Skip to main content

Full text of "Müvészet és erkölcs"

See other formats 


Presented  to  the 

LIBRARY  ofthe 

UNIVERSITY  OF  TORONTO 

by 

PROFESSOR  GEORGE  BISZTRAY 


Társadalomtudományi  Könyvtár 


MŰVÉSZET  ÉS  ERKÖLCS 


TÁRSADALOMTUDOMÁNYI 
KÖMVTÁE. 


JÁSZI  OSZKÁR 
MŰVÉSZET  ÉS  ERKÖLCS 


11(08 

GRILL   KÁROLY    KÖNYV  KIADÓVÁLLALATA 

BUDAPEST.   IV.,  VERES  PÁLNE-UTCA    16. 


MŰVÉSZET  ÉS  ERKÖLCS 


IRTA 

JÁSZI  OSZKÁR 


Nunquam  áluid  nalura,  álnid  sapientia  dixit. 
JÜVENALIS. 


A    MAG  VAR    TUDOMÁNYOS    AKADÉMIA    ÁLTAL    A    GOROVE-DUJAL 
JUTALMAZOTT    PÁLYAMUNKA 


VÁLTOZATLAN  LENYOMAT. 


1908. 
GRILL   KÁROLY   KÖNYVKIADÓVÁLLALATA 

BUDAPEST,  IV.,  VERES  PÁLNÉ-UTCA  16. 


UGYANEZEN   SZERZŐTŐL: 

A  szerves  társadalomelmélet. 

(Különlenyomat  a  Budapesti  Szemle-bői  1901.) 

A  szociológiai  regényről. 

(Különlenyomat  a  Huszadik  Szúzad-hó\  1901.) 

A  történelmi  materializmus  állambölcselete. 

Budapest.  Politzer  Zsigmond  és  fia  1903. 

Kulturális  elmaradottságunk  okairól. 
(Különlenyomat  a  Huszadik  Század-bó\  1905.) 

Uj  Magyarország  felé. 

Beszélgetések  a  szocializmusról.  Budapest,  Deutsch  Zsigmond 
ésTsa.  1907. 


LÉGRÁDY  TESTVÉREK  KÖNYVNYOMDÁJA,   BUDAPEST. 


SZÜLEIMNEK. 


ELÓSZÓ. 

A  könyv,  kell,  hogy  az  író  helyett  beszéljen  s 
elmondjon  mindent,  amit  az  iró  akart  s  ne  csak  el- 
mondjon mindent,  de  az  olvasó  kiérezze  belőle:  mit 
tart  az  iró  fontosnak,  mit  mellékesnek,  mit  uj  ered- 
ménynek s  mit  csak  már  ismert  igazságok  közlésé- 
nek. Egész  munkámban  erre  törekedtem  s  igy  az 
előszó  jogát  csak  egy  pár  oly  szempont  kifejtésére 
akarom  érvényesíteni,  mely  bár  a  tárgyon  kivül  áll, 
de  a  munkára  befolyással  volt. 

Ez  a  könyv  feleletet  igyekszik  adni  a  Magyar 
Tud.  Akadémia  által  kitűzött,  „A  művészet  és  az  er- 
kölcs viszonya  egymáshoz'1  cimü  pályakérdésre. 
Közel  három  éve  annak,  hogy  e  munkával  elkészül- 
tem, anélkül,  hogy  azt  kiadtam  volna.  Ugyanis  az 
akadémiai  pályázat  eldöntése  után  már  más  dolgo- 
zattal voltam  elfoglalva,  melyet  nem  akartam  befe- 
jezése előtt  féretenni.  így  meglehetősen  huzamos 
idő  telt  el  addig,  mig  e  munkának  sajtó  alá  rendezé- 
séhez foghattam.  Ekkor  azonban  beláttam,  hogy 
felfogásom  —  különösen  a   történelmi  materializ- 


VIII 

mus  tanainak  hatása  alatt  —  néhány  fontos  kér- 
désben annyira  módosult,  hogy  a  könyvet  lénye- 
ges átdolgozás  nélkül  nem  adhatom  ki.  Ilyen  körül- 
mények között  örömmel  éltem  akadémiai  bírálóim 
tanácsával,  hogy  a  munka  egyes  részeit  dolgozzam 
át.  Természetesen,  nem  lehetek  bizonyos  affeiől, 
hogy  épen  azokat  a  részeket  és  épen  ugy  módosi- 
tottam-e,  mint  amelyeket  és  ahogyan  ők  azt  óhaj- 
tották volna.  Ezért  itt  felsorolom  azokat  a  oonto- 
kat,  melyek  vagy  teljesen  ujak,  vagy  amelyek  lé- 
nyeges átdolgozáson  mentek  át.  Ezek  a  követke- 
zők: XXI,  XXII,  XXIII,  XXV,  XXXI,  XLVI,  LII, 
LXVI,  LXXI,  LXXIX,  LXXXI,  LXXXIII,  XC,  XCI, 

xciv,  ci,  cm,  cxv,  cxxi,  cxxv. 

Alig  szükséges  külön  kiemelni,  hogy  ezekért 
a  pontokért  a  teljes  és  kizárólagos  felelősség  még 
fokozottabb  mértékben  az  enyém,  mint  a  munka, 
egyéb  részeiért. 

Igyekeztem  az  egész  dolgozat  folyamán  hiven 
és  lelkiismeretesen  idézni  azokat  a  forrásmüveket, 
melyekre  támaszkodtam  s  lehetőleg  pontosan  meg- 
jelölni azokat  az  eredményeket,  melyek  kiépítésével 
vagy  amelyek  által  a  contrarlo  —  ugy  vélem  — 
ujabb  igazságokhoz  jutottam.  Aki  ismeri  a  tudo- 
mányos kutatás  bonyolult,  gyakran  szinte  rejtel- 
mes mechanizmusát,  igazat  fog  adni  nekem  abban, 
horry  különösen  ez  az  utóbbi  törekvés  teljesen  so- 


IX 

hasem  sikerülhet.  Bizonyos  értelemben  azt  lehet 
mondani,  hogy  páter  semper  incertus  a  tudomány- 
ban. Hányszor  tolul  fel  elménkben  egy  eszme,  kö- 
vetkeztetés vagy  Ítélet,  melynek  előzményeit  a  leg- 
nagyobb jóhiszeműséggel  sem  tudjuk  rnegállapi- 
tani;  hányszor  jutunk  azonos  eredményekre  oly 
írókkal,  kiknek  hatása  alatt  egyáltalán  nem  állot- 
tunk s  hányszor  térünk  el  nagy  és  kis  dolgokban 
olyanoktól,  kiknek  úgyszólván  lelkünk  irányzauát 
köszönjük. 

Ép  azért  nem  lehetetlen,  hogy  az  olvasó  néha 
réginek  fogja  találni  azt,  amiben  én  ujat  láttam, 
vagy  megfordítva.  Szerencsére  az  ilyen  szellemi 
apasági  kérdés  nagyon  meddő  és  lényegtelen.  Bár- 
mily ismert  legyen  is  egy  gondolat,  melyre  valaki 
becsületes  és  igaz  munkával  eljutott,  biztosra,  ve- 
hetjük, hogy  lesz  abban  valami  nóvum,  mely  az  író 
egyéniségéhez  fűződik. 

Ha  igy  nem  is  remélem,  hogy  a  mondott  irány- 
ban teljes  pontosságot  értem  el :  annál  határozot- 
tabban jelölhetem  meg  azokat  a  gondolkodókat, 
kiknek  megtermékenyítő  hatása  alatt  állott  mun- 
kám. Senki,  aki  e  könyvet  figyelemmel  elolvassa, 
ugy  hiszem,  nem  fogja  félreismerni,  hogy  mennyi 
hálával  tartozom  annak  az  iskolának,  melyhez  tar- 
tozni szerencsém  van,  —  ha  ugyan  szerénytelenség 
nélkül  használhatom  e  kifejezést  —    az    evolúció- 


nista  iránynak  és  halhatatlan  mesterének,  Herbert 
iSpe?icer-nek.  Hogy  a  spencerizmus  tévedései  túlsá- 
gosan és  helyrehozhatatlanul  el  nem  sodortak  s 
hogy  azzal  szemben  e  munka  korrekciója  lehetsé- 
ges volt  a  Kari  Marx  által  megalkotott  történelmi 
materializmus  alapján,  azt  egyesegyedül  annak  kö- 
szönhetem, hogy  a  spenceri  szociológia  néhány  vég- 
zetes hibájától  megóvott  ama  szigorú  és  lélektani- 
lag alapvető  bírálat,  melynek  hatása  alatt  tanultam 
meg  a  társadalmi  jelenségeket  szemlélni,  —  a  Pik- 
ler  Gyuláé. 

Tartozásaimnak  ez  a  jegyzéke  azonban  hézagos 
volna,  ha  kegyelettel  meg  nem  emlékezném  arról  a 
férfiúról,  kit  atyjaként  tisztel  a  modern  magyar 
társadalomtudományi  gondolkozás,  ki  ez  országban 
először  szabadította  meg  —  bátor  kézzel  és  csodá- 
latos tudással  —  a  társadalomtudományokat  a  hit 
és  a  metafizika  jogosulatlan  befolyásától:  Pulszky 
Ágostról. 

Lesznek,  akik  —  ellentétben  bírálóim  többsé- 
gének liberalizmusával,  kik  azt  a  munka  előnyei 
közé  számították  —  meg  fogják  róni  ama  szubjek- 
tivizmust, mely  olykor,  a  tudományos  fejtegetések 
közben,  fel-felüti  főjét.  Bevallom,  ho,<_y  nem  is  igye- 
keztem azt  elnyomni.  Azon  a  véleményen  vagyok. 
hogy  méltánytalanság  volna  épen  a.  tudományos 
kutatótól  megvonni  azt  a  jogot,  melyet  a  legutolsó 


XI 

politikai  kuruzsló  is  igéuybevesz:  érzelmeinek  ki- 
fejezést adni.  S  mikor  igy  jártam  el,  minden  kor  s 
minden  irány  legnagyobb  gondolkodóira  hivatkoz- 
hatnám,  kik  többek  voltak,  mint  gondolkodó  gé- 
pek: érző  és  küzdő  emberek. 

A  szakszerű  olvasótól  e  mellett  azért  is  elné- 
zést kell  kérnem,  hogy  mindenütt  igyekeztem  tá- 
gabb körökre  is  érthetőnek  lenni  s  ennélfogva  nem 
egyszer  olyasmit  is  elmondottam,  amit  a  nyugaton 
a  legtöbb  olvasónál  ismertnek  szokás  föltételezni. 
Ez  a  szakemberre  kellemetlen  lehet,  de  az  a  meg- 
győződésem, hogy  nálunk  kulturfeladat  arra  töre- 
kedni, hogy  a  tudomány  iránti  érdeklődés  —  még 
ilyen  esztétikai  jellegű  fogyatkozások  árán  is  — 
terjesztessék.  Ennek  ellenére  a  tárgy  nagy  terje- 
delme és  szövevényessége  olykor  vázlatszerüségre 
kényszeritett,  amit  néhol  csak  a  nagy  Darwin  ta- 
nácsa menthet:  Egy  rossz  hipotézis  is  többet  ér, 
mint  semmiféle  hipotézis. 

Végül  nem  zárhatom  be  e  sorokat  anélkül, 
hogy  köszönetet  ne  mondjak  Meller  Simon  és 
Somló  Bódog  barátaimnak,  kik  közül  az  első  hiá- 
uyos  művészettörténeti  ismereteimet  egészitette  ki 
több  becses  útmutatással,  mig  az  utóbbi,  finom  ana- 
litikai képességeivel,  gyakran  volt  ségitségemre 
egy-egy  probléma  földerítésében. 

Budapest,  1904.  január  hava. 


TARTALOMJEGYZÉK. 


I.  RÉSZ. 
Módszer. 

Oldal. 

I.   Dogmatikus  nézőpont  és  hiányai 3 

II.  Természettudományi  nézőpont  és  előnyei 4 

III.  A  két  nézőpont  szembeállítva 5 

IV.  A  pozitív  társadalmi  tudományok  néhány  tanulsága  0 
V.  Feladatunk  pontosabb  körülírása 7 

VI.  összefoglalás 8 


lí.  RÉSZ 
Az  erkölcs  lényege  és  szerepe  a  társadalomban. 

VII.   Az  erkölcsi  szabályok  változékonysága 13 

VIII.   Az  erkölcs  egyértelmű  a  társadalomra  hasznossal  .    .  14 
IX.  Vallási,  jogi  és  erkölcsi  szabályok  kevertsége  a  korai 

fokon      16 

X.   Erkölcsi   szabályok   létrejöttének   vagy   megváltozása 
nak  egyedüli  oka  bizonyos  előnyök  vagy  hátrányok 

belátása 10 

XI.   A  félelem-elméletek  bírálata 17 

XII.   Pikler  belátáson  elmélete.   —  Érdemei  és  hiánya     .     .  in 


XIII 

Oldal. 

XIII.  Az    erkölcs    oly    eljárási    módok    szabályzata,    melyek 

megfelelő  végrehajtására  a  társadalomban  az   álta- 
lános készség  még  hiányzik 22 

XIV.  A    jogi    szabályok  is   végeredményükben  erkölcsi  ter 

rnészetüek 24 

XV.  A   vallási   parancsolatok   tekintélye   is   eredetében   er- 
kölcsi jellegű 25 

XVI.  Az  erkölcsi  szabályok  elkülönböződése  a  jogiaktól  ós 

vallásaiktól 27 

XVII.  A  hasznosság  mérlegelése  csak  az  erkölcs  keletkezé- 
sének elemi  folyamata,  nem  pedig  az  erkölcsi  ér- 
zület alapja 30 

XVIII.  Uj  erkölcsi  felfogás  keletkezésének  példája  a  jelenben         31 
XIX.  Az  erkölcsi  elvek  rétegezettsége.  —  Az  elkülönités  és 

az  egységesítés  irányában  működő  erők 32 

XX.  Az  erkölcs  belső  elemei:  szándék,  kötelességérzet,  lelki- 
ismeret    35 

XXI.  Az  alturista  cselekedetek  tagadása,  az  öröm  ós  a  fáj- 
dalom alaptörvénye  alapján.  —  E    tan    cáfolata    .  38 
XXII.   Az  altruista  cselekedetek  tagadása  az  „emberi  termé- 
szet változatlansága"  alapján.    —    E    tan    cáfolata         42 

XXIII.  A  társadalmi  szolidaritás  morálja 44 

XXIV.  Hasznos  ós  erkölcsös.  —  Nem  minden  erkölcsi  szabály 

hasznos 46 

XXV.  Visszaélés  az  erkölcscsel.  —  Alerkölcs.  —  Loria  elmé- 
lete: az  erkölcs    mint  társadalmi  narkotikum.  —  E 

tan  bírálata 48 

XXVI.  Hasznos  és  erkölcsös.  —   Csak    az    a    hasznos     erköl- 
csös, melynek  követésére  még  az  általános  készség 

hiányzik 51 

XXVII.   Az  erkölcs  áldozati  eleme:  küzdelem  a  társas  együttlét 

érdekében  az  egoizmus  ellen 53 

XVIII.   Az    erkölcsi    fejlődés    jövő    iránya    megállapításának 

lehetősége 56 

XXIX.   Az  emberi  fejlődés  két  jellegzetes  iránya 57 

XXX.   A  liberális  irók  az  erkölcsi  érzület  emelkedését  tanítják  59 
XXXI.  A  szocialista  irók   tagadják  az  erkölcsi  érzület  erősbö- 
dését    60 

XXXII.  A  két.  álláspont   összeegyeztetése 63 

XXXIII.  A  jövő  erkölcsi  kódexe  a  társadalmi  összemüködés  és 
az  egyenlösülési  folyamat  egy  magasabb  fokát  fogja 
slősegiteni 63 


X   V 

III.  RÉSZ. 

A  művészet  létiysge    s  szerepe  a  társadalomban. 

Oldal. 
XXXIV.   Kant,  Spencer,  Ri'oot  elméletei,  melyek  szerint  a  mű- 
vészeti   szükséglet     kielégítése     további    haszonnal 

nem  jár 71 

XXXV.  A  művészet  és  a  szépérzés  keletkezése.  —  Darwin  és 

Allén  nsmi  kiválasztási  elméletei 73 

XXXVI.  A  nemi  kiválasztás  elméletének  tarthatatlansága    .    .  75 

XXXVII.  Lazarus  pihenési  és  Spencer  játékelmélete 78 

XXXVIII.  Groos  uj  alapokra  helyezi  a  játékelméletet 80 

XXXIX.  Groos  elméletének  bírálata 83 

XL.  A  művészeti  tevékenység  organikus  szükséglet  kielégítése  86 

XLI.  Az  energia-többlet  elméletének  előnyei 87 

XLII.   A  szépérzés  keletkezése.   —  Abszolút  ós  relatív  szép- 
elméletek      91 

XLIII.  A  szépfogalmak  relativitása 93 

XLIV.   A  szópfogalmak  közös  és  mindenütt  feltalálható  elérne 

a  gyönyörködtetés 9* 

XLV.  Öröm  és  fájdalom.   —  Spence     és  Marshall  tanai    .    .  9q 

XLVI.   Az  öröm-  ós  fájdalomelmóletek  hiányai 98 

XLVII.   Állati  esztétika 100 

XLVIII.  A  szinérzék  keletkezése  és  fejlődése.  —  Allén  kutatásai. 

—  A  szinérzék  utolsó  biológiai  ténye lOö 

XLIX.     A  hang  által  keltett  örömérzetek  magyarázata   ...        111 
L.   A  szag-,  hang-  és  színbeli  örömérzeteknek  ugyanegy  az 

eredete 113 

LI.   A   „geometriai  rajzokban"    ós  a  szimmetriában  nyilvá- 
nuló örömérzetek  forrása 114 

LII.   A   ritmikus    széphatások    hasznossági   eredete    Bücher 

szerint 11 1 

LIII.  Az  asszociatív  szép  magyarázata.  —  A  kezdetleges 
népek  és  napjaink  tömegitéleteiben    is  fellelhető    az 

ősi  hasznossági  elem 125 

LIV.  A  szép  körének  kitágulása  a  hasznostól  az  eddig  kö- 
zömbös irányában.  —  A  csúnya.  —  A  szép  hozzá- 
vetőleges meghatározása 130 

LV.  A  tulajdonképeni  esztétikai  hatások  vizsgálata    .    .    .        134 
LVI.  Csúnya-elemek  a  szép  hatásokban.    —    Az  asszociatív 

szép  alaptörvénye  ugyanaz,  mint  az  érzékié     .    .    .        137 
LVII.   A  szép  szerepe  a  föltünési  vágyban 139 


Oldal. 
LVIII.   A  szép   élvezete    az   illető   lelki   életének   főirányában 

folyik  le 141 

LIX.  Az    esztétikai    élvezetkör  a  vegetatív  működések  irá- 
nyában tágul,  az  intellektuálisak  irányában  szűkül        144 
LX.  A  szép  jelenségeinek  konzervativizmusa.  —  A  szép  és  a 
vegetatív  élet.  —  A  szép  végleges  meghatározása.  — 

A  szép  birodalmának  egysége 147 

LXI.  Az    esztétikai    érdekmentesség  tanának  bírálata      .    .        153 
LXII.  Esztétika    és    hedonika.  —  A  művészet,  mint  a  szép 
fejlesztője.    —    Az  esztétikai  örömök  rendkívüli  in- 
tenzitásának magyarázata 156 

LXIII.   A  művészeti  öncélúság       158 

LXIV.   A  művészetek  eredetének  hasznossági  elmélete    ...         160 
LXV.   A  művészetek  eredetének  hasznossági  elmélete.  (Folyt.)        163 
LXVI,  A   művészetek  eredetének  hasznossági  elmélete.    ^Be- 
fejezés.)          167 

LXVII.   Az  energia-fölösleg  elméletének    végleges  igazolása.  — 

A  művészet  lényegének  meghatározása 170 

LXVI1Í.   A  művészeti  örömök  természetének  vizsgálata     .    .    .        174 
LXIX.   Wallace  tanítása  a  művészetek  transcedentalis  fejlődé- 
séről. —  E  tan  cáfolata 178 

LXX.  Néhány  ellenvetés  bírálata 182 

LXXI.   A  művészetek  feljődése.  —  Ribot  szerint  a  művészet  az 
individualizmus  irányában  halad.  —  E  tan  bírálata.  — 
—  A   művészeti  élet   két   tipusa:    a   kollektív   és   a 

deszpotikus 184 

LXXII.  A  művészetek  fejlődése.  —  Haladás  az  embertől  a  ter- 
mészet felé.  —  Az  esztétikai  élvezetkör  kibővü- 
lése. —  Haladás  az  egoizmustól  a  rokonszenv  irá- 
nyában           190 

LXXIII.  A  művészetek  fejlődése.  —  Haladás  a  nemzeti  partiku- 
larizmusból  az  általános  emberi  irányában  és  az 
egyéniségek  mind  teljesebb  kifejlődése  felé.  —  Össze- 
foglalás          192 


IV.  RÉSZ. 

A  művészst  ós  az  erkölcs  viszonya  egymáshoz. 

LXXIV.  A  vizsgálódás  körének  körülhatárolása 199 

LXXV.   Szabály:    Összhang    a   művészet   és  az  erkölcs    között       201 


XVI 

Oldal. 
LXXVT.   A  művészet  támadása  bizonyos  erkölcsi  elvek  ellen  uj, 

fejlődő  erkölcsi  elvele  érdekében 20o 

LXXVII.  A  művészet   ellentéte  a  nemi  erkölcscsel  csak  látszó 

lagos 204 

LXXVIII.  Az  erotikus  és  a  vérengző  művészet  némileg  kivételes 

helyzete  a  művészet  és  az  erkölcs  közötti  viszonyban        208 
LXXIX.   Altalános  bizonyítékok  a  művészet  ós  az  erkölcs  kö- 
zötti összhangra 214 

LXXX.   A   művészet-  s  főleg    az    irodalomtörténet    tanulságai       218 
LXXXI.   A  képzőművészetek  történetének  tanulságai     ....        225 
LXXXII.  A  kor    erkölcsi   színvonalának  megállapítása  a  művé- 
szeti alkotásokból 230 

LXXXIII.  A  művészeti  termékek  rendszerint  C3ak  koruk  szük- 
ségleteit képesek  kielégíteni.  —  Az  „örök-'  mester- 
művek magyarázata 239 

LXXXIV.  Valamely  kor  erkölcsi  állapotának  mértéke      ....        243 
LXXXV.   A  kor  erkölcstelensége  és  a  nagy  művészeti  fellendülés 

közötti   állítólagos   összefüggés.    —   E   tan   bírálata       248 
LXXXVI.  A  kor  erkölcstelensége  nagy  művészetet  nem  hoz  létre 

a  császári  Rómában  és  Bizáncban 252 

LXXXVII.  A  renaissnnce  erkölcsi  állapota         262 

LXXXVIII.  A  görög  művészet  erkölcsi  talaja 266 

LXXXIX.  Erotikus  művészet  a  társadalom  hanyatlásával  jár 
együtt.  —  Ezen  összefüggés  lélektani  szükségsze- 
rűsége             272 

XC.  A  XIX.  század  erkölcsi  mórlege 277 

XCI.  A  XIX.  század  művészeti  eredményei.  —  Az  építészet 

ós  a  dráma  pangásának  magyarázata 285 

XCII.  A  prerafaelizmu8  tanulságai      291 

XCIII.  A    ruskinizmus    tévedései.    —    A    műipar    problémája       295 
XCIV.  Művészet  és  demokrácia.   —  A  jövő  művészete      .    .        299 
XCV.  A    művészeti   nagyság   és    az    erkölcstelenség    közötti 

összefüggés  tanának  eredete 306 

XCVI.  Ruskin  tanítása  a  művészet  ós  az  erkölcs  viszonyáról        307 
XCVII.   A    művészet    hatása    az    erkölcsre.     —    Módszertani 

nehézségek 310 

XCVIII.  A  művészet  gyönyörködtető  természete,  egyszersmind 

legfontosabb  erkölcsi  hatása 315 

XCIX.   Oly   képzeleti   társadalom   rajza,   melyben   nincs   mű- 
vészet             317 

C.  Oly  képzeleti  társadalom  rajza,  melyben  a  művészet' 

erők    a   jelenleginél    teljesebben   érvényesülnek         .        324 


XVII 

Oldal. 
Cl.   A  művészet  mint   a  létért  való  küzdelem   hevességé- 
nek mérséklője 330 

CII.   A  művészet  szerepe  a  szerzett  tulajdonságok  átöröklő- 

dése  szempontjából      331 

CIII.   Az    esztétikai    nevelés  fejleszti  az  erkölcsi  Ítélet  erejét        334 
CIV.  A  művészet,  mint  az  emberi  szolidaritás  fejlesztője.  — 

Guyau  tanítása 335 

CV.   Guyau  elméletének  bírálata 336 

CVI.   A  művészetek,  főleg  az  irodalom  összefűző  ereje    .    .        342 

CVII.  A  képírás  hatása 343 

CVIII.  Spencer  tanítása  a  zene  erkölcsi  értékéről.  —  A  zene 
nem  fejez  ki  határozott  érzelmeket,   még  kevósbbé 

gondolatokat 345 

CIX.   Ama   tan    eredetének    magyarázata,    mely    a   zenét    a 

lelki    élet    közvetlen    visszatükröződésében    tartja  349 

CX.   A  zene  kivételes  hatalma  és  elterjedtsége.    —  Az  eszté- 
tikai  örömök  összeszövődöttségének   és  helyettesit- 

hetőségónek  magyarázata 350 

CXI.   A  zene  nóvumot  az  erkölcsi  világban  nem  hoz  létre.  — 
Hatása  csak  erősítő  és  finomító.  —  Gyönyörködtető 

szerepének  fontossága 355 

CXII.  A  művészet,  mint  a  politikai  hatás  eszköze.  —  Művé- 
szet a  vallás  szolgálatában 357 

CXIII.   A  művészet  az  állam  szolgálatában.   —  Az  építészet 

hatása 361 

CXI V.  A  művészet  mindenha  állást  foglalt  a  kor  küzdelmei- 
ben. —  A  probléma  szerepe  és  jogosultsága  a  mű- 
vészetben          364 

CXV.  Bizonyítékok  a  művészet  politikai  állásfoglalására.  — 

A  művészet  politikai  szerepének  fontossága      .    .    .        367 
CXVI.  A   művészet   erkölcsi   tartalmában  lépést   tart   az   er- 
kölcsi eszmék  fejlődésével 379 


V.  RÉSZ. 

Művészeti  politika  és  egyéb  következmények. 

CXVII.   Javulás  a  művészetekben  a  nemi  erkölcs  terén.  — ■  A 

borzalmasságok  hedonikájának  kikopása 385 

CXVIII.  Tények,  melyek  a  nemi  erkölcs  javulását  igazolják  a 

művészetekben 390 

II 


XVIII 

Oldal. 
CXIX.  Az  állam  beavatkozása  a  művészet  erkölcstelen  ter- 
mékeinek  kiirtására  már   általános   lélektani  szem- 
pontokból is  aggályos 395 

CXX.  Az    erkölcsnemesitő    kényszerpolitika    kivihetetlensége  398 
CXXI.  Macaulay   példái   az   erkölcsnemesitő   kényszerpolitika 

eredménytelenségéről 402 

OXXII.   Az  állam  politikája  oly  művészeti  alkotásokkal  szemben, 

melyek    uj    erkölcsi    elvekért    küzdenek 404 

CXXIII.   A  művészeti  szabadság  politikájának  igazolása    .    .    .  408 
CXXIV.  A  művészeti  szabadság  a  művészeti  fejlődés  sine  qua 

non-ja 409 

CXXV.   Az  állam  politikájának  közvetve  kell  a  művészet  szin- 
vonalat emelni 412 

CXXVI.  Rokonvonás   a   művészet   és   az   erkölcs   fejlődésében  421 

CXXVII.  Az  erkölcsi  fejlődés  mértéke 424 

CXXVIII.   A  művészeti  fejlődés  mértéke 432 

CXXIX.  Végeredmény 437 

A  könyvben  idézett  i'ók  jegyzéke XIX 


A  könyvben  idézett  irók  jegyzéke. 

(A  számok  az  oldalakat  jelentik.) 


Allén,  78,  103,  106,  111,  113,  362. 
Anthruther -Thomson,   119. 
Aristoteles,  91. 
Arrtat,  215,  224,  252. 

Badics,  375. 

Baráth,  375. 

Baudrillart,  259,  411. 

Bayet,  226. 

Bellaigue,  336. 

Beöthy,  221. 

Burckhardt,  215,  263,  265,  373. 

Bücher,   119. 

Chamberlain,  323. 
Ghamber8,  372. 
Comíe,  22. 
CoWey  March,   116. 
Grüvel,  372. 

Darwin,  74,  77,  100,  127,  350. 

Demogeot,  220. 

Doumic,  270. 

Dreyer,   149. 

.Dm  Bois-Reymond,   149. 

Durand,  206. 

Emerson,  367. 

.Francé,  61,  241. 
Friedlaender,  254,  393. 


Gerc&e,  393. 

Oeőcze,   133. 

Gibbon,  256. 

de  Gobineau,  264. 

öoeíAe,  272. 

Gorkij,  325. 

Groos,  80,   104,   178,  376,  435. 

Grosse,  91,  116,  140,  161,  194,  236, 

343,  361. 
Gurewitsch,  411. 
Gurney,  347,  349,  355. 
Gmí/om,  84,  142,  150,  151,  173,  183, 

192,  301,  323,  353,v397. 
(fyvZaí,   136,  272. 

Haddon,   115,   117. 

Hanslick,  346,  349,  353,  354. 

Haraszti,   151. 

iít'rn,  90,   161,  219,  272,  345. 

James,   148. 

Já^zi,  43,   151,  406. 

Joachim,  254,  393. 

.Kan<,  74,   92. 
ifidd,  281,  429. 
Knight,  92. 

Lamprecht,  23,  35,   188,  222,  260. 
Lanqe,   148. 
Lazarus,  78,   179. 


XX 


Lecky,   255. 

Lelourneau,   103,  219,  411. 

Lipps,   104. 

Loria,  49,  271,  369. 

Lotze,   105,  296,  411. 

Macaulay,  391,  397,  402. 

Maine,  22. 

Marshall,  97,  99,  435. 

Martha,   205. 

Mazzola,  437. 

Me/Zer,   118,  299. 

Menqer,  282,  414. 

Morris,  252. 

ilíosso,  330. 

Möbius,   129,   276. 

Muther,  216,  234,  260,  377 

ilíi/Z/cr,   256. 

Neumann,  230. 
Nietzsche,   148. 

Pasteiner,  271,     302. 
Pauer,  44. 
Pefcár,   336. 
P/atí,  360. 
PiftZer,  19,  99. 
PiZo,  392. 
PZaío,  91. 
Posnett,  360. 


tfcZc/i.,   280,  330,   374,   417. 
Piöcrf,    73,    184,    191,    396. 
PiedZ,  262. 
Romanes,   103. 
Rousseau,  244. 

Rushin,  93,  96,  136,  142,  149,  177, 
248,  276,  307,  354. 

de  la  Sizeranne,   292. 

Sombort,   195,  279,  288,  295,  299. 

Somló,  4,  406.    — 

Soré/,   189. 

Spencer,    54,    59,    79,    81,    84,    93, 

145.   163,   279,   345. 
Springer,    216,    227,    255,    270. 
Schiller,  79,  306. 
Schvarcz,  268,  368. 
Sc/iwfe,'  420. 

Tame,   93,  215,  237,  438. 
Tolsztoj,  93,  207,  389. 

Vámbéry,  401 

Vemon  Lee,    119,    132,    144,    168, 
207,  302. 

W altér,  418. 
Wallace,  75,   178. 
Wallaschek,   165. 
Wildncr,  379. 
JfincfceZmemn,   143,  268. 
Wölfflin,  231,  276. 


I.  RÉSZ. 
MÓDSZER. 


Jáézá:    Művészet    ós    Erkölcs. 


I.    DOGMATIKUS    NÉZŐPONT    ÉS    HIÁNYAI. 

Néhány  módszertani  kérdést  kell  tisztába  hozni.  Meg 
kell  vizsgálni:  melyik  ut  az,  mely  megnyugtató  eredmények- 
hez vezethet? 

A  kiindulási  pont  nem  lehet  más,  mint  az,  hogy  fel- 
adatunkat lehetőleg  világosan  körülírjuk.  Csak  pontosan  látva 
célt,  kereshetjük  az  utakat,  amelyek  hozzá  elvezetnek. 

Problémánkat  főleg  két  nézőpontból  lehet  felfogni.  Az 
egyiket  dogmatikusnak  nevezhetjük.  Abban  áll,  hogy  a  mű- 
vészetre és  az  erkölcsre,  mint  valami  elemi  erőre,  véglegesre 
és  abszolútra  gondolnak,  ugy  hogy  az  a  kor  legkiválóbbnak 
elismert  műremekeiben,  illetőleg  az  uralkodó  társadalom  er- 
kölcsi kódexében  jelentkezik.  Megállapítani  igyekszenek 
azután  az  eszthétikusok  és  moralisták  theoriái  alapján  fel- 
állított törvényekből  a  viszonyt,  amelyben  a  művészet  az 
erkölcshöz  és  viszont  áll.  Ennek  a  nézőpontnak  veszélyei  és 
hibái  szembeszökők.  Az  iró  az  iránt,  amint  benne  az  erkölcsi 
vagy  a  művészeti  érzék  a  túlnyomó,  könnyen  egyoldalúságba 
esik  s  inkább  az  ügyét  védő  szónok,  mint  az  igazságot  kutató 
gondolkodó  szerepét  viszi.  A  művészetet  és  az  erkölcsöt  va- 
lami eleminek  és  változatlannak  tekintve,  könnyen  lesz  haj- 
landó múló  áramlatokban  törvényeket  látni,  s  korának  Íté- 
leteit alapokul  elfogadni.  így  jönnek  létre  azok  a   theoriák, 


melyek  —  az  iró  érzülete  és  nevelése  szerint  —  olyan  szélső- 
ségekben mozognak,  mint  a  Vart  pour  Vart  és  az  az  irány, 
mely  a  művészetet  teljesen  az  erkölcs  szolgálatába  akarja 
helyezni. 

II.   TERMÉSZETTUDOMÁNYI   NÉZŐPONT   ÉS   ELŐNYEI. 

A  másik  nézőpontot  az  elsővel  szemben  természettudo- 
mányinak mondhatjuk.  Főjellemvonása,  hogy  nem  önkénye- 
sen felvett  praemissákból  indul  ki,  hanem  a  tényeket  vizsgálva 
igyekszik  az  azok  felett  uralkodó  törvényeket  felfedezni.  Előtte 
azok  a  theoriák,  melyeket  a  tárgyról  felállítottak,  csak  alá- 
rendelt fontossággal  birnak,  mert  azokból  ritkán  lehet  felis- 
merni a  tényeket,  hanem  csak  egyes  egyén  vagy  kor  bizonyos 
jelenségekre  vonatkozó  vélekedéseinek  visszhangját.* 

Ezen  módszer  szerint,  ha  az  erkölcs  és  a  művészet  kö- 
zötti viszonyt  akarjuk  tisztába  hozni,  a  kindulási  pont  nem 
lehet  más,  mint  az,  hogy  a  művészet  és  az  erkölcs  társadalmi 
jelenség.  Ez  azt  jelenti,  hogy  mindkettő  a  társas  együttlét 
eredménye,  tehát  nem  elemi  erő.  Mint  minden  társadalmi 
produktum  valamely  szükséglet  eredménye,  tehát  másodlagos 
jelenség.  Mint  minden  szociális  termék  változó  a  társadalom 
bizonyos  korbeli  erőinek  állapota  szerint.  Mint  minden  tár- 
sadalmi termék,  az  összes  többi  társadalmi  termékekkel  köl- 
csönhatásban van. 

Ennek  a  nézőpontnak  az  előbbivel  szemben  nagy  elő- 
nyei vannak.  A  gondolkodásnak  tárgyilagos  alapot  ad  s  egy 
mértéket,  melylyel  mérni  lehet.  Az  alap  a  tények,  s  a  mérték 

„  .  ,  1 

*V.    ö.    Somló   Bódog"   éleselméjü    fejtegetéseit    a    társadalom- 
tudományok móde/(  róről    a   Huszadik   Század  T.   évfolyam  8.    - 

inában.  145.  lap. 


a  társadalom.  A  társadalmi  jelenség  sohasem  öncélú,  hanem 
mindig  szükségleteket  elégit  ki.  Mentül  nagyobb  és  egyete- 
mesebb szükségletet  elégit  ki,  annál  nagyobb  ereje  és  jelen- 
tősége. Társadalmi  jelenség,  mely  öncél unak  látszik,  mindig 
pathologikus  tünemény,  melynek  épen  az  a  csalhatatlan 
szimptomája  van,  hogy  a  szükséglet  megszűnt  egyetemes 
lenni,  esetleg  nem  szükséglet  többé,  hanem  sgy  holt  intéz- 
ménynyel való  visszaélés  egyes  társadalmi  körök  részéről.  így 
fogva  fel  a  jelenségeket,  inkább  vagyunk  megóva  attól,  hogy 
elfogult  szemmel  nézzük  őket,  mert  mindig  ott  látjuk  mögöt- 
tük a  társadalmat,  melyből  azok  a  jelenségek  erednek  és 
amelyért  azok  a  jelenségek  léteznek. 

III.  A  KÉT  NÉZŐPONT  SZEMBEÁLLÍTVA. 

Problémánkat  a  természettudományi  nézőpontból  szem- 
lélve, az  egészen  más  körvonalakban  jelenik  meg  előttünk, 
mintha  a  dogmatikus  álláspontról  fogjuk  fel  azt. 

Mig  a  dogmatikus  nézőpontból  az  ugy  jelentkezik,  mint 
bizonyos  művészeti  alkotások  viszonya  bizonyos  erkölcsi 
szabályokhoz,  helyesebben  mint  az  eszthétikusok  és  a  mora- 
listák elméleteinek  egymáshoz  való  viszonya:  addig  a  termé- 
szettudományi kiindulási  pontból  nézve  a  kérdést,  az  sokkal 
élőbbnek  és  termékenyebbnek  látszik.  Nem  önkényesen  fel- 
vett vagy  szubjektiv  benyomásokon  alapuló  tételekből  törek- 
szünk itt  következtetéseket  levonni,  hanem  a  társadalom 
hatalmas  életnyilvánulását  szemléljük,  s  azoknak  összefüg- 
gését igyekszünk  meghatározni.  Mig  a  dogmatikusok  eljárása 
egy  olyan  botanikuséhoz  volna  hasonlatos,  ki  a  fa  virágában, 
levelében  és  gyümölcsében  egy-egy  önálló  és  független  jelen- 
séget látna,  melyet  külön-külön  és  a  másik  szemügyre  vétele 


nélkül  vizsgálna  s  legfeljebb  az  ilyen  egyoldalulag  megismert 
és  elemezett  levél,  gyümölcs  és  virág  közötti  viszonyt  igye- 
keznék a  felszínes  hasonlóságok  és  különbségek  alapján  meg- 
határozni; addig  a  természettudományi  álláspont  embere 
egy  pillanatra  sem  fogja  feledni,  hogy  a  virág,  levél  és  gyü- 
mölcs a  növény  életének  egy-egy  jelensége,  mely  csak  az  egész 
életének  törvényeiből  érthető  meg,  melynek  szerepe  csak  az 
egész  szükségleteiből  magyarázható  meg  s  amelyek  közötti 
viszony  csak  az  összes  többi  szervek  egymáshoz  való  viszonya 
alapján  fogható  fel. 


ív.  a  pozitív  társadalmi  tudományok  néhány 

TANULSÁGA. 

Ez  a  hasonlat  körülbelül  magában  foglalja  azt,  hogy 
miben  látjuk  feladatunkat.  Hogy  önkényes  praemissákat  el- 
kerüljünk, hogy  fejtegetéseinket  korunk  vagy  környezetünk 
esetleges  élői  leleteitől  megóvjuk,  hogy  két  élő  és  fejlődő  jelen- 
ség egymáshoz  való  viszonyát  határozzuk  meg:  elkerülhetet- 
lenül szükséges,  hogy  vizsgálódásainkban  bizonyos  alapelve- 
ket szemeink  előtt  tartsunk,  melyek  a  pozitiv  társadalmi  tu- 
dományok eddigi  eredményeiből  és  tanulságaiból  következnek: 

A  művészet  és  erkölcs  társadalmi  termék. 

Nem  jelentkeztek  rögtön  jelenlegi  bonyolult  formáikban, 
hanem  egyszerű  és  kezdetleges  csirákból  nőttek  azokká,  amik 
jelenleg. 

A  priori  valószínű,  hogy  ez  a  fejlődés  még  most  is  fo- 
lyamatban van,  (esetleges  időszaki  stagnálás  dacára),  hacsak 
az  illető  szükséglet  megszűnése  folytán  a  felbomlás  nem  álla- 
pitható meg. 

Mindakettő  a  társadalomban  bizonyos  szükségletet  elé- 


git  ki.  Ez  a  szükséglet  vagy  az  egész  társadalom  szükséglete, 
vagy  tagjai  kisebb  vagy  nagyobb  körének  szükséglete  lehet. 

A  szükséglet  kielégítésének  módjai  különbözők  lesznek 
a  társadalom  tagjainak  eltérő  műveltségi  és  érzelmi  állapota 
szerint:  ami  nem  zárja  ki  azt,  hogy  mégis  egy  és  ugyan- 
azon jelenséggel  állunk  szemben. 

A  szükséglet  kielégítésének  módja  különböző  lehet  ko- 
rok szerint  is:  a  társadalomra  ható  erők  változó  statikája  és 
dynamikája  szerint. 

Mindakettő  visszahat  a  társadalom  összes  más  jelen- 
ségeire, emezek  pedig  ő  reájuk. 

Egymaga  az  a  tény,  hogy  mindakettő  egy  és  ugyanazon 
társadalomban  egy  időben  él,  szükségszerűen  magával  hozza, 
hogy  a  két  jelenségnek  egymással  valamelyes  viszonyban  és 
kölcsönhatásban  kell  állania. 

V.    FELADATUNK    PONTOSABB    KÖRÜLÍRÁSA. 

Az  eddigiekből  következik,  hogy  feladatunk  első  sorban 
az,  hogy  a  művészet  és  az  erkölcs  tényleges  viszonyát,  ugy 
amint  az  különböző  korokban  jelentkezett,  kutassuk  ki,  ami 
valódi  megismerésre  csak  akkor  vezethet,  ha  mindenekelőtt 
felderíteni  igyekezünk  azokat  a  társadalmi  szükségleteket, 
melyekből  azok  fakadnak.  Azután  néznünk  kell,  hogy  van-e 
a  változó  korokban  és  viszonyok  között  a  tények  alapján  ész- 
lelt összefüggésükben  valami  állandóság  s  vájjon  ezen  állan- 
dóságból nem  lehet-e  a  fejlődés  irányára  következtetni? 

Megállapítva  a  két  jelenség  közötti  összefüggést  a  vál- 
tozó korok,  illetőleg  társadalmi  erők  szerint,  vagy  (szeren- 
csésebb esetben)  felfedezve  a  változások  közepette  a  viszony 
állandó  elemét,  a  törvényt,  melyet  az  ural  s  végül  (ha  kuta- 


tásaink  különösen  eredményesek  volnának)  kihámozva  a  je- 
lenségekből e  viszony  jövendő  fejlődésének  irányát:  tulaj- 
donképpeni feladatunkat  megoldottuk,  illetőleg  annak  szoro- 
san tudományosnak  tekinthető  részét  végrehajtottuk,  mert  a 
tudomány  tisztje  csak  ez:  a  jelenségek  közötti  törvényszerű- 
séget kinyomozni. 

Azonban  itt  megállapodnunk  nem  szabad.  Nincs  ki- 
zárva, hogy  vizsgálódásaink  olyan  eredményekre  vezetnek, 
melyekből  fontos  tanulságok  következnek.  Tanulságok,  me- 
lyeket a  társadalom  értékesithet,  melyek  egy  észszerű  művé- 
szeti politika  alapjait  szolgáltathatnák.  A  természettudomá- 
nyok nem  egy  felfedezése  vezetett  ilyen  gyakorlati  eredmé- 
nyekre. A  társadalmi  tudományoknak  is  legfőbb  ideálja  a 
társadalom  érdeke  kell,  hogy  legyen.  Bár  ez  a  feladat  inkább 
politikai,  bár  ilyen  irányú  exakt  eredményekre  csak  igen 
kevés  kilátásunk  lehet,  (a  társadalmi  jelenségek  végtelen  szö- 
vevényessége miatt,  melyben  egy-egy  tényező  ereje,  szerepe, 
hatása  pontosan  meg  nem  állapitható  s  azoknak  önkényes, 
akaratunk  szerinti  működtetése,  vagyis  a  kisér létezés  csak 
meglehetősen  szűk  határok  között  lehetséges)  mégis  nem 
fogjuk  elmulasztani  a  nyerendő  eredményekből  esetleg  levon- 
ható gyakorlati  tanulságokat  is  megfontolás  tárgyává  tenni. 

VI.    ÖSSZEFOGLALÁS. 

A  követendő  módszerek  tekintetében  ezek  után  hosz- 
szasabban  nyilatkoznunk  nemi  kell,  minthogy  azok  az  eddi- 
giekben részint  érintve  lettek,  részben  a  mondottakból  követ- 
keznek. Csak  egy  pár  vezető  szempont  kiemelésére  szorítkoz- 
hatunk. 

Azt  a  módszert,  mely  első  sorban  vagy  kizárólag  a  fel- 


adatra  vonatkozó  elméletek  összevetéséből,  boncolgatásából 
vagy  történeti  áttekintéséből  igyekszik  eredményekre  jutni, 
teljesen  elbibázottnak  és  sikertelennek  tartjuk.  Ha  a  termé- 
szettudományok megmaradtak  volna  ezen  módszer  melleit, 
még  ma  sem  ismernők  a  gravitáció  törvényét  vagy  az  erély 
megmaradásának  elvét.  Szilárd  alapot  csak  a  lélektan  és  a 
biológia  törvényei,  az  ethnografia  és  a  történelem  adatai 
nyújthatnak.  Ezekre  támaszkodva  azonban,  a  nagy  gondol- 
kozók elméleteiben  is  néha  értékes  segédforrást  találhatunk, 
még  akkor  is,  ha  fejtegetéseik  vallási  vagy  metafizikai  alapon 
nyugodnak.  De  sohasem  szabad  felednünk,  hogy  ezek  az  el- 
méletek nem  tények,  hanem  bizonyos  tények  vagy  ténytöre- 
dékek  visszhangjai  egyes  kiválóbb  elmékben,  melyekben  azon- 
ban gyakran  magukat  a  tényeket  szokatlan  erővel  megvilá- 
gítva látjuk. 

Kiindulási  pontunk  tehát  az  lesz,  hogy  mindenekelőtt 
megvizsgáljuk  azt  az  organikus  szükségletet,  melynek  egy- 
részt a  művészet,  másrészt  az  erkölcs  az  eredménye.  Meg- 
ismerve a  functiót,  melyet  mindegyik  külön  a  társadalom- 
ban betöltött,  betölt  és  a  fejlődés  iránya  szerint  a  jövőben 
betölteni  hivatva  van:  csak  akkor  térhetünk  át  tulajdonké- 
peni  feladatunkra,  a  kettő  egymáshoz  való  viszonya  megálla- 
pítására s  a  múlt  és  a  jelen  tényei  alapján  a  jövő  irányának 
a  lehetőségig  való  feltüntetésére. 

Vizsgálódásainkat  esetleg  gyakorlati  tanulságok  levo- 
nása fogja  bezárni. 


II.  RÉSZ. 

AZ  ERKÖLCS  LÉNYEGE  ÉS  SZEREPE 
A  TÁRSADALOMBAN. 


VII.    AZ    ERKÖLCSI    SZABÁLYOK    VÁLTOZÉKONYSÁGA. 

Az  erkölcs  lényegének  és  társadalmi  szerepének  elem- 
zésénél feladatunk  jóval  könnyebb  lesz.  mint  a  művészeté- 
nél. Különösen  az  angol  utilitarista,  majd  az  evolutionista 
iskola  *  csapásain  előre  baladva,  századunk  gondolkozása 
sokat  tisztázott  ezeknek  a  kérdéseknek  a  zűrzavarában.  S  igy 
ha  számos  erkölcsi  tétel  vita  tárgyát  képezi,  az  nem  annak 
tulajdonitható,  hogy  az  erkölcs  lényegének  és  társadalmi  sze- 
repének alapkérdése  homályban  volna,  hanem  annak,  hogy 
a  jövő  fejlődésének  eszközei,  utjai  és  iránya  tekintetében  az 
álláspontok  és  vélemények  különbözők.  Célunk  szempontjá- 
ból minket  azonban  a  probléma  ezen  második  része  —  leg- 
alább egyelőre  —  nem  érdekel. 

Az  empirikus  adatok,  a  történelem  és  az  ethnografia 
lényei,  napjaink  tapasztalatai  az  erkölcsi  elvek  változékony - 

*  Jól  tudjuk,  hogy  ezeket  az  irányokat  ma  divat  kicsinyelni, 
és  Európa-szerte  egy  igen  erős  áramlat  éledt  fel  újra,  mely  a 
régi  metafizikai,  sőt  theológiai  iskolák  hagyományaiból  táp 
lálkozik.  Bár  kétségtelen,  hogy  ez  az  áramlat  részben  tudomá- 
nyos szükségleteken  alapszik —  főleg  reakciónak  tekinthető  a  po- 
zitiv  iskolák  némely  könnyelmüeu  egyszerüsitő  magyarázataival 
szemben  —  ugy  másrészt  az  is  bizonyos,  hogy  e  mozgalom  tetemes 
részében  nagyon  pontosan  meghatározható  politikai  és  gazdasági 
okokra  vezethető  vissza. 


14 


ságáról  győznek  meg,  korok  és  társadalmak,  sőt  ugyanazon 
kor  és  társadalom  különböző  osztályai  szerint  is.  Olyan  rend- 
kivül  ellentétes  eljárási  módok,  mint  felebaráti  szeretet  és 
gyilkosság,  szűziesség  és  vérfertőzés,  monogámia  és  szabad- 
szerelem, sőt  paiderastia  is,  békés  és  háborús  életmód,  igaz- 
ságmondás és  hazudozás,  boszu  és  megbocsátás  stb.  stb.  külön- 
böző korokban  és  társadalmakban  mint  erények  szerepeltek, 
sőt  isteni  eredet  tulajdoníttatott  azoknak.  A  korban,  melyben 
élünk,  különböző  osztályok  erkölcstanában  hasonló  különb- 
ségeket találunk:  az  az  erkölcsi  szabály,  melynek  megsértése 
az  uralkodó  társadalom  tagját  öngyilkosságba  kergeti,  a  tár- 
sadalom ezreinek  még  csak  egy  keserű  pillanatot  sem  okozna. 

VIII.    AZ    ERKÖLCS    EGYÉRTELMŰ    A    TÁRSADALOMRA 
HASZNOSSAL. 

Mi  tehát  az  a  valami,  ami  ilyen  különböző  szabályok- 
ban az  erkölcsi  elemet  kiteszi?  Külsőleg  nézve  a  dolgot,  azt 
lehet  mondani,  hogy  a  társadalom  vagy  a  társadalom  bizo- 
nyos körének  olyan  irányú  vélekedése,  ítélete,  meggyőződése, 
melynél  fogva  a  bizonyos  szabálynak  megfelelő  eljárást  di- 
cséri, jutalmazza,  az  ellenkezőt  elitéli,  rosszalja  vagy  meg- 
bünteti. 

Ez  azonban  felszínes  meghatározás,  mely  nem  elégít- 
het ki.  Mélyebbre  kell  menni  s  azt  kérdezni,  mi  az,  aminél 
fogva  ilyen  rosszalás  vagy  dicsérő  meggyőződés  keletkezik? 

A  választ  erre  a  legbiztosabban  a  primitív  emberi  tár- 
sadalom életében  találjuk  fel,  hol  aránylag  a  viszonyok  ke- 
vésbbé  bonyolultak. 

Ha  a  legkezdetlegesebb  harcos  viszonyok  között  élő  va- 
dásztörzsek  erkölcsi  kódexét  nézzük:  a  vitézséget,  az  erőt,  a 


15 


vadászati  képességet,  gyakran  a  nőrablási  ügyességet,  a  törzs- 
höz és  isteneihez  való  hűséget,  a  törzsfőnök  iránti  engedel- 
mességet, nem  ritkán  a  boszut  és  kegyetlenséget  fogjuk  a  fő- 
erények  között  találni,  oly  tulajdonságokat,  melyek  az  illető 
közösségre  vitális  fontossággal  birnak. 

Az  erkölcsi  szabályok  e  korban  azokat  az  elveket  tar- 
talmazták, melyek  az  illető  társadalomra  elsőrangú  fontos- 
ságúak, melyektől  annak  a  fenmaradása  függ.  Az  erkölcs 
íehát  egyértelmű  a  társadálomra  hasznossal.  Ez  az  erkölcs- 
alapcharaktere,  mely  állandó  és  változatlan  benne,  bármeny- 
nyire is  elhomályosul  tudata  a  társadalom  tagjaiban. 

IX.    VALLÁSI,    JOGI    ÉS    ERKÖLCSI    SZABÁLYOK    KEVERTSÉGE 
A  KORAI  FOKON. 

Ez  a  tudat  már  a  legprimitívebb  társadalmakban  is 
ép  ugy  hiányzik,  miként  a  jelenleg  élő  emberek  túlnyomó 
többsége  gondolkozásban.  A  primitiv  társadalmakban  érvé- 
nyének vallási  sanctiót  tulajdonítanak  ép  ugy,  miként  a 
maiban  az  emberek  többsége  őket  transcendentalis  eredetüek- 
nek  tartja.  A  jelenség  egyáltalán  nem  meglepő.  A  legkezdet- 
legesebb társadalom  is  lassú,  évmilliós  fejlődés  eredménye, 
melynek  fázisait  nem  ismerjük.  Amiben  eme  primitiv  er- 
kölcsi szabályok  a  jelenlegiektől  eltérnek,  az  azok  nagyobb 
egyszerűsége,  az  erkölcsi  felfogások  nagyobb  egysége.  Nem 
is  lehet  másképp:  a  kicsiny,  homogén  törzs  létét  csekély 
érdekellentéteivel  és  kisszámú  szükségleteivel,  viszonylag 
egységes  és  kisszámú  erkölcsi  szabályok  kellőképpen  bizto- 
sítják. 

Eme  legprimitívebb  fokon  alig  tehetünk  különbséget 
a.  vallási,  jogi  s  a  tulajdonképpeni  erkölcsi  szabályok  között. 


16 


A  mai  állapottal  szemben  ebben  a  különbségben  sincs  semmi 
meglepő.  A  mai  közfelfogásban  is  tulajdonképpen,  minden 
az  emberi  cselekedetet  szabályozó  törvénynek  —  legyen  az 
vallási,  jogi  vagy  erkölcsi  —  transcendentalis  sanctiót  tu- 
lajdonítanak. Az  isten  által  kijelentett  vallási  tételek  mellett, 
a  jogiak  mint  az  isten  kegyelméből  való  király  vagy  főha- 
talom által  rendeltek  s  az  erkölcsiek,  mint  a  transcenden- 
talis lelkiismeret  által  sugaltak  jelentkeznek. 

Tényleg  az  emberi  együttműködési  szabályok  első  leg- 
erősebb cementje  vallási  eredetű. 


X.  ERKÖLCSI  SZABÁLYOK  LÉTREJÖTTÉNEK  VAGY  MEGVÁLTO- 
ZNÁNAK   EGYEDÜLT    OKA    BIZONYOS    ELŐNYÖK    VAGY    HÁT- 
RÁNYOK BELÁTÁSA. 

Spencer  fényesen  mutatta  ki,  mint  fejlődött  ki  a  primi- 
tív ember  álomképeiből  és  egyéb  általa  megmagyarázni  nem 
tudott  jelenségekből  a  vallás  s  mint  lett  az  az  ossz  működési 
képességgel  még  alig  biró  primitív  társadalmak  legerősebb 
összeforrasztó  eleme.  De  az  erkölcsi  szabályok  létükben  a 
vallásiakat  szükségképp  megelőzték,  vagy  legalább  is  velük 
egy  időben  fejlődtek  ki.  Ez  először  is  abból  következik,  hogy 
a  létfentartás  szüksége  által  nyujtott  viszonylatok  a  legpri- 
mitívebbek, már  az  állati  elődökben  bizonyos  fokig  megszi- 
lárdultak, másodszor  abból  is,  hogy  a  primitív  népek  ist^n- 
képzete  a  rettegett  törzsfőnök  tulajdonságaiból  van  össze- 
tevő. Törzsfőnök  épp  az  lett.  aki  legelső  volt  azokban  a  tulaj- 
donságokban, melyek  az  akkori  viszonyok  mellett  az  egye* 
és  a  törzs  életét  legjobban  biztosították,  más  szavakkal,  aki 
első  volt  a  törzs  erényeiben. 


17 


Ez  a  tény  egyszersmind  világosságot  nyújt  arra  nézve 
is,  hogy  erkölcsi  szabályok  egyáltalán,  hogy  keletkeztek. 

Az  a  törzs,  melyben  az  összeműködési  képesség  vala- 
mely minimális  foka  először  létesült,  melyben  pl.  az  ügye- 
sebb, erösebb,  bátrabb,  okosabb  egyéniség  szava  követőkre 
talált  a  vadász  vagy  harci  vállalatokban,  melyben  lassú  be- 
látás és  alkalmazkodás  folytán  célszerűbb  étkezési  vagy  öl- 
tözködési rendszabályok  honosodtak  meg  stb.:  az  ilyen  törzs 
a  létért  való  küzdelemben  előnyben  volt,  ezek  a  tulajdonsá- 
gok a  kiválasztás  utján  benne  megszilárdultak. 

Erkölcsi  szabály  keletkezésének  ezek  szerint  két  oka 
lehetett:  a  véletlen  (ha  ugy  tetszik  „spontán  variatio").  és  a 
belátás.  De  ez  a  megkülönböztetés  nem  lényeges.  Bátran 
azt  lehet  mondani,  hogy  a  belátás  az  erkölcsi  szabály  kelíet- 
kezésének  (nem  továbbfejlődésének,  vagy  megszilárdulásá- 
nak) egyedüli  oka.  Mert  a  véletlen,  csak  akkor  lehet  vala- 
mely eljárási  mód  oka,  ha  ahhoz  utólagos  belátás  járult.  A 
véletlen  folytán  előállt  együttvadászás  vagy  együttharcolás, 
a  véletlen  folytán  felfedezett  jobb  öltözködési  vagy  táplálko- 
zási mód  csak  az  esetben  válhatott  szokássá,  ha  annak  jelen- 
tőségét felismerték,  azaz  belátták.  Ezek  szerint  az  erkölcsi 
fejlődés  világában  „spontán  variatio''  a  változásnak  vagy 
haladásnak  csak  felszines  oka.  (Ellentétben  a  fizikai  világ- 
gal, hol  egy  véletlen  szervi  tulajdonság  a  kiválasztás  folytán 
s  minden  pszichikai  korrelatiVum  nélkül  átörökölődhetik.) 
Erkölcsi  szabályok  létrejöttének  vagy  megváltozásának  egye- 
diili oka  bizonyos  előnyök  vagy  hátrányok  belátása* 

*  Számos  oldalról  az  ugyanazon  faj  tagjai  között  már  az  ál- 
latvilágban jelentkező  szimpátiát  jelölték  meg,  mint  az  erkölcsi 
érzés  legelemibb  tényét.  Véleményünk  szerint  ez  a  rokonszenv 
nem  elemi  tény,  hanem  ennek  is   alapja  számtalan   nemzedék  már 

Jászi:    Művészet    és    Erkölcs.  u 


18 

XI.  A  FÉLELEM-ELMÉLETEK  BÍRÁLATA. 

Ezzel  szemben  azt  hozhatná  fel  valaki,  hogy  éppen  a 
primitív  időkben  több  jel  van  arra  nézve,  hogy  ezen  szabá- 
lyok létrejöttének  oka:  a  törzsfőtől  való  félelem,  melyet  ké- 
sőbben a  törzsfőnök  tulajdonságai  mintájára  elképzelt  is- 
tenségtől való  félelem  vált  fel.  Tehát  az  ok  földi  vagy  túl- 
világi vissza  torlástól  való  félelem,  vagyis  jogi  vagy  vallási. 

Ez  az  ellenvetés  azonban  nem  állhat  helyt.  Hogy  ez  a 
két  tényező  (jog  és  vallá.s)  igen  jelentékeny  az  erkölcsi  sza- 
bályok történetében,  azt  egyáltalán  nincs  okunk  kétségbe 
vonni.  De  elemi  tényező  egyik  sem  lehet.  A  vallás  legelső 
parancsai  a  megholt  törzsfőnök  életében  követett  szabályok 
és  az  általa  hozott  parancsok  másolatai.  ,.Az  istent  az  ember 
a  saját  képére  és  hasonlatosságára  teremtette  meg."  A  törzs- 
főnöki hatalom  (az  első  jogi  hatalom)  megszilárdulását  pe- 
dig kizárólag  sem  a  vallásra,  sem  pedig  a  félelmen  alapuló 
tekintélyre  visszavezetni  nem  lehet. 

A  törzsfőnök  szellemétől  ugyanis  halála  után  csak  azért 
féltek  fokozottabb  mértékben,  mint  a  többi  ember  szellemétől, 
mert  annak  még  életében  nagyobb  tekintélye  volt. 

Ez  a  tekintély  pedig  kizárólag   félelmen   nem   alapul- 

esetleg  öntudatlanná  vált  faji  tapasztalata,  valamelyes  belátása  an- 
nak, hogy  bizonyos  szin,  hang,  szag,  alak,  (a  fajbeli  szine,  hangja, 
szaga,  alakja)  bizonyos  kedvező  hatásokkal,  örömérzetekkel  szo- 
kott együttjárni.  'Természetesen  nem  szabad  valaminek  belátása 
alatt  egy  tudatos  gondolati  sort  érteni.  Minden,  amire  itt  —  ki- 
vált az  eredet  kérdésénél  —  gondolunk,  csak  annyi,  hogy  némely 
behatások  örömet,  mások  fájdalmat  okozó  természete  felismertes- 
sék 8  ezen  öröm  és  fájdalom  emlékképe  valamelyes  raaradandó- 
sággal  birjon.  A  fejlődés  folyama  alatt  ez  a  felismerési  processzus 
egyre  nyer  világosságban  és  bonyolultságban,  de  csiráiban  már  az 
állati  lét  igen  korai  fokán  feltalálható. 


19 


hatott,  eltekintve  attól,  hogy  az  embertől  való  félelem  mái- 
maga  belátási  termék,  valami  bekövetkezendő  rossznak  el- 
gondolása. 

A  primitív  viszonyok  között,  melyekben  az  emberek  kö- 
zötti erőkülönbségek  csekélyebbek,  mint  jelenleg  (mert 
hiányzik  a  főhatalom  mellett  kifejlődött  hatalmi  apparátus) 
valamelyes  hatalom  létrejötte  a  belátáson  alapuló  önkéntes 
közreműködés  nélkül  nem  képzelhető  el.  Az  a  törzsfőnök, 
bármily  okos  és  erős  lett  volna  légyen,  egy  maga  a  többi 
eljárását  szabályozó  hatalmat  nem  gyakorolhatott  volna.  Ha 
nem  is  minden  egyes,  de  legalább  egy  rész  (az  okosabbak  és 
erősebbek)  önkéntes  közreműködésére  volt  szüksége. 

XII.  PIKLER  BELÁTÁSOS  ELMÉLETE.  —  ÉRDEME  ÉS  HIÁNYAI. 

A  belátást  jelöltük  meg  az  eddigiekben,  mint  az  erkölcsi 
szabályok  alapokát.  E  fogalom  tehát  alapfontosságu  s  mint- 
hogy nem  eléggé  tisztázott,  tüzetesebben  meg  kell  határoz- 
nunk a  szerepet  s  a  jelentőséget,  melyet  neki  az  egyéni  és 
társadalmi  evolutióban  tulajdonitunk.  Irodalmunkban  Pik- 
lernek  a  Jog  keletkezéséről  és  fejlődéséről  irt  hatalmas  mü- 
vében sokkal  többet  látunk,  mint  a  Ihering  s  a  többi  célsze- 
rűségi gondolkodók  elméleteinek  kiépítését.  Ez  a  rendkívüli 
meggyőző  erővel  megirt  könyv  a  célszerüségi-belátásos  irány- 
zatot az  élet,  sőt  a  mozgás  alaptörvényeivel  hozza  szoros 
összefüggésbe.  E  könyv  alapfelfogását  a  társadalmi  haladás 
utolsó  lélektani  tenyéré  nézve  —  mint  az  előbbiekből  is  ki- 
tűnik —  teljes  mértékben  elfogadjuk,  nem  igy  annak  szere- 
pére, terjedelmére  és  erejére  vonatkozó  következtetéseit,  me- 
lyek sokszor  téveseknek  látszanak  előttünk.  Ennélfogva  két- 
szeresen szükséges  álláspontunkat  e  kérdésben  körvonalazni. 


20 


Kétségtelen,  hogy  bármely  összemüködési  haladásnak 
egyesdüli  kezdő  oka  a  belátás.  Ha  kezdetleges  fokon  a  vélet- 
len, később  mind  nagyobb  mértékben  tudatos  meggondolás 
folytán  előnyök  és  károk,  célszerű  és  célszerűtlen  eljárási 
módok  belátása  létre  nem  jött  volna  egyesek  részéről,  melye- 
ket a  többiek  szintén  belátva  vagy  csak  utánozva  követtek; 
az  emberi  haladás  felfoghatatlan  volna  és  emberi  utón  nem 
volna  elképzelhető. 

A  belátás  képezi  a  társadalomban  az  ujitá.s  elemét, 
mely  régi  szükségletek  jobb  kielégítési  eszközeihez  s  uj  szük- 
ségletek fölfedezéséhez  és  kielégítéséhez  vezet.  Ha  soha  senki 
a  fürdés  hasznos  voltát  be  nem  látta  volna  (vagy  az  általa 
okozott  örömöket  nem  érezte  volna  át),  ha  soha  senki  a  nemi 
kicsapongások  káros  voltát  észre  nem  vette  volna,  ha  soha 
senki  az  abszolutizmus  nyűgét  fel  nem  fogta  volna:  egész 
kétségtelen,  hogy  sohasem  jöttek  volna  létre  a  tisztaság,  a 
nemi  tartózkodás  vagy  a  szabadság  eszméi  s  az  ezekhez 
csatlakozó  eljárási  módok  és  erkölcsi  szabályok. 

A  tévedés  a  belátás  körül  (Pikler)  ott  kezdődik,  mikor 
ezt  szinte  mint  kizárólagos  és  dynamikailag  a  legerősebb 
faktort  tekintik  s  az  emberi  haladást  ugy  fogják  fel:  csak  be 
kell  látni  valamit  és  a  haladás  rögtön  beáll,  s  azt  képzelik 
(visszatérve  a  régi  filozófia  álláspontjára),  hogy  az  alkotmá- 
nyok nem  nőnek,  de  csinálják  őket  kiváló  és  bölcs  emberek, 
Egy  túlzottan  racionalisztikus  álláspontra  helyezkednek, 
melyben  úgyszólván  a  világot  ugy  tekintik,  mintha  az  merő- 
ben intellektuális  okokon  nyugodnék.  Midőn  egyrészt  helyc- 
sen emelik  ki,  hogy  a  meglévő  érzelmek  ilyen  belátásos  alapon 
jöttek  létre:  másrészt  feledik  ezeknek  az  évezredeken  át  ki- 
fejlődött organikus  érzelmeknek  rendkívüli  hatalmát,  me- 
lyekkel   szemben    az   egyszerű    belátás   jóformán    értéktelen. 


21 


Pedig  egészen  ugy,  amint  a  tennis-játék  szabályainak  belá- 
tása engemet  még  játékossá  nem  tesz,  hanem  karizmaim,  lá- 
baim, szemeim  hosszú  és  nehéz  dresszurájával  (ami  egyér- 
telmű azok  fokozatos  megfelelő  strukturális  módosításával) 
érem  azt  el:  egészen  ugy  valamely  uj  egyéni  vagy  társadalmi 
eljárási  mód,  mely  az  eddig  követettel  ellentétben  áll,  csak 
hosszú  és  lassú  gyakorlat,  szokás,  ismétlés,  fájdalom,  lemon- 
dás stb.  árán  honositható  meg.  Hány  meg  hány  dolgot  lát- 
tunk be  életünkben,  hány  és  hány  eljárás  hasznosságától  va- 
gyunk áthatva  és  mégis  a  régi,  a  rossznak  elismert  eljárási 
gyakorolva  halunk  meg!  S  ez  hatványozott  mértékben  je- 
lentkezik a  társadalom  életében,  hol  valamely  uj  eljárási 
módhoz,  ha  nem  is  összes  tagjainak,  de  legalább  nagyobb  ré- 
szének készsége  szükséges.  Sok,  sok  theoria  (belátás  néhány 
kiválasztott  részéről)  sok-sok  szónoklat,  hirlapi  cikk  nem- 
zedékeken keresztül,  sok  verejték,  köny  és  vér  folyik  el  ad- 
dig, mig  egy  uj  intézmény  megalakul.  S  ez  az  uj  intézmény 
nem  a  theoretikus  intézménye,  egy  belátott  intézmény  többé. 
Az  uj  szükséglet  (ott,  hol  először  fellép,  nem  pedig  ott,  hol 
pusztán  másutt  létrejött  intézmények  átültetéséről  van  szó) 
nem  egyszerre  teremti  meg  a  jobb  kielégítést  nyújtó  intéz- 
ményt, hanem  lassan,  fokozatosan,  a  meglévő  élő  intézmé- 
nyekkel megalkudva,  azokkal  valamelyes  egyensúlyba  he- 
lyezkedve. A  hűbériség,  a  pápaság,  a  parlamenti  kormány- 
zat kétségtelenül  belátási  termékek,  ha  ezzel  azt  akarjuk 
mondani,  hogy  bizonyos  szükségleteket  elégítenek  ki,  n  em 
pedig  transcendentalis  eredetűek.  De  végtelenül  téved  az,  aki 
ugy  fogja  fel  a  dolgot,  hogy  az  emberek  belátva  azok  szük- 
ségét, hűbériségét,  pápaságát  stb.  csináltak.  Vagy  a  jövő  ál- 
lamának esetleges  szocializmusa  belátásos  intézmény  lesz-e 
oly  értelemben,  hogy  azt  ugy  csinálták  meg,  mint  pl.    egy 


22 


részvénytársaságot?  Semmi  esetre.  Ezt  az  uj  alakulatot  nem 
csinálta  meg  senki,  hanem  az  az  uj  szükségletek,  az  uj  belá- 
tások és  az  évmilliós  múlt  még  élő  vagy  megkövesedett,  fenn- 
álló vagy  félig  lerombolt  intézményeinek  egy,  előre  meg  nem 
határozható,  egyensulyállapota  lesz.  Bizonyos,  hogy  Aris- 
toteles,  Plató,  Hobbes,  Dante,  Spencer,  Marx,  stb.  és  a  többi 
nagy  belátók  nélkül  nem  volnának  uj  intézmények,  de  nem 
ők  csinálták  meg  (nem  is  a  nyomdokaikon  haladók  belá- 
tása), ezt  meg  ed  az  intézményt. 

Az  ész,  a  belátás  abból  az  ezer  erőből,  melyen  egy  intéz- 
mény alapul  csak  egy,  bár  tán  egyre  jelentékenyebb  tényező. 
Puszta  belátása  valaminek  uj  eljárást  vagy  intézményt  még 
létre  nem  hoz.  Csak  rendkivül  lassan  képes  az  a  maga  ujtait 
kivájni:  szokás,  begyakorlás,  lassan  kifejlődő  uj  érzelmeik 
(az  eljárási  készség  lelki  folyamata)  utján.  Mély  bölcseség 
van  azért  e  két  mondásban,  melyeket  bátran  tekinthetünk  a 
szociológiai  kutatás  két  fontos  útbaigazítójának: 

„A  társadalmat  inkább  kormányozzák  a  holtak,  mint 
az  élők"  (Comte). 

„Az  alkotmányokat  nem  csinálják,  hanem  nőnek 
(Maine). 


XIII.    AZ    ERKÖLCS    OLY    ELJÁRÁS    MÓDOK    SZABÁLYZATA, 

MELYEK   MEGFELELŐ  VÉGREHAJTÁSÁRA  A   TÁRSADALOMBAN 

AZ  ÁLTALÁNOS  KÉSZSÉG  MEG  HIÁNYZIK. 

Az  erkölcs  eddigi  vizsgálódásaink  szerint  a  társadalom 
bizonyos  állapota,  mellett  reá  nézve  vitális  fontossággal  biró 
eljárási  módok  összessége.  Első  alapja  valamely  szükséglet 
helyesebb  módjának  belátása.  Legyen  ez  a  belátás  akár  kez- 
detleges, akár  járulékos.  Mert  —  láttuk  —  nincs    kizárva, 


23 


hogy  egy  uj  eljárási  módhoz  belátás  nélkül  jutottak  az 
emberek.  Teszem  a  véletlenség  folytán  bizonyos  uj  táplálék- 
hoz jutottak  (a  régi  hiányzott)  és  ez  a  létért  való  küzde- 
lemben az  illető  törzsnek  előnyt  adott.  De  erkölcsi  szabály 
csak  akkor  jöhetett  létre,  ha  ezen  eljárási  mód  helyességét 
felismerték,  vagyis  azt  másokkal  szemben  (akár  csak  később: 
utólagosan  belátva)  előnyben  részesítették.  Ott,  ahol  csak  egy 
eljárási  mód  lehetősége  van  megadva,  erkölcsi  szabály  nem 
jön  létre.  Pl.  a  lélegzés.  De  ott,  ahol  több  eljárási  mód  van, 
vagy  ha  egy  is,  de  annak  mérve,  mikéntje  a  társadalomra 
kiható,  erkölcsi  szabályok  jönnek  létre.  Vannak  biztos  jeleink 
arra  nézve,  hogy  volt  idő,  a  midőn  a  napi  étkezés,  a  napi 
életbeosztás  s  egyéb  más  az  erkölcsre  látszólagos  teljesen 
közömbös  tényekhez  vallás-erkölcsi  szabályok  fűződtek.* 
Hogy  mindez  jelenlegi  erkölcsi  Ítéletünkben  az  erkölcs  körén 
kivül  esik,  nagyfontosságú  tény,  mely  az  erkölcs  egy  további 
alapvonásához,  illetőleg  egy  uj  társadalmi  szerepéhez  vezet 
Erkölcsi  szabály  bizonyos  eljárási  módra  addig  áll  fenn, 
amig  annak  a  társadalom  érdekének  megfelelő  végrehajtá- 
sára az  általános  készség  még  hiányzik.  Ha  valamely  szük- 
séges eljárási  módra  ilyen  általános,  önkéntes,  szinte 
reflexszerű  készség  létrejön:  az  illető  szabály  erkölcsi  jelle- 
gét elveszti.  Most,  hogy  a  táplálkozás,  öltözködés  helyes  mi- 
kéntje nagyban  és  egészben  biztositottnak  tekinthető:  a  meg- 
felelő eljárási  módokra  erkölcsi  szabály  nincs;  de  az  emberi 
természet  még  mindig  hajlandó  lévén  az  étkezést  és  ivást 

*  A  gazdaságtörténet  kezdetleges  koráról  beszélve  Lamprecht 
azt  mondja,  hogy  „.  .  .  mindenki  még  külön  evett,  nehogy  egy 
másik  az  ételét  elrabolja  és  ennélfogva  a  más  jelenlétében  való 
evés  az  erkölcsbe  ütközött/'  (V.  ö.  Deutsche  Geschichte  Er- 
ganzgsb.  II.  1.  Leipzig  1903.  21.  1.) 


24 


túlságba  vinni:  a  mértéktelenséget  rosszaló  erkölcsi  szabá- 
lyok léteznek.  Az  erkölcs,  ezek  szerint,  a  társadalom  bizonyos 
állapotában  reá  nézve  vitális  fontossággal  biró  azon  eljárási 
módok  szabályzata,  melyek  megfelelő  végrehajtására  a  tár- 
sadalomban általános  készség  még  hiányzik. 


XIV.  A  JOGI   SZABÁLYOK  IS  VÉGEREDMÉNYÜKBEN  ERKÖLCSI 
TERMÉSZETŰEK. 

Ezek  alapján  azt  mondhatjuk,  hogy  az  összes  az  embe- 
rek együttműködését  biztositó  szabályok,  valamint  a  tisztán 
egyéni  cselekedetre  vonatkozók  közül  azok,  amelyek  belátás, 
alkalmazkodás  s  mások  utánzásának  az  eredményei  (tehát 
azok,  amelyekre  való  készség  tisztán  az  ember  állati  termé- 
szetéből nem  következik,  sőt  azzal  némileg  ellentétben  álla- 
nak) erkölcsi  eredetűek. 

A  jogi  és  vallási  szabályok  is  végeredményükben  er- 
kölcsi természetűek. 

A  jogiaknál  ez  szembeszökő.  Jogi  szabály  az  erkölcsi 
szabálytól  csak  abban  különbözik,  hogy  kikén yszerithető. 
Hogy  primitív  társadalmi  viszonyok  között  valamely  szabály 
kikényszerithetővé  váljék,  szükséges,  hogy  a  törzs  hatal- 
masabb részében  az  erkölcsi  készség  annak  követésére  meg 
legyen.  E  nélkül  jogi  szabály  létre  nem  jöhetett.  És  az 
jelenleg  is  igy  van.  Bár  a  kormányzó  hatalomnak  úgyszól- 
ván bizonyos  fokig  öncélúvá  válása  valamely  szabály  keresz- 
tülvitelét lehetségessé  teszi  talán  a  többség  véleménye  és 
érzülete  ellenére  is,  mégis  annak  létrejötte  és  végrehajtása  a 
társadalom  legalább  valamely  rétegének  erkölcsi  készsége 
nélkül  lehetetlen. 


25 


A  rendes  menete  a  dolognak  éppen  az,  hogy  bizonyos, 
a  társadalom  hatalmasabb  része  által  helyeselt  erkölcsi 
szabályokat,  de  amelyekre  a  teljes,  általános  készség  még 
hiányzik,  a  jogi  sanctióval  lát  el.  (A  „ne  ölj"-t  jogi  pa- 
rancscsá  teszi.)  A  sanctióval  támogatott  erkölcsi  törvény 
hosszú  idő  alatt  csaknem  teljes  és  általános  érvényre  s  eljá- 
rási készségre  tesz  szert.  Ekkor  az  illető  szabály  vagy  meg- 
szűnik jogi  szabály  is  lenni  (apagyilkosság  a  görögöknél) 
vagy  ha  meg  is  marad,  annak  erkölcsi  természete  az  embe- 
rek tudatában  elenyészik.  Követése  nem  érdem  többé,  mig 
megszegése  oly  felháborodást  kelt,  melyet  az  erkölcsi  szabá- 
lyoké nem  szokott  előidézni.  Embertelennek  mondják  az 
ilyen  eljárást,  mert  az  illető  szabályra  való  készség,  szinte 
az  ember  alaptermészetében  gyökerezőnek  tekintetik.  így 
működik  az  erkölcs,  jelentve  azt  a  társadalmi  erőt,  mely  az 
adott  viszonyok  szerint  a  társadalmat  célszerű  cselekvési 
szabályokkal  ellátja.  Az  ilyen  kellő  készségre  szert  tett  sza- 
bályokat azután  kikényszeriti  a  jog.  Általános  érvényt  sze- 
rezve erkölcsi,  később  esetleg  jogi  természetük  is  feledésbe 
megy  s  mint  transcendentális  okokból  az  emberi  természetbe 
vésett  misztikus  igazságok  jelentkeznek. 


XV.    A    VALLÁSI     PARANCSOLATOK     TEKINTÉLYE    IS    EPvEDE- 
TÉBEN   ERKÖLCSI    JELLEGŰ. 

A  vallási  szabályok  keletkezésükben  szintén  erkölcsi 
természetűek.  Mihelyest  a  primitiv  ember  kezdetleges  agya 
—  fejlődési  foka  s  a  rendelkezésére  álló  ismeretek  szerint 
teljesen  észszerűen  ■ —  a  szellemvilágot  a  maga  képére  és  ha- 
sonlatosságára megalkotta  s  a  hatalmas  s  rettegett  törzsfő 


26 


szelleméből  hatalmas  és  félelmes  istent  csinált:  a  társadalmi 
együttlét  egy  uj   és  rettegett  tényezője   keletkezik,   melylyel 
szemben  a  kezdetleges  ember  épp  oly  észszerűen  alkalmazko- 
dik, mint  akár  az  erdő  vadjaival  vagy  az  ellenséges  törzs- 
beliekkel  szemben.  Célszerű  szabályok  jönnek  létre,  melyek 
igyekeznek    az    istenséghez    való    viszonyt    a    törzsre  nézve 
kedvezően  szabályozni  egyrészről,  másrészről  a  halhatatlan- 
ság hitének  elterjedésével  —  ez  is  egészen  észszerű  belátások- 
hoz fűződik  az  adott  viszonyokhoz  képest  —  a  túlvilági  bol- 
dogságot lehetőleg  biztosítani.  Az  istenség  haragjának    ki- 
kémlelése,  jóakaratának  biztosítása,  a  túlvilági  örömök  meg- 
szerzése, büntetések  elkerülése  képezik  azokat  a  hasznossági 
szempontokat,  melyek  körül  a  vallási  szabályok  kikristályo- 
sodnak. S  minthogy  a  primitív  s    kollektív    alapokon    álló 
törzsben  a  törzsfőnök  figyelme  a  tagok  egész  életére  kiterjedt, 
s  az  általa  és  a  hatalomban  osztozkodó  társai  által  felállított 
s  jóformán  az  élet  összes  mozzanataira  kiterjedő  szabályok 
és  eljárási  módok,  különböző  erejű  jogi  sanctióval  ellátva, 
képezték  az  együttélés  törvényeit:  az  istenség  hitének  kiala- 
kultával  egyszerre  mindezek   a   szabályok   transcendentáiis 
sanctióra  is  szert  tesznek  s  maga  a  főnökség  isteni  patro- 
nátus  alá  kerül.  Mert  ha  azok  a  szabályok  a  törzsfőnök  életé- 
ben előtte  kedvesek  voltak,  s  azok  követését  kikényszeritette, 
halála  után  hatalmas  szelleme  megtorlását  és  boszuját  fogja 
magára  zúdítani  az.  ki  azokat  megszegi  s  ki  fiának,  a  szel- 
lem, az  istenség  fiának,  nem  engedelmeskedik.  S  a  primitív 
törzs  kommunisztikus  alapon  állván  s  a  vérségi  együvétar- 
tozás  hite  is  kifejlődvén,  egy  közös  felelősség  súlya  neheze- 
dik reá,  melynél  fogva  a  törzs  bármely  tagjának  vétsége, 
illetőleg  érdeme  az  egész  törzsre  rázuditja  az  istenség  harag- 
ját, illetőleg  árasztja  jutalmát.   S  a  kifejlődött  vallás  (ugy 


27 


mint  a  törzsfőnöki  hatalmat),  az  összes  erkölcsi  szabályokat 
megerősiti  s  ezzel  egy  üti;  az  egész  szervezetre  a  változatlan- 
ság bélyegét  üti.  Ez  az  állapot,  melybe  a  legtöbb  primitív 
törzs  eljut:  a  vallási  abszolutizmus,  melyben  az  élet  legkisebb 
mozzanatára  kiterjedő,  szigorú  formalizmussal  teljes,  örök 
és  isteni  eredetiteknek  képzeit,  változhatatlan  szabályok  ural- 
kodnak. Minden  meglevő  szabály  az  isteni  akarat  megnyilat- 
kozásának tekintetvén,  vele  szemben  minden  okoskodás,  el- 
lenszegülés vagy  ujitás  szentségtörés,  mely  megfelelően  bün- 
tettetik. Uj  életviszony,  mely  szabályozást  igényelne  ebben  a 
primitív  korban  alig  áll  elő.  Ami  kevés  előáll,  a  papság  vagy 
a  bölcsek  által  némi  magyarázattal  beleillesztetik  a  dolgok 
isteni  rendjébe. 


XVI.    AZ    ERKÖLCSI    SZABÁLYOK    ELEÜLÖXBÖZÖDÉSE    A 
JOGIAKTÓL  ÉS  VALLÁSIAKTÓL. 

Az  olvasóban  ezeknek  a  fejtegetéseknek  olvasásakor 
bizonyosan  többször  felmerült  a  gondolat,  hogy  az  erkölcs 
keletkezésének  és  főképp  szerepének  kérdésében  a  viszonyokat 
sokkal  egyszerűbbeknek  látjuk,  mint  amilyenek  tényleg  s 
számos  nehézség  és  komplikáltság  benne  figyelmünket  elke- 
rülte, így  különösen  napjaink  és  társadalmunk  meglehető- 
sen zűrzavaros  erkölcsi  elveire,  valamint  azok  koordinált  fo- 
galmaira a  kötelességérzetre  s  felelősségre  tekintettel  nem 
voltunk,  valamint  arra  a  sokak  által  hirdetett  felfogásra  sem, 
hogy  az  erkölcsben  nem  a  külső  cselekedet,  hanem  a  csele- 
kedet benső  motivumai  a  lényegesek,  nemkülönben  az  er- 
kölcsi érzés  némely  parancsainak  „tapasztalás  szerint"  ve 
iünk  született  voltára  stb.  És  ami  a  fő,  ha  az  erkölcs  vég- 


28 


eredményében  célszerűségi  belátásokon  alapszik  —  mini 
állítottuk  —  akkor  mi  a  viszony  a  hasznos  és  az  erkölcsű;-; 
között;  minden  erkölcsös-e,  ami  hasznos  és  megfordítva? 

Tényleg  ezek  a  kérdések  rendkivüli  fontossággal  birnak 
és  tisztába  hozataluk  elengedhetetlenül  szükséges. 

Ezek  az  ellenvetések  különösen  azokban  fognak  feléb- 
redni, akik  napjaink  erkölcsi  érzülete;  szabályai  és  felfogása 
alapján  gondolkoznak  az  előbbi  szakaszokban  fejtegetett 
problémákról.  Előttünk  kiindulási  pontul  —  mint  láttuk  — 
a  primitív  idők  viszonyai  lebegtek,  melyekben  az  intézmé- 
nyek eredetének  szálai  könnyebben  kihámozhatok,  mint  a 
fejlődöttebb,  bonyolultabb  viszonyok  között.  Ha  a  Spencer 
evolúciója  mint  általános  természettörvény  nem  állhatna  is 
meg,  az  kétségtelen,  hogy  az  emberi  intézmények  az  össze- 
függéstelen és  határozatlan  egyneműség  állapotából,  az  ösz- 
szefüggő  és  határozott  különnemüség  állapotába  mennek  át, 
így  van  ez  az  erkölcscsel  is. 

A  kezdetleges  társadalomban  összekeverve  élnek,  a  tár- 
sadalom tagjainak  cselekvéseit  szabályozva,  az  erkölcsi,  val- 
lási és  jogi  szabályok,  egy  relative  kevéssé  összefüggő  és  kö- 
rülhatárolt tömeget  alkotva.  Gyakran  lehetetlen  volna  kü- 
lönbséget tenni  közöttük  és  megállapítani ,  hogy  erkölcsi; 
vallási  vagy  jogi  szabálylyal  van-e  dolgunk. 

Ki  lett  mutatva  (Spencer,  Eagehot,  Maine),  hogy  az 
elzárkózva  maradt  törzsek  vallási  abszolutizmusában  sok 
helyen  ez  a  primitív  állapot  napjainkig  is  fenmaradt.  Vál- 
tozás csak  ott  állott  be,  ahol  a  harcoknak  kitett  törzsek  szö- 
vetség vagy  egy  másik  törzs  legyőzése  folytán  tisztavérüsé- 
güket  elvesztették  és  az  uj  viszonyoknak  egy  oly  tömege  je- 
lentkezett, mely  a  vallás  által  megkövesitett  szabályokban 
elrendezésre  nem  talált.  A  legyőzőitekből    rabszolgák    lettek 


29 


s  a  társadalom  eddigi  egységét  elveszti.  Az  első  érdekellentét 
a  társadalom  körei  között,  uralkodó  és  alárendelt  társadalmi 
osztályok  kialakulása,  az  eddig  relative  homogén  szabályok- 
nak is  különböző dését  eredményezi.  Az  uj  viszonyok  tömege 
uj  eljárási  szabályokat  tesz  szükségessé,  melyeknek  a  régi 
vallási  szabályokba  való  beillesztése  annál  kevésbbé  lehetsé- 
ges, mivel  a  törzs  tisztavérüségének  felbomlásával  a  vallás 
egysége  is  többé-kevésbbé  megdőlt. 

Mind  nyilvánvalóbbá  válik  tehát  olyan  szabályoknak 
a  léte,  melyek  nem  isteni  természetűek,  amelyek  szentségre 
csak  közvetve,  mint  az  isteni  eredetű  főhatalom  rendelvényei, 
tarthatnak  igényt.  Valószínű,  hogy  az  ész  fejlődésével  és  az 
érdekellentétek  szaporodásával  a  vak  készség  a  szabályok 
követésére  csökkent,  s  e  helyett  azoknak  az  időközben  egyre 
erősebb  és  különösen  harcos  törzsekben  feltétlen  uralkodó 
fegyveres  ereje  szerzett  érvényt.  Az  ős  vallás-erkölcsi  szabá- 
lyokkal szemben  a  jogi  szabályok  egy  mindinkább  körül- 
határolt tömeget  kezdenek  képezni. 

De  a  vallás-erkölcsi  szabályok  közös  tömege  is  fel- 
bomlik. 

A  változó  viszonyok  mellett  bizonyos  életviszonyokat 
szabályozó  vallás-erkölcsi  szabályok  nyűge  egyre  érezhetőbbé 
válik.  Különböző  sorsban  levő  társadalmi  osztályokban  kü- 
lönböző uj  belátások  s  velük  együtt  erkölcsi  szabályok  ke- 
letkeznek. Különböző  erkölcsi  felfogásoknak  küzdelme  áll  be. 
Ott,  ahol  ezek  az  uj  erők  elég  erősek,  a  vallás  az  emberi  együtt- 
élés egyre  kisebb  tereit  szabályozza,  eladdig,  mig  jóformán 
csak  az  istenség  és  a  törzs,  az  istenség  és  az  egyén  közötti 
viszonyokat  rendezi.  Ezeknek  a  szabályoknak  erkölcsi  jellege 
teljesen  feledésbe  megy  s  mint  tisztán  vallási  szabályok  je- 
lentkeznek. 


30 


Erkölcsi  szabályukul  pedig  azok  maradnak  meg,  me- 
lyek egy  bizonyos  társadalmi  osztályon  belül  a  jogrend  által 
ki  nem  kényszerítve,  de  az  emberi  élet  csaknem  minden  vi- 
szonylatára kitér jedöleg,  a  százados  gyakorlat  által  mintegy 
a  „lélekbe  beoltva",  a  köznieggyőződásben  rendszerint  mint 
az  istenség  által  sugalt,  a  lelkiismeret  által  diktált  szabá- 
lyok jelentkeznek. 


XVII.   A  HASZNOSSÁG  MÉRLEGELÉSE   CSAK  AZ    ERKÖLCS   KE- 
LETKEZÉSÉNEK    ELEMI     FOLYAMATA,     NEM     PEDIG     AZ     ER- 
KÖLCSI  ÉRZÜLET   ALAPJA. 

Ez  a  nagyon  is  vázlatos  fejlődés-menet  is  elégséges  ah- 
hoz, hogy  némely  feltűnő  jelenség  magyarázatát  megadja. 

Az  erkölcsi  szabályoknak  a  vallásiakkal  összekevert 
múltja,  az  emberi  emlékezetet  meghaladó  időre  visszanyúló 
eredete  okozza  a  szentségnek,  az  isteninek,  a  belénk  oltott- 
nak  azt  az  érzését,  mely  az  emberek  tömegében  él. 

Mert  észrevehetően  erkölcsi  szabályok  nem  keletkeznek, 
legfeljebb  a  tudós  vizsgáló  szemei  előtt.  Az  erkölcs  épen  bi- 
zonyos mértékben  gondolkozás  nélküli,  reflexszerű  készséget 
tételez  fel.  A  hasznosságok  mérlegelése  csak  az  erkölcs  kelet- 
kezésének kezdő,  elemi  processzusa.  A  belátásos  mérlegelés 
többnyire  ujat  alkotó,  esetleg  romboló,  de  nagyon  ritkán 
konzerváló  processzus. 

Bizonyos  eljárási  mód  helytelenségének  a  változott  vi- 
szonyokkal szemben  való  átlátása  s  helyette  jobbnak  javas- 
latba hozatala:  ez  volt  és  lesz  mindig  uj  erkölcsi  szabályok 
létrejöttének  oka. 

Sok,  sok  ismételt  belátás,  tapasztalat,  a  fantáziának  nö- 


31 


vekedése,  melynél  fogva  mind  teljesebben  leszünk  képesek 
magunkat  jövő  helyzetekbe  s  mások  állapotába  beleképzelni: 
ezek  főleg  azok  a  tényezők,  melyeknek  egymásra  való  hal- 
mozása az  emberek  természetében  uj  eljárási  készségeket, 
azokat  támogató  uj  érzelmeket,  egyszóval  uj  erkölcsi  érzü- 
letet tud  kivájni. 

Mert  az  erkölcs  ma  is  ott  kezdődik,  midőn  bizonyos 
cselekvési  irányban  a  racionális  meggondolástól  független 
készség  beáll. 


XVIII.    UJ    ERKÖLCSI    FELFOGÁS    KELETKEZÉSÉNEK    PÉLDÁJA 

A   JELENBEN. 

Egy  pillantás  a  szinte  szemeink  előtt  kifejlődő  uj  er- 
kölcsi szabályokra  ezeket  a  dolgokat  világosabbá  teszi.  Alig 
lehet  kétség  az  iránt,  hogy  társadalmunk  átalakulása  a  szo- 
szocialisztikus  eszmék  irányában  történik.  Helyesen,  helytele- 
nül, —  ez  itt  más  kérdés,  de  hogy  igy  van,  örömmel  hirdetik 
a  szocialisták  s  borzalommal,  az  emberiség  sorsáért  aggódó 
félelemmel  konstatálja  az  individualizmus  apostola:  Spevcer. 
Ez  az  átalakulás  csak  részben  módosult,  részben  uj  erkölcsi 
elvek  alapján  lehetséges.  Látszólag,  kézzel  foghatólag  uj  er- 
kölcsi elvek  nem  keletkeztek.  De  megfigyelve  a  napi  élet:  po- 
litika, sajtó,  irodalom,  művészet  jelenségeit,  az  erkölcsi  elvek- 
ben lényeges  változást  találunk.  A  politikában,  s  a  napi  saj- 
tóban közgazdasági  kérdések  kezdik  a  nemzet-közjogi  kérdé- 
seket Európaszerte  kiszorítani,  a  munkásosztály  sorsának 
kérdése  domináns  problémává  válik,  a  nőkérdés  szokatlan 
erővel  jelentkezik,  az  irodalom  legnagyobbjait  regényeikben 
és  drámáikban  szociális  problémák   foglalkoztatják,    melyek 


32 


elől  a  képzőművészetek  sem  tudnak  elzárkózni.  Az  emberek 
együvétartozóságának,  mi  több  az  összes  lények  összefüggé- 
sének érzése  erősebb.  mint  valaba.  Egy  ember  sorsa,  szabad- 
sága az  egész  civilizált  világot  lázas  izgatottságban  képes 
tartani  oly  országokban  is,  ahol  még  a  múlt  század  elején 
úgyszólván  büntetőjogi  felelősség  nélkül  embert  lehetett  ölni. 
És  ezek  a  nagy  változások  az  érzelmekben,  az  erkölcsi 
elvekben  létrejött  nagy  változásokon  nyugosznak.  Hogy  jöt- 
tek létre?  Valósággal  észrevétlenül  nőttek.  Száz  meg  száz  ok 
(gazdasági,  vallási,  irodalmi,  művészeti  stb.)  együttes,  lassú, 
fokozatos  munkája  hozta  azokat  létre,  mindig  nagyobb  kö- 
rökben teremtve  meg  uj  eljárási  készségeket.  És  ha  a  szo- 
cializmus állama  a  messze  jövőben  létrejön,  egész  kétségtelen, 
hogv  azt  az  emberi  társadalomban  a  régi,  szent,  velünk  szü- 
letettnek érzett  erkölcsi  elvek  tömege  fogja  támogatni  legalább 
is  a  társadalom  nagy  többségének  tudatában.  * 


XIX.   AZ   ERKÖLCSI   ELVEK  RÉTEGEZETTSÉGE.   —   AZ    ELKÜLÖ- 
NÍTÉS ÉS  AZ  EGYSÉGESÍTÉS  IRÁNYÁBAN  MŰKÖDŐ   ERŐK. 

Az  erkölcsi  elveknek  előbb  emiitett  zűrzavara  igen  fon- 
tos jelenség,  mely  épp  problémánk  szempontjából  minket  kö- 
zelről érdekel. 

*  Egyszer  egy  barátommal  a  Városliget  oly  távoli  részében 
sétáltunk,  hol  már  évek  óta  nem  jártunk.  Csodálkozásunkra  egész 
vidasor  állott  előttünk.  ..Ezek  a  villák  szinte  a  földből  nőttek  ki!" 
kiáltott  fel  meglepetve  barátom.  így  vagyunk  az  ennVri  intézmé- 
nyekkel is.  Ha  állandóan  nem  kísérjük  fiegyelemmel  fejlődésüket 
B  szemünk  csak  a  véletlen  folytán  akad  meg  rajtuk,  könnyen 
"gy  járunk,  mint  a  történelmi  jogi  iskola,  mely  az  intézmények- 
ben semmi  rendet  sem  lát,  csak  ködös  motivumok  misztikus  ema- 
nációját. 


33 


Az  egymás  mellett  lévő  vagy  egymás  ellen  küzdő  er- 
kölcsi szabályok  létrejötte  —  azok  után,  amit  eddig  kifejtet- 
tünk —  nem  meglepő. 

Ha  az  erkölcsi  eszmék  az  a  genezise  igaz,  melyet  az 
előbbiekben  körvonalaztunk,  akkor  ez  a  megismerés  nem  csak 
kulcsot  ad  az  erkölcsi  szabályok  nagymérvű  szétszakadozott- 
ságának  megértéséhez,  hanem  azt  egyenesen  logikai  szükség- 
szerűséggel involválja.  Mert  ha  igaz  az,  hogy  az  erkölcsi  el- 
vek keletkezésének  végső  oka  bizonyos  eljárási  mód  hasznos 
vagy  káros  voltának  a  belátása,  ugy  kétségtelen,  hogy  az  er- 
kölcsi szabályok  egysége  tökéletes  sohasem  volt  és  az  első 
társadalmi  különböződések  megtörténtével  annak  fel  kellett 
bomlania.  Alig  képzelhető  el  ugyanis  oly  társadalom  a  leg- 
teljesebb u.  n.  „tisztavérüség"  mellett,  a  legprimitivebb  fokon 
sem,  melyben  a  társadalom  összes  körei  teljesen  azonos  vi- 
szonyok között  élnének  vagy  teljesen  ugyanazon  érdekekkel 
bírnának.  Ha  egyéb  különbség  nincs  is,  meglesz  a  törzsfőnök 
és  szorosabb  környezete  és  a  többi  törzstagok  közötti  különb- 
ség, n.,ely  az  erkölcsi  elvek  eltérésére  —  ha  csak  bizonyos  ár- 
nyalatokban is  —  vezet.  A  törzsfőnök,  a  fővezérek,  a  papok 
erkölcsi  kódexe  (ideértve  a  jogokat,  kötelességeket,  standard 
of  life-et)  eltérő  lesz  az  átlagos  törzsemberétől. 

A  „tisztavérüség"  felbomlásával,  az  ősi  földközösség 
megszűnésével,  szabadok  és  szolgák  keletkezésével,  az  erkölcsi 
elvekben  fundamentális  különbségek  állanak  be.  A  társada- 
lom további  minden  különböződése,  külön  gazdasági,  iro- 
dalmi, tudományos  életfoglalkozások  keletkezése  az  erkölcsi 
szabályoknak  mind  nagyobb  mérvű  elágazását  eredményezi. 
A  társadalom  minden  egyes  körének  erkölcsi  szabályai  az 
illető  körre  Icgvitálisahb  cselekvési  módok  foglalatja  lesz. 

Mindez  napjaink  társadalmában  teljes  mértékben  érvé- 

Jászi:    Művészet    és    Erkölcs.  ** 


te 


nyesül.  A  katona  főerénye:  a  bátorság,  erő,  lovagiasság.  A 
kereskedője:  könyveinek  gondos  vitele  és  szerződéseiben  való 
pontosság.  A  tudósé:  kutatásainak  önzetlensége  és  jóhisze- 
műsége. És  igy  tovább. 

Ezen,  az  erkölcsi  elvek  széttagozódását  eredményező 
tényezők  mellett  azonban  olyan  erők  is  működnek,  melyek 
■az  egységesítés  irányában  hatnak. 

Az  egy  és  ugyanazon  társadalomban  élők  érdekeinek 
bizonyos  tömege  mégis  közös.  Ez  az  erkölcs  bizonyos  egy- 
ségét biztositja.  Mentül  egyetemesebb  valamely  szükséglet, 
annál  egyetemesebbek  az  azt  biztosító  erkölcsi  szabályok.  Ép 
azért  az  erkölcsi  szabályok  többsége  a  jelen  társadalomban 
is  közös. 

E  mellett  van  számos  külön,  de  mással  nem  küzdő  er- 
kölcsi szabály.  (A  kereskedő  és  a  tudós  morálja.) 

Továbbá  nem  minden  érdekellentét  teremt  erkölcsi  el- 
lentétet. Van  számos  érdekellentét,  melynek  erkölcsi  jelentő- 
séget nem  tulajdonítunk,  mely  az  erkölcsre  közömbös.  (Ez  a 
pont  igen  fontos  s  közelebbről  ott  lesz  megvizsgálandó,  ahol  a 
hasznos  és  az  erkölcsös  viszonyát  fogjuk  megfontolni.) 

Mindennél  szembeszökőbb  erő  az  egységesítés  irányában 
az  a  jelenség,  melyet  társadalmi  capiüaritasnak  neveztek  el  s 
mely  abban  áll,  hogy  az  alsóbb  osztályok  felfelé  való  törek- 
vésükben a  magasabb  osztályok  életmódját  és  erkölcsi  elveit 
igyekeznek  felvenni,  s  mely  törekvésben  a  francia  szocoiolo- 
gus  Tat  de  egy  fundamentális  igazságot:  az  utánzás  törvé- 
nyét látja.  így  áll  be  az  a  sajátságos  jelenség,  hogy  számos 
társadalmi  osztály  magára  nézve  oly  erkölcsi  törvényekot 
tart  irányadóknak,  melyek  egy  más  társadalmi  kör  szükség- 
leteinek felelnek  meg,  vagy  feleltek  meg  a  múltban,  nem  pe- 
dig az  övéinek.  A  feudális  középkor  párbaj-morálja  pl.  —  a 


35 


harcos  társadalom  komoly  szükséglete  —  a  feudális  osztály- 
ban átöröklődve,  a  jelenben  oly  társadalmi  osztályokban 
is  érvényesül,  melyeknek  erkölcsi  kódexe  különben  amazzal 
a  legélesebb  ellentétben  áll. 

Ez  az  oka,  hogy  a  közfelfogásban  morálról  beszélve, 
rendszerint  az  uralkodó  társadalom  moráljára  szokás  főképp 
vagy  kizárólag  gondolni. 


XX.    AZ    ERKÖLCS    BELSŐ    ELEMEI:     SZÁNDÉK,    KÖTELESSÉG- 
ÉRZET,   LELKIISMERT. 

Az  erkölcs  belső  alkatelemeinek  a  szándéknak,  a  kö- 
telességnek előtérbe  helyezése  korunkban  az  erkölcs  fogalmá- 
nak szinte  legkiemelkedőbb  jellemvonását  adja  meg.  Hisz  ko- 
runk erkölcsi  Ítéletében  legmagasabb  fokon  az  altruista  em- 
ber morálja  áll,  aki  jót  tesz  önérdeke  nélkül,  földi  és  túl- 
világi jutalmak  reménye  nélkül,  csak  a  jó  cselekedetek  spon- 
tán szereteténél  fogva. 

Mégis  vannak  jelek  arra  nézve,  hogy  az  erkölcs  ezen 
legmagasabb  jellemvonása  valaha  az  emberek  cselekedeteiből 
teljesen  hiányzott.  *  Ez  a  jellemvonás  szintén  egy  hosszú 
fejlődési  folyamat  eredménye.  Példája  egyszersmind  annak: 
mint   válhatik   domináns  jellemvonásává  valamely   jelenség- 


*  „A  hűség  a  korai  középkor  felfogása  szerint  mint  egyoldalú 
szolgálat  általában  elgondolhatatlan:  mindig  feltételezi  annak, 
formailag  leghatározottabb  módon  szabályozott  ellenigéretét,  aki- 
nek hűséget  fogadnak/'  (V.  ö.  Lamprecht :  Deutsche  Geschichte. 
II.  Leipzig  1895.  180.)  Ugyancsak  Lamprecht  kifejezetten  hang- 
súlyozza, hogy  alcsonyabb  kultúrában  spontán  erkölcsi  készség 
nem  létezik. 


36 


nek  egy  kezdetben  abban  nem  létezett  tulajdonság,  egészen 
ugy,  miként  az  állati  lét  legprimitívebb  fokán  hiányzó  agy 
később  a  lelki  élet  székhelye  lesz. 

Az  erkölcs  ezen  uj  jellemvonása  létrejöttében  lényege- 
sen ugyanazok  az  erők  működtek  közre,  mint  az  erkölcs 
létrejötténél  általában,  sőt  tovább  mehetünk,  azt  mondva, 
hogy  ezeket  a  belső  elemeket  ugy  tekinthetjük,  mint  a  mind- 
inkább megszilárdult  szabályoknak  szubjektív  visszhangját. 
A  primitív  összemüködésnek  megfelel  bizonyos  előnyök  kez- 
detleges belátása  s  ezzel  karöltve  a  törzsfő  vagy  az  istenség 
haragjától  való  félelem.  A  szabályok  évezredes  gyakorlata,  a 
kormányzati  hatalom  és  a  vallás  dresszurája  alapján  mind 
fokozottabb  összemüködési  képesség  éretik  el.  A  régi  szabá- 
lyok szinte  öntudatlanul  követtetnek,  az  ujabbak  fokozottabb 
mértékben.  A  hatalom,  a  törvényhozás  szabályainak  enge- 
delmeskedni maga  is  erkölcsi  szabálylyá  válik,  melyet  a  faj 
tapasztalatainak,  a  jogrend  és  a  vallás  által  teremtett  gondo- 
latoknak és  érzelmeknek  szerzett  és  átöröklött  tömege  is 
támogat. 

Ez  az  a  fok,  melyen  ma  az  emberek  túlnyomó  több- 
ségének erkölcsi  standardja  áll:  Bizonyos  fokú  spontán  cse- 
lekvési készség,  bizonyos  fokú  jogérzet  és  erkölcsi  érzet  mel- 
lett a  törvényes  következményektől,  valamint  a  vallási  sanc- 
tióktól,  úgyszintén  az  embertársak  megvetésétől  való  félelem. 

Korunk  legmagasabb  ethikai  mértéke  azonban  ennél 
fejlettebb.  Vannak  imár  —  bár  még  igen  kis  számmal  —  em- 
berek, kiknek  erkölcsi  éled'  minden  az  előbb  emiitett  represz- 
száliákra  való  gondolat  nélkül  folyik  le.  Ezek  a  legteljeseb- 
ben erkölcsös  emberek,  kik  talán  már  teljesen  erköcsösek 
volnának,  ha  az  erkölcsi  tökéletlenségek  nagy  tömege,  me- 
lyek közepette  élnek,  őket  néha  alacsonyabb  erkölcsi  eljárá- 


37 


sokra  nem  kényszerítené.  Ezek  azok  az  emberek,  kikben  az 
altruizmus  úgyszólván  egoizmussá  és  ezzel  kapcsán  az  erköl- 
csös cselekvési  mód  ösztönszerűvé  vált. 

Könnyű  átlátni,  hogy  ez  a  legmagasabb  fokú  erköl- 
csösség, a  belső  motívumokra  alapított  —  a  kikényszeritettel 
szemben  —  (melyről  különben  csak  f okozati  az  átmenet  a 
teljesen  spontára)  milyen  vitális  fontosságú  elv  a  társada- 
lomban, mennyivel  szilárdabb  alapon  áll  az  az  állam,  mely 
polgárai  belső  motívumokból  vezetett  vagy  spontán  összemü- 
ködési  képességén  épül  fel,  mint  amaz,  melynek  bázisa  a 
félelem.  Két  híd  áll  előttünk.  Mind  a  kettő  külsőleg  egyfor- 
mán hatalmasnak,  masszívnak  és  biztosnak  látszik.  Mégis 
az  egyik  egy  napon  váratlanul  összeomlik.  Benső  alkatrészei 
fából  voltak,  míg  a  másiké  vasból.  A  félelmen  alapuló  er- 
kölcs ilyen  fahíd;  a  lelkiismereten  vagy  magasabb  fokon  az 
öntudatlan  készségen  —  mondhatnánk:  már  megfelelő  bioló- 
giai strukturális  szerkezeten  —  alapuló  ilyen  vashíd.  Nyil- 
vánvaló az  az  előny,  melylyel  a  létért  való  küzdelemben  ez 
a  vaskonstrukcióju  társadalmi  berendezés  birna. 

Nem  csoda  tehát,  ha  az  emberek  a  szándéknak  becsét 
s  a  külsőségeknek  viszonylagos  értéktelenségét  hamar  belát- 
ták. Nem  csoda,  hogy  hamar  megfelelő  theoriák  keletkeztek, 
hogy  nemsokára,  a  szándék  tisztaságának  isteni  eredetet  tu- 
lajdonítottak és  oly  extrém  tanok  hangsúlyozásába  estek, 
mint  amaz,  mely  a  külső  cselekedetet  teljesen  közömbösnek 
s  a  szándékot  egyedül  nyilvánította  jelentőségesnek.  Ennek 
kapcsán  az  önmagán  való  győzelmet,  mint  főerényt  hirdették, 
míg  a  spontán  jól  eső  cselekedet  ethikai  értékét  leszállították. 

S  íme  egy  érdekes  jelenség. 

A  hasznossági  belátásokon  alapuló  erkölcsi  érzés  oly  er- 
kölcsi szabályt  teremt,  mely  éppen  ezen  hasznosság  ellen  irá- 


38 


nyúl.  Nyilvánvaló  a  törekvés  az  erkölcs  ezen  —  úgyszólván 
—  szépséghibának  takargatására,  annak  minden  racionaliz- 
mustól menten  a  jellembe  való  bevezetésére,  a  hasznosságtól 
független  elemek  (szándék,  kötelességérzet,  lelkiismeret,  ön- 
maga legyőzése)  szerfelett  erős,  gyakran  egyoldalú  hangsú- 
lyozására. 

De  ez  az  ethikai  áramlat  is  ugyanabból  a  forrásból 
fakad,  mint  minden  erkölcsi  szabály.  Valamely  cselekvési 
mód  hasznosságának  belátásából.  A  belső  alkatelemek  az  a 
iüz.  mely  az  erkölcsi  szabályokat  maradandókká  égeti. 


XXI.  AZ  ALTRUISTA  CSELEKEDETEK  TAGADÁSA  AZ  ÖRÖM  ÉS 
A  FÁJDALOM  ALAPTÖRVÉNYE  ALAPJÁN.  —  E  TAN  CÁFOLATA. 

Az  eddigiekből  nyilvánvaló,  hogy  a  társadalom  erkölcsi 
erejének  megállapításánál  hibás  volna  az  erkölcsi  jelenségek 
terét  kizárólag  a  legtisztább  altruizmus  cselekedeteire  kor- 
látozni. Az  egyéni  ethika  megteheti,  sőt  véleményünk  szerint 
helyesen  is  teszi,  hogy  az  altruizmust  tekinti  az  ethikai  jelen- 
ségek központjának.  Máskép  áll  azonban  a  dolog,  midőn  az 
erkölcsi  tömeghatásokat  vizsgáljuk.  Itt  a  kocka  megfordul: 
a  tiszta  altruizmus  csaknem  „quantité  négligeáble"-nek  lát- 
szik és  az  erkölcs  fejletlenebb  formái  a  legfontosabbak,  mert 
a  társadalom  erkölcsi  életének  legnagyobb  része  még  ezeken 
az  alakzatokon  nyugszik,  hisz  a  tiszta  altruizmus  nagyon 
kevés  kiválasztott  sajátsága,  mig  a  nagy  tömeg  eljárása  csak 
,.quasi-ethikai"  motívumokon  épül  fel. 

Félelem,  hit,  tekintély,  burkolt  önérdek,  föltünési  vágy 
legalább  is  oly  fontos  tényezők  az  emberek  nagy  többségének 
„etnikainak"  nevezhető  eljárásában  is,  mint  a  tiszta  rokon- 


39 


szenv  és  szeretet.  Helyesebben  mindezek  egybehatásátói  ered 
az  erkölcsinek  nevezhető  cselekedet. 

Van  a  gondolkodóknak  egy  iskolája  —  melynek  tábor- 
kara talán  éppen  az  ethikailag  igen  magasan  álló  emberek 
sorából  kerül  ki  —  mely  azt  tartja,  hogy  erkölcsös  cselekedet 
egyáltalán  nincs,  hogy  az,  amit  erkölcsnek  nevezünk,  tisztán 
illúzió,  álom:  „Erkölcs,  te  szép  költemény!" 

Nyilvánvaló,  ez  az  Ítélet  nem  vonatkozhatik  magára  a 
külső  jelenségre.  Hogy  a  cselekedetek  között,  legalább  hatá- 
saik szempontjából  különbséget  kell  tenni  önző  és  a  mások 
javát  előmozditó  cselekedetek  között,  valamint  hogy  maga  az 
önzés  szükségképp  létrehozza  az  erkölcsi  jellegű  eljárási  mó- 
dok egy  tekintélyes  tömegét:  ezek  sokkal  szembeszökőbb  té- 
nyek, semhogy  létezésüket  kétségbe  lehetne  vonni.  Az  emiitett 
iskola  támadása  nem  is  a  külső  jelenségre  vonatkozik,  hanem 
pro  foro  interno  szól.  A  valóban  erkölcsi,  a  teljesen  önzetlen 
motivumu  cselekedetek,  vagyis  az  altruizmus  létezését  ta- 
gadja. Azt  hiszem,  hogy  nem  csalódom,  midőn  ezt  az  amora- 
lista  iskolát  részben  éppen  ethikai  reakciónak  tekintem  a  fino- 
mabb erkölcsi  érzületű  emberek  részéről,  azokkal  a  gyak- 
ran undoritó  visszaélésekkel  szemben,  melyeket  az  erkölcs 
nevében  elkövettek.  Alább  lesz  alkalmunk  megismerkedni  az 
erkölcsi  szabályok  egy  tömegével,  melyet  „álerkölcs"-nek  ne- 
vezhetünk el,  melynek  leple  alatt  a  legféktelenebb  egoizmus 
üli  tivornyáit.  Másrészt  ez  az  iskola  tudományos  reakció  is 
volt  a  tudományos  problémák  ama  rendkivüli  kenettel- 
jes elsekélyesitésével  szemben,  mely  az  u.  n.  „ethikai  iskola" 
bűne. 

Bármiként  legyen  is,  a  tény  az,  hogy  a  gondolkodók  ez 
a  csoportja  az  altruizmust  biológiai  lehetetlenségnek  tartja. 
Cselekedeteinket    az    öröm    és    a    fájdalom    szabályozza.    Az 


40 


öröm  ellen  és  a  fájdalom  irányában  nem  lehet  spontán  cse- 
lekvés. Nyilvánvaló,  hogy  ez  az  érvelés  nem  illik  rá  az  al- 
truista cselekedetek  egy  igen  nagy  tömegére;  hisz  számtalan 
eset  van,  midőn  mások  javára  a  magunk  sérelme  nélkül  mű- 
ködhetünk. Az  öröm  és  a  fájdalom  biológiai  tendentiájára 
való  hivatkozásnak  tehát  csak  ott  van  jelentősége,  midőn  a 
kérdés  igy  áll:  Lehető-e  a  magunk  kárára,  érdekeink  ellen 
cselekedni?  Vagy  a  legszélsőbb  esetben:  lehetséges-e  az  önfel- 
áldozás? Természetesen  mindig  hozzágondolandó:  teljesen 
lelkünk  önkéntes  készségéből,  minden  távolabbi  (földi  és  túl- 
világi) nagyobb  előnyök  reménye  nélkül! 

Magunk  is  azon  a  véleményen  vagyunk,  hogy  a  kény- 
szer eseteit  leszámitva.  cselekvésünk  csakis  az  öröm  irányá- 
ban jöhet  létre. 

Ezt  alaptörvényül  elfogadva,  szükségképp  tagadnunk 
kell-e  az  altruista  cselekedeteket? 

A  kérdés  nyilvánvalóan  ez:  a  magunk  kárára,  érdekeink 
ellen  véghezvitt  cselekedetek  nem  lehetnek-e  oly  örömérzetek- 
kel egybekötve,  melyek  erősebbek  azoknál,  melyekkel  az  ér- 
dekeinket szolgáló  cselekedet  járna?  Más  szavakkal:  nem  le- 
hetséges-e, hogy  az  érdekeink  ellen  irányuló  motivumsor  oly 
erős  gyönyörérzetekkel  legyen  egybekötve,  melyek  az  érde- 
keink kielégítése  irányában  hajtó  gyönyörérzeteknél  erőseb- 
bek? Véleményünk  szerint  ez  nemcsak  lehetséges,  hanem  a 
tulajdonképpeni  altruista  cselekedeteknél  éppen  ez  a  lélektani 
folyamat  játszik  le.  A  legszélsőbb  esetek  leginkább  megvilá- 
gítják a  helyzetet:  a  martiriumok.  Kétségtelennek  látszik, 
hogy  vallási  rajongásból  elkövetett  martiriumoktól  eltekintve, 
melyeket  a  túlvilági  jutalmazás  reménye  megfoszt  önzetlen 
jellegüktől,  voltak  az  életnek  olyan  spontán  feláldozásai, 
melyek  minden  földi  vagy  túlvilági  jutalom  reménysége  nél- 


41 


kül  jöttek  létre.  Miért?  Mert  egy  eszmei  gondolatsornak  gyö- 
nyörteljes ereje  nagyobb  lehet,  mint  maga  az  élet  örök  ön- 
fentartó  tendentiája.  Ugyanaz  a  lelki  folyamat  ez,  melyről 
—  ha  kisebb  méretekben  is  —  minden  jobb  és  nemesebb  gon- 
dolkozású ember  tanúságot  tehet.  Hányszor  dobunk  el  ma- 
gunktól előnyöket,  sőt  pozitiv  károkat  okozunk  magunknak 
ilyesféle  gyönyörérzetek  hatása  alatt:  Már  én  csak  kimon- 
dom az  igazságot,  ha  soha  ezt  az  állást  el  nem  is  nyerem! 
Legyen  ellenségem  és  rontson  meg.  de  én  a  kötelességemtől 
nem  tágitok!  Az  altruista  cselekedetekben  tehát  az  öröm  és 
fájdalom  alaptörvényének  uralma  megmarad.  Csak  egy  ma- 
gasabb, eszmeihb  gondolatsor  lesz  uralkodóvá  a  maga  evol- 
váltabb  gyönyörérzeteivel,  a  közvetlen  anyagi  érdeket  támo- 
gató motívumokkal  szemben. 

Ha  ugy  tetszik:  az  altruista  cselekedet  az  egoizmus  egy 
evolvált  és  megnemesült  formája,  mely  a  faj  hosszú  dresz- 
szurája  folytán  jött  létre  az  egyénnel  szemben  az  összesség 
érdekében. 

Az  ilyen  tiszta  altruista  cselekedetek  azonban  a  dolog 
természete  szerint,  igen  ritkák.  Az  eszmei  motívumok  és  az 
erkölcsi  begyakorlási  folyamat  csak  ritkán  tudnak  diadal- 
maskodni az  egoizmus  felett,- mely  magának  az  életnek  alap- 
tendentiája. 

Az  altruista  cselekedetek  tényleg  még  ma  is,  mint  a 
múltban,  kivételesek  és  azok  fognak  maradni  a  jövőben  is. 
De  kivételes  voltuk  mellett  is  nagy  társadalmi  erőt  jelentenek: 
a  társadalom  inartir-termelö  ereiét. 

Az  altruista  érzések  az  erkölcsi  génieknél  néha  csak- 
nem oly  elevenek,  mint  a  normális  emberben  az  egoisták. 

S  minthogy  minden  társadalmi  átalakulás  —  legalább 
eddig  —  csak  betört  koponyákon  át  született  meg:  kétségte- 


42 


len,  hogy  a  társadalom  martir-termelő  ereje  igen  fontos  tár- 
sadalmi tényező. 

Vagyis  maga  az  önfeláldozó  altruizmus  sem  quantité 
négligeable. 


XXIT.  AZ  ALTRUISTA  CSELEKEDETEK  TAGADÁSA  AZ  „EMBERI 
TERMÉSZET  VÁLTOZATLANSÁGA"  ALAPJÁN.  —  E  TAN  CÁFO- 
LATA. 

Az  erkölcs  tagadóinak  van  egy  más  érvük  is,  mely  az 
öröm  és  a  fájdalom  törvényére  való  hivatkozással  rokon.  Ez 
az  emberi  termeszei  változatlansága.  Az  emberi  természet 
szerintük  teljesen  ugyanolyan  maradt  volna,  mint  amilyen 
a  múltban  volt.  Az  emberi  történelem,  ezen  felfogás  szerint, 
a  változó  körülmények  és  a  változatlan  emberi  természet  egy- 
másrahatásának terméke. 

Véleményünk  szerint  ez  az  érv  is  egy  helyes  gondolat 
helytelen  tulhajtása.  Kétségtelen,  hogy  az  emberi  természet 
fundamentális  tendentiáiban  változatlan  maradt:  örömeket 
igyekszik  biztosítani  és  fájdalmakat  elháritani.  De  ennél  to- 
vább menni  nem  lehet  és  semmiképp  nem  lehet  azt  állítani 
hogy  örömeink  és  fájdalmaink  tárgyai  ugyanazok  maradtak. 
Ez  már  magára  a  vegetatív  örömökre  és  fájdalmakra  sem 
igaz,  s  annál  kevésbbé  lesz  azzá,  mennél  inkább  emelkedünk 
fel  a  szorosan  vett  testiektől  a  szűkebb  értelemben  lelkieknek 
nevezettek  felé. 

Ez  a  tétel  nemcsak  akkor  talál  bizonyítékokat,  ha  igen 
távoli  korszakok  embereinek  öröm-  és  fájdalom-mérlegét  állít- 
juk egymással  szembe,  hanem  akkor  is,  ha  a  jelenleg  élő  em- 
berekre  vetünk  egy  tekintetet. 

Azok,  kik  az  emberi  természet  merev  változatlansága- 


43 


nak  tanát  hirdetik,  implicite  ezzel  azt  is  állítják,  hogy  a  je- 
lenleg élő  emberek  természete  között  sem  lehet  különbséget 
tenni:  ugyanazon  körülmények  között  valamennyinek  egy- 
formán kellene  eljárni.  Ez  nyilvánvalóan  abszurdum,  mert 
egész  úgynevezett  életbölcseségünk  azon  épül  fel,  hogy  nem- 
csak a  külső  körülmények,  de  az  emberi  természet  között  is 
különbséget  teszünk.  Sőt  nem  egyszer  teljesen  megbizunk 
igen  mostoha  viszonyokban  levő  emberekben,  mig  megbizha- 
tatlanoknak  tartunk  másokat,  kik  jóval  szerencsésebb  körül- 
mények között  vannak.  Erről  az  igen  egyszerű  tételről  feled- 
keznek meg  azok  a  gondolkodók,  kik  —  mint  pl.  a  történelmi 
materializmus  legtöbb  theoretikusa  —  az  erkölcsi  problémát 
a  gazdasági  megoldásával  teljesen  elintézettnek  vélik. 

Ez  a  tan,  mint  ama  merev  idealizmusnak  végletekbe 
menő  reakciója  jelentkezik,  mely  a  külső  körülményekre  való 
tekintet  nélkül  tisztán  az  erkölcsi  eszmének  benső,  spontán 
fejlődésétől  vagy  nevelési  fejlesztésétől  várta  a  megoldást. 

Ezzel  az  állásponttal  szemben  a  történelmi  materializ- 
mus tanítása  kétségtelenül  óriási  haladás,  mert  felismerte, 
hogy  cselekvésünk  legkényszeritőbb  motívuma  a  gazdasági.* 
Előttem  legalább  teljesen  kétségtelen,  hogy  ha  a  között  kel- 
lene választanom:  legyen-e  inkább  sok  erkölcsi  nevelés,  de  a 
nagy  néptömegek  pauperizmusa,  avagy  semmi  erkölcsi  ne- 
velés, de  a  nép  legszélesebb  rétegeire  kiterjedő  anyagi  jólét,  — 
habozás  nélkül  az  erkölcsi  nevelés  nélküli  nép  vagy  onosodást 
választanám  s  egészen  bizonyosra  veszem,  hogy  a  kriminál- 
statisztika  nem  hagyna  cserben. 

*  Akit  az  a  viszony  általában  érdekel,  melyben  e  dolgozat 
fejtegetései  a  történelmi  materializmus  erkölcstanához  állanak, 
az  e  kérdés  részletesebb  megvilágítását  A  történelmi  materializ- 
mus állambölcselete  cimü  könyvemben   (1902.)   feltalálhatja. 


u 

De  hogy  a  kettő  együtt,  helyes  erkölcsi  nevelés  és  he- 
lyes gazdasági  rend  még  teljesebb  eredményekre  vezetne,  azt 
hiszem,  még  kevésbbé  lehet  kétséges. 

Az  emberi  természet  változatlanságának  tanát  ezek 
mellett  a  meggondolások  mellett  végleg  megerőtleníti  az  a 
megfontolás  is,  hogy  az  erkölcs  nemcsak  környezeti,  nevelési, 
de  biológiai  kérdés  is,  hisz  az  a  szervezet,  úgyszólván,  vege- 
íativ  egyensúlyát  tételezi  fel  s  tisztán  belső  biológiai  aber- 
ratiók  súlyos  immoralitásokra  vezethetnek.  E  kérdésre  itt 
nem  terjeszkedhetvén  ki,  utalok  Pauer  Imre  fejtegetéseire,  ki 
a  moralitás  kérdését  főleg  e  szempontból  ragadja  meg* 


XXIII.    A   TÁRSADALMI    SZOLIDARITÁS    MORÁLJA. 

Rámutattunk  a  XXI.  pontban  arra,  hogy  altruista  cse- 
lekedet lehetséges  az  illető  egyéni  érdekének  sérelme  nélkül 
is.  Az  altruista  cselekedet  lényegét  nem  teszi  ki  az  önfelál- 
dozási  elem.  Tehetünk  jót  minden  előny  vagy  jutalom  re- 
ménye nélkül  ugy  is,  hogy  ezzel  magunknak  kárt  vagy  bajt 
nem  okozunk.  Legfeljebb  „elmaradt  haszonról"  lehetne  szó 
olyan  értelemben,  hogy  a  mások  javára  irányított  cselekede- 
teink helyett  a  magunk  teljesen  önző  jólétét  még  fokozhattuk 
volna. 

Előttünk  ez  a  meggondolás  igen  fontosnak  látszik  s 
benne  véljük  az  erkölcs  legfejlődésképesebb  alkatelemét  fel- 
találhatni.  Mert  martiriumokat  elkövethet  egy-eg?  kiválasz- 
tott ember,  lelke  fenséges  felhevülésében:  de  társadalmi  ethi- 

*  V.  ö.  Uj  álláspont,  módszer  és  irányelvei-  az  ethikában. 
1889.  15.  és  következő  Lapjait,  hol  világosan  mutatja  ki  a  szorve- 
ee1    fontosságát. 


45 


kát  az  emberek  állandó  önféláldozási  tevékenységére  alapí- 
tani akarni  teljes  lehetetlenség.  Egy  társadalom,  mely  telje- 
sen az  önzésen  alapszik,  még  elképzelhető  volna.  De  egy  tár- 
sadalom, mely  teljesen  az  altruizmuson  nyugodnék,  melyben 
tehát  mindenki  a  más  érdekeiért  dolgoznék  —  mint  Spencer 
gyönyörűen  kimutatta  —  teljesen  képtelen  konstrukció.  An- 
nál életképesebb  és  termékenyebb  az  a  társadalmi  eszmény, 
melyben  ki-ki  első  sorban  a  saját  élete  biztosítására  és  fej- 
lesztésére törekszik,  de  e  mellett  tevékeny  rokonérzéssel  elő- 
mozdítja embertársai  törekvéseit  is  mindenütt,  ahol  az  a  sa- 
ját sérelme  vagy  jogos  életigényeinek  érzékeny  redukciója 
nélkül  lehetséges. 

Lemondást,  önfeláldozást  javasolni  az  élet  fő-fő  irá- 
nyitójául annyi,  mint  biológiai  lehetetlenséget  ajánlani,  mert 
az  szemben  találja  magával  az  élet  feníartásának  és  maga- 
sabbra vitelének  örök  természeti  tendentiáját. 

De  az  élet  mind  teljesebbé  és  szebbé  tételét  javasolni  az 
embereknek  és  megértetni  velük,  hogy  mily  szűkös,  mily  nyo- 
morúságos és  mily  káros  az  a  felfogás,  mely  csak  az  ,  én" 
érdekeit  látja,  hogy  az  emberi  lélek  minden  magasabbrendü 
öröme  és  szenvedélye  csak  mások  rokonszenvező  együttmű- 
ködése mellett  elégíthető  ki,  hogy  a  mások  nyomora  és  bűne 
mindenképp  az  én  életem  értékének  leszállítására,  esetleg  tel- 
jes megsemmisítésére  vezet,  hogy  mily  csoda  volna  bárhol  és 
bármikor  csak  szép,  vidám,  egészséges  és  kiművelt  emberek- 
kel találkozni  és  érintkezni,  kik  munkájukat  jókedvvel  végzik 
és  nemesebb  esztétikai  örömökben  pihennek  meg  —  mondom 
megértetni  ezt  az  eszményt  és  világosan  megmutatni  az  Uta- 
kat, melyek  hozzá  elvezetnek:  első  sorban  a  saját  maga  egyé- 
niségének minél  teljesebb  kifejtésére  törekedni,  ami  csak  ugy 
lehetséges,  ha  e   mellett   embertársaink   életének    felemelésén 


46 


dolgozunk,  —  szóval  élő  és  alkotó  gondolattá  tenni  a  társa- 
dalmi szolidaritás  eszméjét:  micsoda  értékes  és  az  emberi  ter- 
mészetnek megfelelő  motivumokat  adnánk  egy  magasabb 
kultúra  létesítése  munkájához! 


XXIV.    HASZNOS   ÉS   ERKÖLCSÖS.    —   NEM   MINDEN    ERKÖLCSI 
SZABÁLY   HASZNOS. 

Az  előbbiekben  láttuk,  hogy  minden  erkölcsi  Ítélet,  sza- 
bály és  eljárási  mód  végeredményében  —  bár  többnyire  az 
évezredes  tradiciók  és  megszokás  által  elburkoltan  —  célsze- 
rűségi belátásokon  nyugszik.  Ha  ez  az  eredetre  nézve  áll  is, 
még  mindig  kérdés,  mely  eldöntendő,  ha  vájjon  a  további  fej- 
lődés folyamán  is  a  hasznos  és  az  erkölcsös,  egymást  fedő 
fogalmak  maradnak-e? 

A  tény,  hogy  korunk  a  két  fogalom  között  disztingvál 
még  nem  hozza  szükségképp  magával,  hogy  a  két  fogalom 
tényleg  elkülönitendő. 

Első  pillantásra  is  nyilvánvaló,  hogy  vannak  esetek, 
hol  az  erkölcsös  nem  esik  egybe  a  hasznossal. 

Különösen  azon  esetek  sorolhatók  ide,  melyek  az  er- 
kölcsi világban  az  erély  megmaradása  elvének  pathologikus 
megnyilatkozásai.  Azokat  az  ethikai  szabályokat  értem,  me- 
lyeket  puszta  létük,  az  inveterálódott  megszokás,  tehát  úgy- 
szólván puszta  tehetetlenségi  nyomatékuk  —  a  hasznossági 
szempontok  ellenére  —  tart  fenn  (pl.  párbaj,  külső  társa- 
dalmi ceremóniák  kényszere,  indokolatlan  földi  és  transcen- 
dentalis  alapokon  nyugvó  tekintély  stb.) 

A  hasznossági  momentum  ugyan  ezek  némelyikénél 
sem  hiányzik,  oly  értelemben,  hogy  az  ezen  szabályokat  vag? 


47 


elveket  hirdető  kör  azokból  hasznot  —  anyagit  vagy  erköl- 
csit —  huz,  —  de  ez  már  nem  társadalmi  célszerűség,  hanem 
a  társadalom  nagyobb  köreivel  való  visszaélés. 

Minden  ethikai  szabály  vagy  érzület,  mely  valaha  meg- 
alakult s  mely  bizonyos  köröknek  nagyobb  előnyt  adott  a 
többiek  felett,  azt  bizonyos  társadalmi  szolgáltatások  fejében 
tette.  Igen  sok  esetben  ez  a  társadalmi  szolgáltatás  meg- 
szűnt s  csak  az  azokért  járó  előnyök  maradtak  meg, 
midőn  is  az  intézmény  társadalmi  hasznosságát  elveszítve, 
károssá  lett. 

Ennek  dacára  az  alapul  szolgáló  erkölcsi  szabályok  és 
érzületek  még  mindig  igen  soká  élnek  tovább,  egészen  ugy, 
mint  némely  állati  szervek,  melyekről  a  zoológusok  megálla- 
pították, hogy  működést  többé  nem  teljesítenek,  de  amelyek 
ennek  dacára  az  organizmus  által  tápláltatnak. 

Vannak  tehát  erkölcsi  szabályok,  melyek  már  csak  kül- 
sőleg azok,  mig  belső  jellemvonásukat  elvesztették. 

Közös  sorsa  ez  mindazon  ethikai  szabályoknak,  melyek 
különböző  hatalmi  erők  és  érdekek  közötti  kompromisszu- 
mon alapulva,  a  hatalmi  erők  tetemes  megváltozása  követ- 
keztében célszerűségi  természetüket  elvesztették. 

Ezzel  szemben  talán  azt  vetné  ellen  valaki,  hogy  a 
jogi  és  erkölcsi  szabályok  között  kellő  megkülönböztetést 
nem  teszünk,  hogy  talán  amiket  az  előbb  mondottunk,  a  jogi 
szabályokra,  de  nem  az  erkölcsiekre  állanak  s  utalnának 
arra,  hogy  a  napi  törvényhozás  alkotásai  az  erkölcsre  kö- 
zömböseknek látszanak. 

Ez  az  ellenvetés  azonban  nem  állhat  meg. 

A  törvényhozás,  a  jogalkotás  csak  az  erkölcsi  készség 
bizonyos  meglevő  foka  mellett  lehetséges,  épp  ugy,  amint  az 
emiitett  holt   intézmények  továbbélésük   alapját   az   erkölcsi 


-18 


érzések  még  rendelkezésre  álló  tömegében  bírják.  A  napi  tör- 
vényhozás erkölcsi  vonatkozását  a  felületes  szemlélő  nem 
érzi,  mert  az  rendszerint  éppen  a  már  megszilárdult  erkölcsi 
érzület  határain  belül  folyik.  De  az  erkölcsi  vonatkozás 
mindjárt,  szinte  megdöbbentően  jut  napfényre  ott,  hol  oly 
javaslatok  kerülnek  szőnyegre,  melyek  ujabb  erkölcsi  elvek- 
nek alapján  állva,  a  régebbiekkel  bizonyos  fokig  ellentétesek. 

A  jogélet  az  a  vizimalom,  mely  az  erkölcsi  érzések 
folyamában  végzi  a  maga  munkáját,  amattól  hajtva  s  irá- 
nyitva  az  esetek  túlnyomó  többségében  s  csak  néha  —  nagy, 
korszakosnak  nevezett  reformok  idején  —  válik  az  hajóvá, 
mely  az  uj  erkölcsi  elvek  erejétől  hajtva,  a  folyó  árja  ellen 
igyekszik  utat  törni. 

Mindezek  alapján  azt  kell  mondani,  hogy  a  társadalom 
erkölcsi  szabályainak  kisebb  vagy  nagyobb  része  rendszerint 
megszűnt  társadalmilag  hasznossá  lenni.  Pathologikus  jelen- 
ség ez,  mely  azonban  a  szabályt  csak  megerősíti,  mutatván, 
hogy  a  célszerűségi  momentum  jelenleg  is  az  az  erő.  mely 
elavult  erkölcsi  szabályokat  lerombol  és  ezek  helyébe  ujakat 
teremt. 


XXV.  VISSZAÉLÉS  AZ  ERKÖLCSCSEL.  —  ÁLERKÖLCS.  —  LORIA 

ELMÉLETE:     AZ    ERKÖLCS,    MINT    TÁRSAD  AMI    NARKOTIKUM. 

—   E   TAN    BÍRÁLATA. 

Már  az  előbbi  pontban  emiitett  hasznosságukat  vesztett 
erkölcsi  szabályok  is  részben  abba  a  kategóriába  sorozha- 
tok, melyet  álerkölcsnek  szeretnék  elnevezni,  bár  többnyire 
az  azokat  alkalmazók  nincsenek  tudatában  e  szabályok 
hasznosságvesztett  jellegének. 


49 


Az  álerkölcs  kategóriája  azonban  teljesen  az  erkölcsi 
szabályok  egy  más  körére  illik  rá. 

Van  a  szabályok  egy  csoportja,  melyet  bizonyos  osztá- 
lyok több-kevesebb  öntudatossággal  terjesztenek  oly  célból, 
hogy  a  kizsákmányolt  osztályt  valódi  érdekeik  felől  tévedés- 
ben tartsák  s  igy  saját  érdekeiknek  azt  annál  teljesebben 
alávessék.  Mindannyiszor,  valahányszor  nagy  szociális  ba- 
jokat merőben  erkölcsi  leckékkel  akarnak  elintézni,  avagy 
nyilvánvalóan  tarthatatlan  állapotokat  a  „megnyugvás", 
„türelem",  a  „gondviselésbe  vetett  bizalom"  vagy  más  ilyen 
jelszavakkal  akarják  orvosolni:  egészen  biztosra  vehetjük, 
hogy  ilyes  jellegű  erkölcscsel  állunk  szemben. 

Ez  a  jelenség  annyira  szembeszökő  és  kirívó,  hogy 
nem  kisebb  ember,  mint  Achille  Loria,  az  erkölcs  —  legalább 
is  a  jelenlegi  gazdasági  rend  erkölcse  —  lényegét  és  rendelte- 
tését vélte  benne  feltalálni, 

Szerinte  az  erkölcs  az  uralkodó  társadalom  egy  értékes 
„narkotikuma",  melylyel  a  kizsákmányolt  proletariátust, 
.saját  legégetőbb  érdekei  tekintetében  félrevezetve,  pórázon 
vezeti. 

