Full text of "Monumenta hungariae historica. Magyar történelmi emlékek. 3. osztály. A, Magyar országgyülési emlékek"

See other formats

This is a digital copy of a book that was preserved for generations on library shelves before it was carefully scanned by Google as part of a project
to make the world's books discoverable online.

It has survived long enough for the copyright to expire and the book to enter the public domain. A public domain book is one that was never subject
to copyright or whose legal copyright term has expired. Whether a book is in the public domain may vary country to country. Public domain books
are our gateways to the pást, representing a wealth of history, culture and knowledge that's often difficult to discover.

Marks, notations and other marginalia present in the originál volume will appear in this filé - a reminder of this book's long journey from the
publisher to a library and finally to you.

Usage guidelines

Google is proud to partner with libraries to digitize public domain materials and make them widely accessible. Public domain books belong to the
public and we are merely their custodians. Nevertheless, this work is expensive, so in order to keep providing this resource, we have taken steps to
prevent abuse by commercial parties, including piacing technical restrictions on automated querying.

We alsó ask that you:

+ Make non-commercial use of the filé s We designed Google Book Search for use by individuals, and we request that you use these files for
personal, non-commercial purposes.

+ Refrainfrom automated querying Do not send automated queries of any sort to Google's system: If you are conducting research on machine
translation, optical character recognition or other areas where access to a large amount of text is helpful, please contact us. We encourage the
use of public domain materials for these purposes and may be able to help.

+ Maintain attribution The Google "watermark" you see on each filé is essential for informing people about this project and helping them find
additional materials through Google Book Search. Please do not remove it.

+ Keep it legal Whatever your use, remember that you are responsible for ensuring that what you are doing is legal. Do not assume that just
because we believe a book is in the public domain for users in the United States, that the work is alsó in the public domain for users in other
countries. Whether a book is still in copyright varies from country to country, and we can't offer guidance on whether any specific use of
any specific book is allowed. Please do not assume that a book's appearance in Google Book Search means it can be used in any manner
any where in the world. Copyright infringement liability can be quite severe.

About Google Book Search

Google's mission is to organize the world's Information and to make it universally accessible and useful. Google Book Search helps readers
discover the world's books while helping authors and publishers reach new audiences. You can search through the full text of this book on the web

at|http : //books . google . com/

<:r.

26. sz.

lA-UC^íUAlüAl, Ili

MAGVAK

tOrtenelmiemlekek.

\ MAOYAll'n

AKAOESOA

MÁSODIK 08ZTÁLT: ÍRÓK.

TiKEinrvoi.czADn[ kütet.

l'tST,

Eottzisnr.nr.r n rennrKÁsu

MONDMENTA flüNGARlAE HISTORICA.

MAGYAR

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK.

KIADJA

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA.

MÁSODIK OBZTÁLT: ÍBÓK.

TIZENNYOLCZADIK KÖTET.

FEST; 1866.

BGGBNBBBOBR FBBDINÁND M. AKAD. KÖNYVÁBDSNÁL.

KÉSMÁRKI

TOKÖLY IMRE

NAPLÓJA 1676-1678. ÉVEKBŐL.

KÖZLI

TORMA KÁROLY,

M. AKAD. h. T

FEST, 1866.

BOOBHBBBGBB PKRDInAnD H. AKAD. KÖMYVÁBDSNÁi:..

ELOSZO.

Folyó év tavaszán volt, hogy t. barátom
Komis Ádám grót\ ki már addig is Elrdély
KVII. századi történetére vonatkozó számos
nagyfontosságii oklevelet juttatott atyja, a szen-
vedélyes történetbiivár Kor n is Mihály gróf,
gyűjteményéből másolás végett kezeim közé:
egy 46 4-r. ívből álló kéziratot — minden
esetre, mint állítá, töredékét valamely XV 11. szá-
zadi naplónak — adott nekem át, óhajtván
tudni írójának nevét, s azt, hogy eredeti-e e
kézirat ?

Pár ív átolvasása meggy özíitt a felöl, hogy e
kézirat Tököly Imre naplója az 1676—78.
évekről; a kéziratra vetett első pillantás pedig
arról, hogy az nem eredeti, hanem Tököly
naplójának a múlt század derekán, legkésőbben
pedig vége felé, vett másolata.

Sietve kezdtem a kéziratot másohii, perezig
sem akarván közzétételével késni; s már-már
végzendő valék a másolatot, midőn a Magyar

luXTMEVTA HTTOAMIE HI^TORIGA.

MAGYAR

TÖRTEN EL>n E3ILÉKEK.

l
1
I

A MA«;VAR Tl'I»:»MANY« ^ AKAI»EMIA I

7.2TO£IJa SIZOTTb^AriA

■Á80DIK 08ZTÁLT: ÍBÓK.

TIZENNYOLCZADIK KÖTET

FEST, 1866.

lefiOKMRCKOKU rCKOMÁHO M. AKAD. KÖHTVÍKOSMÁL.

KÉSMÁRKI

TÖKÖLY IMRE

NAPLÓJA 1676-1678. ÉVEKBŐL.

KÖZLI

TORMA KÁROLY,

M. AKAD. L. T

PEST, 1866.

■aOmBBBOBB rKBDINiND U. AKAD. kOMYTÁRUSNÁI:..

ív — nem tadhatá hogy ki kézirata. E körül-
mény érthetővé teszi, hogy miért nem tűnt fel
régebben a kézirat írójának neve, s hogy miért
nem lett e szerint maga a kézirat is ösmeretessé ;
azért t. i., mert az eredeti kézirat maga is csonka
volt, s így a véletlen név- és czímtelenné tévén
e kéziratot, a másoltatást mint csonka munkáét
kívánatossá s keresetté nem tévé.

A másoló munkájában elég figyelmes volt*),
s noha a szókat általában erdélyi, néhol azon-
ban ingadozó hangoztatás vagy tájejtés szerint
másolá, de híven másolá. Helyenként azonbaa
az eredetinek magyarországias tájszólási saját-
ságait, különösen — mint Tököly 1693-94-ki
naplójában is láthatjuk — a mai é-nek í-vel, a
ból, tói névragnak búi, túl-lal stb. vdó fd-
cseréléseit meg-meghagyogatá. A helység- s
néhol a személyneveket elferdítve írta le ^), de

<) tgy máBolatának egy-egy oldalára, a mint latsuk
csapán annyit másolt le, a mennyi az eredeti egy-egy oldalára
volt írva ; a másolat sorai is úgy látszik épen ott vannak
megszakítva ; a hol az eredetiéi is végződtek. Kttlönben dig
volna érthető, hogy némely oldal egészen le az irónnal tett
körttlszegélyezésig be van írva, máson pedig széles, ttresen
hagyott tér van az oldalok egyik felén s alján hagyva, s a
szöveg más oldalra van átvive ; sőt több lap, nem terjedvén
ki az eredetileg tett szél- és alvonásokig, a szöveg sorai azokon
belttl még más hasonlókép irónnal tett szél- és al-, tehát ket-
tős körvonalozással van ellátva.

3) tgy a franczia segédhad egyik tábornokának neve
többféleképen, mint: Clim Leo, Clajn Len, Klislen,

kétoégkiviŰ híven az eredeti után. Ezeket na-
gjobbára kijavítani *), s a napló szövegét lehe-
tőleg a mai helyesirás szerint adni — azonban
feltűnőbb helyesirási vagy nyelvészeti s táj-
szólácd sajátságoknak megtartásával — szűk-
Beesnek tartottam.

A mi a napló történeti belbecsét illeti, an-
nak minden esetre XVIIr századi történeti kút-
fdink között jelentékeny hely jutand az írónak
úgy subjectiv előadásánál, valamint őszintesé-
génél, nem különben azon állásnál fogva, me-
lyet a fiatal Tök öly a magyarországi bujdo-
sók között elfoglalt. Különösen érdekes fényt
vetnek e napló adatai a bujdosóknak Erdélyben
I. Apafi Mihály udvaránál való tartózkodá-
sánál; az udvar s főként Teleki Mihály po-
litikájára a magyar kérdésben ; általában pedig
a bujdosók ügyének folyamára nézve addig az
időpontig, míg az elégedetlenek fővezérlete vég-
leg a 21 éves Tököly kezébe jutott, vagyis míg
Teleki politikája határozottan nem közeledett
a bécsi udvaréhoz.

Történetirodalmunk érdekében nagyon ki-

Klajlen; Wttrben helyett Virn; Forval helyett
Forvald van írva.

0 A helyBégneveket általában mai nevök szerint jelöl
tem meg; csupán Krakó és Hátszeg régies nevét —
Karköf Haczok — hagytan meg.

Tadomáuyos Akadémia Történelmi Emlékeinek
II. oszt. 15. kötetét vevém, mely Tökölynek
1693—1694. évekről szóló naplóját, társunk
Nagy Iván közléséből, hozá. Azonnal vilá-
gos lön előttem, hogy a kezeim között levő
naplótöredék elejét alkotja aTökölytől évek
hosszú során át vezeti, s nagy gonddal, széles
alapon folytatott naplónak ; meggyőződtem to-
vábbá a felől is, hogy a Monumentákban adott
napló a híres agitátor életét, korának esemé-
nyeit felderítő nagy terjedelmű műnek épen vé-
gét sem alkotta; lianem hogy az kétségkivül a
bukott fönök által 1694-en túl is — tán épen
haláláig — folytatva volt; mert ha a 19 — 20
éves ifjú életének, jiályakezdetének liárom évé-
ről ily bőven, derekáról pedig naponkénti fogla-
latosságai között is oly terjedelmesen vezette
napi jegyzeteit , mily széles alapon folytathatá
ezeket a tettek mezejéről leszorított, a bizony-
nyal több idővel, és nagy emlékezetekkel ren-
delkezhető száműzött?

Tököly iigúkori naplójának előttünk levő
töredéke, mint látjuk, 16 76-kinovemb. 28-ától
1678-ki május 16-áig terjed; s miután e mint-
egy másfél évről szóló napló 11%, a Monu-
mentákban közlött teljes két év pedig 43 V4
nyomatott ívet tesz, kétségen kivűl van, hogy
ha az 1676. előtti évekről — mert bizton hi-
szem, hogy a fiatal Tököly már 1676.- no-

vembere előtt, tán I(í71-beu í>délybe bujdo-
sása alkalmával kezdé napi jegyzeteit leiro-
gatni, 8 ha a két naplótöredék évei között
mintegy I5V2 éven át vezetett naplót bírhat-
nók: a XVII. század történeti kútfőinek a mily
terjedelmes, ép oly becses, forrásával gazdagúl-
hatna irodalmunk.

Tán nem tartozik a lehetetlenségek közé,
hogy a szerencse, mely hazánk két részében
majdnem egyszerre hozta napfényre Tököly
még eddig lappangott naplójának részeit, ez után
ifi kedvezni fog, s az egész napló történetiro-
dalmunk nagy hasznára előbb-utóbb elékerül ^).

Tököly 1676— 78-ki naplója eddig merő-
ben ismeretlen volt ^). Létezéséről az erdélyi
Réziratok Társasága*), Benkő Jó-

1) E tekintetben az Iktári Bethlen és Rhédei grófok ok-
levéltára lenne átyizsgálandó ; mert ha lappang valahol e kéz-
irat, úgy bizonyosan a fentnevezett két, mint a Tökölyekkel
rokonságban volt csal&d oklevéltárában lappanghat az.

^) Említve van ugyan e ezim alatt: „Az Úr diá-
rinma A. 1676. 77. 78., a magyari dolgokrúl és
magáérúl^ ama leltárban, melyet Tököly parancsára Ba-
jomi János 1681-ben vett fel a vajdahnnyadi várról. L.
Tndományos Gyűjtemény 1830, V.k. 37. 1.; Árpá-
dia I. k. 63. 1. ; Schmidt Vilmos, Die Stammburg der
Hmiyade in Siebenbttrgen. Hermannstadt, 1865. 48. 1. Saját-
ságos és figyelemre méltó az, hogy Tökölynek ez 1681-ki lel-
tárban említett naplója épen csak azokról az évekről szól,
melydcröl a közlésünk alatti. Felhagyott volna-e 1678-on túl
uniója veietésével? Nem gondolom.

*)L. A Nyelvművelő TársaságMunkáiLk.,

zsef *), Kemény József gróf ^), s az erdélyi
történetírodalmi kútforrások ismeretében oly
járatos MikeSándor semmit nem tudtak.
Szilágyi Sándor társunk azonban f. é. jú-
lius 5-én hozzám intézett levelében határozottan
állítja, hogy Tököly sajátkezűleg írt nap-
lója a nagyenyedi könyvtárban megvolt, s hogy
e kéziratot ö maga deák-korában látta is *). Az
eredeti tehát hihetőleg az enyedi dúlás alkalmá-
val hamvadott el.

Az eredeti, mondom, mert a k(>zleményem
alapjául szolgáló másolat gyaníthatólag az egy-
kor Enyeden létezett eredetiről volt véve ; a mit
bebizonyítani látszik az, hogy a másolatot er-
délyi ember, tehát valószinííleg Erdélyben vette,
a kézirat nagyobbára az erdélyi tájszólás kiej-
tése szerint lévén másolva. Hogy történt azon-
ban, hogy e naplónak — tudtom szerint —

178—204. 1.; v. ö. Új Magyar Múzeum, 1854., V. f.,
403—404. 1.

0 L. Új Magyar Múzeum, 1853., V. f, 217— 238.
1., V. ö. u. 0., 1855., II. f., 152. 8. III. f., 185—188. 1.

«) L. U. 0., 1855., VI. f., 313—316. s 321—322. 1. stb.

')Benkő Ferencz az enyedi könyvtár kéziratai
között Tököly naplójáról nem emlékezik (1. Parnassasi
Időtöltés, Vn., 36—40. 1); Kemény József gróf
pedig, ki az enyedi könyvtárt igen jól ismerte, e naplóról —
mint fentebb említők — mit sem tndott. Megeshetett, hogy a
kézirat 1848 előtt került a eolleginm könyvtárába, vagy hoiz-
szas ideig ismeretienfii lappangott annak tetemes kézirat*
tárában.

7. Hétfő. Ma jó reggel elbúcsúzván Teleki nram-
tól 8 d kegyelme Bzánat is adatván alám Kende Oá-
bor 8 Ketzer nramékkal jókor érkeztem Udvarhelyre,
Váralja nevfi falnban egy kevéssé falatozván ; de Ud-
varhelyre érkezvén beszélik Csf'ti nramék egy em-
berséges embernek Szathmárrúl való izenetít, és az
bükkaljai Szivágyí falnsiaknak relatiójokat : Kis Ba-
lázs negyed század magával lévén az Bűkken túl
mint akarna mind engem s mind egyetmásomat felver-
ni; kire nézve mindjárt akkor lovaim és egyetmásom
mai szekereim Csehbe felmentek h magam is vacsora
után utat vesztvén ki mentem hálni minden szolgáim-
mal Nagy-Goroszlóra.

8. Kedd. Ma ebédet evén Udvarhelyen éjszakára
Őrmezőre szánkáztam tartván az udvarhelyi lakás-
túL Ma tiszta de kemény idő lön.

9. Szerda. Ma jó reggel felkelvén foröstökömez-
tem, és ezen hetet temporizálással akarván eltölteni ,
foröstököm után Görcsönbe szánkáztam ; de ott Se-
redi nramat nem tanáltam. Ma nappal is esett az hó
kevéssé; ezen éjjel itt is háltam.

10. CsOtOrtfik. Ma is jó reggel kelvén fel, könyör-
gés ntán mentem szánon ebédre Zilahra , éjszakára
Kende Gábor nramhoz Perecsenbe. Azonban mint-
egy délesti három óra tájban hozák hírét Smüh ge-
nerálnak magyar gyalog , és lovas németekkel Ha-
dad alá való szállását ; de nem hihetvén az hímek,
két szolgámat éjszaka elküldvén, viradtig meg is jár-
ták 8 beszélek 11 órátúl fogvást mintegy ezer ember-
nek alatta való létét; de Fajgel Péter uram az várat
megtartván, a németeket is lővén, alóla gyalázato-
san elmentek. Nappal hó paraholt, éjjel igen nagy

dér lön,

11. Pintek. IgeD közel lévén Somlyó, látás ked-
véért Franciscóhoz az Bomlyai kapitányhoz szánkáz-
tam , 8 ezen nap helyben Í8 voltam. Ma mind nap-
pal a mind éjjel kemény idő lőn.

12. Szombat Ma jó reggel foröBtökomet évén
egy húzómban mentem Gsehbe 8 ott is háltam , itt ta-
náltam Tdeki uramnak két rendbeli leveleit is. Ma
Í8 hideg idő lőn.

13. VasáfDáp. Ezen napot egészen itt töltém,
reggeli praedikátió hallgatás után sok aprólékos
dolgaimhoz s irásimhoz láttam s vacsorán pedig
Ketzei' uramnál lök.

14. Hetfó. Jó reggel felkelvén egy rész széke-
rímnek , lovaimnak s nagyobb rész cselédimnek Er-
délybe való beindításokban foglalatoskodtam, az mint
hogy mintegy kilencz óra tájban be is inditám őket ;
az hátramaradott időt pedig Erdélybe irt levelekkel
töltém. Ma napestigis tiszta de kemény idő lőn.

15. Kedd. Ma napestig itt valék Csehben; irtam
újabban is oda be egy karkai szabados által ; ebéd
után érkezek qnartélyábúl Rákóczi Ferencz uram is,
ki is vacsorán is nálam lőn. Ma mind nappal , mind
éjjel kemény téli idő lőn.

16. Szerda. Ez napot is itt töltém Csehben. Rá-
kóczi uram ma reggel elméne, y,(egy szó hiányzik)^
Fajgd s Nemessányi uramék is quártélyokba. Ebéd
után kimentem lovakon sétálni. Szinte keményen vi-
seli az idő mag4t«

17. CsötörtOk; Ma is napestig itt voltam. Délig
levelek írásában foglalatoskodtam, melyeket irtam az
uraknak Erdélybe, expediáltam is egy ^^Cegy szó
hiányzik)" vélek ebéd után, magam pedig sétálni men-
tem lovon. Ma is kemény tiszta idő lŐn.

ELŐSZÓ.

Folyó év tavíiszán volt, hogy t. barátom
Koruis Ádám gróf, ki már addig is Erdély
XVII. századi történetére vonatkozó számos
nagyfontosságú oklevelet juttatott atyja, a szen-
vedélyes történetbúvár Kor n is Mihály gróf,
gyiíjt^ményéböl másolás végett kezeim közé:
^try 4(í 4-r. ívből álló kéziratot — minden
esetre, mint állítá, töredékét valamely XVI T. szá-
zadi naplónak — adott nekem át, óhajtván
tudni írójának nevét, s azt, hogy eredeti-e e
kézirat ?

Pár ív átolvasása meggyőzött a felöl, hogy e
kézirat Tököly Imre naplója az 1676—78.
évekről; a kéziratra vetett első pillantás pedig
arról, hogy az nem eredeti, hanem Tök (ily
naplójának a múlt század derekán, legkésőbben
pedig vége felé, vett másolata.

Sietve kezdtem a kéziratot másohii, perczig
sem akarván közzétételével késni; s már-már
végzendő valék a másolatot, midőn a Magyar

noha az jegén felül mélyen folyt már az víz. 5-8
óra tájban Szigetre érkeztem 8 ott Í8 háltam. Ez na-
pon is igen olvadott, kevéssé esvén is az esö.

23. Szerda. Ma is itt Szigeten voltam, benuléssel
töltvén el csak az napot. Ebéden az itt való papok
lőnek nálam. Ma napestig lágy és ködös idő lőn ; ez
éjjel pedig éjfél után eső esett.

24. Cs9(0rt9k. Ma is itt voltam. Az múlt éjjel
még is valamennyire felderült s alkalmas derecske is
lőn ; s nappal pedig tisztán szolgált az nap , s olva-
dott az sár.

25. Pintek. Isten jóvoltábúl az áldott ünnep ka-
rácsonyi napokat elérhetvén , kiért is áldassék az ő
szent neve, viradta előtt két vagy három órával is fel-
kelvén ezen szent napot devotióval , és praedikátiók
hallgatásában töltém el. Délig kemény hideg idő, az
múlt éjszaka igen nagy dér lőn; délután pedig az
nap meleget sütvén olvadott.

2S. Szombat. Ezen napot is templomban való
létellel töltém el inkább ; ebéden nálam itt való be-
csületes emberek , vacsorán pedig magam is Szc^gedi
urammal lők. Az múlt éjjel nagy , de olvasztó szél
lőn ; nappal is lágy idő.

27. Vasárnap. Ezen napot is praedikátiók hall-
gatásában tölténk el. Valamint nappal , úgy éjszaka
is igen lágy idő lön.

28. Hetfó. Tegnap vacsorán felesen lévén nálam
az szigeti nemes emberekben mulatván vélek ma csak
komyadoztam , ebédet sem evem ; vacsorán pedig az
aknai számtartónál Szentmiklósindl voltam. Az múlt

■M lágy idő s nappal pedig délután igen esett az
wi Ketzer és Fájgel uramék leveleit is.

2f . Kedd. Az múlt éjjel talám 4 órakorig lévén
fel| ma is napestig csak kornyadoztam. Reggel érke-
zek Serobak István Erdélyből nagy csomó levelekkel,
leveleimre hozván választ; azonban más szolgám is
Bergh más rendbeli levelekkel és Kis Gábor; s estve
felé érkezének látogatásomra Bás Mhály és Bige
György nramék Hasztrúl, s én is küldtem Baskai uram
után az úti passnssal egy embert sietséggel. Ma is
csak lágy idő lön valamint az múlt éjszaka is.

30. Szerda. Ma is asztal felett tölténk egy dara-
big az időt, az magyarországi atyafiakon kivtil lévén
más vendégeim is. Az múlt éjjel is lágy idő lön s hó
esett ugyan alkalmasint ; nappal megint mind elolva-
dott j mely is nagy sárt szerzett. Csehbe is expediál-
tam embert szükséges levelekkel.

31. €s9t9rt9k. Az elmúlt éjjel dér is alkalmas
lön, de hó is szépen esett, nappal is szállandógált.
Ma napestig is Erdélybül hozott levelekre való vá-
lasztételben foglalatoskodtam; Csehbűl tegnap jött
embereket is elbocsátottam; azonban szegény Gytt-
lafi Mihály uram temetésére való menésre is készttl-
gettem.

1677.

Jannaríns*

1. Pintek. Isten jóvoltábúl ez új esztendőt is elér-
heténk , melynek minden részeit tegye ö Szent Fel-
sége szerencséssé, egészségessé és boldoggá, s in-
gyen való kegyelmességibttl az következendöket is
engedje édes hazánkban eltölteni , és minden akadá-
lyokat elhárit«ai méltóztassék Szent Fiáért. Ma az

reggeli praedikátióra felmenvén és ebédet is e vén az
magyarországi atyafiakkal, úgymint Rákóczi Ferencz,
Szálai Pál, Dóbai Gábor, Bás Mihály és Bige György
nramékkal , ebéd után Huszt felé indnlánk , és eétve
felé hálni érkezénk Tecsöre. Ez éjjel is volt ugyan
kis dér s nappal pedig hó is esett aprónként Erdély-
be tegnap irt leveleimmel pedig viradta előtt expe-
diáltam Szabatkait.

Z. Szombat Jó reggel felkelvén és foröstökomet
helyben Tecsön evén , foröstököm után megindultam,
és délesti két óra tájban Husztra érkezvén ott is hál-
tam. Az múlt éjjel kevés hó esett s nappal is aprón-
ként; nem is volt igen kemény idő. Vacsorán pedig
felesen voltak nálam az magyar atyafiakban.

3. Vasárnap. Ezen napot is itt Huszton töltém.
Reggel, mig azon czeremónia véghez nem ment, sze-
gény Gyvlaffi uram temetésén voltam ; kit is eltemet-
vén ebéden felesen az Hnszton lakó magyarországi
atyafiakban voltak nálam , úgy az kapitány is. Dél-
után csak ben létellel töltém az időt. Az múlt éjjel
alkalmas dér volt , nappal is kemény idő.

4. Hetfó. Jó reggel akartam ugyan vissza indul-
ni, de Fráter István uramnak sokszori kérésére ebéd-
re felmenék az várba; az hol is jól lakván, azonban
délután Darkóczi Sándor uram is Magyarországbúl
elérkezvén mentem az ő kegyelme szállására, és ma-
gammal elhozván jutottam éjszakára Mihálkafalvára.
Az elmúlt éjjel nagy dér lőn,de bezzeg nappal is igen
igen kemény idő.

5. Kedd. Az tegnapi mulatást kiheverni akar-
ván nem szinte idein indulánk meg s érkezénk Ta-
Tacs;közre Ihsvai Pétei* aramhoz, s ott is háltunk,

Az múlt éjjel is alkalmáé dér lön, 8 nappal pedig kö-
zép idő lön.

6. Szerda. Jó reggel megindultam Barkóczi uram-
mal Taraczközrűl , s egy húzómban jöttem Szigetre ;
az hol íb ebéd yacsorával együtt lön. Érkezének
Csehbfil íb levelek ; azonban magam is postán expe-
diilám Geüérdet Erdélybe szükséges levelekkel. Ma
nappiű közép iránt való idö I6n , éjjel derecske.

7 CsötörtOk. Ez mái napot is itt Szigeten töltém
várakozván J3arA:őc2%7i^ asszonyom után. Ebéden mold-
vai négy ember boérok Barkóczi urammal egyfitt vol-
tak nállam. Nappal aprónként esdegelt az hó, éjszaka
Bem volt kemény idö.

8. Pintek. Hajnalban felkelvén voltam holmi
aprólékos dolgaim között foglalatos , melyeket elvé*
gezvén és Barkóczi urammal föröstökömezvén én pus-
kásokkal 8 bájtokkal vadászni mentem; de semmi
olyas szerencsém nem lévén , az puskásokat elhagy-
ván megtértem; Barkóczi s Rákóczi uramék pedig
szánon feleségek eleibe Husztra. Ma s múlt éjjel is
lágy idö lön.

%. Szombat. Tegnap ember jővén Udvarhelyrfil
levelekkel , választ tevén elbocsátottam ; ebédig —
roszul érezvén magamat — forödtem ; estve felé vet-
tem Tdeki s Absclon uramék levelét. Az múlt éjjel
nagy bó esett , ma nappal is majd délesti három óra*
korig.

19. Vasároap. Ma is ebédig csak komyadoztam
8 hevertem ; az templomba sem mehetek. Ebéd után
jőve híre Barkócziné asszonyom jövetelinek , kinek
Í8 nem messze ugyan eleiben mentem , s vacsorára
berkesének Rákóczi Ferenczné asszonyom is urak-

kai együtt Ma tiszta idő volt; valóban jó szánút
kezd lenni töröt(vén) az tegnapi hó után az embe-
rek az utat.

11. Hetfó. Ma ebédig Barkóczi nrammal és az
asszonnyal való beszélgetésben töltettük időnket;
ebéden és vacsorán is pedig ö kegyelmeknél vol-
tam , ezen napot az itallal töltvén el inkább és tán-
czolással. Vacsora előtt érkezek Szabatkai is ndvartúl
hozott levelekkel. Ma is közép iránt való idő volt,
úgy az múlt éjjel is sem igen hideg, sem igen
lágy idő.

12. Kedd. Ma is beszéddel töltettük inkább az
időt; Barkóczi uramékon kivttl ebéden msiMajos uram
katonáival, vacsorán pedig Csemd Pál, Sídyoky Bir és
Bige nramék ; érkezek Farkas Fábián uram is.

13. Szerda. Csemel uramék jó reggel elbúcsúz-
ván tőlünk , délig holmi levelek s contractusok esi-
nálásában voltunk foglalatosok; estig borozással töl-
töttük az időt; írtam mind urunknak, mind Kapi és
Teleki uraméknak. Ebéden ma is Barkóczi uramékon
kivtil Majos uramék voltak nálam*. Ma is aprónként
esett az hó ; az múlt éjszaka pedig lágy idő látta-
tott lenni.

14. CsOtOrtSk. El akarván holnap menni Barkó-
czi uram feleségestűi , mi is holmi dolgaink végezé-
sében foglalatoskodtunk. Vettem Teleki és Ahsolon
uramék levelét. Ma napestig is szaporán esett az hó,
mindazáltal mintegy olvadni is láttatott ; de estve felé
kemény idő kezdett lenni ; az múlt éjszaka is esett
kevéssé az hó.

15. Pintek. Ma jó reggel felkelvén, és idein förös-
tököme^vén is^ föröstökem után Barkóczi uram as

Mszonnyal együtt megindulának ; Bákócziné asszo-
nyom pedig urastul itt maradott Én Szarvasig (Szar-
vaszó) kisértem őket ; onnét megtérvén csak beszél-
getéssel töltém ez napon az időt. Yettem Frtxter István
s Ketzer uramék levelét is; azonban délután hamar
érkezek Bm uram is Udvarhelyrűl. Az múlt éjszaka
egy kis eső s nappal pedig nagy hó esett.

16. Szombat. Jó hajnalban felkelvén, és szokott
dolgaimat végezvén, kimentem nyomon nyulászni^ de
térdig való és igen nagy hó levén, semmi járását nem
tanálhatván az nyulaknak visszatértem, s ebédet évén
ebéd után szánkázni mentem ; azonban vacsora után
már lefekvésemkor érkezek Csttti uram is Hunyad-
rúl az pénzzel, de már Barkóczi uram el menvén,
késő az dolog. Az múlt éjszaka egy kis derecske
volt y ki miatt valamennyire meg is cserepesedett az
hó ; nappal pedig szép fényes tiszta idő lön ; az nap
lealkonyodván pedig fagyni kezdett.

17. Vasárnap. Ma mind reggeli és estveli prae-
díkátiót az szállásomon hallgatók. Minden napi ven-
dégeimen kivűl maramarosi ispán uram szolgabirás-
túl voltak nálam ebéden. Estve felé az holnapi indu-
lásCoz készttlgettem benlétellel töltvén az időt. Az
múlt éjszaka az télnek elein kezdett idökhez hasonló
igen kemény idő és nagy dér lön ; nappal pedig szép
tiszta verőfényes idő.

18. Hetfó. Isten jóvoltábúl idein ebédelvén Szi-
getrfil megindultam; éjszakára mentem Barczanfal-
vára, az hová az ispán is elkísérvén becsttlettel lát-
tak. Nappal szép tiszta idő lön , éjjel az tegnapihoz
hasonló idő.

If . Eedd. Jó hajnalban felkelvén holmi irogatá-

simát végeztem ; azonban megindnlvAn ebédre érkez-
tem Konyha nevfl faluba , űtamban betérvén Seuhai
nramhoz iz Rozalyárai és az ebédlft helyig elhozvAn.
Szokatlan kemény rettenetes idö lön ma, alig várhat-
tam Rosalyát is érhessem; Konyhán pedig ebédet
evén, éjszakára Szacsalra érkeztem. Elzen kemény
idö csak délig tartott , és az műit éjszaka is ; délután
estve feléig verőfény szolgált

20. 8zf rdá. Mivel ezen háló helyen az azánat is
el kellé hagynom, és az egyetmást az havasi út miatt
lovakra költeztetnem , nem indultam szinte idein;
mindazáltal az háló helyre Telesre mintegy dél-
esti harmadfél óra tájban érkeztem Isten jóvoltábúl
az havason is kár nélkül jöhetvén által. Valamint
az múlt éjszaka, úgy ma is nem volt oly kemény
idő mint tegnap , mindazáltal így is valóban viseli
magát az tél.

21. CsStört&k. Míg újabban szánra verekedhet-
tem időmúlás telvén Telesen föröstökömeztem. Förös-
tököm után pedig megindulván éjszakára Demeter
nevfi szász faluba érkeztem mintegy délesti két óra
tájban igen jó szán utunk lévén ; és mind ma nappal
s mind múlt éjjel alkalmas hideg is lévén.

22. Pintek. Mivel közel van Besztercze ma sem
indulék idején az háló helyrül , egy s más felé való
írásaim is lévén ma jó hajnalban ; mindazáltal nem
is késtem jó festett szánat is kfildvén élőmbe az besz-
terczei bíró , s kilencz óra tájban érkeztem Beszter-
czére, s az mai napot itt is töltém. Érkezének azon-
ban estve felé Udvarhelyen maradt lovaim, szekerem
és eselédim is. Ma virradtakor kezdett az hó esni s
délig esett is, de délután igen kezdett olvadni, félő
egészen el ne hagyjon bennünket az tél, és az hó.

23. Szombat. Csak imfgy-amúgy érezvén maga-
mat ebéd előtt az fördő kádban forödni mentem, és itt
is ebédelvén , s ebéd után megindulván hálni mentem
Száaz-Budak nevfl faluba. Mind ma napestig és az
múlt éjjel is lágy idő lévén igen olvadott s esett is
az hó*

24. Vasárnap. Jó reggel megindulván Szász-
Budakrúl ebédfe Nagy-Sajóra mentem. Udvarhelyrfll
hozott két lovam, szán is lévén már velem, szaporán
mentem. Éjszakára pedig érkeztem Bátosra* Ez na-
pon is, az el múlt éjjel is igen veszett az hó, ki miatt
már íb kapcsos szánútunk is lévén eső is esvén.

25. Hetfó. Bátosrúl is jó reggel indultam meg,
ebédre mentem Régenbe, az hol is az régeniek
becsülettel látván , azonban ebédtfil való felkelé-
semkor Bánffi Boldizsár uram is érkezvén házátúl ad-
dig békét nem hagyott, míg Beresztelkére nem igir-
keztem; és így magam néhányad magammal éjsza-
kára mentem Beresztelkére; nagyobb rész szolgái-
mat, szekeremet pedig küldtem Sárpatakra éjszakára,
ügy, hogy holnap Vásárhelyen várjanak. Ma is egy-
aránt is , az éjjel is veszett az hó. RégenbttI pedig
szállás szerzés kedvéért leveleket írván , expediálám
Gellérdet udvarhoz. Ma vacsorát vigan, és utánna
is tánczczal töltők el az időt

26. Kedd. Alig várván az viradtat az két lo-
von szánkán Szent-Iványra Gildnyi Jakab uramhoz
szánkáztam dolgaim lévén ő kegyelmével; az hol
foröstökömezvén is éjszakára mentem Maros- Vásár-
helyre. Az múlt éjjel volt még is egy kis derecske,
8 jobban is csúszhat az szán ; de ma egyaránt olva-
dott s igen el is veszett az hó. Estvére érkezek Ahso-
lm uram.

27. Szerda. A2 elmúlt éjjel is alkalmas dér lévén
noha inkábbára kopár az út , de még sem hagyá el
azBz&nakat, s ebédre mentem Akosfalvára; éjsza-
kára pedig Zágorra érkeztem, s itt is háltam. Az
múlt éjjelre keveset alliatván vacsora nélkfil csak
lefeküdtem.

28. CsStörtSk. Nem messze igyekezvén hálni,
reggel nem indultam, és ebédre csak Holdvilágra
érkeztem , s ebéd ntán pedig megindulván hálni men-
tem Szent-Lászlóra. Az múlt éjjel is dér lön , nappal
sfitö meleg; egjébaránt ha az éjszakai derek nem
járnának, szinte elhagyna bennünket az szánút

29. Pintek. Ma Szent-Lászlón foröstokömezvéu
mintegy 1 1 óra tája felé indultam csak , és igen las-
san mendegélvén , éjszakáié helyre érkeztem Segesd
nevű faluba. Az múlt éjjel is nagy dér lön, s igen meg
is fagyott; de délután egyaránt olvadott.

30. Szombat Ma is Segesden hasonlóképpen forös-
tokömezvéu utánna megindultam, és délután csak ha-
mar az háló helyre Hegen nevíi faluba érkeztem. Ma
nappal is igen sfitett az nap, éjjel pedig kemény idö volt.
Éjszaka expediálám újabban levelekkel Szabatkait.

31. Vásárnap. Hégenben az reggeli praedikátiót
meghallgatván, és azután ebédet evén, ebéd után meg-
indultam s éjszakára mentem Szelistadtra , az hová
mintegy délesti 4 óra tájban érkeztem. Az múlt éjjel
is derekas fagy volt, nappal egyaránt olvadott, és
igen is sütett az verőfény.

Febrnarins.

1. Hetfi. 1. Januarii kezdődvén az prímás böjti
ezen hazának, ez napnak nagyobb részét itt Szeli-

stadion töltém el reggeli praedikátiöt, és délntin
könyörgést is hallgatván ; estve felé pedig megindni-
ván éjszakára mentem Sáros nevfi szász faluba. Ma
18 nappal lágy idő és locsos út lön ; az múlt éjszaka
pedig csak közép iránt.

2. Kedd. Ma mihent világosodni kezdett megib-
dúlván Sárosrúl ebéd előtt jókor érkeztem udvarhoz
Fogarasba ; és mindjárt szemben lévén az fejedelem-
mel ebéden s vacsorán is oda fel lök. Ez napot csak
beazélgetésben töltettük. Jól megfagyván az múlt
éjjel, s nappal pedig mint tegnap egyaránt olvadván.

3. Szerda. Az fejedelem parancsolatjábúl ez ne-
hásy napot itt kelletvén töltenem , ma is csak az ö
nagyságával való beszéddel mulattam el az napot.
Két rendbéli leveleimet is küldvén Teleki uramnak.
Ma is hasonló idö lön mint tegnap.

4. CsttörfSk. Mindjárt kedden elküldvén ő nagy-
sága az musikosokért víg lakással s nagy itallal töl-
tök ez napot. Vacsorán az ^(egy szó hiányzik)^ vol-
tak egynehányan nálam. Ma is hasonló idö lön mint
tegnap.

5. Piltek. Igazán április forma változó tél s idők
ezek ; mert midőn az napon kin való olvadások miatt
szinte elfogyott volna az szánút, újabban az múlt éjjel
majd bokáig való hó esek, s ma napestig sem szfinék
meg ; mely is ha fagyni tanál , derék szánútat csináL

C. Szombat Az tegnapi s éjszakai hónak örfil-
vén arunkkal vadászni mentünk, és szinte lealkonyo-
dóUg érkezénk vissza, ebédet Felmeren evén. Az
múlt éjszaka is többire mind esett az hó, nappal pe-
d% hol zúzmara, hol aprónktot hó paraholt ; de mind
avval is igen kemény téli hideg idö lön elannyira,

hogy alig állhattak 8 várhattak az megtérést. Vacso-
rán is ndvarnál voltam.

7. Vasárnap. Ez elmúlt éjjel is hasonló kemény
idő és igen nagy dér lön mint tegnapon , hogy alig
lehetett ez télen is nagyobb; nappal is igen fogas
verőfény. Ez napot is advamál tőltém.

8. Hetfó. Ma is napestig itt helyben, ebéden ad-
vamál, s vacsorán pedig Horváth Andrásnál voltam az
városban. Ez napon is s az múlt éjjel is agyán csak
fogason viseli magát az hosszas és nnalmas tél.

9. Kedd. Ez napot is advamál töltém; délig
advamál levő dolgaimat végezvén , ebédre pedig le-
mének az bejárók vendégségére többekkel együtt, az
hol is pansálván egy darab ideig, estve felé újabban
felmentem aránkhoz , s vacsorán is ott valék ; egyéb-
aránt is készfilgetvén az holnapi megindnláshoz. Ma
nappal olvadni kezdett, az múlt éjjel pedig fagy volt

10. Szerda. Megelégelvén az itt való lakással
ebéd ntán el akarván mennem , aprólékos hátra való
dolgaimat végezgettem ; ebéden pedig ndvarnál fen-
maradván , és az fejedelem az italhoz hozzá fogván,
csaknem estvéli hat óra tájban indalhaték s érkezhet-
tem nagy későre éjszakával Nagy-Sinkre , az hol is
vacsorán nálam voltak nrankhoz expediáltatott ma-
gyarországi Bessenyei s Klobttsiczki nramék másokkal
egyfitt. Ez napon is igen kopott az szánút, s az múlt
éjszaka sem volt kemény idő.

11. €sSt9rt9k. Jó reggel felkelvén mindazáltal
csak nyolcz óra tájban indalván Nagy-Sinkrttl , és az
magyarországi atyafiak is tőlem elválván , ebédelni
mentem Lesesre, s éjszakáié helyre pedig Szent-
érkeztem. Még eddig jó szánútanJi: volt agyaa,

de az mint ma is olvadott , és éjszaka is kevés esö
esett, szinte is végképpen elhagy bennünket az szánút.

12. Piotek. Ma idejébben indultam mintsem teg-
nap, és noha nehut és sok helyeken kopáros és sáros
azánúttal ebédre Martonfalvára verdödénk, s éjszaka
pedig Bolyába érkezénk Toldi uramhoz. Ebéd után
valóban alkalmatlan sáros és nem havas utunk lön,
csaknem estig esvén az hóval egy velesleg esö , mely
is annyira koptatá az szánútat , hogy csak az oldalo-
kon, hegyen az hónak egy kis láttatja. Az múlt éjjel
is lágy idö lön.

13. Szombat. Szánakon lévén az útnak alkalmat-
lanságára nézve idein megindul ék Bolyábúl, és noha
az elmúlt éjjel mind esett az hó , s alkalmasint be is
fedte az földet, de alatta csupa sár lévén, s nappal
egyaránt olvadván , ebédre az szánakkal nagy bajjal
érkezhetém Nagy-Selykre ; az honnét is én csak né-
hányad magammal lovon mentem éjszakára Soros-
télyra Tdeki uramhoz; az szának pedig több szol-
gáimmal együtt háló helyre érkezének Hassag nevű
Bzász faluba , de annál tovább az nagyobbik szánat
egy nyomnjdra sem vihették az nagy sártúl s alkal-
matlan úttúl ; az utakon egyéb nem lévén, söt még az
oldalokon is szinte elfogyott az hó , ma és az múlt
éjjel is egyaránt olvadván.

14. Vasárnap. Váltig igyekeztem ma haza Kar-
kóba mehessek ; de az úr ö kegyelme semmiképen el
nem bocsátott , el akarván vinni az szerdai Csórán
lejendö Barcsai Mihály uram íía keresztelőjére , és az
magyarországi atyafiakban is felesen lévén itt, s az
végbei iek kozzfil is érkezvén követségben Uri ura-
mék; és igy ez napot az praedikátiók hallgatásában

MOMUM. HUHO HI8T. - 8CRIPT XVI II. 2

8 beszélgetésben töltém el. Ma is alkalmasint olva-
dott; az éjjel egy kis dér volt

15. Hétfő. Ma isten jóvoltábúl mintegy nyolcz
óra tájban indultam meg; ebédre érkeztünk „(egy szó
hiányzik, hihetőleg PokafalvaY faluba ; éjszakára pe-
dig mentünk Drassöra Keresztessi Samiid uramhoz, az
hol is becsülettel láttak Az múlt éjjel nagy dér lön,
nappal sütő meleg.

16. Kedd. Ma napestig hasonló idő volt. mint teg-
nap ; az múlt éjszaka is pedig alkalmas dér . Ebédet
ettünk Szsíszsebesben ; éjszakára pedig nagy időn
Vinczre érkeztünk, estig az új-keresztyéneket jár-
ván meg.

17. Szerda. Vinczrül is könyörgés után jó reggel
megindulván Csórára is nagy időn érkeztünk, az
hová is hunyadvármegyei becsületes emberek felesen
gyülekezvén, és az keresztelő is véghez menvén késő
éjszakáig tánczczal és itallal töltettük az időt. Ma is
nappal szép tiszta idö volt ; az múlt éjszaka is pe-
dig lágy idö lön.

18. Csötörtök. Alig várván , hogy világosodjék,
Tdeki uram is hajnalban Csórárúl megindula , s én is
pedig közelebb lévén Hunyadhoz Csórán föröstökö-
mezvén jöttem egy húzómban éjszakára Hunyadra ;
az hol is roszúl érezvén magamat vacsora nélkül lefe-
küdtem. Ma is elég tiszta és szép idö lön ; az múlt
éjszaka pedig kevés dér is. Vettem az Bethlen Farkas
uram s Haüer Petemé asszonyom lakadalmára hívo-
gató leveleit.

19. Pintek* Jó reggel felkelvén isten kegyelmé-
bül jobban érezvén magamat aprólékos dolgaimat
v^ezvén, tekinteni ebédre Brettyére, s éjszakára
pedig Haczokra mentem, s itt is háltam. Ma napestig

Í8sonyú nagy de olvasztó szél volt ; ho^y bealkonyo-
dott pedig kevés esö is esett ; az múlt éjjel pedig sem-
mit sem fagyott.

Z%. Szombat Messze lévén Hlye s oda szándé-
kozván pedig, jó hajnalban megindultam, s forösto-
köm tájban be szállottam Hosdáton az Hosdáti uram
házához ; az hol is falatozván elmentem , és isten jo-
voltábúl mind ily rósz úton is napvilágnál érkeztem
niyére , az hol is vacsorálván csak lefeküdtem s itt
háltam.

21. fasárnnp Az finnep szentelés kedvéért ez
napot itt toltém, holmi oeconomiához tartozó dolgaim-
hoz láttam . s vacsorán pedig Kis Gábor uramnál vol-
tam. Tegnap valamely szép tiszta idö , így ma reg-
geltfil fogva estig homályos és esős idö lön.

22. Hetfö. Sietvén vissza Earkóba , Teleld uram-
mal való végezésem szerént jó reggel megindultam,
és idein érkeztem Hunyadra. Ma szép tiszta idö lön,
8 az elmúlt éjszakán is hasonlóképen.

23. Kedd. Tegnap Hunyadon is végezvén aprólé-
kos dolgaimat, ma reggel megmdultam s ebédleni
mentem Piskibe, hon nem létében Barcsay Mihály
uram házához szállván , éjszakára pedig Vajde nevfl
faluba érkeztem. Ma is szép tiszta idö lön, s az múlt
éjjel egy kis dér ; utunk pedig valóban alkalmatlan.

24. Szerda. Vajderúl is jó reggel megindulván
ebédre Vinczre , s éjszakára Rarkóba érkeztem , itt
tanálván Teleki ur szolgáját levelekkel ; magam pedig
fáradt állapottal lévén , vacsora étel nélkül lefeküd-
tem. Ma is tegnapihoz hasonló idö lön.

25. Cs9t6rt9k. Az fáradság után szokásomon ki-
vfil továbbka hevervén Teleki uram szolgáját ebéd
előtt az választétellel elbocsátám; azonban gondol-

2»

ván hosszas és fáradságos utazásimat egy kis nyugo-
dalmamat 9 (hihetőleg kimaradt egy két szö)^ ; újabbau
délután érkezek Teleki uram szolgája levelekkel , ki-
ben iija, siessek udvarhoz; Ktthinyi László uram az
portárúi s lengyel posta pedig Vassavárúi érkezvén ;
és így az hátramaradt napot készülésben töltém el
Érkezek azalatt Budai Péter uram is, kinek sok
reménykedésire vacsorán is nálam lévén , holnap
ebédre Mindszentre Ígérkezem.

26. Pintek. Az Fogaras felé való indulást is , de
Bitdcd uramnak tött igéretemet előttem viselvén,
ebédre Mindszentre mentem által ; az hol is becsület-
tel lakván Karkóba sem térvén be , késő éjszaka há-
lásra érkeztem Szászsebesbe. Ma , úgy tegnap.^is jó
tavaszi idők lőnek; mindazáltal éjszaka e napok-
ban egy kis derek is jártak.

27. Szombat. Szászsebesbül jó idein indulván
meg, ebédre Nagy- Apóidra, éjszakára pedig Szelistyé-
re érkeztem, Barcsai Pál uramat is Szászsebesbül
magammal hozván el. Az egy útnak alkalmatlan és
sáros voltán kivül istennek hála ma is jó idő lön, s az
múlt éjjel is pedig egyaránt tartott.

28. Vasárnap. Igen sáros és alkalmatlan utunk
lévén az mai napon is jó reggel megindultam, és ebédre
mentem Keresztényszigetire ; az hol is jó ideig kés-
vén éjszakára bementem Szebenbe Barcsai Mihály
uramat is az ebédlő helyen tanálván. Ma napestig
szép tavaszi sütős meleg lőn ; az múlt éjjel egy kis
derecske volt.

Marczius.

1. Hetfó. Ez mai napot bőjtöléssel és praediká-
tiók hallgatásával akarván eltölteni, kétszeri praedi-

kátió után ebédlettem Azonban feles emberséges em-
berek lévén asztalomnál s jó vénánk érkezvén, egé-
szen is ez napot itt tölténk. Ma is igen szép idö lön
8 éjjel sem volt semmi hideg.

1. Kedd. Az tegnapi múlatás után roszúl lévén
igen jó reggel falatozván és Barcsai uramék is Foga-
rasig együtt járván velem, kiindultunk, s ebédre men-
tem Újfaluba, s éjszakára pedig, noha estve felé,
Rflrpödre érkeztem. Ma délután nólia tiszta, de szeles
idö lön ; az múlt éjjel pedig egy kis dér is.

3. Szerda. Kűrpödrül is jó idein indulván meg
ugyan sáros úton, noha szép tiszta időben ebédre
Nagy-Sinkre, s éjszakára pedig beérkeztem Foga-
rasba ; az hol is mindjárt bementem udvarhoz. Ma is
szép tavaszi' idö lön ; az múlt éjjel pedig egy kis
dér volt.

4. CsStfirtSk. Tdeki uramat s az magyarországia-
kat felesen udvarnál tanálván, és jó reggel szállá-
somra begyülekezvén beszélgetéssel töltettük az időt,
és közönséges dolgainkhoz láttunk ; ebédután is ha-
sonlóképen. Mind ebéden is vacsorán is fen voltam
S az idö is szép tavaszi formába indult ; s éjjel pedig
derecske is volt.

5. Pintek. Ez napot is boldogtalan dolgainkrúl
való beszélgetéssel töltvén, ebéden is vacsorán is fen
lévén udvarnál Ebéd előtt két szolgámat is Brassó-
ba, ebéd után pedig Absolon uramat közönséges aka
ratbúl expediálván Sorybe (Stry-be) bizonyos fran-
cziai emberekhez. Ma is napestig szép tavaszi sütős
meleg idö lön, s éjjel sem volt semmi hideg.

6. Szombat Ma is napestig itt lök udvarnál ebé-
den oda fen , s vacsorán pedig szállásomon voltam.

iBteimek hála szép tavaszi idők járnak, úgy ma íb;
az múlt éjszaka ugyan volt egy kis dér.

7. Vtsintp. Ez napon is itt udvarnál voltam,
reggel praedikátiöra és ebédre is felmenvén; ebéd
ntán holmi irogatásimhoz láttam, kik miatt az délesti
praedikátiöt sem hallgathatám. Ma is, úgy múlt éjjel
is hasonló idő lön mint tegnap.

8. HetfA. Ma nnmk ő nagysága vadászni ki-
menve ebédet kin mezőben ettünk ; estve felé pedig
elbúcsúzván éjszakára én Nagy-Sinkre mentem. Dél-
utánra nagy szél , s estve felé szapora eső volt; s az
múlt éjjel pedig ugyan alkalmas dér is volt

9. Kedd. Nagy-Sinkrűl tegnap elkísért udvari
atyafiak elválván tőlem, mintegy 7 óra tájban reggel
indulhaték csak, s az alkalmatlan úthoz képest ebédre
Vessződ nevfi szász falunál tovább nem mehetek';
éjszakára pedig Ujegyházra érkeztem. Házomig';ve-
lem járván Ketzer MenyJiárt. Klóbtisiczki Pál és Fajgd
Péter uramék is. Az tegnapi szeles és esős idő után
ma szép tiszta tavaszi idő lőn, s éjjel is fagyott.

10. Szerdn. Ujegyházrúl is megindulván "isten
kegyelmibtíl ebédre Vurpöd nevű szász faluba, 8
éijelre pedig Szelíndekre érénk jókor , utunk is sok-
kal jobb lévén mint tegnap, és az idő tisztán és mele-
gen szolgálván, s az múlt éjszaka is pedig semmi dér
nem lévén.

11. Cs5lörtök. Szelindekrtil mintegy nyolcz óra
tájban indulhatván csak holmi írogatásimra nézve,
mindazáltal ebédre Pókafalvára, s éjszakára pedig
Tóhát nevű oláh faluba érkezénk, utunk is jó és szá-
raz lévén. Istennek hála szép tavaszi idő lőn ma is
s az múlt éjjel volt ugyan egy kis dér is.

12. Pintek. Sietvén puszta házamhoz jó reggel

megindultam, s felettébb való nagy szél érkezvén ba-
joBan költözhetek által az Maroson; mindazáltal
magam jókor érkeztem Karkóba ebédre, de cselédem
nehezen jöhetvén által majd késöoskén érkezhetek.
Azalatt haza érkezvén újabb nagy szél támadván, s
abbál hó is származván , napestig szaporán esett ; s
ugyan alkalmas hó is vagyon. Az elmúlt éjjel volt
egy kis derecske.

13. Szombat. Az múlt egész éjjel is mind esett
szaporán az hó elannyira, hogy bokáig már s feljebb
elérjen , de állandó úgy hiszem nem leszen. Ma nap-
estig sem volt szfíueti az hó esésnek , kibfil is egy
nagy árvizet reményihetünk csak. Ez napot nyug-
vással töltém.

14. Vasárnap. Isten tudja, mit akarjon az hó,
mert az múlt éjjel is éjféltül fogvást reggelig , s reg-
altul fogvást délután harmadfél órakorig mind esett ;
estve felé ugyan valamennyire tisztult Ma ebéd után
csak az Írásban munkálódtam , foglalatoskodván az
reggeli és estveli praedikátiók hallgatásában is , itt
töltvén ezen napot is.

15. Hetfö. Ma jó hajnalban felkelvén újobban
tegnap hátramaradt leveleknek írásában foglalatos-
kodtam, expediálván jó reggel Kőszegi Istvánt is Huszt
felé Az múlt éjjel szép tiszta idö s hideg sem volt;
megviradván pedig szapora esö kezdett esni , s délig
tartott, mely esö is alkalmasint elapasztotta az havat.
Ez napot is itt töltém.

16. Kedd. Tegnap emberséges emberekkel ke-
véssé mulatván, napestig kornyadoztam, és hevertem
utánna; ebéd után pedig förödtem, s Teleki uramnak
rescribáltam ; azonban holmi aprólékos dolgaimhoz
is láttam. Az elmúlt éjszaka lágy idö volt, s nappal

Bem volt hidep: ; mely miatt Í8 napestig igen olvadott
8 eaett ax hó.

17. Szerda. Ma az újabb nnalmas 8 alkalmatlan
ntazáaomhoz való készületemben töltém az időt
ebédre GilAnyi Jakab Í8 érkezvén. Ma is jó tavaszi
idő volt; az hó is többire az éjjel mind elolvadott
hogy láttatja se sok legyen, mely is nagy sárt és Árvi-
zeket szerzc.

18. CsötSrtSk. Jó hajnalban felkelvén csaknem
nyolcz óráig végezhetem dolgocskáimat , és aztán
Isten jóvoltábnl megindulván, Ketzer nramék is velem
lévén , ebédet ettem Mihál}^alván ; éjszakára pedig
Borostyán (?) nevtt oláh faluba érkeztem. Istennek
hála reménységen kivül való jó utam kezde lenni,
mert az tegnapi jó idö az múlt éjszakai szelecske , s
az mai meleg idö alkalmasint szikkasztja az utakat.

19. Pintek. Ma napestig is sütős meleg lön, éjsza-
ka Í8 tavasz formán. Ebédre Sorostélyra, s éjsza-
kára Röszre mentem

20. Szombat. Röszrííl Í8 könyörgés után megin-
dul vAri az nagy sarok és alkalmatlan út mia ebédre
majd késöcskén érkezhettem Argyesre ; az hol is az
Hzekerek utiln sokáig várakozván, s ebédet sem évén
megindultam, és éjszakára Bendorf nevű faluba men-
tem. Ma napestig igen szép és meleg idö lön; é,jjel
pedig az elmúlt. napokban, úgy most is derecskék is
járnak

21. Vasárnap. Bendorfon, lévén velem praediká-
tor, a/ templomban hallgatván praedikátiót , és vl\á\\
na mindjárt megindulván. Ma is hasonló szép tiszta
idö lön mint tegnap, és az múlt éjjel is.

22. Helfó. Jó reggel felkelvén, s könyörgés után
megindulván , ebédre Nádpatakra s estvére be Foga-

raaba érkeztem Isten kegyelraébül , mindjárt fel Í8
menvén udvarhoz ; vacsorán ott is voltam. Ma is igen
afitett az meleg , hogy májusban elég volna ; éjjel is
pedig nem volt semmi dér.

23. Kedd. Ma napestig is itt Fogarasban voltam.
Igen kedvetlen idö volt. Bethlen Farkas és Ketzer Já-
nos nramék érkezének ide. Ma napestig itt voltam ;
egy kis esö is volt ; az múlt éjjel pedig kisded de-
recske is.

24. Szerda. Ma estve felé mind beérkezének az
tanácsurak s egyéb országbeli rendek is , az magyar
atyafiakban és az minapi gyűlésen itt lévő magyar
követekben is felesen, most kelletvén agitáltatni mind
az magyar dolgoknak, s mind az Béldi Pál és Bethlen
MUdós rab urak dolgainak. Ma is szép tiszta idö volt;
éyel pedig egy .kis dér. Ebéden is , vacsorán is fen
voltam.

25. Csötörtök. Ma az erdélyiek az rab urak sza-
badulásokban, mi pedig magunk dolgainkrúl való be-
szélgetésben foglalatoskodtunk; és így ez napot is
itt töltém. Szép tavaszi idö lévén ma is ; éjjel sem
volt semmi dér.

26. Pintek. Ma is hasonló formában telek el az
nap mint tegnap ; egyik részrtíl sem mehetvén az do-
log conclusumra. Ma egy kis esö is volt. Azonban
érkezek Strybül Absolon uram levele , kiben irja az
Lengyelországban lakó francziai király residensétül
raarcliio deBethnntúl expediált követek útban vannak,
és vasárnap estvére ide Fogarasba érkeznek. Az
iDúlt éjjel pedig ugyan alkalmas hideg lön.

27. Szombat. Ez napot is hol egygyel , hol más-
sal való beszédben töltém ; magam is az közönséges
dolgokhoz látván. De úgy látom még sem az urak

nem azabadulnak. sem az mi dolgainkban még válasz
nincsen : éa így telek el ez nap ia. Igen aaép tavaszi
idö Tolt 8 éjjel ae dér.

28. Vasanap. Ez napot iateniazolgálatban tölténk
közönaégeaen ia : én pedig eatve felé holmi irogatá-
aimhoz ia láttam. Érkezének napleazálláakor hat óra
után az francziai követek ia ^Ibsohnnal egyntt ; azon-
ban nagy réazin az emberekben ia eloszlanak , és az
tanáeanrakban is az két HaUer és Bethlen Farkas nr.
Egészen az nap azép tavaazi módon szolgált mind
nappal, a mind éjjel.

29. HftfA. Noha tegnap sokunknak kérésére is
az rab uraknak az fejedelem megengedni aemmikép-
pen nem akara : mindazáltal már ma engedelmeskedni
láttatik ő nagysága . s nagy reménység megszabadu-
lások iránt. Mi is pedig az portára menő követeink-
nek expediáltatásokban s expeditiójok concipiálásá-
ban fáradoztunk. Igen szép tavaazi nap lön ma is.
noha az múlt éjjel volt egy kis hidegecake is.

30. Kedd. Az mai napot is dologgal éa irogatás-
sil tölténk el. Reggel az egész magyar itt benlévö
atyafiakkal együtt az franczia köszöntésére mentem,
kik is praesentálván marchio de Bethune levelit ud-
varhoz felmentenek. Estve felé magánosan is elmen-
tem hozzájok , és eleget beszélget\'én véllek , vacso-
rára az palotára mentem. Ma napestig szép meleg
idö, és éjjel sem lön hideg.

31. Szerda. Ma^is munkával éa egyéb követek
expeditiöját néző foglalatossággal töltök az időt ; de
részemrüK és kivált az erdélyi urak részérűl az urak
szabadulásokban való mesterkedéssel ; az mint h'>gy
Isten kegyelmibül mindaddig szólánk ö nagyságának,
hogy nemcaak megigirte , de vacsora tájban az rab

bázbúl mind Béldi Pál, s mind Bethlen Miklós uramé-
kat vároBon levő szállásokra ki is bocsátotta bizonyos
eserekbfil álló kezesség alatt. Igen szép tavaszi idő
lön ma is ; éjjel egy kis dér is volt.

Április.

1. CsStfirtOk. Ez hazának már régen bevött szo-
kása szerint az mai nap böjtöléssel , és háromszori
templomba való járással telék.T>e Isten megbocsásson
mind az erdélyi magyar dolgokban interessatus urak,
snűnd velem együtt az magyarországi atyafiak az
elmúlt napokban lőtt discursusinkat arra vettük deli-
beratióba s effectumba, az mint hogy mind az m. fejede-
lem részirűl, 8 mind az mi részünkről Lengyelországba
az francziai residenshez menő követek nemcsak de-
nomináltattak, de plenipotentiájok , instructiójok és
egyéb missilis levelek meg is írattattak ; az portára
menő követeinknek kezekbe is adatódván az reájok
szóló instructio s azon portára szükséges missilis
levelek. És igy Lengyelországba uramék részérül
mégyen Macskást Boldizsár uram , az mienkrtil pedig
Farkas Fábián, Fajgd Péter és ^6«oíonZ)ámeZ uramék,
az egyik követ franczia is együtt járván vélek , az
másik pedig megtérésekig udvarnál resideálván. Az
portára pedig részünkrül mennek Kende Gábor, és
Ketzer Menyhárt uramék, kapitihájul pedig Ktthinyi
László uram. Igen szép meleg idő lőn ma is; az múlt
éjjel sem volt semmi hideg. Az francziáknál ma is
voltam.

2. Pintek. Az fejedelemtűi még tegnap búcsúzván
el az közönséges dolgokra nézve ebédig ma sem me-
hetek el hof mester uramnál lévén ebéden. Ebéd után

azérc én is megindniék . é% éjszakára Nagy-Sínkre
menckiazhol is vacsorán az királybírónál voltam.
Istennek hála ma is szép meleg tavaszi idö lön;
éjszaka is meleg volt.

3. Szombat. Baranovszki uramat szfikséges dol-
gaim végett kelletvén expediálnom Szigetre, és onnan
most is Ungvárra Barkóczi Sándomé asszonyomhoz,
szekereimet jó reggel elöküldtem ugyan . de magam
az sokféle expeditióra nézve Lengyelországba is irván
követeink által, későn indulhaték : mindazáltal ebédre
Mártonhegyére, s éjszakára Holczmány nevfl szász
faluba érkeztem ; s ez mái nap is éjszakával együtt
szép tavaszi módon szolgált.

4. Vasániap. Igen sietvén haza Hlyére, jó hajnal-
ban megindultam, és ebédre igen közel Szebenhez He-
mersta It (Hammersdorf) nevű szász faluba , s éjsza-
kára pedig majd késöcskén Omlásra érkeztem, nagy
lévén az mai jövés. Ma is szép melegen szolgált az
nap, estve felé azért beborult, s valamenyire paraholt
is dz eső ; az múlt éjszaka is meleg lön.

5. Hetfö. OmlásrúI jó reggel indulánk meg , és
kiltncz óra előtt érkeztem Drassóba Keresztesi Sámuel
uramhoz ; az hol is egynehány óráig lévén éjszakára
még is Szász-Piánba verdödtem, s ott is háltam. Ma
reggel is mintegy esőre állott az idö. de ebéd tájéká-
túl fogvást aztán csaknem estig szaporán esek az
eső ; az múlt éjjel pedig szeles, de tiszta idő lön.

6. Kedd. Piánbúl is jó reggel megindulánk és
egyhuzomba mentünk Piskibe Barcsai Mihály uram-
hoz ; az liol is sokat mulatván s déltájban is érkez-
vén, ostve felé még is elmének, és késő sötét éjszaka
érkezhetém Sólymosra Barcsai István uramhoz; de az
ebéditttl roszúl lévén csak lefeküdtem, többire semmit

sem évéu. Ma szép tiszta tavaszi ídö lön ebéd ntán
estig ; de délig igen hideg és nagy szél volt ; az sze-
rént az múlt éjjel is.

7. Szerda. Jó hajnalban mindjárt felköltem, és
hamar is megindulván kilencz óra tájban érkeztem
Isten segitségébül Hlyére Szálai Pál urammal együtt;
s ez napot nyugovással is töltém ; szép tisztán szol-
gálván az nap, s az éjszaka is tavaszi módon.

8. CsStSrtök. Ma az utazásban való fáradságo-
mat reggel sokáig való heveréssel pótiám ki. Azon-
ban ebédre érkezének hozzám Józsika Gábor és Bar-
aai htván uramék ; kik is jól lakván estve felé elme-
Qének. Ma napestig szép verőfény szolgált, noha
fogas, éjszaka pedig csendes idö lön.

9. Pintek. Jó idö lévén ma reggel kimentem vala
nyulászni ; de csakhamar megtérek , eső is esett ke-
véssé. Ebéd után csaknem estig homályosan is tar-
tott, éjszaka pedig egy darabig hideg szél volt.

10. Szombat. Ma napestig nagy esö volt hideg-
gel telyes , ki miatt csak bennültem ; v ^óban meg is
ázott az föld. Holmi levelek írásával s olvasással
töltettem időmet Az elmúlt éjjel is esett az esö , és
szél is volt.

11. Vasárnap. Ez nap praedikátiók hallgatásá-
val múlék el. Napestig nagy szél tartott Ma is hol-
mit Írogattam, s időmet bennfiléssel töltettem Az
múlt éjjel is kedvetlen és homályos idö lön.

12. Hetfö. Jó reggel ki akartam vala vadászni
menni de szapora apró esö kezdett esni, mely is
csaknem ebédig tartott; délután pedig feltisztulván
és szép tiszta meleg idö lévén ugyancsak kimentem,
8 njrul fogatásbúl elég szerencsénk is volt. Az éjjel
csendes idö lön; hajnal felé kezde borulni.

13. Kedd. Noha reggel szeles idő volt , de dél*
után estig igen melegen sütvén az nap s tiszta idö is
lévén , vadászni ma is kimentem , s hat óra felé meg
is tértem. Az múlt éjjel pedig volt egy kis hideg is.

14. Szerda. Ma is tegnaphoz hasonló szép idö
volt, szikkad is az fold. Az múlt éjszaka meleg lön.
Ma is kimentem vala ; s vettem TeUki uram levelét is.

15. Csötfirtök. Ma vallásunknak régi bevett szo-
kása szerint Isten kegyelmibfll communicáltam má-
sokkal együtt reggel ; s estve felé homályos idö volt,
esö is kezdett kevéssé esni. Az múlt éjszaka pedig
meleg idö volt, noha szél is volt.

16. Na^ypintek. Ez mai szent napot is Isten pa-
naszul ne vegye megszentelök, reggel pracdikátiót
hallgatván, s délután passiót énekeltetvén, s napjában
csak egyszer is évén. Az múlt éjjel csendes és rek-
kenő idö volt ; nappal pedig többire homályos, és esö
is kezdett esni. Délután érkezek levéllel s valami
gyermek lovakkal Serobak l^ván is Udvarhelyrül.
Azonban hozák szegény Hosdáti Ferencz uramnak is
tegnap délesti négy s öt óra között ez világbúi való
kimúlását karácsontúl fogva való betegsége után.

17. Szombat. Ez napot csak bennüléssel töltettem
igazán aprilizálván az idö , és egynehányszor hozzá
fogván az esö az eséshez ; néha megtisztula , mindaz-
által igy is valóban megázott az föld. Ma metszetlen
és fékes lovaimat fftre , és czövekesre eresztem. Az
múlt éjjel is csendes és lágy idö lön.

18. Vasárnap. Legyen áldott Istennek szent neve
érette az áldott húsvéti napokra tűrhető egésségben
és az hazának csendességében érhetők; ez mai napot
kétszeri praedikátíó hallgatással és becsülettel töltém

el. Nappal és az elmúlt éjjel is egy darabig csendes
és tiszta idő lön ; de estve felé esö is esett.

19. Helfö. Nyavalyás Hosdáti uramnak szerdán
lejendö temetésére igirkezvén , azonban az postames-
ter uram lakadalmára való úthoz is készülvén , reg-
gel praedikátíót hallgatván , ebéd után S^ Gábor há-
zánál is mulattam egyideig ; estve felé pedig holnapi
Qtamhoz készülvén. Reggeltül fogvást délesti egy
óráig szép tiszta ídö lön , azután szaporán és sokáig
esett ; estve felé ugyan újobban is feltísztúlt.

29. Kedd. Isten kegyelmébül lUyérül jó reggel
megindultam Szálai uramat házomnál hagyván, és
ebédet Kisgesen „(tán Kérgesen)^ evén, nagy időn
érkeztem Hunyadra ; az hol is estig dolgaimat végez-
tem. Ma napestig igen szép tiszta meleg idö lön;
éjszaka is meleg volt

21. Szerda. Ma is kilencz óra feléig szükséges
dolgaimban foglalatoskodtam ; azonban föröstökö-
mezvén Hosdátra az temetés helyire több becsületes
emberekkel általmentem ; az hol is hosszas czeremo-
niák után szegény Hosdáti Ferencz uramat el temetők.
Eltemettetése után pedig semmit se késvén éjsza-
kára Porkiszra (Perkász) verdödtem. Ma szép mele-
gen és sütősen szolgált az nap; éjszaka is pedig ta-
vaszi módon viselte magát.

22. CsöíSrtöL Ma is könyörgést hallgatván ugyan
jókor indultam , és ebédre Csórára , éjszakára pedig
érkeztem Péterfalvára ; az hova is leveleim is érkez-
vén, feles dolgokon mentem által, némely tiszteimnek
is dispositiókat adván. Ma is hasonló idö volt mint
tegnap ; noha az Maros mellett túl nagy esők láttat-
tak, mindazáltal minket meg nem áztattak.

23. Piotek. Karkai és illyei tiszteimet reggel

elbocaátván ma Bem kéaőn indultam . 8 ebédre Kagy-
Apóidra, éjszakára pedig Keresztényraigetre men-
tem. Azonban még reggel érkezének bolmi tábori
katonák Í8 az Majos uram levelével. Ma is napestig,
és az múlt éjjel is szép tavaszi módon szolgált az
nap; Istennek hála útnnk még is száraz és törett
vagyon.

24. Szombat. Sietnem kelletvén az Székely László
uram lakadalmára ugyan idein indulék meg, és hogy
annál többet mehessek, sidejébben szállhassak, csak
egy végben mentem ; sokat is kerülvén alkonyodólag
érkezhettem csak Szent- Ágotára. Ma nagyobb, részint
hegyes és sáros de nagy iitat is jővén , lovaim igen
elbágyadtak. Az idő mindazáltal mind nappal, s mind
éjjel szép melegen, s tavaszi módon szolgált

25. Vasárnap. Nem várakozhatván előttem álló
utam miatt, az praedikátió után innen is megindultam,
s ebédre Nethusra, éjszakára pedig ^Cegy szó hiány-
zik)^ verdödéuk. Istennek hála ma is, és éjszaka is
szép napunk lön.

26. HetfS. Sirató estire én is másokkal együtt
Székely László uramtúl Erkedre mára hivattatván,
igen reggel nem indultam , és szántszándékkal való
kerüléssel ebédre Szász- Keresztúrra érkeztem; az
hol is postamester uramat az udvari ifiakkal együtt
tanálók ; de ö kegyelme semmit sem késvén, azonban
én is ebédemet végeztem , hálni nagy idein beérkez-
tem Erkedre ; az hol is annak rendi szerént az va-
csora víg lakással telek el. Ez nappal s éjszakai
idő is szépen szolgált.

27. Kedd. Isten kegyelmibül valóban alkalma-
tos ídök szolgálnak az mostani lakadalmaskodásra is.
Tegnap az hivatalosokban feles főrend és urak is

gyülekezvén be, ma mintegy tíz óra felé indulánk
meg csak szép rendesen Erkedrűl; és noha csak egy
mérföldnyire van az lakadalmoskodó hely , de felet-
tébb lassan menvén, és az dispositiók közben igen
gyakran meg is állván, csak délesti két óra felé
érkezheténk Dersre; az hol is az fejedelem képét
Bánffi Zsigmond uramat közönségesen szállására ki-
sérvén eloszlánk ; s míg az vőlegény eskűdtetése s
ajándékok praesentálása véghez ment, elkésődvén
az idö, hat óra tájban ülheténk le csak asztalhoz , és
az sok ital s táncz után éjfél után oszolhatánk el.

2S. Szerda. Az tegnapi múlatás után nem szinte
jól érzem magamat. Jó reggel felkelvén holmi dol-
gaimban foglalatoskodtam. Azonban az lakadalmi
háznál másokkal együtt föröstökömezvén kilencz óra
tájban , mintegy délesti másfél óra tájban megindu-
lánk Dersbűl , és az násznépivei együtt és sötétedve
érkezénk Szász-Kézdre ; az hol is az italt , valamint
tegnap , nem tágítottuk. Ma is egész nap , éjszakájá-
val együtt szép tavaszi módon vis ^(néhány szó ki-
maradt)**.

29. Cs5t5rt5k. Szász-Kézdrül is mintegy reggeli
hét óra tájban indulánk ; egy végtében megállapodás
nélkül menvén érkezénk háló helyre Sáros nevű szász
faluba; az hová is idein szállva meg asztalhoz is
gyertya íiélkül ülénk le ; s vig lakással töltvén az
időt , itt is éjfél után fekheténk le. Az múlt éjszaka
(eső) lőn, nappal pedig igen sütő meleg; noha délután
mintegy fertályóráig záporeső is esett.

39. Pintek. Sárosrul Isten jóvoltábúl szerencsé-
sen megindulánk és Szász-Medgyesre kerülvén, az
városon által is menvén , délelőtt érkezénk az Székely
Lásdó vőlegény úr házához Pócstelkére; az hol is

MOHW. HUVO. HI8T. BCBIPT XVIII. 3

délesti bárom óra tájban filvén le az asztalhoz, sokáig
való ital után eloszlánk , és ez napot is szerencsésen
eltölténk , kiért is áldassék Istennek szent neve. Áz
múlt ^szaka, és ez mai nap is rekkenő lön.

M a j n 8.

1. Szombat Az ország rendelése szerént ez mai
nap is böjti , de az böjtre nézve utolsó is lévén , meg
kell vala üUenfink, de közönségesen is elunván az
hosszas vendégeskedést , farsangolást kicsinytűi fog-
vást nagyig mind eloszlánk; és elbúcsúzván gazdánk-
túl én éjszakára jöttem Hosszú- Aszó nevű szász falu-
ba. Ma is napestig igen sütett az nap; éjszakán is
tiszta idő lön.

t Vasárnap. Könyörgést hallgatván Hosszú-
Aszórúl jó reggel megindultam, és ehédlö helyre
mentem Karácsonfalva nevű oláh faluba, az hol is
feles irásimat végezvén Berkest Maramarosba expe-
diálám, s majd majd késöcskébben indulhatván, mind-
azáltal jókor érkeztem Karkóba. Ma igazán nyári és
felettébb is meleg idö lön ; az múlt éjszaka is rek-
kenő volt.

3. Hetfö. Aprólékos dolgaimat végezvén, itt Kar-
1^ óban évén ebédet, s ebéd után megindultam sietvén
az gyógyi förödöbe, egy húzómban mentem Alke-
nyérre ; az hová is vacsorára érkezek Orlai ur Bor-
berekbül. Ma délig nyári idö lön ; de délután valami-
vel rettenetes szél kezdett lenni , és estig is tartott,
alig maradhattunk magunk is az nagy por miatt.
Az mnlt éjjel pedig tiszta meleg és csendes éjsza-
kánk lön.

f Kedd. Jó reggel felkölteni, hogy hamarébb

érhessem az fordöt; de az Gyalmár mellett való Ma-
ros tartóztata sokáig bennünket, képtelen nagy szél
lé?én valamint tegnap , úgy ma is délig , és az múlt
éjszaka is , de az mint hallom országszerte is még
ezen két nap. Bajosan , mindazáltal még is mindé-
nestfil fogva által költözénk , és mintegy reggeli ki-
lencz óra tájban érkezénk ; kétszer, és alkalmas ideig
feddvén ezen nap, és csak egyszer is évén.

5. S&erda. Ezen napot egészen itt az förödésben
töltém, ma is kétszer forödvén. Azomban feles iroga-
tisim is voltak Rhédei Ferencz uramhoz s másokhoz
ide jővén az ő kegyelme szolgája levelekkel. Ma igen
szép tiszta meleg idö lön; az múlt éjjel is pedig me-
kg és csendes idö lön.

S. CsStSrtÖk. Ez nap is szép melegen és sütősen
szolgála. Ezt is kétszeri forödéssel töltém, és itt hely-
ben. Ma is tegnaphoz hasonló szép napunk lön ; az
múlt éjszaka is csendesen viselé magát.

7. Pintek. Ez napon is egészen itt valék, sokfelé
való Írással Azonban ma is kétszeri forödéssel tölt-
vén el ez napot is. Ma is szép meleg nap lön , úgy
éjszaka is.

8. Szombat Ma is itt az fördöben valék , csak
egyszer förödvén, és nem is lévén igen jól. Marama-
ros felé is expediáláro Píkkát. Azonban Ncdáczi uram-
nak is vettem Bábolnárúl levelét , kiben hi házához
holnap estvére ; oda is Ígérkeztem. Teleki uramhoz is
expediálám szabadosomat. Ez napon igen meleg idö
lön ; az múlt éjjel is szép harmatos idö.

9. Vasároap. Reggel és ebéd után is praedikátiót
hallgatván Isten kegyelmibttl megindulánk, és Bá-
bolnára érkezvén, Ncdáczi urammal ott is háltam. Ma
igen rekkenő meleg volt; magam is roszúl és bágyad-

tan voltam majd délesti oé^ órakorig , igen menvén
az haaam. Az múlt éjjel is tiszta csendes idő lön.

II. Hftn. Jó reggel felkelvén Bábolnárúl búcsú
vétlen jöttem el , és roszúl lévén az t^;napi múlatás
ntin az kéméndi savanyúviznél ebédlettem , az hol is
sok savanyúvizet íván , többire napestig ma is hasrá-
g^- és menés volt egyaránt rajtam ; de mindazáltid
szerencsésen vacsorára Hlyére érkeztem. Ma is nap-
estig rekkenő meleg lőn ; hanem délntán vagy egy
óráig esett ngyan szapora eső. Az múlt éjszaka is
pedig szép harmatos tiszta idő lőn.

11. Kedd. Ez napot njrngovással , heveréssel , és
étlenséggel töltettem; fördés gyomorfójás lévén ma
is rajtam , csak komyadoztam. Igen szép idő és me-
leg lőn napestig ; az múlt éjjel is pedig tiszta és csen-
des idő lőn.

lí Szerda. Tegnap estve felé nagy köhögés
esvén reám, igen roszúl voltam miája, meri az fejem
is két felöl igen nyilallt; ki miatt ma is csak kopla-
lással vettem eleit tovább lehető betegségemnek.
Azonban Teleki nramnak is vettem egy kötés levén
(tán levelét). Ez nap is szép tiszta, és az múlt éjszaka
is csendesen szolgált.

13. Cs8t9rt5k. Az harmadnap! komyadozástúl,
sétlensígtfil elbágyadván áert akarván kapni, jó reg-
gel felköltem, és vadászni mentem ; az hol is az ször-
nyű hévséget s rekkenő meleget megunván vissza-
jöttem, és sötét estig víg lakással s mulatással töltet-
tük az időt. Az múlt éjjel is csendes idő lőn.

14. Pintek. Istennek hála ma jobban érzem ma-
gamat. Délután az Maroson mentem által sétálni s
csaknem estig oda voltam. Ma is igen meleg rekkenő
idő volt; az múlt éjszakán is szép tisztán szolgált

15. Szombat Ez napot csak bennüléssel a olva-
sással töltettem el ; kimentein ugyan kevéssé vadász-
ni Í8, de mit sem késvén mindjárt megtértem. Ebéden
Jtasika Gábor uram lön nálam. Ma is nyári meleg
15d ; éjszaka is szép csendes idö.

IS. Vasárnap. Ez napon annak rendi szerint
Uteniszolgálatban foglalatoskodánk. Homályos idö
lön estve felé, nappal pedig meleg világos idö lön. Az
múlt éjszaka is csendesen viselé magát. S érkezek
Tdeki uram szolgája is estve felé levelekkel.

17. Hetfö. Áz múlt éjjel is csendes idö lön ; ha-
nem virradta felé hajnalkor esett szép záporeső , de
csak egy óráig ha tarthatott. Nappal pedig napestig
változó idö lön , mert három ízben is kezdett az esö
esni, de mindjárt tiszta és fényes napra fordnlt.
Egyébiránt valóban kívántatnék az esö mindenféle
vetésre.

18. Kedd. Jó reggel elkészültem vala, hogy men-
jek vadászni, de mindenfelöl bebomlván Istennek
hála szép és szapora esőnk lön , és majd délesti há-
rom órakorig tartott , ki miatt is vadászatunk elmú-
lék. Hanem estve felé Józsika Gábor aram instantiá
jára vacsorára mentem Branyicskára, s ott is háltam.
Az múlt éjjel is nagy esö volt.

19. Szerda. Jó reggel felköltem, és vadászni men-
tem vissza Hlye felé , de roszúl lévén az tegnapi mú-
latás után , és esőre is állván az idö , az vadászokat
oda hagyván íziben eljöttem , és haza érkezvén me-
gint njobban esett az esö , mely is estig tartott. Az
múlt éjjel is esett egy darab ideig, alkalmasint meg
is ásott már az föld. Mát csak heveréssel s aluvással
töltettem d inkább.

i9. CsÜkték. Ma holmi aprólékos dolgaimhoz
8 olvaagatisimhoz láttam. Hiiid as mólt éjjel a mind
(nappal) képtelen nagy éa estig tartó azél lévén.

M.Píltek. Jó reggel kimentem vadásmiJófSnC?)
túl; sok szép helyeket járván semmi szerencsénk
nem volt ; estve felé térhetek meg csak , éa hátrama-
radt részét ez napnak mnlatáshan s borosáaban töl-
ténk el. Ma igen szép csendes nyári idö l&i; as máit
éjszaka is hasonlóképpen.

it SzMibit Ez napot is itt Dlyén benn, és me-
zőn való kijárással íb töltém el. Érkezvén Tdeki
mramtúl is levelem, kiben irja ma egy hete virradóra
szegény Seuhai Mátyás uramat Maramarosban Ro-
salyán az szathmári talpasok 180 maga házánál meg-
ölték és lövöldözték volna. Szái\ja és irgalmazzon
Isten neki , ily véledenfil kellé ily hazánk tagjának
bujdosásában elveszni. Ma is szép csendes idönk lőn;
hasonlóképpen az múlt éjjel is.

23. Vasárnap. Az mai nap devotióval múlék el ;
gyalog sokat is sétálván, azonban Teleki uramnak is
rescribálván. Ma is meleg nyári nap lön.

24. Hetfó. Ez nap is szép melegen szolgálván, és
az múlt éj íb csendes lévén , mezőre való kinsétálá-
sommal telek, semmi újságot nem hallhatván.

25. Kedd. Igen szép nyári meleg nap volt ma
is ; már is igen kiszáradt az föld , az kiben kivántat-
nék az eső. Többire csak mezőben ide s tova való
járással s lovaim föresztetésével múlék el töllem az
nap. Az múlt éj is csendesen viselé magát.

26. Szerda. Ma igen meleg nyári nap lőn; az
múlt éjszaka is csendes idő volt; de estve felé bebo-
rult, és szomorú és esőre álló idő láttatott lenni, de

Dcm eshetek semmi is. Mát csak benlétellel , és olva-
sással töltém el.

27. CsfitSrtÖk. Ez napot is az illyei házomnál
töltém; érkezvén leveleim is az országgyűlésének
pro 30 praesentís terminálása felől ; melyre nékem is
fel kelletvén fáradnom Fejérvárra készfilgetvén.
Azonban délesti három óra után estve felé rettenetes
nagy s iszonya szél lőn , majd egy óráig s annál is
tovább tartó , mely is az hegyeken s némely faluk
határán jégesőt , ide alá pedig kevés ideig tartó szép
esőt szerze. Az múlt éjjel szép csendes idő lőn , nap-
pal is három órakorig sütős meleg lőn.

28. Piotek. Sernsei uramék tegnap búcsúzván el
tőlem , ma reggel visszaindulának az táborra. Ma-
gam pedig hajnalban kimentem az Bozra (?) va-
dászni; az hol is szarvasokkal igen szép mulatságom
16n. Ketteit sok ttzetés után elszalasztok ; az harma-
dikat pedig elfogatok ; melylyel is ebédre Hlyére meg-
tértem. Reggel kedvetlen esőre álló iád lőn , azután
estig szép meleg nyári idő , eső is kezdett két ízben
i8 esni , de kevés ideig tartott. Ma sem levelem , sem
hírem sehonnan sem érkezett.

29. Szombat. Ma is de nem igen reggel kimen-
tem vadászni; de nagy szél kezdődvén szőlőmet tekint-
vén meg megtértem. Ma napestig is hives és szellős
idő lőn, bízvást kelhetett az mente. Isten oltalmazzon
dértfil. Az múlt éjjel is nagy hideg idő lön. Érkezek
Török Mátyás is levelekkel.

30. Vasárnap. Ma is délig hideg és nagy szél is
volt; délután pedig csendesedvén estve felé meleg
kezdett lenni. Ez napot is itt és praedikátiók hallga-
tásiban töltvén, s délután az szállás , és idein korán

• c^..

élés beszállítás kedvéért Baranovski uramat Fejér-
várra küldvén. Az múlt éjjel is híves lön.

31. Hetié. Elakarván Isten kegyelmébiil holnap
indulnom, holmi dolgocskáimhoz s készulgetéseimhez
láttam. Ma Istennek hála szép meleg nyári nap lön ;
és ez éjszaka is csendes idő lön.

J n n i n 8.

1. Kedd. Jó hajnalban felkelvén meg is indulék
Fejérvár felé. Utómban az Boz nevű helyt meg is
vadászván ebédre az kéméndi savanyúvizhez , éjsza-
kára pedig Foltra mentem, betérvén ebéd után Na-
l&cd uramhoz is Bábolnára. Ma délig csendes és
tiszta nyári idő lön ; úgy az múlt éjszaka is. Délután
pedig sötét estig derekasint vert bennfinket az eső.

2. Szerda. Ma is jóregg indulék meg egyhuzom-
ban menvén Vinczre , az hol is az újkeresztényeknél
evén ebédet , délután három óra tájban érkeztem be
Fejérvárra még együtt tanálván az országot Ez
elmúlt éjjel is az estétűi fogvást viradtig , és ma is
délig mind egyaránt és szaporán esett az eső, való
ban nagy sárt is csinálván , és az földet is megáztat*
ván. Ide érkezvén Teleki uramhoz és udvarhoz is
mindjárt felmentem. Délután estig homályos de nem
volt esős idő.

3. Cs8t5rt5k. Ez napot egészen itt Fejérváron
töltém. Ebéden udvarnál, vacsorán pedig szállásomon
lévén. Ma délután az ország is eloszla , megtiltván
egészen semmifelé fejedelem az múlt esztendőkben
vert új pénzt senki az országban el ne vegye. Jöttek
hírünk s leveleink mind portára s mind Lengyelor-
szágba kflidett atyánkfíaitúl az múlt két három nap-
nak forgása alatt ; kik is Istennek hála jóval Ustat-

nak. Az Leugyelországba mentek pedig bizonyosan
cam effectu, és pro 29 praesentís Radnótra való meg-
téréseket s elérkezéseket irják. Már is az urakban
sokan eloszolván elmentek , úgy Teleki nram is estve
fdé. Ma csaknem estvéli hat óráig eső ngyan nem,
de homályos idő volt ; hat óra felé pedig kevés ideig
tartó ragya volt; és az múlt éjjel is nemsokáig
tartó eső.

4. Pioiek. Ez napot is itt Fejérváratt többire
heveréssel töltém. Tegnap reggel én is az itt rési-
deáló francziai követ látogatására menvén , már ö is
eijött hozzám. Udvarhoz is ebédelött felmentem ; dél-
után pedig csak az szállásomon contineáltam maga-
mat, holmi irogatást is tevén, és ebédután Szálai s
Gyiirkács uramék is Illyére visszamenvén az inne-
pekre. Ma két ízben is , de nem soká tartó esö volt ;
az éjjel is pedig volt egy kis esö.

5. Szombat Ma is délig Fejérváratt voltam ; dél-
után pedig az áldott innepekre nézve kimentem Kar-
kóba. Délig tiszta és meleg idö , délntán pedig egy
kis ideig szapora esö kezdett esni; jókor is érkeztem
Karkóba.

S. Vasárnap. Liegyen áldott Istennek szent neve
érette az áldott pünkösdi napokat is megengedte ö
Szent Felsége érnünk mind ennyi alkalmatlanságok-
ban is. Isten könyörüljön Szent Fiáért rajtank, s
adja az következendöket édes hazánkban kegyesen,
és szerencsésen eltöltenünk. Ez napot praedikátiók
hallgatásában mnlatánk el , külömben is igen meleg
tiszta nyári idö levén ; hasonlóképpen az múlt éjjel is
szép csendes idö lön.

7. Hetfó. Ma is délig ittmnlatékKarkóban,prae-
dikátíót is hallgatván. Délután pedig bementem újob-

bao ad%'vboz Fejéirárra ; az hol is vacsorát magam
szállásán öTém. Ma is szinte estveli hat órakorig
szép nyári id6 Ion . estve pedig felettébb való sza-
pora eso 16n.

& EeM. Napestig itt lök Fejérváratt, két ízben is
feljárván ndvarhoz. Az múlt éjjel is egy kis eső lön.
Voltam az francziáaál is , holmi dolgaimat is végez-
tem. Ma pedig napestig szép idö tartott

9. Szerda. Istennek hála ma mqpestígaiépmdeg
nyári idö lön. Ebédig itt lönk Fejérváratt; ebédntáa
pedig az fejedelem , s az francziai követel az gyógyi
fSrdöbe megindoltnnk , és éjszakára vadászva érke-
zénk Vinczre.

II. Gsitirttt Jó reggel felkelvén nmnk megin-
dula, és ebédig vadászván Alkenyéren ebédlett ö nagy-
sága, s hálni pedig az fSrdöbe beérkezett Igen sfitös
meleg lön, és éjjel is tiszta nyári idö.

11. Píltek. Napestig is az gyógyi fördöben la-
kánk, fSrodvén kétszer én is; s avval múlék el az
nap. Elgyébiránt az miílt éjszaka is, ma is meleg
idö lön.

12. Szombat Ez napot is forödéssel tölténk el ;
hasonló szép meleg nyári napunk lévén ma is mint
tegnap, ügy az máit éjszaka is.

13. Vasiniap. Itt valék ma is napestig, ma ö
nagyságával csak egyszer forödvén. Szárazságra hig-
landó rekkenő időrés igen meleg lévén ma is. Eléggé
is hivám ö nagyságokat Hunyadra, de nem jöhetvén
el, az francziai követet , és az udvariakban is felesen
bocsátott el holnap velem ö nagysága. Semmi olyas
hirek eddig nem érkeztek.

14. Hetfó. Isten kegyelmibfil jó r^gel megindu-
lánk az förödöbttl, és egyhozomban Hnnyadra verdö-

dénk) az hol is sokat mulatván, ez nap szép melegen,
és az múlt éjszaka is nyári módon esősen telek eL

15. Kedd. Az tegnapi mnlatás után majd roszúl
lé?én, és kivált az francziai követ, majd későcskén
kdheténk fel , é& a mia későn is indulhatánk Haczok
felé; az hova is vadászva menvén ebédre ugyan több
becsületes emberekkel együtt ugyanesak elérkezénk;
és ugyan Haczokon évén vacsorát is ott is hálánk.
Ka napestig sfitős és igen meleg nyári nap lön ; s az
éjjel is csendes tiszta idő volt

IS. Szerda. Ma jó reggel felkelvén az franczia
iNirátságáért Ulpia Trajanát mentünk látni ; az hon-
nét is visszatérvén, egyhuzomban mentünk és sötétre
Hmyadra. De délesti négy óra felé érkezheténk
csak ; az hová feleségestűi több becsületes emberek
Í8 concorrálván Hieronymus András deák nevű becsü-
letes ember szolgámnak szolgáltattam ki lakadalmát;
8 ezen napot vigan és sok tánczczal töltvén eL Ez
oap is egészen szép tisztán szolgált ; hanem délesti
három órátúl fogván mintegy két óráig kimondhatat-
lan és hirtelen múló záporeső volt, mely is hamarjá-
ban nagy árvizet, és sok károkat szerze. Az múlt
éjszaka pedig csendes és tiszta volt.

17. CsfitSrtök. Az tegnapi múlatás után majd in-
kább mmdnyájan kornyadozván lévén sokáig hever-
tink; mindazáltal ebéd felé ugyan csak felkelénk, és
isstalhoz leülvén ebéd felett ma is alkalmas ideig
mulatván , annak rendi szerint az menyasszonyt az
féle levőkkel magam (egy szó hiányzik) s Hosdátra
elküldettem ; és magam is az francziával s több ve-
lem levő udvari becsületes rendekkel elindulék, és
éjszakára mentünk Aranyra. Ma igen szép és nyári
mtltg nap lőn ; és az múlt éjjel is tiszta idő volt.

18. PÍOtek. VilágoB viradtíg tánczölván Aranyon
így az szállásunkon csak félfertályig sem voltunk,
hanem mindjárt beülvén az szekérbe elindnlánk , és
ebédet Balomiron évén , és az francziát is Fejénrárra
az szállására kisérvén, s udvarhoz is felmenvén éjsza-
kával ugyancsak Karköba verdödém^ ebédre hol-
napra várván Tdeki uramat az asszonnyal együtt. Ma
is igen szép tiszta és melegen telek el az nap ; és az
múlt éjszaka is szép csendesen.

19. Szonbat. Sokáig heveréssel s aluvással
töltvén reggel az napot az sok fáradsághoz és alkal-
matlansághoz képest, azonban ebédre érkezek Tdeki
uram is magyarországi companiájával egyfitt ; ebéd
után pedig ugyan csak be kellé 6 kegyelmével udvar-
hoz mennem; és Fejérváratt is hálék. Ma, és éjjel is
ágy szolgált az idö mint tegnap, semmi eső nem lévén.

20. Vasárnap. £z napot egészen itt mulatám el;
helyben tanálván Macskád Boldizsár és Faggel Péter
uramékat az fejedelem ö nagysága és részfinkrfil
Lengyelországba marchio de Bethunehoz expediált
követeket , kik is Istennek bála kívánságunk szerént
való válaszszal jővén Farkas Fábián uramat egy firan-
cziával hagyták el magoktúl az pénzzel, és egyéb
ezen dolgokhoz tartozó (egy szó hiányzik) ; melyre
nézve egy részét ezen napnak Isteniszolgálatban , és
más részét az beszélgetésben s egyéb dolgaimban
töltém. Szépen s melegen szolgálván ez nap is , úgy
az éj is.

21. Hetf9. Az méltóságos fejedelem alkalmas
időtül fogva vendégségbe hozzám ígírkezvén, ma
ebédre hozzám kijött, és én is Earkóba; az hol is
sokáig vigan mulatozván s végre elmenvén, eatve
felé én újobban Vízaknára Naiáczi András föhof-

T&eater úr fia lakadalmára indulék^ és alkonyodván
Caesztvéhez tartozó réteken megszállék , s ott is há-
lék, elkésérvén azért ö nagyságát is egykevéssé. Ma
is hasonló nyári szép napnnk lön ; és éjjel is csen-
des idő.

ZZ. Eedd. Jó hajnalban az mai napon lejendö
kkadalomra nézve megindultam, és Agy mentem
azért, hogy mind az násznépet az városon kivfil, Te-
leki uram lévén násznagy, s mind az koszorúzókat
még az (egy szó — hihetőleg |,város^ — kimaradt)
előtt tanáltam; mely is végezödvén, ceremóniával
menénk be Vízaknára ; és négy óra tájban fiivén le
asztalhoz , éjfél után bomlánk el. Istennek hála min-
den alkalmatlanság nélkfil múlván el ez nap is
tőlünk, és tisztán s melegen; az éjszaka is szép csen-
deaen.

23. Szerda. Messze lévén Péterfalva az háló hely,
}ó idein az sok ceremóniához képest megindulánk, és
falatozni Tdeki urammal Szerdahelyen mégis meg-
szállánk ; az hol is keveset késvén jókor érkezénk
Péterfalvára, és ott is hálánk. Ma szapora és jó dara-
big tartó eső lön ; de az múlt éjjel tiszta idő volt.

24. CsStSrtSk. Ma reggel sem sokat kesénk , ha-
nem megindulván Isten jóvoltábúl , és egyhuzomban
menénk Bábolnára az örömatya házához; és ez napot
vígan töltők el. Ma délig mind rekkenő meleg vala ;
délután pedig esős idő volt, úgy az éjjel is.

25. Pintek. El akarván az urak és fSrendek bo-
molni, ebédre Naláczi István uram bennünket meg-
maraszta, s ebéden itt is lőnk. Ebédután pedig Beth-
Un Farkas és Teleki uramék feleségestfii több főren-
dekkel velem egyfitt megindulának Hunyad felé , és
ott is hálának ; nagy jó kedvvel ésvígan mulatozván

el ez nap hátramaradt részét; és tisztán is múlván el
ez nap, s az éjszaka is csendesen.

26. Szombat. Az tegnapi múlatás mián majd töb-
bire mind roszúl vagyunk ; mindazonáltal ma is ebé-
den az urak itt lőnek nálam , Bethlen Farkas és Elek
uramék menvén el csak reggel Teleki uramék is pe-
dig közönségesen ebédután elsietének Aranyra, és
nálam csak Pécd LörincZy Kemény BóCdmáry Szepesi és
Csemd Pál uramék maradván. Ma napestig tartó rek-
kenő meleg lön; és az múlt éj is csendesen múlék el.

27. Vasárnap. Hátramaradt dolgaimat végezvén
reggel Aranyra mi is megindulánk , és Toroczkai Ist-
ván uram leánykája keresztelésében én is egyik ko-
ma lévén, ez napot egészen itt töltök. Meleg idö lévén,
ma is és az múlt éjjel is tiszta idö lön.

28. Hetfö. Aranyrúl is Isten jóvoltábúl megindu-
lánk , és ebédre újobban Bábolnára betérénk ; az hol
is íJkalmas ideig mulatván ebédután mind is elme-
nénk. Sok időt foglalván be az Maroson való által-
költezés , mindazáltal Isten kegyelmibűi jókor érke-
zénk Vinczre, noha az Maros partján az késés mellett
nagy és alkalmas ideig tartó eső lévén valóban is
megvere bennünket; estvefelé mindazáltal tisztulásra
fordult. Áldassék Istennek szent neve ma aratott
búza kalangyát is láttam.

29. Kedd. Ma lévén Borberekben az Míkó István
uram lakadalma Balpataki uramnál , és ott is Teleki
uram viselvén az násznagyságot, sokáig várakoztunk
az vőlegény és násznépe után ; nagysoká ők is köze-
litvén Teleki urammal eleikbe kimentünk , és vélek
megegyezvén Borberekbe bekísértük ; az hol is Teleki
uram szállásán falatozván annak rendi szerint az laka-
dalmi ceremóniák is azután kis idővel véghezmentek,

elég tiaztességes és feles vendigbíil álló lakadalom

lévéo. Éjszakára pedig az várba Vinczre mentünk.

Düesti három óratúl fogva sötét éjszakáig nagy

esS esvén.

%%. Szerda. Tdeki oram némelyekkei elmene; én

pedig feles becsfiletes emberekkel az gazdának és az
orömatyának sok reménykedésekre nézve ez napon
is megmaradék, annak rendi szerént foröstökömet
és ebédet is evén , és vígan sok tánczczal töltvén el
ez napot. Ma nem esek eső, hanem valamint az éjjel,
ma is tiszta idő lőn.

Július.

1. CsStfirtSk. Mihent valamennyire megvilágoso-
dék Borberekbfil az Orlai nram házátúl megindulék,
és ebédre Earkóba érék , s ott is hálék. Paraholni
kezde ma is az eső ; és felleges idő, az múlt éjjel pe-
dig eső nélkül való csendes lőn.

2. Pistek. Holnapra szólván az radnóti gyűlésre
való commissiók , az közönséges jóra nézve megindu-
lék ebéd után , és hálni mentem Szentkirályra Bánffi
Zdgmond uramhoz. Ma napestig sütős meleg és tiszta
nyári napunk lőn, noha az múlt éjjel esett kevéssé az
eső, és néhut eső is volt.

S. Szombat. Sietvén Radnótra jó reggel megindu-
lék, és sarok is nagyok lévén noha csak paripán
vagyok, de szaporán nem mehetek; és az ebédlő
helyre Landorra déltájban, az háló helyre pedig Rad-
nótra 4 óra tájban délután érkezhetém, mind melegen
és sütősen s tisztán viselvén az idő magát ; hanem
lUdnóthoz közel hogy volnék szapora zápor- és kőeső
vc re meg bennünket ; de ez sem sokáig tartott , és
cstvefelé tisztán fordult ; éjjel is úgy.

4. Vasárnap. Mát egészen itt töltém. Már is egy-
nehányan az urakban megjöttek ; de az mi dolgaink-
kal Teleki uram után várakozánk. Az végbeliektül
Í8 követek jöttek. Mintegy délig szép idö tartott , de
délután esős és homályos idő kezde lenni , ki mia az
délesti praedikátióra sem mehetek fel , egyébiránt is
mulatván sokáig ö nagysága az estve. Az éjjel pedig
csendes idő volt.

5. Hetfó. Teleki uram, leánya Apafi Miklósné
asszonyom betegsége miatt , bejövetele holnapra ha-
ladván , udvarnál levő magyarországi atyafiakkal
együtt az én szállásomon tartánk együtt conferentiát
az dolgokrúl. Isten kegyelmibfll beérkezvén tegnap
estve az franczia követtel és az pénzzel Farkas Fá-
bián uram is ; ki is egész relatiót tévén Fajgel uram-
mal, Istennek áldassék érette szent neve kívánt vá-
laszszal tértek meg. Melyre nézve is magunk közzűl
választánk követeket az m. fejedelemhez, adjungál-
ván melléjek az végbeli követeket is. Ma szép tiszta
idő volt. Magam minekelőtte udvarhoz mentem volna
az francziához mentem, s onnét úgy tértem udvarhoz,
ott ebédelvén és vacsorálván is. .

6. Kedd. Teleki uram is béérkezék jó reggel , és
az mi követeinknek is lőn andientiájok. Én az teg-
napi hosszas italátúl ő nagyságának igen roszúl vol-
tam , ki miatt az palotán sem voltam ; hanem ebéd-
után menék az Teleki uram szállására. Ma igen szép
nyári nap lőn. És az mi választételünk is halad ben
forogván az temetés előtt az dolgok. Az múlt éjjel
tiszta és csendes idő volt.

7. Szerda. Ez napot is az sok discursussal egé-
szen itt töltök várván jó reménységgel az kivánt vá-

liftzt. Igen szép nyári^napunk lévén ma is, és&z mú It
éjjel Í8 szép tiszta világos éjszaka lön.

8. CsötSrtök. Tegnap s tegnapelőtt mind csak
kornyadoztam , melyre nézve is csak az szállásomon
eantmunskodtam , noha beszélgetés kedvéért az fran-
eaákoz s Teleki uramhoz feljártam. Ma pedig ebédre
fdmenvén üjobban az mulatáshoz foga az fejedelem.
Ma esős időnk lőn, de kevéssé tartó; és az múlt
éjszaka is volt egy kis eső.

9. Pintek. Isten kegyeimébűi úgy látom jóra for-
dolnak az dolgok az tanácsban conclusumba menvén
ni is megsegittessűnk , és Kapi uram is bizonyos
respectusokra nézve az adóval maga menjen be az
portára. Mi is egész napot magyarok az beszélgetés-
bea tölténk. Ma szép nyári napunk lön ; úgy az műit
gjel Í8.

1§. Szombat Szinte elunván itt az lakást ma az
fejedelem ö nagysága az tanács eleibe negyed ma-
gammal behivatván bennünket az megsegítésnek mo-
dalitási az francziai követ jelenlétiben megmondattat-
tak; kiért is áldass ék Istennek szent neve. Maga Te-
leki ur jó reggel elméne Szent-Péterre; én is pedig az
publikumokban levő beszédemet az francziával végez-
Téo, az végbeli követ atyafiakkal Seredig Orlai, Macs-
kán uramékkal azonkívül ebédre menék Kutyfal-
Tán Pekri uramhoz. Az végbeliek is sietvén princi-
ptlissokhoz az dolgok determinatiójával , és az len-
gyel hadakhoz posta menvén, én is estvefelé megsza-
Ittdiilhatván éjfélutánig mind mentem; és szállván
Mg Magyar-Lapádon , s viradtig ott is hálván. Dél-
irtán kezdett egy kis eső esni; ki is megállván, estve-
felé újobban szaporábban ; egyébaránt szép csendes,
ét tiszta éjszaka lön.

■OVUM. HCMO. HI8T. 8CKIPT. XVIII. 4

1 1 . Vasárnap. Ebédelött jóval haza érkezem Kar-
kóba; de az indulásnak rövid terminusára, és sok
készfiietemre nézve itt is kevés dolgaimat végezvén,
mintegy délesti két óra ntán ugyancsak elindülék
Hlye felé; és az vinczi réteken ettem vacsorát, és ott
s háltam. Ma tiszta idő , és szép nyári takarodó na-
punk lön ; és az múlt éjjel is csendes és tiszta idö lön.

12. Hetfó. Jó regg megindulok az vinczi rétek-
rűl, és Csóra felé menvén magam, de Barcsai nramék
közzűl egyet sem tanálván, ebédre Szászvárosra érke-
zem ; az hol is ebédet evén és délest aluván is keve-
set, követem utamat Hunyadra. De Piskinél Barcsai
Mihály ur elömbe Jővén be kellé mennem. Az lionnat
is csak késő estve jöhetek el , és az pestesi réteken
voltam viradtig. Hasonló szép napunk lön ma is mint
tegnap; az egy, hogy délután kezdetin kevés esö
(kezdett) lenni.

i:{. kedd. Felébredvén, és fel is öltözvén hat óra
előtt mentem be reggel Hunyadra ; az hol is az mint
lehetett dolgocskáimat jó rendbe vévén délután ugyan-
csak eljövék , és hálni Németibe szállék meg. Isten-
nek hála ma is szép takarodó napunk lön ; és az múlt
éj is szép világosan szolgált.

14. Szerda. Jó regg költem fel , és ebédelött jó-
val hajték Hlyére. Itt lévén napestig dolgaimhoz és
az készülethez láttam. Ma is hasonló idő lön mint
tegnap.

15. CsOtörtök. Mát is dolgaim körül való fogla-
latosságban töltém el ; táborba menő hátas lovaimat
is abrakra fogatván, mezőre is aratókhoz és az lovak-
hoz kijárván, s reggel is pedig az alkalmatos idöhez
képest vadászni kevéssé kimenvén , és hamar meg-
térvén.

1(. Piotek. Jó reggel felkelvén az dolgokhoz és
készülethez láttam , és ebédre az Bos nevfí kaszáló
rétek helyéhez mentem szénát takartatván s kaszál-
totván ; az hol is ebéden megcsömörölvén , ebédután
forödni is tanálván , csak elíg mehetek haza rettene-
tes rekkenő meleg is lévén ; estvefelé pedig az hideg
is derekasint ellelvén vacsorát sem ettem. Az meleg
délesti 4 órakorig tartott, azntán nagy szél támadott,
és az hegyeken nagy eső is esett , de végre hat óra
felé az is elmúla.

i 7. Szombat. Az tegnapi csömör miatt ma is csak
komyadoztam , mit sem évén napestig ; mindazáltal
magamat felvervén ugyancsak kimentem az aratók-
hoz, saz mint lehetett késztílgettem. Igen szép taka-
rodó idő lön ma is nappal ; éjjel pedig tiszta hold-
világos.

18. Vasárnap. Ez napot Isteniszolgálatban töl-
ténk , és holnap akarván eltávoznunk készülgetvén
is. Tegnap Józsika Gábor itt lön nálam. Ma is pe-
dig hasonló napunk lön.

19. Iletfó. Isten jóvoltábúl jó reggel táborozásba
Taló menetelemet ezen házomtúl elkezdem, magam
csak egynéhányad magammal menvén Hunyad felé ;
és ebédre Németibe , éjszakára mentem Hunyadra ;
nagyobbrészint pedig szolgáimat , cselédimet helyén
hagy\'án rendeltem , holnap reggel induljanak s men-
jenek igyenesen Karkóba. Vettem estvefelé Kapi
oramlevelét is az Haczokon lejendö gyűlés felöl. Ma
napestig szép takarodó nyári napunk szolgála; az
éjszaka is pedig csendes és tiszta lön.

20. Kedd. Sokféle foglalatosságimra nézve ez
napot akaratom ellen is itt kellé töltenem elég dol-
gom lévén. Érkezek Barcsai Ábrahám uram is ebédre

t%KefndeffiIjásd6 uramék is vacsorára. Ez uapis szép
nyári nap lön ; az múlt éjjel is pedig eső nem volt.

21. Szerda. Itt való házaimnál is dolgaimat rend-
bevéve, és ebéden itt is falatozván Isten kegyelmébfil
mindenestül fogvást elindultam; és lassan akarván
járni hálni csak Padra mentem ; az hol is vettem Te-
leki uram levelét. Istennek hála ma is hasonló szép
napunk lön ; ágy az éj is mint tegnap.

22. CsötfirtSk. Lévén holmi iratásim Padrál nem
szinte idein indulhatok , és lovaimban , szekereimben
hogy lassabban járjanak az alsó útra küldvén magam
ebédre mentem Csórára Baix&ai Péter uramhoz ; az
hol is sokáig mulatván éjszakával ugyancsak Karkó-
ba verdödtem, és ott is háltam. Ma is igen szép
nyári takarodó nap lön ; tisztán szolgálván az múlt
éjszaka is.

23. Pínlek. Radnótra igyekezvén Teleki uram hol-
napra , az mint lehetett itt is dolgaimat rendbevévén,
és holnap BaranovsH uramnak is vezeték lovaimmal
és némely szekereimmel megindulni parancsolván
Szilágy felé , magam is délután megindulék és éjsza-
kára Magyar-Lapádba verekedem , együtt lévén Qi*-
lat és Szálai uram is velem ; és mind magam s mind
egynehány szolgám csak postalovakon indulván. Ma
is tiszta időnk, és az éjjel is az lön.

24. Szombat. Virradta előtt indulván Magyar-
Lapádrúl , azonban az lovak etetésével Forró mellett
magam is falatozván kevéssé déltájban érkeztem
Radnótra , mindjárt fel is menvén udvarhoz. Vacsora
tájban érkezek Teleki uram is. Hasonló szép taka-
rodó időnk lön ma is, úgy éjjel is mint tegnap.

25. Vasárnap. Ez egész napot inkábbára az fran-
cziaí követekkel , kik is most udvarnál hárman van-

nak, é8 az Teleki urammal való beszédben töltém. Az
minapi elvégezett deliberatumok recens eálódván sem
az udvart sem Teleki uramat azoktúl idegennek nem
látom. Van csak bátra innét elbúcsúznunk, és némely
reqnisitnmok szereztessenek még meg. Egy kis kő-
eső volt, de inkábbára szép csendes tiszta idő lőn;
szép holdvilágos lévén az múlt éjszaka is.

26. Hetfö. Ez napot is sok pro et contra való dis-
corsusokban tölténk el; mulatván az fejedelem ő
nagysága is ; és az idő is mind nappal éjjel szép csen-
desen viselvén magát ; nagy meleg is lévén.

ti. Kedd. Az tegnapi múlatás után nem érzem
Bzmte jól magamat ; mindazáltal Boros nevfi postának
portárúi való megtérését hallván, felverem magamat ;
ég kevéssé az francziák látogatására menvén , azután
fehnentem udvarhoz , s Teleki ur szállásán tanáltam
már kíszen portárúi nékem írt leveleket , írván az mi
követ atyánkfiai mind urunknak s mind Teleki uram-
nak , kikben is megtérésekig való megindulásunkat
felettébb disvadeálván bizonyos ratióra nézve. Tudó-
sitások valóban alkalmatlanul esett, sok scrupulust
az emberekben és majd az dolognak elbomlását sze-
rezvén. Mindazáltal addig addig disponálván ö nagy-
ságokat és ö kegyelmeket , láttatnak előbbi resolu-
tíójokban constansoknak lenni. És ez nap többire
ebben tölt , ebédután mulatván újobban is az fejede-
lem ő (nagysága). Időnk is ma igen szép és meleg
szolgált írtam én is az portán lévő atyafiaknak hol-
napután menvén újabb posta. Azonban én is elbúcsúz-
ván az fejedelemtíil , és fejedelemasszonytúl ő nagy-
ságoktúl solemniter , és Teleki uram is hazamenvén,
én még az francziai követek szállására mentem , és
onnét is sok beszéd után délesti 4 óra után szabadul-

hatván meg tőlek is elbiicsnztam. Délestí két óráig
szép meleg takarodó idö lön ; azután rettenetes szél,
és szörnyű sűrűséggel köesö kezde lenni s esni, elan-
nyira, hogy az ablakokat is berontotta, s jó darab
ideig is tartott , s meg is esett az radnóti szőlőnek.
Azután estig homályos idő, s az múlt éjjel pedig tiszta
idő volt

28. Szerda. Tegnap estvefelé indulván meg Rad-
nótrúl az múlt egész éjjel jöttem sohol nem állapod-
ván meg , s reggeli nyolcz óra tájban érkeztem Kar-
kóba, útamban kevéssé Mindszentre Biidai Péter
uramhoz is betérvén. Ez napot egyéb és gyónáshoz
való készületben töltém. Ma megint tiszta és szép me-
leg nyári idö lön.

29. Csfit&rtök. Isten ne vegye panaszul mások-
kal együtt communicáltam jó reggel , s azután mind-
járt Baranovski uramtúl el nem küldett nagyobb rész
szolgáimat újabban expediálám Beszterezeszékbe
quartélyba CsiUi urammal ; magam is pedig ebédután
Kövend felé megindulék , és hálni mentem Orbóra.
Igen szép nyári napunk lön ma is ; az múlt ^el is
csendes idö lévén.

30. Píntel(. Orbórúl is megindulván reggel, ebédre
luakfalvára , s ott déli álmot aluva , éjszakára Eo-
csárdra érkeztem. Kevés ideig szép meleg nap tart-
ván , de mind előtte az ebédnek s mind utánna esőre
kezde az idő fordulni , de nem sokáig tartó ; az múlt
éjjel pedig csendes és tiszta éjszakánk lön.

31. Szombat. Kocsárdrül Gyéresre akarván men-
ni , de lihédei ur ott nem lévén , igyenesen mentem
ebédre tordai puszta házamhoz , és ez nap ott is hál-
tam. Az út igen megnehezedett, mert az múlt éjjel
képtelen szeles záporeső Ion, ki miatt Koceárdou

éjBzaka az csűrben sem maradhattam meg , valóban
nagy sárt is szerze , noha ma reggel szép takarodó
meleg nap lön.

Angnstns.

1. Vasárnap. Igen reggel meg nem indultam,
mert közel lévén az hálóhely Kolozs , még elsőbben
Tordán falatoztam, Bethlen Miklós és Vér György ura-
mékis szállásomra jővén; evén mindazáltal megindul-
tam, és nagy időn érkeztem Kolozsra az kamaraház-
hoz szállván , és még mezőben is az lovakat alkal-
mas ideig etetvén , s ott is hálván. Igen szép s rek-
kenő meleg lőn ma is ; és éjjel is csendes idő.

2. Hetfó. Az éjszaka vévén Rhédei Ferencz uram
levelét Kolozsvárral 8 vagy 9 lóval az ő kegyelme
kérésire s egy hintóval magam mentem ebédre Ko-
lozsvárra, 8 ott is háltam. S az mi kevés lovas és sze-
kerek maradtak el pedig tőlem , azok hálni mentek
Székre. Ma napestig szép meleg tiszta idő lőn , és az
máit éjjel is ; hanem estvefelé paraholt egy kis eső.

3. Kedd. Jó reggel felkelvén elsőbben holmi dol-
gaimhoz láttam ; azután Rhédei uram is megindulván
és sietvén Radnótra portárúi való posta újabb érke-
zésére , én is pedig Kolozsvárrúl távul való utamat
continuálván ebédre mentem Válaszútra , éjszakára
pedig noha majd besötétedve érkeztem Orraányra.
Ha napestig igen szép és rekkenő meleg lőn ; estve-
felé kezdett egy kis eső lenni, de az is hamar elmúlt.

4. Szerda. Ormányrúl igen reggel meg nem indul-
tam ; mindazáltal szinte ebédtájban érkeztem Dézsre,
és ott az kamaraházhoz szállottam, és ott sokáig kés-
vén éjszakára csak közel és oda is Kaplyonba nagy

ídön érkeztem. Azonban ugyan Dézsrűl is kfildtem
Rokuszi uramat Alvinczi István uramhoz valami sze-
keres lovakért. Ma is igen szép és meleg nyári idő
lön és egész napestig is tárta : az múlt éjjel is csen-
des és tiszta éjszakánk lön.

5. CsötSrtfik. Igen jó reggel érkezvén meg Al-
tnnczi uramtúl, de az szekeres lovakat csak megnézA e
és el nem hozván, újabban visszaküldettem Szent-
Margitára; és már magam délig itt Kaplyonban
várakoztam, ebédet is évén. Azonban i?o/nf^a is elhoz-
ván az lovakat más egy paripával együtt, és minde-
nestül meg is vévén , éjszakára mentem Sósmezőre.
Ez nap is igen szép meleg de rekkenő idö lön ; s ha-
sonlóképpen az múlt éjjel is nyugodalmas éjsza-
kánk lön.

6. Pintek. Ezen falubúi is jó regg megindulván
ebéd tájban Nagy-Búnra, éjjelre pedig nagy időn Kő-
várba érkeztem ; az hol is semmi idegen embert nem
tanálván, udvartúl s az portárúi hozott levelekbűi
értem , semmiképpen nem bátorságos ben levő köve-
teink újabb mássok előtt az indulás, sőt urunk is Szé-
kehj László uramat küldvén be az portára Vajda Lásdó
postamesterrel együtt ö nagysága sem bátorkodhatik
megtérésekig vagy tudósításokig az dologhoz hozzá-
nyúlni ; és így hetekre haladván az dolog, tovább mi-
tevő leszek magam sem tudom. Ma is Istennek hála
és az éjszaka is meleg tiszta nyári időnk lön.

7. S/.ombat. Jó reggel felkelvén dolgaimhoz lát-
tam ; sok gondolkodással töltvén az dolgok halasz-
tása miatt időmet , megizenvén ö nagysága , az főve-
zérnek mig válasza nem jő semmiképpen az indulás
nem leszen. Érkezek azonban GyuUxffi Lásdó úrfi is
Erdélybül, és Po}) Israd uram is elől jött végbeli ha-

dak közzül Csehbtil, kinek utánna érkezének az egész
kádak. Ma hajnalban nagy köd volt , s mintegy két
6nig tartott; azután egész estig napmeleg, és az
núlt éjjel is csendes s tiszta idő volt.

8. Vasárnap. Ma is napestig csak sok discnrsns-
sal és gondolkodással , azonban Isteniszolgálattal is
telek el az nap. Érkezvén VesseUnyi Pál nram levele
is Tasüádrúl az hadak közzűl , ki is irja elérkezése-
ket; és az fejedelem ordinantiája szerint való készsé-
geket , és mivel Tasnád táján sokan nem subsistál-
hatnak , az hadak bejönnek az Szilágyságra. Ma is
reggel hasonló ködös idő lön reggel , mely is eloszol-
ván napestig szép meleg idö vala ; az éjszaka is szép
tisztán múlék el.

f. Hetfö. Ma reggel is az völgyeken nagy köd
l((n, de elmúlék, és napestig szép tiszta időnk lön. Ér-
kesék az francziáktúl is levél , kiben irják szerdán
ide való jöveteleket. Azért benn is lévén ma is
csak ezen dolgokon való zsibongásban fárasztánk ma-
gánkat Nékem pedig úgy látom míg már egyfelé vá-
lik az dolog itt kell continuuskodnom. Az múlt éjjel
pedig nagy szél volt.

II. Kedd. Jó reggel érkezek Barcmi Mihály ursun
isErdélybül, szolgáit és vele levÖ hadát kin levő falu-
kon hagyván. Én pedig ide s tova való sokféle Írás-
ban töltém el ez napot. Cstdai Gáspár uram is Barcsai
arammal lévén. Úgy látom szaporodnak az hadak,
csak volna valami.

11. Szerda. Istennek hála szép nyári napok szol-
gálnak , s ma ugyan felettébb való rekkenő meleg is
Ion- Azonban délután hozván hírét az francziák jöve-
telének j maga Teleki ur s én is másokkal együtt ki-
mentünk eleikben, 8 úgy kisértük be. Lötete is az úr,

Révérend betegségére nézve udvarnál maradván,
és Forrald 8 Clim Ij€o jővén ide tovább való confe-
rentia kedvéért. Az múlt éjjel is csendea idö volt

12. Csötörlök. Már az francziaí követek is ben
lévén, az véllek való beszédben a magnnk között
való conferentiában tölténk sok időt. Érkezének azon-
ban az végbeliektül is az nrhoz követek; kik is már
mindnyájan az Szilágyban lévén az kiknek itt jószá-
gunk vagyon is valóban pusztul miajok.Az francziák-
kai mind ennyi sok discursusunk után is még semmi
determinatióra nem mebeténk , noha mind ebéd előtt
mind utánna eleget tractálánk véllek. És ez nap így
telek el rekkenő meleg lévén ; és az múlt éjjel is^ no-
ha déltájban volt egy kis eső.

13. Pintek. Ma is eleget beszélénk. Érkezének
az nemességtül is követek. Egyfitt lévén Teleki uram
is velünk , az francziai követek szállásán sok beszé-
dek után determináltuk az végbeli követek és az ne-
mességtül valók is Moiiokij Toldi , Fekete János urai-
mék principálissokhoz visszatérjenek nagyobb részint
az portárúi hozott leveleknek páriájával , és gyfilést
tartván az tovább való dolgokrúl concludáljanak ; mi-
vel az francziai követ sem akar különben fizetni az
magyar hadaknak, hanem hogy egy corpusban és tá-
borban legyenek, s úgy mustráitassa meg őket; és
igy az követek is elmenvén magunk dolgain tovább
is eleget törődénk. Az nap pedig ma is rekkenő mele-
gen szolgála ; estvefelé volt ugyan egy kis eső.

14. Szombat. Eleget nyughatatlankodtatok ma is
az dolgokon elménket , de mind jobbnak tanálók azt
az portára nézve az francziai pénzfizetés fejedelem
nevezeti alatt volna ; kiben én , az úr s mások tetszé-
sébül váltig is fáradozám ; de egyébre magát semmi-

képpen reá nem veheti, hanem hogy az quartélyban,
ka nem tábori hel}'en , és bár akár mint fizessenek
az hadaknak csak bár egyik közzűlök ignoto no-
mine et vestíbns láthassa szemével az hadak mus-
tráját 8 fizetéseknek módját. Mely declaratióval mene
el ebédntán Nemessányi nr is , és azért is , hozhasson
biionyos hírt az gyűlésnek kimenetelirűl. Az műit
éjjel ia híves idő lön; ma pedig napestig is tiszta
nyári idő lön.

15. Vasárnap. Jó reggel felköltem s holmi iroga-
tásimhoz láttam. Azonban Isteniszolgálatra is adánk
magunkat , nagy időt foglalván az calvinista atyafiak
r^gel celebrált communiójok is. Azután csakhamar
lefilénk asztalhoz. Ebédntán pedig érkezének udvar-
iul 8 másonnan is leveleim , s abban foglalatoskod-
tam. Ez nap is szép csendesen s rekkenő melegen
tdvén el; és az műit éjjel is csendes idő volt^ noha
hajnalfelé az nagy köd az völgyeket igen elfogta volt.

16. Hetfö. Az mai napot bennüléssel és beszélge-
téssel töltém el inkábban, tévén holmi aprólékos dis-
poaitiócskákat is Udvarhelyre szolgáim közzé, úgy
parancsolván arrűl is , szerda estvére hozzák be az
lovakat, ki akarván mennem Udvarhelyre. Hajnaltúl
fogva vagy két óráig nagy köd lőn ; azután elmúlván
szép tiszta nyári nap lőn ; úgy az múlt éjjel is csendes
éjszakánk lön. Ma reggel Bánffi Farkas uram is be-
jött vala qnartélyábúl ; de éjjelre meg visszament
Szurdokra.

17. Kedd. Érkezének ebédelőtt Pekri és Vai Mi-
hály oraimék is , Pekri uram az maga hadát az kiin*
levő falukon hagyván. Azonban levelek is jöttek Len-
gyelországbúl is marchio de Bethtmetúl s Absobntúl
nekem és Teleki wamnak szólók is« Az felső várat i«

megjárok. Valóban szép meleg nyári nap lön ma is,
és így múlék el.

18. Szerda. Kapunyitáskor mindjárt érkezek ai
hadak gyűlésébül Nemessányi nram, ntánna érkezvén
ebédntán az magok speciális követjek as hadaknak
s nemességnek Fái István nram ; az kik is beszélek
francziai nevezet alatt az magyarság fizetést venni
egyátaljában nem akarván , és hogy közönséges gyfi-
lésekbtil követeket expediáltak volna udvarhoz oly
resolutióval, az ö nagysága kegyelmes válaszát mind-
nyájan az Szilágyban megvárják , de kérik ö nagy-
ságát azon, az indulást és megsegéltetést tovább már
ne halaszsza. Egyébaránt ha még is ő kegyelmek
kintelenek magok is szabadulásoknak csendes útaí-
hoz nyúlni, ö nagysága nélkül is, és ha szinte az por-
tai választ és ö nagysága birodalmában meg kelle-
nék vámiok is : de egyátalában Isten őket űgy se*
gélje azután még is haladván az dolog senki után
nem várakoznak, hanem magok látnak az magok dol-
gához ; postakövetet Veres Bálintot is expediáltak vol-
na az portán levő követinkhez, ha ö nagysága meg-
engedi. Azonban hogy vacsorához ki akaránk menni
érkezének újabb levelek Lengyelországbúi, melyek
is replikák az radnóti determinatiórúl írt levelekre.
Ez nap is szép melegen , az éjszaka pedig csendesen
viselé magát.

19. CsötOrtOk. Nekem igen jó reggel behozák
az lovaimat igen közel lévén az éjszaka háló helyek;
de az tegnap hozott levelekre nézve délután indul-
hattam csak ; és így ebédig eleget discurálánk az dol-
gokrul, kitetszvén marchio dsBethtine é^Absolon leve-
lekbül holnapra öt regimentnek az mi segétségfinkre
Scotya tájékára való érkezések , és hogy még is az

hadak kiinditásáért Strybe érkeznék Ahsohn uram.
De mindennyi pro et contra való discursusoklioz ké-
pest is az portai Írásokra nézve egyébre nem végez-
\ifileiik, hanem hogy egyik az francziák közzűl , úgy-
mint Clajn Len bemenjen Stryba , és ott az mint leg-
jobban lehet az pörtárúl való tudósításig tartsajó dis-
poaitiöval az hadakat. TeleJci uram az Erdélybül jött
hadaknak megfizessen s tartsa kinn az vidékén quar-
télyban, az magyar hadak conclusumok szerént már
az Szilá^^yságban subsistálván. így menvén véghez
az dolgok én is mintegy délesti két óra tájban indul-
hattam csak Kővárbiil az fejedelemnek és az mar-
chionak való Írásom mia; és mivel hintón is voltam,
DÓba azon nem sokáig mentem , éjfél előtt egy vagy
másfél órával ha érkezhettem csak Udvarhelyre, igen
sötét lévén az nagy erdőken , és az nagy záporesí^
is valóban megáztatván bennünket, noha napestig
igen szép, és rekkenő meleg is lön. Az hintóm pedig
az éjjel az erdőken hált, az kereke is eltörvén.

20. Pintek. Ez éjjeli nyughatatlanságbúi kihe-
vervén magamat igen reggel nem. költem , és mivel
az szekereimmel is Marczi uram csak ebédtájban
érkezhetek , Így ugyan hintón csak ebédután indulék
meg Cseh felé ; igen megesösedvén délután az idő,
noha az múlt éjjel nem felettébb sokáig esett , hat
óra elfftt valamivel érkezhettem Csehbe Ketzeimé asz-
szonyom vendége lévén. Azonban vacsora felett
roBznl kezdtem érzeni magamat elannyira, hogy aztán
el is lele az hideg , ki miatt le is kellé fekűnnem be-
takaródzván derekasint.

Zh Szombat, Istennek hála jobban érzem maga-
mat , ebédet s vacsorát is jól évén. Ma szép tiszta
nyári nap lőn. IvtSLm'Tdeki uramnak Kővárba, és hol-
nü aprólékos dolgaimhoz láttam.

6á

22. Vasárnap. Jó reggel felkoltem holmi írásin
is lévén 8 ebédet is evén ; ebédntán pedig estvefelt
midőn már nem is gondolom vala újabban rám jövc
az hideg, ki igen elbágyasztván le is fektete. Nemes-
sőmyi aram ez órában térvén Zilahrúl ez éjjel újab-
ban visszament; é^Fajgel uram is érkezek KövárbúI.
Az idő ma is szépen és melegen szolgált; az éjjel is
tiszta idő volt. De az én nyavalyámbnl látom har-
madnapi hideg következik.

23. Hetfó. Ma reggel felkelvén még jobban érzem
magamat. Erdélybe akarván szolgáimban expediálni
sokat írogattam. Azonban ebédre érkezek mezei gya-
log kapitány Apagyi Samud ur: vacsorára pedig Pet-
rőczi nrfiakkal Piizi Gáspár uram, s megakarván előzni
az holnapi hideget váltig való itallal tölténk (az) éjsza-
kának jobb részét. Ma is napestig meleg nap lőn ; ez
éjjel is tiszta idő volt , de reggel hivesedék is már
az idő.

24. Kedd. Az tegnapi mnlatás mia igen roszúl
voltam mintegy délig , azután meg jobban kezdek
lenni. Érkezek reggel Tdeki úr levele is sietséggel,
kiben írja Szathmárról jött volna bizonyos hire egy-
átalában az Majthénynál levő német tábor Hadadnak
elrontására, és én miánnam Csehnek felverésére igye-
keznék, másonnan is lévén hire az németek felől.
Tréfára nem vélvén délest három óra tájban Csehbfll
kijöttem , s éjszakára lovon lévén nagy bágyadva s
nehezen is érkezem Udvarhelyre. Az hideglelés lovon
filtemben jővén reám igen elbágyasztott , sokat is és
sok ízben hányván mig ide érkezhetém ; az minthogy
mindjárt le is fekfittem. Azoűban vacsorára érkezek
Szöcs Jámos mezei kapitány is. Idő ma is meleg, nölia
homályos volt ; reggel pedig hivesecske.

25. Szerda. Ma az hideglelésnek rendi szerint

Begint jobban voltam. Ma is nálam lön Szöcs János

lémely katonákkal ebéden. Vacsorát pedig, hogy an-

lil Í8 inkább fires gyomorral tanáljon az hideg, nem

etteoL Napestig igen szép meleg nyári nap lön ; az

Dúlt éjjel Í8 tiszta idö volt, noha reggel kicsiny ideig

tirtö nagy köd volt. Vacsora tájban érkezek Lengyel-

mzágbúl nékem Absolontúl, marchiótál, úgy Fajgd

iramnak az közönséges dolgokban leveleink Teleki

nr kfildvén Kővárbúi ; de Petróczi urfíakkal együtt

Fajgel nram még ma reggel menvén el Kővárba, így

*>ctB^S^l ) egyébiránt is clavissal levén írva, vissza-

k&ldettem* írt&m Tekhi és Vesselényi uraméknak.

Z%. €s5(ör(ök. Ebédet ma sem évén ; úgy tetszik
könnyen múlám el az hideg mellől ; érzettem ugyan
?alamennyire , de ebédntán az mezőre is kimentem
lovon ; az hol Vessclényi Pál uramat tanálván harmad
magával , az közönséges dolgokrúl fáradtig beszélet-
tem. Estvefelé pedig valami orvossággal is éltem;
vacsorán egy kis levecskét is evén. Reggeltül fogva
estvefeléig tiszta idő volt , de estvére esősedni kezde.

23. Pintek. Ez éjjel egész viradtig , és ma nap-
estig is aprón de sűrűn esett az eső is , az idő ki
miatt meg is hivesedett Én az múlt éjjel az falun ki-
vfil 4 vagy ötöd magammal hálván — az minthogy az
máa éjjel is nagy vigyázassál és alkalmatlansággal
ide be félvén non putaremtúl, az német sem lévén
messze , és Kis Balázs nevű szathmári magyar had-
oagy is ezen falura szándékozván, - beteges állapo-
tomhoz képest nagy alkalmatlanságom nélkül. Estve-
felé érkezek Kbhusiczki Pál uram levele is Zilahrúl,
kiben írja az német mindenfelé hadaival magát con-
juagálváii Domahidárúl táborostul indult volna meg,

melyfel^? nem tudják Vacsora tájéka felé valamen-
u} ire megállott az esü . de úgy is egészen befellege*
bedett az ég.

28. Szombat. Az mült éjjel homályos idő volt '
ugyan . de az esö is \iiTadtig esett : nem hálván az
•'jKzaka Í8 az faluban : ma pedig napestig meleg és
tÍHzta idö hittatott lenni. Ebédet nem ettem , és kád-
ban Bokáig furdöttem félvén az hidegleléstül : az mint-
hogy Utennek hála el is múlattam , nagy főfájással
ugyan. Vacsoraelött érkezének Baranov^i uramékis
hátramaradt minden lovaimmal, szolgáimmal az beaz-
tírrczei quartélybúl. Elérkeztek vacsora felett Pefrdcst
úrfiak is Kövárbiil, hozván leveleket iíf. Ma napeatíg
H%rp meleg t*& tiszta idö volt; reggel ugyan nagy
köd volt.

Z9. \'asárnap. Ez éjszaka újobban egy berekben
hálván szerencsémre esü még sem volt. Hajnalban
(;gy darab ideig nagy köd lön, azután eloszolván szép
és meleg iái\ lön napestig. Pitróczi úrfiak elmenének
quarti'lyokba. én pedig néhányad magammal Őrme-
zőre bátorságnak okáért, az lovakat Udvarhelyen
hagyván az cseléddel együtt, hanem derekasabh
lovuíniat 8 portékámat küldvén el csak Csehbe. Isten
kcgyehnébííl egésségben érkeztem Őrmezőre, s ott is
háltam, az hideglelés is már jobban elmúlván.

30. Iletfó. Szálai uramat még tegnap boc8át\'áu
v\ Zilahra az magyarság gyűlésére, mely is holnap
IcíHzen , magani ez napot itt töltém várván az gyfi-
lé.H kiinenetelit. Azonban estvefelé érkeztek bőven
levelim Kövárbúl is. Úgy látom az német tábor in-
dulásában még eddig semmi sincsen. Időnk ma is szép
melegen szolgála; de az múlt éjjel nagy zápor-
eső lön.

31. Kedd. Eje napot is itt őrmezőn töltém, ma
lé?én az magyar atyafiaknak gyűlések itt akarván
^ámi kimenetelit Ma is sok irogatásim voltak az
kSsönaégea dolgokban. Ma napestig szép meleg nap
liolgála; az múlt éjjel pedig újobban is nagy
csSlőn.

September.

1. Szerda. Mind vártam mit végeztek légyen az
gyűlésben; azonban ebédtájban érkezek közzűlök
Sudai Pál nram referálván az dolgokat. Úgy látom
ai badak továbbra is qnartelyokban az Szilágyban,
várakoznak mig az portárúi vagy valami nem jö,
és ezen gyűlésbe újobban Erdélybe expediált követ
s^kfiai meg nem térnek. Radics Andrást is portá-
rái jövő útjában hagyták az debreczeni emberek.
Kolozsvárrúl is vévén tegnap Bhédei uram leveleit
isokra és Kővárba való választételeket és udvarhoz
ii ezpediálván Gellértet ^ levelekkel töltém el az na-
pot; B czélom szerént innen ma el nem mehetvén itt

I hilék. Ma reggel elkelhetett az mente ; hogy feljőve
az nap szép tiszta meleg idő volt ; és az múlt éjjel
sem volt eső.

2. Csötortftk. Az közönséges dolgokra- jobbnak
ítélvén Kővárba való felmenetelemet, jó reggel meg-
indulván ebédet ettem Lemény nevű oláh faluban, és
Kővárba mintegy három óra tájban délután érkezvén
Teleki uramat kin tanálván, és az fraucziai követ is
kijővén, Radics András még sem érkezek, kit is már
itt várok meg. Idő ma is igen szép volt , az múlt
éjijel is csendes, de hives idő volt.

3. Pintek. Ma napestig is váram ha mi újobbat
ehetnék; de se Radics uram, sem más nem érkez-

■OKÜM. UWQ, BWT, SC'RIPT XVIII. O

vén, csak az francziával való beBzélgetéssel telek el az
nap; váltig obtestálván mind ötét a mind minket u
lengyelországi hadak, legyen meg hamarébb az vélek '
való comjunctio. írtam mind én b mind ö Lengyelor-
szágba. Ma igen szép tiszta meleg időnk lön; az éjsza-
kák már hi vesék lévén, az éjjel is tiszta de hives idSlSn.

4. S/ombat. Ez napot csakveszteglésbentoltém.
Délesti 4 óráig homályos és kedvetlen idő lön ; ezu-
tán sötét estig nagy záporeső lön ; az múlt éjjel hi-
ves de csendes éj volt.

5. Vasárnap. Az tegnapi elkezdett esötSl fogra
ez múlt egész éjjel mind szaporán esett az esö Ti^
radtig, de ma sem álla meg estig, mely már is nagy
sárt szörze. Érkezek estvefelé hírünk, hogy Radici
uram is már közelvaló faluban hálna az következen-
dő éjjel. Egyébaránt hogy im esős volt az idö, beszél-
getésben, irogatásban tölténk el ez mai napot, és
Isteniszolgálatban is.

6. Ilelfö. Az elmúlt éjjel is mind esett az es5,
csak már is nagyok az vizek, és csak délelőtt 8 óra-
kor ha megállott úgy is nagy ködnek meglételével;
estig aztán szomorú idö lön, nem is esett. Azonban
ebédelütt jóval érkezek igen betegen Radics András
is az portárúi, ki is az követektül mind közönséges
s mind magános levelet hozván nekem szólót írják
s referálja is, az magyarok magok affelől por*
ta hire nélkül is cselekedhettek , és az francziai
pénzt felvehették volna. Bár azt irják vala eddig is
Kende uraimék, s jobban lettek volna az dolgok.
Azonban beszéli azt is, az követek magok is csak-
hamar már elérkeznek, és ö is az fővezér tihajátúl
úgy bocsáttatott, biztasson bennünket s mondja meg
nevével nekünk, követ atyánkfiai minden bizonnyal

j& válasszal bocsáttatnak, és már mit sem késnek ;
Aftely László nramat is az Dnnánál tanálván, re-
aényli 23 angostusban mehetett Constantinapolyba.

7. Kedd* Ma udvarhoz és máshova való írással
mulatván el az napot, íratván Hadics nrammal is
ms magyaroknak az dolgokriíl; de hogy jobban
referálhasson, és magát Vesselényi nramat is az dol-
gokrúl való finalis determínatíóért ide való jövetelre
indncálhassa; Radics uram beteg levén Szálai uramat
kfildettfik el ebédután Zílahra ; el is ment. Azonban
eitYefelé érkezek Vesselényi Pál uram szolgája is,
feleit uramnak, az francziai követnek s nékem szóló
kvelekkeL Az idö pedig ma szépen és melegen szol-
gála; és az éjjel is csendes de híves időnk lön, köze-
Utrén már egyébiránt is az őszhez.

8. Szerda* Kiváltképpen való dolgok interveni-
ilvin és az közönséges jót illetők, ma sok beszélge-
tésem volt 7^f^'A:t urammal is, azfrancziávalis, melynek
tt végét ma nem szakaszthatók, haladott holnapra.
Idő ma reggel híves és homályos, azután kevéssel
tiszta és meleg idő volt ; éjszakánk is csendes és eső
nélkfil való lévén.

9. Csötörtők. Ma is napestig ugyan azonokban
tölténk el az napot. De már Szálai ur is oda lévén,
estvére ö kegyelmének is meg kell jönni. Azonban
hozák levelét is (ö) kegyelmének, kiben irja ma estvefelé
bomlik az zilahi bujdosó magyarok gyűlése, és már
holnapnál elébb ide nem érkézbe tik. Reggeleken őszi
ködös idő jár, napestig pedig ma is meleg idő volt ;
éjszaka is csendes.

10. PÍDtek. Tegnap végezvén Teleki urammal és
az francziával való beszédemet, determiuatióba ment
az fejedelem is három ízben hivatván levele által

magához, ma csak beinduljak ü nagyságához. Reggel
azonban érkezvén Szálai uram az gyűlésben lett
dolgokkal; kibül is limicjsáíiyi uramat expediálták
az lengyelországi hadak után, és urunknak s Tddd
uramnak is assecuratiót küldtek, ha magokban indái-
nak is meg de az íí nagysága emberét valamikor
küldi acceptálják, és in futurum is az nemzet koltsé-
geirtil refuöiüt teszen. így én reggeli kilencz óra táj-
ban indulhatok csak meg, és csak késő alkonyodván
érkezhetém Csehbe Kctz^Tt-é asszonyomnál levén
vacsorán, és ahhoz is csak lovon menék látására, és
hogy azokban s némelynél is portékámban udvarhoz
is vigyek magammal kellett kerülném. Kővártúl fogva
engem valóban megvere Jederig az nagy záporeső;
ott falatozván , és ebédután is csaknem Csehig mind
esett az esö, és valóban megáztata bennünket. Sö-
tétedve azért megállván tisztára fordult, az mint az
éjjel is csendes idí5 lön.

11. S/.onibai. Aprólékos dolgaimat Csehben is
végezhetvén, és jó reggel fSröstökömet évén Isten
jóvoltából Radnót felé megindultam, megszállván Ud-
varhelyen is míg szolgáim nyergelhettek, készülhet-
tek, konyhakocsimat megrakhatták, és irásimat is
Kővárba küldendőket végezhettem, kihez képest ma
tovább Szurdoknál nem mehettem. Ma reggel újobban
esü kezdett esni, nappal ugyan csaknem délesti 4
órakorig apródonként mind esett, de éjszaka csendes
ido volt. Már egy darab idötül fogva estve reggel hí-
ves idíik járnak, és elkel az mente.

12. VasAninp. Az elmúlt éjszaka csendes de hí-
ves időnk Kín. Alig várván Radnótot érhessem nem is
igen alhattam. Azonban virradta elütt mintegy két
órával érkezek Vesselémji l'ál uram is hozzám Zilah -

TÓ\; k\ve\ ia az közönséges dolgokrúl sokat beszél -
^tvén, és maga íb ö kegyelme az m. fejedelemnek
\>oveii irvém, izenvén, az sok beszélgetés miatt elébb,
mig derekasint meg netn világosodott Szurdokrúl meg
nem indulhattam. Mindazáltal az mint lovam léphe-
tett ebédre mégis Pánczélcsehen, onnan Derse nevű
oláh faluba, éjszakára pedig majd 11 óra felé Kőte-
lendbe érkeztem ; az hol is virradtig alnván ma nap-
estig meleg tiszta időnk lőn.

13. Hetfó. Jó messze lévén Radnót mihent meg-
viligosodott megindultam, és ebédre „(egy szó hi-
ányzik)^' megszállván Isten jóvoltábúl Radnótra hat
óra tsVjban érkeztem midőn szinte az étket fogták
volna ; és felmenvén nrunkhoz vacsorán fenvoltam, ö
nagyságával eleget is beszélgetvén, de az derekasabb
dolgokat holnapra halasztván. Vacsora ntán iddogál-
tunk is. Napfeljovetelitiil fogvást leszállásáig meleg
és tiszta idő lőn ; az elmúlt éjjel is szép holdvilág
szolgált ; reggeleken s estvéken mindazáltal hives
idd j&r.

14. Kedd. Ez napot egészen itt töltém. Isten ke-
gy elmibiil sok ratiocinálásompersvasiómntán őnagy-
sága reávévén magát az lengyel hadakkal való con-
juDctio megtételére. Ma is ő nagysága mnlatott. Ud-
varnál senki idegen az franczia Révérendnél nem lé-
vén, kivel is az szállásán mind tegnap s mind ma
eleget beszélettem . Idő ma is szép meleg szolgála, és
az éjjel is tiszta és holdvilágos volt.

15. Szerda. Mára convocáltatván ö nagysága az
tanácsnrakat, és hogy ö nagysága személyében énex-
pediáltassam az conjnnctióra parancsolván ő nagysága,
az expeditiók igen titkon való concipiálásokban, meg-
intásokban fáradoztunk ; az minthogy ma nagyobb ré-

Bze el is végezödett. Ma is ebédután mulatott önagy*
sága és én is itt töltém ez napot. Az tanácaurakban
pedig több Bethlen Farkas uramnál ma nem is jött be.
Időnk ma is tiszta és meleg volt; az múlt éjjel is pe-
dig csendes éjszakánk lőn.

IS. CsStSrtök. Jó reggel felmenvén udvarhoz, ebéd-
elött ö nagysága engem csak expediált ; és noha az
tanácsurakban is már Bethlen János^ Kapi György
HcUler János és Rhédei Ferencz uramék is beérkez-
tek, kiknek is ezen mi dolgainkban való discorsuso-
kat magam hallván úgy kell vala reportálnom Kő-
várba is, de várakozásomat semmiképpen fi nagysága
meg nem engedé; és noha mindjárt indulnom kell va-
la, de némely expeditióknak el nem készfilhetése mi-
att, némelyeknek pedig subscriptiójok, pecsétlések
rostálván, azután való várakozásom, ezen dolgokról
Bévérenddel való finalis beszédem, és Kapi s Bkédei
uraiméknak is szállásomra való jövetelek s beszélge-
tések indulásomat szinte 4 óra tájban délutánra huz-
ták-vonták, de iigy is szolgámat kelletvén némely le-
velekért hagynom magam pedig nagy záporesőben
megindulok, s csaknem estig vére is, és mintegy 8
óra tájban érkeztem Méhesre. Délesti 4 órakorig me-
leg nap lön, és az éjszaka is csendes lőn.

17. Pintek. Az múlt éjjel Méhesen csak annyi
ideig késvén míg az hold feljött egész éjjel jöttem,
és virradtig Szent-Gothárd nevű magyar faluba érkez-
tem ; sietvén az mint lehet éjszaka ugyan Möcs nevfi
mezőségi városban is szállván le egj házhoz míg ka-
lauzt kaphattunk. Szent -Gothárdon is csak míg az
lovak az abrakot megették és nem tovább subsistál-
ván egymásután mentem. Reggel újobban lenni kezd-
vén az eső egyhuzomban mentem Kaplyonba, és ott
sem késvén hat óra előtt jutottam Kápolnft nevfi oláh

faluba, az hol is nagy rágás lévén gyomromban egy-
nehány óráig subsistáltam, és vacsorát evén jó álmot
ii rántottam. Ma reggel hogy kezdett egy kis esö
lenni, de egyébiránt napestig az reggeli s estveliöszi
hidegeken kivfil meleg és tiszta időnk lön.

IS. Szombat. Az holdvilág feljővén mintegy éj-
féliitán két órakor megindultam, és Nagy-Bun aránt
virradva meg, Eis-Bnnon pedig kevés ideig abrakol-
via az lovakat reggeli hét óra s nyolcz óra között
érkezvén be Kővárba^ az hol Teleki urammal mind-
járt szemben lévén az m. fejedelem levelét több az én
expeditiómhoz tartozó levelekkel ő kegyelmének
praesentáltam, nagy bőven emlékeztetvén az közön-
séges jóknak előmozdításában való sok hfltit és foga-
dását ö kegyelmének. Megértvén azért ő kegyelme
tz ő nagysága parancsolatját sok pro et contra való
discnrsusok után majd estvefelé postát kfildett gene-
rális VesseUnyi Pál uramhoz, és egyéb vezér s vég-
beli hadakhoz, ki által is hivattat ö kegyelmekben
ide. És ez nap ebben tölt. Istennek hála napestig szép
nap szolgálván, úgy az múlt éjjel is ; hanem reggel
kezde eső esni.

19. Vasiroap. Ma csak az sok beszédben tölténk
az időt. Én pedig reggel s délben nyugovással is ki
akarván heverni az múlt napokbeli postálkodást. Az
hadak és nemesség követei még sem jőnek ; de hogy
Majos Ferencz uram 17 hatszáz (így) válogatott lo-
vassal elment, hogy magát egy lengyel haddal con-
jungálja, nincsen kétség benne, kivel Farkas Fábián
Szálai Pál urammal , és Szukái Gáspár abaúj vár-
megyei zászlója alatt levő nemességnek mintegy-
hetven lovasával, egyébiránt is kapitányok lévén, el-
mentenek, ezelőtt ötöd nappal pedig Nemessányi Bá^

Unt Í8, hogj az lenpryel hadakat az dolhai völgybe
kihozza. Es ha ezen nrank ö nagysága dispositiója
meg ne tartóztassa, maga Vesselányi Pál nram is hol-
nap az hátramaradott mezei haddal, és nemességgel
megindul. Ma kedvetlen homályos, és híves idÖ volt;
az múlt éjjel pedig nagy köd lön.

29. Helfé. Jó reggel az dolognak Teleld uram-
túl való kítanulására az nemességbttl Klobtisiczki PíU
és Uhrizi Pál nraimék bejövének, és az mezei hadak
közzül is egy hadnagy ; kikkel is mind Teleki nram
s mind én beszélgettem ; de az végbeliektül még se
érkezvén senki, halasztatának azokra az dolgok.
(Jsanádi István hadnagyot pedig Teleki nr expediálá
vissza Vesselenyi Pál uramhoz. Érkezének Lengyel-
országbiil is levelek, és nekem is az marehiotúl s
AhsolontúL Időnk egyébiránt tiszta és napfényes volt;
de már fogas kezd lenni. Az múlt éjjel is hasonló kö-
dös lön.

21. Kedd. Jó reggel f elköltőm, és holmi írásom-
hoz s dolgaimhoz láttam. Az végbeliektül sem érkez-
vén délig senki is, elég impatiensek lévén Forvald
francziával együtt ; mindazáltal délután vagy két órá*
val ugyancsak beérkeztek az ónodi kapitány Tályai
^^Ti/örpy^ és az szendrei kapitány Uri István nramék
két végbeli hadnagygyal, és egynehány fBbb le-
^énynyel együtt; kikkel is Tdeki ur sokat beszélget-
vén az nemesség és mezei hadak követjei jelenlétek-
ben , proponálta kegyelmes urunk ö nagysága paran-
csolatját s dispositióját. De az végbeli követek
principálissoknak s közönségesen mindnyájoknak
quartélyokba Túr s Vinné felé való megtéréseket fe-
leségek s gyermekek lakása s azokrúl való disposi-
tiótétel kedvéért ajánlván, egyébiránt acoeptálák as ö

Bagy&ága dispositióját. Az nemesség és mezei hadak
kdve^ei pedig az választ príncipálissokra halasztván
íz dol<^ ebben múlt, és halasztásba ment. Ni^pal
Bzép meleg idö lön; estve, reggel is, az *éj[jel is hives
id5k szolgálván.

22. Sxerda. Jóval ebédelött elbocsátván Teleki ur
az követ atyafiakat , és hogy resolntiójokat én is ha-
marébb értvén magamat ahoz tudhassam alkalmaz-
tatni, Klobfinczki s Uhrizi Pál uraimékkal is úgy be-
szélvén, magam is mintegy két órakor délután Kö-
Ttrbúl kiindultam elbúcsúzván Teleki uramtúl is, és
késő éjszaka érkeztem Csehbe Fo/^eZ urammal együtt.
Istennek hála időnk ma is tiszta, és elég meleg is
volt; az múlt éjjel sem volt eső.

23. Csöttirtők. Váram az választ Hadadbúi, de
nem jőve, ott levén maga Vessclénai Pál uram is, és
az mezei lovas- és gyalog tisztek is. Azonban dél-
esti 4 óra tájban érkezek hozzám Forvald uram is
Kővárbúi Hadad felé menvén ; ki is csak míg vala-
mi keveset falatozott tovább nem késvén, vele lévén
kisérésére Szöcs János uraimék is, innen elment. Hi-
hető Hadadban is az resolutióval ötét várják. Ma
napestig meleg lön ; reggel nagy köd, s estvefelé pe-
dig hives is volt.

24. Pintek. Mind csak azon dolgokon való gon-
dolkodással töltém az időt Teleki uram levelét is vé-
ve kiben iija, urunknak ő nagyságának az volna pa-
rancsolata, magunkat közönségesen is az lengyel
hadakkal ne conjungáljuk, hanem várakozzunk az
portai resolutió után. Vettem Kende és Ketzer urai-
mék portárúi irt leveleket is, kiben is az szokott
Bód sxerint most is elég biztatás, reménység vagyon,
de souni bizonyos determinálás ide vagy kijövetelek-

nek. vagy pedig törökníl való megsegitetésfinknek. -
Kfttvefelé érkezek újabban Fanrald az f rancziai rési- ^
dena. Klobusiczki ia Mikolai BoldizsSr urammal követ- -
aégbeu pedig Vesselényi Pál uramtnl ; de azbeazélge- -
téflt holnapra halasztváu mnlatásaal. itallal tölttnk.
Kz nap Í8 melegen szolgála naplementig; éa azmúU
éjszaka csendes és tiszta Ion.

2i. Szonbat. Jó reggel felkelvén, én az Eobu^
Míczki nramékkal való beszédhez, az franczia pedig
maga írásához fogott. Kik által is resolvá^a Véste-
lényi Pál nram magát engem nmnk 6 nagysága képé-
ben örömest^ (egy szó hiányzik)'^ vélle egyfltt ágy
hiszi az mezei hadak is, csak generalisi tisztiben i
ahoz tartozó dolgokban tőlem ne háborgattassák.
Kiknek is én hogy ahoz nem szólok, és tisztibe
magamat ö kegyelmének különben nem avatom csak
azmennjrire az méltóságos fejedelem személyének, mél-
tóságának s interessentíájának előttem való viselésefog-
ja kivánni , resolválván magamat, s azntán itt egyfitt
fiíröstokömezvén is ebédtájban innen mind vissza
Hadadba mentek ; én pedig vacsora idejéig az
franczia kisérésébűi megtérvén, sok udvarhoz való
írással töltém el ez napot. Vacsora tájban vévén újob-
baii is már Hadadbiil Vesselény i Pál^ az franczia, és
Klohiisiczky uram leveleit, kiben is Klóbnsiczky Pálvi
(rJH rcflolutiómmal az generális contentál; maga Ha-
dadba ki^'ri hogy holnap menjek az dolgokrúl való
íiiialis beszédért; az franczia pedig iija, determinál-
ták már magokban Isten véllek lévén az jövő hétfőn
az gyalogsífg induljon, utánnavaló kedden pedig én
is kimenjek közékbe, s magok is meginduljanak az
conjunctióra. Vacsorátúl hamar felkelvén roszúl ér-
zem magamat, ki miatt mindjárt le is fekfittem. Isten

kegyelméből az szőlőre valóban meleg napok járnak;
Igftsaka azért bives, de tiszta lőn az múlt éjjel is.

2i. (Vasiraap.) Tegnap az franczia tőlem való
dráláaa után vevém Teleki nramnak újabb levelét, ki-
ben iija 24 — 25 praesentis Majos Ferenczéknek az
l^yel hadakkal való eonjunetiójokat; és már az
keddi mi indulásunkat is tudván. Ez éjjel mind urunk-
lak ő nagyságának, az tanácsuraknak és egyebek-
iek Í8 ezen fenforgó dolgok, és az magam az jövő
kedden kimenő igyekezetem felől is bőven irtam, és
igyan az múlt éjszaka az levelekkel egyik szolgá-
sat postán el is küldettem ; magam pedig közönséges
áolgokra nézve jó reggel általmentem Hadadba hi-
ntván is Vesselényi uram. Az hol ebédet évén, és
détntán is sokáig mulatván mentek az beszédek
ilyen determinatióba az sok pro et contra való dis-
eirsus után: 1) Noha kedden az conjunctióra mind-
nyájunknak is el kell vala indulnunk, de az végbeli
kádak elméi igen meg vesztegetődvén Kővárban, nem
csak magok mentek vissza quartélyokba, de az mezei
tovas- és gyalog hadak is, és egyebeket is az con-
junctióra az kik intendálhattak hitető szókkal bejövő
útjokban visszatérítvén, s in universum az elmenendő
had 400 lovasra, és 800 gyalogra alig telhetvén :
alkahnatosabbnak itiltfik, Forvald vagy hatszáz gya-
loggal B azokkal Apagyi Sámuel mezei gyalog kapi-
tány uram, és vagy kétszáz lovas, s azokkal Medi^
Gulyán és SzÜk György mezei hadnagyok menjenek
el, s renoválják az conjunctiót. 2) Vesselényi Pál
uram menjen ki az Ér mellé, és gyűjtse mindenfitt az
mint tőle lehet az hadat s váija (verjen helyett) tá-
bori 3) Én menjek udvarhoz ezen dolgoknak relatió-
jávali ott as d nagyságára bízott dolgokban újabb s

7f?

megerősítő-, és az végbeliek felkelésére szóló pa- '
raiicsolatokat extrahalván, egyéb közönségea jót illető '
dolgokban is munkálódjam, és megtérvén udvartűi
sietséggel magamat egy bizonyos helyen Vesseléi^yifíÜ
urammal conjungálván : fogjunk Isten kegyelmébfil
egy értelemmel az munkához. És így menvén véghez az
beszédek én éjszakára visszamentem Csehbe. Ha isszép
meleg nap szolgálván, és az éjjel is tiszta idő lévén.

27. Hetfó. Teleki uramtúl érkezvén újabban le-
velem 8 avval együtt egy barátom által íratott ö
nagysága intimátiója, kiben is az m. fejedelem pa-
rancsolja, elömbe adott instructióban csak járjak el ;
legyen Istennek hála pedig, hogy nem változtak az
dolgok. Azonban ebédre érkezek iijobban Forvald
franczia, és vélle együtt Vetrfirzi István^ Klo^usiczki
Pál uraimék, és vagy két magyarországi alábbvaló
nemesember, kiket is az tegnapi beszéd szerint már
is Metli és Gtdyás hadnagysága kisér, ebéden nálam
levén, ebédután pedig mind nékem s mind az íran-
cziának sok irogatásunk lévén, estvefelé Isten ke-
gyelmébül innen is elindulának kikísérve én is, és már
Apagf/i uram az maga gyalogival Czikón'il várván
őket ; az franczia pedig némely dolgait, lovait, sze-
kereit nálam Csehben hagyván s könnyűszerrel és
lóháton menvén el. Ma is napestig meleg idő lön ; reg-
gel s estve azért hives időcske lön.

28. Kedd. Elkészülvén az végezés szerint. Isten
jóvoltábiil én is reggel megindulok, és hintón járván ebé-
den Udvarhelyen falatoztam keveset; azonban hogy on-
nan is el akarok vala menni érkezének Teleki uramnak
két rendbéli levelei, kikben elég mocskosan ir (egy szó
hiányzik) az mi végezéseinket, és vele való comoediás
játszásunkat ; írván arrúl is, hogy urunk ö nagysága pa-

nncaolja, kfil^em ö kegyelme kezébe az nékem adó-
dott pátenseket De én csak abban hagyván, és vá-
laszt se tévén siettem, éB hálni mentem Csernek nevű
oláh falába ; az hová is érkezének Bánffi Gábor nram
szolgái valami erdélyi ezen mait (?) illető levelekkel.
Ha szép idő lön napestig ; reggel volt ngyan egy órá-
ig tartó kis esöcske.

29. Szerda. Csernekrfll jó reggel megindulván,
az hírekre nézve valamint lehetett siettem, és ebédet
Zsnkon evén, éjszakára még is Aranykút nevű oláh
falába érkeztem, Orlai ur az ebédlő helyre jővén
hozzám ; ott is alkalmas ideig késvén sötétben érkéz-
heténk az háló helyre. Időnk ma is tiszta és meleg
Ion ; az múlt éjjel sem lévén eső.

M. CsSlorlOk. Aranykútön három óráig ha mulat-
ván csak, egy szabóálmat is alnván, megindultam
igen sutét lévén nem szolgálván az holdvilág, virradta
előtt Czikud nevű faluhoz érkezvén ; eső is kezdvén
esni míg az lovak is egy keveset ehetének hajnalig
jó álmot ránditánk ; és onnan is megindulván reggeli
kilencz órakor érkezénk Orlai urammal együtt udvar-
hoz ; ebédet fenn évén, látom igen conturbatus álla-
pottal vagyon ő nagysága ; én azonban jóakaróimtúl
kitanulván Teleki uram miut vádaskodott ellenem az
fejedelem ő nagysága előtt, hogy én tudniillik nem az
5 kegyelme tetszésével, akaratjával jöttem ezelőtt ide
Kővárba, és hogy Csehben kitudja mit tractaltam
Forvalddal etc. Ebédig sem ő nagysága se én nem
hozván semmit elő, ebédután felmenvén udvarhoz, és
magátúl hozván az dolgot elő ő nagysága az mint
Isten nekem is tudnom adta bőven declaráltam vilá-
gosítván az dolgot Melyeket is megértvén ö nagy*
EHga egészen megengesztelődett ; várakoztam én már

csak Udvarhelyi ur megtérésére, kit is Kővárba Te-
leki uramhoz kflldett tegnap. Ma is szép idö lön, az
eső sem esvén nappal, és az múlt éjjel is csak kevés
ideig tartott.

October.

1. Pintek. Ma napestig az fenforgó dolgok s
akadályok elhárításával lön az fejedelemmel ő
nagyságával sokáig és két ízben tartó beszédem ; és
noha én bennem nyugodván meg ő nagysága s nem
egészen hívén az Teleki uram relatiójának engem
csak újabban is az dolgoknak s élőmbe adott instru-
ctiójának végbenvitelére elküldött volna, de részsze-
rint mind ö nagyságának tetszvén s mind nékem job-
ban hogy Udvarhelyi ur megtérését itt várjam meg, ez
nap ott voltam, és míg már m^érkezik addig itt is
mulatok. Idő Istennek hála ma is szép volt; az éjjel
pedig ködös idő lőn s hajnalban is.

2. Szombat. Zsukrúl írván Teleki uram velem va-
ló actáitúl viseltetvén Bhédei uramnak, ha igaz jóa-
karóm jőjön Radnótra, az estve későn érkezvén be
ma jó reggel szállására menvén sokat beszélgettem
az fenforgó dolgokrúl ö kegyelmével ; de urunk ő
nagysága semmit elő az dologban ő kegyelmének nem
hozván, magának is inkább tetszett ; délután pedig
fenlévén ebéden az franczia Révérenddel mulattunk
ő nagyságával, várván velem együtt óhajtván ő
nagysága is Udvarhelyi megtérését, kit is írásban
feltött punctumokkal bocsátott el, írásban is várván
azokra választ. És ez nap így és szép melegen málék
el. Csendes és tiszta éjszakánk is lévén.

3. Vasárnap Udvarhelyi még sem jőve. Ma is
eleget beszélek az praefectussal s másokkal, nem lé-
vén most egyik hofmester is itt. Rhédei uram isestvé-

79 :

Tel eUndida innen Bánffi Zsigmond nramhoz. Idő ma
» tíasta meleg lön ; reggel ngyan kod lőn ; és estve- I

felé is az (tezhez képest hivesidők járnak, és már éj-
szaka ia világosodik. j

4. Hetfé. Az közönséges dolgokat illető bizonyos
és felea irásim lévén hajnalban felköltem. Azonban
udvartúl ia izenvén Udvarhelyi megjött volna az éjsza-
ka, késedelem nélkfil felmentem. Az hol is bemenvén
az fejedelem ő nagysága házába, hallom mivel járt
Kővárban. Uranktúl való expediáltatása öt punctnm-
búi állván, az ketteje az én velem való dolog mint
volt Kővárban, és oka ki volt az conjnnetiónak, az
hárma pedig Teleki nr személyét illetvén, tudniillik,
lia rósz válasz jőne az portárúi kimegyen-é az ma-
gyarok közzé, és ha nem, kit javall s micsoda moda-
litással ? Melyekben Teleki uram Írásban tevén vá-
laszt csak imigyamngy attingálja az többit az időre s
az alkalmatosságra halasztván, és az elsőt is nem
láttatik szinte oly stricte tagadni hogy nem tetszésé-
vel jártam, mindazáltal azt továbbra is más formában
tagadja egyéb delatiókkal is élvén. Melyhez képest
Í8 én ez napot tovább már mitévő legyek csak gon-
dolkodással töltém el Egyébiránt melegen s tisztán
szolgálván.

5. Kedd. Az sok gondolkodásban éjszaka is ke-
reset alhatván, virradta előtt jóval felköltem, ezen dol-
gokrúl itt létemig mint folytak bőven irván Fajgel
uramnak ; de nem lévén még vége az dolognak leve-
lemet sem commendálhatám. Kihez képest felmenvén
udvarhoz beizentem Orlai nramtúl ő nagyságának,
hogy már az conjnnctio renovatiója is meg lévén ha
már az ő nagysága képiben nem mehetek is, kérem
bocsásson el úgy mint privata personát, és tígy is az

ál)

figjuek s ő nagyságának jó szolgája lehetek, ha az
maga méltóságának én bennem való m^gaértödését nem
illeti is ö nagysága, legalább igaz magyanágomat s
nemzetemhez való szeretetemet hadd bizonyíthassam
meg. Kire is ő nagysága azt izené. látom magam is az
Udvarhelyi relátíójábúl az hadak acceptálni nem akar-
nak. Teleki uram előtt folehallatára Udvarhdjfinek
némely közkatonák hfittel eskfivén ,,(egy szó hiány-
zik)** vallásomra nézve semmiképpen nem acceptál-
nak. sör ha kimegyek is kozikbe meglő voldösnek; és
így nem acceptálván. mintsem újabb becstelenség ér-
hesse ő nagyságát s engem pedig veszedelem követ-
hessen, halassza ez iránt való igyekezetemet az ta-
nácsurak bejövetelire : kiket is az jövő szombaton
convocáltatott Mely ez ily eonfnsiók közOtt magam
sem tadváu mit csinálni, s nem is lévén tudatlan ben-
ne ezek is az Kővárban resolvált egynehány rósz
embereknek declaratiója is Teleki urammesterségébül
származott, alkalmatosabbnak itíltem az urakat már
megvárjam, szolgámat is Cseh felé expediálván leve-
lekkel. Ma is tiszta idö volt: de éjszaka s kivált haj-
nal felé nagy köd is volt.

S. Szerda. Ez napot az urak után való várako-
zással töltém el. írván Ttltki uramnak is egy pana-
szolkodó s keserves levelet : máshová való iráaim is
voltak. Ma igen megesösedett az idő, többire mind
esett : az éj^iel ugyancsak ködös idő lön.

7. C>ot3rlök. Ma ujabban megtisztuh'án az idö,
s az múlt éjjel s ma alkalmasint is száradván, ebéden
fon lévén, ebédután sétálásképen mentem Bogát felé
hiutón Toy hátiig uram látogatására : kit is otthon
nem tan:\h-:'in fordultunk vissza szőleje felé ott szfi-
retvén. Ezen t'entorg\» mostani dolgokrúl 5 kegyeimé-

fel sokat is beszélgettem. Vacsorán azért megtérvén,
itt siáUáson ettem.

8. Pintek. Ma is szokásom szerint hajnalban kelvén
fel, voltak ide s tova való irogatásim. Urnnkkal sokat
beszélvén, mind ö nagyságának s mind mindnyájnnk-
Bsk elég keservesen eshetik az portárúi ennyi időre
sem érthetni semmit is újabbat. £béden fen lök. Ebéd-
ntin ő nagyságok szőlőbe menvén sétálni , s én hoz-
tam pedig Révérend az franczia jővén az szállásra,
ki?el is sokat beszélgettem az pnblicnmokrúl. Elmen-
Tte tőlem mentem OUányiné asszonyomhoz, izenvén ő
kegyelme által az fejedelemasszonynak is. Estvefelé
pedig Pekri Lörincz uram kérésére kimentem Ózdra,
iStéttel juthatván oda ; ott is hálék. Ma is délesti
4 órakorig tiszta s meleg idő lön ; azntán szapora eső
keide esni, mely is meg nem álla.

9. Szombat. Jó reggel vissza akarván Radnótra
menni Pekri nramtúl soha meg nem menekedhetém ;
ebéden azért ma is Ózdon levén , ebédntán mintegy
délután egy órakor már is itt voltam. Tegnap Bethlen
Farkas uram jővén csak be az tanácsurak közzűl , s
ma pedig Bánfji Zsigmond^ Haller János és RhédeiFe-
nna uramék csak. Felmenvén estvefelé én is, ő nagy-
ságát az szőlőben tanáltam ; azonban onnan is meg-
térvén értem az kisasszonyka ma hajnalban megbe-
tegedvén roszúl volna , mely csak már is nagy bút
sierze ő nagyságoknak. Isten oltalmazza; nagyobb
búsulás nem kicsiny akadályt szerzene csak az mi
dolgainkban is. Vacsorára lejövék, érkezvén leve-
leim két felől is, s BaranovszH nramat is tegnap
délntán expediálván az Szilágyba. Azonban Nemes
János uram is tegnap érkezvén, de mások is bizonyo-
san referálják Cseherin alatt az mnsqna és kozák az

MOJIUM. arsö. Hwr. - 8(Bipt xviii. 6

törököt igen megverte az tatárnak Í8 jntván, mert az
had Crimbe szaladott féltvén az országát reá nemen-
jen az ninsqua. Melynek meglétével annyival inkább
nem vnrliatnánk az török segítségét, s talán az posta
is az miatt késik. Az múlt éjjel mind esett az eao, s
ma is mind esett délután vagy egy óráig; azntán
megállott.

10. Vasára Ap. Jó hajnalban felköltem. Reggel
meglátogatván Klmlei uramat is az tovább való be-
széd kedviért , s udvarhoz is felmenvén értem az kis-
asszonyka az éjjel igen megnehezedett volna, az
mint hogy az fejedelemmel is szemben lévén igen bús
állapottal vagyon íi nagysága ; de még is kijött asz-
talhoz. Kbédntán voltam mind Bánfji Zsigmond s
mind Bethlen Farkas uraiméknál , kikkel is sokat be-
széltem. Azonban ebédelott urunkat is megtanáltam,
mivel mostani búsulására nézve ö nagyságának ne-
héz az ö nagysága méltóságos személye clött való
discursusok hallású, méltóztassék parancsolni az
uraknak legyenek velem egy külön helyen szemben.
s proponálja ö kegyelmeknek az dolgokat és az maga
személyét illetőket is. Kirül is izenvén ö nagysága
az uraknak , azt adák válaszúi , még Kapi s Naláczi
uraímék hátravannak, kiket is mára várnak, elérkez-
vén o kegyelmek örömest lesznek velem szemben.
Talán azért már az én dolgom is egyfelé eligazodik.
Az kisasszonyka is csak egv formában és igen kínos
nyavalyában, az vérben, lévén félő el ne költözödjék.
Ma esö nem lön. Heggel praedikátiót is hallgatván,
ebédután esak szállásomon tartózkodtam meg. Az
éjjel ködös idö lön.

11. Iletfó. Ka/ri s Naldczi nraimék még sem érke-
zének, melyre nézve is haladnak az dolgok. Az kis-

ttszonyka ia ez éjjel inkább megnehezedvén az ö
B&gya&gok búBulása is accedál ; ki miatt ebéden sem
lónk fel. Én ebédután is az arakat járván, abban töl-
tettem inkább az időt. Azonban nagj véletlen esett
értésünkre az faluban levő szállásinkon , délután 3 s
4 óra tájban hala meg az fejedelem leánykája ; meiy
ia ez ily dolgok között mindnyájunknak nagy búsu-
lást, és az dolgokban is nem kicsiny confnsiöt szerze.
Felmenvén az urakkal meglátok az holttestet Újob-
ban lejővén szállásunkra az idő is igen megesösedék,
inkább ma mind esvén.

12. Kedd. Nagy szomorúságban lévén ő nagy-
ságok , szemben az fejedelemmel nem lehettem. Jó
reggel érkezvén azért el Kapi és Naláczi uraimék is,
ebéden ugyan az urakkal én is de csak magánosan
fen voltam ; ebédután pedig NcMcd urammal fenma-
radváu az magam , és közönséges dolgokrúl is ö ke-
gyelmével bőven beszélvén ^ szállásomra lementem ;
és az fejedelem ö nagysága parancsolatja szerint
Bethlen Farkas ur szállásán confluálván Bán/jfi Zsig-
mond, Kapi György, HaUer János, Rhédei Ferencz és
Naláczi István uraimék , én is oda menvén ö kegyel-
meknek az dolgokat böv szóval declaráltam. Elsőb-
ben is felvévén az más úttal ide jövetelemkor mind
udvarnál Vesselényi Pál ur felöl , és az hadakrúl mi-
csoda hirek folytak az urunk hivségéttil való elsza-
kadások iránt, mind pedig oda ki micsoda dolgok
voltak. Melyekrül is sokat conferálván , ha mi oly
lenne is azoknak obiálására , Teleki uram javallásá-
búl is három rendbeli parancsolatja is jővén ő nagy-
Bágának , tetszett , hogy sietséggel bemenjek udvar-
hoz, és ott detegálván az dolgokat, míg portárúi ő
nagyságának resolutiója jöhet , és Teleki uramat ki-

küldheti Í8, bogy az ö nagysága interessentiája el ne
vefiszen , és az francziai királyival ineált tractatusá-
nak is eleget tehessen az maga képiben ö nagysága
engem kikfildjen. Az minthogy bőven deciarái vin ö
nagyságának az dolgokat, engem ahoz tartozó levél-
beli instrumentumokkal kikttldett Teleki aramnak
instellálásom felöl parancsolván ; ö kegyelme is ab-
ban eljárt. Az hadak megértvén in sna forma az dol-
got , acceptáltak. Azonban az hadaknak elszéledése
miatt utunkat hamar nem continuálhatván , VesseUnj/i
uram az hadak gyűjtésére az Ér mellé menvén ki,
az kik hadak lehetnek, hogy az conjunctiö az ö nagy-
sága hűsége s interessentiája alatt mig kimehetnek
is renováltassék, azok is az lengyel táborra elmentek ;
én pedig hogy az dolgokrúl ő nagyságát újabban is
értessem, udvarhoz megint bejővén tovább valódispo-
sitiójához akartam magamat ő nagyságának alkal-
maztatnom. Az hová is beérkezvén gondolkodásomon
kivttl Teleki uramnak az fejedelemnél ellenem való
vágyait experiálván , és kiváltképpen hogy nem az ö
kegyelme hírivei s tetszésével jöttem , azonban bizo-
nyos hírül hozván u nagyságának azt is, az musqva
Cseherin alatt az törökét s tatárt igen megverte vol-
na, ez ily hírre s az követeknek ennyi ideig való
kérésekre nézve semmi jót őnagysága nem is várhat-
ván: töttem oly instantiát, ennyiben levén már az
magyar nemzet dolgai , ő nagysága engem úgy mint
privata personát is bocsásson ki, az hol is híven szol-
gáljak Istenemnek, nemzetemnek s ő nagyságának is,
és az hazának. Melyben is engem ö nagysága ö ké-
kre az tanácsurakra relegálván , kérem Isten-
q^yelmeket , megtekintvén az mi hadaink
hidasokat s nagy confosiót ia , lureAz-

tteji kftteleségeknek eleget tévén , ha az mi kegyel-
met vmnknak ö nagyságának még most módja benne
nincsen : látván , hogy soha tovább nem snbsistálha-
tmik orvosólja köztok az oly alkalmatlan dolgokat 6
kegyelmekkel együtt, és az végbelieknek az conjunc-
tíót megengedvén, engem is bocsássanak. Mely beszé-
demet is több circnmstantiával vivén véghez , halasz-
tották ö kegyelmek az magok közt való conféren-
tiára ; és így én ez napot csak szállásomon töltém ;
ma is esvén az eső. Alkalmatlan utamat reményiem^
az múlt éjjel is paraholván.

13. Szerda. Jó reggel felköltem, s felmenvén
udvarhoz értem Szcdai Pál uram tudositásábúl Isten
az franczia hadaknak, és az mi véllek conjangált
magyarinknak szép győzedelmet s olyat adott volna,
az minemű az mióta az némettel bajoskodnak még nem
volt. Mert Munkácshoz tartozó Szőlősnél Schmidt és
az szathmári commendans Herberstein az Barkóczi Ist-
ván katonáival , feles német s horváttal reájok men-
vén Isten az szerencsét az mieinknek adta volna, úgy
hogy nem csak feles németet , magyart , és horvátot
vágtak le s fogtak , de zászlókat és dobokat is nyer-
tek ; több kár az mieinkben nem is esett, hanem hogy
szegény iíajosFerencz kapitány két lövésben esett el
harmad magával közkatonákkal. Mely ez ily szeren-
cséjek is az dolgoknak promoveálására nagy ösztönt
Bzerze. Nékem délig még sem lehete válaszom. Ebéd-
ntán azért Bcdó uramtúl az fejedelem ö nagysága és
az urak küzenék az választ ; tudniillik, hogy lévén (?)
magam is az portai resolutióig, mely is ő nagysága s
ö kegyelmek magok sem tudják mi okokon halad en-
nyire, magam semmit sem cselekedhetek, így magam-
nak is az lévén akaratom , elbocsátnak ; és mind az

végbelieknek 8 mind másutt levő minden magyarok-
nak nem csak az conjnnetiót , de az actióhoz való fo-
gást is megengedek ; s pátenst is adott ö nagysága
innen, hogy eiöbbeni dispositióját változtatni kellete,
csak én is megemlékezvén ö nagyságához s ez hazá-
hoz való kötelességemrül ö nagyságát levelem által
assecurálni ne nehezteljek. Mely(et) is úgy kívánván az
ratió status, magamat nem vonogatván subscríbáltam:
és 0 nagyságátúl elbuesiizván s az uraktúl , szállá-
somra lementem ; az honnét is Révérendhez menvén,
onnét Kapi uram kivánságára vacsorára ö kegyelmé-
hez és Barcsai Mihály uramhoz is elmentem ; keveset
aluván, virradta előtt is sokkal kelvén fel. Az idd ma
igen megesősedék , szaporán esvén napestig az eső ;
és az múlt éjszaka is virradtig.

14. Cs818rt8k. Két vagy három órával kelvén fel
virradta előtt sok irogatásimat végeztem; és ugyan
virradta előtt valamivel indulék is meg , egy étekfo-
gómat az pátensért hagyván , más emberemet pedig
sietséggel Hunyailra expediálván Cstiii s Radics
uraimékhoz, úgy hogy mához egy hétre ö kegyelmek
Udvarhelyen lehessenek Kilencz óra tájban falatoz-
ván, és az lovak kedvéért Tóháton szállván meg,
éjszakára Kalyánba verekedtem. Inkább mind esvén
ma is az eső , és csak igen kicsiny ideig állapodván
meg. Az múlt éjjel ugyan kevés ideig esett.

15. Pintek. Kalyánbúl virradta előtt indulván
meg nagy időn ebédre Borsára érkeztem Bánffi Gá-
hor ur ottlétét gondolván ; de se magát sem az asz-
szonyt hon nem tanálók , és csak f}rlainé asszonyo-
mat. Mindazonáltal itt ebédlettűnk: és még tegnap
küldvén el &xij)esi uramért hogy kijöne beszélgetés
kedvéért Koloisvárrúl ő kegyelme nem sokáig vára*

koztatván, ki is Güdnyi Jakabhal kiérkezvén , és véle
beszélgethetvén délesti három óra után índulhaték
csak meg Borsárúi ; és hogy szinte sötétedni kezdett
Finczélcsehbe beszállván mlg az lovak abrakoltak,
háló helyre mindazáltal Kecskehátra érkeztem majd
éjfél tájban. Ebédig tiszta időnk volt; de délután
Kecskehátig mind vére az eső bennünket, nagy sáro-
kat is szerezvén.

IS. Szombat. Virradtig mind esvén az esö alkal-
matlan utakat szerze ; világosodván mindazáltal siet-
vétt haza megindulván Gorbón kevéssé megszállot-
tam , s megetetvén az lovakat onnét is mindjárt men-
tem, és délesti egy óra tájban Udvarhelyre érkeztem.
Reggeltül fogva mintegy déltájig igen esett ma is ;
de aztán szép tisztára fordult. Fajgd ur Hadadban
lévén ö kegyelméért elküldtem holnap jöne Udvar-
helyre.

17. Yasáriiap. Elég nehéz tovább való dolgokrúl
nem determinálhatok ; nem tudom mi karban legye-
nek, és az magyar tábor is hol legyen? Délután
érkezvén azért el Fajgel uram is beszéli az elmúlt
kedden hivatta ki Várczához Vesselényi Pál uram töb-
bel lévén ezer embernél, és engem nem győzvén várni
az conjunctióra indulván, de útjában eleiben jővén
mintegy kilenczszáz német s horvát , véllek az Vesse-
lényi Pál urammal valók megütköztek, s Isten az
mieinknek adván újabban is az győzedelmet, kétszá-
zig bennek elejtettek , és az lengyel hadakkal is
alkalmatlanság nélkül magokat conjungálhatták. De
hol legyen most az tábor V soha ki nem tanulhatni.
Egy végbeli követ Smhai nevű is érkezek ma Fajgel
uramhoz , ki is beszéli Vesselényi Pál uramhoz expe-
diáltatott az végbeliektül oly véggel, hogy ők is

Isten segitségébtil mindenféle dolgokat hátrahagy-
ván az conjunctiöra megindultak többel ezer lováé-
nál és ezer gyalognál , és eddig már Diószeghez is
érkezhettek; és küldették azért is, tanulja hol legyen
az tábor és mennyi számú lengyellel conjuugálták az
atyafiak magokat; mert ök Kövárbúl olyan formán
informatusok , hogy csak másfél száz volna az segítő
idegen hada. Szuhai ur nem tudván hol legyen az
tábor csak papirosra tette az követséget, principáliBá-
nak is megírván miben légyen az dolog; s mivel
jövet gyülevész katonákbúl mintegy másfélszáz lo-
vasra reátölt, és egynehány gyalogra is , azokkal to-
vább való parancsolatig az Szilágyba quartélyba szál-
lottak, így értvén meg az dolgokat, az végbeli kö-
vettel sokat beszélvén megmondván neki udvarnál
már az dolgok miben legyenek , és kérvén reá , lát-
ván már az urunk nékem adott pátensét is , írja meg^
principálisinak jöjenek elömbe, mert Isten jó voltábúl
én is már az jövő pinteken meg akarnék indulni, és
így vélek megegyezvén continuálhatnók az tábor
után való utunkat. Az mely elszéledett katonák pedig
összegyűltek , azok már addig lennének az falukon,
azok is járhatnának velünk. És így menvén véghez
az discursus, estve szolgámat is expediálván Kolozs-
várra úgy hogy virradtig ott lehessen , Tdeki uram
is az kisasszonyka temetésére , mely is ma lőtt meg,
oda menvén. Ma még is tiszta idö láttatott lenni , s
eső sem esett napestig is ; de az múlt éjjel alkalmas
hideg vala, és egy kis dér is láttatott lenni.

18. Helfö. Az múlt éjjel sokat gondolkozván,
alkalmatosabbnak itélém , hogy az dolgok relatiójá-
val maga az követjek menjen az végbelieknek kö-
zikbe, inkább is indulhatván az velem való megegye-

zésre. így felkelyén , disponáltattam azon embersé-
ges ember követjeket végbeli uraiméknak, és creden-
tüt írván általam Isten segitségébtti expediálám is,
bÖTen izenvén általa az mostani dolgokrúl ; és mivel
liogy csötörtökre igirte megtérését , és ha az végbe-
Ueknek is tetszések az leszen , hogy az tábor után
menjfink , nékem is az az szándékom pinteken Isten
seg^égébfil csak meginduljak. így az készület ked-
viért éjszakára Csehbe mentem ; az hol is Kétze/mé
asszonyomat még kornyadozva tanáltam. Délig
tiszta idő látszott lenni ; délután estig szaporán esett
u esö. Úgy is látom ez az negyed úgy mégyen ki.
Az múlt éjjel pedig hives idö lön.

19. Kedd. Ez napot többire készületben és sze-
kereim rakatásában tölték el. Jöttek katonák is hoz-
zám , kiknek is megmondottam , most is az többinek
iltalok izentem , már legyenek addig vesztegségben,
mig Ssuhai uram az végbeliektül megtérhet. Az esö
Í8 igen esett ; az múlt éjszaka hives idö lön mintegy
éjfélntán virradtig, de éjfélig esős idö lön.

29. Szerda. Mai napot is csak az rakogatásban,
és ugyan a szekerek készítésében , terhelésében mu-
Istánk el. Ma is inkább mind esőre állván az idö, és
ugyan keveset esvén is. Kolozsvárra expediált étek-
fogóm is megtérvén az választételekkel beszéli azt is,
Teleki uram Szamosuj várra ment volna , úgy Ehédei
és NaUcd uraimék is. Ma is voltak katonák és gya-
I<^ok is náUam, kiket is az tegnapiak válaszával
bocsáték.

21. Cs&törtftk. Ma is eléggé készültem, lovaimat,
azoknak nyergeltetéseket, és magammal elhozandó
egyetmásomat rendelvén, várván Sziihait is már az
végbeliektül. Azonban midőn legjobban várom vala,

és szinte el is készültek vala érkezek az fejedelem
postája Szamosujvárrúl , levele által parancsohán ö
nagysága, félbenhagyván minden dolgaimat siessek
udvarhoz, mivel az portai köweték Székely Lásdóursm,
Kende és Ketzer rraimékkal útban vannak ; az mint
hogy ő nagysága includálván az Székely László uram
levelét is in specie elküldette , Arnót körűi datálván
mely is az Dunához egy napi járóföld , és iija , hogy
jó válaszszal jönek. Melyhez képest, noha bizony
igen nehezen esett mind készületemre, eltökélett
szándékomra, az végbelieknek tott izenetemre, és
egyéb okokra nézve is az bemenetel, de nem akarván
elmulatnom az ö nagysága parancsolatját, arrafelé
kezdtem készületemet forditani , lígy hogy holnap jó
reggel befelé megindulhassak. Ma szép tiszta idö lön,
az múlt éjjel sem lön eső ; szél mindazáltal mind nap-
pal éj^el, de meleg képtelen és sokáig tartó vala.

ZZ. Pintek. Fajgd uramért küldvén Hadadba , ö
kegyelme után várakoztam alkalmas ideig; és így
igen reggel meg sem indulhattam. Az postát mindaz-
által udvarhoz visszabocsátottam ; Fajgd uramat pe-
dig elvívén magammal Udvarhelyig , ebédig ott ettin
feles Írásomat végeztem ; írván az végbelieknek is,
ne véljék balra dispositiómnak változását , és az én
utánnam várakozó katonaságrúl is disponálván to-
vább már mitévők legyenek. Ebédemet végezvén dél-
után is mintegy 4 órakorig vártam az végbeliek em-
berit. Éjszakára azért Őrmezőre mentem s ott háltam.
Nappal nem esek , és csak estvefelé kezde esni ; az
éjjel pedig nagy szél lön.

23. Szombat. Az éjszakát roszúl alhatván ki, vir-
radta előtt akarok vala megindulni, de igen sötét
lévén, az múlt éjjel esvén is, csak világosodván indn-

lék, é« ebédre „(egy szó hiányzik)^ nevű faluba száll-
Tin meg , éjszakára mentem Felsö-Gyékényes nevű
oláh faluba ; az honnét is est ve szolgámat expediálám,
lássa meg Keride uraimék már megérkeztek-e ? Idö
Utennek hála ma szépen és melegen szolgála s tiszta is.
24. Vasárnap. Az éjjel érkezvén meg szolgám
referálja még az követek meg nem érkeztek volna,
mely is nékem elég nehéz. Mihent megvirradott meg-
indiilván, szinte praedikátió végezésekor „(néhány
no kimaradt)^; az hol bemenvén urankhoz is az
vakban Rhédei, Teleki és NcMcsA uraimékat tanálám
itt , kik között is Td&H arammal fogván haragosan
kezet mindkét részrűl ; ez nap csak úgy múlék el, az
követek még sem érkezvén. Esö reggel szaporán
kezde esni , de abban hagyá ; az éjjel pedig nagy és
meleg szél lön.

23. Iletré. Váltig várók közönségesen ma is az
követeket ; de sem magok , se levelek nem érkezek.
Esö ma szakásztban két ízben is szapora esett. Az
tegnapi kézfogás után TdfM uramat nem láttam. Jár-
ják eleget Rhédei és Naláczi uraimék köztünk az bé-
kességet ; én is eléggé világosítván panaszszal mind
az két umak ellenem való dolgait TeMci uramnak.
Ugy látom ö kegyelme is panaszolkodik elöttök reám.
Az múlt éjjel szép tiszta idö volt. Én is reggel felköl*
teződém az falubúi, s ide szállék szállásul az Ncűáaá
aram szállására; küldvén szolgámat vissza Csehbe
levelekkel.

Í%. Kedd. Az fejedelem ö nagysága is eléggé
boszonkodik az követeknek későn való érkezéseken;
holott még az elmúlt szombaton várta őket, de még
se jövének. Hanem estvefelé érkezek ö nagyságának
szóló Székely László ur levele, kiben is iija az Havas-

alföldében levő rettenetes árvizek miatt nemcsak ne-
hezen jöhettek , de két napi járöföldet kerültek is,
egyébiránt is az rettenetes nagy sarok miatt érkez-
hetnek ily későre. Mindazonáltal már holnapután
okvetetlen ide várja ö nagysága ö kegyelmeket. így
meg is csendesedénk valamit. Nekem is érkezett &tt-
hai nramtúl , kit Udvarhelyrtil expediáltam vala az
végbeliekhez , Diöszegrttl való tudósításom , s Ftg^
uramnak is levelei Gsehbtil. iTjhSs^thai uram az vég-
beliek Böszörmény felé menvén le , és magát is az
tolvajok felvervén ez ily okokért jöhetett késfi tudó-
sításom; de szemben igyekezik nemcsak az végbe-
liekkel lenni , de az választ is meghozni , javallván
inkább Diószeg táján az térfolden az végbeliekkel
való megegyezésemet. Fajgel uramtiU értem azt is, egy
váradi aga ment volna be Hadadba budai vezér Ves-
selényi Fái uramnak szóló levelével, de visszatért nem
tanálván ott az urat. Mondotta ugyan az török , az
végbeli töröktül expeditusabb inkább , kik is az hol
generális uram akarja ott egyeznek meg vele. Az
múlt éjjel is szép tiszta idö lön ; ma nappal szaporán
esek az esö, de estvefelé megálla.

Z7. Szerda. Mióta ide jöttem is nem lévén Teleki
urammal, sem az kézfogáson kivűl nem is látván, teg-
nap is igen járván az urak köztünk az compositiót,
letévén én is ö kegyelme is az nehézséget — hogy
már bennünket megbékéltetének ; voltam reggel szál-
lásán is ö kegyelmének. Azonban újabb hirem is
érkezvén s az végbeliektttl válaszom, és Szuhai uram
is tölök megtért, Csehben vár, az leveleket az urak-
kal is közlöttem. Újfalubúi 22 irt levelekben írják
végbeli uraimék már csak napot és helyt termináljak
nékik megegyezni velem készek , egyébiránt is &t«-

hai aram által izenyén többet , hogy siesBek kimenni
ko&kbe reménykednek, mivel köz (?) is gyülekezik,
tf derék táborunkkal se egyesedbettek meg. Böször-
méaybttl az praesidiomat kivitték, az lakósok gratiát
kémek , kiknek is az én s velem kimenendö becsüle-
tes magyarországi rendek consensusok nélkfil gra-
tiát nem adnak. De az mi nagyobb a Tiszán innen
való hajdúvárosok felvételére , azoknak elrontására
tf végbeli törökök is vélek megegyezni akarnak , és
ha hol ők nem cselekszik az törökök magokban is
elkövetik. Ezeket nem csak az uraknak , de az feje-
delemnek is megjelentvén , tetszék ö nagyságának és
5 kegyelmeknek, hogy itt levő magyar nemzet követ-
jdvel Farkas László uraimékkal, s több most udvaros-
kodó magyarországi főrendekkel Írasson ő nagysága
u v^belieknek , mivel az követeket az portárúi ő
nagysága már holnapra okvetetlen várja, így míg
már azokkal nem beszél , egyebekrül ő nagysága az
én kimenetelem iránt is nem disponálhat, hanem hogy
végbeli uraimék az hajdúknak gratiát adni magok
mellé felvegyék minekelőtte az török magában is elkö-
vetné 8 elrablaná őket szükségesnek látja ; az mint
hogy írnak is (és én is) ő kegyelmeknek magyaror-
szági uraimék ; sietve el is ment az posta. Mi addig
már csak az (?) vifrnök holnapot s abban való megér-
kezéseket az portai atyafiaknak. Én ma is küldém ő
kegyelmek eleibe levelekkel szolgámat postán , hogy
ftiettenének reménykedvén. Az elmúlt éjjel nagy eső
lőo , úgy ma is nagy zápor ; egyébiránt is csaknem
napestig esvén az eső szakasztokban.

28. CsötArtAk. Ma is napestig itt voltam ; ebéden
pedig Jhldalagi János uramnál itt való kapitánynál,
az hol vigan ia lakánk; vacsorát nem ettem. Ma is

ftzornyü es*j e»ett : ax múít ijyt': is esen . de nem an-
nyira Az k^vet-rk nia vtiL trkezbetéiiek . hanem
küldték nt^yaii emberekei elv . bo^ mz reneneies idö
miatt k'izel halnak . be nem jóbetsrk. Jönek ngran
leveleim L'dvarhelyrnl i».de azokban sem írnak egye-
bet, hanem hogy az vérbeliek nebesen Tárnak, éi
hogy minden za&zlő alól egy koveiet küldvén azok
iitánnam holnapnál tovább nem varakf^mak . siettet-
nék kimenetelemet: az kire rn is replikálék. hogy
várakozzanak az knvetek ram bár csak vasárnapig,
postán küldvén vissza szulgámai. Tii^íi arammal ifi
úiry látom már jobban kezdjük az hnrt üsszeigazitani.
2!9. Pintek. Az múlt é szaka is inkább mindesett
az esij: Isten tudja csak .Szilagyba i^é^ annál inkább
tovább az rettenetes sarokban mint mehessek. Nap-
pal is esett kevéssé, valamennyire agyán lisztolni
kezdett. Istennek hála ebédelött az portai követek id
Sz^k^^ly lyUzhj . AVü J^ f,rj}ry, és AV/r-t-r M* uyhári ura-
mék íh már beérkezének. Kik is elsőbben az dolgo-
kat az fejedelemnek . és az tanácsnraknak reportál-
ván t's ebédután e^y magános helyen nekünk is ma-
gyaroknak visszahivattatván az elboes;itott magyar
nemzet követjei Farkos L.Uzh'* uraimék is s többen is
lévén egynehányan referálják ii kegyelmek ennyi
idötül aprilibtíil fogvást való muIat«tsok . pansalások
njj okokon h>tt. l) Várakozni kellett az fővezér által
az tirok \éghelyekbe expediáltatott agának megtéré-
H'rre. éM azáltal való informatiójára az portának.
2) Haladott niegji a ételek az lengyel respublica és az
királ;« HolennÍH követ^^ége beérkezésére Constantiná-
polyha. H avval a/ békességnek teljes eonfirmálására
nézve : mely foköveti tavasszal indalván Lengyelor-
ttzágbúl . augustusban érkezett Constantinápolyba.

8) Nem adatódott válaszok , é8 elmenetelek meg nem
itetett az fejedelem meghitt emberének behiva-
éB titkosabban az porta aránt az CBeherin alá
ezpediált törökök dolgának elválására, s annak kita-
nlására nézve; az minthogy az minapi udvarhoz ho-
zott hir igaz is, mert az kozákok bizonyosan Csehe-
riii alatt az törököt és az tatárt megverték. Volt
i^yan egyéb aprólékosabb impedimentumok is, de
esek lévén nevezetesebbek. Hogy az cseherini actns
Uie elérkezett noha az közönséges tolmácscsal szám
Bélknl, az vezér tihajával pedig sokszor voltak szem.
ben, de aztán nem várakoztatván az fővezérnél is
volt mndientiájok ; ki is ö kegyelmekkel sokat pro et
contra beszélvén, válaszok snmmatim ez lőn: „Áz ti
dolgotok már el volt készítve, és bizony bizony ez
múlt nyáron segittettetek volna még meg , de az ko-
lik az mi vitézinkkel való dolga bontá el. Hogy
Istennek így tetszett arrúl nem tehetünk. Hanem ím
kívánságok szerint az erdélyi fejedelemnek páran*
csolánk legyen oly készen tavasszal benneteket meg-
segithessen, és mi is megsegitünk ; addig hogy maga*
tokra, feleségtekre, gyermektekre gondja legyen , az
trimösvári , váradi , egri passáknak is parancsoltunk,
legyen qnartélyotok , megszaporítván az gyulai és
tumösvárig való sanczosságokkal.^ Mely leveleket
Í8 követ nraimék magokkal kihoztak ; és azt is obtí-
neálták , hogy az francziával való tractánk is szaba-
dos légyen, noha azelőtt tílalmaztatott. De az mi
szükségesebb lett volna , az conjunctiónak oda be tu-
dása az lengyel hadakkal, és arrtil az fővezérrel való
végezés : abban mint nem tudom dologban nem szol-
gálhattak , és így azon dologban , az ki legszüksége-
sebb lesz vala,4praesentis re infecta indultak vissza,

az Dag • árvizek miatt sokat kelletvén kerfilni , és az
ntak is felettébb sárosak, nehezek lévén, így is nag}'
bajjal, sok alkalmatlansággal érkezhettek. Ezeket az
követek bő szóval declarálváu . és mi is az ide haza
lőtt dolgokat ö kegyelmeknek, tetszett közönségesen
az mint hogy unmkkoz ö nagyságához követeinket
fel is kaidettük ily véggel : ^mind az portai dolgok
már miben legxeuek.s mind az ide ki való sok alkal
matlau confusiók mi karban forogjanak ő nagysága
tudja mindnyájunknál is jobban. Istenért tehát azok-
nak eligazításában ö nagysága munkálóc^ék , és az
mennyire lehet ö nagyságától várván az dolgokat
siettetni, azokban minket is tetszésével éltetni méltóz-
tassék.'^ Melyre való válasza is ö nagyságának, szinte
már az vacsorát is adván, holnapra halada. Isten
kcgyelmibUl már éu is igyekezvén ha lehetne holnap
elmenni, f^s így ebben marada az dolog.

30. Szombat. Ma sem mehetek el innen , sok pro
rt <'.oiitrii való discursnsokkal múlván el ez nap is. Az
rN<( uiet^ sem szünék , szörnyen esvén ma is egy kis
ideig ; ílrhitán estig nem lön ; de az múlt éjjel hasonló
rH<iM idö lön. Haladtak az dolgokban való decisiók
liolniipru; én \\^\hi\ eleget munkálodám ma is ha mi-
ben az kö/inmrges dolgokban szolgálhatnék.

31. VAsárilAp Soha nem lön ma is annyi módom,
liogy innen elmehessek. Kbédelött s utánna sokat be-
Bzélvón az nrakkul , vacsora előtt az tanácsban és
urunk In'izAban jelen lévén, végezték ö nagysága s ö
kegyelmek : Kidnni/i ur megvakulván az portán he-
lyette kapikihánuk menjen Bessenyei Mihály uram; és
mivel az portán az idegen haddal való conjunctiót
nem tudt^\k , annak elcsinálására követségbe menjen
Fajgel Péter ur ; az végbeliek menjenek az conjnnc-

tíora ; bz magyaroknak is pedig hagyják kinek kinek
]6akarat|ára, szabadságára az ki elakar az többi után
Beírni menjen el , az ki pedig tavaszig el akar ma-
radni maradhasson el; így nekem is akaratomra
hagyatván, én alig várnám az holnapi napot, élhetnék
Bsabadságommal , várakozván ma is az végbeliek
vtinnam. Az nemzet követjei is elbocsáttattak. Ez
MÚlt éjjel nagy esö volt virradtig, és nappal is mind-
inkább esett; de délután s előtt is valamivel havazott
igen elannyira, hogy jól ellepte volna az földet. Mi-
vel az urak is inkább mind elmennek holnap , igy én
18 készfilgettem , Kendeffi Pál nramtiil urunk asztal-
nokjitúl lovat is vévén. (Széljegyzet : ^Ez múlt éjjel
virradta felé derecske is volt.^)

November.

I. Hetfó. Minekelőtte Zíesíenyeí vagy Fqjgel ur be
mentisazétekfogö Turzai küldetvén be; együtt akar-
ván Ketzer urammal járni mlg az portára való expe-
ditiókat ö kegyelme véghezvitte, és az franczia szál-
lására lementem s vele feljővén udvarhoz beszélhet-
tem , dél vetett ki belőle , és igy csak délután indul-
hatván 8 iigy is majd késöcskén, egy kevéssé az feje-
delmet kisérvén ki vadászni , noha alkonyodván, de
Istennek hála kár nélkül érkezhettem Szinye nevű
magyar faluba éjszakára. Esö ugyan nem vére ben-
nünket, mivel ma nappal nem is volt; de felettébb
való sáros utunk levén , ez múlt éjjel is esvén nem
esnda hogy sár van. Teleki uramtiil is noha elbúcsúz-
tam, de ö kegyelme Dézsen hálván újabban beküld-
vén hozzá szolgámat izeni Stryhez újabban kilencz-
«ázig való ember érkezett volna az szegény magya-
rok segítségére , s eddig az táborra ki is jött volna.

MOMVM. flimo. BIST. 8CRIPT. ZVIII.

2. Kedd. Jó reggel Ketzer urammal BÖt még vir-
radta előtt megindultam, és ebédre Salamon nevfi
oláhfalnba érkezvén, délig sziraz idő lön, de délután
megesösedvén, Istennek hála mégis nappal érkezhet-
tem Udvarhelyre ; az hol mégis az végbeli katonákat,
tiz lovas zászló alól egyet egyet , és Szuhai uramat
helyben találtam. Kik is , ennyi várakozások után-
nam nehezen esvén, obtestálának menjek igéretim
szerint, mivel ök is várnak, az végbeliek közzé. Ha-
lasztottam az választ gondolkodásra s holnapra. Ez
éjjel Udvarhelyen hálván vacsora után is feles dol-
gaimhoz láttam « rövid időm lévén az dispositiókra.
(Széljegyzet: „Ez éjjel igen nagy dér volt^)

3. Szerda. Ketzer uram alig várváU; hogy felesé-
gét; gyermekit láthassa Csehben, alig tudám csak ke
vés ideig való beszédre is megtartóztatni. Mindazon-
által magam is az múlt éjjel sokat gondolkozván , és
felesed disputálván is pro et contra , jobbnak tanál-
tam Isten kegyeimébűi sokszori igiretemet, és mások
de kivált nemzetem előtt való aestimatiómat perpen-
dálván csakugyan kimenjek az végbeliek közzé. Ki-
hez képest Sztihait követtársaival expediálván, és
csak kettőt hagyván meg bennek, Baranovski uramat
is véllek pro majori certitudine ipsorum elküldettem,
levelet is irván az végbelieknek. Azonban szinte va-
csora tájban érkezének ájabb mezei katonák löO-nen
magokkal Vesselényi Pál uramtül az francziai hadak
táborárúi, levelet küldvén általok generális ur, kiben
nem csak láttat, de gondolván, hogy már végbeli urai-
mékkal útban is vagyok , adja tetszését merre conti-
nuáljam az tábor felé való utamat. Az egész múlt
éjszaka mind esett az eső ; az vizek valóban áradnak^
nappal sokáig hó is esett , de az is esőre változván,

egéBz estig szapora esÖ követte. Isten csak adná. már
végét. Az táborrúl hozott leveleket pedig mivel köz-
zfilök az végbelieknek szóló is volt, Szttkai nramék
ntán virradtig küldettem. (Széljegyzet: ^Dér az
éjszaka nagy volt.^)

4. Csötörtök. Isten jóvoltábiíl két három nap múl-
va én is már kifelé indniván , Szuhai és Baranovski
nramék által is azt izenvén az végbelieknek szomba-
ton megindulok , és Kémerre jöjenek élőmbe ö ke-
gyelmek közzfil, — minden tábori készületem s
lovaim Csehben lévén ebédután oda mentem, és az
mint lehetett ma is kétfelé kapván rakosgattam , ké-
szfilgettem. Isten tndja csak egyedül micsoda alkal-
matlan utunk leszen, az éjjel is ma is szakasztonként
esvén az eső. Ugy látom ökres szekereimet csak el
kell hagynom , és csak az 4 lovas szekérrel indulha-
tok, hintót sem vihetvén az nagy sarokra nézve.

5. Pintek. Jó reggel felköltem sok irogatásom
lévén , és mind az fejedelemnek s mind Teleki uram-
nak holnapi indulásomat megírván , hogy indulásom
napja az ellenség előtt inkább meg ne tudódjék mind-
eddig titokban tartatott. Délig ben készülgettem
ngyan, és ma szenti napom is lévén ebéden mulattam,
estvefelé is derekasabban ; kapuzárás után pedig az
szekereimet rakattattam. Aprón ma is esett az eső,
az múlt éjjel pedig derekasan. Isten szánna meg ben-
nünket s fordítaná jobbra az idők járását.

6. Szombat. Az múlt éjjel keveset aluttam alig
várván elindulhassak. Virradta előtt jóval kelvén fel
magam is az szekerek rakattatását elvégeztetvén,
csak elhttlék belé látom Baranovski uramat visszatért;
kitűl is kérdezőskedvén referálja, midőn már Reme-
tén túl Margita felé mentek volna az somlyai kapi-

100

tány Olasz Ferencz harmincz katonával visBeahozatta
őket mind az végbeliekkel egyfitt hogy már oly okon,
az végház mellől híre nélkfil miért mentenek el; in-
Btmctiója tartja az olyakat viaszahozaaaa. És így
remora esvén az dologban a az praefigált terminnara
az végbeliek sem jöhetvén Kémerre elömbe, azért
jött vissza i^arano2;^'nr tadhasaam az dolgot; Ssuhai
is intimálván általa jobb volna már igy esvén az do-
log egy kevéssé még subsistálnom. Melyhez képest
újabban beszélgetvén ez intervenientiára nézve becsü-
letes emberekkel, tetszett mindnyájunknak az lovas
szekereimet is mind elhagyjam, és csak szekeres
lovakkal s az élésre nézve az konyhakocaimmal in-
duljak, és abba 10 lovat fogassak; ez ily ratiókra
nézve tudniillik, hogy már az végbeliek sem jöhetnek
elömbe későn menvén oda az végbeUek közzé expe-
diáltatott ember , s azok nélkül járni azon az földön
félelmes; az utak is pedig rettenetes sárosak, alkal-
matlanok lévén, lovakon ember könnyebben s többet
mehet. És igy Isten kegyeimébűi becsületemre, meg-
tartására nézve úgy is kiindulásomat csak deliberál-
ván magamban falatoztam kevéssé. Azalatt érkezek
Farkas Fábián uram is Kövárbúl , ki is az magyar
nemzettíil expedíáitatott az váradi passáboz Solyon""
(tán Szolyva) „mellett való táborokrúl. Sokat beszél-
vén ö kegyelmével, és Farkas Fábián urammal egyfitt
járván ugyan az vógbeliekhez expediáltatott magya-
rok kövesei Bige György^ Haraszti János és Szőcs Ta-
nuU hadnagyok. Tsten jövoltábúl én csak elindulék.
Farkas Fábián uramék pedig Hadad felé ; és éjsza-
kára érkeztem Diósodra nólia már ugyan sötéttel,
felettébb való SHros, és gonosz íitak lévén. Ma homá-

101

lyoB idő volt ugyan , de eBö nem esett ; az éjjel pedig
többire mind esett.

7. Vasárnap. Lartmtcs uramat is utánnam hivat-
ván Karkóbúl, Isten panaszul ne vegye jó reggel
eommunicáltam. Mely ceremóniát is elvégeztetvén
Diösodrál is megindultam, és Isten jóvoltábúl egyhu-
zomban mentem Kémer nevfl magyar faluba napszál-
lat előtt érkezvén oda. Ma mégis valamivel jobb
útnnk lőn. — Diósodra jöttek hozzám az Somlyón
megtelepedett magyar bujdosó atyafiakban is, ér-
tekezvén menetelem és hálóbelyem felöl; de Ké-
merre senki közzfllök nem érkezett ; hanem Balián
szállván meg egynéhányad magammal, és ott falatoz-
ván az többi s lovak pedig egyhuzomban Kémerre.
Csanádi János uram akadván reám együtt jár velem.
Az éjjel nem volt esö , hanem nappal is szép tiszta
idő volt. Csak már Isten tovább is szánna meg ben-
nünket, és szolgáltatna tiszta időket ő Szent Felsége.

8. Hetfé. Jó reggel megindulok, és útamban szé-
nák között az lovak kedvéért megszállván keveset
ettem és jó tüzeket rakatván ott érének Bige uramék
is; de Farkas Fábián ur Somlyó felé menvén ő kegyel-
mektul elmarada. Igen nehéz és sáros utunk lőn ma
is , éjszakára azért Margitára verdődénk elég jókor
is szállhatván meg, és Zákány j Pap Is^^aél, Smhai
István uramékat is ott tanálván helyben , mivel teg-
nap írtam ő kegyelmeknek várjanak meg. Itt sem
hallhatánk semmi újabbat az végbeliek felől , közzü-
lök való sem lévén itt e tájon senki. Istennek hála
ma az nap szépen és tisztán szolgála ; hanem estve-
felé esővel elegyes hó (kezdett) esni.

j4, 9. Kedd. Sok tanácskozásunk, és beszélgetésünk
után jobbnak, és alkalmatosabbnak tanálók nem hall-

102

hatván semmi bizonyos bíreket az vérbelieknek is,
én az Berettyón innen járjak Várad felé mindaddig,
mig A^agy bizonyosabbat érthetek, vagy pedig az vég-
béliekkel magamat conjnngálhatom. Az három rend-
beli végbeli oraimékhoz expediált követek pedig, agy
mint az fejedelem részirfil Zákány István és Pap Isrctel
uramék , az lengyel táborral levő magyarok részek-
rttl pedig Bige nraimék , az én részemrfil Szukái Ist-
ván nram az mellette valókkal siessenek mentül job-
ban utánnok. És igy ö kegyelmek jó reggel, s én pe-
dig az velem levőkkel foröst&kem ntán indulván meg
délután hamar érkeztem háló helyre Micskére , s ott
is háltam ; havas idö is lévén, nagy sarok is vaunak ;
mindazáltal estvefelé ma is megálla az hó. Az múlt
éjjel azért sokat esett, és reggelig bokáig való volt.

