BustinemuB, quam nt actiones nostras taxent, et in de- 
teriorem partém capiant ; ideoque nos postulare , nt 
posthac sese intra debitos modestiae fines contineant, 
cnm mens nostra neqnaqnam fnerit, neqne nnnc sit, 
illos a consnltationibns remm ad statnm Regni nostrí 
Hungáriáé pertinentium excludere. 

Praeterea illud quoque non immerito miramur, 
quod iidem fideles Consilarii Hungari de negotio de- 
putandorum Commissiarorum ad componendas contro- 
versias finitimas inter nostros, et filii quondam Regis 
Joannis subditos existentes, sic in scrípto suo agant, 
quasi id illis prorsus nóvum esset , neque hactenus 
cum illis communicatum fnisset. Existimamus autem 
consultum esse , quod instructío iuxta illorum consi- 
lium concepta in hac , qua descripta est, forma per- 
maneat ; et quod ad causam illám Director quoqoe 
Causarum, et Protonotarius adhibeatur. De qv» q<aU 



861 

dem negotío quae in dies emerseriut , nos cnm illig 
quoqno tempore conferre , et desnper fidele ipsoram 
consilium et sententiam andire non grayabimnr. 

Qnod attinet ad Commissarios depntatandos ad ló- 
ca finitima pro inhibendis excnrBionibus, et liberorum 
haydonum intertentionibus, alterioremDilectionisVe- 
Btrae deliberationem et informationem, qnam poUice- 
tnr, pateroe expectabimus. 

PoBtremo, qnod non sit nimis confidendnm prae- 
senti paci, id nobis qnoque videtnr non modo consnl- 
tnm, sed Bummo qaoque neceBsaríum. 

Quod verő ad reliqua capita litterarum Dilec- 
tionÍB VeBtrae attinet, non videtnr opns, hic qnicqnam 
attingere; Biqnidem Dilectio Vestra reBolutionem no- 
Btram ex ipBa ínBtmctione percipere potest, et noB 
iam antea in principio praeBentium oBtendimns, nobÍB 
Bententiam et conBilium DilectioniB Vestrae in omni- 
bna probarí. Quae quidem omnia voloimus Dilectioni 
Vestrae ad memorataB eins litteraB rescríbere, ean- 
demque Dilectionem Vestram rectissime valere op- 
tantCB. Datnm in oppido nostro Insprugg die Becunda 
menBis Junii, anno Domini millesimo qningenteBÍmo 
BexageBimo tertio, Regnorum nostrorum Romani tri- 
gesimo tertio, aliornm verő trigesimo Beptimo. 

Ferdinandus mp. 

V. Seld mp. 
W. SingkhmoBer mp. 

Kívül. SereniBsimo Principi dominó Maximiliano 
II. Romanornm et Bohemiae Regi, Archidnci Ánstiíae, 
Dnci Burgundiáé et Silesíae, MarcMoni Moraviafly 
LuBatiae, Comiti TyroUs etc. filio noBtro 




362 



CVI. 
Kassa város községének VeraBcsíes Aatal. 

1662. jun. 20. Prudentes et circumspecti domini, amici nobis 
honorandi, salutnm et nostri commendationem. Quare 
tanta instantia nuper subsidium yestrornm peditnm a 
Tobis petierimoB, ne miremini, nec gravi animo fera- 
tís. Quia enim Paasa Budensis non contemnendo cam 
exercitu valde vicinns nobis consedisset. positoqne 
super l'ibiscum ponté , aliquíd contra Agriam atten- 
tatnrnm eum intelligeremus ; non potoimas non esse 
satis valde solliciti , verentes ne incauti et qua&i neg- 
ligentes, a tanto hoste aliquid insperati adveraif et 
hic locus et omnes accepissernns. Postquam tamen 
cognoBcimus, in patria cnm Joannis Regis filio indu- 
cias esse factas, intelligimnsqne ipsnm etPaasam sol- 
vere snum exercitum , et Bndam redire ; minns nonc 
de eo babemns soUicitudinis et timoris. Nihilominns 
subsidium yestrnm , qnantumcunqne fnerit , fnit nobis 
et peropportnnum , et snmme gratnm ; de quo nunc 
vobis magnas babemns grates , et olim referre no- 
stram gratitudinem non praetermittemns. Vosque cmn 
bis bene valere cnpimns. Agriae die 20. Jnnii 1562. 

Antonius Verantius 

Episcopus Agriensis, Perpetuus Comes 

Hewesiensis et Borsodiensis mp. 



363 



CVII. 
Kassi város községének Veranesies Antal. 



Pradentes et circnmspecti domini, amid nobÍ8i562.jan. 29. 
honorandi, salutem et nostri commendationem. Scire 
voIuinnB dominatíones Vestras, qnod in cansa illa 
Michaelis Szabó, civis istins civitatis, qnam ha- 
bét cum Szegediensibns , omiserímns pláne nihih 
qnod ad snmmam aeqnitatem et instnm indicinm 
pertinere visnm est vei nobis, vei ipsis Assessoribns 
Sedifl no8trae , qni omnes viri nobiles probi et insti- 
tiae amatores fnerunt ; sed Isecnndnm allegatíones et 
responsa ntrinsqne partis , et Dei instítiam intnentes, 
hactenns in illa cansa processimns, qnod et imposte- 
rnm factnri snmns semper. At qnam indignis verbis 
et opprobriis idem .Micbael Szabó affícíat nos, qno- 
minns cansa eins hactenns rite exeqni potnerit, intel- 
ligent Vestrae dominatíones ex exemplo snarnm lit- 
terarnm ad nos datarnm. Qnas rogamns, velintintem- 
perantiam hnins viri coercere, eiqne edicere, nt magis 
sobríe et honestins noverit nobiscnm in scribendo, vei 
loqnendo nti. Nisi enim se temperaverit, tam ignomi- 
niose nobis obloqni , eins immodestiam minimé sane 
feremns , qnin se male de nobis sensisse ernbescat 
Nos enim adhnc ne cxignnm qnidem mnnns a 8 
diensibns accepimns, cnins gratia magis illi 
qnam aequitati ipsins Michaelis defliiase 



364 

ma8. Bene valeant Vestrae DominationeB. Agriae 
penultíma Janii 1562. 

Antonins Verantíns 
Episcopns Ágriensis, Oomes perpetuna 
Hewesíensis et Borsodiensis mp. 

MELLÉKLET. 

Eoreokke walo zolgalatomat írom Nagisagod- 
nak. Towabba Nagísagod értette mmden dolgomat 
Eo Feoteege mybe hagita , hogi ha a Zegediek wol- 
tanak, az en marhámat a kik el wettek, Nagiaagod 
megh elegetessen feleole, hogi ha ez igy wagion, 
hogi ha zegedj zolgak myveltek. Azirt Nagisagod 
adig hwzza halaztia, hogi en karos maragyak miata; 
az kyt eztendeiglen wegre mehetet wolna, ha Nagi- 
saga akaratía wolt wona rajta. Tndia Nagisaga, hogi 
zenth GiwTgi napra hagiot wala Nagisaga teorweni 
napot ebe a dologhba , es en rea mentem wala egiz 
kezwletet, hogi weg légien benne ; de semmi nem te- 
lik benne. Mert azok nem jeottek wolt feol a teor- 
wenire ; azirt az rab elzaladasanak is nem en wagiok 
oka, hanem Nagisagod ; mert ot hordoztatta en we- 
lem , en ala mentemben megh oltalmaztam. A zege- 
dieknek semmi filelmeok nem volt a teorwenire walo 
jeowesre; mert Nagisaga nem kynzeritette ewket 
rea, hanem az aiandek mind el halaztotta, es hwzza 
az en dolgomat ngi anyira , hogi semmi nem telik 
benne, kit nyilwan erteok immár. Mert Nagisagod- 
nak kitsini, a wagi semmi gondia nem wolt rea, sem 
az feolseges kiral parancholatiara. Azirt bizoniara en 
Eo Feolsegenek panazlok Nagisagodra, ha Nagisaga 
gongiat nem akaria wyselni. Mert Nagisaga Iwn az 
oka ennek a dologhnak , en welem nagi hiába walo 



S65 

faratsagot es hiába walo kwltseget tetete. Quod 8U- 
perest, valeat Vestra Magnifica doirii^atio , desidero. 
Datnm CaBSOviae díe 22. Junii 1562. 

A zegediek annak wtana is eginehanizor wolta- 
nak it fen ; de Nagisaga Berni gongiat nem akara wy- 
selni, handm chak elhalazta es hwzzaJ 

Michael Zabo 
CasBoyiensia. 



cvni. 

Veraiicsics Antalnak Haximíiián cseh király. 

Maximilianns secundns Divina favente clementía 
Romanorum Rex Bemper AnguBtuB Btb. 

Reverende fidelis nobÍB dilecte! AccepímuB ter- 1662. jm. 2. 
nas litteras tnaB de 15. et nitíma praeteriti menBÍB 
Maii , aliaB verő de 4. Jnnii ; et qnantum ad prímaB, 
commÍBÍmuB illico Ladislao Szerecsenyi, ut Szigethi- 
enBes, qni Bnnt Agriae applicati, sniB mandatis aliis- 
que moIeBtationibns non nrgeat , vemm ipBOB qniete 
Agriae Bervire Binat. 

Deinde, qnae de cive qnodam HatwanienBÍ , et 
Tnreamm conatibuB scribis, clementer intelleximus, 
tnamqne in scribendo operám approbamnB ; commit- 
tentes, ut etiam inpostemm, si quid tale íntellexeriB, 
nobÍB perBcríbas. Et quoniam brevi CommiBsarioB 
noBtroB Agriam mÍBsori sumnB, qni rebuB AgrienBibns 
tamhifl, qnam alÜB proBpicient atqne dirigent; ideo 



366 

tíbi Sacratissimae Caesareae Maiestatis, domini ac 
genitoris nostri colendissimi nomine firmiter manda- 
mns, nt interea temporis pro tno candore et indostria 
sednlo advigiles, cumqne militíbus Agriensibus ágas, 
nt excubias et offícia sna militaria diligenter , sicque 
praestent, ne de pericnlo aliquo tímendnm 8it. 

Praeterea quoqne, quae de Tnrca SzolnokienBÍ, 
nqi Francisenm Szatkay in duellum et certamen sin- 
gulare provocavit, scribis, inlelleximus. Attamen tibí 
peroptime constat , apud Maiestatem Caesaream iam 
antea deliberatum et conclusum foisse, ut hniusmodi 
dnella amplius non concedantnr; cni deliberatio- 
ni etiam nos inhaeremus. Qnare eidem Francisco 
Szatkay interdicaa, ne se cnm hoc vei alio Tnrca in- 
tromittat. Qnod tibi ad praefatas litteras rescribere 
Yoloímus, tibiqne gratia nostra Regía inclinati samns 
Datae in ciyitate Yiennae secnnda die Inlii anno mii- 
lesimo quingentesimo sexagesimo secnndo, Kegnorom 
nostronim Komaní primo, Bohemíae verő dominó 
qninto. 

Maximilianns mp. 

(P.H.) 

Ad mandátum domini Regis proprium 
G-ebhart Welltzer mp, 

H. Pieringer mp. 



867 



CIX- 
Kassa város bOzségének Veranesies Antal. 

Prndentes et circumspecti, amici nobis honoran- ^^^^ jni. 
di, salutem et nostri commendatíonem. Ez el mait 
napokba irth wolth kegyelmetek az mi kapitannk- 
nak az gyalog feleol, hogi hazza bochyatna, de 
myerih hogy megh az frigynek semy mogiat nem 
twttwk , es hogi az my drabantink ky aratoknál , ky 
egimasnal kywwl forgolotak , azért eokot tartoztat- 
twk megh, most pedig ennek ellőtte nygi wagi eot na- 
pái walamy kewes pinzt attnnk nekyk, melyeknek 
hawok ha ky telik haza bochatywk, hogy pedig ke- 
gyelmetek illyen Eo Feolsege wighazanak enny se- 
gytsegwl lettetek mys keozeonywk kegyelmeteknek. 
Towaba moBtansagal keztnnk valamy eoreg ablako- 
kat eoteot wagy hatot chy naltattny , kyknek chynal- 
tatasara zeokeoseok wagiwnk eoweg ablak giarto 
nekwl. Azért keriwk kegyelmeteket, mint barátin- 
kat, hogi kwlgitek álla az ty eoweg ablak gyártóto- 
kat mindjárást , ki minden zerzamawal ewegel by- 
wen es ónnal , kinek mnnkaiat es marháit jol megh 
fwzetywk, es kegyelmetektnl jo newen weziwk felér. 
Valere yos optamns. Agriae in festő DíviJacobi 1562. 

Antonius Verantins 

Episcopns Agriensis, Comes pcrpetuas 

Hewesiensis et Borsodiensis mp. 



368 



CX. 
Kassa város községének Terancsies Antal. 

1568. jni. 27. Prüdentes et circumspecti domini , amid nobis 
honorandiy salntem et nostri commendatíonem. Pro- 
xime ad Vestraa dominatíonea acrípseramas , ut arti- 
ficnm eornm aliquem , qui in veBtra dvitate vitreis 
feneatris disponendis experti sünt, huc ad nos mitten- 
dnm cnrarent , cnina opera nos qnoqae aliquot aimili- 
bus fenestris praeparandis nteremur. Ideo , qnod ad- 
huc eo magístro careamus, denno Vestraa dominatio- 
nes petimus , velint enm ad nos quamprímum cxpe- 
dire, qoi et orbes vitreos , et plambnm huic rei con- 
veniens, in copia secnm adferat, aliisqae instrumentís 
suis necessarüs instructus adveniat. Fenestrae enim 
maiores sex aut septem ernnt illi reparandae; nos 
verő de mercnde sna debita bene illum contentam 
reddere conabimor, et de dominationibus Vestris gra- 
tiam habebimus ; rem enim valde gratam in hoc no- 
bis facient ; qnas bene valere cnpimns. Agriae die 
27. lulü 1562. 

Antonius Yerantius 
Episcopus Agriensis, Comes perpetuus 
Hewesiensis et Borsodiensis mp. 



Kassa város községének Yerancsies Antal. 

Prudentes et circumspecti domini , amici nobis iw^- Aug. i 

^^Onorandi, salutem et nostri commendatioiiem. Nuper 

^e mittendo buc ad nos vitriario magistro, cuiiis bic 

^pera in parandis aliquot fenestris amplioríbus utere- 

lüur, dominationibus Vestris scripseramus ; rogamus 

«t nunc easdem, ut aliqueni eoruin uiagistrorum velint 

qaamprimum ad nos mitterc, una cum instrumentia 

8UÍ8 et rebns ad id necessariis, cuius et laboreni et 

reliqua omnia, quaebic consumet, nos ipsi persoluturi 

sninus, eumque salvuni reduci domum curabiraus. Erit 

igitur nobis tanto gratius, quanto citius eum babé- 

bimus. 