A  leigázottaknak  béketűrést,  bizalmat,  testvéri  szerete- 
tet prédikálni,  mig  az  uralkodókat  a  rájuk  kártékony  ha- 
talmi túlkapásoktól  óvni:  ez  volna  Loria  szerint  a  jelenlegi 
erkölcs  és  semmi  több.  Ugyanezt  a  szerepet  viszi,  mit  eddig 
a  transcendentális  ethika,  bár  ma  már  csak  részben  támasz- 
kodik a  vallásra,  mig  ott,  hol  a  vallási  meggyőződés  erejét 
vesztette,  a  modern  s  túlnyomó  részben  az  uralkodó  osztá- 
lyok által  kitartott  sajtó-közvéleményen  alapszik. 

Hogy  ez  a  folyamat  tényleg  igy  megy  végbe,  Loria 
arra  is  utal,  hogy  ma,  midőn  a  racionális  ethika  egyre  erősebb 
uttörésével    az    erkölcs    eme    narkotizáló    ereje    egyre    ki- 

.íí.szi:    Művészet    és    Erkölcs.  ■ 


50 


sebb  lesz,  ismét  a  vallási  szabályokat  hivják  segítségül:  „. . 
a  vallási  eszme  mai  megnövekedése,  mely  Angliában  a  kato- 
likus mozgalomban,  Ausztriában  a  protestáns  mozgalomban. 
Németországban  a  jezsuiták  visszatérésében,  Franciaország- 
ban az  antiszemita  izgatásokban,  Itáliában  pedig  a  pozivitiz- 
mus  ellen  folytatott  hivatalos  háborúban  .  .  .  nyilvánul: 
nem  más,  mint  megkésett  reakció  a  néptömeg  nyugt  alanko- 
dásaival  szemben,  melyek  napról-napra  súlyosabbak  és  fe- 
nyegetőbbek lesznek".* 

Ha  egyetértek  is  ezekkel  a  megállapításokkal  a  rész- 
letjelenség szempontjából  (bár  annak  lefolyását  túlságosan 
racionalisztikusan  fogja  fel)  épp  oly  teljesen  helytelen- 
nek —  mert  tudománytalanul  egyszerűsítőnek  —  tartom  az 
erkölcs  lényegét  a  Loria  körvonalazta  térre  korlátozni.  Az 
eddig  kifejtettek  után  ezen  álláspont  bővebb  megokolása 
alig  szükséges.  Világos,  hogy  Loria  mily  keveset  vesz  észre 
az  erkölcsi  jelenségek  nagy  komplexumából:  szinte  csak  a 
képmutatók  erkölcsét  látja.  De  nem  veszi  észre  sem  a  valóban 
közcélokat  szolgáló  erkölcsi  szabályokat,  sem  a  társadalom 
marti rtermelő  erejét,  sem  pedig  azokat  a  rendkívül  fontos 
erkölcsi  szabályokat,  melyek  egyre  hangosabban  kiáltják  oda 
ugy  az  uralkodóknak,  mint  a  kizsákmányoltaknak  az  igaz- 
ságot: a  termelő  munka  alapján  álló  emberi  szolidaritás  uj 
és  fejlettebb  erkölcsi  kódexet. 

És  nem,  vagy  alig  veszi  észre,  hogy  a  történelem  még 
nem  látott  sikeres  tömegmozgalmat,  mely  az  erkölcsi  erők 
igen  tetemes  megfeszítése  nélkül  folyt  volna  le. 


*  V.  ö.  Le  basi  economiche  dclla  costituzione  sociale.  Torino, 
R4, 


51 


XXVI.  HASZNOS  ÉS  ERKÖLCSÖS.  —  CSAK  AZ  A  HASZNOS  ER- 
KÖLCSÖS,  MELYNEK   KÖVETÉSÉRE   MÉG  AZ  ÁLTALÁNOS  KÉSZ- 
SÉG HIÁNYZIK. 

A  hasznos  és  erkölcsös  viszonyának  másik  oldala  az 
a  kérdés:  minden,  ami  hasznos  az  egyénre  vagy  a  társada- 
lomra, egyszersmind  erkölcsös-e? 

Elégedjünk  meg  ezen  kérdés  olyan  precizirozásával, 
hogy  benne  az  egyén  és  a  társadalom  érdekeit  nem  ellen- 
téteseknek, hanem  kiegyenlítetteknek,  illetőleg  kölcsönösek- 
nek tételezzük  fel.  (Ami  merő  feltételezés.)  Tehát  minden 
ilyen  szempontból  hasznos  eljárási  mód,  egyszersmind  erköl- 
csös-e? Beszélhetünk-e  például  a.  helyes  táplálkozás,  öltözkö- 
dési mód,  a  helyes  orvosi  kezelés,  a  kellő  alvási  idő  betartása, 
a  megfelelő  szórakozás  s  más  ilyen  merőben  egyéni  hasznos- 
ságu  dolgokról  ugy,  mint  erkölcsi  szabályokról? 

Ha  a  kérdést  a  tényleges  viszonyok  szempontjából  néz- 
zük, a  válasz  nem  lehet  más,  mint  az,  hogy  a  köztudat 
ezeknek  a  szabályoknak  erkölcsi  jelentőséget  nem  tulajdonit. 
Az  előbbiekben  is  láttuk,  hogy  a  társadalomnak  vagy  (ké- 
sőbb) valamely  osztálynak  vitális  érdeke:  —  melynek  kielé- 
gítésére még  kellő  készség  a  társadalom  tagjaiban  nincs 
meg  —  az  a  főszempont,  mely  az  ezt  biztositó  szabályokat 
erkölcsi  jelleggel  ruházza  fel,  mig  a  merőben  egyéni  eljárá- 
sokat, melyeknek  társadalmi  jelentőség  nem  tulajdoníttatik, 
vagy  az  olyanokat,  melyek  társadalmi  jelentőséggel  birnak 
ugyan,  de  amelyek  helyes  keresztülvitele  nagyban  és  egészben 
biztosítottnak  látszik,  erkölcsi  jelentőségüeknek  nem  tartják. 
A  minuciózusán  gondos  életrendet  folytatót  talán  épp  a/, 
ellenkező  kiséri,  mint  erkölcsi  elismerés,  mert  hajlandók  va- 
gyunk benne  túlságos  egoizmust  látni,  mely  visszatetszést 
szül.  De  ott,  ahol  ilyen  magáneljárási  módoknak  társadalmi 


52 


jelentősége  —  ha  negatív  alakban  is  —  feléled  (pl.  iszákos- 
ság, fukarság,  piszkosság,  szemérmetlen  öltözködés  stb.) 
azoknak  mindjárt  erkölcsi  jelentőség  tulajdonittatik. 

Midőn  tehát  a  jelenleg  uralkodó  közfelfogás  és  erkölcsi 
érzés  alapján  konstatáljuk,  hogy  a  hasznos  és  az  erkölcsös 
sokszor  megkülönböztetve  használt  fogalmak,  hogy  minden 
valóban  erkölcsös  hasznos,  de  nem  minden  hasznos  (bár 
társadalmilag  is  az)  erkölcsös:  más  kérdés,  ha  vájjon  ez  a 
felfogás  indokolt-e  s  a  két  fogalmi  kör  teljes  összeforrása 
nem  óhajtandó,  illetőleg  várható-e?  Vájjon  egy  magasabb 
belátási  fok  nem  fog-e  ide  vezetni? 

Hisz  mind  tisztábban  látjuk  a  társadalom  szerves  ösz- 
szefüggését,  melynél  fogva,  úgyszólván  minden  egyes  alkat- 
elemének  legszemélyesebb  sorsa,  jóléte,  magánélete  millió 
szálakkal  van  az  egészével  összekötve.  Lehet,  hogy  ugyanazon 
az  alapon,  melyen  ma  az  iszákosságot  erkölcstelennek  érez- 
zük, egykor  —  finomabb  árnyalatokat  is  átérezve  —  pl.  a 
helytelen  táplálkozási  módoknak  is  erkölcsi  jelentőség  fog 
tulajdonittatni. 

A  szocialisták  talán  valószínűnek  is  fogják  ezt  mon- 
dani. 

Nekünk  az  eddigi  fpjlődés  után  —  melynél  fogva,  ai 
egyén  magánügyeiben  egyre  több  szabadságot  szerzett  — 
inkább  az  látszik  valószinünek,  hogy  az  erkölcsi  és  hasznos- 
sági szabályok  ez  a  bifurkációja  állandó  lesz.  sőt  a  merőben 
hasznossági  szabályok  köre  egyre  szaporodni  fog  az  egykor 
erkölcsi  jelleggel  birt,  de  később  spontánná  vált  szabályuk- 
kal, midőn  ezeknek  csak  negativ  formában  tulajdonittatik 
majd  erkölcsi  jelentőség.  (A  szülők  szeretete  ma  már  nem 
erkölcsi  érdem,  de  ellenkezője,  annál  erősebb  megrovás 
ya.) 


53 


Ezek  a  vizsgálódások  is  megerősítik  tehát  eddigi  állás- 
pontunkat, hogy  az  erkölcs  a  társadalomra  (vagy  egyes  osz- 
tályára) hasznos  azon  szabályok  foglalatja,  melyek  követé- 
sedre az  általános  készség  még  hiányzik. 

Minél  nagyobb  fontosság  tulajdoníttatik  ezen  hasznos- 
ságnak, vagyis  minél  hasznosabbnak  tartatik  az  illető  eljá- 
rás és  ellenkezője  minél  károsabbnak:  a  megfelelő  erkölcsi 
érzések  annál  intenzivebbek. 


XXVII.  AZ  ERKÖLCS  ÁLDOZATI  ELEME:   KÜZDELEM  A  TÁRSAS 
EGYÜTTLÉT    ÉRDEKÉBEN    AZ    EGOIZMUS    ELLEN. 

Meggyőződtünk  az  eddigiekben  arról,  hogy  az  erkölcsi 
szabályok  ugy  külső,  mint  belső  alkatelemében  a  hasznossági 
szempont  az  az  alap  jellemvonása,  mely  a  korok  szerint 
annyira  különböző  erkölcsi  szabályokban,  mint  valami  con- 
stans  karakterisztikon  szerepel. 

Ki  kell  emelni  azonban  —  amit  eddig  még  kellő  nyo- 
matékkal nem  tettünk  —  ennek  a  hasznosságnak  társadalmi 
jellegét.  A  társadalom  vagy  valamely  osztályának  érdeke  az, 
mely  ezeket  a  szabályokat  megteremti.  Tehát  mindig  egy 
nagyobb  embertömeg  érdekéről  van  szó,  mindig  egy  eljárás- 
ról, melynek  jelentősége  nagyobb  körre  felismertetik,  mely- 
nek nyomában  az  azonos  viszonyok  között  élők  dicsérete  vagy 
gáncsa  jár.  Nyilvánvaló  az  is,  hogy  az  erkölcsi  szabály  min- 
denha oly  közszükségleten  alapulván,  melynek  betöltésére 
a  kellő  készség  még  kifejlődve  nincs:  annak  teljesítése  bizo- 
nyos lemondást,  távolabbi  nagyobb  haszon  fejében  jelenlegi 
kisebbről  való  lemondást,  feltételez.  Az  erkölcsi  szabály  kez- 
detben gyakran  nemcsak  lemondást,  hanem  az  illetőnek  ká- 


64 


rút,  sőt  az  egyén  pusztulását  jelenthette,  mint  jelenti  ma  is 
számos  esetben.  Az  erkölcsi  szabály  tehát  egyenesen  ugy  je- 
lentkezik, mint  az  inveterált  egoizmus  és  az  altruizmus 
harca. 

Az  erkölcsi  szabály  tehát  első  sorban  társadalmi  hasz- 
nosságon alapszik.  Ez  végeredményben  az  egyénivel  egybe- 
esik, mert  oly  társadalom,  melynek  erkölcsi  szabályai  az  azt 
alkotó  egyesekre  huzamosabban  károsak  lettek  volna,  a 
létért  való  küzdelemben  elpusztult  volna,  de  azért  az  egyéni 
érdek  a  társadalmival  mulólag  ellentétben  lehet.  Jelenleg 
mélyen  az  emberi  természetbe  gyökeresedett  szabályok  (mint 
a  ne  ölj,  ne  lopj,  stb.)  tiszteletben  tartása  a  civilizáció  kezde- 
tén az  egyén  látszólagos  érdekeivel  ellentétben  voltak  s 
azoknak  követése  önuralmat,  tehát  fájdalmat  feltételezett. 
Innen  maradhatott  fenn,  mint  az  erkölcsnek  a  köztudatban 
is  egyik  alapeleme  a  lemondás  a  saját  közvetlen  javáért  az 
összesség  nagyobb  javaiért.  Innen,  hogy  az  egyénileg  hasznos 
eljárás  pl.  egy  uj  jobb  ruházkodási  mód,  bár  általános  köve- 
tése a  társadalomra  tetemes  haszonnal  jár,  ethikai  szabálylyá 
nem  válik,  annak  hasznossági  jellege  mindvégig  megmarad, 
mig  bizonyos  étkezési  szabályok,  melyek  követése  az  állati 
természet  és  a  falánkság  megfékezésébe,  tehát  áldozatba  ke- 
rül, a  történelemben  olykor  ethikai  mezt  öltenek. 

Kérdéses  azonban,  ha  vájjon  az  ethikai  szabályok  áldo- 
zati jellegének  ez  az  erős  kidomborodása  nem  ujabb  produk- 
tum-e s  nem  csak  ott  jelentkezik-e,  ahol  —  mint  a  modern 
társadalomban  —  az  aránytalanul  hosszabb  életű  harcos 
társadalomból  az  átmenet  a  békésbe  történik,  ahol  —  mint 
Spencer  hiszi  —  egy  inveterált  erkölcsi  kódex,  tehát  vele 
együtt  az  emberi  természet  ujjáalkotása  történik,  ami  min- 
dig fájdalmas  processzus. 


őb 


Bármint  legyen  is,  az  kétségtelen,  hogy  az  etnikai  sza- 
bályokban ez  a  társadalmi,  az  egyén  érdekével  gyakran 
múlón  ellentétes  hasznosság  legalább  a  modern  erkölcsi  fej- 
lődésnek egy  domináns  vonása. 

Az  előttünk  lefolyó  nagy  átalakulás,  a  szociális  küz- 
delem, szintén  ujabb  lemondásokat  követel  az  egyestől  a  tár- 
sadalom érdekében,  az  úttörők,  az  apostolok  által  igéit  ujabb 
—  bár  távolabbi  előnyök  —  fejében. 


XXVIII.    AZ    ERKÖLCSI    FEJLŐDÉS    JÖVŐ    IRÁNYA    MEGÁLLAPÍ- 
TÁSÁNAK LEHETŐSÉGE. 

Az  erkölcs  alapjellemének  és  társadalmi  szerepének 
tisztázásával,  tulajdonképpen  feladatunk  első  része  véget 
ért.  Az  egyik  társadalmi  tényező  a  theoriák  s  a  relativ  értéke- 
lések tön  kelegéből  talán  annyira  ki  van  hámozva,  hogy  vele, 
mint  valamely  megmérhető  és  élő  tényezővel  operálhassunk 

A  részletekbe  menni  s  különösen  egy  ethikai  rendszert 
a  jelen  s  a  jövő  fejlődése  tekintetében  megállapítani  igye- 
kezni, túlmenne  feladatunk  körén  és  lehetőségén. 

Az  erkölcsi  szabályok  helyességének  vagy  helytelensé- 
gének megbirálására  különben  egy  mértéket  nyertünk:  ez 
az  illető  szabály  hasznossága  az  egész  társadalom  szempont- 
jából. De  most  már,  hogy  mik  ezen  cél  elérésének  eszközei,  pl. 
individualizmus  vagy  szocializmus,  állami  beavatkozás  vagy 
lehetőleg  teljes  egyéni  szabadság,  a  szigor  vagy  a  jótékony- 
ság politikája  stb.  stb.  mindmegannyi  bonyolult  kérdés, 
melynek  megoldásához  külön  munkák  volnának  szüksé- 
gesek. 

Sőt  magának  a  társadalmi  hasznosságnak  fogalmi  köre 


BŐ 


sem  tekinthető  teljesen  tisztázott  dolognak,  hogy  pl.  „a  tár- 
sadalmi hatékonyság  legnagyobh  fokát"  (minél  teljesebb 
produkció  minden  téren)  avagy  „a  lehető  legtöbb  ember 
lehető  legnagyobb  boldogságát"  értsük-e  alatta? 

Szerencse,  hogy  mindezen  kérdések  megoldása,  kitűzött 
feladatunk  szempontjából  nem  is  szükséges. 

Ebből  a  szempontból  teljesen  elég  volna,  ha  az  eddigi 
fejlődés  alapján  —  az  általános,  abszolút  érvény  preten- 
ziója  nélkül,  ami  az  erkölcsi  szabályoknál  nem  is  lehetséges 
—  megállapítani  tudnók,  hogy  a  jelenkor  erkölcsi  kódexének 
melyek  a  legvitáiisabb  szabályai  és  —  legalább  fő  vonások- 
ban —  mi  a  fejlődés  várható  iránya? 

Van-e  a  fejlődésnek  ilyen  kidomborodó  iránya,  mely- 
nek alapján  a  jelen  legfőbb  erkölcsi  szabályait  és  a  jövő 
irányzatát  megállapithatnók?  épp  ugy,  mint  ahogy  egy 
folyó  huzamosabban  követett  irányából  következtethetjük, 
hogy  nagyobb  geológiai  és  egyéb  környezetbeli  különbségek 
hiján,  iránya  továbbra  is  az  előbbi  fog  maradni. 

„Nagyobb  geológiai  és  egyéb  környezetbeli  különbségek 
hiján"  —  ezt  a  korlátozást  a  társadalmi  vizsgálódásnál  is 
fel  kell  állítanunk.  Hogy  a  fejlődést  megfigyeljük  s  belőle  kö- 
vetkeztetéseket vonhassunk  le,  a  környező  erők  bizonyos  stetr 
t iká)át  kell  feltételeznünk.  Ez  a  feltételezés  minden  szocio- 
lógiai kutatás  alapja  s  minden  tényből,  mely  az  emberiség 
ismert  történetéből  rendelkezésünkre  áll,  erre  az  állandóságra 
támaszkodhatunk.  Ha  nem  fogadnók  el  a  nap  ismert  erejét, 
földünk  jelenlegi  alakulását,  s  a  többi  környező  természeti 
tényezőket,  mint  fixumot;  minden  tudomány  lehetetlen 
volna.  Ezen  állandóság  feltételezése  mellett  ellenijén  a  dolog 
egészen  másképp  áll.  Nagyban  és  egészben  állandó  erők  hat- 
ván egy  mindinkáhb  jobban  ismert  valamire,  az  emberi  ter- 


67 


mészéire:  joggal  remélhetjük,  hogy  a  fejlődés  egy  jellegzetes 
irányával  találkozhatunk,  aminek  megállapításával  iránytűt 
nyertünk  a  jövőre  nézve  is.  így,  ha  minden  időkre  abszolút 
eredményeket  nem  várhatunk  is,  a  társadalomtudomány 
mégsem  a  napról-napra  változó  relativitások  konstatálása, 
mely  semmi  állandó  szabályt  nem  ismer,  valami  theoretikus 
politika  —  mint  ahogy  némelyek  hiszik.  És  minden  metafizi- 
kai okoskodás  helyett  (az  ember  és  a  társadalom  célja,  a 
hasznosság  mibenléte,  a  jogok  természete  stb.  stb.  tekinteté- 
ben), tudományosnak  is  csak  ez  az  egy  ut  tekinthető.  Ha  a 
botanikus  a  kifejlődött  fa  láttára,  ahelyett,  hogy  egy  növe- 
kedő fa  fejlődését  megfigyelte  volna,  majd  pedig  ennek  össze- 
függését alacsonyabb  rendű,  de  rokon  típusokkal  megálla- 
pította volna,  a  fa  célja,  eszméje,  egyes  alkatrészeinek  alap- 
természete fölött  metafizikai  kategóriákat  állított  volna  fel: 
bizony  a  növények  fejlődéséről  mit  se  tudnánk. 


XXIX.   AZ   EMBERI   FEJLŐDÉS   KÉT   JELLEGZETES   IRÁNYA. 

Van-e  az  emberi  társadalmak  előttünk  ismert  pályái- 
nak valamely  állandó  irányzata? 

Azt  hisszük,  hogy  igen. 

Ha  nem  is  fogadná  el  valaki  az  evolutio  tanát,  ha 
ennek  kapcsán  vita  lehet  talán  arra  nézve,  hogy  az  emberi 
ész  emelkedőben  vagy  csökkenőben  van-e  (mint  ahogy  né- 
mely görög  rajongó  szerint  a  Sokrates  koponyája  ugy  arány- 
lik a  mi  legbölcsebb  embereink  agyához,  mint  primitív  em- 
beré a  Sokrateséhez)  ha  vita  lehet  arra  nézve  is,  ha  vájjon 
a  művészeti  (irodalmi)  produkció  fejlődésben  vagy  dekaden- 
ciában van-e  (mint  ahogy  számos  eszthétikus  a  görög  müve- 


68 


szélre,  vagy  njások  a  renaissance  művészetére,  mint  soha 
többé  el  nem  ért,  sőt  el  sem  érhető  magaslatra  tekintenek 
vissza),  ha  vita  lehet  arra.  nézve  is,  hogy  az  emberi  test  szép- 
sége, harmóniája,  magának  az  életnek  szépsége  és  kelleme- 
tessége nőtt-e  vagy  csökkent-e  s  ha  vita  lehet  még  sok  egyéb 
más  kérdésre  nézve  is,  két  alapfontosságu  jelenség  tekinteté- 
ben vita  nem  lehet: 

1.  a  természet  feletti  uralom,  s  ami  ezzel  együttjár,  a 
környező  viszonyokhoz  való  alkalmazkodás  s  azoknak  az  em- 
ber javára  való  kihasználása  nagyban  és  egészben  egyre  fej- 
lődő és  emelkedő  irányzatot  mutat  a  legtávolabbi,  alig  de- 
rengő emlékektől  napjainkig; 

2.  hasonló  irányzatot  mutat  az  emberek  összmüködési 
képessége:  az  emberi  élet  és  szabadság  mind  fokozottabb  vé- 
delemre és  tiszteletre  talál  és  ezzel  együtt  a  jogok  egyre  na- 
gyobb egyenlősülése,  egyre  nagyobb  tömegeknek  az  alkot- 
mányba való  felvétele,  az  egyenlőségi  eszmék  szinte  vallásos 
erejű  tisztelete. 

Az  egész  fejlődésmenet  ugy  foglalható  egybe,  mint  az 
átmenet  a  harcból  a  békébe,  a  törzsi  szaka dozottságból  az 
egyetemes  társadalomba. 

Mondom,  ezen  fejlődésmenetet  alig  hiszem,  hogy  valaki 
tagadásba  vehetné,  sőt  az  individualista  és  szocialista  irók 
egyek  ennek  a  felismerésében:  hisz  az  individualisták  ennek 
nevében  követelik  az  egyén  teljes  szabadságát,  mig  a  szocia- 
listák ugyanennek  nevében  a  gazdasági  egyenlőséget.  Kétség- 
telen, hogy  legalább  is  az  európai  történelmi  fejlődés  leg- 
szembeötlőbb vonása  az  a  tünemény,  hogy  mind  szélesebb  és 
szélesebb  néprétegek  szabadulnak  fel  kizsákmányoltságukból 
a  a  politikai  és  gazdasági  hatalomban  egyre  teljesebben  osz- 
toznak. A  milyen  egyértelműség  uralkodik  azonban  ezen  fej- 


iodésemet  elismerése  tekintetében,  épp  oly  heves  a  vélemény- 
különbség ezen  folyamat  okait  illetőleg,  különösen  pedig  arra 
a  kérdésre  nézve:  minő  szerepük  volt  abban  az  erkölcsi  ru- 
góknak? Itt  már  individualisták  és  szocialisták  a  legmere- 
vebb  ellentetten  állanak. 


XXX.    A    LIBERÁLIS    ÍRÓK    AZ    ERKÖLCSI    ÉRZÜLET    EMELKE- 
DÉSÉT TANÍTJÁK. 

Az  individualisták,  élükön  Spencerrel  azt  tanítják, 
hogy  az  emberiség  egész  életpályája  lassú,  fokozatos  átme- 
net, az  emberi  természet  lassú  átalakulása  az  állati  múlt  és  a 
harcban  töltött  évmilliók  által  kifejlesztett  vérengző,  egoista 
és  antiszociális  tulajdonságokból:  a  béke,  a  nyugodt  össze- 
müködés,  a  kölcsönös  segitség,  spontán  altruizmus  állapo- 
tába. Ez  a  fejlődésmenet  —  bár  az  különösen  a  szocialista 
irók  pesszimizmusa  és  azon  tendenciájánál  fogva,  hogy  a 
jelen  állapotokat  lehető  sötét  színben  tüntessék  fel,  elhomá- 
lyosult —  az  objektiv  szemlélő  előtt  kétséges  nem  lehet. 

A  jelen  társadalom  legszomorúbb  viszonyok  között  élő 
rétegei,  —  érvelnek  tovább  ezek  az  irók  —  (a  legjobban  ki- 
használt gyármunkás)  is  óriási  fejlődést  mutatnak  az  emii- 
tett irányban  az  ókor  rabszolgáival  vagy  a  középkor  job- 
bagyaival szemben.  Talán  anyagi  jólétük  emelkedésében  a 
fejlődés  lassúbb,  de  életük,  szabadságuk,  emberi  egyenlőségük 
a  törvényben  s  a  közérzületben  szinte  szentség,  melyet  két- 
ségbevonni senki  sem  mer.  Gondoljunk  hazai  viszonyainkra, 
hol  alig  száz  éve  még  a  földesúr  jobbágyát  minden  komolyabb 
következmény  nélkül  lelőhette  s  a  mai  állapotokra,  mikor  a 


60 


komáromi  kínvallatás  hírére  szinte  az  egész  közvélemény  az 
undor  és  borzadály  érzése  alatt  vonaglik.  Gondoljunk  a  zsi- 
dók állapotára  Európa-szerte,  szinte  századunkig  tartott 
jognélküliségükre  és  a  Dreyfuss  kapitány  pőrére,  mely  szinte 
az  egész  világ  lázas  ellenőrzése  mellett  folyt  le. 

Gondoljunk  a  kapitalista  üzem  kezdetén  a  munkások 
szörnyű  sorsára  és  az  utóbbi  évtizedek  szociális  szellemtől 
mindjobban  áthatott  törvényhozásra. 

Gondoljunk  a  nagy  Aristoteles-re,  ki  a  rabszolga  dologi 
természetét  konstatálta,  s  annyi  középkori  gondolkozóra,  ki 
a  jobbágyság  félig  jognélküli  helyzetét  igazolta  és  századunk 
filozófiai  irányzatára,  melyben  a  teljes  jogegyenlőséget  mái- 
elavult  és  orthodox  álláspontnak  kezdik  feltüntetni,  s  a 
Marx-ok  és  a  George-ok  az  állami  szocializmust,  a  magán- 
tulajdon megszüntetését  sürgetik.  Ezek  a  tények,  melyeket 
kötetekre  lehetne  kiegésziteni,  mind  az  altruizmus  egyre  nö- 
vekedő erejét  bizonyitanák. 

Ilyen  és  hasonló  tényekben  látják  a  liberális  gondol- 
kodók az  erkölcsi  eszmék  egyre  fokozódó  érvényesülésének 
bizonyítékait. 


XXXI.    A    SZOCIALISTA    IRŐK    TAGADJÁK    AZ    ERKÖLCSI 
ÉRZÜLET  ERŐSBÖDÉSÉT. 

A  szocialista  irók  azonban  kétségbevonják  ezen  meg- 
figyelések helyességét.  Az  emiitett  tények  és  ideologikus  tü- 
netek, szerintük,  mind  a  gazdasági  alapban  és  a  politikai 
erőkben  való  változásokra  vezethetők  vissza. 

A  törvény  előtti  egyenlőség  tény,  de  az  nem  valami  er- 
kölcsi megnemesülés  eredménye,  hanem  a  politikai  uralmat 


61 


kezébe  keritő  polgárságnak  volt  legvitálisabb  szükséglete, 
mely  azt  addig  a  határig  valósította  tmeg,  ameddig  arra  szük- 
sége volt.  A  milliókra  ez  az  ["egyenlőség  jóformán  illuzó- 
rius,  mert  gazdasági  erő  hiányában  jogaik  a  papiroson 
maradnak. 

Hogy  a  gyármunkás  élete  és  szabadsága  olyan  a  tör- 
vény előtt,  mint  a  milliomosé  —  abból  ngyan  annak  kevés 
haszna  van  és  még  kevésbbé  jele  az  uralkodók  altruizmusá- 
nak. A  gyári  üzem  —  ott,  ahol  munkásvédelmi  törvények 
nincsenek  —  a  munkások  ezreit  kora  halálba  kergeti  s  a 
statisztikailag  kimutatott  és  évről-évre  ismétlődő  baleseteik 
száma  bizonyára  ijesztően  fölülmúlja,  néhány  embertelen 
hűbérúr  kegyetlenkedéseit.  Anatole  Francé  egyenesen  azt 
hiszi,  hogy  a  középkori  fantaszták  pokollátományai  rettene- 
tességükben  még  csak  meg  sem  közelíthették  némely  gyári 
üzem  munkásai  sorsának  szörnyűségét.  És  a  Germinal  szá- 
mos történelmi  hüségü  jelenete  az  emberek  oly  borzalmas  ki- 
zsákmányolását rajzolja  meg,  aminél  Nero  örjöngései  aligha 
voltak  vérfagyasztóbbak.  S  a  Dreyfuss-ügy!  Micsoda  ennek 
az  egy  embernek  szenvedése  a  milliók  nap-nap  után  való 
igazságtalan  szenvedéséhez  képest  ...  Az  a  hires  altruiz- 
mus itt  a  polgárság,  különösen  a  zsidó  polgárság,  ujabb  fel- 
zúdulása volt  a  feudalizmus  újra  életrekelő  túlkapásaival 
szemben. 

A  munkás  törvényhozásról  meg  éppen  ne  tessék  beszélni. 
Humánus  munkás  törvényhozás  ott  és  annyiban  van,  ahol 
és  amennyiben  a  proletariátus  megfelelőleg  szervezve,  poli- 
tikai és  gazdasági  kényszerítő  eszközökre  tett  szert. 

Az  Arisíoteles  és  a  középkori  gondolkodók  esete,  vala- 
mint a  modern  theóriák  pedig  kézzel  foghatóan  igazol- 
ják, a  történelmi    materializmus    ama    tételét,    hogy  a  kor 


62 


ideológiája  s  igy  erkölcstana  is  a  gazdasági   alapszerkezet 
visszfénye. 

A   szocialista  gondolkodók   tehát   nem   hisznek   az   al- 
truista érzelmek  növekedő  erejében. 


XXXII.    A    KÉT    ÁLLÁSPONT    ÖSSZEEGYEZTETÉSE. 

Melyik  oldalon  van  az  igazság? 

Minthogy  a  gazdasági  motívumok  döntő  szerepe  két- 
ségtelen, kétségtelen  az  is,  hogy  a  történelmi  materializmus 
felfogásában  az  igazság  nagyobb  darabja  van. 

De  távolról  sem  a  teljes  igazság. 

Láttuk  mi  is  eddigi  fejtegetéseinkben,  hogy  a  kor  er- 
kölcsi kódexe  a  kor  szükségleteiből  nő  ki,  már  pedig  e  szük- 
ségletek legerősebbjei  és  legkényszeritőbbjei  anyagi  jellegűek. 
Ez  a  lélektani  oldalról  igazolása  a  történelmi  materializmus 
egy  nagy  igazának,  de  egyszersmind  helyreigazítása  egy  nagy 
tévedésének,  melyet  különben  maga  ez  az  iskola  is  mind  tel- 
jesebben be  kezd  látni.  A  kor  szükségletei  ugyanis  már  a  fej- 
lődés igen  kezdetleges  fokaitól  kezdve,  nem  merülnek  ki  a 
pusztán  anyagiakban,  értve  ez  alatt  azt.  hogy  a  szoros  érte- 
lemben vett  vegetatívak  mellett  egyre  inkább  jelentkeznek 
magasabb  idegéleti  működéseken  alapuló  vallási,  eszthétikai 
és  szűkebb  értelemben  vett  morális  szükségletek,  melyek  a 
maguk  speciális  gyönyörérzoteikkel  olykor  az  anyagiak  által 
nyújtottak  feláldozására  kényszerithetik  az  embereket. 

Ezek  a  magasa bbrendü  szükségletek  természetesen  csak 
másodlagosak  és  a  vegetatívak  kielégítése  híján  nem  életké- 
pesek, de  egyszer  kifejlődve  s  némi  erőfölösleg  által  megerő- 
sítve, bizonyos  fokig  önálló  létre  tesznek  szórt,  oly  értelem- 


63 


ben,  hogy  a  merőben  anyagiaktól  függetlenül  ápolhatok  és 
gyarapithatók. 

Ebből  következik,  hogy  durván  egyszerüsitő  oly  magya- 
rázat, mely  az  erkölcsi  érzelmekben  és  eszmékben  kizárólag 
a  gazdasági  szükségletek  visszfényét  látja. 

Ennélfogva  durván  egyszerűsítőnek  vélem  azt  a  felfo- 
gást is,  mely  az  egyenlőségi  eszmék  és  szociális  rokonszenv 
tényeiben  kizárólag  a  gazdasági  rend  okozatát  látja  s  nem 
veszi  észre  az  emberiség  évezredes  morális,  vallási  és  eszthé- 
tikai  dresszurája  folytán  az  emberi  természetben  kifejlesztett 
szociális  készségeket.  Azt  is  hiszem,  hogy  a  gazdasági  rend- 
ben s  igy  a  hatalmi  erőkben  bekövetkezett  változásokkal  nem 
áll  arányban,  hanem  azokat  fölülmúlja  a  jogérzetnek  és  ro- 
konszenvnek  a    közérdek   számára   rendelkezésre    álló   ereje. 

Hogy  a  gazdasági  rend  változása  ma  is  a  legfontosabb 
tényező  erkölcsi  kódexünk  módosulásában:  az  kétségtelen. 
De  a  fokozódó  rokonszenv  és  méltányosság  nemcsak  az  uj 
gazdasági  erőktől  való  félelemnek  tudható  be,  hanem  annak 
is,  hogy  az  anyagi  rend  változása  rikitó  világitásba  helyez 
viszonyokat  és  jelenségeket,  melyek  eddig  nagyobb  körök 
előtt  észrevehetetlenek  vagy  ismeretlenek  voltak. 


XXXIII.    A    JÖVŐ    ETHIKAI    KÓDEXE    A    TÁRSADALMI    ÖSSZE- 

MÜKÖDÉS  ÉS  AZ  EGYENLŐSÜLÉSI  FOLYAMAT  EGY  MAGASABB 

FOKÁT    FOGJA    ELŐSEGÍTENI. 

Ha  ez  az  itt  jelzett  fejlődésmenet  igaz,  ha  igaz  az,  hogy 
az  emberek  közötti  egyenlősülési  processzus  egyrészt,  az 
egoizmus  egyre  nagyobb  korlátok  közé  szorítása  az  altru- 
izmus által  másrészt,  az  emberi  történelem  —  bár  megsza- 
kításokkal,  sőt    visszaesésekkel    teljes   —   állandó    és    haladó 


Hi 


irányzata:  akkor  ebból  a  tényből  ugy  a  jelen,  mint  a  jövő 
szempontból  számos  fontos  következmény  áll  elő. 

„A  lehető  legtöbb  embernek  lehető  legnagyobb  boldog- 
sága" elve  kilép  a  metafizikai  spekulációk  homályából  s  az 
erkölcsi  világban  egy  természettörvény  jellegét  ölti  magára, 
mely  felé  az  emberiség  nemcsak  megy,  de  amely  felé  mennie 
kell. 

Hogy  évszázadok  alatt  ez  a  jelenség  egyre  fejlődő  és 
erősbödő  jelleget  mutat,  bizonyítja,  hogy  a  létért  való  küz- 
delemben selectionalis  tulajdonság  jellegével  birt  s  azok  a/, 
országok  emelkedtek  a  gazdasági  s  intellektuális  haladás  leg- 
nagyobb fokára,  hol  ezek  az  erők  legteljesebben  működtek 
(Oroszországgal,  Spanyolországgal,  Olaszországgal  stb.  szem- 
ben Anglia,  Franciaország.) 

És  ezek  kapcsán  egy  nagyjelentőségű  következményt 
vonhatunk  le  az  erkölcsi  elvek  tekintetében. 

Mindazon  ethikai  elvek,  melyek  ezt  a  haladást  a  társa- 
dalmi összemüködés  egy  magasabb  foka  felé,  az  egoizmus 
egyre  hatékonyabb  megfékezése  felé,  az  egyenlősülési  folya- 
mat minél  intenzivebb  kifejlődése  felé  elősegítették,  az  em- 
berek lelkében  annyira  belevésődtek,  ethikai  természetük  an  su- 
nyira megszilárdult,  hogy  senki  azokat  kétségbevonni  nem 
meri  s  a  legeltérőbb  filozófiai  iskolák  által  igazoltatnak.  Az 
u.  n.  „szabadság-  vagy  emberi-jogok"  (kivéve  a  gazdasági 
kérdésekkel  összefüggőket)  jóformán  ellenmondás  nélkül  is- 
mertetnek el,  minden  iskola  részéről.  Akadnak  ugyan  utili- 
tarista túlzók,  akik  —  az  emberi  boldogságot  mint  az  egyen- 
let ismeretlenét  pontosan  kiszámíthatónak  vélve  —  ezen  jó- 
nak, vagy  azok  némelyikének  is  az  összesség  érdekében 
való  megfelelő  korlátozását  javasollak,  de  nem  hallatszott 
egyetlen  komoly  hang  sem,  mely  az  élet,  v.  testi  épség,  n  lelki- 


6b 


ismeret  szabadsága  ellen  lépett  volna  fel.  Az  egyenlőségi  esz- 
mék tisztelete  is  teljes,  kétségbe  vonni  azokat  senki  sem 
meri,  még  az  sem,  aki  a  politikai  raison  alapján  el- 
lene küzd. 

Az  egoiznnis  minden  megfékezésének,  az  altruizmus 
minden  megnyilatkozásának  ténye,  mint  magas  erkölcsi  jel- 
legű tiszteltetik  minden  iskola  részéről. 

S  bármint  gondolkozzunk  is  a  szocialista  mozgalmak- 
ról, a  jövő  irányának  avagy  politikai  botlásnak,  okos  előre- 
látásnak vagy  eltévelyedésnek  tekintsük-e  azt:  abban  a  részé- 
ben, melyben  a  boldogságot  mindenki  részére  proklamálja 
és  a  teljes  emberi  boldogságot  csak  az  összesség,  minden 
egyes  boldogságában  véli  feltalálhatónak,  magas  etnikai  jel- 
lege kétségtelen  és  az  individualista  morál  végtörekvésével 
egybeesik.  Az  eszmény  ugyanaz  mind  a  két  iskolánál.  Csak  az 
utakra  van  különbség  közöttük.  Az  individualista  hite  szerint 
az  emberi  teljes  boldogság  útja  fájdalmas  és  hosszú  kálvária, 
kinos  kiválasztási  folyamat,  mely  az  emberiséget  egyre  maga- 
sabb ethikai  és  intellektuális  standardra  emelve,  a  messze 
jövőben  végre  az  általános  (bár  akkor  sem  egyenlő)  boldog- 
sághoz viszi. 

A  szocialista  szerint  a  fő  baj  nem  az  emberi  ter- 
mészet tökéletlenségében,  hanem  a  rossz  gazdasági  szer- 
vezetben van.  Ezen  pedig  azt  hiszi,  törvényhozási  intézke- 
désekkel a  jelenben  is  lehetne  segíteni. 

Ha  a  szocializmust  —  alapgondolataiban  —  egy  nagy 
tévedésnek  mutatná  is  ki  a  jövő,  sőt  az  emberiséget  —  mint 
sokan  hiszik  —  haladásában  visszavetné:  egy  nagy  előnye, 
egy  nagy  jótéteménye  mégis  meglesz.  Az  altruista  eszmék 
iskolája  ez.  a  mások  nyomorára  rámutatva,  az  egyes  részé- 
rói lemondást,  önfeláldozást  sürgetve  a  köz  érdekében. 

T'iaTi-     "Mfivpszp.t    fis    Erkölcs.  5 


65 


Eszményei  és  érzelmei  tehát  kétségtelenül  ethikaiak. 
A   fejlődés   irányát   nézve,   a   jelen   és   a   jövő   etnikai 
kódexe  szempontjából  valószinü: 

1.  Az  erkölcsi  szabályok  azon  tömege,  melyek  az  egoiz- 
must  megkötötték,  változatlanul  érvényben  maradnak  (rész- 
ben —  spontán  követésre  találva  —  puszta  hasznosságiakká 
válnak):  az  emberek  életét,  testi  épségét,  becsületét  biztositó 
erkölcsi  szabályok,  valamint  a  szorosabban  vett  egyéni  eljá- 
rásokat (mértékletesség,  tisztaság,  egyszerűség,  őszinteség) 
szabályozók  is. 

2.  Az  eddig  felsoroltak  ethikai  jellege  máris  tűnőiéiben 
van,  vagyis  inkább  az  azokat  megszegőkkel  szemben  mint 
rosszalás  jelentkezik,  semmint  dicséret  az  e  szabályok  szerint 
eljárókkal  szemben.  (Sokkal  természetesebbnek  tartjuk  az 
ilyen  magaviseletet,  semmint  okot  találnánk  abban  a  di- 
cséretre.) 

Ezek  helyett  a  jelen  s  a  jövő  tulajdonképpeni  erkölcsi 
kódexét  az  altruista  érzelmek  foglalják  el.  Nemcsak  mint  a 
szegények,  a  szenvedők,  az  elnyomottak  támogatása,  védelme, 
hanem  mint  az  emberi  szolidaritás  érzelme,  mint  törekvés  az 
összjólét  emelésére,  az  általános  emberi  boldogságra. 

3.  A  nemi  életet  szabályozó  erkölcsi  szabályok  nagy- 
mérvű átalakulása  várható  —  a  gazdasági  egyenlősülés  és 
az  altruista  érzelmek  hatása  alatt.  A  férfiaknak,  még  pedig 
az  uralkodó  társadalom  férfiainak  kedvező  erkölcsi  kódex  a 
nő  és  a  gyermek  érdekében  módosulni  fog.  Egyrészt  a  nemi 
morál  megnemesbülése  remélhető  abban  a  mértékben,  mely- 
ben a  nők  jogi  és  gazdasági  függetlensége  biztosíttatik  s  mű- 
veltségük is  a  férfiakéval  egyenlő  lesz.  másrészt  e  tér  szabá- 
lyait mind  teljesebben  a  gyermek,  tehát  a  jövő  nemzedék  er- 
dőké fogja  meghatározni.    Azonban   fejlettebb  nevelési   rend- 


67 


szer  alapján  egyúttal  egyre  inkább  érvényesülni  fog  ama 
Spencer  felállította  törvény  is,  mely  azt  mondja,  hogy  a  szü- 
lei élet  mind  kevésbbé  emésztetik  fel  a  jövő  nemzedékre  for- 
dított gondok  által. 

Az  egyén  és  a  faj  érdeke  egyre  kevésbbé  lesz  ellentétes. 

így  áll  előttünk  nagy  vonásokban  az  erkölcs  keletke- 
zésében és  abban  a  szerepében,  melyet  a  társadalomban  be- 
tölt, így  állanak  előttünk  azok  az  etnikai  szabályok,  melyek 
—  az  eddigi  fejlődés  iránya  szerint  —  a  jelen  és  a  jövő  te- 
kintetében levonhatók. 


III.  RÉSZ. 

A  MŰVÉSZET  LÉNYEGE 

ÉS  SZEREPE 

A  TÁRSADALOMBAN. 


XXXIV.    KANT,    SPENCER,    RIBOT    ELMÉLETEI,    MELYEK    SZE- 
RINT    A     MŰVÉSZETI     SZÜKSÉGLET     KIELÉGÍTÉSE     TOVÁBBI 
HASZONNAL  NEM  JÁR. 

A  művészetek  keletkezésének,  fejlődésének  és  társa- 
dalmi szerepének  megállapítása  körül  a  vélemények  sokkal 
eltérőbbek,  az  álláspontok  jóval  kevésbbé  tisztázottak,  mint 
az  erkölcs  lényege  és  társadalmi  szerepe  tekintetében.  A  mo- 
dern tudományos  gondolkodás  későbben  és  akkor  is  arány- 
lag kisebb  terjedelemben  foglalkozott  ezekkel  a  kérdésekkel. 

Feladatunk  itt  ugyanaz  lesz,  mint  az  erkölcs  körül. 
Nem  kimerítő  monográfia  nyújtása,  hanem  a  társadalom 
művészeti  erejének  lehetőleg  biztos  meghatározása,  hogy  itt 
is  élő  dolgot  nyerjünk  metafizikai  félhomály  helyett. 

A  művészetnek  —  épp  ugy,  mint  az  erkölcsnek  —  két 
oldala  van.  Az  egyik  a  külső  jelenség,  a  másik  a  belső  szük- 
ségérzet, mely  hozzá  vezetett,  s  mely  benne  kielégítésre  talált 
és  talál.  Külsőleg  minden  szépirodalmi  mű,*  képzőművészeti 
és  zenei  alkotás  ide  tartozik.  Bármily  eltérők  legyenek  is  Íté- 
leteink ezekkel  az  alkotásokkal  szemben,  nincs  semmi  tudo- 
mányos ok  rá,  melynél  fogva  közülök  némelyeket  a  művészet 
fogalma  alól  kirekeszszünk,  egészen  ugy,  mint  a  zoológusnak 

*  Abba  a  szerintünk  nem  nagyon  termékeny  vitába,  hogy 
mi  tulajdonképpen  a  szépirodalom?  már  e  dolgozat  kereteinél 
fogva  sem  megyünk  be,  hanem  alatta  azt  értjük,  amit  annak  a 
szörszálhasogatásoktól  ment  köztudat  tulajdonit. 


72 


nem  fog  eszébe  jutni  valamely  állatfajt  —  szerfölött  kezdet- 
leges konstrukciója  miatt  —  az  „állat"  fogalma  alól  kikü- 
szöbölni. 

Ezeknek  a  művészeti  alkotásoknak  közös  jellemvoná- 
suk, —  ugy  mondják  —  hogy  egy  oly  tevékenységet  képez- 
nek, mely  minden  más  emberi  tevékenységtől  elütni  látszik. 
Mig  ugyanis  minden  más  emberi  tevékenység  valamely  élet- 
szükséglet kielégítésére,  valamely  az  életre  fontos  cél  elérésére 
irányul:  addig  —  ugy  mondják  —  ennek  a  tevékenységnek 
egyedüli  célja  maga  a  művészeti  tárgy,  melyet  létrehoz  s  a 
mely  ismét  semmi  életszükségletet  nem  szolgál.  Minden  más 
emberi  erőkifejtés  az  élet  egyik  feltétele,  melynek  megszűn- 
tével az  élet  vagy  megszűnnék  vagy  alacsonyabbra  sülyedne. 
Ipar,  kereskedelem,  földmivelés,  orvosi  működés,  jogszolgál- 
tatás, közigazgatás  stb.  mind  életszükségletet  elégit  ki  oly  ér- 
telemben, hogy  az  a  tevékenység  az  élet  szempontjából  nél- 
külözhetetlen. Maga  az  elméleti  tudomány  és  a  filozófia  is 
ilyen  az  életre  nélkülözhetetlen  tevékenység,  minthogy  a  tu- 
domány nyújtja  a  haladás  módozatait  a  felmerülő  ujabb 
szükségletek  kielégítésére,  mig  a  bölcsészeti  tevékenység  — 
azt  lényegében  szemlélve  —  a  tudományra  nézve,  úgyszólván 
azt  a  szerepkört  tölti  be,  amelyet  a  tudomány  a  többi  emberi 
tevékenységekre  vonatkozólag.  (A  tudomány  által  felismert 
törvényeket  mind  általánosabb  és  egyetemesebb  okokra  ve- 
zeti vissza.) 

A  művészeti  tevékenység  —  azt  szokták  mondani  — 
ezzel  szemben  üyen  hasznossági  elemtől  ment.  Önmagáért 
létezik.  Vagy  több  precizitással  kifejezve:  egy  oly  szükséglet- 
ből fakad,  melynek  kielégítése  további  haszonnal  nem  jár. 

Lényegében  azt  a  szerepkört  tölti  be  tehát,  mint  a  játék, 
amelylyel  együtt  közös  forrásra  vezetik  vissza. 


73 


Érintetlenül  hagyva  egyelőre  a  keletkezés  kérdését,  lát- 
juk, hogy  a  külső  jelenségek  figyelembevételével  állítják  fel 
azt  a  választófalat,  mely  a  művészi  tevékenységet  minden 
egyébtől  elválasztja.  Ez  mondható  a  modern  eszthétika  álás- 
pontjának  Kant-tói  kezdve,  egyképpen  elfogadva  metafiziku- 
sok és  pozitivisták  által. 

Spencer  is  azt  mondja,  hogy  a  játék  és  az  eszthétikai 
érzelmek  kielégítései  ,.nem  mozdítanak  elő  közvetlenül  egy 
az  életre  kedvező  folyamatot  sem".  Csak  mellékesen  emeli  ki 
rendszere  némely  helyén  a  Melegítésükkel  járó  közvetett  jó- 
téteményt, melyet  a  szervezet  bizonyos  megerősödésében 
talál.* 

Ribot,  a  modern  lélektani  tudomány  egyik  legvilágosabb 
elméje,  körülbelül  ugyanezt  tanítja.  A  művészet:  a  teremtő 
képzelet  játéka  egy  érdektől  mentes  formában  (c'est  le  jeu  de 
1'imagination  créatrice  sous  sa  forme  dásintéressée).  Jellem- 
zője, hogy  nincs  az  egyén  létének  feltételeihez  kötve.  (Elle 
n'est  pas  liée  aux  conditions  d'existence  de  l'individu.)** 


XXXV.    A   MŰVÉSZET    ÉS   A    SZÉPÉRZÉS    KELETKEZÉSE.    — 
DARWIN    ÉS    ALLÉN    NEMI    KIVÁLASZTÁSI    ELMÉLETEI. 

Ezen  elméletek  tüzetesebb  bírálatába  csak  ugy  bocsát- 
kozhatunk, ha  megismerjük  azt  gondolatmenetet,  melylyel 
azok  összefüggésben  vannak,  melynek  létüket  köszönik.  Ez 
visszavezet  a  művészet  keletkezésének  kérdéséhez.  S  minthogy 
a  gondolkodók  nagy  része  a  művészetet  és  a  szépérzést  aro- 

*    V.    ö.    Principhs    of   Psychology.    London     1881.     558 — 
HO.  §§. 

**  V.  ö.  La  psychologie  des  sentiments.  Paris.  1896.  Le 
suntiments  esthétique  fejezet. 


n 


nositja,*  illetőleg  a  szépérzésben  a  művészetre  vezető  belső 
lélektani  elemet  látja,  a  modern  elméletek  a  művészet  és  a 
szépérzés  keletkezésének  legelemibb  feltételeihez  mennek 
vissza,  jól  tudva,  hogy  az  összes  szociális  jelenségek  legtisz- 
tábban a  legegyszerűbb  viszonyok  között  jelentkeznek. 

A  modern  eszthétikai  tudományban  a  művészet  és  a 
szép  keletkezése  kérdésében  három   főirány  konstatálható. 

Az  első  a  század  legnagyobb  természet-tudósától,  Dar- 
wintól származik,  aki  a  szépérzést  és  a  művészeteket  a  nemi 
kiválasztásból  vezeti  le,  vagyis  abból  az  észleletből,  hogy  a 
nőstény  kegyéért  való  küzdelemben  az  állatvilágban  rend- 
szerint a  legszebb,  legfürgébb,  legügyesebb  him  szokott  győz- 
tesül kikerülni.  A  madárvilágban  pl.  a  szebb  tollú,  szebb 
énekü  madarak  ekként  a  nőstényért  való  küzdelemben  előny- 
ben voltak,  s  igy  a  festői  tollazat  spontán  variátiója  örökle- 
tes és  fejlődő  irányzatot  mutat. 

Ebből  az  alapfelfogásból  kiindulva  Grant  Allén  egy 
fényes  essay-ében  sok  meggyőző  erővel  rajzolta  meg  az  em- 
ber eszthétikai  érzésének  a  fejlődését.**  Az  első  szépérzés  e 
szerint  a  nemek  egymáshoz  való  vonzalmán  alapul.  A  legerő- 
sebb, legfürgébb.  legbátrabb  férfi  a  nő  szemében  a  legszebb, 
viszont  a  legszebben  kifejlődött  nő  a  férfi  előtt  a  szép  meg- 
testesítője. A  nemi  kiválasztás  hatása  alatt,  azután,  a  férfi 
igyekezett  a  nő  szemében  még  szebbnek  feltűnni  azáltal,  hogy 
testét  hadizsákmányokkal,  festésekkel,  tettovirozással  stb.  éke- 
sitette,  majd  később  szebben  diszitett  fegyverekkel,  majd  csi- 
nosabb házitüzhelylyel  törekedett  a  nőt  magához  vonzani. 

*Az     alábbiakban    látni     fogja     az    olvasó,  bogy  mi    ezt     az 
azonosítást  nem  tudjuk  elfogadni  és  azt  hiszszük,  bogy  két  külön- 
böző —  bár  egymással  összefüggő  —  jelenséggel    állunk   szemben. 
**Aesthetic  evolution  in  mari.  Mind.   October  1880. 


75 


Ez  volna  a  szép  alapforrása.  Járultak  hozzá  azt  előse- 
gítő egyéb  elemek  is  (vallás,  politikai  hatalom),  de  lényegé- 
ben ez  a  dolgon  nem  változtat.  Olyan  tények,  mint  a  primitív 
művészet  anthropomorph  felfogása,  minden  kor  művészeté- 
nek hatalmas  szerelmi  irányzata,  a  nyilvánvaló  összefüggés 
a  szép  genezisében  a  hasznossal,  minek  folytán  az  a  létért 
való  küzdelemben  selectiv  erejű  lesz:  tagadhatatlanul  nyo- 
mós érvek  az  elmélet  javára. 


XXXVI.    A    NEMI    KIVÁLASZTÁS    ELMÉLETÉNEK 
TARTHATATLANSÁGA. 

Mégis  egészben  véve  egyet  kell  értenünk  azokkal,  akik 
az  ezen  elmélet  alapját  képező  tényeket  kellőleg  megbízhatók- 
nak nem  találják.  Nagyon  kérdéses  mindenekelőtt,  hogy  a 
nemek  között  egymás  szépségének  olyan  méltánylása,  mint 
ezt  az  elmélet  feltételezi,  ama  primitív  időkben  létrejöhetett-e? 
A  nő  szerfölött  alárendelt  helyzete  a  kezdetleges  korban,  szinte 
állatként  való  lealacsonyitása,  egyáltalán  kétségessé  teszi, 
hogy  valamely  kiválasztás  az  ő  részéről  történhetett-e?  Ki- 
választás legfeljebb  a  férfiak  között  lehetett,  olyan  értelem- 
ben, hogy  a  szerelmi  villongás  az  erősebb  győzelmével  vég- 
ződött s  olyan  értelemben,  mint  Wallace  tartja  az  állatvilág- 
ban, hogy  az  erősebb  hím  (mely  rendesen  a  legszebb  és  leg- 
fürgébb  is)  a  nőstény  természetes  ellenállását  könnyebben  le- 
győzhette. 

E  mellett,  az  elmélet  ellen  igen  figyelemreméltó  tények 
is  szólanak.  így  még  annál  a  művészeti  ágnál,  melynek  pedig 
a  nemi  kiválasztással  való  összefüggése  legerősebben  hang- 
sulyoztatott,  sőt  amelyen  úgyszólván  az  egész  elmélet  nyűg- 


76 


szik,  a  zenénél,  a  madarak  énekénél  sem  sikerült  ezt  az  össze- 
függést, mint  tényt  kimutatni.  Ellenkezőleg  Spencer  saját 
maga  tett  megfigyelései  alapján  kimutatta,  hogy  számos  ma- 
dárfajnál az  éneklés  a  párzási  idővel  semmilyen  összekötte- 
tésben nincs,  ellenkezőleg  a  tények  oda  látszanak  mutatni, 
hogy  az  éneklés  ideje  a  táplálék  gazdagságával  áll  össze- 
függésben. 

Nem  kevésbbé  erős  tény  az  elmélet  ellen  az  a  tanulság, 
melyet  a  jelenleg  élő  kezdetleges  néptörzsek  művészetéből  le- 
vonhatunk. Grosse  a  vadásztörzsek  művészetéről  irt  kitűnő 
könyvében  meggyőzően  mutatta  ki.  —  ugy  tudjuk  a  többi  ily 
irányú  kutatásokkal  megegyezően  —  hogy  egyetlen  egy  mű- 
vészeti ágnál  (talán  a  kezdetleges  testékités  kivételével,  mely- 
ben azonban  a  feltűnési  vágy  legalább  is  egyenlő  erős 
tényező)  sem  lehet  valamely  erős  szerelmi  árnyalatot  kimu- 
tatni; sőt  ellenkezőleg.  Legkevésbbé  éppen  a  zenénél. 

A  domináns  szerelmi  elem  véleményünk  szerint  is  éppen 
nem  a  primitiv  művészet  tulajdonsága,  hanem  jóval  későbbi 
eredetű,  karöltve  a  nőre  vonatkozó  gondolatok  és  érzelmek 
finomodásával,  ami  egyet  jelent  a  nő  nagyobb  megbecsü- 
lésével. 

A  primitiv  költészetnek  sokkal  inkább  középpontja  az 
éhséggel  és  a  jóllakottsággal,  a  vadászattal  és  a  háborúval, 
semmint  a  szerelemmel  összefüggő  képzetek  és  érzelmek. 

E  mellett  a  nemi  kiválasztás  hogyan  magyarázná  meg 
a  legtöbb  művészet  keletkezését?  Mi  összefüggés  van  közte  és 
ama  tények  között,  hogy  a  primitiv  ember  a  magányos  szikla- 
falra állati  alakokat  rajzol  és  vés,  vagy  hogy  félrevonulva, 
órákon  át  veri  a  maga  egyhangú  tam-tamját. 

A  primitiv  művészetek  tanulmányozóinak,  akik  pedig 
nagy  fáradtsággal  keresik  bennük  a  szociálisan  hasznos  ele- 


77 


met,  többször  kell  (szinte  busán)  konstatálniuk,  hogy  ott 
gyakran  ilyen  hasznosságot  felfedezni  nem  tudnak,  ha- 
nem inkább  csak  puszta  időtöltésről,  puszta  gyönyörűségről 
lehet  szó. 

Mindezeknél  a  szempontoknál  nyomósabb  azonban  a 
következő  meggondolás,  mely  —  véleményünk  szerint  —  nyil- 
vánvalóvá teszi,  hogy  a  nemi  kiválasztás  a  szépérzés  utolsó 
fémje  nem  lehet.  Az  elmélet  szerint  ugyanis  a  nőstény  kegyé- 
ben azt  a  himet  fogja  részesiteni,  mely  (hogy  a  madárvilág- 
ból vegyünk  példát)  szinével,  hangjával,  táncával  különösen 
elbájolja,  mely  ezen  tulajdonságokban  vetélytársait  fölül- 
múlja. Épp  igy  valószínűnek  látszik,  hogy  a  primitív  ember 
testékesiíésének  egy  jó  része  jelenleg  ugyanazt  a  célt  szol- 
gálja: tagjai  bef estésével,  bőrének  mintákkal  való  ellátásával 
stb.  a  másik  nem  tetszését  akarja  megnyerni.  Nos,  ha  ezeknek 
a  tényeknek  az  elmélet  szerinti  értelmezését  el  is  fogadjuk  — 
ami  meg  is  felel  álláspontunknak,  mint  később  kifejteni  alkal- 
munk lesz  —  mindig  válasz  nélkül  marad  a  kérdés:  hogy  van 
az,  hogy  az  állat-  és  embervilágban  bizonyos  szinek,  bizonyos 
hangok,  bizonyos  ékitroények  olyan  gyönyörködtető  hatással 
birnak,  hogy  a  másik  nem  kegyének  megnyerésére  alkal- 
masakt ~S 

A  nemi  kiválasztás  kétségtelenül  okát  tudja  adni 
bizonyos  eszthétikai  hatások  egyre  erősebb  kifejlesztésé- 
nek, de  eredetűié  kérdését  ez  az  elmélet  teljesen  homály- 
ban hagyja. 

Maga  Darwin,  az  ő  becsületes  nyíltságával  egy  helyen 
igy  szól:  „kétségtelenül  az  ember  és  az  alacsonyabb  állatok 
érzéki  felfogási  képessége  ugy  van  alkotva,  hogy  a  fénylő  szi- 
nek, bizonyos  formák  épp  ugy,  mint  harmonikus  és  ritmikus 
hangok  nekik  gyönyörűséget  okoznak  és  ezeket  szépnek  tart- 


78 


ják;  de  hogy  ennek  miért  kell  igy  lenni,  nem  tudjuk."*  Tehát 
maga  Darwin  sem  tekintette  a  nemi  kiválasztást  a  szépérzés 
alapjának.  Nem  is  lehet  másképp.  A  nö  kegyének  megnyeré- 
séért használt  diszitő  tárgyakat  ezen  elmélet  szerint  azért 
használja  a  férfi,  mert  azok  a  nőnek  tetszenek.  De  miért  tet- 
szenek? Azt  hisszük,  ezen  kérdésen  hajótörést  szenved  a  nemi 
kiválasztás  elmélete.  Távol  áll  tőlünk  a  művészetek  szerelmi 
elemének  jelentőségét  kétségbevonni  vagy  kicsinyleni.  Ellen- 
kezőleg. Teljesen  osztjuk  Allén  nézetét,  hogy  az  a  művészetek 
jó  fele  részét  teszi  ki.  Csak  vele  szemben  az  a  véleményünk, 
hogy  nem  ez  a  művészetek  és  a  szépérzés  legelemibb  ténye, 
hanem  hogy  az  egy  magasabb  fejlődési  fok  eszthétikai  vissz- 
hangja. 


XXXVII.  LAZARUS  PIHENÉSEI   ÉS   SPENCER  JÁTÉKELMÉLETE. 

A  második  elméletet  a  német  filozófus  Lazarus  nevével 
szokás  megjelölni.  A  játékban  és  a  művészetekben  a  pihenési 
és  a  szórakozási  elemet  tartja  első  sorban  kiemelendőnek.  Ez 
az  elmélet  inkább  a  játék  hatására,  semmint  a  keletkezés  kér- 
désére vonatkozik.  Azért  egyelőre  ezt  a  szerintünk  is  igen  je- 
lentőségteljes elméletet  elhagyva,  áttérünk  a  harmadik  és  je- 
lenleg uralkodónak  mondható  elméletre,  melynél  alkalmunk 
lesz  egyszersmind  Lazarus  elméletének  azt  az  oldalát  ki- 
emelni, mely  a  keletkezés  problémájára  vonatkozik. 

Ez  az  elmélet,  mint  a  felelet  a  modern  társadalomtudo- 
mány legtöbb  alapvető  kérdésére  Spencertől  ered. 


*   Die   Absiatnmung   des   Menschen    und   die    geschlechtlichc 
Zuchtwahl,  Übers.  von  J.  Victor  Carus.   Stuttgart  1875.  II.  332. 


?y 


Mint  ő  maga  mondja,  az  első  impulzust  hozzá  egy  né- 
met írótól  nyerte,  kinek  nevét  elfeledte.  Később  német  részről 
megállapították,  hogy  ez  az  iró,  a  nagy  költő  Schiller  volt.* 

Spencer  szerint  a  játéknak  elnevezett  tevékenységek 
összefüggnek  az  eszthétikai  tevékenységekkel  abban  a  voná- 
sukban, hogy  egyik  sem  mozdítja  elő  közvetlenül  az  életre 
előnyös  folyamatokat.  Kérdés,  honnan  jön  a  játszási  inger  és 
hogyan  jön  a  magasabb  tehetségek  azon  pótkifejtése,  melyet 
játéknak  nevezünk? 

Amint  az  állatfajok  lépcsőjén  magasabb  fokokra  emel- 
kedünk, ugy  találjuk,  hogy  idejüket  és  erejüket  az  élet  köz- 
vetlen szükségletei  nem  merítik  ki.  Minthogy  pedig  minden 
lelki  tehetség  ama  törvény  uralma  alatt  áll,  mely  szerint,  ha 
szerve  a  rendesnél  nagyobb  időközön  át  tétlen  volt,  különö- 
sen kész  lesz  a  működésre,  az  következik  be,  hogy  a  saját  te- 
vékenysége utánzásába  könnyen  esik,  ha  a  körülmények  a 
való  tevékenységek  helyett  erre  alkalmasak. 

így  az  állatok  játéka  rendesen  olyan  ténykedések  után- 
zásában áll.  melyek  létükre  vagy  fajuk  léiére  való  hasznos- 
ságuknál fogva  a  legmegszokottabbak,  mert  ezek  a  ténykedé- 
sek könnyen  működő  idegutakat  nyújtanak  a  felgyülemlett 
energia-többlet  levezetésére.  A  gombolyag-kergető  macska, 
a  kutya  nekiiramodása  a  képzeleti  zsákmány  után,  ősi  va- 
dásztevékenységük   játékszerü    megújulása.    Innen    a    játék 


*  Ha  az  olvasó  a  Schiller  fejtegetéseit  a  Spencer  elméleté- 
vel összehasonlítja,  be  fogja  látni,  hogy  milyen  meddő  ez  az  apa- 
sági vita.  Mi  legalább  az  egybevetésből  azt  a  benyomást  nyertük, 
hogy  a  Schiller  elméletében  a  Spenceréből  nincs  más,  mint  éppen 
csak  a  „játék"  szó.  (V.  ö.  Uber  die  aesthetische  Erziehung  des 
Menschen  in  einer  Reihe  von  Briefen.  Sámmtliche  Werke.  14 
13.    Cotta'sche   Bibliothek    d.   "WeltHtteratur.    Stuttgart.) 


80 


minden  neme;  innen  a  hajlandóság  ama  tehetségek  fölösleges 
és  haszonnélküli  gyakorlására,  melyek  sokáig  pihentek. 

Az  eszthétikai  érzés  alapvonása  az  életet  szolgáló  műkö- 
désektől való  elváltság.  Innen  van,  hogy  az  izlés  érzeteinek, 
melyek  az  élet  fentartásával  szoros  összefüggésben  vannak, 
eszthétikai  jelentőségei  alig  tulaj donitunk.  míg  a  magasabb 
érzékszervek  által  nyujtottaknak  igen.  Pl.  a  hallás  tehetsé- 
gének fölösleges  tevékenységéből  az  eszthétikai  örömök  tág 
tere  nyilik.  Épp  igy  a  látásnál. 

Az  eszthétikai  élvezet  kezdetleges  forrása  egyszerű  érze- 
teknél ezeknek  olyan  kombinációjában  rejlik,  mely  alkalmas 
arra,  hogy  az  illető  tehetséget  a  legteljesebben  gyakorolja, 
anélkül,  hogy  túlhajtott  gyakorlás  folytán  fájdalmat  elő- 
idézve, a  hatást  csökkentse.  Ehhez  járulnak  az  általa  felkel- 
tett aszociativ  emlékképek  által  nyújtott  örömök. 

Lehető  széleskörű  hatás,  lehetőleg  kevés  tulerőltetéssel: 
c-?.  az  eszthétikai  hatás  főtörvénye. 

Az  eszthétikai  élvezet,  a  lelki  élet  fejlődés-menetével 
karöltve,  az  egyszerű  érzetek  gyakorlásából  eszmék  és  érzel- 
mek felé  s  mindig  szélesebb  körűek  és  elvontabbak  felé 
irányír 


XXXVII.  GROOS  UJ  ALAPOKRA  HELYEZI  A  JÁTÉKELMÉLETET. 

Spencer  ez  a  theóriája  szorgalmas  kiépitőt  talált  a  ba- 
seli  egyetem  tudós  tanárában,  Kari  Groos-ban.  Az  állatok  é^; 
az  emberek  játékait  két  terjedelmes  kötetben  rendkívüli  gond- 
fial gyűjtötte  össze. 

ö  különben  Spencer  elméletét  csak  részben  fogadja  el, 
helyesebben  az  energia-többlet-ben  kellő  alapot  nem  talál  s 


81 


a  játékot  az  ösztönszerű  folyamatokra  vezeti  vissza.  Utal 
főleg  a  fiatal  állatok  és  a  gyermekek  játékaira,  kiknek  sok- 
ban a  nagyokéval  egyező  játékai  nem  tekinthetők  egy  energia- 
fölösleg foglalkoztatásának.  A  fáradt  állat  és  ember  játékaira 
is  ugyanezt  mondja. 

Szerinte  az  energia-többlet  elmélete  csak  a  Lazarus-féle 
elmélet,  valamint  a  Bakhvin-féle  „circularis  reactio"  s  egyéb 
más  lélektani  tényezők  segitségül  hivása  mellett  adná  a  já- 
téktünemények teljes  magyarázatát. 

Hogyan  magyarázzuk  például,  hogy  a  munkájában  ki- 
fáradt tudós  valamely  szellemileg  megerőltető  játékhoz  fog? 
Lehet-e  itt  energia-többletről  beszélni?  Ellenkezőleg.  Ez  eset- 
ben a  Lazarus  által  hangoztatott  elv  érvényesül,  mely  szerint 
a  kifáradás  maga  játékra  vezet. 

A  Spencer  elmélete  e  mellett  nemi  magyarázza  meg  azt 
a  tüneményt  sem,  hogy  a  játékot  nem  egyszer  a  végkimerü- 
lésig űzik,  mikor  pedig  energia-többletről,  túláradó  idegerő- 
ről vagy  ilyesmiről  nem  beszélhetünk.  Ezt  a  tüneményt  csak 
a  Baldwin-féle  „circularis  reactio"-val,  „mámorszerü  álla- 
pot"-tal  s  egyéb  lélektani  elvek  bevonásával  tudja  megma- 
gyarázni. Groos  szerint  a  játéktünemények  legjellegzeteseb- 
ben a  gyermekkorban  lépnek  fel,  midőn  is  a  játék  a  ^tulaj- 
donképpeni életcél"-ként  tűnik  fel.  Ezekre  a  jelenségekre  kell  a 
játék  elméletét  alapitani.  Azok,  akik  az  átöröklésnek  Lamarck 
által  formulázott  tanát  (szerzett  tulajdonságok  örökletes  volta) 
fogadják  el,  a  játékban  olyan  tevékenységet  láthatnának,  me- 
lyekben „az  ősök  valóságos  cselekedetei  (Ernsthandlungen) 
átöröklött  hajlandóságok  formájában  tovább  működnek".  * 
vSőt  ezen  elmélet  szerint  „az  utánzási  játékokban  eszközt  lát- 

*  Spiele  der  Menschen.   Jena,   1899.   479.  , 

Jászi:    Művészei    és    Erkölcs.  6 


82 


nánk  arra,  hogy  a  felnőttek  egyéni  alkalmazkodásai  .  .  . 
közvetlen  átvitel  utján  lassankint  a  faj  örökletes  tulajdonává 
váljanak".* 

Másként  jelentkezik  a  játék  lényege,  ha  a  szerzett  tu- 
lajdonságok örökletes  voltát  tagadva,  a  természetes  kiválasz- 
tást a  fejlődés  egyedüli  tényezőjének  tekintjük,  vagyis  ha 
a  weismannizmus  álláspontjára  helyezkedünk.  Ezen  felfogás 
szerint,  (mely  felé  Groos  is  hajolni  látszik)  ,.a  játék  hatásai... 
először  a  még  nem  kész  képességeknek  a  kész  ösztönökkel  tel- 
jesen egyenértékű  kiegészítésében  állanának  és  másodszor  az 
átöröklött  tulajdonságoknak  egy  ezen  messze  túlemelkedő  ki- 
fejlesztésében olyan  alkalmazkodási  képességhez  és  sokolda- 
lúsághoz, mely  éppen  teljesen  átöröklött  képességek  mellett  le- 
hetetlen volna".**  Vagy  világosabban:  „a  játék  feladata,  az 
átöröklöttet  szerzett  alkalmazkodásokkal  ugy  kiegészíteni  és 
átalakítani,  mint  ez  a  bonyolult  élet  feladatainak  megfelel, 
melyek  puszta  ösztön-mechanizmusokkal  többé  meg  nem  old- 
hatók. Ezzel  a  felfogással  jól  megegyezik,  hogy  éppen  a  fiatal- 
kor a  par  excellence  játék-időszak".*** 

Groos  szerint  nem  a  játék  van  az  ifjúság  kedvéért,  ha- 
nem megfoi  ditva.  A  gyermekkor  hivatása  a  játék. 

Látszik  ebből,  hogy  a  játék  milyen  nagy  biológiai  je- 
lentőségre emelkedik,  a  Groos  perspektíváiból  szemlélve  azt. 
Szerinte  „  .  .  .  .  abban  a  pillanatban,  melyben  egy  faj  ér- 
telmi fejlődése  elég  magasan  áll  arra,  hogy  a  létért  való  küz- 
delemben hasznosabb  legyen  számára  a  játék,  mint  teljesen 
kidolgozott  ösztönök,  a  természetes  kiválasztás   olyan    egyé- 


*  TT.  o.  481. 
**    V.    o.    485. 
***  U.  o.  4. 


83 


neket  fog  előnyben  részesiteni,  melyeknél  ama  képességek 
kevésbbé  kidolgozott  formában  egy  a  szülők  oltalma  által  le- 
hetővé tett  begyakorlási  időszakban  (a  fiatal  kor)  valóságos 
indok  nélkül,  tisztán  a  begyakorlás  és  kiképzés  céljából,  mű- 
ködésbe hozatnak  —  vagyis  olyan  egyéneket,  melyek  ját- 
szanak". * 

így  a  játék  által  fejleszti  ki  és  gyakorolja  be  az  egyén 
mindazon  biológiai  s  pszichológiai  képességeket,  melyek  a 
létért  való  küzdelemben  nélkülözhetetlenek.  Groos  felfogása 
szerint  ez  a  játékidcszak  már,  úgyszólván,  a  világrajövetel 
pillanatában  kezdődik.  Az  újszülött  csecsemő  első  nyújtóz- 
kodása vagy  tapogatózása  kezdete  volna  annak  a  játéksor- 
nak, mely  legmagasabb  nyilvánulásaiban  a  művészetekkel  — 
szinte  megkülönböztethcfetlenül   —  egybefolyik. 


XXXIX.    GROOS    ELMÉLETÉNEK    BÍRÁLATA. 

Ez  nagy  vonásokban  a  Groos  elmélete,  melynek  sok 
helyről  rendkivüli  jelentőséget  tulajdonítanak,  úgyannyira, 
hogy  némelyek  egy  „korszakalkotó"  fundamentumot  látnak 
benne,  melyen  a  művészet-bölcselet  uj  rendszere  fog  felépülni. 
Mi,  kik  a  fejlődés  lamarcki  factorát  a  természetes  kiválasz- 
tással egyenrangú  tényezőnek  véljük.  Groos  elmélete  méltány- 
lásában ennyire  nem  mehetünk,  bár  jelentőségét,  mint  Spen- 
cer  elméletének  kimélyitését  kétségbe  nem  vonjuk.  Ami  véle- 
ményünk szerint  is  az  evolutionista  iskola  (főleg  Spencer  és 
Allén)  nem  emelte  ki  kellőleg  azt  a  rendkivüli  jelentőséget. 

*  U.   o.   485. 


84 


inelylyel  a  játék  és  a  művészet  a  társadalom  életében  bir. 
Guyau  szemrehányásai  e  tekintetben  sokszor  igen  jogosultak, 
bár  azt  hisszük,  hogy  bírálataiban  nem  egyszer  félreérti  az 
iskola  intencióit  és  többnyire  nyitott  kapukat  tör  be.  *  Két- 
ségtelen, hogy  Groos  fejtegetéseiben  a  játék  ujabb  jelentőséget 
nyer,  főleg  a  gyermekkor  tekintetében.  Mégis  azt  hiszszük, 
hogy  Spencer  elmélete  a  Groos  álláspontjának  csiráit  magá- 
ban tartalmazza,  midőn  kiemeli,  hogy  az  energia-többlet  a 
faj  átöröklött  tevékenységei  irányában  folyik  le.  Nyilt  kér- 
désnek hagyva,  hogy  a  játékinger  utolsó  biológiai  ténye  egy 
energia-többletben  vagy  pedig  az  általános  ösztön-életben 
keresendő-e,  előttünk  nyilvánvalónak  látszik,  hogy  mennél 
inkább  domborodik  ki  ama  tevékenységek  szószoros  értelem- 
ben vett  játékszerüsége  s  mennél  inkább  közeledünk  a  művé- 
szet birodalma  felé,  az  energia  fölösleg-elmélete  annál  jobban 
nyer  valószinüségében. 

E  mellett  kérdés  tárgyát  képezhetné,  nem  kell-e  különb- 
séget tenni  a  játék,  mint  ilyen  és  a  fejlődő  lényben  végbe- 
menő számos  gyakorlási  és  utánzási  folyamat  között,  amely 
alig  nevezhető  játéknak,  hanem  az  gyakran  csak  a  játék 
színével  biró  lassú  kifejlődése  az  egyes  testi  és  lelki  te- 
hetségeknek. 

Játéknak,  véleményünk  szerint,  csak  azt  a  tevékenysé- 
get tekinthetjük,  mely  a  rendes  életcélokkal  direkt  összefüg- 
gésben nincsen  s  nem  lehet  játéknak  nevezni  pl.  azt  a  szá- 

*  A  Les  próblémes  de  l'csthétique  comtsmporaine  (Paris. 
1897.)  akkor  került  kezembe,  midőn  e  dolgozat  már  készen  volt. 
S  csodálkozva  láttam,  hogy  számos  a  szép  eredetére  és  szerepére 
vonatkozó  következtetéseim,  melyekben  a  spenceri  elmélet  kiépí- 
tését láttam  a  Guyau -óival  megegyeznek,  csakhogy  ö  azokat 
Spencer    tanaival    homlokegyenest    ellenkezőknek    találja. 


85 


mos  kísérletet,  gyakorlatot,  melyet  a  gyermek  torkával  és 
hangszálaival  tesz,  mielőtt  tényleg  azokat  használni  tudná  s 
így  beszélne. 

Ha  valaki  a  Groos  gondolatmenetét  mereven  folytatni 
akarná,  alighanem  kénytelen  volna  még  az  anyatestben  lévő 
embryónak  is  játékszerü  tevékenységet  tulajdonítani.  Nyil- 
vánvaló, hogy  Groos  theóriájában  a  játék  öncélúsága  s  a  többi 
életfunkcióktól  való  elválasztottsága  elvész,  sőt  az  mint  a 
normális  életfolyamatok  kifejlesztésének  sine  qna  nonja  je- 
lentkezik. 

Ezzel  szemben  azt  hiszszük,  hogy  a  játék  lényegéhez 
tartozónak  kell  tekintenünk  valamely  teljesen  kész  és  körvo- 
nalozott  tevékenységnek  a  többi  életcéloktól  független  gya- 
korlását, nem  pedig  csak  csirában  levő  és  a  tulajdonképpeni 
életcélokat  szolgáló  életműködések  fejlődő  begyakorlását. 

A  gyermekek  játékainak,  valamint  a  fáradtság  mellett 
is  fellépő  játékoknak  magyarázata  a  Groos  álláspontját  nem 
teszi  szükségessé 

A  pszichológia  egyik  érdekes  jelensége  az  a  hasonla- 
tosság, mely  a  gyermekkor  és  a  kezdetleges  ember  között  ugy 
intellektuális,  mint  érzelmi  tekintetben  fennáll  s  ami  azon 
a  törvényen  alapszik,  hogy  az  egyén  fejlődése  a  faj  fejlődé- 
sánek  főmozzanatait  magán  hordja. 

A  gyermekek  játékai  és  a  vadak  játékai  igen  sok 
hasonlóságot  mutatnak.  A  tevékenység  az  energia-többlet 
irányában  egy  örökletes  tendencia.  Az  egészséges  gyermek 
tényleg  az  energia-fölösleg  jóval  nagyobb  mennyiségét  hordja 
magában,  mint  a  felnőtt.  Levezetése  a  faj  nemzedékeken  át 
domináns  tevékenységei  irányában  fog  történni. 

A  fáradtság  mellett  is  fellépő  játék  az  energia-többlet 
ellen  nem  szól.  A  Groos  tényei,  pl.  hogy  a  fáradt  macska  is 


86 


fog  egeret,  a  fáradt  kutyák  is  játszanak  stb.,  a  fáradt  tudós 
valamely  fárasztó  szellemi  játékhoz  fog,  a  theoriát  még  nem 
döntik  meg.  Minden  magasabbrendü  organizmusban  ez  az 
energia-többlet  több  irányú,  miként  maga  Grooa  elismeri. 
Fáradtság  pl.  a  futásban,  esetleg  nem  jár  még  más  motorikus 
kiváltságok  irányában  is  ugyanazzal.  Különösen  igy  áll  a 
dolog  a  szellemi  tevékenységnél.  A  számolásban  való  kifára- 
dás  pl.  nem  jelent  eo  ipso  kimerülést  a  történelem  olvasásá- 
hoz. Ellenkezőleg.  Hosszú,  egyirányú  elfoglaltság  bizonyos 
irányban,  gyakran  felgyülemliti  az  energiát  más  irányban. 
Aki  hivatalában  kifáradt,  Örömmel  megy  sétálni,  vagy  szin- 
házba,  esetleg  szívesen  olvas  még  filozófiát  is. 


XL.    A    MŰVÉSZETI    TEVÉKENYSÉG    ORGANIKUS    SZÜKSÉGLET 

KIELÉGÍTÉSE. 

Ezen  meggondolások  alapján  megfelelőbbnek  találjuk, 
ha  az  ösztön-életre  való  általános  hivatkozás  helyett  egy 
speciális  játék-ösztön  álláspontjára  helyezkedünk. 

Elfogadva  az  energia-többlet  tanát,  annak  évezredeken 
át  bizonyos  irányban  való  levezetése  tényleg  oda  kellett, 
hogy  vezessen,  mely  ma  már  játékszerü  tüneményeket  hoz- 
hat létre  ott  is,  ahol  esetleg  energia-többletről  nem  lehet  szó. 

Ennek  alapján  a  fejezet  elején  idézett  Spencor — Ribot- 
féle  definíciókat  a  művészet  lényegére  nézve  teljesen  elfogad- 
hatóknak nem  találjuk.  Nem  látjuk  helyesnek  azt  mondani, 
hogy  a  művészetek  —  már  pusztán  eredetük  forrásából  nézve 
őket  —  ellentétben  egyéb  emberi  tehetségekkel  az  emberi  lét 
feltételeivel  összeköttetésben  nincsenek.  A  művészetet  egy- 
részt egy  energia-többlet   levezetésében   látni,   másrészt   azt 


87 


mondani,  hogy  az  az  élet  feltételeivel  összeköttetésben  nincs, 
szerintünk  belső  ellentmondást  tartalmaz.  Ha  a  táplálkozás- 
ban egy  testi  szükséglet  kielégítését  látjuk,  mely  abban  áll, 
hogy  az  organizmus  elhasznált  részecskéi  ujakkal  cseréltet- 
nek ki,  ha  a  nemi  ösztön  (az  egyén  s  nem  a  faj  oldaláról 
nézve)  bizonyos  felhalmozódott  erőtöbblet  kiadásában  áll,  ha 
az  álomban  egy  szükségletet  látunk,  mely  alatt  a  regene- 
rálási processzus  a  legerősebb:  mi  jogon  mondhatjuk,  hogy 
a  játék  vagy  a  művészeti  ösztön  az  „élet  céljaival  összeköt- 
tetésben nem  áll"?  Ha  a  javasolt  energia-többletet  alapul  el- 
fogadjuk, eo  ipso  következik,  hogy  ez  az  ösztön  is  egy  orga- 
nikus szükségletet  elégit  ki.  S  ha  az  emberi  berendezések  egy 
óriási  tömegét  látva,  azt  végeredményében  a  táplálkozás 
szükségletére  vezetjük  vissza,  miért  riadjunk  vissza  a  művé- 
szeti alkotások  láttára  azt  mondani,  hogy  az  emberi  tevékeny- 
ségek ez  a  köre  szintén  egy  organikus  szükséglet  kielégitése 
s  mint  ilyen,  a  lét  feltételeivel  közvetlen  összeköttetésben  van. 
Persze  ezen  szükséglet  mibenléte  az  energia-többlet  levezetésé- 
nek megjelölésével  még  oly  pontosan  meghatározva  nincs,  de 
valamely  szükséglet  létezése  általa  meg  van  állapitva  és  ta- 
lán benső  természetéhez  is  közelebb  juthatunk  akkor,  ha  majd 
a  művészet  hatásait  fontolóra  veszszük. 


XLI.  AZ  ENERGIA-TÖBBLET  ELMÉLETÉNEK  ELŐNYEI. 

Előbb  azonban  magát  az  „energia-többlet"  tanát  kell 
behatóbban  megvizsgálnunk  s  eldöntenünk,  ha  vájjon  az 
kellő  szilárd  alapot  nyujt-e  a  továbbépítéshez? 

Első  nyilvánvaló  előnye  ennek  az  elméletnek  az,  hogy 
a  művészetek  egységesebb  felfogását  teszi  lehetővé.  Láttuk, 


8S 


hogy  a  primitív  művészet  kutatói  arra  az  eredményre  jutot- 
tak, hogy  a  művészeti  tevékenységnek  legalább  egy  jó  részé- 
nél a  nemi  élettel  való  összefüggés  kimutatható  nem  volt;  el- 
lenkezőleg arra  egyéb  magyarázatuk  nem  volt,  mint  az,  hogy 
ama  tevékenységek  üzésében  az  emberek  gyönyörűséget  ta 
Iáinak. 

Az  energia-többlet  elmélete  valamennyi  művészetet  egy 
közös  okra  képes  visszavezetni,  sőt  a  nemi  kiválasztással  ösz- 
szefüggést  mutató  művészeti  jelenségeket  is,  amennyiben  a 
szerelmi  képzetek,  vágyak  játékszerü  foglalkoztatása  is  kö- 
vetkezik belőle. 

Egy  másik  nagy  előnye  az  elméletnek  az,  hogy  az  ösz- 
szes  művészeti  ágak  közös  pszichológiai  eleméhez  közös  kul- 
csot ad.  A  művészeti  tevékenység  végeredményében  gyönyör- 
ködtet. Ehhez  a  közös  elemhez  egy  közös  biológiai  alapot 
nyújt  az  energia-többlet  foglalkoztatásában. 

Mindezeket  talán  fölülmúlja  jelentőségben  egy  harma- 
dik érv.  Jó  bizonyítékunk  van  arra  nézve,  hogy  a  művésze- 
teknek fejlődése  és  a  megfelelő  energia-többlet  között  az  ösz- 
szefüggés  nem  homályosult  el.  Az  állatvilág  ama  fokain 
hol  az  egész  életerő  a  létért  való  küzdelemben  felhasználó- 
dik :  a  játéknak  s  a  művészeti  tevékenységnek  semmi 
nyoma. 

Az  a  tény  is,  hogy  a  művészetek  fejlődése  a  testitől  a 
lelki  felé,  a  konkréttól  az  abstrakt  felé  történik,  az  elmélet 
mellett  szól.  Groos  szépen  kimutatta,  hogy  az  átmenet  a  já- 
tékból a  művészetbe  elmosódott  és  vizsgálódásai  kétségtele i mé 
tették,  hogy  az  összes  művészelek  csirái  a  magasabb  álla! jajok 
játékaiban  fellelhetők. 

A  játék  pedig  alacsonyabb  fokon  főleg  a  testi  tehet- 
ségekben mutatkozó  energia-többlet  foglalkoztatása. 


89 


Á  lelki  élet  fejlődésével  mindinkább  nyilvánul  a  lelki 
tehetségek  játékszerü  foglalkoztatása,  mely  magasabb  fokon 
öntudatos  művészeti  alkotás  jellegét  veszi  fel. 

Ha  a  primitiv  vadásztörzsek  művészetére  egy  tekinte- 
tet vetünk  ez  az  összefüggés  szembeötlő.  A  legjobban  kifejlett 
művészeti  ágak,  vagy  helyesebben  a  legkedveltebbek  (meri 
a  technikai  eszközök  hiánya  a  művészetet  gyakran  ott  is 
lehetetlenné  teszi,  ahol  különben  kifejtésére  a  hajlandóság, 
sőt  a  képesség  is  megvolna)  az  általános  motorikus  erőket 
foglalkoztató  tánc,  a  kezdetleges  zenével,  (mely  inkább 
akusztikus  hevitő  szer,  mint  az  érzelmek  foglalkoztatója)  a 
nagyon  kifejlett  testékités  és  a  képirás. 

A  képirás  fejlettsége  némely  vadásztörzseknél  egyene- 
sen csodálatraméltó.  Grosse  az  eredményeket  ugy  foglalja 
össze,  hogy  az  erre  való  átlagos  képesség  a  civilizált  ember 
átlagos  képességét  nemcsak  relatíve  múlja  felül.  A  képirás 
pedig  első  sorban  biztos  kezet  és  szemet  tételez  fel,  két  oly 
tulajdonságot,  melyek  a  kezdetleges  vadásznépeknél,  mint  a 
létért  való  küzdelemben  legfontosabbak,  legjobban  vannak 
kifejlődve. 

Valószínű,  hogy  a  rikitó  színekben  való  szerfölötti 
örömük  szintén  hatalmasan  kifejlődött  látási  képességüknek 
ilyen  gyönyörködtető  foglalkoztatása. 

Ezekkel  szemben  a  költészet  minden  nyilvánulása  — 
megfelelően  intellektuális  és  érzelmi  fejlődésük  alacsony 
fokának  —  igen  szegényes.  A  képzetek,  melyek  foglalkoz- 
tatják azok,  melyek  életük  főképzetei:  táplálék,  a  harc  és 
az  ezzel  összefüggő  kérdések. 

A  primitiv  népek  művészete  arról  győz  meg,  hogy 
a  fejlődés  akkori  fokán  elért  minden  testi  és  lelki  képesség 
művészetünkben  kifejtésre  talál. 


90 


Kétségtelen  ez  a  jelenség  energia-többletre  mutat  oly 
értelemben,  hogy  az  illető  tehetség  expanzívabb,  semmint  a 
tulajdonképpeni  életcélok  azt  megkövetelnék. 

A  művészet  keletkezése,  mint  a  játék  evolutiója,  a>. 
energia-fölösleg  tényében,  véleményünk  szerint,  szilárd  bio- 
lógiai alapra  talál.*  Minden  megszerzett  vagy  öröklött  testi 
vagy  lelki  képességben  meg  van  a  biológiai  hajlandóság 
játékszerü  erőkifejtésre.  Ez  az  erőfölösleg  azonban  a  művé- 
szetek keletkezésének  nem  egyedüli  tényezője.  Számos  más 
tényező  járult  hozzá,  hogy  a  művészet  azzá  legyen,  ami.  Az 
utánzási,  a  tetszelgési  és  feltűnési  vágy,  (a  szociális  megkü- 
lönböztetés utáni  törekvés,  a  gazdagság  fitogtatása,  a-  hősi 
tulajdonságok  kiemelése  stb.)  a  nemi  kiválasztás,  az  ősök  és 
a  szellemek  kultusza  olyan  tényezők,  melyek  a  biológiai  erő- 
fölöslegre  nézve  ugyanazt  a  szerepet  viszik,  mint  a  növényi 
csirára  a  föld,  a  napsugár  és  az  eső. 


*  Uiabban  Yrjö  Hirn  The  origins  of  Art  (London,  1900) 
cimü  könyvében  a  művészetek  keletkezésének  végtényére  nézve 
egy  uj  elméletet  ajánl.  Szerinte  a  művészet  keletkezésének  oka 
az  érzelmek  levezetésében  keresendő.  Bár  a  művészetnek  a  játék- 
kal való  rokonságát  elismeri,  sőt  azt  a  nélkül  magyarázni  nem 
képes,  mégis  a  művészetet  egy  sui  generis  tüneménynek  tekinti, 
melynek  magyarázatára  a  játékinger  nem  elégséges.  Elméletében 
részint  a  legújabb  művészet  erős  érzelmi  és  hangulati  irányzatá- 
nak filozófiai  visszhangját,  részint  pedig  azon  törekvésnek  nyil- 
vánnlását  látjuk,  mely  az  ember  és  az  állatvilág  közötti  már  le- 
döntött merev  válaszfalat  újból  felépiteni  akarja.  Dacára  ennek, 
könyve  —  főleg  szociológiai  és  ethnografiai  részében  I —  i#en 
tanulságos  és  figyelemreméltó. 


91 


XLJI.  A   SZEPÉRZES  KELETKEZESE.  —  ABSZOLÚT  ÉS  RELATÍV 
SZÉPELMÉLETEK. 

Ha  igy  mi  is  az  energia-többlet  biológiai  tényében,  ille- 
tőleg a  játékösztönben  a  művészetek  keletkezésének  legele- 
mibb tényét  véljük  feltalálni,  ugy  másrészt  nem  érthetünk 
egyet  azokkal,  kik  ugyanezen  tényezőben  a  szép  és  a  szépér- 
zés magyarázatai  találják,  mint  Spencer.  Allén,  Marshaü  s 
a  modern  gondolkozók  nagyrésze.* 

Teljesen  osztjuk  Grosse  azon  futólagos  megjegyzését, 
hogy  a  művészet  és  a  szép  két  különböző  dolog;  de  vele 
szemben  azt  hiszszük,  hogy  a  művészet  lényegére  vonatkozó 
felfogásunk  nem  lehet  addig  teljes,  mig  a  szép  és  a  szépér- 
zés alaptermészetét  és  viszonyát  a  művészethez  tisztába  nem 
hoztuk.  Nyilvánvaló  ugyanis,  hogy  a  művészeti  tevékenység- 
nek legalább  is  egy  jó  része  oly  érzések  felkeltésére  irányul, 
melyeket   szépérzéseknek   nevezünk. 

A  szépérzés  lényegére  nézve  két  fő  álláspont  konsta- 
tálható. 

Mind  a  kettő  már  a  görög  bölcsészetben  felismerhető  és 
a  két  nagy  mesterre,  Plato-Tst  és  Aristoteles-re  vezethető 
vissza.  Az  az  ellentét,  mely  ma  az  elméket  világnézetükben 
két  táborra  osztja,  ugy  látszik,  örökös  volt  az  emberi  gondol- 
kozás történetében. 

Plató  a  szép  különböző  (egymástól  gyakran  eltérő) 
meghatározásai  mellett  az  abszohd  szép  megállapítására  tö- 


*"  Rendkívül  sajnálom,  hogy  Grant  Allén  alapvető  Phy- 
siological  Aesthetics  cimii  munkáját  csak  néhány  kritikából  is- 
merem. E  könyv  könyvtárainkból  hiányzik,  könyvárusi  utón  pe- 
dig már  nem  volt  beszerezhető,  minthogy  a  kiadás  elkelt  és  újból 
nem   nyomatott. 


92 


rekszik  és  azt  egy  „örök  és  általános  ősalakban"  találja  fel  * 
A  szép  ezen  felfogása  a  neoplatonikusok  Logos-án  és  a  ke- 
reszténység tanai  szerint  „az  istenség,  vagy  isteni  rend  visz- 
szatükröződésén"  át  napjainkig  fenmaradt.  Jellemzője:  a 
szépnek,  mint  valami  örök  és  abszolút  realitásnak  a  felfo- 
gás, vagyis  az  a  meggyőződés,  bogy  létezik  egy  szép,  mely 
független  minden  emberi  értékeléstől.  És  napjaink  theista 
vagy  spiritualista  Íróinak  is  az  álláspontja. 

Ezzel  szemben  a  modern  természettudományi  állás- 
pont ősét  Aristotelesben  tiszteli,  ki  nyilvánvalólag  felismerte 
a  szép  relativitását,  mely  végső  elemeire  visszavezetve  nem 
jelentbet  mást,  mint  azt,  bogy  a  szép  nem  egy  örök  realitás, 
nem  a  dolgok  inbaerens  tulajdonsága,  banem  gyűjtőneve 
bizonyos  idegrendszerünkre  gyakorolt  batásoknak,  —  eg"y 
tan,  melyet  már  Kant  egész  jelentőségében  felfogott. 

A  spiritualista  álláspont  tüzetes  kritikájába  belebo- 
csátkozni nem  fogunk,  mert  ezen  dolgozat  keretei  által  e 
célra  engedett  tér  ugy  sem  volna  elegendő  egy  világnézet 
megerőtlenitésére  azoknál,  kik  abban  bisznek,  hanem  egysze- 
rűen annak  hangsúlyozására  szorítkozunk,  bogy  ez  a  világ- 
felfogás ellentétben  van  a  törvényszerűség  fogalmával,  mely 
nélkül  pedig  tudomány  nincs. 

A  szép  lényege  azonban  sokat  nyerne  tisztázottságá- 
ban, ha  képesek  volnánk  az  ilyen  eltérő  két  világnézetnek  a 
szépről  adott  véleményeiben  valamely  közös  elemet  feltalálni, 
mert  ez  a  közös  elem  —  mint  a  módszer  kutatói  kimutatták 
—  az  igazság,  (vagy  legalább  is  annak  valamelyes  része) 
felfedezésének  reményével  biztatna. 

*  V.  ö.  Kmght  The  philosophy  of  the  beautiful,  being 
outlines  of  the  history  of  aesthetics.  (London,  1895.)  23.  és  kö- 
vetkező oldalait. 


93 
XLIII.  A  SZÉPFOGALMAK  RELATIVITÁSA. 

A  szép  fogalmának  relativitása  az,  ami  mindjárt  sze- 
münkbe ötlik.  S  mentül  inkább  haladunk  fölfelé,  az  élvezők- 
től az  alkotókhoz  s  innen  a  szakkritikusokhoz,  annál  ellen- 
tétesebbek lesznek  a  vélemények. 

Majd  azt  halljuk,  hogy  a  szép  a  természet  pontos  és 
az  isteni  imádásszerü  szeretetéből  áthatott  lelkes  utánzása: 
Att  art  is  adoration!  (Ruskin),  majd  azt,  hogy  a  természet- 
ben elmosódott  alaptulajdonság  különösen  erős  kidombori- 
tása  (Taine),  majd  azt,  hogy  az  istenséghez  való  emelés 
(vallási  gondolkozók),  majd  azt,  hogy  valamely  tehetség  le- 
hető legteljesebb  foglalkoztatása  a  lehető  legkisebb  túleről- 
tetéssel  (Spencer),  vagy  azt,  hogy  az  emberek  összetartozó- 
ságának  előmozdítója  (Tolsztoj),  stb.  stb.  Ilyen  eltérők  már 
nagy  kortársaink  véleménye  is  e  tárgyról. 

Leszállva  a  hivatásos  gondolkozók  magaslatáról  a  szép 
rendes  élvezői  közé,  a  vélemények  hasonló  sokaságával  és 
tarkaságával  találkozunk.  Ha  egy  a  művészetekkel  átlagos 
módon  foglalkozó  u.  n.  intelligens  társaságban  egy  vitát  a 
„valódi"  szépről  megfigyelünk,  igen  tanulságos  eredmé- 
nyekre jutunk.  A  derék  családapa  megrója  pl.  egy  látott 
dráma  gyönge  jellemeit,  melyek  közül  „egyetlen  erős  sincs", 
a  jó  háziasszony  eszthétikai  érzését  mélyen  sértik  az  erkölcsi- 
leg kifogásolható  részletek  s  különös  örömet  a  családi  életet 
hiven  visszatükröző  müvekben  fog  találni;  az  ábrándos  ke- 
délyek a  romantikus  alkotásokban  látják  a  szép  teljét,  a?. 
erős  szemű  kutatók,  pesszimista  szemlélődök  megróják  azok- 
nak ..kellemetlen  érzelgős  édeskésségét"  és  a  realizmus  alko- 
tásainak adják  az  elsőbbséget;  az  anatomiailag  képzett  or- 
vos megrója  a  képen  az  „elrajzolt  térdet",  mig  a  jól  megfes- 


94 


tett  izmokban  különös  gyönyörűséget  fog  találni;  ugyanezen 
a  képen  a  gazdaember  a  „pompás"  tehén  láttára  fogja  leg- 
nagyobb dicséretét  kifejezni,  mig  a  fiatal  leány  az  eperfa 
alatt  ülő  szerelmes  párban  fogja  a  valódi  szépet  felfedezői. 
Még  lejebb  szállva,  le  azokhoz  a  milliókhoz,  kiknél  a 
mindennapi  kenyérért  folytatott  állandó  és  keserves  küzde- 
lem az  eszthétikai  tevékenységet  igen  szűk  körre  szoritja  — 
teljesen  megfelelően  az  energia-többlet  tanának  és  akiknek 
eszthétikai  Ítéleteiről  korunk  arisztokratikus  esztétikája  nem 
igen  akar  tudni  —  a  szépre  vonatkozó  Ítéleteknek  nagyobb 
egyöntetűségét  találjuk.  Szép  az  a  kalendárium-beli  kép 
melyen  valamely  ismerős  személyt  felismernek,  vagy  vala- 
mely jól  ismert  népies  jelenetet  látnak  megörökítve,  szépek 
az  egyszerű  történetek,  melyek  egy-egy  népies  hős.  vagy  a 
szegény  ember  sorsa  körül  fűződnek  s  egyáltalán  minden 
olyan  tárgy,  mely  ismereteik  és  érzéseik  körét  túl  nem  ha- 
ladja, szép  a  „harmonika"  zenéje,  a  pántlikák  szebbek,  mint 
a  virágok,  szép  a  termékeny  kalászos  rét,  de  a  zord  termé- 
ketlen hegyvidék  hidegen  hagyja  őket,  szép  a  pirospozsgás, 
széles  csipőjü  leány,  a  magas,  karcsú,  szélesvállu  legény  és 
igy  tovább. 


XLIV.  A   SZÉPFOGALMAK  KÖZÖS   ÉS   MINDENÜTT   FELTALÁL- 
HATÓ   ELEME   A    GYÖNYÖRKÖDTETÉS. 

Ezek  az  adatok,  melyeket  a  legműveltebbek,  az  átlagos 
i.szthétikai  műveltséggel  birok  és  az  eszthétikai  műveltséggel 
nem  birok  a  szépre  vonatkozó  Ítéleteiből  levontunk,  a  szép 
folgalmának  felderítésére  kellő  alapot  nyújtanak.  Keresnünk 
kell  ezekben  az  ellentéteseknek  látszó  Ítéletekben  a  közös  vo- 


95 


nást,  mely  az  ember  alaptermészetének  közössége  és  állan- 
dósága folytán  benne  feltalálható  kell  hogy  legyen  s  amely 
egyszersmind  —  minden  valószinüség  szerint  —  az  elmúlt 
korok  eszthétikai  életének  is  alapját  képezte. 

Mindezen  meghatározások,  avagy  Ítéletek  és  vélemé- 
nyek okát  tudakolva,  a  megkérdezettek  túlnyomó  többségének 
habozás  nélküli  válasza,  az  lesz:  szép,  mert  tetszik,  mert  gyö- 
nyörködtet. Csak  az  előbbi  létrán  felemelkedve  fogunk  mind- 
inkább hosszabb  és  bonyolultabb  válaszokra  akadni. 

De  a  legmélyebbre  menő  és  a  legtudományosabban 
megokolt  Ítéletnek  is  utolsó  indoklása  mindig  csak  ez:  nekem 
ez,  meg  ez  tetszik,  engemet  ez  és  ez  gyönyörködtet. 

Kisértsük  meg  egy  esetben.  Tegyük  fel.  hogy  a  nagy 
Ruskint  életében  megkérdezte  volna  valaki  : 

—  Uram,  miért  éppen  az  a  szép,  amint  Ön  állítja :  hogy 
a  természetben  levő  isteni  erő  rajongó  szeretetétől  áthatottan 
a  valódi  művész  a  természetet  minden  legapróbb  részletében, 
minden  legkisebb  redőjében  utánozni  törekszik,  aprólékos 
gonddal,  fáradtságot  nem  ismerve? 

—  Mert  a  valódi,  az  egyedüli  szépség  forrása  a  Termé- 
szet ...  —  lett  volna  a  valószínű  válasz. 

—  Jó,  fogadjuk  el  ezt  kiindulási  pontul,  de  miért  ra- 
gaszkodjunk az  ő  mintáihoz  a  legapróbb  részletekig,  miért 
legyünk  puszta  másolói,  miért  ne  kövessük  inkább  fantá- 
ziánkat s  ennek  erejével  uj,  a  természetben  ismeretlen  motí- 
vumokat és  elrendezési  módokat  teremtsünk,  hisz  fantáziánk 
végeredményében  épp  oly  természeti  produktum,  mint  a  fák 
levelei,  a.  sziklák  alakulatai,  a  mennybolt  felhői? 

—  Mert  minden  valódi  művész  ezt  az  utat  követte, 
mert  mindenki,  aki  nem  követte,  kontár  volt  és  mindenki, 
aki  ezt  be  nem  látja,  nem  méltó  rá,  hogy  a  művészet  biro- 


96 


dalmába  a  lábát  betegye  —  lett  volna  valószínűleg  a  lelkes 
apostol  válasza,  melynek  alapja  azonban  ugyanaz,  mint  a 
rózsaszínű  pántlikát  gyönyörrel  néző  parasztleány  eszthé- 
tikai  ítéletéé:  mert  nekem  ez  tetszik,  mert  engem  ez  gyö- 
nyörködtet. * 

És  ezt  megállapítva,  további  vizsgálódásainkhoz  biztos 
alapot  nyerünk.  Kinek  miért  tetszik  éppen  ez.  vagy  amaz? 
Van-e  valami  fejlődési  ok  ezen  Ítéletekben?  Honnan  ered 
ez  a  tetszés?  Szép-e  mindaz,  ami  tetszik,  ami  gyönyörködtet? 
Ezen  kérdések  megoldása  nélkül  fogalmunk  a  szépről  és  ez- 
zel együtt  a  művészet  lényegéről  nem  lesz  teljes. 


XLV.  OROM  ES  FAJDALOM.  —  SPENCER  ES  MARSHALL  TANAI. 

Elmondhatjuk,  hogy  a  modern  gondolkozás  a  szépnek 
ezen  gyönyörködtető  jellegét  teljes  mértékben  elismeri,  úgy- 
annyira, hogy  az  öröm  és  fájdalom  általános  tényeiben  ke- 
resi a  szép  magyarázatát,  mert  nyilvánvaló,  hogy  az  eszthé- 
tikai  élvezet  az  idegrendszer  örömérzetekkel  összekötött  fo- 
lyamatainak csak  egy  része. 

Hogy  az  öröm  az  életre  nézve  hasznossal,  —  legalább 
nagyban  és  egészben  —  egybe  kell,  hogy  essék,  oly  törvény, 
mely  bátran  szolgálhat  kiindulási  pontul.  Számos  gondolkozó 
hangsúlyozta,  hogy  ha  létezett  volna  faj,  melynél  az  életre 
káros  folyamatok  örömérzetekkel  jártak  volna  együtt:  az 
ilyen  faj  okvetlenül  elpusztult  volna. 

*  Megjegyzem,  hogy  Ruskin  kevésbbé  patetikus  helyeiben 
a  szépnek  gyönyörködtető  alapjellegét  maga  is  elismeri,  valamint 
alig  akad  gondolkodó,  kinek  ítéleteiben  a  szépről,  ez  az  elem 
nyíltan  vagy  a  sorok  között  felfedezhető  ne  volna. 


97 


Örömmel  tehát  azok  a  folyamatok  járnak  együtt,  me- 
lyek az  életre  nézve  kedvezők. 

Az  örvendetes  folyamatoknak  sikerült  bizonyos  közös 
tüneteit  megállapítani :  erősebb  oxidatio,  a  szervezet  bizo- 
nyos kitágulása,  az  összes  működések  nagyobb  intenzitása, 
emelkedő  hőmérséklet  stb.  Ezek  a  tünetek,  mint  a  művészet 
hatásainak  számbavételekor  látni  fogjuk,  az  eszthétikai  örö- 
meknek is  jellemző  sajátságai. 

Azonban  az  örömnek  ily  meghatározása :  mint  az  életre 
nézve  kedvező,  azt  előmozditó  vagy  fokozó  folyamatok  gyűjtő- 
neve, —  ha  az  örömmel  egybekötött  működések  végső  ered- 
ményét nyújtja  is  —  sokkal  bizonytalanabb,  semhogy  azon 
közelebbi  kérdésre  nézve  tájékoztatna:  mely  folyamatok  te- 
hát azok,  melyek  amaz  emiitett,  az  életműködésre  jótékony 
hatásokkal  birnak? 

Minthogy  minden  külső  behatás,  inger,  mely  bennünk 
folyamatokat  éleszt,  érzékszerveink  utján  hat  reánk:  az  inger 
és  az  illető  érzékszerv  közötti  viszonyban  szokás  az  öröm 
kritériumát  keresni.  így  Spencer  örömmel  járóknak  a  köze- 
pes erősségű  ingereket  tartja  s  ezt  az  elvet  —  mint  láttuk  — 
v..j  energiatöbblet  tanával  összekapcsolva,  az  eszthétikai  örö- 
mökre is  átviszi  és  azokat  a  „magasabbrendü"  érzékszervek 
bizonyos  normális,  túlságba  nem  vitt  gyakorlásában  találja 
cel.  A  felgyülemlett  erőfölösleg  tul  nem,  hajtott  gyakorlása 
az,  mi  bennünk  a  szépérzését  kelti. 

Az  örömnek  és  a  szépnek  ez  a  felfogása  éleseszü  kiépi- 
tőt  talált  az  amerikai  pszichológusban  Marshall-ban,  Plea- 
sure,  Pain  and  Aesthetics  (Öröm,  Fájdalom  és  Eszthétika) 
cimü  müvében.  Az  eszthétikai  hatások  gyönyört  okozó  jelle- 
gének alapvető  jelenségét  felismerve,  az  eszthétikát  a,  hedo- 
nika   (vagyis   az  örömök  tana)   csak  egyik   részének  tartja. 

Jászi:    Művészet    és    Erkölcs.  ' 


m 


„Öröm  ós  fájdalom  kezdetleges  alaptulajdonságok,  >melyek 
minden  psycbozist  kisérnek  és  amelyek  ama  szerv  képes- 
sége és  tevékenysége  közötti  viszony  által  vannak  meghatá- 
rozva, melynek  tevékenysége  az  illető  psychozis  velejárója."* 
Minden  eszthétikai  hatás  egy  szerv  működését  tételezi  fel, 
az  érzéki  széptől  a  legmagasabbig.  Minden  szervnek  a  felhasz- 
nálható energia  bizonyos,  a  viszonyok  szerint  változó,  tömege 
áll  rendelkezésére.  Ezen  energia-mennyiség  és  a  kifejtett  te- 
vékenység közötti  arány  dönt  annak  kellemes  vagy  kellemet- 
len, örömet  okozó  vagy  fájdalmas  volta  felett.  Ebből  az 
arányból,  illetőleg  annak  mértékéből  vezeti  le  azután  az  esz- 
thétikai hatások  törvényeit.  Az  öröm  érzése  Marshall  szerint 
végeredményében  —  és  itt  egy  másik  kitűnő  pszichológussal 
Lehmann-nal  igen  egyező  eredményre  jut  —  mindannyiszor 
feléled  bennünk,  valahányszor  egy  adott  ingerre  megfelelő 
erőfölösleg  levezetésre  talál,  fájdalmat  érezünk,  valahányszor 
az  inger  nagyobb  erőmennyiség  kifejtését  igényli,  mint 
amennyit  az  illető  szerv  akkori  állapotában  nyújthat. 


XLVI.  AZ  ÖRÖM-  ÉS  FÁJDALOMELMÉLETEK  HIÁNYAI. 

■ 


A  gyönyör  és  a  fájdalom  ez  az  elmélete  az,  mely  ma 
a  legprecizebbnek,  a  legpontosabbnak  és  a  leginkább  elfoga- 
dottnak tekinthető.  Kielégitőnek  azonban  semmi  esetre.  Bár 
a  tények  egy  nagy  tömegének  magyarázatát  adja,  egészben 
véve  előttünk  egyoldalúnak  látszik.  Egyoldalúnak,  mert  ki- 
zárólag a  külső  ingerek  s  azok  hatásai  szempontjából  indul 
ki,  holott  ez  a  terület  nem  takarja  a  gyönyör  és  a  fájdalom 

*  I.  m.  London.  1894.  205. 


99 


egész  birodalmát.  így  a  belső,  organikus  közérzetre,  a  har- 
monikus és  egészséges  vagy  a  rosszul  egyensúlyozott  és  be- 
teg vegetativ  életre,  mely  pedig  alapfontossá gu  egész  érzés- 
világunkra vonatkozólag  —  mi  tekintettel  sincs.*  Épp  azért 
ez  az  elmélet  az  eszíhétikai  örömöknek  sem  adja  megnyugtató 
magyarázatát,  bár  számos  esztliétikai  jelenségnek  (ott,  ahol 
főleg  az  inger  és  a  szerv  közötti  viszonyról  van  szó)  elfogad- 
ható okát  nyújtja.  Legkevésbbé  látszik  kielégítőnek  az  eszthé- 
íikai  örömök  „sai  generís"  voltának  felfogására.  A  szerv  ál- 
lapotának „megfelelő"  favágás  kétségtelenül  - —  olykor  — 
örömmel  jár;  de  mi  magyarázza  meg  azt  a  rengeteg  minő- 
ségi és  intenzitásbeli  különbséget,  melyet  ezen  öröm  és  amazok 
között  érezünk,  melyek  pl.  a  „szem-  és  fülidegek  megfelelő 
izgatása"  folytán  következnek  be  és  hogy  van  az,  hogy  bizo- 
nyos ingerek  bármily  intenzitás  mellett  is  kellemetlenek  vagy 
közönyösek? 

Szomorú,  de  ugy  van,  hogy  a  modern  lélektan  az  öröm 
és  fájdalom  tekintetében  a  legteljesebb  zavarban  van,  mihelyt 
az  emiitett  legáltalánosabb  törvényszerűségen  túlmenve,  va- 
lamely konkrétebb  biológiai  magyarázathoz  fordul.**  S  mint- 
hogy az  öröm  és  a  fájdalom  a  lélektan  alapproblémája,    ez 

*  Ellenkező  hibába  esik  Pikler,  ki  midőn  a  vegetativ  élet, 
alapvető  fontosságát  a  lelki  életre  felismeri  s  nem  egyszer  hatal- 
masan mutatja  ki,  csaknem  teljesen  figyelmen  kivül  hagyja  a  gyö- 
nyör és  a  fájdalom  azt  a  területét,  melyet  az  inger  és  az  érzék- 
szerv közötti  viszony   határoz   meg. 

**  Jegyezzük  meg  már  ez  alkalommal,  hogy  a  Marshall  és 
a  vele  rokon  kutatások  helyességét  csak  a  szépérzés  lényege  s 
alaptermészete  szempontjából  vitatjuk,  mig  másrészt  készséggel 
elismerjük,  hogy  számos  másodlagos  eszthétikai  jelenség  — 
különösen  a  par  excellence  művészeti  széphatások  terén  —  az 
érzékszerv  energia  mennyisége  és  a  külső  inger  közötti  viszony 
vizsgálata  nélkül  nem  magyarázható  meg. 


100 


a  főoka  annak,  hogy  a  társadalomtudományok  minden  ágá- 
ban még  eredményeink  olyan  fölötte  bizonytalanok. 

A  ssépérsésneh  sem  lesz  mindaddig  téliesen  megnyug- 
tató magyarázata,  mig  az  öröm  és  fájdalom  kérdését  meg- 
oldani nem  sikerül. 

Erre  a  feladatra  vakmerőség  volna  egy  más  tárgygyal 
foglalkozó  dolgozatban  ugy  mellékesen  vállalkozni.  Azért  a 
következőben  csak  a  szépérzés  lényegére  vonatkozólag  kisért- 
jük meg  az  elméletek  rengetegében  uj  csapást  vágni,  bár 
igen  kecsegtetőnek  tűnt  is  fel  eredményeinket  az  öröm  és  a 
fájdalom  általános  természetére  kiterjeszteni. 


XLVII.    ÁLLATI    ESZTIIETÍKA. 

A  szépérzés  első  csirái  az  állatvilágban  keresendők. 
Vannak  biztos  adataink  arra  nézve,  hogy  a  magasabbfoku 
állatok  bizonyos  hangokban  és  szinekben  gyönyörűséget  ta- 
lálnak. Csak  néhány  példát  emelünk  ki  a  tények  tömegéből. 

A  chlam.ydera-ma.da.Tak  játékhelyeiket  és  a  kolibrik 
fészkeiket  „Ízlésesen  élénk  szinezetü  tárgyakkal"  ékitik.* 

A  közönséges  pacsirtáit  sok  helyütt  ugy  csalják  le  a 
levegőből  és  nagy  számban  ugy  fogják  el,  hogy  egy  kis  tük- 
röt, melyet  a  napfénybon  mozgatnak,  ragyogtatnak.  „Csodá- 
lat vagy  kíváncsiság"  az,  ami  a  szarkákat,  a  hollókat  és  né- 
hány más  madarat  arra  ösztönzi,  hogy  ezüst  tárgyakat  és 
ékszereket  lopjanak  és  rejtsenek  el. 

Gould  szerint:  némely  kolibrik  fészkeik  külső  oldalát 
a  legnagyobb  ízléssel  diszitik  ki.  ösztönszerűleg  lapos  mohból 

*  Ezek  és  alábbi  adataink  Darwin  az  Ember  eredetéről  irt 
művéből   vannak  véve.    (Német  fordítás.) 


lül 


szép  darabokat  erősitnek  rá,  a  nagyobb  darabokat  középre, 
a  kisebbeket  az  ágakkal  összekötött  részre.  Itt  meg  ott  egy- 
egy  szép  tollat  dugnak  be  vagy  a  külső  oldalakra  erősítenek, 
még  pedig  a  szárát  ugy  helyezik  el,  hogy  a  toll  szabadon 
a  fészek  felszínén  tul  emelkedik  ki.*: 

Igen  érdekes  az  ausztráliai  e&f-Zas-madarak  esete,  me- 
lyek „szerelmi  némajátékaik  véghezvitelére  kis  lugasokat 
építenek  .  .  .  egyesegyedül  a  szerelmi  hódítás  céljaira  a  föl- 
dön, míg  fészkeiket  a  fákra  építik.  Mindkét  nem  segit  ezen 
lugasok  felépítésében,  de  a  hímnek  jut  benne  a  nagyobb  sze- 
rep. Ez  az  ösztön  oly  erős,  hogy  még  a  fogságban  is  ér- 
vényesül". 

Némelyik  író  egyenesen  „játékházaknak"  vagy  „szín- 
házaknak" nevezi  ezeket  a  lugasokat  s  valósággal  a  szerelmi 
mámor  jeleneteit  figyelte  meg  bennük.** 

Érdekes,  hogy  ezeket  a  lugasokat  az  emiitett  madár 
különböző  fajai  különbözőképpen  díszítik  fel.  Az  aitos-ma- 
dár  vidámszinü  tárgyakat  gyűjt,  olyanokat,  mint  a  papagá- 
jok kék  farktollai,  megfehérült  csontok  és  kagylók,  melyeket 
az  ágak  közé  dug,  vagy  pedig  a  lugas  bejáratánál  helyez  el. 
Gould  az  egyik  lugasban  egy  igen  szépen  kidolgozott  kő- 
tomahawk-ot  és  egy  darab  kék  kartont  talált,  melyet  a  ma- 
darak nyilvánvalóan  a  benszülöttek  valamelyik  sátrából  ke- 
ríthettek. Ezeket  a  tárgyakat  állandóan  más  helyre  teszik 
és  játék  közben  a  madarak  szeríe-széjjel  viszik.  E  madárfaj 
egyik  válfaja  lugasát  hosszú  fükalászokkal  párnázza  ki,  me- 
lyeket ugy  rendeznek  el,  hogy  hegyeik  csaknem  összeérnek 
és  a  díszítések  rendkívül  gazdagok.  Kerek  köveket  arra  hasz- 
nálnak fel,  hogy  a  füszárakat  a  megfelelő  pontokon  megerő- 

*  I.  m.  II.   103. 
**  I.  m.  II.  62.,  fi3.,   U. 


102 


sitsék  és  különböző,  a  lugasba  vezető  Ösvényeket  csinálnak 
belőlük.  A  köveket  és  a  kagylókat  gyakran  nagy  távolságból 
hozzák  elő. 

Egy  másik  lugasépitő,  Ramsay  leírása  szerint,  rövid 
lugas-bejáratát  megfehéredett  kagylókkal  ékiti,  amelyek  öt 
vagy  hat  fajtához  tartoznak  és  különböző,  kék,  piros,  fekete- 
szinü  kagylókkal,  melyek,  ha  frissek,  a  lugasnak  igen  csinos 
külsőt  adnak.  Ezeken  kivül  frissen  tépett  levelek  és  fiatal  ró- 
zsaszinü  hajtások  voltak  ott  találhatók,  ugy  hogy  az  egész 
határozott  szép  Ízlést  tanúsított.  Gould  teljes  joggal  mond- 
hatta, hogy  ezeket  a  magas  fokban  kidiszitett  gyülekezeti 
csarnokokat  a  madár-architektura  legcsodálatosabb  példá- 
nyainak kell  tekinteni,  amelyeket  eddig  felfedeztek.* 

Romanes  a  darwinizmusról  irt  pompás  munkájában 
kiemeli,  hogy  sok  esetben  az  állatok  részéről  eszthétikai  elő- 
szeretet mutatkozik  bizonyos  tárgyakkal  szemben. 

Egy  syriai  madárfaj  fészkét  a  rovarok  fénylő  szárnyai- 
val ékesíti. 

A  „nagy  kucsmás  légykapó"  (great  crested  fly-catcher) 
a  kigyók  levedlett  bőrét  választja  fészke  ékesitésére.  De  a  leg- 
figyelemreméltóbb ezen  esetek  közül  az  ázsiai  baya-madáré, 
amely  miután  befejezte  palackalaku  és  szobákra  osztott  fész- 
két, apró  agyagdarabokat  rak  rá  kivül  és  belül,  melyekbe  a 
himmadár  tüzlegyeket  szúr,  nyilvánvalóan  abból  az  egyediili 
célból,  hogy  fényes  dekoratív  hatást  biztosítson.  „Más  ma- 
darak, mint  az  afrikai  „kalapácsfej"  fészkeik  környezetét 
ékesítik  fel,  (melyek  a  földre  vannak  épitve)  csigahajakkal, 
csontokkal,  tört  üveg-  és  agyagedénydarabokkal,  vagy  egyéb 
más  talált  ragyogó  és  feltűnő  tárgygyal". 

*   I.   m.   11.  k.   103.,   104. 


103 


A  Darwin  által  is  említett  játéktermeket  épitő  ausz- 
tráliai madár  (ablyornis  inornata)  egyik  faja  Pápuában, 
,,odáig  megy,  hogy  a  kis  házat  egy  azt  környező  kerttel  látja 
el".  A  kertet  állandóan  friss  virágokkal  diszitik  fel.* 

Az  esetek  azonban  korántsem  szorítkoznak  a  madár- 
világra. Elmondhatni,  hogy  a  rovaroktól  felfelé  az  állat- 
világban, (különösen  a  növényevőknél)  mindenütt  bizonyos 
szinek  szeretete  és  értékelése  kétségbevonhatlan  tény.  E  tekin- 
tetben —  minthogy  terünk  további  példákra  nincs  —  legyen 
szabad  egyszerűen  Grant  Allen-nak  a  Szinérzékről  irt  szer- 
fölött meggyőző  könyvére  utalni.** 

A  hangok  megkülönböztetésének  képessége  és  bizonyos 
hangok  által  okozott  öröm  az  állatvilágban  olyan  jól  ismert, 
úgyszólván  napi  tapasztalataink  által  igazolt  tények,  hogy 
azok  további  bizonyításra  aligha  szorulnak.  Csak  egy  tényt 
akarunk  kiemelni,  melyet  Letourneau  Darwin  után  idéz  s 
melyben  nem  indokolatlanul  az  instrumentális  zene  legpri- 
mitívebb tényét  látja:  a  búbos-banka  (upupa  epops)  a  sze- 
relmi időszakban,  miután  levegőt  szitt  be,  csőalaku  csőrének 
hegyét  rézsútosan  egy  kődarabra  vagy  fatörzsre  helyezi  és 
tüdőjéből  a  levegőt  kitolva,  ily  módon  egy  különleges  han- 
got idéz  elő.*** 

Nincs  okunk  reá,  hogy  ezekben  a  jelenségekben  ne  az 
eszthétikai  örömök  kezdetleges  tényeit  lássuk.  E  jelenségek 
örömet  okozó  jellegén  kívül  igen  számos  esetben  azok  ,, ér- 
deknélküli természete"   is   megállapítható.   Sajnos,   több    ol- 

*  Ronianes :  Darwin  and  after  Darwin.  London,  1892 — y?- 
I.  k.  381.,  382.,  383. 

**  The  colour  sense:  its  origin  and  dereloprnent.  London, 
1892.  Second  edition. 

**"*  Letourneau:  L'évoluiion  littéraire  dar.s  les  diverses  races 
humaines.   Paris,   1894.   80. 


104 


dalról  —  még  evolutionista  részről  is  —  e  tünemények  esz- 
thétikai  jellegét  perhorreszkálják.  Rendesen  azt  szokták 
mondani,  —  mint  Hirn  is  teszi,  —  hogy  itt  puszta  kellemes 
idegizgatásról  van  szó.  Teljesen  igaz;  de  kérdjük:  a  modern 
ember  eszthétikai  élvezetének  egy  jó  része  nem  ilyen  kelle- 
mes idegizgatás-e?  Gondoljunk  csak  vissza,  hogy  az  eszthé- 
tika  sokáig  éppen  az  ilyen  asszociációktól  és  gondolatoktól 
ment  szép  hatásokban  kereste  a  szép  lényegét. 

Az  a  nagy  gyönyörűség,  mely  bennünket  a  Tizian,  a 
Paolo  Veronese.  a  Rubens  és  általában  a  legnagyobb  festői 
remekek  láttára  elfog,  részben  függetlenül  támad  azoktól  az 
asszociációktól  és  érzelmektől,  melyeket  bennünk  keltenek,  sőt 
néha  azok  ellenére  is,  hirdetve  amaz  eszthétikusok  egyoldalú- 
ságát, kik  az  állatvilágban  észlelt,  fentebb  emiitett  tényektől 
minden  eszthétikai  jelentőséget  megvonnak. 

Persze,  ha  valaki  a  régibb  német  eszthétika  szubtili- 
tásaiban  vagy  szörszálhasogatásaiban  keresi  a  szép  lénye- 
gét, akkor  szükségképp  erre  az  eredményre  jut,  de  ilyen  ala- 
pon —  ne  feledjük  —  nemcsak  a  madárka  életének  eszthé- 
tikai csiráit  kellene  tagadnunk,  hanem  embertársaink  leg- 
alább 90%-ának  szépérzését  is,  mert  a  szántóvető  munkás- 
ember semmi  olyasmit  nem  fog  lelkében  érezni  és  semmi 
olyasmi  nem  is  folyik  le  lelkében,  ami  „beivusste  Selbsi- 
iauschiiiig"-nak,  „Freudé  am  UrsacJtewerden" -nek,  „innere 
Nachahmung" -nak*  vagy  a  német  eszthétika  egyéb  dogmái- 
nak megfelelő  volna. 


*  Ezen  jelenségek  között  különösen  az  „lnncre  Nachdh- 
mung"  vagy  másképp  ,J2infühlung"  talált  igen  éleselméjü  elem 
zőkre.  (Groos,  Lipps.)  Groos  az  eszthétikai  élvezet  centrális  tüne- 
ményét látja  benne.  Véleményünk  szerint  oly  tényekre,  melyek 
nemcsak   az  emberek   túlnyomó   többségének   öntudatából    biányza- 


105 


Midőn  tehát  ama  jelenségek  eszthétikai  jellegéről  — 
melyek  között  és  a  mi  fejlettebb  eszthétikai  életünk  között 
csak  quantitativ  és  nem  qualitativ  különbség  van  —  meg 
vagyunk   győződve,*   egyszersmind   azt   reméljük,   hogy,   ha 

nak  teljesen,  de  amelyeket  még  az  eszthétikailag  legkimüveltebbek- 
nek  is  csak  egy  része  hajlandó  elismerni,  nem  lehet  a  szépérzés 
alapvető   theoriáját   felépíteni. 

Az  egész  elmélet  különben  Lotze  ezen  a  megfigyelésén 
alapszik: 

„Egy  alak  sem  oly  merev,  hogy  abba  képzeletünk  együtt- 
élően  be  ne  fészkelhetné  magát.  Nemcsak  annak  sajátos  életérzé- 
seibe hatolunk  be,  ami  lényegében  és  jellegében  hozzánk  közel 
áll,  az  éneklő  madár  vidám  reptébe,  vagy  a  gazella  kecses  mozdu- 
lékonyságába;  nemcsak  lelkünk  tapogatószálait  vonjuk  a  legki- 
sebbre össze,  hogy  a  kagyló-állat  szükhatáru  létét  és  kinyitásainak 
és  bezárásainak  egyhangú  élvezetét  vele  együtt  álmodjuk  át;  nem- 
csak együtt-dagadóan  tágulunk  ki  a  fa  karcsú  formáiba,  melynek 
finom  ágait  e  kecses  hajlongás  és  lebegés  élettel  tölti  be;  hanem 
még  az  élettelenre  is  átviszszük  ezeket  a  magyarázó  érzelmeket 
és  általuk  az  épületek  holt  súlyait  és  támaszait  egy  élő  test  ugyan- 
annyi tagjává  változtatjuk  át,  melyeknek  benső  feszülései  belénk 
mennek  át."  (Idézi  Groos:  Der  aesthetische  Genuss.  Giessen, 
1902.  180.  1.) 

Hát  ez  tényleg  igen  szép  és  finom  elemzés,  sőt  elismerem, 
hogy  esztétikai  élvezeteimben  gyakran  hasonló  elemeket  magam 
is  felismerek,  de  a  leghatározottabban  elleneznem  kell  minden 
oly  törekvésst,  mely  ezekben  a  jelenségekben  a  szép  fundamentális 
tényeit  akarja  látni.  Ez  épp  oly  félszeg  eljárás,  mint  amilyen 
azé  a  fiziológusó  volna,  ki  az  ínyenc  excentrikus  kosztjában  ke- 
resné a  táplálkozás  alaptörvényét. 

*  Greguss  érvei  a  szép  darwínisztikus  magyarázata  ellen, 
véleményünk  szerint,  nem  állhatnak  meg.  Azok  csak  azt  mutatják, 
hogy  az  „állati  eszthétika1'  jelenségei  a  fejlődés  kezdetleges  fo- 
kán állanak,  nem  pedig  azt,  hogy  egyáltalán  nem  eszthétikai  ter- 
mészetűek. (V.  ö.  Rendszeres  széptan.  Hátrahagyott  jegyzeteihői 
sajtó  alá  rendezte  tanítványa,  Liszka  Béla.  Budapest,  1888.  31.  és 
következő   oldalait.) 


106 


sikerülne  eme  jelenségek  okait  kumutatni,  azokat  elemi  té- 
nyekre visszavezetni,  sok  világosságot  nyernének  a  szépér- 
zés eredete  annyira  elgyötört  és  összebonyolitott  kérdésében. 


XLVIII.  A  SZINÉRZÉK  KELETKEZÉSE  ÉS  FEJLŐDÉSE.  —  ALLÉN 
KUTATÁSAI.  —  A   SZINÉRZÉK   UTOLSÓ   BIOLÓGIAI   TÉNYE. 

Ami  az  előbbi  pontban  emiitett  jelenségek  egyikét,  a 
szinérzéket  illeti,  annak  keletkezése  és  fejlődése  kitűnő  ma- 
gyarázóra talált  Grant  Allenben,  az  előbb  idézett  munkájá- 
ban. Allén  nagy  meggyőző  erővel  mutatja  ki,  hogy  ez  a  tehet- 
ség, melyben  az  érdeknélküli  eszthétikai  izlés  koronáját  szo- 
kás látni,  hogyan  fejlődött  ki  hasznossági  okokból,  a  termé- 
szetes kiválasztás  vaskezében  a  fejlődés  évezredei  és  milliói 
folyamán;  kimutatta,  hogy  e  tehetség  csirái  a  rovarokban 
keresendők  abban  a  távoli  őskorban,  midőn  a  növények 
megtermékenyitési  processzusát  a  természetes  kiválasztás  a 
rovarok  utján  kezdte  végeztetni,  a  szél  által  közvetített 
szerfölött  veszteséges  és  bizonytalan  mód  helyett.  Ez  egy- 
szersmind a  kor,  midőn  szines-virágos  növények  előszói 
jelentkeznek  a  földön. 

Azok  a  növények,  melyeknél  a  megtermékenyítés  a 
rovarok  utján  történt,  a  létért  való  küzdelemben  fajuk  fen- 
tartása  tekintetében  óriási  előnyben  voltak  a  szél  utján  meg- 
termékenyített növényekkel  szemben.  A  növények  reproduk- 
tív szerveiben  már  általános  növény-élettani  okokból  meg 
volt  a  tendencia  szines  változatok  létrehozatalára.  Ezek  a 
színes  spontán  variációk  a  primitív  erdők  egyhangú  zöldjé- 
ben, pusztán  szokatlan  szinhatásukkal,  a  szemidegeknek  a 
szokottnál  erősebb  izgatásával  alkalmasak  voltak  arra,  hogy 


107 


a  rovarok  figyelmét  felköltsék,  ugy  mint  a  gyertya  szokatlan 
ragyogásával  számos  rovar  csalogató  ja  lesz.  Ettől  a  foktól 
kezdve  a  szines  variációk  (virágok)  hatása  a  rovarokra  és 
megforditva,  kölcsönös  lett.  Azok  a  virágok,  melyek  külö- 
nösen élénk  színeikkel,  vagy  feltűnő  alakúkkal  leginkább 
felkeltették  a  rovarok  figyelmft,  a  megtermékenyitési  pro- 
cesszusban s  igy  a  létért  való  küzdelemben  a  többiek  felett 
előnyben  voltak,  mig  azok  a  rovarok,  melyek  leginkább  bír- 
tak a  szinek  felfogási  képességével  —  minthogy  az  ő  segít- 
ségükkel végzett  termékenyítési  processzus  rájuk  nézve  a 
jobb  táplálkozást  tette  lehetővé  —  kiszorították  azokat  a  tár- 
saikat, melyeknél  a  szinérzék  nem  volt,  vagy  fogyatékosab- 
ban volt  kifejlődve.  A  természetes  kiválasztás  évmilliói  igy 
egyre  gazdagabb  virágú  növényekhez  és  erősebb  szinérzékü 
rovarokhoz  vezettek.  Nincs  terünk  Allent  ezen  fejlődés  to- 
vábbi kutatásában  követni  a  magasabbrendü  állatfajoknál. 
Ez  különben  is  fölösleges  volna,  mert  az  ilyen  kivonatos  váz- 
lat a  maga  vague  körvonalaiban  meggyőző  ugy  sem  lehet  és 
senkit  a  kételkedők  között  nem  kímélhet  meg  a  fáradtságtól, 
hogy  Allén  összes  adatait  és  érveit  fontolóra  vegye.  Azért 
kénytelenek  vagyunk  az  olvasót  újból  Allén  különben  is  él- 
vezetes könyvére  utalni  s  megelégedni  a  következő  végkövet- 
keztetése közlésével:"  .  .  .  Mindenütt,  hol  a  növény  valamely 
része,  legyen  az  virág  vagy  gyümölcs,  valamely  előnyt  nyei 
egy  állat  szemének  odavonzásával,  legyen  az  rovar,  madár 
vagy  emlős,  az  a  rész  szinte  szabályszerűen  valamely  tiszta 
és  ragyogó  színnel  van  takarva,  legyen  az  kék,  vörös,  sárga, 
piros,  narancs,  viola  vagy  lilaszinü,  teljesen  különbözően  a 
rendes  növényzet  zöld  színétől." ? 

*  I.  m.  128. 


108 


Ez  a  kölcsönös  vitális  hasznosság  a  szinérzés  elemi 
ténye,  mely  a  nemi  kiválasztásban,  különböző  védelmi  és 
támadó  berendezésekben  (pl.  mimikri)  további  kifejlesztőre 
talált. 

A  nemi  kiválasztás  közrejátszása  ugy  képzelendő,  hogy 
bizonyos  szinek  jelentősége,  szerepe  és  gyönyört  okozó  ter- 
mészete bizonyos  állatfajok  életében  olyan  nagy  volt,  hogy 
azok  a  himek,  melyek  külsejükön  hasonló  szines  változatok- 
kal birtak,  előnyben  voltak  a  nőstény  ösztönszerű  tartózko- 
dása* leküzdésében.  így  megállapitva  a  szinérzék  genezisét 
és  kimutatva,  hogy  annak  keletkezése  a  faj  legvitálisabb  ér- 
dekeivel összefügg.  Allén  felveti  a  kérdést,  hogy  mi  tekin- 
tendő a  már  létrejött  szinérzék  utolsó  biológiai  tényének? 
Ö  —  legalább  az  alacsonyabb  állatfajoknál  —  minden  asz- 
szociativ  elemet  elvet  magyarázatából.  Tagadja,  hogy  a  szi- 
nes helyek  és  az  azokon  szerzett  táplálék  által  okozott  gyö- 
nyörűség között  valami  asszociativ  kapcsolat  létesülhetett 
volna. 

Allén  szerint  a  dolog  igy  áll:  ,..  .  .  Gyümölcsevők  és 
virágból  táplálkozók  gyönyörűséget  ragyogó  szinekben  nem 


*  A  biológusok  részéről  ismételten  hangsúlyozva  lett  a 
hímtől  való  ösztönszerű  tartózkodás  jótékony  szerepe  a  faj  fentar- 
tásában.  A  nemi  kiválasztás,  igy  felfogva,  nem  jelent  egyebet, 
mint  azt,  hogy  bizonyos,  a  nőstényt  gyönyörködtető  sajátságokkal 
jobban  ellátott  him  előnyben  van  a  nőstény  természetes  tartóz- 
kodása leküzdésében  azokkal  a  hímekkel  szemben,  melyek  ilyen 
sajátságokkal  fogyatékosabban  bírnak.  A  legerősebb,  a  legfürgébb, 
legélénkebb  hangú  stb.  him,  ebben  a  küzdelemben  könnyebben 
diadalmaskodott.  így  fogva  fel  a  nemi  kiválasztást  (és  újból  hang- 
súlyozva, hogy  ez  az  elemi  szépjelenségek  oka  nem  lehet)  előt- 
tünk Í3  kétségtelen,  hogy  annak  hatása  a  szépórzés  kifejlesztésében 
igen  jelentékeny  lehetett. 