10. Szerda. Isten kegyelmébfll Micskérttl is
fóröstököm után indulván meg egyhuzomban jöttem
Szalárdra. Szép tiszta napunk lön estig ; az út igen
nehéz , az tegnapi hó is nagy részint elolvadván , és
szakadékos, ingoványos helyeken is kellé jö'nfink. Jó
reggel Váradra az passának irt levelemet is itt mics
kei embertül küldém el, még is hogy legyen hírével
birodalmába való bejövetelem. Szalárdon is jó idein
szállhatván meg írtam innen hírek tudásáért mind Kis-
Marjába s mind Debreczenbe. Az múlt éjjei kicsiny
derecske is volt.

11. CsOtörtOk. Kis-Marjában járt emberem ez
múlt éjjel megtérvén, referálja az ember még ott vol-
nának Zákámi uramék. Azonban Szíthat István ur
ugyan onnan írt levelét is vettem , kiben írja az vég-
beliek Ősegénél bizonyosan általmentek volna az
Tiszán, és az lengyel táborral expediált portára kiU-
dett hatodfélszáz muskatérossal , magyarral meg-

108

egyezvén Enyiczke táján az németekkel megharczol-
tak volna 8 nevezetes gyözedelemmel járván az
mieink , többen az mi magyarinkban harmineznál el
nem estek volna ; és így lévén ö kegyelmek már Pap
braelékkel sietnek ntánnok bizonyos hireket hallván ;
nekem pedig javallják , hogy míg már az végbeliek-
kel magamat conjnngálhatom s onnét is bizonyos
informatióm jöhet qnartélyozzam az Körös mellett.
Ez napot egészen itt Szalárdon töltém mind az lovaim
megnyugtatására, mind Váradriil az passának és mn-
tavellinek irt leveleimre való választételekre nézve,
mivel Biharnak s több Várad körül való derekasabb
városoknak mntavelli parancsol. Az miUt éjjel esöcske
de kicsiny ideig tartó esett újabban , és nappal is va-
lami kevés ; az hó egészen elolvadván nagyobb saro-
kat csinála.

12. Pintek. Elsőbben főröstökömezvén mintegy
ebéd tájban indnlék meg Szalárdrúl is, és egy végben
mentem Csatárra, nem igen messze lévén nagy időn
8zállhattam meg. Sem az passátúl sem mntavellitfil
nem jőve semmi válaszom. Ma napestig igen szép
tiszta meleg nyári nap lőn; az múlt éjjel sem
lévén eső.

13. Szombat. Ebédet itt Csatáron ettem gondolván
Váradrúl jöhet tudósításom ; de válasz nélkül jővén
meg embereim, és elménkben tartván azt is, ha vala-
hogy az bihariak be nem bocsátanának bennünket
Váradra Radics uramat az passához ajándékkal expe-
diálám. Magam pedig Csatárrúl délután sokkal indul-
ván meg Biharra szállék éjszakára az velem levők-
kel , egyébiránt is jó szívvel fogadván bennünket az
lakósok. Ma is gyönyörűséges szép meleg nap lőn ;
és az múlt éjjel is tiszta idő , de igen nagy szél volt.

104

14. Vasárnap. Az Uteniszolgilatért Í8, és hogy
Jía/íics uram is Váradn'il megjöhessen , ez napot egé-
szen Biharon töltém. Azonban estvefelé érkezek jó
válasszal Radics uram is , szabados járAsomat kelé-
semet, késésemet engedvén birtokában való földön
mindenütt valahol akarnám az váradi passa. Reggeli
praedikátiöra felmenék az bihari templomba is. Igen
szép meleg idő lévén ma is; és az múlt éjjel is csen-
des, és tiszta lön.

15. Uetfó. Lovaim hogy jobban megnynghassa-
nak ez napot itt töltém; kihivatván Pfispökibűl Far-
kas Fábián uramat is beszélgetés kedvéért. Kiisrefer
rálja megadván az váradi passának az fővezér levelét
nagy engedelmességgel vette , és hogy azonkívül is
jött volna parancsolatja az magyarok oltalmazása
iránt maga is mondotta. Inkább javallván azért > mi-
vel Isten egymásután két ízben is az bujdosó magya-
roknak ellenségeken szép győzedelmet adott, hogy
mind az egri , tömösvári és váradi passák szakaszta-
nának inkább az törökökben az magyarok segítsé-
gére, s mivel pedig az mostani jenéi passa depntálta-
tott az portátűl az magyarok mellett szerdárúl , és az
most mig azkameniczi passa Budára érkeznék locum-
tenensnek rendeltetett, tehát urunk ő nagysága is
elküldvén hozzája, mig ezen dolgokrúl választ Er-
délybül vehet Farkas Fábián ur , addig már Püspöki-
ben várakozik. Istennek hála ma is hasonló szép idő
volt mint tegnap; szívódnak is már az utak. Csak
már Isten tovább is adna jó időket.

16. Kedd Jó reggel Isten kegyelmébül Biharrúl
i8 elindulok. Elsőbben azért föröstökömezvén egy-
végben mentem háló helyre Keresztesre; Váradhoz
közel járván szépen minden épületit kiláthattam ; és

105

KereazteBhez közel nyulászván mntavelli is vagy
16 törökkel , szemben voltam vele az mezőben. Ke-
resztesre íb nagy időn érkeztem; az hová vacsora előtt
érkezének Kővárbúi Horoáth Márton^ Szenczi István s
Gombos Ferencz uraimék mintegy 19 lóval. Reggel
katonákért is elküldettem vagy 11 lovast, és tegnap
Debreczenbe is ha kikkel szaporodhatnánk. Szenczi
nramék hozta levelekre való választételekkel töltém
aztán egész estig az időt. Jőve levelem Ványárúl is
Uri István szendrei kapitány nramtúl, ki is az Tiszán-
túl lőtt harcz helyérfil jött vissza az elesett magyar
testekkel. Szegény Afra Péter is Szolai Andrással
elveszvén nem kicsiny kárunk benne. De az két em-
beren kivfil az egynihányka közlegény katonánál
több nem esvén el ; az németekben pedig , csak az
mint az harcz ntán liirtelen kitanulhatták is, 400
százig való veszett el. Az végbeliek az Tiszán túl
qoartély óznak oda vivén Szitkai uraimék is az én leve-
lemet. Istennek hála ma is szép tiszta napunk lőn.
Az egynihánynapi tiszta, és meleg idők után csak
már is alkalmasint kiszáradtak az utak; éjjeleken
is csendes idők járván.

17. Szerda. Keresztesrül is föröstökem után in-
dulván Isten kegyeimébűi délután hamar érkeztem
Bereg-Böszörménybe. Expediálván újabban is az vég-
beliekhez Rádics András uramat is minekelőtte elin-
dultam volna , reménykedvén nekik tovább is siettes-
sék az velem való megegyezést , és aztán az munká-
hoz való fogást, és nem győzhetvén várni /&t^ai urai-
mék tőlek való megtérését. Istennek hála valóban
jól szolgálnak az idők , mert ma is igen szép meleg
és tiszta nap lőn; és az múlt éjjel is csendes
időnk lőn.

106

18. ('sOtArtök. Az temporizálás kedvéért ma nap-
estig itt lök : az tegnapihoz haBonló szép nap lévén
ma Í8 , és az éjszaka is. Azonban ebéd felett hozák
Farkojí Fábián uram levelét Paspökibfil ; kibfil kitet-
szik HZ váradi passa ö kegyelme által intimáltatja,
söt ugyan izén ve izeni nekem, az hajdűvárosok elron-
tására ha kívántatik örömest ad török segétséget,
azért az végbeliekkel együtt nyúljak hozzá. Egyéb-
iránt csak azt várja , hogy az hold újsága feltessék,
de nálunk nélkül is elköveti , úgy hogy 29 megindul-
hatván 30 praesentis általessék az dolgon. Kihez
képest én újabban postát bocsáték Radics ur után
jelentse meg ezt is az végbelieknek ; és más embert
is küldettem Debreczenbe Btulnetts uramhoz, ö kegyel-
mére bízván tentálja meg szómmal az böszörményie-
ket, egyébiránt ha szép szerint az magyarokhoz nem
állanak, magok legyenek az magok veszedelmének
okai. Már ezekben Isten az dolgokat s emberek
elméjit mely felé vezérli, áll az ö szent titkában. Ma
olyan hírünk is kezde hallatni, hogy az végbeliek
nem csak vissza általjöttek volna az Tiszán , de már
Kardszagújszállás táján is volna már némely része,
és ott az több falukon.

19. Pintek. Jó reggel felkelvén dolgaimhoz . és
aprólékos írásimhoz láttam , és reggel föröstökömez-
vén megindulok, és délután igen hamar érkeztem Har-
sányba . jövet Keresztszeg puszta Csáki familia várát
is megtekintvén . az velem járó mezei katonákat
ugyan Keresztszegen az faluban hagyván quartély-
ban. Azonban midőn csak holnapra vagy holnap-
utánra várom vala Radics uramat az végbeliek köz-
zül, estvefelé elérkezék Szitkai urammal együtt; elől
tanálván Szukái uramat csak visszatérítette , nem ki-

107

Tántatváu az végbeliek közzé való menetele, csak
leveleimet küldette meg ö kegyelmeknek; és noha
liamanem is, de holnap speciális követek érkezik
hozzám végbeli nraiméknak , de most is azt izenik
iSeif^t uramtúl, hogy Isten kegyelmébül nem csak
▼isuajöttek az Tiszán , de az tegnapi hírhez képest
már Í8 nagy része Kardszagújszállás tájékára érke-
zett, éa az Sárrétje felé igyekezvén nyomnlni . én ve-
lem íb ott valahol kivannak megegyezni; és tovább
is elsőbben az dolgokrúl velem beszélvén , determi-
nálván , az közjóban tovább is azt igyekeznek ö ke-
gyelmek elkövetni , az mi legjobb leszen. Melyre is
segéljen Isten Szent Fiáért mindnyájunkat. Az mi-
napi hirhez képest nem 1 6-ton vesztek el az Tiszán
tol való harczon , de az két ember Ajra Péter és Szó-
lói Andráson kivfil több három katonánál az harczon
el nem esett , hanem van ngyan egynehány sebes , de
az is gyógyulható. Az németekben pedig négyszázon
felül jóval vesztek el az Tisza partján, Lúcz és Kös-
mete •, (tán Kesznyéten) ^között lévén az harcz , sok
veazett az vizben is elannyira, hogy csak egy is köz-
zfilök el nem szaladhatott, csak nagyságos urat is
17, és 3 grófot vesztvén el, elevenen 32 németet ka-
róztattak fel végbeli uraim. Mindezekért áldassék
Istennek az ö szent neve, ki az erőtlenek által is vég-
hez viszi az maga dicsőségét. Mai napon igen szép
időnk lön ; valóban ki is szikkadtak már az utak ;
éjszakákon meleg idők és csendesek szolgálván.

20. Szombat. Az váradi passa izenetirűl , és az
végbeliek utóbbi resolutiójokrúl s hollétekrül tudosit-
ván az fejedelmet és Teleki uramat is , több egyéb
irogatásim is voltak , és ez napot lovaim kedvéért is
itt töltém. Istennek hála gondolkodásunkon kivül jár-

108

nak az idők, és nóba reggel esőre áll vala az idő, de
tiszta és sfltös meleg idő Iőd ; hasonlóképpen az éjjel
is nem volt hideg sem eső. Estvefelé érkezének az
végbeliek közzül újabban Mtkdai Boldizsár ^ Bige
György, Darócd és Har<uzti nraímék , kik íb már ve-
lem járnak ; de követjek az végbelieknek hozzám még
hátra vagyon.

21. Vasárnap. Az Isteniszolgálat kedvéért ez na-
pot is Harsányban töltém. Isten kegyeimébűi ez éjjel
sem lőn semmi alkalmatlan idő, nappal pedig azép
tiszta meleg lőn; reggel az városi templomban, s
estve az szállásomon hallgatván praedikátíót

ZZ. Hetfó. Jó reggel ettem forostökometi és aztán
Harsánybúi is eiindnlék, és egy végben mentem éjsza-
kára Sasra , az hová is nagy időn érkeztem délután.
Semmi bizonyost nem hallhatván melyik faluban való
létek felöl az végbelieknek, sem még emberek az con-
jnnetiónak hol meglétérfil hozzám nem érkezhetvén
nem kevéssé törődöm rajta. Elkfildtem innen tuda-
kozódni felőlek mind Zsákára s mind szolgáimat Új-
faluba. Vacsora felett jőve oly hírem is , tegnapelőtt
bizonyosan hajtotta el az váradi török az böszörmé-
nyi hajdúvárosi marhát , rabul is vivén egy embert.
Azonban jött olyan tudósításom is Debreczenbfil
Kassa táján az mieinknek újabban nagy harczok, és
következett szép győzedelmek lett volna , ki is két
három nap múlva jobban elhfresedik. Adná Isten
Szent Fiáért lenne igaz. Ez éjjel kezdett vala para-
holni, de feltisztulván mind éjjel nappal igen szép
időnk volt

23. Kedd. Jó reggel föröstökömezvén éjszakára
csak Váncsodra mentem. Jó tiszta időnk lön ma is.
Gstvefelé elérkezének az végbeli követek íb , kik is

109

köudntyén az végbeliek nevével javallják csötörtö-
kön az derecskéi malom mellett való megegyezése-
■et| egyébiránt ha távolabb lettem volna csak pénte-
ken tartották volna alkalmatosabbnak. És így én
undjárt irtam ö kegyelmeknek az csötörtöki con*
jnnctiö felöl; az követeket is vacsorantán elbocsát-
ván. Úg^ látom az Kassa táján való harczban semmi
sincsen. Az elmúlt éjjel is csendes idő lön.

24. Szerda. Ebédet Váncsodon evén, ebédntán
elindnlék, és Bocs^ (tán Bojt) ^nevü falunál száz me-
sei lovassal is megegyezvén, éjjelre mentem Beret-
ty6-Újfalnba; az bol is Kardos Pál nevű végbeli gya-
log hadnagy háromszáz hajdúja lévén kijöttek elömbe,
és lötetéssel tisztességemet megadván éjszakára ma-
ga is bejöve az gyalog kapitány Pap Israel uram
ötszázad magával. És Így mai napon nyolczszázig
való hajdúval conjungálván magamat holnap ha Isten
engedi az lovas hadakkal. Ez nap is szépen szolgála.
Az szendrei kapitány is Vri István ur néhányad ma-
gával ben lévén , és ö kegyelme is elömbe kijővén
vacsorán felesen voltak nálam az lovas és gyalog
tisztekben és egyéb főbb legényekben.

25. Csötftrtök. Midőn már Isten jóvoltábúl Újfa-
luba! is kiakarok vala menni érkezek Tályai uram
ónodi hadak kapitánya levele , kiben írja még ma
módjok semmiképpen nem volna az derecskéi ma-
lomhos való érkezéshez , hanem halasszam holnapra.
Kihez képest irtam ö kegyelmének , míg már az ha-
dak holnapig összegyfilekezhetnek jöjen be maga az
tisztekkel hozzám* addig is beszélgethetünk. Az mint-
hogy estvére be is jöttek Újfaluba ö kegyelmek , de
sz szembenléteit, beszélgetést halasztottuk holnapra.
Ma is szép s jó időnk lön Istennek hála , és az múlt

110

éjjel is. Éb ebéden 8 vacsorán is feles emberséges
emberek s vitézek voltak nálam.

26. Pintek. Jó reggel egybegyűlvén mz ónodi és
szendrei lovas és gyalog tisztek ntánnok való főbb
legénnyel egynéhánnyal egyfitt , és az melletten levö
becsületes emberek is, sok egymás között való beszél-
getésünk után végeztük közönséges akaratbűi még
ma az hajdúság takarodjék Derecskére, Tályai uram
is pedig kimenvén az tisztekkel igyekezzenek úgy
előhozni az hadakat , holnap jó reggel lehessen meg
velem való conjunctiójok , és éjszakára Decreczenbe
mehessünk ; innen is pedig mindjárt expediáljuk H<h
i^)gr, (pár név kimaradt) "^végbeli hadnagyokat, és
részemrül liad^rs AndnU uramat is Debreczenbe , ott
lakos emberek által tentálják meg az böszörményi
hajdúkat, és ha hol semmit nem cselekesznek, az vá-
radi passa intimatiója szerint törökért elküldjünk . és
tűzzel vassal rajtok legyünk az böszörményieken.
Magam pedig csak helyben legyek ma, és holnap vir-
radta előtt induljak az derecskéi malomhoz. Melyek
is mind így menvén véghez Istennek hála szép idö
Ion ma is s az éjszaka is. Ebéden és vacsorán ma is
felesen voltak nálam.

27. S/oiiih;it. Éjfélután mindjárt felkelvén vir-
radta előtt mindjárt kiindulék, s noha tegnap az ónodi
kapitánytúl jött oly hírem is az német általköltözöd-
nék az Tiszán, azért még keveset subsistálnék , de
avval nem gondolván , és tegnapi végezésemhez tart-
ván magamat mind Tályai uramnak írtam felöle s
mind magam ugyancsak kimentem . és elsőbben is az
szendrei liadakkal , azután az onodiakkal is conjun-
gálván az derecskeimalomnál magamat. Oda újabban
érkezek debreczeni biró embere, és Horog uraimék

111

Debreczenbttl való tadÓBÍtások, Kopp bizonyosan Bar-
:(czival iXtál jöttek volna az Tiszán, és Kallóba szál-
lottak volna, bizonyítván azon hírt Pap Israd nram is,
ki ia ezen hírhez képest már az maga gyalogját Dió*
izc^ felé is indította. És így abban mnlék az Debre
czenbe való menetel felöl lőtt dispositio. Hanem sok
Unácskozások ntán az tisztek és többek is sokan vé-
gezték azt, kétfelé is menjen posta nyelvet kapni;
magnuk pedig az lovas hadakkal éjszakára menjünk
tf pocsaji hid mellett való mezőbe , s ott szálljunk
táborba. Pap Israd nr pedig az hajdúkkal míg újabb
tadóaitásnnkat vészi légyen Diószegen. És így men-
Tén véghez az dolgok effectnsba is. Az mezőben az
malom mellett az tiszteket mind, és az előbbkelö ntán-
nok való legényeket felesen megvendégelvén , onnan
is elindnlánk ; és késő lévén az idő hogy idej ebben
telepedhessenek le az hadak csak az konyári mező-
ben azállánk meg az szénák között. Ma napestig szép
időnk lőn , hanem estvefelé kezde szaporán esni az
eső ; az múlt éjjel pedig tiszta idő lőn.

28. Vasárnap. Az múlt éjjel szaporán , és sokat
is esett. Jőve hírem az mi tábornnkrúl is Károlyboz
közel érkeztek volna ; jővén jöttek némelyek követ-
ségbe is hozzánk. Virradva megindnlánk , és nagy
időn az pocsaji hid mellé szállván táborba ez nap itt
is hálánk meg. Azonban élőnkbe érkezvén tábornnk-
rúl jött követek Monai és Györkéi nraimék , és letele-
pedvén referálták is követségeket siettetvén velfink
való conjnnctíójokat , és már Nagy-Bányán is hagy-
ván az tábort. Kinek is meglételével az vitézlő rend-
ben sok zsibongás, kiáltozás volt elannjrira, hogy két-
felé szakadtak, az onodiak qnartélyokba való vissza-
aenetelre, az szendreiek pedig az conjnnctióra, velem

112

való eljövetelre resolválv&n magokat Mindasáltal
addig cainálván elméjeket b fáradván meg is kosöt-
tök ma mind eljönek. És ez nap így telek el. Egyéb-
iránt is nappal szép tiszta idö lévén.

29. Hetfó. Ez múlt éjjel sok írást végezek el, Er-
délybe írván sokat, és Váradra is. Mikólai uramat,
két ónodi és szendrei emberséges embert török segi^
Bégért, és az táborra is Csanádi s Bige nraimékat
azzal, hogy mi is megyfink expediálván. E^ éjjel sok
eső esett. Reggel táborostul mi is megindnlánk, és
egyvégben mentünk Bagamérra az szendrei hadak-
kal , az ónodi hadak pedig Nagy-Létán szállván , és
kétszázad magokkal meg is szaporodván. Ma nap-
estig többire esős , és hiveB időnk lőn. 4js tábornak
bizonyosan Daröczhoz való érkezését hallottuk.

30. Kedd. Ez napot az szendrei hadakkal itt Ba-
gaméron töltettem , az onodiak is pedig Nagy-Létán.
Ma nem volt eső ; de az éjjel sokat esett. Estvefelé
Mikólai nraimék is megtérének biztatván bennfinket
bizonyos török segítséggel , és hogy az váradi passa
igéreti szerint ma indulnának meg. Jőve olyan hírfink
is az másik tábor ez éjjelre Mihályfalvára szándékoz-
nék háló helyre holnapra , kivel való megegyezésfin-
ket Isten ő Szent Felsége hova hamarébb megen-
gedje. Érkezének hozzánk az somlyai atyafiak is Fái
s Balko uraimék vagy 40 lóval.

December.

1. Szerda. Jó reggel érkezvén VesBÜényi Pál
ur levele, kiben írja az múlt éjjel Körtvélyesen
háltak volna , és az tegnapi hírhez képest ma tábor-
ba ugyan Mihályfalva mellé igyekeznének szállani,

113

«s nékfink is ott kívánják megegyezésünket. így Isten
jóToltábúl Nagy- Létárúi az ónodi seregek is elérkez*
vén me^ndnl&nk , és az francziai s magyar táborral
B nagy időn szép rendben s rendelt seregekkel con-
jQBgálánk magunkat, mindkét részrűl nagy örömmel
menyén véghez az dolog , és Vesselényi László nram is
koztok lévén; táborba ngyancsak Mihályfalva mellett
&z411ánk meg közönségesen. Délig tiszta idő lön ; dél*
Qtin pedig igen szaporán esett egész estig.

2. Csotftrtok. Jó idein indulván meg táborostul
déltájban vagy ntánua hamar szállánk meg Vámos-
Pérca puszta hajdúváros mellett. Az múlt egész éjjel
inkább mind esvén az eső , reggelttil fogvást pedig
annál szaporábban az hó nagy fergeteggel. Ez napot
nem kicsiny alkalmatlansággal igen nagy , és hideg
szél Í8 lévén tölthetem el ; de azt könnyen kell szen-
Tednfink.

3. Pintek. Az múlt éjjel képtelen hideg, és igen
nagy dér lön úgyannyira , hogy élig várhatta ember
az virradtát. Jó reggel megindult az tábor , és mivel
közönségesen is Böszörményen akarnánk általesni
Téglás s Hadház között igyekezék szállani. De én
bizonyos dolgaimra nézve Vesselényi László urammal
bementem Debreczenbe , az hová is idein érkeztem.
Ma is igen szeles hideg idö volt , és egyeránt fagyott
Í8 ; estve apránként az hó is (esett).

4. Szombat. Az tisztekben felesen gyülekezvén
be az városba, s nevezetszerint pedig Szöcs János s
Harsányt György mezei kapitányok, ebéden sokan
voltak nálam ; és mivel Vesselényi Pál uram azt írja
az mai napot az tegnapi megszálló helyén Téglásnál
tölti el még slz tábor , így én is még ma ben tartóz-

vovni. avna. hist, — bcbipt. xviii. 8

.114

kodtam. Ma Istennek hála azép idd Yolt, de hWes ; az
múlt éjjel pedig dér ia volt

i. Vasáraap. Az kapitányok alkalmatosaágával
ezer embernél több takarodván be Debreczenbe , jó
reggel megíndaltam Tégláa felé az kit lehetett kivi-
vén magammal az katonákban. Azonban Boazormény
alá való indulását hallván az tábornak, én ia arrafelé
tértem , de még az tábort ott nem tanáltam Boaz6r-
méiiy alá érkezve. Hanem voltak ugyan szemben az
velem lévőkben Nagysxgi Gáborral^ hivott ia hutre, de
vél le Bzembelenni nem akarván míg az többivel meg
nem egyezem. Kevés idő múlva érkezek az tábor is,
kivel való megegyezésünkkel kibivatván három rend-
ben is az böszörményiekben tractába indnlánk vélek,
és virradtig engedvén respiriumot végtére nékiek, az
tábor az gyfimölcses kertekben szállott meg. Egyéb-
iránt is igen hideg lévén napestig is , s az éjjel pedig
annyira fagyván, hogy elbírhassa az lovat az sár.

6. Hetfó. Az múlt éjjel kikfildték kívánságokat
az böszörményiek, kikre rendesen replikáltunk is, de
újabb assecuratiót kivánván közönségesen aznemzet-
ti\\ is abban telek reggel alkalmas idő; kft is meg-
adatván nekiek egész csaknem délig vonódék az idő,
s nn'g is órát kértek magoknak. Értvén pedig bizo-
nyosan azt is , hogy Kopp táborostul általjött az Ti-
szán , és tegnap Eszlár nevtt faluba szállott , félvén
non ))Utaremttil is , és az hajdúknak is hamisságokat
experiálván , Isten kegyelmébül rendelt seregekkel,
gyalogokkal, és három taraczkkal is Böszörmény-
nek ostromnak nekimentünk ; de rendetlenül , és az
árkok be nem töltésével menvén véghez az ostrom,
re infccta, és soknak elesésével, egy franczia tíaztnek
olfogásúval térénk meg táborhelyünkre. Ma is nap-

115

estig igen hideg lön , az múlt éjjel is ; de kevés hó
Í8 esett

7. Kedd. Jó reggel felkölteni beszélgetvén gene-
rális urammal s több tisztekkel az dolgokrúl. Azon-
ban as mely porta Cszlár felé ment vala ez éjjel az
egy trombitását fogván el Koppnak^ ki is levelekkel
jött volna az francziai generálishoz , visszabocsátta-
tott; beszéli azt is, mégis Eszlárnál volna az német
tábor. Ma napestig havas esö esvén nem kicsiny
alkalmatlansággal voltunk; az múlt éjjel is pedig
nagy dér volt. Az éjszakának nagy részét ezen dol-
gok felett való beszélgetésben töltvén el.

& Szerda. Közönségesen megegyezvén rajta az
múlt éjjel, éjfél után hamar táborostul megindulánk,
még tegnap kfildvén el Mike-Pércs felé az gyalog-
ságot , szekereinket , és Vessdényi László gróf uramat
is, és virradta előtt vagy kétórával érkezvén az tábor
az debreczeni kertekhez, míg az szállásokat eloszt
hatták, az gyaloghadak is elérkeztek , s az lovas ha-
dakkal rendesen beszállhattak, majd estvefelé volt ;
mindazáltal Isten kegyelmébfil kár nélkül szállha-
tank be ; Koppnak még is Eszlárnál való létét hoz-
ván. Egy kis esö esett nappal , de éjjel hives éjsza-
kánk lön.

9. Csütörtök. Tegnap estvefelé szállhatván be,
ma igazítottuk el az szállások dolgát , és egyebeket
is; feles Írásaim voltak Erdélybe s máshova is. Ez
éjjel hives idö volt, de nappal nyájasra fordult.

!•. Pintek. Jó reggel törökök érkeztek Várad-
rúl követségbe többel száz lónál. Kihez , és egyéb
conferentiákhoz képest is VesseUnyi Pál uram szállá-
sára gyülekezvén az nemesség , és vitézlő rend tiszt-
jei, és én is Vessdényi László urammal, és az fran-

116

cziai főbb tisztek is , mindnyájunk jelenlétében lévén
az törököknek audientíájok ; az váradi passa nekem,
Vesselényi László aramnak , és as két generálisnak
ajándékokat is küldvén. Követségek csak koszöntés-
bül állott , kérvén Isten beszállítván bennfinket Deb-
reczenbe bánjunk szépen az szegénységgel. Azon-
ban azfrancziaí főbb tisztek, király képe, az generáli-
son kivűl némely magyar kapitányok , s az törökök
közzfil is elébb valók , követek ebéden nálam lévén
vígan mulattunk. Napestig tartó nagy esö lévén faka-
dozni kezd az városon az sár; az éjjel is lágy
idö lévén.

11. Szombat. Ma is felgyulekeztfink az Vesselényi
Pál ur szállására. Azonban az törökök is feljövének
mondván az éjjel érkezett az váradi passátúl levelek,
kiben írja Debreczenbűl kimenjűnk ; de reményked-
vén, és hogy az abrakot, bor „(egy szó hiányzik)*'
megtiltják azzal bíztatván , csak elmenének. Én ebé-
den Vesselényi Pál uramnál voltam; vacsorán Vesse-
lényi lAsdó uramhoz mentem. Ma még sem esö se dér
annyira neki (?) az idö ; de igen felfakadozott az sár
lágy lévén az idö.

\Z. Vasárnap. Praedikátiót az magam szállásán
hallgattam. Azonban ebédelött mind Faijaidhoz s mind
Vesselényi IaIszIó uramhoz elmentem derék dolgokrúl
is lévén conferentíánk. Hátramaradt részét ezen nap-
nak írásban s beszélgetésben töltvén el, készítvén az
elmaradt leveleket. Azonban hozák közhírül Koppnak
Eszlárrúl az német táborral való indulását, és Böször-
mény felé való nyomulását. Ma tiszta idö volt ; az
múlt éjjel derecske is volt.

13. Hetfó. Jó reggel felkelvén, az magyarok kö-
zönségesen, és én is Vesselényi László urammal együvé

117

gyfilekezvén az VeBselényi Pál uram szállására, az
francziik közzűl pedig csak az király képe Forvald
nr , sokféle disceptatíók voltak hol az deputatió , hol
az követségek , és egyéb privata dolgok aránt is ; az
mint hogy sokféle discursusok után engem választ-
ván az nemzet követnek az erdélyi fejedelemhez , én
letadván magamrúl választattak Farkas Fábián , Sza-
ka Pál, Stdyok János uraimék, és az végbeliek köz-
zűl is ketten. Azonban két debreczeni ember , az ki
az viradi passa levelével ment valaiCo/>/>/i02; bizonyo-
san beszéléy ma Eszlárrúl már megindulván Dorogon
túl való mezőn hátra volna az német tábor. Kihez ké-
pest tanácsot tartván közönséges akaratbúi végezök,
Debreczenből ki ne bontakozzunk Isten segitségibtíl
feles haddal lévén, hanem jól muniálváu az árkot, ma-
gunk is vigyázásban és készen lévén , ha az szükség
úgy hozza , és nekünk való lészen harczoljunk meg
vélle , s ha hol nem nekünk való leszen , várjuk az
városba. És ezen deliberatióval oszlánk el , mely az
francziáknak is tetszett. Ez napon nem lön esö, lágy
idő volt ; az éjjel ugyan szapora esőnk lŐn.

14. Kedd. Az német tábor jövetelire hogy bizo-
nyosabbat tudhassanak mondani Erdélyben már mint
válik az két részrül az dolog , ma itt tartózkodának
meg. Ebéden Forvald ur és némely francziák , s több
becsfiletes emberek is voltak nálam mulatván is boro-
zással keveset. Jőve hírünk az múlt éjjel Dorog mel-
lett hált volna az tábor , és ma Böszörményre érke-
zett Kihez képest egynihányan az francziai generá-
lishoz menvén végeztetett , éjfélután rendelt seregek-
ben mind lovas s mind gyalog kimenjen , és holnap
délig mezőben várjuk úgy hogy az szekereket s
egyéb impedimentumokat is kivigyünk. Azonban va-

118

csorát evén már éjszaka későn újabban hivatván ge-
nerális ur , s már is as tisztekben , és nemességben
némelyeket ott tanálván beszélik , hogy elkellene
mennfink Kojyp és az német tábor előtt s tartanánk
az ló száját Bihar vármegye felé ; mert ha egyszer
ezt az hadat szerencséltetjük s veszteni tanáljnk , az
haddal együtt magunkat j és ügyünket is elvesztjük,
éhez több ratiót s példát is hozván némelyek. Azon-
ban mind az tisztek, mind az nemesség és az francziai
elébbkelő tisztek is apránként gyülekezvén , én Ves-
selényi László urammal s némely hadi tisztekkel csak
azt javalljuk vala rendelt seregekben eleibe kimen-
jünk, némelyek az tegnapi végezés szerint hogy
csak Debreczenben várjuk jó vigyázassál. De Vesse-
lényi Pál uram , és az tiszteknek s nemességnek is
nagyobb része abban nyugodván meg csak kímen-
jünk előle , el nem bonthattuk egynihányan ; hanem
elv égezett dolog, az jövő éjjel mindenestül fogvást ki-
szálljunk előle, az gyalogság és szekerek pedig mind-
járt induljanak ; az minthogy mindjárt takarodtak is
Vesselényi László urammal. Ma tiszta idő volt, és az
múlt éjjel sem lőn semmi eső, noha másként lágy
idő lön.

15. Szerda. Éjfélután csakhamar rendelt seregek-
kel kiindulánk, és egymásután ballagván az magyar
mezei , és végbeli lovas seregek Konyárra szállot-
tak , és én is Vessclényi Pál urammal ; az gyalog ha-
dak Újfalura, az francziai hadak pedig más két falu-
ba. Reggel eső is kezde esni, azután hóval egyveles-
Icg, végre estvefelé fel is tisztult. Sokat is beszélget-
tünk az mostani felfordult állapotokrúl.

16. (CsStörtSk.) ÉjféluUn mindjárt megindulánk
Konyárrúl , az végbeliek pedig mentek igyenesen az

119

magok quartélya Ványa s Túr felé , nem akarván az
generális nr akaratjábúi Í8 szorítani az biharvárroe-
gyei quartélyt, még tegnap expediáltatván Farkas
Fábián xa az váradi passához az qnartély végett. Vir-
radta előtt vagy két órával érkezénk az poesaji híd-
hoz. Én elunván az francziai hadak ntán való várako-
zást bementem Kis-Marjába foröstökömezni , az hol
jól is alnván újabban kimentem , és az franeziai tisz-
teket megvárván, és addig míg beszállottak az hadak
Kis-Harjába én az nemesség zászlóival s generális
urammal Kerekibe szállottunk. Az tatárság Kis-
Maija korfii , az mezei hadak Kereki körűi való fa-
lukba szállván meg , Szöcs János nr túl maradván az
hfdon az maga ezerivei vigyázás kedvéért KésÖn sö-
tétben érkezek Farkas Fábián nr is , kinek relatíóját,
noha jóval jött, halasztottuk holnapra. Ma inkább
mind esős idö volt, és az éjjel is.

17. Pintek. Hogy az hadak is valamit nyugod-
janak , és az dolgokrúl s Farkas Fábián ur válaszá-
rnl is beszélgessünk , ez napot Kerekiben töltettük,
és mások is az magok quartélyában ; reggel felgyü-
lekeztünk Vesselényi Pál uramhoz , az hol is referálja
Farkas Fábián ur az passa nemcsak szívesen exei-
piálta , de minden jóval igirvén magát , az francziai
hadaknak is szabad quartélyt engedett az váradi
szancsásságban ^(egy szó hiányzik)^ az budai vezér-
hez (ki is ezután szerdárunk lészen) küldendő követ-
séget, assecurálván bennünket elég törökét ad segit-
ségfinkre Böszörmény elrontására. Azonban kétfelé
is szükséges lévén az derék követség, Farkas Fábián
ur az erdélyi uttúl elmarasztatott , és az budai útra
depntáltatott Bige György urammal együtt ; és így Er-
délybe az fejedelemhez 6 nagyságához Szdai nr me-

120

gyen be fökövetül adjungált társaival együtt. Ma nem
lön esö I de egyébiránt valamint éjjel úgy nappal is
lágy idő vagyon.

18. Szombat. Jól megvilágosodván, foröstokömet
is evén egynihányad magammal mentem Biharra, és
VesseUmji Pál uram is hasonlóképpen, zászlóinkat
igyenesen küldvén Püspökibe az lévén elrendelt
quartélyonk. Azonban Biharon mulatozván míg az
franczíai generális az hadakkal elérkezhetett , újab-
ban kimenvén eleikbe míg magok mindenestül fog-
vást beszállhattak*, az tatárokat Bihar körül való fa-
lukba elrendelhették, és mind kin s mind ben az gene-
rális szállásán beszélhettünk, — nagy idő tölt benne.
Azután éjszakára Vesselényi Pái urammal együtt én
ugyancsak kimentem hálni Püspökibe Szakd uramé-
kat elhagyván az Erdélyi útra. Az sok alkalmatlan
idők miatt nagy sarok vannak, az utak nehezen javul-
hatnak. Ma is alkalmasint esett az havazó eső, és az
múlt éjjel is.

19. Vasárnap. Az sok tekergés után Püspöki
állandó quartélyunk lévén alkalmasint megnyugod-
tam. Ez napot Isteniszolgálatban is töltvén inkább
heveréssel töltöttem ; és noha eső ma is esett , de az
múlt éjjel jó és tiszta idő lön.

20. Hetf5. Mát is csak bennüléssel s irogatással
töltettem inkább. Semmi hírünk nem is lévén egyéb
Kopimak Debreczen alá való érkezésénél , de be nem
menvén az városba az város alól Böszörménybe tért
vissza. Ma nem volt eső, de éjjel nappal lágy idő lőn.
Ebéden Vesselényi Pál urnái voltam.

21. Kedd. Ez napot is hasonló formában tölténk
el mint az tegnapit, nem lévén semmi újabb hirünk is.
Az külső falukon levő quartélyok rendelésében mú-

121

lék el az nap. Egyébiránt időnk ma is az éjjel is eső
Délkfil való lön.

22. Szerda. Jó reggel felkölteni, dolgaimhoz lát-
tam. Ásonban jőve hírünk is Kopp elszélesztette vol-
na újabban összegyűjtett hadait Kallóba s Ecsedbe
6 más helyekre is, s maga visszament volna Kassára.
Ebédre az francziai nrakban hivattam által Biharrúl
négyetf, és Vessdényi László uramat is , kik is vígan
mnlatának nálam. Szálai nrammal elküldvén valami
lovaimért s holmi szükséges egyetmásomért szolgái-
mat, várnám már azokat is. Ma inkább mind esett az
esd, és az múlt éjjel is kevéssé ; de reggel igen nagy
köd lön és tegnap is.

23. Cs5t9rtök. Farkas Fábián ur el lévén ugyan
intézve az budai követségre , de még el nem menvén
holmi diffieultások miatt , abban fáradoztam ; s által
esvén rajtok magam ebédután néhányad magammal
régen hallván az váradi förödőnek hírét arrafelé in-
dultam, és éjszakára mentem Kér nevű magyar falu-
ba többire mind inkább vervén bennünket az havas
esö. Pécsi és Fajgel uramék is , kik is mióta Csehbfil
kifele indultam mellettem, és zászlóm alatt voltak,
magok quartélyába Telegdre mentenek. Kér felé me-
net szinte váradi egyik kapu, és kerítése mellett men-
tem el az Körösön által. Kopp eloszlása ugyan verifi-
cáltotík.

24. Pintek. Sietvén vissza Püspökibe az holnap
kezdendő áldott karácsoni ünnepnapoknak megüllé-
sére, az múlt éjjel keveset aluttam , és virradta előtt
jóval nem csak felkelvén , de az fórödőhely felé meg
is indnlván szinte akkor világosodok jobban , hogy
oda érkeztem ; az hol is délig förödvén , és Vessdényi
László uram is ott érvén sokat beszélgettünk , s én

122

ugyan vacsora előtt jóval tértem vissza Pfispökibe,
már helyben tanálván Erdélybül hozott feles levele-
ket somlyai kapitány küldvén kezemhez. Ma nólia
kedvetlen és havazásra álló idő lőn , de sem nappal
sem éjjel hó sem eső nem volt.

25. Szombat Legyen áldott Istennek szent neve
érette ez jelenvaló áldott karácson ünnepnapokat is
engedte ö Szent Felsége tűrhető egészségben érnünk.
Ma lágy idő lőn, és az múlt éjjel is. Az forödés után
nem szinte érezvén jól magamat ma fel sem öltöztem,
praedikátiók hallgatásában töltvén inkább az időt.
Hírünk sem volt semmi derekas.

26. Vasárnap. Ez napot is csak bennüléssel, és
olvasgatással töltém Istenünket szolgálván. Ma jó ídö
volt nem mint tegnap, és az múlt éjjel is kevéssé
esett. Jőve hírűnk Koppnak is Kassa felé való nyo-
mulása felől 9 az gyalogját Kallóban és Böszörmény-
ben hagyván. Farkas Fábián uram is Bige urammal
tegnap elindulának délután Buda felé. Ebéden Biha-
ron voltam Genegárral, éjjelre megtértem.

27. Hétfő. Az elmúlt éjjel volt egy kis dér is.
Magam itt pűspökii quartélyombau voltam, tegnap is
vévén Erdélybül hozott leveleket. Ebédig azokban
való replicálásban töltettem az időt. Ebéd felett érke-
zek látogatásomra az francziai generális , és Forvald
s Klislen uramék is, kik is visszamenvén Biharra, az
közönséges dolgokrúl sok pro et contra való contro-
versiáink lőnek Vessdényi Pál ur szállásán ; Forvald
is elmaradván az francziáktúl. Ma nappal jó és csen-
des lágy időnk lőn.

28. Kedd. Az múlt éjjel nagy dér volt, úgy hogy
mindenütt elbírhassa az sár az embert, s néhutt az
marhát is ; nappal pedig szép tiszta és tavaszi forma

123

napunk lön. Mát is az Erdélybe expediálandó levelek
írásában töltettem. Koppnak Kassa felé való vissza-
menését ugyan bizonyítják most is.

29. Szerda. Jó reggel felköltem , idein elvégez-
vén mindenféle leveleim Írását, noha ma reggel is jött
újabb levelem Erdélybül ; kiben is Paskó Kristóf az
portára való beszökését , az székelység újabb motiö-
ját, Szent' Ágotán 24. Januarii leendő gyűlést bizo-
oyitják. Az mi\lt éjjel igen nagy dér volt. Leveleimet
somlyai katonák által elküldettem. Nappal igen szép
fénylff tavaszi nap lön. Az közönséges dolgokért, és
h<^ az váradi passa gyakor intimatiöját megunván
kivigyenek mégBiharrúlaz francziai hadakban, által-
mentem vala Biharra; későn éjszakával térhettem
meg. Resolválák is az főbb tisztek arra magokat há-
romszáz lovassal, és másfélszáz gyaloggal kimennek
holnap vagy holnapután Biharbúi Harsányba, az töb-
bit ott hagyván. Vessdémji László uram is ide érkezek
az förödőbül.

39. CsStörtök. Ma napestig is voltak holmi apró-
lékos dolgaim; azonban ebéden voltak nálam az
francziai urakban is, és Vcsseléhyi László uram is;
kikkel az közönséges dolgokrúl bőven beszélget-
vén , és azután generális urammal is munkálódtunk
azon, az biharvármegyei quartély megkiméléséért
valami operatióra, és az NyiVre való elmenetelre
vegyfik az francziákat ; végre éjszakára az francziák,
holnap akarván Harsányba megindulni, visszamen-
tek. Időnk ma lágy szabású vjolt, és »z éjjel is vala-
mi kevés hó is esvén. Éjszakám igen nyughatatlan
volt megártván az tegnapi kevés múlatás is.

31. Pintek. Ez napot is itt töltém várván mind
KeUemesiéket Csehbtil az szekérrel s lovaimmal, s

124

mind Vas Mártonékat az Nyírrül , és azután követvén
Túr felé való menetelemet. Talán az utak is megja-
vulnak , mivel még az marhát sem bírja az sár. Az
múlt éjszaka nagy hó esett , és ma is inkább mind
esett ; csak már fagyna meg alól , jó utat és szánútat
reménylhetnénk.

1698.

Jannaríns.

1. Szombat. Istennek ingyen való kegyelmessé-
gcbül az újesztendöbe szenvedhető egésségben belép-
heténk ; imádjuk azért érette az ö dicsőséges nagy
nevét, s esedezzünk buzgó imádságinkkal ő Szent
Felségének, szánjon meg bennünket, szánja meg ben-
nünk az ő dicsőségét , s könyörtiletességibűl engedje
ez új esztendőt édes hazánkban Szent Fiáért eltölte-
nünk , Ámen. Ma is inkább mind esett az hó , és az
éjjel is ; szánútnak való havunk elég lenne, csak már
fagyhatna valamit.

2. Vasárnap. Ez napot is itt püspöki quartély óm-
ban töltém. Ebéden Ve^elényi Pál uram is nálam lé-
vén alkalmas ideig mulattunk. Estvefelé Csehbe ex-
pediált szolgáim is Kellemesi, Rahőcú szekeremmel,
lovaimmal elérkezéuek. Ma napestig nagy és igen hi-
deg szél lőn, s kivált ebédután inkább mind fagyott;
az múlt éjjel is alkalmas dér volt ; nagyobb részint
meg is birja az lovat már.

3. Heífó. Mai napot sok irogatással mulatám el
Erdélybe expediálván. Lágy idő lőn napestig , de az
múlt éjjel alkalmas hideg lőn.

4. Kedd. Vévén tegnap Teleki ur levelét is, kiben
kér küldjem hozzá ad 12 praesentis Fajgel uramat
izenhessen általa , jó reggel Fajgel uramért Telegdre

125

elkfildtem. Azonban vettem Vessdényi László uram le-
helét 18 , kiben az francziák nevével hí vendégségbe
Harsányba, arra Í8 replikálván , az hová is csak hol-
nap estvére kívántam volna menni , de Vesselényi Pál
uram is az qnartélyok igazítása s egyéb közönséges
dolgok végett Harsányba akarván menni (> kegyel-
métiil meg nem maradhattam , hanem együtt mentünk
éjszakára Harsányba ; nagy időn érkezvén eleget be-
szélgethettfink , és végre vacsorán az francziai gene-
rálisnál lévén nála sokat mulattunk is. Az beszélge-
tésnek vége csak az lön, hogy halasztottuk mind-
nyájan szombatra , úgy hogy szombaton jó reggel az
váradi föredöbányánál mind az írancziái urak s mind
mi, mind pedig az nemesség, és tisztek közzűl egyni-
hányon compareálván concludálhassunk hazánk javát,
és az qnartély igazítást illető dolgokrúl. Az elmúlt
éjjel igen nagy dér volt , melylyel is megjavult az út,
és mindenfltt bírja már az szekeret s lovat az sár ;
nappal is fogas verőfény lön, máskint szép tiszta idö.

3. Szerda. Az elmúlt éjjel is hasonló, avagy még
talán nagyobb dér lön ; nappal is hives idö volt. Az
tegnapi múlatás után nem szinte voltam jól, de az
francziai generális kiváltképpen igen roszúl volt;
majd késöcskén szabadulhatánk el sokáig híván őket
és én is az francziákat s Vesselényi lAszló uramat ge-
nerális nr Szalontára, de ugyancsak el nem jövének ;
én is nehezen menekedhettem meg töUek; és így
végre délután hamar érkezénk Szalontára; igen jó
Bzánútunk lévén szaporán mehettünk. Geszten is egy
kevéssé megszállván ; én pedig szállásán Krmis ura-
mat is dragonyok obersterét meglátogatA'án úgy men-
tem aztán Szalontára.

S. CsitSrtSk. Szalontán is levén qnartélyok igazi-

126

tása, rajta lévén az egész tatárság qnartélyban, nap-
estig itt malátánk, becsületesen is tartván bennünket
Varga János. Végre eloszlánk. Én ngyan még vacso-
rát is ettem szállásomon. Ma is szép tiszta de hideg*
idö lön. Úgy látom alkalmasint beállottak az vizek,
mivel az múlt éjjel is igen fagyott. Talán nékem is
nyugodalmas utam lehet az Tiszán által , Isten segit-
ségébül az jövő héten indnlván meg.

7. Pintek. Az harsányi végezés szerint hogy an-
nál idejébben lehessünk holnap az fordönéi , noha fö-
röstököm után indultunk, de nagy időn érkeztünk
Nagy-Ürögdre ; az hová is érkezének Fajgd uramtúl
leveleim , kikbűl is értem Kklbusiczki Pál uram , ki is
az Bucsked (?) alól expediáltatott volt az magyar
nemzettűi Lengyelországba követségben, Püspökibe
érkezett , és az francziai urak is Kkibímczki uramra
nézve oda érkeztek volna. így már az förödésbül sem-
mi sem telvén ma csak hiában kerültünk , és sietvén
Püspöki felé, oda is ebédelött érkeztünk. Eleget be-
szélvén az francziákkal az derekasabb conferentia,
és KLohusiczki uram relatiója holnapra halasztatott,
ebédután érkezvén Telegdrttl az vármegyék követi.
Ebéden közönségesen Vessdényi Pál urammal lönk ;
vacsorán pedig az francziai generális az urakkal az
én szállásomon voltának. Ma is kemény idö volt, és
az éjjel is; de az keménységben még is valamennyire
lehagyott már az idö.

8. Szombat Virradta elött vagy két órával kel*
vén fel , ez előttünk álló nagy dolgokra nézve Vesse-
lényi László uramhoz mentem az tovább való dolgok-
rúl , és az magam indulásárúi is beszélgetvén ő ke-
gyelmével. Azonban megvirradván felgyülekeztünk
az Vesselényi Pál ur szállására is közönségesen , Agy

127

az frsDCziai tisztek is. Az hol is elsőben az qnar-
lélyok dolga igazodván el, jó formába rendeltetvén
&liik mind EUirsányba s mind Biharba is gazdálkodó
Tarosok 18 az firancziáknak. Azután Klobusiczki Pál
aram reportálá az követséget, Lengyelországban való
Tálaszát 8 utazását. Ki is Isten kegyelmébfU szeren-
csésen , és kívánt dolgokkal térhetett meg ; és noha
nagy lévén oda be az hire az magyarok között való
szakadásoknak, nagy egyenetlenségeknek haragos
leveleket hozott mind az nemzetnek in genere s mind
in specie némelyikünknek msLTchio de BethtmettU^ elán-
nyira declaralván magát írásba letett válaszában az
marchio, hogy ha mégis békét nem hagyunk az
egyenetlenségeknek, és az szakadás közöttflnk meg-
leszen , — egyáltalában ö is abbahagyja az királya
réazértil való dolgokat, és így mindenektűi elhagyat-
ván ez szomorú számkivetésben halunk meg, ha mienk
lévén az ugy , és az felséges francziai király csak
ingyen való kegyelmességébfll cselekedvén es^ jót ve-
Ifink avval m^g sem gondolunk, az hadakat — az hol
is az végbeliek értetnek — együvé nem vesszfik , és
az egyességet nem foveáljuk. Egyébiránt pedig csak
ne legyünk szakadozott állapottal letett punctumisub-
Bcriptiója alatt assecurál arra bennünket, ezután már
nemcsak az esztendőnként tractatus által igirt száz-
húszezer tallér leszen meg az magyar nemzet szük-
ségére, hanem valamennyi hadat tarthatunk, determi-
natio nélkül azoknak hórúl hóra lovasoknak gyalog-
jóknak az magyar szokás szerint fizetni fog, in su-
perabundanti pedig Stry körül lévén segítségünkre
deputáltatott ezer emberbttl álló hadak, csak commis-
ftariusokat küldjünk érette, tovább való késedelem
nélkül közinkbe kiküldi, és in fine Februarii újabban

128

munitíöval kétezer emberbeli segítséget az mely pas-
snson alkalmatosabbnak itilbetnök. Mely nagy dol-
gokrül is hosszcis tanácskozásunk lévén, 8 nem kisebb
dolognak tartván azt is, lia már szinte jóformában
elrendeltettek is az francziai hadak számára az qnar-
télyok , de Bihar vármegyében az magyar hadakkal
együtt sokáig éludniek lehetetlen, — egynihány
óráig pro et contra való dispntatio után, és az fran
cziai generális BFo',^:ahl király képe jelenlétekben vé-
gezök közönséges akaratbiil, s mivel Tflrki nr kíván-
ságára az én részemrtíl Jojgd Péhr uramnak s az
VessoUnyi Pál uram vi%zér\x\ Bornemisza uramnak kel-
letik bemenniek Kővárba , így ugyan ö kegyelmek
által tanáljuk meg Teleki uramat közönséges név
alatt is , ha már eddig hasznosan szolgált , és szol-
gálni igyekezett az magyar nemzetnek , mutassa meg
azt most is , hogy jóakarónk , és az mely segítő had
Stry körttl quartélyozik, azt bocsássa által Maramo-
roson s Kővárvidékén , egyébiránt is mindenütt pén-
zeken fognak élni . és az hadak eleibe küldött com-
missariusokat is, kik együtt járnak Fajgel uramékkal,
íigymint Momii Gáspár , Ne^nessányi Bálint , Vei^s Bá-
lint urnimékat is bocsássa békével , és így annualván
Ti'k'ki uram kivánságunknak, s közelitvén felénk ha-
dak Isten segitségébül eleikbe menjünk, vélek meg-
egyezzünk , és az több haddal is (az ki ezt követi)
való megegyezésre passust , és módot keresvén , az-
után foghassunk hathatósabban az munkához; ha hol
pedig 2'eleki uram semmiképpen meg nem engedné
az fejedelem birodalmán által való jöveteleket az se-
gítő hadaknak , úgy is csak determinálok magunk-
ban : vévén arrál való tudósításokat Fajgd nramék-
nak úgy is közönségesen felkeljünk, és vagy egy

109

figy más úton vélek megegyezni igyekezzünk . De
mivel mind az marchio csak oly ratiókon nrgeálja
(rine qna non az opitalatio) az szakadások letételét,
ai végbeliekkel való megegyezéseinket , ahozképest
v^ezénk azt is Ubrisi Pál és Csernél Zsigmond urai-
mék menjenek az nemzet nevével, és az generális
uraméval az végbeliekhez magokkal vivén mind az
Klobtísiczki nram követségét s válaszát írásban, s
mind az generális ur eljövetelek felöl való parancso-
latját, avagy csak oly formában is tudósítván ö ke-
gyelmeket , legyenek oly készen mindjárt és az hová
kívántatik indulhassanak a2 velünk, és az jövő idegen
haddal való megegyezésre. S mivel pedig gyöngyösi
8 rimaszombati jószágim felhódoltatásokra nézve né-
kem is utam van az végbeliek felé, így engem is ké-
rének disponáljam én is minden úton módon az eljö-
vetelre , egyébiránt is jóval erőtlenebbek lévén nál-
lok nélkfil. Ezek az dolgok pedig így menvén vég-
hez ebéden az nemességben voltak egynihányan ná-
lam. Ebédután pedig az Erdélybe s Lengyelországba
részemről szóló expeditiókban munkálódtam. Az éjjel
is igen nagy dér lévén s ma nappal is kemény idő
?olt , bízhatunk még az szánúthoz , s az én utamra
nézve is igen jól esik.

9. Vnsáriuip. Mai napot Isteniszolgálatban is, de
az hátramaradt expeditiókban is, és az útra való ké-
szfilésben , elmaradandó lovaim , cselédim felől való
díspositio tételben mulatám el , Fajgel uraméknak is
az végezés szerint meg kelletvén már indubiok. Ebé-
den Szöcs János nram volt nálam némely katonáival ;
vacsorán pedig az atyafiakban némelyek, sok dol-
gaim mia magam többire nem is ehetvén. Idő az múlt

MOVUM. HUHQ. HIST. 8CB1PT. XTIU. 3

130

éjjel , éB nappal Í8 hasonló lön az tegnapihoz , noha
valamennyire BfltöBebb.

10. Hetfé. Fajgd nraméknak tegnap is el kellet
volna menniek; de ma Bem mehetének el az fran-
eziák hoBBzaB expeditióira nézve, kik íb Bzölanak in-
kább Lengyelországba. Én ma íb hátrelevö dolgocs-
káimhoz láttam. Istennek hála jó téli idők szolgálnak,
mert az múlt éjjel is igen fagyott s nappal is elég
kemény idő lön.

11. Kedd. Igen jó reggel felkelvén, és még ma

elindulni akarván Vesselényi Pál urammal végeztem

holmi dolgokrúl. Azonban ebédig minden dolgaimat,

Fajgd uramnak részirül Teleki uramhoz való expe-

diáltatáBát is elvégezvén, és keveset falatozván is

Isten jóvoltábúl ebédután elindulék részszerint lévén

az francziai generalistúl s Fhrvaidtúl is credentiám az

végbeliekhez , és Vesselényi Pál uram is két zászló-

alja katonával , az francziai generális dragonyokkal

kívánván kérésemre elkísértetni. Némely lovaimat,

szolgáimat Püspökiben hagytam, az dragonyokért

Biharon lévén commissariusokat küldettem , magam

pedig éjszakára Bereg-Böszörménybe érkeztem, jó

Bzániituuk lóvén ,* ma is keményen , és az éjszaka is

fagyosan viselvén az idö magát.

12. Szerda. Jó reggel felkelvén, és foröstokomez-
vén is szállottam meg ebéd tájban Vekerden , éjsza-
k2\ra pedig nagy időn Gyarmatra, az Szöcs János ur
quartélyába érkeztem , az hol is jó szívvel látott Idö
ma is kemény volt , és az éjjel is. Vekerden Petiüczi
Ish\ín úrfi is elérvén ezentúl együtt jár velem.

13. CsStOrtSL Szöcs János uramtúl forostökömé-
tel nélkül ma sem szabadulhatok meg; as hol is újab-
ban mulatván keveset Gyarmatrúl is elindulánk , és

131

délat&n hamar érkeztem Ványára, Szak György uramat
pedig hadastul, ki is Gyarmaton ért el, Körö8-La-
dinyba szállítottam. Az hónak elveszésén, és az jég-
nek elbomlás&n valóban megijedkeztűnk , . mert az
éjszaka is meleg szél s lágy idö többire mind elveszte
az havat; hajnalban pedig, és nappal is jó ideig való-
ban szapora esö is esett.

14. Pintek. Az lovak nyugtatása, és az hátrama-
radt dragonyok kedvéért ez napot itt Ványán töltém
eL Az múlt éjjel még is felderült volt, de nappal
egyaránt olvadott elannyira, hogy kevés láttassék
már az hóban. Estvefelé az dragonyok is elérkeztek,
kik ÍS| már mindenfitt szálló lévén, nem kicsiny alkal-
matlansággal szállíttathattak be az jövő éjjelre ezen
fatnba. írtam újabban is Farkas Fábián uramnak ne
menjen el mellölem Budárúl jövet hír nélktíl.

15. Szombat. Ez múlt éjjel nagy dér volt; és no-
ha már az hó elkopott , de az háló helyig az szánon
mégis elvontattam magamat. Föröstököm után indul-
?án meg déltájban érkeztem Kevibe , s ott is háltam.
Nappal ma tiszta idö volt, és olvadott is igen.

I(. Vasárnap. Kevibül is csak föröstököm után
indultam meg, és nagy időn érkeztem Fegyvemekre
az Tisza partjára. Az múlt éjjel is keveset fagyván
Fegyvemekre is szánon jöttem, de már szinte el keli
hagynom az nappali meleggel teljességgel elolvad-
ván az mi kevés hó volt is. Az végbeliek hollétek
felöl pedig még sem érthetek semmi bizonyost; né-
melyek Gyöngyös táján mondják.

17. Hetfö. Szinte megijedkeztünk vala az Tisza
jegén által nem mehetvén az szolnoki hidra kellessék
kerülnünk, de az múlt éjjel pagy hideg lévén , az mit
tegnap olvadott is megfagyván Isten kegyeimébűi sze-

132

kereinkkel, lovainkkal mindenestfii fogvást szeren-
cséBen költözheténk által az Tiszán , és egyvégben
menvén , szállottnnk meg egy Sfily nevfi pápista fa-
luba ; az hol is jól megabrakolván lovainkat éjjelre
Heves-lványba érkeztfink s ott is háltnnk. Ma igen
sűtett az verőfény; merő tavaszi idő volt. Sfilyrűl
Írtam az végbelieknek jőjenek ő kegyelmek Gyön-
gyösre az tisztekben hozzám az magammal hozandó
dolgoknak kitannlására s meghallására.

18. Kedd. í^'szaka felkelvén érkezek Csanádi nr
az végbeliek közzöl egyik vitéz ember levele , kiben
mind arrúl követ be nem kisérhet az vele levőkkel
Gyöngyösre , s mind arrúl tudósít szegény Harsányt
György ur lövésben fekfinnék , mely ugyan még nem
bizonyos, de nagy kár volna. Virradta előtt sokkal in-
dultam meg, magammal együtt akarván az hírt Gyön-
gyösre bevinni; el is jöttünk két mérföldet virradtig;
azonban abraklás kedvéért jó reggel' megszállánk
(Nagy-) Fügéden , az hol is vagy két óráig mulatoz-
ván, estvénél jóval elébb érkeztünk be Gyöngyösre ;
de az végbelieknek sohol semmi hírek , noha Árok-
Szálláson mondottak vagy másfél száz hajdút; oda is
írtam utánnok jőnének be, Füleknek közellétére nézve
nem lévén bátorságos az itt való múlatás feles gya-
log nélkül , mivel csak az múlt szombaton is Halá-
szon az szomszéd faluban Deák Ferenczet hadastul
felverek. Ma is tiszta tavaszi forma idő lőn ; és az
éjjel is lágy idő volt. írtam újabban is az végbeliek
után, és ma is az mint lehetett dolgaimat végez-
gettem.

19. Szerda. Noha az múlt éjjel is derekas vigyá-
zásban voltunk , de az árokszállási hajdúkban sem
lévén semmi, sem az végbelieknek bejövetelit Gyön-

133

gyösbe nem remélhetvén mivel Kecskemét felé taka-
rodtak mind le , így csak három négyszázad magam-
■al nem szerencséltethettem magamat, hanem csak
■egegyeztfink azon, kimenjűnk hálni. Azért az mint
lehetett itt Gyöngyösen lehető dolgaimat végezget-
tem , de nem vihettem véghez , hanem parancsoltam
az gyöngyösieknek jojen bennek az háló helyre ntán-
sam. Ebédet evén délntán hamar megindultam, és
már estveledve érkeztünk Árok-Szállásra az sok ré-
szeg ember s katona mia nem kevés bajom lévén, az
jövésben is késedelmeskednünk kellett. Az hó már
teljességgel elolvadott, de még az föld fagya is ki
kezd már menni ; nagy sarok vannak. Az éjjel is nap-
pal is igen lágy idö volt ; nappal ugyan eső is esett
valami kevés ideig.

20. Cs9t5rtök. Föröstököm után Árok-Szállásrúl
is megindultam , és egy végben mentem Jász-Berény
nevű magyar városba , idein szállván be. Vettem az
Pap Israd uram Czeglédrül irt levelét is, kiben
ajánlja magát feles hajdúival oda jö hozzám az hová
parancsolom , és hogy az lovas hadak Körös táján
vannak. De már kijővén Gyöngyösbül az iránt való
ajánlása ö kegyelmének nem kivántatik. Mindazáltal
írtam választ, és hogy holnap estvére jöjen által hoz-
zám. Ma szép tiszta idö volt, de az éjjel is csak egy-
aránt lágy idő lön. írtam az lovas hadak tiszteinek
is vasárnapra confluálnánk mind Czeglédre.

21. Pintek. Lovainkat megakarván nyugotni, ez
nap estig itt voltam. Istennek hála ma is jó időnk
volt, és az éjjel is csendes lágy idö volt. Ebéd tájban
Kardos Pál nevű gyalog hadnagy jőve be hozzám
qmurtélyábúl, kinek is hogy éjszakára közellevö más-
fél méz hajdúját behozza az securitas kedvéért meg-

134

mondván , éjszakára be is jöttek ; és Fap Israel nram
is tegnapi Írásomhoz képest Lakatos^ és Fekete János
nevfl hadnagyokkal mintegy ötvened magával beér-
kezett; kivel is bőven beszélgetvén, és Lakatos nr
lévén Budára Farkas F(i6t^ín nrammal az bndai választ
is megértvén, és az is , hogy Farkas Fábián nr elsie-
tett igyenesen Püspöki felé, ahoz képest, magoknak
is az lévén akaratjok, már az végbeli hadakkal s
tisztekkel csak Kecskeméten kivánok megegyezni,
kirfil írtam is ő kegyelmeknek.

22. Szombat. Jó reggel felköltem , és me^ndnl-
tam. Abraklás s falatozás kedvéért szállottam meg
Szelében, éjszakára pedig Szent-Mártonba érkeztem.
Az múlt éjjel egy kis dér is volt, de nappal tiszta
szeles idö. Menet többire nyúlászattal mulattam
magamat

23. Vasárnap. Midőn szinte fel akarok vala kelni,
és virradván Kőrös felé meg is indulni, érkezek újab-
ban Fap Israel uram levele, kiben írja Ábonyra való
menetelít mind magának s mind az lovas hadának,
includálván küldvén az Tályai uram levelét, és Fái
István uram nékem , és az végbelieknek szóló levele-
ket , melyekben is írja Erdélybfil jő mind hozzám s
mind az végbeliekhez követségben , s nekem is feles
leveleket hozván. Azért Istenért kér mind engem s
mind az hadakat s tiszteket Istenért siessünk által az
Tiszán , mert az dolog, melylyel jött, egy óráig való
késedelmet sem kivan. így azért én is megindítván
az ló száját egyhuzomban mentem Abonyra , az hová
utánnam érkezvén Pap Israd ur , és aztán az ónodi
és szendrei lovas tisztek s liadak is szállásomra gy&-
lekezvén mhid én az francziák credentiájok mellett a
mind Ubiizi uraimék az bujdosó magyar nemzet részi-

135

FŰl az mint Isten tudnunk adta az dolgot eleikbe ad-
tuk , kiben több sok beszédek , az budai Farkas Fá-
bián uram követsége , katonájoknak az zászlók alól
Taló elszakasztasd is fordulván elő , végre közönsé-
gesen magokat ö kegyelmek resolválák , hogy vala-
mikor valahol kivánjuk elöállani, együtt az haza sza-
badításában munkálódni is el nem múlatják; mivel
pedig igen siető az Fái uram követsége meghallása
is , sok kérésekre ő kegyelmeknek én is reá vettem
magamat együtt járjak Túr felé véllek , noha Kecs-
keméten is lett volna dolgom. Ma napestig szép tiszta
idd lőn, és éjjel is hasonlóképpen.

24. Hetfé. Az múlt éjjel egy kis dér is volt. Ke-
veset alhattam nem kevéssé is gondolkozván az dol-
gokrúl ; végre nem kicsiny alkalmatlanságomat s ká-
romat irányzván Kecskemétre való nem mehetésem
miatt , mivel egyébiránt is oda termináltatn mind az
rimaszombatiaknak s mind az gyöngyösieknek, jó
reggel hozzám hivatván az tiszteket proponáltam ő
kegyelmeknek ; melyhez képest is sokat discurálván
pro et contra, közönségesen megegyezénk azon, és az
hadakat is reávették az tisztek , velem együtt járja-
nak az hadak Kecskemétig , és ott várják meg Fái
uramat velem együtt. Az minthogy 8 óra tájban in-
dulhatván csak meg Abonyrúl, mindazáltal nagy időn
érkezhettünk be Kecskemétre, és Fái uramnak is
megírtuk siessen hozzánk. Ma reggel tiszta idő volt,
de estvefelé esőre is fordult.

25« Kedd. Ez napot itt, és vigan töltettük felesen
levén nálam az ónodi és szendrei tisztekben ebéden,
f^ébiránt is szép tiszta idő szolgála. írtam az budai
vezérnek beszállásom felől. Az éjjel is lágy idő volt.

£6. Szerda. Ez napot is itt Kecskeméten töltet-

136

tük. Ebéden ma is felesen levén nálam az katona-
rendben , mulattunk ma is. Estvefelé elérkezék Fái
uram is Túrrúl ; ki is nékem nagy csomó leveleket
hozván azoknak olvasásában munkálódtam. Idő Isten-
nek hála, és az éjjel is csendes, és lágy lőn.

27. Csölorlök. Noha én az levelekbűi is eleget
tanultam, mindazáltal az jobb rendért, és az végbeliek
kérésére én is vélek együtt felgyülekeztünk az város-
házához; az hol is reportálá Fái uram az követséget,
melynek merituma nem is egyéb , hanem hogy Sze-
pesi uramat az erdélyi fejedelem levelével , és az ma-
ga követségével Teleki uram Püspökibe küldötte,
egyikhez énhozzám Fái uramat pedig a végre , hogy
hitesse el az végbeliekkel az ö kegyelme levele mel-
lett , hogy ha acceptálják Isten ö kegyelmét ugy se-
gélje már továbbra nem halasztja kijövetelét; kére
azon továbbra, ha acceptáltatik küldjenek Kővárhoz
jó hatszáz lovast magok közzttl , kikkel is ö kegyel-
me együtt járhasson. Melyre is közönségesen az vi-
tézlő rend nagy becsülettel resolválván, assecurálják
ö kegyelmét Fái uram által mind acceptáltatása s
mind kisérése s eleibe való menetelek aránt , mert
mindenestül fogvást is mennek ö kegyelme eleibe, és
az kik hátra volnának is közzűlök azoknak utánnok
való jövetelek felől parancsolnak ; végre közönséges
akaratbúi determinálok azt is , holnap Túr s Kővár
felé csak meginduljunk. Nekem pedig Erdélybül
írják az országnak és az fejedelemnek egymásközött
való meghasonlását , Paskó Kristófnak az székelyek
részérül való bemenetelit az portára , s egyéb confu-
siókat is. Idö ma igen szép szolgála, és az múlt
éjjel is.

28. Pintek. Én az éjjel emberséges emberekkel

137

sokat mulatván roszúl voltam ; mindazáltal jó reggel
rendelt seregekkel mindenestül fogvást megindulánk,
és én az velem levőkkel szállottam éjszakára az Ti-
ftia partjára Jenő nevű faluba , az végbeli hadak pe-
dig tovább mentek , Szolnokhoz közelebb való faluk-
ba szállván. Egy kis eső is esett reggel , de utak jók
vannak. Az múlt éjjel tiszta idő volt.

Z9. Szombat Tegnap úgy végezvén az végbeliek-
kel, hogy virradta előtt induljanak meg, igen jó regg
egyezvén meg újabban, az végbeli hadakkal nagy
időn mentünk által rendelt seregekkel az szolnoki
hídon is az Tiszán, békével bocsátván bennünket
által az bég, be is küldtem hozzája láttatni. Azonban
az olajbég is kijővén az mezőre utánnunk, együtt járt
aztán az hálóhelyig Kengyel nevű rácz faluig velem;
tz hol is én idején és délután hamar szállván meg, az
végbeliek mentek Túr felé oda is igyekezvén éjsza-
kára. Ma napestig igen szép tavaszi meleg idő lőn.

30. Vasárnap. Kengyelrtíl csak föröstököm után
indulván meg, és nagy bajjal költöződvén által az
falu mellett levő tón , mentem egyhuzomban Túrra,
félútig az szolnoki olajbég is együtt járván velem.
Onnan aztán visszament. Ma is pedig déltájban érkez-
tem Túrra becsülettel kijővén élőmbe az ónodi tisztek
8 f3bb legények, vacsorán nálam is voltak. Azonban
Fái uram is elment innen reggel az válasszal. Leve-
leim Í8 érkeztek Püspökibül s Kővárbúi ; kikbtil is
értem Szepesi uramnak Kővárba való visszabocsátá-
sát , gyűlések lévén az magyaroknak s francziáknak
Püspökiben ; és onnan is az Teleki ur acceptáltatása
iránt jó válasszal bocsáttatván Szepesi ur. Továbbra
Erdélybfil irják azt is, ne hogy csendesednék az oda
be való factió, sőt inkább naponként szaporodik már

138

kapacsipaasa is érkezvén az országba , és Paskó is '
vele együtt ngyan az ö követsége hozv&n ki az ka- <
pncsit, be is ment Bodolára, 7 zászló lovassal s 6t '
zászló gyaloggal menvén eleibe Béldi nr. Isten ta- •
dója mi vége leszen, nem sokára meghalljuk. Idő mm >
is igen szép, és tavaszi meleg forma volt; és az éjjel
is csendesen s lágyan viselte az idő magát. Igen
olvadnak az jegek, és az földnek fagya is igen oszol;
félhetni az előttünk levő szakadékoktúl.

31. Hetfi. Az tegnapi levelekben siettetvén mind
az francziák s mind mások visszamenetelemet, noha
itt még egy nap akarok vala lenni, mindazáltal jó reg-
gel megindultam. Elsőbben azért Harsányü az kapi-
tányt meglátogatván ki is lövésben fekszik , érkez-
tem hálóhelyre nagy időn Ványára ; az francziákat,
és az magam fizetett hópénzes katonáimat Károlyba,
8 az mezei zászlókat pedig más faluba szállítván , az
szendreiek kedvéért kevesed magammal maradtam
Ványán. Vacsorán az szendrei tisztek s utánnok va-
lókban is voltak nállam, vígan is lakánk. Idő ma
esős lön, és nagy sarok is vannak, szinte elolvadnak
az jegek.

Febrnarias.

1. Szerda (Kedd).*) Megvilágosodván Ványárúl
is elindultam , és Isten kegyelmébíil alkalmatlanság
nélkttl költezheténk által az Balkányon, noha igen

*) Kedd kimaradt. Azonban a megjelölt szerda helyébe kedd,
8 azórt teendő , mivel — mint lejcbb látandjuk — febniáríus végső
napja 28-a, és márczius 1-je is keddre van téve. A napcserét, a má-
solat (tán egykor az eredeti is) egész febmarías hónapján keresztül
megtortá, T. K.

139

■eggyengfilt az jég , é8 az szélin le is szakadoztak
tt loYak ; de az szekerek Isten tudja mint jöhetnek
cttk által. Egyhnzomban menvén Csökmöre, az lovak
kdvéért, és hogy magunk is falatozzunk ott szállót-
fen vala meg, de keveset mulatván. Azonban az
nlt éjjel , és napestig is az eső mind esöze , siettem
Komádi felé ; de még is Istennek hála mind az három
tiakadékokon , kiken által kellett mennünk , békével
költezheténk által , lovainkat csak magunk után von-
fio az jegén ; esteledve érkezhetvén csak Komádi-
bt; az szekerek mind elmaradtak, és az francziákat
is Caökmon hagyván az alkalmatosabb quartély ked-
véért; az mezei zászlók is ma maradtak el tőlem más
ítoD menvén. Vettem az generális ur levelét is, kiben
írja Aboiijrrúl irt leveleimet az váradi törökök elfog-
ták volna.

Z. CsAtSrtSk (Szerda). Alig várván érhessem Har-
sányt az dolgok kitanulása kedvéért, keveset föröstö-
kSmezvén elindultam, és az mint az ló elléphetett s me-
het nyargalva is ebéd tájban érkeztem Harsányba,
és csak néhányad magammal ; az zászlót Bereg-Bö-
szörménybe küldvén éjszakára. Ebéden Boham uram-
nál, vacsorán pedig Vesselényi László uramnál voltam;
el^et is beszélgettünk az dolgokrúl , de Vesselényi
Pál uram is Farkas Fábián, éB Khbttsiczki Pál uraimé-
kat a végre küldvén ide, úgy az végbeli követeket is
Hajdií János és SzöUösi hadnagy uraimékat , hogy az
mit itt végezünk az álljon meg , így az reggeli con-
fer^itíára holnapra halasztottuk az dolgokat; ma pe-
dig víg lakással mulatánk ez napot. Eső inkább nap-
estig mind esett, és az éjjel is.

3. Pintek (Csötörtök). Jó reggel felkelvén gyü-
lekeztfink az Forvald uram szállására, az hol is sokat

tractálván az dolgokrúl determinálok végre, Hajdti
Jdfios uramék expedíálta88aDak az végbeliekhez, hogy
tudniillik hétfőig már mindnyájan útban lévén Bnbsi-
stáljanak Kis-Maijában , Újfaluban s egyéb helyek-
ben , és hetfön legyen generális gyűlésünk Pfispoki-
ben j az honnan is mind portára követet kflldjfink , s
mind Erdély felé tovább való utazásunknak modaü-
tásárúl determináljunk. Küldett Vesselényi Pál nr is
holmi Erdélybűi hozott leveleket is, kikbfíl kiláthatni
mind Kapi uramnak az portánil udvarhoz postán va-
ló megérkezését, s mind az fejedelemnek az mi dol-
gainktúl való tilalmaztatását az portátúl , s továbbra
azt is, hogy az mely kapucsipassa bejött az országba
Padíó principalissi requisitióján az országgyűlését
hirdetett, de más részrttl az fővezér az m. fejedelemre
halasztotta az dolgoknak eligazítását. Ezen dolgo-
kon általesvén, és Harsányban ebédet sem évén nagy
időn érkeztem Püspökibe. Ma szép idő volt napestig,
és az éjjel sem volt eső.

4. Szombat (Pintek). Ez napot inkább mind he-
veréssel töltém. Vessclémii Pál uram is szállásomra
jővén ő kegyelmével is sokat beszélettem ; fel sem
öltöztem. Estvefelé Erdélybe készítvén egy szolgá-
mat levelekkel , de az leveleim írása holnapra hala-
dott nagyobb részint. Ugy látom Fái uram nékem s
az végbelieknek Keskeméten nem az maga formájá-
ban s rendiben mondta el az követséget ; mert az Te-
leki ur acceptáltatásán kivül még két punctum volt
az ő kegyelme Szepesi ur által való kívánsága, tudni-
illik hogy az mostani felzendült állapotban az m. feje-
delmet , és ö kegyelmét az magyarok s íraneziák ha
szükség lészen első írására megsegítsék s bemenje-
nek : harmadik (?) hogy nyolczszáz emberbeli praesi-

141

dmmot adjanak az várba az franczíák; de ezeket
itoteö pnnctumban csak biztatással, és semmi valóság-
gtl nem bocsáttatott Szepesi nr, hanem az egy accep-
táitatáa felöl yitt az magyaroktúl s idegen hadaktúl
ttseciiratiöt, de másfelől Teleki nramtúl is kivannak
bízonyoB conditiók alatt. Felettébb való nagy sár
vagyon ; ma is tiszta idö volt, és az éjjel is.

5. Vasárnap (Szombat), Jó reggel felköltem , az
nigy sárhoz képest lovon mentem az templomba
bteniazolgálatra ; azonban m/g kijöttünk az templom-
ból nagy és szapora eső kezde esni, s újabb fel akar-
ván az fakó magam ménessebeli lovamra ülni , az rút
időben , és számtalan nép előtt kétfelöl tartvif n az lo-
vat, hogy szinte fel akarok vala Hlni, elragadá az két
legényt , és én sem tehetvén által az lovon egyik lá-
bomat leesem az lórúl, melyhez képest is gyalog gáz-
lim aztán az sárt szállásomig. Kővárban nekem még
Dem tudván az Tiszán túl való megtérésemet Vesselényi
Pál uramnak irt Teleki nr egy levelet , kit is hozzám
küldvén ő kegyelme írja Béldi Pál, Csáki László, Paskó
Kristóf, Dániel István, Domokos Tamás, Apor Lázár és
KáJnoki Sámitel, Bálint János uraimék beszöktek vol-
na Bodolárúl Havasalföldébe. Nagy casus így vesz-
ték magokat. Melybtil kilátszik már az m. fejedelem-
nek nincsen roszúl az portán dolga, mert ö nagysága
igazítására relegálván dolgokat az porta , hihető ab-
ban mentek el török bírát kívánván magoknak. Szé-
kdy László uram is nagy ajándékokkal bekűldetett ő
nagyságátúl és az három natiótúl is ; Erdélyben , pe-
csétes levelek extraháltattak ő nagyságát akarják
tovább is uralni, és panaszok sincs ö nagyságára, és
igy ellentmondanak az Paskó által lőtt követségnek.
Napestig mindinkább esek az eső, rút felleges idö lön;

142

az éjjel ugyan nem volt esö , de homályos éjsza-
ka volt.

6. Hetfi (Vasárnap). Jó reggel felkelvén mentem
az beszélgetés kedvéért Vesselényi Pál uramhoz , az
hol is előhozódván az magyarok leendő gyfilése, de az
márúl bizonyos ratiókra nézve elhaladott; írtam azért
Forvald urnák is, hogy szántszándékkal ne múljék do-
log nélkül az idö el tülfink alkalmaztassák ö kegyel-
mek magok részérűl úgy az dolgot, holnap estvére
Boham, és Vesselényi László nraimékkal jöhessenek
által, és lehessen gyűlésfink szerdán*) jó reggel.
Melyre válaszom is jővén hogy compareálnak , úgy
hívatott aztán az nemességben, és az vitézlő rendben
Vesselényi Pál uram. Erdélybe küldendő szolgáimat
is expediálván érkezek délután Apagyi uram is mezei
gyalog kapitány Kővárbúi ; ki is nekem feles leve-
leket hozván , úgy látom Teleki uram most is resolu-
tissimus kijöveteli iránt, és már csak vár bennünket
Az eső egyaránt esek , rettenetes sarok vannak , az
vizek is áradnak; Isten tudja mint mehetünk; az
múlt éjjel is esett az eső.

7. Kedd (Hétfő). Holmi aprólékos dolgaimhoz és
irogatásimhoz láttam. Ma is kedvetlen, ködös, és
esős időnk lön ; délután ugyan szép tisztára fordult
Forvald uram is délután két vagy három órával elér*
kezek Harsánybúi, R^am uram elmaradván, és gróf
uram is az Sebes-Körös vizétfii visszatérvén nem jö-
hetvén által az kocsiján, még Forvald uram is P^ró-
c:i Ishxin urfival iisztatással jöhettek által, gróf uram
18 egyébiránt is roszúl érezvén magát Nem evén pe-
dig még ebédet Fonóid uraimék leültünk asztalhoz,

143

és az vacsora is elérkezvén majd csaknem éjfélre
rontatok. Estvefelé elérkezének az nemesség követi
él az végbeli tisztek is , de az mezeiek elmaradtak.
8. Szerda (Kedd). Jó reggel felkelvén, és az ma-
gyarság 18 az városházához gyülekezvén, mentem az
Farcald uram szállására , az hol is pro praesenti re-
mm atata bőven beszélgetvén szállásomra visszatér-
tem. De újabban oda menvén VesseUnyi Pál aram is,
má&a már tovább való quartélyozásunkrúl, csak bar-
nád napig sem élhetvén már az francziai hadak az
elélt quartélyokban , s mind az Teleld nram kijövete-
lirűl, acceptáltatásárúl legjobban discuráltunk volna,
is majd többire deliberáltatott is volna sokára halad-
Tin még az Teleki uram kijöveteli az végbeli hadak
is térjenek vissza quartélyokba — iigy érkezének
sietve leveleim Kövárbúl, kiket is megfordítván írják
\cimt Szálai Pál nramék elbocsáttattak oly válaszszal
idvartúl , hogy mi magyarok faciamns si quid possu-
nos per nos , mert ö nagyságának maga birodalmá-
ban lőtt confnsióknak lecsendesítésére , az portának
tflalroára nézve nincs módja benne bennünket semmi-
képpen megsegíthessen, nóba egyébiránt minden dol-
gainkban oltalommal, segítséggel kivan hozzánk
lenni ö nagysága. Titkon úgy íratja továbbra Teleki
iram azt is , hogy már az méltóságos erdélyi fejede-
lem ő nagysága interessentiájával ö kegyelme ki
nem jöhetvén , kétséges benne úgy mint privata per-
sonát acceptáljáke az magyarok? ha azért acceptál-
ják , csak lehessen securus benne , és menjen Kővár-
köz az egész tábor Isten ö kegyelmét úgy boldogítsa
se órát se napot, annyival inkább az Lengyelország-
bál kijövő hadakat nem várja kijő közinkbe , és az
idegen haddal csak Munkács táján igyekezik meg-

144

egyezői. MelyrUl is elsőbben magnukban Forvald és
Vessdényi Pál nramékkal sokat dispntálódván, azntán
mindnyájunknak úgy tetszvén, az főrendeknek s tisz-
teknek egynihányának az ^(^y szó hiányzik)^ meg-
jelentettük ; Forvald nramnak , és az francziáknak is
hasonló formában írván Tdeki nram felől Révérend
uram ő kegyelme is hasonlóképpen el nem titkolta.
Mely is meg levén , és azon felülírt becsületes embe-
rek közönségesen az összegyűlt magyarságnak az
dolgot reportálván, sok instantiájokra nézve ő ke-
gyelmeknek mi is felmenénk hárman az városházá-
hoz; az hol is én újabban világosítván az emberek
elméjét ezen mater iában, közönségesen megegyez-
tünk azon , Isten jóvoltábúl késedelem nélkül indul-
junk táborostul Kővár felé , elsőbben is az francziai
hadakat indítván meg. Mely is így menvén véghez, és
szállásomra menvén bőven írtam ezen dolgok felől
Kővárba. Végre az nemességben egynihányan nálam
is voltak ebéden, egyébiránt is követség lévén az
vármegyéktől hozzám, azokat is elbocsátottam, és
újabban Vessdényi Pál uram szállására mentem Far-
kas Fábián uram Váradrúl való megtérésére nézve,
ki is az mint magok mondják tegnap estvefelé hivat-
tatott az passátúl sietséggel derék dolgokrúl akar-
ván vele beszélni , melynek az leve az ő kegyelme
relatíója szerint merituma : 1) Holnap postát küld az
portára, ha mit írunk elküldi. 2) Tudakozódik az vég-
beli hadaknak miért kellet errefelé jőniek. 3) Akarta
az passa értésünkre adni, hogy ő hozzá az tömösvári
kincstartó érkezett , ki is azt beszéli most az portá-
rúi solennis, és igen pompás követség, mely még nem
volt, jő erre az jenéi passához , az mint ő érthette az
magyarországi dolgokban. Kihez képest hogy értsék

145

esen dolgokat is az magyarok minekelőtte eloszol-
nak holnapra újabban generális uram megmarasz-
totta. És így én szállásomra menvén Forvald uram
ijabban odajött , és tőlem már késő éjszaka indult is
d Kővár felé, magam is adjungálván embereimet
melléje. Ma is esős idő lőn ; az múlt éjjel pedig de-
rekaaabban esett.

9. Csötiirtök (Szerda). Jó reggel felkelvén újabban
felgyfilekezénk az Vessdényi Pól uram szállására; az
hol is sokat beszélgetvén pro et contra az váradi pas-
sa intímatiöjárúl, noha sokaknak az tetszett volna,
hogy megvárjuk Jenőbe menendő követeinket, de
reám bizván kiváltképpen TeleH uram ezen dolgok-
nak tractálását, újabban csak azon egyezénk meg,
csakugyan elinduljunk, nem keveset munkálódván én
18 benne , hoc tamen addito , hogy Farkas Fábián és
Bokszifd uraimék expediáltattak Jenőbe, az lévén Bu-
din létében Farkas Fábián uramkltaX kívánsága, hogy
oda érkezvén mindjárt menjen emberünk , ki által is
Böszörmény aránt való segítség dolgábúl végképpen
resolválja magát. Forvald uram tegnap azon kérvén
ezen dispositiókkal, és hogy jobb formában indulhas-
sanak helyekbűi menjek Harsányba az francziákhoz,
azinte el is készültem vala, de VesseUnyi Pál uram is
oda menvén holnap, az ő kegyelme kedvéért holnap-
ra hsűi9^zio\iaímPetr6czi István urfiat elbocsátván Har-
sányba. Azonban szinte estvefelé hozák levelét Pet-
rócsi Miklós uram levelét (így) Harsánybúi , ki is re-
ménykedik küldjek valami borbélyt vagy orvost,
mert gróf VesseUnyi Lás'M uram annyira vagyon , ha
nem hagymáz, nehezen remény Ihetni életét. Kihez ké-
pest én mindjárt lovamra ülvén , és éjszaka elveszt-
vén as utat, sokat is bolyongván , az Körösön is ha-

HOVCM. EUMO. H18T. 8CBIPT. XVIII. 10

146

jón kelletvén által költözÖdnem késő éjszaka érkez-
tem Harsányba. Istennek hála, már jobban tanálván
gróf nramat, kivethetvén az mérget gyomrábúl , mert
ngyan szegényt megétették vala. Rettenetes utak van-
nak , csak élig mehet az ló ; ma ngyan esö nem , de
egyébiránt homályos idö lön.

10. Pintek (Csötörtök). Felkelvén újabban men-
tem gróf nram szállására, az hová gyülekezvén az
franczia tisztek is, és elérkezvén Vesselényi Pál uram
is determinálok egyező akaratbúi holnap az fran-
cziai generális az hozzá tartozó hadakkal megindul-
jon, és az igen rút s alkalmatlan utakhoz képest csak
igen lassan menjen, snbsistálván az hol látja az
alkalmatosságot egykét napig is, és úgy continnálják
Kővár felé való útjokat Isten segitségébül. Ebéden
az francziai generálisnál voltunk; éjszakára ugyan
Püspökibe mentünk , nyargalván menvén inkábbára
nagy időn érkeztem. Én is már magam indulása kö-
rül foglalatoskodván. Ma igen szép tiszta id& volt ;
az múlt éjjel pedig eső is esett.

11. Szombat (Pintek). Isten jóvoltábúl ma igen
szép időnk volt. Az francziai hadak is quartélyok-
búi megindultak , éjszakára Vásárhelyre menvén az
urak, az hadak az több körül való falukba; az hon-
nan írt levelét is vettem Vesseltnyi László uramnak,
kiben is az tisztek nevével kér holnap ebédre menjek
hozzájok, és oda is várnak ; de én csak hétfőn indul-
hatván meg választ tettem ő kegyelmeknek én is,
egyébaránt Telegd és az Réz felé menvén be. Az
múlt éjjel eső esett, de nem sokáig.

12. Vasárnap (Szombat). Az rút szeles, és esős
időhez s nagy sarokhoz képest csak magam szállá-
sán hallgattam praedikátiót ; délután tisztára fordul-

147

Tán az idö, szekereimet rakattattam s készültem. Az
mólt éjjel is esett az eső ; Isten tudja mint mehetünk
as nagy sarokon, de Isten azon is elvezérel Ebéden
tz udvarhelyi török ur volt nálam.

13. Hetfó (Vásárnap). Virradta előtt két vagy
három órával kelvén fel készttlgettem , szekereimet
indítottam; és Vesselényi Pál uramhoz is mentem elbú-
csúzván tőle s beszélgetvén is vele. Úgy látom hol-
nap ő kegyelme is Hadadban igyekezik lenni, az
minthogy előttem meg is indult. És én is jó reggel
megindulván magam egynihányad magammal az för-
döbe mentem Várad mellett jővén el ; zászlómat pe-
dig küldettem igyenesen Vásárhelyre, magam is oda
menvén éjszakára , majd három óráig késvén az vá-
radi bányában. Ma igen szép tavaszi meleg idő lőn ;
de igen nagy sarok vannak ; az múlt éjjel is tiszta,
és csendes idő szolgála.

14. Kedd (Hétfő). Vásárhelyen eUőbbeu fóröstö-
kömezvén mentem igyenesen Telegdre, igen idein
nem indulhatván szekereim miatt késedelmeskedvén ;
de ebédtájban érkeztem Telegdre. Ott lévén quarté-
lyok az nemes vármegyéknek élőmbe kijöttek, és Ves-
selényi László uramat isTelegden tanálván,é8 az fran-
cziai tisztek is mindjárt mellette való faluban Újla-
kon hálván. Ebédre Dajka uram hivott maga szállá-
sára bennünket. Holnapra halasztván az Boham
uramhoz való menetelt, napestig víg lakással töltők
az időt. Ma is hasonló szép meleg napunk lőn , és
tiszta éjszakánk is mint tegnap.

15. Szerda (Kedd). Noha nekem az volt igyeke-
zetem , hogy az Teleki uram Fajgel uram által való
sollicitatiójára , és Teleki uram becsületi megadására
Vesselényi Lásdó urammal siessek és az nemességgel

10*

148

Rijvár felé 8 ma megindidjaÜL de ngy tetBSvén közön-
ségesen az atyafiaknak i&, Upakon Bokám urammal
is még conferentíám levéiL gróf órámmal elsőben oda
mentem s ott buren beszélgetve Bckam nrahnékkal
újabban visszatértem Telegdre. szállásomra is gynle-
kezvén az nemes várm^yék. Elsőbben is commis-
sar insok rúl sokat dispntáltmftk, kiket ngyan ma el
is kfildettfink az francziák . és tatárok mellé négyig
valót az nemességben. Azntán pedig az sok pro et
contra való discnrsnsok ntán közönségesen meg-
eg}'eztank azon , holnap mi ketten gróf urammal , és
az nemesség is három zászlója esmét induljunk, Kis-
Báród felé menjfink más úton hogy elrendeljük az
franczia hadak előtt az quartélyt, az hadakat prae-
occnpáljuk, Teleki uram elutt zászlóstul compareál-
junk, és úgy detestáljnk Teleki nramat acceptálni kí-
vánjuk mindenekfelett; egyébiránt is mi belőlünk áll-
ván az magyarságnak nevezetesebb része. Mely is
elvégezödvén érkeztek somlyai katonák is Kővárbií)
liozzám levelekkel . kikbűl is kitetszik Isten kegyei-
mébűi az m. fejedelemnek már. jó karba állíttattak
dolgai ; 1 5 praesentis állott be az gyűlés ; fogarasi
Tdeki uraiu resolutiójában állhatatos. Ebéden az ne-
mességnek az elei, és PcU^czi úrfiak is nálam voltak.
Valóban szép tavaszi idők járnak mind nappal, éjjel
16. Cs&t5r(Sk (Szerda). Az szekereknek nagyobt
részit még tegnap indítván elő ma jó reggel megin
dúltam az nemesség zászlóival egyfitt, az egyik ugyai
az részegeskedés miatt elmaradott , de elér bennnn
ket. Gróf urammal is egy közel való faluban ütünk
ban megegyezvén egyfitt követtük aztán utunkat; éc
noha nehéz s igen alkalmatlan utunk lőn , de az id(
többire nyári módon szolgálván , és éjjel is szép ídt

149

lévén nagy időn érkeztünk Kis- Báródra. Az én zász-
lóm ott szállván meg és gróf nram is egynihányad
magával, az nemesség, és gróf uram zászlói az közel
faló falukon szállottak meg. De az tegnapi végezés
ellen , és qnartélyczédulák kiosztása után is mind az
mi szállóhelyflnket s mind az nemességét az tatárság
ellepvén alkalmatlanul voltunk igen miattok, ki nem
tudhatván az falubúi ; ez miatt magam is csak gyö-
pen lovaim mellett sátorban háltam. Gróf uram is az
nrfiakkal vacsorán nálam voltak.

17. Pintek (Osötőrtök). Kis-Báródrúl is mihent
megvilágosodott megindulván , és egyhuzomban men-
vén laaaan az Rezén által déltájban érkeztem gróf
vámmal Bagos nevtt magyar faluba, az nemesség is,
gróf nram zászlói is hasonló formában szállván az
közel való falukon. Ma is mint tegnap, utunk az erdőn
valóban rósz volt , de időnk Istennek hála napestig
igen szép, és meleg szolgála. írtam Bagosnil Kővár-
ba, és Somlyóra is. Vettem Vesselényi Pál uram leve-
lét is.

18. Szombat (Pintek). Tegnap hozzám jővén az
vármegye tisztei, visszabocsátottuk ; azonban az zász-
lók míg elérkeztek várakoznunk kellett , igen idein
meg nem indulhattunk, és ebédre szállottunk meg
Horvátiba ; az hol is jó darab ideig késvén sötétedve
értfink Fel-Egregyre. Istennek hála valóban szép
idők járnak, merő tavasz. Isten tartaná meg.

19. Vasárnap (Szombat). Elsőbben fóröstökömez-
vén tíz óra tájban indultunk el Fel-Egregyrül , és
nagy időn délután értünk Balásházára; az honnét is
kettfink neve alatt gróf uramnak is úgy tetszvén irtunk
Teleki uramnak, tudniillik itt Balásházán várjuk meg
am ö kegyelme tudósítását zászlóstul menjűnk-e, vagy

150

csak egynihányan , é8 mikor ? Egyébiránt úgy indul-
tunk vala meg, de az Kende Gábor ursím levele érkéz-
vén Fel-Egregyre, abbül értjük hozzánk is expediál-
tátott, de csak Krasznán maradott, hihető restéit
ntánnnnk jöni, ő kegyelmének is úgy tetszik csak
kevesen menjfink Kővárba. Ma is igen szép tavaszi
nap szolgála, és éjjel is.

20. Hetfó (Vasárnap). Napestig itt voltnnk. Igen
szép idő szolgált ma is. Ebéden gróf uramnál, vacso-
rán viszont nálam voltak ő kegyelmek.

Zl. Kedd (Hétfő). Ez napon is itt mnlatánk vár-
ván Kővárbúi való emberem megtérését, ki is dél-
után érkezvén, és Teleki uram is hiván bennünket de-
liberálók holnap jó reggel meginduljunk és Czikó
felé, mivel most másutt az dézsi hidon kivül nem me-
hetni által, az én szolgám is az miatt késettel. írtunk
gróf urammal az nemességnek is ő kegyelmek kfild-
jék velünk követ atyjokfiait az Teleki uram acceptá-
lására. Ma is igen szép tavaszi idő szolgála , de éjjel
egy kis dér is volt.

22. Szerda (Kedd). Csak igen kevesed magunk-
kal Isten kegyelmébül gróf urammal elindulánk, ebéd-
re Udvarhelyre érkezvén , és az nemesség követi is
velünk megegyezvén Abauj részérül Pécsi Gáspár és
Szunyi Gábor ^ Zemplén részérül Dajka István és Gytí-
rikovics György uraimék. Éjszakára Ketzer uramhoz
mentünk Csehbe , ki is becsülettel látott bennünket.
Rettenetes sarok vannak ; az idő is megfordula, mert
szapora, és fergeteg forma hó volt, ki is csaknem
estig tárta ; az múlt éjjel pedig hives vala.

n. CsOtörtdk (Szerda). Cselibül is nem szinte
idein indulhatánk meg, és noha az volt igyekezetünk
Kővárba menjünk éjszakára, az minthogy szolgámat

151

Í8 küldtem elő, de későre költöződhetvén által az
SsamoBon, és az Vesselényi László uram kótyasági
miatt igen bajosan, és késedelmezve mehetvén , az út
Í8 igen nehéz és sáros lévén Jederen szállottunk meg
az lovak abrakolása, és az falatozás kedvéért ; éjsza-
kára pedig mentünk Somkútpatakára az Gilányiné
asszonyom falujába. Az tegnapi hó után ma meg est-
vefelé eső esett, s annál nagyobb sárt is szerez.

24. Pintek (Csötörtök). Ma meg igen szép tiszta
időre fordulván kilencz óra tájban érkeztünk Kővár-
ba. Kijővén élénkbe az úrfi is, becsülettel lát Teleki
uram bennünket , tegnap is sokáig sötétben várván
az kapu előtt bennünket izenetemhez képest. Az
múlt éjjel derecske volt Ez napnak hátramaradt
részét beszédben tölténk el. Úgy látom Teleki uram
persistál resolutiójában, nem is változik meg az fran-
czia múlt tractához képest.

25. Szombat (Pintek). Az magyarországi atyafiak-
ban Szepesi, Szálai és Fajgel uramékat tanálván itt jó
reggel együvé gyülekeztünk az Vesselényi László ursím
szállására , és Forvald s Teleki uram is jelen lévén
sok pro et contra való discursus után végezők közön-
séges megegyezésbül , mivel az idő haladván halad,
és szükséges mindenek felett a végre jővén be az ma-
gyarok között 2'eleki uram stabiliálja magát , mely-
nek meglételével könnyebben eshetünk által mind az
deputatio csinálásán , mind az ratihabitio beküldésén
s egyéb dolgainkat segíthető materiákban is: így
azért 1) hogy Hosszúfalván az Teleki ur falujában
legyen generális gyűlésünk , kin mind az francziák,
nemesség , és az mezei s végbeli vitézlő rend is com-
pareáljon, 2) hogy Vesselényi Pál uram, és az magyar
hadak valami difficultást ne szerezzenek , ebéd után

154

megtére Hadadbúl , mindenben eifective igíri msLg&t
Yesselényi Pál uram. Idö ma is tiszta fényes volt, de
hives, és ez éjjel is.

Z. Szerda. Válasza jővén Teleki uramnak Boham
uramtúl, írja elébb szombatnál nem compareálhat, mi-
vel Hadadban létében szót adott Vesselényi Pál uram-
nak quartélyában megvárja, és együtt jönek szomba-
ton Kővárba. Kihez képest feles dolgaim lévén Ud-
varhelyen én ebédután eljöttem, de nem különben,
hanem hogy szombaton reggélre meg jőjek vissza.
Éjszakára tovább Váraljánál nem mehettem ; ebédi,
pedig az quartélyok osztásában s consumptiöjában
fáradoztunk már Kővár alatt levő falukra érkezvén
az tatárság , és Teleld uram is nem akarván az quar-
télyozáshoz szólani. Idő ma is igen szép tavaszi for-
ma volt ; de az múlt éjjel bezzeg nagy dér is volt, al-
kalmasint elbirhatja az lovat.

3. Csötörtök. Ebéd tájban érkeztem Udvarhelyre
magam csolnakon , s az lovakat csolnak mellett kel-
letvén úsztatni idö tölt benne. Víg lakással töltők ez
napot, P. R. (?) holmi aprólékos dolgocskáimat is vé-
gezvén , és az végbelieket is hivatván holnap ebédre
Tihón levén quartélyban. Idő ma is igazán tavaszi
módon szolgála; és dér is igen nagy volt az múlt
éjszaka.

4. Pintek. Hivatván az végbeli tiszteket tegnap,
és már Tihón levelem nem tanálván utánnok vitték,
és délig várakozván reájok, Tályai s Pap Israel urai-
mék és az szendreiekben is jöttek hozzám; kikkel
sokat beszélgetvén az fenforogható s gyulésfink al-
kalmatosságával lehető dolgokrúl, jól is tartván, ma-
gam Teleki uram kívánsága szerint már szinte hogy
setétedni kezdett elindultam jelen kívánván lenni az

155

firancziai generális holnapi excipiálásán ; az mint
bogy egyhuzomban menvén éjfél tájban szállhattam
meg egy Ganra nevű oláh faluba , és ott magam is
leheveredtem. Igen gyönyörűséges szép tavaszi idő
Un ma is ; az éjjel sem volt alkalmatlan idö.

5. Szombat. Gaurárúl hajnalban indulván el nyolcz
óra tájban érkeztem Kővárba ; az hol is egy kis ideig
késvén az úrral magunk is aztán kimentünk Boham
uram eleibe lovon ; kit is ágj^úk lövésénél kisérvén
Teleki uram , vele voltak Klajkn generális és az ka-
vaDér is , pompáson és igen vfgan , sok itallal s tán-
esolással tárta TdeJci uram. Azonban szinte ebéd
felett érkezének levelek udvartúl, kiket is velünk kö-
zölvén Teleki uram írják bennek Béldi uram vele
levőkkel Bukarestrül is már bementek az portára;
Kapi uram, magának is kivan ságára az portára expe-
diáit ország követei megtérésekig keményebb are-
Btom alá tétetett Fogarasban; az hadaknak benyo-
mulásokat nehezen szenvedi az ország , kire nézve is
pátenst bocsátott ö nagysága mindjárt kinyomulja-
nak , egyébiránt másképpen is ö nagysága meg nem
engedi. És így múlék el ez nap. Idő ma is igen szép
tavaszi forma volt, de éjjel hidegecske is volt.

6. Vasárnap. Az tegnapi vendégeskedés miatt
komyadozván az emberek, az reggeli praedikátió
után az tegnap hozott levelekrűl s azoknak continen-
tiájokrúl discuráltunk sokat , de csak helybe hagyok
azt Az fejedelemmel azon pátenst némely austriacu-
sok íratták, és hogy az gyűlésben is azt tudták szinte
benyomulnak az hadak; de azok is már rendes quar-
télyokba , és csak az szélen szállván Kővár- és Lá-
poBvidéken azt nem fogják annyira neheztelni. Azon-
ban beszélgettünk az elrendelt holnapi gyűlés helyé-

•L'.; 1J-.T*. niii!: ti'ntíl rt aiiurira vagyon Szath-
:•-*.:•■ 'Z L'.'iT.^ i.L vsnt niepiiduliia hajnalban felko-
.'•:.;.• .'/.l.t::.ii i-rLiiiiLkei az eUenség. és hogy Kövár-
ttii iit iLcfefeK vivxrjí'i Hcft&zttfalra. igy újabban egye-
zi ti:Tíí/..rfc>'-J öeTtrmiiiKiioikHofi&zúfalva helyett Som*
kot lr^\i::i H\ ZLagyarok gvnlése helye az caak egy
ki*» rii^rlíoldüvire jevéii ide. Azért mindenfelé íratott
7/ A/./ uram hogy oda cviicnráljanak. és VessdényiPál
iiraifinak h ki ié igireti szerint Kővárba nem compa-
rr.ila okozván azt az fogát vonatván ki az miatt való
nyavalyája nem engedte ide való jovetelit. Az íran-
r/jui tÍHztek ma is napestig itt maradának. Krkezé-
iirk iizonhun estve felé Kcmk GálK>r, Fői István urai-
iii^*.k ÍK . éH tiibb Somlyón lakó bujdosó magyarokban
in Mu Hcni lön csö napestig is. és az éjjel sem: Isten-
iirli liála viilóban szép tavasz forma idők járnak.

7. Ildfó. Jó reggel felkelvén az gyűlésnek közel
viiló vtiltálioz képest, elsőbben forustökömeztfink , és
11/ IritiírzíAkban az többi qnartélyokba menvén az ge-
iioriilÍN H Forrald együtt járt TV/cfr? urammal s velünk.
Miijtl (írl ftlé érkezhettünk Somkntra: az hova is
inlthíc iilrtiil már elérkezvén mind ncmességbűl s mind
\lliNrlö romlliill álh^ magyarság, és ha kik az kapitá-
nyok k(U.; til H/.omélyok szerint clö nem jöhettek is
kö\olok által romparoáiván , elsőbben Boham uramat
ktniMlo híállái*árrt 'l\Uki uram vélünk együtt, azután
poili^ ki^eöuH^v^vHon megadván az ő kegyelme becsü-
loiit A^állAAavu ^uiltüuk. esnem lévén alkalmatosabb
liolx i\i ö ke^xolmo srállás^ui levő estiméi, mindnyá-
\i\\\ is 0*1:1 jixuKkoíiünk. \t hol is idevaló gyüleke-
fo^Uuknok eto^iiU * okait horván én elő az mint Isten
utvinom atUa iVi a^t i^ h\>^v már az mit régen kivan-
tttuk u'Av a^t olertük é« Tt^VW iirainat is kihoztok.

157

aiért beszélgessünk közönséges akaratbiíl tovább
már mitévők legyünk. Sok pro et contra való discur-
g8S után megegyeztünk azon, hogy solennis követsé-
get kfildjünk magunk közzül TekJci nramhoz, főköve-
tü én menjek és az vármegyék s vitézlő rend kapi-
tányi , 8 mivel pedig Abaúj vármegye zászlója alatt
tiienkét vármegyébül álló nemesség vagyon mindad-
üg mig Isten az hazát s az vármegyéket kezfinkhez
adja, pro majori azért solennitate azok közzül is min-
denik vármegyébül egy-egy rendeltetett mellém, hogy
uval is contestáljnk mindnyájan s egyenlő akarat-
bál vesszük , és fejünknek agnoscáljuk ő kegyelmét,
kérvén arra is általnnk az magyar nemzet ő kegyel-
mét Isten már kihozván jőjen közinkbe. Mely követ-
séget is reportálván böv declaratióval ö kegyelmé-
nek , válasza ez lön és snmmatim való continentiája
Tálasztételinek : Jól tudhatjuk mindnyájan ezen fen-
forgó dolgoknak kezdetitül fogva ő kegyelme az ma-
gyar nemzetnek mind in communi s mind privátim
micsoda tökéletességgel igyekezett mindenkor szol-
gálni s kedveskedni , de hogy azt sokan nem hogy
háládatossággal vették volna, de még becstelenséggel
fizettek nem tagadhatni foroghatván némelyek előtt
ezelőtti kétszeri kijövetelivel is az dolognak változá-
sa, és legközelebb hogy az magyar hadakat most is
más ususra akarta volna fordítani;^ de ezeket igy
világosítja az magyarok előtt őkegyelme: ,^az mikor
elsőbben expediálta volt az fejedelem ő kegyelmét,
annak hogy meg kellett az akkori fővezérnek halá-
lára nézve kin is az egész dolgok függtek változni,
nem Ítélheti meg érette akármely keresztény lélek
gem ő nagyságát , sem ő kegyelmét nem uralkodhat,
ván Istenen s az lehetetlenségeken ; másodszori ki-

jövctcli pedig bogj mtgviXiozott mkkor szolgai köte-
Ir.HHcgónek akart és kéDvtelec volt eleget tenni úgy
parancftolván az fejedelem o nagysága ő kegjelmé-
iick , melynek is elégséges okát o kegyelme ugyan
iiciu adhatja , adjanak azok számot az kik okai Tol-
tuk. Melyet is ö kegyelme consideratióba véTén, és
tudviUi azt ift , liogy ba most is ámbár amnk paran-
rHolatjAból , s nevezetivei jött volna is ki sok lévén
11/. rrd/'lyi hazában az anstríacns ember ö nagyságá-
val iuc((iiit visszabivattatták volna annyira praeva-
Inilváii HZ uustriacusok Erdélyben, bogy az megyén
iiikáhb vétfhez, az mit azok akarnak, és nem az mit
<i iiH^yHAK'^ ' iigy j<'>tt azért mc«t ki mint privata per-
hoiiu, hogy iiii^i^ többszer megtérésével o kegyelme is
hiKhti'IrnHÓ^rt, és az magyar nemzet gyakor érte
\ jih') tVtnidi)ZHsAval magának kárt s alkalmatlanságot
110 HZcTi^/zen. Akarja azért ezt is közönségesen az
iua((yan)kiiuk értcstre adni, bogy ily formán sem jött
iitty ki, hogy valamint közinkbe való jövetelével nrá-
tól, rH ivA ordól\i hazátiil elszakadjon, banem inkább
inti az magyar nomzetet arra, bogy mint velfink sok
jól trvo kcgyrlmcs urunk bűvségcben megmaradjunk,
és l\ kci!:yv\\\\v is megmarasztani igyekezik bennün-
ket. S:rihsi rdl uramat az geueralisokboz, Fái István
uranwit az vét>bcliokhez bogy nem oly véggel expediál-
ta, ho^y hcjiivén az hadak elsőbben az akkori motusok-
hoz kópe.st vele Jól tett kegyelmes urát kivánta volna
segíteni s azzal jót tevén ú^y az magyar dolgokhoz fog-
ni, azt sem tagadhatja, de ebben is talán még nem itil-
hetik méltán az magyarok meg, magunktúl is az lévén
kötelességünk ennyi sok jót tevén velünk háládatos-
sággal fizettünk volna. Egyébiránt is pedig gondoljuk
meg Istenhez, hazánkhoz való szeretetíért mint kivan-

159

iélyben levő szép alkalmatosságit, nagy nraságot,
gét, gyermekit elhagyni, Magyarországban Isten
jrelmét úgy segélje nem kivánván egyebet, hanem
tgj mint egy jó nemes ember elélhessen. Kéri in-
ura azmagyar nemzetet, hagyjanak ö kegyelmé-
ékét, gondolkozzanak tovább is jól felöle, bocsás-
issza ha valami scrapnlnsok lehet benne ; kész
uunenni, teljes tehetségével igyünket segiteni
cöltségével is, érettünk imádkozni. Egyébiránt pe-
alamire ö kegyelme magát ígérte lám már kijövete-
w^ is bizonyította, és csak legyen assecuratiója
sgyar nemzettttl az mint 1672-dik esztendőben,
iotán is sokszor assecoráltatott , kész élete ve-
dmével is Istenéhez s nemzetünkhöz való köte-
ségét megbizonyítani; iterato feltévén azt, ura
essége ellen semmit sem cselekszik, és megki-
i azt is , az mi kegyelmes urunk is jó formában
üiráltassék.^ Mely ez ily ö kegyelme válaszát
magyar nemzetnek reportálván, válasza újab-
az lön ö kegyelrae(k)nek Farkas Fábián j Pa-
és Kbhímczki uramék által senkit magok között
tudnak s nem is tanálnak , noha egymástiU kö-
égésen is megkérdezték, az ki ö kegyelmét venni,
fjének agnoscálni nem akarná. Az mi pedig az
cnratio dolgát illeti, készek mind ő nagyságát s
[ ö kegyelmét nemzetestül is assecurálni, kérik
iazonáltal azon ő kegyelmét, méltóztassék az
} esztendöbeli assecuratiójokat világosítás ked-
t az akkori deputatus magyaroknak kiküldeni,
is ö kegyelme kiküldvén, és annak rendi szerint
l az magok részirül s mind az Teleki uramérúl az
cnratiók megirattatván, s egymás közt az mi ho-
r hol lehetett volna is eligazítván úgy az fejede*

160

lem ö nagysága részére is, azután újabban engem az
elsőbb követekkel elküldettek, és ö kegyelme íb az
francziai generálissal s Forvald nrammal kijött kö-
zinkbe (elérkezvén az dolgoknak vége felé Vesselényi
Pál uram is) ; az hol is az magyar nemzet neve alatt
az urat ü kegyelmét Szepesi uram szép declaratióval
excipiálván , köztünk már ezután generalissimusnak
instellálván, az dolgot az francziákkal is megértetvén,
reponált mind Teleki uram tisztességesen s mind Fhr-
vald uram is, hogy tudniillik az francziák is az tracta-
tus szerint generalissimusnak agnoscálják. És Isten
jóvoltábul ez nap így menvén az dolog véghez nagy-
részint Teleki uramnál voltunk vacsorán. Vettem az
fejedelem levelét is, kiben is parancsol az hadak visz-
szanyomulások felöl.

8. Kedd. Jó hajnalban felkelvén nem keveset
gondolkoztam én is az tovább való dolgokrúl. Azon-
ban felmenvén Teleki uramhoz, és könyörgés után
újabban összegyülekezvén, és az uris velünk, felhoz-
ván tisztán Klóbitsiczki uram is az assecuratiökat sub-
scribáltnk, pecsételtük, és ö kegyelme is az maga részé-
rűl valót kézhez adván így lön juramentatiója. Azon-
ban már Teleki uramé lévén az dispositio proponálta
az tractatus szerint ö kegyelme is, úgy választatha-
tott belli duxnak, hogy consiliariusok is választassa-
nak ö kegyelme mellé, kihez képest válasszanak te-
hát az magyarok 12-öt. Kin is sokat disputálódván
pro et contra megegyeztenek azon , ö kegyelme can-
didáljon tizenötöt azért, hogy haladja fölül az nume*
rnst. így azért ő kegyelme is candidálván 15-öt, úgy-
mint : Vesselényi László , Vesselényi Pál^ Kende Gábor,
Ketzer Menyhárt^ Szepesi Pál, Szálai Pál, Farkas Lászl6,
Sziihai Gáspár, Ispán Ferencz, Ilosvai Péter, Seredi

161

ddc , Orlai Miklós , Sulyok János , Hamvai Péter
Akat , é8 engemet is , azonban Farkas László és
01 Gáspár nraimék erőtlenségekre nézve és hogy
legyék kapitányi is respuálván az eonsiliarínssá-
iSBok helyett újabban übriczi Pál, és Fái István
tftat snbstítaálván , közönséges, és az nagyobb
magyarságnak akaratjábúl s megegyezésé-
rálasztattak ezek, úgymint: az két f^essdényi,
{lende Gáhor, Ispán Ferencz, Ketz&r Menyhúrt, Sze-
Pál, Szálai Pál, Eosvai Péter, Sulyok János, Ubri-
lá^ és Fái István nramék ; nemzet secretariussá-
KMntsiczk Pál; pecsétje tartójának Fajgel Péter
ték; strázsamesternek Farkas Fábián nram ad-
IlYán másokat is melléje ; tábormesternek Gdlji
sadjnnctnsival, profiant, szekérmesterek, és egyéb
i Bzfikséges tisztek is. Mely is véghez menvén^
'deki uram az consiliariusokkal kfilön maradván,
agyarság is pedig közönségesen külön gyülekez-
isntán sok izengetés után az consiliariusok hfit-
: ment véghez, és az secretárinsé s conservatoré,
k rendi szerint köteleztetvén nemzetek ügyét
esk prívatumon kivűl fogják s igyekeznek pró-
bálni. Ezeknek meglételével hozattak elö az por-
Lengyelországba, Erdélybe, és az török véghe-
be szükséges követségek, az mint hogy közönsé-
ikaratbúl az portára választatott Radics András
I, az ratihabitio megvitelére Lengyelországba
a s onnan az francziai királyhoz Absohn Dániel
I, Erdélybe Hamvai Péter uram, Budára Pécsi
ár uram , Egerbe Mikclai Boldizsár ur , Váradra
"Xímcs György uram. Kik is közönséges megegye-
n választatván azután bizattatott secretarius
ira ezeknek instructiójok, és egyéb missilis leve-

nk árva. biit. — - tcEinomu zyiii. 11

l«k Íratása : és mÁr estve felé lévén az idÖ halasztat-
uk az dolgok holnapra, és az magános conferenti&ra,
ezntin valók titkosabbak lévén és már az magyar
nemzet végezed szériát abban való dispositiók csak
generalis uramat és az consüiarinsokat illetvén. Az
múlt éjjel szapora eső lón. ki is alkalmas aártcsinála,
pedig szép tiszta idö volt. Vacsorán nálam is becsü-
letes emberekben felesen voltak, de maganmak Tdeld
nram asztalánál kellett lennem.

9. Szerda. Isten jóvoltából igen jó idein kelvén
fel njabban dolgainkhoz láttnnk már csak magunk lé-
vén, és az nemzet is külön helyen. Elsőbben is sub-
scribáltuk az ratihabitiókat az francziai éa lengyel ki-
rályok számára, már az Tddd uram neve alatt is tan-
qoam sub nomine supremi belli ducis : azután az vá-
radi instrnctiót is in maculata perlustralván, és igazí-
táaba vévén. Voltak az magyar nemzet rcszérfil is
hozzánk bizonyos követségek , melyre is választ te-
vén nem kevés elmebéli törődéssel discuráltunk végre
már Isteu kegyeimébűi ily rendesen menvén eddig
az dolgok véghez tovább már mitévők legyünk, és
mint 8 mikor fogjunk az munkához, operatióhoz?
előttünk levén az utaknak, az saroknak s időnek
mostani rettenetes mivolta: továbbra az végbeliek-
nek igen kevés számok, mert az kik bejöttek is any-
nyira széledtek vissza . hogy kétszázan ha megma-
radhattak; de legkiváltképpen. hogy az pénzt sem
hozták ki Lengyelonzágbúl . az kivel fizethetnének ;
és az segitő hadakat is mindenestfii fogvást még két-
vagy három hétre ha várhatni , anélkül pedig hozzá-
kezdeni az dologhoz nem bátorságos. Ez ily s több

liAkn nézve azért sok pro et contra való beszél-
Ma lián végezénk: 1) ultima martii vagy érkeznek

iMenastfil fogvást az lengyelországi hadak , vagy

163

I, de az ar Teleki uram csak megindoljon az fran-
ciíai hadakkal, és az nemességgel; én pedig az mely
kevés v^beli katona még ide be vagyon azokkal
■enjek Túrra, gyűjtsek ott mindenünnen össze őket,
figgjenek tfilem , és mikor megakarnék indulni Túr-
ril mseldtt harmad nappal tudósítsam ő kegyelmeket,
de ha lehet 26 praesentis vélek induljak meg; azon-
ban''járjanak velem az Budára, Egerbe, Váradra,
Szolnokra kfildendő követek, azokat az alkalmatos-
sághoz s dologhoz képest, és mivel csak az Váradra
menő követnek írattak instructiöt az többinek adjak s
írassak én, — egyszóval mindenféle dolgokat reám
bíztak. Melyre is Erdélyben való sok dolgaimra nézve
nekem kedvem nem volt, mindazonáltal engednem kel-
lett nekem erösedvén az írancziák is, és hazám s
nemsetem java is úgy kívánván. Kihez képest is én
az végbelieket másfelé bocsátván végeztem úgy vélek
vasárnap vagy hetfÖn Nagyfalu táján vélek mege-
gyezzem, és kövessem tovább való utamat is. Azon-
ban ebédet evén, ebédután elindultam volna Udvar-
helyre magam is, de még ma az ur se menvén be az
várba arra nézve én is megtartózkodtam. írtam Oláh-
Láposra is kik, és micsoda lovak jőjenek el velem ez
lévén az én quartélyom, és az francziai hadak s ne-
messég zászlói is mind Láposvidékin lévén quartély*
ban, úgy hogy az elvégzett ideig ott, és Kövárvidékin
quartélyozhassanak. És így nekem is másfelé lévén
már utam Erdélybe levő expeditiók s dispositiók ko-
rúi foglalatoskodtam, én is beszélgetvén az jelenvaló
dolgokrúl újabban is az úrral. Ma tiszta idö volt, de
az tegnapelőtti eső mia nagy sár vagyon.

19. GsOtSrtök. Némely expeditiókat kezemhez vé-
vén s némelyeknek pedig expeditiójok Kővárra ma-

164

radván, én Isten kegyelmébfil elbúcsúzván megindul-
tam Udvarhely felé, ebédet Csikón évén, és Somkút-
rnl mindenek eloszolván az francziai generális s Ves-
selénifi L6sd6 uram is az magok qnartélya felé. Dél-
után hamar érkeztem Udvarhelyre együtt jővén ve-
lem KetZiV uram is. Ma szép tavaszi meleg napunk
lőn ; nagy sár vagyon az éjjel feles hó esvén.

11. Pintek. Ketzer uram elment Csehbe; holnapra
én is oda Ígérkeztem 6 kegyelméhez. Ez napot egé
szén itt töltettem. Az lovakkal is Láposrúl elérkez-
tek. Idö is szép tiszta volt Reggel Cstiii, és Marczi
nraimékat is expediáltam Erdélybe , Cstíti nramat el-
sőbben udvarhoz credentiámmal , Marczi uramat pe-
dig inkább valami lovak vásárlásáért. Udvartúl CsiUi
urunmak az jószágomba is valami dispositiök elköve-
tésiH'rt el kell fordulni. Érkezett szabadosom Erdély-
btil levelekkel is. Az hátramaradt napot pedig mula
tásbau töltéui el. Az múlt éjjel is csendes időnk lön.

lí. S/ombat. Idején ettem ebédet, és azután el-
indulván igiretem szerint Csebbe mentem AVfrtT uram-
hon : a/, hova is dcMután érkezvén mindjárt lovak jár-
tatás^wal s beszélgetéssel tölténk el az napot, igen
vitrau tartván Ketzer uram bennünket Ma aprólékos
hó is esett , do estve felé tiszta időre fordult, és éjjel
is tis7.ta idö volt.

13. VasárDap. Förüstökömön megmarasztván ATe-
tztr uram bennünket míg elkészfilt itt vártam meg,
újabb leveleket s választételeket írván Erdélybe, el-
bocsátván az szabadost , és Jelenik uram is Sipos Is-
tókkal elkéredzvén tőlem. Azután Csehbtil is Isten jó-
voltábúl csak igen kevesed magammal az nehéz, és
csomor (?) s hosszá úthoz képest elindulok Pécsi. Ba-
ranyai s Jauktiics uraimék lévén el velem, Poróczi

166

bMín nrfi pedig még elmaradván mivel el nem érkez-
tek mz lovaival. Igen nehéz, és sáros utam lön ma,
€S múlt éjjel hó is esvén. Éjszakára azért jókor s
lagy idö tájban érkeztem Perecsenbe , Kende Gábor
wnaához szállván; az hol ért el Mikola Boldizsár nr^m
VL Idft nappal Istennek hála meleg, és sütős volt.

14. Hetfó. Nagyfalnba terminálván az végbeliek-
nek m&ra, így ahoz képest közel levén főröstökömen
Bég Kefndb nramnál voltam; azután Isten kegyelmes-
ségébfil megindulván délután hamar érkeztem Nagy-
falába az szendreieket nagyobbrészínt helyben tanál-
Tán, és az onodiak is s az kik még szendreiek itt vol-
nának közel szomszéd falukban hálván. Isten jóvol-
tábúl már ezentúl szaporábban mehetek ide. Ma szép
tavaazi melegen szolgáló nap lön ; az múlt éjjel nagy
hó esett, de csak elolvadott s annál nagyobb sarat s
gonoszabb utat csinála. Vas Mártont is fogadott ka-
tonáimmal elhagyván csak egy kevés számú emberrel
vagyok. Az úrfi is elért estvére bennfinket.

15. Kedd. Mihent megvilágosodott Nagyfalubúi
elindulván, és az zászlókkal megegyezvén egyhuzom-
ban mentflnk Álsó-Dema nevű oláh faluba, de én csak
egyik szendrei zászlóval szállván meg, az többi(ek)
az közelebb való szomszéd falukba szállottak. Sokacs-
kát is jöttem ma, de ugyan nagy időn és olykor ér-
kezhettem, hogy még Jankovics uramat az ö kegyel-
me követségéhez tartozó levél-, és pénzbeli requisi-
tnmokkal expediálhattam. Valóban nehéz utunk is
lön ma ez rettenetes sarok mia, meg nem bántam sze-
keret nem hoztam magammal. Idö valóban szép , és
tavaszi módon szolgáló volt ; és az múlt éjjel is me-
leg idtf volt.

166

16. Szerdn. Alsö-Deriián elsőbben fóröstökomes-
vén úgy iodultam nem igen meBSze levén háló helyünk.
Szalárdra igen idején érkeztünk s mindnyájan is ott
szálltunk ; az ónodig és szendrei kapitányokat, Tályai
György y és Uri IdvAn uramékat azért hivatyán Yá-
nyara elöküldettem ahoz szükséges Tdeki nram , és
az én nevem alatt szóló pátens- és missilis levelekkel,
hogy míg én oda érkezném is , addig is az hadak
után expediáljanak hadnagyokat, igyekezzenek és
fáradozzanak az hadaknak gyűjtésében. Időnk Isten-
nek hála ma is igen szép tiszta, és tavaszi forma volt,
és az éjjel is.

17. Cs9tört5k. Szinte Zsákára szándékozván mi-
hent világosodni kezdett Szalárdrúl is elindultam,
apródonként esvén az eső is, de délután megint me-
legre fordulván; egyhuzomban estvefelé érkeztem
Zsákára sok vizet gázoltatván s nehott csaknem úsz-
tatván is ; valóban nagy jövés lőn az mai. Az múlt
éjjel is szép idő lőn. Az hadnak egy része pedig Fur-
tára szállott.

18. Pintek. Az tegnapi hajtás után igen megbá-
gyadván az lovak késöcskén indultam Zsákárúi elsőb-
ben föröstökömezvén is ; de az hadnagyokat, és ka-
tonákat elbocsátottam kiki sietvén házanépéhez. Az
onodiakban maradtak csak velem. Éjjelre Gyarmatra
mentem, oda is nagy időn déltájban érkezvén. Az
hova Szöcs János is Diószegríil érkezvén, mások
asztalomnál mulattak, magam roszúl lévén vacsorát
sem ettem. Ez éjjel esöcske volt, de nappal igen szép
tiszta meleg tavaszi idő lön.

19. Szombat Szükségesképpen kelletvén tudó-
sítanom az urat Tekki uramat, és másokat is bizonyos
dolgokrúl, és írásban s Íratásban nagy időt töltvén

167

kéflőcBkén indulhaték el Gyarmatrúi Azonban Vá*
ndrúl elérkezett Jankovics nram is, ki íb békével tér-
hetett meg 8 jó válaBszal is. Ványára érkeztünk az
bálás kedvéért délután hamar. Istennek hála valóban
ndeg idö volt ma is, és igen szikkadnak az utak is.

20. VssárMp. Az hosszú sáros útban sok lónak
kivesEvén lába, holnalja alja az nyngtatás, és az Is-
teniszolgálat kedvéért is ma napestig itt voltam; azon-
ban még itt tanálván az Tiszán általmenendö tiszte-
ket kiknek elküldésekért Í9 küldöttem vala elö Sza-
lárdrúl az kapitányokat, ma reggel azok is kemény
instmctióval az hadakért elindultak. Idő ma is nap-
estig igen szép s meleg szolgála, és az éjjel is.

21. Hetfé. Jó reggel felkelvén, mindazáltal elsőb-
ben keveset falatozván elindultam, és ebédtájban
Tárra érkeztem , kijővén élőmbe az Túron levő tisz-
tek s katonák vacsorán nálam is voltak. Időnk Is-
tennek hála ma is tegnapihoz hasonló volt ; javulnak
az utak is.

22. Kedd. Mind az Egerbe mencí követeket, mind
újabban az katonák után is már ide érkezvén el akar-
ván holnap küldeni, szükséges levelek Íratásában
foglalatoskodtam. Érkeztek leveleim Kövárbúl is;
kikben az többi között írják azt is Felső- s Nagy-
Bánya az két város magátúl holdolt meg, és gazdál-
kodnék is már az francziáknak. Kopp kin. Teleki ura-
mat (?) interponálja magát az magyarok között min-
den javul biztatván az magyarokat. Idők úgy látom
valóban szépek járnak ; az múlt éjjel is csendes me-
leg idő lőn.

23. Szerda. Jó reggel Egerbe Mikolai Boldizsár^
és az végbeliek részérttl Szuhai István uramékat ex-
pediálám az magyar nemzet nevével , és újabb pa-

168

tenssel a parancsoUtUl az katonák kivaé Török Já-
nost az vícehadnagyot is. Aiatímn. Kd^rárbál jött le-
velekre tettein inkább válaéat cíitb aélkil írni nem
bátorkodván, az egész napot inkább mami abban tol-
tém, de mégsem végezhetéoL Ma ia sup tavaszi me-
leg nap lön ; az éjjel hives voh de úatM csendes idő.

24. fsötörtSk. Alig várom értbctnék Talamitmint
gyiijthetik túl az Tiszán az badat; de még ekkoráig
semmi hirem nem jőve. Ez napot is itt töttrén semmi
egyéb lijságot sem hallottam. I>^ FsT^ncxi is el-
küldettem pátensemmel az Sárrété mellé, bogy ott
A tájon levő katonákat is gyfijtse össze. Ma is szép
tavaszi idő lőn, és az éjjel is.

25. Pintek. Ez napot csak heveréasel toltém ,
mind ebéden > vacsorán voltak az tisztekben nálam,
írtam az gyniai bégnek is az mely katonák Erdély-
bul jöttek velem , és szerdán által is mentek az Kö-
rösön ne bAnJA ha ott abrakolnak az Körös mellett
vaI6 falukon, azon faluk Gyulához tartozván. Szol-
nokra is bekiildcttcm követet tegnap az magyar nem-
r.ot nevével és ajándékot is az bégnek, ki is ma tért
meg ; az is minden jóval igiri magát. Idö is hasonló-
képpon igen szépen szolgált mint tegnap, és éjjel is.

i%. Szombat. Mát is csak gondolkodással, és eze-
kon az dolgokon való töprcnkedéssel toltém el alig
várván indulhatnék az hadakkal, és nemzetemnek ha-
niaréhh szolgálhatnék. Krkezék egy gyalog vicehad-
nagy is hozzám, ki is az Tiszán túl hagyta 130 le
gényét ; visszabocSíUottum érettek , és Borhely Győr-
(jll'ót is HZ gynlojr vioekapitányt, ligy hogy holnap el-
induljanak, és jöjenek hamarébb egyik egy részen
másik más részen Bakosvk után menvén. Isten ke-

169

gyelmébül egészen ki kezd az idő nyilni ; ma is igen
szép idö volt^ az éjjel is.

27. Vasárnap. Szinte hogyazpraedikátiórúl kijö-
vénk hát érkeznek az szendrei tisztek , kik katonák
atán mentek vala, az onodiak kevéssé elmaradván.
PeineMzi Dávid is, kit némelyekkel félrevonónak gon-
doltunk eljött. Szemben levén vélek referálják sok
fiirmdságok, nynghatatlanságok után is se az levelek
eontinentiájával, se az én ijesztő leveleimmel s izene-
tímmel nem gondolván semmire nem mehettek, mert
az kiket tanáltak is nappal igirkeztek, éjszaka mel-
lőlek elszöktek ; az volt oka , mivel nem is volt, tn-
dósithattak volna, okozván nevezetesen azon szófo-
gadatlanok fejeit Harsányi Györgyöt, Nemes Jám)st,
éa ntánnok való főbb legényeket kik az parancsola-
tokat semmire bocsátván másfelé mentek inkább az
katonákkal prédálni s nyerekedni. Kihez képest más
formában való orvoslásához kelletvén az dolognak
fognom, elküldtem sietve az szendrei tisztek után is
jőjenek ide, hogy az mit közönséges akaratbúi jobb-
nak tanálnnk cselekedjük azt. Yégyt^^\PetneMü Dá-
vid felelt meg az készségnek, ki is seregét is Porosz-
lón oly véggel hagyta, hogy ha kívántatnék mindjárt
előállhassanak. Ebéden felesen voltak nálam. Ma is
Isten kegyeimébűi igen szép idő volt, és éjjel is.

28. Hetié. Elérkezvén Ványárúl is az szendrei
tisztek, és összegyűlvén szállásomon az onodiak is
mellettem levő becsületes emberekkel, és az katonák
szöfogadatlanságáról s abbúl következhető közönsé-
ges jó kárárúi pro et contra nem keveset beszélgetvén,
jelen lévén Petneháziy végre végezők ezt : mivel az
tiszteknek ia dolgokat kell holnap még végezni, az
saendréiek mind kapitány s mind főhadnagyok, éa

170

egyéb tisztek Í8 az gyalog főkapitánnyal együtt szer-
dán okvetetlen Poroszló felé meginduljanak, és az ono-
diák is innen csötörtökön, és ngyan az nap az szalóki
szalmáknál ^(tán malmoknál)'' megegyezzenek oly
instmctióval , mivel se az ur Teleki uram, sem az én
parancsolatimnak az katonák, és hajdúk előtt ninesen
foganatja, tehát az kik már most általmenetelek al-
kalmatosságával elö nem állanak magok emberségé-
bűi, az olyanokat fogják, kapják, kergessék, és az
kik okai, azokat törvény szerint meg is büntessék. ír-
ván mind az egri pasának törököt adjon melléjek, s
mind fiSldnépire s mind Aba- és Zemplén vármegyékre
pátenseket bocsátván az olyan országpusztitö, pré-
dáló tolvajokat mindenütt kergessék, fogják, ellenek
feltámadjanak , és hajtsák zászlójok alá ha az szük-
ség kívánni fogja ; és hogy én is jobban megnyug-
hassam az tisztek serényen , híven eljárnak az do-
logban , azért mellettem levő becsületes emberekben
is menjenek ő kegyelmekkel. Addig is pedig menjen
által Petnéhási uram nekem újabb pátensemmel, és
seregenként s csoportonként járja meg az hadakat
értésekre adván megunván az sokat már mivégre in-
dulnak az tisztek által az l^szán, inducálja meg is
szépszerint az katonaságot, és pinteken Poroszlóra
az tiszteket tudósítsa. Mely dolgok így menvén vég-
hez ebéden mind itt voltak nálam. Ebédután jól lak-
ván az szendrei tisztek Ványára mentek. Idő ma szép
volt, és az éjszaka is, de hivesecske is volt

29. Kedd. Jó reggel expediálámPeíneAá^ szóval
is bőv instructiót adván eleibe, és Harsányinak izén-
vén ha még se jő már, az tisztek általmenvén hoza-
tom, lássa mit cselekszik. Az Egerbe ment követek
is elérkeztek minden jó iglrettel az pasajésdiványos

171

urak részérflli de másfelől rettenetes panaszokkal is
az Tiszán túl való földön, és az mely egri birodalom-
ban vagyon mely rettenetes Isten ellen való dolgo-
kat, tolviylásokat, pusztítást tesznek az végbeli lo-
vas-, és hajdú vitézek, s nevezetesen Bakos Mihályra^
és Petneházi Dávidra panaszolván ; levelet is írt az
paaa mindnyájoknak, és generálisunknak szólót. Estve
felé eljöttek Csanádi István, és Farkas Péterek is;
ezek Í8 afféle oldalhadnagyok, de úgy látom nem vár-
ják az tovább való parancsolatot. Idő is Istennek hála
igen 8zép volt ; ez éjjel egy kis derecske is volt.

39. Szerda. Tegnap is bőven irván az urnák Te-
leki uranmak, és másoknak is az kiknek illett ezen
jelenvaló dolgokrúl, és már az innen való indulásnak
az katonák elő nem állások miatt haladásárúi, s leve-
leimet ma végezhetvén el debreczeni biró kezébe kül-
dettem; azonban az tiszteknek tartozó leveleket is
elkészítvén s estve felé el is hivatván az mint Isten
tudnom adta teljes plenipotentiát is adván nekik az
hadak összegyűjtésében az szófogadatlanoknak, ma-
gokat prédálás és marha hajtás után adóknak bünte-
tésekben mindent elkövethessenek , sőt megmondván
azt Í8 ő kegyelmeknek úgy cselekedjenek, hogy senki
se kedvezésben, se ezen dolognak véghezvitelihez lá-
gyan s puhán való fogásban ne tapasztaltassék, és
egyébben is ne impingáljon, és kiki úgy is serényked-
jék, hogy benne érvén bizony hasonló büntetését vészi,
valamint az az ki megérdemlené. Jankovics György,
és Baranyai György uramék is együtt járnak az ónodi,
és szendrei fő- és vicetisztekkel avégre, hogy tiszt
uraimék is serkentgettessenek, és jövendőben is mint
hazafiai lehessenek az magyar nemzet előtt bizony-
ságok. Végre vacsorán nálam voltak, és vígan is

172

lakuk. Az múlt éjjel igen nagy 8sél volt, és nappal
ia, de misképpen igen szép tiszta nap volt.

31. CsMirttt Jó reggel elindnltok ónodi tiszt
nraimék , és én is elnnván az benheTerést kimentem
nyulászni, és csak estrelikönyörgéskor tértem vissza.
Vacsorán az onodiakban felesen Toltak nálam. Áz
nyulakkal szép mulatságom is Tolt Az idö igen me-
legen szolgált, és az éjjel is csendes, de hives idő lön.

Április.

I. Píltek. T^nap estre többecskét mnlstván kel-
lettnél nem Toltam szinte jól, s reggel se kelvén fel.
Azonban felkelvén érkezek BoTb&y Cyarffy gyalog
vicekapitány, és Bakos Afíhály is , ki is nem hogy en-
gedett volna az parancsolatnak s jött volna erre ha-
dával egyott; de hadát is prédálni felkfildvén, ésSze-
pesbe is maga is ntánnok indolt, és túl Poroszlón
majd három mélfolddel érte Borí)éfy György, egyéba-
ránt is sok panasz Tevén reája megfogattam, vas nem
lévén békóba verettem, strázsa alá adattam. Azonban
estve felé vévén az tisztek levelét is Szalókrúl iiják,
hogy előtanálván már is némely marha hajtó katoná-
kat az közjónak, és az én parancsolatomnak is enge-
delmeskedni akarván némelyekre törvén}^ láttatván,
kettőt bennek felakasztattak mások példájára , mely
is igen jól esett. Az múlt éjjel is szél volt, nappal
pedig szép meleg tavaszi idő volt.

Z. Szombat. Az elmúlt éjjel nagy eső volt, nap.
pal pedig hasonló szép meleg idő volt mint tegnap
Ebéden voltak emberséges emberek nálam. Vettem
Stöcs János nram levelét is, kinek is választ adtam
Mtonájátúl.

178

3. Vasáinap. Ma napestig helyben voltam; idő is
valóban szép volt, feltisztúlt; as elmúlt éjjel is csen-
des idő volt, csakhogy hives is volt.

4. Hetfó. Tegnap elvégeztem volt magamban ki-
menjek nyulászni, de az egész múlt éjjel felettébbvaló
nagy szélvész s eső Jévén, és ma is napestig tartván)
elmnlattam. Sok emberséges katonaember levén ná-
lam ebéden azokkal töltettem mulatással az napot

i. Kedd. Úgy látom valamennyire feltisztúlt az
idő, kihez képest is kimentem az mezőre egynihányad
magammal nyúlászattal is mulattatván magamat;
azonban Csanádi István uramnak sok kérésére vacso-
rán ő kegyelménél voltam ebéd is együtt lévén az
vacsorával, becsülettel tartott bennünket. Ma is egy-
nihányszor kezdett az eső esni . és még jégeső is, de
meg abba hagyta. Igazán áprilisi idők. Ez éjjel hi-
ves volt.

6. Szerda. Az múlt éjszaka érkezvén az Tiszán
túl való foldrül Jankovics, és Baranyai György urai-
mék reggel azon dolgokrúl mire mehettek ő kegyel-
mekkel beszélgettem; azután elérkeztek ' az ónodi
tisztek is, és az szendreiekben is ; kiket is mind ösz-
szegyüjtvén referálják mennyi bajoskodások volt az
katonák gyűjtésében , mindazáltal Isten segitségébfll
az szalóki és csegei rén infallibiliter gondolják taka-
rodott által ötszáz katonáig való, az innepig remény-
lik az többi is előkerül már Harsányi György együtt
eljővén vélek. Kihez képest is noha újabb tudósítását
Teleki uraiméknak nem vettem, mindazonáltal instru-
ctiómhoz akarván magamat tartani közönséges meg-
egyezésbűi végezénk Isten jóvoltábúl húsvét kedden
mindnyájan meginduljunk Újfalu felé, ott az elaki
„(újlaki)^ mezőben szállván táborba, és helyben vár-

174

juk táborostul az Teleki uram tovább való dispositió-
ját, as minthogy azon végezéaflnkkel, és egyéb azfik-
séges dolgokkal is bizonyos emberem expediáltatik
Kővárba. Ma napestig jó idő volt, de az éjjel egy kis
dér is Tolt

7. CsMrtSk Az múlt éjjel is ma is délutánig jó-
val az Erdélybe szóló levelek expeditiójában foglala-
toskodván már az jelenvaló dolgokkal expediálám
Szukái István nramat , kitül is szóval izentem többet.
Azonban Haí'sányi nram sokáig kérvén több ónodi
tisztekkel ebéden ö kegyelménél voltam az hol is jó
ideig mnlatván újabban nagy, és szapora esö lön nap-
pal ; éjszaka pedig nagy szél volt

8. Putek. Az régi szokás szerint ez nap ebédet
nem evén és csak egyszer napjában s úgy is böjtö-
lösséggel, az áldott Christnsamnk kínszenvedése in-
népe napját Isteniszolgálattal töltettük el. Reggeli
praedikátióról való eljövetelem ntán érkezének újab-
ban leveleim Kővárbúi , kikben ennyi ideig való ké-
sedelmezésfinket kárhoztatván, másfelöl indulásunkat
siettetvén az urak és az gallusok is , írják többi kö-
zött azt is két ízben is elvégezték volt már, hogy tá-
borba kiszálljanak, de az mi remoránk gátolta meg.
És így levén az dolog, az francziák is pedig már Is-
ten segitségébíil szépen megerősödvén előhivattam az
tiszteket, és mégis egy nappal az indulás napját
praeoccupálván már hétfőn kelletik mindnyájunknak
megindulnunk, megírván 7>Ze/rt uramnak is. Vacsorán
voltak emberséges emberek nálam. Ez napot pedig
egyéb szükséges dolgokkal is mulatám oly sokfelől
való busításom lévén. Idő Istennek hála szép volt,
csakhogy hives volt; az múlt éjjel pedig valóban
nagy dér volt

176

9. Szonbat Ae jenéi pasa ki Budán volt locnm-
tenena menyén Jenőbe és közel Túrtál az szolnoki
bégnek t^napelötti intímatiójához képest, mintegy
kétszáz löyal, az tisztekkel , és az föbb legényekkel
kimentem eleibe; szemben lévén vele, pompásan is
jővén , az mezőről megint megtértem ; felesen lévén
ebéden nálam az tisztekben. Az elmúlt éjjel igen nagy
dér volt ; ma nappal is igen kemény idő volt

10. Vasárnap. Legyen áldott Istennek szent neve
érette hogy az jelenvaló áldott hnsvéti innepnapokat
szenvedhető egésségben érhettfik ; Isten ez ő irgal-
masságából jót tevén velfink engedje édes hazánkban
innepelhessfink ő Szent Felségének. Az reggeli , és
délesti praedikátiókra felmenvén voltak ma sok igaz-
gatások is az onodiak között ; egyébiránt is jó secn-
ritásban akarván cselédjeket hagynom Újvári András
az gyalog hadnagy hetven hajdúval itt marad, és
Hajdú János lovas ónodi főhadnagy is minden sereg-
bal két két katonát deputalván melléje a végre, hogy
minden dolgokra vigyázzanak, igazításba vegyék, és
plenipotentiát is adván nekiek már ezután vagy tő-
lünk visszaszökő katonát, hajdút, vagy az Tiszán ál-
tal jövőt foghassanak, utánnunk űzhessék , és meg is
büntethessék ; Túr városára is adván pátens formá-
ban parancsolatot, ők is hasonlót követvén legyenek
segítséggel az hadnagyoknak. Tegnap Szöcs János-
hoz is elküldtem Baranyai uramat legyen ő kegyelme
is készen, és az hadát is készítse. Istennek hála ma
tiszta idő volt, de ugyan hives; az éjszaka pedig
dér is volt

11. Hetfó. Jó reggel felkelvén én is készűlget-
tem; elsőbben is egyetmásomat, és az szekereket ál-
talköltöztetvén az Berettyón; magam azután mezőben

176

as itt maradandó hetven hajdút mostrálván meg, hogy
nagyobb disciplinában, és jobb renddel hagyattasaa*
nak itt, az magaméval nekik megfizettem; azután
Harhányi Györgygyd volt nem kevés bajoskodásom
nehezen hozhatván által egyébiránt is az Tiszán, ma
az mustrakor sereggel jöttek az katonák élőmbe, hi-
tegeti őket , kérődzik tőlem által az Tiszán. Kihez
képest izenvén neki és maga is hozzám jővén, mind-
addig beszéltem mind magával mind anyjával , már
kocsin az is eljő velem. Bakost is kezességen kibo-
csátottam. Azonban az tiszteket s ben levő katonákat
is az városbúi kitudván , várakozván addig, azután
Újvári uramnak is meghagytam házról házra jáija el
őket , és fizze ki s kergesse az katonákat zászlójok
alá. Mely dolgokon is általesvén azután Cseke Lukács
uram kérésére ki is túri ember , és régtfil fogva kért
menjek hozzá vendégségbe, hozzá mentem, ott sok
ideig voltam. Reggel délután való három órakorig jó
idő volt, azután rettenetes szél, eső is következvén
és abbúl rettenetes habok is az Berettyón elrekesz-
tettek az elindulástúl, feles leveleim is érkezvén Kő-
várbúi , és Erdélybül ; ez mai napot víg múlatásban
töltettem el s itt is háltam. Az múlt éjjel alkalmas
hideg volt.

12. Kedd. Az múlt éjjel csendes^ de hives idő lőn.
Az múlt éjszakát az levelek fordításában töltettem
nagy részint; melyekben is sietteti az ur Telekiniam
hamar való megegyezésfinket; és írja azt is Isten ke-
gy elmébül mind Erdélyben , mind Lengyelországban
jó, és kívánatos karban vannak dolgaink; pátenseket
is íratván maga neve alatt az m. fejedelem az Magyar-
ország lakosira, és az hajdúkra, parancsolván őnagy-

*nindeneknek ismerjék Thleki uramat az ő nagy-

177

sága emberének, és értsenek is egyet velünk. Jó reg-
gel én is általkölteződvén az Berettyón, érkeztem
ebédre Ványára, az hol is feles igazítás levén szend-
rei nraimék között, hogy ott is jó rendben hagyhas-
sam őket az napot itt töltettem. Az mint hogy mind
bizonyos katonákat hagytam cselédjek mellett, mind
pátenseket is az falakra s másokra az szükséghez
képest, Harsányi uramat is betegen is csakugyan el-
hozván magammal, ki is tegnap jött még szekerén
Ványára. Reggel esö kezdett lenni, de aztán megáll-
?áa estig szép tavaszi időnk volt; de ez éjjel hi-
deg volt

13. Szerda. Igen jó reggel Isten segitségébűl az
Balkányra nézve Ványárúl elindultam, az mely vizén
Í8 sok időre költezhetvén által ebédre szállottam meg
Gyarmaton. Már ott várván az Végh Mihály uram
zászlója élőnkbe kijött, és Szöcs János uram is. Ebéd
után elindulván jókor érkeztem Zsákára elhozván ma-
gammal az szendreieket, és útban is két hadnagyság
alól való katona egyezvén meg velem. Nagyobb ré-
szének füves lévén az lova mezőbe szállott , az kik-
nek pedig lovak szénás volt, azok velem szállván.
Szöcs János uram elmaradt, úgy azért holnap Kis-
Marjában érvén el. Idő Istennek hála szép meleg
volt ; de éjszaka újabban is hideg, és dér volt.

14. CsOtSrtök. Isten jóvoltábúl Zsákárúi is meg-
indulván, és az lápokat messze kertílvén ebédtájban
szánhattam csak meg Váncsodon, az hol is jó ideig
késvén^ éjszakára jókor érkeztem Kis-Marjába is, az
hová mindenestűi fogva beszálíottunk, az füves kato-
nák is az fel s alá- sőt zászlóstul is járó tolvaj törö-
kök miatt nem bátorkodhatván szélyel az mezőben
fuvelni lovokat. Nagy András is az kallói élőmbe

MOSClf. HUHO. HI8T. 8CRIPT. XVIII. 12

178

jővén ö Í8 seregestül beszállott Marjába. Azonban estve
felé érkezének ónodi katonák is az seregektAl, kik is
referálják már az ónodi seregek , és az hátra levő
szendreiek is az pocsaji hídhoz érkeztek várván to-
vább már mit parancsolok. Melyben én sem izenhet-
vén egyebet az időnek késő voltára nézve is, hanem
hogy az egy éjjel csak szálljanak meg ott az réteken.
Istennek hála ma is szép tavaszi időnk lőn, meleg
is szolgált.

15. Pintek. Nem akarván addig kiindulnom míg
az tisztekkel nem beszélhetek , kiküldettem érettek
az pocsaji hídhoz. Azonban beérkezvén az tisztek is
elvégeztük mindenestül beszálljnnk Diőszegre. Kik
is kimenvén; és én is ntánnok nyomniván vélek meg-
egyeztünk. Istennek hála reménységemen kívül való
számmal vagyunk az végbeliek jó sereggel levén,
azonkívül Petneházi^ kallói Nagy András seregei, az
Uaíházi katonáiban is felesen levén. Közelitvén az-
ért az városhoz beküldtük az szállásosztókat is. Azon-
ban én megállítván az hadakat, eleikbe adtam bő de-
claratióval mihez tartsák magokat. Azután beszállot-
tunk ; Teleki uramnak is , és az kiknek illett bőven
írván az jelenvaló dolgokrúl, ez napot itt töltettük.
Az idő is meleg, és tavaszi módon szolgálván.

16. Szombat. Ez napot is egészen itt töltettük.
Csak már is az sok panasz meg lévén az katonákra,
az korcsmát betétettem, meghagyván senkinek pénzé-
ért se adjanak. Azonban Pap István uram is bejővén
az eperjesi hadával azokat is elszállíttatván nagyobb
részit kapuk őrzésére rendeltettem, úgy hogy senki
czédula vagy pecsét nélkül ne mehessen, hanem hí-
rül járjon. Ma Istennek hála szép idő volt, és éj-
szaka is.

179

17. Vasiniap. Reggeli praedikátiót hallgatvin
beuélgettem aztán az tisztekkel , és Halasit Hatháxi
vicéjét portára Kalló felé egynihányad magával el-
kftldettfik, és Kovács Pétert is az merre az német tá-
bornak hírét hallhatná semmit sem érthetvén felöle ;
magam pedig ez napot egyéb szükséges igazítások-
ban 18 töltettem várván az Tdeld uram hacsak az
Sssuhai uram által irt leveleimre való válaszát is ennyi
időre. De még semmi se jóhete. Ma is szép idő lőn.

18. Hetfó. Jó reggel vettem az Teleki uram le-
velét, kiben írja szombaton reggel úgymint 16 prae-
sentis bizonyos dolgokkal expediál embert Ö kegyelme
bossám , azért addig legyünk várakozásban ; akkor
Lápoera ment franczíai generálishoz. Halasi Kalló
alól megtért 21 lovat nyervén, 16-ig való magyar,
és egy truppban vagy hatvan német jővén utánna,
kárt bennek nem tehettek űzték másfél mélyföldig.
Úgy látom nem szállottak még vissza az végekbe se
az németek se az magyarok. Idö ma szép volt, és
éjjel is, de szeles inkábbára.

19. Kedd. Megtére Kovács Péter is , de soha ki
nem tanulhattam az németnek hollétét, Szathmár felé
vagyon még? Ide be igen megszűkülvén az lovak
eleség dolgábúl közönséges akaratból végezők hol-
nap szálljunk mezőbe, az hajdúság pedig maradjon
itt. Hírünk is jővén Körtvélyes táján volna az né-
met az kapukat szorosabb őrizet alá vétettem, de
estve meghozák semmi sincsen benne. Teleki uram
tudósítása sem érkezek, kiért zsibonganak is az ka-
tonák. Idő Istennek hála mára is és szépen szolgáló
nap volt

20. Szerda. Újabban postát bocsátottam Kalló
felé , ugyan Hathdzi vicéje maga katonáival menvén

12*

180

el mintegy ötven személy. Azonban ebédntán az ha-
dakkal magam is kiindulván 11 végbeli, és két mezei
zászlóval az Aranyszeg mellé szállottunk mindnyájan
az rétekre; gyenge fű van még. Ez éjét itt töltettűk.
Idö is igen meleg, és jó lévén.

21. Cí^ötörlök. Az éjjel érkezek Szuhai ur czédu.
Iája , kiben irja fáradt állapottal Diószegre érkezhe-
tett. Azonban jó reggel újabban elindulánk, és szál-
lottunk az kis-marjai rétekre ott érvén el bennünket
Smhai uram is nagy csomó levelekkel. Nagy esö is
esett, jó darabig is tartott. Azonban megfordítván az
leveleket értem, hogy mégis tovább halad az dolog s
nem is egyébért, hanem az lengyel király és marchio
de Bethune is már Lublinba érkeztek, és onnat derék
űj segítséget küldenek az hátramaradt derék pénzzel,
mivel már az magok hadok fizetésére való pénzt meg-
küldették. Kihez képest , írja az ur, az ajtajok előtt
lévén többire már hogy hagyhassák ? nemsokára el-
érkeznek , ki nélkül csak mindnyájan sem lehetünk ;
ha azért mi érettünk húsvétig várakoztak ö kegyel-
mek, mi is ne nehezteljük az kevés időt megvárni, és
interveniált dolog lévén ő kegyelmek előtt. Kire nézve
is összehivatván az tiszteket, közönségesen is propo-
nálam, és Szitkaival is proponáltattam ezen dolgokat
neki(ek) és a mentül jobban lehetett mind szép szó-
val, mind fenyegetéssel. Melyben is nagy sok időre
determinálánk , mindenik tiszt az maga alattvalóinak
ez szerint világosítsa az dolgot, és az csendes vára-
kozásra intse Őket. Azonban hogy az katonaság is
jobban várakozhass ék az Berettyón innen való falu-
kat, és városokat is zászló szám szerint közikbe ki-
osztottam, az hová minden zászló alól el is küldettek,
hasonlóképpen az Nagy András és Hatházi uram se-

181

regeire Í6. Idő ma Istennek hála igen szép volt, igen
meleg is volt napestig. De én tegnap megcsömöröl-
vén napestig rosziil voltam, és nem is ettem.

ZZ. Pintek. Gondolván már szép időre fordul, de
igen neki esösedett. Nem jőve ma semmi egyéb hí-
rem, hanem Halasi megtért, két rabot hozott ; megte-
lepedett Kálióban is már az katona az mint mondja.
Én ma is csak kornyadoztam , sem étel sem ital nem
esik jóizön.

23. Szombat. Ez napot is itt az mezőben töltém,
választ is írván az árnak és az kiknek illett. Ez éj-
jel is igen nagy eső volt ; nappal is csak szeles, fer-
geteges idő volt. Én csakngyan roszúl vagyok.

24. Vasárnap. Jó reggel praedikátiót hallgatván
és azntán az tisztekkel nem keveset beszélgetvén,
hogy az had is ne heverjen, tetszett Böszörmény felé
küldenünk vagy hatszáz lovast. De ezen beszéd még
tegnap volt ; az mint hogy ngyan tegnap estve felé
az Aranyszegtöl általköltöződvén elindulának HatMzi
is vélek lévén, és Petróczi nrfi is elmenvén. Azonban
hozák hírül azt is bizonyosan az német az ki össze-
gyfilekezett volt eloszlott, és Kálióba s Böszörménybe
is az odavalók visszaszállottak. Délesti praedikátiót
is hallgatánk. Én pedig mégis csak nem ehetem. Az
éjjel is igen nagy eső volt.

25. Hetfö. Jó reggel megtérének az Böszörmény
alá ment vitézek , de megvívén híreket, valami rósz
pajzán lovakon kivül egyebet nem nyerhettek. Az
múlt éjjel is nagy eső lön. Én az étlenség miatt igen
elerőtlenedtem , mord kedvit szeles idő is lévén csak
hevertem inkább az sátorban.

26. Kedd. Én, úgy tetszik, naponként roszabbúl

182

vagyok, csak kornyadozom. Nagy zápor, és napestig
tartó 6808 8 kedvetlen idö l&n ma.

27. Szerda. Félvén nagyobb betegségtül, éi^4»
hideg Í8 tegnap estve borzogatván bementem az me-
leg ház kedvéért, és az csendesebb nyugodalomért
Félegybázára , szekereimet , az sátort, és az lovakat
is kin hagyván , és csak néhányad magammal, és ai
mi szfikségesebb volt avval menvén be. Ma is hives
idö levén csak ben contineáltam inkább az meleg
házban magamat. Tegnap Zákány, és Horog nraimé-
kat is elküldettük az nr, és az francziai tábor eleibe,
várhassa meg annál is jobb szivvel megegyezésünk-
nek idejét az katonaság. Én még sem ehetem többire
semmit se. Idö az múli éjjel is esős volt

28. CsOtArtSk. Ez napot is csak itt Félegyházán
teltettem. Úgy tetszik mintha jobban volnék. Sehon-
nan semmi hirt nem hallottam. Ázidö is pedig ma fé-
nyesen, és csendesen szolgált mind nappal, éjjel.

29. Pintek. Ma is itt voltam. Jobban kezdek már
Istennek hála naponként lenni. Az idö is szép tava-
szi módon szolgála. Az mai nap vettem Zákány nram
levelét is Perecsenbül, kiben írja úgy értette csak
máris az nr kiszállott volna, de az utak igen roszak;
az én seregem is már Somlyón innen vagyon.

30. Szombat Ez napot is itt Félegyházán töltet-
tem. Feles elfogott levelek jővén kezemhez Bécsbfil,
és Magyarországbúi , oda szólók is, az éjjel TeMd
uramnak mind elküldettem, magam is bőven írván ő
kegyelmének. Estve meg roszabbúl kezdtem lenni.
Ma napestig szép idö tárta. Párra (?) is bőven írat-
tam az szükséghez képest.

183

M a j n 8.

1. VCasárnap). Jó reggel praedikátiót hallgat
yíd, azután mindjárt elérkezett az seregem is lovaim-
mal, szekereimmel együtt. Istennek hála kár nélkül
érkezhettek , de az nehéz útra nézve megcsappantak
az lovak. Már én is Istennek hála annyira épülhet-
vén, megfelesedvén egyébiránt is holnap újabban ki-
száUliatok táborba mezőre. Az tábor bizonyos jöve-
telinek még sincsen semmi hire , az katonaság váltig
zsibong nem hihetvén az dolgot. Ez mai napot Isteni-
szolgálatban is töltettük; az én szállásom udvarán té-
vén praedikátiókat az itt való praedikátor. Az idö is
szép tisztán szolgálván.

2. Hetfó. Jó reggel felkelvén kiindultam az £|}u-
bál, és szállottam az elébbeni helyemre az kismarjai
rétekre közel az városhoz sátoromat is kivonatván,
az hadakat is elöbbeni helyeken tanálván. Még sem
jőve semmi hirem az tábor jövetelirűl. Az nap ma is
igen szép melegen, az éjszaka is pedig csendesen
szolgála.

3. Kedd. Ez napot is itt mezőben töltém várván
Teleki ur tudósítását, de mégsem jőve ; én nem tudem
mivel kell bíztatni az katonákat is , mert legutóbbi
két levelekben is azt írták az elmúlt héten okvetet-
len megegyezzenek velünk, mégis Debreczenbül haj-
tatván vala vágóbarmot, és azt osztatván közikbe az
tartóztatja őket. Ez éjjel nagy eső volt , de nappal
szép tavaszi meleg napunk lőn.

4. Szerda. Szinte hogy reggel az tiszteket bizo-
nyos beszélgetésekért, és hogy portára is küldjek
összegyűjtettem volt könyörgést is akarván tétetni,

184

érkezek Kormos ur Teleki uramtúl ö kegyelmétől, ki
Í8 leveleit megadváii; könyörgés után magával Í8 bő-
ven beszélvén referálja , és az ur irásábúl is látom
szerdán, csötörtökön — és talán pinteken is eltartott —
kellett ö kegyelmeknek az Szamoson költözödni ; ed-
dig való késéseknek nem egyéb okát iiják , hanem
hogy az utolszor kijött derék hadat, és pénzt kellett
az két Bánya között vámiok; elég kéréssel, és fenye-
getéssel is van az végbeli hadak iránt ha kik nem
váljak patienter oszolni mernének. Kormos uram az
végbelieket is az kit ma lehetett ezen ur izenetihez
disponálta volna eléggé, de csak nem hisznek. Én pe-
dig holmi dolgaim igazításáért bementem lovon Dió-
szegre is, onnét Kallóba (?); visszatérvén az lovaimat
is megnézegettem Félegyházán, és éjszakára ugyan-
csak szállásomra érkeztem. Ma nagy eső esett mig
Diószegen késtem, és még kőeső is ; egyébiránt me-
leg idő is szolgált, és az múlt éjjel is.

5. CsStSrtSk. Jó reggel felkelvén, és nemcsak az
tiszteket , de az főlegényeket is összehivatván nagy
számmal az mint Isten tudnom adta bőv szóval kér-
tem, reménykedtem nekik , és fenyegettem is már ha
eddig várakoztak az néhány napot ne sajnálják, és mi-
vel számunknak mindenütt nagy az híre ahozképest
igyekezzenek mentül többen állhassanak elől, az
mint hogy mind az onodiak s mind az szendreiek az én
pátensemmel, magam, és magok leveleivel katonákat
az Sárrété és Hortobágy mellé elküldettek. Azonban
az katonaság is minden jóra igiri magát. És így ez
napot én csak heveréssel töltettem Teleki uramnak
hogy tettem leveleire választ. Estve felé érkezek
Szöcs János uramtúl is egy hadnagy kapitánya leve-
lével , ki is írja az ur Tdeki uram parancsola^ábúl

185

Tasnád felé kellett ma hadait indítani. Idö is Isten-
nek hála ma napestig szép meleg és fénylő, és éjjel
is csendes és lágy idÖ volt.

6. Pintek. Jó reggel felkelvén dolgaimhoz láttam
várván óránként az tábor kőzelitésérfil újabb tndósi-
tását is az nmak. Azonban délntán már estvefelé
mégérkezének Zákány nraimék is kiket is eleikbe
küldvén még Nagy-Bánya táján hagyták az tábort,
de ok vetetlen] kedden onnét helyekbfl) megindulván
szerdán, csötörtökön általköltözhetnek az Szamoson.
Nekünk pedig azt parancsolják az mely nap Zákány
nraimék hozzánk érkeznek más nap induljanak, és
menjenek Ö kegyelmek eleibe az hol feltanáljnk az
tábort. Meljrrtil is emberséges emberekkel sokat be-
szélgetvén , közönségesen is jobbnak tanálók holna-
pot 8 holnapntánt is itt töltsük Tasnád sem lévén
messze az hol az conjnnctiót reménylhetjük, és az
katonákban élés után felesen széledvén el kiket is e
héten bevárunk , az katonaságot sem indíthatván pe*
dig ember — az mi legnagyobb — minden élés nélkül.
És így csak hétfőre halasztatott indulásunk. Ma igen
szép tavaszi idő volt.

7. Szombat. Ez napot is már csak várakozással
töltettük. Szép napunk is lévén. Postát sem bocsáték
már sohová is. Hírem sem levelem nem is jőve ma.
És az éjszaka is csendes éjszakánk lőn.

8. Vasárnap. Ez napot Isteniszolgálatban ésprae-
dikátiók hallgatásában, de az holnapi induláshoz való
készülgetésben is töltém el. Nem jőve semmi olyas
hirem valami katonákon kivül kik most jöttek által
az Tiszán , kik is beszélik mé^ vagyon idő (?) négy-
vi^ ötszáz katona az végbeliekben. Istennek hála
ez nap is szépen és tavaszi módon szolgála.

186

9. HetA. Isten jóvoltábiíl jóreggel felkelvén
hogy lovaim Félegyházán voltak oda mentem elsőb-
ben, as honnét is elkészítvén lovaimat rendelt sere-
gekkel elindnlék, és szállottam az ottományi rétekre
az végbeli hadakon kivül velem lévén még is az kál-
lai , és hadházi seregek. Érkezett azonban az Teleki
mram levele, kiben írja, hogy már az táborral Som-
hoz érkezett, mely is Tasnádhoz csak három mélföld
levén estünk egymáshoz. Én is választ tevén az nr-
nak Kormos nramat expediálám egynibány lovassal,
intimálván feléjek való menetelflnket nekünk is. Ma
is csak kornyadozva |K>ltam , alig ülhettem az lovon
is, hánytam is. Az idÖ igen melegen szolgált nap
estig, és az éjjel is csendes idő volt.

10. Kedd. Az székelyhídi hídnál hagjrván strá-
zsáúl az Forrai nram seregét azntán várakozván, és
&Mc György serege is velünk megegyezvén igen reg-
gel nem indulhattam meg. Érkezek jó reggel Csernél
Zsigmond nram is az nrtúl levelekkel, ki is ngyan
Soosnál hagyta, tegnap valami Lengyelországbúi jövő
had után várakoztak kik ugyan el is érkeztek ; re-
ményű holnap Daróczhoz való érkezéseket Én azon-
ban az hadakkal hogy immár bágyadt is voltam szál-
lottam meg az hadakkal az puszta körösi erdő mel-
lett , jó fti is levén ott. Az hol vettem Kende Gábor
uram levelét, egy mélföldnyire lévén tőlünk az Szöcs
János uram és Pataki ur hadaival , kér azon holnap
melyfelé megyek izenjem meg, egyezhessenek meg
velem. Azután jó idővel érkezett újabb levelek ő ke-
gyelmeknek Ketzer, és i^q/^eí uramék is együtt lévén,
kiben írják az ur Teleki uram az táborral Daróoshoz
érkezett, parancsolja ő kegyelmeknek mindjárt men-
jenek oda , az mint hogy oda is indultak. Ki^es ké-

187

pest ifi úgy látom holnap én is megegyezhetem. Mais
caak roszúl bágyadt állapottal voltam. Igen meleg
volt; az múlt éjjel pedig igen nagy szél volt.

11. S/.erda. Jó reggel megindultam az hajdúsá-
got megindítván elö mihent az holdvilág feljött. Azon-
hask Daróezfelé közelitvén látom nyomul az tábor elei,
ésjmegállitván az út mellett az seregeket Isten jóvol-
tából kevés idÖ múlva az úrral Teleki urammal^ és az
fraocziai tisztekkel is megegyezvén ; fii^mben lévén,
már az hadak sem kételkedhetnek. És így Darócz s
Tasnád között volt az eonjunctio, kit is Isten Szent
Fiáért boldogítson. Úgy látf^i reménységen kivfil
szaporodtak az francziai hadak. Végre szállott meg
az tábor nagy időn Vasand ;, (Vasad ?)^ nevű faln
mellett , és ez napot nyugo vassal heveréssel itt töl-
tettük felettébb való meleg lévén. Én szerencsét-
lenfii is jártam, mert sietvén az reggeli megindulással
egy túrba pénzemet, circiter f. 1000, az háló helyemen
felejtették, kiért is még az eonjunctio előtt visszakfil*
dettem ha szerencsére feltanálnák. Ez múlt éjjel pe-
dig hives idő volt.

12. CsSlSrUMi. Ez napot helyben töltettfik sok ta-
nácskozással, és beszélgetéssel is forgatván dolgain-
kat ; az ur Teleki uram már az jó rend csináláshoz is
fogván velünk együtt az mely zászlóknak hadnagyok
nincsen azoknak hadnagyokat akarván rendelni, és
az edictumokat is kiadni arrúl való beszélgetésben
munkálódtunk ma, alkalmaztatni akarván az mennyire
lehetne az Bocskai István idejebeli edictumokhoz. IdÖ
pedig Istennek hála ma valóban szép és meleg volt;
és az múlt éjjel is csendes idő lőn. De én ma is nap-
estig osak komyadoztam.

13. Píatek. Bizonyos és majd hatszáz lovasbúi

188

álló portát küldvén az ur ö kegyelme Szöcs Jánossal
Kalló alá tegnap, és ma Bőszörmény alá is vagy há-
romszáz lovast az végbeliekben, hogy mi hírt hall-
hassunk felölek ez napot még helyben töltettük, jó
reggel újabban consiliumot tartván az közönséges
dolgokrúl, és azután csakhamar az végbeli hajdúkat
mustrálván meg ö kegyelme az francziai tisztekkel,
és az mezei hajdúkat is. Ebédután újabban estvefelé
az magunk dolgairúl tractálánk, közönséges meg-
egyezésbfil adván gratíát az ur neve és az nemzet
pecsétje alatt egy Szathmárí Péter nevű lovas had-
nagynak , ki is ha gratiát adnak neki arra igiri ma-
gát másfélszázad magával compareál nemzetünk szol-
galatjára, és egy régtfil fogvást prédáló, falukat em-
bereket saczoltató , közinkbe való, és felesed magá-
val járó Oláh Jakab nevtt gyalog hadnagynak is az
közönséges jóért gratialevelet küldvén neki ha fogna
rajta. Azonban én is elküldém Szathmár felé Vas
Mártont slz magam hadnagyát katonáival ha mi
élést nekem s magoknak szerezhetnének. Idö csak-
nem délesti három órakorig ma valóban meleg volt,
de azután estve felé rettenetes szélvész és zápor s
dörgés kezdett lenni s alkalmas ideig is tárta; az múlt
éjjel csendes idö volt, és egyébiránt sem volt hideg.
Magam pedig ma is roszúl voltam.

14. Szombat. Jó reggel felkelvén kászolódánk
tovább akarván szállani. Elsőbben Tdeki uram meg-
inditá az franczia-, és magyar gyalogságot, munitiós-
és egyéb szekereket , azután mi is szép rendelt sere-
gekkel megindulánk három-három sereg járván egy-
széltében. Csakhamar ebéd tája előtt megszállánk
szinte Szántó az falu mellett, nem is sokkal jővto ma
többet egy jó ágyulövésénél. Barkócd György uram

189

Í8, ki is az urhoz azért jött, hogy elfogván az mi haj-
dúink ezer forintban saczoltatták annak elengedésé-
rfil parancsoljon Teleki nram, tegnap visszabocsátta-
tott cnm bonis módis et formis assecurálván bennün-
ket hozzánk tartja az hűséget, és mennél hamarébb
kozinkbe jőni igyekezik. Ma semmi olyas dolog nem
Tolt, hanem délután mustrálták az Pataki nram eze-
rét , és az kállai sereget is ; oda levén az Szöcs Já-
no& katonái és az végbeliekben is, azokat mármár az
mustrára elvárják. Az idő pedig Istennek hála ma
napestig szépen szolgált; és az múlt éjjel sem volt
alkalmatlan idő.

15. Vasárnap. Ez mai napot Isteniszolgálatban
töltettük. Estve felé újabban mustrálták az hadakat
az ki még az PataJci uram hadában elmaradt vala.
Jőve hírünk is az mostani német generális Vim
^(Wfirben),, az rakomazi sánczba szállott volna az
hozzátartozókkal , azonban Barkóczi is vele, de az ö
Iiada ki Szathmártt ki Kallóban és Böszörményben
van, és talán csak három zászlójával szállott oda. Az
francziák is hozzá fogtak az fizetéshez. Azonban én
Erdélybe , és egyebüvé szóló levelek expeditiójában
is munkálódtam el (néhány szó hiányzik).

16. Helfó'.

Néymatató.

AhMn} Tm. 160. 157. 170.
AbMgi loTM nememég 71.
Abony 134^136. IS9.
AbMlon Dioiel 9—10. 13. 21.

Í6— Í7. 69--61. 63. 72. 161.
Afira Péter 106. 107.
Alrinesi Iitrin 66.
Apafi 11 ihály (erdélyi fejedelem) 2.

16—16. 22. 26—27. 33. 40. 42.

44—46. 48—49. 63. 66—58.

60—61. 67—72. 73—86. S8.

90—91. 93-97. 99. 102. 104.

107. 117. 119. 136. 140—141.

143. 148. 163. 165. 157—160.

176.
Apafi Mihályné (Bomemissa Anna)

63. 81. 83.
Apafi kisaiMonj (A. Zsouáima ?)

81—83. 88.
Apafi Miklóené (Teleki Anna) 48.
Apagyi Sámnel 62. 75—76. 142.
Ápold (Nagy.) 20. 32.
Apér Lásár 141.
Arany 43 — 44. 46.
Aranykút 77.
Aranysxeg 180—181.
Argyee24.
Am6t90.
Áko8£alTa 14.
Árokssállis 132—133.

Bálxolna 36-36. 40. 46—46.
Bagmmér 112.
Ba«oel49.

Bakoa Mjhály 168. 171—172.170.
149.

Bálint János 141.
Balkány 138. 177.
Balkóue.
BalU 101.
Balé 96.
Balomir 44.
BalpaUki 46.
BánfB Boldinár 15t.
. Farkas 69.
, Gábor 77. 86.
, Oáborné (Dolkai Mária) 86.
, Zsigmond 33. 47. 79. 81—83.
Bánya (Felső) 167. 184.

,. (Nagy.) 111. 167. 184-186.
BaranoTski tS, 4a 62. 64. 64. 81.

98—100.
Baranyai Oyorgy 164. 171. 173. 175.
Barcsai Ábrahám 61.
„ Istrán 28—29.
„ Mihály 17. l*í— 21. 28. 60.

57. 86.
, Pál 20—21. 60. (?)
y, Péter 50. (?) 5i.
BarczanfiÜTa II.
Barkócxi György 188.

, Istrán 86. 111. 189.
^ Sándor 8—11.
^ Sándomé (Perényi Mária)
9—10 28
Báród (Kis-) US— 14:>.
Bás Mihály 7-8. U.
Baskai 7.
Bátosl3.
Bécs 182.

Béldi Pál 26—27. 138. 141. 163.
155.

191

Bendorf 24.

Berewtelke 18.

Berettyó 102. 176—177. 180.

Ber8^h7.

Berket 34.

Berkest 6.

Bessenyei Mihály 16. 96-97.

Besttercte (Erdély) 12. 64.

Besstercsesték 54.

Bethlen Elek 46.

^ Farkas 18. 26—26. 45—46.

70. 81-88.
, Farkasné (Osttrosies Bor-

bira) 45.
, János 70.

, Miklós 26—27. 65. 163.
Bethnne (marquis de — lengyelor-
stá^ franctia residens) 26—26.
44. 09—61. 68. 72. 127. 129.
180.
Bigt György 7—8. 10. 100 - 102.

108. 112. 119. 122.
Bihar 108—104. 120-123. 127.

130.
Bihar vm. Il8. 128.
Bír 10.

Bocskai Istrin 187.
BodoU 1.S8 141.
Bogát 80.

Boham (franczia tábornok) 139. 142.
147_148. 152—166. 158. 160.
Bojt 109.
Bolya 17.

Borbély Oyörgy 168—172.
Borberek 34. 46—47.
Bornemisza 128.
Boros 1. 63.
Borostyán (?) 24.
Borsa 86-87.

Böstörroény 92—93. 105—106. 108.
110. 113-114. 116—117.
119—120.122.130.139. 146.
181. 188-189.
Bot 89—40. 61.
Branyicska 87.
Braató 21.

Brettye 18.

Baosked (?) 126.

Buda 104. 119. 122. 131. 184—186

145. 161. 168. 175.
Budaeas 106.
Budai Péter 20. 64.
Budai vetér 92. 104. 119. 135. 176.
Badak (Szász-) 13.
Bukarest 165.
Bükkalja 3.
Bún (Kis.) 71.
n (Nagy) 66. 71.

Csáki László 141.
„ família 106.
Csanádi István 72. 112. 182. 171.
173.

9 János 101.
Csatár 103.
Csege 102. 173.
Cseh (Szilágy-) 3-6. 7. 9. 57.

61—62. 64. 68. 78. 76-77.

80. 89. 91-^92. 98—99, 121.

123—124. 160. 162. 164.
Cseherin 81. 84. 95.
Cseke Lukács 176.
Csernek 77.
Csernél Pál 10. 46.

„ Zsigmond 129. 186.
Csesztre 45.
Csökmö 139.

Csóra 17—18. 31. 60. 62.
CsnUi Gáspár 67.
Csutí 3. 11. 64. 36. 164.
Czegléd 133.

Czikó 6. 76. 150. 15.3. 164.
Czikud 77.

Dajka István 147. 160. 162.

Dániel István 141.

Darócz (Király) 112. 186—187.

Daróczi 108.

Deák Ferencz 182. 168.

Debreczen 102. 106—106. 106.

110—111. 118—118. 120. 171.

183.

192

Demeter (Szász-) 12.

Derecske 109—110.

DeniA(Alsó.) 165—166.

Ders 33.

Derse 69.

Déx8 65—66. 97. 150.

Diósod 100—101,

Diószeg 88. 92. 111. 166. 178. 180.

184.
Dobai Gábor 8.
Dolhai völgy 72.
Domabida 63.
Domokos Tamás 141.
Dorog 117.
Drassó 18. 28.
Dana 67. 90.

Ecsed 121.

Eger ICI. 163. 167. 170—171.
Egregy (Fel-) 119—160.
Egri pasa 96. 104. 170-171.
Enyiczke 103.
Eperjesi bad 178.
Ér 76. 84.

Erdély 4. 7—9. 56—57. 62. 65. 104.
112. 116. 117. 119—120.
122.^123. 128—129. 134.
136—137. 140—142. 158—
169. 161. 163—164. 168.
174. 176. 189.
Erdélyi anstriacusok 156. 158.
„ had 61.
„ rendek 25.

„ udTar 10. 20—22. 25—27.
40—42. 44. 48. 52-63.
56. 58—60. 66. 69—70.
74—77. 82—85. 88. 90.
97. 140. 153. 156. 104.
Erked 32—33.
Eszlár 114-117.

Fái István 60. 112. 134—137. 140.

156. 158. 161.
Fajgel Péter 2—4. 6. 22, 24. 27. 44.

48. 62—63. 73. 79. 97. *J0. 92.

96—97. 121. 124. 126. 128—

1.30. 147. 151. 101. 186.

Farkas Fábián 10. 27. 44. 48. 71
100—101. 104. 106. 117.*
119.121—122.131.134—
136. 139. 144— U.'i. 159.
161.
„ László 9.3—94. 160—161.
„ Péter 171.
Fegyvernek 131.

Fejérvár (Gyula-) 1—2. 39—42. 44.
Fekete János 68. 134.
Félegyháza 182. 184. 186.
Felmer 15.
Fogaras 15— IC. 20—21. 24- 25.

155.
Folt 40.
Forrai 186.
Forró 62.

Forval (franczia ügynök Erdélyben)

58. 72—77. 1 IC— 117. IJO.

122. 128. 130. 13«». 142—14.5.

151. 156. 160.

Fővezér 56. 91—95. 104. 140. 157.

„ tihája 06. 95.
Francziák 21 134. 138. 144. 151.

174.
Franczia generális (Boham) 115 —
116. 122. 125—126. 128. 130.
146. 155—156. 164. 179.
Franczia bad 85. 98. 1 13. 137—141.
243. 145—148. 150.
103. 167. 182. 187—
189.
kavallér (Gnencgard ?) 1 55.
„ király 84. 127. 101—102.
^ követ 20. 48—49. 65—67.

95. 97.
„ követek 25—27. 52—53.

57—58.
j, residens Erdélyben 4 1 — 44.
Francisco (Olasz Ferencz) 4.
Fráter István 8. 11.
Fügéd (Nagy -^ \'\2,
Fülek 132.
Furte 166.

Oálfí János 161.

193

(hmm 155.

Qellérd 9. 13. 66.

Qenegár (Qaenegard?) 122.

Gesit 185.

GOáiiTi Jakab 13. 24. 87.

OQáiiyiné (Q. Qergelyné, Apafi

Anna?) 81. 151.
Qomboa Ferenci 106.
Qorbó (Csáki-) 87.
Qorcson 3.
Oorossló (Nagy-) 3.
Onlyáfl 75—76.
Ojalmir 35.

Gjarmat 130—131. 166—167. 177.
Gjékényes (Felső-) 91.
Qjéres 54.

Oyógyi fürdő 34-35. 42.
GjSngyös 129. 131-— 133, 135.
Gjorkei 111.
Gyula 168.
Gynlai bég 168.

, ssandzsákság 96.
Gyolalfi László 66.

, Mihály 5. 7—8.
OynrikoTics György 150. 162.
Gynrkács 41.

Hacxok (Hátszeg) 18. 43. 51.
Hadad 3. 62. 73—75. 87. 90. 92.

100. 147. 154.
Hadhás 113.

Hajdú János 139—140. 176.
Hajdúk 93. 109—111. 114.132—

133. 170—171.176. 187-189.
Hajdú városok 93. 106.
Halasi 179. 181.
HaláME 132.
Hallerek 26.
Haller János 70. 81. 83.

, Petemé (Bethlen Jndít) 18.
Hammersdorf 28.
Hamvai Péter 161.
Haraszti 100. 108.
Harsány 106. 108. 123. 125—127.

139—140. 142. 145—146.
Harsányi György 123. 132. 138.

MOHUV. nUHO. HI8T. — SCBIPT.

169—170. 173—174. 176—
177.
Hassag 17.
Hatházi 178—181.
Hatházi had 186.
Havasalföldé 91—92. 141.
Hegen 14.

Herberstein (szathmárí német pa-
rancsnok) 85.
Heves-Ivány 132.
Hieron/mns András 43.
Holezmány 28.
Holdvilág 14.
Horog 110. 182.
Hortobágy 184.
Horváth András 16.
„ Márton 105.
Horváti 149.
Horvátok 85. 87.
Hosdát 19. 31. 43.
Hosdáti Ferencz 19. 30. 31.
Hosszúaszó 34.
Hosszúfalva 161. 166.
Hunyad (Vajda) 11. 18-19. 31.

42—43. 45. 60-51. 86.
Hnszarin aga 2.
Hnszt 7—9. 23.

Hlye 19. 28—31. 36—39. 41. 50.
Uosvai Péter 8. 160—161.
Inakfalva 54.
Ispán Ferencz 2. 160—161.

Jankovies György 161. 164 — 165.
167. 171. 173.

Jász-Berény 133.

Jászvásár 1.

Jeder68. 151.
I Jelenik 164.
I Jenő 137. 145. 175.
I Jenéi pasa 104. 144. 175.

Jófó (?) 38.

Jordaki 1.

Józsika G:ibor 29. 37. 51.

Kalló 111. 121—122. 179. 181.
! 184 (?) 186. 188—189.

XVIII 1 3

194

Kallói sereg 189.

Kálnoki Sámael 141.

KalyánSe.

KniT^<»««^ pasa 104.

Kapi Gjorgy 10. 49. 61. 70. 82—83.

86. 140. 158. 155.
Kaplyon 66 — 66. 70.
Ki4>iiik6.
Kápolna 70.
Kapacsi pasa 138. 140.
Karieaonfalira íi4.
Kardos Pál 109. 133*
Kardfliagűjj5*áUá5 106—107,
Karkd (KraXó) 17. 19—20. 22—23.

34. 41. 44. 47. 50—52. 64. 101.

Károly {N*g7-) ni- ^»*-
Kassa 108—109. 121—123.
Kecskehás 87.
Kecskemát 133—186. 140.

KellemeBi l£3--124.
Kéméndi savanjÖTÍs 36.
Keménj BoMiisár 46v
Kémer 99—101.

Kende Gábor 1—3. 27. 66. 73. 90—
91.94. 160. 166. 160—161.
165. 186.
„ Márton 1.
Kendeffi Lássló 62.

^ Pál 97.
Kengyel 137.
Kenyér (Al-) 34. 42.
Kér 121.
Kerek! 119.
Keresstes 104—105.
Keressténysxiget 20. 32.
Keresztesi Sámael 18. 28.
Keresxtsieg 106.
Keresxtúr (Ssáss-) 32.
Kérges 31.
Kessnyéten 107.
Ketser János 26.

„ Menyhárt 1—4. 6. 11. 22.
24. 27. 73. 90—91. 94.
97—98. 160. 162. 160-
161. 164. 186.

Ketsemé (K. Menyhártné Máriássi

Erz8e)61.68. 89.
Kevi (Túr-) 131.
Késd (Ssáss-) 33.
Kis Balázs 3. 63.
» Gábor 7. 19.
n Lássló 153.
Klajlen (Oli^'n Len, Klislen, Clim
Leo franezia tábornok) 58. 61.
122. 166. 158.
Klobosiczki Pál 16. 22. 24. 63. 72—
74. 76. 126—127. 129. 139.
169—161.
Kocsárd54.
Kolozs 66.

Kolozsrár 56. 66. 86. 88—89.
Komádi 139.
Konyár 118.
Konyha 12.

EottitJUiexitiáiioly 67. 94.
Kopp (német tábornok) 111. 114 —

118. 120—123. 167.
Kormos 184. 186.

Körös folyó 103, 121. 142. 146. 168.
Körös (Nagy.) 133—184.

, (Pnszta-) 186.
Körtrélyes 1 2. 179.
K^gzegi btráti 23.
Kötolend 69.
Koráes Péter 179.
Körár 1. 66. 59. 61-65. 68.70—71.
73. 75. 77—80. 88. 100. 105.
128. 136—137. 141—146.
148—161. 154—156. 163.
167—168. 174. 176.
KÖYár-Tidéke 1. 61. 128. 163. 166.

163.
Körend 54.
Kozákok 81. 96.
Kraszna 160.

Kmns (dragonyos ezredes) 126.
Krím 82.

Knbioyi László 20. 27. 96.
Kfirpöd21.
Knfy&lTa 49.

195

Udánj (Körös-) 131.

UkatOBl84.

Landor 47.

Lq>ád (ÜJigTar-) 49. 52.

Lápos (Magyar- (?) 179.

, (Oláh) 6. 163^164.
Lápos-Tidéke 166. 163.
UrtniiiB 101.
Laoény 65.
LflDgyel király 94. 168. 180.

» orsság 26. 27—28. 44. 59—
60. 63. 66. 72. 126—127.
129—130. 161—162.176.
186.
, posta 20.
« respablica 94.
, segédhad 49. 60. 68—69.
71—73. 76. 84. 87—88.
96. 102. 143. 162. 180.
186.
Leses 16.

UU(Nagy.) 112—113.
Lovas had 109.
Lablin 180.
Lúcz 107.

si Boldizsár 27. 44. 49.
Msgyar had 67—61. 64—65. 67.

71—76. 83—89. 111. 113. 137.

140. 143. 151—162. 166—158.

183. 185. 187—188.
Magyarországi menekültek 16— -17.

21.25—28. 39.44. 48. 97.100—

101. 126. 134. 148.
3lajos FerencK 10. 32. 71. 76. 86.
Sfajthény 62.

Háramaros 6. 34—35. 38. 12a.
Harcai 61. 164.
Margita 99. 101.
Marja (Kis-) 102. 119. 140. 177—

178. 180. 183.
Maros 23. 31. 36—86. 46.
Marton&lva 17.
Mártonhegye 28.
Hedgyes (Siáss.) 33. 163.
Medgyesi (Saáss-) notarins 163.

Medi 76—76.
Méhes 70.
Micske 102.
Mihálkafalva 8.
Míhályfalva (Erdély) 24.

, (Kraszna-) 112—113.

Mikes Kelemen 153.
Mikó István 146.
Mikolai Boldizsár 74. 108. 112. 161.

166. 167.
Mindszent 20. 54.
Mécs 70.
Moldra 1.
Moldvai boérok 9.
Monai Gáspár 111. 128.
Monoki 58.

Monostor (Kápolnok-) 5.
Munkács 85. 143.
Maszkák 81—82. 84.

Nádpatak 24

Nagy András 177-178. 180.
Nagyfaltt (Szilágy-) 163. 165.
Nagyszegi Gábor 114.
Naláczi István 36. 40. 46. 82—83.
89. 91. 153.
„ András 44.
Nemes János 81. 169.
Nemessányi Bálint 4. 59—60. 62.

69. 71—72. 128.
Nemesség 58.60.71—73,143. 147—

152. 166—157. 163.
Németek 62—64. 86. 87. 103. 106.

110. 115—117. 179. 181. 189.
Németi (Maros-) 60—61.
Nethos 32.
Nyír 123—124.

Oláh Jakab 188.

Olasz Ferencz 100. 122.

Omlás 28.

Ónodi had 110-113. 134—186. 137.

165-166. 169—174.178.
Orbó 54.
Orlai Miklós 2. 34. 47. 49. 52. 77.

79. 161.

18*

196

Orlainé (?) 86.
Ormány 55.
örmeiöS. 64— 65. UO.
OnBácrgyülés (Erdélyben) 39—40.

47. 123. 140. 148. 153.
Ottominy 186.
Old 81.

Pad 6S.

PAneiéleseh 69. 87.
Pap Isrmel 56. 101—103. 109. 111.
133—134. 154.
„ Itttrin 178.
Par (?) 182.
Paskó Kristóf 123. 136. 138. 140—

141.
Ptitaki 159. 186. 189.
Péesi LSrincB 126.

. Gáspár 121. 150. 161. 161.
Pekri USrincs 49. 59. 81.
Peres (Ilike.) 1 15.

, (Vámos) 113.
Pereesen 3. 165, 182.
Perkán 31.
Pestos (Al) 50.
Páter^Ta31. 45.
Petnekán Dávid 169—171. 178.
Petrtod Istrán 62-64. 76. 130.
142. 145. 148—149.
164—165. 181. i?)
^ Miklós 62—64. Ii5 148—
149.152— 153. 181. (?)
Pián (8sáss>) 28.
Pikka35.
Piski 19. 28. 50.
P«>csi^lll. 119. 178.
P6catelke33.
Pókafiűra 18. 22.
FwKmM 16^—170. 172.
Poita 27. 49. 53. 56. &8L 60—61.
65—66. 73. 79. SÍ. W. 85.
tH--97. 104. 136. 140—141.
143— li4. 1 3. 155. 161.
Portai kSreiek 40. 53. 55—66. 60.

6e. $4. 91. 93— IN&. 155.
P«« (?) 161.

Piun Gáspár 62.

Püspöki 104. 106. 120—122. 126.
130. 134. 136—137. 140. 146.

Rabóczi 124.

Radics András 65 67.86.103—106.

110. 161.
Radnót 41. 52. 54—55. 68—69. 78.

81.
Rákócai Ferenci 1. 4. 8—9.

, Ferencsné (Zrínyi Dona)
9—11.
Rakomas 189.
Régen (Ssáss.) 13.
Rérérend (franesia ngynSk Erdély-
ben) 58. 69—70. 78.81.86.144.
Réa 146. 149.
Rbédei Ferenes 35. 54—55. 65. 70.

78. 81—83. 89. 91. 153.
Rimasxombaft 129. 135.
Roksmini 145.
Roknssi 56.
Rosalya 12. 38.
R58S24.

9^6 (Nagy.) 13.

Salamon 98.

Sárpatak 13.

Sárrét 107. 168. 184.

Sáros 15. 33.

Sas 108.

Sckmidt (német tábornok) S. 85.

Sootya 60.

Segeéd 14.

S«j QáJbm 11.

Se^k (Hagy > 17.

BméM Biwftiik S. 49. 160—161.
Soroli^T.SO.
$\tL\ í^MT^. 15 21—22. 28.
' Spoe Isták 104.
Sólymos 28.
Sonkát 150. 104.
Soaskátpaiikm 151.
Somlyó 4. Itt. 140. IMw 18S.
8on^kril48.

197

Somijai kapitány 4. 99.

Soos 186.

Sorottélj 17. 24.

Sósmesd 56.

Stry 21. 25. 61. 97. 127—128.

Soljok János 10. 117. 161.

Ssabatkai 8. 10. 14.

Ssacsal 12.

Ssalai Pál 8. 29. 31. 41. 52. 61—65.

67—68. 71. 86. 117. 119—121.

143. 151. 160—161.
Saalárd 102—103. 166—167.
Sxalók 170. 172—173.
Szalonta 125.

Ssamos 151. 153. 184—185.
Ssamoflújvár 89—90.
Ssántó 188.
Szanrassó 11.
Szászsebes 18. 20.
Szászráros 50.

Szathmár 3. 62. 156. 179. 188—189.
Szathmárí Péter 188.
Szathmárí talpasok 38.
Szeben (Nagy-) 20. 28.
Szegedi 6.
Szék 56.
Székely László 31—33. 56. 67. 90—

91. 94. 141.
Székelyek 123. 136.
Szele 134.
Szelindek 22.
Szelistadt 14—15.
Szelistye 20.
Szenczi István 106.
Ssendreihad 110—112. 134—135.

138. 154. 165—166. 169. 171.

173. 177—178.
Szent-Ágota 16. 32. 123.
Szent-Gotháríl (Erdély) 70.
Szent-Iviny 13.
Szentkirály 47.
SMm-László 14.
SzeBt'Margita 66.
Szeol-Márton 134.
Szetatnüklési 6.
Szent-Péter 49.

Szepes 172.

Szepesi Pál 46. 86. 136—137. 140—
141.151.168.160—161.
Szerdahely 45.
Szerdár 104. 119.
Szerfdva 5.
Sziget 6-6. 9. 11.28.
Szilágy 52. 67—58.60—61. 66. 81.

88. 94.
Szilvási 153.
Szinye 97.
Sziyágy 3.

Szöcs János 62-63. 73. 113. 119.
129—130. 166. 172.
176. 177. 184. 186.
188—189.
„ Tamás 100.
Szolai András 105. 107.
Szolnok 131. 137. 163. 168.
Szolnoki bég 137. 168. 175.

„ oligbég 137.
Szölös 86.
Szöllösi 139.
Szolyra 100.

Szobai Gáspár 12. 71. 98. 100.
160—161.
^ István 87—89. 92—93.
101—102. 105—
107.167.174.179—
180.
. Mátyás 38.
Sztik György 75. 131. 186.
Szűkei 2.

Szonyi Gábor 150.
Szurdok 69. 68—69.
Süly 132.

Tábori edictom 187.

Tályai György 72. 109—110. 134.

154. 166.
Taraczköz 8—9.
Tasnád 57. 18<^187.
Tatárok 82. 84. 95. 1 19—120. 148—

149. 153—164.
Tecsö8.
Téglás 113—114.

198

Teles 18.

Telegd 181. 124. 186. 146—148.

Teleki Mihály 1—4.9—10. 16. 17—

21. 83. 30. 85—88. 40—

41. 44—49. 58—68. 57—

69. 61—63. 66. 67—88.

71—73. 75—80. 88—

84. 88—89. 91—98. 94.

97. 99. 107. 184. 188.

130. 136—187. 14(V—

146. 147—168. 166—

167.170—171.178—174.

176. 178—179. 181—

184. 186—189.

Teleki Mihály (íQO 161.

Telekiné (T. Mihályné Vér Judit)

44—46.
Tihó 164.

TisM 108.106—107.110—111. 114.
186. 181—138. 184. 187. 141.
167—168. 170—171. 173.
176—176. 186.
Tóhát (A-Fehér vm.) 28.

, (Torda rm.) 86.
ToldaUgi János 93.
Toldi 17. 68. (?)
Tophaens 80.

Tömösvári török kincstartó 144.
, pasa 96i 104.
, saandzsákság 95.
Torda 54 — 65.
Torocakai István 46.
Török János 168.
^ Mátyás 39.
Törökök 82—84. 95. 177.
Török tolmács 96.

„ véghelyek 94. 161.
Túr 72. 119. 184. 135— lii7. 168.

167. 175.
Turzai 97,

Ubrizi Pál 78-78. 129. 134. 161.

Udvarhely 1. 8. 6. 9. 11—13. 30. 69.
61-62. 64. 68. 76. 86—
87. 90. 98. 94. 98. 150.
158—164. 168—164.

Udvarhelyi 78^-8a
Újegyhás 88.
Újfaln(Beretl76-)98.108— 109. 118.

140. 178.
Újfida (Eidé^) 81.
Újkeresatények 18. 40.
ÚjUk 147-148.
Újvári Andrea 175-176.
Ulpia Trajana 48.
Ungvár 88.

Uri István 17. 78. 105. 109. 166.
Orögd (Nagy-) 186.

Yai Bfihály 59.

Vajda Lásaló 56.

Vigde 19.

VálasBÚt 55.

Ványa 106. 119. 181. 188. 166—

167. 169—170. 177.
Váncsod 108—109. 177.
Várad 8. 108—104. 118. 115. 144.

147. 161—168. 167.
Váradi aga 98.

, fördö 181. 185—186. 147.
„ mntoveUi 108. 105.
, pasa 96. 100. 108—104.
106—107. 110. 118.
116—117. 119. 183.
144-145.
, törökök 108. 189.
Váralja 3. 154.
Várcsa87.
Varga János 186.
Vármegyék 144. 147—149. 157.
Vas Márton 184. 165. 188.
Vasad (?) 187.
Vásárhely (Maros-) 18.

, (Biharban) 146—147.
Vassava (Varsó) 80.
Végh Mihály 177.

VégbeUek, s végbeU had 17. 48—49.
56—58. 71—78. 75—76. 85—
90. 98—94. 96 ~ 108. 105—
109. 117-118.187. 189. 181—
132. 134. 186—187. 189—140.
148—144. 151—158. 164. 168.

199

162—163. 166. 167. 171. 184—
186. 188--189.

Végbeli törökök 9S— 93.

Tekerd 130.

Vér Gjorgy 65.

Veres Bálint 60. 128.

VeMelényi Lássló (gróf) 113. 116—
116. 118. 121. 123.
125—126. 139. 142.
145—151. 153. 160—
161. 164.
. Pál (tábornok) 57. 68.
67—68.71—76.83-
84.87.92. 98.112—
118.115-120.122-
126.128—180.139—
147. 149. 151 — 152.

154. 156. 158. 160—
161.
VoMsöd 22.
Vincz (A1-) 18—19. 40. 42. 46—

47. 50.
Vinna 72.
Viiakna 44-45.

Vim (Wűrben német tábornok) 189.
Vurp5d 22.

Zákány 101-102. 182. 185.
Zágor 14.

Zemplén vm. 150. 170.
Zilsb 3. 62-64. 67-69.
Zsáka 108. 166. 177.
Zsnk 77.

)NÜMENTA HUNGÁRIÁÉ HISTORICA.

lGYAr Történelmi emlékek

Á T N É Z E T E.

\t9M.

ELSŐ OSZTÁLY : OKMXnYTÁRAK.

MAGYAR TÖRTÉNELMI OKMÁNYTÁR, n b r ü s « e 1 i országoíi

M ^8 a burg^mdí könyvtárból. (Vsszeszedtc s KíiiiAsoUh Hatvani

^(Horv&th Mihály). LKOT. 1441—1538. Post 1857. XXI ía

^— jn.KÖT. 1538—1503. Pest VIII éa 367 I. — III. KÖT. 1653—1608.

fc VIII és 324 1. - IV. KÖT. 1008- 1CÖ2. Pest 1869. VIII és 323. 1.

ad kir. basonmáaolt leTelével. — Monwn, Diplom. I — IV. koM.

MAGTÁR TÖRTÉNELMI OKMÁNYTÁR , londoni könyv- éa

Össseasedto éa lemásolta S i m o n y i Ernő. 1521 — 1717.

, VII és 318. 1. ' iíonuwt. Diplom. V. köt.

ASPÁDKORI ÚJ OKMÁNYTÁR (Fejér György Codex Diplomati-

; Iblytetása). Közz^ teazi Wenzel Gnaztáv. I. KÖT. 1001—1236.

kfil : Ki-üíkai jegyzetek Fejér György „Codex Dipl. Hungáriáé

} el Ciiilie*' ciimü munkájának az árpádi komakot illető része

Peft 1860. XLII éa 406 1. — 11. KÖT. 1234—1260. és Függelékül :

Ój Okmánytár rs a kapcsolt országok okmányai. Peat 1861.

> 402. 1. — III. KÖT. 1261—1272. a Fiiggeléktíl : Olaszhon levéltárai

történelem szempontjából. Pest 1802. XV éa 363 1. — IV. KÖT.

I— lt90. Peat 180l>. XX és 414 1. - V. KÖT. 1290—1301. éa Függe-

TheiMT Ágoston „ Vetera Monumenta Historica Hungáriám Saeram

»* eg(mti munkójáról. Pest 1804. XXI éa 336 1. — VL KÖT. v. u

ük folyam I. kötete : 890—1235. Pest 1867. XXXVI és 678 1. — Mo-

Diplom. VI—XI. köt.

Esen kötetek sorába fel vannak véve, s egymás után sajté alá adat-

c; mmAsrpddkori Új OkmánytárnsAí egyel(5re még négy kötete; a Londoni

\ Okmsámytárhoz egy újabb kötet ; Milánói M. Okhiánytár, két kötetben ;

t kérdlyné Letelestára^ két kötetben.

MÁSODIK r)SZTÁLY : ÍRÓK.

8ZERÉMI GYÖRGY, 11. Lajos és János királyok bázi káplánja
bKIBATA MAGYARORSZÁG ROMLÁSÁRÓL 1481—1643. Közli
I B s e 1 Gusztáv. Pest 1867. XXXIV és 410 1. — Momim, Seript. I. köt.
VEBANCSIC8 ANTAL, m. kir. bolytartó, esztergami érsek ÖSSZES
IfKÁI, közli Szalay Lászlé(l— 7.) és \Ve n z e 1 Gu8ztáv(8.)
!Vr. Történelmi dolgozatok deák nyelven. Pest 1867. XX éa 370 \. —
tíSV* Történelmi dolgozatok magyar nyelven, éa Vegycaek. Pest 1867.
és SÍI 1. — IIL KÖT. Első portai követség 1663—1654. Pest 1868.

XÍI és 4G3 1. — IV. KÖT. I65r>— 1657. Pest 1869. XI és 40^ 1. — V. KÖT.
Második portai köretiég 1667—1668. Pest 1800. VIII és 396 1. - VI. KÖT.
Vegyes Levelek 1538—1519. Pest 1860. VI és 373 l. - VII. KÖT. Vegyes
Levelek 1649—1659. Pest 18G6. VI és 360 1. — VIII. KÖT. Vegyes Leve-
lek 1659—1662. Pest 1868. XIV és 399 1. — Afonttm. iSert;^^ //— F/. IX,
X. XIX. köUL

GR. ILLÉSHÁZY ISTVÁN n&dor FÖLJEGYZÉSEI 1692-1603. és
HÍDVÉGI MIKÓ FERENCZ HISTÓRIÁJA 169 4--16I3. BÍRÓ SÁMUEL
folytatásával (és két Függelékkel : Enyedi Pál Énekéből 1598— IGOl. és
okmányok Mikéboz és Illésházyhoz). Kösli Kazinczy Gábor. P. 1803.
X és 331 1. Afonttm. Script. VíL köl.

ROZSNYAY DÁVID, az utolsó török deák, TÖRTÉNETI MARAD-
VÁNYAI. Összeszedte s jegyzetekkel, oklevéltárral kisérve kiadta Szilá-
gyi Sándor. Pest 1868. 462 1. — Monum. Script, VIÍl. hot,

ALTORJAI B. APOR PÉTER MUNKÁI. Közli KazinczyGábor.
(Lusus Mundi. Synopsis mutationum notabiliomm aetate mea iu Transylva-
nta, et progres^us vitae raeac. Metamorpbosis Transylvaniae [ez magyarul].
CSEREI MIHÁLY Pótlékai és Megjegyzéseivel). Pest 1863. X és 484 1. —
Monum, Script . XI. köt.

BRUTU3 JÁNOS MIHÁLY magyar kir. történetíró MAGYAR HIS-
TÓRIÁJA 1490—1562. A m. kir. egyetemi könyvtár eredeti kéziratából, a
szerző életével közli Toldy Ferenc z. I. KÖT. Második Ulászló ország-
lata, hasonmással. Pest 1863. CIX és 461 1. — IL KÖT. Második Lajos
trónra léptétől 1637-íg. Pest 1867. IX és 496. 1. — III. KÖT. 1637—1552.
Bmtus elveszett XIV— XX. könyveinek töredékei 1671-ig, és Magyarokhoz
£rt Levelei (sajtó alatt). — Monum. Script, XII. XIII. XIV, köf.

KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1693—94. évekből. Az
eredeti kéziratból közli Nagy Iván. Pest 1863. VIII és 701 lap. —
Monum. Script. XV. köt.

GHYMESI FORGÁCH FERENCZ nagyváradi püspök MAGYAR
HISTÓRIÁJA 1640—1672. Forgách Simon és Istvánfi Miklós
Jegyzéseikkel együtt. Ahg. Eszterházy-féle kéziratból közli Majer Fidél;
bevezette Toldy Ferenc z. Pest 1866. LXXXVHI és 565 1. — Mtmum.
Script. XV L kút.

BARONYAI DECSI JÁNO^ MAGYAR HISTÓRIÁJA 1692—1593.
A szerző életével közli To l d y Fe r e n c z. Pest 18C6. LXXX és 328 1. —
Monum. Script. WII. köt.

KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1676-78 évekből. Közli
Torma Károly. Pe.st 1866. XII és i99 1. — Monum, Scrip. XVIII, kőt.

KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1689. évből; ugyanennek
Leveleskönyve 1094; Dobni Zsigmond Naplója 1686; Sándor Gáspár, Bay
Mihály és András, meg Balogh László Naplóik 1694-b(;i. Közli Thaly
Kálmán. (Sajtó alatt).

Sajtókészen : Kritohulosi, az utolsó byzanti történetírótól II, Méhe-
met Élete, görögííl és magyarul, 2 köt. Dethier Károly és Szabó Károlytól;
Szamotköii latrán fenmaradt Történeti Munkái, 3 köt. Toldy Fereneztől.

MONUMENTA
HUNGÁRIÁÉ HISTORICA.

SCRIPTOBES

XIX.

MONÜMENTiV HUNGÁRIÁÉ HISTORICA.

MAGYAR

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK.

KIADJA

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA.

MÁSODIK OSZTÁLY : ÍRÓK.

TIZENKILENCZEDIK KÖTET.

PEST, 1868.
EGGENBERGER FERDINÁND MAGYAR AKAD. KÖNYVÁRUSNÁL.

VERANCSICS ANTAL

M. KIR. HBLYTARTÓ, KSZTEBQOMI ÉBSEK

ÖSSZES MUNKÁI.

KÖZLIK

SZALAY LÁSZLÓ És WENZEL GUSZTÁV,

M. AKAD. R. TAGOK.

NTOLCZADIK KÖTET.

VEGYES LEVELEK.
1559—1562.

PEST, 1868.
EOGENBEBOER FERDINÁND HAOYAB AKAD. KÖNYVÁBUSNÁL.

v./i

''■~" "" •^. ~0-M. ,«»««, na

ELÖSZÖ.

A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi
Bizottsága néhai Szalay László halála után (1864.
jul. 17.) Verancsics Antal munkáinak kiadását,
melyeknek közzétételét ünnepelt történetbuvámnk
megkezdette volt, befejezetlenül hagyni nem akarván,
ezen jeles irodalmi műnek folytatásával alulírottat
még 1864. végén bízta meg. E megbizás, mi hízelgő
volt egyrészről reám nézve, mert eddigi igyekezeteim-
nek legszebb elismerését láttam abban, hogy hiva-
tottnak találtattam a kitűnő férfinak egyik legneveze-
tesebb munkáját folytathatni ; szintannyira éreztette
velem a nagy felelősséget is, melyet magamra vállal-
tam. S hogy a megbízásnak teljesítésére mégis kész-
nek nyilatkoztam, annak oka leginkább az volt, mi-
vel Verancsics munkáinak minél teljesebb közzététe-
lét hazai történelmünk érdekében fontos nyereménynek
tartom.

Áthatva ezen tudattól, midőn most, csaknem
négy évi készület után a gyűjtemény folytatásának
első (az egész gyűjteménynek nyolczadik) kötetét
átnyújtom a hazai történetkedvelö közönségnek, sza-
badjon egyszersmind számot adnom arról is, hogy mi-
kép fogtam fel hivatásomat, s mi segédeszközökkel
éltem annak teljesítésében. Ezen számadásra annál

inkább kötelezve értem magamat, minthogy azou kö-
tetek, melyeket közzé tenni fogok, nem mint önálló
mnnka jelennek meg, hanem mint Szalay László
egyik legjelesebb müvének folytatása , mely által
talajdonképeu csak feledhetlen barátom emlékezete
iránti pietásomnak egy csekély tanúságát szándéko-
zom adnL

A tudományos irodalomnak terén nem ritkán oly
viszonyok fordulnak elő. melyeknél fogva a vizsgáló-
dás alapzatának szilárd elkészítése és biztosítása nem
kevesbbé fontos, sőt gyakran fontosabb még, mint a
rendszeres és ismeretterjesztő munkáknak kidolgo-
zása. A szellemi fejlöilés ilynemíi conjunctúráinak
korában a tudósnak szent kötelessége az, hogy mun-
kásságának súlypontját oda fektesse, a hova azt a
tudományos szükségesség kívánja ; s hogy magát se
a tudományos törekvés ambitiója által, mely többnyire
a syntheticus combiuátió magasabb álláspontján sze-
reti hivatását keresni, magát elcsábíttatni ne hagyja ;
se míiködésére. a nagy, nem tudományos, közönség
óhajtásának, mely a tudóstól mindig és mindenütt köz-
vetlen és kész szellemi táplálékot szokott kívánni,
annélkül. hogy az előzményeket meggondolná, melyek
által annak előteremtése féltételeztetik, túlnyomólag
irányadó befolyást ne engedjen Mert a dolog termé-
szetében fekszik, hogy a tudományos munkásságnak
körében is necsak az eredményről, hanem a kedvező
eredmény szükségképi feltételeiről is gondoskodjunk.