Ceterum Sacratissima Caesarea Maiestas anno 
Buperiori aliquot centenarios cupri pro fundendis bora- 
bardis buc ad Agriam contulerat, et ut magister Bric- 
tius, fusor bombardaruui, unam nobis istbicCassoviae 
confíceret, ad duos circites centenarios cuprum illi 
submiseranius, uec tamen in bunc diem rem eam ag- 
gressus est, neque, ut aggrederetur, aliquot nostria 
petitionibus illum a C^yula evocare potuimus, sed ma- 
net istliic Cassoviae totum cuprum in infecto opere. 
Quia autem commisimus curam disponendae huins 
ipsius bombardae magistro Francisco, qui ibidera 
Cassoviae manet, dominationes Vestras diligenter 
rogamus, velint in boc ita nobis gratiíicari, ut duos ex 
concivibus suis una cum bomine nostro, Egregio 
Adalberto Szilva, magistro nostrae curiae expediant 

MOXUM. HUXO. 1II8T. — SCRIFT. XIX 24 



370 

eo, ubi cuprum ipsum ipse magister Brictius reliqnit, 
praesentibusqae iisdem concivibus curent exímendnm 
ea mensura, qaa illi traditam fűit, ut magister Fran- 
ciscus, fusorque boinbardarum, illud ad suas uianns 
recipiat, uobísqae ex ea matéria dictam bombardam 
hoc tempestivo tempore conficiat, iie alioqui damnuui 
et defectum ea in re et nos et hic locus patíatnr ; iu 
qno Vestrae dominationes gratum nobis facient. Plura 
eisdem referet dictus noster magister cnríae, cuius ver- 
bÍ8 Vestrae dominationes eredére velint, et felicissimu 
valeant. Agriae die 13. / ugasti 1562. 

Antonius Verantius, 

Episcopus Agriensis, 

Comes perpetuus Hewesiensis mp. 



CXII. 
ForgáchFerencznagjváradí pQspSknek Verancsíes Antal. 

Ad Reverendissimum Dominum Waradiensem. 

1662. aug. 26. jam ad ternas ferme litteras dominationis Ve- 
strae Reverendissimae non respondi. Ineausa fuerunt 
ingentes, profecto, et assiduae negotiorum molestiae, 
quibus non in dies solum, sed in omnes horas distra- 
hor atque distineor ; sic ut interdum viribus quoque 
tum corporis, tum mentis destituor. Ne interim de aliis 
curis faciam mentionem, de quibus me etiam tacente 
certus sum, dominationi Vestrae Reverendissimae esse 
persuasum ; quare rogo, velit mihi ignoscere, meqne 
etiam habere aliquando excusatum, quum iuterea ni- 
bil eomm officiorum praetermitto, quaecanqae hic a 



371 

me eiusdem intcrdiim res ct coniraoda postulant. Qaam- 
quam secus eandem hinc a auis edoceri, cognovi hodie 
ex sais litteris, qaas raihi reddidit Gábriel Nagy offi- 
cialis eius. Nec possiim aliud facere, qnam intra me 
magnopere sane dolere et macerari, quod tana iniaste 
indigneque apud eandem traducor, cui, aeternus Deus 
scit, tam bene volo, tamque omnia feliciter succedere 
cupiam, quam ipsi mihi ; fateorque, et testatum etiam 
facio apud Altissimum, de nulla me offensione Bua 
sollicitari, vei esse mihi conscium. Quocirea illud quo- 
que sequitur, me omnino liic nihil agere seu moliri eo 
animo, ut ulcisci vellem, quod in extrema parte sua- 
rum litterarum perspexi, Reverendissimam dominatio- 
nem Vestram suspicari At absit a me et dupplex ani- 
mus, et ingenium dolosum. Sed utcnnque de his est 
eadem persuasa, ego nequeo, nisi et iis delatoribus 
male imprecari, et rogare, vei potius orare atque ob- 
secrare Reverendissimam dominationem Vestram, cre- 
dat iam tandem et mihi aliquando, meliusque de inte- 
gritate mea opinetnr , deque etiam benevolentia sibi 
polliceatur. Quae quidem dominationi Vestrae Reve- 
rendissimae tam est obvia, et presto, quam ea ipsa, 
quae in eius est potestate. Nec scio illi me insinuare 
diligentius, quando cor etiam e visceribus meis, si pos- 
sibile esset, eruerem, et sic demum testarer, quanti et 
faciam, et amem Reverendissimam dominationem Ve- 
stram, vicissimque ab ea quoque amari cupiam. 

Ceterum quod de colonis sui oppidi Kerekes 
conqueritur mecum, si ego in judiciis meis aut priva- 
tis servirem affectibus, aut peregrinis, non propriis, 
legibus judicarem, profecto essem ímprobus, nec lo- 
cum ac dignitatem mererer apud tanti^oi Caesarenii 

quam obtineo.Nequendbocpluribus respondeo, qQWB 

24* 



372 

non ignorem, notÍMÍmae esse me inte^tatis apud 
omnes , qnamqoam iam vei eo stadio&iMimns aeqnita* 
tÍ8 et yerítatís esse debeam, postqoam et sennerím, 
et ambire desierim. Eins autem jadícii ratio, qnia lit- 
terifl nnis complectí neqneat, intra paocos dies totóm 
eína proceasnm ad ReTerendisBimam dominationem 
Vestram cnrabo brevi perferendum : qaamqoam id 
mearam non esset paitinm. Ut tamen hoc etiam offi- 
cio iam mihi placare ; deqne mea innoceutia instruere 
melins possim, qnam ab aliis infitraitnr ; ne hoc qno- 
qne aliennm a me pntabo ; tantum Rererendisaimae 
dominationi Vestrae ei piacere et gratific rí cupiam. 
Nec exifltimet me vei solum. vei cnm aliqnibus obscn- 
rioríbuB sen prívatis meis nominibns vacare jndiciis, 
idqne in occnito tribnnali. Pnblice enim et meliore 
nobilitate, cnm perítis jnriom ac decretonim Regiii, 
notario assistente, mihi celebrantur. Unde, si qnis 
jndiciÍB Agríensibns offenditnr, non de me solo, sed de 
meia qnoqne assessoríbus conqaeratnr, necesse Bit. 
In hac tamen causa Reverendissimae dominationis 
Vestrae coloní, habét nonnihil cu]pae etiam Galkerta 
officialis eius, qui utínam non esset tantns intrícator, 
Regniqne jnra et iustis, et iuiastis snis cansis acco- 
modarí aeqna lance non contenderet. Sed de hoc quo- 
qne parcins; qunm propediem processns ipse tam mo- 
lestae litis ntnimqne, spero, nostrum tanto negotio 
liberabit. 

Ubi verő attigit de hac muliere, dicens eam esse 
Dalmatám ; profecto ad id tempus nihil minus de hoc 
intellexi. pntoqne esse Poseganam. Si tamen esset 
mater mea, ueqnaquam illi faverem contra aeqnitatem, 
qnnm ipse etiam habere me spiritnm Dei existimave- 
rim. EUiec facessant, obsecrO; omnia, deqne me-sibi 



378 

aequiora polliceatur velim. lam enim deaii ineptíre, et 
spes novas mihi instituere ; attigi enim scopnm eiua 
temporis. qiio iamaterrenis ad coelestia avocor. Nova 
verő alia non habemus qnam quod aegerrime finiti- 
morum licentia ad has novas inducias assnescit. Ad- 
huc nonnihil utrimque tumnltuantur. Hostes tamen, etsi 
equites snos, quantum íieri possit , nonnihil domi pre- 
mant, pedites tamen, quos vocant martolozzos, tam 
laté magnoqne numero per nostros fines disperserunt, 
ut instis cohortibns divagentnr, perque pagos non so- 
lum caedibns et captivitatibns saeviunt, sed etiam cru- 
ciatibus a miseris peennias extorquent. Sic nt iam ne 
in snis qnoque domibus andeant plebei, et qni foris 
degunt, nobiles commorari. Mitto etiam dominationi 
Vestrae Reverendissimae schedam proprii stili, enius- 
dam Petri Illosway scholastici Wittenbergensis , et 
Debreciniensis operarii, qni non ita pridem in villa 
Chaholy prope Eched arcem snspendio vitám finivit, 
anxietate praedestinationis cognoscendae sollicitns. - 
Hocque prodigium huinsmodi desperatornm iam qaar- 
tnm est iu his finibus nostris ab eo tempore, quo ego 
Episcopatum inii Agriensem ; nec adhuc temerarii re- 
sipíscunt, moniti etiam aliis exemplis, qnae in dies hic 
apud nos alia aliis succedunt. Nos, carissime domine 
et fráter observandissime, perseveremus in doctrina 
nostrae matris, ut fideles servi Domini. et filii ancillae 
eius. Tumultuentur fidei ac religionis novatores, ut ve- 
lint ; nos priora opera in Dominó faciamus, caveamus- 
que nimis alté rimari ea Divina, quae non sünt con- 
cessa carni, ne a glória incauti opprimamur. Deus 
Reverendissimam dominationem Vestram sospitet et 
felicitet semper. Agriae 25. Augusti 1562. 



374 



CXIII. 
KasM város tanácsának Verancsíes Antal. 

62 sepi. 13. Egregii Domini, amici lionorandi, saluteni et no- 

Btri commendationem. Nunciavimns qnaedam domina- 
tioDÍbus Vestris per Egreginm dominum Joannem 
Horwath, Capitaneum nostrnm Agriensem; qoare 
easdem petimus, velint verbis illms fidem adhibere 
indubiam, et bene valere cupimus. Ágriae die 13. Se- 
ptembris 1562. 

Antonins Verantíus, 

Episcopas Agriensis, 

Comes perpetuus Hewesiensis 

et Borsodiensis. mp. 



CXIV. 

Ilniztán budai pasának Verancsís Antal. 

Ad Hrnztanem Passam Budensem. 

»68. sept. 26. Quod ad me scrípsit dominatio Vestra de obser- 

vatione induciarnm, et quod haedem ex parte nostra 
non Bervarentnr, intellexi. Ut antem melius dominatio 
Vestra cognoscat, útra pars, videlicet num per no- 
strates, au per vestrates haedem indneiae turbentur; 
pnto, non ignorat, qnalem excnrsiouem decima die 
hoiuB mensis in ditionem Sacrae Caesareae Maiesta* 



375 

tis, domini mei clementissimi, Zangzacchus Filekien- 
sis fecit cura magnó numero equitum. Ubi quum non 
longe a Zendere w trés pagos, Precopam, Zalannam 
et Jablanzam exussisset, totnm etiam eorum populum 
abduxit. 

Kara etiam Gziaífer, miles HatvaniensíS; proxi- 
ma septimana ex pago meo Papy abduxit quatuor 
pueros et unum equum, cogitque et bűne pagum, et 
Ostoros ad deditionem, quemadmodum et Zangzacebus 
D. Haszan villás prope innumerabiles urget assidue 
subdi sibi. de quo ad me etiam bis iam seripsit, de- 
populationemque minatur ; nisi iussero eas illi dedi- 
tionem facere. Quum autem sub induciis possessiones 
nondum deditas ad deditionem cogi non lieeat ; domi- 
natio Vestra videat, et per sese iuducet, estne hoc 
inducias servare. 

Praeterea Sacratissirai Prineipes, domini mei 
clementissimi, die tertia mensis Julii dederunt ad me 
litteras de induciis conclusis, mandaveruntque diligen- 
ter, ut eas servarem; custodirem tamen nostros fines, 
ne quid subiti periculi aut damni ditiones hae Suarum 
Maiestatum acciperent per vestros clameularie ex- 
cursantes. Die verő vigesima octava eiusdem mensis 
Julii domini Bebek, Magochy et Sarkewzy cum tot 
aliis capti per Filekienses , idque manifeste sub in- 
duciis; si recte dominatio Vestra diiudicabit diem, 
quo ego per meos Prineipes factus sum certior de iis- 
dem induciis conclusis et observandis. Idem tamen 
dominus Bebek cum suis aliis nobis non restituitur. 

Ubi autem facit mentionem de Paulo Sambok, 
quod nimirum sub induciis in excursione fuerít captus, 
quodque dixerit, a me fuisse missum ; in hoc omnino 
verum non dixit. Illud tamen non negaverim, quod 



376 

militibas meis permiserim, mitti homines sive cathonas 
Buos per officia sua ad proventus auos, tüm dominó- 
rum nostrorum Principum, qni ad hanc arcem admi- 
nistrari Bolent, percipiendos. Ideo fmstra hinc domi- 
uatío Vestra caussam sibi constitnit criminandi nos, 
quod non servamus inducias. Qnum insnper ex eo 
etíam maximé illas vos pertarbatis et violatis , dnm 
istam ditiouem dedititiam, qnae est inter Tibiscum et 
Danubium, vobis dumtaxat ipsis occasione induciarum 
asorpatis et veudicatis ; quarnm pars dimidia, ut fait 
hactenns semper, in potestate domiuoram suomm na- 
tnraliam et nostrornm Príncipnm, interveniente etíam 
fide Vestri Caesaris, et Passarum, qui pro tempore 
Bodae praefuernnt ; ita et ratio, et aeqnitas postnlat, 
nt in posterum qnoqae aequaliter memoratis possessio- 
nibns potiamur; donec de praesentibus temporibus 
Dens aliter constituat et transigat. Qunmque haec 
8ie sese pro verítate habeant; aequnm est, nt nostros 
milites non prohibeatis ad praefata sna eommeare 
offieia, sed dumtaxat propter proventus supra memo- 
ratos; non laturi aegre, si in eos animadverteritis, 
quando eos in depraedatione aliqua depreliendetis. 