109 


azért  találnak  .  .  .  mert  ama  szinek  ágybéli  asszociációkkal 
birnak  táplálékukkal,  hanem  mert  azok  a  struktúrák,,  me- 
lyek ezen  ingereket  közvetitik,  folytononsan  gyakoroltattak 
és  örökletes  használat  által  erősittettek.  A  táplálékkal  való 
összeköttetés  az  idegbeli  energia  számára  számos  levezető 
utat  teremtett  és  a  szint  észrevevő  struktúrák  különös  kifej- 
lődésének utolsó  oka  lett,  de  nem  volt  közvetlen  hatással, 
amint  én  hiszem,  az  érzet  közvetlen  örömteljes  természetére.* 

A  struktúrák  kifejlődése  alatt  Allén  azt  érti,  hogy  kü- 
lönösen erős  idegutak  fejlődnek  ki,  melyeknek  (különösen 
bő  idegenergiával  birván)  foglalkoztatása  —  az  öröm  és  fáj- 
dalom spenceri  elmélete  szerint  —  különösen  gyönyört 
okozó  lesz. 

Egyetértünk  Allen-nel  abban,  hogy  az  asszociativ  kap- 
csolat az  örömérzet  utolsó  ténye  nem  lehet,  de  viszont  nem 
tudjuk  elképzelni,  hogy  a  szin  és  táplálék  közötti  tényleges 
összeköttetés  valamelyes  pszichológiai  korrelativumot  ne  ho 
zott  volna  létre,  mely  a  szinérzék  fejlődésére  ki  ne  hatott 
volna,  mint  az  általa  okozott  gyönyörűség  egyik  lényeges 
alkateleme,  egészen  ugy,  mint  bizonyos  hangok  és  az  azok- 
kal együtt  járni  szokott  veszedelmek  (pl.  ragadozókkal  szem- 
ben) az  állatvilágban  nyilvánvalóan  létesítenek  ilyen  kapcso- 
latot, mely  mint  félelemérzés,  tehát  fájdalom  jelentkezik. 

Vagyis  azt  hiszszük,  hogy  a  szinérzéknek  már  legele- 
mibb tényeiben  valamelyes  asszociativ  elem  közrejátszik, 
melynek  Allén  a  magasabbrendü  eszthétikai  élvezetekben 
talán  a  megengedhetőnél  is  nagyobb  szerepet  látszik  tulaj- 
donítani. A  szinérzék  által  okozott  gyönyörűség  legelemibb 
biológiai  ténye  a  mi  véleményünk  szerint  egyik  legősibb  és 

*  I.  ni.  134.,  135. 


110 


igy  legteljesebben  kidolgozott  idegpálya  működésében  áll, 
egy  pályáéban,  mely  a  faj  sok  évmilliós  életében  a  szervezet 
egyik  legnélkülözhetetlenebb  életműködése  szolgálatában  ál- 
lott, melyhez  kezdettől  fogva  az  örömök  sorozata  kapcsoló- 
dott s  mely  a  táplálkozás  által  okozott  legnagyobb  gyönyö- 
rűséget elősegítve  a  nemi  kiválasztás  utján  a  fajfentartó  élet- 
működés örömeivel  is  összekapcsolódott. 

A  szinérzék  igy,  legelemibb  tényében,  mint  egy  ősrégi 
hasznosság  folytán  legteljesebben  kifejlett  idegpálya  műkö- 
dése jelentkezik,  mely  eredeti  hasznosságát  elveszitve,  mind 
szélesebb  és  ujabbkörü  asszociatív  örömökkel  kapcsolódott 
össze.  Az  általa  okozott  gyönyörűség  azonban  még  ma  is  túl- 
nyomó részben  nem  ezen  asszociációkban  áll,  hanem  abban 
a  gyönyörteljes  biológiai  közérzetben,  melyet  az  életet  elő- 
mozdító idegfolyamatok  —  melyek  egyszersmind  a  legősibb 
és  legjobban  kidolgozott  idegfolyamatok  —  keltenek.* 

Vájjon  ez  az  eredmény  mennyiben  áll  a  többi  eszthé- 
tikai  jelenségekre  is? 


*  Látni  fogjuk  az  alábbiakban,  bogy  a  par  excellence  esztbé- 
tikaiaknak  elnevezett  jelenségek  mind  erre  a  biológiai  a'aptényre 
vezethetők  vissza.  Mi  erre  az  eredméiayre  éppen  a  komplikáltabb, 
modern  eszthétikai  tünemények  vizsgálata  által  jutottunk,  akkor 
már,  midőn  Allén  kutatásait  a  sxinérzékröl  még  nem  ismertük. 
Elismerjük,  hogy  Allén  végoka  az  általunk  kifejtettel  nagyban  és 
egészben  azonos,  bár  mi  nem  az  energia-mennyiségre,  hanem  a 
óbban  kijárt  ideg-utakra  helyezzük  a  fősúlyt.  Nem  tudjuk, 
hogy  Állon  maga  milyen  jelentőséget  tulajdonit  a  szinérzék  vég- 
tényének  s  bogy  azt  a  többi  eszthétikai  jelenségek  a  lap  tényekém 
felismerte-e  vagy  nem?  Következő  mondása  mindenesetre  mutatja. 
hogy  Legalább  is  felismerte  c  tény  nagy  jelentőségét:  ..Yalahány- 
S7.nr  azt  találjuk,  bogy  egy  tevékenység  bennünk  közvetlenül  örö- 
met idéz  elő,  biztosak  lehetünk  arról,  bogy  a  szóban  forgó  tevé- 
kenység  egyike   azoknak,   melyeket  emberi   és   ember   előtti   őseink 


111 


XLIX.    A    HANG    ÁLTAL    KELTETT    ÖRÖMÉRZETEK 
MAGYARÁZATA. 

A  hangok  által  kelteit  szépérzések  eredetére  nézve 
hasonló  alapos  tanulmányt,  mint  az  Allen-ét  a  szinérzékről, 
nem  ismerünk.  Dacára  ennek,  az  eredmény  itt  sem  lehet 
kétséges.  Az  állatok  életének  kutatói  sürüen  hivatkoznak  arra 
a  jelentőségre,  melylyel  az  egymás  hangjainak  észrevétele, 
megkülönböztetése  a  létért  való  küzdelemben  bir.  Azok  a  fa- 
jok, amelyek  egymás  hangjának  felismerésében  s  ellenségeik 
hangjának  megkülönböztetésében  fejlettebb  képességgel  bir- 
tak,  a  létért  való  küzdelemben  a  gyöngébb  képesséküek  fe- 
lett előnynyel  birtak.  így  a  hevesebb  idegmozgalmak  hang- 
beli levezetése  mindinkább  hatalmas  felismerési,  védelmi  és 
támadási  eszközzé  válik.  Ennek  megfelelően  azt  találjuk,  — 
mint  Allén  kiemeli  —  hogy  hangok  produkálásában  azok  a 
fajok  tűnnek  ki,  melyek  szineik  tekintetében  hátramaradot- 
tak, vagyis  náluk  a  szin  által  nyújtott  előnyöket  a  hang  pó- 
tolja. S  igy  a  természetes  kiválasztás  hatása  alatt  kell,  hogy 
a  hangelőidézési  és  hangfelfogási  képesség  emelkedjék,  vele 
együtt  az  a  gyönyörérzet,  melyet  a  jól  kifejlett  és  begyakorolt 
iclegutak  működése,  valamint  a  faj  szellemi  fejlődésével  egyre 
gyarapodó  asszociativ  örömök  okoznak.  S  mihelyt  egyszer 
a  hang  a  faj  örömtárának  kiemelkedő  részévé  válik,  &?,  a 
nemi  csalogatás,  a  nemi  kiválasztás  eszközévé  lesz.  Minden 
képesség,  mely  a  fajra  nézve  a  gyönyör  forrása,  a  nemi  csa- 
logatásnak is  tényezője.  S  egészen  ugy,  miként  ma  a  nemek 
egymással    szemben    azáltal    akarják    magukat    kivánatossá 


huzamosan  gyakoroltak/'  (I.  m.  132.)  Majd  más  helyen:  „Tény- 
leg csak  ott  várhatjuk  az  örömérzet  jelentkezését,  ahol  ősi  szokás 
megfelelő  szenzorikus  rendszert  létesített."   (I.  m.  143.) 


112 


tenni,  hogy  lehetőleg  legteljesebben  kifejtik  azokat  a  tulaj- 
donságokat, melyek  örömet  okozók,  egészen  ugy,  amint  a  mo- 
dern nagyvilági  nő  a  kiválasztott  férfi  szerelmét  (mert  nap- 
jainkban a  nemi  kiválasztás  jórészt,  a  gazdasági  rend  válto- 
zása folytán,  a  férfi  által  történik)  azáltal  igyekszik  meg- 
nyerni, hogy  magát  a  lehető  legnagyobb  fokban  szépnek, 
finomnak,  müvészetkedvelőnek,  elmésnek,  édeshangunak 
mutatja,  mig  a  férfi  azáltal,  hogy  kiemeli  nyugalmát,  bátor- 
ságát, éleselméjét,  a  nagy  célok  iránti  érdeklődését  stb.  stb.: 
egészen  ugy  a  fejlődés  minden  stádiumában  a  két  nem  fel- 
használja mindazon  tesii  és  szellemi  tulajdonságok  fitogtatá- 
sát,  melyek  azon  korban,  mint  a  faj  legjobban  kivánt,  leg- 
többre becsült  tulajdonságai  jelentkeztek.  Persze  ez  a  folya- 
mat egyre  inkább  nyert  öntudatosságban  és  kiszámitott- 
ságban. 

A  zene  által  keltett  széperzésekre  nézve  ez  csaknem 
kétségtelen.  Akár  Darwin  tanítását  fogadjuk  el,  mely  a 
zenében  az  emberi  érintkezés  első  eszközét  látja,  egy  prehis- 
torikus korban,  melyben  a  beszéd  még  nem  alakult  ki,  s 
itt,  valamint  az  állatoknál  benne  a  nemi  kiválasztás  fő  csáb- 
szerét,  akár  a  Spencer-féle  elméletet,  mely  a  zenét  a  szenve- 
délyes beszédből  Jrifejlődöttnek  tartja,  mindkét  esetben  egy- 
formán áll,  hogy  a  szép  hangok  és  a  zene  .szinte  transcen- 
dentalisnak  látszó  hatalma  ilyen  ősi  idegfolyamatokban,  a 
szerelem  és  a  szenvedély  legősibb,  leghatalmasabb,  elfeledett, 
de  szervezetileg  átöröklött  rezgéseiben  leli  magyarázatát. 
Még  nyilvánvalóbb  ez  az  ősi  hasznossági  szempont  a  zene 
legújabb  gazdasági  elméletében,  melyet  a  ritmus  magyará- 
zatánál lesz  alkalmunk,  érdeme  szerint,  tüzetesebben  ki- 
fejteni. 


113 


L.   A   SZAG-,   HANG-    ÉS    SZÍNBELI    ÖRÖMÉRZETEKNEK   UGYAN- 
EGY AZ   EREDETE. 

Az  előbbi  pontban  kifejtettek  a  szagok  által  nyújtott 
örömérzetekre  nézve  is  állanak.  Bizonyos  szagok  felfogási 
és  megkülönböztetési  képssége  a  létért  való  küzdelemben 
bizonyos  fajokra  eminens  hasznossággal  volt.  Ez  különben 
a  szagok  tekintetében  még  ma  is  annyira  nyilvánvaló,  hogy 
az  orthodox  eszthétika  a  szagok  által  nyújtott  örömérzeteket 
egyáltalában  nem  akarja  eszthétikaiaknak  elismerni. 

Teljesen  igaza  van  Allennak,  mikor  igy  szól:  „Azt 
hiszem,  nem  mondok  tiílsokat  vele,  hogy  csaknem  minden 
anyag,  melyet  mint  természetes  illatszert  élvezünk,  vagy  egy 
növényi  produktum,  melynek  természetes  functiója  az  álla- 
tok odacsalogatása,  vagy  egy  állati  termék,  melynek  termé- 
szetes functiója  a  másik  nem  vonzása." 

Összefoglalva  a  három  utolsó  pont  eredményeit,  mond- 
hatjuk, hogy  ezen  szag-,  hang-  és  szinbeli  örömérzetek  nél- 
kül az  állatvilágban  az  egymásra  való  rátalálás,  más  fajok- 
tól való  megkülönböztetés,  egymás  keresése  lehetetlen  volna. 
Ha  a  nőstény  nem  is  gyakorol  az  állatvilágban  kiválasztást 
a  Darwin-féle  értelemben  véve,  a  két  nem  egymásra  kétség- 
telenül a  gyönyörködtetés  forrása.  Az  ugyanazon  fajbeli 
szine,  szaga,  hangja  olyan  örömök  forrása,  mely  magasabb 
fokon  eszthétikai,  itt  is  rudimentalisan  az. 

Az  ugyanazon  állatfajok,  melyek  csoportosan  élnek,  a 
nemi  szemponton  kivül  is  egymásra  vannak  utalva.  Ezekre 
nézve  a  csordabeli  szine,  szaga  és  hangja  minden  más  faj- 
beliével szemben  előnyben  részesül  és  ha  ezek  a  jelek  örö- 
met nem  okoznának,  az  együttélés    nem    volna    lehetséges, 

*  I.  m.  142, 

Jrtszi:    Művészet    és    Erkölcs.  8 


114 

mert  ha  ezek  a  jelek  örömérzetekkel  nem  volnának,  vagy  az 
ellenkezővel  volnának  összekötve,  az  állati  együttműködés 
lehetetlen  volna. 

LI.    A   „GEOMETRIAI    RAJZOKBAN"    ÉS   A    SZIMMETRIÁBAN 
NYILVÁNULÓ    ÖRÖMÉRZETEK    FORRÁSA. 

Azt  hiszszük,  hogy  az  eszthétikai  hatások  két  nagy  bi- 
rodalmára nézve,,  a  szinek  és  a  hangok  által  okozott  öröm- 
érzetekre nézve  sikerült,  ha  nem  is  bebizonyitani  —  erre  a 
rendelkezésünkre  álló  vázlatszerű  tér  nem  elegendő  —  de 
legalább  is  valószinüvé  tenni  az  olvasó  előtt  az  eszthétikai 
gyönyör  azt  az  elemi  tényét,  melyet  a  XLVIII.  pontban  kör- 
vonaloztunk. 

Igen  ám:  (lesz  a  valószínű  ellenvetés)  a  szin-  és  hang- 
érzék ilyen  ősi  hasznossági  eredete  valószinü  lehet,  de  mi 
ként  magyarázható  meg  ez  alapon  az  az  öröm,  melyet  bizo- 
nyos ..geometriai  formák",  a  szimmetria  és  ritmus  okoznak. 
Azt  látjuk,  hogy  mindenütt,  az  egész  földkerekségen,  a  leg- 
primitívebb emberfajok  is  élvezik,  sőt  alkalmazzák  is  a  szép- 
hatások emez  elemi  törvényeit.  A  le^iuüveletlen°bb  öslakó 
is  különböző  geometriai  szabályosságu  ékítményeket  fest 
vagy  éget  bőrébe,  melyek  a  szimmetria  törvényét  uralják, 
úgyszintén  a  ritmikus  zene  és  tánc  közkincsei  az  emberiség 
örömtárának.  íme  a  szép  ezeken  a  terein,  melyeket  helyesen 
tekint  az  esztétika  a  szép  tulajdonképpeni  sphaerájának,  nyil- 
vánvalóan érvényesülnek  a  szép  örök,  belénk  oltott  törvényei! 

Vegyük  sorba  az  ezen  ellenvetésben  foglalt  tényeket. 

Kezdjük  azokon  a  bizonyos,  örök  ..geometriai  formá- 
kon", a  régi  esztétika  e  kedvelt  bizonyítékain.  Álláspontunk 
védelme  ezen  a  téren  éppen  a  legkönnyebb.  A  világ  legkülön- 


115 


bözőbb  részei  ornamentikájának  vizsgálata  arra  az  egyező 
eredményre  vezet,  hogy  ilyen  ..örök  geometriai  formák"  nem 
léteznek  s  hogy  azok  a  diszitmények,  melyekben  szinte  ko- 
runkig bizonyos  velünk  született  esztétikai  törvények  nyilvá- 
nulását  látták,  eredetileg  einber,  állat,  növény  vagy  bizonyos 
technikai  eljárási  módok  (fonás,  keramika)  másolatai  voltak, 
melyek  részint  a  hiányos  másolási  gond,  részint  ezen  minták 
konvencionális  használata  következtében  (tulajdonjegypk, 
törzsjegyek,  hirközlések)  a  részletek  mellőzésével  mindinkább 
stereotip  alakokká  lettek,  melyeknek  értelme  csak  a  benszü- 
löttek,  sőt  napjainkban  gyakran  már  azok  előtt  sem  világos. 
Mondom,  a  geometriai  ékitmények  legtöbbjére  nézve  ezt  a 
folyamatot  már  kimutatták  s  alig  lehet  kétséges,  hogy  az 
összes  geometriai  alakzatok  ugyanezen  okok  eredményei.  E 
tekintetben  Grosse  idézett  müve  mellett  Haddon  hires  Evoln- 
tion  in  Art-jára*  utalunk,  melyekben  az  olvasó  a  részletekben 
is  gondosan  illusztrálva  szemlélheti  e  folyamatot. 

Egészen  más  kérdés,  hogy  mi  vitte  a  primitiv  embert 
általában  állatok,  növények  s  emberi  alakok  ábrázolására, 
melyekből  az  u.  n.  geometriai  diszitmények  keletkeztek?  E 
tekintetben  azt  hiszszük,  tul  messze  mennek  azok,  akik  min- 
den ilyes  ábrázolatban  valamely  valóságos,  vagy  képzelt 
hasznossági  célt  (megkülönböztetési  jel,  elrettentési  vagy  má- 
gikus eszköz  stb.)  keresnek.  Ellenkezőleg,  azt  hiszszük,  hogy 
ezek  az  ábrázolatok  igen  sok,  talán  a  legtöbb  esetben,  abban 
az  örömben  lelik  magyarázatukat,  melyeket  a  jól  ismert  ala- 
kok kezdetleges  ábrázolata  a  gyermekeknek  okoz.  Ez  némileg 
másként  van  a  testékitésnél,  melynek  hasznossági  szerepe 
(törzsi  megkülönböztetés)  a  legtöbb  esetben  valószinü. 

*  London,   1895. 


116 


Ezek  a  kérdések  azonban  tul  messzire  vezetnének  el.  Ez 
alkalommal  ránk  nézve  ugy  is  csak  az  fontos,  hogy  az  u.  n. 
geometriai  diszitményekben  nyilvánuló  örömérzet  bizonyos 
ősrégi  jelek  és  ábrázolatok  megszokásában  leli  magyarázatát, 
melyek  valamikor  hasznossági  okokból  keletkezve  és  évezre- 
deken át  használtatva,  annyira  befészkelték  magukat  az  em- 
berek lelkébe,  hogy  látásuk  örömet  okozott  akkor  is,  midőn 
hasznossági  feladatuk  megszűnt,  egészen  ugy.  mint  a  kezdet- 
leges házieszközök  természetes  fonásait  akkor  is  alkalmazzák, 
mikor  a  keramikát  már  feltalálták.  A  fonott  kosár  mintái 
annyira  bevésődtek  a  primitiv  ember  agyába,  hogy  agyag- 
edényeire rávéste  azokat  a  mintákat,  melyeket  fonott  edé- 
nyein évezredeken  át  naponta  szemlélt. 

És  egészen  ugy,  amint  a  színeknél  és  hangoknál  láttuk: 
mihelyt  bizonyos  jelek  és  minták  megfelelő  idogutak  ősi  be- 
gyakorlása által  az  öröm  forrásaivá  lesznek,  az  illető  faj 
életében  a  nemi  kiválasztás  eszközeivé  válnak. 

Tényleg,  a  primitiv  ember  bámulatos  gondot  fejt  ki  és 
nagy  fájdalmakat  tür  el  azért,  hogy  testét  ezekkel  az  ékítmé- 
nyekkel, ezekkel  az  ősi  hasznossági  jelekkel  felékesítse  ós  mi- 
kor ezt  teszi,  tudatában  talán  indító  okként  egyedül  az  „ér- 
deknélküli esztétikai  élvezet",  vagy  legfeljebb  a  másik  nemmel 
szemben  a  hódítás  vágya  szerepel. 

A  diszitmények  pszihológiáját  igen  helyesen  állapítja 
meg  Colién  March  a  primitiv  ornamentika  e  fáradhatatlan 
búvára:  „A  diszitmény  szüksége  várakozáson  alapszik.  A 
szem  annyira  hozzá  van  szokva  valamihez  bizonyos  asszo- 
ciáció irányában,  hogy  ha  ezt  a  valamit  nem  látja,  a  vesz- 
teség érzése  támad  fel  benne."* 

*  Idézve  Haddon  által.  Evolution   in  Art.  I.  m.  130. 


117 


Ugyanennek  a  gondolatnak  ad  kifejezést  Haddon  is : 
„Mindenütt  az  emberi  lélek  lassanként  megszokott  bizonyos 
helyi  mintákat,  rajzokat  és  alakzatokat.  Ezek  össze  vannak 
kötve  a  család  és  a  vallás  szent  eszmekapcsolataival,  a  gyer- 
mekkor friss  emlékképeivel  és  mintegy  bevésődnek  az  egyén 
öntudatába.  Sok  lélekre  nézve  uj  rajzok  értéktelenek,  nem 
ébresztenek  benne  semmi  rokonérzést;  meg  vannak  fosztva 
azok  bizonyos  asszociációktól;  mint  idegen  növények  elsor- 
vadnak és  elpusztulnak."  * 

Szerintünk  nem  az  asszociativ  szempont  a  fő.  Itt  is  a 
„geometriai  rajzoknál",  miként  a  szép  egyéb  terein  az  öröm- 
érzet bizonyos  ősi,  legjobban  begyakorolt  idegpályák  műkö- 
désében áll. 

A  szimmetria  és  a  ritmus  tüneményei  részben  már  az 
előbbi  fejtegetések  által  adva  vannak.  Jól  mondja  Grosse: 
Mig  a  ritmus  elve  kétségtelenül  technikai  motívumok  után- 
zása által  került  az  ornamentikába,  addig  egy  másik  épp  olyan 
általános  érvényű  formai  elv  a  természetes  motívumok  után- 
zásából vezethető  le:  a  szimmetria. 

Láttuk,  hogy  a  primitív  diszitő  művészet  előszeretettel 
természetes  mintákat  használ,  főleg  emberi  és  állati  formá- 
kat. Minthogy  pedig  a  természet  mindezeket  a  mintákat  szim- 
metrikusan fejlesztette  ki,  a  művészet  a  maga  utánzatait  szin- 
tén szimmetrikusan  csinálta.** 

Természetesen  (mint  Grosse  is  elismeri)  nem  tekint- 
hető ez  a  körülmény  a  szimmetrikus  elrendezés  egyedüli  oká- 
nak. Az  az  eminens  célszerűség,  melyet  a  szimmetria  igen 
sok  esetben  nyújt,  első  sorban  érdemel  figyelmet. 


*  I.  m.  116. 
**  I.  m.  145.,  146. 


118 


Elmondhatjuk,  hogy  a  szimmetriának  úgyszólván  álta- 
lános jelentkezése  az  egész  földön,  az  összes  népeknél  ma- 
gyarázatát találja  abban  a  tényben,  hogy  az  organikus  élet 
alapformája  szimmetrikus,  hogy  azok  a  formák,  melyekben 
az  ember  legősibb  örömeit  találta,  egyáltalán,  melyek  leg- 
régibb szükségleteivel  vannak  összeköttetésben,  melyek  állati 
őskorától  folyton  kiséretében  voltak,  mind  szimmetrikusak.** 


LII.    A    RITMIKUS    SZÉrHATÁSOK    HASZNOSSÁGI    EREDETE 
BÜCHER    SZERINT. 

A  ritmikus  elrendezésben  és  változatosságban  talált 
örömöt  egy  általános  természettörvényre  szokták  visszave- 
zetni, mely  az  emberen  és  környezetén  uralkodik. 

Ritmikusak  összes  életműködéseink,  ritmikus  sorozat- 
ban mutatkozik  minden  környező  jelenség.  Apály  és  dagály, 
tél  és  nyár,  ébrenlét  és  álom,  munka  és  pihenés,  élet  és  halál 

**  Érdekes,  hogy  az  a  folyamat,  melyről  a  primitív  orna- 
mentikában volt  szó,  mely  szerint  az  u.  n.  „geometriai  rajzok'' 
valamikor  természeti  tárgyak  ábrázolatai  vagy  technológiai  eljá- 
rások sajátos  eredményei  voltak,  megismétlődik  a  modern  orna- 
mentikában. 

Meller  Simon  a  stilizáeióról  a  modern  iparművészetben  töb- 
bek között  ezt  irja:  „.  .  .  A  stilizáció  fejlődésében  az  eredeti 
forma  mindinkább  háttérbe  szorul,  az  összefüggés  a  természet- 
tel elvész  ...  A  színfolt,  a  vonal,  a  maga  minemüségében  hat, 
benyomását  nem  nehezíti  a  természettel  való  összehasonlítás,  nem 
kell  segítségéül  képeket  felidéznie  és  az  értelem  munkáját  igénybe 
vennie,  az  értelmetlen,  jelentesteién  formák  közvetlenül  hatnak 
az  érzésre;  közvetlenül  és  erősen,  mint  a  zene."  (Y.  o  .1  modern 
művészeti   ipar.   Budapest,    1901.   11.   1.) 

Tehát  uj  széphatások  genezise  ugyanaz  maradt,  mint  a 
múltban. 


11 Ö 


ugyanannak  a  törvénynek  a  jelentkezései.  Amint  a  zenének 
primitiv  kezdetei  valószinüleg  az  indulat  spontán  hangbeli 
kitörései  voltak,  ugyanez  volt  a  táncé  is,  mely  az  örvendetes 
vagy  diadalmas  ugrálásból,  a  mozdulatok  mindinkább  szán- 
dékosan rendezett  ritmusává  alakult  át.* 

Kari  Bücher,  a  közgazdaság  tanára  a  lipcsei  egyete- 
men, ezzel  a  vagne  magyarázattal  nem  elégedett  meg,  hanem 
hatalmas  gazdaságtörténeti  és  ethnographiai  anyag  alapján 
Arbeit  und  Rhythmus**  cimü  munkájában  a  ritmus  egy 
egészen  uj  elméletét  állította  fel,  mely  egyszersmind  a  köl- 
tészet és  a  zene  kezdeteibe  is  bevilágítva,  alkalmasnak  látszik 
arra,  hogy  az  egész  esztétikát  uj  irányokba  terelje.  Ez  a  gon- 

*  A  primitív  táncok  tanulmányozói  egybehangzóan  emelik 
ki,  hogy  a  kezdetleges  törzsek  ritmikus  tömegtáncai  képezik  az 
első  eszközt  arra,  hogy  a  fegyelmezetlen  csoportban  a  rend,  fegyel- 
mezettség és  összeműködés  képességeit  kifejleszszék ;  két  oly  té- 
nyező, mely  a  faj  életében  kétségtelenül  selectionális  erővel  bírt. 

Vernon  Lee  és  C.  Antruther-Thomson  pedig  főleg  a  formák 
szépségével  foglalkozva,  arra  az  eredményre  jutottak,  hogy  a  szép- 
nek mondott  formák  a  test  néhány  alávető  működésére  (lélekzés, 
vérkeringés,  egyensúlyban  tartás  stb.)  előnyösek  és  igy  a  fejlő- 
dés folyamán  az  ilyen  formák  javára  tényleges  kiválasztás  történt, 
egészen  ugy,  mint  akár  a  táplálkozási  anyagok  tekintetében.  (V.  ö. 
The  Contemporary  Review  1887.  oht.  és  nov.  szám.)  Megvallom, 
hogy  ezek  az  elemzések  annyira  egyéni  és  minuciózus  megfigyelé- 
seken alapulnak,  hogy  a  legtöbb  esetben  azokat  magamon  kipró- 
bálni nem  sikerült.  Különben  is  azt  hiszem,  hogy  az  embert  kö- 
rülvevő formák  biológiai  jelentőségét  ezek  az  irók  túlhajtják,  amit 
az  a  tény  is  igazol,  hogy  a  legkülönbözőbb  alakú  tárgyak:  a  gót 
templom  karcsú  tornya,  a  bazilika  kupolája,  a  széles  vonalú  an 
gol  bútorok  és  a  törékeny  rococo  darabok  egyaránt  helyet  foglal- 
hatnak élvezeti  körünkben.  Csakis  az  egyéni  megszokáshoz  fog 
fűződni  valamelyes  előszeretet.  Szelekcionális  erőt  nem  tulajdonit- 
hatok azoknak. 

**  Leipzig  190?;.  Dritte  Auflage. 


120 


dos  és  éleselméjü  vizsgálódás  éppen  az  általunk  felállított 
elmélet  szempontjából  oly  fontos,  hogy  indokoltnak  látszik 
legalább  fő  gondolatmenetét  bemutatni. 

Bücher  a  ritmusban,  a  munka  lélektani  elemének  meg- 
könnyítőjét —  automatikussá  tevőjét  —  látja:  „Minden 
munka  eredményessége  attól  a  feltételtől  függ,  hogy  a  mun- 
kás minden  egyes  esetben  a  szükséges  izommozdulatot  telje- 
sen felismerje  és  a  szükséges  erőkifejtést  megbízhatóan  mér- 
legelje. Mentől  inkább  igy  áll  a  dolog,  mentől  inkább  áthatja 
egymást  a  munka  szellemi  és  testi  eleme,  annál  eredménye- 
sebben halad  előre,  annál  ritkábbak  lesznek  oly  mozdulatok, 
melyek  az  elérendő  haszonnal  helytelen  viszonyban  állanak. 

Most  már  köznapi  megfigyelés,  melyet  épp  ugy  gyer- 
mekeknél, mint  alacsonyabb  kulturfoku  felnőtteknél  tehe- 
tünk, hogy  ritkán  tartanak  ki  hosszasan  valamely  tevékeny- 
ségnél, hogy  azt  abban  a  mértékben  hamarabb  unják  meg, 
amelyben  megfeszített  figyelmet  és  folytonos  megerőltetést  kö- 
vetel meg.  Ennek  az  oka  kétségtelenül  nemcsak  az  egyolda- 
lúan igénybe  vett  izom  kifáradásának  tényében  rejlik,  hanem 
a  tartós  szellemi  erőmegfeszitésben  is.  De  ez  utóbbi  momen- 
tum bizonyos  mértékig  kiküszöbölhető,  ugy  hogy  egészen 
vagy  részben  kikapcsoltatik.  Ez  az  által  válik  lehetségessé, 
hogy  az  akarat  által  vezetett  mozgás  helyébe  az  automatikus 
(tisztán  mechanikus)  tétetik.  Ez  az  utóbbi  azonban  akkor  lép 
fel,  ha  sikerült  az  erőkifejtést  a  munkánál  ugy  szabályozni, 
hogy  az  bizonyos  egyöntetűséggel  történjék  s  hogy  minden 
mozdulat  kezdete  és  vége  mindig  ugyanazon  tér-  és  időbeli 
határok  között  folyjon  le.  Ugyanazon  izom  egyenlő  időközben 
történő  s  egyenlő  erős  mozgása  által  az  jön  létre,  amit  be- 
gyakorlásnak nevezünk;  az  egyszer  működésbe  hozott,  hatá- 
rozott időbeli  és  dynamikai  mértékviszonyok  szerint  működő 


121 


testi  functio  mechanikailag  folytatódik,  anélkül,  hogy  ujabb 
akaratkifejtés  szükséges  volna  mindaddig,  mig  megváltozott 
akaratelhatározás  következtében  megakasztatik.  avagy  eset- 
leg meggyorsittatik  vagy  meglassittatik."  * 

Ezt  a  lelki  megkönnyebbülést  nyutja  a  ritmus,  mely  a 
fenti  elv  szerint  tagolt  munkáknál  a  dolog  természeténél  fogva 
fellép,  minthogy  ,.minden  munka-mozgás  legalább  két  elem- 
ből áll,  egy  erősebből  és  egy  gyengébből:  Emelés  és  lebocsátás, 
lökés  és  összehúzás,  kinyujtás  és  bevonás  stb.  Ennélfogva  ön- 
magában tagoltnak  tűnik  fel  és  ennek  az  a  következménye, 
hogy  az  egyenlő  erős  és  egyenlő  időbeli  határok  között  lefolyó 
mozgásoknak  előttünk  mindig  mint  ritmusnak  kell  jelentkez- 
niük." *  Ez  leginkább  azoknál  a  munkáknál  jut  öntuda- 
tunkra, melyeknél  a  szerszámnak  az  anyaggal  való  érintke- 
zése hangot  ad  és  ahol  a  hangos,  egyenlő  időközökben  egy- 
másra következő  ütésektől  és  lökésektől  épp  ugy  következtet- 
nünk kell  az  azokat  előidéző  erő  egyenlő  intenzivitására,  mint 
az  azokat  kisérő  mozdulatok  egyenlő  időbeli  (térbeli)  mér- 
tékére." (Gondoljunk  a  cipész  kalapácsának,  a  lentörőnek,  az 
osztovátának,  a  szekeréének,  a  kövezőbunkónak,  a  kőfaragó- 
vésőnek sajátos  hangjára!) 

„Ezeket  a  példákat  nagyon  fel  lehetne  halmozni  s  kü- 
lönösen a  házi  és  mezőgazdasági  munkák  között  egy  egész 
sereget  lehetne  felsorolni,  melyekben  valamely  hang  az  üte- 
met jelzi.  Ez  a  hang  rendszerint  az  egyes  munka-mozdulat 
végére  esik  és  nincs  semmi  kétség,  hogy  ezáltal  megkönnyitte- 
tik  a  mozdulat  egyenlő  időbeli  mértékének  betartása."  *** 


*  I.  m.  23.,  2-1. 
**  I.  m.  25. 
«**  I.  m.  25. 


Í22 


Ez  a  munka-ritmus-  jele,  de  ez  még  nem  hang-ritmus. 
Ez  csak  akkor  jön  létre,  ha  a  hangok  erősségben  és  magas- 
ságban vagy  tartamban  különböződnek,  amikor  a  munka- 
ritmus mellett  a  hangritmus  is  fellép. 

Ez  a  ritmus  is  tényleg  számos  munkánál  előfordul  és 
sokszor  tetszés  szerint  fokozható.  (A  padozat  súrolása,  a  kasza 
kivétele  és  odasujtása  a  fii  lekaszálásakor,  az  osztováta  ide 
és  oda  dobása,  a  lapát  betaszitása  a  termés  garmadázásakor, 
a  gabonamagvak  szórása  tisztitás  céljából  stb.)  Ez  a  hang- 
ritmus, —  a  munkaritmus  mellett  —  nemcsak  előmozdítja  az 
egyenlő  időmérték  betartását,  hanem  a  benne  rejlő  zenei 
elemnél  fogva  serkentő  hatással  van  és  a  munkást  mindazok 
ellenőrzésének  veti  alá,  kik  hangját  hallhatják.  Tehát  azt  le- 
het mondani,  hogy  a  hangritmus  a  munkát  megkönnyíti  és 
előmozdítja.*  E  mellett  a  ritmus  alkalmas  arra,  hogy  több 
munkás  tevékenységét  egyesítse  és  azokat  az  időmérték  pon- 
tos betartására  kényszerítse,  nagyban  növelve  így  a  munka 
gazdaságosságát  és  megkönnyítve  az  egyes  munkás  erőki- 
fejtését.** 

Megállapítva  igy  a  ritmus  létrejövetelét  s  rendkívüli 
gazdasági  hasznosságát,  Bücher  nagy  következetességgel  ve- 
zeti le  azt  a  folyamatot,  melylyel  a  munka  ritmusa  átvitetik  a 
nagy  munkabeli  megerőltetések  hangbeli  kitöréseibe,  munka- 
dalokat hozva  létre,  melyek  csak  fokozzák  azokat  az  előnyö- 
ket, melyeket  a  munka-  és  a  hangritmus  nyújt. 

Ezt  a  folyamatot  részleteiben  itt  követni  nem  lehet- 
séges. Meg  kell  elégednünk  az  eredmény  közlésével,  melyre 
Bücher  az  egész  földkerekségén  elterjedt  munkadalok  beható 

*  I.  m.  26. 
**  I.  m.  27—30. 


123 


vizsgálata  alapján  jut  el:  „A  ritmikus  elem  nem  foglaltatik 
eredetileg  sem  a  zenében,  sem  a  nyelvben;  kívülről  jön  és  ama 
testmozgásból  ered,  melyet  az  éneknek  kisérnie  kell  s  amely 
nélkül  egyáltalán  nem  fordul  elő.  Ezért  van  meg  minden 
munkának,  minden  játéknak,  minden  táncnak  a  maga  sajá- 
tos dala,  melyet  semmi  más  alkalomkor  nem  énekelnek  s 
minthogy  különböző  egyéneknél  a  testmozdulatok  mértékvi- 
szonyai különbözők,  néhány  primitív  népnél  mindenkinek 
megvan  a  maga  saját  éneke,  melynek  tulajdona  felett  fél- 
tékenyen őrködik".* 

Ezeknek  a  munkadaloknak  az  utazók  majd  zenei,  majd 
költői  oldalukat  emelik  ki.  „Amiben  valamennyi  megegyezik, 
az  az  a  tény,  hogy  mindenütt  a  mindennapi  élet  különböző 
tevékenységeire  jellegzetes  dalok  vannak  s  hogy  ezek  össze- 
függése a  munkával  annál  jobban  domborodik  ki,  minél  ala- 
csonyabb az  illető  nép  fejlődési  foka".** 

Ezeken  a  nyomokon  tovább  haladva,  Bücher  könnyen 
képes  megmagyarázni  azt  a  mindenki  által  elismert  tényt, 
hogy  a  fejlődés  kezdetén  a  zene  és  a  költészet  egy  szét  nem 
választható  közös  tömeget  képeznek.  Ami  azokat  az  ősi  idők- 
ben összefűzte:  a  munka,  melynek  megkönnyítésére  szolgál 
mindkettő  s  melynek  ritmusát  mindkettő  átvette. 

Szerzőnk  ezeken  az  alapokon  a  verslábak  létrejöttének 
is  valószínű  magyarázatát  tudja  adni:  A  jambus  és  trachaeus 
taposó  mértékek:  egy  gyöngén  és  egy  erősen  fellépő  láb;  a 
spondeus  üíőmeírum,  mely  mindenütt  könnyen  felismer- 
hető, hol  két  kéz  ütemben  kopogtat;  a  daktylus  és  anapaestus 
kalapács-metrumok,  melyeket  még  ma  is  minden  falusi  ko- 


*  I.  m.  42. 
**   I.   ra.   43. 


124 


vácsmühelyben  megfigyelhetünk,  liol  a  munkás  két  rövid 
elő-  vagy  utóütést  mér  az  ülőre  bevezetés-  vagy  befeje- 
zésként." 

És  igy  tovább  a  kevésbbé  gyakori  verslábaknál  is.*  Ha- 
talmas érv  Bücher  elmélete  mellett,  hogy  megmagyarázza  a 
zenei  eszközök  létrejövetelét  a  munkaeszközökből.  „És  igen 
jellemző,  hogy  közöttük  az  inkább  ritmikus,  mint  tonikus 
ütőeszközök  legkorábban  lépnek  fel  és  hogy  ezek  még  a  mai 
primitiv  népeknél  is  a  legelterjedtebbek  és  legkedveltebbek... 
A  dob  vagy  üstdob  számos  primitiv  nép  egyedüli  zenei  esz- 
köze maradt  ...  Ez  pedig  semmi  egyéb,  mint  a  gabonamo- 
zsár, melyre  bőrt  feszitettek  ki.  A  kezdetleges  huroshangsze- 
rek  az  ij  mintájára  készültek,  melyet  tudvalevőleg  nemcsak 
fegyverként,  de  tulajdonképpeni  szerszámként  is  használnak. 
Ezek,  amennyire  megítélhetem,  mindenütt  eredetileg  ütő- 
hangszerek.** 

Persze  nem  kell  várni,  hogy  valamennyi  hangszernek 
ez  lett  volna  az  eredete.  „Egyszer  a  munkától  felszabadulva,  a 
zene  technikai  eszközei  megválogatásában  is  szabadabb  lehet 
és  az  európai  népeknél  e  mellett  több  évezredes  fejlődésre 
tekinthet  vissza".***  Ugyanezt  a  fejlődésmenetet  tüntetik  fel 
a  művészeti  hatások  többi,  itt  számba  jövő  elemei.  A  költé- 
szet, a  ritmikus  táncmozdulatok,  lassanként  elválnak  a  mun- 
kától s  önálló  létre  tesznek  szert  tisztán  gyönyörteljes  hatásaik 
előidézése  érdekében. 

De  azért  a  zene,  költészet,  tánc  eredeti  egysége  soká 
megmarad,  mely  a  drámai  költészet  ősi  képlete. 


*  I.  m. 
**  I.  m.   366,  367. 
***  I.  m.  367..  368. 


125 


„.  .  .  Végre  az,  ami  kezdetben  egy  munkatevékenység 
puszta  utánzása  volt,  egy  egész  emberi  sors  föltüntetésévé 
válik,  melyet  a  táncoló  chórus  puszta  mimikája  nem  képes 
teljesen  megérzékiteni.  A  szinész  csatlakozik  ahhoz,  vagy  he- 
lyesebben: az  elöénekes  szinészszé  lesz  és  igy  kialakul  az  atti- 
kai dráma.  De  mindig  a  chórusok  megmaradnak  a  föalkotó 
lesznek,  ha  a  táncok  és  énekek  elkülönböződnek  is.*  Ezek  a 
tények  nagyon  világosan  beszélnek.  Ha  Eücher  elmélete  helyt- 
álló, ugy  a  széphatás  egy  másik  „örök  törvényére",  a  rit- 
musra is  igaz,  —  mint  az  összes  többire,  melyeket  eddig  meg- 
vizsgáltunk —  hogy  alapja  egy  ősrégi  hasznosságban  gyö- 
kerezik, mely  a  fejlődés  folyamán  az  emberi  szervezetben  oly 
lehető  legteljesebben  kifejlett  idegpályákat  létesitett,  melyek 
működtetése  —  minden  további  hasznosság  nélkül  is  —  a 
gyönyör  forrása. 


LIII.    AZ    ASSZOCIATÍV    SZÉP    MAGYARÁZATA.    —    A    KEZDET- 
LEGES   NÉPEK    ÉS    NAPJAINK    TÖMEGITÉLETEIBEN    IS    FEL- 
LELHETŐ   AZ    ŐSI    HASZNOSSÁGI    ALAPELEM. 

Az  előbbi  pontok,  ugy  hiszszük,  kimutatták,  hogy  a 
szép  jelenségeinek  egy  terjedelmes  köre,  még  pedig  az  a  köre, 
melyet  az  u.  n.  klasszicizmus  (a  romanticizmussal  szemben 
használva  e  szót)  egyedül  tekint  a  szép,  tiszta  és  eszményi 
sphaerájának,  tehát  az  eszthétikai  örömnek  ez  a  minden 
érzelmi  elemtől  mentnek  látszó  birodalma,  utolsó  okában, 
végső  tényében  szervezetünk  legősibb  idegpályáira,  a  faj  éle- 


*  V.   ö.   362.   Büclier  kutatásainak  másik  része,   a  művészet 
keletkezésének  problémájára   vonatkozik.   Erről  később  lesz  szó. 


121 


tében  legjobban  kiképzett  idegfolyamatokra  vezethető  vissza. 
A  fejlődés  folyamán  azonban  mindinkább  kifejlődik  a  szép- 
érzésnek egy  terjedelmes  asszociatív  része,  mely  az  érzékinél 
jóval  viszonylagosabb,  minthogy  jóval  egyénibb,  mint  amaz. 

A  szép  ezen  másodlagos  és  egyre  uralkodóbbá  váló 
elemének  megvizsgálása  különösen  fontos,  mert  elméletünk 
a  szép  utolsó  tényéről  csak  akkor  lesz  elfogadható,  ha  sike- 
rülni fog  kimutatni,  hogy  a  szépérzés  jelen  evolúciója  ugyan- 
azon tényező  uralma  alatt  áll,  mint  állt  a  múltban. 

Ez  a  feltevés  már  a  priori  nagy  valószínűséggel  bir. 

Mert  ha  egy  jelenség  hosszú  fejlődési  sorozatában  egy 
törvény  hatását  kimutatni  tudjuk,  nagy  a  valószínűség,  hogy 
ugyanaz  a  törvény  határozta  meg  ama  jelenség  fejlődésének 
azon  magasabb  szakaszait  is,  melyek  úgyszólván  mindenna- 
pos megfigyelésünk  és  ellenőrzésünk  alatt  állanak.  Nézzük  e 
mellett  a  logikai,  illetőleg  módszertani  ok  mellett  a  jelen  té- 
nyei mennyire  erősitik  vagy  erőtlenitik  meg  e  feltevést? 

Az  asszociatív  szép  végtényének  vizsgálatában  főleg  a 
tények  két  nagy  csoportjára  támaszkodhatunk.  Az  egyiket 
napjaink  ítéletei  a  szépről  nyújtják,  a  másikat  a  művészetek 
azon  ága  szolgáltatja,  melynek  ereje  jórészt  asszociatív  hatá- 
sokon nyugszik:  a  költészet  birodalma. 

Vissza  kell  mennünk  oda,  ahonnan  már  egyszer  kiin- 
dultunk, a  szépérzés  jelentkezéseihez  egyszerűbb   fokokon. 

Keresnünk  kell,  hogy  egyszerű  emberek  szépfelfogásá- 
ban mi  képezi  az  alapelemet,  helyesebben  az  összes  eszthé- 
tikai  Ítéletekben  közösnek  talált  gyönyörködési  elem  micsoda 
( •!-.  inibb  tényekre  vezethető  vissza. 

A  primitív  népek  szépitéletei  tudtunkkal  nem  lettek 
rendszeresen  megvizsgálva.  Egy  téren  azonban  gondos  ada- 
tokat   gyűjtőit    össze   Darwin.    A    nemek,   különösen    a    nők 


127 


szépségére  vonatkozó  Ítéleteket  a  legkülönbözőbb  vad  tör- 
zseknél.* 

Ezek  az  adatok  igen  tanulságosak  a  maguk  rendkívüli 
változatosságukban,  hirdetve  a  szépitéletek  relativitását.  Kü- 
lönböző törzseknél  a  legkülönbözőbb  dolgokat  látjuk  a  női 
szépség  jellemvonásaiként  hirdetve.  Majd  a  lekonyult  füleket, 
majd  az  övig  lelógó  mellet,  majd  az  összelapított  orrot,  majd 
egy  hátsó  testrész  erős  kifejlődését,  majd  a  széles  és  vastag 
ajkakat  stb.  Ezekben  az  eltérő  ítéletekben,  azt  hiszszük,  Dar- 
win eltalálja  a  közös  vonást,  amikor  azt  mondja:  ,, Minden 
törzs  emberei  jobban  kedvelik  azt,  aminek  látásához  hozzá- 
szoktak, nem  tudnak  változást  elviselni,  de  szeretik  a  válto- 
zatosságot és  csodálják,  ha  egy  jellemző  vonás  egy  mérsékelt 
végletig  vitetik".  (332.  1.)  A  szakáltalan,  vagy  gyönge  szőrö- 
zetü  törzsek  pl.  a  csupasz  arcot  tartják  szépnek,  a  szakálasok, 
az  erős  szőrözetüek  az  ellenkező  végletet  magasztalják.  A  chi- 
naiak,  akik  már  a  természettől  kis  lábakkal  birnak,  még 
mesterségesen  is  kicsinyítik  azokat,  mert  a  szépséget  ebben 
találják  stb. 

A  milliók  szépitéletei  is  azonos  eredményekre  vezetnek 
jelenleg  is.  Szépnek  mondják  a  kidomborodó  mellű,  széles 
csípőjű,  erőtől  duzzadó  leányt,  a  vállas  és  karcsú  legényt, 
a  különösen  jól  kifejlett  paripát  vagy  tehenet,  az  átlagot 
meghaladó  gazdaságú  vetést,  mig  nem  találnak  szépet  a  sá- 
padt, törékeny,  összefűzött  mellű  uriasszonyban,  a  zordon, 
terméketlen  hegyvidékben;  szép  a  kerek  kócsagos  kalap,  de 
csúnya,  nevetség  és  ellenszenv  tárgya  a  cilinderviselet;  szép 
a  hetyke  bajusz,  de  csúnya  a  hosszú,  mellig  érő  szakái  stb. 
Ezek  a  tapasztalatok  a  primitív  népek  ítéleteivel  összeesnek. 

*  Abstammung  des  MenscJien.  I.  m.  III.  k.  19.   fej. 


128 


A  régen  megszokott,  kellemes  hangulatokkal  összekötött  je- 
lenségeket és  különösen  azokat,  melyek  egy  ilyen  megszokott 
és  kedvelt  tulajdonságokat  a  szokottnál  jobban  domborítanak 
ki,  (de  nem  túlságosan)  szépnek  szokás  nevezni*  Itt  azon- 
ban  megállanunk  nem  szabad. 

A  régen  (nemzedékeken  át)  megszokott  s  kellemes  em- 
lékképekkel összekötött  dolgok  egyszersmind  hasznosak  is.  Ez 
a  hasznosság  lehet  faji  vagy  egyéni.  A  faji  hasznosság  a 
nemek  egymásra  vonatkozó  szépitéleteiben  nyilvánul.  És  ez 
irányban  a  természetes  kiválasztás  és  hatékonyan  közreműkö- 
dik. Olyan  törzsek,  melyekben  a  női  szépséget  a  födolgok- 
ban  (a.  jövő  generációra  döntő  tulajdonságokban)  hamisan 
értékelték,  a  létért  való  küzdelemben  szükségképp  kivesztek.** 
A  beesett  mell.  a  soványság,  a  sápadt  arc  eszthétikai  kultusza 
a  modern  szecesszióban  pathologiai  jelenség  és  mint  ilyen 
az  emberiség  nagy  többségére  —  az  egészségesekre  és  épér- 
zéküekre  —  visszataszitólag  hat.***  A  Darwin  által  felsorolt. 


*  A  széphatásnak  igy  két  eleme  van:  egy  nagy  tömeg  ősi 
megszokás,  begyakorlottság  és  konzervativizmus  és  egy  igen  ki- 
csiny rész  valami  újból,  szokatlanból.  Az  alapelem  kétségtelenül  az 
ősi  struktúra;  a  vágy  valami  járulékos  újdonság  után  már  ma- 
gasabb kultúra  terméke.  A  legtöbb  ember  esztétikai  élvezetében 
még  ma  sem  képes  az  ujat  elviselni  és  sok  ujabb  megszokás  és  be- 
gyakorlás kell  ahhoz,  hogy  az  ujabb  elemek  a  régiekkel  össze  tud- 
janak forrni. 

**  Helyesen  mondja  Möbius:  Általában  tényleg  azt  a  nőt 
tartják  a  legkívánatosabbnak,  aki  a  legszebb.  Miért  történik  ez  igy? 
~Sfert  alapjában  szépség,  egészség  és  alkalmasság  egy,  más  sza- 
vakkal, mert  a  legszebb  a  szerelom  céljának  legjobban  megfelel. 
(V.  ö.  Über  Kunst  und  Künstlor.  Leipzig,  1901.  131.,  132.) 

*##  -gs  ]l0nnan  /,]]£  c]g?  Nyilvánvalóan  onnan,  hogy  a  jelen- 
legi pazdasági  rend  a  nő  ezen  tipusát  nagy  mértékben  termeli,  ugy. 
hogy  kezd  hozzátapadni  —  megszokás  és  asszociációk  utján  —  va- 


129 


minket  meglepő  Ítéletek  nem  ilyen  alaptulajdonságokra  vonat- 
koznak. Ezek  a  kis  (a  mi  szemünkben)  furcsa  extravaganciák 
az  itt  kockán  forgó  nagy  érdekeket  nem  érintik,  vagy  leg- 
alább is  nem  első  sorban.  Szépségük  alapja  a  megszokott 
és  a  szerelem  által  nyujtott  édességek  asszociatív  emlékképei- 
ben áll.  A  szép  mindig  az  adott  viszonyokból  szűrődik  le.  Ha 
valahol  egy  félkezü  törzs  léteznék,  bizonyára  a  félkezüséghez 
is  esztétikai  előszeretet  fűződnék.  „Similis  simili  gaudet."* 

A  kezdetben  közömbös  hosszú  megszokásában  s  az  ál- 
tala okozott  örömben  is  rejlik  egy  szubjektív  hasznossá gi 
elem. 

Ezek  a  jellemző  vonások  a  napjaink  tömegitéleteiben 
a  szépről  is  fenforognak.  A  faji  hasznosság  itt  is  nyilván- 
való, valamint  az  egyéni  is.  A  szép  eredetében  a  hasznossal 
össze  van  forrva  s  igy  a    jóval    is.    A    közvetlenül    hasznos. 

lami  széphangulat.  Némely  dekadens  impresszionista  már  ...bá- 
josnak" kezdi  találni  a  nőkben  azt  a  lábalakulatot  és  járást,  me- 
lyet apáink  „csámpásnak"  neveztek. 

*  Szinte  hihetetlen,  hogy  egy  u.  n.  természettudóst  a  szép  hi 
bás  felfogása  micsoda  badarságokra  vezethet.  ,.Csak  mellékesen 
legyen  megjegyezve,  hogy  lehetséges  —  irja  az  előbb  idézett,  sokat 
olvasott  doktor,  P.  J.  Mobius,  ki  hasonló  alapossággal  a  ,,nő  élet- 
tani gyöngeelméjüségéről"  irt  meglehetős  nagy  port  vert  tanu'- 
mányt  . —  hogy  a  feltűnő  ellentét  az  ember  és  az  állat  között,  az 
ember  mezitelensége  szemben  az  állat  szőrösségével.  a  szép  utáni 
sóvárgásból  állt  elő,  bár  nehezen  tudja  az  ember  magának  a  dolgot 
elképzelni."  (V.  ö.  124.)  Elhiszem.  De  mily  világossá  válik  mindez, 
ha  azt  mondjuk :  A  test  egyre  teljesebb  mesterséges  védelme  fö- 
löslegessé tette  a  szőrözetet  s  igy  az  lassankint  eltűnik.  A  szőrtf- 
lenség  megszokásával  kifejlődik  annak  esztétikai  méltánylása,  egé- 
szen ugy,  miként  egykor  az  ellenkező  volt  az  esztétikai  örömök 
forrása.  Homernál  még  diszitő  jelző.  Jó,  hogy  Mőbius,  szokott 
vakmerőségével  nem  állítja  oda  a  szőrözet  kifejlődésének  fokát 
esztétikai  sóvárgásunk  mértékéül! 

Jdszi:    Művészet    és    Erkölcs. 


130 


eredményeiben  jó  dolgok  látása,  puszta  megjelenése,  külső 
behatása  már  maga  egy  örömérzettel  jár  együtt,  melyet  szép- 
nek nevezünk.  Ezen  a  fokon  a  szép  előhírnöke,  külső  jele  a 
bekövetkező  jónak  és  hasmosnák. 

így  jár  együtt  a  fejlődés  kezdetén  az  egyénre  célszerű: 
a  hasznos,  a  társadalomra  hasznos:  a  jó  és  az  eszthétikai 
szép. 


LIV.     A     SZÉP     KÖRÉNEK     KITÁGULÁSA     A     HASZNOSTÓL     AZ 

EDDIG    KÖZÖMBÖS    IRÁNYÁBAN.    —     A    CSÚNYA.    —     A    SZÉP 

HOZZÁVETŐLEGES    MEGHATÁROZÁSA. 

Azonban  már  igen  hamar  a  szép  fogalmának  bővülése 
és  ezzel  együtt  különböződése  áll  be.  A  szép  közvetlenül  hasz- 
nos eleme  egyre  inkább  feledésbe  megy  egyrészt,  másrészt 
pedig  köre  a  tulajdonképpen  hasznostól  ellenkező  irányba 
megy,  az  eddig  közömbös  iránijában. 

Helyesebben:  az  ismeretek  terjedésével,  a  tudomány 
haladásával  a  közömbös  köre  egyre  fogy.  Mind  távolabbi 
és  mind  szélesebbkörü  dolgok  lépnek  be  az  ember  érdeklő- 
dési körébe  úgyannyira,  hogy  alig  létezik  manapság  a  világ- 
mindenség oly  paránya,  moly  korunk  legműveltebbjein1 
nézve  ne  képezné  az  érdeklődés  tárgyát,  ami  más  szóval  nem 
jelent  egyebet,  mint  azt.  hogy  az  ember  mindjobban  felismeri 
szolidaritását  mindazzal,  ami  a  világon  van.  Ezt  pedkr  egy- 
szer felismerve,  nyilvánvaló  lesz  előtte  mindezen  jelenségek 
i  ondkiviili  hatása  az  ő  életére  és  boldogságára,  mig  a  mű- 
veltség egy  még  magasabb  fokán,  a  világegyetem  törvény- 
szerűsége megértésével,  hajlandó  lesz  magát  mindinkább 
azonosítani  a  körülötte   levő  élettelen   és  élő   lényekkel,   me- 


131 


Iveknek  ő  csak  utolsó  fejlődési  fokozata.  És  ezzel  a  felisme- 
réssel adva  van  a  rokonszenv  csirája,  melyről  jól  mondják, 
hogy  eszthétikai  életünk  egyik  leghatalmasabb  fejlesztője. 
Mind  több  jelenség  iránt  érdeklődünk,  mert  mind  több  jelen- 
ségben vagyunk  hajlandók  a  mieinkkel  azonos  folyamatok 
végbemenését  feltételezni.  Az  eszthétikai  érzés  ez  a  nagymérvű 
expanziója  a  természet  felé,  a  múlt  idők  anthropomorph  fel- 
fogásával szemben:  modern  eszthétikai  életünk  egyik  legjel- 
lemzőbb vonása,  mely  egyet  jelent  azzal,  hogy  az  eszthétikai- 
lag  közömbös  köre  az  életben  egyre  fogy  s  már  ma  is  jófor- 
mán a  pozitive  és  közvetlenül  kártékonyra  szorítkozik.  A  ki- 
müveit  lelkű  emberre  ma  már  a  természet  minden  nyilvá- 
nulása: a  fűszáltól  a  gletcserig  örömet  okoz  és  eszthétikai. 
De  nem  léphet  be  eszthétikai  élvezeti  körünkbe  (legalább  is  a 
való  életben)  a  bűzhödt  mocsár,  a  tüdőnket  fojtogató  por.  a 
hulladékokon  élősködő  legyek,  a  szemétdomb  stb.,  szóval 
mindaz,  ami  életünkre  kellemetlen  vagy  ártalmas.  (Ez  a 
szép  művészeti  feldolgozásában  némileg  másképp  van,  mint 
látni  fogjuk.) 

Az  asszociatív  erő  egyre  jobban  érezteti  hatását. 

Az  öltözet,  melyben  a  legény  szerelmesét  látja,  a  tűz- 
hely, mely  azt  körülveszi,  a  termékeny  kalászok  között  hul- 
lámzó búzavirág  és  pipacs,  a  köztük  tovasurranó  nyúl  a  fő- 
dolog örvendetes  hangulati  velejáróját  magára  veszi,  majd 
nemzedékek  után  attól  függetlenül,  mint  minden  hasznossági 
olempf  nélkülözni  látszó  szép  (különböző  fokozataiban:  ked- 
ves, csinos,  bájos  stb.)  áll  előttünk.  Sőt  a  puszta  megszokás 
maga  a  környező  élettelen  dolgok  iránt  létrehozza  az  érdek- 
lődés és  a  rokonszenv  egy  nemét,  mely  eszthétikainak  nevez- 
hető, így  a  hasznos  dolgok  látásakor  érzett  örömérzet  mind- 
inkább átmegy  a  közvetlen  hasznosságtól  ment  s  ránk  nézv 


I3í 


közömbös  dolgokra  és  idő  folytán  r  nyelvhasználat  a  tulaj- 
donképpeni szép  körét  éppen  ezekre  szorítja. 

Esztiiét ikai  érzés  a  való  életben  csak  a  hasznossal  vagy 
a  közömbössel  szemben  jöhet  létre.  Az  ártalmassal  szemben 
csak  akkor,  ha  azt  hatalmunkba  tudjuk  hajtani.  A  vad  és 
veszedelmes  állatokkal  szemben  semmi  az  eszthétikai  szemlé- 
lethez hasonló  létre  nem  jöhett  addig,  mig  velük  szemben  az 
ember  magát  biztonságban  nem  érezte.  A  nő.  ki  a  cikkázó 
villám  és  dörgő  égiháború  elől  a  párnák  között  keres  mene- 
déket, a  szép  éppen  ellenkezőjének  fogja  találni  azt  a  jelene- 
tet, mely  másokban  a  fenségessel  határos  szép  érzését  talán 
minden  másnál  elemibb  erővel  kelti  fel. 

Sőt  tovább  mehetünk.  Az,  ami  ránk  nézve  teljesen  kö- 
zömbös marad,  eszthétikai  élvezetkörünkbe  nem  is  léphet  be. 
Az,  amihez  sem  direkte  asszociációk  nem  füzeidnek,  sem  pc- 
diq  más  asszociációk  reá  ki  nem  sugároznak,  bennünk  esz- 
thétikai érzést  sohasem  válthat  ki,  legfeljebb  az  ellenkezőjét.* 

Egy  uj  ipari  szerszám  bennünk  szépérzést  gerjeszteni 

*  Korunk  esztétikailag  talán  legkiműveltebb  írónője,  Ver- 
non  Lee  ezt  teljesen  felismeri,  valamint  a  megszokásnak  és  be- 
gyakorlásnak azt  az  alapvető  fontosságát  is.  melyben  mi  a  szépérzés 
genezisét  látjuk,  midőn  igy  szól:  „Mindenek  felett  a  figyelem  meg 
követeli,  hogy  utjai  simákká  tétettek  légyo.i  hasonló  tapaszthat 
ismétlése  által;  ki  van  zárva,  vissza  van  verve  a  teljes  újdonság 
kőfala  állal;  mert  látni,  hallani,  megérteni  annyit  jelent,  mint  az 
ismeretlent  az  ismerttel  magvarázni,  mig  a  szó  szoros  értelmében 
vett  asszimiláció  az  ujat  a  kevéshbé  újhoz  hasonlóvá  teszi.  Ez 
yarázza  meg  azt,  hogy  miért  hiábavaló  oly  kísérlet,  mely  en:.1 
tökéletesen  ismeretlen  fajta  művészetet  akar  élvezni:  épp  ugy  vár- 
hatnád, hogy  örömet  találj  oly  tánc  cllejtésóben,  melyet  nem  is- 
mersz és  melynek  ritmusát  és  lépéseit  elhibázva,  mégis  követnéd. 
És  nemcsak  a  zene,  mint  Ki  itzsche  mondotta,  hanem  minden  mű- 
I    i'  ni   más,  mint   a    tánc  egy    faja,   a  lélek   határozott    ritmi- 


m 


nem  fog,  pedig  a  régiekhez  mindhez  tapad  valami  szép  han- 
gulat. Végre  is  egy  villanyos  motor  önmagában  hordhatna 
annyi  szépet,  mint  egy  éktelen  búbos  kemence,  vagy  egy  fa- 
eke. És  mégis  az  első  legtöbbünkre  közömbös,  mig  a  másik 
kettő  egész  sorát  váltja  ki  annak,  amit  szép-hangulatnak 
nevezünk. 

Mindaz,  mit  itt  elmondtunk,  az  ellenkező  irányban  is 
áll.  Csúnyának  a  károst,  a  szokatlant,  az  ismeretlent  szoktuk 
mondani  s  legkivált  szokták  mondani  azok,  akiknek  Ítéletei 
itt,  egyszerűségüknél  fogva,  legtanulságosabbak :  a  nép  mil- 
liói. Csúnya  a  rosszul  kifejlett  ember,  a  céljaira  alkalmatlan 
állat,  a  kopár  vidék.  Csúnya  előttünk  is  a  poros  vagy  a  sáros 
országút,  az  elfonnyadt  virág,  a  kellemetlen  büzü  tájék. 
Csúnya  a  nép  előtt  a  teljesen  uj  és  szokatlan  divat:  a  frakk, 
cilinder,  keményített  gallér  és  kézelő.  Az  átlagos  müveitek 
előtt  csúnya  minden  nyelv,  amelyet  nem  értenek,  s  bizonyára 
a  szegény  rusznyáknak  a  maga  primitív  nyelve  sokkal  szeb- 
ben hangzik,  mint  az  olasz  vagy  a  spanyol.  Az  idegen  fajok 

kus  hordozása  és  mozgatása.  És  ez  okból  nem  lehet  művészi  élve' 
zet  előzetes  bevezetés  és  training  nélkül."  (V.  ö.  Art  und  ZJseful- 
ness.  The  Contemporary  Review.  September  and  October  1901.) 
Ennek  dacára  Vernon  Lee  a  szépérzés  mélyebb  magyarázatát  nem 
tudja  adni,  hanem  (egy  más  értekezésben)  az  ,Jnnere  Nachah- 
mung"  körül  tapogatódzik.  És  maga  Kuskin,  aki  a  szép  megszokási 
magyarázatát  visszautasítja,  lépten-nyomon  kénytelen  ilyenféle 
megfigyeléseket  tenni :  „alig  van  épület  oly  rut,  hogy  ódonsága 
kedvessé  ne  tenné";  „s  merem  állítani,  hogy  másképp  nem  is  le- 
het s  hogy  soha  senki  jól  meg  nem  fog  festeni  semmit,  amit  ele- 
jétől fogva  és  régóta  nem  látott,  amit  elejétől  fogva  és  régóta  nem 
érzett  s  amit  elejétől  fogva  és  régóta  nem  szeretett."  [Idézi  Geőcze 
Sarolta  a  Modern  Painters-hol  „Rxiskin  élete  és  tanítása"  (Buda- 
pest, 1903.)  cimü  munkájában,  melyben  a  mester  esztétikai  tör- 
vényeinek" gondos  kivonatát  nyújtja.] 


134 


elleni  gyűlölet  maga  is  nagyiészt  egy  ilyen  esztétikai  resen- 
suson  alapszik.  Mert  a  szép  beszédmód,  modor,  szokás,  moz- 
dulatok, taglejtés:  a  régtől  megszokott,  a  régtől  követett,  az 
apáinktól  látott,  a  tudatosan  és  öntudatlanul  átörökölt.  (Mi 
legalább  egy  cseppet  sem  kételkedünk  abban,  hogy  az  anti- 
szemita mozgalom  egy  igen  tetemes  részében  ilyen  eszthétikai 
okokra  vezethető  vissza,  bár  a  gazdasági  okokat  nem  kevésbbé 
fontosaknak  tartják.)  Mindezek  az  adatok,  melyeket  tetszés 
szerint  halmozhatnánk  fel,  elég  világosan  beszélnek.  Elte- 
kintve az  eszthétikai  tevékenységektől,  arra  a  kérdésre,  hogy 
a  jelenségek  közül,  melyek  között  élünk,  az  átlagfelfogás  mit 
nevez  szépnek  és  mit  csúnyának,  a  válasz  az  eddigiekből  elég 
világosan  domborodik  ki:  szép  a  régen  megszokott,  melyhez 
közvetlenül  vagy  közvetve  örvendetes  asszociációk  tapadnak. 
Legelső  a  genezis  sorában  a  hasznos,  majd  a  körülötte  levő 
közömbös,  majd  legutoljára  némely  ártalmas  is,  mely  a  fej- 
lődés folyamán  ezt  a  jellegét  vagy  közvetlen  veszélyességét 
elvesztette. 


LV.    A    TULAJDONKÉPENI    ESZTHÉTIKAI    HATÁSOK 
VIZSGÁLATA. 

A  költészeti  hatások,  valamint  a  többi  művészeti  ágak 
asszociatív  részének  vizsgálata  ugyanezen  eredményre  vezet. 

A  kezdetleges  vadásztörzsek  költészetében  leggyakoribb 
tárgy  maga  a  vadászélet,  az  ő  eseményeivel,  örömeivel  és 
bajaival.  E  mellett  harci  és  gúny  dalok  is  előfordulnak. 
A  képírás  tárgya  szintén  vadász-  és  harcos  jelenetek.  A  ter- 
mészet tárjryai  csak   annyiban  szerepelnek,   amennyiben   az 


135 


ember  szükségleteivel  összefüggésben  vannak.  Táncaik 
ugyanazt  a  tanulságot  mutatják.  A  harci  és  erotikus  táncok 
mellett  igen  gyakoriak  azok  az  utánzó  táncok,  melyek  vala- 
mely elterjedt  foglalkozást:  evezést,  halászást  sth.  ábrázolnak. 

Az  összefüggés  az  élettel  nyilvánvaló.  Az  eszthétikai 
tevékenység  olyan  tárgyakat  választ,  amik  az  illető  népet  leg- 
jobban érdeklik.  Ez  a  jelenség  az  eszthétikai  tevékenység  ál- 
landó jellemvonása  marad  napjainkig. 

Mindaz,  ami  az  egyént  érdekli,  eszthétikai  élvezete  köré- 
ben helyet  foglal.  Ez  nyilvánvalólag  a  gyönyörűségnél  tágabb 
fogalom.  Az  is.  ami  az  egyénnek  fájdalmasan  okoz  érdeklő- 
dést, részt  vehet  eszthétikai  élvezetében.  A  költészet  és  a  kép- 
irás  egyenlő  mértékben  dolgozza  fel  az  emberi  élet  vidám  és 
szomorú  jelenségeit.  Sőt  az  eszthétikai  élvezet  elvontsága  és  a 
valóságtól  való  távolsága  olyan  jelenségek  eszthétikai  élveze- 
tére is  lehetőséget  ad,  melyek  az  életben  a  szemlélésre,  túlnyo- 
móan fájdalmas  természetüknél  fogva,  nem  alkalmasak.  Az 
érdeklődés  képezi  az  eszthétikai  tevékenység  jegecedési  köz- 
pontját épp  ugy,  mint  minden  más  emberi  tevékenységét. 

Nyilvánvaló,  hogy  ami  az  illetőre  érdekkel  nem  bir, 
eszthétikai  élvezeti  körén  is  kivül  esik. 

A  falusi  ember  eszthétikai  tevékenységében  benne  van 
mindaz,  ami  a  földmivelésre  vonatkozik,  mindaz,  amiben 
másokkal  és  a  környező  természettel  viszonyban  áll;  ezeknek 
a  dolgoknak  az  ábrázolása  és  elbeszélése  neki  eszthétikai  élve- 
zetet ad  s  a  végső  benyomás  az,  hogy  „szép  volt."  Egy  gyar- 
lón megfestett  aratási  képen  élvezettel  elmereng,  a  vándorló 
legény  kalandjainak  kezdetleges  leirását  órák  hosszat  elhall- 
gatná. De  élvezetet  nem  találna  egy  Rembrandt-képben  s  egy 
Balsac-regény  olvasása  közben  elaludnék.  Az  eszthétikai  Íté- 
let pedig  az  volna  „unalmas." 


136 


És  igy  tovább,  a  műveltebbek  eszthétikai  ítéletein  keresz- 
tül a  legműveltebbekig.  A  vallásos  kedély  eszthétikai  élvezet- 
köre egészen  más  lesz,  mint  az  atheistáé;  a  szocialistáé  más, 
mint  az  individualistáé ;  a  racionalistáé  más  mint  azé, 
kiben  az  érzelmi  elem  van  túlsúlyban  ;  a  katonáé  más, 
mint  a  polgáré ;  az  eszthétikailag  kiművelté  más,  mint  a 
dillettánsé.* 

Az  „ignoti  nulla  cupido"  az  eszthétikai  élvezetben  is 
alapigazság. 

A  szép  asszociatív  elemének  tehát  alapja  az  érdeklő- 
dés, mely  az  illető  uralkodó  asszociációi  irányában  fog  le- 
folyni.** Kentül  jobban  érdekel  valakit  az  élet  bizonyos 
iránya,    annál    nagyobb    örömet    fog   találni  az  azt  felölelő 

*  Rendkívül  jellemzően  világítja  meg  az  itt  kifejtetteket  Rus- 
kin  következő  helye:  Előrebocsátva,  hogy  ,.protestáns  keresztény 
lélekre''  legnagyohb  hatással  volt  Carlo  Dolci,  Guercino,  Benjámin 
West  és  John  Martin,  igy  folytatja:  „Rafael-re,  bármint  emleges- 
sék is,  azt  hiszem,  valójában  ritkán  ad  vallásos  ember  .  .  .  Ami- 
nek sok  nyilvánvaló  oka  van.  Legfőbb  az,  hogy  valamennyi  vallá- 
sos, nagy  festő  buzgó  római  katholikus  lévén,  nincs  egyetlen  mű- 
vük sem,  melynek  legalább  némely  részében,  ne  valami  határozot- 
tan római  tantétel  lenne  megfestve.  A  protestáns  felfogást  ez  leg- 
ott visszautasítja  és  bántja;  elannyira,  hogy  azontúl  képtelen  be- 
hatolni. Igy  a  legtöbb  protestáns,  ki  először  pillantja  meg  Ange 
lico  paradicsomát,  visszavonhatlanul  megbotránkoznék  azon,  hogy 
az  első  személy,  kit  a  festő  eléje  állit,  szent  Domokos/'  íme  az 
„abszolút"  ,,örök"  szép  nála  is  JcathoUkvs  és  protestáns  szépre 
f>szlik. 

**  Természetesen  az  illető  temperamentuma  s  úgyszólván 
egész  biológiai  s  morális  berendezettsége  épp  oly  fontos  tényező. 
Igy  pl-  Gyulai  esztétikai  ítéletének  alapjellegét  nemcsak  a  nem- 
zeti-népies adja  meg,  hanem  szeretete  a  nyugodtnak,  mértékettar- 
tónak, a  valószínűnek,  a  logikusnak  s  tisztességesnek  és  gyűlölete 
a  szertelennek,  kapkodónak,  túlságos  9zenve4élyesnek,  a  valószínűt- 
lennek s  erkölcstelennek. 


137 


eszthétikai  termékekben.  Mentül  gyöngébbek  ezek  az  asszo- 
ciációk bizonyos  irányban,  annál  jobban  csökken  az  eszthé- 
tikai  élvezet  is,  mely  a  közömbösségen  át  negativ,  vagyis  fáj- 
dalmas érzést  válthat  ki:  unalmat. 

Mindezekből  látjuk,  hogy  bárki  eszthétikai  élvezetköréi 
és  annak  intenzitását  érdeklődése  és  annak  foka  szabja  meg. 

Minthogy  azonban  ránk  nézve  gyakran  nagy  érdekkel 
bir  maga  a  „csúnya",  ..rossz"  és  „ellenszenves"  is  és  mint 
ilyen  eszthétikai  élvezeti  körünkben  helyet  foglal;  nyilván- 
való, hogy  az  eszthétikai  élvezeti  kör  tartalma  magával  a 
széppel  nem  esik  össze  teljesen.  Szép  és  csúnya  elemekből 
szűrődik  le  ismét  egy  hatás,  mely  végeredményében  szép. 


LVI.   CSÚNYA-ELEMEK  A   SZÉPHATÁSOKBAN.  —  AZ   ASSZOCIA- 
TÍV   SZÉP    ALAPTÖRVÉNYE     UGYANAZ,     MINT    AZ    ÉRZÉKJÉ. 

Ezt  a  jelenséget  látva,  az  eszthétika  egy  jó  része  a 
csúnya  szerepét  és  viszonyát  a  széphez  kutatta  s  azt  a  mér- 
téket, melyben  az  az  eszthétikai  tevékenységben  felhasznál- 
ható. Nem  eszthétikai  szabályok  felállitása,  hanem  a  szép  lé- 
nyegének felismerése  képezvén  célunkat,  ezt  a  mértéket  meg- 
állapítani a  magunk  részéről  —  ugy.  mint  más  eszthétikai 
szabályok  felállítását  is  —  meg  sem  kisértjük,  csak  konsta- 
táljuk, hogy  az  u.  n.  széphatásokban  csúnya  elemek  is  helyet 
foglalhatnak.  Lehet  —  mint  rendesen  mondják  —  a  kontraszt 
elvénél  fogva,  a  szép  hatásának  fokozására,  de  valószinübb- 
nek  látszik  előttünk,  hogy  a  csúnya  emlékképek  játékszerü 
felújításában  is  (ha  azok  személyileg  túlságosan  kinos  em- 
lékeket bennünk  nem  ébresztenek  fel,  avagy  szerfölött  erős 
erkölcsi  resensust  nem  keltenek)  az  eszthétikai  öröm  forrása 


138 


van.  „Jucunda  est  memória  praeteritorum  malorum"  itt  is 
igaz. 

Az  eddigiekből  nyilvánvaló,  hogy  a  szép  asszociatív 
része  is  ugyanazon  alaptörvényt  uralja,  mint  a  szépnek  u. 
n.  érzéki  része,  mert  az  illetőnek  leginkább  gyönyörűségét 
okozó  gondolatai  és  érzelmei  azok.  melyek  őt  legjobban  ér- 
deklik, vagyis  azok,  melyek  legjobban  kiképzett  idegutainak 
felelnek  meg. 

A  széphatás  egyik  legismertebb  és  legkeresetebb  jelen- 
sége is  ugyanezen  tényre  vezethető  vissza.  Az  u.  n.  költői 
nyelv  —  az  eszthétika  egy  igen  elterjedt  iskolájának  véle- 
ménye szerint  —  a  trópusok  dus  használatában  áll:  a  meg- 
elevenitésben,  a  megérzékitésben.  Mentül  kevesebb  elvonás  és 
mentül  több  konkrét  érzéki  kép.  Az  ártatlanság  galamb,  a 
szenvedély  kinjai  az  oroszlán  marása,  a  ravasz  ember  róka 
stb.  stb. 

A  trópusokban  való  gazdagság  pedig  a  primitiv  ember 
ősi  nyelvét  jellemzi,  mely  ágybéli  fejlődése  azon  fokának  fe- 
lelt meg,  midőn  a  nyelv  elvonásokra  még  képtelen  volt.  Eb- 
ben a  nyelvben  minden  tulajdonság  valamely  konkrét  tárgy- 
gyal  van  megjelölve.  A  vad  ember  nem  mondja,  hogy  az  éj- 
szaka sötét,  hanem  hogy  korom.  A  tenger  nem  kék,  hanem 
égszinü  stb.  A  civilizált  ember  öröme  a  tropusos  beszéd  hal- 
latára nagy  részben  az  ősi  beszédmód  hatalmasan  kiképzett 
idegutjainak  működésében  áll. 

A  lélektannak  egyik  törvénye  az  az  igazság,  hogy  a 
szervezetre  kezdetben  fájdalmas  processzusok  hosszú  gyakor- 
lat folytán  —  feltéve  persze,  hogy  a  szervezetet  nem  pusztit- 
ják  el  —  ezen  fájdalmas  jellegükből  egyre  veszitenek,  mig 
idővel  kellemesekké,  sőt  örömet  okozókká  válhatnak. 

A  megszokott,  organikus  folyamatokat  előidéző  jelensé- 


139 


gek,  gyakorlati  hasznosságuktól  eltekintve,  azoktól  függetle- 
nül örömérzeteket  váltanak  ki,  melyeket  szépnek  nevezünk. 
A  szép  és  a  hasznos  eredetükben  egy  és  ugyanazon  je- 
lenségnek két  oldala. 


LVII.  A  SZÉP  SZEREPE  A  FELTŰNÉSI  VÁGYBAN. 

Mielőtt  a  szép  fogalmának  ezt  a  fejlődését  tovább  ki- 
sérnők  s  megvizsgálnánk,  hogy  az  itt  látott  folyamat  a  szép- 
érzés alakulásában  továbbra  is  uralkodó  elem  marad-e,  egy 
jelenséget  kell  kiemelnünk,  mely  a  szépérzés  genezisében  már 
a  kezdetleges  fokokon  is  igen  figyelemreméltó  szerepet  látszik 
betölteni  és  amely,  véleményünk  szerint,  a  későbbi  fejlődés- 
ben is  hatását  egyre  érezteti. 

A  szép  fogalmában  ugyanis  egy  elemet  látunk,  mely 
több  más  szociális  jelenséggel  közös  és  amelyet  az  emberi 
egyéniség  kiterjesztési  vágyának  nevezhetnénk.  Az  ember  ön- 
zésénél fogva  magával  összeköttetésbe  szereti  hozni  mindazon 
tárgyakat,  melyeknek  jelentőséget  tulajdonit,  még  pedig  nem- 
csak tulajdonképeni  szükségletei  jobb  kielégitése  céljából, 
hanem  puszta  feltűnési  vágyból,  hogy  társai  figyelmét,  érdek- 
lődését, csodálatát  vagy  irigységét  magára  vonja. 

Már  a  primitiv  ember  eszthétikai  életében  nagy  jelen- 
tőséget játszik  ez  a  feltűnési  elem.  Lehetne  mondani,  a  legna- 
gyobbat. Teste  kiékesitésére  hihetetlen  gondot,  fáradtságot 
fordit,  sőt  fájdalmakat  áll  ki  érte.  (Bőrébe  mintákat  és  jeleket 
vés  vagy  éget.)  Már  itt  jelentkezik  az  előszeretet  olyan  tár- 
gyak iránt,  melyeknek  ritkaságuk  folytán  különös  becset  tu- 
lajdonítanak. (A  megölt  ragadozó  állat  bőre,  fogai,  az  ellen- 
ség skalpja.)  így  az  eszthétikai    Ítéletekben    egy    sajátságos 


140 


elem  fejlődik  ki:  azon  dolgok  közül,  melyeknek  eszthétikaí  ér- 
téket tulajdonítunk,  azok  a  legbecsesebbek,  melyek  ritkák  vagy 
nehezen  érhetők  el. 

Ez  a  jelenség  a  fejlődés  folyamán  is  megmarad  az  esz- 
thétikai  Ítéletekben  és  úgyszólván  minden  más  szociális  tü- 
neményben is  érezteti  hatását.  A  legmagasabban  álló  szo- 
ciális osztály  standard  of  life-ja  az  összes  többiekre,  melyek- 
kel érintkezésben  és  küzdelemben  van.  az  utánzás  tárgya.  Ez 
a  tünemény  a  szépre  is  kiterjed.  Az  alacsonyabban  álló  osz- 
tályok a  magasabbak  szép  fogalmait  utánozzák,  azokat  el- 
érni törekszenek,  mig  az  előkelők  ujabbak  produkálásával 
igyekeznek  ezt  a  nivellirozást  megakadályozni.  Különösen 
nyilvánvaló  ez  a  művészetek  legalacsonyabb  formájánál,  a 
testékitésnél,  a  mai  divatnál.  Valaminek  értékét,  becsét,  új- 
donsága s  főleg  az  a  körülmény  adja  meg,  hogy  nem  általá- 
nos, hanem  kévéseké.  Mihelyt  az  „en  masse"  olcsón  állítta- 
tik elő,  eszthétikaí  értéke  eltűnik.* 

Ez  a  jelenség  a  szép  magasabb  régióiban  is  megma- 
radt. Az  elismert  eszthétikusok  és  mübölcselők  Ítéleteit  sok- 
szor a  nagy  tömeg  annál  az  ösztönnél  fogva  követi  —  gyak- 
ran átértés  és  átérzés  nélkül  —  amelyelyel  egy  uj  (bár  kelle- 
metlen) kalapdivatot  követnek  és  valaki  beismerni,  hogy 
Dante-t  élvezni  nem  tudja,  ugy  szégyenlené,  mint  ahogyan 
röstelne  bálon  világos  ruhában  megjelenni,  vagy  a  munkás- 
osztálynak ruházatát  hordani. 

*  Grosse  ezt  kifejezetten  a  művészeti  hatásokra  is  alkal- 
mazza. „A  legszebb  elveszti  varázsát,  mihelyt  mindennapos  lesz; 
egy  műtárgy  és  mindenek  felett  a  diszitő  művészet  alkotása,  hogy 
teljesen  méltányoltassék,  kell,  hogy  egyetlen,  vagy  legalább  is 
ritka  legyen."  A  vadember  fitogtatási  vágya  igy  tovább  él  a  német 
bölcselő  elméletben  is.  (V.  Ö.  Kunstwissenschaftliche  Studien. 
Tübingen,  1900.  255.  1.) 


141 


LVIII.    A    SZÉF    ÉLVEZETE    AZ    ILLETŐ    LELKI    ÉLETÉNEK    FÖ 
IRÁNYÁBAN  FOLYIK  LE. 

Vájjon  a  szépitéletek  az  az  alapjellemvonása,  melyet 
alacsonyabb  fokon  felismertünk,  a  magasabb  fejlődési  alak- 
zatokban is  megmarad-e? 

Az  első  szép  fogalmak  anthropomorph  jellegűek.  Lát- 
tuk, hogy  a  hasznosságuknál  fogva  szépeknek  érzett  jelensé- 
gek az  általuk  keltett  örömérzeteket  a  környező  indifferens 
jelenségekre  is  ráruházzák.  Láttuk,  hogy  az  emberek  a  kül- 
•ulágra  gyakorolt  kiterjedtebb  hatalmával  az  egykor  káro^ 
és  félelmes  jelenségek  is  szépérzést  keltenek.  A  szépérzés  to- 
vábbi evolúciója  az  ember  általános  érzelmi  és  intellektuális 
fejlődésével  összeesik.  Minden  érzés,  minden  gondolat,  mely 
lelkünkben  mélyen  gyökeret  vert,  számunkra  az  eszíhétikai 
élvezet  forrása  lesz. 

A  költészet,  mely  intellektuális  tartalmunkkal  szoro- 
sabb összeköttetésben  áll,  mint  bármely  más  művészet,  ked- 
venc tárgyait  az  illető  kor  uralkodó  asszociációiból  veszi, 
avagy  az  emberi  természet  öröknek  mondott  szellemi  és  ér- 
zelmi sajátságaihoz  megy  vissza- 

A  kezdetleges  vadásztörzsek  költészete  a  vadászjelene- 
tek köré  fűződik:  a  görög  törzsi  élet  költészete  a  hősök,  iste- 
nek és  királyok  kalandjait  és  hadi  vállalkozásait  festi;  az 
első  kereszténység  költészetének  a  szentek  élete  legendái  ké- 
pezik főtárgyát;  a  középkor  lovagerényei  és  madonna-kul- 
tusza s  hölgy  szolgálata  a  költészet  főáramlatát  adja  meg:  a 
nemzeti  föllendülés  korában  a  hazaszeretet  érzelmei,  gondo- 
latai, tettei  és  hagyományai  alkotják  a  költészet  jegecesedési 
középpontját;  korunk  szociális  és  gazdasági  küzdelmei  már 
eddig   is   nem   egy   hatalmas   eszthétikai   kifejezésre   találtak. 


U2 


És  igy  tovább.  Nincs  az  emberi  természetnek  olyan  gondolata 
és  érzése,  mely  valakire  az  eszthétikai  élvezet  tárgyát  ne 
képezhetné."* 

És  minden  esetben  az  illető  egyén  vagy  kör  lelki  életé- 
nek főiránya  az,  mélyben  eszthétikai  élvezete  legfogékonyabb. 
Az  erkölcsi  elvek,  mint  életünk  leghatalmasabb  asszociációi 
közül   valók,  különösen  éreztetik  hatásukat. 

A  lelki  élet  főiránya  pedig  rendszerint  összeesik  a  leg- 
teljesebben begyakorolt   idegfolyamatokkal. 

Nem  nehéz  belátni,  hogy  azok  a  magasabb  követel- 
mények is,  melyek  betartása  a  „connaisseur  de  l'art"-ók 
eszthétikai  élvezeteit  eredményezi,  végeredményben  ugyan- 
erre a  forrásra  vezethetők  vissza.  A  műtermékekkel  való  hi- 
vatásszerű foglalkozás  uj  asszociációk  és  érdeklődés  forrása, 
mely  gyakran  az  élet  főirányától  független,  helyesebben  maga 
az  élet  főiránya.** 


*  V.  ö.  Guyau  következő  ezzel  csaknem  teljesen  egyező  Íté- 
letét: „Ami  minket  illet,  mi  azt  hiszszük,  hogy  minden  kellemet 
érzés,  bármi  legyen  is  az  és  ha  nincs  természeténél  fogva  vala- 
mely visszataszító  asszociációval  összekötve,  esztétikai  jelleget  ölt- 
het magára,  ha  eléri  az  intenzitás,  a  visszhangzás  bizonyos  fokát 
az  öntudatban."  (Les  problémes  de  l'esihétiqu-e  contemporai»'\ 
f.   m.   61.) 

**  Nem  érdektelen  egybevetni  ezzel  Ruskin  következő  taní- 
tását, melyben  észak  és  dél   művészetének  ellentétérő!   szól:   ..Észa 

kon ott  van annak  a  megszokása,  hogy  a  hideg 

jelképeiben  örömüket  lelik,  amit,  ugy  hiszem,  az  Alpoktól  délre 
fekvő  országokban  sohasem  találni.  —  —  —  Ugy  hogy  a  mi  lel- 
kületünk a  hideg  megdermesztette  növényzet  gémberedett  és  meg- 
merevedett szerkezetében  semmi  bántót  vagy  gyötrelmest  nem  talál 
s  a  helyett,  hogy  miként  dél  szobrásza  csupán  a  gyöngéden  táplált 
lomb  szépségét  iparkodnánk  kifejezni,  melyet  a  meleg  szellő  és 
verőfény    teljes   pompájában    fejt   ki:    mi    örömmel    időzünk   a    da- 


u 


A  jelen  és  különösen  az  elmúlt  idők  műtermékeiben 
való  elmélyedés,  az  ezekre  vonatkozó  kritikák  és  elméletek 
olvasása  az  illetőkben  az  érdeklődés  központja  lesz.  Bizonyos 
szabályok  és  abstrakciók  keresése,  azok  fellelése  és  az  azokkal 
való  összehasonlítás  a  főérdeklődés  tárgyát  fogja  képezni. 

Az  u.  n.  szakszerű  eszthétikusoknak  az  általánostól' 
gyakran  eltérő  Ítéleteiben  is  ugyanezt  a  törvényt  fedezzük  fel, 

Egy  élet,  melynél  az  eszthétikai  szemlélet  annak  hiva- 
tásává, főtevékenységévé,  céljává  válik,  az  érdeklődés  egészen 
más  irányait  fogja  kifejleszteni.  Az  elmúlt  idők  művészeti 
alkotásain  eltűnődve,  azok  vizsgálatába  elmerülve,  magát 
ama  kor  történelmi,  szellemi  és  erkölcsi  levegőjébe  beleélve, 
könnyen  előfordulhat  —  mint  ahogy  annyiszor  megtörténik 
—  hogy  a  szakszerű  aszthétikus  oly  konzervativizmusba  esik. 
melynél  fogva  kora  aspirációit  egyáltalán  és  igy  eszthétikai 
törekvéseit  sem  képes  megérteni.* 

A  társadalmi  tudományok  ezt  a  jelenséget  más  tereken 
is  jól  ismerik.  A  messze  elmúlt  idők  intézményeinek  tanul- 
mányozói gyakran  annyira  beleélik  magukat  ama  távoli  kó- 


cos, makacs,  durcás  növényi  élet  mellett,  mely  nem  sok  lóságát 
élvezte  a  földnek  és  az  éghok,  mert  legjobb  törekvését  évszakról- 
évszakra fagy  bénította  meg,  legszebb  bimbóit  hó  temette  be,  a  leg- 
derekabb hajtásait  vibar  tördelte  le."  (Velence  kövei.) 

*  így  Winckelmann,  ki  a  görög  szépideál  abszolút  szépségét 
hirdette,  megvetette  a  németalföldi  festészetet,  megvetette  Rem- 
brandt-ot  és  el  volt  ragadtatva  Gérard  de  Lairesse  valamelyik  ké- 
pétől, mint  „a  világ  legelső  képeinek  egyikétől".  És  Lessing  elveti 
a  tájkép-  és  genre-festészetet  s  általában  mindazt,  ami  „lelki  álla- 
potokat és  cselekedeteket  érzékit  meg"  és  a  képek  kompozícióját 
két  vagy  három  ,, testi  szépség  által  megörvendeztető  ideálalak" 
összehasonlítására  akarja  korlátozni.  (V.  ö.  Muther:  Gesichte  der 
Maierei  im  XIX.  Jahrhundert.  München,  1893.  I.  k.  107.) 


hí 


rok  életébe,  hogy  az  számukra  a  valóságos  élet  lesz,  inig  a 
kortársaké  érthetetlen,  helytelen  és  képtelen. 

Nem  egy  eszthétikus  napjainkban  is  jobban  átérzi  Ho- 
mer  világát,  vagy  a  lovagregények  vagy  a  renaissance  korát, 
mint  a  mienk  mozgató  erőit,  eszméit,  vágyait  és  szenvedéseit. 
S  innen  van  az,  hogy  mig  a  homéri  hősök  csatáiban,  a  hős 
CiJ  kalandjaiban  vagy  Dante  pogány-keresztény  istenvilágá- 
ban az  eszthétikai  élvezetek  legnagyobb  fokát  találja  fel:  ad- 
dig a  jelen  költészete  számára  a  kietlenségek,  a  hanyatlás,  a 
kölíöietlenségek  hosszú  és  sivár  láncolata  s  ő,  ki  egy  pogány 
isteni  szertartás  vagy  a  pokol  leirásában  a  művészet  legesz- 
ményibb  fokát  látja,  a  század  legnagyobb  kérdéseinek  pl.  a 
szociális  mozgalmak  eszthétikai  visszahangoztatásában  tudá- 
kos és  kellemetlen  „filozofáló"  poezist  lát. 

A  művészet  szabályait  kedvenc  irói  müveiből  állapítva 
meg,  azokban  a  tökély  legmagasabb  fokát  látja,  épp  ugy. 
mint  egy  távoli  kor  jogtörténésze,  vagy  történetirója  köny- 
nyen  lesz  hajlandó  annak  letűnt  intézményeit  a  befejezettség 
és  hasznosság  koronáinak  tartani. 


LIX.    AZ    ESZTHÉTIKAI    ÉLVEZETI    KÖR    A    VEGETATÍV    MŰKÖ- 
DÉSEK   ITJÁXYÁBAX   TÁGUL,   AZ   INTELLEKTUÁLISAK    IRÁNYÁ- 
BAN  SZŰKÜL. 

Láttuk,  hogy  a  művészeti  tevékenységtől  éUekinive, 
maga  az  élet,  attól  függetlenül,  kifejleszti  a  szépérzést  bizo- 
nyos jelenségekkel  széniben*  Bizonyos  tárgyak  bennünk 
örömérzés!  keltenek,  melyet  szépnek  nevezünk. 

*  Jól  esik  itt  Vernon  Lee  tekintélyére  hivatkozni,  ki  leg- 
utóbb hasonló  eredményekre  jutott:  „A  szükségletekről,  az  észté 
tikai  érzelmekről  beszélve,  véleményem  szerint,     tökéletesen  arány 


146 


Amint  egy  tárgynak  van  szint1,  alakja,  hőfoka,  kiter- 
jedése, amelyek  végei edmény ben  általa  bennünk  felkeltett 
különböző  pszichikai  processzusoknak  felelnek  meg,  épp  ugy 
egy  jelenség  a  jó  érzése  mellett  bennünk  a  szép  érzését  kü- 
lön kelti  fel. 

A  jó  annak  a  hasznosnak  és  kellemesnek  az  érzése, 
melyet  bizonyos  tárgy  nekünk  okozott.  A  szép  az  az  érzés, 
melyet  az  ilyen  tárgy  látása,  vagy  a  róla  való  hallás  bennünk 
előidéz. 

Emmerson  utalt  arra.  legelőször,  hogy  ama  tárgyak 
legnagyobb  része,  melyeket  ma  az  ornamentikában  és  a  mű- 
vészetben nagy  becsben  tartunk,  egykor  hasznossági  szerepet 
vittek.  (A  vár  romjai,  régi  fegyverek,  vitorlás  hajó,  régi  di- 
vat, kacagányok  stb.  bennünk  eszthétikai  érzést  keltenek.) 
Spencer  ezt  a  tüneményt  a  kontraszt  elvéből  akarja  magya- 
rázni. Véleményünk  szerint  ez  csak  a  hatás  egyik  eleme  lehet. 
Hisz  egy  teljesen  uj  ipari  szerszám  a  kor  használatban  levő 
termékeivel  a  képzelhető  legnagyobb  ellentétben  állhat  (pho- 
nograph),  s  még  sem  fog  eszthétikai  örömet  létrehozni.  E 
tünemény  oka  azért  véleményünk  szerint  az  ősi  megszoká- 
son kivül  a  történelmi  tanulmányok  és  a  romantikus  regény- 
irodalom által  nyújtott  asszociációkban  keresendő.  Ez  a 
hasznossági  elem.  láttuk,  a  legáltalánosabb  szépitéletekben 
fellelhető. 

iálan  jelentőségei  tulajdonítanak  annak,  amit   művészetnek   neve- 
zünk; .  .    " 

Azt  tartja  ezzel  szemben,  hogy  a  mindennapi  élet  esztétikai 
nyilvánul ásait  kellene  első  sorban  kutatni:  „Azt  hiszem,  hogy 
az  esztétikai  ösztönök  tudományos  tanulmányához  csak  akkor  ju- 
tunk el,  ha  azokat  ezen  szerény,  de  állandó  és  spontán  nyilvánul  á- 
sokban  fogjuk  keresni.'4  (V.  ö.  Psychologie  d'vn  écrivoiv  sur  Vart. 
Revae   Philosophique.   Septembre,   1903.   253.  és   254.) 

•Tászi:    Művészet    és    Erkölcs. 


14-fi 


Ki-ki  szépnek  fogja  találni  azt  az  érzést  vagy  gondo- 
latot mely  az  ő  lelkét  a  legélénkebben  foglalkoztatja,  mely 
reá  nézve  a  legkellemesebb.  Pathologikus  esetektől  eltekintve 
az  ember  leginkább  olyan  gondolatokkal  és  érzelmekkel  fog- 
lalkozik, melyek  reá  a  legkellemesebbek,  vagyis  amelyek  az 
ö  egyéniségének  legjobban  megfelelnek.  Az  élet  az  embert 
többnyire  számos  olyan  viszonylatba  hajtja,  melyek  neki  kel- 
lemetlenek. Legtöbbre  maga  a  munka  is  ilyen.  Bár  ezek  az 
illetőnek  a  kényszerűség  folytán  leggyakoribb  asszociációi, 
mégis  ha  a  külső  nyomás  megszűnik,  az  ember  gondolatai 
és  érzései  oly  irányt  vesznek,  melyek  rá  nézve  leginkább  örö- 
met okozók.  A  vallásos  kedélynek  szép  a  pap  beszédje,  a  mise 
hangja,  a  kenetteljes  vagy  ájtatos  beszéd,  az  istenben  vetett 
bizalom  megható  kitörése.  A  hazaszerető  ember  előtt  minden 
tett,  érzés,  vagy  gondolat  szép,  amelyben  a  hazaszeretet  eré- 
nyei és  hagyományai  megnyilatkoznak.  A  világpolgárias 
gondolkozó  előtt  szép  minden  gondolat,  érzés  vagy  tett,  mely 
az  általános  együvétartozás  vágyait,  a  szocialista  előtt,  mely 
az  uj  szociális  világrend  ábrándjait  festi. 

Innen  van  az,  hogy  a  legáltalánosabban  ismert  gondo- 
latoknak és  érzéseknek  van  a  legkiterjedtebb  eszthétikai  vissz- 
hangjuk. A  szülök  és  a  haza  iránti  szeretet,  a  vallás,  a  ba- 
rátság és  a  szerelem  mindenha  az  eszthétikai  hatásoknak 
kiapadhatatlan  bányája.  Mentül  sziikebbkörüek  és  ujabbak 
azok,  annál  kevésbbé  szerepelhetnek  nagyobb  kör  eszthétikai 
élvezetkörében.  Oly  dráma,  mely  egy  tudományos  igazságért 
küzdő  ember  életét  tárná  elénk,  csak  igen  kis  kör  érdeklő- 
désére számíthatna.  A  modern  intellektualizmus  eszthétikai 
visszhangja  a  Francé  költészetében  a  legtöbb  emberre  nézve 
élvezhetetlen,  mert  átérzésének  előfeltétele  a  tiondolkozó  én 
olyan  túlsúlya  a  vegetatív  felet I.  mely  ma  még  ritka  jelenség. 


147 


Ezekben  a  magasabb  szépitéleíekben  is  fellelhető  ama 
további  közös  vonás  is,  hogy  egy  ismert  és  kellemes  megszo- 
kottságánál  fogva  szeretett  jelenséget  annál  inkább  tartunk 
szépnek,  mennél  inkább  jelenik  meg  az  különösen  kidom- 
borított formában.  A  parasztember  előtt  a  különösen  ékes- 
szavu  és  általa  ismert  képekben  teljes  dikció  a  legszebb.  A 
politikában  használt  mezőgazdasági  metaforák  nálunk  kü- 
lönösen hatásosak.  A  magasabb  fokon  állók  előtt  a  közhely 
gyűlöletes,  de  szép  az  a  gondolat,  mely  egy  jól  ismert  előz- 
ményt valamelyik  irányban  tovább  fejleszt  vagy  kiépit.  A  lé- 
tért való  küzdelem!  pl.  közhely,  de  annak  egy  ismeretlenebb 
térre  való  alkalmazása  vagy  valamelyik  vonásának  különösen 
erős  kiemelése  épp  ugy  hat  bizonyos  határig  (nem  túlságba 
vive)  mint  a  szokottnál  nagyobb  szemek,  karcsúbb  derék,  ma- 
gasabb torony,  terebélyesebb  fa,  intenzivebb  illat. 

Ugy  látszik  nekünk  ezek  után,  hogy  a  szépitéletekben 
mindaz,  ami  az  eszthétikai  tevékenységtől  független  és  amin 
a  külvilág  jelenségeinek  szépekbe  és  csúnyákba  való  elkülö- 
nítése alapszik:  végeredményében  a  faj  életében  hasznos  és 
káros  dolgok  által  felkeltett  ősi  öntudatos  és  öntudatlan  ideg- 
folyamokra  vezethető  vissza. 


L.X.    A    SZÉP     JELENSÉGEINEK     KONZERVATIVIZMUSA.    —    A 
SZÉP    ÉS    A    VEGETATIV-ÉLET.    —    A    SZÉP    VÉGLEGES    MEG- 
HATÁROZÁSA.   —   A    SZÉP    BIRODALMÁNAK   EGYSÉGE. 

A  szép  mindkét    részének,    az    u.    n.    érzékinek    és    az 
asszociatívnak  vizsgálata    azt    mutatta,    hogy    mindaz,    ami 
bennünk  szépérzést  kelt,  bizonyos  a  faj  vagy  az  egyén  éle 
tében  különösen  kifejlett  és  kiképzett  idegpályák  működéséri 

10* 


U8 


vezethető  vissza.  Ez  az  oka  annak  a  tüneménynek,  melyet  a 
szép  fogalmuk  konzervativizmusának  nevezhetünk  el  s  a 
melynek  következtében  igen  lassú  processzus  az.  mig  vala- 
mely uj  eszmeáramlat  magának  az  eszthétikai  érzések  világá- 
ban utat  ver.  Addig,  amig  valami  pusztán  egy  elvont  gondo- 
latsor, pusztán  az  agy  racionális  működése:  az  illető  eszthé- 
tikai élvezetkörébe  nem  léphet  be.  Eszthétikai  méltánylás 
csak  akkor  kezdődik,  mikor  bizonyos  uj  eszmekör  bennünk  a 
puszta  gondolkozásnál  erősebb  hullámokat  ver,  vagyis  men- 
nél inkább  növekszik  annak  tudatos  vagy  öntudatlan  érzelmi 
eleme.*  Mikor  következik  be  ez  a  stádium?  Csakis  akkor,  mi- 
kor az  a  gondolati  folyamat  vegetatív  életműködéseink  részévé 
válik.  A  James  és  Lange  korszakalkotó  vizsgálatai  kimutat- 
ják, hogy  az  érzelmek  és  indulatok  világa  a  vegetatív  életmű- 
ködésekkel oly  szoros  összefüggésben  van,  hogy  minden  indu- 
lat, a  lélekzés,  a  vérkeringés,  a  mirigyek  kiválasztásai  stb. 
bizonyos  változásaira  vezethető  vissza.  Ezen  biológiai  együtt- 
járók  nélkül  érzelmi  jelenség  nesn  létezik.  Egy  példa  az  élet- 

*  Pl.  az  a  folyamat,  melyen  "Nietzsche  annyira  keseres?  s  ame- 
lyet „o.esthetisc'her  So7rratisnms"--np.k  nevezett  el  a  göröer  drá- 
mában, egy  teljesen  normális  processzus,  mely  egvszersmind  az 
esztétikai  élvezeti  kör  változásainak  okaira  erős  világosságot  vet. 
Különben  az  okokat  maira  Nietzsche  tipztán  látja,  mikor  iria,  hosrv 
az.  uj  Euripides-féle  iránynak  főelve  ez  volt:  „mindennek  érM- 
mesnek  kell  lenni,  hogy  szép  legyen".  Ez  megfelelt  a  sokratesi 
elvnek:  ,.esak  a  tudós  lehet  erköVsös".  ..Ezzel  a  kánonnal  kezé- 
ben mért  meg  Euripides  minden  dolgot  és  ezen  elv  szerint  he- 
lyesbítette: a  nyelvet,  a  jellemeket,  a  dramaturgiai  felépítést,  a 
chorus  zenéjét.  Amit  a  sophoklesi  tragédiával  {Kszehasonlitv'fl, 
oly  gyakran  költői  hiányul  és  visszaesésül  rovunk  föl  Euripides- 
nek,  az  többnyire  annak  a  behato'ó  kritikai  szellemnek,  annak  a 
vakmerő  értelmességnek  a  terméke."  Euripides  az  első  józan  költő 
volt,   ki,   mint    ilyen,   a    mámorosokat    szükségképp   elitélte.    (V.    ö. 


149 


bői  legjobban  meg  fogja  világítani  azt  a  folyamatot,  melyre 
mi  is  gondolunk.  Saját  életünkből  van  véve  s  igy  aligha  té- 
vedhetünk benne.  A  modern  természettudományi  világnézet, 
melyet  darwinizmusnak  vagy  evolutionizmusnak  szokás  ne- 
vezni, a  legtöbb  ember  életében  még  ma  legfeljebb  egy  puszta 
gondolkozási  folyamat,  mely  távol  áll  eszthétikai  élvezetköré- 
től. Egy  dráma,  mely  ennek  a  világnak  küzdelmét  dolgozná 
fel,  pl.,  alig  számithatna  érdeklődésre.  (A  Dreyer  „Probekan- 
didat"-ja  pl.  csak  igen  kis  körre  hatott.)  Gondolatai,  törek- 
vései a  legtöbb  emberre  közönyösek. 

Hogy  van  az  mégis,  hogy  bennünk  kevesekben  ez  a 
gondolatirány  olyan  erős  hullámokat  képes  kiváltani,  mint 
másokban  csak  a  vallási  buzgalom  vagy  a  hazaszeretet  és 
a  legteljesebb  mértékben  képes  eszthétikai  örömök  létreho- 
zására? 

Kezdetben  az  uj  világnézet  legfeljebb  egy  érdekes  gon- 
dolatláncolat volt  számunkra,  de  semmi  mélyebb  érzést  nem 
keltett    bennünk.    Mind    jobban    belemélyedve,    eredményeit 


Die  Geburt  der  Tragödie.  Leipzig,  1895.  89.  és  91.  lapon.)  Igen 
mihelyt  egyszer  a  közszellem  megfelelően  kritikus  és  tudományom 
lesz,  bizonyos  logikátlanságok,  valószinütlenségek  esztétikai  re* 
sensust  keltenek.  Ruskin,  a  kőzetek  alapos  ismerője  pl.  ekként  fa- 
kad ki :  „ha  Salvator  előtereiben  oly  tömegeket  látok,  mikről 
nem  tudom  megmondani :  gránit-e,  pala-e  vagy  tuffa  ?  abban  nem 
találok  sem  összhangu  egyesülést,  sem  egyszerű  hatást,  hanem  egy- 
szerűen szörnyetegségeV'.  (Idézi  Geőeze:  I.  m.  88.,  89.)  És  Du 
Bois-Reymond,  a  természettudományi  világnézet  egyik  vezére 
„minden  morfológikusan  kiképzett  szem  iszonyodásáról"  beszél 
ama  fejlődéstani  szempontból  képtelen  alakokkal  szemben,  me- 
lyekben a  mondák  és  az  ezeken  alapuló  festészet  bővelkednek.  (V. 
ö.  On  the  relaiion  of  Natural  Science  to  Art.  Smithsonian  Rv~ 
ports  1891.) 


lőO 


mind  jobban  átértve,  következményeit  mind  jobban  felfogva 
a  korunkat  foglalkoztató  legnagyobb  problémák  szempontjá- 
ból: ez  a  gondolatirány  mind  mélyebb  nyomokat  hagyott 
hátra  lelkünkben.  Tanulmányainkat  folytatva,  egyre  funda- 
mentálisabbnak  látszott  ezeknek  a  kérdéseknek  a  jelentősége, 
mig  egy  napon,  mint  az  emberi  haladás  egyedüli  megbízható 
iránytűje  jelentkezett.  S  innen  kezdve  mindinkább  az  lett, 
mit  érzelemnek  szokás  nevezni,  ami  megdobogtatja  szivün- 
ket, felforralja  vérünket,  összeszorítja  vagy  kitágítja  lélek- 
zetünket.  S  innen  kezdve  az  ily  irányú  eszmék  és  érzelmek 
liatárosoU  eszthétikai  hangulattal  jártak  együtt. 

Ez  a  rendes,  normális  folyamata  az  eszthétikai  életnek. 
Legalsóbb  fokon  az  csak  a  táplálkozás  és  a  szerelem  örömei- 
ből alakul.  A  fejlődés  folyamán  egyre  komplikáltabb  lelki  fo- 
lyamatok kerülnek  beléje.  A  törzs  szeretete,  az  ősök  tisztelete, 
a  vallás  szentsége,  a  haza  iránti  rajongás,  az  uj  gazdasági 
világrendre  vonatkozó  érzelmek  stb.  De  hogy  valami  beleke- 
rüljön, szükséges,  hogy  az  életünk  valóságos  részévé 
váljék.* 

Mit  jelent  ez  processzus  a  biológiai  oldalon?  Bizonyára 


*  V.  ö.  ezzel  az  eredményűvel  Guyau  következő  két  konklú- 
zióját: „A  tudományos  igazságoknak,  hogy  költőiekké  váljanak 
egy  lényeges  feltétellel  kell  birniok :  szükséges,  hogy  a  költő  ét> 
olvasói  előtt  elég  mindennaposokká  (familiéres)  lettek  légyen 
arra,  hogy  az  érzelem  vagy  az  intuitió  formáját  öltsék  magukra." 
—  —  —  „Összefoglalva  (a  mondottakat)  hogy  a  tudomány  a 
művészetnek  inspiratiót  adhasson,  kell,  hogy  az  elvont  gondolat 
világából  a  képzelet  és  az  érzelem  világába  menjen  át:  ha  egy- 
kor a  tudomány  általános  eszméiről  fog  lehetni  irni  (t.  i.  költői 
dolgokat)  az  csak  azon  érzelmek  segítségével  lesz  lehetséges,  me- 
lyeket azok  keltenek.  (Les  problévies  de  l'esthétique  contemporaine 
1.  m.  163.  és  164.) 


semmi  egyebet,  mint  azt,  hogy  a  kezdetben  jórészt  csak  a  leg- 
magasabb gondolkozási  centrumokban  lefolyó  idegfolyama- 
tok, hosszú  gyakorlás  és  kiképzés  utján  egyre  jobban  kimé- 
lyülnek és  —  egyre  terebélyesebbekké  válva,  —  azokkal  a 
vegetatív  életfunkciókkal  lépnek  szerves  összeköttetésbe,  me- 
lyek a  jelenkori  lélektan  általánosan  elfogadott  tanai  szerint 
az  érzelmi  élet  alapjai-* 

Ilyen,  de  csakis  ilyen  szempontból  igaz.  hogy  az  esz- 
thétika,  illetőleg  a  művészet  tárgya  az  emberi  érzelmek  és 
és  nem  a  gondolat  világa** 

Ebből  a  meggondolásból  az  a  végkonkluzió  következik, 
hogy  szépeknek  azokat  az  idegfolyamatokat  nevezzük,  nve- 
lyek  a  vegetatív  életműködésekre  erösitöleg  és  éltetöleg 
hatnak.*** 


*  A  tankölteményeket  rendesen  költőietleneknek  szokás  tar- 
tani. A  legtöbb  emberre  tényleg  azok  is,  de  igen  valószínű,  hogy 
azoknak,  kiknek  az  illető  ismeretág  lelki  életük  domináns  része, 
a  legteljesebb  esztétikai  élvezetet  okozzák.  így  pl.  annak,  ki 
egész  életén  át  passzionátus  méhtenyésztő  volt,  Virgilius  erre  vo- 
natkozó versei  szerfelett  élvezetesek  lesznek.  Tényleg  azt  találjuk, 
hogy  a  tanköltemények  rendesen  olyan  korokban  szoktak  feltűnni, 
midőn  a  tudományos  eszmék  és  törekvések  iránti  érdeklődés  igen 
élénk  és  erős.  A  tudomány  eszméi  és  érzései  napjainkban  is  nem 
egy  költői  'kifejezésre  találtak,  pl.  az  u.  n.  parnasszusi  költőknél, 
valamint  az  analitikus  és  szociológiai  regényben.  V.  ö.  Haraszti 
Gyula  tanulmányát  a  paranasszusi  költőkről  a  Budapesti  Szemle 
227.  sz.-ban  és  a  szerzőjét  a  szociológiai  regényről  a  Huszadik 
Század  II.  évf.  1,  2,  3.  számaiban. 

**  Azt  hiszszük,  nem  tévedünk,  mikor  azt  gondoljuk,  hogy 
pl.  a  Tolsztoj,  Hirn  stb.  érzelmi  teóriái  egészen  más  természetűek, 
mint  az,  melyet  itt  körvonaloztunk. 

***  Érdekesnek  tartjuk  itt  idézni  Guyau  rokon  eredményeit : 
...  Az  esztétikai  érzelem  ezek  után  nekünk  az  érzés  (sensation) 
egy   bizonyos  kiterjedésében,   egy  bizonyos   rezonanciájában   látszik 


152 


Mit  jelent  ez  más  szavakkal? 

A  jelenségeknek  eszthétikaiakba  és  pusztán  hedoni- 
kaikba  való  felosztása  végeredményben  a  következő  biológiai 
tényen  alapszik: 

Pusztán  hedonikaiaknak.  (tehát  nem  esztétikaiak- 
nak) azokat  az  örömérzeteket  szoktak  megjelölpi.  melyek  a 
szó  szoros  értelmében  vett  vegetatív  életfunkciók  gyakorlásá- 
ban (táplálkozás,  vérkeringés,  nemi  ösztön)  állanak,  mig  esz- 
tétikaiaknak azokat  nevezzük,  melyek  a  magasabb  érzékszer- 
vek által  nyújtott  ingerek  utján  hatnak  erősitöleg  és  fokozó- 
lag  az  élet  fö  vegetatív  működéseire. 

Legutóbb  Pikler  egy  ellenfelei  által  is  geniálisnak  neve- 
zett hypothezisben  *  „az  állandó  vegetatív  eredő  erőből"  ve- 
zeti le  a  lelki  élet  törvényeit.  Bár  az  utat.  melyen  át  ez  ered- 
ményre jutott,  kellőleg  megbízhatónak  nem  találtuk  s  asszo- 
ciációra és  a  lokalizációra  vonatkozó  tanait  elfogadhatatla- 
noknak,  valamint  az  öröm  és  fájdalom  alapfelfogását  bizony- 
talannak tartjuk:  örömünkre  szolgál,  hogy  végkövetkezteté- 
sünk, melyre  a  szép  jelenségei  tekintetében  jutottunk,  talán 
ujabb  érvet  szolgáltat  egy  nagy  igazság  sejtelmét  nyújtó  el- 
méletéhez. 

A  szépérzés  lényegére  kifejtettekből  egyszersmind  an- 
nak az  igazságnak  a  felismerése  is  következik,  hogy  a  szépnek 

lenni  egész  lényünkön  és  akaratunkon  keresztül.  .  .  Végeredmé- 
nyében a  szép,  azt  hiszszük,  igy  határozható  meg:  egy  külső  benyo- 
más vagy  cselekedet,  mely  bennünk  erősiti  az  életet,  egyszerre 
mind  a  három  irányzatában  (érzékiség,  értelem  és  akarat)  és  grö 
nyört  idéz  elő  ezen  általános  felélénkités  (stimulation)  gyors  ön- 
tudata által.  (Problémes  de  l'esthétique  contemporaine.  J.  m.  73. 
éfi  77.) 

*  V.  ö.  Mind.  1901.  évfolyam,  januári  számának  bírálatát  a 
ö rundgesetz  alles  neuro-psychischen  Lebens  ről.   (Leipzig,  1900.) 


158 


érzékire  és  asszociatívra  való  kettéosztása  legfeljebb  a  szép- 
nek egy  ősibb  és  egy  fiatalabb  bajíását  jelöli  meg,  de  alapjá- 
ban ez  a  megkülönböztetés  tarthatatlan,  mert  a  szép  asszo- 
ciatívnak elnevezett  ága  ugyanazon  törvények  uralma  alatt 
fejlődött  ki,  mint  az  u.  n.  érzéki  szép. 

A  szép  birodalmának  egysége  az  a  tanulság,  melylyel 
■íz  arra  vonatkozó  fejtegetéseinket  bevégezzük. 


Lili.    AZ    ESZTHÉTIKAI    ÉRDEKMENTESSÉG    TANÁNAK 
BÍRÁLATA. 

Ezekkel  a  tanulságokkal  felfegyverkezve  visszatérünk 
egy  pár  pillanatra  az  ezen  rész  elején  ismertetett  Spencer- 
Ribot-féle  felfogáshoz,  mely  a  művészetekben  jellemzetesnek 
azt  a  körülményi  találja,  hogy  a  művészeti  tevékenység  egy 
„érdektől  mentes"  formában  történik. 

Lássuk  elfogadható-e  ez  a  felfogás,  mely  ma  szinte 
általánosra  helyeslésre  talál. 

Mit  jelent  az  eszthétikai  tevékenységnek  ezen  „érdeklői 
való  mentessége?" 

Az  előbb  emiitett  nagy  gondolkozók  szemében  kétség- 
kívül azt,  hogy  —  a  többi  tevékenységekkel  ellentétben  —  ez 
tulajdonképen  életcélt  nem  szolgál.* 


*  Az  érdcknélküliség  azt  is  jelenthetné  (s  némelyek  tény 
leg  erre  is  gondolnak),  hogy  az  egoista  birási  vágy  a  szép  j^len- 
gégéivel  szemben  nem  támad  fel  bennünk.  Ez  a  megkülönbözte- 
tés sokkal  durvább  és  felszínesebb,  semhogy  érdemes  volna  azzal 
foglalkozni  s  nyilván  azon  a  megkülönböztetésen  alapszik,  mely  a 
dolgokat   megehetőkre  és  meg   nem    ehetőkre  osztja   fel. 


Iő4 


Ez  az  álláspont  véleményünk  szerint  tarthatatlan. 
Az  életcélok   ugyanis   nem   objektíve   előre   megszabott 
kategóriák,  hanem  ami  külsőleg  életcél  az  belsőleg  egy  szük- 
ségletnek felel  meg.  Ami  külsőleg  érdek,  az  belsőleg  egy  kielé- 
gitésre  váró  szükséglet. 

A  táplálkozási  szükséglet,  az  éhség  kielégitésére  a  kez- 
detleges ember  vadászott,  majd  később  növényeket  gyűjtött  és 
állatokat  tenyésztett.  Az  evolutió  évezredei  alatt  ugyanezen 
szükséglet  kielégitésére  osztályok  keletkeztek,  a  termelés  egy 
rendkivül  bonyolult  gépezete  állt  elő,  gőzhajtotta  ekékkel, 
mütrágyázási  rendszerekkel,  hitelintézetekkel,  a  fogyasztást 
szabályozó  számos  intézménynyel,  hajózási  vállalatokkal, 
közraktárakkal  stb.  Ez  a  tevékenység  —  mindenki  elismeri 
—  életszükségletet  elégit  ki,  az  életcélokkal  összefüggésben 
áll  s  végeredményben  az  emberi  berendezések  ez  a  terebélyes 
hálózata  egy  testi  ösztönből  fakadt,  melyet  nyilvánulásaiból 
ismertek  fel.  A  másik  oldalon  biztos  adataink  vannak  arra 
nézve  —  most  egészen  figyelmen  kívül  hagyva  az  állatvilág- 
ból merített  tényeket.  —  hogy  a  primitiv  ember  sokkal  na- 
gyobb gonddal  ékesiti  fel  testét,  disziti  haját,  festi  be  tagjait, 
mint  aminőt  táplálkozási  szükségletei  kielégítésire  fordít. 

Biztos  adataink  vannak  arra  nézve  is,  hogy  a  föld  ke- 
rekségén mindenütt  az  eszthétikai  tevékenység  összes  nemei 
(többé-kevésbbé  kifejlett  alakban):  tánc,  (a  drámai  költés 
elemeit  magában  hordva),  zene.  képírás,  költészet,  a  kultúra 
legalacsonyabb  fokán  álló  törzseknél  is  feltalálhatók. 

Ezekből  a  primitiv  kezdetekből  azután  a  fejlődés  év- 
milliói alatt  külön  ezeket  a  tevékenységeket  művelő  osztályok 
keletkeznek,  muzeumokat,  színházakat,  operákat,  koncerteket, 
palotákat,  szobrokat,  székesegyházakat  létesítenek,  az  állami 
költségvetés  mind  jelentékenyebb  részét   fordítják  eszthétikai 


155 


célokra  stb.  Hogy  az  előbb  felsorolt  jelenségeket  miért  veze- 
tik vissza  egy  természeti  szükségletre  s  az  utóbb  emiitetteket 
miért  mondják  az  életcélokkal  össze  nem  függőknek?  mi  át- 
látni nem  tudjuk.  Hogy  az  éhség  kielégitáse  ,.életcél"  és  az 
egész  szervezetet  felélénkítő,  a  munkára  és  küzdelemre  ké- 
pesebbé tevő,  vigaszt  és  megnyugvást  adó,  lelki  és  szellemi 
frisseséget  nyújtó  eszthétikai  tevékenység  miért  áll  amaz 
„életcéloktól  elkülönítetten",  mi  azt  megérteni  sohasem 
fogjuk. 

Talán  azért,  mert  az  ember  éhen  vagy  szomjan  meg- 
halhat? Szoríts  munkára  egy  embert,  engedj  neki  álmot  és 
bőség&s  táplálkozást  adj  neki,  de  vonj  meg  tőle  minden  já- 
tékot és  eszthétikai  tevékenységet:  tiltsd  el  a  nótát,  a  táncot, 
csendes  estéken  a  harmonikát  és  a  furulyát,  vedd  el  mese- 
könyveit és  verseit,  naptárát  és  szentképeit  imakönyvéből, 
dobd  ki  templomaikból  az  orgonát,  szüntesd  be  vasárnap 
délután  a  labdajátékokat,  vedd  ki  a  leány  hajából  a  színes 
pántlikát  s  törd  le  a  legény  kalapjáról  bokrétáját,  tiltsd  el  a 
vásárok  homédiáját.  a  cigány  muzsikáját  .  .  .  vájjon  egy 
pár  év  múlva  mi  lesz  ezekből,  a  „tulajdonképpeni  életcélok- 
kal összefüggésben  nem  álló  tevékenységektől"  megfosztott 
emberekből  ? 

Bizony  halál,  vagy  semmivel  sem  jobb,  mint  a  halál. 

Az  eddigiek  alapján  jogunk  van  kijelenteni,  hogy  az 
eszthétikai  tevékenység  eredetét  egy  organikus  szükségletben 
találja,  mely  szervezetünkben  oly  mélyen  van  bevésve,  mely 
kielégítését  épp  oly  égetően  követeli,  mint  akár  az  éhség,  akár 
a  fajfentartás  ösztöne. 

Jogunk  van  az  eszthétikai  tevékenység  alapját  ösztön- 
szerűnek s  igy  az  életre  nélkülözhetetlennek  tartani. 


156 


LXII.    ESZTHÉTIKA    ÉS    HEDONIKA.   —   A    MŰVÉSZET,    MINT    A 
bZÉP    FEJLESZTŐJE.    —    AZ    ESZTHÉT1KAI    ÖRÖMÖK    RENDKÍ- 
VÜLI INTEXZITÁSÁNAK  MAGYARÁZATA. 

Láttuk,  hogy  minden  tulaj donképeni  művészeti  tevé- 
kenység nélkül  maga  az  élet  kifejleszti  a  jelenségek  egy  tö- 
megét, melyet  szépnek  szoktunk  nevezni.  Ezen  jelenségek 
gyönyörködtető  voltuknál  fogva  szépek  előttünk.  Ez  a  gyö- 
nyörködtetés, mint  láttuk,  örvendetes  biológiai  hatásokból  áll. 
Láttuk,  hogy  a  hedonika  és  az  eszthétika  kezdetben  nincse- 
nek elkülönítve.  Ez  értelemben  igaza  van  Mario  Pilo-nak 
mikor  hangsúlyozza,  hogy  minden  érzékünknek  meg  van  a 
maga  cszthétikája.  De  viszont  az  is  igaz,  hogy  a  fejlődés  fo- 
lyamán a  megkülönböztetés  egyre  szükségesebb  lesz.  A  ter- 
mészettudományi gondolkodó  jól  tudja,  hogy  a  szép  szin  ha- 
tása végeredményében  ép  oly  biológiai  folyamat,  mint  az 
ételé,  de  a  fejlődés  folyamán  egyre  élesebb  lesz  az  a  megkü- 
lönböztetés, melyet  a  tulajdonképpeni  életfunctiók  által  elő- 
idézett örömök  és  a  magasabb  tehetségek  utján  szerzett  él- 
vezetek között  teszünk.  A  folyamat  ugyanaz,  mint  amilyent 
más  tereken  is  tapasztalunk.  Láttuk,  hogy  hasznos  és  erköl- 
csös kezdetben  egyértékü  kifejezés.  A  későbbi  fejlődés  folya- 
mán az  erkölcs  a  hasznos  csak  egy  részével  esik  össze,  mig 
a  másikat  pusztán  hasznosnak,  célszerűnek  mondjuk.  A  fej- 
lődés az  eszthétika  terén  is  ugyanaz.  A  hedonika  és  az  esz- 
thétika kezdetben  egy,  később  az  eszthétika  körét  a  hedoniká- 
tól  teljesen  elkülönitik  és  az  eszthétikai  örömökben  az  „érdek- 
nélküliséget" a  ., rendes  életműködésektől  való  elkülönitettsé- 
get"  hangsúlyozzák,  épp  ugy,  mint  az  ethikában  az  „önzet- 
lenséget", a  ..belső  motivumok"  fontosságát  stb. 

Az  eszthétika  ily  irányú  különválásában  a  legjelenté- 
kenyebb ok  a   műrészetek  kifejlődése  volt.   Nem  a   művészet 


157 


teremtette  meg  a  szépet,  de  ő  volt  fejlesztője,  gazdagitója,  újí- 
tója, az.  mely  az  ^érdeknélküliségi"  elemet  abban  legjobban 
kifejlesztette. 

A  művészet  a  szépet  az  élet  viszonylataiból  kiragadja 
és  önállóbbá  teszi.  Az  életben  a  szép  vegyest  fordul  elő  a 
rúttal  és  a  közömbössel.  Élvezetünket  megrontja  összekötte- 
tése számos  kellemetlen  és  zavaró  elemmel.  A  napi  élet 
ezernyi  gondjai  közepette  az  itt-ott  szemünkbe  ötlö  szép  csak 
múló.  tökéletlen  benyomást  gyakorol  ránk.  A  művészet  a  szé- 
pet megtisztítja  ezen  zavaró  elemektől.  De  többet  is  tesz.  A 
művész  a  gyönyörködtető  elemeket  szinte  korlátlan  mérték- 
ben tudja  kombinálni  s  mesterséges  eszközökkel  a  hatást  fo- 
kozni. Az  eszthétikai  örömöknek  a  civilizált  emberre  gyako- 
rolt rendkívüli  hatálma  az  eszthétikai  örömöknek  ugy  meny- 
nyiségileg,  mint  minőségileg,  ugy  szövevényességben,  mint 
változatosságban  az  élet  által  nyujtottakat  messze  felülmúló 
tömegében  áll.  A  művészet  a  magasabbrendü  örömérzetekre 
ugyanaz,  mint  a  pompás  lakoma  az  alacsonyabb  rendüekre 
nézve.  ízlés,  tapasztalat,  előrelátás,  kiszámitás  itt  az  élvezetek 
olyan  mennyiségét  és  olyan  változatos  minőségét  nyújtja,  a 
milyet  az  élet  és  a  természet  egymaga  adni  nem  képes.  A 
nagy  művészetekben  a  legkülönbözőbb  örömérzetek  egyesül- 
nek. Ez  az  oka,  hogy  olyan  eltérők  a  vélemények  a  művészeti 
hatások  elemzésében  és  ennélfogva  magának,  lényegének  fel- 
fogásában. Csak  gondoljunk  vissza  azokra  az  örömökre,  me- 
lyeket egy  színdarab  kelt  fel  bennünk.  Érzéki  örömök,  női 
szépség,  kivágott  mellek,  habos  pongyolák,  az  érzéki  szerelem 
ujjongó  asszociációi;  a  szellemi  szép:  rokonszenves  és  nagy 
gondolatok,  finom  párbeszédek,  plátói  szerelem,  éle,  tréfa, 
gúny,  szatíra;  az  erkölcsi  szép:  nagy  törekvések,  nemes  esz- 
közök, bátor  küzdelmek,  az  aljas  és  gonosz  bukása;  a  fensé- 


158 


ges  elemei:  a  rendkívüli,  a  megmérhetetlen,  a  visszarettentő, 
a  vallásos  ihlet  megnyilatkozásai;  mindehhez  bizonyos  lel- 
kesítő szabadságérzet,  mely  a  békóitól  megfosztott  fantáziá- 
nak szabad  röptöt  enged,  az  autohypnosis,  mely  álomvilágba 
visz,  ugy,  hogy  az  élet  bajait  elfeledjük;  az  önámitás  kelle- 
mes bizergése,  mely  a  fájdalmas  és  tragikus  elemek  hatása 
alatt  egyre  súgja:  „ne  félj,  ne  búsulj,  csak  játék,  nem  igaz!"; 
a  feléledő  rokonszenv  a  szereplő  alakok  élete  és  tettei  iránt, 
a  szeretet  és  bámulat  a  nagy  költő  tehetsége  vagy  geniusa 
iránt,  az  asszociatív  emlékképek  raja,  mely  életünk  távoli 
vagy  elfeledett,  közeli  vagy  környező  eseményeit  juttatja 
eszünkbe;  a  korszellem  lüktetése  ereinkben,  a  remény  a  jö- 
vőbe, törekvéseink,  ideáljaink  megvalósulásába  —  —  — 
mindez  és  annyi  más  elem  összevegyül  az  eszthétikai  örömek 
bűbájos  kaleidoszkópjában. 


LXIII.  A  MŰVÉSZETI  ÖNCÉLÚSÁG. 

Ha  igy  tisztába  jöttünk  is  azzal,  hogy  mi  a  szép  lényege 
és  hogy  mi  a  művészet  szerepe  a  szép  szempontjából:  még 
mindig  nincs  teljesen  megvilágítva  a  művészet  lényegének  és 
szerepénk  a  kérdése. 

Láttuk,  hogy  azon  a  fokon,  melyen  a  közfelfogás  a  szé- 
pet olyan  örömérzetekre  korlátolja,  melyek  a  többi  életcélok- 
kal összefüggésben  nem  állanak,  maga  a  művészet  s  nem 
többé  az  élet  lesz  a  szép  fogalmának  meghatározója,  kiegé- 
szítője és  fejlesztője,  forrása  azonban  ugyanaz  marad  min- 
dig: a  természet  és  az  élet  által  nyújtott  jelenségek.  A  mű- 
vészetek keletkezésével,  midőn  a/;  ember  maga  állit  elő  gyö- 


159 


nyörködtető  jelenségeket,  a  szép  fogalma  nyer  öntudatosság- 
ban, arra  vonatkozó  elvek,  szabályok  stb.  jönnek  létre. 

A  művészeti  alkotást  mint  öncélt  szokás  megjelölni  a 
legkülönbözőbb  eszthétikai  rendszerekben.  Azt  akarják  ezzel 
mondani,  hogy  mig  más  tevékenység  az  élet  gyakorlati  cél- 
jait szolgálja,  addig  az  eszthétikai  tevékenységnek  más  célja 
nincs,  mint  a  műtárgy  létrehozatala,  vagyis  a  szép  utáni 
vágy  puszta  kielégitése.  Az  előbbiekben  kimutatni  igyekez- 
tünk, hogy  a  művészet  ezen  „öncélúságában"  olyan  egyéni 
jellemvonást,  mely  azt  minden  más  emberi  tevékenység  vala- 
mely az  életre  szükséges  feladatot  teljesít.  Kimutatni  igye- 
keztünk ugyanott,  hogy  az  eszthétikai  szükséglet  kielégitése 
épp  oly  nélkülözhetetlen,  (legalább  a  fejlődés  bizonyos  fokán), 
mert  kielégítetlen sége  az  emberi  élet  ugy  mennyiségi,  mint 
minőségi  megrontására  vezetne. 

Ilyen  értelemben  tehát  a  németek  „Selbstzweck"-je  és 
a  többi  hasonló  theóriák  nem  állhatnak  meg.  Az  öncélúság 
jelenthetné  még  azt  is,  hogy  a  művész,  ellentétben  más  fog- 
lalkozásokkal kizárólag  az  alkotandó  műért  és  nem  távo- 
labbi előnyökért  dolgozik.  Az  ilyen  értelemben  vett  öncélúság 
sem  képez  biztos  elválasztó  vonalat.  Bármely  emberi  foglal- 
kozás magasabbrendü  nyilvánulásaiban  többé-kevésbbé  ön- 
céllé  válik.  A  valódi  tudós  előtt  is  munkája  öncél.  Az  alkotás 
ihletett  pillanataiban  ő  sem  törődik  semmi  távolabbi  előny- 
nyel, sem  kiadóval,  sem  olvasóközönséggel,  sem  kathedrával, 
csak  az  igazsággal.  Sok  esetet  tudunk,  mikor  a  „reális"  élet- 
célokat szolgáló  foglalkozások  is  ilyen  öncélú  alakot  öltenek. 
A  jó  iparos,  kereskedő,  földmivelő  előtt  is  foglalkozása  szen- 
vedélyes gyakorlása  közben  a  távolabbi  célok  sokszor  fele- 
désbe mennek  s  maga  a  tevékenység  foglalja  el  minden  gon- 
dolatját és    ambícióját.    Tgaz.    ez  a  művészetnél   fokozottabb 


160 


mértékben  megvan,  talán  azért,  mert  az  illető  hajlandósága, 
kedve  és  tehetsége  tevékenységével  többnyire  összeesik,  mig  ez 
más  pályákon  ritkább.  De  hogy  a  tevékenység  teljesen  öncélú 
volna,  az  itt  is  csak  a  legritkább  esetekben  áll.  Kivált  ott 
nem,  hol  a  művészeti  tevékenység  életpályát  képez.  A  közön- 
ség tetszése,  Ízlése  alkotásaiba  épp  ugy  belejátszik,  mint 
azokéba,  kik  az  u.  n.  „életszükségleteket"  elégitik  ki. 

Minden  emberi  tevékenységet  az  a  szükséglet  irányit, 
melyet  az  szolgál.  A  művészet  is.  A  művész  tevékenysége  csak 
annyiban  szabadabb,  amennyiben  alkotásaiban  nagyobb 
mértékben  követheti  a  saját  ízlését,  mint  más  tevékenységnél, 
mert  a  szükséglet,  melyet  kielégít,  sokkal  változatosabb.  Más 
kérdés,  hogy  mennyiben  igaz  az,  hogy  a  művészeti  tevé- 
kenység csak  az  eszthétikai  szükségletet  elégíti  ki  és  más  élet- 
célokkal összeköttetésben  nincs? 


LXIV.   A  MŰVÉSZETEK   EREDETÉNEK  HASZNOSSÁGI 
ELMÉLETE. 

Legújabban,  mintegy  reakcióként  a  művészeti  érdek- 
nélküliség tanával  szemben  egyre  sűrűbben  és  gyakrabban 
jelentkezik  egy  törekvés,  mely  a  művészetek  primitív  alko- 
tásait való  vagy  képzelt  hasznossági  célokra  akarja  vissza- 
vezetni. A  testékitésben  a  gondolatközlés  vagy  mágikus  célok 
eszközét,  a  táncban  vallási  vagy  mágikus  cselekményt,  a 
képírásban  a  szellemtheoria  egyik  következményét  stb.  akar- 
ják látni.  Véleményünk  szerint  ez  sok  esetben  igaz  lehet,  de 
egészben  véve  a  primitív  művészetben  a  gyönyörködtető  elem 
épp  oly  kidomborodó  jelenség,  mint  akár  napjaink  művé- 
szetében. 


161 


Szerintünk  ez  a  felfogás  részben  a  szép  és  a  művészet 
összekeverésében  leli  magyarázatát.  A  szép  fogalmak  hasz- 
nossági csiráit  láttuk,  de  a  művészetek  maguk  ilyen  kezde- 
tekre nem  vezethetők  vissza.  Csakis  arról  lehet  szó,  hogy  eme 
hasznossági  elemek  (vallás,  mágia,  háború  stb.)  a  művésze- 
tek fejlődését  befolyásolták,  mint  Hirn  ezt  szépen  és  világo- 
san kimutatja,  midőn  elméleteit  elhagyva,  a  tények  meze- 
jére lép. 

Maga  Hirn.  ki  igen  hajlik  a  közvetlen  hasznossági  ere- 
det elméletéhez,  kénytelen  bevallani,  hogy  éppen  a  legjobb 
és  legelső  ethnografiai  kutatóink  (pl.  Andree,  von  den  Steinen. 
Hoffmann)  tiltakoznak  ama  ..tudákos  előítélet"  ellen,  mely 
minden  sziklarajzban  valamely  komoly,  vallásos  vagy  tör- 
ténelmi értelmet  akar  felfedezni."* 

Tekintsünk  végig  az  egyes  művészeti  ágakon  a  primi- 
tiv  népeknél: 

1.  Az  ornamentikában,  különösen  a  test  ékitésében  igen 
sok  a  törzsi  megkülönböztető  jel,  vallási  és  hadi  vonatkozás, 
de  Grosse  a  vadásztörzsek  művészetének  tanulmányozásában 
arra  az  eredményre  jutott,  hogy  a  teslékitések  egy  jelenté- 
keny tömege  kizárólag  eszthétikai  célt  szolgál. 

2.  A  vallásos  és  hadi  vonatkozású  tánc  mellett  (ének. 
zene)  a  dráma  csiráját  magában  foglaló  némajátékoknál 
számos  pusztán  eszthétikainak  látszik.  A  zeneeszközök  magá- 
nyos gyakorlása  nyilván  kizárólag  eszthétikai.  (Tam-tam). 

3.  A  képírás  (festészet  és  szobrászat)  sok  helyütt  vallá- 
sos célokkal  van  összekötve,  de  épp  ez  a  legkezdetlegesebb 
kulturfokon  álló  vadásznépeknél  az  eszthétikai  túlnyomónak 
látszik. 

*  V.  ö.  I.  m.  176. 

Jászi:    Művészet    és    Erkölcs.  11 


162 


4.  Az  építészet,  mint  művészet  csak  magasabb  fejlődési 
fokon  jelentkezik,  az  élő  vagy  a  meghalt  főnök  dicsőitésére. 

5.  A  vadásztörzsek  poézisában  ez  eszthétikai  elem  túl- 
nyomó. 

A  ténvek  tehát  ellentmondók. 