S ilyen hazai történelmünk mostani irodalmi
állása is. Mert magában világos lévén, hogy czéljok-
nak megfelelő történeti művekre csak akkor tehetünk
szert, ha előbb a kútfői adatok kellőleg áttanulmá-

VII

nyozva lesznek ; de tudva lévén az is, hogy a múlt
századnak vége óta hazai történetünk kútfőinek ta-
nulmányozására nézve a beállt kedvezőtlen viszonyok-
nak folytán nagyon hátra maradtunk ; jelenleg e te-
kintetben a legsurgösb feladatunk , hogy ezen napról
napra érezhetőbb hiányt és hézagot pótolni igye-
kezzünk. S valamint — ha egy szellemdús író sza-
vaira hivatkoznom szabad — háborúnak idején, mi-
dőn valami fontos hadi miinek létesítése sürgős, a
szükség azt úgy kívánván, ahhoz a vezér még maga
is közönséges munkával járulni hivatva van ; ámbár
rendes viszonyok közt a seregnek élén áll, s a töb-
bieket vezényli, a közönséges munkát pedig az alá-
rendelt legénységre bízhatja *) : úgy történeti irodal-
munk mostani conjunctúrái közt még a legjelesebb
történetmívelőink is hivatásukat a hazai történet nagy
épületéhez megkívánt építkezési anyag megszerzésé-
ben, azaz kiválólag a kútfők gyűjtésében és tanul-
mányozásában fogják találhatni. <

Ezen szempontból kell — nézetem szerint —
méltatnunk Szalay Lászlónk történelmi érdemeit,
ki egyrészről ^Magyarország Története" czímtí mun-
kájában az olvasó közönségnek oly müvet nyújtott,
mely hazai irodalmunknak egyik díszét képezi; de
ki egyszersmind a kútfők tanulmányozására is külö-
nös szorgalmat fordított, s ezen irányban több jeles
munkával gazdagította a magyar történettudományt
S ilyen munka ahíres VerancsicsAntal ira-

*) „When workfl of importance are pressing, generals them-
selves maj take up the pick-axe and the spade ; but in the ordinary
conne of things, when that pressing necessíty is over, snch tools are
left in the bands dettined to lue them, the hands of common soldien
and peasants.'^ Bolingbrocke H. St. J. Lettres on the etudy and use
<rf]iMtoi7, London 1779. 6. L

előtt nem csak az események főfordulatainak ténye-
zőit és legnevezetesebb momentumait, hanem az azok-
ban szereplő személyeknek tetteit, nézeteit és jelle-
mét is. Mindannyi körülmény, melyek ezen levelezés-
nek nagy történelmi becsét bizonyítják.

Hogy ezen becses anyagot itt egybeállítanom
sikei-tflt, az azon több oldalú pártolásnak eredménye,
melyben részesülni szerencsés voltam. Mert midőn
Szalay munkájának folytatását magamra vállaltam,
semmi Írásbeli feljegyzés vagy előkészítés nem ada-
tott kezemhez, s kénytelen voltam előbb körfiltekin-
teni, honnan hordjam össze az épület egyes köveit,
melyek képessé tegyenek, hogy a jeles férfi műkö-
dését méltó módon folytassam. Sokat találtam a nem-
zeti múzeumnak kézirati kincsei közt, melyeket
már Szalay megismertetett, és melyeknek használá-
sában tek. Mátray Gábor könyvtári őrnek szí-
vessége által nem csekély segítséget tapasztaltam.
De hálával tartozom a bécsi cs. k. titkos biro-
dalmi levéltár igazgatóságának is, mely
— miután a magyar tnd. akadémia elnöksége köz-
benjárásának útján az ez iránt szükséges engedélyt
kinyertem — ezen történelmi kincsházban tanulmá-
nyaimat nagy liberalitással támogatta és elősegítette ;
hálával tartozom azonkívül főméltóságú S i m o r Já-
nos herczeg- prímás, nagyméltóságú Bartakovics
Béla egri érsek, és méltóságos Zalka János
győri püspök uraknak is , kik Verancsics Antalnak
a főpásKtori felngyelésök alatt álló intézetekben lévő
kézirati maradványait hazafiúi készséggel és bizoda-
lommal velem közölni kegyeskedtek.

Ezen pártolásnak eredménye tehát az, hogy a
jelen kötetnek L VI. VII LXV. LXVI. LXVIII.

XII é« 403 1. — IV. KÖT. 165:>— 1557. Pest 1869. XI és 404 1. — V. KÖT.
Második portai koretnég 1667—1668. Pest l8i>0. VIII és 396 1. - VI. KÖT.
Vegyes Levelek 1538—1519. Feni 1860. VI é« 373 l. - VII. KÖT. Vegyes
Levelek 1649—1559. Pest 18G6. VI és 369 1. — VIII. KÖT. Vegyes Leve-
lek 1659—1662. Pest 1868. XIV és 399 1. — M<mum. SertpL II— VL IX.
X. XIX. koUt.

GR. ILLÉSHÁZY ISTVÁN nMor FÖLJEGYZÉSEI 1692-160;í. és
HÍDVÉGI MIKÓ FERENCZ HISTÓRIÁJA 159 i— 1613. BÍRÓ SÁMUEL
folytatAsával (és két Függelékkel : Enyedi Pál Énekéből 1598—1001. és
okmányok Mikóboz és lllésházyhoi). Kosli Kazinczy Gábor. P. 1803.
X és 331 L Manutm. Seript. VIL kot.

ROZSNYAY DÁVID, az utolsó torok deák, TÖRTÉNETI MARAD-
VÁNYAI. Összeszedte s jegyzetekkel, oklevéltárral kísérve kiadta Szilá-
gyi Sándor. Pest 1868. 462 1. — Monunt. Seript, VIÍ2, kot,

ALTORJAI B. APOR PÉTER MUNKÁI. KözU KazinczyGábor.
(Lnsus Mandi. Synopsis matationnm notabilionun aetate mea iu Transylva-
nía, et progresRUs vitae nieae. Metamorphosis Transylvaniae [ez magyarul].
CSEREI MIHÁLY Pétiékai és Megjegyzéseivel). Pest 1863. X és 484 1. —
Monum, Scripl. XI, köt.

BRUTUS JÁNOS MIHÁLY magyar kir. történetíró MAGYAR HIS-
TÓRIÁJA 1490—1662. A m. kir. egyetemi könyvtár eredeti kéziratából, a
szerző életével közli ToldyFerencz. I. KÖT. Második Ulászló ország-
lata, hasonmással Pest 18G3. CIX és 401 1. — IL KÖT. Második Lajos
trónra léptétől 1637.ig. Pest 1867. IX és 495. 1. — IlL KÖT. 1637— 1552.
Brutos elveszett XIV—XX. könyveinek töredékei 167 l-ig, és Magyarokhoz
írt Levelei (sajtó alatt). — Mtmum. Seript, XIL XIII. XIV. kőt.

KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1693—94. évekből. Az
eredeti kéziratból közli Nagy Iván. Pest 1803. VIII és 701 lap. —
Momum. Seript. XV. köt,

GHYMESI FOROÁCH FERENCZ nagyváradi püspök MAGYAR
HISTÓRIÁJA 1540—1672. Forgách Simon és Istvánfi Miklós |

Jegyzéseikkel együtt. A bg. Eszterházy-féle kéziratból közli Majer Fidél; |

bevezette To 1 d y Fc r c n p z. Pest 1866. LXXXVÍII és 666 1. — AfofitiM.'
Seript. XV I. köt.

BARONYAI DECSI JÁNOS MAGYAR HISTÓRIÁJA 1692—1598.
A szerző életével közli ToldyFerencz. Pest 18C0. LXXX és 328 1. — j

Manum. Seript. WII. köt. j

KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1670 - 78 évekből. Közli '

Torma Károly. Pest 1866. XII és 199 1. — Monum. Serip. XVIII. köt.

KÉSMÁRKI TÖKÖLY IMRE NAPLÓJA 1089. évből; ugyanennek
Leveleskönyve 1094; Dobai Zsigmond Naplója 1686; Sándor Gáspár, Bay
Mihály és András, mog Balogh László Naplóik 1094-böl. Közli Thaly
Kálmán. (Sajtó alntt).

Sajtókészen : Kritolulosi^ az utolsó byzanti történetírótól II. Méhe-
met Élete, görögíil és magyarul, 2 köt. Dethier Károly és Szabó Károlytól;
Sxamotköii latrán fenn»aradt Történeti Munkái, 3 köt. Toldy FcreneztőL

MONUMENTA
HUNGÁRIÁÉ HISTORICA.

SCRIPTOBES
XIX.

XII

I-:.p.

XXXI. Verancncs ÁntalncJc Domitius Jeromos, nov. 14. . 102

XXXII. Ferdiuánd császárnak, nov. 22 103

XXXni. Balassa Menyhértnek, nov. 24 106

XXXIV. Domitius Jeromosnak dec. 1 109

XXXV. I. Ferdinánd császár biztosainak, dec. 1 111

XXXVI. Ferdinánd császárnak, dee. 2 113

XXXVII. Ferdinánd császArnak, dec. 12 116

XXXVIII. Testvérének Gáspárnak, dec. 13 121

XXXIX. ZuU Jánosnak, dec 17 122

XL. k budai passának, de«'. 21 125

1560.

XLI. Verancsics Antalnak Rapicius Endrty JRTi. 9 132

XLn. Maximilián cseh királynak, jan. 20 134

XLIII. Draskovics György pécsi püspöknek, 138

XLIV. Moro János bibomoknuk, febr. 1 7 142

XLV. Ferdinánd császárnak, febr. 21 144

XLVL Oláh Miklósnak, febr. 21 151

XLVII. Kapicius Endrének, febr. 21 152

2CLVUI. Kubinyi Kristófnak, mart. 12 155

XLIX. A budai passának, apríl. 9 160

L. Verancsics Antal megerősíti Eger városnak jogszabályait,

iun. 6 163

LI. Lőcse város tanácsának, sept 1 168

LII. Ferdináud császárnak Verancsics Antal és Pethő János,

sept. 11 169

LIII. Ferdinánd császárnak, sept. 18 170

LIV. Maximilián cseh királynak, sept. 18 175

LV. Ferdinánd császárnak, okt. 3 177

LVI. Maximilián cseh királynak, okt. 4 182

LVII. Ferdináud császárnak, okt. 8 183

LVIII. Ferdinánd császárnak, okt. 14 186

LIX. Zay Ferencznek, nov. 21 190

LX. Ferdiuánd császárnak, 194

LXl. Ferdinánd császárnak, nov. 30 197

LXII. Kassa városának, dec. 1 200

LXIIÍ. Huszár Gallusnak, dec. 2 206

LXIV. Kuchanics Mátyásnak, dec. 2 207

LXIV. Piopius Dénes modrusi püspök és egri prépostnak, dec. 7. 210

LXV. Maximilián cseh királynak, dec. 14 213

J jX VI. Maximilián cseh kiráJ,ynak a Kassán léoö hadnép, dec. 28. 217
LXVIT. Verancsics Antalnak Soranto Jakab a velencxei klkiársa-

sálnak bécsi követe, dec. 29 220

LXVÍII. Maximilián cseh királynéik Kassa város tanácsa, dec. 30. 921

LXIX. A budai passának, dec. 31 226

1561.

XIII

Lap.

LXX. Verancsics Antalnak lUicinus Péter, jaD. 1 228

LXXI. Maximilián cseh királynak Kassa város tanácsa. . . 287

LXXII. Obíus Szaniszld ermeiandi püspöknek^ febr. 12. . • 240

LXXIII. Ferdinánd császárnak^ marf. 1 243

LXXIV. Liszthi János veszprőmi püspöknek, mart. 1*2. . . 249

LXXV. Ferdinánd császámak, mart. 18 852

LXXVí. Kerecseny László gyulai kapitánynak, mart. 25.. . 257

LXXVII. Ferdinánd császániak, mart. 30 261

LXXA^II. Méhemet hatvani fancsáknak, aprii. 14 265

LXXIX. Verancsics Antalnak Verancsics Faustus^ apríl. 29. . 267

LXXX. Ferdinánd császárnak, jun. 4 268

LXXXL Ferdinánd császárnak, jun. 4 278

LXXXII. Ferdinánd császárnak, jun. 26 278

LXXXIU. Pesti Jánosnak, juL 26 281

LXXXIV. Verancsics Antalnak Verancsics Fausttu, aug. 2. . 284

LXXXV. Saracenus Mihály bibornoknak, okt. 7 285

LXXXVI. Verancsics Antal mint egri püspöknek hüs^gesküje,

okt 14 287

LXXXYII. Cromer Márton a lengyel király bécsi követének,

okt. 17 289

LXXXVIII. Verancsics Antalnak Zakariás pápai nuniius Bécs-
ben, okt. 27 291

LXXXIX. Maximilián cseh királynak, nov. 15 292

XC. Maximilián cseh királynak János Zsigmond erdélyi feje-
delem ügyében több királyi tanácsos, kik közt Ve-
rancsics, nov. 30 296

XCI. Ferdinánd császárnak Verancsics Antal, és a királyi biz-
tosok Thurzó Ferencz és Dersfly István 803

XCU. Maximilián cseh királynak 313

1562.

XCin. Verancsics Antul és bírótársainak törv/nykezési ítélete,

febr. 25 315

XCIV. Ferdinánd császárnak, mart. 2. . . , . , . . 324

XCV. Maximilián cseh királynak, mart. 14 33<)

XCVL Kassa város tanácsának, mart. 20 33ti

XCV II. Maximilián CHch királynak, mv^rt 26 33 G

XCVIII. Kassa város tanácsának, april. 8 339

XCIX. Kassa város tanácsának, april. 2 1 341

C. Kassa város tanácsának, april 25 342

Cl. Kassa város tanácsának, apríl. 26 343

CII. Kassa város tanácsának, máj. 24 343

cm. Maximilián cseh királynak^ máj. 25 345

Maximilián cseh királynak Verauesics Antal

Ea qnae Agriensis attigit opinione sua In tractatn de paoe
Turcica. 1559.

Sacra Maiestas Regia, domine domine mihi ele- i559.k6sdetí
mentissime. Perlecto et considerato tractatn, qni nunc
habetur Maiestatibus Vestris Sacratissimis cnm Tnrca-
rum Principe de pacis vei induciarum negotio inxta cle-
mens Maiestatnra Vestrarum mandátum et volnntatem
ea, quac mihi in eo visa sünt attingenda, attigi, et Maie-
statibus Vestris hoc praesenti scripto humiilíme porrigo.

Imprimis itaque quod atíinet ad XV. articulum
earum conditionura, quibus Turcarum Princeps sub-
scribcre debebit, nimirum de libertate aedificandi et .
reparandi fortalicia. Hic articulns videretur mihi cau-
te esse tractandns, et bono aliqno modo constituén-
dus. Quia quura nos ea etiam fortalicia, qnae nirnc
habemns, alia demolimnr, alia verő destitnimns, vei
ad Maiestates Vestras deferimus, quod servare ipsi
non possimus ; haec libertás, si Turcis concedetur ab-
aolute, verendum est, ne interim tot locis eastella
erigi faciat, quot voluerit.

Ideo humillime censerem esse constituendum, ut
qnaelibet pars extructa iam eastella sen fortalicia,
arcesque et civitates habeat reparandi, muniendiqiie

locem ín. >}!1jés ietaca& & inae icrfqiie parti pen-

» M£n JL^i esauL ganifíremr. ic «!rafae parti
QCüae !b!erK rimamitE ^íruiüía isx^k^: tc-

jnc TaLlii ietaCBWk TiT'WÍtim^TTTr ^nnmmnaK itipc-

rcBC iggynMK raaeüa « 6őiíae. ec %xnifc*. ef Zi-
^SK ec pihrfaiB aSd^ jkes XuesaazniL Vescruvs ti-
uBDDi. TC prjxnne ;;t5uL ier^aemn. nmsK rTiBM)ce&.
foitKL aKtm Afr^Mw inos CnumMk <£ ia víona eo-

nm -mirKÉi* itnat^fam mMRomr. yud laynoi Maié-

^HLKtt íiK«tncn:> <(iiihib»íii cafisranBsK iner vrwr
^^^ht ioioniM exir^K ;r;k!aci ec>^Hng«inari iiefetest.
PnarwiL X3( :^ijcM]iiJizn . ^ cíor^ öxpuoisBiiiiai esse.
GUtixuL r^Hü :aui£nf2 ie:ettfiiraaL. ic inmmiiaL Chn-

múQft i^nETsnőkmiL pcKfi&amn íúímil nrTiiTiifnii sk

í»}iiiinria2$ .köTMcnr Xajl AJohiüi irimgE iiocmc

^aa 'fiHiCTrTttrsisftrcii ci^aifiHSÖiiK.

A £ pr^LftOK ucoa jgcaitjamL MoimftmK

Humillíme censerem, uon adeo esse festínandam^
donec Sacratissimae Vestrae Maiestates et Imperií
statam firmareut, omníumque Principum Germaníae
animos ad concordiam revocatos síbi vendícarent , et
nervnm belli, quod omnino pacis tempore fíeri con-
suevit, coinpararent.

Differeudum id ea etiam causa uonnihil esset,
dam Bcílicet snpradicta pax fírmiter coalesceret, et
pláne appareret, esse seriam, Gallusque ipse ex totó
ab amicitia Turcae recederet. Quod facile sperarem
posse fieri, ubi diuturníor nonnihil benevolentia et
mutais offíciis Maiestatum Vestrarum delinietiir.

Alioqni si (nondum his coufectis) repente po-
stularetor Gallus ad bellum Turcicum, Turca quoqae
novis quibusdam fortasse ratíonibus de re sua mitiS)
et Gallum ipsum ad se retraheret, et dissidia dome-
stica sopiret, qao se taeri contra nos posset ; timen-
dum esset, ne opinione celerius bellum contra Maie-
states Vestras susciperet et rabidiorem (így) multo,
quam unquam alias experiremur.

Puto itaque, caute ac summa dexteritate utendum
esse ad retinendum Gallum in offício, qui omnino,
etiamsi amicus et affinis factus sit, uon facile tamen
patietur, ut domus Austriae altius efferatur.

Verum si haec praedicta non sünt offutura, et fa-
cultas belligerendi adsit, censerem ipse quoque hu-
millime, Turcam bello mox esse premendum, his dif-
íicoltatibus domi laborantem.

Ubi autem dicit dominus Augerius, pacem ipsam
nullís temporis finibus esse circumscriptam, paci Luic
neqnaqnam puto esse íidendum ; etiamsi cum Christia-
no Principe ageretur, quanto minus quod cum Turca
agitor, qui eam haudquaquam a Maiestatibus Yestria

exigeret, nisi alicimde gravins iirgeretiir ; quod tamen
dissimulat.

Igitur omnino dicta pax conceptum et constitu-
tum tempns habeat, aut sic de cius termiiio statuatnr,
qnamqnam co non expresso, ut ho8tis non decipiati
tali tempore a pace subito motu excidens,quo maximé re-
bas Maiestartum Vestrarum detrimentum afferre posset.
Quod crit maximé metuendum, si altero filiorum snblato
res eius Imperii ad concordiam et otium rediret. Alioqui
rccte id fiet, si Maiestatibus Vestris certa spes aliqua sit,
bellum posse cumeo gererenonita multo post; quem-
admodum ipsum quoque Torcam facturum puto, si de in-
dustriannllamterminumeidera paci ponere contendat.

Et propterea , licef dominus Angerius iam con-
fectam et obsignatam ait esse pacem, omnino tamen
concladendendam et prömnlgaudam nori censerem ;
qunm adhnc eius confirmatio expectetur, donec in ip-
siuB etiam Turcarum Principis diplomate omnes arti-
culi et conditioncs per eum observandae describantur ;
multum enim interest, ut eis Turca subscribat.

Ac si iuramentum quoque ab eo desurai possit,
quale solitus sit his apponere foederibus, quae in
omnem inviolata apud se et suos esse velit, operae
pretium főre iudicarem.

Nam si antea Valachis, Venetis, Joanni Regi, et
aliis quibusdam iurasse Principes Turcarum audimus,
cur is, qui nunc rerum potitur, Maiestatibus Vestris
iurare non debeat, aut non possit ? Sic enim demum
pacem hanc firmám et synceram futuram putarem, si
iuraret.

Ad secundam verő opinionem quod attinet, Ma-
gnifico dominó Augerio petitum successorem dari, pi-
um et iustum existimo. Plurimum enim Tnrcioa lega-

tío, quae praesertim faerit diuturuior, fatigat oratorem
diversis et multiplícibns nominíbus. Sed piacet domi*
noram Consiliariorum sententia, ut aliquis eius loco
mittator, qui tamen plusculam temporis apud eum
exigat, et alíquot actibas eum eo intersít apud Passas
et eorum Principem, modumque et formám eios lega-
tionÍB gerendáé accipiat et addiscat, hominesque, ami-
C08 et relatores eorum, quae foris agantur apud bo-
stes quasi per manus in notítiam assumat et 8ibi ad-
iungat. Nam hoc pacto proxime nobis etiam Joannes
Maria Malvetíus et iter praebuit et ostendit usum.

Piacent etiam propositae personae, quae videren-
tur aptae ad subeundam legationem Turcicam ; sed
magi8 censerem eo esse mittendoS; qui nuUi sacrorum
ordinum forent obnoxií; quamquaro ecclesiasticos
etiam mitti, nihil derogetnegotiis, dummodo adsitillis
industria et rerum praxiumque Turcicarum peritia.
Quandoquidem Galli quoque oratores soleant es8e
hnius ordinis. Nam et domiuus de Mouluk, qui eum
dominó Gerardo Flandro proximis quinquennalibus
inducijs ad Turcam profectus fiierat, Abbatiae titulo
fungebatur ; et hic etiam praesens cognomine Vigna
AbbaB est.

Expedit tamen plurimum, ut qui mittetur a Ve-
8tri8 Maiestatibus bene calleat et res et situs Regni
Hungáriáé, et Croaticam linguam non ignoret. Quae
potissimum ea causa videtur oratoribus nostris neces*
saria, quod Turcae, qui ad eos res suas deferunt, per
sese eum illis loqui desiderant; metuentes, ne ab in-
terpretibus vei tum ipsis, vei post discessum eorun*
dem oratorum proderentur.

De permutatione captivorum, quos petit sibi con-
eedi Passa Hruztanus, possunt ii quidem ei concedi,

8i vicifiBim inBignes aliquae aliae Christianitati ac
KegnÍB Maiestatum VeBtraram utiles personae. pro
ijB, quas primarias apud se esse Lostes aeBtimant,
verBavice benevolenter etincolnmeB redderentur.

Sed qnum tales noBtros ant mox occnltíB módis,
perinde ac aegritndine quapiam correptos tolli curant
(ut feceruat de Mailado, Valentino Terek, Horwati-
nowyth, Aly Matthia, et de quibuBdam alÜB nostro
tempore, pro quíbuB magnÍB BtndÜB fiierat laboratnm),
yix a cmdeli et perfido boBte aequa ac par Bperanda
Bit permatatio ; exiBtimarem PaBBae de hjB eB^e com-
memorandam honeBto aliqno, et citra apertam expro-
brationem argumento, ne bíc ageretur impoBterum ;
cetemm viBuras MaicBtatcB VcBtraB, 8i pax ipBa cnm
eo Principe facta, cBBet fntnra cooBtanB et Bjncera,
benevolentiam earnndem VeBtramm MaieBtatnm illiuB
Magnitudini non defaturam. Alioqní emitti^ captivoB
hniuBmodi bene iam de noBtrÍB rebuB informatOB, da*
mnoBum cbbc conBuevit

De commÍBBarijs tenendÍB per finitima lóca, qui
obBervare deberent praesideB, ne haydonum tnrmaB
foverent, aBtipalor dominorum ConBiliariornm Benten-
tiae. Quum enim haiuBmodi hominnm genuB BparBÍm
per pagOB Labitet et vagetur, vix uno ant plaribuB lo-
cíb a quopiam obBervari posBunt in tanta Regui va-
Btitate et Bolitudine, tam hoBtíam quam noBtromm ex-
curBÍonibuB ínfeBta. Mandato itaque, ac poenae metu
viderentur ii esBe probibendi, ne eoB admitterent et
foverent, a quibuB etiam, quum cBBent neccBBaríi, cogi
et congregari Boleant.

Verum humillime ceuBerem, esse conBÍderandum,
quod qujom hoc tempore tota fere belUcae opinioniB
gto^ (fi £m est dieere) in luiydonum

prope nomen trausierit, quo solo videntar terreri at-
qne offendi hostes, quouam consilio íis Maie^tates
Vestrae carere velint, non videó ; nisi ipsi hostes Tur-
cae martelossis snis valedícere, quod facturí nunquam
Bunt, voluerint.

Si itaque martelossi praefati loco sno apud ho-
stes permanserint, nostri verő haidones sublati e me-
dio faeriut, et accedet illud etiara, quod equestris or-
do praesidiariorum nostrorum pacis vei induciarum
fiducia diminuetur, quod aliquando antea factum est,
Maiestates Vestrae dignentur clementer expendere,
quid malorum ex levissíma occasione íinibus nostris
hostes subitario impetu inferre poterunt, ut et semper
parati imparatis nobis, et ad praedam ac maleíicia
comparati, et per omne tempus expediti ; quique mul-
to pluribus damnis soliti sünt íines nostros afíicere,
quam bellorum teroporibus.

Ideo in conditionibus pacis huius vei induciarum
putarem exigendum esse ab eo Principe, ut, si haydo-
nes nostros velint summovere ex fiuibus, summoveri
inbeat etiam ipse martolossos suos, quorum potissi-
mum clanculariis et furtivis latrociniis et subditi Ma-
iestatum Vestrarum infestantur, et induciae pertarban-
tur ; par pari referentibus nostris haydonibus.

Alioqui si id Turca facere noluerit, ne Maiesta-
tibus quoque Vestris arbitror esse tutum carere hu-
iusmodi hominum viribus ; sed sic, ut ea ratione in
aliqua disciplina teneantur, prohibiti a latrociniis ;
de qua iam responsum et demonstratum est a domi-
nis Consiliarijs.

Subscribo et his, quae domini Consiliarij tertia
opinione sua censuerunt^Nam etpensionis vocabulum
magna ex parte accedit ad necessitatém tribnti; et

qnia semper antea actnm et loquatnm est de mimére
honorario, ita nnnc quoque non videretur haec lo-
qaendi formula esse commutanda.

De repetenda verő Tattá ac Fylek arcibus, fi-
eri quidem potest, sed haud dubie utramqne hanc pe-
titionem irónia aliqua hostes excipient, quod einsmodi
lóca rebus eoriim opportuna nequaquam vei reddere.
vei disturbare consueverunt. Idque eo magis, quod
vix adhuc vei unicum siroiie exemplum ediderint, scri-
batque domiuus Augerius, Tattam se obtinere minimé
potuisse, petitumque identidem pro ea fuisse Zyge-
tum. Et verenduím est, ne, si non adeo graviter domi
laborent, ut ad nos perfcrtur, ad minora quoque gra-
tum nobis faciant responsum, ubi viderint pro arcibus
tam importantibus dominum oratorem instare. Növi-
mus enim nos fastum gentis eius, et rem similem alias
quoque experti sumus, quod Maiestatibus Vestris
optime constare potest ex litteris nostris illius tem-
poris.

Verum si sese opportuna aliqua occasio obtu-
lerit, poterit, meo iudicio, dominus orator harum etiara
arcium obiter meminisse colore aliquo, ut saltem vil-
larum ad Tattam pertinentium possessionem, castel-
lorumque ad Giulam et ad Vylagoswar erectorum
disturbationem obtineant. Quod non érit parum, quum de
Fylek et Tattá prorsus ego desperaverim, quam adeo
diligenter audio custodiri.

Omitterem etiam criminationem HamzaT)eglii.
Latrocinia enim Turcas apud suum Principem com-
mendant. Et verendum esse arbitror, ne idem Hamza-
bcgus tantum hinc domi referat laudis , ut ad Buden-
sem etiam Praefecturam evehatur.

Aut itaque subticendum de hoc partículari esse

centerem, aut agendum generaliter de omiiibus íiniti-
mis Praesidibus, ut videlicct sub graviore poeiia man-
daretur illis a suo Principc, contiiierent se intra suos
íines, nec finitiniis Maiestatiiro Vestrarum locis quo-
\i% modo insidiarentur. Quod alioqui non secus faci-
ent, quam si et vires videbunt sibi esse oppositas, et
domestica aliqua difíiciiltate laborabunt.

Pro articulo autem XIX., in quo agitur de gra-
vaminibus colonorum, reete domini Consiliarii mea
qnoquc sententia iudicarunt, esse fortius et validius
in hoc instandnm ; quia et Passis, et ipsi etiara eorum
Principi maximé displicent, vei nobis testibus, exacti-
ones modum excedentes, et quae in dies graviores ex-
cogitentur. Nec omnino volunt census maiores accipi
a dedititiis, quam solitos, et ab initio constitntos.

Videretur autem valde opportunum, si aliqnae
huiusmodi exactiones nominatim ad Passas perseribi
posscnt. Nam proxirais diebus, quum quaedam villa
niea Tallya nuncupata quadringentorum florenornm
(8i bcne memini) habeat censum ordinarium, offíeialis
eius Turca, Aly Aga nominatus, extorsit mille. Quod
haud dubie plnribys etiam locis fíeríexistimandum est.

An verő soleant Principes Turcarum iuramento
íírmare inita foedera, videtur esse in dubio quibus-
dam. Sed habent etiam ipsi sua iuramenta in buius-
modí usu. Et in primordiis fortunae suae facilius iu-
rabant in confirmatione foederum, ut quae cum Vala-
chis Transalpinis et Moldavis priscis fecerunt tempo-
ríbus, quibus utique servant fidem aliqualem, nimirum
quia ab initio subditos habuerunt.

Vemm postea aucta et dilatata iam dominatione,
dedignantur iurare, quum saepe etiam iurati fallant
confoederatoB ; quod agnoscant alios ab bc pacem et

iuducias postulare, díffícileque ad huiusmodi inducun-
tur, uisi propria necessitate compulsí, et si ipsí primi
pacem postulassent, quamque scirent díutarnam ac
certam suo evídeutur beneficio futuram.

Postremo quod ad limitam attinet positíonem;
etsi, Clementissime Rex, nostro etíam tempore pro
liÍB est diligentissime laboratum, et procul dubio
valde essent necessarii, si tam intimé in viscera Re-
gni nostri non accepissemus hostem. Nunc tamen, quo
loco limites hi ponendi essent, videó difíicilem esse
rationem. Quia, ut de nostris loqnar confiniis, ad nsque
ferme Cassoviam, et intra territórium Mnrani, dedi-
titiis villis terroré dominantur, et eas censent de mon<
tanis fodinarum ; et de ploribus aliis confíniis ab aliis
potest sumi informatio. Verum qnia iam nobiscum in
nostris fere aedibus hostes nostri commorentur, nescio
quinam ponendi sünt cnm illis limites, nisi si etíam in
societatem (quod Deus avertat) eos admittemus.

Assensus itaque meliori maiorum meorum consi-
lio, existimarem ipse, hoc de positione limitnm sup-
premum esse ; praesertim quum dominus etíam orator
initio suarum litterarum scribat, res utrinque eo statu
esse praemissas, quo nunc sint; statuendumque dun-
taxát fírmissimis ratíonibus, ut utriusque partís prae-
sidia in suis stationibns sese contínerent, et ex earum
non solum territoriis non excederent, sed etíam vil-
larum dedititiarum ubivis existentíum proventus ac
census per judices etcolonosearundem ad utramquem
partém inferrentur.

Sic putarem hoc pacis vei induciarum tempus
transigendum. Quum et de limitnm certa et expressa
aliqua ratificatíone cumeodem hoste(at ego arbitror)
oonstítuere periculosum sit, ne et ipse ex hoc jós aibi

quodpiam pergere inciperet vendicare, et Maiestatibus
Ve8tri8 oblata a Deo Optimo Maximo desiderata ali-
quando opportunitate belli gerendi, denno sít cum eo
ad arma redeundam.

Nec attíngenda mibi faere reliqua, quíbus ut ap-
probatis accessi et subBiipsi ; non meam volantatem
sequntas, sed Maiestatum Vestrarum Sacratissima-
mm inandato bumillime obseqnutas.

II.
■aximílíán cseh királynak Verancsíes Antal.

1669 mart. 13. Sacra Regia Maiestas, domine domine mihi sem-

per clementissime. Po8t fidelium et perpetuorum iu
gratíam Vestrae Sacrae Maiestatis Regiae hnmilli-
mam commendatíonem. Herí snb noctem appnlit huc
Gaspar IIooz, secretarins Magnífici domini Angerii,
cum litteris et mandatís ad SacratisBimas Maiestates
Yestras missus, qnem existímo certum de pace cum
Principe Tnreamm faeta nuncinm attulisse. Gywlen-
ges, qui in ditionem Tnrcarnm excurreraut praedam
aCtnri, in eum panlo infra Tolnense oppidum incide-
rant, ubi eo cnm Turcis circiter decem, qoibuB comi-
tabatur capto, eundem Gywlam cum comitibus per-
traxerant. Inde cognita conditione bominis, ad me
eundem curarunt deducendum ; ego verő Cassoviam,
commendato eiusdem loci Capitaneo, ut quam celerius
íieri posset, ad Maiestatem Vestram perveniret.

Interrogato autcm de rebus novis, dixit Philip -
pum Baldum etiam redire, ac secum Dominicum Do-
bonem ducere, seque arbitrari, eum iam esse in iti-
nere ; quodque Turcarum Princeps in dies magis ac
magis bello filii laboraret, classemque in Aegyptum
expediret; quia idem filius iam supra quadraginta
millibus armatorum contractis eandem Aegyptum oc-
cupaturus contenderet, quodque tota Turcia occultis
seditionibus et studiis interpatrem etfilium laboraret

et pertnrbata foret. Quibus obiter, et quantam mo-
destia concedebat, ab eodem nuncio ucceptis, humilli-
meque Yestrae Sacrae Maiestati significatis, Gywlen-
seB etíam festinatis litteris monui, ut pro honore Sa-
cratissimarnm Vestrarum Maiestatum, diligentem et
honestam cnram eiusdem secretarii comitum Tarca-
rmn habeant, doncc alind a Maiestate Yestra Sacra
accepÍBsent mandátum. Non esse in eos saeviendnm,
qni nos ex Turcia adducnnt, et securitatis ac tutelae
cansa nunciis et oratoribus Maiestatum Vestrarum
adiungnntur.

Caeterum, utcunque hac de pace agatur, nos ta-
men habemus per exploratores nostros asseveratíone
non exigna, Passam Budensem habere in animo, op-
ponendi quatuor liuic arci castella, in Gyazbryn
(Jász-berény), in Heves, in Cheghe apud Tybiscum, et
Chyaath, ut excursiones nostrorum inhibeant, et bos
fínes propius arctiusque intercludant. Cui periculo ut
mature occurri possit, sunimo stndio cogooscere cura-
mus, num id consilii voluntatisque certo prosequetur.
Quoniam autem Gyaazbryn distat milliaribus nostris
Hungaricis octo, Hewes quatuor, Czyaatli totidem, et
Czeghe sex, haud dubie tofo eo terrarum tractu, qui
est inter Tibiscum et Danubium privaremur, si haec
castella in praefatis locis ponerentur ; quum in hoc
ordine, veluti in quadam corona existit et Fylek, et
Hatvan, et Zolnok. Et de hoc situ poterunt Vestrae
Sacrae Maiestati omnes domini Consiliarii referre, ac
post eorum dominationes etíam dominus Thelekessy,
quem audio isthuc esse profectum. Czaath autem,
quia est domus nobilitaris lapidea, et claudebatur
valló nimis amplo, cui tuendo quum nec döminus eius,
nec ego suf^cere possem, iam biennium ad eius con-

servationem non mediocri impensa facta; diebns pro-
ximÍ8 distraxi, sola rclicta domo memorata, cum 8epe,
Hnngaris lathorkerth nancnpata. Nec illi tamen pro-
cessu temporis parsurtiB. si quíd in ea periculi nobis
adhuc instare intellexero, qnnm una ex parte habeat
arcem Tokay, ex alia castellum Zolnok.

Simili modo ultra Tibiscum, qnum Tarcae ad
oppidum Naadwdwar fecernnt comportari magnó nu-
mero robora, suBpicabamurque, quod in Chege pago
Bupra iam roemorato, vei in oppido Naadwdwar ca-
stellum essent erecturi; postea tamen circmnlatam est
dupliciter , modo quod in eodem loco supra amjiem
Hortobay molendinum extruere, modo quod castellum
Bala-Zent-MykloB reparare velint, utrumqne adhuc
nobis incertum et suspectum, unamque equitnm tur-
mam mox ad ea robora concidenda mittere decrevi-
mus, ubi Tibiscus, qui nunc magnó aquamm incre-
mento dicitur diffluere, in alveum redierit

Habemus etiam, Lyppam commissaríoa venisse ex
Tnrcia, qui posteritati Joannis terminos diu iampostu-
latos ostendant, quos ei in possessione Transsylva-
niáé Turca est concessurus, aiuntque eos Marisum et
Tibiscum amnes főre. Partitio minimé sane aequa , at
ea quidem, quae pro Turca maximé faciet ; quam di-
midia et meliori parte Transsylvaniáé relicta sibi, to*
tius tandem sine uegotio dominus fieri poterit Quod
ne tyranno concedatur, enitendum et contendendum
tota ope esse putarem. Quod tamen consilio Maiesta-
tum Yestrarum reliquendum (így) est. Quas Deus
Optimus Maximus felices atque incolumea conaervet
Agriae 13. Mártii 1659.

in.

Verancsíes Antalnak Ferdinánd császár.

Episcopo Agriensi.

Ferdinandns etc. Reverende devote fidelis nobia 1559 Mart. 24.
dilecte. Litteras, qua8 fidelitas vestra die scptimo
praesentís mensis ex Ágría ad nos dedit, clementer
accepímus. Quae sane fecit rein uobis gratam, quod
humiliter nobiscum commnnicaverit ea, quae ex Tnr-
cia de rerum illarum statu ad eandem íidelitatem tu-
am perlata sünt; praesertim cum fidelitas tua hoc
officii genere suam erga nos eximiam fidem et ob-
servantiam, nobis quidem iam antea abunde perspec-
tam et cognitam, luculentcr declaraverit. Itaque íi-
delitatem tuam vicissim a nobis oranem benignitatem
et gratiam expectare volumus. Id quod fidelitati tuae
responsi loco benigne rescribendum duximus. Dátum
Augustae Vindelicorum 24-a Mártii 1559.

IV.
Verancsíes Antalnak Ferdinánd császár.

Ferdinandus Divina favente clenieutia Klectu»i669.Miit.24.
Romauornm Imperátor semper Augustus etc.

MOHUM, HtTNO. HI8T SmiPT. XIX. 2

Reverende devote. fidelia nobis dilecte. Cnm
Nobis occurrant eiuHmodi negotía, in quibos ob tuam
síngularem erga Nos fidem, ac tfKimiam pradeutiam.
rernmque agendanini dexteritatem, opera et prae-
sentia tua opus Uabemus; tuae propterea íidelitati
clementer committimus , ut absolnta consnltatione,
quam Serevissimus Princeps dominas Maximiiianus
Rex Bohemiae etc. fiiíus iioster cliarissimns de rebus
Tnrcicis tecnm et cam aiiis nonnullis potíoríbns Con-
siliariis nostris Hnngarís ad octavam Paschatís in
stituit, quamprimum te Íme ad Nos conferas, et sn-
mas tecnm omnem famíliám tnam, qnam semper te-
cnm habere soles, qnaúdo Viennae, et alibi extra
Episcopatnn tnnm residere solitns ea; qua nimimm
continne tíbi domi opns non est. Cansas eniro adven-
tus tni postmodnm íntelliges. Exeqneris antem in eo
bene gratam, adeoque expressam et omnimodam vo-
Inntatem nostram, clementer admodum erga te reco-
gnoscendam. Datnm in nostra Imperiali civitate Angn-
stae Vindelicomm die XXIX. mensis Mártii, anno
Ooniini M. D. L IX. Kegnornm nostrornm Romani
XXIX. aliorum verő XXXIII.

Ferdinandns sk

Ad mandatnm Sacrae
Re^iae Maiestatis proprinni
V Seld. M. Singkhmoser sk.

KMil : Heverendő devoto,NobÍ8 dilecto Antonio
Verantio, Episcopo Agriensi, Consiliario nostro

Perceptae Scepnsíi 17. Április 1559.

V.
Maximilián cseh iiirálynalí Veranesics Antal.

Ad Maiestatem Regiam Max. Bob.

A Jannarii díebus ultimis ad V [II. Mártii plnres i6B9. ApHi.
iam a Sacra Maíestate Vestra accepi litteraB, ad qnas
hactenus non respondi, dum ea, quae mandata snnt
mihi, exeqni contendo ; tot interim aliis quoque nego-
tii8 et curís occnpatus , at sane vix respirem, nedűm
vei unius hornlae otío potiri possim. Ulnd omnino nr-
gend, quantnm per vires et indu8triam meam fieri pos-
8it, ne desím meo officio. Quicquid itaque hac in re vi-
debor commisisse negligentiae, supplico Vestrae Ma-
iestati humillime, dignetur míhi gratiose veniam dare.

Superíoribns diebus florenos 1026, quos Maie-
stas VeBtra in anro Agriam mitti curavit, salvos
accepi. Ex qnibns vigintiqainqne familiáris meus, qni
eo8 attnlit, insnmpsit. Sexcentos qnadraginta octopro
his, quibos nliunde mutno acceptis proximarum trium
solutionum, qnas utrique militi fecimus, defectum sup-
pleveramns, reposaimns. Reliqnos in stipendium men-
sis Mártii peditibus distribuimus. De globis verő in
hanc arcem eiaculatis per Turcas obsidionis tempore,
quorum Maiestas Vestra Sacra mandavit in pictura
ad se mitti genera, numerum, magnitudinem et pon*
dera, eos in his tabellis depingi feci, et cnilibet ge-
neri ascripsi suum numerum, magnitudinem, pondus,
et quae habeant, quaeve non habeant bombardam. Ja«

2Ö

cebant autem duobus locis ; in annamentaria domo, bom-
bardariorum oculari dnmtaxat censura, non autem ra-
tione nnmerali, quinque videlicet milliam ; in templo
verő milliam duornm et quadringentorum numero iudi-
cati, confuse utrobique positi ; illi etiam negligentius
servati, qni in templo erant, qnod nuUo conclavi tene-
bantur ; inscriptique sub his nnmeris inventario re-
rum arcis Agriensis , quod est mihi a dominis com-
mi88arii8 dátum, quum Episcopatum bunc inieram ;
qui faciunt 7400 summám. Nunc demum praesente me
diligenter numeratis, distinctis, et quibusque ioxta su-
um genus loco suo, et sub clavi coUocatis, inventi
sünt 5747, deessentque ista ratione ad inventarii nu-
merum 1663. Cni cognitioni dominus etiam Joannes
Zwkan Maiestatum Vestrarum rationista aeque inter-
fűit, ut priori, cui ego non interfueram. Rogatusque
a me tanti defectns causam , respondit, haudquaquam
fttisse suffuratos, sed ne euiquam quoque dilargiios ;
verum quod iii postrema cognitione rerum arcis huins
Agriensis non fuissent iidem globi (uti iam dixi) nunie-
rati, quodque et ipse, et dominus Franciscus Pestliieii-
8ÍB«censuraebombardariorum securiusfide babita fuis-
sent decepti; quemadmodum ipsi etiam bombardarii
confessi sünt, quod essent opinati tot fuis^e. Ego au-
tem ignarus causae, cur Maiestas Vestra volueril de
his globis cognoscere, venit milii in mentem, quod
Magnificus dominus Gábriel Perény partém aliquam
eorundem globorum vendi sibi a me postulaverat.
Quod quum etiam requiri me, absurdum esse puiavis*
sem, et respondissem illi, id non convenire, nee licere
mihi facere sine mandato Priucipis, arbitror illuni ea-
dem petitioné apud Sacram Vestram Alaiestatem fu-
isse ttsum. Yerum bos globos non censerem hinc esse

removendos, sed potíus querendas et mittendas eis
esse convenientes machinas, quae maiori numero fo-
rent ; quum sínt globi fusi, pulchri et integri, fntnriqae
valde necessaríí, sí qaa obsidio ingrueret. Alioqoi il-
lud Maiestas Vestra constituat, quod Eidem fuerit vi-
som. Verum si decreverit, ut curentnr eis machinae,
videritque difficile esse, istinc eas posse huc trans-
ferri, fortasse operae pretium foret, ut hic una falco-
netarnm loco ex hac campana, de cuius conflatione
iam accepi mandátum, et ex cupro, quod est nuper
mihi in moiitanis dátum, fnnderetur. De quo quicquid
Maiestas Vestra Sacra censuerit esse faciendum, gra-
tiose mihi signifícare dignabitur ; quo, accersito huc
huiusmodi machinarum fusore, et cuprum quod est in
promptu, an sit cum campana suffecturum, quae est sa-
tis grandis, videamus ; et fornace instituta, aggredia-
mur opus.

Ad negotium verő Francisci Jacussith quod atti-
net sic se illud habét. Quum iam ipse diebus superi-
oribus venissem Eperiessinum, quo tempore et Kys-
varda obsidione rebellium premebatur, et congregari
Turcae apud Fylek arcem dicerentur in hos íines
excursurin de quo ad Maiestatem quoque Vestram
scripseram ; miles quidam ex potioribus Joannes no-
mine omnes trés officiales, Provisorem et duos Capi-
taneos ad convivium invitaverat, festum nominis sui
diem celebraturus. Qui magnitudinis rei, officiique sui
minus memores, omnes una cum altero Vicecastellano
in oppidum profecti sünt, alteri dumtaxat soli arcis cu-
stodia demandata ; nec aliis in ipsa arcé relictis, quam
solitis peditibus et familiis tam eorum quam suis. Hic
verő Vicecastellanus interim, qüum occlusis maiori-
btts portis, minoribus patentibus iutr(»ivisset in arcem.

reperit apud carcerem traiiBfogani quendam veterem.

nuiic aquarío miiiisrerio apud culinam fungentem, ho-

minem omnino vilem, abieetum, semiaanum, et iam

duduin Chriatianum ractum^cum captivo coHoqnenteiD.

nemíne fere tunc alio iu ea arcia parte exiatente, eo-

que securiua ob idincrepitoetobiurgato, abire iusaitín

euliuam. Inde paulo poat exitunn aquae gratia extra

arcem, aiiam portam« quae tota clausa tenebatur, pa-

tefieri aibi instare caepit quod haberet compeiidium

ad flumen. Ubi tum. negante ilH boc Vicecaateliano.

nollena ambaruin portaruni per abaentiam ojffícialiuin

euippiam usum pátere, quod aane prudenter fecerat

cum eodem Vic« caatellano iurgari caepit, coactuaque

alia portula eggredi, in oppidum deacendit, et con-

queatus eat Proviaori. Ascendena poatmodnm in ar-

eem Proviaoria oeconomua caenae curandae gratia,

Vicecaatellanum aolum ab exteriőre portamm parte

inveoit io limine excubantem ; eumque inaolentíoribns

verbia aggreaaua increpare, quod miniatrum aquae dn

riua habuiaaet quodque ea cauaa caenam tempeative

praeparare nequiviaaet. Vicecaatellanua non túlit ho-

minis intemperantiam. iuaaoque intrare in arcem, nt

rnraret ea. quae ani muneria forent neque ae convi-

ciia inceaaeret ; tandem erepta ex eiua manu claua.

quam in ipaum Vicecaatellanum expedire videbatur.

ita eundem oeconomuni tractavit. ut adhuc decumbe-

ret dieque simul ad occaaum aolis inclinata, arcem

eonscendunt pleni irarum, aniboque Capitanei partes

Provisoris amplexi, diem Vicecaatellano dixere. co-

actoque die sequenti causam suani dieere coram ae et

aliquot nobilibua in iudicii conaeesaum acceraitia* re-

um bonoria, officii, bonorumque et capitía pronuucia-

▼we. Ubi ipae provocat ad me. et curat, ut quam ma-

turrime de casu suo iutelligani, uec ipso Vicecastel-
lauo, uec ullo alio considerante, qualem errorem offi-
eiales ipsi commÍ8Í88eut,quiunaomiies arcem et prae-
sertim íinitímam eggredi baud ullo pacto debueraut.
Ego tum, Clcmeutissime Rex, summa perturbatione
commotus, et soUicitudíue ictus, mox adofficiales man-
(lato dato, ut Bupersederent ad reditum meum iu me
morata causa, quam ipse esa^ cogniturus, Agríam
etíam celerius pervenire curavi. Sed acciderat ad boc
et aliud, quod uibilo secius et me et illoriim existima-
tionem offenderat. Dominus Kebek babebat captivum
Turcam, conditionis non e^iguae. Is praeerat officio
yillae cuiusdam meae in medio ferme milliari ab bac
arcé sitae, et Talya nuncupatae. Qui quum vellet in
hoc loco de redemptíoue sua pacisci, sperans se ab
colouis praefatae villae non postremam partém eius
redemptíonis obtenturum, effeoit, ut buc a dominó Be-
bek ofíicialibus meis mítteretnr. Quo quum adductus
esset, creditor quidam domíni Bebek, spe debiti sui
consequendi adductus, aresto in memoratum captivum
agere contenderat Ego tum cavens et ipsis officiali-
bus meis a damno, si e manibiís eorum eriperetur ali-
enns captivus, et etiam finibus lús, ne bac ipsa cansa
in aliquam controversiam cum eodem dominó Bebek
incidercmus, quod non potuisset sine etiam Maiesta-
tum Vestrarum accidere molestia, praemonui subito
ofüciales meos periculi, iussique illis serio, ut et do-
minó Bebek captivum suum remitterent incolumem, et
ne in posterum cuiuspiam etiam magnatis hominis ca-
ptivum deducerent in banc arcem, suamque in curam
acciperent. Satis etiam illis nos esse sollicitos. qui
nostri essent. Pro quo meo officio neque gratias ege-
nmt mihi, neque mandatis meis paruerunt Quiu po-

tius habito iiiterini Agriae ei> diutíuft, tandem sic fa
i'tuni est, ut libertatém suain qninqne drcHer miilibns
floreiiornm pactus, a Talieusibas meis mille exigeret^
ipsÍB nescio sane qna id fronté intnentibns, et nt au-
dívi etiani adinvantibus. Qnod hand dnbie aegríus
ferrc debuÍBsent. eratqae illornm partinm, et me mox
facere certiorem, et summám, qnaiitnm lieri potnisset
curare minuendam. Sed neutrnm fecemnt, ünmo qnod
nie mnito habuit gravios, detractis hosti eompedibns.
et abstersis. sordibns convivarnnt cnm eo ín arcé non
aliter, quam cnm digno qnoppiam viro et homíne
Cliristiano. Demumqae proseqnutí illnm hencre ab-
cuiitein, benevolentíam etiam in enm declarare, quam-
(Uiique potaerant, nullám omisernnt. Et accessit hnc
uuuni nmxiuie p<mderandnm. Decedens enim ex hac
ar<;e A^riensi. auditus est ideni captívns dixisse ma-
{2:no fastu; ea sibi multomaíusplaeuisse, qnae Agriae
vidisHet, quam si deeuplum pro eo accepisset, qnod
lil)erationis suae causa expeuderat Qnod qnaie sit,
Maíestas Vestra Sacra videat. Nec id tanti habere
oporteret, 8Í homo plebeus vei {i^regarins quispiam
milrs effudisset. Verum quum Aggá et Centurio inter
TurrasnonpoötremuB ^sit), etpro quo snmmi omninm
|)nieside8 tiiiitimi laboraverint, non est mea qnidem
sciiteiitia rontenniendum.

Ad haec duo, quae rem et statum publieum, me-
nni etiaiu lionorem visa mihi Kunt respicere, privátim
tertiuin rontra ine comnuseruut. Proxinia praeda,
quam ex TurcÍH retulerant, quinque millinm floreno-
rum (ra|)tivum inter alios obtinuerant. Et qnia mos ac
iuK apud noK eorum omninm est, qui praesidia milita-
ria contra hostes tenent, ut ex praeda aut praecipu-
um captivuni, aut totins praedae partém tertiam de-

samaut domíui , quod etiam cum eísdem, dum posses-
gionem ofíicioram Buornin caperent, pacti fuerant;
utrumqne mihi denegarant, perinde ac saarum reram
ignaro homini, et ílli, qnem agnoBcere post Sacratis-
simas Maieetates Vestras superiorem raum recusare
viderentnr. Tamen id eornm renitentiae in milítes, ad
quos captivnm dicebant pertínere, coniiciebant, aequi-
tati8 meae cooscii, et fortasse etiam veriti, ne nsns
meo legitimo iare, quod nnnqnam fecidsem, eÍ8 eripe-
rem captiynm; omuibus aliis, qní faere prope infra
gregarios, retentis Agriae, illum, qni insignis habe-
bebatur, in alienam arcem abdnxerant servandum.
Magna sane indignitas et contnmacia. Vernm haec
omnia, Clementissime Rex, qunm ego snmmo stndio
difisimnladsem, volens cnm dexteritate tantis rebus
occnrrere, Agriam nbi veni, et cognoyi omnia, qnae
hic acta fuerant in mea absentia, tandem convocatis
ad me solis tribus officialibus, Provisorc et duobus
Capitaneis, egi cum eis summa bumanitate et mode-
ratione de bis omnibus, coarguens imprimis leniter,
quam maximé et Maiestatibus Vestris, et mibi, et bo-
nori ac existímationi suae deliquissent, quod ex arcé
finitima omnes una exivissent. Et ab hoc argumento
(ut rem astringam), per complura alia, quonam vide-
iicet pacto arces et lóca fínitíma teneri consuescent,
quidnam et quam magnnm esset, quod commiserant,
quive viri, quove nomine et existimatione forent, ex-
patiatus, summa omnino cum modestia, ne homines
oífendissem, immo subinde securos faciens, me non id
agere, ut ibonorem eorum deprimerem, aut in eosdem
ütem intenderem, sed ut edocerem, moneremque illos,
imposterum ne in similem lapidem impingerent. Ad-
dens ad haec, ea me causa tam acriter eos de hoc po*

non po88e excnsarent, negarentque Imnc in modum
convenisse mecum , seduloqlie postularent, ne id ab
ei8 exigerem, in aliquot dies rem dietnleram , tempns
dana cin, nt, quid deberent mihi, agnoscerent, et ofíi-
cio suo uti non refragarentnr.

PoBtea quum accersito Francisco JacnBsith, coe-
pissem eum alloqni, ut curaret apud milites partém
meam praedae tertíam, id esse et sui et coUegae cius
ofíiciam , nec paterentar me iure meo fmstrari. Cae-
pit tonc detrectare ac dicere, secns se eam conventio-
nem, de qna mecum transegerant, intellexisse ; milites
pauperes esse ; solutiones iliis raras fieri ; et alio abi-
túros, fii id ab eis exigere ur&ferem. Vicissim ego quo-
que eidem respondere, quae ad rem et aequitatem me-
am pertinere videbantur, ac potissimum illud, milites
pudorem mihi apud omnes homines offnsuros, si me
his commentis elusissent. Caeterum ab eo, et a coUega
eius, qui üde obstricti essent mihi, requirere me, ut
exequerentur, quod res mea postul^ret, nisi deesse
suo officio constituissent. Atque ita hunc in modum
aliquamdiu summisse colloquutí , in ea démum erupit
verba ; captivum se nunquam fuisse, neque in hac arcé
Agriensi cuiuspiam esse velle. Miratus tunc, quid ho
minem corripuisset, subiunxi, en quiduam hoc esset
tam intempestivae querímoniae ; non esse eius nec lo-
cum nec causam; meque ab eo nihil minus expectassci
quam orationem huiusmodi. Atque ille iterum, et item
tertio simile replicans, et serio id quidem se se agere
et loqui dixit. Ceterum quoniam a seruitio arcis huius
cessare statuisset, missionem et licentiam ab ea die
dari sibi postularet. Versus tunc ex admiratione in
stuporem (^nam puduerat me quasi non liberum homi-
nem, sed mancipium habuissem), adlmc rogauerani. ut

huiiifiiDodí omitteret , nisí forte iocaretur. Vernm de-
nno commeatu poBtulato, vebementiori animo subintu-
lit, serio ae mecnm agere, nec caioBqaam captínum
esse velle. Tunc plane animadverti, eum dedita opera
ab officio Buo et a coneortío meo decedendi occaBio-
nem orgere , et quaerere, quippe quod ei causam ad
id veniendí nullám omnino praebuerim. Commotus ita-
qne Bupra modum, qnandoquidem bÍB verbÍB iniiiriam
íieri mibi putaveram, ipae quoqne vicisBÍm cnm eo
queBtoB, quod huiusmodi exprobrationem ab eo nun-
quam expectaverini, qnodqne semper ab initio liberum
atqne ingenuum hominem habuerim, eaque cauBaomni
etiam houore íUum prosequi amoreque complecti Btu-
duerim, dixi, eum non iuBta neque legitima expoBtuIa-
tione Qti ; caeterum nt palám teBtatum faciam omni-
buB, integram ei apud me fuÍBse et esBe libertatém,
abiret, et pro voto buo, quam efflagitaret, haberet miB-
Bionem, esaetque a Beruitio huius arcig abBolutUB.
Quod coníirmaturus adhuc congtantius, die quoque po-
stero hoc idipgum illi uunciavi Higque omnibus aine
ulla vei contentione vei iurgiis inter noB actia, poBtea
qiioqne familiariter conuiximus, dnm expleret annum,
relatumque mihi efit, optato id miggionig ei accidiBBe,
petiturumque íuigge eam, et gi nulla affuiggí't occagio,
non offcrente gége igta. Atque hoc medio temporili,
interveniente carniBprivio, oonvivium et ipsis omuibuB
ofiicialibug , et militibuB ingtitueram. In quo pogt pri-
mum ferculum, et antequam incaluigaent vino, allo-
qnutort una omnea, me non avaritiáe Btudio partém
praedae ab eÍB tantopere exegiBge ; Bed primnm, nt
exiatimatíonem meam inter eoB, et pares meoB tuerer,
deínde nt haberem, quod subinde illia darera, et qno-
^dianÍB eorum petitioníbuB, vei in parte aaltem aliqia

satíBfacerem. Quum ab iiiitío quicqnid vei equorum
vei sellarum vei tapétám vei aliarnm rerum, quae
mihi aut donatae sünt, aut in sortem cesserant ex
TnrcicÍB praedis, id totam eisdem erogaverim, nec
vei nnins minimam petitionéin irritam fecerím. Usn-
ruBque bac libertate erga íUob etiam ímpoBterum,
nunc quoque me hoc convivio propinare ac dono íIIíb
dare, quicquid de memorata praeda ad meam partém
pertinuerat. Nemine interim deliberationÍB huinB meae
facto conBcio, ut res inexpectata maiorem energiám
habnÍBBet, et agnoviBBent omnes, me non lucra, Bed
animoB et voluntateB eorum captare, Btndereqne, nt
in arciB hnius Bernitio hilareB conservem. Quod a me
factum qnantis mox acclamatíonibns exceperunt, niliíl
attinet dicere. Sed qnidam argenteiB etiam donis fae-
runt mnnerati, tanta mibi Bit cnra in boc praeaidio conti-
nendo. Sic itaque, Glementissime Rex, bábuit bc nego-
tíum Francisci JacuBBitb. Absolaturas poBt eum etiam
Ladislaum Zelemiri ProuiBorem. qni etiam bnic loco
parnm ntilis. Vix enim reperiri posBunt, qni non Btn-
deant potius suis loculis, quam quornm gratia aBBn-
mantar. Et quia tot officiales , et tot eorundem giné-
cia consumebant, qnicquid fere et in meam, et in mi-
litum, et in arcÍB partém cedere debuisset, qnnm ipse
aliter cessurnm speraveram, opinioneqne deceptns
8im, nondnm sero eBt ad errorem reparandum. Statui
itaqne in pristinam formám baec tría officia, in dno
videlicet, revocare, totque gineciis valedicere. Sciat-
qne clementer, Maieatas Vestra, annnum proventum
proxímum snpra quatuor etiam millium florenomm iri
auctam. Nec Stepbanum Zoltay movebo loco Bno^ qni
est bomo militarís, moderatuB, vigilans, obsequiosnB,
non elatuB, dexter in omnibuB, et fere qni boIüb est,

in qno hactenas oonqirieveriin De collég eios paríter

aentio, et fateor, qnae de optimo et streuvo riro fa

tenda aint; diasimili tamen sönt ingenio, et k iioii

alio modo etiam a ReveroidiMÍiDo donubo Strigoni-

ensi recesserat, qoam hoc ipao. Ac de liis aaii^ qaae

quod ad Maíeatatem Vestram wabomn et tanuütoo'

8Í118 deacripserim, sopplico hrnnilKme, digaelBr mSii

dementer veniam dare. Se enim dim mfld eMe fad-

endum, ot ad ongnem de re tota MaiesUs Vestra in-

formaretor. Censeremqae Mairrtafe Veüra Saera ap-

probante, id non eue evalgajidam, sed m enmILrm

pectore anpprimcaidam, ne vir bonn aliqao pacto de-

primeretar, etiam n ipse potiw dcbacro maáfuL

Nam ad hoc nmiqaaB com eo

me coegisaet.

De eo antem, qood ego
tom ac peditam, et novnm qaeadaB wilimtm
conBtitnere vellem. proxime qaidaa ad
Vestram detnlenint tMJat deneater Maiettaa Vettra
me qnidem nec omeom vei eqniteai tcI pedhea ex eo
iiomero moviaee. qai mihi in ecMiFeBtione a Sacratia'
sima Caeaavea Maiestate aarignati tant et ínqKHiitL
eomqne ordinem, qnem ab inilio teaere eoeyi, mmmt
eiiam teneo. oti paalo post pleaiat ad Maieatateai
Vestram perseribam. Qnem Deas <>ptiflns Haxiams
iocolumem et felicem eonserret ^á plsríaios anaon.
Agriae seconda Április 1559

vi.

Maximilián eseh kiriiynak Verancsícs Antal.

1559. apríi. 7. Sacra et Sereuissima MaieBtas Re^ia, Domine

(iomíoe mihí clementissime. Heri iam snb noctem bi-
iiaB a MaieBtate Vestra accepi HtteraB, qnarum iinae
de XXIIII.,aliaedeXXV. Mártii mensÍB datae erant.
HÍBque ín anlam revocatna, cnrram Bine mora con-
sceudam, et venire pro mandato summa celerítate ma-
tnrabo. Quamqnam me ad praefixum diem adfütu-
rum minimé sperem, quod et via longa Bit, et litterae
seriuB nonnihil redditae sint ; nec ipse iam adeo aptus
BÍm de currendÍB poBtis. Quod MaieBtas Vestra Sacra
dignabitur mihi gratiose ignoscere. Aceelerabo tamen
pro viribuB, quam maximé potero.

Qnas autem, et qua summa assignaverim deci-
mas dominó Francisco Pesthiensi, et dominó Sigis-
mundo Torda, iuxta quod antea facturum me recepe-
ram, ad nomen Sacratissimarum Maiestatum Vestra-
rum misi regestum, his litteris inclusum. Anno superi-
ore dederam eidem decimas florenorum 3667. In qui-
bus coUigendis ac reponendis, si diligens cura ac fru-
gi adhibebitnr ; haud dubie non exiguum adferent
proventum, Idque subsidii ad commeatus arcium, et
civitatum, quae cura Maiestatum Vestrarum servantur.
ab Agria puto non contemnendum főre, accessurum-
que multo maius; si aliae quoque contuleriiit Eccle-

siae. Deus Optimus Maximus Saram Maiestatem Ve-
stram incolumem servet ac felicem ad multos aniios.
Agriae VIL Április 1559.
Eiasdem Vestrae Sacrae Regiae Maiestatis.
servitor subiectissimus,
Agriensis.

VIL
Veranesícs Antaluak Ferdinánd császár.

Episcopo Agriensi Antonio Wrancio.

Ferdinaudus etc. Reverende devote fidelis nobis 1059. Maj. s.
dilecte. Hodie redditae fuerunt nobis litterae tuae,
quas die 28. proxime elapsi mensis Április scripsistí,
et benigno ac grato animo cognouimus, te ifer per
nos tibi iniunctam obseqnenter suscepisse. Itaqne te-
denuo clementer hortamur et requirimus, ut id, qnan-
tum unqaam fieri potest, promoveas. Ne quid enim
impedimenti tibi exhibeatur causa viatici, scripsimus
Consiliariis Camerae nostrae aalicae Viennae existen-
tibus, ut tibi illico necessarias impensas submini-
strent, quibus huc venire queas Id quod tibi ad me-
moratas litteras tuas clementer respondere voluimus.
Datam Augustae Vindeliconim die 8. Maii 1559.

MOVUM. HUNG. HUT. 8CBIPT. Xi^l.

vin.

VeraBCSÍcs ADtalnak Donzellíno Jeronos.

1669. jón 25. Amplissime ac ReverendÍBsime AntisteB, summa

mihi observantia colendísBÍme. Misit ad me superío-
ribus diebns Jacobns Swada, vir humanissimns, ac
totins antíqiiitatis consnltíssimus, tunm illud ernditis-
simnm scríptam, in quo de mea quadam oratione qnid
sentías, illi explicas ac declaras. Ulam ego quidem
ea de causa Víennam miseram, nt docti alicnins virí
iudicíum ac limam experiretnr : non eam tamen di-
gnam esse iudicabam, qnae a tanto viro periegeretar.
Sed qnando res ita cecidit, non mediocriter mihi snm
gratulatos, oblatam mihi esse occasionem. qna quod
antea cnpiebam, illnd oportone facere iam possim.
Multomm enim vocibns atque commendatione permo-
tns, meus in te animus ita affectns fait, ut taam mihi
benevolentiam summis votis expeterem, et cnm ab-
senti mihi aliter, qnam per litteras non liceret, pndore
tamen qnodam, ne id facerem, deterrebar. Verám
qaod antea temeritatis ant arrogantiae főre iadica-
bam, iam aeqaitas atqae officiam iare qaodam merítő
a me videtnr exigere ac postalare. Etsi aatem epi-
stola tua statim lecta, at id facerem, animam meam
accingebam, ac salutationem adornabam ; Principam
tamen aliqaot, qai non longe ab hac civitate absant,
et plarimorum etiam hic adversa valetado efíecit, at
qaod sammopere capiebam, hactenas facere non po-

tnerím. Et lícet nnnc etíam me negotia non levia dí-
stringant, sine insigniB tamen ingratitadinís nóta hoc
officii diutius dífferre me non posse iudicavi; atque
ideo moram hanc praeter meam animi volantatem,
initío deprecandam duxi.

Porro antem, 8i antequam Bcriptam tuum perle-
gissem, quemadmodum mihi in animo constitntnm erat,
litteras meas ad te dedissem ; non aliad certe mihi
argumentum proposuissem, quam nt tuam mihi bene-
Yolentiam conciliarem. Sed cum tu in eo, snmma pro-
fecto atque incredíbili humanitate ac facilitate, ultro
mihi illám offeras et concedas : a proposita mihi ma-
téria ac iuBtituto videó discedendum. Totum enim
in gratiarum actione me esse oportere, facile animad-
verto. Utinam verő ea mihi esset dicendi vis atque
facultas, ut quod animus meus, eximiam tuam virtu-
tem et Divinum ac immortale in me meritum intuens,
intus concipit et complectitar, verbis etiam aptis con-
seqni illud posset. Nam quemadmodum ea benefícia,
quae sponte ín alium conferuntur, magis grata, iucun-
da atque accepta esse solent, quam quae precibus
aut alia ratione impetrantur auf extorquentur ; ita tua
in me voluntas atque animi propensio mihi accidit
quam gratíssima ; ac me longe plus debere iutelligo,
quam si meae in te observantiae ac studio ut respon-
deres, illám ex ofíicio detulisses. Anget verő tua etiam
in me merita, quod de me tam magnifíce et sentias et
profitearis ; magnum enim quid est a laudato viro lau-
dari, a quo omnis abest assentatio, ac delícias fa-
céré, animi ingenuitas, nobilitas et candor ilium non
sínit. £go sane meorum et laborum et studiorum fru-
ctum non mediocrem percepisse mihi videor, qui tale
ac tam honorificum testimonium ab excellentis rndi-

cii viro accepi. Faxit Deu8, ut baec mihi lans merítő
contingat; quae magni profecto mihi aestimator. Nec
enim est hoc disBimuIandum, quod obseurarí non po-
test, sed prae nobis ferendum. Trahimnr omnes landis
gtudio, et optimüs quisque maximé glória dncitor. Nul-
lám etenim virtas mercedem aliam labornm pericnlo-
rumque desiderat, praeter unicam hanc laudis et gló-
riáé, qua quidem detracta, quid rogo est, quod in hoc
tam exiguo vitae carricnlo, et tam brevi, tantis nos
laboríbus conficiamus. Scio equidem generosos ani-
mos, veramqne virtotem nihil peregrinnm aut extrin-
secum morari, sed seipsa contentam esse. Ego verő
homo snm (ut ille ín comoedia inquit) et humani a me
nihil alienum puto. Cum autem hactenus de me ab.
iecte admodum atque hnmiliter senserim ; si quid in
posterum mihi arrogabo, tuo certe testimonio fretus
illud faciam, cuius iudicinm secutus meas vigilias non
parvi amplius aestimabo.

Idem tamen mihi tecnm, quod Aristoteli cum
suis interpretibus accidit. Ut enim illi, dum in eruen-
dis suis sententíis laborant, ac de proprio sensu solli-
citi sünt, multa ex iirgenii felicitate , et doctrinae co-
pia et ubertate excogitant, quae ille certe aut nun-
quam, aut eo in loco minimé cogitauit : ita in mea
oratione examinanda tu omnes virtutes et rhetorica
ornamenta invenisti, ut per te quidem nihil in ea de-
sideretur. Cum tamen in ea facultate tantam mihi pe-
ritiam non ausim attribuere; optarem sane in arte
omnium utilissima, et quae mortalium vitám et com-
moda iuvare plurimum potest, et in eloquentiae prae-
ceptis me adeo profecisse, ut quantum in me agnoscis,
tantum vére etiam reperiretur. Sed de te idem, quod
de vítro alieno colore infecto arbitror iudicandum. Ut

enim solis radio eo percusso, eodem colore alia afíici
videmuB, ita intellectus tni lumine factnm est, ut qnod
intus in te latét, mea in oratione esse iudicares. Dn-
plici eqnidem affectu anímum menm permoverí inter
legendnm sensi. Laadibns enim non expectatis hand
m ediocríter sum affectns ; deinde meae inscítiae con-
scientia et reprehensione non leviter snm deiectus.

Porro antem, gratissimnm mihi offícium fait,
quod qnae in eaiudicasreprehendenda, nontantumhn-
maniter atque amice, sed snmmo etiam indicio ac prn-
dentia adhibita indicasti; ac tantum abest idnt aegre
feram, ut eo nomine gratias agam, easque habitorns
8im immortales : illis enim sublatis in hominum repre-
hensionem minns incurret, atqne ita melius meae exi-
stimationi érit consultnm. Alioqui cum ego Apellem
imitatns, doctornm indicio illam exposnerim singula-
ris benefidi loco, tanti viri admonitio a me est acci-
pienda, et patior sane libenter ab ernditis viris eam
reprehendi ; non idem facturns, si quis ineptus sutor
aggredi idem vellet. Quid tamen mihi in animo fnerit,
cam illa scríberem, explicare nnnc inportunum minimé
snm arbitratus.

Imprimis ego de Zacharia Dolfíno tam bene me-
ritns sum, ut et recuperatam valetudinem suam, et
existimationem quoque mihi apud omnes acceptam re-
ferat; ac pro beneficio, meam in pátriám restitutio-
nem me iussit expectare ; de qua, cum nunquam serio
cogitarit, me tamen integrum annum suspensum te-
nuit. Quo in tempore aliae in pátriám redeundi ratio-
nes, quae mihi aliunde aflfulgebant, et contemptae a
me Bunt et neglectae. Tanta mihi erat de Dolfino
concepta fiducia ; qui tamen perpetuo mihi illudebat.
Ac nisi clarissimus vir Paulus Theupolus, Venetus

tum Viennae orator, invito ac repugnante Dolfino me
monuisset, aliam mihi inenndam esse rationem, nec
me ab eo pendere amplius debere, meam diutíus ad-
huc spem suspendere ille volebat. Aegre quidem ho-
minis parum candidi fraudem ac impoBturanii nt par
est, tali ; eam tamen semper dissimulavi, nec ullum
quidem commoti animi indicium ín mea oratione vo-
lui apparere ; cnm coram Seuata illó, in quo Dolfini
etiam et affines et cogoati multi essent futuri, seda-
tum ac mite dicendi genus ab initio mihi proposuisBem.
Quidquid verő de illó a me est dictum, rei gestae est
narratio atque história. Cum enim diuturnioris meae
in Germania morae causam patres edocere yellem,
ea a me história necessario fűit recitanda, in qua eam
putabam me modestiam adhibuisse, ut nemo ex ea
offendi posset. Nam nihil minus cogitavi, qnam expo-
stulationem illi scribere. Cum tamen praeter meam
opinionem te offendi videam, idem de aliis, qni eam
lecturi sünt, mihi est verendum ; atque ideo ea pars a
me omnino est immutanda.

Quod verő ad tituium attinet ; ego dum illam
scriberem, nuuquam putavi a me declamationem, sed
orationem esse appellandam. Verum cum illi iam ab-
solutae argumentum praefigerem, et umbratilem pu-
gnam illam vocarem, ne a communi et veterum et re-
ceutiorum sententia discederem , declamationis titulo
eam nomínavi. Uactenus enim ita sensi, nullum alind
inter declamationem et orationem, quam inter schia-
roachiam (így) et legitimum certamen esse discrimen.
At nunc te praeceptore didicí, declamationi maiorem
quamdam vim ac totius actionis vehementiam esse
peculiarem ac propriam. Duorum igitur alterum est a
me faciendum ; aut nervus intendendus, ac maior vis

in adversaríoB adhibcDda, ut qnod declamationis est
proprinm, in ea non desideretür (quod tamen mihi,
meam coram clementíssimo Senatn cansam agentí mi-
nimé videtar consultnm); aut, si mesedatum esseper-
petno oportet, ut oratio possit apellari, ex argumento
eam partém toUere est necesse, in qua dico, me hoc
scrípto exercere volnisse. Id verő posterius tuo con-
silio fretns facturus snm libens; cnm ita in oratione
postea nihil sít immutandnm. Et ad summám quidem
laudem pertinet, quod me non puerorum more decla-
maré, sed oratoris modo vis orare. Tum verő mihi
dolebit plurímum, in eo statu esse res meas, ut in ac-
tionem ea non sit proditura ; cum hactenus certa mihi
spes nulla se ostendat, qua in pátriám restitutus, e
suggestu (quod maximé cupio) recitare illám possim.
Licet; ut inquit Hesiodus :

éXntg év ^oioiaiv avtknixoi őe d-apovreg,

Quod praeterea modeste etiam significas, ad de-
monstrativum potius, quam iudiciale genus eam perti-
nere ; cum vitae, morum ac gestorum prolixam satis
narrationem contineat, id quoque libenter légi, et gra-
vis ac seria est admonitio. Cur tamen ego in alterum
genus retulerím; ea fnit ratio.

Cum genera miscentur, ab eo, quod potissimum
causae scopum spectat, fit denominatío ; cui reliqua
veluti deserviuntacfamulantur. Atque ideocum prae-
teritae rei actio sit instituta, ad iudicium putavi me-
rítő referendam ; quo verő maiorem apud iudíces fi-
dem facerent argumenta, tota illa de vita et moríbus
commentatioestadiecta. Res quidem extra causam, de
qua agitur, quam etiam Aristoteles noXiTeiíSv fioxdriQÍav
ac iudidorum depravationem ac corruptelam appella-
vit Ea tamen cum in omni fere Bepublica, ac prae-

sertim Veneta, maximo 8it in nsu, ac vim habeat po-
tissimam, miniiue a me fuít neglígenda. Si meae hae
rationes tíbi non probantnr, tno iudicio facile conce-
dam, nt alind genns nominetnr. Te enim dnce me er-
rare posBe vix puto.

Themistii philosoplií orationea aliqnot, e Grae-
ci8 Latinas per me factas, ante aliquot menses in lu-
cem dedí. Earnm exemplum unam ad Stradam mnltos
iam dies mÍ8Í, illnm obtestatns, ut primo qüoqne tem-
poré curaret ad te perferri. Nec dnbito, quin diligen-
ter id fuerit euratnm. Eas ego quidem non dignas
iudicavi, quae a te legerentnr ; sed qnando rem non
magnó adeo me stndio confectam, tibi non displicuisse
animadverti ; non pntavi me rem tibi ingratam factn-
rnm, si liasce etiam orationes ad te darem. Animi in
te mei voluntas, non muneris tenuitas fnit spectanda,
quod ut boni consulas, etiam atque etiam rogo.

Stradam ego antea amabam ; at nune me illi de-
viuctissimum esse oportere videó, qni tanti viri bene-
volentiam mibi concíliavit, quae certe ingentis tbesau-
ri loco mihi aestimatur.

Deum Optimum Maximum rogo, ut te omni ex
parte felicem reddat, ae tuam mibi benevolentiam
perpetuo conservet. Vale. Norimbergae die 25. Junii
anno 1559.

Reverendissímae Amplitudínis tuae

observantissimus
Hieronymus Donzellinus
Doctor Medicináé.
Kívül: Reverendissirao Agriensi Episcopo, Dominó

mibi colendissimo.
Vcrancsícs jegyzéke : Redditae Augustae X. Julii 1559.

IX.
Maximilián cseli liirálynak Veranesícs Antal.

Ad Maiestatcin Regis Bohemiae Maximilianam.

Hodie Sacratissimae Maiestati Caesareae Pala- 1559. jui. 12,
tinus Rheni, perorante Virtembergensi Duce, praesti-
tit feudalc iuramentum, praesentibus Electoribus dno-
bus, Maguntinensi et Trcuereiisi, et Salzburgensi Ár-
chiepiscopo, non foris in propatulo ordinariis ceremo-
uiis, sed intra aedes Suae Caesareae Maiestatis,
pompa alioqui satis et celebri,etfrequenti. AdestDux
etiam Bavariae, sed huic actui non interfuit.

Diebus autem snperioribus attulerant ex Galliis
tabellaríi, enm Regem in hastiludio a collusore ín
fronté snpra alterum oculum gravissime et fortuito
fuisse laesnm, quodqne de incolumítate eiusdem oculi
periclitaretur. Triduo post ex aliis tabellariis cogni-
tum est, miuorem faisse eum casum, quam fuerat ante
perlatus, et quod oculus Regis esset extra periculum.
Mirabilis sane casus, et, ut aiun^ din praedictus an-
tea a mathematicis.

Domus quoque Reverendissirai domini Quinque-
Ecclesiensis funesto casu afflieta est. Heri dum ser-
vitores quidam eius cum meis una prae hospitii fori-
bus circiter noctis crepusculum inambularent animi
causa, Álemannns quidam temulentus illae pertransi-
eus, Hungaros eonvieiis incessebat ; unns ex eis im-
patientiiis ferens iniuríam, convíciantí colaphum incu-

tit : ille in hnnc gladium strin^t, veniimtqQe ad ma-
niiB. Ibi Alemanniis clavamm ictibus gnvissime pol-
satos et Tulneratm, mox a concnrsn eina yiciniae ad-
inyatur, noatri verő cednnt, et hospitinm repetant.
Atque eo tánc forte qnidam alina ex eodem domini
QninqueEccleaienaifl famnlítio regrediena a foro in-
nocens, ac omnino rixae inscina, in Alemannoa iramm
adhnc plenos sinisteríore sno fato impingit, creditus-
qne a fnrentíbns ex adversariis onns, a tergo per co-
Btas alabarda tranBfigitnr, et moniento yitam finit,
qoia praecordia nimis enorme voinns exceperant £a-
dem nocte Alemannoa qnoqne pnlaatna clavia moritor.
De Pontificifl Summi aegritudine varia iam in
diea nnnciantnr. Et licet qnidam reatitntnm, qnidam
gravins afflictnm esse hjdropisi sna nnncient, qnae
umbilicnm ei anperaase dicitnr; iUnd tamen affirmant
fere omnes, morbum hnnceilaetalem főre. Nec deannt
medici, qni dixerint Octobrem proidmnm, vei forsi-
tan Septembrem etiam non evasnmm. Qnod nt est in
solios Dei notitia, sic ab eius Divina Maiestate reii-
qna expectemus, Vestramque Sacram Regiam Maie-
statem incolnmem et felícem dintissime ex omni
parte conservet Augustae Vindelicornm XII. Jnlii
1559.

X.
Rapicíos Endrének Verancsies Antal.

Hamanissime et ornatisBime Sapici, salve. Sum-i659. jqi. n.
me sane extitit mihi tua et grata et íücnnda epistola,
qaa doctíssime et elegantissíme perseqnntns es ma-
gnifícentissimam apparatum ainplisBimi Archiducís
Ferdinandi, qno Sacratissími Imperatoris nostri , pa-
rentis verő sni charissimí, cnm Bohemornm nobilitate
prímám ab initio foeliciter Imperio in Pragensem ur-
bem V. Idibus Novembris excepit et celebrauit. Id-
qne qnnm ob narrationem eins scita dignissimam, et
quod adhuc ad me a nemine alio tam amanter, tam-
qne luculenter descripta fuerit; tum quod statim ini-
tio ipsins amplis et evidentibus testatns fneríB argn-
mentis, qnanti et meam erga te faceres benevolenti-
am, et tnam mibi uotam atqne perspectam esse velles.
Nimirum quod me nnllis temporíbus oblivioni esses
traditurus, ut qui per tot, perque tam longinquas pro-
vincias cursitando, Imperatoriae Maiestatis archivo-
rum mnnere occnpatus, perpetuo mei tecum memóri-
ám cirenmferres. Parnm boc etiam contentns, nisi ad-
didisses, quod me snmmo et singnlari studio coleres et
obsemares.

Rara profecto et peculiarís est is^a amoris erga
me toi signiíicatio, qnam ostendis mihi, et qna velnti
contestatione qnadam, qnantopere me complecteris,
fidem mibi facere yidearís. Quod qnidem, etsi magna

cum voluptate accipíam, et de me mains qniddam ali-
quanto sentiam, sic absente talí viro et amatas et ha-
bitus, non tamen quieqnam in me eiusmodi comperio,
quo merito a te tanti fíeri, et tantum amari deberem.
Nisi fortasse (de quo nihil dnbito) aeqne sic omnes
amare et complecti consnevisses, qnos ex tua virtnte,
ex tuorum mornm, ex tui denique candore animi tam
vehementer amandos et complectendos tibi esse exi-
stimes. Id enim affectuum plerumque iis inesse sólet,
quorum ingenia ad integritatem et virtutes comparata,
ut ipsi et doctissimi sint, et pollent summo iudicio,
summa probitate ; ita de aliis improbum esse censent,
non aeque in eo niti, ut amantes redamentur.

Quum itaque videar haud falso fortasse intíma
quadamtenus genii tui esse assecutus , nec ignorem,
quid soleat expeti ab amicis, en ipse quoque par de
me tibi, humanissime Rapici, deffero et ingenue polli-
ceor, me et te, et virtutes tuas peculiari honore ac
studio prosequuturum (uti iam diu prosequor) tuum-
que sic erga me redamaturum amorem ob ingenii et
eniditionis tuae praestantiam, ut pláne intelligas, ni-
hil mihi viris doctis et vera probitate pollentibus esse
in vita charius, amantius, venerabilius. Quumque in
te has animi dotes lucere videam (quod sine assenta-
tione loquor) merito equidem statuo, mihi te amantis-
simum esse debcre. Habes haec ad epistolam.

De oratione verő, quam in funere Caroli V. lm-
peratoris Caesaris Augusti Optimi Maximi eras ha-
bi turus, non est, quod obiter pluribus agendum mihi
esse censeam. Piacúit tamen mirifice tota. Et inpri-
mis argumenti et generis eius piacida, commodissima-
que dispositio ; tumque encomiorum tanti Caesaris
nuUum fermC; licet strictim, non attigeris, tanto ta-

men iudicio et ubertate pro loci et temporis ratione
omnia commemoraris et perstrinxeris, ut haud dubie
habere mihi sit visa, quo ad eximiam sui commenda-
tionem, snmme etiamfuisset complexa et in lucem ex-
petita. Qnandoquidem illa etiani vis ei pathetica non
defuerit, quae in funebri oratione exigi consuevit,
adeo ut facile auditornm animos non solum in commi-
serationem maximam, sed etiam in ardentissimum tam
inclyti hisque saecalis necessarii Imperatoris deside-
rium movere potuisset, bí faissi^t recitata. In nnam
dumtaxat eius dlctionem, consideratione ni fallor,
examinandam incidi, quae mox occurrit in principio,
ubi pronuntiationem tuam ob luctum et consternatio-
nem velís esse excusatam, si quid mollius ac fractius
protulisses. Nam in loco huiusmodi, quum consterna-
tionis dictione iuxta luctum posita, pro perturbatíone
(quemadmodum ego quidem arbitror) uti volueris,
quam usurpant secus bistorici ; nescio, an eam a me-
tu an a moerore desumpseris. Si a metu, ex quo sem-
per ducit suam originem, quam in loco simili recte
sit posita; in quo nuUum ímpendeat subitum perien-
lum, puto esse expendendum. Si verő a moerore,
aeque etiam videndum est, ne minus proprie fuerit
coUocata. Sed de boc bactenus. Quod ut liducia ami-
citiae nostrae voluerim mea non satis tanti attingere
censura, ita et temeritatem, si temere me putabis
egisse, deprecor, et te veniam precor. Caeterum ipsam
quoque remitto tibi oratíonem, non alia quidem causa
serius, quam quod eam diligentius legerim, tua com-
positíone atque energia deleetatus. Vale. Augustae
Vindelicorum XVII. Julii 1659.

XI.
Maximilián eseli királynak Verancsies Antal.

Serenissimo Regi Bohemíae Haximiliano.

1659. jai. 18. De reditn Maiestatis Caesareae ín Austríam etsi
divinare citra errorem difficile sit; brevem tamen au-
dio polliceri, quaiitam pro deliberatíone praesenti Snae
Maiestatis. Sed prius Constantiam , nti ferant, dehinc
Enipontem inviset, et tandem Viennam, Deo comite
revertetnr; ignoratur tamen terrane an Dannbio.

De valetudine Snmmi Pontíficis ainnt, esse deplo-
ratum. Yivit tamen adhnc; sed opinione mnltorum,
qui ex űrbe seribunt, non diu victurus, qnod ad hy-
dropisim , qua deiectas est ínitlo, coliéi etiam acces-
sere illi dolores. Mirae omnium de excessu Sanctitatis
eins volnntates sünt, sed qni dinturniorem vitám illi
palám precari videantnr ; putantnr, in suis animis ce-
lerius enm decedere optare. Faxit Altíssimus, ut id
demum de sua Sanctitate fiat, quod Ecclesiae Catbo
licae commodo sit.

De Rege quoque Galliarum liabemus fere pária.
Superioribus diebus in hastilndio a collusore suo of-
fensus fuerat snper alternm oculum circiter superci-
lium. De quo vnlnere gravia primi huc attnlerant ta-
bellarii ; secundi salva omnia, tertii denuo non de ocn-
lo tantum, sed etiam de vita eins dnbia. Nnnc iam de
obitn qnoqne rnmores adfernntur ; qnod tamen adhnc
nemo andet affírmare. Qnicqnid antem verins conse-

quetur, perBcribam. Dens MaieBtatem Vestram con-
sérvet. Augustae Vindelícorum 18. Julii 1559.

XII.
Oláh Miklós esztergami érseknek Veranesícs Antal.

Ad Reverendissimam D. Strígonieiisem.

A Praefectís meis Agríensibas factns sum cer- 1559. Jai. 19.
tior, Egregium dominnm Simonem Forgach acrip-
siase ad eos, mandátum 8ibi fuisse a Maiestate Regis
Bohomiae, domini mei elemen tisaimi, utmeas decimas
Diatrietuum Gagy, Rwzka, Nadasd, Fyzeralya, Gal-
zeech, Lyzka, Zemplén, Tolchwa et Benye pro se
servitiorum suorum nomine eolligat. Quod ego, quum
quidem satis decimarum hoc anno Maiestatibus suis
deputaverím ad Cassoviae et Sáros conservationem,
persuadere mihi nequaquam possum, id Maiestatem
suam fecisse. Quum his decimís alienatus ab Agria
tenuissimae sane redderentur reliquae, quibus per
annum arx ea esset sustendanda.

Rogo itaque Dominationem Vestram Reveren-
dissimmam, velít pro servitiís meis non gravate hoc
negotium meum Regiae Suae Maiestati exponere, et
ab ea mihi ad eundem dominnm Forgach se rium man-
dátum obtinere, ne se ingereret in meas decimas, ve-
litque sonsiderare, quo loco Agria posita sit, quibus
periculis laborét, et quam magnum praesidium coga-
tar foyere publico Regni commodo.

Credebam ad hoc usque tempas, bonnm enm mi-
hi esse amicnm, ut sünt domini fratres eius caeterí,
praesertim verő Reverendissimus Dominus Varadien-
8is. Hanc tamcn iacturam si iiiferre mihi perexerit,
Dominatio Vestra Reverendíssima videat, qníd me
qnoque conari oportebit ; qunm amícus noster non sit,
qui nostra bona toUit.

Scripsi antem Michaeli fratri meo, nt hoc man-
datnm apudVestram Reverendissimam Dominatíonem
sollicket, quod supplico , dignetur ei reddi videre, ubi
fuerit expeditum. Qunm ego hic apud Maiestatem
Caesaream reliqua expediví, et mi8i illi omnia, quae-
cunque ad eius profectionem Agria visa sünt esse ne-
cessaria.

De hoc autem meo praesenti statn nihil est ad-
hnc constitntnm; Maiestas tamen Caesarea ín ipso
primo meo ad eam aditu patefecit mihi, cnr me ad se
accersivisset. Initio erat me in Angliám enm legatio-
ne missnra , postea in Urbem, et qnidain de Gallia
quoqne nonnuUa referunt Sed quia nondnm cansae
dictamm legationum satis adnltae prodeunt, mea qno-
qne remoratnr expeditio; Et vellem, hic adesset Re-
verendissimus dominus Jauriensis, quod non cesso
suggerere, ut ipse tamquam probe notus Pontifíci
Románam sortiatur, alia quaevis mihi pro iudicio
Suae Maiestatis cederet; qunm me non mediocríter vi-
deatur Romána reddere sollicitum diffícultate suae
causae, et rerum confnsione praesentis saeculi.

De valetudine Summi Pontifícis aiunt esse de-
ploratum; quemadmodum haec Italica nova signifí-
caut, cum his litteris meis missa. Yivit Umen adhuc,
sed opinione multomm non din victurus, qnod ad hy-
dropisim, qna initio deiectns est, colicí etiam dolores

illi supervenirent. Mirae omninm de excessn Snae
Sanctitatis voluntates. Sed qui díuturniorem vitám illi
palám precari videantur, ii pntantur in animis celeri-
orem ei desiderare obitum. Nos EccleBiae commoda
metiamur, et sincerius pro vita eius Deum exoremus,
quem adeo domui Snae Divinae Maiestatis videmns
neceBsarinm, magnumqne dnbium sit, an similem ei
successorem consequemnr, nt hís iam uostris saeculis
rarum e coelo simile donum.

De Caesareae MaieBtatis reditu, etsi divinare ci-
tra«errorem difficile sit, brevemtamenandeopoUiceri.
Sed príns Coustantiam, quodfenmt; iiide Oenipontem
inviset, et tandem, fortasse cnm Septembri, pro Ma-
gnifíci domini Palatini nostri vaticinio Viennam re*
vertetnr. Dnbinm tamen est, per Tirolimne, an Dann-
biali navigatione.

De tractatibns Imperii nondum asseqnntns snm,
nt hie novus adhnc homo, altiora. Videó tamen, omnes
Principes in Maiestatem Caesaream esse inclinatos,
et bene in caeteras omnes eius volnntates propensos,
praeterqnam in eam, quae est de religione restituen-
da. Qui quidem nodus magnus est turbator et dilator
omnium reliquomm. Necse admodum ad explicandum
facilem adhuc praebet. Sic enim ii Lutherani manere
vellent ad Concilii tempóra. Nostri tamen Catholici a
prudentia et dexteritate Caesareae Maiestatis , quae
sane et summa est., et admirabilis, sperant successus non^
exignos, neque vanos. Qnum in his regionibus magnó
sünt adhuc et numero, et viribus ; valdeque dolendum
est, quod apud nos tamfacile, tamque lateet male intel-
lectae huiusmodi religionis novitates amplectantur.

Adsunt autem hic trés Electores, duo Ecclesia-
stici, Moguntinensis et Treverensis, tertíus verő sae*

MOHVlf* HUllO. HI8T. — 8CRIPT. XIX. 4

colaris Palatínus Kbeni, qui 12-a hniuB instantís Ja-
lii praestítít Suae Oaesareae Maíestatí fendale inra-
mentőm. Adest et Archiepiacopiis Salzbnrgensk, et
Virtembergensis ac Bavariae Ducea, cnm reliquormn
omniam Stataum nunciis, iamqne calidius et ad con-
clnsionem aub boc Suae Caesareae M aiestatifl abitn
tractant Diaetae proposita. FaxitAltÍ88ÍmiiB9ntconcln-
dant, quaecnnqoe poblicis CbristianitatÍB rebns con-
dncent.

De Rege Gallianim baec babemus. Saperioribos
diebuB in bastilvdip « eoUnsore offensna fnerat sípra
altemm ocnlnm eirelter snpercilia. De qno vnlnere
gravia primi bnc attnlerant tabellarii , secnndi salva
omnia. Jam nnnciant tértiig enm non de ocnlo tantnm,
sed etiam de vita laborare. Qnicqnid deinceps eonse-
qnetnr, perscribam.

Gaetemm qunm bnc ipse appnlissem 24-a Jnnii
satis salvns, die postero clementíssime a Caesarea
Maiestate exceptns, ab lllnstrissimo et tteverendissi-
mo quoqne Cardinalí Angnstano invitatns snm ad
coenam, fuiqne tnnc praefatornm dominomm Electo-
rum dnorum Ecclesiasticorum, et Reverendissimi do-
mini Salzbnrgensis Archiepiscopi conviva, meqne
magna humanítate et gratía salntatum babnere, qnod
me, ut intellexi postea, omnes ii Principes videre et
alloqni cnpierant. Idque arbitror, ob res Tnrcicas, de
qnibns etiam tunc, qunm nna sumns, familiarissime
interrogant. Verum de Imperii rebns, qnaecnnqne post-
hac conseqnentnr, plnra poUiceor, nbi plnra et videro
et didicero. Quod alioqni érit magnó snmptnnm meomm
dispendio. Qnia nescio , an nnqnam in tot Regnis ac
Provinciis, quas latissime peragravi, civitatem vide-
rim Angusta cariorem. Dens boné, qnam pmdenter

et opportnne Reveredissimi domini Jauriensis et Cha-
nadiensis snbduxerunt sese huic voragini. Solns ego
símplex, nec baculum nec peram ferens, páram etíam
bene calceatus, presto sum, quocunque iubeor mata-
rare, gnarus me ipsum nec senio, nec nlla aegritodine
corporís excuBandi. Cuins ne inopiae qnoqoe creditor
satís alioqoí loqnaci et quernlae. Adeo me perdit titn-
lüs amplior et opinio hominis liberális.

Sed igno8cet mibi Reverendissima Dominatio
Vestra, qnia nequit is non assidoe lamentari, cni et
foris res angnsta sit, et distrahitar M tumnltnatar do-
mi. Propterea rogo, dignetnr et me M Agriam meam
babere commendata in bac mea absentia. Audio enim,
milites meos equestris ordinis pertorbatissimos esse
in solutione stipendiomm tam diatina. Sant ex eis non
paaci, qai iam ab anno ferme integro nihil solationam
acceperint. Agantqae qaicqaid velint, qai de re Agri-
ensi ampliora referunt, et affirmant nostris Principi-
bas, qaae ex veteribas regestis compatant; vernm
non pars eias Episcopatas proventnam tertia 400
eqaitibas et 300 peditibas, sed ne omnes quidem trés
possent saffícere hoias temporis et bac Regni fortnna.
Nec fit a Praefectis illis páram, qaod bactenns sem-
per faerit satísfactam peditibas; qaoram stipendia
per annam novem ferme millia florenornm exigunt.
Isque numerns an compleat triam partiam qaamlibet,
Dominatio Vestra Reverendissima sola potest iadi-
care. Supplico itaqae Maiestati Regiae, at Agriensi-
nm dignetnr gratiosam habere caram, et eis velit ex
praesenti contribntione Regni impendi aliqnid, vei de-
cimarom earnm pretia reddi iubeat, qaae a me hoc
anno depntata snnt Snis Maiestatibas. Alioqai ex hoc
defecta nihil est boni expectandnm. Qaippe qai mili-

tea proxime etiam inCapitiiloprotestatí snnt concnrsa
facto, brevi se omnes inde abitnroB, nisi eis Bübven-
tam fuerit ; adeo inopia dicnntor in furorem esae per-
motOB. Qnod negotium Vestrae ReyerendisBímae Do-
minationi, et Magnifico dominó Palatino, immo etiam
Magnifico dominó Bathyany, si adernnt, potíasimnm
commendo. Quibus et obseqnia mea perpetoa offero,
et omiiia precor felicia. Angnstae Vindelicornm 19-
ma Julii 1569.

1559 jiil. 25.

XIII.
Líszti Jánosnak Veranesics Antth

Ad doniinam Joannem Lysthinm.

Proxime raptim per postám Caesaream seripsi
Vestrae Egregiae Dominatíoni, sed nihil attígeram
de rebüs novis , pressus aliis ploríbns negotíis pecu-
liaribns. Nunc iam sciat, Henricnm Regem Gallíamm
e vivis excessisse, casu sane mirabili et raro. Die
Junii XXIX. prodíerat in hastiludinm, ubi a coUn-
sore supra alteruro oculnm propins tempóra ictns
hastae spicnlo, X. Imius instantis Julii decessit, quod
vulnus nullis remediis curari potuisset.

Nunciant ea die, qua parabatur hastiindium, et
erat evulgatnro, Regem quoque in arenam descensu-
rum, venisse ad eum uxorem et filiam sollicitas, sum-
moque studio et summis precibus institisse, ne in cer-
tamen, esto quod ludicrum, descenderet; visnm, se
per eam ipsam noctem in somnis vidisse, liasta illnm
a collusore vulneratnm, et mortuum ex eo vulnere.

Venim superante fatorum necesBÍtate, et charíssimo-
mm píetatem^ et secretíoris coiasdam praesagí huma-
ni animi, minimé alioqni vani providentíam, Regem,
ut magnanimum et alienuma snperstitione Principem,
ríBisse contra, et feminas cum boís visis tanquam sn*
perstítiosas summoviBse, atqoe isse in ludum, et ca-
anm, nunqnam fortasse similem in Prineipibufi andi^
tnm, incnrrisse, qnem evitare facile poterat, bí tam
salubribas, revera nescio feminarnnme, an boni on-
iuspiam angeli monitis obsecnndasBet. Tabnlis testa-
menti, qnas biduo anteqnam moreietnr, condidit mo-
nitu medicornm, qni deBperatam dw salntem praedi-
xerant, tría fertnr fílio in Regnnm Bibi BnccesBaroin-
innxisBe : Ut Oatholicam et orthodoxam religionem co-
lat ; Philíppnm Regem patris loco habeat ; et initam
cnm eo pacem ac affinitatem fírmisBime servet : fíli-
nm verő obBeqnenter patri parniBse, idqne inreinraii-
do et chyrograpbo Bno eodem in vestigio ratnm f e-
cisBe, Bednlo patre exigente, qni et patriae qnieti con^
snlere, et móri vacnns omni Bollicitndine volnerat
ChriBtiane, et pie , et sapienter confecit omnia. Sed
ego volnÍBsem, qnartnm qnoque adieoisset ; nt idem
filins mox a sno fnnere Bocíetati Tnrcicae renuneiaa-
set, qna ipse simnl cnm Francisco patre sno tot cbri-
stianomm myriadas perdidisset. Ad qnod fortasse ad-
movebitnr hoc patemae mortis exemplo. Qnippe qni,
qnnm a primis Regni sni anspiciis nonnisi bella chri-
stiana sitiverit, foverit, nrserit ; nnnc a pace cnm ad-
versario facta, videtnr ea a Deo indignns esse indi-
catns, nt qni dissipet gentes, qnae bella volnnt

De Pontifíce Snmmo iam habemns meliora. Re-
spirasse dicitnr ab aegritndíne, qnamqnam gestetnr
adhnc, ^et catharro molestetnr. Proximi tabelUrii at^

tuleruut, iterEius Sanctitatemad Lauretanam primum
Beatam Virgínem apparare; deinde Patavinm qnoqne
conceaanram, propter thermas Apponensea. Penna-
8um ei est, ea curatíone revalituram, et victnram ad-
hnc multo ulterins, qoain pro opinione muItoniiD.

De Caesareae Maiestatia redito vix eat, qnod
certo po88Ím qnicquam pollicerí, qnia hoc Eioa Ma-
ieBtatís coDBÍlium Diaetae hnias Imperialis ratíone
videtnr varíari. Alioqui proxime decretnm erat mox
a conclu&ione eius, qnae in quatrídoo sperabatiir, prí-
U8 CoDstantíam, deinde Enípontero invianrani, sic po-
stea Viennam reditnram cum Septembre; incertnm
tamen, terrane an Dannbio. Impedientíbna hoc Con-
8tantien8e iter etiam medicia. ob aeatus SyriL Qnare
tota haec res adhuc est in Buspenso.

De negotío mearum renim nesdo qnid fit, qnid-
que 8it fnturam. Sermo qnidem eBt de quibuadam le-
gationibns, quarum una mihi servaretor : Bed adhuc
maturantur. quod non sünt adaltae. Et ego interim
egregie consumor sumptibuB, íobbub a Caeaare , nec
famíliám , nec eqnoB díminuere. Satia tenni, subaidio
adiutuB. DeuB boné, quam prudenter, quam commode
duo ReverendÍBBÍmi domini JaurienBÍs et Chanadien-
8Í8 Bubduxerunt seBe huic voragíni. Ego rudia et 8im-
plex praeBto ubíque 8um, quocuuque vei leviaaima
aura evocor. Attamen non cesso iam t^olicitare Cae-
8arem« ut remittar Agriam ; Bed non exaudior. Et bí
mihi dominatio VeBtra credit, non Bum omnino Bine
perturbatione animi, quamquam in laeti88ima, pol-
cherrima, felicique et Bitu et coelo civitate; verőm
tam cara. quam nulla alia in pluribua Regnia, qnae
Bunt mihi peragrata. Pecuniae siquidem hic non ex-
pendontor, Bed effunduntur. Nec alind habét, qao tan-

tam iacturam uobÍB reponat, quam Neccherinum et
Rhenense vinum. Qnod utramque genus tam est sua-
ye, amoenum et salubre, quam qno per omnem vitám
uti posBem, nec Agriensi desiderato ; adeo stomacho
meo conducere videantur. Verum facessat et Necche-
rinum et Rhenense vinum cum Augusta et Rheno sse^*
Ego Agriam mailem incolere, etiamsi sit mihi diutiai
trepidandum, et cum militibus contendendum. Haec
de^rebus novis, quo me praemissis solvam.

De aliis verő illud est. Egregius dominus Simon
Forgach párat vim quibusdam decimis meis, quarum
omnia descripsi et ad Maiestatevi Regiam, et ad Re-
verendissimum dominum nostrum communem, petiiqne
Buppliciter, ut Maiestas Eius dignetur ad eum mandá-
tum dare, quo serio iuberetur, ne easdem decimas
meas praesumeret attingere, quibus etiam Agria opus
haberet. Et quia scripsit ad praefectos meos, id sibi
ab eadem Regia Maiestate mandátum esse licentiae,
quod eredére minimé possum ; monendus esset eodem
mandato, uti arbitror, ne talia de tam pio et iusto
Principe in vulgus spargeret et disseminaret, quod
videtur Sanctissimae eius famae non mediocriter de-
rogare. Alioqui sic fiat; ut Eius Maiestati placuerit,
modo ne ego indigne diripiar, vei potius Agria ; quae
prívata suis huiusmodi alimentis, aegre profecto con-
servabitur eius praesidium, mihi autem esuriendum
érit.

Cui utrique malo ut tempestive occurratur , do-
minationem Vestram Egregiam obnixe et frateme
rogo, velit hoc mihi mandátum, ubi de eo fuerit con-
stitutum, non gravate expedire, et fratri meo, qui il-
lud aollicitabit, dare. Quam amicitiam atque officium
per omnes occasiones promereri non negligam. Et

dominatio Vestra Egregia feliciter valeat Angostae
XXV. Julü 1669.

XIV.
Nádasdy Tamás nádoriak Veranc sics Aatal.

»ii^. 10. Kgo Angnstana cívitate visa, dominia qnoqne
Kle(^toribu8 , cnro aliqnot Imperií Principibna salnta-
ti8, et pauculis pecuniis, qnas tnnc habebam, aatis 8i-
ne iilla fnige insumtís, denuo redii in pátriám vei boc
solo fortnnatus, quod redii; praesertim ista tempe-
State, qua nunqnam incommodins abfuisse Agria po-
tuissen). Compertis eniro legationum canaia, qnamm
propter unam accersitns fneram, dilatia, inatiti, et in-
genio t(»to, et totÍ8 viribus, nt me illínc, nt ita dicam,
cxtralicren), cxterebravique satis ex sententía, nec
tanicn cuni indignatione Caesareae Maiestatia.

Ktsi itaque Maiestas Sna domnm me dimisii a
praefaturnm tamen legationum alteratra non absolvit,
qnaniquani Bummo Btudio consnluerim, nt nec in An-
gliám ad Lutheranos Catholicum, nec in Urbem non-
dnni confirmatum mitteret Episcopnm, praesentinm
tem|)()ruin contemplatione ; ne quae novae in Maiesta-
tem Suam contorquerentur calumniae, vexatione mi-
iiistcrii. Egique siimmo conatu, ut ex confirmatia ali-
quis niittcretur, et potissimum dominus Jauriensis;
quae cum Maiestas Sua non tanti mihi habenda esse
visa faisset innuisse, dixissetque etiam, nihil interessé,
si vei Catbolicus in Angliám, vei non confirmatna (in

ürbem) proficisceretur Episcopus; destitit plura lo-
qui, et me dimisit, adiiciens, ne ne omnino iam exem-
tnm putarem. GratioBe et benigne omnia. Sic ego sa-
tis laetus Agríam propero, vei extorsero, vei non ex-
torsero aliqoid stípendiorummeismilitibns, de quibus,
ni8i Maiestates Suae curam gesserint, undenam ego
potero, prorsus non videó. Interím tamen melius érit,
nt sim cnm meis, qui iam miram licentiam osarpanint,
credentes, me dudám ad Indos dicessisse, inde nun-
qnam reditnnim.

Novarum autem rerum, cum moverem Augusta,
nihil tale occurerat , praeterquam quod Maiestas Cae-
sarea, revocatis in gratiam Palatino Rheni ac Bava-
riae Duce, maiore quodam consensu eorum Principum
aggresBa est aliquid de religione constituere ; vix ta-
men aliud speratnr faturnm, qnam ut 8ic utraque pars
permaneat, quamquam in mutna pace et qniete, donec
liberum et fírmum qnodpiam ntrisqne comitinm detur.
In id miriíice Lutheranis incumbentibus, nt a 8uis
dogmatibus non removeantur.

Subsidinm verő, quod fínibos nostris obtulerunt,
vulgo iam ferebatur ad 500 millium florenum esset
accessurum ; exile quidem satis, et tanta difficultate
collatum, ut, 8Í domini Germani nostrÍ8 mali8 labora-
rent, et conflictarentur, nescio, an difficilius ad con-
tribuendum induci potuisBent.

De Comitiorum exitu credo iam confectum esse,
quia cnm AuguBta discedebam, decreta eorum seribe-
bantnr, et concluBione soliuB religioniB morabantur.
Quae omnia ubi ad calcem perducta fnerint, MaieBtaB
Sua concedet Monachium, atque ibi SerenisBimís filia-
buB Buis Balutatis, Danubio Yiennam dcBcendet. Nec
BcimuB omnino, quando hic MaicBtatem Suam habebi-

ínfínníor. panloqve

Atniam argentnis aTi

niílítaiD. et períciilo

noram npína ndentar

r^^rta properaftflem "

nalíom intereiff^ p^^i

inUrreiWM; neqojH cogitaadaB

Viennae 16. Avgwd 1569.

XV.
UregmkntJí P^l ^órí pispikMk VfiiMSírs iMal.

KcvcreiidiHftime domine faotor táuiqiaB patcr
obM^rvarMÜKftime. Salutem et semtioniin meoma com-
rnefKlaiionem. Quum iam praeseotes litteraa meaa ad
Vi^Mtrarn Hevcreiidíssimain dominatiiHiein hestemadk
Mi:ríptH>« liodíe eftsem daturuB. eius amit allatáé, qaae
ijiiod mihi tam celeríter occurreinnt, argomento faere
rfjaxirriíi. í|uarn ine paterne atque amanter coaplecte-
rctur. Af^o itar|ue illi gratiaB. et gratmn me eaae pari
offu'ht pfdlírcor. Oaeternm qnod ad meam attiaetred-
iriim , CUKI ego ii«jií immataniiii. sed quam matnrri-
murn ct tempestívÍBftimuin mihi contigiaae arbhror. Et
Hriat, egresHum mihi multo moleatíorem difficUiorem-
qiie füisHe. quam regreasum, quem etiam tanto atodio
cAptarím, opportunis occasioniboa adiutoa, ut ftidle

quivia íntelligat, reditu me vei uuo in vesti^io offeu-
8um nou faÍBse. Nec de Principum voluntatibus BubitÍB
multa reBpondeo ; qnia et PrincipeB et reram domini
sünt. Verum bí cauBa Romanae legationÍB non faÍBBet
ulterioB dilata, Anglica verő nondum ad maturitatem
perducta, de quibuB ambabuB plura dicam coram, hand
dnbie Romána mihi designabatur, quod longius do-
miuatio Vestra ReverendÍBBÍma aberat. Utcunque ta-
men accidít, ego laetíor Agriam repeto, quam vei Pe-
tii limina, vei SanctisBÍmi Papae domini nostri pedes
adÜBsem; qnantumvis et timendum illic Bit, et cnm
insolentiboB militiboB conflictandnm. Mire enim me
sollicitat cura tanti confínii, et tntela decimaram, quae
iam etiam a fidelibus nostrorum Principum patiuntur
vim. Adeo nulla UBpiam defensione protegimur ; adeo
impunitate raptorum pesBum demur.

Ubi autem Bcire desiderat , Viennaene consi-
Btam, an ulteríns pergam ; sciat me Agriam petére,
idque hÍ8 fortasse diebus Bex ; daboque operám, ut
VeBtram ReverendisBimam dominationem non praeter-
eam ubicunque occurrerit ; cniuB et conspectus, et con-
Bvetudo, ut est mihi Bemper iucundÍ8BÍma, ita nunc
profecto etiam desideratisBima est cupiditas, Bolito
amore et securitate cum ea colloqui.

Quod verő apud Sanctum Georgium vinis tam
elegantibuB, tamque bonis melonibuB fruitur, gaudeo
et gratulor, Bed non invideo. Quia et Augustae ubus
RhenenBÍbuB et Neccaricís vinis, credo me bene ha-
bitaram, dum attigero AgrienBia. Deus boné! quae-
nmm his nobiliora, et pectori meo convenientiora esse
poMent Decennium vitae mihi adiicerent, bí haec
potare perpetao possem. Adeo etiam peregrínae res
perfectíores sünt, ubi ortae, quam quo devehuntor.

De meloiiíbuB nihil dico ; Augustae enim nec melones
suiit, nec nlli frnctos. Sed Iiic iis iam exemi fameni,
et accingo me ad Agríana peraica.

Postremum de obitu Papae minimé verő ; viyit
enim, et Papatum Btrenue gerit Morono exhibnit pro-
cessum, enmqne degradare, ac aaeculari iudid tra-
dere intendit, ni8i se legitimé exporgaverit de ob-
iectifl

Couiplnres etiam Lntherani, qui in carceribns
8uis tenebantnr captivi, revocavemnt pnblice ex mg-
gestiu quae deliberaverant hereseon. Inter qaoa et
BelgramouiuB noster habitus est, fiiiMetqae dndun
liberatuB, si monasticam veatem resumere voluiaset.
Vernm quia dicitor renuiBse, adhnc in Ripetta vinc-
tus liaeret cum alÜB multis. Haec fnernnt, qnae ad
Bnas respondenda habui. Bene et feliciter valeat .Yi-
ennae XVII.Augusti 1559.

XVI.
Verancslcs Antalnak Pécsy Gáspár.

fiuff. 21. Reverewdiösíme Domine et patroné aing^aris.
Servitutis commendationem perpetuam. Ut alias Ve-
strae dominationis Reverendissimae, ubi snm, memor
esse soleo, propter eam, qua iamdndnm erga me nti-
tur, pietatem et benevolentiam ; sic cnm hodie Petms
Soos ad nos huc venisset, didici stúdiósé, quam recte
valeret V^estra dominatio Reverendissima, et nmiqnid
ego redire Viennam possem, antequam Veatra domir

natío ReverendÍBsima seu A^iam, seu alio iter insti-
toeret Gognovi abitnram brevi, nec haesuram Vien-
oae usqne ad reditmn Caesaris, quamtumvis illi spe-
retur maturoB. Et8i ígitor molestum est, videre me
non posse Vestram dominatíonem ReverendisBÍmam,
neqne salutare, antequam Vienna abeat; tamen non
potni non brevi hac epistola testari, qnam sím amans
nominiB atqne ornamentorum Vestrae dominationís
Reyerendissimae, et precarí bene Vestrae dominati-
oni ReverendisBÍmae, qnocnnque demum iter sit Ve-
Btrae dominationi Keverendíssimae Bnsceptnm. Desii
possidere conceBsam mihi feriaudi facultatem ; qnare
idjoperam dabam nnper, nt primo quoqne tempore in
aniam reverterer. Sed ecce obvinm milii scriptum Re-
verendisBimi domini Quinque-Ecclesiensis, qno admo-
nebar, ne hinc discederem ; Bed expectarem MaieBta-
tis Gaesareae, domini mei clementisBimi adventum,
qni fntnms eBset celerrimus. Hic nunc itaqne cnro
cnticnlam tantiBper, dum certior de certiore adventu
Caesaris redditus Viennam me conferam. Aliter non
accidit, quam pntabamns ; nimirum cunctatur Caesar,
praeter Reverendíssimi domini Quinque-Ecclesiensis
opiüionem, et meam expectationem. Vellem equidem
in aula iam esse, partim ob mandata Caesaris, partim
mea ipsius causa ; decet enim me domini mei clemen-
tem in me volnntatem agnoscere. Sed non videó, cur
me in íncertum proficisci oporteat. Et omnino, multns
esset labor, iter nsqne ad Caesarem absolvere, nec
poBse tamen consistere, sed redire recta. Huc acces-
snra esset haud dnbie et snmptnnm magnitúdó, prae-
sertim per öermaniam, quae loculis mediocribus est
inimica. Quamobrem et propitio Caesaré, nec mala
ratíone hic me ad tempus posse consistere mihi per-

suadeo. Egi autca Vestrae domÍDatíoni Reverendisfti-
mae de decimís gratías, ago et nunc, qnas possam maxi-
uias, quaudo non posaam aliad ; mailem enim pecnliarí
aliquo aervitntis geuere teatari, non conferri in iiQrratiim
hanc Vestrae dominatíonis ReveFendiaaimae benefi-
centíam. et ouinino magiii facere me Veatrae domi-
natíonis Reverendissimae benignam in me volnnta-
teni. Sed cum Veatra domínatío Reverendiaaima Ion-
giua abeaset sub menni ad meos reditnm, et mandata
Vestrae dominationia Reverendiasimae esaent a prae
fectis Vestrae dominationia Agriensibna in parte mn-
tata, nec esset colligendi mihi facnltaa idonea, euni
quem eonsequi }>oa8e videbar Veatrae dominationis
Reverendissimae píetatia in me fmctnm Petri Cerey
amici mei íideí conimisi. Et ai antem ne haec qnidem
vnlgaris est adversnm me Vestrae dominationia Be-
verendissiniae beneüceutia, tamen uberiorfatumserat
iiuineris Vestrae dominationis Reverandiaaimae fru-
ctus, si non íuisdet divisuni id a Praefectis trifariam.
Non queror de Vestrae dominationis Reverendissi-
simae beneíioentia ; non decet enim, nec faa est. Ulnd
tantuia nioneo, quid niilii sit actum, postqnam manda-
ta Vestnie dominationis Kevereudissimae misi Agriam
(le (lecimis mihi donatis. Facturus eram hoc antea,
nisi certo mihi persuasisseni, Vestram dominationem
Reverendissimam profectam in Gallias. Sic enim erat
mihi per dominum Leweldi nunctiatum, eredi ab omni-
bus Vestram dominationem Reverendissimam Au
gusta reeta profecturam in Gallias. Novarum rernm
equidem nihil habeo. Quare Vestra dominatio Reve-
rendissima ignoscet mihi merito, si ieiunam et vacnam
rebus novia a me acceperit epistolam. Servet Deus
Vestram donn'nationem Reverendissimam aalvam at-

qne incolumem muItÍB annis. Ex Sarwar XXL Augu.
stí M.D.L.VIIII. Eiusdem dominationis Vestrae Re-
yerendi88imae servitor

Gaspar Peczy.
Kívül : ReyerendÍ88Ímo Dominó Dominó Antonio
Verantio Episcopo Agrien8i, Maiestati8 CaeBareae
Con8Íliario etc. Dominó et patrono 8ingulari.

xvir.

Telekesy Imrének Verancsícs Antal.

Ad Dominum Emericum Telekesy.

Magnifice domine. Sigismnndus Balassa decima8i559. aag.24.
nostras, immo Suae Caesareae Maiestatis domini no-
stri clementissimi, violenter occupat, et eas ín sua re-
digit horrea contra omnem aeqnitatem et inra Regni;
neqne contentus bac direptione tritici, vinís etiam mi-
natúr. Qnod nt potentins perfícere possit, a vicinis, nt
a Magnifico dominó Bebek, a dominó Gaspare Ma-
gocby, a dominó Joanne Alagy, a dominó Simoné
Forgach, et ab omnibns aliis, a quibns potest, auxilia
gentinm soUicitat. De qnornm integritate atqne amici-
tia, qaom nobis diffidentia nulla sit, tum certe nequeo
in animum indncere, passnram Vestram Magnificam
dominationem, ut quipiam ex capitaneis suis bona
mea, yel potius Caesarea, hostiliter invadant et diri-
piaiit Propterea E^udem rogo, velit buic licentiae
auctoritate sua, qua in istis nostris finibus potitnr,

atqne emineat, occnrrere et tuerif 8i non bona mea,
at saltem ea qnae snnt Suae Caesareae Maieatatia ;
qunm Agria, et8i mihi 8it data, et meo nomine tenea-
tnr, Caesareae tamen Maiestatí omnis iníuria et omne
damimm infertar, qnodconqne a qaocnnqQe Agriae
inferetur. Qnemadmodum Magnifica dominatio Ve-
stra brevi ex mandato Snae Caesareae Maiestatifl
ad eandem dato intelliget; nt videlicet aaccarrat
Agriae, nec eam ab hninsmodi violentibas diripi sinat.
Quod cnm factnra Bit, magna com Caesareae et Re-
giae Maiestatüm gratia, tom certe et ab nostra ami-
citia reddentur illi debitae et officiosae gratiae. Deus
Eandem feliciter conservet. Viennae 24-a Augusti
1559.

XVIII.
Pécsy Gáspárnak Veranesíes Antal.

Ad Uominnm Gáspárom Pcccium

9. nu^. 26. NuUae uuqnam litterae tuae ad me quovis tem-
poré, et qnamvis breves perfemntur, quae mihi grati-
osissimae et suavissimae non veniant Idqne eo potis-
simum, quod ut in dies amorem et beneyolentiam tn-
am erga me experior cumolatiorem; ita etiam qnas-
qne posteriores tnas litteras locupletiores officüs re-
cipio. Quemadmodnm in his videre licnit, qnas pro-
xime dedistiad me Sarvario; mihique sic in hia omni-
bns rebos, quae expetnutur ab amicis respondere et

satisfacere videarís, nt me in die8 tibi reddas obli-
gatiorem. Atqne hoc, nt vírtntes tnas iam in Incem
poBÍtaa agere in me pláne perspicio, ita eqnidem et
redamare te, et debere tibi non recnso. Vernm ommis-
sia his, nt in vetere amicitia anpervacaneis, mei qnod
tam amanter, tamqne sedulo meminerís , re qnídem
praeBtas, qnod verbis poUicerís, et me qnantnm ame8,
teataris, fidemqne mihi facis in re minimé dnbia; qunm
iam dndnm habes persnasnm, Tibi me esse charissi-
mam. Hincqne est , qnod et videre me optaveris, et
aane merítő etiam dnbitaveris, an me videre potnisses,
8i te Viennam contnlisses ; qnod pláne nescieriS; hic-
ne ad Caesaris reditnm pedem essem fixnms, an recta
Agriam perectnrns. Qnippe qni nec ipse initio eredi-
derim, qnod vei quadridnnm essem extractnms Vien-
nae, Agriam festinans maximis itineríbns; pro^ter
tria potissimnm, qnae alias ex me intelliges. Quare,
qnod me hoc tempore non conyeneris, libemm te hac
soUicitndine facio, tna epistola contentissimns, qna et
desiderinm tunm probasti affatim mihi, et exhibuisti
praesentiam. Feriandi verő concessam tibi nuper in
agrícolatione tna facnltatem, qnod tute interruperis,
compatior. Sed probe facis, qnod a Caesaré, et tibi
et similibns tni clementissimo, din abesse nequeas. Et
si etiam somnias de officiis, qnibns Maiestati eins de-
beaa, geris te sane qnnm virtntibns tnis, tnm etiam
fíde tna dignissime, qni tanti Caesaris gratiam noscis,
et refrigescere erga te, qnod etiam prndentissime co-
gitas, non pateris. Vernm et Reverendissimns domi-
nns Qninqne-Ecclesiensis, fráter meus mihi semper
obaervandns, qniqne te singnlariter amat, amicissime
teeiim egít, esqne non infeliciter nsns optimo qnoppi-
am angeli tni monitoré, ne in eam Angnstanam snmp-

MOIIVM. HÜKO. H18T. 8CRIPT. XIX, 5

tunm voraginem recederes, cui te tam tempestive
eripneras ; praesertim quam et Imperii Principes vix
eam tandem anfFerre poterant, et ta miniis eases Cae-
sári necesaarius in Auatríam redennti. Bene itaqne
eat, qnod a Charíbde illa tantiaper abfneria, qmnn et
ipse nanc etiam ea tenerer, niai me aumptnnm magni-
túdó valedicere illi compnliaaet Deos boné, in eiyi-
taté locnpletissima quanta est annonae, et omninm re-
rnm caritaa, quanta plebia mendicitaa ? Paaanm per
plateas non feci , in quo manipnlos panperam non oc-
currerit. Et si quaeria, cetera mille trecentoa talleros
intra VII fere Iiebdomadaa decoxi. Magnnm amie mi-
hi et impendinm et dispendium , snpra mille militea
foventi Agiiae. £t id solum relatnm lucri est, qnod
in töt Principum Imperii notitiam veni ; si modo hoc
in ambitione, vei fortasse etiam in vanitate mihi non
posueris. At piacúit utique, quod meae reliqnae re-
rum experientiae hoc etiam accesserit, qnodqne nec
yideram nec didiceram, et viderim et didicerim, miri-
fice interim deleetatus favore et gratia duorum Electo-
rum, Maguntinensis et Treverensis, et Augustani Car-
dinalis, ut maximorum Principum, ita et Praelatorum
summae moderationis et humanitatis. De decimis non
oportebat te memiuisse, fuereque etiam gratiae super-
vacaneae. lUud tamen dolui, quod praefecti mei minus
sese pro mandato meo tecum gesserint liberaliter.
Qnod tamen a me alio tempore reparabitur tibi. Et
praefecti valeant, qui suas dumtaxat crumenas omant,
meis quoque parum consulentes , etiamsi amicia meia
desint. De me verő, quod postremo seribis, pntasae
te, diu profectum esse in Gallías ; haud dnbie ea can-
sa eram accersítus a Caesaré, ut aut in Angliám^
Aut in Urbem legátus mitterer. De qnibua dnalma le-

gationibns ab ipso Caesaré intellexi ; sed vnlgo Gal-
lica qnoque deferebatur mihi. At impedita [|Gallica
Henriéi Regi8 insperato obitu; Anglíanaeque et Ro-
manae eansis nondum ad maturitatem produetis, am-
bae snnt in alind dilatae tempus. Sie ego laetns hi8
oceasionibns domnm redenndi, omnem indostriam ad-
hibni, ut id voti obtinerem. Nec fefellit me, ut videa.
Verum an omnino alterntri legationum hamm exemp-
tü8 8im a Caesaré , alias dicam , quum una erirnns.
Nnne seíto, Serenissimum Regem Bohemiae obviam
herí Saeratíssimo Caesari Lineium versus movisse
hine; me verő intra quatriduum motnrum Agriam,
tnnm nbique futnmm. Vale. Viennae 26. Augnsti
1569.

XIX.
Oláh Miklósnak Verancsics Antal.

Reverendissime domine ; domine fautor, páter et 1559. sept.
patroné mihi colendiBsime. Salntem et servitioram
meornm perpetuam commendationem. Memor filialis
mei officii, qnod Vestrae Reverendissimae dominatio-
ni debeo, nollem omnino recenti isto suo Inctu, intem-
pestiviore qnappiam petitioné Eandem attingere. Sed
qnia res est eiusmodi, qnae vei moram, vei dilationem,
vei etiam silentium non videtur admittere, quod non
pancos competitores sit habítnra, nbi primnm fuerit
notior ; existimavi, mihi etiam non esse subticendum^
Vestrae Reverendissimae dominationis benevolentía

• 5*

liS

ot ^ratia froto uo luiliircseadem praeríperetur. qniim
a\l moaui Kcclcsiam pertineat, miliiqae, 8i forte ta-
iui**ciu. ot a Maiestate Caesarea, et Veatra^Revcren-
iU:ii$iiua iUuuinationc obiiceretur, qnod^ vei ailaiafienL
vol »oriu$ fui^soiu I«Hiuutu$.

Prcoatus itaquo vcniam, oro atqne obsecro Ve-
sCraiu UoYcroiulidsiuiam domínationem filiali fídacia,
volit patorno i\\ oo favere niiki, ut Praepositura Agrí.
oiisis uiaivu*. qiuuu habuit venerabilia condam Geor-
gina Hona. ncpos Vostrae Kevereudiasimae domiuati-
oni». ct uiou^ trator uiíhi nuuquam aine dolore nomi-
naiulus. UíorvMiMuo l>\>iuitio nepoti ineo, Reverendis-
(ikinü voio louvlaui Tctri Berislavi a\imculi mei ex so-
roiv pvvMiopoii, iuvcui anuonim XXVI non illiterato,
ot nuuo i tiam hi$ partibiis niea et impensa et cnra
littori^ iuiumbiMiti. iaiuque s^itís idoneo ad subenndnin
nmmiA ot Sacn^íi Kívlosiao ordiues, conferatnr; si
torto alii oui)'piam e\ $uis huiu$ gradiis eam conferri
noUot Nov» obsivro, putet. id eo me uomine ab £a-
ilom postuhuv, quvHl vcl dolorem, hanc ipsam Prae-
nosituraui in sna os$o potodtate, vol qiiod ignorarem,
iinantnm oiilom Vostrao Koverondissimae di>minationi
doboam : sovl 4uuni voroar. ne ilIam qiiiapiam et mihi
ct Vostrao liovcriMulissiniao dominationi alienu8, et
nraosertíni oxtornns obtinoat, ad nemiucm potius,
nuaiu ad Vostraiu doniinationeui, mibí síngnlarem pa- >
trooinatorom el bonotaotorom, pro ea voliii accurrere.
Et sio ounuissii otiam prolixitate verbonim, ne do-
lenti et dolorom augoani, ot taodíum aflferam moeatifl-
sinio 8110 temporo tanquam inprudens, iternm atqae
iteruni oro, digiietur bonigno hano petitionem meam
exaudire, ot adosso huio uieo nepoti apud Caeaaream
Maiestatem uioo uomine et sua anthoritate, pro per-

petuis meis servitiis. Alioqui si oflFeudo hoc Vestram
Beverendidsimam dominatíonem, paratus sum non hac
Praep08itnra sola, sed Episcopatus etíam mei magna
parte carere potíus, quam eins amore et gratia. Et Deus
eandem conservetincolnmem. Cassoviae 16. Septem-
bris 1669.

XX.
Hruztan pasa budai beglerbegnek Verancsíes Antal.

Ad Hraztanum Passam Budcnscn Bcgicrbegum.

Domum nos a Caesarea Maiestate , dominó meo 1559. sept 28
clementissimo incolumen rediisse, boni vicini nsi offi-
cio, hi8 nostris litteris Vestram Magnificam dominati-
onem facimus certiorem. Nescimus tamen, unde fit,
qnod qnotiescunque domum redire nos contiugat, sem-
per invenimus veterem ordiuem, inter nos et vos din
iam constitutum, aliqua in parte esse perturbatumi
fitque hoc potissimnm vestrorum causa militnm, qui
assidue satagentes, nt nos omnino exclndant a do-
minio et possessione eorum bonornm, quae inter no-
strum et vestmm Caesarem communia ac dedititia ha-
bentur, haud dnbie dimidiatim vestri, et dimidiatim
nostri sünt iuris. Nec.enim aliaconditioneomuiaprae-
fata bona a Belgrado fere ad has usque superiores
partes nostras subdidistis vobis, quam ista ; ut videli-
cct ex dimidia parte vestro, ex dimidia verő nostro
Caesari censuales essent, non solum pensione redi-

tanm, sed etiam exhibitíone operam ac Bemtiorom.
Et hoc tamdiu , donec Deos Optímns Maxímiis inter
nos et vos in hoc Regno secns constítaeret.

Qaem ordinem in retínendis huinsmodi inter not
et YOB bonÍ8 , 8ine qnerela matiia, qnim omnes retro*
acti semper Beglerbeghi Badenses, anteceaaores do*
minationis Vestrae servavemnt , fecerantque Zang-
zacchog quoqiie suos servare, procnl dubio convenit
ex communi aequitate, nt Enm Vestra qnoque domi-
natio servare non gravetnr; ne si prorsns confonde
retnr et pertnbaretnr, miseri etiam Bnbditi in dies ma-
gift tam per nos, quam per vos, vestra tamen cansa
et indignatione Dei affligantor, ac de terra couBomen-
tur, qnemadmodnm fierí iam qnotidie videamns.

Caetenim ne Dominationem tnam plnribns deti-
ncamiis a negotio ; proxime, qnnm rediissemos domnm,
íntelleximus, quod Zangzyacchns Hatvanensis Haz-
zanbeguB colonum quemdam nostrum de Maklaar,
Albertnm Molnár, detineri apnd se fecisset, et ab eo
qiiadringentos ílorenos, cítra et eius adeo magnnm de-
meritum, et iiiris ac iustitiae aequitatem extorsisset
Qiiod prorsus contra eam legem fít, qua inter Gaesa-
rem nostrum et vestrum iam ab iuitío conventnm est,
quod similes dedititiitam vobis, quam nobis, et tenendi
Bunt et oensendi.

Nam non a quolibet quilibet colonorum hniusmo-
di dcditorum sive nostro sive vestro homine, pro cu-
iusque arbitrío vei potius furore subito, corripiendus
est, et ad nuditatem usque deplumandus; quando iam
quaelibet villa, quodlibetoppidumpersolverit tríbutom
stato suo tempore , quod prímum Pricipibns, deinde
officialibus suis debeant. In reliquonecvester Caesar
vult eos' profecto distrahi, nec noster. Et palám est,

nos pro uostri Sacratisaimi Caeaaria parte nihil aliud
ab eÍB exigere, nisi quod est ab initio in conventíone
ordinatum, et quae ad officialinm aliquam snstentatio-
nem pertíneant Extorsiones alias nouattíngnnt^prae*
sertim qnales attingunt vestri nltra Caesaris vestri et
spahiae sni tribnta, nti non ita prídem attigit Al-Aga,
qoi colonos meos in Tall ja maitavit florenis mille ;
qnam ininriam nondnm satis beue concoximus ; et nnne
hic Hazzanbegus, qni ab hoc Alberto colono, nobis et
vobis commnni, 400 florenos extorsit, ad eumqne mi*
nime pertinenti, qnnm habeat alium spahiam snnm,
non alia pntamus cansa, qnam fortasse, qnod ín ter«
ram spnerit, Inna et stella oriente.

Et hninsmodiomniaqnalia sínt, dominatio Vestra
Magnifica videt, eaqne impostemm, si impune fieri pa-
tietnr , nidlam breviorem viam ista inveniet ad per-
tnrbandam ntrínsqne Caesaris pacem. Qnam pacem
quo amore, et qno studio Caesar vester cum nostro
habere hoc tempore voluerit ; existimo dominationem
Vestram Magnificam, nt primatemetpmdentem vimm,
bene perpendere, me non ignorare, qui nnns ex eis
fuerim , per qnomm manus dicta pax tractata fnerit*

Quare qnnm hodie , dum has seribi ad vos face-
remus, enndem Albertnm Molnár, nostri et vestri Cae-
saris snbditnm, dimissum faisse cognoverimns, multo-
rum auxiliari pecunia redemptnm ; hortamnr Vestram
Magnificam dominationem, nt suis metam imponere
velit, ne latins et cmdelins in miseros colonos desae-
viant Sed,siqnideornmqnispiam deliqnerit; corripia-
tor moderate, et iure mediante, ut vivát, et postea eti-
am dominó suo utilis esse possit. Alioqni si ex parte
vestra hnic ordini et aequitati non obtemperabitar,ne
ex nofitra qnoqne toUerabitnr ; quia cogentnr defea-

dere et nianuteiiere dimidiam partém noatram praefa-
torum deditoram. Ultra qnod et Caesar meaa Imum
iiOD i^arns. corabit aane magnitadmeB GaeaariB ve-
fttri edoeendam. niai domiiiatio Veatim Haton pro-
víderít.

Qnam iterum atqne iteniin rogamna, vdH le-
río operám dare. at praefati sabditi dedititii aecareac
libere ad nos transire, et nobia ea pendere (posaint),
qnae pro dimidia parte dominó et Principi ano nata-
ralí debeaiit : nec in omni paasn militea veatri nostrÍB
militibus viaa ad haec procnranda obatmant, aintqne
illi8 moleati. Quia , aiqnid in eoa commiaerint hosti-
lius; Maf^iífica dominatio Veatra neminem debebit
culpare, niai se, qiiod anoa non inbibneriti qnodqne
eosdem ob buiusmodi inaolentíaa non caatigayerit
Neve ísta videamur ad Vestram Magnificam domina-
tionem sine recenti exemplo acripaiase ; nndina etíam
tertiuB aliquot ad meam Tallyam venerant Tnrcae, et
nnus promoto cnrsn ad vallnm nsqne oppidi noBtri
Agriensifl, nocte fere iutempesta, baatam ad portám
eius reliquit. Quod certe non admodom praedare fe-
cit , quia nocte ; quodque Constantiuopoli etíam, vd
per femiiiam nnam fíeri facile posaet, adiutam tene-
bris ; at luce clara vix et Alexander, et Hercnlea an-
deret. Houus itaqne ille milea non glorietnr tali fad*
nőre ; dominatio verő Vestra Magnifica videati qno-
modo etiam dormieutes provocamnr atque laceaaimnr.

De colonis autem íIIíb octo, totídem dedititiarnm
villarum indices, quos audio iussu dominationia Veatrae
diebuB superioribus fuisse occíbob , qnasi ipa! extitis-
sent turbatoreB paciB inter uob et voB Bcribere non
praetermittemuB. Quum enim ita iam in boc nostro
Regno BÍmuB commixtí invicem, ut vix mágia poasi-

dat nobis dominatio Vestra, inpoBBibile 6686,
e ne8ciamii8, qnid apud utrosqne agatur, ne
etiam co^tetnr. Et hoc non ruatici miseri
t, qnibirn agrorum dnmtaxvt colctodorum est
1 aliinudores rnstícís, qui lacra et qnaestnm
itnr, domininmque tenent rosticorum. Et, si
tana iidem miseri rustici aeqae nobis ao vo*
ando gratificantnr; saepius sane nobis men*
[nam vobis; quia plas a vobis timoris habent, \\

lobis, qnod nos membris nostris compatimor.
ubitare dominatio Vestra non debet, qnod ii,
ores diximns, ant certe eadem, qnae mstici,
1 viliora facerent ; si eomm conditione et sor-
. Amoto enim metu, leges qnoqne eontemnnn-
iominomm nimia clementia saepennmero por-
ditis secnrins peccandi facultatem.
0 dominationem Vestram Magnificam ex ani-
muTy ne crebrius hoc pacto in memoratos co-
imadvertat gladio; quia sic et terroré suo pa-
iciet ad exemplum, quodproponitmultitudini;
tos, qui corrigendi sünt, non delendi, neque
andi, inutiliter comsumet; eo quod aequalíter
a nobis atque a vobis.

)d reliquum est, scripsimus de his ad Magnifi-
linationem Vestram paulo prolixius hoc prin-
tnae nostrae notitiae, ut eam de modo et for-
ddi gubemandique colonos huíusmodi dediti-
sünt nobis et vobis communes, abundantins
em, si forte ab alio quopiam informata non
quín totaliter eos vobis usurpare non per-
\j nulla interim in re magis laborantes, qnam
ms pax sinceriter ex parte nostra conserve-
am ipsi nostri Principes ab armis conqnief-
un coloni eorumdem reparentor.

Sed et illudadíicimna. Heri equites qnoedam ve-
BtroH circíter X venisse in YÍllam noBtram Appaatli,id
arcem Zarwaskew pertínentem, et ibi unom militem
noKtrum occidÍBse ; atqae in eisdem ailvis nunc etiam
ad 40 circiter equites oberrare per hitibiila fortanan
oppericntes. Propterea bene videat dominatío Vestra,
quomodo Zaugzacchi veatri vobís obediunt, fíantqne
ne ista rum vestro scitn, an non ? nt poatea, quiun a
nofttris aliquid in tales acciderit , non in noa cidpa,
Bcd in V08 coniiciatur , falaaeque de nobis apud Sa-
rratÍBSÍTnam Caesaream Maieatatem noatram querimo-
niae non tranBferantur. Bene et feliciter dominatío toa
valcat. Agriae 28. septembrís 1669.

XXL
Pesti FereoezDek VeraBcsies Antal.

A<1 ílominum Franciscam Pesthy.

h.-.o. .Mf :.. ^^ domiiiatio Vestra Egregia fessa publicis ne-

{TotÜA, qiiac gesBit cum Magnificis domiuis Commissa-
rii8, liiu*. ad noB venire per aliquot dies non poasit,
conccdimuB, ut interini domi conquieBcat et salntem
( uret, donc(*' adveutum et prae^entiam eios reqoisive-
rimus. Nam qnum negotium, propter quod Eam Agri-
am venire cupimus, Bine Ea, vei homine Caesareae
MaiestatiB peragi nolumus; dominatío Vestra alind
nequit facere, qnam ut huc excurratperocto dies^quia
importat Etalioquiratio inter nosponenda est de no-

6trÍB decimig, tam anni praeteríti, quam praesentis,
ínxta qaod Cassoviae constitnimaa. Alioqui 8i venire
Dolnerit, magna perturbatione locnm hunc afficiet Bua
abBeotía ; ex qua non mihi, sed Caesareae Maieatati
damnam conseqaetnr. Ideo paulo post accersam do-
minatíonem Vestram litteris meis, et tunc venire non
omittat oro, qaia Maiestatibus Suís aerviet, quícqoid
bnic loco commodabit.

De decimis vinorum miror, quod adbnc cnm do-
minó Telekessy sndat. De qnibns nos iam dudum de-
crevimns, sndare vos non oportere ; quam satia deci-
mamm Maicatatibua Suis deputaverímns, tam vino-
rum quam frngnm. Rogamna itaque ntramque domi-
natíonnm Vestrarnm, nt nos iam ex parte decimarum
vini non moleatetis. Vary, Eazzon et Mwsay non di-
Btant ab Atthya arcé milliare onnm, et conquerimini,
qaod adversarii eas decimas vobis eripnerint; qnnm
exploratorea aive circatores nostri secns nobia reffé-
runt. Dominns praeterea Telekesay collegit iam in
sna cellaria plnra qnam 70 vasa vini, in Caesarenm
vix repoaita snnt X. Sic doininatio eius qnaerít pri-
mnm, qnae sna sünt, quam quae Caesarís. Et nihilo-
minns omnia nomine suae Caesareae Maiestatis exi-
gitis, eoque quo reponitis, vos scitis ; quamquam eti-
am domini Gommissarii istic bene cognoverunt. Qua-
re rogamas dominationes Vestras, nolite Agriam de-
plumare ; postquam plnra erogavit Cassoviae ac Saa-
ros, qnam et potnit et deboit. Tantummodo sitis frugi
administratores. Nam anno etiam proximo, quando
dominns Telekessy expulit decimatorem menm ex
Bodrogkewz , dixit iUi : i^Ubinam vos Agrienses si-
tis, qnando ego in servitio Caesareae Maiestatis ver-
sor/^ Qnaai verő ipse nnper Kys Yarda arcem obai-

dione liberasset, nisi Agríensis Episcopi auxiliis fais-
set auctuB et adiutus. Verum haec nt odiosa, qnia ve-
ra, omittantnr. Et rogati ambo sítís nobis, ut iam de
decímis aostrÍB 8ileatis. Quia noB nnllius amicitiae
gratía deBtituemus Agriam, vei MaieBtatem Caesaré*
am informabit domínatio Vestra vei non. Nam nobis
data Bunt mandata etiam nnnc recens, ut arcis hníns
dílígentem habeamns custodiam. Ultra qnod ex hís
etiam duobus millibus florenorum, quae data snnt no-
bis ex Camera ratione nostrarum decimarunif ducen-
tis eqaitibns, qni tenentur hic nomine et snmptibuB
Caesareae Maiestatís, stipendium unum dederimus, ad
quod non obligaremur. Fecimus tamen publici, et Ma-
iestatis Suae Caesareae commodi causa, ut hos mili-
tes ín officio contineremus, nec paupertatem nobilium
eorum sustentatione vexaremus, ut quidam alius facit
Ac sic gerítne se dominus Telekessy erga suos Prin-
cipes, scimus omnes. Non videmus tamen nos, quod
in hunc modum sua pro eis exponeret, ut Episcopus
Agriensis. Pluribus scripsimus de bis, non alia causa,
quam ut nos non vexetis amplius, quum bic incumbant
nobis multo maiora onera, quam istic vobis.

De acervo nostro in disfrictu Nagy Wywar per
bomines dominationis Vestrae triturato, non est, cur
illi aliquam informationem vei nos, vei provisor no-
ster describat; quum dominatio Vestra Egregia ita
bene scit negotium, ut nos ab ea potius informari de-
beremus. Igitur dominationem Vestram rogamus, uta-
tur nostra amicitia sinceriter, quam ei non semel, sed
iam saepissime et obtulimus et declaravimus ; data
penes hoc fraterna opera, ne nobis dominus Telekes-
sy quoque molestus sit, neve invadat in decimas no-
stras, donec Suae Caesareae Maiestati scit et videt

esse fideles. Qoíh alioqní qnicanqtte nodnostraqtie ve-
labit, ille nec SacratíflBÍmo Imperátori noBtro fidelis
érit, nec nobis amicas ; quandoqnidem no8 existenteB
Soae Caesareae MaieBtatís fideles, a fidelibus buís di-
ripi et spoliari minimé debemuB. EthaecBunt, quae im-
praesentia litteris siiis ad reBpondendum habuímuB.
Ctti DOB et officia noBtra ex animo commendamuB.
Agriae 6. Octobris 1669.

XXII.
BaszaD beg hatvvaoi zangsáknak VercDesícs Antal.

Ad Hassan begnm Zaogziacchnm Hatyanensem.

Hagnifice domine, vicine nobia honorande, aaln- 1559. oct. 6.
tem et benevolentiae noBtrae oblationem. Litterae
Vestrae Ma^i^ificae dominationia nobia pergratae fue-
mnt, qniboB oblationem eiaa bonae vicinitatiB nobia
ostendit, maximé ob propinqnitatem noatrae nationÍB
Croatae, nnde et noB natoa, et dominationem Vestram
Magnificam promanasBe magnopere gratnlamur. Si
qoidem nihil aeque nobia charnm eaae poteat, qnam
8i qnoB ex genere noatro propinquoB nobÍB eaae con-
tingat, eomm bona et optatafmamur vicinitate; qnod
certe imprimÍB de Yeatra Magnifica dominatione ín-
telligere et aentíre vellemua, cuios non modo Croatici
generia propinqnítaa, aed ipaina loci vicinitaa grata
mnlto mágia eaaet, ai pro eo voto noatro, qnod ma-
gnopere de Eina amicitia aperaremua, mutua bona

amícitíafroipossemus. Verőm qunmetproximeVeBtra
Magnifica dominatio quendam colonnmnostmmmagna
summa pecuniarnm taxaverit, nt intelligpimas, alios
XII iudices noBtrae dítionis ad se accersirí fecerit,
qaos credimus niliilo liberaliiis et clementíns tracta-
turam, qnam tractavitpriorem; qnod sanea vicinitate
Eius non expectaremns *). Qna dere, qnamvis ad Ma-
gnificnm dominum Passam Bndensem, Locnmtenen-
tem Yestri Imperatoris quemlose scripserimns , et de
hisce intollerabilibus detrimentis miseromm Yestri et
nostri Imperatoris colonornm conqnesti simns ; nihilo-
minus quod peculiariter ad Vestram Magnificam do-
minationem attinet, rogamus diligenter pro ea vicini-
tate et propinquitate gentili, qnae est nobis **), velit
remissius cum nostris commnnibns colonis agere, qni
aeque utrisque nostrum serviunt et tribnta pendnnt.
Alioqui si crudelius quid in eos, et Vestra Magnifica
dominatio , et alii vicini vestrates exercere non desie-
rint, cogemur nos etiam non aeqno animo ferre hn-
iusmodi iniurias. In reliquis, ubi Vestra Hagnifíca
dominatio offert nobis munifícentiam snam de rebos
Turcicis, gratias Eidem habemus, et illa^ si opns ali-
oqui habuerimus, libenti animo etiam non rogati ute-
mur ; vicissimque Eidem offerimus, quicquid ex parte
nostra in eam conferre poterimus, quo mutuae bene-
volentiae non desimus. Quam bene valere optamus.
Dátum Agriae 6. die Octobris 1559.

♦) Kijavítva. Előbb volt „quod sane a vicinitate et no-
Btrae nationis propiuqiiitate minimc expectaremns.''

*♦) Javítás. Előbb volt „pro ea vicinitate, et nostrae
gentis Croaticae propinqnitate; qnae nobis ambobns grata est,
velit remissias^ stb.

XXIIL
HraztaB pasa bodai beglerbegnek Veranesíes Antal*

Ad Passam Hraztanani; Badensem Beglerbegum.

ZangzyacchuB Hatvanensis Hazzanbegus non de- ^^^^ ^^^
sistít a vexatione colonorum nostrornm vallis hnins
AgTÍen8Í8. Alberto ením Molnár, de qno proximis
litteris 8crip8imu», multato florenÍ8 400, et plaríbu8
modÍ8 afflicto, nanc denuo yiro8 XII ex eadem talle
m88it ad 8e venire, exi8tímamu8qne, qnod BÍmiliter ho8
etiam, ot Albertnm. male 8it babitnrns, et mnltaturn8
pecania. Qnae qnnm fiant 8nb ocnlis tni8 et nostrÍB,
qnonam ea animo tn 8Í8 laturn8, nescimus ; nos tamen
aegerrimo ferímu8 , atque etiam maximé offendimur,
nec omnino sustinemus. Idque ea potÍ88Ímum de cau-
sa , qnod qunm ad ip8um Hazzanbegnm dedíti vallis
hnins non pertineant , nec sit ipse Budensis Passa,
vei Beglerbegns, nec potentissimi Principis Turcici
per Hungáriám Locnmtenens, colonos nihilominns ve-
stro ac nostro Caesari communes, eosdemque innocu-
08 andeat sine uUa pietate expilare et discmcíare.

Propterea, qnia dominatio tua in bis finibud
summa potitur Principis sui potestate , et omnium
Zangzyacchorum eius habenas regit ; egregie fnnge-
tur 8U0 offício ; si hunc hominem represserit ab bu-
iusmodi audacia. Alioquí sí neglexerit, cogemur nos
quoqne sic interdum colonos memoratos visere, inter
quo8 ipse Hazzanbegus et caeterí Zangzyaccbi inobe-

dientes dominationis tuae sedent, Qt, postqttam Yosmet
sic Yultís, reddentur et vobís et nobig inntíles. Qum
antem Hazzanbegus Hatvanensifl agit^ eadem et —
Filekinu8, ct Zolnokeiisis Velibegua ágit. Qaoni]iiI%
kiims deteuto apnd se iudice oppidiZyxo, V millUflo-
reiiorum ab eo exigit Zolnokensis vero non conten-
tus luiserae et aeramiuosae plebicnlae solitia moneri-
bus, cnppas et similia vasa argentea ínanrata extor-
quet. Tua vero dominatío, quae huinsmodi insolitta et
intoUerabiles extorsiones in aliis damnare et puníre
deberet ; scieiis, displicere eas et Imperátori vestro,
et Passís eius Vesiriís, pares ipsa qnoqne cnm iadi-
giűssimis caedibus exercet. Qaid enim JaasbrinenMS
oppidani commeruerunt, qaod ex eia duos necari fece-
rit, ac septeni millibus et qningentis florenia, quo6
cum Derwisbego Zegedieusi Zangzyaccho eat divianri,
condemnarit, censu minimé sane ordinario, aed extor-
sione insolita, quae magnis etiam civitatibns intoUert-
bilis foret. Idque nec Imperatore vestro aciente, nec
Vesiriis eius ; mandando insuper univeraia, ne nobifl
pro ea parte , qua Caesari uostro subsnnt, obediant,
ne ad nos commeant, nec proventus ac censns con-
suetos nobis pendant, nec servitia exhibeant, quo sic
et Imperatorem nostrum a possessione eorum excln-
datis , et eisdem abutamini pro voluntate vestra ad
omne exactionum ac servítutis genus, nt abntamini
iis, quos in tergo iam reliquistis Rascianis et Bnl-
garis.

Quod an íit de consensu et scitu veatri Principis
ac Vesiriorum eius , qui fcre quotidie litteria ac nun-
ciis suis offerunt sese Sacratissimo Caeaari no-
stro ad coleudam praesentem hanc firmiasimam pa-
cem, bene perpendas, domine Passa ; quia nec Prin-

ceps tuus ac Vesirii eius haec per te perqne alioB fi-
nitímos praefectos agi volunt, uti nos, qui proxime
apud vos oratores fuímus, líquido cognoverimus et vi-
derimus etiam quosdam in Porta illius fuisse castí-

g^t08.

Quare si qno casu praefatae pacis conseqnetar
pertnrbatio, sciat neminem alium, quam tnam Magni-
fícam dominationem solam futuram in cansa^ quod
ab huiusmodi insolita et gravissima oppressione co-
lonorum deditorum desistere suos zaugzyacchos non
ínhibaerit. At ne id contingat aliquando, rogamus ta-
am dominationem, velit pro integritate et authoritate
Bna mature his oceurrere, curareqne diligenter, nt ea
aequitate communes coloni ii tam ab ipsa tua domi-
natione, quam a subditis tuis tractentur, qua deceat
pro foedere veteris amicitiae, et novae huius pacis,
quod nunc et ab initio super his conventum et trans-
actam sit inter nostrum et vestrum Caesarem.

Alioqui si secus dominatio tua animum suum in-
duxerit, et in miserorum oppressione pro hoc in coe-
pto suo ac suorum perexerit , scire eam cum prote-
statione volumus, quod nos quoque eorundem colono-
rum eam ratiouem et curam habituri sumus, ut illos
pro dimidia parte Sacratissimi Caesaris nostri defen-
damus et manuteneamus. Parati interim et vicinitati
nostrae mutuae, et iam confectae inter nos paci con-
stanter studere, si tua quoque dominatio dedititios et
communes nobis ac vobis colonos clemcntius tractan-
dos curabít, suosque milites in stationibus suis conti-
nebit. Bene et felix valeat. Agriae VIII. Octobris
1559.

MOVUlf. HUH. HI8T. 8CRIPT. XIJ.

XXIV.
Bornemisza Benedeknek Verancsícs Antal.

Ad dominnm Benedictom Bornemissam.

•

1659. oct. 10. ^^ amicitía mea erga dominationem Vestram

Egregiam non est, quod debat dubitare; etei mani-
festior alíqaa inter nos dÍ88en8Ío oriretor. Verum si
quid de illa coeperit dubitare, signum est, quod me in
parte aliqua laedat, suaque admonetur conscientia, ne
id facere velit. Quia autem bene apparet, quod me re
vera laedit, esto quod suavissime ad me scripserit, ean-
dem peto, meminerit, quod ab initio mntuae no&trae
notitiae non solum amicitiam et benevolentiam eius
semper optaverim, sed etiam pro pensissimo animo tum
decori, tum honori suo studuerim, quandocunque vidi
rem et commodum suum vei apud Principes vei apud
magnates postulare.

Nunc verő, quum iam ad hanc amicitiam no-
stram munus quoque et cura accessit conservandorum
horum finium, quae nos nescio quo pacto strictius vi-
detur coniunxisse ; existimarem ita nos et amore, et
voluntate , et consensu mutuo coniunctos esse debere,
ut quae coniunctissima esse possint.

Atque haec, quum sese sic habeant, et ambo to-
tius functionis a Sacratissima Caesarea Maiestate
commissae nobis terminos, et nomina possessionum
scripto acceperimus; par est, ut ambo partibus nostris
contentemur , nec dominatio Vestra occupet ad Agri-

am pertinentia, nec ego, quae sünt Ginlae assignata.
QnandoquideiD hoc utrumque confiníum, quum sit
invicem limitaneum, mutuo certe iuvari etiam sebe de-
bet, a quibnscnnqne hostibus vexaretur.

ExpoBui dominationi Vestrae Egregiae veterem
Dostram necessariam necessitadinem, et ostendi, qualis
praesens esse debeat, qaare etíam ratione his flnibus
praeesse nos, sine mutna contentione conveniat decla-
rari. Propterea qaod ad Jazignm et Cnmanornm ad-
ministrationem attinet, etsi tam prior qnam praesens
mea possessio satis possit esse testis, eos ab initio
semper in Agriensi ditione fuísse habitos, scire tamen
dominatio Yestra Egregia debet, Maiestatem Caesa-
ream, dominnm nostrnm clementissimum, nequaquam
velle eosdem Jaziges et Cnmanos distrabi ac dispergi
ín plares possessores, quos iam dudum applicuit Agríae
caramque eorum rationistae suo ininnxit, Qaod quum
proxime intellexerit dominatio Vestra a dominó Tnr-
sone, eique ab eodem mandátum sit, ut possessione
ac administratione Cumanorum Kewn Sent Marton,
Baboczka, Eched, Mester Zalassa , Homok Zalassa
et Telek Zalassa abstineat , tum etiam ex hoc prae-
senti mandato Regiae Maiestatis intelliget , quod ei
per Joannem Litteratum militem nostrum misi, Sa-
cratissimos Príncipes nostros nequaquam velle, ut
hae sex possessiones administrentur ad Giulam, simul
cum oppidis Chongrad, Zeged et Debreczen ; Ve-
stramque Egregiam dominationem fraterne rogo, ve-
lit ipsins Regiae Maiestatis obedire mandato; nobis-
que easdem possessiones pacifice remittere. Quod ab
Eadem cum Maiestas Regia clementer est acceptura,
tum ego etiam recognoscam omni amicitia et solitis
meis of&ciis, quae illi ut fuerunt hactenus semper pa-

ráta. ita iinpoBtenim iinnquam snot defatora. De
Tewr anteuK ac Ty«sa Varsán non loqnor quicquam,
nec de servitiis Debreceniensiuni. qni tautnmmodo
censu obligantur ad Agriam. Reliqua loqaetnr Joan-
ues LitteratU8, cui domiuatio Vestra eredére non gra-
vabitur Et bene valeat. Agriae X. oetobris 1669.

Antonius Verantins Episeopua Agriensis
Comes perpetuas Hewessiensis ac Borso-
diensÍB etc.

XXV.
Ferdinánd császárnak Veranesics Antal.

(i). oct 15. Sacratissinia et Catliolica Caesarea Maiestas,

ílomine domine et Imperátor mihi clementissime. Post
fidelium et perpetuorum servitiorum meorum in grati-
am Vestrae Sacratissimae Caesareae Maiestatis hu-
millimam commeudationem. Quae mihi Maiestaa Ve-
stra Caesarea proximis litteris suis elemeuter signifi-
care dignata est, de habenda maiore et diligentiore
areis huius Agriensis custodia : quod videlicet abseo-
te me non eo modo et ordine servarentur in ea vigi
liae, ut et magnitúdó et laxitas loci postularet; immo
quod in eadem arcé nec equites more antea solitoper-
noctarent , nec aliquando vei 40 pedites reperirentur ;
et quod milites huius praesidii seniores discessum pa-
rarent, idque omnino vergeret in eiusdem huius arcis
et totíus Kegni detrimentum ; humillime intellexi, et
eo acoepi auimo, quo íidelem et obedientem servito-
rem decet

Verum, Clementissime Imperátor, ut ad ea pro
reritate et pro maiorc informatione status huius arcis
espondeam, haud dubie ita est, quod peditatu suffici-
mti non est instructa, quod optime domini etiam Gom-
nissarii perviderunt. Nam quum oppidum, quod non
^t, nisi valló munitum, peditatu indigeat aeque ac ipsa
irx, trecenti pedites mihi in conventione assigna-
á, ntrique loco pro exigentia sufficientis custodiae non
mnt satis. Tempore enim primum Gregorii quondam
Litterati ; deinde etiam Magniíici domini Stephani Do-
bó ; et postea Pauli quoque Zarkandi sic erat is uter-
jue locus peditibus provisus, ut 300 in arcé, in oppi-
io 200, quod quatuor portás habét, servabantur. Nunc
300 duntaxat utrobique servantur : nimirum in arcé
200, et in oppido 100; quod nulla quidem ratione pe-
ditibus carere potest.

Et quia ii nostri pedites homines instabiles sünt,
nec omnes facile din persistunt uno in loco, emittique
interdum soleant, partim ad necessitates arcis, partim ad
iuvandas expeditiones gentium Vestrae Maiestatis,
partim etiam quum postulat tempus ad tuendas et im-
portandas decimas, uti nunc factura est, cum parte
equitum, fit, Clementissime Imperátor, ut saepius mi-
norem eorum numerum domi habeamus.

Sed si ad hos 300, qui in arcé omnino servari
debent propter eius magnitudiuem et laxitatem, 200
vei saltem 150 adderentur, qui in oppido excubarent,
satis bene et arci, et oppido pacis tempore esset pro-
spectum. Alioqui donec ista provisio differetur, in ar-
cé integer numerus peditum tercentorum non poterit
servari, quia centum ex eo mutuandi sünt oppidi cu-
stodiae, cuius et portás interdiu, et stationes valli noc-
tn sünt observandae, quod solis oppidanis tota res non

committitiir. Utcumque tamen BlaieBtatí Vestrae Cae-
sareae relatum est de praefa to numero peditnm. bene
factum est, et piacait mihi hninsmodi ofRcinm, quo ab
aliis quoqneMaiestüS Vestra Caesarea de hís defectíbns
edocta, supplícanti mihi pro illis reparandis, facilins e,
fidem, et gratiosas aures suas adhibere digDetnr; qnia,
clementissime Imperátor, re vera et maiore peditatu
et snbsidio camerae indigemua. Et ne quia interim
mea culpa defectus committetnr, mox nt Agriam
proxime appuli, feci peditnm instram, anppletis-
que 44, qnos ad tercentos deese inveneram, noc-
tnrnoB etiam vigiles adieci tre8 priori numero, insti-
tuique equitum classes, quae in arcé more antea soli-
to per 8ua8 vices nocturnum tempus exigerent, et ex
numero etiam centenario peditum, quos hucusque oppi-
do mutuabam, translatis in arcem septuaginta, trigin-
ta dumtaxat in oppido reliqui, donec de aliis, pro qui-
bus agimus, a Sacratissima Maiestate Vestra gratiose
concedentur; quo sic interim et arx plures pedítes
habeat, et oppidum in parte sustentetur.

De seniorum autem militum abitu, et de tota re-
liquorum equitum ratione, procul dubio , clementissi-
me Imperátor, secus est, quam Eidem est relatum. Ac
tantum abest, quod seniorum aliqui abierint, aut abire
velint, ut complures alii tam a Maguifico dominó Pe-
reny, quam a dominó Bebek, atque ab aliis etiam qui-
bustlam domiuis Agriara concesserint, nec id quidem
cum solis suis personis, sed etiam cum comitibus, alii
plurium alii pauciorum equitum, iique non secus tu
endo huic loco, qui non sünt conducti, operám suam
navant, quam qui sünt conducti ; adeo et qui iam hic
coalueruut, aegre hinc recedunt, et libenter aliunde
alii huc concedunt, quibus vei ut hospitibus locospos-

sit obtíngere. Tametsi autem ex eorum quadringento-
rum equitum numero, qui stípendio merent, diminuun-
tur interdum aliquot gregaríi, quo8 kathonas nuncu-
pamu8; seníorum tamen numerus integer est, paucÍBBÍ-
mique etiam ex gregariis deficiunt, quorum tamen de-
fectu8 mox Buppletur aliís, ut nunquam Agria caret
500 equitibus, praeter hospites, quorum nunc etiam
sexagintasex habemus

Unum dumtaxat illud omnium defectuum, 8i qui
incidunt, in causa est, quod quia ex tertia parte pro-
ventuum Episcopatus non solum 400 equites non pos-
sunt per annum servari, sed ne peditibus quidem 300,
ac officíalium salariis sufficiat ; quamquam ad hoc us-
que tempus omne ingenium et omnem conatum adhi-
buerím, ut et menstruis solutionibus peditum, et offici-
alium annuis salariis fuerit satisfactum. In solis equi-
tibus 400 contentandis laboramus ; quibus solutiones
iustae fíeri minimé possunt, nisi camerae subsidia, pro
gratiosa conventione, mihi a Maiestate Vestra Gaesa-
rea assignata accesseriut. Quae iam quia a biennio
nulla fuerunt suppeditata, et diminutiones huiusmodi
militum gregariorum interveniunt, et seniorum mur-
murationes de abitu sentiuntur. Sed quibus sint hic
uxores, liberi, fortunae omnes, et lucra insuper non
exigua belli tempore, et annoua semper fere copiosa
et vilis, quam facile hinc divelli possint, Maiestas Ve-
stra Sacratissima, etiamsi molestius querulentur, be-
nigne potest perpendere ; curante me interea non par-
vo meo gravamine, ut illi etiam 200 equites, qui ex
camera sustentari debent, ex tertia parte proventuum
cum aliis 200 mihi in conventione assignatis aliquid
accipiant in tanta solutionum penuria ; ne si, quum üs
aliquid porrigitur, illis impartiretur nihil, tumultua-

rentur, et omniuo locum deBererent, Qaod nanc etíam
feci, dato cis uiio stípendio ex duobns millibna flore
norüm, qnae in parte mihi ratione decimaniin, quas
ad Caasoviae et Saaros iutertentionem deputavi, nn-
per fnerunt ex camera data. Usurns hoc officio etiam
imposterum, qooties licuerit; minimé dubitans, qnod
Maiestas Vestra Caesarea gratioBam mei sit habitara
rationem, quando intelliget; qnam liberaliter in ho8
etiam milites hactenus impenderim, ex parte non so-
lom tertia, sed etiam ex mea, in qnos pro conventione
non obligabar ; qood et Magnificis dominis de came-
ra, et iis proximis dominis Gommissariis non pato es-
se ignotum. Atque ntinam maiore essem facultate,
profecto non dubitarem, nec recosarem pro commodo
et honore Vestrae Caesareae Maiestatís insnmere,
ubicnnque opus esset. In hoc autem potissimum, in
qno patriae etiam commendarem.

Sed qoia fortunae meae non sünt tantae, et hoc
confinium exigat sumptus maximos, snpplico Ve-
strae Caesareae Maiestati, diguetur munificentins in-
terdum ad Agriam respicere; quia certe per se tanto
praesidio conservando non sufíicit. Paratos ipse inte-
rim omnia facere, quae possibilitatis meae emnt, ut
et milites eius conserventur, et custodiae ferventius
ac diligentius habeantur. Nimis alioqui et viribas, et
industria tanto oneri impar. Et Deus Optímus Maxi-
mus Sacratissimam Vestram Caesaream Maiestatem
conscrvet incolumem et felicem. Agriae 15- a Octo-
bris 1559.

XXVI.
Herényi Gábornak Verancsics Anüil.

Ad dominuni Gábrielem Perenny.

Jam aliquot dies sünt, quod rumores magni ad 1559. oct. 28.
nos aflferuntur, Turcas monasterium oppidi Jaazberen
velle ín castelli formám communire. Nam officialem
quoque , zubassam illis nuncupatum, cum duobns co-
mitibos eo transmisemnt, qni, occupata et insessa tnr-
ri campanarum monasterii, dicuntur noctu per oppi-
dum in plebea véste et pileo nostri moris oberrasse,
vestigantes, si qni vei haidones, vei alii qnippiam ex
hominibns nostratium ad oppidanos illos concederent;
die verő currus cum iisdem oppidanis, vi ad boc ada-
ctis, conscendunt armati, et discnrmnt longius nonnihil
ab oppido, captivitate et caedibns omnes afifligentes,
in quos inciderint ad nostrates attinentes. Postea ve-
rő ad hos trés summissi sünt a Passa et alii dno Tur-
cae prioribus potiores, verentnrque oppidani, mox pln-
res snperventnros, et sic demum castelli rem aggres-
suros. Quandoqnidem ligna quoque magnó iam nume-
ro ad diversa lóca comportarunt, et zangzyaccbi om-
nes Budám cum apparatu suo bellico convenerunt. Ac
tametsi de boc alia atquealia in vulgus dissipent, om-
nes tamen etiam exploratores nostri, qui in Pesth et
in Hatwan diversantur, referunt, valde inter Turcas
mussari de castello Jaazbrinensi. Quod si ad finem
perducetur, quanto omnes hi fines nostri occupabnn-

tiir iiiooiuuiodo. iiemo est , quí non perepieiat Propte-
rca 8Íg:niíicato hoc liOBtíum couatu Magnificis dominó
Halassá, dominó Bebek, dominó Telekeasv^et dominó
Magocliy, ad Vestram quoque Magnificam dominatio-
nem miseram unnciom, ut Eandem de hoc ipso coni-
tu hostíli, meo uomine edoceret. Qaum aotem IIU non
est inventa domi propter iudícia, quae nirnc agontor
Zepusii, haec ipsa nunc ad Eandem perscríbo, ut cnm
oaeteris supra nomínatis dominis et viciuis nostrís. nova
liuiusmodi intelligant, et velint tempestívede sno quo-
que expedieudo apparatu curamet cogitationeminire:
qiio, si opus fuerit, simul et mature illis obsistamus.
Nec interim iuvigilare cum praefectis meis ipse desi-
staiu, ut in dies melius de his intelligam, et quicquid
tandem certi babuerimus, dilígeuter successiyís die-
bus perHcribam. Quum verő expectare, ut hostes ca-
fttelli opus aggrediantur, serum mei praefecti főre ar-
l)itrantur, ne tunc frustra et cum periculo erumpere-
nius ; ea essent seuteutia, ut motum illorum anteverte-
remus, murum exteriorem monasterii, qui circuit ce-
niiterium, subito impetu deiiciendo, quod aiunt una die
et noete facile posse perfici; hocque muro demolito
relíqua monasterii aedificia imbecilla remausura^fore'
que, ut hostes quoque desistant ab hoc conatu, occa-
sione liuius muri sublata. Quod eonsilium, quamquam
miiii etiam probaretur, quia tamen iuduciarum causa
quas Maiestas Caesarea Dominus uoster Clementissi-
mus tam firmiterobservariquotidieimperat per omnes
limites, minus secure arbitror eo nos uti posse sine
scitu et expressa Suae Caesareae Maiestatis informa-
tione ac mandato. Neve huic rei aliqua mea obesset
mora, quintus iam dies est, quod expediverim ad Suam
Maiestatem litteras, speroque, quod brevi de re tota

informabimur. Interim taraen, quicunque eventuB fue-
rít, Magnifícam dominatíonem Vestram rogo, velit
cnm istís quoque Reverendíssimis et Magnificis Com-
missariis hoc negotínm commnnicare, et consílium ha-
bere, nosque postea non gravate edocere, qnid vide-
bitor tam Vestrae Magnificae dominatíoni, quam ipsis
esse faciendnm. Res enim quiim sít adeo tóti Regno
pericnlosa, non est certe negligend^^. Et Deas Altis-
simos Magníficam dominatíonem Vestram nna cnm
istis caeterís domínis meis, qnibus servitía mea com-
mendo, incolnmem conservet Agriae 28. Octobris
1559.

XXVIL
Ferdínaad császárnak Veranesies Antal

Sacratíssima Caesarea Maiestas, Domine domine ,559.oct.végo.
mihi clementissime. Qnnm in arcé Agriensi annnae inter-
tenticni peditnm 300, et eqnitnm 400, qnornm200 nomi-
ne Sacratíssimae Vestrae Caesareae Maiestatis ser-
vantnr, fnitqne liactenns necesse, me ad hos etiam id,
quod interdnm fíeri potuit, exponere; pars proventnnm
eius Episcopatns tertia non snfficiat; nec ex Camera
quoque tam crebro, quam menses cito praetereunt,
suppeditari possint illis snpplementa inxta conventio-
nem gratiose mihi a Maiestate Vestra Caesarea assi-
gnatam; modns quidam mihi demonstratus est, qno il"
li 200 equítes, qui ibidem nomine Maiestatis Vestrae

servantor, posseut per iutegrum annam, aine nlla et
CaiDcrac et EpÍBcopatos impensa, eommode sustentarl

Quem moduiD propoBitoras hamillime Yeatrae
Caesareae Maiestati, ut et Camerae et Epiacopatni
valde, pro humili meo iudieio, commodum. Ainnt in-
ter Jaziges et Cumanos eaaead tria circiter millia oo-
lonos; ex qiioruin proventibus, inxta summám, qua hoc
tempore a rationista Veatrae Maieatatís colliguntni)
vix, ut refertur mihi, 40 vei 50 equitea per annum
servari possent , uec uunc phires milites sünt, qui ea
bona oifícii nomine tenent, quam circiter 36. Quae
quideni et iactura, si perpenditur, non est exigua, et
utilitas quae ex his bonis provenire posset, esset sá-
nc magiia, si meliore ratione de illis constitneretur.
Quidam itaque fidem mihi fecerunt, quod si ea bona
ciim suis ordiuariis proventibus villatim in praecipuos
milites praefatorum equitum 200 distribuerentur, limi-
tato cuiusque militis equitum suorum numero ad quali-
tatem uniuscuiusque villae, quum duobus, et tribus, et
quatuor maíores et opulentiores villae committi possent;
facile pro arbitratu meo dicti equítes 200 per integrum
annum in eo praesidio, sine uUa peculiari vei Camerae
vei Episcopatus solutione, conservarentur ; quemadmo-
dum 50 ferme in bonis Episcopatus conservantur, sine
ulla omnino spc stipendiorum aliorum.

Quae couditio quum videatur futura Vestrae
Sacratissimae Maiestati non iucommoda, tam quod
ex Camera nihil ad hos 200 solvetur, quam etiam
quod ad reliquos 200 ac 300 pedites, qui ibidem ser-
vantur, minora exigentur supplementa, quod aliquan-
to commodius parte proventuum Episcopatus tertia
poterit eis subveniri: ego humillime censerem, ut is
modus de gratiosa Maiestatis Vestrae Caesareae vo-

luntate, et Magnificorum doroinorum de Camera con-
silio ad effectnm deduceretur.

Sed príus debebunt dicta boua, et haec conditío
per Commissarios Vestrae Maiestatis explorari ac reco-
gnosci, et sic demum per haec dumtaxat impacata tem-
póra dnranteque Maiestatis Vestrae Caesareae bene-
placito de illa constituere , quo imposterum et Maié-
stas Vestra hac molestia, et Camera eins hoc onere
liberetur.

Qnum verő aliae qnoqne plures sönt causae valde
necessariae, ut Agriensis totus status denuo nnne reco-
gnosoatnr; praesertim verő de divisioneetdispensatio*
ne proventuum eius, ac deincepsquomodosint servan-
di milites, qui iam vix gubernari possnnt ob nimiam li-
centiam ; supplico humillime, dignetur Maiestas Vestra
primo qaoque tempore Commissarios snos eo gratiose
designare et proficisci mandare. Quod et Maiestati Ves-
trae Caesareae qiiieti, et Episcopatui ipsi, ac etiam
militibus commodo futurum non desperem. Gratiosam
expecto Eiusdem Vestrae Maiestatis super hoc deli-
berationem, ubi a praesentibus curis respirabit.

XXVIII.
BelgramoníBS Fereneznek Veranesies Antal.

Ad Fraciscam Belgramoniam.

Quod ad binas litteras tuas, quas a liberatíone
nov. 1. 8crip8Í8ti DobÍ8, seríus reBponderímnB, eo acddit, quod
tardiores tabellarios habuerint Sed haec cniiiscimqae
faerit incnria, parnm refert, modo te et aospitem,
et reducem habeamos. Dici sane non potest, quanta
fnerímus laetítia affecti tna liberatíone. Nec affectu
maiore possumus illám exprimere tíbi ; sed crede no-
bi8, quod ab annis quinquaginta, 8i quam laetítíam
habnerímus, bac certe hilariorem nullám hahuimue;
quum autem illud quoque aBsequimur, quod te et vi-
dere et amplecti poterimus, existímamuB, quod etiam
exultabimus. Neve interim te absentem diutíuB detí-
neamus epistola longiore, quum iam videndi tui nec
desiderio nostro sufficimuB, omitte omnem istíc com-
miBsam tibi rerum nostrarum curam, bí adbuc in dif-
fícultate consiBtunt, teque omni celeritate celeriuB ex-
trices ÍBtÍB perícuÜB, ne denuo iuoppínato quoppiam
casu repetarÍB in exortu et aBSumptíone növi Pontifí-
cis. Quem bí aequiorem et sedatíorem infirmitatibuB
noBtrÍB obtinebimuB, alio etiam nuncio pro confírmatí-
one nostra uti poterimuB apud Sanctam Sédem, par-
centeB paterne proximis afflictionlbuB tuiB, non Becus
ac uoBtris, si ii fuiBBemuB, qui tu fueriB. Monere verő
te, ut sapiaB, possemuB quidem pluribuB verbis, et

fortasse opua esset, quod ab Italicis deliciís avelli ne-
qneas, qníbas mnlti etíam alii detineri soleant. Ve-
rnm si tu proxima captívitate tua , et Panli IIII. car-
ceribns sapere non didiceris, frustra vei Platone mo-
nebere. Quamquam nos etiam, dum binc dÍBcederes,
cavebamus tibi , et potuÍBti tunc nos habere pro Pla-
tone tuo, si nobis pamisses. Sed sic decipiuntor con-
fidentes, qui nimis sui securi ingenio atque consílio,
in casses incidnnt, quos providere neglexemnt ; post-
quam tn tot mala, et ea omnia, qnae tibi per hoc tem-
pus factis tnis debebantnr, fortissime exantlasti, sco-
pulis istis eripe te qnam maturrime possis, monitns
ad postremnm vei ipso evangelio, ne posteriore pro*
cella gravins intercipiaris, si forte successorem hoius
Pauli huic ipsi similem sortiemur. Nec erubescas dó-
mom redire pauper, dum alíquando redeas, et absis
qnam possis et longius et citius ab ergastulis istis,
qnae annnm pertulisti, futurus satis commode dives,
si sospes, et in patria fueris. In qua omnia tua inve-
nies salva, integra et his etiam locupletiora, qnae
istic ammisisti. Et quia liic obviam sumptus tibi mit-
tere non sit tutam, ob viarum longitudinem et huius
saecnli hominnm móres, utere mutuis amicorum, qui-
bns, unde referre gratias poteris , habebis ; modo re-
deas incoinmis. Ad uostrum verő statum quod attinet;
quiescimus nonníhil praesentium induciarum benefício,
satis alioqui solliciti, quod vicinitas Turcica nulla un-
quam tuta est nobis Christianis, nulla non hostilis, eti-
amsi amplexaremur et oscularemur cum illis mutuo.
Quare et praesidium nobis servatur solitum; et ab ex-
cursionibus utrinque non cessatur. Vale et redi. Agriae
príma Novembris 1559.

XXIX.
Oláh líklós esztergami érseknek Veraacsies Aitai.

Ad ReverendiHsimam Domiunm Strigouieusem Olaham.

nuv. 6. Reverendissime et Illustrissime Domiue, domiiie.

fautor, páter et patroné mihi semper colendiasime, aa-
Intem, omne boüum, et servitiomm meomm commen-
dationem. Ad bínas suas litteras paulo quidem serina,
qnam debebam, propter maximas et asaidnas meas
occupationes vei potius inextricabíleB molestiaa mili-
tares, responsnrus, priores non attíngo, ne vnlnns re-
fricem pridianum, et qnod pro sna rara prndentía et
sapientia videó, Eandem apnd se invenÍBse consolatío-
nis rationes ; ad posteriores yero qnod attínet, de pro-
motione nepotis mei ad PraepoBitnram, quae uunc in
Ecclesia mea vacat, omniuo non laboro. Primnm
quod ignorem, sitne in veritate aliqnaudo clericatnrns,
nec ne; deinde quod ea quoqne adhnc non estemditi-
onis sufficientia, quae in eadem mea Eccle8ia qnotidie
a persona huiusmodi dignitate praedita desideretnr:
ac demum nolens animae meae discrimen accersere,
ditando et amplifícando meos eleemosinis, quae in eos
usus dispensari debeut, qui reprehendi neqneant.
Propterea Reverendissimam dominationem Vestram
obnixe rogo, ut cousulat meae Ecclesiae paterno ani-
mo, euretque ut eadem Praepositura cnippiam probo,
docto et maturo viro conferatur, qui eidem meae Ec-
clesiae tam doctrina, quam exemplo et consiliomm ma-

turitate utilis esse possit, satis diu iam hoc geiiere vi-
rorum orbatae. Quod quum facturam et curatnram non
dubiteni, propter pientissimum zelum, quem geriterga
Divína et í^cclesiarum commoda, non utar pluribus.
Caeteram Judaei quídam ab Agriensibus capti, a Cae-
sarea Maiestate instantissime repetuntur Yiennam, cum
omni pecunia et pactatione, quae est illis oblata. De
qno negotio, quia iam ad Suam Caesaream Maiestatem
vére et copiose seripserim, Vestram Beverendissimam
dominationem rogo, .velit pro occasione ipsum nego-
tium leniendo curare quantum poterit. Ego eram om-
níafacturus promandato, sed obstitit et fídes de Jndae-
orum restitutione extemplo facienda, ubi redemptío
eorum affuisset, et militum horum contumacia, quí nul-
la ratione, nulla vi mea adduci potuerunt, ut iam divi-
sam inter se redemptionem reddere ac deponere in me-
dium vellent; quodetiam, utidicebant, non possent, quia
in multos usus ea dispensassent, eo quo momentorece-
perant. Nam^ alii pignora redemerunt , alii ad hyemen
annonam comparaverant, et alii alia fecerant, ut fit in
his apud illos, qui multis egent. Dignabitur itaque do-
minatio Vestra Reverendissima prudentia et patrocinio
suo adesse huic negotio. Quia alioqui et cum militi-
bus non potest agi, ut cum quibuspiam civibus ; et
mea hic nequeat esse vis tanta, u< cum militibus summo
iureagerepossim; quod magnis etiam Principibus con-
tingere aliquando, non solum legimus, sed etiam vi-
demus. lUud tamen mirari non satis queo, quod Maié-
stas Caesarea ad liuiusmodi captivorum faciendam de
roanu sua restitutionem induci potuerit, quod et di-
gnitati, et maiestati suae Caesareae haud dubie non
couveniret. Nec ipse adeo imprudens sura, ut arroga-
iur, quod velim maioribus meis videri circumspectior.

VOHTM. HUNO. HI8T. 8CHIPT. XII. 7

Qiiia tamen milii etiam curae est et ease debet digni-
tas Suae CaeBareae MaiestatÍB, id per mmistros honé-
stíus fieri debere putarem, quam per ipBammet Caesa-
ream Maiestatem. Quia 8i vei Bemei id ab ea blande
hoBtes obtínoerint, exigent deincepBÍnBolentinSYetrem
habebnnt hidibrio, nec vicissini noBtros nobÍB restitnent;
quemadmodnm annis quoque Baperioribns fecerunt,
qnando AgrienBea inandato Suae Maiestatis indncti
XIIII captívoB illis restituerant, nti nunc etíam me-
minerunt, ipBÍ verő ex nostrís nonniai unum reddidere,
et hunc bolo quoppiam amentem factam, re omnino in
iocum versa, votis suis potiti. Vernm ne committain ali-
qiiid, qood eBset maiestati eins molestias, obmutescam
et parebo iuBsis. De novis verő, qnae hinc seribi possnnt,
ea de solisTurcis Bunt;qni utcunque istic commendent
soa erga inducias studia , eos tamen sciat his fínibns
esse molestoB. Infestant ením et Giulam et Agriam,
et qnicqaid arcium est aliamm in hoc tracta ; nec ali-
nd sub hoc induciarum tempore molinntur, quam ut
dedititíos prorsuB a nobis avertant, et subiiciant
sibi; passim cos inhibentes, ne ad ullos nostros
fínitimos, ad Agrienses verő potissimum commeare
praesumant. Et qnum neque cum Giulensibus, neque
ullis aliis finitimis nostris pacifice vivant, solis offen-
duntur Agriensibus, ut quos in oculis et in vestigio
praecipne habeant, ne limites profcrant. De qnibus
intemperiis et conatibus hostium, quia iam ad Caesa-
ream Suam Maiestatem perscripsi diligenter, nescio
quid de remedio cogitetur. Vestra tamen Reverendis-
sima dominatio cum aliis Revcrendissimis et Magnifícis
dominis enitantur apud Suam Maiestatem Gaesaream
solito studío, quo sünt in pátriám, ut pnblicia rebus
consulatur, ne nobis hoc astu atque vafricie fines hoB

hostes dcbilitent, et tyraniiidi suae obnixios efficiant;
dam tam blande de se polliceantar omnia, qnibns nos
sciant res nostras neglecturos, aut cnrara earum dila-
taros, donec domi intestino bello absoluto, expediti
contra nos esse poterunt. Reliqunm est de suis rebus
famíliaribus Praepositurae Maioris, quas mihi com-
mendaverat. Aegi (így) omnia cum provisore diligen-
ter, eique facultatem dedi, iit omnes fructus iam col-
lectos et colligendos vendat iuxta quod praeceperat.
Nec ut videó, deest suo officio ; et in eo totus est, nt
pro voto Vestrae Reverendissimae dominationis
omnia exequetur, nalla ex parte a qnoppiam molesta-
tus. Seripsi etiam Debrecinnm acerrímas litteras pro
credito Magnificae dominae sororis Vestrae Reveren-
dissimae dominationis ; adhuc tamen surdescunt, nec de
satisfactione respondent. Propterea quia in eos ali-
qoid agere dnrius prohibeor indneiis, istinc dominatio
Vestra Reverendissima provideat, et modum mihi osten-
dere non gravetur, quo Magnificae dominae inservire
possim. Deus Vestram Reverendissimam dominatio-
nem incolumem et felicem conservet cum omnibus
suis. Agriae V. Novembris 1559.

Fost scripta. Reverendissimam dominatio-
nem Vestram rogo, uti rogaram antea etiam, velit
mibi provídere de aliquo canonicali sacerdotio cum
bona domo in Posoniensi Capitulo, quo quum me ex
curia in quietem aliquando oportebit divertere, habé-
am aliquale ibi hospitium. Quia et excurrere semper
Vienna Agriam tam longo ac difficili per Twrocz et
Liptouiensem Comitatus circuitu molestum est;etean-
dem Agriam diutius per vices incolere molestíssimaii
propter curam militarem , cui nisi me subduxero
Vestrae Reverendissimae dominationis, brevi

100

tcDipore coufícinr. Dico et inro Eidem, quod deficio
et viribiis corporis, et animi sensibuB, qauin tantae
provinciáé non sufficiam. Biennium tentavi, an hoc
onuB ferre possem; sed succombo in diea magis ac
magis, quod proxima etiam animadverti aegrítudine,
quae milii caput oppresserat dolore et vertiginibus.
Nec in alio spes opis milii est posita, qnam in sola
Vestra Keverendissinia dominatione. etc.

XXX.
Ferdinánd császárnak Veranesíes Antal.

Ad Caesaream Maiestatem.

^>. nov. 5. Quum has iam obsignatas tabellario committerem,

quidam explorator noster supervenit Pesto, ac retnlit,
abrogatam fnisse Passae Budensis praefecturam , trí-
stari enndem magnopere, et inter Tnrcas magnnm de
hoc esse sermonem. Scripsisse thesanrarium, quem
Turcae teffterdarum vocant, Passis Veziriis ad Portám
curo expostulatione de illins saevitia, et de caedibns,
quibus tot pagornm et oppidorum indices confecisset,
necdesineret vexare in dies gravius dedititiam plebem;
et periculura forct, ne ducta secnritatis suae despera-
tione, dilaberetur de regionibus illisadnostraspartes.
Quod si verum fuerit, haud dubie profueront aliquid
litterae nostrae duriores, quas (audio) eundem Pasaam
omnibus etiam Beghis communicasse in consilio ano.

101

Nec defueruQt ex illa plebe, qui raihi gratias coram
egerínt, qiiod a lectione earundem litterarum subito
detenti nonnulli iudices, et Jaazbrinensis et alii di-
missi fuerint.

De tanta autem materié lignorum, quam per Tur-
cas ii) his iiostris partibus caedi, et ad certa lóca com-
porfari proxime scripseram; nunc iamhoc exulteriore
latere Danubii faciunt, et ad eiusdem ripam alia ma-
teries congeritur. Quid tandem de castellis novis 8ub
hvemem tentaturi, adhuc incertum. Verum navale
quoddam infra Pestum sub ipsis muris excavarnut
quinquaginta pasBÍbu8 (ut refertnr nobis) longnm, et
totidero latum. Quod intrinsecas robornm palis, ne
terra, quae est ibí harenosa, denuo in fossam defluat,
emunitum, et repletum aquis Danubii, saykas et násza-
das ab iniuria glacierum esset servaturnm. Passa
etiam construit in eodem Pestho amplissimas aedes ;
quod (aiunt) quendam dervisium videntem Turcicum
eidem fuisse. vaticinatum, non supervieturum diu, si
mansisset Budae. Nec admodum oraculo falletur, si
verum fuerit, quod amiserit praefecturam. Deus Op-
timns Maximus Vestram Caesaream Maiestateminco-
lumen et felicem conservet. Agriae V. Novembris
1659.

102

XXXL
Verancsics AntalAak DomíüBs Jeromos.

4. S. P. Si de voluiitate Tnae ReverendÍBBimae
dominatíonis in me dubitarem, multis verbis peterem,
ut me peregríuum, omníbus ignotum, taerere. Sed
profecto est ita, ut mihi persuasi; me Tuae Reveren-
di88imae domiiiatíoni esse curae. Elapsis diebna
scripseram ad Taam ReverendÍBsimam dominatíonem,
ut me ac studia mea fovere vellet; sed quia nuUum
respouBum ad meas recepi, maxímo moerore obortus,
has ad Tuam Reverendissimam dominatíonem dare
volni. Quid est, cur Tuam Reverendissimam domina-
tíonem a me, suo servo, alienatam esse videó? Eqni-
dem bi me malum virum, si iudignum tuis snffragiisi
si nullae spei, si persidiosum et insidiosum , si saper-
bum et astutum perspectum habebat.cur insuam tute-
lam me acceperat ? Nam si minimam partém in me
earum rerum aguovissem, nec ad Tuam Reverendis-
simam dominationem coufugissem, nec eius suffragia
requisissem. Sed ut est, rogo Tuam Reverendissimam
dominationem, ut ea mihi suffragia, quae sola et
promisit et praestitit, ita exhibeat, ut humanitás et virtus
sua postulat. In hac re phiribus uterer , sed brevitas
teraporis cogit me essebreviorera; et quiaspero, brevi
coram me de omnibus rebus meis optíme loqui posse,
fínem imponam; iterum atque iterum orans Tuam
Reverendissimam dominationem, ut malit meinfímom

103

saom servnm procul in gratia sua retinere. quam
coram odio me habere. Nam magis facio amorem
Tuae Reverendissimae dominationis , quam divitias
totíoB mundi. Tua Reverendissima dominatío valeat,
meqne commendatumhabeat. Bartphae 14. Novembris
1559.

Humíiis servus
Hieronymus Domitius.

XXXII.
Ferdinánd császárnak Veráncsies Antal.

Sacratissima et Catholica Caesarea Maiestas, do- 1559.
mine domine mihi clementissime. Post fídelium et per>
petuorum servitiorum meornm in gratiam Vestrae Cae-
sareae Maíestatís humillimamcommendationem. Proxi-
mo triduo venit ad me vir quidam Samius, nomine Ja-
cobus Heraclydes despota^ qiii genus suum ab ipso us-
que Hercule assereret, et diceret, maiores suos in insula
Samo imperasse, vir quidem nobili indole, fide Graeca,
et tam iu Graecís, quam in Latinis litterís apprime
eruditns , quique omnia fere Regna Christiana pera-
grasset, caleretque quumGraecam, quam vemaculara
habét, tum et Italicam, et Hispanicam, et Gallicam
et Valachicam lingvam, et postremo ea quoque sorté
laetaretur, quod felicis memóriáé Caroium V. Impera-
torem nostrum Sacratissimum honesto loco servivis-
eet, et ab Eios Caesarea Maiestate Germaniae Prin«

104

cipum libertatibus et praerogativis fuisset donatus^
pluraque hiiiusmodi, illa adiicieus, qiiod Vaivodarum
Moldáviáé esset Icgitimus haeres ; et quidem non
Petri et aliorum quorumdam, qui et ante, et post Pe-
trum fuerunt, quos illegitimos et tyrannos fuisse affir
marét, sed illius Stepliani Bogdáni, eiusquepraecesso-
rum, a quo Bogdania quoque appellata est Moldáviáé
provincia. Ceterum quod ad Principatum illum non
Bolum iure et summo studio aspiraret, verum etiam
quod iam ab ipsis gentis eius primatibus, et omnibus
caeteris tam profánig quam ecclesíasticis ordinibuB
electuB esset, accersereturque maximis votis, ut ad
capessendam eam dominationem maturaret. Alexan-
drum se, qui nunc rerum inter eos potiretur, quod
tyrannice regnaret, nec ob id esset illis tollerandusi
occisuros, et cum excrcitu ad limites usque eius
provinciáé descensuros, excipiendi eius gratia. Nec
maioribuB cum copiis instructum accedere oportere,
quam quingentorum hominum, qui essent illi a Chri-
Btianis PrincipibuB corrogandi ; ad quos litteras etiam
BuaB patentes dederuut, eundem Jacobum Ueraclidem
delectum sibi Vaivodam commendantes, postulantes-
que diligenter, ut illi adesse tam exiguo subsidio non
recusarent.

Hic itaque cupidus eius dominationis compos
fieri, quum apud Ducem Prussiae, et Regem Poloniae
diutiuB moram traxisset, et ursisset hoc auxilium, quo
in Moldáviám penetrare posset, ait, magnam sibi ini-
tio spem fuisse factam aPolono, sedimpeditumpo&tea
invidia et odio Alexandri, a quo etiam proscriptum se
CBse retiilit, non exiguo proemio proposito, qui illum
occidisset, coactusque hac necessitate Polonia profu-
gere, ad opem Vestrae Caesareae Maiestatis confngit,

105

et Bartfae snbstítit. Ubi quum convertisset animiiin
ad qaaerendnm homines rebus suis opportunos, et
qnomm opera nomen et petitio eius ad Vestram Cae-
gaream Maieatatem deferretur, proposuerunt illi me, et
Sigismiindnm Tordam. Mox itaque Eperíesiam ad Sí*
giamimdnm concedens, égit cam eo, ut se ad me deda
ceret ; mecum verő coustitutus, miliique sua et re, et
necessitate proposita, qiiam ipsi quoque Sigismundo
ante exposuerat, utrumque sedulo rogavit, vellemus
eum Vestrae Caesareae Maiestati commendare. Quae •
autem postulat, tria sünt. Primiim, ut dignetnr ei
Caesareo et clementi suo diplomate gratiam in Re-
giio eius libere permanendi concedere. Deiude ut eum
iuvet non maiore pecuuiarum mutuo, quam quo quin-
gentos equites ubi possct, per Hungáriám conduceret.
Postremo, ut conducendi eosfacultas illi foret. Pollice-
tor autem Vestrae Caesareae Maiestati non solum
huíus pecuiiiae restitutionem et Regia munera, verum
etiam omnem eam operám, quameunque res Vestrae
Caesareae Maiestatis aut in Transsilvaniam, aut ab'o
qnocunque usus eius postulabit; eo existens animo, ut
iö mortem usque inserviat commodis Christianis.

Totam rem hominis bumillime exposui ; primum
^e rem tentam subticeam, quod fortasso aliquando
Posset esse necessarius ; deiude ut homini peregrino,
^pis indigó, et virtutibus etiam commode praedito ,
^fficíum praestarem. Verum, etsi ignotos homines
teíam diöícile et periculosum esse commendare temere
^rincÍDÍbus • btt^^^ tamen non tam studio quoppiam dili-
tiore cominendo, quam ut Eandem bumillime edoce-
aaales hotnineB ditiones et Regna Suae Caesa-
Maieatatifi^ pervagentur. Nam quia intelligo, Ei-
etiam bene esse notom, apud quam dicitse fuisse

106

aliqnando Pragae; non est mihi dnbium, Veatram
CaeBaream Maiestatem probe Bcire, quantí apnd Ean-
dem haberi debeat, qaave ait vei gratía Eiua, vei
etiam beneficio dignus. Humillime in fine anpplicans,
ntf 8i qnid hoc officio in hunc hominem eoUato Ve-
strae Caesareae Maiestati peccaviasem, dignetur mihi
clementer veniam dare. Qnam Deua Optimua Maxi-
mu8 incolnmem et felicem servet. Agriae XXIL No-
vembris 1559.

xxxm.

Balassa NenyhérUiek Veraiesícs Antal.

Ad MagDÍficum dominam Melchíorem Balassa.

1559. nov. 2^. Responsufi ad binas litteras Vestrae Magnifi-
cae dominationis de negotio pogsessionis nostrae
Ewrs, habemns ei magnas gratias^qnod tam hnmaniter
obtulit nobis operám suam in eadem posseasione no-
stra a vexatione violentorum nobis liberanda, offerentes
vicissim nos ad ea omnia officia in eandem domina-
tionem Vestram Magnifícam conferenda, qnae et
possibilitatis nostrae erunt, et nobis licita faemnt
Verum ubi commemoravit eam possessionem a Sere-
nissima Reginali Maiestate mortna einsdem militibiis
castelli Kalo fuisse collatam, nec sibi esse licitam, eos
illa privare ; sed oportere, ut nos ipsi lUastriaaimiim
Príncipem dominnm sunm litteris nostris reqniramas;
Yestramqne Magnifícam dominationem omnia in lioe

i07

exeqantoram, qaaecunqne fuerínt iussa ; de hac quoque
fraterna admonitione habemus gratias. Sed qoia de
his mediocribus rebuB uon exiatímamuB Principes esse
vei litteris vei nnnciis molestandos, quas nos etíam
ipsi reparare inter nos possumns ; praesertím qnae
temporaría possessione labefactantnr, Vestram Ma*
gnificam dominatíonem rogamas, velit ipsa non tam
amicitiae et officiorum nostrorum gratia, quam mise*
rorom et innocentnm colonoram pietate apud praefa-
tnm Illustrissimnm Principem dominnm snnm facere
mentíonem ; idqne in miseros, panperes nostros be-
neficii sui conferre , quo et apad Denm meri-
tum , et apud homines landem promerebitur. Nec
est dnbium nobis, bene Vestram Magnifícam do-
minationem scire , quod par violentia ex Ágría
quoque non paucis ultra Tibiscum Vestrarum par-
tium bonis existentibus posset irrogarí iuxta gen-
tis nostrae solitum morém, quem utinam aliquando
relinqueremus tandem, sed quia putamus satis iam va-
stitatum per nos in pátriám nostram, totó őrbe olim
florentissimam et fortissimam esse commissum, omni-
no et iras et vires nostras inhibemus, ne magis ac
magis indignationem et flagella Dei contra nos con-
citemus. Et nisi dominatio Vestra Magnifica, quae est
iam primario loco, cum paucis alíis afflictissimis Re-
gni nostri primatibus eo appellet animum suum, ut
aliquando vei hae saltem praefati Regni nostri reli-
quiae conquiescant et respirent a rapinis et oppressio-
nibus, procul dubio magnopere tiiíiendum est, ne et
nos, in quos aetas ultima venit, extrema nostra vide-
amus et utrorumque nostrum domini ac Principes ces-
sent habere, propter quod imposterum domi nostrae
ipsi nos, qui omnium malorum causa sumus, ^tantis

108

odíÍ8 et direptionibus mntuÍB dimicemas. Qaae qoam
sciam dominatiouem etiam Vestram Magnificam ver-
sári 8U0 animo, obiter ea attigi, ut mágia animum eina
ad Bubveniendum mÍBeris colonis nostrÍB provocare-
moB ; qui ea Bola cauBadiatrahuntor, quod nos alíenos
dÍBtrahere nolimoB, pnblici boni cauaa. Et ne hoc in
verbÍB tantnmmodo BpecioBia appareat^ non antem in
factis ; quae Bcribimus ; scias nos iam non pancia bona
hunc in modum per has nostras discordiaa naurpata,
domiiiis 8ui8reddifeci8se;nuucque etíam aliquot nobi-
les viduas, et etiam viros ultra Tibiscanae regioois
apud nos esse, íd ipsum beneficii cxpectantea, qnod
etiam obtinebuiit. Propterea dominationem quoqoe
Vestram Magnifícam et alios suarum partínm id facé-
ré conveuiret ; quia nisi prius nos ipsi patriae et Re>
gno nostro unitate et concordia nostra mutaa consu-
lere inceperimus, frustra certe et Principibua nostris
partialiter favebimus, et externorum opem implora-
bimus, quia omne Regnum intra se divisum desolabi-
tur. Et Deus Vestram Magnifícam dominationem in-
columem conservet. Agriae 24. Novembris 1559.

109

XXXIV.
Domítías Jeromosaak Veranesíes Antal.

Misimus tibi parentis tuae litteras, quae nobis ^559 ^^^ j
etíam scripait ; et quae tu quoque ad nos binis iam
tuis, praesertím verő ultimis exarasti, magnae fuerunt
admirationi nobis, quum ea in animo tuo de voluntate
erga te nostra fíngas, quae in nostrum nunquam ad-
huc descenderunt : ultra quod nimis et imprudenter,
et insolenter ad nos scripseris ; quasi verő esset, no-
bis communis quaepiam haereditas, de qua aequali-
ter ambo, partes sortíremur, et e/L tibi iure debere.
mus, quae ex humanitate et bonitate nostra tam aman-
ter, quam ultro facimus. Etenim quod te ad discendas
litteras in istam civitatem miserimus, eo misimus ani-
mo, ut et sustentemus te , quoad litterarum aliquid
assequaris, et possimus demum te eo promovere, ubi
fíeres ex parte aliqua maiorum nostrorum communium
similis, propiusque ad desideratam accedas fortunam.
Et quia annus adbuc non est, quod in ista doctissimi
viri Leonardi Steccbelíi scbola versaris , exposuerís-
que supra centesimum quinquagesimum florenum ad
sustentationem tuorum studiorum, haud dubie miramur,
quod non contenteris, nec agnoscas tam benefícium,
quod in te coníerímus, quam etiam sumtus finitimos,
et alios varios, quibus supra vires nostras in hoc con-
finio distinemur. Gessit nostri curam Reverendissimus
felicis memóriáé Joannes Statilius, avunculus meus,

110

Episcopas Transsilvaniensis, drnn iii Patavino gyinna-
8Ío Btndnimns. Sed in annum singiilnm non nísi qoinqiu-
ginta aureoB nnmmos ad omnia, qnae tam nobís, qnam
praeceptori nostro fnerunt necessaria, anppeditant.
Et nihílominns didicinma aliqnid, faimiiBqiie satis ho-
norati in caetu 8ane et maiore, et nobiiíore multo,
qnam sit I^arthuensiB. Nec isthaec eo scribimus, quod
velimus deeBse tibi ; Bed ut coniponas te ad medioerí-
tateni, quam et Horatius auream appellavit, et nos ex
hac celsitndiue, qnam tantopere a cnnabnlis fere ipsis
ursimus, et consectati snmus, repetere sane vellemns.
si posscnuiB enni decore; adeo iam nnnc demum co-
gnoscinius, in mediocribns esse felicitatem, quae in
liac vita liominibus expetitur. Sed ntadremredeamus:
frugalem te esse, et scbolastice, non pompatice vivere
volumus, ntque etiam cures, non qnod Episcopi Agri-
cnsís affinis sis, sed quod discendum tibi sit aliquid
quo is esse postea possis, qui nnnc est ipse. Nam id et
nobis accídit cum memorato nostro avuncnlo, et mnl-
tis aliis cum maioribns suis, qui fuere illustres, qui-
que se prudenter accomodaveresuistemporibus.Quod
tu quoque, si facere praetermiseris, falieris, Nos ta-
men non excedemus modum in te sustentando, quem
iam semel instituimus, quia complures alii quoque
sünt, qui a nobis escam expectaut in tempore oppor-
tuno pro Dei benefício, quod ex innata sua bonitate
voluerit in nos confene. Possemus autem alía etiam
ad te scribere huiusmodi, et illud potissimum, quod
nos nunquam cum avunculo nostro Statilio tam au*
dacter temerarii, et insolentes fuimus, ut tu nobiBcum
esse non verearis. Et mibilominus totós exactos an-
nos, Hungarica sane servivimua illi servitute, patien-
ter expectantes, ut hos nos pro arbitratu suo excole-

111

ret, quos excultos vídes. Quare quo animo istum ex-
cessnm tuum his primordÜB tuis feramuB, non est ob-
scnrum, esqne omuino líber facere, quioquid in men-
tem venerit tibi, postquam sic apud te ipsnm sapere
videaris, ut nos tnae, non tu te nostrae volnntati acco-
modare debeas. Salutes dominum praeceptorem tu-
um et vale. Agriae prima Decembris MDLIX.

XXXIIL
I. Ferdíiiáiid császár biztosainak Verancsícs Antal.

Tarsoni et Saffenbergo Commissariis.

Maguifícus dominus Telekessy misit unum equi- i569.dee.i.
tum suorum agmen ad intercipiendas quasdam deci-
mas meas, nullo quidem iure legitimo, sed violenti
potentia fretus. Intellexeram, conaturum id proxime
adhuc, quum essem Cassoviae; eumque qnum per do-
minum Franciscum Pestbiensem et dominum Blasium,
tum etiam per me ipsum coram monueram et rogave-
ram, ne mibi et buic finitimi loci conservationi vellet
esse molestus. Et sciret, maius Agríam esse confíni-
um, quam Cassovia, eandemque maiore insolutione
stipendiariorum laborare, quam Cassoviam, quam ul-
lumaliudconfinium;quodet praesidium maius haberet,
et multo propinquioríbus pericniis Agria ipsa esset
exposita, quam Cassovia. Proptera expenderet ista
dominus noster Generális, Agríaeqne parceret, meqne
pateretur decimas eas ad ipsam Agríam pacifice colli-

nrr adim:

Ois ar-?im& tii
uniL r «rcir y^ i***:. ^ tt£ tin&
nm lanDtTTfüi ititiiinnn tc iika«£:iinm ^[KiiBOiiia,
i*?niQf.r i.mi^tüf i^moL ie»::ii- «m m ibdc qmim
■.4tiiferr;iti tnm» tc üt im^ tom t^i u«rem. vim est

••'itRiütoiiiri-iK TC öiaia&iQfae^ t^ostk Mji^ificae
Tiósac fiüttr.*- 1 -Sü*^ Sscftt •r^eurHie MaicBUtis. at-
^Bt ubrí ^ouK ű <iu ű mssB aaeiirei iHtens eius-
otm *..b^íKLrt4it ICűiKUK ^ijí'jgmf q«o chis upera
ncf 1 n^cirTioB ^itsikt i^iMmuKu Vem. llagnifíeL
K a ;c Oi<c>rt ircKr iM^^irL £ripL ac depraedari
étift^sixr. Ksci? e*iDMK. «»ie qvaeremia nobis
•.fi^A. H aSeRu CaesanuL fi^«iiK Biffiter clementís-
^nbUw («4«ifxaTÍt k<.< Ee^na K»bis^ ftfirnnm ex par-
U: Torcae. deiirie ex (orte facdN:«^:>ni]ii. Xanc Tideo,
trratiiiD fnsse m kis i»Dtnetiba pacis: qoia gentes et
Generális Saae Caesareae Maiestatía orti aont nobis
liOíitis. f^o aotem. qoia nondnm rebellis facina anm
.Sacratíasimo n«jstro CaesarL prinsqoe sane spiritum
reddam Altissimo. qnam Iimc neve faciam. et fidem
ffjeam notabo; dixi corani. et nunciavi eidem dominó
Telekessy per praefatos nnncios snoa ad me tnnc
rniasos, decimas nie iam nullás vei ei, vei coipiam
alií daturum, sed servatumm eas pro incolnmitate
A((ríae , cnraturum insnper, nt eas contra qnosvis
ifupetítoresarmisetiamdefeudam, ipseque etiam absti-
jieret ab illis, quia non essem eas concessnras. Jam,

113

Magnifici domini, tota res dominatíonibus Vestris con-
8tat, Eisque protestor, me non futurum in causa, si
quid ab Agriensibus militibus in Cassovianos, dum
meas decimas diripient, committetur, Alioqui libenter
Hoquiescam voluutati et consilio Earum, modo inta-
ctae sint ab eo decim ae meae, meque liberat suis in-
temperiis. In quas quidem nollem incurrere, nisi sim
coactus; idque ne cogar, in vestra est authoritate.
Quae bene valeant Agriae prima Decembris 1559.

XXXVI.
Ferdinánd császárnak Verancsics Antal.

Sacratissima et Catholica Caesarea Maiestas, ir.f^e. dec. 2.
domine domine mihi clementissime. Post fidelium et
perpetuorum servitiorum meorum in gratiam Vestrae
Caesareae Maiestatis humillimam commendationem
Heri accepi a Oaesarea Vestra Maiestate litteras
cum pluribus aliis ad Dominos et Comitatus liarum
partium, quibus clementer dígnata est nobis, qui in
his fmibus sumus, mandata et informatiouem dare:
quomodo primum hostium conatui obsistere debebimus,
8i serio in oppido Jaazbryn castellum erigere atten-
tassent; deinde ut ipse custodiam diligentissime cum illis
iuducias , nec permittam milites meos excursiones facé-
ré, caveamque omnibus módis, ne Budensi Passae ex
hoc loco detur causa querimoniarum de Caesarea
Vestra Maiestate, quod sui non servarent rite indu-
cias ; postremo, ut ab acceptis praefatis Vestrae Cae-

MOVUM. nUMO. HI8T. — 8CRIPT XIX. 8

114

«arcAc Maiesuris liitcrís sine álla excusatione Ste
phannm Z^ilthay cnm monacho Turcico, nomine Hn-
szayndede. et cam tota pactatione Jadaeorum ad XV.
diem Viennam ad Vestram Caesaream Maiestatem
mittere debeam: fllod a^ecto. nt si praefatam pacta
ti«.*neDi Jiidae«*niin neqnivero a militíboa exigere, de
meo ipse illaiu reponam et míttendam cnrem.

Qiii>d igitur iittínet ad haec omnia; dabo huinillí
nie I ii^eram. nt pro Vestrae Cae8areae Maieatatis man-
dato agam et ei^eqnar. qnantum per me fieri poterít,
oiiiiiia. qnae olenienter milii imperavit. Vemm qnod
de ninnaolii ne^«>tíi» tamdiu distnlerím Veatrae Caesa-
re:ie Maiestati ad prímás eios litteras respondere; eo est
factinii. qu«)d quia illi ad qnos idemmonachua pertine-
bat. Agriam illum non deduxerant, sed alio lococlam,
t-t me, et multis aliis abdiderant, dintina mibi fnerit
iiiquirendns: et ei^gnito tandem, qnod eaaet in arcé
Magnifíci dMmíni Gabríelis Perenny,Onod nnncnpata,
institi snmmo studio, ut ad manna meaa snbito redde-
retnr. Sed quum eadem contumacia militnm negaretur
mihi. qua Judaeí: non praetermisi mox praefecto eiua-
dem arcía strictissime interdicere , ne cniqnam, eti-
am iis ad qno^ pertineret, reddere illnm praesnmeret,
antcqiiani nt^vum snper eo a Caeaarea Veatra Maie-
state mandátum mihi venerit.

Dum antem in hoc essem totus, adfertnr hoc
ipsum mandátum, quo confestim militibna, ad qnoa et
monachus. et Judaei pertinebant, praeaente rationista
Vestrae Caesareae ^faiestatis, exposito, inasi serío,
ut et monachum producerent. et Judaeorum pactati-
oneni redderent, et ín médium depromerent ; quo sine
mora cum hia Stephannm ZoIMiay ad Veatram Caesa-
ream Maíestatem expedirem.

115

Ktsi itaque hacc sententía : ut si nihil potero a
niilitibus (le Judaeonim pactatione exprimere, eam
omneni de meo ipse reponara , nimis mihi sit severa,
quuni profecto tanta ego faciiltate non sim; enitar
tamen omuibus módis, ut per me Vestrae Caesareae
Maiestati mos geratur, etiamsi perpetao egenum et
Dudum remanere oportebit. Quia iam et pro monacho
missam est, et pactatio Jadaeornm recolligitur ; his-
qne omnibus rebus pro mandato Vestrae Caesareae
Maiestatis confectis, curabo, ut Stepbanus Zolthay
Viennae sit ad praescriptum diem.

Nec aliud nunc occurrit, nisi quod Turcae ex ca-
stello Jauoshaza his diebus proximis ad portás usque
Gialensis oppidi excurrerunt, prioreque excnrsu et
armentum non exiguum abegerunt, et XX circiter
ex militibus in captivitatem abdnxerunt. Posteriore
nostri fuere victores; quia hostes ad ipsum usque ca-
stelli vallum insequuti, tot ex eis et ceciderunt, et cepe-
runt, quot ferme, ut recens ad nos est allatum, volu-
emnt. Simili modo et ex Fylek sex centi prope equi-
tes inbona domini Bebek irruperant improviso; territi
tamen celerrimo finitimorum nostrorum ex diversís
locis concursu , redierunt non omnino frustrati, parvo
tamen illato damno, qua perrexerunt. Ideo Maiestas
Vestra Caesarea dignetur videre, qua integritate Pás-
sá Budensis, simul cum suis Beghis sérvet inducias,
quamque íuste tot querimoniis Yestram Caesaream
Maiestatem obtundat, nosque apud Eandem in indi-
gnationem trahat.