Suut etiam quidam ei, vestris, qui ferme singulis 
tribus aut quatuor diebus penetrant nostrorum fínium 
terroinos, et sese modo hic, modo illic ostentant, sic, 
ut aliquoties non difficile a nostris affligi potuissent; 
nisi ego obstitissem induciarum caussa. Martolozzi 
quoque vestri quid furtorum paene quotidie apud nos 
in villis nostris, sub oculis nobis constitutis, non com- 
mittant ; idque non quidem seni aut viceni , sed iustis 
centuriis per fincs nostros latissime grassantur ; vix- 
que praeterit nobis dies unus, quo aliquid praedae, et 
bominum, et iumeutorum non faciant. Quod aimiliter 



377 

an sit ex parte vestra inducias servare , dominatío 
Vestra consideret, et begis praecipiat magís serio, 
ne talia permittant suisperpctrare; quando nos etiam 
habeirns et oculos, et ingenium, beneque cernímus et 
adnotamus, quid quotidie a vestris contra nos fiat ; 
esto quod dominatio Vestra Budae in dígnitate sua 
resideudo, non omnia, nec semper videt, quid finitimi 
sui begi contra nos agunt, ditanturqne quotidie non 
solum spoliando exliauriendoque colonos miseros, sub- 
inde alias atque alias exactiones adinveniendo super 
illos ; sed etiam intestina excoriando prope ad usque 
viscera, sic ut iam ueque anima in ipsis subsistere 
possitj quique alias cogitationes animo non iam ver- 
sant, quam ut ad alias aliquas Kegui partes migrare 
possint , durissimum vestrum et ferreum fugientes im- 
périum. 

Nec id quidem immerito ; quia ultra s^rvituiem 
perpetuam , qua illos quotidianis apud vos premitis et 
frangitis operis, una cum iumentis suis, census quoque 
ac tributa, quae illis deditionis initio per vestri Cae- 
saris et Dei maximi fidem imposuistis, quotannis par- 
tim ipsi Caesari, partim Zpahiae suo pendenda, toties 
successivis temporibus, pro vestrae avaritiae cupidi- 
tate. minimis ac levissimis etiam criminibus interve- 
nientibus, ea illis superimponitis et additis, quoties 
vultis. Quod quantum ab humanitate est alienum, 
tantum sane etiam crudelitatis in se habét. 

Sed ad haeccaptivorum quoque, quos pinguiores 
esse agnoscitis, semel iam pactam deliberatamque re- 
* demptionem non enibescunt quidam ex vestris pro suo 
arbitratu adaugere ; quemadmodum et cum Micliaele 
Serieny, et cumGaspareMagocchy actum esse intelligo; 
novique etiam cum aliis saepe antea faísse factitatum. 



:.É ?^ 



CjiK^] certe apud Christianos iiupiam e^set ^t 
:i;iu>riim: iii>i >i apn4 rnnsznlmano^ summa sitpktii 
.t:i|Uc iu$iitii«. Qiiaiituiu autem et Magroohy. etSeiioy 
• •pun^ haWaiit. privati et commanes damtasit B-ki- 
IfS: il>niii!atio Vestra certa f^it. ct mihi credaLntMi- 
;!• «hy. iiuicquiil a puero niodoluc modo illic servinii 
;iL«jUÍ>ivit. imllis praeiHtus lionia aviticÍ8. totóm sinri 
vx >%.'iuv\ «lc inanibu6 cffudit. quando iinper arcfi 
Ti»ri:;i emit Serieny verő tantnm habét domi cumnu 
^••la luatre. quantuni ip>e stipeudiis militaribos. mater 
\cro tciiui^sima airrioolatioiie in dies acquirant ^itaa 
traducuiit. Nee p^ssibile est. ut sno ambo seseredi- 
iLKTc possint : lúsi alionde invabantnr. Sed sí respici- 
iniis a'l tempóra praesentia ■ tot malomm pericnlomn- 
iiue pleiia: qiiis. quaeso. hos caprivos dnos. altenui 
val«le pariim domi babeutem. altemm uiliil, tantape- 
iiinia iuvabit. quantiim utríqne. non aine oflfensione 
Pei atqiie t'iiis iiistitiae . summae priori saperaddidi- 
sti*? Propterea di«|:tmm est tna di^itate. uí miserea- 
tiir tam mediocriuin horum (lu<»mm lioniinuni. Et licet 
plnra buiusmodi eommeroorare possem, qiiae quotídie 
vostri de iio$tris et eoiitra nostros faciiint: sed puto 
liaee pro nuiio domiiiatiniii Vestrac Magnificae suffe- 
(túra : non ilnbitans eandem meis qiioqne rationibua 
loiuni datnrani. qnam nt íiistam, piám et summa ha- 
nianitate pollentem intelligam : ita etiam spero. qnod 
et SU08 a tot exactionibus miserorum subditomm in- 
liibebit, et a tanta reprimet excnrrendi lieentia, mili- 
tnmque nostrornm niinistris non praeeludet iter ad vi- 
sen<la et proeuranda sua offieia. 

Quod verő meminit de kadia Colocensi meo cap- 
tivo; credo doniinationem Vestram male fuisse infor- 
matam, quod idem kadia sub induciis fuisset captüs : 



379 

qunm hac ratíone dominatio Vestra qnoque inducias 
violasse probaretar; qnae, ut oppidnm Zathmar die 
Április meDsis 1 3. obsedit, ita et is kadia meus in Fok- 
tew die eiosdem mensis 26. captus est. Tnnc autem, 
»i iam habuerimus indncías; stabo iudicio Vestrae 
Magnificae dóminatiouis. Alioqui non secns dominatio 
Vestra omnes captivos, quos oppngnatione Zathma- 
riensi obtinnit, una cum Bebek, Magocby et Sarkewzy, 
qui sünt multo post capti, debebit nobis restituere, 
quam ego kadiam cum sui8 sociis, si revera tnnc 
temporis habuerimus dictas inducias. 

Quia autem nullás omnino fuisse scimus; ut domi- 
natio Vestra eosdem captivos suos nobis reddere non 
cogitat ; ita neque ego kadiam ipsum cum suis quat- 
tuor sociis reddam ; nisi quando se pacta iam pecunia 
redemerint. Quod autem seribit de Paulo Zambok, ho- 
mine pauperrimo et conditionis valde tenuis ; nec do- 
minatio Vestra, nec ipse cogitet, aut speret, quod pro 
eo kadiam concedam. Non est enim tanti (salvando 
Christianam religionem, quam proíitetur), ut tanta se 
possit redimere pecunia, quanta kadia ; quum num- 
quam aliud quicquam habuit, quam quod tnnc, quando 
est captus ; nimirum arma, vestes, equum. Igitur Pau- 
lus Zambok agat sui curam alio modo ; kadia verő 
redimat se non captivis aut tapetibus, seu rebus aliis 
similibus, corruptioni obnoxiis; sed pecunia, quam 
est pactus mecum. 

Ceterum scit dominatio Vestra Magnifica , homi* 
nes similes mercaturae deditos, mundi esse hirudines. 
Ut enimillaenumquam corporis humoribus satiantur; 
ita et mercatores pecunia ; eamque dum assidue con- 
gregant, non ea fruuntur, sicuti viri militares, qui 
non solum armis glóriám, sed etiam liberalitate quae- 



380 

rentes , omnia etiam inter Bese nmtao communicant. 
quaecumque fortuna per virtutem asseqnnntnr. 

Quapropter dominatio Vestra Magnifica quoque, 
quam sit ex ordine hominnm militarinm ; decet eam 
maximé, ut militaríum etiam virorom captivitatibüs 
compatiatmr, nec permittat eos graviorititis redemptio- 
nibus onerare, qni et Regna Principibus acqnirnut et 
tuentur; mercatores veró 8olvant,etutentibus erogent 
Ac demum^ nt omÍ880 Panlo Zambok, qni est unus 
valde parvae conditionis; vestra lingua loqnendo, 
vlnfegzia sen karipigit, de kadia concludam. Indi- 
gnum 8ane est, nt idem kadia, qni legam scientiam 
profitetur. et aliorum erimina indieat; ipse fídem et 
promÍ8sa non sérvet. Habitns enim apnd me cnm so- 
dalibas snis, non nt captivns, sed nt hospes, qnem 
etiam meis propriis indnsiis vestivi, alniqne eodem 
pane, hisdemqne epnlis , qnibns meipsnm : ita qnoqne 
dimissns est, fide sna et sponsoribns apnd me relictis. 
pro redemptione sna et sodalinm snornm disponenda. 
ut in termíno trinm mensinm ant eamdem redemptio- 
nem mihi sine omni defectu remittat, ant ad captivita- 
tem redeat inxta omninm et nostrorum , et vestrornm 
captivomm morém nsitatum. Nunc verő, qnia iam 
quintnm etiam mensem abest, nec vei redit, vei re- 
demptionem pactam promissamqne mittit, et insnper 
ita silet, nt nec seribit, nec nnnciat qneqnam ; ex qno 
non parvam mibi et sponsoribns suis snspicionem mo« 
vet, qnod snbterfngiat, ne fideiacpromissis snis satis- 
faciat. Qnnm tales bomines a praesidibns snis cogí 
etiam cnm pnnitione debeant ad sacramenta fidei oV 
servanda; dominationem Vestram Magnifícam rogo. 
velit sic eundem kadiam admonere snae fidei, mihi 
magnis iuramentis obligatae, nt primo qnoqne tempore 



tant redeat Agriam, ant redemptionem mittat, cnius 

I causa referendae dímissus est ad praeBcriptum termi- 

iBum. In quo si mihí pro aequitate dominatio Vestra 

£ gratiíicabitur, pari offício per occasionem eidem gra- 

r tífícari conabor. Alioqui si idem kadia secns sese, 

quam 8ua fides postulat, egerit, in magnis aerumuis 

sponsores suos destituet; ut quos íam etiam sic 

astringi feci, ut ín horas maledicere kadiam non ces- 

sant. Et verendum est, ne redemptio quoque augeatur 

illis, si kadia in fide vitium fecerit; qnemadmodum 

Michaeli Serieny et Gaspari Magochy aucta est. Quam- 

quam noUem id facere , quod adhuc apnd nos nemo 

fecit ; si tameii fecero, kadia accusetur, et ii, a qui- 

bus huiusiüodi exempla porriguntur. Vestra Magnifica 

dominatio beue et feliéi ter valeat Agriae 26 Septem- 

bris 1562. 



CXV. 

Velíbegh szolnoki zancsáknak Veranesícs Antal. 

Ad Velibegnm Zolnokensem Zangziaccham. 

Ea quae mihi dominatio Vestra scripsit hester- 1662. sept. 28. 
uis litteris, intellexi ; ceterum sciat, Paulum Zambok 
non esse militem Agrieiisem, nec meum servítorem, 
sed Clementis Rhegi, quem íam ex hoc Capitaneatn 
snmmovi. Unde etiam dominatio Vestra pláne potest 
cognoscere, qnod ego illum non miserim praedatam. 
Cnins itaqne servas ac miles est, ille enm redimat. 



382 

Kadia autem Colocensis, meus captims, dimissus 
est non solum pro sua, sed etíam pro sponfiorum et 
sociorum snornm redemptíone. Estque ita inter me et 
eo8 fide mediante conventum, ut non captivís, aat qni- 
basvis aliis rebus sese redimant, sed parata pecnnia. 
Ideo dignnm et iustum est, ut kadia, vir probus, le- 
gum peritus, et alienornm delictorum iudex, fidei ac 
iuramento suo non desit. 

Mirari autem dominatio Vestra non debet, quod 
socios et sponsores eius strictius teneri , et peius nn- 
triri feci, postquam cognovi, kadiam minus meminisse 
snorum promissorum. Cui quum dedissem tempus re- 
deundi cum redemptíone sua et sponsorum eius, quod 
ipsémet postulaverat, nempe trés menses ; íam quiu 
que sünt elapsi, nec adliuc promissis suis satisfecit. 
£t quaerit interim nescio quas technas, quo se ipsum 
uno miserrimo liomine eliberet, sociis verő ac mihi 
imponat. Qua fide nondum in Iiis confiniis usi inter nos 
sumus ; ni^i si iam unus kadia, roultarum litterarnm 
peritus, normám nobis exhibebit. Quod nequaquam 
fieri debet propter multos alios , et kadia, et Paulo 
Zambok meliores, quos imposterum p»terit fortuna in 
captivitatem coniicere. 

Ubi verő seribit, quod sponsores kadiae facio 
cruciari, credat mihi, hunc morém meum non esse, 
nec adhuc vei in minimo fuissc eruciatos Sed tan- 
tummodo una in domo tenentur clausi, et pane, 
ciboque non eo nutriuntur, quo prius; ut intelligat 
kadia, id sua culpa fieri, citiusque expediat re- 
demptionem tam suam, quam suorum sociorum et 
sponsorum. Id quod nisi primo quoque tempore per- 
fecerit, ii miseri non ita multo post et peius tracta- 
buntur, et aut morientur in carcere, aut pro se ipsis 



383 

et pro kadia satisfacient mihi , iuxta pactum inter 
nos tranBactum. 

Nec minetur dominatio Vestra quicquam mihi, si 
hofi non tractavero melius; quum ipse habeam meum 
domínam, quem timeam. Et ut dominatio Vestra libere 
de captivis snis agere possit, uti vult ; ita et ego id 
de meis agam, quod videbitur mihi. Neque propterea 
extiuguam illos, dummodo sificerins sese gerunt, qui 
pro reportandis redemptionibus exeunf. 

Pauliim antem Zambok si mutilabit auribus et 
naso; poterit etiam capite, habét euim illum in mani- 
bus. Sciat tamen, quod si quid huius crudelitatis vei in 
illum, vei in Agrienses quospiam perpetrabit, idipsum 
nos quoque mox de illis Turcis facturos, quos habebi- 
rous meliores. Restatque, ut hoc etiam intelligat, ka- 
diám me pro viginti Paulis Zambok non daturum. Et 
dominatio Vestra, ut vir prudens, niilitaris et iustus, 
dimissa cura Pauli Zambok dominó suo, hortetur 
kadiam, ut satisfaciat suae íidei , et ut primo quoque 
tempore mittat mihi redemptionem integre tam suam, 
quam suorum sociorum, aut redeat Agriam. Tuaque 
dominatio non agat mecum minis, aut iniuriis, quum 
a me nec verbo, nec facto laeditur, sed honoratur pro 
modestia mea non aliter, quam vicinus bonus. Bene 
valeat. Agriae 28. Septembris 1562. 



384 



CXVI. 
Verancsies Antalnak az árokszállási bíró. 

1662. oct 9. Magnifice domine, Domine nobis sincere dilecte. 