LXV.  A  MŰVÉSZETEK  EREDETÉNEK  HASZNOSSÁGI  ELMÉLETE 

(Folytatás.) 

Spencer  szociológiájában  azt  az  elméletet  domboritja 
ki,  hogy  minden  művészeti  ág  eredetileg  vallásos  szerepet  tölt 
be:  pap  volt  az  első  költő,  festő,  építész,  szobrász,  táncos,  szí- 
nész és  a  világias  művészet,  mely  eszthétikai  célokból  űzetik, 
az  egyháziból  a  további  fejlődés  folyamán  kűlönböződött  el. 

Véleményünk  szerint  a  művészetek  keletkezése  ezen  az 
alapon  nem  érthető  meg,  s  magának  Spencer-nek  be  kellett 
látni  ezt,  midőn  lélektanában  a  művészeti  tevékenység  kelet- 
kezésére nézve  az  energia-többlet  elméletét  állította  fel.  Vala- 
melyes általános  eszthétikai  készség,  fogékonyság  és  tevé- 
kenység nélkül  az  ily  irányú  vallási  és  szociális  szertar- 
tások nem  érthetők  meg.  Valamint  kényszerítve  voltunk  azt 
mondani,  hogy  minden  erkölcsi  szabály,  minden  magasztalt 
emberi  tulajdonság  és  erény  kezdetben  az  emberek  szükség- 
leteiből eredt,  nem  pedig  a  vallásban  vagy  a  szellem  theoriá- 
ban  találja  létének  okát.  hanem  csak  később  vitetett  át  oda: 
ugy  az  eszthétikai  érzelmekre  és  tevékenységekre  is  ugyanez 
áll:  már  meglévő  ós  gyakorlott  eszthétikai  érzelmeket  és  tevé- 
kenységeket vett  át  és  fejlesztett  ki  tovább  a  politikai  élet  és 
a   vallás. 


16H 


E  mellett  szól  mindenekelőtt  az  a  tény,  hogy  a  művé- 
szetek vallási  és  politikai  eleme  csak  magasabb  fejlettségű 
társadalomban  szembeszökő,  ott  ahol  erőteljes  központi  ha- 
talom és  papi  szervezet  fejlődött  ki,  mig  az  alacsonyabb  foko- 
kon és  főleg  a  vadásznépeknél  ez  az  elem  nagyon  is  háttérbe 
szorul. 

Eltekintve  ettől  —  mint  már  mondottuk  —  a  művészet 
keletkezése  ezen  az  alapon  nem  képzelhető  el. 

Nézzük  Spencert,  hogy  adja  elő  az  egyes  művészeti 
ágak  kifejlődését.* 

A  táncos  és  zenész  eredetét  abban  a  tényben  látja,  hogy 
élénk  gyermekek  valamely  kedves  rokont  a  távolban  megpil- 
lantva, örvendező  ujjongásban  és  ugrálásban  törnek  ki.  Az 
öröm  ezen  hallható  és  látható  nyilvánulásaiban  van  a  zene 
és  a  tánc  gyökere.  A  létező  félmüveit  népek  szokásai  igazol- 
ják azt  a  következtetést,  hogy  a  visszatérő  hódító  előtti,  kez- 
detben spontán  ovációk  fokozatosan  szertartásos  szabályokká 
lettek  kiengesztelési  célokra.  És  akik  ezeket  a  szertartásokat 
végezték,  egy  speciális  osztálylyá  lettek  és  énekesekbe  és  tán- 
cosokba különböződtek.  A  kiindulási  pont  helyes  lehet.  De 
szükségképp  előbb  kellett  létrejönni  az  eszthétikai  tevékenysé- 
gek és  az  azok  által  okozott  örömérzetek  egy  tömegének,  mint- 
sem azokból  a  spontán  ovációkból  az  élő  főnök  dicsőítésére 
vagy  a  meghalt  kiengesztelésére  öntudatos  szertartások  kelet- 
kezhettek volna.  Ha  a  tánc  és  ének  már  előbb  örvendetes  be- 
nyomásokkal összekötve  nincs,  ha  már  előbb  nem  lettek  volna 
táncosok,  kiknek  mozdulataiban   és  énekeiben  örömet  talá1- 


*  V.   ö.  Principles  of  Sociology.  London.   1893 — 1897.   6S0 — 
681.  §-okat. 


!!• 


164 


tok,  hogy  jötick  volna  arra  a  gondolatra,  hogy  azokat  öntu- 
datosan alkalmazzák? 

Kiengesztelni  valakit  csak  olyan  dolgokkal  lehet,  me- 
lyek neki  örömet  okoznak.  Hogy  tánccal  és  zenével  valakit 
ünnepelni  vagy  kiengesztelni  szokásba  jött.  azt  mutatja, 
hogy  ezeknek  a  tevékenységeknek  már  általános  örömet  okozó 
jelentőséget  tulajdonítottak.  A  tánc  és  az  ének  által  —  mint 
az  örvendetes  izgalmak  spontán  kitörései  által  —  okozott 
örömérzetek:  a  szervezet  jóleső  felélénkülése,  a  fokozott  vér- 
keringés okozta  mámor,  az  izgalmak  által  előidézett  fájdal- 
mas feszültségek  levezetése  és  özek  kapcsán  a  napi  bajokról 
és  gondokról  való  megfeledkezés.  elég  indok  ezen  ösztönszerű 
csira  kifejlődésére.  Különösen  ügyes  és  kecses  egyének  moz- 
dulatainak és  énekének  a  többitől  elütő  nagyobb  rugalmas- 
sága, változatossága,  finomsága,  ritmikussága :  a  figyelmet 
feléjük  irányították  és  nekik  tiszteletet,  elismerést  és  bámu- 
latot szereztek. 

Ezzel  a  feltűnési  vágy  kielégítésének,  a  többitől  való 
megkülönböztetésnek  az  eszköze  adva  volt.  "fis  ezzel  az  ön- 
tudatos gvakorlás  és  fejlesztés  kora  bekövetkezett,  vele  együtt 
•i  lehetősége  annak,  hogy  mesterséges  eszközökkel  ez  a  hatás 
fokoztassék  (ruhadarabok,  primitív  zeneeszközök").  így  kifei- 
lődve  sok  más  ténvező  befolyt  fejlődésünkre:  A  feltűnési  és 
tetszelgési  vágy  mellett  a  másik  nemre  való  hatniakarás.  a 
bölcs  törvényhozó  éles  szeme,  mely  a  harci  vállalatok  előtt 
jónak  látta  a  zene  és  a  tánc  mámoros  állapotait  szándékosan 
előidézni,  vagy  az  együvétartozóság  érzését  ilyen  közös  mu- 
latságokkal fejleszteni,  maid  —  a  vallásos  térre  átvive  — 
ezen  a  törzsfőnök  által  már  életében  élvezett  és  szeretett  tevé- 
kenységek fokozottabb  mérve  által  jóindulatát  kiérdemelni, 
egészen  ugy.  mint  kedvenc  ételei   fokozottabb  mennyiségével. 


165 


A  primitív  népekről  szóló  feljegyzések  ezt  bizonyítják. 
A  világi  és  eszthétikai  elem  a  zenében  és  a  táncban  túlnyomó. 
Spencer  maga  sem  feledi  el  teljesen  ezeket  a  szempontokat, 
amikor  szociológiája  674.  §-ában  utal  arra,  hogy  a  vallás- 
tól függetlenül  egy  népies  zene  fejlődött  ki,  mert  a  legtávo- 
labbi időktől  fogva  az  élet  különböző  eseményei  által  előidézett 
érzelmek  spontán  hangbeli  kifejezést  hoztak  létre.  Vélemé- 
nyünk szerint  ez  a  kiindulási  pont.  A  biológiai  szükségletből 
eredt  és  népiessé  vált  zene  és  tánc  idők  folytán  egyre  gyö- 
nyörködtetőbbé  válik  az  emberekre,  a  népies  eszthétikai  él- 
vezet eszközévé  válik  s  innen  az  állami  és  vallási  életbe  megy 
át,  hogy  ott  nagyobb  lendületet  vegyen  és  fejlettebb  tökélete- 
sedést érjen  el.* 

A  szónoklás,  költészet,  színészet,  Spencer  szerint,  a  ze- 
nével és  tánccal  együtt  fejlődött  ki,  mindmegannyi  a  féke- 
vesztett indulat  kitörései,  kezdetben  együtt  egy  zavaros  tö- 
megben, később  különválva. 

Olyan  népeknél,  melyeknél  a  zenei  tehetség  kifejlődve 
nincs,  feltűnik  a  szónok,  aki  a  szertartásoknál  beszédeket 
tart  vagy  a  főnöknek  segédkezik  a  népbe  bátorságot 
önteni. 

Az  élő  főnök  dicsőítéséből  lesz  az  elhalt  főnök  him- 
nuszszerü  dicsőítése,  majd  tetteinek  dramatikus  feltüntetése. 

*  Wallaschek  a  kezdetleges  zenéről  irt  kitűnő  munkájában 
kifejezetten  figyelmeztet  a  tények  fentebb  ismertetett  elemzése 
ellen,  midőn  igy  szól:  „nem  lebet  azt  mondani,  hogy  a  művészet 
keletkezését  a  hivatásszerű  művészeknek  köszöni,  mig  ezek  a  törzs- 
főnök nagylelkűségének  s  bőkezűségének.  Ellenkezőleg,  ami  ered- 
mény ezen  az  utón  eléretett,  az  a  művészet  egy  alacsonyabb  fo- 
kán keresztül  történt  és  ugy  látszik  nekem  az  már  egy  későbbi 
—  bár  még  igen  primitív  —  kulturális  fok  terméke."  (Primitivc 
Music.  London.  1898.  66.)  _ 


166 


„A  pap-költő,  az  általa  szolgált  istenség  hivatásszerű 
dicsőítője",  az  első  költő.  Egy  hódító  diadalmas  fogadtatása 
volt  az  a  szokás,  melyből  a  drámai  művészet  kifejlődött. 

Mindaz,  amit  Spencer  itt  mond,  igaz,  de  már  egy  ké- 
sőbbi fejlődési  fokra  vonatkozik.  Előbb  kellett,  hogy  a  költői 
vagy  drámai  előadás  általános  örömet  keltsen,  semmint  az 
vallási  és  állami  térre  alkalmaztatott. 

A  képírásra  ugyanez  áll.  A  képes  ábrázolatok  által  oko- 
zott örömérzet  a  kiindulási  pont.  A  legelemibb  fokokon  is  a 
vallásiak  mellett  tisztán  eszthétikai   ábrázolásokat  találunk. 

Az  építészet  mindig  közel  állott  a  mesterséghez:  mate- 
riális életszükségleteket  elégített  ki.  De  egy  művészet  kifej- 
lődése itt  is  csak  arra  vezethető  vissza,  hogy  a  szokottnál  na- 
gyobb csin  és  arány  az  épületekben  méltánylást  élvező  tulaj- 
donságok voltak;  igy  jöttek  a  gondolatra,  hogy  az  istenség- 
kegyét  nagy  és  pompás  épületekkel  megnyerjék. 

Azokat  az  utánzó  táncokat,  melyekkel  számos  kezdet- 
leges néptörzs  a  halászatot,  vadászatot,  csolnakázást  s  a 
törzsi  élet  egyéb  főfoglalkozásait  ábrázolja,  ujabban  szintén 
gyakorlati,  illetőleg  mágikus  célokra  szeretik  visszavezetni. 
Előttünk  ezek  a  magyarázatok  igen  gyakran  nagyon  erő- 
szakoltaknak  tűnnek  fel.  Az  esetek  többségében  nekünk  sok- 
kal valószínűbbnek  látszik,  hogy  azok  arra  az  örömérzetre 
u'zethetők  vissza,  melylyel  jól  ismert  események  művészeti 
íeldolgozása  jár. 

Ezek  a  meggondolások  minket  arra  a  végső  ered- 
ményre kényszerítenek,  hogy  a  célszerűségi  szempont  a  mű- 
vészetek továbbfejlesztője,  nem  pedig  alapoka  volt. 

Az  a  véleményünk,  hogy  a  művészet  jelenlegi  élvezeti 
eleme  mindenha  domináns  volt,  hogy  mindig,  mint  az  élet- 
örömök kiterjesztője,  az  élet  tartalmának  kibővitője  és  meg- 


167 

szinesitője  szerepelt,  hogy  mindig  a  felélénkités,  a  felviditás 
princípiumát  képezte. 

Spencer  mélyre  látó  szelleme  is  észrevette  ezt,  mikor 
pszichológiájában  egy  egész  más  alapra  helyezkedve  az 
energiatöbblet  és  a  játékszerüség  elméletére  vezeti  vissza  a 
művészeteket. 


LXVI.    A    MŰVÉSZETEK    KELETKEZÉSÉNEK    HASZNOSSÁGI 
ELMÉLETE. 

(Befejezés.) 

Az  előbbi  pontban  foglaltak  nem  akarják  a  művészet 
eredetének  hasznossági  magyarázatát  kategorikusan  vissza- 
utasitani.  Csak  azt  állítják,  hogy  a  jelenlegi  kutatások  álla- 
pota mellett  erre  az  alapra  helyezkedni  ma  még  nem  meré- 
szelünk. Nem  szabad  azonban  szemet  hunyni  az  előtt,  hogy 
ez  a  hasznossági  magyarázat  egyre  nyer  kiterjedésben  és  bi- 
zonyitékokban.  Gondoljunk  csak  Bücher  vizsgálódásaira, 
melyek  egészen  váratlan  hasznossági  perspektívákat  nyitot- 
tak a  zene,  a  tánc,  a  költészet  kezdetei  tekintetében.  Az  első 
képirási  termékekre  is  —  legalább  számos  esetben  —  való- 
szinü  a  magyarázat,  hogy  azok  kezdetben  mágikus  célokat 
szolgáltak:  azon  a  hiten  alapultak,  hogy  ilyen  ábrázolatok 
utján  az  elhunytak  szellemeire  hatni,  azokat  saját  érdekeik 
számára  kihasználni  lehet.  Végre  az  építészet  hasznossági 
eredetét  egyáltalán  nem  is  lehet  kétségbevonni. 

Ilyen  körülmények  között  igen  közel  áll  a  feltevés,  hogy 
egy  napon  a  művészet  összes  ágainak  hasznossági  eredetét 
ki  fogják  mutatni  vagy  legalább  valószinüvó  fogják  tenni. 


1(>8 


E  mellett  figyelembe  veendő  az  is,  hogy  a  jelenlegi  pri- 
mitív népek  művészetében  kétségtelenül  kimutatható  tisztán 
eszthétikai  elemek,  nem  jelentik  azt,  hogy  azok  a  művésze- 
tekben mindig  előfordultak.  Ellenkezőleg.  Évezredek  fejlődé- 
séről lévén  szó,  eo  ipso  igen  valószínű,  hogy  ma  már  még  a 
legprimitívebb  népek  alkotásaiban  is  tisztán  eszthétikai  ele- 
mek is  feltalálhatók.  Hisz  a  hasznossági  elmélet  épp  azt  je- 
lenti, hogy  az  egykor  hasznossági  célokat  követő  tevékenysé- 
gek eszthétikaiakká  lettek.  Nos,  ez  a  folyamat  bizonyos  mér- 
tékig már  a  legkezdetlegesebb  népeknél  is  lefolyhatott. 

Yernon  Lee  már  alig  habozik,  hogy  erre  az  alapra  lép- 
jen, így  a  primitív  ornamentikára  nézve  a  hasznossági  ere- 
detet kétségtelennek  tartja:  „mert  oly  diszités,  mely  megijeszti 
az  ellenséget,  kiengesztel  egy  istent,  ártalmatlanná  teszi  a 
vadállatot  vagy  feleséget  szerez,  hasznossági  s  nem  eszthé- 
tikai fényűzési  cikk,  legalább  is  nem  addig,  mig  hisznek 
benne.* 

Láttuk,  hogy  Hirn  is  ezen  álláspont  felé  hajlik.  A  pro- 
blémát eldöntetlenül  hagyva,  felmerül  a  kérdés:  ha  a  művé- 
szetek eredetének  ez  a  hasznossági  magyarázata  igaznak  bi- 
zonyulna, mennyiben  érintené  eddigi  vizsgálódásainkat  s  kü- 
lönösen az  energiafölösleg  tanát. 

Véleményünk  szerint  a  művészetek  eredetének  hasznos- 
sági magyarázata  az  energiafölösleg  tanát  nem  rontja  le, 
sőt  azt  megerősíti.  Ugyanis,  ha  ez  a  magyarázat  igaz,  a  mű- 
vészeteknél ugyanúgy  áll  a  dolog,  mint  a  játékoknál,  melyek- 
nek egy  igen  nagy  és  fejlődési  szempontból  éppen  legfonto- 
sabb része  való,  hasznossági  tevékenységek  játékszerü  után- 
zásában áll.  Egyszerűen  itt,  miként  ott,  ha  az  élet   fentar- 

*  V.  ö.  Art  and  Usefulness.  I.  m.  365. 


1R9 


tására  fordított  munka  nem  meríti  ki  az  egész  energia- 
készletet, a  maradékrész  egykor  hasznos  tevékenységek  játék- 
szerü  felújítására  fordittatik. 

Természetesen  a  régi  tevékenység  nem  puszta  felújítása 
következik  be,  hanem  az  a  faj  táguló  örömtárának  megfelelő 
módosiioü  alakot  ölt,  melynek  megszabásában  a  faj  szépfel- 
fogásának jut  a  döntő  szerep. 

A  hasznossági  elmélet  ugyanis  csak  a  tevékenység  tisz- 
tán hasznossági  részének  adhatja  magyarázatát.  Megmagya- 
rázhatja pl.,  hogy  az  első  tettovirozás  a  felismerés  megköny- 
nyitésére  szolgált,  az  első  durva  ábrázolattal  a  halott  szelle- 
mét akarták  visszacsalogatni,  az  első  zene,  tánc,  dal  a  fá- 
rasztó munka  megkönnyítésére  szolgált,  az  első  épület  az  idő 
veszedelmei  ellen  védett  stb. 

De  ez  minden.  További  felvilágosítást  azután  nem  ka- 
punk pl.  ezekre  a  kérdésekre:  miért  fordittatik  a  tettoviro- 
zásra  annyi  rengeteg  gond,  mely  a  fontos  hasznossági  cél  el- 
érésére nem  szükséges?  miért  nem  elégszenek  meg  a  kezdet- 
leges fatuskó-szoborral?  miért  tágulnak  —  a  munkától  füg- 
getlenül —  a  zene,  tánc,  dal  kellékei  s  élvezeti  elemei,  miért 
kerül  az  első  házra  az  első  ciráda? 

Vagyis  a  művészetek  hasznossági  magyarázata  a  mű- 
vészetek keletkezésének  kérdését  csak  egy  közelebbi  korszakra 
tolja  át,  az  általános  tevékenység  irányát  precizirozza,  de  a 
sajátképeni  eszthétikai  tevékenység  eredetéhez  kulcsot  nem  ad, 
hanem  annak  különleges  magyarázatára  kényszerit. 

És  ez  ismét  csak  energia-felesleg  tana,  mely  ősi  tevé- 
kenységek irányában  folyik  le:  a  játékelmélet. 


170 


LXVII.     AZ     ENEEGIA-FÖLÖSLEG     ELMÉLETÉNEK     VÉGLEGES 
IGAZOLÁSA.  —  A  MŰVÉSZET  LÉNYEGÉNEK  MEGHATÁROZÁSA. 


Vizsgálódásaink  minden  lapján  láttuk,  hogy  az  eszthé- 
tikai  érzés  és  a  művészeti  tevékenység  ugy  az  alkotó,  mint 
az  élvező  szempontjából  gyönyörérzetekkel  van  egybekötve. 
Ez  a  gyönyörködés,  láttuk,  a  fejlődés  minden  fokán  az  esz- 
thétikai  tevékenységtől   elválaszthatatlan. 

Az  előbbiekből  nyilvánvaló,  hogy  a  művészetek  keletke- 
zését az  energia-többlet  elmélete  nélkül  felfogni  nem  vagyunk 
képesek. 

Ugy  látjuk,  hogy  ez  az  elmélet,  kellőleg  kiépitve  s  belőle 
a  következtetéseket  minden  irányban  levonva,  az  eszthétikai 
tevékenység  létrejötte,  az  általa  okozott  gyönyörérzet  lénye- 
gére s  ezzel  együtt  a  művészetek  társadalmi  szerepére  nézve 
teljes  kulcsot  ad. 

A  kiindulási  pont  a  Schiller — Spencer-féle.  A  művészet 
a  magasabb  tehetségekre  ugyanaz,  mint  az  alacsonyabb 
rendüekre  a  játék.  A  játék  pedig  nem  más,  mint  a  magasabb 
fejlődési  fokon  jelentkező  és  az  élet  „tulaj  donképeni"  cél- 
jai által  fel  nem  használt  energia-többletnek  olyan  foglal- 
koztatása, mely  az  életfentartás  többi  tevékenységeivel  köz- 
vetlen összeköttetésben  nem  áll.  Ez  az  energia-többlet  — 
mint  láttuk  —  a  faj  tevékenységének  főirányában  vezető- 
dik le. 

Az  állatvilágban  a  játék  főkép  a  motorikus  tehetségek 
irányában  mutatkozik,  de  számos  a  magasabb  szellemi  tehet- 
ségek játékszerü  foglalkoztatása  is  jelentkezik,  melyekben 
Groos  egész  joggal  látja  a  művészeti  tevékenység  csiráit. 

Tudjuk,  hogy  a  lelki  élet  minden  jelensége  végered- 
ményben  az  organizmusban   végbemenő   mozgásokra   vezet- 


171 


heto  vissza.  Minden  u.  n.  tehetség  nem  más,  mint  a  szerve- 
zetten kiképezett  hajlandóság  bizonyos  irányú  mozgások 
kiváltására.  Mentül  többször  lépett  fel  egy  ilyen  mozgás,  — 
nyilvánvalóan  az  a  mozgás  által  igénybevett  idegbeli  struk- 
túráknak a  gyakorlat  utján  való  megnövekedésével  és  kifej- 
lődésével karöltve  —  annál  nagyobb  lesz  az  u.  n.  hajlandó- 
ság ezen  mozgások  keresztülvitelére.  És  el  lehet  mondani, 
hogy  nincs  az  egyénnek  olyan  eredetileg  megszerzett  vagy 
fajilag  átöröklött  tehetsége,  mely  hajlandósággal  ne  birna 
ilyen  motorikus  kiváltásokra,  más  szóval  arra,  hogy  gya- 
koroltassák. 

Valamely  kellőleg  nem  gyakorolt  tehetség  az  organiz- 
musban feszültségi  és  fájdalomérzeteket  gerjeszt.  Ott  tehát, 
ahol  a  fejlődés  magasabb  fokán  a  tehetségek  teljesen  ki  nem 
merittetnek  s  egyrészt  a  lét-  és  fajfentartási  küzdelem,  más- 
részt az  (ezen  munka  következtében  a  szervezetben  beállott 
kopásokat  kiigazítani,  valamint  a  felhasznált  energiát  ujjal 
pótolni  hivatott)  táplálkozás  és  álom  között  még  üres  idő 
mutatkozik:  az  u.  n.  játékszerü  tevékenység  nyomai  szükség- 
kép jelentkeznek. 

Ez  a  tevékenység  már  a  legalacsonyabb  fokon  is  gyö- 
nyörérzetekkel kéli,  hogy  összeköttetésben  legyen,  már  az 
energia-többlet  levezetése  következtében  beálló,  úgyszólván 
fizikai  megkönnyebbülésnél  fogva. 

A  fejlődés  további  folyamata  az,  hogy  a  tehetségek  nem- 
csak erősbödnek  (az  energia-többlet  gyarapodik),  hanem 
mindjobban  szaporodnak  és  különböződnek  egymástól  és  be- 
áll az  a  fok,  amelyen  az  energia  bizonyos  irányú  kimerítése 
szükségkép  nem  jár  együtt  annak  más  irányú  kimerítésével. 
A  motorikus  kimerültség  mellett  pl.  a  magasabbrendü  tehet- 
ségekben esetleg  kellő  készség  gyülemük  meg  a  működésre. 


172 


Ez  a  fok  már  a  magasabbrendü  állatvilágban  jelentkezik, 
az  embernél  pedig  legteljesebben  nyilvánul.  Nincs  az  emberi 
lélekben  olyan  tehetség,  de  olyan  érzés  és  gondolat  sem,  mely- 
ben ne  volna  meg  a  készség  arra,  hogy  gyakoroltassák. 

A  játék  és  az  eszthétikainak  nevezhető  tevékenység 
kezdetben  ösztönszerű.  A  meggyülemlett  energia  levezetése, 
ugy  mint  meggyült  patak  vize,  áttöri  a  zsilipet.  De  maga- 
sabb fokon,  az  általa  okozott  örömérzetek  kellemes  emlék- 
képeinek hatása  alatt  öntudatossá  válik  az  eszthétikai  tevé- 
kenység és  az  a  törekvés,  hogy  az  örömérzetek  fokoztassanak. 
Ezen  a  fokon  azután  az  eszthétikai  tevékenység  mint  a  kü- 
lönböző örömérzeteknek  többé-kevésbbé  öntudatos  halmozása 
jelentkezik.  Láttuk,  hogy  a  magasabb  eszthétikai  élvezetben 
mennyi  gyönyörködtető  elem  szerepel.  El  lehet,  mondani,  hogy 
az  eszthétikai  alkotások  által  emlékképekben  kunudálható 
mindaz,  ami  valaha  az  egyénnek  és  a  fajnak  örömet  és  gyö- 
nyörűséget okozott.  A  Wagner-féle  zenedráma-eszmény,  ille- 
tőleg törekvés,  mely  öntudatosan  az  összes  művészeti  hatáso- 
kat egyesiteni  akarja,  az  eszthétikai  élvezet  lehető  legteljesebb 
kiaknázására  és  kifejlesztésére:  tulajdonképpen  teljesen  ön- 
tudatos alkalmazása,  felhasználása  a  gyönyört  okozó  eszkö- 
zöknek, teljesen  öntudatos  törekvés  abban  az  irányban,  mely- 
ben az  eszthétika  több-kevesebb  öntudatossággal  eddig  is  ha- 
ladt, az  eszthétikai  örömök  fokozására. 

A  művészetek  igy  előttünk  ugy  jelentkeznek,  mint  a 
hedonika  egy  ága,  mint  megnemesült  és  evolvált  hedonika, 
mini  az  emberi  élet  egy  hatalmas  gyönyört  okozó  prin- 
cípiuma. 

Legkevésbbé  sem  a  németek  „Selbstzweck"-je!  A  moto- 
rikus és  szenzorikus  gyönyörérzetek  a  szellemi  és  erkölcsi  fej- 
lődés kapcsán,  a  magasabb  tehetségek  gyönyört  okozó  műkő- 


173 


elesének  engednek  helyet,  bár  előbbiek  a  legmagasabb  műél- 
vezetekben is  mindig  jelentékeny  részt  követelnek  maguknak.* 
S  abban  az  arányban,  amelyben  a  magasabbrendü  tehetségek 
az  élet  „tulajdonképpeni  céljaitól"  elválni  látszanak,  abban 
az  arányban  tűnik  fel  a  művészet  öncélúnak. 

De  egészen  ugy,  amint  a  mélyebb  szemlélő  jól  látja, 
hogy  ezek  a  magasabbrendü  tehetségek  sem  öncélúak,  ha- 
nem, hogy  azok  arra  szolgálnak,  hogy  az  emberi  boldogság 
tömegét  ugy  mennyiségileg,  mint  minőségileg  növeljék:  ugy 
a  legmagasabb  művészet  is  csak  látszólag  „öncél",  valójában 
eszthétikai  örömérzetek  minél  teljesebb  kielégítésére  törek- 
szik. Az  egész  emberi  élet  és  tevékenység  iránytűje:  a  fájda- 
lom kerülése  és  az  örömérzetek,  a  boldogság  minél  nagyobb 
részének  biztositása.  A  játék  és  az  eszthéiikai  tevékenység 
is  ennek  az  általános  élettörekvésnek  egy  ága.  De  ennél  egy- 
szersmind több  is.  Egy  oly  tér,  melyben  a  boldogság  és  az 
öröm  utáni  törekvés  az  életszükségletektől  és  életküzdelmek- 
től szabadon  egy  képzeleti  világban  valósitható  meg,  oly  vi- 
lágban, melyben  az  eszthétikailag  kiművelt,  a  napi  gondok, 

*  V.  ö.  ezzel  Guyau  következő  fényes  megfigyelését :  a  sziv 
összes  érzelmei  (mouvements)  bármik  is  legyenek  azok,  korunk- 
ban mindinkább  megfontoltakká  és  filozófikusabbakká  lesznek;  a 
költészet  tehát,  mely  azokat  kifejezi,  megfelelő  átváltozáson  megy 
keresztül.  Az  érzékiségnek  az  értelem  által  való  ez  a  benső  át- 
hatol tsága  az  erkölcsi  és  eszthétikai  haladás  egyik  főoka.  Ami  ezt 
a  haladást  előidézi,  abban  az  egyre  fokozódó  nehézségien  áll,  hogy 
az  érzékiség  örömet  találjon  ott,  hol  az  értelem  nincs  kielégitve: 
hogy  teljesen  élvezzünk,  szükségünk  van  rá,  hogy  gondolkozzunk 
A  kiművelt  (intelligent)  ember  egész  odáig  jut,  hogy  a  tul  Tlurva 
és  tul  állati  élvezeteket  megveti,  például  a  teljesen  fizikai  szerel- 
met, mely  nincs  beburkolva  és  lefátyolozva  erkölcsi,  vallási  és  böl- 
cseleti eszmék  raja  által.  (Les  probUmes  de  Vesthétique  contem 
poraine.  I.  m.  155.,  156.) 


174 


bajok,  rosszaságok,  aljasságok  és  csúnyaságok  nyomásától 
és  emlékképeitől  szabadulva,  képességeit,  vágyait  és  remé- 
nyeit szabadon  érvényesítheti. 

De  a  szép  ezen  isteni  régióiba  felemelkedve,  nem  sza- 
bad felednünk,  hogy  a  kis  madárka,  midőn  a  napsütötte  zöld 
lombok  között  vigan  csiripelve  ugrándozik,  a  parasztlegény, 
midőn  az  egy  szál  cigány  muzsikája  mellett  szerelmesével 
édes  mámorban  járja  a  ropogós  táncot,  a  néptömeg,  mely 
boldogan  lesi  a  vásári  kókler  otromba  mutatványait:  ugyan- 
annak a  belső  szükségletnek  hódol,  hasonló  gyönyörérzetek 
alatt  dobog  fel  szive,  mint  mikor  mi  a  Medici-kápolnában 
az  Éjszaka-szobrát  szinte  transcendentalis  ihlettel  csodáljuk, 
vagy  egy  tragédiában  a  nagy  eszmék  küzdelmét  szívszorongva 
szemléljük. 

A  művészet  tehát  az  az  erő,  amely  az  élet  szükségszerű- 
ségeitől nagyobb  szabadságban  és  az  élet  viszonylataitól  füg- 
getlenül gyönyörérzeteket  nyújt,  azokat  eszközeivel  öntudato- 
san felhalmozza,  kombinálja,  jelentékenyen  növelve  igy  az 
emberi  boldogság  tömegét. 


LXVIII.    A    MŰVÉSZETI  ÖRÖMÖK    TERMÉSZETÉNEK 
VIZSGÁLATA. 

Ezek  szerint  a  művészet  által  okozott  örömérzet  szer- 
fölött intenzív  volta  a  halmozott  hatásokban  leli  magyará- 
zatát. Többet  és  változatosabbat  nyújt,  mint  az  élet,  e  mellett 
uyönyörérzései  mindig  bizonyos  megfékezett  erővel  birnak, 
mely  nem  izgat  oly  fokban,  mint  az  élet.  A  képzeletnek  a 
valóságtól  távoli  világa  elvonja  a  napi  élet  szép  tárgyaihoz 


175 


fűződő,  az  eszthétikai  szemléletet  gyakran  kizáró  egyéni  — 
közeli  vagy  távolabbi  —  érdekeket  és  szenvedélyeket. 

Mindez  azonban  az  eszthétikai  tevékenység  inkább  ma- 
gasabb fokain  jelentkezik.  Sok  belőle  csak  a  kiválóbb  kevesek 
tapasztalataival  egyező. 

Ami  benne  általános  és  ami  változatlan  magja  van  a 
művészeti  tevékenységnek:  az  az  energia-többletnek  a  szép 
irányában  való  foglalkoztatása,  amelynek  mindenha  kísérői 
a  felélénkülésnek,  a  felfrissülésnek,  a  lelki  és  testi  jóllétnek 
fokozott  érzései.* 

Az  eszthétikai  öröm  belső  természete  egyszersmind  an- 
nak közvetlen  legnagyobb  hatása.  Egy  hatás,  mely  azonnal 
és  nyomban  érezhető,  amely  igy  magához  az  örömérzet  lé- 
nyegéhez tartozik. 

A  művészetek  kezdetleges  alakjában  a  játékokban,  ezek 
között  ismét  a  fejlődés  alacsonyabb  típusában,  a  testi  játé- 
ke  Kban  ez  a  hatás  közismert  és  nyilvánvaló. 

A  motorikus  energia  játékszerü  foglalkoztatása  előmoz- 

*  Ez  -úgyszólván  magának  az  életnek  a  törekvése  minden 
emberben  s  nemcsak  a  művészileg  alkotó  lelkekben.  Azt  lehetne 
mondani,  hogy  az  egészséges  szervezetnek  van  egy  tendentiája, 
melyet  a  szép  irányában  való  kiegészítésnek  lehetne  elnevezni.  Ki 
ne  tapasztalta  volna  a  testi  és  lelki  harmónia  óráiban,  hogy  lel- 
künk gyakran  kikorrigálja  a  valóságot  a  szép  irányában.  ^Magányos 
sétákkor  hányszor  varázsolja  át  ez  a  hajlandóságunk,  mondjuk 
fantáziánk,  a  távoli  tárgyak  bizonytalan  vonalait,  avagy  a  kör- 
nyezet egyszerű  dolgait  oly  pompás  széphatásokká,  melyeket  az 
élet  legszerencsésebb  és  a  művészet  legritkább  pillanatai  is  alig 
nyújtanak.  Ugyanez  a  folyamat,  midőn  olykor  nem  létező  lelki 
és  erkölcsi  szépségeket  vetítünk  be  érdemtelen  emberekte.  Nyil- 
vánvaló, hogy  ez  a  folyamat,  mely  a  legtöbb  emberben  végbemegy, 
ugyanaz,  mint  amely  az  istenkegyelte  mesterekben  a  művészet 
legmagasabb   alkotásaihoz   vezet   el. 


176 


ditja  a  lélekzést,  a  vérkeringést,  ezzel  emeli  a  hőmérsékle- 
tet, a  testet  egy  kellemes  mámorban  ringatja.  Az  organiz- 
must erősíti  és  felfrissíti,  ezzel  együtt  felvidítja.  A  játék  az 
illető  szerveknek  különös  ügyességét  és  ezzel  karöltve  az  egész 
szervezetnek  nagyobb  rugékonyságot  és  ellenállási  képességet 
kölcsönöz.  Ceteris  paribus  kétségtelen,  hogy  az  ily  módon  ki- 
képzett fizikum  a  létért  való  küzdelemben,  a  játékokban  el- 
hanyagoltaikkal szemben,  előnyben  lesz.  így  a  játék  által  oko- 
zott örömérzet  első  sorban  az  egész  szervezet  jótékony  fel- 
frissülésében áll. 

Véleményünk  szerint  a  művészet  által  okozott  öröm- 
érzet alaptermészete  a.  játék  által  okozottal  egybeesik.  Ugyanaz 
a  felfrissülési  folyamat  megy  itt  végbe  a  magasabb  tehetsé- 
gek körül. 

Nem  is  beszélve  a  táncról,  mely  még  a  játék  határ- 
mesgyéjén  van,  hol  is  ez  a  hatás  nyilvánvaló,  de  a  magasabb 
művészetek  regióiban  is  a  művészet  által  okozott  örömérzet 
természete  ugyanaz  marad.  Csak  nézzünk  végig  egy  divatos 
és  kedvelt  színdarab  publikumán.  Mikor  összegyűlnek  és 
elhelyezkednek  még  többé-kevésbbé  a  napi  élet  gondjai  és 
lmjai  alatt  állanak,  bár  már  a  bekövetkezendő  örömök  várása 
valami  szokatlan  ünnepélyességet  varázsol  rájuk.  A  függöny 
felgördül  és  kezdetét  veszi  a  darab.  Rövid  idő  múlva  micsoda 
változás.  A  homlok  redői  kisimulnak,  az  arcok  kipirulnak, 
a  szemek  égnek,  mosoly  ül  az  ajkak  szélén,  örvendetes  figye- 
lemben ringatózik  a  szervezet,  az  öröm  és  a  boldogság  a  le- 
vegőben úszik.  És  mikor  hazamennek  színház  után.  Tán  egy 
egész  évben  nem  hallatszik  annyi  kacaj,  ötlet,  tréfa,  vigság 
a  hazamenők  között,  mint  a  színház  utáni  órában  s  szinte  a 
szemközt  jövőkre  vetett  egy  tekintet  elegendő  arra,  hogy  meg- 
különböztesd a  mulatságból    és    a    napi    dolgokból    jövőket. 


177 


Nemcsak  a  ruházat  szokatlan  fénye  teszi.  (Ennek  is  az  öröm- 
ben és  felélénkülésben  nem  kis  része  van.)  De  milyen  mások 
ezek  a  hangok,  ezek  az  arcok,  mennyivel  ritmikusabbak  ezek 
a  lépések  és  mozdulatok. 

Én  nekem  legalább  a  legkisebb  kételyem  sincs  az  iránt, 
hogy  az  ilyen  esték  emlékképeivel  biró  emberek  és  azok  akik 
az  ilyen  örömök  ismétlődését  remélhetik:  az  életküzdelemre 
ceteris  paribus  több  erővel,  kedvvel  és  kitartással  fognak 
birni. 

Ennek  az  örömérzetnek  biológiai  kísérőiről,  helyeseb- 
ben okairól  csak  bizonytalan  feltételezésekben  szólhatnánk. 
De  igen  valószínű,  hogy  itt  egy  regenerálási  processzus  fo- 
lyik: felgyülemlett  és  kiváltásra  törekvő  erők  levezettetnek 
és  az  ennélfogva  beálló  felszabadulás  bizonyos  reglókban  oly 
gyönyörteljes  egyensulyállapothoz  vezet,  mely  a  szervek  in- 
tenzivebb s  egyszersmind  összhangzóbb  működését  idézi  elő, 
talán  az  idegrendszer  megzavart  molekuláris  állapotát  is 
helyreállítja.* 


*  A  nagy  Ruskin,  ki  különben  egyáltalán  nem  mondható 
pozitív  gondolkozónak,  néha  transcendentális  saruit  levetve,  finom 
intuitiójával  nagyon  is  jól  felismerte,  hogy  mi  folyik  a  művészeti 
élvezetben.  Pl.  arról  beszélve,  hogy  a  szin  hatásait  sokan  aláren- 
delt jelentőségűnek  tartják,  igy  szól :  ,.Az  ily  kifejezéseket  több- 
nyire meggondolatlanul  ejtik  ki  s  ha,  aki  mondja,  nem  röstelné 
elképzelni,  mivé  lenne  a  világ,  mivé  saját  élete,  ha  az  égnek  kék- 
ségét,  a  napsugárnak  aranyszinét,  a  lomb  zöldjét  s  a  vér  pirossá- 
gát, mely  az  embernek  élete,  az  arc  pirulását,  a  szem  sötétségéi 
s  a  haj  ragyogását  elvennék,  ha  csak  pillanatra  is  láthatnának 
fehér  emberi  lényeket  fehér  világban  :  mihamarabb  éreznék, 
menynyit  köszönnek  a  színnek."  (Velence  leövei.  I.  m.  H.  k. 
175.) 

Vagy  például  azokról  beszélve,  akik  napi  munkáikban  kifá- 
radva,   tehetségeik     foglalkoztatására    vágynak,     „akik    szükségkép 


Jászi:    Művészet    és    Erkölcs. 


12 


178 


A  pszichológiából  különben  tudjuk,  hogy  az  örömér- 
zetekkel általában  a  szervezetnek  gyönyörteljes  expanziója 
jár  együtt.  Az  öröm  általában  az  életet  növelő  és  emelő  prin- 
cípium. Minden  tevékenységünk  végcélja  ilyen  örömérzetek 
előidézésében  áll.  A  kényszerűség  millió  szála  közepette  a  leg- 
több ember  aktuális  öröm  mérlege  deficitet  mutat.  A  művé- 
szet az  a  tevékenység,  mely  ezen  kényszerűségtől  menten  a 
sni  g erieris  örömök  forrása,  mely  a  saját  világában  az  élet. 
sikereitől  függetlenül  az  örömök  biológiai  felfrissülését  adja 
meg.* 


LXIX.    WALLACE    TANÍTÁSA    A  MŰVÉSZETEK    TRANSCENDEN- 
TÁLIS    FEJLŐDÉSÉRŐL.    —   E   TAN   CÁFOLATA. 


Megismerve  igy  a  művészet  keletkezésének  okait,  vala- 
mint az  általa  keltett  gyönyörérzet,  lényegét,  a  művészet  fej- 
lődésére vonatkozó  néhány  kérdést  kell  tisztába  hoznunk. 


játszanak",  ezt  a  pompás  megjegyzést  teszi:  „A  lelki  tagoknak 
ezt  a  nyújtózkodását,  amint  róluk  a  bilincs  lehull,  a  szívnek  és 
elmének  ezt  a  táncolását  és  ugrándozását,  mikor  a  tiszta,  égi  leve- 
gőbe beleszabadulnak,  noha  fogságuktól  még  félig:  megbénitvák 
s  igy  komoly  dologra  még  képtelenek  —  ezt  hívom  én  szükség- 
kópeni  játéknak."  {Velence  kövei.  I.  m.  II.  k.  158.) 

Szerencsésen  és  finoman  nevezte  el  Groos  a  művészeti  élve- 
zet  hangulatát    „Feiertagsstimmungi'-nak. 

*  Midőn  a  művészeti  tevékenység  é9  élvezet  által  keltett  gyö- 
nyörérzet alaptermészete  felett  gondolkoztunk  s  abban  az  előbbi 
két  pontban  körvonalazott  eredményekhez  jutottunk,  több  idézet- 
ből ugy  látszott,  hogy  a  német  filozófus  Lazarus  ugyanezeket  az  el- 
veket hirdeti.  Könyvének  Die  Reize  des  Spieles  (Berlin,  1883.) 
Holva^áoa   után   azonban   azt    hisszük,    hogy   álláspontja   a    mienk- 


179 


A  nagy  angol  természettudós,  Alfréd  Russel  Wallace  a 
darwinizmusról  irt  könyve  utolsó  fejezetében  azon  álláspont- 
jának ad  kifejezést,  hogy  az  ember  több  intellektuális  és  mo- 
rális tehetsége  és  ezek  között  a  művészet  nem  fejlődhetett  ki 
azon  evolutió  utján  és  törvényei  szerint,  melynek  teste  kifej- 
lődését köszöni. 

Minket  e  helyen  csak  a  művészet  kérdése  érdekel.  Wal- 
lace a  művészeti  tehetségeknek  állati  rudimentalis  kezdetek- 
ből való  lassú  és  fokozatos  kifejlődését  lehetségesnek  nem 
tartja,  hanem  egy  ismeretlen,  transcendentalis  erő  közreha- 
tását tételezi  fel.  Ezen  álláspontja  mellett  főérve  (több  más 
mellett)  az,  hogy  a  művészeti  hajlandóság  és  képesség  a 
létért  való  küzdelemben  nem  selectionalis  erejű  tulajdonság. 
Nem  pedig  azért,  mert  létezése  nem  olyan  előny,  hiánya  nem 


kel  nem  azonos.  Nemcsak  azért,  mert  a  művészeteket  csak  mellé- 
kesen érinti,  hanem  egész  vizsgálódásának  irányánál  fogva.  így 
könyve  tulajdonképpen  a  játék-éh  ezét  éknek  monográfiája.  Nem 
annyira  a  művészet  lényegére,  mint  inkább  ennek  hatásaira  vonat- 
kozik. Ezek  mellett  nagyobb  elvi  ellentétek  is  vannak  a  két  állás- 
pont között.  Pl.  Lazams  rzerint  „az  ember  azonban  mindenkor 
lénye  magaslatán  akarja  magát  fentartani,  ezért  —  játszik,  vagyis 
erőit  olyan  irányban  működteti  a  játékban,  amely  munkabírásának 
ugyanazt  a  felujulását  biztositja,  mint  az  álom."  (51.)  Mi  nem- 
csak a  metafizikai  kiindulási  pontot.,  hanem  a  következtetést  is 
helytelennek  tartjuk.  Ha  a  játék  ugyanazt  a  szerepet  töltené  be-, 
mint  az  álom,  egyik  a  kettő  közül  elenyészhetnék,  vagy  akár  létre 
sem  jött  volna.  Midőn  így  ezt  a  kis  személyi  excursjót  teszszük  és 
a  pontosság  kedvéért  felemiitjük,  hogy  fenti  álláspontunkban  La- 
zarus  fejtegetései  leekjvésbbé  sem  befolyásoltak  s  hogy  álláspont- 
jaink tí'bb  nagy  vonásban  eltérők,  ugy  másrészt  készséggel  elismer- 
jük, hogy  részletvizsgálódásaiban  a  játék  felfrissítő,  felviditó,  a 
munkára  képesebbé  tevő  jellegét  Lazarus  felismerte  és  ez  irányban 
sok  finom  é%  rr^yreható  elemzést  tett. 


12* 


180 


olyan  kár,  mely  a  természetes  kiválasztást  előidézhetné.  A 
művészeti  tehetség  a  fejlődésben  inkább  okozat,  mint  ok. 

Wallace  ezen  álláspontjában  sok  igazság  van.  Mi  is 
legalább  is  nem  tartjuk  valószínűnek,  hogy  a  művészetek  fej- 
lődése kizárólag,  vagy  nagyobb  részben  a  létért  való  küzde- 
lemben találná  okát.  Ebből  azonban  még  a  művészet  trans- 
cendentalis  eredete  vagy  fejlődése  nem  következik.  Ez  csak 
akkor  következnék,  ha  a  fejlődés  kizárólagos  tényezője  a  ter- 
mészetes kiválasztás  volna.  Ez  azonban  nincs  igy.  Az  emberi 
ész  egy  bizonyos  fejlődési  fokát  elérve,  az  evolutiónak  főté- 
nyezője  lesz  s  Spencer  szerint  is  mellette  a  természetes  kivá- 
lasztás és  a  többi  tényező  háttérbe  szorul.  A  belátás  és  az  át- 
öröklés (ez  utóbbi  tényt  is  a  lamarcki  értelemben  a  fejlődés 
kétségtelen  és  nélkülözhetetlen  tényezőjének  tartjuk,  bár- 
mennyire divatos  is  ma  azt  kétségbevonni)  a  művészetek 
nagyranövésének  kellő  magyarázatát  adja  meg.  Az  a  tény 
pedig,  melyet  Wallace  éles  szemmel  kiemel,  hogy  t.  i.  a  mű- 
vészeti tehetség  nem  ok,  hanem  okozat,  még  egy  további  ma- 
gyarázatot ad.  A  művészet  tényleg  nem  előzmény,  hanem  kö- 
vetkezmény. Az  erők  és  tehetségek  bizonyos  mennyiségének 
a  csapadéka.  És  egészen  ugy,  amint  az  emberek  tánca  raa- 
gasabbrendü,  mint  a  kutyák  ugrándozása,  mert  azt  nála 
magasabbra  fejlődött  szervezet  végzi,  ugy  a  kultúrnépek  mű- 
vészete a  vadakénál  eo  ipso  fejlettebb  kell,  hogy  legyen,  a  ren- 
delkezésre álló  nagyobb  intellektuális,  gazdasági,  technikai, 
morális,  szociális  stb,  stb.  erőknél  fogva.  Mindazok  a  ténye- 
zők tehát,  melyek  ezen  erők  fejlődésénél  közrejátszottak,  köz- 
vetve a  művészetére  is  hatással  voltak. 

Ezek  mellett  még  egy  szempontot  nem  szabad 
felednünk. 

A  természetes  kiválasztás  nem  olyan  egyszerű  és  nyil- 


181 


vánvaló  valami  többé,  mint  az  állati  fejlődésben,  hol  egyetlen- 
egy tulajdonság  az  élet  vagy  a  halál  oka  lehetett.  Az  egyének 
és  társadalmak  között  a  létért  való  küzdelem  ma  más  alakot 
öltött.  Ha  folyik  is.  nem  szükségkép  a  halál  sanctiója  alatt 
folyik  és  mindenesetre  csak  egy  tulajdonság-komplexum  har- 
cáról lehet  szó  egy  másikkal  szemben.  Abból  —  amit  pl.  Wal- 
lace  felhoz  —  hogy  Hellas  csodálatos  művészeti  kiválósága 
dacára  elpusztult,  még  nem  következik,  hogy  a  művészetnek 
az  életküzdelemben  szerepe  nincs,  legfeljebb  az,  hogy  lehetnek 
nála  a  szociális  életre  fontosabb  tulajdonságok.  Különben  is, 
ha  a  művészetekről  mint  szociális  fontosságú  tényezőről  be- 
szélünk, nem  szabad  figyelmen  kivül  hagynunk  azt,  hogy 
abból,  hogy  egy  társadalomban  rendkívül  magasrendű  mű- 
vészettel találkozunk,  még  nem  szükségképp  következik,  hogy 
annak  a  társadalomnak,  mint  ilyennek,  művészeti  szükség- 
letei a  legjobban  voltak  kielégítve.  Nagyon  lehetséges  pl.,  hogy 
egy  más  társadalom,  kevésbbé  magasrendű  művészete  mellett 
is,  az  átlag  eszthétikai  szükségletet  —  mely  pedig  a  tömeg- 
hatásoknál a  legfontosabb  —  jobban  elégíti  ki. 

Különben  ezektől  eltekintve  legalább  is  valószínű,  hogy 
a  művészet  számos  esetben  selectionális  erejű.  Helyesen  utal- 
tak arra  pl.,  hogy  kezdetleges  törzsekben  a  nemzeti  táncok, 
melyek  nagy  tömegeknek  csodálatos  pontossággal  való  össz- 
működését eredményezik,  a  fegyelemnek,  az  összetartásnak, 
a  harci  vállalatok  sikerének  rendkívül  fontos  tényezője. 

Mindezek  alapján  a  művészeteknek  a  kezdetleges  csirá- 
ból jelenlegi  fokukra  való  nagyranövekedésében  nem  látunk 
semmi  természetfölöttibbet,  mint  pl.  a  táplálkozásnak  primi- 
tív kielégítéséből  kifejlődött  azon  bonyolult  mechanizmusban, 
mely  jelenleg  a  javak  termelését,  forgalmát  és  fogyasztását 
szabályozza. 


182 

LXX.  NÉHÁNY  ELLENVETÉS   BÍRÁLATA. 

Mielőtt  e  fejtegetések  befejezéseként  az  eszthétikai  tevé- 
kenység eddigi  fejlődésére  és  várható  jövőbeli  alakulására 
egy  pillantást  vetnénk,  szükséges,  hogy  egy  kifogással  szá- 
moljunk, mely  az  olvasóban  eddigi  fejtegetéseink  folyamán 
kétségkivül  fölmerült.  Midőn  az  eszthétikai  örömérzet  termé- 
szetét meghatározni  igyekeztünk,  azt  főleg  a  tartalom  és  te- 
vékenység szempontjából  tettünk.  Pedig  ez  magában  véve  ke- 
vés. Tudjuk,  hogy  ugyanaz  a  tárgy,  ugyanabban  a  műfaj- 
ban feldolgozva,  egy  írónál  (művésznél)  hatástalan,  mig  a 
másiknál  a  legteljesebb  eszthétikai  örömök  forrása  lesz.  — 
Világos  tehát,  hogy  az  örömérzetekhez,  melyeket  a  tárgy  és 
a  tevékenység  okoztak,  az  eszthétikai  élvezetekben  ujak  is  já- 
rultak. Mégis  ezen  elemek  legnagyobb  részének  vizsgálatába 
nem  mentünk  bele  és  ezen  a  helyen  sem  fogunk  belemenni, 
mert  ezek  másodlagos  jelenségek,  egy  fejlettebb  eszthétikai 
műveltség  eredményei,  melyek  a  művészeti  tevékenység  leg- 
mélyebb lényegéhez  nem  tartoznak. 

Az  úgynevezett  eszthétikai  szabályokról  van  itt  szó,  pl. 
a  külalak,  az  ellentétek,  a  trópusok,  a  szemléltetés,  a  drámai 
gyorsaság,  a  báj,  a  humor,  az  elbeszélő  jellemzetesség  stb. 
stb.  törvényeiről. 

Mindezek  kétségtelenül  az  eszthétikai  hatás  jelentós 
eszközei,  sőt  manapság  eszthétikai  élvezeti  körünkhöz  annyira 
hozzá  vannak  tapadva,  hogy  az  eszthétikai  hatás  nélkülözhe- 
tetlen alkatelemei.  Azonban  mindezek  a  szabályok  és  eljárási 
módok  ugyanazokat  a  fejlődési  törvényeket  uralják,  melyek  a 
szép  kifejlődésében  érvényesültek.  Mindmegannyi  gyönyört 
okozó,  sokszor  nemcsak  asszociativ  megszokottság,  hanem 
olyan  hatások  folytán,  melyek  első  sorban  biológiáknak  ne- 


183 


vezhetők.  (Marshall.)  Keletkezésüket  tekintve,  sokat  közülök 
maga  az  élet  (művészi  tevékenység  nélkül)  hoz  létre  (tréfa, 
ellentét,  túlzás  stb.)  s  mint  ilyennek  megszokottsági  eleme 
van,  számos  a  művészi  géniusz  szülötte,  melyek  mint  általá- 
nos örömet  okozók  fenmaradnak  és  utánoztatnak.  —  Az  esz- 
thétikai  hatás  fokozása  a  fejlődés  folyamán  a  művész  egyre 
öntudatosabb  törekvésévé  válik. 

Az  uj  elemek  az  eszthétikai  élvezetkörben  csak  nagyon 
lassan  s  alig  észrevehetőleg  foglalnak  helyet,  ugy  hogy  a  leg- 
több esetben  nem  lehet  megállapitani,  mikor  jött  be  valami 
nóvum  az  eszthétikai  élvezetkörbe.  Mert  a  művészet  az  összes 
szociális  produktumok  közül  a  legkonzervatívabb  természetű. 
Láttuk,  hogy  az  eszthétikai  tevékenység  nem  ok,  hanem  oko- 
zat, az  összes  elért  tehetségek  egy  csapadéka.  És  egészen  ugy, 
mint  azonos  chemiai  vegyületek  bizonyos  reagensre  azonos 
csapadékokat  adnak  s  csak  a  vegyületek  változásával  mutat- 
kozik uj  csapadék:  ugy  az  eszthétikai  élvezet  változása  csak 
az  alapjául  szolgáló  tehetségek,  hajlandóságok  stb.  változásá- 
val lehetséges.  Ez  a  változás  pedig  igen  lassú,  néha  észre- 
vehetetlen. Asszociativ  részében  (gondolatok,  érzelmek)  az  át- 
menet még  felismerhető,  de  éppen  az  úgynevezett  eszthétikai 
szabályok  terén  alig,  annál  kevésbbé,  mert  azokat  maguknak 
az  érzékszerveknek  s  idegrendszernek  igen  szubtilis  átalaku- 
lásai előzik  meg.*  A  változások  az  eszthétikai  élvezetkörben 


*  Guyau  egy  angol  eszthétikusról,  Lord  Mount  Edgaunbe- 
ról  ezeket  mondja:  „...  ezen  korában  annyira  tekintélyes  műbí- 
ráló szemében  Rossini  zenéje  szerfölött  komplikált  és  érthetetlen 
volt.  Mégis  mindenki  tudja,  mennyire  könnyen  értbetőnek  tűnik 
az  ma  fel  előttünk  és  viszonylag  milyen  kevéssé  bonyolultnak  ugy 
a  harmónia,  mint  a  ritmus  szempontjából."  (Les  problémes  etc. 
1.  m.  101.,  102.) 


18* 


igen  kicsinyek  és  átmenetiek.  Az  alapjelleget  az  állandó  és 
átöröklött  eszthétikai  élvezetek  tömege  adja  meg.  Technikai 
és  tudományos  felfedezés  gyakran  érezteti  hatását.  Forradal- 
mak a  művészetben  ritkábbak,  mint  egyéb  tereken.  Eltérés 
az  eddigivel  szemben  csak  igen  korlátolt  mértékben  lehet.  Ki- 
elégítetlen szükségletek  itt  ritkábban  fordulnak  elő  az  eszthé- 
tikai alkotás  teljesebb  szabadságánál  fogva. 

Az  eszthétikai  szabályok  magukon  hordják  a  szép  fej- 
lődésének általános  jellemvonásait. 


LXXI.   A  MŰVÉSZETEK  FEJLŐDÉSE.  —  RIBOT   SZERINT  A  MŰ- 
VÉSZET AZ   INDIVIDUALIZMUS  IRÁNYÁBAN  HALAD.  —  E   TAN 
UIRÁLATA.  —  A  MŰVÉSZET  ÉLET  KÉT  TÍPUSA:   A  KOLLEKTÍV 
ÉS   A   DESZPOTIKUS. 

A  művészetek  evolutióját  vizsgálva,  Ribot  abban  két 
uralkodó  irányzatot  emel  ki.  Az  egyik: 

„Az  eszthétikai  érzelem,  mely  eredetében  tisztán  szo- 
ciális, fokozatosan  az  individualizmus  irányában  halad. 
Benne  egy  munkamegosztás  megy  végbe,  mely  nyil vaníliásait 
számosabbakká  és  bonyolultabbakká  teszi." 

Látjuk,  hogy  Ribot  tétele  két  elemet  domborít  ki.  A/ 
egyik  az  evolutió  általános.  Spencer-i  meghatározásával 
összeesik.  A  művészet  nyilvánulása!  számosabbak  (differen- 
tiatio)  és  bonyolultabbak  (integratio)  lettek.  Ez  ellen  nincs 
kifogásunk,  mert  a  tényekkel  megegyezik.  Láttuk  tényleg, 
hogy  a  művészeti  ágak  a  kezdetleges  időkben  összefolynak  és 
szigorúan  körülhatárolva  nincsenek.  Tánc,  zene  és  poézis 
együtt  lép  fel.  Építészet,  festészet  és  szobrászat  szintén  egy 
többé-kevésbbé  közös  tömeget  képez. 


185 


Hogy  ezek  a  művészeti  tevékenységek  ugy  tartalmuk, 
mint  kifejezési  módjaik  tekintetében  igen  egyszerűek  és  hogy 
a  haladás  nagyobb  bonyolultság  irányában  történt,  szintén 
kétségtelen. 

Ribot  tételének  második  részét  azonban,  az  irányzatot 
a  szociálisból  az  individuális  felé  a  tényekkel  összeegyeztethe- 
tőnek nem  tartjuk. 

Mindazt,  amit  a  művészetek  vallási  okokból  való  kelet- 
kezésének elméletével  szemben  mondottunk  —  mutatis  mu- 
tandis  —  itt  is  áll.  A  művészet  szociális  eredete*  mint  tény, 
beigazolva  nincs,  kezdete  pedig  ily  alapon  elképzelhetetlen. 

Tény  csak  annyi,  hogy  egyes  primitiv  fokokon,  vala- 
mint számos  korai  civilizációban  a  centrális  papi  jellegű 
kényuralom    kialakulásával,    mint    minden    életnyilvánulás. 

*  Szociális  eredet  alatt  itt  kollektív  eredet  értendő,  mert  az, 
hogy  a  művészet  társadalmi  termék,  senki  előtt  sem  kétséges. 
Azokra  az  elméletekre  kell  itt  gondolni,  melyek  a  művészet  erede- 
tét —  ugy,  mint  a  jogét,  nyelvét,  vallásét  is  —  a  néplélek  (valami 
kollektiv  psyche)  termékének  tekintik,  melynek  misztikus  emana- 
tiója  persze  dacol  minden  racionális  magyarázattal.  Erre  a  rejté- 
lyes folyamatra  különösen  a  népdal  kedves  példa,  mely  valahogyan 
terem,  kivirit  —  hogy  hogyan,  azt  közelebbről  nem  tudni  —  a  nép 
lelkéből. 

Ezzel  szemben  nem  lehet  semmi  kétség  aziránt,  hogy  a  nép- 
dal ép  oly  határozott  költői  egyéniségektől  ered,  mint  a  műdal, 
csakhogy  szájhagyomány  utján  maradt  reánk  a  távoli  időkből. 
Azokból  az  időkből,  mikor  a  középkor  egyszerűbb  és  homogénebb 
társadalmában  a  művészet  még  inkább  a  népé  volt,  mint  ma;  mi- 
kor az  „énekesek,  regősök,  igricek,  lantosok  és  hegedősök"  —  és 
ahogy  a  feudális  idők  költőit  még  egyébként  hivják  —  az  egész  cr 
szagot  és  annak  minden  rendjét  bejárták  ötleteikkel,  dalaikkal  és 
tréfáikkal.  írástudó  emberek  lehettek  ezek  jórészt  s  meg  van  ma- 
gyarázva a  nagy  talány,  melyen  nem  egy  irodalomtörténész  csó- 
válja a  fejét,  hogy  gyakran  hogyan  vette  át  a  „naiv  néplélek" 
távoli  országok  mondavilágának  kincseit ! 


183 


ugy  a  művészet  is  az  uralkodó  osztályok  érdekében  központo- 
sittatott  és  olykor  ezen  osztályokon  belül,  vagy  néha  többé- 
kevésbbé  a  néptömegekre  kiterjedőleg  is,  erősen  kollektiv  jel- 
legűvé vált.  Egészben  véve  a  művészet  individuális  vagy  szo- 
ciális irányzata  a  gazdasági  rend  jellegétől  függ:  ugy  tártai 
mának  s  felfogásának  individuális  vagy  szociális  irányzata, 
mint  a  műtárgyak  magán-  vagy  közjellege  a  legteljesebben 
hozzásimul  az  illető  kor  gazdasági  struktúrájához.  Minde- 
nütt, pl.  hol  köztársasági  jellegű  élettel  találkozunk  s  a  va- 
gyon eloszlása  meglehetős  egyöntetűségén  alapuló  demokrá- 
ciával: a  művészet  a  kollektiv  jelleg  felé  közeledik  ugy  tar- 
talom, mint  abban  a  tekintetben,  hogy  az  élvező  rendszerint 
a  szabad  emberek  egész  közönsége,  mig  az  eszthétikai  élvezet 
magánjellegű  kifejtésének  alig  van  tere.  Ez  az  a  művészeti 
tipus,  melyben  a  művészet  a  közélet  szépitésére  s  gyönyörköd- 
tetésére irányul,  melyben  részt  vehet  minden  szabad  ember. 
A  magánélet  gyakran  csaknem  rideg  egyszerűsége  mellett, 
olykor  a  legnagyobb  művészeti  erőkifejtéssel  találkozunk  ezen 
típusnál.  Athén,  az  olasz  s  a  német  városi  köztársaságok  fé- 
nyesen képviselik  ezt  a  tipust.  Jellemzi  az  élvező  szabad  em- 
berek kis  száma  s  az  a  körülmény,  hogy  csak  áldemokrácia 
mindmegannyi,  mint  ahogy  a  történelem  eddig,  leszámitva 
az  ősi  népies  kommunisztikus  társadalmak  bizonytalan  em- 
lékeit, valódi  demokrata  államalakulatot  nem  ismert:  vala- 
mennyi egy  vagy  több  néposztály  kizsákmányolásán  épülvén 
fel.  (Rabszolgaság,  jobbágyság,  bérmunka.)  Ellenben  min- 
denütt, hol  a  vagyon  egyenlőtlen  megosztása  folytán  kevés 
gazdag  és  nagy  nyomorgó  néptömegek  keletkeznek  oly  mű- 
vészeti tipus  lép  fel,  melyben  a  művészet  úgyszólván  kizáró- 
lag a  kevés  számú  hatalmas  szolgálatába  kerül.  A  caesari 
Róma,  a  bizánci  imperializmus,  XIV.  Lajos  Franciaországa 


187 


s  bizonyos  fokán  a  modern  kapitalizmus  jellemzik  ezt  a  tí- 
pust, melyet  despotikusnak  lehetne  elnevezni.  (Természetesen 
sok-sok  eltéréssel  egymástól,  a  szerint,  amint  a  gazdasági  ha- 
talom főleg  a  királyi  udvar,  egy  olygarchia,  vagy  egy  na- 
gyobb társadalmi  osztály  kezében  van-e  avagy  ezeknek  minő 
keveredései  s  kölcsönhatásai  állnak  elő.)  Ezen  tipusnál  a  mű- 
vészet többé-kevésbbé  az  individuális  jelleg  felé  közeledik: 
nagy,  az  egész  társadalmat  összefűző  érzések  és  gondolatok 
nincsenek,  kiki  magának  él  s  a  művészet  az  elzárkózott  ma- 
gánélet számára  alkot.* 


*  Ennek  a  két  művészeti  típusnak  behatóbb  megvizsgálása, 
szociális  és  gazdasági  alapjaiknak  szembeállitása  s  termékeik  esz- 
thétikai  és  erkölcsi  értékének  összemérése,  véleményem  szerint, 
egyike  volna  a  legtermékenyebb  feladatoknak. 

Azt  hiszem,  egy  részletekbe  menő  kutatás  igazolná  azt  a  fel- 
fogásomat, hogy  a  kohektiv  tipust  az  élet  anyagi  oldalának  sze- 
rénysége és  lelki  oldalának  nagy  expanziója  jellemzi.  Hogy  ez 
Athénben  igy  volt :  e  dolgozat  folyamán  még  látni  fogjuk. 

Ha  az  ember  a  középkori  olasz  városokban  jár  s  főleg  a 
kisebbekben,  hol  a  köztársasági  élet  szabadabban  fejlődhetett  s  u 
mecénási  művészet  háttérbe  szorult :  az  éxet  ez  a  jeliege  igen 
szembeötlő.  A  müvésszet  alkotásainak  nagyobb  része  közszükségle- 
tet elégit  ki :  a  város  palotája,  hol  a  polgárok  ügyeit  intézték  s 
az  idegen  követeket  fogadták,  a  templom,  hol  imára  gyűlt  össze 
az  egész  népesség,  a  campanile,  melynek  harangja  közös  ünnep 
ségekre  hivta  össze  az  embereket,  a  diszes  kut  a  piacon,  mely  friss 
vizzel  látta  el  őket  s  gyakran  a  camposanto,  hol  a  halálban  rég 
elköltözött  nemzedékek  találkoztak  az  ujabbakkal  és  a  város  kapui 
és  tornyai,  hirdetve  az  érkezőknek  a  köztársaság  erejét  és  büsz- 
keségét. 

És  mindenütt,  a  legnagyobb  dolgokban  ép  ugy,  mint  a  leg- 
kisebbekben, a  főtereken  ép  ugy,  mint  a  távoli  zugokban:  egy  mély, 
az  egész  népet  átható  művészeti  élet  —  a  népies  művészet  —  biztos 
jelei.  Ugy,  hogy  megértjük  és  nem  csodálkozunk  rajta,  ha  olyas 
dolgokat    olvasunk,    hogy    pl.    Siena    népében    Duccio    „Majestas" 


188 


Ribot  nyilván  a  modern  kapitalizmus  művészetére 
gondol,  midőn  a  művészet  haladásáról  beszél  az  individua- 
lizmus irányában.  S  kétségtelen  is.  hogy  ez  a  művészet  ugy 
az  ókor,  mint  a  középkor  művészetével  egybevetve,  nagyban 
és  egészben,  legalább  ezt  a  tendenciát  mutatja. 

Semmiképp  sem  lehet  azonban  ebben  a  jelenségben 
állandó  irányzatot  felismerni  a  jövő  tekintetében.  Mert  ne 
feledjük:  ebben  a  kérdésben  a  lényeg  a  gazdasági  struk- 
túra. Ez  a  szerkezet  pedig  kétségtelenül  —  ez  iránt  ma  már 
alig  lehet  kétség  —  a  termelés  és  a  szétosztás  szocializáló- 
dása  irányába  gravitál,  ami  egyet  jelent  azzal  az  irányzat- 
tal, hogy  a  politikai  egyenlősülési  folyamatot  a   gazdasági 

képe    olyan    örömet    keltett,    hogy    ünnepi   körmenetben    vitték    a 
templomba. 

A  német  városi  élet  is  rokonvonásokat  tüntet  fel.  Lamprecht, 
a  15.  század  eleje  városi  életéről  beszélve,  konstatálja,  hogy  a  nagy 
gazdagság  és  a  nagy  szegénység  ismeretlen  volt.  A  vagyoni  viszo- 
nyok ,,a  városok  sajátos,  félig  szocialista  munkaszervezetén"  nyu- 
godtak ,,az  erős,  25  százalékig  emelkedő  örökösödési  adókon,  melyek 
a  személyi  vagyon  kiegyenlítéséről  egyre  gondoskodtak."  És  az 
anyagi  lét  szerénysége  mellett:  ,,  .  .  .  a  vidámság  az  alkotásban, 
amaz  optimizmus,  mely  egy  nagy  és  sokat  ígérő  jövő  bizonyossá- 
gából ered,  a  középkori  városi  élet  legjellemzőbb  vonása;  és  ez  a 
vonás  sehol  sem  nyert  maradandóbb  kifejezést,  mint  ezen  kor  vá- 
rosi kormányzatainak  nagy  épületeiben,  monumentális  jellegükkel 
és  a  gothika  egy  uj  stílusfajának  kiképzésével  világi,  eddig  nem 
ismert  szükségleteknek  megfelelő  célokra"  (V.  ö.  Deutsche  Ge- 
schichte.  Berlin,  1896.  IV.  k.  220.,  221.,  231.,  232.)  A  drámai  költé- 
szet kollektív  jellege  ép  oly  szembeszökő  e  korban,  mint  akár  Athén- 
ben. ,,A  nagyobb  városok  rendes  céh-ciklusai  processziós  jellegűek 
voltak.  Ezeket  nem  játszotta  végig  a  színészek  ugyanaz  a  csoportja 
egyetlen  egy  színpadon,  hanem  a  cselekmény  a  független  jelene- 
tek bizonyos  számára  oszlott,  melyek  mindegyikének  meg  volt  a 
maga  előadó  személyzete  és  a  maga  hordozó  színpada.  Es  minden 
egyes  jelenetet   több   ,, stáción",   a   város   különböző   részeiben   meg- 


189 


kövesse.  Ezen  folyamat  végbementével  pedig  szükségképp  a 
demokrácia  állapota  következik  be,  mely  ezúttal  teljes  lesz, 
minthogy  a  további  kizsákmányolás  lehetősége  megszűnik. 

Ennek  az  uj  életnek  alapjellege  miként  a  termelésben 
és  a  szétosztásban,  ugy  a  művészetben  is  szükségképp  kol- 
lektív lesz.  A  nagy  magánvagyonok  kiküszöbölésével  csakis 
az  egyesek  szövetsége  lesz  abban  a  helyzetben,  hogy  na- 
gyobb műalkotásokat  létesítsen:  a  művészet  ismét  a  közélet 
szolgálatába  kerül. 

Ebben  a  tekintetben  az  uj  tipus  közel  fog  állani  az 
ókori  s  középkori  köztársaságok  művészetéhez.  De  két  ren- 
geteg különbség  fogja  éreztetni  hatását.  Az  egyik,  hogy  ez 
a    demokrácia    tényleg  valódi    demokrácia    lesz,    hisz    az 

ismételtek,  színjáték  színjátékot  követve,  pontos  rendben,  egy  ren- 
geteg processzió  hatását  gyakorolva,  mely  lassan  gomolygott  vé- 
gig az  utcákon."  (V.  ö.  E.  K.  Chambers:  The  Mediáéval  Stage, 
London,  1903.  II.  k.  133.) 

Ezek  az  adatok,  ha  nem  végérvényes  bizonyítékok  is,  de  talán 
alkalmasak  lehetnek  arra,  hogy  megjelöljék  az  irányt,  melyben  a 
kollektív  tipus  művészetét  kutatni  kellene. 

A  despotikus  tipus  ép  az  ellenkező  szociális  és  gazdasági  elő- 
feltételeken épül  fel.  Az,  amit  Sorel  gúnyosan  „idealista  gaz- 
daságnak" nevez,  ez  a  tipus  :  „A  versaillesi  palota  királyi  mű 
volt  abban  az  értelemben,  ahogyan  a  hagyomány  felfogta;  az  ázsiai 
uralkodók  nem  mulasztják  el,  hogy  maguknak  uj  palotát  emeljenek 
és  gyakran  más  helyre  viszik  át  magát  a  székvárost.  A  fejedelem 
annál  nemesebb  és  méltóbb,  minél  inkább  kitünteti  akaratát 
óriási  cselekedetekben,  az  alattvalók  pedig,  ha  az  ő  szemei  előtt 
véghezvitt  minél  nagyobb  müvekben  fejezik  ki  alávetettségükei. 
Manapság  az  eszmék  nagyon  megváltoztak;  Bajorország  II.  Lajosa 
az  utolsó  uralkodó  volt,  ki  az  „idealista  gazdaságot"  értette  és  ami 
materialista  századunk  őrültként  bánt  vele;  hajdan  nagy  fejede- 
lem lett  volna."  (V.  ö.  La  ruine  du  monde  antique.  Paris,  1901. 
80.)  A  caesari  Róma,  a  bizánci  imperializmus  hasonló  jellegű  volt. 
mint  még  e  dolgozat  folyamán  látni  fogjuk. 


190 


utolsó  leigázott  osztály  szabadságharcából  születik  meg.  A 
másik,  hogy  épp  ezért  nem  egy  néhány  pár  ezer  emberből 
fog  állani,  hanem  milliókból.  Ezzel  szükségképp  adva  van 
annak  a  lehetősége,  hogy  a  legkülönbözőbb  felfogású,  ér- 
zésű és  eszthétikai  izlésü  emberek  szövetsége  folytán  a  leg- 
eltérőbb eszthétikai  szükségletek  kielégitésre  s  a  leghetero- 
génebb  művészeti  egyéniségek  megértőkre  s  támogatókra 
találjanak.  E  tipus  további  jellemvonásait  itt  nem  kutathat- 
juk, mert  elvezetne  tárgyunktól.  De  az  a  kérdés,  hogy  egy 
ilyen  változástól  a  művészetnek  félnie  kell-e,  vagy  azt  óhaj- 
tania? még  fel  fog  merülni  e  dolgozat  folyamán,  mikor  is 
meg  fogjuk  kisérteni  választ  adni  rá. 


LXXII.  A  MŰVÉSZETEK  FEJLŐDÉSE.  —  HALADÁS  AZ  EMBER- 
TŐL A  TERMÉSZET  FELÉ.  —  AZ  ESZTHÉTIKAI  ÉLVEZETKÖR 
KIBŐVÜLÉSE.   —  HALADÁS  AZ  EGOIZMUSTÓL  A  ROKONSZENV 

IRÁNYÁBAN". 

A  másik  főirány zat  Ribot  szerint  a  művészet  fejlődé- 
sében az  embertől  a  természet  felé  történik.  Ez  a  megjegy- 
zés kétségtelenül  helyes.  A  kezdetleges  művészet  anthropo- 
morph,  mint  az  ember  szellemének  minden  más  megnyilat- 
kozása. Érdekkel  rá  nézve  csak  az  bir,  ami  személyével 
közvetlen  összefüggésben  van.  Minden  jelenséget  és  erőt  a 
saját  képére  és  hasonlatosságára  fog  fel  és  magyaráz.  In- 
nen közönyössége  a  külső  természet  iránt.  Ami  rá  nézve 
nem  közömbös:  a  félelem  és  a  rettegés  forrása.  Mindez  pe- 
dig —  mint  láttuk  —  az  eszthétikai  érzelmek  keltésére  al- 
kalmatlan. A  tömeg  Ízlése  még  mindig  felette  érzéketlen  a. 
küHprmészpt  iránt.  Holmi  másodrendű  eenre-kép  nagy  ha- 
t;isl  ér  b13  íniír  ppy  mesteri  tájkép  aránylag  is^n  kevés  élve- 


191 


zőre  talál.  A  poézisben  is  tájaknak  az  c-mberi  dolgoktól  füg- 
getlen leírásai  csak  igen  magas  műveltségi  fokon  állóknak 
okoznak  gyönyörűséget.*  Ezen  fejlődési  irányzat  főfakto- 
rának  Ribot  a  rokonszenv  fejlődését  tekinti.  A  rokonszenv 
kiterjedése  embertársainkra,  innen  a  környező  élő  lé- 
nyekre, majd  az  élettelenekre  tényleg  sokat  magyaráz  meg 
ebből  a  fejlődésből.  De  azt  hisszük,  nem  kisebb  tényező 
benne  a  tudományos  világfelfogás  győzelme  a  vallási-cin- 
thropomorph  világnézeten.  Olyan  mértékben,  amint  az  em- 
ber a  világ  törvényszerűségének  tudatára  ébred,  olyan  mér- 
tékben, amelyben  a  saját  helyzetét  a  többi  lényekkel  szem- 
ben nem  látja  többé  kivételesnek,  hanem  csak  a  fejlődés- 
utolsó  pontjának,  olyan  mértékben,  melyben  a  világminden- 
ség bámulatos  összefüggése  előtte  kitárul:  ugyanolyan  mér- 
tékben nő  érdeklődése  a  bár  vele  közvetlenül  összekötte- 
tésben nem  álló  jelenségek  iránt,  de  amelyekről  tudja  és 
érzi,  hogy  vele  együtt  ugyanazokat  az  „ércből  és  vasból 
való  nagy  törvényeket"  uralják.  Ez  az  emberi  természet 
fejlődésének  általános  uralkodó  iránya.  Szükségképp  esz- 
thétikai  kifejezésre  talál  a  Ribot  által  hangsúlyozott  fejlő- 
désmenetben. 

Itt  azonban  Ribot-val  megállani  nem  szabad.  Az  em- 
beri természet  más  átalakulása  is  utat  tör  eszthétikai  tevé- 
kenységében, így  mindenekelőtt  az  egész  eszthétikai  élve- 
zetkör nagymérvű  kitágulása  észlelhető.  Mert  mennyiségi- 
leg és  minőségileg  rendkívül  felszaporodtak  a  viszonylatok, 
melyek  az  ember  benső  életébe  és  igy  eszthétikai  élvezeti 
körébe  jutottak.  A  szép  köre  igen  tágul.  Nagy  és  egyszerű 
hatások    helyett    finomabbak  és   komplikáltabbak    állanak 

*  Igen  helyesen  hangsúlyozták  számosan   a  homeri  költészet 
szegénységét  természeti  leírásokban. 


192 


elő.  Néhány  rikitó  szin  helyett,  számos  gyöngédebb  szin 
összeolvadása.  Egy  izgató,  véres  föesemény  helyett,  az  élet 
számos  finomabb  viszonylatainak  feltüntetése  stb.)  * 

Egy  másik  jellegzetes  irányzat,  mely  az  eddigiekből 
következik  s  amelyre  Guyau**  szokott  ékesszólásával,  de  egy- 
szersmind túlzásával  figyelmeztet  :  a  szociális  érzelmek 
egyre  erősebb  térfoglalása.  Ez  a  fejlődési  irányzat  szerin- 
tünk is  kétségtelen.  Nem  ugyan  abban  az  értelemben,  mint 
Guyau  veszi,  ki  a  rokonszenvet  a  művészet  alapjellemének, 
feladatának  tartja  s  a  nagy  művészetet  szinte  kizárólag  an- 
nak részére  foglalja  le:  hanem  abban  az  értelemben,  hogy 
a  rokonszenv  az  emberi  összemüködés  fejlődésével  egyre 
növekvő  és  erősbödő  érzelem  s  igy  eszthétikai  jelentkezése 
is  egyre  erősebb  lesz. 


LXXIII.  A  MŰVÉSZETEK  FEJLŐDÉSE.    —    HALADÁS  A  NEMZETI 

PARTIKULARIZMUSBóL    AZ    ALTALÁNOS  EMBERI  IRÁNYÁBAN 

ÉS  AZ  EGYÉNISÉGEK  MIND  TELJESEBB    KIFEJLŐDÉSE  FELÉ.  — 

ÖSSZEFOGLALÁS. 

Mindezeknek  az  irányzatoknak  csak  következménye 
egy  további:  a  művészet  egyre  egyetemesebb  lesz,  a  nemzeti 
partikularizmusból  az  általános  emberi    irányban    halad. 

*  Hasonló  a  változás  a  természet  szemléletében.  Az  esz- 
thétikailag  kevéebbé  kiművelt  csak  nagy  ingerekben  (óriási  he- 
gyek, szakadékok,  vizesések  stb.)  talál  gyönyörűséget,  mig  a 
fejlettebb  izlésü  épp  ugy,  vagy  talán  még  fokozottab  mórték- 
ben élvezi  az  alföldi  táj  szelid  pompáját,  melyet  a  lemenő  nap 
bánatosan  aranyoz  be,  kiilönbözőkép  világítva  meg  a  mező  ezer 
sárga  és  az  erdő  ezer  színárnyalatát. 

**  L'ort  au  point  de  vue  sociohgique.  Quatriéme  Edition. 
Paris,    1897. 


193 


Sokan  fogják  ezt  kétségbe  vonni,  de  véleményünk  szerint 
félremagyarázhatatlan  ténynyel  állunk  szemben.  Nem  is  le- 
het máskép.  A  könyvnyomtatás  feltalálásával,  a  sajtó  fellen- 
dülésével, a  kereskedelemnek  az  egész  világra  kiterjedő  szá- 
laival, a  tudománynak  egyre  internácionálisabb  jellegével, 
(melynél  fogva  a  japán  tudós  könyvének  bírálatát  ép  ugy 
várja  a  cambridge-i,  mint  a  bostoni  professzortól)  a  közle- 
kedési eszközök  csodálatos  fejlődésével  (az  észak-orosz  ma 
könnyebben  töltheti  szünidejét  Firenzében,  mint  egy  fél  év- 
század előtt  valamely  kissé  távolabbi  szomszéd  kerületben) 
a  divat  egyre  növekedő  egyformaságával,  a  nyelvismeret 
terjedésével,  a  politikai  és  gazdasági  kapcsok  erősödésével 
az  egyes  országok  között,  az  internacionális  művészeti  ki- 
állításokkal, az  ifjúság  külföldi  tanulmányutjaival,  a  fajok 
egyre  gyakoribb  keveredésével  stb.  stb.  karöltve  nemcsak 
a  faji  különbségek  válnak  mindjobban  elenyészőkké,  ha- 
nem (ami  itt  fontosabb.  mert  a  faji  különbség,  mint  vala- 
mely jelenség  végoka  többnyire  vague  szólamnál  aligha 
több)  mindinkább  azonos  a  benyomások,  érzések,  tapasz- 
talatok, gondolatok,  vágyak,  életmód  stb.  az  a  tömege,  mely- 
nek az  eszthétikai  tevékenység  csak  a  csapadéka. 

Ez  a  folyamat  azonban  távolról  sem  egyértelmű  azzal, 
mintha  azt  vélnők,  hogy  a  jövő  művészete  mindinkább  vál- 
tozatosság és  egyéni  különbségek  hiján  való  lesz.  Ellenke- 
zőleg. Oly  arányban,  melyben  a  művész  élvezőinek  köre 
nincs  geográfiai  határok  közé  szorítva,  melyben  tehát  mind- 
inkább meg  lesz  a  lehetősége  annak,  hogy  minden  alkotó 
lélek  megtalálja  a  maga  méltánylóit  s  minden  művészeti 
szükséglet  a  maga  mesterét:  meg  fog  szűnni  az  eddigi 
ím'ívészettörténet  az  a  jelensége,  mely  „pártolás  s  méltány- 
lás híjában  való  elsorvadás"   cimén  oly  sűrűn  fordul   elő 

Jászi:    Művészet    és    Erkölcs.  L-l 


194 


magának  az  uralkodó  társadalomnak  keretén  belül  is,  nem 
is  beszélve  azon  még  gyakoribb,  de  a  müvészettörténelem 
által  kellőleg  fel  nem  jegyzett  esetekről,  melyekben  az  alá- 
rendelt  osztályok    művészeti    visszhangja    egyenesen   lehe- 
tetlenné tétetett.   És   ez   egyértelmű   azzal   a   reménységgel, 
hogy   a   művészeti    egyéniségek  kifejlődésének   a    lehetősége 
egyre  teljesebb  és  akadálytalanabb  lesz.  —  párhuzamosan 
az  emberi  egyéniség  teljesebb   és   szabadabb   kifejlődésével 
általában.   Mert  a  szociális,  politikai  s  gazdasági   viszonyok 
egyre  teljesebb  hasonlósága  mellett   is  mindig  meg  fognak 
maradni   a  külső  természetnek,  az  emberi   temperamentu- 
moknak, a   külső  behatások  mikéntjének  s  mennyiségének 
és  a  jövendő  törekvéseinek  nagy.  valamint  az  agy  berende- 
zésének és  az  érzékszervek  kidolgozottságának  szubtilis  kü- 
lönbségei,   melyek    szükségkép    az    eszthétikai    élet    különbö- 
zőségeire vezetnek,   ha  azok   nem    is   esnek  egybe  —   mini 
ahogy  jótrszf  már  a  múltban  sem  —  semmi  geográfiai  vagy 
aográfiai   fogalommal.   Ezekkel    a    különbségekkel   azon- 
i  gyre  több  ember  nem  ellenségesen,  hanem  megtérően 
szemben  állani,  mint  ahogy  ma   is  a  kiművelt  ember  ?» 
iilönbözőbb  művészeti  termékekben   örömet  tud  találni. 
v   művészeti  embryo,  (a  primitiv  népek  művészete),  miként 
a  i  állati,  —  tanitja  Grosse  —  a   legtöbb  hasonlóságot   mu  - 
tatja  minden  más  embryóval,  de  mennél  jobban  fejlődik  ki. 
annál  egyénibbé  és  sajátosabbá  lesz.  Oly  társadalmi  alaku- 
lyben  ;i  lehető  legtöbb  ember  fejtheti  s  fejlesztheti  ki 
szabadi  a  és  a  legtöbb  irányban  tehetség  ii.  művészeti  alko- 
tásában  is  a  lehető  legnagyobb   változatosság  képét   tünte- 
fcendi  fel.  Az  olasz,  renaissance  például,  mely  ez  egyéniség 
kifejlesztéséi  sokkal  jobban  —  bár  még  mindig  elég  tökélel 
tette  lehetővé,  mini  bármeh   előbbi  kor  (fán  Hel- 


195 


last  leszámítva)  olykor  nagyon  hasonló  gazdaseági,  politi- 
kai s  szociális  milieuk  mellett  a  művészeti  egyéniségek 
rendkívüli  változatosságát  s  gazdagságát  tünteti  fel.  S  ma 
is  egy  országon  belül  gyakran  találkozunk  művészi  egyéni- 
ségekkel, kik  egymástól  teljesen  eltérők,  mig  távoli  orszá- 
gok művészeivel  —  gyakran  utánzás  nélkül  —  közeli  ro- 
konságba jutnak.* 

Haladás  a  bonyolultság  és  a  különböződés  irányában 
(a  technikai  eszközök  fejlődésével  karöltve),  haladás  a  val- 
lási és  az  osztályjellegü  művészeti  tevékenységtől  a  szabad 
egyéniségek  művészete  irányában,  haladás  az  egoizmustól 
a  szimpáthia,  az  embertől  a  természet  felé,  haladás  az  esz- 
thétikai  élvezeti  kör  kiterjedése  irányában,  haladás  a  nem- 
zeti partikularizmusból  az  általános  emberi  felé:  ezek  azok 
a  főirányzatok.  melyeket  a  művészet  fejlődése  elénk  tár. 


*  Örömünkre  szolgál,  hogy  Sombart  ugyanezt  a  kérdést  in- 
kább gazdasági  alapokon  vizsgálva,  hasonló  prognózist  állit  feh 
mint  mi:  ,,A  különböző  nemzetek  történelmileg  átörökölt  sajátos- 
ságai növekedő  terjedelemben  háttérbe  fognak  szorulni  az  álta- 
lános emberi,  a  személyileg  egyéni  előtt,  melynek  az  a  tenden- 
ciája, hogy  oly  mértékben  vesz  fel  közös  vonásokat,  mely- 
ben az  emberek  közötti  commercium  növekedik.  Kétségte- 
len, hogy  az  egyes  művész  ma  inkább,  mint  bármikor  ő 
maga  és  csak  ö  akar  lenni;  de  egészen  akaratlanul  —  szintén  in- 
kább, mint  bármely  más  korszakban  —  a  külvilág  hatásai  alatt  áll 
.  .  .  melyek  ezerszeres  alakban,  mindenekelőtt  más  művészeknek  al- 
kotásaiban, az  egész  földkerekség  egyéb  helyein,  rákényszerítik  ma- 
gukat. Ekként  a  legmagasabb  fokban  személyesnek  mind  éle- 
sebb kiemelkedése  é3  a  művészeti  és  műipari  alkotásnak  egyre 
növekedő  egyöntetűsége  együtt  fog  járni  a  földön."  (V.  ö.  Df>r 
Moderné  Kapitalismus.   Leipzig,   1902.   TI.   k.   312 — 313.) 


IV.  RÉSZ. 

A  MŰVÉSZET  ÉS  ERKÖLCS 
VISZONYA  EGYMÁSHOZ 


LXXIV.    A    VIZSGÁLÓDÁS    KÖRÉNEK    KÖRÜLHATÁROLÁSA. 

Megismerve  igy  az  erkölcsöt  és  a  művészetet  keletkezé- 
sükben, társadalmi  szerepükben  és  fejlődési  főirányzatukban: 
feladatunk  harmadik  része  az  a  viszony  kikutatása  lesz,  mely 
a  kettő  között  fennáll. 

A  problémát  itt  is  a  tényleges  viszony,  a  fejlődési  irány- 
zat és  végül  a  művészeti  politika  szempontjából  fogjuk  meg- 
vizsgálni. Módszerünk  első  sorban  deduktiv  lesz.  Az  eddigi 
alapok  lerakása  után  a  prior isziikits  tévedésektől  kevésbbé 
kell  tartanunk.  Ha  a  fizikában  két  erő  nagyságát  és  irányát 
ismerem,  meglehetős  pontossággal  előre  kiszámíthatom  azt  az 
eredményt,  melyet  a  két  erő  egymásra  hatása  idéz  elő,  anél- 
kül, hogy  a  kisérletet  végrehajtanám.  A  szociális  világban  is 
áll  ez,  bár  kisebb  bizonyossággal,  mert  a  valóságban  itt  min- 
dig az  erők  egy  egész  komplexumával  van  dolgunk.  Mégis  az 
egyedüli  ut,  melyet  követhetünk,  az,  hogy  a  vizsgálódásban 
az  erkölcsöt  és  a  művészetet  a  többi  erőktől  elszigetelten 
kintsük  s  csak  azután  vizsgáljuk  meg.  ha  vájjon  eredmé- 
nyeinkbe valamely  más,  a  kettőn  kivül  álló  tényező  nem 
folyt-e  be  s  hogy  az  eredmények  a  rendelkezésünkre  álló  té- 
nyekkel megegyeznek-e? 

Milyen  viszonylatokban  találkozik  az  erkölcs  és  a  mű- 
vészet? Mert  amint  a  fizikai  világban  két  erő  hathat  ugy. 


■2  () 


hogy  egymással  közvetlen  érintkezésbe  nem  jut  és  egymásra 
csak  közvetett  hatással  van,  azon  erők  utján,  melyekre  mind- 
kettő befoly:  ugyanez  az  eset  a  szociális  világban  is  előállhat. 
Azok,  akik  Spencer-rel  élükön,  minden  viszony  hasznossági 
elemét  az  erkölcs  szférájába  tartozónak  mondják,  a  művészet 
minden  vonatkozását  erkölcsi  jelentőségűnek  fogják  tartani, 
mert  minden  nyilvánulata  az  emberi  boldogság  tömegéhez 
valamit  hozzá  ad,  vagy  valamit  abból  levon.  így  azután  vala- 
mely művészeti  termék  erkölcsösségének  főkriteriuma  az 
volna,  hogy  eleget  tett-e  gyönyörködtető  feladatának? 

A  gyönyörködtető  az  erkölcsös,  az  unalmas  az  erkölcs- 
telen volna.  De  már  ennél  az  extrém  hasznossági  álláspont- 
nál is  felmerülne  az  a  távolabbi  kérdés,  vájjon  ezt  a  gyönyör- 
ködtetést nem  távolabbi  és  pedig  nagyobb  károk  árán  értük-e 
el?  Utóbbi  esetben  természetesen  a  gyönyörködtető  műtermék 
is  erkölcsetelen  volna  s  igy  már  ezen  irányzat  hivei  is  arra 
az  eredményre  jutnának:  erkölcsös  az  a  művészet,  mely  az 
embereket  gyönyörködtetni  képes,  anélkül,  hogy  ezt  a  gyö- 
nyörködtetést (jelen  vagy  jövőbeli)  károk  által  érné  el.  Bár 
teljes  mértékben  osztom  azt  a  felfogást,  mely  az  erkölcs  ere- 
detét hasznossági  szempontokra  vezeti  vissza,  bár  elismerem, 
hogy  a  hasznosnak  az  erkölcsössel  való  azonositása  (termé- 
szetesen a  társadalom  szempontjából  nézve  azt)  az  egysége- 
sítés előnyét  nyújtja:  mégis,  mint  a  XXVI.  pontban  kifejtet- 
tem, az  erkölcsös  és  a  hasznos  ezen  teljes  egybeolvadását  nem 
fogadhatom  el.  Láttuk,  hogy  a  hasznos  és  az  erkölcsös  a  tár- 
sadalmi fejlődés  folyamán  különválnak,  oly  értelemben,  hogy 
csak  bizonyos  hasznos  dolgokat  mondunk  erkölcsösöknek.  A 
nyelv  használata  minden  ember  tudatában  ellene  mond  az 
ilyenféle  kitételeknek:  erkölcsös  kenyér,  erkölcsös  gyógyszer, 
erkölcsös   rim,   erkölcsös   épület    stb.,    pedig    valamennyinek 


201 


nyilvánvalóan  van  hasznossági  oldala  és  egész  kétségtelen, 
hogy  az  emberi  boldogság  teljesebb  volna,  ha  nem  léteznék 
sületlen  kenyér,  célra  nem  vezető  gyógyszer,  rossz  rim,  ké- 
nyelmetlen vagy  csúnya  épület.  Ezekben  a  vizsgálódásokban 
tehát  az  erkölcs  körét  azokra  a  viszonylatokra  fogjuk  korlá- 
tozni, melyeket  e  dolgozat  első  részében,  mint  tulajdonkép  er- 
kölcsieket felismertünk  s  melyeknek  jellegét  igy  határoztuk 
meg:  az  erkölcs  a  társadalomra  hasznos  azon  szabályok  fog- 
lalatja, melyek  követésére  az  általános  készség  még  hiányzik. 
Ezen  erkölcsi  elvek  és  a  művészet  közötti  viszony  fel- 
tárása lesz  feladatunk. 


LXXV.    SZABÁLY:    ÖSSZHANG    A    MŰVÉSZET    ÉS    AZ'    ERKÖLCS 

KÖZÖTT. 

A  művészet  alaptermészetéből  ezen  viszonyt  illetőleg  egy 
nagyfontosságú  igazságot  kell  mindenekelőtt  kiemelnünk, 
mely  további  fejtegetéseinknek  alapul  szolgálhat:  A  művészet, 
mint  összes  testi  és  lelki  tehetségeink  csapadéka,  azokkal 
nagy  és  állandó  ellentétben  nem  állhat.  Legkevésbbé  az  er- 
kölcscsel, mely  életünk  egyik  leghatalmasabb  irányzatát  adja 
meg.  Láttuk,  hogy  a  megszokásnak,  inveterált  asszociációk- 
nak milyen  nagy  szerepük  van  eszthétikai  élvezeti  körünk 
megállapításában.  A  művészet  soha  ellentétben  nem  állt,  mert 
alaptermészete  szerint  nem  állhatott  az  illető  kor  és  társada- 
lom erkölcsi  kódexének  azzal  a  részével,  mely  teljes  és  általá- 
nos elismerésre  és  követésre  talált.  Az  ilyen  szabályok  meg- 
támadása vagy  átlépése  olyan  erős  erkölcsi  resensust  szül, 
mely  minden  eszthétikai  élvezetet  kizár.  Mindaz  pl.,  ami  ko- 
runk erkölcsi  szabályai  között  általános  elismerésre  talál,  a 


202 


művészetet  magával  ellentétben  sohasem  látja.  Már  a  mű- 
vészeti természet  és  a  művészeti  géniusz  benső  jellemvonásai- 
ból, az  ilyen  természetek  idegijeli  finomságából,  szerfölött 
nagy  irritabilitásából  és  (főleg  a  költőknél,  kiknek  alkotásai 
itt  első  sorban  érdemelnek  figyelmet)  kedély i  és  intellektuális 
életüknek  az  átlagot  legalább  is  elérő  fejlettségéből  követke- 
zik, hogy  az  erkölcsi  szabályoknak  ez  a  része  az  ö  művésze- 
tükkel ellentétben  nem  állhat.  Nincs  korunknak  talán  egyetlen 
egy  művészeti  alkotása  sem,  (a  legtágabb  értelemben  véve  ezí 
a  fogalmat),  melyben  az  embertelenség.  a  hazugság,  a  merő- 
ben aljas  és  önző  motivumokból  elkövetett  lopás,  rablás  vagy 
gyilkosság,  a  szülők,  házastárs  vagy  a  gyermek  bántalma- 
zása, a  gyengébbekkel  űzött  kegyetlenkedés,  a  csalás,  más  er- 
kölcsi- vagy  gondolatszabadságának  a  megsértése,  a  haza- 
árulás, a  fajtalanság  stb.  dicsőítésre  vagy  támogatásra  ta- 
lálna. Miért  ilyen  szilárdak  ezek  a  szabályok?  Miért  védik 
őket  olyan  hatalmas  érzelmek,  amelyek  megsértése  által  kel- 
tett felháborodás  minden  eszthétikai  élvezetet  kizár?  Nyilván 
azért,  mert  ezen  szabályok  jósága  és  szükségessége  iránt  a 
meggyőződés  általános,  mert  számos  nemzedék  egybehangzó 
tapasztalata  szól  mellette,  mert  szükségességük  és  a  boldog- 
ságot előmozdító  jellegük  iránt  egyetért  minden  iskola,  min- 
den gondolkozó  és  pártvezér,  mert  a  természetes  kiválasztás 
az  évezredek  harcaiban  kipusztította  azokat  a  népeket,  me- 
lyeknél ezek  az  elvek  kellő  követésre  nem  találtak. 

Minden  kor,  minden  társadalom  erkölcsi  kódexének 
vau  egy  ilyen  magja,  jelentve  azon  szabályokat,  melyek  a  vi- 
szonyok bizonyos  állandó  statikája  mellett  általánosan  he- 
lyeseknek ismertetnek  fel,  melyekre  nézve  eltérő  vélemény 
nincs,  melyek  tehát  ugy  az  elméletben,  mint  a  gyakorlati 
életben  általános  követésre  találtak. 


203 


LXXV1.   A  MŰVÉSZET   TÁMADÁSA   BIZONYOS   ERKÖLCSI   ELVEK 
ELLEN    UJ,    FEJLŐDŐ    ERKÖLCSI    ELVEK    ÉRDEKÉBEN. 

A  társadalom  erkölcvsi  kódexének  egy  tetemes  része 
azonban  nem  ilyen  természetű.  Vannak  szabályok,  melyek 
követésére  ilyen  általános  készség  a  gyakorlatban  hiányzik. 
Másokra  nézve  eltérnek  a  vélemények  az  elméletben  is.  Ismét 
mások,  melyek  társadalmi  osztályokként  váltakozva,  egymás- 
sal ellentétben  és  küzdelemben  állanak.  Ismét  mások,  melyek 
sokak  előtt  mint  régi,  hasznosságukat  elvesztett  intézmények 
megkövesült  maradványai  jelentkeznek. 

Ezek  azok  az  erkölcsi  szabályok,  melyekkel  a  művészeti 
alkotások  gyakran  összeütközésbe  jutnak.  De  jegyezzük  meg 
mindjárt:  csak  az  emberek  bizonyos  részének  ítélete  szerint, 
mig  a  társadalom  más  körei  ujjonganak  látásukra,  mert  az 
ő  véleményük  szerint  uj  és  hasznosabb  erkölcsi  szabályok  mi- 
előbbi diadalát  fogja  előmozditani  a  művészet  ezen  állásfog- 
lalása. Vagyis  ezek  előtt  a  körök  előtt  az  illető  műalkotás  nem 
erkölcstelen,  hanem  ép  az  ellenkezője.  Támadás  a  vallási 
dogmatizmus  és  a  külsőségek  kultusza  ellen  a  szabad  gon- 
dolkozó szemében,  támadás  az  uralkodó  társadalmi  osztályok 
önző  és  elavult  párbajmorálja  ellen  a  demokrata  szemében. 
támadás  a  kapitalizmusnak  a  munkásosztályt  kisajtoló  önzése 
ellen  a  szocialista  szemében,  támadás  a  militarizmus  ethikája 
és  életmódja  ellen  az  indusztrialista  szemében,  támadás  a 
chauvinizmus  nyegleségei  és  strucpolitikája  ellen  az  „Euro- 
páer"  szemében,  támadás  a  megyék  tehetetlen  önkormányzata 
ellen  a  centralista  szemében  stb.  stb.,  nem  erkölcstelen  ten- 
dentiák.  hanem  törekvések  a  már  fejlődő,  de  még  diadalra 
nem  jutott  erkölcsi  elvek  progagálása  érdekében. 

Egyáltalán  a  dolog  természete  szerint,  valamely  erkölcsi 
szabálylyal   ellentétben   álló   művészeti   termék   eo   ipso   már 


204 


valamely  társadalmi  körnek  fejlődő  uj  erkölcsi  szabályára  tá- 
maszkodik. 

Az  ellentétes  meggyőződés  és  eljárási  készségnek  egy  bi- 
zonyos tömege  mindig  meg  van  már  akkor,  amikor  a  művészeti 
tevékenység  is  a  régi  ellen  közreműködik.  Uj  erkölcsi  elvek 
hirdetése  sohasem  történt  legelőször  művészeti  formában, 
mert  —  mint  láttuk  —  az  eszthétikai  tevékenység  lényege  ezt 
kizárja.  Sok  theoria,  sok  polémia,  sok  politikai  gyülekezés,  sok 
köny  és  sok  vér  folyik  el  addig,  amig  az  uj  felfogás  magának 
az  eszthétikai  tevékenység  konzervativ  világában  is  utat  tör. 


LXXVIl.    A    MŰVÉSZET    ELLENTÉTE    A    NEMI    ERKÖLCSCSEL 
CSAK   LÁTSZÓLAGOS. 

Van  az  erkölcsi  szabályoknak  egy  köre,  melyben  — 
ugy  látszanék  —  az  előbbi  pontban  kifejtettek  nem  érvénye- 
sülnek. Ez  a  kör,  melyet  a  közbeszédben  rendszerint  kizáró- 
lag szoktak  az  erkölcs  alatt  érteni,  ugy  annyira,  hogy  nem 
egy  eszthétikus  is  a  művészet  és  az  erkölcs  problémáját  csak 
is  ezen  kör  szempontjából  tekinti.  Ez  a  kör  a  nemi  erkölcs. 
Ezen  álláspont  egyoldalúságát  tüzetesebben  kimutatni  alig 
szükséges.  Ezek  az  erkölcsi  szabályok  csak  egy  része  (s  nem 
is  a  legjelentékenyebb)  az  erkölcsi  szabályok  nagy  tömegének. 

Nézzük,  hogy  az  erkölcs  és  a  művészet  viszonyát  illető 
eddigi  eredményeink  mennyiben  állanak  ezen  kör  jelen- 
ségeire. 

Az  erkölcs  egyéb  köreire  megállapitottuk,  hogy  a  mű- 
vészet az  erkölcscsel  ellentétben  nincs,  mert  legbelsőbb  ter- 
mészete szerint  nem  is  lehet.  A  művészet  valójában  ellentétben 
lehet  bizonyos  körök  erkölcsi  felfogásával  és  érzületével,  d§ 


205 


mindenkor  teljes  összhangzásban  van  azokéval,  kik  az  illető 
műtermékben  gyönyörűséget  találnak.  Lehet  ugyan,  hogy  va- 
lamely mü  eszthétikai  szépségeinél  fogva  varázskörébe  von 
olyanokat  is,  kik  erkölcsi  levegőjével  nem  rokonszenveznek, 
de  ez  kivételes  eset  s  amellett  csak  bizonyos  fokig  igaz.  Leg- 
inkább áll  ez  még  a  múlt  idők  termékeire,  melyeknek  a  miénk- 
től gyakran  annyira  elütő  morálja  bennünk  megütközést  nem 
kelt.  mert  jól  tudjuk  és  érezzük,  hogy  egy  letűnt  kor  erkölcsi 
kódex-évei  állunk  szemben;*  ugyanez  áll  kortársaink  törté- 
nelmi tárgyú  alkotásairól,  melyeknek  távoli  levegője  és  kör- 


*  V-  ö.  Martha  következő  finom  megfigyelésével:  „Ha  példa 
szükséges  rá  (az  erkölcsi  felfogás  változására),  csak  gondoljunk 
a  görög  tragédia  mesterműveire,  Sophokles  Oedipus  Királyára, 
avagy  Aeschylos  trilógiájára.  Micsoda  szép  vallási  és  erkölcsi  szín- 
játék a  görögök  számára  ennek  a  királynak  a  históriája,  ki  saját 
maga  ellenére,  az  istenek  akaratából,  a  kikerülhetetlen  végzet  ren- 
deléséből atyja  gyilkosa,  anyja  férje,  fiainak  testvére  lett!  Szint- 
úgy nem  kellett-e  Athénben  szent  borzadályt  érezniök  az  embe- 
reknek az  Atreidák  történetének  láttakor,  melyben  kikerülhetetlen 
büntettek  sorozatán  át  a  főnököt  meggyilkolja  neje,  az  anyát  fia, 
mindkettő  legyőzhetetlen  és  isteni  hatalom  által  tovasodortatva? 
Milyen  gyűlöletes,  visszatetsző,  erkölcstelen  volna  ma  ez  a  látvány, 
ha  valamelyik  színpadunkon  egy  feketeruhás  Oedipust  vagy  Ores- 
test  léptetnének  fel,  kit  akaratától  független  erő  a  bűnbe  hajt!  Ily 
látvány  csak  a  legdurvább  fatalizmus  hi vőinek  tetszhetnék.  Sze- 
rencsére ...  ha  olvasauk  ezeket  a  tragédiákat,  avagy  látják  a 
színházban,  az  erkölcsi  leckét,  melyet  tartalmaznak,  nem  veszszük 
észre,  elveszett  számunkra  s  mintegy  alámerülve  részvétünk  ren- 
getegébe, melyet  e  szerencsétlen  királyok  iránt  érezünk,  eltűnik 
a  művészet  és  költészet  ragyogásában ;  egyszóval :  csak  ugy  iürjük 
el  ezt  a  morált,  ha  nem  gondolunk  rá.  (La  Moraliíé  dan-s  L'art. 
Revue  des  deux  Mondes.  15  Avril  1879.)  Ugyanez  az  író  világosan 
látja  a  művészet  és  erkölcs  közötti  összhang  törvényét  mindaddig, 
mig  a  jelen  művészetére  kerül  a  sor.  Itt  persze  ez  az  összhang  meg 
homlik,  nyilván  azért,  mert  az  iró  elvesztette  a  kontaktust  korával. 


20  5 


uyezete  kizár  bármelyes  erkölcsi  tendentiát   az  iró   részéről. 

Az  erkölcsi  rokonszenv  vagy  megütközés  nagyrészt  csak  a 
korunk  jelenségeit  feldolgozó  és  célzatos  alkotásoknál  lép 
előtérbe. 

Általában  mondhatjuk,  hogy  olyan  mü,  mely  a  társa- 
dalom minden  köre  erkölcsi  érzését  sérti,  létre  sem  jöhet,  meri 
tán  -ohasem  volt  eset.  hogy  egy  iró,  az  átlagos  etnikai  stan- 
Lon  alul  állva,  gonosztevők  vagy  morál  insanity-ban  szen- 
vedők számára  dolgoznék. 

Az  irodalmi  erkölcsi  niveau  felett  sopánkodók  nem  is 
ezeken  a  tereken  ütköznek  meg,  hanem  a  nemi  morál  terén. 
A  panaszok  itt  állandók.  Szemérmetlen  képek,  a  kirakatok 
fotográfiáitól  a  renaissance  vagy  a  görög  művészet  legna- 
gyobb alkotásaiig,  erkölcstelen  irodalmi  termékek  a  ponyva- 
irodalom füzeteitől  egész  fel  Shakespeare-ig:  jóformán  nincs 
ezen  a  tág  skálán  belül  művészeti  alkotás,  mely  egy-egy  mo- 
ralista részéről  meg  ne  rovatott  volna,  vagy  amelytől  a  csa- 
ládi élet.  az  ifjúság  jóléte  és  egyéb  komoly  javak  feldulásái 
nem  féltették  volna.  És  itt  nemcsak  a  zsurnalisztika  vagy  a 
politikai  élet  „moralistáira"  gondolunk,  hanem  számos  ko- 
moly  gondolkozóra  is.  Csak  rövid  ideje  például,  hogy  olyan 
előkelő  szellem,  mini  J.  P.  Durand  is.  megbotránkozását  fe- 
jezte ki  a  Michelangelo  „Utolsó  Ítélete"  felett  s  annak  erkölcsi 
bitványsága  által  felingerelve,  eszthétikai  értékét  is  kétséj 
vonta.* 

Ezek  a  jelek  azt  mutatnák,  hogy  az  erkölcs  ezen  köré- 
ben közte  és  a  művészei  között  állandó  és  fundamentális  el- 
lentét áll  fenn.  és  a  viszony  köztük  más,  mini  ;i/.  erkölcs  többi 
terein. 

'■•'  Nouvelles  rechercln  svr  Vesthétique  et  la  mofale.  Paris, 
L900.  218. 


207 


Már  első  pillanatra  nyilvánvaló,  hogy  ez  az  elleniéi  — 
legalább  részben  —  nem  áll  fenn. 

A  Durand  esete  itt  jellemző.  Az  erkölcsi  resensus  a 
művészeti  élvezetet  nála  kizárta  egy  oly  műtermékkel  szem- 
ben, mely  némelyekben  az  eszthétikai  örömök  szuperlativusát 
szokta  felkelteni.  Ugyanez  lesz  az  eset  mindazoknál,  akiknél 
ezek  az  erkölcsi  elvek  ugyanily  erősek.  A  prude  légkörben  fel- 
nevelkedettre, vagy  bizonyos  extrém  egyházi  tanítások  hatása 
allatt  állóra  a  milói  Venus  csak  ..shocking".  Shakespeare 
mosdatlan  szájú  s  az  ilyen  egyáltalán  minden  eszthétikai  él- 
vezetre képtelen,  mely  ezeket  a  benne  oly  erős  erkölcsi  vonat- 
kozásokat bántja.  Mióta  Toksztoj-ban  a  moralista  a  művészen 
felülkerekedett  anathémáí  kiált  a  művészet  mindazon  alko- 
tásaira, melyek  az  ember  érzékiségének  akarnak  élvezetet 
okozni,  tehát  a  művészeti  alkotások  legalább  is  háromnegyed 
részére.*  Ugyanígy  a  Vernon  Lee  élvezetkörében  meglátszik  a 
pártában  maradt  leány,  ki  ..gyűlöli  a  meztelen  férfit  és  nőt  a 
szobrászatban".  Ugyan  azt  hiszi,  hogy  ebben  nincs  valami 
„erkölcsi  elfogultság",  mégis  „ez  a  pettyhüdtség,  ez  az  elpuhult 
testtartás,  ez  az  indiszkrét  testmozdulat  nemtelennek"  látszik 
neki.  Ugyanő  azt  vallja,  hogy  a  géne-ért.  melyet  neki  pl.  „az 
Ophelia  őrültsége  vagy  Gretchen  börtöne  okoz,  nem  kárpó- 
tolja. ...  a  költészet  semmiféle  finomsága."  ** 

Sőt  azoknál  is,  akik  az  u.  n.  frivol  dolgokban  élvezetet 
találnak,  a  nemi  erkölcs  egy  terén  a  művészet  és  az  erkölcs 
között  megállapított  normális  összhang  konstatálható.  Azok. 
akik  a  kétértelmű  mondásokon,  a  tulvastag  tréfákon,  az 
együgyű  férj  megcsalatásának  bohózatán,  szóval  a  nemi  er- 

::'  Mi  a  művészeti  Fordította  Hegedűs  Fái.  Szeged,   L894. 
**  V.  ö.  Psyc'iGlogie  d'un  écrivain  sut  Vart.  1.  m.  240.  és  248. 


208 


köles  vonatkozásainak  tréfás  feldolgozásain  nem  ütköznek 
meg,  egyszerre  komoly  moralistákká  válnak,  amidőn  ezek  a 
dolgok  egy  komoly  műfajban  jönnek  elö  s  főleg  amidőn  az 
iró  valamely  erkölcsi  irányzatot  követ.  Olyan  irodalmi  mii, 
mely  komoly  célzattal  magasztalná  a  házasságtörő  asszonyt, 
mely  helyesnek  tüntetné  fel  egy  derék  és  becsületes  férfi  csa- 
ládi boldogságának  feldulását,  amely  a  gyermekek  iránti  kö- 
telességek lazitását  stb.  célozná:  bizonyára  a  legtöbben  az 
előbb  élvezők  közül  olyan  erkölcsi  ellenszenvet  éreznének, 
mely  minden  eszthétikai  hatást  tönkretenne. 

Látjuk  ezekből,  hogy  a  művészet  és  az  erkölcs  ezen 
terén  is  a  normális  viszony,  az  összhang  konstatálható.  A 
rendkivül  erősen  kifejlett  nemi  elkölcscsel,  mondjuk,  az  igen 
erős  szeméremérzéssel  birok  a  művészetekben  sem  tűrik  a 
legcsekélyebbet  sem.  ami  elveikkel  ellentétben  áll.  Az  átlagv.s 
izlés,  mely  az  érzékit,  sőt  a  nemi  pajzánkodást  —  nyilván 
mint  szerinte  ártalmatlan  valamit  —  megtűri,  egyszerre  az 
erkölcsi  resensus  érzésével  fordul  el  ott,  ahol  az  egyén  vagy 
a  társadalom  komoly  érdekeit  veszélyeztetve  látja. 


LXXVIII.  AZ  EROTIKUS  ÉS  A  VÉRENGZŐ  MŰVÉSZET  NÉMILEG 
KIVÉTELES  HELYZETE  A  MŰVÉSZET  ÉS  AZ   ERKÖLCS  KÖZÖTTI 

VISZONYBAN. 

Mégis  egy  jelentékeny  különbség  mutatkozik  az  r-ikölcs 
pzen  tere  és  egyéb  terei  között.  A  kor  egyéb  erkölcsi  szabá- 
lyait a  művészet  nagyobb  tiszteletben  tartja,  mint  ennek  a 
körnek  a  szabályait.  Nem  a  nemi  erkölcsi  szabályok  ellen 
intézeti   komoly  támadásokra   gondolunk   itt.   melyek   ugyan- 


209 


azon  megítélés  alá  esnek,  mint  ama  többi  támadások,  melye- 
ket a  művészet  egyéb  erkölcsi  szabályok  ellen  intéz.  Ezeknél 
ugy,  mint  amazoknál,  mindig  egy  komoly  társadalmi  érdek, 
egy  valóságos  vagy  vélt  szükséglet  nevében  beszél  és  célja 
mindig  morális,  ha  eszközei  az  ellenkezőknek  látszanak  is.  Itt 
is  mindig  a  fejlődő,  az  uj  morál  nevében  beszél  és  az  azonos 
meggyőződésüekben  tiszta  etnikai  örömöt  ébreszt. 

A  francia  drámairodalomnak  a  házasság  felbonthatat- 
lansága  ellen  intézett  támadásai,  vagy  a  feminista  áramlat 
Ital  inspiráltak,  melyek  a  nőknek  azonos  nemi  becsületet  kö- 
vetelnek, vagy  annak  az  irodalmi  visszhangja,  mely  a  tör- 
vénytelen gyermekeknek  a  törvényesekkel  egyenlő  jogállást 
követel:  mindannyian  osztoznak  a  művészet  és  az  erkölcs 
többi  terei  között  fennálló  viszony  alaptermészetében.  Ezek  a 
müvek  az  azokat  élvezők  előtt  éppen  nem  erkölcstele- 
nek, hanem  egy  magasabb  és  tisztultabb  erkölcsi  felfogás 
hirnökei. 

Amire  itt  gondolunk  azok  nem  ilyen  komoly  támadá- 
sok, sőt  nem  is  szándékos  támadások  egyáltalán.  A  napjaink 
frivol  operettéi,  bohózatai,  vígjátékai,  regényei,  képei  minden 
ilyen  tendentia  híján  vannak.  S  a  publikum,  aki  ujjong  és 
kacag  a  házasságtörő  bohózaton,  a  felszarvazott  férjeken,  a 
póruljárt  szeladonokon,  aki  falja  a  pikáns  regényeket,  mez- 
telen képeket  és  illusztrációkat,  aki  megtölti  az  orfeumok  és 
az  operettek  trikó-mutatványait,  s  tapsolja  kétértelmű  vagy 
nem  is  kétértelmű  trágárságait :  egyáltalán  nem  gondol  er- 
kölcsi szabályokra  vagy  következményekre,  csak  élvezni  és 
mulatni  akar.  És  itt  nyilván  több  élvezetet  vagy  mulatságot 
talál,  mint  másutt. 

És  ez  egy  magában  álló  jelenség  a  művészet  és  az  er- 
kölcs közötti  viszonyban. 

.Tászi:    Művészet    és    Erkölcs.  I* 


210 


Mindezek  az  annyira  élvezett  dolgok  kétségtelenül  íen- 
álló  erkölcsi  szabályokkal,  egyesek  közülök  jogi  szabályokkal 
is  ellentétben  állanak.  Egyéb  tereken  ez  nincs  igy.  Az  erkölcsi 
szabályok  tendentia  nélküli  negatívuma  örömet  a  művészeti 
alkotásokban  nem  okoz.  A  lopás,  csalás,  kegyetlenkedés,  mér- 
téktelenség, piszkosság,  hencegés,  rágalmazás  puszta  ábrázo- 
lása vagy  leirása  ilyen  általános  élvezetet  nem  okozna,  sőt  az 
ellenkezőt  szülné. 

Mégis  egy  analógia  kínálkozik  az  erkölcs  egy  más  te- 
rén is.  Ez  a  rémregények  szerfölötti  elterjedése.  Nyilvánvaló, 
hogy  a  ponyvairodalom  termékeinek  borzalmassága  szintén 
az  élvezet  és  a  gyönyör  forrása.  Ez  a  kör  azonban  jóval  kisebb 
az  előbbinél.  Bizonyos  átlagos  műveltség  mellett  a  vérengzés 
ábrázolása  örömet  többé  nem  okoz,  mig  a  nemi  szabadosságok 
hatása  megmarad.  Mi  az  oka  a  nemi  erkölcsi  szabályok  és 
a  művészetek  ezen  kivételes  viszonyának?  Az  ok  nyilván- 
valóan az,  hogy  ezen  tér  erkölcsi  szabályai  a  társadalomban 
az  összesek  között  legkevésbbé  szilárdultak  meg.  Akkor,  mi- 
dőn az  emberek  túlnyomó  többsége  polygam  és  polyander 
életet  él  titokban,  akkor,  midőn  az  ezen  szabályok  megsértőivel 
szemben  a  társadalom  részéről  komolyabb  erkölcsi  megrovás 
csak  kivételes  esetekben  és  akkor  is  csak  a  gyöngébb  féllel 
szemben  mutatkozik,  akkor,  midőn  a  társadalom  e  helyett  a 
köztudomású  nőhóditókra  a  bámulat  és  tisztelet  bizonyos  ne- 
mével tekint,  midőn  erkölcsi  szabályait  a  maguk  kegyetlensé- 
gében jóformán  csak  azok  ellen  a  szerencsétlenek  ellen  alkal- 
mazza, akik  véletlenség  vagy  nyomorúságok  folytán  bűnüket 
takargatni  nem  képesek,  akkor,  midőn  a  szerelmi  flirt  a  tár- 
salgás derekát  képezi,  akkor,  midőn  a  gondolkozók  világában 
is  e  kérdésben  a  legellentétesobb  vélemények  uralkodnak,  ak- 
kor, midőn  a  megélhetés  megnehezedésével,  az  igények  sza- 


211 


porodásával  a  házasságok  kötésére  való  bátorság  és  lehetőség 
csökken,  akkor,  midőn  a  nők  belépése  a  termelő  munkába 
egyre  erősebb  lesz  és  gazdasági,  valamint  politikai  jogaik  és 
kötelességeik  egyenlősülésével  az  erkölcs  ezen  tereinek  is 
nagymérvű  átalakulása  várható:  lehet-e  csodálni,  hogy  ezek- 
kel a  gyakorlatban  nem  követett,  az  elméletben  vitás,  a  sanc- 
íióban  tökéletlen  szabályokkal  szemben  hiányzik  a  nagy  át- 
lagban az  erkölcsi  készség  az  a  foka.  mely  az  ilyen  eszthétikai 
élvezetet  lehetetlenné  tenné? 

E  mellett  az  előző  fejtegetésekben  láttuk,  hogy  az  esz- 
thétika  tulajdonképpen  csak  evolvált  hedonika.  Az  eszthétika 
is  gyönyörérzetek  nyújtására  törekszik.  A  természetes  kivá- 
lasztásnak szükségkép  oda  kellett  vezetnie,  hogy  a  nemek 
közötti  érintkezés  a  gyönyör  leghatalmasabb  forrásává  vál- 
jék. Ha  léteztek  olyan  fajok,  melyeknél  bármely  más  öröm  a 
nemit  felülmulta,  az  ilyen  fajoknak  szükségkép  el  kellett 
pusztulniuk,  a  létért  való  küzdelemben.  Az  anyaság  fájdal- 
mainak és  veszélyeinek  emlékképein  a  faj  szaporodása  meg- 
törnék, ha  egy  örömérzet  nem  működnék  itt,  mely  a  maga 
hatalmával  és  ellenállhatatlanságával  mindezen  ellentétes 
erőkön  diadalmaskodik. 

Az  emberi  élet  örömtárának  ez  a  leghatalmasabb  da- 
rabja tehát,  a  dolog  természete  szerint,  az  ember  eszthétikai 
életének  is  a  leghatalmasabb  alkatrésze,  eszthétikai  életének, 
mely  —  mint  láttuk  —  nem  más,  mint  a  legkülönbözőbb 
gyönyörérzetek  kumulatív  felujitása. 

Láttuk  azt  is,  hogy  az  eszthétikai  élet  az  alacsonyabb 
tehetségektől  a  magasabbak  felé,  az  érzéki  örömök  felújításá- 
tól a  szellemiek  és  az  erkölcsiek  felé  halad.  Teljesen  érthető 
ennélfogva,  hogy  a  nagy  átlag  eszthétikai  élete  a  nemi  szé- 
pen jóformán  nem  terjed  tul.  Az,  ami  a  magasabb  eszthétikai 

U* 


212 


standardon  állók  élvezetének  csak  egyik  része  —  ha  igen  ha- 
talmas része  is  —  ezen  alacsonyabb  műveltségi  fokon  a  táp- 
lálkozás és  a  motorikus  örömérzetek  mellett  az  élvezet  csak- 
nem egyedüli  és  leghatalmasabb  forrása.  Emberek,  kiket  a 
napi  élet  teljesen  gondokba  köt  le,  akik  a  mindennapi  ke- 
nyérért folytatott  harcban  szellemi  és  erkölcsi  tehetségeik  na- 
gyobb kifejlesztésére  nem  képesek,  akik  előtt  az  élet  csak  mun- 
kából és  küzdelemből  áll,  akik  foglalkozásuk  változatlan  és 
monoton  irányánál  fogva  távolabbi  célok  iránti  érdeklődé- 
süket elvesztették,  akik  nem  ismerik  a  tudomány  törekvéseit 
vagy  a  filozófia  misztériumait,  vagy  azok.  akiknek  bár  a  sors 
gondtalan  életet  adott,  de  helytelen  nevelésüknél  fogva  az 
életben  csupán  érzéki  vagy  igen  alacsony  intellektuális  élve- 
zeteket találnak,  akiknek  nincs  érzékük  egy  messze  jövő  nem- 
zedék élete  és  sorsa  iránt:  az  ilyen  emberek  üres  életének 
egyedüli  gyönyörködtetője.  szegényes  élvezeti  körük  leghatal- 
masabb iránya,  a  szerelem,  a  nemi  élet  lesz.  még  pedig  annak 
jóformán  csak  érzéki  jelenségeiben. 

Ugyanez  áll  a  rémregényekre  is.  A  vérontás  utáni  vágy 
szintén  egy  az  ősi  harcos  élet  által  a  szervezetbe  mélyen  be- 
oltott szenvedély,  melyet  sokakban  a  civilizáció  még  mindig 
nem  tudott  megfékezni.  Ezek  eszthétikai  élvezetkörében  a  vér 
még  mindig  a  legerősebb  gyönyörérzetek  egyike. 

Még  egy  szempont  van,  ami  a  nemi  erkölcsi  szabályok- 
nál észlelt  ezt  a  kivételes  jelenséget  megmagyarázza.  Ezen  er- 
kölcsi vszabályok  egy  olyan  belátáson  alapulnak,  melyet  csak 
a  mélyrelátóbb  szemek  vesznek  észre.  Ezen  szabályok,  úgy- 
szólván a  faj,  mint  ilyen  javára,  jórészt  az  egyéni  érdekkel 
szemben  fejlődtek  ki,  tehát  a  jövő  generáció  erősítésére.  Ezek- 
nek a  távolabbi  szempontoknak  pedig  az  emberek  cselekede- 
teire sokkal  kisebb  az  irányító  erejük.  Mig  a  többi  erkölcsi 


213 


szabályok  betartásától  az  emberi  boldogság  nyilvánvalóan 
függ,  ezektől  az  szinte  érintetlennek  látszik  lenni.  Ha  ember- 
társamat megölöm,  kirablom,  meglopom,  megrágalmazom,  ha 
életmódomban  piszkos  vagy  durva  vagyok  stb.  nyilvánvalóan 
a  mások  vagy  a  magam  boldogságát  rontom,  látható  bajokat 
és  fájdalmat  okozok.  Ezen  a  téren  máskép  van.  Igen  sok  eset- 
ben ezen  szabályok  áthágása  teljesen  közömbösnek  látszik, 
számos  esetben  pedig,  ahol  áthágásával  bajt  és  szenvedést 
okoznak,  a  titok  leple  mindezt  elháritani  képes.  Aránylag 
csak  igen  kevés  esetben  látszik  az  eljárási  mód  pozitiv  és  ké- 
zen fekvő  károssága  és  ártalmassága. 

Ezért  az  emberek  többsége  ezeket  az  erkölcsi  szabályo- 
kat könnyen  az  előítélet,  butaság,  aszketizmus  céltalan  és  os- 
toba maradványainak  tartja,  mely  a  lelkiismeretbe  nem  üt- 
közik. Csak  igen  kevesen  vannak,  kik  tisztán  látják  azokat  a 
nagy  egyéni  és  szociális  érdekeket,  melyek  —  legalább  is  a 
jelenlegi  gazdasági  rend  és  az  emberi  műveltség  átlagos  foka 
mellett  —  hozzájuk  fűződnek:  a  jövő  nemzedék  erősségét  és 
boldogságát,  a  családi  élet  altruisztikus  irányának  táplálóját, 
magasabb  életcélok  elősegitőjét.  Még  kevesebben  vannak,  kik 
ezen  távolabbi  előnyökért  az  élet  ezen  leghatalmasabb  gyö- 
nyörét megszoritani  képesek  volnának. 

Látjuk  ezekből,  hogy  a  művészet  és  az  erkölcs  közötti 
viszony  terén  az  összhang  szabálynak  tekinthető.  Mindenütt, 
ahol  megszilárdult  és  általánosan  követett  erkölcsi  szabá- 
lyokra találunk,  a  művészet  azokkal  ellentétben  nincs.  Csak 
ott,  ahol  különböző  erkölcsi  szabályok  állanak  küzdelemben, 
lép  fel  a  művészet  is,  mint  támadó,  a  régiekkel  szemben,  mi- 
kor is  már  uj  erkölcsi  elvek  alapján  és  azok  érdekében  beszél. 
Az  erkölcsi  elvek  puszta  megtagadása  és  az  azokkal  ellenkező 
eljárások  művészeti  feldolgozása  által  keltett  gyönyörűség  ki- 


214 


vételes  jelenség  s  azoknak  az  erkölcsi  elveknek  nem  kellő 
megszilárdulását,  illetőleg  az  emberi  természetnek  azokhoz 
való  még  tökéletlen  alkalmazkodását,  esetleg  bizonyos  erkölcsi 
szabályok  elavultságát  jelenti. 


LXXIX.    ÁLTALÁNOS    BIZONYÍTÉKOK    A    MŰVÉSZET    ÉS    AZ 
ERKÖLCS  KÖZÖTTI  ÖSSZHANGRA. 

Ha  ezek  az  erkölcs  és  a  művészet  alaptermészetéből  és 
korunk  tapasztalataiból  levont  következtetéseink  helyesek, 
nincs  semmi  okunk  azt  feltételezni,  hogy  a  múltban  ez  a  vi- 
szony és  összefüggés  valaha  más  lett  volna. 

Vannak  lélektani  igazságok,  melyek  szinte  nem  szorul- 
nak további  bizonyitásra.  Az  az  összefüggés  is,  melyet  az 
utóbbi  pontokban  felismertünk,  nekünk  ilyennek  látszik.  Ki- 
merítő történelmi  synthesissel  való  illusztrálását  ép  azért 
fölöslegesnek  gondoljuk,  eltekintve  attól,  hogy  annak  követ- 
kezetes keresztülvitele  annyi  időt  és  teret  igényelne,  amennyi 
rendelkezésünkre  nem  áll.  Ezért  arra  fogunk  szorítkozni,  hogy 
egyes,  a  legkülönbözőbb  korokból  és  szociális  viszonyokból  vett 
példákkal  támogassuk  tételünk  helyességét,  egyelőre  nem  ter- 
jeszkedve ki  a  nemi  erkölcsre  és  a  társadalmi  osztályok  küz- 
delmeire, melyeket  más  vonatkozásban  később  fogunk  törté- 
nelmi példákban  bemutatni. 

Mindenekelőtt  azonban  ki  kell  emelnünk,  hogy  mind- 
azon gondolkodók,  kik  ily  irányú,  részletes  tanulmányokat 
tettek  (legalább  az  általuk  átdolgozott  körben)  hasonló  ered- 
ményre jutottak,  bár  tudomásunk  szerint  az  erkölcs  és  a  mű- 
vészet közötti  viszony  általános  természetét  ugy,  mint  azt  mi 
tettük,   nem   Ítélték   meg,  amennyiben   mi  nem  a    milieunek 


215 


Taine  által  meglehetősen  hiányosan  konstruált  törvényéből, 
sem  pedig  a  társadalmi  alakzatok  és  a  művészeti  élei  össze- 
függéséből, hanem  a  művészeti  és  az  erkölcsi  élet  lélektanából 
vezettük  le  következtetéseinket. 

Tudjuk,  hogy  Taine  a  művészeti  terméket  a  milieu 
leghívebb  „dokumentumának"  tartja,  amiből  a  környezet 
erkölcsi  felfogásának  a  műtárgyban  való  visszatükröződése 
folyik,  egy  összefüggés,  melyet  a  francia  mester  művészet- 
bölcseleti előadásaiban,  valamint  az  angol  irodalom  törté- 
netében megkapó  erővel  mutatott  ki  nem  egyszer.  (Hogy 
milieu-tanának  mi  volt  a  nagy  tévedése,  azt  alább  fogjuk 
látni.)  A  renaissance  mély  gondolkodású  búvára,  Jákob 
Burckhardt  előtt  szintén  nyilvánvalónak  látszik  eme  tör- 
vényszerűség, mert  a  történelmi  milieu  rekonstruálása 
munkájában  sürün  fordul  a  művészeti  termékek  erkölcsi 
tartalmához. 

Mint  más  helyen  is  látni  fogjuk,  Ruskin  még  a  szine- 
zési  módban  és  a  diszitmények  elrendezésében  is  (sokszor 
kétségtelenül  túlozva,  de  egészben  véve  az  igazságot  sejtetve) 
az  erkölcsi  világ  tükörképét  látja.  Lucien  Árréat  a  külön- 
böző korok  drámáinak  és  hőskölteményeinek  beható  tanul- 
mánya alapján  a  mienkkel  nagyon  rokoneredményekre  jut: 
„Ha  az  erkölcs  a  tapasztalatból  keletkezett,  következik, 
hogy  a  tapasztalat  azt  demonstrálja,  hogy  a  jelenségek  er- 
kölcsi jellege  az  emberi  élet  egyik  oldala  s  aki  azt  nem  látja, 
nem  elég  mély  megfigyelő  . . .  Ugyanez  a  szempont  az  iro- 
dalmi műveket  becses  okmányokká  teszi  a  moralista  szá- 
mára. Ha  kutatnom  kellene,  hogy  mily  viszony  van  a  böl- 
csészet morálja  és  az  életé  között,  a  konstruált  és  a  gyako- 
rolt morál  között,  azt  mondanám,  hogy  a  filozófia  hőse  egy 
abstrakció,  ki  soha  nem  mutatkozik  az  életben,  hogy  a  cse- 


216 


lek  vő  egyéniség,  a  husból  és  csontból  való,  soha  nem  sze- 
mélyesít meg  semmiféle  doktrinát,  vagy  kicsúszik  az  alól 
valami  helyen".*  A  való  életet  a  kor  regényeiből  és  drámái- 
ból ismerhetjük  meg. 

Richárd  Muther,  a  festészet  történetének  szellemes 
kutatója  szerint  a  művészet  mindig  párhuzamosan  halad 
az  általános  felfogásokkal. 

Különösen  a  fejlődés  kevésbbé  bonyolult  fokain  ez 
az  összefüggés  oly  nyilvánvaló,  hogy  „a  kor  ismerete  álta- 
lában egyszersmind  a  művészetét  is  magában  foglalja.** 
Nem  kevésbbé  világosan  látja  ezt  a  viszonyt  Springer  sem, 
sőt  Wölfflin  sem,  kit  bizonyára  senki  sem  vádolhat  szociális 
szempontok  túlzott  vagy  egyoldalú  felbecsülésével. 

Egyáltalán  elmondhatjuk,  hogy  manapság  már  nincs 
valamirevaló  irodalomtörténeti  tankönyv  sem,  mely  ezen 
alapvető  összefüggés  elől  elzárkóznék.  A  modern  szociológia 
egyik  legtermékenyebb  iskolája  a  történelmi  materializmus 
szempontjából  még  kevésbbé  lehet  vitás  az  általunk  felállí- 
tott összefüggés.  Ennek  az  iskolának  ugyanis  módszertani 
elve  az,  hogy  minden  ideológia  s  igy  a  művészet  is  első  sor- 
ban az  illető  kor  gazdasági  rendjéből  magyarázandó.  Már 

*  La  morált  dans  le  drame,  l'épopée  et  le  roman^  Paris, 
1899.  129. 

**  V.  ö.  Geschichte  der  Maierei  im  XIX.  Jahrhundert.  1. 
m.  I.  k.  31.  Tudom,  hogy  Muther-rel  a  művészettörténészek  szeret- 
nek kicsinylően  elbánni;  mégis  előszeretettel  hivatkozom  rá  az 
alábbiakban  is.  Ugyanis  Muther-t  talán  joggal  alábecsülhetik 
azok,  kik  a  művészettel  par  excellence  formai  oldaláról  foglal- 
koznak, de  előttem,  ki  a  művészet  szociális  vonatkozásait  kere- 
sem, rendkívül  jelentékeny  ez  az  író,  ki  véleményem  szerint  — 
pontatlanságai  dacára  —  a  művészetnek  a  korral  való  összefüggé- 
sét s  a  tömcghangulatokat,  melyekből  inspirációit  nyerte,  sokkal 
világosabban  meglátta  és  megérezte,  mint  bárki  más. 


217 


pedig  ennek  a  gazdasági  rendnek  nyilván  ősibb  és  terebé- 
lyesebb  hajtása  az  erkölcs,  rnint  a  művészet. 

Lélektani  levezetéseink  azonban  meg  fognak  óvni  ben- 
nünket attól,  hogy  ezen  iskola  túlzásaitól  elragadtassuk 
magunkat.  Hogy  a  kor  gazdaságának,  mint  a  legősibb  és 
leghatalmasabb  szükséglet  kielégitő jenek,  első  sorban  része 
lesz  a  kor  művészeti  élete,  mint  minden  más  ideológiája, 
meghatározásában:  az  a  lélektani  oldalról  sem  lehet  kétsé- 
ges. De  ennél  tovább  menni  nem  lehet  és  legkevésbbé  szabad 
azt  várni,  hogy  a  gazdasági  rend  teljes  visszfényét  fogjuk 
találni.  Legalább  is  a  kultúra  magasabb  fokán  a  szellemi 
élet  bizonyos  önállóságra  tesz  szert  a  gazdasági  és  szociális 
struktúrákkal  szemben.  Ez  a  művészetek  „érdekmentes" 
világában  különösen  nagy  mértékben  lehetséges.  Igen  köny- 
nyen  merülhetnek  fel  viszonyok  és  körülmények  —  és  a  mű- 
vészettörténelem nem  egyszer  emlit  ilyeneket  —  melyekben 
bizonyos  körök  oly  eszthétikai  élvezeteket  űznek  és  igy  oly 
művészeti  produkciót  istápolnak,  melyeknek  a  korban  mi 
reális  alapja  sincs.  És  tényleg  a  művészeti  hanyatlás  kor- 
szakait különösen  jellemzi  ez  a  vonás. 

így  pl.  a  XIX.  század  művészetének  első  felét  lehetet- 
len a  kor  gazdasági  és  szociális  szükségleteiből  levezetni: 
az  sok  tekintetben  a  képzelhető  legnagyobb  ellentétben  van 
azokkal.*  Emellett  az  egyéniségek  fejlődésével  s  az  inter- 
nacionális összeköttetések  erősbödésével  egyre  inkább  meg 
van  a  lehetősége  annak,  hogy  a  környezettől  független,  sőt 
azzal  ellentétes  művészeti  tehetségek  is  kifejlődjenek.  És 
ami   fő:    óvakodnunk   kell  a  fejlődés  magasabb  fokain  a  mű- 


*  V.  ö.  iluther:  Geschichte  der  Maierei  im  XIX.  Jahrhun- 
dert.  I.  m.  I.  k.  172. 