Vulgatur etiam Magni obitus Turcae; sed quia
initia tantummodo huius rumoris habeamus, et haec a
captivis Turcicis, nonest nunc, quod pluríbus scribam,
donec intellexero veriora. Deus Optimus Maximus

Vestrui CaesaRaM Maiettatea inoolmnem et felicem
couerref. Agriae 2. Deeenbria. 1669.

CUkís el obai^aatishialitteriaaccepi, noTum of-
ncialem iiamwim fuate in nonaateriom Jaaibríense,
oam c\»miribBs MI a Bndenai Paaaa; qnod príoremin-
cogniti qahiam cam UI comitibu, et quarto bqo ho-
spite SQStiüerant. Eá> tamen loco tenerí officialem
Turcioain. quid sit síBpicandiim et metaendmn? quú
iam Maiesus Veatra optiiiie novit ego nihil loquar
praeterea. Sed omnino easet sincerios, ai Passa ea
cnra careret : qoandoqnidem ai Ibi liceatUlioffidalem
tenere, Iiaod dabie Vestrae qaoqne M aiestati licet Qnía
tamen haec dno contraría simnl eaae non poasnnt;
relíqna Veatrae Caeaareae Maieatatia providentiae
smit .

XXXVIL
Ferdínáüd császiniak Veruesíes Antal.

&'«. <i*.r \'». Sacratissinia et Catholica Caesarea Maiestas,
domine domine Imperátor mihi clementÍ88Íme. Po8t
fidelium et perpetuorum serntiomm meorum in grati-
am Vestrae Caesareae Maiestatis bnmillimam com-
mendationem . Triduum est quod iam Jadaeomm
pa(;tutio collecta sit, et potuissem Stepbanum Zoltbay
viae committere. Sed quum misíssem ad dominum
Percnny pro captivo, renunciavit, non auderese illum
cuípiam reddere sine mandato Vestrae Caesareae
Maiestatis, quod idem captivus per Reverendiasimnm

117

dominum Varadiensem nomine eiusdem Vestrae Cae*
sareae Maiestatis apud eundem faisset arestatus-
Sic terna petitioné frustratns, postremo, qunm ad eum
Vestrae Caesareae Maiestatis mandátum, etReveren-
disaimi domini Quinque-Ecclesiensis missisem hac de
re litteras, demonstrassemque in utrumque nostrum
capitalem indignationem Vestrae Maiestatis exarsu-
ram, nisi maturassemus memoratum captivum emit-
tere; assecurari per mevoluit Capitulimei testimonio.
Quo confestim pro eius voluntate heri con fecto, et ad
enm misso> Stephanum quoque Zolthay cras summo
mane expediam ad arcem Ónod, ubi deliberationem
domini Perenny expectabit, captivoque eodem recepto
omni festinatione, qua maiore poterit et debuerít, ad
Caesaream Vestram Maiestatem properabit. Quo au-
tem malo meo fato ingesserint mihi sese tot impedi-
menta, quominus potuerim omnia exequi pro Caesa-
reae Vestrae Maiestatis voluntate acroandato, suppli-
00 humillime, ut etiara pro amore Dei et perpetua
mea servitute, dignetur clementer mihi veniam dare
et indignationem suara a me a ver tere, ut a subiectis
simo et fidelissimo servo, qui profecto nunquam pec-
cat. peccabitque scienter Vestrae Caesareae Maie-
stati, futurus tamen imposterum multo peritior ad obedi-
endum eiusdem mandatis.

Caeterum iam ab aliquot diebus intelligo dissi-
dium recrudescere, et in maius quotidie serpere, inter
dominum Telekessy, et Franciscum Nemethy. Quod
8i tempestive non sopietur, haud dubie hic tractus
terrae, qui Agriae et Cassoviae interiectus est, gra-
vissime perturbabitur. Queritur dominus Telekessy,
quod Franciscus Nemethy ditionem Vestrae Caesareae
Maiestatis occupet, et usurpet sibi ; hic vicissim, quod

«b 3!^ V*»x ^ma^^dsB jd ut«s Tokaj pertmentía
itfntAMar. %mtmMÍmí^4mm MaiestM Vcstra Gaesa-
Ka -ciruNTr: rtiVK ex lilteró vkegercBtis Fnncift-
n. Veoeikj »i ae datK^ qvas ad Eandein propteret
Bi>i. VBA <^^ aI™^ a Fraarisci> acoeptís nt de huiitt
i[«iaf -ü-^»i:: rah-aíbas ctitias aUqoid iutelligat
QsaBqaaK si ks^ peaitias ÍBtP>apiciatar. et Joannis
Refts fOias 'kdita <^ra mandaverít Francisco, nt
Caesareae Veslne Maiestatis ditíuueiD vexet . oolens
iam deinceps stare pracBentíbos mdociis : andÍQ. eius-
dem Francisci Nemethr boiu potnunram esse tor-
barnul haram in caasa. qnae Maiestas Veatra Caesa-
rea ipsi Telekes^T donavit. I>e qno qnnni non dnbito,
satis iam affatim informatam esse Vestram Caesaré-
am Maiestatem. snpervacanenm pntavi, hoc negotinm
ploribus mibi esse proseqnendnm, sperans etiam, qnod
Eadem clementer de remedio eins proTidebit Qnod
si citra arma fieri poterit magnó haec misera plebs a
Caesarea Vestra Maiestate af&cietnr beneficio, qnae
iam vix etiam spirare possit adeo et nnper per no-
!ftro8 qnos^lam exbansta est onmi aliroonia, et mox per
bonc cmdelissimnm rebellem non exbanrietnr tantnm,
sed etiam conficietnr.

Qunm antem fit mentío iu boc uegotio etiam de-
rimanim Agriensiuni. et euinsdam coucordiae, prae-
fectis meis cum Francisco Nemetby initae, non prae-
tcrmittani id quoque ad Caesaream Vestram Maiesta-
tem humillime perscribere ; quod etiam tnnc facere
non praeteriinsissem. si ipsi rei, qunm iiebat, inter-
fuissem. Proximae enim messis initio eram Angustae
apud Caesaream Vestram Maiestatem, qno tempore,
(|uuin omnes vicini uostri, non solnm adversaríi, sed
etiam fideles Vestrae Caesareac Maietatís, ita et ani-

119

mos erexerant, et expediverant nianuB ad dístraheu-
das decimas noBtras, ut non putarent praefecti mei,
eas se tueri ct coliigere posse, nisi vei armis vei
cninspiam temporariae amicitiae interventu, vei etíam
partis aliquae (igy) eaiundem decimarun) concessione
(sic enim mihi retulerunt). Quo autem mínus liceret
illis rem armis gerere propter inducias, iidem prae-
fecti ducentorum duntaxat florenorum decimas in his-
dem possessionibus, quae pro portis in dimidio fere
milliari arcis Tokay positae snnt, Francisco conces-
serant, recepta memorata pecunia, et ea inter se fac-
ta concordiat ne in reliqunm mutuo laederentor, essent-
que ntraque ex parte utrorumqne tam bona quam co-
loni ab omni violentia et dístractione securi. Et quan-
docnnque alteri parti libuisset a concordia récédére,
dnabus ante septimanis signifícaret alteri. Sic hactenus
hic tractns pacifice permansit.

Nunc iam, quia revera idem Franciscus Nemethy
ditionem Vestrae Caesareae Maiestatis captet, et
manifeste videtnr illám in eum finem velle vexare, ut
dominó suo subiiciat, idque privata ne, an ipsius domi-
ni sni voluntate, quum adhuc omnino ignoratur ; ego
hamillime putarero, lianc üli licentiam in principiis
Bilis esse inhibendam; quia nimis late per lios Comi-
tatns dispergitur, discurrentibus etiam mandatis eius^
ut et dicam praesentem Vestrae Caesareae Maiesta-
tis, et omne genus victualium miseri populi in arcem
Tokay, et in castellum Zerench comportent. Et qui
Bubito non paruerint, miris cruciatibus aflRciuntur in
memorata pertracti lóca. Qua vi et temeritate, ne offi-
cíaleft eiusdem Eraucisci Nemethy ín iniuriam Ve-
strae Caesareae Maiestatis, et in praeiudicium induci
mun utí vellent, quum ad eos dedissem proxime lit-

120

teras, renuncia vermit satis insolenter et tyrannice : ^Si
hü Comitatus Caesari Vestro peraolveniut dieam, non
decesBuras loco suo iiiducias, si et Regi suo eandem
dicam persolvcriut. Caeterum iurare se per Omnipo-
tentem Deum, quod' 8i no8 ob id depraedabimur. per-
cutiemus, occidemus ; eos quoqne viciBsim depraedatu-
ros, percussuros, occísuros/' Quod quam temeraríuni,
quanique horrendam sit audire a Chri8tiaui8 inChrísti-
U08, qiiis ignoretV Interim tamen, quid Agrienses
cum dominó Teleke88y coutra huné violeutum conari
aggrediqne oporteat, quum motu nostro proprio nihil
videó, quod tentare tuto po88Ímu8, ne quid induciis
peccaremu8 imprudenter, a Caesarea Vestra Maiesta-
te duxi nobÍ8 esse expectandum ; quod etiam ad domi-
iium Teleke88y scripsi

De Turci8 nihil aliud po8tea successit hic apud
nos, nisi quod quinta huius mensisdie venerant pro-
pe villám meam Maklaar duo equites, reliquis non Ion.
ge in insidiis latentibus Forte tunc incidentes ii duo
in quendam meum militem ; qui ex agro revertebatur
in villám, non prius Turcas es8e cognovit quod in
Hungaricís pileis erant , quam hastis in illum directis
Turcice inclamassent, ei esse moriendum, nisi se actu-
tum dedidisset. Hic autem, quia praeter frameam ni
hil habuerat armorum, vesteqae sola ususpro clypeo
dimicavit aliquamdiu, et demum arrepta fuga inoffen-
sus evasit, hasta alterius hostis secum relata.

Allatum etiam ex Transsylvania est litteris Jo-
annis Zalanczy, Principem Turcarum esse vehemen-
ter perturbatum, Passam unum ex primariis quatuor,
quera eura meliorc parte sui exercitus contra filium
expediverat, ut eum ad deditionem urge^et, ad eun-
dem mox defecisse cum omnibus copiis. Quumque ad

121

hoc difficnltate quoque comeatuüm reliquus exercituB
in castris laboraret, filiumque vidisBet tanta accessio-
ne virínm et fortunae favoris animos extulisse, Con-
stantinopolim ex Asía cum altero filio Bimilem fugae
rediisse, iamque rumeres spargi, alterum íilium simul
com Persa ad annum nóvum contra parcntem in Bythi
nia veuturum, e&seque apud parentem omnia plena
sollicitudinis et trepidationis , nutarique multorum
animoft et studia. Faxit Altísimus, ut omnia suc-
cedaut oppresBae Christianitatis beneíicio, eiusque
saluti et liberationi. Idem AltiBsimus Vestram Caesa-
ream Maiestatem diuti88ime couBervet, et exomnipar
te felicissime. Agriae 12. DecembriB 1669.

XXXVIII.
Testvérének tíáspárnak Verancsícs Antal.

Ad fratrem GaBparcm.

Ea Ecclesiae huius nostrae Agriensis et cura, et i^ös. dcc. i3.
sollicitudine sumus, erimusque Dominó adiuvante,
dum vivimus, qua tunc fuimus, quum vob ad eius mi-
nisterium vocaveramuB. In vobis propterea, etBi hac
vocatione frustrati fuimuB, satis immerito, debebatis-
que promÍ8BÍB vestris stare, quibus et conBtanter et
simpliciter credideramus; agnoBcentes tamen, ut no-
Btram, ita et alienam humanitatem, quae fragilitati faci-
le Boleat Buccumbere (omneB enim bomineB BumuB),
lapBum hunc vestrum sic ferimus, ut eius pláne iam

122

obliti esse videamur, vosque deuuo apud nos esse
cupimus pro ea vestra voluutate, qoam proxime uobis
perscripsistis. Post itaque tot Wlysseos circuitns ve-
stros, quibus siiperíorem auDum fuistís sine certo loco
circumducti , vela iam buc convertite, et tenete por-
tűm Agriensem, qui iam dudum fatís vestris promis-
sns fuerat vobis , nisi alio qnoppiani decepti appetita in
obliqnum rapti fuissetis. Restat itaque, ut veniatiS; a-
pud Talyam nostram parochiatum satís opimum ba-
bituri cum omnibus suis fructíbus. illique nostrae ple-
beculae non páram seductae falsis sectariorum dog-
matis (így) catbolice concionaturi. Nec pluribus vacat
ad litteras vestras respondere, postquam ex scnteii-
tia vobis respondimus ; de aliis, quum aderitís, oollo-
quuturi latius, si fuerint, quae desiderabitís. Valete.
Agriae 13-a Decembris 1559.

XXXIX.
Zula Jánosnak Verancsíes Antal.

Ad Zwlam.

1559. dec. 17 Accepi tuas litteras, quas dedisti ad me 17. pro-

ximi mensis, roagnasque babeo gratia8,quod perscrip-
seris ea, quae de me sioistrequidamloquuutnr iiiaula.
Quare, mi Zwla, non est eurandum, quid quisque lo-
quatur, dum recte vivitur. Optime enim nosti, semper
virtuti comitem fdisse invidiam ; qua quidem ego, ut
ad hoc usque tempus per omnem vitám meam simul

123

et laborarím, et in existimatione. digiiitatc, honore et
fortuna creyerim; ita impostemm quoquc beneíicia
mihi fatura, non despero Boni Í8ti viri Icgatione aane
Tnrcica, ex qna omnis mea 8urrcxit glória, qnantula-
cnnqne sim, invidere mihi debebant, non autem in hoc
Episcopatn AgrienBi. quem 8imiliter in deliciis non
repono. At nolueront ea attingere, quibns ego etíam
períclitari ausns anm tota vita pro patria et pro meis
Principibns. Málta haberem circa haec tibi seribere.
qnia profecto immerito quidam me proscindnot suis
inínriis ; sed abstineo, et illÍB bona precor, confisos de
Dei gratia, et Caesareae Maiestatis de me testímonio.
De aulicis hoc. De domesticiB verő possem similia.
Verum multi dolent, quod in ordinem étin diaciplinam
revocentar, inhibeanturque ab abnsibns, quibuB Epi8-
copatnm hunc in licentiam et crumenaB suaB Bubiuga-
verant. Hinc itaque hae lachrimae, hinc aculei. Sed
agant etiam peiora. Ego bona conscientia et recte
factis gaudebo, firmisBÍme persnasus, me diu iam be-
ne cognitnm cbbc prudentissimis et iuBtisBimís mei8
Principibus. QuibuB ratiouibus isti quoque Archidia-
cono meo Mastyge responsum esse volo, qui a suo
Capitulo non accepit huíuBmodi mandata, at móres
meos criminetnr, sed at agat rem de posscsBione
Zyrch, quam ego non iniuria, Bed iureexpeto. expetam-
qae etiam Nozway ; quum ulraque ad Episcopatum me-
um pertineat, aliquot Regum testantíbus privilegÜB.
At moliatnr signatus multo adhuc fortias quicquíd libu
érit ; habét enim etiam privátam qaandam caoaam, de
qaa nihil dicit. Spero tamen , recogniturum adhnc Baa
mendacia, et ad veniam reditumm, recantatnmmque
palynodiam.

De Nigrita meo (si Diis piacet) condiliario fac-

124

tam est* qnod saaserat ; Bed XX ferme dielms antt
qnam accepÍMem tnas litteras. OffenBas enim eolitH
quibuBdam eiuB intemperiis, ita est míhi increpitoi
nt poBtridie facnltatem abenndi poatnlaverít. Qoa
mox illi pro voto facta, en istnc redít Miror Umen
non medíocríter, qnod quídam me tam parvi pníariot
homineni esse ingenii. nt hunc ad clavnm rerum mea
mm tennerím. Quasi verő eo Theaeo ac Nestore et
legationem Turcicam peregerím, et EpiBcopatnmhanc
Agriensem adeptns flierím. Vernm qniB hominum opi-
nionibns modnm et nonnamponerepoteat? Eatqne sa-
ne 8apientí88ÍmnB ille, qni inhaerens totis viribns te-
eto, videt mnndi et \nilgi vanitatem, nec otioBoniin
Bomiiia, gerrasque in cor admittat.

Tu taroen, mi Z wla, qnod tneris me omni in loco,
in qno iit opuB, facis rem Bolita benevolentia, cni buo
tempore, bí Bnpervixero, fructnm te relatornm non
diffidas, meque, quoad poteriB, tueri pergaa.

De Clemente Regby Bcíto, enm 10. hnina menais
in deBignata illi oflFicia ease per me inBtitntnm, qnod
Regno, Caesareae MaieBtati ac mibi Dens Optimns
MaximuB bene vertat , teque Bospitet. Vale et inter-
dnm Bcribe. Agriae 17. Decembria 1559.

125

XL.
A budai passáiiak Verancsics Antal.

Ad Budensem Passaoi.

Factnri reBpoiiBnm dominatíoni Vestrae Magnifi- 1669. dec. 21.
cae ad suas lítteras, quae herí nobis sunt redditae.
Unna circiter mensis est, quod Gerardus LitteratuB,
vulgo Qelerd deák uaacupatns, civis et mercator Po-
Boniensis, fretus iaduciarum Becuritate, in ditíonem
vestram cum buíb mercibuB profectuB fnerat. In quem
asapii sive nazadistae quidam VeBtrae dominationÍB
iucidenteB, in campo Machia vocato, duobus milliaríbuB
longe ab Vacia, eum omnibns mercibns buíb Bpoliave-
ront, quae in karasÜB et in alÜB panniB ac rebuB
ad tria circiter millia fiorenorum bcbc extendebant.

Hic poBtea iufelix bomo, quum ad VcBtram do-
minationem de boc suo damno expoBtulaturuB veniB-
set, primum nihil aliud rcBponBi bábuit, quam quod in
latrones eadem dominatio VeBtra Magnifica ius non
baberet, atque eoB, bí illi ostendisBet, CBset curatura,
ut et punirentur talcB, et ei de ademptiB mercibuB
satisfieret.

Paucis diebuB interiectiB, quum hic miser non con-
quicBceret, et praefatOB Bpoliatores in aula Bive in porta
dominationis VeBtrae videret pannis buíb vcBtitoB Becure
conversari, denuoque ad eam damnorum Buorum detu-
lisBct querimoniam, Bpoliatores buob oBtendendo, et
poBtolando adamptas merces Bibi reddi ; non tantum

128

nii DOH cararh eas pn> aeqnUte reddi. sed ne ín ssspos
qnoqne sbm tcI minfana poutione animadTertiL Sic
wtmer bomo aaüsnft rebos snfe. frnstratnsqne indncía-
mn fidncÜL etiam eonrhia donmm (nt aimt » repor-
UTÍt qnod asapos festrae Magníficae dominationiflha-
ramiaa dieere anderet

Dely Heder praeterea miles Zolnokienaia, paacis
diebns antemet secondos in Hongarícis pileiaexcmre
rat ad sepo nsqne villae nostrae Maklar, nbi incnr-
rentea infeatia baatía in HicbaelaD Meiey BHÜtem no-
atnim Agrienaem, qni aolna éí inenua reywtebatar
ex MgTO. nonaliter illnm oppngnarant, qnam boatea et
bominea indndarnm immonorea. Divina tamen ope
adintna, qnod dno viri, eiqne inermi agBienenuEit,eva*
sitincolnmia. Nec boc inanltn Dely Heder contentod,
poatea etíam dnobna in iocia círca eandem vUlam no
atnun Maklar, et Tidnam ei Taliyam obemntem com
nno tantnm comite; nobíaqne noatri expioratorea affir-
ma^emnt, enm iuraaae Zolnokienai Begbo, qnod iin-
goam ex militibns Ágríenaibns eaaet ad enm dednctnrns,
etíamai ei moríendam esset.

Proximis etiam diebns circiter sex, miseraut
praefecti mei sex snos homiues ad Tibiscnm, ut cu-
rarent pro arcis nsu piscatnram, nbi dnm ininncto
sibi operi intendunt , «b eqnítibns ferme 40 Tnrci-
cis invadnntnr, amissaqne piscatnra, et inscensis ra-
ptim equis, foga suiit salvati.

Alind simile proximo die Veneris accidit Micba-
el Seryeny miles Agriensis, profeetnms ad Caesaré*
am Maiestatem Viennam nuucins in negotiomilitnm,
iusserat servitores snos ad villám snam Chabba nnn-
cupatam, ac ultra Tibiscnm sitam proficisci, et anno-
nam ibi coUectam, qna esset per hyemem nsnina, A

127

griam coniportari. Qnatuor eo profecti sünt, quibus ac
cessit ctiam quintns Heverendíssimí domini Episcopi
Varadien8Í8 servitor; qui quam attigissent villám
Fywred, quae est praefati domini Varadiensis; oc-
curnmt illis quinquaginta circiter equites Turcici, in-
ter quos cogniti sünt quatuor : Dely Baly, Magziar
Baly, Zynam Oda Bassy, et Dely Heder, de quo me-
minimus, omnes castelli Zolnok et Bála Zenth Miklós
praesidiarii milites . iique mox in quinque nostros in-
vecti, per longissimum spatium eos snnt insequuti,
elapsoque duntaxat uno , reliquos ceperunt quatuor ;
quorum nomina haec sünt ; Demetríus Nagh, Marti-
nus Balogh, Mattheus More, servitores Seryenii ; et
Nicolaus Simay, servitor domini Varadiensis,

Annotamus hic, proximam etiam ex Fylek qua<
dringentorum eirciter equitum factam exeursionem in
boua Magnifici domini Bebek, quam ipsénket in per-
sona dominus zangzyachus eius loci ad duo milliaria
est proseeutus extra areem , quando a suo kapyci bas
hasta vulneratus ; quod testimonio est evidentissimo,
dictam exeursionem consilio, non easu fuisse faetam ;
eamque duabus villis ínter arees eiusdem domini Be-
bek Zenderew et Zaard levatis radicitus, nullo ex lo
eo nostris erumpentibus rediisse in sua.

Libere et e eastello Janoshaza faeiunt exeursio-
nes vestri milites quoties volunt, qui superioribus eti-
am diebus ter intra paueos dies ad pOrtas usque op-
pidi Giwiensis inveeti sünt. Unde et pecora multa
abegerunt, et homines non paueos abduxerunt, eos ne -
quaquam nostris provoeantibus, sed sese ae Principis
sui ditionem lautummodo defendentibus. Ubi autem
potissimum videatur dominatio Vestra MagniBca
Agriensibus offendi; ingenne dieimus, ab eo teni'

128

porc, qao nos a Caesarea Maiestate, domiiio nostro
clementís&imo , A^am rediirnns , naliam omnino,
dedita opera, excnrsionem ab Agríenaibns fuisse
factam; nec eo.^ nmquain vei XX simni exms-
8e, qnando aliqui corum in officia proventunm vei
suornm, vei Oaesareae Maiestatis, domini nostrí
clementiBsimi, proíicÍ8ci debiiernnt. Vestrí tamen mi-
lites per 40, per 60 et per 100 equitam tur-
mas percnrBant nostroB limites, et in hos semper,
tamqoam in praedones, Baevinnt, qnom negotiomm
dumtaxat, sibi a maioribos snis eommiasomm gntia
exeant : idque, quod sit vernm, constat militnm vestro-
rum exeursionibuB anperins explanatis.

Ceterom, si noBtri instiB cobortíbns excnrrerent
in agrom Zolnokiensem, Hatbwaniensem, Fjlekien-
sem, et in alios huiaBmodi, certe iuste de nobis domi-
minatio Yestra qneri posset. Sed cnm vestri turmiB
similibuB huc illuc intra etiam fínes nostroB discorBent
et divagentnr ; haud dnbie nostrae deberent esse que-
rimoniae. qui per veBtros militeB huiuBmodi, nec ve-
stigium ex stationibuB nostriB prodire familiarinm ne-
gotiorum cauBa poBsumus , qnin confeBtim captivemur
et occidamnr. Nec interim alind satagentibos vobÍ8,
quam ut et SacratisBÍmae CacBareae MaieBtatis domi-
ni noBtri cIementÍBBÍmi ditionem iuri vestro totaliter
vendícetiB, et nos in indignationem einsdein Maiesta-
tis Imperatoris noBtri adducatis, excursiones hnioB-
módi ímpingentes.

Simili modo de zwbass i quoque in oppido Jaz*
brenensi interfecto criminamur , qunm certe haec eti-
am nostra deberet esse querimonia. Nam, nt ante
etiam dominationi Vestrae scripsimns, bona hniusmo-
di dedititia, quam sint inter Sacratissimum Imperato-

129

rem nostrnm et vestrum Principem communia, nec nostri
homines cnm vestrÍB bídiuI commorari secure poBBÍnt ,
et ab initío observatum Bit, ut ín illis nec nostri, nec vcBtri
officiales teneantur , Bed per jndiceB, omncB tam pro-
ventuB , quam servitia ntrique parti adminiBtrentnr, id-
qne potiBsimam indnciamm vei pacis temporíbuB, qno
firmiuB dicta pax et induciae servarentur ; vos omnino
eidem loco officialem nnllum praeficere oj^ortebat, ut
neqoe noB oporteat.

Vemm dominatio Vestra Magnifica, neBcimn^ qno
animo inducta, quam in hoc ipsum oppídnm of&cialem,
re non commnnicata cnm Caesarea Maiestate, dominó
noBtro clementÍBBÍmo, impoBuerit, utríqne parti prohi-
bitam ; nemo est, qui non existimet, contra indncias
hoc fnisse factum, conseqnenterqne ofíicialem quoque
inre fuisse snblatam. Ultra qnod ea iam facinora ex
eo loco perpetrare inceperat, de qnibns tota illa vici-
nia querebatur: snntqne in eins mansione inventae
4 mnlieres, complures pneri, quos furabatur cnrm hnc
illnc cum comitibns snis armatns circnmcnrsando, et
XVI coloni in conpedibns, quos exactionibus snis
torqnebat. Quae omnia etsi dominatio Vestra Magni-
fica ignoraverit, nt se ignorasse excusat, idque licen-
tiae in Pesthiensem Vaivodam conjiciat ; scivisse ta-
men debnerat, ut qui summo iraperio omnibns domini
Bui et subditis, et militibus praesit. Et quia audivi-
mus, eam coram suis dixisse : quod Pesthiensis Vai-
voda sine eiusdem scitu praefatum officialem oppido
Jazbrinensi imposuisset, et cnstodiendum mandavisset ;
signum est manifestum, praememoratas suorum in fi-
nes nostros ex diversÍB locis certe fieri exeursiones,
et alia multo peiora, quando Be ignorare, quid agant
sui, fateatur. Qoandoquidem illud etiam scire debne-

MONUM. HUKO. HI8T. 8CRIPT. XIX. "

130

rat, quod is eins Vaivoda uon ea causa posuÍBset offi-
cialem in JazbrineoBi oppido, quod de amiasione eios
metoeret (quid 8it enim vei opis vei virínm in dnobns
hominibae ?) sed, nt eodem officiali occiao, qnem scie-
bat, ChrÍ8tíano8 ibi esse contra ina induciaram non
paasaros, miseroa illos oppidanoa expilaret. Nec id
falso e8t ad nos delatnm ; qoia eiusdem aublatione
audita, mox inssit eosdem oppidanos 3000 fiorenorum
adferre Pesthnm. Cuíusmodi vexationibua certe nec
nos Agrienses, nec ceteri nostri finitimi expilant sírni-
les colonos dedititios.

Quod verő atrinet ad Hwsayndede; hic etíam,
quid non commiserit contra inducias? Quem veatri
homines Hiunt, vei hoc anno dumtaxat supra lOO pu-
erős a Christianis su£Fnratos in Turciam Danubio
misisse. Quae omnia quum contra inducias facta fu-
isse certum sit ; ea tamen si dominatio Vestra Magni-
fica ignoravit, quomodo inducias etiam per suos ob-
servari faciat, facilis est coniectura. Verum, quia
haec ignorationis excusatio illám non excuset; minős
certe iuste ac legitimé tam graviter Agrienses no-
stros una nobiscum criminatur, quí a mandatis Sacra-
tissimae Caesareae Maiestatis, domini nostri elemen-
tissimi. nec latum quidem unguem discedentes, quot
quilibet iiostrum Iiabeat capita, ut ultro et nonprovo
cati, peccare induciis auderemus ? quas eo etiam gratas
habeamus, quod Maiestas Caesarea, idem dominus
noster clementissimus , ab initio semper, vei me
etiam ministro, amicitiae magnitudinis Imperatoris
vestri fuerit cupidissimiis. Ideo dominatio Vestra
Magnifica certa sit, quod hinc ex Agria, ut ad hoc
tempus fines vestri parum fuerint molestati ; ita eti-
am deinceps nec respiciemus ad eos, modo, ut Sacra-

131

ti8:>iiua Caesarea Maiestas, domiiiuá iioster clemen-
tisBimus. síunrDam clementiam et muuíficentiam suam
in petitíoníbus domiuationis Vestrae Magnificae de-
ciarat ; ita et ipsa Vestra domiiiatio eidem suae Caesa-
reae Maiestati de his omnibus quae ex parte Buorum
finitimorum contra eiusdem íideles fuerant perpe trata,
velit de Batisfactione curare, et iubere domiiiÍB zang-
zakbegis, praesertira, qui sünt viciuiores nobis, ut iii-
posterum ipsi quoque íirmiuB inducias observent, et
cohibeant milites suob, nec traiiBcendant noBtroB limitCB
neque iu adminÍBtratores proventnum Caesareae Ma-
ieBtatis, domini nostri clementÍBBÍmi, quoB ínterdum per
vilIaB deBtinamuB, gerant sese hostiliter. QuL qnidem
quum quatemi ,aut quiiii, aut seni, aut ad Bummum
deni iina Boleant ad huiusmodi exire ininisteria ; cer-
tum est, eoB praedatuni nou excurrere. AlioquÍBi erant
tricení, quadragení seu quíuquagení ; íam agmeu érit,
quod hostilitatis Buspicione nou carebit.

Ad alia, quae in fine erant Vestrae Magnificae
dominationÍB litterarum, rcBpondere nunc non potui-
muB; donec a Caesarea Maiestate, dominó nostro ele
mentÍBBÍmo«redeant nostri nuncii; quam diebuB pro-
ximis, et de hi8 omnibuB, et de pluribuB aliis informa-
vimuB, quae hoc iuduciarum tempore a finitimiB ve-
Btris in finitimos noBtroB commisBa Bunt : et ad ea, nbi
prinium mandátum acceperimuB, quidnam agere debe-
bimuB, ad dominatonem Vestram Magnificam Bcribe-
muB. Quam bene valere optamuB. Agriae XXI. Decem-
brís 1559.

132

XLL
Veranesícs Anfaioak Rapíeíus Endre.

15G0. jan. 9. ReverendisBÍme atque amplisBÍme domine domine

colendissime Snperioribns diebus Josephns Salandns
medicnB Bergomas reddidit mihi eas litteras, quas
Aonius PaleariuB Venilanns snperíore anno ad te
Bcriptas dedit, petiitque a me diligenter, nt , qnoniam
Í8 eBBet propediem in Italiam reditnruB, neqne Bcire
poBBet de reditu ex Agría ad noB tao, eas nna cnm li-
bro tuto ad te perferri curarem. Quare cnm intelligerem^
FranciBcnm Belgramoninm noBtrnm iBtbnc profectn-
rnm, dedi eidem Aoníi litteraB et librnm ad te perfe-
rendnm Líber antem. qnem idem AoniuB ad CaeBa-
rem una cum litteris miBÍt, tamdiu apnd me erit^ qnoad
ex Agría ad noB redieríB ; quod intra paucoB dieB fatn-
rum, cnm baec Bcríberem, dicebatur. Qn» in re nsuB
Bum consilio Salandi, qni haud ita prídem a nobis in
Italiam disceBsít. Quod bí forte tardior reditus tnus
ad noB eBset, offerrem ego ipBe librum CaeBari, ne Ao-
niuB diutiuB penderet animi. Expecto tamen litteraB,
quae me de tota re certiorem faciant.

Hoc tempore nihil cBt növi, quod ad te magno-
pere scribendum putem, nisi hoc ipsum, de qno tatnen
iam dudnm nuncioB ad vob pervenisBe non dubito; Jo-
annem Angelum Medichim Summum Pontiíicem a patrí-
bns renunciatum, qui ea ipBa die (ut audio) gentilicia
^ inBignia Bua cnm CoBmo Mediceo Florenciae Duce bí-

133

bi communia esse voluit. Haec ex Roma. Ex Hispá-
nia auditum est, Philipicam classem Tripolim magnó
cam apparatu coutendisse, non sine spe boni eventus.
De Anglia magnóm in aula silentiam.

Si quid est, amplissíme domine, ia qao tibi mea
opera aut diligeutia prodesse possit, impera; nulla
mora érit in Rapicio tuo, qui observantía, cultu ac
studio erga te , cessurus est nemini. Bene valeat am-
plissima et Reverendissima dominatio tua. Datis Vi-
ennae 9. die Januarii 1560. raptim. Eiusdem Reve-
rendissimae atqae amplissimae dominationis taae

addictissimus servitor
And. Rapicus.

Kívül: Reverendissimo atque amplissimo patri,
dominó Antonio Verantio Episcopo Agriensi, Sacrae
Caesareae Maiestati dominó clementissimo a consiliis
dominó ac patrono suo colendissimo Agriam. — Red-
ditae 28. Januarii Agriae 1560.

134

'. Jan. SO.

XLIL
MaxiailMD cseh kírálynik Veruesies Aital.

Ad Serenissimam Regem Buhemiae.

Paucis hi6 diebuB 8U]ieríoribu8 civesoppidi Jaaz-

brinensis, peculiares Sacrae Regni Hungáriáé Coronae

coloni, miserant ad me imncios suos significanteB,

quod IIII ex coucivibus Bois , Georgiám Litteratam,

Andreám HewlgieB, Ambrosinm Kothon et Símonem

Wegbazi, vellent Viennam mittere ad Sacram Vestram

Regiam Maiestatem, ut, sicut non ita pridem Sacra-

tissimae Caesareae Maiestati anbiectionis et obedien-

tiae suae declarandae gratia sese exhibuerant; ita

nnnc Vestrae quoqne Regiae MaieBtati exlűberent, et

illi omnia hoc anno novo laeta, fauBta et felicia preca-

rentur. Ac ut per iter secorioreB eBsent, poBtulaverant,

ut eis binaB litteras darem, alteras paBBus, alteras

commendatitías ad Vestram Maiestatem, quoabeadem

clementius exeiperentur. Qui cives, quum hic poBt

MaieBtateB Vestras me, etpoBt me proviBorem menro

habeant, cuius cnra defenBioneqae omnibus eorum in

rebas , quum ubub poBtulat , commode et Bufficienter

uti poBBint ; cur istuc etiam commeare velint . tanta

eos necesBitate laborare non videó : nÍBi bí qnerímoni-

am aliquam vei de me, vei de officialibuB buíb 8int de-

laturi. Nec de me alia cauBBa queri poBBUut, quam

quod eos a profeBsione Lutheranismi inhibeo^ simque

nonnullis eorum peculiater molestíor, qui quum non

135

ita pridem saevierint in sacramentum, quodaparocho
ad aegrotum ferebatur , tum etiam modo in viam Catho-
licae pietatis minimé revocari patiuntur. De officialibus
non iniuria conquerentur , si conquerentur ; ii enim
gerant interdum sese erga illos pro genío et more
nostrae gentis inclementius ; cui non videtur dulce
opulentumque, nisi qnod eripaerit. Quod utinam cessa-
ret iam esse nobis genuinum. At qai praefecti, quos
ad hoc tempus híc habuimus, tulerunt haec indnlgen-
tius, vei potius negligentius, ex re lucro intendentes,
Episcoporum absentia. Spero, hunc, quem praefeci
modo, Ciementem nomine, solidius et severius officío
suo funi^tnruro, defenesorumque sine quorampiam re-
spectíbus colonos et subditos tam Episcopatus, qnam
Sacratissimarum Vestrarum Maiestatum. Est enim se-
veriosculus, et omnium obedientiam, quibus mandare
potest, ad prima exigit iussa : summo interim stndio
intentns, nt nemo, nisi iudicatus puniatar ; sic ut iam
potiores etiam milites, qui paullo ante arrectis cristis
licentiosius videbantur veile, quicqnid libuerat; nunc
demissius subeant sua offiicia. Cuiusmodi hominem et
antea quidem huic loco quaesiveram, et nunc me in-
venisse arbitror. Haec autem attigi obiter, ut Maie-
stas Vestra dignetar clementer scire, colonorum ho-
nim Regiorum curam hic a nobis non intermitti.

Verum, quoniam iudices aliique eiusdem oppidi
cives crebro Pesthum ac Budám accersuntur, perqui-
runturque de omnibus etiam minimis rebus a Passa,
quae et Agriae, et in his aliis fínibus nostris agantur,
uti etiam nuper, quae nobis per occultos homines su-
bito sünt relata ; nequeo aliquando non habere huius-
módi homines suspectos, praesertim hos dedititios, qui
velint nolint, coguntur et nobis, et hostibus pari ratio-

136

ue et cauBa gratííicari ; quod aliter subsistere non pos-
sent : íitqne illnd crebro, ut, quod nos benignins, Chri-
stíanae pietatÍB studio conditíonem illorum mÍBerati,
ab eis obtinere nequirous , id hostes minis et crudeli-
tate extorqueut : 8icque coguntur et nostri, et bostkim
esse exploratores. Quod cum mecum reputarem dili-
gentíus, et iudicarem etiam, non esse tutum, quodvis
hominum ^enus in Viennensem civitatem promiscne
admittere ; cunctatus sum diutius, an illis tales litteras
dare deberem. Sed tandem dedi ; ne quid alienius de
nostro erga se animo suspicarentur, quia sünt Agriae
satis commodeutiles. Vestratamen Maiestas Regia di-
gnabitur committere, diligentius illos examinari facere
de pluribus rebus ; quia bis etiam octo diebus, dnm
PassaquosdamexiisdemJaazbrinensibus privátim in-
terrogaret : „Essetne verum, quod Ágríenses claoBtri
Jaazbrineusis disturbationem molirentur ; quod et ali-
unde esset persuasum^^; iisque frívola quaedam respon-
dentibus : quod videlicet certo ipsi nihil scirent ; sed
quod vulgo audissent, id eos animi habuisse , si ipse
etiam Passa eo loci castellum communire perrexisset
uti tunc fáma ferebatur. Dicunt Passam subiunxisse :
„Vauam hano suspicioiiem fuisse. Ceterum, si Agrien-
sibus nóvum quodpiam castellum opponere nos opor
tebit; non huic in Jaazbren locus érit, sed propius
Agriam. Verum, si iidem Agrieuses ex illa sua fovea
ad disturbandum Jaazbrinense monasterium prodie-
rint ; certum est, quod nec una, nec duabus, nec tri-
bus horis illud deiicient : verum iuterimtot Otmanliae,
hoc est milites Ottomani, ex diversis locis, Agriae
vicinis, erumpent mihi, quotsufficient Agria excluden-
dos. Cetera videritDeus etgladius''. Quo itaque animo
et cogitatione sít hostís etiam hoc induciarom tempó-

137

re, humillime signifícavi Vestrae Regiae Maiestati
occasione praefatorum Jaazbrinensium, qui istac ve*
niunt.

Ubi autem dixerit Passa, propias Agriam oppo-
BÍtttrum 86 castellum, si illud opponeudum fuerit ; in-
telleximns eum Bomniare de loco qaodam Debrewnun-
cupato, vicino nobis duobos milliaribus. In eo enim
palns est, in palude insula, in inBula verő arx fűit Pereni-
omm, cuiuB modo ruinae dumtaxat exstant, nec ad il-
lám alius accessus patet, quam angustus per satis
longum aggerem, pontibus aliquot intercisum. De quo
conatn hostinm, quia antea etiam saepius audivimus ;
ne in postemm quoque sine sollicitudine erimus, ni8i
quid aliud de loco hoc apud SacratissimaB Vestras
Maiestates deliberabitur, propter quod securiores esse
possimuB ; quia locus est fortalicio peroportunus. Ceté-
mm, silentibus iam nonnihil hic circum nos hostibus, .
et nobis quoque egregie iam induciis studentibus, nul-
la alia nova nunc occurrunt in his finibus, quae poB-
sem scribere; Deum interim Optimum ílaximum pre-
catus, ut Sacrae Vestrae Regiae Maiestati etSerenis-
simis suis liberis aunum hunc nóvum, cum quam plu-
rimis in posterum laetum, faustum et felicem conce-
dat, et incolumes perpetuo velit. Agriae 20. die Janu-
arii, 1560.

138

XLIŰ.
Draskovies GySrgy pécsi pflsp5knek Veranesíes Antal.

Ad Reyerendissimom domiDam Qainqaeecclesiensem.

Ad ternas alias Vestrae Reverendissimae domina-
1560. jAP. 28.tioni8 litteras binis iam antea respondi, e^qne illi gra-
tias de omnibns, qnae tam amanter tamque efficaci-
ter in me contulit patrocinio suo tempestate proxiroa.
quam milii Judaei captivi, et ii fratres mei capitala
res, nulla sane adhuc un quam a me vei indignitate,
vei iniuria effecti, iniecerant. Ad has postremas id
habeat. Me vicissim dominationi Vestrae Reverendis-
simae hunc inprirois annum nóvum cum omnibns aliis,
quos imposterum ab Altissimo vitae suae sortietur,
laetum, faustum . et felicem precari, gratulari deinde
plurimum, et ex animo, quod ab aulicis negotiis ferias
aliquas impetraverit, quibus post tot vigilias, labores-
quepoterit et reficere sese, et familiaríbus rebus suis,
quas habét in his regionibus, profícere. Accessít huc
certe etlaetitiamaxima, quam de adveutu suo habue
rím; quandoquidem una iam aut hic, aut istic Jasso-
wii esse poterimus. Tametsi mailem hic Agriae domi-
nationem Vestram Reverendissimam complecti, quam
non minus suam. quam meam esse duco. Rogoque vei
ex nunc, ut eam invisat, modesta quidem, et verecuu-
da oratione, ne quam eius charitati vim, seu molestiam
imponeret, affectu tamen, et desiderio tam singulari,
ac magnó invitata. quam quo mihi hoc tempore maiuB
esse non possit.

139

Stephano autem nostio Zolthay, quod pro hnma-
nitate sna apud Príncipem , qaem mirifice expaverat^
afiiierit, fecit et píe, et paterne , et non sine 8ua ma-
gna glória, quam ei reddnut omnes milites finitimi. Ego
verő immortalibus actis eidem gratiis, diligentius etiam
inserviam, et omni meo offício gratifícari studebo.

De creatione autem Summi Pontiíicis quid dicamus ?
£o certe perfusus sum gaudio, audito hoc nuntio, quo
vix potuissem maiore, si quempiam ex meis ad eom
apieem profectum fuisse accepissem. Nec id mirum
cuippiam videri debet. Quia ut maximo dolore pene
iam contabueram, deflendo Catholicae nostrae Eccle-
8iae turbuleuti88ima tempóra, in quae hoc etiam exem-
plo tam contentiosae electionisincidÍ8senounihil vide-
batur ; quod iam trahebant in colnmniam haeretici, nite-
banturque hac veluti ambitione quadam n08trorum pa-
trum in8ania8 etfal8itate8 suas apud ignoram(így)rerum
plebeculam confirmare ; ita profecto multo ampliore lae-
titia afFectus sum, po8tquam intellexi , Papám nobÍ8
esse iam creatum, quem ut nomine, 8ic ipsa etiam re
Pium e88emu8 habituri. Faxit itaque Deus Optimu8
>íaximu8, ut et Ecclesia, tanto pastore gubemata, re-
spiret iam a tot malis, et nos Hungari una cum Sanc-
tissimo Imperatore nostro eum in eius sanctum pa-
trem habeamus, postquam vocatur Hungaricus, et
probe noverit, atque adeo etiam viderit nostra vulnera,
quem in Paulo llll. desiderabamus.

Dialogos autem Martini Cromeri praestantissimi
Polonorum Regis Legati, non ita pridem ; nunc verő
pareneticam tuam epistolam ad dioecesanos datam,
opus meo quidem iudicio utrumque admodum et suo
merito, lectu observationeque dignissimum, et offício
tuo, et mihi gratissimum accepi ; quod hoc anno novo

140

mecum comiuunicare non praetermi8eri8 Ceterum
perlecta diligentiuB epistola tua , satíB aane et docta
et gravi, et pia, et non etiam sine suo genio, iam cum
diaIogÍ8 CromerianÍB colloquor. Qui qnidem digniasi-
mi videntnr mihi, nt latÍBsime legantnr, nec id solum
a Catholicís, ut in religione sua, qnae et vera eat et
sancta, coníirmentur ; venim etiam ab haeretícia, nt
ab erroribuB Buis convertantnr. Et 8i adhnc qoippi-
am maius a mea censura exigas, eam in biisdem dia-
logÍB perBpexi energiám, ut Martinná Cromeras non
Bolum optime scríbere, Bed summa etiam efficacía rem
prope apparentem gerere videatur. Quo magis optare
quoque nos debemus, qui liuiusmodi athletiB et Catho-
licae veritatÍB propugnatoribus favemus, utreliquí eti-
am eorundem dialogorum consortes ex authoris seri-
nÜB celerius in lucem prodeant ! Quia et hi, qui iam
teruntur hominum manibus, et lectíone exercentun
praeclaríus assurgunt, et roaiora in recessu praestant,
quae modestius a fronté pollicentur, nihil interím lan-
guide , nihil ex trivio professi, quo in fine veritatis,
unitatisque Catholicae adversarios, aeque copia ac
magnitudine argumentorum validius occupent, atque
prosternant; ita eos quoque, quos tam avide expecta-
mus, spero his haud quaquam dissimiles főre.

De paranetica sua, quam iterum nomino, attigi par-
cias, quod ad eam scribenB. Sed certe et suae gratulor
Dioecesi, et a mea víbus sum reprehen di, quod ad eam
nondum ipse quicquam (scripserim).Cepique non medio-
crem stimulum, ut meum iam tandem aliquando ani-
mum ad id studii appellerem , quo revera Episcopus
esse inciperem ; neve me ipsum sic intempestive ac-
cusem pluribus, dum etiam nunc cesso a profeBsionis^
meae officio, curis his militaribuB, nescio quonam fato,

141

sed non certe mea voluntate intrícatus. Restatque ut
Vestra etiam Reverendissima dominatio ope ac patro-
cinio suo me, quum opportnnum fuerit, iuvet, quo hac
militarí sarcina bono, honestoque aliqno modo exone-
rer. Id qaod quum propensissimo animo facturam non
dabitem, tnm nt confirmatíones nostras cnrare velit,
etíam atque etiam rogo ; postquam Pium níl. tam
pinm, tamque sanctum faventemque Pontificem habe-
amus. Ac sciat, vei hnic soli meae Dioecesi tam esse
hoc beneficium necessarium, qnae tot lutheranicis lu-
pis latissime laneatur, qnam quo imprimis, et maximé
subveniri illi oporteat ; adeo hac maledicta labe omni-
um fere in ea mortalium mentes videó esse vitíatas, et
ínfectas. Et possem qaosdam etiam ex meis fratribus
digito demonstrare, qui me in suis angnlis commur-
mararínt iam inter sese aliqnando, minns me adhuc
esse Episcopum, quod nondum confírmatum ; dissimu-
lavique, et dissimUlo etiam modo, ac eisdem parco in-
super. Utríque enim homines snmus ; sed ii multo ma-
gis, qui nesciont, quod agant. Attigi ista obiter, plura-
que alias, quumcoram erimus. Quia periculum est eti-
am in falsis fratribus, ut cum Paulo loquar. Et nisi
omnes Regni nostri Ecclesiae confirmatos pastores
suos maturius obtinebunt, profecto etiam in collegia
nostra virus hoc influet, animique non paucorum de-
generabunt sensim a disciplina, ubi viderint pastorali
authoritate diutius carere suas I cclesias. Quod ma-
iam quum non sit exiguum^ nec iam valde nóvum, hac
benedictione Sanctíssimae Sedis, quae desideratur
nobis, ei est occurrendum. Nec alia modo ; nisi ut Ve-
stra Reverendissima dominatio velit me mox facere
certiorem de appulsu suo Jassowiam felici. Et inco-
lumis ac felix valeat in multa saecula. Agriae 2&
Januarii 1560.

142

XLIV.
Moro Jiaos bíbornokiak Veraicsies Aatal.

Ad Joaimem Moronem Cardinalem.

i&co.febr. 17. Reveredíssime et UluBtrisBÍme domine, domine
páter et benefactor mihi colendisBime. Post humitem
et devotam perpetuae serviUitis meae commeDdatio-
nem. Ingenti et iucredibili gaudio tota gena noatra, eu-
ius Revérendissima et Iliustríssima dominatío Vestra
optimum, integerrímum et benevolentisaimum protec-
torem ágit, exultavit ; qaando intetiexit, eam proxima
saa iudignissima tempestate, summa cum sua laude et
celebritate, fuisae liberatam. Huius tanti gaudiiquoni-
am ipae quoque, humillimua Vestrae Reverendiaaimae
et lUustríssimae dominationia capellanus servuaque,
non ex mediocri parte sum particeps, gratulor Eidem
totó animo, et summás Deo Optimo Maximo gratias
habeo, quod eamdem Vestram Reverendissimam et
Illustrissiniam dominationem Regno nostro et nobis
omnibus, qui Ecclesiarum ministri sumus, veluti nu-
men quoddam tutelare, restituerit: oroque, ut idem in-
posterum quoque eamdem omnibus suis Divinae largi-
tatis favoribus in multa saecula, publico et Ecelesiae
Catholieae. et Regni nostri afflictissimi beneücio, oon-
fortare et conservare velit. Et quoniam omnia mea
spes in Vestrae Reverendissimae et Illustriaaimae
dominationis patroeinio sita sit, quo tandem ezoptatae
confirmationis donum Apostotieamque a Sacratissimo

143

dominó nostro benedictionem obtinere possim, ne diu-
tiu8 hic Agriensis Episcopatus, adquera primumDivi-
ua providentia, deinde Sacratissimae Caesareae et Ca-
tholicae Maiestatís gratia sum vovocatus, (N'ireat légi-
tima administratione pastorali ; quum iam et cleríco-
rum ordinatíones, et alia ministeria eccleBÍastíca exi-
gant suos confírmatos et consecratos Episcopos : ha-
millimis precibus obsecro ac supplico, ut me, Bervo-
ram et capellanorum saorum minimum omnium, dig-
iietar habere commendatum, velitque sic apud Sanctis-
simum dominum nostrum, et Sacrosanctum Re véren-
dissimorum et Illustrissimorum dominorum Cardinali-
um CoUegium promovere, ut inter alios Regni noatri
hac tempestate ad Episcopatus quosdam vocatos, fra-
trés meos honorandos, mihi quoque confírmationis mu-
nus benigniter conferatur. Quod ego Vestrae Reve-
rendissimae et lUustrissimae dominationis beneficíum,
dnm in vivis fuero, enitar omni studio, ut et orationí-
bus meis apud Deum, et servítute mea apud homines
diligentissime promereri possim. Nec Vestrae Reve-
rendissimae et lUustrissimae dominationi molestus
ero pluríbus ; quum reliqua is Reverendás dominus.
Tininiensis, fráter meus, et confírmandorum, ad Sánc-
tam Sédem nuncius, coram supplebit, praesentabitque
etiam processum meum. Deus Optimus Maximus Ve-
stram Reverendissimam et Illustrissimam dominatio-
nem servet incolumem et omnibus suis Divinis gratüa
augeat et locupletet. Agriae 17 Februarii 1560.

144

XLV.
Ferdíiind császárnak Veraicsíes Antal.

Ad Caesaream Maiestateni.

1&60. febr. 21. QaoníaiD fidei ac offieii mei est, de omnibus Ma-
ieatatem Vestram Caesaream facere certíorem, qaae-
ciimqae hic in dies incidant eiuadem Vestrae Caesa-
reaeMaíestatisscitanecesaría; illnd imprimis elemen-
ter intelligere dignabítur, magna ex parte hoc in loco
et in vieinia popularem tnrbam, et nobilinm, ac mili-
tnm ordines esse Lutheranos. Trés aatem pagi, ad
Episeopatnm pertínentes, Agriaeque in uno milliario
contigni; Maklaar, Nagy-Talya et Kis-Talya, trés
concionatores et unum scholae rectorem fovebant: ii-
que hoc commigraverant ante adhnc, qnam ego in
huné veniasem Episcopatum. Habita itaque initio om-
nium de religíone cura ab Epiacopatu occnpato, ac-
ceraiveram ad me memoratos Lutheranoa, naoaque
patemia et piia monitis , nt ab errore deaiaterent, re-
verterenturque ad Románam et Univeraalem omninm
Chriatianomm Sanctam Matrem Eccleaiam, docerent-
que catholice , et cam orthodoxia patribua aentirent ;
aliaque id genna plara, contendena totia viribna, nt
reaipiacerent et ad aanitatem redirent. Fruatratna ta-
men hoc meo conatu , qaum ad íinem interrogati :
„Esaentne aacerdotea, et quia eoa ordinaaaet^ ; para-
que reapondiaaent , „quod eaaent, et quod a Philippo
Melanchtone fuiaaent ordinati" ; pára verő „ab Epia-
copia noatria, aed poatea conaeqanti veritatem ex

146

evangelio, abiecisse se cliaracterem hnnc, et alium
a Spirita Sancto accepisBe per impoBÍtionem manaum
patmm snae Ecclesiae;^ indignatus snm, et iussi: ut
quamprímam ex Episcopatu meo discederent, nisi
vellent ín perpetuos carceres descendere , et alia pe-
iora páti. Interim verő revocatus in curíam per Caesa-
reám VeBtram Maiestatem ; dilata mihi est ablegatio
ipsomm ; qnia milites etiam cum nobilítate obstabant
Denno postea huc reversus, rem ürgére inceperam.
Sed, considerato pericnlo, qnod ex militum ac nobili-
um tumultu belli tempore posset hnic loco accídere ;
temperavi summa dissimulatione mihif quotídie alio-
qai me in commiinibna sermonibus minante edicenteqae,
qaod in bonis meís non essem eos passűrus ; iá([xxe eo
solo consilio^ nt incerti essent suarum rerum, ultroque
qnopiam recederent; disposito interim in hoc oppido
et parocho, et concionatore catholico, colonisque eti-
am meis exterritis : ne seductoribus huiusmodi praebe-
rent anres, nisí velint gravissime puniri.

Nnnc verő tandem nacta occasione praesentinm
indnciamm cum Turcís, sub quibus et tumultus milita-
res non sünt adeo metuendi, et discessiones etiam curan-
dae; quum pro unoundecim haberi possint, quodexauc-
toratorum magna sít ubique copia; die huius mensis
quinta, accersitis ad me Capitulo et concionatore meo,
ac omnibus fere militum et nobilium primoribus, cum
praefectis meis ambobus, et notario publico , iussi hos
qnoque adesse omnejs quatuor Lutheranos ; praefatus-
qne initio, quae ad hoc tempus cum eisdem Luthera-
nis egissem, quamque pie et paterne illos monuissem ,
ut aut resipiscerent et ad Catholicam Ecclesiam re-
verterentnr, aut ex Episcopatu meo decederent, neu-
tmm tamen facerunt, meisque insuper obauditis man-

MOHÜM. RUM. HI8T. BCBIPT. XIX. 10

146

dati8, nmic etiam ob ocaloB meos venerentar, necde-
ftinerent in populo mihi commisso disBeiiiiiimre haere-
868 ; dno tandem mandata Vestrae Caeaareae Maié-
8tati8, alterum ad me, altemm ad nobilea et militM
Agriae commorantes data, in médium prodoxi, et pa-
lám interpretari Hugarioe feci. Jubebar autem et ego
in buindmodi haeretícos animadvertere, et militea cím
nobilitate ab eornmdem dogmatibna abhorrere et ré-
cédére; ni8i et ego, et ipei graviasime a Caeaarei
Vestra Maieetate pnniri vellemaa. Ibi declarata et
expoaita Veetrae einedem Caeaareae Maieatatia yolon-
tate, tria propoeui ipsia Lntberanis : Ut ant conver-
tantar ad Catbolcam religionem, et ordinea noatri aa-
cerdotü recipiant cum beneficiis eccleaiaaticia ; antex-
cedant tota mea Dioeceai, deposito vei inramento vei
syngrapho mihi dato, qnod in ea nallibi eaaent man-
8arí ; aut ai nec hoc , nec illnd facere vellent , mox
compedes et cnetodiam subirent. Ad quae breviaaimo
mihi re8pon80 dato, nimimm qnod iam haberent con-
stitntum, in ea po88e88Íone vitám agere, qnodqne
niillo genere vinculi velint 8e obligare ad ea, quae
exigebam : quandoquidem ip8Í non poasent alind face-
re, qiiam ire qno vocarentnr ; qnod ad docendom et
concionandum fai88ent a spíritn mieei. Ibi ego, facto
fine verbis, et omne8 a88idente8 adetanteaque alloqnn-
tu8: „In 8oIa perfidiaet contumacia baereticomm \im
con8Í8tere: nec iam vei disputandum cnm eia, vei
Bcribendum in nos e88e ; qnod 8ati8 iam et diapatatnm
sít, et scriptum : restareqne, ut in contnmaces canterio
et cateni8 agatnr ;^' inssi eos in cnstodiam detmdi.

Accidit autem, nt, qnam 8ingillatim interroga-
rem omnes: „Qui8 eos ad hos pagos addnxisaet'^- nnii8
qni in Kys-Talya officio fnngebatur, qni pagna per-

147

tinet ad Praepositnram Minorem meae Ecclesiae, mox
respondit : ,,Dominu8 Michael Heyczej, praesens Prae-
positus, homo loci tíuius veteranus, ac aetate prope
iam ultra senium^^ Gavisas hoc responso, quod desi-
deraveram fieri , quia sciveram, bonum senem hoc Lu-
theranico naevo laborare; assnrrexi , et omnibaSy quí
aderant, protestatus sum, et adnotarí feci at rem in-
digníssímam ; quia a Capitulo etiam fuerat, aliquando
antea commonítus, mo veret Lutheranum parochum ex
poBseBsione, ad Ecclesiam pertinente ; contempsit ta-
men in bunc usque diem , nec fratribus parere voluit.
Sed quia hoc mihi excutiendum érit postea , ad
Lutheranos redeo. QuibuB in hunc modum custodiae
traditis, et nobiles, et milites valde sünt perturbati,
meque agminatim fere aggreBsi sünt rogare et adhuc
rogant ; ut eos, si hic páti nolim , Baltem libere abire
permittam. Nec adhuc quicquam exorarunt ; quia nec
ego 8ine forti cautione volo illoB diroittere , nec ipsi
eam cautionem deponunt, quam postulo. Et postremo
eo erat ventum, ut intra XX milliaria Hungaríca cir-
cum Agriam quaquaversuB sese extendentia, nuUibi,
nec apud dominos Barones, nec apud nobilcB, nec
apud plebeoB homi^es consisterent, docerentque sine
expressa Caesareae Vestrae Maiestatis előmenti vo-
luntate et gratia : utque liceret mihi in eos animad-
vertere, si intra hos fines fuissent aliquando depre-
hensi ; idque cautionis praestarent pro illis pars me-
líor militnm ac nobilium, quod Lutheranorum fídei,
quam non baberent non essem crediturus. Et nunc his
teruntur mihi dies de hoc ; espectans clemens manda-
tum, quidnam sim de illis facturus.

Milites autem etsi perturbati sint, et me initio
terrebant, quod essent discessuri, ut inconditum vul-

10 ♦

148

g^8 ; declamitariutque uon mediocriter varia ; ego ta-
nien, praetenso clypeo maadatoniin et volimtatís Cae-
sareae Vestrae MaieBtatia, uaus sóin artificio, iiOiil
agendo violenter, meqne hino excuaando, qnod ipae
etiam cogerer ; hinc blande eos alloqnendo, ne falus
dogmatíbus fidem haberent; „Lntheraniamom nullnm
verae doctrinae fundamentum habere ; anam eaae Ca-
tholicam EccleBÍam ; in ea omnibna Chriatiania eaae
permanendum ; ab ea veram doctrínam eaae petendam,
et eíus ritn sumenda sacramenta ; meqne mirari vehe-
menter, quomodo encharístiam a laicia aumere ande-
rent. Ceternm Vestram Caesaream Maieatatem nnn-
quam Lntheranismo Regnnm hoc annm labefactarí
passnram : iamqne esBe aggresBam ad hanc peatem
tollendam et extinguendam. Ideo non tnmnltoarentnr;
Bed aequo anímo accommodarent aese Veatrae Caeaa-
reae MaieBtatiB voluntati ; cni ne ego qnidem contrai-
re volo ; etiamBÍ me in frusta eBBent concianri ; qnod
tameii a fide illornm, qna míhi poBt Maieatatem Ve-
Btram eBBent addieti, non metnerem, ut a nobilibns
conBtantibuB, et sni honoris virÍBBtndioBia^. Non pro-
Beqnar cetera; sed videntur iam ferre rem aeditina et cniu
BÜentio, apparanteB nuncioB ac litteras ad VeBtram Cae-
Baream MaieBtatem snpplicatnri, ut praefatoB Lnthera-
noB illis clementer dignetur reBtituere. Quod qnnm certo
Bciani, MaieBtatem VeBtram CaeBaream non factnram ;
tumipBe etiam humillimeBupplico, ne id illia concedat,
poBtqnam huc tautam rem perduxi, et Bperandnm ait, in
hiB partibuB hoc pernicioBÍBsimum seminarinm haereae-
on diBÜci et tollí poBBe;BÍ MaieBtaB VcBtra Caeaarea alio
etiam quopiam maiore me clementer inBtmet buo
remedio. Nam et colonÍB meia mandavi ; nt paroehoB
quaerant, qui mÍB8aB celebrent ac Catholici Bint, et

149

milítibus edixi, mecum non manBuros, nisi Catholice
Chrifttianos; quod institutum Vestra etiam Maiestas
profiteretur. Sic iam, ut attigi superiuB, quieti inter
noB sumus ; et videutur mibi omnes ioxta Buum ofíici-
am sese tenere; quia praefectoB habco bouoB viroB
ac maturi ingenii, et mihi obBequentcB.

Sed intra hos dies accidit etiam aliud; nec satiB
scio, an ex hac controverBia ; quamquam suspicer,
quod ex ea. Convenerant militeB cnm nobilitate in
unum locnm conBuIturi. quoBnam eBBent mÍBBuri ad
Caesaream VeBtram MaieBtatem nuncioB, et de im
pensÍB conferendiB, et querimonÜB de nie componen-
dÍ8. Ibi andio, quod, neBcio, quonam vinculo mutuo se-
se obstrinxerint. Kt pauUo post iuvenis quídam nobi-
lis milesqne, et annorum circiter 26, Wolfgangus Ber-
nartffy, colloquens cuni duobns alÜB nobilibuB, protu-
lit tale verbum : ^Quod brevi haec arx AgriensÍB fu-
túra esset in potestate Joannis Regis fílii^. Quam vo-
cem altér ex üb quum adhuc ea die detulisset ad
meum vicaríum ut improbam, et vícariuB ad me;
ntroque mox BÍngillatimaccerBÍto quaesivi, an idfuis-
set verum ; fasBique ambo, quod ab eodem iuvene id
verbi audissent. Nullaque mora uegotio data, contuli
cnm praefectiB meisClemente Reghy, etStephanoZol-
thay, étre, qualitercumque fuisset a iuvene progressa,
ioBsi eum detineri et in custodiam coniici. Jamque in
qnaestionibuB eum eo sumus, et fatetur; quidpiam bí-
mile quod dixisset ex concordia, quae nunc tractatur
eum Joannis filio, futurum hoc ; quia ad Tokay etiam
Cassoviam audisset illi concedi. Hac tamenresponsio-
ne Don contenti, maiora exprimere contendimus, non
emissuri eum interím, dum res tota pateat, et ex sene
hoc kabuerit, an aliuude, cognoBcamus ; quidque Ve-

150

Btra etíam Maiestas fierí gratíoae mandalnt. Enun ce-
laturos hoc pracfectos meos, misao mdCacuieamVe-
stram MaieBtatem invenecoin littería, nt, eoignorute,
istíc examiaaretor : sed mutaTi aententiam, ne pnefee-
ti offensionem aliqnam accepisaent quod hmuaiiiodi
cam illia etíam non commnncaviaaem. Idqneamri ind
qnnm dixiaaem illia; egerunt mihi gratiaa. Atqiie hoc
etíam aíc ae habét Et qnnm militea videant me etí-
am in hninsmodi animadvertere non dnbitare : magis
videntnr componere se ad obaeqnendi officínm, et leges
non dare, aed ferre. Ideo qnicqnid Maieatati Veatrae
Caesareae vianm fnerit pro Catholica religione hoc hu
loco reparanda et conBervanda. de reapoiiao militibnB*
immo et colonis meia faciendo, qnibns etiam permiai,
ut pro hlB ipsi qnoqne ad VeBtram GaeBaream Maie-
Btatem mittant ; credo, clementÍBBÍme Imperátor, qnod
Beenre poterit Alioqni met hic totina Catholicae reli-
gionÍB et nomen, et reverentía ; bí vei tantillnm illia
indulBcrít. Faciendum tamen illud hnmillime et cnm
venia Bentirem, militum utique habita aliqna ratione
propter hoc confinium; nimirum emittendoB eosdem
LutheranoB in gratiam eomm ; sed sic, nt nltra XX
abhinc milliaria ablegentur, quod ipsi militea et nobi-
IcB pro illift poBtulant , ferantque hic parochoB et concio-
natores Catholicos; qnod initio non esset cnm illia agen-
dumacríter; quia malnm est magnum et valdeiam laté
alteque radicatum. Etinterim, 8i Maiestas Vestra man-
data etíam daret, nt ceteri quoque et domini Praelati,
et Barones, et qni latíorea habent ditíonea, qnilibet
loco suae manBÍonÍB ad XX milliaria hoc genns pe-
stinm propelleret ; sperarnm, relígionem Catholicam
intra breve tempns convalituram et snmtnram virea;
qnod BnblatÍB Beminariis hninsmodi, stírpea fkcilins in

151

snbditíB convellereatur. Fiaut alioqui oninia, uti Cae
sareae VestraeMaiestati, et prudentÍBsimo buo iudicio
fiierit visum. Dignabiturque míhi, quam cellerríme fie
rí poterit,cIementer mandare, quid de hoc utroqne ne-
gotío erít mihi, ac praefectís mei8 faciendam. Dens
Optímns MaximuB Vestram Oaesaream Maiestatem
incolamem et felicem conservet. Agríae 21. Febru-
arii 1560.

XLVI.
Oláh Miklósnak Veranesies Antal.

Ad Reverendiggimam Dominam Stri^oniensem.

Meminit puto ReverendÍ88Íma dominatio Vestra, i66o. febr. 2.
qnod anno snperíori petierim ab ea quaspiani decíoias,
Posonio vicinas, qno quum isthic esse me interdum
oporteat, habeam paratum victuni. Qui quum nec in
istis partibus facultas mihi sit ulla, qua vivere commode
possem, nec sine maximo negotio, et maximis sumpti-
bns hinc isthic anona convehi possit, propter longitu-
dinem et diffícultatem itineris, hoc remedio utendum
est mihi, ne in curia vei esuriam, vei ex foro dumta-
xat vivam, et prodigam maiorem quam habeam pecu-
niam. Decimas autem has, lícet mihi dominatio Ve-
stra Reverendissima promiserat, datae tamen non fu-
emnt, cansa partim meae absentiae, partim servitoris
mei incuria, qui eas curare debuerat. At ne nnnc qno-
que simile incommodnm mihi contíngat, denuo Reve-

162

rendisBÍmam dominationem Vestram rogo, idqne tem-
pestíve qnidem, velit mibi locare pro ínstanti anno
possessioneB Kochard, Terlyngh, et Pi-ngyasolitis an-
is pretiis , qnae abi prirnnm Deo volente Viennam re-
diero, curabo integre deponenda. Nec praetermittam
snae hoc erga me tum gratíae , tum benefioii aolitis
mei8 obBeqniis promereri. SoUicitabit autem depatati-
onem illarum Andreas Dalmady hospes hoBpitii mei
ViennensÍB. Et qnia opuB eBt mibi pane, vino et ave-
na, iutelligo bas decimas baec mibi omnia Buppedita-
tnraB non incommode, quas iam nominavi. Ideo ne ne-
gentur mibi, vehemeter oro. Petoqne, ut de domo eti-
am, qna Bollicitor PoBonii mibi conferenda, meminis-
se non gravetur, et felix valeat. Agriae 21. Februa-
rii 1660.

XLVII.
Rapícíns Endrének Verancsfcs Antal.

1 566. febr. 2 1 . Maugifice domine et fráter mibi Bingulariter obser-
vande. Ad 28. diem Jannarii accepi tuas et Aonii Palea-
rii noBtri litteras, cnm lucubrationum eiuB libello ; ce-
pique Bummam Bane et aingularem voluptatem, quod
in tanti viri tamqne eruditi non Bolum notitiam, aed
etiam in calamum pervenerim. Et magnopere vellem,
mibi crede Rapici, poBBe hic uberiuB de eo dicere,
quod et hominem amem, et ingeniam eius magni faci-
am lucolentam et elegáns, si mibi panlo largins a mi-
litari et a forensi hiiias loci cura otium daretur. Nec

158

de spirituali queror, quae mihi incambit ex offido,
Bee iUi decBse posBom sine piacnlo. Verum ne ipBÍ
quoqae 8at aUqaando sufficio, adeo totís horis incur-
nmt in me infinita negotia^ De quíbus obiter. At ex
e^fttola, qnam ad me dedit Palearius, doctiaaima, uoo
alivD animadvertiy perapexique eins genium, qaam
qaem din iam ex aliis scriptis illioB meam ipse coa-
eeperam. lUudque facile eloqni audeo, ne vivam, si
qina a malto tempore Bcripserít ad me Buavina, doeti-
w, graviuB. Sed qoía satis iam a me encomiornm ha-
boit PaleariuB, ut quem etiam modo nnnqoam nomiao
BÍae praeclara Buae virtutíB lande, ad offieiam veaio,
qiiod ambo noB illi, ea qoidem certe debemuB exhibe-
re fide, qoa nobia ipBe illad impoBUÍt. Qnoniam igitar
dkm redituB mei Viennam ob iam memoratonimnego-
tíoram mnltiplicinm concurBnm, qnibuB in hoe oonfi-
nio dÍBtineor, neqneam certo vei BÍgnificare, vei poUi-
cerí; librom quem Caesareae MaieBtati, dominó no-
Btro clementíBBime dedicavít, ac mÍBit, exhibeaB bonia
avibnB licebit; nequeo tamen non dolere graviter,
qnod vei hac ipaa cauBa non istíc Bim , quo tam inai-
gnem operám, et meae in Palearíum benevolentíae ar-
gumentum declararepotuiBBem. Qnod quum mihi impa-
tari non debebit, tum nt me apnd hominem amicÍBBÍninm,
et cni preBto ease Bemper cnpiam, quicqnid me volniaaet,
excnaea diligenter, etiam atque etiam oro. Rt tametai
Joaephnm Salandum, librí iatiuB exhibitionem non opor-
tebat impedire, veritnm existimationia meae aliqnam
oflfenaionem; cni meritum huiuB officii debebatur, qnod,
ut primarii et floroB et fructuB Boleant eaae gratiorea
reeenti ana novitate, quam ubi copia affluxerii, ita aa-
Be et luoubrationeB huiuamodi doctorum hominum, ai
(quod dici aolet) ex proelo quaai calidae oblatae fíie-

164

riot; nescio qaid et singoUriB, et gratíssiiiuieaffeniiit
▼olnptatiSy non possam tamen non utíqne laetarii tanti
me fuísse habitnma Salandoi inimo profecto etiamabs
te, qui ambo isto pradeiitÍBainio vestro conailio, et be-
nevolentiae erga me vestrae testimonio non obaeiuro,
qnod snm, quoad víxero, sacratisainmm aemper habi-
tnrns, mnltnm mihi tríbniaae videamini. Sed bene ba-
bét, postqoam sic accidit, nt amor noster mntana hoc
etíam ntríqne noatram constíterít cnmnlatina. De Pon-
tifice Snmmo, eoqne tam re, tnm nomine Pio, tamqne
Saeratissimo Imperátori noatro bene aflfécto, non est,
qnod mnltís agam. Et hoc me plnríbna reapondiase,
et laetitiae plnrimnm accepiase exiatimari volo, qnod
pancioribns reapondeam ; qnippe qnod neaciam, qnid mi-
hi a cnnabalia ipaia laetíns, qnid gratina, qnid deniqve
exoptatina acciderit. Et faxit Dena, nt reapondeat pn-
blicia Catholicomm votia, et Eccleaia dindeaideratam
patrem ac paatorem in Sanctitate eina experiatnr, etre-
anrgat. Qnae ex Hiapaniia annt, piacent. Qnae ex An-
glia, vellem mágia ex aententia. Et niai haeaerit il
Ind Regnum in Imperatoria noatri conailio et gremio,
vide mox, in qnae incidet diaturbia ambitione qnomn-
dam Príncipum mediocrinm, et qui placentia ex aeae
illi poUicentnr, minimé aane aolida et aalubria. Et de-
mnm quod Rapicio meo imperem, qni tantopere operám,
et diligentiam, et in gerendo more celeritatem auam
mihi pollicetnr , de quibua nunqnam adhuc dnbitavi ;
hoc eat, amantiaaime Rapici, qnodimpero, utfirmiaaime
habeaa peranaanm, tuam mihiamicitiam eaae cariaaimam,
meqne eaae cupidiaaimnm conavetndinia tuae anaviaai-
mae, utqne ntaria viciaaim Epiacopi Agriensia et vo-
Inntate, et rebna tuo arbitratn. Valeetrivefeliciaaimaa
aimnlf et honoratiaaimna. Agriae 21. Febrnarii 1560.

155

KííM : Magnifico et praestanti viro dominó
Andreáé Rapicío, Sacratissimae Geasareae Maiesta-
tís Cancellariae Secretario, amico plurimum hono-
rando.

XLVIII.
Kobinyi Kristófnak Veranesics Antal.

Ad dominnm Cristophoram Cabiny.

Credo iam dominationem Vestram Egregiame8se^*^™«>^-i*-^-
informatam a Joanne Andreffy Secretario meo , quem
mi8i Viennam; qnid sit mibi negotii cumlüapitulo meö
ratione cniuBdam posBessionís Seercz vocatae. Nam
inaaeram eum ad dominationem Vestram Egregiam di-
frertere, et illám inforhiare de totó negotío. ab eaque
iccipere consilium, quo pacto videlicet debuiasetineo-
lem negotio, ubi oportnisset, se gerere. Nunc iterum,
]iiia aliud mandátum allatum est ad me , et iubeor ad
lominicam Laetare apud Caesaream Maiestatem con-
(títoi per me vei per procuratorem meum eum omni-
)us iuribus meis ; quandoquidem Eius Maiestas can-
^m hanc esset cognitura, et pro aequitate diremptura?
tmbarum partíum iuribus visis et intellectis. Et quia
>mma ínra mea iam ego per eundem Secretarium me-
im misi Viennam, et informavi Suam Caesaream Ma-
eatatem, ac Reverendissimum dominum Strigonien-
^em diligentíssime de totó negotio, unum iam videtur
oihi restare ; nimirum ut illic habeam ad praefixum
liem causae revidendae procuratorem meum , cui ea-

156

dem mea causa in actione memorata dominicae Laeta-
re pasait aecure esse commendata. Qaoniain aatem
omneiD tntelam et procurationem caasarum mearomii
Vestrae Egregíae domiaatíonís sinum detolimiis, ad
eamque solam praecipuum reoursum et perfagimn hs-
beam, amicitia et oblatione sua f retus, rogo, velit Vi-
ennam proficisci mox bis meis habitis, ibiqoe adesse
meae praefatae causae, sive ea coram Gaesarea Ms-
iestate, sive coram Reverendissimo dominó Strigoni-
ensi agitabitnr et di8catietar. Nec enim convenien«
est, ut partes ordinis ecclesíasticí de ecclesiasticisbo-
nis litigantes in saeculari foro litigent, intaito deoo-
ris; sed in foro vei OaesareaeMaiestatis, vei Metropo-
Utáni nostri, qni nnnc est Reverendissimus dominiu
Strigoniensis. Ad qnem scripsi eti am de hoc dudm;
et dominatio Vestra Egregia,qnnm illic fnerítyConsti-
tuet, quod sciet futurum mihi utile. Ut autem dornint-
tioni Vestrae Egregiae provisumsitdesnmptibns, mi-
si eidem per praesentem hominem, famnlum proviso-
rís mei Georginm Horwath talleros quadraginta, smn
missums etiam plures, si diutius Viennae morabitar,
meque de omnibus ideutidem faciet certiorem, quae-
cunqueusui eius fuerintnecessaria. Quod praetereasit
informata melius de mea causa, misi ad Eam septe-
nas copias diversarum litterarum, quas apud se reti-
nebit, ut saepius, et toties periegere possit, quotíes
usus postulabit; deestque huc unarum dumtaxat litte-
rarum copia, nimirum relatoriarum Conventus de Ja-
szo super statutione mea. Quae tamen litterae in spé-
cié sünt apud praefatum Secretarium meum Andreffy,
qui ubique aderit lateri Vestrae Egregiae dominatio-
nis, atque eam edocebit oretenus, quae erunt ad baec
illi necessaria. Hic enim interfuit omnibus rebns, et

ÍM

babét apud se alía etiam mea prívilegía, qnae palám
ostendnnt, has duas possessiones episcopales ftdsse,
et ab epíscopalibQs bonÍ8 esse avnlsas, quod Gaesa-
rea Maiestas potissimum scire desiderat. In qno punc-
to Vestra quoque domiaatio potissimam insudabit, et
in eo, in qno versatur ins patronatus Episcopatus bu-
ins, a priscis et Sanctis Regibus ei coilatns, qno sine
omni dnbio per defectnm seminis monacbornm, et eo-
rnm monasterioram desolationem nnsqnam alio devol-
yí debent, qnam ad snam originem, et ad snnm cor-
pnSf ex qno fnernnt desnmpta primitna, snffragantíbns
bnc canonibns Sacrís et Caesareo íure. Qnía deficien-
te cansa, propter qnam fit donatio (qnod Sacri oano-^
iiea dicnnt), res donata etiam ad donatorem sive eins
legitimnm baeredem et successorem reyertitnr. Qnod
▼ideri potest in lege fínalí, capitnlo de revocatione do-
nationis, et capitnlo similíter finali de donationibns
iibro III. Sed bic defecerunt et monachi et eornm
clanstra ; videtnr ergo causa etiam defecisse, et pos-
sessiones illas iure ad Epíscopatnm revocari debere.
Et qnia qnnm Capitulnm possessionem Sercz a Oae-
sarea Maiestate impetravit, possídebatur a praefectís
Agriensibns. Caeterum eo tunc nonadoonit Snam Ma-
iestatem, qnod haec possessio fnisset Episcopalis,
qnodqne ab F^piscopatns bouis esset avnlsa Sed omni-
no Episcopi nomine snppresso, qnestnmqne, quod
omnia eins bona hostes et factíosi possiderent, nec
haberet qno se sustentaret, qnnm aeqne tnnc ac nnnc
omnibns snis bonís fruebatur, videtnr idem Capitnlnm
bic etiam commisisse, qnod in jndicio non érit retioen-
dnm. Nam patet Iibro primo capitnlo Snper litteras,
de Bescríptis, et Iibro eodem Dec. capitnlo Postnlastí
flimiliter de rescriptís ; impetrationem hninsmodi bo-

168

nonim dici et haberi posse subreptitíam ; qnoniam om*
ne id, qnod sappressis iuribns eín8,ad quem, quodpe-
titOFi pertíaeat, impetratur, tacitam qaandam surrep-
tionem Sacri canones feruiit inducere. Sed Gapitolnm
tacuit inra Epíacopi, qnum hanc posseasionein posta-
lavit. Quid illad fecisse Bit censendum, videat jadici-
um. Sed haec qauni dominationi Vestrae sünt notiora,
et ReverendÍ8BÍiiium dominnm janriensem, patrem me-
um obBervandiBsimam, Jaiiumque Utrorumqae peri-
tiBBimum Doctorem habitaram eBt in hoc conBaltorem,
qai mihi bíc in omnibafl fa vet, acBi qais aliaa, et ego
plara de hoc non loqaar, et patrociniam eios Reveren-
diBBimi domini omnino cam Bao coniangat, ac aic de-
mam prodeat in harenam. De statatíone etmea etCa-
pitolii quod habetur in Gaesareis mandatis, qoae non
fuerant niai dno. Gapitalam qneBtam eBt et adhuc qne-
ritnr, qaod ví et sine Btatatione legitimc memoratam
Sefcz occapaBBcm ; Ego viciBsim id defectns in Gapi-
talam contorqaeo. Gaeteram an ego legitimé fnerím
BtatatuB, nec ne, relatoriae Gonventas JaazovienaiB
litterae teatabantar, qaae aant in apecie apad Joan-
nem Andreffy. Verám Gapitalam ipsam, qaod ex colo-
niB ipaiuB Sercz et eiaB commetaneis aathentica exa-
minatione cognovi, nalla aBaa statatione pro Regni
conaaetadine ac legum obBcrvatione, dictae poBsesBi-
onis arripait dominiam ; aed tantammodo per aeptem
BaoB confratreB Ganonicoa: AmbroBiam Alathyary
Gantorem, Stephanam MiBsey, Petrám Madarassy,
Benedictnm OroBBy, Stephanam KyB-Tallyay, Joannem
Meliceam Archidiaconam, et Gregoriam Wachy, qai
iam eBt mortuaB. Idqae ex commetaneia non admo-
dam competenti et neccBBaria convocatione, vigoreqae
non aliarnm litteraram pablicaram, qaam donatíona-

159

lium. Quod credo, ipsum quoque Capitalum non réti-
cebit ; praesertim tunc^ quum Btatutio in médium pete-
tor. Videat itaque dominatio Vestra Egregia, uterno-
Btrum melins fnerit statutus. Ubi autem mnnit se eo
Gapitnlnm, quod per annum in pacifica dominatione
possessionis memoratae, facile potuit ; quum ego pri-
mo anno ab iuita Episcopatus huius po88es8Íone vix
vei minimam partém eiusrationnmeognoscere et addi*
8cere potuerim ; quum et nunc discam, restantque non
panca adhuc addiscenda. Credo itaque posse iure ex-
cuBari. Alioqui nescio, an praescriptio talis in eccle-
aiaaticis bonis, praesertim inter ecclesiasticos obser-
vetur; quandoquidem illud scio iuris esse,ut8ucce880-
reB Episcopi cum integris iuribus antece88oribu8 8UÍ8
succedant, po88Íntque eorum omnia constituta abro-
gare, quae sre\ ip8Í8 Bpiscopis, qui succedunt, vei Epi-
Bcopatui damno8a e88e cognoverint. Alia, quae pro In-
formatione Vestrae Egregiae dominationis ad eam 8cri-
bére po88em,non invenio; tantummodo et me, et meam
caiisam singulariter illi commendo, rogoque, ut £ra-
teme agat, nec desit mihi in hac ipsa causa, qnam iu-
atiaaimam inveniri confido. Restat de po8tremi man-
datí erasione uno in loco : quae 8i quid momenti ha-
baerit ad meam causam, dominatio Vestra Egregia ex
protestatione mea coram Conventu Jaszoviensi, et
plerisque militibus ac nobilibus Agriensibus solenni-
ter facta,considerabit; quam similiter ad Kandem in spé-
cié misi. Et quiadicta erasio in praecipuopunctocom-
missa sit, quo Capitulum inprimis nititur, ubi videlicet
de violenta occupatione conqueritur ; haud dubie res
non caret suspicione falsificationis et violationis Cae-
uureomm diplomatum. Sed et hoc iudicium Vestrae
Egregiae dominationis viderit, et nos habebit commen*

160

datoa. Felixqne et íncoInmiB valeat Aprime XH. Mar
tii 1660.

XLIX.
A biiai p«s>áiak Veraicsícs Aifaű.

Ad BudtTDseui Paásam.

Ai rii. 9- Qnot mílites nostros, non excnraorea, pabnlato-

rea proximia qnatoor mensibua militea vestri, inte-
gría agminibna huc illnc per hoa finea noatroa diacnr-
aantea, partim occidemnt partim ín captívitatem abe-
gemnt ex hoc registro, qnod ad Tnam dominatíonem
mittímna, intelliget. Nec tamen ex iilia ad tot iam pe-
titíonea noatraa vei nnicnm hominem nobiareatitoitex
aeptnagintaquinqne , qoi faernnt captí , praeter eoa,
qnoa interim etíam nltra Dannbinm, ad Janrínnm^ ad
Palotham, in üroatia, et in plnribua aliia locia de-
praedatí sünt veatri, 8ine nllo induciarnm reapectn ;
quemadmodnm de mercatoribns qnoqne Emerico et
Gelyerd Deák, Sacratisaimi Caeaaría noatri anbditía
andivimns , nuper ipaam Tuam dominatíonem foiaae,
dato illia de aecnritate fidei suae chyrographo, et ni-
hilominna mercibna illornm magnae pecaniae inter-
ceptia et naurpatia. Rea profecto indigniaaima viro
príncipe. Tna tamen dominatío omnemindnciamm vio-
lationem nobia impingit , qni non plurea intra hoc to-
tum tempua ex hominibna veatris cepimna, qoamqom-
que ; nimimm Jndaeoa trea, et dnoa Turcaa, Hwaaain
Dede et Hnrem meaaaroa aive laninm. Qaare videat

161

Tüa dominatio, qnae sit comparatio inter nostras et
vestras depraedationes, sciatque nos oon alia causa
milites no8tro8 in vestros aliquando fínes immittere,
quam et veBtris depraedationibus piovocati, meritaB
et pares vices vobis redderemus, ostenderemusque tó-
ti Regno, a vobis omnium contentionum huiusmodi cau-
sas prodiisse. Mirari propterea non debet Tua do-
minatio, sí Hnssain Dede et Hwrem mészáros non
restitnnntar vobis ; qaia nec uostri remittantar nobis.
Idem antem Hnssain Dede, quot singnlis annis pne*
ros Christianos ex illo molendino per Dannbinm dimi
serit in Tnrciam, ut vos bene scitis, íta et nos non igno
ramus , et omnium videtnr esse debitor. Judaei verő
qnod a nostris capti fuerínt, Tua dominatio plus utili-
tatis accepit, quam nostri milites ; quod eius patrocini-
nm maximis muneribus coemerint. Nostri milites et
Jadaeos ipsos restitnerunt vobis, nt suae fidei satisfa-
cerent, et pactationem eorum amiserunt, nt obedirent
Sacratissimo suo Caesari. Pro Hewrem antem mészá-
ros, homine sordidi officii , quod tantum laborét unus
tantus Beglerbeghus , qui tot Aggarum, qui fuemnt
apud nostros finitimos captivi, nunquam vei unico
verbo meminerit, valde admiramur. Nec existimamus
hos duos Turcas esse tanti, ut propter illos tanta pax
atqne amicitia inter tam magnós duos Caesares vio-
lentur. Et propterea, quum iam ex pluribus litteris
nostris dominatio Tua bene intellexerit, et ex liis eti-
am intelliget, nostrine an vestri milites fínitimi indu-
cias perturbent; ipsa demonstrat ratio et postulat
aequitas, ut id culpae dominatio Tua non in nostros,
sed in snos, vei potius in seipsam coniiciat ; quae su-
perioríbus etiam diebus commisit palám ZangzacchiSi
suiSf ut excorsiones faciant in omnes partes. Ex quo-

VOMUlf. HUHO. HI8T. BCBIPT. JUJ. H

162

quid intelligi nos opor teát, clarum est ; et iam Zanguc-
chns Hatwanieiisis egregie apud Nagy-Tallja nn-
per comprobavit, nobis quíete tuoc Bedentibna, nec
quicquam tale expectantibus. Et ista certe acríbimiis
Tnae dominatioiii non in alium tlnem, qnam ut inter
nos et vicinítate amicabili vivamns , dum Caeaares
quoqne nostri in amicitía paceque perdorant, et ab
bis depraedatíonibus ac excursioníbus utríqae deaista-
mus. Quia si vos pergetis facere, ut incoepistia, ne noatri
quoque per hos omues fines desides esse poterunt

Quoniam verő quaecunque contingunt nobis ex
parte vestra, immo et ex parte nostra vobis, de omni-
bus subito Sacratíssimum Caesarem nostrum edoce-
mus ; omnes etiam tam vestras ad nos, quam nostras
ad vos datas litteras ad eandem Maiestatem, dominum
nostrum clementissimuni, míttimus ; bortamur domina-
tiomem Tuam, ut velit abstinere a conviciis, qoando
ad nos seribit. Nam hoc vindictae genus apud nos vi-
lium hominum est, non maguorum, neque praestanti-
um virorum, et qui populís praesunt. Atque hac de
causa semper bucusque nos ad Tuam dominatioem bo-
neste scripsimus, scribemusque etiam semper imposte-
rum. Ipsa, ut volet, faciat; tametsi bona vicinitas et
amicitia mutua non conservatur , sed perturbatur con-
viciis.

Ubi autem ágit de istis finibus framea Prind-
pis sui acquisitis, nostrosque milites ab illis probibe-
re intendit, contra inducias facit; quia coloni, qui in il-
lis sünt, communes sünt et nobis et vobis, scimusquef
quid ex hoc velit, quidque molitur animo. Et huiusmo-
di omnia dudum praevidimus. ad Caesareamque auam
Maiestatem, dominum nostrum clementissimum, Bcri*
paimus, seribemusque etiam modo ; quandoquidem hac-

163

tenus etíam, quaecunque de his ad eam scripsimus, ve-
ra fbisse perspexit. Reliquum est de falconibns, quos
a nobia petit. Büs tamen et aliis nostris mnneribus si
aliquando frui atqne nti voluerit, ipsa quoqne sít re.
vera ea erga nos vicinitate et pace, quam a nobis erga
se desiderat. Qnia omnis vera et sincera amícitia mu-
tuis fovetur augeturqne officiis et gratítudine. Bene
valeat. Agriae 9-a Április 1560.

Verancsies Antal megerősíti Eger városnak
Jogszabályait.

Antonius Verantius Divina favente clementiai66o. joa. 6.
Electus Episcopus Ecclesiae Agriensis, Comes per-
petnns Hevesiensis, Administrator honoris Comitatus
Borsodiensis, ac Sacratissimae Romanorum, Germa-
uiae, Hungáriáé, Bohemiae etc. Caesareae Regiaeqne
Maiestatis Consiliarius, memóriáé commendamus te-
noré praesentium significantes quibus expedit univer-
sis : Quod pro parte et in personis prudentum et cir-
cumspectorum universorum civium Civitatis et vallis
nostrae Agriensis exhibitae sünt coram nobis etprae-
sentatae quaedam litterae Reverendissimi in Christo
patris et domini Nicolai Olahi, nunc Archiepiscopi
Ecclesiae Strigoniensis, Primatis Hungáriáé, Legati
nati etc, tunc verő eiusdem Ecclesiae Agriensis prae-
decesBoris nostri Episcopi, inpargameno sub pendentí
idgillo auo privilegialiter super certis antiquis juri-

11 ♦

164

bus, legíbns et consnetodinibus eonim, qmbiiB semper
nsi fdifisent, et de praesentí qnoqne nterentar , confe-
ctae, tenorís infrascripti. Sapplicatum itaqiie extitit no-
bi0 pro parte eomndeiii civium nogtromm , nt easdem
litteras. ac omnia et singula in eisdem contenta, ratas,
grataa et accepta habentes , litterís noatrís prívil^a-
libus de verbo ad verbum inseri et inseribi fadendo,
pro oniversitate civinin eomndem nostronmi, ipso-
mmque posteris et successoribus univerais approbare,
roborareque, et perpetao valitnras confirmare digna*
remnr. Quarum qnídem litterarum tenor talis eat : N i c o-
lausOlahus Divina miseratione Episcopos EkM^lesiae
Agriensis. Comes perpetuns Comitatas Hevesiensis,
SacratisBÍmi PrincipiB et domiui Ferdinandi, Divi-
na faventc clementia Romanornm, Hungáriáé, Bohe-
miae etc. Regis semper Augusti, Infantis Hi8])ania-
rum etc Consiliarius et per Regnum Hungáriáé Con-
siliarius. memóriáé commendamus tenoré praeaentium
signiíicantes quibus expedituniversis^quodprovidusvir
Joannes Szalay Judex civitatis nostrae Agriensis, no-
stram veniens in praesentíam, suo ac universorum ci-
vium civitatis et vallis nostrae Agrieosis, nominibus
et in personis, produxit et exliibuit coram nobisinfira-
scriptos quosdam articulos super antiquis eorum juri-
bus, legibus et consuetudinibus, quibus semper usifu-
issent, et nunc quoque uterentur; supplicans nobis
humillime, ut eosdem articulos, ac omnia et singnla in
eis contenta, ratos, gratos et accepta habentes, litte-
risque nostris inseri et inscribi facientes. approbare,
roborareque et ratificare, ac pro eisdem universis no-
stris civibus, ipsorumque posteris et successoribus
universís innovando, perpetuo valituras confirmare di-
gnaremnr. Quorum quidem articulorum tenor talis est :

166

Si quis inter eos matrimonium contraxerit extranens,
et mnlier sine liberis decedat, maritum de bonis avi-
tís qnarta pars concernit. Idem fit 8Í malier filium ex
eo gnsceperit, qui postea mortuus esset. Si verő fuerint
bona per eos ambos acquisita, dimidía pars integro-
mm bonomiii, et alterius mediae partís quarta pars
cedet in portionem ipsías mariti, quae partes penes
eundem jare perpetuo manebunt. Bona avíta, aut ali*
qna per se ipsum párta, quae alius quispiam qaocun-
qne titulo possideret, nec intra annum ac trés dies
possessorem de bonis illis prohíbuisset, diéta bona
apad possessorem manebant; nisi proprietarins ab-
sens esset, nam hoc casu peregre rediens, a die redi-
tus eins intra annum et dies trés poterit prohibere
possessorem ; si verő sit pnpillus, enius bona ab aliqno
possiderentur, tutor potest in persona pupilli ipsum
possessorem infra praedictum tempus prohibere et bo-
na ad se redimere ; si verő ob paupertatem redimere ne-
quiverit, saltem prohibere poterit, ut cum puer ad le-
gitimam aetatem pervenerit, possessorem de sua hae-
reditate convenire (possit); nec nocet, si tutor in re-
buB pupilli negligentius se gesserit, aut possessorem
prohibuerit. Item si quis emisset bona alicuius, isque
intelligeret, intra saepedictum iamunnum et trés dies
per aliquem ab ilIis bonis si prohibetur , extunc possi-
dens debet illum citare ad judicem, ibidemque consti-
tutuB haec verba dicit : ,,Domine Judex. Intelligo
istum a me empta bona sua velle facere. Si itaque
peconiam mihi restituat meam, ipse habeat bona, ne
labores et expensas faciam inanes.^ Judex autem cau-
sa inter ipsos legitimé revisa, comm ittat adversario
possidentis , ut intra quindecim dies possessor con-
tentus reddatur ; si verő ipse adversarius hoc negligit.

166

emptor in dominio manebit Ifeem si qim in sede
jndici8 Civiüití6 ant judiris alicimu viUae Tattifi
Agrieii8Í8. habeD8 caosam ventíllatam. de cniitt Aw
cuBsione pars altéra non est eontenU; in hoc caaopo-
te8t appellare ad Sédem doinini Provisorís arcensis:
et 8i iiec ibi fuerít contentns. extaac poterit appellare
ad propriam personam domini RevereDdiaaimi Epiflco-
pí cMHdem loci, vei Locamtenentia aoae ReTerendissi-
iiiac* dominationis, lege tamen ciritatia et totiiia Yallis
AgrienBÍB huo in loco permanente: a Sede antera do-
mini Reverciidissimi non fit appelatio ad aliqoem sn-
periorein. Itero nobilis qnispiam. aut persona digni-
tatc fiiiigenB sacerdotali, sive monachns. non possimt
civcB ipsoA ín cansis prophanis et mere civilibiiB alio
citarc, quam ad judices eorum ordinariosetmodoprae
nnAA(». Item nulla causa eccleBÍastica potest a jndici-
buH ipBÍB BaecularibüB revideri, nec contra oivílisa
X'icario in BpiritualibnR : sed ad snuni quaeqne causa
judiceni (*/)inpetentcm remittatur. Item 8i qnis cauaa
adiudícata in sede judicis, manente adhnc sede, non
app(*llaret ad Bcdem ProvisorÍB, verum postridie aut
dcincepB, talis appellatio nuUius est vigoris; poterit
tanien hí voluerit, et sese gravatum esse aliquiboB ei
rchuH putaverit a domiuo KeverendÍBsimo Episcopo.
aut judicc nóvum judicium irapetrare. Item si quis li-
her<»M non habot, potest de rebns Buis testamentaliter
rt lejíitimo, proutvolet, disponere; testamentum offer-
rí dcibobít dominó Reverendissimo confirmandum. Item
sí quís cívium aut íncola praefatae vallis Agriensis^
homícídíum aut effusionem sanguinis, aut aliquod si-
mile rrimen perpetraverit, isque bona ibidem habere
compertus fuerit, provisor, aut castellanus, vei ali-
quis officialis non potest eum apprehendere, sed Ju-

167

dex civitatis vei vilIae suus ordinarius ; ipse tamen ju-
dex debet comprehensum legitimé secundum qualita-
tem demeriti castigare et panire, ne malificia huius-
módi propagentur. Nos itaque accepta humillima snp-
plicatione praenominati Joannis Szalay, sno ac alio-
ram quoriim snpra nominibus et in personis, nobis mo-
do quo supra porrecta, exaudita et admissa. eosdem
articulos annotatorum civium no8trorum de et super
antiquiB ipsorum juribus, legibus et consuetudinibus,
praesentibus nostris his privilegialibus de verbo ad
verbum insertos et inscriptos, ratos, gratos et acce-
pta habentes, approbavimns, roboravimusque et ratiíi-
cavimus, ac pro praenominatis aniversis civibus no-
stris, ipsorumque posteris et successoribus universis
innovando perpetuo valituros cofirmamns, roboramus
et ratiíicamus, salvo jure alieno, hamm nostrarum,
quibus sigillum nostrum, quo utimur, est appensum vi-
gore et testiraonio litterarum. Dátum Viennae noná
die meusis Április anno Domini millesimo quingente-
simo quinquagesimo secundo. Nos itaque supplicati-
one praefatorum dictae civitatis et vallis Agriensis
civium, nobis modo quo supra porrecta, favorabiliter
exaudita et admissa, praescriptas litteras dicti domini
Archiepiscopi Strigoniensis, nostri antea praedeces-
soris Agriensis, non abrasas, non cancellatas, nec in
aliqua sui parte suspectas, praesentibusque litteris
nostris verbotenus sine diminutione et augmento ali-
quali insertas, quoad omnes earum continentias, clau-
sulas et srticulos, eatenus quatenus eaedem rite et le-
gitimé existunt emanatae, viribusque earum veritas
suffragatur. ratas, gratas et accepta habentes, appro-
bavirous, roboravimusque etratificavimus, acpro prae-
fatis universis civibus nostris, ipstrum posteris et suc-

168

cessoribüs universis perpetno valituras confirmavimuB ;
irno acceptamus, approbamus, roboramus et confirma-
mus, salvo jnrealieno. Harnm nostraram, BÍgilli nostrí
autbentici appensione commnnitarum vigore et te8-
timonio littcrarum. Dátum Yiennae sexta die mensig
Junií anno Domini míllesimo quingentesimo sexa-
ge^^imo.

LL
Löc^e város tanácsának Veranesíes Antal.

t56o.Bept. 1. Pradentes et circnmspecti domini, amici nobia

honorandi^ salutem et nostri commendationem. Sacra-
tissima Maiestas Caesarea, dominns noster elemen-
tissimns, misit nos ad partes ístas snperiores, ut cnm
Vestris dominationibus, et cum quorundam Comita-
tunm dominis nobilibus tractemus de eertis magnis et
ardui8 Suae Caesareae Maiestatis et publieia Regni
Büi negotÜB. Propterea, quia iam dedimns litteras
nostras de boc ad praefatorum Comitatunm dominos no-
biles, Vestras quoque dominationea praesentibna hor-
tamnr et rogamus, ut delectis eertis fratribua vestria,
velint eo8 ad festum Nativitatis Beatae Maríae Vir-
ginia proxime fnlurnm Eperiesinum mittere, cnm
plena informatione et mandato tractandi et decer-
nendi nobiscum ea omnia, quae tnnc cnm illia nomine
einsdem Caesareae Maiestatis communieabimus. Nec
rei ullam moram interponant hortamnr, quia qunm
sint momenti res eaedem maximi, Sacrati88ima Ma-
ieataa Sua quam primum de his eónatitni desiderat.
Deu8 Optimu8 Maximna dominationea Veatraa con-

169

sérvet incolames. Ex oppido RoBenberg príma Se-
ptembris Anno 1560. Antonins Verancsics Electos
Episcopns Agriensís mann sna. Joaunes Pető mp.

LXII.
Ferdiiánd esiszirnak Veranesies Antal és Peth6 János.

Ad Caesaream Maiestatem.

Nofi, nt Sacratissima Maieetas Vestra Caesareai&tto.fepMi.
clementer intelUgere dignetur, actiones et progressus
in praesenti nostro negotio, nobis ab Eadem benigne
demandato, sexta die mensis instantis Eperjessium
appalimns. Et qnia adhnc ex itinere dederamuB lítte-
ras nostras ad omnes trés Ordines, videlicet Civita-
tes, Comitatas et dominos harám superíornm partinm
Maguates ; nudius tertins cum Civitatibus egimus de
negotio, et responsnm earum ad dominicam proximam
expectamuB. Comitatuum quoque deliberationem et ad-
ventom operimnr; quemadmodum et dominomm Magna-
tnm. Nec adbnc qnicquam de aliis certi scribere pos
Bumus, dnbii non mediocriter, an dominns Bebek ad
nos Bit ventnniB, conscribendoram militum et quarum-
dam rerum in hoc confinio novandoruni stndio inten*
tos. DominnB tamen Perenny nnnciavit nobÍB per pro-
priam hominnm suam, paratum se nltra etiam Eperye-
ftium ad nos, nt ad Commissarios Vestrae Caesareae
MaiestatÍB deBcensnrum ; vernm orare nos, nt Casso-
viae onm eo conveniamns, longins ab sna domo récé-
dére non Bit tntnm. Nos habita ratione conditíoniB
eins et temporis, nt in Regni parte non admodnm qnie-

170

ta domini Bebeki intemperÜB, hodie Cassoviam pro-
fi<^Í8ciinur ; qno bí dominuB qnoque Bebek acceaserit,
bene érit; sin minuB Eperjeaium revertemnr, et cum
caeteris, quicquid facere poterimus, enitemur, Ve-
stramque CaesereamMaiestatemquainprimani de om-
nibus edocebimus. De rebus autem novis hoc habé-
idus: Melchiorem Balaasam per Tranasilvanos, pro-
vinciáé totius nomine in Transsilvauiam accersitam;
eumqne decrevisse eo proficisci, habiturumqae aexcen-
tos eqnites et peditatnni fere parem. Tartaros qnoque,
de quibns tanta ferebantnr, non esse tanti, ut cuiuB-
piám momenti habeaninr ; divisoa tamen ííiiaae per íi-
nitimas hostinm arces et stationes, idqne tam parvo
nnmero ubiqne, nt cniqne loco pancissimi ceasmot
Qnicqnid inpoBtemm emerserit, hnmillime et diligen-
ter scribemus. Den8 Optimns MaximuB Vestram Cae-
saream Maiestatem incolnmem et felicem conaervet
EperyesiiXL Septembris 1560.

Lili.
Ferdinánd császárnak Verancsícs Antal.

Ad Sacratissimani Caesarcara Maiestatem etc.

ppt. 18. Post fidelium etc. Jam dies snnt XIV. quod hic

Eperyesii cum dominó Pethew sumns, et mandata com-
missa nobis, de gentium subsidio a dominia MagnatibuB,
Comitatibus et Civitatibus Agriensi arci obtinendo,
aiqnae illi subita obaidionis exspectatío ingmiaaet, nr-
gemus ; nec adhuc certo Bcríbere ad Maieatatem jVe*

stram SacratiBBÍmam poBSumus, an saccesBum optatom
hmc provisioni tam necessariae assecnturi simns. Ex
Magnatíbns soli etprimiMagnificidominusPerenny, et
dominns Bebek, ac domina relicta Sigismundi quon-
dam Balassae obtulerant sese ad omnia, quae Maié-
stas Vestra postulavit. Caeteri quidam nihil explicite
agnnt, et omnia sese obtulisse esseque facturos vide-
ri volnnt, de qoibus panllo post clarins ad Caesaream
Maieatatem Vestram perscribam, ubi cuncta et perfe-
cerímns et perspexerimus ; qnum adhuc in petitioni-
boB et exhortationibuB haeremas. Eadem quoque de
Comitatibns scribere possum, inter quos unicuB Comi-
tatnB SaaroB promtiBBime paruit ; reliqui, eunctantur.
CiYitates verő omneB, praeter pediteB dncentos et
dnos bombardarioB, ad menBem dumtaxat nnum, nihil
offemnt ; neganteB inBuper etiam litteras obligatoriaB,
qnas ab omnibuB BingiHatim exigimuB, ne, qnum Bub-
Bidiornm hninsmodi usub emerBerít, quem tamen aver-
tat DominuB, deBtitnamnretnoBtrafidncia, etpraefato-
ram ordinum promÍBBÍB. HucuBque in his commÍBBÍo-
nibas progressi BumuB, qnarnm cansBa ubi biduum ad<
huc hic exigemuB, profíciBcemar ad Magnificum domi-
ram Perenny, cum quo MagnificuB dominuB Pethew,
collega meuB, tentabunt in arcé Ónod, bí inter me et
dominum Bebek turbaB Bedare et complanare poterunt,
me in eo potÍBsimum elaborante, nequid huic confinio
dÍ8críminÍB accerBatur, ipBe,ut iam correptis meia de-
cimÍ8 quoquo modo potiatur. HiBque, bí bono modo fi-
eri poterít, ad optatum íinem perductiB, ego Agriam
promovebo ; dominuB verő Pethew in curiam reverte-
tw. Nec ipae Bpero, ad aequitatem dominum Bebek con-
descenBorum, quod et meis bonÍB vei iure, vei hiiiiriE
eontendit, ut potiatur, et ut ipse eoB teneam in Agci*

172

eoBÍ servítío miuistros, qui eins stomacho arrideant. Ad
quam aut neceasitatem, ant servitutem non credo me
adhnc apud enm pervenisse, qnod ego, praeter Gaesa-
reám Maiestatem Vestram ac SerenissimoB eins libe-
róé, neminem alium agnoscam dominnm. Utennqneta-
men ipse dominos Bebek sese gesserit meenm ; ego
omnibas viribus meis in eo contendam, nt mihi nnllins
dissidii et controversiae caussa impingi possit. Ego
enim et patriae nostrae pericnla perspicio, stndeo-
qne et propnlsare, etmeos clementissimos tímeoPrin-
cipes, nec nmqnam committam, etiamsi vita periclitabor,
ut adversns eorum mandata peccem atqne delinqnam:
qnae et is, et multí alii nostratinm quomodo veneren-
tur, Maiestas Vestra novit. Ideo hnmillime snpplico,
dignetur Ipsaclemeterhuicreimannm apponere; qnia
nulla est in hoc Regno alia, qnae possit bnnc homi-
nem ad ofBcinm recti.et ad fmgem landabilem, a qna
dndnm abscessit, revocare.

De rebus aliis, qnae hinc ad Caesaream Maie-
statem Vestram seribi possunt, baec snnt. DiebuB
proximis hostes ex Fylek arcem Gedew, qnam nnper
ego Maiestati Vestrae hnmillime descripseram, prae ip-
bís portis, nnmero circiter qnadringenti omnino impro-
visi tentavemnt. P]docti enim per exploratores, qnod
eins pedites qnidam esseut in pago, ipsi arci ad mn-
rosnsqne ipsos coutiguo, ibique in taberna vino indnl-
gerent, in qnos facto improviso impetu, qninqne ex
eis occidernnt. Reliqui post dimicationem longiorem,
ubi cepissent, vim liostium non posse sustinere ; intra
clatra (sarampo nostris nnucnpata) , qnibns arcinm et
oppidomm portae praemnniri solent, sese recepemnt,
atqne hostes qnoqne proripientes sese, impigre irmm-
pereT contendemnt ; dnmqne ntrimque arreptia datria

178

ví mannám , illi eo nt clauderent, ii nt patefacererent,
conniterentnr ; hosteB ad postrernnm cessernnt, machi-
Dammqne circnlatíonibus reiectí snnt. Sic illa arx
magnó tnnc infortnnio liberata.

Diebns postmodnm pancissimis interiectís, qnnm
iidem hofites cognovissent, Maghificnm dominnm Bebek
ad no8 Cassoviam deBcendisse, ernpernnt denno, ha*
bitoqne itínere per agros memoratae arcis Gedew, et
per castellum Pwthnok, eonsque Incano tempore ex-
cnrrernnt, qno Bna snperiori clade excnrrerant, nimi-
rnm ad vallem nsqne Kazaveolgye appellatam, nbi nno
pago meo etduobnsdomini Bebek ín praedam actis,in-
colnmes, et vix nlli mortalium intellecti rediernnt ín sna,
nnllibi igne índito, relata tantam et hominum, et pe-
cornm non exigna praeda.

Sic haec lóca nostra non mediocriter periclita-
buntnr, metnoqne in dies maiora ; nísi illis prospectum
fnerit vei saltem soli arci Gedew, qnae est in ipsis
fancibns ad Fylek propinquissime sita, qna hostes in
haec mediterranea ingressom habere consuevemnt,
qnnm in ea animns est excnrrendi. Quia antem hostes
memorati per omnia sua finitima lóca ancti snnt non
contemnendo nnmero ; ea nbiqne audent, qnaecnmqne
volunt, ntnostrislongeplnres. Qnnmqne vei qningenti,
Tel qnadringenti irmperint ; quam fortiter dominus
Bebek cum eqnitibus centum^ ad quos ei solvitnr^po'
terít illos excipere, facile apparet. Nec haec ego ali-
ter, quam hnmillime, et sinceriter scribo. Et Maiestas
Vestra certissima sít, quod haec regio mirifice con-
stemíabitnr tota, et in dnbinm rerum snarnm illico ve-
niet, ubi, quod Dens auertat, vei Gedew, vei Pwth-
nok amittentnr. Nec aliennm foret, clementissime Im-
perátor, ai ex aliquibns locis mediterraneis , in qoi-

174

bus praesidía servantar, nec tam sünt pericalis obno-
xia, üt haec finitima et omnino in hostium conspectu
veBtigioqne posita, miiitam aliqua manna et in Gedew,
et in Pwthnok, vei saltem in Gedew transferretor; si
nova stipendia institnere, temporis et aliarum rerum
Vestrae Caesareae Maiestetis ratio prohibere videa-
tnr. Eo enim et Imperátor ille Romanufi militea
snos olim fugientes inbebat facies vertere, et referre
pedem, nbi hostes erant. Sed qnia hoc Maiestatis Ve-
strae est et consilii et volnntatís, ego tantnm hamiUi-
me attigi pro meo officio, ne poatea silentii crimine
redargnerer, exenbans ipse etiam in hoc ipao confinio.

Ne antem inter haec damna et hostinm inaoltas
tam elatos, nostrae qnoqne partes aliqnid solatiidega-
starent ; pro Martiali alea, qnae plernmque varia at-
qne inconstans esse conanevit, proxime bina excarsi-
one Agrienai duodecim circiter captivoa rednxenmt.
Hallw Aga, Zolnokenai centuríone fngato, qni eos
provocaverat, et maiorem militem habnerat, qnam erant
Agríenaea. Praeterea, qunm antea qnoqne non ita pri*
dem decem circiter militea Agríenaea gregarii in ho-
stinm veniaaent poteatatem, omneaqne una fortnito
Tnrcicia qnibnadam mercatoribna fniaaent apnd Pe-
athnm venditi, et illinc abdncti vincti, apnd Bayam ca-
atellnm in Comitatu Bachyenai, nocte nna occiaia , a
qnibna dncebantur, mercatoribna, Agriam incolnmea,
iam aane deaperati, rediemnt.

De profectione antem Melchioria Balaaaae in
Tranaailvaniam, cnm non exigno apparatn militarí,
adhnc fáma perdnrat, etiam illnd qnoqne nmiciator,
procnrationem eina provinciáé et filii Joannia,nltro illi
oblatam ab omnibna Tranaailvania acceptnrnm; qnod
qnale ait. non attingo mea coniectnra : aed et hnina növi-

175

tatÍB exítus estexpectandud. Nam adiiciunt,qui de his fa-
bolantBr. quod nunciasset memoratis TrauBSÍlvanii,
ventmum quidem aeadeos, sed uuUo loco murÍB cíncto
cum eis conventurum. Ex hac igitur diffidentia quid
sit sperandum boni, ego nihil videó, nec adlmc pláne
circumfertur. Quicqnid verő postea recognovero, per-
ftcríbam diligenter. Deus OptimnB Maximus Sacra-
ti88imam Maiestatem Vestram Caesaream íncolumem
et felicem conservet in mnlta Baecnla. KpperyeBÜ
XVIII. Septembris anno 1560.

LIV.
■aximilÜB eseh kiridyuúL Veraiesies AiUl.

Ad Serenissimuui Kegem MaxiiuilUuiiitii.

Sacra et SerenÍBBÍma MaieBtaB Regia, áomíutdi^io*^ m^ i^
mine milii Bex Bemper clementÍMÍuie. Pont ftdi^líutti
et perpetaomm Bervitíonim meontm ín gratíaui Vé^
strae Regiae MaiestatÍB hnmilliiiiaoi ccmuseridatíaiM^ui.
Qiiae impraeaentia ex hÍB lodis remm tmn no varain, tam
alianim ad Saeram MaieBtatem Vestram liegfam mtrí'
bére poBsim, ex hae adiimeta copía IHterarain qmm
ad Caesaream Itaiestatem dominnm noBtnim elemeik
tÍBBÍmiim dedi, elementer intelligere dignabitnr.

Caetemm Bopplíeo hamilUme, dignetor Maíentaii
Vefitra EU^gia űaeé Lob uostros , qonm de tfeb Oe-
dew et eiateUi PMaok coimenratione apsd Hnenitííh
OaeBareai Maiestatem consaltabitiir, sítattcn
cti res maxne poctnlat wt catmitetm
et afifMd éewnMÉmr, gntiose habere commaidtiML

176

£t si fortasse ntriqne unó tempore prospicere mole-
Btnm faerit, qaum infinita alia ingentÍB molis negotia
Sacratíssimas Maiestates Vestras circümstent et mai-
tífaríam distíneant ; at saltem constitaatur aliquid de
incolnmitate Qedew, quia in ipBÍs fere portia sita est
Fylek arcis. Qunmqne eadem arx G^dew paucissi-
mi8 hominibus instructa ait , nec iidem Bufficíant de-
fensioni eius forínsecae , cuncta Tnrcis quotidie iam
intrepide peranltantibus, et in ipso etiam pago, quí
8Qb arcé est, interdnm descendentibus, ibiqne epulan
do, per illusionem vina quoqne a praefecto arcis po-
stnlare non verentur ; Maiestas Vestra Regia digne-
tnr beuigne expendere, qno in statn arcis eius verse-
tnr condítio, quamqae facíie miles tam exignos, qoi
in illa est, fatigari, etad quodpiamínconyenien8,qnod
Deus avertat, compelli possit Nec plnribna mihi est
Maiestas Vestra super hoc molestanda, qnnm non igno-
ro, quanta volnntate ac studio omnium Regni nostri fi-
nium curam et protectionem ipsamet per se se capes-
serét, totó pectore tantam Christianomm desolotío-
nem miserata, si res omnes ex ea pro suo arbitratu
penderent et moderarentur. Humillime interímprivata
etiam mei defensione eidem Serenissimae Maiestati
Vestrae Regiae commendata, qanm intelligam, adhnc
enatos esse quosdam in curia e domesticís nostris, qui
mihi molesti esse pergnnt ; ut sünt perpetno nostra-
tinm inqnieta, et novis rebus idemtidem movendis sic
comparata ingenia; snpplico, nt mihi, quoties opus fu-
érit, gratiam et protectionem suam clementer imper-
tiri non dedignetur. Deus Optimus Maximus eandem
Vestram Regiam Maiestatem incolumem et felicem
conservet in multa saecula. Eperiessii IS.Septembrís
1560.

177

LV.
Ferdinánd császárnak Verancsics Antal.

Ad Sacratissimam Caesaream Maiestatem.

Ego una cum Magnííico dominó Joanne Pethew, iseo. oct. s.
consumptís Eperyessii et Cassoviae diebus circiter vi-
ginti, urgentes comrais8Íonem nobís de provisíone ar-
cis Agríensis a Sacratíssima Caesarea Maiestate Ve-
stra demandataiD , postremo, ubi vidimns, quosdam
non se resolvere, eunctarique diutius in offerendo hu-
insmodi subsidio, amboque ad alia cnranda, dominns
Pethew in arce sua Gedew, ego verő Agriae, et apud
dominnm Perenny, revocaremur ; datis litteris nostris
ad eos omnes, a quibns nondam acceperamns resolutio-
nem, primum ad domimim Perenny profecti snmus. In-
de dominns Pethew ad snam Gedew concessit, redi-
tnrns illinc ad Caesaream Vestram Maiestatem. Ego
Agriam veni; et iam cnm Panlo architeeto Instramns
et metimnr totius arcis buins statum, considerantes, et
consnltantes, quibnsnam in lateribus eius et propu*
gnacula commodins atqne opportunins póni, et omnes
reliqnae etiam mnnitiones institui ac dirigi debebunt.
Quae omnia postqnam perfecerimns, ad Sacratissimam
Vestram Caesaream Maiestatem sno ordine liumillime
simnl cum eodem architeeto perscribemus. Ceterum,
quid cnm dominis Magnatibus, Comitatibns et Civita-
tibus ratione praefatae provisionis gentinm transege-
rimns; ex his quommdamchirographonirocopiÍ8,quae

MOKÜM. IIOKO. niST. SCRIPT. XIX. 1 '2

178

hacteuus obtinere potaimus, Maiestas Veatra elemen-
ter intelligere dignabitnr. Nee enim eas ip&as sammas
omnes obtolernnt, qnae fnernnt a Caesarea Yestra
Maiestate limitatae. Qüia maior pars omnium excnsa-
verunt Bese diversis oppressionibns, propter qnaspro-
hiberentnr maiora conferre et praestare. Magnifiens
dominüs Perenny et Bebek chirographa non dedernnt ;
Bed de his non estdubitandnm. De SaaroB qaoqne Co-
mitatü certi sumus, qui sine aliqna tergiverBatíone
mox Bese paratam obtnlit, et cbirographum eiuB ex-
pectamuB, sicat et aliornm tam dominorum, quam Co*
mitatoum. Solae CivitateB darioreB BeBe exhibnerunt,
quarum limitatio nti fait qoadringentornm et septua-
ginta circiter peditnm et qainqne bombardariorum,
praeter dncentOB pedites et daoB bombardaríos, non
obtuleronty negato etiam nobis buo chirograpbo. De
qaa contnmacia, bí videbitnr Vesirae Caesareae Maie-
Btati, indicaremuB cam dominó Pethew , neceásarinm
főre, nt admoneantar ; qnia ceteriB idem faciendi et Be de-
trahendi malo boe exemplo anaam et documentam prae-
bueruntAKeBmarkenBibnBnepeditem quidem habere
potnimnB, idqne domini LaBkiíintemperÜB, Quid etiam
ComitatUB ScepuBiensiB nobÍB reBcripBerit, litteraB eins
ad CaeBaream Vestram MaieBtatem cum praeBentibns
miBi, üt dignetnr videre BatiB rem indignam, qui iam
Bese pro maiori Bui parte profítetur eBBe Polonicae
ditioniB, qnod ferendum SacraŰBBimae Vestrae Maié-
Btati eBBe non putamuB. Dominus antem Lasky, in
Hungária habenB bona, externiB praebet BubBidia, ne-
gat verő Hungária. £go ubi primum ab omnibus tam
dominÍB magnatibuB, quam a ceterÍB duobuB ordinibus
exBpectata responBarecepero,SaeratÍBBÍmam Vestrani
MaieBtatem mox humillíme edocebo, qnanto numero

179

totum hoc érit subsidium. Super quod quaecumque fu-
erínt alia, qnae sünt a nobis acta, domínns Joannes Pe-
tbew, coUega meus, qui istinc revertitur, oretenus co-
ram Caesarea Vestra Maiestate supplebit. Qui quanto
stndio atque industria gesserit hanc praesentem pro-
vinciám, vix possem, clementissime Imperátor, eloqni.
lUndqne andeo dicere, qnod eo nec sufficientiorem, nec
qui magis fininm horum conservatioui faveret, huc in
hoc mittere potuisset. Quare non possnm non eum in
gratiam Vestrae Caesareae Maiestatis humillime com-
mendare. Mnltis fortasse non apparet, forinsecns
qnantnm valeat et ingenio et facundia et industria in
gerendis Priucipum rebus, quia partim non est iacta-
bnndus, neque ostentator, partim etiam non mediocri-
ter aemulis fatigatur. Ego tamen profecto in rebus
nostris Hungaricis inter summos auderem eum recen-
sere, quique etiam magistratu obeundo facile esset
idoneus. Sed haec fortasse intempestinus addidi. In
quo si quid excesserim, excessi gratitudinis officio,
Vestraeque Caesareae Maiestati humillime supplico,
dignetur mihi clementer veniam dare.

Ad reconciliationem raeam eum dominó Bebek
quod attinet, dominus Perenny et dominus Pethew in
arcé Ónod inter nos transegerunt, coactus egoetdam-
num, ct pudorem, et violentiam sufferre, ut unitati et
genti horum finium consulerem ; quum Episcopatu
etiam hoc potius carere paratus sum, quam quod mea
causa hiisdem finibus discrimen quodpiam incideret.
Vereor tamen, nondum nos satis fírmiter in gratiam
rediisse ; quia ex pluribus locis decimas meas colle-
git convexitque in sua horrea, subque unius distri-
ctus nomine pluríum decimas sibi usurpavit; factum-
que est mea ignoratione, quod pro florenis circiter

12*

ISO

tluv-^LtL- LÜlc i^iiiii^ üt* rnai ct co anipHorem utílita-
tem Mt iuibíniru: qa*)d neqoAqiiam sutíiiere pote-
ro De fi^wy íam eidem nunüaTi vt mdiore et imtíore
modo rem hanc componamnk Alkqid 8i non feoerit,
iceniin pertnrbabimur. laterim tmmen rappUco hnmil-
Ume. ilignctnr Maiestms Vestn de frenando iftto bo-
miiio ad aeqaiuiemqae redncendo (cogitare), qma nec
eg:«». nec tota barnai partiam nobílitas eompesoere po-
t.'st. uti a ninlcis alib intellexisse Elamdem, non ambi-
go. Xec L^am. nec proumam, nec leges, nec snam
iastissímnm principem ac mandata eina cnrat; qaia
ágit nbiqne, qnaecnmqae libeat tanqnam ai sine domi-
nó esset et príneipe.

De Tarcicis rebos babemaa bic ex ciqitívis, Prin-
i-ipem Tnrcamm satis negotii babere cnm inniore filio,
a P;«ssa aJiato. senioremqne etíam ab eo excidisse, et
parentis praesentiam ac manns vereri ; poase ingentem
(így) fieri. nt posrqaam fratre inimico potíri neqneat,
se, cnins cansa bellnm hoc domesticnm ansceptnm sit,
esstingnere eonctor. qao tandem cnm altero in grati-
am revertatur. Sic iam ab ntroqne filio acceBsione
t'acta seneni giavi$$ime macerari, nec invenire viam,
qiia se tantis angoriba^ eripiat. Ceternm adeo ex om-
nibus regionibns illi sabiectis ad inniorem filinm má-
gnás defeetiunesa patrcetconcorsnmfreqnentísaimnm
tieri. ut niaiore cnra et sollicitndine nnnc non ait, qnam
nt Bithyniae, Ciliciaeqnae, et Sjriae limitea obaerven-
tnr. ne suo míliti in Asiam ex Enropa pateat liber
transitns. Qni nobis Ticine adiacent, diea et noctea in-
qnieti sünt ; nec cessant ab excnrsionibna, et prae-
sertim ab eo stndio, nt dedititios a nobia prorana alie-
nent Nec alind interim, poatqnam bnc ego Fedü,acci-
dit, qnam qnod qnemadmodnm ego et dominna Joan-

181

nes Petbew gentium provisionem apud Regui haruni
partínm Ordines quosdam his diebus soUicitavimns
Agriaé conservationi ; ita ipsi qaoque hostes pari ra-
tione plebem 8ibi subiectam urgere iuceperant, ut ar-
mata sclopis, ad oppidum Hathyan coucurrerent. Cui
concursui proxime elapsus díes domiuicus fuerat di-
étás. Átqae ego,re considerata, momenti esse maximi,
8i praeteriretur silentio, ne concurrerent illi pari qua-
piam audacia et terriculamento, quod saepe liactenus
his fiiiibus profuit; statim primo hac meo adventu pa-
tentes litteras measunius exempli phires emisi in mé-
dium eorumdem colonorum dedititíoriim, his strictis-
sime mandans universis et singniis, ne insurgerent
contra CLrístianos, adiuneti uostris hostibus : sat esse
cos servire tyrannidi eorum operibus et fortunis suis ;
armis non decere omnino ; nisi manífeste a fíde desei-
scere constitnissent, interpo8Ítoque ad baec inramento
Dei viventis, omnipotentis et aeterni, intermin atus sum
omnibus pálos et furcas et bonorum omnium adem-
ptionem, quicunque Turcis sese in huné modum eon-
tra Christianos adiunxissent. Uisque litteris ad Pas-
sam quoque Budensem perlatis et illi expositis. prae-
sente exploratore nostro ; neseimus, hacne omnino, an
qnapiam alia causa, verum subito iussa est eadem
plebes (így) ab insurrectione desistere, et domi perma-
nere. Nee iam uUos hostium eorumdem intelligimus
motos, praeterquam quod frequentes sufFura ntur equos.
Nee de Tartaris tanta sünt, quanta rumoribus
proxime ferebatur. In hac nostra vicinia vix inter
omnes quinquaginta, et tales, quos vei mei coloni, qui ad
Thurcas commeare solent, non esse expavescendos
aiunt, nt vile atque inerme wulgus. Esse praeterea in
partibufi inferioribus quosdam, sed eos paucissimos,

1*2

sjreaai iLaosasaosoL V^t&TaoL öaMt. Qbim Dew Optí-

LVL

Qttie ispneieAQft kk ex km ad Sacnm Ve-
^tna Re^eiiM Maiesamt scrib«K possuL ex his bi-
AB copcs Knennon zo^arvB ad SaentBammm Cae*
&arcam MaieslaseB. do Aiani aottram dementiaaiinnm,
oBmia benigne di^nabítxr inceli^gere. Xee est, qaod
adiki aliad po^L quaai qaod PanlBs ardűtectiis ve-
bementer sódat et anicio a&xianir . dóm Testigat mille
et mille ratiine^ ut vei imain nancisci conaeqaiqiie
poccet. qna baie arci commode mnniendae aucciirrere
poMet. Et potiasíinxim ea eias parte, qnae est in edi-
tiore rnpe posita: inibique collocanda essent tria
propognacola. inviceni sibi respondentia. Xec id olla
alia ratione. quam qaod ídem ipse locus altiora et pro-
minentíora videretnr exigere propognacida. Et qoia
tanta altitudo minus valida soleat esse ad tormento-
mm ictns: tota in hoc eiosdem architecti soUicitado
versatnr. Xec adhac qnicqaam deliberavit, identidem
eandem arcem saepins ocnlis repetendo* eioaqne omnes
partes intns et foris perlustrando ; agitqne et expen-

183

tur omnia, nt tandem cousequatar aliquem modam, si
non, quem vellet, at saltem, quem posaet. De qno, et
de alüs, quae huc facere videbuntur, simul^c faerit con-
stítutum, Sacram Regiam Maiestatem Vestram sedolo
hnmillimeque faciam certiorem. Quam Dens Optimus
Maxímns incolumem etfeliciesimamconservet. Agriae
4. Octobris. 1660.

LVII.
Ferdinánd császárn ik Verancsícs Antal.

Ad Sacratissímam Caesaream Maiestatem.

Po8t fidelium etc. Ternae mihi nudius quartus i66^. oct. 8.
redditae sünt litterae a Caesarea Vestra Maiestate,
cum mandato ad has superiorum partíum civitates in
religionís negotio. Quod mihi valde erat necessarium
ad compescendam mnltornm, qnoad eins per me fieri
poterit, in hisdem civitatábns licentiam , qnum haedem
civitates scrobes qnaedam et asyla sint onininm hae-
reticoum, qnos ab hoc dominico grege latissime iam
corrnpto, non solnm ego, sed etiam aliiplnres submo-
vere conantur; qui Catholicae religioni compatiuntur,
et navare operám fideliter stndent.

Atqne nbi Maiestas Vestra Caesarea clementer
dignata est significare mihi, qnod arci Gedew snbsidio
provideri gratiose mandaverit ; optime et opportune
factnm est ; quia iam vix snbsistere posse videbatnr.
Nam ego etiam, visa necessitate eiusdem loci, statim

1S4

milhem mui eqvefttrís ordiBis metsextom eo impeiiut
■lea dcsignaTi CuratmiB ad hoc et castello Pethiiok
qvod^juB praesidi]i]ii mox. ubi ¥iiideflua mbsolvetor,
de medio omniiuii nostmm. qoi has partes inooliHius;
fti modo dominoft Bebek . el hi Comhatus períclitaih
tea cun eodem castello mecam aentíre et insamere
aliqnid. quod non multiim érit. voluerint. Et debebunt
sane omnea Telle: nisi ipáimét nobis ipaia deeaae volu-
erimiia, lociqae huhis diaerimen, et Sacratiaaimae Ve-
strae Caeaareae Maiesttti iugentea ac mnltiplices
aliod samtoa non c^msiderabimns. Qnia ai Tel qnatnor ex
nobis. terraa et colonos aliqaoa poaaidentea, unmn dnnta*
xatdomesticnm miniatmmarmatnmconferrentilliloco,
bánd dnbie satia ei et mnito maiore omniiim noatnim
comroodo, qnam impenaa. proapectnm érit. Id qaod
ipse. etsi adhnc firmiter Maieatati Yeatrae polliceri
neqneam, nec andeam , experiri tamen non praeter
mittam.

Cnm dominó Zay, sicnt antea etiam in aervítio
Veatrae Caeaareae Maieatatis exatitit mihi anmma
coninnctio atqne consensna . ita nnnc quoqne non de-
Bpero, Eamdem servitute et mutna noatra intelligeu-
tia, qnam nobis de tnenda Einadem bia in partibns
ditione religioneqne iniunxit, contentam főre.

Cnm dominó Bebek qnomodo sim« adhnc ignoro ;

Qui ÍAin ct erept am mihi decimam secnma obtinet, et

de solvenda parnm cogitat, omnia pollieendo. Ego ta-

0ien cnm eo omne genns disaidii Tito, ne aim ei aimi-

lia íb pessumdanda miserrima plebe. Ferremqne facil-

limc eiua ingenii cetera; si modo rapinaa poaaem. Ni-

liilominus, clementissime Maieatas Veatra fecit, qnod

illnm abstemiit; dnmmodo parere Telit Ac faxit De-

us, nt meüora agat, qnam égit páter; neqne eadem

animo verset et molíatur, quaeolim páter. Aliquotiam
dies Bunt, quod circumfertur apud uos, novas eum
quasdam eum Turcis fecisse amicitias, easque maguo
stndio colere, et nunciiim, cui Francisco Nagyiiomen,
crebro apud praesidem (így) Filekinum habere. Ad
quem quum nuper unus etiam ex milítibus eíus, Fran-
ciscus Thewrek nuucupatus, transfugerit, et Christia-
nam fídem abiuraverit ; non paucos in his finibus red-
didit sollicitos. Unde et generosa domina Sigismundi
Balassae relicta nunciavit mihi, ut circumspicerem
diligenter acta domíni Bebek ; quandoquidem intelli-
geret, nóvum quoddam ei eum Turcis esse commerci
iim, cuius exitum valde metueret. Et sünt etiam, qui
Pestbo venientes, retulerunt, quod opera praesidis
Filekini, nescitur, qnasnam litteras quamve faculta-
tem quorumdam suorum macliinamentorum apud Bu-
densem Passam sibi procuraret, quum ad hoc omnes
etiam colonos suos Turcis deditionem facere ultro coe-
gerit. Hisque ex rebus iam fere quotidie dicuntur de
eo aliqua eiusmodi, quae quum adhuc ipse nequeam
affirmare , tum humillime supplico , ne Maiestas Ve-
stra alio ista me nomine eidem significare arbitretur,
quam simplici ac sincero, et eo potissimum, quo alia
quoque ex fíde debeam, quaecumque in his locis apud
nos soleant contigere ; non autem delatorío, odii caus-
sa, quod est in iUum mihipropter rapinas eius. Kt de
his, quaenam etiam Eperiessii Cassoviaeque eum Ma-
gnifico dominó Joanne Petew audiverimus, ipse refe-
ret. Sacratiissimaque Vestra Caesarea Maiestas, quia
spero huiusmodi ab aliis etiam audituram, dignabitur
pro sna sapientia, et caute, et diligenter huiusmodi
animadvertere, quum ipse quoque pro mea fide etfinium
borom incolumitate non desistam observare hominem,

186

moxqae ad CaeMaream Veatram Blaieatatem hmnilli-
me perscríbaiD, quicqoid in verítate fíiero aaaeqmitQS.
Qaam Deua Optímus Ma:LÍmii8 incolmnein et felicem
consenret. Agriae 8. Octobm 1560.

Lvm.

FeNíiáid rsisiinuik Veraicsics Aalal.

Ad Sacratis8imam Caesaream Maieslatem.

1560. ocL 14. Poat fidelinm etc. Quid iam ad impietatem hae-

reticomm huios confinii manifestiiis declarandam re-
stet postqnam igne qnoque saevire incepenmt,ne8cio;
ni8i ai tandem ad gladios procnrrerint, verbo iam,
qnod erroneis seusibna depravavemnt non contentL
Clanstnim enini Jazbrínense, de qno saepe alias ad
Gaesaream Maiestatem VeBtram scrípsi, die hnius
mensis XI., qunm ter ante illi faces per ignoratos
anctores fnissent iniectae, postremo totnm eat con-
flagratnm. solo templo incoliuni relicto.

Et qaia civinm eins oppidi pars non maior, sed
ditior haeresim profitetnr; tota hnins incendii anspi-
cio liaereticis impingitur . Idque non levibns rationibns :
qnia et hyeme proxima hoc ipsnm teutavemnt ; et snnt
quidam, qoi snnt anditi dixisae : Malle se Tnrcaa eo
potiri claüstro, qnam monachos. Visi etiam snnt ex
ei8 non pauci, qni ardente claoistro, tripndüa saltita-
rint. Qnnmqne alii,qni Catholici snnt, mntnoseaehor-
ventor ad Bncenrrendnm Dei et oratíonia donmi ; ii

et hos deriserunt, et in mooachos couvicia coniece-
mnt, probrÍBque et maledictis non solum missas, sed
et altaria et omnes cnltus sacros proscidernnt.

Ex qno facinore, quia nos Christiani futuri sumus
et Tnreis magnó scandalo, qni sua templapro religi-
ue sua honestissime colant, et Maiestas etiam Vestra
Caesareapoterit fortasse incommodiora qnaepiam au-
dire, si, postquam in sao Reguoaecidittanta impietas?
relinqneretur indiscussa et inpunita ; eaqne propter
ubi primum intellexi hunc casum, omnes ntrinsquere-
ligiouis eiusdem oppidi primarios cives cum judicibus
snis Agriam venire iassi , operám cum Keverendő do-
minó Gregorio Bornemyzza Sacratissimae Vestrae
Caesareae Maiestatis CommissariO; diligentissimam da^
turus, ut, quibuscunque módis ac rationibus meliori-
bus fierí poterit, reperiantur inreque puniantur incen-
diarii; ne in posterum tam enorme exemplum, tam
horrenda licentia a quoquam usurpetur.

Quoniam verő Loc meum factum non est paucos
offensurum, iientque de me etiam graviores querimo-
niae, quas non attentabunt alii, nisi qui eiusdem erunt
farináé, hisdemque naevis laborabunt ; Sacratissimae
Vestrae Caesareae Maiestati, zelo Dei et Catbolicae
eius Ecclesiae humillime supplico, dignetur meam in
hoc non solum auctoritatem non imminuere, sed etiam
augere confirmareqne et notiorem facere. Neminem
enim vei pulsaturus sum^ vei occisurus. Si tamen hic
non érit, vei non erunt, qui post Maiestatem Vestram
afflictissimae, et tam fere profligatae religioni Catbo-
licae adesse et succurrere possint, idque multo íam
acrins, quam quidam arbitrentur, quod malum latis-
sime invaluit et ad principatum tendit, sic, ut Cond-
liom quoque (si conatus eis successerint) fiat et ar*

188

bitratn, et anspiciis illoram. ; profecto, elemen tisBime
Imperátor, actum eritliisin locis etdeauctoritateEpi-
acopi, ct de religíoiie Catholíca.

Verum idrei panlopost. aimol acperduxeroadfi-
lum , totnm eins processum ad Caesaream VeatramHa-
estatem sno ordine perscribam. Quandoqnidem iam et
CaBsoviaeGallusille Anaxins. concionator kaereticw,
de mandato Vestrae Caeaareae MaieBtatis teiietmr,etbie
mihi cum aliis duobna est negotínm : quomm altemm
quam longÍ88Íme potero, ablegabo; altemm, inuoo,
milliarío luihi vieiniiro, apnd Rgregium Joannem Fyw-
g:edy oppiigno , quem quum nec extrudere, nec in po-
testate mea habere possum, qnod ab eodem Joanne
probibeor, qni perdítissima haereai et licentia mnlto
maiore laborét, qnam conveniat ilii, praesertim apud
Catholicom Epiacopum ; Sacratissimae Vestrae Cae-
sareae Maiestati hnmiUime aupplico, dignetnr ad me
alíud mandátum snnm clementer dare, qnohuinaetíam
ip8iu8 JoaniiÍ8 Fywgedy baeretico concionatori finem
alíqnem imponam. Qnia qnum alio8 non ita pridem
liinc extruserim, iam ad hnnc solnm coloui mei concor-
runt, quoB singulos 8i punire voluero; panci88imi re-
manebnnt impuniti, et fortasse etiam fnga ad
alíoB domino8 dilabentur. Quod ne cogamur experí-
rí, utque mali etiam remota canssa, removeatnr et ef-
fectus; omnia sübmovendasnnt haecpBeudo-conciona.
tomm Beminaría.

Ceterum, qnod similiter 8cire SacratísBÍmam Ma-
estatem VestramCae sareamoporteat, EgreginsBene-
dictus Bachy, hoc in loco Vestrae Gaesareae MaiestatÍB
contrascriba , dnas dicitur habere uxores, qnanun
abiecta et repndiata altéra, nt fortasae impndica,
altéra potitur, et cohabitat cum ea. Novit hoc Beve-

189

rendissimus etiam StrigoniensÍB , nec túlit. QuumqQe
ecclesiastico iare coepisset agere contra illum ; Agriae
8ibi perfngium qaaesivit. QunmantemmeaquoqQeEc
clesia videtur infamia laborare, praestando talibns ho-
minibus hospitium, qnales in suam ne Reverendissi-
1D118 etiam dominns Strigoniensis admittit ; Maiestati
Vestrae Caesareae humillime supplico, dignetnr cle-
menter me edocere, qnid in hoc agere debeam. Qnia
quom BÍt minister Ve&trae Caesareae Maiestatis, et
conservns meus ; duxi interim contra illum nihil mihi
ease aggrediendnm , donec hoc ipsum cum Caesarea
Veatra Maiestate humillime communicassem, et volun-
tatem eius cognovissem.

Alia hic modo non habemus, nisi quaedam de Tur-
GÍ8, quod Budenais Pa&Ba cum 700 circiter equitibus
ad Kewy oppidum, invitatus per eos cives, desccndisset;
hoc tamen praetextum esse aiunt alterius occultioris sui
cousilii ; quandoquidem maiore numero militum ex in-
feríoribus partibus adiuncto sibi constituisset, aut in
Simigiensem Balatonis laci (így) oram, aut in inter-
amnia fluminis Rabae excursionem facere : idque esse
in caussa, quod hinc nunc silere nonnihil viderentur,
aatis interim a nostris tuti, quos sciuut omnes prope
vindemia esse ubique occupatos. Deus Optimus Ma-
ximus Sacratissimam Vestram Caesaream Maiestatem
incolumem et felicem conservet Agriae 14 Octobris
1560.

Humillimus Agriensis mp.

190

LIX.
Zay Ferenrznak Veraicsícs Antal.

Ad i^íaginficiini dominum Franciscum Zay Agríen&is.

mr.o. HOT .íi. Magiiifice domine etc. Audivi Icgatíonem dominó*

rum capitaneonim, mílitnm et civium istius civitatift,
habniqae cum dominit) nunciis magnam contentíonem,
propter diflFicultatem deliberationis, qnae a me postn-
latur. Ut enim Gallns sub íideinssione praefatoram do-
minorum capitaneonira, militura ac civinm e coatodia
dimittatur, a qnovis Episcopo concedi possit ; sed ad
tempus, dum de liniusmodi hovinibus, Ecclesiae et
religionia catholicae turbatoribns, canonicom examen
Iiabeator, ita, ut officio concionatorís et parochi fnn-
gatur, ne vei ad unicam horam indulgeri licet. Nisi
eadem ipsi commíttere vellemus, quae in aliis repre-
Iiendimus. Qnum enim manifeste sciam, Galluiu Ána-
xium non esse sacerdotem ab orthodoxo Antistite or-
dinatum iuxta Catholicae et militantis Ecclesiae ri-
tum; Yestra Magniíica dorainatio videat, an conveniat
CathoHco Episcopo, quem me ipse gratia Dei profi-
teor, sacris liuiusmodi ministeriis ecclesiasticis defun-
gi sectarios permittere. Quin potius non desino stupe-
re, saepissime etiam exhorrescens, quo animo, quo
spiritu, qua denique fide atque fiducia, tam multi, et
in ista civitate, et ubique passim per totum fere Re-
gnum, audeant ab huiusmodi mentitis sacerdotibus
sumeré sacramenta. Quod quidem tam absurdum es*

191

se debet, quam quod est absardissimum. £t qunm nul-
la prorsos sít gens in totó mnndo, cniascuuqne fidei
velis, qnae non habeat saeerdotes rite ab aiiqna reli-
gione institutos, diversosque ab reliqno hominum coe-
ta, quaeque opera laicorum in his, qnae sünt ad Denm,
Qteretnr , nisi sacerdotum ; quam interim et Deí veri
non haberet notitiam, et potius elementismundi duee-
retur, quamullacertaDivinorum ratione, solis persua-
sionibus hominum mendacium sedueti ; qualia nos duo
non pauca huias generis legatione nostra Moesiam,
Dardaniam, Thraciam, Pontúm, Bytliiniam, Galatiam,
Phrygiam et Cappadociam peragrantes superioribus
annis vidimus; Christiani, qui soli prae omnibus aliis
gentíbus et populis Deum verum cognoverunt et vi-
derunt, etiam in filio Divinam hanc ordinationem tam
vetustam, immo sane ad finem saeculi duraturam, se-
dueti intra vix adhuc anuos quinquaginta dogmatibus
et opinionibus Lutheri, pervertere et abrogare aude-
bűnt ? Quum ab origine ipsa orbis conditi saeerdotes
ipsos et Divinis et humanis praefecit Dominus, nec ab
aliis sese in Sancta Sanctorum adiri, sibique ministra-
ri passus, quam a sacerdotibus. Quod ne Christus.
quidem immutavit ; qui et ipse factus pontifex in ae-
ternum secundum ordinem Melchisedech, suae quoque
Sanctíssimae Ecclesiae non alios praeesse voluit,
quam saeerdotes. Quod genus hominum, quam semper
Deo fuerit charissimum, dominationem Vestram oro,
Sanctum interroget Samuelem, quanta in populum
Israeliticum indignatione Deus ipse exarserat, quan-
do Regem sibi dari postulaverat ; quamque demum fe-
cerat servum, dato illi in Regem Saulé.

Verum quia nunc his persequendis non estopor-
tnnum, ad propositum redeo. Et quum diutius apud

192

memoratoB nnncios íiiBtítíssem, nt Í6ti domini capita-
nei, milítes ac cives paterentnr aeqQoanimoproman-
dato Gaesareae Maiestatís, domini noetri clementis-
aimi, hoc ad me Agriam dednci Gallom, transigere-
tnrque hic omne eios rei examen ; nec id obtínere
possem, et ad postremnm acrioa edixisseiit mihi, non
esse se carnificínae cuinspiam, ne Principia qmdem
sni naturális, ministros ; et qnod mallent qnidvia in-
commodoram perpeti, et turbarum fierí ín popnlo, ad
multomm usqne effasiouem sanguinis, quam emidem
Gáliam vei Agriam deducere, vei Oasaovia ednci pá-
ti. Et tandem huuc iu modum eorum contamacia, mea
verő pietate victos, quiexistens Episcopna, aedificare-
que stnderem potias, quam destruere; nt qni vei
Magnifica dominatione Vestra teste, sic aemper patriac
ac gentis nostrae salntem et concordiam amaverim,
ut me et ad hoc usque tempós quam plurimis pericolis
eius gratia obiecerim, et ea nunc nihílo minőre volon-
taté experior, aine ullo discrimine, ulla formidine ; con-
cessi, ut idom Gallus fídeiussione praefatorom domi-
norum capitaueornm, militum et civium civitatis istiüs
custodia solvatur ; idquc tamdiu. donec denuo a Cae-
sarea Maicstate edocear, quando tanta istius civitatis
et praesidii defeusione tueatur, postquam ne ipsequo-
que vi agerc possum, nec debeam, quae partes soli-
US suat Caesareae Maiestatis, in cuius manu et Re-
gnum et Impérium est, et nos ipsi omnes. Ipse tamen
Gallus sic solvetur custodia, ut civitatem non exeat,
nec fungatur ulla sacramentorum administratione, sic-
que prorsus a concionaudi officio abstineat, ot verbum
hoc interim non proloquatnr. Rt in his si obediens fb*
érit, uti se mihi etiam in filium per suas litteras ob-
tulit, salubrius molto consulet rebus sois, et ostendet

19S

omníbus, esse se prudentem. Vestra tamen dominatío
curam istic liabeat hominis huíus, ne causa casuque
quopiam fideiussoribus deficíat. Utque hic nuntii me-
morati stipulata manu hac íideiussíone obstrinxenint et
se, et dominos ig(tos milítes ac cives, ita denuo Vestra
Magnífica dominatío id verbi istic ab eis in chiro-
grapho desumat, nosque faciat certiores, quo totum
hoc negotiam agatur rite, nec ambo peccemus Caesa-
reae Maiestati, si quid forte eiusmodi accideret, quo
possemus accusari. Demum excusabít me apud omnes
perofficíose, quod expresse sic agere in hoc nonpotue-
rim, üt volebant ipsi. Servas enim et ipse sum, ut illi; et
mandata Principum non sünt vei differenda, vei omitten-
da. Nec interim addam plura de Episcopali meo offício,
qui a Catholica Ecclesía dissentire ín mortem haud qua-
quam volo, nisi si me (quod absit) rebellem ab ea fe-
cero ; uti nunc certe fecerunt, et faciunt multi. Eadem
felix valeat in Dominó. Agríae XXI. Novembris 1560.

M05üir. HTHO. H18T. '— 8CB1PT. »X.

194

ftfüúwA császáriak Vcmrsies Aitii.

Ad CaeMream MaiesUtem.

, t2« 3;itto iam Maiestati Yestrae Caesareae reliqiiain
etíam partém examinia oppidanonim Jaztninenaium
de combosto eomm monaaterio, qiiod me factorom fő-
re, anperioríbiis litteris meiahamillune aignificaTeram,
eo totó meo conata intento, ut ad oerta indieia de in-
veniendo incendiario pervenire poaaem. Nec ab eíus
notitia nmltain (uti puto) absnmna : ai faMÍones eo-
nimdem oppidanomm diligentínft oonBiderabantiir,
qnae ferme omuea Franciacnm Mathws, cohiB patrem
hic detentum kabeo, criminis knins reum ease coargn-
ont. Ke8 iam taiitummodo jadicio esset diacutienda,
et declarandas iiicendíarias, qao tandem ad olteríora
et monasterii et piebecalae iilíuB remedia proeede-
retur.

Quum enim et de iucendiario prope videamor ad
certitudínem pervenisse, et patrem eius Blasiam Ma-
thwtt cum quodam alio Petru, litterato nuncupato, eius
loci primario cive, et totius haeresis hoios in eo op-
pido sumnio ac praecipuo auctore in manu babeam :
eo easem consilio ac yoluntate, ut liac non levi occa-
Bione mihi oblata, infectam eius oppidi partém expe-
rirer ad sanitatem revocare, et in unitatem alterius
reducere. Terrendo et eos, qui sünt domi^horam trióm,
qoos detentOB habeo, captivitate diutomiore, et Blaeí-

195

um Matliws filii sui Francísci vitae periculo, quem
omnes fassiones clamitant esse incendiaríum.

Sed hoc non admodum satis commode tractare,
et felicíter perficere posse me puto, sine Sacratissí-
mae Maiestatis Vestrae authoritate, mandato suo ex-
pressa : in quo ea esse debebunt , ut rigidius agam,
nec a re desinam, nisi reperto incendiario, et Catho-
licae religionis calumníatoribus castigatis. Quorum ii
duo, Petrns et Blasius, omninm ceterorum antesignani
et duces esse comprobantur. Ideo humillime supplico,
dign^tur me Maiest as Vestra hac ipsa sua Caesarea
et Regia authoritate primo quoque terapore clementer
emunire, quo, interveniente Spiritus Sancti gratia ex-
periar id perficere boni, quod a me pars oppidi eius-
dem Catholica, quae est multo amplior haeretica, as-
sidue efflagitat. Nec desperarem, hoc me effecturum;
fii vei hos duos, Petrum et Blasium, quos in potestate
mea habeo, sanare possem, Verum in his omnibus
quicquid secus fíeri Sacratissima Maiestas Vestra
decreverit , clementer me edocere dignabitur.

Interímtamen de monasterio etiam illó, quod est sa-
tis periculoso locopro his finibuspositum, vei reparando,
vei prorsus demoliendo, postquam sic üli casu baec rui-
na accidit, habenda sit aliqua consideratio. Cuius qnidem
status saepenumero iam antea et Maiestatem Vestram
Caesaream, et nos molestissime habuit soUicitos. Id
tamen ego eo non attigi, ut, me auctore, hoc piaculi
committatur. Nostrum enim est aedificare, non destrn-
ere, Deique domibus adesse potius, quam obesse. Ve-
rum, quia agitur de salute multorum Cbristianorum,
et de conservatione totius Regni huius ; id Maiestatis
Vestrae censurae et deliberationes érit; quum ego, in

IS^

196

hac specula excnbans, satis pro ofificio meovideborfe-
cisBe, indicasse pericnlum.

Quía autem in eodem oppido, praeter hoc com-
bustuin monaaterínm, duae sunt aliae etíam adhuc ec-
cleBÍae, magnae ambae, et parochialis altéra, altéra
Bacellmn ; quarum cansa aímiliter non exigna est ín-
ter eosdem oppidanoa disaenBio. Haeretici enim Ca-
tholicos ín errorum snorum nassam adactori, et sacel-
lom totnm a Bndensi Paasa mag^ís moneríbua, ínter
quae fnenint etíam arma, qood in faasionibna exprea-
anm eat, pecnlíaríter aibi dari et adacribí effecemnt ;
et parochialía dimídíaDi vi retínnemnt^ parteqae paro-
chíalia, quae Catbolícia aervit,quotídieinfinítía probria,
etimproperíÍ8,acYaríarumsordíam índignítate affecta.
qao aaltem píoa excluderent tantía moleatíia divexatoa:
aacello auo non ntuutnr, aed perpetoo obaeratum tenent,
ot hac etíam Catholícoa concívea et confratrea anoa inin-
ria convellere a pietate conarentnr. Cní dÍBaeuaioni qno-
qne proapícíendum erít mibi, ea videlícet ratíone, nt
haeretici, ai omnea reaipiacere et ín Catholícam religí-
onem nnítatemqne auornm concivium concedere noln-
erint, excludam eoa omnino e parochíalí eccleaiai qna
tota Catholícia reatitnta, haeretici aacellom habeant.
Magni enim intereat, nt íUud oppidnm nniator.

De Tnrcia autem növi nnnc nihil eat. Hic etiam
Ágriae deaitum eat ab operibua. Oaedendia dumtaxat
lapídibua aednlo opera datar. Panlna qnoqne ^^ar-
chitectua iam abaolvit modellum arcia huioa, étin pia-
rca illnd confecit formaa ; nt qnae fnerit commodior,
et minori aomptn totiim eina opna poteritconfieri, optio
habeatnr. Qnae qnum ad conventum, Deo volentCi vé-
nére, afferam mecnm omnia, dedacamqae etiam Paa-
Inm, nt coram reddat de omnibna Veatrae Oaesareae

197

Maiestati rationem. Homo enim valde mihi placuit,
qoia in eo professiouis suae genere non caret ingeuio,
neque perítia. Deus Optimus Maximns SaoratiBBimam
Maiestatem Yestram Caesaream incolumem et felicis-
simám díutissime conservet. Agriae XXII. Nevem-
brí8 1560.

LXL
Ferdinánd császárnak Veranesies Antal.

Ad Sacratissimam Caesaream Maiedtatem AgrienBÍs.

Gallum Anaxium pro mandato Vestrae Caesa- ^**^- »®^- ^
reae Maiestatis Agriam deducere, nt hic examen de
illó haberem, non potui. Quumque cum Maguifico do-
minó Francisco Zay agerem per litterasde illó clan-
destine huc transferendo, cognoverant hocetciyes,et
capitanei cum miiitibuSjObstiteruntque totis yiribus,ot
Cassovia non educeretnr ; dicentíbus hinc capitaueis
ac miiitibns, quod illi non essent eum quoquam dednc-
tari, nec in cuiuspiam manus, tanquam hominem noxi-
um tradituri , quum nullius, ne Príncipis sui qaoque
essent carniíices ; binc civibus etíam, pertiuaciter quod-
dam Vestrae Caesareae Maiestatis privilégium defen-
dentibus, quo immunitatem fuissent consequuti, ne cui-
piam in totó Regno, etiam Regi, quosvis homines vei
noxios, vei innoxios inviti e civitate sua educi páti-
antur; potitieodem privilegio, uti mibiaffirmabanti to-
tó etiam iure super Eecl^aias et Sacerdotes, reli^ii<Nh

198

qno spíritaalium reram civitatis suae ministros. Qnam
contnmaciam quam accepissem, iamqne sabolerem me-
08 quoqae simili spiritu sollicitarí, differebamiiB cum
eodem Magnifico domíoo Zay deductionem haeretící,
oaptantes ex aliquo eveutu eam opportunítatem, qnae
nobis omnem hanc difficultatem summoveret, aut fa-
eiliorem tantnm redderet

Dum verő interim sic deliberabundi varia auimís
nostris versamus, veniunt ad nie et militum, et ciWnm
Cassovia nuntii,* rogantes summa instantía, ut ad
sponsíonem iliorum eodem Gallo custodia soloto, libe-
rum etiam in civitate esse, et fungipristíno minísterio
permitterem; nec illum Cassovia moverem, sed ibidem
de eo examen sumerom, quod est iuinoctum mihi, qnum
ad conventum profi cisctrer. Et in petitionis bnius confir-
mationem affirmaverant mihi praefati nuntii, quod id
iam et militibus, et civitatí Maiestas Vestraconcessis-
set. Qnae ego ctsi neque tunc eis crediderim, iieque
nunc etiam credam; quiatamentumnltumvitare volni>
et diflicultute etiam rei cogebar tantisper mora ali-
qua eam extrahere, dans moderatiora verba et militi-
bns et civibus de eodem Gallo, dum disposuissem eo-
rum animos ad coiicedendum illum mihi cUra contenti-
onem. ut in quem non essem me, nisi paterne et Chri-
stiana lenitate gesturum ; sic eis assensus sum, ut do-
nec aliam a Caesarea Maíestate Vestra[informationem
de his habuero, Gallus ipse custodia solvatur, sed ci-
vitatem non exeat. nec ulla sacraraentorum administra-
tione fungatur; dentque mihi ac dominó Zay et mili-
tes, et cives sponsionis suae chirographum, quod non
elabetur, quodque de eo id facient, quod volnntatís
Vestrae Caesareae Maiestatis érit, Cassoviaene vide-
licet examen de eo fieri debebit, an Ágriae. Hisqae

199

hnnc ín modum actis, quum eadem CasBOviae fuissent
audita, displicuit et chírographi et cautionis eius po-
stulatio, ut nimirum cuiquam, etíam Vestrae Maiesta-
ti ex eorum civitate concedatur.

Postea ego, quum de hís a dominó Zay fuissem
edoctns, seripsi ad utrosque, ut postquam agnoseere in-
dulgentiam meam noluissent, a memoráta sponsione es-
sent solutí et liberi ; Gallusque uti haetenus, pristina as-
servaretur cuBtodia, donec nova iussa a Caesarea Ma-
iestate supervenissentmihi; quae ad me qnamprimnm
ntnon dedignetur clemeuter dare, humillime supplico.

Ne tamen et elves et milites videantor, immo
etiam gloríeutur vieisse se Maiestatem Vestram Cae-
saream, magisque ae magis insoleseant, et milites eti-
am Agrienses iusolescendi exemplo Cassoviensiam as-
sumant animos, existimo eonsulte Maiestatem Vestram
facturam, si denuo omnino iusserlt, ut hominem et cives
et milites deduci Agriam aequo animo patiantur. Da-
tis alioqni litterís ad utrosque benignitate etiam a-
spersas, ne secus faeiant^ quodque Eadem commisisset
mihi, ne quid agerem, quod esset praeter modum, ut-
que potius lenítate sanandum, quam perdendum per-
ditum curarem ; ac similia, quae sapíentíssímo Eiusdem
consilio magis liue necessaria forte videbuntur, quo
tantnmmodo dignitas Vestrae Caesareae Maiestatis
suo loco permaueat, mibíque Gallus sine tumultu as-
signetur. Quum interim illud etiam ad Cassovienses
seri bére dignabitur, qualiacunque eis dederit privile-
gia, jus se ecclesiasticum non dedisse, quod sine coo*'
trovresia ad Episcopum pertineret Alioqai magis et
authoritas omnium Ecclesiarum amittetor, et i
haeretieis permittetur maior, si forte
quod Deus avertat. Et Caed^rei^m V

200

tem gervet incolumen, et prosperet in omuibns rebns.
Agriae altima Novembris 1560.

LXII.
Kassa várotnak Veranesics Antal.

Ad CassovieneeB Agriensis.

0. dee. 1. Proximas litteras TOÉiras et conciviiim vestro-

rum, quas ad me nuper itt negotío Galli Anaxii mi-
seratíB, intellexi, miratnsque sum non mediocríter,
quod indulgentiam meam non agnovistÍB, nec ea nti,
una cum dominis capitaneis et militíbas praesidii isti*
U8 voluistis. Qaa quidem usus sum ego multo liberi-
U8, qnam pro Sacratíssimae Caesareae Haiestatis
acerrlmo mandato debnissem, cousideratíB amice pe-
titionibus vestris, ne etiam peculiari aliqua malitia in
perniciem hominis praecipitantius visus fuissem festi-
nasse, moderationis et pietatis oblitus. Quem adhuc
dominus Deus, et Páter D. N. Jesu Christi poeset,
(üt sünt potentia et mirabília opera eíus) ex perséqira-
toré Catholícae Ecclesiae defensomm eilttdem facé-
ré ; quemadmodnm et Pauluro dominus noster Jesus
Christus fecit, et complures alios, quos modo recen-
sere praetermitto. Si enim summa laetitia dicantur in
coelis exultare Angeli super uno converso peccatore,
putatisne ignorare me, quanta prudentia, quanto inge-
nio, immo etiam dexteritate atque artificio (non rece-
dendo adoetrina et spiritu Dei) cos uti oporteat, qui

201

a vera religioiie in erroneam prolapsos, ineandem re-
vocandi sublevandique a tam gravissimo casu sortiti
sünt, non aliunde quam a Spiritu Sancto, provinciám?

Verum utcunque vei satisfecerim, vei non sa-
tisfecerim vobis , ego arbitror, me meo officio cu-
mulatíssime satisfecisse ; cum eo etiam periculo ,
ne fortasse Caesareae Maíestati, dominó nos tro cle-
mentissimo , deliquissem, quod tam secure distule-
rim eíusdem mandati exeqnntíonem. Quod alioqni
quum fecerim non arroganter, neqne contumaciter,
sed eo potius nomine, ut modestia, qua Christi-
anae Ecclesiae ministri notlores esse debent , qnam
insolentia ; ad aedificatioaein piarnm animarnm, non
dnbito Sacratissimam Mai68tatem Caesaream clemeu-
ter interpretaturam ; vosque ego, quando sic me fru-
stratum videam, una cum dominis capitaneis et miliü-
bns omni ea sponsione, hic per vestros nuntioS; dex-
teris stipnlatis, pro Gallo milii exhibita, solvo ac li-
beró; GaJBnsque ipse inposterum quoque teueatur ea
cu8todia,iu qua hactenus sedit;postquam míhi ac Ma-
gniíico dominó Zay, Snpremo nostro harum partium
Capitaneo, necessarias cautiones denegastis, vosque
etiamnum, domini Cassovienses, fratres carissinii, ur*
getis ea privílegia vestra, quibus et Ma iestati Caesa-
reaé, huiusmodi homines noxios e civitate vestra qua-
si ex quoppiam asylo eximendi, facultatem inhibetis;
et iu8 meum impetitis, quod est traditum mibi Spírito
Sancto dispensante, ad regendum o mnes Dloecesis meae
Ecclesias ; non vobis, neque illis, quos non miserím ego.

Et meminisse nuntii vestri debent, quod hac in
parte, quae ius meum concemit, locum eíM^
prívilegíis vestris non dedij'^dixique, Mi
Caesaream vix tantam vobis libertatém

202

noxios ÍQ civitate vestra ei non liceret arripere; qna
libertate posset vestra civitas hostem etiam aliqu em
Maíestatis Eíus retinere, eadem Maiestate in vita ; quod
non modo eredére, 8ed etiam cogitare, absurdissimnm
esse affirmo. Qnoniam verő sufficiens est Maiestas
Caesarea, gerere saae authoritatis etdignitatiscuram,
loquar etiam ego pro meo Episcopali iure ; nec id pro
eo solo, qnod in tota liabeam mea Dioecesi, sed et pro
illó, quod ad me spectat in ista vestra civitate. Quae
omnia honeste, paterne, et extra omnem coiitumeliam
volo esse diéta ; qnia mihi estis in omnibus aliis re-
bos in Dominó et charissimi et honoratissimi. Religi-
onem vestram nec probo, nec admitto ; meque ob haec
habetis etiam ab sese alieniorem, qnod sednctoribas
credidistis, et passi estis praecidi ab Catholica Ec-
clesia, quae est corpus Christi et Regnum Dei ; quam-
que non minístri laici, sed Episcopi regere debent, id-
que illi quidem, qui a dominó nostro lesu Christo, Sa-
cerdote in aeternum facto, secundum ordinem Melchi-
sédek, et per apostolícas traditiones coepti sünt insti-
tui, ac instituuntur etiam modo. Unde et Paulus Acto-
rum 20. maioribus Ecclesiae dicebat: ^Attendite
vobis et universo gregi, in quo vos Spiritus Sanctus
posuit Episcopos regere ecclesiam Dei.^ Et paulo in-
fra : ^Ex vobis, inquit, ipsis exnrgent viri loquentes
perversa, ntabducantdiscipulos post se.^ Petrus quo-
que secunda sua canonica 2. capite : ;,Novit, aít, Deus
pios de tentationo eripere, iniquos verő in diem iudi*
cii reservare cruciandos ; magis autem, hoc est maxi-
mé eos, qui post carnem inconcupiscentiaimmunditiae
ambulant, dominationemque contemnunt, audaces, sibi
placantes, sectas non metuunt introducere blasphae-
mantes,^ et paulo post: „pelUcíeutes animas instabi-

203

les/' Nempe quia mox Viteberga ^gressi, agrestes et
Ulitteratas primnm omnium plebeculas aggrediuntnr,
easqneab ovili Domiüico rapientes, abducnnt postáéin
errores. Neqne hoc ego ex me dico ; Petrus et Paulus
clamant et docent, tales futuros haereticos, qui snnt
affiictnri Ecclesiam, andaces, et Magistratnum con-
temptores Quod facile apparet, quia aolis Papis, Car-
dinalibus, Episcopis Ecclesiae auctoritatepraecellenti-
bug offendnntnr. Sed sane, caeci sünt, qui non perspi-
cionty quid istí haeretici agant ; Chrísti euim Eccle&i-
am evertunt ut suam erigant ; veteres cultus, caerc-
monias, orationes, íeiunia, mortificationoB carnis ; et de-'
mnm damnant pia caetera omnia y uti traditiones hn-
manas ; immemores, qijod et Paulus epistola secun-
da Thessalonicensi nrgebat ad servandnm non solum
traditionea suas, sed etiam ad obediendum his, quae
ipse mandabat ; sensim alias ipsi snbstituunt de suo ca-
pite, nequeuntes non fateri, ordinem ac decorem in
Ecclesia Dei esse oportere.

Yerum ne videar plus iusto esse lo ngior ; ite iam
et ab istis mentítis ac seditiosis sacerdotíbus, similibus^
vesaniae ac fastui Corae, Dathan, et Abyron, sumite
sacramenta Ecclesiae ; non autem ab Catholicis Epis-
copis, et sacerdotibus, quos elegit Dominus, ut Aaro-
nem, quem a sacerdote sacerdotem fierí voluit, non a
laico. Qaippe qui Episcopi nostrae Ecclesiae unitatí, pro
uniuB Dei essentia, et unius fidei substantia, studentes
totis viríbus, num quaeso factiones serunt in Christi-
ana religione? num discipulis abducendis post sese
operám navant? quemadmodum isti vestri, loquentes
Yobis placentia, de quibus haec et Petrus et Paulus
loquebantur, tamque multi adhuc caecutiunt Cbristi-
ani, et sequuntur hos fontes sine aqua, nebulas turbi*

204

nibns exagitatas. Dico fontes sine aqua^ qnod instíti-
w et testameutnm, hoc est Evangélium Christi, per
08 saam uBarpanteSfOdiohabeutEcclesiae dísciplinam,
extra qnam quique pro sensn, et arbitrata auo divA-
gantes, a salute, quae iu Christo est, in devia perdíti-
onis aberrant ; onde et iis, ioxta Petrum, caligo tene*
bramm reservator. Superba enim vanitatía loqnentes,
pelliciunt in desideríis carnis laxuriae eos, qui paidih
Inm eflFagiant, quique in errore conyersantur, liber-
tatém iilis promittunt, quum ip8i Bint servi corruptí-
onÍB.

Boné Deus! quam graphice, Pétre, depinxistí
nobÍ8 haereticoB. Quo enim Thurcica in totó őrbe vi8
invaluit, hoc et in nostro Christiano lues haereticormn
aucta est, et dilatata ; nempe concessa buíb ab utrís-
que nimia libertatiB potestate. De qua distínctiuB di-
cere caetera, in aliud tempuB differo ; quum haec ne-
minem lateant, qui et litteras didicerit, et utriusque
huius pestis notitiam habuerit.

Ego autem Catholicus Episcopus existens, nec
per laicos patiar vobis sacramenta admiuistrari £c-
clesiae, nec doceri vos ab haereticís concedam, quau*
tam via verbi vérit atis et piis hortamentis apud
vos valuero. Quapropter rogo vos per viscera Jesu
Christí, et per eam Ecclesiam, quae in Christo est,
quaeque per Apostolos ad nos usque pervenit, adest-
que illi semper Jesus Christns institutor ipsius, et
Spiritus Sanctus magíster, defensor et consolator eia8 -
desinite iam tandem non solum a laicís Sancta Sa-
cramenta sumeré, sed etiam ab haereticís verbum Dei
haurire ; immo ne inter vos quoque intra vestrae or-
bis parietes contineatiB eos, iam toties passi incendi-
um ad asserculum usque, ut Oorae,Datbanet Abyron,

205

cam conplicibns 8UÍ8. Nec adhuc civitas, in Regno Ao-
Btro aliquaüdo florentisBÍma, plagas tnas agnoscÍB?
nec penitna aacrarum litteramm mysteria ac aensus
introapicias ? qui tibi non ab istis falsis tuia doctori-
buBy qui te in partes dirimnnt, aed a Sancta Matre
Ecclesia sumendi annt ; qnnm dixerit Chriatus, nt obe-
diaa illi ; nt eam audias, et aucco eius vivas , nt yívit
et frnctificat palmes, dum in vera illa vite permanet,
qaam ae eaae teatatus est Chriatua, si et in terra gra-
tíis Dei abundare, et in coelo velis aeternum vivere.

Ceternm quoniam fratres nostri, domini Hnn-
gari, veatrae civitatis incolae arbitrantur, me in eo-
mm qaampiam iniuriam maligne concíonatorem ipao-
ram infestare ; rogo eoa, ne id de me arbitrentur, quia
ago, qnae ago, sine ullo delectn peraonarum ad hono-
rem Dei, Eccleaiae, et ad aedificationem omnium, qni
pie in Chríato, et ín Ecclesia sua Gatholica vivere vo-
lánt; prohibendo vobia istos, quoa nnnc habetis mi-
niatroa Ecclesiae, aeqne generia Alemanici atque
Hungaríci. Idem enim virna evomnnt, qnia in híisdem
fontibna illud hansernnt, quo totfascinantanimaa. Sed
Dena Optimna Maximna veatras ab eo liberet, vosqne
meliore Ince illnminet, ac felicea in Chriato, et in sna
Eccleaia velit Valete. Agriae príma Decembria 1560.

206

LXIII.
Huszár Gallusnak Verancsics Antal.

Ad Gallnm Aoaxium Agriensis.

1660. dec. 8. Crcdo te ex litteris mei8, quas iam aliquot die-

bns saperíoribns misi Cassoviam, facile potuísse in-
teliigere, quantum et poBsim ín praesenti tuo negotio
pro tua voluntate tecum agere, et quam paterne, Chri-
stianeqne cum lenitate iatud ipsum tuum tractatnrus
sum negotiam, sí non recnsavería ad me veníre. Pro-
ptereafnevideardedignatusfuisse ad tuas litterasiam
binas tibi reapondere : Primnm est, ut te ipse etiam ex-
horter, quo Agriam veníre non refugías ; efficiasque
tam apnd dominos milítea, qnam apnd cives, ut te ae-
quo animo et citra omnem eontentionem patiantorhnc
deduci. Nec ad hoc plura adiíciam. Verum quanto má-
gia cavere tibi vídearis, eo mágia conscientiam taam
arguendam apud multos exponia. Quam non desunt
exempla pietatía meae, qua liucusque usus aum in ali-
quot tui similes homines ; id potissimum animo ver-
aana, ut aedifícem potius, quam destruam , nec praeci-
pitem remedia huiusmodi valetudinaríís, sed maturem,
ut morbum fortasae diu iam inveteratum non faciam
deteriorem, immo cautius sanem. Ac propterea cures,
ut ad me dimittaris, quo et Caeaareae MaieBtatis vo-
luntati aatisfíat, et nos una existentes saepius, et sine
turbis simul coUoquamur.

Ceterum ubi te per litteras in omnibus obedi-

cntem filium , ímmo etíam bnmillimum servnm miki
Ibre pollicerís, aliaque id genas satÍB mnlta Bcríbis
speciosa, ea me laeto animo accipere, et in bonam
spem de animo tuo erga Catholicam Ecclesiam venire
Bcito ; praesertim qunm Sacrorum etiam Canonum au-
toritate partes tnas tuearis. Quod si facis eo animo,
qno te ipse facere vellem, salvum te putabo. Sed me-
tuo 8ecu8 id esse. Utcuuqne tamen animnm tnnm in-
dnxisti, qni mihi adhuc est in obscuro, dum a me ab-
8Í8, fac ut mecum esse possis ; experiareque quid spi-
ritnalium remediornm in te conferre potero. Vale.
Agríae 2. Decembris 1560.

LXIV.
Ruchanics Hátyásnak Veranesíes Antal.

Ad Mattbiam Ruchaoyth Agriensis.

Litteras tuas semper libenter lego, et eo legam 15^0, ^^^ ^
etiam libentius, si eas saepins accepero. Nec opns est
gratias agere mihi, quod officinm meum tibi imparti-
or, vicissim litteris tuis respondendo. Id enim pecnli-
are est hnmanitatis, officiornm vices iis etiam redde-
re, qui sünt minores nobis ; memores, quod nos etiam
tales aliquando fuerimus. Ideo si semper litteris pro lit-
teris respondebo, affatim mihi te satisfecisse coníidas.

De confessione autem Galli Anaxii quod scríbís,
teque ais, multum super ea cum illó disputasse, cre-
do, quod habueris non leve negotium. Verum scito.

208

qaod et tQ. et pluresi alii Catholici, si modo te himc
pouim mihi polHcerL qa«>d me omnino Uteat , non ali-
ter ad victoríam hmosmodi hominnm potens et aspi-
rare, et contendere, nifti si hiisdem annia, hoc est sa-
cranun litteranim doctrina cam eis in arenamdescen-
deris, et cominns pngnsveris, beneqne omnes eornm
dimicationis nnmeroscognoveris, qnornm ipsi sncces-
so, nbí primnm destitni ac frostrari se animadverte-
rínt, e vestígio concidaut auimis. et foveamm snanim,
nt \nilpes, suffugia quaemnt. Quaudoqnidem nndae lit-
terae innixi atque intenti, sieci etiam^ et astrícti sant
profandioreque adversariorom doctrina, spiritnqae am-
pliore saperati, et deficiant ferme semper, et raro sese
dedunt ; qaod haereticorom pecoliare est esse contn-
maces.

Verőm abi Gallus Anaxius non damnat^ nt ais,
ecclesiasticas caeremonias, qnae proficiscnntnr exfide;
quodque non adeo contnmeliose, neqne pertinaciter
assertiones snas tneatnr, si qnas statnere contendis-
set, qnanim cansa accnsatur, pntesqne illnmadomnia*
qnae sünt religionis Catholieae, non difficniter flecti
posse, si liumanitate, lenitateqne cum eo agatnr ; rem
sane g^ratam fecisti^mihi, quod tam articnlate edoces
me de omnibus, quae scitu meo co^oscis esse neces-
saría* Laetorque non mediocriter de hoc linins homi-
nis animi statn. Quem quidem^si non fingit praesentis
sui temporís conditione, et periculi metu, videas; acsí
compererís, nihil illum fíngere, sed agere sinceríter,
spondeas illi omnia de hnmanitate et lenitate mea,
quaecunque et ad sananda religionis vnlnera, et ad
honorem illios promovendum, ceterisqne commodis
consulendum existimabis ei főre necessaría.

Quia vei ex eo solo consequetor facillimei si ad

209

EccleBÍam Catholicani redierit, et sic coniungat Evan-
gélium cum ea, ut coniiinctus est Christus. Ait enim
Paulus : Corpus Christi esse Ecclesiam. De rebus ce-
teris, quae pertínent ad peculiaria, cuncta remittat
patribus et Concilio Oecamenico, ac Spirítni Sanc-
to ; cuius proprietatis est vivere, non díspergere, ue-
que sectas inducere, sed Ecclesiam conservare, ut si-
cut est Deus unas, et una fides, sic et nos omnes,
qui Ecclesia sumas, unum in Deo simus, quia tánc et
ipse ín nobis érit, quando nos in eo. Unde Christus
quoquebene nosorare docuit: ^Fiat,iuquit, páter, vo-
luntas tna, sicat in coelo, ita et in terra.^ De una si-
quidem dixit Dei volnntate, non de pluribus ; qui ni-
mirum una vult omnes salvos facere in invisibili sua
Ecclesia, sed sic, si in hac visibili una nos quoque
faerimus volnntate, ut sünt in invisibili Angeli et Sanc-
ti Spiritus reliqui.

In qua quidem nostra Ecclesia, dico de visibili,
sinos, qui signaculo etnomine Christi insigniti sumus,
uno et eodem sensu Sacrarum scripturarum ab Eccle-
sia ipsa Catholica sumpto, ducemur et gubernabimur,
quae Spiritum Sanctum Divina providentia per domi-
num nostrum Jesum Christum habuit praeceptorum ;
compertum sane omnibus esse in terris, hoc est in Ec
clesia hac visibih, Dei Patris voluntatem. Quae qui-
dem aliud non est, quam mandatorum eiusdem obser-
vatio, et mutuus concorsque uniformis multitudinis
consensus ; in coelis Angelorum, et Sanctorum cete-
rorum ; in terris verő hominum, qui in Jesum Chri-
stum crediderunt, baptísati in nomine Patris, et Filii
et Spiritus Sancti. De quibus ad te obiter, quae visa
sünt esse huius temporis, ne nihil ad tuas litteras cha*
ritatis plenas respondere ; memineris tamen monere

MOVÜM. BÜXO. HIST. — - iBMFT. XIX. 14

2l'>

Gjűlnm, at B<m ad soliim dmUxat ExmmgdSamL wti
ad tlcdtBizt etiaiD maiestatea mpit iil I4fw mb
ad eam quidem , qaain nímis penddoaa ficartia em-
ttítamit üíbi aectarü; vemm ad CatkolíeaB, fsae est
c'ilamna et fírmamentiiiD verítatí:^. dida ctiaai Bona-
iia. qaod in ea ftoccessorea Chrísti et Pciri Apoatoli-
caui Sédem suiit sortíti. Et aie demimi rite idea €hd-
luft coiifitebitur I 'omiiio in Eccleaia magiia. et n popalo
gravi laudabit eum. Vale in Dumino semper. A^riae
2. Decenibrit IbüO.

LXIV.

Piopívs DéRes modrvsí pIspOk fs egri preptstMk l>
rancsícs AiUI.

Ad Dioüysiuiii río|iiuDi EpUcopum ModrosieDseDi el Praepo-
situni AgricDseni.

Jco. dec. 7. Ab eo tenipore. quo Agriam veni, binaa dnntaxat

accepi aíloniinatione Vestra litteraa; priores de8.,po-
8teriorc8(le 'JS. Octobris. Ad qiias dndnm responsnm
feci eo officio, quo debui, et quo dominationem Ve-
strani compleeti soleaui. Mirorque non mediocriter, quo-
nam pacto, vei cuius etiam culpa intercidant, si omnL
no interciderant. Kt precarer Imiusmodi hominibus,
non 8oluni inalas, sed etiam pessimas cruces, quornm
id fiat vitío, ni8i cogitarem secius eas reddi ; ea nimi-
rum causa, qnod a longo veniant, et incertifl tabella-
riis perferantur; qnum privatae litterae non admo-

211

dum publicis veredaríis feliciter committantur. Unde
dubito eas quoque, quas ad Reverendissimum domí-
num Delpkinum dedi, non fuisse redditas ; quod uau-
fragíum si fecissent, esset sane míbí permolestnin. Ut-
conque tamen ista accidant, et domínatio Vestra Re-
verenda habebit me excusatum, et ipse ntar in mit-
tendis deinceps maiori diligentia.

Nova hie alia non Iiabeo, Turcis praesertim qaie-
tis ; ni8i quod exercent me Lutherani, et ego eos. Mi-
ra tamen perditíorum hominnm contumacia; uullis
enim rationíbns, nulla veritate, quae digito etiam il-
lis 08tenditur, dímoventur ab errore ; qnin potius de-
teriores fíunt, quanto vincuntur fortius, et evidentius.
Quatuor mibi domi sant in custodia ; unus concionator^
reliqai verő ex plebe homínes, durí omnes et Phara-
hone obstinatiores ; foris autem oppugno duos, quibns
8i potíri nequiverOjDioecesi meatota exigam, nt huius-
modi careat, quantnm fíeri poterit, seminaríis.

De re familiari dominationis Vestrae vellem gra-
ta Bcribere ; sed ea incommodius habét se, quam pro
sua vei voluntate, vei opinione. Oeconomo fruitur non
inepto,verum ipsa et a creditoribus dominationis Vestrae
distracta est, et ab iis etiam male habita, qui quarta-
rum fructibus potiuntur; adeo ut vix putem oecono-
mo sustentando suffecturam, ne dum dominó. Acce-
dente huc et Capituli indignatione, quod nonresideat,
ministretque eius commodis. Quo etiam ego offendor in
parte aliqua, compatiens meae Ecclesiae, quod tot mini-
stros suos foveat foris inutiliter; accusantibusdominatio-
nem Vestram Reverendam etiam sacris canonibus.

Ego si altare Divi Michaelis üli non confero,
non sit ei grave hortor ; quia primum aliud, quod va-
cabit et érit persona eius dignum, eidem loco hmas

14*

reponetnr. Qvod e^** ap«d ne retínebo. idq«e non
411CNI ex eo ntiliUteB aliquiBi qv^enoL aed bod W
beiis ali^m ec^lesUm h*^ tempore. pnetereias cipet
Um. qna pro templ<> atínmr Aggrewu sun ikmi eii-
fruo opere eaDdem dibtmrc, qno anplÍOTe loco Divini
••ficía iK*bi& i-trlebrenmr : iamqoe ad centiim florenos
in hoc opus iosampsi. mnlto plnres primo Tere impeo-
sarus. Qaod űominatio Vestra non fieeret, nudori fcr
tnnme acqairenűae intentm. qnam sit haec iofelix Prae-
poftitura. cnríaliam distracta absentiia. Me hac, qnam
nactuB anm spartiam. eontentom esse, ct r^idendis
roinis eios coram adhibere oportet. Ideo habebit me
excnsatum. et expectabit altare alind ; idqne si resí-
debit, qaod factnram spen*.

A debitoríbud dominatíonis Vestrae credha mea
nihil asseqonntnr: et qoid tit in canaa. oognoaoet ex
litterís domini Joannis Alaghy ; cni rei nt proapiciat
rogo. De Alphonso nihil intellexeram anteqnam le-
gissem. qa<>d scripsit mihi ; monniqne illnm diligenter,
ne 8it dominatíonis Vestrae ingratns, nec iactnra rem
suam familiarem afficiat. Respondit, nihil se faoere,
aut fecisse* quod esaet anínii inimici, snoqne tempore
totíos eíns rei redditurum rationem, qna dominatio
Vestra poterit conteutari.

De cuiifirmationibas nostris benedictis nescio
quid dicaui ; utiiiam iam advenirent, et spes nostraa,
vei potius eecleaiaruQi nostraruai refíeerent. qnae qni-
dem lioc etiam videiitur afflictiores esse. Quid tamen
possamus nos, qnibiis est et a dominó Deo, eta patri*
bus, ac principibiis expectandum. ¥lí dominatio Vestra
Keverenda faeiet mihi rem gratam. sí, ubi adveneriiit
ad me perseribet, meaquc obsequia Keverendissimo
dominó Delpliino promptisaíma et propensissima ex-

213

hibebit. Vale iucolumis et felix. Agriae 7. Decembris
1560.

LXV.
Maximilián cseh királynak Kassa város tanáesa.

Durchlauclitigister Grossmechtigister Furst vnnd ^^^^* ^^^ ^^
Her^vnnser allergiiedigster Koiúg.Eur Konigcklichenn
Maiestat sindtvnnser treue gehorsame Diuste In
aller vnthertaníckeit zuuor altzeit bereidt. Aller-
gnedigster Konig. Wir gebenn Eiir Ko. Maiestat
vnterthanigst zuwissen, das wier derselbenn anii
vnns genedigBt gethanes schreibeu mit aller Re-
uerentz entphangen , vnnd von vnnsenin gesan-
tenn die sacben vonn wegen vnsers liungrischenn Pre-
dicauten^ noch Eitr Ko. Maiestatt beaehl veruumen.
Derhalben habenn wier vnnsere Gesanten zu dera
hemn Bischoflf kbenn Erle abgefertiget, vnnd lm auch
dornebenn Eur Kho. Maiestatt sclireibenn vberantt-
worttenn lassenn. Vnd ilm aufs höchst vnd fleissigst
angelangt, er \^olle gemelten Predicanten vonn hin
khen Erle uicht fiirenn, sondernn hie zue Kaschaw,
entweder er selber, oder Ja durch seine verordente
Gewalthaber examiniren, vnnd dy sachenn derohal-
benn gedochter Predicant vorunglimpft worden, er-
ckennen vnnd aussfiiren lassen. Auf solche vnsere
fleissige Biett hott der Her Bischoflf vnns ein solche
antwort gethan : Er konnt dissf^lQ vnni^ereni begereu

214

noch on seiaer Digoitet vud Erén vorcklditciiBg
má der Ro. Kay. HaiesUt etc TBOsers éBtrgmeűg
ttenn Henin Benhel vorletzung sokhes nkkt Amb-Et
wolle aberaufs ebest der hochgedachteim Kmj. Húe-
8tat vnnser gemeltes anlangeim viiiid begera a^
achreibenn, vnnd weítternn berícbt des Prtéicutitnn
halbén gewartenn : mitler Zeit, domh thumt ao CBbn-
gea bitteiin nicht gar vorgeblích wnrdt geackt, so
woldt er denn Predicanten aoa dem haiis der Yorhal-
dung. dorín er wehr. in seint behanamig gehenn lo§-
senn. doraiis er aoch aus der Stadt nicht gehenn. Ja
auch nicht predigenu, nicht Sacrannent reichen. son-
demn der Kirchen dinat gar mnasig gehenn aoldt:dor-
auff soltenu wier vniis vntlier vnnaern Yná gemeiner
Stadt Sigil obligiren vnd vorachreiben. mit dieaercon-
dition, daa wir vorpflicht sein aollenn. wenn vnnd wo-
hin die hochat ernante Kay. Maíeatat dnrch denn Bi-
schoíT oder annder Beulieleu vund vorordniing wnr-
de gemelteiin armen gefangenen foren vnnd dar-
sthellen. Weil vnns aber diaa auch zum hSchstenn
Beach werlich auzunemeu vnd zuthnn geweaen, habenn
wier gemelteiin hernn Bischoff widemmb mit vnaerm
schreiben Erauchet, vond mit geburlichem hochatenn
fleiss gebeten, er woUc in ansehung Gottea vnnd itd.
ger geferlichcnn tzeit, seiu Cristlichea Hertz dohin
leukhenn, vnnd vnns gemeltenn Predicanten frey ge-
henn ; dieweil wier khein andernn Vngriachenn Kir-
cliendiener nichthaben, vnnd teglich vili Criatenn ons
beicht vund Entpfangung des heiligen Sacraments
boy vnns absterbenn; Er wolle lm diesenn Jamer zue
bertzenn gehenn lassenn. Solche vnnsere Biet hott
bey lm nichts anderes schaffenn konnen, alléin das
er durch sein an vns gethanes schreibenn aein gemnt

215

vuüd willeuii offenbaret hott, uemblieh weiler einka-
tholischer Bischoff wer, so wolde er nicht leiden, das
wier voim Laien Sacrament entpfangenn, viind von
Ketzernn das wortt Gottes schepfenn sollenn, vndzum
beschlus seines langenschreibens, czeiget er anvnnd
verbeut vnus die deutschen vnnd vngrisclienn Predi-
canten zu haltenn, weil sie beidé einerley Giefift aua
einem Brungeschepflfet liettenn. Denn was er tliet, das
thet er onn Vnterscbeidt der Personen der kirchenn
zuegiit.

Demnach aber der Predicant vonn lúnnen niclit
weggefuret ist, vund die saclienn one tzweiflfel diirch ge-
raeltenn henm Bischoff liocbgedachter Kay. Maiestat
furgetragenn werdenn sollenn, ist vnser vntertanigste
Bitt vnnd Supplication an Eur Kho. Maiestat als vu-
sern allergncdigstenn Hernn, Eur Kho. Maiestat wol-
le vnns arme lentt widerumb vnnd nocb allergnedigst
bedenckhen vnd bey der Ro. Khay. Maiestat durch
christliche mittel mit furbiet vnnd heilsamen Radth
erlangenn, domit gedochter Predicant in dieser Stadt
bleiben, vnnd vTinser Kirchenn in dem wort Gottes
weitterzne dinen freigelossenn werdenn mochte. Denn
wo das geschehenn soldt (welches der almechtige
Gott abwendenn woUe), das der Predicant dem Hernn
Bischoff in seine hennde gegebenn vnnd khen Erle
gefurt musté werdenn, gewislich wurde das erfolgenn,
das khein gelerter, khein Predicant, khein Pfarher,
khein Schulmeister hiher khenn Caschaw vnns zue
dienenn sich begebenn wurde, vnnd was sunst vor
vnradt vnnd schadenn vns vnnd vnsern Nachbarnn
denn andernn Stetten vnnd Fleckhenn doraus erwach-
sen möchte, Eur Kho. Maiestat wollen es noch írem
bobenn konigckliche nn Yorstand auffs allergnedigst

216

Bedeuckheau, vand iu diesem vnaserm höchstenn
trubsall vaud noth vims nicht verlosaen. Welchea
wier vmb Eur Kho. Maiestat myt aller gehorsam-
ckeitt vnnd treuheit státz vnterthanigst zauordineii
geflisBeu seiu wolleun. Vonil gaatzem hertzenn Bit-
tende, das der Ewige hímlische Vatter Eur Kho. Ma-
iestat in langwiriger Kegirung, gutter fridtsamer ge-
sundtheit altzeitt erhaltenn, vnnd durch seinen Heili-
gcn Geist Icittenn vnnd sterkhen wolle. Datnm zue
Caschaw denn 14. December lm 1560. Jar.
Eur Kho. Maiestat

Getrewe vnnd
Gehorsame Vnthertanen
Richter vnnd Radt
der Stadt Caschaw.

Kivül: Dem Durchlauchtigisten vnnd Grosmech-
tigisten Fürsten vnnd hernn hernn Maximiliano Ko-
nig in Beheim etc. Ertzhertzogen tzu Osterreich,Her-
tzogen tzue Burgundi etc. vnserem allergnedigsten
Herrenn.

217

LXVI.
Maximilián cseh kírályoak a Kassáo lévő hadnép.

Sereiiissime Rex, domine domine nobis semper ele- ^*^^- ^*^- ^^
meutisBime. Post fidelium ac perpetuoram servitiorum
uostrorum ín gratiam Maiestatis Vestrae Serenissimae
humillimam commendatiouem. Voluimus Maiestati Ve
strae Serenissimae, dominó nostro elemeutissimo, cer-
to humillíme significare eventum praesentem, et fac-
tum suseitatumque tumultum populi i&tius civitatis
Cassoviensis pro captivo couciouatore Gallo presby-
tero, sicut Sacratissimae Caesareae Maiestati, genito-
ri Maiestatis Vestrae Serenissimae eh arissimo, domi-
nó dominó nostro elementissimo, quam subieetissime
significavimus. Quem concionatorem iste modernns
Capitanens Suppremus Cassoviensis etiam quando
captivavit, nos super eo negotio a Maiestate Sua Sa-
cratissima nullum habuimus mandátum aut aliqnam
instructionem, nec per ipsum Capitaneum de eodem
negotio| fuimus requisiti aut admoniti, neque in initio,
aut aliqua alia in parte rei illius nobiscum quiccunque
communicavit.

Cum ergo idem dominus Capitaneus praeterita
vespere, in festő Sancti Joannis Evangélistáé, ex ista
civitate Cassoviensi ipsum concionatorem educi facere,
ac alio mittere voluisset, neque nobis significasset,
sed potius haec omnia ad inscitum nostrum egisset,
quamvis ipse dominus Capitaneus per aliquos satis et

218

hortatas et consultatus fuisset, ut hanc eias conatum
differrct a vesperi in alium diem, quia esset dies festns
et vespertiims. populusque et geiis civitatis vino inhe-
bríatus, unde facile maximum malum eveniret. Inte-
rim plebs captivi presbyteri deductionem et missio-
nem cogiioscenB ac animadvertens, concurrit in unnm,
consurguntque velut ad proelium. quo viso etnos om-
nes ad domiuum Capitaneum illic armati fugimns, et
paenes eum fuímuB. Ortusest ingens tumultus clamor-
que, tota plebs et communitas proclamant ac eíulant
pro saccrdote. in vadunt aedes ut eiusmodi inhebriati
homines, sic tandem concionator in manus plebis de-
venit, ct Deus Omnipotens avertit, quin maxima cae-
des est facta.

Altero die mane dominus Capitaneus voluit om-
nes vicos ac ]>lateas aedesque singulas istius civita-
tis Maiestatis Vestrae Serenissimae peregrare, de-
ambulare, et ipsum concionatorem perquirere, nos-
que admonuit et interrogavit, utrum unacum eo profi-
cisceremur, et in perquirendo sacerdote interessemus.
Cui respondimus, quod nos super ea re a Sua Maie-
state Sacratissima nullum unquam habuimus mandá-
tum aut instructionem aliquam, et quod ipse quoque
dominus Capitaneus nec initium, nec aliquam aliam
partém istius rei ante nobiscum communicavit, etpro-
pterea quod nec in liac parte iam nosmetipsos ipsi
iungere volumus.

Maiestati Vestrae Serenissimae haec nos, vére
dominó nostro clementissim^lamiam, significare quam
humillime curavimus, ut si qui Maíestatibus Vestris
Serenissimis aliter pronunctiarent, Maiestati Vestrae
Serenissimae quam subiectissime supplicamus, tan-
quam dominó nostro clementissimo verbis talium lo-

219

cum dare nequaquam dignetur, et Sacratíssiraae Cue-
sareae Maiestati, dominó dominó nostro elemen tissimo,
dignetur Maiestas Vestra Serenissima benigne adsci-
tum dare, ne Sua Maiestas Saeratissima rem hanc
secus aetam cognoscere dignetur et intelligere. Nos
elenim, donec vivimus et anima in eorporibus nosti is
existit, certe Maiestatibus Vestris Serenissimis fide-
les subditi servitoresque sumus ac erimus, et cum effu-
sione nostri sanguinis capitumque omnium nostrorum
amissione in omnem eventum parati erimus Maiesta-
tibus Vestris Serenissimis fideliter servirc adversus
omnes hostes Maiestatum Vestrarum Serenissimarum
quandocunque oportuerít. Omnipotens Deus Maiesta-
tem Vestram Serenissimam diu felicem et incolumem
conservare dignetur. Dátum Cassoviae 28. die mensis
Decembris anno 1560.

Eiusdem Serenitatis Vestrae

Universitas fidelinm
gentium et militum
Cassoviensium etc.

Kivül : Serenissimo Principi dominó dominó Ma-
ximiliano Regi Bohemiae, Archiduci Austriao etc do-
minó nostro semper clementissimo.

220

Lxvn.

Veraarsícs AiUlRak Sorano Jakab a veieicieí Uitár-
saságiak bécsi követe.

dec. 29. Rcverendissimo Moii8Ígnore, Signore mio 08«cr-
vaiidÍ88Ímo. Ho conosciuta tale la cortesia di Voatra
Sígiioría Revcreiidissima verso di ciaacnno, e tale la
baona volontá siia vcrso di me, che si come me li co-
nosco molto debitore, cosi disidero grandamente occa-
fiione di poterla 8crvire. Ma quaado non sia con al-
tro, al meuo la puö eaaer certa, che non mi lassarö
vincerc iieír amarla, et nelF honorarla con ogn' affetto.
II portatore della presente 8an\ uu geutíUmonio Vi-
centino, nominato il signor Traíano della Scroua, per-
sona non menő virtuo8a, che molto nobile, il quale
gii\ fastidito deir ozio, e della commoditá, cheháhau-
to in ca8a sua, disidera co' strada piu faticosa salire
k qualche grado di honore, e con la virtü e fatiche
farsi piü conoscere ; e con quest' animo se n' b venuto
in queste parti, dove havendo inteso di qualche moto,
che potrebbe succedere a quei confiui,et inteso mede-
simamente le tanto honorato qualitn di Vostra Signoria
Keverendissima, si h acceso di disiderio grandissimo di
volerla servire, e con questo buono animo m' há ricer
cafo h fargli la presente in sua raccomandazione, ac*
ciö che gli sia anco come guida, e scorta per appre-
sentaisi avanti 1 cospetto suo. Ondé non m' e parso
di negarglila, conoscendo quanto Vostra Signoria Re-

221

verendissima per natura sia inclínata ad abbraciare
un' animo tale. E parö la prego con quello affetto che
posso maggiore ad accettarlo per servitore, e valersi
de l'opera sna in tutto quello, eh' ella giudicher^ di
potersene servíre ; percbe egli víen risoluto dí non
perdonare, ne á fatica, ne alla nta insieme, dove pó-
tra conoscere, che sia servizío et honore di Vostra Si-
gnoria Reverendissima. II che si come ríputerö che sia
fatto adunmio fratello mede8Ímo,coai aggiugnerö nuo-
vo, e grandissinio obligo a quelli che tengő con Vo-
stra Signoria Reverendissima. In buona gazia della
quale molto mi raccomando.

Di Vienna allé XXIX. di Decembre MDLX.
Di Vostra Signoria Reverendissima Affettuosissima

Giacomo Soranzo
Ambasciatore.

LXVIII.
Maximílíáo cseh királynak Kassa város tanácsa.

Durchlauchtigíster Grossmechtlgister Furst vnnd 1060. dec- so.
Her, vnnser allergnedigster Konig. Eur Konigck-
lichen Maiestat sindt vnnser treue gehorsame Din*
ste In aller vnthertanickeit zuuor altzeit bereidt.
Allergnedigster Herr. Es liaben sich etliche sac-
henn alhie zugetragenn, derén halben vns der
her Capitann Franciscus Zay etc, wie wier vernumeu,
bey der Ro. Khay. Maiestat etc. vnserem allergncdig-
sten hernn zum höchstenn verklagt vnnd eingege*

222

benn, als oh wier zur Entpörang wider In das Ge-
meine Volck des Hnugrischen Gefangenen Prediean-
ten halbenn angereitót vnnd angehaltenn hettenn.
Weil wier 8ich aber dessfals vnns gaate ynachnldig
wissenn, liabenn wier Ear Klio. Maiestatdísesache mit
dem grundt dér Warheittvntertlianigstznerkennenge'
benn wollenn mitt aller Fnterthaníckeitt, bittend auf8
demnttígeBt Eur Klio Maiestat nocli Ilirer Guadt
vnnd mildickheyt, wolle vnns mit Gnadenn beden-
khenn vnnd nebenn vnnser Vnschult bey der hochster-
nanten Khay. Slaiestat vnserem allergnedigstem hem
mitt heilsamenn Radt vnnd Cliristlicher Furbiet er-
langenn das der Khay. Maiestat nícht alléin des ob-
gemeltenn hernn Capitans ancklag wieder.vnns ein-
nemeu,8ondemnauchweiternn berichtvonn denn wol-
gebornen hernn Francisco Thurzo vnnd Sigismnndo
Thorda Comissarien etc., die aucli der sachenn gele-
genlieitt wissen vnnd hie seindt, Gnedigst wolle be-
geren. Denn es hott sich alsó zngeiragen, das der
Hungrische Gefangiie Prediger Galhis Hussar, nach-
dem solclies der Hungriscli Adell vnnd krigsvolck
begeret, vnnd vom hernn Capitan Francisco Zay er-
betten vnnd eriangt, dicse heilige Weinacht Feiertage
an dem hause, do er gefangen gehaltenn wordenn, etlich
Predigten gethann. Nochmois am Tag des heiligenn
Joannis Apostoli vnnd Ewangelistae anff denn Obent
spott, da man vermeinet das Thor wer zugespert
hott der her Capitann Franciscus Zay die hnngri
schenn Drabanten vom Tlior zne sich kommen lossenn,
vnnd wie die auf der gassen gangén, ist die sagtzwi-
schenn dem Gemainen Volck erschollen, man wnrde
denn gemeltenn Predicantenn vorschickhenn. Doranf
ist das hungrische Krígsuolck auff denn Platz gelauf-

223

fen, ein Tumult viid geschrey aiigefangenn, von »el-
chem geschrey auch die Jugent vnd hantwercksgesel-
Icn, vnnd etlicb gémein Stadtuolck erregt worden,
auch zagelauffen, vnther welchenn etliche wehrenge-
habt, etliche mit blossenn hemden do gestandenn. Inn
diesem auflauf hett der her Capitaun alsó bey nacht*
licher weil eiuen Wagenn fur das haus, dórin gedoch-
ter Puedicant gewesen, fnren lossen, aüf demselben
denn Predikantenn khenn Erle zuschicklienn. Do
solchs das mancherlay zusamen gelanffenes Stadt vnnd
dienstuolek, welches nicht pflegt in solchenn Tagenn
bey gutter vornnnft vnnd nnchtern mut zasein, vnnd
furnemlich des Obents, vnd in der nacht, gemerckt
vnd gesehenn, vnnd aldo mit grossem geschrey ge-
standenn, Ist der farman vohn Kossenn abgestossen
wordenn, vnnd die Ross mit dem Wagen darvon ge-
lauffen. In diesem auflauff, getummel vnnd geschrey
Ist der obgemelte Hungrisch Predicant frey wordenn
vnd daruon khummen. Demnach wier aber denn auf-
lauff vnnd geschrey gehortt, sindt wier Richter vund
Radt vonn stundt au zum Volck gangén, dasselbig
auf allerley weiss vormanet, gebetten vund ernstlich
beuholen, das Iderman zu haus gehenu vnnd fridtlich
bieibenn sol, sonder nichts bey dem trunckheneu vn-
sinnigeu Volck erstlich schaffenn khounen. Doch
nichts nochgelassen, bifis wier sie eutlich mit derhulffe
Gottes, da ein geschrey kham, der Prediger wer
nicht aus der Stadt gefurt, sondernn sunstenn frey
worden, gar gesthilt habenn, vnnd Gott sey lob khei-
nem mentsehen kein leid oder schadenn vnnd auch
khein mordt geschehen ist. Das khonnen wier aber
bey dem Eidt denn wier Gott dem almchtigen vnnd
der Kayserlichen vnnd Eur Kho. Maiestat etc. als

224

vnnseren GnedigBtem Herren geschworenn babenn vor
Gott vnnd vor der welt bekbennen, das wier díeses Tn-
mnlts vnnd aaflanfens khein vrsach sein, Ist on vnnser
wissen vnnd willenge8cben,wie mer solchesbalt vorden
wolgebornen viid Strengenn lierrn Franciscs Tburzo,
Sigismundo Tborda vnnd andenin angetzeigett babenn
Der berCapitan bott vnns anch nicbt donion gesagt, das
er mllens gewest denn Predicanten eben bey solcber
vnbequemen zeitt weg znschickeun. Denn wo er vnns
seinen wílleim bett offenbartt, wier wollten mit allém
fleisa dorob gcwesen seín, domit dieaer aoflaníT vnnd
vnradtb nicbt wer gescbebenn, des wier nicbt vrsa-
cber ancb anfenger sein, konnen aucb nicbt wiasenn,
wobin der Predicant kbnmcn, oder bey wem er sey,
denn wier babenn allé banswirdt bey Ibrem Eidt ge-
fraget vnnd Benbolenn, wo 8ie denn Predicanten vor-
balten, oder wustenn, wo er webr, das sie vnns sol-
ebes antzeigcnn soltenn, Sondern bissber babenn w ier
di83 nocb nicbt erfrogen konnenn. Docb woUenuwier
nicbt ablassen ein fleissige erforscbung zQtbnn^ vnnd
alsó láng zubaltenn, biss wier auff denn grnndt der
sacbenn kbomen vnnd denn Straffenn, der díeses vn-
radts ein vrsacher vnnd anfenger gewesen ist, wie
wier den ancb scbon etlicbe eingetzogenn babenn.
Denn der ber Capitan Befliilt vnns ernstlicb, wier sol-
tenn ibn sucben vnnd dobinein sthellenn, do er gefan*
genu gewest. Welches vns zum bocbsten Bescbwer-
licb, dieweil der Her Capitan den Predicanten in sei-
ner Gewalt gebabt, vnnd mit seinen krigsknecbteu
Tag vnnd nacbt bott vorwacbenn vnnd buttenn los-
senn, vnnd wier nicbt wissenn konnen, durcb wenn
er frey wordenn vnnd darnon kboraenn ist, denn wier
Ibe vnnd alwegen als Getrenenn vnnd Geborsamenn

226

Vnthertanen wol ansteht, vns gehaltenn vnnd auch
itzt kheinen anfrur angefangenn habenn.

Vnnd wo niann die sachenn wirdt rechtlichenn
besehen, so wirdt sich, ob Gott will, befinden, das der
her Capitan dem Vnsinnigem vnnd trunckenem Volck
des Geschreyes vnnd aufflaufs vrsach gebenn. Weil er
solches on \ai8er wissenn bey nachtlicher tzeitt ange-
fangen vnnd fást drey stundenn das Stadt Tbor in die
nacht anfgehaltenn, vnnd vnnsere Stadt Personen
Ebe der tzeitt daruon abgesebaffett bott. Derhalbenn
wier zue Eur Kbo. Maiestat trostliche zuuorsicbt ha-
bendt, diesclbige vmb der Barmbertzigekeit Gottes
willen auff s demuttigs Bittenn vnnd anruffenn , Eur Kbo.
Maiestat wolie vnnserer Vnscbult genedigst Patroci-
niren, vnnd zue vnnserer Erhaltung mit Kbonigckli-
cbenn Gnadenn, wie bisber vnnserer alweg trost-
licb gescbelienn^beystandttbuenn, vnndin solcber gros-
ser anfecbtung vnnd Trubsallvnns arme vnscbuldige
lent nicbt vnnterdrucken lassenn. Welcbes wier vmb
Eur Kbo. Maiestat als vnnsernn allergnedigstenn
bemn mit gehorsamer Treubeitt vnnd bestandickeit
vngesparts leibs vnnd gutts allé tzeit zuuordinen ge-
flissen sein woUen. Denn allmecbtigenn Gott Bittende
vonn gantzen bertzen, er woUe Eur Kbo. Maiestat in
langwiriger gewuntscbter gesundtbeitt vnnd gluckse-
liger Regirung erbaltenn vnnd mit seinem beiligen
Geist reicblicb begabenn vnnd sterken- Dátum zur
Kasshaw denn 30. December lm 1560. Jar.
Eur Kbo. Maiestatt

Getrewe vnnd

Geborsame Vntbertanen

Ricbter vnnd Radt

der Stadt Caschau.

MOVtTM. HtJirO. HI6T. BCBIPT. ZIl. 15

226

Kmd: Dem Darehlancfatigtflen TndOrowettU-
gisten Foreten Tod bem bem MaxhuUsao koni^ in
Bebaim etc. Ertzbertzci^ii tzii Osterreieb. Hertzogen
tzne Biirg:iiii«li etc. %iiseren allei^^nedigsten Herrem.

LXIX.
A Mai iNisáiak Vfraifsics Aital.

Ad Bodenj^m Pas^m.

'^i dce. 31. Magnifice Domine et vieíne nobÍ8bonor«nde.Sa-
latem et benevolentíae nostrae oblatíonem. Proxime
acrípsimns ad Magnificam dominatíonem Yestram in-
ter alia ilIod etíam. qood miiites praesidiarii areis
Zolnok, et castelli Balazentmyklos, nomero eireiter
qninqoaginta, iaxta possessionem Fywred trés serai*
tores Michaelis Serieny militis nostri Ágríensis, et
qnartnin Reverendissimi domini Episcopi Varadiensis,
qni in possessionem Cabba, qaae est baereditaría ipsi
Michaeli Serieny, yictnaliam caosa profieíseebantnr,
invadentes, eosdem qnoqne eaptivos abduxerant Nnnc
similiter ab eisdem militibus Vestris nomero eireiter
73-bus in eadeni possessione Cabba qaatnor praefatí
Micbaelis Serieny servitores, Georgius, Michael, Pau-
lus et Barnabás, qui,non ut praedarentnr, sed ut vic-
tuulia inde adveherent, eodem iverant, die mensis bu-
ins 25-a capti sünt cnm omnibus suis eqnis, armis et
rebns. Qnod qnidem snb indnciis neqnaqnam fieri de-
bnisset ; praesertim qnnm a nobis nnlla finitimis ve-

227

stris causa praebeatur. Qui maudato Sacratissimae
Caesareae Maiestatis, domini nostri clementissimi,
prorsua ab excnrsíouíbQs ob indaciarum et pacis re-
verentiam cessare íussi, ita iam milites uostri oonqm-
evernnt ab armis et ab excursionibus, ut qui sese ab
omni parte securissimos esse exstiment. Yerum quam
firmiter secnri esse possimus, dum, sedentibns nostris,
vestri ubique iustis turmis discnrrant, et in omni pás-
sá ministros nostros, rem familiarem curantes aggre-
diantnr et intereipiant, iudicet ipsa Vestra Magnifíca
dominatio. Hoc autem, quia illám etiam moleste latu-
ram non dubitemus, quod fortasse ea inscia fuerit
perpetratum (utí est procax et insolens finitimorum
militum licentia), dominationem Vestram Magnifícam
rogamus, velit et hos, et priores memoratos milites
Suae Caesareae Maiestatis, domini nostri clementis-
simi, Agriensed, a Vestris iuiustissime captos, reddi
nobis curare cum omnibus suís equis, armis et rebus.
Quod ab ea, ut Caesarea Maiestas, dominus noster
clementissimus, clementi ac benigno est animo acce-
ptura, ita et nos Agrienses pacis et quietis reddet
studiosiores. Quoniam verő eadem Caesarea Maiestas,
dominus noster clementissimus, ex hac indignissima
suorum captivitate posset non exiguam capere dis-
plicemtiam, si eam ante intelligeret , quam iidem
captivi redderentur, quod tanto studio per suos indu-
cias praefatas servari curat; distulimus tantisper ei
signifícare, dum de hac petitioné nostra speratum ex
pectatumque a dominatione Vestra Magnifica respon-
sum nobis afferatur. Parati interim et nos, eidem in his
omnibus pro possibilitate nostra gratifícari, quae et
ad viciniae nostrae bonae, et ad induciarum firmám
conservationempertinebunt; postquitm serio et reuera

' 17*

228

beaedem induciae tam nobis qnam vobis de Prínci-
pnm nofitrornm volnntate sint sernandae. £t domína-
tionem Vestram Magoificam bene valere optamns.
Agriae nltíma die Decembrís 1560.