Post servitíorum meorum perpetnam commendationem. 
Kegelmes n. wram. Ilyen dologh twrtynth, mostan 
raytwnk ez zeghyn nyomorodotli falwn, hogh az go- 
noz poghanok, az dwlo rachyok, myud el dwltak ko- 
boriattak ez zegliyn nyomorodoth falwth az felsyges 
kyral yobagyth. Az nymelyeth az gberendaban fel 
kevtettek, es barmon nygbyen Iiozza állottak, wgh 
wertek zekercekel ; nymelyketb gertyawal csepeget- 
tek; nymelyit twzzel kynzzot^ak, aztwzetb teknevwel 
hortak reayayok, ketten barmon tartottak; es towaba 
az byro anyatb, ydes zwleit, ygb kynzottak, az labayth 
megb basogattak késsel, es az tbwzetb az kwrtw 
wasawal bortak rea^ es wgb wallatak kynzottak, wgh 
auyra, bogb bolt zamubau battak. Sokan az borbyl- 
nal wanak bennek, azokban is sokan megbalnak. Es 
tóba az egbaz marbayatb myud el wyttek, feltwrtek 
az egbazat, mynden yozagat elwyttek, es nymelyik 
az zemyrem testynel fogwa bordoztak, es az geren- 
dában fel kwtettek; wgb kynzottak Kantor Yanost 
begyk megb kynzottak twzcl is, es wygre wgyan 
feytb werttek wgbanyra, bogb az belys ky esett az 
nagb kynzasnak myatta. Ex Arokzallas Sabato post 
festnm Dionísij anno 1562. 

Antbonius Torla 
Judex de Arokzallas sk 



38é 

Kíiüt. Magnifico Dominó, dominó Anthonio 
Wrancby, Episcopo Agriensi; dominó nobis semper 
observando praesentetur. 



CXVII. 
Méhemet hatvani zancsáknak Verancícs Antal. 
Ad Mebmettum zangzaccbnm Hatvaniensem. 

De novis rebus vestris, quas ad me dominatioi562.oct. ii. 
Tua perscripsit, babeo gratiam. Quanqnam orator 
etiam noster litteras ad me dederit ex itinere reveraus 
Constantinopoli, meqne de hniusmodi omnibna aeque 
edocnerit satis abnnde, et aliqnanto etiam particnlarias 
ac diversíns. Et quod ais de janizeris, Budám eornm 
düo millia quingentos appulisse, possibile est. Quo- 
niam tanta est apnd vos copia panni penulacei, nt vei 
ex Bulgária ac Rascianis ab aratro et ligone snmptis 
tot potestis vobis fingere, qnot velitis ; esto quod de 
minőre numero fiam aliunde certior. Ubi verő de in- 
ducÜB octo annorum, et de tributia eornm seribit, aic 
nimirum esse pactas, ut tributa omnium annorum octo 
intra primos sex menses pendantur vestro Principi, 
íta demum easdem constaturas inducias ; hoc quoque 
est possibile, sed quia a memória hominum non est 
auditum, id consuetudinis extitisse, non credo sic eaae 
pactas ; quum tributa singillatim cum annorom c^ 
pendi, hactenus apud omnes nationes soUtiim 41 

Quod verő iam kadia, meus captivn 
me rediturus iuxta fidem datam, qo 

NONUU. HÜHO. niST. 8CR1PT. XIX. 



386 

mihi utilitaB sit proventara; haec qnoqne íta esse 

poB8unt,atTua dominatio Bcribit.Qnía talis est veetra 

fides, qualis est kadiae. Isque Bane pudor non noster 

eBt, sed veBter, bí secum dominatio Tua bene recteqne 

expendat acta kadiae, et eorum, qai eiuB hnioBmodi 

perfidiam virtnti integritatiqne adscribunt. Nec multa 

de hac utilitate loqnar, quam mihi ex eo nnnciaB esse 

deBperandam. Smit enim in medio Bponsores, qui non 

Bolnm pro Bua, sed etiam pro kadiae redemptíone 

fidem fecernnt, si idem kadia fecisBet vitinm promissi 

Bui, meqae et eos fefeÜBBet. Vemm kadia ntcunqne 

verset tantum negotinm, et movet concta, quo se et 

sponBores suob pacta redemptione liberet, credat mihi 

Tna dominatio, quod eo hamo, qnem iecit, et dimisit 

rete, piBcem non capiet. Qnia ego etiam haiusmodi, 

clavo talem alinm opposni , qualem frnstratnm iri non 

spero; quandoqoidem ea pro re non deernnt nobis 

captivi minoris generis. Interim verő kadia solvat, si 

sponsoreB snos nolit prodere et perdere. 

Ubi antem monet nos indnciamm observationis ; 
res est evidentissima, quod eas nos firmissime serva- 
mus, sed vos non servatís. Dedititios enim, qui sünt 
intra vestros fines, summa vi, summisque minis prohi- 
betis, ne in nobis Principum nostrorum jus atque im- 
périum agnoscant, neve nobis servitia, redditus, cen- 
susque suppeditent, uti fecernnt hactenus, estque ab 
initio deditionum huiusmodi inter nos et vos transac- 
tione mutua constitutum. Unde fit , quod ministros no- 
stros, quos per huiusmodi dedititios interdum memo- 
ratorum servitiorum, reddituum, censuumque emittimus, 
omnes per dispositas in circuitu nostrorum finium co- 
hortes aggredimini, insequimini, capitisque et interfi- 
citis, moxque nos apud Caesareni ac Regem nostroiD 



887 

maltiplicibas críminationibus defertís, ccuBatis et pe- 
ragitis reos, quasi nos excurreremns, praedaremnr, 
nec servaremuB induciaB. Qunm vosinterea omni studio 
et sollicitudine non solnm urgetís dedítitíos, qni annt 
intra nostros fines, ut in omnibus vobis BÍnt obBeqaen- 
tes, nec vei in pilo deditíonis 8uae officiÍB desint; aed 
etiam nondum deditos deditíonem facere cogitis, et 
ferro, igne, populationeque deterretis , ut sese vestris 
imperiis accombdeut. Quod an conveniat enm inducüs, 
vei Tuae dominationis iudicio permitto. Quando iam 
dudum Sacrati8simas quoque Maiestates meomm 
Princípum et de his diligenter edocuerím , et miserim 
illis etiam nomina possessionem earum, vix nobis 
quoque cognitarum, quaB Tu tibi ex tui Principis libro 
rationum dedi ac subdi per me nuper contenderas, 
speremque eas , mei8 etiam tum dictiB tum seriptÍB lo- 
cum daturas. Quoniam bí ego yob bene cognoverím, 
verisBimum est, quod aeque ex pace, atque ex inducüs 
lucra referre vultis, quae refertis ex bello. Idque inter 
nos, qui non cernant, iudico esse valde caecoB. 

Quod verő ex censu colonis meis pagi Pispek 
Yocati dominatio Tua florenos XX condonavit, ago 
gratias. Si tamen Ei est liberum, ex libro rationum 
Vestri Principis simile quiddam demere, quem adeo 
religioBum in rapiendo observatis ; credo, quod mise- 
ris reliquum etiam relaxare possit, cui Buntinofficium 
traditi. Quapropter peto, velit solito eorum censu con- 
tentari, qui est ab initio illis impoBitus florenorum LX, 
utaturque in eos et pietate et liberalitate ; quo ex pro- 
fugio redire ad pagum memoratum, eoque non solum 
nostro et vestro, sed suo etiam commodo frui possint. 

Praeterea quum has iam litteras essem obsigna- 
turuB, duas simul excursiones vestrorum in nostris 

25* 



388 

finibiiB acoepi; alteram eqnitam XVI ad nsqne pagnm 
Puztaasíxo, alteram equitam qainque ad pag^m Batbor, 
qnae lóca aequaliter nonnisi uno et dimidio milliarí 
distant ab Agría; subitaque contra ntroBque rnann 
militam mÍBsa egi, ut eis potiremor. Veram quia il 
qui sese in Paztazixo ostenderant, matnre cognito 
periculo non din ibidem mora habita fnga incolnmes 
evasernnt ; qní verő in Batbor fuerant, poenas et snae 
et aliomm temeritatis dedernnt. Per noctem enim ín 
sylva 8ine eqnis dnm prostrati cibo se refieinnt, casn- 
que deprehensi snbito, dno mox relictis equis beneficio 
tenebrarnm effng^nnt , trés deditionem faeere recnsan- 
tes, pngnautesqne non instrenni, vieti sünt omnes et 
oceisi, eommqne capitibns eqnisqne dnobus ad arcem 
meam Zarwaskew relatis, nuntiamnt tertinmTni esse 
Karagzaffer, qui iam ab aliqnot diebns bis nostris lo- 
eis nimis vicinis Agriae, enm paneis qnibosdam sibi 
similibns latrnnenlis (qnod antea etiam scripseram), 
sine uUa indnciarum reverentia, insidiatur, et sni me- 
tnm laté divnlgat. De qno tnm^nbiveriora coguovero, 
Bcríbam ad Te magis perspicue. 

Ad haec boc ipso ferme tempore, qnam cmdeli- 
tatem pedites vestri Rascianí 125 die mensis linins 
octava in pago Cnmanorum Arokzalaas uuncnpato 
edidemnt; qui peculiariter ad Coronam Caesaris et 
Regis nostri pertinet, borrendum est etiam auditn, ne- 
dűm faetu. Quod scelus ut clarius intelligas, misi ad 
Te exemplum litteramm, quas ad me dederunt eius- 
dem eoloni pagi *). Nec praetermisi meos quoque de 
boc Principes summa celeritate edocere,utintelligant, 
nosne an vos inducias violatis, quamve praeclaram 
veritatem habeant accusationes , quibus me assidne 

*) Mollélielve veit ;i CXVI. 8Z. a. levélnek m/isoínU. 



S89 

apud eosdem rueos Principes suggillare non cesBatis. 
Frustra in cífugio etíam buiusmodi confisi, latrones 
et subsessores non teneri índuciarum vinculo, nec eos 
iüliiberi posse ullis imperíis, quod grassentar furtim 
et claucularie. Quod nos quoque de haydoníbus nostris 
facile dicere et tueri possemus, si vellemus paríbus uti 
calumniis ; quum ut ií Christíani sünt, quos fovere no- 
bis probibetis, ita et isti vestri Rasciani, qui Christia- 
nos populantur, aeque sünt Turcae atque vos, neque 
tam latrones duntaxat appellari debent, quam con- 
scripti milites, qui catervatim, et iustis centuriis con- 
globati incedentes, palám etín oculisvestris latiBsime 
depraedentur, agnutque in nos euncta bostilia. Quod 
vobis fieri insciis atque nolentibus, quis qnaeso ere* 
dat? Quum praeterea non dubitem, talia eos vestro 
mandato perpetrare, ut quod vobis equitibus tam for- 
tasse manifeste non liceat per inducias, liceat iis per 
latrocinia. Qui vobis liactenus omnes vestras victorias 
pepererunt, vastantes ante vos et infesta reddentes 
omnia, quo signa vestra direxistis. Idque ad Tuam 
dominationem ne ignoranter scribere dicar; animad- 
verte et perspice, ut ii ipsi, sive sint Rasciani, sive 
martolozzy, penetrant maledicti etiam ad extrema 
Regni. Vos alioqui sedetis per finitima lóca, et nobis- 
cum de induciarum observatione litigatis Vale. Agriae 
Xl. Octobris 1562. 



390 



cxvm. 

Ugyantnnak Veranesics Antal. 
Ad Mehmettam zandgsaGchuin Hatwaniensem. 

^s. octii. Ad alia, quae tibi superioribiis litteris scripsi, 

habeaa etíam haec. Socii enim et sponsores kadiae, 
captivi mei, hac nocte proxima omnes, dissectís lima 
conpedibas, muroqne effracto carcerís, iamque per 
foramen eruptari, coi patefaciendo non multum resta- 
bat operis, destituti sant 'a fortuna. Exandita enim 
foBsione a vigUe, qoi 8npra carcerem excubabat, pro- 
damavit : „captivos fugere" ; motiquead hanc vocem 
pedites, qui erant in statione arcis areae, accnrrunt, 
et BcelestoB comprebendunt fugaeque eripinnt Accidit 
hoc ex eO; qnod mitiore illos habuerim ; solis enim 
ferreis compedibus tenebantur. Verum iam qnidem 
additae sünt et manicae manibus, et catenae collis, 
iunctaque maior et oculatior cnstodia. Quem eventum 
si kadia forte fortuna expectavit, iam ex hoc non est, 
qnod speret ; eisque redemptione consulat Qnia sic 
haberi coepti sünt, ut nec moveri possínt, nec facile 
spirent. Bene valeas. Agriae, XI. Octobris, 1562. 



391 



CXIX. 

Piin^rácz János és Mátyásnak Verancsícs Antal. 

j 
Egregii Domini, amici iiobis honorandi, salutem i8*ri. oit. :hk 
et iiostri commendationem. Twttara agyok ezth my 
kegyelmeteknek, hogy az Nagy Michaly dezmath my 
senkynek egyébnek nem adtwnk arendaban ez ezten- 
deoben, hanem chak kygielmeteknek az teob attyatok- 
fyaywjal es az Horwath Ferentzel my kapytanwn- 
kai egyetemben. Azerth walahonnan walamy hántások 
wagyon feleole, hyszem kegyelmetek patronns az 
yoszagban, es kegyelmetek twgya, myt kel rwla my- 
welny, ha penigh walaky mongya, hogy másnak is 
attok, megh techyk az arendatoríabol, de my wgyan 
ha törvjnben wolnankys, nem mondhatwnk masth^ ha 
nem kegyelmeteknek wagyon adwa. Ingyen ha tör- 
wenynnek kel róla lenny, nem akaryok, hogy egye- 
bwth lygyeii benne törwjn, hanem my eleottwnk, 
wagy az my vicarywswnk zekje, merth ez dezma 
dolga az my egyhazy szekewnketh yllethy. Mely 
okaerth ym erthy kygyelmetek, myhez tarchak ma- 
gokat. Isten tarcha meg kegyelmeteketh. Agríae 30. 
Octobris 1562. 

Antonius Verantius, 

Episcopns Agriensis, 

Comes perpetnns Hewesiensis 

ac Borsodiensis mp. 



392 



cxx. 

FiTiiínánd c.s.ís7irnak Verancsic^ Antal*). 