218 


veszeti  életet  valami  egységesnek,  homogénnek  tartani.  El- 
lenkezőleg a  kor  művészeti  élete  még  rétegezettebb,  mint  a 
gazdasági  vagy  politikai,  mert  osztályok  vagy  egyesek 
egyéni,  többé-kevésbbé  indokolatlan,  tetszésének  vagy  nem 
tetszésének  itt  jóval  tágabb  tere  van  érvényesülni.  így  pl. 
rég  letűnt  korok  eszthétiai  alkotásai  jóformán  akadályta- 
lanul tovább  élhetnek  a  társadalom  egyik  vagy  másik  réte- 
gében: a  hőskori  társadalom  művészeti  élete  méa  ma  is 
gyermekeink  eszthétikai  iskolája,  ellenére  annak,  hogy  ko- 
runk művészeti  szükségletei  óriási  ellentétben  állanak  az- 
zal. A  hősi  eposz  a  modern  emberre  csaknem  olyan  ana- 
chronizmus,  mint  amilyen  a  homeri  anyagi  termelés  helyre- 
állitása  volna  s  mégis  az  jóformán  akadálytalanul  továbli 
élhet. 

Ezen  érdekes  tüneménynyel  más  vonatkozásokban 
még  találkozni  fogunk,  mikor  is  okait  tüzetesebben  igyek- 
szünk majd  meghatározni. 


LXXX.    A    MŰVÉSZET-    S    FŐLEG    AZ    IRODALOMTÖRTÉNET 
TANÚSÁGAI. 

Forduljunk  most  már  a   tényekhez  magukhoz,   ame- 
lyeknek tömegéből  csak  a  legjellemzőbbeket  válogatjuk  ki. 

A  primitív  népek  művészeti  életében  ez  az  összefüggé 
különösen  világos.  Az  adatok  egész  serege  bizonyítja,  hogy 
azok  a  törzsek,  amelyeknek  a  harc  képezi  főfoglalkozásu- 
kat, életüknek  ezt  a  főirányát  összes  művészeti  alkotásaik- 
ban visszatükrözik,  klimatikus  vagy  race-befolyásoktól  tel- 
jesen ment  egyöntetűséggel.  „Diszitő  művészetüket  épp  ugy, 
mint    költészetüket     és    dramatikus    táncaikat    —    mondja 


219 


Yrjö  Hirn  —  mindig  heves  és  erőszakos  életerő  jellemzi. 
amely  gyakran  méltóságos  hatalommal  és  kecses  elegan- 
ciával egyesül".*  Dalaik  kegyetlen  és  vérengző  gondolato- 
kat hirdetnek,  pajzsaik  ékesitése  gyakran  még  a  civilizált 
szemlélőre  is  megdöbbentően  rémes  hatást  gyakorol,  tán- 
caik pompás  összhangja  meglepő,  ékítményeik  jobbára  a 
„Schreckschmuck"  jellegével  bimak.  Hirn  szép  könyvében 
azt  is  képes  volt  kimutatni,  hogy  ezen  harcias  törzsek  mű- 
vészeti életét  a  szimpathikus  motívumok  hiánya  épp  ugy  jel- 
lemzi, mint  amilyen  képtelen  a  természet  és  az  élet  pontos 
megfigyelésére  és  visszaadására.  Ezzel  szemben  a  nagyobb 
részt  békés  életmódot  folytató  törzsek  (eszkimó,  busman 
stb.)  művészetükben  jóval  kevesebb  erőt,  szenvedélyt  és  Tce- 
csességet,  de  annál  több  természetszeretetet,  pontos  meg- 
figyelést és  a  szimpathikus  érzelmek  egy  igen  szép  fokát, 
nem  egyszer  meleg  humort  tüntetnek  fel.  Az  az  eszkimó 
medve-történet  pl.,  melyet  Letourneau  idéz,**  s  melyben  a 
medve  hálája  az  őt  felnevelő  asszony  iránt  képezi  a  főmo- 
tivumot,  olyan  gyöngéd  és  bensőséges,  „vidám,  békés  és  mo- 
rális", amihez  a  harcos  törzsek  irodalmában  semmi  hason- 
lót nem  lehet  találni. 

A  primitív  harcos  törzsek  számos  művészeti  saját- 
sága újul  fel  a  középkori  Európa  háborús  népeiben.  Lép- 
ten-nyomon olyan  helyekre  találunk  a  kor  legkedveltebb 
olvasmányaiban,  melyek  a  modern  ember  lelkét  iszonyattal 
vagy  utálattal  töltik  el,  mely  az  eszthétikai  élvezetnek  még 
a  lehetőségét  is  kizárja. 


*  V.  ö.  The  origins  of  Art.  I.  m.  277. 
**   I/évolution    UHéraire    dans    les   diverses   races   humainet.. 
I.  m.  174. 


22U 


A  spanyol  romancero  egyik  darabja  azt  zengi  meg, 
hogy  Don  Pedro  minden  komoly  ok  nélkül,  pusztán  mulat- 
ságból, lefejezteti  tulajdon  testvérét,  majd  egy  tálon  elküldi 
a  halott  fejét  Maria  da  Padilla-nak,  aki  meggyalázza  és  egy 
kutyának  dobja  oda. 

Gid  leányait  férjeik  nyüvánosan  meztelenül  korbá- 
csolják meg.*  S  maga  Gid,  a  romancero  ünnepelt  hőse,  nem 
riad  vissza  közönséges  csalástól  sem,  mikor  pénzhez  akar 
jutni,  nyilván,  mert  a  kor  point  d'honneurjét  az  ilyesmi 
nem  érintette. 

A  középkori  moralitások  erkölcsösségét  Letourneau 
így  foglalja  össze:  „Megölni  bárkit  bármiért  nemcsak  meg- 
engedett, de  dicső  dolog  is,  feltéve,  hogy  a  fejedelem  ren- 
delte el."** 

A  Loherain-ek  regényében,  mely  Demogeot  szerint 
leghivebb  jellemzője  a  korai  középkornak,  azt  olvassuk, 
hogy  a  nemes  és  bátor  Begues  felingerülve  Vilmos  kegyet- 
lenségén, aki  arra  biztatta  vetélytársát,  Isoré-t,  hogy  vágja 
le  neki  (Begues-nek)  a  fejét,  megöli  lsoré-t  és  két  kezével 
a  halott  beleit  kitépi  s  Vilmos  arcába  csapja  e  szavakkal: 
„Itt  van,  vazallus,  unokabátyád  szive,  megsózhatod,  meg- 
sütheted".*** 

Magyarország  zavaros  és  felfordult  erkölcseinek  w 
újkor  elején  leghivebb  kifejezője  a  Balassi  Árultatása.  „A 
rablásoknak,  gyilkosságoknak,  esküszegéseknek,  árulások- 
nak véget  alig  érő  sorozata  az,  a  legmaróbb  gúnynyal  tele 
ugy  a  rabló  urak  egész  fajzata,  mint  a  római  egyház,  pap- 

*  Letourneau,  i.  m.  497. 
**  I.  m.  517. 
***    Demogeot:    Histoire    de    la    littérature    frangaise.    Paris, 
1871.  87. 


jai  és  szertartásai  ellen...  A  gyóntató  türelme  is  kimprül: 
de  az  uj  hivő  száz  gira  ezüstöt  ajánl  neki  s  erre  felcV 
dozza,"* 

Köteteket  lehetne  megtölteni  idézetekkel,  melyek  bizo- 
nyít ják.  hogy  a  kor  harcos  és  vérengző  érzelmei  mindenütt 
megfelelő  művészeti  kifejezésre  találtak.  Talán  azt  is  lehet 
mondani,  hogy  az  emberi  nem  túlnyomóan  véres  múltjá- 
nak megfelelően  a  harcias  irodalom  a  legtöbb  nép  irodal- 
mának a  nagyobb  felét  teszi  ki. 

Igen  szembeszökően  nyilatkozik  meg  a  kor  érzelmei- 
nk és  művészeti  alkotásainak  összefüggése  egy  másik  té- 
ren, mely  az  emberi  élet  egy  nem  kevésbbé  mély  szükségle- 
tének felel  meg:  a  vallás  terén. 

Ép  ugy,  mint  a  kor  harcos  érzelmei  vagy  a  békés 
együttműködéshez  tapadók  a  mindenkori  művészeti  alkotá- 
sokban kifejezésre  találtak:  egészen  ugy  az  istenséghez  való 
viszonyról  táplált  gondolatok  és  az  azokhoz  fűződő  érzel- 
mek is  művészeti  visszhangot  nyertek.  A  primitív  ember 
anthropomorph  felfogása  a.  vallás  terén  a  művészeti  emlé- 
kekből is  rekonstruálható  volna.  Az  isten  csak  hatalmas 
ember,  hinek  kegyét  emberi  eszközökkel  és  kedveskedések- 
kel meg  lehet  nyerni,  vagy  akit  ki  lehet  engesztelni,  vagy 
akit  emberileg  borzalmas  dolgokkal  el  is  lehet  riasztani.  Ez 
még  a  homéri  énekek  vallási  világnézete  is.  Az  istenek  em- 
berek, csak  szebbek,  nagyobbak  és  hatalmasabbak. 

Mindaz,  ami  az  embernek  örömet  okoz,  nekik  is  élve- 
zetet ad:  a  jó  bor.  a  párolgó  lakoma,  a  szép  leány,  a  kelle- 
mes zene  és  tánc.  Hősök,  civakodók,  ármánykodók,  naivak, 
leleményesek  vagy  szerelmesek,  mint  az  emberek.  Az  élet 

*  V.  ö.  Beöthy  Zsolt:    Széppróza.    (A  magyar  irodalom  törté- 
nete. Budapest,  1806.  I.  k.  240.) 


222 


nekik  is  a  jól  berendezett  boldogság  állapota.  Erkölcsi  ní- 
vójuk különösen  tanulságos.  Athene  gyilkosságot  ajánl 
Telemachos-nak.  a  megcsalt  Hephaistos  csak  arra  gondol, 
hogy  apósától  vőlegény-ajándékait  visszakapja.  Az  istenek 
tréfálkozásai  frivolak  és  szabadszájuak.  Sürün  csalják  meg 
az  embereket  és  egymást.  Szeretetükben  és  gyűlöletükben 
csak  önérdekük  adja  a  mértéket. 

Szobraik  épp  ugy,  mint  dalaik  és  eposzaik  visszatük- 
rözik ezt  a  derült,  szép,  érzéki  vallást. 

Mily  más  a  kora  kereszténység  vallási  érzelmeinek 
művészeti  képe.  Az  ember  és  az  isten  között  mérhetetlen 
örvény  tátong.  A  földi  javak  megvetését,  a  testi  szépség  és 
örömök  elátkozottságát,  az  isteni  kegy  és  a  túlvilág  után 
való  sóvárgást,  a  békóba  vert  emberi  szellem  kétségbeesett 
vágyát  az  ég  után  visszhangozzák  a  kor  irodalmi  alkotásai. 
..Oly  kedélyhangulat  volt  ez  —  úgymond  Lamprecht  —  mely 
az  érzéki-látható  világból  egy  érzéken  túliba,  ismeretlenbe, 
szellemibe  vezetett  át;  és  benne  csak  az  részesedett,  ki  a 
legfensőbb  lény  kegyére  aszkéta  életében  méltóvá  lett.  En- 
nek folytán  minden  súlyt  a  felülről  jövő  hivatásra  helyez- 
nek át;  a  szellemi  munka  és  a  kiváló  emberek  magas  gon- 
dolatmenete csak  mint  isten  kegyelmi  ajándéka  jelentkezik. 
Az  élet  talaja  eltűnik  a  lábak  alatt,  csak  a  halállal  nyílik 
meg  az  élet  ajtaja:  nem  ok  nélkül  fejlődik  ki  a  reform  kö- 
reiben a  halál  végtelenül  termékeny  költészete."*  Majd  a 
humanizmussal  és  a  renaissance-al  az  emberi  test  és  a  földi 
élet  visszanyeri  a  maga  jogait  és  a  keresztény  vallás  alak- 
jai antik  minták  után  ábrázoltatnak  és  énekeltetnek  meg. 

A  18-ik  század  istent    és    vallást    tagadó  racionáliz- 

:':  V.  ö.  te.  I.  ír,,  k.  207. 


223 


musa  a  kor  költői  termékeiben  is  sürün  kifejezésre  talált, 
mig  a  19.  század  tudományos  agnoszticizmusa  és  ignorabi- 
musa  a  pamasszusi  költők  egyik  kedvenc  tárgyát  képezi. 

Problémánk  szempontjából  még  érdekesebb,  ha  a  napi 
életet  legjobban  befolyásoló  szükséglet  a  táplálkozás  mű- 
vészeti kifejezését  veszszük  szemügyre.  E  munka  első  részé- 
ben láttuk,  hogy  minden,  ami  az  ember  élvezeti  köréhez 
tartozik,  eszthétikai  kifejezésre  is  talál.  Azt  is  láttuk,  hogy 
az  eszthétikai  élvezetkör  a  szorosabb  értelemben  vett  test- 
től a  szellemi  és  erkölcsi  felé  halad.  Mindkét  tételünket  iga- 
zolva látjuk,  ha  a  táplálkozás  művészeti  feldolgozására  egy 
futó  tekintetet  vetünk.  Bátran  lehet  mondani,  hogy  a  táp- 
lálkozás örömei  a  homéri  énekekben  még  az  ember  legna- 
gyobb élvezetét  teszik  ki  és  ennek  kapcsán  a  legnagyobb 
költői  gond  ennek  a  megfestésére  irányult.  Mindenesetre 
az  étkezés  a  költemények  sokkal  kiemelkedőbb  motivuma, 
mint  a  szerelem.  A  modern  emberre  a  legsajátosabban  hat 
az  Odysseában,  hogy  a  természeti  szépség  vázlatos  festése 
mellett  a  hősök  lakomái  a  legrészletesebb  leirásra  találnak, 
melyek  egész  a  monotonságig  ismétlődnek.  A  homéri  éne- 
kek nem  egy  helye  a  szakácskönyv  benyomását  teszi  rám.* 

A  táplálkozás  ezt  az  eszthetikáját  mutatja  még  a  ró- 
mai irodalom  is.  A  Horatius  ódái.  a  Petronius  Lakomája 
Trimalchio-nál  egész  az  utálatig  viszik  a  gastronómiai  ele- 
mezéseket. 

A  középkori  irodalomnak  is  egyik  főtárgya  marad. 
Rabelais  Gargantua  és  Pantagruel-je  például  telitve  van 
őzzel  a  szenvedélylyel. 


*  Bírálóim  ezt  az  észrevételt  megrótták.  Sajnos,  én  nem   tu- 
dok attól  szabadulni. 


224 


Aki  vállalkoznék  arra,  hogy  a  táplálkozás  eszthétiká- 
ját  részletes  tanulmány  tárgyává  tegye  és  kimutassa  azt  a 
helyet,  melyet  ez  különböző  korok  eszthétikai  élvezetében 
elfoglalt  (gondoljunk  még  a  hollandi  genre-festészetre  vagy 
a  Murillo  falánk  utcagyerekeire,  kik  oly  utálattal  töltötték 
el  Ruskint):  bizonyára  többet  használna  a  szép  bölcseleté- 
nek, mint  ha  az  eszthétikai  érdeknélküliség  tanának  törté- 
nelmét irná  meg. 

Nekünk  kétségtelen,  hogy  ily  irányú  részletes  vizsgá- 
lódás teljesen  igazolná  azt  az  álláspontunkat,  hogy  a  táp- 
lálkozás soká  képezte  az  eszthétikai  élvezetkör  középpont- 
ját s  csak  olyan  arányban  kopott  ki,  amely  arányban  ma- 
gasabb rendű  tehetségek  működtetése  is  örömet  okozóvá 
vált,  el  addig  a  fokig,  melyen  az  ilyen  dolgokkal  való  foglal- 
kozás egyenesen  a  költőietlenség  vagy  az  utálat  érzését 
kelti  fel  az  eszthétikailag  kiműveltekben.  De  még  ma  is  száz 
ember  közül  kilencvenkilencnek  jobban  fog  tetszeni  egy 
csendélet,  mint  a  Burne-Jones  sejtelmes  nőalakjai,  egy 
Dickens-i  vacsora  jobban,  mint  egy  Turgenjew-féle  nihi- 
lista-hangulat. 

Igen  tanulságosak  a  szóbanforgó  összefüggés  szem- 
pontjából a  Lucien  Arréat  tanulmányai  is,*  aki  képes  volt 
kimutatni,  hogy  az  irodalmi  müvek  visszatükrözik  az  er- 
kölcsnek e  dolgozat  első  részében  is  bővebben  kifejtett  evo- 
lúcióját, mely  szerint  az  hasznossági  belátásokból  eredve 
mindinkább  öncélúvá  válik.  Érdekesen  hasonlitja  össze  pél- 
dául Euripides  morálját  a  Gorneille-ével.  „Euripides  min- 
den kötelességet  a  tényekre  vezet  vissza,  melyekért  az  a  kö- 


ijii  morolü  dans  le  áramé,  l'cpopée  <?/  le  romon.  I.  m. 


225 


telesség  létezik.  Corneille  más  filozófia  embere,  az  ő  Pau- 
line-ja  erkölcsös  magáért  az  erkölcsért."* 

„A  görög  tragédia  kötelességei,  a  sir  szentsége,  a  csa- 
lád fenmaradása,  az  álladalom  diadalma  uj  kötelességeknek 
adtak  helyet,  melyeknek  formulája  általánosabb:  vallási 
szabadság,  gondolatszabadság,  az  egyén  relativ  szabadsága 
a  nemzetben,  a  népek  szolidaritása  a  nagy  politikában."** 

Ép  ily  érdekes  volna  azokra  a  többi  erényekre  nézve 
is,  melyek  jelenlegi  társadalmi  rendünk  alapjai:  az  igazsá- 
gosság, emberszeretet,  őszinteség,  mértékletesség  stb.  ha- 
sonló vizsgálatokat  végezni.  Nagyon  tanulságos  volna  an- 
nak az  útnak  a  követése,  amely  a  hősi  idők  talio-igazságos- 
ságától  a  Zola-i  igazságosságig,  a  görög  drámák  véres  osz- 
tálygőgjétől  a  Tolsztoj  hősei  emberszeretetéig,  az  Odyssea 
hazudozó  hőseitől  és  falánk  harcosaitól  a  Hall  Caine  gentle- 
man-jeiig  elvezetne. 


LXXXI.    A   KÉPZŐMŰVÉSZETEK    TÖRTÉNETÉNEK    TANULSÁGAI. 

Ugyanezt  a  törvényszerűséget  mutatják  a  képzőművé- 
szet, különösen  a  festészet  alkotásai. 

A  nagy  görög  művészet  összefüggése  a  korral  oly  sok- 
szor és  fényesen  lett  kimutatva,  hogy  annak  illusztrálása  e 
helyen  fölöslegesnek  látszik. 

A  bizánci  művészet  különösen  szembeszökően  mutatja 
ezt  az  összeköttetést.  Az  uralomra  jutott  vallással  megvál- 
tozik a  korai  kereszténység  művészetének  jellege:  „A  művé- 


*  I.  m.  33. 

**  I.  m.  33. 


Jászi:    Művészet    és    Erkölcs. 


1B 


226 


szet  szereti  Krisztust  hatalma  teljes  ragyogásában  bemu- 
tatni az  apostoloktól  és  szentektől  környezve.  Hogy  jobban 
dicsőitsék,  a  császári  udvar  minden  nagyszerűségét  beveze- 
tik az  égbe.  Azokban  a  müvekben,  melyekben  ezek  az  uj 
eszmék  diadalmaskodnak,  Krisztus  nem  jelentkezik  többé 
a  Jó  Pásztor  jóakaratú  vonásaival,  de  a  keleti  fejedelem 
fényében:  trónon  ül,  aranytól  és  drágakövektől  ragyogva; 
az  aureola,  a  hatalom  jelképe  övezi  fejét;  nyugodtan,  érzé- 
ketlenül uralkodik  a  világon,  melyet  királyi  kézmozdulattal 
áld  meg.  Körülötte  angyalok  tartózkodnak,  az  isteni  udvar 
testőrei,  melyek  hosszú  szárnyaikkal  a  pogány  művészet 
diadalmaira  és  lángelméire  emlékeztetnek.* 

A  kor  szelleme  még  a  művészet  anyagát  is  meghatá- 
rozza: „...az  aranymüvesség  alkotásai  iránti  hajlandóság 
elterjed,  mely  később  nem  szűnt  meg  tovafejlődni.  Ez  meg- 
felel a  fényűzés  és  a  csillogás  szeretetének,  mely  Ganstantin 
kora  művészetének  egyik  jellemvonása.  Azt  tartották,  hogy 
azáltal  jobban  megtisztelik  a  vallást  és  növelik  a  keresztény 
emlékek  szépségét,  ha  diszitésükre  a  legritkább  anyagokat 
használják  fel."** 

El  odáig,  hogy  az  ötvösség  csaknem  a  szobrászat  he- 
lyettesitője lesz.  „  . . .  A  ragyogónak  ez  a  keresése  veszedel- 
mes a  szobrászatra:  hozzászoknak  ahhoz,  hogy  több  figyel- 
met fordítsanak  az  anyag  csillogására,  mint  az  alakok  stí- 
lusára."*** 

A  bizánci  szertartásosság  merevsége  kihat  a  művé- 
szeknek nemcsak  tartalmi,  de  formai  fölfogására  is.  „Elösze- 


*  V.  ö.  C.  Bayet :  l/art  byzantin.  Paris. Nourelle  édition.  16. 

**  U.  ü.  47.,  48. 
***  U.  o.  88. 


227 


retettel  fordulnak  olyan  tárgyakhoz,  hol  jófomán  semmi  te- 
vékenység- nincs,  a  mozdulatok  nyugodtak  és  szabálysze- 
rűek, hol  a  személyeket  ugy  lehet  elhelyezni,  hogy  nem  kell 
az  ensemble  egyforma  elrendezését  megzavarni.  Néha 
ugyanannyit  helyeznek  el  az  egyik  oldalra,  mint  a  másikra, 
hogy  ne  törjék  meg  a  kompozíció  egyensúlyát." 

A  szimmetria  ez  az  elve  fentartja  magát  a  bizánci 
művészetben.  A  festők  szellemét  ugy  áthatotta,  hogy  szün- 
telenül és  még  a  legkisebb  müvekben  is  alkalmazták:  innen 
van.  hogy  ez  a  művészet,  olykor  teljesen  elveszitve  az  életet 
és  a  szabadságot,  igen  alkalmassá  vált  a  nagy  épületek  dí- 
szítésére.* 

Springer  a  XI.  század  északi  művészetéről  igy  ir: 
..Hogyan  tarthatta  volna  meg  a  legmélyében  felkavart  nép- 
lélek, mely  elé  rikító  színekben  állították  oda  a  földi  lét 
bűnösségét,  összetiportságában  és  félelmében  érzékét  az 
életvidám  ábrázolások  és  kecses  formák  iránt  . .  .  Pokoli 
hatalmak  állnak  mindenütt  az  életben  a  halandóval  szem- 
ben, csak  a  földi  örömöktől  való  elfordulás  biztosítja  egye- 
dül a  szentséget.  Ez  okból  a  művészet  tanítóskodó  szint 
nyer,  de  nagyon  homályos  színezettel.  Egy  fantasztikus  vo- 
nás vonul  végig  azokon  az  előszeretettel  rajzolt  küzdelme- 
ken,  melyeket  emberek  pokoli  alakokkal   folytatnak  .  .  . 

Durva  formákban  festett  csodálatos  állati  alakok  tűn- 
nek fel,  a  legritkább  és  legtalányszerübb  cselekvényeket 
gondolják  ki,  hogy  a  sötét  hatalmak  működését  szemlélte- 
tővé tegyák.  A  természeti  hűség  teljesen  háttérbe  szorul,  a 
vonalak  folyása  megmerevedik.  Lesoványodott  testeket  me- 
rev ruhákba  bujtatnak,  az  arcokban  előszeretettel  az  elvé- 

*  U.  o.  02. 


15* 


228 


nültet  vagy  az  élettől  elfordultat.  az  önsanyargatás  ideálját 
fejezik  ki."* 

Lassanként  azonban  az  aszketizmus  kora  lejár  és  kü- 
lönösen a  gazdasági  élet  ujraf elvirágzásával  az  emberek 
kezdenek  a  földi  élethez  visszatérni  és  a  görög  világ  példá- 
ján okulva,  vidámabb  és  egészségesebb  szépségideálhoz  for- 
dulni. 

A  quattrocentoban  egy  fiatal,  vidám,  örülni  és  élvezni 
tudó,  kedvesen  naiv,  jólesőn  bőbeszédű  világ  művészete  áll 
előttünk.  „Kora  renaissance:  ez  annyit  jelent,  mint  finom- 
tagu,  leányos  alakok  tarka  ruhában,  virágzó  mezők,  libegő 
fátylak,  szellős  csarnokok,  széles  ivek  a  karcsú  oszlopokon. 
Kora  renaissance  annyit  jelent,  mint  a  fiatalság  minden 
friss  ereje,  ragyogó  szemek,  minden,  ami  világos,  átlátszó, 
minden,  ami  mozgékony,  vidám,  minden,  ami  természetes, 
változatos.  Egyszerű  természet  s  mégis  egy  kevés  meseszerű 
mellette."**  Különösen  tanulságos  a  művészeti  élet  válto- 
zása a  következő  században,  mely  teljesen  megfelel  a  tár- 
sadalmi változásoknak.  Wölfflin  rendkívül  szépen  rajzolta 
meg  a  quattrocento  és  a  cinquecento  ezt  az  ellentétét: 

A  művészet  egyre  inkább  arisztokratikus  lesz. 
„Mindaz,  ami  a  társadalom  magasabb  köreiben  a  magavi- 
selet és  érzés  megkülönböztető  jeleiben  kiképződött,  átvéte- 
tik és  az  egész  keresztény  mennyet,  szenteket  és  hősöket  az 

*  V.  ö.  Handbuch  der  Kunstgeschichte.  Leipzig,  1895.  II.  k. 
81.  így  van  ez  Olaszországban  még  későbbi  korban  is.  Aki  például 
S.  Gimignano  dómjában  látta  Taddeo  di  Bartolo  azt  a  falfestmé- 
nyét, melyen  a  gonoszok  sorsát  beszéli  el  a  pokolban,  fogalmat  al- 
kothat magának  arról  a  kinos  súlyról,  melylyel  a  túlvilág  problé- 
mája az  emberekre  ránehezedett. 

**  Heinrich  Wölflin:  Die  hlassische  Kunst.  Eine  Einfiih- 
rung  in  die  iMienische  Renaissance.  München,  1899.  2. 


229 


előkelőbe  át  kellett  stilizálni.  Ekkor  keletkezik  a  szakadás  a 
népies  és  a  nemes  között." 

A  naiv  öröm  a  sokféleségben  és  a  társaságban  meg- 
szűnik. 

A  Madonna  átalakul:  ., Többé  nem  mosolyog  a  szem- 
lélőre vidám  szemekkel  s  nem  is  az  a  Mária  többé,  ki  elfo- 
gódottan és  alázatosan  lesüti  szemét,  a  fiatal  anya,  kinek 
tekintete  a  gyermeken  nyugodik:  nagy  most  és  biztosan  néz 
le  az  imádkozókra,  királynő,  ki  megszokta  azt,  hogy  tér- 
deplőket lásson  maga  előtt.  Jelleme  változhatik,  néha  in- 
kább női  előkelőség,  mint  Andrea  del  Sartonál,  vagy  in- 
kább heroikus  visszavonultság  a  világtól,  mint  Michelan- 
gelonál,  de  a  tipus  megváltozását  mindenütt  észlelhetjük." 
A  gyermek  is  megszűnik  a  vidám,  naiv  gyermek  lenni. 

A  szoptató  Madonna  is  egyre  ritkább  lesz.  „Egy  sze- 
gény öreget  pápaszemmel  orrán  s  kissé  tisztátalan  külsővel 
még  szívesen  fogadott  el  a  XV.  század  Piero  di  Gosimo-tól 
szent  Antalként.  Más  művészek  magasabb  igényűek  is  vol- 
tak, de  a  XVI.  század  feltétlenül  megköveteli  a  jelentékeny 
megjelenést."  A  meztelen  iránti  előszeretet  nagyobb  lesz.* 
Ugyanez  a  hajlam  a  nagyszabású,  a  jelentékeny  iránt  érvé- 
nyesül az  épitészetben  is.  „A  sok,  vidám  diszités,  a  széles 
ivek,  a  karcsú  oszlopok  eltűnnek  és  jönnek  a  nehézkes  for- 
mák, a  méltóságos  arányok,  a  komoly  egyszerűség.  A  ter- 
jedelmest, a  visszhangzó  lépést  kívánják.  Csak  nagy  funk- 
ciókat akarnak  már  és  a  kis  játékot  elutasítják  és  ugy  lát- 
szik, hogy  az  ünnepies  hangulat  csak  a  legnagyobb  törvény- 
szerűséggel fér  össze.  A  külső  építészet  komolysága  befelé 
is  fordult.  Semmi  részlethatás,  semmi  festői  szöglet.  Minden 

*  V.  ö.  Di*  klassische  Kunst.  196 — 311.  passim. 


23Ü 


architektonikusan  stilizálva,  nemcsak  formában,  de  a  kivi- 
telben is.  Teljes  lemondás  a  szinességről  .  .    * 

A  quattrocento  naiv  öröme  a  szin ékben  megszűnt.  A 
XVI.  század  nem  ismeri  többé  ezeket  az  örömöket.  Szép 
szinek  tarka  összevisszaságának  engednie  kell  az  erős  ár- 
nyékoknak és  a  térbeli  hatás  iránti  vágyódásnak.  Lionardo 
kineveti  azokat  a  festőket,  kik  a  szépszinüséget  nem  akarják 
a  modellirozásnak  feláldozni.  Szép  szavú,  de  tartalmatlan 
szónokokkal  hasonlítja  őket  össze.** 

A  változás  kihat  az  arányokra  is:  ahol  a  cinquecento 
kezdődik,  kezdődnek  a  nagy  képek  és  a  nagy  testek.*** 

Igen  tanulságos,  hogy  még  a  szántszándékos  utánzás 
és  tanulmányozás  irányát  is  a  kor  levegője  szabja  meg.  A 
cinquecento  egészen  mást  látott  az  antik  mintákban,  mint 
a  quattrocento:  ,.Az  uj  fogalmak  az  emberi  méltóságról  és 
az  emberi  szépségről  a  művészeket  önmagukból  uj  vi- 
szonyba hozták  a  klasszikus  ó-korral  .  .  .  Most  kezdik  az 
antik  művészetet  ugy  látni,  mint  amilyen.  A  naiv  játék  meg- 
szűnik ..."  A  kor  izlése  önmagából  fejlődött  oda.  hogy  az 
antik  művészettel,  mint  rokonnal  szemben  álljon.**** 

Még  szembeötlőbb  és  érdekesebb  az  az  átmenet,  melyet 
a  művészet  nagy  renaissance  hellenizmusának  méltóságá- 
ból a  barokk-világba  csinál. 

A  nagy  és  méltóságos  iránti  hajlam  mindinkább  a 
szertelenbe  megy   át. 


*  U.  o.  **  ü.  o.  230. 

***  U.  o.  242. 
****  U.   o.  235.,  236.  Ujabban   Kari   Neumann   is  hangsúlyozza, 
hogy   a   renaissance    lényegét   az   olasz   né])    hrmészetes    fejlődése, 
nem  pedig  az  antik-utánzás  teszi  ki.   (V.  ö.  Byzantinische  Kultur 
und  Renaissance-Kultur.  Berlin  és  Stuttgart,  1903.  30.) 


231 


.,A  nagyság  fokozása  a  hanyatló  művészet  általános 
jelensége,  vagy  helyesebben:  a  művészet  lehanyatlik,  mi- 
helyt a  hatást  a  tömegekben,  a  kolosszális  arányokban  ke- 
resik. A  részleteket  többé  nem  érzik  át,  a  formaérzés  finom- 
sága elvész:  csak  az  imponáló,  a  lesújtó  után  törekszenek. 
A  barokk  szellem  éppen  ezt  keresi.  .,A  kolosszális  patholo- 
gikus  hatásáról  lehetne  beszélni." 

Mindenütt  nehéz,  széles  nagytömeg üség. 

A  keményt  és  hegyest  eltompítják  és  megpuhitják.  A 
vonalak  mozgása  meggyorsul. 

A  lét  nyugalma  helyet,  a  keletkezés  nyugtalansága, 
egy  változó  állapot  feszültsége. 

Mindenütt  tömeghatások,  melyekben  az  egyes  elvész 
A  formátlanság  izgató  ingere  lép  a  renaissance  bevégzett- 
sége  és  tökéletessége  helyébe.* 

Mi  ennek  a  mélyreható  változásnak  az  oka?  Wölfflin- 
nek  igaza  lehet,  midőn  azt  hiszi,  hogy  a  kor  változására 
való  általános  hivatkozás  nem  elég,  hanem  a  nagy  művé- 
szeti stilváltozások  okai  az  ember  megváltozott  közérzeté- 
ben, úgyszólván  módosult  testiségében  keresendők.  És  a 
testiség  és  az  uj  építészet  közötti  parallelizmust  "Wölfflin 
könnyen  kimutathatónak  tartja:  ,,a  nagy  tömegű,  a  súlyos 
nehézség,  a  képtelenség  magát  feszesen  tartani,  a  hiány  a 
mozgékonyságban  és  az  egyöntetű  átformálásban,  a  mozgás 
erősbödése,  s  a  tevékenység  fokozódása  a  nyugtalanba, 
szenvedélyesen  izgatottba  —  mindkét  oldalon  ugyanazok  a 
tünetek.** 

*  V.   ú.  Heinrich   Wölfflin:   Renaissance   und  Barock.   Einc 
Untersuchung'    iiber    Wessen    und    Entstehung  des  Barockstils  in 
Italien.    München,  18S6.  26 — 57.  passim. 
**  V.  ö.  u.  o.  67. 


232 


Ez  a  hypothesis  igen  jelentékeny  kísérletnek  tekint- 
hető éppen  a  művészet  elemeinek  magyarázatára  és  ama 
ruskini  gondolat  megerősítésének  tekinthető,  hogy  nemcsak 
a  tartalom,  de  a  művészet  szorosan  vett  alaki  alkatelemei 
is  a  legszorosabb  megfelelőségben  vannak  a  művész  egyéni- 
ségével, természetével  s  igy  jellemével  is.  Másrészt  azonban 
nem  szabad  feledni,  hogy  ez  a  „testiség"  vagy  közérzet  nem 
fogadható  el  mint  végső  magyarázat.  Mert  felmerül  a  kér- 
dés, hogy  honnan  állanak  elő  a  különböző  korok  különböző 
testiségei.  S  minthogy  alig  tehető  fel,  hogy  ilyen  aránylag 
rövid  időszakok  alatt  az  emberben  mélyebb  szervi  változá- 
sok mentek  volna  végbe:  ismét  csak  a  nyilvánvalóan  teteme- 
sen módosult  gazdaság-politikai  változásokhoz  kell  folya- 
modnunk. 

És  tényleg  maga  Wölfflin  is  kénytelen  a  „testiségnél" 
mélyebbre  hatolni  s  a  kor  jellemvonásaira  visszamenni: 
„vallási  öncél  ...  a  világi  ismét  ellentétbe  jut  az  egyházi- 
val, az  élet  elfogulatlan  élvezete  megszűnik;  Tasso  keresz- 
tény eposzának  oly  hőst  választ,  ki  megunta  az  életet;  a  tár- 
sadalomban, a  társas  érintkezési  formákban  valami  nehéz- 
kes hangulat,  többé  nem  a  renaissance  könnyed  és  szabad 
szelleme,  hanem  komolyság  és  méltóság;  a  könnyen  és  vi- 
dáman játszó  helyett  pompázó,  suhogó  ragyogás;  mindenütt 
csak  a  nagyot  és  a  jelentékenyt  kívánják".?*  „Az  elmerülés 
a  végtelenbe,  az  önmegsemmisülés  valami  mindent  leigázó  ós 
megfoghatatlan  érzésében":  a  kor  ezen  pathosa  jól  megfelel 
a  jezsuitizmus  által  uj  életre  hozott  vallásosságnak.**  A  kor 
ugyanezen  alaphangulatának  megfelelően  a  festészet  is  ro- 

*  U.  o.  69. 
**  TT.  o.  72. 


233 


konvonásokat  tüntet  fel.  A  fejek  rajongóan  átszellemült  ki- 
fejezést vesznek  fel,  a  csodálatos,  az  izgatott  és  szenvedé- 
lyes előtérbe  jut.  A  hellenizmus  általános  emberije  helyét 
mindjobban  a  portrait-festészet  foglalja  el. 

A  homályos,  bizonytalan,  átható  ingerek  keresése  a 
zene  mellett  a  szin  hangulatkeltő  erejét  is  egyre  öntuda- 
tosabban  alkalmazza. 

Hogy  az  uj  irány  mennyire  a  kor  hangulata  volt,  az 
a  tény  is  bizonyitja,  hogy  a  barokk-művészetnek  ezek  a  jel- 
lemvonásai úgyszólván  az  egész  európai  művészetfejlődésen 
végigvonulnak. 

Nagyon  elvezetne  tárgyunktól  ezen  példák  további 
halmozása.  Azért  még  csak  a  legújabb  művészetre  akarunk 
egy  tekintetet  vetni  a  szóbanforgó  összefüggés  szempontjá- 
ból. A  XIX.  századot  a  polgárság  uralomra  jutása  jellemzi 
és  tényleg  művészete  ezen  uj  uralkodó  osztály  jegyében  áll. 
A  fejedelmi  udvarok  helyett  a  meggazdagodott  polgárság 
lesz  a  föfogyasztó  s  igy  az  izlés  meghatározója. 

Ennek  az  uj  művészetnek  nagy  nehézségekkel  kellett 
megküzdenie:  az  uj  rend  urainak  Ízlése  kifejlődve  még  nem 
volt,  ugy,  hogy  a  művészetnek  is  múlt  idők  áramlatai  után- 
zásába kellett  szegődnie.  Emellett  a  szabadságharcok  lelke- 
sedésének helyét  a  kiábrándulás  és  a  pesszimizmus  foglal- 
ták el. 

így  a  XIX.  század  egy  eklekticizmussal  kezdődik,  mely 
a  hanyatlási  korokat  jellemzi. 

A  szabadulás  a  tájképfestéstől  jött.  A  természet  elveze- 
tett a  valódi  emberekhez  és  innen  az  igazi  élethez  általában. 
„Gustave  Gourbet  Franciaországban,  Madox  Brown  Angliá- 
ban, Adolf  Menzel  Mémetországban  ezen  törekvések  tipikus 
képviselői.  Ok  voltak  azok  a  nagy  pionírok,  akiknek  kezében 


234 


az  eddig,  mint  genrekép  a  történelmi  festés  mellett  oly  sze- 
rényen ballagó  korkép  hovatovább  maga  átveszi  a  történelmi 
festészet  szerepét:  ők  az  elsők,  kik  életnagyságú,  porlepte 
munkásokat  arra  a  helyre  tesznek,  hol  eddig  csak  bársonyba 
öltözött  történelmi  nagyságok  állhattak."  A  kor  tudományos 
alaphangulata  meghatározza  törekvéseik  általános  irányát: 
., .  .  .  Miként  egyidejűleg  a  tudomány  az  analitikus  kísérleti 
módszerhez,  a  történelmi  kutatás  a  forrástanulmányokhoz 
tért  vissza,  az  irodalom  pedig  „emberi  documentumokat" 
akart  gyűjteni:  ugy  a  művészet  minden  konvenciótól  való  el- 
fordulást, tekintetnélküli  igazságot  követelt  minden  kompro- 
misszum nélkül  ..."  *  Ugyanez  a  küzdelem  folyik  a  festé- 
szet technikájában  és  a  megoldást  itt  is  a  természet  adja  meg. 

Hosszú  és  fárasztó  munka  után  a  kor  szabadságtörek- 
vése itt  is  diadalmaskodik.  Manet  szétrombolja  mindazokat  a 
falakat,  melyeket  egy  elavult  művészeti  konvenció  a  művész 
és  a  természet  közé  emelt.  „Csaknem  száz  évre  volt  a  művé- 
szetnek szüksége,  hogy  a  forradalom  által  előirt  problémát 
—  magát  a  múlt  öleléséből  kiragadni  s  anyagban  és  felfogás- 
ban önállóvá  tenni  —  megoldja.  De  most  örökre  szabad  lett. 
Sőt  talán  későbbi  idők  el  fogják  ismerni,  hogy  a  világosság 
finomságában  és  skrupulózus  elemzésében  egy  lépést  tett  a 
régieken  tul  és  a  szinértékek  feltalálását  mint  a  XIX.  század 
főhóditását  fogják  magasztalni."** 

„A  történelmi  és  a  genreképtől  a  festéshez,  a  stilután- 
zástól  a  természet  egyéni  felfogásához,  az  antik  művészettől 
az  élethez, az  elvonástól  a  jellemhez,  a  típusoktól  az  egyénihez, 
az    epigon    szellemtől    az    önállósághoz,  a  klasszicizmustól  a 

*  Muther:  Geschichte  der  Maierei  im  XIX.  Juhrhundert. 
I.  ni.  I.  k.  178. 

**  U.  o.  1.  k.  181. 


236 


klasszicitáshoz,  az  iskolától  a  személyiséghoz  —  ez  az  az  ut, 
melyet  a  modern  művészet  fáradtságos  étape-okban  és  dicső- 
séges győzelmekkel  megfutott.  A  XIX.  század  művészettörté- 
nete a  modern  szellem  nagy  felszabadulási  munkájának  egy 
darabját  jelenti,  miként  a  XIX.  század  története  általában."  : 

A  század  egy  másik  alapvető  áramlatának,  a  szocializ- 
musnak művészeti  benyomulását  más  vonatkozásban  fogjuk 
szemügyre  venni;  itt  még  csak  a  természeti  érzék  szinte  hi- 
hetetlen megerősödésének  és  expanziójának  ama  szellemes 
magyarázatát  emlitsük  fel,  melyet  Muther  ad:  „Csak  a  nagy- 
városi élet  hozhatta  létre  ezt  a  szenvedélyesen  fokozott  ter- 
mészetszeretetet. Csak  a  szobai  levegő  és  túlnépesedés  az  ide- 
gesség és  a  szünidei  telepek  századában  fejlődhetett  ki  a  táj- 
képfestés erre  a  teljességre,  tisztaságra  és  ihletre.  Csak  a 
hajsza  és  a  munka  mai  kora  tehette  lehetővé  az  emberi  lélek 
oly  viszonyát  a  természethez,  melyben  tényleg  van  valami 
abból,  amit  a  föld  szelleme  Faustnak  adott:  ., .  .  .  in  ihre 
Brust,  wie  in  den  Busen  eines  Freimds  zu  schauen."  ** 

Véleményem  szerint  az  iránt  sem  lehet  semmi  kétség, 
hogy  a  zene  páratlan  fejlődése  a  XIX.  században  első  sorban 
szintén  szociális  okokból  magyarázandó.  Az  életküzdelem,  a 
munka  sohasem  volt  oly  megfeszített,  az  elme  iránya  any- 
nyira  számitó  és  spekulatív,  mint  ebben  a  században.  A  tár- 
sadalmi ellentétek  sohasem  voltak  olyan  rikítók  és  nyomasz- 
tók. A  társadalom  nagy  problémája  csak  a  proletariátusra  a 
lelkesedés  forrása,  mig  az  uralkodó  osztályokra  az  fájdalmas, 
irritáló  és  félelmetes.  Ilyen  körülmények  között  csak  termé- 
szetes, hogy  a  kapitalizmus  agyonhajszolt  embere  nem  vágyik 
oly  művészetekre,  melyek  gazdag  eszmei  tartalommal  akar- 

*.  U.  o.   I.  184. 
**  ü.  o.  II.  k.  280. 


236 


nak  hatni,  s  melyek  araellett,  hogy  amúgy  is  kimerült  agyát 
újból  fárasztják,  ismét  a  jelen  bajaival  állítják  szembe.  Mily 
mentség,  mily  öröm  és  pihenés  ilyenkor  a  zene  gondolatoktól 
ment,  érzéki  világa,  mely  az  embert  bizonytalan  érzelmek  és 
hangulatok  langyos  fürdőjében  pihenteti. 

Hányszor,  de  hányszor  hallhatjuk  a  művészet  legkomo- 
lyabb és  legnemesebb  alkotásaival  szemben  az  ilyes  kifakadá- 
sokat:  Nekem  nem  kell.  Én  szórakozni  akarok,  nem  pedig 
ujabb  izgalmakat,  problémákat  és  szenvedélyeket. 

Igen  valószinü,  hogy  ugyanez  a  lelki  folyamat  vezet  — 
egyebek  között  —  az  erotikus  motivumok  hajszolására  a  mo- 
dern művészetben.  Ismét  egy  tér,  hol  nem  kell  magukat  meg- 
erőltetni. 


LXXXII.   A  KOR  ERKÖLCSI  SZÍNVONALÁNAK  MEGÁLLAPÍTÁSA 
A  MŰVÉSZETI  ALKOTÁSOKBÓL. 

Mindezen  tényekből,  melyeket  kötetekre  lehetne  kibővi- 
teni,  látjuk,  hogy  a  művészeti  termékekben  s  különösen  azok- 
ban, melyek  valóságos  szociális  gondolatokat  és  érzelmeket 
tükröznek  vissza,  tehát  a  költészet  és  a  festészet  birodalmá- 
ban, az  illető  kor  erkölcsi  életének  leghívebb  tükörképét  talál- 
juk. Sokkal  hivebb  ez  a  kép  annál,  mint  amelyet  a  kor  jogi 
kódexéből  vagy  a  történetíró  följegyzéseiből  meríthetnénk.  A 
jogi  kódex  legfeljebb  a  törvényhozó  céljait,  óhajait  és  feltéte- 
lezéseit mutatja;  a  történetíró  igen  gyakran  a  saját  osztálya 
és  környezete  egyoldalú  felfogását  ás  elméleteit  tárja  elénk. 
A  kor  művészeti  termékei  ellenben  —  még  pedig  annál  in- 
kább, mentől  kevésbbé  követnek  tendentiákat,  ami  a  művészeti 
alkotások  normális  jellege  —  minden  titkolódzás  vagy  távo- 


237 


labbi  szándék  nélkül  a  kor  szellemének  és  érzületének  a  ki- 
fejezői s  mentől  inkább  nagyobb  volt  élvezőiknek  a  köre,  an- 
nál általánosabb  és  elterjedtebb  eszméket  és  érzelmeket  fejez- 
tek ki.  Ha  meg  lehetne  állapitani  valamely  kor  társadalma 
főrétegeinek  kedvenc  költőit:  minden  más  adatnál  biztosab- 
ban rekonstruálhatnék  az  illető  kor  erkölcsi  kódexét,  általá- 
nosan elfogadott  és  egymással  küzdő  erkölcsi  elveit. 

Mert  ami  valamely  kor  eszthétikai  élvezeti  körébe  át- 
ment, nem  lehet  sem  a  szobatudósnak  az  élettől  távol  eső 
doktrínája,  sem  a  bölcsnek  messze  fekvő  tényekből  leszűrt 
elmélete,  sem  a  törvényhozó  megtévedt  konstrukciója:  az 
maga  a  valódi  élet,  a  tetteket  mozgató  vágy  és  szükséglet,  a 
lelkek  reménye  és  óhajtása. 

Ha  tudom,  hogy  Boccaccio  novellái  az  illető  kor  kedvenc 
olvasmányai  voltak:  tudom,  hogy  mit  tartsak  annak  átlagos 
erkölcsösségéről.  Megállapíthatom  belőlük  a  jelenleginél  is 
lazább  nemi  morált,  a  vallásos  külsőségek  uralmát,  az  igaz- 
mondás és  az  általános  erkölcsiségnek  a  jelenleginél  jóval 
alacsonyabb  mértékét,  az  emberi  élet  csekély  értékét  a  közép- 
kor végén. 

Ha  tudom,  hogy  Dante  epopoejája  kora  szellemi  elite- 
jének  legmagasabb  vallási,  bölcsészeti,  ethikai  és  eszthétikai 
emanatiója,  rekonstruálhatom  magamnak  eme  kis  kör  er- 
kölcstanát, a  pogány  és  keresztény  vallás  meg  filozófia  ezt  a 
sajátságos  keveredését,  azt  a  morált,  mely  a  tömegtől  sokkal 
távolabb  van,  semhogy  arra  nagyobb  hatást  gyakorolhatott 
volna. 

És  igy  tovább.  Taine-nek  nagyban  és  egészben  igaza 
van,  bármennyire  divat  is  őt  jelenleg  kicsinyleni.  Csak  azt 
feledte  el,  hogy  a  kor  rekonstruálására  meg  kellene  min- 
denekelőtt állapitani  az  illető  műtermék  élvezőinek  a  körét: 


238 


nagy  vagy  kicsiny  volt-e  az,  alacsonyabb  sorsú,  befolyásos 
vagy  elnyomott?  Igenis,  a  művész  visszatükrözi  milieu-jét. 
Taine  csak  abban  tévedett,  hogy  egy  egységes  milieu  nem 
létezik.  Innen  elméletének  pontatlanságai.  Igaz  az,  hogy  a 
művész  a  saját  milieu-jét  tükrözi  vissza:  származásának  sok- 
szor ellenőrizhetetlen  szálait,  a  szülői  kört,  olvasmányait,  a 
társaságot,  melyben  élt,  szenvedélyeit,  ama  bel-  vagy  külföldi 
szellemeket,  melyek  reá  a  legnagyobb  hatással  voltak,  vallási 
és  filozófiai  meggyőződését,  életmódját,  vagyonos  vagy  sze- 
gényes állapotát  stb.  S  hol  van  az  a  két  művész,  kinél  ezek 
az  okok  azonosak  avagy  csak  rokonok  is?  Ha  Goethe  és  Schil- 
ler után  müveiknél  egyéb  adat  nem  maradt  volna,  bajosan 
sejtenők  bennük  a  kortársakat,  épp  oly  kevéssé,  mint  Arany- 
ban és  Petőfi-ben.  Jókai-ban  és  Kemény-ben.  Bourget-ban 
és  Zolában. 

Mindez  a  viszony  szempontjából,  melyet  vizsgálunk, 
nagyobb  nehézséget  nem  okoz.  Ha  igaz  is  az,  hogy  ugyanaz 
a  kor  a  legeltérőbb  művészeti  alkotásokat  tudja  is  felmutatni, 
mégis  ép  az  erkölcsi  vonatkozásból  nézve  azokat,  a  látvány 
meglehetősen  homogén  lesz.  E  mellett  az  erkölcsi  hatás  tö- 
meghatás. És  szélesebb  körre  való  hatás,  mint  láttuk,  csak  az 
erkölcsi  elvek  azonossága  mellett  lehetséges.  Ellenkező  eset- 
ben  az  erkölcsi  resensus  az  eszthétikai  élvezetet  kizárja.  A 
kor  legnépszerűbb,  legelterjedtebb  művészei  problémánk  szem- 
pontjából akkor  is  fontosabbak,  ha  alkotásaik  az  eszthétikai 
birálal  szempontjából  másodrendűek  vagy  egyáltalán  silányak 
volnának  is.  A  nagy  elterjedés  ós  népszerűség  éppen  azt  je- 
lenti, hogy  az  iró  nagy  tömegszükségleteket  elégít  ki.  Bár- 
mennyire kicsinynek  is  tűnjék  fel  némely  eszthétikus  előtt  egy 
Tolsztoj,  egy  Zola.  egy  Ibsen,  egy  JVAnmmzio,  egy  Gerharl 
Hauptmann,  egy   Mrs  Ward,  egy  Herczeg  stb.  egy  Shakes- 


239 


peare-hez,  egy  Dante-hez,  egy  Walther  Scott-hoz,  egy  Moheré- 
hez, egy  Goethe-hez.  egy  Arany-hoz  stb.  képest,  ha  korunk  er- 
kölcsi történetét,  küzdelmeit  és  átalakulásait  tanulmányozza 
és"  ha  nem  elfogult,  kénytelen  lesz  beismerni,  hogy  ezek  a 
„törpék"  a  jelenleg  élők  tömegére  sokkal  elevenebb  erők,  mint 
ama  „titánok"  a  múltból. 

És  ez  nem  lehet  máskép.  Az  ellenkezője  a  szociális  je- 
lenségek kutatója  előtt  sokkal  meglepőbb  jelenség  volna,  mint 
az,  hogy  igy  van. 


LXXaIII.  a  művészeti  termékek  rendszerint  csak  ko- 
ruk  SZÜKSÉGLETEIT   KÉPESEK  KIELÉGÍTENI.   —  AZ   „ÖRÖK'- 
MESTERMŰVEK    MAGYARÁZATA. 

Minden  szociális  termék  a  kor  szükségleteit  elégi  ti  ki. 
Hogy  a  szociális  termékek  állandó  változásban  és  átalakulás- 
ban vannak,  onnan  ered,  hogy  a  szükségletek  is,  melyeket  ki- 
elégítenek, változnak  és  átalakulnak.  Jól  tudjuk,  hogy  a  tá- 
voli korok  vallása,  erkölcse,  alkotmánya,  nyelve,  szokásai  a 
jelenlegi  szükségleteket  kielégíteni  nem  képesek.  Ép  ezért 
alakultak  át  és  lettek  azokká,  amik  jelenleg. 

A  művészeti  alkotásokkal  is  nagyban  és  egészben  igy 
van.  Gyönyörködtető  szerepét  nem  minden  korral  szemben 
képes  ugyanaz  a  műalkotás  betölteni.  A  szép  fogalma  is,  mint 
láttuk,  örök  változásban  van.  Minden  kor  megtermi  a  maga 
szépideálját,  minden  korban  más  az,  ami  élvezetet  okoz. 

Halljuk  az  olvasó  ellenvetését:  Hát  azok  a  müvek,  me- 
lyek már  sok  század  változásain  keresztül  is  eljutottak  hoz- 
zánk s  amelyek  az  örök  eszthétikai  gyönyörűség  forrásai? 

Válaszunk  erre  az  eltenvetésre  a  következő:  Láttuk, 
hogy  a  művészeti  alkotások  konzervatívabb  természetűek  min- 


240 


den  más  társadalmi  produktumnál.  Láttuk,  hogy  az  eszthétika 
csak  evolvált  hedonika  és  bizonyos  behatások  örvendetes  ter- 
mészete állandó  és  változatlan,  mert  azok  az  emberi  termé- 
szet legmélyében  gyökereznek.  Innen  van,  hogy  bizonyos  esz- 
thétikai  hatások  állandók  és  változatlanok.  Az  öröm  és  a  fáj- 
dalom, a  harag  és  a  gyűlölet,  a  félelem  és  a  remény,  a  fáradt- 
ság és  a  pihenés,  a  győzelem  és  a  bukás,  az  érzéki  szerelem, 
az  éhség  és  a  jóllakottság  stb.  örömet,  illetőleg  fájdalmat  okozó 
természete  megmarad.  Ezért  minden  művészeti  termék,  mely 
ezeket  az  ősi  és  állandó  vonásokat  hiven  tükrözi  vissza,  örö- 
met okozó  természetét  többé-kevésbbé  megtartja. 

Az  eszthétika  szabályai  tulajdonképpen  nem  mások, 
mint  leszűrt  tapasztalatok  arra  nézve,  hogy  az  embereknek 
mik  tetszenek.  Az  emberi  természet  alaptendentiáinak  válto- 
zatlansága, ezen  szabályok  jó  részének  változatlanságát  ered- 
ményezi. Ennélfogva,  a  nagy  művészi  géniuszok  ezen  állan- 
dóan örömet  okozó  elemek  segélyével  a  messze  jövőbe  képesek 
hatni,  ellenére  annak,  hogy  műveiknek  számos  részlete  többé 
eszthétikai  örömet  nem  okoz.  De  hatásuk  mindig  csak  egy 
igen  kicsiny  szellemi  élite-re  terjed  ki.  Egy  kicsiny  körre, 
mely  széles  műveltségével,  történelmi,  vallási  és  filozófiai  is- 
mereteivel ama  távoli  kor  levegőjét,  melynek  az  illető  műter- 
mék szellemi  csapadéka,  rekonstruálni  képes. 

Egy  „örök  emberi"  széptömeg  mellett  azonban  ezen  mü- 
vekben oly  nagyobb  tömeg  található,  mely  csak  ama  kor  szem- 
pontjából szép,  melyben  alkották.  A  Dente  „örök  emberi" 
szép-hatásai  mellett  van  egy  egész  sereg,  mely  ma  ránk  a 
scholasztikus  tudományosságnak  a  széppel  épen  ellenkező 
benyomását  teszi.  Hogy  Shakespeare-t  teljesen  élvezhessem, 
ismerni  kell  korát,  annak  erkölcseit, eseményeit: máskülönben 
sok  lesz  a  száraz,  órtehetetlen,  unalmas  részlet.  A  hősök  nyilt 


24-1 


önjellemzése  néhol  egészen  naivnak,  sőt  elhibázottnak  látszik 
azok  előtt,  akik  feledik  vagy  nem  tudják,  hogy  ama  kor  és  tár- 
sadalom embereinek  jelleme  a  mainál  mennyivel  egyszerűbb, 
kitörőbb  és  közvetlenebb  volt. 

Mindezzel  összhangben,  mig  a  múlt  idők  eme  nagy  al- 
kotásai a  társadalom  túlnyomó  többségére  élvezhetetlenek, 
mig  az  átlagos  eszthétikai  műveltséggel  birok  csak  némi 
..dresszurával"  emelkednek  fel  élvezetükig  s  akkor  is  sokszor 
a  géné  és  félelem  hatása  alatt  állanak,  addig  magában  a  .,con- 
naisseur"-ök  kicsiny  csapatában  a  vélemények  a  lehető  leg- 
eltérőbbek.* Ha  kortársaink  közül  néhányat,  pl.  Brunetiére-t, 


*  Az  „örök  és  abszolút  szép"  embereinek  persze  mindez  aligba 
fog  tetszeni  és  oly  közel  áll  a  válasz:  Ne  sutot  supra  crepidam-I 
Ezt  csak  tessék  ránk  bizni,  kiknek  a  szép  örök  szabályainak  magya- 
rázata egyedül  életcélunk! 

Szerencsére  e  veszedelmes  tételnél  egy  nagy  patrónusra  ta- 
láltam. (Bizony  még  ma  a  tudományokban  is  nagy  szükség  van 
az  ilyenekre.)  Korunk  egyik  legfényesebb  szellemére,  ki  eszthéti- 
kailag  is  a  legki  műveltebb  s  legtöbbet  tudó  emberek  egyike  s  amel- 
lett szinte  csodálatos  képességgel  bir  magát  távoli  korok  erkölcsi 
és  szellemi  légkörébe  beleélni.  És  Anatole  Francé,  a  költő-filozófus 
ezt  mondja:  „  .  .  .  Csaknem  teljesen  biztosak  vagyunk  afelől, 
hogy  (az  utókor)  valamennyiünket,  nagyokat  és  kicsinyeket,  a 
feledésben  fog  egyesíteni  s  valamennyiünkre  a  hallgatás  békés 
egyenlőségét  fogja  borítani.  De  ha  ez  a  remény,  valami  nagy  vé- 
letlen folytán,  megcsalna  bennünket,  ha  a  jövő  emberiség  neveink 
vagy  írásaink  némi  csekély  emlékét  megőrizné  is,  előreláthatjuk, 
hogy  a  mi  gondolatainkat  csak  a  halértelmezések  és  félremagya- 
rázások ama  munkája  után  élvezhetné,  mely  egyedül  örökíti  át  a 
lángelme  munkáit  a  korokon  keresztül.  A  remekmüvek  hosszú 
élete  3gészen  szánalmas  intellektuális  kalandok  árán  biztosíttatik. 
melyekben  az  iskolamesterek  ostoba  fecsegése  (le  coque-á-1'áne  des 
cuistres)  szövetkezik  az  artisztikus  lelkek  szellemes  calembour-ai- 
val.  Nem  félek  kimondani,  hogy  napjainkban  az  Ilias  vagy  a  Di- 
vina  Commedia  egyetlenegy   sorát  sem   fogjuk  fel   abban   az  érte- 

JAsai:    MÜYésiet    és    Erkölcs.  16 


242 


Vicomte  de  Yogüé-í.  Brandes-t,  Grosse-í  és  Gyulai-t  felkérnék, 
hogy  közösen  jelöljék  ki  az  emberiség  öt  legnagyobb  költőjét. 
a  legkisebb  remény  se  volna  arra,  hogy  ezek  a  kiváló  férfiak 
egy  véleményre  jutnának.  Hát  (még  ha  az  élők  között  kel- 
lene választani!  Itt  már  jóformán  vita  sem  volna  lehetséges 
az  álláspontok  merev  eltérése  folytán. 

A  tekintély  hatalmas  társadalmi  ereje  a  művészet  vilá- 
gában talán  még  teljesebben  érvényesül,  mint  a  szociális  élet 
egyéb  terein.  A  vezető  államférfiú  törvényhozói  tekintélyéh"z, 
melynél  fogva  mellette  a  törvényhozói  test  tényleges  közremű- 
ködése gyakran  teljesen  elenyészik,  nagyban  hasonlatos  a  ve- 
zető művészeti  kritikusé,  kinek  dicsérő  szava,  irodalmi  és  mű- 
vészeti nagyságokat  teremt  és  kinek  ellentmondani  az  átlag- 
ban a  bátorság  hiányzik  s  akit  követni  szinte  divat.  Ha  két 
nagyhírű,  világszerte  ismert  kritikus  összebeszélne  és  egy  na- 
ivon középszerű  fiatal  poétát  feldicsérne:  egész  kétségtelen 
előttünk,  hogy  jó  hosszú  ideig  az  a  fiatal  ember  ünnepelt 
nagyság  volna,  kit  ismernie  kell  mindenkinek,  aki  a  ,jó  tár- 
saságban" szerepelni  akar. 

Ami  minket  itt  érdekel,  az,  hogy  a  művészet  „örök"- 
nek  mondott  termékeinél  számos  tényező  kölcsönhatása  biz- 
tasitja  azok  fenmaradását.  A  költői  géniusz  ereje,  mely  az 
emberi  természet  állandó  élvezeti  körének  változatlan  gyö- 
nyörűségei  tud   nyújtani:  a    nemzeti    kegyelet;   az  ünnepelt 


lomben,  mely  azokhoz  eredetileg-  tapadt.  Élni  annyit  tesz,  mint 
átalakulni  és  irott  gondolataink  posthumus  élete  nem  szabadul  fel 
<'zen  törvény  alól:  csak  azon  feltétel  alatt  létezhetnek  tovább, 
hogy  egyre  jobban  eltérőkké  váljanak  attól,  amik  voltak,  midőn 
iclkünkből  kikerültek.  Amit  belőlünk  a  jövő  erodálni  fog,  az  tőlünk 
tökéletesen  idegi  □  lesz.  (V.  ö.  Les  Opinions  de  M.  Jéromc  Cnig- 
nard.  Paris.  22.  Edit  ion.    B  6.   és  7.) 


2  (3 


kritikusok  Ítéletei  és  méltatásai;  az  iskola-eszíhétika  kon- 
zervativizmusa, magyarázati  és  elméletei;  a  nevelés  és  a  ha- 
gyományok hatalma;  amaz  örömteljes  érzés,  mely  a  müvel- 
tebb  kedélyeket  elfogja,  midőn  egy  nagyon  távoli  művészeti 
nillieuében  magukat  a  jelen  összes  hajaiból  és  kicsinyessé- 
geiből  kiragadtatni  érzik;  az  az  alap  emberi  tulajdonsa  ír. 
mely  inkább  mond  jobbat  a  holtakról,  mint  az  élőkről;  a 
büszkeség  és  önelégültség,  amit  az  emberek  éreznek,  ha  te- 
hetségeikkel, gondolataikkal,  érzéseikkel,  élvezeti  körükkel 
az  átlagot  meghaladni  látják:  mindez  és  sok  más  jelenség 
találkozik  itt,  hogy  ama  piedesztált  megteremtse,  amelyhez 
minden  későbbi  nemzedék  egy-egy  ujabb  porszemet  ad. 

Problémánk  szempontjából  tehát  látjuk,  hogy  itt  is 
óvakodnunk  kell  az  eszthétika  terén  uralkodó  arisztokratiz- 
mus szellemétől.  Nem  szabad  elfelejtenünk  sohasem,  hogy 
egy  lényegileg  társadalmi  problémával  állunk  szemben.  — 
A  művészet  közepes  vagy  selejtes  alkotásai  itt  épp  oly  figyel- 
met érdemelnek,  mint  a  géniusz  legfenségesebb  megnyilat- 
kozásai. Mindazon  művészeti  termékek,  melyek  az  emberek 
erkölcsi  életére  kihatással  vannak,  egyenlő  gonddal  veendők 
itt.  szemügyre.  Két  hatalmas  társadalmi  erő  kölcsönhatásá- 
ról van  itt  szó,  mely  a  pásztorfiu  és  gyárimunkás  életében 
ép  ugy  érvényesül,  mint  a  Ruskinek  pályáján. 


T.XXXIV.   VALAMELY  KOR   ERKÖLCSI    ÁLLAPOTÁNAK 
MÉRTÉKE. 

Ha  eddigi  eredményeink  a  művészet  és  az  erkölcs 
formáshoz  való  viszoíiya  tekintetében  helyesek,  ugy  ezek- 
ből egy  további  fontos  igazság  következik. 


16* 


244 


A  művészet  valamely  kor  erkölcstelenségének  soha- 
sem oka,  hanem  csak  okozata.*  Mint  ilyen  természetesen 
—  mint  minden  társadalmi  jelenség  —  visszahat  eredete 
forrására,  azt  erejében  erösitve,  egészen  ugy,  mint  az  indu- 
kált villanyos  áram  visszahat  az  indukáló  áramra  és  erő- 
siti azt.  De  ez  nem  változtat  azon  tényen,  hogy  a  művészet 
az  erkölcstelenséget  nem  teremti  meg.  A  társadalmi  erkölcsi 
romlottságnak  bizonyos  tömege  már  adva  kell  hogy  le- 
gyen, mielőtt  erkölcstelen  irodalom  s  művészet  keletkez- 
hetnék. 

És  itt  is  ez  a  művészet  csak  a  későbbi  kor,  vagy 
ugyanaz  a  kor  egy  magasabb  erkölcsi  standardon  élő  köre 
szempontjából  nevezhető  erkölcstelennek,  mig  az  azt  élve- 
zők álláspontjáról  nem  erkölcstelen. 

Valamely  korban  épen  ezért  rendkivül  bajos  ezt  a 
viszonyt  meghatározni.  Könnyen  eshetünk  abba  a  hibába, 
hogy  erkölcstelenséget  látnánk  abban,  ami  csak  a  mi  ko- 
runk szempontjából  az,  mig  ama  távoli  kor  erkölcsi  kódexe 
szerint  egyáltalán  nem  volt  az.  A  rabszolgaság  pl.  jelenlegi 
erkölcsi  elveinkkel  s  érzésünkkel  a  legteljesebben  ellenke- 
zik, mégis  nem  szabad  felednünk,  hogy  a  görög  civilizáció- 
ban a  legkitűnőbb  és  legnemesebb  gondolkozók  egyetértettek 
a  közfelfogással  abban,  hogy  ez  az  intézmény  nem  erkölcs- 
telen. 

Ép  ezért  fontos  dolog,  mértéket  szerezni  arra  nézve, 
hogy  egy  korszakban  mi  tekinthető  erkölcsösnek  s  mi  er- 
kölcstelennek. Az  egyes  körök  eltérő  erkölcsi  szabályai,  a 


*  Rousseau  ellenkező  érvelése  nagyon  gyöngének  tűnik  fel 
nekünk.  V.  ö.  Les  avantages  et  les  désavantages  des  scienses  ri 
des  árts  .  .  .  etc   London,  1756.  L,  II. 


245 


moralisták  ellenkező  véleményei  közepette,  az  illető  kor 
erkölcsi  kódexének  az  tekinthető,  mely  a  társadalom  nagy 
átlagában  vitán  felül  és  ellent  mondás  nélkül,  ugy  a  gya- 
korlati élet,  mint  az  elméleti  gondolkodók  részéről  az  em- 
beri cselekvőség  erkölcsi  korlátaiként  elismertetik.  Ezt  a 
mértéket  elfogadva,  legközelebb  leszünk  az  igazsághoz,  az 
illető  kor  tényleges  erkölcsi  felfogásához,  tehát  ahhoz,  amire 
itt  nekünk  szükségünk  van.  Mert  az  erkölcsi  elvek  helyes- 
sége  vagy  helytelensége,  magasrendűsége  vagy  alacsonysága 
itt  közömbös.  Igazságtalan  volna  pl.  az  az  Ítélet,  mely  a  ró- 
mai birodalom  társadalma  erkölcsiségét  a  fejlődő  keresz- 
tény morál  szempontjából  mondaná  korruptnak. 

De  hát  akkor  nincs  erkölcstelen  társadalom  és  kor!  — 
lesz  a  valószinü  ellenvetés,  mely  számos  gondolkodónak 
tényleg  tudományos  meggyőződése:  az  organicisták  és  a 
történelmi  materialisták  közül  nem  egy,  erkölcsi  kategóriák 
felállítását  hiábavaló  ideológiának  tartja  s  a  kor  erkölcsi 
közállapotaiban  nem  lát  semmi  oly  tényezőt,  mely  a  tár- 
sadalom virágzására,  vagy  pusztulására  számottevő  beha- 
tással lehetne. 

Nyilvánvaló,  hogy  ez  a  felfogás  ama  helyes  felismerés 
túlhajtása,  mely  szerint  az  erkölcsi  eszméknek  nincs  trans- 
cendentális  létük,  hanem  azok  az  élet  különböző,  de  leg- 
inkább materiális  viszonylataiból  hajtanak  ki.  De  ez  az 
igazság  semmiképp  nem  jelenti  azt,  hogy  az  erkölcsi  közál- 
lapotok valami  quantiié  négligeable  volnának.  Ellenkezőleg, 
a  legpozitivebb  alapokon  beszélhetünk  erkölcstelen  társadal- 
makról, ha  tudjuk  is,  hogy  az  erkölcs  krízisének  a  legreáli- 
sabb gazdasági  okai  vannak. 

Mert  ha  kétségtelen  tény  az  is,  hogy  a  nagy  erkölcsi 
válságoknak  a  történelemben  meg  vannak  a  maguk  szigo- 


246 


ruan  megállapít  ha  tó  gazdasági  képleteik:  a  vagyon  szerte- 
len ellentétei,  egy  kicsiny  kör  óriási  gazdagsága  s  vele  szem- 
ben kiéhezett,  kizsákmányolt  és  állati  müveletlenségben 
tengődő  milliók:  ugy  másrészt  az  is  bizonyos,  hogy  ezeli  a 
kóros  gazdasági  viszonyok  a  társadalmat  megőrölő  munká- 
jukat az  erkölcs;  erők  tönkretétele  táján  végzik  él.  Sőt  to- 
vább kell  menni  és  azt  mondani,  hogy  az  erkölcstelenség  egy 
bizonyos  tömege  létrejővén,  az  maga  is  önálló  okká  lesz, 
maga  részéről  is  káros  gazdasági  és  egyéb  okozatokat  ered- 
ményezve. 

Ezt  szem  előtt  tartva,  az  alábbiakban  az  erkölcsi  pro- 
blémával, mint  önállóval  fogunk  foglalkozni,  a  gazdaságit 
csak  mellékesen  érintve,  mert  a  gazdasági  struktúrákra  való 
visszatérés  indokolatlan  bonyodalmakat  idézne  elő  az  itt 
tárgyalt  viszony  szempontjából,  eltekintve  attól,  hogy  a  tör- 
ténelmi anyag  ebből  a  szempontból  még  kevésbbé  van  fel- 
dolgozva, semhogy  önálló  forráskutatások  nélkül  —  me- 
lyekre pedig  itt  sem  terünk,  sem  időnk  —  valami  megnyug- 
tatóbb eredményre  juthatnánk.  így  tehát  az  erkölcsnél, 
mint  önálló  jelenségnél  megmaradva,  kérdezzük,  hogy  me- 
lyik társadalom  erkölcstelen? 

Erkölcstelen  az  a  társadalom,  melyben  az  átlagban 
nincs  meg  a  készség  az  általánosan  és  ellentmondás  nélkül 
erkölcsieknek  elismert  szabályok  követésére,  melyben  az 
erkölcsi  kötelességérzés  meginog  ezekkel  a  mindenki  által 
helyeseknek  elismert  szabályokkal  szemben.  Igaz,  az  er- 
kölcsi romlás  ezen  korszakaiban  a  társadalom  elméleteket 
termelő  ereje  gondoskodik  arról,  hogy  legalább  a  felső  tíz- 
ezer köreiben  ezen  erkölcstelen  eljárás  megfelelő  theoriák- 
kal  szépittessék,  főleg  azáltal,  hogy  az  illető  erkölcsi  szabá- 
lyok kigunyoltatnak,  s  mint  a  kiváló  szellemekre  nem  mél- 


247 


íók,  mint  nyárspolgáriak  lesznek  feltüntetve.  De  ezen  „el- 
méleti igazságok"  gyönge  alapja  hamar  kitűnik.  Az  ilyen 
elméletek  megegyeznek  abban,  hogy  csak  gúnyolnak  és  rom- 
bolnak anélkül,  hogy  a  megtámadott  erkölcsi  szabályok  cél- 
szerütlenségét  a  társadalomra  kimutatni  képesek  volnának 
és  anélkül  (és  ez  itt  a  fő)  hogy  helyette  ajakat  és  hasznosab- 
bakat megjelölni  képesek  volnának. 

Á  merő  tagadás,  a  nihilizmus  és  szabadosság  morálja, 
mely  mögött  rendesen  éhes  falánkság  és  féktelen  egoizmus 
rejtőzik.  Rendszerint  ilyen  a  személyiség  is,  kitől  ered.  Nem 
a  kor  legjobb  gondolkozói  ezeknek  az  elméleteknek  atyjai, 
hanem  rendesen  másodrendű  emberek,  szellemeskedő  vi- 
veur-ök,  lelkiismeretlen  zsurnaliszták  vagy  önző  politikusok 
a  világra  hozói. 

Erkölcstelen  tehát  az  a  társadalom,  melyben  az  erköl- 
csösség és  erkölcstelenség  közötti  normális  viszony  felbom- 
lott, melyben  a  társadalom  alapjainak  hirdetett  és  általá- 
nosan ilyeneknek  elismert  szabályok  tisztelete  merőben 
külső  és  álszenteskedő,  ahol  ellenkezőleg  a  társadalom  több- 
sége magát  azokon  túlteszi  s  nyíltan  vagy  titokban  az  ellen- 
kező eljárásokat  alkalmazza.  Erkölcstelen  az  a  társadalom, 
melynek  vezető  köreit  ezek  az  elvek  önkényükben  nem  kor- 
látozzák, melyben  ki-ki  kötelességek  érzete  nélkül  egyedül 
saját  örömeit  és  élvezeteit  hajszolja,  másokkal  és  a  társada- 
lommal mitsem  törődve.  Erkölcstelen  az  a  társadalom, 
melyben  amaz  erkölcsi  elvek  alapján  csak  a  kisebbség  áll, 
szóval,  amelyben  a  jók  és  rosszak  közötti  normális  arány 
felbomlik,  vagyis  amelyben,  a  társadalom  átlagában,  a  kész- 
ségnek szükséges  foka  a  jó  követésére  hiányzik.  Kétségtele- 
nül a  fékevesztett  önzés  állapota  ez.  Mert  minden  társada- 
lomban, bármily  borzasztónak  vagy  félszegnek  is  tűnjék  fel 


á48 


most  erkölcsi  kódexe  előttünk,  meg  voltak  az  egyénnek  a 
maga  kötelességei  embertársai  és  a  köz  iránt.  Az  erkölcste- 
lenség ezen  kötelességek  nem  teljesítésében  áll,  az  összemü- 
ködés  normális  fokának  a  hiányában,  melynél  a  társada- 
lomnak minden  egyes  alkateleme  magát  az  erkölcs  korlá- 
tain —  amennyire  lehet  —  túltéve,  a  saját  önző  érdekei  ki- 
elelégitésére.  tekintet  és  fék  nélkül  rohan. 


LXXXV.   A  KOR  ERKÖLCSTELENSÉGE   ES   A  NAGY  MŰVÉSZETI 
FELLENDÜLÉS  KÖZÖTTI  ÁLLÍTÓLAGOS  ÖSSZEFÜGGÉS.  —  E  TAN 

BÍRÁLATA. 

Ezzel  a  mértékkel  kezünkben  és  a  művészet  és  erkölcs 
közötti  normális  viszonyt  szem  előtt  tartva,  megvizsgálhat- 
juk azt  a  sokszor  emlegetett  törvényszerűséget,  mely  szerint 
a  művészetek  rendkivüli  föllendülése  rendszerint  nagyfokú 
erkölcsi  romlottsággal  jár  együtt,  avagy  azt  előidézi.  Az  ed- 
dig kifejtettek  alapján  ezen  tétel  második  részével  nem  igen 
kell  tüzetesebben  foglalkoznunk.  Láttuk,  hogy  a  művészet 
az  erkölcsi  romlottságnak  oka  nem,  legfeljebb  erősitöje  és 
kifejlesztője  lehet.*  Csak  egy  képzelhető  eset  volna,  midőn  a 


*  Ruskin  már  tisztán  felismerte  ezt  az  igazságot  ezekben 
a  szép  szavakban :  „  .  .  .  a  művészetek  .  .  .  egyszerűen  (a  nem- 
zet) morális  állapota  minden  egyes  szakának  a  kifejezői  (expo- 
nents)  és  azt  politikai  pályájában  nem  irányitják  jobban,  mint 
abogyan  a  tüz-légy  fénye  annak  röpködését  vezeti.  Igaz,  hogy  leg- 
ragyogóbb eredményei  rendszerint  a  hatalom  száguldozásában  éret- 
nek el,  mely  az  örvény  felé  rohan,  de  a  katasztrófa  felelősségét 
arra  a  művészetre  tolni,  mely  által  ki  volt  világítva,  annyit  je- 
lentene, mint  a  vizesés  okát  szivárványa  szineiben  találni  fel. 
(Lectures  on  art.  Orpington  aud  London,  1900.  99.) 


249 


művészet  az  erkölcstelenséget  előidézhetné.  Ez  az  volna,  ha 
valaki  vagy  többen  egy  ép  erkölcsű  társadalomba  egy  er- 
kölcstelen társadalom  erkölcstelen  művészetét  ültetnék  át. 
A  társadalmak  érintkezésének  és  összefüggésének  egyre 
erősbödésével  ez  az  eset  nem  is  látszik  olyan  abszurdnak 
első  pillanatra.  De  egy  kissé  mélyebben  nézve  azt,  valószínű- 
ségét elveszti.  Egy  erős,  ép  társadalomban  az  ilyen  művészet 
talajra  nem  találhat.  Csak  olyan  arányban  terjedhet  el  az 
ilyen  művészet,  amilyen  arányban  az  erkölcstelenség  ma- 
gába az  életbe  behatol.  Legfeljebb  a  már  kezdődő  erkölcsi 
bajt  hamarabb  érlelteti,  egyszerre  megadva  neki  a  maga 
eszthétikai  visszhangját,  ami  máskülönben  honi  földön  ta- 
lán lassabban  tört  volna  utat  magának.  Egyáltalán  maga  az 
erkölcsi  romlottság  nem  elszigetelt  jelenség  valamely  társa- 
dalomban; kisebb-nagyobb  hullámai  a  szomszédos  társadal- 
makat is  érintik  és  ezzel  együtt  az  erkölcstelen  művészetnek 
gyöngébb  vagy  erősebb  nyilvánulatai  is. 

Mit  tartsunk  a  tétel  első  részéről  ezek  után,  hogy  t.  i. 
a  nagy  művészeti  föllendülés  és  a  kor  erkölcstelensége  együtt 
jár?  Ez  azt  jelentené,  hogy  a  társadalom  erkölcstelenségé- 
ben meg  van  az  irányzat  a  művészetek  nagymérvű  expan- 
ziója felé.  A  viszony  általános  természetéből,  melyet  az  előbbi 
pontokban  megállapítottunk,  ez  a  következtetés  nem  valószí- 
nűtlen. Láttuk,  hogy  az  eszthétikai  tevékenység  legbensőbb 
természetében  gyönyörérzetekből  áll,  hogy  az  csak  evolvált 
hedonika.  Az  erkölcstelen  korok  jellemvonása  pedig,  az  élve- 
zeteknek tekintet  nélküli  és  féktelen  hajhászása.  Ilyen  korok- 
ban tehát  igen  valószínűnek  látszik,  deduktive,  a  művé- 
szeti gyönyöröknek  lehető  legteljesebb  kiélvezése.  A  kötelesség 
és  a  kötelességen  alapuló  munka  megvetett.  Az  unalom  pedig 
végtelen.  S  ha  a  gyomor  már  többé  nem  képes  befogadni  sem- 


250 


mit,  ha  a  szerelem  mértéktelen  élvezete  undort  hozott,  szinte 
szükségszerűen  a  művészeti  élvezetekbe  kergeti  az  életcélok 
nélkül  lézengöt.  Természetesen  ez  a  művészet  az  illető  szellemi 
és  érzelmi  látókörének  megfelelő  lesz.  S  minthogy  magasabb 
műveltség  megszerzése  fáradsággal  jár,  megerőltetéssel, 
amelyre  pedig  az  ilyen  kor  nem  képes:  nagyban  és  egészben 
egy  igen  alacsonyrendü  művészeti  élvezetkör  fog  itt  kifej- 
lődni, mely  az  érzékek  művészeti  izgatásán,  a  táncon,  zenén, 
viada  lókon,  szerelmi  obscénitásokon  aligha  fog  felülemel- 
kedni. Van  azonban  a  művészeti  tevékenységnek  egy  másik 
eleme,  mely  oda  vihet,  hegy  az  ilyen  korok  valóban  „nagy 
művészetet"  tudjanak  létrehozni.  Ez  az  elem,  mint  láttuk,  az 
emberi  természet  hiúságában,  a  társadalmi  capillaritásban 
gyökerezik.  A  művészet  mindenha  a  fényűzésnek,  a  kiemel- 
kedésnek, az  előkelőségnek  s  a  feltűnési  vágynak  is  igen  al- 
kalmas kielégitési  eszköze  volt.  Ez  a  fölfelétörés  az  emberi 
természetnek  egyik  legősibb  vonása,  mely  a  borzasztóságok 
mellett  egy  egész  sereg  szép,  nemes  és  szent  dolog  forrása  az 
emberiség  történelmében. 

Nos,  az  erkölcsi  korruptság  emberében  is  ez  az  ösztön 
igen  erős.  De  hogyan  elégitse  ki?  Hasznos  munka  végzése 
fáradtsággal,  önmegtagadással,  szorgalommal,  küzdelemmel 
jár.  Erre  pedig  képtelen.  Maradnak  a  külsőségek  minden 
irányban.  Mindazt,  ami  a  kor  „előkelőinek"  örömet  okoz, 
a  kor  összes  hedonikájával  fényűzően  veszi  körül  magát, 
mert  ez  tiszteltté  és  irigyeltté  teszi.  Dús  lakomáktól,  fényes 
termektől,  gladiátorokon,  udvari  bolondokon  át  néha  a  va- 
lódi művészekig  és  tudósokig  is.  És  a  vetélykedés  megindul 
a  hatalmasok  között  minden  irányban.  Egyik  túl  igyekszik 
tenni  a  másikon  ballerinái  szépségében  és  költői  hirében  egy- 
aránt. Nem  fukarkodik  a  művészet  ápolásával,  csak  hogy  di- 


25i 


csősége  emelkedjék.  így  összevegyül  a  fékevesztett  hedonika, 
a  fékevesztett  önzés,  a  fékevesztett  „Caesarenwahnsinn". 
hogy  néha  egy  sokáig  csodált  kultúrát  hozzon  létre.  Persze 
nem  szükségkép.  így  összevegyül  a  fékevesztett  hedonika, 
dalomban  a  művészeti  erők,  a  műveltség,  a  tudomány  kellő 
tömege  rendelkezésre  áll,  melyből  egy  magasabb  művészeti 
csapadék  állhat  elő.  Ott,  ahol  ez  nincs  meg,  ott,  ahol  a  ma- 
gasabb szellemi  tehetségek  kifejlődve  nincsenek,  ott,  ahol 
megkövesedett  törvények  vagy  vallási  despotia  a  művészet 
létrejöttét  megnehezítik  vagy  lehetetlenné  teszik:  ott  az  er- 
kölcstelenség semmi  nemesebb  gyümölcsöt  nem  fog  létre- 
hozni. Ha  ezek  szerint  néha  az  erkölcstelenség  nagy  művé- 
szeti föllendülésre  vezet,  a  legnagyobb  hiba  volna  azt  a  mű- 
vészet előfeltételének  tekinteni.  Az  erkölcstelenség  legfeljebb 
a  trágya,  mely  között  életképes  csírák  kifejlődnek,  dúsabbra 
nőnek,  de  ezek  hiányában  csak  a  trágya  bűzlik,  virág  és 
lombozat  nélkül. 

De  erre  a  trágyára  a  művészetnek  éppen  nincs  szük- 
sége. Ép,  erős  társadalomban,  melyben  az  életörömök  nem 
járnak  együtt  a  társadalmat  fentartó  elvek  lazulásával., 
ahol  munkában  és  fáradtságban  eltöltött  órák  után  maga- 
sabb szellemi  és  erkölcsi  tartalommal  biró  emberek  alacsony 
érzéki  örömök,  a  korcsma,  lóverseny,  cirkusz,  orfeum  stb. 
helyett,  a  nemesebb  tehetségeket  foglalkoztató  eszthétikai  él- 
vezeteket keresik  fel,  hol  a  művészet  nem  egy  kizsákmányoló, 
élvhajhász  oligarchia  monopóliuma,  mely  abból  a  népnek 
csak  morzsákat  és  hulladékokat  ad,  hanem  hol  a  társadalom 
egyre  szélesebb  körei  vesznek  részt,  a  jogok,  társadalmi  állás 
s  gazdasági  viszonyok  egyenlősülésével,  a  magasabb  művé- 
szet kultuszában:  minőségileg  és  mennyiségileg  is  magas- 
rendű művészet  fog  létrejönni,  mely  a  maga  teljességében 


262 


az  erkölcstelenség  fényűző  pazarlásaival  szemben  nemcsak 
tartalmilag,  de  egyéb  tekintetben  is  a  versenyt  ki  fogja  tudni 
állani.* 


LXXXVI.  A  KOR  ERKÖLCSTELENSÉGE  NAGY  MŰVÉSZETET  NEM 
HOZ    LÉTRE    A    CSÁSZÁRI    RÓMÁBAN    ÉS    BIZÁNCBAN. 

Ezeket  az  ismert  körülményekből  s  azokra  ható  erők- 
ből levont  következtetéseinket  nézzük  a  tények  által  nyújtott 
bizonyítékok  mennyiben  erősitik  meg? 

Különösen  két  korszak  van  a  történelemben,  mely  a 
köztudatban  az  erkölcsi  romlottság  fogalmával  össze  van 
forrva.  És  teljes  joggal.  A  római  birodalom  utolsó  századai 
és  a  keletrómai  birodalomnak  a  „bizantinizmus"  irányzatá- 
val megjelölt  kora.  Mind  a  kettő  nagy  mértékben  mutatja 
azokat  a  jellemvonásokat,  melyeket  az  erkölcstelen  társadal- 
mak feltüntetni  szoktak.  Kizsákmányolás  mindenfelé.  Teljes 
lelkiismeretlenség  és  a  kötelességérzet  hiánya.  Excessus  min- 
den élvezetben,  a  nemi  viszonyok  anarchiája.  Fáradtság  és 
unalom.  Az  ilyen  társadalmak  a  megvénült  rouékhoz  hason- 
lítanak, akiknek  kicsapongásait  és  önzését  nem  enyhiti  er- 
kölcsi ítéletünk  előtt  a  fiatalság  kicsattanó  energiája,  még  ki- 
forratlan jelleme  és  intellektuális  élete.  Itt  minden  kiszámí- 
tott és  átgondolt.  Az  agy  minden  gondolata  a  már  élvezni 
nem  képes  szervezetnek  valamely  ujabb,  szokatlan  izgatására 

*  Morris  még  tovább  megy  és  azt  mondja:  „  .  .  .  TJjból  ki- 
mondom, hogy  a  művészet  legnagyobb  ellensége  a  fényűzés,  a  mű- 
vészet nem  élhet  meg  az  ő  légkörében."  (Hopes  and  fears  for  art. 
London,  1898.  106.  I.)  Ép  oly  túlzott  álláspont,  mint  a  másik 
végleté.  Hogy  min  alapszik  és  mi  igái  benn©,  később  fogjuk  látni. 


263 


van  irányítva.  A  kegyetlenségnek  és  az  önzésnek  legfeljebb 
az  organizmus  kimerültsége  és  az  unalom  fásultsága  szab 
határt. 

És  az  erkölcsi  hanyatlás  ez  a  két  tipikus  társadalma 
nagy  művészetet  nem  hozott  létre.  Ellenkezőleg.  Az  élvezetek- 
ben mérhetetlen  kicsapongás,  pazarlás,  fényűzés  folyik.  De 
nagy  művészet  nem  jön  létre.  Az  elmék  és  a  szivek  általános 
sivársága  erre  nem  képes.  A  jók  a  tudomány  és  a  filozófia 
magányos  váraiba  vonulnak  vissza.  A  művészeti  tevékeny- 
ség az  érzékek  alacsony  kultuszán  tul  nem  emelkedik. 

Az  Augustussal  beköszöntő  viszonylag  nagyobb  nyu- 
galom és  erkölcsi  fegyelem  állapotában  a  társadalom  mű- 
vészi ereje  fellendül,  sőt  a  fejedelem  céltudatos  művészeti  po- 
litikája, a  közszabadság  elvesztével  a  politikai  pályáról  le- 
szorult elmék  e  téren  való  munkássága  és  a  rendelkezésre 
álló  dus  eszközök  e  kort  a  római  művészet  fénykorává  teszik. 
Mintha  a  társadalomnak  hosszú  időn  át  vérbe  és  ármányko- 
dásba befojtott  művészeti  élete  egész  mohósággal  törne  a  nap- 
fényre. Persze  abban  a  színben  és  lendületben,  melylyel  a 
római  művészi  szellem  birt,  amelytől  mindig  meg  volt  ta- 
gadva a  géniusz  magasabb  szárnyalása,  főleg  tehát  az  iro- 
dalmi külalak  pompás  befejezettségében,  építkezéseik  hatal- 
mas arányaiban  és  szobraik  jellemzetes  erejében. 

De  a  virágzási  kor  rövid  volt,  egy  nagyarányú  feje- 
delmi egyéniséghez  kötött,  ki  után  az  erkölcsileg  teljesen  alá- 
aknázott társadalom  gyors  léptekkel  hanyatlik  alá,  a  felbom- 
lás utján,  csak  néha-néha  tartóztatva  fel  esésében  egy-egy 
hatalmas  és  nemes  jellemű  caesar  által.  És  a  társadalom  ösz- 
szes  ereivel  karöltve  a  művészeti  erő  is  siralmas  összezsugo- 
rodást mutat,  ellenére  a  pompának,  az  élvezeti  vágynak  s  a 
rendelkezésre   álló   eszközöknek.   Legfeljebb    itt-ott   külső   fé- 


254 


iiyességben  és  büszkélkedő   arányokban    mutatkozik    valami 
..nagy"  művészet. 

Az  Augustus  utáni  száz  év  irodalmán  végigtekintve,  a 
kor  irodalomtörténésze  igy  'foglalja  azt  össze:  „A  vallás  és 
az  erkölcs  hiánya,  a  müveitek  romlottsága  és  a  kicsapongó 
fényűzés  feltartózhatatlanul  a  szellemi  elposványosodás  ör- 
vénye felé  vezettek,  anélkül,  hogy  az  előbbi  kor  kísérletei  a 
gyors  hanyatlás  feltartóztatására  megismételtettek  volna.  A 
szellemi  és  irodalmi  törekvések  támogatása  helyébe  minden 
szabad  nyilatkozat  gyanakodó  elnyomása  lépett.  A  mon- 
archia despotiává  fajult,  a  kor  Íróira  átkos  befolyást  gya- 
korolva, ugy  hogy  a  rosszabb  elemek  a  legundokabb  hizelgés- 
ben  kerestek  menedéket,  mig  a  jobbak  vagy  teljesen  elné- 
multak vagy  elkeseredett  hangulatban  elfonnyadtak."  * 

A  ..klienspoézis"  egyike  a  legundokabb  költészeti  virá- 
goknak, melyet  az  irodalomtörténet  feljegyzett.  A  költészet 
tényleg  hitvány  tányérnyalók  keresetforrása  lesz,  mely  bi- 
zonyára megdöbbentőbb,  mint  az  a  tulajdonképpeni  prosti- 
túció, melyet  a  kor  költészetének  egy  másik  jelentékeny  része 
énekelt  meg.** 

A  római  császárság  korának  erkölcsi  képe  a  későbbi 
időkben  is  ugyanez  maradt,  legfeljebb  a  szinek  lesznek  söté- 
tebbek, vagy  néha   egy-egy  nagyjellemii    uralkodó  személyes 


*   Hermáim    .Toachim:    Römische   IÁtteratvrge&chichte.    Leip- 
zig,  1900.  159. 

**   „Marti al is   nemcsak   ismételten    figyelmezteti   olvasóil    ál 

tálában  és  támogatóit  különösen  arra.  hogy  a  költőnek  minden  más 
dolog  előtt  pénzre  van  szüksége,  nemcsak  állandóan  koldul  egy 
tógáért,  egy  köpenyért,  vagy  más  ilyesfélékéli,  hanem  cinikus 
nyíltsággal  kimondotta,  hogy  személye  mindenkinek  redelkezésru 
áll,  aki  megfizeti  .  .  ."  (V.  ö.  Ludwig  Friedlaender :  Darstellun- 
gen  aus  der  Sittcngcschichte  fíoms.  Leipzig,  ISTI — 74.  TIT.  k.  344.") 


25fi 


ereje  hoz  léire  múló  javulást.  S  mivé  lesz  a  művészet  a  féke- 
vesztett caesarizmus  ezen  korában,  mely  ..olyan  erőszakked- 
velő egyéniségek  szintere  volt,  kik  melleit  még  a  renaissance 
hires  erőemberei  (Kraftmensch)  is  gyönge  báboknak  tűn- 
nek fel?"* 

A  kor  történetírói  elrettentő  színekben  adnak  erre  fele- 
letet. Magunk  előtt  látjuk  az  erkölcsi  pusztulás  eszihétikai 
életét,  mely  a  legalacsonyabb  hedonikában  nyilvánul.  ■ —  Az 
amphitheatrumi  látványosságokról  Friedlaender  többek  kö- 
zött ezeket  irja:  .....  (ezekhez)  tartoztak  ama  rémséges  halá- 
los Ítéletek  végrehajtásai,  melyeken  emberek  részint  karókhoz 
kötve  és  tökéletesen  védtelenül,  részint  kínlódásaik  meghosz- 
szabbitására  fegyverekkel  ellátva,  a  vadállatoknak  kiszolgál- 
tattak, melyek  ezenfelül  néha  emberevésre  is  ki  voltak  ta- 
nítva. Micsoda  látvány,  ha  ezek  a  nyomorultak  széttépett  ta- 
gokkal, vértől  borítva,  nem  kegyelemért,  de  azért  könyörög- 
tek, hogy  kinszenvedésöket  másnapra  halaszthassák!  Ha  ret- 
tenetes sebeik  annyira  szétnyíltak,  hogy  íudvágyó  orvosok- 
nak kedvező  .  .  .  alkalmat  nyújtottak  a  test  belső  részei  meg- 
szemlélésére ..." 

Ugyanilyen  kegyetlenségekkel  találkozunk  a  mytholó- 
giai  történetek  előadásakor,  melyeket  olykor  Európa  vagy 
Pasiphae  jelenetei  a  bikával  váltottak  fel.** 

És  mindez  gyakran  állami  mulatóhelyeken,  olykor  az 
uralkodó  jelenlétében  történt.  Ilyen  és  hasonló  tények  (pl.  a 
leghihetetlenebb  kegyetlenségü  állatviadalok)  feljegyzésekor 
joggal  kiált  fel  Lecky:  „Jó  lesz  az  ilyen  tényeknek  keményen 
szemükbe  nézni.  Élénkebben,  mint  bármely  filozófiai  vizsgá- 

*  Anton  Springer:  Sandbuch  cíer  Kvrvtgeschichte.  J.  m. 
I.  k.  279. 

**  V.  ö.  I.  m.  II.  k.  38.3—387. 


256 


lédús  mutatják  az  elvetemiiltség  örvényét,  melybe  az  emberi 
természet  sülyedni  képes.  Szembeszökő  bizonyítékát  nyújtják 
nekünk  amaz  erkölcsi  haladás  realitásának,  melyet  elér- 
tünk.'1* 

Tiberius  Glaudius  uralkodásáról  feljegyezték,  bogy 
nemcsak  neje,  Messalina,  élt  fajtalanul,  ..de  a  többi  asszo- 
nyokat is  basonló  szemérmetlenségre  kényszeritette.  Sokak- 
nak palotájában,  még  saját  férjeik  jelenlétében  és  szemeik 
előtt,  kellett  magukat  odaadniok.  Aki  ebbe  nem  egyezett  bele, 
gyűlölete  tárgya  lett  és  halálba  kergette."** 

Gommodusról  halljuk,  hogy  „el  volt  merülve  vérben  és 
fényűzésben",  hogy  „legifjabb  korától  fogva  idegenséggel  vi- 
seltetett minden  iránt,  ami  észszerű  vagy  művészi  volt  és 
nagy  előszeretettel  viseltetett  a  népies  mulatságok  iránt."*** 

Heliogobalosról  feljegyezték,  hogy  .,a  nők,  borok  s  éte- 
lek zavart  tömege  és  a  taglejtés  s  nemtelenség  betanult  vál- 
tozatossága szolgált  elbágyadt  vágyai  élesztőjéül  ...  Az  idé- 
nyek s  éghajlatok  rendének  megzavarása,  alattvalói  szenve- 
délyeinek s  előítéleteinek  kigunyolása  és  a  természet  és  illeni 
minden  törvényének  felforgatása  a  legkedvesebb  mulatságai 
közé  tartoztak."  f 

S  micsoda  kedvtelések! 

„Probus  nagy  mennyiségű  nagy  fákat  ásatott  ki  gyö- 
kerestül és  azokat  a  cirkuszba  ültette.  A  téres  és  árnyékos 
erdőt   azután   megnépesitette  ezer   struccal,   ezer   szarvassal, 


*  History  of  European  Morals.  London,  1869.  I.  k.  299. 
**  Dr.   Joscph  Müller:   Das   sexuelle   Lében   der  altén  Kul- 
turvölket.  Leipzig,  1902.  118. 

***  Gibbon:   A   római  birodalom   hanyatlásának   és   bukásának 
története.  Ford   Hegyessy  Kálmán.  Pest.  1868.  I.  k.  41.,  42. 
t  Ü.  o.  I.  k.  58. 


257 


ugyanannyi  lajhárral  és  vadkannal,  melyek  mind  a  közönség 
öldöklési  telhetetlenségének  vettettek  áldozatul.  A  következő 
nap  tragédiája  száz  him  és  száz  nőstény  oroszlán,  kétszáz 
leopárd  és  háromszáz  medve  mészárlásából  állott."  * 

És  ennyi  tékozlás,  ennyi  élvezetvágy,  ennyi  unalom,  s 
ennyi  tétlenség  közepette  egyre  jobban  szárad  a  művészet 
fája,  elannyira,  hogy  megmenteni  az  életnek  nem  lehet  már. 

,.Az  illirai  fejedelmek  sora  újjá  teremtette  a  birodal- 
mat, anélkül,  hogy  a  tudományt  újjá  teremtette  volna.  Még 
az  annyira  hasznos  jogi  és  orvosi  tudomány  sem  tőn  hala- 
dást. A  költői  hang  elnémult.  A  történelem  száraz  és  zavart 
kivonatolásra  szorítkozott."  ** 

Sőt  az  épitészet  és  a  dekorativ  művészetek  is  haldokol- 
nak, pedig  a  külső  pompához  aránylag  legkevesebb  művészi 
erő  kell. 

„Constantin  győzelmi  ive,  mint  a  művészetek  hanyat- 
lásának szomorú  jelensége  maradt  fenn,  mely  e  mellett  a 
leghitványabb  hiúságról  tanúskodik.  Miután  nem  találtak  e 
birodalomban  szobrászt,  ki  e  közemléket  felékesíteni  képes 
lett  volna,  Traján  diadalivét  legszebb  jelvényeitől  megfosz- 
tották, tekintet  nélkül  a  hős  emlékére  és  a  tulajdonjog  szent- 
ségére .  .  .  Az  uj  építmények,  miket  régi  szobrok  hiányában 
alkalmazni  kellett,  a  legdurvább  és  legesetlenebb  modorban 
hajtattak  végre."*** 

A  császár  művészpártoló  törekvései  eredménytelenek 
maradnak. 

,.A    császár    az    építőművészet    fölélesztésére    mindent 


*  Ü.  o.  I.  k.  128. 

**  U.  o.  I.  k.  148. 

***  V.  o.  I.  k.  162. 


.Tászi:    Művészet    és    Erkölcs. 


17 


258 


megtett,  de  Phidias  és  Lysippus  lángelméjét  életrehoznia 
nem  sikerült;  ugyanazért  rendeletére  minden  görögországi 
és  ázsiai  város  megfosztatott  legértékesebb  ékitményeitől.  A 
nevezetes  háborúk  diadaljelvényeit,  az  isteni  tisztelet  tár- 
gyait, az  őskor  isteneinek,  hőseinek,  bölcseinek  és  költőinek 
legremekebb  szobrait  összeszedték,  hogy  Konstantinápoly 
fönséges  dicsőségét  emeljék."  * 

A  bizánci  történelem  későbbi  lapjai  hasonló  bűnökkel 
és  kicsapongásokkal  vannak  tele  és  a  művészeti  élet  hasonló 
meddőségéről  tanúskodnak. 

Szinte  tipikus  a  kor  erkölcsi  fokára  és  élvezetkörére  az, 
mit  Gibbon  Justianus  egyik  főemberéről  mond  el:  .Hajnal- 
hasadástól  egész  az  ebéd  percéig  fáradhatatlanul  dolgozott, 
hogy  urát  és  önmagát  a  római  világ  költségén  meggazda- 
gitsa;  a  nap  maradék  része  érzéki  és  obszcén  örömökre  volt 
szánva."  ** 

A  társadalom  felsőbb  osztályainak  korrupciója  az  er- 
kölcs minden  terén  teljes  volt. 

Az  állami  és  társadalmi  rend  anarchiája,  az  önzés  kor- 
látlansága talán  soha  sem  volt  nagyobb,  mint  a  bizantiniz- 
mus  századaiban.  És  élvezeteiben  az  egyedüli  életcélt  látó 
kor  nagy  művészetet  nem  hoz  létre.  Csak  az  építészet  és  a 
dekorativ  művészet,  a  keleti  motivumokon  megterméke- 
nyülve, fejt  ki  ragyogó  csillogást.  De  a  Justinianus  művészet- 
pártolása  sem  fakad  a  lélek  vágyából,  csak  a  caesar  gőgjé- 
ből.  A  Sophia  templom  befejezésekor  e  szavakban  tört  ki  mű- 
vészi elragadtatása:   Dicsőség  Istennek,   hogy  méltónak   itélt 


*  U.  o.  I.  k.  220. 
**  E.  Gibbon:   The  history  of  fhe  decline  and  fali   of   the 
Román  Empire.   1788.  VII.  k.  91. 


259 


arra,  hogy  p  nagy  műt  befejezhessem.  Legyőztelek  Téged,  oh 
Salamon!* 

A  despotizmus  művészetét  Baudrülart  ezekben  a  találó 
szavakban  foglalja  össze:  ., Ezekben  a  lélek  nélküli  művek- 
ben az  enervált  érzékiség  uralkodik,  ba  nem  a  kicsapongás 
tárul  fel  szemeink  előtt.  Ilyen  a  Nérók  eff eminált  művészete 
és  a  bizantinus  uralkodóké  és  ilyen  lesz  mindenütt  a  művé- 
szet, hol  a  despotizmus  uralkodik,  ha  ugyan  a  művészetek 
megmaradnak  árnyékában.  Az  abszolút  monarchia  nem  egy 
alkalommal  hasonló  szemrehányásokat  érdemel."** 

Hogy  a  művészeti  színvonal  sülyedése  ilyen  viszonyok 
mellett  tényleg  elkerülhetetlen,  az  a  művészeti  tevékenység  és 
élvezet  természetéből  következik.  A  művészet  legmagasabb 
régióinak  forrásai,  az  emelkedettebb  gondolatok  és  érzelmek 
hiánya  folytán  kiapadnak.  Amit  Friedlaender  a  magasabb 
színjátékról  mond  —  hogy  .,ama  heves  izgalmak  mellett,  me- 
lyeket a  cirkusz  és  az  aréna  nyújtottak,  a  színpad  vonzóere- 
jét a  tömegekre  csak  nemtelen  eszközökkel  tarthatta  meg, 
durva  mulattatással  és  raffinált  érzéki  csiklandozással:  és 
igy  ahelyett,  hogy  ama  többi  látványosságok  megrontó  be- 
folyását ellensúlyozta  volna,  maga  is  nem  kevéssé  járult 
hozzá  Róma  korrupciójához  és  elvadulásához"***  —  igaz  a 
kor  mindazon  műtermékeire,  melyek  a  jelen  szociális  érzel- 
meit és  gondolatait  tükrözik  vissza. 

S  minthogy  a  nagyobbszabásu  művészek  rendszerint 
az  uralkodó  osztályok  légkörében  élnek  és  azok  erkölcsi  stan- 
dardját  követik,   csak   természetes,   hogy   az   alkotó   munka, 


*  ü.  o.  97. 
**  V.  ö.  Le  luxé  et  les  formes  de  gouvernement.  (Revue  des 
deux  Mondes.  1877.  1.  Septembre.) 
***  V.  ö.  I.  m.  II.  415. 


260 


mely  mindig  sok  erkölcsi  erőt  és  lemondást  követel,  megbé- 
nul s  a  művészet  a  nagy  elődök  szolgai  utánzása  lesz. 

így  volt  ez  ugy  a  császári  Rómában,  mint  Bizáncban. 

A  művészeti  hanyatlás  és  tespedés  alól  azonban  mind- 
két kor  egy  téren  kivételt  tesz:  ez  az  építészet  és  a  kisebb  de- 
koratív jellegű  művészetek  sorsa.  E  tereken  mindkét  társa- 
dalom ujat  és  értékeset  produkált. 

Mi  ezen  érdekes  jelenség  magyarázata? 

Az  építészet  terén  nyilvánvalóan  az,  hogy  ez  a  művé- 
szet legkevésbbé  tételez  fel  érzelmi  kiválóságot,  mert  első  sor- 
ban technikai  problémákról  van  itt  szó,  oly  problémákról, 
melyek  megoldását,  mint  Semper  kimutatta,  a  kor  változó, 
életbevágó,  gyakorlati  szükségletei  követelik  meg  és  a  megol- 
dás útjait  a  rendelkezésre  álló  anyag  és  a  kor  technikája  ha- 
tározzák meg.  És  a  technikai  ügyesség  és  készség  igen  magas 
foga  szokott  meglenni  éppen  a  dekadens  társadalmakban. 

Ez  az  összeköttetés  nem  kerülte  ki  a  szakemberek 
figyelmét  sem.  így  Muther  is  azt  mondja  az  építészetről,  hogy 
..minden  művészet  közül  a  leganyagiasabb,  mely  nem  igényel 
semmi  érzést,  csak  kézműves  ügyességet  és  mathematikai  ki- 
számítást."* És  Lamprecht,  aki  a  legbehatóbban  foglalkozott 
a  korok  szellemi  és  anyagi  rendje  összefüggésével  ezt  az  igen 
figyelemre  méltó  megjegyzést  teszi:  „Az  építészet  tekintetében 
meg  kell  gondolni,  hogy  az  —  ha  a  többé-ke vésbbé  díszítő 
természetű  mellékalkotmányok  fejlődését,  valamint  a  min- 
denkori kulturszükségletektől  függő  térismeretet  figyelmen 
kivül  hagyjuk  —  lényegében  csak  egy  határozott  tektonikus 
gondolat  fejlődéstörténetét  testesiti  meg,  nagyjában  tehát 
nem   az  eszthétikai   fejlődést,   hanem   a   mathematika-fizikai 

*  V.  ö.  Geschichte  der  Maierei.  Leipzig,  1900.  I.  k.  25. 


261 


összeköttetések  logikus  fejlődését  mutatja.  Ez  az  evolutió 
azonban  önmagában  nem.  lehet  mértékadó  jelentőséggel  va- 
lamely határozott  fejlődés  lélektani  jellemzésére."* 

A  dekoratív  kisebb  művészetek  virágzásának  oka  másutt 
keresendő.  Ezen  művészetek  egész  a  modern  gyáriparig 
mesterségek  voltak  s  mint  ilyenek  a  kézművességgel  voltak 
szoros  összefüggésben.  Tehát  eminenter  népies  jelleggel  bir- 
tak  s  mint  ilyenek  távol  állottak  a  kor  ama  levegőjétől,  mely 
a  „nagy  művészetet"  tönkretette.  Mert  minden  erkölcsi  krizis 
első  sorban  az  uralkodók  és  a  körülöttük  levők  krizise,  mely 
nem  szükségkép  terjed  ki  szélesebb  néprétegre.  S  igy  min- 
dig megtörténhetik,  hogy  megmarad  a  népies  humor,  lele- 
ményesség, naivitás,  kedv  és  tréfálkozás  az  a  tömege,  melyből 
egy  értékes  népies  művészet  fakadhat. 

Az  ujabban  kikutatott  és  sokat  magasztalt  bizánci  né- 
pies költészetnek  is  ez  a  valószinü  magyarázata. 

Az  építészet  és  a  dekoratív  művészetek  virágzása  tehát 
nem  érv  amaz  igazság  ellen,  hogy  a  kor  erkölcsi  romlottsága 
/nég  egyáltalán  nem  hoz  magával  művészeti  fellendülést. 

Eltekintve  ettől,  maga  a  bizánci  építészet  dicsősége  és 
csodálata  kétes  alapokon  nyugvónak  látszik.  Már  pusztán  az 
a  tény,  hogy  egy  korszak  egész  építészeti  ereje  egy  templomra 
szorítkozzék,  gondolkodóba  ejt.  És  erről  az  egy  templomról 
is  (St.  Sophia)  a  művészettörténész,  ki  éppen  nem  vádolható 
animozitással  a  bizánci  művészettel  szemben,  igy  szól:  „A  té- 
kozlás őrültségét  ritkán  vitték  ilyen  messzire.  A  legdrágább 
anyagokat,  aranyt,  ezüstöt,  elefántcsontot  és  drágaköveket 
hihetetlen  pazarlással  használtak  fel,  mely  még  az  Ízlést  is 
sérti:  ugy  tűnik  fel,  hogy  Justinianus  kevésbbé  méltányolta 


*  V.  ö.  Deutsches  Geschichte.  J.  m.  II.  k.  7. 


262 


szépségüket,  mint  értéküket  és  hogy  a  tündéri  fényűzés  lát- 
ványával akarta  az  embereket  elvakítani.  A  régi  görögök  a 
Propileumok  vagy  a  Parthenon  falaira  a  legtökéletesebb  már- 
ványokat használták  íel,  mert  csodálták  azok  tisztaságát  és 
fényét;  Justinianus  mindenütt  akar  aranyat  és  ezüstöt,  mert 
azok  a  gazdagság  jelei  ..."  Ez  a  tékozlás  óriási  összegekbe 
került.  Uj  adókat  kellett  e  miatt  kivetni.  „Egyedül  csak  az 
ambo  a  soleaval  Egyptom  egy  évi  jövedelmébe  került."  E 
templom  miatt  valóságos  fosztogatás  volt  a  provinciák  mű- 
emlékeiben. 

Mindezek  ellenére  „kívülről  nézve  St.  Sophia  csak  kö- 
zepes hatást  tesz,  sőt  kupolája  is,  bármily  merész  is  a  kon- 
strukciója, nyomottnak  látszik.  Belsejébe  kell  menni,  hogy 
megértsük  eredetiségét  és  fényességeit."  Ez  az  eredetiség  job- 
bára ismét  csak  a  drága  kincsek  fénye.  „Éjjel,  a  nagy  ünnep- 
ségek alkalmával,  a  templom  mint  valami  rengeteg  kivilágí- 
tás ragyogott,  mert  a  bizánci  irók  szerint,  nem  kevesebb, 
mint  G0,000  arany  kandelábert  számoltak  meg."  E  mellett 
„ .  .  .  bármily  gazdag  és  változatos  legyen  is  a  bizánci  osz- 
lopfejek diszitése,  fel  kell  ismerni  a  szobrászat  eljárásainak 
hanyatlását  .  .  .  müvei  inkább  az  aranymüvesség,  semmint 
a  szobrászat  süljéhez  közelednek."  * 


LXXXV1I.    A   RENAISSANCE    ERKÖLCSI    ÁLLAPOTA. 

Menjünk  tovább.  Ott  van  a  renaissance  hatalmas  és 
öröknek  mondott  művészete.  Ama  sokszor  emiitett  tétel,  azt 
hiszszük,  erre  a  korra  támaszkodik.  Az  erkölcsi  romlottság 

*  L'Art  Bizantin.  I.  in.  42.,  46.,  50.,  60 — 61,  paasim. 


263 


kora  volt-e  a  renaissance?  Itt  nagyon  könnyen  eshetünk  abba 
a  hibába,  amelyet  előbb  egy  mérték  keresésével  elkerülni 
igyekeztünk.  Nekünk  az  a  véleményünk,  hogy  az  erényeknek 
és  erkölcstelenségnek  keveréke  volt.  Az  erkölcsi  baj  legaggasz- 
tóbb  tünetei  kétségtelenül  a  társadalom  számos  rétegében 
megállapíthatók.  Másrészt  az  erő,  egészség,  szellemi  és  er- 
kölcsi hatalom  nagy  jeleivel  találkozunk.  Ez  az  a  társadalom 
főleg,  amelyre  gondoltunk  akkor,  midőn  az  erkölcstelenség 
trágyájának  fejlesztő  hatásáról  beszéltünk  a  művészetekre. 
Az  apró  tirannusok  vetélykedése,  fényűzése,  élvvágya  kétség- 
telenül óriási  tényező  volt  a  művészet  fejlesztésében.  A  pápai 
udvar  kicsapongásai  is  ide  sorozandók.  De  egészben  véve  a 
társadalom  nem  egy  korhadó,  pusztuló,  hanem  egy  életerős 
és  fejlődő  benyomását  teszi. 

A  kor  legnagyobb  ismerője,  Jákob  Burckhardt  erre  az 
eredményre  jut:  „A  jó  és  a  rossz  egészen  sajátos  keverékben 
hever  össze-vissza  a  XV.  század  olasz  államaiban.  A  fejedel- 
mek személyisége  annyira  kiművelt,  néha  annyira  jelenté- 
keny, helyzetükre  és  feladatukra  nézve  annyira  jellemzetes 
erő,  tehetség  és  a  sajátos  virtii  által,  (mely  néha  különben  a 
sceleratezza -val  összeegyeztethetőnek  gondoltatik)  feltételezett 
lesz,  hogy  az  erkölcsi  Ítélet  nehezen  igazodik  el."  * 

Szinfe  pathológikus  gonosztevők  mellett  egy  egész  sereg 
ember  alakja  tündököl  felénk,  kiket  mindenha  az  emberiség 
legnemesebb  példányai  közé  fognak  számítani  s  a  firenzei 
respublikának  voltak  évei,  melyek  bámulatos  rugékony  köz- 
szellem, a  lélek  mélyéből  kiható  művészeti  élet  s  a  nagy  nép- 
tömegeket is  átható  erkölcsi  emelkedettség  tekintetében  csuk 


*  J.  Burckhardt :  Die  KuUur  der  Renaissance  in  Italien.  I. 
m,  H.  k.  17. 


264 


Perikies  Athénjével  hasonlíthatók  össze.*  Tényleg,  az  egész 
kép  az  erő  képe,  jóban  és  rosszban  egyaránt.  A  vallási  asz- 
ketizmus  és  a  tekintély  békóitól  megszabadult  közszellemnek 
fékevesztett  reakciója  volt  e  kor.  E  mellett,  a  gyakran  igazán 
megdöbbentő  bűnök  nem  annyira  a  kor  speciális  romlottsá- 
gából, mint  inkább  a  politikai  viszonyok  kétségbeejtő  anar- 
chiájából látszanak  származni.  S  mindehhez  nem  kell  feledni, 
hogy  a  kor  átlagos  erkölcsi  képét  nem  szabad  a  mai  morális 
állapotokkal  összehasonlitani.  A  barbár  népelemek  beolvasz- 
tásának és  keveredésének  munkája  még  nem  volt  befejezett 
és  az  egyház  által  adott  erkölcsi  dresszura  még  nem  alakitotta 
át  teljesen  a  primitiv  emberek  lelkét.  Európaszerte  a  keresz- 
tény elvek  és  a  pogány  ösztönök  sajátságos  keveredése  ural- 
kodik, melyben  az  állami  és  társadalmi  rend  minden  megin- 
gásával az  ős  állati  természet  lesz  a  győztes.  A  modern  ember 
önmérséklete  még  hiányzik,  az  együttélés  békés  készsége  még 
sokkal  csekélyebb.  Aligha  tévedünk,  mikor  azt  hiszszük,  hogy 
e  kor  nem  az  erkölcstelenség  kora,  olyan  értelemben,  mint 
azt  a  pusztuló  római  és  a  byzantin  korban  láttuk.  Amazok  a 
szenilisen  elromlott  társadalmak  képei:  a  renaissance-é 
Európaszerte  inkább  a  fiatalság  kicsapongó  könnyelműségé- 
nek jellegét  viseli.  Különösen  téves  volna  azt  hinni,  hogy 
Olaszország  e  korban  kizárólag  vagy  nagyobb  mértékben  a 
rossz  erkölcsök  hazája.  Ha  Gobineau-nak  hihetünk,  a  XIV. 
és  XV.  századbeli  Franciaország  az  erkölcsi  romlottság  még 


*„  ...  de  ki  nem  kénytelen  ezt  a  népet  csodálni,  mely 
szent  papja  vezetése  alatt,  állandóan  emelkedett  hangulatban,  a 
legyőzött  ellenség  kímélésének  első  olasz  példáját  nyújtja,  ellenéi* 
annak,  hogy  az  egész  múlt  nem  prédikált  neki  egyebet,  mint  bo- 
szut  és  kipusztitást.''  (V.  ö.  Burckhardt :  II.  k.  82.) 


265 


sokkal  kétségbeejtőbb  képét  mutatja.*  (És  jegyezzük  meg 
egyben,  hogy  az  erkölcstelenség  e  hírhedt  korában  nagy  mű- 
vészet nem  hajtott  ki,  hanem  az  igenis  akkor  tűnik  fel,  midőn 
a  XIV.  Lajos  erős  keze  a  hűbériség  romjain  szilárdabb  állami 
és  tisztább  erkölcsi  állapotokat  teremt.)  Burckhardt  kétséges- 
nek tartja,  hogy  Németországban  az  ember  élete  1500  körül 
biztosabb  volt-e,  mint  Olaszországban. 

S  abból  a  mesteri  tollal  megirt  korrajzból  is,  melyben 
Riedl  Frigyes  a  renaissance  korabeli  Magyarország  erkölcseit 
festi  meg,**  láthatjuk,  hogy  igen  sok  abból,  amit  mai  szemmel 
nézve  erkölcsi  elvetemültségnek  tekintenénk,  a  történetiró 
előtt  mint  ama  kor  erkölcsi  fejlődésének  általános  és  átlagos 
foka  jelentkezik. 

Mindezekből  nyilvánvaló,  hogy  az  erkölcsök  szabados- 
ságához (ha  hajlandó  volna  is  valaki  ennek  müvészetfejlesztő 
erőt  tulajdonítani)  Olaszországban  sok  más  pozitive  ható  té- 
nyezőnek kellett  hozzájárulni,  hogy  egy  örök  s  a  kor  többi 
népeinek  alkotásait  messze  túlszárnyaló  művészet  jöjjön  létre. 
S  ezen  pozitív  tényezők  alighanem  a  gazdasági  jólét  általános 
fellendülésében,***  a  faj  hatalmas  fantáziájában,  a  közmü- 

*  M.  A.  de  Gobineau :  Essai  sur  Vinégalité  des  races  hu- 
maines.  Paris,  1853.  I.  k.  20. 

**  Kiedl  Frigyes :   A    magyar  irodalom  főirányai.   Budapest, 
1896.  (53— -60.) 

***  A  renaissance  előfeltételeit  keresve,  Burckhardt  kétség- 
kívül a  legfontosabbikat  állapította  meg,  midőn  így  szól:  „Ahhoz 
a  városi  élet  oly  fejlődése  volt  szükséges,  mely  csak  Itáliában  és 
csak  most  fordult  elő :  a  nemesek  és  polgárok  együttélése  és  ténvle- 
ges  egyenlősége;  egy  széleskörű  társadalom  kialakulása,  mely  ma- 
gát müvelődésképesnek  érezte  és  szabad  idővel  és  anyagi  eszközök- 
kel rendelkezett."  (V.  ö.  J.  m.  I.  147.)  —  Ugyanezen  író  szerint 
Firenzében,  a  pestis  után,  a  szegénység  jóformán  ismeretlen  fo- 
galommá válik.  (I.  m.  I.  78.) 


266 


veltség  magas  fokában,  az  egész  közéletnek  sajátságosan  de- 
mokratikus és  az  osztály  ellentéteket  nivelláló  irányzatában* 
a  nők  szokatlanul  kedvező  társadalmi  helyzetében,  az  ó-kori 
emlékek  közelségében  stb.  volnának  keresendők.** 


LXXXVIII.    A    GÖRÖG    MŰVÉSZET    ERKÖLCSI    TALAJA. 

A  művészeti  fellendülés  egy  másik  csodált  korszakát 
Hellas  művészete  nyújtja.  A  kor  nagy  távolsága  még  nehe- 
zebbé teszi  az  erkölcsi  milieu  rekonstruálását.  Véleményünk 
szerint  nem  volt  a  hanyatlás  kora.  Ellenkezőleg,  példája  a 
társadalmi  és  művészeti  erők  összhangzatos  kifejlődésének. 

Ez  a  felfogás  szinte  napjainkig  annyira  elfogadott  volt 
a  köztudatban,  hogy  bizonyitásra  nem  is  szorult  volna.  Lel- 
künkben a  Perikies  korabeli  Athén  össze  volt  forrva  az  em- 
beriség legdicsőbb  korszakának  képzetével.  A  görögség  klasz- 
szikus  történetirói  nyomán  a  görög  fajt  hajlandók  voltunk 
minden  másnak  elébe  állitani,  s  a  görög  történelem  emlékein 
elmerengve,    akaratlanul    az    elveszett    paradicsomra    kellett 

*  Ugyancsak  Burckhardt  említi,  hogy  Dante  szerint 
nohilta  és  filozófia  testvérfogalmak.  (V.  ö.  I.  m.  II.  89.) 

**  Tanulságos  dolog,  hogy  Nápoly,  hol  a  spanyol  uralom 
folytán  ezen  tényezőknek  épp  az  ellenkezői  fejlődnek  ki,  Tcivül  marad 
a  renaissance-fejlődésből  „nemessége,  szigorúbb  elszigeteltsége  és 
a  pompa  utáni  vágy  folytán."  Ez  a  spanyol  közszellem,  melynek 
„főalkateleme  a  munka  megvetése  és  a  nemesi  cimek  után  való 
sóvárgás"  volt,  innen  később  a  többi  Itáliában  is  uralomra  jutott. 
Az  élet  „hispanizálása"  a  Mediciek  alatt  egy  elkésett  lovagvilágot 
hoz  létre.  (I.  m.  II.  91 — 94.)  —  Érdekes  feladat  volna  ezen  váltó 
zott  köz-  és  társadalmi  viszonyoknak  nyomait  a  barokkmüvészet- 
ben  kikutatni,  mert  annak  számos  jellemző  vonása  valószinüleg 
innen  nif gyarázandó. 


267 


gondolnunk.  Munkássága  legjobb  erejében  elhunyt,  nagytu- 
dományu  honfitársunk,  Schvarcz  Gyula  vizsgálatai  után 
azonban  a  görög  társadalmi  élet  olyan  felfogása,  milyent  mi 
e  dolgozat  keretében  elfoglalunk,  mindenesetre  indokolásra 
szorul,  Schvarcz  tudvalevőleg  a  görög  fajt  a  megszokottal  ép- 
pen ellenkező  világításban  látta  s  különösen  erkölcsi  rom- 
lottságát ostorozta.  Bár  fejtegetéseit  igen  gyakran  túlzottak- 
nak, egyoldaluaknak,  sőt  sokszor  igazságtalanoknak  találtuk, 
mi  nagyban  és  egészben  hajlandók  vagyunk  az  ő  kutatásait 
alapokul  elfogadni  s  az  erkölcsi  milieut  azok  segitségével 
rekonstruálni.  Véleményünk  szerint  az  elfogulatlan  olvasó 
azzal  fogja  a  Schvarcz  könyvét*  letenni,  hogy  milyen  egyoldalú 
volt  a  régi  dicsőitő  álláspont,  ép  oly  egyoldalúak  a  magyar  tör- 
ténésznek nem  kutatásai,  hanem  következtetései  és  birálatai. 
Egész  kétségtelen  előttünk,  hogy  az  emberi  természet  átlagos 
foka  akkor  erkölcsi  fegyelmezettség  tekintetében  korunkénál 
jóval  alacsonyabb  volt.  A  primitív  ember  kitörő,  megfékezet- 
len,  naiv  és  kegyetlen  természetére  gyakran  ráismerünk  e 
társadalomban,  keverve  olyan  bűnökkel,  melyek  a  harcoknak 
kitett  társadalmakban  általánosak.  Egészen  tarthatatlan,  sőt 
tudománytalan  álláspont  tehát  a  mi  Ítéletünk  szerint  is  az, 
mely  mindig  és  minden  téren  a  görög  ideálok  után  sóhajtozik 
és  azokhoz  küldené  minduntalan  korunkat  iskolába.  Ezt  elis- 
merve, azonban  a  Schvarcz  Ítélete  talán  még  igazságtalanabb. 
Ö  mindig  a  XIX.  század  jogállamának  és  demokráciájának 
perspektívájából  ítél  és  birál.  Nincs  érzéke  az  iránt,  hogy 
tekintettel  legyen  az  erkölcsi  fejlődés  azon  fokára,  melyet  át- 
lagban az  a  kor  elért  s  hogy  bűnei  a  rabszolgaságon  alapuló 
termelési    rend    általános    és    kikerülhetetlen    fogyatkozásai. 

*  Görög  történelem.  Budapest,  1900. 


268 


Hogy  az  athéni  társadalom  a  politikai  jogok  oly  nagy  arányú 
kiterjesztését  ugy  kibirta,  mint  ahogy  a  történelem  (Schvarcz 
szerint  is)  mutatja:  az  erkölcsi  erők  igen  tiszteletreméltó  ere- 
jéről tesz  tanúságot.  Mert  hűtlenség,  megvesztegetés,  dema- 
gógia, gyávaság  stb.  mellett  (legalább  a  görög  államélet  fény- 
korában) a  legszebb  és  legnagyobb  emberi  erényeket  Schvarcz- 
nak  is  gyakran  kellett  feljegyeznie.  Bármint  legyen  is,  a  gö- 
rög művészetek  fénykorának  társadalma  korántsem  az  er- 
kölcsi dekadencia  képe. 

Perikies  kora,  Schvarcz  leirása  szerint  is,  az  erő  és  az 
élet  képe,  melyet  ugyan  ő  élvezni  nem  képes,  mert  nem  volt 
•Jogegyenlőség  és  gondolatszabadság"  olyan  mértékben,  mint 
a  modren  államokban,  mert  ezek  helyett  rabszolgaság  volt  és 
a  nő  helyzete  alacsony  volt,  de  amely  történelmi  s  nem  össze- 
hasonlitó  szempontból  kétségtelenül  mégis  az  emberi  nem 
életének  egyik  legfényesebb  lapja  volt.  S  a  művészeti  erők 
ezen  páratlan  kifejtése  korában  a  magánélet  nem  hogy  fény- 
űző, de  kényelmes  sem  volt.  Az  étkezés  a  képzelhető  legszeré- 
nyebb. A  „vagyonos  középosztálybeli  ember  rendszerint  fából 
és  agyag-  vagy  vályogszerü  megkeményített  sáranyagból  ké- 
szült házban  lakott." 

Az  élet  anyagi  oldalának  ez  a  szegényes  egyszerűsége  és 
művészeti  s  szellemi  oldalának  bámulatos  gazdagsága:  oly 
tény,  mely  a  demokrata  haladás  minden  őszinte  barátját  re- 
ménységgel és  bizodalommal  töltheti  el.* 

*  Wiachehnann  e  szép  helye  még  tovább  megy  s  a  két  jelen- 
ség összefüggését  emeli  ki:  „A  művészet  használata  és  alkalmazása 
megtartotta  azt  nagyságában:  mert  minthogy  csak  az  istenek- 
nek volt  szentelve  és  a  legszentebbnek  és  leghasznosabbnak  a  ha- 
zában volt  szánva,  mig  a  polgárok  házaiban  mérséklet  és  egysze- 
rűség honolt,   a   művész  nem  szállíttatott  le  kicsiségekre  vagy  já- 


269 


Amit  Taine  a  görög  milieut  illetőleg  a  költő  ihletével 
megirt,  a  modern  történelemirásban  is  igazolásra  talál. 

De  tovább  is  mehetünk.  Feladatunk  szempontjából  nem 
annyira  a  görög  társadalom  általános  erkölcsi  képe,  mint 
inkább  az  a  kérdés  érdekel:  kimutatható-e,  hogy  a  görög  tár- 
sadalom erkölcsi  életének  (relativ)  lazulása  időszakában  érte 
él  a  művészeti  élet  teljét? 

Amit  Perikies  koráról  a  történetírók  feljegyeztek,  ép 
az  ellenkezőről  tesz  tanúságot.  De  itt  egy  igen  becses  részlet- 
kutatás áll  rendelkezésünkre,  mely  felszines  általánosítások- 
nál ékesebben  beszél.  A  görög  irodalom  legalaposabb  kutatói 
Alfréd  és  Maurice  Croiset,  a  görög  irodalom  történetéről  irt 
monumentális  művökben  az  irodalmi  hanyatlás,  az  alexan- 
drinizmus  okait  keresve,  erre  az  eredményre  jutottak:  „A 
gyakorlati  epikureizmus  egy  faja  fogta  el  a  társadalmat.  Az 
ihlet  magas  forrásai  kiszáradtak  és  az  erkölcsi  sülyedés  köz- 
vetlen következményeként  beáll  az  irodalmi  és  művészeti  ha- 


tékszerekre, a  hely  korlátoltsága  vagy  a  tulajdonos  frivolitása 
folytán,  hanem  amit  alkotott,  az  az  egész  nép  büszke  fogalmainak 
megfelelt.  Tudjuk,  hogy  Miltiades,  Themistokles,  Aristides  és 
Kimon,  Görögország  fejei  és  megmentöi  nem  laktak  jobban,  mint 
szomszédjaik."  (V.  ö.  Geschichte  der  Kunst  des  Alterthurns. 
Wien,  1776.  I.  240.)  Ugyanezen  iró  szerint  a  szép  szeretete  a  népet 
ugy  áthatotta,  hogy  az  asszonyok  hálószobáikban  kecses  szobrokat 
állítottak  fel,  hogy  szép  gyermekeket  kapjanak.  (TX.  o.  225 — 226.) 
—  Az  emberek  humánus  és  jóságos  lelkületére  nemcsak  Winckel- 
mann  figyelmeztet  (u.  o.  226 — 22S.),  hanem  Lecky  is,  ki  ép  ebben 
a  körülményben  a  görög  és  a  római  nép  egyik  szembeszökő  különb- 
ségét látja:  „Művészetük  és  irodalmuk  finomító  befolyása,  a  gla- 
diátori játékok  ismeretlensége  és  viszonylagos  mentességük  a  hó- 
dítás szellemétől  élesen  elválasztották  őket  fél-barbár  hóditóiktól 
s  különös  finomságot  és  gyöngédséget  adtak  eszményi  jellemeik- 
nek." (V.  ö.  I.  m.  I.  k.  240.) 


70 


nyatlás.  A  szerelem  foglal  el  minden  műfajt,  az  eposzt,  az 
ódát,  az  idyllt.  a  regényt,  az  epigrammot,  —  a  szerelmi  rész 
minden  mást  háttérbe  szőrit.  Már  itt  van  az  a  hazug  optika, 
mely  a  szerelmet,  mint  az  élet  legmagasabb  feladatát  tünteti 
fel  és  amely  erre  az  egyetlen  tárgyra  az  iró  összes  erejét,  vala- 
mint az  olvasó  minden  érdeklődését  koncentrálja."  * 

A  művészet-történész  eredményei  egybehangzóak : 

„Az  alexandrinizmus  szerelmi  költészete  részben  egyen- 
rangú kifejezésre  talál  a  festészetben.  A  szerelem  gonosztevő- 
nőinek egész  képtárai  keletkeznek  és  a  festészet  nem  veti  meg 
ezeknek  sikamlós  mellékutjait  sem,  le  egészen  a  teljes  aljas- 
ságig. 

A  genrefestészet  az  alcsonyság  egy  más  nemét  követte, 
a  rhopographiát  (szatócs  festészet),  mely  egész  a  rhyparo- 
graphiáig  (piszkosságok  festése)  fokozódott.** 

Hasonló  irányzat  észlelhető  a  szobrászatban.  A  művé- 
szet hanyatlásával  karöltve  nő  a  nuditások  keresése.  A  klasz- 
szikus  görög  művészet  szemérmes  mérséklete.***  nemes  nyu- 

*  Idézve  Renó  Doumie  által  (Revue  des  deuz  Mondes 
1899.  1.  octobre.)  „Les  littératures  de  décadance"  című  tanulmá- 
nyában. 

**  Springer :  I.  ni.  I.  k.  114. 
***  „  .  .  .  Ezt  az  illendőséget  a  régi  művészek  még  táncoló 
alakjaikban  is  megőrizték,  a  baccbansok  kivételével;  és  azon  a  vé- 
leményen voltak,  hogy  az  alakok  actiója  a  régibb  táncok  szerint 
lett  lemérve  és  előállítva  és  bogy  a  régi  görögök  későbbi  táncaiban 
a  (művészek)  alkotásai  viszont  a  táncosnőknek  szolgáltak  mintául, 
hogy  rnagukat  a  szemérmes  kecsesség  korlátai  között  tartsák  meg. 
Erről  számos  könnyen  öltözött  női  szobion  meg  lehet  győződni, 
melyek  közül  a  legtöbbnek  nem  volt  öve  s  melyek  igen  illendő  tánc- 
ban vannak  feltüntetve,  ugy  hogy,  ha  a  karok  hiányoznak  is.  látja 
az  ember,  hogy  egyik  kézzel  felülről  a  vállon  át,  a  másikkal  pedig 
alulról  ruhájukat  szelíden  felemelték."  V.  ö.  Winckelmann :  Oe- 
schichte  der  Kunst  des  Alterthums.  I.  m.  I.  319.) 


271 


galma  helyett  előszeretet  mutatkozik  „a  szenvedélyes,  a  pathe- 
tikus,  az  óriási  erőmegfeszitések  és  rettenetes  fájdalom"  ki- 
fejezései iránt.*  Ezek  kapcsán  a  nemi  szempont  uralkodó  lesz 
a  művész  koncepciójában.  .,A  knidosi  Aphrodité  utánzatai, 
amelyek  a  legutolsó  ruhadarabról  is  lemondanak**  és  ezzel 
minden  gondolatot  a  fürdőre,  mint  a  levetkőzés  okára  eltá- 
volítanak, annyira  megfelelnek  a  kor  uralkodó  Ízlésének,  hogy 
a  knidosi  nőt  csaknem  teljesen  kiszorítják."  ***  E  helyett 
Aphrodité,  Erős.  Dyonisios.  Satyr  és  Pán  lesznek  az  uralkodó 
motívumok.  ,. .  .  .  másrészt  a  kor  a  megjelenés  nagyobb  pom- 
páját és  az  erősebb  pathost  kedveli."  **** 

Nyilvánvaló  tehát,  hogy  a  kor  művészeti  életének  be- 
ható tanulmányozói  éppen  egy  ellenkező  törvényszerűség- 
ről tudnak,  (mint  a  Rousseau-Schiller-féle),  mely  szerint 
a  nagy  művészeti  termelés  ideje  a  társadalom  erkölcsi  élete 
erejével  jár  együtt.f 


*  Springerő  I.  m.  I.  k.  191. 

**  Feltűnő  az  ellentét  a  régibb  szobrászattal,  melyen  „  . . . 
csak  a  hősök  s  kivált  az  atbléták  szobrai  voltak  mezítelenek,  mivel 
az  alkat  arányai,  az  izmok  kifejlettsége  képezte  lényegüket-'  mig 
„az  istenek  és  még  inkább  az  istennők  szobrai  rubázottak  voltak." 
(Pasteiner:  A  művészetek  története.  Budapest.  1885.  274.) 
***  Springer:  I.  m.  I.  k.  194—195. 
****  U.  o.  296.,  197. 

f  Egyike  volna  a  legszebb  müvészet-szociologiai  felada- 
toknak az  emberiség  ezen  két  legragyogóbb  művészeti  hajtásának 
alapokait  megvizsgálni  és  kétségtelenül  számos  vonásának  rokon- 
ságát megmagyarázni.  Talán  termékenynek  bizonyulna  amaz  üt 
követése,  melyre  Loria  csak  mellékesen  mutat  rá.  Az  olasz  renais- 
sancera  többek  közt  ezt  mondja :  ,.Ez  az  emlékezetes  visszatérés 
a  hellén  és  klasszikus  eszmékre  abban  a  pillanatban  éri  el  tető- 
pontját, melyben  a  feudális  gazdaság  szétbomlik  és  romjain  a  bér- 
munkás-gazdaság emelkedik  ki.  És  ez  a  tény  teljesen  természetes- 


272 


LXXXIX.    EROTIKUS    MŰVÉSZET    A    TÁRSADALOM    HANYATLÁ- 
SÁVAL    JÁR     EGYÜTT.    —     EZEN     ÖSSZEFÜGGÉS     LÉLEKTANI 
SZÜKSÉGSZERŰSÉGE. 

Ezen  utóbbi  adatok  kapcsán  legcélszerűbb  lesz  már 
e  helyen  rámutatni  arra  a  törvényszerűség  erejével  jelent- 
kező összeköttetésre,  melynél  fogva  a  par  excéllence  eroti- 
kus jellegű  művészet  a  társadalom  bomlásának,  a  feloszlási 
processzus  megindulásának  biztos  tünete,  amely  csak  ott 
nem  jelentkezhetik,  ahol  állami  kényszerpolitika  nem  en- 
gedi, hogy  a  tényleg  mélyen  elharapódzott  erkölcstelenség 
művészeti  visszhangra  találjon.  Az  erotikus  művészetet  a 
primitiv  népeknél  tanulmányozva,  Hirn  erre  az  alig  túlbe- 
csülhető fontosságú  eredményre  jutott:  „A  legtipikusabb 
illusztrációk  (t.  i.  az  erotikus  művészetre)  ...  a  degenerált 
törzsek  művészeti  alkotásaiban  voltak  találhatók,  amelyek 
ha  kevésbbé  szabados  szomszédaikkal  összeütközésbe  jönné- 
nek, kétségkivül  gyöngébbeknek  kizonyulnának  a  létért 
való  küzdelemben."  Ehhez  a  tételhez  azt  a  következtetést 
fűzi,  hogy  „.  .  .  mindezen  adatok  megbecsülhetetlen  érveket 
szolgáltatnak  azoknak  a  bölcselőknek,  kik  a  művészetet  a 
haladás  egy  gátló  és  gyöngitő  faktorának  tekintik".* 

A  tétel  kétségtelenül  igaz,  a  konklúzió  kétségtelenül 
helytelen.  A  vad  népek  művészeti  életéből  levont  ez  az 
indukció  a  civilizált  népekre  is  áll.  A  görög  és  római  társa- 
dalomban beállott  bomlási  processzus  is  —  láttuk  —  erre 


nek  és  megmagyarázhatónak  látszik.  Ugyanis  ez  a  gazdasági  forma, 
dacára  végső  alapja  sajátosságának,  fővonalaiban  mégis  csodálatos 
hasonlóságot  mutat  a  klasszikus   ó-kor  gazdaságával   .  .  ."    (V.   ö. 
Le  hasi  economiche  della  costituzione  sociale.  J.  m.  77.) 
*  V.  ö.  Hirn:  2'he  origins  of  Art.  «T.  ni.  247. 