LXX.
Verancsics Autalnak liiícinos Péter.

Reverendissimo et Amplissimo dominó Antonio Weran-
tio Episcopo Agriensi optimo, et Caesareae Maiestatis Consi-
liariO; patrono suo Petrus Illiciuus Jaris Utriasqne Doctor
salutem dicit.

661 jan. 1. QaícQiiqne^ hac nostra calamitosissima tempe^

State recte ac Christiane, Antistes optime, sentiiint;
hi non dubitant, qnod servator noster Christus Jesus,
einsqne Apo8tolus Paulus de ultimorum tempornm
pseudoprophetis et spiritibus erroris praedixernnt,
iam nunc locum habere, atqne idcireo esse nobis eo-
rum monita totó conatu suscipienda. ,,Videte (inquit
per Lucám cap. 21. Dominus), ne seducamini; multi
enim venient in nomine meo dicentes, qnia ego sum
et tempus appropinquabit : nob'te ire post eos." Et
per Matthaeum (cap. 24.) : „Multi , ait , pseudopro-
phetae surgent, etseducentmultos ; et quoniam abun-
dabit iniquitas, refrigescet charitas niultorum; qui
perseveravit usque finem, salvus érit. Tunc siquis
vobis dixerit: Ecce hic est Christus, ecce illhic; no-
lite eredére. Surgent enim pseudochristi et pseudo*

229

prophetae. Si ergo dixerint vobis: Ecce in deserto
est, nolite exire ; ecce in penetralibus est, nolite cre-
dere/Taulus verő (ad Thessalonienses Il.cap. 2): „Sta-
te, inquit, et tenete traditiones, quas accepistís sive
per sermonem, sive per epistoiam/' Etiterum(ad Co-
lossenses cap. 2.); „Rogamns, fratres, per adventnni Do-
mini nostri Jesu Christi, et nostrae congregationÍ8 in
ipsum, ut non cito dimoveamini a sensn vestro/' Et
alibi : „Nemo vos seducat per philosophiam et ina-
nem fallaciam/' Et rursum: „Nemo vos seducat ina-
nibus verbis ; propter lioc enim venit ira Dei snper
filios diffidentiae.'^ Et (ad Ephesios cap. 5.) : „Sicut
accepistis Jesum Cbristum dominum ; in eo ambnlate
radicaii et snperaedifícatí in ipso, et confírmati in fi-
de ; sicut et didícistis , abundantes in illo in gratiarnm
actione/' Quae qnidem nos admonent, ut (quod ait
Origenes) a paterna de fide traditione non disceda-
mus; quanturo vis impostores haeretici scripturas suam
in perniciem depravatas adversus id, quod servat EIc-
clesia Catholica, forte adduxerint; eosque pláne vite-
raus Pauli eiusdem praeceptum(adTimotheumII. cap.
2.)ac JoannÍ8(cap. 2.): capessentes: „Quia sermo eo-
rura ut cancer serpit;*' et dominus : „Exite (ait) de medio
illorum ;" et „poUutum nolite tangere." Verum quoniam
a foetidissimo Martini Lutheri lacu tam multa excitata
sünt haereseon monstra, eaque tantum permittente ob
nostra peccata Dominó percrebuerunt , viresque in
Sanctara Dei Ecclesiam tot in locis pervagata exercent
suas, ut magna cum difficultate ab haereticorum usu
et colloquio refugere possimus, et declinare (nisi qua-
tenus ad impia eorum paradoxa vitanda, et pemicio-
sissimas opíniones abiiciendas pertinet); occupant
operarii subdoli, qui se in Ápostolos transfignrant

230

Christi, domos, villás, oppida et civitates, saepe eti-
am qni Rernmpablicaram administratíoni atque gu-
bernacnlo praefecti sunt, ipsi haeresiarchas fovent
veiitatis Catholícae hoBtes, qui recte de religione
sentíre censebantur ; quoniam „vnlpes, ait Dominiis,
(Matthaei cap. 8., Lncae cap. 9.) foveas habent/^ in
quibns latitant, donec potestatem arrípiant, nt facilins
venena insnmant et latins spargant. Ita factom est
plerisque in partibns, ut qui dominatnm tenent, etiam
bonorum disreptionibns necisque minis propositis a
recta fide eos, qui subiecti sint, avocent abalienent-
qne. Quoquo te vertis ant perveneris, tibi confestím,
dum accubneris, adest ex Lntkeri vei Zwynglii, alio-
rumqne idgenus monstronim schola simiolus aliqnis,
qui eornm tibi blasfemias obiiciat. Nullum nocturna
dinrnaque manu librnm alium versari cernimus, quam
novatonim impiornnique seductormn. Sordent sanctissL
mi illi athletae Cbristi martjrres, pastores, doctoresqne
sapientissimi etiam cerdonibus et femellis. Nihil illi
intellexisse, nihil recte tradidisse ant scripsisse vi-
dentur; sed Spiritu Sancto destituti ab impndentissi-
mis et sceleratissimis homunculis dncnntnr. Malo enim
(ut Saul Rex) spiritu aguntur , neque Davidis ci-
thara, hoc est Ecclesiae Catholicae de fide consensu
leniuntur ; sed ut ille, lanceam intorquere insani parant.
Quid igitur agendum sit nobis, si omnis ferme conso-
ciatio et domesticorum familiaritas frequentius labe-
facta offenditur? Adiungere tuae conditionis homi-
ni, quem in templum ad Sacra intrare conspicias,
et in domo Dei tecum ambulare cum consensu, vei
post Catholicos Priucipes, vei post religiosissimos
Antistites, ut vitae compendia sibi comparet, etdomini
hereditatem expilet, atque ut lupus rapax ditsipet?

231

En tibi. Statim in desertum vei penetralia te trahere
stndet ; atque (at Satana Cbristo aiebat) mitte te {in-
quit) deorsum e civitate illa, quae in edito coustructa
est monte, ut a totius mundi vita et íidei rationibus te
abdacat. Assume qui tibi a ministerio sit quotidiano,
aut rem administret tuam ; paulo post zizania semi-
net, et Catbolicum se meutitus in pertinacissimum
exithaereticum. Nosti tu haec, prudentissime Antistes,
melius ; növi tamen et ego ; misera denique sünt om-
nia. Quid ergo, inquam, consilii ? si nusquam tnta fi-
des ? si tenebrae sünt miserae plebi offusae ab haere-
ticis, qui vei ecclesias occuparunt nostras, vei impiis
gerendás commiserunt ? Primum quidem baud qua-
quam tacendum esse censeo; non desperandum , sed
quod Cbristus jussit, adtendendum gregi ; non fit-
giendum, sed vitám quoque ipsam exponendam, ne
mercenai ii judicemur. Evigilandum est, ingenia exci-
tanda, contendendum viribus opibusque totis pro
Christi glória, contemuenda vitae buius miserabilis
commoda, detrimenta esse reputemus, ut Christum
lucri faciamus ; quemadmodum aiebat : (ad Philippen-
ses cap. 3.) „Pugnemus armis fidei a dextris et si-
nistris'^ adversus príncipes tenebrarum saeculi huius ;
ne, quod per Esaiam locutus est Dominus, intorquea-
tur. „Speculatores (inquit cap. 56.) caeci omnes ne-
scieruut uni versi ; canes muti non valentes latrar© ;
sed praeceptum illud obeamus : (Esaiae cap. 40.)
„ Ascende in altum, qui evangelizas Syon ; exalta in
fortitudinem vocem tuam, qui evangelizas Jerusalem,
exalta, noli timere;" (Esaiae cap. 58.) „Clama, ne
cesses, quasi tuba exalta vocem tuam, et anuncia populo
meo scelera eorum, et domui Jacob peccata eorum. Et*
enim de die in diem mc quaerunt, et volunt scire vias me-

232

as, qnasigens, quaefeceritiastítíam, et indida Deiaai
non dereliqaerit/^ Ego (ut ad Concilinm CoatantienBe
Cardinalia quidam Cameríacensis perBcripsit, et no-
stro tempore doctissimi atque orthodoxae fídeidtadio-
siBsimi víri non semel litteria mandarunt) illnd qno-
qne faciendum doxi ; tantís in mali8, et nbieumqne ví-
xi, 8ive in Transsilvania, sive in Polonia, sive in An-
stria et in his Hnngaríae partibnB, nt duae -capesce-
rentur evellendarum haereseon viae, qnibuB haereti-
ei ad Sanctam Dei domum effodiendam, demoliendam-
que sönt nsi ; qnarnm prima ea efit, nt Tiri excitentor
docti, et praemiis (si opus fnerít) propofiitis advoeen-
tnr, qui scribendo, et in concione dicendo Catholica
oonfirment dogmata, et adversarios refatent asaidne ;
altéra nt vei academiae adbibitis ad docendnm magi-
BtriB, qui de religione recte sentiant, erigantur, vei
per oppida et villás (nbi commodnm fnerít ; in qnibng
gnmma vigilantia prospiciatur, ne male affécti in Dei
Eeclesiam obrepant) jnveunm qnoqne indigentinm, in
qnibns aliqna indoles eluceat, cnra suscipiatnr, et Ec-
clesiamm proventibu8 secnndum facultates enntrian-
tnr, christianeque instituantor, qui demnm in sacerdo-
tum ordinem legantur. Quoniam verő panci admodnm
circnmfernntur Catholicorum librí ; Lntheranomm ve-
rő antsacramentariornm postillis locis et commentarí-
is refertae 8unt domns ; EccleBiarum item miniatri op-
pido perquam panci snut, qui vetemm, et probabilinm
Ecclesiae doctornm volnmina sibi coemere po88Ínt ; 8ed
lingua utplurimum populari con8cripto8 ab haeretici8
sermones fngiendi sumptus causa, ut Spangibergi, Lu-
theri, Calvini et idgenu8, conquirunt, et ad docendam
plebem, Divinosque tractandos rítus accedunt: et il-
lnd ego navandnm existimavi, ut didascalico potius

233

quam rhetorico more de singnlis controyersiis a delec*
ti8 per Antistites viris tractatns fierent, qnibns et con-
firmationís et refatatíonis partes dilucide explioarentnr,
exegeses quoque in Evangelia et Epistolas per anni
decursum scriberentur, qnae ad vulgi quoqne emditi-
onem in vulgarem transferrentur linguam, etper Epifl-
coporam Dioeceses distribuerentur. Itaqnepromeavi-
rili parte, quae aliis suadebam, praestare occepi ; tnm
in concionibns, tnm in seriptis, tum etiam in jnventute
cbristíane in&tituenda. Propositnm sane menm ampli8*
BÍmos et religiosissimuB Archipraesnl nofiter Nicolans
Olabns, Regni buius Primas et Cancellarins Snpremus,
non probavit modo, sed iam olim animo versatum in-
Btitutum Buscepit, ut est religionis Catholicae cupidia*
Bimus; qui tbeologos praestantissimoB et aliarnm pro-
feBBores doctrinamm saam in Ecclesiam accivit et or-
navit, qui et in publicis coetibus verba faciendo, et
Bcribendo fidem rectam sustinerent, atque in scboliB
docereut; quin et ipse (ut saepenumero ego conspexi non
mediocriter admirans) baereticos refellit, quos aBuis re-
legare ovilibus Synodorum celebratione studnit, atqne
non parvis laboribus de ecclesiasticis dogmatibns et cle-
ricorum officiis librum quasi totius fídei summám edidit.
Qno quidem studio sno non mediocriter profecit, neqne
destitit (quoad eius rei per tantas rerum turbationes at-
qne calamitates fieripotest) impietatis tollere semina, et
comprimere baereticorum furorem.Conscripseram verő,
ipsius patrocinio et adbortatione addnctus, ad bnins af-
flicti Regni presbyteros de tota üde sermones, in qnibns,
qnid sit de singulis catholice sentiendum, Bubinde verő,
qno pacto adversus haeretioos nostra confirmare et eo-
mmobiectiones refntare oporteat, docni. Et qniaprimnm
videtor sortiri locum de Christi Eccleaia dinoseenda

234

quaestio, a noBtratibus nonpancÍB agítata,volni primo
de matéria einsmodi verba facere. Légi antem, qui de
Ecclesia contra haeretícosin scriptís dispntarant, om-
iLeft,qao8a88eqaipotaí,et ex eÍB, qnae visa Bimt maio-
riB ponderia, brevius excepi. Vidi etiam haereticorum
ea de re commentarios, cam íUíb qnoqne Bnm congres-
BUB freqnenter, dam mnlÜB in hnioB Regni partíbüB
versor. OBtendi, quae Btmt a me de Ecclesia disputa-
ta, compluribus, et a me magnis petitionibus efflagita-
nint ; dedi etiam nonnullis librum ipBum describendnm.
In praesentiaveroicnmtuacontenderet Amplitúdó, ut
in lucem ederem, et sumptum, qui faciendus esset, of-
ferret, calumniari ulterius nolqi, editionemque differre;
praesertim, quod erat mibi certissimum, in multorum
iam manibuB librum versari. Nolo autem, Praesul op-
time, te latere, quid mihi hoc in laboris genere centi-
gerit. Anni sünt ferme quinque lapsi, quando libellnm
hunc de Ecclesia meum, a non paucis lectum atqne
probatum, amico cuidam meopostulantipcrspiciendum
dedi, qui editione dignum iudicavit, et ut typis excu-
dendum darem, est adhortatus. Eius ego iudicium sen-
tentiamque complexus, chalcographo tradere constitoi;
sed amicum rogavi, ut quando esset mihi in Ecclesiam
Strigoniensem redeundum, impressionis (quam voca-
mus) castigationi praeesset ; recepit ipse, cui ego libri
mei exemplaria duo tradidi. Cum Vienna esbem di*
gresBUB, et Cassoviae aliquamdiu egissem , domum
rediens et tum Viennam, offendi amicum meum iter
parare ; qui cum multis esset excusationibus usus, quod
librum calcographo nunquam dedisset , eius exempla-
ria reposcenti alterum restituit, pollicitus se altenim
posthac redditumm. Credidi amico, cui non semel
profueram officiosissime. Verum anno subinde tertio

235

accepi. Alíqnot interlapsis mensibus Viennae ágens,
atqae (üt soleo) in bibliotheca tum forte, nt novorum
stadíosuB librorum Bedens, in librum illius incidi, de
Ecclesia ChríBti ab haereticorum conciliabnlis digno-
scenda. Papngit me confestim titulus ; coemi, et tum
apndillum per litteras, et apud viros quoadamprinci*
pes conquestuB snm ; tametBi doctíssimi et gravissimi
aliqui communes utriusque nostrum amici, ne faetum
dolerem, adhortati snnt; quoniam ille suoin volumine
quidvia potius aliud pertractasset, quam de Eccleaiae
notis. Evolvi accurate et ego librum, animadverti,
sic rem habere , praeterquam quod loci quidam erant
íeiune aatis, multo tamen panno ab eo tractati, quoa
ego in libro meofoaiusetdilucidiuaprosecutuBfueram,
ordinem eiuB tractationÍB, quam promittebat, neqne
tamen praestabat, inveni eundem fere, quem ego te-
Dueram. AmpIÍBBÍmae dignitatis viris nonnullis, me li-
brum editurum, poUicituB 8um,utconBtaret,numimme-
rito expoBtulaBBem, acjudicarent, quid Buspicandum es-
Bet. Edidit, quantum audio, et hoe anno multae et doctri-
nae et dignitatiB vir MartinuB CromeruB, SereniBBimi
Poloniae RegiB apud Caesarem hoc tempore Orator, de
EccleBia dialogOB, quoB ego nequaquam adhuc vidi,
cum Bit ipse mihi antíqua familiaritate coniunctuB. Ita-
que bí de EccleBia Christi ab haereticorum concilia-
buliB dignoBcenda liber tuas in manuB, doctissime
PracBul, inciderit, judex mihi esse poteriB , numquid
in eo Bit meum. Nam et potes de hoc Btudiorum géné-
re optime judicare, perinde ac de aliÍB quoque doctri-
díb, in quibuB multam operám poBuisti Bemper, pluri-
miB etíam amplÍBBÍmÍBque ad hoc Hungáriáé inclítum
Regnum pro eius confirmatione pertinentibuB negotiia
cum tuae quoque salutis periculo occupatua; cuiustan-

236

ta extiterit gerendis in rebuB prudentia (quaecmiqne
tibi fnissent partes et PrÍQCÍpibu8demandatae)ut8iim-
mopere omnes admirentur legationem apnd immanifi-
simum tjrannum ChriBtiani nominis hostem maxíma
cum laude obivisti. Unde nemo te salvnm atque inco-
Inmem qnasi postliminio reditarnm sperabat ; sed Di-
YÍnnm tibi adfaít nomen, qui invitnm nunqnam distítu-
it. Magnificam est qnidem nobiliBsimis ortum esse pa-
rentibuB, praeclarum etiam maiores habuiBse honon-
buB ornatoB inBignibuB. Sed fortunae Bont bona ista,
qnibuB et tu abundaB : qui ex ea progenituB es família,
in qua praesuleB floruerunt, non apud huiuB modoRe-
gni PrincipeB, Bed apud alioB quoque RegeB et apud
ReBpublicaB gratioBÍBBÍmi honoratÍBBÍmique, quorumtn
BÍmilÍB eiuB etiam in juventute hábituB eB Bapientiae, ut
ad RegeB et urbes maximarum rerum causa Legátus
mittereriB. Sünt haec quidam (ut dixi) ilIuBtria; sed
illud omnibuB praeBtat quod ingenti cum laude tui no-
miniB apud Solimanum legatione functuB eB annis sn-
perioribuB. Non mirandum est igitur, ad eam tefuisse
fortunam evectum, ut DeiEcclesiaepraeficererÍ8,et ei
qnidem, ad quam nonnÍBÍ longo praeBulum ordineper-
venitur. Tua hoc eflfecit virtuB, tuaque religio;et cum
deterrerentur alii AgrienBiB adminiBtrationis pondere,
tantum in te fűit animi robur, ut non Bolum provinci-
ám suscipere audercB, Bed omniam in te ocuIíb con-
verBiB haereticorum frequentcB ibi turbaB admiranda
providentia compeBceres, et tumultuB Bedares continuo
cum Catholicae fidei depravatoribus et ChriBtianae
profeBBÍonÍBhoBtibuB,rationem et certamen habens, tó
hinc tibi atque hinc negotium faccBceretur. DeuB bo-
né! quantus fait, CBtque adhuctibi Boliicitudinum mo-
leatiarumque cumuluB, quantae rerum illic-procellae.

287

Qnid diciaut cogitari potestgraviasPCnmTurcis, cnm
haereticis. et cum factiosis ad praedam exercita-
tís et cradelitatis amatoribus semper pngnare ; et snr-
gÍB tamen aemper valentior a dextris et BÍnistris, ut
nonqaam adversis snccumbas. Servet igitar Ecclesiae
Bnae te Dens, donec possia pláne taam EccleBÍam
tranqnillare. Cui corona (postqnam legitimé certaveris)
haud dubie parata est iustitiae. Tantorum ego merito*
rum magnitudine addnctns, efflagitanti librum de £c-
clesia menm denegare non potni ; nt (si qnid in eo sit?
quod Catholicis prodesse poseit) tna id opera conse
quantur, et tibi gratias magis agant, qni optimi ac
doctissimi cuinsque patronum te praebes, etnullipar-
ci8 snmptni, nt Dei £ccle8ia verum te pastorem esse
sentiat. Excipe iam exignum meae in te observantiae
admonitorem alacriter, et oras solventi bene prece*
mnr. Vale felix. Tyrnaviae kalendis Jannarii, anno a
salntifero Domini nostri Jesu Christi natali MDLXI.

LXXI.
Maximilián cs6h királynak Kassa város tanácsa.

Serenissima Regia Maiestas et domine domine iseLkeideUn.
noater semper clementissime. Hamillime snpplicamns
Maiestati Yestrae tanqnam dominó nostro clemientis-
aimo, qnatenos dignetur apud Sacratissimam Maiesta-
tem Caesaream etc. dominnm itidem ac patrem no*
atmm clementissimam pio patrocinio nobis* qoi de tu-

288

multa nnperi cnm Gallus HiiBzar concionator evasisset,
facto graviter, aed immeríto snmiiB accuaati; adesse
ac olementer proBpicere, ntionocentíae noatrae, lenHa
Sacratísaimae Caesareae Maiestatís indignatíone, be-
nigne cooBulatar. Nos enim Jadex et Senatoa nullám
omnino caosam illins tuinaltos praebaimiui, nec ma-
iam hoc praeacivimas; sed exortam, qaantam in nobis
fait, compescaimaa et sedavimaa, eaqae omnia feci-
maa, qaae fideles et obedientea sabditi facereetprae-
atare debent Dominus Franciscas Zay Capitaneos,
interea dum Maiestati Vestrae per litteraa nostras
bumillime sapplicabamas de impetranda libertate dicto
Gallo Hoszar, nobÍ8 promiserat, se non misaaram
Agriam ipsam Gáliam , nisi de saa volantate bidao
ant trídao príasnos reddidissetcertiores. Hac spefirmati
non credidimaSi qaod postea accidit, esse eventarnm.
Nam si volantatem snam, ati conveniebat, nobis ape*
rnisset, Dei freti aoxilio operám dedissemas maximam,
ne res ita accidisset. Sed occasionem illias ebrioso-
ram hominam et confasae multitadinis, cuias maxima
pars milites et eoram servitores fait, concarsus ipsé-
met dominas Capitaneas praebait ; qaod et die festő,
et vespertino crepuscalo rem tentavit, ac pedites a
porta sine timpani sono abdaci caravit Hungaricos,
nostrísqae concivíbas itidem a porta remotis et domam
ire iassis, et porta intertiam ferenoctis lioram aperta
servata. Unde suspicio est, caasam babuisse aliqaos,
qui clamarent, concionatorem abdactam iri ; qaod vi-
derent tam ioconsaeta agi in civitate. Et bene actam
est, qaod ad hanc concarsam concitandam nullás om-
nino campanae sonas factas est, et nallom homicidiam
commissam. Caias aatembominisopeetanxilioGallas
Haszar evaserit, nos etiam diligenti factainqnisitione

239

ne hactenus qnidem scire potnimns. Itaqne Serenissi-
ma Maiestas Vestra dignetar nostram innocentiam de-
fendere, et nunc vei hoc saltem impetrare, nt Commissa-
rii hnius negotii cansa expediti, qaos adhac esse Po-
sonii intelligimus, revocentnr ; quandoqaidem per hn-
millimam nostram sapplicationem, totnm processum
dicti tnmnltas atqne exitnm Sacratissimae Caesareae
Maiestati etc, domine nostro clementíssimo copiosede-
nuo exposuimns ; provocantes ad testimonia domino-
rum Commissariornm, videlicet Francisci Thnrszo, Ga-
sparis Magochy, Sigismnndus Torda etc, qui tunc
Cassoviae fueruut, et quid, ac qnomodo aeta res sit, vi-
demnt. UtigiturSerenissima Maiestas Vestra nostrae
innocentiae pio et salntari snffragio pie dignetar pa-
trocinari, devotissime snpplicamns, optatnm expec-
tantes responsum.

Einsdem Serenissímae Maiestatis Vestrae Regiae

fideles et hnmillimi snbdití
Jndex Juratique Cives
Civitatis Cassoviensis.

240

LXXll
Osias Szanisiló erneUndí paspSkBfk Ver4iiesícs Antii.

Ad ReveFendissimam domiuam Stonisluam Odiam Episcopam
Varmiensem et Legatam Pontificiain.

febr. 12, Significatum est mihi, confirmatíonea dominomm
electoram Regni ex Űrbe allatas fuÍBse, Buaqne iam
caiqae eornm restitata ; meam, nescio, apud Vestram-
ne Reverendissimam Domiuationem, an apad suam
venerabilem dominam Aaditorem esse detentam ; nec
prias me copiam eías habitaram, qaam trecentos aare-
08 pro redemptione illias deposaero. De qao qaam
adhoc neio ad me exacte scripserit, qaid sit mihi fa-
ciendam, qaove nomiue id redemptionis, et ande mihi
sit impositam, qaam a Sanctissimo dominó nostro gra*
tis eas faisse concessas, dadám iam pláne constiterit ;
scrípsi pro ea et Caesareae Maiestati, et Reverendis-
simis meis dominó dominó Strigoniensi, Jaariensi et
Qninqaeecclesiensi, postnlans, curarent. Maiestas (^ae-
sarca clementer, caeteri benevolenter, nt mecam mitias
ageretar, et clarias de tota re edocerer, qao celerias
ipse qaoqae consecrationem meam absolverem. Qaare
Vestram qaoqae Reverendissimam dominationem rogo
diligenter, faveat in hoc ipsa etiam mihi, ac velit ope-
rám dare, nt eandem confirmationem qaam minimo
sampta obtinere possim. Est enim impossibile, opolen-
tam posse esse finitimam Episcopam praesertim qoi

241

tantis muuitionibiis faciendis exhanritur, et eum mili-
tem alere cogitur, cni omnes proventns Agríensesnon
sufficerent, nísí Caesareae etiam MaieBtatis sappetíae
accederent. Qaicqníd igitur patrocinii hainsmodí Re-
verendissima dominatio Vestra in me pro ea vetere, et
ea constantissima fiducia, quam in einsdem habeo be-
nevolentia, conferre non gravabitnr, officiomm meo-
rnm gratitudine snmmo stadio promereri contendam.
Ceterum qnnm mihi hoc tempore in Episcopatn
meo gravissimae sint contentiones eum baereticis,
enmqae scopam praecipue nrgendnm mibi esse propo-
8uerim, ut Ecclesiae Catbolicae sacerdotiiqne sacro-
sancta anthoritas ab iniariis blasphemoram defenda-
tur et conservatnr, illnd argumenti genus potissimnm
ad id perficiendum aniraadverti ex hninamodi dimica-
tionibns meis esse necessaríam , quo sednetis haere-
ticorum doctrinae inconstantiam, et contrarietates tam
multiplices, quibns omnes. qnotqnot fnerant ab initio,
semper inter sese mntuo de sacrarum litterarum sen-
sibus contendernnt, contendnntqne etiam modo, pos-
semus non solnm illis oratione explicare, sed etiam
seriptis demonstrare. Unum siquidem aniversi docen-
tes, et forensibus ac prope tragicis vociferationibns
declamantes evangélium, singuli suos afferunt sensus,
suas interpretatíones alienis anteponunt, suisqne et
in dogmatíbus Ecclesiam sibi confíngunt, et Christum
apud se ostentant. Quo maximé, quamqnam impmden-
ter, illud de se in evangeliorum libris prophetice tra-
ditum mundo comprobant ; futuros quippe pseudopro-
plietas, qui dicturi essent: ^EccehicestChristus, ecce
illic." Ne tamen illis crederetur, propterea, si forte de
his impurorum mutuis contradictionibus quaepiam an-
notationes per Catholicos seriptores editae in lacem

MONUM. HUNO. HIPT. SCRIPT. XIX. 16

242

prodiÍBsent, ReyerendisBimam dominationem Vestram
obnixe rogo, velit carare, at eanim copia ad me qno-
qne perrenire posait ; qnum sperem, quod eamm in-
terventn meam plebecnlam non mediocriter potero al-
levare ab haeretíco lapan. Ut enim sathanae re^nm,
qnod dicebat Chríatna non esse statnrnm, si idem sa-
thanaa in ae ipso fnísaet divisna; ita aane haeretíconnn
qnoqne vim collapsnram, nbi sedactís popnlia conatí-
tiaaet dogmata eornm prívatís opinionibna, non po-
blica veritate niti, mutnoqne onines inter aese diaaen-
tire, et aibi contradicere, nec enndem universos habere
spiritnm, quem Eeclesia habét Catholica. Hnc addito.
qnod ea etiam tabella. Reverendisaimo dominó G-nes-
nensi dedicata, qna sectarnm, qnae e Lntheri fennenti
prodiernnt. expressa sünt nomina, magnopere mihi in-
serviat, vei potins sednctis, qnornm non panci, igno-
raBse sehoinsmodi. et ad stnporem nsqne non CalTÍni
solnm, 8ed etiam omninm aliornm inibi descríptornm
blasphemias iam adversari videantnr. Qnare Vestra
qnoqne Reverendissima dominatio pinrímnm beneme-
rebitnr de ovicnlis raeis, si, quod postulo, ab eadem
impetravero.

Alind, qnod impraesentia ad Re verendisaimam do-
minationem Vestram scribere possim non ocenrrit; ni-
si ut eam rogem, ignoscat mihi, quodtam din cnm ea-
dem tacuerím. Avocant enim me etiam a meipso sae-
penumero cnrae hae finitimae , sic. ut et amicis et do-
minis meis frequenter minus satisfaciam, qnam debe-
rem, et interea cupiam quoqne carere hae provincia
tam laboriosa et molesta, quaeqne vix ad Episcopnm
pertineat, nisi si in Hungária pro maiomm nostromm

institntis. Verum oblatis meis ofticiis Reverendisaimae

•

dominationi Vestrae, et Revercndissimo dominó Mar-

243

tinó Cromero, oratorí apud Caesaream Maiestatem do-
minam meum clementisBimum dignis8Ímo, arobobns ni-
mirum patronis et fantoribus mei8 confidentissimos,
eosdem qnoqne qnam felicissime valere cnpio. Ágriae
XII. Februarii anno Domini MDLXI.

LXXIIL
Ferdinánd császárnak Verancsics Antal.

Ad Caesaream Maiestatem.

Proximi zangzaccborum huins confínii primnmi56i. mart. i.
mntni alteríus ad alternm, postremo simul omnium
apud Passam Budensem congressus, initio tandem
quadragesimae dissoluti sünt ; et bifariam ex Fylek
ac Zolnok excursionem facere coustituerant, sex zang
zachorum gentibus inter hunc utrumque locum dis-
partitis, ut videlicet cuique eorum Praesidi cederet
pars dimídia, et excurrerent, quo magis libuisset.
Transegerant autem, ut uno tempore Fylekinus par-
tes Muranienses; Zolnokensis Ultra-Tibiscanas de-
popularentur. Zolnokensis, dolo etiam instructus, fin-
xerat, se Tibiscum traiecturum, ulteriora invasurus;
verum, conversis signis sinistrorsum denuo, opinione
celerius, eratamnem transmissurus, quo tractum arcis
Ónod, oppidi Mohy, pagorumque Cbaath, Chaba et
Gererobel ad usque oppidum Miskolcz in praedam
verteret.

Nec defaere suo consilio ; utriqne enim erupe-
rant f sed Fylekini in ipso primo vestigio subitis ím-

16*

244

bribns, nivinm resolntioiie, et novo Into impedítí, ab
íncoepto destiternnt ; ZolnokenseB verő, aggressi
apud Varkon et Zolnok flnmen transire, sub priori-
bns fractae sünt glacies, visoque qnommdam inape-
rato uanfragio, ipsi qnoqne resiliernnt ; nec qnicqQam
poatea attentarunt. Qaamquam nou omnino quietnros
accipimns ; ubi tempna hoc yernnm solidina conatíte-
rit ; nisi iiovo etiam omine absterrebuntnr. Mox enim
nbi annt conatibns fraatrati ; maximo, et noctnmo ter-
rae motn Bnda, Pesthani, et qnicquid locomm ab útra-
qaae parte Dannbii, Strígonio.Vacia,Czegléd, Kech-
kemet, Raczkevy, et Albaregali inclnditnr, concna-
sum est et graviasime afSictam. Et licet non mnltos
homínea bic caans attigerit ; domna tamen complarea
et Bndae, et Peathy cormernnt, in imaqne et cellaría
Bndenaia deacendemnt, et ruina obatmeta annt : tan-
toqne dienntnr Tnrcae peratríeti eaae metn, nt etiam
nnne non solnm pnblicia, sed etiam prívatia religioni-
baa vacent ; rati, iram Dei eodem omine contra ae
portendi, memores terrae motunm noatri temporía,
qníbus Conatantinopolia, et omnes Propontidia orae in
horribiles ruinaa exagitatae , biennio post conseqnn-
tnm eat Turcae íilionim dissidium, eoqne in hnne ns
qne diem conflicfati, nova iam pericula videntnr for-
midare.

Ceternm de intelligentia recena mibi inita enm
Hidaietto, Paaaae Bndenaia secretario, Sacratiaaimam
Maieatatem Veatram Caeaaream facio bnmillime cer-
tiorem. Eat roihi aartor, Tranasilvanna natione, pa-
tria verő Cibinienaia, nomine Martinná, qni antea Re-
verendiaaimo dominó Varadiensi aervivit. la enm boc
Hidaietto, homine similiter Cibinienai, nt enm ano
conterraneo, amicitiam per litteraa, me prorana inacio

245

iniverat : quumque díebas proximis ad eum idem Hi-
daiettus dedisset litteras, et in eis moniieratf nt eum
mihi commendaret ; tonc primum, qnid illi esset eum
eo Turca commercii, intellexi, et eum coargui, quod
me clam id fuisset ausu8. Postea re eum duobus prae-
fectis meis, et Gaesareae Maiestatis Vestrae ratáo-
nista communicata, ac diligentius examinata et ex-
cussa, communi sententía iudicavimus, hominis noti-
tiam non solum non esse avertendam, sed amicitíam
eins maximé etíam nobis expetendam atque amplec-
tendam esse, postquam ultro offerretur. Magni enim
referre publicis Regni nostri commodis, si eo loco se-
cretiorem amicum, eumque rerum motuumque hosti-
lium indicem haberemus, quales in Turcia Legati
proximis annis existentes, magna etiam largitione
aliquando coemimus. Sic ad me memorato sartore ac-
cersito, praesentibns iisdem praefectis meis, ac Gae-
sareae Vestrae Maiestatis rationista, commisi illi:
nt incoeptam notitiam cumeodem Hidaietto proseqne-
retur, et exliiberet (így) me ac praefectos meos, quam
maximé posset, informato etiam , quo artificio debe-
ret uti ad inducendum eum , ut aliquando Tur-
cica nova nobiscum communicare non gravaretur. In-
terim verő, quum idem sartor dimitti se in pátriám,
cognatos suos visendi gratia, postulasset ; vixque eo
dimisso, allatáé sünt illi a memorato Hidaietto litte-
rae, quibus lectis cognitoque eiusdem animo ad ea,
quae ab illó videbamur desiderare ; non intermisimus
cetera quoque curare , ut propensius ei nos insinn-
aremus. Et quia horologium eiusmodi postalabat,
quod pulsaret horas, et esset ex genere minutorum,
quae a collo gestare consuevimus ; mox illud, quoderat
mihi satís elegáns et nóvum, ad eumdem dono miai,

246

adiunctÍB etiam littería meis pauUo of&ciosioribiiB,
rem postnlare existimaveram. £t Buper his quicquid
litteraram eius ac mearnm intercessít, copias cum
praesentibuB mei8 ad Caesaream Maiestatem Vestram
hamillime deatínavi, ut clementer cnncta intelligat, et
qnid nos in posternm etiam quod ad hanc intelligen-
tiam pertinebit, agere volnerit, benigne nos edocere
dignabitnr. Gains aiitem opera et fecimus, et servamiiB
bo minis hnius commercium, Thomas Zabo est, civis
Jazbrinensis, qni ad Caesaream Maiestatem Vestram
propediem estveuturus cum meis litterís, aquo ooram
etiam alia cognosci poterunt ; qnia est fidelis nobia
homo.

Qaod verő ad alia attínet nova Turcica ; habé-
mus ex Turcis captivis, omnino futuram hoc anno con-
tra Zygeth expeditionem, cuins a Príncipe Turcarum
collato ductn Arzlanbegho , cnm XII II Zangzacchis,
qni snnt habitnri exercitum XXX circiter miliinm
eqnitum, et magnam summám instrumentorum hostili-
um servitíorumque eum numerum , qni tanto conatui
necessarii főre videbuntur ; venturum ad haecetBe-
glerbeghum ex Tnrcia cum LX millibus hominum, et
Budensem Passam finitimos suos Begos expeditos in
castris habiturum ; sed nec eum Buda longius discea-
surnm, nec Beglerbegum nimis alté ascensurum ; nisi
in quantum res et periculum Arzlanbeghi postulabit ;
eum hinc inde, quasi ex speculis, tutaturi, donec op-
pugnationi institerit. Ut autem maiorem expeditioni
huíc fídem adstruant, addunt praeterea; PersamBaia-
zettum intercepisse , eumque daturum patri, a qao
proxime ingentia munera accepisset. Vernm, si Hida-
ietti litteris habetur fides ; et expeditionis apparátus
figmentum est, et Baiazetti captivitas nondum pláne

247

certa. Suutque etiam, qui dicunt: nihil minus Turcam
modo cogitare, quam nos bello infestare; finitimornm
tantummodo esse commentum, debita opera excogita-
tom, propter apparatum maritimum, quem Hispánia-
rum Regem Philippum moliri nuntiant. Quicquid ta-
men in utramque partém sit vei futurum , vei creden-
dum , non est dubítandum, quín Vestrae Caesareae
Maiestati certius constaiit omnia. Haec tamen de his
ad nos perferuntur.

Ac ne illud quoque omittatur, quod est scitu ne-
cessarium; Passa Budensis hyeme proxima dicitur
supra 90 currus kochy nuncupatos, fieri fecisse im-
pensa sui Principis ad vehendos pedites, quo subiti
excursionum iisus postulabuut : babitoqueadeosequo-
rum necessariorum delectu ínter dedititios populos, et
eorum singulo nonnisi decem, vei ad summum duode-
cim florenis persolutis , etiamsi XL valuissent, privatía
tandem quibusdam et Christíanis, et Turcis, Budae
ac Pestbi, et in vicinia propinquiore commorantibus
fovendos publico pabulo distribuisse, idque eo consi-
lio, ut, quotiescumque quopíam populatum essent ex-
cursuri, nec celeritate sua fraudarentur, nec intellecti
praescitique erumperent, quod liactenus currus hu-
iusmodi semper dedititiis imperabant, eoque manife-
stare ipsimet videbantur, quod excursuri essent. Quae
industria non est exigua. Atque utinam nos etiam si-
mili studío bellicis artibus operám daremus, postquam
et ab hostibus in dies propius premimur, et parum
induciis, nihil pace convalescimus.

Reliqiia erunt de statu Agriensi. Ad XXIII. di-
em Februarii , quum urgerer a militibus ad solutio-
nem illis aliquam faciendam ; lustravi omnes, adfue-
runtque quingenti et novem, exceptis quinquaginta

248

sex, qni iustum namernm, quo hic esse debent, ex-
plere debuissent. Sed abfuerunt alii alío, partim ob
sua privata, partim ob publica loci liuius negotia; po-
sitaque adhuc antea ratíone cum dacentis meis equi-
tibns, quicquid creditorum a triennio, mei nimimm
temporis, habuerunt, simul et semel persolvi illis. Dn-
centis quoque aliis, qni tenentnr Vestrae Caesareae
Maiestatis nomine, quia rationista non poterat eis vei
unom integrum stipendium exhibere, dimidium exhi-
buit ; ego verő integrum, ne omnino deficerent, et co-
gerentur minui ; sicque placavi nonnihil eorum queri-
monias, egestatemque refeci. Quid tamen baec inter
tot? Ideo, ut pleniore manu illis mox denuo subvenire
possim, hoc praesertim tempore, quo iam hostium et
terriculis , et rebus ipsis quotidie exercebimur ; Sa-
cratissimae Maiestati Vestrae iterum humillíme snp-
plico, uti iam saepius supplicavi, dignetur pro innata
sua clementia et summo studio, quo est, ut confinia
Regni conserventur, serio mandare, ut mihi decimae
persolvantur, quae sünt ad nomen Vestrae. Caesareae
Maiestatis coUectae. Quia hactenus nec ex camera quic-
quam est mihi vei dátum, vei scriptum. Et quum iam
locandarum decimarum nóvum appetat tempus ; Ma-
iestas Vestra Caesarea dignetur clementer expendere,
quomodo res Agriensium stabit, si, prioribus decimis
non persolutis, pro novis quoque dominus Franciscns
Pestbiensis verba nobis dabit, ut quotannis facit
Et quum omnia alia lóca videtur suis temporibus ci-
tra contentionem contenta reddere; Agriam negligít,
fitque hinc, clementissime Imperátor, ut ego, qui nol-
lem erubescere, dum tantae rei pondus sustentare con-
tendo ; egeam ipse non mediocriter. Spe tamen gra-
tiae Vestrae Caesareae Maiestatis consolatus, ditis-

249

simuiD me pntabo ; sí me eadem eins gratía non de-
stituet. Deus SacratisBÍmam Vestram Caesaream Ma-
iestatem incolumen et felicissime conservet Agríae
príma Mártii 1561.

LXXIV.
Líszthi János veszprémi pfispftknek Verane^íes Antal.

Ad Reverendissimam dominam Wesprímiensem.

Optime factnm est, quod MaiestaB Cae8area,do-i56i.marti2.
minns noster clementissimns, obandire nolnerit pro-
ximum tam dominornm militum, qnam civium Casfio-
viensium insultnm, temerítatem et inobedentíam, plus
quam alíenam et pergrinam a veris snbditis et fideli- .
bns. Excusationem euim nullám babent ; qnia res non
est acta casu, nec fortnito, neque motu snbitario, sed
bene meditato et compositissimo. Immo, qnod est
euormius et damnabilius , me etiam per snos nnncios
utrique territaverunt, rem sine armis nonposse trans-
igi , et effiisionem sangninis magnam fatoram, ante-
quam baereticas ille Cassovia Agriam vei quoqnam
alio edncatur. Habere eivitatem talia privilegia, qno-
mm ea vis esset, quod ne ad Príncipis quoque péti-
tionem eos bomines foras datura esset, quos non vo-
luisset ; ceterum, nísí destitissem rem hanc pertinaei-
us urgere, vererí mutationes animorum; aliaque idge-
nus non pauca, eaque sane indigna a fidelibus subdi-
tis. Quae autem mandata Suae Caesareae Maiestatis
ad eos miserim, nec respicere voluerunt, et testis est

250

MagnificuB dominns Gapitaneus^ ad quem destinaye-
ram illa. Ideo dominato VeBtra Reverendissima bene
videat, qnomodo et militibaB et civíboB íbüb hac íd re
creditara Bit. Utrique enim armis arreptis eiosdem
domini Capitanei hospitium invaBerunt, et tnmultn
concitato plus qaam tragíco, gladiatorio atque hostili,
ipBummet quoque impetere, impeilereqne BÍmul non
snut veríti; qnum illud quoque audiverim, quod ab
eorum impetu in hospitium etiam Bese subduxerit,
adeo Baeviter ernperant. Quod quidem facinus, bí non
eBt crimen iaesae MaieBtatiB, quid esBe poterit, ueBcio ;
bíc in Bummum Eíub Caesareae MaieBtatis hamm par-
tium Capitaneum, et Buum proprium praeBidem fero-
cire et debachari.

Neque ea commemoro, quae in me perpetrarunt,
BervitoreB meoB pulBanteB, et vix ÜBdem non occíbíb.
Verum ne meae quoque iniuriae tam parvi esBe de-
bent, ut a dominatione VeBtra KeverendÍBsima et col-
lega Buo non examineutur. Quem neque pro pastore
Buo agnoBCunt, nedűm üli obediant in Mb, quae ad
religionem Catholicam pertinent; confidentia tanta
elati, ut cauBa uniuB haeretici CaeBareae etiam Ma-
ieatati peccare non dubitaverint, eodem bíc erepto e
poteBtate Magnifici domini Capitanei, et statim liberó
amandato ; ut bí íUíb ímpune tanta audacia praeter-
ibit, quantae liceutiae mox multis alÜB BeductÍB hae*
rcBum maledictionibuB aperiretur occaBio, videbit et
Ipsa et noB ; idque non ita multo poBt, qui hiB in lo-
cis verBamur, in quibuB quotidie exercemur huiusmo d
contentionibuB.

Ubi autem domini cives in Magnificum dominum
Capitaneum culpa coniecta , excuBant se, quod rem
ille noctu agere voluerit, neque eoB in consilium ad-

251

hibaerit ; quid fabulantur, quando iam constat ex su-
períoribns, quid et istíc in faciem domini Oapítanei
loqnati et mínati fnerint ; mihi verő hic per nnntios ?
Et id qnum ita sít , fuerintque etiam in mortem ire
paratissimi, autequam educi eundem haereticum per-
misissent , an in cousilium adhibere eos dominns Ga-
pítaneus debuerit, Reverendissima domínatio Vestra
consideret, eosque una curo militibuB hac in parte ne-
que audiat Qnia dedita opera, et diu ante praeparati,
hoc indiguissimum facinus et aggressi 8unt, et per-
petraverunt, magna et Caesareae Maiestatis et reli-
gionis Catholicae ininria.

Et qnia dominationem Vestram Reverendisai-
mam scio non egere eonsilio, praesertim quum sit ístic
habitura Magnificum dominum Capitaneum, et ali-
08 quospiaro, qui hac ipsa et Principis Bui, et Chris-
tianae Catholicaeque religionis iniuria commoveban-
tur ; mihi tamen videretur, ut primum omnium illi ad-
vocentur in médium, qui armati ex utroque ordine
visi sünt hospitium domini Capitanei invasisse et ob-
sedisse ; deinde ab illis quaerantur Bceleris consulto-
res et authores. Hinc demum patafiet tota inquÍ8Ítio-
ni8 summa. Missis interim huc etiam aliquibus snÍB
hominibus, qui a fratribus et servitoribus meis , qui
tunc Cassoviae, et in facto ipso fuemnt, desumant
aliquam cognitionem. Resque demum serio peragatar,
exponaturque Caesareae Maiestati eo modo, quo sit
perpetrata , punianturque ex eis aliqui, quod merítő
fiet, ne exemplum horum impunitate ab aliis quoqne
usurpetur; quando iam et plebei factiones movere
apad nos non verentur. Illud postremo exigendum
crit, ut ii, qui haereticum eripuerunt et salvarunt, re-
ducant et reddant dominó Capitaneo, amandatisque

252

Cassovia conciouatoribaa Alemanicis, Catholicoa vei
ipsimet cives reponant, mihi prioB praesentatos ad
examinandnm eos, aut si mihi id corae permisserint,
ut pastori suo, providere íIIíb non differam. Qnod qni-
dem hactenus etiam aednlo perfedsaem, si acqnievia-
Bent mei8 conBilÜB. Et haec Bunt, quae adlitteras Re-
verendiBsimae dominationia VeBtrae reapondenda mi-
hi eBfie duxi. Quam una cnm Magnifico collega buo
feliciter valere cupio. Agriae XII. Mártii 1561.

LXXV.
Ferdinánd császárnak Verancsics Antal.

Ad Caesaream Maiestatem.

1561. mart. 18. Altef ex praefectis meis StephanuB Zolthay ha-
bét amicum quemdam Tnrcum Bndae, cnm qno capti-
vitatis snae tempore strictÍBBimam neceBBitudinem
contraxerat. Jnxta qnem habét alium qnoque Christi-
anumi non longe PeBtho incolentem, Turcae huic
coninnctisaimnm ; cum qno, Turca videiicet, idem Zol-
thay eam in hodiernnm uaqne diem amicitiam fovet,
modo munuscnlis, modo alÜB officiis, qnemadmodnm
in hniuBmodi fierí consvevit, nt, qnicquid Bnccissivis die-
bna conBiliornm, apparatnum, rernmqne snarnm asae-
qnitur, id totnm cum supramemorato Chrístiano com-
municet : a quo postea cnncta ad nos perfernntur.
Heri itaqne nuntiavit nobis ; unnm esse circiter men-
sem, quod ex Imperio trés Germani tranBfiigerunt ad

253

Budensem Passam, eique retulerunt, trés magnós
Princípatus Imperíi cum Caesarea Maiestate Vestra
foedus percussisse, eosque cum illa maximos belli fa-
céré apparátus: examinatisque etiam de aliis Chrí-
Btianis rebus, eosdem Constantinopolim misisse, simul-
que his indiciis apparatimm horum permotum, addidit,
eundem Passam mox duos exploratores, primum in
Anstriam, deinde in Impérium destinasse, qui essent
homines Turcae, in mendicorum personas et habitu,
et vestitu compositi: quique ambo ad Germanicam
linguam , quam optime callent, scirent etiam compln-
res alias : esse praeterea Polonum alterum, alternm
verő Germanum : nec ita pridem utrumque captum ;
sed Polonum ad Giulam, cui nnnc etiam apud Turcas
nomen est Pogliak, borao annorum circiter triginta
sex, corpore non obeso, procero tamenad iustam for-
mám ; cetera facie oblonga, bárba promissiore, et in
acumen bifurcata coloris castanei. Altér primam fer-
tur agere iuventutem, nondum omnino barbam asse-
cutus ; ingenua tamen et decenti facie, staturaque me-
diocri. Sic depicti sünt nobis. Nec omisit index prae-
mii quoque significare genus, si probe iniuncto mu-
neri satisfecerint : Passam nimirum utrique daturum
aureos quingentos, equos duos primarios, et locum
in ordine militari honestiorem multo, quam qno usí
sünt ad hoc tempus.

Et quia non ubique (ut hoc etiam expressit) per-
gent simul, sed pto opportunitate locorum conveniunt
modo hic, modo illic, quo una redire possint ; aiunt,
Polonum Passae dixisse , Viennam se non ingressu-
rum, quod in ea esset notissimus ; verum eodem col-
lega suo dimisso, ipse in Bohemiam, aut quo ex con-
sensu mutuo constituerint , promovebit. Hoc itaque,

254

qaicquid 8it, certius adhac nihil scimtts. Matare ta-
men SacratiBsímae VeBtrae Maiestati Caesareae hn-
millimevoltti BÍgnificare, ut ubique observentur: nec
id solum in persouis mendicorum, verum etiamin aliis,
quod Caesareae Vestrae Maiestati sapientissimi érit
conBÜii.

Proinde domínus Kerecheny pergit sollicite et
potenter in vendicanda sibi ditione tota Ultratibia-
cana ; in qua qunm Maiores Cumani omnes sint, ha-
beamque et ipse complnres possessiones proprias,
nobilesque etiam fere omnes, qui hic Agriae ultra or-
dinarios eqnites 400 suis militant stipendiis ; Maié
stas Vestra Caesarea dignetur clementer considerare^
quanta confasio fatura sit Agriae, qnanta militnm di-
minutio, si ea ditio tota GMuIae applicabitur ; cuius
antea pars una dumtaxat inde pendebat, hinc verő
alia, propter quum bona plurium nobilinm supra me-
moratoruro, hic stipendiis suis militantium, tum etiam
propter mea. Unde servitia etiam ad munitiones snp-
peditabantur nobis. Nunc iam et servitia, et cetera
omnia subsidia Giulam imperantur; a me interím
nulla Vestrae Caesareae Maiestatis neque commissi-
one, neque mandato transactionis novae viso, quod
indignitts contra me a dominó Kerecheny fieri
existimo : humillime ad hoc Vestra Caesarea Maié-
State commonefacta, non ita multo post omnem hunc
militum ordinem, suis stipendiis militantium, Agria
decessurum et Giulam sese collatnrum ; quum eis con-
stiterit , eam ditionem certo hinc fuisse avulsam, et
adiunctam Giulae. Hoc autem quantnm oberit Agriae
Maiestas Vestra, me etiam tacentC; optime novit. Et
tametsi non est mihi tutum, vei hiscere contra decreta
Vestrae Caesareae Maiestatis. Agria tamen ex hoc

255

maximé patietur, cuius incolumitas multo maioris mo-
menti est, quam Giulae ; quamquam ne Giulam qnoque
consulo destitni ; ditionem tamen Ultratibiscanam to-
tam, cum parte etiam Agriensiura, attríbuere illi, est,
clementissime Imperátor , aquam mari addere, tanto
numero dedititiorum potitur, atqne instrncta sit, modo
habeat oeconomos, non sibi, Bed patriae natos. Et
(quod petita venia dico) videretur mihi aequitatio
esse, ut in Comitatibus ultra Tibiscum existentíbus,
ea dumtaxat bona ad Giulam possideret, quae ante-
cessores sui praefecti possederunt; quae verő ad
Agriam, manerent intaeta Agriae. Alioqui videó iam*
iam Agriae miram militum mutatíonem; quandoqui-
dem intra Tibiscum et Danubium, praeter Jaziges,
quod habét Agria, profecto aut nihil es^aut valde pa-
rum, quum oppida Kechkemet, Keorews, Czegled et
plura alia privatis hominibus Maiestas Vestra Cae-
sarea restitui mandavit. Quibus ex locis iam nec ser-
vitiorum quoque subsidia habere possumus, omnibus
sibi sua tuentibus. Kx quo facile patet, Agriam, prae-
ter suos colonos, alios habere nullos ; adeo istic apud
Caesaream Maiestatem Yestram neminem pronum
habere videatur, tamquam totum Regnum decimaret,
exuberaretque opibus ad servandas X etiam arces
sibi similes sufficientibus. Quod quum sit, clementis-
sime Imperátor, multo secus, Agriam Eidem humilli-
me commendo. Nec rem et necessitates eius pluribus
exagero. Si quid tamen ei non additur, iam semel
clementer illi applicatum adimi noUet. Et in benigni-
tate Maiestatis Vestrae Caesareae, quae est pientis-
sima, fírmissime confídit.

Adderem adhuc humíllime supplicationem ratio-
ne mearum decimarum, pro quibus saepius iam sup-

266

plicavi ; 8i non vererer commotíouem animi Vestrae
Caesareae lülaiestatis. Venim, uti non ita pridem
clementer dignata est ad me scribere, quod mecum de
earum pretiis ex Camera ageretur et concluderetur;
adhuc nec numum, nec verbum inde accepi ullum ; et
adhuc tam Gíulenses de Zarand, qnani quae datae
snnt dominó Francisco Pestliy , qnasque Thelekessi
cum gentibus Vestrae Caesareae Maiestatis occupa
vit, insolutae manent. Jamqne dies Greorgíi prae fori
bus est, ut novae decimae exigantur ; quarum sane
insolutio defectns hoc in loco non pancos parit. Qna-
propter de hoc etiam humillinie snpplico, dignetar
clementer mandare , ne ab admínistratoribus verbis
teneamur.

Reliqua sünt, qnae ad arcis opera spectant. Jam
facio fieri portám, quae ducit ad exteriorem arcem ab
interiore. eaque ponetur in fundum usque fossae ; si-
mulque molis, sive cavalerii partém eam, quae a se-
ptemtrione est, et superiori anno inperfecta remanse-
rat, perficiendam curabo. Inde mox aggrediar murum
veterem, qui est inter propugnaculum, Dobó vocatum,
et aggerem, in angulo arcis erectum, e regioné Capi
túli, occasum respicientem (quorum omnium Paulus
architectus poterit reddere rationem), novo muro as-
securabo, cui altiora ponenda sünt fundamonta, qnod
antiquus nulla habeat, eaque parte videtur Agria
esse imbecillior. Si tamen constituetur firma aliqua
ratio iam designatorum propugnaculorum aggredien-
di aedificia ; vellem, ad initium huius operis easet hic
architectus, ut hic murus ita poneretur, ut reliquo
operi convenire possit. Ceterum nec hiems otiosa no-
bis praeteriií. Molem illám, portae arcis adiacentem,
terra explevi: iamque luto extrinsecua oblinetur; fe-

257

cique et in fossae altero capite puteum circiter 14
pasBUum, habetqne aquam optímam et copioBam ; quo
perfecto, alinm fierí facíam in fossae capite altero ^
qní putei securissimi et maximo UBui futnri sünt, qno-
ties arx obsidione (quam Deus avertat) piemeretor.
Et baec opera omnia ut felicius procedere possint,
nec intermittantur ; Maiestas Vestra Caesarea digne-
tur et futuri temporis clementer assecurare nobis de-
cimas, et praeteriti persolvi mandare.

Quas autem litteras recens habui a Hidaietto
Passae Budensis Secretario, quasque ego ad illum misi,
earum exempla ad Caesaream Maíestatem Vestram
misi. Hicque modo nihil aliud habentes növi, Deus
Optimus Maximus Eandem incolumem et felicem din-
tissime conservet. Ágriae 18. Mártii 1561.

LXXVI.
Kerecseny László gyulai kapítányuak Verauesíes Autal.

Ad Maguificum domiuum Capitaneum GiulcDsem Ladislanin

Kereczeuy.

Nescio equidem, unde acciderit, quod quum hac- 1551 „art. 26
tenus, dum disiuncti ab invicem amicisBime et con-
iunctissime vixerimus ; nunc, quum noB vicinia pro-
pinquissima, idem confinium, par fortuna, et aequale
ministerium coniunxit, dissidemuB. Nec poBBum de hoc
etiam non mirari, et üb precari male, quorum mali-
gnitate factum Bit, ut in has diBBensioneB yeniremuB.

MONUM. IITNO. IIIST, - rcniVT, XIX. 17

258

A quibns ego profecto ita etíamnnm alienus snin, ac
si nihil prorBUS horaminter nosincídisset; quiim tam
firmiter, tamqiie constanter dominatíone Veatra Ma-
gnifica mibi amatnr, colitur, amplectítur, qaam qiiivi8
alias Bingalaríssimas et vetOBtissimus. Et propterea
nnnqnam dominatío Vestra Maguifica in animnm in-
dncat, me adeo vei elatum e&8e factnm, vei etiam in
ob8ervandÍ8 amicis morém, qaem innatum habeam,
exaÍ88e et abiecisse Qaandoquidem et ego ex illis
unna 8iim, qui amici8 carere non possum. Et praeser-
tim qnalem et liabui, et adhne babeo in dominatíone
Vestra Magnifica ; utcnnqne amicitianim bonaram et
necesBariaram torbatores, ambobus nobis ignoranti-
bus, movent has iuter nos ecintillas, qoi fortasse ali-
quando detegentur, et nobis, vei snae potins Nemesi,
qnam in nos stimulant, poenas dabnnt. At nt ad eins
litterarnm onines partes respondeam, non offendor,
eoB Comitatus, qui sünt ultra Tibiscnm, nna cnm eo-
rnm jnri&dictione Maguificae dominationi Vestrae esse
collatos. Nam antea etiam possessa sünt ad Giulam.
Verum eo oflfendor, quod Cumani, et quaedam in his-
dera ComítatibuB alia, quae ab initio jnrisdictionis
fuerunt Agriensis, mibi adimuntur, nullo Caesareae
Maiestatid vei mandato, vei commissione vísa.

Quod autem ego non miserim aliquem Giulam,
qui commissionem et instructionem dominationi Ve-
strae Maguificae datam meo nomiue inspexisset, me-
um crimen nullum est ; quod quidem neque imposte-
rum faciam. Parque erat, ut dominatio Vestra Magni-
fica recenti quopiam mandato occupatura aliqua hona
de nianu pacifici possessoris, prius eundem monuis-
set, mandato illi demonstrato, ut eisdem cederet bo-
nis. Sed quia dominatio Vestra Magnifica mecnm hoc

259

non fecit, aggressa iterum occupationem exequi, haud
dubie ego sum ílle, qui passns sum iniuriam.

Ubi autem contemni se arbitratur, quod ipse ad
eam non scripserim, sed per alium scribere fecerim ;
profecto hac etíam culpa omnino vaco. Quia quum
ego ad prívatissimos etiam homiues nomine meo, im~
mo etiam manu mea scribere non dedignor, ut qui su-
perbus nunquam fuerim ; cur ad Vestram Magnifícam
dominationem, virura nobilem summum et praeclarum,
ac magna virtute militari praeditum, míhique semper
bene affectum, scribere fuissem dedignatus, non videó.
Rogoque, ut id culpae in me non coniiciat, qiiia stú-
diósé non est factum, sed simpliciter ; quum provisori
meo commisissero, ut ditionem mihisubditani tueretur.
Alioqui de hoc etiam ipse deberem queri ; quia pro-
xime quum ad me istinc duo quidam amici meide ali-
ena re suo nomine scripsissent, tamquam ipsi essent
a me oftensi, de quo mihi non sum conscius ; respondi
illis satis et humaniter, et of&ciose ; significavique in
fine litterarum, animadvertisse me, quo fuissent vento
agitati. Cuncta tamen citra omnem vei indignationem,
vei bilem ; qui prae multis hominibus auderem affír-
niare, solum me maximé esse natum ad colendas, ob-
servaudasque constantissime amicitias. Et novit hoc
non modo Regnum nostrum totum; sed fere totus
mundus.

Quod verő Magnificae dominationi Vestrae subsi-
dium gentium non miserim, quando Giulam descende-
bat, ne in hoc quoque quicquam a me commissum est,
quo offendi debeat. Et Deus mihi testis est, quod eti-
am valde doluerim incidisse tunc temporis aut domi-
nationis Vestrae Magnificae adventum , aut hostium
motus illos, qui certissimi erant de excursione contra

560

uos facíenda, utí poRtea etiam iutelligere potuit, nisi
me de industria intendat causa aliqua alia criminari,
non ea, quae in me contorqiietiir. Nec est dubinm,
quod Vestra quoque dominatio, si tunc hoc fuisset lo-
ci, tam parvo praesídio instrueta, ut eraiii ego, et sum
etíam modo, idem facere fuisset coacta, tantis hinc,
et inde inenmbentibus hostilinm apparatnum minis et
ostentationibus, daus omnem operám , ut omues gen-
tea dorai in omnem eventum praesto habere potu-
isset. Tametsi ne hoc etiam periculo prorsiis conside-
rato miserim eidem obviam equites centnm, idque ad
eum locnm, per qucm Magnifícns dominus Zay scrip-
serat, eandem transitnrani. Sed ea quum longe alium
cursum tenuit, quam idem dominus Zay indicaverat,
iidem milites nostri ex itinere redierunt. Quare hic
etiam videor accasari minimé debere.

Postremo ubi ait, Ginlam arcem Suae Caesareae
Maiestatis meruisse tunc, et nunc etiam mereri aliud,
hoc est melius patrocínium, potest dominatio Vestra
Magnífica lamentari de me, ut libet. Sed ego aeque
Qiulae bene volo. atque Agriae ; quia haec quoque est
eiusdem Maiestatis. Quumque utrique loco ego non
sufficiam, ei est mihi invigilandum, qui est commissus
mihi. Vestra tamen dominatio Magnifica potius hoc
debebat cogitare, quae quum ultra bona, quae sünt
Giulae propria , possideat ad eandem Giulam ad vi-
ginti quinque circiter millia colonorum dedititiorum,
procul dubio ea, quae sünt dudum Agriae applicata,
quod eidem adimi, et Giulae adiici cura vérit : qnam
utrique loco consulere voluerit, ipsamet consideret.
Sed haec omnia utcunque acciderunt, fortasse si ego
tempore suae expeditionis fuissem Viennae, secus
omnia Maiestas Sua Gaesarea transegisset. Quod ta-

2G1

men quia fieri non potuit, litteris mihi fűit informanda.
EBtque iani utriqae ab ea expectanduni. Quia ego ni-
hil exigo aliud, quam quod antea obtínui. Daturus in-
térim operám, ne unquam dominationi Vestrae Magni-
ficae desit mea amicitia, et officium- desideretur ; De-
U8 eandem Optimus MaximuB incolumen conservet.
Agriae 25. Mártii 15H1,

LXXVIL
Ferdinánd esÁszárnak Verancsies Antal.

Saerati88ima Caesarea et Catholica Maiestas-f^^^imartso.
domine domine Imperátor mihi semper elemen-
tissime.

PoBt fidelium et perpetuorum servitiorum in gra-
tiam Vestrae Sacratissimae Caesareae MaiestatiB hu-
millimam eommendationem. Heri quas Buda aecepi
litteras ab eo homine, quem iam novit SacratisBima
Maiestas Vestra Caesarea, earum copiam cum his
meis ad Eandem misi, usus eeleritate, quanta maxi^
ma potui, ut tale nóvum quam eitíssime ad Eandem
perveniret. Quod quia momenti, considerationia et oc-
casioniB maxímae est; humillime putarem, utenduio
esse Divinitus oblatis. Et tametsi de obitu iurenia
huiuB aliunde etiam audiebamus cireumferri, quia tar
men certo non afűrmabatur, seribere differebam, nfi
opperiens verítatem, quamquam ea ne his qüidem M
terís omnino, ut videbit, affirmetur. Geternm ut
quoque Maiestati Vestrae Caesareae notam siA| <

262

videns earandem litterarnm auctorem satis hic nobis-
G^m agere 8inceriter, petitioní 8uae non praetermÍBÍ
satísfacere, misso illi thorace nno, et kochy cnm dn*
obus eqnis, speranB promeriturum ista eo officio non
infideliter, qnod ab eo desideramus. Non est, meoqni-
dem íudicio, parnm, exploratorem eo loco habere, quo
pse potitnr. Et licet Turcis tuto credendnm ac fiden-
dnm nnnquam sít, quemadmodnm Maiestas Vestra ele-
menter ad me proxime seripsit ; tamen ab eis etíam
illnd non solnm sedulo, sed cnm artiíicio et cnm im
pendío qnoque accipiendum est, quod dánt, qnando,
qnod vellemns, non possimns. Et nos vei ex una si-
gnificatione eorum plnra solemns animadvertere et in-
telligere, qnod experientía didiéi ; quam ipsi etiam co-
gitare possint. Alioqni imposterum tantum his in re-
bns et amicitiis proeedam, qnantum Vestrae Caesa-
reae Maiestati videbitnr.

übi antem Eadem clementer mandavit, cnrem
diligenter, ne Turcas nltro lacessere permittam pro-
pter indueias, sed lacessentibus non paream, ita fa-
ciam et humillime obediam. Proximo tamen die Már-
tii 28. bifariam excnrrerunt; Zolnokienses nltra Ti-
biscnm ad pagum Zobozlo, qnem in praedam verte-
runt; et Filekini ad Tapolczan, quae possessio nobis
est in qnarto milliario, pertinens ad arcem Dydes.
Qnare videat Maiestas Vestra, an ipsi servent indu-
eias. Et relatnm illud qnoque est abhominibns cer-
tae fidei, proximis diebus sex Hamza begnm perso-
naliter fuisse Budae, commoratumqne cnm Passa spa-
tio temporis brevissirao, cum eiusdem gentibus Al-
bam Regálém in Zangzachatnm snnm rediisse, tam-
quam aliquo excursurum.

His, itaque hostinm nobis vicinorum motíbiu

263

consideratis, immo etiam paucitate mearum gentíum ;
vellem huraillime, si modo Vestrae Caesareae Maíe-
stati probaretur, mandaret clementer, ne quoquam ex
hoc extímo coníinio ín intíma Regni partém aliquam
mearum gentíum míttere cogerer, unde huc potiuB
alienas venire oporteret, ubí in singulas horas parati
esse debemus. Nam nunc etiam absentibus ducentis
meis apud dominum Zay militibus. si quam fortunam
hostes contra nos experiri voluissent, Maiestas Ye-
stra Caesarea clementer dignetur expendere, quid
praestare potuissemus ; praesertim, quando iísdem ho-
stibus nostris numquam hic desint exploratores.

Architectus autem Paulus lieri Agriam appulit,
curaboque, ut Giulam salvus pro nostris viribus, si-
eutí Maiestas Vestra Caesarea mandavit, deducatur :
intellectaque etiam eius electione de modelis arcia
huius muniendae, enitar in omnibus, quantum potero,
ut et voluntati, et mandato Vestrae Caesareae Maie-
statis morém geram, sed sine certis et accessoriis
subsidiis nequaquam et operi tanto, et tot militibus con-
servandis Agria per sese sufficiet. Ego tamen conten-
dam, vei saltem parti cuipiam satisfacere ; si tóti rei
nequivero, fultus spe maxima, munificentiam Vestrae
Caesareae Maiestatis non defuturam Agriae.

De dominó Kerecheny denuo conqueror, et Ma-
iestas Vestra Caesarea (quod humillime supplico),
dignetur eius licentiae clementer occurrere ; quia iam
et Agrienses milites perturbari et commoveri coepe-
runt, quorum bona in dies subiiccre, et Giulam attra-
here vi magna pergit; non parcendo etiam his, quae
iam ab octo etiam annis pacifice possidentur. Quam
autem severiter coeperit eam praefecturam exercere,
ex eius litterarum copia, quam ad Caesaream Maié*

364

Btatem VeBtram misi, intelliget. Multi offenduntor,
ego aatem maximé ; cni et Cmnanos crepit et dimidi-
am etiam partém mei Hewe8Íen8Í8 Comitatos. quae
est ultra Tibiscam ; qunm ad haec Zegedinnm qnoque
oppidum, qnod e8t ci8 Tibi8cum, eodem, hoc e8t.
Qinlam arcescít. Neqne est morÍ8 mihi sine nece8-
BÍtate lamentarí ; vemm nequeo, clementi88ime Impe-
rátor, non commoveri his, quae ágit in iurisdictionem
Agriensem. Nam eomm Comitatnum, qni 8ant snb eÍQ8
pote8tate nltra Tibiscam, egoiasmibi nullám arrogo;
sed eas dnmtaxat partes. qnas in eis snb meo iure
babni tempore etiam antecessomm illia8, nnnc etiam
quietas mihi permitti cnpio ; et aeqnitas suadet, ne 8it
mihi mole8ta8 ; humíllima hi8 snpplicatione adhibita,
nt dignetnr Maiestas Yestra Caesarea clementer illi
mandare, abatineat et a Cnmanis, et ab aliis omnibns,
qnae hactenns ad Agriam apectavernnt, quibns ip8e
inbiare non deberet, ditionem obtínens mnlto maiorem,
qnam qnisqnam credat, utcnmque Yestrae Caesareae
Maie8tati referatur. Et qunm ego nihil addi mihi
praeterea laboro; snpplico humillime dignetnr cle-
menter providere, ne id saltem eripiatur mihi, velpo-
tius Agriae, quod hucusqne ad eam pertinuit. Alia in
praesentia non occnrrunt. Deus Optimns Maximns
Vc8tram Caesaream Maie8tatem incolumem et felicem
dintnrne conservet. Agriae 30. Mártii 15(il.

265

LXXVIII.
Méhemet hatvan zancsahnah Verancsícs Antal

Ad Zangchaccum Hatwaniensem Mebmettnm.

Azt olwassok zent írásban, hogi mikepen meny- i56i.«prii u.
orzagban az apyath fia bewneerth, sem a fíath apy-
ayerth nem bintetyk, azon módon ez világi teorn^en-
ben i8 nem zoktak sohwlt senkyt mas ember vétkéért
es bewneert meg bewntetny. Azért ha teneked vala-
mit vetet az vytezlew zemyl Kathay Ferencz, te tw-
dod azt, myclioda dolgod wolt wele, es ewteth kere-
sed, nem mynket, sem az mi kapitaninkath. kyk te
neked my welewnk egyetembe seramyt nem veteotek.

Annak okaert mert az Házon Oda Bassy zaba-
dulasarol es sarczolasarol te neked eginehan vytez-
leo Agaydal my nalwnk hyt leweled wagion, kiwel
keotelezted magadat azon Agaydal, hogi minden ok-
vetetlen az napra raynekewnk az Házon Oda Bassy
sarczolasat epensegel meg hozza, jol meg lássad,
hogi az hyteodetmeg ne zepleosyched. Mert nem illik
my raytwnk venned, az raywel Kathay Ferencz,
vagi valaky mas adós te neked, kynek chak my we-
lewnk zerzedese es hyt fogadassa vagion. Es az oka-
erth myth my nekeunk fogattal, minden igassag zeo-
rinth tartozol rainekewnk meg adny.

Az Kathay Ferencz penig mert Magiarorszagban
jo, few, jámbor, es nem zegeny nemes ember, soha
ne hyggyed, hogi az jo newre, es tyztessegere gondot

266

ne viselne, es nem vigyázna az ew tekeletessegere,
valakinek myt hyt nekewl is fogadoth, awagi fogad.
Sewt inkab senky egieb oka minekewnk nem wolt,
bogi az Házon Oda Bassytb az te bytedre, es az te
Agaydra ys el bocbattok, bancm ebak ew maga Ka-
tbay Ferencz. Mert my igen iol meg esmerwen az
Teoreokeoknek termezetbyt, erkewlcbyt,teorwenytb,
es minden okosságát, (meg bocbasd minekewnk) de
zálog nekewl semmikepeu nem akaryok wala el
bocbatany. Vgian ezen Teorek forteltni felwen. a ky-
be ereolkeodel minket eyteny.

De mert my kezettewnk teob dolgokis esbet-
nek, nem cbak az mastany, az Házon Oda Bassyt,
kerewnk tégedet mint ellyen few zemyltb es zomze-
dwnkat, ne wecb efelé modal mynekewnk. Mert my
kewes pénz nekewl nem nyomorozwnk megb, de in-
kab te magadnak wetbketb, es oly zemelnek kartb
tebecz, kyt az vtan nem vennyd feol egineban ezeor
forintért. Towaba ba mégis azt mieled, a myt irtai,
twgiad bogi it lewen minalwnk bytleweled mellet io
zalagwnk, meg vebettyek az my karwnkatb.

Végezetre ba igi akarz ennek vtanna is mi ve-
lewnk chelekeodny, apadnak minket tewbe ne newez ;
mert mi es zep zotb twdwnk adny, de senky t cbalni
nem zoktwnk. Isten keg. farcba egessegbe. Kewlt
Egerben 14. napyan Áprilisnak 1561.

267

LXXIX.
Veranelus Antalnak Verancsíes Faustus.

Faustus Verantius Antonio patruo suo.

Reverendissime et AmplÍBBime Domine, domine i56i.aprii. 29
páter et patrne mihi gratiosissime ! Servitiornm me-
ornm perpetuam et qnam humillimam commendatío
nem. Venit ad nos, Reverendissime et Araplissime
domine Praesul, Andreas Dalmady, Vestrae Reve-
rendissimae Celsitndinis famulus VII-o kalendas
Április, qui est 28. dies eiusdem mensis. Gaudebam
non minimo gaudio, quod Vestra Reverendissima et
ampliss ima Celsitudo valeat ; secundo arbitrabar, me
aliquas accepturum esse lilteras. Scd miser ego spe
frustratus, tamen adhuc spero in paucis diebus. La-
borabam deinde ex corpore fere per decem hebdoma-
das. Quod autem Vestra lUustrissima et Reverendis-
sima dominatio serípsit dominó Casparo doctori, et
animi raei institutori, ut mei curam habeant, id certe
quantum ab eis possibile fűit, diligentem fecerunt. Kt
si i)raeceptor non fuisset, certe ignoro, an meas litte-
ras legeret Reverendissima et Amplissima Celsitudo
Vestra ; cui ego pro beneficiis nunquam potero, nec
pecunia ac ulla alia re, persolvi ; quem ego cupio me-
cum, si Vestrae Reverendissimae dominationis volun-
tas fuerit ; quia vellem, ut etiam meus germanus pos-
set aliquid discere. Quare Deum semper orabo et pe-
tam, ut Vestram Reverendissimam et Amplissimam

268

Celsitadinem conservet ad mnltos annos, qnod Vestra
ReverendÍBsima et Ampüsdima Celsitndo mihi talem
praeceptorem constituerit. qui non »oluin aoirnnm. sed
etíam animam carat. Yaleat Vestra ReTerendi&sima
et AmplÍBsíina Celsitüdo in multa saecula qnaeqne
felicissima. Dátum Posonii 29. die Aprilia anno 1561.
Haec ego solus compoaui nesciente praeceptore.
Vestrae Keverendisgimae et Amplissimae Celsitu-
dinig

perpetuus famulus
Faustus VerantiuB.

LXXX.
Ferdinánd császárnak Verancsíes Antal.

Ad Sacratissiraam Caesaream Maicstatem.

if>6i. jun. 4. Opera huius arcis Agriensis, quantum per me

íieri possit, non intermitto ; íamque eam particulam,
quae in mole anno superíore excitata restabat a se-
ptemtrione absolvenda, absolvi. Nunc fit porta in al-
téra eiusdera molis parte, in exteriorem arcem ducens
per fossam, cum qua simul antiquus quoque murus
novo duplicabitur et edueetur in eam altitudinem. qua
alteri, quoad peterit, respondeat. Hoc opere perfecto,
murum veterem et admodum inbecillem, qui occiden-
tem spectat, iungitque propugnaculum domini Dobo-
nis et aggerem, in angulo situm, novo similiter £lr-
maré aggrediar et curabo, ut adhuc hac aeBtate ab-

269

solvatur ; si modo per niesaem et viuderaiam fieri po-
terit. Ad haec altér quoqiie puteüs in fossa perfectus
est, et ambo optimam aquam et copiosam habent.
Nec restat aliud illis, quam ut rauro ab ipso fundo
intrinsecus obducantur. Ad quod opus similiter iam
est apposita manus: aggerí quoque eiusdem arcis an-
gulari, de quo supra memini, nóvum valluni, sublato
vetere, reposui, emuniturque meliore ratione, quam
vetus fuerat. Quoniam praeterea Capitulum, quod op-
pido a septemtrionali parte adiaeet, nudum erat, ei-
que uocturnum potissimum metuebatur periculum;
valló cum suis portis et propugnaculis claudi feci.
Posui etiam iu aquis calidis nóvum molendinum ad
tundendos pulveres tormentarios, cuius proventus et
hyeme, et aestate percipietur ; estque iam eo in statu,
ut intra dies quindecim aiit viginti agi incipiet. Nec
interim alia quoque complura hic illic reparare prae-
termitto, ad quaecumque oflfertur possibilitas. Et si
curruum copiam liabere possemus pro vectura lapi-
dum, qua difficultate sola laboramus ; auderem multo
maiora de hac servitute nostra poUiceri, quam quae
nune praestamus. Haec autem omnia, si Dominó ad-
iuvante per banc aestatem poterimus períicere, sic
demum propugnaculum Pauli Mirandulae monti oppo-
situm, nimis sane opus grandé, sed aggrediar ; quia
his emunitis, quae iam recensui, a monte imprimis
metuo, quod et muri et propugnacula, quae sünt in
ea parte arcis, et depressi sünt nimis, et maximé ve-
teres ac tenues. Cui operi etsi non coníidam posse me
sufficere sine clementi Vestrae Caesareae Maiestatis
subsidio ; ad omnia tamen contendam propensissimo
studio et voluntate, nec quicquam pro meis viribus %x
officio meo desiderari sinam, quod iam dudum Ma-
iestas Yestra Caesarea sibi est de me pollicita.

270

De decimís autem meis adhuc humillime sug-
gero. Nihildum dominus Franciscus Pesthiensis sa-
tisfecit mihi de restantiis ; quumqne dicit, se minns
debere, quam debeat, ne ad rationem qaoque ponen-
dam nobiscum adduci potest ; immo pro his quoque,
quas eí ad praesentem annum duorum millium qnin-
gentoram quinquagíota septem florenorum assignavi.
iubebatque Maiestas Vestra, nt solitís terminis pretía
mihi deponeret, non solum non deposuit obolnm ; sed
hac summa decímarum non contentus, eam exigit, et
iam vi coliigere coepit, quae fűit anni proximi, quatnor
videlicet millium centum quinquaginta florenorum.
Ego autem, quia nuUi umquam restiti voluntati Eius-
dem Yestrae Sacratissimae Caesareae Maiestatis, nec
resistam, donec vixero, serviamque eidení in mertem
etiam usque ; paratus sum omnia facere, quaecnmque
iusserit in hoc Sacratissima Maiestas Vestra. Ista
enim non sünt mea, sed Caesareae Maiestatis Ye-
strae. Interim tamen, consideratis operibus, sumptibus
et innumeris huius loci aliis necessitatibus, distractio-
neque eius proventuum, quum ne adhuc a dominó
quoque Bebek de ereptis anni proximi decimis factus
sum contentus ; existimavi, non ingratam rem me Ye-
strae Maiestati facturum , si summám Cassoviae et
Saaros daudam temperassem. Quapropter humillime
supplico, dignetur clementer mandare eidem Fran-
cisco Pesthieusi, ut hac summa contentetur, mecum-
que et cum meo provisore personaliter tam de perce-
ptis, quam de percipiendis hoc instanti anno posita
ratione, cogitet etiam de satisfactione ; quum pro illa
quoque Comitatus Zarand, quam ad Giulam anno su-
periore dominus Gaspar Pechy percepit, vei de uni-
co denario non sit mihi adhuc satisfactum. Neve prae-

271

terea omittam relíqna, domínus etiam Bebek adhuc
imminet nobis suis violentiis. Nondum ením superio-
rÍ8, uti iam dixi, persolutis decimís, violenter sibí
usurpatiB, iam praesentis quoque anni íncoepit UBur-
pare. Et nisi serio Maiestas Vestra Caesarea huic
snae audaciae rapinaeque modum ímponere diguabi-
tur ; víx sine contentione permanebimus. Quamquam
aggredi nihil audeo, maiidato Eiusdem prohibitus.
Operae tamen pretiuin est, ut Maiestas Vestra Cae-
sarea dignetur clementer mihi et redditibus meis et
eius parti prospicere, ne se sic mecum gerat.

De mutuo autem Vestrae Caesareae Maiestati
ad munitiones Jaurini faciendo, de quo mihi proxime
clementer dignata est signiíicare, scripsi ad Reveren-
dissimum dominum Strigoniensem, ut, quid de hoc
érit faciendnm, deliberet cum dominis, et me faciat
certiorem. Quamquam interim adero etiam ipse, et cu-
rabo ferre, quicquid potero ; esto, quod mihi nullum
sit adhuc repositum, cui provisor vix etiam ad hoc
praesens iter|meum Viennense sumtus disponere potest.
Quo factum quoque est, ut serius hinc movere potue-
rini ; detentus insuper infínitis loci huius negotiis.
Jam tamen abrupi omnes moras, et his octo diebus
movebo.

Ceterum Jazbrinienses mirifice refugiunt iudi-
cium de combusto monasterio, oflferentes se ad eius
reparationem, et ad aliud quodpiam ouus, quod susti-
nere poterunt. In qua caussa, etsi ad reparationem
monasterii essent daturi etiam aliquam pecuniam,
quae vei in milites erogari, vei ad haec opera, aut
quo Maiestas Vestra imperare dignaretur, converti
possit ; iudicium tamen omittere non audeo, donec ab
Eadem Maiestas Vestra benigne edocear ; quum eo

272

etiam adducendi enint, ut redeant ad Catholicam re-
ligionem.

Postremo. quas litteras ad Lntheranmn condona-
torem Ungwariensem Bcripserani. qni dicebatnr male
de evangelio sentire. quaaque ipse ad me reseripaerat,
iDÍ8Í copiam ütranuDque ad Caesaream Veatram Ma-
iestateiD cum declaratíone in libellmn redacta, quid
Tidelicet sentiat de ipso evangelio. Addidi etíam
ternas aliaa litteras a suis commendatas. Nec de Tnr-
cis nnnc qnicqnam babemos certi, nisi rnmores qnos-
dam de Beglerbego Graedae ; yenisse nimirom illnm
propius Belgradnm cum certo numero gentium, qnod
Prínceps eomm bello filiali occuparetor ; erantqne
ista prolata a qnodam homiue Gbristiano, qni a ca-
ptíTitate annorum fenne qnindecim profngerat, affir-
mabatqne plnres se dies cum hisdem gentibus iter
egisse. Cui rei certam fidem non babentes, mox iussi
capitaneos meos peculiares exploratores nostros mittí
ad usque Varadinnm Petri. Vicini quoque, quia equos
adhuc habent in pascuis, qaieti sünt. Et Deus Opti-
mus Maximus Sacratií^imam Maiestatem Yestram
Caesaream din incolumem et felicem conservet.
Agríae 4. Jnnii 1561.

273

LXXXI.
Ferdinánd császárnak Verancsics Antal.

Ad Caesaream Maiestatem.

Heri clementi mandato Sacratissimae Veatraeiöci. jun. 4.
Caesareae Maiestatis accepto, de concedendÍB Jazi-
gum, Cumanorum, Debreceniensinm et Zegediensium
pro hoc dumtaxat anno serntiis Magnifico dominó
Ladislao Kerecheny, quo iuventur mnnitiones Giu-
lensis arcís; hodie ad eosdem commissionibus meis
expeditis, iuxta eiusdem Vestrae Caesareae Maiesta-
tis benignam volnntatem, praecepi illis, ut deinceps
operas snas Giulae accomodent, et domini Kerecheny
faciant imperata. Quod autem hactenus eos ab hoc
officio prohibuerim , mnnitiones Agrienses et plura
mandata Vestrae Caesareae Maiestatí fuernnt in cau-
sa, quibus cnrae et tntelae meae una cum servitiis
suis committebantur, uti dudum adinncti Agriae. Nec
propterea sic eosdem inhibuerim, utomnino nihil sub-
sidii eidem arci exhiberent, tamquam munitionibus
eius non foverem, quae sünt maximé necessariae.
Quin potitis aliquoties hortatus snm eos, et coram, et
per litteras, ut ad ea servítia, quae exhibent Agriae,
Giulae quoque, quantum per illos fieri potuisset, ex-
hibere non omitterent. Poterat nihilominus dominns
Kerecheny solis Cumanis, et aliis, qui sünt ultra Ti-
biscum, contentari ; quod Jazigibus, qui sünt Agriae
contigui , remotique a Giula , valde érit grave^ tam

MOXUM. IllNO. 1IÍ8T. SCRIPT. XIX. 18

274

nm eteiAirifitfsx» gaaJKEgipTO^fc ■■!>■■ :q»od
M MMatk »>bK. »:« »is»c4ni aliiik afiarábnivr.
cipgf— rq»e HÍ^í&Ta kk-iem ■■■iti»>ub«s Boetm ad-
ficcre nMTcmcata. QvDiq«e kamsBodi aoritioram
■antioaea Kwtrae auiqaaB mSkmt aao tnapore do-
ccata kaboe pcAaerint. CrnleBies Tero, at icfcilar ao-
Iria. qaotídie aM>do tria modo qaataor. aiodo qaiaqae
etíaai aúllia Labcaat : >Iaiestaa Vestra dcncnter vi-
deat, aa etíaai kacc paaca debetmt adÍHii AgríMe.
8ed qaia ián Maiestati Vestrae Caesareae placoit
hoc Ha fieri debere; haaiiUime pareo, et aappUcOi
digaetor mihi cleaienter Teniam dare : 8Í qaid in hoc
dominó Kerecheny visna anm refragari. Noatra enim
baee contentío non fait mala. neque patriae damnoaa ;
qnandoqüidem nos etiam aatagímna ita mnnitíones
Agríenaes promovere, et inservire Lnic confinio* ut
apad SacratÍ88Ímam Maieatatem Vestram Caesaream
et Sereniftsímod eins liberos, domiuos nostroa elemen-
tÍHftímí>s, magift aliquaiKlo gloriari et gratiam eornm-
dem nobÍ8 angere possimos Male tamen sentimit,
Agriam bene esse manitam, aiantqne, ob id poBse
eam carere Jazígibus Camaui&qne et eorum operís;
immo pluribuH aiiis. quae in dies üli adimuntor. Sed
haec omnia qaomodo íiant, nes^cio ; supplico tamen hu-
millime, ut ea dignetur Maiestas Vestra Caesarea
per sese etiam clementer expendere. Multi enim me
variift módis occulte vexant; verum nemo privátim
mihi hac via adversetur, qui et commodo Vestrae
Caesareae Maiestatis, et patriae consulere stndet.
Qaia ego solitae íideí, bumilitati^ obedientiae et pro-
bitati meae inhaereo; idqae sane simpliciter, nemini
curaiis probare meas actiones, qaam soli Yeatrae

275

Caesareae Maiestati et Sereiiissimis libéria suis, do-
minis meis clementíssimis ; quibus etiam humillime
Büpplico, tueantur me solita sua gratia, ne odio, invi-
dia et ambitione alieiia opprimar : quum in vita mea
aliud non ambigam, qiiam earumdem Maiestetam Ve-
strarum gratiam et clementem benevolentiam.

Et his ommissis, dum ad Caesareae Vestrae
Maiestatis praesentiam advenero, munitiones nostrae
quoque Agrienses satis, Dei beneficio, commode,
quamquam pededentim, propter operariorum pancita-
tem, procedunt. Nunc circa portás, quae in exterio-
rem arcem transmittunt , occupamur. Quamm etiam
causa fit, ut hinc serius moveam. Videre enim volui,
qaomodo earum ponentur fundamenta ; qnali testitu-
dine sive scripta obducentur ; et demum, quem sint ex
totó habitnrae statum. Nam per trés arcns aeqnalis
magnitudinis sub instituta mole in fossam dedacen-
tur, et omnes ex aequo valvis , média clasthris etiam
impendentibüS; munientur, qui ferreis ab immo cus-
pidibus instructi, quotiescunque porta extima, quod
Deus procul amoveat, adimeretur, et vis huic mediae,
nt proximae, aflferretur, impetus hostium irrumpentium,
raptim demissa, inhiberetur et excluderetur. Ut autem
portarum earumdem Caesarea Maiestas Vestra rati-
onem et formám assequi possit, haec indusa efficiet
pictura. Maiore tamen amplitudine arcus earum non
erunt, quam qui currum unum, in Hungaricum mo-
rém nostrum foeno oneratum, commode capere pote-
runt: duoqne ultimi, fossae imminentes, omnino sub-
erunt muro passuum duorum et quatuor pedum cras-
situdinis. Vetus enim, novo duplicatus, ut pars molia
alia, quae iam est absoluta, hoc illis faciet spatium.

De Turcis autem iam rumores habemus crebrio-

18*

278

intelligentías servemus; uíbiJ prorsus nec tentatum,
nec actam e^t a nobis. Ipse etiam bactenns omnino
fűit in silentio. Quicquid alioquí ínitam fűit cum eo
coiDDiercii, factum est primum casu, deinde ex ocea-
sione, cousilio ad bonum fínem, nti iam scripseram
etiam Vestrae Caesareae Maiestati. Curabo tamen
^lígenter, nequid unquam híc per me committatur,
quod eidem displicere possit. In eo enim loco et ad-
ministratione sum gratia Vestrae Caesareae Maiesta-
tis, ex qua bonor est mibi reportandus, non ignomi-
nia, neque iactura iam acquisítae fortunae. Deus
Optimus Maximus Sacratissimam Maiestatem Vestram
Caesaream diu iucolumem et felicem conservet
Ágriae 4. Junii 1561.

LXXXII.
Ferdináod császárnak Verancsícs Antal.

i66i.jun. 26. Sacratissima Caesarea et Catbolica Maiestas,

Domine, domine Imperátor mibi semper clementissi-
me. Post fidelium ac perpetuorum servitiorum meo-
rum in gratiam Vestrae Sacratissimae Caesareae Ma-
iestatis bumillimam eommendationem. Proximis litte-
ris meis ad Caesaream Maiestatem Vestram bumilli-
me seripsi, iam imposterum crebriores nos de hostibus
rumores babituros, quod et equos quiete herbisque
saginarunt, et stipendia nova acceperunt. Herí alius
Buda explorator noster attulit, Passam omnes zai^-

279

zacchos, quoB apud 8e diutíus tenuerat ad statíones
Buas dimisísse, et mandasse illis ; ut omni celeritate
adhibíta expediant gentes suas, et 8ic sint ad rem ge-
rendám praeparati, ut ad secundum mandátum equos
inscendant, et sequantur se. Eo enim illum esse ani-
mo, ut omnino munitiones Giulae impedíat. Quod ego,
ubi prímum intellexi, Magnifico dominó Francisco Zay
significavi, monuique, ut quicquid facto opus esse
censebit, ne hostibus feliciter consiliumsuccedat, ma«
tűre et consulat, et provisioiie facta agat, quod agen-
dum érit. Idipsum scripsi et Giulam ad dominum Ke-
recheny, ut, si haec non iutellexisset ab aliis, a me
intellectis, advigilet, ne inproviso hostes excipiat.

Ut autem nostrates milites, magnó et audaci
animo praediti, raro consilium admittant, et hostiles
dolos celeritatemque etpromtitudinemobservent, quo*
tidie cum illis concertando, quae tria praecipue opor-
tet excursores attendere ; ita pro una, aut pro duabus
victoriis de hostibus adeptis, quíuas et senas de sese
bostibus praebent. Die enim huius mensis XVII. mi-
lites praesidiarii arcis Balassiorum Kykkew nuncu-
patae, cum praefecto suo, noctu Zeczenium profecti,
lucano tempore in munitíonem, valló cinctam et sub-
iectam illi arci, facto impetu, atque ea potiti, et cae-
dem in hostibus, improviso oppressis, maximam edi-
derunt, et retulerunt praedam. Sed eo successu non
diu laetati, dum se ad arcem suam fuga recipére in-
cepissent ; non ignari, quod se insequerentur hostes,
triplo plures quam ipsi erant, ad pagum quemdam
sub ipsa arcé Kykkew positura, evadunt, immissaque
in arcem incolumi praeda , ipsi pauxillum ex equis
descendunt, gratia respirandi et reficiendi nonnihil
sese ac equos suos, quasi iam in tuto constituti, quod

280

essent Bub aspectum arcis. Verum interim superveni-
entes hinc et inde hoates, occupant miseros furibundi,
eisque ut solutis ferme totó metu, ademta omni facul-
tate equos iascendendi et seipsos defeiidendi, eodem
in loco XXXIX interficiunt; abducuut verő LXIX.

Quarta die post iidem hostes, instrueti ad equi-
tatum etiam peditatu, spe ducti arcem quoque obti-
neiidi, quod credideraut, in ea paucos homiues re-
mansisse, uti revera paucissimi remanserant, quando
etiam praefectus exierat, ter eamdem vi magua ten*
taverunt ; frustrati tamen conatu, cesserunt. Die simi-
liter XXllII. Turcae arcis Salygo struxerantinsidias
nostris, qui Bunt in arcé Lossoncinorura Somoskew,
sibi non plus medio milliari vicina. Ad quas quum
eoBdem, pancis obiectis equitibus, excitos pertraxis-
Bent, occiderunt ex íIIíb circiter XII ; reliqui ad ar-
cem ipBam fngati, aegre se intra vallum servaverunt.
Sic et ii| et illi, magna existimationis noBtrorum fini-
um iactura, miseri perierunt, uti ferme omnes iam no-
Btrates Lac tempestate perire consueverunt. Qui
magna ex parte disciplinae militaris negligentiores
facti,'impeta et casu plerumque cuncta gerunt; fitque
ex hoc, ut in dies res nostrae in deterins vadant. De-
us Optimus Maximns Sacratissimam Vestram Maié-
statem diu incolumem et felicem conservet. Agriae
XXVI. Junii. MDXI.

Kivül: Sacratissimae Caesareae et Catholicíie
Romanorum, ac Germaniae, Hungáriáé, Bohemiaeqne
etc. Regiae Maiestati etc. Dominó dominó Imperátori
mibi semper clementissimo..

281

LXXXIII.
Pesíí Jánosnak Verancsies Antal.

Ad Juaunem rcötliinum.

Egregie iiobis dilecte, salutem. Accepi a te lit- i56i.jui.2tf.
teras, et ex eis pláne uberrimeque iutellexi, quanti
me facias, et quauta etiam sis in me pi*opensione ani-
n)i, studeasque, ut qiiam diligentissíme mihi inservias.
Quod etsi pro re nova non Iiabeam, tamen ad ea,
quae iam diidum facto praestare incoeperis, rebusque
nostris perquam graviter inenmbas, piacúit admodum
litterarnm etiam tuanim testimouio cognovisse.

Ubi autem apud te gaudes, et mihi gratularis,
salvum et sospitem me Viennam Posonio venisse, fa-
cis et hoc non minus officiose, quam amanter. Et eo i

animo istam gratulationem tuam accipio, quo et tua
erga me meretur propensitas, et meus erga te affectus,
quippe qui ab eo tempore, quo te mihi adiunxisti, et
refrixit nunquam, et semper sumpsit sibi incre-
mentum.

Ne autem valetudinis huius meae statum habeas
subdubio, et e\ aliorumrelatu.liae meae praesentes in
hoc confirmabunt. Doctor enim Spinus Poaoniensium
medicus, ubi proxirae in ea civitate curam sane tu-
multuariam, et quasi aliud ágens, assumpsisset, multa
medicis meis prioribus habita revercntia, ut est civi-
lis et modestus, intra dies XV catharro meo me libe-
ravit. Nec íd aliis quidem remediÍB, quam pancis qui*

282

buadam fomentationibüs. frictionibQS, et qnatemo tan-
tummodo balneo, simpliciam qüommdaiD mixto yirta-
tíboa. Quibuft (nti iam di^i) per XV dies uaiia, non
aliter eos dolores ex hnmero mihi detraxit, quam si
manu absteraísset. Ex qno videas, qnam sit praxis
doctrína interdum potior et mágia efficax. Apparetqne
pláne, quod qnidam medici, ubi primom viderint 6a-
leni atqne Hipocratis regnlaa non profeciaae, nova
non andent comminisei, relictoqne aegroto in snapen-
ao, laxant morbi víres, et aegrotos non tam corant,
quam emeiant ; nt ille nnper, qni me peregríni cnioB-
dam ligni radicisqne succo quadraginta diea maeera-
vit, bnnc menm oppngnana catbarmm, eoqne demnm
mine expugnato, cessit a cora, dicens, ae non eo ani-
mo cnratíonem mei asaampBÍgge, nt me aanaret, 8ed
ut aemulís suis palpum obtmsisBet, si qnia caana feli-
cior conatnm eíns promovisset. Landetnr itaque Do-
minus et Spíni industria.

De praeconiis virtntnm, quae in me congeris,
non respondeo tibi, quum amore, quo es in me, ded-
peris. Ago tamen tíbi gratias, ne meam gratitndinem
desidereB. Qnod autem tranquillitate lóca ista vestra
nunc frunntnr , Transsilvaniaque inermis sédet, mirí-
fice laetor. Doleo tamen, quod maiam mentem et pri-
orem animum contra nos cum transfagis intra pectas
fovet. Nec ab eo qnícquam mitius sperandnm est no-
stris partibus. Juvat tamen utique, quod non tnmul-
tuatur.

Dolenter quoque parentis tuí diuturniorem audi-
vimus aegritudinem. Nec est, cur velimus tibi indi-
gnari, si serius reverteris, et illi navas operám.
Quandoquidem recte facis et vére fílialiter, qnod pa-
tri morbo presso non desunt tua of&cia. Nihil itaque

. 283

sis.de hoc sollícitns, quia quandocnnque redieris, tem-
pestivus et gratus eris.

Quod verő ad rhedales equos, et ad salarium
tibi constituendüm (ut petis) attinet ; nunquam eo aní-
mo fui, nt te annua quappíam stipe nolnissem provi-
dere : sed a patre tuo expectabam, qní quum te in
familam meam collocari voluit, qnaesitus a me, qna
conditione solutionis velle me illum assnmere ; respon-
dit , nulla solutione opus esse , sed tantum, ut sit snb
ductu et disciplina mea.

Quum autem et Albertus Zylva, et Joannes An-
dreflfy voluerunt sibi concedi, ut foverent instructum
essedum, decreta illis annua aliqua stipe ; non con-
cessi, licet adeo antiquis et benemeritis meis neces*
sariis, propter tennem status mei fortunam, qua sum
praesentí tempestate. Quam ob causam, ne tibi quo-
qne, quod postulas, praestare possumus. Quod ut fe*
ras aequo animo, cupimus et te hortamur. Alioqui, si
deleetabit nostrum contubernium, non destituemus te
sumptibus, etiam ex condicto. Beliquum est, ut et do-
minum parentem tuum, et te optime valere optamus.
Viennae 26. Julii 1561.

284

LXXXIV.
Veranesics AnUIoak Verancsics Fauslns.

FaiHtus Verantiiis Autiqiio Vcrantio patruo suo.

1661. AU-. 2. Salvete in Dominó Jesu CliriBto, qui est salas

omnium.

I\everendi88ime et Amplissime domine Princeps,
domine et patrue mihi semper gratiosissime ! Salntem
et servitiorum meorum perpetnam commendationem.

Verissimuni, ReverendÍ8BÍme et Amplissime Do-
mine, est, quod vulgo prísci asseruuti necessitatem
omnia liomines eogere ; quae quidem nos hoc tempore
multa, imo maxima facere seu sufferre cogit. Nam
cum in dies magis ac magis hoc malum cresceret, co-
gebamur, sicut Vestra Reverendissima domiuatio no-
stro praeceptori praeceperat 8. die Maii discedere,
discessimus. Cum autem perventum illuc, dominus
Thomas de Nadasd, Regni Hungáriáé Palatinus, ni-
hil nobid locutus, tamen, ut intellexi ab aliquibus,
Francisco Senney Praefecto, quem non dubito Vestrae
Revcrendissimae et Illustrissimae dominationi notum
esse. quo nos ad suas aedes deduceret, praeceperat.
lllic mansinuis fere per mensem, quousque Magnifica
domina Ursula Kanizsai, eiusconinx, veniret. Deinde
cogebamur iterum ex illó loco discedere ad Nadasd,
propter morbum , qni nunc in istis locis praecipnis
grassatur ; hinc verő nescimus, quo ? nisi Vestra Re-
verendissima dominatione snadente, et Deo anzili-

285

ante. Nam a prudentibiis et sapientibus scmper di-
scendum, consiliumque capiendum esse, ait Cato. Quod
si Reverendissima, .dominatio Vestra voluerit mihi
gratissimum , Agriam, aut in pátriára meam dnlcissi-
mam, sin verő, Posonium etiam faciam. Sed certe ma-
lum ; quia aliquando decem, nunc quinque, tum sex si-
mul moriuntur. Ideo rogo Reverendi ssimum Princi-
pem etdominum gratiosissimum, ütne obliviscatnr no-
stri. Valeat Vestra Reverendissima dominatio quam
felicissime, ct me, ut vestrum, irapostemm diligite.
Dátum ex Nadasd 2. die Augusti 1561.

Vestrae Reverendissimae Dominationis
servitor
Faustus Verantius m. p.
ibi vivit, ubi amat.

LXXXV.
Saracenus Míbály bíbornohnak Verancsics ^ntal.

Ad Rcvercndissimnm et Illiistrissinuim Caidinalcm Sarace-

nura Micli.

Superioribus mensibus cum essem Agriae in iögi. okt. 7.
Episcopatu meo, qui est in ultimis finibus, quos in ea
parte Rcgni quam propinquissime habemus ad Tur-
cas ; redditae mihi sünt Reverendissimae Amplitudi-
nis Vestrae litterae, quibas M. Ant. Bocchapaludium
civem Romanum , et ingenuum iuvenem ac probum,
quamquam hoc tempore apud nos incommode a for-.

286

tana exceptum, commendavit, occasioneque hninsmo*
di sic yicissim se ipsam quoqne erga me dignata est
declarare, ut id coinmendatíonís suae non in postre-
mis Incrís meis reposnerim; stndio illo potisBimnm
semper intentus, nt summorum ac prindpnm yirornm
gratiam et favorem officÜB mihi promererí poasim,
eornmqne imprimis, qnos in Eccleaia nostra Catholi-
ca patres et Praelatoa noatros habeamns. Etái itaque
M. Ant. din antea in notitiam meam pervenerat, fece-
ramqne illi omnem copiam meae familiaritatia et be-
nevolentiae ; ipse tamen pndorene, an alia qnapiam
indnctns causa, nescio, sed mea nec familiarítate, nec
opera nsus est prius, quam in aegritndinem, qna nonc
etiam bona adhuc ex parte detinetor, inciditi cnravit-
que per Vestram Reverendissimam et IIInstrisBimam
Amplitndinem apnd me commendari. Qna commenda-
tione tametsi non erat admodnm opus, qnnm illi eius
etiam ipsius nomine subvenisse, favoreqne, imo etiam
contnrbernio meo adesse non praetermisissem, si ad
me magis serio accurrisset ; ea tamen ipsa commen-
datione (ut ingenue fatear) illud effectum est ; nt sicut
ipse M. Ant. me antea necessitati snae reqnirere de-
buerit, ita postea ego (lectis Reverendissimae et II-
Instrissimae Amplitndines Yestrae litteris) sednio
ipse couquaesiverim , insserimqne uti mea et ope, et
opera, quo me omnino Yestrae Reverendissimae et
Illnstrissímae Amplitndini redderem obseqnentem;
paratns etiam impostemm sic voluntati eins inservire,
ac mandatis morém gerere, ut, si quos hic in Hungá-
ria habeat suos necessarios, persuadeat sibi, me quo-
qne babere unum inter alios non postremum. Hisque
pancis complexus, reliquam omnem officiomm et ob-
^uiorum meommínsinuationem Reverendissimam et

287

Illustrimam Amplitudinem Vestram felicissime in Al
tissimi gratia valere cupio ; hortatus quoque M. Ant.,
ut quum apud eandem Vestram Reverendissimam et
lUustrissimam Amplitudinem constituetur, coram ce-
tera et mea et Regni huius suppleat oretenus. Vien-
nae VII. Octobris MDLXl.

LXXXVI.
Verancsícs Antal mint egri pfispölinek hűségesiiflje.

Ego Antonius Verantius, Dei et Apostolicae Se- isei. oct. 14.
dis gratia Episcopus Ecclesiae Agriensis etc. notifico
ac testatum facio per praesentes meas, quod quum
me a Sacratissima Caesarea Regia Maiestate Ferdi-
nándé Divina providentia Romanorum Imperatore
Semper Augusto electum, nominatum, ac praesenta-
tum ad Episcopatum meraoratum, videlicet Agriensem,
Sanctissimus Dominus noster Papa Pius felicis nomi-
nis Quartus de plenitudine suae potestatis iuxta ritum
Sanctae Matris Ecclesiae Romanae Catliolicae atque
Apostolicae bullám provisionis et consecrationis meae
mihi destinasset, Egoque a Reverendissimo dominó
dominó Nicolao Olalio Archiepiscopo Strigonieusi
Metropolitano meo etc. munus consecrationis Viennae
Austriae in templo Divo Francisco dicato, die XXI.
mensis Septembris, qui fűit Beato Matheo Apostolo
et Evangélistáé festus ac sacer, anno instanti, videli-
cet MDLXI , solitis omnibus ceremoniis adhibitis,

288

iuxta usitatam ct laudabilem ciuBdem praefatae Sane-
tae Catholieac ac Romanae Ecclesiae consnetadinem
accepissem ; tánc temporc talis consecratíonis deposiü
corporale iuramentum, quod in ipsa bulla consecra-
tionis cxpressum est in haec verba.

Ego Antonius Verantíns Electns Agriensis, pro-
mitto, quod ab hac hóra in antea fidelis, et obediens
cro Beato Petro, Sanctaeque Apostolicae Bomanae
Ecclesiae, ac dominó nostro domine Pio Quarto Pa-
páé. Buisquc successoribus canonice intrantibns ; item
quod non ero in consilio, vei consensn, vei facto, ut
vitám perdant. aut membrum, seu captantnr, aut in
eos manus violenter quomodolibet ingerantor, vei in-
iuriae aliquae inferantur, quovis quaesito colore; item
quod consilium, quod mihi crediturí snnt per se, ant
per nuncios suos, seu litteras, ad eorum damnnm, me
sciente nemini pandám : item quod Papatnm Romanum
et Regalia Sancti Petri adiuvabo et defendam ad re-
tinendum contra omnem hominem ; item quod Lega-
tum Apostolicae Scdis tam in eundo quam in redenii-
do honoriíice tractabo, et in suis necessitatibus adiu-
vabo ; item quod inra, lionores, privilegia et authori-
tatcm Romanae Ecclesiae, ac domini nostri Papae, et
successorum praclictorum conservare, defendere, au-
gere et promovere curabo ; item quod Sanctorum Pa-
trmn regulás, decreta, ordinationes, sententias, dispo-
sitiones, rcservationcs, provisioncs et mandata Apo-
stolica totis viribus observabo et faciam ab aliis ob-
servari; item quod baereticos, scismaticos, et rebel-
les dominó nostro et successoribus eius praedictís pro
posse meo prosequar et impugnabo ; item quod voca-
tus ad Synodum veniam, nisi praepeditus fuero^cano*
ca praepeditione. Item quod Apostolomra limina Ro-

289

maiia Curia existente citra, singulis annis ; ultra verő
montes, singulis bieuniis visitabo, aut per me, autper
meum nuncium ; nisi Apostolica absolvar licentia. De-
mum possessiones quoque ad mensam meam pertinen-
tes non veudam, neque donabo, neque impignorabo,
neque de novo infeudabo, vei aliquo modo alienabo,
etiam cum cönsensu Capituli Ecclesiae meae, ineon-
sulto Romano Pontiíice. Sic me Deus adiuvet, et haec
Sancta Dei Evangelia.

In quorum omnium fidem et evidentiam has prae-
sentes litteras manus meae subscriptione, ac sigilli
mei impressione communitas edidi patentes. Dátum
Viennae XI [II. die mensis Octobris, anno Domini M.
D. LXI.

LXXXVII.

Croroer Márton a lengyel király béctí követének Veran-
csles Antal.

Ad Revereiulíssimuin Martiiium Qromerum Regis Poloniae

Oratoreni.

Non ita pridem intellexi , quod Litbvania 1661.
ultra uros et bisontes feros, alcen quoque animál fe-
rínum, losc indigenis nuncupatum, producerét. Cuius
ungulam anterioris ac dextrini, an posterioris et laevi
pedis, nescio, sed aiunt, ea vi et virtute esse praedi-
tam, ut et vertiginem tollat, et comitiali morbo me-
detur. Idque non aliter, quam contactn solo aegroti
corporis. Quo fit, nt buiusmodi malo laborantes pro •

MOKUM. nDXO. msT. •— scmiPT. zix. 19

290

qnodam amuleto einsdem ungalae laminálás coUo ad
nndam carneiii,nimirnmintra8nbacnlam, vei in digitis
annuloB conanevernnt gestare. Ac rei tanta fertur
fidea vei opinio potins esse attributa, nt andiam ex
plnríbns non levibus etiam bominibns, nihil aeqne
contra vertiginem facere magis, qnam hanc ipsam un-
gnlam. Propterea, etsi me hoc incommodo, memoratae
acilicet vertiginis, trés superiores menses Inlio, Angnsto
et Septembre satis male habuerint, simqne iam me-
lius exceptns ab Octobre, adeo nt in spem etiam ve-
nerím, ea me omnino imposterum liberatnm főre, me-
tuo tamen adhnc, ne vei modica transgressione prae-
ceptorum, quae mihi snnt a medicis imposita, identidem
recurrat, et nsum sibi constitnat ac íirmet. Vellem ita-
que omne genus remediorum mature experiri, et prín-
cipiis occurrere, ne ipsum malum magis ac magis in-
valescat. Quare dominationem Vestram Reverendis-
simam obnixe et summa fiducia rogo, velit omní dili-
gentia curare, ut prímo quoque tempore vei integram,
vei dimidíam alcis buius ungulam habere poasim
ant etiam quantumvis mediocre eius frustnm, quod
mihi ad medendum suffícere iudicabit Nec dnbitet,
hoc ab Ea mihi ofíicium tam gratum et acceptnm esse
venturum, quam beneficium quodvis maximum. Aliud
nunc de pari et futura mea gratitudíne non loquutns;
verum non committam unquam, ut quis lue etiam pro
levibus acceptis inre ingratum et iromemorem dicere
possit; quanto magis aestimatums sum id Vestrae
Reverendissimae dominationis in me voluntatiSi qnam
non amo, colo, observoque tantummodo, ted etím
maximé veneror^si eius opera ungulam hanc oMiMfta^
Deus Reverendissimam dominationem Vettrtti
lumem et felícem conservet. Viennae 1 7. Ootobiii

291

LXXXVIII.
Veranesies Aniainak Zakariás pápai nuiitíus Bécsben.

Zacharias Dei et Apostolicae Sedis gratia Epis-i66i. oet t?
copns Pharensis, ad Inyictissimum Príncipem Ferdi-
nandum Romanonim et Huugariac, ac Boliemiae Re-
gem, in Imperatorem electum, Sanctissimi in Christo
patris et domini nostri, domini Pii Divina providentia
Papae Quarti et Apostolicae Sedis Nuntins cnm po-
testate Legati de Latere, Heverendissimo in Christo
patri, dominó dominó Agriensí Episcopo salutem et
sinceram in Dominó cliaritatem.

Ut facilins et efüca^cins fidem tueri Catholicam,
et eius defensioni adversus Lntheranos et alios hae-
reticos, paratíores atque instractiores esse valeatis;
Yobis, de cuius doctrina, fide, constantia, et integritate
plnrimnm coufidimus, ut libros Lutheranorum et ali-
orum quorumcunque haereticorum damnatos et lege
prohibitos, habere, legére et interpretari, ac in eis
contenta dammata refellere et impngnare, pnblice et
privátim ; nec non et nna cnm uno ant dnobus capel-
lanis vei aliis faniilínribus Vestria per vm pro tem*
poré eligendis, horas caiioiücai, innrims paiiter et
nocturnas iuxta ritum et nsum breviani noviter per
bonae memóriáé Franci&cumPresbvlerum Cardiualí
títnli Sanctae Cmeis de HieruBalem edití» et pc
dem Apostolicam approbatí, dicere et recitjirc,
alicuins cenaurae nen pueime eeeleisiastirac U

292

libere et licité possitis ac valeatis, auctoritate Apo-
stolica nobis concessa et commissa, qna fnngímur ín
liac parte, tenoré praesentium plenam et liberam
licentiam ac facultatem concedimns, non obstantibus
quibusvis Apostolicis, ac in Provincialibns et Syno-
dalibus ConcilÜR editis generalibus vei specialibns
constitutionibus, ceterisqne contrariis qnibnsennque.
Dátum Pragae sexto idus Octobris anno a Natívitate
Domini millesiino quingenteBÍmo sexagesimo primo,
Pontificatns einsdem SanctisBÍmi domini noBtrí domini
Fii Papae Qnarti anno secnndo.

Zacharias EpiscopuB PharenBÍs

Nnntíns mp.

Visa. Antonius Caucbius Auditor.

Desiderius Labbe Abbas et Nótárius.

LXXXIX.
Maximilián cseh királynak Veranesícs Antal.

Ad Sacram Regiam Maiestatem Bohemiae.

lőr.i nov ir» Mandátum Vestrae Sacrae Regiae Maiestatis,

ne Posonio Agriam interim proficiscar, donec a Cae-
sarea Maiestate nova de alterius Commissarii electione
veniat constitntio, qui mecum eodem est descensurus,
postquam dominus loannes Desewffy propter valctu-
dinem suaro minuB hoc tempore ad id muneris atque
itineris capessendum videatur esse idoneus; accepi

298

ea cam sabiectioue et reverentia, qna debui, parebo-
qne illi obedieutissime.

Yeruffl, quía intellexi, proxímam Sacratissimae
Maiestatis Caesareae deliberationem super rem Ag-
riensem vei ex totó, vei ex parte novis quibusdam
de causis ac rationibus esse commutatam ; hnmillime
optassem, si de hoc mecum ctiam aliquid, iuxta ele
mentem gratiam Vestrae Regiae Maiestatis fuisset
communieatnm ; praesertim, quam de me et de meo
offioio agatur. Utcunque tameu factum sit ; ego, quo-
iiiam pro humili ac fideli mea subiectione sem per
Maiestatum Vestrarum acquievi mandatis, et, dum vi-
vam, acquiescam ; non mea fiat, sed earumdem Maie-
statum Vestrarum voluntas, quicquid et de me, et de
existimatione mea clementer constítuerint.

Censerem tamen plurimum expedire, si Agriam
mea profectio non impediretur ; quam impedirí eomm
praxibus intelligo, qui me minus iustis ac veris cri-
minationibus prosternere apud Maiestates Vestras
Sacratissimas contendunt. De quo quum me nunc
plura loqui non convenit, foro causae meae noudnm
concesso ; supplico tantummodo buroillimc , dignetur
Maiestas Vestra Sacra ita clementer curare omnia, ut
quorumpiam iniuriis et commentitiis delationibus non
deiíciar. Nam telis latentibns petor ; et dmn praecipue
religionis causa moltis sim odio, absnrdissíma mihí
obiiciunt. mcque apud Easdem subvertere conantur
Ne autem agam modo de aliís, simque intempestive
Maiestati Vestrae Sacrae molestior ; vei proxíma mea
supplicatione large potuít c^»gnoMere. unde Agría UA
laborét defectibus. qnando ego ad neceMÍtaten ehw
mesm etíam portíonem erogare nrni fmmerim. Vét menm
malom atque anxietaí^ mea ex eo eat, qnod qmtm in

2y4

MaieBtatura Vestrarum utrarumque sanctaB aures varia
huiusmodi de mc quotidie illi potissimum iustillent,
qnorum ego operibus contrarius sum, vcllentque Epia-
copo exeluao, solis dumtarat satellitibus Agriam ad-
miuiBtrari ; Eaedem tamen ad mc nec verbum prolo-
quuntur, nec ad cognitiouem rem trausmittont; ut
partis alterutrius vei aequitas, vei iniquitas patefieret
et in hunc modum fideles ac probi servitorca celeríus
ab huinamodi calumniis liberarcntur, confirmarentiir-
qtie in gratia auorum Principnm ; non tenerentor pen-
düli, tamqaam dndum ab ea cxcidiaaent.

Sed hia relictía prudeutisaimo iudicio et optímae
voluntati Veatrae Regiae Maieatatia, cui cura est de
Buis ; illud clcmenter dignctur acire : Agrienaea adhnc
obatinatiaaimo vestigio peraiatere in uaurpata proxi-
me licentia, foverequc etiam nunc pro auo arbitratu
tam concionatorem, quam inatitutorem iuventutia pro-
hibitnm. Idque quam et Maieatatibua Veatria ait bo-
norificum, et loco illi utile; Maieatatnm Veatrarum
novit cenaura. Yerum mihi potiua periclitandum etiam
eat, quam ut deaim mihi commiaao gregi ; parum iam
aoUicitua de quibuacumque mundi dignitatibua atque
apleudoribua, quibua iam aatis uaua aum, et famae meae,
et nomini meo. Haud dubie annoa relíqnoa mea expo-
acit a me Eccleaia, cui tanto praesertim obeaaae ma-
lo, niai ipaemet adero, Veatrarum etiam Maieatatnm
auctoritate et gratia aubnixua ; videbor et officío meo
defuiaae, et Maieatatibua Veatria parum pro debito
aerviviaae.

Unde hia cauaia atque hoc diacrimine Eccleaiae
meae aollicitua, Concilii quoque legationem abrogari
mihi cuperem non invitua ; ai modo Sacratiaaimaram
Maieatatnm Veatrarum benigna venia iieri poaset

295

Neque id propterea, quod recusem Maiestatíbus Ve-
6trÍ8 ad usque mortem ipsam inservire ; sed quod ma-
ximé metuam, ne, me longius ab eadem EccleBÍa mea
profeeto, maiora in illám audeant ii, qui non intrant
per ostium in ovíle dominicum , eamque prorsos fer-
mento 8noinficiant, etsubiiciant Bibi^aciniiciantetíam
Maiestatíbus Vestris, totique Regno negotium, quando
in tanta licentia diutius secure ac libere consistent, et
radíces altius figere pergent.

Ego nihilominus, ut servus obsequentissimos et
Bubiectissimus , ita me semper omnibuB , quae volent,
accomodabo, ut in mea obedientia nihil desideretur ;
snpplico tamen, ne patiantur me eonfundi, quando
hactenns etiam nunquam quicquam meminerím me
commisísse , in quo vei semel a Maiestatíbus Vestris
de ímprudentia, de improbitate vei de temere actís,
Bive in Turcia, sive in hoc confinio fuissem repre-
hensus ; quia semper eiusmodi vitavi summo et vigi-
lantissimo studio, vitaturus sane etiam impostenim
multo accuratius, ut Maiestates Vestrae, quantum per
me fieri poterit, et iuvabor ex alto, nulla mea prorsuB
culpa perturbentur, nullum experiantur incommodum.

Tandem si fortasse his litteris videbor maiore
affectus esse metu, quam sit periculum, excesserimque
modum expostulationis , supplico , dignetur Maiestas
Vestra Sacra clementer mihi veniaio dare , idque ex-
cessus mei maximo meo zelo imputare , quo sum et
gratiae Sacratissimarum Maiestatum Vestrarum réti*
nendae, et integritatis meae defendendae ; quum sciam
apud optimos Principes ímprobis hominibus locum ho-
nestum esse non posse. Deus AltissimusSacramMaie-
Btatem Yestram incolumem et felicem diutissime com-
sérvet. Posonii XV. Novembris MDLXI.

296

XC.

lixiMlun cseh királynak Jáni^s Zsigmond erdéljí

ffjeddero ügyében tSbb királyi tanáesos, kik közt

Veraacsícs AntaL

i56i.noT 30. Sereuissima Kegia Maiestas, domine domine uo-

bis clementi88ime. Oratíonum in Dominó devotarum
ac fidelium perpetuorumquc servitiorum nostrorum in
gratiam Maiestatis Vestrae Serenissimae bumillimam
Bübiectíonem. Contulimus kesterna die iuxta elemen-
tem Maiestatis Vestrae Serenissimae dominó Palatíno
factam commissionem sententias de litteris filii Kegis
Joannis pariter et extracto lítterarum domini Zay.

Ae tametsi litteras jnvenis illius videremus multa
continere et absurda, et mauifeste falsa , satisque ap-
pareat, eum non solum ditionem Sacrutissimae Gae-
sareae Maiestatis domini uostri clementissimi, etMaie-
statis Vestrae Serenissimae Hungaricam omnibus ar-
tibus et contentione diminuere couari; sed Principa-
tam etiam ipsum animo medítari. Niliilominus explo-
ráta superinde seeundum benignnm Maiestatis Vestrae
Serenissimae mandátum etiam domini Báthory opini-
one, simul autem et domini Jaurinensis, qui oeto fere
iam septimanas, ut dicit , ex asthmate gravissime la-
boráns domo nonestegressns, responsionis formulám,
quoad eius fíeri potuit , moderati sumus, et qnid illi
ad singulos epistolae suae articulos respondendum
esse eenseamus , exemplo praesentibus inclnso com-
prebendimus.

297

Indticiarum spem aut mentioiiem, quarum ille in
Icc litterarum auüruiii memiiiit, tlc imluötria tacite
praeternusiiims ; eo quod eas Maieötatibuü Vestris
Sereuissiaim iiixta priiis iudicíuni iiostruuj, etratioiies
abuiule explicatas siiadcre non possiimus* Nihiloniínus
crit in gratiofio arbitríoSaiiatissimae Maicstatis Cae-
8areae, et Maieatatis Vcstrae Surcnisöimac, quid eum
co superinde statiierc volent Respondimuö aiiteaquo-
qüe Imniiliter, Maieí^tates Vestras Serenissiiiias cum
pueio iici!:üHuni Itabcre , ex Tlmrdco arbitrio, cuius
ope nititur, dependcutuj cuius vei Icvissimuni mandá-
tum repudiare iiiittquam BÍt aimiirns, etiamBÍ inducií^a
enm Maiebtatibus Vcstria Sereiiissimia antca paclas
centies repctito iureinraiido saiictis^inie se obscrva-
turum proniiaisset , ideoquc períiidesit, liabere vei
noii habere euui eo indneias, qiiando earuin cum vio-
latiü túra observatio ex soliits Tlmreae iiutn depen-
deat; qui cum umuia ex suis usibus raetlatnr. evmire
poBset, eum expeditis aliis rebus suís eo tenipurc in-
vasioiicm ditiunis Maiestatum Vestrarnm Screníssi-
maruni filio lícj^ia Joanni*s demaiidare, qiio Itiiii: ub
spem induciaruni omnia forciit imparata, sicqiie peri-
cuUim g:ravisHÍmuni ex iiiopinato piibliee eontralii pos-
set. Maiestas niliiloniinus Vestra Serenissinia opini
onera liaiic iioetram pro sulita ana erga nos clementia
boni consulerc dignetur, et adliibíta lima perspicacis*
simi iudicii mú id faciat, quod e dignitate amplifica-
tioneqiie Iiuperii Maiestatum Vestrariim Sereiiissiraa-
rum, et salute ae perinansioüe tídelium subdítorum
Biiorum putabit esse futurum

Quod ad extractum litterarum doniini Zay atti-
net, necessariam esse putamus coiiduetionera quingen*
torum equitum, quorum ille meminit. i>raesertim si iii-

298

duciae ciim íilio Regii( Joannis non interoesfleiiit,
imo etíamsi (quod non probamua) forte iutercedaÉi
tamen etíam contra aBSÍduos Thurcamm eas Begií
MaíeBtatumVeatrarumSereníssimarampartes YUtu-
tium insnltus reprimendos, saademus condaci oportere;
et alíquam eins partém ad supplemeuta ordinam Ct-
pitaneorum Cassovíensinm , aliquam Domíuis de Ho-
monna attríbui, qni et vicini factíosis snnt et castmm
Unghwar possident, locum hoctempore tanti momenti.
Qt ex eiufi permansione conservatio ditionis MaiesU-
tum Vestrarum SereniBsimarum Cassoviam usqoefere
dependeat. Qaorum omnium, tam scilicet qui condn-
centnr, quam qni nunc Cassoviae existant , aolntíoni
MaieBtas Vestra SerenÍBsima ea clementia providere
dignetur, secundum supplicationem domini Zay, De
quo pacto dilabantur ; qua re hoc praesertim tempore
nihil periculosins ditioni Maiestatum VeBtramm Sere-
nisBimarum contingere poBset.

Cataphracti quoque , bí haberi poBsnnt, videntor
főre et utiles, et neceBBarii ad defendendam ditionem
MaieBtatum VeBtrarum SereniBBimarum, et alias occnr-
rentes occasiones.

CaBtellorum adverBus Thokay erectíonem did-
muB, non esBc uecesBaríam, bí MaieBtates Veatrae Se-
reniBBimae aperto Marté cum filio RegiB Joannis agere
nolunt ; quia* illi quoque ex adverso alia subito erige-
reut, et sic cum labor, tum sumptus ad eomm conBer
vationem duplicarentnr. Ceterum bí Maiestates Ve-
Btrae SerenisBimae bello Bua de manibus iilins extor-
quere conBtituerunt, non neceBsaria tantum, ed est
admodum utilia ad cohercendas hoBtium ex Thokay
impresBiones főre existimamuB. Haec ad mandátum
MaiestatÍB Y estrae 8erenÍBBÍmae pro debita fide no*

399

^ gtra kumíliter respondere voluimuB. Quam Dominus
'^ DeQB díu felicem et incolumem conservare dignetur
ad Reipnblicae Cbristiaiiae incrementnm. Posonii ul-
' tímo die Novembris 1561.

^ EiuBdem Maiestatis Vestrae SerenisBimaedevoti

^ capellani ac fídeles humilesque servitores

StrigonienBÍs etc. mp.

Tho. Nadasdy mp.

Agriensis manusua.

Jaurinensis mp.

Quinque EcclesiensÍB mp.

Wesprimiensis mp.

Michael de Mere mp.

KivüL Serenissimae Regiae Maiestati Böbe-
míae etc. dominó doirino nobis clementissimo.

MELLÉKLET. Illustri»8ime Princeps etc. Lit-
teras Illustritatis Vestrae, quibus ad nostras proxime
ad se datas respondet, accepimus et intelleximns. .
Quarura principio Illustritas Vestra milites suos ex-
cusat, velle se asserendo, si aliqaando causa partium
ab integris et prudentibus viris cognosceretur , et in-
nocentia militum IllustritatÍB Vestrae palám fieret.
Scimus Sacratissimam Caesaream Maiestatem etc. do-
minum et genitorem nostrum colendissimum nunqaam
alienam a cognitione aerumnarum fidelinm Bubditorum
Buorum Hegni sui Huugariae fnisBe, qain pro paterna
Bua erga buob pietate sammÍB Bemper votÍB expetivÍBBe,
ut tam diuturnae mÍBerae plebÍB in Regno bqo oppres-
Bioues alíquando ccBBarent. Qtiod quo commodiuBper-
ficeretnr, delegÍBBC certOB fidelcB commiBBarioB , qni
IlluBtritate quoque VeBtra in id conBentiepte, unaciUD

300

Commissariis UlustrítatiB Ve&trae damua> iniuríaa et
violentías omues cognoBcereut. Vemm eam quoqne
rem, quomiuu8 fiuem Bortirí potuerít, a delectis Uln-
strítatÍB VeBtrae komiuibuB adeo impeditam faisse in-
telleximus, ut nedűm nihil transigi potuerít, sed re in-
fecta ita insuper diBceBBum sit, ut homines lUustrítatiB
VeBtrae GommÍBBarÜB Sacrae GaeBareae Maiestatis
palám dixisse ferantur, Be PoBonium uBque potíuB, si
poBBibile Bit, progredi cupere, quam vei veBtíginm pe-
dÍB de occupatÍB cedere.

De Gábrielé Pereny manifeBtum eBt, ipBumacce-
pisBe priuB iniuriam ; quam cum vindicaBBet, et rea ad
aurcB Sacrae GaeBareae MaieBtatis perveuiBBet, Sua
Sacra MaieBtas eiuB factum adeo non probavit, ut
reBtitutionem rerum ademptarum illi clementer deman-
dare BÍt dignata; cui mandato cum ille pro debitafide
Bua parere humíliter studet , et pecora abacta , facta
priuB Buperinde Bolita denunciati0ne, iis quorum fuere
reddidÍBBct, illique Be cum eiB itineri commÍBÍB8ent,
milites lUuBtritatÍB Vestrae barbarico impetu super-
venientcB , atrocisBÍme in afflictum vulgUB saeviiBse,
et cum direptione facultatum , tum verberibus, capti-
vatione, ac aliis iiuliguitatibus grasBati cbbc dicuntur,
UBque adeo, ut damnificati tandem inviti eorum pecora,
quibus rcBtituta per Pereny fuerant, rurBum pro Buis
in ipBO itinere adimere BÍnt coacti. Unde IlluBtrítaB
VcBtra coliigere poteBt, quae qualiBve Bit iBta commi-
Beratio plebis, dum Sacra GacBarea MaicBtate per
BUOB priuB lacessitoB ablata clementer reddi commit-
tente, et Perenio etiam mandato Suae Sacrae Maieata-
tiB hnmiliter obtemperante, militcB IllustritatíB VeBtrae
tanta immanitate in vulguB innoxium, etalioquinmille
modÍB calamitoBum debachantur.

301

Facta Antonii Zekel pleraque Suae Sacrae Ma-
iestati non sünt probata, propter miserae plebis aerum-
nas, atque ideo loco íllum movere est dignata ; quam-
quam ille non privati emolumenti causa , sed necesBÍ-
tate temporum ferente, defendendae ditionis Maiestatis
Suae Sacrae causa interdura liberius agere coactus
esse dícatur.

Ubi Illustritas Vestra sua, etsuorumbonaasub-
ditis Sacrae Caesareae Maiestatis haberi, et si ea re-
mittereutur, facilius de oppido Lyzka transigi posse
seribit. Nos credimus Suam Maiestatem Gaesaream
nulla alia bona , quam quae Suae Sacrae Maiestati
tanquam legitimo Regi Hungáriáé sünt subiecta, si-
militer et subditos suos nonnisi propria qnemlibet
bona tenere et possidere ; Lyzkam autem , utcunque
Illustritas Vestra super eo est informál a, sciat et ante
et post obitum Seredii Capitulum Scepusiense posse-
disse, et recens duntaxat Franciscum Nemethy manus
suas in oppidum illud intromisisse. Quodut Illustritas
Vestra ipsi Capitulo citra difficultatem remitti iubeat,
diligenter petimus; factura eo ipso cum Deo obse-
quium gratum, tum Suae Caesareae Maiestati et nobis
rem acceptam, erga Ecclesiam autem ipsam singularem
pietatem deciarabit.

Quod ad Comitatus Beregh et Ugocha attínet,
quibus Illustritas Vestra propter rationes prioribus
litteris suis explicatas ccdere se non posse seribit.
Quoniam tam hi duo Comitatus , quam reliqui omnes
extra Transsilvuniam, quam Sacra Caesarea Maiestas
in favorem Imperatoris Tliurcarum solam sub certis
conditionibus Illustritati Vestrae permisit, ab initio
Suae Sacrae Maiestati tanquam legitimo et coronato
Regi Hungáriáé fuerunt subiecti, et omnia fidelitatum

302

officia prmestiternnt et tam ad Comitía, qnam Jndicia
Po80iiinm Teneniiit, debitamqne obedientiam et diei-
rum contríbationem praeatiternnt ; arbítranmr Svam
qooqne Maiedtatem nec Í8ti8 dnobna, nec reUqin
Regni Comitatibns, qnicnroqae extra límitea Tnnisl-
vaniae existunt esse cessnrain.

Quod ad caBtellum Zewlews et Süb - Mwnktch
attinet. Non eat dnbinm, qoamdiu pn^atom inter
militea ntrínque est, aeditam (így) easc caedem ; oete-
rum, utciimqne lllustritaB VeBtra ea de re est infor-
mata, milites Sacrae Caesareae Maieatatía per vim
ex eis eiectí non fuemnt sed ne maiorea in dies cae-
des fierent, coromnni consensn et volnntate utrinBqiie
partis disiecta, et Zewlews anibobns exercitibns spec-
tantibus dirutum fuisse sciat.

Qoapropter aeqnnm esse censeniua, nt lllnstrítas
Vestra hac Snae Sacrae Maiestatisbenigna volontate
contenta esse velit, ac det módis omníbna operám, ne
bello intestino et caedibns domesticis rea Hungaricae
magis labefactentnr, et I\eguum Suae Sacrae \Jaiesta-
tis Hungáriáé ad maiores rninaset vastitatem veniat
Qnod si Illnstritas Vostra fecerit. pront facturam pro
sno erga reni Christianam stndio confidimns, existi-
manms nos in favorem lllustritatis Vestrae aSnaMa-
iestate Caesarea ea . quae sine offensione dignitatis
autlioritatisqiie Suae Maiestatis Caesareae praestarí
poterunt. ad petita lllustritatis Vestrae consecntnros.

Strigoniensis etc. manupropria

Tho. Nadasdy mp.

Agriensis manu sna

Jaurinensis mp.

Quinque-Ecclesiensis manupropria.

Wesprimiensis etc.

Michael de Mere mp.

303

XCI.

Ferdinánd császárnak Verancsícs Antal, és a királyi
biztosok Tliuraó Ferencz és Dersffy István.

Ad Caesaream Maiestatem.

Proxime, postquam a Maiestate Vestra Caesarea isei.rígén.
nos de componendis Agriae suscitatis motibas expe-
diti faissemus, diversa in his partíbüs siiignlonim no-
strum interccBsit occnpatio, qua serins fortasse, quam
clemens mandatnm Vestrae Maiestatis Sacrati8simae
exigebat, et nostra qnoqne voluntas promptissima re-
quirebat, ininnctum nobis negotium exequi potuerimus.

Licet cnim ego Turzo maturius hoc itinere Casso-
viam attigerim ; tamen partim domini Episcopi expec-
tatione, qui sexta fere po8t hebdomada tardiuB ob iti-
neris difíicnltatem assecntns est me, partim propter
Magniíici domini Erancisci Zay praesentem occnpa-
tionem, qui nnnc etiara caBtrensi expeditione distinetur,
moram in eadem űrbe insperato diuturniorem facere
debui , uti per alias litteras meas Maiestati Vestrae
Sacratissimae humiliime signifícaveram ; et ego quo-
que Epicopus similiter, qui pedetentim meum iter post
dominum Turzonem contiuuare iussus eram.

Qnum itaque ego Episcopus ad 17. diem huius
mensis Cassoviam appulissem, referreturque nobis
ambobus , dominum Zay praesentem expeditionem
propter alia negotia minimé posse relinquere , et do-
minum quoque Stephanum Dersffy diutius immorari.

304

varios etiam dcinde ruinores ex parte Agricnsium se-
miiiari, quibus quasi metiiebatur, nos divisim Imc ac-
cedere audere ; ne loiigiori nostra cnnctatíone, et colIe-
garum inani expectatione aliqua incommoda seque-
rentur, Agriam nobis properandum proposuimus ; quo
quum ad 24. diem venissemus, diligenti curae uobÍ8 fait,
imprimis singillatim prímaríos quosque milites alloqui,
et de statn rerum praesentíum a singnlis intelligere ;
deinde convocatis et militaris, et nobilitaris status
potioribus viris nostri in praesentiam. praesente etiam
dominó Modrnsiensi Episcopo, aliisque ex Capitnlo
Canonicis, juxta instnictiouem nobis a Maiestate Ve-
stra datam, sedulo eos einsdem nomine hortari, nostro-
que etiam verbo impensius rogare non destitimus , ut
concionatorem Lutherannm, quem citra seitnm et vo-
Inntatem tam Vestrae Maiestatis Caesareae, quam
Episcopi et Praesidis sui hue adduxissent , modoque
contra eiusdem toties expressum mandátum, invíto et
gravissime reluctante Episcopo ipso, data omnes fide
et coniuratione mutua accedentc retinerent, quampri-
mum e medio ipsorum ablegandum módis omnibus de-
berent, vei ipsius Episcopi manibus discutiendum de
sua professione traderent; nisi post indígnationem
Vestrae Maiestatis gravissimam, etiam severissimam
eiusdem animadversionem expectare, expcririque tan-
quam contumaces et ínobedieniis contenderent.

De quibus, clcmentissinie Imperátor, licet crebria,
eaque diversa ultro citroque inter nos responsa inter-
veníssent; ipsi tamen de sua innoccntia omni excusa-
tione usi, retulerunt, nihil eos tale nedűm egisse, sed
ne quidem cogitasse , quod contra Maiestatis Vestrae
dignitatem, vei Episcopi authoritatem , aut denique
contra publicum statum et suam fidem, illius coniura-

305

tionis noniine, qiio gravissime apud Maiestatem Vc-
stram accnsati essent et notati, actnra, rite a quopiam
reputarí possit, quuDi ipsi non mínas imposterum quo-
que, quemadmodum antea semper, qnae fidelitatis ob-
sequia Maiestati Vestrae et Episcopo praestitissent,
praestare essent parati ; eo dnutaxat excepto , quod
concionatore, qnem strictissima iam fide ac iureiurando
retinendam sibi decrevissent , deinceps nulla ratione
carere vellent, neque fidem abnegare, quam quieta
sua conscientia recepissent ; pro qua neque Maiestati
Vestrae Caesareae, neque uUi suo Principi vei terre-
stri dominó cederent, utpote qui praeter temporalia
nihil iuris in animam baberent, sed se potius omnes
malle paratosque esse, prout conventum inter eos
esset, cum coneionatore suo et omnibus rebus sub-
latis secnm alio migrare, Agriamque hoc praesídio
penitus destituere, postquam Maiestas Vestra ele-
menter, vei Episcopus favorabiliter eos cum suo con-
cionatore hoc in loco páti nollet.

His dictis litteras tandem Vestrae Sacratissímae
Maiestatis síngulas singulo ordini exhibuimus , dili-
gentiusque eos singulos adraonuimus, ut seria Ve-
strae Caesareae Maiestatis voluntate penitius ex ipsis
litteris cognita, a proposito animum suum pláne rc-
bellem deberent avocarC; cogitarentque tandem, omni
tumultn suppresso , ad ea sese accomodare . qnae et
Slaiestatis Vestrae mandátum ab ipsis serio exigeret,
et eorum fides, integritás, debitaque obedientia expe-
tere merito omnibus videretur, ne alioquitamsollicitae
et frequenti suorum Principum exhortationi mandato-
que, satis aeque iusto ac clementi, manifeste reluctan-
tibuB, nec satis caute successui huiusce rei provir
dentibus, deterius quicpiam demum experirentur, qiio^

MOVUM. BUNG. IIIST, — BCRIPT. XIX. 20

306

propriae negligentiae etinduratoanimoipsorumdigne
ipsímet imputare possint. Praeterea cogitarent etíam,
diximos, quo animo ipsi essent a buís servitoribus la-
tnri, bí qnempiam hospitem moríbus et tota religióne
discordantem, saisque dominis exosum in aedes ipso-
niin praeter Bcitnm et volnntatem eonmdem admitte-
rent Siqnidem ingrato et malo animo , qnemadmodam
nobis respondernnt, laturi easent; perpenderent , in-
quam, qnanto magis Vestra Maiestas Caesarea, qna
in totó Christiano őrbe non est maior Princeps , in-
digne ab ipsis feret , huné conciouatorem contra Ve-
strae Maiestatís et domini terrestris volnntatem suo
ín eonspectn retinerí. Quem nisi edicto Maiestatís Ve-
strae quamprimum dimittendum cnrareut, non me
prins ad Maiestatem Vestram recursnrnm ego Turzo
dixi. Sed his et talibus admonitionibus frnstra con-
snlnimus ; illi enim non minus, quam antea, pertinaciter
snam sententiam urgere ac tneri occepernnt, causantes
iuramentnm commnni voto factum eos minimé decere
rescindere, et prius quam id committerent , malle se
extrema qnaequé páti, et Agriam relinquere.

Quare iterum nos alia vía eos tentandos esse
dnximus, atqne proposnimis illis de alio concionatore
nos bene esse provisnros, quem antea quoque in do
cendo idoneum, rectum, omuibusque ipsis piacentem
experti fuissemus , quo ad se recepto non modo nou
sacris concionibus deficcrent, sed ne iusiurandi (így)
quidem naufragium paterentur ; immo si recte animad-
verterent, eo facta et Maiestatis Vestrac voluntati suis
obsequiis abundc satisfacerent , et fidem datam rite
servarent. Quod si tam iustis oblatis acqnieseere re-
cusarent, manifeste eos sibi ipsis crimen indueere,
quo non eoncionatoris gratia , sed alicuins graviorís,

307

nec suspicione carentis rei caiisa, eos has tnrbas mo-
visse , et in hanc coniuratiouem conspirasBe , certum
esset. Ob idque etiam atqae etiam perpenderent, quem
novissime ea obstinatio Buccessum et finem esset ha-
bítura, quamqne laudem et houorem ob haec tam
egregie gesta facinora apud omnes homines promere-
rentur.

Sed nec his quicqnamperficerepotnimns; iienim
adhnc in proposito persistentes, se omnes, cam sno
praedícatore, mirís módis deierantes, abhinc récédére
dixenmt ; quo se nihil tale contra Maiestatem Vestram
molitos esse in ipsa coninratione, quodnotamaliquam
ipsis inferre posset, essent bene comprobaturi. Qnare
dilato ipsis in aliam horam novo responso, quibus in-
terim rationibus eoram pertinaciam infríngere, et ad
offícium revocare possemus , diligentissime inter nos
laboravimus, nullum pláne lapidem inmotum relinquen-
tes, quo eorum duritiam sedare, in meliusqueredigere
praetermisissemus. Ilii tamen nec monitis nostris, nec
uUis rationibus adducti, identidem repetiverunt , se
omnes a sententia semel admissa nunquam recessuros,
et nisi concionatore ipsorum uti permitterentur , se
universos statim ad discedendum paratos esse, sicquei
etiam omni rerum suarum iactura posthabita, iuramenti
praestiti bene memores seraper főre. Eamque ob rem
pensantes nos quoque, si Agria hoc praesidio vacua
deseratur, quantum periculum et ipsa et reliqua ditio
Maiestatis Vestrae in his partibus subire possit, quum
iam cunctos milites abituros pro certo intelligeremus ;
mox ego Turzo facta coram praefato Gapitulo et co
ram cunctis praesentibus protestatione, interdixi illis
ne 8ub perpetuae infídelitatis nóta quippiam eorum hac
ratíone Agria quopiam récédére praesumeret, *»«<! *»*>-

308

nori8, humanitatís, fideiqneipsommratíonepnieociilis
liabíta, tamdin in officio quilibet sno peraistere debe-
ret, donec Maiestas Sna superínde edocta, aliudsaper
hi8 omnibus rebus statueret. Qaoa conaiderare etíam
ego admonui, si Agriam ita tumultaarie deaerere, et
manífesto periculo exponere decreviaaent qoa infamia
86 ipsoa afficerent, quamqae ignominiampostería sms
atque calamitatein ubique gentinm índncerent , quiim
deaertores hniuBinodi finitímarüm arcium sioe Prín-
dpis mandato legnin decretia non tantnm infidelitatís
notam, sed turpisaimam qnoque mortem sibi ipaia com-
paraturoB noverint, ac ipáimét non ignorent, qnam
longaa Reges habeant manna, de talibna manifeatís
noxiia nbiqne terrarnm meritaa poenaa Inere.

Ad haec aimiiiter ipsi qnoqne militea proteata-
tione facta reapondernnt , paratos se ease ad obae*
qnium, ut usque nlteriorem deliberationem Vestrae
Caesareae Maiestatis in loco sno qnilibet Agriae per
maneat; ita tamen. ut inierim concionatorem ipsnm a
se non dimittant : quod si consentire eis non nollemus,
nihil alind ab ipsis responsi restare , nisi ut hinc abi-
túros eos pro certo sciremus.

Hic quoque, clementissime Imperátor , quantum
potuimus, veLeraenter illis reluctavimus : acrenunciavi-
mus, ut etiam atque etiam desinerent mandato et vo-
luntati Vestrae Caesareae Maiestatis resistere. Sed
illi quasí tot precibus et admonitionibus nostris magis
inflati et velüti in rabiem versi , per certos nuncios
retulerunt nobis cum juramento, esse se paratos edu-
cere Agria concionatorem, quemadmodum a nobis
esset satis superque postulatum; non aliter tameu,
niaí ut in aliquo propinquo Agriae pago illum dedn-
cere libemmsit, ubi einsconcionibua interessé poaaint

309

Nos qüidein post tautas contentiones, ubi nihil officere
nos posse videremus, longius ab Agria uno Hunga-
rico milliari locum concionatori designavimus ; sed illi
causantes, metu Turcarum tam remote eos cum uxo-
ribus et liberis non audere Agria exire , quod hostes
facile eos omnes ab Agria excludere et intercipcre
possent, contenderunt tandem apud nos, pagnm Thi-
bemer ad duo milliaria Italica ab Agria distantem
ipsis concedi, qui pagns est Capituli buius Agriensis ;
quod si id demum ipsis denegaremus , nulli aliae con-
ditioni locum dare, sed omnino in oppido Agriensi
concionatorem retinere omnibus nobis invitis vellent.
Id quod nos a fidedignis hominibus intellexeramus,
unanimi consensu boc eos deliberasse.

Quare, clementissime Imperátor, tametsi nos
nulla ratione adducebamur , neque persuaderi nobis
patiebamur, ut anirois et senteutiis militnm quicquam
cederemus ; visa tamen huius arcis summa, et fere ex-
trema necessitate, quae propter militum recessum illi
impendebat, consulte nos facturos credidimus, si inter
duo mala minus malum eligeremus, ac potius aliquid
niilitibus iis ita obstinatis indulgeremus, quam Agriam
ab eis destitui pateremur ; quae quum iu extremis fíni-
bus et bostium faucibus sit sita, facile non tantum
ipsa, sed magna pars Regni Vestrae Maiestatis tan-
quam ex valido quopiam propugnaculo possit pericli-
tari, si suo praesidio destitueretur. Quod ne fieret,
nostro iudicio, quamvis certe coacti , et ipsa summa
necessitate impellente, visum est nobis potius dexteri-
tate uti, quam etiani Vestra Maiestas Caesarea nobis
iniuDxit , quam severitate et summo iure , et eorum
concionatori praefatum locum concedere tantisper,
donec Vestra Maiestas dignabitur aliam deliberationem

310

hac de re huc Agriam expedire. Ego enim quom pro
fide mea et Summo Pontiíici et Vestrae Caesareae
Maiestati exhibita, huiusmodi liaereBÍbus propagandis
locmn in bonis Ecclesiae meae minimé concedere va-
leam ; Vestra Maiestas Sacrati88ima suo prudenti in-
dicio clementer deliberabit, statuetque, quibua ratíoni-
bus hoc malum coercere opus 8it , uegotíumque relí-
gionis et huius locí 8tatum stabilire. Id qnod matare
faciendum esse censemus, ne exemplo horum reliqni
etiam eiusdem subditi libertatém a vera religione apo-
statandi sibi ipsis capiant atque usurpent.

Ceterum qnod ad mntationem praefectorum Agri-
ensium attinet, de quibus Maiestas Vestra ad nos cle-
menter scripsit ^ illud hoc tempore tentandum valde
iucommodnm esse iudicamus. Quum enim Joannes
Zaberdinus, nunc in expeditione cum dominó Zay
cum certo eqnitum nnmero existat , si enm huc revo-
care vellemus, id non sine diminutioné exerdtus , et
expeditionis illius incommodo faceremus. Aliud est,
quod Stephanus quoque Zolthay nunc subinde a do-
minó Zay cum equitibns et peditibns Agriensibus in
castra dimitti sollicitatur, qnem his diebus cum equi-
tibus centum et totidem peditibns eo expediemus.
Porro ad ea etiam, quae de Francisco Horwath scrip-
seram ego Episcopns , ex})ectarem humillime a Cae-
sarea Maieslate Vestra edoceri , quid in eius negotio
fieri clementer velit. Quae oninia cum ira sese ha-
beant, differendum nobis esse duximus , quum huius-
modi novos praefectos tam cito in promptu habere
non possimus. Reliqua, quae mihi domi manenti agenda
erunt, a clementi delíberatione et informatione Ve-
strae Maiestatis ego Episcopns humillime expectabo.
Et Deus Optimus Maximus etc.

311

Praeterea, clementissinie Imperátor , quum iam
totum hoc negotium tiimultuum Agriensiura cura ipsis
militibus transegissemus eo modo, quo superius Maie-
stati Vestrae Caesareae declaravimus , litterasque
iiostras ad Eandem coiifecissemus, supervenit Egre-
gius dominus Steplianus Dersfy, a Sacra Regia Maíe-
state Bohemiae, dominó nostro clementissimo, loco
Magnifici domini Zay delegátus nobiscum Commissa-
rius, cui totam seriem liuiiis transactionis exponentes ;
ex insperato aliud nóvum negotium iidem milites co-
ram nobis produxerunt, magnopere instantes, ut quem-
admodum ipsis facultatem retinendi concionatorem
locumque concionandi concessissemus inviti et coacti
eo usque, donec Maiestas Vestra aliter ea de re deli-
berabit; ita etiam colonis Episcopi libertatéra conce-
deremus, neque interdiceremus easdem conciones li-
bere audire ; deinde ut ipse Episcopus dictos suos co-
lonos propter couiurationis participationem punire et
castigare praetermitteret , ac eos in gratia retineret.
Nos, qui iam ab hisce turbis componendis soluti et
expediti esse videbamur, non in exiguam curam et
sollicitudinem denuo incidímns, quibusnam rationibus
liis postulationibus rite satisfacere possemus. Quum
quidem difficile nobis aliis esse videbatur, rebusalieni
iuris , et quae ad nos non pertinerent, contra Epis-
copum ingerere, ipseque etiam Episcopus suo episco-
pali muneri et Catbolicae professioni adversum esse
diceret, id licentiae suis colonis ac subditis concedere,
qua et ipsi in maiores errores prolaberentur, et alieni
eorum exemplo inficerentur.

Et propterea idera Episcopus , memor sui iura-
menti, quod Vestrae Caesareae Maiestati in auceptione
Bui Episcopatus fecit, et similiter Sanctae Sedi Apo-

312

fttolkae ÍB ipftiná coiiM^rmtiotte . ^nw^^ ^ncqi
aKeainn ab ofGcio »mo facerc Tolnt . qmo ^ac nribas
sóft et fonctioni ecclesiaatkae qv^pna derogaret
Xeqoe olla ntíaoe penaaderí potntf at im ^aoadh
ciaiD ftoonon huiom et libertatia ia nrioBoa aaoa kanc
indebitam militnm petitionem adaitteiet. %mb«B de
alienis colonis nec nis alhna. nec aliqaa cara deberet
eaae : níbilominiis illnd ipsia non deacgAiit , coedem
colonos neqoe nanc neqae in poatenui awleatare et
affiigere, donec obedientea obaeqaentesqne ctaaUectí
esM 800 dominó terreatri Toloerínt. Sicqac liia iastis
rationiboB milites per noa alioa indnctí . tmng^i^ii^ im.
cita petentes. aatia difficili animo ceaaere.

Nos tandem linmilUme soppficaa^na llaieatati
Veatrae, dignetnr de atatn omninm bamm remm, qaae
bic modo gemntur, matnre proWdere et decemere,
propter ninlta perícnla avertenda, qnae circmn Agriam
hnnt, et ob evitandaa Bimnitatea. qnae a mifitibna tam
in EpÍBcopnm, quam in banc arcem finitimam anborirí
possnnt.

Demum quia rogati anmns ab iiadem militibns,
ut composititf negotiis certam inatructionem eis prae-
scViberewus, quam 8uper bac praesentí nostra trans-
actioiie tenere et observare debeant ; ideo noa id ae-
quoni , eoromodumque et necessarinm főre pntantea,
certos articulos edidimus , quibus se accomodare de-
bebunt , usque dum Maiestas Vestra Caesarea suam
deliberationem sumittere di^rnabitur, quorum articu-
lonim exemplum ad Eandem cum praesentibns mi-
ftimus.

313

XCII.
Maximilián cseh királynak ugyanazok.

Ad Serenissimam Regiam Maiestatem Bohemiae.

Quum ad 24. diem menBis instautis duo nos, 1661. végén.
Episcopus et Turzo, Agriam venire festiiiassemus,
moti causis, quas in litteris ad Caesaream Maiestatem
datis expressimus ; ibi, quia et dominus Zay omnino
nobiscum esse non poterat, et rem Agriensem inve-
nimns ita turbatani, ut expectationem domini Dersfy
non patiebatur , aggressi , citra omnem moram eam
negotiorum partém, cui maturius medendum erat pro-
ptcr periculum, quod vehebat secum , initium omnium
summo studio et moderatione, postea contentione
etiam ac variis módis adhibitis, nihil omnino reliqui-
mus intentatum, qno praefatis turbis ac tumultibus ea
ratione mederi potuissemus, quam imprimis Sacratis-
simae Vestrae Maiestates mandabant, deinde Catho-
lici huius loci conditio cxigebat, volebatque Kpiscopus.
Milites enim inexpugnabili pervicacia in eum cardi-
nem tota eorum conspirationis coniurationisque de-
dueta re, in eo ad fínem usque perstiterunt, quod, nisi
is concionator sectarius concedcretur illis, una omnes
cum eo essent secessuri; adiicientes illud quoqiie
idemtidem, exteriőre scse duntaxat liomine Princi-
pibus suis et suo dominó esse obnoxios , interiore ne-
mini, praeterquam Deo. et similia multa, quae attigi-
mu8 in memoratis litteris ad Caesaream Maiestatem

314

datis, quarum copiam ad Vestram quoque misimus
Maiestatem. Res autem ipsa, quia est difficultatis ma-
ximae et maximi periciili ; censeremus humilí nostro
iudicio, serio, celerrime et valide hiiic tam enormi
pessimique exempli licentiae temeritatique esse occur
rendűm. Quia hoc, quod iidem milites aguut contra
et Maiestatum Vestrarum voluutatem in finitimo loco,
et contra Episcopi iura ac decorem, non aliud videtur
esse, quam quaedam artificiosa defectio, sive rebellió.
Proinde ad postremum, me quoque, Stefano Dersfi ad-
veniente, rebus iam prope conclusis ceteris, iidem mi-
lites non erubuerunt illud etiam pertinacissime exi-
gere, ut Episcopus non prohiberet colonos suos con-
ciones eorum frequentare, neque etiam in eos religio-
nis causa animadverteret ; innuentes nonnihil , quod
eos etiam contra ipsum Episcopum essent tntaturí.
Res sane magnae et audaciae , et insolutae eniosdam
violentiae ! Diutiusque hac contentione conflictati, nec
Episcopo id iuris sui cuipiam concedente , nec nobis
aliis permittentibus, ut quod esset maximé iniqnum et
indignum ; tandem cesserunt milites. Et sic huius tan-
tummodo negotii finem assequuti, reliqua in aliud
tempus distulimus ; quum et Turzonem privata quae-
dam negotia domum revocarent. De quibus postea
Vestrae Sacratissimae Maiestates, levatae nonnihil
praesentiura tot novarum rerum curis, provisionem
íieri commodius mandabunt. Quod similiter érit matu
randum ; quia res et status Agriensis , qui nunc est,
magnopore instaurationem desiderat. Et Deus etc.

315

XCIII.
Veraocsíes Antal és bírötársainak törvényke/ési ítélete-

Nos Anthoniiis Verantius Divina miseratione 1002. fobr. 25.
Episcopiis Ecclesiae Agriensis, Conies Perpetuus Co-
mitatus Hevesiensis, Sacrae Caesareae et Regiae Ma-
iestatis Consiliarius , memóriáé corameiidamus per
praesentes : quod nobis feria tertia proxima post Do-
minicam Reminescere proxime praeteritam una cum
Venerabilibiis dominis Francisco Pankothano Vicario
in Spiritualibus nostro Agriensi, et Petro Krychylyth
Praeposito Orodiensi, Canonicis et Archidiaconis
dictae Ecclesiae nostrae Agriensis; nec non Egregiis
et Nobilibus Stephano Zoltay Capitaneo nostro Agri-
ensi, Valentino de Pelin , Thoma Baxay , Francisco
Kathay, Andrea, Ladislao et Joanne Horváth, Al-
berto Bel lény, Martino Zeolewssy, Laurentio Wiczay,
Gábrielé Ghodoczy, Petro Zekel , Andrea Bay, Mi-
cbaele Balogli, et Alberto Zylwa , familiaribus Arcis
et Curiae nostrae Agriensis sedentibus pro tribunali ;
Nobilis Joannes Czyko, Officialis et procurator Ve-
nerabilis domini Stephani Szakalynczy, Episcopi Sco-
piensis, et Suffraganei Ecclesiae Metropolitanae Stri-
goniensis, ac Commandatarii Abbatiae Beatomm Petri
et Pauli Apostolomra de Thapolcza , nomine et in
persona eiusdem domini sui, nostram personaliter ve-
niens in praesentiam , exhibuit et praesentavit nobis
in judicio litteras Serenissimi Principis et Domini,

318

phani et Andreáé Bary ws haereditariae sint , hisque
diBtnrbiorum temporíbuB per Magnifícnm qnondam
dominmn Sigismnndam Balassa occapatae, et post
mortem eíusdem ad preces Nobilínm Gomítatas Bor-
sodiensis per Magnificam domínam Barbarám Fanchy,
relíctam eiusdem, praefatís Stephano et Andreáé Ba-
ry ws remissae et resignatae extiterínt; in quarum
pacifico dominío et nsn iidem Stephanns et Andreas
Baryws continnis et integris annis duobns perstitis-
sent. Et quoniam idem dominns Episcopns Scopiensis,
Abbasqne de Tbapolcza praevia ratione eosdem Ste-
phanum et Andreám Baryws in Cnríam Regíam evo-
casset , et in cansam convenisset , essentqne in pro-
cessn, pront hoc certis etiam litteris snis cansalíbna
snperinde confectis comprobare praesto esset; nihilo-
minns tamen etiam vígore praesentis mandatí dicti
domini Maximiliani Regis praenotatas terras Nalay
de manibus ipsoriim Stephani et Andreáé Baryws
eripere et excipere vellet atgne niteretur , per quod
ipse dominus Episcopns et Abbas cansam ipsam dn-
plici via proseqneretur ; et in praemissis jndicium sibi
a nobis elargiri postnlabat. Quo andito praefatnsJo-
annes Czyko replicavit eo modo: Quod memoratns
dominus Episcopns Scopiensis et Abbas de Tbapolcza
eosdem Stephanum et Andreám Baryws non de pro-
prietate earundem terrarum , sed ratione quorumdam
actnum potentiariornm, seminaturarumque vemalium
per depastiones et distractiones metarum terris in
eisdem per praenominatos Stephanum et Andreám
Baryws perpetratorum in dicta Curia Regia in cansam
convenisset , neqne iidem Stephanns et Andreas Ba-
ryws per integram unius anni revolntionem in domi-
nio dictarum terrarum pacifíce perstitissent ; ex quo

317

ei de oportunoremediogratioseprovideredignaremur.
Cuins Bupplicatione clementer exaudita, cum nolumns
quempiam fidelium Sacrae Caesareae et Regiae
Maiestatis, domini et genitoris nostri ob8ervandÍ8-
sírni, bonis suis violenter et qnalicunque sub co-
lore, praeter ius et aequum, privari ; hortamur vos,
et nihilominus auctoritate Caesareae et Regiae Maie-
statis praefatae vobis committimus et mandamus, qna-
tenusacceptispraesseiitibus, et praemisis sic nt prae-
fertur stantibus et sic se habentibus, praefatas terras
et metas ad praedictam Ábbatiam pertinentes, aprae-
missis Nobilibus Stephano et Andrea Bary ws , si et
in quantum anuuum in illis domininm nondnm comple-
verunt, statimet de facto recuperare, et colonis ipsins
exponentis assignare, et eosdem in illis tueri , prote-
gere et defendere debeatis; si quid actionis antem
praefati Stephanus et Andreas Baryws cum praefato
exponente ratione dictarum terrarum habuerint, id
inris ordine et via contra eum proseqnantur. Secus
non facturi. Praesentibusperlectisexhibentirestitutis.
Dátum Linczii 16. Januarii anno Domini 1562.

Pest quarum quidem litterarum dicti domini Ma-
ximiliani Regis exliibitionem et praesentationem No-
bilis Michael Pelyny pro praefatis Nobilibus Stephano
et Andrea Baryws de Banfifalwa nostram similiter
exsurgens in praesentiam, ad contenta ipsarum litte-
rarum coram nobis respondit lioc modo : Quod memo-
ratus dominus Stephanus Szakalynczy exponens prae-
fatae Maiestati Suae Serenissimae ex parte praefata-
rum terrarum Nalay indebitam ac minus iustam que-
rimoniam , in iisdem litteris Suae Maiestatis denota-
tam, porrexisset, sinistreque Suam Maiestatem ínfor-
masset ; quandoquidem eaedem terrae eomndem Ste*

320

díctum ab oríentali, ac silvam símiliter Inke vocatam
a meridionalí , ab occídentali verő fluviam Sayo díc-
tum, a septemtríonali siquídem partibus silvam poBses-
sionis Petthry símiliter Petthry nomínatam , ac íntra
veras metas eiusdem possessíonis einsdem Abbatiae,
et per conseqnens iam fati domíni exponentis Nolay
vocatae, in Comitatu Borsodiensi existentis adjacentes
per jobagiones et incolas eiusdem possessionis Nolay
seminibus vernalibus, utputa hordeo, avena , lenti bus
et peponibus inseminatas, ad numerum 150 iugerum
se extendentes, cum iumentis et pecoribus ipsorum per
eosdem illac impulsis , partim depasci , partim verő
deculcari et in nibilum redigi fecissent. Hís non con-
tenti iidem Stepbanus et Andreas Baryws circa idem
festum Beatorum Viti et Modesti similiter proxime
praeteritnm pecora et iumenta jobagionum et incola-
rum praescriptae possessionis praefati domini expo-
nentis Nolay vocatae ab aquatione in dicto flurio Sayo
in contigua vicinitate praefatae possessionis Nolay
defluenti, nec non et ab usu et pastione liberae terrae
nyomás vocatae praedictos colonos atque incolas
praedeclaratae possessionis Nolay pohibere coepis-
sent, prohiberentque etiam modo. In quibus omnibus
praemissis iidem Stepbanus et Andreas Baryws, demp-
ta violentiae poena, miseris jobagionibus et incolis
ipsius domiui exponentis plus quam in valore quadrin-
gentorura florenorum damni intulissent, inferrique fe-
cissent potentia mediante , in grave praeiudicium et
damnun ipsius domini exponentis et praefatorum jo-
bagionum suorum valde magnum. Et quia huiusmodi
növi actus poteutiarií per quoscunque patrati et com-
missi per nos ceterosque Judices Regni Hungáriáé
Ordinarios in Curia Regia pro quintadecima die con-

321

tinne , etíam extra terminos octavales discnti debent
et adindicari ; pro eo vos hortamur, et nihilominus
auctoritate Regia, qna fangimur, serio vobis'^commit-
timus et mandamus, quatenos praesentes litteraa
nostras memoratis Stephano et Andreáé Baryws per
vestmm hominem pro teBtimonio fidedignum exhiberi
et praesentarí faciatis ; qui si personaliter [reperiri
potenint,bene quidem; alioqni de domibos habitatíonnm
sive solitis eorum residentiis idem homo vester ad-
moneat eosdem, dicatqne et committat eisdem verbo
nostro Palatinali, ut ip8Í qnínto decimo die a die ex-
hibítíonis praeBentium , et admonitionis exhinc ipsis
fiendae computando, personaliter velperprocnratores
eomm legítímos coram nobis in dicta Cnria Regia
comparere módis omnibns debeant et teneantur, rati-
onem de praemissis redditori efficacem ; certifíca
eosdem ibidem , nt sive ipsi termino in praescripto
coram nobis in dicta Cnria Regia compareant , sive
non, nos ad partis comparentis instantiam idfaciemns
in praemissis, qnod dictaveritordo jnris; etposthaec
hninsmodi exhibitionis, admonitionis et certificationis
seriem, cnm admonitomm certificatommque nominibos
terminoque assignato, nt faerit expediens , nobis sno
modo amicabiliter rescribatis. Secns non factnrí. Da-
tnm Viennae die Dominico proximo post festnm Visi-
tationis Beatae Mariae Virgin is anno Domini 1560.
Nos itaqne mandatis et amicabilibns reqnisitioni-
bus Vestrae Spectabilis et Magniíicae Dominationis
in omnibns , ut tenemiir , obedire volentes, nostmm
hominem, videlicet Magistrum Andreám de Knr est,
Rectorem Altaris Beati Andreáé Apostoli in hac Eo-
clesia nostra Agriensi fnndati, ad praemissa saöinfl
íideliter exequenda nostro pro testimonio fided

MOBUlf. BUVO. HI6T. SCBIPT. ZJl. 21

922

doximus transmittendam ; qoi tandem ezinde ad nos
reversus, nobÍ8 8ub juramento retnUt inhuno modnm:
Quomodo ipee fería aexta proxima pOBtfesttUBtiDeool-
latíonjs Beati Joa«nÍ8 Baptistáé noYiter transaotum
praeterita, ad faciem po68euioni8 Sole&a voeatae
canfieqnenterque curiae et domuB .nobüitaria dic-
tomm Stephaoi et Andreáé Barywa ibidem in CJomi-
tata Borsodiensi existentis habitae acceasÍMet, dio-
tnniqne Andreám Baryws ibidem pereonaUter repe-
rÍBset, eidemqne ibidem personaliter , Stephano yero
Baryws absenti ut praesentí, medio eiuadem Andreáé
Baryws, litteras praefatas Vestrae Spectabilis et
Magnificae Dominationis exhibitorías , admoBÍtorias
et certíficatorias exliibuisset et praesentasset admo-
nnissetqne eosdem ibidem, dixissetque et commisisset
eisdem ibidem verbo Vestrae Spectabília et Uagni-
)lcae Dominationis Palatinali, nt ipsi qnintodeoimo die
a die exhibitionis praesentinm ipsia modo praemituso
factae, compntando personaliter, vei per procnratores
snoB legitimos, in Curia Regia coram VestTa Speeta*
bili et Magnifíca Dominatíone comparere debeaat et
teneantnr, ratíonemde praemissis redditnri efficacem;
certificando nibilominns eosdem ibidem , nt aive ipsi
termino in praescripto coram Vestra Speotabili et
Magnifica Dominatíone compareant, sive non, eadem
ad partis comparentís instantiam id faciet in prae-
missis, quod juris dictaverít ordo. Seriem itaqne hn-
insmodi exhibitionis, admonitionis et certifícatíonis
cum admonitorum et certificatornm nominibns, termi-
noque assignato, nt est expediens, Vestrae Speotabili
et Magnificae Dominationi suo modo amicabiliter dn-
Ximns rescribendam. Datnm tertio die diei exhibitionis

828

admonitionis et certificatíonis praenotatarnm , anno
Domini anpradicto.

Unde no8 anditia procnratornm ambanim par-
tinm praenotatarnm propoBÍtionibus, allegationibafl et
responsis hínc iude coram nobis factis, litterisqnetam
praefati domini Maximiliani Regig praeceptoriis,qaam
yidelicet praefati Capitnli Agriensis exbibítoriis , ad-
monitoríis et certificatoriis, nobis modo praemisBo in
jndicio praesentatis, lectis et sane intellectis ; qaoniam
ex tenoribus earandem litterarnm dicti Capituli Agri-
ensis praefatnm dominnm Stepbannm Szakalynczy Ab-
batem de Thapolcza annotatos Stephanam et Andreám
Baryws ratione et praetextn dictamm terrarnm ad
praefatam possessionem Abbatiae praedictae Nolay
YoCatam pertínentem in Cáriam Regiam vocasse, et
in cansam traxisse, snfiicienter informabamnr ; qnod
antem dictns dominns exponens Bniqae officiales intra
niiiuB anni spatíam per exmissionem dicti nnius aratri
ab nsn et dominio earundem terrarnm litigiosamm
dictos Stepbannm et Andreám Baryws prohibnisaet,
nec ipsos annnm integmm in earnm dominio exple-
▼igae permiaisBet, pront dictoa Joannes Czyko offici-
alis dicti domini Abbatia exponendo coram nobiarefe-
rebat, id nobia non pro snfficienti evictíone et excln-
aione de terria ipaia &cta, qnandoqnidem terrae ipaae
etíam ad praeaena prae manibna dictomm Stepbaoi
et Andreáé Barywa baberentnr, repntandam yideba-
tnr, litteraeqne praefati donúni Maximiliani Regit
Natbay, et non Nalay , pront seribi debniaset, eonti-
nebant; qno aolo Titio conuniaao praeaentia cansae
reviaio et proceasna invalidarí potoiaaet Ideo caoais
et ratíonibna ex praemia»a nos eanaam ipsam per
dictaa partea in praef ata Cnria Regia motam et ii*

21»

324

LXXXXIV.

i> 9 m __» _ »

Heri qmm ad Maifutatem Yettnun

■críbere de praetentibn Tarcann
tüiBS, redditae aáhi aaat ehiadoa Iittenie Xn. die
flieoaia Febmarii Prága datae, faercqae admodam
apportaaae, qaod inter aKa clementísaime ad me per-
acripta illád etiam attalemnt, qiiod de FraaciacoHor-
wath 8dre cnpiebam. Nam qnam rea Agnenak iam
omnino praefectoa et procuratorea expetat hotob, ag-
gredi nihil poteram, donec de eodem Franciaeo oo-
gnovissem qnod volebam. Et qnia Joannea qnoqne
Zaberdinns moratnr me^ qnod git in castria cnm do-
minó Zaj, adhnc est mihi nonnibil différendnm ; non
tamen interím omittendnm, qnin per internnntioB fidei
aecretioria ntrínsqne animnm explorem , et cnm iUis
transigam omnem rationem, qua assnmi et promoverí
mihi debebnnt ad hoc officium ; ne postea , nbi enmt
collocandi, qnicqnam morae committatnr.

Qnoniam antem plnrímnm expedit, nt illi qnoqne
dnoenti eqnites, qni a Camera pendent habeant dnos

825

dnntaxat capitaneos, viroB Catholicos , qni mihi cam
ii8 aliis dnobus et a consilio eBsent, et relí^o maiore
praesídio saepiretar, BÍcqne validins cohiberentor
temerarii, qnando iidem capitanei omnes mecnm tam
de religione, quam de aIíÍ8rebu8ÍdemBentírent,neqiie
curarent eBse populares, ut praesentes cnrayemnt;
consensnm Vestrae SacratisBÍmae MaiestratÍB vellem
mihi clementer concedí. Qnia ii qninqne, qui modo
illÍB, inquam, dacentia eqaítilmB praeBnnt, et religione
Bűnt depravata ; et tam parvuB numeruB eqnitum tot
capitaneorom dnctu rectns, nihil fere ad propoaitiuii
facit, qnia nullns eornm buo faBtn et volmitate caret í

Ad Iprovisorem autem quod attinet, nequaqnam ]

ntile e8t, ut in hoc loco ex dnobuB praefectíB poBset |

altér et rei militarí, et adminÍ8tratioDÍ proventnam f

rite 8ati8facere ; quod utrumque officium exigat totóm
hominem, proviBoratuB autem et tricipitem ; adeo res
familiarÍB AgrieusiB magna sit et magnae cnrae.
Quapropter de hoc etiam érit cogitandum, curan-
dumque, ut huic quoque ofScio qui praeficietur, homo
8it GatholicuB, neque alio fungatur ofiBcio, quam pro-
viBoratus boIo, videlicet in percípiendiB et diBpenaan-
dia proventibus. Ex quatuor autem equitum quadrin-
gentorum capitaneia duo habeant in oppido mauBÍo-
nem, ibique aBsídne pro offício auo excubent ; duo
verő reliqui in arceaint^et altér interiorem, altér exte-
riorem inhabitet, quod factn anmme érit necesBarium.
Nec omncB aliud curent, quam arciB cuBtodiam, et
ditioniB eiuB tutelam. Quae diBtinctio bí MaieBtatí
Vestrae CacBareae probabitur, de eo quoque clemen-
ter edocere me dignabitur.

Ceterum opportune quidem et cataphracti com
peditibna Germania decreti aant, qui suppetiaa ferwt

526

dominó Zay contra TraasÜTaiuim; et in SlftTom% in
Croatia, atqoe apnd Dannbinm ratío constítnta est,
qna Paasa Bndensis detineator, qnonunna ipái dcMnino
Zaj nltra Tibiscnm molestos esse possit Rea tamen
nnnc maximé postolaret, si iam et delectos iati ades-
sent, et Magnificos dominns Palatinns prodiret' Ho-
stes enim dieboB proximis, qnnm dintíns foissent in
qnodam apparato, congregarentorqne apnd Zolnok,
et diceretnr, quod Paasa qnoqne esset cnm eia {hto-
fectaros, neo ideo Bcirí posset, qnonam cogitarent, et
interim saepins etiam fingerent, digredi sese ad prae-
sidia sna, cnrnis coactos remittendo, et eiudmodi aUa
rei gerendáé necessaria negligendo, qoaeprínsmagna
soUicitadine expediebant; die tandem XXllI. et
XXIV. mensia proxime praeteriti plnríbna ex loeiB
apnd idem 2iOlnok snbito concnrsn ancti, XXY. cnm
dnoentís canribns plebeis, tegetibns intectis, Tibiscnm
transíernnt, constiternntqne apnd castellnm Bála
Zenth Myklos, maíores copias, nti dicnnt, expectantes
cnm X Zangzacchis et ipso Passa, qni XXXV tor-
menta bellica secnm esset habiturns. Et licet affemnt
exploratores nostri, Passam Pesto motnrnm ; omniao
tamen non affirmant, expeditioni hnic interfntnrnm,
Bed a Tibisco reditnmm.

Nos hic tanto apparatu Bollicití, non pamm me-
tnimuB hi8 no^trÍB partibns, qnnm de Gbaat, Zixo, et
de qnibnsdam aliÍB locis intra Agriam, Dyosgier,
Zenderew et Tokay percontarentnr ; praeBertim absen-
tibuB dominó Zay, et dominó Bebek, CaBBOviensiqtie
praeBÍdio. Jamque in excnbÜB eramns, eo inBtmoti
apparatu, qno potuimuB ; admonitÍB etiam yicinia om-
níbne, nt nbiqne vigilaretnr, qnia in Zolnok^ looo
4|«ICÍU et Bine incolis, tantnm nnmernm eqnitutt áku

3S7

manere neqnaqnam posse coiistabat; esseqQe necesse,
ut in partém aliquam 8igna moverent Verum póst-
qnam Tibiscnm traiecerunt, etiam faciliore conieGtura
snmns, qnid Bint moliturí, qnando Transilvani qnoqne
dicantur non cum contemnendo numero e^risae
tímendum est dominó Zay, et qni ad fidem Vestrae
Caesareae Maiestatis rediemnt. Ideo matarandae
essent omni celeritate cataphractornm et peditnm
snpramemoratorum Buppetiae, ne post BncceaBns tam
felices iidem domini Zay et Balassa cogantar snccam-
bére. Qnnm etiam illnd est valde metnendum, ne
Tarcae Debrecinii erigant castellnm, qnod din ainnt
eos meditari, affirmantqne etiam exploratores nostri,
magnós de hoc inter eos circnmferri sermones. De
qno qnnm iam ipsnm dominnm Zay bis fecerim cer-
tiorem, et monnerím, nt circnmspiciat, qnid facto opus
érit, dum si Vestrae imprimis Caesareae Maiestatis
fnerít inssns imperio, nt praeripiat hostinm consilinm,
praeclare admodnm enm einsdem rebns hac expedi*
tione agetnr. Qnia si qno casn hostes eo oppido poti-
entnr, imposito illi castello, hac nnica occasione actnm
érit et de Ginla, de de Transsilvania, et de Maramo-
rnsio, ac de totó reliqno Tibisci tractn, hisqne nostris
partibns. Res itaqne qnnm sit nu>menti ma^mi, qnae
nnnc versetnr in medio, qnaeqne omnia in Vestrae
Caesareae Miestatis par snnt rednndatnra commo-
dnm, si potins eins anspiciis emnniatnr et occnpetnr
Debrecinnm, qnam hostinm; Maiestas Vestra Caesa-
rea dignetnr clementer 'snpramemorata anxilia inbere
matnrare, serioqne his incoeptis felicissimis operám
dari, ne si cessabitnr in tam cnrsn prospero, panlo
post inclementiores adversarios nnacnm Tnrcis ha-
beamns.

Ne autem illnd qnoque MaiestaB Vestra ignoret,
qiiid hio agatnr mecum, post díscessiim dominornm
meorum collegaram, apad hos sedactoB de tragoedia
a iqua nihil est, quod metuat magnopere ; veram ex-
cepta praesentia concionatoríB haeretici, et eoniora-
tione militam Tel in minima parte nondum dissolnta.
6ic et ego me rebns, loco, et tempori accomodo, cum
dexteritate qnanta maxima et ingeniosisBima posBim ;
et exiBtimationem et anctoritatem retinendo, tantnm-
qne premendo et flgendo veatigio, qaantnm videar
dim decore me et cum dignitatemea conaistereposBe;
nt et militeB, et ceteri omnes metaa biü officii non
excedenteB, ip8i qnoque pari artificio videntnr sese
hnic modo accomodare, idqne revera, donec aecna
MaieBtaB Veatra Gaeaarea de re deliberet. Et tameta^
cor adveranm me non habeant aincemm, vei solina
religionis canaa ; qnnm neqne meam, hoc eat Gatholi-
cam admittere velint, neqne eam ipse illia concedam,
qnam ingresai annt, et cuina cansa peccare Maieatati
Veatrae non dnbitaverint : aimnlant tamen ac diaaimu-
lant mecum, nt cnm ipsis ego. Yernm aummotia, vei
aaltem emendatia nonnuUia pancis, nti aliia meia pro-
xime indicavi) non admodum laboraremna cnm ceté-
ria. Qnamqnam vix aperem poBBibilefntnmm, nt revo-
centnr ; qno et maiore et celeriore cura Veatrae Cae-
aareae Maieatatia snccnrrendnm eat hnic et loco et
Eccleaiae, qnía popnli hnína cormptio non eat parva,
neqne parvo negotio ad aanitatem reduci poterít
Eatqne opna aolius Veatrae Caesareae Maieatatia
mann, qnando non alio nitontnr praetextn ad perma-
nendnm in obatinatione hausti dogmatía, qnam deatitn-
tione buins confinii ; qnaai non Dena cnatodiret civi-
tatem, aed ii, qui advigilant illi.

S29

De BlaBÍo Kewn iam ad plenam habeo, veniam-
que humillíme peto, quod diligentíuB pro eo instíte-
rim ; ignarns omnino, qníd tegeret sub cortíce. Spera-
bam tamen, non inatílem főre, qnam sít Catholícus,
et cognatuB domini Thnrzonis, vei in oppido altemm
gerere capitaneum. Sed Vestrae Gaesareae Maieataős
fiat volnntas ; quae üt de rebuB et ministris Bniaplnra
Bciat, ita et melioa indicare poBsit De Ryma quoque
Zombot Tarcae BÍlaemnt, ad alias occaBiones con-
verBi. MonendaB tamen érit dominuB Bebek, ne mi-
BeroB illos oppidanoB vexet, damnisqne af&ciat : qunm
proximi etiam mmoreB, qni de mnniendo illo oppido
fnemnt Bparai, non aliande canBam Tnrcae BnmpBe-
ránt, qnam ex eo, qnod domínnB Bebek in eoBdem
oppidanoB dnrioB quiddam perpetraverit. Eamqne
canBam etiam in posternm haud dnbie proBeqnentnr,
niBi idem conqnieverit a miserorum ininrÜB. Locns
antem ille qnantnm Bit opportnnuB ad enm tractnm
a fli endnm, qni in ScepnBinm, et CaBBoviam nBque
diBtenditnr, non deBnnt iBtic, qni MaieBtatem Vestram
CaeBaream commode potemnt informare. Qnam Dens
OptimnB MaximnB din incolnmem et felicem conaer-
vet. Datnm 2. Mártii 1562.

HnmillimnB Agriensis.

330

LXXXXV.

[■axníiián eseh királynak Veranesies Antal.

56i.mart.ii. Sacra ac Sereniasima Maieatas Begia, domiiie
domine Bex et Prínceps mihi aemper elementisaime.
Post fidelinm et perpetaornm servitioram meornin in
gratiam Sacrae Yestrae Begiae Maieatatía hnmnuUí-
mam commendatíonem. Nnntíi Jo« filii '^), qoi aoUioi-
tant FasBae Badensis anxilia, trea Bnnt, Paulns Baky^
Volphgangns Bornemizza et Matthaena Nagy. Qoi
dicnntor etíam XX millia florenornm eidem Paaaae
attaliase, qno £acílÍQS ad aaccorrendam illí indnd
poBsit; habentque in mandato, nt ai Passa moveri
volnerít, ii trés yiri sint ei itineris dactores.

Cetenim qirom post hos cursorem quoqne.idem
Jo. filins, nomine Radicz BoByth ad Paaaam com
litteris duntaxat destinasset, quas in specie comintei^
pretatíone sna ad Maiestatem Vestram misi, hnnc
nostri qaidam milites XII. huina menais nltra Tibia-
cnm in pago Camanoram Karczal Wyzalaas inter-
cepernnt, et huc hodie adduxrnnt Qno dilígentisBime
examinato de omnibus, qnae visa snnt ad boa prae-
sentes motus pertínere, in mandatis aliud nihil babnit,
quam qnod litteris est comprehensnm.

Retnlit praeterea, Jo. filium apnd Coloswarínm cnm
quinqne circiter millibns bominnm reliqnisse, qnos
missnrns erat post eos, qui snnt profligati. Yernm

*) Értetik Zsigmond János erdélyi fejedelem , Zápolyai János
királjnak fia.

381

andita eorom clade, desiisse enndem ab ea sententía ;
et iam nóvum comparare exerdtum, anxilioqae Tur-
cas 8olUcítare.

Ad hos antem, qoi fuerunt caesi, quod attinet, ait
octo millía hominum fuísse dncibus Stephano Bathori
a Somlio et FrancÍBco Németh; nostros ad quatuor
millia non accessÍBse, plnres tamen tribns. Quamque
ad castellnm Hadad, quod iam hostes expn^averant,
in acie utríque ad conserendas manu8 ordiniboB dis^
positis conBtitíssent, iidem hostes plebeorum copias
in fronté directas primo nostrorum incursui oblece*
ránt, ip8iquimilitareserant,'iis in tergo se collocave-
rant, indicio, ut aiunt, páram militari ; qnia nbi con-
currerunt, plebei vim et virtutem nostrorum, qui con-
traria ratione cohortes suas instituerant, non sustinue-
runt, sed ea victi ac fusi, subíto prímoque impetu
fugerunt. Ibi duces, et qui militari numero erant^
frustra hos a fuga, et clamoribus, et hortatibus^ mi-
nisque inhibentes revocantesque in hostes, ipsi quo-
que aeque suis ac nostris sibi imminentibus moti, et
protrusi loco, fugám capessere, victoriamque nostris
dare coacti sünt.

Hanc rationem huius conflictus retulit nobis is
tabellarius, addiditque, et caesorum fuisse numerum
maiorem multo, quam pro utriusque exercitus magni-
tudine, et ex suis supra millesexcentos captos, vulne-
ratisque et ducibus ambobus, et prope magna ex parte
reliqua multitudine, quam ad duo milliaria Hnngarica
insecuti sünt. Revocatis tandem lassitudine ad con-
flictus locum cum captivis, vexillis, tubisque ac tim-
panis, castris quoque fuere potiti. In quibus praeter
tentoria adhuc stantia, et bombardas supra viginti
maiores, minores verő, quas vocamus manuales, ma-

332

gno nmnerOi BoppeDeetileiii eCüun et eoHBeatos bob
exigaot inyenenuit, conctaqiie redegere im pniedmm.
Nec interim vei hóra qmetí dita, ea adbnc ipea díe
directis iB castelhim iam dnppUcatbmacliiiiisbelIicis,
dtrs negotinm deditione illiid aecepenmt. Yktoris
iane diemonbilÍB, et digna coi maiorea, immo xeliqiii
onmea, qoi magna ape conoeptí amit, aaoceaaoadeatiir,
ta&taqne Itaieatatnm Yeatramm fortana ia cona aoo
tam felicí non Bnffocetor, qoando pro bia etiani prí-
mia initiia Tnrca commovebitnr, ai commoveri vofaie-
rit Ideo pro anmma rei commoveatar, modo ilfi nos
non deaimns. Sed haec ego hnmiliter et cnm veaia,
deaiderio magnitadinia felicitatíaqne Maieatatiim Ve-
Btranim, et recnperationÍB ac aalntÍB noatrae patriae.

Nec alía ab hoc ipBo tabellario, nt ab hcnmne
ordinis gregaríi, et lannginis primae, ac Raaciani
generÍB, aBseqnnti Bnmns, qnam qnod pára Tranaail-
yanomm maior ac melior intra ae mnasaret, qnod
neqnaqoam cBBent in provinciám Tnrcas admiaaorí;
esto qnod quidam contrarinm molirentnr, ntqne eos
accerserent, disBidio magnó inter seae contendentes,
qnodqne id tam perniciosi conBÍlii de ímploranda Tnr-
camm epe in Micbaelem Chaky, qui Buperiore anno
ad MaieBtes VeBtraa orator venerat, potÍBSÍrnnm tor-
qneretnr, pnbliceqne de eo iactarentnr qnerimoniae,
et proteBtationeB fierent ab omnibns, qnicqnid adverBÍ
ex hoc accidÍ8Bet ei provinciáé, id ipBi Boli anthori
impingeretnr.

Qnae tametsi, clementÍBBÍme Rex, videantnr non-
nihil exercítui noBtro Bnffragari; qnia tamen mnlti
pndore etiam ac méta dncti cogentnradeBBeilliinveni,
verendnm est, ne denno maiore nnmero consargant,
praesertim si Tnrcae qnoqne acceBserint, et bifariam

noBtri tam pauci, a fronté TranBBÍlvanis , a terg^

TurcÍB obBÍderí, arctarí, oppngnariqne incipíent. Ideo

amore Dei^ clementÍBBÍme Rex, matorentur dominó

Zay et Balassae decreta iam G^rmanoram et Bohe-

mornm anxilia. Quibna 8i plores Hong^ari qnoqe anm*

mittentur, qnod momentnm praesentíB occasíonis de

Transsílvania et ea parte Hungáriáé recnperanda,

qnae Tibísco clanditor, magnopere videtnr postnlare,

admodnm sane praeclare enm Maíestatnm Vestrarum

rebuB agetnr. Id qnod eo magis EaBdem sednlo facere

pntandnm est, qnando et de Magní Tnrcae obitn, ao

de Regno Zelimi eins filii, ramor qnidam apnd nos,

nescío nnde ortns. circnmferrí, et Passa maiore^stn-

dio apparatni operám dare inceperit, credo, motnm

partim eins provinciáé pericnlo iam |non mediocriter

manifesto, partim etiam terrítnm triplici mnnere, qnod

ei ainnt a Príncipe sno recens esse missnm Constanti-

nopoli ; trés nimirnm hastae, trés mncrones, et trés

sagittae, cnm eo nnntio , nt matnret Jo. filio snccnr-

rere ; cnmqne nna cnm Transsilvania, nisi protexerit

eam et defenderít, sciat se his telis confossnm irí.

Haec a nostris exploratoribüs habnimns. Qnae verane

an ficta sint, nescio ; affirmarnnt tamen, Passam pro-

pidiem promotnmm signa, proditnmmqne, et in ca-

stris concessnmm. Qnare et istic Passa serio distinen-

dns érit, et dominis Zay et Balassae snccurrendnm.

Res enim eo iam provectae snnt, ut nisi ad finem

usqne cnm dignitate et virtnte prodncantnr, honestins

cessnrnm erat, auspicatas non fuisse. Et qnialateiam

omninm fidelinm Maiestatnm Vestrarnm videntnr

palám erecti esse animi ad omnia maxima, omnino

proseqnenda est victoria.

Ut antem nos etiam hic tntiores simns, dominns

334

Bebek^ neado la VMtm, aed oerte decnuunm mearnm
▼idnim, rapplico expediatiir bae et títo^ qmm tam
eonfiniam snie ipM peridiUtnr. Nm etiam afii magÍB
ammi liabebimim, si ipse aderit ; quandopneterilfami,
ábaente dominó Zay, aliiim qnem habereBmi pollen-
tem Btndio militari, non yideo.

Rdiqanm e&t de hoc Jo. filü tabelluio. De qno
qnid Mmeistas Ye&tra Sacra fieri ioaserit, nuuidatnm
exspeeto; Yinctom enim ferreo eompede cnstodiri
faeio. Etqniadominns etiam Zay inter capitiToa, qnos
retinniBse didtnr, habét ad qninqne vei sex yíios prí-
maríae oonditionis et existímatíonis, hnmillinM pnta-
rem, significandnm üli esse, nt eos ad aliam Maiesta*
tnm YeBtrarnm deliberationem haberet apud ae snb
firma costodia, ant Viennam mitteret; quaadoqmdem
poterint fortasse qnaeppian arces eoram liberatione
recnperarí. Nec prsetermitto creberrimis litfeeris do-
minnm Zay edocere, qnaeconqne de Passae apperatu
motnque qaotidie fenne ad nos perferantnr, qno cir-
enmspectins rem gerat, consnlatque et Maiestatom
VeBtrarom dignitati, et Balati tam Buae, tnm exerdtns
Bibi demandati. Dens Optimos Maximns Sacram Ve-
Btram Regiam MaieBtatem diaBtÍBsime ineolnmem et
felicem Bcrvet Agríae XIIII. Mártii HDLXU.
EiüBdem VeBtrae Sacrae Regiae Maiestatís

Benritor snbiectns et obedientÍBBimnB
AgrienBÍB.

Kívül. Sacrae ac SereniBsimae Regiae Maiestati
Boemiae etc. dominó Regi et Prindpi mihi semper
dementÍBBimo.

886

. ' . ;' ...... • r .,

. J • : I ,

^ Ka«sa vwos WZ(»égé

•«.. :': j;:-'>!Í '•}/•■". í:jí*jv f\\í.\\/j\--^'i \:v:\i^^\ rrAU) 'a.Á^.k-'^i

Becordamii^i: vogi |11í?i8í t]::^ai8i^etij(>«Í99 qn^m ftnoQ ;pcaef

terUo i&^ ma^da^iQ /Sf^^^e Q^s^i^e^e Mftie^tatíni 40r

auni ^03tri<c}emeütÍ9BÍmi^ ui^^ Majettiiee^dpis^mQ

Joanne Petbew/ de co}l^tífffi^ aq^iUiuriiii)^: A&i^i^^

pro ratione orgentis neces8Ít9tia«r$ipiJ^úítf8:Agri9]ir

sis Yobiscum feeeraqinarfjid qupd nunc tanta neceBBÍ-

tote iKm ioBtante a ycfbiBQoja.ex^imud. Terűm quia

hac ípsa bora e;i^ vaiiis Jocáa per fidoi exploratores

nostroB accepimus, quod PaBBa Bndensis cum valido

exercitn Be ex Btatione Bua. in qaa per hoB dieB com-

moratuB erat, omnino movÍBBet, nou tamen Tibiscnm

traiiceret, sed relictiB bombardÍB et gravioribuB Barci-

nís, cum levi tantumm(ido armatúra iter cBBet ingreB-

BUB, eo nimirum animo, ut expeditíonem iatam, aut

veriuB castellum ÖBat, nobis valde vicinum, aut ver-

BUB Fülek, quo penitiuB partes iatas BuperioreB, vei

haB nostraB inferioreB permeare poterit, in graviBBima

depopulatione couBumet; ideoBcientes nos omneB, quod

ín praeBentia nullae expeditae copiae; in hÍB partibuB

Suae MaieBtatÍB ín promptu BÍnt, quíbuB hoBtíum

multitudini reBÍsti posset, et haec ímminentia pericula

evitari, vob magnopere petimus et hortamur, ut pro

communi reipublicae salute defendenda et conBer-

vanda, velítÍB uníverBOB famíliareB et Bubditos veatros

836

ad capessenda arma cogerei et aine omni oanctatione
vestras cnm alianim cívitatnm viribua coniungendo,
et in ordinem redigendo, celeri itínere yerBoa hoatem
imminentem producere, ac qno proprÍDgoiiiB licebit, ad
has partes progressns snoa facere, nt nbi nrgens
necesBÍtaa postnlaverit, commimibna viriboa, Deo Al-
tíasimo duce , parati valeamns conatíbna hoatíum ob-
stare. Dnbinm qoidem non est, 8i THireae noatroa in
arnŰB eaae cognoverint, adversamqne sibi ipaia adem
intentatam obbo, senaerint, qnin ab incoepto aeae oon-
tineant et deaistant. Ne itaque voa hnic tam necea-
aariae expeditioni pnblico bono vestriB Tiribua deeaae
velitia, itemm vob hortamnr, et bene valere cnpimns.
Agriae 20. Martü 1562.

Antoiűns Verantin
Episcopns AgriensiB, GomeB perpetnns
BorBodienBis et HewessienaiB mp.

LXXXXVII.
laxmílián cseh királynak Verancsics Antal.

S6i.m«rt26. Sacra et SereniBsima MaiestaB Regia, domine
Rex et Princeps mihi semper clementi8sime. Post
fidelinm et perpetaorum servitiorum meomm in gra-
tiam Sacrae Vestrae Regiae Maiestatis hnmillimam
commendationem. PasBa Bndensis die mensis hnius
22. TibiBcnm traiecit, qunm ante bidno gentes, qnaB
ducit secum, tranBmitti diu noctuque vado non ceBBante
curavisset, castriBque ultra Tibiscum ad ipsam fere
ripam inter Zolnok et Zonda pagum poBitis, ibidem

337

tridnnm , postea apud Fegyvernek biduum commora-
tU8, iam Debrecenium versus progreditur. Idque tam
lente , ut nequeat coguosci facile , quo omnino ire in-
tendat. Qnamquam rnmores siut constantes , tempuB
illum simili mora extrahere, dum et Transsilvani pro-
deant , et Themeswariensis Passa cam adiacentibaB
sibi Zangzacchis consequatur , quum adhuc vix ha-
beat secum tria millia hominum, praeter agrestem
tnrbam , quam cum curribus magnó numero trahit ;
hisque dum incedii^^ latéra copiarum stipat, castraqne
communit, quum in stativis fum diurnis tum nocturnÍB
ágit. Nec interim ulla ratione verum íirmumque eiuB
consilium assequimur. Plures (ámen aiunt , quod ini-
tio omnium quaeret nostrum exercitum , quodque Giu-
lam potissimum Becundo loco ab hac pugna tentabit,
bí eam vicerit. Haec de Passa et de conatu eius nunc
Uabemus. Budae verő, Pesthii, Filekii, Uathwani, Ze-
chyeni et Zolnokii perexiguum admodum ubique prae-
Biduum reliquit. Quo magis iam tempus esset istinc
agendi aliquid , quo et citra et ultra Tibiscum eidem
Passae negotium daretur, iniicereturque sollicitudo,
praesertim si delectus quoque Germanici ac Bohemi-
ci vires maiores maturarent in castra, animique do-
mini Zay et domini Balassae erigerentur , possentque
etiam non quaesiti a Passa ipsi Passae occurrere.

De nobis hoc possum scribere, quod quia omnes
nos, qui hid praesimus fíníbus, viros militares paucis-
simos habeamus, Comitatus et agrestem plebem, una
cum Blasio Keun exivimus ad vigilandum , quantum
poterimus invigilaturi rebus nostris, ne quid adver&i
inopinato in nos incurrat. Alioqui etiam experturi
aliquem hostilem locum, communicato consilio etiam
cum dominó Jo. Balassa , si occasio tale quid osten-

MONUM. nUKG. KIST, — SCBIFT. XIX. 22

338

derít, qnod BÍne periculo experiri poBBimns. Qaoniam
tamen in plebeis armís nec víres snnt, nec Bpes multa
victoríae ; hnmillime Bupplico, dignentnr Vestrae Sa-
cratissimae Maiestates hnc ad nos etiam respicere
clementer, et quidem mature, quum ita Agría propin*
qna sit periculo, atque Giula, et quívis alíus finitimus
locuB, periclitemurque eo etiara magis , quod et pecu-
nias habemuB nullás , et contríbutio horum Comitatn<
um recens huc addicta parum succedat , praesentibus
motibus impedita. Dígnetur itaque Maíestas Vestra
Sacra clementer ísta altius expendere, etiamsi ego
modestius ínsto. Quoniam profecto egena Agria est,
nec decimae ad rationem Maiestatum Vestrarum ad-
huc ab administratoríbus suís persolvuntur. Quicquid
aliud de progressu hostium consequetur , mature suís
temporíbus ad Sacram Maiestatem Vestram scribere
non praetermíttam.

Passa autem quum ad Tibiscum versatur, quas
litteras dedít ad alterum praefectum meum Stepha-
num Zoltay , quasque ipse illi rescripsit authore me,
misi eas cum his ad Maiestatem Vestram Sacram , ut
clementer ex eo intelligat gentis vafriciem. Putoque
eodem exemplo ad Maiestatem quoque Vestram illum
scripsisse. Sed non est fides ei adbibenda. M ilitaris
dolus est , quum quis duos hostes habét , pacem et
amicitiam cum altero pacisci , dum oppuguat alterum ;
illi tamen non parsurus, ubi hunc vicisset. Ne itaque
desínt Maiestates Vestrae huic exercitui suo. Qui si
de Passa triumphabit , quod faxit Deus, ut de Trans-
silvanis; vix potest eloqui. quanta accessione res Ma-
iestatum Vestrarum non in Hungária solum, sed
etiam in totó őrbe , potissimum apud eos in Qerma-
nia, qui Maiestatibus Vestris nonnihil videantur esse

339

ÍQoffíciosi atque contrarii, cumnlabuntur et efferen-
tur. Siu quid secus acciderit , haud dubie maxima at-
que fortas8Í8 etiam ultíma clade res noBtrae proBter-
nentur , existimatioque etiam Maiestatum Vestrarum
minnetur. Quod hnmillime et cum venia, immo etiam
ex ingenti amore dico , quo pro fide et aflfectu meo fe-
licitatibus Maiestatum Vestrarum afíicior. Quas Deus
Optimus Maximus perpetuo gratia sua complectatur
et incolumes servet. Agriae 26. Mártii 1862.
Eiusdem Vestrae Sacrae Regiae Maiestatis

servitor subiectas et obedientissimus
Agriensis mp.
Kívül. Sacrae ac Serenissimae Regiae Maiestati
Boemiae etc. dominó Regi et Principi mihi semper
clementissimo.

XCVIII.
Kassa város (anáesáDak Veraocsícs Antal. '^)

Prudentes et circumspecti domini, amici nobis i5C9. airus.
honorandi, salutem et nostri commendationem. Credi-
mus dominationibus Vestris constare, quanto cum
exercitu Passa Budensis cum Temesvariensi Passa,
contra gentes Suae Caesareae Maiestatis, domini no-
stri clementissimi , ultra Tibiscum profectus sit, et
cuiusmodi successum Magnifíci quoque domini Joannis

*) Ugyanazon tartalmú leveleket irt Verancsics Antal ugyanaion
napon Eperjes. Bártfa és Kis-Sseben városoknak is.

22*

340

Balassa expedhio apud Zereninm per has dies halm-
erit, de quo magís prospera eTenisse optassemns qui-
dem ab altissimo Deo, üli tamen in onmibiis gratias
agere debemos. Qiiia verő bellomm exitiis Taríi smit
et dubii , si liOdtibuB , qaod ex animo omnes de»deni-
miis, et Demn precarí debemns* praesens expedítio
iűfeliciter saccedat, non tantom iUis partibiis ultra
Tibiscanis bene sperare poterimas eventarain , sed
hi8 quoqne nostris in proximo constitntis. Sin aatem
secos acciderit et hostes victoria potiti regressi fae-
rint , qnae pericnia totas hic noster tractna sentire
poterit , dominationes Vestrae per se cogitare po8-
snnt. Unde nos non mediocriter solliciti de ineolnmi
statn hnins arcis Agriensis, qnae ín ipso hostínm ve-
stigio posíta e8t, et pro hoc tempore pericnloso satis
exili praesidio manita , sabticendam esse yobis mini-
mé censnimus, qnin dominationes Vestras snperioris
transactionÍB de Bnbmissione gentinm ad snbitas et
contingentes hnius loci uecessitates , ex parte ipso-
rum deputata, diligenter et tempestive recordari fa-
ceremus. Quare rogamus easdem magnopere , nt il-
lum 200 peditum nnmerum, qnos Vestrae dominatio-
nes nnanimiter huc expedíturos praefatae Caesareae
Maiestati obtiilerunt, velint iuxta illins limitationis
seriem bene instructos, sine longiori mora, anteqnam
urgeus exitus praesentis belli procedat, hnc Agriam
mittere , ut quando hostem ab ea expeditione utcnn-
que reverti contingat, ne locum hunc necessario prae-
sidio improvisum offendere sentiat , minnsqne aliqnid
adversi in nos moliri audeat. Alioqui enim , si Agria
dominationum Vestramm ope et illorum negligatnr,
qoi necessitatis tempore eam iuvare spoponderint,
bene perpendere debeant , qnibus anxiliis contra ini-

3ál

micorum vires hic secnre resistere posBimuB, Agriam-
que Balvam conservare. Ubi antem, quantum de do-
mínationibas Vestris confidimns, iavare noB gentíbuB
Buis promÍBSÍs maturaverint, optime de Balute patiiae
conBuluísset et Sacrae Caesareae Maiestati gratissi-
mnm obBequinm praestitisse se noverínt Responsum
itaque ab eisdem cito expectamus, et felíciter valere
cnpimas. Ágriae 8. Április 1562.

Antonius Yerantius,

Episcopns Agriensis , Comes perpe-

tnus Hewesiensis et Borsodiensis mp.

XCIX.
Kassa város tanácsának Verancsics Antal.

Prndentes et circumspecti domini , amici nobis 1562. «pr. 21.
honorandi, salntem et nostri commendationem. Litte-
ris dominationum Vestrarnm cognitis, qnantnm et pro
aeqnítate communi, et in favorem earundem facere
debuimus , non praetermisimus, in negotio lionestae
matronae dominae Annae Bódog Janosnee , sororis
Reverendissimi olim domini EpiscopiVaciensis. Nam
praesentibus et Capitnli huius testimonio, et Egregio
Ladislao Petzely, coUega ntpote ipsius Demetrii Ma-
tjUB in ipso Episcopatas officiolatu, iussimus omninm
remm inventarum rationem instam baberi, qnae boc
in loco ab ipso Demetrio Matyus compertae faerint,
easqne reservari integre ad hoc faciendum debitum ;
qnemadmodum de hoc negotio dominationes Vestrae

342

plenius intelligent ab Egregio dominó Joanne Snka.
Quas et bene valere capimns. Agriae21 Április 1562.

AntoniuB Verantins,
Episcopns Agríensis, Gomes perpetnns
HewesienBis et Borfiodiensifi mp.

Kassa város tanácsáDak Veraocsícs Antal.

1562. apr. 25. Pfudentes et circnmBpecti domini, amici nobis

honorandi, salntem et nofitri commendationem. Qnan-
doqaidem dominationea Yeatrae uobis anxilia , qnae
ab ei8dem propter reditnm Passae BndensiB po8tala»
vimuB, submittere neqneunt, habemna dominationes
Veatras excnaatas , nosqne eisdem commendamuB et
easdem bene valere cnpimuB. Agriae die 25. Aprília
1562.

Antonins^VerantiaB,

EpiBcopns Agrienais, GomeB perpetnoB

BorBodienBis et HewesienBÍs mjK

CL
Kassa város tanácsának Verancsies Antal.

i6 62.apr.2«. Pmdentes et circnmBpecti domini, amici nobia

honorandi, Balntem et noatrí commendationem. Litte-

343

ras domiiiationnm Yestrarum pro parte Michaelis
Szabó , concivis earundcm, ín illias causa, quam cnm
Szegediensibus babét, ad nos datas accepimns. Qni
pro aequitate commnui , quam in omnibus indicíis no-
Btris observare solemns, quantum íierí potnit, non de-
fmmus. Quod&í tamen ea ipsa causa necdnm ad finem
perduci potuerit, periculosi Imius temporis, et prae-
sentium tumultuum ratio obstitit; propter quod ip8i
SzegedienBcs culpandi non sünt , bí ob evitanda gra-
viora pericula, eorum huius causae revísio ulterius
differi necessario debuerit. De qua re Vestrae domi-
nationes pleuius ab ipso Michaele Szabó intelligent.
Qnas bene valere optamus. Agriae die 26. Április
1562.

Antonius Verantius

Episcopus Agriensis, Gomes perpetuus

Hewesiensis mp.

ClI.
Kassa város laiiáesának Veranesícs Antal.

Prudentes et circumspecti domini, amiéi nobis i562.mfij. 24.
honorandi, salutem et nostri commendationem. Supe-
rioribus diebus petieramus a vobis 200 illos pedites,
quoB obtuleratis ad requisitionem Sacrae Caesareae
Maiestatis Agriae, in subitis et fortuitis eius perien-
lis ; eosque ipsos pedites , quia tunc suppeditare huc
nobie nequivistis , propter auxilia , quae nuper in ca-
Btra Magnifici domini Zay , Passae viribns obsessi.

344

miseratÍB ; düdc qnod iam PasBa videtnr arci hnic no-
strae Agriensí , quae est totius Regni dypens et pro-
pugnaculnm, imminere , liortamur vob et DihilominaB
etiam vehementer rogamus, velitíB eoBdem peditea
praefato numero, statim bis noBtrÍB litteris yíbís, huc
Agriam bíc expedire , ut .tunc temporÍB inter vos et
CommÍBsarioB Sacrae CaeBareae MaieBtatÍB, Magnifi-
cum dominam Joannem Pethew et AgrienBem EpÍBCO-
pum, commemoratum erat , utque, qnoad hic nobÍBcnm
erunt , necesBaria Bua suBtentatione non deBtitnantor.
Neque id praetereatÍB, nec obaudiatÍB , petimna dili*
genter, bí reipBa Baluti propriae conBulere velitiB ; ma-
ximé hoc tempore , quo ex hac parte videtur illi non
obBcurnm impendere periculum. PaBBa enim Budenflis
traiecto Tibisco, dimisBiBqne ab eo nonnnlliB janitsa-
ris , qni Btativa Bua ultra Danubium, et ab illia locis
paulo habent longiuB , ipae cum quatuor circíter mii-
libuB equitum, ut refertur, prope quotidie nobÍB inter
Szolnok et JaBz-Berenyum, in Bexto ab arcé Agri-
euBi milliari, iuxta amnem Zagyva conaedit, ibique
equiB ad gramina depaBcenda expoBÍtÍB, et currus ma-
gnó numero dedititÜB subditÍB imperavít , et vim ma-
ximam matériáé BulphuriB partim in caBtra, partim
ad Szolnok comportari fecit ; quod utiumque mani-
fcBto cBt indicio, eum conatus aliquoB meditari contra
partém aliquam horum noBtrorum finium; iamque
circumfertur, quod aut TibÍBcum ponté coniunget , ut
faciliuB excurBibuB ultra TibiBcum vacare poBBit, post-
quam tractUB íUob hac obsidione SzathmarienBi latis-
Bime exploraverit et praecognoverít ; aut caBtellum
aliquod loco, rebuB buíb opportuno, opponet Agriae;
praeBertim hoc suo evciitu proximo elatUB, quo nemi-
nem prope in tanto excurBU viderit, qui sese illi obié-

345

cisset proeliique fecisset facultatem, ideoque sic
molitur secure. Quicquid vult , cum nobis prope sub
oculis obversetur, ut insolens hostís; non imme-
rito cogimur esse solliciti de incolumitate loci hu-
ins , quum omuino sine aliqna magna causa is hostís
tam prope nos non consederit Qnapropter nnnc ma-
ximé, existimamns, opus est Agriae isto ípso vestro
anxilio peditum ducentorum, quod nt nobis sine mora
submittatis, quove volente Sua Caesarea et Regia
Maiestate provideamür et instruamur, etiam atque
etiam effiagitamus, rogamnsque summo studio, ne
quid in hoc morae ac negligentiae committatís propter
Sacrae Caesareae et Regiae Maiestatís indignatío-
nem, quum necessitas loci huius urgentissima sit,
estque illi celerrime succurrendum. [Bene valeatís.
Agriae 24. Maii 1562.

Antonius Verantíus,

Episcopus Agriensis, Comes perpetuus

Hewesiensis et Borsodiensis mp.

CIIL
Maximilián cseh királynak Verancsícs Antal.

Sacra ac Serenissima Regia Maiestas, Domine, 1 662. má
domine Rex et Princeps mihi semper clementissime.
Post fidelium et perpetuorum servitiorum meorum in
gratiam Sacrae Yestrae Regiae Maiestatis humilli-
mam commendationem. Ad diem mensis huius XXI.
accepi litteras Yestrae Maiestatis, quibus clementer
mandabat. ut praefectos, qui petitam ex hoc loco mis*

346

8Íonem iam habuerant , hic tantisper in offido detine
rem, donec reposuissem novoB. Quod quia nec me fa-
céré praeterierat, teuui ntrumque apud me , quonsqne
et provisorem nominavi , et transegi cum novis capi-
taneis, iiimirnm cnm Francisco Horwat et Joanne
Zaberdino , dimisBoque interim Glemente Reghy cor-
repto snbita aegritudine , antequam memoratas litte-
ras Vestrae Sacrae Maiedtatis recepissem, sumpto-
que etiam iuramento a Francisco die mensia hnius
XIII. , a Joanne verő XXIII , utrumque domum di-
misi, diemque illis praeíixi decimnm , ut cum totó ano
bellico apparatu Agriam sese conferant; Stephanam
Zoltbay omnino per hos dies mecnm babitnms, ut
cum Valentino Peliny provisore omnibus rebus arcis
intendat , quoad et Franci&cus et Joannes növi redi-
bunt Gapitanei.

Clemens autem Reghy utinam hinc annum ante
excidisset , fortasse non tot turbis laborassemus. Si
ullus alius unquam me mortalium decepit, is ille uni-
cus est, cui incautius et simplicius tantum credide-
ram. Nec sünt pinra litteris modo committenda ; sed
horrescet Maiestas Yestra Sacra, qnum audiet quae-
dam et huius et quorundam aliorum ; profuitque non
parum iucolumitati loci huius, quod et ego tempestive
Agriam redíerim , et res Joannis íilii proximam cla-
dem acceperit. Quas ob causas ne ego quoque ab eo
die, quo veni Agriam, non semel fuerím extra arcem,
adeo me coniurationis huius tam speciosi corticis,
zelo religionis colorati , medulla terret etiam modo.
Sed de his hactenus.