« 

i5'»:Miov.6. Sacratissima Caesarea et Catholica Maiestas, 

Domine, domine Imperátor uostri semper clementi8- 
sime. Post fidelium ac perpetuorum servitiorum meo- 
mm in gratiam Vestrae Sacratíssimae Caeaareae 
Maiestatis humillimam comroendatíonem. Intellexi, 
Passam Badensem magnas accusationes et qnerimonias 
fecísse de me apud Sacratissimas Maiestates Vestras, 
quod non servarem indaeias, quotidie excnrsioues 
emittendo, et fines Principis sai infestando. De qno, 
quod serius ad Caesaream Maiestatem Vestram seribe, 
idipsum ad me quoque serius est perlatum. Quumque 
etiam existimarem, Maiestates Vestras his fínitimis 
rebus inferea temporis, dum ex Imperio feliciter re- 
diissent, non esse mihi molestandas, ineertus ad hoc 
etiam, quod Serenissimum Prineipem Carolum Árehi* 
ducem Austriae, dominum meum elementissimum, de- 
signasseut ad eurandas res bellicas Hungáriáé; 
distuli id officii non parum scitu necessarii in huuc 
usque diem. Verum ne quid solidioris fidei Passae 
adhiberetur, quam par esset, si ego forte tacuissem; 
nunc iam tandem profero meas rationes, ut clementer 
illis quoque iutellectis, clarius etiam Maiestas Vestra 
pereipíat, ipsine bostes, an nos de his verius criminari 
debeamus. Mitto autem imprimis duo exeuipla littera- 



*) 3Ielli'kííIvo vaunak az iigyana/onóví ;;cptcinbor 20 -ki, s octob^r 
O-Ui, éá H-ki li.vil'^k, ini.it fe itclíl) CXIV. VXVU ó.- CXVil. sz. a. 



393 

rum mearum, quas de hisdem controverBÜs ad Pas- 
sam, et ad Hathwanensem Zangzaccbum mihi ceteris 
propius adiacentera, non ita pridem scripseram, ntrom- 
que edocens, quanto et nos et alii subditi Maíestatum 
Vestrarum indigniora ab ipsoram hominibus sub hís 
induciis perpeteremur. quam ipsorum a nostris. 

Deinde ut et haec, et alia plura distinctius suo- 
que ordine, quam brevissime fieri poterit, recenseam, 
quum exeurrere,. praedari ac populari intra nostros 
íines non desinunt ; VIII. die huius mensis OXXV 
Rasciani sive martolozzii pagum Cumanicum Arok- 
zalaas nuncupatum, pertineutemque ad peculium Co- 
ronae, noctu invaserunt, et in eo quantum qualemque 
crudelitatem rapinamque et vastítatem ediderunt, ex 
propriis litteris eiusdem pagi colonorum ad me datis, 
quas cum sua versioné misi , Maiestas Vestra Gacsa- 
rea clementer cognoscere dignabitur. 

Alia quoque huiusmodi latronum manus, hac sae- 
vitia et numero non inferior, simili crudelitate, ac die 
mensis eiusdem XV. et XVI. pagos Koka et Bagna 
prope funditus everterunt, iuibique mercatores locorum 
diversorum, ^acia ad has partes venientes, sic de- 
praedati sünt, ut occissis ex eis ad XXII circiter, 
super XII millia florenorum pecuniae abstulerunt, 
praeter pannos et varias alias merces. 

In oppido quoque Zechw, quod est dominorum 
de Bathor nobis vicinum, in mense Septembii pária 
ediderunt, passimque edunt etiam nunc quotidie, sic 
ut plebs misera, in mediocribus villis pamm secnra, 
per oppida, perque lóca alia populo frequentiore ha- 
bitata iam diífugere coeperit, magnó sane horum íinium 
detrimento atque incommodo. 

Sed et equites corum non deshiunt molesti esBc 




JfeST 

ín fomfi. TfZ 3L i«m»éc« 

FacBFCLi aazsem Ik<. st ^tívmw dedítitiM no- 
<c cvoqvd <M üiier Tümcub ^ Daiiii- 
tUf^vait iaaterrae iMrim tótra sine obstacolo 
a2i^[K* sik^ Te»£<aiit atiqve ¥«lmcnnt UH Passa etüuB 
mA mt Bvpcr exf^tsMssnie scripierít, abetmarenm 
BO§ ab ilk* tTMta. aeqae im sedhm deditítioniin illo- 
rvB iKMÚaes D<!istr» mmeMiavs. qnun iam pan illa 
Refmi nalliii^ easef aherras. qoain aoi Priocipis. 
Q«od qnantí ixioibciití út habendmn . qida iam aaepis- 
sime cl abMDS scripsL tí loqantiis aam pneaena, rem 
iirgentiii> n^^n aiideo loties proponere. Id tamen ri 
hoatíboft concedetnr per has indncias. maximiim rebus 
eorom in hoc Regno accedet incrementam. nostris verő 
detrímentum: atqne ntínam non omnino etiam reliqnia- 
rnm eins victoríam obtíneant. qnod prohibeat Dens, 
qnom in hoc. postqnam ab expeditione Zathmaríensi 
8nnt reversi. potíssironm oronia sna consilia, omnes- 
qne vires mauifeste intendísse videantnr. 

Unde die quoque XI einsdem mensis eqnites 
XVI praesidii Hatliwaníensis venerant ad pagnm 
menm Paztazyxo vocatum, qai non longins distat 
ab Agría, qaam uno et dimidio milliari. ibiqne in in- 
HÍdiís positi militem quemdam alias nostratem grega- 
rium, qni non ita prídem sponte ad hostes transierat 
et abinraverat, mittnnt specie transfagae ad alinm 
pagnm menm Talya, propingniorem Agriae, ut cnret 
aliquoB inde eliciendos contra se, ex quibna praedae 



395 

quippiam habere possint. Is verő Talyam perveniens, 
fictene an vére nescio, extemplo nuncíat Agriam Ca- 
pitaneis, denuo sese domum rediisse; ceterum mata- 
rarent, quia illis praedam non plurium quam XVI 
equitum adduxisset, qui essen tconditionis non postre- 
mae. Conticinio itaque noctisreadme per Capitaneos 
delata, cognitoque quod iutra nostros fines irrupissent; 
concessi, ut in eos fieret eruptio, idque ubi iam coe- 
pisset illucescere, praemíssis tamen exploratoribus, 
qui perlustrarent circum omnia, ne quid insidiarum 
subesset maioris militis; dato insuper mandato, ut 
idem transfuga bene custoditus educeretur in plebeo 
equo, eisque ostenderet, quonam loco iidem equites 
constitissent. Hisque iuxta voluntatem meam peractis, 
Turcas in loco non assequuntur; quia ubi viderunt 
liunc ipsum transfugam ad tempus dátum non rediisse, 
dolum eiusdem veriti, mature sese subduxerunt ; nostri 
quoque spe frustrati Agriam redierunt. Postea coUo- 
quutus cum transfuga, eique nulla fide babita, quod 
bis iam Turca fuerit, quando etiam his in locis finiti- 
mis latissime regnet perfidia, multumque valent et 
raoliuntur studia Turcica, eum vinctum compedibus 
mandavi coniici in carcerem, ut judicio res eius di- 
scuteretur, ne similem serpentem in sinu nostro fove- 
remus, qualis fűit ille qui Georgium Bebek pessum- 
dedit. Nam ipse etiam fuerat transfuga. 

Praeterea hoc ipso die alia etiam in parte arcis 
huius equites hostium quinque in ipsum usque agrum 
sive territórium Agriense excurrerant, ibique tribus 
plebeis hominibus correptis per adiacentem sylvam 
revertebantur, idque ad praefectum arcis meae Zar- 
waskew delatum per quosdam pedites suos, qui ab 
iisdem Turcis quadamtenus fagati fuerant, misit mox, 



396 

qui iIlo8 insequerentur, quia snb ipsa etiam ferme aree 
grassati fueraut, transeuodo in villa quadam nomine 
Bathor; eosque non longeinsylva quadam discamben- 
tes et sumentes cibum assequuti, armísqne aggressi 
occiduut trés praecipuos, capitaque eorum cnm duo> 
ram eqaorum praeda ad memoratam arcem referuDt, 
fuga salvatis reliquis. 

Die quoque XIV. eiusdem mensis perpetravernnt 
maius facinus. ]'>at mihi decimator in oppido Kaza, 
miles unus Agrieusis, cum peditibus X et equitibus 
XII, qui illi tutelae causa adiuncti fuerant propter 
Fylek arcis Turcicae propinquitatem. Unde templum 
quoque, quod est ínibi, emuniverat nonnihil opere 
tumultuario, in quo noctes secure exigere posset. 
Turcae verő Fylekienses, quidnam ex hoc anspicati 
ignoramus, equites tamen ducenti et centum pedites 
excurrunt eo animo, ut meum militem ex émuuito 
templo abducant. Verum hoc interim cohors una pe- 
ditum castelli Putnok, missa Gedew arcem versus 
causa decimarum Archiepiscopatus Strigoniensis, acci- 
dit, ut ín cursu medio mutuo sibi occurrerent, ibiqne 
omni facultate fugae uostris adempta, coacti sünt ma- 
nus conserere et pugnare. Et quia multo pauciores 
fuerant hostibus, succumbunt, capiunturque LII. Sic 
hostes tuuc etiam praeda potiti maíore quam spera- 
verant, Fylekinum redierunt, meusque conservatur 
decimator. 

Plures alias hostium excursiones huiusmodi intra 
íines nostros factas, non casu sed consilio, possem 
Maiestati Vestrae Caesareae recensere, sed non con- 
venit me proJixioribus litteris Eandem, tantís nonc 
rebus occupatam, molestare. Spero tamen in praesen- 
tia baec etiam suíFectura. ad nos contra accusatíones 



397 

í'assae excusandos. Eritque interim pro clementi 

' Vestrae Caesareae Maiestatis voluntate primo quoqne 

^ tempore in eo iiicumbendum, ut haedem induciae non 

^ careant eo articulo ; videlicet quod si Turcae dedititios, 

qni sünt intra nostros fines, sibi subesde, et seryitía 

censnsque ac proventus administrari sine contradio- 

tione volánt, haec ipsa pari ratione a dedititiis, qni 

snnt intra eornm íines, Maiestatibus Vestris, et suis 

dominis naturalibus, atque his locis finitimis pendan- 

tar, uti factnm est hactenns. 

Qnamquam autem videtur nonníhil esse pericu- 
losum, fines, de quibus adeo frequenter üt mentio, 
distinguere, et cum hostibus tam potentibus metas 
eorum intra Regnum Maiestatum Vestrarum ponere, 
censeamqne pro humili meo iudicio, id omnino nunc 
satins esse subticendum quam attingendum, ne quid 
nltro hostibus concessisse videamur, in eam maximé 
spem erecti, quod Maiestatibus Vestris ad eundum 
eisdem obviam in dies ab Altissimo expectatur ; esset 
tamen interim ratio aliqua invenienda et constituenda, 
ne iidem hostes per ditiones Maiestatum Vestrarum, 
et inter has arces suas finitimas libere divagentur, 
misceanturque nobiscum. Ceterum ut, quemadmodum 
nos hinc illis administrari sinimus omnia, ita ipsi 
quoque illinc erga nos fieri nullos prohibeant. Sic 
demum existimarem, has inducias quietiorem cursum 
statumque habituros. 

Verum ad haec operae pretium est, ut ea etiam 
de re Sacratissimae Maiestates Vestrae informatae 
sint. In his enim locis, cum Agria prae omnibus ce- 
teris sola sit, qua Turcarum, aními sollicitantur et 
aestaant, ad eamque potissimum omni ex parte haydo- 
num et aliorum huiusmodi hominum liberorum torba 



398 

conflaat belli tempore, propter cnm loci amplitudinem 
et satis annonae commodam nbertatem, tum etíam 
propter militum et populi maiorem frequentiam, ii ipsi, 
qnos dixi haydones et liberos homines, aeqne omnes 
hoc indncianim et belli tempore vellent pro suo arbi- 
tratn excurrere praedatum. Sed quia a me snb maxi- 
mis poenis mandato Vestrarum Maiestatum prohibiti 
sünt et iu dies prohibentur, dilapsi sünt per arces 
circum vicinas nobis Ónod, Cherep, Diosgewr, Dides, 
Syrok, Orozlankew, Aynachkew, Somoskew, Gedew, 
Balog et Putnok, ex kisque laté, quum volnnt, prae- 
fectis consciis excnrrunt, eornmqne quicnnqne capti 
per hostes fuerint, Agriensium nomen profitentor, ad- 
duntque insuper, quod Episcopus eos emisisaet. Qüod 
quo animo, qnave causa faciant, nondnm pláne intel- 
ligo. Sic tamen res liabet, et snspicor, praefectomm 
earuudem arcium commento fieri , at ípsi temeritatis 
et licentiae huius immunes, tota calpa in me et in 
AgrienBes, cum apud hostes, tum apud Vestras quo- 
que Maiestates contorqueatur ; quum interim illi etíam 
omnes, qui incolumes et cum praeda revertuntur, esto 
quod hinc etiam nonnulli occulte cum eis fuerant, non 
tamen Agriam, sed per supramemoratas arces cuncta 
comportant, quaecunque adipiscuntur, scientes quod 
Passa in me et in Agrienses declamat. 

Verum etsi difíicillimum sit colluviei hominum 
huiusmodi froenum imponere, quantum tamen fieri po- 
térit, domini Jocorum praefatorum admonendi et adi- 
gendi erunt iMaiestatum Vestrarum imperio, ut huius- 
modi licentiam ministris suis prohibeant, et.si conveniet 
illud etiam clementer iniungant, ut Agriae quoad res 
bellicas, et ad observationem induciarum, obediant, 
ueque similes homines vagos ad se admittant. Qoia 



JI O N U M E N T A 
HUNGÁRIÁÉ HISTORICA. 

8 C B I P T <) B E 8. 

XX. 




MONUMENTA 
HUNGÁRIÁÉ HISTORICA. 

8 C K I P T O B E 8. 

XX. 




)IONDMENTA HÜNGARTAE HI8T0RICA. 



MAGYAR 

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK. 



KIADJA 



A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA 

TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA. 



BEÁSÓDIK OSZTÁLY: ÍRÓK. 



HU8ZADIK KÓTET. 



PEST, 1870. 

BGGENBBRGBR FERDINÁND U. AKADÉMIAI KÖNTVÍRüSNÍU ' 



VERANCSICS ANTAL 

M. KIR. HELYTARTÓ, BSZTBRQOMI ÉR8BK 

ÖSSZES MUNKÁL 



KÖZLIK 

SZALAY LÁSZLÓ és WENZEL GUSZTÁV, 



M. AKAD. K. TAGOK. 



KILENOZEDIK KÖTET. 

VEGYES LEVELEK. 
1503—1669. 



PEST, 1890. 

EGOENBERQER FERDINÁND H AOTAB 






KrmttlttM^VMl^Wl 



TARTALOM. 



1563. 

Lap. 