273 


az  eredményre  vezetett.  A  korunkból!  francia  társadalom 
kóros  tünetei  közepette,  melyek  a  legjobb  hazafiakat  komoly 
aggodalmakkal  töltik  el,  egy  határozottan  erotikus  jellegű 
művészet  fejlődött  ki,  mely  a  maga  egyoldalú  szerelmi 
irányzatában  szinte  páratlanul  áll  a  világ  művészetében. 

Általában  karöltve  a  fejlődő  kapitalizmus  idegpusz- 
titó  életével,  a  szociális  kérdés  egyre  komorabb  kialakulá- 
sával s  azzal  a  folyamattal,  melynél  fogva  a  polgárosztály 
uralomra  jutásával  a  liberalizmus  jegyében  lefolyt  hősi 
harcának  magas  eszményeit  elvesztette  s  a  többség  úgyszól- 
ván minden  emelkedettebb  törekvés  nélkül  pusztán  az  élet 
apró  örömeinek  él:  Európaszerte  az  erotika  vallásosán 
finom  vagy  komiszan  durva  formáiban  a  művészet  közép- 
pontjába nyomult.  Nem  kell  messze  menni  példákért.  Elég 
idehaza  kissé  körülnézni  s  az  Eötvös,  Jókai,  Gyulai  nagy 
problémáival  s  nemes  világfelfogásával,  a  huszártörténetek 
s  egyéb  házasságtörések  szégyenletes  alacsonyrendü  jelen- 
legi irodalmát  szembeállítani.  És  igen  tanulságos,  hogy  is- 
mét Európaszerte  az  irodalmi  színvonal  jóformán  csak  ott 
emelkedik,  hol  a  szociális  kérdés  nagy  szellemi  és  erkölcsi 
eszmetára  az  írókat  megilleti. 

Hogy  az  élet  erotikus  irányzata  a  művészet  erotikus 
irányzatára  vezet,  senkit  sem  fog  meglepni  azok  után, 
amiket  a  művészeti  tevékenység  lényegére  már  ismételten 
kifejteni  alkalmunk  volt.  Legfeljebb  a  tétel  második  része 
látszik  bizonyításra  szorulni,  hogy  t.  i.  az  erotikus  művé- 
szet, helyesebben  maga  az  erotikus  élet  a  társadalom  deka- 
denciájának és  a  művészetek  dekadenciájának  is  biztos  jele. 
De  ha  az  olvasó  meggondolja,  hogy  bármely  emberi  képes 
ség  kizárólagos  fejlesztése  a  többi  rovására  már  maga 
pathologikus  jelenség;    hogy    a    szerelmi  szenvedély  milyen 


JAszi:    Müvésset    és    Erkölcs 


18 


274 


nagy  hajlandósággal  bir  arra,  hogy  az  élet  minden  más 
érdekét  és  örömét  az  ember  előtt  hitványnyá  és  jelenték- 
telenné tegye;  hogy  a  szerelmi  kicsapongások  az  életerő  és 
életkedv  megrontására  vezetnek;  hogy  minden  nagy  emberi 
alkotás  és  legeslegj óbban  épen  a  teremtő  géniuszé  fáradt- 
ságos munka,  melyet  vér  és  izzadtság  áztat,  mely  lemon- 
dást követel  nem  egyszer  a  világi  örömökről  és  mindig  hű- 
séget, szinte  szerelmet  a  Múzsához:  tisztán  fogja  látni  azt 
az  örök  lélektani  kényszerűséget,  mely  ama  jelenséghez 
vezet. 

Erre  mifelénk  azt  gondolják  az  emberek  —  nyilván 
megfelelően  annak  a  művészeti  magaslatnak,  melyen  élünk 
—  hogy  a  művész  világa  a  kicsapongó  jókedv,  az  örök  sze- 
relem, pajzán  tréfák,  vidám  cimborák,  csókos  asszonyok 
gondoktól,  tépelődésektől,  szenvedésektől  ment  világa.  Igen, 
ez  a  megfigyelés  kitűnő  és  áll  azokra  a  „művészekre",  kik 
itt  nálunk  operetteket,  gentry  vagy  lipótvárosi  novellákat, 
szalonképecskéket,  vagy  huszár-regényeket  vagy  souper- 
csárdásokat  „csinálnak"  és  akik  rendszerint  egyszersmind 
bohó  fiuk,  jó  táncosok  és  jó  étvágyú  jourolók  is.  Csak  óva- 
kodjunk ezeknek  a  ..művészeknek"  a  lelkéből  a  művészeti 
alkotás  lélektanára  következtetést  vonni.  Óh.  nem  ilyenek  a 
valódi,  a  nagy  müvész-lelkek :  a  Dante,  Fiesole,  Michel- 
angelo, Milton,  Goethe,  Schiller,  Gorot,  Millet,  Arany,  Pe- 
tőfi és  a  többi  nagyok  lelkei.  A  művészeti  alkotás  igazi  gé- 
niuszai nagy,  komoly,  egész  lényüket  betöltő  munkákat  vé- 
geznek s  missziójukat  érezve  dobogó  szivvel,  aggodalmas 
lélekkel,   gyakran   szomorú,   magányos   egyedüllétben*    dol- 

*  „A  legtöbb  geniális  művész  embertársai  között  ugy  élt, 
ni  int  hajótörött  európaiak  egy  horda  szerecsen  között.''  (V.  ö. 
Grosic:  Kuiisttvissenschaftliche  Studien,  Tübingen.  1900.  51.) 


275 


goznak  és  egy  ecset  vagy  tollvonásukban  több  a  fenség  és 
az  ihlet,  mint  mikor  ezek  a  „művészek"  imádkoznak.* 

Nem  tudok  eléggé  inzisztálni  ezen  a  meggondoláson 
és  nem  szeretném,  ha  valaki  csak  rhetorikai  hevületet  látna 
benne.  Valóban  nagy  művész  csak  valóban  nagy  ember  le- 
het: **  ez  az  irodalom  és  müvészettörténelem  egyik  legvilá- 
gosabb tanulsága.  Nagy  ember.  Ezalatt  nem  éppen  szellemi 
vagy  erkölcsi  tökéletességet  kell  érteni,  hanem  az  igazi 
nagyszabásuságot.  Azt,  hogy  a  valódi  művész  —  legalább 
az  alkotás  ihletett  óráiban  —  ment  minden  kicsinyes  vagy 
közönséges  szempontoktól,  hogy  hisz  és  bizik  munkálko- 
dása jelentőségében  és  azzal  első  sorban  semmi  mást  nem 
akar,  mint  létrehozni  azt  a  nóvumot  a  világba,  melyet  lel- 
kében érez  s  amelyhez  képest  előtte  az  élet  minden  külső 
sikere  és  fényessége  hiábavaló,  nevetséges,  megvetendő  sem- 
miség. Természetesen  ez  az  érzület  magas  erkölcsi  szin- 
vonalat jelent  és  ez  az  úttörő  szellemekben  talán  sohasem 


*  Nagyon  szépen  emeli  ki  Gyulai  Pál  a  költői  alkotás  er- 
kölcsi előfeltételeit:  „Ha  komolyan  veszszük  a  költészet  célját  és 
feladatát,  könnyebben  legyőzhetjük  a  hiúság  és  szeszély  ingereit  s 
képesebbek  leszünk  a  való  dicsőség  keresésére,  inkább  fogjuk 
érezni,  hogy  nem  a  henye  lelkek  mulattatói  vagyunk,  hanem  az 
élet  fenkölt  magyarázói  s  mély  részvétü  vigasztalói.  S  épen  nem 
fogjuk  sajnálni  művészetünktől  a  fáradtságot  és  meg  fogjuk  tar- 
tani a  mérséklet  és  a  jóizlés  határait  még  a  komikum  és  humor 
legmámorosabb  perceiben  is."  (Elnöki  megnyitó  beszédéből  a  Kis 
faludp-Társaság  1885  XLX/VTÍl.  közgyűlésén.) 

**  Goethe  az  egész  művészet-erkölcstani  problémát  meg- 
oldja ■ — ■  lesalább  is  az  alkotás  szempontjából  —  ebben  a  pár  sor- 
ban :  .  .  .  Ha  egy  költőnek  olyaD  magas  lelki  tartalma  van,  mint 
Sophoklesnek,  ugy  hatása  mindig  erkölcsös  lesz,  bárhogyan  is  vi- 
selje magát.  (V.  ö. :  J.  P.  Eckermann:  Oesprache  mit  Goethe. 
Leipzig,  1899.  III.  k.  90.) 


18* 


276 


hiányzott;  első  sorban  a  szorgalom,  mely  önmegfékezést 
és  sok  lemondást  követel.  így  még  Möbius  is,  aki  pedig 
nagyon  kicsinylöen  szól  a  művészet  erkölcsi  értékéről,  in- 
duktív kutatások  alapján  kénytelen  elismerni,  hogy  „faló- 
ban nagy  tehetség  szorgalom  nélkül,  ugy  látszik,  nem  fordul 
elö".*  Wölfflin  pedig  a  nagy  renaissance  művészein  végig- 
tekintve, arra  az  eredményre  jut,  hogy  Andrea  del  Sarto 
volt  „.  .  .  az  elsőrangú  tehetségek  közül  az  egyedüli,  kiről 
ugy  látszik,  hogy  erkölcsi  alkatában  valami  defektus 
volt".**  Hány,  de  hány  művészi  alkotás  van,  melyen  bán- 
tóan érezzük  a  művész  erkölcsi  fogyatkozásait.  Bandinelli 
nem  egy  szobra,  tekintet  nélkül  tárgyára,  bennem  az  er- 
kölcsi undor  érzését  keltette  fel.  És  ha  ezt  a  laikus  is  kiérzi, 
elképzelhetjük,  hogy  a  Ruskineknek  milyen  biztos  szemük 
lehet  ezekben  a  dolgokban.*** 

*  V.  ö.  Uber  Kvnsi  und  K-ünsíler.  I.  m.  94. 

**  V.  ö.  Die  hlassische  Knnst.  I.  m.  149. 

***  Ruskin  tényleg"  gyakran  figyelmeztet  merőben  artiszti- 
kus,  a  feldolgozott  tárgytól  teljesen  független  részletek  erkölcsi 
jelentőségére.  Lássunk  néhány  példát: 

„  .  .  ,  arra  sem  tndok  példát,  az  egy  Rembrandt  kivételével 
(de  még  nála  is  csak  kivételes  esetekben),  hogy  a  sötét  háttér  meg- 
szokott alkalmazása  tisz-ta  vagy  nemes  érzéssel,  sőt  csak  kiváló  ér- 
telemmel is  járt  volna  együtt." 

„  .  .  .  A  szimmetria  mindig  emeli  a  szépséget,  mert  rendet, 
tervszerűséget  fejez  ki  s  az  erkölcsi  fegyelem  alatt  élő  emberekre 
jellemző  is;  a  vallásos  nagy  művészekben  kivétel  nélkül  megvan. 
A  kép  elrendezése  mindig  szimmetrikus:  ahány  szent,  ahány  tér- 
deplő angyal  vagy  donátor  jobb  felén,  ugyan  annyi  hasonlóan  elren- 
dezve balfelén  is." 

„A  nemtelen  érzésű  festő  kedvét  leli  a  lompos  munkában, 
mint  Spagnoletto,  Salvator  és  Murillo,  holott  a  komoly  és  mély 
érzésüek  nem  sajnálták  a  munkát  s  műveiket  szeretettel  dolgozták 
ki."  (Idézi  Geöeze  Sarolta  a  „Modern  Paintrrs"-hő].  I.  m.  152., 
161.,   162.,   163.  passím.) 


277 


A  Him  következtetése  azonban  nem  áll  meg.  A  művé- 
szeti erotika  és  a  társadalmi  bomlás  közötti  összefüggés 
nem  lehet  érv  az  emiitett  bölcselök  számára,  hanem  igenis 
egy  ujabb  bizonyíték  a  mi  tételünk  mellett,  mely  e  dolgozat 
alapgondolatát  képezi,  hogy  a  művészet  és  az  erkölcs  között 
nincs  ellentét,  hanem  hogy  a  társadalom  mindennemű  er- 
kölcsi felfogása  megfelelő  művészi  visszhangra  talál.  Az 
erotikus  épp  ugy,  mint  az  aszkéta,  a  vallási,  a  nemzeti  vagy 
a  szociális.  Hogy  az  erotika  a  társadalom  dekadenciájával 
jár  együtt,  erről  a  művészet  ép  oly  kevéssé  tehet,  mint  a 
hőmérő  arról,  hogy  hideg  van. 

Mindezek  a  tények  deduktív  eredményeinket  megerő- 
sítik. Az  erkölcstelenség  két  hírhedt  történelmi  korszaka 
nagy  művészetet  nem  hozott  létre.  Az  erkölcstelenség  csak 
legfeljebb  kifejlesztője  a  meglevő  művészeti  erőknek,  mint 
a  renaissance  korában.  Erkölcstelenség  nélkül  az  emberi- 
ség egyik  legnagyobb  művészete  Hellasban  nőtt. 

XC.    A    XIX.    SZÁZAD    ERKÖLCSI    MÉRLEGE. 

Korunk  és  művészetének  iránya  mennyiben  erösitik 
meg  eredményeinket? 

A  XIX.  század  erkölcsi  mérlegének  megállapítása  a 
legnehezebb  feladatok  egyike  volna,  melyet  itt  megoldani 
még  csak  vázlatosan  sem  kísérelhetünk  meg.  Csak  arról  le- 
het szó,  hogy  az  európai  erkölcsi  fejlődés  néhány  uralkodó 
irányára  figyelmeztessünk  és  azokhoz  egy  pár  következte- 
tést fűzzünk. 

A  század  első  fele  a  nagy  nemzeti  küzdelmek  jegyében 
folyt  le,  mely  gazdaságilag  a  polgárság  szabadságharcát 
ölelte  el.  A  liberalizmus  fényes  küzdelmeinek  kora  volt  ez, 


278 


mely,  mint  minden  szélesebb  néptömegeket  mozgósító 
eszmeáramlat,  az  érzület  tartós  emelkedettségét  tételezte 
fel.  Kétségtelen  is,  hogy  a  harcos  liberalizmus  Európaszerte 
az  elmék  és  a  szivek  olyan  lendületességével  járt  együtt, 
mely  a  legszebb  látványok  egyike,  melyet  a  történelem 
nyújt.  A  „szabadság,  egyenlőség  és  testvériség"  jelmondata 
akkor  még  tisztán  és  ragyogón  vonult  át  Európán  s  ép  ugy 
a  nagy  néptömegekben,  mint  a  vezető  elmékben  a  lélek 
benső  hitét  s  meggyőződését  jelentette.  Csak  ennek  a  nagy 
világtörténeti  áramlatnak  arra  az  utolsó  étape-jára  kell 
gondolnunk,  mely  a  magyar  renaissancet  teremtette  meg, 
a  legnagyobb  költőket  és  Írókat,  kik  eddig  ebben  az  ország- 
ban éltek,  hogy  átérezzük  ennek  a  korszaknak  szépségét  és 
emelkedettségét.  Tényleg  Európaszerte  a  költészet  ezen  idő- 
ben a  szabad,  bátor  és  nemes  eszmék  és  érzelmek  olyan 
gazdagságát  nyújtja,  mely  szinte  páratlanul  áll  az  emberi- 
ség történelmében. 

A  lélek  ez  a  szárnyalása  azonban  nem  volt  tartós. 
Abban  az  arányban,  melyben  a  diadalmas  polgárság  ural- 
mát végleg  megalapítja:  bizonyos  kijózanodás,  a  nyárspol- 
gári önzés,  a  tekintet  nélküli  üzleti  spekuláció  szelleme 
hatja  át  a  társadalmat.  A  teljesen  kifejlett  kapitalizmus  a 
kézműipar  romjain  s  a  koloniális  politika  folytán  soha  nem 
sejtett  gazdagságoknak  nyitja  meg  gyors  és  lelkiismeretlen 
útját.  A  hármas  jelszó  tekintélye  és  hite  hovatovább  elko- 
pik; ehelyett  a  bourgeoisie  fegyvertársát,  a  proletariátust 
cserbenhagyva,  hatalmát  vele  szemben  biztosítani  törekszik 
s  a  „szabad  verseny"  theróiája  alatt  az  „enrichissez  vous" 
és  a  feudális  nemességhez  való  dörgölőzés  korszaka  követ- 
kezik be. 

A   liberalizmus    jegyében    lefolyt    küzdelem   azonban 


279 


számos  maradandó  változást  létesített  a  kor  társadalmi 
rendjében,  mely  az  erkölcsi  közállapotokat  kedvezően  befo- 
lyásolja. Az  emberek  törvény  előtti  egyenlősége,  legalább 
elvben,  biztosíttatik;  az  uralkodók  és  a  közfunkcionáriusok 
ellenőrzése  szigorúan  keresztülvitetik;  az  állami  hatalom- 
ban osztozók  köre  tágult  s  igy  az  azzal  való  visszaélés  lehe- 
tősége kisebb  lett;  az  a  gondolat,  hogy  a  társadalmi  együtt- 
élés alapja  a  munka,  erősebb  lett;  a  jogrend  ugyan  a  hatal- 
masoknak kedvez,  de  legalább  a  jog  alaki  biztosítékain  ma- 
gát a  magánéletben  senki  többé  túl  nem  teheti. 

Az  egyesülési  folyamat  ez  a  hatalmas  előrehaladása, 
a  társadalmi  viszonyok  demokratizálódása  kétségtelenül 
hatékonyan  meggátolja,  hogy  a  rengeteg  uj  gazdagságok 
demoralizáló  hatása  csak  távolról  is  megközelítse  azokat  a 
korokat,  melyekkel  az  előbbi  fejezetekben  foglalkoztunk. 
Van  tehát  számos,,  az  erkölcs  tulajdonképeni  szféráján  kí- 
vül álló  tényező,  melyek  az  erkölcsi  dolgok  tűrhető  rendjét 
biztosítják.  Kétségtelen  viszont  az  is,  hogy  a  kapitalizmus 
teljes  kifejlődésével,  az  egyik  oldalon  rengeteg  gazdagsá- 
gok, a  másikon  nyomasztó  tömegnyomor  képződésével,  a 
liberalizmus  magasabb  és  egyetemesebb  törekvéseinek  ki- 
halásával, a  meggazdagodási  vágynak  hova-tovább  öncéllá 
válásával,*   az  élet   szörnyű  és   kizárólakos   hajszájával   a 

*  Megfigyelhetjük,  —  mondja  Sombart  —  hogy  az  eszköz  és 
a  cél  közti  viszony  lassan  ismét  megfordul.  Az  uj  (eredetileg)  az 
volt,  hogy  a  gazdasági  tevékenységet  a  szerzés  céljává  szolgáló  esz- 
köznek tekintették.  Lassacskán  ismét  a  tartalom  változása  megy 
végbe:  az  uj  cél  elveszíti  fascináló  hatását  és  a  gazdasági  tevé- 
kenység ismét  mint  cél  jelentkezik.  De  csak  újonnan  nyomott  for- 
májában: kalkuláció,  spekuláció,  üzlet.  Az  üzleti  érdek  molochja 
lassan  kinyújtja  karmait,  hogy  növekedő  eredménynyel  nemzedé- 
keket nyeljen  el!"  (V.  ö.  Der  Moderné  Kapitalismus.  I.  m.  I.  397.) 


280 


pénz  után:  sürün  jelentkeznek  az  erkölcsi  dezorganizáció 
tünetei,  melyek  az  eszthétikai  oldalon  a  brutális  sportok, 
játékok  nagy  elterjedésében*  és  az  erotikus  költészet  virág- 
zásában, valamint  a  vérengző  festmények  és  irodalmi  ter- 
mékek kedveltségében**  nyilvánulnak. 

Jegyezzük  meg  azonban,  hogy  az  eldurvulás  s  ala- 
csony önzésnek  ezek  a  tünetei  még  csak  távolról  sem  közelitik 
meg  ama  dekadens  társadalmak  hedonikáját,  melylyel  fog- 
lalkoztunk, ugy  hogy  az  egyenlösülési  folyamat  azon  ob- 
jektív, külső  biztosítékai  mellett,  melyeket  megismertünk, 
magának  az  emberi  természetnek  igen  jelentékeny  finomo- 
dását kell  feltételeznünk.  A  XIX.  század  erkölcsi  képére 
azonban  az  eddigieknél  jóval  erősebb  színeket  fest  az  a  nag} 
világtörténelmi  mozgalom,  melyben  a  társadalmi  egyenlösü- 
lési folyamat  utolsó  és  legfontosabb  szakaszához  közeledik. 
A  liberalizmus  jegyében  vivott  küzdelmek  mindenütt  — 
kisebb-nagyobb  teljességgel  —  a  jogok  egyenlőségéhez  ve- 
zettek el,  ahhoz  az  állapothoz,  melyben   a  jogrend   kinek- 


*  V.  ö.  Spencer  ,.Bebarbarisation"  eimü  essayjét  a  Facts 
and  Comments-hen  (London,  1902,),  melyben  a  jelenség  tüneteit 
kitűnően  foglalja  össze,  de  okadatolásában  a  felszinen  marad. 

**  Jól  mondja  Eeich :  A  nagy  művészetnek  tárogatónak  kell 
lenni  a  küzdelemben,  hatásának  a  kor  legmagasabb  eszméjeire  lel- 
kesítőnek. Nos,  a  mi  festőink,  ugy  látszik,  csak  két  ilyen  ideált  is- 
mernek, a  kölcsönös  néplegyilkolást  és  a  kedélyes  jólétet,  mert  ezek 
a  théinák  a  leggyakrabban  vannak  alkotásaikban  képviselve.  Hol 
vér  vagy  bor  patakban  folyik,  ott  érzik  magukat  legotthoniasabban, 
csataképek  és  ünnepi  diner-k  legkedvesebb  tárgyaik  maradnak. 
Es  ezeket  az  ütközeteket  éppen  nem  Wercscsagin  értelmében  fogják 
íel,  hanem  szintén  mint  valami  ünnepséget  in  majorem  imperatoria 
glóriám.  Hadi  dicsőség  és  életöröm:  ezek  kiváltságolt  osztályaink 
bálványai  és  ezt  dicsőitik  festőink.  (V.  ö.  Die  bürgerliche  Eunst 
und  die  besitzlosen  Voüsldassen.  Leipzig,  1894.  3GJ 


281 


kinek  teljes  szabadságot  ad  arra,  hogy  erőit  érvényesítse. 
Ez  volt  az  az  állapot,  mely  a  feudalizmussal  birkózó  polgár- 
ságnak megfelelő  volt.  Nem  támogatásra  volt  neki  szük- 
sége, hanem  arra,  hogy  a  már  kifejlődött  ipari  erők  minden 
középkori  korlátozástól  szabadon  működhessenek.  Sőt  még 
a  teljes  politikai  egyenlőségre  sem  volt  szüksége:  a  feuda- 
lizmust csak  gazdasági  téren  törte  meg,  mig  a  politikai 
hatalom  számos  előjogát,  melyek  az  ő  szempontjából  na- 
gyobb fontossággal  nem  bírtak,  sok  helyütt  ellenfelénél 
meghagyta,  sőt  később,  vele  szövetséget  kötve,  még  azok  ki- 
terjesztésén és  fejlesztésén  is  dolgozott. 

Ez  a  szabadság  azonban  a  nagy  néptömegre,  mely 
keze  munkájából  él,  megváltás  helyett  ujabb  bajokat  hozott 
s  nemsokára  azon  vette  magát  észre,  hogy  a  feudalizmus 
legyőzésében  a  polgárságnak  csak  azért  segédkezett,  hogy 
bár  jogilag  szabadabb,  de  gazdaságilag  annál  nyomasztóbb 
és  bizonytalanabb  állapotba  jusson. 

És  midőn  a  széles  néprétegek  helyzetük  ezen  fordulá- 
sát észrevették  s  különösen  belátták  azt,  hogy  számukra  a 
jogi  szabadság  egyáltalán  nem  jelenti  a  gazdasági  szaba- 
dulást, hogy  —  ellenkezőleg  —  számukra  a  korlátlan  szer- 
ződési szabadság  igen  sokszor  csak  az  éhenhalás  és  munka- 
erejük teljes  kizsákmányoltatásának  szabadságát  jelenti: 
bekövetkezik  az  a  nagy,  a  politika  s  az  erkölcs  történeté- 
ben egyaránt  fundamentális  pillanat,  melyet  Benjámin 
Kidd  Advent  of  Demos-nak  nevezett  el.  Tényleg  az  ezer- 
fejü  sokaság  most  először  jelenik  meg,  mint  a  világtörténp- 
lem  öntudatos,  céljaival  tisztában  levő  eleme,  hogy  a  demo- 
kratizálódási processzus  utolsó  és  legfontosabb  feladatát,  az 
anyagi  lét  eszközeinek  igazságosabb  felosztását  keresztül- 
vigye s  létrehozza  az  első  valóságos  demokráciát,  a  produk- 


282 


ti v  munka  demokráciáját,  a  „nemes  munkaáUamot" ,  amint 
Anton  Menger*  szerencsésen  hivja.  És  tényleg  a  XIX.  század 
második  fele  ezt  a  kérdést  uralja,  mely  évről-évre  egyre  nő 
fontosságban  és  kiterjedésben. 

A  nyugat  vezető  államaiban  a  szociális  kérdés  egye- 
nesen a  politikai  probléma,  a  kulturprobléma.  Államférfi, 
közgazda,  tudós  és  művész  szeme  állandóan  feléje  van  irá- 
nyitva,  Mindenki  érzi,  hogy  az  emberiség  egész  jövő  hala- 
dása ennek  a  problémának  helyes  megoldásától  függ.  Az 
egyik  veszedelmet,  a  másik  üdvöt  lát  benne,  de  mindenki 
egyetért  abban,  hogy  itt  van  és  sehol  másutt  az  üdv  vagy  a 
veszedelem  forrása. 

S  a  puszta  kenyérkérdésből  —  mint  ahogy  a  szocializ- 
mus keletkezése  első  éveiben  jelentkezik  —  egyre  jobban 
bimbóznak  ki  a  mindinkább  egyetemesebb  és  magasabb- 
rendű  problémák.  Ilyen  körülmények  között  csak  természe- 
tes, hogy  a  szociális  kérdés  az  erkölcsi  problémának  is 
középpontját  foglalja  el.  Valami  megszületik  a  világ  er- 
kölcsi kódexében,  ami  abból  eddig  hiányzott,  vagy  csak  igen 
tökéletlenül  volt  benne  képviselve:  a  szociális  lelkiismeret,  a 
társadalmi  szolidaritás,  a  társadalmi  felelősség  példátlanul 
erős  érzése.  Természetesen  most  is,  mint  eddigelé  az  erkölcs 
történelmében,  első  sorban  a  gazdasági  változás  az  irány- 
adó: az  a  millió  és  millió  ember,  ki  öntudatra  ébredt  céljai 
felől  s  aki  ennek  folytán  a  termelés  és  a  jövedelemeloszlás 
uj  rendjét  akarja  megvalósítani.  És  ezzel  a  küzdelemmel 
karöltve  az  egyenlősülési  processzus  ujabb  kiterjedése  áll 
be:  az  állami  hatalomnak  kell  közbelépni,  hogy  a  gyönge 
mellé  állva,  azt  a  létért  való  küzdelemre  erősebbé  és  képe- 

*  Die  neue  Staatslehre.  Zweite  Auflag-e.  Leipziff.  1903. 


283 


sebbé  tegye.  Ez  szükségkép  a  hatalmasok  egoizmusának 
ujabb  intézményi  gátakat  vet,  ami  egyet  jelent  azzal,  hogy 
egyre  több  oly  exisztencia  anyagi,  szellemi  és  erkölcsi  fejlő- 
dése biztosíttatik,  kik  eddig  az  elnyomatás  butitó  és  demo- 
ralizáló álmát  aludták;  egyet  jelent  azzal,  hogy  egyre  több 
ember  osztozkodik  a  politikai  és  gazdasági  hatalomban; 
egyet  jelent  azzal,  hogy  az  állam  egy  uralkodó  osztály  álla- 
mából egyre  inkább  az  egész  társadalom  állama  lesz;  egyet 
jelent  azzal,  hogy  mind  kevesebb  a  kizsákmányolás  lehető- 
sége és  egyre  nagyobb  és  elkerülhetetlenebb  az  igazságos 
összemüködés  kompromisszumának  szükségessége. 

Mindezek  a  tényezők  pedig  szükségképp  az  általános 
erkölcsi  színvonal  emelésére  vezetnek. 

Azonban  ezzel  a  „nép  eljövetelének"  erkölcsi  befolyása 
nem  merül  ki.  Ezek  mellett  a  politikai  s  gazdasági  behatá- 
sok mellett  tisztán  erkölcsi  jellegű  faktorok  is  egyre  erőseb- 
ben éreztetik  hatásukat. 

Itt  is,  mint  már  sokszor  a  történelemben,  a  szükségen, 
a  viszonyok  kényszerén  alapuló  eljárási  módok  mellett  mind 
sűrűbben  jelentkeznek  oly  cselekedetek,  melyek  tényleg  a 
„szociális  lelkiismeret"  spontán  hajtásai.  A  politika,  a  köz- 
gazdaság évtizedes  foglalkozása  ezekkel  a  munkában  elgyö- 
tört emberekkel,  ezekkel  a  korán  elhaló  gyermekekkel,  ezek- 
kel a  prostitúcióba  kergetett  leányokkal,  a  gyári  üzem  rémü- 
letes visszaéléseinek  egyre  sürübb  leleplezései  az  érzéke- 
nyebb és  emberségesebb  lelkekben  szükségkép  felkeltették 
a  részvétet,  a  rokonszenvet  és  a  kötelességérzetet. 

S  amily  egyoldalú,  sőt  naiv  felfogásnak  véljük  azt, 
mely  korunk  szociális  reformtörekvéseit  és  humanizmusát 
jórészt  az  uralkodó  osztályok  feléledt  rokonszenvéből  és  kö- 
uyörületességéből    magyarázza:    ugy  másrészt  ép  oly  egyol- 


2jÍ 


dalunak  és  túlzónak  itéijük  azt,  mely  ezeket  a  mozgalmakat 
tisztán  a  munkásság  küzdelméből  és  az  uralkodó  osztályok 
félelméből  vezeti  le. 

Azok  száma,  kik  minden  haszon  nélkül,  sőt  gyakran 
egyéni  érdekeik  kárára,  szentelik  életüket  egy  jobb  szociális 
világrend  kialakitása  munkájának,  igen  nagy  és  egyre  nó 
és  a  világtörténelem  talán  még  sohasem  volt  tanúja  az  ural- 
kodó osztályok  ideológjai  ilyen  élénk  és  önzetlen  részvételé- 
nek az  elnyomott  osztályok  sorsának  javításában.  Hogy  ez 
igy  van,  arra  nézve  a  legjobb  bizonyiték  ismét  a  művészet. 
Egyre  nagyobb  azoknak  a  művészeknek  száma,  kik  magukat 
a  szociális  kérdéssel  azonosítják.  Pedig  ez  rájuk  nézve  csak 
hátránynyal  járhat,  mert  hisz  a  művészeti  fogyasztást  ma 
még  jóformán  teljesen  éppen  azon  körök  dominálják,  kik  el- 
len ez  a  művészet  irányul.*  És  ha  nem  jár  hátránynyal,  ez 
meg  azt  jelentené,  hogy  maguk  az  uralkodó  osztályok  is 
egyre  inkább  telitve  lesznek  a  szociális  rokonszenv  és  köte- 
lességérzet eszméitől. 

És  ha  még  tekintetbe  veszszük  azt,  hogy  az  uralkodó 
társadalom  azokat  az  embereit,  kik  a  szociális  kérdésnek 
szentelik  életüket,  legnagyobb  részükben  sem  nemzeti  hiú- 
ság nem  vezeti,  sem  vallási  hit  vagy  parancs  nem  befolyá- 
solja: akkor  állithatjuk,  hogy  az  erkölcsi  eszmék  olyan  foká- 
val és  mennyiségével  állunk  szemben,  amilyent  a  világ  ed- 
dig még  nem  ismert. 


*  Szépen  mondja  erről  a  művészetről  beszélve  Muther: 
„Vasari  azon  a  helyén,  hol  Cimabue  madonnáiról  beszél  és  őket  a 
régebbi  bizánciakkal  hasonlítja  Össze,  finoman  azt  véli,  hogy  a  firen- 
zei mester  több  „szivjóságot"  vitt  a  művészetbe.  Talán  a  jövő  törté- 
netírói a  jelen  festészetéről  ugyanazt  fogják  mondani.  (V.  ö.  I.  m. 
III.  3.) 


286 


XCI.    A    XIX.    SZÁZAD    MŰVÉSZETI    EREDMÉNYEI.    —    AZ    ÉPÍ- 
TÉSZET   ÉS   A    DRÁMA    PANGÁSÁNAK    MAGYARÁZATA. 


Milyenek  most  már  ennek  a  kornak  általános  művé- 
szeti eredményei?  Az  erkölcsi  állapotok  ama  vázlata  után, 
melyet  kör  vonatoztunk,  azok  a  művészetbölcselők,  kik  az  er- 
kölcsi élet  lazulását  a  művészeti  felpezsdülés  előfeltételének 
tartják,  kevés  jót  remélhetének  attól.  És  tényleg  az  eszthéti- 
kusok  egy  táborában  divat  erről  a  korról  s  különösen  árinak 
utolsó  évtizedeiről  lenézéssel  és  sajnálkozással  beszélni. 

Egyoldalú  felfogás. 

Mert  nincsenek  Dante-ink,  Sbakespeare-ink,  Michel- 
angelo-ink!  Be  ne  feledjük,  hogy  a  kortársak  rendszerint 
nem  fedezik  fel  az  élőben  a  messze  korokra  kisugárzó  művé- 
szeti erőt.  Ne  feledjük,  hogy  a  változó  kor  uj  és  változó 
művészeti  szükségleteket  teremt.  Ne  feledjük,  hogy  műfajok 
is  vesznek  ki,  miként  állatfajok  és  ujak  jönnek  helyükre. 

Mert  nincsenek  eposaink  többé,  a  naiv  és  törzsi  élet 
megkapó  megnyilvánulásai? 

Helyettük  a  kor  egyetemesebb  irányzatát  a  zene  nem 
képzelt  fejlődése  tölti  be.  Mert  a  renaissance  Madonnaké- 
peinek bubája  utolérhetetlenül  áll.  Helyettük  a  szimpathia 
nagy  kiterjedésével  a  tájképek  eddig  el  nem  ért  tökélyre 
emelkednek.  Mert  a  Mediciek,  az  Esték  udvarainak,  a  wei- 
mari  poétikus  napoknak  a  kora  lejárt?  Helyettük  a  képző- 
művészetekben kicsinyelt  Angliában  a  praerafaéltewmsban 
egy  oly  irányzat  támadt,  mely  milliók  eszthétikai  megnemes- 
bülésével  biztat.  Mert  a  királydrámák,  történeti  színjátékok, 
történelmi  regények  panganak?  Helyettük  a  kor,  az  egyen- 
es a  tömeghatások  olyan  élethű  és  hatalmas  rajzaival  talál- 
kozunk, ami,  legalább  is,  nem   áll   alatta   egy  kor  jellemző 


86 


erejének  sem.  Mert  nincs  hajlandóság  többé  a  harc  küzdel- 
mei, a  lovagi  erények,  a  Madonna-kultusz,  a  multak  dicső- 
sége rajzolására  és  erényei  festésére?  Ehelyett  Guyau  kimu- 
tatta, hogy  az  irodalom  egyre  fokozódó  mértékben  lesz  a 
szimpathia  és  az  altraizmus  hirdetőjévé,  a  valódi  moralitás 
ezen  fundamentumának  erősitőjévé. 

Kétségtelen  azonban,  hogy  a  XIX.  század  művészeti 
életének  komoly  fogyatkozásai  is  vannak. 

A  festészet  nagy  válságával  a  század  első  felében  már 
más  vonatkozásban  megismerkedtünk. 

Ennél  súlyosabb  és  mélyebb  struktuális  okokra  vezet- 
hető vissza  az  építészet  és  a  magasabb  drámai  alkotások 
válsága,  mely  szinte  napjainkig  tart. 

Mindkettő  erősen  kollektiv  természetű  művészet.  Az 
épitészet  a  szó  technikai  értelmében  is.  Nagy  virágzási  ideje 
sok,  sok  mester  és  mesterember  vidám,  hivő,  tudó  és  terv- 
szerűen együttes  munkáját  tette  szükségessé.  Emberekét,  kik 
kora  fiatalságuktól  kezdve  az  illető  mesterség  tanulásában 
és  gyakorlásában  nőttek  fel  s  kikben  a  kezdetleges  ipari  ter- 
melés lassú,  nyugalmas,  szinte  kedélyes  menete  megőrizte  a 
lelki  tehetségek  frisseségét  és  művészeti  érvényesülését, 
Ezeknek  a  mesterségeknek,  ezeknek  a  „kisebb  művészetek- 
nek" páratlan  erőssége,  a  céh-rendszerben  kiképzett  munká- 
sok deréksége,  kiknek  művészi  egyénisége  szabadon  érvénye- 
sülhetett, párosulva  a  kor  lelkeit  mélyen  és  teljesen  betöltő 
vallásos  hittel  és  aspirációkkal,  melyek  a  száz  meg  száz 
munkáskezet  közös  ideálnak  egy  tervtől  áthatott  szolgálatá- 
ban egyesitették,  teremtette  meg  —  mint  Ruskin  és  iskolája 
olyan  ékesszólóan  kimutatta  —  a  középkor  méltán  csodált 
nagy,  erős  és  bensőséges  építőművészetek  Nos,  eltekintve  a 
korszellem   változásától,  a   kollektiv  városi  élet   tönkretéte- 


287 


létől,  a  modern  kapitalizmus  éppen  azokat  a  „kisebb  művé- 
szeteket" semmisitette  meg,  melyeken  az  épitészet  nagy  mű- 
vészete alapult.  A  kézművesből,  az  eszes  és  vidám  a]kotó 
munkásból  gépkezelő  automatát  csinált,  ki  reggeltől  estig 
végezve  a  maga  egyhaugu.  lelketlen,  mechanikus  munkáját, 
mely  többé  nem  egy  szép,  egész  uj  dolog,  hanem  annak 
valamely  kicsiny,  egymagában  mit  sem  jelentő,  a  létrehozó- 
nak mi  örömet  sem  okozó  alkatrésze  előállitására  irányul, 
elvesztette  minden  lelki  kapcsolatát  azzal  a  foglalkozással, 
melyet  az  éhségtől  való  félelméből  űzött.  így  a  modern  kapi- 
talizmus müipara  töngreteszi  a  kézműipart  s  hosszú  időre 
száműz  minden  szépséget  és  Ízlést  abból  a  sok-sok  tárgyból 
és  apró  dolgokból,  melyek  az  embert  napi  életében  körül- 
veszik és  melyek  a  szép  élvezésében  és  felfogásában  legmeg- 
bízhatóbb tanítói  és  útmutatói. 

Emellett  a  kézműves-ipar  pusztulása  egy  végzetes 
t.heoretikus  veszedelmet  is  hozott. 

Amig  ezek  a  „kisebb  művészetek"  erősek  voltak  és 
virágoztak,  nem  volt  ellentét  az  élet  és  a  művészet  között. 
A  nagy  és  kis  művészetek  emberei  között  csak  átmeneti  fo- 
kozatok léteztek  s  igy  minden  művész  —  még  a  legnagyobb 
is  —  hosszú  évek  gyakorlata  által  megtanulta,  hogy  a  művé- 
szetet első  sorban  az  élet  szükségletei  határozzák  meg,  a 
művészeti  stilus  pedig  nem  önkényes  valami,  hanem  az  a 
feldolgozandó  anyag  és  a  rendelkezésre  álló  technikai  eszkö- 
zök közötti  szigorúan  meghatározott  viszony  eredménye  s 
hogy  termékeny  és  életképes  alkotás  csak  ezekből  a  termé- 
szetes létfeltételekből  nőhet  ki. 

Az  uj  termelési  renddel  ez  az  összefüggés  elhomályo- 
sult. Az  emberek  lenézéssel  gondoltak  a  kéziiparra  s  hajlan- 
dók lettek  a  „nagy  művészeteket"  valami  az  élettel  összefüg- 


288 


gésben  nem  levő,  szükségleteitől  teljesen  független,  mintegy 
kizárólag  a  művész  fantáziája  által  meghatározott  dolognak 
tekinteni. 

Az  izlés,  a  szépség,  a  kényelem  szempontjai  helyett 
tisztán  a  mentül  nagyobb  profitra  számitó  spekuláció  szel- 
leme vonul  bele  az  ipar  alkotásaiba  és  az  épitészet  terveibe. 
És  ha  magasabb  művészeti  hatásokat  akarnak  mégis  elérni, 
a  művészet  nem  alkot  ujat,  hanem,  mint  minden  hanyatló 
művészet,  szolgaiasan  utánoz  avagy  belső  egység  nélkül  kü- 
lönböző mintákból  vett  motívumokat  kever  össze. 

„Az  egyes  művészi  egyéniségek  ez  a  szintelensége, 
törekvéseik  tudákossága  amaz  idő  festőit  és  szobrászait  szü- 
letett akadémikusokká  tette.  —  És  az  akademizmus  kísére- 
tében, mely  mindig  a  kisebbméretü  szellemek  jele,  rendsze- 
rint a  gőg  és  a  céhbeli  elbizakodottság  szokott  járni.  És 
ez...  különösen  végzetes  hatással  volt  az  ipari  termelésre: 
mert  az  u.  n.  nagy  művészetet  egyre  inkább  elválasztotta  az 
u.  n.  technikai,  dekoratív,  alkalmazott  művészetektől  és  ez 
által  oly  folyamatot  fejezett  be,  mely  a  renaissance  vége  óta 
lép  fel  és  ép  oly  veszedelmessé  vált  a  festészetre  és  a  szob- 
rászatra, mint  a  müiparra  nézve".* 

Ugy  látszott  a  XIX.  század  közepén,  hogy  a  képzőmű- 
vészetek és  a  műipar  szépségeit  az  ember  végleg  elveszítette 
életéből.  Maró  gunynyal  mondja  Sombart  az  e  korbeli 
Angliáról:  „A  krizisek  1836-ban  és  1847-ben,  az  1834-iki  nj 
szegénytörvény,  chartista-mozgalom,  gyermeknyuzás,  ke- 
resztény szocializmus,  Carlyle  prédikációi:  mily  pompásan 
illik  mindez  a  gyöngyös  kutyákhoz  és  az  üvegharang  alatti 
viaszkbouqnet-khoz!"** 

*  V.  ö.  Sombart:  Der  moderné  Kapiialismus.  Lm.  IT  206.,  297. 
**  V.  ö.  T.  m.  II.  306. 


289 


De  mig  ő  azt  hiszi,  hogy  a  baj  egyik  főoka  az,  hogy 
még  ez  időben  kevés  volt  a  pénz  és  az  anyagi  jólét:  addig 
Morris  egy  dúsgazdag,  későbbi  korra  hasonló,  kegyetlen 
diagnózist  csinál:  „Itt  élünk  a  világ  leggazdagabb  kora  leg- 
gazdagabb országának  leggazdagabb  városában:  az  elmúlt 
idők  semmiféle  fényűzése  nem  vetélkedhetik  a  miénkkel: 
és  mégis,  ha  megtudnád  világosítani  szemedet  a  megszokott 
vakság  alól,  be  kellene  vallanod,  hogy  nincs  az  a  bűn  a 
művészet  ellen,  nincs  az  a  csúnyaság  és  közönségesség, 
melyekben  tökéletes  méltányossággal  és  egyenlőséggel  nb 
osztoznának  Bethnal  Green  modern  kunyhói  és  a  West 
End  modern  palotái:  és  ha  aztán  mélyen  és  komolyan 
tekintenél  erre  a  dologra,  nem  sajnálnád  azt,  hanem  örül- 
nél neki  és  ha  elhaladnál  az  emiitett  paloták  néhány  hír- 
hedt példánya  előtt,  valóban  ujjongva  kellene  mondanod: 
,.Ez  minden,  amit  a  fényűzés  és  a  pénz  az  izlés  finomodá- 
sáért tehet".*  —  A  megváltás  most  is  a  természettől,  a  való 
élet  komoly  szükségleteitől  jött:  a  praerafaelizrous  termékeny 
magjai  Európaszerte  kihajtanak. 

Hasonlóan  kollektív  művészet  a  dráma  is.  Ez  is  sok 
ember  tervszerű  és  egy  eszmétől  áthatott,  összemüködését 
tételezi  fel  és  magasabb  formáiban  a  közszellem  bizonyos 
emelkedettsége,  az  embereket  összefűző  és  lelkesítő  nagy  pro- 
blémák nélkül  nem  virágozhatik.  —  A  „dyonosiusi  má- 
morára teljesen  képtelenek  az  olyan  emberek,  kik  napi 
életük  apró  örömeinél  és  kis  játékainál  nagyobb  és  egye- 
temesebb szenvedélyeket  nem  ismernek.  A  nagy  dráma,  a 
nagy,  rendkívül  íntenzifikált  élet,  melyre  csak  erős  egyé- 
niségek képesek   és   olyanok,   kik   a   heves   akciókban   és   a 

*  V.  ö.  Hopes  and  fears  for  art.  I.  m.  176— 177. 

Jászi:    Művészet    és    Erkölcs. 


290 


veszélyes  küzdelmekben  örömüket  lelik.  Ez  a  kedélyállapot 
pedig  nagyobb  tömegekben  csak  oly  korban  jelentkezhetik, 
midőn  a  közszellem  komoly,  nagy  és  az  egyéni  érdekeket 
legalább  mulólag  háttérbe  szorító  eszme-áramlatok  hatása 
alatt  áll.  Innen  a  dráma  virágzása  a  liberális  polgárság 
nagy  szabadságharcaiban,  innen  pangása  a  század  második 
felében.  A  polgárság  nyugodt  révbe  jutott  emberei  már  nem 
bírják  megérteni  azt  a  kedélyállapotot,  melynek  hatása  alatt 
nagyapáik  Schiller,  Lessing  s  a  többiek  müvein  ujjongó 
lelkesedéssel  melegedtek.  Ellenkezőleg,  nekik  ezek  a  drámák 
csak  ,. deklamálok",  „naivak",  ..valószinütlenek".  Ezért  oly 
teljesen  alkalmatlan  napjaink  uralkodó  társadalma  komo- 
lyabb és  tartalmasabb  drámai  művészetre,  ezért  nyújt  igen 
kevés  anyagot  valódi  drámai  alkotásokra.  Az  emberek  sokkal 
kisszerüebbek,  érdeklődési  körük  sokkal  korlátoltabb,  ideg- 
rendszerük a  zaklatott  munkában  és  a  haszon  után  való 
futkosásban  sokkal  kimerültebb,  semhogy  nagy  szenvedé- 
lyekre és  tettekre  még  csak  szimpathikus  átérzésben  is  képe- 
sek volnának.  És  ugyanez  a  meggondolás  magyarázza  meg. 
hogy  miért  kerül  ki  napjaink  az  a  pár  színjátéka,  mely  csak 
némileg  is  méltó  a  dráma  nevére,  a  szociális  kérdés  szfé- 
rájából s  miért  ma  a  proletariátus  és  az  annak  sorsáért  küzdő 
ideologok  a  társadalom  egyedüli  „traricrfiaképes"  elemei. 
(Ott.  ahol  modern  alkotásokról  van  szó.)* 


#  V.  ö.  ezzel  Kidd  következő  érdekes  közlését: 
„  .  .  .  A  dráma  iránt  érdeklődő  közönséghez  Angi  iában  nem 
rég  intézett  beszédével  W.  L.  Courtney  vitát  kezdeményezett,  egy 
lélektani  problémát  állítva  hallgatói  elé.  Első  sorban  azt  kérdezte, 
ha  vajon  az  igen  jó  ember  lehet-e  drámai  hős.  Ellenére  minden  fe- 
lennének bizonyos  drámai  kritikusokkal  szemben,  azt  válaszolta: 
„Nem";   a  kivételesen   jó  ember  nem  lehetne  drámai   hős.   Indokai 


291 


Az  a  szines,  drámai  élétől  csak  ugy  lüktető  erő,  mely 
a  középkor  századait  betöltötte  és  az  a  mohóság,  melylyel 
ezt  a  művészeti  ágat  a  társadalom  minden  egyes  alkateleme 
magába  szivta  s  mely  hatalmas  építészete  mellett  a  közép- 
kori világ  egyik  legjellemzőbb  és  legimponálóbb  vonása; 
csakis  ugy  érthető  meg,  ha  a  kor  gazdag  eszmei  tartalmát,  az 
emberi  természet  még  ép  frisseségét,  a  demokratikus  vá- 
rosi életnek  erős  kollektiv  jellegét  s  főleg  gazdasági  életét 
veszszük  figyelembe,  melyben  a  munka  a  játéktól  még  nem 
vált  el  olyan  teljesen,  mint  napjainkban  s  nem  volt  ugy 
asszociálva  a  kényszerűség  és  kelletlenség  képzeteivel.** 


/        XCII.  A  PRAERAFAELIZMUS  TANULSÁGAI. 

Az  előbb  a  praerafaelizmust  emiitettük  és  ugy  hisz- 
szük,  nem  lesz  tanulság  nélkül  egy  kissé  e  mozgalom  előtt 
megállanunk.  Kitűzött  célunk  szempontjából  két  irányban 
is  becses  tanulságokat  nyújthat. 


nyilvánvalók.  Először  is  a  dráma  tárgya  cselekmény  és  a  szent 
passzív.  Másodszor  a  dráma  szenvedélyekkel  foglalkozik  és  ex  hypo- 
íliesi,  a  szent  olyan  ember,  ki  szenvedélyeit  leigázta.  Harmadszor, 
amit  a  hallgatóság  a  hősben  keres,  az  a  hatalom,  az  erő  feltüntetése, 
valamint  olyannak,  ami  lekötheti  érdeklődését  és  a  hőst  jelentőség- 
teljessé teheti."  (Principles  of  Western  Civilisation.  London,  1902. 
148.)  Különben  Kidd,  véleményem  szerint,  weismannista  meta- 
fizikája alapján  igen  szerencsétlenül  tárgyalja  a  művészeti  pro- 
blémákat. 

**  A  középkori  drámai  életet  igen  alaposan  és  élénken  festette 
meg  legújabban  E.  K.  Chambers  „The  Mediáéval  Stage'1  (London, 
1903.)   c.  munkájában. 

19* 


292 


Az  egyik  a  művészetek  fejlődésének  általános  pszi- 
chológiájára vonatkozik.  Láthatjuk  belőle,  hogy  e  téren  is 
a  miszteriózus  szólamok,  melyekkel  egy  uj  irány  keletke- 
zését és  fejlődését  megmagyarázni  szokták,  csak  tudatlan- 
ságot jelentenek.  Ködös  faji,  népléleki,  korszellemi  magya- 
rázatokkal nem  mehetünk  előre  sehol  a  tudományban.  íme 
a  képzőművészetek  terén  lenézett  angol  szellem  egy  festésze- 
tet hoz  létre,  mely  —  tisztán  eszthétikai  szempontokról  ne 
vitatkozzunk  —  nemzeti  eredetiség  és  intellektuális  mélység 
tekintetében  kétségkívül  korunk  egyik  legérdekesebb  fes- 
tészete. 

S  hogy  jött  létre?  Mi  terméken  vitette  meg?  A  kifür- 
készhetetlen gondviselés,  világszellem,  néplélek  micsoda  vul- 
kanikus kitörése  hozta  napfényre? 

Semmi  ilyenféle  csodadolog.  Olvassák  el  a  Róbert  de 
la  Sizeranne  szép  és  okos  könyvét*  és  meg  fogják  találni 
benne  a  meglepő  művészeti  mozgalom  természetes  okait.  Az 
ember  megfontolt  és  kitartó  munkája  hozta  létre  ezt  is, 
mint  minden  nagy  dolgot  a  világon,  szükségérzeteket  ki- 
elégíteni akarva,  hozzá  az  utakat  előrelátással  keresve,  s 
az  erőkifejtés  által  tökéletesítve. 

A  nagy  Ruskin  és  lelkes  müvészcsapata  csinálták  meg 
az  uj  irányt  előbb  theoriában.  majd  gyakorlatban  is. 

A  másik  értékes  tanulság  még  közelebbről  érdekel 
minket,  mert  annak  a  viszonynak  belső  természetére  vonat- 
kozik, melynek  kifürkészése  tulajdonképeni  feladata  e  dol- 
gozatnak. Ez  a  hatalmas  művészeti  fellendülés  oly  társa- 
dalomban jött  létre,  mely  ma  Európa  erkölcsileg  legjobban 
kiművelt  társadalma,  melyre  bizonyos  „Übermenschek"  némi 

*  Die  zeitgenössische  englische  Maierei.  1899. 


293 


lenézéssel  szoktak  tekinteni,  mint  nyárspolgárira  vagy 
prude-re.  És  ebben  a  szigorú  társadalomban  sem  valami 
lármás  csapat  volt  az  úttörője  —  ahogyan  kevésbbé  civi- 
lizált országokban  a  művészembereket  képzelni  szokták  — 
hanem  a  széleslátókörü,  nagy  tudós,  gyakran  az  igazság- 
talanságig szigorú  moralista  az  ő  hozzá  hasonló  táborkará- 
val. Nem  félmüveit,  frázisokat  harsogó,  excentricitásokat 
hajszoló,  az  „átlagembert"  megvető  fiatal  titánok  gyüleke- 
zete volt  ez,  hanem  férfiaké,  akik  koruk  legmagasabb  érzel- 
meiben és  gondolataiban  élnek,  kiknek  mindenikében  van 
valami  az  apostol  lelkesedéséből  és  festményeivel  is  hozzá 
akar  járulni  a  szegény  emberi  nem  megváltásához.  „Min- 
den kérdés,  mely  a  világot  mozgatja,  atelierjeikben  hatal- 
mas visszhangra  talál."  Az  olcsó  sikerek  megvetése,  kitartó 
munka,  szigorú  önbirálat  jellemzi  őket.  „Minden  nagy  mű- 
vészet többé-kevésbbé  oktató;  a  népért  a  művészetnek  vég- 
es főcéljaként  oktatónak  kell  lennie",  szól  a  mester.*  És 
ők  követik  őt. 

S  igy  jött  létre  a  művészet,  melyről  oly  szépen  mondja 
a  finom  lelkű  Vicomte  de  Vogüé  (az  angol  tárlatokról  be- 
szélve), hogy  ,.a  hely  mintegy  teremtve  látszott  lenni  arra, 
hogy  az  ember  ott  Dante  Vita  Nuova-i&t  olvassa,  ezen  tiszta, 
vidám  képek  közepette,  melyek  kimondhatatlan  dolgokról 
titokzatosan  látszottak  suttogni." 

És  ha  talán  valaki  a  praerafaelizmus  ezt  a  megítélé- 
sét a  „nagy  művészet"  szempontjából  túlságosan  egyolda- 
lúnak s  magasztalónak  mondaná  s  némi  joggal  magának 
az  angol  festészetnek  előbbi  mozgalmaira  hivatkozhatnék, 
mint  amely   a   modern   festészet   fejlődésképes  elemeit   rész- 

*  V.  ö.  R.  de  la  Sizeranne  I.  m.  232 — 235.  passim. 


294 


ben  már  magában  foglalta:  ugy  másrészt  nem  lehet  senki, 
ki  e  mozgalom  összehasonlíthatatlan  jelentőségét  a  műipar 
szempontjából  kétségbevonhatná. 

Ruskin  és  az  ő  emberei  voltak  az  elsők,  akik  a  „nagy" 
és  „kis"   művészetek  elválásának   fatális  baját,   a  művészet- 
nek az  élettől  való  elválását,  a  modern  képzőművészeteknek 
cél-  és  iránytalan   eklekticizmusát   felismerték   és   a  termé- 
szethez,  az   élet   szükségleteihez   való    visszatérést   sürgették. 
Ok  voltak   az   elsők,   kik   a   művészet  szociális   jelentőségét 
nemcsak  az  elméletben   fedezték   fel,   de  a   gyakorlatban   is, 
sok  bátor   és   termékeny   kezdeményezéssel,   a   művészetet   a 
népnek  visszaadni  törekedtek.  És   amit  talán  még  ennél   is 
többre  becsülök:  ők  voltak  az  elsők,  kik  a  művészeti  életnek 
egy    helytelen,    luxusra,    céltalan    játékra,    erkölcstelenségre 
alapitott  theoriáját  megdöntötték  és  kimutatták,  hogy  a  mű- 
vészet első    sorban   életkedvet,   bizodalmat,    lelki    frisseséget, 
lendületességet  jelent  s  hogy  e  nélkül  hiábavaló  a  világ  min- 
den gazdagsága  és   kicsapongása.   A   közgazda  szempontjá- 
ból   nem   kevésbbé    nyilvánvaló    a    praerafaelizmus    jelentő- 
sége:  „A  legfontosabb  ...    az,    hogy   Angliában   keletkezik 
az  uj   csatakiáltás,   mely   alatt    egyedül    volt   képes   korunk 
a  műipar  birodalmát,  miként  a  művészeti  tevékenység  min- 
den más  birodalmát,  meghódítani  és  magáévá  tenni;  a  csa- 
takiáltás:   vissza   a    termeszeihez!    Még    minden    kor,    mely 
uj,  magának  megfelelő  stilust  alkotott,  ezen  jelszó  jegyében 
tette  azt.   Hivták  légyen   az   úttörőket   Johann   van   Eyknek 
vagy  Giottonak,    Goethének    vagy    Hauptmaun-nak,    Rosetti- 
nek  vagy   Manctnek.   Mert   ez:   vissza   a   természethez,   nem 
akar  mást  jelenteni,  mint  azt,  hogy  a  kor  telítve  van  arra. 
hogy  a  világot  más  szemekkel  nézzék,  mint  az  előbbi  nem- 
zedékek, hogy  a  dolgok  a  fejekben  másképp  tükröződnek  visz- 


295 


sza,  mint  akkor,  midőn  a  régi  stilust  alkották.  A  „technikai" 
művészetek  szempontjából  azonban  a  természetre  való  ama 
hivatkozás  lényegében  nem  jelent  mást,  mint  azt  a  követel- 
ményt, hogy  az  anyagot  és  a  rendeltetést  vegyük  mértékül 
a  használati  cikkek  alakításánál.  Mert  a  „természetes*  a 
dekorativ  művészetek   országában   a  célszerű.* 

XCIII.   A  RUSKINZMUS   TÉVEDÉSEI.   —   A   MŰIPAR 
PROBLÉMÁJA. 

Ha  igy  egyrészt  a  Ruskin-ék  mozgalma  ugy  művészeti 
törekvései,  mint  magas  ethikai  és  szociális  felfogása  miatt 
a  legnagyob  rokonszenvünkre  számithat:  másrészt  vannak 
ennek  az  iskolának  olyan  tanai  is,  melyekkel  szemben  a 
legteljesebb  ellentétben  állunk.  Ha  csak  pár  szóban  is,  el 
kell  mondanunk,  hogy  mire  gondolunk  itt,  nehogy  valaki 
azt  higyje,  hogy  az  előbbi  elismerés  az  egész  rendszer  elfo- 
gadását jelenti.  Nyomatékosan  ki  kell  tehát  emelnünk,  hogy 
Duskin  mindazon  tanításait,  melyekben  a  modern  művészet 
felvirágozását  szociális  és  gazdasági  életünknek  az  ősi,  pri- 
mitív viszonyok  közé  való  visszaterelésében  keresi,  tartha- 
tatlanoknak találtuk,  ép  ugy,  mint  minden  más  utópisztikus 
elméletet  (legyen  az  akár  politikai,  akár  gazdasági,  akár 
morális),  mely  az  ősi,  kezdetleges  társadalmi  berendezések- 
hez való  visszatérésben  keresi  a  haladás  útját.  Vádjai  és  ki- 
fakadásai  a  modern  ipar  és  technika  ellen  közel  állanak  a 
nevetségességhez.  A  mi  véleményünk  szerint  ezek  az  általa 
annyira  gyűlölt  intézmények  —  bár  tényleg  kezdetben  a 
a  művészeti  életre  károsak  voltak  is  —  az  emberi  haladás 
nélkülözhetetlen    feltételei   és   mérhetetlen  haszonnal   voltak 

*  V.  ö.  Sombart:  I.  m.  II.  307. 


296 


a  termelés  erőinek  hihetetlen  fokozására,  az  egyenlősülési 
processzus  erősítésére,  az  emberi  szolidaritás  érzelmei  fej- 
lesztésére, az  intellektuális  és  erkölcsi  látókör  tágitására  és 
még  egy  sereg  más  dologra,  amitől  az  eszthétikai  élet  meg- 
nemesbülése  és  kiterjedése  is  függ.  Ruskin-ék  és  Morris-ék 
nagy  hibája  azt  hinni,  hogy  az  ember  fejlesztés  és  boldogitás 
munkáját  a  művészetekre  kell  alapitani,  olyan  értelemben, 
hogy  azok  kedvéért  és  szempontjából  kell  megitélni  a  tár- 
sadalmi berendezéseket.  Nem  a  miivészetek  társadalmi  je- 
lentőségét akarjuk  ezáltal  kicsiny  leni  —  ez  az  egész  dol- 
gozat, reméljük,  mindenkit  meg  fog  győzni  arról,  hogy  egy 
ilyen  álláspont  mennyire  idegen  tőlünk  —  csak  arra  aka- 
runk figyelmeztetni,  hogy  oly  mértékben,  melyben  a  mil- 
liók vagyonosodása,  egészsége,  értelmi  és  erkölcsi  ereje  emel- 
kedni fog,  ugyanolyan  mértékben  fog  fejlődni  és  gazda- 
godni eszthétikai  életük.  És  állítjuk,  hogy  épen  ez  a  folyamat 
—  igaz,  olykor  visszaesésekkel  is  —  az  emberi  haladás  ál- 
landó irányzatát  képezi. 

Csakis  a  középkori  vallásos  művészet  igen  egyoldalii 
értékelése,  melynek  az  egyszerű  viszonyok  demokratikus  és 
az  egyéniség  helyett  inkább  tömegmunkán  alapuló  alkotásai, 
különösen  a  góthikus  épitészet,  mint  az  „egyedüli"  és  „igazi" 
művészet  jelentkezik,  másrészt  bizonyos  csömör  —  a  civili- 
záció talán  túlságos  élvezete  miatt  —  vezethette  a  milliomos 
Ruskin-t  és  az  orosz  arisztokrácia  egykori  ünnepelt  gaval- 
lérját, Tolsztoj-t,  azokhoz  a  közel  rokon  tanokhoz,  melyek 
a  Rousseau  ideális  társadalmában  keresik  bajaink  orvoslá- 
sát és  művészeti  életünk  fejlesztését. 

Tőlük  és  másrészről  is  sűrűn  hangzanak  fel  pana- 
szok a  modern  művészet  ellen,  amelyek  Lotze  vádjaiban 
foglalhatók  össze,  hogy  manapság  a  művészet  „exotikus  nö- 


297 


vény",  nem  pedig  az  élet  levegője,  mint  a  görögöknél,  hogy 
nincs  az  egészhez  szóló  művészeti  ideál.* 

Maga  a  megfigyelés  kétségtelenül  helyes,  de  a  hozzá- 
fűzött következtetések  helytelenek.  Tény,  hogy  ama  pár  ezer. 
rabszolgák  által  kitartott  emberből  álló  hellén  álladaimak 
művészeti  élete  egységesebb,  intenzivebb  volt.  a  művészeti 
ideál  inkább  az  egészhez  szólott  (különben  ez  a  kép  is  csak 
a  görög  társadalom  koraibb  szakára  nézve  igaz),  vagy  hogy 
a.  középkor  szükkörü  köztársasági  jellegű  városainak  de- 
rék, sőt  gyakran  meghatóan  bensőséges  faragó  és  épitő  mű- 
vészete a  sül  és  az  érzés  nagyobb  egységét  mutatta,  mint  a 
jelen  milliókat   számláló,    osztályokra  tagolt   társadalmai. 

És  tény  az  is,  hogy,  mint  láttuk,  a  modern  kapitaliz- 
mus megsemmisítette  ama  virágzó  kézművességeket,  melye- 
ken a  középkor  képzőművészete  és  az  élet  ama  csendes,  a 
versenytől  agyon  nem  zaklatott,  a  népies  fantáziának  s  mű- 
vészeti tehetségeknek  tág  teret  engedő  menetét,  melyen  az 
egész  művészeti  élet  nyugodott. 

Valóban  nem  egyes  emberek,  hanem  a.  nagyobb  töme- 
gek szempontjából  nézve  a  dolgokat,  azt  lehetne  mondani, 
hogy  az  emberiség  két  legjobban  csodált  művészeti  korszaka, 
a  görög  és  a  renaissance  művészet,  valamint  a  gothikus 
művészet  a  legjellemzőbben  az  energia-fölösleg  kora,  mig 
a  modern  kapitalizmus  a  szélesebb  néprétegekben  az  ener- 
giát teljesen  kimeríti.  Ezért  nincs  ma  népies  művészet. 

És  most  mindebből  az  következik,  hogy  ama  primitív 
viszonyokat  —  talán  mindjárt  a  rabszolgasággal  vagy  az 
uriszékekkel  együtt!  —  visszaállítsuk,  a  modern  technika 
eredményeit  semmisítsük  meg,  hogy  ismét  abban   az  egysé- 

*V.  5.  MihroTcosmos.  Leipzig,  1888.  III.  k.  319. 


298 


gesebb  és  bensőségesebb  művészetekben  gyönyörködhessünk'? 
Talán  ezt  mégse  akarhatná  komolyan  valaki. 

A  haladás  csak  az  eddigi  fejlődés  irányában  lehet,  nem 
pedig  annak  romjain.  Mentől  kevesebb  lesz  a  kizsákmányolt 
szolga,  a  műveletlen  proletár,  az  ingyenélő  naplopó,  mentül 
egyenlőbbek  lesznek  a  jogok  és  boldogulás  esélyei:  annál 
intenzivebb  és  extenzivebb  lesz  a  művészeti  élet. 

S  mig  az  emberiség  ez  a  távoli  eszménye  elérkezik, 
addig  ne  ezt  a  processzust  akarjuk  meggátolni  álbölcselke- 
désekkel,  a  művészeti  téren  sem,  hanem  a  szociális,  gazda- 
sági és  intellektuális  egyenlösülési  folyamat  lehető  legtelje- 
sebb felkarolása  mellett  arra  törekedjünk,  hogy  az  emberi 
szenvedések  jelen  nagy  tömege  közepette  a  művészetek  fel- 
derítő, az  életet  fokozó  derült  világa  rámosolyoghasson  a 
legkülönbözőbb  osztályok   embereire! 

A  művészeti  ideál  egységesítése  helyett  napjainkban 
sokkal  foniosabb,  hogy  minden  osztály  megtalálja  a  neki 
legjobban  megfelelő  eszthétikai  élvezetkört. 

És  ha  e  mellett  nem  fogjuk  szem  elől  téveszteni,  hogy 
az  eszthétikai  élvezés  képességét,  mint  az  emberi  szükségle- 
teket általában,  nem  leszállitani,  hanem  helyesebb  irányokba 
terelni  és  fokozni  kell:  nyugodt  lélekkel  mondhatjuk  el,  hogy 
megtettünk  mindent  az  emberré  tevés  dicső  munkájában  a 
mi  korunkban  lehetséges  volt. 

A  műipar  speciális  problémái  ugyanezen  szempontok- 
ból itélendők  meg. 

A  kézművességre  való  visszatérés  csak  álom,  melyet  a 
gazdasági  élet  szigorú  törvényei  könyörtelenül  letipornak. 
Már  Morris  is  élete  egy  későbbi  szakaszában  belátta  ennek  le- 
hetetlenségét és  a  megoldást  az  uj  gyári  termelés  kereteiben 
kereste. 


299 


A  müipari  mozgalom  tényleg  ebben  az  irányban  halad, 
melynek  főtendenciáit  Meller  szépen  és  tömören  igy  foglalja 
össze:  „Az  idö  kerekét  visszafordítani  nem  lehet;  az  uj  ter- 
melésmód megsemmisítése  és  a  régi,  az  elavult  föltétlen  vissza- 
állítása hiu  ábránd.  A  művészi  kézimunka  fölélesztése  csak 
néhány  munkás  sorsát  javítja  meg;  a  többség  megmarad  régi 
állapotában,  ugy  hogy  a  társadalmi  bajok  ez  utón  való  orvos- 
lásáról szó  sem  lehet.  A  kizárólagos  kézimunka  az  uj  ipar- 
művészet más  irányú  feladatait  sem  oldhatja  meg  kellően, 
korunk  szükségleteit  nem  képes  mind  kielégíteni,  mert  ezek 
egy  része  okvetlen  a  gépi  munkára  utal.  Ellenben  ha  az  uj 
iparművészet  lemond  álmairól  és  adott  esetekben  gépi  elő- 
állításhoz simul,  akkor  igazán  modern  irányt  teremthet,  mely 
nem  múlt  viszonyoknak  és  elvirágzott  művészetnek  kétséges 
ébresztgetési  kísérlete  lesz,  hanem  uj  szükségletek  teremtette 
egészséges  uj  művészet  .  .  ."  * 


XCIV.    MŰVÉSZET    ÉS    DEMOKRÁCIA.    —    A    JÖVŐ    MŰVÉSZETE. 

Korunk  művészeti  életének  ez  a  szemléje  befejezésül 
egy  igen  fontos  problémával  állit  bennünket  szembe.  Ez  a 
művészet  és  a  demokrácia  kérdése.  Ha  az  a  szociális  és  gaz- 
dasági egyenlősülési  folyamat,  melynek  tanúi  vagyunk,  tény- 

*  V.  ő.  A  modern  művészi  ipar.  I.  m.  1.,  2. 

Sombart  ennél  tovább  megy  és  a  kézi  ipar  teljes  kipusztulását 
véli  bekövetkezendönek,  mert  )%ma  ép  a  művészi  ihlet  legmagasabb 
igényei  a  művészeti  iparban  minden*  kézműves  term,elési  módot  ki- 
zárnak" és  „a  kapitalista  vállalkozás  a  kézművességgel  való  verseny- 
ből számtalan  esetben  azért  kerül  ki  győztesként,  mert  jobban  dol- 
gozikf  mint  amaz."  (V.  ö.  Der  moderné  Kapitalismus.  I.  m.  II. 
458—461.) 


300 


leg  a  jövő  domináns  irányzatát  fogja  képezni,  mint  ahogy 
a  jelenlegi  társadalomtudomány  csaknem  ellenmondás  nél- 
kül tanitja,  akkor  nyilvánvaló,  hogy  egyre  teljesebben  ki- 
kopik az  a  művészeti  termelési  viszony,  melyet  a  mecénásság 
nevével  lehet  megjelölni.  Sőt  ennél  még  több  fog  történni.  A 
nagy  magánvagyonok  kiküszöbölésével  a  magánember  egyre 
inkább  képtelen  lesz  önerejéből  monumentális  művészeti 
alkotások  létesitésére,  ugy  hogy  a  jövő  minden  nagyarányú 
művészeti  vállalkozása  egyre  inkább  csak  az  egyének  tömö- 
rülésén alapulhat:  a  művészet  egyre  inkább  kollektiv  lesz. 

Előny  vagy  hátrány  lesz-e  ez  a  szükségszerű  fejlődés  a 
művészet  és  a  művészek  szempontjából? 

A  választ  erre  a  kérdésre  bizonyos  mértékig  korunk 
maga  adja  meg,  mely  határozottan  a  demokrácia  nagy  tér- 
foglalását jelenti.  Ennek  a  kornak  művészeti  jellegét  is  a  pol- 
gárság adja  meg,  mert  ő  lett  a  feudális  világ  helyén  a  mű- 
vészet legelső  fogyasztója.  Szemben  a  régibb  korok  udvari 
vagy  főúri  művészeteivel  a  művészet  élvezőinek  köre  igen  ki- 
tágult. És  ezzel  karöltve  a  művészek  alkotási  szabadsága  két- 
ségtelenül nagyobb  lett,  mert  többé  nem  függ  a  patrónus  vagy 
egy  igen  kis  kör  tetszésétől  és  szeszélyétől.  Ez  a  szabadság 
ugyan  még  mindig  távolról  sem  teljes,  mert  a  művészek  még 
mindig  főleg  a  társadalom  uralkodó  osztályai  tetszésére  és 
ízlésére  vannak  ráutalva:  mégis  az  eszthétikai  fogyasztók 
köre  az  előbbi  korokkal  szemben  —  kivált  az  izlés  nemzet- 
közibbé válása  folytán  —  óriási  mértékben  megnövekedett 
s  vele  együtt  rendkivüli  mértékben  mognövekedett  an- 
nak a  lehetősége,  hogy  a  legkülönbözőbb  művészi  egyéni- 
ségek méltánylásra  találjanak.  Tényleg  a  művész  a  XIX. 
században  kora,  osztálya,  környezete  előítéleteitől  szabadabb 
volt,  mint  bármely  más  korban.  Kétségtelenül  nehezebb,  ve- 


301 


szedelmesebb,  bizonytalanabb  harcot  kell  'folytatnia  az  elis- 
mertetésért, mint  régen,  de  egyszer  gyökeret  verve,  szaba- 
dabban, büszkébben  és  függetlenebbül  fejlődhetik  ki. 

Állapotainknak    a    régiekkel    való    összehasonlitása    e 
tekintetben  bizonyára  nem  korunk  hátrányára  üt  ki. 

Finoman  mondja  Guyau: 

„  .  .  .  a  művész  annál  jobban  meg  fogja  szerezhetni 
mindennapi  kenyerét,  mennél  kevésbbé  lesznek  egyenlőtle- 
nek a  szociális  viszonyok  és  mentől  inkább  számithat  majd 
minden  munkás  munkadíjra .  Persze  nem  remélheti  majd  azt 
a  szerény  penziót,  melyet  egy  fejedelmi  kéz  Corneille-nek 
adott,  majd  visszavont  tőle,  sem  azt  a  100  frankos  alamizs- 
nát, melyet  Sebestyén  Camoens-nak  juttatott,  de  egyszersmind 
nem  fog  kelleni  az  udvaronc  szerepét  vinnie,  ami  mindentől 
eltekintve  annyira  időt  rabló  foglalkozás,  mint  sok  más  és 
kevésbbé  méltó;  ha  órákat  kellene  adnia,  mint  Chopin-nek, 
vagy  a  történelem  tanárának  kellene  lennie,  mint  Schillernek, 
ügyvédnek,  mint  Uhland,  hajóékitőnek,  mint  Puget,  vagy 
egykor  Protogenes,  üzletembernek,  mint  Cervantes,  nem  fog 
nehezebben  élni,  mint  ahogy  eddig  élt.  sőt  a  jövőben  több 
kilátása  lesz  arra,  hogy  némi  jólétre  tegyen  szert  és  hogy 
valahol  egy  kis  fészket  rakhasson,  hol  békességben  szőheti, 
miként  a  selyemhernyó,  fantáziáinak  könnyű  és  ragyogó 
fonalát."  * 

És  ha  visszagondolunk  a  Dante,  a  Michelangelo  királyi 
alakjaira,  amint  nagy  lelkük,  koruk,  környezetük  és  „uraik" 
önkénye  és  gyarlósága  alatt  kínosan  vergődik  s  ha  vissza- 
gondolunk a  weimari  csodaembernek  kortársai  által  annyira 
irigyelt  életére  s  ha  emlékünkbe  idézzük,  hogy  a  mai  viszo- 

*  V.  ö.  Les  problémes  de   Vestliétique   corúemporaine.   I.   m. 
167.,  168. 


302 


nyokhoz  mérve,  meglehetősen  szűkös,  szerény  polgári  álla- 
potát milyen  drágán  fizette  meg  szabadsága  elvesztésével  s  a 
modern  ember  lelkét  sértő  lakájszolgálatok  teljesítésével;  és 
ha  ezzel  szemben  azt  a  fejedelmi  jóllétet  és  azt  a  szinte  korlát- 
lan szabadságot  látjuk,  melyben  a  mi  korunk  vezető  szel- 
lemei, egy  Zola,  egy  Francé,  egy  Böcklin,  egy  Gorkij,  egy 
Duse  és  a  többiek  éltek  és  élnek:  akkor  bizony  semmi  okunk 
nincs  az  elveszett  fejedelmi  művészetpártolókat  visszakívánni 
és  fokozott  reménységgel  nézhetünk  a  jövőbe. 

Mert  a  jövő,  mint  levezettük,  ugyanezeket  a  tenden- 
tiákat  fogja  még  fokozottabb  mértékben  érvényre  juttatni. 
Természetesen  utópia  volna  részletekbe  menő  rajzot  adni,  de 
a  körvonalakat,  azt  hiszem,  némi  valószínűséggel  már  ma  meg 
lehet  vonni.  S  itt  egyszerűen  átadom  a  szót  Vernon  Lee-nek, 
aki  teljesen  a  lelkemből  beszél  és  olyan  művészi  ihlettel,  ami- 
lyenre képtelen  volnék: 

„Egy-két  találgatás  talán  (a  jövőre  nézve)  igazolható. 
Először,  hogy  a  gazdagság,  helyesebben  a  munka  és  a  pihe- 
nés eloszlása  fokozatosan  javulni  fog  és  hogy  az  emberek 
nagy  tömegekben  való  kizsákmányolása  meg  fog  szűnni; 
ennélfogva,  hogy  a  munkás  újra  képes  lesz  arra,  hogy  lássa 
és  alakitsa,  amit  csinál  és  hogy  a  másik  oldalon,  a  tárgyak 
birtokosa  vágyni  fog  használatuk  után  és  azért  meg  fogja 
érteni  külalakjukat  és  súlyt  fog  arra  helyezni;  továbbá,  hogy 
sok  embernek  elég  vagyona  lesz  s  alig  lesz  ember,  kinek  az 
elegendőnél  több  vagyona  volna:  ugy  hogy  azt,  ami  ház,  bú- 
tor, apróság,  könyv  és  kép  lesz  magántulajdonban,  kellő  sza- 
bad időben  és  csömörtelen  étvágygyal  fogják  élvezhetni  s  igy 
azok  szépek  lesznek.  Azt  is  gyaníthatjuk,  hogy  a  békés  fog- 
lalkozásokban való  kész  összemüködés,  valamint  a  közvéle- 
mény és  a  munka  csoportjainak  spontán  kialakulása,  nem- 


303 


különben  a  tevékenység  kicsiny  központjainak  szaporodása 
keresletet  fog  létesiteni  a  nyilvános  nevelés  és  szórakozás, 
továbbá  a  vitatkozás  és  ön-érvényesités  (self-expression)  he- 
lyei után  és  uj  életre  fogja  kelteni  azokat  a  vallási  és  polgári 
ünnepvségeket,  melyekben  az  ókor  és  a  középkor  művészete 
tetőpontját  érte  el;  a  magasabb  művészeti  géniuszokat  a  nagy 
testületek  és  a  közösség  szolgálata  fogja  elfoglalni  oly  mun- 
kák létrehozatalára,  melyek  az  egész  népnek  hozzáférhetők, 
mig  a  szerényebb  tehetségek  —  mindazok  a  jó  amateur-kva- 
litások,  melyek  jelenleg  nagyravágyó  erőlködésekben  pusztul- 
nak el  —  minden  irányban  foglalkozásra  fognak  találni  az 
egyéni  művészeti  igények  kielégitésére.  Ha  a  művészeti  tevé- 
kenység ilyen  eloszlása  utópisztikusnak  tűnnék  fel  kortár- 
saim előtt,  utalnék  arra,  hogy  az  tényleg  létezett  az  egész  múl- 
ton keresztül  és  a  társadalom  olyan  állapotaiban,  melyek  ha- 
tártalanul rosszabbak  voltak,  mint  azok,  melyek  hihetőleg 
valaha  még  bekövetkezni  fognak.  Mert  még  rabszolgák  és 
jobbágyok  is  csinálhattak  maguk  számára  valamelyes  művé- 
szetet, mely  körülményeiknek  megfelelt;  és  még  a  legdespo- 
tikusabb  arisztokráciák  és  papságok  is  hatalmukat  és  gőg- 
jüket  csak  oly  munkákban  fejezhették  ki,  melyeket  a  rabszolga 
vagy  a  jobbágy  is  láthatott.  Az  egész  világ  müvészettörténel- 
mében  csak  a  mi  időnk  képez  kivételt;  és  minthogy  a  jövő  vál- 
tozásai kétségtelenül  nagyobb  társadalmi  egészség  és  jobb 
szervezettség  felé  fognak  irányulni,  nem  valószínű,  hogy  ez 
a  rossz  kivétel  egy  uj  korszak  kezdete  legyen." 

A  művészeti  tevékenység  irányát  pedig  a  kornak  tudo- 
mánytól és  filozófiától  áthatott  szelleme  fogja  meghatározni, 
mely  végleg  száműzni  fogja  az  anthropomorf  vallásokat  és 
a  csatázó  hősök  tiszteletét.  „A  jövő  számosabb,  változatosabb 
kozrnogoniákat    és    Divina    Gommediákat    fog    megteremteni, 


304 


mint  amazok  a  faragványos  egyiptomi  templomokon  és  a 
góthikus  székesegyházakon  és  talán  fantáziában  gazdagabb 
bibliákat,  mini  azok,  melyeket  egykor  a  pisai  Campo  Santo- 
ban  és  a  Sixtus-kápolnában  festettek.  A  jövő?  Nem,  már  a 
jelenben  is  láthatunk  egy  példát.  Az  .Albert  Besnard  képeire 
gondolok  a  párisi  gyógyszertani  iskolában,  arra  a  sorozatra, 
mely  az  orvosszerek  készítését,  felhasználását  és  ama  tudo- 
mányok módszereit  és  tárgyait  illusztrálja,  melyeken  az  or- 
vosi gyakorlat  alapszik.  Nemcsak  a  füvek  szedését  és  szárí- 
tását a  napos,  csendes  botanikus  kertekben  és  a  föld  és  az 
ércek  osztályozását  és  vegyítését  a  laboratórium  kályhái  kö- 
zepette; nemcsak  az  első  megremegtető,  tragikus  tusát  a  hir- 
telen betegség  és  az  orvos  között  és  az  első  pathetikus,  nehe- 
zen kivívott  győzelmet,  a  beteg  első  fáradtságos,  de  elragad- 
tatásteljes kimenetelét  a  szabadba;  hanem  azon  emberek  éle- 
tét is,  akiknek  tudományán  alapszik  a  mi  hatalmunk  az  élet 
íelett  a  halál  ellen:  a  botanikusokat,  térdig  gázolva  a  sápadt 
tavaszi  cserjésben;  a  geológusokat  a  nagy  kék  hegyek  havas 
barlangjaiban;  magukat  ennek  az  iskolának  az  embereit,  a 
fiatalság  hallga tva-figyelve,  az  öregebb  emberek  tanítva  — 
komoly,  mohó,  intellektuális  arcok  a  tantermekben.  És  végre 
azokat  a  dolgokat,  melyek  ezeknek  az  embereknek  agyait  be- 
töltik, gondolataikat  és  álmaikat,  azt  a  poézist.  melyet  a  világ- 
nek  adtak;  ama  végtelenül  távoli  homályos  múlt  poézisét, 
melyet  a  barlangokból  és  a  kövületekből  hoztak  életre:  a  cö- 
löp-lakókat az  olvadó  gletserek  ködében;  az  őskori  lovakat, 
melyek  a  még  embernélküli  partokon  játszanak;  a  nagy 
sauros-féléket,  amint  régen  kiszáradt  tengerek  hullámaiban 
alámerülnek;  a  dsungeleket.  melyek  ma  széntelepeink;  és 
ime!  ...  az  organikus  élet  kezdete,  az  első  dísztelen  növény- 
zet az  álló   vizeken  a  világ  hajnalliasadásakor  ...  A  hely 


305 


csak  egy  közönséges,  fával  borított  és  üveges  folyosó;  telve  a 
chemiai  anyagok  beteges  gőzével;  és  az  emberek,  kik  ott  jár- 
nak, csak  jövendő  gyógyszerészek.  De  a  kompozíció  oly  teres 
és  ünnepélyes,  a  szinek  oly  gyöngédek  és  ragyogók  és  a  köl- 
tészet oly  magasztos  és  kontemplativ,  mint  akármely  közép- 
kori freskón;  s  mindez  uj  is,  melyről  nem  álmodtunk,  sui 
generis.  személytelen  kozmikus  szuggesztivitásában  ép  ugy, 
miként  az  opál  és  érc-patinák,  a  tearózsa  és  alpesi  jégbarlang 
színezésében."  * 

És  ha  azt  kérdeznék  tőlem,  hogy  ez  az  uj  művészeti 
tipus  melyikhez  fog  leginkább  hasonlítani  az  eddig  ismertek 
közül:  habozás  nélkül  azt  válaszolnám,  hogy  az  athéni  de- 
mokrácia, a  középkori  városi  köztársaságok  típusához. 

Alig  lehet  kétely  ugyanis  az  iránt,  hogy  a  jövő  állama 
a  városi  municipális  életnek  renaissance-a  lesz.  De  magasabb 
ritmuson:  kizsákmányolás  nélkül,  az  összesség  termelő  mun- 
kája alapján,  a  modern  technika  összes  vívmányai  felhasz- 
nálásával és  az  emberi  elme  fokozott  uralomrajutásával.  A 
magánélet  anyagi  oldalának  nagymérvű  egyszerűsödését  az 
intellektuális  és  művészeti  képességek  rendkívül  expanziója 
fogja  kisérni,  mint  a  Perikies  korabeli  Athénben,  mely  szá- 
mos más,  nálánál  régibb  és  vele  egykorú  civilizációval  össze- 
hasonlítva, az  anyagi  eszközök  szerénységét  és  a  szellemi  élet 
csodálatos  gazdagságát  jelenti. 

*  Art  and  Usefulness.  I.  m.  522 — 524.  passirn. 


Jászi:    Művészet    és    Erkölcs. 


20 


306 

XCV.    A  MŰVÉSZETI   NAGYSÁG    ÉS   AZ    ERKÖLCSTELENSÉG 
KÖZÖTTI    ÖSSZEFÜGGÉS    TANÁNAK    EREDETE. 

Mielőtt  ezt  a  történelmi  vissza-  és  előrepillantásokat  és 
összehasonlításokat  befejeznök,  nem  lesz  érdektelen  talán  fel- 
hívni a  figyelmet  arra  a  jelenségre,  melyből  a  művészet  és 
az  erkölcstelenség  között  hirdetett  összefüggés  tana  eredhe- 
tett. Véleményünk  szerint  ennek  oka  abban  áll,  hogy  a  köz- 
felfogás az  erkölcsöt  —  eléggé  tévesen  —  az  erős  vallási  élet- 
tel azonosítja.  A  vallási  élet  két  legintenzívebb  kora  —  az  ős 
kereszténység  és  a  reformáció  —  pedig  tudvalevőleg  a  mű- 
vészeti élet  pangásával  járt  karöltve.  Miért?  Nyilván  azért, 
mert  egy  kor.  melyben  a  szenvedés  és  aszketizmus  erkölcsi 
fensége  és  az  életörömök  gonosz  és  pokoli  volta  van  kikiáltva, 
nem  lehet  alkalmas  az  eszthétikai  tevékenységre,  mely  a  he- 
donika  egy  ága. 

Ha  tehát  az  ilyen  ,-nagy  erkölcsű"  korok  művészetileg 
meddők,  hibás  okoskodás  az  embereket  könnyen  arra  a  hamis 
a  contrario  következtetésre  vezette,  hogy  a  nagy  művészeti 
felpezsdülés  és  erőkifejtés  kora  eo  ipso  erkölcstelen. 

Láttuk,  hogy  ebből  mennyi  az  igaz. 

Mások  (mint  Schiller  is)  egy  más  jelenséget  magya- 
ráznak félre.  Szerintük  a  művészetek  fénykora  nem  jár  együtt 
a  nemzeti  élet  heroikus  szakával,  sőt  a  nemzeti  erények  bizo- 
nyos elpuhulását,  az  ősi  szabadság  csökkenését  szokta 
kisérni.* 

Ugy  hiszszük,  az  eddig  kifejtettekből  nyilvánvaló,  hogy 
ez  a  megfigyelés  sem  helyes. 


■   V.   ö.   Schiller:    Über  die  aesthetische  Erzlehung  des  Men- 
schen.  I.  m.  14.  k.  120.  —  Hasonló  Rousseau  álláspontja  is. 


307 


Csak  annyi  igaz  belőle,  hogy  a  nemzeti  megalakulás. 
az  állam  alapjai  megvetésének,  az  állandó  harcoknak  kora, 
melyet  mint  heroikusai  szokás  megjelölni  s  amely  az  élet- 
halálharc természete  szerint  az  erkölcsök  bizonyos  kemény- 
ségével, az  anyagi  termelés  szűkösségével,  a  szokások  kato- 
naias  merevségével  s  a  békés  élvezetek  elnyomásával  szokott 
együtt  járni,  a  művészeti  életre  alkalmatlan. 

Az  ezen  korokhoz  hozzáfüzőclő  évszázados  nemzeti  ha- 
gyományok azokat  mint  az  állam  fénykorát  állítják  oda  az 
utódok  szemében.  Évszázados  politika,  irodalom,  nevelés  és 
dresszura  egyként  azon  dolgoznak,  hogy  az  államalakulás 
korához  a  dicsőség,  az  erény,  a  nemesség  legfenségesebb  kép- 
zeteit fűzzék.  Valójában  azonban  nem  ez  a  kor  igazi  képe. 
A  nemzetalakulás  és  az  állami  élet  első  csirái  mindenütt  (hol 
nagyobb  közösség  jött  létre)  véres  küzdelmekhez  és  katonai 
despotiákhoz  fűződnek,  melyeknek  u.  n.  ..spártai  erkölcsei" 
csak  a  katonai  fegyelem  abszolutizmusát,  az  érzések  durva- 
ságát s  a  szellemi  és  erkölcsi  szükségletek  primitív  fokát  je- 
lentik. A  háborús  ethikának  tudománytalan  felmagasztalása 
vezette  ama  gondolkozókat  az  emiitett  állítólagos  törvénysze- 
rűséghez, melynek  csak  első  része  helyes,  t.  i.  a  fizikai  élet- 
halálharcok művészeti  meddősége,  mig  másik  része  és  a  be- 
lőle levont  következtetések  tarthatatlanok. 


XCVI.    RUSKIN    TANÍTÁSA    A    MŰVÉSZET    ÉS    AZ    ERKÖLCS 
VISZONYÁRÓL. 

Nem  volnának  teljesek  ezek  a  fejtegtések,  ha  befeje- 
zésül nem  foglalkoznánk  Ruskin  tanításaival  a  társadalom 
erkölcsi  ereje  és  a  művészeti  élet  között  fennálló  viszonyt 
illetőleg.  Ruskin  szerint  nagy  művészet  csak  erkölcsös  milieu- 


20* 


808 


ben  jöhet   léire;   az   erkölcsök   hanyatlásával   a   művészetek 
lealjasodása  szükségkép  bekövetkezik. 

Ezen  tételét  Velence  köveiről  irt  heies  munkájában 
akarja  bebizonyítani,  kifejtve,  hogy  Velence  művészete  nagy 
a  XIIT.  és  XIV.  században  volt,  az  erős  és  ép  erkölcsök 
idején,  de  a  XV.  században  az  erkölcsi  élet  lazulásával  ha- 
nyatlásnak indul. 

Ha  az  eszthétikai  érzés  relativitása  valahol  megza- 
varja az  Ítélkezést,  ugy  az  bizonyára  jelen  esetben  forog 
fenn.  Ruskin  ugyanis  —  tudvalevőleg  —  a  gothikában  és 
a  renaissance  előtti  korban  látja  a  művészetek  aranykorát, 
míg  az  általánosan  ilyennek  hirdetett  renaissance-t  és  kü- 
lönösen a  cinquecento-í  a  művészeti  hanyatlás  korszakának 
tartja.  Igen  jellemzően  mondja  e  tekitelben  Roberl  de  la 
Sizeranne  (a  mondottakat  az  olasz  művészet  más  helyeire 
is  ki  lehetne  terjeszteni):  „  *nnyi  bizonyos,  hogy  a  turista, 
aki  Savonarola  szülővárosa  meglátogatásánál  ahhoz  tartja 
magái,  aminek  megszemlélését  a  Nornings  in  Flore-'cr 
beléje  vési  és  tanácsolja,  az  Arno  partjait  ismét  elhagyhaíná 
a  nélkül,  hogy  a  ..Tnbunából"  vagy  a  Palazzo  Pi!íi"-ből 
vagy  a  ..Palazzo  Veechio"  vagy  a  ,.Loggia"-ból  vagy  ..San 
Marco:'-ból  vagy  általában  mindabból  valamit  látott  volna. 
iért  Firenzébe  szokás  utazni."  * 

Az  eszthétikai  Ítélet  ilyen  extra vagánciá ja  mellett  alisc 
lehetséges  vitatkozni.  Végre  is  igy  minden  tételt  be  lehet 
bizonyítani,  miért  minden  kort  meg  lehet  a  művészet  fény- 
korának tenni.  De  Ruskin  esete  jellemző.  Mutatja,  hogy  a 
lélek  túlnyomóan  vallási  és  valláserkölcsi  hajlandóságai 
mellett   milyen  eltérő  lesz  az  eszthétikai  élvczeA  köre.   Mert 

*  T.  m.  38. 


309 


ezeket  a  motívumokat  tényleg  a  praerafaehzmusban  sok- 
kal tisztábban  és  fokozottabb  mértékben  találbatja  fel,  mint 
a  nagy  renaissance  alkotásaiban. 

A  vallási  békótól  megszabadult,  az  antik  művészeteken 
és  gondolkozáson  megtermékenyült  emberi  szellem  csodá- 
latos művészeti  szárnyalásában  azután  nem  talál  egyebet, 
(leszámítva  két-három  legnagyobbat,  kiket  ő  is  elismerni 
kénytelen),  mint  kevélységet,  tivornyát,  tudákosságot. 

Ép  ily  egyoldalú  nála  a  kor  erkölcsi  mértéke  is.  A 
vallás  által  teljesen  leigázott,  kényszererkölcsökben  lebilin- 
cselt, a  túlvilági  üdvösség  érdekében  minden  szabad  gon- 
dolatot és  érzést  elnyomó  kor  előtte  a  nagy  erkölcsök  kora. 

Egy  tétel,  mely  két  ilyen  elfogult  Ítéleten  épült  fel, 
alig  tarthat  igényt  tudományos  jelentőségre.  Mégis  e  láng- 
eszű és  nemeslelkü  ember  ítéletében  van  az  igazságnak  egy 
része.  Csodálatos  tollal  megirt  müveinek  számos  lapján  el- 
ragadó erővel  mutatja  ki,  hogy  nagy  érzések  és  nagy  gon- 
dolatok nélkül  igazi  remekmű  nincs,  hogy  a  kor  legnagyobb 
műremekei  mindenkor  legkiemelkedőbb  érzéseinek  és  gon- 
dolatainak lecsapódásai,  hogy  ilyenek  hiányában  a  művé- 
szet szolgaivá,  utánzóvá,  hízelgővé,  vagy  pusztán  az  érzéki 
izgatás  eszközévé  válik.  És  ezt  átlátva  nem  lehet  tagadni, 
hogy  magában  emiitett  tételében  is  van  az  igazságnak  egy 
csilláma.  A  vakbuzgó  középkor  művészetében  —  mert  a 
művészetek  minden  időben  legmélyebben  rázkódnak  meg  a 
kor  érzelmei  alatt  —  a  teljes  érzések  és  szenvedélyek  szólnak 
hozzánk  olyan  szívből  jövő  keresetlenséggel,  mely  a  rokon- 
lelkű  emberre  lehetetlen,  hogy  eltéveszsze  hatását  és  az  esz- 
thétikai  fogyatkozásokért  kárpótlást  ne  nyújtson.  E  kor  mű- 
vészei legnagyobbrészt  tényleg  lelkük  szükségletéből,  önma- 
guknak dolgoztak  imádságképen. 


310 


A  renaissanceban  a  lebékózott  és  agyonsanyargatott 
emberi  természet  diadalmas,  de  sokszor  fékevesztett  reak- 
cióját látjuk  a  szabadság  és  az  élvezet  irányában.  S  ter- 
mészetszerűleg a  nagy  művészek  sora  mellett  számos  olyan 
is  találkozott,  kik  csekélyebb  tehetségükkel  olyan  munkákat 
végeztek,  melyekre  ráillenek  a  Ruskin  Ítéletei.  A  kor  élve- 
zi t  hajhászásában,  a  fejedelmi  udvarokban  és  mecénások- 
ban tényleg  meg  volt  a  hajlandóság,  hogy  egy  ,:udvaronc" 
művészetet  is  tápláljanak,  mely  nagyrészt  csak  utánoz  és 
hízeleg  s  melynek  a  kor  nagy  eszméihez  és  érzéseihez  semmi 
köze  sincs.  A  cinquecento  erkölcsi  féktelensége  tényleg  azt 
eredményezte,  hogy  a  művészet  arról  a  szédítő  magaslatról, 
melyre  néhány  nagy  lélek  emelte,  olyan  mocsárba  zuhant, 
melyre  Ruskin  legkeményebb  szavai  is  ráillenek:  hizelgö. 
merőben  érzéki,  lendület  nélkül  utánzó  lett. 

A  nagy  angol  próféta  jól  látta  a  művészeti  élet  alap- 
ere  üt,  mikor  annyiszor  és  oly  apostoli  erővel  hirdette,  hogy 
igazán  nagy  művész  csak  igazán  nagy  ember  lehet  a  szó 
legnemesebb  értelmében.  Az  a  kapcsolat  is,  melyet  mi  a 
művészet  és  az  erkölcs,  helyesebben  a  művészet  és  kora  er- 
kölcse között,  felismertünk:  szükségkép  erre  az  ered- 
ményre vezet. 


XCVII.    A    MŰVÉSZET    HATÁSA    AZ    ERKÖLCSRE.    —    MÓDSZER- 
TANI   NEHÉZSÉGEK. 

Eddigi  vizsgálódásaink  a  művészet  és  az  erkölcs  kö- 
zötii  normális  viszonyt  igyekeztek  meghatározni.  A  kérdést 
azonban  főleg  csak  egy  szempontból  vettük  szemügyre  :  az 
erkölcs  szempontjából.  A  két  erő  között  ez  lévén  az  elsőd- 
legesebb  s    a    hatalmasabb.    Bizonyos    erkölcsi    szabályok 


311 


uralma  egyenesen  létkérdés  az  illető  társadalmakra  nézve. 
Innen,  hogy  problémánk  vizsgálatánál  az  erkölcs  hatása  a 
művészetre  a  legszembeötlőbb.  De  ennek  kimutatásakor 
mindjárt  emiitettük,  hogy  a  művészet  az  erkölcsre  vissza- 
hat, még  pedig  ugy,  hogy  erősiti  azokat  a  jó  vagy  rossz 
erkölcsi  erőket,  melyek  ő  benne  eszthétikai  visszhangra  ta- 
láltak. A  művészet  hatása  az  erkölcsre  azonban  ezzel  kime- 
rítve nincs. 

A  művészetnek  ez  a  hatása  nem  is  a  legnagyobb.  Ez 
a  hatás  a  mellett  merőben  származékos.  A  művészet  itt  tu- 
lajdonképpen semmi  ujat  nem  ad,  csak  azt  adja  vissza,  amit 
kapott,  legfeljebb  kamatostól.  A  művészetnek  azonban  csak 
aránylag  csekély  része  az,  mely  az  erkölcsi  elvek  visszhan- 
gozásából  áll.  Ez  a  hatása  már  azért  sem  lehet  a  legfonto- 
sabb. Van  a  művészetnek  számos  olyan,  rendkívül  fontos 
hatása  a  társadalomi  erkölcseire,  vagy  —  ami  ezzel  nagy- 
ban ós  egészben  egyet  jelent  —  az  emberi  boldogság  eme- 
lésére, mely  nem  ilyen  indukált  hatás,  hanem  olyan,  mely 
a  művészeti  tevékenység  belső  természetéből  folyik,  a  művé- 
szet legegyedibb  erőforrásából  áll  elő.  Ezeket  a  hatásokat 
vizsgálva,  a  probléma  egy  másik  oladláról  lesz  megvilágítva. 
Eddig  az  erkölcs  perspektívájából  néztük  a  jelenségeket. 
Most  vizsgálódásaink  középpontja  a  művészet  lesz.  Csakis 
mindkét  szempontból  megállapítva  az  összefüggéseket,  lesz 
megismerésünk  lehetőleg  teljes. 

A  követendő  módszer  itt  több  nehézséggel  jár,  mint 
egyebütt.  A  hatások  itt  szövevényesebbek  és  bonyolultabbak; 
a  mellett  művészeti  ágak  szerint  gyakran  különbözők*  Azt 
hiszszük,  hogy  az  egyedüli  sikerrel  biztató  út  itt  is  a  pszicho- 
lógiai megfigyelés.  Ha  a  lélektani  elemzés  utján  a  művé- 
szet hatását  az  erkölcsre  az  egyén  életében  ki  tudom  mu- 


312 


tatni,  egészen  bizonyos,  hogy  az  a  hatás  a  társadalomban 
is  érvényre  jut,  ha  mértékét  és  terjedelmét  pontosan  meg- 
határozni nem  is  tudom.  Mennyivel  szükebbkörüek  például 
a  chémikus  által  vizsgált  összehatások.  ő  is  gyakran  csak 
annyit  tud  elmondani:  Ebben  meg  ebben  a  csapadókban  en- 
nek meg  ennek  az  elemnek  része  van,  hogy  mennyi,  meg 
nem  határozható.  Az  ismét  további  lélektani  analizis  dolga 
megállapítani,  hogy  az  észlelt  hatás  a  társadalomban  rész- 
leges vagy  általános,  nagyobb  vagy  kisebbkörü-e?  A  lélek- 
tani megfigyeléshez  azután  az  élet  és  a  történelem  (termé- 
szetesen az  etnográfiát  is  beleértve)  által  nyújtott  tények  já- 
rulhatnak, mint  bizonyítékok.  Már  amennyire  ez  lehetsé- 
ges, amennyire  egy  biztos  hatás  a  tények  komplexumából 
kihámozható. 

Véleményünk  szerint  ez  az  egyedüli  ut,  bármilyen  na- 
gyok is  nehézségei  és  akadályai.  Ujabban  sokan  vannak, 
akik  ezzel  szemben  az  ethnografiai  kutatás  egyedüli  helyes- 
ségére esküsznek.  Grosse  pl.  legújabb  könyvében*  a  művé- 
szettudományi kutatás  problémáit  csakis  ezen  az  utón  véli 
megoldhatóknak. 

Kétségtelen,  hogy  a  primitiv  népek  társadalma  sok- 
kal egyszerűbb  hatásokon  alapszik  s  igy  azoknak  egyes  al- 
katelemei könnyebben  szétválaszthatok.  Nem  is  vonjuk  két- 
ségbe ennek  a  módszernek  nagy  jelentőségét  és  azokat  a 
nagy  eredményeket,  melyeket  neki  a  társadalmi  tudomá- 
nyok számos  terén  köszönhetünk. 

De  vele  szemben  két  dologról  nem  szabad  megfeled- 
keznünk: 

1.  Hogy  ezen  módszer  mellett  is  a  tulajdonképeni  ut 

*  Knnstwisenschaftliche  Studien  I.  m. 


313 


mindig  csak  a  lélektani.  Enélkül  azok  a  jelenségek  is  ép  olyan 
hieroglifok,  mint  egy  bonyolultabb  fejlődési  fok  tüneményei. 
Számos  ethnografus  aránylag  egyszerű  jelenségek  helytelen 
magyarázatához  jutott  el,  mert  rossz  pszichológus  volt;  míg 
az  éles  szemű  megfigyelő  a  lélektani  módszerrel  rendkívül 
bonyolult  jelenségek  összekuszált  rugói  között  is  meg  tudta 
a  valódit  találni.  Tessék  például  magának  Grosse-nek  fejte- 
getéseit olvasni  pl.  a  képírás  hatásáról.  Alig  tesz  egyebet, 
mint  lélektani  megfigyelésekhez  a  tényekben  bizonyítékokat 
keres.  "És  ez  helyes  is.  Csak  kellő  objektivitás  kell  hozzá, 
hogy  az  ember  a  tényekkel  szemben  lélektani  eredményeit 
erőszakkal   ne  akarja  keresztülvinni. 

2.  Ha  az  egyes  szociális  erők  hatásait  a  primitív  népek 
életében  ismernők  is,  az  nem  tenné  szükségtelenné,  hogy  a 
fejlődöttebb  társadalmi  alakzatoknál  ama  tényezők  hatásait 
újból  szemügyre  vegyük.  Ellenkezőleg.  Abból,  hogy  ez  meg 
ez  az  intézmény  a  legkezdetlegesebb  vadászíörzseknél  ezt 
meg  ezt  a  szerepet  tölti  be,  még  egyáltalán  nem  következik, 
hogy  ugyanezt  a  szerepet  töltené  be  és  ugyanezzel  a  jelen- 
tőséggel birna  a  földmivelő  törzseknél,  még  kevésbbé  nap- 
jaink kultúrájában. 

Kimutatták  például  a  háborúk  vagy  a  szellem-theoria 
óriási  jelentőségét  a  primitív  társadalmak  alakulásában.  De 
téves  volna  azt  hinni,  hogy  ezen  jelenségeknek  ma  is  ugyan- 
azt a  jelentőséget  kell  betudnunk.  Ellenkezőleg  ugyanazok  a 
gondolkozók,  akik  ezen  intézményeknek  távoli  korokban  való 
eminens  hasznosságát  igazolták,  arra  az  eredményre  jutottak, 
hogy  azok  jelenleg  éppen  nem,  vagy  csak  elenyésző  mérték- 
ben hasznosak.  Kimutatták  bizonyos  társadalmi  fokokon  a 
többnejűség,  másokon  a  többférjüség  erkölcsi  igazoltságát. 
Vagy,  hogy  a  tárgynál  maradjunk:  Grosse  is  azon  a  véle- 


314 


menyen  van,  hogy  a  primitív  népek  életében  a  tánc  szo- 
ciális s  igy  erkölcsi  hatásai  tekintetében,  jelentőségben  az 
összes  többi  művészeteket  felülmulja.  Mit  szólna  a  német 
tudós  most  már  ahhoz,  ha  valaki  ezen  erdményt  a  mi  tár- 
sa dalmunkra  alkalmazná?  Nem  szeretnők,  ha  félreértené- 
nek. Nem  ezen  igazság  felismerésének  jelentőségét  vonjuk 
kétségbe.  Ellenkezőleg,  mélyen  át  vagyunk  hatva  a  fontos- 
ságtól, melylyel  ez  a  megismerés  bir,  mely  messze  bevilágít 
a  művészetek  keletkezése  és  fejlődése  nem;  egy  homályos  kér- 
désébe. Csak  azt  akarjuk  mindezekkel  a  tényekkel  megálla- 
pítani, hogy  midőn  valamely  intézménynek  korunkra  való 
hatásáról  van  szó,  az  ethnografiai  eredmény  a  további  analí- 
zistől nem  ment  föl,  sőt  néha  még  a  kutatás  irányát  sem 
adja  meg.  Két  ut  áll  tehát  előttünk.  Vagy  az  ethnografiai 
csirákra  visszamenve  ama  jelenség  változásait  az  egyre  bo- 
nyolultabb milieuben  megvizsgálni  és  ezt  a  fokozatos  kuta- 
tást egész  korunkig  folytatni,  vagy  pedig  a  jelenséget  jelen- 
legi hatásaiban  venni  szemügyre  és  azt  fokozatosan  egysze- 
rűbb fokaira  visszavezetni.  —  Más  kérdés,  hogy  melyik  a 
célravezetőbb.  Amit  az  elsőnél  nyerünk  a  viszonylatok  egy- 
szerűségében, azt  ellensúlyozza  a  kor  távolisága,  a  milieu 
idegenszerűsége,  a  följegyzések  vázlatossága  vagy  frivolitása. 
Amit  a  másiknál  vesztünk  az  egymásrahatások  rendkívüli 
bonyolultságában,  megnyerjük  a  kornak  alapos  ismeretével, 
és  azzal,  hogy  magunk  is  tárgyai  vagyunk  azoknak  a  hatá- 
soknak, melyeket  vizsgálunk. 

így  mintegy  önmagunk  kísérleti  tárgyakká  is  válunk. 
Néha  segítségül  vehetjük  a  statisztikát,  egy-egy  szemünk 
előtt  lefolyó  pathologikus  vagy  igen  jellemző  esetet. 

Bármint  döntsön  is  valaki,  az  előttünk  kétségtelen, 
hogy  mind  a  két  eljárás  alaptermészetében  lélektani  analízis. 


315 


Minket,  a,  fentebb  kifejtettek  mellett,  a  tárgy  terjedelme 
s  időnk  korlátoltsága,  mely  minden  egyes  kérdésben  részlet- 
vizsgálatokat kizár,  e  mellett  a  kellő  néprajzi  könyvtár  hiá- 
nya: első  sorban  korunk  jelenségeinek  lélektani  feldolgozá- 
sára utanak.  Természetesen  mindig  meg  fogjuk  ragadni  az 
alkalmat  ott,  ahol  tapasztalati  adatok  álllanak  rendelkezé- 
sünkre, vagy  ahol  a  néprajzi  vizsgálódás  eredményeit  felhasz- 
nálhatjuk. Hogy  eredményeink  teljesen  megnyugtatók  sok- 
szor nem  lesznek  :  az  természetes.  De  vájjon  az  „ethnogra- 
fiai  módszernél"  ez  máskép  van-e? 

Ez  a  módszertani  körültekintés  mindenesetre  megnyug- 
tathat bennünket  az  iránt,  hogy  követendő  módszerünk  mel- 
lett sem  építünk  légvárakat,  hanemi  hogy  az  közelebb  hozhat 
céljainkhoz. 


XCVIII.    A    MŰVÉSZET    GYÖNYÖRKÖDTETŐ    TERMÉSZETE    EGY- 
SZERSMIND   LEGFONTOSABB    ERKÖLCSI    HATÁSA. 

A  művészet  legelső  és  legfontosabb  hatása  alaptermé- 
szetéből következik.  Nem  közvetlenül  erkölcsi  ez  a  hatás,  de 
következményeiben  ide  vezet.  A  művészei  gyönyört  okozó 
alaptermészete  egyszersmind  az,  mely  a  legjelentékenyebb 
hasznosságot  szolgáltatja  a  társadalom  éltében  az  ö  részéről. 
Bámily  nagyok  legyenek  is  a  művészet  többi  hatásai,  azok 
csak  közvetettek  és  esetlegesek.  Ez  egy  közvetlen  és  általá- 
nos hatás,  mely  minden  eszthétikai  élvezőre  kihat.  A  művé- 
szettudomány kutatói  közül  számosan,  különösen  a  kezdetle- 
ges népek  művészetében,  a  legnagyobb  gonddal  azokat  a  ha- 
tásokat kutatták,  melyeknek  az  egész  társadalomra  való  je- 
lentősége nyilvánvaló.  Például   kimutatták   a  táncnak   ée  a 


316 


zenének  a  tömegeket  összefűző,  fegyelmező,  összmüködésre 
képesebbé  tevő  hatását,  avagy  a  képírásnak  az  ősök  kultu- 
szát és  a  tekintélyt  emelő  erejét.  Ez  a  törekvés  tömeghatá- 
sok felfedezésére  szinte  általános.  Oka  közelfekvő.  A  művé- 
szetek nagyranövését  az  uralkodó  doktrina  szerint  csak  a 
létért  való  küzdelemmel  lehet  megmagyarázni.  Igyekezni  kell 
tehát  azoknak  selectionális  erejét  bebizonyítani.  Selectionális 
erőt  pedig  csak  az  ilyen  , társadalmi"  hatásokban  látnak. 
Véleményünk  szerint  a  létért  való  küzdelem  a  fejlődésnek 
csak  egyik  tényezője,  mely  a  kultúra  és  az  emberi  ész  növe- 
kedésével jelentőségben  egyre  vészit.  Tulajdonságok  és  beren- 
dezések tovább  élhetnek  és  fejlődhetnek,  ha  az  élet  és  a  ha- 
lál alternatívájával  nemi  járnak  is.  Tovább  élhetnek  és  fejlőd- 
hetnek, hasznosságuk  és  gyönyört  okozó  természetük  felisme- 
rése folytán  egyrészről,  a  megfelelő  eljárási  készség  átöröklő- 
dése  folytán  a  másik  részről. 

De  még  a  weismannizmus  álláspontjáról  nézve  a  dol- 
gokat, vagyis  a  természetes  kiválasztást  tekintve  a  szerves 
fejlődés  egyedüli  tényezőjének,  nem  következik,  hogy  vala- 
mely tulajdonság  és  intézmény  fenmaradását  csak  az  bizto- 
sítja, ha  az  a  társadalomra,  mint  ilyenre  közvetlen  hasznos- 
sággal bir.  Ez  a  közvetlen  szociális  hasznosság  hiánya  — 
láttuk  —  olyan  nagy  gondolkodókat  ejtett  zavarba,  mint 
AVallace.  Pedig  valaminek  társadalmi  hasznossága  nem  ott 
kezdődik,  mikor  az  nyilvánvalóan  a  társadalomra  hasznos. 
Ami  hasznos  a  társadalmat  alkotó  egyesekre,  az  hasznos  ma- 
gára a  társadalomra. 


317 


XCIX.  OLY  KÉPZELETI   TÁRSADALOM  RAJZA,  MELYBEN  NINCS 

MŰVÉSZET. 

Az  eddigiekben  láttuk,  hogy  az  egyesek  életének  mily 
jelentékeny  részét  teszi  ki  az  eszíhétikai  élvezet,  láttuk,  hogy 
az  biológiai  szükségszerűségen  alapszik.  Gondoljunk  el  egy 
társadalmat,  melyben  minden  eszthétikai  tevékenység  (a  leg- 
tágabb értelemben  véve  azt)  egyszerre  megszűnnék.  A  tár- 
sadalom minden  más  ereje  teljes  működésben  van.  De  mű- 
vészet nincs.  Nincs  zene,  nincsen  poézis,  nincsenek  képek, 
nincsenek  szobrok,  nincs  sem  szinház,  sem  hangverseny. 

Egy  óriási  tömege  annak,  mi  az  embereknek  gyönyö- 
rűséget okozott,  egyszerre  hiányzanék  ebben  a  mi  képzelt  tár- 
sadalmunkban. Hogyan  élne  és  hogyan  élne  tovább  ez  a  tár- 
sadalom? Azok  a  milliók,  kiket  a  reggeltől  estig  tartó  nehéz, 
testi  munka  által  okozott  kifáradás,  a  kellő  szabadidő  hiánya, 
a  vagyoni  gondok  teljesebb  eszthétikai  életre  képtelenekké 
tesznek,  még  talán  legkevesebbet  vesztenének.  De  ezek  is  sok- 
kal többet,  mintsem  az  ember  az  első  pillanatra  gondolná. 
Mert  itt  sem  váltja  fel  az  álom  rögtön  a  munkát.  Itt  is  van 
egy  kis  időköz,  mely  alatt  tenni  kell  valamit.  És  itt  vannak 
a  vasárnapok,  meg  az  ünnepek.  Mit  fognak  tenni  ezek  az  em- 
berek? Az  a  jótékony  erő,  mely  őket  a  napi  gondokból  kizök- 
kentené, megszűnt.  Az  élet  szomorú  gondolatai  lelki  életük 
jóval  nagyobb  részét  töltenék  be,  mint  ezelőtt.  Az  élet  egyedüli 
hedonikája  számukra  az  érzékek  kielégítésében  állana,  me- 
lyeknek egészséges  kultuszához  anyagi  eszközeik  hiányzanak. 
Az  ilyen  társadalomban  az  alsó  néprétegek  millióiban  az  al- 
koholisták, a  nemi  kicsaponaások  száma  emelkednék,  a 
munkakedv  csökkenne,  az  élet  értéke  alássállana. 


318 


Nézzük  tovább  a  mi  fiktív  társadalmunk  életét.  Mi  lenne 
a    keresetéből    élő    „müveit"    polgárosztálylyal?    Az    erők    itt 
kevésbbé  merülnek  ki  a  napi  munkában.  Egy  igen  jelentékeny 
idegerő  az,  ami  a  munkaszünet  óráiban  kifejtést  követel.  Bor- 
zasztó unalom  fogná  el  ezeket  az  embereket.  A  tudomány  és 
a  filozófia  nagyon  kevés  kárpótlást   tud  ezen  a  fokon  még 
nyújtani.  Ha  az  eszthétikai  tevékenységnek   még  legalacso- 
nyabb formái:  játékok,  tánc,  kártya  stb.  is  megszűntek  volna, 
ezeknek  az  embereknek  élete  és  fenmaradása  lehetetlen  volna 
tovább.  Jönnének  az  evés,  ivás  és  a  szerelem  kicsapongásai, 
hogy  undort  hagyjanak  maguk  után,  ami  erre  az  osztályra 
egyszersmind    vagyoni    romlást    jelentene.    De    ha  a  játékok 
köre  meg  is  maradna,  hova  sülyedne  ennek  az  osztálynak  az 
élete?  Hogy  megnövekednék  a  kártyások,  az  ivók,  a  lóverseny- 
zők  száma!  Hogy  növekednének  az  unalom  szülte  rossz  gon- 
dolatok,  szokások  és   tettek!   Az   emelkedettebb  gondolatokat, 
finomabb  érzelmeket,  sokat  a  legmagasabb  ideálok  közül  ez 
a  kör  az  eszthétika  világából  merítette.  Csakis  onnan.  Ha  ez 
megszűnnék,  a  napi  politika  kompromisszum-ethikája.  csak 
a  legközelebbi    viszonylatokat    látó    gondolatiránya    képezné 
előttük  a  legmagasabb  gondolati  és  erkölcsi  szinvonalat.  A 
vallási  bigottság,  valószinüleg  —  mint  igen  gyakran  —  fék- 
telen erotikával  karöltve  mind  szélesebb  köröket  vetne  maga 
alá.  Ismételjük,  az  egész  dolog  kulcsa  itt  van:  A  munka  és  az 
álom  közötti  üres  időt  valamivel  el  kell  tölteni.  Ez  kétségtelen. 
Az  emberek  többsége  ezt  a  gyönyörködtetés  irányában  fogja 
keresni,  az  élet  általános  törvényénél   fogva.   A   művészetek 
megszűntével  a  játék  és  az  érzéki  élvezetek  alacsony,  szűk  és 
egyoldalii  világa  maradna  meg.  Nagyon  jól  beszélnek  a  mű- 
etekről  mint  .nemei  szenvedélypk"-rő].  Igen  finom  tömeg- 
pszichológia nyilvánul  ebben,  mely  megérezte,  hogy  az  em- 


319 


béri  boldogságra  egyáltalán  nem  közömbös,  hogy  az  emberek 
miben  találják  gyönyörűségüket,  még  akkor  sem,  ha  a  tevé- 
kenység iránya  látszólag  a  társadalmat  nem  érinti.  Maga  az 
a  tény,  hogy  a  játék  mellett  művészetek  keletkeztek,  egy  ha- 
talmas bizonyítéka  az  emberi  természet  fokozatos  megnemes- 
bülésének.  mert  a  magasabb  tehetségek  megszilárdulását 
jelenti  olyan  mértékben,  melv  magának  eszthétikai  nyilvá- 
nulást  is  követel.  Az  embereket  legbelsőbb  természetükben  leg- 
teljesebben kedvteléseikből  lehet  megismerni.  Szellemi  irány- 
zatuknak és  erkölcsi  magaslatuknak  foka  is  megállapítható 
azokból.  A  napi  élet  komoly  kérdéseiből,  küzdelmeiből  az  em- 
ber belsejét  sokkal  kevésbbé  ismerhetjük  meg.  Kötelességeket 
teljesitiink,  melyeket  a  szükség  parancsol;  munkákat  folyta- 
tunk, melyekben  gyakran  csepp  örömünk  sincs,  erényeket 
gyakorolunk,  melyekre  spontán  készségünk  nincs  és  bűnöket 
követünk  el,  melyek  nem  a  jellemünk  hibája:  társaságokat 
keresünk  fel,  melyek  a  lelkünknek  idegenek,  elveket  hirdetünk 
az  ..exigentiák"  hatása  alatt,  szorgalmasak  vagyunk,  rest 
alaptermészetünk  dacára  és  megfordítva;  Ítéleteinket  minden 
tér  tekintélyei  békóban  tartják  stb.  Szóval  ez  az  élet  az  ő  fél- 
erkölcseivel és  félembereivel.  Ez  a  kényszerűség,  a  tekintély. 
a  conventió,  a  kényszer  világa.  Nem  ezek  a  valódi  emberek. 
Hanem  az  u.  n.  magánélet,  a  szabadidő  emberei.  Ott,  ott  is- 
mered meg  csak  a  valódi  emberi  természetet.  És  ha  kedvenc 
időtöltése  a  vadászat,  lóverseny  és  a  ballet.  bizony  szegény  az 
ő  szellemi  horizontja,  habár  a  törvényhozásban  minden  má- 
sodik szava  is  „tudomány!"  és  ..művészet!";  ha  pornografikus 
novellákban  gyönyörködik,  bizony  buja  ő,  ha  az  erkölcsvédő 
egyesületnek  az  elnöknője  is;  ha  szerencsejátékokat  szenve- 
délyesen üz,  bizony  belsejében  még  sok  van  a  rablóból;  ha 
érdeklődésének    középpontja    a    cirkusz    és    a    viadal,    bí- 


320 


zony  ott  van  még  benne  a  vérengző  bestia,  mely  csak  ki- 
törésre vár  ! 

Az  emberi  kedvtelések  evolutiója  tehát  legjobban  mu- 
tatja a  belső  természet  fejlődését.  Olyan  embereket  nevelni, 
kiknek  hedonikája  összeesik  az  egyénileg  és  fajilag  hasznos- 
sal: ez  minden  maradandó  haladás  alapja. 

Ha  tudod  egy  emberről,  hogy  szabadságidejét  versol- 
vasással tölti,  hogy  képekben  gyönyörködik,  hogy  zenél,  hogy 
jó  regényeket  olvas  stb..  hogy  ez  az  ő  legnagyobb  örömet  okozó 
foglalkozása:  egészen  biztosra  reliefed,  hogy  finomabb  érzésű, 
kevésbbé  önző.  nem  oly  mértékben  kapzsi,  könyörületesebb, 
mint  azok,  akiknek  kártyázásban,  vadászatban,  cirkuszban 
és  lóversenyekben  telik  a  legfőbb  kedvük. 

Ha  képzelt  társadalmunk  magasabb  rétegeibe  haladunk, 
még  jelentékenyebbnek  látszik  az  a  szerep,  melyet  a  művé- 
szeti tevékenység  betölt.  Gondoljuk  itt  az  úgynevezett  felső 
tízezerre  (jóval  többen  vannak),  azokra  az  emberekre,  kiknek 
úgyszólván  —  ha  akarják  —  az  egész  életük  szabadidő  és 
akik  születésük  fénye,  vagyonuk  ereje,  összeköttetéseik  ha- 
talma által,  valamint  a  tekintély  ezernyi  többi  szálainál  fogva 
még  mindig  a  közélet  és  a  politika  irányát  jelentékeny  mér- 
tékben befolyásolják.  Nem  róható  fel  külön  hibául  ezeknek 
az  embereknek,  hogy  még  fokozottabb  mértékben  van  hajlan- 
dóságuk az  unatkozásra  és  az  élet  előttünk  —  már  az  átlag 
előtt  —  ugy  tűnik  fel.  mint  élvezetre  rendelt  idő.  Ez  termé- 
szetes is.  Az  ő  életükből  hiányzik  ép  az,  ami  a  többiek  életé- 
ben a  leghatalmasabb  és  legkényszeritőbb:  a  munka  és  a  küz- 
delem és  a  gondok.  Jóformán  itt  az  egész  életerőt  a  munkán 
kivül  kell  foglalkoztam  és  a  legtöbb  esetben  ez  merőben  a  he- 
donika  irányában  történik.  A  tisztán  érzéki  gyönyörökben 
tovafolyó  élettől  pedig  csak  egy  lépés  az  erkölcstelenséghez. 


321 


Szigorú  logikai  törvényszerűség  az,  melynél  fogva  a  kor  er- 
kölcstelensége a  felső  köröknél  kezdődik  és  onnan  halad  le- 
felé. Néha,  és  ez  látszik  legvalószínűbbnek,  ott  is  marad.  Be 
a  felső  körök  immoralitása.  kivált  azokban  az  időkben,  ahol 
minden  erő  és  hatalom  kezükben  volt,  elegendő  egy  egész  tár- 
sadalom életének  rövidebb  vagy  hosszabb  ideig  tartó  feldulá- 
sára.  Az  altruisztikus  érzések  foka  és  tömege,  mely  életüknek 
tartalmat  és  hivatást  adhatna,  még  sokkal  csekélyebb,  sem- 
hogy, még  jelenleg  is,  jelentékenyebb  szerepet  töltene  be.  Az 
ambíció  és  hiúság  is  aránylag  keveseket  hajt  közpályára.  A 
tudománynak  olyan  ismerete  és  szeretete,  mely  azt  a  gyönyö- 
rűség forrásává  tenné,  ezen  körökben  talán  még  ritkább,  mint 
a  középosztály  körében. 

Az  életidő  kitöltésére  megmarad  a  merőben  érzéki  gyö- 
nyörökön kivül  a  játék  (némileg  az  utazásokat  is  ideveszszük) 
a  művészet  és  a  vallás.  Hogy  ezen  osztályok  tagjai  mind  e 
három  téren  csakugyan  rendszerint  vezetők  szoktak  lenni, 
mutatja,  hogy  következtetéseink  nem  helytelenek.  A  probléma 
úgyszólván  fizikai  egyszerűségű  lett  itt.  Képzeljünk  három 
közlekedő  csövet.  A  folyadék  azokban  eme  körök  foglalkozta- 
tandó energiája. 

A  három  cső :  a  játék,  a  vallás  és  a  művészet. 

Ha  a  művészet  csöve  betömetik,  a  másik  két  csőben 
emelkedik  a  folyadék :  az  érzékiség  és  bigottság  fokozódik. 

A  tudósok  és  a  művészek  életét  ez  a  képzelt  változás 
nem  érintené  annyira,  mint  a  többi  körökét.  Hogy  az  ő  éle- 
tük is  szegényebb  és  szomorúbb  volna,  az  kétségtelen.  De  ki- 
vételes egyéniségüknek  (a  valódi  tudósokról  és  művészekről 
s  nem  mesteremberekről  beszélünk)  megvan  az  az  adománya, 
hogy  a  külvilágra  kevésbbé  vannak  rászorulva,  mint  többi 
embertársaik.  A  gondolkozás  és  a  képzelet  világában  önma- 


Jászi:    Művészet    és    Erkölcs. 


21 


322 


gukban  is  szórakozásra  találnak.  Darwin  valahol  panaszko- 
dott, hogy  az  eszthétikai  örömökben  mindinkább  kevesebb 
élvezetet  talál,  hogy  a  tudomány  kiirtja  azokat  belőle.  Ez  a 
jelenség  érthető.  Az,  aki  olyan  magaslatról  nézi  a  világot,  aki 
előtt  a  lét  legnagyobb  misztériumai  közül  számos  megnyílt, 
könnyen  elvesztheti  érdeklődését  ama  kisszerű  gondolatok  és 
érzések  iránt,  melyeket  a  művészetek  visszhangoznak.  Gyak- 
ran túléli  eszthétikai  tekintetben  is  korát.  Aki  az  egyedüllét 
csöndes  óráiban  néha  egy  jövő  kor  távoli  zenéjét  hallgatja, 
nem  fog  könnyen  örömet  találni  abban  a  művészetben,  mely 
a  bajokkal  és  bűnökkel  teljes  multat  vagy  jelent  tükrözi  vissza. 
Innen  az  előszeretet  bennük  a  zene  iránt,  melyben  legkeve- 
sebb a  konkrét,  a  meghatározott,  a  napi  élethez  fűződő  gon- 
dolat, amely  gyakran  egy  rendkivül  finom  idegrendszer  bi- 
zonytalan vágyait  és  örömeit  fejezi  ki  ismeretlen  boldogság, 
ismeretlen  erények  után. 

E  mellett  a  nagy  gondolkozókban  a  lelki  tehetségek 
olyan  kifejlett  fokban  élnek,  hogy  a  szellem  bizonyos  tevé- 
kenységei, melyek  másokra  nézve  elkábitóan  fárasztók,  ő  ben- 
nük szinte  az  eszthétikailag  könnyű  és  szabad  örömérzetét 
keltik.  Az  a  munka  pl.,  mely  az  átlagember  előtt  nehéz,  tudo- 
mányos könyv,  a  nagy  gondolkodó  előtt,  ki  hatalmas  rend- 
szerét lerakta,  talán  egy  porszem,  egy  szórakoztató  ciráda  az 
ő  gondolatai  fellegvárának  ékitésére.  A  szakmabeli  pszicho- 
lógus aligha  fogja  élvezni  a  legtöbb  analitikus  regényt.  Ugy 
fogja  találni,  hogy  ha  ő  az  emberi  lélek  mélységeibe  akar  ha- 
tolni, azt  a  tudomány  utján  tökéletesebben  érheti  el.  Az  ujabb 
idők  „szociológiai"  izü  regényei  a  szociológus  előtt  gyakran 
tudományos  szárnypróbálgatásoknak  fognak  látszani.  Néha 
a  nagy  gondolkodó  maga  alkotja  meg  az  ő  saját  eszthétikai 
világát,  melyben  az  erkölcsi  és  az  eszményi  szép  töltheti  be 


323 


azt  a  szerepet,  amit  a  közönséges  halandókéban  az  érzéki 
szép  foglal  el  * 

De  ezek  inkább  kivételes  esetek.  A  legtöbb  tudós  élete 
színtelenebbé  és  szegényebbé  válnék,  mert  a  legtöbb  közülük 
valamelyik  művészeti  ágban  örömet  talál. 

A  művészekre  is  részben  ugyanez  áll.  Akik  alkotó  mű- 
vészeti tevékenységben  töltik  el  életüket,  azokra  a  receptív 
tevékenység  kevésbbé  életföltétel.  Valószínű,  hogy  séta  a  feny- 
veserdőben, vagy  csevegés  baráti  körben  nagyobb  örömet  fog 
nekik  okozni,  mint  muzeumok  vagy  színházak  látogatása.  Az 
alkotó  művésznek  inkább  tárgyak  és  benyomások  szükségesek, 
mint  mások  alkotásai. 

Összefoglalva  azokat  a  hatásokat,  melyek  a  mi  képzelt 


*  Félreértések  kikerülésére  nem  lehet  elég  nyomatékosan  hang- 
súlyoznom, hogy  ez  a  legutolsó  eredményem  egyáltalában  nem  je- 
lenti azt,  mintha  a  tudomány  és  a  művészet  birodalma  között  vala- 
melyes ellentétet  akarnék  felállitani.  Ellenkezőleg,  a  legteljesebben 
helytelenítem  azt  a  manapság  igen  divatos  gondolatirányt,  mely  a 
tudományos  előrehaladást  a  művészetekre  károsnak  tartja,  vagy 
amely  éppen  a  művészet  kihalását  várja  tőle.  Véleményem  szerint 
az  összes  erre  felhozott  lélektani  dedukciók  és  történelmi  összeállí- 
tások hamisak  és  tarthatatlanok.  Bármily  kecsegtető  és  örömetokozó 
volna  is  számomra  ezen  álláspont  részletes  indokolása,  fájdalom, 
arra  itt  nincs  terem.  Meg  kell  elégednem  azzal,  hogy  az  olvasót  két 
különösen  meggyőző  fejtegetésre  utaljam.  Az  egyikben  Guyau  meg- 
kapó lélektani  erővel  fejti  ki  a  művészetek  jövőjét  és  azt,  hogy  a 
tudomány  fejlődésével  karöltve  csak  a  művészet  még  nagyobb  jelen- 
tősége és  megnemesbülése  várható.  (V.  ö.  Problémes  de  l'esthétique 
contemporaine  I.  m.  II.  könyv,  4.,  5.,  6.,  7.  fejezetei.)  —  A  másik- 
ban Houston  Stewart  Chamberlain  hatalmas  történelmi  bizonyíté- 
kokkal mutatja  ki,  hogy  a  tudomány  és  a  művészet  nem  két  ellen- 
tétes erő,  hanem  hogy  köztük  „nincsen  semmi  más  viszony,  mint  a 
kölcsönös,  közvetett  előmozdításé1' .  (V.  ö.  Szerző  némelyek  által 
különben  szerfölött  túlbecsült  müvében:  „Die  Grundlagen  des  neun- 
zehnten  Jahrhunderts.  München,  1899.  III.  k.  965 — 970.) 


21' 


324 


társadalmunkban  a  művészetek  megszűnése  folytán  beállaná- 
nak,  a  kép  ez  volna:  Az  emberi  boldogság  elért  foka  leszál- 
lana. Általános  unalomérzés  venne  erőt  a  társadalmon,  mely 
nemi  és  vallási  excesszusokra  vezetne.  Az  erkölcsi  szinvonal 
lesülyedne.  A  szenvedélyek  és  kedvtelések  a  társadalomra  ká- 
ros irányban  vezetődnének  le.  A  munkakedv  és  a  küzdelemre 
való  készség  csökkenne.  Az  antiszociális  és  a  civilizáció-elle- 
nes emberi  alaptermészet  erősödnék. 

Az  egyes  részletek  és  esetleges  hatások  később  lesznek 
megvizsgálandók.  Itt  csak  azon  legáltalánosabb  és  legközvet- 
lenebb eredményeket  vettük  számba,  melyek  a  művészeteknek 
az  emberi  természethez  való  viszonyából  szinte  biológiai  kény- 
szerűséggel következnek. 

Egy  egész  csomó  nagyfontosságú  hatás  az,  melyeket  a 
civilizációban  a  művészetek  betöltenek.  Mindmegannyi  egyéni 
hatás,  melyek  azonban  hatalmas  íömeghatásokká  egyesülnek. 
Mellettük  nincs  statisztika.  Történelmi  synthesis  csaknem  le- 
hetetlen. És  mégis,  mi  ezen  eredményeket  szilárdaknak 
tartjuk. 


C.  OLY  KÉPZELETI   TÁRSADALOM  RAJZA,  MELYBEN   A 

MŰVÉSZETI     ERŐK    A    JELENLEGINÉL     TELJESEBBEN 

ÉRVÉNYESÜLNEK. 

A  művészet  ezen  fundamentális  hasznossági  és  szűkebb 
értelemben  véve  is  eminenter  erkölcsi  szerepéről  ítéletünk 
nem  volna  teljes,  ha  az  előbbi  pontban  megfestett  képnek  az 
ellenkezőjét  is  nem  állitanók  oda  képzeletünk  elé.  Ismét  egy 
képzeleti  társadalomról  lesz  szó.  Egy  társadalomról,  melyben 
a  művészetek  az  eddiginél  jóval  nagyobb  mértékben  lettek 
mind  szélesebb  rétegek  közkincsévé. 


325 


Ismét  legalul  kezdjük  el  szemlénket.  Micsoda  rendkívüli 
szociális  és  erkölcsi  előny  volna  abban,  ha  az  alacsony  nép- 
rétegek millióinak  kedvtelései  fokozottabb  mértékben  az  esz- 
thétika  irányába  terelődnének!  Micsoda  fénysugár  hatolna 
be  ezeknek  a  szegény  embereknek  az  életébe,  ha  a  fárasztó 
napi  munka  közben  örvendező  reménységgel  gondolnának  az 
érdekes  ás  szép  képeskönyvekre,  a  kedves  zenére,  a  vidám  és 
szomorú  színjátékokra,  a  tanulságos  előadásokra,  melyeket 
munka  után  élvezni  fognak!  Igaz  .  .  .  jól  tudjuk,  Ott, 
ahol  a  munka  az  életerő  és  életkedv  utolsó  cseppeit  is  ki- 
préseli, ott,  ahol  ezek  a  kimerült  emberi  lények  összezsúfolt, 
piszkos  és  egészségtelen,  nedves  és  hideg,  lakásnak  alig  nevez- 
hető odúkban  kuporodnak  össze,  ott  bizony  nem  derülhet  fel 
az  eszthétikai  örömök  harmonikus  és  gondtalan  világa.  Nem 
is  itt  kezdhetné  el  a  művészet  az  ő  megváltó  munkáját;  itt  a 
gazdasági  javulásnak  kell  előbb  bekövetkeznie.  De  milyen  ren- 
geteg már  ma  is  azoknak  a  száma,  kiknél  az  eszthétikai  élve- 
zetek lehetők  volnának  s  akik  mégis  pálinkára  és  kártyázásra 
adják  magukat.  Nem  egy  gazdag  magyar  faluban  észleltük 
hosszú  időn  át  a  rossz  irányban  lefolyó  élvezetek  pusztító  és 
demoralizáló  hatását.  Pedig  ezeken  a  helyeken  minden  kellék 
meg  volna  a  népies  eszthétikai  élvezet  kifejlesztésére.  Nem- 
csak a  Ruskinek  mozgalmára  gondolunk  itt,  mely  végered- 
ményében inkább  közgazdasági.  Egyelőre  végtelen  erkölcsi  és 
anyagi  tőkét  lehetne  megmenteni,  ha  a  korcsma  és  a  pálinka 
világa  helyett  a  művészetek  kultuszát  lehetne  meghonosítani.* 


*  Gondoljunk  a  Gorkij  csodálatos  mestermüvére,  az  Orlow 
kázaspár-ra.,  melyben  elragadó  erővel  rajzolta  meg  a  szegény  em- 
berek lelki  ürességét  és  öntudatlan  sóvárgását  a  Ruskin  ,,égi  leve- 
gője" után. 


Tudjuk,  hogy  a  túlságosan  megfeszített  testi  erők  pót- 
lására a  szervezetnek  szüksége  van  a  szeszes  italok  izga- 
tására. De  csakis  egy  bizonyos  fokig.  Emellett  nekünk  erős 
a  meggyőződésünk  (bármennyire  képtelenek  vagyunk  is 
megfelelő  bizonyításra  egy  biológiai  kérdésben),  hogy  a 
művészetek  és  bizonyos,  az  életerők  fokozására  használt 
mérgek  hatása  közelről  rokon.  Mindegyik  emeli  a  vérkerin- 
gés gyorsaságát,  szabadabbá  teszi  a  lélegzést,  mindegyik 
mámort  okoz,  mely  alkalmas  arra,  hogy  bajainkat  és  az  élet 
kényszerűségeit  elfeledjük,  mindegyik  felfrissülést  ad  és  a 
munkára  képesebbé  tesz.  Ez  bizonyos  fokig  már  ma  bioló- 
giai ténynek  tekinthető,  mert  az  örömzetek  testi  hatásait 
ismerik,  melyeknek  az  eszthétika  csak  része.*  —  Mentül  erő- 
sebb  lesz  a  szellemi  élet  az  alacsonyabb  érzéki  működések- 
kel szemben,  annál  inkább  elégtelenek  lesznek  az  ember  éle- 
tében a  merő  érzéki  örömök  és  a  játékok,  annál  intenzivebb 
lesz  a  szükséglet  szellemi  és  lelki  élvezeti  cikkek  után. 