De Turcis nihil habemus tutiora. Hic enim nos
magnopere sollicitos tenent. Nam Passa Themeawa-
riensis Crisio et Mariso flumioibus traiectiB, apad

347

Chanadinum dicitur cum omnibus 8uis gentibus con-
8titi8se; Budensis verő ad Zagyvám amnem inter
Zolnok et oppidum Jaazbrin in septimo a nobis mii-
líario cum tribus (ut habét fáma verior) millibus
equitum custodit, Zangzaccho Albae Regalis et Strí-
goniensi aliisque nonnuUis, qui lóca ci8 et citra '^) Da-
nubium habent, domum dimÍ88Í8. Sed 8ic , ut Bariano
domi celebrato , quilibet eorum denuo iu ca8tra eius
revertatur. Nec adhuc pláne cogno8CÍmu8 , quare hic
in hunc modum haeserit, quidque animo moliatur.

Yerum illud habemu8 ex homine quodam Zege-
dien8i fíde huic loco obstricto, Passam eundem XX.
huius mensis nuntio8 via Zegedini destinasse in My-
8iam ad Beglerbegum Graeciae, illique nuntia88e«
quae et quot lóca Regni hac 8ua proxima expeditione
peragraverit , et cognoverit , eadem quam debilibus
praeBÍdiÍ8 tenerentur. Quumque ad haec ubique com-
meatibu8 etiam laboretur, quod annus proximus nulla
ferme frumenta produxisset, venire maturaret , cura-
rentque una messem hi8 omnibus fínibus adimere, 8ic-
que főre, ut magni momenti locis atque arcibus parvo ne-
gotio, nec ratione alia, quam obsidione solapotiantur.
Dicebatque consilium quoque rei gerendáé significas-
8e illi, nimirum ab Agria esse incipiendum, quae tra-
ctura esset secum reliqua omnia , si illa in eorum ve-
nisset potestatem. Idque potissimum esse in causa,
quod ii ambo Passae foris commorentur^ nec Buas co-
pias dissolverent.

Budensis autem et currus denuo plebeis dediti*
tiis magnó numero imperavit, et roboraferemiiimvB
ad Zolnok convehi, eaque fabrefieri focit ;
que hoc etiam, iu quem finem. Esse taoraií'

*) Tollhiba, olvasandó „ultra."

348

quod aut castellum loco aliqno rebus 8UÍ8 opportuno
Agriae obiiciat^ aut Tibisco pontem imponat, qno fa*
cilias, qnae sünt ultra , percurrat, eaque Joannis fiiio
tueatur. Quamquam etiam aiunt Debrecenium velle
castello et praesidio validiore emunire, ut transitum
Oiulam intercludat, opponatque eíiam Transsilvauiae
pedicas, in cuíus casum maximé incubuisset, postquam
cognovisset excursu proximo, quam vilem populum
haberet ad belligerandum.

Haec et similia de his multo plura referuntor
fere quotidie, quae tamen cuncta qualiasint, Maiestas
Yestra Sacra videt. Et quia quorsum 8int ad postre-
mum eruptura, non omnino, ut vellemus, perspicimus.
Me tamen maximé terret, quod Passa non dissol?at
exercitum, nec regrediatur Budám , et in hac mea vi-
cinia tamdiu obversetur. Propterea, clementisBime
Rex, diu iam novit Maiestas Yestra Sacra omnes ne-
cessitates arcis et praesidii huius. Cuius ut iam én-
rám aliquam serio ac primo quoque tempore clemen-
ter dignetur ac velit gerere , sedulo et suppliciter po-
stulo Pecunias enim habemus nullás, militem perexi-
guum , triticum non ad sufficientiam ; idque propter
anni proximi sterilitatero. £t ea, quae sünt in milites
elargita, consumantur etiam a familia arcis, quaequo-
tídie magnó numero alitur.

Tametsi autem de aduentu Beglerbeghi nihil ad-
huc certi habeater, si quo tamen casu adveniet, quum
etiam Passae huius Budensis proxima expeditio pote-
rit ad veniendum invitare, qui tam libere tamque se-
cure penitissima Regni ino£fensus peragraverit, atque
ingentem et hominum et rerum aliarum praedam re-
tulerít, omniaque qua perrexit igne vastaverit , idque
Bub oculis nostri exercitus; certum est, et spiritns

349

maiores samptorum, et fiduciam inituram , et quaevis
alia mnlto maiora experturum lóca, quam Zathmar-
nemethy fnerit. Ne qnid igitur conatu repentino ef-
fundat in hanc arcem Agriensem , nosque spe adven-
tuB Beglerbeghi intercludat, antequam necessariís
rebus ad resistendum instrnamur ; iterum Maiestati
Vestrae Sacrae humillime supplico , dignetur elemen-
ter eonstituere et íubere, nt mature nobis de omnibns
necessariis proyisíonibus Buccürratur , et tempestive
praeparentnr omnia ad exeipiendam perferendamque
obsidionem tanquam certam ; quorum multa pacatíorÍB
temporis statn freti, prohibitique magna horum pro-
ventunm (uti iam dudum loquor) diBtractione et con-
Bumptione tot edentium , insolutioneqne decimarum,
praeparare hactenus minimé potuerimus ; quando ne-
qne ex contribntione bnc proxime deputata multnm
adiumenti babuerimuB. Ea euim, Bicut initio PasBae
motu maximé fűit impedita , quod coloni ex buís Bedi-
bus hüc illuc diffugerant in Bolitudiues ; ita nunc mul-
to magiB et impeditur et inbibetur, forÍB eodem ipBO
PaBBa in medio eornndem colonorum Bedente cum
exercitn, et premente miBeroB asBidua Berviiute, ut ei
soli et BUÍB rebuB vacent. Quo factam eBt , ut ea vix
adhuc duo millia florenorum nobÍB attulerint , biBque
hactenus et pediteB domi fovimuB Bolvimusque, opiíi-
cibuB curantibuB auspicatum aedificium, et in eoB tum
equiteB tum peditCB erogavimuB, quoB circiter qua-
dringentoB in caBtra domini Zay expediveram.

Sic igitur hic BCBe res noBtrae habent , quaB hu*
millime VeBtrae Regiae MaieBtati et exhibeo et com«
mendo, petoque quam maximé poBBum, dignetur ele-
menter íUíb proBpicere , ne quid in noB incurrat im«
proviso cum maximo loci huiuB periculo. Quum inte^

360

rím, quod ad me nttinet , ego sím hic cum meo capite
BatiB intrepiduB , qnicquid mihi stroxerínt fata. Be-
verő hüic tantae provinciáé , tamqne magnis et diffi-
cillimiB eius oneribns, partim rernm bellicamm , par-
tim familiarinm , non Buflficio , uti antea etiam apnd
SacratiBBimas MaieBtateB VeBtras hnmillime comme-
moraverim, et petierim novas aliqnaB de his fieri ra-
tionea , salva mea dignitate , authorítate, et portioné
tertia. Quia hic praeBcnB AgriensiB BtatoB , quo tot
militcB fovere debeat , totnm aane bominem, et enm
qnidem expetit , qui non moltiB aliis munenbus occn-
petur, quiqne non BacerdoB et EpiscopuB, Bed et miles
et oeconomuB, dnrínsque Bciat imperare , et hoc effre-
ne atqne indomitnm ac plénum licentia hominnm ge*
nuB cohercere , saepeqne etiam vi ad ofíicium adigere
poBBit , qnam conveniat Episcopo. Caius quidem ei
profeBso Bit , esse in omncB pinm ac mitem, tnm pecn-
liaríter sacris, non propbanis occupari debet Vellem
haud diibie , clementiBsime Rex , ut iam vei hoc tom-
poré, quo in arma hostes excivimuB, serioque iam ipsi
nobÍB inspectantibuB coepta prosequi velle videantur,
ita mature consulatur conservationi huiuB loci , ut éi
nihil eorum desit, neque decidat, quae militaris ratio
postulat ; neve vei Maiestates Yestrae Sacratissimae,
vei domini Magnates , vei quicumque alii in me etiam
exiguam culpam coniicere posBint, si quid ei praeter
opinionem incíderet periculi ex multis defectibus, quos
asBidue iam ferme a biennio in mentem MaicBtatis
Vestrae humillime revoco, quique profecto non ex me
(iam enim ultima loqui cogit necesBitas, quum faedarí
quoviB exccBsu in mortem nolo), Bed ex miniBtris Ve-
Btrarum MaieBtatum prodeunt et causantur, qui de-
glubentcB Agriam , fructuBque eiuB alio tranBferente8|

351

nec eos nobis a tot anuis persolyentes, Maiestatem
Vestram Sacram per Deum etiam immortalem Bup-
plico et obtestor, dígnetur expendere, imo diligentis-
sime etiam pervidere , quam hie locns rite hactenus
haberí, et ad obsidionem suBtinendam (quam DeuB
amoveat) instrui rebus necessariis potuerit, ex($eptis
munitionnm aedificiis, in qiiae promovenda ita incum-
bo incessanter , ut nihil liabc am , quod agam iucun-
dius. Ne ad haec illud qnoque commemorem, quod
Episcopatus huius quae 8unt reliqua , euncta et mili-
tes, et tantus praebendiariorum grex absumant, meam
me portionem in tam multorum voragine vix reperi-
ente. Idque non alibi , quam in his , quae et ego cum
ceteris distractoribus corripio , et esu potuque con-
sumo.

Ne tamen longioribus litteris molestus sim Ve-
strae Sacrae Maiestati, iterum supplico paucis, digne-
tur in hoc me clementer iam exaudire, locoque huic
de securiore atque utiliore satu ordineque providere
(si ita sapientissimo Earundem Maiestatum Vestra-
rum iudicio videbitur), eam meam opinionem , quam
postrcmo Yestrae Sacrae Maiestati exhibuernm. Post-
quam enim hic ego iam ad illam normám et capita-
neos duos , et tertium provisorem, viros (uti arbitror)
fideles ac sufficientes , eosque quos milii Vestrae Sa-
cratissiraae Maiestates benigne praesentarunt, insti-
tuerím, quid aliud restat praeterea ad enndem huius-
módi statum instaurandum, non videó ; quam ut desti-
nentur huc Commissarii dignitate et authoritate prae-
diti , qui rem tractent et transigant. Supplico tamen,
ut tales eis cnmmissiones iniungantur,quaerationibus
meis non derogent. Sic alioqui et custodiae arcís hu-
ius consulatur , et statuatur de administratione pro-

352

ventunm, ac de solutionibas et cura militnm, nt et ar-
ci8 ipsins, et Maiestatum Vestrarum commoda postu-
labant

Qai verő his administrandis esset praeficicDdus,
Valentinum Peligny, iam factnm provisorem, in admi-
nistratorem facile commutandam , putarem főre satis
idonenm. De cnios fidelitate qunm Sacratissimas Ma-
iestates VeBtras bene persnasas esse non dnbitem,
tnm de eins industria ego qnoque poUiceri ea non
vereor, quae ad satisfaciendam hnic officio reqnimn-
tur. Habét enim et litterarnm peritiam , et legnm Re-
gni ; nec destitutas est his rationibns, qnibuB sciet se
et militíbns accomodare , et cnrare ea in hoc loco,
quae e re, e quiete, et e volantate Maiestatum Ve-
strarum erunt ; nisi de alio Ipsae iam providissent,
quem putabunt magis ad Earum propositum futurum.
Quod totum in arbitrio Maiestatum Vestrarum consi-
stit, idque optimum et consultissimum érit, quod
Heaedem decreverint.

Ut autem Maiestas Vestra Sacra tempestive in-
telligat, quomodo cum iis novis praefectis omnemrem
transegerim , misi ad Eam instructionem capitaneo-
rum cum iuramentis et suis et provisorís, missurus
paulo post instructionem qnoque provisoris, quam ad-
huc non absolvi praesentibus tumultibus occupatus,
quodque ea et maior, et pluribus articulisrefertaerit;
speroque, quod haec ipsa iuramenta Maiestatibua Ve-
stris probabuutur. In quibus et ad móres hominum
pracsentium respexerim, et obycem licentiae quorun-
dam ponere (si quid profecere) cogitaverim, Haec
autem transegi gratia Dei pacatissime omniai sic ut
ne nunc qnoque prorsus quicquam hic turbamm do-
jnesticarum habeamus, nisi si quae lateant ia

353

De qno non est omniuo dnbitandum. Qnia utcunque
OBores mei sileaut ac simnlent, me tamen non amanty
etiamsi ferunt, quod agentes perperam semper repre-
hensoribus suis adverBentur, et occasioneB remordendi
frenum opperiantur. Ego tamen módis alÜB omnibuB,
qnibus mihi essent subingandi, omiasÍB, modo dexteri-
tate atqne officio delínio, etiam qni non mereantor, ut
inxta Panlnm, inBÍpientes quoqne snfferam pruden-
ter, consulamqne Reipnblicae non farore, sed ratione
omninm rerum, sno tempore expectato.

Ubi antem attigi anperíuB de mea insnfficientía
ad gerendám cnram mílitum, redditnnm, et cnstodiáe;
hnins arcÍB, humillime Bnpplico, ne SacratÍB8Ímaé.yfeh;
strae Maiestates offendantor. Ultra enim, qnod et ae-
tas mea iam sexagenaria, proximaqne yaletndo facit
me imbecillíorem , quae sollicitadíne remm tantamm
potius mihi ingraveBcit, qnam convaleBcit; laboro
etiam oeconomicae artis imperitia ; fitqne hinc, ut nec
MaieBtatibns VeBtris, nec hnic loco, nec mihi ipsi uti-
lis sim. Quum interim nec industriam eorum necessa-
riam , qnae et percipiuntur , et dispensantur, habere
possim, aliis exercitatas et imbntns studiis, hnmilli-
me censerem , tempestive de his esse providendnm.
Quia profecto in meiB oculis tot distractiones, imo
fúrta committuntur', qnod enumerari vix possent , mi-
serorqne Episcopatns et loci hnins conditionem, ut-
cnnqne irascar , pertnrber et identidem ministros ma-
tem. Adeo tota res eins meliore érit Btatn, si a prae-
Benti in eum, quem ostendi, tradncetor. Nec propte*
rea sic me omnino a negotíis, qnibus ralí
cabo, nt otiose vivam; sed id tnntaz^
saltem lever oneribns, quibui-
aptüB, et ntílis ; non defirti

MOVUM. BÜXO. HI8T. — * fCBIVT* US

354

et moderari cetera, pro antborítate mihi dementer a
Maie8tatibii8ye8trí8 concessa, nt cognoacam et vide*
am, qnomodo Be qmBquam in [officio suo pro Earon-
dem et loci hniiiB commodo geret.

Restet, nt supplicem Yestrae Sacrae Maieatati,
dígnetnr clementer mandare, ut qno citíug fieri pote-
rit, mittantur nobis trés aut quatnor bombardarii,
qunm hie vix trés idoneos babeamns ; et daoB carpen-
tarios perítos fabrifaciendi rotas et alias bombarda*
rum attinentias , qnod is, qnem uuicam generis Ale-
mániei habnimns , gravissima et prope mortali aegri-
tadine oppressus sit, nec spes est, qnod eins opera
üti .dia poterímos, etiamsi couvalescet. Urget autem
tempós praesens , ut et carpentariis, et bombardarüs
provisi simus. Deus Optimus Maximns Sacram Ma-
iestatem Yestram din incolnmem et felicem conser-
vet Agriae 25. Maii 1562.
Einsdem Vestrae Sacrae Regiae Maiestatis

servitor snbiectns et obedientissimns
Agriensis mp.

K viü. Sacrae et Serenissimae Regiae Maiestati
Bohemiae , Archidnei Anstriae etc. Dominó dominó
Regi et Principi mihi semper clementissimo.

Linczii.

CIV.
Haxiffliliio cseh királynak Verancsies AHtal.

162, máj. 29. Sacra et Serenissima Regia Maiestaa, drauiie
domine et Prínceps mihi semper clementÍBiimo» JBoitt

356

fidelínm et perpetuorum Bervitíoram meorum in gra-
tiam Sacrae Vestrae Eegiae Maiestatis humillimam
commendatíonem. Passa Budensis apud Zolnok est, et
iam incoepit pontem ponere sub ipso castello inxta
hostium Zagy wae amnis , firmo (ut aiunt) admodam
opere, et ea latitudíne, ut duos currns recipiat , pars*
que iam eius ferme quarta est absolnta. Ceternm de
Beglerbego in dies magis rumores increbescnntl, et
yenturum nunciant cum uno Passa Vesirio, magnus-
que inter Tnrcas Passae Budensis sermo est, qnod
audito motn contra Jo. filinm, et domini Zay ac do-
mini Balassae , nescio quo tractatu cnm eisdem (ut
ainnt), Transsilvani cogitent denno ad Zathmar re-
dire eo consilio , ut si oppido eo potiri poterunt , va-
lido illud firment praesidio, eaqne ex parte Jo. filinm
teneant , qnod ad id ultra Tibiscnm expeditione pro-
xima nnllnm locnm viderint opportnniorem illó, qnnm
ad arcendos Maiestatnm Vestrarnm exercitns a Trans-
silvania, tnm etiam ad illám sibi ocenpandam occasi-
one qnavis abiata. Atqne ntinam hoc non succedat
illis consilinm, qnia si Zathmarío potientnr (qnod
avertat Dens), certe ammisimns et Transsilvaniam, et
qnicqnid est Tibiscnm ultra.

Sed ad haec nostri qnoque exploratores nos ter-
rent,minarí Passam hnic valli Agriensipopulationem.
Quidam verő ex dedititiis etiam nuntiant, non solnm
populationem vallis, sed arcis qnoque obsidionem fn-
turam, ubi primum advenerít Beglerbegus. Quare non
pamm ego tantis novís solUcitus , misi iam ad haa
civitates liberas, et ad Gk>mitatn8 Sseo^^
rosiensem, WTwariensem et Ba
tes , quos superiori amio tt*
subitnm eius obsidionlt

356

mnm velint. Ad qnos snpplico, dignetar Maiestas Ve-
stra qnoqne mandata dare , ne íd £acere praetermit-
tant, agantque celeríter, qnicqnid agere volnerint

Quoniam veromaltiBont, qni nunc in Anthonium
Zekel , nescio qaonam odio , qnave vei invidía, vei
demeritis eius, conspirarnnt, nec Balvom velint ; valde
cuperem^ enm mihi hnc cnm iddquo militam Cassovien-
dnmordinegratioseeoncedi, si modo defidelitate eins
nihil dabitetnr, qnnm sit TranBBÍlvanuB. Qniaenimmi-
leBeBt non inBtrennaB,aiantqiii^íllüm in obsídioíoníbuB
eBBC aoerrimum et vigilantíBsimom , imo etiam per-
qnam providum ad omnes BubitoB hostium impetns;
pntarem dignnm esse defenBione gratiae Vestrae Re-
giae MaiestatiB, qnando nec eam copiam virornm ta-
linm habeamoB, concedaturque etiam privatis odiis, nt
toUantor milites Bimiles.

Sönt autem et alia qnaedam nobÍB neceBsaria,
utpolvereB, et pecuniae, ad sustendandos militnm ani*
moB obsidioniB tempore , de qnibns etBi BaepiuB iam
obtnndo , Bupplico tamen humülime , dignetnr et de
hiB, et de planbas aliÍB inxta BapientisBÍmmum Buom
indicinm clementer et tempestive nobis providere,
ne qua angnatía improviso praeoccnpemnr. Haec
in praeBens habnimns. Qoicqnid deinceps emer-
aerit, Bcríbere maturabo. DeuB OptímuB MaximuB
Bacram Maiestatem VeBtram diu incolumem et feli-
cem Bervet. Agriae 29. Maii anno 1662.
Einsdem YeBtrae Sacrae Regiae MaíeBtatia

Bervitor Bnbiectns et obedientiBBimos
Agriensifl mp.

Kivul. Sacrae et SereniBBimae Regiae Maie-
Btati Bohemiae, Archiduci AoBtriae etc. DominOy

357

Dominó Regi et Principi mihi semper clemen-

tissimo.

Cito
Cito
Lyncii • Citíssime.

CV.
Maximilián cseh királynak Ferdinánd császár.

Ferdinandus Divina favente clementia EIecta8i562.jiui. 2.
Romanorum Imperátor Semper Augustus , ac Germa-
nicae, Hungáriáé, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae,
Sclavonicae etc. Rex, Infans Hispaniamm, Archidnx
Austriae , Dux Burgundiáé etc. Serenissimo Principi
dominó Maximiliano Secundo Romanorum et Bohe-
mie Regi etc. et filio nostro carissimo salutem et pa-
terni amoris , omnisque felicitatis continuum ac per-
petuum incrementum. Serenissime Princeps, fili ca-
ri88ime. Acceptis litteris Dilectionis Vestrae die
XVIII. praeteriti mensis datis, una cum opinione fide-
lium Con8Íliariomm no8trorom Hungarorum , ac dis-
cur8U Con8Íliarii no8tri Augerii a Bu8beck super
negotio Turcico, quod ad praesens prae manibus ha-
bemu8, animadvertimuB : Dilectíonem Vestram omnía
tam accurate et prudenter discnsaisse; itt tíWt noUt
occurrat, quod mutandum TÍdeatír
8Ílio ac sententiae Dflectioiilf
Bcripsimiis, ac jnstiniiit
et litteras, quas ad

358

doximos, easqne Dilectíoni Vestrae his litteris trans-
mitti , ut Egregio fideli nobis dilecto Panlo de Palyna
reddantor Constantínopolím ad Albertam de Wyss
perferendae. Quem quidem Albertam licet arbitramar
hoc onas obeandae posthac legatíonis in Porta Prin-
cipis Tarcaram non esse detrectataram ; tamen nostro
iudicio non abs re fataram érit, qaod Dilectio Yestra
eam , tanqaam snam servitorem, idoneis et appositis
argnmentis, ac praesertim oblatione atriasqae no-
Btram gratiae ac benignitatis, specialibus litteris ad
id clementer cohortetar. Etsi fortassis memoratae lit-
terae nostrae non ex omni parte satisfacerent menti
ac volantati Dilectionis VcBtrae, sen praesentí rernm
Hangaricaram et Tarcicaram statai; Dilectioni Ve-
Btrae integrnm érit , suaa quoqae adiangere litteras,
per qaas defectas , si qais in nostris apparebit, snp-
pleatar, ne opas sit scriptaras illas omnes ad no8 re-
mittere, et expeditioni Panli de Palyna longiorem
moram interponere ; qaandoqaidem iam nimiam pro-
fecto temporis in hac expeditione insamptam est.
Nam qnod adpecanias Principi Tnrcarum offerendas,
et mnnera Passis distribnenda attinet; ea de re Di-
lectio Yestra mentem ex Aulica nostra Camera co-
gnoscet. Porro licet supervacanenm censemns, Dilec-
tioni Vestrae ad singnla litterarnm saaram memora*
tarám capita singillatim respondere, hoc tamen dis-
simulare neqnaquam possamas, quod dicti nostri Con-
siliarii Hangari paene transgressi sint limites debitae
modestiae, dnm non obscore conqneruntar, se inhisce
tractatibns Tarcicis praeteritos esse ; ostendenteSi si
prins, hoc est tánc, qnando litterae pacis confirmato-
riae mitti debebant, et cam oratori Torcico Ibrahimo
responsam fait, ipsis haec negotia et capita

369

quae iam habeantur pro coudüsis, deliberanda fdis*
sent proposita ; ea in plerisqne consnlniasent, qnae et
dignitate nOBtra, tnm verő Regni ipsins nostri , atque
ipsornm et aliornm iidelinm noBtrornm ntilitate pari-
ter et secnrítate, ac minőre cum periculo consnlta esse
censeri potnissent. Ubi qnídem ab iisdem fidelibns
Consiliaríis nostris Hnngaris praeter rationem et ae-
quitatem perstringimnr. Siqnidem illis (nt praeterea-
mns Buperíores quinquennaleB inducias,) in hoc pacis
negotio, quod ante decem fenne annos initiam habnit,
semper (et merito) adliibnimns in conBÍlium , nec fáit
nnqnam magni aliquid tractatnm vei conclnBnm, de
qno illi non dixissent snam Bententiam, praeterqnam
eo tempore, qno novisBimas litteraB noBtras confírma-
torias pacis ad Tnrcarnm Principem misimns, scilicet
in mense lunio anperioris anni sexagesimi secnndi,
et postea Francofordiae , qnando ülne venit Ebrahi-
mns ; etsi maximé voluisBemus hisce duabns posterio-
ribuB etiam vicibns illornm sententiam rnrsnB audíre,
Bicuti factnm esset, si habnisBemns iilomm aliqnos ad
mannm ; temporis tamen angustia, et locomm distan-
tia nobis impedimento extitissent, qnominns rem ad
illos qnoqne secnndnm consnetudinem nostram re-
ferre potuissernns. Et profecto, si Consiliaríi isti no-
Btrí fideies rem recte perpendent, facile inteliigent,
aliter fierí nec potnisse , neqne debnisse ; eisi forte
pntent tam chiansium iilnm , qni snperíore anno Prá-
gám venerat, ardente in partibns Regni istins nostri
trans Tibiscnm bello , rebnsqne nostris in summám
pericolnm adductis, díutiuB detinendnra, aűeoque Prin-
cipem Turcarum detentioBe ipdina magi^k|^Mdpn
et exasperandnm foisse; et post
quoque per mnltaa Germaniae provid

860

tacoli círcumdnci debuiBse ; donec videlicet allata ex
Hungária uBqae consultatíone , de expedltione Qtri-
OBqne ioxta votam Ulorum decernere licnisset,
praesertim in re clara, de qna iidem fideles noetrí
Consiliarii sententiam Buam dndum ante dizisaent.
Tum pleraqne ista capita pacis per Angerímn a
Bnsbeck desumpta f aerínt e príoríbnB inBtractionibna
et litteríB nostriB , qnarnm conBultationi fideles noBtrí
Consiliarii semper adhiberí consnevemnt. Qaare Di-
lectionem Vestram pateme hortamnr. ut captata alí-
qna bona occaBione illis cnret nomine nostro signifi-
cári, praeter expectationem nostram accidisse , quod
videantor non maiorem habere rationem tot gravisBi-
morum Bumptnum, labomm, cnrarnm et mble&tiarum,
quaB pro defensione et incolumitate illomm, et alio-
mm fidelium regnicolamm nostromm indesinenter
BustinemuB, quam nt actiones nostras taxent, et in de-
teriorem partém capiant ; ideoque nos postulare , nt
posthac sese intra debitos modestiae fines contineant,
cnm mens nostra neqnaqnam fnerit, neqne nnnc sit,
illos a consnltationibns remm ad statnm Regni nostrí
Hungáriáé pertinentium excludere.

Praeterea illud quoque non immerito miramur,
quod iidem fideles Consilarii Hungari de negotio de-
putandorum Commissiarorum ad componendas contro-
versias finitimas inter nostros, et filii quondam Regis
Joannis subditos existentes, sic in scrípto suo agant,
quasi id illis prorsus nóvum esset , neque hactenus
cum illis communicatum fnisset. Existimamus autem
consultum esse , quod instructío iuxta illorum consi-
lium concepta in hac , qua descripta est, forma per-
maneat ; et quod ad causam illám Director quoqoe
Causarum, et Protonotarius adhibeatur. De qv» q<aU

861

dem negotío quae in dies emerseriut , nos cnm illig
quoqno tempore conferre , et desnper fidele ipsoram
consilium et sententiam andire non grayabimnr.

Qnod attinet ad Commissarios depntatandos ad ló-
ca finitima pro inhibendis excnrBionibus, et liberorum
haydonum intertentionibus, alterioremDilectionisVe-
Btrae deliberationem et informationem, qnam poUice-
tnr, pateroe expectabimus.

PoBtremo, qnod non sit nimis confidendnm prae-
senti paci, id nobis qnoque videtnr non modo consnl-
tnm, sed Bummo qaoque neceBsaríum.

Quod verő ad reliqua capita litterarum Dilec-
tionÍB VeBtrae attinet, non videtnr opns, hic qnicqnam
attingere; Biqnidem Dilectio Vestra reBolutionem no-
Btram ex ipBa ínBtmctione percipere potest, et noB
iam antea in principio praeBentium oBtendimns, nobÍB
Bententiam et conBilium DilectioniB Vestrae in omni-
bna probarí. Quae quidem omnia voloimus Dilectioni
Vestrae ad memorataB eins litteraB rescríbere, ean-
demque Dilectionem Vestram rectissime valere op-
tantCB. Datnm in oppido nostro Insprugg die Becunda
menBis Junii, anno Domini millesimo qningenteBÍmo
BexageBimo tertio, Regnorum nostrorum Romani tri-
gesimo tertio, aliornm verő trigesimo Beptimo.

Ferdinandus mp.

V. Seld mp.
W. SingkhmoBer mp.

Kívül. SereniBsimo Principi dominó Maximiliano
II. Romanornm et Bohemiae Regi, Archidnci Ánstiíae,
Dnci Burgundiáé et Silesíae, MarcMoni Moraviafly
LuBatiae, Comiti TyroUs etc. filio noBtro

362

CVI.
Kassa város községének VeraBcsíes Aatal.

1662. jun. 20. Prudentes et circumspecti domini, amici nobis
honorandi, salutnm et nostri commendationem. Quare
tanta instantia nuper subsidium yestrornm peditnm a
Tobis petierimoB, ne miremini, nec gravi animo fera-
tís. Quia enim Paasa Budensis non contemnendo cam
exercitu valde vicinns nobis consedisset. positoqne
super l'ibiscum ponté , aliquíd contra Agriam atten-
tatnrnm eum intelligeremus ; non potoimas non esse
satis valde solliciti , verentes ne incauti et qua&i neg-
ligentes, a tanto hoste aliquid insperati adveraif et
hic locus et omnes accepissernns. Postquam tamen
cognoBcimus, in patria cnm Joannis Regis filio indu-
cias esse factas, intelligimnsqne ipsnm etPaasam sol-
vere snum exercitum , et Bndam redire ; minns nonc
de eo babemns soUicitudinis et timoris. Nihilominns
subsidium yestrnm , qnantumcunqne fnerit , fnit nobis
et peropportnnum , et snmme gratnm ; de quo nunc
vobis magnas babemns grates , et olim referre no-
stram gratitudinem non praetermittemns. Vosque cmn
bis bene valere cnpimns. Agriae die 20. Jnnii 1562.

Antonius Verantius

Episcopus Agriensis, Perpetuus Comes

Hewesiensis et Borsodiensis mp.

363

CVII.
Kassi város községének Veranesies Antal.

Pradentes et circnmspecti domini, amid nobÍ8i562.jan. 29.
honorandi, salutem et nostri commendationem. Scire
voIuinnB dominatíones Vestras, qnod in cansa illa
Michaelis Szabó, civis istins civitatis, qnam ha-
bét cum Szegediensibns , omiserímns pláne nihih
qnod ad snmmam aeqnitatem et instnm indicinm
pertinere visnm est vei nobis, vei ipsis Assessoribns
Sedifl no8trae , qni omnes viri nobiles probi et insti-
tiae amatores fnerunt ; sed Isecnndnm allegatíones et
responsa ntrinsqne partis , et Dei instítiam intnentes,
hactenns in illa cansa processimns, qnod et imposte-
rnm factnri snmns semper. At qnam indignis verbis
et opprobriis idem .Micbael Szabó affícíat nos, qno-
minns cansa eins hactenns rite exeqni potnerit, intel-
ligent Vestrae dominatíones ex exemplo snarnm lit-
terarnm ad nos datarnm. Qnas rogamns, velintintem-
perantiam hnins viri coercere, eiqne edicere, nt magis
sobríe et honestins noverit nobiscnm in scribendo, vei
loqnendo nti. Nisi enim se temperaverit, tam ignomi-
niose nobis obloqni , eins immodestiam minimé sane
feremns , qnin se male de nobis sensisse ernbescat
Nos enim adhnc ne cxignnm qnidem mnnns a 8
diensibns accepimns, cnins gratia magis illi
qnam aequitati ipsins Michaelis defliiase

364

ma8. Bene valeant Vestrae DominationeB. Agriae
penultíma Janii 1562.

Antonins Verantíns
Episcopns Ágriensis, Oomes perpetuna
Hewesíensis et Borsodiensis mp.

MELLÉKLET.

Eoreokke walo zolgalatomat írom Nagisagod-
nak. Towabba Nagísagod értette mmden dolgomat
Eo Feoteege mybe hagita , hogi ha a Zegediek wol-
tanak, az en marhámat a kik el wettek, Nagiaagod
megh elegetessen feleole, hogi ha ez igy wagion,
hogi ha zegedj zolgak myveltek. Azirt Nagisagod
adig hwzza halaztia, hogi en karos maragyak miata;
az kyt eztendeiglen wegre mehetet wolna, ha Nagi-
saga akaratía wolt wona rajta. Tndia Nagisaga, hogi
zenth GiwTgi napra hagiot wala Nagisaga teorweni
napot ebe a dologhba , es en rea mentem wala egiz
kezwletet, hogi weg légien benne ; de semmi nem te-
lik benne. Mert azok nem jeottek wolt feol a teor-
wenire ; azirt az rab elzaladasanak is nem en wagiok
oka, hanem Nagisagod ; mert ot hordoztatta en we-
lem , en ala mentemben megh oltalmaztam. A zege-
dieknek semmi filelmeok nem volt a teorwenire walo
jeowesre; mert Nagisaga nem kynzeritette ewket
rea, hanem az aiandek mind el halaztotta, es hwzza
az en dolgomat ngi anyira , hogi semmi nem telik
benne, kit nyilwan erteok immár. Mert Nagisagod-
nak kitsini, a wagi semmi gondia nem wolt rea, sem
az feolseges kiral parancholatiara. Azirt bizoniara en
Eo Feolsegenek panazlok Nagisagodra, ha Nagisaga
gongiat nem akaria wyselni. Mert Nagisaga Iwn az
oka ennek a dologhnak , en welem nagi hiába walo

S65

faratsagot es hiába walo kwltseget tetete. Quod 8U-
perest, valeat Vestra Magnifica doirii^atio , desidero.
Datnm CaBSOviae díe 22. Junii 1562.

A zegediek annak wtana is eginehanizor wolta-
nak it fen ; de Nagisaga Berni gongiat nem akara wy-
selni, handm chak elhalazta es hwzzaJ

Michael Zabo
CasBoyiensia.

cvni.

Veraiicsics Antalnak Haximíiián cseh király.

Maximilianns secundns Divina favente clementía
Romanorum Rex Bemper AnguBtuB Btb.

Reverende fidelis nobÍB dilecte! AccepímuB ter- 1662. jm. 2.
nas litteras tnaB de 15. et nitíma praeteriti menBÍB
Maii , aliaB verő de 4. Jnnii ; et qnantum ad prímaB,
commÍBÍmuB illico Ladislao Szerecsenyi, ut Szigethi-
enBes, qni Bnnt Agriae applicati, sniB mandatis aliis-
que moIeBtationibns non nrgeat , vemm ipBOB qniete
Agriae Bervire Binat.

Deinde, qnae de cive qnodam HatwanienBÍ , et
Tnreamm conatibuB scribis, clementer intelleximus,
tnamqne in scribendo operám approbamnB ; commit-
tentes, ut etiam inpostemm, si quid tale íntellexeriB,
nobÍB perBcríbas. Et quoniam brevi CommiBsarioB
noBtroB Agriam mÍBsori sumnB, qni rebuB AgrienBibns
tamhifl, qnam alÜB proBpicient atqne dirigent; ideo

366

tíbi Sacratissimae Caesareae Maiestatis, domini ac
genitoris nostri colendissimi nomine firmiter manda-
mns, nt interea temporis pro tno candore et indostria
sednlo advigiles, cumqne militíbus Agriensibus ágas,
nt excubias et offícia sna militaria diligenter , sicque
praestent, ne de pericnlo aliquo tímendnm 8it.

Praeterea quoqne, quae de Tnrca SzolnokienBÍ,
nqi Francisenm Szatkay in duellum et certamen sin-
gulare provocavit, scribis, inlelleximus. Attamen tibí
peroptime constat , apud Maiestatem Caesaream iam
antea deliberatum et conclusum foisse, ut hniusmodi
dnella amplius non concedantnr; cni deliberatio-
ni etiam nos inhaeremus. Qnare eidem Francisco
Szatkay interdicaa, ne se cnm hoc vei alio Tnrca in-
tromittat. Qnod tibi ad praefatas litteras rescribere
Yoloímus, tibiqne gratia nostra Regía inclinati samns
Datae in ciyitate Yiennae secnnda die Inlii anno mii-
lesimo quingentesimo sexagesimo secnndo, Kegnorom
nostronim Komaní primo, Bohemíae verő dominó
qninto.

Maximilianns mp.

(P.H.)

Ad mandátum domini Regis proprium
G-ebhart Welltzer mp,

H. Pieringer mp.

867

CIX-
Kassa város bOzségének Veranesies Antal.

Prndentes et circumspecti, amici nobis honoran- ^^^^ jni.
di, salutem et nostri commendatíonem. Ez el mait
napokba irth wolth kegyelmetek az mi kapitannk-
nak az gyalog feleol, hogi hazza bochyatna, de
myerih hogy megh az frigynek semy mogiat nem
twttwk , es hogi az my drabantink ky aratoknál , ky
egimasnal kywwl forgolotak , azért eokot tartoztat-
twk megh, most pedig ennek ellőtte nygi wagi eot na-
pái walamy kewes pinzt attnnk nekyk, melyeknek
hawok ha ky telik haza bochatywk, hogy pedig ke-
gyelmetek illyen Eo Feolsege wighazanak enny se-
gytsegwl lettetek mys keozeonywk kegyelmeteknek.
Towaba moBtansagal keztnnk valamy eoreg ablako-
kat eoteot wagy hatot chy naltattny , kyknek chynal-
tatasara zeokeoseok wagiwnk eoweg ablak giarto
nekwl. Azért keriwk kegyelmeteket, mint barátin-
kat, hogi kwlgitek álla az ty eoweg ablak gyártóto-
kat mindjárást , ki minden zerzamawal ewegel by-
wen es ónnal , kinek mnnkaiat es marháit jol megh
fwzetywk, es kegyelmetektnl jo newen weziwk felér.
Valere yos optamns. Agriae in festő DíviJacobi 1562.

Antonius Verantins

Episcopns Agriensis, Comes pcrpetuas

Hewesiensis et Borsodiensis mp.

368

CX.
Kassa város községének Terancsies Antal.

1568. jni. 27. Prüdentes et circumspecti domini , amid nobis
honorandiy salntem et nostri commendatíonem. Pro-
xime ad Vestraa dominatíonea acrípseramas , ut arti-
ficnm eornm aliquem , qui in veBtra dvitate vitreis
feneatris disponendis experti sünt, huc ad nos mitten-
dnm cnrarent , cnina opera nos qnoqae aliquot aimili-
bus fenestris praeparandis nteremur. Ideo , qnod ad-
huc eo magístro careamus, denno Vestraa dominatio-
nes petimus , velint enm ad nos quamprímum cxpe-
dire, qoi et orbes vitreos , et plambnm huic rei con-
veniens, in copia secnm adferat, aliisqae instrumentís
suis necessarüs instructus adveniat. Fenestrae enim
maiores sex aut septem ernnt illi reparandae; nos
verő de mercnde sna debita bene illum contentam
reddere conabimor, et de dominationibus Vestris gra-
tiam habebimus ; rem enim valde gratam in hoc no-
bis facient ; qnas bene valere cnpimns. Agriae die
27. lulü 1562.

Antonius Yerantius
Episcopus Agriensis, Comes perpetuus
Hewesiensis et Borsodiensis mp.

Kassa város községének Yerancsies Antal.

Prudentes et circumspecti domini , amici nobis iw^- Aug. i

^^Onorandi, salutem et nostri commendatioiiem. Nuper

^e mittendo buc ad nos vitriario magistro, cuiiis bic

^pera in parandis aliquot fenestris amplioríbus utere-

lüur, dominationibus Vestris scripseramus ; rogamus

«t nunc easdem, ut aliqueni eoruin uiagistrorum velint

qaamprimum ad nos mitterc, una cum instrumentia

8UÍ8 et rebns ad id necessariis, cuius et laboreni et

reliqua omnia, quaebic consumet, nos ipsi persoluturi

sninus, eumque salvuni reduci domum curabiraus. Erit

igitur nobis tanto gratius, quanto citius eum babé-

bimus.

Ceterum Sacratissima Caesarea Maiestas anno
Buperiori aliquot centenarios cupri pro fundendis bora-
bardis buc ad Agriam contulerat, et ut magister Bric-
tius, fusor bombardaruui, unam nobis istbicCassoviae
confíceret, ad duos circites centenarios cuprum illi
submiseranius, uec tamen in bunc diem rem eam ag-
gressus est, neque, ut aggrederetur, aliquot nostria
petitionibus illum a C^yula evocare potuimus, sed ma-
net istliic Cassoviae totum cuprum in infecto opere.
Quia autem commisimus curam disponendae huins
ipsius bombardae magistro Francisco, qui ibidera
Cassoviae manet, dominationes Vestras diligenter
rogamus, velint in boc ita nobis gratiíicari, ut duos ex
concivibus suis una cum bomine nostro, Egregio
Adalberto Szilva, magistro nostrae curiae expediant

MOXUM. HUXO. 1II8T. — SCRIFT. XIX 24

370

eo, ubi cuprum ipsum ipse magister Brictius reliqnit,
praesentibusqae iisdem concivibus curent exímendnm
ea mensura, qaa illi traditam fűit, ut magister Fran-
ciscus, fusorque boinbardarum, illud ad suas uianns
recipiat, uobísqae ex ea matéria dictam bombardam
hoc tempestivo tempore conficiat, iie alioqui damnuui
et defectum ea in re et nos et hic locus patíatnr ; iu
qno Vestrae dominationes gratum nobis facient. Plura
eisdem referet dictus noster magister cnríae, cuius ver-
bÍ8 Vestrae dominationes eredére velint, et felicissimu
valeant. Agriae die 13. / ugasti 1562.

Antonius Verantius,

Episcopus Agriensis,

Comes perpetuus Hewesiensis mp.

CXII.
ForgáchFerencznagjváradí pQspSknek Verancsíes Antal.

Ad Reverendissimum Dominum Waradiensem.

1662. aug. 26. jam ad ternas ferme litteras dominationis Ve-
strae Reverendissimae non respondi. Ineausa fuerunt
ingentes, profecto, et assiduae negotiorum molestiae,
quibus non in dies solum, sed in omnes horas distra-
hor atque distineor ; sic ut interdum viribus quoque
tum corporis, tum mentis destituor. Ne interim de aliis
curis faciam mentionem, de quibus me etiam tacente
certus sum, dominationi Vestrae Reverendissimae esse
persuasum ; quare rogo, velit mihi ignoscere, meqne
etiam habere aliquando excusatum, quum iuterea ni-
bil eomm officiorum praetermitto, quaecanqae hic a

371

me eiusdem intcrdiim res ct coniraoda postulant. Qaam-
quam secus eandem hinc a auis edoceri, cognovi hodie
ex sais litteris, qaas raihi reddidit Gábriel Nagy offi-
cialis eius. Nec possiim aliud facere, qnam intra me
magnopere sane dolere et macerari, quod tana iniaste
indigneque apud eandem traducor, cui, aeternus Deus
scit, tam bene volo, tamque omnia feliciter succedere
cupiam, quam ipsi mihi ; fateorque, et testatum etiam
facio apud Altissimum, de nulla me offensione Bua
sollicitari, vei esse mihi conscium. Quocirea illud quo-
que sequitur, me omnino liic nihil agere seu moliri eo
animo, ut ulcisci vellem, quod in extrema parte sua-
rum litterarum perspexi, Reverendissimam dominatio-
nem Vestram suspicari At absit a me et dupplex ani-
mus, et ingenium dolosum. Sed utcnnque de his est
eadem persuasa, ego nequeo, nisi et iis delatoribus
male imprecari, et rogare, vei potius orare atque ob-
secrare Reverendissimam dominationem Vestram, cre-
dat iam tandem et mihi aliquando, meliusque de inte-
gritate mea opinetnr , deque etiam benevolentia sibi
polliceatur. Quae quidem dominationi Vestrae Reve-
rendissimae tam est obvia, et presto, quam ea ipsa,
quae in eius est potestate. Nec scio illi me insinuare
diligentius, quando cor etiam e visceribus meis, si pos-
sibile esset, eruerem, et sic demum testarer, quanti et
faciam, et amem Reverendissimam dominationem Ve-
stram, vicissimque ab ea quoque amari cupiam.

Ceterum quod de colonis sui oppidi Kerekes
conqueritur mecum, si ego in judiciis meis aut priva-
tis servirem affectibus, aut peregrinis, non propriis,
legibus judicarem, profecto essem ímprobus, nec lo-
cum ac dignitatem mererer apud tanti^oi Caesarenii

quam obtineo.Nequendbocpluribus respondeo, qQWB

24*

372

non ignorem, notÍMÍmae esse me inte^tatis apud
omnes , qnamqoam iam vei eo stadio&iMimns aeqnita*
tÍ8 et yerítatís esse debeam, postqoam et sennerím,
et ambire desierim. Eins autem jadícii ratio, qnia lit-
terifl nnis complectí neqneat, intra paocos dies totóm
eína proceasnm ad ReTerendisBimam dominationem
Vestram cnrabo brevi perferendum : qaamqoam id
mearam non esset paitinm. Ut tamen hoc etiam offi-
cio iam mihi placare ; deqne mea innoceutia instruere
melins possim, qnam ab aliis infitraitnr ; ne hoc qno-
qne aliennm a me pntabo ; tantum Rererendisaimae
dominationi Vestrae ei piacere et gratific rí cupiam.
Nec exifltimet me vei solum. vei cnm aliqnibus obscn-
rioríbuB sen prívatis meis nominibns vacare jndiciis,
idqne in occnito tribnnali. Pnblice enim et meliore
nobilitate, cnm perítis jnriom ac decretonim Regiii,
notario assistente, mihi celebrantur. Unde, si qnis
jndiciÍB Agríensibns offenditnr, non de me solo, sed de
meia qnoqne assessoríbus conqaeratnr, necesse Bit.
In hac tamen causa Reverendissimae dominationis
Vestrae coloní, habét nonnihil cu]pae etiam Galkerta
officialis eius, qui utínam non esset tantns intrícator,
Regniqne jnra et iustis, et iuiastis snis cansis acco-
modarí aeqna lance non contenderet. Sed de hoc quo-
qne parcins; qunm propediem processns ipse tam mo-
lestae litis ntnimqne, spero, nostrum tanto negotio
liberabit.

Ubi verő attigit de hac muliere, dicens eam esse
Dalmatám ; profecto ad id tempus nihil minus de hoc
intellexi. pntoqne esse Poseganam. Si tamen esset
mater mea, ueqnaquam illi faverem contra aeqnitatem,
qnnm ipse etiam habere me spiritnm Dei existimave-
rim. EUiec facessant, obsecrO; omnia, deqne me-sibi

378

aequiora polliceatur velim. lam enim deaii ineptíre, et
spes novas mihi instituere ; attigi enim scopnm eiua
temporis. qiio iamaterrenis ad coelestia avocor. Nova
verő alia non habemus qnam quod aegerrime finiti-
morum licentia ad has novas inducias assnescit. Ad-
huc nonnihil utrimque tumnltuantur. Hostes tamen, etsi
equites snos, quantum íieri possit , nonnihil domi pre-
mant, pedites tamen, quos vocant martolozzos, tam
laté magnoqne numero per nostros fines disperserunt,
ut instis cohortibns divagentnr, perque pagos non so-
lum caedibns et captivitatibns saeviunt, sed etiam cru-
ciatibus a miseris peennias extorquent. Sic nt iam ne
in snis qnoque domibus andeant plebei, et qni foris
degunt, nobiles commorari. Mitto etiam dominationi
Vestrae Reverendissimae schedam proprii stili, enius-
dam Petri Illosway scholastici Wittenbergensis , et
Debreciniensis operarii, qni non ita pridem in villa
Chaholy prope Eched arcem snspendio vitám finivit,
anxietate praedestinationis cognoscendae sollicitns. -
Hocque prodigium huinsmodi desperatornm iam qaar-
tnm est iu his finibus nostris ab eo tempore, quo ego
Episcopatum inii Agriensem ; nec adhuc temerarii re-
sipíscunt, moniti etiam aliis exemplis, qnae in dies hic
apud nos alia aliis succedunt. Nos, carissime domine
et fráter observandissime, perseveremus in doctrina
nostrae matris, ut fideles servi Domini. et filii ancillae
eius. Tumultuentur fidei ac religionis novatores, ut ve-
lint ; nos priora opera in Dominó faciamus, caveamus-
que nimis alté rimari ea Divina, quae non sünt con-
cessa carni, ne a glória incauti opprimamur. Deus
Reverendissimam dominationem Vestram sospitet et
felicitet semper. Agriae 25. Augusti 1562.

374

CXIII.
KasM város tanácsának Verancsíes Antal.

62 sepi. 13. Egregii Domini, amici lionorandi, saluteni et no-

Btri commendationem. Nunciavimns qnaedam domina-
tioDÍbus Vestris per Egreginm dominum Joannem
Horwath, Capitaneum nostrnm Agriensem; qoare
easdem petimus, velint verbis illms fidem adhibere
indubiam, et bene valere cupimus. Ágriae die 13. Se-
ptembris 1562.

Antonins Verantíus,

Episcopas Agriensis,

Comes perpetuus Hewesiensis

et Borsodiensis. mp.

CXIV.

Ilniztán budai pasának Verancsís Antal.

Ad Hrnztanem Passam Budensem.

»68. sept. 26. Quod ad me scrípsit dominatio Vestra de obser-

vatione induciarnm, et quod haedem ex parte nostra
non Bervarentnr, intellexi. Ut antem melius dominatio
Vestra cognoscat, útra pars, videlicet num per no-
strates, au per vestrates haedem indneiae turbentur;
pnto, non ignorat, qnalem excnrsiouem decima die
hoiuB mensis in ditionem Sacrae Caesareae Maiesta*

375

tis, domini mei clementissimi, Zangzacchus Filekien-
sis fecit cura magnó numero equitum. Ubi quum non
longe a Zendere w trés pagos, Precopam, Zalannam
et Jablanzam exussisset, totnm etiam eorum populum
abduxit.

Kara etiam Gziaífer, miles HatvaniensíS; proxi-
ma septimana ex pago meo Papy abduxit quatuor
pueros et unum equum, cogitque et bűne pagum, et
Ostoros ad deditionem, quemadmodum et Zangzacebus
D. Haszan villás prope innumerabiles urget assidue
subdi sibi. de quo ad me etiam bis iam seripsit, de-
populationemque minatur ; nisi iussero eas illi dedi-
tionem facere. Quum autem sub induciis possessiones
nondum deditas ad deditionem cogi non lieeat ; domi-
natio Vestra videat, et per sese iuducet, estne hoc
inducias servare.

Praeterea Sacratissirai Prineipes, domini mei
clementissimi, die tertia mensis Julii dederunt ad me
litteras de induciis conclusis, mandaveruntque diligen-
ter, ut eas servarem; custodirem tamen nostros fines,
ne quid subiti periculi aut damni ditiones hae Suarum
Maiestatum acciperent per vestros clameularie ex-
cursantes. Die verő vigesima octava eiusdem mensis
Julii domini Bebek, Magochy et Sarkewzy cum tot
aliis capti per Filekienses , idque manifeste sub in-
duciis; si recte dominatio Vestra diiudicabit diem,
quo ego per meos Prineipes factus sum certior de iis-
dem induciis conclusis et observandis. Idem tamen
dominus Bebek cum suis aliis nobis non restituitur.

Ubi autem facit mentionem de Paulo Sambok,
quod nimirum sub induciis in excursione fuerít captus,
quodque dixerit, a me fuisse missum ; in hoc omnino
verum non dixit. Illud tamen non negaverim, quod

376

militibas meis permiserim, mitti homines sive cathonas
Buos per officia sua ad proventus auos, tüm dominó-
rum nostrorum Principum, qni ad hanc arcem admi-
nistrari Bolent, percipiendos. Ideo fmstra hinc domi-
uatío Vestra caussam sibi constitnit criminandi nos,
quod non servamus inducias. Qnum insnper ex eo
etíam maximé illas vos pertarbatis et violatis , dnm
istam ditiouem dedititiam, qnae est inter Tibiscum et
Danubium, vobis dumtaxat ipsis occasione induciarum
asorpatis et veudicatis ; quarnm pars dimidia, ut fait
hactenns semper, in potestate domiuoram suomm na-
tnraliam et nostrornm Príncipnm, interveniente etíam
fide Vestri Caesaris, et Passarum, qui pro tempore
Bodae praefuernnt ; ita et ratio, et aeqnitas postnlat,
nt in posterum qnoqae aequaliter memoratis possessio-
nibns potiamur; donec de praesentibus temporibus
Dens aliter constituat et transigat. Qunmque haec
8ie sese pro verítate habeant; aequnm est, nt nostros
milites non prohibeatis ad praefata sna eommeare
offieia, sed dumtaxat propter proventus supra memo-
ratos; non laturi aegre, si in eos animadverteritis,
quando eos in depraedatione aliqua depreliendetis.

Suut etiam quidam ei, vestris, qui ferme singulis
tribus aut quatuor diebus penetrant nostrorum fínium
terroinos, et sese modo hic, modo illic ostentant, sic,
ut aliquoties non difficile a nostris affligi potuissent;
nisi ego obstitissem induciarum caussa. Martolozzi
quoque vestri quid furtorum paene quotidie apud nos
in villis nostris, sub oculis nobis constitutis, non com-
mittant ; idque non quidem seni aut viceni , sed iustis
centuriis per fincs nostros latissime grassantur ; vix-
que praeterit nobis dies unus, quo aliquid praedae, et
bominum, et iumeutorum non faciant. Quod aimiliter

377

an sit ex parte vestra inducias servare , dominatío
Vestra consideret, et begis praecipiat magís serio,
ne talia permittant suisperpctrare; quando nos etiam
habeirns et oculos, et ingenium, beneque cernímus et
adnotamus, quid quotidie a vestris contra nos fiat ;
esto quod dominatio Vestra Budae in dígnitate sua
resideudo, non omnia, nec semper videt, quid finitimi
sui begi contra nos agunt, ditanturqne quotidie non
solum spoliando exliauriendoque colonos miseros, sub-
inde alias atque alias exactiones adinveniendo super
illos ; sed etiam intestina excoriando prope ad usque
viscera, sic ut iam ueque anima in ipsis subsistere
possitj quique alias cogitationes animo non iam ver-
sant, quam ut ad alias aliquas Kegui partes migrare
possint , durissimum vestrum et ferreum fugientes im-
périum.

Nec id quidem immerito ; quia ultra s^rvituiem
perpetuam , qua illos quotidianis apud vos premitis et
frangitis operis, una cum iumentis suis, census quoque
ac tributa, quae illis deditionis initio per vestri Cae-
saris et Dei maximi fidem imposuistis, quotannis par-
tim ipsi Caesari, partim Zpahiae suo pendenda, toties
successivis temporibus, pro vestrae avaritiae cupidi-
tate. minimis ac levissimis etiam criminibus interve-
nientibus, ea illis superimponitis et additis, quoties
vultis. Quod quantum ab humanitate est alienum,
tantum sane etiam crudelitatis in se habét.

Sed ad haeccaptivorum quoque, quos pinguiores
esse agnoscitis, semel iam pactam deliberatamque re-
* demptionem non enibescunt quidam ex vestris pro suo
arbitratu adaugere ; quemadmodum et cum Micliaele
Serieny, et cumGaspareMagocchy actum esse intelligo;
novique etiam cum aliis saepe antea faísse factitatum.

:.É ?^

CjiK^] certe apud Christianos iiupiam e^set ^t
:i;iu>riim: iii>i >i apn4 rnnsznlmano^ summa sitpktii
.t:i|Uc iu$iitii«. Qiiaiituiu autem et Magroohy. etSeiioy
• •pun^ haWaiit. privati et commanes damtasit B-ki-
IfS: il>niii!atio Vestra certa f^it. ct mihi credaLntMi-
;!• «hy. iiuicquiil a puero niodoluc modo illic servinii
;iL«jUÍ>ivit. imllis praeiHtus lionia aviticÍ8. totóm sinri
vx >%.'iuv\ «lc inanibu6 cffudit. quando iinper arcfi
Ti»ri:;i emit Serieny verő tantnm habét domi cumnu
^••la luatre. quantuni ip>e stipeudiis militaribos. mater
\cro tciiui^sima airrioolatioiie in dies acquirant ^itaa
traducuiit. Nee p^ssibile est. ut sno ambo seseredi-
iLKTc possint : lúsi alionde invabantnr. Sed sí respici-
iniis a'l tempóra praesentia ■ tot malomm pericnlomn-
iiue pleiia: qiiis. quaeso. hos caprivos dnos. altenui
val«le pariim domi babeutem. altemm uiliil, tantape-
iiinia iuvabit. quantiim utríqne. non aine oflfensione
Pei atqiie t'iiis iiistitiae . summae priori saperaddidi-
sti*? Propterea di«|:tmm est tna di^itate. uí miserea-
tiir tam mediocriuin horum (lu<»mm lioniinuni. Et licet
plnra buiusmodi eommeroorare possem, qiiae quotídie
vostri de iio$tris et eoiitra nostros faciiint: sed puto
liaee pro nuiio domiiiatiniii Vestrac Magnificae suffe-
(túra : non ilnbitans eandem meis qiioqne rationibua
loiuni datnrani. qnam nt íiistam, piám et summa ha-
nianitate pollentem intelligam : ita etiam spero. qnod
et SU08 a tot exactionibus miserorum subditomm in-
liibebit, et a tanta reprimet excnrrendi lieentia, mili-
tnmque nostrornm niinistris non praeeludet iter ad vi-
sen<la et proeuranda sua offieia.

Quod verő meminit de kadia Colocensi meo cap-
tivo; credo doniinationem Vestram male fuisse infor-
matam, quod idem kadia sub induciis fuisset captüs :

379

qunm hac ratíone dominatio Vestra qnoque inducias
violasse probaretar; qnae, ut oppidnm Zathmar die
Április meDsis 1 3. obsedit, ita et is kadia meus in Fok-
tew die eiosdem mensis 26. captus est. Tnnc autem,
»i iam habuerimus indncías; stabo iudicio Vestrae
Magnificae dóminatiouis. Alioqui non secns dominatio
Vestra omnes captivos, quos oppngnatione Zathma-
riensi obtinnit, una cum Bebek, Magocby et Sarkewzy,
qui sünt multo post capti, debebit nobis restituere,
quam ego kadiam cum sui8 sociis, si revera tnnc
temporis habuerimus dictas inducias.

Quia autem nullás omnino fuisse scimus; ut domi-
natio Vestra eosdem captivos suos nobis reddere non
cogitat ; ita neque ego kadiam ipsum cum suis quat-
tuor sociis reddam ; nisi quando se pacta iam pecunia
redemerint. Quod autem seribit de Paulo Zambok, ho-
mine pauperrimo et conditionis valde tenuis ; nec do-
minatio Vestra, nec ipse cogitet, aut speret, quod pro
eo kadiam concedam. Non est enim tanti (salvando
Christianam religionem, quam proíitetur), ut tanta se
possit redimere pecunia, quanta kadia ; quum num-
quam aliud quicquam habuit, quam quod tnnc, quando
est captus ; nimirum arma, vestes, equum. Igitur Pau-
lus Zambok agat sui curam alio modo ; kadia verő
redimat se non captivis aut tapetibus, seu rebus aliis
similibus, corruptioni obnoxiis; sed pecunia, quam
est pactus mecum.

Ceterum scit dominatio Vestra Magnifica , homi*
nes similes mercaturae deditos, mundi esse hirudines.
Ut enimillaenumquam corporis humoribus satiantur;
ita et mercatores pecunia ; eamque dum assidue con-
gregant, non ea fruuntur, sicuti viri militares, qui
non solum armis glóriám, sed etiam liberalitate quae-

380

rentes , omnia etiam inter Bese nmtao communicant.
quaecumque fortuna per virtutem asseqnnntnr.

Quapropter dominatio Vestra Magnifica quoque,
quam sit ex ordine hominnm militarinm ; decet eam
maximé, ut militaríum etiam virorom captivitatibüs
compatiatmr, nec permittat eos graviorititis redemptio-
nibus onerare, qni et Regna Principibus acqnirnut et
tuentur; mercatores veró 8olvant,etutentibus erogent
Ac demum^ nt omÍ880 Panlo Zambok, qni est unus
valde parvae conditionis; vestra lingua loqnendo,
vlnfegzia sen karipigit, de kadia concludam. Indi-
gnum 8ane est, nt idem kadia, qni legam scientiam
profitetur. et aliorum erimina indieat; ipse fídem et
promÍ8sa non sérvet. Habitns enim apnd me cnm so-
dalibas snis, non nt captivns, sed nt hospes, qnem
etiam meis propriis indnsiis vestivi, alniqne eodem
pane, hisdemqne epnlis , qnibns meipsnm : ita qnoqne
dimissns est, fide sna et sponsoribns apnd me relictis.
pro redemptione sna et sodalinm snornm disponenda.
ut in termíno trinm mensinm ant eamdem redemptio-
nem mihi sine omni defectu remittat, ant ad captivita-
tem redeat inxta omninm et nostrorum , et vestrornm
captivomm morém nsitatum. Nunc verő, qnia iam
quintnm etiam mensem abest, nec vei redit, vei re-
demptionem pactam promissamqne mittit, et insnper
ita silet, nt nec seribit, nec nnnciat qneqnam ; ex qno
non parvam mibi et sponsoribns suis snspicionem mo«
vet, qnod snbterfngiat, ne fideiacpromissis snis satis-
faciat. Qnnm tales bomines a praesidibns snis cogí
etiam cnm pnnitione debeant ad sacramenta fidei oV
servanda; dominationem Vestram Magnifícam rogo.
velit sic eundem kadiam admonere snae fidei, mihi
magnis iuramentis obligatae, nt primo qnoqne tempore

tant redeat Agriam, ant redemptionem mittat, cnius

I causa referendae dímissus est ad praeBcriptum termi-

iBum. In quo si mihí pro aequitate dominatio Vestra

£ gratiíicabitur, pari offício per occasionem eidem gra-

r tífícari conabor. Alioqui si idem kadia secns sese,

quam 8ua fides postulat, egerit, in magnis aerumuis

sponsores suos destituet; ut quos íam etiam sic

astringi feci, ut ín horas maledicere kadiam non ces-

sant. Et verendum est, ne redemptio quoque augeatur

illis, si kadia in fide vitium fecerit; qnemadmodum

Michaeli Serieny et Gaspari Magochy aucta est. Quam-

quam noUem id facere , quod adhuc apnd nos nemo

fecit ; si tameii fecero, kadia accusetur, et ii, a qui-

bus huiusiüodi exempla porriguntur. Vestra Magnifica

dominatio beue et feliéi ter valeat Agriae 26 Septem-

bris 1562.

CXV.

Velíbegh szolnoki zancsáknak Veranesícs Antal.

Ad Velibegnm Zolnokensem Zangziaccham.

Ea quae mihi dominatio Vestra scripsit hester- 1662. sept. 28.
uis litteris, intellexi ; ceterum sciat, Paulum Zambok
non esse militem Agrieiisem, nec meum servítorem,
sed Clementis Rhegi, quem íam ex hoc Capitaneatn
snmmovi. Unde etiam dominatio Vestra pláne potest
cognoscere, qnod ego illum non miserim praedatam.
Cnins itaqne servas ac miles est, ille enm redimat.

382

Kadia autem Colocensis, meus captims, dimissus
est non solum pro sua, sed etíam pro sponfiorum et
sociorum snornm redemptíone. Estque ita inter me et
eo8 fide mediante conventum, ut non captivís, aat qni-
basvis aliis rebus sese redimant, sed parata pecnnia.
Ideo dignnm et iustum est, ut kadia, vir probus, le-
gum peritus, et alienornm delictorum iudex, fidei ac
iuramento suo non desit.

Mirari autem dominatio Vestra non debet, quod
socios et sponsores eius strictius teneri , et peius nn-
triri feci, postquam cognovi, kadiam minus meminisse
snorum promissorum. Cui quum dedissem tempus re-
deundi cum redemptíone sua et sponsorum eius, quod
ipsémet postulaverat, nempe trés menses ; íam quiu
que sünt elapsi, nec adliuc promissis suis satisfecit.
£t quaerit interim nescio quas technas, quo se ipsum
uno miserrimo liomine eliberet, sociis verő ac mihi
imponat. Qua fide nondum in Iiis confiniis usi inter nos
sumus ; ni^i si iam unus kadia, roultarum litterarnm
peritus, normám nobis exhibebit. Quod nequaquam
fieri debet propter multos alios , et kadia, et Paulo
Zambok meliores, quos imposterum p»terit fortuna in
captivitatem coniicere.

Ubi verő seribit, quod sponsores kadiae facio
cruciari, credat mihi, hunc morém meum non esse,
nec adhuc vei in minimo fuissc eruciatos Sed tan-
tummodo una in domo tenentur clausi, et pane,
ciboque non eo nutriuntur, quo prius; ut intelligat
kadia, id sua culpa fieri, citiusque expediat re-
demptionem tam suam, quam suorum sociorum et
sponsorum. Id quod nisi primo quoque tempore per-
fecerit, ii miseri non ita multo post et peius tracta-
buntur, et aut morientur in carcere, aut pro se ipsis

383

et pro kadia satisfacient mihi , iuxta pactum inter
nos tranBactum.

Nec minetur dominatio Vestra quicquam mihi, si
hofi non tractavero melius; quum ipse habeam meum
domínam, quem timeam. Et ut dominatio Vestra libere
de captivis snis agere possit, uti vult ; ita et ego id
de meis agam, quod videbitur mihi. Neque propterea
extiuguam illos, dummodo sificerins sese gerunt, qui
pro reportandis redemptionibus exeunf.

Pauliim antem Zambok si mutilabit auribus et
naso; poterit etiam capite, habét euim illum in mani-
bus. Sciat tamen, quod si quid huius crudelitatis vei in
illum, vei in Agrienses quospiam perpetrabit, idipsum
nos quoque mox de illis Turcis facturos, quos habebi-
rous meliores. Restatque, ut hoc etiam intelligat, ka-
diám me pro viginti Paulis Zambok non daturum. Et
dominatio Vestra, ut vir prudens, niilitaris et iustus,
dimissa cura Pauli Zambok dominó suo, hortetur
kadiam, ut satisfaciat suae íidei , et ut primo quoque
tempore mittat mihi redemptionem integre tam suam,
quam suorum sociorum, aut redeat Agriam. Tuaque
dominatio non agat mecum minis, aut iniuriis, quum
a me nec verbo, nec facto laeditur, sed honoratur pro
modestia mea non aliter, quam vicinus bonus. Bene
valeat. Agriae 28. Septembris 1562.

384

CXVI.
Verancsies Antalnak az árokszállási bíró.

1662. oct 9. Magnifice domine, Domine nobis sincere dilecte.

Post servitíorum meorum perpetnam commendationem.
Kegelmes n. wram. Ilyen dologh twrtynth, mostan
raytwnk ez zeghyn nyomorodotli falwn, hogh az go-
noz poghanok, az dwlo rachyok, myud el dwltak ko-
boriattak ez zegliyn nyomorodoth falwth az felsyges
kyral yobagyth. Az nymelyeth az gberendaban fel
kevtettek, es barmon nygbyen Iiozza állottak, wgh
wertek zekercekel ; nymelyketb gertyawal csepeget-
tek; nymelyit twzzel kynzzot^ak, aztwzetb teknevwel
hortak reayayok, ketten barmon tartottak; es towaba
az byro anyatb, ydes zwleit, ygb kynzottak, az labayth
megb basogattak késsel, es az tbwzetb az kwrtw
wasawal bortak rea^ es wgb wallatak kynzottak, wgh
auyra, bogb bolt zamubau battak. Sokan az borbyl-
nal wanak bennek, azokban is sokan megbalnak. Es
tóba az egbaz marbayatb myud el wyttek, feltwrtek
az egbazat, mynden yozagat elwyttek, es nymelyik
az zemyrem testynel fogwa bordoztak, es az geren-
dában fel kwtettek; wgb kynzottak Kantor Yanost
begyk megb kynzottak twzcl is, es wygre wgyan
feytb werttek wgbanyra, bogb az belys ky esett az
nagb kynzasnak myatta. Ex Arokzallas Sabato post
festnm Dionísij anno 1562.

Antbonius Torla
Judex de Arokzallas sk

38é

Kíiüt. Magnifico Dominó, dominó Anthonio
Wrancby, Episcopo Agriensi; dominó nobis semper
observando praesentetur.

CXVII.
Méhemet hatvani zancsáknak Verancícs Antal.
Ad Mebmettum zangzaccbnm Hatvaniensem.

De novis rebus vestris, quas ad me dominatioi562.oct. ii.
Tua perscripsit, babeo gratiam. Quanqnam orator
etiam noster litteras ad me dederit ex itinere reveraus
Constantinopoli, meqne de hniusmodi omnibna aeque
edocnerit satis abnnde, et aliqnanto etiam particnlarias
ac diversíns. Et quod ais de janizeris, Budám eornm
düo millia quingentos appulisse, possibile est. Quo-
niam tanta est apnd vos copia panni penulacei, nt vei
ex Bulgária ac Rascianis ab aratro et ligone snmptis
tot potestis vobis fingere, qnot velitis ; esto quod de
minőre numero fiam aliunde certior. Ubi verő de in-
ducÜB octo annorum, et de tributia eornm seribit, aic
nimirum esse pactas, ut tributa omnium annorum octo
intra primos sex menses pendantur vestro Principi,
íta demum easdem constaturas inducias ; hoc quoque
est possibile, sed quia a memória hominum non est
auditum, id consuetudinis extitisse, non credo sic eaae
pactas ; quum tributa singillatim cum annorom c^
pendi, hactenus apud omnes nationes soUtiim 41

Quod verő iam kadia, meus captivn
me rediturus iuxta fidem datam, qo

NONUU. HÜHO. niST. 8CR1PT. XIX.

386

mihi utilitaB sit proventara; haec qnoqne íta esse

poB8unt,atTua dominatio Bcribit.Qnía talis est veetra

fides, qualis est kadiae. Isque Bane pudor non noster

eBt, sed veBter, bí secum dominatio Tua bene recteqne

expendat acta kadiae, et eorum, qai eiuB hnioBmodi

perfidiam virtnti integritatiqne adscribunt. Nec multa

de hac utilitate loqnar, quam mihi ex eo nnnciaB esse

deBperandam. Smit enim in medio Bponsores, qui non

Bolnm pro Bua, sed etiam pro kadiae redemptíone

fidem fecernnt, si idem kadia fecisBet vitinm promissi

Bui, meqae et eos fefeÜBBet. Vemm kadia ntcunqne

verset tantum negotinm, et movet concta, quo se et

sponBores suob pacta redemptione liberet, credat mihi

Tna dominatio, quod eo hamo, qnem iecit, et dimisit

rete, piBcem non capiet. Qnia ego etiam haiusmodi,

clavo talem alinm opposni , qualem frnstratnm iri non

spero; quandoqoidem ea pro re non deernnt nobis

captivi minoris generis. Interim verő kadia solvat, si

sponsoreB snos nolit prodere et perdere.

Ubi antem monet nos indnciamm observationis ;
res est evidentissima, quod eas nos firmissime serva-
mus, sed vos non servatís. Dedititios enim, qui sünt
intra vestros fines, summa vi, summisque minis prohi-
betis, ne in nobis Principum nostrorum jus atque im-
périum agnoscant, neve nobis servitia, redditus, cen-
susque suppeditent, uti fecernnt hactenus, estque ab
initio deditionum huiusmodi inter nos et vos transac-
tione mutua constitutum. Unde fit , quod ministros no-
stros, quos per huiusmodi dedititios interdum memo-
ratorum servitiorum, reddituum, censuumque emittimus,
omnes per dispositas in circuitu nostrorum finium co-
hortes aggredimini, insequimini, capitisque et interfi-
citis, moxque nos apud Caesareni ac Regem nostroiD

887

maltiplicibas críminationibus defertís, ccuBatis et pe-
ragitis reos, quasi nos excurreremns, praedaremnr,
nec servaremuB induciaB. Qunm vosinterea omni studio
et sollicitudine non solnm urgetís dedítitíos, qni annt
intra nostros fines, ut in omnibus vobis BÍnt obBeqaen-
tes, nec vei in pilo deditíonis 8uae officiÍB desint; aed
etiam nondum deditos deditíonem facere cogitis, et
ferro, igne, populationeque deterretis , ut sese vestris
imperiis accombdeut. Quod an conveniat enm inducüs,
vei Tuae dominationis iudicio permitto. Quando iam
dudum Sacrati8simas quoque Maiestates meomm
Princípum et de his diligenter edocuerím , et miserim
illis etiam nomina possessionem earum, vix nobis
quoque cognitarum, quaB Tu tibi ex tui Principis libro
rationum dedi ac subdi per me nuper contenderas,
speremque eas , mei8 etiam tum dictiB tum seriptÍB lo-
cum daturas. Quoniam bí ego yob bene cognoverím,
verisBimum est, quod aeque ex pace, atque ex inducüs
lucra referre vultis, quae refertis ex bello. Idque inter
nos, qui non cernant, iudico esse valde caecoB.

Quod verő ex censu colonis meis pagi Pispek
Yocati dominatio Tua florenos XX condonavit, ago
gratias. Si tamen Ei est liberum, ex libro rationum
Vestri Principis simile quiddam demere, quem adeo
religioBum in rapiendo observatis ; credo, quod mise-
ris reliquum etiam relaxare possit, cui Buntinofficium
traditi. Quapropter peto, velit solito eorum censu con-
tentari, qui est ab initio illis impoBitus florenorum LX,
utaturque in eos et pietate et liberalitate ; quo ex pro-
fugio redire ad pagum memoratum, eoque non solum
nostro et vestro, sed suo etiam commodo frui possint.

Praeterea quum has iam litteras essem obsigna-
turuB, duas simul excursiones vestrorum in nostris

25*

388

finibiiB acoepi; alteram eqnitam XVI ad nsqne pagnm
Puztaasíxo, alteram equitam qainque ad pag^m Batbor,
qnae lóca aequaliter nonnisi uno et dimidio milliarí
distant ab Agría; subitaque contra ntroBque rnann
militam mÍBsa egi, ut eis potiremor. Veram quia il
qui sese in Paztazixo ostenderant, matnre cognito
periculo non din ibidem mora habita fnga incolnmes
evasernnt ; qní verő in Batbor fuerant, poenas et snae
et aliomm temeritatis dedernnt. Per noctem enim ín
sylva 8ine eqnis dnm prostrati cibo se refieinnt, casn-
que deprehensi snbito, dno mox relictis equis beneficio
tenebrarnm effng^nnt , trés deditionem faeere recnsan-
tes, pngnautesqne non instrenni, vieti sünt omnes et
oceisi, eommqne capitibns eqnisqne dnobus ad arcem
meam Zarwaskew relatis, nuntiamnt tertinmTni esse
Karagzaffer, qui iam ab aliqnot diebns bis nostris lo-
eis nimis vicinis Agriae, enm paneis qnibosdam sibi
similibns latrnnenlis (qnod antea etiam scripseram),
sine uUa indnciarum reverentia, insidiatur, et sni me-
tnm laté divnlgat. De qno tnm^nbiveriora coguovero,
Bcríbam ad Te magis perspicue.

Ad haec boc ipso ferme tempore, qnam cmdeli-
tatem pedites vestri Rascianí 125 die mensis linins
octava in pago Cnmanorum Arokzalaas uuncnpato
edidemnt; qui peculiariter ad Coronam Caesaris et
Regis nostri pertinet, borrendum est etiam auditn, ne-
dűm faetu. Quod scelus ut clarius intelligas, misi ad
Te exemplum litteramm, quas ad me dederunt eius-
dem eoloni pagi *). Nec praetermisi meos quoque de
boc Principes summa celeritate edocere,utintelligant,
nosne an vos inducias violatis, quamve praeclaram
veritatem habeant accusationes , quibus me assidne

*) Mollélielve veit ;i CXVI. 8Z. a. levélnek m/isoínU.

S89

apud eosdem rueos Principes suggillare non cesBatis.
Frustra in cífugio etíam buiusmodi confisi, latrones
et subsessores non teneri índuciarum vinculo, nec eos
iüliiberi posse ullis imperíis, quod grassentar furtim
et claucularie. Quod nos quoque de haydoníbus nostris
facile dicere et tueri possemus, si vellemus paríbus uti
calumniis ; quum ut ií Christíani sünt, quos fovere no-
bis probibetis, ita et isti vestri Rasciani, qui Christia-
nos populantur, aeque sünt Turcae atque vos, neque
tam latrones duntaxat appellari debent, quam con-
scripti milites, qui catervatim, et iustis centuriis con-
globati incedentes, palám etín oculisvestris latiBsime
depraedentur, agnutque in nos euncta bostilia. Quod
vobis fieri insciis atque nolentibus, quis qnaeso ere*
dat? Quum praeterea non dubitem, talia eos vestro
mandato perpetrare, ut quod vobis equitibus tam for-
tasse manifeste non liceat per inducias, liceat iis per
latrocinia. Qui vobis liactenus omnes vestras victorias
pepererunt, vastantes ante vos et infesta reddentes
omnia, quo signa vestra direxistis. Idque ad Tuam
dominationem ne ignoranter scribere dicar; animad-
verte et perspice, ut ii ipsi, sive sint Rasciani, sive
martolozzy, penetrant maledicti etiam ad extrema
Regni. Vos alioqui sedetis per finitima lóca, et nobis-
cum de induciarum observatione litigatis Vale. Agriae
Xl. Octobris 1562.

390

cxvm.

Ugyantnnak Veranesics Antal.
Ad Mehmettam zandgsaGchuin Hatwaniensem.

^s. octii. Ad alia, quae tibi superioribiis litteris scripsi,

habeaa etíam haec. Socii enim et sponsores kadiae,
captivi mei, hac nocte proxima omnes, dissectís lima
conpedibas, muroqne effracto carcerís, iamque per
foramen eruptari, coi patefaciendo non multum resta-
bat operis, destituti sant 'a fortuna. Exandita enim
foBsione a vigUe, qoi 8npra carcerem excubabat, pro-
damavit : „captivos fugere" ; motiquead hanc vocem
pedites, qui erant in statione arcis areae, accnrrunt,
et BcelestoB comprebendunt fugaeque eripinnt Accidit
hoc ex eO; qnod mitiore illos habuerim ; solis enim
ferreis compedibus tenebantur. Verum iam qnidem
additae sünt et manicae manibus, et catenae collis,
iunctaque maior et oculatior cnstodia. Quem eventum
si kadia forte fortuna expectavit, iam ex hoc non est,
qnod speret ; eisque redemptione consulat Qnia sic
haberi coepti sünt, ut nec moveri possínt, nec facile
spirent. Bene valeas. Agriae, XI. Octobris, 1562.

391

CXIX.

Piin^rácz János és Mátyásnak Verancsícs Antal.

j
Egregii Domini, amici iiobis honorandi, salutem i8*ri. oit. :hk
et iiostri commendationem. Twttara agyok ezth my
kegyelmeteknek, hogy az Nagy Michaly dezmath my
senkynek egyébnek nem adtwnk arendaban ez ezten-
deoben, hanem chak kygielmeteknek az teob attyatok-
fyaywjal es az Horwath Ferentzel my kapytanwn-
kai egyetemben. Azerth walahonnan walamy hántások
wagyon feleole, hyszem kegyelmetek patronns az
yoszagban, es kegyelmetek twgya, myt kel rwla my-
welny, ha penigh walaky mongya, hogy másnak is
attok, megh techyk az arendatoríabol, de my wgyan
ha törvjnben wolnankys, nem mondhatwnk masth^ ha
nem kegyelmeteknek wagyon adwa. Ingyen ha tör-
wenynnek kel róla lenny, nem akaryok, hogy egye-
bwth lygyeii benne törwjn, hanem my eleottwnk,
wagy az my vicarywswnk zekje, merth ez dezma
dolga az my egyhazy szekewnketh yllethy. Mely
okaerth ym erthy kygyelmetek, myhez tarchak ma-
gokat. Isten tarcha meg kegyelmeteketh. Agríae 30.
Octobris 1562.

Antonius Verantius,

Episcopns Agriensis,

Comes perpetnns Hewesiensis

ac Borsodiensis mp.

392

cxx.

FiTiiínánd c.s.ís7irnak Verancsic^ Antal*).

i5'»:Miov.6. Sacratissima Caesarea et Catholica Maiestas,

Domine, domine Imperátor uostri semper clementi8-
sime. Post fidelium ac perpetuorum servitiorum meo-
mm in gratiam Vestrae Sacratíssimae Caeaareae
Maiestatis humillimam comroendatíonem. Intellexi,
Passam Badensem magnas accusationes et qnerimonias
fecísse de me apud Sacratissimas Maiestates Vestras,
quod non servarem indaeias, quotidie excnrsioues
emittendo, et fines Principis sai infestando. De qno,
quod serius ad Caesaream Maiestatem Vestram seribe,
idipsum ad me quoque serius est perlatum. Quumque
etiam existimarem, Maiestates Vestras his fínitimis
rebus inferea temporis, dum ex Imperio feliciter re-
diissent, non esse mihi molestandas, ineertus ad hoc
etiam, quod Serenissimum Prineipem Carolum Árehi*
ducem Austriae, dominum meum elementissimum, de-
signasseut ad eurandas res bellicas Hungáriáé;
distuli id officii non parum scitu necessarii in huuc
usque diem. Verum ne quid solidioris fidei Passae
adhiberetur, quam par esset, si ego forte tacuissem;
nunc iam tandem profero meas rationes, ut clementer
illis quoque iutellectis, clarius etiam Maiestas Vestra
pereipíat, ipsine bostes, an nos de his verius criminari
debeamus. Mitto autem imprimis duo exeuipla littera-

*) 3Ielli'kííIvo vaunak az iigyana/onóví ;;cptcinbor 20 -ki, s octob^r
O-Ui, éá H-ki li.vil'^k, ini.it fe itclíl) CXIV. VXVU ó.- CXVil. sz. a.

393

rum mearum, quas de hisdem controverBÜs ad Pas-
sam, et ad Hathwanensem Zangzaccbum mihi ceteris
propius adiacentera, non ita pridem scripseram, ntrom-
que edocens, quanto et nos et alii subditi Maíestatum
Vestrarum indigniora ab ipsoram hominibus sub hís
induciis perpeteremur. quam ipsorum a nostris.

Deinde ut et haec, et alia plura distinctius suo-
que ordine, quam brevissime fieri poterit, recenseam,
quum exeurrere,. praedari ac populari intra nostros
íines non desinunt ; VIII. die huius mensis OXXV
Rasciani sive martolozzii pagum Cumanicum Arok-
zalaas nuncupatum, pertineutemque ad peculium Co-
ronae, noctu invaserunt, et in eo quantum qualemque
crudelitatem rapinamque et vastítatem ediderunt, ex
propriis litteris eiusdem pagi colonorum ad me datis,
quas cum sua versioné misi , Maiestas Vestra Gacsa-
rea clementer cognoscere dignabitur.

Alia quoque huiusmodi latronum manus, hac sae-
vitia et numero non inferior, simili crudelitate, ac die
mensis eiusdem XV. et XVI. pagos Koka et Bagna
prope funditus everterunt, iuibique mercatores locorum
diversorum, ^acia ad has partes venientes, sic de-
praedati sünt, ut occissis ex eis ad XXII circiter,
super XII millia florenorum pecuniae abstulerunt,
praeter pannos et varias alias merces.

In oppido quoque Zechw, quod est dominorum
de Bathor nobis vicinum, in mense Septembii pária
ediderunt, passimque edunt etiam nunc quotidie, sic
ut plebs misera, in mediocribus villis pamm secnra,
per oppida, perque lóca alia populo frequentiore ha-
bitata iam diífugere coeperit, magnó sane horum íinium
detrimento atque incommodo.

Sed et equites corum non deshiunt molesti esBc

JfeST

ín fomfi. TfZ 3L i«m»éc«

FacBFCLi aazsem Ik<. st ^tívmw dedítitiM no-
<c cvoqvd <M üiier Tümcub ^ Daiiii-
tUf^vait iaaterrae iMrim tótra sine obstacolo
a2i^[K* sik^ Te»£<aiit atiqve ¥«lmcnnt UH Passa etüuB
mA mt Bvpcr exf^tsMssnie scripierít, abetmarenm
BO§ ab ilk* tTMta. aeqae im sedhm deditítioniin illo-
rvB iKMÚaes D<!istr» mmeMiavs. qnun iam pan illa
Refmi nalliii^ easef aherras. qoain aoi Priocipis.
Q«od qnantí ixioibciití út habendmn . qida iam aaepis-
sime cl abMDS scripsL tí loqantiis aam pneaena, rem
iirgentiii> n^^n aiideo loties proponere. Id tamen ri
hoatíboft concedetnr per has indncias. maximiim rebus
eorom in hoc Regno accedet incrementam. nostris verő
detrímentum: atqne ntínam non omnino etiam reliqnia-
rnm eins victoríam obtíneant. qnod prohibeat Dens,
qnom in hoc. postqnam ab expeditione Zathmaríensi
8nnt reversi. potíssironm oronia sna consilia, omnes-
qne vires mauifeste intendísse videantnr.

Unde die quoque XI einsdem mensis eqnites
XVI praesidii Hatliwaníensis venerant ad pagnm
menm Paztazyxo vocatum, qai non longins distat
ab Agría, qaam uno et dimidio milliari. ibiqne in in-
HÍdiís positi militem quemdam alias nostratem grega-
rium, qni non ita prídem sponte ad hostes transierat
et abinraverat, mittnnt specie transfagae ad alinm
pagnm menm Talya, propingniorem Agriae, ut cnret
aliquoB inde eliciendos contra se, ex quibna praedae

395

quippiam habere possint. Is verő Talyam perveniens,
fictene an vére nescio, extemplo nuncíat Agriam Ca-
pitaneis, denuo sese domum rediisse; ceterum mata-
rarent, quia illis praedam non plurium quam XVI
equitum adduxisset, qui essen tconditionis non postre-
mae. Conticinio itaque noctisreadme per Capitaneos
delata, cognitoque quod iutra nostros fines irrupissent;
concessi, ut in eos fieret eruptio, idque ubi iam coe-
pisset illucescere, praemíssis tamen exploratoribus,
qui perlustrarent circum omnia, ne quid insidiarum
subesset maioris militis; dato insuper mandato, ut
idem transfuga bene custoditus educeretur in plebeo
equo, eisque ostenderet, quonam loco iidem equites
constitissent. Hisque iuxta voluntatem meam peractis,
Turcas in loco non assequuntur; quia ubi viderunt
liunc ipsum transfugam ad tempus dátum non rediisse,
dolum eiusdem veriti, mature sese subduxerunt ; nostri
quoque spe frustrati Agriam redierunt. Postea coUo-
quutus cum transfuga, eique nulla fide babita, quod
bis iam Turca fuerit, quando etiam his in locis finiti-
mis latissime regnet perfidia, multumque valent et
raoliuntur studia Turcica, eum vinctum compedibus
mandavi coniici in carcerem, ut judicio res eius di-
scuteretur, ne similem serpentem in sinu nostro fove-
remus, qualis fűit ille qui Georgium Bebek pessum-
dedit. Nam ipse etiam fuerat transfuga.

Praeterea hoc ipso die alia etiam in parte arcis
huius equites hostium quinque in ipsum usque agrum
sive territórium Agriense excurrerant, ibique tribus
plebeis hominibus correptis per adiacentem sylvam
revertebantur, idque ad praefectum arcis meae Zar-
waskew delatum per quosdam pedites suos, qui ab
iisdem Turcis quadamtenus fagati fuerant, misit mox,

396

qui iIlo8 insequerentur, quia snb ipsa etiam ferme aree
grassati fueraut, transeuodo in villa quadam nomine
Bathor; eosque non longeinsylva quadam discamben-
tes et sumentes cibum assequuti, armísqne aggressi
occiduut trés praecipuos, capitaque eorum cnm duo>
ram eqaorum praeda ad memoratam arcem referuDt,
fuga salvatis reliquis.

Die quoque XIV. eiusdem mensis perpetravernnt
maius facinus. ]'>at mihi decimator in oppido Kaza,
miles unus Agrieusis, cum peditibus X et equitibus
XII, qui illi tutelae causa adiuncti fuerant propter
Fylek arcis Turcicae propinquitatem. Unde templum
quoque, quod est ínibi, emuniverat nonnihil opere
tumultuario, in quo noctes secure exigere posset.
Turcae verő Fylekienses, quidnam ex hoc anspicati
ignoramus, equites tamen ducenti et centum pedites
excurrunt eo animo, ut meum militem ex émuuito
templo abducant. Verum hoc interim cohors una pe-
ditum castelli Putnok, missa Gedew arcem versus
causa decimarum Archiepiscopatus Strigoniensis, acci-
dit, ut ín cursu medio mutuo sibi occurrerent, ibiqne
omni facultate fugae uostris adempta, coacti sünt ma-
nus conserere et pugnare. Et quia multo pauciores
fuerant hostibus, succumbunt, capiunturque LII. Sic
hostes tuuc etiam praeda potiti maíore quam spera-
verant, Fylekinum redierunt, meusque conservatur
decimator.

Plures alias hostium excursiones huiusmodi intra
íines nostros factas, non casu sed consilio, possem
Maiestati Vestrae Caesareae recensere, sed non con-
venit me proJixioribus litteris Eandem, tantís nonc
rebus occupatam, molestare. Spero tamen in praesen-
tia baec etiam suíFectura. ad nos contra accusatíones

397

í'assae excusandos. Eritque interim pro clementi

' Vestrae Caesareae Maiestatis voluntate primo quoqne

^ tempore in eo iiicumbendum, ut haedem induciae non

^ careant eo articulo ; videlicet quod si Turcae dedititios,

qni sünt intra nostros fines, sibi subesde, et seryitía

censnsque ac proventus administrari sine contradio-

tione volánt, haec ipsa pari ratione a dedititiis, qni

snnt intra eornm íines, Maiestatibus Vestris, et suis

dominis naturalibus, atque his locis finitimis pendan-

tar, uti factnm est hactenns.

Qnamquam autem videtur nonníhil esse pericu-
losum, fines, de quibus adeo frequenter üt mentio,
distinguere, et cum hostibus tam potentibus metas
eorum intra Regnum Maiestatum Vestrarum ponere,
censeamqne pro humili meo iudicio, id omnino nunc
satins esse subticendum quam attingendum, ne quid
nltro hostibus concessisse videamur, in eam maximé
spem erecti, quod Maiestatibus Vestris ad eundum
eisdem obviam in dies ab Altissimo expectatur ; esset
tamen interim ratio aliqua invenienda et constituenda,
ne iidem hostes per ditiones Maiestatum Vestrarum,
et inter has arces suas finitimas libere divagentur,
misceanturque nobiscum. Ceterum ut, quemadmodum
nos hinc illis administrari sinimus omnia, ita ipsi
quoque illinc erga nos fieri nullos prohibeant. Sic
demum existimarem, has inducias quietiorem cursum
statumque habituros.

Verum ad haec operae pretium est, ut ea etiam
de re Sacratissimae Maiestates Vestrae informatae
sint. In his enim locis, cum Agria prae omnibus ce-
teris sola sit, qua Turcarum, aními sollicitantur et
aestaant, ad eamque potissimum omni ex parte haydo-
num et aliorum huiusmodi hominum liberorum torba

398

conflaat belli tempore, propter cnm loci amplitudinem
et satis annonae commodam nbertatem, tum etíam
propter militum et populi maiorem frequentiam, ii ipsi,
qnos dixi haydones et liberos homines, aeqne omnes
hoc indncianim et belli tempore vellent pro suo arbi-
tratn excurrere praedatum. Sed quia a me snb maxi-
mis poenis mandato Vestrarum Maiestatum prohibiti
sünt et iu dies prohibentur, dilapsi sünt per arces
circum vicinas nobis Ónod, Cherep, Diosgewr, Dides,
Syrok, Orozlankew, Aynachkew, Somoskew, Gedew,
Balog et Putnok, ex kisque laté, quum volnnt, prae-
fectis consciis excnrrunt, eornmqne quicnnqne capti
per hostes fuerint, Agriensium nomen profitentor, ad-
duntque insuper, quod Episcopus eos emisisaet. Qüod
quo animo, qnave causa faciant, nondnm pláne intel-
ligo. Sic tamen res liabet, et snspicor, praefectomm
earuudem arcium commento fieri , at ípsi temeritatis
et licentiae huius immunes, tota calpa in me et in
AgrienBes, cum apud hostes, tum apud Vestras quo-
que Maiestates contorqueatur ; quum interim illi etíam
omnes, qui incolumes et cum praeda revertuntur, esto
quod hinc etiam nonnulli occulte cum eis fuerant, non
tamen Agriam, sed per supramemoratas arces cuncta
comportant, quaecunque adipiscuntur, scientes quod
Passa in me et in Agrienses declamat.

Verum etsi difíicillimum sit colluviei hominum
huiusmodi froenum imponere, quantum tamen fieri po-
térit, domini Jocorum praefatorum admonendi et adi-
gendi erunt iMaiestatum Vestrarum imperio, ut huius-
modi licentiam ministris suis prohibeant, et.si conveniet
illud etiam clementer iniungant, ut Agriae quoad res
bellicas, et ad observationem induciarum, obediant,
ueque similes homines vagos ad se admittant. Qoia

JI O N U M E N T A
HUNGÁRIÁÉ HISTORICA.

8 C B I P T <) B E 8.

XX.

MONUMENTA
HUNGÁRIÁÉ HISTORICA.

8 C K I P T O B E 8.

XX.

)IONDMENTA HÜNGARTAE HI8T0RICA.

MAGYAR

TÖRTÉNELMI EMLÉKEK.

KIADJA

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

TÖRTÉNELMI BIZOTTSÁGA.

BEÁSÓDIK OSZTÁLY: ÍRÓK.

HU8ZADIK KÓTET.

PEST, 1870.

BGGENBBRGBR FERDINÁND U. AKADÉMIAI KÖNTVÍRüSNÍU '

VERANCSICS ANTAL

M. KIR. HELYTARTÓ, BSZTBRQOMI ÉR8BK

ÖSSZES MUNKÁL

KÖZLIK

SZALAY LÁSZLÓ és WENZEL GUSZTÁV,

M. AKAD. K. TAGOK.

KILENOZEDIK KÖTET.

VEGYES LEVELEK.
1503—1669.

PEST, 1890.

EGOENBERQER FERDINÁND H AOTAB

KrmttlttM^VMl^Wl

TARTALOM.

1563.

Lap.

I. Kassa város tanácsának, jan. 9 3

II. Kassa város tanácsának 9 jan. 13 4

in. Kassa város tanácsának, mart. 1 6

IV. Maximilián római királynak Piopius Dénes modrusi pUsplfk

• mart 6

V. A rámái királynak válasza, apr. 15. 17

VI. Piopius Dénesnek vissmmválaszaf máj 19

Vn. Verancsícs Antalnak Maximilián római király, jon. 25. • 24

VIII. Verancsics Antalnak Maximilián római király, ^nu. 27. • 25

IX. Kassa város tanácsának, jnl. 6 26

X. Az egri püspökök sírjairól, jul 27

XI. Verancsics Antal Eger várának parancsnokságától lelépvén,

eziránt Ferdinánd császártól felmentést nyer, dec. 1. • 28

Xn. Ferdinánd császárnak, dec. 4. 35

XIII. Ferdinánd császárnak, dec. 8. 36

XIV. Magócsy Gáspár mint Eger vára ^j^mnan kineveueti pa-

rancsnokának tUasitása, dec. 10 40

XV. Verancsics Antalnak a túróczi prépostság adományoztatik,

dec. 13 47

XVI. Károly főberczegnek, dec. 19 49

1564.

XVII. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály, jan. 25. 50

XIX. De Andreis Jeromosnak, febr. 2 54

XX. Verancsics Antalnak Hobordánszky Kristóf, febr. 10. • • 56

XXI. Ferdinánd császárnak, febr. 13 59

XXII. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály, febr. 16. 62

XXIII. Ferdinánd császárnak tanácsosai, kiknek egyike Veran-

csics Antal, márt. 1 64

XXIV. Ferdinánd császár intézkedéséről Veram€$ie$ Ámialmak H-

résére máj. 4

XXV. Andronicna Tranquillusnjik. jan. 16- « . . * . 6d

XXVI. Bornemisza Pál erdélyi püspöknek, JUQ< 17. , . <IB

XXVII. Oláh Mikids es^tergami dmknek, jun. 20.
XXVni. Gróf a Salmis EektuMiak, jan. 24. . ,

XXIX. Dadics Sbardelatus Epdr^aek, juo. 2Ű.

XXX. Magóehy Oáspáruakp jun. 28. , .

XXXI. Heretyár megye közÖnBégéneki jun. 29«

Lap.

XXXn. Pankotai Ferencae egri vicáriosáuak jul. 6. • • . 79

XXin. Az egri káptalannak, jal. 10 81

XXXTV. Tisztjének Palásthy Mártonnak, jul. 10. ... 82

XXXV. Piopius Ddnes modrusi püspök és egri nagyprépostnak,

jul. 14 84

XXXVI. Triumszlécsi jobbágyainak, jul. 25 91

XXXVII. Uszály Péternek, sept. 23 92

XXXVIII. Doniitius Jeromosnak, sept. 29 94

XXXIX. Zniováralja lakosainak, sept. 29 96

XL. Piopius Dénes modrusi pUspöknek, okt. 10. . . • 97

1565.

XLI. Maximilián királynak négy királyi tanácsos, kik közt

Verancsics Antal, január kezdetén 104

XLII. Maximilián királynak magyar tanácsosai, kik közt Ve-

rancsis Antal, mart. 25 108

XLni. Verancsics Antalnak Hermolao Jeromos, nov. 28. . 114

1566,

XLIV. Ositts bibomoknak, jan. 10. 115

XLV. Staroyrzensky cnlmi püspöknek, mart. 12. . , . 118

XLVI. Konyczky Jánosnak, mart. 12 120

XLVII. Testvére Péternek, mart. 12 121

XLVIII. Doctor Ermolao Jeromosnak, mrirt. 12. . . . 125

XLIX. Camulius Jakabnak, mart. 15 127

L. Károly föherczegnek, mart. 21. 129

LI. Thelegdi Miklósnak, apr. 16 130

LII. Thurzó Erzsébet özvegy Ungn id^Ádámnénak, apr. 22. 131

LIII. Dudics Endrének, apr. 28. .* 132

LIV. Károly föherczegnek, máj. 22 134

LV. A triumszlécsieknek^ máj. 31. 138

LVI. Kubinyi Kristófnak, máj. 31 140

LVIÍ. Dolfino bibomoknak, jun. 3 142

LVIII. Keresztély Bálint minorita tartomány-főnöknek, jun. 4. 143

LIX. Graussupolo Antalnak, jun. 4 144

LX. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály, jun. 5. 146

LXI. Divék Endrének, jun. 10 148

LXII. Uszalyi Péternek, jun. 12. 151

LXIII. Verancsics Antalnak Camuglia Jakab, jun. 16. . . 154

LXIV. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály, jun. 19. 157

LXV. De Andreis Ferencz felbévvizi prépostnak, jul 12. . 158

LXVI. Pemessy Istvánnak, jul. 14 160

LXVII. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály, inhlB. 162

LXVIII. Konicki Jánosnak, jul. 18. 163

Lap.

LXIX. Verancsics ArUalnatc testvére Verancsica Mihily, 2\ú, 25. 167

LXX. Verancsics Anialnak testvére Verancsics Mihály, ívl\. 2S, 168

LXXI. Verancstcs Antalnak testvére Verancsics Mikály, Kng, ^. 171

LXXII. Verancsícs Antalnak testvére Verancsics Mihály, aug. 15. 175

LXXIII. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály, aug. 17. 176

LXXIV. Verancsics Antalnak Grosíttto Antal, aug. 21. . . 178

LXXV. Veraitcsics Antalnak Crrosittto Antal, sept. 22. • . 179

LXXVI. Grosutto Antalnak, okt. 8 181

LXXVII. Testvérének Mihálynak, okt. 14 188

LXXVIII. Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály,

okt. 26 190

LXXIX. Maximilián királynak, dec. 27 193

LXXX. Oláh Miklós esztergami érseknek, dec. 28. . . 197

LXXXl. Croiner Márton ermelandi püspöknek, dec. 61. . ^ 198

LXXXII. Maximilián királynak, dec. yégén 199

1567.

LXXXIII. Verancsics Antalnak Piopius Dénes modrusi püspök,

mart. 6 201

LXXXIV. Verancsics Antalnak Piopins Dénes modrusi püspök,

mart. vc^gén. 202

LXXXV. Oláh Miklósnak, apr. 1 204

LXXXVI. Dessewfy Jánosnak, apr. 18 205

LXXXVII. Piopius Dénes modrusi püspöknek, apr. 22. . 207

LXXXVIIl. Oláh Miklósnak, apr. 26 209

LXXXIX. Forgách Ferenez váradi püspöknek, máj. 22 .213

XC. Melegh Boldizsárnak, máj 24 215

XCi. Dévi Jánosnak, máj 26 217

XCII. Z:iy Ferencznek, jun. 12 218

XCIII. Comenduuo bibomoknak, jun. 20. . . . . 219

XCIV. Vfvancsics Antalnak Maximilián király jun. 30. . 220

(Verancsics második konstantinápolyi követsége.)

1568.

XCV. Zsámboki Jánosnak, máj. 12 220

XCVI. Verancsics Antalnak Szerdahelyi Máté mystlat prépost,

máj. 24 228

XCVII. Az udvari kamarának Verancsics Antal éa Teaffon-

bach Kristóf, máj. 28 •*** '

XCVIII. Forgách Simonnak, jun. 11

XCrX. V. Pius pápának, jul. 12. ....

C. Szerdahelyi Máté prépostnak^ jal. 26. • é
Cl. Verancsics Antalnak Radetius Isiván vátmáipm^
Cn. Draskovics György zágrábi puspokiiek| M||

Lap.

cm. Bernát sz. györgyi apátnak Velencz^ben, scpt. 3. . 239

CIV. VerancHcs Antalnak Dolfino bibomok, sept. 4. . • 242

CV. Verancéies Antalnak Amvlio bibomok, scpt. 4. . . . 243

CVI. Radetias Istvánnak, sept. 5. 245

CVn. DioUlevi Ferencinek, sept. 17 248

CVni. Verancsics Antalnak az alexandriai bibomok, sept. 22. 249

CIX. Diotalevi Ferencznek, sept. 24 250

GX. Faseolo Jánosnak, okt. 1. . ^ 252

CXI. Vtranc9ies Antalnak Draskovic8[Gyi}rgy Mágrábi püspök,

okt. 8 253

CXn. Verancéicé Antalnak Farfiese^bibomok, okt. 19. . . 257

CXIII. Draskovics György^zágrábi püspöknek, nov. 10. . 258

1569-

CXIV. Testv^ránek Mihálynak, jan. 7 266

CXV. Stekelios Anzelmnek, jan. 16 268

CXVI. Wis Albertnek, jan. 19 269

CXVn. Az egri káptalannak, jan. 31 273

CXVm. De Andreis Jeromosnak, febr. 27 275

CXIX. Veranctica Antal bibamoknak felíJtjánUatik, mart 1. • 277

CXX. Maximilián császárnak, máj. 15 278

CXXI. Oróf a Salmisnak, máj. 18 280

CXXn. Unokaöcscsének Faustasnak, jun. 1 281

CXXUI. Testvérének Mihálynak, jan. 10 284

CXXIV. Veranc9ics Antalnak Maoeimilián c»á9tár, }\ia* \1 . . 289

CXXV. Maximilián császárnak, jun. 19. • • • . . —

CXXYI. Maximilián császárnak, jun. 24 292

CXXVII. Veranc9ics Antalnak Maximilián caáazár, jun. 24. 294

CXXVIII. VerancgicB Antalnak Maximilián csánár, jun 25. 295

CXXIX. Maximilián császárnak, jun. 25 —

CIOX. Diotalevi Ferencznek, jul. 6 296

CXXXI. Testvérének Mihálynak, jul. 16 299

CXXXII. Testvérének Mihálynak, jul. 22 300

CXXXni. Pankotai Ferencznek egri vicariusának, jul. 26. 393

CXXXIV. Faseolo Jánosnak, aug. 4 306

CXXXV. Vtranc^cB Antalnak Ruat Jtromo9y ^yX. \^* . • 308

CXXXVI. Veranc9ÍC9 Antalnak AmtUio bibomok, sept. 17. . 309
CXXXVII. Verancsics Antalnak az alessandriai bibomok,

sept 17 310

CXXXVni. Verancsics Antalnak Dolfino bibomok, sept. 18. 311
CXXXIX. Verancsics Antal esztergami érsek,

okt. 17 312

CXL. Verancsics Antal mint esztergami érsek nyeri az eszter-
gami egyház kegyúri jegát, okt. 17 314

ANTONIl VERANCn EPISTOLAE

IV.

MOMUM. HDHO. HI8T. 8CRIPT. XX.

IL
Kassa város taBiesioak Veraoesíes Antal.

jao. 13. Prudentes et circumspecti, amici nobis honoran-
di, salutem et nostri commendatíonem. Minthogí en-
nek eleote ayanlottak magwkat kegelmetek my ne-
kewnk, es barathaagal ia woltak kegelmetek rnyne-
kewnk, kyre nezwe my sem akarónk meghfeleotkesni,
hanem iaameg az kegelmetek barathaagat meghaka-
ryok wjtani. A mychoda agiwth ot Kaaaan ewntet-
twnk a Ferentz mesterei, kynek mwnkaiaerth fizet-
twnk ia imar walamy 105 forinthot; de ha meghis
wegre nem wjhetne az agiw dolgath, es a my wdvar
byrank is ha megh kesneek az commissarinaoknal,
hogi oda nem mehetnek Kassara, keeriewk kegelme-
tekét azon elewbby barathsagerth es ayanlaaerth,
hogi ha walamybwl megh talalía a mester, légiének
segitsegwl neky ; ha pinz zwkseghes uekye, agyának
kegelmetek, es mi mint az elobenit es mint azt, kyt
mostan adnok kegelmetek nekye, meghakaryok elé-
gíteni kegelmeteknek. Annak felewtte az kegelmetek
barathsaagat megwytyok, myvel nem akarwnk haa-
ladatlanok lenny ; hanem ismeg barátságai akarwnk
lenny kegelmeteknek. Isten tartcha megh kegelme-
tekét. Agriae die 13. Januarii 1563.

Antonius Verantius

Episcopus Agriensia,

Comes perpetnus Heweaienaia

et Boraodienaia mp.

MONUMENTA
HUNGÁRIÁÉ IIISTORICA.

8 C R I P T <) B K S.

XX.

et debito praesidío destítutus, ab hoate imminente
discrimen qaodpiam pericnlosum subeat. Ad haec ce-
lerem dominatíonam Vestrarum gentíum praefatarum
expeditíonem expectamus, vosque bene valere cupi-
mus. Agríae díe 1. Mártii 1563.

Antonius VerantioB,

EpiacopoB Agriensis,

Comes perpetuuB Hewesiensis mp.

IV.
Haximíliáii római kirilyDakPiopías Dénes modrasi pfispSk.

1663. martins. Sacra Regia MaiestaB, Domine, domine mihi
clementíssime. Duo sünt potissimum, qnae conBerva-
tioni et reparationi remm Agriensinm spectare viden-
tur, qnibüB nisi citissimum adsit per Sacratissimas
Vestras Maiestates remedium, sequentnr procnl dnbio
tot damna et incommoda, quot forte vix postea repa-
rari poterunt.

Primum est; quoniam iam locus ille deBtitntoB
est fere omni militum praesidio ex solutionnm diffe-
rentia, petit bumiliter Reverendissimus dominus Agri-
ensis Episcopus, nt Vestrae Sacratíssimae Maiesta-
tes effíciant, infrascriptas bas pecuniarnm solutiones
arci Agriensi de inre et de facto debitas, ut persolvant
ii, quorum interest. Emericus enim quondam Tbele-
kessy uua cum gentibns Vestrarum Maiestatum, dum
Capitaneus Cassoviensis existeret, percepit et ooit-
sumpsit decimas Ágrienses ex districtibus Helmeet,

Zemplin, Kyswarda, Kallo, Kazon et Vary in valore
3390 florenornin, üti patet ex cartulis eidem assignatis.

Anno qnoqne 1562. die 21. Janii Agriae facta et
inita ratione cnm dominó Francisco Pestiensi de et
fiuper decimis arendatis ad rationem Vestrarum Maié-
statam, praesentibns dominis Grregorio Bornemizza
Scepusiensi Praeposito, Benedicto Bacchy contrascriba,
Joanne Swkan et Matthia Litterato rationista domini
Clementis Regy tum provisoris, remansit debitor ad
4000 florenos. Idem qnoqne eodem anno habuit deci*
mas Agrienses ad rationem Vestrarnm Maiestatnm
2703 (florenorum), üti patet ex cartnla arendationis
eidem assignata. Annis etiam 1560. 1561. et 1562.
omnes decimae Comitatus Zarand de mandato Came-
rae perceptae sünt ad Giulam, qnae qnotannis aren-
dantnr florenis 1200 anreis, qnornm trium annornm
snmma facérét anreos 3600, monetae verő Hnngaricae
florenos 5400. Tota autem summa facérét 15,493.

Hic autem sciendum est, quod praeter totam
praedictam summám, remanent et aliquot millia flore-
norum, quae erogata sünt ad intertenendos milites
Agrienses, et ad alias arcis necessitates per provi-
sores horum quatuor annorum proxime elapsorum;
quae quidem pertinebant ad tertiam domini Episcopi
Agriensis partém. De quibus postea érit cum eodem
Reverendissimo Episcopo alias transigendum.

Et quoniam certo certius novit saepedictus do-
minus Episcopus, nullo posse fieri pacto, ut dominus
Franciscus Pestiensis praedictam partém suam pecu-
niarum debitarum deponat; quippe qui ad tot sum-
ptus, quos per haec confinia facere cogitor, vix suffi-
cere potest ; humiliter petit id*
ut Sacratissimae Vestraa

fieri Bolutionem a Camera. Quae quidem et aommam
illam ad Giulam perceptam de iure deponere, aut per
Gapitaneum Giuliensem deponi facere deberet Eadem
quoque sabmisBione petit, ut haeredibus praedicti
quondam Thelekessy praeciperet, ut vei illi aammam
ab eo debitam persolvere debeant, vei ex stipendiis
eidem debitis (si quae tamen eidem deberentnr) Ca-
mera iam diéta satisfaciat.

Ad baec aecedit, quod et Magnifici domini Nico-
lauB Báthory, et Melchior Balassa, decimas hand con-
temnendas ad Agriam pertinentes percepenmt absque
ulla arendatione aut solutione, pro quarum pretio hu-
militer idem dominus Episcopus petit, ut Vestrae
Sacratissimae Maiestates praecipiant, ut vei ipsi do-
miui Maguifiei praefati satisfaciaut , vei ex eorum
stipendiis Camera Ágriensis pretium arendae ín inte-
grum restituat.

Quae quidem totális summa praedicta, si simul
hoc tempore suppeditaretur , maximae procul dubio
esset rebus Agriensibus utilitati ; iu omnibus tamen
idem domiuus Episcopus in omnem eventum sese
Vestrarum Maiestatum voluntati accomodare intendit

Sünt praeterea, quae publicum Agriae statum
conturbant. Militum ac nobilium loci illius incolamm
coniuratio propter religionis causam tantum; quae
quidem quam publicae tranquillitatiobessepossit cam
tempore, moderna Gallorum exempla, et antiqua Ária-
norum ac Donatistarum facta nos facile edocent E^t
et militum deficientia, quae propter carentiam solutio-
num, tum propter non admissum illorum arbitrio con-
cionatorem in dies etiam fit maior ; adeo ut vix du-
centi aut paulo plures Agriae inveniantur eqnites,
pedites verő in tam exiguo reperiantur numero, ni

dedecuB sít recensere. Quibus rebus Vestrarum Maie-
fitatnm prudeDtissimum sanisBÍmamqae iadicium re-
quireret, ut proyideretürintempore,modamyero haius
perquam necessariae provisionisnonproponit dominus
Episcopüs, quia id totum prudentiae, volantatíque
Sacratissimarum VeBtrarum Maiestatum committit.
Hoc tamen per me Eísdem Vestrís humiliter nunciat,
MaiestatibuB, satís scilicet esse, ob Tnrcas, ab altéra
verő factíosos et rebelles timere absque eo, quod domi
etíam tales sustineantur tnrbationes, quaeutplarimum
talia parturirí solent incommoda, quibus nisi in tem-
pore ilh's provideatur, nihil prorsus boni expectandum
aut sperandum esse, non est qui ambigat. Neminem
accusat dominus Episcopüs, nemini detrahit; verum
pro sua in Vestras Sacratissimas Maiestates fidelitate
harum rerum tantum mentionem facit, quae commodo
Regni, honori Vestrarum Maiestatum, et Christianae
Reipublicae utilitati necessaria esse videntur. Humili-
ter etiam petit idem Reverendissimus dominus Epis-
copüs, ut y estrae Sacratissimae Maiestates dent man-
data ad Comitatus Hewesiensem, Borsodiensem et
Pestiensem; quatenus pro munitioue arcis Agriensis
dare teneantur currus et colonos ; quandoquidem mi-
nuta ista servitia coloni Episcopatus, qui sünt perpauci,
nequaquam possunt praestare omnia. Nobiles enim
horum Comitatuum parum, Magnates verő nihil iu-
vant ; quibus quidem Magnatibus, si Vestris Maiesta-
tibus videretur, essent et peculiaria super his danda
mandata.

Egregii quoque Ladislaus Zelemiry et Clemens
Regy, qui quatuor annis elapsis fuerunt domini Epis-
copi provisores, annis inquam 1558. 1559. 1560. et
1561., multa habere dicuntur ín suis regeatrís, quae

difficulter admitti possent et deberent, quare humiliter
petit idem dominus Episcopus, ut Yestrae Sacratíaaimae
Maiestates committerent virís aliqnibus perítis et sin-
cerifi, qniÁgriae ab illis rationem suae administratio-
ni8 acciperent. Quod procul dnbio non absque et Ve-
Btrarum M aiestatnm, et loci illius Ágríensis eeset ntOi-
taté. Danda insuper essent ambobus praedictis man-
data, ut Yocati statim atque sine uUa tergírersatione
Agriam ad dandam praedictae administrationis ratio-
nem vemre haud recnsarent.

Solentetiam per decimatores et iadices possessio-
num et of&ciales tam Dominorum quam Nobilium in
decimÍB fragnm, yinomm et bladorum moltae fieri di-
stractioneB et dÍ8BÍpatione8;qnareidem dominus Epiii-
copuB humiliter proponit, ut Yestrae SacratisBimae
MaiestatiB dignentur Comitatibus Abawywar, Zemplin,
Borsod, Beregh, Zabolch et Hewess per litteras serio
committere, ut tam Domíni, quam Nobiles ceteriqne
Status et Ordines debeant ac teneantur colonos suos
cogere ad haec, ut dum et quando unus nótárius iura-
tus eiusdem domini Episcopi, ac rationista Vestrarum
Maiestatum cum uno Canonico Capituli Agriensis ad
perlustrandos praedictos dissipatores exierint, sub
iuramento coloni eorum veritatem dicere teneantur,
videlicet quot gelinias frugum et bladorum ac aliorum
decimari solitorum, et quot cubulos vini eisdem deci-
matoribus unusquisque colonus dedit, et postea ad
quem locum, et in cuius sive quorum usum expositae
sünt vei conversae.

Eisdem etiam Comitatibus bonum esset , si per
Maiestates Vestras Sacratissimas clementer praeci-
peretur, ut colonos suos praestare vellent in anxilium
pro inducendis vinis ad Agriam pertinentibus ; quae

quidem si pecuniis indncere vellent Agríenses, snper-
fluí satis et infiniti fere fíerent samptas. Quod qnidem
mandatam et alias dicit dominus EpiscopuB emanatnm
fnisse ; nec id qnidem immerito, maximé cum Episco-
patns coloni in inferendis et lignis et lapidibns pro
arcis mnnitione sint fere semper occnpatissimi.

Essent et qnae seqnuntur (indicio qnidem Reve-
rendissimi domini Agriensis) hand inntilia ntriqne
arci, Agrienai videlicet et Grinlensi. Ex qno enim Ginla
indigere videtnr snbsidio decimamm in Comitatn Za-
rand ad Agriam spectantinm ; non esaet inconanltnm,
8i Yestrae Sacratissimae Maiestates inberent donunis
de Camera, nt cnm Reverendissimo dominó EpÍBcopo
Yaciensi transigercnt, nt applicatis praedictiÍB decimis
ad Ginlam, per haec impacata tempóra idem dominns
Vaciensis concederet ad Agriam dari decimas in Co-
mitatibns Kys Novograd, Pesth, Solth et Zolnok etc.
possessionnm, sicqne Dominns Agriensis illas decimas
in Zarand Grinlae, Dominns verő Vaciensis praedicto-
mm Comitatnnm ac possessionnm Agriae cederet.
Qni qnidem Dominns Vaciensis pretinm snarnm deci-
mamm a Camera qnotannis accipere posset inxta
transactionem, qnam Vestrae Sacratissimae Maiestates
cnm eodem domine Vaciensi concinderent, hocqne
modo et Ginlae necessitati prospicerent, et Agria
snbsidio debito non privaretnr.

Exponit etiam saepedictns Dominns Agriensis
omni in snbmissione Vestris Sacratissimis Maiestati-
bns, ipsnm graviter tnlisse, se fnisse apnd Eas dela-
tnm, qnod maiorem et meliorem partém vinomm de-
cimalinm vindemiae proximae tempore sibi ipsémet
fecerit, et ea non in arcé, sed in oppido coUocaverit
pro Bua tertia parte cnm iactnra arcis. Scient igítnr

Vestrae Sacratíssimae Maiestates, quod cam provisor
emBdem domini Episcopi videret, non posse paratam
pecuniam ad ratíonem partis 8uae Bnppeditare, vini
attríboit decimalis cubnloa 2998, qnae vix vendi pos-
8it florenis 1500 ; eaque ut sna et suae partifi tertiae
depntata snb ipsa arcé, extra tamen, in cellarüs coUo*
cavit, nt vendantur fiuo tempore, et habeat snmptas,
quando et ibi nianebit, et in cáriam accerfietur. Qnare
hnmiliter snpplicat Vestris Sacratissimis Maiestatíbiis,
ne permittant tales sibi delatorefi infiultare.

Addít quoque praeter haec omnia snpradicta
idem Reverendissimus Dominus Agriensis, qnod hoc
tempua maximé expeteret, nt Vestrae Sacratíssimae
Maiestates ad ilinm dare mandatnm dignarentnr, et
ad miiites ac nobiies Agriam inhabitantes, nt eodem
dominó Episcopo eos reqnirente primo qnoqne tem-
pore ad praefatnm dominnm Episcopnm conTcniaot,
idemqne per inramentum cognoscat ab illis, an in
arcé Agriensi fideliter permanebnnt obsidione ingm-
ente, qnam alioqni Dens snmmoveat; quo sic in tanto
inqnilinornm loci illins nnmero sciat, qninam smt
paenes eins fortnnam permansnri.

Alind quod valde ad arcis Agriensis, imo totíns
illins confinii conservatíonem condnceret, esset, nt
aliqnem finem tandem sortíretnr tractatns per Sacra-
tissimam Vestram Maiestatem cnm Reverendiaaimo
dominó Agriensi incoeptns, qnandoqnidem sic stanti-
bns rebns, nnllns ex illins arcis capitanens ant officia-
lis novit, qnid sit factnms, qnod ad loci illins ntilita-
tem spectat, suspensi snnt omnes animo, ignorantqne,
qnid seqni ex hoc tractatn debeat. Sicque res Agrien-
ses maximnm patinntnr in dies detrimentnm.

Qnare cnm hocvideat apertissime, dominua idem

Episcopus humiliter sapplicat, ut pro confínii illius
commodo dignetur SacratÍBsima Veatra MaiestaB ab
eo proposita in bonam partém accipere, qno et ipse a
tot tragoediis liberetur, et loco illi melias consnlatnr.
Proponit igitiir humiliter idem ReverendisBimus
dominuB Episcopus , quod cum tot videat inutiles fieri
proventuum Agriensium distractiones, milites quoque
difficulter solutionum tarditatem snstinere, obque re-
ligionis causam adeo sibi infensos, ut nihil supra;
adeo ut quacunque eos humanitate prosequatur, nihil
ipsis fecisse arbitrentur, cum aut concionatores iuxta
eorum voluntatem eis non concedat, aut si eis permit-
tit, quum in civitatem ingredi non patitur libenter,
pessimis eundem dominum Episcopum intuentur ocu-
lis. Videt praeterea locum illum esse inter omnia
finitima longe observandum, neque consultum esse,
leges ibi ecclesiasticas hoc praecipue tempore inter
armorum strepitus vindicare, quandoquidem adeo sub-
repserunt novae istae opiniones, ut et pueri ipsi ac
mulieres potíus mortem subirent^, quam ne digitum qui*
dem ab institutis novatorum horum averterent pedem.
Quae res si reprimi (aboleri enim facile nequit) a do-
minó Episcopo temptatur, statim discessum minantur,
illico se locum deserturos, atque ad alium illis bene-
Yolum dominum abituros palám ac publice profitentur.
Quare haec omnia timens idem Reverendissimus, se-
que ad tantam vim retundendam satis cognoscat abs-
que suppremo Sacratissimarum Vestrarum Maiesta-
tum auxilio impotentem, humiliter supplicat, ut habita
honoris ac dignitatis suae ratione Sacratissimae Ve-
strae Maiestates dignentur clementer Agriensibus
rebus in eo providere, quod maximé videbitur profi-
cere, et loco et confinio illi ; quo amisso nuUi est du-

biaoi, qiiin reUqmim qaoqve
▼ertotor perícalo.

Hinc est, quod idem

Epitcopns caperet ex aoimo, nt Adriám m

Sacntíssíinis Maíestotíbiis due mittereiitar i»ím»i-
les penonae; altén quamm eaaet tam nobilitate tn
militía piaeatans, iaque eaaet, qui et alibi babcnk,
quod in omnem, quem Deiia avertat, maliim ereatan
amittere poaaet Hic antem omnibiia praeeaaet milftí-
bnsi arcem coatodiret perpetao, vioe-capttaDcam ia
cÍTitate baberet, ai non parem, aaltem aibi gJMilf
Altéra verő ia eaaet, qui omninm arcia aat Epiaeopt-
toa proventaum cnram babérét, qnibiiB atatotia teát-
poribua atipendia tam peditibna, qoam eqaitíbaa aop-
peditare, frogea ac vina in depoaitia pro qaacimqiie
ingmente neceBaitate, imo et aliqoam summám peca-
niarum quotannis servaret Yellet idem domínua Epis-
copus, ut capitaneus, quem missurae erunt Sacratis-
simae Vestrae Maiestatas, una cum castellanis, esaet
ipsi dominó Episcopo iuratus, et ipse illi, et omnes
simul Yestris Sacratissimis Maiestatibus.

Et quoniam nunc iam in senectute sua cuperet
aliquam quietem, liumiliter supplicat, ut clementer
Vestrae Sacratissimae Maiestates de loco aliquo par
ticulari pro residentia sua providerent, ne post tot
labores et servitia exiens Agria, fíeret ex dominó in-
quilinus, aut alicuius alterius, praeterquam Vestrarum
Sacratissimarum Maiestatum, quibus perpetuam dedi-
cavit servitutem, snbditus.

Petit etíam humiliter, ut praeter summám illám,
quae illi ratione tertiae suae partis a Yestris Sacra-
tissimis Maiestatibus ordinabitur, numerandam , per-
mitterent eidem clementer, ut et iurisdictionem auper

colonoB EpiscopatuB haberet, et cenBOS ordinaríos,
nna com reliquis proventibas posBeBsionariis, Bibi et
ibi commorari ad tempuB, pront sibi videbitur expedire,
clementer concederent ; his , ut pntat , legitimis de
caasis ; ut scilicet cnm contingeret, eondem Agriam
reverti ad vísitandam EccleBÍam Buam, haberet et
fniges, et viua, et alia victni suo necesBaria ; et ut
etiam aliqna 8ibi restaret alicnins temporalis dominii
species. Quod quidem a Vestris Sacratissimis Maié-
statibus prius sibi intnitn servitiorum snomm elemen-
tissime faerat et plene concessnm, et ut tandem non
videatnrobaliquod eins demeritam exelusnsadominio
et administratione illius Episcopatas, hineque aemuli
ipsiuB snmant occasionem , honori et existimationi
eins detrahendi. Censns siqnidem ordinarius colono-
rum non excedit summám 500 florenorum, proventus
verő frugum, yinorum, et aliarum rerum decimari
solitarum, cum non sint omnes anni eiusdem aut fer-
tílitatis, aut sterilitatis, sünt incerti.

Praeterea petit idem Reverendissimus dominus
Agriensis omni cum humilitate, ut Vestrae Sacratis-
simae Maiestates aliquem certum locum clementer
ordinent, unde octo illa millia florenorum Hungarica*
liom 8ibi per Easdem Yestras Maiestates designata,
annaatim, aut singulis statutis temporibus accipere
seu habere posset, ne postea prae deficientia illius
provisionis incommoda patiatur, et ex eadem nequeat
Vestris Sacratissimis Maiestatibus, prout ipse perpetuo
optat, in aliis negotiis inservire.

Ut autem aliqua ex parte Vestrae Sacratissimae
Maiestates cognoscant id, quodinprincipio dictum est
de difltractionibus Agriensium proventuum, humiliter
Eisdem signifícat ipse dominus Episcopus, quod cum

BnperflniB ratíonistaram, contrascribae, clavigeronun
et capitaneorum stipendiis aliqnot centena peditnm,
aut forte equitam poBseiit interteneri. De reliqaisqne
pro nunc tacendo, hoc tantam de capitaneis dicit, qnod
sin^nli annnatím habent ratíone Btipeudiornin suonim
mille et ducentos florenos in pecnniiB, fmmeuti sec-
tilia 150, ordei totídem, agnoB totidem, vini cnbnlos
248. Quid verő ceteri habeant a Camera, facile pote-
mnt Vestrae Sacratissiinae MaiestatcB intelligere.

Humiliter tandem VcBtriB SacratiBsimis MaieBta-
tibnB Bupplicat, ut ad obtoranda malignonun ora, ve-
iint dementer per patenteB litteraB BuaB omnibnB bí-
gniíicare, quatenuB ipBe ReverendísBlmus dominns
AgrienBiB non pro demeritíB, aut alia illicita ratíone
compulsnB fnerit, ad arcis cnstodiam, militom guber-
nationem, et adminiBtrationem proventnuni relinqnen-
dam; verum quietis propriae gratía ad Vestramm
SacratÍBBÍmanim Maiestatum manuB ea omnia sponte
et libere dedisBe ; nec ideo tamen Bua eundem cbbc
ant fniBse per MaieBtates Vestras privatum dignitate.
Haec antem meliori aut favorabiliori eo fiant modo,
qno SacratisBimiB videbitur MaicBtatibus.

Inreliquis omnibus omne stúdium ac diligentíam
pro fideli erga SacratíssimaB VeBtraB MaicBtateB bub-
que perpetua Bcrvitute offert, et exhibet Bese ad omneB
nutuB, non tantum mandata VeBtrarum SacratísBimanun
Maiestatum promptissimum.

A römaí királynak válasza.

Regiae Romanorum etc. Maiestatis responsnm.

Sacra Romanorum ac Bohemiae Regia Maiestas, i^<^8. apr. i6.
dominus noster clementisaimus , benigne intellexit
petitiones nomine ReverendÍBsimi domini Epiacopi
Agriensis per Reverendissimum Episcopnm Modru-
sienBem aibi nnper exhibitaa.

Et primo quidem loco, qnod ad capnt principale
remm, videlicet AgrieaBem mntatíonem attinet, recor*
datur Sacra Regia Maiestas, per Sacratissimam
Maiestatem, dum novissime Pragae ageret, })anc rem,
et similes fere Epiacopi Agriensia petítiones, ae prae-
sente propositas fuisse. Qnibas anditia Maieataa Sna
Caesarea, at aeqnitur, benigne deliberavit ; quae qui-
dem Regia Maieatas ipsi domine Modruaienai proponi
voluit

Videlicet, ut dictua Reverendiasimua Agrienaia
pro sua sustentatione octo miUibua florenorum Hun-
garicalium nomine pensionis annuae contentua, in
poaterum omnibua proventibua Agrienaibua et iuria-
dictione temporali proraua abatineat. Hoc aaltem con-
ceaao, quod coloni Epíscopatus operaa suas in coIen*
dia domini Epiacopi vineís gratís praeatare teneantur.
Quae quidem pensionis summa vei e proventibua
Agrienaibua, vei — sí hoc dominó EpiiCopommuacoE'
aultum videbitur — e peeunüsi quae alioqd
aupplementum mittendae arnit^ certo et j

lő

dominó Episcopo namerari, atqne eá de re certa aasi-
gnatío fieri debebit.

Deinde ut praefatas ReverendisBÍmus Episcopm
Agria relicta Posonium se recipére, et illic habitare
velit, donec aliqua in Regno Hungáriáé Praepositara
vacaret, tnnc enim ipsina rationem benigne easetha-
bitnra ; ubi ipse Episcopus extra omne pericnlnm, tot
cnris liberatns, Maiestatibns anis eo commodius inser-
vire, suisqne dandis consiliis praesto nsni esse possit
Neqne Maiestas Sna Caesarea intennissnra est, quin
litteris snis hanc mntationem Agriensem nullo ipsíns
domini Episcopi demeríto institutam esse, deolara-
túra sit.

Quod iuramentum, quo capitanei seu praefecti
dominó Episcopo, et ipse vicissim illis obstrictos esse
debeat, concernit ; si id eum sensum habeat, nt capi*
tanéi ipsum dominum Episcopum in rebus ecclesiasti-
cis pro Episcopo agnoscere , Episcopus verő in tem-
poralibus illos nequaquam turbare debeat, tf aiestas
Sua Caesarea ei utrinque praestando acquiescit

Quod si itaque dictus Modrusiensis a Reveren-
dissimo Agriensi hoc nomine quid ulterius agendi sen
concludendi in mandatís babeat, id ut aperiat, seseque
huic Maiestatis Suae Caesareae benignissimae volun-
tati et oblationi accomodare velit, Maiestas Sua Re-
gia perquam benignissime requirit

Geterum ad solutionem decimarum per Frands-
cum Pestiensem et alios arendatores quod apectat
Maiestas Sua Regia hoc nomine a Gamerae Hnngaiv
cae Consiliariis informationem petívit. Qua allata de
praestanda competenti solutione clementer decemet

Articuli petitionis exhibitae duo, de raritate mi-
litum Agriensium, et iuramento eorum, qul tempore

obsídionís permansurí essent, per Consiliarios Belli-
C08 tractabnntur ; trés verő de convectíone fru^m,
vinorum etc. in Cancellaria expedientnr Uungarica.

Decretum per Sacram,

Romanorum Regiam Maiestatem.

XV. Április anno LXm.

Píopíns Dénesnek viszonválasza.

Replicatio Modrusiensis.

ResponsuriiB hnmiliter iis, quae clementíBsime i563.májnR.
propoBQit mihi Sacra Romanorum etc. Regia MaieBtas
in negotiis mutationis remm Agriensinm ; primo qui-
dem illud omni cnm snbmissione praetermittendum
non existimavi, qnod forte ad hncusqne Suae Regíae
Maiestati non innotoit. Id autem est, ut quicquid egí,
ant sum deinceps in hoc negotio actums, non intoitn
tantnm Reverendis8imi Agriensis Episcopi, verőm
pnblici confíniorum illornm, et privati loci illins Agri-
ensis commodi gratia feci et tractavi. Növi siqnidem,
(qnod) pendente hoc tractatn, nnllns ex officíalibns per
Reverendissimnm Agriensem constitntis scit, quidnam
in arcis ant loci illins ntilitatem perficere qneat. Snnt
etením animo suppresso, et semper exitum hnius
tractatns expectantes, ad propríapotins qnam pnblica
cnranda propensi. Quod ego cnm viderim non modi-
cum rebuB Agriensibas adferre damnum, nolni itineriB

et alionim incommodorum laborem recnsarCf certo
certius sciens, finem huíns negotii baud posse innti-
lem főre et Sacrae Regiae Maiestati, et Regno ipsi.
Non posBum tamen non ea Sacrae Regiae Maieatati
proponere, quae mihi oratenns RevereudiasimnB
AgrienBÍB mandavit. Qnornm praecipnnm et singalare
est, ut dominio temporali nequaqnam cedere vellet;
dominio inquam colouornm Baltem; videtnr namqae
8ibi cnm hninsmodi abdicatione bonori sno adeo male
satisfactum, ut facile crediderim, bí Sacra Regia
MaieBtaB omnino boc inberet, nt a jurisdictíone tem-
porali prorBus abBtineret, eundem non diu Bupervi-
cturum; tanti facit exÍBtimationÍB Bnae,at ipBC cogitat
detrímentum.

Quare humiliter Sacrae Regiae MaicBtati Bnpplíco,
ne mibi boc adBcribere velit, nt nempe videar noUe
Yoluntati Sacrae Regiae MaiestatiB condescendere,
Bicut Eadem a me clementer requirit. Qaandoqmdem
etiamBi omnimoda mibi ab ipso ReverendiBBimo Agrien-
si data Bit in boc tractatu concludendi facultas ; boc
tamen Bemper excepit, nt dignitaB Bibi Episcopalis
una cnm temporali Buper colonoB jnriBdictione serva-
retur intacta. Hoc qnidem poBBum Sacrae Maiestati
pracBtare, ut trcB modoB, quibuB et Sacrae Regiae
MaicBtatiB voluntatiB, et loci, et ReverendisBimi etiam
ratio non contemnenda baberetur, proponerem ; qno-
rnm unum, 8i Sacrae Regiae MaicBtati probabitnr,
non dubito, quinetReverendiBsimuB AgrienBis ample-
ctatur ; Bed Bimpliciter temporali dominio cedere no-
mine eiuBdem AgrienBÍB non poBBum. Non enim ego
BuminbaccanBaprincip^lÍB,Bed me oportet iuxta mibi
praescriptam formulám incedere. Ipse enim Reveren*
disBimuB AgrienBÍB bíc Sacrae Regiae Maíestati scripsit.

„Verum ii, de quibus antc memini, iiuUi id mihi
laudi tribueutes, in eo potius videntur omnes conspi-
rasse, ut excedam hoc Episcopatu totó, et ab omni
jurisdictione eins me abdiceni; quasi mente captus;
perque pudorem et indignitatem meam cnncta transi-
gam, quaecunqne nunc mihi sünt cnm Maiestatibus
Yestris in tractatu. Quae qnalia quamqne sint honé-
sta, quamque etiam fieri debeant ab homine sano,
Maiestati Vestrae remitto judicanda ; quum eiusmodi
nec ego unquam cogitaverim, nednm optaverim, nec
Maiestates Vestras putem etiam nnnc velle.^

Ubí apertÍ88Íme potest Sacra Regia MaieBtas
ultimam in hoc negotio ipsins Reverendissimi Agrien-
sis intentionem videre, quam ego non seqni nomine
suo non pos8um,necdebeo; cnm ipsémet manifestissi-
mis id quoque reprimat verbis, prout in litteris ad
Sacram Regiam ^laiestatem facile est videre.

Mutatio igitur rerum Agriensíum in hoc maximé
consistere videtnr, nt et Reverendissimo Agriensi
non tantnm de annnali satisfaciat pensione; vernm
etiam, qni praefíciendus loco illi érit, sit cum eodem
Reverendissimo Agriensi concors et nnanimis. Hoc
autem non admodum facile esse videtnr ut contingat,
praesertim si ex Magnificis érit, qni arci Agriensi
praeficiendus est. Verum trés módi, de quibus superius
memineram, mihi occurrunt; unus ex quibus, judicio
quidem meo, rebus Agriensibus valde prodesse po-
térit. Id quidem dixerim, praesupponendo semper
Maiestatis Sacrae Regiae clementem voluntatem et
assensum.

Primo namque oportunum mihi videretur (si ta-
men Sacra Regia Maiestas in hoc esset, ut Reveren-
dissimo Agriensi locum residentíae extra Agriam

littginr* Yellet): qvod
níbi w&otétxfíL Et boc per

indlo pacto, om ego iUiae <

se aliter TeDe, hm nt

haberet, hnn qpoqie rd

dictíaoem nempe jnriMfiiti

luuidis seflioet Eeclesüie fllin booift. Ca

videam, qood pro maiorí booo, coMenratioBe

lod ae confinu, qvae qnidem mÜTerso

ríae, et adiaoentibiis etiam locia valde prodcrit; hoc

fieri abaque periurii iiiciinMHie poaae laborabo,«tpo

litterat ea, qoae iam propoain, ipái RcveioidiMnao

Agríeosi persuadeam, nec dabito, qidii taadcM asaea-

cíat. Hic aatem primiis modna praeaoppoiiity praelb-

ctom Agriam mittendom aniiiii ex Regni Baroniba

fntiiniiD.

Secondo pouet Maieataa Sacra Regia, dominns
noster clenientissiiniiSy committere dominatJanibDi
Vefitrís Magnificia, ut certam qnandam limitatíoiiefli
Boper proventíbus colonorum Epiacopatoa illina, de
quíbiiB iam tenent regestmm, facerent, eamque aammaoiy
qnam limitaverint, ex Bumma octo miUium florenomm
Bibi promiasoniiD exciperent, sicqne relictis ipái Re-
verendiBsimo Agriensi proventibus aaepedictia, tanto
minős in paratis pecnniis recipére teneretur.

Posset ultímo denique loco Sacra Regia Maiestas
praefícere Agriae alinm capitaneum, strenunm in mili-
tia, nobilem quidem, Bed non ex Magnificis, et ibidem
ReverendiBsiomm Agriensem cum solito snper colonoa
EpiBcopatu omnino, et octo illÍB millibnB florenomm
relinquere; quietmilitnm gabernatiornyetproventaum
ceteronun admioiatrationi omnino cederet, maiorem-

que ac diligentíorem Ecclesiae illius curam praesens
haberet, quam absens ei ; loco etiam illi finitimo ma-
gis podesset duos cousnles, quam uuicum habere di-
ctatorem ; altér quorum tanquam propria hona, altér
verő tanquam sibi a Principe commendata illa omnia
curaret, sicque utriusque virtute ac dilígentia, quasi
certatím, et Ecclesia et confinium servareturi Reveren-
dissimuB quoque Agriensis ibidem absque alicuius
alteriuB loci assignatíone residens, posset etiam futuris
temporibuB, nec pigre quidem, SuÍ8 inservire Maié-
statibuB.

Hic autem tertius modus mihi magis probaretur;
quandoquidem certo certius növi, quod absente Re-
verendissimo Episcopo Agriensi Capitulum vix con-
8Í8tere poterit. Non enim ídem tempuB est armorum
et legum ; et cura illic Capitulum periclitaretur, ma-
gnum profecto dctrimentum rebus adferret Agriensi-
bus, non tantum propter ecclesiasticam observantiam,
quae Capitulo adempto procul dubio ibi periret, verum
etiam propter continua subsidia, quae in omnibus
confíniorum illorum et Regni necessitatibus a Capitu-
laribus indefesse conferuntur, quae cum ego ocnlis
propriis viderim, possum tuto Sacrae Regiae Maie-
stati affirmare.

Adhaec accedit etiam, quod hoc modo clementer
a Sacra Regia Maiestate concesso, latrandi et mur-
murandi adversus Suae Regiae Maiestatis benignita-
tem et munifícentiam, omnino toUeretur occasio. Non
enim posset se forte continere Reverendissimus, quin
cum aliis sui ordinis ecclesiasticis personis conquere-
retur, si quasi invitus ex Episcopatu, prius sibi a
MaiestatibuB suis donato, eiiceretur, hincque procul
dubio occasio detrahendi tantae Maiestati oriretur.

Quod qnidem etsi paruui , imo nihil esset Serenissimo
eiuB nomini derogaturnm, non esset tamen BÍne ali-
quornm Bcandalo, et eornm maximé, qoi de magnis
maxima iudicare aut opinari conanevenmt. Haec
qnoque non proponere, nisi fidelitas, qua perpetao
Sacria Maiestatibna teneor, me nrgeret ad ea omnia
in hoc negotio proponenda, quae et publicae ntilitati,
et partícnlari Sacrae Regiae Maiestatis honon et
exiatimatíoni consnlere videntnr. Qnomodoconque —

Verancsíes Antalnak Maximilián római i&írálj.

Maximilianns Secnndas Divina faverile clementia Ro-
manornm Rex Semper Angnstns etc.

1563. ni Aj. 25. Reverende fídelis nobis dilecte. Exposnít nobÍ8
Generosa et Magnifica nobis grata Sophia Patoczj,
Magnifíci Georgii Bebeci consors, quod quidam miles
Agríensis, Thomas Baxay nancapatns, indesinenter
molestaret eam in bonis Gagy et eiu8 pertinentüs,
per Sacram Romanorum Caesaream Maiestatem do-
minum et genitorem nobÍ8 observandissimnm snperiore
tempore eidem Bebeco ex gratia collatis ; peteus hu-
millime, ut ei rei providere dignaremur. Qnam eins
petitionem aeqnitati consentaneam existimantea, tibi
clementer mandamus, ut authoritate tua efficiaa, ne
posthac dictus Baxay in bona illa sese violenter in-
gerat ; sed ai quid iuria in eis se habere praetendit,
iuxta consuetudinem Regni id proaequatur, aIioqm*n

gravem indignationem Caesateae MaiestatÍB incursu-
rus sit. Dátum in civitateViennae die 25.inen8is Maii
anno millesimo quingentesimo sexagesimo tertio, Ke-
gnorum nostrorum Romanoram primo, Bohemiae verő
decimo quinto.
Maximilianus mp.

Ad mandátum domini Regis proprium,

Gebhart Welitzer mp.

H. Pieringer mp.

vin.

Verancsícs Antalnak Maximilián római király.

Maximilianus Secundus Divina favente clementia Ro-
manorum Rex Semper Augustus etc.

Reverende fidelis nobis dilecte. QuestuB eat apud 1563.
noá Franciscus Török de Ennyug, Transylvanum,
filium quondam Regis Joannis, a se et orphanis quon-
dam fratris sui, oppidum Debreczen, tanquam quod
iure haereditarío ad se pertineat, redimere et alienare
velle; quod quidem ab adposito ipsius Transylvani
litterarum exemplo clarius cognosces. Eapropter Sa-
cratissimae Caesareae Maiestatis etc. domini ac géni-
toris nobis observandissimi nomine tibi benigne prae-
cipimus,utnos, an oppidum illud ab ipso Transylvano
tanquam haereditarium superioribus annis inscríptum,
seu an Fisci Regii peculium sit? informes; et num,
seu quo pacto haec, quam insituit, redemptio impediri
possit seu debeat, diligenter deliberes, et nobis dein-
ceps sententiam opinionemque tuam hac de re diserte

idque mature rescribas ; exsecutorus Eiusdem Maie-
statis Caeaareaeetnostram perquam benignam volun-
tatem. Datae ín civitate Viennae die vigesima septima
menais Janii anno a nato Cbristo millesimo quingen-
tesimo sexagesimo tcrtio, Regnorum nostrorum Ro-
manonim primo, Bohemiae verő decimo quinto.
Maximilianos mp.

Ad mandátum domini Regis proprium,
L. Puchler de Veittenes mp.

IX.
Kassa táros tanáesának Verancsíes Antal.

1563. jui. 6. Pradentes et circumspecti domini, amici nobis

honoraudi, salutem et nostri commendationem. Quo-
niam denuo indigemns opera vitrarii concivis domina-
tíonnm Vestramm ad confíciendaB novas fenestras
ecclesiae noBtrae ; rogamus itaque easdem, velint prae-
fato vitrarío potestatem buc veniendi facere, enmqnc
cam instmmentís suis in isto curru nostro ad nos ex-
pedire; facturae in eo nobis rem pergratam, qnam
vicissim amici tia nostra recompensare volumus. Ha-
bét autem iam hic in promptn plnmbum etvitra. Qnod
restat, optamus easdem bene valere. Agriae die 6.

Julii 1563.

Antonius Yerantius

Episcopis Agriensis,

Comes perpetuus Hewesiensis^

et Borsodiensis Comitatuum mp.

X.
Az egri pflspökök sírjairól VeraDcsícs Aital.

Forte fortuna, quum baec AgríenBÍB Ecclesía i563.juUuj.
vitio palverum bombardícorum, qui íuxta servabantur,
ut fit in arcibus finitimis, bis foisBet passa íncendiam;
anno primum M. D. XL. IL, quo vacante eins sede
Joannis et Ferdinandi Regum seditioBis temporibus
Spectabilis et Magnifici dominí Petri Perenny cura et
anspícíÍB tenebatnr; deinde M. D. L. II., qno íam
Joanne Rege mortuo, ReverendÍBBÍmi domini Nicolai
Olahi Epíscopi, ac Stephani Dobó provÍBoris eíus
tempore obsidebatur a Turcis, totus Bepulchrí huínB
Reverendissimi quondam domini Petri de Rozgon
Episcopi Agriensis quintidecimi ab Epíscopatu eius-
dem Ecclesiae instituto, anno verő M. CCCC. XXX.
VIII. mortui, lapis marmoreus, quo idem sepulcbioim
tegebatur, igne corruptus fuerat.

Postea anno M. D. LX. IIL, quum ego Antonius
VeranciuB, natione Dalmata, patria Sibenicensis,
einsdem Loci míseratione Divina Episcopus, zelotes
domus Dei Altissimi, eandem EccleBiam AgrienBem,
Turcis Budám sub Solimano Magnó eorum Tyranno
obtinentibuB; et undique eidem viríbus Buis imminen-
tibuB, reparassem, non quidem in formám pristinam,
Bed in eam, quae extrema et piena omnium malorum
Regni tempóra permiserunt, hoc sepulchrum quoque
restitui, et ossa tanti Episcopi, antecessoris mei,
Cbristianae pietatis ergo collegi, exosculataque véne*

rabondo ore, hoc lapideo exiguoque conditorio clausi,
et eídem sepulchro reddidi.

Sancta itaque ossa, requieBcite iu Dominó , et
reBurrectionem laetaexpectatcEstenim veracisBimus,
cüi et voB olim credídistis, et noB modo credimnB.
Mihi verő ignoBcite, bí qna vos inquiete pertnrbaví.
Non hoc malítia, Bed pietate factum CBt. Dens Aeter-
nuB, et ChriBtns eius filiuBl, DomiuuB ac Redemptor
noBter benignÍBBÍmuB, ín aeternnm laudetnr et glorífi-
cetor. Ámen. Anno M. D. LX. III. menBe Jnnio.

XI.

Veranesícs Antal Eger várának parancsnokságától lelép-
vén, eziránt Ferdinánd császártól felmentést nyer.

NoB FerdinandnB Divína favente clementia Electos
Romanornm Imperátor Semper AngnBtuB etc.

1668. dec. 1. Fatcmnr et recognoBcimuB hÍB litteris noBtris

memóriáé commendauteB nniverBorum et BÍngulorum :
Qnod noB praesentÍB temporÍB pertnrbatíone et peri-
culis a vicino hoBte, eoqne formidolosÍBsimo imminen-
tibnB motí, quum noBtri Bit mnnerÍB et officii, tnm hnios
afflicti Regni nostri Hnngariae Baluti, tum ceteramm
ChriBtiani Imperii partínm Becuritati conBulere, plu-
rimumqne momenti in Agriae incolnmitate sitnm in-
telligamus, tam ad dicti Regni noBtri Hungáriáé con-
Bervationem, quam ad vícinorum Regnomm ac pro*
▼inciamm ChriBtianarum tranquillitatem, ac proinde

i^tatam Agriae in aliam, qnam quae hactenuB fait
rormam, reipsa et nece88itate publica requirente,
restaurandum addacendumque rati, cum fideli nobis
r;dilecto Keverendő Antonio Yerantio Episcopo Agriensi
^Consiliario nostro, ín tractatum venimus, quo ipse
^ Agria ad tempus cederet, eamque nostrae curae, pro-
TÍdentiae atque tutelae concrederet atque commenda-
ret, praefectura imposita, praesidioque militum ad
^ praesentes opportunitatis contra hostínm insidias at-
que improvisas ímpressiones ordinandam ; etiam ipsiuB
ad hoc consilio petitioneqae accedente, qna non multo
ante tempore hortabator nos non minuB pie, qnam
prndenter, ut ei arci atqne oppido aliter et meliore
quidem modo prospiceremns, qnam ad hoc nsque tem-
pns prospectum fuerat, atque ut sibi alium locum pro
sua residentia tribueremus, postulabat; ac ín has
i infrascríptas tractatus condítiones benignum illi
[ assenBum tribuimus.

Pr ím um : Ut dictus Reverendus Episcopus omnes
et BÍnguloB EpÍBCopatus proventus, deinde arces duas,
Agriam et Zarwaskew cum colonís, eorumque serví-
tiis; quo earundem arcium conservationi commodius
et líberíus valeamus couBulere, totamque rerum
Agriensium adminístrationem, tutelam, curam ac pro-
videntiam nobis ad tempus credat et commendet, pro-
pter praesentium temporum pericula.

(2). Retineat autem sibi omnimodam jurifldictio-
nem spirituálém et ecclcBiastícam, cum jure Patronatns,
quod habét a nobis doiiatuni, siiper omnia bciieiieja
ecclesiastíea , et bona ac jura possessiaiinria dicti
EpiscopatuB Agriensis, ne praefectí et ujoduratores
AgrienseB, vei donationibtis, vei liberÍHtic
relaxatíonibus], vei Bimítibus aliis tituHi

5Ö

bona et jura distrahant, in eÍQB et Eccleaiae BUae
praeiadiciam

(3). Ut nos mandemns expresse Praefecto, ne
miseram plebem insolitis exactionibns et laboribns
gravet, sed contentns sít ordínariis et conBnetÍB, neve
Episcopatns poBsessionesmilitibnsinofficia distríbnat,
nnde vexatío colonornm, et desolatio memoratornm
bonornm EpÍBcopatas seqneretor, Bed inxta antiqnam
conBnetadinem officialeB adhibeat.

(4.) Ut mandemuB eidem Praefecto, nt ad reti-
nenda et tuenda ea jnra Bupradicta, et existimationem
in ipBo Episcopatny dicto EpiBcopo Agriensi omnino
anxUio Bit et protectioni.

(ö.) Qnod ad prívilegia EpiBcopatns attinet,
qnnm homineB Bint mortales, et incerta 8it hóra fati
snpremi, et BncceBBoribuB einB, indemnitatiqne Eccle-
Biae consnlere noB oporteat, prívilegia EpiBcopatns
apud Capitnlnm PoBoniense pro secura cnstodia repo-
nantnr asBerventnrqne.

(6.) Porro, ut pro illa Sede habeat receptam et
locum residentiae commodnm et Becnrum, et proven-
tnum pro Bua portioné cedentínm certam conpenBatio-
nem, conferimuB eidem PraepoBitaram TwrocienBem
cnm omnibuB eiuB pertinentiiB et ntilitatíbuB, libere et
pro Büo arbitrio integre sine uUa pensione cnipiam ex
ea praeBtanda poBBidendam tamdiu, donec Agria com-
mode ei reBtitai poterit ; et praeterea paratae pecn-
niae in monetis florenomm RhenenBinm octo milKa,
qnotannÍB eidem in triceBima noBtra ZempcienBi nn-
meranda, et intra anni exitnm perBolvenda; atqne
initinm a príncipio meBBiB praeBentis anni, oalendis
videlicet AuguBti, Bumendnm decrevimna.

(7.) Praeterea^ qnnm idem EpiBcopos non inten-

dat se abdicare praefato EpiBCopatui 8no^ et jurisdíc-
tíonibus, arcibuBque et colonÍB, ceterisqne bniuBmodi
jnríbns snis, ne in qnampiam dimínntionem dignitatÍB
snae Episcopalís, et rernm Buarnm aliarnm iactnram
decidat ; annnímns ei ad eius bnmillimam petitionem,
ut quoBcnnque capitaneos seu of&ciales snccesBivis
temporibus snmuB constituturi in arcibns EpÍBCOpatus
dicti, AgrienBi et Zarwaskew, in eis deligendis et
conBtituendis eins quoqne opinionem et consilinm cle-
menter intelligamns, et ut eidem pro EpiBcopalis di-
gnitatiB reBpectu Praefectus sit iuratuB, qnod illnm
EpiBcopum et Patronum loci agnoBcet, et si quando
iusBerirnns, ei arcem reBignabit, nec contra eins inra
qnicqnam molietnr, Balvo nobÍ8 corporali dominio ad
tempns ; eundemqne bonorifice babebit, et nbi érit ne-
ceBBe, tuebitur a proteget.

(8.) Praeterea ut eo maiorém gratiae nostrae in
se inclinationem memoratns EpiscopuB agnoBcat, con-
cessnm ei etiam esto, nt coloni in pertinentiis Episco-
patuB ipsnm dominnm terrestrem et Episcopum agno-
scant; modo ne ín proventus et servitia arcis se in-
gerat. Licebit ei etiam vineas suas colere, quemad-
modnm ipsémet postulat, suo snmptu, suoqne modo,
absqne arcis detrimento. Si quae porro vineae ab
antiqno ad arcem pertinuisse compertae fuerint, eas
ad arcem possidendas permittat.

(9.) Ubi autem CapitaneuB noster Agriae coUo-
candus ita, nt praemisBum est, inraverít; Reverendna
EpiBcopus Agriensis Antonius Verantins illi adminl-
strationem Honoris Comitatuum, quomm ipse Oon
est, Hewesiensis, et Borsodiensis, committat,
ipsius loco ea autboritate fungatur, et jndieia i
Btret, et iurium eins possessionariomm pr<itf

obeat, et quaecunqne controversiae et negotía colono-
mm ínciderint, dÍBcernat, ioxta íd, quod idem Epiaco-
pus 8686 obtnlit factorum ; n6 multiplici gubernatíone
Btatns loci pertarb6tiir.

(10.) Lic6at 6tíam ei d6 quartís Btatnere, qnae
jurí8dictíon6m d6cimaram 6pÍ8copaliam seqnnntnr;
ita tamen, üt parochÍ8, 6t altarí8tí8, et C6teri8 eccle-
8ia8tíci8 p6r8onÍ8 liberae eorum quartae relinquantor,
ut habeant, unde 8686 8U8tent6nt ; n6 Eccl68ia6 sub-
iracti8 beneficii8, parochis 6t minÍ8trÍ8 d68titaantiir.
Ac 8i qua6 easent quartae vei vineae Eccl68ianim
aut altarÍ8tiuin, ubi illae parochÍ8 aut altariatis vaca-
rent, curam adhibeat dictn8 EpÍ8copu8, nt per8ona8
idou6a8 8ub8tituat , ei8que eiu8modi vineas , et quar-
ta8, atque beneficia conferat. Sí tamen Catholici tale8
ministri uon invenientnr, EpÍ8copu8 eorum pro suo ar-
bitratu, qui Ecclesiae AgrÍ6n8Í servíuut, curam habeat;
nec tamen ea8dem, 8ive parocbia8 8ive altaria, sectaríÍB
et alienÍ8 a dogmate Eccle8ia6 Catholicae conferat.

(11.) Quod ad habitatione8 attinet, conce88ae
8unto ei babítationes 8olitae in arcé Agrien8i, cum
Agriae fuerit, et alia domicilia eiu8 U8ibu8 necessaria ;
ita tamen, ut eo ab8ente Praefecto et officialibus eÍ8-
dem babitationibus et repo8ÍtoríÍ8 uti iiceat.

(12.) Magister Scholae, FÍ8calÍ8, quatuor Capel-
lani Praelati, nec non Procurator EpÍ8Copatu8, Yice-
comite8 duo Hewe8iensi8 et Bor8odien8Í8, Campanator
et Subcu8t08 de redditibus EpÍ8copatu8 conserventnr,
8i ab antiquo ii8 de redditibu8 8Ustentatio e8t suppe-
ditata, pro veterí eius Eccle8iae con8uetudine.

(13.) Sciat autem Reverendu8 EpÍ8copu8, deman-
datum 6886 Praefecto, et eiu8 in8tractioni ii
ut Clerum totiua 8ui Epiacopatus Agrienaii j^

Dioecesim existeiitem, specialiter verő Capitulnm
suum Agríense una secam, et ficclesiam suani, et
religioncm Catliolicam pro suis viribus tueatur et pro-
tegat, cum omnibus bonÍB et inribus possessionariis
eorandem, et in arcé, et in oppido nullo modo, neqne
in pagis totius vallis Agrien8Í8, et in yillis eidem
contignis, quantum fíeri poterit, concionateres et ma-
gistros scholarnm huereticos teneri, foverique etc.
patiatnr, neve statanoi eundem Agriensem, qnem repe-
rit, deteriorem faciat, sed potins meliorem reddendnm
curet,

(14) Quum porro frnmenti8 et vinis ex huius
anni messe atqne vindemia collectis, Agriam totó
anni decnrsa usque ad futuram mesBem, tam solutio-
nibus, quam coinmeatibus provideri ac sustentari
oporteat ; frnmenta proinde ac vina tam ex decimis
Episcopatüs, tum ex nonis aut aliis qüibnscnnqne
colonornm contribntionibns consnetis ac legitimis
contracta, et ceteros etiam proventns integre ac in
nniversum, ac citra omnem divisionem necessitatibuB
Agriae cedat et relinquat. Nec secus repntet in ea
parte, qnam si haec transactio ante messis praeterí-
tae exordia secnm sit inita, cum tractatus inter no8 et
ipsnm dudum antea fuerit institutns. Si qnae verő ex
Bnperiornm annorum divisionibus, pro sna ráta, frn-
menta et vina adhuc supersunt, illa salva ipsi snnto,
et liberae eiua dispositioni relinqnuntor. Itidem etiam
vina, qnae ex eius vineis propriis provenerint, aut
ipsins aere fuerint comparata, sen vina seu frnmenta,
aut aliter ipsi proprie obvenerínt, relinqnuntor.

(15.) Quantum ad dedmas snpeiiArii
pro necessitate nostra ad m
cetcrorumque finium pefM

MOXUM. tlüMO, tUBT. — SCttfSV 1

dicto Episcopo Bubductis, id quod pro tertia parte
deberi liqnebit, ei sine difBcultate prae&tetur.

(16.) Ubi autem Epiacopus postulat, ne decimae
per dispartitionem progressu temporÍB ab EpiBcopatu
alíenentor ; scíat, non esse animum nostrnm, nt illae
aliis distribnantur, vei in diversa distrahantnr ; verum
nt ad Bolntiones et necessitates Agriae conferantor^
et ímpostemm inri Episcopatus integre conser?entiir,
etiamsí pro servitiis coUatae qnibuspiam fnerint deci-
mae aliqnae, qni eaa pro tempore percipient Cautnm
tameu esto, ne per hoc successivis temporibus tan-
qnam haereditario inre ab eisdem nsnrpentnr.

(17.) Si qnid Episcopus comperietnr de sua pro-
pría portioné tertia ad necessitates Agrienses expo-
snisse, aequnm censemns, nt id illi reponatnr, idqne
clementer fieri demandabimns.

(18.) Quod spectat ad ofíicialínm rationes, si ii
snbdnctis calcnlis convicti fuerint, facturi snmus id^
qnod aeqnitas et justitia postnlabit.

Atqne liaec praescripta omnia testamnr et promit-
timns nos ráta, grata et firma habitnros et observatu-
ros; harnm nostrarnm vigore ettestimonio litterarnm,
qnas pro maiori robore mann nostra propria signavi-
inns, sigílliqne nostri secreti appensione communivi-
mns. Dátum in civitate nostra Viennae Austriae calen-
dis Decembris anno Domini millesimo quingentesimo
sexagesimo tertio ; Regnorum nostrorum Romanornm
tricesimo tertio, aliorum verő tricesimo septimo.

Ferdinandus mp.

Ad mandátum domini Electi
Imperatoris proprium,
León. Puchler de Weittenegg mp«
Erasmus Haidenreich mp.

XII.
FerdioáDd császárnak Verancsíes Antal.

Sacratissima Caesarea et Catholica Maiestas, i568. deo. 4
Domine, domine Imperátor mihi Bemper clementísBÍme.
Post fídelium ac perpetuorum servitíorum meorum in
gratiam Sacratissimae MaiestatíB Yeatrae humillimam
commendationem. Egregins FranciBCUB Horwatli de
Petropolya altér Capitaneorum meorum Agriensium,
qnem mihi Sacratissima Maiestas Yestra clementer
commendare dignata est, egestate et necessitate, qua
nihil est importunius, impulsus, denuo accessit ad
Sacratissimam Maiestatem Vestram, nt eidem quam
humillime supplicet , qnatenus eidem SacratÍBsima
Maiestas Vestra i»m tandem stipendia, quae de snpe-
rioribus servitiis restant insoluta, benigne reddi man-
daret, ac in servitio buo locum aliqnem rursus e or-
dinem tribuere dignaretnr. Quiaveroame vehementer
contendit, ut snpplicationem suam intercessione mea
apud Maiestatem Yestram Sacratissimam adiuvarem,
officium ei hoc minimé denegare potni. Dignetur ita-
que, quaeso Sacratissimam Maiestatem Yestram, pro
sua erga omnes benemeritos servitores Imperíali et
Regia inciinatione eius personae et supplicatíonnm
gratiosam habere rationem, easque dementer exaa-
dire ; daturns sine dnbio operám, nt fidem, diligep
et induBtriam suam SacratÍB8Ímae Maiéi
magÍB ac magis approbare poM
MaximuB Maiestatem Veatran Sm

columem et felicem conBerTet. PoBonii IIIL Decem-

bri8l563-

EiuBdem YeBtrae SacratiBsimae

CaeBareae et Gatholicae MaiestatíB

Bcrvitor subiectoB et obedientÍBsimas,

AgrienBÍB mp.

KíviU : SacratiBBÍmae Caesareae et Gatholicae

Romanoram ac Germaniae, Hungáriáé, Bohemiae etc.

Regiae Maiestati etc. Dominó, dominó Imperátori

mihi Bemper clementissimo.

XIII.
Ferdiaind császárnak Yerancsícs Antal.

Ad Caesaream Maiestatem AgriensiB.

1663. dec. 8. Quum Bcmpcr ab initio Bnmmo studio contende-

rim yoinntati ac mandatis SacratiBBÍmae MaicBtatis
YcBtrae BnbcBBC et obtemperare ; ne hoc quoqne tem-
poré, qno de meia maximis rebns agitnr, committam,
üt ab Eadem notarí atqne argui poBsim, meo me verbo
non BtetisBe. Et, si forte debito dintius pro aliquibns
tranaactioniB, mecnm constitnendae partibns inatite-
rim; non feci hoc, clementisBÍme Imperátor, qaod
volnissem SacratiBBÍmam MaicBtatem VcBtram cogere
contnmacius ad aliquid, quod ipsa nolle Be decrevis-
Bct; Bed üt OBtenderem, quantam habeam repoaitum
in Bna erga me clementia ; speraremqne, qaod, qnae
mihi antea nltro, non petenti, dnoa etiam EpiBCopatUB

clementer contulerat, nunc iam petenti adeo Buminulam
exigaam non esset negatnra. Semper enim ab initio
tractatus dnctns snm ab iis, qni mecum etiam Agríae
tractaverunt, spe et promissione octo millium floreno-
rum Hungaricalium, de qno decretum quoqne Sere-
nissimi Regis fait ad me transmisBum. Verum, qnia
id gratiae mihí ab Eadem, nescío, qno malo meo fato,
impetrari non liceat ; íllud Baltem snpplico, dignetor
clementer exorari, ut pro florenis 8000 Hungarícali-
libus septem millia Hungaricalíum mihi in triccBima,
uti iam dictum est, Zempciensi pendantnr, hnmillime
etiam contentns, nt, inxta SacratiBBimae MaieBtatís
Vestrae clementem deliberationem haec ipBa qnoqne
annua pensio habeat exordium a príma die AngOBti
praeBentÍB anni, Bicqne pendatnr mihi pacifíce, ne in
ea assequenda moleBtiamm et impedimentomm ali-
quid sufferre cogar.

HíBque iam tandem ad finem perductiB, hnmillime
supplico, dignetnr Maiestas Vestra clementer man-
dare, ut necessariae litterae et mandata, qnae hnc
videntnr facere, citra aliqnam longam longiorem di-
lationem expediantnr, poBBCBBioqne eiuBdem Praepo-
siturae asBignetur mihi ; qnia, ut snm modo, commode
CBBe minimé poBsum.

Praeterea dignetnr etiam clementnr Maiestas
Vestra expresseCamerae snaeHnngarícae committere,
ut praefatam summám septem millínm florenomm
Hnngarícalium praesentis anni primo qnoqne tempore
cnret mihi integre, et sine dilationibns nnmerandam
et persolvendam, quo de sustentatione mea anni inenn-
tis disponenda mihi provideam. Qnia -Praepositvir-
nnda omnibus fmctibns snis relinqoetiir, mD
huc longissime fructus növi. min

Supplico etiam hnmillime, dignetnr dementer
Maiestas Vestra aunuere, et praefatae Camerae snae
in mandatÍB dare, qnatenna inxta modnm et conBue-
tadineiD aliis qnoque hactenns ín einsmodi depnta-
tionibuB Bolitam, liceat mihí hominem menm pro-
prinm in dicta tricesima penes ipsos triceaimatores
tamdia tenere, donec anmma ipaa aeptem millium flo-
renorum Hongaricalinm plenaríe in meam rationem
exigatnr.

Qnoniam verő miasae snnt ad me qnaedam trés
appendices nomine Maiestates Vestrae, antea num-
qnam a me anditae, neqne intellectae ; nt scilicet in<
primis Conventum Praepositurae memoratae reatanrem,
exeqnntionesque ex eo jnridicas fieri fadam, monachos
et concionatores ac scholae magiatroB, aliaqne in eo
Bimilia pro eccleBiastico more sérvem; deinde, ut
JeBnitis qnotanuis florenos 100 pendam ; poatremo ut
ex oppido Selye peditnm ordinem, qaoties obiis perí-
cuIobí temporis postnlaverit, in arcem Vywar tenear
transmittere : clementisBime Imperátor, qnnm mihi ab
initio per ReverendisBimnm dominnm TranBBilvanien-
sem verbo Vestrae Gaesareae Maiestatis Praepoaitura
TnroeensiB oblata sit libera et immnnis ab omni et
pensione, etaqnorumvis onemm obligamine; Bnpplieo
Vestrae Caesareae Maiestati, dignetnr etiam sic illám
ad postremnm mihi conferre. Qnnm indignissimnm
eBset ; si ego, permisso totó Episcopatn meo Agriensi
commodis et tntelae totins Eegni, qnod non videó
nllnm adhnc privatnm hominem in hocRegno feciase,
cogerer ex tam tenni beneficio Reverendissimi etiam
domini Strigoniensis, qni tanta bona possideat, arcem
defendere et snstentare; eetemm Jesnitis qnoqne
eBse tribntarinm.

Quae omnia qnnm Maiestas Vestra pro 8ua 8a-
pientia bene consíderat ; quum etiam mirer, ad quae
redigar quorumdam Buggestíoníbus ; illa humillime
polliceor : curam me fídelissime habiturum, ne qmd
Praepositarae Turocensi ecclesiastici mnneris deficiat ;
habitnnis etiam stúdium, ut reparetur, et exequutíones
juridicae ex ea petantur ; etiamsi de bis non fuissem
mouitus.

Oppidaiii verő de Selye non suut, clementíBBime
Imperátor, obiigandi servituti arcis Vywar; quia
bac ratione non essent futuri mei; nec ex eis uUa
mihi utilitas proveniret. Alioqui Maiestas Vestra
dignetur clementer meminisse, quod in proxima diaeta
constitutum sit, quantum quaelibetbonavicinis areibus
finitimis servire et auxilio esse debeant. Igitur, si ad
banc publicam constitutionem privato etiam iugo
aliena bona oporteret premere ; Maiestas Vestra cle-
menter videat, an boc non esset contra et Deum, et
omnem aequitatem ; supplicoque, ut dignetur eos libe-
ros mibi cum reliquis eiusdem Praepositurae colonia
relinquere. Alioqui, quum ego non sim alienus ab ín-
columitate publica ; id officii et discretionis remittant
mibi, qui buiusmodi absurda suggernnt in médium;
quum non solum Selye, sed etiam totus ille Comitatns
teneatur arci Vywar adesse, periculo ingruente.

Jesuitis autem ut sim tributarius, obsecro Sacra-
tissimam Maiestatem Vestram per Omnipotentem
Deum, immo etiam per incolumitatem suametomnium
Buorum, ne me gravet boc onere. Alioqui, si quid talia
indignitatis subire ac ferre commemerim; moriero pa-
ratior, quam buic rei subjici etnyere. I
bumillime, dignetur mihi Maittijt
et in boc, et in aliia rebna, 6M

Buis Sereni88iini8 liberis, domiuis mei8 clementissimis
etiam impoBteram non obsciirns serviam. Qaa& Deus
etc. PoBonii 8. Decembris 1563.

XIV-

Hagócsy Gáspár mint Eger vára ujonan kioevezett pt-
rancsnokáDak utasítása.

1563. dec to. InBtructío Maguífioo fideli nobÍB dilecto CaBparo
Magoohy Comiti Comitatuum Bekes et Torna, et in
praeBentiarum Agriae deBÍgnato Gapitaneo nostro,
data Buper negotÜB in hoc officio Bnmma fide et dili-
gentia expediendis.

FerdínandüB etc : Primnm cBt, qnod idem Ma-
gochy propter eioB dexteritatem reiqne militarís
peritiam, et infracti animi conBtaiitiam, in Gapitanenm
noBtrum AgrienBem hÍBce creatuB, conBtitutnaetdepo-
tatuB, in hoc buo officio, Agríam ipBam pltirimom
importantem, nec non TurciB et aliis adverBariia no-
BtrÍB din iam exoBam, cnm omnibuB einB attinentiiB
integram et incolnmem nobÍB, atqne Regni noBtri
Hungaríci Coronae coiiBervare Btndeat, et in hac
parte Bpei noBtrae de eo conceptae rcBpondeat

Secundo.HancipBam arcem, eiuBque pertinentiaB
et redditus abBque Bpeciali permÍBBÍone noBtra nemini
quoviB modo cedat ; qnam nobÍB vei SerenÍB8ÍmÍB líbe-
ri8 uoBtrÍB| in hoc noBtro Hungáriáé Regno nobis le-
gitimé BucccBBuriB. Qní cum eam quandocunqne repe-
tierimns, sibi non Bit integrnm Beu licitum, in ceBBione

vei resignatione ullam difficnltatem aut tergiversatio-
iiem facere.

Tertio. In hac noBtra arcé vei eius oppído, or-
dinarie praesidium quadríngentorum equitum et tre-
ceutorum peditum alat. Et ex fais centüm et quinqua-
ginta equites Bub eiusmet, centum item sub vicegeren-
tis sni vexillum, reliqnos autem equites sub trés aut
plures, 8i ita sibi videbitur, primarios, militari scien-
tia et gravitate pollentes, de quorum íide, dexteritate
et integritate uon sít dubitandum, distribuat. SiuguUs
item centeniB peditum suos waywodas idoueos et pro-
batae fidei homines praeficiat ; adhibitis timpaniBtiB,
tubicinibuB et vexilliferis pro more militari ad tantam
equitum et peditum numernm neceBBarÜB. £t Bub hoc
ordine atque apparatu tam equitcB quam pedites a
primordio officii sui, quamdiu in eo manserit, Bingulis
tribus mensibuB luBtrandoB exhibeat commiBsariis no-
BtriB, quibuB huiuB rei munuB pro varietate temporiB
demandaverimuB.

Quarto. ConcionatoreB amovendo vei introdu-
ceudo, Bive verő EccIcBiae ritUB et ceremonias abo-
leudo aut mutando, in religioniB negotium bcbc non
ingerat, militibuBve aut aliis eius jurisdictioni subie-
ctis eaudem potestatem non faciat* Quín imo hanc
curam iis relinquat, quibus ex officio iucumbit ; hoB
etiam tueatur et defendat, quando eos alii in eiusmodi
eorum officiis oíFendere, impedire aut perturbare
conabuntur. Insuper blasphematores . violentos, et
alÜB his similibus vitiis notatos, inter milites, cives,
seu inquilinos uon ferat ; sed debito modo in exem-
plum aliorum tales puniat, ut simul honos Divinos et
bona disciplina foveatur. In bona item Capitoli Ár
ensis, seu aliorum eccleBiasticorum vei nobilfiini

Agriam residentínm sese non ingerat, hiaque inioriam
ant vim non inferat, nec a anis inferri patiatnr. CS^ea
denique oppidornm ad Agriam pertinentínm jnribiu,
privilegiís et libertatibns, praeter id, qnod pro ípsorimi-
met conserFatíone ad arcis anstentatíonem praestare
debebnnt, non deroget. Sed Us omnibus pro more
boni Christíani patrocinetor ; tánc Divína sna Maié-
stas contra nominis sni hoates, ipsius et militam cona-
tibns sine dnbio anccesfina felicisBimoa largietor.

Qninto. Indndas, qnas cnm Principe Turcanm
inivimna, candide observet, emptionibusve aut ullis
aliis medÜB, hostibns infringendi eas matériám non
praebeat; pedites item vagabnndosetpraedayiventea,
non foveat; qninimo mntnae tranqnillitati atodeat
£t nt militeS) cives, et reliqui anae poteatati anbdití
idem faciant, sni officii anthoritate omnino efficiat ii
eofl graviter animadvertendo, qni hoc nostmm edictmn
exccBserint ; de reliqnis verő fininm noatromm prae-
fectis et inhabitatoribns indncias qnovis modo violán-
tibns, nos edoceat, et in eos animadvertendi coram
nobis relinqnat. Sin antem Turcae his omnibna non
consideratis in ditione nostra milites sen snbditoa no-
stroB opprimere, ant novis et a die firmataram indnda'
rum inconsuetifl contributionibna sen servitiia onerare
conabnntur; tunc eos hostilimodo perseqni, capere et
interficere poterit. Et si hoc modo praedam aliqnafli
obtinebit, levata pro se eins praedae ad anmmmn
tertia parte, residnnm militibns dé more et conaiieto-
diné ipsornm distribnendnm relinqnat; signanter veri>
passas, zanczakos, et begos^ si qni caperentor, nobb
retineat atqne transmittat.

Sexto. Agriae fortificatíonem colonomm opera,
absque nimia tamen eorum gravamine, snmmo stüdk

prosequatur , et citra eam aedíficia principalíora et
plus necessaria semper primo absolvat; nova verő
absque praecedente deliberatione architectnrae pe-
ritornm per nos illuc mittendomm , quotiescanqiie
de his moniti fuerimiiB, non aggrediatur ; horum item
sententiam postea in aedificatione xeeta imitetnr. Et
qnia eiusmodi fabrica absque paratis pecuniis, quibos
opificibuB, lapicidis, fabris, carpentariÍB et his simili-
bns solvatnr, nec non instrumenta fossoria, funes, fer-
rum, et reliqna matéria ematnr, continuari prorsna
neqneat ; ideo ipse Magochy ad hos nsus eam peennia-
rum summám singulis annis fideliter impendat,dequa
Commissarii nostri eo ablegandi, visa aedificiorum
absolvendornm qualitate^ cum eo convenient; de his
etiam pecuniis singulis annis rationes reddat; et, si
érit opus, exhibeat, quid quolibet anno aedificarit,
numquid facti labores pecuniis impensis respondeant.

Septimo. Ad eventum inopinatae obsidionis in
arcé reponat, atque assidue in promptu habeat, eam
omnis generis victualium copiam, quae justo eius
praesidio, si non ultra, ad minus tamen sex integros
menses sufficiat. Et si ea interdum propter vetustatem
divendenda, aut recentibus commutanda erunt; iis
temporibus id faciat, quando sibi nullum obsidionis
periculum incumbere videbit.

Octavo. Procuret sedulo, ut bombardae, globi,
pulveres et reliqua instrumenta bellica, non hinc inde
in arcé disiecta iaceant, sed in idoneo, et quoad eius
fieri potest, ab ignis periculo remete loco existant
Praefectus etiam eiusmodi nerromm beUkomm, ek
reliqui bombardarii, in confidenduiigniü
confortandisque pulveribus, et M
ipsorom f adant Et sl in glulii

menüs fosfioriis, et hoiusmodi rebuB defectus reperie-
tor, ipae eam i&tic resarciatexproventíbiis arcifi, cun
ei non desit in Difitrictn Scepusiensi rerom istarom
comparandarnm copia; fiignanter verő salnitram ab
iilorum. loconim incolifi, qni illnd contribuendi occasio-
nem habent, inter quos praecipue Debreczenienses
commemoramns, potiua qnam pecuniam eKÍgat,eteiis
competentem qnantitatem in Agria ad fatoros belli
nsuB reponat ; et ai quid érit refiidaam, nobis ad reli-
qaoram finium nostrorum nsus impendat, quemadmo-
dum hifice nostrifi eiua rei exigendae poteatatem siK

dedimns.

Et qoia manifestam est, Agriam in eam ststam
devenisse, ut semper idoneo et sollicito capitaneo
snmmopere egeat ; ideo ipse contiaue, maximé yero
obsidionis tempore in ea manere, neque inaciis nobb
inde quopiam discedere debeat.

De sumptibns verő ad praescripta omnia et m-
gúla praestanda, ut se praestiturum promisit, et re
versalibus suis litteris confirmavit, necessariia, Cofi-
siliaríí Gamerae nostrae Aulicae cum eo conveniaiiL
Cuius tamen conventionis articulos itidem mana es
sigillo nostro roborabimus.

üeterum ipsi hanc quoque facultatem dedimns.
quod in primordio sui officii equites et pedites prae-
scriptos, eorumque capitaneos, ipsémet aasomere, ^
qui ei in rebus ad nostri et Regni emolumentam spc-
ctantibus non obediunt, vei quovis alio modo exoedait
officium, sive primarii viri fuerint, sive gregarii mífr
tes, ex sententia bonorum et legis peritorum viroru
prímaríos viros iuxta qualitatem delicti punire e
exauthorare possit ; dummodo quod quos dimÍBerit ^
propter quod delictum id fecerit, quem deniqae t

dímÍB8Í locam substitnere velit, nobís qualibet vice
significet.

In constituendis etiam et perquírendis eqiiitíbns
atque peditibus yeteranornm militmn nostronim im-
primis rationem liabeat, extraneosque et ignotos, vei
adverBae parti faventes non recipiat, ne haec sibi data
facultas irrita íiat.

Ad haec Snpremis Üapitaneis nostris, in ScepuBÍo
et ante Montanas Civitates constitutis, cum qníbiiB
mutuo correspondere debebit, commisimns, nt sibi
anxilium ferant, qnandocanqne solns iis resistere non
poterit, qni forte sibi proventus seu decimas eripere
conabuntur.

Comitatus, item Magnates et nobilea Regni, qno-
rum interest, interpellabimas, at inxta publicas Regni
llnngariae constitntiones operarios ad Agriae forti-
iicationem expediant, in eaque oblatos de singnlia
centenis subditis ternos eqnites continue alant, et in
utroque pancto reipsa praestent, quod in Conventu
Posonii proxime celebrato in se recepemnt.

Quam denique limitationem certis quibusdam
MagnatibuB, Comitatibusque et Civitatibus Snperio-
mm Regni Partium de maturo subsidio Agríae in
obsidionÍB periculo férendő, superioribna annis trans-
misimus, nunc quoque iisdem Magnatibus, ComitatíbnB
et Civitatibus mediantibus Commissariis nostris ipsnm
Magocby investituris itcmm ad memóriám revocabi*
mus, mandabimusque ipsis, nt in eo periculo qniBque
designatum suum numerum in Agriam mittat, ibideni-
que tamdin relinquat, donec auxiliareB copiae v
eo pervenerint.

De obsidione item, quam fon
versarioB Agriae meditarl ab i

intelligemuB, ipsum tempestive edocebimns , et quae
in hoc caBU ad eiiis loci, totíusque Hegni iiostri con-
servatíonem et incolamitatem spectabant, haud dubie
BBScipimna. £ converso ipsémet quoque sibi fidos et
idoneoB exploratorea constituere debebít, De iiobis
propter fortnitos quoslíbet rumores fruatraneos Bum-
ptus faciat.

Postremo liberam érit nobis, qaandocanqne ipBom
ab hoc officio amovere volaerimnB, dummodo ipsum
de hac nostra voluntate duobus mensibns antea cer-
tum reddiderímoB ; qnod et ipse f acere debebit, si in
eo permanere nolaerit.

Qnia verő sibi de omnibuB rebus et negotÜB in
tali loco finitimo plemmqne emergentibns certns mo-
duB et ordo praescribi non potesti confidirnns iccirco,
ipsum Casparem Magochy pro sua summa erga no8
fide, non Bolum praemissa, verum etiam cuncta alia
negotia ad loci saepe dicti conservationem spectantia
indefesso studio curatnrum, et tam maturo consilio,
quam opere et re ipsa praestiturum, quae a fidele et
solicito capitaneo fieri et praeetari possunt

Et si ei graviora quaedam negotia occorient,
quam ingenii sui vires sufferre possunt, ad nos, vei
nobis absentibus Serenissimos liberos nostros, et quos
pro varietate temporis Supremos Capitaneos consti-
tuerimus, recurrat.

In quibus omnibus expressam gratioseque reco-
gnoscendam vohmtatem nostram faciet. Dátum Vien-
nae 10. Decembris MDLXIII.

XV.

Verancsícs Antalnak a toróczi prépostság adományoz-
tatik.

Nos FerdinanduB etc. memóriáé commendamuB i^^^- dec. i8.
tenoré praesentínm significantes quibus expedit nni-
versis; quodDOBattentis praeclaris virtutibus et meri-
tis fidelis nostri Reverendi Anthouii Verantii Episcopi
Ecclesíae Agriensis, Coroitis perpetui Comitatas He-
wesiensis et CoDsiliarii nostri, quibus eum nostra
propria experientia praeditum esse cognovimus, et
nihilominus pensantes eximiam devotionisetíidelitatis
sinceritatem, qua idem honori et comroodis Maiestatis
Nostrae servire non cessat; eidem Praeposituram
Conventus Ecclesiae Beatissimae Virginis Mariae in
Comitatn Thurociensi existentem et babitam, per
mortem fidelis nostri Reverendi quondam fratris
Joannis Colosuariensis, Episcopi Ecclesiae Chanadien-
sis, eiusdem Praepositurae ultimi veri et legitimi
possessoris, nunc de iure et de factovacantem,autbo-
ritate jurís Patronatus Regii, quod generaliter in
omnibus Regni nostri Hungáriáé Ecclesiis more prae-
decetisorum nostrorum, eiusdem Regni Hungáriáé Re-
gum, felicis recordationis habemus, simul cum tota-
libus castris Znyo, nec non oppidis, villis etc. tam in
dicto Comitatn Thurociensi, quam in aliis quibnsvis
Regni nostri Hungáriáé Cotuitatibus exiatentibus et
babitiSf ad eandem Praeposituram Thurocíensem de

et ab aiitíquo^H^^^^ ptsrtiuereque debenti-

bus, ín commendam clnximus dandam et conferendam.
Ita tamen et istis sub couditíonibus, ut idem Conven-
tum Ecclesiae istius restauret, et in prístínum statum
redigendo in integrum restitaat; religionem eiasdem
Gonventna secuudum regolam illius ordinis reformét ;
item ut in Conventnm personas regulares et idoneas
more aliorum Conventuum, prout scilicet ibidem ab
antiquo consuetum, sed praeterítis hisce disturbiomm
et bellorum temporibus intermisanm fűit, intertenere,
et per easdem executiones juridicas in Comitatibus
eidem Praepositurae in faciendis executionibus ab
antiquo subiectis, fieri curare ; Divina officia, verbique
Divini et sacramentorum administrationem debiteper-
agi et obiri facere ; doctum item et Gatholicum ludi-
magistrum, quo iuventus in litteris et vera religione
recte erudirí et instítui possit, intertenere debeat et
teneatur. P^t qunm praeterea . fidelis nobis sincere
dilectus Reverendus in Christo páter Nicolaus Olahus
Arcbiepiscopus Strigoniensis , Prímás Hnngaríae,
Legátus Natus, Summus et Sacretarius Cancellarins
ac in Hungária Locumtenens noster etc. in einsdem
Praepositurae oppido Sellye, hactenus usquedum
Praeposituram illám tenuit, certum ordinem instituerít,
secundum quem pedites et eorum decuriones tempore
necessi^atis arcem Wywar armati cum banderio et
tympano militarí praesidii cansa intrareetibi manere
fuerant soliti ; idem quoque secundum eandem ordi-
nationem imposterum memorati oppidi Sellye inhabi-
tatoríbus committatfUtpostulante necessitate ad man-
dátum provisoris et Capitanei in dicta arcé Wywar
pro tempore constitutoioim , armati, ut dictum est,
more militari pro praesidio in eandem arcem venire,
ibique tamdiu, donec necessitas postnlaverít, manere

et perseverare, ac Capitaneo ipsi in rebos bellida
omnem obedientiam praeatare debeant et teneantur ;
imo elig^mns et nominamos, damosqiie et conferímns,
hamm noatrarnm tenoré et teBtimonio mediante. Qno-
circa vos.fidelem nostnim memoratum nobis syncere
dilectnm dominum Archiepiscopnm Strigoniensem etc.
praesentibns clementer hortamur, qnatenns praefatum
Anthoninm Verantium in dicta Praepositnra Thwro-
czensi ordinaría vestra authoritatecanoniceinBtitnere,
investire et confirmare non omittatis; praesentibna
perlectis exhibenti reBtitntis. Datom Wiennae XIII.
die mensis Decembris anno Domini M"^ D^ LX^ IIP.

XVI.
Károly fóherczegnek Verancsies Antal.

Ad SerenisBimnm Archidncem Garoinm.

ReverendisaimüB dominuB StrigonienBis maximé i66d. dec. 19.
inBtat apad Suam Maiestatem CaeBaream, ne mihi
PraepoBitura Turocensis libera, nti OBt promiBsa,
conferatnr ; Bed ut oppidnm eiuB Selye obligetnr Ber-
vitnti arciB Buae Vywar. QnaBi et arx ipBa Vywar, et
ArchiepÍBCopatoB StrigonienBÍB colonos non haberet,
et qnidem mnlto plureB, qnam PraepoBitnra illa. Et
qnia non facit hoc, qnod admodnm egeret opera illins
miBerae et tennia plebecnlae; sed tantommodo, nt
indignatíoni Bnae, qnam in me contraxitobmemontaai
Ptaepoaitaram, Batiafaciat : ad clementiasimiim SoN

MOXÜM. HüHO. HI8T. 8CRIPT. XX. ^

tatis Vestrae praeBÍdinm confagio, supplicoqne qaam
anmmtsae, dignetnr benigniter favere mihi apud Boám
Maieatatem Caeaaream, ut id ipsnm oppidnm immuné
mihi relinquatur ab hoc vincnlo. Quia sine dnbio nulla
bona diu aalv^ permanere possunt, quibus a duabus
partíbus dominaturetpraecipitur. Alioqui bene norunt
Maieatates Veatrae, quanto atudio ego Bemper fnerim,
nt confinia vidnomm auxilüa non destitnantur. Quo
Btudio certae aiut MaieBtatea Veatrae, quod arci quo-
que Yywar non sum deiuturus; poBtquam incipiam
eiuB eaae accola; tantummodononimponatur mihi hoc
Tinculum, Bcripto expreBBum, quod non Bolum me, sed
etíam totum illum Comitatum concernit Si autem ad
publicam Gomitiorum proximorum constitntíonem de
ferendia auxiliis finitimiB Iocíb, prívatum etíam onuB
acccBBerit; videat dementer VeBtra Serenitaa, quo
animo etíam illi mÍBcri Bubdití erunt; quando intelli-
gént, meo tempore sic bc cbbc presBOB. Supplico ita-
que humillime Serenitatí Vestrae, dignetur milii hoc
favorÍB sui clemeuter impertiri et efficere, ne fruBtrer
hac prima mea Bupplici petitioné, quam ad eamdem
detuH summa certe et spe, et fiducia, exoratorem me
futurum. Deum interim etc. Posonii 1 9. Decembris 1563.

XVII.
Verancsies Antalnak testvére Verancsies Mihály.

1664. jan. 26. Salutcm opto ct felicitatcm. LitteraOf quaa per
dominum Petrum Cippium missaB acoepi, magnum

míiii non solam gaudium, sed etíam conaolatíonem
exhibuerunt ; imo eas ut quasi cuiuadam reconciliatío*
ni8 symboluni amplexus aum. Nam cum uuUaa habuis-
sem ab anno et amplius, non sine utla alienatí a me
animi suspicione degebam. Quas tamen cum perlegia-
aem, sotito suae benignitatÍB humanitatisque stilo ple-
nas, moreque solito ad me scriptas, pláne, eredé mihi,
serío consolatu8 sum. Quod enim aliud, quam Deum
et dominationem Vestram Reverendissimam habeo
vitae et familiae meae refugium ? Certe nullum.

Porro, ut breviter ad praecipua eius epistolae
capita respondeam. Quod mihi dominam Angelieam
matrem nostram ita commendat, piacet mihi ; quín in
eadem opinione Bumufi. Nam ego coram decedenti
patri, et ipsi poatea eadem promisi, et praestabo ad-
iuvante Dominó ; modo ipsi a me id amorís et chari-
tatis voluerint acceptare. Habeo enim curam honoris
et existimationis domus noatrae, et habebo, donec
vixero ; utcunque a me accipietur , quia mirabilis
gens est.

Quod autem scire cupit, si qujte moríens páter
mihi secreto mandata dedit ; sciat, quod nulla, uisi ea
quae in litteris per Joannem Crisanich mÍ88Í8, per-
scripseram.

Quod verő de migratione mea in domum páter-
nam seribit, intellexi. An ego exul ab avitico habita-
culo ulteriu8 degam ? Certe non faciam ; nostram nam-
que illám domum esse exiatimo. Et 8icut per proximos
no8troB seniores eam collapsam vidimus; ita spero
per novam hanc prolem iterum erigi, et in splendidio-
rem 8tatum fundari brevi videbimus. Quod autem nunc
ad aedificationem attinet; fient sedulo, quae fiwi pa«
terunt. Primo tamen loco cistema perfid debet; qiu

non tam ad commodam, quam ad existímationem et
opinionem hominnm attinet.

Cetemm qnod eo6 homines, qnos ad dominatio-
nem Veatram Reverendissimam misi, cbaroa liabeat
ob meam commendatíonem, habeo gratías ; qnodqne
eoB una cmn nato et fratre mittere ad nos brevi pro-
mittat, cnm ingenti desiderio expecto. Tardationis
antem aliam cansam non pnto, nisi nimbnm a Tragu-
riO| qni concnssit fruges noBtras. Semper enim ex
transveno oocarmnt, qni panem filiomm praeripiunt.
Atqne utínam saltem gratitndinem praestarent Nam
Yocea qnaadam hic Bpanerunt, parnm nobis honorifi-
cas, licet mentientes.

Intellexi praeterea ex litteris paerornm, qnod
dominatio Vestra Reverendisaima cnm Fansto missnra
est etiam sanm praeceptorem. Qnod mihi snperflnum
6880 videtnr. Nos enim hic neqne fornm rernm vena-
lium, neqne coqninam babemus. Nam saepe nos solae
dmnlae canlinm in lectnm componnnt. Qnonsqne ta-
men hic fnerít, non deerit illi praeceptor. Fiat tamen
nt dominationi V^trae Reverendissimae piacebit.

Ad eins posteriores litteras, qnasperLndovicnm
Celinm missas accepi ; alind respondere non attinet,
nisi qnod mirnm inmodnm probo compositionem iUam
cnm Caesarea Maiestate, et credo, qnod ad illám vi-
vendi vitám, iam olim desideratam, nunc venire inci-
piet, offlissa illa sangninaria et carceraría, qhae solís
trasonibns conveniens est Vére Reginm opns est,
tueri fines, et curare militiam ; Praelati antem longe
diversam administrationem exercent.

Ex hoc spero, qnod dominatio Vestra Reveren-
dissima iam solnta illis cnris mnltiplicíbns, faoile im-
petrare poterit dnos ant trés menses invísendi noatri

gratía; qnod profecto et necesBe est. 0 atínam illőm
diem saltim ego viderc possim ! si páter non potnit
Reverendissimae dominationis. Ut autem sciat; emi
in Cernice, quae villa est in Buburbio, dnas domnncu-
las lapideas, quae sünt in curia pallacii eornm de
Lrgnitit^et partém hortns, qnae nondum BolvLEt haec
pro tenendis animalibus minntis et vaccis loco certe
valde commodo et propinqno ; qnem non ignorat domi<
nuB Joannes presbiter. Emi etiam totam posBessionem
Lncocich in insnla Pernieh ; his de cansis, qnod scili-
cet erat nostrae contigna ; Bed hoc nihil esset, magis
antem, quod olivetnm et íicetnm babeat egregium;
potissimum verő, qnod est possessio nostra olim an-
tica, et qnod in ea domo parens noster natns sit. Snnt
gognalia 16 in domo lapidea. Erit, si DenB volnerit,
nni ex íiliis satis commoda habitatio.

Quod reliqnnm est, opto dominationem Vestram
Reverendissimam optime et feliciter valere, nna cnm
omnibus nostris, quos si nnne commode ad nos expe-
dire non poterit, saltim Gregorinm dignetnr expedire.
Salutem dico omnibns ibi, qni me cognoscnnt Ex Si-
benico 25. die Jannarii 1564.

Michael Yerantíns
fráter et servitor.

Kívül. Reverendissimo dominó, dominó Antonio
Verantio Episcopo Agriensi, Perpetno Comiti Hewe-
siensi, Sacratissimae Gaesareae MaiestatÍB Consiliario,
dominó sno observandíssimo.

Redditae 8. Mar. Pos. 1564.

XIX.
De Andreís Jeromosnak Veranesics Antal.

Ad HieroDymum de Andreis.

1664. febr. 2. Etsí uemo est mortalium, Hieronyme vir clarÍB-
8ime, qtd non laudari desideret. quamvis etiam nulla
8it laude dignus, nec in ordine lande dígnorum homi-
num stationem obtineat ; ea tamen sola laudatio hone-
8ta est et vera, quae a summis, a praestantíbns, et a
laudatÍB viris proveniat. Ut enim et ii non alios, qnam
similes 8ibi et laudare, et commendare consneverant ;
ita et ab illis landari, qui cum laude nihil commune
habent, vituperium potius quam laus percipitur. Quod
discrimen praecipue discemus, si nobiscum reputave-
rimns, qualesnam ií fuerint, a quibus laudamur.

Ego itaque laudatus proxime abs te una epidtola,
et epigrammate uuo, de honoríbus, de eloqueutia, et
de rara quadam, ut aiebas, rerum gerendarum indn-
stria atque peritia, piacúit sane mihi plurimum, sed
bumano more, laudibus huiusmodi ampliíicarí. Non id
tamen propterea, quod ipsémet mibi placuissem, sed
quod potius tibi placuerim in eo genere muneris, quod
me tot legationibus summorum orbis Principum ges-
öisse accidit, quodque a te et docto, et prudenti, et
m ultis nomiuibus laudato, inque ista tua civitate Tra-
guriense primariae nobilitatis viro fuerim laudatus.

Hac igitur ratione sis de bis tuis partibua secu-
rud, quibus es erga me tam ofíicioae functos. Nihil

enim eornm ommisisti, qiiae hoc argnmento laiide
dignus amicu8 tnns desiderare abs te potnÍBset.

At videas, mi Hieronyme, ne ex ista tna laiida-
tioiie, qua me tantopere amplificas, plas accedat tíbi,
quam mihi. Quum enimcttn, qnod ego minimé dabito,
miriőce me veteris consaetadinis nostrae gratia dili-
gas, et mea adhuc tota laus in carsu sit, necdnm sn-
dare ipse desierim, habens etiamnnm in hoc senili
statu, quibuscum contendam atqae conflicter, illnd
eveniat, ut dicatur tibi, quod me valde amaverís,
qaodque íntempestivus ea mihi tribneris, quae adhuc
casui subiaceant, et snccessu carere possint. Nam et
amore saepissime decipimnr, et ^landanduB est navi-
gans, ubi in portum pervenerit,^ait6eatnsGregoría8.

Summa tamen rei haec est. Ut enim nulla laus
ingrata est mortalibus, ita et nos, qui paulo a vulgo
segregati sumus, tunc applaudemus laudibus hoius-
modi, quum immoi tales esse coeperimus, ne quid haec
aura temporalis, dum ea fruimur, aeternitati gloríae
nobis adimat. Tuo tamen erga me amori ac studio
responsurus, ita me et epistola tua, et epigramma
affecit,ut utrumque opus saepius in manus sumpserím,
et perlegerim, veterique tuo ingenio mirifice delecta-
tus, qui iam nonnibil ultra senium in annis evagatns,
etiamnum Musas suaviores colas, nec intermittis, dum
vires suppetant, revisere Parnassi iuga.

ünde gratulatus tibi hunc optimum animi tui
statum, precor etiam Deum immortalem, ut te in eo
plurimos annos conservare velit. Interim verő amabis
me, ut amas, et mei memineris, donec una esse pote-
rimus, ubi tumultus Regni huius conquieverint. Reli-
quum est , ut me generosae domiiiAe ' ^
affini meae commendMi et i0

verBÍbus tíbi non regponderím. Dudnm ením Reipn-
blicae mnneribaB inauthoratí etaddicti Btudía poetíceB
reliqaimiiB. Valeas incolamís, et felix. Poaonii 2. Fe-
brnarii 1Ö64.

XX.
Veranesies Antalnak Hob«rdánszkí Kristóf.

1664. febr. 10. Reverendissíme Domine etc. Volui de Lia Ve-
Btram dominatíonem ReverendisBÍmam certiorem red-
dere, qnae die huiuB mensiB noná E^egina Simon
Forgach cnm misero aene, Bocro meo, eiuBqne filio in
domo Bna propría in poBsesBione Nagitalia egerít, et
qnam enormia contra VeBtram quoque dominatíonem
ReverendisBÍmam eidem Simoni Forgach prímnm
FranciBOUB Kathay et Blasins Kamothy. dac eins
precipni oonsiliarii ad omnia illicita enm irrítantes
et incitantes, proclamavernnt; deinde ipsémet For-
gach ad Sacram Oaesaream Regiamque Maiestatem
perseribit. Qnae qnalianam sint, ego in praeaentía
literís signíficare non audeo; sed nbi Dominns Dens
Vestram dominatíonem ReverendisBÍmam rednxerít
personaliter eidem referam, et ab aliis qnoqne in-
telliget.

Qnod igitnr nnnc ad priora attinet, praefatos
Simon Forgach die memorata cum sexaginta eqnití>
bns, inter qnos et dictí dao eins consiliarii fnemnt,
snmmo adhuc mane existente, venit ad posseBsionem
Vestrae Reverendissimae dominationis Nagitalia, ibi-
que per totam diem commessationibns et compotatio-

uibuB yacanB, vina mÍBerorum colonoruin plenÍB 8ca,
phyB et hidriÍB violenter auferri fecit.

Inter eo8 antem praefatam quoqne Bocrum memn,
virnm nobilem, non praeteriens, Bed in eiiiB domum
BervitoribiiB suis mÍBBÍs, ac einB cellarii períractíB
hoBtÜB, BÍmili violentia illiiiB vina auferri facere vo-
Init. Vemm fíliuB dicti socri mei id illis conoedere
recusans, snbito eum ad purgamenta domuB extractam,
tam dirÍB verborum plagis fecit af&ci, ut donec hae
litterae ad Vestram dominatíonem ReverendiBsimam
perveniant, illum moritnrnm esse omnino credam.

Haec antem páter prae ocnlis buíb fierí cernenB,
patemis visceribus snper carisBimi filii sni crndeli
nece permotuB, eius vitám non armis, sed precibuB,
et interceBsionibus defendere volnit. At in enm prae-
atuB Forgach ex temnlentia Bua irrnens, adeo Bevere
verberibuB tractavit, nt trés denteB imbecilli et decre-
pitoBeuiexcnsBerit; Bimiliter alioB etiam qnatnor colo-
noB Vestrae dominatiouis ReverendiBBimae, qni tnm
BeqneBtratnm , et deprecatnm eo confngerant, in tan-
tnm fecit vapnlarí, nt moribnndi in stratÍB buíb de-
cumbant.

Et bíc peractiB hiB malis, circa noctem mediam
Agriam est reverBnB, interim arciB porta, qnod aaepe
iam in hoc finitimo loco contigit fieri, per caBtellanoB
et reliqnoB cnBtodeB aperta ei asBervata.

Qnoniam verő ReverendiBBima dominatio VeBtra
bene novit, ipsum Simonem Forgach a Sna Maieatate
non in eum finem huc cBse missum, ut miseros subdi-
toB deBtruat, Bed ut potiuB defendat ; quod ipse pláne
non facit, sed magis in singulia víIIíb eum copÜB buíb
destmit, et eorum cai . in qubus

Yeatra domii íilot

quotidie venari propter intoUerabilem Bervitatem et
solutionem, quam Turcis impendere cognntor.

Sed nec his contentaB Simon Forgacfa, die se-
quenti propríum 8unm curruin cum peditibna pixidaríis
misit in domnm dictí miseri Bocerí mei, ac nnnm vas
vini, qnod melins habnit, violenter ex aedibna illins
anferri fecit.

Ad haec, ReverendiBBimae domine, idem Simon
Forgach proximis diebns in praeBentíamnltomm mili-
tum iactabnndnB dixit, qnod Episcopus ^ grienaiB mnlta
damna sibi fecerit, et capitaneatnm, qno Agriensis eí
prodiderít „onnc tamen et ipse (ínqnit) profecto na-
Btnrtium eius naríbns contundam/

Quamobrem Vestram dominationem Reverendis-
Bimam propter Denm rogo, velit de hniuBmodi enor*
mitatibns Sacram Oaeaaream Maiestatem informare,
Bnpplicareque, nt Sua Sacra Maiestas, tnm commnnis
jnstitiae intuitn, tnm ob menta fídelinm servitiomm
meornm, et anteceBBomm meorum, proximornm ac
parentum, qni etiam crudelÍB8Íma morte fidelitatem
Bnam Maiestati Snae Sacrae testatam fecernnt, digne-
tur tam serium mandatnm dare ad dominos Commifi-
sarioB, qni cnm Vestra dominatione ReverendiBsima
Agriam 8unt venturi, nt banc indignisBimam rem jnre
mediante bic Agriae, et non alibi, revideant, et insti-
tiam de ipso Simoné Forgach mihi meoqne afflicto
Bocero adminístrent ; ex qno ille iam Benex et panper
existenB, vei octavas, vei alia jndicia longinqna Beqni
non potest. Mandabit etiam Sua MaieBtaa valde Berio
ipsi Simoni Forgach, nt super buíb per])etratÍB violen-
tÜB bi8 coram CommiBBariia Snae MaieBtatis iure stare
debeat.

Alioqni bí VeBtra dominatio Rever6ndÍMIÍaut de

liis cnram non gesserit, brevi et Tallia, et Maklar, et
tota Í8ta vallis deBolabitnr ; credat enim Vestra domi-
natío ReverendisBÍma, quod haec omnia in iniuríam
einsdem facit. Dátum Agríae 10. Februarii 1564.
Christopborns Hobordansky
miles AgriensÍB.

XXL
Ferdinánd császárnak Verancsícs Antal.

Sacrati88iroa Caesarea et Catbolica Maiestas, i564. febr. i^
Domine, domine Imperátor milii semper clementi88i-
me. Post íidclium ac perpetnorum Bervitiorum meo-
rum in gratiara SacratiBsimae Maiestatis Vestrae
humillimam commendatiouem. Litteras Sacratissimae
Maiestatis VeBtrae datas die ultima Januarii, unde-
cima accepi Februarii ; quibuB Eadem Maiestas Ve-
stra Caesarea clementer dignata est signiíicare mihi,
quod magna dissipatio victualium fieret Agríae per
homines et servitores meos ; immo etiam quod ipse
ego his paucis diebus hinc inde ultra centum et quin-
quaginta acervos frumenti distribuissem , vina verő
partim vasis integris, partim minutim, quotidie edu-
eillari facerem. Monet postremo benigniter, ut trans-
actionis meeum initae recordari debeam, et abstineam
imposterum ab eiusmodi eornndem victualium aliena-
tione, curemam ^rai Amriensi restítui, quicquid ex ea

na mihi deputata

Ad quae, clementisdime Imperátor ^ &unimi8fte
respondendo :

(1.) Quoniam et pensio memorata, et alia, qoae-
cunqne mihi simt in fortunÍB, aMaieatate Veatra snnt:
eadem quoqne semper non mea, sed Vestrae Caesa-
reae Maiestatís agnosco. Unde peroptíme transactio-
nis mecnm initae memor, nbi primum factUB snm cer
tíor de einsdem transactionis tota et serié et forma,
mox provisori meo misi articnlnm de ratione proven-
tanm anni 1563., eique praecepi íirmitur et serio; nt
omnes et singalos redditns episcopalea anni memoratí
sciat esse Vestrae Caesareae Maiestatís, neqne ex
illis qnicqnam ad partém meam tertíam desnmat, pro
qna Camera Hnngarica esset qnotannis impoBtemm
mihi responsnra^qnoadpraesens transactio daraverít.
Praeterea, nt satageret totís viribns eosdem reddítoa
nniversos summa diligentía et fide coliigere , repon^re
et conservare, ne qnid ambo reprehensionis subeamos.
Nec praetermisi simile mandátum etiam ad meoa alios
homines, quos habeo Agriae, dare, expresse ea piff-
ticula adiecta, ut si quid aut vinorum, ant tritici et
similium aliorum nomine partís meae tertíae perce-
pissent, subito in provisoris manus restítuere.

(2.) Quod verő ad acervos attinet ; clementisaime
Imperátor, totus Episcopatus vix tot acervos facit. Sí
tamen ego insserim nnum, ant centumetquinquaginta
dumtaxat grana vendere vei erogare mea causa ; nul-
lám poenam refügio, quam mihi Maiestas Veatra in-
flixerit. Verum est, quod quattuorautcirciter quinque
milites Agrienses, bene meríti de arcé Agriensi, roga-
verant me per litteras, ut curarem victualibus aliqui-
bus eis subveniendum, postquam non essent pecuniae,
scripseramque ad meum provisorem, ut talibus aub-

veniret, Bed quantom fieri poBset, et citra arcis com-
meatanm diminutionem. Quicqnid alioqui ultra hoc
post discesBum menm Agria in his commiserit 8ive
egerit ego certe nescio. Yernm quoniam nihil tale
facere possit, quod contrascriba nesciat, qni illi sem-
per adbaeret, tota eiu8 adminÍ8tratío cognoscetur, qnum
offícii 8ni ratíonem reddet.

De yinÍ8 verő, quae mibi 8ant Agriae extra par-
tém tertiam ; certe admodum panca sünt. Nec eomm
venditio, de qaa inimici mei non palám, 8ed occnlte
loquuntur, tanti e8t, ut Maie8tatem VcBtram Caesaream
mole8tare, me yero críminari deboisBent, tanqoam bo.-
minem Agriae aliennm. Idque tam cito, et adhuc in re
viridi ; quippe qui etiam ab8entem insectari non desi-
nunt Sed parcat illi8 Deus, qnem credo benigne ha-
biturum cauBae meae rationem.

(3.) Interím tamen Ve8tra Maie8ta8 Cae8area
dignetur clementer habere per8aa8nm, nnnquam me
etiam in maxima mea nece8sitate manuB mea8 inge8-
8nram in episcopales reddituB, donec — ut iam prae-
mi88um e8t — prae8en8 8tabit transactio. Snpplico
tantummodo humillime, ut Maie8ta8 Vestra Sacratis-
8ima dignetur pro 8ua clementia et pietate benigne
mini8tris Buis mandare,neinreliqui8 tam meam, quam
Cleri mei jurisdictionem pro tran8actionÍ8 continentia
mole8tare velint. Ut autem meus quoque proyÍ8or ele-
mentem hanc admonitionem a Cae8area MaieBtate
VeBtra mihi factam intelligat ; 8crip8i denuo ad illum,
ut bene videat, quid agat, quia iam illi non cum Epi-
scopo, Bed cum Veatra GaeMxea ICaiestate érit nego*
tium. Quam Deus Opt lu*

mem et felioem mi
iy>LX^IIH\c

XXII.
Vorancsics Anlalnak testvére Vcranc.^lcs Mihály.

t564.febrio. Qpto BaluteiD et felicitatem. Exhibitor praesen-

tínm Yocatur StephannB filiuB cmnadam Milán cítíb
hninB civitatis, fráter antem Antonii, qni in castello
festő coronationis combnatos est. Profectas eat antem
eo pro qnibuBdam recnlis dictí fratris bqí. Optat fa-
Yore dominatíonÍ8 Vestrae Reverendissimae eas con-
seqni posse, si quae difficnltaa ei naseeretor^etnolnit
sine litterÍB mei8 discedere. Qnoniam autem nostras
est, dominatio Vestra Reverendissima, pro sna ele-
mentia illi, pnto, non deerít.

Qnod reliqnnm est, cum per dominnm Michae-
lem Nardinnm abnnde BcripBerim, nunc qnod addo,
non habeo ; nisi noB omnes bene yalere, excepta do-
mina Angelica, qoae ex quodam apoBtemate nonnihil
aegrotat; et cnm Bummo doBiderio expectari Gre-
gorínm noBtmm, ita rebuB nostrÍB difificilibns exigen-
tibns. etc.

Unnm hoc ommÍBeram in litteris prioribna, qnod
hic adBcríbere pntavi oportere ; filinB Btrenni capitanei
domini MichaelÍB Lncich nomine Joannes, duxit uxo-
rem Spaleti ; filiam domini FranciBci Ginmúnlch, et
adducturuB OBt post feBtnm Paschalinm. Convenins
eBt, bí dominatio VeBtra ReverendiBsima alifBO ^
neBto mnnnBculo eam dignaretnr, qnod
time oBset locatnm. Qnia idem dominiui

cum hoc eias filio ita no8 amant, dico ex corde, ac si
eadem matre nati eBsemnB ; mihi praesertim in pluri-
mis mei8 negotiis maximo uBoi sünt hic Qnod ut fa-
cia8, rogo.

Mitto dominatíoni Vestrae ReverendÍBsimae ae-
mina archichiocorum ex nostro horto proviano pro
borto suo PoBoniensi novo. Qai nnnc ubiqne fructuB
est acceptissimuB, et apud me magna in copia semi-
natui* in terra humida et fimata. Post tertinm annum
divi8a radiceinplurímas plantaa, totum hortnm replere
poBset; bieme sub terra latét, et apud vos stramine
cooperiri debet. Opto dominationem Vestrum Reve-
rendi88imam optime valere ; qui pueroB nostros, . et
alios salute meo nomine impertietur. Ex Sibenico 16.
die Februarii 1564.