I. Kassa város tanácsának, jan. 9 3 

II. Kassa város tanácsának 9 jan. 13 4 

in. Kassa város tanácsának, mart. 1 6 

IV. Maximilián római királynak Piopius Dénes modrusi pUsplfk 

• mart 6 

V. A rámái királynak válasza, apr. 15. 17 

VI. Piopius Dénesnek vissmmválaszaf máj 19 

Vn. Verancsícs Antalnak Maximilián római király, jon. 25. • 24 

VIII. Verancsics Antalnak Maximilián római király, ^nu. 27. • 25 

IX. Kassa város tanácsának, jnl. 6 26 

X. Az egri püspökök sírjairól, jul 27 

XI. Verancsics Antal Eger várának parancsnokságától lelépvén, 

eziránt Ferdinánd császártól felmentést nyer, dec. 1. • 28 

Xn. Ferdinánd császárnak, dec. 4. 35 

XIII. Ferdinánd császárnak, dec. 8. 36 

XIV. Magócsy Gáspár mint Eger vára ^j^mnan kineveueti pa- 

rancsnokának tUasitása, dec. 10 40 

XV. Verancsics Antalnak a túróczi prépostság adományoztatik, 

dec. 13 47 

XVI. Károly főberczegnek, dec. 19 49 

1564. 

XVII. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály, jan. 25. 50 

XIX. De Andreis Jeromosnak, febr. 2 54 

XX. Verancsics Antalnak Hobordánszky Kristóf, febr. 10. • • 56 

XXI. Ferdinánd császárnak, febr. 13 59 

XXII. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály, febr. 16. 62 

XXIII. Ferdinánd császárnak tanácsosai, kiknek egyike Veran- 

csics Antal, márt. 1 64 

XXIV. Ferdinánd császár intézkedéséről Veram€$ie$ Ámialmak H- 

résére máj. 4 

XXV. Andronicna Tranquillusnjik. jan. 16- « . . * . 6d 

XXVI. Bornemisza Pál erdélyi püspöknek, JUQ< 17. , . <IB 

XXVII. Oláh Mikids es^tergami dmknek, jun. 20. 
XXVni. Gróf a Salmis EektuMiak, jan. 24. . , 

XXIX. Dadics Sbardelatus Epdr^aek, juo. 2Ű. 

XXX. Magóehy Oáspáruakp jun. 28. , . 

XXXI. Heretyár megye közÖnBégéneki jun. 29« 




tv 

Lap. 

XXXn. Pankotai Ferencae egri vicáriosáuak jul. 6. • • . 79 

XXin. Az egri káptalannak, jal. 10 81 

XXXTV. Tisztjének Palásthy Mártonnak, jul. 10. ... 82 

XXXV. Piopius Ddnes modrusi püspök és egri nagyprépostnak, 

jul. 14 84 

XXXVI. Triumszlécsi jobbágyainak, jul. 25 91 

XXXVII. Uszály Péternek, sept. 23 92 

XXXVIII. Doniitius Jeromosnak, sept. 29 94 

XXXIX. Zniováralja lakosainak, sept. 29 96 

XL. Piopius Dénes modrusi pUspöknek, okt. 10. . . • 97 

1565. 

XLI. Maximilián királynak négy királyi tanácsos, kik közt 

Verancsics Antal, január kezdetén 104 

XLII. Maximilián királynak magyar tanácsosai, kik közt Ve- 

rancsis Antal, mart. 25 108 

XLni. Verancsics Antalnak Hermolao Jeromos, nov. 28. . 114 

1566, 

XLIV. Ositts bibomoknak, jan. 10. 115 

XLV. Staroyrzensky cnlmi püspöknek, mart. 12. . , . 118 

XLVI. Konyczky Jánosnak, mart. 12 120 

XLVII. Testvére Péternek, mart. 12 121 

XLVIII. Doctor Ermolao Jeromosnak, mrirt. 12. . . . 125 

XLIX. Camulius Jakabnak, mart. 15 127 

L. Károly föherczegnek, mart. 21. 129 

LI. Thelegdi Miklósnak, apr. 16 130 

LII. Thurzó Erzsébet özvegy Ungn id^Ádámnénak, apr. 22. 131 

LIII. Dudics Endrének, apr. 28. .* 132 

LIV. Károly föherczegnek, máj. 22 134 

LV. A triumszlécsieknek^ máj. 31. 138 

LVI. Kubinyi Kristófnak, máj. 31 140 

LVIÍ. Dolfino bibomoknak, jun. 3 142 

LVIII. Keresztély Bálint minorita tartomány-főnöknek, jun. 4. 143 

LIX. Graussupolo Antalnak, jun. 4 144 

LX. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály, jun. 5. 146 

LXI. Divék Endrének, jun. 10 148 

LXII. Uszalyi Péternek, jun. 12. 151 

LXIII. Verancsics Antalnak Camuglia Jakab, jun. 16. . . 154 

LXIV. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály, jun. 19. 157 

LXV. De Andreis Ferencz felbévvizi prépostnak, jul 12. . 158 

LXVI. Pemessy Istvánnak, jul. 14 160 

LXVII. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály, inhlB. 162 

LXVIII. Konicki Jánosnak, jul. 18. 163 



Lap. 

LXIX. Verancsics ArUalnatc testvére Verancsica Mihily, 2\ú, 25. 167 

LXX. Verancsics Anialnak testvére Verancsics Mihály, ívl\. 2S, 168 

LXXI. Verancstcs Antalnak testvére Verancsics Mikály, Kng, ^. 171 

LXXII. Verancsícs Antalnak testvére Verancsics Mihály, aug. 15. 175 

LXXIII. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály, aug. 17. 176 

LXXIV. Verancsics Antalnak Grosíttto Antal, aug. 21. . . 178 

LXXV. Veraitcsics Antalnak Crrosittto Antal, sept. 22. • . 179 

LXXVI. Grosutto Antalnak, okt. 8 181 

LXXVII. Testvérének Mihálynak, okt. 14 188 

LXXVIII. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály, 

okt. 26 190 

LXXIX. Maximilián királynak, dec. 27 193 

LXXX. Oláh Miklós esztergami érseknek, dec. 28. . . 197 

LXXXl. Croiner Márton ermelandi püspöknek, dec. 61. . ^ 198 

LXXXII. Maximilián királynak, dec. yégén 199 

1567. 

LXXXIII. Verancsics Antalnak Piopius Dénes modrusi püspök, 

mart. 6 201 

LXXXIV. Verancsics Antalnak Piopins Dénes modrusi püspök, 

mart. vc^gén. 202 

LXXXV. Oláh Miklósnak, apr. 1 204 

LXXXVI. Dessewfy Jánosnak, apr. 18 205 

LXXXVII. Piopius Dénes modrusi püspöknek, apr. 22. . 207 

LXXXVIIl. Oláh Miklósnak, apr. 26 209 

LXXXIX. Forgách Ferenez váradi püspöknek, máj. 22 .213 

XC. Melegh Boldizsárnak, máj 24 215 

XCi. Dévi Jánosnak, máj 26 217 

XCII. Z:iy Ferencznek, jun. 12 218 

XCIII. Comenduuo bibomoknak, jun. 20. . . . . 219 

XCIV. Vfvancsics Antalnak Maximilián király jun. 30. . 220 

(Verancsics második konstantinápolyi követsége.) 



1568. 

XCV. Zsámboki Jánosnak, máj. 12 220 

XCVI. Verancsics Antalnak Szerdahelyi Máté mystlat prépost, 

máj. 24 228 

XCVII. Az udvari kamarának Verancsics Antal éa Teaffon- 

bach Kristóf, máj. 28 •*** ' 

XCVIII. Forgách Simonnak, jun. 11 

XCrX. V. Pius pápának, jul. 12. .... 

C. Szerdahelyi Máté prépostnak^ jal. 26. • é 
Cl. Verancsics Antalnak Radetius Isiván vátmáipm^ 
Cn. Draskovics György zágrábi puspokiiek| M|| 



VI 

Lap. 

cm. Bernát sz. györgyi apátnak Velencz^ben, scpt. 3. . 239 

CIV. VerancHcs Antalnak Dolfino bibomok, sept. 4. . • 242 

CV. Verancéies Antalnak Amvlio bibomok, scpt. 4. . . . 243 

CVI. Radetias Istvánnak, sept. 5. 245 

CVn. DioUlevi Ferencinek, sept. 17 248 

CVni. Verancsics Antalnak az alexandriai bibomok, sept. 22. 249 

CIX. Diotalevi Ferencznek, sept. 24 250 

GX. Faseolo Jánosnak, okt. 1. . ^ 252 

CXI. Vtranc9ies Antalnak Draskovic8[Gyi}rgy Mágrábi püspök, 

okt. 8 253 

CXn. Verancéicé Antalnak Farfiese^bibomok, okt. 19. . . 257 

CXIII. Draskovics György^zágrábi püspöknek, nov. 10. . 258 

1569- 

CXIV. Testv^ránek Mihálynak, jan. 7 266 

CXV. Stekelios Anzelmnek, jan. 16 268 

CXVI. Wis Albertnek, jan. 19 269 

CXVn. Az egri káptalannak, jan. 31 273 

CXVm. De Andreis Jeromosnak, febr. 27 275 

CXIX. Veranctica Antal bibamoknak felíJtjánUatik, mart 1. • 277 

CXX. Maximilián császárnak, máj. 15 278 

CXXI. Oróf a Salmisnak, máj. 18 280 

CXXn. Unokaöcscsének Faustasnak, jun. 1 281 

CXXUI. Testvérének Mihálynak, jan. 10 284 

CXXIV. Veranc9ics Antalnak Maoeimilián c»á9tár, }\ia* \1 . . 289 

CXXV. Maximilián császárnak, jun. 19. • • • . . — 

CXXYI. Maximilián császárnak, jun. 24 292 

CXXVII. Veranc9ics Antalnak Maximilián caáazár, jun. 24. 294 

CXXVIII. VerancgicB Antalnak Maximilián csánár, jun 25. 295 

CXXIX. Maximilián császárnak, jun. 25 — 

CIOX. Diotalevi Ferencznek, jul. 6 296 

CXXXI. Testvérének Mihálynak, jul. 16 299 

CXXXII. Testvérének Mihálynak, jul. 22 300 

CXXXni. Pankotai Ferencznek egri vicariusának, jul. 26. 393 

CXXXIV. Faseolo Jánosnak, aug. 4 306 

CXXXV. Vtranc^cB Antalnak Ruat Jtromo9y ^yX. \^* . • 308 

CXXXVI. Veranc9ÍC9 Antalnak AmtUio bibomok, sept. 17. . 309 
CXXXVII. Verancsics Antalnak az alessandriai bibomok, 

sept 17 310 

CXXXVni. Verancsics Antalnak Dolfino bibomok, sept. 18. 311 
CXXXIX. Verancsics Antal esztergami érsek, 

okt. 17 312 

CXL. Verancsics Antal mint esztergami érsek nyeri az eszter- 
gami egyház kegyúri jegát, okt. 17 314 



ANTONIl VERANCn EPISTOLAE 

IV. 



MOMUM. HDHO. HI8T. 8CRIPT. XX. 



IL 
Kassa város taBiesioak Veraoesíes Antal. 

jao. 13. Prudentes et circumspecti, amici nobis honoran- 
di, salutem et nostri commendatíonem. Minthogí en- 
nek eleote ayanlottak magwkat kegelmetek my ne- 
kewnk, es barathaagal ia woltak kegelmetek rnyne- 
kewnk, kyre nezwe my sem akarónk meghfeleotkesni, 
hanem iaameg az kegelmetek barathaagat meghaka- 
ryok wjtani. A mychoda agiwth ot Kaaaan ewntet- 
twnk a Ferentz mesterei, kynek mwnkaiaerth fizet- 
twnk ia imar walamy 105 forinthot; de ha meghis 
wegre nem wjhetne az agiw dolgath, es a my wdvar 
byrank is ha megh kesneek az commissarinaoknal, 
hogi oda nem mehetnek Kassara, keeriewk kegelme- 
tekét azon elewbby barathsagerth es ayanlaaerth, 
hogi ha walamybwl megh talalía a mester, légiének 
segitsegwl neky ; ha pinz zwkseghes uekye, agyának 
kegelmetek, es mi mint az elobenit es mint azt, kyt 
mostan adnok kegelmetek nekye, meghakaryok elé- 
gíteni kegelmeteknek. Annak felewtte az kegelmetek 
barathsaagat megwytyok, myvel nem akarwnk haa- 
ladatlanok lenny ; hanem ismeg barátságai akarwnk 
lenny kegelmeteknek. Isten tartcha megh kegelme- 
tekét. Agriae die 13. Januarii 1563. 

Antonius Verantius 

Episcopus Agriensia, 

Comes perpetnus Heweaienaia 

et Boraodienaia mp. 



MONUMENTA 
HUNGÁRIÁÉ IIISTORICA. 

8 C R I P T <) B K S. 

XX. 






et debito praesidío destítutus, ab hoate imminente 
discrimen qaodpiam pericnlosum subeat. Ad haec ce- 
lerem dominatíonam Vestrarum gentíum praefatarum 
expeditíonem expectamus, vosque bene valere cupi- 
mus. Agríae díe 1. Mártii 1563. 

Antonius VerantioB, 

EpiacopoB Agriensis, 

Comes perpetuuB Hewesiensis mp. 



IV. 
Haximíliáii római kirilyDakPiopías Dénes modrasi pfispSk. 

1663. martins. Sacra Regia MaiestaB, Domine, domine mihi 
clementíssime. Duo sünt potissimum, qnae conBerva- 
tioni et reparationi remm Agriensinm spectare viden- 
tur, qnibüB nisi citissimum adsit per Sacratissimas 
Vestras Maiestates remedium, sequentnr procnl dnbio 
tot damna et incommoda, quot forte vix postea repa- 
rari poterunt. 

Primum est; quoniam iam locus ille deBtitntoB 
est fere omni militum praesidio ex solutionnm diffe- 
rentia, petit bumiliter Reverendissimus dominus Agri- 
ensis Episcopus, nt Vestrae Sacratíssimae Maiesta- 
tes effíciant, infrascriptas bas pecuniarnm solutiones 
arci Agriensi de inre et de facto debitas, ut persolvant 
ii, quorum interest. Emericus enim quondam Tbele- 
kessy uua cum gentibns Vestrarum Maiestatum, dum 
Capitaneus Cassoviensis existeret, percepit et ooit- 
sumpsit decimas Ágrienses ex districtibus Helmeet, 



Zemplin, Kyswarda, Kallo, Kazon et Vary in valore 
3390 florenornin, üti patet ex cartulis eidem assignatis. 