E  dolgozat  harmadik  részében  láttuk,  hogy  miként  az 
alacsonyabb  érzéki  és  lelki  tehetségek  a  játékban  találnak 
felfrissülést  és  karbantartást,  egészen  ugy  a  magasabb- 
rendüek  a  művészetek  által  okozott  eszthétikai  élvezetben. 

Minden  közvetve  beálló  erkölcsi  és  szellemi  megne- 
mesbüléstől,  anyagi  haszontól  eltekintve,  az  eszthétikai  élve- 
zeteknek a  szegény  néposztályokra  való  fokozott  kiterjesz- 
tése, az  életörömök  és  kedvtelések  ilyen  arányú  fejlesztése  : 
egyike  volna  a  legjótékonyabb,  a  legnemesebb  és  a  leghasz- 
nosabb feladatoknak. 

A   középosztály   és   a   magasabb   körök    életében  sem 

*  V.  ö.  Mosso:  La  fatigue  intellectuelle  et  physique  c.  mun- 
káját.  (Paris  1894.) 


327 


volna  jelentéktelenebb  eredmény  a  művészeti  örömök  szere- 
tetének nagyobb  elterjedése.  Az  élet  értékének,  az  egyéniség 
önállósulásának,  a  belső  élet  fontosságának  azt  a  megbe- 
csülését és  kultuszát  eredményezné,  amit  csak  a  tudomány 
vagy  a  nemes  célokért  való  küzdelem  nyújthat.  Azelőtt 
kire  a  művészet  alkotásai  valódi  vonzóerővel  birnak.  ki  azo- 
kat lelke  tiszta  öröméből,  nem  pedig  társadalmi  nagyképüs- 
ködésből  vagy  olcsó  hatások  vadászata  céljából  üzi,  milyen 
más  az  élet  egész  képe  és  jelentősége!  Mennyivel  kevesebbet 
nyújtanak  annak  az  élet  irigyelt  örömei  azokkal  szemben, 
melyeket  kedvenc  költőitől  és  művészeitől  kap.  Csakis  az 
ilyen  ember  előtt  válik  valóvá  a  sokszor  használt,  ritkán 
megértett  és  még  ritkábban  követett  frázis:  hogy  az  élet 
boldogsága  nem  az  anyagi  és  a  társadalmi  fényességben 
áll.  Mert  azok  előtt,  kiknek  élvezetet  sem  tudomány,  sem 
művészet,  sem  a  közcélok  önzetlen  szolgálata  nem  nyújta- 
nak, ez  merő  frázis.  Az  ő  üres  agya  és  szive  csak  másban 
találhat  gyönyörűséget:  a  gyomra  megtömésében,  ruhája 
szépségében,  lovaiban  stb.  s  az  ezekkel  járó  társadalmi  elő- 
nyökben, az  „előkelő"  társaságban,  a  kegyelmes  urak  moso- 
lyában, rendjelekben,  a  tömeg  meghunyászkodásában,  a 
zsurnaliszták  croquis-iban  stb.  És  igy  élik  végig  az  életet 
gyakran  egyetlenegy  igazi  vagy  mélyebb  érzés  nélkül.  Csak 
figyeld  meg  az  estélyeiket!  Mennyi  hazugság  és  mennyi  una- 
lom. Itt  is  csak  azt  űzik,  amit  mindig:  lehetőleg  még  több 
vagyont  és  még  több  előkelőséget  kergetnek.  És  a  beszédeik. 
Ezek  a  közhelyek,  melyek  hasonló  alkalmakra  már  jól  meg 
vannak  őrizve  agyukban.  S  miközben  ajkaik  beszélnek  és 
mosolyognak,  szemeik  a  harcos  merevségével  és  szenvedé- 
lyével kutatják  a  szerezhető  ujabb  örömöket:  pénzt,  tekin- 
télyt, előkelőséget,  asszonyt  vagy  összeköttetést. 


328 


És  a  tárgyaik.  A  napi  politika  külsőségei,  melyeket 
a  kedvelt  „karcolaf-irodalomból  jól  ismernek;  a  legújabb 
Derby-nyertes  ló  genealógiája;  a  legújabb  párbaj  és  szerelmi 
botrány-suttogás;  egy  pár  művészeti  és  irodalmi  név  és 
kritikai  frázis,  melynek  nem  ismerése  „shocking";  néhány 
idegen  szó  belekeverése  egy  olyan  nyelvből,  melyben  az  idő- 
járás jelzésén  és  a  napi  köszöntéseken  kivül  egyebet  kife- 
jezni nem  tudnak.  És  ezek  közben  az  „érdekes"  eszmecserék 
közben  micsoda  tekintetek  repkednek.  A  féltékenység  tekin- 
tetei az  imádott  nő  vagy  a  nagy  ur  kegyeiért;  az  irigység 
tekintetei  egy-egy  feltűnő  toilette  miatt;  a  gúny  tekintetei 
valamely  diskurzus  közben  adott  „Blösse"  vagy  egy  kis  el- 
suttogott pletyka  miatt;  a  kutatás  tekintetei  ujabb  előnyök 
szerzése  érdekében  az  olcsóbb  beszerzési  forrástól  a  kabinet- 
iroda ajtajáig;  a  gyűlölet  tekintetei  a  szerencsésebb  vetély- 
társsal szemben,  kit  most  mutatnak  be  X.  főherceg- 
nek stb. 

És  mennyibe  kerül  ez  az  ,.élvezet".  Mennyi  könybe, 
vagyonba  és  becsületbe!  Hány  ember  kerül  koldusbotra, 
hogy  „uri"  társaságban  élhessen,  hány  ember  lesz  hizelgővé, 
hány  korupttá  ezért  az  előkelőségért,  hány  asszony  bukik  el 
ezekért  a  társas  „örömökért!" 

Milyen  más  annak  az  élete,  ki  a  művészeteket  igazán 
szereti.  Szerény  exisztenciá jávai  megelégszik;  nincs  ok  rá, 
hogy  mértéktelenül  törje  magát  előre.  Legnagyobb  kincse  a 
szabadsága  és  a  szabad  ideje.  A  lelke  fogékonyságát,  az  ide- 
gei nyugalmát  és  a  művészetben  eltöltött  órákat  a  csendes 
kis  otthonban,  sokkal  többre  tartja,  mint  a  nagyobb  jövedel- 
met, egy-egy  ordót  és  az  „előkelő"  emberek  kegyét.  Milyen 
más  az  ilyen  ember  önérzete  s  mennyivel  más  az  ilyen  em- 
berek társasága.  Megszűnik  a  pose,  a  feltűnési  vágy,  az  ér- 


329 


dekek  kergetése  s  ehelyett  milyen  nyíltan,  egyszerűen  és 
mélyen  járnak  a  gondolataik  és  érzelmeik.  Egy  képről,  egy 
távoli  kor  drámájáról,  olyan  elragadtatással  tudnak  be- 
szélni, olyan  igaz  érdeklődéssel,  amilyennel  amaz  „előke- 
lők" legfeljebb  csak  mandátumaikról,  kalandjaikról  vagy 
cselédmizériáikról. 

Ismételjük,  nem  is  gondolunk  itt  az  intenzivebb  művé- 
szeti életnek  múlhatatlanul  beálló  távolabbi  hatásaira,  hogy 
ezek  az  emberek  megnemesbülnek  és  jobbak  lesznek,  inig 
amazok  egyre  önzőbbek  és  rosszabbak:  pusztán  az  élvezet 
irányában  mennyi  haszon  és  erő  az  egyikben  és  mennyi  kár 
és  erőpocsékolás  a  másikban  következik  be  a  társadalomra! 

Alig  lehet  kétségünk  az  iránt,  hogy  a  német  vagy  az 
angol  társasélet  nagyobb  egyszerűsége,  őszintesége,  szerény- 
sége és  tartalmassága,  —  amely  már  elbeszélő  irodalmunk- 
ból, a  társadalom  ezen  leghivebb  tükréből,  megkapó  erővel 
világlik  ki  —  nem  csekély  részben  a  középosztály  intenzi- 
vebb művészeti  életében,  spontánabb  eszthétikai  kedvtelé- 
seiben leli  magyarázatát  .  .  .* 

így  áll  előttünk  fŐvonásaiban  az  a  szerep,  melyet  a 
művészet  alaptermészeténél,  gyönyört  okozó  jellegénél  és 
azon  evolvált  fokánál  fogva,  melyet  az  emberi  hedoniká- 
ban  elfoglal,  a  társadalom  életében  betölt,  amihez  egymagá- 
hoz a  legnagyobb  jelentőség  fűződnék  akkor  is,  ha  egyéb 
más  fontos  speciális  hatásai  nem  is  volnának. 


*  Ezzel  szemben  a  magyar  vidéki  középosztály  életének  sörnyü 
sivársága  jó  részben  a  szerfölött  hiányos  eszthétikai  műveltségre 
vezethető  vissza. 


330 

Cl.   A  MŰVÉSZET,   MINT  A   LÉTÉRT  VALÓ  KÜZDELEM   HEVES- 
SÉGÉNEK   MÉRSÉKLŐJE. 

Az  eszthétikai  műveltségben  igy  olyan  erőt  láthatunk, 
mely  a  létért  való  küzdelem  hevessége  ellen  dolgozik.  Az 
életet  befelé  tereli  s  annak  a  rendelkezésre  álló  anyagi  esz- 
közök igen  szerény  foka  mellett  is  a  szélesség  és  az  intenzi- 
tás oly  mérvét  adhatja  meg,  mely  királyok  és  milliomosok 
előtt  ismeretlen.  Az  ilyen  életnek  pedig  alapfeltétele  nem 
pénz  és  hatalom  —  amivel  ma  a  boldogságot  mérni  szokták, 
—  hanem  mindenekfelett  a  test  harmóniája  és  a  lélek  füg- 
getlensége. 

Nem  véletlenség,  hogy  az  angol  klasszikus  közgazda- 
ságnak a  nemzeti  gazdaságról  szóló  elmélete  ellen  egyik  leg- 
mélyebb tiltakozás  épen  Ruskin-től  ered,  aki  mint  eszthé- 
tikus  mindenkinél  jobban  átlátta  a  „homo  oeconomicus" 
konstrukciójának  egyoldalúságát  és  borzalmasságát:  ,^Az 
az  ország  a  leggazdagabb  —  úgymond  a  régi  iskolával  szem- 
ben, —  mely  a  nemes  és  boldog  emberek  legnagyobb  töme- 
gét tartja  el;  az  az  ember  a  leggazdagabb,  aki  miután  a  sa- 
ját élete  működéseit  a  legteljesebb  fokban  kifejtette,  mások 
életére  ugy  személye,  mint  birtoka  által  a  legmesszebbmenő 
támogató  befolyást  gyakorolta".* 

Ha  valaha  az  emberiség  az  élet  eme  magasabb  és 
egészségesebb  eszményéhez  el  fog  jutni,  az  csak  a  többi 
ideológiai  tevékenységek  mellett  a  művészeti  képességek  ugv 
intenzitásának,  mint  terjedelmének  óriási  fokozása  mellett 
lesz  lehetséges. 

Utópia  .  .  .  fogják  ellenvetni  mindenfelől.  Ezzel  szem- 
ben legyen  szabad   megjegyeznem,   hogy   már   a   legrégibb 

*  Idézi  Reich:  Die  bürgerliche  Kunst  etc.  I.  m.  211.,  212. 


831 


időktől  kezdve  ezt  az  életet  élték  mindazok,  kik  komoly, 
hasznos  és  produktív  munkában  a  kor  úttörői  voltak:  a 
nagy  felfedezők,  az  alkotó  irók,  művészek  és  tudósok,  kik 
többnyire  gondolatokban  és  eszményekben  gazdagok,  anyagi 
erőben  szerények  voltak.  Ellenben  külső  fényességekben 
ragyogó,  gazdagságban  és  élvezetekben  elmerülő  életet  min- 
den korban  azok  folytattak,  kik  tulajdonképeni  alkotó  és 
termelő  munka  nélkül,  mások  alkotó  és  termelő  munkájá- 
ból éltek,  mig  az  anyagi  termelést  végző  szélesebb  népréte- 
gek mindenha  szerénységben  vagy  teljes  szegénységben  él- 
tek, a  művészeti  erők  több-kevesebb  —  vagy,  mint  ma,  jó- 
formán semmi  —  kifejtése  mellett.  Ha  tehát  az  a  jogi  és 
gazdasági  egyenlősülési  folyamat,  melyre  az  előbbiekben  az 
olvasó  figyelmét  már  többször  felhivtuk,  tényleg  az  emberi 
fejlődés  domináns  áramlata,  akkor  minden  erkölcsi  belá- 
tásnál és  leckénél  biztosabban  maguk  a  kor  gazdasági  erői 
fogják  az  emberek  életét  kívülről  befelé,  az  uralkodás,  fel- 
tűnési vágy  s  kizsákmányolás  külső  örömeiből,  a  tudomány 
s  a  művészet  belső  örömeibe  átvezetni. 


CII.    A    MŰVÉSZET     SZEREPE    A    SZERZETT     TULAJDONSÁGOK 
ÁTÖRÖKLŐDÉSE   SZEMPONTJÁBÓL. 

A  művészetek  egy  nem  kevésbbé  fontos  társadalmi  ha- 
tása, mint  amely  hedonikus  természetéből  következik,  bio- 
lógiai jellegű.  Groos  professzor  e  dolgozat  harmadik  részé- 
ben emiitett  vizsgálódásaiban  arra  a  rendkívül  fontosságra 
figyelmeztetett,  melylyel  a  művészetek  az  átöröklési  elmélet 
szempontjából  birnak.  ő  maga  különben,  ki  a  szerzett  tu- 
lajdonságok örökletes  voltában  nem  hisz,  ennél  a  szempont- 


332 


nál  kellő  figyelemmel  nem  állapodik  meg,  igy  annál  inkább 
kötelességünk,  hogy  mi,  kik  a  fejlődés  lamarcki  factora 
alapján  állunk,  erre  a  perspektívára  kellő  nyomatékkal  rá- 
mutassunk. 

Láttuk,  hogy  a  művészeti  tevékenységben,  úgyszólván, 
minden  emberi  képesség  kifejtőre  talál.  A  művészeti  tevé- 
kenységnek kényszertől  ment  világában  lelkünk  mindazon 
tehetségei  foglalkozást  nyerhetnek,  melyek  esetleg  a  való  élet 
kényszerviszonylatai  közepette  bennünk  elnyomva  és  kimü- 
veletlenül  maradtak.  Túl  optiminsta  az,  aki  azt  hiszi,  hogy 
a  civilizáció  jelenlegi  fokán  minden  emberi  képesség  és  te- 
hetség csak  némileg  is  megfelelő  működési  körhöz  jut.  Bár 
a  születési  előjogok  lerombolásával  és  az  egyenlősülési  pro- 
cesszus haladásával  a  lehetőség  erre  nézve  kétségtelenül  nö- 
vekedett: ugy  másrészt  ép  olyan  kétségtelen,  hogy  a  társa- 
dalomban még  jelenlegi  fejlődési  korában  is  e  tekintetben 
siralmas  erőpocsékolás,  sőt  csaknem  merő  véletlenség  ural- 
kodik, így  mindenekelőtt  a  jogi  egyenlőség  inkább  csak  mint 
erre  való  tehetség,  semmint  az  erők  tényleges  egyensúlya 
jelentkezik.  Csak  a  hipokrizis  vonhatja  kétségbe,  hogy  pl.  a 
hivatalviselési  képesség  a  legszélesebb  néprétegekre  nézve 
csaknem  merőben  illuzórius,  mert  a  vagyoni  erő  hiánya  a 
legtöbb  esetben  ép  oly  erős  korlátot  vet  a  tehetségek  kifej- 
lődésének, mint  hajdan  a  születési  előjogok,  a  rendiség  bé- 
kói.  Emellett  a  szabad  érvényesülést  akadályozó  számos  in- 
tézmény csak  törvényeinkben  romboltatott  le,  mig  a  való- 
ságban azok  még  ezer  erős,  szerves  szállal:  előítélet,  össze- 
köttetés, rokonság,  tekintély  stb.  fonódnak  bele  a  való  élet 
termőföldjébe,  számos  életképes  csirától  véve  el  a  megnöve- 
kedés lehetőségét.  Ha  mindezekhez  hozzágondoljuk  a  nevelési 
tudomány  hiányait  és  azt  a  számtalan  ismert  vagy  öntu- 


333 


datra  sem  jutott  okot  vagy  kényszer-körülményt,  melyek  az 
ember  pályáját  meghatározzák,  aligha  esünk  túlzásba,  ha 
azt  mondjuk,  hogy  még  korunkban  is  az  emberi  életpályák 
aránytalanul  kisebb  része  az,  melyben  az  egyén  lelki  életé- 
nek domináns  tehetsége  megfelelő  működési  körre  talál.  És 
ez  a  szomorú  állapot  kettős  kárral  jár  a  társadalomra:  nem- 
csak pozitív  jelen  előnyöktől  fosztja  meg  azt,  hanem  messze- 
ható  jövő  károkat  is  okoz  neki  azáltal,  hogy  a  nemzedéke- 
ken át  nem  gyakorolt  tehetség  egyre  sorvad  és  elcsenevésze- 
sedik. 

Ez  a  súlyos  társadalmi  baj  némi  orvosszert  talál  a 
művészetek  birodalmában.  Emberek,  kiket  a  napi  élet  kény-, 
szerűsége  talán  lelketölő  munkára  kárhoztat,  a  művészet  al- 
kotásaiban szunnyadó  vagy  elnyomott  képességeiket  a  teljes 
elhalástól  megmenthetik,  hogy  azokat  a  művészet  képzeleti 
világában  fejlesztve  és  gyakorolva  talán  fokozottabb  erőben 
adhassák  át  esetleg  szerencsésebb  körülmények  és  élet-chan- 
ceok  között  születendő  gyermekeikre,  megőrizve  igy  a  társa- 
dalom számára  nem  egy  erényt  és  képességet. 

És  tényleg,  kinek  nem  akadt  volna  meg  életében  oly- 
kor a  szeme  egy-egy  meglepő,  szinte  bizarr  ellentéten,  meh 
nem  egy  embertársa  életpályája,  közismert  jelleme  és  mű- 
vészeti szórakozásai  között  mutatkozott? 

A  békés  és  félénk  szabócska  a  lovagregények  kalandos 
kötetei  mellett  töltötte  el  élete  egy  jó  részét;  a  számfejtések 
pontos  embere,  maga  a  hivatalos  rend  és  fegyelem,  élvezet- 
tel szivta  magába  a  forradalmi  poézis  kitöréseit;  a  bátor  és 
kemény  katona  legnagyobb  gyönyörrel  analitikus  és  bölcsel- 
kedő regényeket  olvasott;  a  szegény  kis  varrónő  a  nagy- 
világi hölgyek  finom  és  szellemes  színpadi  párbeszédeiben 
lelte  főörömét;  a  csöndes  kereskedő  ünnepnapjait  a   kép- 


334 


kiállítások  csataképei  előtt  töltötte  különös  előszeretettel . . 
És  ki  tudná  felsorolni  azt  a  sok  eltérést  számos  egyén  való 
és  művészeti  élete  között,  melyekben  rendesen  csak  furcsa 
extravaganciákat  látunk,  de  amelyek  mögött  nem  egyszer 
talán  a  faj  és  a  társadalom  vitális  érdekei  működnek. 


CIII.  AZ  ESZTHÉTIKAI  NEVELÉS  FEJLESZTI  AZ  ERKÖLCSI 
ÍTÉLET    EREJÉT. 

A  művészet  egy  további  erkölcsi  hatását  a  művészeti 
ítélet  nevelő  ereje  adja.  Az  eszthétikailag  valóban  kiművelt 
ember  a  nagy  művészeti  alkotások  átérzéséből  és  méltánylá- 
sából mértéket  nyer  általában  arra,  hogy  minden  más  téren 
is  felismerje  az  igazán  jelentékenyt,  az  igazán  nagyszabásút. 
Az,  aki  az  alkotó  művészeti  géniusz  munkáját  teljesen  meg- 
érti s  felfogni  tudja  az  úttörő  munka  nehézségét,  melyhez 
annyi  álmatlan  éjszaka  és  idegerő  tapad;  az,  aki  tisztán  át- 
látja, hogy  mennyi  hitet,  bátorságot  s  emelkedettséget  téte- 
lez fel  oly  művészi  ideálnak  szentelni  egy  élet  egész  munká- 
ját, mely  gyakran  csak  a  kortársak  szánalmas  mosolyát 
érdemli  ki;  az,  aki  megértette,  hogy  az  igazi  nagy  művész 
milyen  undorral  dob  el  magától  minden  „fogást",  „mester- 
kedést",  fitogtatást,  minden  engedményt  a  publikum  szá- 
mára: az  oly  magas  és  biztos  mértéket  nyert  általában  az 
emberi  élet  és  tevékenység  értékének  kiszámítására,  a  mi- 
lyent még  csak  a  legmagasabb  tudományos  vizsgálódás 
nyújthat. 

És  ebben  van  annak  a  sokak  által  észrevett  jelenségnek 
a  magyarázata,  hogy  nem  egy  eszthéta,  ki  távol  a  világtól  s  az 
érdekhajszától  a  mestermüvek  csöndes  szemléletében  éli  ma- 
gános életét,  gyakran  bámulatos  érzékkel  bir  az  iránt,  hogy 


335 


egy  arcvonásból,  egy  jelenetből,  egy  szónoki  töredékből  vagy 
gesztusból  helyesebben  s  mélyebben  Ítélje  meg  a  kor  törekvé- 
seit s  vezetőembereinek  értékét  és  jelentőségét,  mint  a  szak- 
tudósok, irók  és  politikusok  egész  sora. 

Én  magam  is  ismerek  néhány  ilyen  embert,  kik  min- 
den szakismeret  nélkül  nem!  egy  közéleti  nagyságot  és  vezető 
államférfiut,  egyetlen  szó  vagy  mozdulat  alapján,  azonnal 
kellő  értékük  szerint  voltak  képesek  megítélni  s  viszont  a 
világtól  meg  nem  értett,  nekik  is  különben  közönyös  és  ér- 
dektelen törekvéseket  valóságos  eszthétikai  élvezettel  tudták 
szemlélni. 


CIV.    A    MŰVÉSZET,    MINT    AZ    EMBERI    SZOLIDARITÁS 
FEJLESZTŐJE.    —    GUYAU    TANÍTÁSA. 

A  társadalom  tulajdonképpeni  erkölcsi  erejét  ezen  in- 
kább csak  közvetve  befolyásoló  hatások  vizsgálata  után,  a  mű- 
vészetnek egy  eminens  erkölcsi  és  társadalmi  hasznosságát 
kell  szemügyre  vennünk,  melyre  M.  Guyan,  az  oly  korán  el- 
halt rendkívüli  szellemű  filozófus  a  Művészet  a  szociológia 
szempontjából  cimü  híres  munkájában  oly  ékesszólóan 
figyelmeztetett,  ö  szerinte  a  művészet  az  emberi  szolidaritás 
öntudatának  főkifejlesztője,  mert  a  művészeti  érzelem  alap- 
jában a  rokonszenven  alapul.  A  művészeti  alkotás  célja  az 
életet  utánozni,  hogy  felkeltse  rokonszenvünket  más  életek- 
kel, hogy  így  egy  szociális  jellegű  érzelmet  hozzon  létre. 

A  művészeti  érzelem  elemei: 

1.  A  szellemi  gyönyörűség,  felismerni  a  tárgyakat  az 
emlékezet  után. 

2.  A  gyönyörűség,  melyet  a  szerző  iránti  rokonszenv  ad. 


336 


3.  A  gyönyörűség,  melyet  a  művész  által  elénk  állított 
lények  iránti  rokonszenv  nyújt. 

A  művészet  legmagasabb  célja  szociális  jellegű  eszthé- 
tikai  élvezetet  teremteni. 

A  művészeti  géniusz  benső  természetében  szocializáló 
hatalom.  A  génié  uj  szociális  milieu-t  teremt.  A  valódi  kritika 
főjellemvonása  szintén  a  rokonszenv  és  a  szociabilitás.  Kimu- 
tatja korunk  művészetében  a  szociális  eszmék  hatalmát.  A 
rokonszenv  nemcsak  demokratikus  irányban  terjesztette  ki 
a  művészeteket,  hanem  a  természet  és  a  képzeleti  lények 
irányában  is. 

Ez  fővonásokban  a  Guyau  elmélete,*  melynek  fényes 
szelleme,  szinte  égő  emberszeretete  különös  erőt  és  szint  ad. 
Hatása  alatt  Camille  Bellaigue  a  Guyau  tanait  a  zenére  is 
alkalmazni  igyekezett,  hogy  kimutassa  ott  is  a  mester  szociális 
princípiumát.** 

Nyilvánvaló,  hogy  ha  Guyau  elmélete  igaz,  a  művészet 
az  emberi  boldogság  egyik  leghatalmasabb  oszlopa.  Az  az  erő, 
mely  nagy  mértékben  képes  megvalósítani  az  emberi  össze- 
tartozóság  ideálját. 


CV.  GUYAU  ELMÉLETÉNEK  BÍRÁLATA. 

Véleményünk  szerint  Guyau  elmélete  igen  egyoldalú,  de 
egy  csomó  igaz  elemet  tartalmaz,  melyeknek  tisztába  hozata- 
lával a  művészet  egy  valóban  alapvető  hatásához  jutunk  el. 

*  L.  Guyau  elméletének  beható  ismertetését  dr.  Pékár  Károly 
Művészet  és  társadalom,  Guyau  szerint  ciraü  tanulmányában 
{Huszadik  Század.  II.  évf.  6.  szám.) 

**  La  Musique  au  point  de  vue  sociologique.  Beme  des  deux 
Mondes.  1.  Mai.  1896. 


337 


Egyoldalú  az  ő  elmélete,  mert  abba  a  hibába  esett,  ami  az 
egész  eszthétika  történetének  legnagyobb  és  legvégzetesebb 
hibája,  ő  is,  mint  annyi  más,  a  saját  eszthétikai  élvezetköre 
uralkodó  irányában  a  művészetek  tulajdonképpeni  lényegét 
vélte  felfedezni.  S  Guyau  a  lelke  mélyéig  a  szociális  érzelmek- 
től van  eltelve.  Nemes  életének  ez  a  leghatalmasabb,  a  legége- 
tőbb asszociációja.  Szeretet  minden  iránt,  ami  körülvesz.  Sze- 
retet embertársaink  iránt,  szeretet  az  állatok  iránt,  szeretet 
a  világmindenség  iránt,  szeretet  a  képzelet  világa  iránt;  ez  a 
jövő  kor  embere,  ez  a  jövő  kor  társadalma:  a  békés  és  boldog 
emberi  együttlét.  Vallás,  erkölcs,  művészet  ő  előtte  mind,  mint 
szocializáló  erő  szerepel,  mint  az  emberi  eszmék,  gondolatok, 
érzelmek  és  akaratok  egyesitésének  egyik  eszköze.  És  ime  e 
pontnál  találkozik  két  oly  különböző  tehetségű  szellem: 
Tolsztoj  és  Guyau.  Az  orosz  apostol  is  a  művészet  alaplényegét 
a  szocializálásban  látja.  A  művészet  szerinte  ugyanazt  a  sze- 
repet tölti  be,  mint  amit  a  beszéd.  (A  beszéd  pedig  Tolsztojnál 
szintén  az  érzelmi  egyesités  eszköze.) 

Ha  eddigi  vizsgálódásaink  eredményei  nem  tévesek,  ha 
a  művészet  alaptermészetére,  a  társadalomhoz  és  az  erkölcs- 
höz való  viszonyára  nézve  tett  kutatásaiul  helyesek:  Guyau 
elmélete  nem  állhat  meg.  Láttuk,  hogy  a  szimpathia.  az  érzel- 
mek egyesitése  a  művészet  alaptermészetéhez  nem  tartozik. 
Láttuk,  hogy  tartalmát  (tárgyi,  szellemi  és  ethikai  tekintetben) 
mindig  a  társadalom,  vagy  annak  bizonyos  rétege  termi  meg. 
Hogy  korunk  művészete  minden  előzőnél  hatalmasabban 
visszhangozza  a  szociális  érzelmeket  és  gondolatokat,  az  két- 
ségtelen, de  ezeket  az  érzelmeket  és  gondolatokat  nem  a  mű- 
vészet teremtette  meg.  legfeljebb  továbbfejlesztette.  Azért,  ho?y 
Guyaunak  és  számos  másnak  a  legnagyobb  eszthétikai  örömet 
ezen     eszmék     és     irányzatok     művészeti     megnyilatkozása 


Jászi:    Művészet    és    Erkölcs. 


22 


338 


nyújtja,  még  korántsem  következik,  hogy  ez  a  „valódi"  mű- 
vészet. Minden,  amit  mondhatunk,  csak  az,  hogy  az  ilyen  mű- 
termékek erkölcsi  szinvonala  igen  magas,  talán  azt  is,  hogy 
az  emberi  erkölcsi  fejlődés  jelenlegi  fokán  a  legmagasabb. 

Mégis  a  művészet  itt  is  több,  mint  a  szociális  eszmék 
puszta  visszhangozó  ja.  Van  valami  a  művészeti  tevékenység- 
ben, mely  közvetlenül  előmozdítja  az  emberiség  haladását  a 
testvériesülés  irányában,  a  szimpathia  és  a  szeretet  irányá- 
ban. Azzal,  hogy  azt  mondjuk,  —  mint  Guyau,  —  hogy  a 
művészeti  termék  rokonszenvet  kelt,  csak  általánosságban 
maradtunk.  Ki  kell  mutatni,  hogy  miféle  folyamat  az,  mely 
a  művészeti  élvezet  lényegéhez  tartozva,  tényleg  a  szim- 
pathia erősitésére  vezet,  függetlenül  a  társadalom  által  ter- 
melt ilyen  érzelmek  és  gondolatok  kifejezésétől.  —  Ezt 
Guyau,  véleményünk  szerint,  nem  tette  meg  azzal  a  világos- 
sággal, mely  szükséges  lett  volna.  Pedig  mi  ugy  látjuk,  hogy 
a  művészet,  legprimitívebb  kezdeteitől  fogva,  a  szocializáló 
erők  egyik  leghatalmasabbika  anélkül  is,  hogy  szociálissá 
válnék.  Ez  az  erő  a  legindividuálisabb,  sőt  a  külsőleg  leg- 
antiszociálisabbnak  látszó  művészetben  is  megvan. 

A  rokonszenv  legmagasabb  formájában  az  altruizmus 
eredete  vitás.  Valószinüleg  több  forrása  volt.  A  nagyobb  tö- 
megekben való  együttélés  előnyei,  a  nemek  viszonya  és  a 
családi  kapocs  megszilárdulása.  Végeredményükben  mind- 
ezek célszerűségi  belátásokra  vezethetők  vissza.  Az  eredet  kér- 
désénél azonban  itt  ránk  nézve  sokkal  fontosabb  az  az  alap- 
vető tény.  hogy  a  rokonszenv  és  az  altruizmus  ma  már  többé- 
kevésbbé  kifejlett  fokban  minden  hasznossági  belátás  vagy 
célszerűségtől  függetlenül  működik.  És  mások  bajának  s  fáj- 
dalmának látása  ránk  nézve  fájdalmas,  pusztán  azért,  mert 
azoknak  elképzelése  bennünk  is  fájdalmat  idéz  elő.  Ez  a  fo- 


339 


lyamat  szinte  merőben  fiziológiai.  Bizonyos  lefolyt  ideg- 
processzusok  megfelelő  beidegzésében  áll.  Alapja  az,  hogy  a 
múltban  átélt  fájdalmak  emlékképei  még  mindig  fájdalma- 
sak. Eltört  lábam,  megégett  kezem,  a  szeretett  lény  elhunyta 
által  okozott  fájdalmak  puszta  elképzelése  még  hosszú  idő 
múlva  is  fájdalmakat  idéz  elő  bennem.  Nyilván  a  lefolyt  fo- 
lyamatok újbóli  beidegzése  okozza  ezt.  Ugyanez  áll  a  mások 
fájdalmairól.  A  vérző  seb  látása  nekem  is  fájdalmas.  A  gyer- 
mekét kétségbeesetten  sirató  anya  látása  fájdalmas:  elmúlt  s 
általunk  is  átérzett  fájdalmakat  ujit  fel  bennünk.  Az  örömök- 
kel is  igy  van.  Elmúlt  örömök  elképzelése  szintén  örömökkel 
jár,  mások  örömeinek  látása  nekünk  is  örömet  okoz. 

Mindaz,  ami  ezeknek  az  örömöknek  és  fájdalmaknak 
csak  külső  jelentkezése  is.  a  mozdulatok  vagy  az  arc  játéka, 
a  szemek  beszéde,  a  hang  vibrálása  azzal  a  képességgel  bir 
—  legalább  a  szellemi  és  érzelmi  fejlődés  bizonyos  fokán  — 
hogy  bennünk  hasonló  kedélyhangulatokat  ébresszen  fel.  Va- 
lamit csak  akkor  érezhetünk  át,  ha  azt  a  folyamatot  ismer- 
jük, legteljesebben,  ha  az  bennünk  is  lefolyt.  Valami,  amit 
sem  magunk  nem  tapasztaltunk,  sem  máskép  nem  ismer- 
tünk meg,  ránk  nézve  közönyös,  bennünk  érzelmeket  nem 
kelt,  legfeljebb  az  azt  kisérő,  az  örömet  vagy  a  fájdalmat  ál- 
talában visszatükröző  külső  jelek  után  támad  fel  lelkünkben 
valamelyes  gyönge  visszhang  azzal  szemben.  A  szenvedő  em- 
ber sokkal  hajlandóbb  mások  szenvedéseinek  utánérzésére, 
mint  az  erőteljes  és  egészséges,  ki  a  fájdalmakat  talán  csak 
hallomás  utján  ismeri.  Legteljesebb  együttérzésünk  azon  ér- 
zelmek  és  gondolatok  iránt  van,  melyek  a  mi  legerősebb  érzé- 
seink és  gondolataink.  A  családi  kötelék  és  viszonylatok  iránti 
érzelmek  a  legerősebbek  és  legáltalánosabbak,  mert  úgyszól- 
ván mindenki  életében  a  legtöbb  tapasztalat  van  mögöttük. 


22 


340 


Mentül  távolabb  esik  tőlem  egy  folyamat,  mentül  kevésbbé 
tudom  elképzelni,  annál  kevesebb  visszhangot  keit  az 
bennem. 

Legerősebb  tehát  az  a  folyamat,  mely  bennem  is  lefolyt, 
amely  igy  az  organizmusom  része.  Tehát  azok  a  fájdalmak 
és  örömek,  melyeket  magam  is  átéreztem.  (És,  ceteris  pari- 
bus,  annál  erősebb,  mennél  gyakrabban  folyt  le  bennem.) 

Intenzitásban  ezután  azok  következnek,  melyeket  bár 
magam  nem  tapasztaltam,  de  amelyeket  olyan  jól  ismerek, 
hogy  el  tudom  képzelni  s  amelyek  ennélfogva  testi  visszhan- 
got is  keltenek  bennem. 

Az  általam  nem  tapasztalt  folyamat  csak  azért  képes 
bennem  hasonló  folyamatot  (öröm  és  fájdalom)  feléleszteni, 
mert  mindezen  folyamatok  rokonok.  Az  eltört  láb  látása  ak- 
kor is  fájdalmas,  ha  ez  a  baleset  engem  nem  is  ért,  de  látom 
a  fájdalmas  arcokat,  a  beteg  jajgatását  stb.,  ami  elmúlt  fáj- 
dalmaim hasonló  jeleire  emlékeztet. 

Vannak  emberek,  kik  mások  fájdalmai  iránt  a  legke- 
vesebb együttérzést  sem  mutatják.  Fájdalmak  hirére,  leírá- 
sára érzéketlenek  maradnak;  mégis  ezen  durva  kedélyekben 
gyakran  feléled  valami  a  részvéthez  és  az  együttérzéshez  ha- 
sonló, ha  ama  fájdalmak  közvetlen  látói  és  hallói  lesznek.  A 
vérrel  elborított  test,  az  arc  eltorzulásának  látása,  a  jajveszé- 
kelés hallása,  a  tett  borzalmas  következményeinek  nyilván- 
valóvá válása,  még  —  mint  a  közbeszédben  szokás  mondani 
—  a  legkeményebb  természeteket  is  meghatja.  Ez  a  jelenség 
oka  nyilvánvalóan  abban  rejlik,  hogy  az  emberi  agy  és  ideg- 
rendszer átlagos  foka  mellett  csak  a  közvetlen  behatások  ké- 
pesek megfelelő  intenzitású  idegprocesszusokat  kiváltani,  mig 
ama  behatások  emlékképei  nem.  Nagy  érzelmi  és  értelmi  mű- 
veltség kell   ahhoz,   hogy   puszta   jelenségek   elképzelése   egy 


841 


merőben  intellektuális  folyamatnál    egyebet   tudjon   kivál- 
tani. 

Az  emberi  érzésekre  és  akaratokra  való  hatás,  min- 
denha az  érzékeltetésben  állott.  A  jelenségeket  elvont  és  ra- 
cionalisztikus  alak  helyett  konkrét  és  érzelmi  formába  ön- 
teni: ebben  áll  minden  tömeghatás  titka. 

Innen,  hogy  csak  aránylag  magas  fokon  lesz  a  tudo- 
mány és  a  filozófia  az  emberek  cselekedeteinek  vezetőjévé. 
Az  elvonás,  az  összevonás,  a  legtávolibb  emlékképek  feluji- 
tása  és  még  távolabbiakkal  való  összeköttetésbe  hozása  egy 
olyan  szellemi  fejlődésnek  felel  meg,  melyet  már  az  emberek 
nagy  többsége  követni  nem  bir. 

Politikát  az  államfllozófusok  elméleteivel  nem  lehet 
csinálni.  Ezeket  a  nagy  bankókat  úgyszólván  aprópénzre  kell 
felváltani.  Tessék  Marxot  ingyen  kiadásban  a  nép  között 
szétszűrni:  hatása  minimális  lesz.  De  a  politikai  szónok 
tribune-jéről  milyen  könnyen  testté  és  vérré  válnak  ezek  a 
„szürke"  theoriák. 

A  politikus  az  életben  alkalmazza  őket,  életből  merített 
példákkal  erősiti,  ismert  tényekre  és  érzelmekre  appellál, 
tényekre  és  érzelmekre,  melyek  Nagy  János-ra  és  Kis  Pál-ra 
és  a  többiekre  a  legégetőbbek  és  legkényszeritőbbek. 

„Si  vis  me  flere,  dolendum  est  primum  ipsi  tibi",  nagy 
bölcseségü  mondás,  mely  az  együttérzés  egyik  legerősebb 
rugója. 

Könnyű  átlátni,  hogy  a  művészeti  alkotás  ezeket  a  té- 
nyezőket hatalmas  mértékben  alkalmazza.  Az  eszthétikusok 
a  művészeti  alkotás  alaptulajdonságaként  szokták  a  kifejező- 
séget  és  szemléltetőséget  kiemelni.  És  nyilván  helyesen.  Az 
emberek  túlnyomó  többségére  csak  az  ilyen  művészet  lehet 
gyönyörködtető.   A   filozófiai   művészeti   termékek,    (főleg   az 


342 


irodalmiakra  kell  itt  gondolni)  erre  alkalmatlanok  és  arány- 
lag kis  körnek  okoznak  élvezetet.  így  a  művészet  jóformán 
minden  egyes  ága  tényleg  az  emberi  szolidaritás  ideáljának 
kifejlesztője  lesz. 


CVI.  A  MŰVÉSZETEK,   FŐLEG  AZ   IRODALOM  ÖSSZEFŰZŐ 

EREJE. 

Az  irodalom  lehetővé  teszi,  hogy  nagy  körök,  megis- 
merjenek és  elképzelni  tudjanak  olyan  érzelmeket  és  viszony- 
latokat, melyeket  saját  tapaszalataikból  nem  ismernek.  A 
modern  élet  iránya  főleg  az,  hogy  a  foglalkozások  egyre  kü- 
lönböződnek és  az  élet  meglehetősen  szűk  körökben  folyik  le. 

Az  emberek  az  élet  ezernyi  viszonylatai  közül  aránylag 
igen  keveset  ismernek  meg.  Az  átlag  kereskedő,  orvos,  föld- 
mives,  ügyvéd,  katona  stb.  egymás  közötti  érintkezése  nagyon 
felszines  és  az  egymás  mélyebb  benső  életének  megértése  na- 
gyon csekély.  A  társadalmi  osztályok  között  még  nagyobbak 
ezek  a  határvonalak.  A  művészet  az  az  erő,  mely  a  szolidari- 
tás érzését  ezek  között  az  elemek  között  fentarija.  A  polgár 
regényeiből,  színdarabjaiból  megismeri  a  „nagy  urak"  életét, 
melyről  neki  jóformán  semmi  "fogalma  nem  volt;  a  kereskedő 
maga  előtt  látja  a  tudós  életét  és  küzdelmét,  ez  a  katonáét, 
ismét  ez  a  hittéritőét  stb.  És  pedig  nem  külsőségekben.  Meg- 
ismeri gondolatait,  vágyait,  törekvéseit.  Az  életérdekek  gyak- 
ran ellenséges  összeütközése  közepette,  a  művészetek  világa 
mindig  az  emberi  törekvések  rokonságát,  egységét  hirdeti. 

Ha  művészetek  nem  volnának,  milyen  szegényes  isme- 
retekkel   birnánk   embertársaink    dolgairól,  bajairól,  érzé- 


343 


seiről  és  ezzel  együtt  mennyivel   gyöngülne  az  összetarto- 
zás érzése. 

A  művészetek  világa  —  ismét  főleg  az  irodalom  — 
utján  meglehetős  tisztán  áll  előttem  nemcsak  hazám  külön- 
böző osztályainak  és  foglalkozásainak  élete,  hanem  ismerem 
az  orosz  középosztály  hatalmas  szabadság-  és  tudománysze- 
retetét, fájdalommal  kisérem  figyelemmel  az  orosz  atyuska 
szomorú  életét,  érdeklődéssel  nézem  az  olasz  politikai  küzdel- 
meknek a  társadalomban  való  továbbélését,  látom  a  német 
középosztály  erős,  egészséges  családi  életét,  csodálattal  szem- 
lélem az  angol  társadalmi  élet  hatalmas  vallásos  alapjait  és 
egyre  erősbödő  szociális  törekvéseit,  magam  elé  képzelem  a 
francia  felső  tízezer  raffinált,  dekadens,  de  fényes  életét,  az 
észak  feminisztikus  törekvéstit  és  hisztérikus  asszonyait,  a 
messze  távol  Tahiti-szigetének  bizarr,  erotikus,  felszines  civi- 
lizációját, stb.  és  mindez  gyakran  sokkal  elevenebb,  sokkai 
közelebb  esik  hozzám,  mintha  történelmi  munkákból  vagy  út- 
leírásokból ismerném. 


cvii.  a  képírás  hatása. 

Á  képírás  ezeknek  a  világoknak  a  külső  képeit  állítja 
elém,  elősegítve,  hogy  a  belsőt  annál  jobban  felfoghassam, 
hozzászoktat  idegen  divatokhoz  és  szertartásokhoz,  megtöri 
azoknak  az  idegenszerűségét  és  ezzel  együtt  azokat  az  ellen- 
séges érzelmeket,  melyek  a  tömegekben  az  eltérő  külsővel 
szemben  felgerjedni  szoktak. 

Grosse  helyesen  utalt  arra  a  jelentőségre,  melylyel  a 
képírás  (a  szobrászatot  is  beleértve)  a  történelmi  érzék,  a  nem- 
zeti együvétartozás  fejlesztése  szempontjából  birt  és  bír.  A 


34A 


tulajdonképpeni  objektív  világ  a  legtöbb  emberre  nézve  a  lá- 
tás világa.  „Elbáit  rokonaink  közül,  kiket  személyesen  nem 
ismertünk,  azok,  kikről  arcképeink  vannak,  egészen  más,  sok- 
kal élőbb  viszonyban  vannak  bozzánk,  mint  a  többiek,  kiket 
csak  elbeszélésekből  ismerünk."  *  A  nagy  emberek  emlékgépei 
ugyanezzel  a  hatással  vannak  reánk,  sőt  még  sokkal  erő- 
sebbel, mert  itt  a  családi  kegyelet  érzései  helyett  a  nemzeti 
múlt,  a  tekintély,  a  hatalom,  a  vallás  érzései  is  közrejátsza- 
nak. „Még  ma  is  múzeumaink  szomorú  fogházaiban,  rette- 
netesen eléktelenítve,  az  egyiptomi  királyok  képei  minket,  egy 
idegen  faj  fiait,  idegen  korszakban,  kik  alig  ismerjük  amaz 
uralkodók  neveit  és  tetteikből  legfeljebb  egy  gyönge,  homá- 
lyos visszhangot  hallottunk,  borzadálylyal  és  megdöbbenés- 
szerű  tisztelettel  tölenek  el."  **  Milyen  rendkívüli  lehetett 
azok  hatása  a  kortársakra,  kik  még  talán  az  uralkodó  em- 
lékének közvetlen  hatása  alatt  állottak! 

A  monumentális  emlékek  helyét  napjainkban,  a  társa- 
dalom rendkívüli  megnövekedésével  (melynél  fogva  a  na- 
gyok szobrai  aránylag  csak  kis  körhöz  szólanak,  nem  pedig, 
mint  a  primitív  időkben  az  egészhez)  a  rajz,  a  metszet,  a 
képeskönyvek  foglalják  el.  Ezek  utján  rendkívül  sok  történt 
és  még  több  történhetnék  ama  kapocs  erősítésére,  mely  a 
jelen  nemzedéket  az  elköltözőitekkel  összefűzi. 

A  történeti  jelenetek  ábrázolásai  már  a  legtávolabbi 
időktől  fogva  alkalmas  eszközei  voltak  a  nemzeti  büszkeség 
felkeltésének.  Számos  primitív  törzsnél  találunk  már  ilyen 
képeket,  melyek  félremagyarázhatatlan  módon  mutatják  a 
tendenciát:  a  törzsbeli  erejének,  bátorságának,  hatalmának, 


*  Kunstwissenschaf lliche  Studien.  I.  k.  177. 
**  U.  o.  179. 


845 


az  ellenség    legyőzöttségének    minél    szembetűnőbb    feltün- 
tetését.* 

Mindennél  az  emberiség  jövő  fejlődése  szempontjából 
fontosabb,  hogy  a  képirás  fejleszti  a  mozdulatok  és  arcvo- 
nások nyelvének  megértését,  melynél  fogva  ezen  néma  be- 
szédből embertársaink  hangulatait  megérteni,  felfogni  és 
azokban  résztvenni  képesek  vagyunk. 


CVIII.    SPENCER    TANÍTÁSA    A    ZENE    ERKÖLCSI    ÉRTÉKÉRŐL. 

—  A  ZENE   NEM   FEJEZ   KI   HATÁROZOTT    ÉRZELMEKET,   MÉG 

KEVÉSBBÉ    GONDOLATOKAT. 

Spencer  ezen  „érzelmi"  vagy  „indulati"  nyelvet  rend- 
kivül  fejlődésképesnek  tartja  és  sokat  remél  tőle  az  emberi 
boldogság  érdekében.  Innen  az  a  felfogás,  hogy  a  zene  szo- 
ciális hasznosságban  az  összes  többi  művészeteket  felül- 
múlja.** A  szimpathia  leghatalmasabb  forrásának  tekinti. 
Midőn  azonban  elismeri,  hogy  az  „érzelmi  nyelv"  hatása  az 
„intellektuális"  mellett  csak  másodrendű,  azt  hiszszük,  hogy 
a  zene  szociális  szerepe  a  többi  művészetek  mellett  mégis 
csak  másodrangú  lehet,  ellenére  annak,  hogy  élvezete  álta- 
lános, egy  nemzetre  korlátolva  nincs. 

Hogy  a  zene  erkölcsi  és  szociális  szerepét  tisztába 
hozzuk,  az  általa  felkeltett  érzelmek  természetét  kell  meg- 
ismernünk. És  ez  egy  igen  miszteriozus  problémához  vezet 
el:  érzelmek  előidézéséhez  teljesen  érzéki  utón,  az  intellek- 
tus legcsekélyebb   közvetítése  nélkül.    Egészen    kétségtelen 

*  V.  ö.  Hirn:  The  Origins  of  Art-jának  Eistorical  Art  cimü 
fejezetét. 

**  V.  ö.  Origin  and  function  of  Music  tanulmányát 


346 


ugyanis  előttünk,  hogy  a  színek  és  a  hangok  érzelmi  hatásá- 
nak egy  jó  része  asszociatív  utón  nem  magyarázható  meg. 
Számos  színbeli  hatás  és  a  hangbelieknek  nagyobb  része 
minden  gondolati  elemtől  mentnek  látszik  lenni  és  róluk 
csak  rendkivül  határozatlan  érzelmi  nyelven  számolhatunk 
be.  A  színekre  nézve,  állandó  és  szoros  összefüggésüknél 
fogva  a  külvilággal,  asszociatív  elemek  legalább  feltételez- 
hetők, de  a  zenei  hatás  nagyobb  része  dacol  minden  ilyen 
asszociatív  magyarázattal,  mert  hisz  a  zene  számára  nem 
létezik  egyenérték  a  természetben,  nem  létezik  természeti 
szép.*  Nem  a  zenei  képesség  és  örömök  létrejöttének  kérdé- 
seiről van  itt  szó  első  sorban,  melyre  nézve  a  szépérzés  ke- 
letkezésének kutatásakor  választ  adni  már  megkisérlettünk. 
Amiről  itt  szó  van,  az  egy  más  probléma.  Hogy  van  az,  hogy 
a  hangok  bizonyos  kombinációja  (még  pedig  a  hangok  olyan 
kombinációja,  melynek  a  zenei  hatás  ősi  tényeivel  közvet- 
len összefüggése  nincs)  bennünk  különböző  érzelmeket  kelt 
fel?  Hogy  van  az,  hogy  a  zene  —  mint  Spencer  olyan  szé- 
pen mondja  —  „alvó  érzelmeket  ébreszt  fel  bennünk,  ame- 
lyeknek a  lehetőségéről  nem  tudunk  és  amelyeknek  a  jelen- 
tését nem  értjük". 

Tényleg  a  zenei  hatásnak  ez  az  elemezhetetlensége, 
határozatlansága,  összefolyódása,  szinte  rejtelmessége,  an- 
nak alapjellemvonását  képezi,  melyre  válaszolni  kell  tudni 
annak,  aki  az  előbbi  kérdésre  feleletet  akar  adni.  Spencer, 
ki  a  szenvedélyes  beszédből  vezeti  le  a  zene  keletkezését,  a 
zenében  az  emberi  érzelmek  közvetlen  visszatükröződését 
látja.  De  éppen  ez  a  magyarázat  —  eltekintve  attól,  hogy 


*   V.  ö.  Ed.   Hausliok:     Vom  Musikalisch-Schönen.    Leipzig, 
1896.  194. 


347 


az  történelmi  alapon  igen  komoly  ellenvetésekre  talált*  — 
véleményünk  szerint  éppen  a  zenei  hatásnak  ezt  a  centrális 
tüneményét  hagyja  magyarázat  nélkül.  Ha  a  zene  az  érzel- 
mek közvetlen  visszatükrözője,  hogy  van  az,  hogy  mégis, 
úgyszólván,  képtelen  határozott  érzelmek  kifejezésére?  Mint 
Edmund  Gurney  a  Hang  hatalmá-ról  irt  monumentális 
müve  13.  és  14.  fejezetében  oly  meggyőző  erővel  kimutatta, 
a  zene  nemcsak  tárgyak  és  eszmék  kifejezésére  képtelen  az 
esetek  túlnyomó  többségében,  hanem  határozott  érzelmek 
felkeltésére  is.  Csak  egy  legáltalánosabb  érzelmi  tónus,  aa 
öröm  és  a  bánat,  az  erő  és  a  gyöngeség  stb.  felkeltése  áll 
egyedül  hatalmában,  sőt  nem  egyszer  —  és  épen  a  zeneileg 
kiműveltek  között  —  még  a  zenei  hatás  ezen  legáltalánosabb 
kvalitásaira  nézve  is  nézeteltérések  merülhetnek  fel.** 

*  V.  ö.  a  Wallaschek  és  a  Gurney  vizsgálódásait. 
**  Innen  magyarázható  meg  Wagner  az  az  álláspontja  is,  hogy 
a  zene  önmagában  „női  művészet",  mely  a  költő  megtermékenyité- 
sére  szorul.  Wagner  ép  oly  kevéssé  látta  be  a  zene  önálló  hatalmát, 
mint  akár  Plató.  (V.  ö.  Wagner  tanaira  nézve  Chamberlain  kitűnő 
összefoglalását  a  Revue  des  Deux  Mondes  1895.  okt.  15.  számában.) 

Hogy  ez  mennyire  igy  van,    arra  nézve  Hanslick   ad  néhány 
meglepő  példát: 

„Midőn  Orpheus  áriája: 

„J'ai  perdu  mon  Euridice, 
Kién  n'égale  mon  malheur" 

ezreket  (s  köztük  férfiakat,  mint  J.  J.  Rousseau)  könnyekig  meg- 
hatott, Gluck  egy  kortársa,  Boyé,  megjegyezte,  hogy  ezen  melódiára 
ép  oly  jól  vagy  még  jobban  az  ellenkező  szavakat  lehetne  alkal- 
mazni: 

„J'ai  trouvé   mon  Euridice, 
Rien  n'égale  mon  bonheur"  . . . 

Még  jellemzőbb:  „  .  .  .  Nem  hallotta  soha  az  olvasó  a  „Varázs- 
fuvola" nyitánya  allegróját  mint  veszekedő  zsidó  házalók  quartett- 


848 


Olyan  tények,  mint  a  Goncourt-ok,  Gautier,  Balsac, 
Victor  Hugó,  Lamartine,  Lessing,  Kant,  Maupassant  teljes 
közönye,  sőt  némelyeknek  közülök  határozott  averziója  a 
zenével  szemben,  mig  ellágyuló  meghatottsága,  vagy  rajongó 
elragadtatása  nem  egy,  minden  finomabb  érzéstől  ment 
sertéskereskedőnek  vagy  börze-embernek,  olyan  tények, 
melyek  óvatossá  tehetnék  azokat,  kik  a  zenében  az  érzelmek 
közvetlen  kifejezőjét  látják.  Legalább  a  Berlioz  megszorí- 
tása alkalmazandó,  ki  a  zenei  művészetet  igy  definiálta:  a 
zene  egy  művészet  oly  emberek  érzelmeire  hatni,  kik  egy 
speciális  szervezettel  vannak  felnikázva* 

Nagyon  helyesen  mondja  Gurney  (ki  mellesleg  meg- 
jegyezve nemcsak  a  legnagyobb  fokban  zeneileg  kiképzett 
ember  volt,  hanem  a  zene  rajongó  élvezői  közé  tartozott): 
„A  zenét  nem  szeretik  jobban  a  szellemdús  emberek,  mint 
az  ostobák;  a  költői  és  képzeletben  dús  lelkek  nem  jobban, 
mint  a  prózaiak  és  a  ténykörülmények  emberei.  Bentham 
forrón  szerette,  Lessinget  kikergethették  volna  azzal  a  szo- 
bából és  az  ily  példákat  a  végtelenségig  fel  lehetne  hal- 
mozni."** 


jét?  Mozart  zenéje,  melyen  egy  hangjegy  sem  lett  megváltoztatva, 
rettenetesen  jól  illik  az  alacsony  komikumu  szöveghez  és  az  operá- 
ban az  ember  nem  örülhet  jobban  a  kompozíció  komolyságának, 
mint  ahogy  itt  komikumán  kacagni  kell.  (V.  ö.  Vom  Musikalisch- 
Schönen.  I.  m.  46.,  47.  és  49.) 

*  Idézi  Grosse:  Kunstwissenschaftliche  Studien.  82.  2.  jegyzet. 
**  V.  ö.  The  power  of  Sound.  London,  1880.  369. 


349 


CIX.  AMA  TAN  EREDETÉNEK  MAGYARÁZATA,  MELY  A  ZENÉT 

A    LELKI    ÉLET    KÖZVETLEN    VISSZATÜKRÖZŐDÉSÉNEK 

TARTJA. 

Honnan  mégis  az  a  szerte  elharapódzott  nézet,  mely 
a  zenét  a  lelki  élettel  olyan  közvetlen  kapcsolatba  hozza? 
Gurney  munkája  egyik  legfényesebb  fejezetében  kimutatja, 
hogy  az  uralkodó  tan  Plato-ra  vezethető  vissza,  Plató  taní- 
tása pedig  a  görög  zene  fejletlenségén  és  primitiv  techniká- 
ján alapszik.  „Azokban  az  időkben  a  zene  valódi,  független 
ereje  csaknem  teljesen  el  volt  rejtve  és  mint  más  dolgok 
puszta  járuléka,  különböző  utakon  ethikai  jelentőséghez 
juthatott.  Csakis  a  szavakkal  és  a  tánc  mozdulataival  való 
asszociáció  lehetett  az,  ami  Platót  arra  birta,  hogy  a  zenét 
egyesegyedül  reprezentatívnak  és  utánzónak  tekintse."* 


*  V.  ö.  I.  m.  307.  —  Hasonló  véleményen  van  Hanslick  is.  A 
zene  rendkivüli  hatásairól  beszélve  igy  szól: 

„Azok  magyarázatra  találnak  ama  szigorú  elválasztásban, 
melylyel  az  egyes  hangnemek  bizonyos  célokra  kiválasztattak  és 
azokban  tisztán  megtartattak.  A  dór  hangnemet  az  öregek  komoly, 
különösen  vallásos  alkalmakkor  használták;  a  phrygiaival  hadsere- 
geiket lelkesítették;  a  lydiai  gyászt  és  szomorúságot  jelentett  és  az 
aeoliai  ott  hangzott  fel,  hol  szerelemben  és  bor  között  vigadoztak.  A 
négy  föhangnemnek  a  lelkiállapotok  épen  annyi  osztálya  számára 
ezen  szigorú  és  öntudatos  elválasztása,  valamint  azok  konzekvens 
összekapcsolása  által  csakis  az  illetőhangnemhez  illő  költeményekkel, 
a  fülnek  és  a  kedélynek  akaratlanul  is  határozott  tendenciát  kel- 
lett nyernie  arra,  hogy  az  illető  zene  megszólalásakor  rögtön  az  ő 
hangnemének  megfelelő  érzést  reprodukálja.  Ezen  egyoldalú  kikép- 
zés alaprján  a  zene  minden  művészet  nélkülözhetetlen  és  engedelmes 
kísérője  volt  és  eszköz  paedagogiai,  politikai  s  más  célokra:  minden 
volt,  csak  nem  önálló  művészet.  Ha  csak  néhány  phrygiai  hangra 
volt  szükség,  hogy  a  katona  bátran  neki  menjen  az  ellenségnek  és  a 
szalmaözvegyek  hűségét  a  dór  dalok  biztosították :  ugy  a  görög  hang- 


860 


Hogy  e  tekintetben  mennyire  ment,  erre  nézve  egy 
igen  jellemző  tanitását  közli  Gurney,  amelyet  ide  iktatni 
nem  állhatunk  meg,  nemcsak  azért,  mert  a  tárgyra  szer- 
fölött jellemző,  hanem  azért  is,  hogy  örömükre  szolgáljon 
mindazoknak,  kik  a  görög  szellemmel  összehasonlitva  a 
modern  gondolkozás  siralmas  dekadenciáját  hirdetik:  „Az 
öreg  emberek,  nagyobb  tapasztalatuknál  és  intelligenciá- 
juknál fogva,  a  legnagyobb  befolyással  birnak  és  ezért  a 
legszebb  és  leghasznosabb  dalokat  fogják  énekelni;  mint- 
hogy azonban  koruk  keserűségénél  fogva  valószínűleg  ellen- 
szenvvel fognak  viseltetni  a  nyilvános  művészeti  fellépések 
iránt,  kissé  le  kell  őket  részegiteni,  amely  állapotban  elő- 
adásukkal a  nép  nagy  épülésére  lesznek".* 


CX.    A    ZENE    KIVÉTELES    HATALMA    ÉS    ELTERJEDTSÉGE.    — 

AZ     ESZTHÉTIKAI     ÖRÖMÖK     ÖSSZESZÖVÖDÖTTSÉGÉNEK     ÉS 

HELYETTESÍTHETŐSÉGÉNEK    MAGYARÁZATA. 

Ha  a  zene  ezt  a  kivételes  állását,  a  többi  művészeteket 
népszerűségben  messze  túlhaladó  erejét,  a  legkülönbözőbb 
intellektuális  és  morális  fokon  álló  emberek  csaknem 
egyenlő  élvezeti  képességét  még  a  legjobb  zenével  (mond- 
juk a  Beethovenével)  szemben  is  számba  veszszük:  a  zene 
keletkezésének  Darwin-i  elmélete,  melyet  Gurney  olyan  nyo- 
matékosan támogat,  tagadhatatlanul  sokat  nyer  valószinü- 


rendszer  letűnésén  ám  búslakodjanak  hadvezérek  és  férjek,  az  esz- 
thétikus  és  a  zeneszerző  nem  fogják  visszakívánni."  (V.  ö.  I.  m. 
166.,  167.) 

*  V.  ö.  I.  m.  371. 


861 


ségben  és  sokat  magyaráz  meg  a  zenei  hatás  ama  miszterio- 
zus  természetéből. 

„A  nekihevült  szónok,  bárd  vagy  zenész  —  mondja 
Darwin  —  midőn  változatos  hangjával  és  hangeséseivel  a 
legerősebb  szenvedélyeket  kelti  fel  hallgatóságában,  kevéssé 
gyanítja,  hogy  ugyanazon  eszközöket  használja,  melyekkel 
egy  végtelenül  távoli  időben,  félember-ősei  egymás  égő  szen- 
vedélyeit felgerjesztették  kölcsönös  udvarlásukban  és  ve- 
télkedésükben." Az  a  modern  zene  is,  mely  ma  hatással 
van  ránk,  ezen  ősi  asszociációk  felkeltése  utján  éri  el  felet- 
tünk való  hatalmát. 

A  nemi  kiválasztás  ilyen  merev  előtérbe  tolása,  mint 
ez  az  elmélet  teszi,  a  történelmi  tényekben  ép  oly  kevéssé 
talál  támogatásra,  mint  a  lélektani  dedukciókban.  A  szép- 
érzés keletkezésének  kutatásakor  igyekeztünk  kifejteni  azt 
a  szerepet,  melyet  abban  a  nemi  kiválasztásnak  tulajdoni- 
tünk.  Láttuk  akkor,  hogy  a  nemi  selectio  ott  igen  lényeges 
tényező,  de  éppen  nem  elemi  tény. 

Véleményünk  szerint  az  ott  kifejtettek  a  zenei  hatás 
kellő  okát  adják,  sőt  elvezetnek  ama  tünemény  lefolyá- 
sának, melyből  az  imént  kiindultunk  (t.  i.  tisztán  érzéki 
behatások  hogyan  keltenek  fel  bennünk  bizonytalan,  szinte 
elemezhetetlen  érzelmeket),  ha  nem  is  magyarázatához,  de 
legalább  is  sejtéséhez. 

Eszthétikai  tevékenység  és  öröm,  láttuk,  egy  megfe- 
lelő ősi  idegutat  és  az  annak  gyakorlásával  járt  asszociatív 
örömök  tömegét  tételezi  fel.  így  jött  létre  a  színekben,  a 
hangokban,  a  szagokban,  bizonyos  alakokban  való  öröm. 
Ezen  előfeltételek  létrejöttével  azonban  az  eszthétikai  élet 
szabadabb  korszaka  következik  be.  Az  illető  tehetség  puszta 
gyakorlása    maga   is   örömet    okoz.   közvetlen   asszociációk 


352 


nélkül  is.  A  színek,  hangok,  szagok  olyan  kombinációi  is 
gyönyörködtetőkké  válnak,  melyek  ama  legősibb,  hogy 
ugy  mondjam  vegetativ-asszociációk  tömegéből  hiányoztak, 
amennyiben  azokkal  túlságos  ellentétben  nincsenek.  Ezek 
az  uj  és  legújabb  ingerek  az  ősi  ideguton  végighaladva  nem 
ugyanazokat  a  vegetativ  mozgásokat  fogják  kiváltani,  mint 
az  ősi  szépérzést  létesítő  behatások,  hanem  más,  bár  ahhoz 
hasonló,  de  attól  quantitative  eltérő  örömérzeteket.  Láttuk, 
hogy  a  szépérzés  legújabb  hajtásai  mindjobban  intellektuá- 
lis természetűek.  Az  érzelmek  legnagyobb  tömege  bonyolult 
intellektuális  működések  eredménye,  melyek  lassan  kapcso- 
lódtak össze  az  érzelmi  élet  alapjaival,  a  vegetativ  életmű- 
ködésekkel. Láttuk  azt  is,  hogy  az  eszthétikai  érzelmek  az 
örömet  okozó  érzelmeknek  csak  egyik  részét  képezik,  azt  a 
részét,  melyet  a  magasabb  érzékszervek  nyújtotta  ingerek 
váltanak  ki.  De  alapjában  mindezen  örömök  vegetativ  ter- 
mészetűek. Az  ember  érzelmi  életének  egymásba  szövődött- 
sége  következik  ebből.  Az,  hogy  határozottan  definiálható 
és  egymástól  elválasztható  érzelmek  nincsenek,  a  lélektani 
oldalon  ép  oly  kevéssé,  mint  a  biológiai  oldalon.  A  biológus 
minden  emberi  érzelemnél  csak  a  fő  vegetativ  funkciók  bizo- 
nyos elváltozásait  tudja  konstatálni.  A  pszichológus  sem  ké- 
pes, mondjuk  a  hazaszeretet  érzelmi  folyamatát  a  vallásos 
érzelemtől  elválasztani.  (Mondom,  az  érzelmit,  nem  pedig  az 
intellektuális  folyamatokat,  melyekből  azok  keletkeznek!) 

Az  ember  érzelmi  élete  egy  zongorával  hasonlítható 
össze.  A  visszhangozási  alapot  a  vegetativ  életműködések 
árja  képezi.  Ebbe  vezetnek  be  amaz  idegpályák  húrjai, 
melyek  ősiségüknél  és  fajra  való  fontosságuknál  fogva  ér- 
zelmeket tudnak  kiváltani.  A  billentyűk  az  érzékszervek. 
Csakhogy  a  lelki  élet  hangszerén  ezek  a  hurok  jóval  össze- 


353 


fonódottabbak  és  egymással  mindenütt  közvetlen  kölcsön- 
hatásban levők.  S  innen  van  az  érzelmeknek  általában,  va- 
lamint az  örömöknek  és  ezeknek  kapcsán  az  eszthétikai 
ürömöknek  egymásba  folyódottsága.  Innen  van,  hogy  meleg 
hangokról,  hideg  színekről  beszélhetünk;  innen  van,  hogy  a 
szinek  bizonyos  keveréke  bennem  egy  langyos  fürdő  érzését 
kelti;  innen,  hogy  a  hangok  bizonyos  csoportositása  a  halál 
rémületét  gerjeszti  fel;  innen,  hogy  vannak  emberek,  kik- 
ben bizonyos  szagok  egy  zsongó  melódia  ábrándjait  élesztik 
fel,  mig  bizonyos  vonalak  a  kecses  lányka  szökdécseléséi* 

Innen  van  az  a  többek  által  észlelt  tünemény  is,  hogy 
eszthétikai  örömök  más  érzelmeinkre  is  fejlesztőleg  és  élte- 
tőleg  hatnak,  ami  bizonyára  a  művészetek  nem  utolsó  er- 
kölcsi hatásához  tartozik. 

Egy  igen  jellemző  esetet  Guyau  jegyzett  fel:  „H.  Beyle 
ez  a  mélységes  megfigyelő  beszéli,  hogy  egy  napon  (valakibe 
szerelmes  volt  akkor)  a  zene  szerelmesebbé  tette,  mint  va- 
laha; kezdetben  azt  hitte,  hogy  ennek  a  művészetnek  a  sze- 
relemre különös  befolyása  van.  De  eszébe  jutott,  hogy  előző 
évben,  midőn  a  görögök  fölfegyverzésének  módjain  tépelő- 
dött, ugyanaz  a  zene,  ugyanazzal  az  intenzitással  keltette 
fel  lelkesedését,  de  akkori  törekvései  irányába  vezetve  azt."** 

A  fent  kifejtettekből  az  is  következik,  hogy  a  hangok 
által  felkeltett  érzelmek  bizonytalansága  és  összefonódott- 
sága  nem  kizárólagos  jellemvonása  a  zenének. 

A  szinek,  a  vonalak  nyelvéről  egyre  sűrűbben  beszel- 
nek manapság  és  a  modern  művészeti  iskolák  egyre  nyomaté- 

*  Hanslick  is  beszél  az  eszthétikai  hatások  egymás  általvaló 
helyettesitőségéről  (V.  ö.  I.  m.  53.,  54.)  és  Vernon  Lee  egész  eszthé- 
tikai életének  alapját  a  zenében  találja  fel. 
**  V.  ö.  Les  problémes  etc.  I.  m.  30. 


Jászi:    Művészet    és    Erkölcs. 


2a 


354 


kosabban  hangsúlyozzák  a  modern  művészeti  hatások  ezen  ra- 
cionális vagy  asszociatív  elemektől  ment  részének  rendkívüli, 
szerintük  szinte  egyedüli  fontosságát.  Legfeljebb  azt  lehet 
mondani,  hogy  a  zene  e  tekintetben  a  többi  művészeteket 
felülmúlja,  aminek  oka  abban  keresendő,  hogy  a  zenei  hang 
par  excellence  belső,  emberi  produktum,  melynek  csak 
ritka  és  esetleges  asszociatív  kapcsolatai  vannak,  mig  a 
színekhez,  a  vonalakhoz  a  természetben  gyakori  és  állandó 
asszociációk  tapadnak. 

És  éppen  a  zenei  hatás  ezen  a  külvilágtól,  a  gondol- 
kozástól s  a  meglevő  asszociációktól  való  csaknem  teljes  füg- 
getlenségében rejlik  rendkívül  elterjedettségének  s  népszerű- 
ségének titka.  Mindazokra  hat,  kikben  a  megfelelő  hallási 
képesség  megvan  és  alkalmas  arra,  hogy  az  illető  lelki  éle- 
tének domináns  érzelmeit  gyönyört  okozó  rezgésbe  hozza. 
Ehhez  járul  még  a  zenei  hatásnak  a  többi  művészetet  messze 
tol  szárnyaló  intenzitása,  ami  talán  tényleg  a  nemi  kiválasz- 
tással való  szorosabb  ősi  összefüggésben  leli  magyarázatát, 
de  amely  ugy  is  értelmezhető,  hogy  az  általa  előidézett  rezgé- 
sek —  pusztán  fizikailag  fogva  fel  azt  —  sokkal  erőteljesebb 
hullámokat  váltanak  ki  a  szervezetben,  mint  a  színek.* 

*  V.  ö.  ezzel  Ruskin  következő  figyelemreméltó  tanítását, 
melyben  teljesen  felismerte  a  zene  izolált  helyzetét,  az  intellektustói 
és  az  erkölcstől  való  függetlenségét :  „A  zene  nagy  hatása  a  tömegre 
nem  annak  tulajdonítható,  hogy  kevésbbé  érzéki,  de  hogy  érzékibb  h 
színnél;  oly  buján,  oly  határozottan  érzéki,  hogy  tél  lenül  is  élvez- 
hető; ép  azt  a  pontot  foglalja  el,  melyen  az  érzékek  s  a  képzelet 
alsóbb  és  felsőbb  rendű  éivezetei  egyensúlyozva  vannak;  a  tiszta  és 
nagy  lelkek  a  benne  rejlő  felindulásért  és  inventióért  szeretik,  az 
aljasok  érzéki  erejéért."  (Velence  kövei.  I.  m.  III.  k.  231.) 

Hanslick  előtt  is  ez  kétségtelen:  „  .  .  .  Az  érzéki  tényező, 
mely  minden  szépéivozetnél  a  lelkit  hordja,  a  zenénél  nagyobb,  mint 
a  többi  művészeteknél."  (I.  m.  132.) 


855 


Mindezekből  az  a  fontos  konklúzió  következik,  hogy  a 
zene  erkölcsi  hatása  (a  szó  szűkebb  értelmében  fogva  fel  azt) 
a.  lelki  élet  zongorájának  gyakorlásában  áll,  mely  által  azt 
mindig  finomabb  ós  finomabb  érzelmi  árnyalatok  felfogására 
teszi  képessé. 


CXI.    A    ZENE    NÓVUMOT    AZ    ERKÖLCSI    VILÁGBAN    NEM    HOZ 
LÉTRE,   HATÁSA    CSAK    ERŐSÍTŐ    ÉS    FINOMITŐ.    —   GYÖNYÖR- 
KÖDTETŐ  SZEREPÉNEK  FONTOSSÁGA. 

Ribot  meggyőzően  mutatta  ki,  hogy  a  pusztán  vege- 
tativoknak  nevezhető  érzelmeken  tul  azok  fejlődése  az  intel- 
lektuális élet  fejlődésével  lépést  tart.  Ennélfogva  azok  a  ma- 
gasabbrendü  érzelmek,  melyek  a  civilizált  ember  erkölcsi  éle- 
tét kiteszik,  csakis  intellektuális  folyamatok  utján  kelthetők 
fel  és  fejleszthetők  ki.  A  zene  az  erkölcsi  világba  semmi  nó- 
vumot nem,  hoz  létre,  csak  a  már  meglevő  érzelmeket  erő- 
sítheti. Akinek  agyában  és  szivében  a  hazaszeretet  vagy  a 
vallási  érzés  egy  atomja  sincs,  annak  ugyan  hiába  fognak 
hazafias  indulókat  vagy  vallási  himnuszokat  játszani:  a  zene 
egymaga  ezen  érzelmek   felidézésére  képtelen. 

Gurney  tovább  megy  és  a  zene  ezt  az  általánosabb 
erkölcsi  hatását  is  kétségbevonja.  Ezt  a  képet  használja:  „A 
kilátás  a  Gornergratról  napfényes  időben  teljesen  hiján  van 
középárnyalatoknak  és  ellentétében  a  fekete  szikla  és  a  va 
kitó  hó  között  olyan  erőszakos  valami,  amilyen  csak  képzel- 
hető. De  vajon  hat  hét  csaknem  állandó  szemlélésben  eltöltve 
a  lélekben  és  míagaviseletben  erőszakos  és  mértéktelen  szoká- 
sokat idézne-e  elő?  Avagy  egy  gyors  és  rajongó  nyitány  min- 


356 


dennapos  hallása  képes  volna-e  egy  népet  hangossá  és  hir- 
telenkedővé  tenni?''* 

Én  a  magam  részéről  nem  mernék  ezekre  a  kérdésekre 
olyan  határozott  nemmel  válaszolni,  mint  Gurney  teszi,  leg- 
kevésbbé  akkor,  ha  meggondolom,  hogy  itt  nem  hat  heti  gya- 
korlatról, hanem  egy  egész  élet  íoélvezetéról  lehet  szó.  Bár- 
miként legyen  is,  az  olvasó  nem  fogja  kicsinyelni  a  zene 
társadalmi  jelentőségét,  kivált,  ha  emlékébe  visszaidézi  azt 
a  rendkivüli  fontosságot,  mely  a  művészetek  hedonikus  ter- 
mészetéhez fűződik.  Gurney  jól  mondja,  a  zene  pír  excel- 
Jence  népies  művészet.  És  tényleg  nincs  művészet,  mely  any- 
nyira  alkalmas  volna  a  kártékony  örömök  helyét  hasznos 
örömökkel  betölteni. 

„A  zene  egyedül  veheti  ugy  a  világot,  amint  találja 
és  mindennap  haladást  tehet  a  nép  kegyében,  nem  érintve 
az  élet  és  a  gondolkozás  állapota  által,  melyre  közvetlenül 
befolyni  maga  részéről  sem  emel  igényt;  ámbár  a  saját  szép- 
sége jogán  uralkodik,  mégis  közvetve  a  legmesszebbmenő 
és  legüdvösebb  társadalmi  befolyást  gyakorolja.  Nem.  pa- 
naszkodik, hogy  az  emberek  fülei  figyelmetlenek  s  hogy  szi- 
veik meg  vannak  halva,  egyszerűen  rohammal  vesz  be  füle- 
ket és  sziveket."** 

A  zene  ezt  a  fontos  társadalmi  szerepét  nem  lehetne 
szebben  összefoglalni,  mint  épen  Gurney  teszi:  „A  legtöbb 
élet  tevékenységei  önmagukban  egyhangúak  és  közönsége- 
sek, mert  élénk  és  változó  érdeklődés  kevés  vagy  semmi 
sincs  bennük  és  nincs  erő  kielégiteni  a  képzeletet,  mert 
kevés  szabad  ideje  marad   az  elmének  ismeretlen   világokat 

*  I.  m.  278. 
**  I.  m.  399. 


3B7 


kikutatni;  mig  a  lelki  oldalon  több  lehet  a  küzdelem,  mint 
a  béke.  Az  ilyen  életeknek  a  szépség  szeretete  olyan,  mint 
a  forrásvíz  a  pusztaságban  és  a  művészetek  között  a  legtelje- 
sebben a  zene  privilégiuma,  hogy  behatolva  oda,  hol  a 
Természet  arca  lefátyolozott,  megnyithassa  ezen  szeretet 
forrását  a  legnyomorúságosabb  falucska  legszegényebb  lako- 
sának."*" 


CXII.    A    MŰVÉSZET   MINT   A   POLITIKAI    HATÁS    ESZKÖZE.    — 
MŰVÉSZET    A    VALLÁS    SZOLGÁLATÁBAN. 

Mindaz,  amit  az  utolsó  négy  pontban  elmondottunk 
a  művészetnek  oly  további  hatásához  vezet  el,  mely  az  előb- 
binek úgyszólván  egy  alkalmazott  esete. 

Láttuk  a  művészeti  alkotás  belső  természetében  tulaj- 
donképeni  tartalmától  függetlenül  alkalmas  arra,  hogy  a 
mások  benső  életének  megértését  előidézze  és  ennek  kapcsán 
a  rokonszenv  és  együvétartozás  érzéseit  fokozza. 

A  művészet  ezen  tulajdonsága  őt  különösen  képessé 
teszi  az  érzelmek  irányítására  és  az  akaratok  befolyáso- 
lására. 

A  művészetnek  ezt  az  erejét  már  igen  korán  észrevet- 
ték és  igen  korán  alkalmazták  is.  Ezen  jellegénél  fogva  a 
művészeteket  igen  gyakran  a  puszta  gyönyörködtetés  esz- 
közéből céltudatosan  komoly  és  életbevágó  feladatokra  alkal- 
maztatták. 

"És  ha  abból  indulunk  ki,  hogy  az  emberekre  gyakorolt 
minden   hatás,    mely   oly   célból   történt,    hogy    az    embere- 

*  I.  m.  422. 


358 


ket  bizonyos  eljárási  módokra  rábírja,  hogy  őket  bizonyos 
intézmények  és  berendezések  helyességéről,  mások  károssá- 
gáról  meggyőzze,  lényegébon  politikai  természetű  eszköz: 
egeszén  bátran  mondhatjuk,  hogy  a  művészet  már  a  leg- 
régibb időktől  fogva  a  politikai  törekvések  egyik  hatalma? 
fegyvere. 

Ezt  a  hatást  is,  a  művészetek  fejlődésének  megfelelően, 
az  érzékitől  a  szellemi  felé  alkalmazzák. 

Vannak  a  primitív  népek  életéből  tényeink.  melyeknek 
értelmét  mi  legalább  más  alapon  felfogni  nem  vagyunk  ké- 
pesek. 

Itt  mindenekelőtt  a  táncnak  van  rendkívüli  politikai 
szerepe. 

A  felhevült  érzelmek  motorikus  kiváltása  okozta  örö- 
mökből keletkezve  és  eszthétikai  szépségben  különösen  ügyes 
egyének  által  fejlesztve,  a  tánc  olyan  formáival  is  talál- 
kozunk, amelyek  puszta  eszthétikai  gyönyörűségre  többé 
nem  vezethetők  vissza.  Ha  az  ethnografusok  leirásaiból  tud- 
juk, hogy  a  legkülönbözőbb  népeknél  olyan  táncok  fordul- 
nak elő,  melyeknél  több  száz  ember  egyesül  a  legváltozato- 
sabb, legkomplikáltabb  ritmusú  mozdulatok  végrehajtására, 
hol  ezen  tömeg  minden  egyes  részének  meg  van  a  maga 
szigorúan  körülhatárolt  és  tényleg  a  legnagyobb  gonddal 
el  is  végzett  szerepe,  amelynek  megsértése  nem  ritkán  sú- 
lyos megtorlással  büntettetik  meg,  ha  tudjuk,  hogy  az  ilyen 
táncokat  gyakran  nyilvánvalóan  törzsi  célokból  gyakorolják. 
a  harc  előtt,  vagy  a  szellemek  elűzésére  vagy  kiengesztelé- 
sére: nem  lehet  okunk  kételkedni,  hogy  az  eszthétikai  örö- 
mök itt  a  politika  szolgálatába  vannak  helyezve,  még  pedig 
az  ilyen  törzsek  ismeretkörét  és  érdekkörét  tekintve,  egészen 
észszerűen  alkalmazva. 


359 


A  tánccal  együtt  alkalmaztaíik  ugyanezen  célokra  a 
zene  is. 

A  bonyolult  mozdulatok,  táncformák  és  alakzatok  szi- 
gorú betartása  és  az  összműködés  szinte  csodálatos  tökéle- 
tessége alig  magyarázható  meg  máskép,  mint  ugy.  hogy  a 
törzs  vezéremberei  egykor  a  táncnak  háborúra  való  pompás 
nevelő  hatását  felismerték,  ugy  a  lelkesités,  mint  a  szerve- 
sebb összetartás  szempontjából. 

A  zene  ezen  ősi  szociális  szerepe  ma  sem  homályosult 
el.  Kétségtelen,  hogy  a  modern  katonai  kiképzés  és  dresszura 
nélküle  alig  volna  lehetséges. 

Az  elhunyt  képei,  szobrai  s  temetkezési  helyeinek  diszi- 
tései  nyilvánvalóan  kezdetben  arra  szolgáltak,  hogy  a  hatal- 
mas szellemeknek  kedvükbe  járva,  azoknak  közreműködéséi 
és  támogatását  elnyerjék.  Magasabb  fokon  egyesek  öntuda- 
tosan a  törzsfőnöki  tekintély  emelésére  törekednek  azáltal, 
hogy  az  elhunyt  törzsfőnök  szellemét,  melylyel  az  élő  rokon, 
más  elhunytak  szelleménél  fényesebb  és  dúsabb  szertartások- 
ban részesitik. 

"Fia  meggondoljuk,  hogy  a  harc  és  a  harci  érzelmek 
ápolása  egyrészről,  másrészről  a  jó  szellemek  kegyeinek 
megnyerése,  valamint  a  rosszak  által  okozandó  károk  távol- 
tartása az  ilyen  primitiv  törzsek  legvitálisabb  összességi 
érdeke  (már  t.  i.  az  ő  felfogásuk  és  Ítéletük  szerint):  be 
kell  látnunk,  hogy  már  ezen  a  kezdetleges  fokon  a  ..művé- 
szet" a  politikai  életben  is  igen  hatalmas  részt  tölt  be.  még 
pedig  némely  téren  ugyanolyan  eszközökkel,  mint  jelenleg, 
pl.  érzékeltető  ereje  a  törzsfőnöki  tekintély  ébrentartására 
fordittatik.  ahol  egyszerű  beszéd  vagy  parancs  nem  volna 
elégséges. 

Minden    vallás   a   legrégibb   időktől    napíainkig   többé- 


360 


kevésbbé  felhasználta  a  művészetet.  Kezdetben  egyszerűen 
—  a  mondott  okokból  —  a  szellemek  ábrázolására,  később 
mindjobban  céltudatosan  alkalmazva,  majd  kihasználva  azt 
a  vallás  tanainak  szimbolizálására  és  az  emberekbe  való 
bevésésére  látható  és  érezhető  szimbólumok  alakjában.  Min- 
den vallás  többé-kevésbbé  anthropomorph  és  ebben  áll  ere- 
jének titka.  Az  isten  tulajdonképen  a  hatalomban  és  a  böl- 
cseségben  megnagyobbított  ember,  de  alapjában  ugyanolyan 
motivumok  alapján  cselekszik,  mint  amely  szerint  legutolsó 
szolgája,  a  szántóvető  vagy  a  koldus  eljár. 

Ludwig  Pfau*  sok  helyütt  nagy  éleseimé jüséggel  mu- 
tatta ki,  hogy  mit  jelentett  és  jelent,  a  művészet  a  katho- 
licizmus  életében.  Azonban  nemcsak  a  katholicizmus  hasz- 
nálta fel  a  művészetet  az  ő  céljaira,  hanem  minden  vallás. 
Legteljesebben  mégis  ö  ismerte  fel  erejét  és  aligha  téved  az. 
aki  az  ő  óriási  hatalmát  és  erejét  a  többi  vallásokkal  szem- 
ben a  művészet  számlájára  irja  fel.  Maga  a  tisztán  gyö- 
nyörködtető elem  is  lényeges  itt.  Az  emberek  rendszerint  azt 
keresik  fel,  azzal  foglalkoznak,  ami  nekik  örömet  okoz.  A 
vallási  szükségleten  kivül  az  eszthétikai  is  —  talán  a  nél- 
kül, hogy  tudatukra  jutna  —  buzdítja  az  embereket  tem- 
plomaik felkeresésére.  A  pompás,  nagyszerű  épület,  mely 
az  egyszerű  lélekben  a  hatalom  és  a  fenség  benyomását 
kelti  fel;  a  színek  szinte  kápráztató  tömege;  az  óriási  képok. 
melyekről  a  legnaivabb  kedély  is  olvashat  és  épen  azt,  ami 
neki  legjobban  megfelel:  a  bódító  tömujén-illat,  a  művészi 
zene,  mely  ismert  és  ismeretlen  érzelmeket  hoz  mozgásba; 
a   szent   beszéd,   mely   sokszor    egy   érdekfeszítő   és    megható 

*  Freie  Stúdiói   (Stuttgart,  1S<;<>.)  ciniii  munkája  egyik  fejo- 
zetében, 


361 


költemény  .  .  .  Jóformán  a  művészeti  hatás  minden  eleme 
fel  van  itt  használva  a  vallási  tanok  konkretizálására,  az 
emberek  lelkében  való  megrögzitésére  s  mindez  gyönyört 
nyújtó  formában.  Úgyszólván  a  gazdagság,  a  hatalom,  a 
művészetek  veszik  itt  körül  és  ölelik  keblükre  az  egyszerű 
embert,  kinek  hétköznapi  élete  mindettől  meg  van  fosztva  és 
mindezenfelül  a  földi  élet  rövid  és  jelentéktelen  epizódja 
után  nem  is  sejtett  boldogságot  Ígérnek  neki  örök  időkre, 
melybe  mindazt  beleképzelheti,  amit  akar. 

Igaza  van  Grosse-nak,  mikor  azt  mondja:  ,,ama  tény- 
nek, hogy  a  protestáns  egyházban  több  a  kételkedő  és  a 
hitetlen,  mint  a  katholikusban,  legalább  egyik  oka  abban 
áll,  hogy  ott  kevesebb  kép  van.  Az  ember  kevésbbé  hisz. 
mert  kevesebbet  lát"*  De  azt  hiszszük,  nemcsak  a  képek 
hiánya  miatt,  hanem  egyáltalán  a  művészeti  erők  csekélyebb 
felhasználása  okából. 


cxiii.  a  művészet  az  állam  szolc4álatában.  —  az 
építészet  hatása. 

Az  állam  a  maga  létalapját  képező  tanok  elterjesztésére 
a  művészeteket  sohasem  vette  oly  céltudatosan  igénybe,  mint 
a  vallás,  amióta  az  állam  és  vallás  érdekköre  egymástól  el- 
szakadt. Nagy  művészi  erőkifejtések  állami  támogatás  mel- 
lett sohasem  hiányoztak  ugyan,  de  ez  inkább  a  művészet 
gazdasági  hasznosságának,  valamint  gyönyörködtető  eleme 
fontosságának  felismeréséből,  semmint  eszmék  és  érzelmek 
céltudatos  terjesztése  szempontjából  történt.  Az  a  tény,  hogy 

*  Kunstwissenschaftliche  Shidien.  I.  in.  193. 


362 


az  állami  élet  főszer  veit  és  működéseit  tartalmazó  épülete- 
ket a  művészet  lehető  pompájával  ékesítik  fel,  sem  magya- 
rázható ezen  az  alapon.  Sokkal  nagyobb  része  van  ebben  a 
fejedelmi  vagy  nemzeti  önérzetnek  és  vetélykedési  vágynak. 
Hogy  a  művészet  alkalmas  a  tekintély  (tisztelet  s  kegye- 
let) megszilárdítására,  az  kétségtelen  és  az  állam  több-keve- 
sebb öntudatossággal  a  mftivészetet  ezen  érzelmek  erősítésére 
felhasználta  és  felhasználja.  Az  építészet  és  a  szobrászat 
legfontosabb  szociális  szerepe  épen  ebben  áll.  Keletkezésé- 
től kezdve  a  tekintély  érzelmét  szolgálta.  Az  elhalt  szelle- 
mek tiszteletére  emelt  szobrok  és  épületek  a  félelem,  a  gyön- 
geség, a  tisztelet  érzelmeiből,  a  túlvilági  erők  megnyerése 
iránti  vágyból  eredtek.  Ugyanezek  az  érzelmek  nyilatkoztak 
meg  később  az  elhalt  törzsfő  utódja,  az  élő  törzsfővel  szem- 
ben. Az  összes  művészeti  hatások  közül  pedig  épen  az  épí- 
tészet kelti  fel  még  a  modern  ember  lelkében  is  azt  az  ér- 
zést, melyet  fenségesnek  nevezünk,  egy  érzést,  mely  —  mint 
Allén  olyan  szépen  kimhitattá*  —  a  féleletin,  csodálat,  a 
remény  és  a  rendkiviili  nagy  érzéseiből  alakult.** 

*   Origin   of  the  Sublime   ciraü   tanulmányában.    (Mind  July 
1878.) 

**  Pasteinex*  e  munkáról  szóló  bírálatában  ellentétet  látott  az 
építészet  ilyen  méltánylása  és  ama  felfogásom  között,  hogy  — 
miként  Ifuther  és  Laraprecht  is  —  az  építészetet  a  leganyagibb  s  a 
leg  technikaibb  művészetnek  tekintem,  melyben  sokkal  kevésbbé 
szólalnak  meg  az  alkotó  érzelmei  és  gondolatai,  mint  bármely  más 
művészetben.  Ez  az  ellentét,  véleményem  szerint,  csak  látszólagos. 
Az  építészet  szóban  forgó  hatását  reánk  első  sorban  arányai  nagysá- 
gával és  a  perspektíva  hatalmával  gyakorolja.  Az  összes  művészetek 
közül  ö  képes  leginkább  azt  a  hatást  megközelíteni,  melyet  a  ter- 
mészet grandiózus  képei  nyújtanak  s  melyek  a  legfenségesebb  dolgok 
a  világon,  dacára,  hogy  nincsenek  bennük  emberi  érzelmek  és  gon- 
dolatok s  csak  mi  magunk  vetítjük  azokat  beléjük. 


363 


Egy  nagyarányú  palota  által  keltett  érzés  talán  leg- 
közelebb áll  ahboz,  minden  művészeti  hatás  között,  melyet 
a  messze  tovanyuló,  felhőben  úszó  hegyláncolat  kelt  fel  ben- 
nünk, vagy  ahhoz,  melyet  a  végtelen  tenger  mormogó  kék 
tömege  ébreszí  fel  lelkünkben.  Egy  pompás  és  hatalmas 
középület  tényleg  a  megdöbbenés  érzését  kelti  fel  bennünk. 
A  széles,  tágas,  levegős,  nagy  perspektiváju  márványlépcső- 
kön valami  szivszorongás  érzése  vesz  rajtunk  erőt  s  a  kicsi- 
nyes s  átlagos  gondolatok  és  érzések  eltűnnek  lelkünkből, 
hogy  helyet  adjanak  szellemünk  legmagasabb  rendű  gondo- 
latirányának. A  hangunk  önkénytelenül  suttogóvá  válik  és 
fizikailag  is  kisebbeknek  érezzük  magunkat.  A  méltóságos 
nagy  termekben,  hol  lépteink  zaját  szinte  lelkiismeretünk 
szavának  érezzük,  az  óriási  ablakokon  kitekintve  a  körülöt- 
tünk levő,  megszokott,  csaknem  kicsinyes  külvilágot  is  meg- 
növekedett arányokban,  élénkebb  szinekben  és  fokozott  jelen- 
tőségben látjuk.  S  ha  mindehhez  ama  épüMekhez  még  tör- 
ténelmi emlékek  is  tapadnak,  ha  körülöttünk  nagy  emberek 
nyugodt,  fehér,  mozdulatlan  szobrai  állanak:  alig  van  mű- 
vészeti hatás,  mely  ezt  a  fenséges,  a  rendkívüli,  a  végtelen  és 
az  öök  érzelmeiben  felülmúlná.  Az  önző  érzések,  bajaink  és 
örömeink  egy  kis  időre  elhagyják  lelkünket,  hogy  egy  maga- 
sabb kötelékbe  való  tartozás,  a  társadalmi  felelősség,  a  jövő 
nemzedék  iránti  kötelességek  gondolatait,  a  hálát  a  múlt  idők 
nagy  alakjai  iránt,  a  kegyeletes  megdöbbenést  az  ismeretlen 
iránt  keltsék  fel  bennünk. 

És  ha  a  hatás  ilyen  nagy  a  fejlettebb,  a  transcenden- 
talizmustól  és  miszticizmustól  ment  kedélyekre  is.  milyen 
erős  —  ha  másnemű  is  —  lesz  az  az  egyszerűbb  lelkekre! 
Az  ilyen  középület  olyan  érzést  kelt  fel  bennük,  mely  csak 
ahhoz  hasonlítható,  amit  az  isten  házában   éreznek.   Ha   oz 


364 


kötelességeire  az  istenséggel  szemben  figyelmezteti,  ugy  ez  az 
állammal,  a  társadalommal  szemben.  A  törvényhozó  és  a  biró 
kötelességérzetét  emelik  ezek  az  érzelmek  és  a  fejlődés  jelen- 
legi fokán  óhajtandónak  látszik,  hogy  ezek  a  kötelességek  mű- 
vészeti eszközökkel  erősittessenek. 


CXIV.   A  MŰVÉSZET   MINDENHA   ÁLLÁST   FOGLALT  A   KOR 

KÜZDELMEIBEN.  —  A  PROBLÉMA  SZEREPE  ÉS  JOGOSULTSÁGA 

A  MŰVÉSZETBEN. 

Az  állam  a  művészet  felhasználásában  tovább  nem 
ment,  jóformán  csak  a  tekintély  és  a  hatalom  megszilárdí- 
tására szoritkozott.  A  létének  alapját  képező  erkölcsi  elvek 
ilyetén  megerősítésére  nem  gondolt  (leszámítva  azt  a  keveset, 
ami  az  iskolai  nevelésben  történik). 

Oka  e  jelenségnek  az  állam  társadalmának  nem  egysé- 
ges voltában  áll.  Ott,  ahol  állandóan  ellenkező  erkölcsi  elvek 
vannak  küzdelemben,  az  állam  mint  az  uralkodó  osztály 
állama,  megelégszik  azzal,  hogy  ezen  osztály  tekintélyét  és 
fényét  emelje  a  művészet  segítségével.  Arról,  hogy  a  kor  fej- 
lettebb világfelfogásának  megfelelőbb  uj  és  helyesebb  morált 
adjon  a  társadalomnak,  vagy  épen  hogy  azt  a  művészet  fel- 
használásával erősítse,  szó  sem  lehet,  mert  hisz  ezen  uj  er- 
kölcsi elvek  rendszerint  a  régi  hatalmi  viszonyok  ellen  van- 
nak irányítva.  Csak  a  távol  jövőben,  ha  majd  az  egyenlősü- 
lési  folyamat  minden  osztály  uralmat  megszüntet  s  az  állam 
tényleg  az  egész  társadalom  állama  leend:  lehet  majd  szó 
amaz  erkölcsi  elvek  öntudatos  művészeti  istápolásáról,  me- 
lyeken az  emberek  túlnyomó  többségének  boldogsága  nyu- 
godik. 


365 


De  az  egyes  fejlődő  és  küzdő  társadalmi  érdekek  min- 
denha felhasználták  a  müvászetek  hatalmas  fegyverét.  Az 
ugyanis,  amit  ma  látunk  mindenfelé  a  művészeti  életben, 
nem  korunk  elszigetelt  jelensége,  hanem  egy  egyetemes  és  ál- 
landó tünemény.  Minden  kor  művészete  állást  foglalt  a  kor 
leghatalmasabb  küzdelmeiben.  Amit  ma  a  szociális  problé- 
mák terén  látunk  s  amiben  sokan  a  művészetekre  aggasztó 
irányzatot  látnak,  mindenha  megvolt. 

Első  sorban  az  irodalmi  alkotásokról,  mindenekelőtt  a 
regény-  és  drámai  irodalomról  van  itt  szó,  (természetesen  a 
legtágabb  értelemben  véve  ezeket  a  műfajokat),  de  a  művészet 
egyéb  ágai  is  részt  vesznek  ebben  a  küzdelemben. 

A  modern  irodalom  politikai  termászetü  állásfoglalása 
volt  jórészt  az  ok,  hogy  bizonyos  oldalról  megróni  és  eszthé- 
tikailag  kárhoztatni  kezdik  azt.  hogy  irodalmi  mű  „prolémáf" 
tűzzön  ki  vagy  oldjon  meg.  Véleményünk  szerint  ez  az  Ítélet 
nem  állja  ki  a  birálatot. 

Minden  elbeszélő  vagy  drámai  mű  az  emberi  életet  tárja 
fel  bizonyos  körülmények  között.  Az  iró  tehát  mindig  két  erő 
összehatásával  dolgozik.  Ha  ezzel  számol,  vagyis  ha  az  egyén 
hatását  a  külvilágra  s  a  külvilágét  az  egyénre  figyelembe 
veszi,  ha  a  valószinüséget  s  lehetőséget  szem  elől  nem  téveszti: 
(ami  minden  korban,  mint  eszthétikai  szükséglet  jelentkezett, 
hisz  a  mese  is  abban  a  primitív  körben,  melyben  megszületett. 
ép  ugy  megfelelt  a  valószínűségnek,  mint  ahogyan  a  termé- 
szettudományi világnézet  hatás  alatt  álló  lelkeknek  a  natu- 
ralista vagy  a  szociológiai  regény)  nyilvánvaló,  hogy  mindig 
problémát  tűz  ki  és  old  meg:  naivabb  lelkeknél  öntudatlanul, 
fejlettebbeknél  egyre  növekedő  tudatossággal. 

Végre  is,  hogy  Sárika  a  Pista  felesége  lesz-e,  vagy  hogy 
Menelaos  visszakapja-e  a  szép  Helénát,  vagy  hogy  Gorjolan 


366 


elárulja-e  hazáját?  ép  oly  problémák  lényegükben  és  ter- 
mészetükben, mint  az,  hogy  Mathieu  Froment  képes  lesz-e 
megélni  az  ő  gyorsan  szaporodó  családjával?  Mindezekben 
csak  quantitativ  különbségekről  lehet  szó. 

A  dolog  ugyanis  ugy  áll.  hogy  mióta  ember  van  a  föl- 
dön, csak  olyan  dolgok  érdekelték,  melyek  az  ő  életével,  az  ö 
boldogságával  összefüggésben  vannak.  Ez  az  eszthétikai  vi- 
lágban azt  jelenti,  hogy  az  olvasót  olyan  tárgyak  érdeklik, 
melyeket  ismer,  olyan  gondolatok  és  érzelmek  és  cselekedetek, 
melyeket  megért,  melyeknek  jelentőséget  tulajdonit. 

Innen  van,  hogy  minden  az  emberi  élettel  foglalkozó 
irodalmi  mü  problémát  tartalmaz.  Bármi  legyen  is  tárgya, 
az  olvasóban  vagy  hallgatóban  mindig  felmerül  a  kérdés:  mi 
fog  X-el  vagy  Y-al  ilyen  körülmények  között  történni? 

Természetesen  minél  magasabb  az  iró  intellektuális  és 
érzelmi  látóköre  (és  vele  együtt  az  őt  élvezőké  is),  annál  na- 
gyobb arányban  jelentkezik  ez  a  probléma,  annál  nagyobb 
szabásuak  azok  a  gondolatok,  érzelmek  és  cselekedetek,  me- 
lyeknek küzdelmei  és  egymásra  hatása  öt  érdeklik. 

Az  egyszerű,  naiv  emberek  szerelmes  lelkének  legna- 
gyobb problémája:  egymásé  lesz-e  a  két  szerető  sziv;  a  tábla- 
bírói légkörben  felnőttek  a  legteljesebb  érdeklődéssel  kisérnek 
egy  szolgabírói  választási  történetet;  a  poétikus  idők  kedvelői 
a  Gyrano  sorsát;  a  nemzeti  ideál  harcosai  a  hős  küzdelmét, 
melyben  egy  egész  kornak  érzelmeit  és  gondolatait  megtes- 
tesítve látják  és  így  tovább. 

Nem  tudjuk  ennélfogva  belátni,  hogy  az  eszthétikai  ha- 
tás itt  bevégződjék,  hogy  az.  aki  az  éhező  milliók  ügyét,  mond- 
juk a  világot  jelenleg  legjobban  betöltő  gazdaság-politikai 
kérdéseket  mutatja  be  művészi  formában,  miért  essék  a  köl- 
tőietlenség  bűnébe? 


367 


— ■  A  probléma  nem  baj,  csak  az  írányzatosság  a  baj, 
—  ez  a  valószínű  ellenvetés. 

A  mi  véleményünk  szerint  egymagában  még  ez  sem  baj, 
ha  az  iró  a  költői  alkotás  eszközeivel  meg  tud  bennünket 
nyugtatni  a  maga  igazságai  felől.  A  baj  csak  az  volna,  ha 
erre  nem  képes,  ha  csak  szónokol  vagy  bölcselkedik,  vagyis 
ha  az  iró  nem  igazi  költő. 

S  hogy  ez  sürün  előfordul,  ki  tagadhatná?  De  ne  leled- 
jük,  hogy  a  legkicsinyebb  problémához  is  költő  kell,  mennyi- 
vel nagyobb  kell  a  legnagyobbakhoz,  a  legbonyolultabbakhoz, 
a  legegyetemesebbekhez  !* 


cxv.  bizonyítékok  a  művészet  politikai  állásfogla- 
lására. —  A  MŰVÉSZET  POLITIKAI  SZEREPÉNEK 
FONTOSSÁGA. 

És  tényleg,  minden  kor  irodalomtörténete  meggyőzhet 
bennünket  arról,  hogy  a  kor,  a  napi  élet  kis  problémái  mel- 
lett a  költészet  a  nagyokkal  és  a  legnagyobbakkal  is  foglalko- 
zott. Aki  a  görög  tragédiák  olvasásakor  megeleveníti  maga 
előtt  a  kort  és  a  szociális  viszonyokat,  melyek  között  az  illető 
mü  létrejött,  látni  fogja,  hogy  az  antik  tragédiák  jó  része  és 
épen  a  legfenségesebbek,  a  kor  legnagyobb  problémáit,  a  tár- 


*  Szépen  mondja  Emerson:  ,,A  költői  géniusz  mértéke  és 
próbaköve  a  képesség,  a  költészetet  a  köznapi  eseményekből  ki  1- 
vasni,  a  mai  viszonyokat  költőileg  átolvasztani,  nem  pedig  Scott  és 
Shakespeare  öreg  meséit  ismét  felmelegíteni,  hanem  a  19.  század 
és  a  létező  nemzetekéit  általános  jelképekbe  átalakítani. ''  (Idézi 
Reich:  Die  bürgerliche  Kunst  etc.  I.  m.  124.) 


36S 


sadalom  legszentebbnek  tartott  érdekeit,  a  család  sorsát,  a  sir 
szentségét,  az  álladalom  diadalát  ölelik  fel.* 

A  clan-költészetet  nem  érthetjük  meg.  ha  nem  rekon- 
struáljuk, miként  Posnett  tette,  ama  kor  szociális  viszonyait, 
melyekben  az  egyén  személyisége  elenyészik  a  kollektiv  törzsi 
kapocsban,  ugy  hogy  az  egyén  bűne  az  egész  kis  társadalmat 
terheli.  Csak  ekkor  érthetjük  meg,  miért  oly  uralkodó  problé- 
mája a  vérbosszú  ezeknek  a  költeményeknek.  Nyilván  azért, 
mert  a  lelkek  egyik  legszörnyűbb,  legéletbevágóbb  problémá- 
ját jelentette.** 

Épp  ugy  jelentkeznek  az  irodalom  minden  szakában 
azok  a  problémák,  melyek  két  erkölcsi  világnézet,  a  régi  és  a 
fejlődő  küzdelméből  származnak.  Perikies  korának  sokat  ol- 
vasott költője,  Theognis,  „vérgőgös,  frivol  kasztszellemet" 
lehelt.***  A  vigjáték-irodalom  ugyanezt  tükrözi  vissza  a  par- 
venuk  elleni  támadásaiban.**1* 

Majd  később  „Euripides,  Anaxagoras  tanitványa,  a  szel- 
lemi fölvilágosodás  és  a  jogegyenlőség  szinpadi  hirnöke  volt: 
Athéneben,  hol  a  természetbúvárokat  üldözték,  a  hagyomá- 
nyos fefogásu  közvélemény  nem  sokat  adott  Euripidesre; 
Athéneben  a  hagyományos  vérgőg  kultusza  is  akadály  volt 
Euripides  elnépszerüsödhetésére  nézve,  mert  azok,  akik  oly 
vad  imádattal  voltak  az  ősök  kultusza  iránt,  természetes, 
hogy  nem  kedvelhették  Euripidest,  aki  azt  hirdette,  hogy  a 
rabszolgák  is  csak  olyan  emberek,  mint  akár  az  eupatrida 
állampolgárok."  f 

*  V.  ö.  Arréat.  I.  ru.  II.  fejezet. 
**   V.   ö.   Posnett:    Comperative   literature.   London,   1886.   II. 
fejezet. 

***  Schvarz:   Görög   történelem.  447. 
****  I.  m.  448,  449. 
t  I.  m.  524,  525. 


369 


Á  római  színpadi  irodalom  is  telve  van  politikai  célzatú 
darabokkal,  melyek  nem  ritkán  a  vezető  államférfiak  ellen 
vannak  irányozva.  így  például  az  u.  n.  Fabula  Atellana  ke- 
letkezési okát  „az  italoknak  a  Gracchusok  idejében  kezdődő 
előnyomulásában  találja  a  politikailag  egyedül  jogosult  ró- 
mai polgárokkal  szemben;  a  vidék  egy  darab  oppoziciója  rej- 
lik benne  a  fővárossal  szemben."  * 

Magának  a  szatíra  műfajnak  létrejötte  ás  igen  külön- 
böző korokban  való  jelentkezése  mindenhol  bizonyos  erkölcsi 
elvek  érdekében  való  irodalmi  támadás  szükségérzetét 
jelenti. 

A  művészetnek  a  gazdasági  küzdelmekkel  való  szoros 
összefüggésére  Loria  is  figyelmeztetett  szokott  meggyőző  ere- 
jével. Lássuk  néhány  példáját: 

Az  ókorban,  melyben  a  gazdasági  viszonyok  folyamata 
a  szabad  ember  teljes  kifejlődésére  vezetett  és  midőn  az  el- 
nyomottak fékentartásának  elodázhatatlan  szüksége  a  testi 
erő  kultuszát  kelti  fel  és  fejleszti  ki,  a  művészet  nem  más, 
mint  az  anyagi  erő  és  a  plasztikus  szépség  apotheozisa.  A 
középkorban  ellenben,  melyben  a  társadalmi  organizmus 
összetartása  főleg  az  önsanyargatásokkal  és  önkinzásokkal 
teljes  vallás  munkája  folytán  áll  elő,  a  művészet  és  az  iro- 
dalom mindenekelőtt  a  hitből  merit  inspirációt  és  az  athléta 
pogány  hősök  helyét  vérszegény  szentek  és  sápadt  aszkéták 
foglalják  el. 

A  homéri  énekek  az  ősi  Görögországban  uralkodó 
arisztokrata  osztály  véleményeit  tükrözik  vissza.  Dante  a  po- 
polo  vecchio-t,  az  arisztokráciát  képviseli;  Petrarca  a  popolo 
nuovo  kiválasztott   részét;  Boccaccio  a  köznépet.   A  polgár- 

*  Joaohim:  I.  m.  78. 

Jászi:    Művészet    és    Erkölcs.  *'* 


370 


osztály  első  föltünése  a  troubadour-költészet  romlását  hozza 
magával,  mely  a  feudális  korszakon  át  oly  csodálatosan  vi- 
rágzott és  amely  maga  is  a  középkori  gazdasági  és  családi 
föltételek  termáké  volt. 

Flandriában  miután  —  a  nemesség  uralma  idején  — 
az  irodalom  a  lovagi  költészetet  tolmácsolta  és  tükrözte  vissza, 
Maerlant  a  XIII.  században  a  polgári  irodalomnak  ad  létet, 
mely  elhagyja  a  bonyodalmak  regényét  és  az  embert  önma- 
gában tanulmányozza:  földön  járó,  pozitiv  és  fárasztó  iro- 
dalom. Kétségtelenül  különböző,   de  mégis  az  okok  ugyan- 
azon összességének  tulajdonítható  irodalmi  forradalom  áll  elő 
Olaszországban  a  polgári  forradalom  folytán.  így  az  1282-iki 
polgári  forradalmat  Itáliában  s  különösen  Toscanában  egy 
irodalmi  forradalom  követte;  és  Boccaccio  a  győzedelmes  nép 
nevében  a  barátokat  és  a  nemeseket  gúnyolja  a  Dekameron- 
ban.  Egy  évszázaddal  később  a  gyapjukészitők  zavargásaira 
és  a  demokratikus  s  polgári  forradalomra  az  irodalom  meg- 
felelő formája  következik,  mely  támadásokban  tör  ki  a  sze- 
génység és  aszkéta  irók  által  űzött  bizonyos  fajta  keresztény- 
szocializmus ellen.  A  XV.  században  Pulci,  a  gazdag  parasz- 
tok nevében  megtöri  a  lovagi  hőskölteményeket  a  Morgante- 
ben.  —  És  időközben  kinő  Itáliában  az  arkádiai  költészet, 
mely  nem  más,  mint  a  város  és  a  vidék  közötti  szakadás:  az 
előbbi  ipari  és  kereskedelmi  túlsúlyának  és  a  polgárok  a  fa- 
lusi élet  után  való  visszavágyódásának  eredménye,  mely  ha- 
mis szentimentalizmusával    ép    ugy,    mint   a   parasztoknak 
helytelenül  tulajdonított  egyeneslelküséggel  kimutatja,  hogy  a 
városban  már  teljesen  zavaros  a  vidéki  élet  ismerete.  Később, 
a  XVIII.  században  a  melosi  és  erotikus  költészet  nem  más, 
mint  ama  polgárság  átmenetének  kifejezője  az  élvező  életbe, 
mely  addig  a  nemesi  rendből  ki  volt  zárva;  mig  Parini  költé- 


371 


szete  legplasztikusabb  irodalmi  kifejezője  a  polgárság  felke- 
lésének a  nemesség  ellen. 

Spanyolországban  Cervantes  Don  Quijotte-ta\  romba- 
dönti  az  arisztokratikus  osztályért  való  rajongásokat  és  a  lo- 
vagi és  nemesi  regény  helyébe,  mely  a  mórok  elleni  háború 
idején  és  az  uj  világ  felfedezésekor  uralkodott,  a  népies  re- 
gényt helyezi.  Murillo  ugyanezt  teszi  a  festészetben. 

Franciaországban  a  polgárság  felkelése  a  nemesség  ellen 
halhatatlan  kifejezést  talál  Beaumarchais  színházában,  kinek 
Figaro  házassága  forradalmat  jelent  a  francia  vígjátékban. 
Egész  addig  tényleg  csak  a  nagyoktól  kigúnyolt  népet  lehetett 
látni  a  színpadon;  most  legelőször  vagyunk  az  ellenkező  lát- 
vány tanúi. 

Időközben  Angliában  a  Wiwdsori  Vig  Nök  bemutatják 
az  intelligens  polgárosztályt,  mely  az  együgyű  nemest  kigú- 
nyolja. Németországban  a  feudális  uralom  aláhanyatlásával 
a  városi  építészet  veszít  eszményiségben,  a  romantikus  köl- 
tészetre a  polgári  következik  és  a  vallási  érzés  túlsúlyát  az 
irodalomban  az  intellektuális  és  kozmopolita  elem  uralma 
váltja  fel;  mig  ama  nemzet  egyik  legnagyobb  irója,  talán  a 
legnagyobb,  Lessing  férfiasan  küzd,  főleg  kritikai  és  eszthé- 
tikai  müveiben,  a  polgárosztály  érdekében,  melynek  gazdag- 
sága és  hatalma  e  korszakban  addig  hallatlan  jelentőséget  ad. 
A  következő  időszakban,  melyben  a  polgárság  hatalma  ha- 
tározottabb lesz,  uralma  az  irodalom,  a  tudomány  és  a  mű- 
vészet felett  is  korlátlanabbá  válik;  azokon  a  vidékeken  pe- 
dig, hol  a  tőke  központosulása  a  legkifej ezettebb,  egyenesen 
deszpotikus  jelleget  ölt.  így  az  Egyesült-Államokban,  hol  a 
gazdagság  inkább  mint  másutt,  a  miliardeurök  kis  számának 
monopóliuma,  a  művészet,  az  irodalom,  a  kultúra,  az  oktatás 
mind  megérzi  ama  korlátozó  és  nyomasztó  befolyást,  mely  a 


2i< 


372 


szindikátusok  mindenhatóságából  ered.  Mi  több?  Az  uj  világ- 
ban a  monopólium  a  magántársalgásra  is  ránehezedik  és  azt 
az  uj  kényurak  egoizmusa  által  megjelölt  határok  között 
tartja.* 

És  napjainkban  az  angol  imperializmus  is  megtalálta 
a  maga  költőjét.** 

Tudjuk,  hogy  a  keresztény  világnézet  milyen  hatalmas 
elterjesztőre  talált  a  célzatos  moralitásokban  és  a  többi  egy- 
házi költészetben,  melynek  törekvése  a  régi  világnézet  gyön- 
gitése  volt. 

Chambers  például  szinesen  és  érdekesen  rajzolta  meg 
azt  a  hatalmas  és  céltudatos  küzdelmet,  melyet  a  papság  a 
pogány  népies  művészet  ellen  folytatott  s  amely  annak  nem 
csupán  elnyomására  irányult,  hanem  arra  is,  hogy  a  nép 
eszthétikai  s  főleg  drámai  szükségleteit  az  egyháznak  meg- 
felelő módon  elégítse  ki  s  a  keresztény  vallás  abstrakt  gon- 
dolatmenetét minél  több  képpel,  szimbólummal,  némajáték- 
kal, szindarabbal  és  zenével  érzékitse  és  erősitse  meg. 

„  .  .  ,  Bátran  azt  lehet  mondani  —  úgymond  —  hogy 
legalább  is  a  tizenegyedik  századig  a  népies  költészet  meg- 
van irva  az  egyházi  törvényhozók  támadásaiban  és  a  szer- 
zetes krónikások  ujjongó  megjegyzéseiben,  ha  egyik  vagy 
másik   uralkodó   elég   kemény   volt  Kegyes   Lajos   példáját 


*   V.   ö.  Le  basi  economiche  della   costituzione  sociale.   190_. 
75—77. 

**  A  Kipling  legújabb  kötete  „tengeri  vihar  és  háború,  natio- 
nalizmus  és  imperializmus,  gyarmatügyek  és  kedvezményes  vámok 
—  ez  nem  mese:  ked-vez-mé-nyes-vá-mok  ...  —  ez  a  birodalmi 
költő  igazi  vadászterülete,  itt  eregeti  fel  sólymait.  V.  ö.  G.  A.  Crü- 
vell:  Kipling's  Neue  Gedichte.  Literaturblatt  der  Neuen  Freien 
Presse.  1903.  15.  November. 


373 


követni  és  üres  zsebbel  bocsátotta  el  a  bün  embereit.  Áz 
egész  tulajdonképeni  középkoron  át  ez  volt  a  hivatalos 
álláspont ...  Az  üldözöttek  néha  ezeket  a  támadásokat  ver- 
seikben csak  humorosan  fogják  fel,  de  gyakran  . . .  táma- 
dóik ellen  fordulnak  és  a  fabliau-k  könyörtelen  szatírájuk- 
kal illetik  őket,  melyekben  a  pap  és  a  theologus  játszsza 
örökösen  az  illetlen  és  nevetséges  szerepet." 

Azonban  „egy-egy  bölcsebb  egyházférfi  hamar  észre- 
vette, hogy  a  népies  költészet  példátlan  uralmát  a  vallás 
szolgálatába  lehetne  átvinni  .  .  ."* 

És  tényleg  a  népies  vallásos  dráma,  melyet  a  templo- 
mokban és  a  templomok  közelében  jobbára  egyházi  szemé- 
lyek játszanak,  óriási  virágzásnak  indul. 

A  renaissance  irodalma  mutatja,  hogy  a  szabaddá 
lett  közszellem  irodalmi  termékeiben  is.  milyen  kegyetlen 
támadást  intéz  a  szerzetesek  ellen. 

Ugyanakkor  a  városi  köztársaságok  eleven  demokrata 
szelleme  hevesen  neki  ront  a  tirannusok  uralmának. 

„.  .  .  A  XIV.  század  festői  (Ambrogio  di  Lorenzo)  a 
zsarnokságot,  mint  rettenetes,  fegyverbe  burkolt  lényt  ábrá- 
zolják, mely  a  megerősített  vár  előtt  trónol,  bűnöktől  körül- 
véve, lábainál  a  letaposott  igazságosság,  oldalán  elpusztitott 
városok  és  falvak.  Később  a  zsarnokok  várait  magaslaton 
és  elszigetelve  festik,  telve  tömlöcökkel  és  fülelő  csövekkel, 
mint  a  gonoszság  és  a  nyomor  tartózkodó  helyét".** 

A  reformáció  is  megteremtette  a  maga  művészeti 
visszhangját  a  tényleges  állapotokkal  szemben. 

A  múlt  század  elején  a  nemzeti  önállóságot,  a  nemzeti 


*  V.  ö.  The  mediaevei  Stage.  I.  m.  I.  38,  42,  43,  46.  passim. 
**  V.  ö.  Burckhardt:  Cvlhtr  der  Renaissance  etc.  I.  m.  I.  11. 


374 


dicsőséget,  a  nép-szuverénitást  visszhangozta  a  művészeti 
élet  a  fejedelmi  önkénynyel  szemben. 

„Lessing  Náthán-ja  és  Emília  Galotti-ja,  a  legkifeje- 
zettebb  politikai  iránydrámák  és  a  fiatal  Schiller  Haramiái- 
nak mottója  in  tyrannos  szólt,  „köztársasági  szomorujá- 
ték"-nak  nevezte  el  Fiesco-t,  és  tényleg  az  is,  az  Ármány  és 
Szerelem-ben  pedig  Emília  Galotti  thémáját  hasonlíthatat- 
lanul keményebb  nyomatékkal  újra  felveszi.  A  hatalmasok 
önkényuralma  sohasem  lett  kiméletíenebbül  ostorozva,,  és  a 
lakáj  egyetlen  jelenete,  kötetekre  rugó  vádiratokkal  ér  fel 
az  ancien  régime  ellen."* 

S  minthogy  ezen  küzdelmekben  a  harmadik  és  negye- 
dik rend  érdekei  —  ha  mulólag  is  —  össze  voltak  forrva, 
ezek  a  darabok  annyira  szaturálva  vannak  szociális  esz- 
mékkel, hogy  igaza  van  Reich-nek,  midőn  azt  hiszi,  hogy  ma 
minden  udvari  színház  visszautasítaná  ezeket  a  darabokat, 
ha  most  nyújtanák  be  őket  előadásra. 

A  mi  irodalmunkban  sem  ritka  jelenség  a  költészet 
politikai  szerepe.  így  a  reformáció  korában  a  hitvitázó  köl- 
tészet nálunk  is  az  irodalom  főáramlata  volt.  A  kurucköl- 
tészetben  a  legélénkebb  visszhangot  kelti  Thököly  és  Rákóczi 
szabadságharca:  ,.Ha  semmi  más  bizonyítékunk  nem  volna 
arra,  hogy  mennyire  áthatotta  az  egész  nemzetet  a  küzde- 
lem fontossága,  az  e  korból  fenmaradt  nagyszámú  költe- 
ményekből is  megitélhetnők."  A  német  gyűlölet  az  egyik 
motívum,  a  másik  a  katholikus  papok  elleni:  ., Megrój  ja 
kapzsiságukat,  hazafiatlanságukat,  hogy  a  hadiköltségekre 
nem  áldoznak,  a  királyt  pedig  gonosz  tanácsaikkal  hitsze- 
gésre birják,  a   protestáns   papokat   börtönre   vettetik   stb.; 

*  V.  ö.  Reich:  Die  bürgerliche  Kunst  etc.  I.  m.  60,  61. 


375 


végre  a  magyarok  istenéhez  fordul,  hogy  ne  engedje  a  né- 
metnek, papoknak,  hogy  legyünk  jobbágya".* 

Irodalmunk  egyik  büszkeségében,  a  Falu  jegyzőjé- 
ben Eötvös  „a  vármegyei  közigazgatás  felett  tart  Ítéletet, 
bemutatva  annak  minden  bűnét  s  végzetes  hatását  az  embe- 
rekre . . .  s  hogy  a  gazság  és  kegyetlenség  hogyan  kergeti 
bele  a  becsületes  embereket  a  kétségbeesésbe  és  bűnbe"; 
mig  Magyarország  1514-ben  „a  nagy  parasztlázadás  törté- 
netét beszéli  el,  midőn  a  nemesség  oly  kegyetlen  bosszul 
állott  azokon,  kik  kezöket  ellene  felemelni  merték;  de  a 
sorok  közül  kiérzik  a  tanulság,  hogy  vigyázzanak  az  ország 
sorsának  intézői,  nehogy  még  egyszer  megéljük  a  Dózsa 
György  korát."** 

Csak  ott,  ahol  a  teljes  kizsákmányolás  az  egyik  és  a 
teljes  elnyomottság  a  másik  részről  uralkodik,  ott,  ahol  a 
szolgaság  és  a  műveletlenség  nagyobb,  semhogy  ellenállásra 
képes  volna  és  az  érzelmek  még  durvábbak,  semhogy  az 
ilyen  mozgalom  az  uralkodó  körök  részéről  indulhatna  meg, 
vagy  ott,  ahol  (mint  a  kezdetleges  fokokon)  lényegileg  a 
társadalom  egységes,  nem  létezik  ilyen  politikai  tendenciájú 
művészet. 

De  azért  az  ilyen  társadalmakban  is  vannak  a  művé- 
szetnek politikai  irányú  termékei.  Az  ellenséges  külső  tár- 
sadalmakkal szemben  kifejlődő  érzelmeket  a  művészet 
éleszti  és  erősiti. 

És  ezekre  a  feladatokra  a  művészet  tényleg  hatalmas 


*  V.  ö.  Badics  Ferenc :  A  kurucvilág  költészete.  —  (Beöthy : 
A  magyar  irodalom  története.  I.  m.  I.  k.  429 — 430.) 

**   V.  ö.  Baráth  Ferenc :  Eötvös  József.  (Beöthy :  A  magyar  iro- 
dalom története.  II.  456.  és  457.) 


376 


erő.  Napjaink    küzdelmeiből  és  művészetéből    vett    példák 
legjobban  megvilágítják  a  művészetnek  ezt  a  szerepét. 

Korunk  történelme  a  szociális  problémák  terén  mo- 
zog. Ezeknek  a  törekvéseknek  tudományos  igazolásai  vagy 
támogatásai  csak  egy  igen  kis  körre  hatnak.  Politikai 
propaganda  azok  mellett  már  nagyobb  kört  hoz  mozgásba: 
de  ez  a  kör  még  mindig  kicsiny:  a  közvetlen  érdekelteken 
és  egy  pár  idealistán  alig  terjed  túl.  Emellett  az  uralkodó 
társadalom  a  jelenben  ép  ugy,  mint  a  múltban,  gátat  vet  a 
neki  ártalmas  törekvéseknek.  A  művészet  mind  a  két  irány- 
ban segit.  A  művészet  az  ő  élvezeti  köntösében  oda  is  be 
lopódzik,  ahova  máskülönben  nem  jutna  be;  emellett  a  ha- 
talom kevésbbé  fél  tőle,  mert  a  „tett  emberei"  a  szellemi 
erőket  mindig  lenézik  és  a  dogmaként  hirdetett,  de  a  gya- 
korlatban kevéssé  érvényesülő  gondolatszabadság  a  művé- 
szetek képzeletvilágát  inkább  megvédi. 

És  tényleg  a  szociális  küzdelmek  erősbödésével  a 
művészet  is  mind  kifejezettebben  felemeli  szavát.  Az  eszthé- 
tikai  értékek  átalakulnak.  Az  együgyű  paraszt  alakja,  aki 
„évszázadokon  át  tipusként"  lett  a  művészetek  által  elfo- 
gadva,* a  kor  megváltozott  érzületét  sértené.  „Ennek  a  ko- 
molylyá  vált  korszellemnek  a  művészetet  is  más  utakra  kel- 
lett terelnie:  az  első  genreképek  festett  humora  és  gyerme- 
kes optimizmusa  hazugság  kezdett  lenni.  A  művészet,  bár- 
mit mond  is  Schiller,  nem  lehet  őszintén  vidám,  ha  az  élei 
komoly.  Az  arcizmokkal  nevethet,  de  nevetése  hangtalan 
marad;  büszkén  szentelt  helynek  jelentheti  ki  magát,  mely- 
ben  semminek  sem  szabad  visszhangoznia  a   csatákból   és 


*  V.  ö.  Gross:  Der  aeslhetische  Oenuss.  I.  m.  165. 


377 


tusákból  ott  odakünn  —  a  durva  valóság  mégis  kivívja  jo- 
gát ...  A  művészet  eddig  boszusan  visszahökkent,  mihelyst 
egy  darab  goromba,  brutális  valóság  zavarta  meg  békés  kö- 
reit. Csak  vidám  életképeket  akartak  maguk  körül  látni. 
Ezért  festették  a  parasztokat  mindig  tiszta,  csinos  ruhában, 
vidám,  ragyogó  tekintetekkel,  a  munka  áldását,  a  falusi  élet 
örömeit  jelképezve.  Még  a  koldusok  is  jámbor,  csöndesen 
megelégedett  emberek  voltak,  egészségtől  és  szépségtől  duz- 
zadozva  és  eszthétikus  rongyokba  burkolva  . . ."  De  a  való- 
ság egyre  izgatóbb  és  veszedelmesebb  jeleneteinek  a  művé- 
szet nem  állhatott  soká  ellent:  „Mindenütt  küzdelmet  lehe- 
tett látni  és  lelki  durvaság  lett  volna  ezt  a  szenvedő  népet 
még  továbbra  is,  mint  kellemes  mulatság-tárgyat  tekinteni. 
—  A  magasabb  felfogás,  melyet  az  emberről  nyertek,  a  koi 
egész  emberbaráti  hangulata,  Ízetleneknek  és  erőszakoltak- 
nak  tüntette  fel  most  azokat  a  tréfákat,  melyeken  egykor 
kacagtak.  A  modern  életnek  meg  kellett  szűnni  a  művészet 
számára  humorisztikus  epizódnak  lenni,  minthogy  teljes 
seggel  komoly  valósággá  vált.  A  festészetnek  nem  volt  sza- 
bad többé  élcelődni,  beszélni  kellett  arról,  ami  történik. 
Együtt  kellett  küzdenie  a  kor  valóságos  céljaiért."* 

De  nemcsak  a  festészet,  az  egész  művészet  is  a  for- 
rongó társadalmi  küzdelem  eszméit  terjeszti  és  erősiti.  — 
A  szociális  kérdés  a  magasabb  körök  és  a  középosztály 
köreiben  inkább  csak  mint  egy  tartalmatlan  frázis  él. 
A  művészet  egyszerre  kimutatja  tartalmat,  jelentőségét, 
irányzatát.  A  színház  meleg  fényében  és  élvezetes  légköré- 
ben a  Takácsok  élete  tárul  fel.  Nincs  itt  szó  Marxról,  több- 


*  V.  ö.  Muther:  Geschichte  der  Maierei:  I.  m.  II.  191. 


378 


letértekről,  Malthus  törvényéről,  vas  bértörvényröl  és  egyéb 
nehéz  abstrakciókról,  melyeket  a  törvényhozók  közül  is  csak 
kevesen  értenek  meg.  Egy  darab  élet  az.  Hogy  miként  élnek 
Sziléziában,  miként  dolgoznak,  miként  halnak  meg  ezek  a 
szegény  emberek.  Hogy  születik  meg  a  szociális  izgató? 
hogy  támad  a  sztrájk  és  hogy  lesz  elfojtva?  És  a  törvény- 
hozó urak,  a  delnők,  a  polgárok  és  polgárasszonyok  egy- 
szerre látják,  miről  van  itt  szó.  Nemcsak  látják,  hanem  ér- 
zik is.  Mert  a  fájdalom  és  az  öröm  nyelve  általános  em- 
beri. És  mihelyt  az  emberek  valamit  látnak  és  átérezni 
kezdenek,  meg  van  nyitva  az  átalakulás  útja  bizonyos 
irányban. 

A  Meunier  szobrai  a  legalacsonyabbrendü  testi  munka 
dicsőitését  mutatják.  Kezdik  észrevenni  benne  a  nagyot,  a 
megdöbbentőt,  a  grandiózust.  A  regényirodalom  is  kilép  a 
porondra,  hogy  a  dráma  kevés,  de  nagy  benyomásai  helyett 
a  számos,  kicsiny,  lassan  működő  rugót,  az  emberi  élet  fo- 
kozatos alakulását  tárja  fel.  De  sohasem  elméletek,  hanem 
mindig  emberek,  emberi  érzelmek,  gondolatok  és  elhatáro- 
zások ugy,  hogy  mindig  ott  lebeg  a  gondolat:  Milyen  bor- 
zasztó volna,  ha  én  vagy  az  enyéim  oda  jutnának! . . .  Igen 
ez  a  hatás  nagy,  rendkívüli  és  megdöbbentő!  A  Germinal 
sokkal  nagyobb  hatás  a  világ  alakulásában,  mint  nem  egy 
szocialista-kongresszus.  Mert  az  uj  átalakulás  alulról  egy- 
maga nem  elég  erős.  A  társadalmi  uj  rend  zászlaja  mindig 
az  uralkodó  társadalom  altruistáinak  segitségével  jutott 
diadalra.  így  volt  ez  a  múltban,  igy  van  a  jelenben  és  igy 
lesz  a  jövőben.  A  mi  nagy  Eötvösünk  mélyen  látta  ezt.  Látta 
és  cselekedte . . .  Vannak,  akik  az  orosz  jobbágyság  sorsát 
javitó  cári  ukázt  a  Vadász  emlékiratai  közvetlen  hatásának 
állítják.  Ma  is  az  orosz  társadalomban  az  irodalom  politi- 


379 


kai  jelentőségében  a  tulajdonképpeni  politikát  felülmúlja.* 
És  ha  a  művészet  ilyen  erős  nyomokat  hagy  az  uralkodók- 
ban is,  elképzelhetjük,  mily  óriás  mértékben  képes  a  küzdők 
erejét,  önbizalmát  és  reménységét  vagy  gyűlöletét  és  elkese- 
redését fokozni. 

Jól  tudjuk,  hogy  a  művészet  ezen  politikai  szerepe 
nem  tulajdonképpeni  szerepe.  Tudjuk,  hogy  nem  ez  adja 
annak  sem  legbecsesebb,  sem  legmaradandóbb  elemét.  Szo- 
ciális-erkölcsi hatása  tekintetében  is  nagyobbnak  találtuk 
azt,  mely  közvetlen  gyönyörködtető  jellegéből  következett. 
Dacára  ennek,  azt  hiszszük,  hogy  a  művészet  ezen  szerepe 
nélkül  az  emberiség  sohasem  jutott  volna  oda,  ahol  most  áll. 


(XVI.   A   MŰVÉSZET   ERKÖLCSI   TARTALMÁBAN    LÉPÉST    TART 
AZ   ERKÖLCSI  ESZMÉK  FEJLŐDÉSÉVEL. 

Megismerve  igy  a  művészet  és  az  erkölcs  tényleges 
viszonyát,  ugy  ahogy  az  korunkban  és  a  múltban  jelent- 
kezik, számbavéve  az  erkölcs  hatásait  a  művészetre  és  a 
művészet  visszahatását  az  erkölcsre,  választ  kell  adnunk 
arra  a  korábban  felvetett  kérdésre,  van-e  valamely  fejlődési 
irányzat  ebben  a  viszonyban? 

Azok  után  az  eredmények  után,  melyekre  ugy  ezen 
viszony,  mint  a  művészet  és  az  erkölcs  lényege  tekintetében 
jutottunk,  a  válasz  nem  is  lehet  kétséges.  A  művészet  er- 
kölcsi tartalmát  illetőleg  lépést  tart  az  erkölcsi  eszmék  evo- 
Inciójával  (már  t.  i.  azon  művészetek  terén,  melyek  tulaj- 

*  V.  ö.  Wildner  Ödön  két  kitűnő  tanulmányát:  Az  orosz  tár- 
sadalmi regényről.  (Huszadik  Század-  I.  évi.  4.  sz.)  és  Tolsztoj  és 
legújabb  regényei.   (Budapesti  Szemle  1900.  jul.  szám.) 


380 


donképeni  erkölcsi  tartalommal  birnak),  melyeknek  hü 
tükörképét  mutatja.  Az  emberiség  erkölcsi  fejlődése  pedig 
két  látszólag  ellentétes,  de  alapjában  véve  egymást  kölcsö- 
nösen előmozdító  irányban  halad.  Az  egyéni  szabadság  és 
a  társadalmi  szolidaritás  eszméje  képezi  a  két  irány  vilá- 
gító tornyát.  Az  egyéniség  lehető  legteljesebb  és  legharmo- 
nikusabb kifejtése  minden  irányban,  de  ugy,  hogy  ez  a  leg- 
több ember  lehető  legnagyobb  boldogságával  ellentétbe  nt 
álljon,  sőt  azt  előmozdítsa:  ez  a  civilizáció  problémája,  a 
társadalmi  és  egyéni  boldogság  legnagyobb  foka.  És  korunk- 
ban, melyben  az  emberi  jogok  tisztelete,  a  személyiség  meg- 
becsülése, a  meggyőződés  az  emberek  egyenlőségéről,  a  tö- 
rekvés annak  minél  teljesebb  megvalósítására,  a  munká- 
nak és  az  általa  szerzett  érdemnek  elismerése  sokkal  telje- 
sebb, mint  bármely  előző  korban:  karöltve  jár  a  társadalmi 
összetartozóság,  a  társadalmi  felelősség  fokozott  érzése,  a 
kor  legjobbjainak  kitartó  törekvése  a  nyomor,  a  betegség, 
a  bün  orvoslására,  mindenki  boldogságának  megvalósí- 
tására. 

És  ezekre  a  végső  konklúziókra  nézve  a  társadalmi 
gondolkozók  legszélsőbb  táborai  egyetértenek.  Az  az  esz- 
mény, melyet  az  individualizmus  vezére  Spencer  így  formu- 
lázott: nem  lehet  senki  addig  teljesen  erkölcsös,  míg  min- 
denki nem  erkölcsös;  nem  lehet  senki  addig  teljesen  szabad, 
míg  mindenki  nem  szabad;  nem  lehet  senki  addig  teljesen 
boldog,  mig  mindenki  nem  boldog  —  olyan  ideál,  mely  felé 
egyként  törekszik  individualista,  szocialista  és  anarchista. 
Csak  az  utak  eltérők.  Az  erők  teljesen  szabad  kifejtésében 
látja  az  egyik,  tervszerű  állami  központosításban  a  másik 
az  emberi  boldogság  amaz  ideáljához  a  biztos  utat.  De  azok 
az  érzelmek,  melyek  mindkét  tábort  a  küzdelemben  vezetik. 


381 


úgyszólván  teljesen  azonosak.  Az  egoizmus  és  az  altruizmus 
összhangja  az  emberi  szolidaritás  alapján.  Az  erkölcsi  evo- 
lúció: az  egoisztikus  örömök  minél  teljesebb  fejlesztése  a& 
altruizmus  irányában.  Az  altruizmus  mint  az  emberi  hedo- 
nika  legnemesebb  gyümölcse. 

Mit  látunk  mindezekből  a  művészet  alkotásaiban? 

A  művészet,  mint  kimutatni  alkalmunk  volt,  a  leg- 
különbözőbb élvezeti  köröket  elégíti  ki.  Csak  arról  lehet  itt 
tehát  szó,  hogy  az  egyéniség  kifejlődését  egyrészről  és  a 
társadalmi  szolidaritás  érzését  másrészről  a  művészet  egyre 
teljesebben  visszhangozza,  nem  pedig  arról,  hogy  egyéb 
erkölcsi  elvek  benne  kifejezésre  ne  találjanak.  Minden,  amit 
a  priori  várhatunk,  az,  hogy  konstatálni  tudjuk,  hogy  mind 
a  két  irányú  fejlődés  a  művészetben  mind  erösebben  dom- 
borodik ki.  És  ez  előttünk  nyilvánvalóvá  válik. 

Az  egyik  jelenségről  már  beszámoltunk.  A  művészei 
szociálizálódása  minden  irányban,  a  rokonszenv  terjedése 
az  emberek  és  a  természet  irányában,  a  művészet  állás- 
foglalása a  szociális  eszmék  és  törekvések  érdekében:  olyan 
tény,  mely  a  Guyau  hatalmas  bizonyitékai  nélkül  is  már 
szinte  puszta  szemléletből  nyilvánvaló. 

De  a  másik  irányzat  is,  az  egyéniség  lehető  legtel- 
jesebb kifejtése,  hatalmas  művészeti  kifejezésre  talált.  Ko- 
runk egyik  legjellemzőbb  terméke  az  analitikus  regény,  mely 
úgyszólván  a  személyiség  kultusza.  Mindaz,  ami  régebben, 
az  iró  előtt  fontos  és  jelentékeny  volt,  egyszerre  mellékessé 
válik.  Érdekfeszitőség,  költőiség,  a  leirások  szépsége  .  .  . 
hogy  mindez  helyet  adjon  a  jellemzési  gondnak.  A  lélek  min- 
den legapróbb  rugója  az  irói  érdeklődés  egyaránt  fontos 
tárgya.  Az  iró  valósággal  bonckés  alá  veszi  a  lelki  életet. 
Egy  egyéniséget  megrajzolni  nagy   és  kicsinv  vonásaiban. 