Micbael Verantius mp.
fráter et aervitor.

Kívül. RevereudÍ88Ímo Dominó dominó Antonio
Verantio Episcopcr Agrienai, perpetuo Comiti Hewe-
siensi, Sacratis8imae Caesareae MaieBtatis ConBÜiario,
dominó buo Bemper observandiBsimo.

Redditae Viennae 30. Mártii 1564.

ResponBum eBt eis.

XXIII.

Ferdiaáid császárnak taaáesosaí, kiknek egyike
Veranesies Antal.

1664. miurt. 1. SacratÍ88Íma Caesarea Maieatas, domine clemen-
tíasime. Orationmn et fidelium servitiomm noBtrorom
in gratiam Vestrae Sacratíssimae MaíeBtatis Gaesa-
reae hnmillimam commendationem. Vestra Sacratissí-
ma Maiestas Oaesarea benigne recordari poteat, qoo-
modo fideles Ordines et Status Regni hnins ani Hun-
gáriáé in aliqnot diaetis, et etiam in proxime praete-
rítiB Comitiis Vestrae Sacrati88imae Maieatati hnmii-
lime süpplicaverint de negotio redimendomm castro-
ram ad Austriam impignoratorum. *) Ad quam eomm
snpplicationem Vestra Sacratissima Maiestaa clemeih
ter respondere dignata est, se cnm dominis Anstriads
in eornm diaeta tractatumm. Cnm verő intelligamnsw
eosdem dominos Anstríacos inssn Maiestatís Vestrae
generalem conventum isthic Viennae nnnc habere
hoc negotium voluimus I^Iaiestati Vestrae Caesareae
hnmillime in memóriám revocare, et eidem snpplicare.
dignetnr cnm ipsis dominis Anstriacis snperinde tra^
taré, et pro castris illis ad Hungáriám remittenda
auctoritatem suam gratiose interponere, atque hanc
nostram et totius Hungáriáé humilem supplicationeB:
ut iam tandem exaudiatur, bonumque finem sortiatar
benigne curáre. Quod nos unacum totó hoc Vestrae

*) Értetnek Kismarton, Fraknó, Kabold, SsarvkŐ, Rohoncs, K
seeg és Borosty&nkö, melyek az 1491-ki békekötés &ital AiiBstri4nü i'
gyattak, és csak II. Ferdinánd alatt kapcsoltattak Tisssa Magyar orsx4§br.

Sacratissimae Maiestatís Regno Hungáriáé ab Eadem
servitiis nostris perpetnis et fidelibns promerebimur.
Quod reliquum est, Dens Optimus Maximns Vestram
Sacratissímam Maiestatem Caesaream, iina cum Sere-
nissimis Principibus liberis buís charissimÍB, dominis
nostris elemen tissimis, felicissime et diatissime conser-
vare dignetur. In cuius gratiam nos et fidelia servitia
nostra itemm humiliter commendamns. Posonii príma
Mártii anno Domini 1564.

Eiusdem Vestrae Sacratissimae Maiestatis Caesareae
fideles et hnmiles sevitores et capellani
Strigoniensis mp.

Agríensis mp.

Zagrabiensis mp.

Quinqne-Ecclesiensis mp.

Wesprimiensis mp.

Mellékelve :

Memóriáié pro SacratissimaCaesareaMaiestate.

Sacratissime Imperátor, domine et domine cle-
mentissime. Cum fideles Sacrae Maiestatis Vestrae
subditi Status et Ordines Regni Hungáriáé in proxi-
me praeterito eorum Conventn Generáli Sacratissimae
Maiestati Vestrae humiliter supplicassent , quo cle-
menter admittere dignaretur, ut arces illae, quae ad
Austriam tenentur impignoratae , iuxta continentias
contractus illius cum Serenissimis condam Frideríco
et Maximiliano Imperatoribus facti aequalia cum ipsis
Hungáriáé regnicolis ferrent onera, tam ín 0^
dica, quam in aliis pablicis
sese clementer Sacratissuna H

MOVUM. HUKO. BJBT, — " BCBOTt JX,

Ü6

dummodo in primo Australium conventu ea de re
hnmiliter admoneretnr, velit haec postulata fideliam
saorum Hangarornm ad provinciales snos Austriacos
referre, et inspectíB litteris qnoque inscriptionia et
oppignoratíonis id facere, quod aequitati et tenori
contractus consonam főre iudicabit

Similiter benigne Bese obtnlit Sacratissima Maie-
stas Vestra fidelibns suis Hangaris de revisione meta-
rum inter Hungáriám et Austriam, ac etiam permit-
teuda redemptione arcium praedictarum ad Austriam
impiguoratarum supplicantibos, quod super hac eorum
petitioné per primam commoditatem cum dictis fideli-
bus suis Austriacis tractare velit. Ad quam quidem
metarum revisionem Commissarii etiam sünt ex parte
Hungarorum nominati : Dominus Episcopus Varadi-
ensis Joannes Petew, Magister Matthaeus Protonota-
rius, et Emericus Hassagy.

Super his praedictis articulis, ut Sacratissima
Maiestas Vestra Caesarea in hoc praesenti Austra-
lium Conventu clementer memor esse dignetur, suppli-
catur humillime omníum Regni Hungáriáé Statuum et
Ordinum nomine.

XXIV.

Ferdinánd császár intézkedéséről Verancsíes Antalnak

kérésére.

(JegyzökönTvi kivonat )

1564. máj. 4. Sacra Romanorum Caesarea Maiestas, visa Re-

verendi domini Verantii, Agriensis Episcopi, snppli-

catioue, de impartíendo sibi exemplo instrnctíonis,
quae data est Magnifico Caspari Magochy moderno
Agriae Capitaneo, Eius Caesareae Maiestatí exhibitaf
clementer decrevit, quod idem dominns Reverendás
iustum peteret : eiusqne instnictionis copiam sibi fieri
inssit, in iis scilicet articulis, qui eins personam atque
administrationem concernnnt. Hos itaqne artícnlos
idem dominns Episcopns cum praesentíbns accipiet;
atqne inde optime noverit, qnae ei partes a Capitaneo
ernnt expectandae ; quae vicissim ipsi ab illó.

Ad praedam Turcicam qnod attinet, qnam Égre-
gius Simon Forgach consecutns est, qnando Agriam
snbrogatns est; donec eius loco novus stabiliretnr ca-
pitanens : Quandoqnidem res ita se habét, qnod idem
Forgacins eo tempore potestatem in milites habuit,
nt custodiret nna cum illis arcem Agriensem et eins
pertinentias, eademqne ipse potestate et armis prae-
dam illám obtinuit ; nulla interím ex parte impedita
provisorum domini Episcopifunctione, seu quibuscum-
que eius ordinariis redditibus, qui absqne dubio atte-
nuabantur, nisi Forgachius in eadem sua potestate
sese tam strenne gessisset; Maiestas Caesarea exi-
guam illám praedam eidem relinquendam decrevit.
Qnae etiamsi alia de ea ferretur sententia ; non tamen
integra cederet dominó Episcopo : siquidem nova eins
transactio multo ante inchoata fűit, qnam Forgachio
potestatem suam in milites assignaret.

H. Fieringer mp.

Decretum per Maiestatem;

Caesaream et Kegiam

4. Maii anno 64.

XXV.
Andronieus Tranqaíllnsnak Veranesíes Antal.

Ad Tranquillum Andronicum.

1664. jni. 16. VeinBse te exDalmatia, laetor; et volnissem tua
cansa, si nunc istic esse posBem, ut consnetudine inu-
tua frueremur. Sed qnoniam superioríbns diebus Poso-
ninm non magnó meo cnm solatio diutios incoluerim ;
in Turocinm menm secessi nonnihil , idqne eo potisBÍ-
munif nt Btatnm loci huioB conBtituam, et prospiciam
rei familiari eius. Qno si exeurrerÍB , venies gratÍBBÍ-
muB hoBpes. Sin gravabere, propter incommoda, de
qnibuB BcripBÍBti ; utere iBtic noBtra domo tno arbitratn,
dnm rediero. Qnoniam ego etiam ad kalendas Angn-
Bti debebo eBBe Posonii, iusBU Caesareae MaieBtatís.
Vale. Et oppido nostro Varallya Bub Znio, arcé Tnro-
eienBi. 16. Junii 1564.

XXVI.

Bornemisza Pál erdélyi püspöknek Veranesíes Antal.

Ad ReverendisBimnm Dominnm TranBBÜvanienBem
Panlnm BornemisBam.

1664. jQi). 17. Qnod ReverendisBÍma dominatio Veatra seriuB
ad meaB litteraa responderit die 13. mensÍB instantíB,

cansa mihi constitit. Nam qnnm iuBsissem cnrrum ex-
pediri in eius diei crastinum, ut eandem inviserem
gratia officii, forte fortnna hoBpes quidam intervenit^
qni dixit, eam esse Tirnaviae^ et agere ibidem ín jn-
dicio de controversia, qnam habét cnm Magnifico do-
minó Báthory. Sic et Reverendissimae dominationÍB
Vestrae serius respoasum, et of&cium meum intermis-
sum, satÍB eBt, pnto, ex his excuBatum.

De profectione Bua cnm CaeBareÍBetRegiÍB com-
misBionibnB ad montanaB civitateB, et condoleo, et com-
patior illi, et vellem in robnBtioreB id laborum reiici,
immo etiam pericnlomm, qnnm iam ea lóca latiBsime
pervagentnr a praedonibnB TnrciciB. Sed qnoniam vi-
riB opnB eBt in magnÍB et difficilibnB rebnB, praeBer-
tim hoc noBtro praeBcnti Baeculo, qno adeo viromm
pennria laboremnB, ReverendiBBima dominatio VeBtr2t
cante et bono milite comitata ambnlet, ne qnÍB inBpe-
ratnB bcbc caBnB iniiciat.

De Selye oppido meo recte indicat. EBt enim
dignnB locnB habitatione, habeoque magnaB gratiaB
ReverendÍBBimae dominationi VcBtrae, quae me con-
Bolatione Bna praeparat ad haec difficiliora principia
toUeranda. Quae hand dubie non exignam etiam Bpem
mihi faciunt, ita futurnm,ntipBa Bcribit. Qnoniam heri
obequitaverim et recognoverim totnm circnitnm terri-
torii Selye, Pered, et Kyralfalwa, reperiqne partcB
agromm eomm aliqnas, qnae agricolationi meae de-
snmptae, nihil est colonornm commodiB deccBBumm,
accommodatnrns mihi praedia aliqna extra terminoB
quatnor locomm hornm.

De BnÍB aedificÜB valde laetor; etOacBareo more
facit, qnae nti Bcriptnm cBtde AngnBto Caeaare, qnod
qni Romám inventam latericiam, marmoream rd

derat; ita et Reverendissima dominatio Vestra ei
Nitria prope lignea, faciet lapideam. Quod nt feliciter
et ex 8ua Bententía absolvat incolumis, étin dintumum
etiam aevnm tam praeclaro opere perfruatar, Demn
oro altíssimnm. Quum antem et ego iam Turocinm
cogito intra paucos dies proficisci, Btatu loci hniiis
constítato, et Reverendissima dominatio Vestra pu*
blico negotio praepeditur ; in aliad tempus differamns
congressnm nostrum, qnem volo fieri Nitriae, donec
etiam ego dómom hanc Selyensem ita adornem et
commodem, nt personae Y estrae dominationis Reveren-
dissimae excipiendae et habendae sit digna et idonea.
Advocatis verő iis ntamnr necesse est, quorum est
facnltas; mihi tamen omnino aliquis qnaereudns et
eomparandus est, quempotero ceteris praestantiorem:
qnia mihi non deemnt lites propter metarum inter-
ceptionem. De novis rebus nec mihi qnicquam est.
Dens Reverendissimam Dominationem Yestram dia
incolnmem ser vet. In Selye 17. Jnnii 1564.

XXVIL

Oláh Miklós esztergám! érseknek Verancsícs Antal.

Ad Reverendissimam Dominum Strígoniensem
Nicolanm Olahum.

IW4. jaii.2o. Quod ad me de instauratione Conventus Praepo-
sitorae Tnrociensis Reverendissima dominatio Vestra
scripsit, intellexi; eique habeo maximas gratías de

admonitione huiiiBmodi, qua curat tantopere, utEccle-
siis Dei conBulatur. Eqmdem nihil nunc ago diligen-
tiuB, qnam nt hoc ipsnm ad finem perducam, disposito
imprímis plebano, concionatore et magistro scholae
in oppido noBtro Selye, in quo tamdiu míniBtri Bimiles
defuernnt. Quod nbi primnm Dominó adiuvante expe-
divero, Conventus curam aggrediar. In his autem me
non esse Bomnolentumetimmemorem.mitto exemplum
dominationi Vestrae Reverendissimae earnm littera-
rum , quas proxime cnidam amico dederam , Buper
huiuBmodi personis, ut videat fide oculata ; cnrare me
non Begniter mnnera EpiBCopi ^ eBto quod nuUo etiam
vinculo aut mandato obligarer, quia iam in Selye et
ecclesiae, et cemiterii sordeB mundantur, ac ruinae
reparantur. Certa sit dominatio Vestra Reverendissi-
ma, quod Conventus quoque Turociensis claustri re-
stitntio die noctuque me soUicitat. Nec terret ratio
Bumptuum, modo hominibus ad id idoneis non carere-
muB. Quanto autem studio simus, ut domus Dei omni
in loco, cui praesimus, debito honore et decore serve-
tur, iam ex Agriense templo vei a buíb propriis homi-
nibus Reverendissima dominatio Vestra cognovit.
Spero me pari modo Turooiensi etiam non defuturum.
Verum difficillime omnino est mihi, eos tot annorum
defectuB primo anno reparare, qui a me in hac Prae-
positura non solum hos, sed etiam complures alios
exigant sumptns. Dabo tamen operám, ut Reveren-
dissima dominatio Vestra in me semper habeat filium
et suffraganeum obsequentem. Quod reliquum est, rogo
eandem, ut fautorem et patronum meum singularem
et confídentissimum, velit non gravate in omnibus his
patrocinari mihi, tam apud Suas Maiestates, et in
consiliis Dominornm, quam etiam in aliis, quaecun-

qne aliunde contra me emergere contíoget. Quum enim
praeter eiasdem Reverendissimae dominationis Ye-
strae nullám alium praeconium mihi coDstituerim, par
etiam est, nt baec mea fidncia sentiat suos fmctos
evidenter. Deus Reverendissimam dominationem Ye-
Btram incolnmem et felicem sérvet. Tyrnaviae 20.
Jnnii 1564.

XXVIII.
Gróf a Salmís Eckíosnak Verancsícs Antal.

Ad dominum Comitem a Salmis, dominum Eckinm.

1664. jan. 24. Qnoniam ad Magnifioam dominationem YeBtrani
diebns qnoqne anperioribus satis abunde Bcripaeramus
de ratione teloniornm, quae ennt in hoc Regno Hun-
gáriáé, quibuBque etiam iuribus eorum immanitates
servantur, et quae vei civitateB, vei personae ab eo-
rum Bolutionibus eximantur publicis Regni ac Princi-
pum decretis, attigique etiam de boc nostro oppidi
nostri Sellye; ne nunc quoque aliud scimuB Magnificae
dominationi Yestrae ad suas litteras reacribere, qnam
quae dudum eam a nobis intellexisse putemus. Nec
existimamus, indigna nos postulare, ut originalia pri-
vilegia Bimilium exceptionum, tam de quibus ag^t
civeB Samariani, quam complureB alii privatorum op-
pidorum, producantur, ut intelligere possimuB, quibus
de cauBiB proventus nostrae huiuB EccleBiae telonei
tranBlati sintinalioö, jusque eiuB fueritilliimminutam.

£t quamqnam Sacratissimorum Principnm no&tronim
clementisBimorum tam [praeBentinm , qnam qni eo8
praecesserunt, habeamus diplomata omni cnin honore
et reverentía; qnia tamen ea conferre semper sant
soliti salvo ínre alieno, quae nimirum tam ab anteces-
soribus suis, quam ab se ipsis iam antea qnibuspiam
fuere collata, ne nobis quoque uUa imputanda est con*
tumacia, si jns nostrae Ecclesiae aequitate tueri véli-
mus, donaque Principum chara, et summo loco habere
apud nos contendamus. Quare Magnificam dominatio-
nem Vestram rogamus, velit ípsa etiam sic ad haec
anímum sunm appellere, ut de hi^ inter nos sancta
aequitate modoqae amicabili transigatnr. Agitnr
enim de juribushaereditariis, quo ut uterque nostrum
rite et constanter sua tueri debeat, ita neutri ab ae-
quitate est recedendum, ne tandem iniuriae locus de-
tur. Quod autem iidem Samariani cives ab aliis Prae-
positurae huius possessoribus non fuerint impediti,
noverunt ipsi, quare hoc fecerunt ; verum nos, si aeque
non facimus, nullius propterea laedimus libertatém,
quum nostram laedi non patiamur, et aequitati nos
committamus, iuxta Regni Hungáriáé leges. Parati
alioqui omnibus nostris officiis Magnifícae dominationi
Vestrae et gratificari et inservire solita et singulari
nostra erga eandem observantia; tantummodo ne
offendamur his in invicem, quae utrique nostrum de-
fendenda sünt, ut haeredítaria mea ecclesia, sua verő
suis. In quibus alioqui, si Maiestates Suas Magnifica
dominatio Vestra requisiverit, uti seribit in nomine
Domini, eo hoc et nobis érit gratius.Quiaunde legBm
promanat sanctitas, praerogativaeque jurinm stetnni
tur ; inde etiam aequitati huiiui
randa est iusta judidi adminii

Cqí Magni6caiD quoqne dominationem Vestram
optimum fantorem főre non dubitamns, qnae Eccleüas
Dei Bemper et habuit, et habét commendatas. DeB&
Optimua MaximuB eandem sospitet etfelicitetinoimie
aevnm, noBque amet.etinbeat nobis pro sno arbitrato.
Ex Sellye 24. Junii 1564.

XXIX.
Dodics Sbardelatos Endrének Veranesíes AoUI.

Ad Reverendissimam dominum QuínqneeocIeBiensem.

1564. jQD. 26. Ego veni ad hoc oppidnm memn Sellye, et in-
didi venisBe me in ea omnia, qnae mihi snnt a Caesa-
reaMaiestate, dominó noatro clementissimo, coUataiB
litterís donationalibuB, et in transactione mecam facta:
vemm longe secas cuncta reperi. Etenim Uriel qid-
dam Magliny, Praepositnrae huiuB olim Praepoaitos.
sic cnm iia unius oppidi magni, et trióm villamm colo>
nis transactionem fecit, nt 8ibi quotannifi dncentos
tantummodo florenoB nnmeratae pecnniae penderent:
reliqniB omnibus ntilitatibna et dominio ipso potírentnr
immunes a servitiis. DeuB boné, qnae insania, qnae
iactnra ! qnae etiam indignitas ! Tot terras, tot reddi-
tuB, tot etiam ntilitatea, servitia, jnraque Ecdeaíae
dncentÍB florenis qnotannis vendére, et demum a per-
petna eornndem bonorum alienatione qnotidie yereri
ac metuere!

Propterea quum huic alienationi bonorum Eccle-
siae jure etíam legitímo mihi sit occurrendum, cnm
antecessores ín ecclesíasticis bonis successornm infir-
maré et labefactare iura minimé possunt, quicquid
quisque in vita de suo fecerit, Buccessores tamen in
plena et integra jura auccedunt ; transactionem istam
non laturus, edixi colonis, ut ad veteres consnetudines
revertantur, et illis jnribus ac módis mihi post Suas
Maiestates snbsint, quibus faerunt sab Praepositis
priorum temporum ; ad quod quia aegre videntur esse
reverturi, arbitrorque, quod etiam edocebunt de his
Suas Maiestates, cupientes salvam sibi relinqui huius-
módi libertatém ab Uriele habitam, Reverendissimam
dominationem Vestram rogo, velit id negotii niei ha-
bere apud Suas Maiestates, et ubi faerit opus, com-
mendatum; esset enim in maximum huius Ecclesiae
praejudicium, si sic haec tanta bona alienantur in alie-
nos, et eos quidem plebeos homines, cum et canones
Sacri, et jura omnia Regni Hungáriáé clament, jus
Ecclesiae bonorum non posse per antecessores suc-
cessoribus adimi et infringi.

Et super hoc vellem, ut Reverendissima domina-
tio Vestra obtineret mihi a Suis Sacratissimis Maie-
statibus ad hos colonos mandátum, ut non obstantibus
quibuscumque cum praefato Uriele transactionibus,
subsint et pareant mihi ac jurisdictioni meae, idque
illís omnibus juribus et módis, quibus subiecti et obe-
dientes fuere prisci temporis Praepositis. Ne omnino
haec bona alienari contingat, quae etiam Reverendis-
simae dominationis Vestrae, et plurium aliorum, qui
sünt nobis in Ecclesia Dei successuri, esse possint
Quod reliquum est, nova quae hic habere potoi) aBe-
verendisflimo etlUustrissimo dominó nostro intellig^v

in cuias etíam gratia non gravabitnr me conservare.
Félix et incolumis dintisBime valeat. E^ Sellye 26'ta
Janii 1564.

XXX.

Magóchy Gáspárnak Verancsics Aattl.

Ad Magnificum Dominnm Casparem Magochy.

1564. juiT. 28. Conqnestnm est nobis Capitnlnm nostram, qnod
Mngnifica dominatio Vestra limitea qnarnndam tem-
rum suarum, tanqnam ad nos pertinentes, fecisset no-
viter occnpari; videlicet snpra Wadkert, praedS
Rewtewrhaza, inter Demyend ac Zalok etRóch, inter
Zalok et Bakta, et supra Amagyery, qnod est in
snbnrbio oppidi nostri Agriensis. De qnibns limitibiis
qnoniam nobis snnt prívilegia, et iam ab aliqno tem-
poré in eo snmns, nt revi&ione ordinaria de hiBdem
limitibns inter nos et Capitnlnm nostmm revideator,
et transigatnr ; non est opus, nt ante tempns et prae-
ter rationem aeqnitatemqne commnnem de dictís li-
mitibns vi nsnrpandís constitnamns , qnnm ad haec
etiam cnm ipso Capitnlo nostro conclasimns, nt ei9-
dem limitibns, tam a nostris, qnam ab eios snbditis.
ministrisqne qníes permittatnr, donec nos Agriam ve-
niemns, et dictam revisionem ordinariam exeqnamnr.
Vestram itaqne Magnificam dominationem voleih
tes de his facere certiorem, postnlamns, nt velit pro
nnnc snpersedere ab bninsmodi novis occnpatíonibnfli

et quae iam caravit occupanda, remitti facere. Quia
alioqai cum nostra bona cnm bonis Capitüli eadem
sínt et eínsdem Ecclesiae, non decet nos, qnantum
fieri possit, ita inter nos litigare, ut qni Bunt inter sese
alieni. Quapropter dominatio Vestra Magnifíea potlas
ípsum Capitolum, qui 8unt nostrí fratres, et bona eius,
aeque studere velit defendere , atque noBtra ; quum
aequaliter Magnificae dominationí Vestrae sünt com-
mendata. Nec id eidem pluríbus suggerimus, quod
Bciamus eandem plurimum aequitatÍB esse stúdiósam,
et natam esBe magis ad benefaciendum, quam ad cai-
vis nocendum. Deus eandem sérvet diu incolumem.
Ex oppido nostro Sellye 28. Junii 1564.

XXXI.

Heves vármegye kOzOnségének Veranesics Antal.

Ad Comitatum Hewessiensem.

Aegerrime intelleximns vitnperia, qmbns Égre- i6G4.jun.28.
gins Ladislans Zenthgiergy Venerabilem Magistnim
Franciscum Pestbiensem, Canonícnm, Arcbidiaconum
et Decanum Ecclesiae nostrae tam indigne, enormiter
et contra omnia Divina atque humana ínra superíori-
bus diebus afflixerit ; hocque eo magis offensi sumus,
quod cum adbuc Regni judicia cam justitia sua non
sint extincta, idem Ladislaus sua ipsémet manu, sibi
per indebitam potentiam judicium admínÍBtrare et w-
ÜBfacere voluerít, contra omnes Regni lege8;qiáQ

PriQr«irva ii:* ecsm su csa ^pM Captelo lO-

titexxQL ŰBüÁcA T^i^tii Ztflkgieigi md ofidn
Vxif-C4«acfti3s§ Mttsri. c^ts tÓMm úmt wekm Mftro

czs pcf««suk«e. afynwiM fllm fngi ddicft
c'dkio SK c/IIaseL «^?«e^ eidem Capitakr motíiíK ct
K^^tt^ e: |NfT^ssi»:* enaa fracrí K<tstn>. jvdkxni saper
kc< fKfit ^iMxútiratvm e>.» ia loco. m q«a et per
qvoi jvdkesi Sacnn^^raii Caesarea el Regia üaie-
ataaciu doaűai motíri cleBemliasmL beaigne decieve-
riaL BeUqaam est. Egre^ias dosiaatioBes Vestras
boM Talere optasaa. Ex oppido noatro Sellje 28.
Janii 15Ő4.

XXXIL

Pankotaí Ferencz egri vícarínsához Vrrancsics Antal.

Ad Franciscum Pankotanum Vicarium nostram
Agriensem.

Nosti cnm aliis fratribus et concanonicis tuis, i&64.jai.6.
nos Reverendissimum Hieronymum Domitium Béri-
slaviim, sic eius exigentibns meritis et virtutibus, ad
Praeposituram capellae Beatae Mariae Virginis ad
latüs ipsius Ecclesiae nostrae Agríensis fandatae,
de Praepositara Sancti Petri in eadem Ecclesia no-
stra existente, transtulisse, tam jure Ordinarii, quod
omnibus Episcopis in Ecclesiae suae beneficiis com-
petit, quam vigore juris patronatns, quod semper in
hoc Regno Hungáriáé a Regia Maiestate in eos trans-
fertur, quamprímum electi, et confirmati fuerint. Quum
autem fratres nostri eidem Reverendissimo Hieronymo
a nobis praefata Praepositura donato, de quodam
jure patronatus suo mentionem fecissent, seque coUa-
tioni nostrae opposuissent, et te praetenso suo jure ad
eandem Praeposituram Beatae Mariae Virginis nobis
praesentassent instituendum, voluimus hactenus prae-
fati Hieronymi institutionem differre, ut nostrorum
eorundem fratrum privilegia cognosceremus ; quemad-
modum jura volunt, Fisco, et Ecclesiae praesidi ab
omnibus sua demonstrari inra, quomm vigore res
ecclesiasticas possideant Nunc quando rem diligenter
et iuste expendimus, aperteque cognovimvSi^i
nobis aCapitulo nostro edita nulla in puH

patronatns praetensnm fovere ; scientes etiam aecnn-
dnm decretales Banctiones, nuUo modo poBse privile-
gio jü8 patronatns in Ecclesiis conBtitni, qnae patro-
natae faemnt, nt nniversae snnt in hoc eodem Hnn-
garíae Regno Ecdesiae, et earnm dignitates; eundem
Reverendissirnnm Hieronymnm nostrae donationis
iam factae litterís mnnivirnns. Mandamns ergo tibi, nt
nnllo modo te pro Praeposito memoratae Praeposita-
rae Beatae Mariae Virginia geras, neque saepedictnm
Híeronymnm ea in re molestes, silentium tibi snpcr-
inde perpetnnm imponentes, et nihilominns etiam
praecipientes, nt tn vei Bnbrogatns tnus eundem Hie-
ronymnm in persona nostra instituas et investias, re*
cepto tamen prins ab eo solito inramento, de non alie-
nandis rebns Ecclesiae, et de aliis, qnae in litteriB
donationalibns nostrís continentnr, rite obeondis ac
perficiendiSy et snperinde in possessionem qnoque in-
duci atqne installari facias, qnantumcnnque fratrcB
nostri reclamaverint. Si autem nec tn, nec subrogatos
tnus his litterís nostris obtemperare volnerítis, nos ad
ea juris remedia deveniemus, qnae nobis competere
adversns contnmaces non ignoramus. Si praetere&
iidem fratres nostri gravatos se idcirco fnerint arbi*
trati, nos, qnae sacris canonibus praescribuntnr íb
hniusmodi casibus, praestari illis non recusamns. In-
teliigent autem, nos nihil temere, aut per inioriam
fecisse; si volnerint vei a nobis, vei a jurisperítifi in-
formationem accipere, et poterunt rationes cognosce-
re; quia qnomodocunque putaverint rem successoram,
pra^dictns tamen Hieronymus nuUo modo potest aut
debet ea sibi iam collata Praepositura carere. Interim
te certiorem paterne facientes, qnod sicnti semper
tibi faverímus, et bene voluerímus, ita tni etiam pro-

movendi atque ornandi curam nos non neglecturos, si
te, prout opportunum fuerit, obedientiae nostrae
subieceris. Secus ne feceris. Vale etc. Ex Varallya
Znio arcis Turociensis 6, Julii 1564.

XXXIII.
Az e^ri káptalannak Veranesícs AnUi.

Ad Suum Capitulnm.

Reverendi ac venerabiles fratres in ChrÍ8to no- i564. joi. lo.
bis dilecti, salutem et omne bonum. Edocti smnus
de hÍ8 a Reverendo Yicario nostro, quae vobis essent
in praesentía controversíae cum Magnifico dominó
Gaspare Magoehy, et cum Egregio Ladislao Zenth-
gierghy; maximeque doluimus de iniuriis utrínque
illatis vobis. De quibus quidem non aliter sentimus,
quam si in personam nostram accidisBent. Propterea
quales litteras et ad dominum Magoehy et ad Comi-
tatum de eodem dominó Ladislao scrípserimus, volen-
tes adesse rebus vestris pro officio nostro, ex his
earundem litterarum copiis cognosoetis; et litteras
etiam ipsas, quas in vestias manua direximu^, íta ex-
hibebitis, ut videbitur vobis. De oegotio autern^
positurae bortamur vob, ne ita perturbeminL
datis metas. Alioqui quam eouvemens et^
vos iura vestra aeqne contra nos atque
tnemini, quo nos non offendimur
aequitatem; ita ne vos quoqiie

MONUM. IIÜMO. ni8T. -

etiam nostra tueri non intermittímas. Quaecnnque au-
tem in his fieri debeant, si non valtis nobis cedere,
qaod fortasse esset vobis consultíua, ne cam oronibas
deinceps futuris Episcopis litigetÍB ; at aaltem agatis.
quae actiiri sitís, citra strepitum et turbulentam mo
tum. Praesertím quuiu illud ipsnm nos aginms, quod
in hoc antecessőreB quoque uostri ferme omnes ege*
runt, incipiendo ab ipso Ladislao Hederwary, imme-
diato successore Petri de Rozgon, praefatae Praepo-
aiturae inBtitntoris. Dolentes fortasse, non admodam
rite ademptum sibi fuisse jus patronatns Archidiaco-
natuB Zemplíniensis, et in alioB coUatum. Super qno
quia plura intervenient, si res jndicio transigetar, non
est nunc opus pluribus, vosque in Dominó bene va-
lére cnpimas. Ex oppido nostro Waralya sab Znio
arcé Turocense 10. Jnlii I56á.

Antonius Verancios,
Episcopua Agriensis, Comes
perpetuus Comitatuum
Hewes et Borsod etc.

XXXIV.
Palásthy Hártoii tisztjének Veraicsics Antal.

Ad Martinum Palásthy officialem de Sellye.

1564. joi 10. Scis, quod decreverimus adhuc istic existentes,
idque una tecum, ut Benedictum Pograny servitorem
nostrum, praesentium exhibitorem, teneamna apud
Magnificum dominum Capitaneum Dersffy Nitríae no-

mine contínni, ea pecunia, quae ex contributionebono*
rum noBtrornm Sellye, Pered, Kyralfalwa et Hozzu-
falwa ad hoc facta. Ideo committimuB tíbi, ut statim
visis praesentíbus cognoscaB portás omnee, quae
censum pendent Suae Maiestati, et ex eis coilecta
contributione memorata, connumereB eam per trés flo-
renos ad singulos equites, desque íUam ipsí Benedictó
Pograny ratione trium equitum, in quibus serviet, atque
expedias eum ad Magnifícum dominum Capitaneum,
nosque edoceas per litteras, quod ipsum expediveris,
quantam quoque pecuniam, et ad quot menses illi de-
deris, tit nos etiam eius rei memóriám habeamus. Nec
secus in hoc et tu, et coloni nostri faciatis, curesque,
ut íidem coloni habeant ex te litteras quietationis, ne
postea molestentur.

Praeterea quum nos sumus sine equo sessorio,
da omnem operám, et quidem diligentissimam, ut nobis
in proximis nundinis, undecunque poteris, emas duos
equoB sesBorios pulcliros, non valde magnós, nec val-
de parvos, sed mediocres, non gradarios, sed lepew,
pulchri pili, et colli non stricti, latique et pectoris et
podicis. Super autem omnia sint sani et iuvenes, edo-
cti ad omnia, quae desiderantur in equis. £t quia iam
imminet dies quoque Julii 25., cures ut statim vina
habeamus in taberna. Mittas etiam ad Barathy ali-
quem propter nostra vina montis Sakorew, ne usum
rei intermittere iudicemur. Et de hoc edocearis a co-
lonis uostris, quomodo rem tractabis, quia non érit
omnino sine utilitate. Vale. Ex oppido nostro War-
allya sub Znio arcé Turocense 10. Julii 1564.

XXXV.

Plopiu Doies flwdrasí pispM és egri Mgyprépostiak
Veranesíes AaUI.

Ad dominnm Modniaiensein.

1564. jni. 14. * Habeo a Reverendissima dominatione Vestra
litteras primum binas de 2. et de 5. Jnnii dataa, ad
quas hacteuua non respondi, qnod medicus Caasovien-
8Í8 aflfirmaiitíaBime ad me acripBerat^ eandem huc ve-
nire cum Vícario meo. Atqne interím profectna Posonio
in hanc Praepositaram meam, dnm rem familiarem
partim in oppido Sellye, partim etiam hic in Turocz
recognoaco et conatitao, coactns sum idem reaponsom
mágia differre, qno, factua ab itineratione et cnra
Imiuamodi liberior et qoietior, non tamnltoanti, aed
aedato animo reaponderim ad eaadem litteraa aoaa,
quibua videbam illám adeo eaaepertnrbatam,ataolida
et fraterna reaponaione pntarem mihi eaae consolan-
dam et coníirmandam in opinione et fidncia de mea
erga eam benevolentia. Qanmque totua eaaem in hac
cogitatíone, et hunc hominem meum Agriam expedi-
rem, tertiaa einadem accepi 19. Junii datas, et aic
demum, quaai novo calcare ictna ad reapondendnm,
celeríua hnne ipanm hominem expedivi.

Igitnr ad postremas eiua initio, et neceaaario
reaponanrna, ut ei moleatiam, qnam ex Myalenai rn-
more concepit, eximam, aciatetcredat qnam veriaaime,
Sacram Maieatatem Caeaaream dominnm Noatram
dementiaaimum adhnc vivere, et fungi tam Regíia,

tam Cae8are]8 suíb ofíiciis, qnantütn tamen aegroto,
et decumbenti liceat. Mittoqne Reverendissimae do-
minatíoni Vestrae litteras Eiua Maiestatis ad me
28. Junii datas, et acceptas heri. Qnaruni Bubscriptío
bánd dnbiam omnibns de vita eius fídem facile facit.
Qüod antem non prodit in publicum, et se lecto con-
tineaf, medícornm fit consilio ex imbecillitate, ad quam
redacta est propter diatmniorem aegritudinem. Qaare
nihil est minusvenim, qnam qnod de his quidam istic
divnlgent et circumferant.

De negotio quartarum suaram, piacet plurimum
secas essc; qnam quidam id rei movernnt, et omnino
sic mihi de hoc persnadeo, uti ipsa seribit. Pálam ta-
men est qnam laté, quamqne passim nbiqne locornm
snsnrronnm, detractorum et delatornm virns serpat.
De Vicario multis opns non est. Nnnqnam enim
credidissem in ea hnmilitate et modestia locnm habnisse
tam ingentem ambitionem, tamqne mordentes fnrías.
Sed spero visurnm brevi, quis sit Antonius Verán-
cins, et an ipse, an ego sim Episcopus Agriensis.
Debrei etiam me non fallit. Miror tamen, quod bonus
senex,tantae prudentiaeetiudicii, nondum perspectam
habeat bonitatem et facilitatem meam plusquam pa-
temam, et prope angelicam (absit iactantia), inter quo-
mndam móres, qui severiori et trutina et regimine
essent compescendi. Sed tumultuetur et ipse quantnm
velit, et seditiones moveat inter simplices. Erit tamen
mihi curae, ut ab eo etiam melius cognosci possim.

Ad Románam Maiestatem Regiam de homine
illó, non consulo, ut quicunque scribat, mea maximé
eansa. Saepe enim fit, ut dum quospiam apud Princi-
pes deferimus, satis et per se et per suos consiliarios
sapientes, ipsi nosmet ipsos apud eosdem suspectos

variis de rebus reddamus. Multa enim interdum iidem
Príncipes ommittunt curare et dirigere, immo etiam
yendicare, 8eu ulci8ci alienis süggestionibns. ne bqíb
commodis aliquid detrahant , quodque noü facile
cuncta credant. Atque id, sicntí ego növi mea aliqnan-
do, ita etiam dominationem Vestram Reverendissimam
sna experientia cognovisse non dubito, ne interim,
quot in locis hÍ8toríarnm legerímua exempla comme-
morém. Tantum autem ille idem cognitus est apud
Eandem Maiestatem, nt no vas informationes adden-
das illi esse non existimem ; qnamqnam ipsa Reveren-
dissima dominatio Vestra poterit, quod volet, facere.

De dominó Bebeck híc etiam indentidem hidem
ipsi reenrrnnt rnmores, qui etiam istic, quod sit líbe-
ratns ex captivitate Tarcica. Nondum tamen certos
habemus authores. De communione utríusqne spéciéi
nihil intellixeram. Heri tamen seripsit qnidam ad me
Posonio in haec verba : Viennae VII. kalendas
Jnlii, anthore Urbano Episcopo Viennensi, nomine
Papae, Imperatorís, et Regis, in templo Divi Stephani
de administratione corporis et sanguinis Christi snb
ntraque specie omnibus petentibns proclamatnm esse,
cives et nobiles applausu dictítant.

Sünt etiam alii, qui id affirmant. Ego tamen
nondum quicquam aliud habeo de hoc, quod certo
audeam affirmare.

Brevius ad priores respondebo, postquam iam
habét de Vicarii tragoedia, et tametsi ipsa nimis
omnino prolixa oratione egít de suis detractoríbns et
de sui erga meanimi sinceritate; ego tamen ntparum,
aut prorsus nihil iisdem detractoribus crediderim, ita
ad singula respondere, quibus tam anxie proseqniita
est similes malevolorum hominum calomniaa, non

esse opus. Cetertim ut etiam ex breviore
sincerius habeat de mea et firma et vetere
^ evolentía testimonium, sciat, nec Adaranm,

onem, nec Doinitium,necJacobuin reos fuisse
iéinodí delationis; Zilwa autem etiam amplo
encomio eandem mihi laiidavit, quod nimírum acerri-
me res, et diguítatem, et iura mea ubíqne non solum
publice, sed etiam privátim tutaretnr, et promoveret.
Et licet nemo est mihi de his nominandos, qui in dis-
qnirendis et diiudicandis alienis negotiís, actionibus,
sermonibus, unam duntaxat habeant in vita curam ; ii
tamen potissimum dispersernnt talia, qni fnerint maio-
reB Adamo, Zabone, Domitio, Jacobo et Zilwa ; qnnm
interim hic etiam non desnnt aurium meamm vérbe-
rones, qni deblaterant Italornm consilia statnm menm
labefactasse. Videat igitur, quibnscum conversandam
est, si ii maximé traducant nos qnibas maximé cre-
dimus, et maximé nobis coninngimns. Snper qno qnid
responderim, dicere modo nihil attinet. Salvato tamen
Reverendissimae dominationis Vestrae erga me et in
meis rebns íidelissimo offício et constanti stndio, aliis
rationibus ora eomm obstruxi, non tamen nsqne ad
silentinm ; qnum necesse sit etiam fatomm necessitate,
nt qni maligne vitám agunt^ nunquam etiam desinant
vexare bonos, ut ipsi quoque moleste vivant. lis ta-
men Dominus Deus male faciat et in hac et in alia
vita, Vestra verő Keverendissima dominatio de me et
de animo erga se meo omnia illa polliceatur sibi, non
solnm qnae ex me andit, sed etiam ea, qnae ipsamet
desiderat. Nec de litteris, quas ei proxime scripseram
panlo dnriores, aliud existimet et indicet, quam quod
fnerint condliatríceB maioris et certioris nostrae mn-
tnae neeessitudinis, ex rationibus, quibos uterque no-

gtrum conatus e8t probaré, qüanta BÍnceritate et verí-
tate mntuo complectamur. Et qoia etiam (qnod ultro
fateor) pláne videam, quam liabeat dignitatem et ho-
norem meum iatic commendatnm, eam illi spem facio
de mea gratítudine, quae suo tempore etiam existima-
tioni eius afférét aliquid in Eccle&ia mea, qno et
dominatio Vestra ReverendiaBima^ et mnlti alii intelli-
gent, vinci me officiia et amicitiae stndiis non facOe
páti.

De particulari statu Eccleaiae meae et de Lecto-
ris casn, quod scribit ; habét et Ecclesia, et Lector
noater, quod a me desideret. Sed et Lectori expectan-
da est Bua opportonitaa, et ad Ecclesiam meam prins
ipse redire nequeo, quam et per valetudinem Caeaa-
reae MaieBtatia mihi liceat, et cognitio decretomm
Regni tranaigator , cui totum Conailimn et omninm
Ordinam pecoliares personae debebnnt interease, ntí
ex hÍB litteria Maieatatis Suae Caeaareae ad me datis
perapiciet. Alioqui nihil mágia ego cupio, qnam nt
ipsam meam Eccleaiam reviaam. Sed videt retinacnla
mihi etiam maximé moleata.

Quod ae Reverendiaaima dominatio Yestra t«in
fortiter et merito oppoauerit licentiae et insolentiae
iatorum militum, qui Thihemirium iterum repetabant,
non poBSum niai maximé laudare ; rogoque, nt aeqne
etiam in aliis intemperiía eorum conetur aeae oppo-
nere, ai quaa denuo moliri vellent. Et neceaae est, üt
imperitornm temerítas perítorum authoritate et iadicio
reprimatur. Maximé ubi vulgua aaanmit comna, et
uaurpat aibi, quod ad ae non pertinet.

De Canonícia acirem, quod ait. Sed ai hoc tem-
pore Anguatinos, Ambroaios^ Cyprianos, Platonesque
et Aristotelea habere non poasimus, hos habendos

esse existimo, quos possumiis. ünde ad Michaelem
Sisianiim, si etiam Fabianum habere poterimus, pro-
barem , neque comiuittam raoram in mittendis litteris.
Sed videat, ne ludamus in eo operám sicuti antea.
Propterea Reverendissima dominatio Vestra perficiat
cum eo, ut ordines accipiat, et fídem faciat, qaod reei-
debit, et uostrae Ecclesiae serviet. De nepote domini
Illicini satis adhuc est temporis. Lncam et succento-
rem dndnm tradidi ReverendisBimae dominationis
Vestrae pectini, sed vereor quod annosas pectet arbo-
ree. Alterí enim nihil nnqnam potest esse satis ; alteri
si impune concedetur, quoties vnlt, ntexmanica bibat,
etiam id mnltum érit, quod habét. Igitur dominatio
Vestra Reverendissima ntrnmque expoliat dolabría,
quibns volet, licebit ; dummodo excolat vei saltem ad
id, qnod etiam mediocríter in eis velimns.

De rebus Romanis nec mihi. nec Pasqnalino
admodum multa sünt. Et saltem hoc nnper intellexi
a dominó Illicino, scríptnm ei foisse ex Itália, Oon-
sistorium Sanctitatem Suam proxime habnisse de iis,
qni per omnia Regna essent et haberentar viri idonei
et digni apice Cardinalitio, qnodqne inter alios Reve*
rendns dominus Dolphinns, et dominns Zagrabiensia
fuissent nominati. Qnicqaid tamen cognovero, impo-
Btemm scríbam.

Qnod verő istic iam non mnltum de meo Agriaro
reditu creditur, praecipue ob vina vendita, et quod
minus prudenter eadem vina venui sint exposita, qnae
secretius divendi poterant; mirarer de his, si et Agrien-
ses spiritus ignorarem, et illa vina non mea, sed alio-
rum fuissent. Verum cum et reditus meus situs est in
mea potestate, et quae istic habeam non furto acqui-
sita habeam; curet eiusmodi populua, ut velit. A qno

qnia ego non pendeo, non est cur qaicqnam occnlte
agere velim. Unde nec dominatio Vestra Revcren-
dÍBBÍma moveatur eiuBmodi, quae et móres novit vnlgi,
et acit, qaod Bicnt etíam de SanctisBÍmÍB Principibns
yarie mnlti conBüevernnt Beutireetloqu],necpropterea
corripiontur febríbuB,antminQBquiete8omno8 capiani
ita et noB, qui proxime Priucipibas haeremus, noTQiD
non OBt, 8i vanitate vnlgi tradncamnr interdnm et
perBtríngamnr. Ubi verő Zilwa offenditnr commisaione
data Blasio de vendendÍB yíhíb mei8, a se non a me
offenditnr. Nec enim illi Blasium praetnli, ai qnid
commÍBBÍonÍ8 eidem iniunxi pecnliariter ; niai ai sic
domini pendere debeant a buíb necesBariia, nt qnod
CQÍqne privátim etíam in aurem dixerint, cnncta com
nno communicare teneantnr, nec qnicqnam &ine sno
nutu agant. In qnem modnm ego adhnc nemini eonm-
dem neceBsariomm meorum manus dedi. QQoniam
autem et ipse Zilwa habét istíc qnod agat meo nomi-
ne, et Blasio agendnm fűit, qnod ininnctnm fnit; nimi-
mm nt Agriae Zilwa sedeat, non parvae re! meae
cninsdam cansa; hic verő cursitet, qnodBlasina mnlto
potest facilins, qnam Zilwa; nollem omnino in huias-
módi livorem Zilwam impingere, et conari suia me
accomodare opinionibns; qnem etíam apnd me tantí
inter alios meos facio, qnantnm abnnde sat illi ease
potest.

Qnod antem de Syrcz, et de aliis rebns meis égit
cnm dominó Capitaneo, intellexi, et ei habeo gratias.
Nec cBset opns sic de his agi, si sit vera amicitia; aed
qnoniam secns neqnit fieri, aggrediemnr viam, de qna
consniuit. Ceternm, etsi iam desieram de Vicario, ta-
men qnia postremo in snis litteris attígit de qnodam
molendino, cnins cansa movere calnmniam mihi inten-

dit; ego etíara claudam hanc epistolam niolendini huius
negotio. De quo, et de quibüsdem alii8, si idem Vica-
riu8 vult scire plura, provisores meos examinet. Ve-
rum si ego etiam rem magis serio aggrediar, effíciam
Dominó adiuvante, ut melius deinceps et se et nos
cognoscet, neque contra illum sitiat rabiem , quem
revereri debet. Nec plura, modo Deus Reverendissi-
maro dominationem Vestram ineolumeii et felicem ser-
vet. Ex oppido nostro Warallya sub Znio arcé Turo-
censi die 14. Julii 1564.

XXXVI.
TríuDiszlécsí jobbá /eyainak Veranesíes Antal.

Ad colonos trium Zlecze.

Quae nobis scripsistis de quibusdam roboribus iö64 jui.26.
ad strues Reverendissimi domini Strigonieneis perti-
nentibuB, iütellexin us. Et lieet nos crederemus vobis,
ita sese hoc habere, ut vos scribitis ; sed quia Egre-
gius dominus Nicolaus Benyzky aliter loquituri et
pláne omnia contraria, sic ut omnem in vos videatur
culpam conferre velle ; ambigni sumus, utrinam parti
eredére debeamus. Propterea ne fiat undecunque ali-
qua iniuria Reverendissimo dominó Strigoniensi ;
committimus vobis hamm serié strictissíme , ut his
litteris nostris acceptis, statim mittatis huc ad nos
duoB aut trés, aut quot placuerit ex vobis, cum vera
et plena super hoc informatione, nt ooram eodem

dominó Nicolao hanc vestram cauaam loquntiir.
cognitaqne sic hnius rei veritate, sciamua tandem
inire rationem, quidnam de hia atatnere debebinnii.
Ex Warallya 25. Julii 1564.

XXXVII.

Usalynak Veranesics Antal.

Ad dominum Usaly

1564. Mpt. 23. Egregie Domine, amice nobis bonorande. saIv
tem, et of&ciorum noBtrorum commendatíoneiii. Qw
hinc dominatio Veetra Egregia pedites armatoft,et
operarioa cam curribus ac instrnmentÍB servilibv
poBtulavit per litteras, qnas ad colonoB noatros dedit:
heri adbnc, nbi primnm easdem litteras legimus, gob^
tinno strictissime iuBBirnns, nt sine mora, et peditei
et operarioB expediant. Ac tametsi inconimodissiw
tempore íIIíb id servitii imponitnr, propter Beminatk^
nem, cnins iam in dies opportunitas elabitnr : neqnt-
qnam tamen volnimuB, nt hoc ipsnm servitinm pnr
tereant. qno celeríns mnnitionibna arcis istiua, proxi^
maventorum tempestate labefactatiB, saccnrratnr. Ne<
detractant miseri homines, serviles operas eidem isü
arci impertiri, quoties usns postnlabit (qnod eius n
colnmitate omnes, qui has Regni partes incolimtt
stamus); dnmmodo in ea non cogeretatnr militare:
qnod offícium (aiunt) fnisse antea Vay vodamm uhbu
distamm, qnibnB hic propterea et aedes datae erar

et agri cum stipendiis pecuaiariis. Nunc non existcn-
tíbuB in hoc ipso loco pluribus huiusmodí Va} Yodis
quam tribuB, iisque nulla solutione consueta proyisiB;
maximé iidem coloni conqueruntur , quod in eo^ íd
oneris citra omnem (uti dicunt) aequitatem recidcrit ;
nimirum in homines plebeios, mílitíae inexpertoB, et
Bolam agricolationem ac pecuniam profítentes. Sed
utcunque transactum eBt de miBeris^ ferant quoad
poterunt. Ad noB tamen quod attinet, volnmuB, ut Bicut
noB ReverendÍBBÍniae Domínationi Suae iuBervimuB
Bummo Btudío, ita et noBtri omneB non gravate ser*
víant. Si tamen fíerí poterit, ut immmieB BÍnt a mili-
tía, non a servitnte, rogamuB velit apud ReverendÍBBÍ-
mum dominum noBtrum communem curare, ut aliquid
huiuBmodi levamenti couBequantur. Alioqui et de nobÍB,
et de noBtris, quícquid fíeri voluerit, Bcmper íllud fiet,
quod volet et mandabit. Quoniam autem iam cum co-
loniB noBtrÍB trauBegimuB, ut ad intermisBa officia
PraepoBÍtí buí revertantur, et cedant libertati, quam
nrgebant, indebite et datam et UBurpatam; Egregia
dominatio VcBtra quum impoBterum requiret abhinc
aervitia, aut aliquid aliud, Bcribet ad offícialem no-
Btrum, qui ReverendÍBBÍmo dominó nostro aeque pare-
bit, atque noB, quoniam bíc ei eBt mandátum. DeuB
eandem incolumem con8er7et,etutaturnoBtra amicitia.
Ex Sellye 27. Septembris 1664.

XXXVIII.
Domilíns Jeromosnak Veranesícs Antal.

Ad Hieronymum Domitium.

1564. ■ept.29. Hic boiDO tuus appQÜt ad me die 26. hnins luen
6ÍB, per quem quaecnnque Bcripaisti; intellexi. £t opti
me fecisti, quod me mature edocueris de vioienta et
iiidebita occupatione domus ac rerum magistri Orosay
iam defuucti ; subito ením expedivi ad Caesarean
MaieBtatem, et geBBÍ curam, ut hoiuBmodi eins actíbvd
potentíariis aathoritate Caesarea occurratar. Indeque
qnicquid responsi babaero, citra moram et tibi, et
Vícario meo significari curabo; interimeodem domiiK'
Magocby commonito, ut boc me et fratrea meos amiéi-
tiae genere non proBequatur, velitqne tam domum
qnam res omnea interceptaa in integrum restitnere.
et eaB domini Vicarii ac caeterornm meoram trader«
potestati ; quum id officii in inBtnictione ana non ha-
bét sibi praescriptum, quin potioB mandátum eat el
ut ab hac juriBdictíone rerum eccleBiaBticarum omninv
abatineat, et in ea tam me, quam fratrea meoa tneator
atque defendat.

De captivia quod urget, iaudo tuam Bollicitudi-
nem ; et iam quid fieri velim, binia te litteris eiuadeGi
exempli edocui, quarum alteraa Egregio Francific^'
Paztohy, alteraa Martíno aartori meo dederam. Nec
dubito dudum te utraaque recepiaae. Sed quod ad es
videtur reatans, eaque mihi affatim inatruendas, b^

quid poenitudinis incarramus, bí priuB, quod ageudum
est nobis, certo consílio cauti et íirmis rationibus non
transigemuB, procul liabita omni praecipitatione, ea-
que potiBBÍmum impradentiae, et quae lenitatí noBtrae
poBtea obíicí poBBet, facta iactnra. Igitur, bí qaod est
periculum in mora (uti BcríbÍB); ad eam volnutatem
meam, qnam ex proximÍB litterÍB meÍB cognoviBti, hoc
ünicam addo ; ut bí duo ÍBta oppída, Jawzbrín et Zeghed,
nolnnt Btatini eam sammam mihí numerare pro captí*
vÍB memoratÍB, alüs ÍBtÍB ín Iocíb eorum nomíne Bpou-
BoríbuB acceptÍB, qao ípBÍ a fortunae casupependÍBBent,
non nos, sed ín eo sünt, ut haec pecnuia depositío
eorum sponsíone et fideíussíone mihí differatur, pote*
rit et hoc fierí ; sed hoc modo et hac ratíone, ut eadem
oppida míttant huc ed me Warallíam Turoczium
quatuor aut sex víros ex potíoribus, cum pleno man-
dato fideiubendi et spondendi mihí pro memorata
summa coram authenticis personis, et ín publíco ad
constitutum tempus deponenda. Idque cum cautione
huiusmodí, quod bí forte illi non deponerent, liceret
mihí in poBternm omnes eos eorum cives, cum rebus
et bonis buíb arestare et arestari facere, ubícnnque
meis homínibns opportune occurrissent; ibique tamdíu
in potestate mea detínere, donec integre contentum
reddere curassent. Animad verte tamen, ut priorem
modum initio urgeas, hoc ínterim presso silentio ; ubí
verő ílle succedere nequivisset, ad hunc devenias,
edoctisque dictis civibus de tota eius serié, accipias
ab eisdem consensum, et moneas, uthucadmeveniant
cum pleno mandato, uti iam dixi superios. Nec aliud
ÍBtic de hoc facias, quoniam híc rem omnem vellem
concludi ; quod res est nobis non de parvo, neque de
summa pecunia comtemnenda. Hoc tamen ínterim

vincti sint capti?i| nec ulia ratíone emittantur ad con-
closionem negotíi.

De mi8erii8 tuis frustra qüereris, postquam tibí
Deua non parca manu dedit, quo miseriam fadle
reiicere posaiB, si agnoBcis, quod habes. Oeterum acíre
debes, nullum vitae genus carere suis moleatiia ; illa
tamen levios ferri debent, quae yeniont cum opibns,
et cum facnltate illas contemnendi et snperaudi. Unde
ne illud quoqne moleste feraa, quod Btans cum Petro
extra átrium, calefaciebas te ad prunaa, postquam
habeaB beneficio Dei, quo te ipBum commode in tao
ealefacere poBsis. De ReverendiBsimo dominó Modrua-
BienBe piacet ; et si ventarus eat, uti Bcribis vocatuB,
vellem, curares mecum couBtitui ante quam promoveat
Viennam. Yale, et sine intermiBBÍone, de captivorum
negotio quae agitabitís , me edoceaB. Vale. £x Sellye
29. SeptembriB 1564.

XXXIX.
Znio viraija lakosainak Verancsies Antal.

Ad oppidanoB VarallienBeB.

1664. sept 29 Abuude intolleximuB querimoniaa veatraa contra

Mathiam de Cbaktornya, capellanum et Bubatitutum
offícialem noBtrum istic pro tempore. Qui quicquíd in
voB commiaerít, índebite, male, et contra noatram
voluntatem fedt ; quum nuUo pacto volumuB, vos ab
bominibuB noBtrís indebite et inhumaniter tractari. £t

quum Deo volente brevi dob etiam istnc veniernns,
conquiescite interim. Quia nos id controversiae vestrae
cognoBcemus, et aequitatem neutri parti denegabimus-
Quandoquidem, ut Bubditos noBtros in officio permane-
re volumus ; ita etiam nolumus, ut officialeB nostri
suum excedant. Verum significandnm vobis per prae-
Bentes noatras doximuB , hos SelIyenseB oppidanos
nostroB desÜBse urgere eam libertatém, quam ab Uríele,
olim Praeposito, acceperant, et subdidisse se nostris
iuribns, coepisseque etiam veteribus officÜB simul ac
servitiis nos agnoscere, iaxta et aequitatem publicam
Regni, et Sacratissímae Maiestatis, domini nostri cle-
mentissimi, mandátum, super boc ipsum nmic recens
impetratum. Quod vobis etiam loquitur. Qnare horta-
mur Yos paterne, uti iam dudum facimuSf velitis etiam
Yos deliberare tandem, et id ipsum facere aggredi; ne
cum maiori vestro incommodo, et cum nostra displi-
centia, coacti postea faciatis. Quia quod nostrum est^
nemo vobis potuit dare, nisi quamdiu is idem praefuit
vobis, a quo id iuris habuistis ; meo tamen salvo, qui
sum eius successor. Hoc sciatis, et bene valeatis. Ex
Sellye 29. Septembris 1564.

XL.
Píopíos Dénes modrnsí pfispöknek Verancsíes Antal.

Ad dominum Modrussiensem pro exemplo.

Ad binas litteras Reverendissimae dominationis isei. oct. lo.
Vestrae, quas 17. et 28. Septembris dedit, respondeo.

MOWM. HUKO. BIST. — BCEIPT, XX. 1

Porro nbi gessit cnram, qnoderebiifiBenedictiOrosa
Archidiaconí et Canonici mei nnnc defoncti, pacifice
cnm dominó Magochy transigeretar, bene quidem fe-
cit. Sed quonam pacto idem debeat Beae gerere me-
cum, cum Capitalo meo, et circa iára mea ecclesia-
Btica, dudum ei in instructíone 8ua a Caesarea Mai«
Btate praescriptum et mandatam est; nnde si nobisGiuD
Binceriter, amice et pro aequitate, citra vim, atqoe
iniuriaB, velit agere, anscultet Principibus, et ex ea-
dem inBtmctione Bna diBcat , neqne trahat identídeiB
in controversiam, de quo dndnm est Batis clare módos,
ordo et ratio inBtitnta.

In eadem igitor instrnctione eius^ ac in transac-
tione mea, non eBt,nt ei liceat haereditates ecclesiastí-
corum bominnm areBtare et intercipere fisco nomise
Principnm ; inhibitns etiam ibidem eBt ab nsurpatiooe
quartamm altarinm et parocbiaram, qnae simt md
joriB patronatUB, nec BequuntarproventUB epÍBcopal^
de quibuB Bolis tranBactum est; BÍmiliter de vinds,
qnae colnntnr meo nomine, in eadem ipsa instmctíoiie
eins expreBBum eBt appertiBBÍmiB verbiB, nimínim it
bí aliqnam ego obtínerem, qnae ad EpiBcopatnm pe-
cnliariter pertineret, ea ego carerem, et ipBinaEpisco-
patns proventibnB relinqneretnr. Sed qnnm hactenie
EpiBcopatnB Agríen8ÍB nnllam bninsmodi pecoliares
vineam babnerit, aeqnnm eBt, nt baB, qnae colimtiir,
mihi dominns Magocby non attingat. Mandatnm qno*
qne illi eBt proxime, nt, bí pagnB Syrez non est de
corpore bonomm epÍBcopalinm, abBtineat ab eo aese
dominnB Magochy, et illnm mibi cedat; cniuB ratio
qnomodo babeatnr, ReverendiBBima dominatio Veatn
oiKtimeiittoivril; >qnam,MUl; illi ediBBerat, operae pretims

Jubetnr quoque in eadem ipsa inBtructione Bna
satíB rigide, ut omnino se non ingerat in officia Epi-
scopi; sed curet duntaxat militaría, et quae apectant
ad CQBtodiam arcis ; nnde manifeste conBtat, non eiua
eBBe mnneria, neque studii, conBtítuendorum parocho-
rnm et praedicatornm per EpiBcopatnm menm, niai si
lóca et hoBpitia velimnB in eo dare haereticÍB, qnibnB
ipae iam et arcem istam afflictiBBimam fecerit perviam
et familiarem. Idqne etiam contra eiuadem inatnictio-
nia Buae et tranaactionia meae vigorem, sic nt non
possit dicere, falaia me qnerimoniia de hniuamodi ex-
ceaaibus eina aoUicitaase Oaeaaream Maieatatem.
Qnae quidem non solnm Agriae, aed tóti Regno
manifeata snnt, peracríbuntnrqne ad me, non ab iia
de qnibas ipse suapicatur, sed certe ab iia, qnoa ba-
bét proximos, et a quibus nihil metaat, qnique etiam
publice andent obloqni mihi, et inioriis me afficerO)
ut statni et rebns ama conanlant. De quo, nt ego non
doleo, ita et Reverendiasima dominatio Veatra id aciat
aola, parcatqne bonia viris a perícnlo; qnia talea,
tametsi aint Nicodemi, conservandi tamen aunt, etiamai
nos in occnito áment, dnm áment, et atndeant noatria
rebns vei solis animia.

At Magnificua dominns Magochy eatne immn-
nis ab his, de qnibns ego conqneror, Reverendisaima
dominatio Vestra ex hia intelligat, qnae snnt illi qno-
tidie in ocnlis, mihi verő in anribns ; nec propterea
falsa esse dici debent, qnia non snnt visa, qnodqne
anditns saepennmero falli soleat Vemm cnm nltra
aedes meas, et qnartas, et vina, et dolia vacua, et
tritícnm, et foennm, et pecora, et qnicqnid demnm
istic in yictnalibns habni, aibi nsnrpaverit ; homo ami-
cna, de qno tanta mihi, meaeqaeEcclesiae,etfratribnft

100

meis pollicebar, praeterítÍB quorumdam virorum magna
necessitudine mibi coniunctorum personis, qnoB com-
petitores habebat ietius officii, omnibua iUum prae-
túli, etiam tot de illó apud utrumque Oaesarem dictis
laudibus, qnot adbnc de nuUo homine feci tanta
diligentia, nec tanto stndio, aliis officiis meis in enni
colIatíB, in alind tempuB ad commemorandum dilatis;
quaeso, fráter mi, qoid excusationum possit in medíaiD
afferre, nt sit satís excuBatus, Buamqne erga me.
qnum amicitiam tnm etíam gratitudinem merítő com-
mendare et comprobare valeat?

Sed ne omnia intentata relinquamns, Revére-
díssima dominatio VeBtra petat, ut ei eandem instrac
tionem suam prodncat, totamqne contextam eins cob-
ferat cnm querimoniis meiB ; postea videat et indicei
an falBO fuerim conqneBtnB ; tandem reboB bene omoi-
buB cognitÍB et exeuBBÍs, ac etiam ob ocnlos ei pro-
poBitÍB, experiatm*, si induci poterit, ut aeqm rem
babeamuB ; si minuB, Bciat, me cum illó non pugnato-
rum, acturum tamen cum CaeBarea Maiestate, a qns
omneB pendemus cum tranaactionibuB et instmctioiii-
buB noBtria, praeaertim qui illi obedientea BÍmna.

NibilominuB dominuB Magochy non debet indi-
gnari, quod queatuB de illó fuerim; qua quidem que-
rimonia ipse potiuB excuBatur, gravanturque domini
CommiBBarii, quorum mandato coactuB fuerit eiaamodi
in me committere. Et meminerít, quotieB dixerit homi-
nibuB meia, et Bcripaerit etiam mibi, ae non usurpasse
mea, imo ne trauBactionem quoque meam aervare
omÍBÍBBe motu buo proprio, et aua cauBa, aed com*
missione eorundem dominorum CommiBBariorum ; ve-
rum bí illi vei unicum mandátum a buíb Maiestatibu^
dari curaviBsem, Bubito eo mandato lecto de omnibus

101

íta mihi responanruB esset, ut ín posterum tam de
restitutione ablatorum, quam de observatione trans-
actionis nullám conquerendi causam essem habiturus.
Ideo si revera amicns est nobis, verbo suo stet, parte
sua contentetnr, et sít nobiscum in bona amicitia,
concordia, charitate. Qnía si scivissim baec mihi,
imo nobis de eo eventura, profecto alius Agriae prae-
sideret. Sed iacta est alea ; íieri tamen consuevit, ut
qui hospítes aegrius, molestiori animo, vultuque minns
lepido excipiunt interdum, eosdem postea melius ha-
bent. Utinam sic et de dominó Magochy yideamns.
Quod si citra strepitum poterit confíeri, gratnm érit;
si verő nequiverit, certum est, non defuturum me mihi.
Verum ubi de inventario rerum Orossij meminit, quod
accepi a Jacobo ; credat, me non esse sollicitum de
bonis Orossij , ut qui haereditates fratrum deceden-
tium ex hac vita nunquam captaverim ; sed de incolu-
mitate jurisdictionis et juris patronatus mei, immuni-
tatumque Ecclesiae meae. Ideo Reverendissima do-
minatio Vestra curet adhuc tentandum , si commode
poterit de his transigere, et ab eodem dominó Ma-
gochy responsum serium obtinere. Neque sileat, rogo ;
quia plerumque tacentes et suffugientes succumbunt,
íiantque praeda hostibus. Unde si dominus Magochy
nullo pacto volueritredire nobiscum ad offícium suum,
qui tantopere nostro honoratur ; signifícet mature, ut
ego etiam magis serio incipiam succurrere nostria
rebus, et statui nostrae Ecclesiae.

Perinde, ut ad illud quoque dominó Magochy
aliquid respondeam iocose, ut iocose ab eo est propo-
situm ; in quo de concionatore suo ágit, et dicit, Q^
potiuB velim trés Oomitatus ultra Tilnsenm amk
recuperandos curare, quam dqlere, donnm fIH fsk

104

XLI.

Maximilián királynak négy királyi tanáeso>\ kik közt
Verancsícs Antal.

Opinio quatuor Consiliariorum Hungáriáé,

15C5. kezdi- Sacra Maiestas Cae&area et Domine, domine

clementissime. Articulos conditionnm pacis cum Dnce
Transsilvano iuitae, quos Sacra Maiestas Vestra no*
bis quatuor fidelibus suis Consiliariis seorsim pro
declaranda in illis opinione nostra revidendos dedit,
revidimus; de quibus haec, quae sequuntnr, nobifi
bumillime videntur.

Secundus articulus, qui continet; quod Transsil-
vanus et sui successores Transilvaniam a Maiestate
Vestra Sacra et futuris Hungáriáé Regibus recogno-
scent, tanquam obedientes et subiecti Coronae Prin-
cipes, íidelitatis etiam et subiectionis iuramentum
praestando, nobis per omnia tanquam bene et pro rei
exigentia conclusus probatur. Illud quoque, quod in
omnibus Regní necessítatíbus pro eiusdem defensione
Sacrae Maiestatí Vestrae assistet, utque viceversa
Maiestas quoque Vestra et eiusdem successores ipsi
Transsilvano et provinciáé üli, tanquam Regni
membro defensione atque protectione assint, summe
necessarium esse videtur. lile enim sí a Turca inva-
deretur, ad resistendum ei propriis viribus non est
sufficiens; si vero, quod Deus avertat, contingeret
illum cum Transsilvanía periclitari et perire, idem
perículum Hungáriáé quoque Regnum maneret;

105

qnandoqnidem pereunte Transsilvania Hungária quo-
que in periculoso admodum 8tatu esset futára.

Sextus quoque articulus nobis per omnia pro-
batur.

Septimus etiam piacet tanquam valde necessarius.
Sed quum istae pacis conclusiones debeant esse se-
cretae, ne perveniant ad uotitiam Turcae ; non vide-
mus, qua ratione possint in occulto esse^ si cum Sta-
tibus et Ordinibus Transsilvaniae ratificationis et
approbationis causa erunt communicandi. Admonen-
dus itaque hac in parte Dux erít, ut cum de suo aga-
tur periculo, caute valde agat, et fortasse novit ille
modum, quo hoc totum negotium secrete perficiat.
Hoc unum tamen isto in articulo mutandum, si fíeri
posset, videretur ; quod, ubi positum est, quod Trans-
silvani recognoscant Sacram Maiestatem Vestram
et eius successores Hungáriáé Reges pro superiore
dominó et capite ín Hungária, loco superioris domini
et capitis poneretur, quod pro Rege Maiestatem
Vestram Sacram et eius successores recognoscent.
Tutius enim hoc videtur, ne quis cum tempore circa
vocabula illa cavillari queat.

Octavus totus videtur.

Nonus quoque de coUatione bonorum et judiciis,
postquam semel est concessus et mutari non posse
videtur, piacet. Nisi quod addendum videretur, ne
bona ecclesiastica, quae in Transsilvania ipsa diversa
et non parva sünt, ac ad aliqua millia colonorum
sese extendunt, Dux ipse aliquibus perpetno iure do-
net. Bonum etiam videretur, si fierí posset, ut quem-
admodum ab antiquo semper appellationes in
ciis ex Transsilvania factae Bimt ad &
dem Judiciariam Sacrae Maiestatis

106

et deinceps qnoque fieret. Multum enim momenti hoc
afférét ad id, nt Transsilvani a Maiestate Vestra
Sacra tanqnam Rege Hungáriáé pendere sese agno-
scant. Sí tameii fieri non posset, curandom omnino
nostra opiuione videretnr, nt id saltem in Conutatn
Bihoriensi, qni extra TranBsilvauiam est, obaervare-
tur, atqne ut bonornm quoqne coUatio in hoc Comitatn
vacantium soli Sacrae Maiestati Vestrae et eins snc-
cessoribns Regibus Hungáriáé reservaretur.

Postremo, ubi Stephanus Bathori in propositione
Maiestati Vestrae Sacrae oblata petit, ut tractatos
istius pacificationis ab Ordinibus quoqne Sacrae
Maiestatis Vestrae confirmentur ; iustnm qnidem hoc
videretnr, quum id idem futurum sit ex parte Statuom
Transsilvaniae ; sed cum id secreto fieri nequeat,
Bummopere verendum est nostro iudicio, ne tota is^
haec res palám fiat Imperátori Tnrcarum, eoqne facto
nihil de generáli cum illó pace sequatur, et Transsil-
vanus quoqne ipse grandé subeat periculum. Decla-
randum itaque hoc oratori ipsius videretnr et respon-
dendum, qnod cum et alioquin in articulis ipsius
pacificationis de hac confirmatione Ordinum Regni
nulla sit facta mentio, Maiestati Vestrae ^Sacrae vi-
déri, hanc confirmationem esse differendam in aliud
magis idoneum tempus, quo postea Maiestas Vestra
Sacra curatura sit, ut ille hac qnoque in parte securas
esse possit Vei si adhuc instare pergeret, Maiestas
Vestra Sacra ab ipso modum quaerat , quomodo et
apud Transsilvanos et Hungáriáé Status, casu quo
confirmatio ista iam nunc fieri debeat, articnli con-
clnsae huius pacis manere possint secreti. Ubi verő
nomine domini sui id quoqne petit, ut Maiestas Ve-
stra Sacra sese fidei vincnlo astringat, de férendő

107

necesfiitatis tempore aüxilio, qno ingruentes hosteg
depellere, et sua tempestive tueri queat, íd qnoqne
iustum nobis videtur, tanquam et alioqnín in ipsis
artícnlis conditíonum pacis comprehensum. Quod
verő in fine addit, dominum sunm főre contentum
Bola Transsilvania, módis et conditionibns iam antea
per Maiestatem Vestram Sacram oratori Regis Polo-
niae datis, de his condiüonibus, quales sint, nihil
nobis constat.

Hoc qnoque minimé praeterenndnm duximus, nt
restitntioni arciam Mwnkacb et Hwzth certus dies,
et is qno brevior fieri posset, praefigeretnr ; qnicquid
enim caret termino, vádit in infinitum.

Et haec snnt, domine clementissime, qnae nobis
quatnor in praemissis hnmillime videntur, qnae omnia
qnidem pro Sacrae Maiestatis Vestrae mandato cnra-
bimus, nt teneantnr per nos secreta, nec a nobis qno-
qnam emanent.
Einsdem Sacrae Maiestatis Vestrae

fideles et humiles
Capellani et servitores

Strigoniensis mp.

Agriensis mp.

Transsilvanns mp.
Franciscns Batthianj mp.

108

XLII.

laxinilián királynak magyar tanácsosai^ kik kfet
Veranesies Antal.

Opinío Consiliariorum Hungaroram hic nnnc
praesentium.

i566.niart.2>. Sacra Maíestas Gaesarea et Domine, domine
clementísBÍme. Postqnam exempla litterarum, qnae
nunc postremo EdonarduB túlit, perlegimns ; animad-
vertimns, summám negotiorum in hoc fere verti, qnod
Imperátor Turcarum ita demum ratam habere et
servare velit pacem cum quondam Sacra Maieatate
Gaesarea piae memóriáé, dominó nostro clementissi-
mo, initam, si Maiestas Vestra Sacra exercitnm suuin
reducat, et receptis, uno tantum Rivulo DominamiD
excepto, iis quae filius quondam Regis Joannis hoc
proxime elapso authumno iniuste occuparat, reliqua
omnia, quae sub hac Sacrae Maiestatis Vestráe
expeditione in manus eiusdem devenere, restitaat

DiMcilis itaque huius rei videtur consnltatio is
utramque partém. Nam ut occupata restituautur, cx)n
sulere non possumus propterea ; quod iuste videantur
occupata> et MaiestáB Vestra Sacra religiose prohi-
beatur, ut aliquid ditionis i])sa sponte in manus infide
lium tradat. Idem enim esse arbitramur, dum filio
Regis Joannis aliquid conceditur, ac si Thurcis, qni
omnia illius sua esse profítentur, concederetur. Si
verő non restituuntur, pro pace in promptu videtor
esse bellum, uti ex litteris Principis ipsius Thurca
rum ad Michaelem Chernowyth datis manifeste appa-
ret. Quia tamen Imperátor ipse Thurcharum reapon-
sum a Sacra Maiestate Vestra expectat, responderi

109

ei posse in hanc sententiam videretur. Quod scilicet
Maguitudo illius certa sit, Maíestatem Vestram Sa-
cram a totó eo tempore, qno statim defuncta olim
MaíestateCaesarea, dominó genitore sno colendisgimo,
de pace cum ipso tractare coepit, omni conatu atqne
diligentia curasBe, ut ex Bua et Bubditorum Buorum
parte pax ipsa Bynceriter citraque violentiam Berva-
retur, prouti etiam Bervata fuerit; íta ut nemínem
suorum iuste in contrarium conqueri posse arbitretur.
In hoc proposito atque voluntate Maiestatem Vestram
Sacram adhuc coustanter persistere; si ex parte
ipsius et suorum pax similiter servetiir. Quia tamen
Maiestas Vestra Sacra intelligat ex iis, quae Nuncii
Maiestatis Vestrae ex itinere, quo iam in reditu erant,
revocati scripseruut, Magnitudinem Suam arbitrari,
pacem ipsam expeditione proxima contra Transsilva-
num facta esse laesam ; sciat eius expeditionis ma-
gnam et iustam sibi causam a Transsilvano esse da-
tam. Non eo tamen animo copias Maiestatis Vestrae
expeditas faisse, ut pax ista rumperetur; sed ut
manifesta vis atque iniuriae, quas Transsilvanus
contra pacis foedera et inducias, sibi a Maiestate
Vestra Sacra seorsim etiam concessas, intulit, pro-
pellerentur. Nam dum Sacra Maiestas Vestra ser-
yandae íirmiter paci studuit ; dum munera honoraria
ad ipsum dimittit, et in obitu Serenissimi, colendissi-
mique parentis sui, luctu et moerore plena, nihil minus
cogitat, quam ut bellum et turbas aliquas concitaret ;
ille non valens quiescere, tumultuarium militem subito
congregavit, primoque omnium oppidnm Zathp
insperato invaserit atque occoparit
secum ex Transsilvania ploribis .|
in auxilium suum Passa ThemM

110

bns, nt fertnr, Thnrcamm nlterins sit progresans.
non pancas arces, castella et fortalicia invaseritie
expngnarit, eoramque nonnnlla praesidio fimarit
nonnnla verő fnnditnB everterit, seqnente illőm #
qne Passa Themessiensi cnm MagnitadinisSnaemili-
tibns Thnrcig, qni nonnnla etiam fortalicia cnm mili-
tibns Transsilvanis mixtím et indifierenter oppogna-
rint. Qaod ntiqne fierí non decnisaet pro foedem
pacto, qno pax ex parte Magnitndinia qnoqne Snae,
etPraefectomm militumque finornm firmiterobservari
neque Transsilvanna ipse in teroerarüa illis aw
snia invari debnisset.

Qnare fierí alind non potnisse, qnam ntMaieatas
Vestra violentis et iniustis iilins coeptis pari ratíoiie
contraveniret, pace tamen cnm Sna Magnitndine inita
permanente firma et illaesa. Neqne in hoc responsais
Snae Magnitudinis expectari potnisse, qnnm ille bqbs
violentías ita nlteríns proseqni videretar, ut díbí e&
interea, donec a Sna Magnitndine responsnm venil
Maiestas Vestra Sacra restitisset, actum fnisset de
tota illa Maiestatís Yestrae Sacrae ditione ; Trans
silvaniam autem ipsam nnlla ex parte esse ab eiei-
citn Sacrae Maiestatis Yestrae inpeditam, utpnta
qnam Maiestas Vestra Sacra non ignoret a qaondaiD
felicis memóriáé parente sno ipsi Transsilvano íb
gratiam Magnitndinis Snae esse concessam. Becupe-
rata tantnm esse ea, qnae filins Regis Joannis iniqn^
ademerat, et nonnnla, qnae cnm antea qnoqne semper
Maiestatis Vestrae Sacrae fuerint, perfidia tamen et
improbitate nonnnllornm snomm non ita pridem a ^
abalienata erant. Qnae cnm ita peracta essent, et in
terea snperveníssent litterae Nnnciornm qnoqne, q^
mnnns honorarinm detnlerant, cnm significatione eo-

111

rum, quae Magnitúdó illiuB MaieBtatí Yestrae Sacrae
nunciari iussit, Maiefitatem Yestram, nt Be pacis initae
observantem hac 'quoque in re declararet, exercitnm
suum ab nlteriori progressu continuisse, mandasseqne
illi, ut ab armis abstíneautf et qnieti degant ; sicnti
etiam hoc Maiestatís Vestrae Sacrae mandato accepto
qniescant. Cupere itaqne,etparatam esse Maiestatem
Yestram Sacram, pacem cum qnondam dominó geni-
tore suo initam servare, postnlareque vicissim, ut
Magnitúdó quoque Sna illám servet, eamque ser van-
dam suis committat, neque credat eam hactenus quo-
que a MaiestateVestra Sacra uUa in re violatam esse,
quando eorum, quae contra filium Regis Joannis acta
sünt, iustam causam et aequas rationes iam intellexit.
Ceterum quoniam ex litteris Oratoris Alberti
de Wyss animadvertimus, quod Imperátor Thurcarum
allegat, sibi per occupationem eorum, quae extra
Transsilvaniam sünt, aliquid ex tributo decedere,
quod filius Regis Joannis illi pendit ; Dominus verő
Agriensis asserit eo tempóm, quo ipse legatione in
Thurcia fungeretur, cum Principe Thurcarum ita
conclusum fuisse, ut relicta filio Regis Joannis sola
Transsilvania, pro omnibus illis, quae extra Trans-
silvaniam sünt, ac cis et ultra Danubium adiacent
quae scilicet in potestate Maiestatis Vestrae Sacrae
essent (sicut etiam tunc temporis qnondam Maiestas
Caesarea omnibus illis potiebatur) triginta millia
ducatorum singulis annis numerarentur ; allegantibns
hoc forte deinceps Thurcis, transactionem istam per
Oratorem Sacrae Maiestatis Vestrae e contra bXLí
posse putaremus. Per litteras autem illas, quaa i
Maiestas Vestra ad Príncipem Thurcannii
praemisso, si id Maiestati Vestrae Saorae ^

112

datura eat, si nihil aliad efficietur, tempns tameu
aliqnod interea, donec illae perferantnr, et responsan
veniat, extrahetur, et interea sciet sese Maiestas
Yeatra Sacra rebus suis pro tempore et occasione
accomodare.

Porro pro ea, qaae post adventum Edouardi
domini Andreas de Bathor et Lazaras de Schwend;
ad Sacram Maiestatem Vestram, de tractatibus et
artículis inter ipsos et Oratores filü quondam Reg»
Joannis conclnsis scripserunt, non alind in praeseo-
tiarnm videtur magis necessarinm, qnam at Oratores
ipsias Transsiivani , qui inxta factam conclnsionen
hnc ad Maiestatem Vestram pro confirmatione articii-
lórum, et tractandis aliis rebus ad ilios spectantibin
expediri debent, quamprimum, et nulla interpoaita
mora venirent. Verendum enim est, ne, si tardeoL
sub ea mora aliquid evenire possit, quod conclnsam
istam pacem interturbet. Nam pax et concordia ista
Thurcis, postquam ad scitam illorum pervenerit
nequaquam érit grata, et certo scire non possumas.
an Transsilvanus quoque in iis, quae iam inter ipsuiB
et Maiestatem Vestram Sacram conclusa videntur.
synceriter et bona fide agat, vei ad extrahendum
solummodo tempus simulet.

Propterea, cum credamus Maiestatem Vesstram
Sacram ipsis domiuis Báthory et Schwendj iam
mandasse, ut, quod illos forte alioquin etiam non
monitos fecisse credimus, Transsilvanum sollicite
urgeant, quo, si Oratores suos nondum huc versus
expedivisset, eos quamprimum expediret; scribendnio
ad illos adhuc ea de re videretur et committendum.
ut postquam illi iam in itinere erunt, id Maiestati
Vestrae Sacrae subíto perscríberent, ut hoc cognito

118

possit Maiestas Vestra Sacra reliqno8 quoque suos
Consiliarios ad illorum adventum mature convocare.
Nam cnm res sít ardna, utpote cnius finalis conclnsio
non Bolum Consilium Sacrae Maiegtatís Yestrae, sed
totnm Regnam concernere videatur, necessario reli-
quos quoqne Consiliarios adesse debere iudicavimns.

De Serenissima sorore Sacrae Maiestatis Yestrae,
quam idem Transsilvanns in matrimoniam petit; si
vernm est, quod fáma fertur, illám scilicet alteri esse
promíssam, non deerit forte Maiestati Yestrae Sacrae
moduSy ut si ille uxorem ducere, et ea in re anxilio et
promotione Maiestatis Yestrae Sacrae nti velit, alté-
ram illi sponsam Sacra Maiestas Yestra vei ex affini-
bus snis, vei aliunde ordinare possit.

Postquam autem Oratores illins advenerint, tnnc
Maiestati Yestrae Sacrae occnrrent multa ardua,
qnae ad huinsce pacis tractatnm pertinebunt, et ma-
turo valde, maguoque cnm indicio tractanda et con-
snltanda erant. De qnibns postea nos Maiestatem
Yeatram Sacram, cnm reliquis Einsdem fidelibns
Consiliariis admonere non omittemns.

In his omnibns nihil tractandum esse videretnr.
Nam nisi conclusis príns cnm Transsilvano certo et
firmo fine rebns, Imperátori Thnrcarnm certnm ex
fdndamento responsnm Sacra Maiestas Yestra dare
non posse videtnr.
Einsdem Sacrae Maiestatis Yestrae

hnmiles atqne fideles

Gapellani et servitores

Strigoniensis mp.

Agriensis mp.

Transsilvaniensis mp

Desewffy mp.

MOmm. HÜNG. HI8T. 8CRIPT. XX. ^

114

XLIII.
Ve riicsíf s AiUkuk lera#la«

ReverendÍ88Ímo et Illo8trÍ88Ímo.Moii8Íg:iior. Mi
Pietro di VoBtra Si^oria fratello, lui desiderío. cone
mi parlo, d*havere nna mia figliula per míiglk . cs
attendeva da me rísolata ríspoata ; poré di sno ooi-
senao bavemo dífferíto íl tutto, fino che Voetra Signo-
ría liiaBtrissima fosae avisata: perche senza 1 Tolcrt
et gratia di qaella. et del Magnifico ms. Mkhiele noi
fti fara coga alcuna. Et e ben convenieiite, che havci
do lui TuDO et V altro in vece di (ladre, et Vo«tn
Signoria lUnBtrisainia per sno imico signore, d
appresso bonorando lo il sno gran nome et le singo-
laríssime sne qualitadi, il tntto aia riposto al bene-
placito sno. Ella dunqne sara contenta á comandtie
quelio, che far si deve intorno á qneato negotio;el
mi conservi nel numero degli altrí snoi amoreToli
servitori,

Sibenico k 28. Novembrio 1565.
Di Vostra Signoria Reverendissima et lUnatrissiina

senritore
Hieronimo Hermolao dottore.

Kívül : Ai Reverendissimo et lUnatrisaimo Ab-
tonio Verancio, Vescovo Agriense, Perpetno CoBte
Hevesiense et Borsodiense, Gonsigliero della Sacra
Cesarea Maestá, mio signore osservandissimo.

115

XLIV.

Osíus bíbornekiiak Verancsics Aotal.

Ad Reverendissimum et Illu8trís8imum Gardinalem
Vanniensem Hosium.

Is Egregius domiims Stanislaus Ghebultowzkiifi^e. jad. lo.
nobilis Polonus peregriiiatis Italiae, Gecmaniae, Gal-
liae ac Hispániáé omnibus fere Carthusianicis mona-
steriis studio religionis eius iueundae, nec in nllo
eorum sanctissimi Imias voti sui factns compos, in
pátriám revertitur, magnis et sumptibus exhaustus,
et laboribus fatigatus.

Cupiens autem id conatns sui apud suos iri com-
probatum, ad ea testimonia, qnae est ex sese habitu-
rus, liis etiam uti volnit, quae potoit obtinere ab
amicis, in quibns quum etiam me ex insinaatione
Reverendi domini Francisei Crassinii Canonici Cra-
coviensis et hic apnd Gaesaream Maiestatem, domi-
nnm nostrum clementissimum oratorís, fnissst asse-
qnutus, accidit, nt non solum huiusmodi animam eius
cognovissem, atqne essem tnm volnntatis tum conatus
testis ; sed etiam, utut in partém hnius ipsins carae,
qna flagrare prope videbatur, concessissem, eumque
omnibus módis iuvissem, quos putavi főre opportunos
ad coUocandum in monasterio Morbacensi, quod eius-
flom religionis habetur in ditione civitatis huius.

Verum ut antea lUustrissimus dominus Cardina-
lis De]phinus diutissime in hoc negotio frustra labo-
ravit, íta ego quoque mihil omnino effeci; idemque

116

dominns Stani&laus, nt non füitamemorati monasteri:
Prioré admisBus ; ita et cnm iniuríis ab eodem indi
^issimÍB reíectus est. Nec attingam rei tam illaadatae
causas (qunm a religione pii ac devoti homines, etian
ad genectutem íam vergentes, non essent arcendi), de
quibns idem plnra referet dominns Stanislaus ; qnippt
qnod res mihi qnidem aliae constíternnt, qnam qnas
ab eodem intellexi.

Qnia tamen in hoc ipso monasterío pecnnias
qnoqne certo nnmero, et diplomata qnaedam (nt ait .
ob Bubitam el praecipitem sni extnrbationem reliqQe-
rít, eíqne sínt ab eodem Prioré aimnl enm pecmüis
denegata, videtnr maíore ininriarnm affectns esse eo
mnlo, poBteaqnam eidem damnnm etiam inferre m»
dnbitaverit.

Qnare facta fide ReverendisBÍmae ac UhiBtríssi-
mae dominationi VeBtrae de eiusdem domini Stanislai
soUicitudine, qna fnit Bane maxima ad exsolvendiE
votnm et propoBÍtnm animi Bni in hoc memorato m^
nasterio, teBtíbns et me et Reverendissimo Cardinalt
Delphino, iiademqne praecipnis etiam adintorib^
eandem ReverendisBimam dominationemVestram sm
mopere rogo, dignetur pro authoritate et bonitiU
Bna viriim hunc, bíc mea etiam veterani servitoris sn
commendatione habere apud Be commendatnm, nt ci
et intercepta per hunc Priorem rcBtitaantar, et a síb
credatnr, quod per enm non defaerit, omnem movisse
lapidem, ut voto sno satiBfacere potniBset.

Ceterum his etiam rationibns dirigatur inposte*
rum , ut institutum voti cursum repetendo , cura e*
Btndio non frUBtretnr. Qnandoquidem si eiusdem Be
verendissimae dominationis Vestrae authorítatis sóH-
diore praesidio instrnetur, dubium non est, quod c

117

felíciuB perget iu proposito, et faciliiiB in optatum
portum perveniet.

Ad me verő quod attiuet, etsi nullis litteris meis
8oleam vei interdum saltem Reverendissimae domi-
natiouí Yestrae declarare, quantopere ebaram habeam
Eius erga me benevolentiam, quam quod mea quoque
erga Eundem officia nondum omnino sennísse persua-
sum esse Ilii eupiam. Est tamen, quo hoc i])8um omis-
8um a me negligentiae dilui, (nti puto) non inepte
possit. Nimirum quod quicquíd mihi tanta tot Regno-
rum Provinciarumque intercapcdo, qua ^distinguimur,
praeseutis adimit Eius consuetudinis, id frequens, et
ea certe reponit viva memória, quam Reverendissimae
dominationis Yestrae, quum privatis quibusdam cau-
8is, ut eorum solemus ex humanitate communi, quos
aliquando novimus, medullitenus retineam; tum eo
sane maximé, quod hic apud nos virtutes eius ita
omnium animis inbaeserunt, fixereque veluti radices
quasdam clasissimae suae famae ac nominis, ut non
aliter absentem, quam praesentem memória nostrum
multorum colit, observat, praedicat. Atque inter hos
quum ego quoque unum me non postremum esse pro-
fitear, Reverendissimam dominationem Vestram rogo,
velit et cessationem meam buius officii babere excu-
satam, et persuadere sibi, me non secus Reverendis-
simam dominationem Vestram amare^ et Eius assidue
summa cum celebritate recordari, quam et Episcopi
omnibus numeris veteribus comparandi, et Cardinalis
bac tempestate nostra rasissimi.

Sed hic his fine posito ; restat, ut sí in bis regio*
nibus nostris cuipiam eiusdem nsui suí&ciens et necet^
sarius esse possim, velit id mel erga se stndii^ §
pensionisque secure exercere,ateiido seUícet

118

famulatu meo, qni, ut iam dudum Reverendissimae
dominatiouis Vestrae addictissimus et devotissimos
sím, ita certe gratius nihil in me conferret, quam «
me asuescet imperiis suis, seque devinci officiis mcÍB
patietnr. Deus Optimus Maximu8 Eandem diutissime
servet incolomenf et hoc iam anapicato anno novo
felicem faciat. Viennae 10. Januarii 15G6.

XLV.

Staroyrxepsky culmí pfispAknek Veranesics Antal.

Ad Reverendissimum Dominum Staroyrzepsky EpÍB-
copum Helmensem.

1666. mart. 12. Datufus rationcui Reverendissimae dominationi
Vestrae de nepote sno Felicc Covalovio, quem mihi
Reverendns dominus Franciscus Crassinius, nuper
hic Orator existens, commendavit; ea quidem com-
mendatio non de meliore eius nóta facta est mihi;
qnam quod idem Cavalovius esset sane de bene no-
bile prosapia oriundus (qnod ex virtutibus et amplí-
tudine Reverendissimae dominationis Vestrae, qnae
est üli patruus, intelligimus); natura tamen admodum
agresti, non parum contnmaci, et pláne rigida, inge-
nioque magis castrensi, quam politico praeditos est.
Ita a cultu quoque alienns, et in omnibus rebus sui
est negligens, nt munditiem, ac sorditiem iuxta habeat,
tamque est ad famnlandum et ad serviendum paratos
omnibns, a quibascanqne eius opera expetitur, ut mi-
rari satis non suffioiam, quorsum tandem evasomB

119

Bit, ubi ex ephebis exierit, et incípiet fieri paiilo ma-
turior ; arbitrorque quod eo , quo consueverunt boni
viri ; quum adliuc nihil prorsus eorum vitiorum in eo
deprehendl, propter quae et ipsi pneri verberari et
eorum familiae erubescere soleant. His tantum vilita-
tibus nonnihil nimio plns videtur esse obnoxius, de
qnibus dixi iam superius.

Verum habeo spem non infirmam, futurum adhuc
pertinaciore disciplina, quem velimus. Quando nec
Mercurius ex matéria quavis una die absolvitur ; quod
de homine quoque est cogitandum, modo institutore,
custodeque non careat, idque donec in lubrico adoles-
centiae et iuventutis versetur.

Qualem itaque nepotem Reverendissimae domi<
nationis Vestrae habeam, ex his cognoscit. Nolo
tamen Eandem de optato eius eventu desperare. Quia
nunc etiam, sí illum Reverendus Crassinius videret
et alloqueretur, haud dubie longe alium animandver-
teret, quam erat tunc, quum eum mihi commeudavit.
Quid iam iuposterum de illó poUiccar, non est obscu-
rum; postquam sic adhuc tenellus coeperit disciplinam
retinere. Sí quid aliud ex officio meo Reverendissima
dominatio Vestra desideraverit, iubeat mihi jure suo ;
meque auimo et favore suo complecti non gravetur.
Valeat incolumis et felix. Posonni 12. Mártii 1566.

120

XLVI.
Konyeczky Jánosnak Veranrsícs Aslal.

Ad Magnificum Domiuum Joannem Konyeczky.

1566, mart. 12 Posteaquam ad eas Magnifícae dominationis
Vestrae litteras respondi, quas Eadem ad me 20. Ja-
uii snperioris anni dedit, nec ego ad eam acripsi alias
litteras, nec ipsa ad me. Qunm antem aolns Jachimo-
vius nepo8 Eius videtor conciliasse nos in mntuam et
notitiam et amicitiam, uolni dintius hoc ailentío premi,
ut 8altem vei de Eiusdem nepotis sni stata ac ratio-
nibas Eaudem edocerem, 8i aliad roihi non occnrreret
scribendi argumentam; pluribns interim et pnbUciset
privatis negotiis intentns, ue nunc quicquam de soUi-
citudine rumorum commemorem, qui nobis quotidie
iam de novis Tnrcarnm apparatibus obstrepere, et
belli CTiras iniicerc ínceperunt,

Igitur quod attínet ad Jachimovium , prospcra
valentudine frnitur, adolescitqne quotidie in optimum
non solnm Hungarnm, sed etiam in optimae spei vi-
rum. Nec videó, quid apud me didicerit vei de bonis
moribus, vei etiam de reliquis eiusmodis, quae red*
dunt hominem frugi ; quum qualem excepi, eundem in
hodiernum usque diem semper agnosco, et experior;
nempe summa et rara praeditum modestia, studioque
inserviendi quum beró suo, tum etiam decori atque
honori proprio, maximé memorem, esse se nobilem et
eum quidem Polonum^ qnoram semper folt pecnüin

121

et genuinum, eo semper niti, qno uobilitatem hnmaui-
taté praeclarisqne gestis illustrare possint.

Haec itaqne Magnifica dominatio Vestra habeat
de suo Jachimovio. De mea verő cnra, quam in illum
confero, eumque ad maturitatem et virtutem excolo,
nihil ipse dicam, nisi qnod ei nihil indulgeo, tam
8aepe autem obiurgo, et pro rite ac recte etiam factis
eundem, tanquam egisset perperam, reum facio, ne
ardore invenili insolesceret , et in licentiam frena
8ibi laxaret, ut aliqnando pertnrbatior a me recedat.
Ac propterea, qnomodocunque id institutionis meae
Magnifica dominatio Yestra et alii sui accipient, in
ipBorum est arbitrio. Ego tamen sednlo in hoc in-
coepto pergam, speroque, quod etiam meliore fide,
qnnm in pátriám revocabitnr, reddam depositnm)
quam qui Balthasarem fratrem suum exceperat.
Qoicquid postremo of&ciorum meorum fuerit, id Ma-
gnificae dominationi Vestrae praesto semper érit.
Quam Deus Optimus Maximus sospitet et felicitet.
Posonii 12. Mártii 1566.

XLVII.

Testvére Péternek Verancsícs Antal.

Ad Petrum fratrem.

Ex tuis litteris, quas ad me XIX, Novembris 1566. mart. u
superioris anni dederas, mp
quod ín maximas difl
^od eoDHiiiiiiis

122

qnodqne uxorem vclles ducere, et ea tibi ex filiabos
eximii doctoris Hieronymi Hermolai Árbeusis promit-
teretar ; petebasqne postremo, ut id coningii liceret
tibi per me contrahi. Summis insuper et conditionem
landibuB extuleras, et adieceras, qnod hoc ipsum
coniugium omnia abunde eomitarentnr , quaecnnque
requiri 8oleaot in bniusmodi contractibus.

Igitor nt paucis tibi ad omnia respondeam, ne
adhuc etiam pietas luea tibi deesse videatur, addam-
que novos quoque stimulos ad persistendum iu disci-
plina, ad qnam te diu iam necquicquam nou solmn
educo atqne imbuo, sed etiam studiosisBime excolo;
memineris, quod instanter liortabar te, ne intempestivo
illó tempore concederes in pátriám, atque hoc maxi-
mé, qnod praevideram ex ingenio tuo, te haud dnbie
cum cognata nostra concitatnrum iurgia, quod tibi
minimé licebat absente marito eins; qnodque in varias
rernm tuarnm angustias esses deventurus, propter
qnum sumptuum tennitatem, qnos tibi recedenti de
industria perexiguos dederam, quo te sic etiam ab ea
voluntate avocarem, tum etiam, qnod omnino re fami-
liari nnlla pollebas. Eato qnod iam dudum ex me
cognoveras, qnanam ratione totum tuum statum pro-
movere et commodare institucram, ubi primnm hoc
tempore Michaelem fratrem nostrum expedivissem
in pátriám. Quae omnia, qnum meum erga te et pium
et paternnm animnm declarent, poterasque etiam ei
aliis non obscuris argnmentis de meo erga te animo
et mnniíicentia esse certissimns, qnum te et honesté
et liberaliter habebam; cur mibi non parueris? cor
non meis, sed tuis non consulueris commodia, honon,
existimationi ? At quia sequutua, me invíto, insaniam,
immo et iuncitiam tuam^ potiuB iuvenili levitati tuae,

123

,:][uaiD monítís atque hortamentis meis gerere morém
volueris, quicquid malorum ao aerumnarnm domi in-
ourreris, tibi ipsi adscribas; et feras, quod quaesieras.
Omnia enim praedixi tibi. Qnare, si non caveris, aut
matnre saltem animadverteris, ratem tuam cnrsum
tenere in scopulos, eoqne illnm converteris, unde sol-
veras ; tua cnipa est, qnod in obvium incideris nau-
fraginm.

De cognatae autem nostrae ininriis falso qnoqne
lamentarig ; et potiuB tn es eriminandus, immo etiam
damnandns omnibns calcnli8, qni nec mei, nec mariti
eins, qni aberat, ratione habita, impndentissime et
magna cum utrínsqne nostrnm, ac totíns cognationis
et domus noBtrae offensione, per judiciornm fora cir-
cnmdnxerís illám, et adigere conatnB es, nt ea tibi de
baereditate bonornm partém tnam demonstraret, et
facnltatem eins facérét. Qni qnam amentis et vesani
lominis conatnB fnerit absente Michaele, sine qno id
londinamm peragi minimé poterat ; credo, qnod iam
;nte etiam bene cognovisti, sed nonnisi tandem re-
)rehen8n8 de errore ineptissime perpetrato. Ac tibi
it clarins etiam eloqnar, qnod hnc facit, cxpeditqne,
it intelligaa. Nonue dixeram tibi, nt eiusmodi cameri-
lam ante tempns non moveres, et caveres diligentis-
ime, ne qnid manifestae Bimultatis cnm Miciiaele
íiires, qnodqneitame enndem esses habituruB sncceB-
ívo dehinc tempore, qnem hactenna habnit ipse Mi-
haeL Et praeterea, qnod ego cBsem et lites vesti as
iremptnrnB , et compositnniB omnia (ia ntrnmque
estmm liberalitate mea derivata, atqne etiam bene
cio Dei efFnsa), qnaecnnque dirimenda et compo-
enda inter vob incidiBBent. Itaqne qnum hoc etiam
icommodnm, nt praemonitnB, evitare facile poteraB,

124

qui8 tui miserabitur, nbi coeperis frostra recupenre
velle, qnod pnidens volenBqne amiaeris ? Qnapropte:
cesses imposterum moleBtos esse domni Micbaei^
teque aic omnibus diebus erga illam geras, nt te m
aliennm, sed snnm agnoscat, meque magis ac mag:^
contra te uon commoveaB, neque eo intemperiis tii
impellas, ubi in me potens patrem et benefaetorec
amittere.

De cura verő tui coimubii, quod alioqni t*W^
intempestive urges, non offendor, Nec enim videó te
ad aliud esse comparatnm, quam ad genus propagsa
dum. Sic tamen illud te propagare vellem, ut priij
ingenium, móres et vitám tuam in meliorem fngec
dirígeres, quo tales nepotes ex te susciperemus, cbb
quibuB, ut tecum, non laboraremus. Verum quaemft'
de tanti viri filia recensueris, admodum placuemot
et assentior tuae in ea re, quam desideras voloBbti
laetatusque afíinitate domus eius,et nostraegratulati^
non mediocriter, ubi nimirum in eam talis geflcrií
nurum videro successisse ; omnino tamen volo ioteriiD
ut a sponsalitiis tamdiu supersedeas, donec omiii ei
parte rem familiarem tuam, de qua multa a me n^
dudum audisti, sic instituero et expedivero, ut qini^
ad te sponsa ipsa deducetur, neuter vestrum ernbe
scat, et modum habeas , ut potius tu uxorem tx»^
nutrias, quam ipsa te. Sed haec conditio, de qua ^
tam ampliter imbuisti, quam sit nobis fntura constaas
nondum pláne intelligo. Quando litterae quoqne alú>
rum nuncient mihi, alio te induxisse animum ; meq^^
et bae et tuae ita distinent, ut omnino ignorem qo/o
credam, et interim de soliditate genii tui dubio^
maximé etiam metuam , ne , ubi et mihi , et doctc^^^
Hermolao, viro a me magni habito, verba dedcrií

125

illud tandem tuo solius arbitratn arripias, quod nec
nobis arrídebit, nec snccedet tibi ; et tn fallerÍB impri-
mis, ubi me tnÍB istis ineptiis, qnas ego flagitii nomine
appellabo, perturbaverís, atque etíam offenderíB. Yide
igitnr, qnid ágas, et in his ita procedas, nt quicquid
debcbit fieri, a iudicio et delíberatione mea opperiare,
Nec vei in hanc, vei in illám partém, quantumvis
honestam, decoram atque optimam, accedas, nisi me
consulto, et consensn meo expectato, quem tantopere
et postulastí a me, et pollicitus es, nihil te ante ingres-
Burum, quam ipBum meum consensum impetraveriB.
SecuB BÍ feceris, Bcias te eam facturum remm tuarum
iactnram, quam, quoad vives, deplorabiB. Vale, et con-
silÜB utere non poenitendiB. Posonii XII. Mártii 1566.

XLVIII.
Doetor Ermolao Jeromosnak Veranesies Antal.

A ma. Girolamo Ermolao dottore.

Che la Eccelenza VoBtra á contemplatione mia,i566.niart.i9.
e de Michele mio fratello, Benza moltí riguardi delle
circonstanze, che si sogliono coneiderare nelli contrat-
tamenti di maridazzi, ha dato grata risposta á Pietro
mio fratello Bopra il desBiderio, che ha de bauere qua
Bua figliuola per moglie, laaciando yethb il tattOí
beneplacito mio, laudo Bummamente jl gnpd
conaiglio buo. Percbe le cose dmili, cheii
piu ebe una nolta, debbanai anehoia #1

126

rita, h con assentimento dellj maggiorj, per non ca
dere poi in alcnn tempó ne quel diffetto, ch^ é non
pensano.

La ríngratio parímente con tutte qnelle affettíosj,
che 8ono debbite k tanto rara e cnsi fatta corteaía,
laqnale hanete nsato nerso nno gionene, non da done-
ro, qnanto per íina adesso, pronednto di faculta h po
ter dar commodo ricapito ad nna figlinola de simil
patre. E sappian lo chiaramente, tutto qnesto esser
stato fatto per rispetto mio, e de Michele mio firatello,
qnantnnque la bona et honoreuole conditíone ni é
gratíB8Íma ; non dí menő piu colmamente mj godo, e
quasi piacio á me istesso, che da noj, e dallj parj
nostri siamo amalj.

E percbe la casata dellj Ermolai gia da büon
numero d' annj delle passate mie eth m^ h atata notis-
sima, ne ci6 suol per la sna anticha nobilitá e nalore^
ni' anchora per Íj honoratíssimj personaggi, che da
lei di tempó in tempó sempre succesBiuamente bodo
ríuecitj e passatj per nostri gradi honorenolj ; non e
da dubitar pnnto, eh' lo hoggi di anchora faccio di lej
grandissima stima e couto, tanto phi, qnanto ne qnesti
anchora nostri anni nedendola fiorire e godersi del
antico suo splendore, per lí soggettj, eh' álla giornata
produce, nominati e ripntati, non solamente in Arbe
nobilissima sua citá, ma per totta la Dalmatia, e di
fuorj anchora V hanemo abbiacciato, che, s' 11 detto
nostro Pietro non fara qnalche fallo contro il mio
nolere, e di Michele parimente mio fratello, ai oome
certi altri anisj mi scorrono tntta nia V orechiai dob
con tranaglio picciolo, gli respondero nel fattOj dtdie
si ragiona, con simigliante ragnaglio d' anMMfeiP
cortesia. Ne passeranno molti gioniii dhe

127

del tütto da esso Michele sara informata. Lo qnale
con Idio gratia spedir^ a casa subbito, doppo San
Zorzi, quando le strade serrano piu asciutte e com-
pianate per li uiaggí delli podagrici.

Ben uorei tra questo mezzo, che Vostra Eccel-
lenza qualche uolta facesse admonitione ad esso
Pietro, che non precipitasse troppo giouenilmente li
snoi appetitj,e che s' accomodasse állj expedientj mej,
liquali sí come sono stati di beneíicío a Michele, cosj,
con bonta del Signore, potranno essere anchora á lui.
Perche pronednto gia esso Michele, in quanto é piac-
ciuto á Idio, hóra segnitarebbe la serié di Pietro.
Pur che facesse h mio modo, come ancho ha fatto
Michele, ne tenesse costi il stile di poco honor mio
e di ntilita sua nulla. Ne occorendomj altro per hóra,
habbiatelo raccomandato, in quantum recipére uolue-
rit disciplinam ; e state sano. Da Possonio alli XII.
di Marzo 1566.

XLTX.
Camulíus Jakabnak Verancsícs Antal.

Ad Jacobnm Camulium.

Quod proxime, qnum te hinc absolyimus, praete- 1566. mart. 15.
riit nos tibi committere, id ex his praesentibus litteris
nostris iiitellige, et sic etiatu, si tm jioatxilHbit, exe-
quariSj ut fidelitati tuac^ qiia ee aatrictua aobis,
omnino nihil deiDges, iieqne comoüttaa, tit de te et de
officío tuo queri possimas^ Scid

128

do Francisco Pankotano, Vicario noBtro, Praeposir.
ram Beatac VirginÍB per mortem Reverendi qQondii
Ilieronimi Domitii Berislani nepotis nostri eontnkr
mu8 vigore jnris Patronatns nostri, et monnerÍ8 illni
nt non alio, qnam hoc ipso jnre nostro installetore
ütatnr. Ad quod omnino etiam obtniit sese factuni:
nBnrumqne non alia, quam noatra et electione et í
natione. Quare qnam fratres ad installationein eiiü
convenerínt, committímus et mandamua tibi stricti^
8ime, üt cnm aliquibuB personis honestae conditíoi:
eidem installatíoni intersis. Ceterum 8i videris doi&
unm Cantorem, cni hoc eiusdem installationis mm:
demandavimufl, secundnm tenorem donationis nostr.
fungi recte buo officio, utcunqne alícnnde protestál
tur, sileas, nec ágas qnicqnam. Verum si deprehenü^::
fieri ipsam ínstallationem pro volnntate et élecú^
Oapituli, mox in médium prodeas cum iis viris, qn^
habueris tecum, et contradicas huinsmodi installat!
cum protestatione publica; nimirum fieri hoc in de:
gamen dignitatis nostrae, et juris Patronatus nor.
Postea subito occupes nostro nomine memorataePrJ
positurae et domum, et possessiones, et qaaecimq^
alia ad eandem pertinebunt, illamque authoritate t
stra administres, donec aliud super his constítiüfl
nos ex nostris cognosces Uliteris. Nec secus omsii
facias. Vale. Posonii 15. Mártii 1666.

129

Károly fóherczegiiek Veraucsícs ADtaL

Ad Serenissimum Archiducem Carolum.

li duo Archidiaconi et Canonici Ecclesiae meaei566.mart.2i.
AgrienBÍs praesentium mearum exliibitores, delegati
fuerunt a Capitulo meo ad praesentem diaetam. Qui
qüTim ad alia, quae habnerunt apud Serenitatem
Yestram expedieuda, desideratnm responsTim accepe-
rint; unius adhuc de causa uegotii, quod expediendum
illis restat, coacti suut Viennam ascendere, et pro
eodem denuo Serenitati Vestrae supplicare. Hoc autem
est tale : Idem Capitulum, Agriense videlicet, habét
villám Kysfalud vocatam, iu citeriore ripa Tibisci,
infra arcéra Tokay quiuque circiter milliaribus sitam.
Quo in loco idem Capitulum ab antiquissimis tempó-
ribus semper habuit vadum ad transmittendos omnes,
qui ultro citroque soleaut commeare. Nunc, postquam
eadem arx Tokay in Maiestatum Vestrarum, beneficio
domini Dei, pervenit potestatem, offíciales et prae-
fectí eius, considerata utilitate ipsius vádi, contendunt
illud ab eodem Capitulo meo alienare, et ad villám
Taryan vocatam, quae est arcis Tokay, milliari uno
infra Kysfalud sita, transferre, contra omnem aequi-
tatem, iuraque et privilegia eiuedem Capituli* Quare
humillime Serenitati Vestrae supplico, diguetur ad
eiusdera CapitulÍT hoc est fratrum meonim supplíca-
tionem liuiusinodi ^^B|Br rc^pioere, mandareque.

130

pro commnni aequitate , einsdem arcis Tokay ofi
cialibuB atqiie praefectis , ne idípBum Capitnloiü
Agriense in bonis et iuribns suis moleBtent ; praecipo:
autem in einsdem vádi occupatione. Qaicquid autei
cognoverint de iure ad eandem arcem pertinere, ii<
vi, neque iniuria, sed jndicio et jnstitia mediante '-l
requirant. Reliquum est, Dominna Dena Opüniin
Maximus Serenitatem Vestram dintissime incokK
et felicera servet. Posonii 21. Mártii 1566.

LI.
Thelfgdí Miklósnak Verancsícs Antal.

Ad venerabilem dominum Nicolanm Thelegdinnn
Lectorem et Canonicum Hlcclesiae Strigoniensis.

1566. api 16. Intelleximua Dominationem Vestram intemut^
istiuB YeBtrae Synodi impediri, quominns hnic cep
tioni cansae, qnae est nobis cnm colonis nostris >t
liensibus, interessé possit. Quod nos magnopere per
turbat. Nec id tamen sic, at quippiam de sno ergao^
animo dubitaremns ; sed qnia revera nequeat sine ei
presBo assensn Reverendissimi et Illnstrissimi doiDÍs
nostri commnnis, qnod Eandem propter personaio^
dignitatem, qnam in isto Capitulo gerit, eidem sp
dali celebritati pro sua etiam existímatione interese
velint. In quo qnnm Dominationem Vestram habe^
muB excultissimam , tnm ut omnia experíamnr, q^^
Eandem asseqni possimns ; eiindem RevereudÍ8SÍiQi<^

131

et IllustriBsimiim domiimm nostrum diligentissime ro-
gavimus, velit Illám nobis concedere ; qanm et eidem
celebritati syiiodali non sínt defutnri. qnornm prae-
sentia decoretur- Et maximo detrimento afficeretur
haec Turociensis nostra Ecclesia, si propter Eius ab-
sentiam diutius haec ipsins causae cognitio differretur.
Rogamus itaque Dominationem etiam Vestram, ut
Ipsa qnoqne sic se huic nostrae petitioni apud enndem
Reverendissimura et lUustrissinium Dominum acco-
modct, nt, qnod velimus, impetremns. Idque gratíae si
ubtinebimus, veniet una cum dominó doctore Salatheo
in curru nostro, qnem istuc misimus cnm sumptibns
bac de causa ; ne qua cnra huiusmodi remorari pos-
sint. Et bene valeat. Ex Sellye 16. Április 1566.

LII.

Tiírzii Erzsébet özvegy llngnad Adámnénak
Verancsíes Antal.

Ad Generosam et Magnificam dominam Elysabetham
Tnrzonem, Magniíici qnondam domini Adami Ungnad

relictam.

übi subditi Generosae et Magnifícae dominatio- 166«
nis Vestrae possessionis suae Kewrth conqnestí sünt
Eidem, quod officialis noster Selliensis coegerit eos
ad solutionem nostri tbelonii, aliud) quod respondea-
mus, non habemus, quam quod hoc ípsum nostnim
thelonium institutum est simul cum hac ipsa Praq^

132

situra nostra Thurocienflí a SerenisBÍmo feliek memo
riae Béla Rege Hungáriáé. Cains iiiBtítiitíonis amm^
iam prope qnadríngentesímus agitur, fnltque sempc:
per lioc tempns in übu, neqne constat, quo iure, qui
büsve de cansis Reges, eiusdem Belae anccefisom
lioc ipsum inBtitutum infregerint, vei volnerint infrb
gere ; qunm haiuamodi libertatum et confirmatíonnr.
donatíones non alia soleant eonferri ratíone, qmi
salvo iure alieno. Ideo Grenerosam et Magnificai:
dominatíonem Vestram rogamns, ne velit nobis ioil
gnari, si inra nostra tnemnr. Alioqni sí quid Einsdeü
snbditorum huinsmodi inra snper hoc valeant contr.
inra nostra, iure revideri optamns. Nec possum *
interim simplicibns cartis, quas yariomm dominoni
subditi circumfernnt, firmiter eredére, et ab l:
privilegiornm nostrornm récédére ; aliis in rebas b
eidem Generosae et Magnificae dominationi Yesli^
inservire parati, nt dominae et vicinae nostrae obse:
vandissimae. Qnam bene et feliciter valere cnpim^
Ex Sellie 22. Április 1566.

LIII.

Dudícs Endrének Verancsícs Antal.

Ad Episcopum Quinqneecclesiensem Andreám
Duditinm.

i56G.apr. 28. Quum appnlissem Lnc lieri circiter vaspert
casn, ut ex litteris ad Praepositnm Felheviziensí
datis intelliges, accepi, te Augusta Yiennam ex i

133

risse. De cuius reditu eam voluptatem cepi, quam
soleo ex amicorum meorum commodis ; non ignarus,
te iam taedere tam et longinqnae, et longae, immo et
molestae legationis, discursuumque, quos hactenns
parum proficuos habneris, ob difii cultatem rei, cuius
provinciám subiisti. Unde etiam ex animo libi compa-
tior, metuens, ne quid adversae valetudinis contrahas
ex tam itineribus gravibus. Quamquam alioqui debe-
rem tibi potius gratulari, quod istiusmodi curis, labo
ribus atque perículis non solum bene merearis de tuo
Principe ; sed etiam íncrementa quum fortunae tuae
cumulas, tum virtutibus quoque tuis, tam illustribus
atque praeclaris, famam nomenque dilates magisque
constituas. Tibi itaque et de liis, et quod optata
valetudine fueris, plurimum certe gratulor, precorque
ab immortali Deo omnia optima atque prosperrima,
gire iam memorata legatione defunctus sis, sive adhuc
eam diutius urgebis. Ego, quod fraterni animi mei est
officium, libenter te viderem et amplecterer. Sed si id
forte ob curam negotiorum Caesareae Maiestatis,
domini nostri elemen tissimi, fieri non poterit; feram,
ut potero : tibique interim affectu solito omnia aeque
propensissima mea officia defero; et rogo, ut me,
quemadmodum amas, ames. Etbene valeas. Tyrnaviae
XXVIII. Április, 1566.

134

LIV.
Károly fóherczegnek Verancsícs Aofal.

156G. maj. 2i. SerenÍ88Íme Princeps , Domine , domine milii

semper clementissime. Post íidelium ac perpetuoms
servitíorum meorum in gratiam Serenitatia Vestnc
humillimam commendationem. Benignas litteras Sere-
nitatis Vestrae Vienna dieXII. mensis instautis data&
heri accepi : et qnod attínet ad eum tractatom, qneni
proximis annis cum domiuis Magnatíbne, cum quibib
dam Comitatibus, et cum Liberis partinm superionuD
GivitatíbuB Agriae adiacentibns , ratione subsidü
militaris Agriam in eventu aubiti cuiuspiam apparatiií
hostium submittendi , donec iustum praesidiam a
Maiestatibus Vestris fuisset expeditum, habueran:
ego iam, (ut ingenne et humillime fatear) vix omnino
limitationis eius subsidii Bufficienter meminerim. Quoú
ut in exequutionem non est dednctum, occaaione ne
cessitatis non interveniente ; ita demum omissum est
et ferme neglectum. Quum etiam nec libeuter fueraut
ei assensi; a qnibus erat postulatum, nec potuisseut.
nisi admodum gravate conferre illud, quandocunqae
fuissent requisiti. Eius tamen ratio, quoad eius recor-
dari possnm, sic se habét.

Passa enim Budensis quum Zathmarium oppidair..
et in eo Franciscum Zay ac Melchiorem Balaasan
obsederat subita vi ; accidit, ut frustratus illó couatu,
in reditu, antequam exercitum solvisset, in campís
Agriae non magnó tractu oppositis, diutiuQ sedit

135

Quare nos, qui erarous Ágriae, iguari quum conBÍlii,
tum etiam voluntatis eiusdem Passae, uou mediocri
sollicitudÍDe fuimus, utpote parum commode instructi
viríbus ad excipiendum liostem non minus validum,
quara subitum ; si quid contra nos attentare et experiri
voluisset.

Tunc igitur primum cepimus consilium de eius-
módi subsidio procurando ; sí modo defunctae felícis
rccordationis Maiestati Caesareae , dominó nostro
clementissimo probaretur. Quod valde in subitis bo
stium conatibus proíicuum főre, sperabamus. Atque
eadem Maiestate per me coram diligenter edocta et
inforraata, piacúit rei tota ratio; mihique adjuncto
Magnifico dominó Joanne Petew, profecti Eperiessium,
cum titulo et munere Commissariorum, omnia pro
clementi Caesareae Suae Maiestatis voluntate efifeci
mus ; quamqnam satis diffículter et cum contentione
non exigua.

Civitates enim Cassovia, Eperiessium, BarthíFa
Cibinium et Leuchovia, pedites ;

Magnates verő, dominus Perinyi, Bebek, Homo
nensis, Nagymihaliensis, Alaghy, et similes plerique
alii, equites dare se promiserant; et quidem alíi plu-
res alii pauciores, quique eorum iuxta suas facultates.

Comitatus quoque Hewessiensis , Borsodieusis.
Wywariensis, Sarosiensis, Gewmeriensis etTornensis
similiter.

Nec de hís possum distinctíus memínisse. Et
facile Clemens Regby, tunc temporis provisor et
capitaneus meus, huius ipsius subsidii praecipuus
inventor, poterit eiusdem tr8P«< '^piam.

Ad qnem etsi ego ia
eapiam, 0i i^iid a

136

qüamprimum mittat; si tamen ipsa etiam Serenitst
Vestra eidem clementer mandare digoabitnr; crá
rem, omnia celeriüs facturum.

Praeterea est quidam Demetrius, cognomeii
Kypiro, cívis oppidi Raaczkewy, quod eat in ídse
Cheppel, infra Budám posita; qní qnum tempore \tp
tionis domini Francisci Zay, domini Augerii Basbecli'
et meae, qaam in Tnrcia habuimus, ita sese in moc
pium Magnó Turcae dedidÍBset, ut ab eodem plurír
etiam bonorum in Comítatn Pesthíensi administratio -
et usttfructu, quoad vixisset, obtento, perpetunm p
que illi se exploratorem de Gbristianis főre obtulita
devovit.

Quare, quantum etiam nobis, dum eramos áj^
siae in Cappadocia, apnd eundem Turcam et Pass^
eins, non occulte solum, sed etiam coram, admodn
insolenti et aperta contentione fecerit negotinm: $h
ut ego ilium ibidem duobus Turcae internuncüs intBci
tibus, qui ad nos missi fuerant de publicis rebm i
gradibus, ad quos iam bominem adegeram, praeci.
taré voluerim, Yestra Serenitas ab eodem domá
Augerio et Zay informetur; Sacratissima Caesart
Maiestate felicis recordationis defuncta, dominó no^i
clementíssimo, coram Turcis tali convicío proscisi
quod nos videlicet Hungari non Ferdinandum, s
Nicolaum Olabum Regem haberemus; per contei
ptum usus metapbora, quae tollerari nobis minii
potuit-

Nunc hunc ipsum Demetrium, bominem pravii
seditíosum, et nulla fide constanti praeditum, ab <
dem Magnó Turca ad Maiestates Vestras defecisi
et ab eisdem gratiam ac etiam douativum obtinuisi
intellexi. In cuiusmodi rebus, etsi Maiestatum Vesti

137

rum clementia vix in totó miindo habeat parem, nec
debeat, nísi summe extoUi admíraríque ab omnibus
gentibus ; putarem tameii, non esse illi confídendnm,
et eo etiam minus credendum, quod cum duobus filiis
dícatur transfngisse. Fallaces enim homines, ut faci-
lius, quos captant, fallant, consueveruut omnes módos
ac partes applansibiles sceleri suo adbibere, ut ab se
remota omni suspicione facinoris medítati, fidem ac-
quirant, ac tandem interea temporis pergant secure in
officio hostibus poUicito.

Quapropter mornm áctionumque huius hominís
priorum non ignarus, audita mutatione eius instituti,
quod apud Turcas habuit, visum est mihi, debere me
obiter Serenitati Vestrae bumillime significare, quis-
nam sit hic homo, et quantum hoc tempore, quo tanti
motus hinc inde íntenduntur, aut eredi, aut committi
illi debeat. Qui qunm sit audax et sagaci ingenio,
diuque iam versetur in officio, limites Regni Maiesta-
tum Yestrarum pessumdandi ac prodendi, suspicandum
etiam maximé est, Magnum quoque Turcam non alicui
rudi ac simplici, sed vafro, et in diuturnis flagitiis ver-
sato id explorationis demandasse. Ipse itaque módis
suis (si quid meo iudicio tribuitur) observetur, nec ha-
beatur omni ex parte liber. Ego autem, si quid in hoc
non interrogatus opinionis meae minus fortasse oppor-
tunae attulerim, Vestra Serenitas clementer mihi igno-
scere dignabitur. Quam Deus Optimus Maximus feli-
cissimam conservet. Ex Sellie XXII. Maii M. ü. LXVl.

Kiüül : Serenissimo Principi ac Dominó, dominó
Carolo Archidui-'i Auatriae, Duci Buiguiidkití/rirülis
que Comiti etc dominó et Priiicipi mihí «emper ele-
mentissimo.

138

LV.
A triunszlécsíeknek Veraoesies Aoüü.

Ad Zleczenses colonos.

1566 máj.:u. Affici V08 apud Egregium domiuum Christopit
rum Cubiiiy niagais íncommodis, de quibus iiobis |n
hunc vestruni nuutium conquesti sítis^ abuude iutellt
xinius ; vellemusque, ut eiu8 optimi, ac nobis aoiio
Bimi víri procuratione status vestri, quae ad brc>
tempus commodo vestro illí est commendata, i)ropei
sioribus ofíiciis vestris eniteremini agiioscere et a^i-
plecti. Quippe qui quum vobis saepissime autea r
apud me, et in Comitatu isto Lyptoviensi potrocii.^
tus fuerit, defenderit etiam, quoad potuit, a miiltoro:
qui vos interdum variis iniuriis affligere volueiur
miramur non mediocriter, quomodo iam duriorem so
erga vos exhiberet, postquam et utilítatem ex veV:
percipiat, et in tutelam snam, rogatus a nobis. > ^
acceperit. Nam quum videremus gravari vos, debi:
nobis servitia vestra Varalliae apud Turoczieof
claustrum exbibere, iuxta aliorum nostronim subdit*
rum leges, assidueque in his contumacia vestra, '
supplicibus libellis vestris, quibus fere omnimodam :
nobis immunitatem sollicite petebatis, vexaremo:
liuiusmodi via experiri vos voluimus, quam gratr*
pretiosumque impérium nostrum habere debuisset:^
Quod et vobis, et aliis Comitatuum istorum omuibc*
subditis nostris, consortibns vestris, fűit semper inái
gentissimum et moderatissimum. I

139

Verum quia omnino vos parnm perspicitis com-
loda vestra, et, quidnam eorum velletis magis, qaae
aptatis, parum et iudício Bolido ; committimus vobis.
t desinatis pro nunc huic nostrae cum Egregio
omiuo Cubiny trausactioni commcndatitiae contraire,
osque sic eins voluntati accomodetis, ut ct officia et
bseqnia vestra illi non de&int : babentes respectnm
tiam ad futurum tempus, quo, ut antea saepeiiumero
obÍ8 fűit beueficus, ita et postea, quum in pristiuum
edieritis, e&se nou recuset.

Ut autem, si quae ab eius Egregia domiiiatioue
íiffíciliora suBtinetís (quod adhuc non credimus), le-
iora vobis fiant, scripsimus ad dominationem eiu8, et
oufidimu8, quod respectu nostrae amicitiae nibil tale
obiscum est acturus, quod sufferre nequeatis. Tan-
ummodo non detis alíquibus quorumpiam susurationi-
)us apud vos locum, qui fortasse odio domini Cubiny
)erturbant vos, ut ipse perturbetur. Sed hac ratione,
[uum vos magis turbabímini : cavete, ne vos simíles
lomines fallant, et amicum amittatis magna cum iac
ura vestra, quem postea, ubi vos subierit poenitudo,
X errore sero agnito, frustra recuperare coutendatis
^t laboretis. Valete. Ex Sellie ultíma Maii 1566.

140

LVI.
Kobínyí Kristófnak Veranesies Antal.

Ad Cbristophorum Cubiny.

1566. máj. 31. Zlecenses mei (uti ego videó), dum omiiÍDo libt
esse volünt, nec nataralemdominum,i]eGtemporariii'
cui sünt eommeudati, aequo animo ferre possunt. í
sic produnt snam (nescio) simplicitatemne, an ma
tiam, magísque incidunt in id, quod reííigiant. Qca
ingenium semper pecniiare fiiit hníusmodi plebecnl.'
Nimirum maximé tnnc desipere et impingere, qnn.
se melius commoda sua perspicere arbitrantnr, qiD^
eos, qnorum potestati ac inri subiecti snnt; ad :
magis, qnae appetunt, respicienteS; qnam intelligts
tes, quod revera illis conduceret. Sed quid ? Comp
tiendum est conditioni bumili, et parum providae
qnando et ipsi homines sint, et careant, ut liberU'
sic et iudicio et consilio. Questi sünt enim apad l^
quod ab Egregia dominatione Vestra maiore serviti
rum laborumqne impositione premerentur, qnamkv
eorum postularent ; essetqne illis propterea admodi
grave subesse dominó alieno ; petitioné adiuneta. i
eos huinsmodi commendationi snbducerem, et ad 'J
reciperem. Quod ego etsi futurum bene praevidersi
non ignarus simílis plebeculae studiorum ac moru:
quia tamen commune est omnibus hominibus •-
habere servitutem, non est mirum, si iam Vestr-
quoque dominationis impérium, cuius mihi et hnma
tatem, et mansuetudinem, et patrocinium saepe an:^

141

commendarunt, detrectare modo videantur; quum ne-
que meum, quod habncruut semper indulgentissimum,
sustinere potuerunt. Sed in omnibus, quae aut probau-
tur illis, aut improbantur, audiendi non sünt. Neque
subito eundum est, quo commentis sois dominos suos,
qui pariter et pietate, et prudentía magis, quam ipsi
pollent, neque ignorant, quanam regula, quave ratione
moderari ac regi debeant, astutius abducere tentant.

Propterea scripsi ad illos , ne tam repente in
Egregiam dominationem Vestram, immo et in se
ipsos, et in me tumultuari velint ; sed officio suo pro-
pensius insistant, Egregiaeque dominationi Yestrae
obsequentes sint, donec apud eandem erunt. Neque
putent usquam se ita, uti cuperent, liberos et immunes
ab operis dominorum főre, etiamsí quotidie experiren-
tur decem. Quantoque ad maiores essent migraturi,
tanto graviore exercerentur servitute. Speroque assen-
suros buic meae admonitioni ; tantummodo dominatio
Yestra Egregia dexterius aliquod et speciosius in
regendis artificium adbibeat; quo utique ex officiis
eorum potius, quam ex otio et contumacia capiat
utilitatem debitam, cum qua etiam fuerunt a me
commendati.

Ceterum quia iam Nicolao Jaiczay satisfactum
est, domum etiam, quam novit, solvi ab eius vinculo,
quae in chyrographum, Egregiae dominationi Vestrae
expectatum, ascribi debeat; ubi primum rediero Po-
sonium, id ipsum chyrographum expediendum mitten-
dumque curabo. Bene valeat, et nostra familiariter
utatur opera. Ex Sellye ultima Maii 1566.

142

LVII.
Dolflnns bibornoknak Veranesícs Antal.

Air lUustrissimo Cardinale Dolfino.

1666. jun. 3. Al' amvar di qua del aignor dottor Francesc

Spadari, secretario suo, lo ero in Hongheria ne ceri
beni mei. E niolto harei voiuto, se non qnelli gion.:
m' havesse ritrovate in Vienna, acio piü tosto h
Reverendisaima et IllustrisBimaSignoria Vostra fassc
stata servita da quel pocho, che vaglio alli commoci
soi. Ringratiandola snmmamente, che con la solib
soa verso k me amorevelezza, i habbia degnata di
visitarmi con le soe benignissime lettere, & yaIe^i
anchora della mia servitn, b grandé, 6 piccola. L
qnale tntta, senza alcuna exceptione sempre é pro£
tissima alli soi voleri. Per tanto non vogliando dar
induggio alchuno á faré tutto quello, che commettc
nelle soe cose gia ben k me intése per le lettere d
esso signor secretario suo, qnesti otto giomi alb
vennta de Soa Maestá. lo anchora con il restantc
delli signori conseglieri Onghari saro in Vienna. et
sforzerpmi di faré tntto qnello nel servitio deli
lllnstrissima e Reverendissima Signoria Vostra, cIh
potro, e sapero. Pregando la bonta Divina, che h
conservi á longissima vita, e siali propitia in tntr*
le soe cose h sno piacere e desiderio. Dal oppido
Sellie alli 3. de Zugno 1566.

143

LVIII.

Keresztély Bálint minorita tartomán) TönOknek.

Ad Rererendnm Valentinum Christianiim Provinciáé
Minoritarum Áustriae.

Reverende domine Páter, et amice honorandis- i566. jan. 4.
sime. Egregium vinim dominnm Antonium Hugi Jn-
stinopolitanum, ut amavi, hnncqne semper antea com-
mendatnm, ductus virtutibus eius, ita et minc, et
imposterum paratissimns 8um promotioni ipsins ades-
se, nbicunqne causa eius postulaverit. Et quia non
minőre observantia Reverendam quoque paternitatem
Vestram prosequor, faciam etiam sua gratia propen-
8ÍU8, quicquid sciero eidem dominó Antonio főre com-
modo. Quum autem brevi ad felicem appulsum Sacra-
lissimae Caesareae Maiestatis, domini nostri elemen-
tissimi, ego etiam futurus snm Viennae Dominó adiu-
vante ; non id litteris, sed praesentia obire studebo,
ut omnia solidius ei praestent ab officio meo, quae
cunqne ad rem illius spectare videbuntur. Reliqunm
est, Reverendissimam paternitatem Vestram optime
valere et me amare cupio. Ex Sellie 4. Junii 1566.

144

LIX.
Graossnpolo Antalnak Verancsics Antal.
Ad Reverendam Patrem Antonium Grossnplum.

1666. juu. 4. AUe vostre del XVIII. d' Aprile non ho potói

príma responder per non esser stato tattá via íb i
locbo de queste nostre parti, et havendo havnto occ^
patione de piíi negocij mei particolari molto inpcí
tanti. Ilora eh' li rispondo, non solamente tardi. bj
anchora in brevita , si dignara d' havermi iscusa
Perch' essendo io anchora per venire k Vienna, utJ
arrivata de Soa Maestá nostro Signor, mi riservei
álla presenza, per raggionare con essa lei pin^lon^
sopra i tre articoli di confeBsionisti , porretti ^ Si
Maestk nella Diéta Imperiale, eb' da me mc^
desiderare.

Far tra questo, lasciando adesso i particolar
del primo, come delli dua seguenti, diro nn pocbo i
ultimo; doh eh' Io vorrei eh' il celibato noatro, ([^
tumque pericoloso e difficile, rcBtasse nel stato 3
et ebe ali appetiti della carne nostra non cerchessi
remedij dalia carne, ma piu todto dalia moiüficatij
d' essa, h combatessimo legitimamente, h da verő \
essa lei, per pigliar pei corona, fatti trionfanti
nemicbo, quantunqne con molto e spesse ferite, ic
anchora con percessé molto gravi dal aversario ri
vute.

Ma vorrei anchora, eh' li concubinari, scort;iti
fornicatori, e simil altre puzze piu brutte, et iuM

145

etiam Dio del nome, non si tolerassero nella Santa
Chiesa. E eh' non si pensasse mai, di voler congion-
ger li Catholici con li confessionisti. Percbe si mette-
rebe al giocho delli delegiatori nostri tutta la disci-
plina nostra Apostolica; la quale deve essere fermis-
sima, e non si leggiera, eb' agli appetiti d' ogni novo
spirito, si butti ne tanti, e tanti. Interim

Percbe se la Santa Chiesa e religione nostra
Catbolica h corona di verita, come certamente é, per-
clie di tempó in tempó farla foglia di vento ? e non
tenirla solamente in soa reputatione, lasciando andar
gl' beretici arbitratu suo per praecipitia adinventio-
uum snarum, non antem índnlgentia et pietate Matris
Ecclesiae? La quale fu sempre vincitrice nella soa
constanza, d' uno et de istesso sembiante, e trionfo
de tanti e tanti prodigij cussi fatti del mondó e viola-
tori del verő Cristiano evangelio. Cussi ancbe adesso
e da sperare, eh' li succedera, se non si smarira, ne
condurassi \x dar voce alli nemici della fortezza soa.
Brigino pure, quanto vioglino e possino. Emánuel
enim nobiscum est, nel qual puotremo il tutto, si non
haesitabimus.

Nepifiper adesso; perch'presto saremo insieme.
Signor Iddio 1' ami, e lei k me, come fa sempre. üa
Sellie il4. di zugno 15G6.

rONI'M. IIUNO. IIIST. — SCBirr. XX,

146

lö'^G. jnn.

LX.
Vcrancsics Antalnak testvére Verancsics líhily.

5. Salatem et omnia felicia. Ex litteris dominatio

iiis Vestrae Reverendissimae, quas a Valentíno accepi.
conBÍderavi Eam varié afifectam, cum propter varia,
et qaotidiana, et longe ínsperata temporum incídestia,
tum etiam praecipue mei causa. Quid igitur? Vimne
fatis iiiferemus? aut in impossibilibus excruciabiraur'
Absít. Quod ad me meamqne expeditionem attinet;
non ignorat, me semper in eius potestate fuisse, sem
perque me accomodasse snis temporibus, proinde et
nunc; fiant quae fieri possint, impossibilia valeanttt
laudetur Domimis. Impedimenta airtem, de qute
Jacobus seribit ; ea non adscribo alteri, nisi tanto
sorti domus nostrae. Ceterum quod Caesarea MaiesUs
. iubct secum in expeditionem proficisci ; dominafe
Vestra Reverendissima cum sola sua curia consueU
ire poterit libere sine exercitu; noster ille AgriaiB
custodit nunc, ubi Suae Maiestati est maiori usoi
Quodcunque animál unam tantum habét pellem. Inte
rim in nunc dominationi Vestrae Reverendissimae
nescio quid rei ibi est ; Ea pro sua prudentia intl^
cabit, et pro voluntate accipiet. Dudum cogit auersá
ut dominatio Vestra Reverendissima, donec capti^
illi rediraerenfur, aggrederetur Reverendissimum a'*
minum Strigoniensem pro reliquo nostro subsiili
lioc est rantuo petére^ aut saltem ad menseni Adj
stum.Sed quoiiiam facile invenire posset excusati<»ir

147

videat si comraodum esset, commodare se hoc pretio
vinorum suorum, quae in Selye venduntur; alioqui
etiara vix per totum Augustum educilabuntur. Tente
antem, nt mox Selienses cum aliis eam summám de-
ponaut. Quis scit? forsan facient, vei cum aliquot
parvo emolumento, aut promissione cducilandi eis
aliquot acones vini. Interim aut captivorum, aut
Cathay proraissio, aut pensio ex Camera accedet ; ta-
ni cn non urgeo, nec si non faciet, aegre feram. Et
si cogor esse aliquanto molestior, ignoscat milii; nam
tempus meum breve est. Et vereor, ne hoc munus sit
mihi ultimum a dominatione Vestra Reverendissiraa ;
non ex parte Eius, quae nunquam non vére gerraa-
nam liberalitatem in me profudit, sed ex mea. Haec
enim mea aegritudo eo iam deduxit vires mei corpo-
ris (ut videt) ; ut iam non post multum temporis cogar
in cruciatibus vitám ponere; nisi Dominus Deus illius
niinutae adhuc fanúliae misertus fuerit. Licet autem
sciam, quod dominatio Vestra Reverendissima de hoc
sit soUicita plus quam vellem, et se circumagit per
omnia : ideo et ego ausus sum ista , quae superius
innui, in médium adferre. Credo namque, quod et do-
minus Archiepiscopus, velit nolit, facile assentietur,
et contentus érit ex Camera accipere ; quod illi longe
facilius est, quam dominationi Vestrae Reverendis-
simae ; quam Dominus Deus diu feliciter conservet.
Ex Posonio 5. die Junii 15G6.

Michael Verantius mp.
fráter et servitor.
Mitto dominationi Vestrae Reverendissimae litteras
Eocassi, et Reverendissimi domini Cardinalis Augu-
stani, quas milii servitor Domini Varadiensis consi-
gnavit.

14-

Kíri'l : ReTerendiMimo Dominó Aatono Yan-
tio Epíscopo A^riensi. Perpeteo CoBÍti UeTfsiciB
et BorMdienfti . Sacrae Caesareae ITaMstatis Coori-
liario, Dominó meo colendiwiiiio.

In Selve.

LXI.
Dívf k ÍMáxtMk Venicsics latol.
Ad Andreám Divecom praefectnm snam.

loccjun. 10. Bene meminimus, quod tibi de loco minene
Klek vocato in montanis nostrís inquirendo snpem
ribu8 mensibuB commÍBerarnns. In qno, nt sollidtns
8Í8 etiam imposternm, gcito te perqnam gratiBsimniD
nobis officiura servitutís tuae praestítumm. si enndem
locum pro desiderio et volontate nostra asseqnerís.
Quod autem attinet ad liominea Eg^egii domini Joan-
ni8 Rakowaky, nostri amici et vicini anbditos, qnos
ai8, te in ipsis locis moutinm no8tronim, in qnibns
e88e roineram suspicio eat, cnm instnimentis opificü
niinerali8 deprehendisse, et detinuisBe; probe et ex
ofíicio íidelitatis tuae feci8ti. Ceternm, nbi a nobis
edocere postulaBti, quid in eorum causa agere te
oporteat, res eiusmodi e8t, quae non debeat negligi.
Kt quamquam ad amicum noBtrnm sit reBpiciendum
nobÍB, sic tamen etiam jura nostra snnt tnenda, ut
parcendo alienis, protegendiB et conaervandis nostrís
non desimuB.

149

Quare accedas dominum Gasparem a Benycz,
amicura et vicinura nostrum, eumque consulas , quo-
modo tibi in hoc procedendum érit, ususque eius con-
silio, 8ic de iisdem ágas homiuibus, ut ipse suadebit.
Instrumenta tamen mineralia omnia apud te reserves
ad adventum nostrum ; inque vei unico eorum defec-
tum fuisse factum, cave intelligam. Sed illud quoque
non committas , ut eundem dominum Joannem, quem
habemus amicum, reddas nobis inimicum.

Et satis tibi sit (quo nos etiam contentabimur),
utdimissis dominó suo hominibus sine offensa liberis,
cures ab eisdem vei palám, vei secreto locum memo-
ratae minerae assequi ; quo sic et amicitia viri, certe
nobis cliarissimi, salva remaneat, et in montanis
nostris notitiam quaesiti loci obtineamus ; non interim
redditís instrumentis , donec nobis videatur, et cum
eodem dominó Joanne coram colloquamur. Haec tibi
super liis duximus esse respondenda.

De Martino Litterato id habeas, quod unam do-
mum recte duo patresfamilias domini commode re-
gere et procurare minine possunt. Ideo si oblata con-
ditio, quae offerri in praesentia potuit, ei non arridet,
expectemus aliam occasioncni. Kst enim mihi curae;
sed istud tuum officiiim non partiar in duos, quando
et tu non ignores litteras, et non praesis tantae pro-
vinciáé, cui ob eius magnitudinem sufficerc nequeas.

AdMagnificum dominum Joannem Balassa scripsi^
ne colonos nostros Zelnicenses vexet. Tu litteras no-
stras mitte ad eum, non per subditura nostrum, sed
per Judicem Nobilium, et per aliquem Procuratorem
causarum amicum nostrum. Et in exhibitione earun-
dem, si quid responderit, quod aequitatí non érit con-
Bonnm, protestentur jurídice ; quo sic tandem ^tvcv^v

150

pium exordiamur nostrae causae, cum illó brevi
ineuiidae. Cui quidem nequaquam deesse iiitendimus

Postremo habeas de apparatu bellico, qaem nuiic
Maicstas Caesarca ct Regia, domiiuis noster cleuieu
tissimus, omnibus Regiii Ordinibus imperavit Tuver*'
instrui desidcras, qiio modo eum, qui nos ratiom
istorum bonorura nostrorum concernit, expedire de
beás. Nam qunm et ipsi nos etiam simíle mandatiiDi
Maiestatis Eiiis habeamus, qnod tibi ad videndon.
inisimus; etcuique vivitim sui apparátus gerenda cura
est pro ratione ct numero colonorum, quotquot quis-
que habuerit : non dupplicera apparatum expedirv
debebimus, alterum videlicet penes Comitatnn). alté
rum personam nostram ; sed unum duntaxat, cum qűo
etiam iubcmur raandato eiusdem Caesareae Maie<u
tis, ut illi in castris nos , quocunque ea loco habebit
praesentemus. Pustremo tandem, quura in aciem eri^
omnibus prodeundum, nostrae quoque copiolae iuniíen
tur Comitatui, et rem una, si oportebit, geremus. Pt
quo, uti putamus , bene iam edoctus , scis quae et
Comitatui respondebis, ct eniteris facere, ut in lic
eodem apparatu nostrarum partium expcdiendo imfc
mora commitatur.

Quum itaquc de quolibct colonorum nostrorun
centenario numero decem equites et deceni pedittí
habere nos iu^ta articulos anni 1 55G. debeamus, coiiv •
ces omnes judices ctjuratos, et nostro nomine propoi).v
illi8,ut statim pecuniam expediant pro bimestri teniporc
Tuvero scligas ex iisdem nostris subditis tot iuvencj
aetatis firmioris pro pedestri ordine, quot ex numer-
eorundem bonorum nostrorum scis fieri oporteir
eisque mandes,utcum pixidibus suis, ceterisque arnii?
necessariis, ac vestitu militari sint instructi et par?"

151

sic, ut qiiuin iusserimus illos veiiire ad nos, praesto
siiit, dignosque esse iudicemus, quibiis stipendia de-
bita inipendamus. De equitibus nos gcrimus curara,
iamque bonam eoriim partém habenius ; et quotidie
instrucndos , conducendosque , qiii desiiut, reliquos
curamus. Tiiquc interim da operám primo quoque
tempore, ut vestito Georgio Poldrusio Castellano
arcis iiostrae Znylio, quemadmodum proxime tibi
iusseramus, de eiusdem arcis firmiori statu, et custo-
dia sic provideas, tam de munitionibus pulverum,
victualium, liominum praesidiariorura fidclium, quam
etiam de omnibiis íiliis rebus, quas eius securitas et
conservatio requirit ; mandesqiie diligenter, ut et die
et nocte multo vigilantius et circumspectius eius
arcis custodiae incumbant, quam liuc usque ; quia tur-
bulentiora iu dies ingruunt tempóra, et quotidie emer-
git aliquid in nostris finibus, quo debeamus magis de
rebus, de bonis, ac etiam domibus nostris esse soUi-
citi. Vale. Ex Sellie 10. Junii anno Domini 1566.

LXII.
Uszalyi Péternek Verancsics Antal.

Ad Petrum Usalinum.

Ante quinque circiter dies scripsit dominus Vice- i6i6.jun. 12.
comes Comitatus Posoniensis litteras ad Peredieuses
nostros, eisque sub gravissima poena commisit, ut
unum currum cum bominibus aliquot et \\\%lt\v\si^\\NÜ\^

152

Jaurínum ad servítia quaedain snbitanea obeanda ei
pediant. Quibus intellectis; grave et nobis et ipsis
colonis üOBtris admodum fűit, quod quuni in articulis
publicis Regni conchiBum 8it, ut bubdití Praepositurae
nostrae Thurociensis, et praecipue Sellienses ac re-
liqui huc pertineuses, in arcem Wywar militent, ei
iidem labores quoque ac servitia sua praestent ; difii
cillimum baud dubie est, ut bifaríam serviant. Jussera-
mus autem officialem nostrum ad eum scribere, ean-
demque de hoc articulo edocere. Sed frostra; qnia
denuo reBponditjitafieri oportere; nec nunc res huius
módi secuudum artículorum ordinem admittere propter
obsidíonem Palothanam. Ne itaque pauperes illi ali-
quo afficerentur damno, obtemperatum est Coiniti.
Ne tamen lioc in posterum quoque fiat, et res usnni
accipiat ; scripsimus ad Reverendis&imum et Illostrís-
simum dominum Strigoniensem, ut, 8i érit aliqna yia,
provideat, ne ii miseri bifariam ad buiusmodi servito-
tem redigantur. De quo Egregiam quoque dominatio-
nem Vestram edocere voluimus, ut sciret, curaretqoe
ipsa etiam, si quo modo poterit, ut a tali gravissimd
onere immuues fíant, ac servitiis duntaiat istius arcis
Wywar reserventur. Quam etiam felicissíme valere
cupimus. Ex Sellie XIL (Junii) anno lö66.

Quum iam praesentes litteras nostras essemus
clausuri, responsum ad alias nostras ab eadem acce-
pimus. Nec putamus, opus esse ad priorem partém
suarum quicquam subiungere, nisi ut eiusdem monitis,
atque consilio, immo etiam benevolentia utamur. De
negotio decimae tantummodo nonnihil agemus. Cuias
si arendationem concessibilem. immo et promulgatio-
nem suo tempore intellexissemus, credimus quod eam,
et quidem totam , nemo praeripuisset nobis. Et par

153

(utí existimamus) erat, ut Sellíe, et ofticialis eius ean-
dem proraulgationem accepissct. Sed quia xix octo
dies sünt, quod memoratara deciraam (uti iam diximus)
^ conceösibilem esse audivimus, experiri voluimus, si
" vei hanc saltem nostrorum boiioruni partém obtinere
possemus, quae provenit in territorio Sellie et Kyral-
falwa.

Cür autera reí nos advigilare non potuerimus,
cansa est, quod; quia elapsis aliquot annis in usus
domini sui colligebatur, negabaturque palam omnibus;
ne nos quoque desiderio eius frustra sollicitari volui-
mus. Nunc itaque, quoniam iam concessibilem factam
esse videmus, etsi pro tota loqui nequeamus, si tota
nobis non conceditur, at saltem pro ea eius parte
(arbitramur) loqui nos posse. ut cuius terrestris do-
minus sumus, et excusamur in reliquo, quod raemora-
tam promulgationem illius arendationis suo tempore
non intellexerimus ; Egregiam dominationem Vestram
diligentissime rogamus, velit amicitiae et officiorum
nostrorum gratia impensius aliquanto curare, ut do-
minus provisor Comaromiensis, et Jaurienses Ca-
pitanei concedant nobis hanc ipsam eiusdem deci-
mae partém, quae est in ipsis bonomra nostrorum
duobus locis supramemoratis. In quo quum et domi-
natio Vestra Egregia, et memorati domini amici nostri
deciarabunt erga vos benevolcntiam suam; tum et
nos dominationi Vestrae prctium citra moram depo-
nemus, et ipsis dominis amicis nostris iam suprame-
moratis gratificari pro eorum commodis maioribus
non praetermittemus, ubicunque et quandocunque ope-
rám nostram usui suo accommodare volueriut.

154

LXIII.
Veranesics Antalnak Camuglia Jakalf.

ifxio. jm.. iG. Reverendissimo bon Sigiior, Sigiior mio semprc

gratiosiflsimo. Questi zorni passati hebi doi maiid
litere dala Signoria Vostra KevereudÍBsima; ui-
scrite ali 15. di Ma/o, et Y altre per Bodi deli 4. u
Ziigiio. Ale qiial prime za lio dato resposta per Za^*
Tomas de Berin ; il qual chredo le abia inandato |*e-
ilsuo liomo; secondo chel mi a inproraesso. Nieiite c
mancho adesso ancliora non resto di seriver il tu^
et dar resposta a tute dui.

Primamente quanto al stato de li captivi; Utu.
ho pofiito concliluder altramente con Zabo Tomas -
no me in questo modo; che oltra li 609 fl., che za '
Signoria Vostra Reverendissima ha nele mani, Aar^i
2500 fl. de danari contadi subito, et inter mene •
zorni 15 quella li avera fidelmente nele mani o
Selie, overo dove che quela si ritrovcra ; ma con q^
sto, se la Signoria Vostra Reverendissima si cautt.!
tera. Percbe Zabo Tomas dice, che quel Turcho, t
vol reschatar il Chelebia con li altri captivi, non ^i
dar pin nn quatríno ; dove che lo li o dato qurii
resposta, che no volio mancho un quatrino de q;i
che la Signoria Vostra Revereudissima ha seritv
commesso. Perho se la Signoria Vostra Reve^enclis5^^ j
sara contenta, di lasarli per quel, che inproncxet- 1
bene ; se non, sta a quela. Et circha cio la Sig:Ti j
Vostra Reverendissiraa, quanto presto sara pos!si\
quela mi scriva, et dia relationc. Ame certo p^^r^i

155

de la sarli, percbe védi, clie Magochj fa quel, che vol
per despeto de la Signoria Vostra Reverendissima,
come fina adesso, che '1 per forca fa esaer piezo il
Clielebia, et poi ben bastonato, et tenuto in cepi, lo
fa pagar a lui solo la piezaria de li 600 fl., benche
sono stati 7 piezi, et il pilya la roba dal Chelebia, la
qual have portato il Ebreo per vender, et per dar il
danaro nele íme mane per nome de quela ; ma lo non
so ebe faré. Se li parlo qualche cosa sulamente, il
sene ride, et per questo diche, ebe se pára ala Signo-
ria Vostra Reverendissima di lasarli, veda ; percbe o
palira che un zorno non averemo ne un ne 1' altro>
se '1 Magochj fara quel, che za a comencato ; et poi
sara difícile litigar con lui ; et per questo la Signoria
Vostra Reverendissima faca il suo parere, non il mio.

Quanto al negotio de Sircz con Oatai; anchora
non ho parlato, percbe non e stato mező; neotrovato
il tempó de venir al Preposito di questo ; ma subito
vedero di concbluder con lui, et quel, che avero con-
cbluso, subito avisaro la Signoria Vostra Reverendis-
siraa per il primo.

Circha ali prati dela Prepositura Mazore ; io non
li posso cavar utilita nesuna, perclie Corlat Cristopf
r a fato segar tuto il prato de Koch, dove che io
aveva mandato per falcharlo ; et quando andai, trovo,
ebe za lo falchano. Po subito parlai al signor Magochj,
dicendo, che 1 non lasasc tcr per forea li prati de la
Signoria Vontra Ke ve rendissima. Il quni mi riepose,
che non poi far di maiieho, pereíií* heáogTiia, ebe lí
soldati abiano con clie maulepír' *' • • ^ >H^ognia
che l tcnga soldati; uif
H cometcra. Ma no \i

156

Parlai con il dito Corlat, che '1 uon debesse mo
lestar, ne tior li feni di quella ; ma lui mi rispose, che
Magochj ge V abia dato. Cussi ancliora il prato
grandé de Zyhalom lo fato io falchar.

Et e andato Magochj, et se T a dato a uno, che
si dimanda Chapy Cristopf ; il qual di matina lo vol
far menare via. Niente di mancha adesso andaro da
Magochy, et li parlaro circlia cio non altro. Perora
se nome, che la Signoria Vostra Reverendissima,
quanto presto sara possibile, del tuto mi sorivá, et
dia resposta. Ma al Magochy, se quela scriva, sorivá
con qualche bel modo, overo non scriva niente ; per-
cbe subito il fara qualche oltrazoame, come a signor
Adam et altri. Et con questo ala Signoria Vostra
Reverendissima per sempre niiarichomando, etprego
Idio, che za faca venir al fine questo efeto, et oondu-
chila de qui a salvamento.
Dátum Agriae 16. Junii 1566.

Dela Signoria Vostra Reverendissima
minimo servitor
Jacomo Camuglia De'^Imata mp.

Kívül: Reverendissimo Dominó, dominó Antonio
Verantio, Episcopo Agriensi, Coraiti perpetuo Comi-
tatuum Borsodieusis et Hevesiensis, liac Sacrae Cae-
sareae Regiaeque Maiestatis Consiliario ete. Dominó
mihi semper gratiosissimo.

157

LXIV.
Verancsics Antalnak testvére Verancsics Mihály.

Salutera et omnia felicia. Accepi a dominó Vica- 1666. juu. 19.
rio Agriensi litteras dominationis Vestrae Reveren-
dissimae, iu quibas illud tantammodo erat, quod Eam
haec praesentium temporum facies nimium conturba-
ret ; cuius rei causa solum est expensarum penuria,
bellum enim magnó sumptu indiget. Tamen dominatio
Vestra Reverendissima non ita indulgeat sollicitudi-
nibus tanqnam rebus subitaneis; restat adhuc ali-
quantum temporis, quibus dirigere huc negotia pote-
rit. Jam enim valida pars exercítns liostibus opposita
est, et quotidie augetur; Maiestas verő Caesarea,
etiamsi personaliter rebus adesse voluerit, non ante
movebit, quam adversarium Budae esse cognoverit,
quod in Augustum aut Septembrem protrahetur. For-
san, uti et credo, dominatio Vestra Reverendissima
mei, quam sui sollicitior est ; et eorum, qui ad domum
et nomen nostrum pertinent. Sed haec quoque curare
velim omittat. Non sum subitae voluntatis, non intem-
perans, denique non impius ; ut qui Eius pietatem et
benignitatem cogere aut impellere praesumam. Dabo
locum tempori, accomodabo me fortunae et casibus ;
et si hac aestate denegatum érit domum abire, primum
ver non deerit ; modo interim nos conservare ab hac
tempestate instanti possimus alicubi locorum extra
telum et timorem.

Doctor Illicinns hodie hinc Tyruaviam eat ^t<^-

158

fectiis, futiirus alia die (apud) domiiiationem Vestraoi
Revercndissimara. Ex co intelliget raulta, tam de exer
citibus, quam de aliis variig rebas. Haec süiit igitur.
quae raihí hoc temporc scribenda erant; siqiiidomr
rerit, scribara deinceps.

IntcrimDominusDeus conservet Eam incolumeiB
ad multos aniios. Ex Posonio 18. die Junii ad vespt
rum, qua advenit Sebastianus 15GG.

Michael Veraiitius
fráter et scrvitor.

XLV.

De Aiidreís Fereiicz relliévvi/í prépostoak
Verancsics Antal.

A messer Francesco d' Andreis Preposito Felhevi

zieiise.

3Ö0G jni. 1?. Per la risposta delle vostre di XII. de Mazzo

datemi alli VI. di Zugno in Sellie , non occorreva
iscnsarvi, clie nella partita sua da Vienna, non nii
havea rescritto segoudo il suo volere, essendo lo stato
di soverchio anchora sodisfatto eh qnelle, et dio
si breve ebe mi mando nella detta sua partita. Quand««
r amore e la benevolenza fra gli amici non tanto con
siste nelle demonstrazioni apparenti, quanto nel
arcbano di cori, h nelli schietti officii. II che persna
dendomi lo del amore h della benevolenza vo&tra, clic
me portate da molti anni constantissimaraente, saro

159

sempre sodisfatissirao delle vostre, qnantunque altro
no haiiessero in si\ clic ^Si vales bene est, ego qai-
dem valeo, et te ut soleo amo."

II restante del uostro credito, ebe bavevate cö
quondara mio Belgramonio, vi mandai in XX ducati
d' oro portugalesi per il nostro Vsaly. Loglie credo,
ebe gia hauete rizevnto.

Delli vostri vini ero per far tutto quello, ebe
pensavo essere al commodo vostro, h ebe soglio pre-
starc ad ogni amicbo mio di somiglianza vostra. Ma
qnando venni i\ Possonio, e gustai li dctti vini, eb'
erino da sei botte in cercha, gli trouai tutti pendoli,
et in tal mauiera destrutti, ebe veramente no mi basto
anirao di törli védendő, ebe ne per danari, ne per il
iiso della fameglia erino boni, come intenderete da
pre Nicolo di Varasdino, procuratore d' essi vini, in
presenza del quale gli uolsc vederé l^ gustare tutti in
casa mia. E li dette conseglio, ebe, per no farui danno
vendendoli al presente, álla noua vendemia li reser-
vasse, e reparasse con le vne h mosti növi. Quello
mo fara, lo non so. Ma saria bono, ebe voi ancbora
li deste tal coramissione. Percbe forse si repararanno,
e saranovi d' utilita, della quale adesso no sono.

Al Monsignore Arciuescovo nostro non resto di
faré ufficio amicbeuolissimamente per voi ogn' bora,
ebe mi occorre. Ma ni occorre molto raro. Pur si fa
quello, ebe si couiene álla amicitia nostra.

Cbe il Reverendissimo Monsignore de Cinque
Cliiese mi e bon amicbo, lo ancbora mai no bo dubi-
tato. Ma ben voi mostrate bauer no so cbe puocbo di
dubbio, tanto spesso scriuendomi di cio, h lo giura-
mento ancbora, senza da me esser ricbiesta. Quare
edissera ad banc parabolám. E se qui auc qual cosa^

160

che per voi posdiamo, adoperatine Ben/ a ogni rispetto
Perclie vi amo al solito é senza ogni colore. Al Re-
verendissimo N. Cinque Cliiese offerite gli mei ufficii.
e Bappiate fermamentef che lí desidero tatti Y honorí
h grandezze, che %i conuengono alle soe vertu, ^ cor
tesia, honorata da molti h da me tanto, qnanto nb ciedo
k nisauno nel amarlo h volerli bene.

Di novo altra qui nb habbiamo cba li apparati
di gnerra h la espettazione di Turclii, li quali vengonö,
come si raggiona, c6 grandé moltitudine, e con il sdo
Prencipe. Iddio sia con voi, e voi state sano. Da
Vienna alli XII. di Luio 1566.

LXVl.

Pernessy Istvánnak Vcrancsics Antal.

Ad Stephannm Pernessy.

1666. jui. 14. Heri ciim Egregio dominó Andrea Pernezzy

fratre germano Egregiae dominatíonis Vestrae collo-
qnuti sumus de coutroversia, quae est cuidam Ga-
brieli colono suo cum Mattheo Somogyj subdito nostre
satis abunde cupientes, si quo pacto fieri posset, ut
iam tandem eadem controversia finem suum sortiretur
Sed qnum nulla prope in parte videntur ea simul con
venire, quae hinc fráter dominationis Vestrae asserit
inde Mattheus Somogyi subditus noster loquitnr. de
quibus alios etiam jurium nostrorum peritos consulert
non praetermisimus, viam aliam non reperimus, quá

161

haec eadem controversia bono modo terminari possit,
quam via juris et justiciae. Dominationem Vestram
Egregiani rogamus, velit ipsa etiam ad boc accedere,
et quoniam de eodem subdito nostro nos judicium
Eidera administrare in loco suo minimé recusamus,
quicquid idem colonus eius contra eum habuerit ; non
gravabitur mittere, qui in possessione nostra Pered
id revisionis obeant, nosque curabimns, ut secundum
Deum et justitiam eius utrique parti jndicium rite ad-
ministretur.

Ceterum quia detentionem quoque eiusdem sub-
diti nostri non satis legitimé fuisse factam intelligi-
mns, quum idem non sui sed nostri juris sit, qua ra-
tione fideiussio etiam ab Egregio dominó Ciemente
Zalay expetita pro eo fuerit, nec praeceptoriae litte-
rae domini Judicis Curiae Regiae Maiestatis redditae
illi fuerunt; constabit postea ex judicio, quod adbuc
non est íactum legitimum. Ideo rogamus Eandem, ut
interim, donec serio etlegitimo judicio baec ipsa causa
tota revidebitur, velit supersedere a vexatione tam
domini fidejussoris, quam etiam eiusdem nostri sub-
diti, quem, quum judicii tempus aderit, ita coram
sistemus, ut aequitas et causae ratio postulabit. Reli-
quum est, Egregiam dominationem Vestram bene va-
lere optamus. Viennae 14. Julii 1566.

IIOVCMT. HŰHÓ. nST* - SCKIF. ILI.

162

Lxvn.

Verancsícs Anlaloak testvére Veraiicsíes Mihály.

1566. jQi. 16. Salntem et felicitatem. Misi ad dominatíonei

Vestram ReverendiBsimam equos deceniy qnos petiít

cnm kochy. Mitto etíam litteraB Blasii Bnday, qnas

voluit cito perferri ad Eam. Qnod reliquum est det

operám dominatio Vestra Reverendissima , nt emat

navim pro vado, qma damnnm qnotidie patitnr. Ti-

muimus etiam his nnndínis de naufragio ; tamen lan-

detur Deus, qnod nemo periit. Porro qnod dominatic

Yestra Reverendissima scripserat circa emptioneis

quataor equorum pro dominó Theobaldo; sciat, nnllos

fnisse, et qni erant, viles et macilenti, et inntiles fit

emnt. Nam non andent conductores bonum nme

bonos eqnos hnc adducere ; qnoniam mnltí spoliantüi

ab eqnis a militibns snb praetextn belli huius. Dait

nimimm illis inramentnm, ut dicant, qnantí ipsi eme

rint; et tantnm illis numerant, et eqnos accipiont

Coloni verő isti censnm persolvere, ut videó, non co-

gitant; tempns prorogant et paupertatem obiicinBt

Ego inssi, nt cras omnes conveniant jndices et jurati.

ad quofi verba ad eam rem apta alíqnot faciam. Vid^

bo, qnid respondebnnt. Oppidi nihilominus judex venit

ad me, faciens excnsationem, non posse exigere prae-

ter dnos florenos ; et petiit consilinm, qnid ait factn

mfi, seque velle facér e omnia, qnae inssero. Respondi

mc velle prius admonere eos; deinde qnid facto faerii

opns, inssnrnm. Sed neqne jndjci credo, qnia nnns esr

^x illis.

1,63

líova alia non habemns, nisi qnod fáma 8Ít,quod
Turcae ex Strigonia res suas pretiosiores Budám ex-
portant ; item qnod Julam oppugnant, sed vili milite,
exceptis non multis melioris notae limitaneis. Nundi-
nae fuerunt mediocres, bouum tamen tanta copia,
quanta nnnquam fnit, idque ob metum Turcarum et
belli huius. Opto dominationem Vestram Reverendis-
simám optime valere. Ex Selye 16. Julii 1566.

Michael Verantius mp.
fráter et servitor.

/vYí/y/./ ; Reverendissimo Dominó, dominó Antonio
Verantio, Epicopo Agriensi, perpetuo Comiti Hewe-
siensi ac Borsodiensi , Sacrae Caesareae ac Regiae
Maiestatis Consiliario etc. Dominó meo observandis-
simo.

Viennae.

LXVIII.

Koniclií Jánosnak Verancsícs Antal.

Ad Magnificum Joannen Koniczky Serenissimae An-
náé Infantis Polonorum Thesaurarium.

Quum ego iampridem operám meam Magnificae i566. jni. i8
dominationi Vestrae non obscure promiseram, qnod
Balthassarem adolescentem, germanum fratrem suum,
qui apud nos putatur esse amissus, quaereudum inve-
niendumque, quoad eius fieri potuisset, diligentissime
essem curaturus; nec desunt mibi bonae fidei quo-

11*

164

rundam amicorum commnmiim testimonia, institisse
me huic officio non segniter, neque perfiiiictorie, sed
ccrte summo stndio et voliintate, omnes sumptus qno-
que faciendi, adhibendiqae labores, 8i res ita posta-
lasset, ot vei tenni aliqna significatione scisse potnis-
sem, vivitne, an obierit? et si omniiio esset adhne
incolnmis, nbinam ageret gentinm ? idque eo potissi-
mnm desiderio, nt tanta charitate in ntmmqne fra-
trem, in alternm ferme iam amissnm, diu iam in alte-
rnm macrentem coUata, dolorem etáam Magnificae
dominationis Vestrae abstersiBBeni, dato ad eam nun-
cio, inventnm esse adolescentem, eQndemque vivere,
ant saltem desiisse vivere ; nt Ipsa qnoqne sollicitih
diné hninsmodi ambigna desiisset angi.

Propterea non erat opns (nt arbitror) litteris
etiam Sacrae Keginalis Maiestatis Polonomm cnr-
renti calcar subiicere, ne tanta Princeps hoc mole-
stiae genere mihi scribendi incommodaretur. Qníppe,
qnae si tantnmmodo volnntatem snam vei ministroram
opera inssisset ad me de hoc perferendam ; aeque me
sane obseqnentissimnm sibi invenisset, ac einsdem
benignissimis litteris intervenientibns.

Sed hand dnbie fnit mihi perqnam gratíssimnm
reqniri menm a Sacratissima Eius Maiestate offícium -
daboqne operám mnlto diligentins, nt pláne intelligat,
banc snam volnntatem sic a me acceptam, exeqnu-
tamque fuisse, nt et dignitas, et anthoritas illins po-
stnlat, ac etiam nt Magnifíca dominatio Vestra opi-
nione sna, qnnm de mea erga se, qnod pnta vérit opor-
tere ad me benignissimas litteras tantae Maiestatis
dari, qno mihi persnaderetnr diligentins, nt rem, de
qna agimns, propensins amplecterer, non fallatnr.
Qnod qnidem et Magnifica dominatio Vestra, sicoti

165

debere fieri iudicavit, consequuta est, et ego iam ex-
tra omnem moram aggrediar nóvum 8tudium, ut et
Reginali Maiestati obtemperem, et Magnifícae domi-
nationi Yestrae vei hoc Baltem conatu, qui a me re-
quirítur, gratiíicer. Quandoquidem amissi huins ado*
lescentis casus, quo et ego non mediocriter pertnrbor,
eo etiam videtur esse infelicior, sí vívat, ignoretur, et
sí íam obíerit, pariter cognosci nequeat ; quo magis
mirari quoque non desíno, quod Magnificus Andreas
Balassius, cuí commendatus fuerat, et ea qnidem nóta
concredítus, qua nobilíum fílií etiam apud nos alienae
disciplinae subiieiuntur, ne domestica, quae est libe-
rior et iudulgentior, abuterentur per licentiam, priva-
renturque eo profectu ac beneficio, de quo proditus
est Horatianus ille versiculus : ^Multa túlit fecitque
puer, sudavit et alsit,^

Sed quid dicam ! Vereor equidem non eam illius
curam fuisse babitam, quam adolescens, vei ipso gé-
nére suo merebatur ; quod complures ex nobís, qui
huiusmodi íilíos amicorum ad maturitatem virorum
excolendos accípimus, neglectus quidam haberi in-
terdum consuevit. Qui alioqui committi, maximé in
externos, non deberet, propter multa, quae nunc non
est attigendi locus. Et propterea bene est ante per-
spiciendum, adolescentes huiusmodi, qui sünt adhuc
aetate immatura et rerum imperiti, cuiusmodinam ho-
minum curae, ductuique committi debeant

Verum de his cum Magnifica dominatione Vestra
fusius fortasse egi, quam exigebat ; egi tamen pro-
pterea, ut uberius fidem mihi adhiberet, me nec hacte-
nus defuisse huic officio, quod a me exposcit, nec
deinceps defuturum , curaturumque sedulo, ut quic-
quid de eodem adolescente fratre suo,sive de viye\ito

166

adhuc, sive iam de dndnm mortuo intellíg^ere potero,
quamprimum et MaieBtatem Regínalem , dominam
meam clementissimam, et Magnifícam dominationeiD
Yestram, amicum meam observandum, edocere nos
praetermittam.

Ad litterarum autem suarum reliqüa: non est,
quod multis respondeam. Quae qnnm ad amicitíae
nostrae offícía pertíneant, quae iam inter nos firmis-
BÍme est constituta (esto, quod nondom mntuo nos de
facie cognoverímus), Batis érit ntríque nostmm, nt
ipse hie, istic verő Ipsa, qoaecnnque alterutríus nego-
tiornm usus postulabit, ea omnia stúdiósé amauterque
obire non praetermittemus. Maximé legis etiam eius
memores, ut quae absentibus amicis coram ]>raestare
nequeamus, eisdem corda non denegemus.

Ad Jachimovium verő nepotem Buum quod atti
net, ipse quum in dies pleniore iam vestigio ad pa-
trias virtutes pergens, satis affatim sese commendat
loquantur de illó alii. Mibi tamen curae érit, ut qnoad
utetur meo contubernio et mea disciplina, non negli-
gatur, quum eius incolumitas, tum etiam indoles ad
omnia honesta comparata. Nec dubito in optimum
etiam ac prudeutem virum, si supervixerit, evaanrum.
testaturumque virtutibus suis, quum in patriam re-
dierit, quod apud eum bominem egerít ínventntein.
qui prae multis aliis nationibus et Polonicam semper
magni fecit, et Magnifícae dominatíoni Vestrae g^ratí-
ficari plurímum desiderat; Eidemque a dominó Deo
precatur omnia optima atque felicia. Yíennae 18.
Julii 1666.

167

LXIX.
Verancsícs Antalnak (estvére Verancsics Híhily.

Salutem et felicitatem. Litteras, quas ad me de- iöííöj^i-ís-
dit doininatio Vestra Reverendissima pro Balicza,
optime iutellexí; sed miratus sum, qnod ad binas
meas ad Eam scriptas aute. nibil responderit, nisi si
redditae adhuc non fuerunt. Florenos 60, quos petiit,
misi ad Dalmadinum hodie per nostrum Body, ex
pretio vinorum, quia aliunde non bábui. Nam illis
paucis pecuniis, quae ex vado et thelonio proveniant,
utor ad sustentationem meam et familiae, quae bic
est nunc. Nec aliter vivimus bic, quam si Viennae aut
Posonii essemus. Censum coloni neque in somnis vi-
derunt, ut conferant, quin etiam ad servitia aegre
compelluntur ; faciuut tamen utcunque. VinaReveren-
dissimi domini Strigouiensis iam defecerunt. Coactus
8um mittere florenos 100 et decem pro aliis vinis ad
Sempte ; ubi empti sünt acones primo 40. Pro reli-
quis bodie misi Martinum Palastby; quia alium bo-
minem ad talia non habeo ; licet intelligam de eo, quid
ad me seripserit. Sed aliter fieri nequit, ne vinum
defíciat. Emitur autem iam urna florenis 5 denariis
72. Navis vádi iam omnino dissolvitur; nec credo,
dominationem Vestram Reverendissimam superius
nunc posse emere na vem. Sed si érit voluntas Eius,
mittam ad Comaron aut Jaurinum talem navem eme-
re ; quia quae illbuc dilabuntur, non revertuntur sur-
Bum. Vizkeletby venit buc cum tribns equis, et ex-
pectat dominationem Vestram Reverendissimam. Reli-

168

qua intelliget ex meis prioribüs. Nova certioraet
citius Viennae audiuntnr quam liic; licet totó besteroo
die audivimus hucusque bombardarnm tonitrua Áiimt
oppugnari Vytan et Gesthe. Dictum est etiam, qiiöd
Ferthal Bassa in oppugnatione Gy wlae pixide occisos
est, et copiae eius facta eruptione a nostris oiddíli}
profligatae. Qnod si veriim est, Dominns Deus pugnat
pro nobis et Caesaré nostro. Opto dominatíonem Ye-
stram Reverendissimam optime et dia bene yalere.
Ex Selye 25. Julii 1566.

Fráter et servitor
&]icbael Verantius mp.
Pepoues habebimns brevi multos et bonos ; &ed
adhuc non maturescnnt, incipiunt tamen. Ád dominna
Tranquillum amicum nostrum nil habeo, quod seribe
rem. Jubeo tamen salvere. Quem quidem rogo, t
adhibitis omnibus coloribus rbetoricis et philosopbí-
cis, quibus egregie peritus est, det operám in reditiL
ut persuadeat uxori meae, aequo animo velle ferre
spatium adhuc huius futurae biemis. Quod si effectui^
dabit, tunc vére magnum et rhetorem, et philosopbim
vocabo.

LXX.
Verancsics Antalnak testvére Verancsics líhály.

166G.JU1. 28. Salutem et omne bonum. Hodie vesperí, qQs?

dies est 28. Julii, accepi litteras dominationis Yestrif
Boverendissimae a Blasio Buday missas; ad tté

169

paucis est respondendum Qiiod de emptione nova
vinorum seribit ; sciat, me in scribendo pretio dece-
ptum esse eurrente ealamo ; nam non emimns aconem
in Sempte florenis 5 denariis 72.; sed uno floreno et
denariis 32 ; atque utiuam tot emere potuissemus eo
pretio, quot adbue opus habemus pro duobns mensi-
bus, sed tantummodo 40 acones habere potuimus
Gum magna difíicultate, qui tridno epoti sünt ; tanta
est uunc potatorum copia. Et adhuc ad fínem Septem-
bris vix suffícient 200 acones. Yina autem non repe-
riuntur; nam et illa, quae sünt alicubi, omnia pro ca-
stris occupata devehnntur, cnm litteris et strictis
mandatís Regiis. Misi béri ad quaedam loca provino,
de quo iam conventio pridem facta fuerat ; cnm cur-
rus advenerunt, mntata sententia negata sünt; aegre
acones 20 habuimus pretio florenorum 2. Sed qnid
hoc est ? £t aliud etiam est, quod sine parata pecu-
nia moveri cellario non sinuntur. In metu sum, nt nos
vina deficiant, tamen qnanto cariori pretio ementur,
eo carius vendentar. Et iam denariis 8 educilantnr.
Sufüciet, si quod ebibemus, lucremur; modo vina in-
veuiamus. Illa unica utilitas et commoditas est, quod
habeo paratam pecuniam, qua emuntur; proinde si
dominatio Vestra Reverendissima officialibus Reve-
rendissimi Strigoniensis partém persolvet ; relinquat
pcnes me vei solum florenos 150, quibus vina emi
queant Ego postes^ dabo operám, ut de die in diem
illis fiat satis. Aliter angustiabimur ; et consultius
érit, ut ex luero eorum pecunia illis persolvatur, quod
bucusque deest. Ceterum dominatio Vestra Reveren-
dissima non arbitretur, me esse tam sinistrum, ut mihi
imponi ita crasse permittam, nec a Martino, nec quo-
quam, praesertim in magnis; parva autem fereudei

170

sünt tempornm gratia, praesertim hoc tempore Sd!
de his Batis.

Qnod autem qaidam ex Yayuodis his contempse
rint domini Pograny inveutotem, iniqne indicant; qo:
niam profecto, ut ego iam animadvertí^ senílem bab;
animum. Et ni8i ego enm reprehensissem ; aliqnoticí
íntellexisdent, enm virílem habere animum ; praese:
tim qnando ünum peditem vi acceperunt. Sed e^^
moderaví negotiam ; nam ad arma iam parati eract
Hahent enim nmic magnam potestatem, necullibisc
dicti Yaynodae modeetiua gesserant, quam hic: m
ex aliorum bonía aperta yi homineB ad remnm duit
runt, tam ex nobilinm, qnam Praelatoram; nametü
Episcopatu Nitriensi mnltos vi extraxerunt. Mag:i
comitatu armati incedunt, parati sanguinem effuodei^
omnibuS; qui obstant. Hanc a Príncipe habent poie
atatem.

Quod reliquum est, dominatío Vestra Revén:
dissima committat Dalmadino, ut Posonii, sí pote£
disponat vina alíqua ad 150 acones, quaudocimiii
duobus ílorenis habere poterit, eo maius luchrnmeii
Nuper quidam Kys Péter, apud quem sünt cents
aurei in pignore, offerebat sua vina. Aut apud Uli?
aut apud alium quaepiam quaerat, et signifícet mi
ego mittam statim pro illis, quia alibi vix reperienr.
licet dabitur per me opera diligens, ut non deficis
vina in cellarío. Hoc autem fiat non mature, sed m
turissime.

Porro pertransierunt isthac quidam equites: t^
scilicet, qui quaerebant stipendia; sed singuli flore^
5 menstruos habere volebant. Ego dare nolni;ii)
et isti, qui hic sünt, tantundem postea voluissei
Ambrosius etiam, qui fuerat servitor Palasthii prJ

171

^ cuius iam mensis elapsus est, uoluit florenos 3 acci-
pere ad mensem, sed vult 5. Ego expecto (responsum)
a dominatione Vestra Reverendissima.

Isti etiam, qui hic sünt Eius servitores, tam
equites quam pedítes, iam eos taedet hic sessionis,
licet uon egeant. Vellent esse iam in castris.

Interim nova de Jula confirmantur. Et dicunt
illi, qui ex illis partibus veniunt biic, qnod triduo
Swendi obsidebit Hathwan. Rustici omnes nndique
relictis omnibus suis, solum cnm uxoribus et liberis,
confagerunt ad Wywar, et sünt fere cum mille curri-
bus. Nam eos Turcae ad muniendas arces iuducere
cogitabant, et primo impetu hostibus obiicere. Infíde-
les ubique sünt in magnó metu et confusione ; immit-
tat illis Dominus angelnm sni tímoris. Ex Selye 28.
Julii 1666.

fráter et servitor
Mich. Verantius mp.

K(viil : Reverendissimo Dominó, dominó Antho-
nio Verantio, Episcopo Agriensi, perpetuo Comiti
Hevesiensi ac Borsodiensi, Sacrae Caesareae Maié-
statis Consiliario : Dominó meo observandissimo.

Viennae.

LXXI.
Verancsics Antalnak testvére Verancsics lihály.

Salutem et omnia bona. Hodíe, quae 3. dies est i566.aag.i.
Augusti, advenit Kery. Quas litteras attuUt iiv\^\\«\\

172

praesertim qnae respondet de vini pennría. Sdati
nbique locorum sic esse ; nam in aliquot lods rsm
pecunia et facta conventione decepti snmus. Lltb.
loco hodie misi florenos 200 pro vinia Thyrnaviai
qnae si apportabuntur, spero, qnod non deficiem
et Incrum habebimus, quia octo denariis iDStam hé.
iam yendere. Miro modo nnnc vina hic ebibuntr
maximnm damnnm pateremur, si deficerent Qioe
antem vína promisit Kys Péter, si bona &M ^
esseut snperflna. Nam huc domesticis equis M^
rentnr; nt coloni frnges et foennm nunc importé:;
impossibile est eos cogere.

De snmma autem pretii vinornni Eeverendissisi
domiüi Strigoniensis , qnam scire desiderat; §cu;
qnod cnm illa pecunia, qnae adhnc hic in nm^
ac qnam bodie pro vino Thyrnaviam misi, una ^
Incbro, et qnae apnd me parata est, pnto excedetti
renos 600. Vina antem cito ebibentnr, et soIycbií
Snpplere antem ad integram snmmam, ignoro, biÍ
id fieri possit, cogítatis omnibns indnstrüs; tame:
qnid deerit, panlo post poterimns satisfacere. Q^
si aliquo pacto dominatio Vestra Reverendissima li^
snmmam ad tempns a dominó Archiepiscopo inutsi
posset, ad praesentem necessitatem commodnm ^
quia undique angnstiae sünt.

Jubet etiam, nt equites isti soWantnr, et %
conducantur ; ntqne pedites retineantnr, anrigis p^
lum et victnalia dentur. Ego nescio, nnde baeci
possint- Praeter vadum et theloninm non habefi
qnae ntcunque nnnc reddunt plnscnlnm. Exvado^
cnm família, convivae plena mensa est ; cnria ad
omnino nibil habét sine pecunia, nsqne ad ova^
mns. Thelonei antem totam snmmam misi ad dod

173

tionem Vestram Reverendissimam, exceptis florenis
í 6 denariis 40, quos Kcry pro stipendio duorum equo-
f rum inde dedi. Quod autem etíam Sübsidíum pecnnia-
I rinm petit, libenter, 8Í esset, mitterem ; sed non est,
quia a colonis ne obolura quidem nunc habebimus. Si
tamen tanta necessitas Eam urgeat, accipiat reliqunm
illorum centum anreorum, qui sünt in pignore apud
Kys Péter : sciat tamen, rae emisse illos anreos sin-
gulos 156 et 158 nummis, et 160; aliud nunc fieri
nequit. Dominatio Vestra Reverendissima faciat quod
potest ; ad impossibile nemo cogitur. De censu colo-
norum et noná ne cogitet quidem ; parati sünt etíam
vi resistere ; nec verba nec minae prosunt. £go autem
noUem victima fieri pro tam parva summa horum
msticorum, qui fere cruciatam expectant. Nos autem
nec decet vi agere ad nova vectigalia ; nec possumus,
8i velimus. Alia via reperienda est suo tempore. Ea
mihi ignoscet, si contra opinionem Eius scribo ; magna
est iuiuria eorum, et sünt fortes et parati animis et
viribus ad resistendum. Fiet tamen quod fieri poterit.
Ceterum quod attinet ad captivos ; intelliget do-
minatio Vestra Reverendissima, quomodo tenentur,
ex ipsius Andreáé litteris. Quod si diffidet custodi-
bus iliis, ut est diffidendum ; aliud consilium dare do-
minationi Vestrae Reverendissimae ignoro , nisi ut
Judicem Posoniensem roget, ut in eius civitatis pu-
blico carcere ad tempus custodiri eos permitteret, ubi
tutissime teneri possent. Nam vereor, ne adhuc lon-
gius differatur eorum redemptio horum disturbiorum
gratia. Interinoi si qui occurrerent Jyazberinienses, me-
mor.ero Zabo Thamas nunciandi. Tamen dominatio Ve-
stra Reverendissima scribat Andreáé, ut quotidie dor-
mitum ín arcem mittat Andreám Kezeghmet secundum.

174

Qaod antem foenam eo deferri inbet, id fac:
fieri posset, si BÍne damno fieret. Primo totnm ímt
in tam longo itinere deflueret, et sjlvae dirípereDiir
Secnndo, antequam Posonium attingerent, ndlites;
ciperent, qui ubiqae in viis ad hoc excnbant. Nec
Inm de foeno esset timendum, sed et de eqTiÍ8;0D:^
namqne in praedam vertnntar, praesertím rasticor.:
Vereor, ut iste kochy tuto cum pabulo et pepot:
eo perveniat.

Sed ut tandem finem faciam ; dominatio Vesri
Reverendissima inbet, nt et condncam milites, eti^i
persolvam; deinde snbventionem pro snmptibiiso}^
Ege malni snppeditare nnnc snmptns dilaU c i
miUtnm,necnm illa familia deficere contingeret 1!^
igitnr ex proveutn thelonei ad hanc diem ab ad^e!
meo huo collecto florenos 45 denarios — sub ú^
Ex vado antem nnper dedi istis 8 peditibns má
stipendium, florenos scilicet 12; Pograny anw
tione snorum stipendiornm florenos 4 ; Petro sxá
florenum 1 den. — . Reliqnis vivimns, pront (fe
possnmns, qnia magnae sünt expensae; prac^v
in carnibus. Frnges ex seminatnra importatae £
et decima in Hozwffalw; quarta Selyensis ^
extra est. Sed et foennm importatnn Et de aliis
agetnr.

Misi pepones per Kery bonos numero 51 N
aUerius generis, angurias scilicet numero 12: í
hodie mecz numero 32.

Nova nulla babemus. Et dominationeuGi \e>
Reverendissimam diu bene valere optamns. Ex :*
4. Augusti 1566.

Micbael Verantius xdv

fráter et servítor. /

175

Kíviil : Reverendissiino Dominó, dominó Antho-
nio Verantio Episcopo Agriensi, perpetuo ComitíHe-
wesiensi ac Borsodiensi, Sacrae Caesareae Maiestatis
Consiliario etc. Dominó meo observandissimo.

Posonii.

LXXII.
Verancsícs Antalnak testvére Verancsícs Mihály.

Salutem et felicitatem. Haec etiam cura accedat íscc.ang.is.
Iioc tempore ad alia. Heri miseram Bciscitatnm ad
Wy war de Tartaris ; responderunt, esse eorum ma-
gnam multitndinem circa Ja/.beryn, et meditari prae-
das et ignes usque ad montes istos ; tuuc etiam ex-
pectari, donec isthinc ad castra defluant omnes reli-
qnae copiae cum Caesarea Maicstate. Unde ego nnllo
pacto hic tnto esse possnm ; scimus enim, qnanta est
velocitas illonim barbarorum, quibus neque nulla
ílamina obstare queant ; praesertim nunc, cum Vagus
tenui unda fluat.

Cogitandum est etiam aiiud. Quis scit fortunam
belli, et quo vergat. Si, quod avertat Deus, aliquid
adversi accideret, nemó usque tutus érit; imo etiam in
victoriae insolentia. Quia impossibile est, quod non
divertat huc etiam aliqua pars exercituum. Tunc ne-
que domus, neque viae erunt sine magnó discrimine,
ut fit in furoribus bellicis. Hic omnia sünt in horreis ;
nunc cura nulla est, nisi sola tritura, quam iam
disposui. Parvo propterea usui hoc semestri tempore

176

liic esse possnm ; maias damnnm esdet, 8i quid ac
deret, quod in proclive est^et qnod reparare nonpí
semas. Rogo itaque, ut mihi líceat Posonii velr
hoc mense esse cum hoc puero ; interim rerum %tr.
apparebit. Nam nec somniim capere possum. Frssi:
est elabere, cnm nndiqne hostes íngrunnt. Eipect
domínatione Vestra Reverendissima gratnm et m:
rnm responsum ; instat enim pericnlnm, et \gm
huic raeae sollicitudini, non enim in parvo vertir
Jam quís hic interim futarns est, disqnirendam. l\
tibns pro uno mense stipendium dedi, et etíam pti
hus Turociensibus, Misi etiam hominem ad Twr
üt victualia inde disponantur. Mitto pepones ütiiií
37 ; sed pancí sünt boni, ii erant meliores. £i Se!
16. Angnsti 1566.

Michael Verantins mp.
fráter et servitor.

KíviU : Reverendissimo Dominó, domine Ais
nio Verantio Episcope Ag^ríensi, perpetno Comit:
wesíensi et Borsodiensi, Sacrae Caesareae Maie^s
Consiliario etc. Dominó meo observandissimo.

Posonii.

Lxxin.

Veranesíes Antalnak testvére Verancsícs Hihkh

1866, auff. 17. Salütem et felicitatem. Equites et pedites.
habnimns, expediví. Solntio peditum, qnos coloni

177

magna cum difficultate exigitur, non sine captivitate
jndicam, pront a Pogranio intelliget. Summa sünt ho-
mines contumacia. Acervi satis bono loco snnt ex-
tructi, nec alibi starent melins ; tamen pnto, quod non
din ibi permanebnnt, cum ad multa tritico opus érit.
Feria quinta proxime praeterita transivit isthac Ma-
gnifícus dominus Stephanus Dobó cum suis gentibus,
et dormiyit in Dyaky. Obtíjli ei dpmum hanc; sed
parcexe volens huic Ipco, illhu,c se cputulit. Tamen
cum ibi non haberet bonum vinum. misieídono vinum
uno cellario lagenario. Égit gratias, nam et pisces
feria 6. a^ j;>randium misi ; et se commendat domina-
tioni Yestrae Ileverendissimae. Hodie expecto bic
Reverendissimum dominum Transsilvaniensem ; nam
et SuaRevérendissima dominatio hac ad^Owar transi-
bit, et ut potero, melius excipiam. Heri vesperi vene-
rat hup etiam Magnificus dorainus Stephanus Dersffy,
qui properabat ad Oaesaream Maiestatem cum duo-
bus kocby. Ilii . quoque misi pisces, panes, vinum, pe-
pones et avenam. Égit gratias, et se dominationi Ye-
strae Reverendissimae commendat. Petii decem pedi*
tes Turpcienses pro dominatione Vestra Reverendis-
sima; detulit rem íntegram ad dominationem Vestram
Reverendissimam. Quare dabit operám, ut eos secum
habere possit ; puto non negabit. Opto dominationem
Vestram Reverendissimam optime et diu bene valere.
Ex Seíye 17. Augusti 1566.

Michael Verantius mp.'. •
. fráter et servitor. /

msA ]£piseJ9t»i Agri^uliB. ^ ^ n^ >

MOmTM. HUVG. msT. — > Mm

178

LXXIV.
Verancsícs Antalnak Grosutto Antal.

1666. aug. 21. Illustrc ct Reverendíssímo Monsignor mio mti
vandissimo. Poi che le corti si sono ritirate, a basa
noi non intendi, se non lamenti qnasi de le nostr
donne, quali temendo, che li marití non morinoi
campo, ne rompane il ceruelo permesse di buon va
túra, si accora de li soldati ventureri, qnali ritii i
nando dal campo si duogliono, che non si posso scoi
ter la fame. Per mia fó, che se Vostra Signoria Ei
verendissima, quale é il mio unico patron, non foss^
casa sua, gli tenerei gran conpassione, che la oi
morisse di fame in qnello essercito, ma senza passi
ne non sto, che per sua innata cortisia, volendo ^
disfar alli bisogni de chi, se gli raccommanderií V
stra Signoria Reverendissima, doversi dela compap
di Madrusa. II qnale facendo professione di lassii
ambitione insieme con la corte, certo tanto h divent
leggiadro, sottille, et spirituálé, eh' io temo, o (
uscissa di cervelo, o faccia qualche mirabil novit^
al verde veramente non trova piíi chi incantar, ne <
prieghi, ne lássa la sua corte.

In secreto, se Vostra Signoria Reverendiss
intendessa, che Soa San.tita havesse in cominci
rivocare la concessione del uso del calice, non si
ravigla molto, ma s' allegri, che se si ritira, qtn
non s' andera piu oltra. Nel resto, e buone peri
sioni r inducono, che s' io fusse accosto ad un ore^

179

di Vostra Signoria Reverendissima, che gran nuova-
cita gli direi. Ma poi ebe álla guerra siamo ; voi eon
arme, et noi eon orationi attendiamo a qnesta hóra,
et 86 qnella non é stata indovina qnesta volta de la
presenza del Tnreo al essereíto, non sí turbi, perebe
r astrologia vera non voleva, ebei venisse, eome spe-
riamo, si dimoBfrerk in effetto ebi violenta il eelo
pigliassí pereossa. Fra faeil eosa , ebe il prossimo
sabbato babbiasse V essereito intiero, ebe li Ferra-
resi eorrono a tntta briglía. É opinione in Roma, ebe
qnesta gnerra non sera perfetta, se qnalebe delfino
non sopragionge. Si dice, ebe 1' armata Turebesia si
spalma sopra Lesina ventnra fn la mia, ebe non bebbi
quel veseovato promesso a tanti. Prego Vostra Si-
norla Reverendissima, si gnardi dal male di le fritze,
perebe qnest' antnnno minaeeia, ebe non syno bnone.
E noi pregaremo , ebe 1 Signor Dio vi manterigbi
sani. Yienna il 21. del Agosto (15.)66.
Di Vostra Signoria Reverendissima

fr. Antonio Grosntto mp.

LXXV.
Veranesícs Antalnak Grosotto Antal.

Illnstre et osservandissime patroné. Non per löee.septss.
dar nova a Vostra Signoria serivo, perebe il Reve-
rendissimo Seminnlla, tenente di Modmsa le narrera,
Bono le earotte, qnali ne mandate dal cam^o^ ^ %^w^

182

le gentí, che qui sono, spoglino íl tntto per ]í contorsi
de poverí nostrí contadini, k cio nescium tratteni
mentő de le vittuaglie trovino i nemici, 8e venissero
Gosa perö, che non faranno, fino che 8i impadn-
nischino di tutto il restante di questo noatro paese
k loro piacere, per non haver contra&to dia nasciou
parte, li venturieri non sí Bappíano prevalere de li
granfi, et de le ratte loro, salvo 8e foBsero da Ct
tholici per convertír k miglior fede le infinite tnriiK
di heretici, che qui adesso fiono concorsí ; non 8(>. y
a dar le pene, b per riconoBcersí. II che pur ades^
dovrehbono faré parte per li danni, pnoco fkdal
Turchi ricevuti ; parte per il fuoco d' altro giorn
che fíi prodigioso, et abrugiö tattá qnesta citth í
Jaurino, et parte del campo nostro Ongaro, del qní
liberamente potemo dire con il Propheta : „Exars::
ignis in sinagoga haereticornm , flamma combnsé'
peccatores.*

lo per infiino k qni stb assai commodamente,
sia in casa mia, b di ftiori ; et penso, che se adesso :j
verő fussi in casa mia, starci pin soUecito, che qui soxt^

Ne trk questo mező aiutando tutti li bisogDo&i
liqualimisiriccommandino, e d'havermi compassiose
che non rieschi de la compagnia del Modrussa nosti i
insino a tanto, che io possa dare. Et lui essendo p
pervenuto al verde, come dite, credo che hormaii
arivato al fíne dele sue ambitioni, poi che passaá
secchi de ii bisogni, che per adietro lo premevaoi
adesso andando a Roma con reputatione di certi naé
fa veri di Soa Santitk nostro Signore, et maneggi I
la Maestk Cesarea, pare, che la sua verdura gli M
porterk frutti di luce, di honore, et di facultk, et fü
cilo il Signore, acio li ci possiamo congratulare i

183

vederé, che tanti suoi prothei alfine síeno stati re-
dutti, et fermati ne V uno desiato.

Ne del voler, che ha Soa Santitk, di rivocare V
uso heretico del calice in pristinum Catholicum, mi
meraviglio, anzi summamente mi rallegro, et Signor
Dio havesse voluto, che la Santitk del passato nostro
Signore fusse stata di mente del presente sopra di
cib. Et penso vi raccordate, che piu volté vi hö ragio-
Dato, che con le santissimi dogmi, et con le lodatissime
traditioni Catholiche, non si lasciassero al giuoco d'
huomini senza spirito, et che eurano le priváté cose-
ne pensino piíi de le Divine, che tanto, qiiaiito faeciiio
al profitto de le ambitiuni et graudezze loro. Ne h
bisogno, che la mj^ oreccbia vi fusse adesso piu ap-
presso. S6, qu^p jVorreste dirmi de le novaccie di
alcuni, de qji^i^^^qj^do semo insieme, spesso ragio-
niamo. Ma I^,(j^p^|UlI)4oni k tutti diagli miglior spirito;
cessentque .j^^jíjfep^ioppm Catholicam cum haeretica
iuxta hab^r^e; ^j^p^,ge^\ent pallium hypocrisis k danni
de la S^t^ |C^€^sa;j^!,Iddio, et al suo puoco honore,
etmenorijjjflv^;ft^i}t(v,.,

D^^.^a^pfe^i^íjzft d^ Turco, ho gia creduto, ben-
őbe qu^j8i^y:^^p^p^j(4^i módi; chi eh' e partito per
Constantinopoli, et chi eh' egli e morto. Di che noi ci
ra^g^afp^ e(,rp^o/9ai^9i. non s6 che, se la stagion del
ftmV.9íM»m^XhrmV<ÍVlP Iddio Signore ci liberi dal
'8U()i|^flgelJt9i,i]Pe];9l^iqiPPÁ ^^^ siamo bastanti contra la
8ua mano'C(xu }e^iffi^Te tanto impure. Et percbe esso
nostro nemico violenta i cieli, diagli Signor Dio la
percossa, et castighi ancbora qnelU| che hanno dato
causa, si come k tante sóé yn
nostri danni.

Di che DelfiBO ír'

184 t

süfficSénzíi: Ma qttí síamo ' j^erétíasiV cne il nostrof '
partito da Roma, et vieüfe íi tó vederé' "noí aítri ko
iervidori. ^ignoit Iddíd gM dia büón/víaggio, tíV
cónduchi salvol

' Le ^allere TnrfcHescliej spalfáaté ín Lesina, te:
tata V ÍBOla de' tt^eniiai; tt fáttö pátirá'á Raguseiv
k'cciii luoghi Venetianí, dicefli, clie eranó toiBate
KdUói mari; ina bora «í híi 'freöca nnova, chetom-
per cadtígare gli Albanesi: Cosa; chMo non erei
][)ercbé non é pia da trescaré co T niáre, et i' asprc:
za dela Chnéra Vií olé altri néellii che qtíelli, \oU:
per le onde. '

Del veBCOvato promessök tkntí,'e fánti insíc
qoedto tempó, qnando {htesi, assai íni meravig.
•^fercbe la {terBona Vóstra meríta moltö maggior.
tale, che per Inotío átíébora le fast(e ktiato al pr-j
dto. Ladciatélo dnnqne'andareV ef prégbíámo Dio;l
la vita' hifgA de Iá Santitla del presente hostro !
gnore. Ne dnbítamo, clie bárra presto tíura di V
Benbbé potöó ben láerVigliarini; ebe 'fíh^ a qce
tempó non 1' babbía bavnta, per ésóei* tutti mot
ét ttieíifcaiido la servitü Vóstra, qnale dia tanti a
fate k !a Santa Cbiesa, síné impi*operátíoiie taro^
remuneratíonis. : . -

De le frezze non b6 páu'ra, ' pertíbé tengő \
riparo k la Bíctirtk mia; ebe neBCiund di qnesti.
quali »ianib ventiti k queöti frbhtiéré, iiérie cot
andar • tenfiaf e il stio fcignore. Pnre Vói, Pa''
Revetendo, nori trakscíate di' pegír ^ el* hoi- P*
Veíametite havetído noidiqiia pospofltó la' invoea
•di Maria, et gridiaúió Giebn k meza l>ofeca, el
lingua molto languida; considerate, quütito 83
baötandi k pregarú per noi stésfc!. Má' IMo vo

Í8i

éhé j^kidá' háHiÜmÚ' cótá Öel Régno stió, éi pöí í3
^rmáielsi ' tlcmtira qűéi[(<éoi 'tírániio et ÍDÍüáico' thbiünitinti <dé
I'á''ébiité''e^ fbdé ttbsti'á; sbntéhdo ét dicéndd tttVft il
medesimo nela prbfési^oné Oatbolicft. Et' ^''(KStö^&b'
Üíáté U'lá ^o»tf!A''ptfitfa;'''- M •''■'• ■ '■ "' '■•'•' ' ''^

" "-Á r'íiröM','-virrei móftb pi'óitiini^hté,"di' potérVí
dái^ ii déénáyrktii k'áj^ágli'o, niá éssétidb 4dto itaisté-
r9ó'slB,'te di'gráo'ltiAgá pakflMbA' átti'é/jltéiBb fáV
níégfití; tíé lé fíBpottdetb in br'evifk. Né' Wógna 'páf-
lái^é"aé'lé'dáitté déF abido, má bei]| éönoi^cér qnélle,
et scBifáré f aéitagití di éssé: Ei !«e cóbi fátté' v! ani-
diáiáli^ bö4tá' dá 4tiekö ésíiúpó^ dovtédte cöúfentarvi
delid seiitédíia cfóibibá, '^tiandó facciátbö; quello ]poté^
trioVnóti'iiotendo, quáötó'vórriátno. " ■ '

"■'■■' NIe derpröttöötíéó d'' A'g^iá ÖübTtaté'^ttntó, ée
H'^r^Bkhié s'nó díággiórdomo r hárrk ib ctii'a' piti h!
lyio'.'TI'iiúále nbii etíiénda'tö pei* il cáab dii^Glíilii íft
di Ziget, dalé heresie et impietk' hdri'étildisííidié, 'fté
4ttali 'tenétátoö proféáéione i lötb tatélári, cíorre k
tttttá tytiglíá di faré'il pe^gio , et di aöreséété il
Édé^o d' Iddio böütró k danüi di qtella Chiesál

"'• Scrivbnö'di li i miéi, 'cfae bavéDdó la óbó&úioilé
di eBtiignérvi il cültö Üivino, ttm solaiUénte 'tía em-
tvikb la détta Cbiéé'a deditérsTe sorti dé Vittüaglié ét
miinitiöni, iila rotihati' ' áppíressb gli altkri; tagliáté'lá
pé2eilé iiUagini dé \6tö, des»^ttl'l librí dé gfádtaáli
et atitiphóiriai'i cotí gli altfi insieme; mbátii aúébofá
i'vesibilli et' li i^fdebi dé lé 'éatüpané ,' bá etiáiildib
esciuso tntti gli preti dal santö cbbrd,' et Üetátd, ebé
ne ancbe veugbitib h védete tantö obrobrio dél sacro
tenpio'di Did, et de'la casa di öratione. Aggiuntovi
appj^essobiaateburié, et ittattditi' écotbi coiitro'k Iá
nleB«ai,«b^'ellapaiízasBé"di'tDábiera, clhé tccit v<Ae«ft<t

186

esser frequentata che fusse, che fusse castrata per
certe cagioni, che non si potrebbono mentovare^el
al fine, eh' ella fusse incatenata, ne le restaase altr*^
che la sentenza de Y ultímo snplicio.

Per tanto vediate, padre mio, come la matemá
ca di alcnni non debbía rínscire al buo effetto. Qnü
do gía Tokai anchora é assediato dal Transsilvará
in compagnia de Turchi et di Tartari. Lo qualeco^
servi Iddio. Ma se li accaderk caso alcuno, aeries Tr
xabit Agriam et Cassoviam, et vi si haveranno no('
travagli, questi de qua non ben anchor' assettati.

La superstitione di voler celebrare le mie prii-
tía ne la mia chiesa, non h Bupertitione, ma devutio
da li nostri padri k noi emanata et scesa. Pureir.
buona parte accetto questo passo de la Vostra st^
retta, con promesaa di contentar subito li sollecitaU'
míei di questo mio debito, che sarö al ritomo i^
intrico di questa guerra.

Ma dí quella donna lagrimosa, non di palai:
da palazzo, veramente non intendő niente ; aalvi*
qualcuno si facesse matematíco, et non fosse; c'?f
che accade spesso k li vantatori. Et di ci6 mi rmC

De li colombi miéi, tanto manincolici, et de
uova loro mangate da li ratti, h un stroligare it
difficile. Penso perö, che vi sodisfaro, se dir6, #v
sperate de la gratitudine di coloro, ali quali so/
faré di appiaceri. Ma sia quello, che vogliate,por
li mali ratti del Solimano non cl ingombriao ü^
d* Agria, et le uove sue.

Di haver tralasciato il titolo mio del Revr
dissimo et del' armato vescovo in vece di conte.i
da dire, se io fussi fatto miles gloriosos ; ma c
havete buon tempó, giudicando dal portó il cotj

187

le navi d' altrui, neF alto maré. Et io che con questi
nostri altri monsignori siamo venuti in qua, non per
spander sangue de mortali, ma clie salviamo il nostro
gia imbianchito et raffredato per la strenuitk, che di-
mostrassimo questi di passati sotto Álba Regale ; non
restamo peri) di tenere il modo, lasciando i fatti, chi
di noi meglio sono armati, et basti, ebe ancho le no-
stre arme si veggono nel tropheo sotto li nostri pa-
diglioni, non sopra noi, quali puocbi mesi fa, facessimo
la confessione, non per morir in guerva k cavallo, ma
nele case et nostri letti.

II che Signor Iddío ne concieda, et Voi salntate
da parte mia il Signor Cesare di euoli, se sark costa,
percbe anchora qui non V ho veduto. Et quando verrk
per appiacer Vostroetcontento mio, stroligherö molto
volontiere con essolui, di quanto mi havete ricercato.
É singolare et virtuoso, et nobilissimo gentiF huomo,
e tanto pin gli sono affettionato, qnanto h instruttis-
8Ímo de li miéi, et de la casa mia.

Ne al presente vi scrivo novelle, percbe dopo
molf altri, forse la nostra etiamdio compagnia si
sbanderk, et di curto saremo insierae, ove ragionare-
mo k nostro piacere. Et se mi dimandate, che animo
hb di ritornare da questo maré? — sappiate, che ho-
mai vorrei esser con Voi, per non aspettare quiilresto
dei flagelli di Dio, dopo quelli di spada et di fuoco.
State sano. Dal campo Cesareo sotto Jaurino ali 8.
di Ottobre del 1566.

LXX^^I.

Tf snémifk likityiak Vfraicsics AbUI
Ad Michaelem fratrem.

\b-r.<-..ii Ad binas litteras vestras 23. Septembris et 2.

(ktobrís datas serius respondeo propter angoren
auimi. qao maiJme tnrbor ob atatum praesentínm r^
rnm buius Regrni minimé laetnm, et tam tristem, qntn
prope iam deploratnm : nisi adhnc aliquam DeüB mi-
6f ricordiam nobis reservaverít, velitqne altimis aerom-
nia atque angnatüa nostrís miracaloae snccnrrere, nt
qui Bolns 8it qni percutit et saiiat, dedncitqne ad in-
feroB, et reducit. neenon humiliat et snblevat.

Ginla enim ac Zigeto cam XII Comitatibns. qui
tertiaiu ferme partém reliqniarum Luhia Regni com-
plebant. eraiitqne noatme poteatatis. amiaso, depopn-
iat^ne ex liac parte Danubii, respiciente Noricnin.
totó eo tractü. qui ab arcé Baboeia ad Papám usqne.
in snperioribna verő partíbns, quicquid amnes Zagyvs,
Beregb, Hernandusque, et Muraníenses saltua ailrae-
que includunt, aupra LXXX millia animamm [íA
nnuc loqiiimnr ) in captivitatem abegerunt : nobis au-
tem etiam nunc in liis castris ad Janrínnm positíB,
ínanitcr tenipus terentibus, et nescio, qnas opportnui-
tates expectantíbus, qnas vix iam ingruente hyeme.
tot íncoiumoditatibus comitata, nobis concedent. In
dies interim omni generc militnm ex his castris dila-
bente, iam Joannis quoque filius cnm Transsylva-
norum circiter V, Turcarnm verő et Tartarorum

il«9

quanto pri^^jd^p^ .in^tf^^^^ ^it, i^^ftiiQred(v,,adinwUim
fluf^cié^^^^^ -etiam

l^fen^da^^^^^^^^^ .^i^^P'^iae^.eíj ya ,I»4l>«$i,t apudisuft

8j^^ JX^l fál\\^ .G^iw^noí?|m, lÍpngMrocim^que .luo-
strOTpm aimul ; .yj^fatis, qi^^m Síit ^^iffectufPB, qt)«rci
^|ókay^^^ 8]íc9pí;f ere, ^ ^f jiu^bi (ueri ifiUqiu^. , Uttd^
^u^ntuiQ metuapí| et^m; Agríae et pivjtati iltí9 li-
beris, ap • Gabri eji^i Pe^pnnio , , C9ii8ídercjtís. , i j
^ . Quare mf rito, . et jUti^c oi]aniüm (^t| 9pi:i,b^íip) aaíipii
(Hmci^enint, et majeror, tristitjaf tíiDp|*qufi T^y^sciip
occupávit. iQuiain, totó etiam Beguo nulli mortalM
8unt nostri geueris, aui non a spe et a fiducia,, ad
quam mitio expeditionis ^ huias ereC|ti tpe^ant|^ . . }^
adésse tempus. resargendí a tot malis, excideríDt. Nec
tamen lula succürrit ratio ciuii&^}^i^^, remedUjjUiai
deiecto capite spirituqne Deo commendato, casnm
atqne interítum expectare, qaicunqne et nDdecunqae
ille inferatnr. Haec ad priores vestras snccinctius,
paulo po8t prolixíus, aut cum cornucopia, quando una
fuerimus. 1 1 ! / i

Vos tamen interim diligentius attendatis ad ob-
BÍdionem Tokaynam; quae si (quod evertat Deos)
cesserit hostibus prosperior, metuendum érit mox et
9iiyit;^t^>ffpi ^^ .Pa9«p|d^ft, |^pet?iíi9^Í9, l^wtffífaei Ci- ,
^il?q,, Jrl^^cioviap,. ,a9, .^QPUft^q,, e^ :90^^9flmepti.b,\i9;gx?wir
íat^^](fl^.a^ ,7;'jijro9Íflflf .^9?t|:uii[i,^ pWB^!?

Dostros Posuuiuüi curabitis deductiidoSt ú forte Inc
i]a^ diutius traherp íporam eontmgeret, ,
1^^^^^ ^ De exceaau Níoqlai Zriny honoratiisimQji^
J^a^ÍBlfüKerec^eny de^^^^ turpisösaif^, ^i}^^^
ligeti, 9l>BÍi|ion^f oppagaatioHCijue poteutia|Bi;;

190

pest, qnum rei totiuB perspectíus saccessum fíim
assequntns, scribam ad vos soUta mea diligentia.