Anno qnoqne 1562. die 21. Janii Agriae facta et 
inita ratione cnm dominó Francisco Pestiensi de et 
fiuper decimis arendatis ad rationem Vestrarum Maié- 
statam, praesentibns dominis Grregorio Bornemizza 
Scepusiensi Praeposito, Benedicto Bacchy contrascriba, 
Joanne Swkan et Matthia Litterato rationista domini 
Clementis Regy tum provisoris, remansit debitor ad 
4000 florenos. Idem qnoqne eodem anno habuit deci* 
mas Agrienses ad rationem Vestrarnm Maiestatnm 
2703 (florenorum), üti patet ex cartnla arendationis 
eidem assignata. Annis etiam 1560. 1561. et 1562. 
omnes decimae Comitatus Zarand de mandato Came- 
rae perceptae sünt ad Giulam, qnae qnotannis aren- 
dantnr florenis 1200 anreis, qnornm trium annornm 
snmma facérét anreos 3600, monetae verő Hnngaricae 
florenos 5400. Tota autem summa facérét 15,493. 

Hic autem sciendum est, quod praeter totam 
praedictam summám, remanent et aliquot millia flore- 
norum, quae erogata sünt ad intertenendos milites 
Agrienses, et ad alias arcis necessitates per provi- 
sores horum quatuor annorum proxime elapsorum; 
quae quidem pertinebant ad tertiam domini Episcopi 
Agriensis partém. De quibus postea érit cum eodem 
Reverendissimo Episcopo alias transigendum. 

Et quoniam certo certius novit saepedictus do- 
minus Episcopus, nullo posse fieri pacto, ut dominus 
Franciscus Pestiensis praedictam partém suam pecu- 
niarum debitarum deponat; quippe qui ad tot sum- 
ptus, quos per haec confinia facere cogitor, vix suffi- 
cere potest ; humiliter petit id* 
ut Sacratissimae Vestraa 



8 

fieri Bolutionem a Camera. Quae quidem et aommam 
illam ad Giulam perceptam de iure deponere, aut per 
Gapitaneum Giuliensem deponi facere deberet Eadem 
quoque sabmisBione petit, ut haeredibus praedicti 
quondam Thelekessy praeciperet, ut vei illi aammam 
ab eo debitam persolvere debeant, vei ex stipendiis 
eidem debitis (si quae tamen eidem deberentnr) Ca- 
mera iam diéta satisfaciat. 

Ad baec aecedit, quod et Magnifici domini Nico- 
lauB Báthory, et Melchior Balassa, decimas hand con- 
temnendas ad Agriam pertinentes percepenmt absque 
ulla arendatione aut solutione, pro quarum pretio hu- 
militer idem dominus Episcopus petit, ut Vestrae 
Sacratissimae Maiestates praecipiant, ut vei ipsi do- 
miui Maguifiei praefati satisfaciaut , vei ex eorum 
stipendiis Camera Ágriensis pretium arendae ín inte- 
grum restituat. 

Quae quidem totális summa praedicta, si simul 
hoc tempore suppeditaretur , maximae procul dubio 
esset rebus Agriensibus utilitati ; iu omnibus tamen 
idem domiuus Episcopus in omnem eventum sese 
Vestrarum Maiestatum voluntati accomodare intendit 

Sünt praeterea, quae publicum Agriae statum 
conturbant. Militum ac nobilium loci illius incolamm 
coniuratio propter religionis causam tantum; quae 
quidem quam publicae tranquillitatiobessepossit cam 
tempore, moderna Gallorum exempla, et antiqua Ária- 
norum ac Donatistarum facta nos facile edocent E^t 
et militum deficientia, quae propter carentiam solutio- 
num, tum propter non admissum illorum arbitrio con- 
cionatorem in dies etiam fit maior ; adeo ut vix du- 
centi aut paulo plures Agriae inveniantur eqnites, 
pedites verő in tam exiguo reperiantur numero, ni 



dedecuB sít recensere. Quibus rebus Vestrarum Maie- 
fitatnm prudeDtissimum sanisBÍmamqae iadicium re- 
quireret, ut proyideretürintempore,modamyero haius 
perquam necessariae provisionisnonproponit dominus 
Episcopüs, quia id totum prudentiae, volantatíque 
Sacratissimarum VeBtrarum Maiestatum committit. 
Hoc tamen per me Eísdem Vestrís humiliter nunciat, 
MaiestatibuB, satís scilicet esse, ob Tnrcas, ab altéra 
verő factíosos et rebelles timere absque eo, quod domi 
etíam tales sustineantur tnrbationes, quaeutplarimum 
talia parturirí solent incommoda, quibus nisi in tem- 
pore ilh's provideatur, nihil prorsus boni expectandum 
aut sperandum esse, non est qui ambigat. Neminem 
accusat dominus Episcopüs, nemini detrahit; verum 
pro sua in Vestras Sacratissimas Maiestates fidelitate 
harum rerum tantum mentionem facit, quae commodo 
Regni, honori Vestrarum Maiestatum, et Christianae 
Reipublicae utilitati necessaria esse videntur. Humili- 
ter etiam petit idem Reverendissimus dominus Epis- 
copüs, ut y estrae Sacratissimae Maiestates dent man- 
data ad Comitatus Hewesiensem, Borsodiensem et 
Pestiensem; quatenus pro munitioue arcis Agriensis 
dare teneantur currus et colonos ; quandoquidem mi- 
nuta ista servitia coloni Episcopatus, qui sünt perpauci, 
nequaquam possunt praestare omnia. Nobiles enim 
horum Comitatuum parum, Magnates verő nihil iu- 
vant ; quibus quidem Magnatibus, si Vestris Maiesta- 
tibus videretur, essent et peculiaria super his danda 
mandata. 

Egregii quoque Ladislaus Zelemiry et Clemens 
Regy, qui quatuor annis elapsis fuerunt domini Epis- 
copi provisores, annis inquam 1558. 1559. 1560. et 
1561., multa habere dicuntur ín suis regeatrís, quae 



10 

difficulter admitti possent et deberent, quare humiliter 
petit idem dominus Episcopus, ut Yestrae Sacratíaaimae 
Maiestates committerent virís aliqnibus perítis et sin- 
cerifi, qniÁgriae ab illis rationem suae administratio- 
ni8 acciperent. Quod procul dnbio non absque et Ve- 
Btrarum M aiestatnm, et loci illius Ágríensis eeset ntOi- 
taté. Danda insuper essent ambobus praedictis man- 
data, ut Yocati statim atque sine uUa tergírersatione 
Agriam ad dandam praedictae administrationis ratio- 
nem vemre haud recnsarent. 

Solentetiam per decimatores et iadices possessio- 
num et of&ciales tam Dominorum quam Nobilium in 
decimÍB fragnm, yinomm et bladorum moltae fieri di- 
stractioneB et dÍ8BÍpatione8;qnareidem dominus Epiii- 
copuB humiliter proponit, ut Yestrae SacratisBimae 
MaiestatiB dignentur Comitatibus Abawywar, Zemplin, 
Borsod, Beregh, Zabolch et Hewess per litteras serio 
committere, ut tam Domíni, quam Nobiles ceteriqne 
Status et Ordines debeant ac teneantur colonos suos 
cogere ad haec, ut dum et quando unus nótárius iura- 
tus eiusdem domini Episcopi, ac rationista Vestrarum 
Maiestatum cum uno Canonico Capituli Agriensis ad 
perlustrandos praedictos dissipatores exierint, sub 
iuramento coloni eorum veritatem dicere teneantur, 
videlicet quot gelinias frugum et bladorum ac aliorum 
decimari solitorum, et quot cubulos vini eisdem deci- 
matoribus unusquisque colonus dedit, et postea ad 
quem locum, et in cuius sive quorum usum expositae 
sünt vei conversae. 

Eisdem etiam Comitatibus bonum esset , si per 
Maiestates Vestras Sacratissimas clementer praeci- 
peretur, ut colonos suos praestare vellent in anxilium 
pro inducendis vinis ad Agriam pertinentibus ; quae 



11 

quidem si pecuniis indncere vellent Agríenses, snper- 
fluí satis et infiniti fere fíerent samptas. Quod qnidem 
mandatam et alias dicit dominus EpiscopuB emanatnm 
fnisse ; nec id qnidem immerito, maximé cum Episco- 
patns coloni in inferendis et lignis et lapidibns pro 
arcis mnnitione sint fere semper occnpatissimi. 

Essent et qnae seqnuntur (indicio qnidem Reve- 
rendissimi domini Agriensis) hand inntilia ntriqne 
arci, Agrienai videlicet et Grinlensi. Ex qno enim Ginla 
indigere videtnr snbsidio decimamm in Comitatn Za- 
rand ad Agriam spectantinm ; non esaet inconanltnm, 
8i Yestrae Sacratissimae Maiestates inberent donunis 
de Camera, nt cnm Reverendissimo dominó EpÍBcopo 
Yaciensi transigercnt, nt applicatis praedictiÍB decimis 
ad Ginlam, per haec impacata tempóra idem dominns 
Vaciensis concederet ad Agriam dari decimas in Co- 
mitatibns Kys Novograd, Pesth, Solth et Zolnok etc. 
possessionnm, sicqne Dominns Agriensis illas decimas 
in Zarand Grinlae, Dominns verő Vaciensis praedicto- 
mm Comitatnnm ac possessionnm Agriae cederet. 
Qni qnidem Dominns Vaciensis pretinm snarnm deci- 
mamm a Camera qnotannis accipere posset inxta 
transactionem, qnam Vestrae Sacratissimae Maiestates 
cnm eodem domine Vaciensi concinderent, hocqne 
modo et Ginlae necessitati prospicerent, et Agria 
snbsidio debito non privaretnr. 

Exponit etiam saepedictns Dominns Agriensis 
omni in snbmissione Vestris Sacratissimis Maiestati- 
bns, ipsnm graviter tnlisse, se fnisse apnd Eas dela- 
tnm, qnod maiorem et meliorem partém vinomm de- 
cimalinm vindemiae proximae tempore sibi ipsémet 
fecerit, et ea non in arcé, sed in oppido coUocaverit 
pro Bua tertia parte cnm iactnra arcis. Scient igítnr 



12 

Vestrae Sacratíssimae Maiestates, quod cam provisor 
emBdem domini Episcopi videret, non posse paratam 
pecuniam ad ratíonem partis 8uae Bnppeditare, vini 
attríboit decimalis cubnloa 2998, qnae vix vendi pos- 
8it florenis 1500 ; eaque ut sna et suae partifi tertiae 
depntata snb ipsa arcé, extra tamen, in cellarüs coUo* 
cavit, nt vendantur fiuo tempore, et habeat snmptas, 
quando et ibi nianebit, et in cáriam accerfietur. Qnare 
hnmiliter snpplicat Vestris Sacratissimis Maiestatíbiis, 
ne permittant tales sibi delatorefi infiultare. 

Addít quoque praeter haec omnia snpradicta 
idem Reverendissimus Dominus Agriensis, qnod hoc 
tempua maximé expeteret, nt Vestrae Sacratíssimae 
Maiestates ad ilinm dare mandatnm dignarentnr, et 
ad miiites ac nobiies Agriam inhabitantes, nt eodem 
dominó Episcopo eos reqnirente primo qnoqne tem- 
pore ad praefatnm dominnm Episcopnm conTcniaot, 
idemqne per inramentum cognoscat ab illis, an in 
arcé Agriensi fideliter permanebnnt obsidione ingm- 
ente, qnam alioqni Dens snmmoveat; quo sic in tanto 
inqnilinornm loci illins nnmero sciat, qninam smt 
paenes eins fortnnam permansnri. 

Alind quod valde ad arcis Agriensis, imo totíns 
illins confinii conservatíonem condnceret, esset, nt 
aliqnem finem tandem sortíretnr tractatns per Sacra- 
tissimam Vestram Maiestatem cnm Reverendiaaimo 
dominó Agriensi incoeptns, qnandoqnidem sic stanti- 
bns rebns, nnllns ex illins arcis capitanens ant officia- 
lis novit, qnid sit factnms, qnod ad loci illins ntilita- 
tem spectat, suspensi snnt omnes animo, ignorantqne, 
qnid seqni ex hoc tractatn debeat. Sicque res Agrien- 
ses maximnm patinntnr in dies detrimentnm. 

Qnare cnm hocvideat apertissime, dominua idem 



13 

Episcopus humiliter sapplicat, ut pro confínii illius 
commodo dignetur SacratÍBsima Veatra MaiestaB ab 
eo proposita in bonam partém accipere, qno et ipse a 
tot tragoediis liberetur, et loco illi melias consnlatnr. 
Proponit igitiir humiliter idem ReverendisBimus 
dominuB Episcopus , quod cum tot videat inutiles fieri 
proventuum Agriensium distractiones, milites quoque 
difficulter solutionum tarditatem snstinere, obque re- 
ligionis causam adeo sibi infensos, ut nihil supra; 
adeo ut quacunque eos humanitate prosequatur, nihil 
ipsis fecisse arbitrentur, cum aut concionatores iuxta 
eorum voluntatem eis non concedat, aut si eis permit- 
tit, quum in civitatem ingredi non patitur libenter, 
pessimis eundem dominum Episcopum intuentur ocu- 
lis. Videt praeterea locum illum esse inter omnia 
finitima longe observandum, neque consultum esse, 
leges ibi ecclesiasticas hoc praecipue tempore inter 
armorum strepitus vindicare, quandoquidem adeo sub- 
repserunt novae istae opiniones, ut et pueri ipsi ac 
mulieres potíus mortem subirent^, quam ne digitum qui* 
dem ab institutis novatorum horum averterent pedem. 
Quae res si reprimi (aboleri enim facile nequit) a do- 
minó Episcopo temptatur, statim discessum minantur, 
illico se locum deserturos, atque ad alium illis bene- 
Yolum dominum abituros palám ac publice profitentur. 
Quare haec omnia timens idem Reverendissimus, se- 
que ad tantam vim retundendam satis cognoscat abs- 
que suppremo Sacratissimarum Vestrarum Maiesta- 
tum auxilio impotentem, humiliter supplicat, ut habita 
honoris ac dignitatis suae ratione Sacratissimae Ve- 
strae Maiestates dignentur clementer Agriensibus 
rebus in eo providere, quod maximé videbitur profi- 
cere, et loco et confinio illi ; quo amisso nuUi est du- 



14 



biaoi, qiiin reUqmim qaoqve 
▼ertotor perícalo. 