382 


testi  és  lelki  élete  minden  legapróbb  zugában,  egyre  divato- 
sabb irói  feladat  s  egyre  szélesebb  körökben  okoz  eszthétikai 
élvezetet. 

A  romanticizmus  és  a  klasszicizmus  irói  feladatai  és 
eszközei  határozottan  hanyatlóban  vannak.  Hősök,  kirá- 
lyok, udvari  élet,  nemzeti  mozgalmak  helyett  a  közfigyelem 
az  egyéniség,  a  belső  élet  felé  irányul.  A  Corneille  fejedelmi 
alakjai,  a  Dumas  külsőségeiben  érdekes  történetei,  a  Jósika 
és  Jókai  ragyogó  történelmi  képei,  a  Walter  Scott,  a  Pus- 
kin, a  Manzoni  stb.  fényes,  érdekfeszítő  tettekben  gazdag 
történelmi  és  társadalmi  alakjai  helyébe  egy  uj  világ  jön. 
Egy  eseményekben,  tettekben,  fényességben  szegényebb,  de 
a  belső  élet,  a  motívumok  belső  harcának  megrajzolásában 
az  egyéni  élet  feltárásában  gazdagabb  világ.  Az  orosz 
atyuska  lelki  életének  rajza  jobban  érdekli  az  embereket, 
mint  Cid  hőstettei;  a  szürke  „öreg  színész"  inkább,  mint 
Kárpáthy  Zoltán,  a  szalon  hölgyének  szerelmi  élete  inkább, 
mint  Cleopatra  stb.  És  Bourget  és  Anatole  Francé  és  Tur- 
genjeff  és  d'Annunzio  és  Ibsen  és  a  többiek  kétségtelenül  a 
legjellemzőbb  megnyilatkozásai  korunknak  a  Zola,  a  Tol- 
sztoj, a  Björnson,  a  Hall  Gaine  társadalmi  problémái 
mellett. 


V.  RÉSZ. 

MŰVÉSZETI  POLITIKA  ÉS  EGYÉB 
KÖVETKEZMÉNYEK. 


CXVII.    JAVULÁS    A    MŰVÉSZETEKBEN    A    NEMI    ERKÖLCS    TE- 
RÉN.   —    A    BORZALMASSÁGOK    HEDONIKÁJÁXAK    KIKOPÁSA. 

E  dolgozat  utolsó  részéhez  érkeztünk  el.  Azt  kell  meg- 
vizsgálni, hogy  a  művészet  és  az  erkölcs  lényegét  és  egy- 
máshoz való  viszonyukat  érintő  eredményeinkből  miféle 
tanulságok  következnek  a  jelenre,  miben  áll  a  haladás 
útja,  miben  állanak  az  állam  művészeti  politikájának  fel- 
adatai ezen  viszony  terén? 

Láttuk,  hogy  a  művészet  az  erkölcsi  szabályoknak 
nem  oka,  hogy  azokra  csak  visszahat.  Láttuk,  hogy  a  művé- 
szet részéről  az  erkölcsi  szabályok  elleni  állásfoglalás  csak 
ott  mutatkozik,  ahol  azok  kellőleg  vagy  nem  erősödtek  még 
meg,  vagy  már  egy  uj  erkölcsi  világnézet  támadásainak 
vannak  kitéve.  Ez  képezi  azt  a  két  fő  esetet,  melyet  az  imént 
felvetett  kérdések  szempontjából  külön  kell  szemügyre  ven- 
nünk. Az  erkölcsi  szabályok  egy  jó  tömegére  nézve  örvende- 
tes összhang  mutatkozik.  Azokra,  akik  az  emberiség  haladá- 
sát szivükön  viselik,  nincs  vigasztalóbb  kép:  mint  az,  mely 
elénk  tárul,  ha  a  mai  állapotokat  pl.  a  renaissancekora- 
beliekkel  összehasonlitjuk. 

Akkor  az  emberi  élet  becse  csaknem  ismeretlen  foga- 
lom volt;  a  házasságtörő  minden  eszközét  a  tréfás  felülte- 
téstől a  méregig  és  a  tőrig  a  kor  társadalma  nemcsak  nem 
Ítélte  el,    de  sokszor  magasztalta    is    s    ennek  kapcsán    az 


Jászi:    Művészet    és    Erkölcs. 


25 


386 


ilyesmi  a  divatos  irodalom  kedvenc  tárgya  és  dédelgetett 
tendenciája  lett.  Milyen  magasnak  látszik  ezzel  szemben  a 
mi  korunk  legalacsonyabb  erkölcsű  művészetének  színvo- 
nala is,  milyen  haladás  minden  irányban!  Nemcsak  az  em 
béri  élet  és  szabadság  tekintetnek  szent  dolgoknak  (legalább 
egy  társadalom  keretén  belül),  hanem  maga  a  nemi  morál 
is  örvendetesen  emelkedőben  van,  mint  az  alábbiakban  látni 
fogjuk. 

Az  erkölcsi  szabályoknak  az  a  tömege,  mely  még  min- 
dig nincs  kellőleg  megszilárdulva:  a  nemi  morál,  és  kisebb 
körben,  inkább  pathologikus  jelleggel:  a  békés  együttlét. 
Vagyis  ami  ezzel  egyet  jelent,  igen  erős  még  mindig  a 
hajlam  a  nemi  szabadosságra  és  bizonyos  fokig  még  min- 
dig él  a  vérontás  és  a  borzalmasságok  hedonikája. 

A  nemi  erkölcsökbe  ütköző  művészeti  alkotásokról  és 
a  rémregényekről,  valamint  a  rémes  képes  ábrázolatokról 
van  itt  szó.  Aligha  csalódunk,  ha  azt  hiszszük,  hogy  ez  az 
utóbbi  kategória  kiveszőfélben  van.  Az,  hogy  művészeti  érté- 
ket senki  sem  lát  bennük,  hogy  az  elméletben  jó- 
formán ellentmondás  nélkül  a  ponyvairodalom  termékei 
közé  sorozzák  azokat,  biztató  jelenség  és  azt  mutatja,  hogj 
a  szellemi  evolúció  magasabb  fokain  ezeknek  a  dolgoknak 
minden  élvezeti  értéke  megszűnt.  A  műveltség  haladásával, 
az  indusztrializmus  erősbödésével  ezen  ..műfaj"  teljes  ki- 
kopása várható.  A  művészetben  a  vér  és  ami  vele  együtt  jár. 
nem  mint  öncél,  hanem  mint  eszközök  fognak  szolgálni  ma- 
gasabb célok  elérésére,  mintegy  a  contrario  azon  borzadály- 
nál  fogva,  melyet  ezek  a  dolgok  bennünk  előidéznek,  vagy 
pedig  a  logika  kényszerűsége,  vagy  a  környezet  szükségsze- 
rűsége folytán  fognak  a  művészeti  alkotásokban  szerepelni. 
'Vfert  itt  is  a  szándék  a  döntő.  Pl.  a  Dosztojewszkij  Raszkolj- 


387 


nikow-ának  borzalmas  gyilkossága  nem  rémregényi  jelenei, 
hanem  eszköz  magasabb  művészeti  célok  szolgálatában  és 
magából  a  költői  hűségből  következik.  A  regény  minden  so- 
rából megkapó  erővel  kiált  felénk  a  megbántott  lelkiismeret 
szava:  Ez  bün!  Szörnyű  bűn!  Lakolnod  kell  érte!  .  .  .  oly 
megdöbbentő  fenséggel,  mint  az  Arany  „Ágnes  asszonya' 
meghasonlott  lelkében. 

A  nemi  erkölcs  terén  itt  még  nem  állunk,  de  talán 
nem  is  fogunk  eljutni  ide  soha.  Ez  a  kör  természete  egészen 
más.  Mutatja  már  maga  az  a  tény,  hogy  a  legjobb  gondol- 
kodók és  a  legfinomabb  lelkű  eszthétikusok  a  határt  meg- 
vonni nem  tudják,  de  mindnyájan  egyetértenek  abban,  hogy 
mindannak,  amin  nagy  és  kis  moralisták  sopánkodnak,  a 
művészet  birodalmából  való  száműzése  egyet  jelentene  a 
művészi  tevékenység  és  örömök  leghatalmasabb  forrásának 
a  betömésével.  Azt  hiszem,  minden  művésziélek  egyet  fog 
abban  érteni,  hogy  a  meztelen  test  szépsége,  az  egészséges 
érzéki  szerelem  a  művészetnek  mindenha  kedvelt  és  méltó 
tárgya  fog  maradni. 

A  szociológus  szempontjából  a  dolog  még  nyilván- 
valóbb. Igenis  a  fajnak  eminens  érdeke  az  egészséges  érzé- 
kiség ápolása  és  ennek  kapcsán  a  szépség  kultusza. 

A  kereszténység  ellenséges  magatartása  az  érzékiség 
ellen  ugy  magyarázható  meg,  mint  egyrészt  keletkezést 
idejének  reakciója  a  környezet  fékevesztett  érzékiségével 
szemben,  másrészt  pedig  a  nagy  néptömegekre  ránehezedő 
súlyos  anyagi  válság  erkölcsi  tükörképe.  De  eredménye  mi 
lett?  Az  aszketizmust  olyan  erkűlcsi  kicsapongások  követték, 
amelyek  tán  még  a  pogány  Rómáén  is  túltettek.  A  mora- 
lista szempontjából  is  az  egészséges,  életerős  érzékiség  a 
társadalmi  fejlődés  nélkülözhetetlen  eleme. 

25* 


388 


A  nemi  erkölcs  terén  történt  haladás  a  művészeti 
alkotásokban  is  észlelhető.  Jegyezzük  meg  mindenekelőtt, 
hogy  a  természet  elleni  fajtalanság  —  mely  az  ókori  civili- 
zációkban az  élet  és  a  költészet  gyakori  élvezete  volt  s  a 
kor  legelső  bölcselői  által  (Plató)  véclelmeztetett  —  elitélé- 
sére hatalmas  érzelmek  állanak  rendelkezésre,  melyek  hat- 
hatós büntetőjogi  oltalom  mellett*  azt  is  eredményezik, 
hogy  ez  a  kör  a  hedonika  tárgya  megszűnt  lenni.  Ellenke- 
zőleg utálat  és  megvetés  tárgya.  Nincs  véleménykülönbség 
arra  nézve,  hogy  az  ilyen  „művészeti"  alkotások  a  porno- 
gráfiához tartoznak  és  semmi  egyébhez. 

De  ennél  sokkal  több  történt.  A  normális  nemi  viszony 
terén  is  észrevehető  az  erkölcsi  haladás.  Nemcsak  hogy 
borzadály  és  utálat  mutatkoznék  a  renaissance  méreggel  és 
tőrrel  kivivott  szerelmi  küzdelmeivel  szemben,  hanem 
aránylag  humánusabb  eszközök  is  olyan  renszenzust  kel- 
tenek, mely  minden  művészeti  élvezetet  kizár.  Minden 
boulevard-iró  is  szükségét  érzi  az  erkölcsi  felháborodás 
csökkentésének.  Nem  a  komoly  erkölcsi  problémákról  beszé- 
lünk itt,  de  tulajdonképeni  erkölcsi  irányzat  nélküli,  vagy 
bohózatos  dolgokról.  Ezekben  is  rendesen  a  megcsalt  férj 
vén,  ostoba,  akivel  szemben  az  asszony  könnyelműsége, 
indokoltnak,  megbocsáthatónak,  sőt  néha  a  költői  igazság- 
szolgáltatás eszközének  látszik.  Ne  feledjük  a  francia   iro- 


*  Ez  ellen  azt  hozhatná  fel  valaki,  hogy  a  büntetőjogi  véde- 
lem nem  az  erkölcsi  érzék,  hanem  csak  a  büntetőjogi  belátás  fejlő- 
dését mutatja.  Erre  azt  válaszolnánk,  hogy  már  az  erkölcsi  készség* 
igen  tetemes  foka  szükséges  ahhoz,  hogy  valami  a  büntetőjog  szfé- 
rájába vonható  legyen.  Tessék  pl.  komoly  büntető  paragrafusokat 
indítványozni  a  szerencsejátékosok,  a  párbajozok  ellen.  Megfelelő 
érzelmek  hiányában  eredménytelen  volna  minden  ilyen  törekvés. 


389 


dalom  századvégi  sikamlósságaiban  is  alig  szerepelnek 
családanyák,  legalább  a  gyermekekről  nem  hallunk  semmit, 
mert  az  irók  érzik,  hogy  korunk  átlagos  erkölcsei  sem  bir- 
nák  már  ki  az  anyai  kötelességek  elhanyagolásának  lát- 
ványát. 

Itt  sem  kell  megállanimk.  Jusson  eszünkbe,  hogy  az 
ártatlan  leány  elcsábitása  egyre  nagyobb  körben  kelt  kinos 
erkölcsi  felháborodást.  A  modern  gentleman  nem  csábit  ei 
ártatlan  leányt,  mert  altruizmusa  olyan  erős,  hogy  a 
leányra  háruló  veszedelmekre  gondolva  attól  visszaretten. 
Az  ilyen  dolog  a  művészetben  csak  mint  probléma  szerepel- 
het. De  ezen  mulatni  ma  senki  sem  tud.* 

Összegezve:  erkölcsi  evolúciónk  jelenlegi  fokán  mincl 
nagyobb  körben  terjed  a  meggyőződés,  hogy  az  ember  nemi 
élete  mások  baja  (legyen  ez  a  nő,  a  férj,  a  család,  vagy  a 
gyermek)  szenvedése  távoltartásával  kell,  hogy  lefolyjék. 

És  ezt  a  meggyőződést  támogató  érzések  olyan  hatal- 
masak, hogy  azok  megsértése  erkölcsi  undort  kelt,  mely 
minden  eszthétikai  élvezetet  kizár. 

Már  a  boulevard-morál  is  oly  magas,  hogy  igy  jelent- 
kezik: a  roué  felesége  megcsalja  egy  másik  rouéval  a  rouét. 

Véleményünk  tehát  az,  hogy  a  gazdasági  egyenlősülési 
processzus  haladásával,  mely  a  szegényebb  osztályok  nő- 
tagjait  e  téren  is  fokozottabb  védelemben  fogja  részesiteni, 
az  egészségügyi  tekintetek  fontosságának  nagyobb  átlátásá- 
val, a  női  egyéniség  és  méltóság  egyre  erősebb  kifejlődésé- 
vel, mely  egyenlő  jogokat  vindikál  magának  a  férfival,    a 


*  Gondoljunk  a  Katjusa  és  Nechljudow  történetére  Tolsztoj 
Feltámadásában  és  arra  a  modorra,  melyben  az  ilyen  dolgokat  a 
középkori  irodalom  tárgyalja. 


390 


felelősségérzet  fokozódásával  a  jövő  nemzedékkel  szemben 
s  titkolózó  pruderie  helyett  mélyebb  műveltség  terjedésével, 
szóval  az  erkölcsi  élet  e  terének  tényleges  és  valóságos  ja- 
vulásával állhat  csak  be  és  fog  beállani  a  művészet  szóban 
forgó  tüneményeinek  javulása,  egészen  ugy,  amint  az  er- 
kölcs egyéb  tereinek  javulásával  a  művészet  erkölcsi  nivója 
is  emelkedett.  Ez  a  remélhető  és  számos  jelenségben  árnyé- 
kát már  ma  is  előrevető  fejlődés  azonban  nem  fog  az  érzé- 
kiség megszüntetésére,  hanem  csak  megfékezésére  és  meg- 
nemesbitésére  vezetni.  A  szépség  és  a  szerelem  ápolása, 
dicsőitése  és  élvezete  mindenha  kell,  hogy  a  leghatalmasabb 
gyönyörérzetek  egyike  maradjon.  Sőt  fejlődése  és  fokozott 
érvényesülése  várható.  Az  egyenlősülési  folyamat  erősbü- 
lésével,  az  előitéletek  és  társadalmi  válaszfalak  gyöngülésé- 
vel karöltve  és  az  egyéniség  egyre  fokozódó  tiszteletével,  az 
emberek  mind  kevésbbé  lesznek  hajlandók  életük  ezt  a  leg- 
hatalmasabb szenvedélyét  és  a  jövő  nemzedék  sorsának  és 
a  társadalom  fejlődésének  ezt  a  bázisát  egyéb  tekinteteknek 
feláldozni.  Az  az  erkölcsi  megrovás,  mely  ma  a  meggyőző- 
dését eladó  embert  sújtja,  sújtani  fogja  a  jövőben  azt  is,  ki 
szerelmével  anyagi  és  egyéb  hasznokat  akar  elérni. 

És  ha  ezek  a  belátások  és  érzelmek  a  mondott  irány- 
ban egyre  erősbülni  fognak  —  ami  iránt  nekünk  az  eddigi 
fejlődést  látva,  aligha  lehet  kételyünk  —  szükségkép  meg 
fognak  szűnni  a  művészeteknek  ezen  téren  való  vadhajtásai. 
Az  ezen  téren  való  kötelességek  megsértése  nem  fog  többé 
élvezetet  nyújtani,  hanem  az  ellenkezőjét.  A  boulevard- 
darabok  trivialitását  az  emberek  egyre  szélesebb  körei  le 
fogják  nézni,  mint  ahogy  a  finomabb  lelkek  már  ma  is.  A 
5zerelmi  léhaság  olyan  visszatetszést  fog  szülni,  mint  min- 
den önző  mértéktelenség. 


391 


CXVIII.    TÉNYEK,  MELYEK    A    NEMI    ERKÖLCS    JAVULÁSÁT 
IGAZOLJÁK    A    MŰVÉSZETEKBEN. 

Biztos  jeleink  vannak  arra  nézve,  hogy  ez  a  kép  itt, 
ha  a  messze  jövő  képe  is,  nem  fantázia. 

A  múltnak  és  a  jelennek  tapasztalatai  egyaránt  erre 
engednek  következtetni.  Ha  a  múlt  művészetének  e  terét  a 
jelenlegivel  összehasonlitjuk,  lehetetlen  észre  nem  venni  azt 
a  nagyfokú  megnemesbülést,  melyet  a  művészeti  szinvonal 
e  tekintetben  is  mutat. 

Csak  néhány  példát  lássunk  a  múltból,  annak  illusz- 
trálására, hogy  korunk  legszabadosabb  művészete  is  két- 
ségtelen javulást  mutat,  a  régihez  képest. 

Ennél  a  szembeállításnál,  hogy  annak  itt  elkerülhe- 
tetlen vázlatszerüsége  mellett  is  legyen  valami  bizonyitó 
ereje,  arra  kell  vigyáznunk,  hogy  az  egyenlőt  az  egyenlő- 
vel hasonlitsuk  össze,  tehát  a  különböző  korok  ama  művé- 
szeti értékeit,  melyeknek  az  illető  korokban  a  legnagyobb 
jelentőség  tulajdoníttatott,  nem  pedig  az  egyik  kor  valamely 
büszke  irodalmi  alkotását  egy  másik  ponyvairodalmi  ter- 
mékével. Mi  sem  volna  pl.  ferdébb  dolog,  mintha  valaki  ko- 
runk erkölcsi  sülyedésének  bizonyítására  Sophokles  nemi 
erkölcsi  szinvonalat  korunk  ama  termékeivel  hasonlítaná 
össze,  melyeket  a  francia  üzleti  szellem  titkos  dugárukként 
az  idegenek  számára  produkál. 

Nem  is  beszélve  a  primitív  népek  fajtalan  táncairól 
és  némajátékairól,  csak  a  civilizáció  művészetére  akarunk 
szorítkozni. 

Az  angol  irodalom  egyik  hírhedt  erkölcsű  koráról 
beszélve  Macanlay  így  szól:  „A  tizenhetedik  század  erkölcs- 
telen angol  irói  valóban  sokkal  kevésbbé  menthetők,  mint 


392 


a  görögök  és  a  rómaiak.  Azonban  a  tizenhetedik  század 
legromlottabb  angol  Írásai  is  illedelmesek  sok  olyassal 
hasonlítva  össze,  amit  nekünk  Görögország  és  Róma  ha- 
gyományozott. Plató,  ezen  alig  kételkedünk,  sokkal  jobb 
ember  volt,  mint  Sir  Etherege  György.  És  Plató  mégis  irt 
oly  dolgokat,  amelyektől  Sir  Etherege  György  borzadt  volna. 
Buckhurst  és  Sedley,  a  Bow-utcai  Kakas-beli  legvadabb 
orgiák  között,  melyekért  pedig  a  csőcselék  bántalmazta,  a 
királyi  törvényszék  pedig  elitélte  őket,  soha  nem  mertek 
volna  olyan  beszélgetést  folytatni,  amilyen  Sokrates  és 
Phaedrus  között  ment  végbe,  ama  szép  nyári  napon,  az  ár- 
nyas fák  alatt,  miközben  a  patak  mormolt  lábaiknál  és  a 
tücskök  csirpeltek  körültük.* 

„A  modern  gondolkozást  fellázítja  —  mondja  Mario 
Pilo,  —  hogy  Anakreon  és  Catullus  művészete  költői  bájjal 
vonta  be  a  gyermekkor  legocsmányabb  profanációját."** 

De  ezek  a  dolgok  nemcsak  versecskék  tárgyai  voltak 
melyekről  azt  lehetne  hinni,  hogy  titkos  forgalom  tárgyát 
képezték,  hanem  egyenesen  a  nyilvánosságra,  a  szinpadra 
kerültek. 

„.  .  .  Sophokles  elveszett  drámáiból  oly  töredékek 
maradtak  fenn,  amelyek  félreérthetetlenül  a  paidcrastiára 
vallanak."  A  kedvelt  vigjáték-iró  Kratinos  pedig,  kilenc 
állami  pályadíj  nyertese,  az  „államilag  fentartott  athéni 
színpadon  egész  az  utálatig  magasztalta  a  paiderastiát."*** 

Tudjuk,  hogy  Horatius,  még  Augustus  erkölcster- 
jesztő politikája  alatt  is,  szabadon  énekelhetett  meg  olyan 

*  V.  ö.    Az    angol    restauráció    vígjátékairól.    Fordította    Dr. 
Wirtzfeld  Béla.  Budapest,  1903.  7. 

**  Eszthélika.  Ford.  Yartin  József.  Budapest,  1898.   65. 
***  Schvarcz:  Görög  történelem.  I.  m.  457. 


393 


dolgokat,  melyekért  Wilde  a  mi  korunkban  börtönben  pusz- 
tult el. 

A  későbbi  görög  vígjátékban  a  keritö  a  nélkülözhetet- 
len alakok  közé  tartozott.* 

A  Plautus  vígjátékai  hemzsegnek  ,.a  demi-monde  ele- 
gáns hölgyeitől  s  kíséretükben  a  keritőnők  és  bordélyosok 
csapata".  Előtérben  a  ravasz  rabszolga  áll,  ki  fiatal  urának 
szerelmi  kalandjaiban  segédkezik.** 

„A  Petronius  munkáinak  olvasásakor  elrémül  az  em- 
ber az  iszonyatot  keltő  erkölcstelenségtől,  mely  itt,  mint  az 
összes  társadalmi  osztályok  átlagos  erkölcsi  foka  jelentke- 
zik. Ehhez  járul  még  az  is,  hogy  az  előadáson  megérzi  az 
ember,  hogy  a  szerző  milyen  örömmel  turkál  a  piszokban 
és  a  kéjes  érzéki  csiklandozást,  mint  a  leghatékonyabb  esz- 
közt kortársai  tetszésének  elnyerésére  rai'finement-al  hasz- 
nálja ki."*** 

A  mimusokról  beszélve,  Friedlacnder  azt  mondja* 
„amit  .  .  .  ezeknél  az  előadásoknál  (gyakran  a  császár  és 
a  szenátus  jelenlétében)  megengedhetőnek  tartottak,  pl.  ab- 
ból tűnik  ki,  hogy  Aelian  egy  legközönségesebb  utcai  nő 
szemtelenséget  modorban  és  mozdulatokban  azzal  véli  leg- 
jobban megjelölhetni,  hogy  féktelenebbnek  mondja  őt  azok- 
nál, kik  a  mimusokban  lépnek  fel.**** 

A  renaissance  szerelmi  morálja  legteljesebb  szabad- 
szájúsága mellett  azt  is  mutatja,  hogy  az  iró  mindig  teljes 
rokonszenvvel  áll  a  házasságtörő  mellett,  humoros  örömmel 


*  V.  ö.   Gereke:   Griechische  Litteraturgeschichie.  I.  in.   139. 
**  V.  ö.  Joachim:  I.  ra.  40.  és  41.  o.  Lecky:  I.  m.  I.  293. 
***  Joachim:  I.  m.  170. 
****  V.  ö.  I.  m.  II.  419. 


394 


irva  le  a  legvéresebb  eszközök  használatát  is  a  szerelmi  cél 
elérésében. 

De  a  kor  erkölcsi  felfogását  mindennél  jobban  jel- 
lemzi Burckhardt  ez  a  helye:  „...Regényírók,  kikre  nézve 
az  illető  ház  kegye  a  legnagyobb  fontossággal  birt  és  akik 
erre  a  kegyre  számitanak  is,  a  fejedelmek  szerelmi  törté- 
neteit, részben  azok  életében,  olyan  módon  beszélik  el,  mely 
későbbi  századoknak  mint  az  indiszkréció  tetőpontja,  akkor 
mint  ártatlan  kedveskedés  tűnt  fel.  Sőt  még  liriai  költők  is 
megénekelték  magas  és  törvényes  házasságban  élő  uraik 
mellékes  szenvedélyeit.  Angelo  Poliziano  Lorenzo  Magni- 
fico-ét  és  különös  nyomatékkal  Giovano  Pontano  Calabriai 
Alfonzét".* 

A  Rabelais  hires  regényeinek  legtöbb  lapja  a  modern 
olvasóra  a  nemi  és  egyéb  durvaságok  és  póriasságok  utá- 
latával hat.  A  csapszékek  társalgási  tónusa  napjainkban 
kétségtelenül  magasabb,  mint  amit  ezen  iró  előkelő,  királyi 
hősei  folytatnak. 

Shakespeare  is  sürün  használ  kifejezéseket,  melyeket 
a  mai  erkölcsi  érzék  színpadon  többé  nem  tűrne  el. 

Milyen  más  képet  tüntet  fel  napjaink  irodalma! 

Még  a  legszélsőbb  naturalista  irodalom  alkotásai  is 
—  mondjuk  Therése  Raquin  —  valóságos  moralitások  a 
Boccaccio  novelláihoz  képest,  mert  az  iró  ezen  dolgokhoz 
(nem  beszélve  itt  a  ponyvairodalomról)  máskép,  mint  ko- 
molyan nem  nyúl  és  a  házasságtörő  irodalom  sebeket  tár  fel, 
nem  pedig  mulatságokat  nyújt. 

És  Angolországban,  hol  az  erkölcs  ezen  tere  határo- 
zottan szilárdabb,  mint  bárhol  másutt,  az  irodalom  a  leg- 

*  I.  m.  II.  k.  57. 


395 


nyilvánvalóbban  magán  hordja  az  ily  irányú  fejlődés  nyo- 
mait. Nincs  irodalom  napjainkban,  melyben  a  szerelmi  lé- 
haság és  kétértelműség  kisebb  szerepet  játszanék,  mint  az 
angolban.  Pedig  a  szerelem  ott  is  az  alapmotívum.  Érdekes 
dolog  a  jelenlegi  francia  és  angol  társadalom  két  divatos 
regényíróját  összehasonlítani,  pl.  Zola-t  és  Hall  Caine-t.  A 
látvány  annál  tanulságosabb,  mert  mind  a  kettő  lelkében 
a  szociális  kérdés  talán  a  leghatalmasabb  szempont.  Meny- 
nyivel magasabbrendü  alakot  ölt  a  szerelem  Gaine-nél,  pe- 
dig hatalmában  és  erejében  semmit  sem  veszít,  ellenkezőleg 
sokkal  alapvetőbb  erő,  mint  Zolánál.  A  női  szépség  ö  nála  is 
szinte  a  rajongó  csodálat  tárgya.  Érezzük,  hogy  az  angol  nő 
sokkal  inkább  ember  és  egyéniség  és  sokkal  kevésbbé  élve- 
zeti cikk,  mint  a  kontinensen.  Érezzük  ebben  az  irodalom- 
ban annak  a  társadalomnak  a  levegőjét,  melyben  a  nők 
egyre  nagyobb  arányban  lépnek  be  a  termelő  munkába,  a 
tudományos  életbe  és  a  művészetekbe,  melyben  olyan  erős 
a  feminista  áramlat,  melyben  a  divatos  és  istenitett  állam- 
férfiúi szerelmi  botlása  a  közélet  terén  lehetetlenné  tette. 


CXIX.    AZ    ÁLLAM    BEAVATKOZÁSA    A   MŰVÉSZET    ERKÖLCSTK 
LEN    TERMÉKEINEK    KIIRTÁSÁRA    MÁR    ÁLTALÁNOS    LÉLEK- 
TANI   SZEMPONTOKBÓL  IS   AGGÁLYOS. 

Elősegítheti  ezt  a  fejlődést  az  áilam  művészeti  politi- 
kája közvetlen  beavatkozással,  mondjuk  azáltal,  hogy  — 
mint  bizonyos  moralisták  sürgetik  —  a  művészetet  egyene- 
sen megrendszabályozza:  könyveket  semmisít  meg,  képeket 
koboz  el,  szinielőadásokat  szüntet  be,  erkölcsi  mértéket  ál- 
lapit meg,  melynek  megsértőit  büntető  rendelkezésekkel 
sújtja? 


396 


Mindenekelőtt  az  a  kérdés,  hogy  a  rémregények  és  a 
nemi  erkölcsi  szabadságok  a  művészetekben  jelenleg  feltét- 
lenül károsak-e?  Tudjuk,  hogy  a  művészet  az  erkölcstelen- 
ségnek sohasem  oka:  de  vájjon  visszahatását  arra  tényleg 
n gy  rettegni  kell-e?  És  ha  e  kérdésre  igennel  válaszolunk 
is,  még  mindig  ott  van  e  további  kérdés:  lehető-e  ez  a  be- 
avatkozás, nem  kockáztatunk-e  többet,  mint  amit  azáltal 
nyerhetünk? 

Az  első  kérdésre  is  eltérők  a  vélemények.  Két  olyan 
finom  megfigyelő  és  mély  gondolkodó,  mint  Guyau  és  Ribot 
között  pl.  nagy  az  ellentét. 

Guyau  igy  kiált  fel:  ,.Ki  tudja  ama  bűnöknek  a  szá- 
mát, melyeknek  a  rémregények  (romans  d'assasinat)  vol- 
tak és  ma  is  az  előidézői?  Ki  tudja  a  valóságos  kicsapongá- 
sok  számát,  melyeknek  a  kicsapongások  lef estese  volt  a 
szülő  oka?  Az  utánzás  törvénye,  mely  a  társadalom  egyik 
alaptörvénye,  egyszersmind  a  művészeté  is  és  a  művészet- 
nek hatalmat  ad  ugy  a  rosszra,  mint  a  jóra."* 

Ribot  a  művészet  pathologikus  jelenségeiről  szólva, 
helyeslőleg  idézi  az  olasz  anthropologust,  C.  Ferrero-t: 
„A  beteges  művészet  védelem  az  abnormális  tendenciák 
ellen,  melyek  enélkül  valóságos  cselekvőségbe  mennének 
át."  Azonban  hozzáteszi,  hogy  emellett  szuggesztív  hatása 
veszedelmes. 

Ez  az  erkölcstelenség  itt  tárgyalt  eseteire  nézve  is  két- 
ségtelenül áll.  A  pszichológia  egyik  alaptörvénye,  hogy  min- 
den lelki  folyamat  motorikus  kiváltásra  törekszik.  —  A  be- 
teges vagy  erkölcstelen  tendenciák  egyik  levezetési  módja 
kétségtelenül  a  művészet  is. 

*  V.  ö.  L'Art  (in  poini  de  uue  sociologique.  I.  m.  379. 


397 


Mi  részünkről  a  Pdbot  által  kiemelt  szempontot  a 
Guyau-énál  fontosabbnak  tartjuk  és  a  szóban  forgó  „műter- 
mékek" erőszakos  megsemmisitése  által  azt  hiszszük,  amit 
nyernének  ama  szuggesztiók  kiirtásával,  nagyon  túlfizetnök 
ama  levezető  csatorna  betömésével.  Különben  a  Guyau  ál- 
tal emiitett  hatást  nem  kell  túlbecsülnünk.  Az  élet  szükség- 
szerűségeivel szemben  a  művészeti  hatás  igen  harmadrendű 
tényező  az  emberi  cselekvőség  meghatározásában,  erőre 
csak  ott  tesz  szert,  ahol  komoly  szükségleteket  erősit.  A 
Guyau  példáiban  művészeti  hatások  is  közrejátszhatnak 
sokszor,  de  azok  a  tettnek  sohasem  tulajdonképeni  okai. 
Mindenesetre  csak  kivételes  esetek  azok,  melyekre  politikát 
felépiteni  nem  lehet.*  Sokkal  fontosabb  ezeknél  az  a  meg- 
gondolás, hogy  az  emberek  élvezeti  körét  máról-holnapra 
megváltoztatni  nem  lehet.  —  Tévednek  azok,  akik  azt  hi- 
szik, hogy  a  rémregények  és  a  pornográfia  olvasói  parancs- 
szóra eddigi  olvasmányaik  helyett  erkölcsi  irányzatú  műve- 
ket vagy  vallásos  elbeszéléseket  fognak  olvasni.  Az  ember 
az  ö  élvezeti  körében  nézve  öt  a  valódi  ember.  Az  ember  éle- 
tének szinte  utolsó  okozata,  egész  pszichikumának  eredő 
ereje  ez.  A  megnemesbités  munkáját  nem  lehet  itt  kezdeni, 
ép  ugy,   mint  bármely   más  társadalmi   reformot  sem   lehet 


*  Pompásan  mondja  erre  nézve  Macaulay :  „ . . .  nehezen 
tudjuk  elhinni,  hogy  az  ilyen  kisértésekkel  teljes  világban,  mint  a 
mostani,  csak  egy  ember  is  akadna,  akinek  élete  erényes  maradt 
volna,  ha  Aristophanest  és  Juvenalist  nem  olvassa,  mig  ezek  olva- 
sása erkölcstelenné  tette.  Az  az  ember,  aki  olyan  társaságok  befo- 
lyásának lévén  kitéve,  mint  amilyenben  mi  élünk,  néhány  latin  vagy 
görög  vers  hatásától  félti  magát,  azt  hiszszük,  éppen  ugy  tesz,  mint 
az  a  gazember,  ki  arra  kérte  a  sberiffet,  hogy  a  Newgatetól  az  akasz- 
tófáig tartó  útban  tartasson  a  feje  fölé  esernyőt,  mert  a  reggel  esős 
volt  s  meghűlhetett  volna."   (V.  ö.  I  .m.  3,  6.) 


398 


az  okozat  megszüntetésénél  elkezdeni.  Igen  közel  áll  a  ve- 
szély, hogy  a  rendes  élvezeti  körükben  megzavart  emberek 
a  viszonylag  ártalmatlan  képzeletbeli  élvezettől  a  valóságok 
mezejére  fognak  átlépni.  Egyáltalán  a  művészeti  öröm  még 
ezen  vadhajtásaiban  is  előny,  ha  részegeskedéstől,  szeren- 
csejátékoktól és  a  hedonika  más  alacsonyabb  formáitól  tart 
vissza,  bár  ezek  a  körök  igen  közel  esnek  egymáshoz. 

Különben  vannak  a  társadalmi  reformok  terén  analó- 
giák, melyek  nagyon  is  megszivlelendők. 

Voltak,  akik  azt  hitték,  hogy  a  prostitúció  erőszakos 
elnyomásával  ezt  a  borzasztó  társadalmi  bajt  orvosolni  le- 
het, A  következmények  azt  igazolták,  hogy  ez  által  a  baj 
inkább  terjedt,  mint  csökkent,  sőt  azelőtt  ép  részeket  is 
feldúlt. 


CXX.    AZ    ERKÖCSNEMESITÖ    KÉNYSZERPOLITJKA 
KIVIHETETLENSÉGE. 

De  még  az  esetben  is,  ha  magát  az  erőszakos  beavat- 
kozást helyeseinők  is,  el  kellene  azt  ejtenünk,  ha  meggon- 
doljuk, hogy  keresztülvitele  micsoda  nehézségekbe  ütközik 
és  minő  érdekeket  veszélyeztet.  Az  állami  adminisztráció 
szerveire  bizni  egy  erkölcsi  mérték  alkalmazását  eszthétikai 
kérdésekben,  képtelenség.  Akkor,  midőn  szakbeli  eszthéti- 
kusok  nem  tudnak  megegyezni  abban,  hogy  erkölcstelen 
iró-e  Zola,  D'Annunzio,  Ibsen  és  a  többiek,  akkor,  mikor  a 
nem  szakemberek  táborában  az  ellentétek  még  nagyobbak: 
micsoda  szörnyű  gondolat  volna  a  művészeti  élet  hajtásait 
egy  ellenőrző  fórumra  bizni!  A  morális  cenzúra  ép  olyan 


399 


szörnyű  eszme,  mint  a  politikai.  Persze  a  ,.bizottságok"  po- 
litikusai legott  készek  lesznek  erre  a  célra  egy  „Írókból  és 
művészekből  álló  vegyes  bizottságot"  ajánlani,  hasonló  kom- 
missziókra  gondolva,  melyek  az  élelmiszerek  tisztasága  fe- 
lett örködnek.  De  ha  már  itt  is  eredményeik  kétesek,  a  mű- 
vészet világában  az  ilyen  bürokratikus  rendszabály  kétség- 
telenül szörnyűség  volna,  nem  is  beszélve  arról,  hogy  vala- 
mirevaló iró  és  művész  ilyesmire  nem  fecsérelné  az  idejét, 
így  az  erőszakos    beavatkozás    embereinek    meg   kell 
elégedniük  az  u.  n.  kirakatbeli  szemérmetlenségeknek  bizo- 
nyos fokig  való  mérséklésével,  mondjuk  egy  obligát  ingecske 
kimondásával.  De  ez  is  nevetséges.  Akkor,  mikor  az  állam 
muzeumokat  és  képkiállitásokat  rendez,  midőn  oda  hivata- 
losan iskolákat  vezetnek  (és  jól  teszik!)  bajos  volna  elhinni, 
hogy  egy  pár  hiányosan  öltözött  szinésznő  képe  a  körúti 
kirakatokban  olyan  megmételyező    volna,    mikor    a    görög 
istennők  meztelen  szobraitól,  avagy  Tizian  és  Rubens  képei- 
től  az   erkölcsöt   nem  féltjük.  Ismerjük  a  megkülönbözteté- 
seket,  hogy   a   művészet   ama   vadhajtásai  erőszakosan  az 
érzékiséget  akarják  felkelteni,    mig    a    valódi  művészet  ezt 
nem  teszi,  hogy  a  meztelenség  erkölcsileg  csak  ott  fogad- 
ható  el,   ahol   a   viszonyoknál   fogva   szükségszerű   (pl.   po- 
gány-istennő,  paradicsombeli  jelenet).  De  ez  a  megkülön- 
böztetés sok  esetben  nem  is  igaz,  az  erkölcsi  hatás  tekinte- 
tében pedig  közönyös.  Csak  a  gyermekek  védelméről  lehet  itt 
szó,   pedig  ép  ezek   az   ilyen  értékelésre   képtelenek.   A   nu- 
ditásban  ilyen  különbségeket  csak  azok  vesznek  észre,  kik 
már  ily  irányú  gazdag  tapasztalatokkal  birnak.  Jó  meg- 
figyelő volt  az.,  aki  észrevette,  hogy  a  legteljesebb  ártatlan- 
ság az,  mely  a  meztelenségben  nem  lát  megszégyenitőt.  És 
az  a  gyermek  nem  naiv,  hanem  már  az  élet  által  elrontott. 


400 


ki  ezekben  a  valóságos  műtermékekben  vagy  azok  vadhaj- 
tásaiban a  tiltott  gyümölcsöt  észreveszi  vagy  érzi. 

Az  is  megfontolandó,  hogy  az  erkölcsi  ártalmasság 
kérdése  kor  és  műveltségi  fok  szerint  változik.  Már  magá- 
ban ez  a  jelenség  lehetetlenné  tenné  az  állami  beavatkozást 
minden  csak  kissé  komplikáltabb  társadalomban  is.  A  tár- 
sadalom fejlődésével  minden  osztálynak  meg  van  a  maga 
művészete,  mely  műveltségi  és  erkölcsi  fokának  megfelel. 
Egy  magas  erkölcsi  szinvonalu  műtermék  egy  nem  kellő 
műveltségű  emberre  esetleg  puszta  pikantéria.  Egy  Zola- 
regény például  azok  számára,  kik  korunk  áramlatait  és 
szociális  bajait  figyelemmel  kisérik,  lehet  talán  sokszor 
művészietlen,  néha  Ízléstelen,  de  sohasem  erkölcstelen  olvas- 
mány. Az  iró  egyetértése  a  kor  legmagasztosabb  törekvé- 
seivel nyilvánvaló.  Alacsonyabb  műveltségi  fokon  állókra 
azonban  talán  puszta  pornográfia  hatását  kelti,  mert  jó- 
formán ezek  a  részletek  abban  az  egyedüliek,  melyeket  fel- 
fogni és  élvezni  képes.  A  realista  irodalomnak  Balzactól 
kezdve  kétségtelenül  meg  van  ez  a  veszedelme.  Viszont  az 
iróval  egyenlő  értelmi  és  érzelmi  színvonalon  állókra  nézve, 
a  realista  műtermékek  a  romanticizmusnál  nagyobb  esz- 
thétikai  élvezetet  és  erkölcsi  tanulságot  nyújtanak.  Joggal 
mondhatják,  hogy  nekik  a  külsőségek,  a  dikció,  a  fényessé- 
gek közönyösek,  hogy  a  jellemek  fejlődésének  hü  kidolgo- 
zása vagy  a  kor  levegőjének  igaz  rajza  a  legnagyobb  élve- 
zet forrása. 

Azoknak  ellenben,  kiknek  szelleme  a  tudomány  és  a 
filozófia  által  nyújtott  szélesebb  perspektívákhoz  felemel- 
kedni nem  képes,  kiknek  élete  a  napi  kenyérért  folytatott 
küzdelemben  nagyobb  igazságokhoz  eljutni  nem  tud,  akik- 
nek ember-  és  világismerete  fölszínes,  akik   az  életben  ia 


401 


csak  a  külsőségek  fényében  gyönyörködnek  és  akikre  a 
politikusok  szóvirágai  nem  hatástalanok:  az  ilyeneknek  a 
romanticizmus  csillogó  világa  a  ., valódi"  művészet  és  a 
szavak  kényszertől  ment  ethikája  a  megfelelő.  És  ez  jól  is 
van  igy.  Ha  máskép  volna,  az  emberek  nagy  tömegének 
élete  minden  eszményi  emelkedettség  nélkül  folyna  le.  A 
Pere  Goriot  műfaja  mindig  csak  egy  aránylag  kis  körnek 
lesz  gyönyörűsége,,  mig  az  öreg  Dumas  múzsája  és  a  hozzá 
hasonlóké  igen  széles  körökben  lesz  eszthétikai  örömök 
okozója. 

Az  állami  beavatkozás  szószólóinak  tehát  tovább  kel- 
lene menniök,  ha  logikusak.  Követelni  kellene  a  különböző 
intellektuális  fokoknak  megfelelő  muzeumok,  szinházak 
stb.  felállítását,  ahova  az  embereket  csak  a  megfelelő  kor- 
vagy értelmiségi  bizonyítványok  felmutatása  mellett  enged- 
nék be.  Ez  képtelen,  de  legalább  logikus  kívánság  volna, 
mert  csak  igy  lehetne,  legalább  elméletben,  az  óhajtott  célt 
elérni.  Magunk  is  nem  egy  esetre  emlékezünk,  amidőn  azo- 
kon a  helyeken,  ahol  mi  a  legteljesebb  erkölcsi  hatást  érez- 
tük, a  meghatottságot  és  a  léleknek  az  akaratot  irányító 
megdöbbenését,  a  karzat  publikuma  kacajban  vagy  erotikus 
sivitásban  tört  ki,  mert  ő  ezekben  a  részekben  csak  pikan- 
tériát látott. 

Mindezen  szempontokat  összefoglalva,  azt  kell  monda- 
nunk,, hogy  az  erőszakos  állami  beavatkozás  ezen  a  téren 
már  elméletileg  nézve  is  több  roszszal  fenyeget,  mint  jóval, 
gyakorlati  alkalmazása  pedig  kivihetetlen  és  nem  terjedhet 
túl  a  nyárspolgár  moralisták  lelkét  megkönnyitő  egyes  ki- 
rakat-megkobzásokon.* 

*  V.  ö.  Vámbéry  Rusztem  szellemes  cikkét  a  Lex  Heinze-röl 
a  Huszadik  Század  I.  évf.  3.  számában. 

Jászi:    Művészet    és    Erkölcs.  26 


402 


A  művészet  szinvonalat  e  téren  is  csak  az  emelheti, 
ami  az  erkölcs  egyéb  terein:  a  legszélesebb  értelemben 
vett  nevelés.  Harmonikus  és  minden  irányban  kifejlett 
embereket  kell  nevelni  ama  dekadensek  helyébe,  akik 
kimerült  idegrendszerének  csak  az  erotika  okoz  örvende- 
tes izgalmat.  Okos  és  egészséges  gyermeknevelési  rendszert 
kell  létesiteni,  mely  bátor  kézzel  széttépi  azt  a  titokzatos 
és  titkolózó  ködöt,  mely  ma  a  nemi  élet  és  a  nemek  érintke- 
zését takarja  s  az  ismeretlenség  csalogatása  helyett  megér- 
teti azokat  a  komoly  egészségi  és  civilizátórius  érdekeket, 
melyek  e  viszonyok  helyes  rendjéhez  fűződnek.  És  minde- 
nekfelett az  élet  és  a  művészet  e  terét  az  fogja  megnemes- 
biteni,  ha  az  egyenlősülési  folyamat  a  nő  és  a  férfi  teljes 
hatalmi  egyensúlyában  fog  végződni,  melyen  nincs  erős  és 
gyönge  és  semmi  sincs,  a  kölcsönös  vonzalmon  kivül,  ami 
valakit  szerelmi  odaadásra  rábirhatna. 


CXXI.  MACAULAY  PÉLDÁI  AZ    ERKÖLCSNEMESITŐ  KÉNYSZER- 
POLITIKA   EREDMÉNYTELENSÉGÉRŐL. 

Hogy  az  erkölcsnemesitő  kényszerpolitika  eredmény- 
telenségére vonatkozó  dedukcióink  helyesek,  azt  induktív 
tények  is  bizonyítják. 

Elég  lesz  erre  ama  két  kirivó  történelmi  tanulságot 
felemlíteni,  melyre  Macaulay  nagy  meggyőző  erővel  figyel- 
meztet, 

Az  egyik  a  restaurációra  következő  néhány  évtized 
páratlan  irodalmi  szemérmetlensége.  „És  ha  azt  kérdeznék, 
miért  bátorított  fel  az  a  kor  olyan  erkölcstelenségre,  minőt 
semmi  más  korszak    sem    tűrt  volna  el,    nem  habozunk  a 


403 


felelettel,  hogy  a  nemzeti  izlés  e  nagy  hanyatlása  a  puri- 
tánizmus mindenre  ránehezedő  túlsúlyának  következménye 
volt".  A  puritánizmus  erőszakos  hadjárata  a  művészet  s  az 
élvezetek  ellen  a  vallás  és  az  erkölcs  érdekében  a  legvesze- 
delmesebb reakciót  idézte  elő.  .,A  közönség  fölfedezi,  hogy 
azok  a  szigorú  egyének,  kiket  példányképül  állítanak  elébe, 
sokkal  inkább  hiján  vannak  az  erkölcsi  elvnek  s  az  erkölcsi 
érzésnek,  mint  a  köztudat  szerinti  feslett  életűek.  S  ugy 
találja,  hogy  e  farizeusok  távolabb  állanak  a  valódi  jóságtól, 
mint  a  korcsmárosok  és  az  örömleányok.  És  azután,  mint 
szokásos,  a  legszélsőbb  ellentétbe  fog  rohanni,  amint  amazt 
odahagyta.  A  valódi  vallásosságot  az  aljasság  és  romlottság 
biztos  jeleinek  fogja  tartani.  A  legelső  napon,  amelyen  a 
félelem  kényszere  eltűnt  s  amelyen  ki  meri  mondani, 
amit  gondol,  rettentő  káromkodás  és  trágárság  fogja  hir- 
detni, hogy  az  a  rövidlátó  politika,  mely  a  nemzetet  szentté 
akarta  tenni,  csúfolódók  nemzetévé  tette  azt".* 

A  másik  példát  Franciaország  nyújtja.  A  megörege- 
dett XTV.  Lajos  vallásossá  lett  és  minden  kényszereszközt 
felhasznált  udvara  erkölcsössé  tételére.  S  az  eredmény? 
., Mihelyt  az  öreg  királyt  Saint  Denisbe  elvitték,  az  egész 
udvar  levetette  álarcát.  Mindenki  sietett,  hogy  szemérmet- 
len és  féktelen  kicsapongásokban  keressen  kárpótlást  a  több 
évi  gyötrelmekért.  Ugyanazok,  akik  néhány  hóval  előbb  sze- 
lid  hangon  és  komoly  arccal  értekeztek  a  papokkal  leikök 
állapota  felől,  most  azt  az  éjféli  asztalt  vették  körül,  hol 
pezsgős  palackok  mellett  Dubois  és  Parabére  asszony  között 
trónolva,  egy  elázott  herceg  meg-megcsukló  hangon  han- 
goztatott istentagadó  nézeteket  és  űzött  szemérmetlen  játé- 

*  V.  ö.  I.  m.  18—21. 

26» 


404 


kokat.  XIV.  Lajos  uralkodásának  korábbi  része  egy  ideig 
feslett  volt,  de  ama  nemzedék  legfeslettebb  tagja  is  elpirult 
volna   a   régensség   orgiáin".* 


CXXII.   AZ  ÁLLAM  POLITIKÁJA   OLY   MŰVÉSZETI   ALKOTÁSOK- 
KAL SZEMBEN,  MELYEK  UJ  ERKÖLCSI  ELVEKÉRT  KÜZDENEK. 

Ezután  az  állam  művészeti  politikájának  feladatait  a 
művészet  és  erkölcs  közötti  viszonynak  másik  terén  kell 
megvizsgálnunk,  ott,  midőn  a  művészet  egy  uj  erkölcsi  rend 
támogatója  lesz  a  régivel  szemben.  Ez  az  eset  minden  tago- 
zottabb  társadalomban  bekövetkezik,  mindenütt,  ahol  a 
társadalom  különböző  körei  között  érdekellentét  áll  fel  s 
ahol  a  szabadság  megfelelő  foka  megvan. 

Ezek  a  támadások  megegyeznek  abban,  hogy  az  ural- 
kodó rendszer  ellen  vannak  intézve,  mely  rendszerint  maga 
az  uralkodó  társadalmi  osztály  is.  Az  állam  a  dolog  termé- 
szete szerint  ezeket  a  törekvéseket  ép  oly  kevéssé  nézi  jó 
szemmel,  mint  azokat  a  politikai  törekvéseket,  melyeknek 
céljai  az  övéivel  alapvető  ellentétben  állanak,  legalább  is  a 
hajlandóság  mindig  meg  lesz  benne  azokat  meggátolni  vagy 
ellensúlyozni.  Ép  ez  az  oka  a  művészet  fölhasználásának. 
Az  ő  képzeleti,  ..érdeknélküli"  világa  különösen  alkalmas 
olyan  eszmék  hirdetésére,  melyeket  más  alakban  az  embe- 
rek között  elhinteni  nem  lehet. 

Az  állami  politika  feladatait  ezen  a  téren  megvonni 
szerfelett  nehéz.  A  mindenkori  állami  szervezet,  mint  min- 
den más  organizmus  azzal  a  természetes  törekvéssel  bir. 
hogy    létét    fentartsa    és    azt  a  lehetőségig    kitér jeszsze.  A 

*  V.  ö.  I.  m.  21.  22. 


405 


puszta  önzés  mellett  sokkal  nagyobb  és  nemesebb  erők  is 
közrehatnak:  a  megszokás  és  a  múlt  által  kifejtett  érzelmek, 
eszmények  és  hagyományok.  Ezzel  szemben  a  társadalmi 
haladás  azt  kivánja,  hogy  a  szükségletek  átalakulásával  uj 
és  megfelelőbb  intézmények  lépjenek  életbe.  Ezeknek  az  uj 
berendezéseknek  egyedüli  kifejlesztője  pedig  a  gondolat  sza- 
badsága. Milyen  mértékben  enged  tényleges  megvalósulást 
az  állam  a  hirdetett  uj  eszméknek:  ez  mindig  a  napi  politika 
kérdése,  ami  mindig  kompromisszum  a  régi  és  az  uj  erők 
között.  De  az  illető  eszmék  szabad  kifejthetésének  lehetősége 
a  társadalmi  haladás  kérdése.  És  azért  látjuk  mi  is  a  gon- 
dolat   szabadságában  az  emberi    evolúció    fundamentális, 
nélkülözhetetlen,  minden  további  célszerűségtől  ment  alap- 
feltételét, mely  a  civilizáció  haladásával  egyre  fokozottabb 
mértékben  érvényesül.  A  gondolatszabadság  még  néma  cselek- 
vőség szabadsága,  hanem  a  lehetőség  a  gondolat  kifejtésére. 
Utilitarista  és  szocialista  részről   a  többi  szabadság- 
jogokkal együtt  a  gondolatszabadság  értelmét  is  kétségbe- 
vonták. Irodalmunkban  Pikler  intézett  egy  igen  éles  és  az 
az  első  pillanatra  meggyőzőnek  látszó  támadást  a  szabad- 
ságjogok és  a  gondolatszabadság  ellen.*  Szerinte  nem  a  sza- 
badság, hanem  a  boldogság  a  legfőbb  szempont.  így  tehát  az 
államnak  a  mindenkori  célszerűségi  szempontok  szerint  kell 
meghatározni  a  szabadságnak  azt  a  mértékét,  melyet  meg- 
engedni és  alkalmazni  akar.  Pikler  szerint  igy  járt  el  az  ál- 
lam a  múltban,  igy  jár  el  a  jelenben  és  igy  fog  eljárni  a  jö- 
vőben is.  Teljesen  eldöntetlenül  hagyva  azt  a  szerfölött  vitás 
kérdést,  hogy  a  boldogság  mibenléte  és  a  feléje  vezető  eszkö- 
zök meghatározhatók-e  a  dolog  természete  szerint  egy  kis 

*     A  jog  keletkezéséről  és  fejlődéséről     irt  munkájában. 


406 


kör  által  a  társadalom  millióira  nézve:  a  történelem  és  ko- 
runk minden  tapasztalata  amellett  szól,  hogy  az  uralkodó 
társadalom  részéről  ilyen  altruista  törekvés  sohasem  léte- 
zett, legfelejebb,  mint  emiitettük,  a  rá  nézve  legelőnyösebb 
kompromisszumot  erőszakolta  ki  azon  erőkkel  szemben, 
melyekre  működésében  szüksége  volt.  És  a  dolog  természete 
szerint  a  műveltség  fejlődésével,  az  összmüködési  képesség 
emelkedésével,  a  vagyontalan  néposztályok  hatalmának  s 
erejének  növekedésével,  az  altruisztikus  érzések  fejlődésé- 
vel ez  a  kompromisszum  egyre  igazságosabb  lesz.  Mentül 
inkább  lesznek  egyenlők  a  társadalom  tagjai  belátásban, 
erőben,  műveltségben  és  egészségben:  annál  nagyobb  a  való- 
színűség arra  nézve,  hogy  a  kizsákmányolási  politika  egyre 
kisebb  lesz  és  mindinkább  tért  ad  a  mindenki  boldogságára 
irányuló  törekvésnek. 

Ebben  az  evolúcióban  a  legnagyobb  szerep  a  gondolat- 
nak jut,  mely  a  célokat  kitűzi  és  a  haladás  útjait  megha- 
tározza. A  többi  u.  n.  szabadságjogoknak  vizsgálatába  itt 
bele  nem  bocsátkozva,  nyilvánvaló,  hogy  a  gondolatszabad- 
ság nélkülözhetetlen,  mert  az  egyedüli  dinamikai  erőforrás 
a  társadalom  haladásában,  melynek  egyre  fokozottabb  elis- 
merése és  tiszteletbentartása  kétségtelen.  Helyesen  állítja 
Somló  Bódog,  hogy  „a  fejlődés  törvényével  ellenkezik,  ha  a 
kutatás  szabadságát,  a  szabad  kutatás  eredményeinek  bár- 
minő közlését  megszorítjuk,  avagy  a  törvények  megváltoz- 
tatására irányuló  bárminő  törekvést  megtiltunk* 

*  V.  ö.  Állami  beavatkozás  és  individualizmus.  Budapest,  1902. 
171,  172.,  valamint  a  Társadalomtudományi  Társaság  e  kérdésben 
folytatott  érdekes  vitáját  (Huszadik  Század  VII.  köxet),  úgyszintén 
szerző  A  történelmi  materializmus  állambölcselete  c.  könyvének 
106 — 108.  lapjait  és  Társadalmi  fejlődés  és  a  gondolat  szabadsága 
c.  értekezését   (huszadik  tízázad.  VII.  kötet). 


407 


Abban  sincs  igaza  Piklernek,  hogy  tényleg  ma  sincs 
gondolatszabadság.  Ott,  ahol  az  állam  közbelép,  másról  van 
szó.  Ott  arról  van  szó,  hogy  a  gondolatból  tett  legyen.  Az  ál- 
lam azon  eljárásokat,  melyeket  helytelennek  tart,  meggá- 
tolta a  múltban  és  meggátolja  a  jelenben,  az  uralkodó  osz- 
tály szempontjából  birálva,  többé-kevésbbé  a  dolgokat.  De 
a  gondolat,  mint  ilyen,  már  ma  is  szabad,  legalább  is  szaba- 
dabb, mint  bármely  más  korban. 

Még  nálunk  is,  ahol  pedig  az  egyéni  szabadság  iránt 
sajnálatosan  kevés  az  érzék,  a  dolog  ugy  áll,  hogy  bárki  gon- 
dolatát szabadon  hirdetheti,  ameddig  annak  puszta  közlé- 
séről van  szó.  A  Pikler  példái,  hogy  nincs  gondolatszabad- 
ság, mert  tankötelezettség  van,  mert  bűntetteket  nem  szabad 
ajánlani,  mert  néhány  intézmény  megszüntetése  érdekében 
nem  szabad  izgatni:  nem  pontos  megfigyelés.  Itt  többről 
van  szó,  mint  a  gondolatok  közléséről,  itt  az  akaratra  való 
hatásról  van  szó,  közvetlen  politikai  célú  hatásról,  részben 
pedig  konkrét  tettekről.  Merőben  a  gondolat  világa  már  ma 
is  nagyban  és  egészben  szabadnak  tekinthető.  És  már  ez  is 
igen  értékes  eredmény,  ha  még  a  tömegre  való  hatni  akarás 
korlátozva,  van  is.  A  művészeti  alkotások  szabadsága  hat- 
hatósan egészíti  ki  ezt  az  eredményt. 

Hathatós  eszközt  nyújt  arra,  hogy  olyan  gondolatok 
népszerűsítését,  melyeket  az  állam  nem  enged  meg  (ahol 
nem  tisztán  gondolatközlésről,  hanem  ennél  többről  van  szó) 
a  művészet  képzeleti  világában  keresztülvigye.  Láttuk,  hogy 
még  a  legelnyomottabb  országokban  is  a  művészet  segítsé- 
gével eszmeáramlatok  tartatnak  fenn  és  fejlesztetnek  ki, 
melyek  másként  nem  volnának  müvelhetők. 


408 


CXXIII.    A    MŰVÉSZETI    SZABADSÁG    POLITIKÁJÁNAK 
IGAZOLÁSA. 

Mindettől  eltekintve  még  egy  szempont  van  itt,  mely 
a  művészeti  politika  szabadságát  követeli  meg.  Ez  a  szem- 
pont a  művészeti  tevékenység  alaptermészetéből  következik. 
A  művészeti  tevékenység    világában  —  láttuk    —    egy    uj 
irányzat  nem  foglalhat  előbb  helyet,  mint  mig  az  az  életben 
és  az  emberek  lelkében  bizonyos  fokig  megszilárdult.  Esz- 
thétikai  örömöt  csak  oly  gondolatok  és  érzelmek  nyújtanak, 
melyek  az  emberek  (ha  egy  kisebb  körnek  is)  lelkében  mé- 
lyen gyökeret  vertek.  Ennélfogva  az  eszthétikai  hatás  fok- 
mérője az  uj  társadalmi  vagy  politikai  irány  erejének.  Egy 
uj,  ismeretlen  theoria  művészeti  feldolgozásra  teljesen  al- 
kalmatlan s  az  emberekre  hatástalan  volna.  Csak  ha  az  élet 
az  ő  erőivel  már  úgyszólván  az  emberek  vérébe  átvitte,  lehet 
szó  eszthétikai  hatásról.   Mindaddig,  mig  valami   merőben 
a  tudós,  bölcs  vagy  a  rajongó  elmélete,  az  egy  vértelen  és 
élettelen  gondolatlánc,  mely  a  művészetben  visszhangra  nem 
talál.  A  művész  az  ő  inspirációját  inkább  az  élet,  mint  el- 
vont gondolatok  révén  nyeri.  Mikor  valami  az  ő  lelkét  any- 
nyira  mozgásba  hozza,  hogy  alkotásai  világának  középpont- 
jába nyomul:  ez  már  magában  is  hatalmas  bizonyiték  az 
uj  tanok  rendkivüli  ereje  és  élő  realitása  mellett. 

Mig  tehát  a  merő  elméletekkel  szemben  több-kevesebb 
joggal  fel  lehet  hozni  (amint  azt  rendszerint  az  állam  ré- 
széről indokul  szerepel  is),  hogy  ez  meg  ez  a  tan  az  „életre 
még  meg  nem  érett",  a  „doctrinaire  szobatudós  munkája", 
„lelketlen  izgatásra  vezet"  egy  „múló  vagy  beteges  áram- 
lat": addig  belépésük  a  kor  eszthétikai  élvezetkörébe  csalha- 
tatlanul biztos  tünet  arra  nézve,  hogy  alapjukat  élő  szűk- 


409 


ségletek,  a  test  vagy  a  lélek  tényleges  bajai  okozzák.  A  mű- 
vészeti alkotással  szemben  csak  két  eshetőség  lehetséges. 
Vagy  nem  hat  az:  a  könyv  nem  kél  el,  a  színdarabot  kipisz- 
szegik,  a  kép  a  művész  atelierjében  marad,  vagyis  a  művész 
tényleg  nem  volt  művész,  (csak  politizáló  vagy  bölcselő) 
esetleg  a  kor  őt  még  nem  érti  meg  —  mely  esetekben  az 
állam  tiltó  közbelépése  indokolatlan.  Vagy  hat:  az  emberek 
elkapkodják  könyveit,  ujjonganak  darabjain,  bámulják  ké- 
peit —  akkor  a  fentebbi  okok  az  állam  részéről  puszta  ürü- 
gyek, az  uralkodó  társadalom  félelme  és  nevetséges  strucc- 
politikája,  mely  az  utolsó  okozat  elnyomásával  a  bajokat 
gyógyítva  akarja  látni  s  amely  legfeljebb  életének  növid 
meghosszabbítására  vezethet,  csak  azért,  hogy  az  uj  eszmék 
felrobbanása  annál  elementárisabb  legyen. 

Jól  tudjuk,  hogy  lényegileg  politikai  kérdésben — mint 
amilyen  ez  is — a  kormányzati  intézkedéseket  többnyire  a  vi- 
szonyok kényszere,  az  erők  eredője  vezetik,  semmint  elmé- 
leti meggondolások,  de  másrészt  az  intellektuális  szempon- 
tok ereje  is  egyre  növekszik  a  civilizáció  haladásával,  ami 
szükségessé  és  indokolttá  teszi  ezeknek  a  kérdéseknek  a 
tisztázását.  Jelen  esetben  minden  szempont  arra  visz,  hogy 
a  tudomány  álláspontjáról  az  állami  müvészpolitika  terén 
a  szabadságot  tartsuk  a  társadalomra  leghasznosabbaknak. 


CXXIV.    A    MŰVÉSZETI    SZABADSÁG    A   MŰVÉSZETI    FEJLŐDÉS 
SINE    QUA    NON-JA. 

Ha  igy  a  társadalom  érdekét  a  művészeti  szabadság 
rendszere  mellett  látjuk  legteljesebben  biztosítottnak,  ugy 
másrészt  nem  lehet  kétség  az  iránt  sem,  hogy  a  művészeti 


410 


szabadság  nemcsak  a  művészet  érdeke,  hanem  egyenesen 
fejlődésének  sine  qua  wow-ja.  Mindaz,  amit  a  művészeti 
tevékenység  és  alkotás  lélektanára  nézve  felismertünk, 
szükségkép  magával  hozza,  hogy  annak  nagyranövekedése 
az  összes  lelki  képességek  szabad  és  zavartalan  kifejtésének 
lehetőségétől  függ. 

Különben  minden  dedukciónál  ékesebben  beszélnek 
itt  a  történelem  tényei.  Különböző  korokban  és  időkben,  fő- 
leg a  theokratikus  alapon  álló  önkényuralom  megkisérlette 
a  művészeti  erőnek  a  saját  céljaira  való  felhasználását. 

Oly  társadalomban,  melyben  az  élvezők  kis  köre  tel- 
jesen kihasználja  a  nép  millióit,  melyben  a  fejedelem  önké- 
nyének korlátjai  nincsenek:  a  társadalom  minden  erejének 
kiszipolyozása  és  megfelelő  megrendszabályozása  után,  a 
művészeti  élet  hasonló  sorsra  jut.  Különösen  az  ó-kor  nagy 
államaiban,  a  katonai  és  theokratikus  monarchia  megala 
kulásával,  sürün  találkozunk  a  művészeti  tipussal.  Letour- 
neau  kimutatta,  hogy  Mexikó,  Egyptom,*  India,  Perzsia. 
Khina  s  a  római  birodalom  történetében  egyaránt  fellelhető 
a  művészet  ilyen  agyonadminisztrálásának  a  kora.  igen 
hasonló  politikai  viszonyok  által  kisérve  és  igen  hasonló 
művészeti  eredményeket  létesítve. 

Ezek  az  eredmények  annyira  rokonok,  hogy  amit  Le- 
tourneau  az  egyptomi  irodalomról  mond,  nagyban  és  egész- 

*  „Aminek  a  művészet  fellendülését  Egyptomban  leginkább 
akadályoznia  és  gátolnia  kellett,  —  mondja  G.  Fr.  Kolb  —  a  rab- 
szolgaság volt,  melyben  megtörve  hevert.  A  fennmaradt  egyptomi 
ábrázolatokon,  melyek  festőket  és  szobrászokat  tüntetnek  fel,  ezen 
„művészek"  mellett  ott  van  a  felügyelő  a  virgásccsal.  Rabszolgák 
voltak,  kiket  művészeti  gyakorlatokra  korbácsoltak  ki."  (Idézi  B. 
Gurewitsch:  Die  Entwichelung  der  menschlichen  Bedürfnisse  inul 
die  sociale  Qliederung  der  Gesellschaft.  Leipzig,  1901.  35.) 


411 


ben  a  többire  is  ráillik:  .....  egy  az  uralkodó  és  a  papság 
által  teljesen  konfiskált  irodalom  .  .  .  egy  közhelyekké  vált 
szólamokból  csinált  ál-poézis,  a  legkisebb  teret  sem  engedve 
a  szabad  inspirációnak".* 

A  művészet  egyéb  alkotásai  is  legfeljebb  a  méretek 
rendkivüliségével  hatnak  reánk  ezekben  a  művészeti  ko- 
rokban. A  kelet  a  kolosszálist  teremtette  meg  a  művészet- 
ben, mint  Lotze  véli,  az  elmúlástól  való  borzadályból  a  ter- 
mészet óriásait  utóiérni  akarva.** 

Mi  azt  lúszszük,  hogy  ez  az  ok  túlságosan  metafizikai 
izü  és  igazat  adunk  Baudrillart-nak.  ki  a  kelet  óriási  monu- 
mentumaiban a  kifosztogató  önkényuralom  szellemének 
művészeti  megnyilatkozását  látja:  „  . . .  gyűlöletesebb  visz- 
szaélés  sohasem  történt  az  emberi  erővel  és  az  ember  nyo- 
mait követhetni  a  piramisoktól  kezdve.*** 

Az  adatokat  felhalmozni  itt  e  dolgozat  keretei  tiltják, 
szükségtelen  is.  Ugyanarról  a  törvényszerűségről  beszélnek 
a  viszonyok  által  okozott  megfelelő  eltérésekkel  valameny- 
nyien.  Csak  Khina  eseténél  akarunk  egy  pillanatra  még 
megállapodni.  Ez  annyival  érdekesebb,  mint  a  többi,  mert 
példáját  nyújtja  egy  olyan  művészeti  politikának,  mely  erő- 
szakosan akart  erkölcsöt,  még  pedig  helyes  erkölcsi  elveket, 
a  művészet  segélyével  teremteni.  És  tényleg  a  khinai  iroda- 
lom parancsszóra  olyan  erkölcsi  elveket  visszhangoztat,  me- 
lyeknek a  való  életben,  a  nép  lelkében  talajuk  nincs.  Az  er- 
kölcs nem  veszi  hasznát,  mert  a  kényszer  uralma  alatt  el- 
sorvad. „. . .  A  regény,  a  novella,  miként  a  dráma,  egysze- 

*  V.  ö.  Ch.  Letourneau :  L'évolution  littéraire  dans  les  diverses 
races  humaines.  I.  m.  251. 

**  V.  ö.  Mihrolcosmos  I.  m.  3.  k.  III.  fejezet. 
***  V.  ö.  Le  luxé  et  les  formes  de  gouvemement.  I.  m. 


412 


rüen  eszköz  hasznosaknak  vélt  erkölcsi  tanítások  terjeszté- 
sére és  kidolgozásuk  mindig  a  legteljesebb  laposság  jellegé- 
vel bir:  semmi  analizis,  semmi  jellemző  erő,  egy  eredeti 
megjegyzés  sem;  egy  felszínes  és  fakó  elbeszélés."  És  a 
kényszer-erkölcs  ez  az  irodalma,  mint  minden  álszenteske- 
dés,  hamar  elárulja  magát.  Bár  mindig  kenetteljes  erkölcsi 
elveket  hirdet,  nem  riad  vissza  attól,  hogy  a  törvényes  hata- 
lom visszatorló  rettenetes  és  ocsmány  kegyetlenségeit  a  leg- 
apróbb részletekig  fel  ne  tálalja,  úgyannyira,  hogy  a  legna- 
gyobb iszonyatosságokkal  szemben  való  érzéketlensége 
egyenesen  megdöbbentő,  hirdetve  a  civilizálatlan  érzelmek 
tömegét  az  állami  erkölcspolitika  kényszermüvészete  alatt.* 


CXXV.    AZ    ÁLLAM    POLITIKÁJÁNAK    KÖZVETVE    KELL    A 
MŰVÉSZET    SZÍNVONALÁT    EMELNI. 

Az  eddigiekben  az  állam  művészetpolitika i  feladatait 
csak  negatíve  határoztuk  meg.  Elmondtuk,  hogy  mit  ne  te- 
gyen az  állam.  Ez  a  be  nem  avatkozás  azonban  csak  a  ke- 
reteket adja  meg,  melyekben  egészséges  művészeti  élet 
lehetséges;  de  ez  magában  véve  elégtelen.  Az  állami  tevé- 
kenység nem  kisebb  feladata,  hogy  ezeket  a  kereteket  pozitív 
tartalommal  töltse  be. 

Ezen  egész  munka  főfeladata  volt  kimutatni,  hogy  a 
művészet  intellektuális  és  morális  tartalmában  korának 
leghívebb  tükörképe,  hogy  a  művészet  sui  generis  intellek- 
tuális és  morális  értékeket  nem  termel,  hanem  az  ő  értékei 
az  emberi  élet  tényleges  és  valóságos  értékei.  A  művészet 
mindig  az  illető  kor  gazdasági,  szociális  s  morális  viszo- 

*  V.  ö.  Letourneau:  I.  m.  215,  216. 


413 


nyainak  csapadéka.  Ebből  következik,  bogy  a  művészeti  er- 
kölcsi színvonalának  emelését  nem  lehet  a  művészet  refor 
málására  alapítani,  mert  uj  csapadékot  csak  ugy  nyerhe- 
tek, ha  a  vegyület  alkatelemeit  megváltoztatom.  Mélyre- 
ható változás  valamely  kor  művészeti  életében  csak  ugy  vár- 
ható, ha  valóban  mélyreható  változás  ment  végbe  magának 
a  társadalomnak  struktúrájában  is. 

A  művészeti  életnek  alapfeltétele,  mint  láttuk,  bizo- 
nyos energia-fölösleg,  bizonyos  szabad  idő,  mely  a  lelki  ol- 
dalon egyet  jelent  az  idegrendszer  frisseségével.  Ott,  hol 
ez  nincs  meg  —  mint  ahogy  ma  az  emberiség  túlnyomó 
többségében,  mely  testi  munkából  él,  tényleg  nincs  meg  — 
egyáltalán  minden  művészeti  élet  lehetetlen.  Már  pedig  a 
művészeti  élet  egészségének  és  nagyságának  —  mint  a  leg- 
különbözőbb irányú  gondolkodók  egyértelműen  hirdetik  — 
főbiztositéka,  hogy  az  a  művészet  ne  szorítkozzék  egy  kis 
kör  szolgálatára,  mert  ez  esetben,  összefüggését  a  kor  ko- 
moly  és  nagy  szükségleteivel  elveszítve,  szükségkép  szol- 
gaivá és  sekélylyé  válik,  hanem,  hogy  állandó  összeköttetés- 
ben legyen  az  erő  és  a  megújhodás  forrásából  —  a  népélet- 
tel. Azok  tehát,  kik  Lotze  sötét  diagnózisát  helyeslik  (és  ki 
ne  volna  kénytelen  annak  igazságát  nagyban  és  egészben 
elismerni),  ha  őszinték  és  konzekvensek,  nem  mondhatnak 
egyebet,  mint  azt,  hogy  a  művészetet  csak  ugy  lehet  vissza- 
adni a  népnek,  ha  a  népet  visszaadjak  a  művészetnek.  Ez 
pedig  csak  egy  utón  valósitható  meg:  a  legszélesebb  népré- 
tegekben újra  életre  kell  hozni  a  lélek  ama  frisseségét,  .jó- 
kedvét és  bizodalmát,  mely  nélkül  népies  művészet  ki  nem 
hajthat.  Ez  pedig  egyet  jelent  azzal,  hogy  népies  művésze- 
tünk mindaddig  nem  lesz,  mig  a  megélhetésért  folytatott 
küzdelem  a  milliók  összes  munkaerejét  kisajtolja. 


414 


A  nyolcórás  munkaidő  eszerint  nemcsak  minden  pro- 
gresszív szociálpolitikának,  de  a  helyes  művészeti  politiká- 
nak is  alapkövetélménye. 

Csak  ha  ez  meg  van,  akkor  lehet  a  továbbiakról  s  fő- 
leg arról  beszélni,  hogy  mily  eszközökkel  emelhető  a  mű- 
vészet erkölcsi  szinvonala? 

A  válasz  nem  lehet  kétséges  azok  után,  amiket  fejte- 
getéseink folyamán  felismertünk. 

A  művészet  színvonala  csak  az  azt  élvező  emberek 
szellemi  és  erkölcsi  színvonalának  fejlesztése  által  emelhető. 

Szóval,  a  legtágabb  értelemben  vett  szociális  kultúr- 
politikával, melynek  alaptörekvése  és  főfeladata  embereket 
nevelni.  A  mai  állam  ettől  a  feladattól  még  igen  távol  áll, 
mivel  az  emberfejlesztés  és  embernemesités  munkája  he- 
lyett más  törekvés  meriti  ki  anyagi  és  szellemi  erőit:  bizo- 
nyos hatalmi  viszonyokat  fentartani  és  erősiteni  az  orszá- 
gon belül  és  a  nemzetközi  viszonylatokban.  De  nemcsak 
hogy  nincs  módjában  az  emberfejlesztés  munkáját  léte  fő- 
céljaként tekinteni,  hanem  azt  őszintén  nem  is  akarhatja, 
mert  ama  hatalmi  viszonyok  fentartása  —  mint  legutóbb 
Anton  Menger  hatalmasan  mutatta  ki*  —  csakis  a  társada- 
lom nagy  többségének  igen  alacsony  fejlődési  fokon  való 
megtartása  utján  érhető  el.  Valódi  szociális  kultúrpolitika 
tehát  csak  oly  államban  lehetséges,  melyben  a  politikai  és 
gazdasági  egyenlőség  kivivásával  az  állam  hatalmi  szerve- 
zet helyett  a  közjólét  organizmusává  alakult  át. 

Ekkor  azután,  az  államok  közötti  békés  összemüködés 
biztosításával  karöltve,  az  állam  az  egész  vonalon  megin- 
díthatja egy  magasabb  emberfaj  mesterséges  kiválasztásá- 

*  Die  Neue  Staatslehre.  I.  in. 


415 


nak  munkáját,  azokkal  az  óriási  anyagi  és  szellemi  erők- 
kel, melyeket  jelenleg  a  militarizmus  emészt  fel. 

Ma  szinte  utópiaszerü  kép  volna  sokak  előtt  oly  álla- 
pot, melyben  az  egész  társadalom  a  jelenlegi  u.  n.  intelligens 
középosztály  átlagos  szellemi  és  erkölcsi  magaslatán  állana. 
Pedig  mindazok,  akiknek  idehaza  és  a  külföldön  a  munkás- 
ság nevelése  körül  tapasztalataik  vannak,  igazat  fognak 
adni  nekem,  ha  azt  mondom,  hogy  emberségesebb  munka- 
idő és  tűrhető  megélhetési  viszonyok  mellett  erre  a  fejlődési 
fokra,  a  modern  nevelési  elvek  alapján,  csak  kellő  számú 
esti  kurzusok  utján  is  (tehát  minden  költségesebb  uj  intéz- 
mény megvalósitása  nélkül)  legalább  a  gyári  munkásság 
könnyen  felemelhető  volna. 

Ebből  az  egy  tényből  elképzelhető  annak  a  kultur- 
munkának  óriási  mérve  és  jelentősége,  melyet  a  jövő  állama 
folytatni  fog. 

Nem  szabad  azonban  azt  hinni,  hogy  a  jövő  állama 
kialakulásáig  minden  törekvés  magasabb  emberek  s  igy 
magasabb  művészet  létrehozatalára  meddő  vagy  jelenték- 
telen volna.  Tényleg  vannak  olyanok,  kik  az  itt  kifejtettek- 
kel rokon  meggondolások  alapján  arra  az  eredményre  jut- 
nak, hogy  jelenleg  csak  egy  termékeny  munkakör  van:  a 
gazdaságpolitikai.  A  gazdasági  alapot  kell  megváltoztatni 
s  ezzel  uj  állami  szervezetet  létrehozni  s  csak  azután  kez- 
dődhetik a  tulajdonkénem  kulturmunka. 

Ez  az  álláspont  kétségtelenül  helytelen.  Mert  ha  a 
genetikai  oldalról  nézve  kétségtelenül  helyes  is  a  gazdasági 
struktúra  elsődleges  és  alapvető  fontosságának  a  hangsú- 
lyozása: a  fejlettebb  társadalmak  jelenlegi  statikáját  te- 
kintve, némileg  másként  áll  a  dolog. 

Ugyanis  mentől    fejlettebb    egy    társadalmi     alakulat, 


416 


annál  gazdagabbak  ideologikus  erői  s  a  különböző  társa- 
dalmi működések  közötti  összefüggés  annál  szervesebb  és 
finomabban  kidolgozott,  A  gazdasági  működés  centrális 
jelentősége  ugyan  mindig  megmarad,  de  a  többi  működések 
is  egyre  inkább,  —  legalább  bizonyos  mértékig  —  önálló 
erőre  és  jelentőségre  tesznek  szert.  Ebből  az  következik, 
hogy  ezek  a  többi  működések  egyre  nagyobb  mértékben 
képesek  a  gazdaságit  befolyásolni,  mig  a  gazdasági  hatása 
nem  lesz  olyan  közvetlen  s  szinte  automatikus,  mint  eddig 
volt.  Ugy  áll  a  dolog,  mint  az  állati  szervezeteknél.  A  műkö- 
dések a  fejlődés  alacsonyabb  fokain  teljesen  vegetatívak  s 
az  első  különböződés  ezekből  indul  ki.  Az  idegrendszer  és 
az  érzékszervek  azután  hovatovább  önálló  létre  és  jelentő- 
ségre tesznek  szert.  S  mig  alacsonyabb  fokon  meg  van  a 
szervezet  az  a  képessége,  hogy  az  elveszett  szerveket  ujak- 
kal helyettesitse  vagy  az  egyik  működést  a  másikkal  pó- 
tolja —  ami  az  ősi  vegetatív  működés  szinte  korlátlan  ha- 
talmát jelenti  —  addig  magasabb  fejlődési  fokokon  ez  a 
helyettesítés  és  pótlás  csaknem  teljesen  megszűnik. 

De  erre  a  biológiai  analógiára  különös  súlyt  nem  is 
helyezve,  kétségtelen,  hogy  maga  a  gazdasági  rend  átalaku- 
lása automatikusan  a  fejlődés  magasabb  fokain  nem  fogja 
az  ideológiai  működések  változását  előidézni,  hanem  hogy 
azok  csak  az  illető  struktúrák  többé-kevésbbé  autonóm 
munkája  utján  jöhetnek  létre.  Vagyis  hogy  nem  lehet  a  tár- 
sadalmi reform  munkáját  valamely  térre  korlátozni,  hanem 
annak  az  egész  vonalon  folynia  kell:  közgazdaságban  és  po- 
litikában ép  ugy,  mint  nevelésben,  erkölcsben,  vallásban 
és  művészetben. 

Azért  tehát  minden  oly  társadalmi  és  állami  törek- 
vést, mely  az  emberiség  színvonalának  emelésére  irányul, 


417 


a  művészet  szempontjából  is  üdvözölnünk  kell.  Ennélfogva 
magának  a  művészetnek  terén  is,  már  ma,  fontos  és  termé- 
keny munkát  végezhetünk.  Mindazok  a  törekvések,  melyek 
minél  nagyobb  kör  számára  minél  olcsóbb  és  minél  jobb 
művészeti  élvezetekről  akarnak  gondoskodni,  mint  az  ez 
irányban  úttörő  Arnold  Toynbee  emlékére  emelt  Toynbee- 
Hall,  valamint  az  óriási  arányú  londoni  Néppalota,  vagy 
a  Bruno  Wille  által  megalkotott  berlini  Freie  Volks- 
bithne:  minden  törekvés  jó  és  csakugyan  felvilágosító  nép- 
könyvtárak alapítására,  a  muzeumoknak  a  nép  számára 
hozzáférhetőkké  tételére;  minden  törekvés  a  művészi  ipar- 
oktatásnak minél  szélesebb  körre  való  kiterjesztésére,  vala- 
mint népies,  magvarázó  művészeti  előadások  tartására 
szóval  minden  törekvés  a  nép  művészeti  nevelésére  s  esz- 
thétikai  érzésének  fejlesztésére:  igen  fontos  és  nem  kicsiny- 
lendő  szociálpolitikai  munka. 

És  milyen  lassan,  milyen  tétován  folyik  még  manapság 
is  ez  a  munka,  pedig  „rövidebb  munkaidő,  jobb  bérek,  az  ér- 
zület nemesítése  a  művészet  által:  ezek  a  magasabb  erköl- 
csiség valódi  alapfeltételei,  melyet  ma  a  tömegtől  követelni 
egyáltalán  nincs  jogunk."  * 

És  milyen  messze  vagyunk  még  attól  az  eszménytől, 
melyet  Vandervelde  igy  foglalt  össze:  ..Ha  majdan  a  mai 
proletariátus  valóban  emberhez  méltó  életet  fog  folytatni,  ha 
minden  munkás  szellemileg  és  lelkileg  oly  művelt  lesz,  hogy 
a  művészetet  művészileg  átérteni  képes  leend,  ha  munka  után 
mindenkinek  pihenője  lesz,  akkor  —  és  csakis  akkor  —  az 
eszthétikai  élvezet  nem  lesz  többé  luxusélvezet,  hanem  az  ösz- 
szesség  szükséglete,  akkor  először  —  és  csakis  akkor  —  fog- 

*  Reich:  Die  hürgerliche  Kunst,  etc.  I.  m.  260. 

Jászi:    Művészet    és    Erkölcs.  27 


418 


nak  tökéletes  szépségű  müvek  létrejönni,  az  alkotó  egyén  — 
kit  boldoggá  tesz  a  gondolat,  hogy  megértik  —  és  az  együtt- 
lakó  összesség  —  ki  büszke  rá,  hogy  egy  nagyot  átérzett  és 
megértett  —  lelki  frigyének  egészséges  gyermekei.  Mert  mi 
volna,  George  Sand  gyönyörű  szava  szerint,  a  művészet,  ama 
szivek  és  elmék  nélkül,  melyekbe  átültetik?  Nap,  mely  nem 
adhatna  világosságot,  nem  alkothatna  életet!  Mily  máskép 
állana  a  világ,  ha  a  néptömegek  szemeiket  megnyitnák  e  vi- 
lágosságnak és  még  legszerényebb  munkáikra  is  leragyogna 
a  fénylő  csillagzat  egy  sugara  !;<  * 

De  korántsem  szabad  azt  hinni,  hogy  a  nagy  néptöme- 
gek felemelése  az  egyedüli  feladat  s  legkevésbbé  azt,  hogy 
azokat  a  jelenlegi  középosztály  kulturniveaujára  kellene  fel- 
emelni: ellenkezőleg  az  egész  jelenlegi  kulturállapot  alapvető 
reformja  volna  szükséges.  Egész  kétségtelen  ugyanis,  hogy  a 
mai  nevelési  rendszerre  a  jövő  alig  fog  másként  tekinteni, 
mint  mi  a  boszorkányperekre.  Borzalmas  lesz  a  jövő  társa- 
dalmának a  gondolat,  hogy  a  mi  korunk  ugy  nevelt  fel  em- 
bereket, hogy  azok  betéve  tudták  az  összes  királyok  és  csaták 
chronológiáját,  de  teljes  tudatlanságban  voltak  testük  alap- 
vető működései  felől,  a  leggyarlóbban  ismerték  az  őket  körül- 
vevő világot,  hiján  voltak  a  legkezdetlegesebb  technikai  ügyes- 
ségeknek és  eszthétikai  Ízlésüket  egy  csaknem  praehistorikus 
hőskör  naiv  poézisén  és  a  düledező  Róma  császári  társadal- 
mának korrupt  és  szervilis  életét  visszatükröző  művészetén 
képezték  is!  Hogy  felnevelnek  embereket,  kiknek,  az  életbe 
kikerülve,  homályos  sejtelmük  sincs  a  kor  nagy  törekvéseiről 
és  küzdelmeiről,  de  a  részletekben  is  ismerik  a  legutolsó  olym- 

*   Idézi    Franz    Waltor:       Sozialismvs   und   moderné    Kun-st 
38,  89. 


419 


pusi  istenecske  legléhább  szerelmi  kalandját!  Hogy  felnevel- 
nek embereket,  kiknek  első  olvasmánya  az  ó-testamentum 
kegyetlen  és  barbár  ethikája  volt  s  kik  elvégzik  tanulmányai- 
kat a  nélkül,  hogy  a  szociális  felelősség  és  a  társadalmi  szo- 
lidaritásnak uj  és  tisztult  erkölcstanát  még  csak  hallottók 
volna  is!  .  .  . 

És  ezt  igy  lehetne  folytatni  lapokon  át  ...  De  inkább 
vessünk  egy  pillantást  ama  szerény,  de  biztató  kezdetek  felé. 
melyek  egy  szebb  jövő  közeledését  hirdetik.  A  dr.  Lietz  és  dr. 
Frei  uj  csapásokon  haladó  Landeserziehttngsheim-jeire 
gondolunk  itt,  melyek  a  paedagógiát  első  sorban  a  modern 
élet  szükségleteire  akarják  felépíteni.  így  a  Lietz  iskoláiban: 
„Az  oktatás  mindenütt  játékkal  és  munkával  váltakozik,  lel- 
ket és  testet  acélositó  módon.  Az  oktatás  kora  reggel  kezdő- 
dik. Egy  lecke  sem  tart  tovább  háromnegyed  óránál.  Közben 
tizenöt-harminc  perces  szünetek  vannak.  A  délutánt  nagy- 
részt munkára  fordítják.  A  szükséges  eszközöket,  pl.  a  mező- 
gazdasági tevékenységekhez  szükségeseket  —  kapa,  ásó.  ge- 
reblye —  maguk  a  tanulók  készítik  el  s  igy  a  kézügyesség- 
okatásnak  tisztán  gyakorlati  céljai  vannak.  Együttesen  meg- 
fontolt és  elhatározott  törvények  szabályozzák  az  életet  az 
iskola-államban.  Első  sorban  Haubinda-ban  van  alkalmunk 
egy  ilyent  látni.  Ez  egy  birtok,  mely  1360  morgen  (egy  har- 
mad erdő)  terjedelmű,  izolátlan  fekszik  és  több  mint  száz 
tanuló  és  tizenhat  tanár  mellett,  csak  a  földmivelést  és  a 
szükséges  mesterségeket  (pékek  stb.)  üző  segédszemélyzetet 
foglalja  magában.  Utazásokon,  melyeket  egyedül,  vagy  Ma, 
3 — 6  személyből  álló  csoportokban,  gyakran  önállóan,  a  ta- 
nárok vezetése  nélkül,  hajtanak  végre,  megismerik  a  növen- 
dékek a  külvilágot,  a  fontosabb  ipari  telepeket,  történelmileg, 
földrajzilag  vagy  természettudományilag  nevezetes  vidékeket 


27' 


420 


stb.  keresnek  fel.  Nagyobbrészt  kerékpáron,  csekély  költség- 
gel (egy  négynapos  utazás  gyakran  nem  kerül  többe  4 — 5 
márkánál,  mivel  sátrak  alatt  hálnak  meg  s  főznek)  csaknem 
az  összes  német  középhegységeket,  az  alpokat,  a  párisi  és  düs- 
seldorfi kiállításokat,  Angliát  stb.  meglátogatták.  A  jövő  év- 
ben a  legnagyobb  tour  valószínűleg  Észak-Amerikába  fog 
vezetni.  Belül  és  kívül  szabadon  és  önállóan  fejlődhetnek  ki 
a  Landeserziehungsheim-ek  fiatal  polgárai.  Kell  és  szük- 
séges, hogy  minden  munka  lebilincselje  és  érdekelje  őket. 
Minden  kényszer,  mint  aminőt  a  büntetések  gyakorolnak, 
elesik- 

A  pansumtól,  a  vizsgálatoktól  és  ismétlésektől  való 
félelem  és  kíséretük:  rossz  bizonyítványok  és  hátramaradás 
nem  fordulnak  elő,  mert  a  szárazságnak,  pedantériának  és 
egyoldalúságnak  az  oktatásból  el  kell  maradniok.  így  pl.  a 
nyelveket  tényleg  beszélve  tanulják  meg.  A  tanárok  és  tanu- 
lók közötti  viszony  bizalmon  és  barátságon  alapul  s  nincs 
benne  semmi  az  előljáró  és  alattvalóéból.  A  növendékek  ér- 
zelmi életét  minden  keresetlenül  jelentkező  alkalomkor  élesz- 
tik ós  erősitik,  künn  a  szabad  természetben,  az  intézet  kápol- 
nájában, hol  minden  este  az  irodalom,  zene,  festészet  és  szob- 
rászat kincseiből  vett  szemelvényekkel  felemelik  a  lelkeket. 
Ekként  a  Landeserziehungsheim-ek  nevelő  iskolák  a  szó 
legjobb  értelmében:  szociálisan  gondolkodó  és  cselekvő  em- 
bereket nevelnek,  kiknek  teste  nem  szenved  a  lélek  növésétől, 
hanem  lépést  tart  annak  erőteljes  kifejlődésével,  derék  gaz- 
dákat, kereskedőket,  iparosokat,  kézműveseket  és  tech- 
nikusokat." * 


"  A     Pádagugische  Zeitung -hói  idézi  Heinrich  Schulz.   (Die 
Neue  Zeit.  18.  April  1903.) 


421 


Vájjon  utópia-e  azt  hinni,  hogy  az  ekként  felnevelt  em- 
berek eszthétikai  szükségleteiből  a  művészet  virága  az  eddigi- 
nél szebben  és  egészségesebben  fogna  ki  virítani? 


CXXVI.    ROKONVONÁS    A   MŰVÉSZET    ÉS    AZ    ERKÖLCS 
FEJLŐDÉSÉBEN. 

Egynéhány  következtetést  akarunk  még  az  eddigi  fej- 
tegetésekből levonni  melyek  bár  talán  érintve  voltak  már,  de 
amelyek  nyilt  kiemelése,  ugy  látszik  nekünk,  a  vizsgált  vi- 
szony teljes  képének  megfestéséhez  szükséges. 

A  mindennapi  élet  szükségleteiből  nő  ki  az  erkölcs  ós 
a  művészet  fája  egyaránt.  Az  erkölcs  kezdettől  fogva  az  em- 
beri társas  összemüködés  rendező  eleme,  mely  nélkül  sem 
haladás,  sem  élet  nem  lehet.  A  művészet  egy  biológiai  szük- 
ségérzetből veszi  eredetét,  mely  a  meggyülemlett  energiának 

—  ami  mint  vágy  az  egyéniség  lehető  legteljesebb  kifejtésére 
minden  irányban  jelentkezik  —  levezetésében  áll.  Az  élet 
nélküle  is  lehetetlen  volna.  Mind  a  kettő  eredetében  távolabbi 
belátás  nélkül  az  öröm  keresésén  és  a  fájdalmak  megszünte- 
tése utáni  vágyon  alapszik,  mely  a  fejlődés  folyamán  egyre 
öntudatosabb  és  céltudatosabb  lesz:  az  erkölcs  a  társadalmi 
jólét  fokozása,  a  művészet  az  élet  élvezeti  értékének  gyara- 
pítása irányában. 

Az  erkölcs  eredetében  az  élet  hasznossági  szabályainak 
csak  egy  része,  de  a  fejlődés  folyamán  az  emberi  nyelvben  cs 
érzületben  a  közönséges  hasznossági  szabályoktól  elválik  és 
a  magasabb  szociális  érdekek  biztositójává  lesz  s  mint  ilyen 

—  elősegítve  a  történelmi  múlt  által  kifejlesztett  hagyomá- 
nyoknak és   érzelmeknek   a   nagy   tömegtől   transcendentali.s 


422 


erővel  felruházottnak  hitt  tömege  által  —  a  köztudatban  mint 
az  emberi  cselekvőség  legmagasabb,  földöntúli  sanctióval  el- 
látott princípiuma  jelentkezik,  melynek  minden  célszerűségi 
szemponttól  ment,  önkéntes  és  kényszer  nélkül  is  hü  követése, 
mint  az  erkölcsös  élet  példányképe  tűnik  fel.  így  az  élet  min- 
dennapi szükségleteiből  az  összemüködés  biztosítására  eredve, 
fejlődése  folyamán  egyre  inkább,  mint  egy,  a  hasznosságtól 
független,  belső  erő  jelentkezik,  úgyannyira,  hogy  a  meta- 
fizikai és  a  transcendentalis  gondolkozók  lényegét  a  szabad- 
ság érzésével  szokták  megjelölni  melyet  a  pozitivista  is  bizo- 
nyos mértékig  elfogad,  midőn  az  erkölcs  legmagasabb  jelent- 
kezési alakját  a  teljesen  spontán  s  racionalisztikus  meggon- 
dolástól független  altruizmusban  találja. 

A  szép  keletkezésében  részben  az  asszociatív  megszokás 
örömet  okozó  emlékképein,  a  hasznos  dolgok  kellemes  han- 
gulati velejáróin,  részben  közvetlen  biológiai  örömérzeteken 
alapszik,  melyek  a  szervezet  fokozott  életműködésére,  vagyis 
az  életfunctiók  erősítésével  járó  örömérzetekre  vezethetők 
vissza.  A  művészetek  a  megszerzett  képességek  (motorikus 
erők,  érzelmek,  gondolatok  stb.)  szabad  működtetése  által 
okozott  biológiai  örömérzetekből  eredve,  az  alacsonyabb  testi 
képességek  kifejtéséből,  az  ember  intellektuális  és  érzelmi  fej- 
lődésével karöltve,  egyre  a  magasabb  képességek  játékszerü 
kifejtésére  mennek  át,  melyek  nagyban  és  egészben  az  illető 
egyéniség  élvezeti  körének  főirányában,  tehát  a  reá  nézve 
asszociative,  valamint  biológiailag  szép  irányában  folynak  le. 

Abban  az  arányban,  amelyben  a  művészeti  tevékeny- 
ség a  magasabb  képességek  kifejtésére  megy  át  és  abban  az 
arányban,  amelyben  az  emberek  azokban  az  alacsonyaktól 
valami  minőségileg  különbözőt,  szellemit  vagy  transcenden- 
talist  látnak:  a  művészet  fogalma  tudományban  és  elmélet- 


423 


ben  egyaránt  a  játékétól  mint  valami  sui  generis  elválasz- 
tatik,  érdeknélkülisége  és  a  hasznosságtól  való  mentessége 
hangsulyoztatik,  úgyannyira,  hogy  ami  biológiai  szükség- 
szerűség, az  abstrakciókra  hajló  gondolkodók  előtt  mint  belső 
szabadság  jelentkezik,  sőt  a  természettudományi  irók  is  a 
művészet  öncélúságában  legalább  a  „valódi"  művészet  nél- 
külözhetetlen jellemvonását  látják. 

És  ime,  művészet  és  erkölcs  a  kor  legfejlettebbjei  lelké- 
ben igy  találkoznak.  Valódi  erkölcs  az,  mely  földi  vagy  túl- 
világi előny,  remény  vagy  kényszer  nélkül,  célszerűségi  meg- 
gondolás nélkül,  a  jót  önként,  lelke  belső  és  szabad  impulzu- 
sából követi  és  gyakorolja.  Valódi  művészet  az,  melynek  célja 
a  szép,  mint  ilyen,  minden  további  hasznosságtól  és  érdektől 
menten,  a  lélek  belső  és  szabad  vágyát  a  szép  után  követve. 

És  bár  tisztán  látjuk  mindkettő  eredetének  számos  köz- 
vetlen és  közvetett,  öntudatlan  és  öntudatos  célszerűségi  rugó- 
ját, hogy  az  erkölcs  mindenkori  alapja  az  emberi  boldogság 
fentartása  és  fejlesztése,  a  művészeté  pedig  az  élet  élvezeti 
értékének  fokozása:  készséggel  ismerjük  el  mi  is,  hogy  az  az 
érzés  a  kor  legkiválóbb  emberei  lelkében  ugy  az  erkölcsi,  mint 
az  eszthétikai  szemlélet  és  Ítélkezés  többé-kevésbbé  kidombo- 
rodó alaphangulatát  adja  meg.  És  ennyiben  igaz  az  erkölcsi 
és  a  művészeti  Ítélet  sokszor  hangsúlyozott  rokonsága  is. 

Tégy  jót  azért,  mert  jó.  Szabadon  és  kényszer  nélkül. 
Vesd  meg  a  kompromisszum  morálját,  a  do  ut  des  ethikáját. 
Vesd  meg  a  frázisgyártók  külsőségeit,  vesd  meg  az  ordókért 
vagy  a  tömeg  magasztaló  üdvrivalgásáért  a  társadalom 
javára  működőt,  vesd  meg  a  hatásvadászó  munkát,  bármily 
eredményes  legyen  is  az.  De  tiszteld,  de  bámuld  a  nemest,  a 
lelke  mélyéből  a  jó  után  törekvőt,  ha  küzdelme  sikertelen  isr 
ha  eredményei  nincsenek  is,  sőt  ha  lelkesedésének  rövidlátá- 


424 


sában  az  emberiség  megváltása  belyett  a  bajokat  fokozta  is. 
Mert  ő  az  igaz  ember,  a  tökéletes  ember,  az  emberi  ideál  .  .  . 
szól  a  belső  szabadság  moralistája. 

Szeresd  a  szépet,  a  szépért.  L'art  ponr  Vart.  Szabadon, 
a  lelked  öröméből,  nem  hallgatva  az  orthodox  eszthétika  sza- 
bályaira, ha  azok  a  lelked  törekvéseivel  ellentétesek.  Vesd  meg 
a  piacért  dolgozókat,  az  érzékiségre  appellálókat,  vesd  meg 
a  meseszövés  vagy  szinpadi  elrendezés  „állati  verve"-ét*  vesd 
meg  a  kora  alacsony  szenvedélyeiből  és  gondolataiból  meritő 
művészt,  bármily  zsúfolt  legyen  is  a  szinház,  mikor  a  müveit 
adják,  bárhogy  is  kapkodják  el  a  könyveit  vagy  a  képeit.  De 
bámuld  az  istenkegyelte  művészt,  ki  nem  gondol  azzal,  ami 
körülötte  van,  a  lelke  mélyéből  a  szép  után  törekvőt,  még  ha 
külső  szépségeiben  és  fényűzéseiben  a  tucat-irón  vagy  művé- 
szen alul  is  marad.  Mert  ő  az  igaz  ember,  a  tökéletes  művész, 
a  művész  ideálja  .  .  .  szól  az  érdeknélküliség  eszthétikusa. 

És  egy  nagy  igazság  van  benne:  A  bátorság,  az  altruiz- 
mus, a  messze  célokat  kitűző,  a  kis  eszközöket  megvető,  a  tár- 
sadalmi és  művészi  ideál  felé  nemes  mámorban  repülő  idea- 
lizmus szárnyalása. 


CXXVII.    AZ    ERKÖLCSI    FEJLŐDÉS    MÉRTÉKE. 

Egy  további,  nem  kevésbbé  fontos  következményt  kell 
most  szemügyre  vennünk. 

Láttuk,  hogy  az  erkölcsi  szabályok  folytonos  változás- 
ban és  fejlődésben  vannak  jegecesedési  központjuk,  az  egyén 
és  a  faj  érdeke  körül,  melyeknek  harmonikus  kiegyenlitése, 
az  egyén  és  a  faj  lehető  legnagyobb  boldogsága  képezi  az  er- 

*  Taine  szava. 


425 


kölcsi  ideált.  Láttuk,  hogy  ebben  a  fejlődésben  a  változások 
dacára  bizonyos  határozott  és  állandó  irányzatok  vehetők 
észre,  melyek  minden  jel  szerint  a  jövő  irányát  is  meg  fogják 
határozni.  Láttuk,  hogy  a  társadalom  erkölcsi  képe  sohasem 
a  folyó  relative  homogén  tükre,  hanem  a  tengeré,  melybe 
számos  kis  és  nagy  folyó  ömlik,  abban  számos  rokon  és  ellen- 
tétes áramlatot  idézve  elő.  A  társadalom  mindenkori  erkölcsi 
állapota  számos  rétegből  van  összetéve.  Közös  erkölcsi  sza- 
bályok mellett  bizonyos  osztályok  és  körök  különleges  er- 
kölcsi szabályai.  Élő,  elfogadott,  fejlődő,  elhaló,  vagy  már 
teljesen  elhalt  erkölcsi  szabályok,  melyeket  csupán  tehetetlen- 
ségi nyomatékuk  tart  fenn.  Ehhez  képest  minden  korban  az 
erkölcsi  Ítéletek  és  értékelések  eltérők.  Mi  a  mértéke  az  er- 
kölcsi szabályok  magasabb-  vagy  alacsonyabbrendüségének? 
Mi  alapon  mondjuk  például  a  tüzföldiek  erkölcsi  életét  ala- 
csonyrendűnek és  fejletlennek?  Ki  lett  mutatva,  hogy  a  kez- 
detleges népek  erkölcsi  szabályai  közül  igen  sok,  amelyeket 
mi  épen  a  legborzasztóbbaknak  tartunk,  az  illető  nép  adott 
körülményei  és  értelmi  foka  mellett  ép  oly  észszerüek,  a  vi- 
szonylag legnagyobb  boldogságot  előmozditók,  mint  mondjuk, 
a  jelenlegi  angol  társadalom  a  közfelfogás  szerint  legmaga- 
sabban álló  erkölcsi  élete.  Másrészt  adataink  vannak  arra 
nézve,  hogy  bizonyos  primitiv  népek,  melyeknél  —  a  termé- 
szeti viszonyoknál  fogva  —  háború  sohasem  létezett,  számos 
a  jelenlegi  legmagasabb  civilizáció  által  is  a  legtöbbre  tartott 
erényeket,  pl.:  igazmondást,  hűséget,  becsületességet,  egymás 
támogatását,  mértékletességet  olyan  fokban  gyakorolnak,  mely 
első  kulturnemzeteinket  is  megszégyenithetné.* 

*  V.  ö.  Spencer:  Descriptive  Sociology-j&nak  különösen  né- 
hány indiai  törzsre  összeállitott  adatait.  (HM  Tribes  of  India.  Div 
I.  Part  c-a.) 


426 


Azok,  akik  a  mindenkori  célszerűséget  (még  ha  a  leg- 
több ember  lehető  legnagyobb  boldogságára  vonatkoztatják 
is)  jelölik  meg,  mint  az  erkölcsi  szabályok  mértékét,  arra  az 
eredményre  kénytelenek  jutni,  hogy  az  erkölcsben  semmi 
abszolút  nincs  és  nincs  semmi  tudományos  bázis,  melyen  az 
angol  társadalom  erkölcsét  a  kannibálokénál  magasabbren- 
dünek  lehetne  mondani,  mert  az  adott  viszonyok  mellett  mind 
a  kettő  egyformán  célszerű.  Ezek  a  gondolkozók  semmi  ál- 
landó irányzatot  az  erkölcsben  nem  látnak  és  azt  hiszik,  hogy 
a  külkörülmények  mostoha  változásával  ismét  a  kannibáli 
fokra  juthatnánk. 

Ezzel  szemben,  bár  magunk  is  azt  tartjuk,  hogy  a  cél- 
szerűség képezi  az  erkölcsi  elvek  alakulásának  leghatalma- 
sabb dinamikai  principiumát,  mégis  azt  hiszszük,  hogy  van- 
nak az  erkölcsi  fejlődés  olyan  irányzatai,  melyek  ugyan  cél- 
szerűségi szempontokból  jöttek  létre,  de  amelyek  ma  már  min- 
den közvetlen  célszerűségi  szemponttól  függetlenül  működ- 
nek és  a  fejlődés  nélkülözhetetlen  feltételei.  Irányzatok,  me- 
lyek célszerűtlenekké  nem  válhatnak,  mert  ha  célszerűtle- 
nekké válnának,  a  társadalom  pusztulását  jelentenék.  Irány- 
zatok, melyektől  való  minden  visszaesés  egy  alacsonyabb  kul- 
turális, tudományos,  művészeti  és  boldogsági  fok  jele  s  egy- 
szersmind minden  téren  való  dekadencia  előidézője.  Azt  hisz- 
szük, hogy  mindaz,  ami  korunk  erkölcsi  kódexében  az  élet,  a 
tudomány,  a  bölcsészet  és  a  politika  Ítélete  szerint  egyaránt 
vita  tárgyát  nem  képezheti:  ilyen,  minden  közvetlen  célszerű- 
ségtől független  társadalmi  erő  jellegével  bir. 

Már  ma  is  —  legalább  egy  társadalmon  belül  —  a  ne 
ölj,  ne  rabolj,  ne  csalj,  ne  hazudjál,  pl.  olyan  erkölcsi  pa- 
rancsok, melyek  minden  további  célszerűségi  szempontból 
függetlenül    az   emberi   haladás   nélkülözhetetlen   feltételei. 


427 


Parancsok,  melyeknek  megfelelő  irányban  a  változás  min- 
dig haladást,  azokkal  ellentétes  irányban  mindig  vissza- 
esést, egy  alacsonyabb  erkölcsi  fokot  jelent.  Egészen  ugy, 
amint  a  magasabb  érzékszervek  létrejöttével  azok  —  min- 
den további  célszerűségtől  függetlenül  —  az  organikus  ha- 
ladás nélkülözhetetlen  tényezőivé  váltak,  hogy  a  látás  vagy 
hallás  csökkenése  feltétlenül  az  élet  alacsonyabb  formáját 
jelentené:  egészen  ugy  az  erkölcsi  élet  amaz  előbb  emiitett 
szabályai  —  melyeknek  a  testi  oldalon  az  idegrendszer  bi- 
zonyos különböződése  és  egységesülése  felel  meg  —  az  er- 
kölcsi fejlődés  nélkülözhetetlen  alapfeltételei,  melyektől 
minden  eltérés  az  élet  aláhanyatlását  jelentené.  És  tovább 
mehetünk.  Egészen  ugy,  amint  a  környezet  szerencsétlen 
változása  a  hallás  és  látás  csökkenésére  vezethetne  —  (bár 
az  emberi  ész  fejlettsége  mellett  ez  alig  képzelhető  el,  mert 
az  emberek  ezen  érzéki  képességeiket  mindenáron  fentar- 
tani  igyekeznének  a  kültermészet  változásai,  tehát  a  közvet- 
len célszerűség  dacára  is,  esetleg  áldozatok  és  fájdalmak 
árán,  csak  azért,  hogy  azokat  megtarthassák,  mert  azok 
működése  nekik,  minden  célszerűség  nélkül  is,  gyönyörű- 
séget okoz)  —  de  ez  a  változás  okvetlenül  az  állati  élet  ala- 
csonyabb fokát  jelentené:  ép  ugy  megtörténhetnék,  hogy  a 
külső  természet  kényszere  emez  erkölcsi  elveket  megcsor- 
bitaná,  vagy  felfüggesztené  —  ámbár  az  előbbi  okokból  ez 
itt  is  ép  oly  kevéssé  valószínű  —  de  ez  a  változás  feltétle- 
nül alacsonyabb  erkölcsi  életet  jelentene. 

A  civilizáció  egyik  legnagyobb  eredménye  épen  az, 
hogy  ezek  a  tulajdonságok  idők  folyamán  a  Közvetlen  cél- 
szerűségtől függetlenül  is,  sőt  azok  ellenére  is,  az  élet  ép 
olyan  realitásaivá  válnak,  mint  a  testi  szükségletek  vagy 
örömök. 


428 


A  közvetlen  célszerűség  apostolai  tévednek.  Telepít- 
senek ki  valamely  elhagyott  szigetre,  mondjuk  oda,  ahol  az 
emberevők  szokásai  a  viszonyok  által  indokoltaknak  látsza- 
nak, egy  európai  gyarmatot.  Tegyük  fel,  hogy  a  viszonyok- 
nál fogva  ki  van  zárva  —  csupa  Robinsonok,  de  egy  telje- 
sen terméketlen  és  elhagyott  szigeten,  —  hogy  itt  valamely 
kultúrát  létrehozhassanak,  melyből  megélhetnének.  A  vég- 
szükség beáll.  A  legtöbb  ember  lehető  legnagyobb  boldog- 
sága azt  követelné,  hogy  a  kolónia  egy  negyede,  mondjuk, 
házi  állattá,  vagy  vágómarhává  legyen.  Mi  fog  bekövet- 
kezni ? 

Egynéhány  bestiát  leszámítva  a  többség,  vagy  —  le- 
gyünk pesszimisták  —  a  kisebbség  a  halált,  az  öngyilkossá- 
got fogja  választani,  mert  az  elpusztulás  kisebb  borzalom, 
mint  embertársaink  véréből  és  húsából  élni.  Az  a  néhány 
ember,  vagy  a  többség  még  mindig  az  ősi  fenevad,  kit  a  civi- 
lizáció csak  felszínesen  tett  emberré,  „a  közvetlen  célszerű- 
ségiét követnék:  az  öngyilkosok,  a  sok  évezredes  tragédia 
magasra  fejlesztett  emberei  akiket  a  „közvetlen  célszerű- 
ségnél" erősebb  erők  kormányoznak. 

Ezekből  a  meggondolásokból  egy  fontos  igazság  követ- 
kezik: A  sok  évmilliós  fejlődés  folyamán  olyan  erkölcsi 
szabályok  is  létrejöttek,  melyek  ma  már  minden  közvetlen 
célszerűség  nélkül  a  fenmaradás  és  további  haladás  nélkü- 
lözhetetlen feltételei.  Hasznosságuk  nem  függ  a  minden- 
kori belátásoktól,  mert  abszolút  hasznosságot  jelentenek 
olyan  értelemben,  hogy  minden  eltérés  tőlük  a  boldogság 
kisebb  fokára  vezetne. 

Vagyis  nem  lehet  olyan  társadalmi  raison,  mely  azt 
mondhatná,  hogy  ölj,  lopj,  hazudj,  rabolj  stb.,  bár  a  köz- 
vetlen célszerűség  könnyen  ilyen  eredményekre  vezethetne, 


429 


mint  ahogy  a  köz\  étlen  célszerűség  emberei  az  altruizmust 
valami   észellenesnek   tartják.* 

De  tovább  nem  térhetünk  el  tulajdonképeni  tár- 
gyunktól. Elég  itt  annyi,  hogy  megállapítani  tudtuk,  hogy 
az  egyes  erények  között  minőségi  különbség  van  az  emberi 
boldogság  alapján,  hogy  a  civilizáció  erényei  a  kannibál 
erkölcsi  kódexnél  azért  magasabbak,  mert  utóbbiak  az  élet 
olyan  nélkülözhetetlen  feltételei,  mint  a  levegő,  mig  a 
kannibál  erkölcsi  szabályok  csak  az  agy  bizonyos  tökéletlen 
kifejlődése  mellett  lehetnek  a  viszonylag  legjobbak,  de  a 
visszatérés  hozzájuk  a  hanyatlás  és  pusztulás  biztos  jele 
volna,  ép  ugy,  amint  az  ember  elpusztulna  abban  a  fizikai 
milieuben,  melyben  állati  ősei  egykor  éltek.  Visszatérés  a 
mocsárbanéléshez  nem  lehet  többé  célszerű.  Célszerűbb  a 
halál,  mert  kevesebb  fájdalmat  okoz,  mint  amaz. 

De  mit  szóljunk  ama  másik  kiemelt  jelenséghez,  mely 
erkölcsi  ítéletünket  könnyen  megtévesztheti?  Mit  szóljunk 
azokhoz  az  indiai  törzsekhez,  melyek  némelyikénél,  az 
ethnografusok  szerint,  nemcsak  hogy  gyilkosság,  rablás: 
lopás  nincs,  de  az  ilyen  bűnök  puszta  gyanúja  ezekre  a  de- 
rék emberekre  elviselhetetlen  s  nem  egyet  közülök  öngyil- 
kosságba kerget?  Hol  van  a  mi  oly  sokat  dicsért  civilizá- 
ciónk erkölcsi  eredménye,  ha  az  ilyen  kis  primitív  népnek 
morálját  a  Chamberlain-ek  moráljával  összehasonlítjuk? 

A  fejlődés  azonban  itt  is  kétségtelen.  Egészen  bizo- 
nyos, hogy  az  erkölcsileg  legevolváltabb  angol  erkölcsi  élete 
magasabb,  mint  pl.  a  legderekabb  Bodo-é.  vagy  Dhimal-é. 
Ezek  a  kis  népek  csak  egynéhány  erkölcsi  elvnek  teljes  ki- 

*  V.  ö.  Kidd  —  különben  érdemtelenül  —  hires  Social  Evo- 
luUon  c.  könyvét,  melyben  azt  az  elvet  állítja,  hogy  a  haladásnak 
nincs  észszerű  sanctiója :     No  rational  sanction  for  progress! 


430 


fejtését  érték  el,  mig  igen  számos  létéről  nem  is  tudnak, 
olyanokéról,  melyek  a  civilizált  ember  életében  nélkülözhe- 
tetlenek. Nem  ismerik  a  távolabbi  ideálok  kultuszát,  az 
érzéseknek  azt  a  finomságát,  mely  egy  mosolyból,  vagy  az 
ajk  egy  remegéséböl  mások  lelkének  örömét  vagy  bánatát 
felismerni  és  átérezni  képes,  nem  ismerik  a  szerelem  és  a 
barátság  átszellemült  formáit  stb.  A  nyugateurópai  ember 
magát  ezek  között  a  jó  emberek  között  bizonyára  erkölcsi 
tekintetben  is  oly  kielégittetl ennek  érezné,  mint  ahogyan  a 
legderekabb  paraszt  is  számos  erkölcsi  finomságot  —  nagy 
és  kis  dolgokban  —  nem  ismerve,*  a  műveltebb  kedélynek 
fájdalmat  okoz.  Az  evolúció  törvénye  szempontjából  nyil- 
vánvaló a  változás:  az  erkölcsi  szabályok  köre  nagyobb  és 
finomabban  kidolgozott  lett.  És  ehhez  szükségesek  voltak  az 
évmilliók  véres  harcai  és  küzdelmei,  melyek  kifejlesztették 
az  észt,  növelték  az  akaratot.  Amaz  emiitett  törzsek  békés 
és  elzárt  világában  ez  a  fejlődés  nem  volt  lehetséges  s  bár 
a  civilizáció  egynéhány  nagy  bűnétől  mentek  maradtak, 
sokat  erényeiből  sem  ismernek.  Ha  majd  egy  távoli  jövő- 
ben a  civilizáció  összes  káros  melléktermékei  leszürődnek 
és  csak  a  hasznosak  maradnak  meg:  az  emberi  boldogság 
egy  minden  eddigit  messze  túlhaladó  fokot  fog  elérni.  Csak 
erjedés  és  zavarodás  után  áll  elő  a  tiszta  jó  bor.  Hol  nem 
volt  erjedés,  igaz  zavarodás  sem  volt.  de  csak  valami  szirup 
jött  létre. 

Az  erkölcsi  fejlődés  ennélfogva  egybeesik  az  emberi 
haladás  általános  feltételeivel. 

Mértéke   részben   qualitativ,   mint   láttuk,   részben   az 


*  Ezt  talán  nem  fölösleges  kiemelni,  hisz-  még  mindig1  divat 
n   falusi  életviszonyok  tudománytalan  dicsőítése. 


431 


erkölcsi  élet  nagyobb  bonyolultsága  és  különbözödése,  me- 
lyek mind  a  társadalmi  boldogság  teljesebb  fokára  vezetnek. 
A  gondolatok  és  az  érzelmek  fejlődésével  egyre  maga- 
sabb és  tisztul tabb  lesz  az  erkölcsi  ideál.  Minden  kornak 
meg  voltak  a  maga  erkölcsös  emberei,  de  azért  a  színvonal 
egyre  magasabb  lesz,   mert  tágul   és   finomul.    Ki    vonná 
kétségbe   például   a   Sokrates   magas   erkölcsi   szinvonalat? 
De    bizonyos,    hogy    minden    emelkedettsége    mellett    az    a 
mainál  szükebbkörü  volt.  Az  elnyomott  néposztályok  iránti 
altruizmust  például   még  nem   ismerte.    Ki   ne  csodálná  a 
nagy  vallásalapítók  moralitását?  És  mégis  az  még  a  túl- 
világi jutalmak  reménye  fejében  épült  fel.  A  „kötelezettség 
és  szankció  nélkül  való"  moralitást  még  nem  is  sejtették, 
azt,  amelynek  forrása  a  teljesen  érdekmentes  altruizmus. 
A  legmagasabb  moralitásnak  egy  legteljesebben  és  legfino- 
mabbart  kidolgozott  idegrendszer  felel  meg  az  anatómiai 
oldalon:  egy  oly  lélek  a  lélektani  oldalon,  amely  a  legtöbb 
és  legfinomabban    kiépitett    erkölcsi    szabályt  képes   befő 
gadni.  Az  embryologusok  kimutatták,  hogy  minden  maga- 
sabbrendü  állattipus  fejlődésében  az  összes  eddigi  alakza- 
tokon keresztülmegy,  azokhoz  még  valami  ujat  hozzáadva 
mely    az    ő    egyéniségének    felel    meg.    Hasonlóképen    van 
ez  az  erkölcsi  világban.  Minden  kor  erkölcsi  ideálja  magá- 
ban foglalja  az  összes  korok  erkölcsi  kódexének  fejlődéské- 
pes elemeit,  de  mindig  hozzáad  azokhoz  valamit,  ami  lehet 
valami  teljesen  uj,  vagy  valami  réginek   finomabb   kikép- 
zése. 

Minden  kor  erkölcsi  ideálját  az  ilyen  legtökéletesebben 
kifejtett  idegrendszer  képes  legtisztábban  visszaadni.  Az 
<?mber,  aki  a  legteljesebben  képes  az  emberiség  szellemi  és 
érzelmi  fejlődésének  összes  kincseit  vérévé  tenni.  Az  intel- 


432 


lektuális  és  érzelmi  tekintetben  legműveltebb  ember  egy- 
szersmind a  legjobb  ember,  a  legerkölcsösebb  ember.  Nem 
az  egy  bizonyos  irányban  szerfölött  kiművelt,  hanem  a  le- 
hető legtöbb  irányban,  lehető  legteljesebben  kiművelt.  Ezért 
van  az,  hogy  nagyban  és  egészben  minden  kor  legteljesebb 
erkölcsi  ideálját  nem  a  szaktudós,  nem  a  költő,  nem  az  ál- 
lamférfiú, hanem  a  bölcs  képes  megragadni  és  kifejteni,  sőt 
igen  gyakran  ahhoz  életével  is  élő  példát  nyújtani. 

A  kor  legnagyobb  gondolkodója  az  esetek  többségében 
egyszersmind  kora  legmagasabb  erkölcsi  standardjának 
képviselője  volt. 


CXXVIII.   A  MŰVÉSZETI   FEJLŐDÉS   MÉRTÉKE. 

Láttuk,  hogy  a  szépfogalmak  —  mint  főleg  a  művé- 
szetek által  elért  hatások  gyűjtőnevei  —  és  ezek  kapcsán 
a  művészeti  elvek  is  állandó  változásban  vannak  jegecedési 
központjuk,  a  gyönyörködtetés  körül.  Az  örömök  keresése 
és  a  fájdalmak  kerülése  szervezeti  alapirányzatán  kivül  az 
egyén  gyönyörködési  köre  még  sokkal  relativebb,  mint  bol- 
dogsága s  ezért  a  szépitéletek,  a  művészeti  szabályok  tekin- 
tetében a  vélemények  eltérése  még  nagyobb,  a  művészeti 
ideál  még  változóbb.  Nem  is  lehet  ez  máskép.  Láttuk,  hogy 
az  eszthétikai  hatás  asszociatív  és  biológiai  alapokon  épül 
fel.  Minden  erősebben  kifejlett  asszociáció,  minden  biológiai 
különbség  már  utat  tör  magának  az  eszthétikai  élvezet  vi- 
lágában, mig  a  boldogsági  ideált  ez  nem  érinti.  —  Hogy  két 
ember  eszthétikai  élvezetköre  egybeessék,  szükséges  volna 
hogy  asszociációik  összes  főirányaiban  (az  érzelmeket  is 
beleértve),  valamint  érzékszerveik  és  idegrendszerünk  fej- 


433 


lettségében  és  finomságában  megegyezzenek.  Nem  vitatjuk, 
hogy  mindezek  a  tényezők  az  erkölcsi  Ítéletre  is  kihatnak, 
de  mégis  jóval  kisebb  mértékben.  Igen  sokan  vannak, 
akiknek  erkölcsi  ideáljai  ugyanazok,  mig  művészeti  eszmé- 
nyeikben jóformán  semmi  megegyezési  pont  nincs  közöt- 
tük. Valaki,  akinek  tökéletlen  szeme  vagy  rossz  füle  van 
ép  ugy  láthatja  az  erkölcsi  ideált,  mint  az  éles  szemű, 
vagy  jó  fülű;  de  nem  ugy  a  művészetit.  Valaki,  kinek  gon- 
dolatai a  természettudományokban  a  legkifejlettebbek,  ép 
ugy  láthatja  az  erkölcs  szabályait,  mint  a  történelmi  asszo- 
ciációk embere;  eszthétikai  gyönyörködési  körük  azonban 
azonos  nem  lehet.  Különben  a  művészet  és  az  erkölcs  belső 
szerepköre  is  szükségkép  ide  vezet.  Az  erkölcs  első  sorban 
a  társadalmi  hasznosság  alapján  épül  fel,  többnyire  az 
egyén  érdekeivel  szemben.  A  civilizáció  főprincipiuma  az, 
mely  a  vad  embert  társas  lénynyé  teszi.  Feladata  tehát  ép- 
ben épen  nem  a  szabadság  világa,  ha  fejlődése  magasabb 
irányelvekben  egyesitse.  Tehát  keletkezésében  és  lényegé- 
ben éppen  nem  a  szabadság  világa,  ha  fejlődése  magasabb 
fokán  ide  jut  is  el. 

A  művészet  ezzel  szemben  belső  lényegében  az  öröm 
birodalma.  Az  öröm  pedig,  létrejöttében  legalább,  csak  sza- 
bad tevékenység  lehet,  mert  minden  kikényszeritett  kezdet- 
ben fájdalmas.  Sokszor  láttuk  ennek  a  dolgozatnak  a  folya- 
mán azt  a  hatalmas  befolyást,  melyet  az  erkölcs  a  művésze- 
tekre gyakorol,  mely  a  vele  ellenkező  érzelmek  és  gondolatok 
hirdetését  jóformán  lehetetlenné  teszi.  Ellenére  ennek,  a 
művészet  alaptermészetében  megmarad  az  egyéni  örömök 
világának,  melyben  sok  minden  különbség  kifejezésre  talál, 
ami  az  erkölcsöt  érintetlenül  hagyja. 

Fejtegetéseink    során    fentartottuk    azt   az  elméletet, 

Jászi:    Művészet    és    Erkölcs. 


434 


rnely  a  művészetekben  a  játéknak  csak  fejlettebb  fokát 
látja,  mindössze  a  játék  fogalmi  körét  helyeztük  szélesebb 
biológiai  és  lélektani  alapra.  Ez  is  az  eszthétikai  Ítéletek- 
ben észlelhető  nagy  eltéréseknek  szinte  embryologiai  okát 
adja.  Mindezeknél  fogva  a  társadalom  eszthétikai  állapota 
még  jóval  rétegezettebb.  mint  az  erkölcsi.  Teljesen  azonos 
körülmények  között  élők  között  is  a  szépizlésben  alapvető 
ellentétek  mutatkoznak,  A  művészeti  életben  is  a  legkülön- 
bözőbb tanok  és  szabályok  éreztetik  hatásukat,  élők  és  fej- 
lődők, kihalók  és  holtak  egyaránt.  Nagyon  természetes  te- 
hát, hogy  a  mindenkori  eszthétikai  élvezet  képe  még  réte- 
gezettebb, mint  az  erkölcsi  és  annál  inkább,  mentül  maga- 
sabbra haladunk  a  fejlődésben  és  mentül  inkább  vesznek 
részt  a  társadalom  egyre  szélesebb  rétegei  a  művészeti 
életben. 

Ehhez  képest  minden  korban  és  egyre  fokozódó  mér- 
tékben a  művészeti  Ítéletek  és  értékelések  eltérők. 

Van-e     mértéke    ezeknek    az    ellentétes     ítéleteknek? 
Beszélhetünk   magasabb   és   alacsonyabb   ranguakról    ben- 
nük? Mi  alapon  mondjuk  a  Ruskin-ek  és  a  Taine-ek  eszthé- 
tikai életét  magasabbnak  a  kezdetleges  vad  ásztörzsek  mű- 
vészeti élvezeteinél?  A  mérték  erre  nyilvánvaló  s  a  művé- 
szetek fejlődéséből  következik.  Mindabból    amit  eddig  meg- 
állapít ottunk.  következik,  hogy  a  művészet  esyre  a  maga- 
sabb lelki  tehetségek  játékszerü  kifejtésére  megy  át.    Más 
szavakkal:  a  művészet  fejlődésériek  iránya  a  lelki  élet  álta- 
lános fejlődésével  összeesik,  tehát  az  egyszerűtől  az  össze- 
tett felé,  a  konkréttól  az  abstrakt  felé,  a  különöstől  az  álta- 
lános felé  halad.  Mentül  magasabbrendüek  tehát  a  lelki  te- 
hetségek, melyeket  foglalkoztat,  mentül  fejlettebbek  a  gon- 
dolatok és  az  érzelmek,  melyeket  kifejez,  annál  magasabb- 


435 


renclü  a  művészet.  A  kezdetleges  törzsek  tam-tam  muzsi- 
kája és  a  Wagner  Richárd  zenéje,  monoton  vadász  elbeszé- 
lései és  az  Anatole  Francé  prózája,  durva  anthropomorf 
költészete  és  a  Byron  versei,  állat-ábrázolatai  és  a  Segan- 
tini  képei,  törzsfő  bálványképei  és  a  Michelangelo  alkotásai, 
vadász-némajátékai  és  a  Shakespeare  darabjai:  mindezt  a 
kétségbevonhatatlan  fejlődést  mutatják. 

A  művészeti  ideált  igy  annak  az  embernek  az  élveze- 
tükre adja,  kiben  az  összes  tehetségek  egymással  teljes  har- 
móniában a  fejlődés  legmagasabb  fokán  és  a  legfinomabban 
kidolgozva  állanak.  Az  ember,  kinek  lelkét  a  kor  legnagyobb 
gondolatai  és  érzelmei  teljesen  áthatották,  kinek  finoman 
kifejlett  idegrendszere  a  legkisebb  hatásokat  és  a  legkisebb 
eltéréseket  is  megérzi.  Minél  szegényesebb  az  érzelmi  és  in- 
tellektuális látókör,  minél  durvább  és  fejletlenebb  az  ideg- 
rendszer: annál  kezdetlegesebb  a  művészet. 

A  tökéletesen  kifejlett  ember  élvezeti  köre  ép  ugy  az 
eszthétikai  ideál  legmagasabb  foka,  mint  erkölcsi  élete  a 
moralitás  legfejlettebb  nyilvánulása* 

Ismét  egy  pont,  hol  az  erkölcs  és  művészet  találkoz- 
nak. Nem  meglepő,  hogy  a  művészeti  alkotásoknak  ez  az 
egyedüli  mértéke.  A  művészetek  erkölcsi  hasznossága  köz- 
vetlen mértéket  nem  képezhet.  Nem  lehet  mondani,  hogy  a 

*  Marshall  ezzel  szemben  az  eszthétikailag  legkiinüveltebb 
ember  eszthétikai  ítéletét  állítja  oda  a  művészeti  termék  értékének 
mértékéül.  A  szakszerű  és  hivatásos  eszthétikusok  ítéletére  gondol. 
E  dolgozat  folyamán  (ott,  hol  a  hivatásos  eszthétikusok  lélektanát 
vettük  szemügyre)  több  helyen  is  kifejtettekből  az  olvasó  be  fogja 
látni,  hogy  miért  nem  fogadjuk  el  ezt  a  mértéket.  így  Groos  is  el- 
ismeri, hogy  a  „Kennerschaft"-tal  elég  gyakran  együtt  jár  annak 
megvetése,  ami  a  műtárgyban  ép  a  „jelentőségteljes''.  V.  ö.  Der 
aestheiische  Oenuss.  156.) 


28* 


4H6 


művészet  annál  magasabbrendü,  mentül  inkább  előmoz- 
dítja az  emberi  boldogságot,  vagyis  mentül  nagyobb  körnek 
szerez  gyönyörűséget  és  erkölcsi  nemesbülést.  Ez  a  szociá- 
lis szempont  ráerőszakolása  volna  a  művészetire.  Jelenleg 
nagyban  és  egészben  ennek  ép  az  ellenkezője  áll,  mennél 
magasabbrendü  a  művészeti  alkotás,  annál  kevesebb  em- 
ber élvezeti  köréhez  szól.  A  modern  angol-amerikai  iroda- 
lom vallás-szociális  termékei  közül  pl.  számos  bámulatos  tö- 
meghatásokat ért  el  s  igy  kétségtelenül  jobban  hozzájárult 
nagyobb  néprétegek  erkölcsi  színvonalának  emeléséhez, 
mint  mondjuk  Balsac.  De  ki  állítaná,  hogy  ezek  az  apostoli 
regények  a  művészeti  vagy  az  erkölcsi  ideált  még  csak  meg 
is  közelítenék.  A  társadalmi  hasznossági  szempontot  mégis 
egy  alakban  be  lehetne  az  eszthétikai  hatás  mértékébe 
venni.  —  Joggal  azt  lehet  ugyanis  mondani,  hogy  legmaga- 
sabbrendü  az  a  művészeti  hatás,  mély  a  lehető  legmagasabb 
eszthétikai  élvezetet  a  lehető  legtöbb  emberben  képes  fel- 
kelteni. 

Másrészt  kétségtelen  azonban,  hogy,  legalább  a  fejlő- 
dés jelenlegi  fokán,  ez  a  két  hatás  alig  jár  együtt.  Ép  igy 
a  kor  legmagasabb  erkölcsi  ideálja  csak  egy  kis  kör  lelké- 
ben él.  A  legmagasabb  erkölcsi  ideált  nagyobb  körök  sem  fel- 
fogni, sem  követni  nem  képesek.  Az  ő  számukra  mindig 
valami  felhígított  morálra  van  szükség,  ugy,  mint  a  csecse- 
mőknek mesterségesen  készített  táplálékra.  Szükségük  van 
a  tekintély,  a  hagyomány,  a  túlvilági  remények,  a  büntetés 
erkölcsi  pótszereire.  Vájjon  szükségszerü-e  ez  a  szomorú 
jelenség?  Azok  után.  miket  a  nevelés  kérdésében  mondot- 
tunk, mi  nem  tudunk  hinni  e  kénvszerüséghen. 


437 


CXXiX.   VÉGEREDMÉNY. 

Ilyen  közel  rokon   a  művészeti  és  az  erkölcsi  ideál. 

A  kor  gondolati  és  érzelmi  fejlődésének  legmagasabb 
fokán  állók  erkölcsi  Ítéletei  alkotják  a  morális  ideált, 
ugyanezek  eszthétikai  élvezetköre  a  művészetit.  Az  emberi- 
ség erkölcsi  és  művészeti  haladása  is  csak  abban  áll,  ami- 
ben minden  más  emberi  haladás:  az  intellektuális  és  ér- 
zelmi élet  fejlesztéséhen.  Minden  más  haladás  csak  felszi- 
nes,  csak  látszólagos.  Az  embereket  fel  kell  emelni  maga- 
sabbra, mert  minden  mást  célzó  intézkedés  csak  alacso- 
nyabbra sülyesztheti  őket  és  a  közboldogságot  csökkenti. 

Azok,  akik  az  emberi  haladás  különböző  terei  között 
ellentéteket  látnak,  az  emberi  lélek  alaptermészetét  félre- 
ismerik. Az  egyik  a  tudománytól,  a  másik  az  erkölcstől 
félti  a  művészetet,  sőt  az  egyik  vagy  a  másik  káros  hatását 
arra  be  is  „bizonyitja".  De  az  ilyen  bizonyitások  nem  sokat 
érnek.  A  tények  végtelen  tömkelegében  ép  ugy  be  lehet 
mindent  bizonyitani,  mint  a  statisztikával.  De  itt  is,  mint 
ott,  a  helyes  megfigyelés,  elemzés  és  összehasonlitás  csak 
egy  eredményre  vezethet. 

Ha  fejtegetéseink  folyamán  az  alapkérdésekben  va- 
lamely végzetes  tévedésbe  nem  estünk,  akkor  bizonyára  át 
fogja  látni  az  olvasó  annak  igazságát,  hogy  a  művészetet 
sem  a  tudománytól,  sem  az  erkölcstől  félteni  nem  kell.  Nem 
kell  félteni  semmitől,  ami  az  emberi  léleknek  élő,  fejlődő, 
valódi  szükségleteket  kielégitő  tehetsége. 

A  művészetek  demokratizálódásán  sopánkodóknak  a 
nemrég  elhunyt  olasz  professzor,  Ugo  Mazzola,  finom  éles- 
látással kiáltotta  oda:  ,Ne  féljetek.  Rosszul  szemlélitek  a 


438 


dolgokat.  Nem  a  művészeti  ideál  száll  le  a  tömeghez,  hanem 
a  tömeg  emelkedik  fel  lassan,  de  biztosan  hozzá."* 

Épp  ilyen  kétségtelenül  igaz,  hogy  az  erkölcsi  ideál 
nem  száll  le  azzal,  hogy  egyre  nagyobb  tömegekben  érezteti 
hatását.  Itt  is  a  tömeg  emelkedik  fel  az  erkölcshöz. 

A  Vart  poar  Vart  tisztultabb  értelmében,  mint  láttuk 
a  művészeti  haladás  legfőbb  törvénye,  ép  ugy,  mint  a 
szankció  és  a  kötelezettség  nélkül  való  morál  az  erkölcsi 
fejlődésnek.  Az  a  művészet,  mely  a  korának  igazi  szinvona- 
lán  álló  művész  lelkéből  szinte  öntudatlan  erővel  tör  kifeje- 
zésre, nem  lehet  ellentétben  a  társadalom  egyetlen  nagy  és 
igaz  törekvésével  sem. 

Csak  a  kis  emberek,  a  szellemileg,  érzelmileg  vagy 
erkölcsileg  félmüveitek  művészete  juthat  azokkal  ellen- 
tétbe, vagy  a  pénzre  dolgozó  spekuláció.  A  művészet  ezen 
vadhajtásainak  orvossága  pedig  ismét  csak  egy  lehet:  a 
tömeg  szellemi  és  erkölcsi  felemelése.  Ameddig  erkölcstelen 
emberek  lesznek:  mindaddig  lesz  erkölcstelen  művészet  is; 
—  olyan  mértékben,  amelyben  megnemesül  az  átlag  szín- 
vonal: megnemesül  a  művészet  is. 

Amit  a  nagy  Taine  olyan  mélységes  igazsággal  mon- 
dott: Emplissez  votre  esprit  et  votre  coeur,  si  larges  qu'ils 
soient  des  idées  et  des  sentiments  de  votre  siécle  et  Voeuvre 
viendra,  annak  a  viszonynak  a  természetére  nézve  is,  ame- 
lyet e  dolgozatban  megvizsgáltunk,  nem  kevésbbé  igaz. 

Igaz,  az  alkotók  és  az  élvezők  részéről  egyaránt.  Mert 
a  művészeti  alkotás  és  élvezet   csak  mennyiségileg  külön- 


*  Ez  a  lényege  székfoglaló  beszédének,  melyet  kevéssel  halála 
előtt  a  páduai  egyetemen  tartott.  V.  ö.  II  momento  evonomico  delV- 
arte.    Giornale    degli   Economisti.    Agosto,    1900. 


•439 


böző  dolog.  Az  alkotó  is  élvez  és  az  élvező  is  alkot  bizonyos 
fokig.  Az  emberiség  ideálja,  mely  a  messze  jövő  távoli  kö- 
déből még  homályosan  ugyan,  de  határozott  körvonalakban 
bontakozik  ki  előttünk,  az  összes  emberi  képességekkel 
együtt,  a  művészeti  alkotás  és  élvezet  eddig  még  meg  sem 
közelitett  fokát  sejteti.