Ceterum ne hoc quoque ignoretiS; allatmnesti:

castra, Lázáram Sfendam potitum fuisse arcé lui

vaar, quae Emerico Bebeccho uuica faerat fac^

reliqna ; ipse verő ad Joannis filium , ad Tnrca^:

profectuB adhuc fuerat tempore, coniuge quoqne íi

relicta, cui^ard cessísset. Et ita eam etiam dicmit:

potestatem venisse Sfendae. Sic adhuc mirabili mi

Regni hoius fortuna agítatnr, totqne in locis premiti

nt putem, hoc tandem tempore, ant onmino coliéi

ram, aut rara qnadam Dei providentia nóvum qnti

dam ortum sibi facturam. Faxitque AltisBimus, nt ^

ficiente virtute nostra, Divinam sentiamus, et resmg

mu8. Bene valete. Ex castris Caesareis ad Jami

poBitis 14. Octobris 1366.

LXXVIIL
Verancsics Antalnak testvére Verancsícs Mihály

1566. oct. 26. Salutem et omne bonum. Heri accepi litter^
minationia Vestrae Reverendissimae per Blasiua
ta8,in quibus aperte intellexi magnum animi ang^
et cordis dolorem, ex rebus huiuB temporis deploi
Domine Reverendiasime ; quid opua eat angi e!
ciari in rebua a Deo mirabili myaterio ordinatisi
tatne Deum auam Eccleaiam deaeruiase ideo.
hoatoa exultent? Minimé; aed mortificat, ut vivi
Qui namque negligunt eiua mandata in lib«

191

Christiana; comi)lent ea in captivitate Turcica : adeo
nt doceantur etiam inimicos diligere, ut vi tracti sal-
ventur. Turcae crescunt in numero, non in merítő ;
nos non in numero, sed in merito, sicut stellae coeli
et aréna maris. Nulla secta tamdiu, cum tanta astutía
diaboli, duravit, ut ista ; nec ulla tam copiose coelum
replet, sicut ista. Nam astutiae daemonis semper Di-
vina sapientía in suam perniciem retortae sünt.

Proinde dominatio Vestra Reverendissima accipiat
re8,utaccidunt; accommodetse Dei voluntati, nec tam-
quam terrena solum sapiat ; sed miretur Dei iudicia ;
cuncta nihilominus ad fídelium salutem faciat, et dicat, ut
fiat eius voluntas. Ea íam aetate sumus, ut din vivere ne-
queamus; et terrena cogitamus? Absit; sed semper pa-
rati simus ire ad Dominum. Sit terra vei tota iniidelium ;
nos aliam civitatem habemus, Sanctam Hierusalem.

Sed de iis satis, et multo plura, quam mihi com-
petat ad Episcopum.

Ubi autem Turocio suo timere videatur; puto,
frustra timeri boc anno; neque adhuc eo processe-
runt bostes, nec processuri sünt iam instanté bieme.
Aiunt, eos esse occupatos in obsidione castri Tbokay
una cum Transsylvano, quem narrant esse deplora-
tissimae valetudinis ex morbo colicbo. Si quid autem
periculi intellexero, admonebo Petrum, nt recurrat
huc. Certe mailem, ut illi captivi essent bic, quam ibi,
et non deest locus ad custodiam in tam munita civi-
tate ; quia sünt in manibus hominum pauperum.

De arcé Zardurat recepta nulla talia nova ba-
bemus; quam aiunt iiicximgiiabiknOj niai sola prodi-
tione, quoad nos dieo.

^ Fraca^sum haljffl, "< iumioatío Vestra Re-

TerendÍHiiima, (|^MÍ^^^H|it. et veetivit $

J,92

car^BÍa ; djB pel^icia vulpina curabo, 8i íieri poterit; sd
qpotídíaiii 8umptu8 hic me exbaiiriunjl;. Yestivi Ute
duoB pneros, qui nudí erant. Et ego indigereiji nonnui
líp, sed t^mpns e^pecto, et transeo, nt melius po&sio

Fructus praeter. puces nuUi omjiino sünt. Semelk^
mittere saepíus curabiiaas. Pocnla Jtamen duo cbrísti
lina misimuB. Bnllae aur^ae nec habui, nec ha))eo ci
piám. Et profecto esset ni}nc commodum mqnirere 6
illi3 yineis. Sed pereunteRegno, pereunt etomniaaüí

Porro Leo et Martellus bene valent.

ínterini accerBÍtis equÍB meis visitabo Selye, é
videbo. Beminaturam et alia; mox redibo, si adhae^
mendum.faerit: verum bí fluvins ille intamneril^
diutior ibi. Eget enim cura locus ille ; vita tamen t
minÍB píurjs eBt, atque adeo propinqui. DomiEii
YeBtra R^yerendÍBBima cnram habeat yaletadÍDÍi
in tali ]oco ante omnia fri^UB non admittat autruntí
nec aerem, bí fiéri poterit ; nocent liaec inexpeitk
certe Batins esBet, ut Praelati cum büís sácerdotl
inBtarent potiuB orationibuB et sacríficiís in suis eö
bííb, qnain ín caBtrís deBÍdeB et ínntites; óratio ti
que gladip fortior eBt. Öomínátío VÜBtra Revera
Bima diu bene valeat una cnm óníinibuB suis. Ys
Bonio 26. OctobriB 1566.

Michael Verán tius mp
fráter et Bervitor.

Kívül: Rev^rendiBB^o Dominó, dominó A
nio Verantio, EpiBcopo AgrienBi, Perpetuo C
HeweBienBi ac Borsodíensi , Sacrae , Caesareae
BtatiB Consiliario etc.

Dominó meo obBervandissitni
In caB^ris.

193

LXXIX.

Maximilián királynak Verancsics Antal.

Ad Sacram Caesaream Maiestatem.

De calaraitatibus Ecdesiae et Cleri Agriensis.

Litteras Capituli mei Agriensis de calamitatibus 1666. dec 27.
8UÍ8 Bane iam extremis et díutías vix toleratu possibi-
libns, qnas ad me recens dedit, Sacrae Caesareae
Maiestati Yestrae, in hoc suplici meo libello descri-
ptas hamillime exhibeo, ut clementer videat, quo et
quam misero statn ea nnnc Kcclesia gubernatur.

Nec videó rationem, cur velim, aut debeam lon-
giore oratione tam borrendam prophanationem ipsius
nieae Ecclesiae Agriensis, ministrorumque illius, ac
meam, et Catholicae, religionis oppressionem apud Cae-
saream Maiestatem Vestram exaggerare, postquam a
triennio iam assidue queror et supplico, nec tamen
exandior, putemque nnnquam illnm Ministnim Maié-
statis Vestrae Caesareae tanta fnisse ausurum , nisi
inde et andaciam et licentiam usurpasset, unde tamdiu
snstinetur, dudumqne cohiberi debuisset ; ut, qui et in
Divina vim suam sacrilegam extenderít, et diploma
defunctae Maiestatis Caesareae, optimi et sanctissimi
Principis, temerare, violareque praesump serit.

Qnare quum haec res sic sese habeat, omnisque
eins potestas in manu Vestrae Caesareae Maiestatis
est, ne fiant huiasmodi, eiusdem benignitati omnia
committo; hamillime snpplicans, dignetur, ut Im\)e-

MONUMT. HUKO. HI8T. — 8CRJP. XX. *Ó

1S4

raror opcmna et maximas. immo et quo tanú eíia
Chmriaaitaa ^ICTari »p€nkt. aic eidem Eecleaiaemeí
iam a Ma^ .chj waculcatae, adesse aoxUio. nt miln
cra* lon^itti non pn^cedat. et Divinns ealtna in ei
reftütaatnr. olementerque et hae seqnentes litten
fraímm mei>nm intelligantur. et miLi. ipsisqne lioi
gratioftum responsom detur.

VVr t f ; Reverendiasime Domine etc. Quai
qnam svammá observantia. et obedientia debita.
fidelitas hórubamr nos. ut tandem aliquando litter
nwtraá ad Eam de variia oppreasionibns nostris.
de violentia rerum nostrarom. ac etiam de religioi
cnltuaque Divini sublato mimaterío daremna: tam
frequentes Tartarorum excttraioneg. depopolatiow
caede*. incendia. ac demum inatantis vindemiae cm
et servitii noatri penzum remoravemnt. iuque dit
prae:^entem reiecernnt.

Nuue igitnr aliquanto liberiores facti, et omi&
loci huius aucipíti fortuna, remmqae nostrarnm (
reptione. et de sacrís locis pina quam ethuiee proph
natis, extinctoqne Divino cnlta, qnod soluni face
poBfinmns, lamentamnr. Qunm in hoc populo noD 8
qui vícem cnltus Divini accendat, doleat, aive cnre
tantuB est liomiuum aversorum atupor, immo impieta
qiiasi nullus esset Deus, qui ab hominibus in illu
iinem condítis, iam coli velit. Erepta et clausa sa
hic temi'Ia Dominó dicata; sacrificii pro humanog
nerc peracti celebratio interdicta ; laudum Divinara
continuatio intercepta, sacramentorum canoníca a(
ministratio snblata ; campanae mntilae et mntae rei
ditae ; altaría in eccleaia cathedrali et Sancti Michai
Ha perfracta; reliquiae ultarium extantiiim effossac

195

imagines Crucifixi, Beatae Virginis et Sancti Joannis
in summo altari ferro vuliieratae ; libri Ecclesiae di-
lacerati et disiecti; vexillum fartő ablatum; suggestus
coDcionatorius, locus fontis, et aquae benedictae lapis
excisns, confractusque, et disiectns in ingressu templi;
insigne quoque Reverendissimae dominationis Vestrae
ex eathedra sua derasum; consistorium Capitnlare
clausum ; breviter unius eervicosi amentia et perfídia
adeo snnt omnia perturbata, deformata et destructa,
ut iam hic populus non habeat , quo se Cbristianum
íactet, ni8i verba vana. Píi Catliolici odio habentur,
et daronis ex levi etiam ac iniqua occasione vexantur,
et tota adversariorum tragoedia in paueis sacerdoti-
bu8, Reverendissimae dominationis Vestrae capellanis
terminatur. Quos (Deum immortalem) et quot excogi-
tatis commentis, et compositis rumoribus ac terrori-
bns, fugare tentaverunt, nt snae nequissimae persua-
siouis fraudes et rapinae melius procederent.

Sed quum iam vident terracolameutis non pro-
ficere, et hostem retrocessisse ab oppugnatione arcis
Thokay, dilapsum ab Giula exercitum ; iam sünt qnie-
tiores, et praesertim antesignanas ipsorum, qni vina
sacerdotum vindemiata velle se eis refundere, si quis
vilia pro generosis accipere velit, praedicat. Nam in
specie, sive eadem, quot de nostris vineis collegit, nec
dat, nec offert ; módos tamen quaerit, quibus ininrias
et damna sacerdotibns illata integrare possit. Verum
interim fiunt ísta, Reverendissime domine, et in teni-
plum Domiui, et in Capitulum Reverendissimae do-
minationis Vestrae; quia non est fides in bomini-
bns ; alias non laboraremus. Et talia non sustinentes,
omnem spem nostram et expectationem in Eins pa-
trocinio collocavimus, per quod etiam (Deo Omnipo-

196

tente adiuvante) liberari postnlamus. Ágriae YI No
yembris 1566.

Copia trium articulorum transactio
ni8 cum Episcopo Agriensi factae, qai
dominó etiam Magochy ad observandHc
iniuncti sünt, nec eos tamen adhncvei
in parte observavit.

3. Imprimis aotem cautnm esse yolnmus, ne ulk
pacto inecclesiasticaetspiritüalía negotía, religionem
rítus ac ceremonias se ingerat ; sed eas partes tat
qnam a se longe alienas iis relinqnat, quibua ex off
cio et cura incumbit. Ipse defensioni tantum et cnsto
diae Agriae, reique militarí, ac gnbernationi aibi cíw
missae sit iutentus, intraque sni mnneris met^^r
contineat.

4. Notum itaque esse volumus Magochío, ^^
omnimodam jurísdictionem spirítualem et ecclesúí:
cam com jure Patronatus, sícuti iam antea a bod^
donatam babait, Reverendissimo fideli nobisdílee:
Antonio Verantio Episcopo Agriensi, super om
bona ecclesiastica , ac bona et jura possesaionir
dicti Episcopatus Agriensis, iutegram eideni reliqi
se. Volumus igitur, ne Praefectus noster vei dooati
nibus, vei libertationibns, vei relaxationibus, vei »i
libus aliis quibuslibet titulis, praedicta bona et js
ecclesiastica distrabat in illius et Ecclesiae se
praeiudicium.

13. Commissam sibi praeterea putet MagocÜ
defensionem Episcopi et totius Cleri Agriensisi
totam Dioecesim Agriensem, ac religionis Cathoiio
juríumque et bonorum possessionariorum eirt!^
Episcopi et Capituli ; edictumque itidem, ne i^u opp

197

ipso ÁgríeiiBi, neve in pagis totíus vallis AgTÍensis,
villisque Agriae contiguis, in quautum id íieri poterit,
concionatores et magistros scholarnm haereticos te*
neri foverique patiatur, neve statnm Agriensem, qnam
receperit, deteriorem faciat, sed potius meliorem red-
dendum curet.

Porrectus est bic libellus 27. decembris 1566.

LXXX.

Oláh Miklós esztergám! érseknek VeraDcsícs Antal.

Ad Reverendissimum dominum Strigoniensem.

Miras novitates exitUB anní proximi 1565. (így) i566. dec. 28.
attulit nobis ; primnm enim ad subitas mortes Summi
Pontííieis ; deinde trium Supremorum Cancellariorum
Bohemiae, Arehiducumque Ferdinandi et Caroli su-
pervenit, et de Cardinalis Delphini obitu non infre*
quens, qnamquam uondnm etiam certos rumor. Cete-
rum ne minorum hominnm casus maiorum non comi-
tarentnr praecipitia noster qnoque fráter Augustinus
LeleBziensis Praepositus lieri circiter noetem bora
qaínía epilepsia ictns repente est exanimatus, et se-
pultuB hodie. Ego similiter correptus die insequenti
natalem Domini, inflammatione renum. nnnquam alias
simili cognita, adeo viribus corporis redditus sum
impotens, ut pedum etiam destitutns ofíicio lectum
assidne urgere cogar. Idque solum causae de inspe-
rato mihi aecidit quod hacteuus me binc recipére

198

nequivcrim. De his autem, quae Suminus Pontifcx
dicitnr egisse in extremo excessn suo, Reverendistt-
mae et Illustrissimae dominationi Vestrae inclnsae
litterae Roma allatáé deciarabunt. Reliquiim est, prc
cor Eidem annnm huné nóvum felicissimom, et inco-
lumitatem quam diutissimam. Viennae 28. Decembris
1566.

LXXXI.
Cromer Márton ermelandí pöspSknek Veranesícs Antal.
Ad Reverendisaimum dominun Martinum Cromerum.

1566, dec. 31. Míbí Revereudac dominationi Vestrae litteras
domini Zagrabiensis, qui quoniam pestis grassatur
Zagrabiae, penitius dicitnr in Croatiam recessisse.
Idqne érit in causa, si haedem litterae serius redditae
et mibi et dominationi Vestrae Reverendae fnerint.
Ego posteaquam rescripsi ad Suas, quas ad me
dederat Cracovia Septembri 28., nihil omnino ab Ea-
dem litterarnm accepi. Cogitoque interdnm ant eas-
*dem litteras meas intercidisse, ant Eandem tam longe
a Cracoviensi nrbe discessisse, nt serius etiam nomina
nostra ad Eam pervenire possint. Et sane cupio mi-
riíice aliquid iam tandem intelligere tam de statu,
qnam etiam de incolumitate Sna. Hinc antem qnod
nunc ad Reverendam dominationem Vestram novarum
rerum scribere possim, non admodnm occurrunt multa,
sed insignia. Sublato enim ex hac vita Summo Pon-
tífice Pio IIII.; fres quoque Cancellarii Bohemiae.

199

Archiducumque Ferdiiiandi et Caroli, cleraeutissímo-
rum nostrorum Príncipam, dignissimi viri, Joachimns
de Nova Domo, Erasmus Haydenreich, et Leouhardus
Pylerus, uno atque eodem ferme tempore, et subitia
casibns decesserunt. Habemns rnmores et de Cardi-
naleDelphino interfecto; sed incertis authoríbus, ideo
nondnm est ei8 ereditam. Nos ad kalendas Febraarii
Comitia FoBonii habebimns. Nec nunc occnrrens alind,
Reverendae dominationi Vestrae precor hoc novo anno
omnia felicia, incolumitatemque qnam dintíssimam*
Viennae ultima Decembrís 1566.

LXXXII.

Maximiiián liírálynali VeraDcsícs Aníal.

Hnmillima opinio Agriensis de offíciis distribuendis.

Sacrati88ima Caesarea et Catholica Maiestas, i566. végén.
Domine domine clementissime. Diffícile est, hac pe-
imria virornm in Hungária, Btatuere, quinam ex iis
Magnatibus, qui nunc supersunt, primum in Supremum
Capitaneum Cis-Danubialem ; deinde in Judicem Cu-
riae Regiae ; postremo in Magistrum Tavernicorum,
in Capitaneum et Comitem Comaromiensem assumi et
idonei baberi poBsent. Nam quum alios graves aegri-
tudincB reddunt imbecilles, alios aetas iuvenilis non
admittit, pluresque intenti Btudio et Bollicitudine rei
familiáris ac privatae curam Keipublicae aversantur ;
vix ulla certa ratione ac secure de lioc delectu pro-
nnnciare queo.

200

Verum necessitati inBerviendo, dominum Comi-
tem Ecchium et dominum FrancÍBcum Tahy, hoc est
alterum'ex eis, pro clementi Gaesareae Maiestatú
Vestrae volimtate Snpremo Capitaneata dignom esse
ceuserem. Uterque enim din iam cum lande exercet
stadia rei militaris.

Ad officium Judicis Curiae Regiae dominus Me-
rey aptas mihi esse videretur, propter et legnm Regni
peritiam, et indicii, consilii aetatisque mataritatein:»
modo Locnmtenentía Palatinali carere volnerit.

Interim tamen dominóm Gábrielem Perenninis
existimarem esse reqnirendum, ne se neglectam fiám
lamentarí posset. Et si qnaedam defectionum snamia
notae illi non obstarent , velletqne crebrins esse in
curia, peridoneum főre arbitrarer, qnod et genere et
opibus et anthorítate poUeat.

Si yero dominus Perennins hoc officium recw
ret, et dominus Merey assumeret, Locumtenentia Pi
latinalis commode conferretur in Magistmm Danűi
num Prothonotarium, boni nominis et sufficientís \t
gum peritiae virum.

Neve dominorum Baronum veteres familiae prae
terírentur, ad officium Tavernicorum Magistrí domi
num Stephanum Banffy censerem esse promovendos
Verum si is id honoris ac muneris subire nollet, do
minő Stephano Doboni dandum esse iudicarem.

Honore autem Comitatus Comaromiensis aemper
hactenus, uti audio, potitus est ille, qui fnit Supreni^
etiam Capitaneus Comaromiensis, ut non itsL prides
Joannes Paxy. De cuius houoris coUatione quíd d€
beam dicere, non satis scio ; postquam dominus Cby
limanns eo nunc fungitur.

In Capitaneum verő Nazadistarum probareo

201

eligí dominnm Simonem Forgach ; quamquam proba-
retnr et domiunB Jo. Balassa; et dominus Zay, si
Cassovieusi vellet cedere, cum alias etiam pracfuit
huic officio, et didicerit modnm iu eognoscendis tcch-
nis Turcicis, servandisque exploratoribus

Haec modo de his visa sünt pro conscientia.
Humillimns Agriensis mp.

LXXXin.
Veranc>ics Antalnak Píopíus Dénes modrusi p0sp5k.

Quicquid in nie contulerit dominatis Vestra Re- ise?. mart. 6.
verendissima, immortalitati suae conferet; egointcrim
curabo, ut perpetua seruitute mea me tantornm bene-
ííciorum indignnm haud praebeam.

Semioppositio Lunae ad Martem, qui prope
septemtrionem versabatnr in figura oblationis factae.
id praesagire videbatur, 'qnod seripseram. Sed ad
noctem formari feci figurám, et inveni in ipso oríentc
Jovem cum capite draconis, qui in revolutione lega-
tionem et bonorata itinera promittebat ; Mercurium et
Venerem prope nonam domum, quae ad itinera spec-
tat, coniunctos in ipsius Mercurii domicilio, qui et
solem recipit. Quibus aspectibus gratiam maximam.
cum armigeris principibus ac delicatis personis, domi-
nationi Vestrae Reverendissimae promitti non am-
bigo. Cauda tamen draconis in septima ostendit con-
tradictiones non modicas in actionibus dominationis
Vestrae Reverendissimae a£futuras; sed caput cum

202

Jőve omiiia iinpedimenta tollet. A coliéra maximé
caveat dominatio Vestra ReYerendissiroa, qoae nnica
8ibi in hoc itinere nocere poterit; felicissimi tameo
Buccessus omnino sperandi. Ego cras purgatíonei
sumam; et crediderim Deo anxiliante convaliturum
Interím me dominatio Vestra Reverendissima coni-
mendatum uti et semper velim et opto.

Eíusdem dominationis Vestrae Reverendisaimae

deditissimus servuB
ModrusienBÍs mp.

LXXXIV.

Verancsics Antainak Piopius Dénes modrosí pfisp5k.

Reverendissimo Monsignor, Bignor mio observandís

8Ímo!

1567. martuis NoH 80 da clie Bpiríto moBBo M. Pasqiialino DO

^ ^ "' stro mi habbia Bcritto Y incinsa letera ; ne so qucl.o

eh' io m' habbia da risponderli : perho la maudo t

Vostra Signoria Reverendissima. accioche la ueggi

et si contenti di farmi intender, qnanto ho da far.

Quanto a le difficolta de 1' attioni di Vostra Si
gnoria Reverendissima di quest' anno, de qnali par
laua hieri, quel signore sappra, ebe non tatti ck
sanno calcolare, sanno giudicare. QuelF oppositior
nele Natiuita signiíicarebbono in universale, quant.
diceva egli ; ma bisogna avertire a gli altri asp^tti
aiutanti, che ne le rivolutioni altramente significaB^

203

non solo i pianetij ma ancho i Bcgni et siti celesti.
Come per essempio vediamo di Satumo, il quale in
una Nativita risposto in Btettimana, mostra nemicitie
de potenti et religiosi, et nella rivolutione significa
prosperitá ne matrimonij. Cossi la Luna nelle Nati-
vita posta in quinta significa copia de figlioli, et nelle
rívolutioni mostra legatione ntile. Hóra guardi Yostra
Signoria Reverendissima quello, che li possono nuo-
cere; quelli aspetti de qaali si parlo, massime ha-
vendo Venere con Mercurio congionti in casa delli
amici, ricevuti da Giove nella sna essaltatione , et
essendo egli parimente ricevnto nella propria casa
da Venere, et essendo Saturno guardato di sestile da
Mercurio, il quale lo riceve in propria casa. Significa
bene questa oppositione quello, eV io disse et scrissi
gia a Vostra Signoria Reverendissima. Male cio h a
gli occhj, ne puo essere che non habbia qualche dif-
íicolta con Y operationi sue, ma per le sudette cause
tutte fieno superate, percioche finalmente i luminari
non nocciono T uno a V altro ; et le receptioni de pia-
neti fanno tanto, quanto si ciascbeduno fosse in sua
casa propria. Ne mancho da temere il pericolo de la
caduta d' alto ; percbe Marté e recevuto da Venere
in casa, et dalia Luna neír essaltatione, et da ámen-
due guardato di sosta ; il qual aspetto e tanto beni-
gno, che mitiga et atorra ogni altra mala dispositione
de cieli. Et vegga Vostra Signoria Reverendissima,
eh' '1 mio giuditio e verő ; poi che per propria virtu,
et non per altrui, promotione vien mandata in questa
legatione; et vegga, che difficolta gli ha fatta quella
oppositione tanto temuta da questo signore, eh' altra
non é Btata, che 1 darle collega, ilqual sara poi totto
pendente da lei, et finalmente uscira in tutto et per

204

tutto il mio ginditio verő. Cosi Dio feliciti VoBtri
Signoria ReverendÍBsima ; a la cui bnona gratía é
racomando

servitor obligatÍBsimo
II YeBcovo di Modmaa mp.

K(vnl : Ál Reverendissimo Monsignor IDnBtre
Vescovo di Agria etc, mio signor osservandiBsimo

LXXXV.

Oláh Miklósnak Verancsícs Antal.

Ad Reverendissimum dominum Strigoniensem Kico^
laum Olahnm.

1667 Apr. 1. Ab adventu meo Pragam, qnod Reverendissinuc

dominationi Vestrae nihil scripsi ; ea cauaa intercei-
8it, qnod nihil tale scribere potui, qnod Eius dignnin
fniflBet anribnB. Tanto enim omnia hic gernntur BÜes-
tio, nt raro aliqnid ad privatOB rernm perveniat Illőd
dnntaxat his diebuB allatnm esBe, Regem Scotíae xm
cum patre snblatnm fniBse, regia Bna Bnbditís ignibos
conflagrata. Nec adhnc certnm CBt de anthoribns
Qnnm alij rnmoreB de Regina, alij de qoibüBdan
proceribuB BnBpicantnr, ob ininrias graviBBÍmas, quaf
et in liOB, et in Reginam dicitur contorBÍBBe.

Belgium etiam magnopere laborat graviboB to-
multibuB ob religionem concitatiB. Adeo ut Bruxellid
templum Divi FranciBci, qnod amplÍBBÍmum et pol-
cherrimum, Bimulque ditÍ8BÍmum fuÍBse ainnt, die

205

prXVlI. mensis Februarij subito et validissimo arserit
^incendío a nocte média ad ortum solis; non sine et

dolore et terroré nniversae mnltítndinis civicae. Qnid
iContra haec Philippns Rex meditetur? Notissimnm
1 est, qnod vindictam sumendam de Dei hoBtibns; qnnm

iam per totam Italiam, et per omnes ditíones delectns
^ eonscribant. Domínns Dens 8it cum illó, et juvet illnm
' 8na dextera ; postqnam non patitnr opprimi Catholi-

cam Ecclesiam.

Hie prope dominicam vei septimanam Sanctam

diaeta dilata fűit ad dominicam „Quasi Modo^; spe-

roque, quod brevi finient, idque pro voto Caesareae

Maiestatis.

Quid de me agatur; Caesar adhuc silet, vulguB

maximé garrit, ego trepido et metuo a provincia ex-

pectans, quid velit Dominus, qni imperat.

Reliquum est; dominus Lysthius a triduo non-

nibil aegrotat. Et ego peto, ut meo silentio parcat,

et feliciter valeat. Pragae príma Aprílis 1567.

LXXXVI.

Dessewffy Jánosnak Veranesíesícs Antal.

Ad Magnificum Jo. Desewffy.

Postquam liuc ad Caesaream Maiestatem veni, 1607. apr. is.
non dedi ad Eandem uUas litteras , quod nihil tale
novarum rerum occurebat, quod esset tanti, ut solii-
citor (igy) in scríbendo esse debuissem. Nunc iam

206

Magnifica dominatío Vestra sciat, Comitia Bohemica
hoc biduo finem nltimum sentitura, et Caeaaream )b
iestatem ad octavum diem Viennam versoB hínc feli
citer motnram; nec uspiam moram facturam, qnac
triduum Znoajmae Moravici coiasdam negotíi canssa
De aliis rebu8, quae vei pacem vei bellam tange^en^
nihil omnino e8t, quod certo seribi possit ; quod síih
hoc utramque pendeat, nec scitar, qaorsam aot pacb
aut belli prolapsnra sit anni huins alea. Esto quo^
et hic bellicae curae non torpescant, et Tarcae m
latiuB finibnB nostris insultent, spargantque rumorcs
bellicoB. Quum interea et novns Turcaram Princept
qnieti dicitur inhiasse, et finitimi non desinunt qoiJ
dam innuere de voluntate pacis. Sic expectemus ai
hnc, donec intelligamus clarias, ubi propius belli km
pns appropinqnare coeperit, et matnruerint ntrmsqor
partis vei de paee vei de bello canssae.

Tumultus Belgici subsidere coeperant Yalentii
nae civitatis deditione , et videntur plures aliae íi
gratiam festinare, ac recantare tantae licentiae fé
nodiam ; Philippus tamen Hispaniarum Rex ac eaniffi
dominus, pergit instituto apparatu ad sumendas li^
illis poenas, curabitque haud dubie, ut gratía tant
sceleri facta, infructuosa iUi non cedat.

Ceterum cursor quoque ab Electore Augnsi^
heri ad Caesaream Maiestatem venit, qui attnlit, cive^
civitatis Gottes (Gotlia), interceptis Crompaccbo. eí
Friderico Saxonum Duce, cum complicibus aliis, v^
lentes esse Imperio Jmperatorique rebelles eos I''
die mensis huius eideni Electori. qui ipsam civitateS'
obsidebat, tradidisse. Sic fínito eo bello, quo Maiestas
Caesarea non mediocriter sollicitabatur, beneficio p3
blico cives Gotteuses assequuti sünt gratiam et lafr

207

dem non vulgarem. Jamque etiam ex hoc omnes Ca-
tholici in spem venerunt ampliorem, sedditioBOS quo-
que Belgas cornna cum animis demissuros.

Quia verő haec Friderici Ducis, filii quondam
Friderici Ducíb Saxoníae, accidit in dominica, quae
vocatur Misericordia ; non sine mysterio illa acci-
diBse quidam arbitrantur, quod eadem dominica pá-
ter etiam eiuB cum Lantgravio in Caroli Quinti Cae-
saris AugUBti potestatem olim venerat, Bimilis Bedi-
tioniB cauBBa. Ideo Magnifica dominatio VeBtra videat
prodigiuset bene valeat. Pragae XVIII. ApriliB anno
M. D. LXVII.

LXXXVII.

Píojiius Dénes modrusí puspfiknek Verancsíes Antal.

Ad Reverendissirnnm dominum EpiBcopum Modrus-
BienBem DyonÍBÍum Piopium.

Quum anno Buperiori ex fenetÍB ReverendisBimae 1607. apr.22
dominationis Vestrae valÜB AgrienBiB, quaB milií elo-
caverat, nuUoB omnino fructuB perceperim, Turcica-
rum Tartaricarnmque procurBionum canBa; id ipBum
quoque hoc praesenti futurnm metoenB, uíbí ex alto
benignitaB minentibuB malÍB occnrrerit; Eidem lm
meÍB memoratiB locutionem reBigno, et adoM
volo, noUe me impoBterum earundem qnar^
bére curam ; redditúruB etiam contra^
prímum Yiennam rediero. Quia s^
cio gratifícari vellem, et me if

208

tio nentri nostrum utili ; quando hae eaedem quarUe
neque a praefectornm , neque a militam nostrornm
AgrienBÍum licentía tutae esse possint.

Igitnr curet, ut imposterum hnic suae rei alii
via subveniat. pntaremqne eam opportnnissimam et
commodissimam főre, si cnm Capitnlo transigeret: ^^
cusante verő Capitulo, cum Praeposito, ant cam provi
soré ioxta novam rationem deinceps Agriam güber-
iiandi, quod iam tractatnr. Nec uUa alia occurreret
Reverendissimae dominationi Vestrae securíor con-
ditio ad assequendnm aliqnid fmctuum, si otetarei
hÍ8 altéra.

A me verő non accipiat in maiam partém, á
eadem locatione nolím nlterius potiri. Nam cnm n-
deam Agriae ea et hostium et nostrorum rapinis esse
expoBÍta ; nolo posthac hnius officij cura onerari, et
aestuare, ne mihi ipsí debitam contraham inaniter.
simnl et prudens Vestram Reverendissimam domina
tionem illud quoque refugiens, ne utriosque amicm
noster fallatnr expectatione sine fnictu. Quum ad
haec ministros etiam meos insserim illinc récédére.
et buc venire; distribntis in privatos, quae ibidem
mibi reservavi. Nos iam bic. coUegimns sarcinas, et
instrati eqoi in boras expectant sessores. Credo, qnod
28-a buins movebimus. Prava, volebam dicere Prága,
totum me cam Bubstantia fere mea devoravit. Ideo
curetis, oro, ut in appulsu meo Yiennam iam tandem
lUnstrissimi domini nostri commtmis facta mihi, non
verba de illó reliquo succurrant. £t feliciter valeat
Pragae 22. Április 1567.

20d

LXXXVIII.

Oiáh MiklósDak VeraDcsícs AntaK

Ad ReverendÍBsimum Dominum Strigoniensein.

Binas litteras Reverendissimae dominationÍB Ve- 16C7. npr. u
strae uuo fere tempore, videlicet die 12. et 18. hoiua
mensis datas accepi. Ad quas imnc respondeo. Cae-
earea Maiestas Iioc mane pulsante bora sexta movit
hinc Yiennam versus felicibus auspiciis. Ego et do-
minus Lyztliíus pereudie, comite Domiuo, sequemur;-
interim omní studio et fráter na beuevolentia curata-
rus, ut saltem societate bona levem eius aegritndineni,
tametsi beneficio Dei incipit iam melius valere, et
convaliturum omnino spero, ubi in apertum prodierit,
et novo utetur coelo.

Quod autem Reverendissima dominatio Yestra
scire desiderat, ad pacemne, an ad -bellum res anni
huius spectent ; pro ratione tot Comitiorum, quae Ma-
iestas Eius bábuit in his regionibus, ego quoqne hoc
idipsum summa diligentia vestigavi ; sed ingenne fa-
teor, nihil me omnino de utroque hacteuus nssequi
potuisse, quod haberem pro comperto. Verum si con-
iecturis űdes sit adhibenda, ita geritur belli cura, ut
et eius usus in promptu sit causa postulante, et pax
nichilominus amplectatur, si hostis gesserit se non
dolose, sed sinceriter. Hoc tamen belli pacisque di-
scrimen liquidius constabit, ubi tabellaríus Maiestatis
Eius Constantinopoli redierit. Oratori Regis Poloniae
commendavi Reverendissimae dominationis Vestrae

VONUM. IIUKO. uIST. — SCRlFf. XX. 14

210

amicítiam eo stadio, qao decnit. Nec alind de stati
Begni eins retalit mihii quam quod agebatnr de is-
duciis cum M08C0, eisque brevibas. Caetenun qaod
et magnates et nobiles et plebei eorum non paoci
coepissent baeretícoram fallacias, suos rero errores
agnoscere et resipiscere, redireqae ad Catholicam
Sanctae Romanae Ecclesiae confessionem. Idque po-
tiasimam ex tam multiplici varíetate sensuam Sancta-
mm Scripturanun, dum eos identídem pro libidine
gua, spiritnqne, quo BUDt vertiginís ac diabolico, mo-
taré et remutare non ernbescant ; qnin etiam insolen-
ti88ime banc ipsoram inconstantiam fidei tneaotor.
Dicebatnrque fieri hoc, nulla patrum Ordinis Eccle-
siastici contentione, sed prorsus Divína providentú,
ex di88idii8 inte8tini8, qaibii8 invicem exarsernnt, se-
qne 8perare, non ita multo poBt futurnm, ut foiiae
illoram pláne debilitentnr, et reBpiret Catholica pro*
féBsio.

Ex Belgio qnoqne habemus, AntTerpienaes de>
siisBe ab insania, receptoqne Kegis Bni praeaidio, et
CatholicoB ritnr in Ecclesiam snam reBnmpsisse, et
concionatores haereficos űrbe Bua exegisse. Sperari-
que baud dnbíe, ut tota ea provincia redeat in prísti-
num religionig statum.

RebelleB verő Imperatoris et Imperii, qní Grottes
(Qotba) civitatem insederant, iam qui fnerunt noceo-
tiores, poenas dederunt. Dnx FridericuB Drezna te-
netur in cuBtodia, duciturque ad Gaegarem Viennam
vinctUB. Grumpak cum tribus alÜB vivus quadrifaríam
BectUB est. Alii, qui truncati capitibus, qui in furcas
acti ; pauci adhuc detinentur, nec növi causam. Ele-
ctor ipse Buo iure civitate potiturus, donec sumptos
ei ad bellum facti reponantur.

211

Aá Themesiensem Passam quod attinet, nisi fal-
limur hostium perfidia, iam provisum est, nt desistat,
gentesqae reducat e ditíone Caesarea. DydeBque qnod
exastum ait et deiectum, servatamque praeaidinm eins,
bene factum est; quod fieri de Putanok etíam érit
melius, si melius muniri non posset, qnam hncosqne
fhit. Sed haec cnra erít Sfendae.

De mntatione praefecti Agriensis Reverendisgi-
ma dominatio Vestra nihil yereator, etíam si maior
hostium vis illud coníinium pulsaret; dnmmodo illa
pestis, qna hacteims vexata ac depasta est infelix
Agria, facessat ex ea, et in mille malas cnices abeat.
Qnam vir militaris ille fnerit, uunc tandem constítít,
qnando viso lupi adventu, subduxit se mereenarius
et publicanus cum suis loculis. Deus inter ipsum et
Ecclesiam meam, quam celerrime fieri possit, iudicetY
detque illi talem alinm, qui honorabit et tuebitar cul-
tum eius, religionemqne Catholicem promovebit, neque
me ac meos fratres et gregem opprimet dominicnm.
Quanqnam intelligam, nondum esse decretum de prae-
fecto novo, designatisque eo commissariis, non aliud,
qnam inquisitionem fuisse demadatam eornm, qnae
ad statum eius Episcopatus totum pentinere videbitur.
Utcnnqne tamen succedsnrum sit, abeat illine tantum-
modo Magocziana crudelitas et incivilitas.

Cum Reverendissimo dominó Nuncio Apostolico
egi omnia, quae voluit, reperique hominem de Reve-
rendissima dominatione Vestra optíme sentíre, Eidem-
que in omnibus deferre, uti Antístiti, quemadmodum
decebat, qui omni honore, dignitate commendatione-
que dígnissimus. Proinde retexuit coram me omnia
illa, quae in lUiani doctoris causa cum Reverendissi-
ma dominatione Vestra, imo et cum illó egerit, nt se

14*

S12

accommodaret menti meliori, seqne etiam J?raelato
ftuo sabiíceret, et sic tandem eiusdem reconciliatioiie,
venia, gratíaqne promerita, coleret Eccleaiam, in qu
benedictionem Domini asseqnntas est, nt bonns saca-
do8 et minister Dei, et plnra huinsmodi. Hia etiao
non praetermisBÍ8, qnibns eidem insnltaverít, tanquaa
ReverendisBÍma dominatio Vestra non illi, neqae con-
moni aeqnitati faverit. Qno qnantopere offéndat? loo-
gnm cBset narrare. Qnnm illud et adiecerit, iamse
pláne hominem perspexisse, vidisse ocnlis, mannqiK
palpasse , non enm esse mentis integrae ; videreque,
Reverendissimam dominationem Vestram nihil in hae
ipsa cansa egisse, aut agere, qnod cnm sacris cano-
nibns non conveniret, deceretqne facere in Bananda
Ecclesíae snae ovicnla ; esse praeterea illud verissi-
mnm, delinqnentes sacerdates oportere humiliarí, et
poenitere de admissis, sicqne demnm non perfanctorie
et ostentative, sed cnm vera cordis contrítione snmit-
tere sese Antistiti sno, et veniam, remíssionenoiqne, et
absolutionem peccatornm suornm ab eo implorare
Plnraque ín hanc sententiam, eoque affecta, nt ReTe-
rendissimam dominationem Vestram vellet es8e bonc
animo ; se verő nihil actumm, qnod in ntroque no&
esset futurum aeqnitati consonum. Quamquam solent
excommunicatis conditionalem quandam absolationen
dare Canonistae, donec ad officium redeant, et in
causa sua dicant, si quid ad dicendum habuerint. Sed
et de hoc distulit ad mutuum congressum, quem est
cnm Reverendissima dominatione Vestra brevi Yien-
nae habiturus. Et de lUicino satis. Dominus Nunciis
Eandem salvum esse cupit, et se valide commendat
De iucendio Tyrnaviensi iam rescripsi ; salnta-
vique híc omnes eins nomine, uti iussit Nec desum

218

etiam apud Maiestatem Caesaream dignitati snae per
occasiones. Alioqui qnnm et Maiestas Sna Reveren-
dissimae domiiiationi Vestrae sít gratíosissima, et ego
inBtrumentnin valde tenue ad praestandam ei aliquid
beneficiornm huius generis. Non deanm tamen hoc
facere qnod ipsa vult, et ego poBsim. Deus Omuipo-
tens Reverendissimam et Illu8tri88imam dominationem
Vestram Bervet mcolumem. Pragae 26. Április 1567.

LXXXIX.

Forgách Ferencz váradí pfispöbnek Verancsics Mihály.

Ad ReverendisBimum dominum Varadiensem Fran-
ciscuiD Forgach.

Nimis diligenter, ne dicam et anxie, Reveren- 1567. máj. 2?.
di88ima dominatio Vestra videtnr mihi commendare
Raphaelem Vianncíum, af£nem potins qnam nepotem
menm; qui qnnm me collateralibns et remotioribns
gradibnB consangninitatis contingat per foeminenm
sexnm, sine sane etiam sacrorum canonnm examina-
tione ac sernpnlo, facile iam inter nos, si liberos ha-
beremus, couiugia miséére possemus. Vernm enimnero
quicqnid in enm nominís ac titnli nepotis mei contuli,
feci pietate, nt qni etiam in alienos, qnnm possim, be-
neficia ex me derivare non negb'gam. Sed id utcnn-
qne titnli, minimé me invito, nsnrpavit sibi, indnlsi ei,
nt si se etiam fratrem menm nominet, dnmmodo his
moribns polleat, atqne ornatns sit, qnibns ego non
embescam, neqne toties in indignationem ^ii\x^iS\ssdl

314

exardeam. Non destiti saepÍBBime neceBsitatito
atqne aeramnis eiuB suocarrere, et pláne prostratoi
(igy) egeBtate, pluribnsqne fracto exiliis, allewt
Semper tamen ad ingeninm rediit, qnotíeBcnnque epe
mea refeotuB eBt, mihiqae et cnras molestiores cnmii
lavit, et pndorem incusBit. Neve hic referam clam
caetera. Hand dubie, bí ReverendiBsima domintti
VeBtra intuB et incnte novisBet hominem, lenge iliíe:
de illó commendationem snam institmaset Cesso t2-
men nanc alia eiosmodi attingere, meqoe plnrkn
eidem debere profíteor, et magnaB habeo gratias q: !
qnieqnid honoríB; BubBidiíqae in illnm contolit P* ::
vii, nomini meo dederít, ut conBnevit mea cansa e:i'
maiora facere, et ea omnia dignitati meae sin
cnm hnmanitate (qnod est singnlaris anae erga i
benevolentiae argumentam) tribnere, quibus onoi .
Bnam tnetnr. Itaqne, nt plane perspiciat quir. ^
apnd me volantas eins ponderiB, petitio rertTtz'
aestimationiBqne commendatio, qnibnscnnqve eir z
partita ftierit, Raphaelem recepi in gratiaB. e: ^
aperabit a me meliora, qnam Bperare di« ca^ :
potoisBet, bí non incidiaBet in tantnm conuMs^ ^-
et patronnm ; qni mihi semper habitna est ■ar:^
ohama, et sane qnam digniaBimna, cni et mi— t r ~
et onmea motns mei seae anbiiciant ac pami*
irae bdignationeflqne miteBcant et leniantar.

Qnod verő reliqnnm eBt, ReverendiaaiBaa
nunationem Veatram fado certiorem, me
tom eaae in Tnrciam de pace Oratorem.
illa dari maximam, qnod ab hoBtibna sic txfcsrz:
eam aitire prope TÍdeantnr. Faxit patw coeíesc^
anccedat et ftagellnm annm inhibeat, ntmqmij::
ttat, ut emn nobía recondliemna.

215

De Bna autem re, qaod his possim adiicere, aliud
nnnc non habeo, qoam qaod commanes litterae noBtri
CoDBÜii ad ReyerendiBsimam dominationem VeBtram
perferent Rogo, cogitet adhac nonnihil de sententia
commatanda, donec reB haeret in initiis, neqne cum
tanto CaeBare dimicet animi soi passionibnB. Qaum
conBuetnm sit vei ezprimentíB antíqui&simiB, facilioa a
Principibns obtineri solere honorum, ornamentoram-
qne incrementa aequanimitate et patíentia, qnam pro
cninsqne virí etíam maximi arbitratu eztorqueri, ne-
ceBBitate eis opposita. Nam et ipsi, nt reliqai morta-
leB, non Bemper possunt, quae volunt, celeriuBqne in
eoB effnndnnt benefieia, a qnibns pradentiuB eomm
poBBibilitaB expenditnr et BnBtinetnr. Reliqna prope-
diem de hoc in ComitÜB. Nunc valeat feliciter, et me
amet Viennae 22. Maii 1567.

XC.

■elegh Boldizsirnak Veranesics Antal.

Ad BalthaBarem Melegnm.

Accepi litteraB vesti'as VIIL díe huius menBiB da-i667. m^i sí.
tas, eisqae intellectis agnovi, nondum animnm Eins
erga me refrixisse. Qnín potius ita studia qnoqne
IlliuB, qnibns me complectítur, perspezi esse adaucta,
nt mihi hoc tempore hiB hijsdem vestriB litteris nihil
fherit gratina. Qnamm qnot qnot fnere dictionea, tot
prope magni amorÍB veBtri agnovi argnmenta^ qniboa

216

qiianti me faciat, clarissime demonBtravit. Habeo Hí*
que Vobis gratias, et fidem facio, ita Vos qnoqne i
me yici88im amari, ut par est amantes redamarí.

Ad landes autem, qnas mihi tribnit, meritaqoe
mea in commnnem pátriám collocata extoUit, IpsA
quoque amanter et officiose facit. Vernm no a est, qnod
ego yel tantillum earnm mihi arrogem. Propterea nec
reBpondendum mihi qnicqnam esse puto. Quid enim
omneB mortales habeamus, qnod non acceperimns?
Unde mihi qnoqne qnicqnid est vei yirtntam, vei me-
ritornm ; dona Bane snnt et Dei. Et ne qnid in nobis
Bit, qnod velimnB noBtrnm esse dicere, id qnoqne
attríbntnm nobis est Divinitns ; qnia ex alto omnia.
Et Bnfficientia nostra non ex nobis est ; sed eins qní
noB fecit et eonfortat. Igitnr qnicnnqne gloriari veHt
in Dominó et in crnce eins glorietnr.

De ineendio istins civitatis, et de iactara multo-
rnm tam vestri ordiniB, qnam afflietae plebis, eqnidem
mirifice et manífeBte videó, omneB iras Dei in nos
eBBe effnBas propter peccata nostra, et qnod tot fla*
gellis eins castigati, nec adhnc vei dolere, nedűn
emendari velimns. Sed de his alias.

Et ad vestram operám qnod attinet, qnam mihi
offertis, et est mihi notissima ; nec in aUa re nti illa
volo, qnam in amore, qnem se mihi dedicaaae testator.
Yale. Viennae 24. Maü 1567.

217

XCI.

Déví Jánosnak Verancsies Anlal.

Ad Joannem Devinum.

üxor coloni nostri Pauli Kwn de Sellie prae imt. máj.2e.
Bentínm exhibitrix venerat ad nos, et Bnpplicavit, nt
adhuc eius cansam, qaam habnit cnm Caspare Faczan
similiter colono nostro in eodem loco, committeremus
iterum revideri. Quod an fieri possit? nescimus; ma-
ximé 8i in eodem causa iam liabnerit nóvum indicium.
Ideo ne nlla in cansa alí^nae aequitati desimns, collo-
qnere cnm egregiis aliquot dominis nobilibns, vicinis
nostris, cnm bonornm nostrornm jndicibns et jnratis
civibns, et etiam cnm aliis aliqnibns yicinarnm pos-
sessionnm incolis ; captoqne ab omnibns matnro con-
silio , 8ic procedas in dicta causa, ut jurís érit, de-
mumque quicquid ab iis decretum fuerit, mature cures
exequendum. Quia ut ab aequitate et iuatitia neminem
veBtrum, qui geritis nostra offícia, volumus récédére ;
ita omnino malefactores impunitos, habita criminum
et judiciorum ratione, non deferremus. Nec secus fa-
cias. Vale. Viennae 26. Maii 1567.

218

' XCIL
Zay Fereneuek VeraDesíes Antal.
Ad FranciBCBin Zay.

i567.jan. IS. Síc Dco, et CaeBETea Maiestate, ac fatúmeii

volentibuB ego itenim eo in Turciam cnm legatioie
de pace. Quod felix ac faustnm sit, quiim Caesareie
Maiestati , dominó nostro clementíasimo, optímoqie
Principi, tnm et Regno afflictissimo Hnngariae et tóti
Christianitati. Mihiqne bic nbiqne et in tota actioiie
idem dominuB Dens adsit, nt omnibns ez alto doitf
inBtrnctnB redeam exorator, et cuncta peragam, qu^
cnnqne publica complexa eBt expectatío.

Légi antem qnaadam litteraBlfagnificae donDOt-
tionis VeBtrae ad amicum quemdam ntriqne nostm
commnnem, qnibua disnadebat mihi tantae proTÍacú^
molem. De qua eios pietate ego quidem MagnÜit^
dominatíoni Vestrae magnaB gratiaa habeo. Veni
quia et CaeBaris et patríae pietaB iatam eios loogí^
6Ímo tractu snperat; voluiBBetne, nt et CaeBaris pi^
cea expectaBsem , et neceBBitati patríae defuisseiit
meamqne vitám, menmqne bonnm plnria feoitfefl.
qnam Patriae, qnam tanti CaeBaria ? cni Bubditomm ic
Bervornm qni non gratífícarí atqne obedire stadent
impii Bane annt, et omnia tnm civilitatiB, tnm hwo^
tatia expertea, ignaríque officii.

Jacta itaqne est alea ; experíarqne adhuc seoiel
an aexagenaríns etíam poaaim Patriae ostender^
qnantnm pro íncoinmitate eina et hactemna voIueiiiD

219

et impostenim velim. Reliqua mea Dei curae com-
misi. Cnpidüs ab Eadem scire, ut 8i quod Coostanti-
nopoli velit, mibi jubeat ; idque per yeredariam. Et
bene valeat. Yiennae 12. Junii 1567.

XCIII.

€omendiino bibornoknak Veranesies Antal.

Al Cardinal Comendano.

lo bebbi le lettere di Vostra UlnstrisBima e Re- i6g7. jun. so.
verendisBima Signoria, e per raguaglío di qnelle il
dottor Illicino qnesti giorni passati depose al Arci-
veseovo nostro tntti li soi beneficij, et assolto dalia
eBCommunicatione non Benza grandi intercessori, et
bumel dimanda di perdono, Bene reBto Bemplice Bacer-
dote, non con altra Bpence di vivere, cha de avoccare,
Be cio ancbora li Bara conceBBO dalli Bacri canoni.
Gli amiéi non li Bono manchati. Ma ebi Bapntamente
vol mancbar k Be BteBBO, k ebe gV nfficij delli amici ?

Gli növi Bervitori del gia di Monaignor Andrea
Dnditio Sbardellato veBcovo di CinquecbieBe gieri
arrivorno qni da Polonia. Ne ci h piu logo di non
eredére, ebe non fnase fatto marito ; cboBa, ebe li boí
amici mai volevano baver per certo. Ma gia V CBento
k tntti il dubio tale, non aenza diBpiacere, bí del caBO
d' un bomo giovene di ai rara eapettacione, qnal ogn'
nno baveva da loi ; come del acandalo, eb' ba dato
aUa Oatbolica Gbieaa; et k tatto V ordeue^ V^jpi:^^

220

con noi altrí haveva commune. Signor Iddio gli dii
miglior anchora Beotímento, Be ci sara modo di&
cantare.

lo, come gia deliberatiBBÍmo dí servire la Sig»
ria VoBtra IllustriBBima, vo a Constantínopoli po
ambaBciatore, e parto da qui infra diece giorni Se
La mi vol commetter qualohe coBa, che Li aggradine
in qnelle parti ; prego, mi commetta e commandL Xc
manchero di faré tutto quello vorra, quanto US«
benevolenza e gratia desidero. Signor Iddio La pt^
Bperi sempre. Da Vienna alli 20. di Zogno 1567.

XCIV.
Maximilián király Veranesíes Antalnak.

1567. jun. 80. NoB MaximilianuB Secnndns Dei gratia Electe
Romanornm Imperátor Semper ÁugnBtns, ac Germt
niae, Hungáriáé, Bohemiae etc. Rex, Archidnx Ai
striae, Dux Bnrgnndiae etc. memóriáé commendanBr
tenoré praesentinm significanteB qnibna expeditus:
versis : Qnod nos debitnm habenteB respectnm ü
Bervitia fidelia et merita fidelis nostri Antbonii Ve-
rantii Episcopi Ecclesiae AgriensiB et Consilid
noBtri, qnae ipse nobis et Regno nostro Hnngarit'
cnm aliaa saepe, tnm in legatione sna ad SoIymanvB
Tnrcarum Principem praestitit; conBiderantes etías
id, qnod rebna Regni nostri Hungáriáé ita exigeot^
buB, nuno quoque ex commiBsione nostra ad nomj
Tnrcarum Principem Selymnm oratoria nomine pr<^

221

ficisci debeat; quae legatio cnm anceps et periouli
plena fiit, ei praefiertim qui senio gravatus esse vide-
tor; deRegíae nostrae potestatis plenitndine id eidem
annuendum dnximus et concedendun), ut ipse de om-
nibos rebus et bonis snis, mobilibns et immobilibus,
per se qualitercunque acqaisitis, exceptis tamen re-
bus et bonis ecclesiasticis, ad eas videlicet Ecclesias,
quibus nune praeest, pertinentibus, testamentum rite
et legitimé condere, et illa sive fratribus, sive nepo-
aibns, et aliis, quibus voluerit, fídelibus tamen nostris,
legare et relinquere possit. Quod eius testamentum
nune prout extnnc, et tunc prout exnunc auctoritate
nostra Regia benigne confirmandum duximus; pro-
mittentes, quod illud tam per nos observabimus, quam
per alios quoscunque subditos nostros observari faci-
emus ; immo annuimus et concedimus, approbamusque
et confírmamus, ac promittimus harum nostrarum,
quibus secretum sigillum nostrum, quo ut Rex Hun-
gáriáé utimur, est appensum, vigore et testimonio lit-
terarum. Dátum Posonii ultima die Junii anno Do-
mini millesimo quingentesimo sexagesímo septimo.
Maximilianus mp.

(P. H.) Nicolaus Olahus

Strigoniensis mp.
Gergius Bochkay mp.

222

(Ax 1567. és 1568-ki^ Verancsics második konstantinipcri
követségének éveiből fennmaradt levelek jelen gyUjtema;
y. kötetét képezik).

xcv.

Zsámbokí Jánosnak Verancsics AnUl

Ad dominnm Sambucnm.
Magnifice domine et fráter charíssime.

1668. máj. 12. Carmina tua de incolumi reditu meo gratuUt
ria, et plena etiam landís, qua iudnstriam meam i\
obtenta pace extollis, fiiere mibi qnidem gratissis^
nt alia tna solent omnia, quae ad multornm^ ntilitatc^
successivis temporibns excudis ; maximé autem, q>i
primuB omnium veteri offício comprobare matorav^i
quam me constanter ames, et qnanti etiam fadü
Caius erga me tam praeclaram Yolnntatem qna^
ipse qiioqne faciam ; ne vivam, si non pluris, quii
multomm aliorum, qni se amici mihi profitentur. B
lector enim ex eruditione tna, et ingenio tuo; qs^i
quidem certe dignum esse indico, nt illnd gens nőst
et ornet praemiis, et honoribus cumulet, Atqiie e^
nt et símpliciter et sinceriter profero de te hanc 8«
tentiam, ita etiam velim, me omnes in te amando
ornando sequantur, qni in te agnosennt, qnod eg
Ut antem retineas apnd te mnemosinon, fnisse me
Turcia, et ibi tui meminisse, misi tibi tapetem, Beu
rem verő ipsémet manu mea exhibebo. Vale et á
felix. Viennae XII. Maij 1568,

223

XCVL
Veranesíes Antalnak Szerdahelyi Háté myszlai prépost

Reverendissime in Christo páter, domine ac pa- 16«8. máj. 24.
trone perpetuo colendÍ88Íme. Orationum ac servitio-
rum meorum dedití88imam commendationem. Si díu
absentia homiuis patrisfamiliaa reditus charis liberís
gandio nnqnam esse potest, certe Reverendissimae
dominationis Vestrae desideratissimns reditus snm«
mum omnibus nobis Eam sincere expecfantibus gau-
dinm attulit. Coi et propter itineris longinquitatem,
et populi ethnici crudelitatem, non potuimns non ti-
mere. Yicit hos timores in Reverendissima domina-
tione Vestra, antequam pericnlosae legationis iter
aggrederetnr, pietas et verns in pátriám amor ; quae
res suo tempore in litteras referri merebitur. Aeneae
pietatem, licet celebr^issimam, pietas, quae in Re-
verendissima dominatione Vestra vére Christiana ac
Bumma conspicitur, longo intervallo excedit ; de quo
nnnc disserere longum esset et taediosnm. Restat
igitnr, ut, si pietati merces debetnr, debetur antem
summa, iam bravio pietatis Reverendissima domina-
tio Vestra illustretur, et ab Agriensi amplitudine ad
enm sacerdotii gradum sublimetur, qui est in Ungaria
omnium summus.

Gratulor ex animo reditui Reverendissimae do-
minationis Vestrae. et gratias Altissimo ago, qui me
totíes id petentem exaudivit, et inter Scyllas et Ca*
rybdas servatam mihi íncolumem reduxit ; precor, at

224

idem Reverendissimae dominationí VeBtrae longas
yitam, atque semper felicem largiator ; regat sno ve^
raci spíritu, ut eíusdem heroicis yirtutibus^ stapeoda
autliorítate, multaque rerum experientia, res Ungaii^
cae ter adflictae, dia felíciter gnbernentnr, et ad po^
8tero8 carsu secundiore dimanr.ent. IVle Beverenáisr
mae dominationí Vestrae deditíssimum facio , et i:
omnibuB officia humiliter offero. Ex Miale 24. Mar
1568,

Eiosdem Reverendissimae dominatíonis Vestrae

veteránná aerTaa
Matthaeus Zerdahelj op

cxvir.

Az udvari Umarának Verancsícs Antal és TeofeDbaci

Kristóf.

Ad Cameram Aulicam

1668. máj. 28. Genciosi ac Magnifici Domini. Litteras Magn:

fici domini Alberti de Vvs, Oratoris Sacrae Caesam^
Maiestatis, coUegae nostri, qui apud Prineípem Tu
corum remansit in pristino officio, legimus et iiito
leximus. Et ubi informationem de pecnniis, quan:^
mentionem facit, a nobis requiruut, de his nos, qoü
habuit ante adventum nostrum Constantinopolim, i
Ilii loqui poBSumus ; quod eam pecunianim ratíomii
omniuo non cognoverimuB. Verum quum idem don^
nuB AlbertuB quinquies mille talleros, quoB a nobi^

226

acceperat, Bubito in creditores suos distribnerat, et
uoB quoqne conBumptis pecuniis, qnae nobis Posonio
solventibns datae fnerant, simul omnes trés egere
coeperamns.

Ac post multam soUicitudinem, quam habuimus
causa sumptuum, quod rebus nostris nullus ordo con-
stitutus fuerat de pecunia assequenda necessitatis
tempore, tandem subvenit nobis Benedictus de Ga-
gliano, civis Galatanus, mille quingentis coronatis,
quibus divisis inter nos omnes et expositis, alias pe-
cunias quaerere agressi sumus, aegreque admodum
duo millia aureorum Turcicorum a Don Josepbo
Nassy, Gian Myques antea nominato, mutuo levavi-
mus. Atque his etiam inter nos omnes aequiso portio-
nibus distributis et expositis, postremo HadrianopoH
a supremo Passa Mebmet, quod privati nuUi offére-
bantur, qui nos vellent iuvare mutuo sine valde ex-
cessivo foenore, levavimus aureos Hungaricos, non
Turcicos (ut seribit dominus Albertus) ter mille et
quingentos. Quibus pari ratione inter nos distribu-
tis, dominó Alberto ccsserunt mille, Christophoro a
Theuffenpach mille, Agriensi verő mille quingenti.
Restitutisque ex hac summa Don Josepho Nassy duo-
bus millibus Turcicis, reliquis ad postremum viximus,
ae dominus Albertus cum sua portioné remansit Con-
stantinopoli, nos duo cum nostris Viennam rediimus.

Ne tamen et illud praetereamus, quod ad hanc
informationem attinet ; proxime hic iam Viennae do-
minus Vitus de Dorimberg, qui Venetiis ágit Orato-
rem Maiestatis Caesareae, dedit ad nos littcras, qui-
bus, seribit, submissos fuisse nobis per eam viam de
mandato Maiestatis Eius mille quingentos coronatos,
ultra illos priores 1900, quibus primum mutuum per-

yOirUM. IIÜNO. BI8T. -- SCKIPT. XX. 15

226

solutnm est Benedicto et Dominico de Gragliano fn-
tribns, altero Venetiis altero Galatae habitautíbns.
De qmbns 1500 coronatis nos nihil accepimufi, neqne
intelleximns, qnia iam inde moveramna, arbitramur-
qne, in manna domini Alberti perventnros ; qni relin-
qnnntnrne snstentationí ipsins, hoc solae Magnificae
dominationes Vestrae scinnt.

Nos tamen omnes trés itaPassae promisimos, et
cnm eo convenimns, qnod praefata tria millia anreo-
rnm Hnngarornm et qningentos, sine nllo foenore re-
mittemns illi per praesentem Oratorem infallibiter:
rogamnsqne Magnificas dominationes Vestras, nt id
non graventnr Caesareae Maiestati Snae ad scitum
dare, et cnrare, ne idem Passa fallatur, et promis8Í>
nostris, et expectatione sua.

Ubi autem dominns Albertns fecit mentionem
de hac pecunia convertenda ad eliberationem Beghi
Zeczieniensís , id nos non omnino fatemur pro rt
anteutiea ; etiamsi hoc a Ministris tantnm audiverímiis
obiter dictnm. Nec putamns e decore Maiestatis Cae
sareae főre, si id fieri mandabit; qnod et pecunia
parva sit, et qnum res sit ei cnm magnó Príncipe^
qni dono captivum postulat. Generosius Maiestar!
Snae esset de hoc deliberaudum, ne aliqao pacto a
barbaris traduceretur, utque magnitndo Eius Maie-
statis in summo remaneret. Qnod nos Oratores omni-
bns viribus uostris curavimns. Viennae 28. Maii 156^

227

cxvni.

Forgáeh Simonnak Veranesícs Antal.
Ad Magnificum dominum Simonem Forgach.

Egregius Baltasar Ziny reddidit mihi unas lit- 1568. jun ii.
teras Magnifícae dominationis Vestrae, alias verő
Stephanns Barius ; is credentiae, ille pluribus rebus
refertas. Et has itaque intellexi, et quae Barius retn-
lit percepi ; meamqne in eo omnem operám, qnam a
me desiderat MagDÍfica domiuatio Vestra, promptís-
simám et propensissimam polliceor, nbi primum ea
de re sermo érit. Nec id quidem semel, sed quoties
opns érit, et ratio postulabit. Quamquam (renui meo
índicio) iion esset hoc tempore de hoc captivo cum Sna
Maiestate conteudendum, propter pacem, cui omnibus
viis ac módis Maiestas Sua suffragandum curat Non
complacere autem Principibus in Imiusmodi renim
momentis, o quantam saepenumero quam plnres ho-
mines de gratia eorundem Principum iacturam faciunt!
Ne itaque pro parva utilitate aliqua maximas afferat
in discrimen ; et ne Magnificae dominationi Vestrae
exemplum desit : simile negotium mihi, Stephano Zol-
thay, Francisco Gémes, et quibusdam aliis militibus
contigerat anois elapsis, idque ob Judaeos, qoí m
captivitatem Agriae inciderant. Quorum qanm pa'
tertia cessisset mihi, omniam portiones ana ^
ptivis Maiestas Sua postniavit Sabterfl
bis hoc facere, et varia allegaÁitíbiii
nihil profecimus ; dilapsisqne m

228

cnm Buis portionibns, et Caesareae Maiestatis m-
scente indignatíone, ad postremiiin nnllo loco eic9
sationibns et precibus nostrís dato , ne ea molestii
vexaremnr: tandem Maiestas Sna praecepit, ut qnae
pecnniae redemptionales eornmdem captivornin in
promptn essent, mitterentnr ad Snam Maiestatem:
qnícquid verő deeaset tóti Bummae ob eornm militam,
qni sese subdnxernnt (rataa), ego de meo suppleren
Coactns itaqne obedire, mille talleros ad eos. qnos
acceperam, adieci, et per Zolthay misi. Sic demiin
placavi mibi Caesarom. Ne igitnr dominatío Yestn
ad haec veniat, tempestive et cnm indicio deliberet
qníd ei sit agendnm cnm Principe. Ego alioqmn non
deero teutare omnia, nt Magnificae dominatioiii Ve
strae gratifícer; in eo etiam, ut aliqnando Agrum
revisam. Qno desiderio non certe anm ipse mini^
qnam dominatio Vestra Magnifíca, modo extricare ise
possem ex aniae retinacnlis, quibns in dies magistc
magis irretimnr, qnanto magis eam frequenteiDQ&
Spero tamen brevi fntnmm, qnod ego et amicimö
cnpinnt.

Pacis negotia (nti videó) non est opns pluribn^
me describere ; qnnm ita de eis Magnifica dominatio
Vestra et ad me, et ad Reverendissimnm iomim
Transsylvannm perscripsit, nt nihil sit praeterei
qnod eis adiici possit. Nec nlla érit in illis difficol
tas, si modo de dedititiis bene transigetar. QnorQffi
res non alia cansa videtur in discrimen venisse, qa^
pace cnm Persa facta, ne in bellnm nos, vei hoc ips'
anno incidissemns, qno fortasse cnm sicco etiam vi
ridia amisissemns. Alioqni pnto. omninm concliu#
nem eos qnoqne cognitnros, ad qnos maximé Hangs
riae incolnmitas pertineat.

229

Litterae autem Magnificae dominationis VeBtrae
in Turciam ad me datae, redditae sünt fideliter ; Bed
ad eaB reBpoQBum nnllum dedi, quod tnnc maximé
tractatns noster flagrabat, occupabamnrque snmma rei
pacis, et conservatíoniB dnarnm arcium, VeBprimii et
Tattae, quas utiqne etíam conBervavimns, ne dirue-
rentur. Utínam tamen sic vos etiam istic non permi-
sisBetís Jazbrinium erigere sub induciis.

Qnantnm verő nobis Oratoribns licuit, admontd-
mus de omnibus Maiestatem Caesaream, quae ad com-
modiorem statum pertineant nostri populi ac nostrae
gentis. Sed qnum haec non sint authoritatis unius vei
duorum hominnm ; dominatíones etiam Vestrae, qnum
tempus érit, loquantur. Ego inter alios non ero po-
stremus, qui rempnblicam nostram salvam esse velim.

De equis meis non est bene informata Vestra
dominatio Magnifica; quia vix qnatnor ediixi de eo
genere, qni parypi nominantnr, et tantnmmodo apti
ad gestandnm me in curiam. De quibus qnum Magni-
fica dominatio Vestra habeat copiam, non est opns
vei verbum de meis facere. Alioqni ego certe milita-
res non quaesivi; nec facultatem habnimns emendi,
quos voluissemns ; adeo Turcae nobis equos suos in-
videaut simul et prohibeant.

Postremo quicquid mibi signiíicavit oretemus,
intellexi, curaboque, (ut) ei nuUo tempore desint offi-
cia« Tantummodo oro, ut ipsi quoque sit commendata
mea Ecclesia, nec fratres molestentur, labefactaretur-
que Agriae Catholica religio. Quae si videru domina-
tíoni Vestrae Magnificae serio esse commendata, et
me, et mea habebit semper ut sua.

Quum autem sumptibus nonnihil carco, Scipio
familiáris meus vendet qnosdam redditus meos; r^g

230

exbibeat sese illi favorabiiem, maximé in diveaden-
díg vinÍB. Qaod eins erga me of&cinm, érit mibi oerte
camnlatisBÍrnnm ; dabitqne canaam, ut eidem magíi.
ac magÍB debeam. Valeat optíme et feliciter. Viemiie
11. Junii 1Ö68.

XCIX.

V. Piis pácnak Verancsíes Antal.

Ad Summtiin Pontíficem Pinm V.

Sancti88iine et Beatissime Páter!

1668. jai. 12. PoBt OBcala SanctítatÍB Vestrae pedam beatonun.
ProfectuB anno soperiore in Tnrciam iiomine Impera-
toríae MaieBtatis de pace Legátus, nou putavi eaoi
provinciám feliciter mihí sncceBsuram, niai benedic-
tione SanctítatÍB Vestrae fuisBem commmiitUB. Res
enim tantae molis apud saperbiBBÍmam et Chriatiano
uomiiii infensisBÍmnm liostem tractare, tenues aaoe
et imbecillcB CBBent humanae vireB, nÍBi ope Divina
falcirentnr. Qaae mibi qunm per benedictionem Sánc-
titatís Vestrae abnndatissime affuit ; illnd est conse-
qnntnm, nt, quícqnid in eiosdem pacis negotio con-
fectnm sit ex sententía, id inprimis Sanctítatí Ve&trae
deferendum est Per caius vicariam anthoritatem
suam Dominus Deus tantnm gratiae mibi et coUegis
meis, viris summa indastria cnrandae Reipublicae
praeditis, concesserit, nt maximís duobus Orbis lm-

231

peratoribüs in amícitiam et pacem dednctís, id in
qnam plnrima Christianitatis Kegna redundavit bene-
ficii, qnod diu desideratum et expetitum fuerat.

Haec autem pax magna Legatorum contentione
conatuque obtenta, ut praecipue nostris regnis ac
provinciis opportuuisBimo tempore veuerit, desperatis
niminim interim ad gerendum bellum anxiliis omnium
fere Christíanorum Principum ob intestínas eorum
discordias, quibus et se ipsos et thesauros buob ina-
nissime, parnmqne Christiane consumunt atque con-
ficiuut, ita certe iis serio amplectendam conBervan-
damque esse arbitror, quornm maximé intereBt, ne
labefactetur, et in se bellum attrabant, qnod maximis
Caesaris BumptibuB, Legatorum verő laboribuB atque
industria summotum eBt. Idque eo tempore, quo faeta
etiam eum Persa pace, arma nobis insolentiBsimuB et
potentissimuB boBtÍB secure intentabat, pace ac bello,
veluti quodam sinu coram nobis effuBo, utrum male-
muB, eligeremuB.

NimiB Buperbe ac ferociter ubub Turca eminenti
sua fortuna, noBtram noB tempori accomodavimuB, et
conditionibuB etiam nonnibil incommodioribus contenti,
bellum, quod in praeBcntia futurum fuerat nobis vale
intempestivum, avertendum curavimus. Reliqua Divi-
nae Providentiae commendavimus, et in meliores occa-
siones distulimus.

Ego verő interea temporis, etsi iam bis etiam ab
inita Episcopatus mei Agriensis possessione, pro iura-
mentő meo in consecratione mea Sanctae Sedi Apostolicae
et Summis Pontificibus exhibito, Sanctissima Divorum
ApoBtolorum Petri et Pauli limina visere debuerim •
id tamen subiectionis et obedientiae vei nunom
erat mibi obeundum, ut reddito devotioiiis aa

232

officio Sanctissimís Apostolis, qnod debebam illis*
Vestram quoqne Beatndinem nberins coram de Tor*
cicis rebus, ac de totó cursu legatíonis noatrae edo-
cm&sem, quam per litteras licaerit.

Verum assidnis Sacrae Caesareae Maiestatís
occupatus negotüs, nbi animadverti, boc mihi nnsc
non concedí ; ne utique vei partém aliqnam muneris
ac debiti mei negligentíus intermitterem, nobileis
Franciscum Diatalevi, natione Fanensem, SecretaríniD
verő et Magistrum Domns meae delegi, destínavique
istuc, üt loco mei ntroqne boc officio defangatur.
Fnit enim mecum in Tnrcia ; et qnnm sit mihi famili-
áris intimns et veteranus , nec desideretnr in ilIo
Principes adeundi modus ; demisse suppliso, dignetor
Beatndo Yestra dignum facere, üt ad Sanctissimos
eiusdem pedes in persona mea clementer admittator
eosqne osculo oris mei devotissime et sobiectissime
veneratus, cetera quoque pro Sanctitatis Vestrac
benigna indulgentia exequatur, qnaecnnque ipse debn
issem, si praesens esse potnissem.

Donec autem id facultatis mihi obvenexit, non
desiuam precari Dominum, nt Sanctitatem Vestram
Sanctae Romanae Matri Ecclesiae quam díatissime
servet incolnmem, fandamentaqne reformationnm prae-
sentínm cleri, qnae ipsa Sanctitas Vestra felicissime
iecit, ita eiusdem instituta atqne exempla in omninm
patrum mentes immigrent, ibiqne occnpent firmissimas
sedes, nt imposternm qnamplurimi Sumrai Pontificeg
Sanctitati Vestrae similes longissima serié succedant
in Ecclesia ; nec raritas bonomm admiretnr, sed copia
eornm tanta suppetat omnibns fntnris saeculis, quan-
ta ex radice optima nasci debnerit. Deus Optímns

233

MaximuB Sanctitatem VeBtram in sna gratia qnam
diati88ime et qnam prosperrimeconservet. Viennaedie
12. Julii M.D.LXVIII.

Szerdahelyi Máté prépostnak Verancsíes Antal.

Ad Matthenm Zerdahely Praepositnm Myslensem.

De tam accnrata gratnlatíone, quod salvns ex 1668. jui. 26t
Tnrcica legatione redierim, idqne cnm optata pace,
mihiqne plnrimis landibns attribntíB, maximé pietatís
in pátriám Aeneae me aeqnantis, babeo vobÍ8 singu-
lares gratiaB; agnoscens vetetem vestrani erga me
volnntatem, et stndia. qnibuB semper mihi non obscure
declarastÍB^ quantopere et amaveritis me, et bonori-
bns meis consultnm esse velletis. Vemm, etsi landes
istae, qnas in me congeritis, longe superant mea me-
rita, virtnteB verő mnlto etiam longins ; quum tamen
in bninsmodi remm momentis plnra amicis concedun-
tnr, qnam par esset alias, qnod hand dubie beatissimi
esse videantur, qui promovent ac sublevant pnblica
commoda; non tam, mi Praeposite, istam vestram
gratnlationem ex landibns, qnam ex animo et bene-
volentia vestra metior, qna me siucerissime semper
prosequnti estis, et nunc etiam eadem vos addnxit, ut
me in tam raris mortalibns collocaveritis , et snpra
multos extnleritis. Sit itaqne boc, qnicqnid sit, amici-
tiae noBtrae mntuae; reliqua donemns Divinae gra-

234

tiae, quae no8 confortavit, fecitque nobiaciun, qnoi
cam multís non fecit alii8 ; nt nimirum et pacis antk
fierim, et tot Scyllas atque Carybdes evitarem. I:
qno et AltisBimns landetnr, et fortnna Caesarig pne
dícetnr, cnius auspiciis omnes meae et yirtntes. e
felicitates, et honores omnia imprimis debentnr. Qm
coelitnm recta gubernataque beneficiis, in nos qnoqii
qni illi adhaerescirnns, derivat illustres snos radij^
et in őrbe claroa facit. Atqne haec ad vestram giatu
latíonem.

De prívilegio autem, quod habere cnpitis, scrípe
ad meum Capitulum, nt illud vobis inqnirant et eili
beant, ne libertás Ecclesiae vestrae Mysleiisis hit
factetor, einsqué iuribus snccnrratur. Nam hoc fratre*
mei poterunt etiam me absente vobis praestare. Alk>
qui, qnandocunque Camera ista Cassoviensis videbr
illud privilégium, mox Praepositnra vestra controTer
sia ista liberabitur, et in coenobium Heremitam
de Laad transferetur propter possessionem KewreiL
cuius alienationis ab Episcopatu, meo veram caos&r
nunquam hactemus sum assequutus. Hac autem vii
si vobis minus succurretur a fratribus meis, ego d^:
deero, ubi primum paulo liberior a curia effectus foero.
et mea etiam potero percurrere privilegia. Et cuc
his optime vos valere cupio. Viennae 26. Julii I5i>>

236

Cl.

Verancsícs Antalnak Radetíus István váradi pflspOk.

Ad Antóniám Verantium Epíacopum Agríensem.

Reverendiasime domine et patroné colendiasime, i568. aug. n.
salutem et aervitiorum meornm deditiaaimam com-
mendationem. Scriberem ad dominationem Veatram
libentiaaime, ai qnid acribendum mihi eaaet; aed in
hoc eremo nihil habeo qnod acribam aliud, praeter-
quam qnod in hac aolitudine, procul a publicia nego-
tüa, vitám in morém heremitae diico ; Reverendiaai-
mnmque dominum Locnmtenentem preatolar, commn-
nicato enim inter noa conailia decrevimna termaa
ambo inire; ille ut ana curet edemata, quae patitnr
in pedibna, ego meam achiaticam. Aderit, ut apero,
hiace diebua. Alind, qnod acribam, id habeo, quod
bubonnm noctnarnmqne nlulatn, cnm libet, plnrimo
fruor. Cnm antem hnina nlnlatna me cepit taedinm,
intercinnnt avicniae cantna dnlciorea, qnibna informea
bnbonnm cantna repellnntnr. Haec in hia rnpibua va-
atia príma mea eat delectatio. Qnod reliqnum eat, do-
minationi Veatrae Reverendiaaimae me meaqne aer-
vitía deditiaaime commendo. Dena Optimua Maximna
dominationem Veatram Reverendiaaimam sérvet quam
feliciaaimam ad annoa plnrimos. Datnm in Sancto Be-
nedicto de Rnpibua die 17. Auguati anno Domini 1568.

Eiuadem Reverendiaaimae dominationia Veatrae

deditiaaimna aervitor et capellanua
Electua Varadienaia ak.

236

cn.

DraskoYíes GyOrgy zágrábi pfispSknek VeroesieUitiL
Ad Reverendissimnm dominnm Za^rrabienseBi.

t568. aiigf. 30. Proximis dicbus viguerunt apud nos rónom
quídam non satis lectí de istis partíbns, et de perKsi
Reverendissimae dominationis Vestrae. NimirniDqiKi
Tnrcae Bosnenses obsessuri essent arcem Hr&ztoirf
czam, minarentnrqne etiam castello SÍBÍano; ceteron
qnod, qnnm personalíter quoqne ReverendiM^ma k-
' minatio Vestra impositura praesidium maitis in tűt
dem arcem Hraztowiczam, proficiaceretnr eodem cc
milíte non exigno, et iactnram feciaset in qmbnsdAii
militíbas antesignanis ab insidiia hostínm exceptis. c
ip8a quoqne met, Bnbito snornm casn percnssa, b^
sine difficnitate effngii sese servasset. Qni rmnom
venne, an falsi fuerint. ego adhne nescio; plures
tamen hie, qni eandem amamns, dolnimns. Ego antes
nnnc etiam doleo, et vereor, ne mea vatícinia eidai
vei saltem tnnc in mentem veniant, qnnm intercipietír
(qnod alioqni avertat Dens) insperato ; parato alioqf
qnopiam perícnlo, qnnm ad obenndam tantam prt^
vinciam firmo ac snfGcientí robore nnllns, aut valdt
tennis Bnppeditatnr ei nervns contra tam populosi:
bostílis provinciáé praeaidem ; ne nnnc odiosius elr
qnar aliquid de profeasione noatra, cnina 8piritiial>
gladina nullnmadmittít temporalem. Et aint exempi
nobia Petrua Berialaua, Panlua Tomorena, Augnsti

237

nus SbardellatuB, et alii vetnstiores, immo et receDti-
ores complnres, qui non Martís et Bellonae, 8ed Deí
viventis ac Jesu Christi Bacerdotes, nbi primum mili-
tes quoque ntrorumque esse incepernnt, príus snblatí
sünt hac vita, qnam quisqoam credidisset, et virtos
eorum fiiisset cognita. Quod a me ut fraterneaccipiat,
rogo ; nec mihi vertat vitio, quod ex amore dico.
Quandoquídem paucis senibus inter nos connume-
ratis et plane iam capularibns, quanti tandem ordo
noster fieret, si qnid Episcopo Zagrabiensi, ac Dalr
matiae, Croatiae et Sclavoniae Bauo, vei (nt familí-
arius loquar) Georgio Drascovitio accidissent? Sed
qnia iam snscrípsit oneri, et est in corsu administra-
tio, caveat saltem a pericnlorum cansis, neque se cnm
gregariis contra callidos et potentes hostes educi
patiatur. Cura alioqni gubernandi non desideretur.

•De rebus novis, qunm hie nunc nihil habeamos,
praeterqnam quod et in Galliis, et in Belgio, prospere
andimns Catholicis succedere. Non tamen omino sine
quodam apparatu nonnnllorum Principum Imperii in
Belginm contra Dncem Alvam, qni dominationem in-
ter se Hispanornm aversantur, nec ferre vellent, si
qua ratione possent illos exclndere. Gallus etiam*
manifeste iam Ugonitis obsistit; ex qnibus proxime
non pancos dicitnr furcarum supplicio fecisse affici.
Faxit Altissimns, ut ii saltem duo Principes a Deo
Optimo Maximo nobis qnam dintissime serventnr so-
spites, qni soli Sanctae Ecelesiae nostrae Catholicae
yidentnr restare protectores.

Ex Hispaniis quoqne recenter tabellarii attule-
mnt, Principem Carolnm, eius Regni Regis filinm,
qni captivns tenebatnr, diem snnm obiisse Julii pro-
ximi die 21. Noster autem summa soUicitudine párat

238

eo abitnm, pntoqne sexta faturi Septembrís iter
ingressnrnm.

CIa88Í8 Tnrcica, liberato Hadríatíco Mari et ém
accolis metn, in Aphricam cnrsnm direxit. Noatni ei
HispanidB , Pontificiis, Melitmis, Florentmiaqiie et
Gennensium triremibiu confecta, opportano quodái
loco ad inbibendos bosteB, si qnid in littoríbos noitik
attentare vellent, constitisse dicitur. Nec tamen iu
vim aliquam expertoros hostes nonnnlli putant, propo-
qnitate hyemis; nisi si extra Propontídem anisniQ
haberent hibernandi.

MaieBtas antem Caesarea, dominus noater de
mentisBimna, habét nnnc hic cam Anstriacís snis gob-
ventum, nec adhnc qnicqnam concluBnm est certi. Sed
et MaieBtaB EiuB maguam ab illis exigit pecnniia
et ipsi ab eo confessionem Angastanam. Qnid tandeis
conseqaiter de hoc utroque nodo, varíae sünt coBie^
tnrae ; qnibns ego nnnc ommissiB, expectabo rei Teri-
tatem, et illám perscribam, ubi palám conBtíterit

De conventn nostro magnameBtsilentinm; credo
alioqui faturnm poBt Moravicnm et Sileaiacum. A Bo-
hemico Ines pestílens arcét Eins Maieatatem, quae eo
Regno latissime grassatnr.

Ego verő cnm ReverendisBimo dominó Vesprí-
miensi Bustinemns hic Regni Hungáriáé Consilimn
Reverendissimi Locamtenens et VaradienBis in ther
mis TrincinienBibus curant BuaB qnaadam aegrítndi*
ncB. et fortaBBe jndiciomm etíam Budores ac molestias
detergunt atqne excutiant De Btatu reliquomm nibil
habeo, VcBtramque interim ReverendisBimum domioa-
tionem optime valere cnpio. Viennae 30. Augnati 1568.

239

CIII.

Bernát sz. györgyí apátnak Velenczében Verancsícs Antal.

Ad Reverendum Patrem Bernhardnm, Abbatem
Sancti Georgii Maioris in porta Veneto.

Antevertisti, Reverende Páter, menm officium i5ö8. sept. 3.
charitate tua, et complevisti illud Apostoli ad Roma-
nos honorem in vicém praevenientes. Qnod certe, ut
est rarum et optabile in fraternitate et vera amicitia,
ita sane iam potes tn banc perfectionis partém pecu-
liariter tibi ipsi omni iure attribnere. Ego verő nt
homo iam prae senectute tardior, qnicqaid in satis-
faciendo promissis meis de seribendo ad te saepius,
et mihi ipse defui, et tnam expéctationem fefelli,
amando, inquam, te, veniamqne commissi postniando
snpplebo. Daturns operám stndiosias, nt ímpostemm
hoc a me offícinm non desideres, et vei saltem illnd
crebrins ad te scribam, bene me valere, tui semper
memorem, et cnpidum omnium qnnm felicinm tnornm
snccessnnm incrementa optatissima, tnm contimae in-
colnmitatis tnae snavissimnm cnrsnm.

De gratnlatione autem reditns mei cum deside-
rata pace ex legatione Tarcica, deqne Sacratissimi
Imperatorís mei erga me gratia singalari, qaam
declaravit plarímis argamentis; qaantopere illi pia-
caisset mea indnstria, qaa in demandata mihi provin-
cia gesserim me apad tantam, tamqaam saperbam ac
potentem barbaram, et perfecerim, qaod mai ti qaidem
optabant, sperabant admodampanei, propter partim bel*

242

atqae honoribna illostrator, mecnmqne sirniil et n-
Btentare, et propagare nomen eius contendÍB. Qiu-
quam ego, etai din iam in hac paleatra viies wm
ezerceam, levios tamen omnia iUins gratía ddno^
snstínebo, postqiiain talem coUegam coelitoB niU
adinnctam esse videam. Perge itaque conBtantí loin
in incoeptís, diligenterqne incumbe taae yaletadiiii:
cnremnsqne ambo pari sollicitadine , nt nec foitm
nostra desit illi, neqne in nobis Divinamgratiam Degfi-
gamos, qno et ipsa nostra patria gratos alnmDOSooi
agnoscat, et sic in nobis operentnr Dei benefida, it
eins bonitas magís ac magis eincescat apud bomiiei
Yaleque optime et qnam felicissime in Dodűdo t»
per. Yiennae 8. Septembris 1568.

CIV.
Veraiesies Antalnak DolOno bibornsk.

16C8. iept.4. Reverendissimo Monsignor come fratello booi^
rando. lo udij con gran piacere il rítorno de Voitn
Signoria con salnte della sna persona; e moltoai
rallegrai del prospero snccesso della sua legatioK
per serrigio particolare della Maesta deli Imperátor
nostro Signore, e per universale benefitio della Bt
pnbblica Cristiana , come ella haverk yednto dalk
congratolatione, eh' k mio nome ne fecero fteco il
agenti miéi. Mi son poí doppiamente rallegrato ^'
la vennta qni del Diotalevi, havendo da loi iateso ^
pieno deir esser dí Vostra Signoria Reverendinioí^

243

essendomi da Ini data V amorevolissima lettera, che h.
lei h piaciuto di serivenni. lo son qni con desiderio
ardente dipoter far qualche cosa perVostraSignoria,
et ogni oceasione, che mi 8e ne porgá, mi verrk
sempre cara et accetta. Pregola k conservar memória
di qneBta mia bnona volonta, et h valersene dove
lo gindicbi espediente. Che Dio Nostro Signore Inn-
gamente la prosperi et essalti. Di Roma k IIII. di
settembre 1568.

Di Vostra Signoria Reverendissima

come fratello
il Cardinal Dolfino sk.

Kíviil : Al Reverendissimo Monsigner come fra-
tello honorando, Monsignor il Vescovo d' Agria etc.

In Corte Cesarea

Redditae Viennae 21. Septembris 1568.

CV.
Veraucsícs Aulainak Amolíolbibornok.

Reverendissimo Monsignore come fratello. Non *^ö*- ••p*- *•
risposi allé lettere eh' io hebbi da Vostra Signoria
álla partita sua per Constantinopoli ; percbe conossi,
che ella non poteva havere la risposta avanti la par-
tita; bora ho ricevnto V altre sne delli XII. luglio in
racione di ma. Francesco Diotalevi Fanese suo gen-
tilhomo. Pero in risposta deir una et V altra mi ral-
legro con Vostra Signoria, di quanto eWa Yia ^^\^^-

mente operato con la bonta et con il valore sno ná
negoci in ConBtantinopoIi, dalia quaie opera ne p^
reuBcire molto beuefítío álla Cristianita. A ns. ¥m
cesco ho offerto la casa et tattá V opera mia k faT<^
8U0, poi che mi viene molto strettamente raconimi^
dato da YoBtra Signoría mio antiqno amico, et ck
puo disponere di me come di se stessa ; ho fatto fi
anchora diligenza di rivederlo, ma fino hóra, fbm
per r occnpationi ane, non si h troyato. £>i qoa m
ho ebe dire a Vostra Signoria se non, che Dio grttk
sto Bano da vecchio, et tengő memória delF amidta
nostra, et deaíderio di faré per le ogni servicio ; pe:{
VoBtra Signoria si vaglia di qnesto mio deaiderio, c
diami occaBione di moBtrarlo con veri effetti del amort.
che le portó. Et NoBtro Signor Diolacontentisempn.

Di Roma di IIII. aettembre de LXVIII.

Saprea volentiera, se Vostra Signoria ha fini -
la sua história, overo fin a che tempó sia arrivar .
resto. Tengő per fermo, chio conservo amorevole e:
honorata memória della sna amorevolissima person
et della amicitia nostra.

Di Vostra Signoria

buon fratello
il Cardinal Amolio ^t

KivUl: Al Reverendissimo Signor come fratell
Monsignor Vescovo d'Agria etc.

álla corte Ceaarea.

Redditae Viennae 18. Septembris 1568.

245

CVI.
Radetíus István viradi pfispfiknek Verancsics Aotal.

Ad ReverendisBÍmum Episcopum Varadiensem Ste-
phanum Radecinm.

Vacationem Reverendiesimae dominationis Ve- ises. sept. 6.
Btrae praesentem a negotiÍ8 pubKcis ita cnpio eidem
BQccedere et laetam esse, ut non obscnre illi invide-
am, ac me quidem certe si qnis Jupiter eadem vaca-
tione secessuque dignaretur ! Eqnidem omni vitae ac
freqnentiae urbanae eremnm istum snnm cavernarnm
et rupium montis Carpathi anteponerem, bnbonnmqne
ac noctnarum nlulatnm pro suavissimis Insciniamm,
cardnornmque concentibns incundissimnm haberem.
Qnid enim homini variis animi dotibus praeditoiacnn-
dins ac felicius queat contingere , qnam, qunm in se-
ipso babeat omnia, qnaecunqne aut urbánus, aut auli-
cus status suppeditat , nunquam tamen adeo solus in
quavis vasta ac remota solitudine esse potest, in qua *
ne bubones quoque ac noctuae reperiantur; ut eorum
suavissimam societatem non habeat, quorum virtuti-
bus atque aeterno nomini neque mors, quae omnia
delet, obesse potuit, et ex: sese in dies tale aliquod
paríat, quod eum oblectet longe magis, quam ullae
opes, uUum bonum fluxile, ulla dominia, urbanaeque
deliciae, aut splendores aulici. Ac mibi quidem iam
seni, quam exoptata instiusmodi veniret solitudo etiam
apud meum Znionem, in summis alpibus eiusdem
montis Carpatbi situm, et latíssimis silvis obsitum,

246

obsesBumque perpetuo horroré nubiam. Si veniret
Dens immortalÍB, quanta cum voluptate hos postremos
aetatÍB mcac annoB, qui reBtant mihi, exigerem, Mttiü
iam terrenÍB honoribuB, et aBpirana ad coelestes. Ad
quoB certe pluriboB nominibüB invitanmr, delapr
iam in senium defectn virium , ocolorum caligatíoDt
snrditate auríum, imbecillítate stomacbi, morbis deni-
que plnrimiB, et qoam multís similibus. Praesertíi
quod deliri a iuventute appellemur, qui eomm absnr-
dÍ8BÍmaB morum ac voluntatum actíonumque noviutei
non probemuB, semperque vetera iUis ingerimoi
urgemuBqae , ut aint frugi , maiorumque saorom di-
Bciplinam potiua conaervare adaugereqne contendaDi
quam negligere et immutare atudeant Quam itaqiK
dÍBpari animo simus, abborrente Reverendiaaima do-
minatione Yestra ab eremo, me verő illnm exoptante.
ipBa videt Nec alioqui seiungit nos alind in hoc di-
scrimine, quam quod, ubi ego iam incipio déainert
ReverendiBBÍma dominatio Yestra occupat felidtt:
initium.

Quapropter et ipsa me, ut iam senem curíB t€B
poralibuB, et munerum Reipublicae adminiatratioBe
vitaque prope fatigatum, habeat excuBatnm, et optu
tem Btatum Bolicitarium non condemnet eadem, inte-
rím et monita et rogata, ne patriae, Btatim in limin:
bonomm suorum, tam felicia fortunae Buae primorda
hoc statu eiuB turbulentíBsimo, denegareacsnbtrabere
velít Educavit enim eandem a parvulo, ut optiiu
parens ; nunc iam in viro, eoque Bane apud eam n^^
poBtremo, et opem, et operám suam deaiderat. Boc
maiores noBtrí praestiterunt illi ; hoc et nos hortatEi
Ulius pietto, et snccessionis ordo cogit; ut qui i^
in functionem eorum BUCcesBimus, Buccedamua etiar

247

in procurandae salutis eius curas. Quibus cum iam
ego ab annis ferue XL navo operám, Reverendissima
dominatio VeBtra, mi Radeci, quae nunc incipit,
capeBaat parteB sibi a Princiiie impo8Íta8, nec Divinae
vocationi desit, qnae est, ut patriae casus atque perí-
cula sublevare pergat ; neque desistat, antequam ad
seníum acceBserit. Sic demnm ipsa chara süperiB con-
Bcendet aetbera, et in teiTÍB nomen relinquet gloríoBum
et immortale, patriae verő, dum Btabit frueturque
incolumitate, semper érit desiderabilis.

Bubonum autem et noctuarum nbi lugubreB can-
tuB ac feralem ululatum pertaesa ínerit, relinqnat
Í8taB Carpatbi montÍB iiipes atque cavernaB cum buo
amne Vago, cum sua sycera, cumque auis noctuia
atque bubouibuB, Beque Periionem ad Norícorum
montium ferreum recipiat promontoríum, ubi pro ca-
verniB ac rupibus amoenisBÍmoB colIeB et campoB,
pro trÍBtibuB inauspícatisque bubonum ac noctuarum
BonÍB habebit aviculaB laetissimi concentuB, proque
Vaghi lymphiB et amara sycera amnem Pinquam et
vina Buavissima, melioraque phalemis potabit, frue-
turque aperto coelo, nec includetur uívobíb montibuB,
nec hyemes tolerabit longiores, quam Tyberia ac
Padi tolerat accola. Yelit tantummodo boniB buíb frui.
Valeat quam optime , et quam diutiBsime. Viennae ő.
SeptembrÍB 1568.

248

cvn.

Diotaleví Fereneznek VeraDesics Antal.
A ms. Francesco Diotaleví.

Le voBtre del 23. d' agosto , che fdron príot
1568. stpt. 17. doppo la giunta voBtra a Roma alli 11. del instanté
mi sono State appresentate. Ne vi posso dir altro io
risposta, sool che ho preso grandé contentezza d' anv
mo, poi che príma da Soa Signoria nostro Signore, e
poi dalli altri IllnstriBBÍmi e ReverendÍBSÍmí signori
Cardínalí Alexandrino, Farnese, Morone, Amnlio, et
etiamdío dal Reverendissimo et honoratísaimo dk
fautore Rnsticucci Biate Btato benígnamente vedoto^
Faccia Iddio Signore, ch'ío anchora habbia da %n
Divina MaeBta qnalche occaBione di poter conlaeffet
tiva gratítudine mia remeritar tanta benígníta di Soi
Santita, e benevolenza de bí rari et eccellenti Preliti
dela Santa Ohiesia. E se con altro no, almeno con k
mie orationi, e con tntta qnella servita, che sapw
poter esser ín me per i loro contenti e sodÍBfattioni
E voi, che costa, sete la mente , il volere e la lingn*
mia, Bnplirete il resto, dechiarando prímierameBte
qnesto mio bono et humel animo , che tengő Bempre
al commodo della Santa Sede Apostolica, et bonore
del Snmmo sno Sacerdote e deli santi padrí , che si>
stengono qnella con la loroprudenza,8apienza e viu^
che et Iddio odora sempre con grandissíma soa coih
tentezza, et il mondó álla giornata prende sume deil^
etterno albergo, farete , ovnnqne bisognara li debbit

249

miéi ringratiamenti et oblatione , che ai coDvenga. Di
resto non ho che acrívervi altro , se non , che tutto '1
aucceaao delle commiasioni a voi date , havete nego»
tiato con tutti li debbiti módi , e con piena noatra ao-
disfatióne; esortandovi anchora, che principalmente
vi Bforzate di mantenermi in buona gratia del Illa*
BtrÍ88Ímo e Reverendiasimo mio signore colendiasimo
Alexandríno , e aignor Rnatícnci. Ne occorendomi al*
tro per hóra, atate sano, e acriveteme speaso. Da
Vienna alli 17. di aettembre 1568.

. cvin.

Veranesies Antalnak az alessandriai bibomok.

Molto Keverendő Signore come fratello. Ho létUL^^^^-^^^^^-
la lettera di Voatra Signoria de XII. di Inglio con
molto mio piacere , et aacoltato volontíeri ma. Fran-
ceaco Buo nella relatione,.che mi há fatta del viaggio,
et del negotio trattato dallei in Conatantinopoli feli-
cementé in servitio di Soa Maeeta Ceaarea , et in be-
nefitío univerBale di tntta la Cridtianitá. Laqnale
ragionevolmente dovra haverglieno altrettanto obligo,
qnanta é Btnta veramente la wnBolatione , ebe ne hk
preaa. NoBtro Signore , sicome havrk facilmente po-
tnto comprendere il medeaimo ma. Francesco dalle
parole di Soa Santita. II qnale , per eaaer molto ben
informato delF animo mio verao di lei, et della memo- -
ria eh' io intendő havere dei molti meriti di Voatra
Signoria , et in apetie deir amorevolezza naata dallei

250

verBO di me con &i rare et ^belle cose donatemi a
nome sno, non dovra mancare di dargUeno conto (mt-
tieolare in nome mio. Ondé rimetteHdomi inqoeiti
parte allé parole Bue , le renderb qnelle gratíe naf
giori eh' iopotrö di qneato 8U0 cortese ofifitio, offen
domi pronto ad ogni eommodo et benefitío no, d
pregandola intanto a valersi di me, et á tenercootc
del prefato ms. Francesco. II qnale e atato gíndieat >
da Soa Santita et da me degno anggetto d' esse:
amato, et Btimato daliéi. La qnale il Signor Dio cof
8eryi et conBolí di cioche deBidera. Di Roma k 22. d:
settembre 1568.

Di VoBtra Signoria molto Reverenda

come fratell
H Cardinale Aleaaandncc

Kívül: Al molto Reverendo Signore corac fira
tello , Monsignor il Vescovo di Agria , Consiliere i
Soa Maesta Gesarea etc.

CIX.
Díotalevi Fereieznek Veranesles Antú.

A ms. FranceBCo Diotalevi.

1668. Bept.24. Questa mía preBente vi Bara per aviso , che p
la poBta proB&ima reBcriBse allé prime yoatre, ebei
de&te doppo la voBtra giunta a Roma , et havnta ^
audienxa de Soa Santita noBtro Signore, e delH I&
BtrisBimi Bignori Cardinali miéi padroni e padri"
telari.

251

Delle altre cose de qui non ho a scrivervi , 8uol
che parte degli conseglierí Hongap cbiamati da Soa
Maesta, sono arriyati, e penBO, si trattara de píu cose
pertinente ala noBtra Repubblica.

lo laseiati il signor Leporíno Propertio physico,
e Pietro chyrurgo , m' bo dato nelle mani del signore
Allegrio , e gia mi sento vie piu megliorare in quin*
deci giorui dela sua cura , che di tre mesi di qnello
faxit dominus Benedictus, ut rcBpondeant ultima
primis.

Ne penso , siate ieiuno delle diceríe de qui di
molti , et di noBtri oltra ogni dovero. Perbe non ha-
vendo voi havuto da me commÍBBÍone alchuna Bopra
le diceríe, ebe si fanno dalli emuli, ezzetto di viBÍtare
la cbiesa delli Santi ApoBtoli, e basciare li Banti píedi
de Soa Beatitudine, con faré la bumile reverenza a
certi IllustríBsimi signori Cardinali. Avertite bene,
di non mover alchuna cosa, per la quale io potrei
esBcr giudicato veramente ambitioso di gradi, che non
8i convengono álla mia piccolezza, e li quali bisogna
cBpettare da Iddio; il quale conoBce molto meglio,
che Borte d' homini fa per la soa Santa CbicBia, e per
il Buo eccelBo altare, cha noi alchuno baBBÍBBÍmo
gregge siamo degni di presumere et uBurpare a gnisa
di core , tanta alta funtione e ministerio della Divina
Soa MaeBta. Piu vi potrai raggionare Bopra cio. Ma
sapendo voi ogni mio intrinseco, e qualche mi Bchifo
sempre di persuadermi troppo di me BteBBO, cesso
dir altro y e lascio 1 tutto alla prudenza voBtra. State
Bano. Da Yienna alli 24. di Bettembre 1568.

262

CX.
Ftseolo Jánosnak Veranesies AaUI.

Ad lo. Faseolam.

1568. oki. 1. ExcellentísBime Doctor , domine et amice milii

honorandÍBBÍme. Ut magna fiducia proximis díebBs
cüpieramns , nepotem nostrnm in tnnm contnbernim
inqne scbolam virtntnm tuanim collocare, nt aS
quando cnm snmma nominis ac famae tuae glória pc^
tnisBet in Ince hominnm commemorare , quod potísi*
mnm snb te praeceptore bonis litterís profecisset: iu
sane primum tni senii , deinde mnltornm etiam jHm
diuturnornm laborum ac vigiliarnm, qnas ad splend^
rem tanti gymnasii per omnem aetatem tnam confem
BtndeaB, aeqno animo excneationes tnas accepi; teqte
rogo, ni ignoscas míhí, si qna in boc a me importnoi-
taté affectns fueris. Nec enim nrgeo imprudenter
qnod neqnit fieri; nec propterea ita deainam te tt
amare, et virtnteB tnaa magni faeere, nt amicitiar
qnae inter nos causa bnina negotii snmpsit exordmr
nolim perpetno apud me in nsn conservare. Habea«
itaqne persnasum , te mihi es8e cbarisBÍmum , nihilq^^
etiam me occasionum praetermisBurnm , qnaeciinqi-
mibi oflFerentur ad benemerendum semper de tno op:
mo nomine , et de ernditioniB tnae celeberrima fair.
Ne antem omnino cnram nepotis mei intermittai:
Magnificus vir Zacharias Scaramellus, civis YenetES
ventnmB est Pataviam, nt eidem nepoti meo alia rj
proBpiciat. Qni bí aliqno casu te qnoque i^onvenic

253

consilii petendi gratia : te rogo , ut illi adsÍ8 tno et
consilio et auxilio , ut quod quaerimus , vei inprimis
ope tua assequamur , et habeamus aliquid , qno tibi
jore et merítő debeamus. Bene valeaa, et bíb dintÍBBÍ-
me felix. Vienuae príma Octobrís 1858.

CXI.
Veraiicsics Antalnak Draskovíes Gyfirgy zágrábi p&spSk.

Reverendissime Domine, fráter observandÍBBÍme, i5e3. okt. s.
Balutem et servitiorum meornm commendationem.
Redditae mibi Bunt binae lítterae dominationis Ve-
Btrae ReverendÍBsimae , quarum unae datae fneruut
12. , alterae 30. díe praeteriti meiiBÍB AugnBti. Quae
non potuerunt mibi non eBBe multÍB nomíniboB gratÍB-
Bimae , maximé tamen ob amicam et fraternam Belli-
citudinem domínatiouiB VeBtrae ReverendiBBimae, qua
me et reB meas . proBequítur. Ut antem breviter ad
eaBdem dominationÍB VeBtrae ReverendiBBimae ]itte-
raB reBpondeam ; noverit eoB rumoreB, quoB Bcribit eö
perlatoB fnisBe falBOB. Hoc quidem vemm fűit, me
una cum coUega meo et alÜB dominia regnicolÍB,
menae AugUBtO; cum octo millibuB (vei circiter) homi-
nnm peditum etequitum, in caBtra deacendiBBe, ad
hoc perBuaBi, tum quia metuebamuB obBeBBionem
Hraztoviczae vei Síbíj ; tum quia flumina ita eo tum
decreverant, ut hoBtcB facile tranaire potuÍBBőnt; tum
quia militea nostri non pauci in finitimiB Iocíb peate
•ublati erant. Ita bí hoates animadvertiBBent, nos re-

254

bus nostriB minns advigilare , procnl dnbio ali
tentasBent. Sed cnm paratos nos vidernnt, nihil tah
tarunt; neqne iactnram in militibns fecimnB, neqse
ego in fngam versna Bnm , neqne aliqnis me ant i&eoi
in iis locis atqne eo temporc peraecntas est. Niidlih
minuB YeBtrae dominationi Reverendissimae pro eő
dolore, qnem ex bniusmodi rumoribns conceperat>
beo maximas gratias. Hoc negare non possnm, qnem-
dam iavenem capitaneum meum iam antea in cofií
nii8 ScIavonicÍB prope Dombro interceptnm fnisse^ i
ad Portám Caesaris Turcamm abductnm: sedDeosi
gratia , bnins unins loco simul quinque ágas apud u
in compendibus vidi sedentes , quales nunc quoqs^
carcer meus babét. Idquidem, qiiod dominatío Ve
stra Reverendissima mihi iam antea cónanlnit, ei
nunc quoque snis litteris consulit, ne incantas persü
vas oberrem, nt quondam fecit Petrus BeriBlaos^
alii , quos nominat dominatio Vestra Reverendisaim
grato accipío animo; et me diligenter cavebo, nem^
pericnlis manifestis exponam imprudens. Qoant^
iieri non potest, ut ab omnibus pericnlis et vitae i'
scrimine liber sit^qui in confiniib versatnr. Hocbunri
agam , ne videar me vei meos , basque reliqnias nltr
in apertum coniecisse periculum. Növi eos , qni F
cula amant , frequenter in iis perire. Quod ai bon:
confiniorum res, et Caesareae Maiestatis volnntasF
teretur, libenter me ab bniusmodi curis et sollicito^
nibus ac periculorum metu liberarem, atque ino^
et securítate viverem. Neque etíam pretio aut prt^
bus meis mihi Banatns officium contigit ; qnod BeT^
rendissima Vestra dominatio certius cognovisset. &
sibi Oonstantinopolim properandum non fuisaet. ^
fisequenter a dominatione quoque Vestra Revercnfe

255

sima aadivi) non esse relnctandnm PrincipibuB, et
non expectandam , ut Bervitores ab ip8ÍB rogentur.
Ego yero non Bolnm expectavi PríncipÍB petitionem,
aed etiam quodammodo indignatíonem Suae Maiesta-
tís mihí meÍB inBtÍB et honeatÍB excnBationibüs pára-
veram. Itaqne quamdin potero, et Dens volet, officinm
judicÍB, qaod ad EpÍBcopum proprie pertinet, (geram),
et defenBÍonÍB panperum cnram habebo. NibilomiouB
tamen admonitionem dominationÍB VeBtrae Reveren-
dÍB8Ímae fraterno et grato accipio animo, tanqnam ab
aniioo et rernm experto ac prudente viro profectam.
VicÍBBÍmqne dominatio Vestra ReverendÍBBÍma fra-
terno et beneTolo animo aocipere velit, qnod eam ad*
moneam, ut vÍBa paucitate EpiBcopornm Hungáriáé
Baerífieantium , aliaque officia episcopalia obeuntium
(nam praeter ReverendÍBBimum dominum Loeumtenen-
tem et me nullus est), velit iam tandem et Bacríficare,
et sacerdotes ordínare, qui in Hnngaria paucÍBBimi
snnt , et alia ad epiBcopale offieium Bpectantia períi-
cere , qnod eandem et velle et poBBe non dubito. Id
si intellexero , nihil gratius mibi accídere poterit. Et
boc non ideo Bcrilio, qnod Banatnm menm excuBem, a
quo amicorum, et inprimiB dominationÍB VeBtrae Re-
verendÍBBÍmae opera me , Deo volente , expleto anno
liberum főre Bpero ; sed ut fraterno officio et consci-
entiae meae Batisfaciam. Videó enim negotium Agri-
ense, et in spiritualibuB, et in temporalibuB, longe xe-
ctiuB proeeBBumm , bí dominatio VeBtra Reverendis-
BÍma episcopale munuB exerceret, et Agriae potins
Fesidentiam fáceret quam Viennae. Nam vix credide-
rim, uUum eBse vei inveniri poBse uUibi, qui et móres
Tureamm rectiuB noBset, et loci illiuB defensioni eom-
modinB prospicere poBset. Sed haec , ut dixi ^ va\d^

256

confidenter et fratetno animo Bcribo. Váitira domiu
tio ReverenditBÍiua ipsa pro sua prudentia conttderct
quid honestíufl et ntilios ait fotiimm, et esse posut

Pro novitatibus Yeatrae dominatíoni Revaei-
disaimae ago gratiaa ; atqne eandem obnixe rogo, t
dam in aula fuerit, dignetiir saltem de rebm comnti^
ttibas ad me acribere.

Hinc Bcribi nihil poteBt, quam qiiOd Batíspad
fice vivimuB. Nnllibi apparet exercitüB hoatínm. Pli
giarii tamen Baum faciont officinm , et miaeros hm
nea in coníiniiB, ubi poBBnnt, abripiunt et abdeem
Yini hoc anno non habemnB magnam copiam, %d
ndlio abnndamuB; nnde in annnm fatnram famemBOt
timemna.

HiBce díebna ordinavi Bubdíaconoa, díaconoic.
preBbyteroB , et habeo plebem aatia obedientem et rt
ligioBam. Tum etiam , quae ni defenalonem confifiío-
rom pertínent , mihi et cnrae et cordi síuit ; hooqie
Btadio Bummo effioere conor, nt onmea meae fidei m
diti, et haec confinia, et adiacentea provinciáé, qfoete
et pace gaudcxe posaint

DeuB conBervet dominationem Veatram Re?efö^
diBBÍmam diotiBsime incolumem. Datam Zágrábiié S
OctobriB 1668.

ReverendiBBimae domioationia Veatrae

servitor et fráter
Zagrabienaia mp^

Kívül : ReverendÍBBÍmo Dominó Antonio \ensr
tio Episoopo AgrienBi , ae Sacrae Caeaareae Begii^
qne Maieatatia Conailiario, dominó et fratri obse:
vandiaaitno.

257^

CXIL
Verancsíes Antalnak Farnese bibornok.

Molto Reverendo Signor come fratello. L' affet- isw. out. 19.
tione che Yostra Signoria si é compiacinta di por-
iarmi gia tanti anni , come per la sua humanissima
lettera, et iusieme la bocca di ms. Francesco Diota-
levi 8110 agente mi vien 8Ígniűcato, mi obbliga tanto
maggiormente alla debita corrispondentia verso di
lei, quanto io menő la posso haver meritato 8eco fra
qnesto tempó , non essendo stato tra noi comercio al-
cuno, ne io haveva havuto di lei altra notitia , che
quella , chel suo buon nome alcnna volté mi ha por-
tato allé orecchie. Ma 8e per Io avenire mi 8i pre-
senterk occasione, con la qnale io possa in qnalche
parte meritar qnello, che per Y adietro non ho potato
meritare; non mancherö di far conoscere h Vostra
Signoria, ch'ella non 8' inganna pnnto nel gindicio et
nella confiidentia , che mostra haver di me in qae8ta
parte. Et percbe dal suo medesimo agente ella pótra
essere pienamente ragguagliata di qnanto h passato
sopra cio tra lui et me , non mi distenderb in altro
per hóra , che in offerirmi pronto ad ogni commodo
et honor 8uo. Co8Í No8tro Signor Dio la conservi. Di
Roma a XIX. d' ottobre M.D.LXXVm.

Di Vostra Signoria

come fratello
il Cardinal Farnese s. k.

UOWU. IIÜKO. HI8T. SORIPT. XX. VI

258

CXIIL

Draskovics György zágrábi pfispöknek Veraoesies Aitil

Ad Reverendiasimiim dominnm Georgiám Drascori-
tínm Zagrabiensem Epiacopom.

1568. noT. 10. Saperiorea litteraa dederam ad Reverendiaaimai
dominationem Yeatram, noD, ut eam ab officio atrenae
gerendi Banatnm deterrerem ; aed Ht pericnli dunU-
xat familiariter admonerem , de qno tanti apud do»
rumorea ferebantur. Monebarque ad hoc genus oS-
cii aingnlari amore, qao eam proaeqnor, et aamao
atndio , qno vellem et honori et incolumitatí eina esie
conanltnm. Praefectnram antem iatam , nt apud &oi
elapaia aaecnlia claríaaimi praeaulea tennemnt, gease-
runtqae magna cnm glória, ita certe hoc tempore oe-
minem videó , cni digniua conferri debnerit. Probavi-
que magnopere et iadicinm et conailium , immo et d^
cretum Caeaareae Maieatatia de bac ipaa electíone
eiaa; de qua bene etiam contentam ease intelligor
qnod in diea aliqnid argnmenti capiat, qno virtus Se
verendae dominationia Veatrae indicio Maieatatia Eie
aemper qnodpiam de ae addit incrementnm. Qnod qjBr
dem Divinnm beneficinm , nt perpetno illi proaperet
etiam atqne etiam percnpio : laetna admodnm, eos ds-
meroa non aolnm fniaae falaoa ; aed etiam qnod hostí-
bna frontom, non terga verterit, eoademqne caatr^
partím tanto nnmero viromm fortinm freqnentibnsi
partim praeaentia ana terrnerit. Pergat itaqne fdici-
ter, et anblevet pátriám , totó iam flore viromm orba-

259

tam, et labentem ad extrema. Nec antíqaae gentis
nostrae glóriám virtute ac fortitndine sna, qnoad eiua
fieri poterit^ sastentare ac tueri desinat. Mundo quo-
que o&teudat, eos summos viros esse, qnibns ultímis
rerum necessitatíbus salus tutelaqne reipnblicae com-
mendatur.

De meis autem sacrifícüs , deqne meo sacerdotio
non attinebat (uti arbitror) commemorare, sí ego quo-
qne nec sacerdotínm meam otío transígo , nec inntili-
ter sacrifíco ; nt qni vei bac legatione Tnrcica et in-
colnnjítate et vita mea (hand qnamqnam LXIV an-
norum aetate retardatns) devota patriae etiam litave-^
rim , pace tóti genti nostrae , ac plorimis Christianis
relata , mihi verő ipsi gravissima aegritudine compa-
ráta. Cnias, inquam, pacis cansa , nisí ego periclitari
constituissem , abnegato sane etiam me ipso pro Dei
popuIiA; ben, qnot bncnsque Cbristiani et caedem
pertulissent, et in captivitatem devenissent. Immo ne
ista qnoque Reverendae dominationis Vestrae confínia
qniete ac secnritate, de qna seribit, frnerentor.

Qnod quidem an sit sacrifícare nec ne , iudicent,
qui affectibus carent. Si tamen mea et Reverendae
dominationis Vestrae sacrifícia aequa lance librabun*
tnr , baud dubie cognoscetnr , non eins sacrificiis , sed
meis, omnem qnietcm ac securitatem tam mnltorum po-
pulomm esse deferendam. Minns tamen aliena merita
hoc tempore (uti videó) aestimationis babent, dam
quique mortales extollnnt sna , et freqnenter memine-
runt, quoties singnlis sabbatis ieinnent, qnot elemosi-
nas erogent; snppntantes insnper etiam talentorum
suorum exercitia. Ego interím intra sinnm, et s^m-
missé intentns rebos meis, non sagillans alienos, satis
contentor pro hoc ipso tempore, qnod mea qnoqiie

2G0

non Bunt talenta mihi otiosa , et tantam in sno genere
confenmt noatrae reipnblicae (nisi etiam me Mit m
opinio), qnantum cninsqae sna. Jnxta illud Salvatorií
qni insignitis, et inBtructis diverBÍB gratiaram, m^
strationnm , operationnmqne donia spiritnalibos miii
Btria EccIeBiae snae, non certe fecit omneB Apostok
non omnea ProphetaB, non Doctores; non itemoM
bna dedit virtutea cnrationnm , opitnlationnm . ^úk
nationnm , lingnarnm genera, et interpretationes se:
monnm. Qnando et dívna Panlna scríbens ad Con
thioB palám profeBsna fíierit, non ease se ad baptira:
dnm mÍBBüm. Nnm propterea non fnerit ApoBtfli^
nnm cnm alÜB ApoBtolis de eodem spiritn non pan
cipaverit ?

Evangelizent itaqne alii in popnlos verbum I>
mini; alii ordinent acolytos, BnbdiaconoB, diacono^
presbyteroB, cleroque angeant Dei Ecclesiam, et ]t
teutnr, qnod habeant plebem religioBam, piám, pad
cam, obedientemque et perfectam in Dominó. Q^
profecto et landabile vaide est, et maximé expeti
dnm OBBe affirmo. Verum vicissim debent in iis ei
«t alii aliqni , qni praediti alio talenti genere , cor
induBtria Bna , qno haec in otio et in pace ab iis .
domi manent , obiri poasint , necesse eat. Si iüu
dnobna nobÍB diversae proprietatiB ac mnneris i
annt talenta , eaqne nno atque eodem spiritna affí
ad reipnblicae noBtrae commoda conferimna, equi^
neacio, in qno inter noB dÍBcrepemnB*

Quare Bnadeo, nt sednlo et Bacrifícent et con
nentnr, et preabyteroB pariant omnes illi, quibns <
rins datnm est tempns snnm ad haec obennda. Mi
si uondnm concesait mihi Dominna, qnod interim
me miniateriis snia exercere volnerit, nt omnipol

261

et cuius consilia nemo novit, ipse pro me lognatur^
measque partes tueatur. Qaí forte fortuna nolaerit me
eodem tempore, et sacris 8uis operari, et prophanis^
sen Mamonae operám dare ; quum et Christns dixerit,
sacerdotes non posse düobus Dominis inservire, alte-
rnmque omniüo esse deserendum, ut commodius alteri
mo8 geratur.

Verum , arbitror , brevi me iam liberatum iri ab
hoc opprobrio , nisi me et opinio et desiderium meum
fallat. Nam binc Benio , binc aegritudine redditus ad
profana munía imbecillior, qnae fortasse una érit mihi
e postremis , recidemus tandem ad peculiarem profes-
sionem nostram , [incipiemuBque gratifícari amicis no-
8tri8 hoc officii genere, postquam tantopere genuina
noBtra functio desideretur ab illis in Ecclesia. Qua
tempore ad Agriae quoqne curam vela couvertemu&
Caesaré permittente. Quam ut nos snmus eíus volun*^
taté. ita et Keverendam dominationem Vestram puta-
mus esse in Banatu. Quod et litterae eius ad me da*
tae testantur, et pláne videmus, non ecclesiastica tem-
poralibus , sed temporalia ecclesiasticis hoc deprava-
tíssimo saeculo sarciri , et contineri ab extremis ma-
lis. Idque certe praepostere et licentia, praesumptio-
neque Divinas ordinationes nimis babendo familiari-
ter. Qnod qui faciunt , ipsi viderint. Ego tamen al>
Episcopatu meo non refugio , et redire in eum sane
percupio, modo is velit, qui iam de hoc a mc interpel-
latus aliquoties , nec ipse adbuc vei ipso nutu, nedűm
verbo significavit, quidnam velit, nec ego ad eloquen-
dum intempestivius urgeo , ne imprudens habear , et
infensum mihi reddam. Quum saepenumei'o difficilius
sit veteres Principum gratias recuperare , quam obti-
nere novas. Atque baec de sacerdotio et «amfLd\&.

262

De novÍ8 verő rebua , Maiestas Caesarea td
XXin. instantis menBÍs profíciscetar Lincinin, deniK)
Yiennam reditnra ad Natália festa, et noatra Comitk
qnae habeUmns circiter Epiphania DominL Impen-
trix peperit filíam Leonórám. Regina Hispániáé ii
partn obiit Cardinalia Commendunns aaepina est cuk
Caesaré, neqne adhac scitur, qnid remm tractet. No
stra indicia fervent Noster qaoqne Franciscns For
gach nnper ad Transyivannm tranaiit, spe qnam optí-
ma, nescio; nóta tamen tali, qna parnm certe iUnstn-
bitnr. Sed de eo nlteriora expectemns , postqnam do*
bium nobis patefecit de discessn sno a fide Caesark
Similes enim mntatíones status neqnennt snbito ve
nire hominibos ex sententia. Et interim saepenimierD
snbrepit neqnicqni^m paenitado, nóta etiam infficti
fronti et minora nactí, qnam sibi vana cnpiditate pro^
miserant. Sbardellatns soli iam nxori cognitns , latet
Cracoviae in obscnritate non praevisa.

De bello Belgico et Gallico tam mnlta et wit
ad nos etiam perfenmtur , nt nberins de illo acribere
non audeam. Concnrrernnt (nti nnnciator) Germai:
Principes snb Orangis aigna contra Dncem Alvam ü
XXXVm , nitantnrqne Germani copiis malto msk^
ribus, qnam Hispanns. Tantummodo dispares amt
animia et facnltate nervi bellici ; qnod ntmmqne 3
«pano abnnde snppetit. Germánná qnoqne presss
pennria commeatnnm, Mosellam amnem, qni exerdte
^irimebat, deimproviso, mágia necessitate famis, qm
belli ratione dnctns , transmisit , effusnsque per qiu^
dam obvias civitates minus emnnitas , magnas in ilE^
praedas égit, et sic sustentavit copias. Patantqne
qnod hac remm pennria, et offensione civitatnm , pr
quibns arma snnrpsit, coactns celerins, ant in acies

263

.-^d pngnandaiH des^endet , aut desistet a conatn , nr.
^ente iam etiam bruina militum nnditatem. Hispaniig
-caute ágit omnia , speratque , qnod mora hostes fran-
cét; qnum et in eainpo robnr habeat virtnte qnam
rma^itudine validins, ti potítnr maniti88imi8 civitati-
bns, viroram armie instniGtia. Nec hoatía, aed sno
'pugnabit arbitrata.

In Galliis aeqne tumnltos bellici recrüdeacont.
Rex proBcripait omnes haereticos prementea Gallias,
inaaitqne totó Regno sno excedere , qnicnnqne ad Ec-
•^eaiae Romanae confeasionem , et ad ipaina Regia
obedientiam non reverterentnr. Habét (nti affenmt
tabellarii) XXX millia peditnm , eqnítnm verő catha-
pbractornm XX. In quibns enm qnoqne in peraona
^ffatnnim , et fortisaimo animo incoeptam bellnm pro-
4secntnram affirmant, niai rebelles reaipnerint.

Gondé multa apud Pictonea molitnr, ac movet,
tit contra Regem novaa vires reparet, aollicitata
^tiam Regina Angliáé pro suppetiia ; sed nondum at-
-iolli potest. Nee vei in tantnm conatna anoa promo-
vet, ut caatra babere queat; maiorem tnrbam vago-
Tum hominam , qnam viroram militarium aecum tra*
iiena.

Praeclaram qnoqne incidit boc tempore et ToIo-
«atnm facinns in Aqnitania ; palám testati, qna fide
^aaent enm erga annm Regem, tnm in Catholicam
Románam Ecclesiam conatantia. Effnderant aese in
^omm popnlornm ditionem magnae Ugonotomm co-
piae, eamque nrbem captantea , qno in illa aibi arcem
belli constítnerent , laté viciniam ferro flammaqne
▼aatarant ; impoaitis qnoqne per opportnna Catbolico-
imm mnmoipia praesidiia ; pedicia etiam constringere
mncoeperant. Toloaatea matnre oecaranri anbito peri-

264

culo , in crnciatam (simile qnoddam maiorum suorim
vetus exemplum imitatí , qui eins temporís baereúcii
hunc in modmn restiterant) concnmint, signaBegit
erignnt, armatíque Ugonotia declarant, omnia se ^m
in mortem tentaturos , qnam nt ipsis sese adinngaiit
Sic delusi , ac prope terríti perditissimi sectarii desti*
teruDt et a consih'o et a conatu. Nec alia de his yy
gtea finnt allata.

Qnorsum sntem iam hoc eamm partiam M\u
sit postremo evasarnm, . varié hominefi opinantar. Fi^
xit Omnipotens , nt Catholicis victoria cedat. Tm]^
tamen est illis Principibas , adeo feroces esae in im
cen), inTnrcas nec armari se scire; qnnmqne jfimm
opportnnitas maximé snaderet in eos con&pirareel
insurgere, in seipsos et iras, et tela convertonL. Xis
Tnrca nunc occnpato rebns novis Persae, qfumé-
Qiant cnm Hyrcanis, Partbis, Curtis, hoc est Mesopt^
tamis, et Arabibns Rubri Maris accolis, percnsso íoe
dere, contra Ottomanum arma snmpsisse; nosbi
qnidem Principes , qnasi Dens has illis oportnnita^
in sese saeviendi obtniisset, nihil minus cogitaiit,qnsB
de commnni hoste inseqnendo. Et ad haec, qrnimso^
los dnos Principes , inter sese patmeles de domo Aft-
striae habeat orbis Ohristianus , velntí duo wam
sna tntelaria , quornm alter terra, altér mari statofi*
libertatemqne Christianam taetor a tyrannideTnrcici
tantum abest, nt ii, de quibns sermo est, hos eoM
tam pios conatns iuvare cogitarent, privata dnntai^
sna curantes ; ut. etiam hoc tam ardenti atque ^
troneo stndio, Christianas ininrias ab acerrimia bosth
bns illatas vindicandi, offendi videantnr. Quantss
praeterea alteri nnlla snppeditare volnnt aoxilia^ is
YÍdi eins virtuti ac potentiae adversantes , ne fórtól

265

invalescat et inclarescat latius ; tantam alteri pro-
priae facnltatis detrahunt ad proseqnendam publicae
omniam salutis propngnationem, distinendo illnm par-
tim a gerendo bello contra Tarcas, partim in Christiá-
nos lacescendo , ne ipse quoqne de memoratis hosti-
bus triumphando , reUgionemque Catholicam ab bae-
resibus defendendo, magis ilInBtretnr etííat gloriosior.

Sed, 0 qnorundam Bimilinm caecítatem nimis
sane crassam ! si sit modo caecitas, et non potius me-
ditata malignitas. Qni coacto Philippo arma a Turcis
avertere, in Christianos verő convertere, et in eorum-
dem perniciem , dum a rebellibns snis defeadit sua,
opes Bnas prodigere , trinmphnm sese retulisse arbi-
trantnr ; qnnm interim imperio maris in potestate bo-
Btinm relicto, Hnngariaque cum provinciis snis magis
ac magis in casnm destitnta, et bos Cbristianitatis
unicos defensores imbecilliores omnino ad tutelam
pnblicam reddunt, et ipsi ineptientes inter sese ina-
niter, non prius discere et scire belli gerendi rationes
contra Tnrcas inibnnt euram, et stndinm amplecten-
tur , quam in medias nsqne Germanias iidem (quod
Deus avertat) illapsi hostes, e stratis eos exeitare in-
cipient. Magnó eqnidem cnm dolore ista seribo. Sed
valde falluntur meo indicio , qni tanta remm snamm
felicitate bansti , cogitent de his meliora , nisi ad sa-
lubriora consilia mentes snas revocabnnt. Et vatici-
nium non est diffícile , si ad Evangélium attendimns.
Qnippe quod iam nulla natio in Cbristianis est , quae
non sit intra se divisa , quae intestinis armis non de-
flagret, non mutuis seditionibus conflictetur.

Yerum ne sim prolixior, postquam et de novis
rebus Eeverendae dominationi Vestrae satisfeci, et
de sacrificiis meis reddidi in parte rationem ; precor

266

eidem a Divína Maieatate omnia optíma atqae fdieia;
immo et eam gratiam , nt qnod aliis dixit impouilRk
esae , ipái faciat possibile. Nimiram , nt in utn^K
fiinctíone spiritoali ac temporaU aeqne üli conctaiK^
cedant ex sententia. Yaleat qnam optime et qm
feliciasime. Yiennae 10. Novembris 1668.

CXIV.

Testvérének Hihálynak Veranesíes Aitil.

Ad Michaelem fratrem.

1569. jAn. 7. Qnid in causa sit , qnod actenns Faastom aii

non miseris, pláne nescio; sed arbitrorf qnod ab 1
eme peperceris teneri eins aetati. Qnod et ego piol
qnia hic etíam tanta firígora et tam f ortia saevien
per Decembrem totnm, nt plnres homines oodda
in itineribns. Sed iam spero remiaaiorem fntan
vosqne cnretis, nt qnam primnm hnc mittator. I
iam honestissimnm, et bene natnm ac doctnm jüvei
Hnngamm disposni , qnem adinngam íUi propter
apectns meiiores. Nos iam in apparatu snmns de«
dendi Posoninm ad Comitia, in quibns qnicqnidl
debebit de snmmo Regni hnins sacerdotio, eil
Diaeta demonstrabit, mihiqne tanta spes nndiquei
citnr de accessione eins , nt iam mibi |abiqne pvl
et palám gratnlantnr. Sed qnnm adhnc ego é
Caesaré intelligo, solitnm silentinm et expectatio(
iirgeo. De fistnla mea hoc est, qnod gesto illám i

267

pudore aine molestía. Cauterinm etiam, quod mibi
apernerant medici propter tumorem qnendam cathar-
ricnm in clavicnla pectoris ioxta iügnlum , iam posi-
tóm extra pericnlum , post multam nlceris pnrgatio-
nem consolidatur, et ad finem deducitnr. Sed fortasse
adhnc liaerebant aliqnae reliqniae catharri in artubus
meia , qnaa ex totó aalsae parigliae potna non exae-
qnat, in pedea mibi descendernnt aub podagrae no-
mine , dextrum imprímis pedem toraemnt mibi ferme
per octo diea, iam ainiatrum torqnent occnpato calea-
neo, perstricto etiam genu dextero. Haa etiam ex
lecto ad voa dedi , auperatia doloribua, et expectando,
nt veatigia figere poaaim. Yobiacum veatra quomodo
egerit per banc byemem, poatqnam in aeatate babnerít
propitiam, acire cupio. QnodadPetmmetMagdalenam
jtttinet; recte valent, nec eoa domnm mittere anana
anm bmmae dnritie ; ubi primom tamen miteacent fri-
gora, expediam illoa. De novia noatria alind acribere
nequeo, qnam quod maiorum noatrorum nepotea aenio-
rum auorum tranaitionea in parte Tranailvani facere
egreaai aunt. Nam Andrea Duditio Sbardellato per-
mutató Epiacopatu in coniugium puellae cuiuadam Po-
lonicae, et in tenebria Ince aibi collocata ; Franciacua
Forgacb olim Yaradienaia cum Vladialao Julaffy ad
Tranailvanum relicta fide Caeaaria tranaierunt Fac
fiit Deua , ne apud noa novae turbae , aimilea tamen
veteribua exoriantur. Perditíaaíma gentia noatrae
ingenia nequeunt conquieacere , etiam tot maiorum
auorum recentibua exemplia edocta , adeo in praecepa
ruit) et extrema rerum auarum aibi invitat Quod reli-
quum eat, bene voa valere optamua. Víennae 7. Ja-
nuári! 1669.

268

cxv.

Stekelios Aizelmiek Veranesíes Antal.

Ad Anselmum Stecbelinm.

1569. jan. 16. Magnam mihi voluptatem attulerunt tuae litteraí.

qüibuB pláne perspexí , qnantopere me et amares et
coleres. Et licet nullum uDqnam me dubínm subierait
qnod essem apud te imprimis , qnos observare et 3íc-
sis tuis landare consuesti ; tamen bis tuís litterís . De
scio qno pacto, sed claríore quodam testimonio Mm
fecisti mibi , me tibi prae multis amicis tuis esse cba-
rissimum. Quo ego et deleetatus sum mirifice. et
multo etiam vebementius adductus , ut te vícissim sic
complectar , et ín intimis meis babeam , ut aliquand'
certis intelligas argumentis, non frustra te amasse.
coluisse et observasse Verancium. Sis itaque firmfe-
sime persuasus, nunquam tibi bunc animum meuiL
defuturum.

Ubi autem obligatum te mibi esse ais , propter
liberalitatem meam , quam in te quandoque conferre
non recusavi ; mecum te baud quaquam volo uti hv
vocabulo. ^uia quicquid in te beneficiorum meonim
contuli, id tuae dátum est eruditioni et virtuti. E:
quia dotes animi praecipue regunt res bumanas, et ei
illis plurima commoda in mortales diflFunduntur et deri-
vantur; vos potius, in quibus buiusmodi naturae bona
et dona Altissimi elucescunt , ceteris et bonoratiores
esse, et nominibus multo clarioribus dignari appellari-
que debetis. Tu itaque et eruditioni et virtuti tuae*

269

liiaqae etiam animi dotibus, quarum iam magnó passu

limina penetrasti , non segniter , sed sedulo incnmbe,

et enitere totis viribus, ut snperatís limiuibus anmma

<M)n8cenda8, summaqne teneas subsellia. Nec interim,

ut poUiceris, amplificationem panegyrici mei inter-

mitte. Laudata sünt haec plarímum eius carmina a

doctissimis viris; quo fit, ut ardentius mihí dcsidera-

tur , eumqne etiam expeto , sed sic amplifícatum , nt

spe me imbuisti. Quis enim laudes snas non habeat

gratas? non etiam cupiat ut laudetur, et adhuc

vivens degustet suas gloriolas. Hinc triumphi , hinc

atatuae , hinc coronae civicae , murales et pleraeque

aliae cum titulis, et yariis ac diversis aliis insignibus

oríginem babuerunt, plurimique etiam curarunt , ut in

históriás referrentur, decantarenturque in poetis. Sed

ne id magis efflagitare abs te, quam a multís etiam

aliis promeruisse videar, híc desino; et tua ultronea,

non demandata, neque imposíta promissa exigo. Vale.

Viennáe IG. Január ii 1569.

CXVI.
Wis Albertnek Verancsics Antal.

Ad Jlagnificnra dominum Albertum de Wis, oratorem
Caesareum apud Turcarum Principem.

Ad VII. diem Novembris accepi a Magnifica do- 1559. jan. i».
minatione Vestra litteras plenas et officii singularis,
et amoris erga me fraterni , hisque de causis suaves,
iucundas et gratíssimas. Nec enim quícquamfoptabi-

270

lins mihi evenisse potnisset hoc tempore, quam mano^
Buae teatímonio cognovisse, qnod esset et atataop*
tímo valetudiniB , et mei tam amanter, tamque oon
stanter meminiaset ; nec praetermiaÍBset prior ad me
ad Bcribendum provocare, qnnm id meamm omnbo
erat partinm , nt enavigata istína pelagí vastítate
portnqne arrepto , iam decennali exilio in eodem pe-
lago agitatum solarí debuisaem. Qnod quidem offi
cinm, etai me hand qnaqnam fiigerat, qnin etíam as-
sidne in mente sane mihi veraabatnr ; tamen qoia nee
tabellariornm tnta certaque facnltas occnrrebat , nec
ea eram firmitndine valetudinia , potn salse parílí ob
catharrnm , qnem contraxeram Hadríanopoli , occnpa-
tns, imo et presaaa, nt vacare calamo potuiBsem , nul-
lás dedi ad Eandem litteras. De qno et doIni vút
menter, et peto maximé veniam.

Cetenim Ibraim Beghna potnit affatím de stati.
et de mea erga se quam volnntate , tnm etiam officm
istic depraedicare. Nam qnnm ipae legationem ilUi
gereret anmma cnm dignitate ani Principia, et sno
enm honore ; tnm ego etiam memor offidomm eins.
qnae in nos fere qnotidie conferebat, et sua solabatnr
consnetndine , hand qnaqnam passns snm, illum vices
meas desiderare. Qnnm interim et apnd Caesarean
Maíestatem saepissime egerim, nt enm clementíitf
habere dignaretnr; tametsi et sna dexterítate hoc as-
seqnebatnr , et Magnitndo Imperatoris dns , ac Ma-
gnifici dommi Snpremi Passae Mehmet benevolentia
qna est erga Snam Maiestatem, conciliabat illi, sic nt
eerte mnito cnmnlatíoribns habebatnr honoríbus, qnaa
mnlti credidissent. Qnicqnid itaqne et ego amoris hk
in illnm contnii , et istic in me ipse; cnpio , nt et ille
boni consniat menm officinm , et pro sno ego habeo

27t

eidem magnas gratiaB. Maximé si me in gratia Ma-
gnifici domini Snpremi PaBBae Mehmet conaervare
non desistit. Quem ego quidem certe tanti aemper
feci et facio , qnantí nnllum a remotÍ88ÍmÍ8 saecnlii^
passam , qnornm nnnc ipse locnm tenet , authoritate-
jne potitor, nnqnam fecerim. Non desinens etiam
dnnc per omnes occasiones magnitadinem ingenii, ju-
licii et dexteritatis eios in regendo tanti principisr
regna atqne impería, apndCaeBareamMaieatatem Do-
ninnm nostrnm Clementiaaimnm landare et extollere.
Z!ai nt ofBda mea velit commendare , rogareqne mea
lomine, nt eidem Dominó nostro ClementisBimo fa-
teré pergat, Magnificam dominationem Vestram etiam
itqne etiam peto.

Qnanto antem atudio nna cnm coUega noatro-
^gerim apnd Maieatatem Gaeaaream , nt iam tandem-
letör Ilii snecesBor, et revocetnr ex Aegypto, decen*
laliqne Eins exilio finia imponatnr ; non deannt mihi
eatimonia. Speroqne, qnod brevi cognoBcet ntrinsqne
loatri banc Ilii operám non defniaae. Qnamqnam
ilioqni din Maiestas EinB nibil dif&cilinB égit, atque
loc; nimimm, nt iatic Magnificae dominationia Ve-
trae miniaterio careat; adeo pro voto illi inservit
ndncta tamen est, nt Eam exandiat, et patriae anae
estitnat.

De galero pnrpnreo , qnem precatnr mibi , noi^
8t opnB Eam esae Bollicitam. Nondnm eat poatnla-
118 ; nltro antem nt conferatnr ignotia , et qnoa nnlla
ervitna , nnlla menta commendant Snmmo Sacerdoti,
;hriati Vicario , neacio eqnidem, qno jnre, quave ra-
one fieri poaait, ne ad credendnm addnci qneam.
Ton ceaao alioqni et Caeaareae Maieatati inaervire,,
t Chriatiania popnlia eaae commodo , qnam diligen-

272

tiBsime possim ; cetera cnret , dirigat atque perficiat
omnium Dominus. Haec ad Soas litteras rescripsigk
piacúit; cupídns de Saurero nostro aliqníd intelligeie.
num fuerít sanítati pristinae restitntiis. Qnemetiaia
Balvnm esse iubeo.

Hic autem apud nos in Hungária coeptnm er.
nonnihil maiornm rebelliones repetere. Qnibnfi ded^
runt initia Franciacus Forgach olim Varadiensis Ep>
Bcopns ; et Wladislans Gyulaffj ; non tanti momenti
ambo , nt vei exilem lacunam (így) tnrbare possk
Erant rnmores et de qnibnsdam aliis , sed nondum ^
quodam alio constitit.

Nostra Comitia, quae debebant haberi sei'J
mensis instantis, Caesarea MaiestaB distnlit ob vami
rerum aliarnm cansas , quibns per hoc tempus vacan
cogetnr , quaeqnc sine magna sua iactnra nimc omitl
non poterant. Brevi tamen nova eornm ratío inibitoi

MaiestaB verő Caesarea, cum Sacratissimalfl
peratrice , et SerenisBimis liberis optime valet. I|
itidem , excussa Turcici itineris laBsitadioe , et ^^
tractis infirmitatibuB bene curatis , iam idem esse i
cipio, qui faeram; et aervio EiuB Maiestati íi
omnino firmus et compos priorum virium.

Quod reliqnum est, non gravabitor R. P. Zeffai
Ibraim Beghum, Mahmnt Beghum , cnm aliis aioi^
nostria nomine meo aalutare ; aibique peranadere i
miter, eaae me ani deditisaimnm cupidiaaimnmque,
feliciaaime valeat. Yiennae 19. Januarii 1569.

273

CXVIL
At egri káptalannak Veranesics Antal.

Reverendi et venerabiles Domini, fratres in^^^^j^-^í-
Cliristo nobis dilecti, salntem et paternam benevolen-
tiam. Etsi clare edocti símus , ac nimís quidem dis*
plicenter accepimns de conversatione Magistri Lncae
Bála Zentbmiklossii, qna ille iuter vos minus concor-
diter et convenienter aliqnot iam vicibns Bcse gesse-
rit, propter quod proxime etiam in tantam et nostri,
et vestri justam indignationem incnrrerit , ut non abs
re per censuras et conBtítatíones Ecclesiae nostrae in
enm inre animadvertendo , a nobis quidem officio et
beneficio privatus, a vobis verő tanquam membrum
diapar exclusua , fnerit condemnatus : tamen conside-
ratns pia animi ratione, non illnm tantnm, aed nosmet
ipsos, quotquot sumüs, ea Immana fragilitate, et cor-
mptae naturae imbecillitate sic esse circumdatos , ut
etiam iusti septies in die cadant , et qui se slare pu-
tant j quandoque lapsus graviores accipiant. Quos ta-
men Cbristus ipse, salvator noster, non illico tanquam
aeternis poenis addictos censuit a se repellendos , vei
ab Ecclesiae sinu arcendos , quominus , si poenitentia
ducti convertantur , in consortiam fratrum recipi pos-
sint ; sed et septuagesies etiam septies , boc est quo-
tiescunque resipuerint, errata illis condonentur , et in
grémium Ecclesiae rursus recipiantur. Propterea nos
ciusdem salvatoris nostri piám et salutarem institu-
tionem prae óculis observantes, studioseque, quantnm
in nobis est , imitari volentes ; viso boc etiam y ((uod

MOMUM, MUMÚ, MUT, — 0C8IPT. ZX. \%

274

idem Magifiter Lncas pro buo demeríto Batís a nolm
correptQB et caBtigataa existens , ad Buimet emenii-
tionem se devote inclinasset; inducti anmiia, eidei
Buper liuiuscemodi excessibus snis , pro hac vice gn
tíam faccre , ac enndem omninm beneficiorum, oíhér
rum , et proinde jnrium suomm , quibos antea io isU
Eccleaia iiostra Agrienai usus est , capacem reddere
Propterea dignnm et instum censentes, exemplo nostn
aalvatoris, vos quoqne, quemadmodam et nos fecimos
cum praefato fratre vestro , agnoscente sna peccati
ct veniam deprecante, reconciliari, eique de comniissk
coiilra vos ex corde vestro remittere ; bortamur th
in vírtute salntaris obedientiae , et etiam anthoritat'
nostra vobis committimns, quatenns dam ct quasd
memoratus Magister Lucas ctim praesentibos vos jt-
quisiverit , gratíamque et pacem a vobis postnlaver:
omni rancore , odio atqne vindictae cnpiditate seooa
fraterne illi sua errata condonetis , ipsnmqae io gr.
tiam et consortiam vestrnm fratema dilectione , q:^
erga inimicum esse debetis, assumatis et recipiat^
quin etiam omnium proventnnm snonim, qnos i
exclusionis suae tempore inter vos percepisse, vi
posthac percipere de iure deberet, participem r
capaeem, nulla difficultate ct contentione adbibita. '
litis reddere; patemaui nostram reqniaitionen. .
vestram debitam obedíentiam in eo recognitnn
exequuturi. Sene in Dominó valéte. Viennae olt 1 1
Jannarii 1569.

Kiviil : Reverendis ac venerabilíbns Doki
Capitulo Ecclesiae nostrae Agriensis, fratríbss i
Christo nobis dílectis.

275

CXVII.

De Andreís Jeromosnak Veranesícs Antal.

Ad Hieronymum de Andreís.

Excepi Joannem Ferrum co aniino, qiio et tti, í''>i'^. <'«b-.«7.
cum patre eiiis, et comphires alii petieniiit, qui de mea
Yoluntatc crga se íiduciam babucnint. Utinam autem
sic sesc ipsémet commcndatura apud mc efficiat, \\t
commcndatus est partim a parente suo, et a te , qui-
biis ego plurimiim defero; partim ab amicis fcrc com-
munibus , quibus pari asscnsu gratificari volui , ne fi-
docia fuissent frustrati , quam de mco erga se animo
fecerunt sibi. Nam nisi his dotibus honiines praediti
fnerint, quae prins eos reddant commendationibus
Imiusmodi dignos , haud quaquam (mihi credas Híe-
roii} me) rite et cum fructu commendantur. Si itaquc
Joannes Ferrus eam frngem de se ad me retulerit,
post tam dinturnam peregrinationem , quam tua et
alionim exigit commendatio, facile una commorabi-
mur. Alioqui omnes latere n lavabimns; nimirnm ego,
vos et ipse. Habét enim ctiam nunc noiinihil de priori
ingenio. Sed fortasse nondum matnrnit Ideo neces-
snm habeo iterum tironem facere et diseiplina imbu*
ere, quod peregrinatione proxima nimiam líecntíam
imbberit. Ceterum vir quoque iam ad haec factus,
existimationem duntaxat sibi vendicat. nd disciplínam
aegre revertiiur, grandiore iam aetate proliíbitus. Sic
magna pars iuventatis per nniversum orbcm decipi-
tor^quando sine custode et sine institutore annos per-

276

carrit adoleBcentiae. Ego tamen in Joanne conakr
experiri , quod agricolae in adultis iam arboríbm 8o-
lent, quae plurium annornm cultara destitntae, et iso-
tilibus ramis condensatae, patantnr ferro, et loxa iDe
liberantur. Resecatis itaque pari modo in eodem Jo^
anne mnltis, qnae ipse licere sibi arbitratur , tangnani
adhnc liber et patemae domus illecebris fretas , omí
vento appetitns circumfertur. Videbo tandem, qaid ei
hi8 ín illó emendare potero; eam interim ipsius cnrai
babiturns, qnam de plnribus Regni hoins nobilins:
filiis, quo8 foveo in meo famnlitío, meisqne imbno áa-
cumeutis. QuibnB si se ipse etiam Bubmiserít, et ea
ad nsnni suum accomodaverit, extra vulgi tnrbam eiit.
Sin seens, ipse viderit. Ego verő mnnere meo expleto
nec patrí, nec afiinibns, neque etiam amicis eios de
bebo quicqnam praeterea.

De tno antem epigrammate exasticho, qno loe
tantopere celebrasti, habeo tíbi magnas gratiaa; mt
rorqne, quod adhuc habeas Musas tibi fayeates et ítr
miliares ; qnum me iam et Mnsae et Apolló ipse ii-
dum reliquerint, postquam me sibi hinc senectua, bde
Reipublicae negotia vendicarunt. Nec aliud mihi re-
Btat de poesi, ant de poetico stndio, qnam quod libes
ter lego carmen ; tam tardns verő snm ad carmen h-
cíendnm , qnam qni nnnquam ea facere sciverit 0 b
felicem itaque! cuius senectutem prope iam extrenai:
Musarum chori comitantur , Apolló lyra Bua solatoi
Bustentat otium domesticum , nec anxior cura Rdpi*
blicae, quae otnnis boc saecido miserrime affecta est
distineat a suis studiis. Ad quae si tibi reliqna be^
respondeant, optime tecum agi censeo. Ego bic, quastc
in maiore dignitate sum et honore constitatns , tantc
sane minus sum meuB. Ne huc adscribam aemmnis

277

^Begni HüDgariae, conseqnenterqne nostra incommoda,
^qni in eo ad summa lóca gradu8qiie conscendimus.
5^ Bed qnnm res bumanae universae alternas vices ferre
íjr cogantnr, infelices nos, qni in hanc altimám memorati
n Begni aetatem incídimns , desperantesque omnino re-
^ paratíonem eius nostrís annis , solitndinem optamus.
. Vale. Viennae 27. Febrnarii 1569.

CIX.

Verancsics Antal a római egyház bibornokinak
felajánltatík.

Summo Pontífici Pio V.

Antonius Verantius , Sanctissime Fater Piíssime i^^^* m«rt. i.
Pie , Agriensis Praelatus Reverendissimus , et Maxi-
miliani Caesaris a Consiliis illustrissimus , qui nuper
periculosissimum bellum a barbaris Pannóniáé illa-
túm, utilissimis induciis eiusdem Caesaris Legátus
dispulit, etTuae Sanctitati, ct universo fere orbiCbri-
gtíano integerrimus , maxima rerum experientia, ac
eximia prudentia et facundia vir cognitus est Is a
Tua benignitate et ob eius praeclara merita, et in
Caesaris certe, vei petentis vei non petentis, honorem
omandus est; isidemTuo lateri, qui coelum potestate
reserans iierris praesides, adiungendus; atque hoc
demum viro Sacrum Cardinalium CoUegium , quibus
illud fulgere decet , et quibus fulget vittutibw^ ^^^d^*
gendum est Hoc Ecclesiae , hoc toúw ^ÖL^Vwm^^v

278

publicae utilitas postulat, Catholicos orbis ciipit pi
cipue verő Dalmata natío , quae perpetoo fidefitfn
I atque buic Apostolicae Sedi devotisaima peneTQ

\ quaeque quartum lumen Ecclesiae , Dívom ffieni

mum, quae hunc ipBum Verantíom deűit, humOtni
Te petit; hoc denique posteritas a Te factum ii
prudentiasima Tua atque optima gesUt recensebit,
verő nobis diu vale.

Ex Venetiis kalendis Martiis
Tuae Sanctitatis

pedes oacnlans
Antonius Proculeianos.

CXX.

na\(iDÍiián cssszámah Veranc^ícs AntaL

Sacratissima Caesarea et Catholica Maiestai
Domine, domine mihi elemcntissime !

1569. mái, 15. ^ost fidelium ac perpetuornm servitiorum i
rum in gratiam Vestrae Caesareae Maieatatia bu
limam commendationem. Causa Telegdiní et dv
Tymaviensium currít per varias et multas faedíti
nee aliud aetum est bactenus, quam qnod per <
proximoB disputatum est magna contentione doctoi
Impaetum postremo est in eo : quod Telegdínus
vult de iniuriis 8ibi illatis diffamatione civium , c
autem in eo Qolo instant, ae nee antborea, ueo acci
. tores esse infamiae Telegdiní. Quumque miuida

279

■ Vestrac Maiestatis solis civibus videtur suffragari,

■ dicendo, ut illud tantum iudicio domini Locumtencntis
* revideatur , an ipsi cíves «utliores infamiae sint Tc-
I legdini, de iniuriis verő Telegdini nulla in eo fit men-

tio ; nec dominus Loeumtenens, nec nos alií scimus ín
eadem causa proeedere, nisi ambarum partium propo-
BÍtiones in eonsiderationem cl iudiciam addneantur.
Cuius rei causa supplicatam est Maiestati Vestrae a
tota Sede, alias hoc indieium nequit procedere.

Ce terűm, clementissime Imperátor , miseris meis
fratribus Capituli Agriensis nondum sünt domus libe-
ratae a militibus ; possessio etiam arci vicina nomine
Felnymetb variis et indignissimis módis opprimitur,
• eiusque colonis imposito per dominum Forgach con-
cionatore haeretico, et parccbus eorum, et altaristae
exclusi sünt ex principali sua ecclesia; nsurpata etiam
dimidia parte eorum proventuum. Et quía baec sola pos-
sessio ab initio semper fűit Catholica , omnibus aliis
infectis haeresum maledictíonibus, lioc dolore omnes et
Capitanei, et alii in eorum eversionem coniurarunt ct
íncubuerunt. De quibus oppressionibus suis quum ba-
beant apudReverendissimum dominum Vesprimiensem
libellos supplices, demisse supplices, dígnetur Maie-
fitas Vestra et his miseris, et Capitularibus succurrere,
ne desolentur, neque transactio mecum facta viole-
tur. Alioqui omnia ibunt pessum, nec tardioribus re-
mediis convalescere poterunt ! £t Deus Optimus Ma-
ximus Vestram Sacram Maiestatem Caesar earo servet
incolumem et quam felicissimam. Posonii 15. Maii
1569.

280

CXXI.
A Salmis Gyola grófnak Veranesies Antal.

Ad Magnificnm dominum Julium Comitem a Salmis.

1669. mii. 18. Litteras Magnificae dominationis Vestrae snper
querimonia colonoram Bnornm de Wyzkefrz, qnod ?i-
delicet offidalis mens SelliengÍB exactione telonií eoe-
dem moleatet; idqae (ntí Bcribit) in praeiadiciom an-
tíquae eornm libertatis et immnnitatis ab hnínamodi
onere solntionnm, intellexi, yellemqne omniiio, ai pos-
aet fieri, non id inter nos controversioma incídere.
Sed ut Magnifica dominatío Vestra aecore ágit pro
conservatíone snoram privilegioram , nec propterea
offendit animoa amioornm; ita sane et ego arbitror,
yitío mihi verti non debere, bí similiter pri\ílegia mes
taeri volo. Paratas alioqui semper, omni propenaione
et Btadio meo eidem inservire et gratificari.

Qnod igitor ad rem attinet: nolo nti prolixiorí-
buB yerbia; Bed Magnifica dominatio Veatra non gia-
vetnr periegere aliqaot titnIoB in Tripartito legmo
noBtramm opere de privilegÜB. Et cognoBcet omnem
rationem et diBtinctionem privilegiomin hmnamodi, et
an liceat Begum anteceBsoram BncceBBoribna Regibus
infringere priviiegia. Quam antem Béla Kex Tnro-
cienBem PraepoBitnram inatítait, dotavit, et prívilegio
telonei ad amnem Vagnm oppidnm Sellie allaentem,
commendavit. Qnod qnale est, qnod habét Magnifica
dominatio Vestra? a qnonam rege Bit collatnm? qna?e
ratione menmdebeatinfírmareitaoi antiqnom, etsigillo

281

aureo emnnitum ? nondum Bcio. Et Bane scire cnpio,
petoque, ut illud mibi demonBtrari, mandare non gra-
vetnr. Quod qnidem si tale érit, cni menm debebit
^ cedere, 8ine conteutione illi deferam. Si secus, Bpero,
Magnifícam etíam dominationem Vestram non oppu-
gnatnram mea inra. Alioqui, nt ego annis prioribuB
Bemper Bumma obBervantia parentem Magnifícae do*
minationÍB VeBtrae colui , ita certe pari animo erga
Eandem j einB nobiliBsimum fílinm, Bemper esse volo.
Nec deero vicinitati nostrae uUo officio, dummodo
istinc a minÍBtrÍB Buis aeque rei hniuB cura habeatar.
Quamqnam nuper etiam rateB qnaedam meae ex Ttt«
rocz mÍBBae cum silveBtrí matéria erant, ofíicialeBqne
EiuBdem ad Galgocz omneB aBBeres, qnaB vehebanti
nobis ademernnt , non sine et damno nostro, et colo-
nomm noBtromm, qni eaB vehebant, ininríiB. Ne igitar
talia contra noB deincepB fiant , rogamuB. Et utatnr
nobÍB, nt vicino non molesto, paratoqne ad omnia,
quae amicitiam noBtram mntaam conBervabnnt. Valeat
incolnmiB et felix. PoBonii 18. Maii 1869.

CXXIL
Unokaöcscsének Fauslosnak Veranesíes Antal.

Ad FanBtum Verantinm nepotem Buum.

TerniB tuiB, qnas omneB die menBis buiuB III. t569.jiin.i.
IX.etXVL ad me dediBti Patavio, rcBponBurns; scito,
eaa mihi placniBBe mnltiB nominibuB ; sed biB potÍBBÍ-
nrom^ quodiam nonnihil et pnrgatiua BcribaB, et rnoni*

282

tíones meas ad virtntes amplectendas non grav^e
accipias, ccternroquc sic etíam istic te gerere cocpc^
ri8, ut etiam praeceptorís tui Faseoli , doctissimi et
gravissimi viri , laudcm de bonis moribus tnis promc-
rucris. Incumbe itaqne totó animo, totÍBqne tais viri-
bus , ut in istis stadionim taoram príncipiís tam prac-
clarís, de quornm etiam mibi maxímam expectatíonem
coneitasti, sie pergas atque emices, ut eo demum eva-
das, ubi laureae Doctorum sortiantur. Neque enirn
Batis est bene incipere , nisi etiam perficiatnr optime.
Qaia ex fine omninm rerum omuis lans metítor. M^
minerísitaque sie adoptatum et propoaitum stadiorom
tnorum finem contendere, ut spem, quam de te et ego
et parentes tui eoncepimus, non destituamur ; tu yero
temetipsum exponas risui, si oleum et operám, quod
est in proverbio, perdideris.

Ad Btndium autem musiceB, quod seríbit Joannes
JoviuB, affectare te mirifiee, laudo deBiderium tunm;
quum ea Boientia valde olim apud Graecos floruent
et summa in veneratione fuerit. Quapropter et Temi-
Btocles babituB est indoetior , quod eius fuisBet impe-
rítus. Et quia eius partes dicantur esse trés : príma,
quae eonfingít cantus, Becuuda quae modulatur, tertia
qnae ágit instrumentis : tu quod sis aptus ad cantus
eomponendoB et ad modulandum, baud quaquam adhuc
perspcxi. Seire verő talem seientiam, quae iucundi
taté afficit utíque aliqua bomines, fructibus aatem
nullis ; haereo equidem, quidnam facturus ea de tertio
eiuB genere, perpetuo digitos fidibus áttérendő, et as-
res dumtaxat stridulis sonis reereando. Nec habeo
aliud, quod dicam tibi, quam me nihil posse Bolidiorí-
buB eommodis tuis poUícerí. Nolo tamen, ut omnioo
ceBBes »b eiu9 de«iderio, teque nunquam illi applicei.

283

i Quiu potias volo , ut eam discas et ediscas, sciasque
t ominiio tcstiidinis, &ive, ut nunc vocamus, lutkinae pe-
I ritiam, qua possis inlerdum et aliorum studiorum tuo-
rum vigilias sublevare, et senectutem mcara recreare.
Quod instrumentum quum omnibua ingenuis tuto con-
ceditur , tum etiam ne magnatibus quidem interdiei-
tur; eius tu stúdium paulo tardius, meo certo iudieio,
aggrederís. Cavebisque diligenter, ne te sic dedices
ac devoveas illi, ut non orator, non plnlosoplius, non
physieus, non jurisperitus, sed coraulcs, utricularius
et cytharedus in pátriám revertere, tibique iüud obii-
ciatur domi a conterraneis : „Scytlia Patavium, Scy-
tha Patavio." Horum itaque sedulo memineris.

Quod verő Jacobo Superancio Patricio Vencto,
non ita pridem apud Turcam Bailo, nunc Praetori
Patavino, viro elaro et omnibua numeris absoluto, ra-
roque in administranda* Republica sua Senatori , insi-
nuasse seribis, probe fecisti. Etscito, laudem esse
non postremam , principibus placuísse viris. Hic au-
tem clarissimus, tantum de meo nomine ac fáma bene
meruit, ut non ego solum, sed tota domus nostra debet
quicquid pro maximis benefíciis grati Iiomines debere
Bolent. Nec cetera reqtiiras articulatius ; sed eius be*
nevolentia atque opera facti sumus ei notiores, et
laudatiores apud multos Principatns. Affuit enim non
mutns testis industriae meae , qua proximam legatio-
nem, gravem sane et difficilem, gessi in Turcia.

Quum itaque vos omnes mei meae erga illum
gratitudinis debito teneamini, ob patrocinium, quod
ex eo vestris in rebus sperare possitis tu pro virili
parte tua agnosce virum amplissimum et omni colas
observantia ; aguoscatque etiam ipse ex huiosniocli

284

tno officio meae quoque aliquid erga se voluntatis ac
studii.

Reliqna de his, qnae usns tuus postulat, ad Jo
annem Jovium perBcripsi , eaque ex eius litteris co-
gnosces. Vale. Posonii príma lanii 1569.

cxxin.

Testvérének Mihálynak Veranesies Aotal.
Ad fratrem Michaelem.

1569. jun. 10. litteras vestras VIII. Maii datas accepi, gas
deoque omnea vos istic bene valere. De Archiepisco-
pata non est iam, quod loquamnr aut somniemna; wá
8i quid inaperati fotura Comitia ediderínt, qnandoccs
que illa habebnntnr.

Dob Margarethae tota erít in anro, et iam tou
est nnmerata. Tantnmmodo occurrat aliqnis fidiia, ci:
aecnre ad vos detnr.

Nec illa bono animo accepi a vobis. Si eam mii
eredére nolitis, credité alii cuipiam. Deus boné, quo:
sum haec tanta diffidentia. Aut num vos ego iam i
me reiecerim, sí Petrí nostrí cansa durins aliqnazu
vobiscum egeram. Sed, qnaeso, absint in poaternia ^
nobis hninsmodi motus , et liberins maioreque fiduc^
agatis mecnm , vei saltem solita. Cui similiter niLI
nnqnam defidt , quod ad coninnctionem no&tram pc:
tinuit.

Ubi verő celeritatis me admonetis, ne Margan-
tbae proci alio yertaut studia ; agnosco rei periculi^

285

feed certe neqneo magis fe&tínare. £t qoia tantam aes
mitti YenetíaB consoltam esse non puto , neque hino
per ullnm ex hac gente ad vos deatinandnni , ne for-
' tasse pravis quornmpiam ingeniis tradnceremnr : exi-
atímarem, huc istic aliquem mittendam, ai quem tantae
fidei haberetis , nec parceretis snmptíbuB , qnoB ego
essem repositurns vobis.

Habebam antem in animo, ei rem committere,
de quo etiam nominatim ad vos serípseram. Sed et
illnm bene ambo cognovimus, et experti sumus. Qnare
omisi hanc cogitationem , vosqne ístíc videte, et ma-
tnre me edoeete, qiiicquid in hoc commoditatis habere
poteritis. Nulla deiuceps usnri opera Devii; sed so-
lidioris cuiuspiam viri, qni et fíde érit integra, et pro*
Tinciam obire sciet.

De statn ae devaletndine mea si qnaeritis; nunc
hie Posonii cum Episeopo Transilvano publicis prae-
Bum Judiciis ; et perquam optime valeo cetera, nisi
qaod adhuc eatharro levi hameri, quem e Tnrcia cnm
pace retuli, vexor. Nec habeo medicos, qni enm ex-
pngnare queant, vei etiam sciant. Singuli enim imbe-
cillitatem senectntis meae cansanti et inediam mihi
incnlcant Qnos ego qnidem omnes indico pamm esse
medicos ; quum videam eos vix quicqnam scire prae-
ter ea, nbi Galeni atque Hypocratis regnlae non suc-
eesserint. Et saepe hominem occidunt, dnm explorant
morbos ; incerta interim, et fortasse etiam aliena re-
media adhibentes. Quo fit , ut me valde male habét,
quod nnnc hic nec empyricos babemns, nec mnliercu-
las, qnas nostri Pannones noctivagas et semimedicas
Tocant. Qaod ntmmqne genus hominum simplicibus
utentes radicnm atque herbarum vlrtutibus, puto,
qnod maiore cnm effectu his inclusis motbVi^ ^ qj;ql\i^^'cl

»4

cmit:

fiitir-

•vCi Titaeobait

cstoaii-

motínm,
■t ndin poternnir ttíaumm pisra
aikBÍ Bostri Bobis irrm— liTiiiuL

Q»>d ad MTa iwo attmct r Ontons Boetri qn
5 ealendis lanara mns bonorarnB in Taraam pw

:| taveniBt, icdieiBBl^ct attsIcrvBÉ. c«bí IrnoiBBB gnjt

bellBBi, aherBBi ab AtbIhImí butís rabrí SBstíaere,
altemm cootra MoschaiB ordiri: nobiscvB omfliiio pi-
I um velle, TraBSÜTaBO^Be , qm imm in nos BioIielM-

tor hostília, dabatque operán mpparmfibBa bellids,
mandasM , nt a condfio, et a cooBtibiis . qnos n^ere
coeperat, deaiateret, et coleret cnm Caesaré nostro
pacem. Caesar antem lioater minimé ab hac qnalíemi-
qae pace per hoc tempós alienns , qno totam fenne
Cbristíamtatem bellomm inceiidio fla^are, et simid'
tatibns mntois irretitam esse Tidet , eam, nt non in-
tempestiTam , gratam habét. Pamm tamoi et Tnrcie
et Transilvano, eins pnllo, fidei adbibendnm; maiorí-
bns praesidiis instmit con6nia. ne imparatnm bostis
offenderet.

In Galliis , Conde snblato , tnmnltns bellicos fcr-
mc omncB putabamns esse cxstinctos. Sed Volfgan-
gns Bipontinus Dox in illud Regnnm cnm exercita
non contemnendo cathafractornm et peditnm, moi
a clade Condeana infestís invectns signis , nuncíant

287

partim deesse, nt se cum Admiraldo Begis hoste
coniaogat, et simul denuo in eum arma íntendant.

Belgium bene ab Hispanis castigatum cornua
demisit , silere coepít , seditíones omísit, arma depó-
Buity et imperata facit. Nos libenter paci studeremus;
sed quorundam rebelliones proximae ita uos reliquos
in varias suspiciones apud Germanos conieceruut, ut
omnes male audiaraus. Deus itaque male facíat im-
probos , et pereant uni\ ersi, qui bella volunt, et quie-
tem publicam perturbant , iiovisque pcriculis has exi-
guas Regni reiiquias obiciunt

Reliqua erunt de Joanne Ferro , qui neque nunc
apud me permansit coustans. Mira liominis levitas,
inaudita vanitas , volubilitas animi super omne, quod
non eonstat sibi. Vestiveram illum tum aestivis, tum
hybernis perquam nobiliter. Neque his contentus , ut
familiares mei reliqui, contraxit mutuum, et plura ad-
didit suo cultui ; buncque in modum factus magis con-
spicuus , sociatusque euidam Italo familiari meo , sta*
túra atque ingenio sibi simili , non aliter per urbem
Viennensem ambularie sese venditavit, quam si in ea
solus fuisset Pamphilus, essetque Sibenici. Nee reli-
quas eius ineptias huiusmodi volo vobis recensere.
Sed tota iam et ea urbs, et Caesaris aula de il!o
loquebatur, quaeritabatque, num affinis esset Agrien-
sis. Quare videte, quo poteram esse animo, foris eru*
bescens , domi contumaces et tnrbulentos habens. Ad
haec quum domum cuiusdam Oratoris, viri clari, uxo-
rem secum habentis, mibi verő amicissimi, crebro in
die pertransiret , et lascivius per fenestras eius iacu-
laretur oculos, animadversa est iniuria , et consultan-
dum de ea vindicanda. Ignorabatnr mibi hoc facinnSi
nec príiis de illó quicqoam scivi, quam ipsémet Orftr

286

tor monniaaet me, inbiberem bominem. Alioqniego
bí forte neglexigaem, ipse ant fustibas, ant etiam gla-
dÜB corripiendnm cnravisBet; cni etiam ad ilUm n-qoe
diem gratia mea peperciBBet. AnditÍB his exhomii,et
expavi fere ad Btnporem ipsnm , miratasque de mm
aadacia , BÍmnl et de imprndentía , mox reprehenden-
dnm et monendnm cnravi, nt desisteret etcayeret:
qnia Orator omneB Bervos bqob erat in illnm armato
immisnniB. TcrritaB tandem vitae pericnlo, süeDtio
rem commÍBit Coepitqae interím delectns militsiii
fieri , et CasBoviam mitti ; animnm vertit ad militiaa
et facnitatem abeundi postnlavit; obtestans me maxi
mis precibnB , nt ei pecaniam suppeditarem, qna tibi
ad dnoB eqnoB apparatnm disponeret. His petítioni
bus dnabuB magnopere offensuB; prímnm parentis
eiuB gratia , ne qno easn orbaretnr filio ; deinde mr
ptunm meornm cansa, qnoB handqnaqnam in illna
tánc temporÍB faciendoB mihi ease arbitrabar. Vm
itaqne mox disnaBionibnB et variig et validifl , ne k
in incommoda et pericnla bellica praecipitaret, mm
retqne in Btatn in qno erat, et conBilÜB meis, meaque
dísciplina diutina nteretnr , qnae illi eBBet honorifici
operiretnrqne aliaB occaBiones apnd me meliores, qnaf
conditioni Buae fntnrae fniBsent mágia et bonestae fi
aecoccodae. Obandivit, et eo nflque nrsit me et &olli'
citavit, nt coactns faerim annnere. Datoque illi mod'
fere dncentornm tallerornm, apparatnm aibi inatroiit
et digresans est a me. Qnod pluribna verbis ad vo$
descripai , nt, si opuB fnerit , excnsetia me apnd eii^
patrem, ad qnem nihil aeripsi de hia, qnae ín enms
die, qna ad me venit, insnmpsi. Sed profecto constiti:
mihi talleria quadringentis et aliqnanto plnribns. Ve
rum vadat nt ivit ; in meam tamen domnm eiaa foriit

^89

htlnquám deinceps admittentúr qnibnscimqae casibns
iactabitür, aut felicitatibos florebit

Nec plara modo. Catherinam cognatam, et omnes
liberos vestros salntate, ac bene valete. Posonii X.
JuDÜ 1569.

CXXIV.
Verancsíes Antalnak Maximilián császár

Mis8ile Reginm, tenoré cuias Transilvaniensis, t669.jan. n.
Agriensis et Varadiensis Episcopi cansa tractan*
dorum certornm negotionim Viennam advocantor..
Vieunae 17. lunii 1.569. (A volt m. kir. udvari kan-
czellária régi levéltári lajstromából.)

CXXV.

Maximilián császárnak Verancsíes Antal.

Ad Sacram Caesaream Maiestatem.

Proximis diebns unus ex vaywodis naszadistis, ^^••i'*"-^^-
nomine Dionisios Németh, hospes et inquilinns oppidi
mei Sellye , qaestus est Sacrae Maiestati Vestrae de
me , qnod domam quandam eiusdem violenter ab eo
occaparem ; mihiqne dno etiam eiasdem Sacrae Maié*
atatis Vestrae exhibnit mandata , quae districtissime

MO.n'X. tlUHO. HIST. — 5CRirr. XX. Vh

290

imperabant, nt ab hmnamodi violentía desisterem^et
de facto ademptam domum illi restitaerem.

Quae qnidem mandata omni cum hamilitate et
reverentía, qua debui, recepi. Vernm qnQm idem Dio-
nisias secoB rem Boam Maiestati Vestrae exposnit,
gravaturos me non iustis cansis, qnam sese habeat:
aeqnitatis rationes et jnia mea exposcunt, ut boe
ipsnm negotiam non ita de facto exequi posait, sed
8QÍ8 módis priuB revideatnr et cognoscator, deinde
quod jnris atque aeqnitatÍB érit, inter me et illőm
transigatur. Cni hand dubie ego essem judex pro ei
parte, qua oppido meo et terris meis fruitur. Nec est
conveniens , nt homo , qni est conditionis eios , térre-
strem dominnm non agnoscat, et insuper hospea atqne
advena existens , jus sibi nobilitare, conseqnenterque
baereditaríum arroget et nsurpet. Habito tamen Sa
erae Maiestatis Vestrae pro fidelitate et sabiectione
mea debito respectn , nbi primom baec Judicia fineia
sortientnr , quibus ex előmenti deliberatione MaiesU
tís Vestrae (inter) esse me oporteat, ad memoratnm op
pidum menm Sellye descendam, et hanc controversiaE
cognoscendam, jnreqne mediante decidendam carabc^

Est tamen operae pretinm, nt Sacra Maiestas
Vestra meam etiam causam clementer intelligat, qnae
mihi est cum boc, et cum tribus aliis vaywodis inqiii
linis et hospitibus meis ; qni ductis in eodem oppido
uxoribus , et iis, obtentis etiam agris et omnibas alii^
commoditatibus et ntilitatibus. iam non ut inqnilini et
hospites, sed ut oppidani mei vitám degunt, inhaereii
tesque naszadisticae suae libertati , et suis exemptio^
nibus ab oneribus, quae debentur Principi, me qi^
sum eis terrestris dominus, haud quaquam voIüü
agnoscere ; sed praeter alias insolentias , quas in m:

2di

ásBiáne committere non verentur, etiam litigare me-
cum secore audent et praesumunt , tanqnam condivi-
sionales mecam in bonis meis. Quod certe nostra gens
ferre minimé potest ; fitque ex hoc etiam Ecclesiae
juríbns magnum praeindicinm , quibas tnendis et con
servandis nos ecclesiastici magnó iuramento adstrícti
Bumna. Nec id solum vigore sacrornm canonnm , sed
etiam Principnm ordinatione , a quibns aimilia benefi-
cia accipimus.

Ut antem de maiori etiam audacia et confidentia
praefatornm vaywodarum Maiestatem Veatram hnmii-
lime edoceam : Proxima eiusdem Maiestatis Vestrae
expeditione contra Torcas facta, qunm attributae fuis-
aent illis duae naszadae omnibus clasaiariis instru-
ctae , pntantesqne eam eis occasionem valde oportu-
nam advenisse , mali cainsdem animi sui contra me
furorem declarandi , ad praefatum menm oppidnm ve-
nernnt Vago flumine , irrnentesque in illnd cnm totó
fenne nnmero classiariorum anonim, perpetratisqne
in eodem mnltis violentiis , postremo domnm qnoqne
meam invasernnt; naique ibidem magna licentia, pro-
Bcissoque maximis yitnperiis et me et officialibns meis,
fndenmt demnm et sangninem , aliis ex família mea
vnlneratiSy et aliis verberatis. Exsaturatique tanto
facinore , minabundi nbi rediissent graviora , disces-
Bemnt.

Huiusmodi itaqne bospites atqne inquiliui , Cle-
mentissime Imperátor , Maiestas Vestra benignc vi-
deat, an sint mihi in bonis meis toUerandi. Ceterum,
bí nos a militibns Maiestatis Vestrae similes insultus
atqn? ininrias snstinere opporteat , nnde oppressioni-
bus nostris tntela atqne defeusio qnaeri debeat , non
videó. Qnnm antem ego etiam nnns snm ex servia

19^

292

Maiestatis Vestrae sicat nmlti alíi , Eidemqtte non m-
feriora servitía exliibeo , quam-Buut aliqnot vapoda-
rum hninsmodi , Sacrae Maiestati Vestrae Immillime
snpplico , dignetur me clementer a similibns hospiti-
buB et inquilinis liberare ; qnum homines snnt supn
modum arrogantes et temerarii. Idqne vei hocBoIo
titalo, qnod vay wodae sínt Maiestatis Vestrae classia*
rii. Alíoquí neque ego mibi ipsi penes aeqniUtei
meam deesse possum ; qnia et Ecclesiae meae jma
tueri debeo , et qni ex terris meis vivnnt , aeqnnm et
iustum est , ut cum alíis subditis meis onera qnoqne
sustineant, et in tantnm mibi deferant, meqne agno-
scant, in qaantum de terris ac bonis meis participaot
De quibus omnibns distíncte et bumillime ad Sacram
Maiestatem Vestram in respons'onem qnerimoniae
Dionisii Nemetb scribere volui , ut etiam de ratíooi
bus meis sit aliqua in parte informata , donec ad op
pidum meum Sellye proficisear , et absolvam reliqua
Deus Optimus Maximus Sacram Maiestatem Vestraoi
servet incolumem, et felicem ad multa saecula. Foso-
nii XIX. lunii 1869.

CXXVl.
Maximilián császárnak Verancsícá Aotal.

Ad Maiestatem Caesaream.

1S69. jan. 14. Accepi Sacrae Maiestatis Vestrae Caesareae
mandátum , quo me clementer iussit Viennam asces
dere propter ardua quaedam publica negotia, ubi pri
mum haec Judicia Generalia fnissent absoluta. Qqo<í

593

mandatam ut recepi omni cam humilitate et reverentia;
ita eidem parere ac morém gcrere diligentisBÍme cu-
rabo. Sed qanm omnino som destitntus sumptibns, nec
habeo modnm Viennam ascendendi. nisi haec PoBoni-
ensis Camera reddiderít me contentum de pensíone
kalendanim Februarii ; hnmillime supplico , dignetur
Sacra Maiestas Vestra tribus iam mandatis suís sa-
per bac re qnartum qnodpiam aliud his fortins aut
validiu8 Buperaddere , at tandem de illa mibi satisfa-
ciat. Quinqne iam exacti sünt menses a kalendis Fe*
braarii , nec praeter centum talleros et quaedam vina
vei nummum habui. Videatque clementer Maiestas
Vestra, quam mecum recte agatur; quaraquam et
domi, et foris commode esse possim, nnllo interim ad-
intus vei subsidio, vei salario , vei etiam quibuspiam
obventionibus , ut quidam alii; serviens alioqui non
minus mnltis aliis, parumqne et impörtunns et molestus,
et ita semper paratns ad Sacrae Maiestatis Vestrae
etiam in hac senectute obsequia; nt vix conditionis
meae mnlti sic, qui et aetate polleant, et fortuna omnium
patriae postnlaret, imprimis autem Sacrae Maiestatis
Vestrae dignitas atqne magnitúdó. Sed baec, quum
non sint huius temporis , ad quae una dierum Sacra
Caesarea Maiestas Vestra, uti spero et confidO; respi-
cere, mihique providere dignabitur , quia revera male
8um provisus; iterum humillime supplico, dignetur
melioribus et fortioribus quibuspiam rationibus cle-
menter decernere, ut constitutis terminis haec mihi
deponatur pensio , neque tantopere desudem in ea as-
Fcquenda. Cuius expectatione tamdiu tractus, íllud
quoque me excipit damnum , ut interim victitans aere
mutuaticio , totam fere , aut maiorem eius partém a>
síimunt mibi foenera, Consideret itaque clementer ^

296

•

mera ; esto, qnod üli hoc etiam mandatam poBtremum
demonstravi , sperans aliqnid me delibatnrum; sed
aeque negavit, se quicqaam pecuniamm habere, nt
hücnsqae. Confisas tamen de benigna Maiestatís Ve-
strae gratia, veniam ut potero. Deus Optimos Maxi-
mns Sacram Maiestatem Yestram Caeaaream aospi-
tet et felicitet qnam diutissime. Poaonii 25. Jonii
1569.

CXXX.
Diotaleví Ferencnek Verancsíes Antal.

Al ms. Francesco Diotaleni.

1869. jai. 6. Qnesti passati giorni ritroyandomi in Posímúo

nelli giuditij generáli , due delle voBtre mi capitono
delli XL e delli XVIII. giugno. Aíie qnali qneate se-
ranno in risposta, non vogliando lasciarvi long^o tempó
senza le mie. Per tanto harete k sapere , che la b*
dispositione niia del catharho era nel verő moltc
grandé, qnando andai a Posonio. Ma iví datomi nelle
mani del dottor Spino, quelF effetto di giovamento, ebe
non potero farmi quattro medici di qnesta cita in ne
anno , con il sncco di salsapariglia 6 di legno Indico.
esBo Spino lo fecc in dodeci giorni, con qnattro ba^
domestichi, con le fricationi , e certi fomenti ; di ma
niera, clie restai non solamente sano, ma anchora ga-
gliardo. Siclie potete esser di mfglior animo, qnantc
in ques ta parte del esser mio.

291

Ne Monsignor lUastrissimo Amnlio, mio signore
osBervandíssimo sente, se no:i con grandissima ra-
gione, eh' io gia passati li LXV anni il penultímo del
prossimo maggio, dovrei rimetettermi álla qniete, alla
qnale hermái il tempó et il vigor d' animo tnttavia
mi esorta, inviti Bprona, e principalmente il debito
della professione mia , la qoale io istesso veggo, non
esser pin per la eorte. Ma che possiamo altro, se per
r ordinario i boni servitori menő vie pia riposiuo , e
sono soi proprii apresso li prineipi, che e dover
voria, e saria ragione. Ringratiarete la Soa lUnstris-
aima Sígnoria di qnesto aviso de cosa a me vera-
mente desiderosissima , et offeriretele la mia hnmilis-
fiima e molto constante servitn.

Di dar recapito ad un giovine honorato, dotto, e
professore [della medicina, vorei potervi compiacere.
Ma nelli tempi mei d' adesso non Io posso faré per
piu cause, che col tempó saprete, e gindicherete,
qnelle esBcr Btate legittime.

Delli voBtri caldi aBBai bí meravigliamo qni, ove
anchora molti e molto UBano le pelizze. Ne li fredi ci
danno tanta moglia , quanto V inundatione del Dann-
bio ni recca danni. Tntte li convalli e le campagne
detto fiome de tutti due lati in tanto Bono BomerBe d'
aqne, che bí dnbitamo d' una grandisBima careBtia di
pane e di fieni. Ne perho le vigne altro di Be promet-
teno , cha pochiBsimo vino , Be pnr ancho le vne po-
ttesBero matnrare. Tanta intemperie et inequalita de
tempi regnano in queste nostre parti ; e tutto questo
per li peccati nostri et eresie , che non rimettono pnr
un minimo che.

La yennta coBta del veBcovo di Segna potria es*
ser per altra cauBa , cha per quella, eh' a voi par ; c

298

facilmente potria esser stato mandato dal ReTendis-
simo di Zagabria. Ha da far ancbo Ini per le corre
rie di Tnrchi Boznesi, che li sono molto molesti.

Delli gioveni gia per inante in risposta delk
vostre vi ho dato chiaro ragnglio , per le qnali m
scrivevate , che se non li bavesse inviato, restasse S
inviarli per le cause, eb' albora mi scriveste. Horaio
non so ebe faré, percbe sono dipartiti, chidiqaae
ebi di la. Ne h cnssi facile far di nnovo la 8ce1ti
poicbe la prima fa intermessa ; ne questa colpa ^
mia, ma vostrai overo di quello, ebe vi fece scriveriiii
in qnella maniera. Provedete dunqne vei k questo
errore meglio , ebe potete ; percbe io non 80 che fut
cussi presto.

Fracasso con doi altarí se ne ando in Agria. Ne
perbö 8i Gontenta , come aapete bene, li snoi humori;
e penso, eb' nn giomo V haveremo qni di mm
Percbe m' imagino , ebe non pótra fermarsi in quePi
travagli del confin , e fra tanti rattori e violenti sol
dati ; immo etiamdio per li perícnli, eh' ogn* hon i
temono dalli vicinissimi Tnrcbi.

Ne judico altro per queste snol , ebe m' infor
mate dal modo di farvi capitar qualcbe danari pe:
la Bustentation vostra; si pure vi pare di Blongari
ritorno vostro. Non babiando ebe far altro cobu
sopra ebe rimetendome in voi; state sano. D*
Vienna alli VI. luio 1569.

299

CXXXI.

Tesvérének líkálynak Veranesics AaUI.

Ad Michaelem fratrem.

Jam non est opua qnenqnam iatínc hae míttere ^^^^' i^^ ^^-
Alisa eins negotii , de quo vobia proxime meis sig^ni*
caveram. Mittam enim ad yob Vincentíam Galaasnm
abicnlaríom menm via Flominae civitatía. Qni iam
a est accinctns, nt fortaase citíns illőm exdpieB.
aam has recipies ; Tenietqne sic instrnctas vobis, nt
ihil eoram desiderabitis, qiiae expectatís.

De mea autem valetndine pancis ntar, postqnam
octor noster Spinns intra XIIII dies proxime mOi
am essem in Jndiciis Posoniensibos , sanavit a ca-
irho, qnod adeo erat molestnm. Nec id quidem alüa
smediis, qnam frícatíonibns, fomentis et balneis do-
lesticis ; rebns omnibns exteríoríbns. Landatqne ad-
lodnm, quod matracé ablegaverim succos ligni Indid
k salsae parigliae, totqne venena pharmacornm ; ni-
il dicens esse mihi pernidosios remedüs , qnae per
3 sumnntnr. In qn^ qnom illi promptíssime paraerím,
OS qnoqne moneo , nt hninsmodi ab ore veatro pro*
alsetís. Qnod reliqnnm est, valere vos com omnibna
estrís, et cnm Petro qnam felídssime cnpio. Viennae
:VI. Jnlü LXIX.

300

166í.jal. 22

CXXXII.

Ugyanannak Verancsícs AnUl

Ad Michaelem fratrem.

Litteras vestras XV. carrentís dataa accepi . et
babai gratissimam propter nancíum , qnem mibi atto
lenint de omnium vestnim bono statn. De quibos ti-
tem BcrípdBtÍB mihif ad eam sic respondeo.

Nnptias Margaretbae neptis meae non diu htt
ras, in mora mea causa, quam intra XII diea expe
diám ad vos Vincentiam , einsque adventns fiet vobi>
vestro arbitratn. Dicam tamen quod sentío. Non opor-
tere patresfamilias vulgarem sen popniarem Ininis
licentiam , imo et deliria ant seqni, ant imitari ; dote>
filiamm maiore numero, quam re metiri ; nec omuinc
ad múltod annoB persolvere , uíbí cum magna iactnn
facultatum. Vos itaque noUem ego in boc aut erra
rem aut defectum committere , qui optime nostis v^
Btro YOB metiri pede , et mensura uti , quae aimnl r
Bemei non vobis adimat omnia. Plus autem multo est
quod uno actu et sub uno obtutu generiB datnr , qn&c
quod per plurium annorum calendarumque Grraeci
rum curricula promíttitur atque expectatur. Sed batf
Minerváé. Alioqui admonitiones nunquam uocent Se^
nes etiam crebro affectibuB Buperantur, Bed non alita
quam Beducti ab üb , quibuB sese credidemnt. Qw
ad voB obiter , et ut cum illó , cum quo etiam corai
iucundiuB coUoquerer, et Margaretbe nuptiis interesi
poBBem.

80l

Üondnctio possesBionam dómini Bimonís Árben-
is piacúit y laudo etiam conditiones eius, quae anmme
Tant necessariae. Jam restat, ut advigiletís, ne Petro
lesit industria; qui mibi adiuvandns fűit eo modo,
[uo meliore fieri potuit. Scitis enim , quam egenns,
[uam et ego non pecuniosus semper.

De cura bonorum Arbensium per id tempus
^mittenda propter causam, quam mibi significastis,
Hacet vestra sententía. Memineritis tamen eius ma-
iimé, si pretium non érit excessivum. Et boc propter
^ermutationem , videlicet si res ad effectum venire
^osset.

Quod opinio mea de quibusdam consiliis bonae
uendae valetudinis vestrae vobis non displicuerit, li-
^enter intellexi. Illud tamen male me habét, quod nec
ipulas habetis istic gratas , nec vina. Quae ut a solo
axeo appelastis saxea, ita certe poteratis et de epu-
is dicere , ut de alga maris , qua nihil, quod vei ex
)roverbio didicimus, potest esse vilins. Ne itaque
mpransus et incaenatus saepius a mensa surgatis, et
nvitus ieiimetís , deficiatisque ante tempus huiusmodi
nedia, de duobus alterum vobis proponatis faciendum.
Jt scilicet aut iubete, ut vobis iuvenem aliquem mit-
am cocum , qui vos Apicianis vei Lucullianis fovebit
ipulis, cum aromatum condimentis ; vei ad me venia-
is, et fruamur una his , quae utrique nostrum place-
mnt. Sic tamen cum domina coniuge vestra, mea
rero cognata paciscamini, ne postea et vestri eius
lesiderio distrahamini , et illius vestro anxiemini.
2uod si forte inciderit , neque animus vester , neque
4>rpus haberet suam qnietem, sua solatia, et sua vota
ibera. Deque his ita vobiscum mox a Margarethae

3Ó2

nuptiis cohstituite I üt altemm omniuo faciatia, et an-
noB vitae lougias proferatis.

De trierarchatu, et de parviano satis est intel-
lexisBe. Ceteram de propaginibus pranoram Danu
seenorum curabo hoc antumno. De centnm florenis
Bcripsi Petro ; credoque, quod non aegre illoa a me
- expectabit, et plnres alios; qnía volo, eum venire huc
in reditu Vincentia. Nec vos qnoqne íam diffidatÍB de
BübBidiis, postquam Petrns qnoqne coepit habere
aliqnid.

De dominó capítaneo Glnceyith intellexi, quod
litem vicerit, et domnm erat intra 8 diea petitoroa.
Ideo non direxi ad enm parteB meas litteras. Dicetis
illi ac Bnis omnibnB salntem meo nomine.

Fanstns iam defecatiores Bcribit ad me episto-
laB, et deciarat, pláne esse se Patavii. Non patí(ff
qnicqnam decBBe illi; tantummodo vos etiam incnlcste
illi, nt díscat, et amet parBimoniam. Jam enim consti-
tit mihi talleroB 400.

Alinm qni adhnc est domi, vellem, nt huc mitta-
tis, exigatqne apnd me bienninm. Postea eins etíao
geremna cnram, postqnam Fanstns incipiet esse in
arcé stndiorum snornm. Vellem enim , nt ipse etiam
addisceret aliqnid HungariceetGermanice. Ego antes
beneficio Dei bene valeo , a catharro omnino libera-
tus, qnod proximis etíam tabellariis ad vos scripsi.

Posonii antem qnia ad X. Angnsti diaetam ha
bebimns, eo me brevi conferam. Nova spe mnltornni
mea verő nulla , in eadem decretnm iri de Archiepi
scopatu. Hac antem confecta diaeta Caesarea Maié
stas conferet se in Bohemiam , ainntqne qnod Wrati
slaviae cnm Rege etiam Poloniae conveniet; vehe
menterque dnbito, quod me etiam secum esse iubebít

3Ő3

qüod noUem. Álioqui nou potero non parere, si hnins
animí fuerit.

Qnod reliquum est : Signa iam apparent, bellum
hoc anno noB in Hungária non habituros. Rex antem
Foloniae in proxima diaeta coniunxit LythvanoB cum
PolonÍ8 perpetno vinculo, perfecitqne felicissime ;
quod multi Reges antecessores eias nequiverunt. Jam-
qne imposterum nnis legibus parebnnt. Ex qno ille
Rex, qnantum nomen in totó mundo conseqnetur, elo-
qui non est facile ; donata Polonis etiam haereditate
8ua Lythvaniae, quam ei maiores sui reliquerint. Qno
8imiliter tanta glória a suis celebretnr, ut praeferatur
moltis prioribns.

Dominam cognatam salutetis, et bene valeatis.
Viennae 22. lulii 1569.

cxxxm.

PaBkotai Ferencz egri vicariusának Veranesíes Antal.
Ad Vicarium Agriensem.

Reverende fráter in Christo nobis dilecte et ho^ iö69.jai.s6.
norande salntem. Saperioribns diebns Andreas Choka
omnem eam pecuniam , qnam illi ad nos dedistis, ac*
cepimns, et agimns vobis gratias, quod ea carere nos
noluistis; quamquam nihil etiam erratum fmsset, si
eo quo a nobis erat destinata, restituissetis illám.

Testamentum autem quoque Dobrey confírma-
vimus , et illud Magistro Georgio Zegedy Canonico
nostro ad vos dedimus , ut illud rite exequendum cu-
retís. Omni tamen studio adliibito, ne quid eorum

eiusdem testatoris depereat, qnae aá nos relatíone
qnornndam snnt perlata ; qnum sno tempore dabimns
operám, ut cognoscamns an ita sese res habnerint;
nec etiam praetermittemas eam cnram, nt, quomodo
legata eiuBdem demortd distribnta fuerínt, aciamus.
Neqne vos ex hac soUicitadine noatra qnippiam in
Yos tranBferamuB, qnod scilicet non crederemua vobis:
qnia iam dndum ex multis argnmentis cognovistís, et
pláne mann quoque palpastÍB. Sed qunm et mnlta
audimus de Bimilibns testamentorum exeqautoríbiis, et
ex parte non pauca credimuB ; agnoBcetis res demor-
tnomm fratrum apad complures, qni in legatia non
babnemnt. Memineritis itaque , nt deinceps isti tales
exeqnntoreB nos etiam inter se connumerent (így).
Habita interim diligenti cura , nt et a Rnbero , et ab
aliis debitoribus mnta exigantnr; teneatnr omniom
optima et sincera ratio, qnae elargiri oportebit

De negotio Magistri Gregorii Zegedini, qni pro
gratia apnd nos laboravit , illnd nos velle aciatÍB , nt
cansam eins citra atrepitnm popnlarem et vnlgna re*
videatis , neve nlli ex fratribna nostrÍB etiam fragilio-
riboB primnm cura pastoralis, deinde pietaB, ac po-
Btremo gratia nostra desit ; ÜBqne maximé, qni reai-
piBcnnt a vííb buíb malis, vitamqne dirigant in melins,
pateme caatigati atque admoniti. Sic cnm boc ipao
Zegedyno transigát, nt gratiam errati ani obtineat:
priaa tamen non , quam et lianc mnlierem , cnm qna
apoatataaae , ac ordinationíbna Sanctae Romanae £c-
leaiae omnibusque Sacria Conciliís deliqniaae dicitnr,
ab aeae anmmoveat, et canonice palam promittat,
qnod impoaterum cum anapectia in domo ana non co*
babitabit ; et si aecna fecerít , jndicii rigorem anbeat,
et eaa pcenas luat , quas delicti culpa commerebitnr.

305

Si enim non licet Episcopo manifeste peccantes ant
pietate, ant commiseratíone proseqni; qnanto minns
ei est permissnm , nt perseverantes in peccatis gratia
Bua complectatnr, et indnlgentía corroboret, et depra-
vatíores reddat. Qnnm antem et liberos ab eadem
femina snsceperlt (uti andimns), et praesentínm tem-
porum licentia pinrimos homines pervertat, a disci-
plinaqne et a recto, snaqne professione abducat ; fa-
cile et inra matrimonii cnm illa nsnrpasse potnit.
Qnod qnia cognitionem fori vestri concernit, nos iam
de hÍ8 loqni desinimns.

Oeternm non ignoratís, qnanta molestia laboré-
mns ob desertomm altarinm Ecclesiae nostrae vineas,
qnamm hactenns magnam pai-tem in laicos, atqne in
hereticos dilapidavimns; nec id tam nitronea et incir-
cnmspecta nostra volnntate , quam et vestro, et alio-
mm fratmm nostrornm consilio, praetextnque minimé
approbando , ne videlicet in solitndinem devolvantur.
Qnnmqne hninsmodi ratione dncti partim vinearnm
integritatem conservavimns , partim ab EccleBia alie-
navimns, nnllas denique ex eomm manibus recnpera-
mns, nisi et magnó nostro negotio, et ininria similium
possessornm : deinceps itaqne statnimns, nt memora-
tae vineae, etsi desolentar et ad labruscas redigantnr,
nemini prorsns nlla conditione conferantnr. Detisqne
operám , nt ea ad altare Omninm Sanctorum perti-
nens, et existens apnd Egreginm Joannem Yytezium,
Magistro Marino de Bonís, rectori sno restitnatar ; et
bí qnae snnt aliae hnne in modnm quibnspiam col*
latae , pro vestris viribns enitamini , nt in pristinnm
revocentur, nec qnemqnam in posterum patiamini sic
agere cnm snis vinei8,nt eas non omni temporeinsua
habeant potestate , qnotiescunque rehabere voluerint.

MOHUM. BUHO. SIBT. BCRIPT. XX. 20

1569. Rilg.

Soé

Qnnm autem Magister Raccamonieö Don potest
Ágriae et canonicus et mercator esse, nt bic Viennae;
mandetis illi , at desistat qnaestam agere, et merces,
qnas istuc ex Itália attulít, remittat ad hanc eiviU-
tem. Istic sacerdotem gerat. Alíoqni si in hac licentia
perrexerit, enm iiiobedientum sententia feriatís.

Lectorem qiioque admonete , ut scortani; propter
quod coactns est tantopere erubescere , et non panca
perpeti incommoda, ab se reíiciat , et tali vei culinae,
vei aliornm domesticonim operiim utatnr ministra,
quae suspici<»ne scorti careat , nec nobis moveat bi-
lem, veteremque (így) tóti ordini atqae Ecclesiae no-
strae identidem opprobria retexet; promisit enim, eias
se coramercio liberaturnm , nbi primum Agriam redi*
ísset. Quod si non fecit , et in eodem adhnc erret
Into, extendite in illó authoritatem vestram, et honori
tum Ecclesiae , tum ordini nostro cousulite Beneqae
valete. Viennae 26. Julii 1569.

CXXXIV.

Faseoio Jánosnak Verancsics Antal.

A ms. Giouan Faseoio.

Parmi esser cosa molto difíieile, k poter tal-
mente disciplinare la gionenta , ebe si conserni nelle
prime parti della soa educatione. Ancliora ebe co
grandissima diligenza si tenghino sott* il freno. FA e
verissima quella sententia d' Horatio , ebe li gionani
6ubitb sciolti dalia eustodia di maggiori snoi, si danno

Só?

k diuersi dolazzi e dtadii , eb usarparsi appres80 tutta
qnella liberta, che cluamamo licenza di maniera , eh'
al íiue bisogna lasüiarli a uincere. Poí che mandati
ne stranieri e lontan paesi, se ne sogliono dar per se
stessi in tutto quello, che li uoleri loro gli porgonö
inante, e gnidare pifi tosto la , oue gY appetíti se go-
deno, non le uere, ne le legittime ragioni, con el suo
uie piu maggior dano eh' utile. Di che esempi ní> ci
manchano tutta uia eh' ogni giorno fa nascer la gab-
bia di qnesto trauaglitissimo mondó. Lo quello mala*
mente gouernato nel presente nostro secolo dalli suoi
mortali e monarclii, le giuuentu anchora appresso
tutte nationi sono deprauate, manchandole Curii, Fa-
bricii, Catoni, e molti altri simili, per il gouerno delli
quali ogni bona disciplina e costurai regolati da per
tutto stauan^ in pieli, ne nissuna ettii inante il tempó
é senza giudicio di maggiori soi si reccaua la liberta,
et il potere di uiuere a suo modo.

Pertanto questi anchora nostri dui, raccoman-
dati h uoi , oue uolea , che uiuessero sotto la disci-
plina uostra, come solto la mia ueggo ; che seguendo
il comune errore e dififetti publici, cominciano uoler
tutto quello, clie ní> saria ne uostro ne mio instituto.
Ne so quello mi dcbbia dire, imm' ancho ne faré sopra
cio, tante ragioni mi propongono di maniera, che no-
rebbono starsen^ da per se; e uiuer h. suo modo. Qaal
stato nö direi esser fuora di proposito, si pure fus-
sero di tale maturita , che si sapesso ben gouernare.
Per il che io anchora volea, che qualche terapo stes-
sero in potere del macstro. Dubitandomi, che ne quella
etth,, in qual sono, n6 sarebbono síati sufíicienti íi
gouernarsi per se stessi, et ut est in proverb!o, nare
síné cortice.

20*

808

Ma pnoi che s' hanno assecurato tanto, ahe gia
pare, aiamo fatti maestri neír laraele, faciano esai, e
lasciateli 'andare e tenere la nita e la cuccina qoale
nolno. Prometendoui , che se nb si gonernarano aa-
viamente, io anchora ordiro altro pensiero di loro.
Ne uorrb , che totalmente segnino li snoi hmnori, e
corrino álla uentura.

E tra questo mezzo, gli ho commesBo, che ni
aodisfacciano per tutto quel tempó , che sono atati
apresso yoi , offerendomeli anchora io c6 tutti qnelli
appiaceri et nfficii, che da me si potrano prestarseglí.
Ne lei restera di comadamii c naler se ne di tatto
qnello, c6 che saremo bastanti á servirla. E qnest' é
qnanto in resposta delle soe del primo di Inio. State
sano. Da Vienna allí 4. d' agosto 1569.

cxxxv.

Verancsíes Antahiak Rost Jeromos.

*
i569.8ept.io. Reverendissimo Signor mio! Io non ho voluto
lasciar partir di qna il Diotalevi sno secretario senza
la'compagnia di questa mia a Vostra Signoriai la
qnale mi servira solo al presente per salntarUi et
per farle fede, che egli e stato sempre volontieri da
Nostro Signor, per rispetto di Vostra Signoria prin-
cipalmente , et perle virtíi et modestia sua. Del desi-
derio , eh' io tengő di servirla. non le dirb altro , se-
non che mi rimetto álla relation , che dovrk farlene

809

in mio nome il medesimo Diotalevi, come ínformato
appieno della volonta mia. Con che alléi bascio le
man, offerendole et raccontandole dicontra, chel
Signor Dio la conservi. Di Roma alli XVI. di settem-
bre 1569.

Di VoBtra Signoría Reverendi88ima

r affectnosissimo
Girolamo Rnst mp.

Kívül : Al Reverendissimo Signor come fratello,
Monsignor Vescovo di Agria.

CXXXVI-
Verancsics Antalnak Amulio bíbornok.

Reverendissimo Monsignor come fratello! Ri-i569.5epi
tornando hóra a Vostra Signoria ms. Francesco sao
secretario , non voglio io se non salutarc lei, rimet-
tendomi nel resto, á quanto le dira esso per mio
nome ; poi ebe lo conosco in questi giorni, che Y ho
conversato, tanto discreto, modesto et inteligente, che
son certo, non defraudara punto aV amore eh' io poi-to
a Vostra Signoria ; et al desiderio, che tengő di farle
servicio. Et certo h servire meritevole della gratia
di lei, il stato et sanita mia la sara monstrata da
esso, qnello che posso et vaglio tutto é di Vostra Si-
gnoria, álla quale mi offero, et prego dal Si^ot

310

Dio ogni contento. Di Roma li XVII. settembre del
LXIX.

Di Vostra Signoria

come fratello
II Cardinal Amulio mp.
Kívül: Al Reyerendis&imo Signor come fratello,
Monsignor Vescovo de Agria, etc.

cxxxvn.

Verancsícs Antalnak az ales^andríaí bibornok.

meo.sepi.?]. Molto Reverendo Signor come fratello! H Dio-
talevi; il qnale se ne ritorna a Vostra Signoria,
spedito da Nostro Signor nella commession sna, come
ella vedrk, é stato cossi ben visto da Soa Beatitndíne
per rispetto di lei , et per le virtíi sue anchora clie
per non difrandarlo di quanto merita in qnesta parte,
le ne ho voluto far fede con le presente. Ondé lo
raccomando a Vostra Signoria come secretarío suo
demerito , et come amandome ancora , ebe sara fine
di qnesto ; offerendomi in tanto ad ogni commodo sno
sempre. Di Roma alli XVII. di settembre 1569.

Di Vostra Signoria molto Reverenda

come fratello
11 Oardinale Alessandrino mp.

Kívül : Al molto Reverendo Signor come fra-
tello, Monsignor il Vescovo di Agria.

311

cxxxvm.

Verancsícs Antalnak Doiflno bíbornok.

Reverendissimo Monsignor come fratello bono-i5C9.s pt. i
rando. Venendosene da Vostra Signoria il suo Diota-
levi , et havendo conosciuto , mentre e stato qiii , con
quanta saldezza io conscrvi in me il buono aífetto, il
quale ho portato sempre a Vostra Signoria , mi par-
rebbe severchio , s' io volessi interno k questo dirle
piú di quello , eV ella potrk udir dalia viva voee sna.
Rimettomi dunque k lui cose di questo, come del
resto deir esser mio, e delle cose di qua, delle qnali
egli é instruttissimo, e pótra darlene abbondante rag-
guaglio. Questo solo non le taccio , che come non h
effetto di vera amorevolezza , il quale ella non si
possa prometter sempre di me , cosi mi sark sopra
modo caro , che ella mi dia talvolta occasione da mo-
strargliene segno. Mtindole un paco di roccbetti , li
quali sark coutenta di godcrsi per amor mio. E di
buon cuor mele oflfero e raccomando. Di Roma a
XVIII. di settembre.

Di Vostra Signoria Reverendissima

uti amantissimus fráter
Cardinalis Delphiuus m. p.

Kívül : Al Reverendissimo Monsignor come fra-
tello honorando Monsignor il Vescovo di Agria.

312

CXXXIX.
Veranesies Antal esztergamí érsek.

1569. okt. 17. NoB Maximilianns etc. memoríae commendamus
tenoré praesentium significantes quibus expeditimi-
vergis , quod quum diligenti cogitatione in anímo re-
volverimuB inter alia , quae Cnlmini Nostro Imperhűi
dignitatiqne Regiae varia incombant mnnia praecí-
panm esse , quod bonorem cultomqne concemit Di?i-
num, ipsaque Dei Optimi Maximi Maiestas nonnisi
fide et religíone, quam Sancta docet et profítetor Ec-
clesia , coli venerarique soleat et possit ; cnmpriinis
elaborandum nobis jndicavimus , ut in Regnis et Pro-
vinciis , adeoqne Imperii Nostri circulo Dei benigni-
taté Nostro regimini coraeque tradito, Ecclesia Dei
piis et idoneis gnbernatoribus atqae ministrís, tan-
qnam cultns ipsius Divini necessariis instmmentis
qnovis tempore babeantur rite provisae. Vacante íta-
qne impraesentiarnm Metropolitana et Primatia Regni
Nostri Hnngariae Ecclesia Strigoniensi , legitimoqne
pastore orbata , bánd diíFerre voluimns , qnin ilü de
idoneo Praelato et Réctore qnamprimnm prospicere-
mns. Et propterea debitnm babentes respectnm ad
praeclaram ernditionem et doctrinam, vitaeqne et mo-
rnm integritatem fidelis nostri nobis dilecti Reverendi
Antonii Verantii Episcopi Agriensis et Consiliarii
Nostri , qnibns ipsnm mnnere Divino ornatnm ab an-
nis non pancis propria nostra experientia comperi-
mns ; confisi etiam de solerti et attentissima cnra at-
qne soUicitudine , quam ipse in administranda rite

313

Ecclesia , taendaque et propaganda vera fide et reli-
gione , more boni paBtoris et Praelati, summo conatu
adhibiturus 8it ; non immemores denique haud vnlga*
riom illius meritorum , quibus sese divo quondam ge-
nitori Nostro, et Nobis quoque commendatum reddidit ;
eundem ab Episcopatu Ecclesiae suae Agriensis ad
Archiepiscopatam Ecclesiae Metropolitanae Strigo-
niensis, nunc per mortem et decessum ReverendisBÍmi
quondam domini Nicolai Olahi, eiusdem Archiepisco*
patus ultimi veri et legitim! possessoris de jure et de
facto vacantem, transferendum , nominandum et prae-
aentandum , ac eundem Archiepiscopatum Strigonien-
Bem eidem authoritate Juris Patronatus Nostri Regii,
quod in omnibus dicti Regni Nostri Hungáriáé Eccle*
8iis et beneficiis ecclesiasticici more divorum quondam
Hungáriáé Regum, praedecessorum Nostrorum felicis
memóriáé optimo jure habemus ; simul cum omnibus
castriSf civitatibus, oppidis, villis, possessionibus,
praediis , ac aliis cunctis pertinentiis et juribus pos-
sessionariis ubivis et in quibuscunque Regni nostri
Hungáriáé etPartium ei subiectarum Comitatibus exi-
stentibus babitis , ad eundem Arcbiepiscopatum Stri-
goniensem de jure et ab antiquo spectantibus et per-
tinere debentibus , pariter cum omnibus eiusdem juri-
bus, libertatibus , praerogativis , proventibus , et aliis
quibusvis emolumentis quovis nominis vocabulo voci-
tatis, dandum et conferendum ; imo transferimus , no-
minamus et praesentamus , damusque et conferimus
praesentium per vigorem. Quocirca vobis fidelibus
nostris honorabilibus Praeposito, Vicario, Lectorí,
Cantori, Custodi, ceterisque Canonicis et beneficiariis
tam dictae Ecclesiae Strigoniensis, quam aliarum Ool-
legiataruw E^^clesiamm ad ^^ndem pertínentium, ha-

314

rum Berie committtmns et mandamos; quatenus amodo
imposternin praefatam Antóniám Yerantium pro vestio
legitimo et indubitato Archiepíscopo habere, tenere
et cognoBcere, Eidem debitam reverentiam , honorem
et obedientiam praestare, ac in omnibns licitia et cos-
Buetis rebns jurisdíctioní ipsins parere et obtempe-
rare módis omnibus debeatis et teneamiai , aecos dqd
facturi; praesentibus perlectís exhibenti restitatíi.
Datnm in arcé noBtra Regia Posoniensi decima septi-
ma die menBis Octobris anno Domini milleBÍmo quin-
gentesimo Bexagesimo nono.

1S69. okt. 17.

CL.

Verancsics Antal mint esztergám! érsek nyeri ai
esztergám! egyliáz liegyári Jogát.

Nos Maximilianos etc. memóriáé commendamus
tenoré praesentium significantes quibus expedit ooi-
versis, quod nos debitam habentes respectam ad
praeclaram eruditionem et doctrinam , aliasque auimi
dotes, ac circa Ecclesias Dei , ac eligendos eamndeiD
ministros , diiigentem curam fidelis uostri Revereudi
in Ghrísto patris domini Antonii Yerantii Arcbiepi-
scopi Strigoniensis, Primatis Hungáriáé, Legati Nati,
Summi et Secretarii Cancellarii et Consiliarii No&tii.
qnibus ipsum Divino manere praeditum , non alieoo
saltem testimonio, veram etiam propria Nostra expe
rientia cognovimus; Jns Patronatns Nostrum ReginiiL
quod iu Ecclesia Stri^oniensi, aliisque Collegiatís Ec*

315

íleBÜs ad eandem pertineutibng, sicuti in caeteria nni-
^erfiis Regni Nostri Hangariae Eccle8ÍÍ!», instar prae-
lecessorom nostrorum divorum quondam Hougariae
legum felicís memóriáé , optímo jure Iiabere diuosci-
Dnr, ex certa nostra scientia , auimique deliberatione
»dem dominó Antonio Verantio Arcliiepiscopo daxi-
xiTis dandum et conferendum, imo damus et confe-
rimns, ac in illnm transferímus praesentium per vigo-
rem ; annuentes et concedentes , ut ipse omnia Bene-
ficia Ecclesiastica, ntpnta Praeposituras, Lectoratum,
Cantoratam, Costodiam , Canonícatus, et Praebendas,
quae a modo deinceps tam in dicta Strigonieusi, quam
aliis Collegiatis Ecclesiís ad illám pertineutibus ,
qnocunque nomine et titulo legitimé vacare conligerit,
dicti Jaris Patronatus Nostri anthoritate per Nos sibi
hac in parte concessa , personis idoneis et beneme-
ritis, ecclesiasticaqne fauctioue dignis, fíde praeterea,
vita, moribiis et bonesta conversatioue, eruditioneque
commendatis, Hungaris tamen et non alieuigenis, dare
et conferre, ipsisque de eisdem disponere, ordinare et
providere valeat atque possit ; imo damus et conferi-
mus , liarnm Nostrarum vigore et testimonio littera-
rum. Dátum in arcé Nostra Regia Posoniensi decima
septima Cctobris anno Domini millesimo quingente-
simo sexagesimo nono.

MUMi Zi

3 fclOS OOS SOS s" '

STANFORD UNIVERSITY LÍBRARIES

CECH H. GREEN LIBRARY

STANFORD, CALIFORNIA 94305-6004

(415) 723^1493

Ali books may be recolled oFter 7 doys

DATE DUE

Internet Archive Audio

Featured

Top

Images

Featured

Top

Software

Featured

Top

Books

Featured

Top

Video

Featured

Top

Mobile Apps

Browser Extensions

Archive-It Subscription

Save Page Now

Full text of "Monumenta hungariae historica. Magyar történelmi emlékek. 3. osztály. A, Magyar országgyülési emlékek"

See other formats