Hinc est, quod idem 

Epitcopns caperet ex aoimo, nt Adriám m 

Sacntíssíinis Maíestotíbiis due mittereiitar i»ím»i- 
les penonae; altén quamm eaaet tam nobilitate tn 
militía piaeatans, iaque eaaet, qui et alibi babcnk, 
quod in omnem, quem Deiia avertat, maliim ereatan 
amittere poaaet Hic antem omnibiia praeeaaet milftí- 
bnsi arcem coatodiret perpetao, vioe-capttaDcam ia 
cÍTitate baberet, ai non parem, aaltem aibi gJMilf 
Altéra verő ia eaaet, qui omninm arcia aat Epiaeopt- 
toa proventaum cnram babérét, qnibiiB atatotia teát- 
poribua atipendia tam peditibna, qoam eqaitíbaa aop- 
peditare, frogea ac vina in depoaitia pro qaacimqiie 
ingmente neceBaitate, imo et aliqoam summám peca- 
niarum quotannis servaret Yellet idem domínua Epis- 
copus, ut capitaneus, quem missurae erunt Sacratis- 
simae Vestrae Maiestatas, una cum castellanis, esaet 
ipsi dominó Episcopo iuratus, et ipse illi, et omnes 
simul Yestris Sacratissimis Maiestatibus. 

Et quoniam nunc iam in senectute sua cuperet 
aliquam quietem, liumiliter supplicat, ut clementer 
Vestrae Sacratissimae Maiestates de loco aliquo par 
ticulari pro residentia sua providerent, ne post tot 
labores et servitia exiens Agria, fíeret ex dominó in- 
quilinus, aut alicuius alterius, praeterquam Vestrarum 
Sacratissimarum Maiestatum, quibus perpetuam dedi- 
cavit servitutem, snbditus. 

Petit etíam humiliter, ut praeter summám illám, 
quae illi ratione tertiae suae partis a Yestris Sacra- 
tissimis Maiestatibus ordinabitur, numerandam , per- 
mitterent eidem clementer, ut et iurisdictionem auper 



15 

colonoB EpiscopatuB haberet, et cenBOS ordinaríos, 
nna com reliquis proventibas posBeBsionariis, Bibi et 
ibi commorari ad tempuB, pront sibi videbitur expedire, 
clementer concederent ; his , ut pntat , legitimis de 
caasis ; ut scilicet cnm contingeret, eondem Agriam 
reverti ad vísitandam EccleBÍam Buam, haberet et 
fniges, et viua, et alia victni suo necesBaria ; et ut 
etiam aliqna 8ibi restaret alicnins temporalis dominii 
species. Quod quidem a Vestris Sacratissimis Maié- 
statibus prius sibi intnitn servitiorum snomm elemen- 
tissime faerat et plene concessnm, et ut tandem non 
videatnrobaliquod eins demeritam exelusnsadominio 
et administratione illius Episcopatas, hineque aemuli 
ipsiuB snmant occasionem , honori et existimationi 
eins detrahendi. Censns siqnidem ordinarius colono- 
rum non excedit summám 500 florenorum, proventus 
verő frugum, yinorum, et aliarum rerum decimari 
solitarum, cum non sint omnes anni eiusdem aut fer- 
tílitatis, aut sterilitatis, sünt incerti. 

Praeterea petit idem Reverendissimus dominus 
Agriensis omni cum humilitate, ut Vestrae Sacratis- 
simae Maiestates aliquem certum locum clementer 
ordinent, unde octo illa millia florenorum Hungarica* 
liom 8ibi per Easdem Yestras Maiestates designata, 
annaatim, aut singulis statutis temporibus accipere 
seu habere posset, ne postea prae deficientia illius 
provisionis incommoda patiatur, et ex eadem nequeat 
Vestris Sacratissimis Maiestatibus, prout ipse perpetuo 
optat, in aliis negotiis inservire. 

Ut autem aliqua ex parte Vestrae Sacratissimae 
Maiestates cognoscant id, quodinprincipio dictum est 
de difltractionibus Agriensium proventuum, humiliter 
Eisdem signifícat ipse dominus Episcopus, quod cum 



16 

BnperflniB ratíonistaram, contrascribae, clavigeronun 
et capitaneorum stipendiis aliqnot centena peditnm, 
aut forte equitam poBseiit interteneri. De reliqaisqne 
pro nunc tacendo, hoc tantam de capitaneis dicit, qnod 
sin^nli annnatím habent ratíone Btipeudiornin suonim 
mille et ducentos florenos in pecnniiB, fmmeuti sec- 
tilia 150, ordei totídem, agnoB totidem, vini cnbnlos 
248. Quid verő ceteri habeant a Camera, facile pote- 
mnt Vestrae Sacratissiinae MaiestatcB intelligere. 

Humiliter tandem VcBtriB SacratiBsimis MaieBta- 
tibnB Bupplicat, ut ad obtoranda malignonun ora, ve- 
iint dementer per patenteB litteraB BuaB omnibnB bí- 
gniíicare, quatenuB ipBe ReverendísBlmus dominns 
AgrienBiB non pro demeritíB, aut alia illicita ratíone 
compulsnB fnerit, ad arcis cnstodiam, militom guber- 
nationem, et adminiBtrationem proventnuni relinqnen- 
dam; verum quietis propriae gratía ad Vestramm 
SacratÍBBÍmanim Maiestatum manuB ea omnia sponte 
et libere dedisBe ; nec ideo tamen Bua eundem cbbc 
ant fniBse per MaieBtates Vestras privatum dignitate. 
Haec antem meliori aut favorabiliori eo fiant modo, 
qno SacratisBimiB videbitur MaicBtatibus. 

Inreliquis omnibus omne stúdium ac diligentíam 
pro fideli erga SacratíssimaB VeBtraB MaicBtateB bub- 
que perpetua Bcrvitute offert, et exhibet Bese ad omneB 
nutuB, non tantum mandata VeBtrarum SacratísBimanun 
Maiestatum promptissimum. 



17 



V. 

A römaí királynak válasza. 

Regiae Romanorum etc. Maiestatis responsnm. 

Sacra Romanorum ac Bohemiae Regia Maiestas, i^<^8. apr. i6. 
dominus noster clementisaimus , benigne intellexit 
petitiones nomine ReverendÍBsimi domini Epiacopi 
Agriensis per Reverendissimum Episcopnm Modru- 
sienBem aibi nnper exhibitaa. 

Et primo quidem loco, qnod ad capnt principale 
remm, videlicet AgrieaBem mntatíonem attinet, recor* 
datur Sacra Regia Maiestas, per Sacratissimam 
Maiestatem, dum novissime Pragae ageret, })anc rem, 
et similes fere Epiacopi Agriensia petítiones, ae prae- 
sente propositas fuisse. Qnibas anditia Maieataa Sna 
Caesarea, at aeqnitur, benigne deliberavit ; quae qui- 
dem Regia Maieatas ipsi domine Modruaienai proponi 
voluit 

Videlicet, ut dictua Reverendiasimua Agrienaia 
pro sua sustentatione octo miUibua florenorum Hun- 
garicalium nomine pensionis annuae contentua, in 
poaterum omnibua proventibua Agrienaibua et iuria- 
dictione temporali proraua abatineat. Hoc aaltem con- 
ceaao, quod coloni Epíscopatus operaa suas in coIen* 
dia domini Epiacopi vineís gratís praeatare teneantur. 
Quae quidem pensionis summa vei e proventibua 
Agrienaibua, vei — sí hoc dominó EpiiCopommuacoE' 
aultum videbitur — e peeunüsi quae alioqd 
aupplementum mittendae arnit^ certo et j 




lő 

dominó Episcopo namerari, atqne eá de re certa aasi- 
gnatío fieri debebit. 

Deinde ut praefatas ReverendisBÍmus Episcopm 
Agria relicta Posonium se recipére, et illic habitare 
velit, donec aliqua in Regno Hungáriáé Praepositara 
vacaret, tnnc enim ipsina rationem benigne easetha- 
bitnra ; ubi ipse Episcopus extra omne pericnlnm, tot 
cnris liberatns, Maiestatibns anis eo commodius inser- 
vire, suisqne dandis consiliis praesto nsni esse possit 
Neqne Maiestas Sna Caesarea intennissnra est, quin 
litteris snis hanc mntationem Agriensem nullo ipsíns 
domini Episcopi demeríto institutam esse, deolara- 
túra sit. 

Quod iuramentum, quo capitanei seu praefecti 
dominó Episcopo, et ipse vicissim illis obstrictos esse 
debeat, concernit ; si id eum sensum habeat, nt capi* 
tanéi ipsum dominum Episcopum in rebus ecclesiasti- 
cis pro Episcopo agnoscere , Episcopus verő in tem- 
poralibus illos nequaquam turbare debeat, tf aiestas 
Sua Caesarea ei utrinque praestando acquiescit 

Quod si itaque dictus Modrusiensis a Reveren- 
dissimo Agriensi hoc nomine quid ulterius agendi sen 
concludendi in mandatís babeat, id ut aperiat, seseque 
huic Maiestatis Suae Caesareae benignissimae volun- 
tati et oblationi accomodare velit, Maiestas Sua Re- 
gia perquam benignissime requirit 

Geterum ad solutionem decimarum per Frands- 
cum Pestiensem et alios arendatores quod apectat 
Maiestas Sua Regia hoc nomine a Gamerae Hnngaiv 
cae Consiliariis informationem petívit. Qua allata de 
praestanda competenti solutione clementer decemet 

Articuli petitionis exhibitae duo, de raritate mi- 
litum Agriensium, et iuramento eorum, qul tempore 



19 

obsídionís permansurí essent, per Consiliarios Belli- 
C08 tractabnntur ; trés verő de convectíone fru^m, 
vinorum etc. in Cancellaria expedientnr Uungarica. 

Decretum per Sacram, 

Romanorum Regiam Maiestatem. 

XV. Április anno LXm. 



VL 

Píopíns Dénesnek viszonválasza. 

Replicatio Modrusiensis. 

ResponsuriiB hnmiliter iis, quae clementíBsime i563.májnR. 
propoBQit mihi Sacra Romanorum etc. Regia MaieBtas 
in negotiis mutationis remm Agriensinm ; primo qui- 
dem illud omni cnm snbmissione praetermittendum 
non existimavi, qnod forte ad hncusqne Suae Regíae 
Maiestati non innotoit. Id autem est, ut quicquid egí, 
ant sum deinceps in hoc negotio actums, non intoitn 
tantnm Reverendis8imi Agriensis Episcopi, verőm 
pnblici confíniorum illornm, et privati loci illins Agri- 
ensis commodi gratia feci et tractavi. Növi siqnidem, 
(qnod) pendente hoc tractatn, nnllns ex officíalibns per 
Reverendissimnm Agriensem constitntis scit, quidnam 
in arcis ant loci illins ntilitatem perficere qneat. Snnt 
etením animo suppresso, et semper exitum hnius 
tractatns expectantes, ad propríapotins qnam pnblica 
cnranda propensi. Quod ego cnm viderim non modi- 
cum rebuB Agriensibas adferre damnum, nolni itineriB 

2* 



20 

et alionim incommodorum laborem recnsarCf certo 
certius sciens, finem huíns negotii baud posse innti- 
lem főre et Sacrae Regiae Maiestati, et Regno ipsi. 
Non posBum tamen non ea Sacrae Regiae Maieatati 
proponere, quae mihi oratenns RevereudiasimnB 
AgrienBÍB mandavit. Qnornm praecipnnm et singalare 
est, ut dominio temporali nequaqnam cedere vellet; 
dominio inquam colouornm Baltem; videtnr namqae 
8ibi cnm hninsmodi abdicatione bonori sno adeo male 
satisfactum, ut facile crediderim, bí Sacra Regia 
MaieBtaB omnino boc inberet, nt a jurisdictíone tem- 
porali prorBus abBtineret, eundem non diu Bupervi- 
cturum; tanti facit exÍBtimationÍB Bnae,at ipBC cogitat 
detrímentum. 

Quare humiliter Sacrae Regiae MaicBtati Bnpplíco, 
ne mibi boc adBcribere velit, nt nempe videar noUe 
Yoluntati Sacrae Regiae MaiestatiB condescendere, 
Bicut Eadem a me clementer requirit. Qaandoqmdem 
etiamBi omnimoda mibi ab ipso ReverendiBBimo Agrien- 
si data Bit in boc tractatu concludendi facultas ; boc 
tamen Bemper excepit, nt dignitaB Bibi Episcopalis 
una cnm temporali Buper colonoB jnriBdictione serva- 
retur intacta. Hoc qnidem poBBum Sacrae Maiestati 
pracBtare, ut trcB modoB, quibuB et Sacrae Regiae 
MaicBtatiB voluntatiB, et loci, et ReverendisBimi etiam 
ratio non contemnenda baberetur, proponerem ; qno- 
rnm unum, 8i Sacrae Regiae MaicBtati probabitnr, 
non dubito, quinetReverendiBsimuB AgrienBis ample- 
ctatur ; Bed Bimpliciter temporali dominio cedere no- 
mine eiuBdem AgrienBÍB non poBBum. Non enim ego 
BuminbaccanBaprincip^lÍB,Bed me oportet iuxta mibi 
praescriptam formulám incedere. Ipse enim Reveren* 
disBimuB AgrienBÍB bíc Sacrae Regiae Maíestati scripsit. 



21 

„Verum ii, de quibus antc memini, iiuUi id mihi 
laudi tribueutes, in eo potius videntur omnes conspi- 
rasse, ut excedam hoc Episcopatu totó, et ab omni 
jurisdictione eins me abdiceni; quasi mente captus; 
perque pudorem et indignitatem meam cnncta transi- 
gam, quaecunqne nunc mihi sünt cnm Maiestatibus 
Yestris in tractatu. Quae qnalia quamqne sint honé- 
sta, quamque etiam fieri debeant ab homine sano, 
Maiestati Vestrae remitto judicanda ; quum eiusmodi 
nec ego unquam cogitaverim, nednm optaverim, nec 
Maiestates Vestras putem etiam nnnc velle.^ 

Ubí apertÍ88Íme potest Sacra Regia MaieBtas 
ultimam in hoc negotio ipsins Reverendissimi Agrien- 
sis intentionem videre, quam ego non seqni nomine 
suo non pos8um,necdebeo; cnm ipsémet manifestissi- 
mis id quoque reprimat verbis, prout in litteris ad 
Sacram Regiam ^laiestatem facile est videre. 

Mutatio igitur rerum Agriensíum in hoc maximé 
consistere videtnr, nt et Reverendissimo Agriensi 
non tantnm de annnali satisfaciat pensione; vernm 
etiam, qni praefíciendus loco illi érit, sit cum eodem 
Reverendissimo Agriensi concors et nnanimis.